Mezőgazdasági politika

KÖZÉRTHETŐEN AZ EURÓPAI UNIÓ SZAKPOLITIKÁIRÓL

Mezőgazdasági politika

Partnerség Európa és a gazdálkodók között Az E U kö zö s agr ár p o l it ikája – él el m is zer -el l át ás un kér t , vid ék i t ér s égeinkér t , kö r nyezet ün kér t

2

K Ö Z É R T H E T Ő E N

A Z

E U R Ó P A I

U N I Ó

S Z A K P O L I T I K Á I R Ó L

TARTALOMJEGYZÉK Miért van szükségünk közös agrárpolitikára? . . . . . . . . . . . . . . 3

KÖZÉRTHETŐEN AZ EURÓPAI UNIÓ SZAKPOLITIKÁIRÓL Ez a tájékoztató füzet a „Közérthetően az Európai Unió szakpolitikáiról” című sorozat része. A sorozat azt hivatott bemutatni, mit tesz az EU a hatáskörébe tartozó szakpolitikai területeken, miért van szükség a tevékenységére, és munkája milyen eredménnyel jár.

Hogyan működik az agrárpolitika? . . . . . . . . . . . . . 7 Mit tesz az Európai Unió? . . . . . . 8 Európa mezőgazdasága 2020-ban: választ adni a jövő kérdéseire . . . . . . . . . . . . 16 További információk . . . . . . . . . 16

A sorozatot alkotó kiadványokat a következő internetcímen lehet letölteni:

http://europa.eu/pol/index_hu.htm http://europa.eu/!Uj47Mc Hogyan működik az Európai Unió? Európa 12 leckében Európa 2020 stratégia: Európa növekedési stratégiája Az EU alapító atyái Adópolitika Bankok és pénzügy Belső piac Bővítési politika Csalás elleni küzdelem Digitális menetrend és információs társadalom Egészségpolitika Éghajlat-politika Élelmiszer-biztonsági politika Energiapolitika Foglalkoztatási és szociális politika Fogyasztói ügyek Gazdasági és monetáris unió és az euró Határok és biztonság Humanitárius segítségnyújtás és polgári védelem Jogérvényesülés, alapvető jogok és egyenlőség Kereskedelempolitika Költségvetés Környezetvédelmi politika Közlekedéspolitika Kulturális és audiovizuális politika Kutatási és innovációs politika Kül- és biztonságpolitika Mezőgazdasági politika Migrációs és menekültügyi politika Nemzetközi együttműködés és fejlesztés Oktatási, képzési, ifjúsági és sportpolitika Regionális politika Tengerügy és halászat Vállalkozáspolitika Vámpolitika Versenypolitika

Közérthetően az Európai Unió szakpolitikáiról Mezőgazdasági politika Európai Bizottság Kommunikációs Főigazgatóság Polgárok tájékoztatása 1049 Brüsszel BELGIUM Kézirat frissítve: 2014 novemberében Fénykép a fedőlapon és a 2. oldalon © Phovoir 16 o. – 21 × 29,7 cm ISBN 978-92-79-41397-1 doi:10.2775/97112 Luxembourg: az Európai Unió Kiadóhivatala, 2014 © Európai Unió, 2014 A kiadvány a forrás feltüntetésével szabadon másolható. A fényképeket a szerzői jog tulajdonosának előzetes engedélyével lehet csak felhasználni vagy sokszorosítani. Engedélyért közvetlenül a jogtulajdonosokhoz kell fordulni.

M E Z Ő G A Z D A S Á G I

3

P O L I T I K A

Miért van szükségünk közös agrárpolitikára? Mezőgazdasági kihívások a következő 50 évben Az 1962-ben létrehozott közös agrárpolitika (KAP) partneri viszonyt teremt a mezőgazdaság és a társadalom, valamint Európa és gazdálkodói között. Legfontosabb célja, hogy: ––

––

fokozza a mezőgazdasági termelékenységet, hogy megbízható legyen az élelmiszer‑ellátás, és a fogyasztók megfizethető áron jussanak élelmiszerhez, és az uniós gazdáknak tisztes megélhetést biztosítson.

Most, ötven év elteltével az EU előtt számos kihívás áll: ––

az élelmiszer‑termelésnek globális szinten 2050-re meg kell duplázódnia, hogy elegendő élelmiszer jusson a világ addig várhatóan kilencmilliárd főre gyarapodó népessége számára;

––

kezelni kell az éghajlatváltozás problémáját, a természeti erőforrásokkal pedig fenntarthatóan kell gazdálkodni;

––

EU‑szerte gondoskodni kell a vidékről, és meg kell őrizni a vidéki gazdaság életképességét.

A közös agrárpolitika középpontjában az élelmiszerünk Az EU ezeknek a kihívásoknak a kezelésére hozta létre és hajtja végre a közös agrárpolitikát. A szakpolitika célja, hogy megteremtse a gazdák számára szükséges feltételeket ahhoz, hogy ellássák a társadalom számára fontos feladataikat, melyek közül az élelmiszer‑termelés a legfontosabb. A közös agrárpolitikának köszönhetően az európai polgárok élelmiszer‑ellátását nem fenyegeti veszély. Biztosak lehetünk abban, hogy a gazdák megtermelik azt az élelmet, amelyre társadalmunknak szüksége van. Az európai gazdálkodók lenyűgözően sokféle, megfizethető, biztonságos és kiváló minőségű árut tesznek asztalunkra. Európa élelmiszertermékei és kulináris hagyományai az egész világon ismertek. Az Unió kivételes mezőgazdasági adottságainak köszönhetően képes arra, hogy kulcsszerepet töltsön be a világ élelmezésbiztonságának megteremtésében, és vállalnia is kell ezt a feladatot.

A közös agrárpolitika az Európai Unió tagállamainak közös szakpolitikája. Irányítása uniós szinten történik, finanszírozását az EU éves költségvetésének forrásai biztosítják.

