Mennyire felel meg a magyar villamosenergiaágazat szabályozása az Európai Unió új villamos irányelvének?

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar Gazdaságdiplomácia és nemzetközi (EU) menedzsment szak Nappali tagozat Európai Uniós kapcsolatok szakirány _________________________________________________________________

Mennyire felel meg a magyar villamosenergiaágazat szabályozása az Európai Unió új villamos irányelvének?

Készítette: Nagy Attila Belső konzulens: Takács Gábor Külső konzulens: Szentpétery Emese

Budapest, 2003.


Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék............................................................................................................... 3 I. Bevezetés ...................................................................................................................... 5 II. Villamos energia az Európai Unióban és Magyarországon......................................... 7 III. A villamosenergia-szektor közösségi szabályozása ................................................. 14 III. 1. Az Európai Unió energiapolitikai alapelvei .......................................... 14 III. 2. A közösségi szabályozás kezdeti szakasza............................................ 15 III. 3. Az egységes belső piac kialakítása: a 96/92/EC irányelv rendelkezései17 III. 4. Az egységes belső piac céljai, a piacnyitás várható előnyei ................. 23 III. 5. Az eredeti irányelv gyakorlati megvalósulása ...................................... 24 III. 6. A szabályozás változásai: az új, 2003/54/EC irányelv rendelkezései ... 32 IV. A villamosenergia-szektor szabályozása Magyarországon...................................... 42 IV. 1. A magyar energiapolitika alapelvei ...................................................... 42 IV. 2. A hazai szabályozás története ............................................................... 43 IV. 3. Piackonform környezet kialakítása a villamosenergia-iparban ............ 44 IV. 4. A piacnyitási folyamat céljai, alapelvei ................................................ 50 IV. 5. Piacnyitás Magyarországon: a 2001. évi CX. Törvény ........................ 52 V. Az új irányelv és a magyar szabályozás.................................................................... 65 VI. Zárszó....................................................................................................................... 76 Köszönetnyilvánítás ....................................................................................................... 78 Felhasznált irodalom ...................................................................................................... 79 Melléklet......................................................................................................................... 84

3


Táblázatok és diagramok jegyzéke 1. táblázat: Az EU, USA és Japán fő villamosenergia-adatai 2001-ben .......................... 7 2. táblázat: Az EU fő villamosenergia-adatai 2001 – 2002.............................................. 9 1. ábra: A villamosenergia-termelés forrásainak megoszlása (EU-15, 2002)................ 10 3. táblázat: Nettó villamosenergia-termelés 2001 - 2002............................................... 10 4. táblázat: Magyarország fő villamosenergia-adatai 2001 - 2002 ................................ 12 5. táblázat: Nettó villamosenergia-termelés 2001 - 2002............................................... 12 2. ábra: A villamosenergia-termelés forrásainak megoszlása 2002 ............................... 12 6. táblázat: A rendszerirányítók függetlensége Európában............................................ 25 7. táblázat: Villamos energia piacnyitás az Európai Unióban........................................ 27 8. táblázat: Villamosenergia-árak az Európai Unióban (euró/100 kWh) ....................... 30 9. táblázat: Piacnyitási menetrend.................................................................................. 37 3. ábra: Villamosenergia-ipar három szintje .................................................................. 45 4. ábra: A villamosenergia-rendszer felépítése, piaci szereplők .................................... 46 10. táblázat: A piacnyitás folyamata .............................................................................. 52 5. ábra: Az új piaci modell ............................................................................................. 56 11. táblázat: A várható verseny jellege és a szabályozási célok .................................... 61 12. táblázat: Az irányelv és a hatályos VET összehasonlítása ....................................... 74

4


I. Bevezetés Az Európai Bizottság a 2000-2005 közötti stratégiai célok ismertetésénél az energiát, mint kulcsfontosságú tényezőt jelölte meg Európa versenyképességének és gazdasági fejlődésének fenntartásában. Az energia a modern gazdaságok számára nélkülözhetetlen erőforrás, életünk minden területén szükségünk van rá, ezért az egyes államok és az Európai Unió is arra törekednek, hogy jól megalapozott és átgondolt energiapolitikákkal minél hatékonyabban ki tudják elégíteni ezt az igényt. Az energiapolitika szabályozási körében egy kiemelkedően fontos részterület a villamosenergia-szektor. A témakör kiemelkedő fontossága abból adódik, hogy az energiának ez a formája minden polgárt érint, hiszen a villamos energia az emberiség fennmaradása és a gazdasági fejlődés szempontjából nélkülözhetetlen feltétellé vált. Dolgozatom témájául a villamosenergia-szektor közösségi és hazai szabályozásának bemutatását, illetve összehasonlítását választottam. A dolgozat írásakor két célkitűzés lebegett a szemem előtt. Egyrészt részletesen elemezni akartam az iparág szabályozásának fejlődését az Európai Unióban és Magyarországon is, különös hangsúlyt fektetve az aktuális rendelkezések bemutatására, másrészt főként arra a kérdésre kerestem a választ, hogy mennyire felel meg a jelenlegi magyar törvényi szabályozás az Európai Unió új követelményeinek. Ennek jegyében a hatályos magyar törvényben azokat a pontokat kerestem az összevetés során, amelyek nem egyeztethetők össze az új közösségi előírásokkal, és ahol ilyen előfordult, igyekeztem megoldási javaslatokat is tenni. A dolgozatban igyekszem megvilágítani

a

legfontosabb

ellentmondásokat,

a

témakörrel

kapcsolatos

eltérő

véleményeket, és alapvetően objektív, elfogulatlan elemzésre törekszem. A témaválasztás egyfelől személyes érdeklődést tükröz, érdeklődéssel fordulok az energiapolitikával összefüggő kérdéskörök irányába, másrészt szakmai gyakorlatomat a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Energetikai Főosztályán töltöm, ahol a mindennapi tevékenység során közelebbről is betekintést nyerhetek a villamosenergia-ipar működésébe, aktuális ügyeibe. Emellett úgy gondolom, olyan témakört sikerült választanom, ami egyrészt viszonylag kis számú szakdolgozat témájául szolgált, másrészt jelentőségéhez mérten ritkán szerepel a napi sajtóban, akkor is általában negatív megnyilvánulásokkal (áremelkedés, környezetvédelmi ügyek) találkozhatunk a témával kapcsolatban. Véleményem szerint a témaválasztás kifejezetten aktuális, hiszen nemrég, 2003. június 26-án fogadták el az „Egységes szabályozás a belső villamosenergia-piac számára” című új,

5


2003/54/EC irányelvet, ami jelenleg még ugyan nincs hatályban, de jövő év közepétől már meghatározza a villamosenergia-szektor közösségi és tagállami szabályozását. A csatlakozás után Magyarországnak is eleget kell tenni az új irányelv rendelkezéseinek. Ahhoz, hogy a szükséges jogharmonizációs feladatainkat el tudjuk végezni, egyrészt szükséges az új direktíva beható ismerete, másrészt részletesen át kell vizsgálni az aktuális magyar szabályozást. Ennek alapján remélem, hogy dolgozatom – amely ezeket a kérdésköröket vizsgálja - gyakorlati haszonnal is bír a témakörrel foglalkozók számára. A téma szakirodalmi feldolgozottságát illetően megállapíthatom, hogy a dolgozat írásához megfelelő számú olyan kiadványt sikerült fellelnem, amely specifikusan a témával foglalkozik. Amint az a dolgozat irodalomjegyzékéből is kiderül, jelentős mértékben internetes forrásokból merítettem az információkat, különösen az Európai Unióval foglalkozó részhez, ezért nagy segítséget jelentettek a nagy nemzetközi szervezetek webcímei, ezen belül is elsősorban az Európai Unió központi oldala. Emellett néhány kiváló magyar oldal is rendelkezésre állt. A nyomtatott forrásokat tekintve szeretném megjegyezni, hogy nagymértékben – különösen a magyar vonatkozású részeknél - a Minisztérium által rendelkezésemre bocsátott szakmai anyagokra támaszkodtam, amelyek a sajtóban, szakirodalomban nem kerültek publikálásra. Végül, de nem utolsósorban, a dolgozat témájából és céljából fakadóan kiemelkedően fontosak voltak maguk a jogszabályok, amelyek elemzését és összevetését a dolgozat végső soron tartalmazza. A dolgozat logikai váza az említett célkitűzéseknek megfelelően épül fel. A dolgozat bevezető része statisztikai adatok felvonultatásával, a közelmúlt és a közeljövő trendjeinek bemutatásával a villamos energiának az Unióban és Magyarországon betöltött szerepét vázolja fel. A harmadik és negyedik fejezet párhuzamosan bemutatja a közösségi, illetve a magyar szabályozás fejlődését. Az Európai Uniós részt tekintve az energiapolitikai prioritások után a szektorral kapcsolatban néhány korai jogszabály rövid bemutatása következik, majd részletesen elemzem a 96/92/EC irányelvet és annak gyakorlati megvalósítását a tagállamokban. Ezután következik az új direktíva rendelkezéseinek részletes kifejtése. A magyar vonatkozású rész szintén az energiapolitikai alapelvek, és a kezdeti szabályozás bemutatásával kezdődik, majd a rendszerváltás utáni első villamosenergia-törvény rövid elemzésével folytatódik, végül pedig a hatályos törvényen alapuló működési modell felvázolása következik. A dolgozat záró része, az ötödik fejezet tartalmazza a közösségi és a magyar szabályozás részletes összehasonlítását.

6


II. Villamos energia az Európai Unióban és Magyarországon Villamos energia az Európai Unióban A jelenleg 15 tagú Európai Unió meghatározó szerepet játszik a világ villamosenergiaiparában, mind az áramfogyasztásban, mind a termelésben, mind pedig az egyre bővülő kereskedelemben. 2001-ben a világ összes villamosenergia-fogyasztásának csaknem 17%-t az Európai Unió tagországai adták, miközben az EU-15 a világ népességének mindössze 6,3%-t reprezentálja. Ez kb. 2362 TWh villamos áram felhasználását jelentette, aminek alapján az EU egy főre jutó áramfogyasztása 2001-ben kb. 6250 kWh volt, ami mindössze a fele az Egyesült Államok egy főre jutó 12792 kWh fogyasztásának, de szintén jelentős mértékben elmarad a Japánban mért 7604 kWh felhasználástól. Az egy főre jutó áramfogyasztásban tapasztalható viszonylag nagy mértékű különbségek egyrészt összefüggésben vannak a gazdasági fejlettségi szintek közötti eltéréssel, másrészt az éghajlati sajátosságokban lévő különbözőségekkel, de azt is mutatják, hogy az Unióban hatékonyabb, ezáltal kevésbé pazarló az áram felhasználása, mint a világgazdaság másik két legjelentősebb szereplőjénél. A következő táblázat a három világgazdasági pólus főbb villamosenergia-adatait foglalja össze. 1. táblázat: Az EU, USA és Japán fő villamosenergia-adatai 2001-ben VillamosenergiaÖsszes nettó Villamosenergiafogyasztás termelőkapacitás termelés (TWh) (TWh) (MW) 377,9 2362 2545,6 593 991 281,6 3602,1 3719,485 813 000 129,8 964,2 1036,798 235 000

Lakosság (millió fő)1

EU-15 USA Japán Világ 6 000,0 13934,1 14617 3 365 000 összesen Forrás: USA Energy Information Administration (lásd Internet-címek No. 25)

Import (TWh)

Export (TWh)

212,3 38,48 0

181,7 18,17 0

464,73

464,78

A villamos energia termelését tekintve az EU-15 2545,6 TWh teljesítményt képvisel, ami a világtermelés 17,5%-a, a 15 tagországban beépített 593 991 MW termelő kapacitás szintén kb. 17,5%-t tett ki 2001-ben. Miközben az EU-15 a fogyasztásra és termelésre vonatkozó adatok tekintetében is az Egyesült Államok mögé szorul, egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az áram világkereskedelmének első számú szereplője: importoldalon az összes behozatal csaknem felét, 46%-t, míg kiviteli oldalon a világexport 39%-t képviseli. Ennek egyik fő oka természetesen a földrajzi adottságokban keresendő: az Uniónak lehetősége van arra, hogy

1

2000. évi népességi adatok. Forrás: Eurostat

7


olcsó áramot importáljon Közép- és Kelet-Európából, illetve Észak-Afrikából, míg az USA, de főleg Japán nem rendelkezik ilyen lehetőségekkel. A 1. táblázatban foglalt adatokkal kapcsolatos közép- és hosszú távú tendenciákat tekintve a következő fő megállapításokat tehetjük:2 -

Az EU-15 népessége a 2020-ig terjedő időszakban csak kismértékben, becslések szerint 12 millió fővel növekszik, így aránya a világ népességéhez viszonyítva tovább csökken.

-

Az EU-15 villamosenergia-felhasználása 2020-ig évente átlagosan 1,7%-kal nőhet, a fogyasztás legnagyobb mértékű növekedésére elsősorban a háztartások, és a közlekedési szektor esetében lehet számítani. Mivel a fogyasztás növekedésének üteme jóval nagyobb, mint a lakosság számának emelkedése, ezért az egy főre jutó villamosenergia-fogyasztás mennyisége nő, még ha várható a felhasználás hatékonyságának további javulása is.

-

A növekvő igények kielégítése érdekében számítások szerint 2020-ig 594 000 MW termelőkapacitás kiépítése várható. Ennek azonban csak fele lesz teljesen új kapacitás, a másik felének üzembe helyezése az ebben az időszakban leszerelésre kerülő, főként nukleáris erőművek pótlását szolgálja.

-

A már jelenleg is nettó importőr EU-15 villamosenergia-behozatala számottevően növekedni fog, elsősorban az olcsó kelet-európai, mindenekelőtt az orosz szállítások felfutásának köszönhetően.

Az EU-15-ön belül - a lakosságszámok alapján nem meglepő módon - a legnagyobb áramtermelő és -fogyasztó ország Németország, őt követi Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország. A tagállamoknak az áramkereskedelemben betöltött szerepe azonban érdekesebb képet mutat: mindössze két tagállam, Franciaország és Dánia nettó áramexportőr, a többi ország kisebb-nagyobb mennyiségű behozatalra szorul az igények kielégítése érdekében. A legnagyobb importőrök Olaszország, Hollandia, Finnország és Nagy-Britannia. A következő táblázat részletesen összefoglalja az EU tagországok villamos energiával kapcsolatos főbb adatait.

2

Forrás: European Union Energy Outlook to 2020, Európai Bizottság (lásd Internet-címek)

8


2. táblázat: Az EU fő villamosenergia-adatai 2001 – 2002 Összes beépített nettó Nettó termelés VillamosenergiaImport Export Ország termelőkapacitás összesen (TWh) fogyasztás (TWh) (TWh) (TWh) (MW) 2001 2002 2001 2002 2001 2002 2001 2002 2001 2002 Ausztria 18159 17799 62.3 60.7 54,8 N. a. 14.5 15.4 14.4 14.7 Belgium 15662 15627 76.1 78 78,2 N. a. 15.8 16.6 6.7 9.1 Németország 122400 124200 544.3 544.8 506,8 N. a. 44 46.2 43.9 45.5 Dánia 13081 12632 36 37.2 32,5 N. a. 8.2 9 8.8 11.1 Spanyolország 55886 60050 227.3 233.7 210,5 N. a. 10.2 12.3 6.7 7 Finnország 16512 16672 71.2 71.9 76,2 N. a. 11.8 13.5 1.8 1.5 Franciaország 115939 115858 526 536 415,3 N. a. 4.2 3.8 72.6 80.6 Nagy-Britannia 79796 79725 368.5 369.5 346,1 N. a. 10.7 9 0.3 0.6 Görögország 10990 10990 49.7 48.9 48,8 N. a. 3.6 4.6 1.1 1.7 Írország 4732 5400 24.1 24 21,6 N. a. 0 0.6 0.3 0.1 Olaszország 76210 76950 266 270.3 289,1 N. a. 48.9 51.5 0.6 0.9 Luxemburg 1129 1129 1.2 3.7 6,1 N. a. 6.4 6.5 0.7 2.9 Hollandia 20739 20811 90.4 93.6 99,4 N. a. 21.5 20.9 4.2 4.5 Portugália 11035 11182 44.9 44.2 41,5 N. a. 1.3 2.8 1.1 0.9 Svédország 31721 32223 157.6 143.3 134,9 N. a. 11.2 20.1 18.5 14.8 EU összesen 593991 590427 2545,6 2559,8 2361,8 N. a. 212,3 232,8 181,7 195,9 Világ összesen 3365000 N. a. 14617 N. a. 13934,1 N. a. 464,73 N. a. 464,78 N. a. Forrás: USA Energy Information Administration (lásd Internet-címek No. 25)

2001-hez viszonyítva 2002-ben csak kismértékben, 0,6%-kal nőtt az áramtermelés az Unióban, nagyobb mértékű növekedés Hollandiában, Dániában, Spanyolországban és Belgiumban

volt

megfigyelhető,

ugyanakkor

Svédországban,

Görögországban

és

Portugáliában – jórészt az aszály következtében kieső vízerőművi termelés miatt - jelentősebb visszaesést könyvelhettek el. Annak ellenére nőtt az áramtermelés, hogy 2002-ben 0,6%-kal csökkent a beépített termelőkapacitás, legnagyobb mértékben Dániában és Ausztriában. Az áramkereskedelem egyre nagyobb jelentőségét mutatja, hogy 2002-ben az export plusz import és a nettó termelés aránya elérte a 16,7%-t, amely érték 2001-ben még csak 15,5% volt. Az EU-15 összes nettó importja 2002-ben 36,9 TWh volt, amely az EU összes nettó termelés 1,4%-a. A villamosenergia-termelés egyes forrásainak részarányait az alábbi ábra3 mutatja. Látható, hogy jelenleg, és várhatóan a jövőben is a legfontosabb szerepe a fosszilis tüzelőanyagokat felhasználó erőműveknek lesz, ezen belül várhatóan folyamatosan visszaszorul a szén és a kőolaj, és tovább növekszik a földgáz szerepe. Az atomenergia jövője jelenleg meglehetősen bizonytalan, a vízenergia aránya számottevően nem növekszik, viszont a politikai prioritást 3

Forrás: Eurelectric

9


élvező megújuló energiák arányának robbanásszerű növekedése prognosztizálható. Szeretném megjegyezni, hogy a vízenergiát elkülönítve kezelem a dolgozatban más megújuló energiaforrásoktól, mert a meglévő statisztikák is így álltak rendelkezésemre.

1. ábra: A villamosenergia-termelés forrásainak megoszlása (EU-15, 2002) Nukleáris 2,90% 33,20%

11,80%

Hagyományos hőerőmű Vízenergia

52,10% Megújuló energiák

Forrás: 3. táblázat adatai (lásd alább)

A villamosenergia-termelés forrásainak megoszlásáról részletes, tagállamokra lebontott adatokat a következő táblázat szolgáltat. 3. táblázat: Nettó villamosenergia-termelés 2001 – 2002 Nukleáris Hagyományos Vízi energia Megújuló (TWh) hőerőmű (TWh) (TWh) energiák (TWh) 2001 2002 2001 2002 2001 2002 2001 2002 Ausztria 0 0 20.4 19.2 41.8 39.4 0.1 2 Belgium 44.1 45 29 30.4 1.6 1.4 1.5 1.2 Németország 162.3 156.2 342.2 343.6 25.3 25.7 14.5 19.3 Dánia 0 0 31.7 32.3 0 0 4.3 4.9 Spanyolország 61.2 60.5 112.8 134.7 43.3 26.6 10 11.9 Finnország 21.9 21.4 27.3 30.1 13 10.6 9 9.8 Franciaország 401.3 416.5 44 51.3 77.5 64.5 3.2 3.7 Nagy-Britannia 83 81 273.4 275 6.4 7.5 5.7 6 Görögország 0 0 46.2 45.4 2.7 2.7 0.8 0.8 Írország 0 0 22.8 22.4 0.9 1.1 0.4 0.5 Olaszország 0 0 204.8 214.4 53.3 47.5 7.9 8.4 Luxemburg 0 0 0.3 2.7 0.8 0.9 0.1 0.1 Hollandia 3.7 3.7 84.4 86.6 0.1 0.1 2.1 3.2 Portugália 0 0 29.8 35.1 14.2 8.1 0.8 1 Svédország 69.2 65.6 9.5 11.2 78.4 66 0.5 0.6 EU összesen 846,7 849,9 1278,6 1334,4 359,3 302,1 60,9 73,4 Forrás: Eurelectric (www.eurelectric.org) Ország

Összes nettó termelés (TWh) 2001 2002 62.3 60.7 76.1 78 544.3 544.8 36 37.2 227.3 233.7 71.2 71.9 526 536 368.5 369.5 49.7 48.9 24.1 24 266.0 270.3 1.2 3.7 90.4 93.6 44.9 44.2 157.6 143.3 2545,6 2559,8

Látható, hogy tagállamonként jelentősen eltérnek a forrásmérlegek. 15-ből 7 tagállam nem használ fel nukleáris energiát áramtermelési célokra, emellett több másik tagállam (például Németország és Svédország) úgy döntött, hogy a jövőben felhagy az atomenergia ilyen célú

10


felhasználásával. Jelenleg és várhatóan a jövőben is a legnagyobb nukleáris áramtermelő Franciaország, őt követi Németország és Nagy-Britannia. A fosszilis tüzelőanyagok felhasználása minden tagállamban jellemző, a legnagyobb termelő Németország, Olaszország és Spanyolország. A fosszilis tüzelőanyagokon belül folyamatosan csökken a szénféleségek és a kőolaj szerepe, a földgáz felhasználása viszont ugrásszerűen növekszik. Ez a földgáz kedvező árával, a földgáztüzelésű erőművek gyors és olcsó telepíthetőségével, és nagyobb hatékonyságával magyarázható. A vízenergia hasznosításának lehetősége természetesen az adott ország földrajzi adottságaitól függ, a legnagyobb termelők Svédország, Franciaország és Olaszország. A megújuló energiák hasznosítása az Unióban elsődlegességet élvez, mind közösségi, mind tagállami szinten támogatásokkal is ösztönzik részarányuk növelését, hiszen környezetvédelmi szempontokból ezek a legalkalmasabb energiaforrások. Ennek ellenére 2002-ben még csak az össztermelés 2,9%-a származott megújuló energiaforrásokból. Villamos energia Magyarországon A kicsi, mindössze 10 170 000 lakosú4 Magyarország a világ áramfogyasztásának gyakorlatilag elhanyagolható részét, mintegy három tízezredét reprezentálja a maga 35,1 TWh felhasználásával. Ez 2001-ben kb. 3451 kWh fejenkénti fogyasztást jelentett, ami mindössze 55%-a az EU átlagának, ez az arány pedig csaknem pontosan megegyezik a magyar nemzetgazdaság átlagos fejlettségi szintjével az EU átlagához viszonyítva. Az országban 7492 MW beépített nettó termelőkapacitás található, ami a 2004-ben csatlakozó 10 ország adatait figyelembe véve mindössze a 4. helyre elegendő, ugyanis Lengyelországon és Csehországon kívül még Szlovákia is nagyobb kapacitásokkal rendelkezik. Érdekes módon ugyanakkor a nettó áramtermelést tekintve a 33 TWh termelésünkkel a rangsorban megelőzzük Szlovákiát. A villamos energia kereskedelmét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy Magyarország nettó importőr, amit a csatlakozó országok közül még mindössze Lettország mondhat el magáról. Az igények kielégítéséhez szükséges áramot nagyrészt Szlovákiából és Ukrajnából szerzi be az ország, alapvetően ezen két ország tekintetében negatív az áramkereskedelmi mérlegünk, mert Horvátország és Ausztria irányába pozitív szaldóval rendelkezünk. A fent említett adatokat a következő táblázat foglalja össze. 4. táblázat: Magyarország fő villamos energia adatai 2001 - 2002 Ország

4

Összes beépített nettó termelőkapacitás (MW)

Nettó termelés összesen (TWh)

Villamosenergiafogyasztás (TWh)

Import (TWh)

Export (TWh)

Forrás: KSH

11


2001 2002 2001 2002 2001 2002 2001 2002 2001 2002 Magyarország 7652 7492 33,7 33 35.1 N. a. 6,9 7,6 3,8 3,4 Forrás: MVM (lásd Internet-címek No. 2), Eurelectric (www.eurelectric.org)

A villamosenergia-termelés forrásainak megoszlása meglehetősen egyoldalú képet mutat, ugyanis meghatározó egyrészt a fosszilis tüzelőanyagok, ezen belül is növekvő mértékben a földgáz felhasználása, másrészt pedig a Paksi Atomerőmű révén a nukleáris energia felhasználása. Természeti adottságaink folytán a vízenergia nagyobb mértékű hasznosítására nincs mód, lehetőség van azonban egyéb megújuló energiaforrások felhasználásának növelésére. Az utóbbi időben talán megindulni látszik egy kedvező tendencia erre vonatkozóan, több energetikai projekt is indult, melynek keretében főként szélerőművek, illetve biomassza-tüzelésű erőművek kerülnek létrehozásra. Jelenleg azonban még elhanyagolható a részesedésük a termelésben, ezt jól szemléltetik az alábbi adatok.