© European Union

Az EU 500 millió fogyasztójának egészséges, tápláló és megfizethető élelmiszert biztosító ellátásra van szüksége. Úgy tűnik, a gazdasági környezet bizonytalan és kiszámíthatatlan marad, ráadásul számos jelenlegi és jövőbeli kihívással is szembe kell nézni, például a globális versennyel, a gazdasági és pénzügyi válsággal, az éghajlatváltozással, valamint az üzemanyag, a műtrágya és egyéb ráfordítások növekvő költségeivel.

Európa lakói nyugodtak lehetnek afelől, hogy a gazdák megtermelik azt az élelmiszert, amelyre a társadalomnak szüksége van

4


A Z

E U R Ó P A I

U N I Ó


A közös agrárpolitika középpontjában a vidékünk

A közös agrárpolitika középpontjában a környezetünk

A mezőgazdaság nem csupán az élelemről szól. A vidéken élő emberek és az általuk alkotott közösségek, a vidék és értékes természeti erőforrásai ugyanolyan fontosak az agrárpolitika szempontjából.

A vidéki táj az eredeti, természeti állapothoz képest sokat változott, hiszen a mezőgazdaság szüntelenül alakította az évszázadok folyamán. A mezőgazdaságnak köszönhetjük sokszínű környezetünket és a változatos vidéki tájat, ahol rendkívül gazdag állat- és növényvilág található. A biodiverzitás létfontosságú a vidék fenntartható fejlődése szempontjából.

Az EU valamennyi tagállamában igaz az, hogy a termelők tartják életben a vidéket és a falusi életformát. Gazdaságok és gazdálkodók nélkül a mezővárosok, a nagy- és kisközségek, valamint az aprófalvak gyökeresen átalakulnának – a változás pedig nem a javukat szolgálná. Vidéken a gazdálkodás sok munkahelyet teremt. A gazdáknak gépekre, üzemanyagra, épületekre, műtrágyára, valamint állat‑egészségügyi szerekre és állatorvosi segítségre van szükségük. Az őket ellátó, kiszolgáló ágazatok sok embert foglalkoztatnak. Az élelmiszerek előkészítése, feldolgozása és csomagolása, valamint a mezőgazdaságra épülő többi hasonló tevékenység szintén sok munkavállalót igényel. Az élelmiszerek raktározása, szállítása és értékesítése további munkalehetőségek forrása.

Mindannyiunknak érdeke, hogy a gazdák gondját viseljék a vidéknek. Közjavakkal látnak el minket, melyek közül a legfontosabb, hogy törődnek a talajjal, a tájjal és a biológiai sokféleséggel. A piac nem fizet ezekért a közjavakért. Az EU ezért jövedelemtámogatást nyújt a gazdálkodóknak, hogy viszonozza a társadalom egészének nyújtott szolgálatot. Az éghajlatváltozás kedvezőtlenül érintheti a gazdákat. A közös agrárpolitika pénzügyi segítséget nyújt nekik, hogy gazdálkodási módszereik és rendszereik átalakítása révén meg tudjanak birkózni az éghajlatváltozás hatásaival.

Összefoglalva elmondható, hogy a gazdálkodás és az élelmiszer‑előállítás gazdaságunk és társadalmunk nélkülözhetetlen része. Az EU 28 tagállamában mintegy 12 millió mezőgazdasági termelő él, és további 4 millió ember dolgozik az élelmiszeriparban. A mezőgazdaság az élelmiszeriparral együtt az összes munkahely 7%-át, és az európai GDP 6%-át adja.

Társadalmunknak gondosan kell bánnia a természeti erőforrásokkal. Ezt a gazdálkodók tudják a legjobban, mivel megélhetésük közvetlenül ezeken az erőforrásokon alapul. Bizonyos gazdálkodási gyakorlatok a környezetre káros mellékhatásokkal járnak. Az EU ezért ösztönzőket biztosít a termelőknek, hogy fenntartható és környezetbarát módon gazdálkodjanak.

Mindannyiunknak érdeke, hogy a gazdák gondját viseljék a vidéknek

A gazdáknak valójában kettős kihívással kell szembenézniük: élelmiszert kell termelniük, és egyúttal óvniuk kell a természetet, valamint meg kell őrizniük a biológiai sokféleséget.

© European Union

A mezőgazdaságban környezetvédelmi szempontból fenntartható termelési módszereket kell alkalmazni, melyek a természeti erőforrások körültekintő használatán alapulnak. Ez élelmiszeriparunk fennmaradásának és életminőségünk megőrzésének elengedhetetlen feltétele – ma, holnap és a jövőben egyaránt.


5

P O L I T I K A

Európa mezőgazdaságának alakulása 1957 A hat nyugat‑európai ország által aláírt Római Szerződés megteremti az Európai Gazdasági Közösséget (a mai EU elődjét). 1962 Megszületik a közös agrárpolitika. Az ekkori elképzelések szerint a közös agrárpolitikának azt kell céloznia, hogy megfizethető árú élelmiszerekkel lássa el az európai polgárokat, és megfelelő életszínvonalat biztosítson a mezőgazdasági termelőknek. 1984 A közös agrárpolitika saját sikerének áldozatává válik. A gazdaságok olyan termelékennyé válnak, hogy a szükségesnél több élelmiszert állítanak elő. A felesleget elraktározzák, „élelmiszerhegyek” jönnek létre. A döntéshozók több intézkedést is hoznak avégett, hogy a termelés mértékét hozzáigazítsák a piaci szükségletekhez.