5. táblázat: Nettó villamosenergia-termelés 2001 – 2002 Nukleáris (TWh)

Ország

2001 Magyarország

13,3

2002 13,1

Hagyományos hőerőmű (TWh) 2001

2002 20

19,5

Vízenergia (TWh) 2001

2002

0,2

Megújuló energiák (TWh) 2001

0,2

0,1

2002 0,2

Összes nettó termelés (TWh) 2001 33,7

2002 33

Forrás: MVM (lásd Internet-címek No. 2), Eurelectric (www.eurelectric.org)

2. ábra: A villamosenergia-termelés forrásainak megoszlása 2002 Nukleáris 0,60% 0,60% 59,10%

39,70%

Hagyományos hőerőmű Vízenergia Megújuló energiák

Forrás: 5. táblázat adatai (lásd fent)

A közép- és hosszú távú tendenciák várhatóan a következőképpen alakulnak: -

Az ország lakosságszáma várhatóan sajnos a jövőben is tovább csökken, amelyet valószínűleg a bevándorlás sem tud majd ellensúlyozni. Ennek alapján csökkenhetne a villamosenergia-igény, de a gazdasági növekedés és az életszínvonal emelkedése

12


egyértelműen növelni fogja a fajlagos áramfelhasználást, még akkor is, ha jelentős erőfeszítéseket terveznek a magyar gazdaság energiahatékonyságának javítására.5 -

A magyar energetikai szakemberek arra számítanak, hogy az éves felhasználási igény kb. 1,7 - 1,8%-kal növekszik az elkövetkező években, ezt alapul véve 2010-re kb. 9000 MW-ra kell emelni az erőműpark jelenlegi 7500 MW teljesítményét. A növekvő igények és a közben leállításra kerülő erőművi kapacitások miatt számítások szerint kb. 3800 MW új teljesítmény építése szükséges 2015-ig.

-

Az elkövetkező tíz év egyik alapvető kérdése lesz, hogy a magyar termelés csaknem 40%-t előállító Paksi Atomerőmű jövője miként alakul, 2012-re ugyanis elvileg lejár az erőmű eredeti élettartama. Valószínűsíthető, hogy mivel nem tudják majd megfelelően helyettesíteni, és egyes szakmai vélemények szerint egyébként is műszakilag lehetséges a biztonságos élettartam-hosszabbítás, társadalmi elfogadás esetén 15-20 évig még majd tovább működhet mind a négy blokk.6

-

A villamosenergia-import jövőbeli helyzete jelenleg még kérdéses. Energiapolitikánk egyik fontos dilemmája lesz a közeljövőben, hogy a hazai termelés növelésére helyezi a hangsúlyt, és így Magyarország áramimportja nem nő számottevő mértékben, esetleg csökken, vagy inkább a hálózatfejlesztés kerül előtérbe. Ebben az esetben jelentős fejlesztéseket hajtanak végre a határkeresztező kapacitásokban, és így nagymértékben nő az importunk elsősorban a környező országokból.

A fenti összegzésből kiderül, hogy az Európai Unió a világ villamosenergia-iparának egyik legjelentősebb szereplője, és mivel jelenleg az eddigi legnagyobb szabású bővítése előtt áll, súlya minden tekintetben tovább fog növekedni. Mint általában mindenhol, úgy az Európai Unióban és Magyarországon is kiemelt, stratégiai szerepe van az energiapolitikával kapcsolatos kérdéseknek, ezen belül pedig a villamos energiának. A következő fejezetek bemutatják az Európai Unió és Magyarország energiapolitikai alapelveit, villamos energiával kapcsolatos jogalkotását, az Uniót tekintve kiemelt figyelmet szentelve az egységes belső piac kialakítását célzó eredeti irányelvnek és annak gyakorlati megvalósulásának, valamint az ebből kinövő legújabb szabályozásnak. Ez jelenleg még – tekintve, hogy csak néhány hónapja született meg az irányelv, és jelentős felkészülési idő szükséges a nemzeti adaptációra – ugyan nincs hatályban, de jövő év közepétől már meghatározza a villamosenergia-szektor 5

Forrás: 1107/1999. (X. 8.) Korm. Határozat a 2010-ig terjedő energiatakarékossági és energiahatékonyságnövelési stratégiáról 6 20 éves az első blokk: Jubileumi szakmai konferencia (előadásanyagok), Paksi Atomerőmű Rt

13


közösségi és tagállami szabályozását. Magyar vonatkozásban szó esik a két meghatározó villamosenergia-törvényről, a magyar villamosenergia-rendszer EU-konform átalakításáról, végül lezárásként – ami tulajdonképpen a dolgozat tézise – pedig összevetem a jelenleg hatályos magyar törvényt a jövőre hatályba lépő közösségi irányelv rendelkezéseivel.

III. A villamosenergia-szektor közösségi szabályozása III. 1. Az Európai Unió energiapolitikai alapelvei7 Az EU energiapolitikáját általánosságban az Európai Tanács által 1995-ben elfogadott Zöld Könyv (For an European Union Energy Policy) és az erről folytatott egyeztetéseket követően kiadott Fehér Könyv (An Energy Policy for the European Union) rögzíti. Meghatározza a gazdasági környezet jellemzőit, az ehhez való alkalmazkodás feladatait, módját és eszközrendszerét, ezek közül egyik legfontosabbként ebben az ágazatban is a belső piac megteremtését, azaz az energiapiac liberalizálását és a versenyszabályokat figyelembe vevő árképzést. Az általános energiapolitikai elvek közvetlenül alkalmazhatók az energiapiac egyik legfontosabb összetevőjét jelentő villamosenergia-piacra is. Az EU energiapolitikája az egyes tagországok számára az alábbi feladatok megoldását írja elő: -

az energiaellátás legyen biztonságos és hatékony,

-

az árak kialakításakor figyelembe kell venni a környezetvédelem költségeit is,

-

az EU-országoknak jó együttműködést kell kialakítaniuk egymással,

-

a törvényalkotás legyen áttekinthető, a szabályozás a szükséges rendelkezéseket a legkevesebb megkötéssel valósítsa meg,

-

az érintett termékekre egységes adózást kell bevezetni,

-

a versenyszabályok kialakításakor figyelembe kell venni az ellátás biztonságát,

-

a belső piac liberalizált, de jól ellenőrizhető is legyen,

- a beruházási kedvet ösztönözni kell, a hálózatfejlesztéseket mindenhol egyre nagyobb arányban magánforrásból kell biztosítani.

7

Forrás: Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, 323-327. o.

14


III. 2. A közösségi szabályozás kezdeti szakasza8

Az Európai Unió tagállamai együttműködésének szabályait alapvetően meghatározza a Római Szerződés. Ennek egyik legfontosabb része általános versenyszabályokat fektet le, amelyek a legtöbb iparágban általánosan alkalmazandók. A villamosenergia-ipar azonban, általános gazdasági érdekű szolgáltatás jellege miatt évtizedekig kivétel lehetett ezen szabályok alól. Az iparág átalakítása és liberalizációja kimaradt 1985-ben a Közösség egységes piaci programjának indításakor is az Európai Bizottság terveiből, ennek megfelelően az 1992-re kitűzött megvalósítási határidőre nemhogy a villamos energia egységes belső piaca nem valósult meg, de még az alapvető javaslatok sem készültek el a Bizottság részéről. Ebben az időszakban születtek meg ugyanakkor az iparágra az első közösségi jogszabályok, amelyek egy-egy speciális területre vonatkoztak, és alapjául szolgáltak a későbbi közösségi szabályozásnak. Első lépésben a Tanács elfogadta a gáz- és villamosenergia-árak összehasonlíthatóságát elősegítő közösségi eljárásról szóló 90/377/EEC irányelvet, mely kötelezi a tagállamokat arra, hogy rendszeresen tájékoztassák az EB Statisztikai Hivatalát a lakossági és nem-lakossági fogyasztók számára érvényes gáz- és villamosenergia-árakról. Az információk alapján a Statisztikai Hivatal éves jelentéseket készít az árakat érintő aktuális trendekről, és az általa meghatározott fogyasztói kategóriákban összehasonlítja az egyes tagállamokban érvényes adó nélküli és adóval terhelt árakat. Az irányelv célja azon információk összegyűjtése, amelyek lehetővé teszik az árak alakulásának figyelemmel kísérését, a közösségi szempontból kívánatosnak tartott ár-konvergencia megvalósulásának követését. A villamos energia egységes belső piacának megvalósítását közvetlenül szolgáló első jogszabály a villamos energia átviteli hálózatokon történő tranzitjáról szóló 90/547/EEC irányelv, melyet 1990 októberében fogadtak el. A direktíva célja annak biztosítása, hogy egy tagállam, illetve a tagállam nagyfeszültségű távvezeték-hálózatát működtető cég ne akadályozhasson meg egy két másik tagállam között tervezett áramkereskedelmi tranzakciót. Az irányelv rendelkezik arról, hogy a tranzit feltételeinek minden érintett fél számára átláthatónak és diszkrimináció-mentesnek kell lenni. A szabályozás az átvitelt irányító egyes nemzeti társaságok számára a következő kötelezettségeket határozza meg:

8

-

az Európai Bizottság és a nemzeti hatóságok értesítése a beérkezett tranzitigényekről,

-

tárgyalások kezdeményezése a tranzitszállítások feltételeinek kialakításáról,

Felhasznált irodalom: Paul K. Lyons: EU energy policies towards the 21st century (lásd Internet-címek)

15


-

az

Európai

Bizottság

és

a

nemzeti

hatóságok

értesítése

a

megkötött

tranzitszerződésekről, -

az Európai Bizottság és a nemzeti hatóságok értesítése a tárgyalások esetleges sikertelenségének okairól.

A tranzitszállítások során felmerülő vitás kérdések kezelésére az irányelvhez kapcsolódó bizottsági döntés rendelkezik egy szakértői bizottság létrehozásáról, melynek tagjai a nemzeti átviteli társaságok egy-egy képviselője, három független szakértő, az európai villamosenergiaipari szövetség egy képviselője, illetve a Bizottság egy képviselője. A bizottság a tárgyaló felek kérésére konkrét ügyekben állásfoglalást bocsáthat ki, általánosságban elemzi a tranzitszerződések feltételeinek alakulását, és javaslatokat tehet az európai együttműködés továbbfejlesztésére. A villamos energia egységes belső piacának kialakítása, az elszigetelt nemzeti árampiacok egységes piaccá integrálása azonban egy olyan közösségi jogszabályt igényelt, amely egyes speciális területek külön regulációja helyett átfogó szabályokat fektet le az iparág tekintetében. Az Európai Bizottság 1992 februárjára készítette el a szabályozásra vonatkozó javaslatát, mely alapvetően a termelés és hálózatépítés területén meglévő monopoljogok eltörlését, a vertikálisan integrált társaságok szétválasztását és a hálózathoz való harmadik fél általi hozzáférés lehetőségének megteremtését tűzte ki célul. A javaslatban foglaltakat a tagállamok és az iparág szereplői túl radikálisnak találták, az Európai Parlament pedig egyéb hiányosságokat vetett fel. Az EB a módosított javaslatát 1993 végén terjesztette elő, azonban ezt néhány tagállam, mindenekelőtt Franciaország elfogadhatatlannak tartotta. Így megkezdődtek az évekig tartó szakmai és politikai viták, melyek végül 1996-ban zárultak le, és egy német-francia külön-megállapodást követően a Tanács július 25-én fogadta el a közös álláspontot. Az együttdöntési eljárás keretében a Parlament második olvasatban egyetértett az irányelv rendelkezéseivel, így formálisan 1996. december 19-én fogadták el a direktívát, mely 1997. február 17-én lépett életbe. A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 96/92/EC irányelv olyan alapvető előírásokat fogalmaz meg, melyeket a tagállamoknak be kell építeniük saját jogalkotásukba. A szubszidiaritás elvével összhangban a tagállamok számára széles körű választási lehetőségeket biztosít, amennyiben a különböző alternatívák egyenértékű gazdasági végeredményhez vezetnek. Az irányelv tehát nem kényszerít a tagállamokra egy egységes merev piaci struktúrát, de rögzíti azokat a minimális feltételeket, amelyek biztosítják, hogy a verseny tisztességes és átlátható módon fejlődjék.

16


III. 3. Az egységes belső piac kialakítása: a 96/92/EC irányelv rendelkezései9 Az irányelv közös szabályokat alkot a villamos energia termelésére, szállítására és elosztására

vonatkozóan.

Meghatározza

a

villamosenergia-ágazat

szervezésével

és

működésével, a piachoz való hozzáféréssel, a versenytárgyalási felhívásoknál alkalmazandó feltételekkel és eljárásokkal, valamint az engedélyek kiadásával és a rendszerek működésével összefüggő szabályokat. A következőkben az egyes területekre lebontva összefoglalom a szabályozás lényeges elemeit. Termelés – Új kapacitás létesítése A termelési költség (végül is az erőmű átadási ára) az áram végfogyasztói árának egyik legjelentősebb összetevője. A végfogyasztói árak megcélzott csökkentéséhez így nagyban hozzájárulhat a termelési árak csökkentése. Ezért az irányelv az új termelési kapacitások számára teljes versenyt vezet be, azaz a követelmények teljesítése esetén a Közösségen belül bárki bárhol villamosenergia-termelésbe foghat. Az új termelő kapacitások létesítésére a tagállamok az engedélyezési, vagy versenyeztetési, vagy a két eljárás kombinációja közül választhatnak. Az engedélyezési eljárás esetében azokat a kérelmeket hagyják jóvá, amelyek megfelelnek az engedély megadásához szükséges követelményeknek. A nyilvános követelményrendszert a tagállamok határozzák meg az irányelvben foglalt kritériumoknak megfelelően, ezek a következőkhöz kapcsolódhatnak: a villamosenergia-rendszer biztonsága, környezetvédelem,

terület-felhasználás

és

helykiválasztás,

közterület

használata,

energiahatékonyság, energiaforrás jellege, valamint a kérelmező műszaki, gazdasági, pénzügyi adatai. A teljesítményigény hiánya nem lehet oka a visszautasításnak. Ez az eljárás tehát segíti a befektetői kockázat alapján történő piacra lépést, és nem korlátozza azt a fogyasztói igények alapján. Ezzel szemben a versenyeztetési eljárás megengedi a tagállamoknak az új kapacitás létesítésének tervezését. A tagállam vagy a kijelölt illetékes szervezet elkészíti a létesítendő új kapacitások felsorolását az elvégzett villamos teljesítményigény-becslés alapján. Az új kapacitások létesítésére a tagállam tendert ír ki, melyet egy villamosenergia-ipartól független szerv bonyolít le. Ugyanakkor a termelők bizonyos csoportjai (saját célra termelők, független termelők) számára biztosítani kell, hogy mindig megkapják az engedélyt, ha a követelményeknek megfelelnek. Figyelembe kell venni a pályázatok kiírásánál a már meglévő termelő kapacitások hosszú távú villamosenergia9

Felhasznált irodalom: 1. 96/92/EC irányelv a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról 2. Dr. Szörényi Gábor: Útmutató az egységes belső villamosenergia-piac kialakítását szabályozó EB irányelvhez 3.

17


ellátási ajánlatait is, ha így további igényeket lehet kielégíteni. Ez az eljárás tehát a tenderen nyertesek számára biztosítja a befektetést. Alaphálózat működtetése/Szállítás Szállítás alatt az irányelv a villamos energia nagyfeszültségű, összekapcsolt rendszereken való szállítását érti. A tagállamoknak ki kell jelölniük vagy a szállító rendszerekkel rendelkező vállalkozásokkal ki kell jelöltetniük egy rendszerirányítót, aki az ellátás garantálása érdekében felelős az üzemeltetésért, biztosítja a karbantartást és szükség esetén egy adott területen a rendszer, valamint a másik rendszerekkel való rendszerösszekötők fejlesztését. A szállító rendszer üzemeltetője (röviden rendszerirányító) felelős a területén a termelő berendezések teherelosztásáért, valamint a rendszerösszekötők használatának elrendeléséért. A rendszerüzemeltető nem részesítheti előnyben a saját cégének vagy cége részvényeseinek tulajdonában lévő termelő létesítményeket. A teherelosztás követelményeinek figyelembe kell vennie a rendelkezésre álló termelő létesítményekből és a rendszerösszekötőkön keresztül rendelkezésre álló villamos energia gazdaságossági sorrendjét, valamint a rendszer műszaki korlátait. Ugyanakkor a tagállam környezetvédelmi megfontolásból előírhatja, hogy a rendszer-üzemeltető a teherelosztás során részesítse előnyben a megújuló energiaforrásokból, a hulladékból és a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelésből származó villamos energiát. Ez azért fontos, mert ez lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy biztosítsák a környezetbarát villamos energia eladását még abban az esetben is, ha ezek költsége nagyobb a hagyományos módon termelt villamos energia költségénél. Előnyben lehet részesíteni a teherelosztásnál a hazai tüzelőanyagokból nyert villamos energiát is, azonban ennek mennyisége nem lépheti túl az adott naptári évben a tagállamban elfogyasztott villamos energia termelésére felhasznált összes primer energiahordozó 15%-t. Elosztóhálózat működtetése Elosztás alatt a villamos energia közép- és kisfeszültségű összekapcsolt rendszereken történő szállítását érti az irányelv. Itt is ki kell jelölni egy rendszerirányítót, aki felelős az üzemeltetésért, biztosítja a karbantartást és szükség esetén egy adott területen a rendszer, valamint a rendszerösszekötők fejlesztését. Az elosztó rendszer üzemeltetője felelős a területén egy biztonságos, megbízható és hatékony villamosenergia-elosztó rendszer fenntartásáért, kellő figyelemmel a környezetre. Az elosztó rendszer üzemeltetője részére is elő lehet írni a környezetbarát villamos energia előnyben részesítését. A rendszer üzemeltetője Opening up to choice: The single electricity market (lásd Internet-címek)

18


nem tehet különbséget a rendszer használói között, különösen nem részesítheti előnyben a leányvállalatait és részvényeseit. A tagállamok elrendelhetik az elosztó cégek felé a területükön lévő fogyasztók ellátásának kötelezettségét (lásd alább közszolgáltatási kötelezettség). A tevékenységek szétválasztása A tagállamokban általában olyan vertikálisan integrált társaságok működnek, amelyek sok esetben megtermelik, szállítják, és értékesítik is az áramot. A gyakorlatban előfordulhatna, hogy például a hálózathoz való hozzáférés esetében a szállító rendszer tulajdonosa a saját cégcsoportjához tartozó másik céget részesítene előnyben. Az irányelv ezért vezette be a tevékenységek szétválasztására vonatkozó rendelkezéseket. A tevékenységek szétválasztása azt a célt szolgálja, hogy megakadályozza a diszkriminációt, a kereszttámogatást és a verseny torzítását, így növelje a villamosenergia-ipari társaságok működésének átláthatóságát. Ennek érdekében három fő eszközt vezet be a direktíva. Elsőként az integrált villamosenergia-ipari társaságoknak a belső elszámolási rendszerükben külön elszámolást kell vezetniük a termelő, szállító és elosztó tevékenységükről. Ha egyéb, nem villamosenergia-ipari tevékenységet is végeznek, akkor az ezekre vonatkozó elszámolásokat külön kell vezetniük, úgy mintha ezeket a tevékenységeket külön vállalkozások végeznék. A tagállamoknak vagy a kijelölt illetékes szervnek szabad hozzáférést kell biztosítani az elkülönített elszámolásokhoz. Az iparág szereplői nem üdvözölték ezt, véleményük szerint a hozzáférés csak a szabályozott tevékenységekre vonatkozhatna, a szabadon végezhető üzleti tevékenységekre nem.10 Az éves elszámolásokat nyilvánosságra kell hozni. Másodsorban

a

szállító

rendszer

üzemeltetését

végző

cég

(rendszerirányító)

menedzsmentjének a rendes működés tekintetében függetlennek kell lenni a vertikálisan integrált társaság vezetésétől, ami magában foglalja, hogy az anyatársaság igazgatótanácsának tagjai nem lehetnek a rendszerirányító menedzserei, és a rendszerirányító a rendes működés ellátása érdekében minden szükséges eszközzel önállóan rendelkezhet. Végül harmadszor biztosítani kell, hogy a rendszerirányító tudomására jutott bizalmas üzleti információk a cégcsoport többi tagjához nem juthatnak el (Kínai Nagy Fal záradék). A hálózathoz való hozzáférés

10

Forrás: Comments on the latest developments on the draft electricity directive, Eurelectric (lásd Internetcímek)

19


A verseny gyakorlati megvalósulása szempontjából elengedhetetlen, hogy a feljogosított fogyasztók hozzáférjenek a hálózathoz, hogy a megvásárolt villamos energiát a felhasználás helyére szállíthassák. Ez az ún. harmadik fél általi hozzáférés. A szállító és elosztó rendszerek tulajdonosainak tehát tűrniük kell, hogy – persze meghatározott díjak ellenében – mások is használják a vezetékeket. A szállító és elosztó rendszerekhez való hozzáférés szervezése során a tagállamok választhatnak a harmadik fél általi tárgyalásos vagy szabályozott, illetve kizárólagos vásárló eljárás közül. A tárgyalásos harmadik fél általi hozzáférés jellemzője, hogy a villamos energia termelői és fogyasztói közvetlenül kötnek egymással ellátási szerződést, azonban a rendszerhez való hozzáférést annak üzemeltetőjével tárgyalás útján kell rendezni. A tárgyalásokon a szállítási díjakat és a szállítás egyéb feltételeit kell tisztázni. A rendszer üzemeltetője kapacitáshiány esetén utasíthatja vissza a hozzáférést, a visszautasítást kellő alapossággal kell megindokolni. A tárgyalások a vitás kérdések rendezésére vonatkozó eljárás hatálya alá tartoznak. A tagállamoknak ki kell jelölniük egy, a tárgyaló felektől független illetékes hatóságot a szerződésekkel, illetve a szerződésekre vonatkozó tárgyalásokkal kapcsolatos vitás kérdések rendezésére. Az átláthatóság előmozdítása és a tárgyalások megkönnyítése érdekében a rendszerek üzemeltetőinek nyilvánosságra kell hozniuk a szállító és elosztó rendszerek használatára vonatkozó átlagos árakat. A szabályozott harmadik fél általi hozzáféréses rendszerben a termelők és a fogyasztók szintén közvetlenül kötik meg egymással az ellátási szerződéseket. Azonban a szállító és elosztó rendszer használatáért járó díjazás nem tárgyalásokon dől el, a harmadik fél meghatározott tarifák alapján jogosult hozzáférni a rendszerhez. A felmerülő vitás kérdések rendezésére egy illetékes szervet kell kijelölni. Az irányelv alapján kizárólagos vásárló (az irányelvben Single Buyer) az a jogi személy, amely felelős a szállító rendszer egységes irányításáért és/vagy a központosított villamosenergia-vásárlásért és eladásért. Ebből következik, hogy a kizárólagos vásárló általában – de nem feltétlenül – a szállító rendszer üzemeltetője lehet. A kizárólagos vásárló rendszerben a szállító és elosztó rendszer használatára vonatkozó diszkrimináció-mentes árrendszer nyilvános. A feljogosított fogyasztók szabadon köthetnek szerződést saját szükségleteik fedezésére a kizárólagos vásárló működési területén belül vagy azon kívül lévő termelőkkel. A kizárólagos vásárló kötelezve van arra, hogy megvásárolja egy termelőtől a feljogosított fogyasztó által leszerződött villamos energiát olyan áron, amely egyenlő a kizárólagos vásárló által ajánlott eladási ár mínusz a hálózat használatáért járó díj. A kizárólagos vásárló nem ismerheti a termelő és a feljogosított fogyasztó közötti szerződésben meghatározott árat. A vertikálisan integrált vállalkozások különböző tevékenységeinek 20


szétválasztásán túl a kizárólagos vásárlói tevékenységet igazgatási szempontból is el kell különíteni a többi tevékenységtől. A kizárólagos vásárló, termelő és elosztó között a tevékenység folytatásához szükséges mértéken túlmenően tilos az információáramlás. Ebben a rendszerben a független és a saját célra termelők is jogosultak az üzemeik ellátására a tagállamon belül és azon kívül az összekapcsolt rendszeren keresztül, továbbá a rendszeren belüli leányvállalatok és független termelők köthetnek szerződést a rendszeren kívüli feljogosított fogyasztókkal. Minden villamosenergia-termelő és –ellátó jogosult saját telephelyeit, leányvállalatait, feljogosított fogyasztóit közvetlen vezetéken keresztül ellátni, ha erre megvan az engedélye. Az engedély kiadására vonatkozó követelményrendszernek objektívnek és diszkriminációmentesnek kell lenni. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az engedély kiadását a rendszerhez való hozzáférés visszautasításához, vagy vitás kérdések rendezése érdekében történő eljárás megindításához kötik. A tagállamok abban az esetben is visszautasíthatják az engedély kiadását, ha a közvetlen vezeték akadályozná a közszolgáltatási ellátási kötelezettséget. Piacnyitás Az irányelv alapeleme a választás szabadsága. A nagyobb áramfogyasztók, az ún. feljogosított fogyasztók szabadon választhatják meg azt a vállalkozást, aki őket villamos energiával ellátja. Ez a fajta verseny az árak csökkenését eredményezheti, ami – tekintettel arra, hogy a nagyobb fogyasztók általában ipari felhasználók – az európai ipar versenyképességének növekedését vonja maga után. Emellett azonban érvényesülnie kell a fokozatosság elvének is, hogy a piaci szereplők megfelelően alkalmazkodni tudjanak a változó körülményekhez. Ezért az irányelv a piacnyitást három lépésben írta elő: az első lépés határideje 1999. február 19, a másodiké 2000. február 19, a harmadiké pedig 2003. február 19. Az első lépésben megvalósítandó nyitást úgy határozták meg, hogy kiszámították a 40 GWh éves fogyasztásnál többet fogyasztók fogyasztásának százalékos arányát. Ez azt jelentette, hogy első lépésben valamennyi villamosenergia-piac 23,7%-t kell versenypiac számára megnyitni. A második lépésben a határértéket 20 GWh fogyasztásra csökkentették, ami 28%ra növelte a piacnyitás mértékét, végül a harmadik lépéshez kapcsolódóan meghatározott 9 GWh 33%-t jelentett. A tagállamok ennél gyorsabb ütemben is végrehajthatták a piacnyitást, ahogy az általában meg is történt. A tagországok maguk határozzák meg a piacnyitásban részt vevő feljogosított fogyasztók listáját, ugyanakkor ennek mindenképpen tartalmaznia kell az évi 100 GWh-nál többet fogyasztókat, valamint a feljogosított fogyasztók ellátásáért felelős

21


elosztókat. A tagországoknak minden év január 30-ig nyilvánosságra kell hozniuk a feljogosított fogyasztók meghatározására vonatkozó követelményeket. Közszolgáltatási kötelezettség Látszólag bár ellentétben áll az irányelv liberalizációs céljaival, de mégis lehetőséget ad a tagállamoknak, hogy az egyébként eddig is csaknem mindenhol széles körben alkalmazott ún. közszolgáltatási

kötelezettségeket

fenntartsák.

Az

irányelv

keretében

szabályozott

villamosenergia-piac és minden egyéb terület a közszolgáltatási kötelezettség hatálya alá tartozhat, amit a tagországok egyedileg rendelhetnek el általános gazdasági érdekek alapján a piacon működő villamosenergia-ipari vállalkozások felé. A kötelezettségeknek világosan körülhatároltaknak,

átláthatóknak,

diszkrimináció-mentesnek,

bizonyíthatónak

és

nyilvánosnak kell lenniük, továbbá ellenőrzés céljából be kell őket jelenteni a Bizottságnak. A kötelezettségek az alábbi öt kategóriába tartozhatnak: az ellátás biztonsága, folyamatossága, minősége, ára, valamint a környezet védelme. A közszolgáltatási kötelezettség lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy a versenyt kiegyensúlyozzák a közszolgáltatással, ha ezt általános gazdasági-társadalmi érdekből szükségesnek tartják, de ezek nem alkalmazhatók olyan célból, hogy a hazai termelőket előnyhöz juttassák a külföldi termelők rovására. Viszonosság A piacnyitás aránytalanságainak elkerülése érdekében az irányelv lehetőséget nyújt arra, hogy egy tagállam visszautasítsa egy másik tagállam fogyasztója számára a hozzáférést, ha az illető tagállam a piacot a többinél nagyobb mértékben nyitotta meg. Egyéb rendelkezések Az irányelv lehetőséget ad a tagállamoknak arra, hogy az energiapiacon fellépő hirtelen válság vagy a rendszer biztonságának fenyegetettsége esetén ideiglenes védelmi intézkedéseket vezessenek be a feltétlenül szükséges mértékben, erről értesíteniük kell a Bizottságot és a többi tagállamot. A tagállamok a kis, szigetüzemben működő rendszereik számára (lásd például NagyBritanniában Észak-Írország) az irányelv meghatározott rendelkezései alól mentességet kérhetnek, amelyeket a Bizottság egyedileg bírál el. Villamosenergia-rendszereik sajátosságai miatt Belgium és Írország 1, míg Görögország 2 éves derogációs lehetőséget kapott.

22


III. 4. Az egységes belső piac céljai, a piacnyitás várható előnyei11

Felmerül a kérdés, hogy miért is van szükség most ezekre a változtatásokra abban a szektorban, ahol az eddigi piaci modell évtizedekig működött. A szabályozás előtt az európai villamosenergia-piac legfőbb jellemzője volt, hogy közösségi szinten nem működött egy integrált árampiac. Minden tagállamban létezett egy, a többitől nagyrészt elszigetelt nemzeti piac, amelyekben az egyes tevékenységek nagyrészt monopolizálva voltak. A fogyasztói árak az egyes tagállamokban jelentősen eltértek, ugyanakkor jellemzően sokkal magasabbak voltak, mint más fejlett versenytárs országokban. Ezért az irányelv elsődleges célja első lépésben a nemzeti piacok liberalizálása volt. Az irányelv megalkotóinak elképzelései szerint a liberalizált nemzeti piacokból fokozatosan létrejön egy szabad versenyen alapuló, az egész unióra kiterjedő integrált árampiac. A villamos energia egységes belső piaca hozzájárul a három alapvető energiapolitikai prioritás megvalósításához is: -

az energiafogyasztók számára biztosított magasabb szintű szolgáltatások révén a növekvő versenyképességhez, a környezet hatékonyabb védelméhez,

-

az ellátás biztonságának fenntartásához,

-

miközben biztosítja az alapvető közszolgáltatási kötelezettségek eddigi eredményeinek fenntartását.

Az egységes belső piac megvalósulásától a következő főbb gazdasági előnyöket várják. A verseny bevezetése az árampiacon a tevékenységek hatékonyságának növelését eredményezi, ez főként a termelésben nyilvánul meg. Az eddig létező különleges termelési és ellátási jogok megszűntével a termelők beruházásaik megtérülése és a vásárlóik megtartása érdekében rákényszerülnek, hogy tevékenységüket minél hatékonyabban és gazdaságosabban végezzék. Ennek fontos eleme az innováció, ami egyrészt a csökkenő árakban, másrészt az energiahordozók hatékonyabb felhasználásában nyilvánulhat meg. 1. Az áramfogyasztók számára leginkább érzékelhető és legfontosabb előny a fogyasztói árak csökkenése. Ez egyrészt adódik az alacsonyabb termelési árakból, más tevékenységek növekvő hatékonyságából, vagy például a kisebb tartalékkapacitások fenntartásának szükségességéből eredő költségelőnyökből. 2. Az alacsonyabb árak az európai gazdaság fő versenytársakhoz viszonyított versenyképességének a növekedését, valamint a lakosság életszínvonalának az emelkedését eredményezhetik. 11

Felhasznált irodalom: Opening up to choice: The single electricity market, EB (lásd Internet-címek)

23


3. Az energiahordozók hatékonyabb felhasználásával csökkenthető azok jelenleg tapasztalható pazarlása, ami az ebből fakadó környezetszennyezés csökkenését eredményezi. Ezáltal az Unió közelebb kerül a kiotói egyezményben vállalt szennyezőanyag-kibocsátási határértékek teljesítéséhez is. 4. Az irányelv rendelkezéseivel sikerül a gyakorlatban is összeegyeztetni a liberalizációs célokat a közszolgáltatások eddigi eredményeinek további fenntartásával, például a mindenki számára kötelezően biztosított villamosenergia-ellátással. 5. Az új rendszer biztosítja az arra feljogosított fogyasztók számára, hogy az igényeiknek leginkább megfelelő villamosenergia-ellátót válasszák, például a legközelebbit, a legolcsóbbat vagy éppen a legjobb szolgáltatást nyújtót. 6. A verseny bevezetése rákényszeríti a villamosenergia-ipari társaságokat arra, hogy szolgáltatásaik színvonalát a lehető legmagasabbra emeljék, hogy ezáltal megtartsák ügyfeleiket, vagy versenytársaiktól új ügyfeleket szerezzenek.

III. 5. Az eredeti irányelv gyakorlati megvalósulása12 A következőkben az eredeti irányelv rendelkezéseinek tényleges gyakorlati működését mutatom be, hogy mennyiben valósultak meg az imént felsorolt célkitűzések, illetve milyen kritikák érték a piac szereplői részéről a szabályozást. A jobb átláthatóság érdekében az irányelv bemutatásához hasonlóan ezt a részt is szabályozási területekre igyekszem felbontani. Termelés – Új kapacitás létesítése A tagállamok csaknem kivétel nélkül az engedélyezési eljárást választották a rendelkezésre álló lehetőségek közül, Franciaország kivételes esetben, a hosszú távú tervezés érdekében fenntartotta a lehetőséget a versenyeztetési eljárás alkalmazására, illetve Portugália a közüzemi szektor esetén alkalmazza a tendereket. Ez egyértelműen abból következik, hogy általános vélemény szerint az engedélyezési eljárás sokkal átláthatóbb és hatékonyabb módszer, mint a diszkriminációra lehetőséget adó versenyeztetés. A termeléssel összefüggésben két fontos negatív trend figyelhető meg.13 Egyrészt a termelés a legtöbb országban rendkívül koncentrált maradt, tehát néhány társaság ellenőrzi a piacot, másrészt a 12

Felhasznált irodalom: 1. Second benchmarking report on the implementation of the internal electricity and gas market (lásd Internet-címek) 2. Az Európai Bizottság 96/92 villamosenergia-direktívájának rendelkezései és várható változásai 13 Forrás: Electricity liberalisation indicators in Europe, Európai Bizottság (lásd Internet-címek)

24


direktíva

önmagában

nem nyújt

ösztönzést új

kapacitások

építésére

a

nemzeti

nagykereskedelmi piacok szabályozása nélkül, ami sok helyütt nem valósult meg. A verseny bevezetését az áramtermelés területére nem mindenki üdvözölte. A környezetvédők részéről aggályok merültek fel, hogy a verseny miatt a termelők arra kényszerülnek, hogy a piaci helyzetük megőrzése érdekében azzal tegyék olcsóbbá a termelést, hogy nem veszik figyelembe a biztonsági előírásokat, tovább működtetik az elavult berendezéseket, ami balesetveszély forrását jelenti. Az energiaipari szakszervezetek pedig a versenynek a foglalkoztatásra gyakorolt negatív hatását emlegették, ami nem bizonyult alaptalannak. Alaphálózat működtetése/Szállítás A rendszerirányítók függetlenségének mértéke rendkívül nagy szóródást mutat a tagállamok között. A szervezeti önállóság biztosításán túl több tagállam jogi, sőt néhány tagállam – megelőzve az új irányelvet is – tulajdonjogi függetlenséget biztosított a társaságnak. A következő táblázat a tagállamokban megfigyelhető változatokat mutatja be. 6. táblázat: A rendszerirányítók függetlensége Európában Szervezeti önállóság

Vertikálisan integrált társaságon belül önállóan működik

Franciaország

Jogi önállóság

Önálló leányvállalatként működik az anyavállalat holdingszervezetén belül

Dánia, Németország, Ausztria, Portugália, Olaszország, Írország, Belgium

Tulajdoni önállóság

Önálló vállalatként működik, amely tulajdonilag független a termelésben/elosztásban érdekelt cégektől

Anglia, Spanyolország, Hollandia, Finnország, Svédország

Forrás: Európai Bizottság (lásd Internet-címek No. 22)

A szállítási tarifák esetén megfigyelhető, hogy minden ország külön díjtételt alkalmaz a termelők és fogyasztók számára. Az előbbi csoport díjai általában igen alacsonyak, néhány esetben a termelők díja nulla. A legtöbb ország postabélyeg elv szerinti tarifákat alkalmaz, azaz a díj független a távolságtól. Néhány tagállam a termelés ösztönzése céljából távolságalapú díjat vezetett be, általában zónarendszerben. A piaci szereplők egy része súlyos problémaként értékeli a díjak általában véve magas szintjét. Elosztóhálózat működtetése Az eredeti irányelv még nem rendelkezett az ellátás és elosztás szétválasztásáról, ami nem szolgálta a szolgáltatók közötti verseny feltételeinek megteremtését. Ezért néhány tagállam

25


(Anglia, Dánia, Hollandia, Spanyolország) a két tevékenységre elkülönített elszámolást írt elő, megelőzve az új direktíva rendelkezéseit. A tevékenységek szétválasztása A tapasztalat azt mutatta, hogy az eredeti irányelvben meghatározott számviteli szétválasztás egyrészt nehezen megoldható, másrészt egyáltalán nem biztosítja a piaci szereplők közti diszkrimináció és keresztfinanszírozás megszüntetését. Például ha a rendszerirányító csak szervezetileg független, akkor megmarad a képessége és hajlandósága a saját cégcsoportjához tartozó cégek előnyben részesítésére. A piaci szereplők egy része14 is elégtelennek találta a számviteli szétválasztást, ezért a későbbiekben javasolták a jogi szétválasztás bevezetését. Ezért figyelhető meg az, amit az előző táblázat bemutatott, hogy több tagállam túlment az irányelv előírásain, és szigorúbb szétválasztást vezetett be. A tapasztalatok alapján – ahogy ez később kiderül – az Unió is szigorította az álláspontját. A hálózathoz való hozzáférés Németország kivételével minden tagország a szabályozott hálózati hozzáférést választotta. A hozzáférési feltételeket és tarifákat előzetes (ex-ante) vagy utólagos (ex-post) eljárással a szabályozó hatóság fogadja el, a rendszerirányító pedig életbe lépésük előtt közzéteszi azokat. Előzetes jóváhagyást általában ott alkalmaznak, ahol a rendszerirányító csak szervezetileg vagy jogilag független, ilyenkor csak a szabályozó hatóság által már jóváhagyott tarifák alkalmazhatók. A rendszerirányító teljes tulajdoni függetlensége esetén a társaság csak utólag értesíti a szabályozó hatóságot a díjakról, viszont ilyenkor neki utólagos beavatkozási joga van. Ez azért lehet működőképes, mert tulajdoni függetlenség esetén a rendszerirányítónak nincs késztetése arra, hogy bizonyos társaságokat előnyben részesítsen. Németország a tárgyalásos hozzáférést választotta, de a rendkívül rossz tapasztalatok hatására, no meg az új szabályozás miatt át fog állni az előző rendszerre. Ezt egyébként a Németországban tevékenykedő nagy energetikai társaságok nagy része is szorgalmazta.15 A problémát itt az jelentette elsősorban, hogy bár a kialkudott tarifákat közzétették, azok nem voltak kötelező jellegűek. Mivel egyedüliként Németország nem hozott létre valamilyen szabályozó hatóságot, az irányelveket az iparági szereplők határozták meg, de azok sem voltak kötelező érvényűek. A szabályozás hiánya így elhúzódó és rendkívül költséges vitákhoz vezetett.

14 15

Forrás: Public hearing on the completion of the internal energy market, Vattenfall (lásd Internet-címek) Forrás: Public hearing on the completion of the internal energy market, Vattenfall (lásd Internet-címek)

26


Piacnyitás A szabályozás legnagyobb sikerének azt tekinthetjük, hogy a tagállamok összességében sokkal nagyobb piacnyitást hajtottak végre, mint amit az irányelv előírt. A piacnyitásra vonatkozó adatokat a következő táblázat foglalja össze. 7. táblázat: Villamos energia piacnyitás az Európai Unióban Piacnyitás Piaci Piaci Aktív piac3 mértéke koncentráció1 koncentráció2 2002-ben (%) (%) (%) Ausztria 100 45 67 17 Belgium 52 96 53 16 Dánia 35 78 38 16 Finnország 100 45 33 33 Franciaország 30 92 90 8 Görögország 35 97 100 0 Hollandia 63 59 48 40 Írország 40 97 90 7 Luxemburg 72 100 100 N. a. Nagy100 36 42 67 Britannia Németország 100 64 50 33 Olaszország 45 69 72 44 Portugália 45 82 99 4 Spanyolország 55 83 94 20 Svédország 100 90 47 69 EU összesen 70 N. a. N. a. 34

Passzív piac4 83 84 85 67 92 100 60 93 N. a. 33 67 56 96 80 31 66

Forrás: Magyar Energia Hivatal (lásd Cikkek, tanulmányok, könyvek No. 5) 1

A három legnagyobb termelő piaci részesedése.

2

A három legnagyobb szolgáltató piaci részesedése.

3

Szolgáltatót váltott, vagy szerződést újratárgyalt fogyasztó aránya a nemzeti piac teljes fogyasztásához mérve.

4

Feljogosított, de szolgáltatót nem váltott, szerződést újra nem tárgyalt fogyasztók aránya a nemzeti piac teljes

fogyasztásához mérve.

Persze a piacnyitásra vonatkozó adatokat is kritikus szemmel kell tekinteni. Ugyanis ezek a számok csak a deklarált nyitás mértékét fejezik ki, tehát azt, hogy a piaci szereplők az összes fogyasztás mekkora hányadát jogosultak nem közüzemi szerződés keretében megvásárolni, de ez nem jelenti azt, hogy ezzel a lehetőséggel mindenki képes vagy hajlandó élni. Ennél sokkal pontosabb képet mutat az aktív/passzív piac aránya. Itt már sokkal rosszabb kép rajzolódik ki, ugyanis míg elméletileg a teljes piac 70%-án vásárolhatnának szabadon áramot a fogyasztók, addig a gyakorlatban csak a piac egyharmadán figyelhető meg ez a tevékenység. A deklarált piacnyitás mértéke tehát jelentősen túlbecsüli a verseny intenzitását, mert valójában a feljogosított fogyasztóknak csupán egy kisebb része váltott valójában szolgáltatót, vagy 27


tárgyalta újra ellátási szerződését. Ennek az lehet az oka, hogy nem csak a deklarált piacnyitástól függ, hogy a villamosenergia-felhasználás mekkora hányada bonyolódik a piacon keresztül, hanem egyéb feltételektől, például a piaci struktúra jellemzőitől, a szabályozástól, de legfőképpen a váltással kapcsolatosan felmerülő költségektől. Szabályozás Az eredeti irányelv még nem követelte meg egy önálló szabályozó hatóság felállítását, a tagállamok

túlnyomó

többsége

azonban

létrehozott

egy

szervezetet

(nemzeti

energiahivatalok), amelyeknek a hatásköre a villamosenergia-ipar mellett általában kiterjed a gázszektorra is. A tagállamok közül csak Németország nem rendelkezik önálló szabályozó hatósággal, de az új irányelv alapján Németország is köteles lesz majd egy ilyen hatóságot létrehozni. Az egyes nemzeti energiahivatalok közös tulajdonsága, hogy mindenhol ezt a szervet jelölték ki a hálózati hozzáféréssel kapcsolatos viták rendezésére. A szabályozó hatóságok mérete, a jogosítványok köre, a rendelkezésükre álló források nagysága azonban jelentős szóródást mutat. A szabályozás erősségében tapasztalt jelentős különbségek miatt a későbbiekben szükség volt valamiféle uniformizálásra, a gyakorlat egységesítésére, ezért – amint azt később kiderül – egyértelműen meghatározták a hatóságok feladat- és hatásköreit. Határkeresztező tranzakciók A nemzeti piacok teljes liberalizálása mellett a másik nagyon jelentős célkitűzés egy integrált összeurópai árampiac kialakítása. Ennek fontos eleme a villamos energiának a határokon átnyúló kereskedelme. Jelenleg a tagállamok közötti tényleges fizikai áramlás az Unió teljes fogyasztásának csak mintegy 7-8%-t teszi ki. A határkeresztező forgalom előtt azonban még mindig jelentős akadályok állnak, a piaci szereplők véleménye szerint a legfontosabbak a következők.16 A leglényegesebb, hogy a potenciális igényekhez viszonyítva a határkeresztező vezetékek átviteli kapacitása nem elegendő. A problémák megoldása érdekében egyébként az új villamosenergia-irányelvvel együtt született egy határozat, mely új szabályokat határoz meg a határkeresztező villamosenergia-forgalom számára, míg egy másik döntés konkrét hálózati fejlesztéseket irányoz elő a kapacitások növelése érdekében. A határkeresztező tarifák esetében a tagállamok rendszerirányítói között alacsony fokú az együttműködés, és a szállítóhálózat-üzemeltetők nagyon gyakran alkalmaznak a valós költségeket meghaladó tarifákat. Ezért szükséges a rendszeresebb adatszolgáltatás biztosítása a rendszerirányítók között, valamint egy, a költségeket jobban tükröző tarifarendszer kialakítása. A valódi belső 16

Forrás: Electricity liberalisation indicators in Europe, Európai Bizottság (lásd Internet-címek)

28


piac kialakulásához a tagállamok között fontos a kapacitáselosztási eljárások jövőbeli szorosabb egységesítése is. A piacnyitás környezeti hatásai Az eddig megvalósított piacnyitás és a szektorban bevezetett versenyelemek a tapasztalatok szerint kettős hatást gyakoroltak a környezetre. A csökkenő árak következményeképpen a régi, kis hatékonysággal termelő, illetve drága üzemanyagot fogyasztó erőművek gyorsabban szűnnek meg, mint azt eredetileg tervezték, ezáltal csökken a szennyezőanyag-kibocsátás, és a kevésbé szennyező energiaforrások részaránya nő. Ehhez azonban több megjegyzést érdemes tenni. A környezetvédők és a szakszervezetek azt említik, hogy a termelők mégis tovább működtetik a régi, elavult erőműveket, viszont a versenyképesség érdekében igyekeznek leszorítani a költségeket. Ennek eszközei pedig egyrészt az elbocsátások, másrészt pedig a biztonsági előírások lazább kezelése, ami különösen az atomerőművek esetében jelentős biztonsági kockázatokat vethet fel. Az energiaforrás-mérleg átrendeződése is járhat kedvezőtlen hatásokkal, mivel egy-egy energiaforrás (jellemzően a földgáz) túlzott aránya ellátás-biztonsági problémákat okozhat, valamint növelheti az Unió külső függőségét. Az ellátás biztonságára hivatkozva próbálta meg az atom- és szénipari lobbi is az eddigi különleges kedvezmények (támogatott hitelek, leszerelési kölcsönök) fenntartását elérni, de ezt végül az Európai Parlament a közösségi versenyjogra hivatkozva elutasította.17 A másik fontos hatás az, hogy a bekövetkezett árcsökkenés a fogyasztott mennyiség növekedésének irányába hat, tehát nem ösztönöz az energia hatékony felhasználására, pazarlóvá válik a felhasználás és romlanak a hatékonysági mutatók. A növekvő fogyasztás pedig értelemszerűen növekvő környezeti terheléssel jár, ami ellentétes a szennyezés csökkentését célzó erőfeszítésekkel, és a kiotói jegyzőkönyvben vállalt célkitűzésekkel. Ezért az Európai Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy ezt a hatást próbálják kiküszöbölni az energiahatékonyságot és –takarékosságot ösztönző nemzeti programok segítségével. Az irányelv lehetőséget biztosított a megújuló energiaforrások elsőbbségének biztosítására, a felhasználás ösztönzése egyértelműen kedvező környezetvédelmi hatással bírt. A piacnyitás hatása a foglalkoztatásra Az iparágon belül az egyik legtöbbet vitatott téma a liberalizáció hatása a szektor foglalkoztatási színvonalára. A szakszervezetek szerint közösségi szinten hozzávetőleg 150200 000 munkahely szűnt meg a villamosenergia-iparban a liberalizáció következtében. 17