1992 A piactámogatásról a termelő támogatására helyeződik át a hangsúly a közös agrárpolitikában. Az ártámogatás fokozatosan csökken, és helyébe a termelőknek nyújtott közvetlen támogatások lépnek. A gazdák ösztönzést kapnak, hogy környezetkímélőbb termelési módszereket alkalmazzanak. A reformra egy időben kerül sor az 1992-es Rio de Janeiró‑i Föld‑csúcstalálkozóval, amely megfogalmazza a fenntartható fejlődés elvét. 2003 A közös agrárpolitika jövedelemtámogatást nyújt. A közös agrárpolitika ismét reform tárgya, melynek eredményeként megszűnik a kapcsolat a támogatás és a termelés mértéke között. A termelők immár jövedelemtámogatást kapnak, aminek azonban feltétele, hogy gondoskodjanak a mezőgazdasági területekről, és megfeleljenek bizonyos környezetvédelmi, állatjóléti és élelmiszer‑biztonsági követelményeknek.

© iStockphoto/Milan Zeremski

2013 Az EU megreformálja agrárpolitikáját, hogy növelje az ágazat versenyképességét, elősegítse a fenntartható gazdálkodást és az innovációt, továbbá hogy támogassa a munkahelyteremtést és a növekedést a vidéki térségekben.

Hogyan védjük a természetet és a biológiai sokféleséget?

6


Miért uniós szintű a mezőgazdasági politika? A közös agrárpolitika fő célja az, hogy fokozza a mezőgazdasági termelékenységet, ezáltal pedig folyamatos és megfizethető élelmiszer‑ellátást nyújtson a fogyasztóknak, és hogy tisztes megélhetést biztosítson az európai uniós gazdálkodóknak. Ezt a két célt, melyet a mezőgazdaság és a vidéki térségek pénzügyi támogatása nélkül nem lehet elérni, az uniós országok mindegyike magáénak vallja. A közös uniós szakpolitika keretében a költségvetési forrásokat hatékonyabban lehet felhasználni, mint 28 különálló nemzeti politika révén.

A Z

E U R Ó P A I

U N I Ó


Ha nem lenne közös szakpolitika, a tagállamok kétségkívül más‑más agrárpolitikai célokat követnének, és különböző mértékben támogatnák a mezőgazdaságot. Az uniós szintű agrárpolitika lehetővé teszi, hogy közös szabályok érvényesüljenek az egységes piacon, hogy szükség esetén ki lehessen védeni a piac ingadozásait, hogy folytatódjon az elmúlt években hozott reformokkal megindult folyamat, melynek nyomán az európai mezőgazdaság egyre versenyképesebbé válik, és hogy az EU közös kereskedelempolitikát alakítson ki, melynek köszönhetően egységes álláspontot képviselve léphet fel a világpiaci kereskedelmi partnereivel szemben.

© European Union

A mezőgazdasági termékeknek egyetlen nagy, közös európai piaca van, ahol a mezőgazdaság közös közelítésmód szerinti támogatásával egyenlő versenyfeltételeket lehet teremteni a gazdálkodóknak a belső piacon és a világpiacon egyaránt.

A mezőgazdaság egyike azoknak a kevés területeknek, ahol a közös politikát az EU elsősorban saját költségvetéséből finanszírozza, a tagállamok pedig csak kis mértékben járulnak hozzá a kiadásokhoz


7

P O L I T I K A

Hogyan működik az agrárpolitika? A közös agrárpolitikának három vetülete van: a piactámogatás, a jövedelemtámogatás és a vidékfejlesztés. A három vetület egymással összefügg, és az általános fenntarthatóság attól függ, hogy ezek együtt milyen hatást képesek kiváltani. Mit takar a piactámogatás? A mezőgazdaság minden más gazdasági ágazatnál jobban ki van téve az időjárási és az éghajlati körülményeknek. A mezőgazdaságban ráadásul bizonyos időre elkerülhetetlenül szükség van ahhoz, hogy az ellátásban reagálni lehessen a kereslet jelzéseire, és a termelt mennyiségekben bekövetkező kis változások is nagy hatással lehetnek az árakra, mivel az élelmiszer‑fogyasztásunk más termékekhez viszonyítva elég állandó. Ez az üzleti bizonytalanság indokolja azt, hogy a közszféra ilyen fontos szerepet vállal az agrárgazdaságok stabilitásának fenntartásában. Az EU több piaci eszközt is felhasznál, hogy piaci védőhálót alakítson ki. Mit fedez a jövedelemtámogatás? A közvetlen kifizetések nemcsak alapjövedelemként szolgálnak a gazdálkodók számára, hanem környezeti közjavak nyújtását is biztosítják. Hogyan valósul meg a vidékfejlesztés? Az illetékes szervek tagállami (esetenként regionális) fejlesztési programokat dolgoznak ki a vidéki térségek sajátos nehézségeinek az orvoslására. A tagállamok a programokat egy közös listán szereplő intézkedésekből állítják össze, ám van némi mozgásterük, hogy a területükön felmerülő legsürgetőbb problémákat saját gazdasági, természeti és strukturális körülményeiket figyelembe véve kezeljék. A vidékfejlesztési programok szerves része a LEADER kezdeményezés, mely a helyi lakosokat a helyi problémák megoldására ösztönzi. Az EU a közös agrárpolitikát (a többi szakpolitikához hasonlóan) előre meghatározott maximális összegű, 7 évre szóló költségvetésből finanszírozza. Így korlátot lehet szabni a kiadásoknak, a gazdák pedig tisztában lehetnek azzal, milyen forrásokkal számolhatnak. Az egymást követő szakpolitikai reformok egyre hatékonyabbá tették a rendelkezésre álló eszközöket. A kevésbé hatékony szakpolitikai eszközök helyét

fokozatosan hatékonyabb instrumentumok vették át, aminek köszönhetően a közös mezőgazdasági politika jobban tud reagálni a gazdálkodók szükségleteire, illetve a fogyasztók igényeire és elvárásaira. Az első két vetületet, a piactámogatást és a jövedelemtámogatást az EU teljes mértékben saját költségvetéséből fedezi, a harmadikat, a vidékfejlesztést viszont a tagállamokkal közösen, többéves programozás alapján finanszírozza.