Forrás: Electricity market liberalisation: De Palacio challenges Montis competition competencies, Greens/EFA

29


Pontos felmérések hiányában ez persze csak becslés, de például statisztikai adatok bizonyítják, hogy 40%-kal csökkent a foglalkoztatás a brit villamosenergia-iparban. Véleményük szerint ennek az oka, hogy a verseny miatt költségcsökkentésre kényszerülő társaságok elsősorban a bérköltségek leszorításával tudják lefaragni kiadásaikat. Szerintük a megvalósult ár-alapú verseny helyett a szolgáltatás-alapú verseny biztosítaná a munkahelyek megtartását és újak teremtését, továbbá magának a közösségi szabályozásnak nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a foglalkoztatás szempontjaira.18 A Bizottság is készített egy jelentést a liberalizáció foglalkoztatási hatásairól.19 Ebben elismerik a foglalkoztatás csökkenését, de szerintük ez csak részben a piacnyitás következménye, a létszámcsökkentés során pedig a korai nyugdíjazás és az átképzés dominált. Ezzel párhuzamosan átalakultak a tevékenységi körök is, és új szakmák is megjelentek. Véleményük szerint pozitív foglalkoztatási hatást fejtett ki a megújuló energiaforrások nagyobb fokú hasznosítása, amit azonban a szakszervezetek nem tekintettek relevánsnak. A piacnyitás hatása az árakra A liberalizációs folyamat beindításának egyik fő célkitűzése volt, hogy a versenytársakhoz viszonyítva magas villamosenergia-árak lehetőség szerint csökkenjenek azáltal, hogy a vállalatok piaci részesedésük megtartása érdekében lejjebb viszik az árakat. Ugyanakkor az is nyilvánvaló volt, hogy ez inkább egyszeri árváltozás lehet, mert folyamatos árcsökkenésre már csak a külső tényezők miatt sem lehet számítani. A piacnyitástól várt másik pozitív hatás a

tagállamok

árszínvonalának

konvergenciája,

ami

elengedhetetlenül

szükséges

a

gyakorlatban az egységes piac megvalósulásához. A fenti célkitűzések azonban felemás módon valósultak meg az egyes tagállamokban. 8. táblázat: Villamosenergia-árak az Európai Unióban (euró/100 kWh) Átlagos villamosenergia-ár - Átlagos villamosenergia-ár Év Háztartások – Ipari fogyasztók 1997 12,60 5,68 1998 12,50 5,43 1999 12,14 5,25 2000 12,13 5,45 2001 12,31 5,48 Az árak a tagállamok áraiból számított átlagárak. Tartalmazzák az egyes tagállamokban a villamos energiát terhelő adókat. Forrás: Európai Bizottság – Eurostat (lásd Internet-címek No. 22)

18

Forrás: Energy unions express concern over liberalisation of markets, EMCEF Forrás: The effects of the liberalisation of the electricity and gas sectors on employment, ECOTEC Research and Consulting Limited

19

30


A táblázat adataiból kiderül, hogy a pianyitás hatására valamelyest csökkentek az Unióban az átlagos végfogyasztói árak, de ezen belül rendkívül nagy szóródás mutatkozik az egyes tagállamok árszínvonalát tekintve.20 Az ipari végfogyasztói árakat tekintve néhány tagállamban, Dániában, Olaszországban és Nagy-Britanniában az általános tendenciától eltérően nőttek az árak, míg a többi tagállamban kisebb-nagyobb mértékben csökkentek, a legnagyobb mértékben, mintegy 25%-kal Németországban. A háztartási fogyasztók (évi fogyasztás kisebb mint 7500 kWh) számára alkalmazott árakat vizsgálva sokkal ellentmondásosabb kép rajzolódik ki. A tagállamok felénél ugyanis növekedés, másik felénél pedig csökkenés figyelhető meg. Jelentősebb áremelést Németország, Dánia és Ausztria lakossága volt kénytelen elviselni, míg jelentősebb árcsökkenésnek a spanyol, portugál, olasz és angol fogyasztók örülhettek. Nagyon fontos még egyszer megjegyezni, hogy ezek az árak tartalmazzák az összes, villamos energiát terhelő tagállami adót, amelyek nyilvánvalóan eltérőek az egyes országokban, ez pedig nem teszi lehetővé, hogy az árak összehasonlításából jelentősebb következtetéseket vonjunk le. Az utóbbi években ezek az adók is változhattak (általában növekedtek), és ezáltal növelhették a különbségeket az egyes országok között. Ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy bár megfigyelhető volt bizonyos konvergencia elsősorban a nagykereskedelmi árak tekintetében, a végfogyasztói árak még ma is rendkívüli eltéréseket mutatnak. Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy minden tagállam az irányelvnek megfelelő jogi szabályozást vezetett be. A piacnyitás a legtöbb tagállamban gyorsabban halad az előírtnál, bár a gyakorlatban a tényleges aktív piac kisebb, mint a hivatalosan deklarált szabad piac. Jelentős akadályok merültek fel, amelyek akadályozzák a verseny kibontakozását. Ilyenek a kifejezetten magas hálózati tarifák, amelyek nehezítik a harmadik fél általi hozzáférést. A termelési piacon nagy a koncentráció, az új belépők száma a nagy kockázat miatt kicsi. Néhány országban a tevékenységek elégtelen szétválasztása diszkriminatív tarifarendszerhez és keresztfinanszírozáshoz vezetett. Fennmaradtak a határkeresztező szállításokat megnehezítő körülmények, mint a kapacitások hiánya, az elégtelen koordináció, vagy a magas tarifák. Mindezek eredményeképpen megállapítható, hogy létrejött 15 liberalizált, de még mindig elszigetelt nemzeti piac, továbbra sem működik a villamos energia célul kitűzött egységes belső piaca. Ezért nyilvánvaló, hogy ez a szabályozás nem az utolsó lépés volt a szektor közösségi szabályozása terén. Felismerve a fennálló akadályokat, a megvalósítás korlátait, a 2000. márciusi Európai Tanács határozott a

20

Forrás: Electricity liberalisation indicators in Europe, Európai Bizottság

31


liberalizációs folyamat felgyorsításáról, az egységes belső piac koncepciójának maradéktalan megvalósításáról a villamos energia piacán is. Ennek megfelelően kezdődött meg az újabb jogalkotási folyamat, amelynek eredményeként 2003. június 26-án elfogadták az eredeti irányelvet módosító új direktívát, melyet a következő alfejezetben mutatok be.

III. 6. A szabályozás változásai: az új, 2003/54/EC irányelv rendelkezései21 Az eredeti irányelv alapvetően a piaci viszonyok megteremtéséért szállt síkra, emellett számos olyan elemet tartalmazott, ami az ellátás biztonságának megőrzését hangsúlyozta. A direktíva megvalósításának tapasztalatai több oldalról erős nyomást gyakoroltak a módosítás fő irányvonalaira. A tagállamok tapasztalatai és a piaci szereplők nyomása egyfelől arra késztette a Bizottságot, hogy erőteljesebben szálljon síkra a valós piaci viszonyok kialakításáért, másfelől a kaliforniai energiaválság tapasztalatai és publicitása miatt nagyobb hangsúlyt helyeztek az ellátásbiztonság megőrzésére és a szabályozási mechanizmusok megerősítésére. Így az új irányelv több irányba tett lépéseket: egyrészt döntött a piacnyitás felgyorsításáról, másrészt nagyobb figyelmet szentel annak, hogy a növekvő verseny mellett is fennmaradjon az ellátás biztonsága, érvényesüljenek a szociális és környezetvédelmi szempontok. Megfigyelhető egy harmadik sajátosság is az új irányelv tekintetében: sokkal egyértelműbb és világosabb rendelkezéseket tartalmaz, mint az elődje. Ez abban is megnyilvánul, hogy csökkent a választható kategória, és növekedett az egységesítés iránti igény. Egyes radikálisabb vélemények szerint ugyanakkor ennek az a következménye, hogy nem a kívánatosnak ítélt dereguláció valósul meg, hanem tulajdonképpen ismét egy erős központi szabályozás született, ahogy többen említik, re-reguláció történik a villamosenergiaszektorban közösségi szinten.22 Az új direktíva legfőbb célja a kompetitív és fenntartható villamosenergia-piac létrehozása, ennek érdekében a következő fő célkitűzéseket fogalmazza meg: - ellátásbiztonság megőrzése, - ellátási kötelezettség egy adott szolgáltató területén élő összes fogyasztó irányában, - érzékeny és távoli területeken élő fogyasztók védelme, - a gazdasági és szociális kohézió erősítése,

21

Felhasznált irodalom: 1. 2003/54/EC irányelv a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról 2. Az Európai Bizottság 96/92 villamosenergia-direktívájának rendelkezései és várható változásai 22 Forrás: EU liberalisation is regulation, Barsebaeckoffensiv99 (lásd Internet-címek)

32


- továbbá energiatakarékossági és egyéb keresletoldali szabályozás alkalmazása az ellátásbiztonság növelése érdekében. A következőkben az egyes területekre lebontva összefoglalom a szabályozás változásának lényeges elemeit. Termelés – Új kapacitás létesítése Az eredeti irányelv alapján a tagállamok az engedélyezési és versenyeztetési eljárás, illetve ezek kombinációi közül választhattak. Mindkét eljárás próbált teret adni a piaci mechanizmusoknak, ugyanakkor eltérő mértékben igyekezett mozgásteret biztosítani az államnak a termelőkapacitások tervezése terén. Tekintettel arra, hogy az új direktíva egyfelől egységesíteni kívánja a szabályozást, másfelől nagyobb teret igyekszik adni a piaci mechanizmusoknak, ezért alapvetően az engedélyeztetési eljárás alkalmazását követeli meg, versenyeztetésre csak különleges esetekben kerülhet sor. Az engedélyezési eljárásra vonatkozó szabályok megegyeznek az eredeti irányelvben szereplő rendelkezésekkel, azzal a kiegészítéssel, hogy a kiserőművek és a „szórt” erőművek esetében a tagállamok figyelembe vehetik

azok

sajátosságait,

és

például

egyszerűsített

és/vagy

gyorsított

eljárást

alkalmazhatnak. Ez alapvetően az ellátásbiztonság garantálása érdekében került be a Parlament javaslatára: a kisebb kapacitású erőművek előnyösek abból a szempontból, hogy termeléskiesésük nem veszélyezteti annyira a rendszer biztonságát.23 Az ellátás biztonsága, a környezetvédelem, illetve a születőben lévő új technológiák támogatása érdekében a tagállamok fenntarthatják a versenyeztetési eljárás alkalmazásának lehetőségét, de kizárólag abban az esetben, ha az engedélyezési eljárás alapján létesítendő új kapacitások, vagy az ehhez kapcsolódó szabályozási intézkedések nem elégségesek a fenti célok megvalósításához. Az irányelv biztosítja azt az új lehetőséget, hogy amennyiben a rendszerirányító tulajdonjogi szempontból is teljesen független, az adott tagállam kijelölheti a tenderek lebonyolítására. Továbbra is figyelembe kell venni a pályázatok kiírásánál a már meglévő termelő kapacitások hosszú távú villamosenergia-ellátási ajánlatait is, ha így további igényeket lehet kielégíteni. Alaphálózat működtetése/Szállítás Az új irányelv szerint a rendszerirányítás pártatlansága és diszkrimináció-mentessége elengedhetetlen feltétele a piac hatékony működésének, ezért a rendszerirányító függetlenségét igyekszik növelni. Ennek az a célja, hogy a szállításért felelős szervezeti egység nagyfokú önállósításával biztosítható, hogy a szállítás objektív módon, gazdaságossági 23

Forrás: Turmes report on the European electricity market, Európai Parlament (lásd Internet-címek)

33


szempontok alapján határozódjon meg, így erősödjön a termelők közötti verseny és csökkenjen az ár. A továbbiakban a rendszerirányítónak nemcsak szervezetileg, hanem jogilag is független társaságként kell működnie, ugyanakkor nem kötelező a tulajdonjogi elkülönülés. Érdemes megjegyezni, hogy a legnagyobb európai villamosenergia-ipari érdekvédelmi szervezet, az Eurelectric sem támogatta a tulajdonjogi elkülönülést, arra hivatkozva, hogy ez a társaságok önálló üzleti döntése kell, hogy maradjon.24 A rendszerirányítónak a következő minimális követelményeket kell teljesíteni: ¾ A rendszerirányító vezetéséért felelős személyek közvetlenül és közvetve sem vehetnek részt a cégcsoporthoz tartozó más társaságok/tevékenységek operatív irányításában. ¾ Megfelelő intézkedéseket kell hozni, hogy a rendszerirányító vezetéséért felelős személyek szakmai érdekeiknek megfelelően tevékenységüket képesek legyenek önállóan végezni. ¾ A rendszerirányítónak az anyavállalattól függetlenül effektív döntéshozatali jogkörrel kell rendelkezni, különös tekintettel a hálózat működtetésére, fenntartására és fejlesztésére. Az anyavállalat nem szólhat bele a rendszerirányító napi irányításába, ugyanakkor ez nem csorbíthatja az anyavállalat gazdasági és irányítási felügyeleti jogait, például az éves üzleti terv elfogadását, vagy az eladósodottság szintjének meghatározását. ¾ A rendszerirányítónak teljesítési programot kell létrehozni (ez tulajdonképpen egy etikai kódex), ami biztosítja a diszkriminatív magatartás kizárását, és megfelelően ellenőrzi a rendelkezések betartását. A szabályozó hatóság számára éves jelentést kell készíteni a programról. A direktíva meghatározza a rendszerirányító feladatait, amelyek a következők: - szállítóhálózat üzemeltetése, fenntartása és fejlesztése, - megfelelő átviteli kapacitás biztosítása hosszú távon is, - a rendszeren belüli energiaáramlások irányítása, - a rendszerszintű szolgáltatások biztosítása, - a rendszerhasználók diszkrimináció-mentes kezelése, - a rendszerek közötti kompatibilitás fenntartása,

34


- és a szükséges információk biztosítása a rendszer használói és más rendszerirányítók számára. Az új irányelv továbbra is biztosítja a lehetőséget a környezetbarát energiaforrások és a hazai tüzelőanyagokból nyert villamos energia előnyben részesítésére a teherelosztás során, az eredeti szabályoknak megfelelő módon. A rendszerirányítónak a hálózati veszteségek pótlására és a tartalékkapacitások fenntartására szolgáló villamosenergia-beszerzések során átlátható, diszkrimináció-mentes és piaci alapú eljárásokat kell alkalmazni. A tevékenysége során birtokába került üzleti információkat bizalmas módon kell kezelnie. Elosztóhálózat működtetése A elosztóhálózatot működtető társaságokra vonatkozó új szabályok csaknem teljesen azonosak

a

szállítóhálózatot

működtető

társaságok

tevékenységét

szabályozó

rendelkezésekkel, feladataik és független működésük feltételei azonosak. Az új irányelv ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy a százezernél kevesebb fogyasztót ellátó társaságok mentesüljenek a független elosztási rendszerirányító létrehozásának kötelezettsége alól, bár ezt

az

iparág

egyes

rendelkezésnek tartják.25

szervezetei

felesleges

megkülönböztetésnek,

diszkriminatív

Ezen kívül az irányelv előírja az elosztási rendszerirányítók

számára, hogy az elosztóhálózat fejlesztésének tervezésekor vegyék figyelembe az energiahatékonysági/keresletoldali irányítási eszközöket és/vagy a szórt termelés lehetőségeit, amelyek szükségtelenné teszik a rendelkezésre álló kapacitások cseréjét vagy növelését. A direktíva kifejezetten biztosítja a lehetőséget arra, hogy egyesült átviteli (szállítói) és elosztói rendszerirányító működjön, amennyiben az adott társaság jogilag független, és teljesíti az átviteli rendszerirányítónál már bemutatott minimális követelményeket (lásd feljebb). A tevékenységek szétválasztása A tevékenységek szétválasztása azt a célt szolgálja, hogy megakadályozza a diszkriminációt, a kereszttámogatást és a verseny torzítását, azáltal, hogy a monopol tevékenységeket elválasztják a kompetitív tevékenységektől. Az eredeti irányelv egyrészt lehetővé tette, hogy a társaságok a kompetitív és monopol tevékenységeiket egy vállalaton belül végezzék, másrészt bár előírta, hogy különböző

24

Forrás: Comments on the latest developments on the draft electricity directive, Eurelectric (lásd Internetcímek) 25 Forrás: Comments on the latest developments on the draft electricity directive, Eurelectric (lásd Internetcímek)

35


tevékenységeikre külön elszámolást vezessenek (számviteli szétválasztás), de nem követelte meg a jogi szétválasztást. Az új direktíva ellenben – ahogy arról már fentebb szó volt – megköveteli a szállítás, illetve elosztás, ha nem is tulajdonjogi, de jogi szétválasztását. A jogi szétválasztás mellett a vertikálisan integrált villamosenergia-ipari társaságoknak belső könyvelésükben külön számlákat kell vezetniük az átviteli és elosztó tevékenységükről, olyan módon, mintha azokat tulajdonjogilag külön társaságok végeznék. Külön elszámolást kell vezetniük minden egyéb, villamosenergia-ipari és nem villamosenergia-ipari tevékenységükről is. A szállító/elosztó hálózat tulajdonlásából származó bevételeiket az elszámolásokban külön fel kell tüntetni. Nagyon fontos új elem az irányelvben, hogy különbséget tesz elosztás és ellátás között, és nem teszi lehetővé a két tevékenység folytatását egy cég keretein belül, ezért szükséges az elosztás jogi elválasztása. Ehhez kapcsolódik, hogy a társaságoknak 2007. július elsejéig külön elszámolást kell végezniük a feljogosított, illetve nem feljogosított fogyasztók számára végzett ellátási tevékenységről. A villamosenergia-ipari társaságoknak, tekintet nélkül tulajdonosi struktúrájukra vagy jogi formájukra, éves elszámolást kell készíteniük, azt nyilvánosságra

kell

hozni,

továbbá

a

szabályozó

hatóságnak

ellenőrzés

céljából

rendelkezésére kell bocsátani. Az éves elszámolást a korlátolt felelősségű társaságok éves elszámolására vonatkozó nemzeti és közösségi szabályoknak megfelelően kell elkészíteni. A hálózathoz való hozzáférés A szabad és diszkrimináció-mentes hozzáférés célja, hogy lehetővé tegye a verseny kialakulását a termelésben és az ellátásban, mert a piaci szereplők közötti tranzakciók csak akkor valósulhatnak meg, ha a szállító és elosztó hálózathoz való hozzáférésük nem korlátozott. Az eredeti direktíva három lehetőséget biztosított a harmadik fél általi hozzáférés szervezésére, ezek a harmadik fél általi tárgyalásos vagy szabályozott, illetve kizárólagos vásárló eljárás voltak. Az új irányelv szerint a tagállamok kötelesek olyan hálózati hozzáférést biztosítani a rendszerhasználók számára, amely objektív, diszkrimináció-mentes, nyilvános tarifákon, vagy számítási módszereken alapul, továbbá minden feljogosított fogyasztóra alkalmazható. A tarifák és a hozzáférés egyéb feltételei csak a szabályozó hatóság előzetes jóváhagyását követően léphetnek életbe. A korábbi három szervezési módszer közül a továbbiakban a tagállamok kizárólag a szabályozott hálózati hozzáférést alkalmazhatják. Az átviteli és elosztó

36


hálózatot működtető társaság elutasíthatja a hozzáférést, ha nincs elegendő kapacitása, a döntést megfelelő módon indokolni kell. Az új irányelv – az eredetivel csaknem teljesen megegyező módon – rendelkezik a közvetlen vezetéken keresztül történő villamosenergia-ellátásról. Az eredeti irányelvben szereplőket mindössze annyiban egészíti ki, hogy az adott tagállamnak a területén található bármely feljogosított fogyasztó számára is lehetővé kell tenni, hogy áramigényét egy termelőtől vagy ellátó társaságtól közvetlen vezetéken keresztül elégítse ki. Piacnyitás és viszonosság Az eredeti irányelv lassú, fokozatos piacnyitást követelt meg, elsősorban azért, hogy a piaci szereplők alkalmazkodni tudjanak az új körülményekhez. Ez a módszer azonban több problémát is felvetett.26 Egyrészt a feljogosított fogyasztókat versenyelőnyhöz juttatta a többi fogyasztóval szemben azáltal, hogy ők már piaci – általában alacsonyabb - áron vásárolhattak energiát. Másrészt a nagyobb piacnyitást vállaló tagállamok a viszonosság elvére hivatkozva korlátozták a kisebb piacnyitást végrehajtó tagállamokból származó energiaimportot, végül pedig a liberalizáltabb tagállamok vállalatai is versenyhátrányba kerülhettek azon társaságokkal szemben, amelyek kisebb versenynek vannak kitéve a nemzeti piacon. Ezek ugyanis a védett hazai piacon biztos piaci részesedéssel és bevétellel számolhatnak, ami jobban lehetővé teszi azt, hogy más tagállamok villamosenergia-ipari cégeiben részesedést szerezzenek, ezáltal uniós szinten az energiapiac vezető szereplői legyenek. A fokozatos piacnyitással néhány nagy integrált energetikai vállalat is szembehelyezkedett, és a gyors piacnyitás mellett tette le a voksát.27 Ezért az új irányelv egyik fő irányvonala a liberalizációs folyamat felgyorsítása, melynek értelmében a tagállamok kötelesek 2004-re az összes nem háztartási fogyasztót feljogosítottá minősíteni, 2007. július 1-re pedig már a háztartási fogyasztóknak is szabadon lehet szolgáltatót választaniuk. A következő táblázat a két direktíva által meghatározott piacnyitási menetrendet szemlélteti. 9. táblázat: Piacnyitási menetrend A feljogosított fogyasztók éves fogyasztási küszöbértéke (GWh) A piacnyitás 26 27

1999

2000

2003

2004

2007

40

20

9

Minden nem háztartási fogyasztó

Minden fogyasztó

27

30

35

-

100

Forrás: Opinion of the Economic and Social Committee on…, Gazdasági és Szociális Bizottság Forrás: Public hearing on the completion of the internal energy market, Vattenfall (lásd Internet-címek)

37


megkövetelt mértéke (%) Forrás: Magyar Energia Hivatal (lásd Cikkek, tanulmányok, könyvek No.5)

Az irányelv rendelkezik arról, hogy amennyiben egy fogyasztó mindkét tagállamban feljogosított fogyasztónak minősül, akkor nem lehet bármilyen módon korlátozni az adott fogyasztónak a másik tagállam egyik áramellátójával kötött ellátási szerződését. Amennyiben viszont az adott fogyasztó csak az egyik tagállamban minősül feljogosított fogyasztónak, és erre hivatkozva elutasítják az ellátási szerződést, az Európai Bizottság – figyelembe véve a piaci helyzetet és a közösségi érdeket – kötelezheti az elutasító felet a szerződés engedélyezésére és az abban foglaltak végrehajtására. Szabályozás/Szabályozó hatóság Az eredeti irányelv nem kötelezte a tagállamokat arra, hogy a szabályozás intézményesített formát öltsön, mindössze annyit írt elő, hogy megfelelő és hatékony szabályozási és ellenőrzési mechanizmusokat kell létrehozni, hogy ezáltal meg tudják akadályozni a piaci erőfölénnyel való visszaélést és a ragadozó magatartást. Az új szabályozás viszont előírja, hogy a tagállamoknak ki kell jelölniük egy – a villamosenergia-ipar érdekeitől teljesen független – szabályozó hatóságot, mely általánosan biztosítja a diszkrimináció-mentességet, a piac effektív működését és a tisztességes piaci versenyt. A szabályozó hatóság feladatai a következők:

A rendszerösszekötő kapacitások irányítására és elosztására vonatkozó szabályok felügyelete, egyetértésben a többi érintett nemzeti szabályozó hatósággal.