Az EU költségvetéséből finanszírozott politika – vitás pont? Egyesek vitatják a közös agrárpolitikának szentelt költségvetés indokoltságát. Sokszor hangzanak el olyan állítások, miszerint „az uniós költségvetés felét a közös agrárpolitika emészti fel”. Ezek a vélemények nem veszik megfelelően figyelembe az EU költségvetési mechanizmusát, sem a közös agrárpolitika céljait. Való igaz, hogy az agrárpolitika megvalósításához az EU költségvetésének 40%-ára van szükség. Ez azért van így, mert a közös agrárpolitika egyike annak a néhány szakpolitikai területnek, amelyet főként az EU finanszíroz. Ezzel ellentétben a többi szakpolitikák többségét nagyrészt elsősorban a tagállamok finanszírozzák. A közös agrárpolitika költségvetését ezért az uniós országok összes közkiadásához kell viszonyítani. Ebből a szempontból az agrárpolitika valójában kis költségvetésből gazdálkodik – az EU összes közkiadásának csupán 1%-át igényli. 2014-ben az agrárköltségvetés mintegy 58 milliárd eurót tesz ki. Végül azt is fontos tudni, hogy az uniós költségvetésben a közös agrárpolitika részaránya nagyon meredeken – 75%-ról 40%-ra – csökkent az utóbbi harminc év alatt. Időközben az EU 18 új tagállammal bővült (a gazdák száma pedig ezzel több mint duplájára nőtt), és ennek eredményeként a kiadásokból jóval kevesebb összeg jut ma egy termelőre, mint régebben.

8


A Z

E U R Ó P A I

U N I Ó


Mit tesz az Európai Unió? A KAP középpontjában a gazdálkodóink

ÍME A GAZDÁLKODÓK ÁLTAL ÉVENTE TERMELT MENNYISÉGEK: 2009–2011-es átlag

A termelők a vidéki térségek különösen fontos gazdasági szereplői, elvesztésüket az EU nem engedheti meg magának. Az alapvető, ösztönszerű mezőgazdasági készségek nem sajátíthatók el a könyvek lapjairól, hanem nemzedékről nemzedékre kell azokat átörökíteni.

Gabonafélék: 300 millió tonna

Sok fiatal azonban nem találja vonzó foglalkozásnak a gazdálkodást, ezért egyre fogyatkozik a gazdálkodók létszáma. Az 1960-as években a hat alapító tagállamban hatmillió termelő volt, azóta számuk több mint a felére csökkent.

Olívaolaj: 2 millió tonna

A közös agrárpolitika ezért anyagi eszközökkel segíti a fiatalokat, hogy a gazdálkodáshoz szükséges földet, gépeket és felszerelést megvehessék. A közös agrárpolitika támogatást nyújt továbbá az új és régi termelők szakképzéséhez, hogy jártasak legyenek a legújabb gazdálkodási módszerekben.

Citrusfélék: 11 millió tonna

A fiatal termelők ösztönzése és a nemzedékek folytonosságának biztosítása igazi kihívást jelent az uniós vidékfejlesztés számára. Európa bizonyos részeiben, például a hegyes‑dombos vidékeken, illetve a félreeső területeken a gazdálkodás különösen nehéz. Fontos feladatunk, hogy megakadályozzuk ezeknek a régióknak az

A MEZŐGAZDASÁGBÓL, ILLETVE A NEM MEZŐGAZDASÁGBÓL SZÁRMAZÓ KERESETEK VISZONYA

Cukor: 17 millió tonna Olajos magvak: 20 millió tonna

Alma: 10 millió tonna Körte: 2 millió tonna

Bor: 160 millió tonna Marha- és borjúhús: 8 millió tonna Sertéshús: 20 millió tonna Baromfihús: 12 millió tonna Tojás: 7 millió tonna Tej: 150 millió tonna

elnéptelenedését. A közös agrárpolitika anyagi eszközökkel gondoskodik arról, hogy a hátrányos helyzetű területek gazdasága életképes maradjon, és az ott élő közösségek ne tűnjenek el az idő múlásával.

A közös agrárpolitikának köszönhetően a gazdálkodók a fogyasztók igényei szerint termelnek

40% 100% Az ábra a nem munkabérben fizetett éves munkaegységre vetített mezőgazdasági vállalkozói jövedelem uniós átlagát mutatja a teljes gazdaság teljes munkaidős egyenértékeként számolt átlagbérek százalékában. Forrás: Európai Bizottság.

A közös agrárpolitika végső kedvezményezettjei az uniós polgárok. A boltokban és a szupermarketekben mindig bőségesen található élelmiszer, többnyire megfizethető áron. A legtöbb uniós tagállamban napjainkban egy átlagos család havi jövedelmének körülbelül 15%-át költi élelmiszerre. Ez az arány 1962-ben ennek duplája volt.


9

P O L I T I K A

© iStockphoto

A gazdálkodók egyre többet tesznek azért, hogy védjék a környezetet és megőrizzék a táj szépségét

A termelők nap mint nap kiváló minőségű élelmiszerrel látnak el minket. Európa az olívaolaj, tej és tejtermékek, húsok, borok és szeszes italok ágazatában világelsőnek minősül. Ráadásul könnyedén megtudható, hol és hogyan készültek az élelmiszerek; az EU címkézési és nyomon követhetőségi szabályainak köszönhetően a vásárlók a szükséges információ birtokában, tájékozottan választhatnak a termékek közül.

A ma gazdáira kettős szerep hárul: egyrészt élelmiszert termelnek, másrészt pedig gondozzák a vidéket. Az utóbbi feladatuk ellátásakor közjavakat állítanak elő. A társadalom egésze, a mostani és majdani generációk egyaránt hasznát látják annak, ha gondos kezek vigyázzák és ápolják a vidéki tájakat. Méltányos tehát, hogy a közös agrárpolitika viszonozza az értékes közjavakat a gazdáknak.

Sok uniós fogyasztó helyi vagy regionális termékeket vásárol, ha van rá lehetősége. A hagyományos specialitások iránt egyre nagyobb a kereslet. Emiatt egyre több gazda értékesíti termékeit közvetlenül a fogyasztóknak a termelői piacokon, sokan maguk fel is dolgozzák termékeiket, ezáltal is helyi többletértéket teremtve.

A 2013-as agrárreform óta a termelők a jövedelemtámogatás teljes összegét csak akkor kaphatják meg, ha környezetvédelmi szempontból fenntartható gazdálkodási módszereket alkalmaznak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy állandó legelőt kell fenntartaniuk (a növényzet szén‑dioxidot vesz fel a levegőből, ami segíti az éghajlatváltozás elleni küzdelmet); több növényfajtát is termeszteniük kell, és a szántóterületük legalább 5%-át úgy kell megművelniük, hogy ösztönözzék a biológiai sokféleséget (ezek az úgynevezett ökológiai jelentőségű területek). A termelők további támogatást vehetnek igénybe, ha vállalják, hogy az előírtnál szigorúbb agrár‑környezetvédelmi gazdálkodási módszereket alkalmaznak.

A gazdálkodók a vidék gondozói Az EU földterületének hozzávetőlegesen a fele mezőgazdaságilag művelt terület, ezért a mezőgazdaság nagyon fontos a természetes környezet szempontjából. A gazdálkodás az évszázadok során értékes féltermészetes élőhelyek egész sorának kialakulásához és fennmaradásához járult hozzá. Ma ezek alakítják a táj arculatát EU‑szerte, és gazdag vadállománynak adnak otthont. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a mezőgazdaság és a természet kölcsönhatásban áll egymással. A közös agrárpolitika egymást követő reformjainak köszönhetően a környezetbarát megfontolások egyre nagyobb szerepet kapnak a gazdálkodási módszerek alakulásában.

A közös agrárpolitika ezenkívül – a nyilvánosság elvárásával összhangban – a táj festői arculatát megóvó mezőgazdasági módszereket is pártolja. A biodiverzitás fenntartása, a vadvilág élőhelyeinek megőrzése, a vízforrásokkal való gazdálkodás és az éghajlatváltozás kezelése szintúgy fontos teendők, melyekkel a gazdák kötelesek foglalkozni.

10


Ebben a munkában különösen fontos szerepe van a Natura 2000 programnak. A mintegy 25 ezer értékes természeti területből álló, az EU összterületének körülbelül egyötödét felölelő ökológiai hálózat Európa biodiverzitásának megőrzését célozza. Ezek a területek nincsenek elkerítve, hanem nyitottak, és sok esetben fenntartható emberi tevékenységek és földhasználat révén alakultak ki és maradtak fenn, és jövőjük is ezen múlik. A hálózat számos területe mezőgazdasági földeken található, a termelők pedig vállalják, hogy oly módon használják a területet, hogy a biológiai sokféleség ne szenvedjen kárt.

A Z

E U R Ó P A I

U N I Ó


A MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐK ÁTLAGÉLETKORA EGYRE NŐ

65 vagy annál több 30%

35-nél fiatalabb 8%

35 és 44 év közötti 17%

A mezőgazdaságtól függ a vidéki gazdaság és a falusi életmód alakulása Jóllehet az EU legtöbb vidéki területén a gazdálkodás az első számú gazdasági tevékenység, a termelők nemcsak növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. Gyakran maguk dolgozzák fel termékeiket, és közvetlenül értékesítik árujukat a fogyasztóknak. A 2013-as reform ösztönzi az élelmiszercikkek közvetlen – például termelői piacokon történő – értékesítését. Az EU népességének körülbelül a fele vidéki területeken él. Ha nem lenne a mezőgazdaság, nem sok minden maradna, ami összetartaná és gazdaságilag életképessé tenné a vidéki közösségeket. Ha megszűnne a gazdálkodás, a parlagon maradt földterületek sok régióban gondot okoznának.


Forrás: Eurostat, 2010.

örökséghez kapcsolódó projektek, illetve a közvetlenül vagy közvetve a gazdálkodáshoz és a vidéki gazdasághoz köthető más tevékenységek további munkahelyeket teremtsenek. A támogatás segít megakadályozni a kevés munkalehetőséget kínáló és magas munkanélküliséggel küzdő vidéki térségek elnéptelenedését. Az iskolák, az orvosi rendelők és egyéb közintézmények megmaradnak és fejlődnek, jó okot szolgáltatva az embereknek arra, hogy vidéken maradjanak, és ott neveljék fel gyermekeiket.

© iStockphoto/Bart Coenders

A közös agrárpolitika ezért a termelők anyagi támogatásával gondoskodik arról, hogy továbbra is megműveljék a földet, és hogy a falvak szépítésével, a táj megőrzésével összefüggő feladatok, a kulturális


Több fiatal mezőgazdasági termelőre van szükség

11

P O L I T I K A

© iStockphoto/cstar55


Erősíteni kell a kis családi gazdaságok helyzetét. A termelők között sok az 55 év feletti, és ők egy napon majd felhagynak az aktív gazdálkodással. Az EU felismerte, hogy a gazdák korösszetétele aggodalomra ad okot. Ahhoz, hogy Európa vidéki területei sikeresen meg tudjanak birkózni az előttük álló kihívásokkal, a fiatal gazdák támogatását elengedhetetlen szakpolitikai szempontként kell kezelni.