A nemzeti villamosenergia-rendszerben a szűk keresztmetszetek kezelésére szolgáló mechanizmusok ellenőrzése.

Az átviteli és elosztó társaságok rendszerfejlesztésekre és –javításokra vonatkozó határidőinek ellenőrzése.

Az

érintett

társaságok

számára

megfelelő

információk

közzététele

a

rendszerösszekötőkkel, hálózathasználattal és kapacitás-elosztással kapcsolatban.

A szabályozó hatóság egyik legfontosabb feladata ellenőrizni az elszámolások effektív szétválasztását, ezáltal biztosítva a tevékenységek közti keresztfinanszírozás megakadályozását.

A hatóság vizsgálja az új termelő kapacitások hálózatra kapcsolását érintő feltételek, tarifák objektivitását, átláthatóságát és diszkrimináció-mentességét, különös tekintettel

38


a megújuló energiaforrások, a szórt termelés és a kapcsolt energiatermelés költségeire és előnyeire.

A hatóság felelős a nemzeti átviteli és elosztói hálózatra való kapcsolódás díjainak, vagy legalább a számítási módszernek a meghatározásáért, továbbá a kiegyenlítő szolgáltatások ellátására vonatkozó feltételek kidolgozásáért.

A szabályozó szerv tölti be az ún. vitarendező hatóság szerepét, ha a piaci szereplők – élve a rendelkezésre álló lehetőséggel – panaszt nyújtanak be átviteli vagy elosztó hálózatot működtető társaság ellen, amely megtagadta a hálózathoz való hozzáférést. Az adott ügyben a hatóságnak két hónapon belül döntést kell hoznia, a döntés a felekre nézve kötelező érvényű. Abban az esetben, ha a vita két tagállam piaci szereplői között alakul ki, az illetékes hatóság a rendszerirányító székhelye szerint illetékes nemzeti szerv lesz.

2010-ig évente, utána pedig kétévente a hatóság köteles jelentést készíteni – a nemzeti és közösségi versenyjog rendelkezéseivel összhangban - az Európai Bizottság számára a piaci erőfölényről, ragadozó és versenytorzító magatartásról, az iparág tulajdonosi szerkezetének

változásairól,

illetve

a

verseny

növelésére

tett

gyakorlati

intézkedésekről. Közszolgáltatási kötelezettség és fogyasztóvédelem A közszolgáltatási kötelezettség fenntartását az új irányelv még inkább előtérbe helyezi, illetve újdonságként a fogyasztóvédelemre vonatkozó alapvető rendelkezéseket vezet be. A tagállamok

számára

előírja,

hogy

az

ellátásbiztonság,

energiahatékonyság

és

környezetvédelem területét érintően a hosszú távú tervezés elvét alkalmazzák. Nagyon fontos újítás, hogy az új szabályozás bevezeti az ún. általános szolgáltatás fogalmát, ami azt jelenti, hogy a tagállamoknak biztosítani kell a háztartási fogyasztók, illetve döntés szerint a kisvállalkozások számára azt a jogot, hogy meghatározott mennyiségű, ésszerű, összehasonlítható

és

átlátható

árú

villamosenergia-ellátásban

részesüljenek.

Ennek

érvényesülése érdekében a tagállam ún. végső ellátót jelölhet ki. A tagállamnak köteleznie kell az elosztó társaságokat arra, hogy a területükön lévő fogyasztókat meghatározott feltételek, díjak alapján csatlakoztassák a rendszerükhöz. A tagállam a közszolgáltatási kötelezettségek ellátásáért különleges jogokat, pénzügyi vagy egyéb kompenzációt nyújthat a társaságoknak, ezt átlátható és diszkrimináció-mentes módon kell tennie. Az új irányelv egyik legnagyobb vívmánya a fogyasztóvédelemre vonatkozó rendelkezések bevezetése. Ezek többnyire nem szerepeltek az eredeti javaslatban, hanem az Európai

39


Parlament nyomására kerültek be a végső szövegbe, de több érdekvédelmi szervezet is szorgalmazta ezek beépítését.28 Ennek értelmében a tagállamoknak megfelelő eszközöket kell alkalmazniuk a végső fogyasztók védelmére, különös tekintettel az érzékeny és távoli területeken élő fogyasztókra. Lehetővé kell tenni a teljesen szabad szolgáltató-választást, aminek érdekében az irányelv melléklete a következőket sorolja fel. Minden fogyasztónak joga van villamosenergia-szolgáltatójával egy olyan szerződéshez, amelyben pontosan feltüntetik az ellátó cégnevét és címét, a fogyasztó felé nyújtott szolgáltatásokat és azok mennyiségi jellemzőit, a díjakra és szolgáltatásokra vonatkozó információk elérhetőségét, a szerződés időtartamát, a szerződés megújításának vagy felmondásának feltételeit, a szerződésben foglaltak nem teljesítésének következményeit, illetve a felmerülő vitás kérdések rendezésének módját. Biztosítani kell, hogy a fogyasztót időben értesítse a szolgáltató a szerződési feltételekben, szolgáltatási díjakban bekövetkező változásokról, illetve meg kell adni azt a lehetőséget, hogy amennyiben az új feltételeket nem fogadja el a fogyasztó, szabadon felmondhassa a szerződést. A fogyasztó számára a fizetési módok széles választékát kell nyújtani, tájékoztatni kell az általános szolgáltatással kapcsolatos jogairól, a díjakról, egyetemes feltételekről. Végül talán az egyik legfontosabb feltétel, ami hozzájárul a szabad szolgáltató-választás tényleges gyakorlati megvalósulásához, hogy a fogyasztóra semmilyen díjat nem szabad kivetni, amennyiben úgy dönt, hogy másik ellátó társaság szolgáltatásait veszi igénybe. Külön a Parlament zöld politikusainak kérésére került be az a rendelkezés, hogy a fogyasztó jobb tájékoztatása érdekében a kiküldött számlán fel kell tüntetni az egyes energiaforrások részesedését az összes forráshoz viszonyítva (ún. energia-címkézés), továbbá olyan információs forrásokat kell megjelölni, ahol a fogyasztó tájékoztatást kap az ellátással kapcsolatos környezetvédelmi kérdésekben.29 Egyéb rendelkezések Az eredeti irányelvhez hasonlóan az új szabályozás is lehetőséget ad a tagállamoknak vészhelyzet esetén ideiglenes korlátozó intézkedések bevezetésére. Ugyanakkor teljesen új rendelkezés, hogy a tagállamoknak háromhavonta jelentést kell tenniük a Bizottság felé az áramimportjukról, a tényleges fizikai áramlások tekintetében. 28

Forrás: Energie-Cités opinion on the proposal of Directive amending Directives 96/92/CE and 98/30/CE, Energie-Cités 29 Forrás: Turmes report on the European electricity market, Európai Parlament és Comments on the latest developments on the draft electricity directive, Eurelectric (lásd őket Internet-címek)

40


Az új szabályozás is ad lehetőséget bizonyos halasztásokra, ezek az előző irányelvvel ellentétben nem egyes országokra vonatkoznak, hanem bizonyos feltételek teljesülése esetén általános lehetőséget jelentenek minden tagállam számára. Az egyik ilyen lehetőség, hogy azok a tagállamok, amelyek bizonyítani tudják, hogy az irányelv rendelkezéseinek betartása problémákat okozna a kis vagy mikro méretű, szigetüzemben működő rendszereik számára, mentességet kérhetnek az irányelvben foglalt szabályozás alól, ameddig az adott rendszerek szükséges átalakítása meg nem történik. Átmeneti mentességért folyamodhatnak a tagállamok akkor is, ha a nem háztartási fogyasztók bizonyos csoportjai esetén a 2004-es piacnyitás jelentős technikai jellegű problémákba ütközne, ebben az esetben a Bizottság mérlegelés alapján legfeljebb 18 hónapig biztosíthat mentességet az adott tagállam számára. Végül arra is lehetőséget ad a direktíva, hogy a tagállamok az elosztóhálózatot működtető társaságok teljes jogi függetlenségére vonatkozó rendelkezések életbe léptetését 2007-ig elhalasszák. Ez tulajdonképpen azért lehet egy mentességi lehetőség, mert az irányelv rendelkezéseinek megfelelő jogszabályokat a tagállamoknak 2004 július elsejéig kell egyébként a nemzeti jogrendjükbe illeszteniük. Már volt róla szó, hogy az új direktíva különös figyelmet szentel az ellátásbiztonság garantálásának, erre egyébként több szervezet felhívta a Bizottság figyelmét már a javaslat tervezésekor.30 Ennek megfelelően előírja a tagállamoknak, hogy az ezzel összefüggő ügyeket folyamatosan figyelemmel kell kísérni, különös tekintettel a kereslet-kínálati viszonyokra a nemzeti piacon, a jövőben várható keresletváltozásokra, az újonnan létesítendő termelő kapacitásokra, valamint a hálózatfenntartás szintjére és minőségére. Az ellenőrzés során szerzett adatokat, megállapításokat kétévente jelentésben kell nyilvánosságra hozni. Az új irányelv tehát három fő irányba fejlesztette tovább az eredeti szabályozást. Felgyorsítja a megkezdett liberalizációs folyamatot, és 2007 közepétől írja elő a teljes piacnyitást, tehát attól kezdve már a háztartási fogyasztók is szabadon választhatják meg szolgáltatójukat. A másik fő előrelépés a fogyasztóvédelem szempontjainak beépítése a szabályozásba, a villamosenergia-ipari társaságokkal, elsősorban az ellátó vállalatokkal szemben alapvető követelmények megfogalmazása révén. A harmadik fő irányvonal pedig az ellátásbiztonság, ami – figyelembe véve a szektor nemzetgazdasági és stratégiai jelentőségét – egyenrangú szempont lett a versenypiac követelményeinek megteremtésével. Az új irányelv világosabb és egyszerűbb rendelkezéseket

41


tartalmaz, mint elődje. Nagyobb mértékben veszi figyelembe az iparág szereplőinek véleményét, és természetesen az eredeti irányelv megvalósításának gyakorlati tapasztalatai is megjelennek a megváltozott rendelkezésekben. Fontos lépés a villamos energia egységes belső piacának gyakorlati megvalósulása felé, de majd csak a megvalósítás során derül fény arra, hogy szükség lesz-e később újabb szabályozásra, vagy ennek módosítására a fő célkitűzések elérése érdekében.

IV. A villamosenergia-szektor szabályozása Magyarországon IV. 1. A magyar energiapolitika alapelvei31 Az 1990. évi rendszerváltozást követő politikai, gazdasági és társadalmi átalakulás energiapolitikánk újragondolását, és a piacgazdasági követelményekhez történő igazítását igényelte. A magyar energiapolitikát széleskörű szakmai, társadalmi, politikai egyeztetéseket követően, 1992-ben fogadta el a Kormány, majd 1993-ban az Országgyűlés. A magyar energiapolitika főbb alapelvei a következők voltak, melyek szintén érvényesek az elkülönítve kezelt villamosenergia-szektorra: 1. Az energiaellátás biztonságának a megőrzése, fokozása, ezen belül: a. az egyoldalú energiaimport-függés mérséklése, az energia-beszerzés diverzifikálása, technikai-mennyiségi feltételeinek megteremtése; b. a stratégiai készletek, tartalék kapacitások növelése. 2. Az energiatakarékosság szerepének fontossága, az energiahatékonyság növelése, ezáltal a magyar gazdaság versenyképességének fokozása. 3. A környezetvédelmi szempontok érvényesítése mind a meglévő energiatermelő- és fogyasztó berendezéseknél, mind a jövőbeni fejlesztéseknél. 4. A legkisebb költség elvének - a versenyelemek fokozatos bővítésével - érvényesítése az energiarendszer fejlesztésénél és működtetésénél. 5. Piackonform szervezeti, tulajdonosi, közgazdasági és jogi szabályozási környezet megteremtése annak érdekében, hogy az energiafogyasztók védelme megvalósuljon,

30

Forrás: Energie-Cités opinion on the proposal of Directive amending Directives 96/92/CE and 98/30/CE, Energie-Cités (lásd Internet-címek) 31 Forrás: A magyar energiapolitika 1999-ben: a Gazdasági Minisztérium országgyűlési beszámolója

42


és a magyar energiagazdaság fokozatosan képes legyen alkalmazkodni a majdan kialakuló egységes európai energiapiachoz. 6. A szénbányászat helyzetének rendezése a nemzetgazdasági szempontok előtérbe helyezésével. 7. Az energetikai döntéseknél és az ezekhez kapcsolódó államigazgatási eljárásoknál a nyilvánosság szerepének fokozása; az adott döntésekben, eljárásokban közvetlenül érintett társadalmi környezet véleményének a figyelembevétele. Az 1993. évi magyar energiapolitika alapelvei, stratégiai céljai az európai integrációs törekvéseinkkel, a piacgazdaság megvalósulásával, a verseny mind szélesebb kiterjesztésével vannak összhangban. Az Országgyűlés által 1993-ban elfogadott energiapolitikai alapelvek, stratégiai célkitűzések ezért ma is iránymutatóak.

IV. 2. A hazai szabályozás története32 Hazánkban a közcélú villamosenergia-ellátás a Mátészalkán megvalósult első villamos közvilágítás révén immár 114 éves múltra tekint vissza. Elsőként az európai kontinensen, a történelmi Magyarországhoz tartozó Temesváron már 1884-ben közcélú városi erőmű táplálta a villamos közvilágítási hálózatot. Tulajdonképpen innentől számíthatjuk a magyar villamosenergia-ipar

működésének

kezdetét.

Az

iparág

szabályozására

az

első

villamosenergia-törvény (továbbiakban VET) 1931-ben született, Európában Németország után másodikként. A törvény azért kívánta szabályozni a villamosenergia-termelők és fogyasztók közötti jogviszonyt, mert a közcélra termelő, városi önkormányzatok tulajdonában álló erőművek mellett megjelentek a saját célra és közcélra egyaránt termelő erőművek, valamint már létesültek egész országrészeket ellátó közcélú erőművek is. A második magyar VET 1962-ben lépett életbe, arra a műszaki és gazdasági tényre alapulva, hogy 1949-re jött létre az egységes magyar villamosenergia-rendszer, amikor a nagy közcélú erőművek átviteli hálózattal

történt

összekapcsolásukat

követően

megkezdték

a

szinkron

üzemű

együttműködést. 1963-ra fejeződött be az ország teljes villamosítása, amikor az utolsó közigazgatási egységbe, Aporligetre is eljutott a villany. A törvény alapján hozták létre a Magyar Villamos Művek Trösztöt, amely egy gazdasági egységben, de számvitelileg teljesen különválasztva fogta össze az összes hazai közcélú villamosenergia-ipari vállalatot. A 32

Felhasznált irodalom: A Magyar Villamos Művek Részvénytársaság Közleményei, 2001/3

43


harmadik villamosenergia-törvény előtt ez a társaság önálló vállalatokra bomlott, majd a törvény elfogadása után ezeket az új cégeket privatizálták, és zömmel külföldi szakmai befektetők kezébe kerültek. Ez a törvény, az 1994. évi XLVIII. Törvény egyrészt ennek a privatizációs folyamatnak megfelelő gazdasági célokat, és szabályozást hozott, másrészt a magyar modellt hozzáigazította az EU általános piaci modelljéhez. Végül elértünk a jelenleg is hatályos, sorrendben a negyedik törvényhez (2001. évi CX. Törvény a villamos energiáról), amely már, annak ellenére, hogy a Közösséghez való csatlakozásunk akkor még nem került reális közelségbe, igyekezett a közösségi gyakorlat alapján, és az ottani elvek szellemében átalakítani az iparág szabályozását. A következő részekben szeretném bemutatni az utóbbi két villamosenergia-törvényt, különös hangsúlyt fektetve a dolgozat szempontjából kiemelkedően fontos 2001. évi törvényre, és röviden felvázolni a 90-es években a szektort érintő fontosabb gazdasági-szabályozási változásokat.

IV. 3. Piackonform környezet kialakítása a villamosenergia-iparban33

A már említett, 1993-ban megjelent Magyar Energiapolitika című dokumentum egyik legfontosabb stratégiai célkitűzése a piackonform tulajdonosi, szervezeti, közgazdasági és jogi szabályozási környezet megteremtése volt. Ennek keretében alakult ki a villamosenergia-ipar új szervezeti környezet és modellje, ennek alapján ment végbe a tulajdoni viszonyok átalakítása, és ezen alapulva 1994-ben jelent meg az új villamosenergia-törvény, az 1994. évi XLVIII. Törvény, amely az új jogi környezetet alakította ki.

1. Új szervezeti környezet megteremtése A további fejlesztések és átalakítások előfeltétele a szervezeti (társasági) átalakítás volt. Ennek keretében a villamosenergia-iparban háromszintű rendszer jött létre. Külön csoportba kerültek az erőművek, az országos alaphálózat működtetéséért felelős szállító (Magyar Villamos Művek Rt.), és a fogyasztók ellátását biztosító szolgáltatók. A következő ábra a kialakított új struktúrát szemlélteti. A modell szereplőiről és működéséről részletesebben az 1994. évi XLVIII. Törvény rendelkezéseinek ismertetésénél lesz szó.

33

Felhasznált irodalom: 1. 1994. évi XLVIII. Törvény a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról, 2. A magyar energiapolitika 1999-ben: a Gazdasági Minisztérium országgyűlési beszámolója

44


Bakonyi Budapesti Dunamenti Mátrai Paksi Pécsi Tiszai Vértesi

Erőművek MVM Rt.

Szállító, nagykereskedő ELMŰ DÉDÁSZ DÉMÁSZ ÉDÁSZ ÉMÁSZ TITÁSZ

Áramszolgáltatók

45


3. ábra: Villamosenergia-ipar három szintje Forrás: A magyar energiapolitika 1999-ben: a Gazdasági Minisztérium országgyűlési beszámolója

2. Új tulajdonosi szerkezet kialakítása A Kormány 1994-ben határozatokat hozott az áramszolgáltatók és a villamosipari-társaságok privatizációjának a feltételrendszeréről. A villamosenergia-ipari társaságok privatizációjának lehetséges korlátait a fennmaradó állami tulajdon mértékének a meghatározásával szabályozta. A privatizációs törvény értelmében a Magyar Villamos Művek Rt-nél 50%+1 szavazat a fenntartandó állami vagyonhányad. A többi villamos energetikai társaságnál az állam tulajdonában tartósan csak egy ún. „szavazatelsőbbségi részvényt” kellett megtartani. Az 1995. évi első privatizációs fordulóban, majd az ezt követő további két privatizációs ütemben (1996-ban és 1997-ben) kialakultak a villamos energia-szektor magántulajdonosi viszonyai: •

a nyolc erőművi társaságból hat többségi, szakmai befektetői tulajdonba került, ezen belül öt erőműtársaság külföldi, egy pedig magyar társaságok többségi tulajdona,

•

az MVM Rt. és két erőművi társasága állami tulajdonban maradt.

3. Közgazdasági és jogi szabályozási környezet kialakítása: az 1994. évi XLVIII. Törvény céljai és rendelkezései34 Meg kellett alkotni a villamosenergia-szektor piackonform és tulajdon-semleges törvényi szabályozását. Az 1994-ben hatályba lépett villamosenergia-törvény már a tulajdonosi szerkezettől függetlenül szabályozta az engedélyköteles tevékenységek gyakorlásának a feltételeit, valamint a szolgáltatók és a fogyasztók közötti jogviszonyokat. A törvényen alapuló működési modell lényege, hogy a fogyasztóknak kötelező ellátást (általános közszolgáltatási kötelezettség) biztosított a legkisebb költség elvén. A modellben a villamosenergia-rendszer egyes szereplőinek kapcsolatai mereven szabályozottak voltak, a piac egyik sajátossága volt az egyes szereplők monopoljogainak deklarálása. A szereplőkre általánosan vonatkozott, hogy rendszer (erőmű és hálózat) fejlesztési kötelezettségük volt, tevékenységüket minden tekintetben a legkisebb költség elvét figyelembe véve kell végezniük, a fogyasztók ellátása érdekében pedig kötelesek voltak diszkrimináció-mentes 34

Forrás: Dr. Gerse Károly: Piacnyitás – szerepváltozás a villamosenergia-kereskedelemben

46


módon együttműködni. A villamosenergia-rendszer szereplőit, a köztük lévő kereskedelmi kapcsolatokat, valamint a szereplők deklarált monopoljogait a következő ábra illusztrálja.

4. ábra: A villamosenergia-rendszer felépítése, piaci szereplők

Forrás: Magyar Energia Hivatal (lásd Cikkek, tanulmányok, könyvek No. 6)

Termelés Új termelő kapacitások létesítésére engedélyezési eljárást alkalmazott a törvény, ami azonban nem jelentette azt, hogy a feltételeknek eleget téve bárki létesíthetett volna erőművet. Már az előzetes engedélyezés során meg kellett határozni, hogy a megtermelt áramot ki vásárolja meg, a közcélú villamosenergia-termelők ugyanis kötelesek voltak termelőkapacitásukat a szállító számára felajánlani. A termelőkapacitás igénybevételére és a megtermelt villamos energia átvételére határozott idejű szerződést kellett kötni. A termelők és a szállítók között az erőmű élettartamának lejártáig hatályos hosszú távú szerződéseken túlmenően éves kereskedelmi megállapodások, valamint havi operatív tervek, egyedi megállapodások voltak hatályban. A szállító ugyanakkor a működési terület szerinti szolgáltató javára lemondhatott a felajánlott kapacitásról. Amennyiben a szállító úgy ítélte meg, hogy az igények kielégítése érdekében szükség van új erőműre, akkor ez alapján kapacitás-tendert írt ki új erőmű létesítésére, hosszú távú szerződés garanciájával. A merev rendszer tulajdonképpen csak itt, a termelők oldalán biztosított versenyt a piacra lépésre vonatkozóan (a kapacitás-tender során).

47


Alaphálózat működtetése/Szállítás A szállító (MVM Rt.) köteles volt a termelőktől a legalacsonyabb árú villamos energiát (az importot is beleértve) beszerezni. A társaságot a szolgáltatókkal szemben ellátási kötelezettség terhelte, ennek érdekében a szállító köteles volt felmérni a szolgáltatók hosszú távú villamosenergia-igényét, és ennek alapján időben kezdeményezni a termelőkapacitás bővítését, és/vagy import áram biztosítását. Az áramszolgáltatók ellátását 15 éves időtartamra vonatkozó hosszú távú szerződések és éves kereskedelmi megállapodások biztosították. A közcélú villamos-művek együttműködő villamosenergia-rendszerben üzemelnek, ennek érdekében a termelők, szállítók és szolgáltatók egymással kötelesek voltak megfelelően együttműködni. Az együttműködési feltételeket tartalmazó üzemi szabályzatot a szállító dolgozta ki. Az együttműködő villamosenergia-rendszer üzemének irányítását a szállító volt köteles biztosítani. A mai értelemben vett rendszerirányító tehát az MVM, illetve annak meghatározott szervezeti egysége volt. A szállító tehát széles körű monopoljogokkal rendelkezett, ezek közül kiemelendő az exportimport

monopóliuma,

döntési

jogosultsága

az

alaphálózatokhoz,

nemzetközi

összeköttetésekhez való hozzáférésről, és a termelők által felajánlott kapacitások befogadásáról, vagy ezekről az áramszolgáltatók részére történő lemondásról.