A közös agrárpolitika a termelékenység és az innováció szolgálatában A közös agrárpolitika segíti a gazdákat, hogy fokozzák termelékenységüket, és fejlesszék technikai jártasságukat. Kezdetben a közös agrárpolitika a termelőket modern gépek és új technológiák, köztük műtrágyák és növényvédő szerek alkalmazására is ösztönözte. Ez szükséges lépés volt, mivel a fő hangsúly akkor a népesség igényeit kielégítő élelmiszer‑mennyiség előállítására helyeződött. A politika rendkívül hatásos volt. A termelékenység jelentősen megnőtt, a terméshozam drasztikusan megemelkedett, majd 2000 után stabilizálódott.

Eredményes és versenyképes gazdálkodókra van szükség Európában, hogy növekedést és munkahelyeket teremtsenek

A keletkezett élelmiszerfelesleg láttára a szakpolitika más szempontokat helyezett előtérbe. A közös agrárpolitika ma abban segíti a gazdákat, hogy • olyan gazdálkodási módszerekkel dolgozzanak, amelyek kevesebb üvegházhatásúgáz‑kibocsátással járnak; • környezetbarát gazdálkodási eljárásokat alkalmazzanak; • megfeleljenek az egészségügyi, környezetvédelmi és állatjóléti előírásoknak; • a régiójukra jellemző helyi specialitások előállítására és forgalmazására törekedjenek; • jobban hasznosítsák az erdőket és az erdős területeket; és hogy • új felhasználási módot találjanak a termékeiknek más ágazatok, például a kozmetika, a gyógyászat vagy az iparművészet területén.

HATÉKONYABB TERMELÉS: A HAT ALAPÍTÓ TAGÁLLAM BÚZATERMÉSÉNEK ALAKULÁSA

7 2000 1990 1980

2010

6 5 4 3

1962 Hektáronkénti terméshozam (t). Forrás: Európai Bizottság.

12


A Z

E U R Ó P A I

U N I Ó


A GAZDASÁGI SZEREPLŐK MEGOSZLÁSA AZ ÉLELMISZERLÁNC MENTÉN

Mezőgazdasági termelők 12 000 000

Élelmiszergyártók

Nagykereskedők

Kiskereskedők

250 000

200 000

500 000

A mezőgazdaságra vonatkozó adatok 2010-ből, a többi ágazatra vonatkozó adatok 2009-ből származnak. Forrás: Eurostat.

Az uniós kutatási alapok új gazdálkodási rendszerek kifejlesztésén dolgoznak, hogy a mezőgazdasági termelők meg tudjanak felelni az előttük álló kihívások sokaságának, melyek közül külön kiemelendő az éghajlatváltozás és a természeti erőforrásokra nehezedő nyomás problémája. A gazdáknak kevesebből kell többet termelniük a jövőben. Ennek megvalósításában döntő szerepe van a kutatásnak és az innovációnak. Fejleszteni kell tehát az ezt a célt szolgáló eszközöket, például az innovációs partnerséget, támogatni kell a mezőgazdasági innovációt, áthidalva a kutatás és a gazdálkodási gyakorlat között tátongó szakadékot, valamint elősegítve az érdekelt felek (gazdák, tanácsadók, mezőgazdasági vállalkozások, kutatók, hatóságok stb.) közötti kommunikációt és együttműködést.

A közös agrárpolitika a modernizáció szolgálatában A gazdaságok korszerűsítése mindig is a közös agrárpolitika fontos célkitűzése volt, és ma is az. Az EU sok mezőgazdasági termelője él a lehetőséggel, hogy gazdasági épületeit, illetve gépállományát uniós támogatással korszerűsítse. Más gazdák az állatállomány minőségének és az állattartás körülményeinek javítására igényelnek és kapnak támogatást. A támogatás célja az, hogy a termelők gazdaságilag versenyképesek legyenek és környezetvédelmi szempontból fenntartható eljárásokat alkalmazzanak. A közös agrárpolitika vidékfejlesztési programja a változás és a fejlődés egyik fő hajtóereje marad, és a jövőben is lehetőséget biztosít a termelők számára, hogy gazdaságukat, valamint tágabb környezetüket, a vidéket fejlesszék.

A következő évtizedre szóló uniós növekedési tervvel, a Europe 2020 stratégiával összhangban a termelők hatékonyabbá és versenyképesebbé fognak válni. A gazdák segítésében a támogatások és a hitelek játsszák a főszerepet, de léteznek más módszerek is erre. A képzési programok és a mezőgazdasági tanácsadó szolgáltatások a segítségnyújtás kevésbé látványos, ám értékes fajtái, melyeket a gazdálkodók EU‑szerte igénybe vehetnek.

Méltányos feltételeket a termelőknek A gazdaságok túlnyomó része viszonylag kicsi. Az uniós mezőgazdasági termelők átlagosan mindössze tizenkét hektár (körülbelül húsz futballpálya nagyságú) földdel rendelkeznek; a gazdaságok 70%-ának mérete nem éri el az 5 hektárt. A gazdaságok kis mérete miatt a termelők nehezen kapják meg a legjobb piaci árat termékeikért. A piaci ár nem minden esetben tükrözi a minőség javításáért tett erőfeszítéseiket és a hozzáadott értéket. A közös agrárpolitika egyre inkább segíti a termelőket abban, hogy jobb alkupozícióba kerüljenek az élelmiszerlánc többi tagjával szemben. Az EU e célból ösztönzi: • termelőszervezetek létrehozását, melyek lehetővé teszik a gazdák csoportosulását, hogy együttesen értékesíthessék termékeiket, és így nagyobb piaci erőt jelentsenek az élelmiszerláncban;

13

P O L I T I K A

©Comstock Images/Jupiterimages


Európa nevezetes arról, hogy jó minőségű élelmiszereket termel. Hírnevét számos uniós program segít fenntartani

• a speciális termelési típusokat, például a biogazdálkodást; • szerződéses kapcsolatok létrejöttét a teljes élelmiszerláncban; valamint • kölcsönös befektetési alapok és biztosítási rendszerek létrehozását, hogy a termelők jobban reagálhassanak a piac kilengéseire és az árzuhanásokra. A kockázatkezelési és a marketingeszközök használata tovább erősítheti a termelők pozícióját az élelmiszerláncban. A 2013-as reform pénzügyi támogatást nyújt azoknak a gazdálkodóknak, akik ilyen eszközöket szeretnének igénybe venni.

FORGALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK: a mezőgazdasági termékek többségére léteznek ilyen előírások. Ezek meghatározzák a termékkategóriákat, a betartandó minimumkövetelményeket, és bizonyos címkézési követelményeket is megfogalmaznak. Kötelezővé teszik továbbá a fogyasztók tájékoztatását (például a gyümölcsök és zöldségek eredetéről és fajtájáról) és lehetővé teszik az azonos minőségű termékek árának az összehasonlítását. Ezek az előírások megkönnyítik a kereskedelmet Európában. A KÜLÖNLEGES MINŐSÉGŰ TERMÉKEK AZONOSÍTÁSÁRA SZOLGÁLÓ MINŐSÉGI RENDSZEREK: a földrajzi eredetükhöz kapcsolódó különleges tulajdonságokkal bíró termékeket két különböző logó, az oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM) és az oltalom alatt álló földrajzi jelzés (OFJ) révén ismerhetjük fel. Mi a különbség köztük?

OTECTED PR

N

•

Kontinensünk az évek során több eszközt is kifejlesztett a biztonságos és jó minőségű élelmiszerek előállítását célzó törekvések jegyében. Példaként említhetők a különféle forgalmazási előírások, a különleges minőségű termékek azonosítására szolgáló minőségbiztosítási rendszerek, a tanúsítási rendszerek és a higiéniai rendelkezések.

ORIGI

Európa rendkívüli kulináris hagyományokkal büszkélkedhet, hírnevét sokféle kiváló étel, illetve a bor- és sörfajták széles választéka öregbíti.

OF

A siker kulcsa: a kiváló minőségű élelmiszer

SIGNATIO N

DE

•

• az együttműködés más formáit, hogy a termelők nagyobb befolyással bírjanak a piacon, növelhessék árrésüket és versenyképességüket;

Oltalom alatt álló eredetmegjelölés: a szavatolt földrajzi eredetű, jó minőségű európai élelmiszerek logója

Oltalom alatt álló földrajzi jelzés: az egy adott régióhoz szorosan kötődő, jó minőségű európai élelmiszerek logója

A biogazdaságokban termelt élelmiszerek európai logója

14


• Az oltalom alatt álló eredetmegjelölés olyan élelmiszereket jelöl, amelyeket teljes mértékben egy meghatározott régióban, elismert helyi szaktudással, helyi összetevőkből állítanak elő, és amelyek minőségi jellemzői földrajzi eredetükhöz kötődnek. OEM‑terméknek minősül számos sajt (mint például a Queso Manchego vagy a Feta), hústermék (Prosciutto di S. Daniele stb.) és olívaolaj (Umbria, Kalamata, Montoro‑Adamuz stb.), de sokféle gyümölcs és zöldség és – természetesen – sok bor is. • Az oltalom alatt álló földrajzi jelzés olyan élelmiszereket jelöl, melyek esetében az előállításnak legalább egy szakasza abban a régióban történt, ahova minőségük és hírnevük kötődik. Példaként söröket (Münchener Bier, Ceskobudejovické Pivo stb.), húsféléket (skót marhahús, számos francia baromfiféle), pék- és cukrászkészítményeket, valamint halféléket (Scottish Farmed Salmon stb.) lehet említeni. BIOGAZDÁLKODÁS: külön európai logó hívja fel a figyelmet azokra a termékekre, amelyek biológiai gazdaságból származnak. A logó garantálja, hogy az előállítás a biológiai gazdálkodásra vonatkozó uniós szabályok tiszteletben tartásával történt. A biogazdálkodás figyelembe veszi a növények és állatok természetes életciklusát, és minimálisra csökkenti a környezeti hatásokat. A biogazdaságok olyan termelési módszereket alkalmaznak, amelyek megfelelnek a vonatkozó szigorú európai szabályozásnak. TANÚSÍTÁSI RENDSZEREK: az élelmiszerek minőségével kapcsolatos önkéntes tanúsítási rendszerek azt garantálják, hogy az adott termékek bizonyos előírások betartásával készültek. Ezek az előírások lehetnek környezetvédelmi, állatjóléti vagy tisztességes kereskedelmet biztosító követelmények, de vonatkozhatnak például a termék ízére vagy illatára is. Az Európai Bizottság iránymutatásokat dolgozott ki, hogy

A Z

E U R Ó P A I

U N I Ó


összehangolja az említett rendszereket, enyhítse a termelőkre nehezedő kötöttségeket, és elejét vegye a fogyasztók megtévesztését célzó gyakorlatnak. HIGIÉNIAI SZABÁLYOK: az Unióban termelt és a harmadik országokból származó élelmiszerekre egyaránt vonatkoznak, és végigkövetik a termékek útját a termelőtől egészen a fogyasztóig. Az EU élelmiszer‑biztonsági stratégiája az emberi és állati fogyasztásra szánt termékek biztonságosságára vonatkozó szabályokon, független és nyilvános tudományos véleményeken, óvintézkedéseken alapul. Az uniós stratégiának fontos eleme az a minden fogyasztót megillető jog, hogy a szükséges információk birtokában választhasson a termékek közül. A Bizottság és az uniós tagállamok ezenkívül vidékfejlesztési intézkedések és promóciós támogatások révén is segítik a minőség iránt elkötelezett mezőgazdasági termelőket.