Elosztás/Szolgáltatás A szolgáltatókat az engedélyben körülhatárolt működési területen szolgáltatási kötelezettség terhelte. A fogyasztók ellátására csak a szolgáltatók (viszonteladók) voltak jogosultak (ellátási monopólium), akik kötelesek voltak az ehhez szükséges villamos energiát a nagykereskedő szállítótól megvásárolni (előbb említett 15 éves szerződések és éves kereskedelmi megállapodások). Árszabályozás Fontosnak tartom külön kiemelni az árszabályozást, hiszen ebben a modellben minden ár és díj hatósági volt. Az árszabályozás a költség + elismert profit elvén történt. Ennek alapján a villamos energia termelői, átviteli, elosztási és szolgáltatási árának tartalmaznia kellett az indokolt befektetések és a hatékonyan működő engedélyesek költségeinek megtérülését, valamint a tartós működéshez szükséges nyereséget.

48


A villamos energia termelésére, átvitelére, elosztására és szolgáltatására vonatkozó árak és egyéb díjak megállapítására a következő követelmények és alapelvek vonatkoztak: a) Az árak (díjak) megállapításánál figyelembe kellett venni a folyamatos és biztonságos szolgáltatáshoz szükséges tartalékkapacitáshoz kapcsolódó költségeket, továbbá a villamosművek bezárásával, elbontásával kapcsolatos környezetvédelmi kötelezettségek teljesítésének garanciális költségeit. b) Az árak megállapításánál figyelembe kellett venni a gazdaságpolitikai, az energiapolitikai, az ellátás-biztonsági, a környezetvédelmi és nemzetközi gazdasági követelményeket, illetőleg tényezőket. c) Az árszabályozásnak ösztönöznie kellett a biztonságos és legkisebb költségű villamosenergia-ellátást, a termelőkapacitások hatékony igénybevételét. d) A fogyasztói árak (díjak) nem tartalmazhattak indokolatlan megkülönböztetéseket (előnyöket vagy hátrányokat) a különböző fogyasztók, illetve fogyasztói csoportok között. Szabályozó hatóság és fogyasztóvédelem Szükséges volt a villamosenergia-szektor piackonform és tulajdon-semleges törvényi szabályozásának kialakítására. A törvény már a tulajdonosi szerkezettől függetlenül szabályozta az engedélyköteles tevékenységek gyakorlásának a feltételeit, valamint a szolgáltatók és a fogyasztók közötti jogviszonyokat. Talán a legfontosabb változás, hogy az 1994. évi XLI. törvény alapján megalakult a Magyar Energia Hivatal (továbbiakban MEH vagy Hivatal), amely a következő fő feladatkörökkel rendelkezik a szektor szabályozását illetően: a) kiadja és módosítja a villamos energia termelésére, szállítására és szolgáltatására vonatkozó működési, valamint az erőmű létesítésére szolgáló engedélyeket, b) jóváhagyja az engedélyes által kidolgozott üzletszabályzatot; a jóváhagyási eljárásban kikéri a fogyasztók érdekképviseleti szervezeteinek véleményét, c) előkészíti a villamos energia árakat és az áralkalmazási feltételeket, a hálózatfejlesztési hozzájárulás számításának szabályait, d) megállapítja az egyes fogyasztók korlátozási sorrendjét, e) meghatározza azoknak a gazdálkodási adatoknak a körét, amelyeket az engedélyes köteles nyilvánosságra hozni, f) és jóváhagyja az üzemi szabályzatot.

49


A Hivatal széles körű ellenőrzési jogköröket is kapott a törvényben foglalt előírásokkal kapcsolatosan, ezen tevékenység ellátása során jogosult volt bármilyen irathoz hozzáférni az engedélyhez kötött tevékenységekkel összefüggésben. Az újonnan létrehozott Hivatal a villamosenergia-szolgáltatással összefüggésben kiterjedt fogyasztóvédelmi hatáskörökkel is rendelkezik: a) figyelemmel kíséri a fogyasztók érdekeit érintő kérdéseket, b) kidolgozza a fogyasztóvédelemre vonatkozó szabályokat, c) kivizsgálja a fogyasztói panaszokat, d) együttműködik a fogyasztók érdekképviseleti szervezeteivel, e) átadja a fogyasztók érdekképviseleti szervezeteinek mindazon adatokat és információkat, melyek az engedélyes engedélyhez kötött tevékenységével s a fogyasztói érdekekkel egyaránt kapcsolatosak, f) egyezséget hoz létre, ennek hiányában dönt a fogyasztói érdekképviseleti szervezetek és a szolgáltató között lefolytatott érdekegyeztetés után fennmaradt, a fogyasztókat érintő vitás ügyekben. A MEH beilleszkedik a közigazgatás intézményrendszerébe, és természetesen a nyilvánosság kontrollja alatt áll. Működését saját bevételeiből fedezi. Főigazgató irányítja (jelenleg már nem), aki a Hivatal által hozott határozatok tekintetében másodfokú hatósági jogkört gyakorol. Az 1993-ban célul kitűzött piackonform szervezeti, tulajdonosi, közgazdasági és jogi szabályozás feltételrendszere maradéktalanul teljesült. A magyar villamosenergia-ipar számára a legfontosabb célkitűzés ezután az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeinek megvalósítása lett. Az egységes európai energiapiac részeként működő, hatékony hazai energiapiac kialakítása, valamint a gazdaság versenyképességének növelése, a fogyasztók védelme érdekében a két legfontosabb célkitűzés a villamosenergia-iparban átalakult. Az egyik a villamos energia versenypiac kiépítése a hazai sajátosságok alapján indokolt, másrészt az EU által elvárt piacnyitás ütemében és mértékéig, a másik pedig a megmaradó monopóliumok átlátható szabályozása, a versenypiac és a fennmaradó közüzemi ellátás együttes szempontjainak érvényesítése. Ennek érdekében dolgozták ki a villamosenergia-ipar új működési modelljét, majd ennek alapján készült el az új villamosenergia-törvény, mely az Unióban végbemenő változásoknak megfelelően, azzal összhangban alakította át a magyar villamosenergia-szektor működését. 50


IV. 4. A piacnyitási folyamat céljai, alapelvei35 A piaci verseny meghonosítása a villamosenergia-iparban rendkívül összetett folyamat, melyben eltérő érdekeltségekkel rendelkező csoportok vesznek részt. Annak érdekében, hogy a folyamat teljesen sikeres legyen, fontos egyértelműen meghatározni a piacnyitással elérni kívánt célokat, és a követendő alapelveket. Az energiaárak, és ezáltal az infláció féken tartása Hazánkban az energiaköltségek jóval nagyobb arányt képviselnek egy család megélhetési, illetve egy vállalat üzemi költségei között, mint az EU tagállamaiban, pedig abszolút értékben ott sokkal magasabbak az árak. A villamosenergia-árak hatása az inflációra jelentős, ezért az árak csökkentése, illetve további emelkedésük mérséklése fontos nemzetgazdasági cél. A villamosenergia-termelés, -szállítás és –elosztás területén működő társaságok a verseny körülményei között rá lesznek kényszerülve a költségek erőteljes csökkentésére, így a piacnyitással elérhető lesz a kívánt inflációmérséklő hatás. Az energiatermelés állami kockázatának csökkentése Magyarországon a piacnyitási folyamat kezdete előtt kizárólag olyan villamosenergia-ipari beruházások valósultak meg, amelyek üzleti kockázatát teljes mértékben átvállalta az állam. Erre a fejlett országokban működő piacgazdaságokban nincs példa, és a megváltozott gazdasági körülmények között nincs értelme ezt az állapotot törvényi szabályozással tovább fenntartani. A külkereskedelmi korlátozások feloldása Ez egyaránt vonatkozik a villamos energia importjára, illetve exportjára is, de a magyar villamosenergia-rendszer jellemzőiből kiindulva elsősorban az import felszabadítása okoz majd komolyabb változásokat. A piacnyitási folyamat fokozatossága A piaci szereplőket fel kell készíteni az új, piaci körülményekhez való alkalmazkodásra. Ezért az átalakulási folyamatot fokozatosan kell végrehajtani, a közüzemi ellátás lépésenkénti piaci szolgáltatássá alakításával.

35

Felhasznált irodalom: 1. Energetikai Piacnyitási Program: Részletes villamosenergia-piaci modell, GKM belső anyag 2. Dr. Gerse Károly: A villamosenergia-ipar EU konform működési modellje, Magyar Villamos Művek

51


Igazodás az uniós szabályokhoz Magyarország hosszú távú gazdasági fejlődéséhez, a villamosenergia-ipari, illetve a villamos energiát jelentős mértékben fogyasztó vállalatok versenyképességéhez, a hazai fogyasztók kedvező ellátásához szükséges, hogy részesei legyünk az egységes európai villamosenergiapiacnak. Ennek érdekében az ágazat működését úgy kell átformálni, hogy az megfeleljen az európai piaci felépítésnek. A fent felsorolt célok, alapelvek és irányvonalak mellett egyéb tényezőket is megfogalmazhatunk. Az Unióhoz való csatlakozásunktól általános gazdasági előnyöket várunk, hasonlóan a magyar villamosenergia-piac liberalizációjától. A villamos energia iparág vonatkozásában ezek a gazdasági előnyök egyrészt azt jelenthetik, hogy a magyar fogyasztóknak az általánosan elvárt biztonsággal a lehető legolcsóbb árú villany álljon rendelkezésre, (de ezt nem adminisztratív eszközökkel, hanem a piac megfelelő szabályozásával kell elérni). Másrészt pedig azt, hogy a magyar villamos energia ipari vállalkozások érdemben részt tudjanak venni a versenyben, ne szoruljanak ki a piacról. Mivel a verseny jobban szabályoz, mint bármilyen jó, következetes állami szabályozás, ezért a villamos energia ellátás mindazon területein, részfolyamataiban, ahol lehetséges, be kell vezetni a versenyt. Ugyanakkor a verseny egyetlen fogyasztót sem hozhat rosszabb helyzetbe, ezért a versenyből kiszorulókat, a versenyre képteleneket védeni kell, továbbá a vállalkozások biztonságérzete érdekében a kiadott működési engedélyek, megkötött szerződések megváltozásából adódó következményeket is vállalni kell. A törvény megalkotása során ezek az alapelvek képezték a készülő szabályozás fő irányvonalait.

IV. 5. Piacnyitás Magyarországon: a 2001. évi CX. Törvény36 Az imént felsorolt alapelvekre támaszkodva dolgozták ki az új villamosenergiatörvény tervezetét, amelyet végül a Parlament 2001. december 18-án fogadott el. A megszületett törvény kerettörvény, mégpedig azért, hogy a 2003. január 1-jétől jogilag, majd fizikailag is megnyíló villamosenergia-piac felügyelete során felszínre kerülő alsóbb szintű jogszabályok által előidézett problémákra gyors választ lehessen adni. A törvényhez 6

36

Felhasznált irodalom: 2001. évi CX. Törvény a villamos energiáról, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 180/2002. (VIII. 23.) Korm. Rendelettel

52


kormányrendelet, és 14 miniszteri rendelet kapcsolódik, melyek felsorolását lásd a dolgozat mellékletében. A törvény rendelkezései meghatározott kivételektől eltekintve 2003. január 1-én léptek hatályba, egy részük ezt megelőzően, illetve néhány változás majd Magyarország uniós csatlakozásakor lép érvénybe. Ezt a folyamatot ábrázolja a következő táblázat. 10. táblázat: A piacnyitás folyamata 2002. február 1. Életbe lép a villamosenergia-ipari vállalkozások egyes engedélyesekben történő tulajdonszerzésének korlátozása Az erőművek létesítésére és üzembe helyezésére vonatkozó könnyítések életbe lépnek A Magyar Energia Hivatal működésének és köztisztviselői jogállásának szabályozása megváltozik

2002. szeptember 1. Az új működési engedélyek iránti kérelmek beadási határideje

2003. január 1.

Magyarország uniós csatlakozása

Az 1994. évi VET hatályát veszti

A tranzitálás fogalma megváltozik Magyarország unióhoz történő csatlakozásával

A 2001. évi CX. Megszűnik az 50%-os Törvény minden importkorlát a rendelkezése hatályba feljogosított lép fogyasztók részére 33%-os deklarált piacnyitás (181/2002. (VIII. 23.) Korm. Rendelet a villamosenergiafogyasztók feljogosításáról)

A közösségi irányelvek alapján az Unióban aktuálisan előírt mértékű piacnyitás

A MAVIR Rt. 100%os állami tulajdonba kerül Forrás: 2001. évi CX. Törvény a villamos energiáról, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 180/2002. (VIII. 23.) Korm. Rendelettel

A következőkben a törvény által szabályozott fő témaköröket, és a szabályozás által kialakított új működési modellt mutatom be azon területek kivételével, amelyeket az EU már bemutatott irányelvei is szabályoznak. Ezek a kiemelt kérdéskörök az ötödik fejezetben kerülnek bemutatásra, illetve egyben összevetésre a 2003/54/EC irányelv rendelkezéseivel. Villamosenergia-ellátás A villamosenergia-ellátás történhet a feljogosított fogyasztókkal kötött szabad megállapodás alapján, közüzemi szerződés keretében, vagy közüzemi szerződés és ezzel egyidejűleg kötött szabad megállapodás alapján. A törvény hatályba lépésével tehát az addig egységes piac két, 53


egymással párhuzamosan futó piaccá alakult át. Megmaradt a közüzem, de mellette újdonságként megjelent a szabadpiac. A törvény továbbra is fontosnak tartja az ellátás biztonságát, ez a közüzemben változatlan: a közüzemi nagykereskedőt és szolgáltatót ellátási kötelezettség terheli a közüzemi fogyasztók felé. A szabadpiacon a feljogosított fogyasztónak magának kell biztosítania az ellátását úgy, hogy vagy közvetlenül a termelőtől, vagy kereskedőtől vásárol. A feljogosított fogyasztó ellátásáért a közüzemi nagykereskedő és szolgáltató nem felelős, de a szabadpiaci résztvevők a hálózatokat diszkrimináció-mentesen használhatják, a hálózatot üzemeltetőnek az üzembiztos működést kell biztosítania. A törvény említést tesz szociális villamosenergia-ellátás alkalmazásáról, de ez egyelőre nem került bevezetésre, a megjelent politikai nyilatkozatok alapján azonban a közeljövőben valószínűleg megtörténik a rendszer kidolgozása, majd gyakorlati bevezetése.37 A piac szereplői Működés és szabályozás szempontjából az energiapiaci szereplőket három csoportba lehet besorolni: •

versenypiaci szereplők: az erőművek, a villamosenergia-kereskedők, a szervezett villamosenergia-piaci engedélyes (energiatőzsde, vagy más kereskedelmi formáció, de jelenleg Magyarországon még nem működik ilyen), valamint a feljogosított fogyasztók;

•

közüzemi szereplők: a közüzemi nagykereskedő, a közüzemi szolgáltatók (de csak a közüzemi kiskereskedést ellátó része), valamint a közüzemi fogyasztók;

•

a piac közös szereplői (infrastruktúrával rendelkezők, azt működtetők): a rendszerirányító, az átviteli társaság, az elosztó társaságok. Ezen szereplőkkel a versenypiaci szereplők mindegyike, valamint a közüzemi szereplők egy része (a közüzemi fogyasztók kivételével) kapcsolatban állnak.

A továbbiakban az egyes fontosabb piaci szereplők sajátosságai következnek. Feljogosított fogyasztó: A feljogosított fogyasztó egy olyan villamos energia végfelhasználó, illetőleg olyan jogi személy, melyet a hatóság annak minősít. A villamosenergia-fogyasztók feljogosításáról és a megvalósuló piacnyitásról a 181/2002. (VIII. 23.) Korm. Rendelet határozott. Eszerint saját döntése alapján adott fogyasztási helyre feljogosított fogyasztóvá válhat:

37

Forrás: Az MSZP kompenzáción gondolkodik, Krónika + Népszabadság (lásd Internet-címek)

54


a) azon közüzemi fogyasztó, amelynek a feljogosított fogyasztói státus tárgyában hozott döntés időpontját megelőző 12 hónapban egy fogyasztási helyen mért éves villamos energia fogyasztása, saját termelését beleértve meghaladta a 6,5 GWh-t; b) olyan új fogyasztó, amely várható éves fogyasztása, saját termelését beleértve meghaladja a 6,5 GWh-t és a hálózati engedélyessel kötött egy fogyasztási helyre szóló csatlakozási szerződésben szereplő rendelkezésre álló teljesítmény értéke legalább 1,3 MVA; c) a települési önkormányzat a területén lévő közvilágítás villamos energia fogyasztásának mértékéig. E tekintetben a települési önkormányzat közvilágítása egy fogyasztási helynek minősül; d) az a települési önkormányzat, amelynek illetékességi területén a meghatározott kötelező feladatainak ellátása érdekében fenntartott intézményeinek villamos energia fogyasztása együttesen meghaladta az a) pontban meghatározott mértéket. A feljogosított fogyasztók szabad megállapodás alapján vásárolhatnak villamos energiát, azzal a megkötéssel, hogy kötelesek legalább az éves fogyasztásuk felét hazai termelésből beszerezni. Termelő: A villamosenergia-termelő köteles közüzemi célra lekötött villamos energia mennyiségét a közüzemi nagykereskedőnek felajánlani, ugyanakkor a termelő a közüzemi célra lekötött mennyiségen felül megtermelt villamos energiát szabadon értékesítheti. A szerződéssel lekötött erőművi teljesítőképesség igénybevételéről a villamos energia vásárlója dönt. Abban az esetben, ha a villamos energia vásárlója a kereskedelmi szabályzatban meghatározott módon és időpontig nem jelenti be az általa lekötött villamos energia igénybevételét, azt a termelő szabadon értékesítheti a szabadpiacon. Az erőműveket – a közüzemi célra lekötött szerződéseik ellenére - versenypiaci szereplőknek tekintjük.

Villamosenergia-kereskedő: A törvény által új szereplőként jelent meg a villamosenergiapiacon. A villamosenergia-kereskedő engedélye alapján jogosult villamos energiát a termelőtől, más villamosenergia-kereskedőtől, vagy a közüzemi nagykereskedőtől vásárolni, illetve

feljogosított

fogyasztók,

más

villamosenergia-kereskedő

vagy

a

közüzemi

nagykereskedő részére értékesíteni. Közüzemi nagykereskedő: A közüzemi nagykereskedő (Magyar Villamos Művek Részvénytársaság) köteles a közüzemi célra lekötött villamos energia igénybevételét a 55


kereskedelmi szabályzatban meghatározott módon és időpontig a rendszerirányítónak bejelenteni. Az eddigi gyakorlatnak megfelelően a közüzemi nagykereskedőt a közüzemi szolgáltatóval szemben ellátási kötelezettség terheli, a közüzemi szolgáltató és a közüzemi fogyasztók között létrejött közüzemi szerződések teljesítésének mértékéig. A közüzemi fogyasztók ellátásához szükséges villamos energia lekötésére és átvételére a közüzemi nagykereskedő és a közüzemi szolgáltató köteles szerződést kötni, az együttműködés feltételeit a felek a szerződésben rögzítik. Az MVM az ellátási kötelezettségét a legkisebb költség elvének figyelembe vételével köteles teljesíteni, továbbá nem alkalmazhat hátrányos megkülönböztetést. Amennyiben a közüzemi célra lekötött villamos energia mennyisége nem éri el az ellátási kötelezettség mértékét, a közüzemi nagykereskedő szabad erőművi teljesítménnyel

rendelkező

termelőktől,

a

szervezett

villamosenergia-piacon,

vagy

villamosenergia-kereskedőktől vásárolhat, illetve határon keresztül beszállíthat villamos energiát. Ellenkező esetben viszont – ha a közüzemi célra lekötött villamos energia mennyisége meghaladja az ellátási kötelezettségét – bármilyen módon értékesítheti a többlet energiát. Néhány szóban szeretnék kitérni az MVM cégcsoport szerkezetére. A társaság ugyanis nem csak közüzemi nagykereskedő, hanem a törvény alapján átviteli engedélyes, hiszen a cég tulajdonában van a magasfeszültségű távvezeték-hálózat. Emellett pedig a tulajdonában lévő erőművek, a Paksi Atomerőmű, illetve a gyorsan indítható ún. csúcserőművek (GTER Kft: lőrinci, litéri és sajószögedi gázturbinás erőművek) következtében termelői engedéllyel is rendelkezik, ezen kívül pedig egy másik leányvállalata, az MVM Partner Kft. az ország egyik legjelentősebb áramkereskedője. Közüzemi szolgáltató: Az előző modellhez hasonlóan a közüzemi szolgáltatókat (a területi áramszolgáltatók)

az

engedélyben

meghatározott

működési

területen

a

közüzemi

fogyasztókkal szemben közüzemi szolgáltatási kötelezettség terheli. A közüzemi szolgáltató köteles a működési területén található közüzemi fogyasztók ellátásához szükséges villamos energiát

a

közüzemi

nagykereskedőnél,

a

villamosenergia-ellátási

szabályzatokban

meghatározott módon és időpontig lekötni, és azt a közüzemi nagykereskedőtől hatósági áron átvenni. A lekötött mennyiségen felüli villamos energia átvételére, illetőleg megfizetésére ugyanakkor a közüzemi szolgáltató nem kötelezhető. A piac szereplői közti kapcsolatok – a versenypiac megjelenése miatt – eltérő módon alakulnak az új modellben, mint azt a korábbiakban láthattuk. Ennek szemléltetésére áll itt a 56


következő ábra. Az ábrával kapcsolatosan szükséges megjegyezni, hogy jelenleg Magyarországon szervezett villamosenergia-piac nem működik, de az elvi lehetőséget a szabályozás biztosítja. 5. ábra: Az új piaci modell

Forrás: Magyar Energia Hivatal (lásd Cikkek, tanulmányok, könyvek No. 6)

Árszabályozás a villamosenergia-piacon A piaci modell átalakulása következtében változások történtek az árszabályozásban is. A versenypiacon nincs hatósági ár, kivéve a kötelező átvétel alá eső villamos energiát (megújuló-, hulladék energiából, illetve kapcsoltan termelt) és az infrastruktúra használatát. Közüzemi piacon a villamosenergia-termelők által értékesített, s a közüzemi célra lekötött villamos energia ára 2003. december 31-ig, a közüzemi nagykereskedő által közüzemi célra értékesített villamos energia ára, a közüzemi szolgáltató által közüzemi fogyasztó részére értékesített villamos energia ára, az átvételi kötelezettség alá eső villamos energia árai hatósági ármegállapítás alá esnek. A mindkét piac által használt infrastruktúra piacán a villamos energia átvitelének díja, a villamos energia elosztásának díja, a villamos energia rendszerirányításának

díja,

valamint

a

rendszerszintű

szolgáltatások

díja

hatósági

ármegállapítás alá tartozik. Átvételi kötelezettség alá esik a megújuló, a hulladékból nyert energiával, valamint a kapcsoltan termelt villamos energia. Nem tagadhatja meg a kötelező átvételt a közüzemi nagykereskedő az átviteli hálózatra csatlakozó erőműben, a működési

57


terület szerinti közüzemi szolgáltató az elosztó hálózatra csatlakozó erőműben termelt villamos energia átvételét, ha a kiserőmű villamos teljesítménye 0,1 MW-nál nagyobb. Az átvételi kötelezettség alá eső villamos energia ára hatósági ár. A villamos energia vásárlóját kiegészítő áramdíj illeti meg. A hatósági árak megállapítója minden esetben a gazdasági és közlekedési miniszter. Tulajdonszerzések korlátozása A szabályozás egyik fontos célja a nem kívánatos tőkekoncentráció megakadályozása. Ennek érdekében a Hivatal nem hagyhatja jóvá a többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyásszerzést, ha az ellenőrzött engedélyesek együttes teljesítménye meghaladná az összes erőmű névleges teljesítményének 30%-át, vagy háromnál több elosztó, illetve közüzemi szolgáltató vállalkozásban a szavazatok több mint 50%-ának megszerzését eredményezné, vagy az ellenőrzött elosztó, illetve közüzemi szolgáltató vállalkozások piaci részesedése együttesen meghaladná az 50%-ot. Nem hagyható jóvá a befolyásszerzés, ha az engedélyes (többségi tulajdonosa) átviteli vagy közüzemi nagykereskedői vállalkozásban több mint 10% szavazatot szerezne, vagy az engedélyesek együttesen átviteli vagy közüzemi nagykereskedői vállalkozásban több mint 50% szavazatot szerezne.

Határon keresztül történő szállítás A villamos energia határon keresztül történő szállítását a törvény részlegesen liberalizálja, a korlátok a csatlakozásig állnak fenn. Tevékenység folytatására kiadott engedély alapján a határon keresztül ki- és beszállíthat villamos energiát a villamosenergia-kereskedő, a rendszerirányító a rendszerszintű szolgáltatások beszerzése érdekében és mértékéig, a közüzemi nagykereskedő a közüzemi tevékenysége ellátásához. Határon keresztül beszállíthat villamos energiát a feljogosított fogyasztó is saját fogyasztási céljára, de legfeljebb az éves fogyasztásának feléig. Átállási költségek, átállási díj A szabályozásból fakadóan az érvényben lévő hosszú távú áramvásárlási szerződések teljesítése, valamint a szén felhasználásával a hőszolgáltatási kötelezettség mértékéig kapcsoltan termelt villamos energia 2003. december 31-ig történő kötelező átvétele veszteséges lehet az MVM Rt. számára. Ezért a törvény lehetővé teszi az indokolt, más 58


módon nem érvényesíthető pénzügyi követelések megtérítését átállási költség formájában. A közüzemi nagykereskedő átállási költség megtérítését igényelheti a hosszú távú szerződésben lekötött teljesítőképesség csökkentésének ellenértékének fizetése miatt (2010. december 31ig), a lekötött teljesítőképesség és a nyilvános árverés útján történt eladásból származó veszteség miatt (2010. december 31-ig), a szénerőművek hőszolgáltatatási kötelezettség mértékéig kapcsoltan termelt villamos energia kötelező átvételéből eredő veszteség miatt, ha azt a hatósági árnál nem vették figyelembe (2003. december 31-ig). A közüzemi nagykereskedőnek megtéríthető átállási költséget a Hivatal javaslatára a miniszter állapítja meg évről évre. A hivatal évente az átállási költségekről becslést készít. Nem igényelhető az átállási költség, ha a közüzemi nagykereskedő nem diszkriminációmentesen értékesíti a lekötött teljesítőképességet. Az átállási költség iránti igényt a Hivatal felülvizsgálja, s tesz javaslatot a miniszternek, aki évente utólag állapítja meg a megtéríthető átállási költséget. Az átállási díj a rendszerirányítási díj része, de a rendszerirányító elkülönítetten kezeli, mértékére a Hivatal tesz javaslatot. Az átállási díj nem a rendszerirányító bevétele. Az átállási díjból befolyt összeg szolgál az átállási költség megtérítésére. Az összeget a Hivatal felügyelete mellett a rendszerirányító kezeli. Megújuló energiaforrások Az európai uniós környezetvédelmi követelményeket szem előtt tartva rendelkezik a törvény a megújuló energiaforrásból és hulladékból nyert energiával termelt villamos energiáról. Az ilyen módon előállított villamos energia mennyiségéről a termelő – a Magyar Energia Hivatal előzetesen kiadott igazolás alapján – ún. zöld bizonyítványt állíthat ki, és azt értékesítheti. A villamosenergia-kereskedő, a közüzemi nagykereskedő, a közüzemi szolgáltató és a feljogosított fogyasztónak közvetlenül értékesítő termelő kötelesek zöld bizonyítványt vásárolni, melynek mértékét a gazdasági miniszter külön jogszabályban fogja meghatározni. A rendszer bevezetésére később kerül sor. Rendszerirányítás A rendszerirányítás pártatlansága és diszkrimináció-mentessége elengedhetetlen feltétele a piac hatékony működésének. A közüzemi nagykereskedő, a Magyar Villamos Művek Rt. szervezetéből az Országos Villamos Teherelosztó (OVT) leválasztásra került Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt. (MAVIR) elnevezéssel. A törvény meghatározza rendszerirányító feladatait a villamosenergia-ellátás biztonságával kapcsolatosan:

59


a) a villamosenergia-rendszer működéséhez, valamint a folyamatos és biztonságos villamosenergia-ellátáshoz szükséges információk összegyűjtése és szolgáltatása, b) az árak átláthatósága, valamint az ország nemzetközi kötelezettségvállalásainak teljesítése érdekében a fogyasztói árakra vonatkozó adatok külön jogszabályban, valamint a villamosenergia-ellátási

szabályzatokban

meghatározott

módon

történő

gyűjtése

és

szolgáltatása, c) a rendszerszintű mérleg elkészítése, továbbá az általa gyűjtött adatok alapján a miniszter és a Hivatal tájékoztatása a mérleg, az erőművi teljesítmény, a közcélú hálózatok, valamint a fogyasztás várható jövőbeli alakulásáról, d) a villamosenergia-értékesítési szerződések integrálása, e) az átviteli, valamint az átviteli hálózat üzemét befolyásoló, a villamosenergia-ellátási szabályzatokban meghatározott elosztó hálózat fejlesztésére pályázat kiírása, f) a villamosenergia-értékesítések végrehajtásának összehangolása, g) a rendszerszintű szolgáltatások tervezése, biztosítása, igénybevételének – a Hivatallal egyeztetett - szabályozása, elszámolása, h) a szervezett villamosenergia-piacon megkötött ügyletek végrehajtásában történő közreműködés, i) a villamosenergia-rendszer együttműködő képességének megőrzése érdekében szükséges intézkedések megtervezése, elrendelése, beleértve a villamosenergia-rendszer jelentős zavara, valamint az átvitel, az elosztás, és a fogyasztók ellátásának korlátozása, illetve szüneteltetése esetén szükséges intézkedéseket is, j) a villamosenergia-rendszer képviselete az összekapcsolt villamosenergia-rendszer nemzetközi szervezeteiben. Szabályozó hatóság A Magyar Energia Hivatal feladatai, hatásköre az új szabályozás szerint kibővült, önállósága nőtt, függetlenedett, ezért volt indokolt, hogy a rá vonatkozó változások már 2002. február 1jétől hatályba lépjenek. A következő elemekkel bővült a MEH hatásköre: 1) meghatározza a feljogosított fogyasztók közcélú hálózathoz való hozzáférésének általános szabályait, 2) a rendszerirányító javaslata alapján dönt a vezetékek átviteli, elosztó vezetékké, illetve közcélúvá történő minősítéséről, átminősítéséről, 3) erőmű létesítési pályázatot írhat ki,

60


4) az engedélyesek tevékenysége folytatásának minimális minőségi követelményeit, valamint elvárt színvonalát az egyes engedélyesekre határozatban állapítja meg, 5) felülvizsgálja a közüzemi nagykereskedő átállási költség kifizetésére vonatkozó kérelmét, és javaslatot tesz a miniszternek a kifizethető átállási költség mértékére, 6) megállapítja és igazolja a termelő vagy kiserőmű üzemeltetője által megújuló vagy hulladékból nyert energiával előállított villamos energia termeléséhez felhasznált erőforrást, valamint az azzal előállítható villamos energia mennyiségét, 7) az engedélyes vállalkozásokban történő részesedésszerzések korlátozása vonatkozásában a törvényben meghatározott eljárásokat folytat le, 8) a folyamatos és biztonságos villamosenergia-ellátás fenntartása érdekében kivizsgálja az erőművek teljesítményében, illetve teljesítőképességében beálló jelentősebb változások indokoltságát. Szervezetét érintő változás, hogy a hivatalt elnök vezeti, akit az elnök-helyettessel együtt a gazdasági miniszter javaslatára a miniszterelnök nevez ki. A Hivatal működését saját bevételeiből fedezi. A Hivatal részére felügyeleti tevékenységéért az engedélyesek felügyeleti díjat kötelesek fizetni, amelynek mértéke az engedélyes tevékenysége előző évi nettó árbevételének 0,05%-a, a Hivatal eljárásáért pedig külön igazgatási-szolgáltatási díjat is kell fizetni. Egyes szélsőséges vélemények szerint a Hivatal finanszírozásának módja összeférhetőségi szempontból kifogásolható, mert bevételeinek döntő része a külföldi többségi tulajdonban lévő cégek befizetéseiből származik, így az állásfoglalása elfogult lehet.38 A Hivatal határozatai ellen a továbbiakban bírói úton lehet jogorvoslattal élni. Megmaradnak fogyasztóvédelmi feladatai, illetve a hatósági árak tekintetében javaslattevő szerepe. Szabályozási célok és a piaci szereplők helyzete a verseny szempontjából A piaci szereplők három csoportba történő besorolásából következik az ágazati szabályozás módja is. A versenypiaci szereplők működési engedélyezést és felügyeletet, az 50 MW és az ezt meghaladó teljesítményű erőmű létesítése ezeken túlmenően létesítési engedélyezést igényelnek. A versenypiaci szereplők árai nem esnek hatósági szabályozás alá (kivéve az erőművek közüzemi célra lekötött kapacitását és a rendszerirányítási díjat, amelyek hatósági árszabályozás alá tartoznak), de üzletszabályzat kidolgozása és jóváhagyatása szükséges. A közüzemi szereplők – mivel monopol, illetve természetes monopolhelyzetben vannak - a 38

Forrás: Az államháztartás ökoszociális reformjának szükségessége és lehetőségei – Ajánlások a 2004. évi költségvetéshez, Levegő Munkacsoport

61


jelenlegi szabályozás céljával azonos (részben módosított) szabályozást igényelnek. Az erőműveknek a közüzemi nagykereskedőnél már közüzemi célra lekötött kapacitása esetében hatósági árszabályozás lép életbe. A piac közös szereplői továbbra is monopol, illetve természetes monopolhelyzete miatt tartósan ágazati szabályozást igényelnek. Az egyes tevékenységi körökben várható verseny jellegét, és a szabályozási célokat lásd az alábbi táblázatban. 11. táblázat: A várható verseny jellege és a szabályozási célok Tevékenység I. Termelés 1. Hazai erőműi kapacitás és villamos energia

Monopólium/verseny várható jellege

Szabályozási cél

Lassan kialakuló, a szabadon választó fogyasztókkal, a felszabadított lekötött kapacitásokkal, az új illetve külföldi kapacitások megjelenésével erősödő verseny

- A közüzemi-szabadpiaci keresztfinanszírozás megakadályozása - A közüzemi célra lekötött kapacitások felszabadítására ösztönzés - A közüzemi nagykereskedő beszerzési árának csökkentésére ösztönzés - Kapacitás-egyensúly biztosítása a közüzemi szegmensben - A kínálati piac létrejöttének segítése a feljogosított fogyasztók számára - Befagyott költségek optimálása - Országos energiapolitikai célok érvényesítése (reciprocitás, környezetvédelem, dömpingárak ellenőrzése) - Újonnan piacra lépők segítése egyszerűsített eljárással - Országos energiapolitikai célok érvényesítése (tüzelőanyag-választás engedélyezése)

2. Külföldi erőművek (határokon keresztüli kereskedelem)

Erős verseny várható

3. Újonnan piacra lépő hazai erőművek

Néhány év alatt kialakul a verseny Feltétele: - Bizalom az új szabályozásban, diszkriminációmentességben - Transzparens piaci árak kialakulása

II. Kereskedelem 1. Belföldi kereskedelem

Erős verseny várható a feljogosított fogyasztókért

- Újonnan piacra lépők segítése egyszerűsített eljárással - Rendszerbiztonság, elszámolási és fizetési

62


2. Határokon átívelő villamosenergiakereskedelem

Erős verseny várható a feljogosított fogyasztókért, a határokat keresztező vezetékkapacitásokért

III. Rendszerirányítás

Monopol tevékenység

IV. Átvitel

Technikai monopol tevékenység

V. Elosztás

Technikai monopol tevékenység

Monopol tevékenység VI. Közüzemi nagykereskedelem, közüzemi szolgáltatás

biztonság (engedélyezési feltételek) - Kisfogyasztók védelme - Rendszerbiztonság - Energiapolitikai célok érvényesítése (monitoring) - Piacra lépés egyszerűsítése (egyszerű engedélyezés) - A külföldi kínálati árak és a hazai piaci árak közötti különbség részleges eljuttatása a fogyasztókhoz (határátlépési díj) - A tevékenység segítése (információátadási kötelezettség előírása) - Diszkriminációmentesség ellenőrzése - Szakértelmének igénybevétele - Diszkriminációmentesség ellenőrzése - Üzemzavarok ellenőrzése - Diszkriminációmentesség ellenőrzése - Üzemzavarok ellenőrzése - Elosztási biztonság és rendelkezésre állás javítása - Közüzemi ellátás biztonságának védelme - Közüzemi szegmens folyamatos csökkentésének ösztönzése - Keresztfinanszírozás megakadályozása - Diszkriminációmentesség ellenőrzése - Szolgáltatási színvonal ellenőrzése, fejlesztésének ösztönzése

Forrás: Dr. Szörényi Gábor: Villamos energetikai tevékenységek engedélyezése, felügyelete az új modellben, V. Nemzetközi Atomtechnikai Szimpózium Paks, 2000. X. 5.

Összeségében megállapítható, hogy a magyar szabályozás, amellett, hogy kedvező helyzetet teremt a magyar fogyasztó számára, az energetika terén elősegíti az európai integrációs folyamatot. A Gazdasági Minisztérium szakértői a törvény tervezetének kidolgozása során felkérték az Európai Bizottságot, hogy észrevételezzék a készülő

63

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. 39

jogszabályt. Az előzetes értékelés során a Bizottság szakértői a tervezetet kimagaslóan jónak tartották, amely teljes mértékben megfelel a közösségi elvárásoknak, elősegíti hazánk integrálódását és a piaci versenyt. Az új működési modell a korábbi modellen végrehajtotta azokat a lényeges változtatásokat, amelyek a szektorban lehetővé tették a verseny bevezetését.40 Ezek a lényegi módosítások a következők: • Biztosítja a termelők és fogyasztók közvetlen kereskedelmi kapcsolat felvételének lehetőségét. • Lehetővé teszi a szállító rendszerekhez való szabad hozzáférést, a termelők, a fogyasztók, esetleges nagykereskedők részére. • Megvalósítja a tevékenységek szétválasztását (unbundling), ezen belül az értéklánc egyes elemeinek, a természetes monopóliumot képező és piacosítható tevékenységek elkülönítését és átláthatóságuk biztosítását. • Biztosítja a tárgyalásos ármegállapodást és a monopólium jellegű tevékenységek árszabályozását. Mindazonáltal a magyar villamosenergia-rendszer néhány sajátossága a versenypiaci modell hazai bevezetése elé új akadályokat gördített, így a Magyarországon végrehajtott piacnyitás több tekintetben eltér a jelenlegi uniós tagállamok gyakorlatától.41 A legfontosabb magyar sajátosságok sorrendben az alábbiak: •

A magyar gazdaság általános fejlettsége jelentősen elmaradt a versenypiacot eddig bevezető országok többségétől, így az ott alkalmazott megoldások egy része hazánkban még nem vezethető be.

•

Hazánkban már előzetesen privatizálták a villamosenergia-ipart, amely az egyes tevékenységek szétválasztása szempontjából előnyt jelent, ugyanakkor az erőművek területén többnyire egy telephelyes, részben versenyképtelen vállalkozások jöttek létre, amelyek a környező országok termelőihez viszonyítva nem rendelkeznek komparatív előnyökkel, szétaprózottak, a változó villamos energia igényekhez való alkalmazkodásra képtelenek, pénzügyileg instabilak, így a piacnyitást követően rövid időn belül ellehetetlenülhetnek.

39

Forrás: Zarándy Tamás: A villamosenergia-ipar szabályozási koncepciójának változása és az új villamos energiáról szóló törvényjavaslat, Ipari Szemle 40 Forrás: Dr. Gerse Károly: A villamosenergia-ipar EU konform működési modellje, MVM 41 Forrás: Dr. Gerse Károly: A villamosenergia-ipar EU konform működési modellje és Piacnyitás – szerepváltozás a villamosenergia-kereskedelemben, MVM

64


•

Hosszú távú vásárlási és értékesítési szerződések vannak érvényben, amelyek korlátozzák a piacnyitás lehetőségét. Egyrészt az erőművek nem léphetnek piacra, másrészt a szolgáltató társaságok csak a szerződésekben szabályozott mértékben és módon csökkenthetik beszerzéseiket. Emiatt jelentős befagyott költségekkel kell számolni.

•

Jellemzően elavult erőművi kapacitások, ami miatt a kapacitások megújítását és a piacnyitást gyakorlatilag egy időben kell végrehajtani.

•

A hazai villamos energia árba nem épült be a legtöbb európai országéhoz mérhető jelentős többletkapacitás költsége, amely feleslegessé válása egy versenymodellben az árak csökkenését eredményezné. Hazánkban rövid távon a megkezdett környezetvédelmi korszerűsítések és bővítések következtében inkább a költségek növekedése várható.

•

Az iparágon belül az egyes szegmensek piaci pozíciója részben a reguláció, részben a privatizáció következtében különböző.

•

A magyarországi fogyasztók egy jelentős részének (közel egy millió fogyasztónak) az életszínvonala olyan alacsony, hogy a folyamatos villamos energia ellátás fenntartása, az árszínvonal garantálása érdekében védelmet igényelnek a versenypiaci hatásokkal szemben.

•

Deklarált, kijelölt szolgáltatási területek léteznek, amelyeket az áramszolgáltatók működési engedélyében rögzítettek. Az áramszolgáltatók privatizációja ezt figyelembe véve történt, így a fogyasztók egy részének feljogosítása jelentős piacvesztéssel járhat számukra.

V. Az új irányelv és a magyar szabályozás

A következő fejezetben a magyar szabályozás azon területeinek bemutatása olvasható, amelyeket az uniós villamosenergia-irányelvek is szabályoznak. A magyar rendelkezések egyben összevetésre is kerülnek a legújabb direktíva által közvetített közösségi elvárásokkal, azzal a céllal, hogy megvizsgáljuk, a jelenlegi helyzetben mennyire felelünk meg ezeknek, illetve mely területeken szükséges módosításokat végrehajtanunk. Termelés Magyarországon a jelenleg hatályos szabályozás az új termelő-kapacitások létesítésére vonatkozóan engedélyezési eljárást alkalmaz. Ez azt jelenti, hogy bárki létesíthet erőművet, 65


amennyiben a jogszabályokban meghatározott feltételeknek eleget tesz. Az engedélyek kiadásánál a Magyar Energia Hivatalnak (Hivatal), mint nemzeti szabályozó hatóságnak figyelembe kell venni bizonyos energiapolitikai szempontokat, melyek teljes mértékben összeegyeztethetőek a direktívában foglalt kritériumokkal.42 Mint arról már volt szó, főként ellátás-biztonsági megfontolások alapján az új irányelv lehetőséget nyújt arra, hogy kiserőművek és szórt erőművek esetében a tagállamok az általános engedélyezési eljárástól eltérő módszert alkalmazhatnak. Hazánkban – megelőzve az új direktíva rendelkezéseit – a törvény azzal támogatja az ilyen létesítmények terjedését, hogy az 50 MW-nál kisebb teljesítményű erőművek létesítése nem engedélyköteles. Az üzemeltetővel szemben támasztott kritérium mindössze annyi, hogy az üzembe helyezés előtt három hónappal értesítenie kell a Hivatalt, továbbá a villamosenergia-rendszerhez való kapcsolódása esetén a rendszerirányítót, az átviteli és az elosztói engedélyest. Franciaországhoz hasonlóan Magyarország is fenntartotta magának annak a lehetőségét, hogy amennyiben piaci alapon nem épülnek új kapacitások az igények kielégítésére, akkor kapacitás-létesítési tendert (aukciót) írnak ki, ezt célszerű lenne a jövőben is fenntartani. A jelenlegi magyar szabályozás tehát új kapacitás létesítésére vonatkozóan teljes mértékben megfelel a közösségi szabályozás elvárásainak. Alaphálózat működtetése/Szállítás Magyarországon az irányelv követelményeinek megfelelően megtörtént a rendszerirányító kijelölése, a tevékenységet a 100%-os állami tulajdonban lévő Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt. (MAVIR) végzi. Nagyon fontos azonban rávilágítani egy alapvető különbségre a magyar és az általános európai gyakorlat között. Európában a kijelölt rendszerirányító tulajdonában van a nagyfeszültségű átviteli hálózat, azt ő maga működteti, emellett pedig nem jellemző, hogy az adott cég állami tulajdonban lenne, hanem a piaci szereplők birtokolják a társaság részvényeit. Ez azért okoz jelentős problémákat, mert a rendszerirányító azokat a cégeket érintően köteles döntést hozni, amelyek egyben az ő tulajdonosai, ezért nehéz a gyakorlatban megvalósítani a diszkrimináció-mentes hozzáférést. Magyarországon ezeket a problémákat úgy kívánták elkerülni, hogy miközben a MAVIR látja el az irányelvekben is meghatározott rendszerirányítói feladatokat, az átviteli hálózat a Magyar Villamos Művek Rt. (MVM) tulajdonában van. További érdekesség, hogy a MAVIR kizárólagos, az MVM pedig többségi állami tulajdonban van, bár az MVM esetében tovább 42

Forrás: 180/2002. (VIII. 23.) Korm. Rendelet a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. Törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról, 33. §

66


kívánják csökkenteni az állam részesedését. Magyarország így is teljesíti az irányelv jogi szétválasztásra vonatkozó előírásait, mert cégjogi szempontból a két cég teljesen független egymástól, a MAVIR feletti tulajdonosi jogokat ugyanis az állam nevében a gazdasági miniszter gyakorolja, az MVM nem rendelkezik semmilyen befolyással a MAVIR irányítására. Tulajdonképpen a tulajdoni szétválasztás is megvalósul, mert bár többségében az állam tulajdonában vannak a társaságok, de a tulajdonosi jogokat más gyakorolja a cégek felett az állam nevében. Feladatait tekintve a magyar rendszerirányító mindazokat a feladatokat ellátja, amelyeket az új irányelv a rendszerirányító számára előír (szállítóhálózat üzemeltetése, fenntartása és fejlesztése, megfelelő átviteli kapacitás biztosítása hosszú távon is, a rendszeren belüli energiaáramlások irányítása, a rendszerszintű szolgáltatások biztosítása, a rendszerhasználók diszkrimináció-mentes kezelése, a rendszerek közötti kompatibilitás fenntartása, a szükséges információk biztosítása a rendszer használói és más rendszerirányítók számára). Magyarországon a rendszerirányító a hálózati veszteségek pótlására és a tartalékkapacitások fenntartására szolgáló villamosenergia-beszerzések során az irányelvnek megfelelő átlátható, diszkrimináció-mentes és piaci alapú eljárásokat alkalmaz, azzal a kitétellel, hogy import áram nem vehető számításba, csak hazai termelésből származó áram vásárolható ilyen célra. Ez a kitétel valószínűsíthetően a jövőben is fennmarad, a hazai termelésű villamos áram előnyben részesítésére az irányelv bizonyos mértékig egyébként is lehetőséget ad. A magyar szabályozás támogatja – összhangban az irányelv előírásaival - a megújuló energiaforrásokból

termelt

áram

átvételét,

azt

dotált

áron,

a

nagykereskedelmi

villamosenergia-ár több mint másfélszereséért kötelező átvenni.43 Ez már lehet egyfajta ösztönző erő egy befektető számára, hiszen a megújuló energiaforrásokat felhasználó meglévő erőművek között is vannak olyanok, amelyek a támogatással együtt már életképesek. Ez különösen akkor lehet igaz, ha meglévő erőmű átalakításáról van szó, ahol már adva van egy infrastruktúra, és adott esetben csak a tüzelőberendezést és a hozzá tartozó technikát kell lecserélni. Abban az esetben viszont, ha zöldmezős beruházással, teljesen az alapokról kell elindulni, ez az ártámogatás kevés, és a beruházás nem térül meg. Ilyen projektek csak akkor lehetnek gazdaságilag életképesek, ha a dotált áramátvételi árakhoz beruházási támogatások is rendelkezésre

állnak.

Ezért

a

Gazdasági

és

Közlekedési

Minisztérium

Nemzeti

Energiatakarékossági Programja minden évben pályázatot ír ki a megújuló energiaforrások

43

Forrás: Új villamosenergia-törvényre van szükség, Napi Gazdaság, Budapest, 2003. május 26.