Az EU megnyitja piacát a fejlődő országok előtt Az Európai Unió messze a legnagyobb élelmiszer‑importőr a világon. Az EU a tengerentúli fejlesztési politikájával segíti a fejlődő országokat, hogy mezőgazdasági termékeiket értékesíteni tudják az Unióban, kedvezményes piacra jutási lehetőséget kínálva a számukra. Az Unió évente átlagosan közel 60 milliárd euró értékben importál mezőgazdasági termékeket fejlődő országokból. Ez több, mint a másik öt fő importőr (Egyesült Államok, Japán, Kanada, Ausztrália és Új‑Zéland) importja együttesen.

A FEJLŐDŐ ORSZÁGOKBÓL SZÁRMAZÓ MEZŐGAZDASÁGI IMPORT Új-Zéland

1 000 Európai Unió (EU-28)

72 000

Ausztrália

3 000 Kanada

6 000 Japán

19 000 Egyesült Államok

43 000

Millió euróban. 2011–2013-as átlag. Forrás: Európai Bizottság.


15

P O L I T I K A

Az EU széles körű kereskedelmi és együttműködési kapcsolatokkal rendelkezik harmadik országokkal és regionális kereskedelmi blokkokkal. Ezenkívül kétoldalú gazdasági megállapodást kötött (vagy jelenleg tárgyal ilyenről) közvetlen szomszédjaival és más országokkal, valamint gazdasági partnerségi megállapodást kezdeményezett, illetve írt alá fejlődő országokkal.

UNIÓS EXPORT ÁGAZATONKÉNT Gépek és készülékek 21% Vegyszerek 11% Gyógyszerek 8% Mezőgazdaság 7%

Európa a minőségi élelmiszerek fő exportőre Kedvező éghajlatának, termékeny talajának és a gazdák szakmai ismereteinek köszönhetően Európa a világ egyik legfontosabb mezőgazdasági termelője.

Járművek és alkatrészek 6% Textíliák 3% Építőipari berendezések 2%

Forrás: Európai Bizottság, 2010.

Az élelmiszertermelésnek globális szinten 2050-re meg kell duplázódnia, hogy elegendő élelmiszer jusson a világ addig (becslések szerint) kilencmilliárdosra gyarapodó népességének. A közös agrárpolitikán keresztül az EU jelentős szerepet játszik e kihívás kezelésében, ezért továbbra is be kell ruháznia a mezőgazdaságba. Termékeinek mennyisége, sokfélesége és minősége miatt az EU jelentős exportőr. Mi több: az EU a mezőgazdasági (elsősorban a feldolgozott és magas hozzáadott értékű) termékek vezető exportőre.

Az EU a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) legfontosabb és legaktívabb tagjainak egyike, szerepe kulcsfontosságú a világkereskedelem innovatív és előretekintő szabályozásának megtervezésében, és e szabályozásnak természetesen a mezőgazdaság is része. Az EU a WTO pozíciójának támogatásával segíti fenntartani a világ valamennyi országa számára szabad, méltányos és nyitott kereskedelmi rendszert. Az alábbi ábra áttekintést ad az Európai Unió agrárimportjáról és -exportjáról.

AZ EU AGRÁRKERESKEDELMI PARTNEREI

Oroszország és Ukrajna EU-import: 4000 EU-export: 11 000

Észak-Amerika

Földközi-tengeri térség

EU-import: 11 000 EU-export: 17 000

EU-import: 8000 EU-export: 15 000

Japán és Dél-Korea EU-import: 300 EU-export: 6000

ASEAN, Kína és India

EU-import: 16 000 EU-export: 10 000

Argentína és Brazília EU-import: 21 000 EU-export: 2000

AKCS-országok és Dél-Afrika EU-import: 14 000 EU-export: 9000

Ausztrália és Új-Zéland EU-import: 4300 EU-export: 2300

Millió euróban. 2010-2012-es átlag. Forrás: Európai Bizottság.


A Z

E U R Ó P A I

U N I Ó


Európa mezőgazdasága 2020-ban: választ adni a jövő kérdéseire A közös agrárpolitikának köszönhetően egészséges, kiváló minőségű és biztonságos élelmiszerek kerülnek az asztalunkra, mégpedig elérhető és a termelők szempontjából is méltányos áron. A közös agrárpolitika az évek folyamán folyamatosan fejlődött, hogy megfeleljen a változó gazdasági körülményeknek és a polgárok követelményeinek. A polgárok jelentős többsége támogatja a közös agrárpolitikát, és elismeri alapvető előnyeit. Az EU 2013-ban átalakította szakpolitikáját, hogy az megfeleljen a jövő kihívásainak. A reform figyelembe veszi a társadalom elvárásait és jelentős változásokat vezet be: a közvetlen kifizetések rendszere méltányosabb

lesz, és nagyobb hangsúlyt fog fektetni a környezetvédelemre, meg fog erősödni a termelők helyzete az élelmiszerláncban, és az agrárpolitika általában eredményesebbé és átláthatóbbá fog válni. A reform révén az EU határozott választ ad az élelmiszer‑biztonsággal, az éghajlatváltozással, a növekedéssel, a vidéki térségekben szükséges munkahelyteremtéssel kapcsolatos aktuális kihívásokra. A közös agrárpolitika továbbra is kulcsszerepet fog játszani abban, hogy az EU sikerre vigye az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés elősegítésének általános célját. Ahogy az elmúlt ötven évben, úgy a jövőben is a közös agrárpolitika valamennyi uniós polgár javát fogja szolgálni.

További információk XX Az Európai Bizottság mezőgazdasági honlapja: http://ec.europa.eu/agriculture/index_hu.htm XX Ápoljuk gyökereinket – az EU közös agrárpolitikájának bemutatása: http://ec.europa.eu/agriculture/cap-for-our-roots/index_hu.htm XX Kérdése van az Európai Unióról? A Europe Direct segíthet Önnek: 00 800 6 7 8 9 10 11 http://europedirect.europa.eu

ISBN 978-92-79-41397-1 doi:10.2775/97112

NA-04-14-861-HU-C

16

Mezőgazdasági politika

Recommend Documents