67

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. 44

felhasználásának bővítésére vállalkozói pályázók számára,

de szükséges lenne egyéb hazai

és nemzetközi forrásokat, akár EU pénzeket felkutatni, vagy például a kibocsátások kiotói egyezmény szerinti átvállalásából pénzt fordítani. Ez utóbbi kérdéseket célszerű lenne kormányzati szinten mielőbb tisztázni, hogy a kitűzött célok elérése lehetővé váljon. Elosztóhálózat működtetése Mint arról már szó volt, az új irányelv egyik legfontosabb újítása az elosztás és ellátás jogi szétválasztása, a jövőben (legkésőbb 2007-től) a két tevékenységet egy cégen belül nem végezhetik. Ez jelentős hatást gyakorol a magyarországi helyzetre is, hiszen nálunk a két tevékenységet jelenleg a területi áramszolgáltatók (ÉDÁSZ, ELMŰ, DÉDÁSZ, DÉMÁSZ, ÉMÁSZ, TITÁSZ) végzik, akik egyben a területükön lévő elosztóhálózatok tulajdonosai. Ezért szükség lesz a magyar törvényi szabályozás módosítására olyan módon, hogy kötelezni kell ezeket a cégeket, hogy az elosztói tevékenységet válasszák le az anyatársaságról, és azt a továbbiakban egy külön jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság végezze, amelybe célszerű apportálni a hálózati tulajdont. Az irányelv ugyanakkor lehetőséget biztosít arra, hogy az erre vonatkozó rendelkezés jogszabályi bevezetését a tagállamok 2007-ig elhalasszák. Véleményem szerint célszerű lenne ezt a haladékot nálunk is érvényesíteni, hogy az érintett társaságoknak elegendő felkészülési/átállási ideje legyen a rendelkezések végrehajtására. A tevékenységek szétválasztása A szállítás, illetve elosztás jogi szétválasztása mellett az új irányelv megtartja az eredeti szabályozás számviteli szétválasztásra vonatkozó rendelkezéseit, nevezetesen azt, hogy a társaságoknak külön elszámolást kell vezetniük minden villamosenergia-ipari és nem villamosenergia-ipari tevékenységükről is. Hazánkban a hatályos VET 101. és 102. paragrafusa vonatkozik a tevékenységek szétválasztására a horizontálisan és vertikálisan integrált társaságoknál, mely teljes összhangban az irányelvekkel előírja az elkülönített elszámolást, mérleget és eredmény-kimutatást. A társaságoknak ennek megfelelően kell elkészíteniük az évente kötelező beszámolójukat is, ennek részleteit a jelenleg hatályos számviteli törvény (2000. évi C. Törvény a számvitelről) tartalmazza, a vonatkozó EU jogszabályoknak megfelelő módon. Az ellátási tevékenységgel kapcsolatban írja elő a direktíva, hogy a társaságoknak 2007. július elsejéig külön elszámolást kell végezniük a feljogosított, illetve nem feljogosított fogyasztók számára végzett ellátási tevékenységről. Mivel jelenleg a magyar szabályozásban nincs ilyen 44

Forrás: Forrástérkép a vállalkozásokat segítő pályázatokról, programokról, konstrukciókról, GKM, 2003.

68


előírás, a jogharmonizációs kötelességből fakadóan erre vonatkozóan módosítani kell a törvényt, és kötelezni a szolgáltatókat a fogyasztók ilyen jellegű elkülönítésére. A hálózathoz való hozzáférés Magyarország a hálózathoz való harmadik fél általi hozzáférés tekintetében a szabályozott hozzáférési eljárást választotta, tehát a közcélú hálózathoz a megállapított hatósági ár ellenében lehet hozzáférni a jelenlegi törvény alapján a termelőknek, a kiserőművek üzemeltetőinek, a villamosenergia-kereskedőknek, a feljogosított fogyasztóknak, továbbá a közüzemi nagykereskedőnek és a közüzemi szolgáltatóknak. A hozzáférés objektív és diszkrimináció-mentes feltételeit és szabályait a villamosenergia-ellátási szabályzatok tartalmazzák. Hazánkban a rendszerirányító a következő esetekben – megfelelően indokolva – megtagadhatja a hozzáférést:45 •

rendkívüli hálózati állapotok,

•

a közcélú hálózatok, az erőművi teljesítmények, illetőleg a határon keresztül szállított villamos energia hiánya,

•

a villamosenergia-rendszer üzemzavara,

•

a feljogosított fogyasztók ellátására kötött szerződések teljesítésének felfüggesztése esetén.

Az irányelv előírja, hogy a felmerülő vitás kérdések rendezésére ún. vitarendező hatóságot kell kijelölni. Ezt a feladatot hazánkban a Magyar Energia Hivatal látja el, amely kérelemre nyolc napon belül kivizsgálja az esetet, és határozatot hoz, amelyet azonnal végrehajthatóvá nyilváníthat. Az

irányelv

megköveteli,

hogy

a

közcélú

hálózathoz

való

hozzáférés

díjainak

meghatározásához szükség van a szabályozó hatóság jóváhagyására. Hazánkban a hálózathoz való hozzáférés díjai a hatósági árszabályozás körébe tartoznak. A MEH alakítja ki a hatósági árképzés

és

áralkalmazás

részletes

szabályait

a

legkisebb

költség

elvének

figyelembevételével, de az árakat végül a miniszter állapítja meg, és hirdeti ki rendeletben (57/2002. (XII. 29.) GKM rendelet a villamosenergia-ellátásban alkalmazott általános rendszerhasználati díjak megállapításáról). A magyar gyakorlat ezen a téren is teljesíti az irányelv elvárásait. A közvetlen vezeték létesítését tekintve megállapíthatjuk, hogy a magyar szabályozás az unióban is alkalmazott teljesen liberális gyakorlatot követi, ugyanis Magyarországon saját

69


üzleti kockázatára bárki létesíthet közvetlen vezetéket, illetve új hálózati elemet, mindössze az a kötelessége, hogy előzetesen meg kell szereznie a MEH – rendszerirányítóval és a területileg illetékes hálózati engedélyesekkel egyeztetett – hozzájárulását, valamint be kell jelentenie a létesítést a rendszerirányítónak. Így gyakorlatilag lehetővé vált, hogy bármely fogyasztó áramigényét egy termelőtől vagy ellátó társaságtól közvetlen vezetéken keresztül elégítse ki. Piacnyitás és viszonosság A piacnyitásra és a feljogosított fogyasztókra vonatkozó hazai rendelkezéseket az előző fejezetben a feljogosított fogyasztóknál részletesen kifejtettem. Ezeket a feltételeket úgy alakították ki, hogy a fenti adatok alapján kiszámított deklarált piacnyitás (kb. 33%) megfeleljen a minimális uniós elvárásoknak. A későbbi liberalizációra vonatkozóan mindössze azt a szándékot nyilvánították ki a döntéshozók, hogy a magyar piacnyitás mindig teljesíteni fogja az Európai Unió éppen aktuális liberalizációs követelményének mértékét. Az új irányelv felgyorsítja ezt a folyamatot, és nem teszi lehetővé a megadott ütemtől való lényeges eltérést, így ehhez Magyarországnak is alkalmazkodnia kell. Szakmai berkekben rendkívül eltérőek a vélemények arról, hogy Magyarország tudja-e teljesíteni a piacnyitásra vonatkozóan meghatározott határidőket. Sokan úgy vélik, előfordulhat, hogy Magyarország nem tudja majd teljesíteni az erre vonatkozó közösségi követelményeket, mivel jelenleg még nem lehet nyilatkozni arra vonatkozóan, hogy a magyar gazdaság képes-e az új villamos irányelvben megfogalmazott piacnyitási szint elérésére. Szerintük bár a jelen helyzetben konkrét ideiglenes felmentés-kérést nem lehet megfogalmazni, de elvileg fenn kell tartani annak a lehetőségét, hogy a taggá válásunk időpontjáig, ami nagyjából egybe esik az új irányelvek tagországi jogrendbe illesztésének határidejével, a szabályozás valamely vonatkozásában (törvények, alacsonyabb szintű jogszabályok, szervezeti korrekciók, stb.) esetleg szükségessé váló módosítások elvégzéséig ma még nem pontosítható derogációt kérjünk egyes előírások alól.46 Más vélemények szerint – és ez a kormányzat jelenlegi álláspontja is - ugyanakkor a nemzetközi helyzet vizsgálata és a szakmai egyeztetések alapján a villamos energia piac megnyitására vonatkozó rendelkezések alól nem indokolt átmeneti mentességet kérni.47 A

45

Forrás: 2001. évi CX. Törvény a villamos energiáról, 33. § Forrás: Az európai belső villamos és gázpiac közös szabályozása: Javaslat a magyar álláspontra 47 Forrás: Csillag Zoltán: Az energetikai piacnyitással kapcsolatos magyar álláspont 46

70


piaci szereplők egy része (áramszolgáltatók, kereskedők) úgy vélik, hogy akár már 2007 előtt megtörténhet a teljes piacnyitás, amennyiben új villamosenergia-törvény születik.48 Az Unióhoz való csatlakozásunkkor hatályát veszti az a rendelkezés, hogy a feljogosított fogyasztók fogyasztásuknak csak maximum 50%-t fedezhetik importból, így veszélybe kerülhet a hazai termelés, mert azt nagymértékben kiszoríthatja az olcsóbb import áram. Véleményem szerint célszerű lenne megvizsgálni a viszonossági klauzula bevezetésének lehetőségét. Az Unióban a viszonossági elv érvényesítését nyolc ország vezette be, (Ausztria, Belgium, Dánia, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Spanyolország). Ez azt jelenti, hogy ennek értelmében visszautasítható az import olyan feljogosított fogyasztók részére, akik az exportáló országban nem tekinthetők feljogosítottnak. A Bizottság felé több tagjelölt államtól érkezett olyan jelzés, hogy az irányelv tervezetében megfogalmazott követelményeket (pl. a piacnyitás mértéke) nem tudják az előírt határidőre elvégezni. Ezért többen mentességet kérnek majd, így fennáll annak a lehetősége, hogy (ha Magyarország nem kér mentességet) a magyar feljogosított fogyasztók olyan országból importálhatnának, ahol ők még nem számítanának feljogosítottnak, ezt pedig a hazai termelés biztonsága szempontjából meg kell akadályozni. Egyes piaci szereplők ezzel ellentétes véleményeket fogalmaztak meg, amikor úgy vélték, az importkorlátozás kárt okoz a nemzetgazdaságnak, ugyanis egy nem hatékony erőművi termelés vélelmezett védelmében valós hátrányt okoz a Magyarországon a nemzetközi piacra termelő cégeknek, ezért a korlátozás feloldását mindenképpen sürgős kormányzati-parlamenti feladatnak tartják, hozzátéve, hogy a piac működését tekintve ez csak akkor jelenthet teljes értékű megoldást, ha egyúttal a határkeresztező kapacitásokat is felszabadítják.49 Szabályozás/Szabályozó hatóság Az új irányelv kötelezi a tagállamokat arra, hogy független szabályozó hatóságot állítsanak fel, korábban erre nem kötelezték a tagállamokat, a megvalósítás tapasztalatai azonban azt mutatták, hogy a tagországok többsége önálló szervet állított fel a szabályozási feladatok ellátására. A szabályozó hatóság kialakítása szempontjából azonban eltérések vannak az egyes országok között. Tizenegy országban (Svédország, Finnország, Egyesült Királyság, Írország,

Dánia,

Görögország,

Olaszország,

Spanyolország,

Hollandia,

Portugália,

Franciaország, Belgium) független hatóság rendelkezik fogyasztóvédelmi és árképzési jogosítványokkal, de az adott ország versenytörvénye alapján a versenyt felügyelő hatóság is 48 49

Forrás: Új villamosenergia-törvényre van szükség, Napi Gazdaság, Budapest, 2003. május 26. Forrás: Új villamosenergia-törvényre van szükség, Napi Gazdaság, Budapest, 2003. május 26.

71


kaphat ebben szerepet. Luxemburgban a távközlési hatóság egyben a villamosenergia-ipari szektor hatósága is, Németországban és Ausztriában az illetékes minisztérium rendelkezik szabályozási, fogyasztóvédelmi és árképzési jogosítványokkal. A szabályozó hatóságok függetlensége tekintetében is vannak eltérések az egyes országok között: 1) teljes függetlensége van a szabályozó hatóságnak még az ármegállapítás tekintetében is Olaszországban és az Egyesült Királyságban, 2) tanácsadói szerepe van az ármegállapítás tekintetében a szabályozó hatóságnak Spanyolországban, 3) instrukciókat kaphat az árak megállapítására a minisztertől a szabályozó hatóság Hollandiában. Hazánkban a Magyar Energia Hivatal a szabályozó hatóság, mely önállóan gazdálkodó, független közigazgatási szerv. Szabályozási, fogyasztóvédelmi és árképzési jogosítványokkal is rendelkezik, az új irányelvben felsorolt minimálisan kötelező funkciókat gyakorolja. A hatásköröket tekintve a MEH jelenlegi jogállása teljesen megfelel a közösségi elvárásoknak, új feladata a direktíva alapján mindössze annyi lesz, hogy 2010-ig évente, utána pedig kétévente köteles lesz jelentést készíteni – a nemzeti és közösségi versenyjog rendelkezéseivel összhangban - az Európai Bizottság számára a piaci erőfölényről, agresszív és versenytorzító magatartásról, az iparág tulajdonosi szerkezetének változásairól, illetve a verseny növelésére tett gyakorlati intézkedésekről. Fontos még, hogy a Hivatalnak fel kell készülnie azokra a valószínűleg megszaporodó esetekre, amikor a hálózathoz való hozzáféréssel kapcsolatos, több államot érintő viták rendezése az irányelvben meghatározott területi illetékesség miatt reá hárul. Közszolgáltatási kötelezettség és fogyasztóvédelem Az irányelv kifejezetten biztosítja a lehetőséget a tagállamoknak, hogy a versenypiac mellett fenntartsák a közüzemi villamosenergia-ellátást. Így azok a fogyasztók, akik valamilyen oknál fogva nem lépnek ki a versenypiacra, megfelelő szolgáltatásban részesülhetnek. Hazánkban a közüzemi és a versenypiacot élesen elválasztják egymástól, és a közüzemi ellátás egyenesen prioritást élvez a versenypiaccal szemben. A közüzemi ellátás természetesen a jövőben is fennmarad, a versenypiacra ki nem lépő fogyasztókra továbbra is vonatkozik majd a közszolgáltatási kötelezettség, de a piaci szereplők véleménye szerint ennek deklarált elsőbbségét a versenypiaccal szemben meg kell szüntetni.

72


Az új irányelv egyik legfontosabb újítása a fogyasztóvédelemre vonatkozó rendelkezések bevezetése. Hazánkban a fogyasztóvédelem területén jelentős hatáskörökkel rendelkezik az Energia Hivatal. A Hivatal a fogyasztók érdekeinek érvényesítése érdekében – a fogyasztóvédelemről szóló törvényben foglaltak figyelembevételével – a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséggel és a területi felügyelőségekkel együttműködve a villamosenergia-ellátás területén az alábbi fogyasztóvédelmi feladatokat látja el:50 a) kivizsgálja az elszámolással, számlázással, díjfizetéssel, méréssel, valamint a villamosenergia-ellátás zavaraival kapcsolatos fogyasztói panaszokat, b) ellenőrzi a fogyasztók által a közcélú hálózathoz való csatlakozás érdekében befizetett csatlakozási költség felhasználását, c) együttműködik a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetekkel, d) szervezi és működteti a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek és a szolgáltatók közötti érdekegyeztetést, dönt az érdekegyeztetés után fennmaradt vitás ügyekben, e) átadja a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezeteknek és a fogyasztóvédelmi felügyelőségeknek a külön jogszabályban meghatározott mindazon adatokat és információkat, melyek az engedélyes engedélyhez kötött tevékenységével és a fogyasztói érdek érvényesítésével egyaránt kapcsolatosak, f) a fogyasztók biztonságos ellátása érdekében ellenőrzi a szolgáltatás színvonalát és a villamos energia minőségi jellemzőit, továbbá a fogyasztói igény kielégítését. Az irányelv felsorolja azokat a minimális tartalmi elemeket, amelyeket a fogyasztóval kötött szerződésnek tartalmaznia kell. Nálunk ezeket a 180/2002. (VIII. 23.) Korm. Rendelet 1/a. számú melléklete, a villamos energia közüzemi szabályzat tartalmazza. Valószínűleg szükség lesz az ebben foglaltak kiegészítésére, mégpedig a díjakra és szolgáltatásokra vonatkozó információk elérhetőségével, a szerződés megújításának vagy felmondásának feltételeivel, és a szerződésben foglaltak nem teljesítésének következményeivel kell kiegészíteni az említett szabályzatot, mert ezeket jelenleg nem tartalmazzák a közüzemi szerződések kötelező tartalmi elemként. Megoldandó feladatot jelent az ún. energia-címkézés hazai megvalósítása is: mint arról már volt szó, a fogyasztó jobb tájékoztatása érdekében a kiküldött számlán fel kell tüntetni az egyes energiaforrások részesedését az összes forráshoz viszonyítva, továbbá olyan információs forrásokat kell megjelölni, ahol a fogyasztó tájékoztatást kap az ellátással

50

Forrás: 2001. évi CX. Törvény a villamos energiáról, 11. §

73


kapcsolatos környezetvédelmi kérdésekben. Erre kötelezni kell az áramszolgáltató társaságokat. Egyéb rendelkezések Az irányelv egyéb rendelkezéseit tekintve új – inkább csak adminisztrációs – feladatok hárulnak a jövőben a rendszerirányítóra. Az ellátás biztonságának érdekében folyamatosan figyelemmel kell kísérni a villamos energia importját, és erről háromhavonta – a MEH által jóváhagyott – jelentést kell készíteni és megküldeni az Európai Bizottságnak. Szintén az ellátás-biztonság érdekében született az a már említett előírás, hogy az ezzel összefüggő, az irányelvben külön meghatározott ügyekről kétévente összefoglaló jelentést kell készíteni, és azt nyilvánosságra kell hozni. Mivel ezekkel az ügyekkel egyrészt a rendszerirányító, másrészt a Hivatal van napi kapcsolatban, célszerű ennek az összefoglalónak az elkészítését a fenti szervezetek feladatkörébe utalni. Továbbra is fennmaradt az a lehetőség, hogy vészhelyzet esetén a tagállamok ideiglenesen korlátozó intézkedéseket vezessenek be. Hazánkban erről részletesen egy kormányrendelet határoz (281/2002. (XII. 21.) Korm. Rendelet a villamosenergia-rendszer jelentős zavara és a villamosenergia-ellátási válsághelyzet esetén szükséges intézkedésekről). Ebben részletesen szerepel, milyen intézkedéseket kell tenni zavarok és válsághelyzetek esetén, illetve ezekben az esetekben mely fogyasztók élveznek prioritást a folyamatos ellátás szempontjából. A magyar jogszabály megfelel az irányelv szellemének abban a tekintetben, hogy deklarálja, a fogyasztói kikapcsolásokra csak a legszükségesebb mértékben és időtartamra hozható intézkedés úgy, hogy társadalmi szinten minél kisebb kár következzen be, és ugyanakkor ne okozzon aránytalan terhet egyes rendszerhasználóknak. A fenti elemzés összegzését tartalmazza a következő táblázat, amely a legfontosabb szabályozási területek közösségi és hazai megoldásait veti össze. 12. táblázat: Az irányelv és a hatályos VET összehasonlítása Az irányelv által szabályozott kérdéskörök

1. Piacnyitás

2. Közüzemi szolgáltatási

Az irányelv által a A magyar törvényben kérdéskörre adott alkalmazott megoldás szabályozás 2004. július 1-től minden 2003. január 1-től a 6,5 GWh nem-háztartási fogyasztó felett fogyasztók feljogosított, 2007. július 1-től feljogosítottak (30-35%-os minden háztartási fogyasztó piacnyitás). További ütem feljogosított (100%-os nincs meghatározva. piacnyitás). Lehetőség a tagállamoknak a Közüzemi ellátás fennmarad.

74


kötelezettség

3. Új kapacitások létesítése

4. Hálózatok üzemeltetése

5. Tevékenységek szétválasztása 6. Rendszerhez való hozzáférés

versenypiac mellett a közüzemi villamosenergiaellátás fenntartására. Alapvetően engedélyezési eljárás, kivételes esetekben lehetséges a versenyeztetési eljárás alkalmazása.

Engedélyezési eljárás alkalmazása, de lehetőség van tenderkiírásra (kapacitásaukciók). A rendszerirányító (MAVIR A rendszerirányító jogi Rt.) tulajdonjogi szétválasztása kötelező. szétválasztása. Villamosenergia-ipari és nem Termelők és kereskedők jogi, villamosenergia-ipari többi tevékenység számviteli tevékenységek számviteli szétválasztása. Elosztás és elkülönítése, az elosztás és ellátás szétválasztása nincs ellátás jogi szétválasztása. megoldva. A szabályozott harmadik fél Szabályozott harmadik fél általi hozzáférés alkalmazása általi hozzáférés. kötelező.

Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy a jelenlegi magyar szabályozás nagymértékben megfelel az EU új villamosenergia-irányelvének. A legfontosabb szabályozási területek összhangban állnak a közösségi elvárásokkal, mindössze néhány területen szükséges kisebb módosítás, de ezek önmagukban nem igényelnek jelentősebb változtatásokat, netalán új villamosenergia-törvény megalkotását. Igazán jelentős feladatot a felgyorsított piacnyitásra való felkészülés jelent, de az iparági visszajelzések alapján a nem háztartási fogyasztók 2004ben esedékes feljogosítása nem okoz különleges problémákat, a 2007-es teljes piacnyitás azonban szakmai vélemények szerint elsősorban a jogszabályok szellemében igényel változtatásokat, mégpedig a közüzemi szektor prioritásának megszüntetését, a versenypiac és a közüzem egyenrangú kezelését. Fontos szabályozási feladat még az elosztói és ellátói tevékenység jogszabályban rögzített kötelező szétválasztása, ezeket leszámítva azonban az irányelv alapján csak kisebb horderejű, elsősorban hatás- és feladatköri bővítésekre lesz szükség, mindenekelőtt a Magyar Energia Hivatalnál. Más kérdés persze, hogy egyéb okok miatt az iparág szereplői mindenképpen új törvény megalkotását szorgalmazzák.51 Már a jelenleg hatályos törvény elfogadásakor felmerültek azok a jelenleg is élő kritikák, amelyekkel az új rendszert illették. Egyrészt sokak szerint a törvény nem foglal kellő határozottsággal állást az árversenyben alulmaradó kisfogyasztók, szegényebb társadalmi rétegek védelmében. Másrészt sem a hazai erőművi adottságok, sem pedig a törvény és a végrehajtási rendeletek, illetve más szabályozások által kialakított

75


rendszer nem teremtette meg egy valós, likvid piac alapjait. Ennek egyik oka az, hogy a valós piaci verseny, a kínálati piac kialakulásához olyan mértékű többletkapacitások kellenének, amelyek Magyarországon nincsenek meg. A másik ok pedig az, hogy a Magyar Villamos Művek Rt. kezében maradtak a hosszú távú szerződések, s bár az MVM számára elő van írva a szerződések újratárgyalásának kezdeményezése, a törvény nem írja elő kötelezően azok módosítását. Másik probléma, hogy bár a határkeresztező távvezetéki kapacitás nem jelentéktelen, ám ennek nagy része korábbi szerződésekkel, illetve a tranzitforgalom számára le van kötve, és csupán harmadát kínálták fel a szabadpiac szereplői számára. A szabad piac szereplői fenntartásokkal viseltetnek a Magyar Villamos Művek és kereskedőcége iránt, úgy vélik, hogy a társaság egyedi piaci pozíciója, súlya és működési átláthatóságának hiánya miatt nem azonos feltételekkel versenyeznek a liberalizált piacon. Az iparág szereplői által szorgalmazott változtatások és az irányelvnek való megfelelés miatt szükséges módosítások együtt már valóban felvethetik azt az igényt, hogy új villamosenergia-törvény szülessen. Ehhez azonban mindenekelőtt kormányzati elhatározásra lenne szükség, ha ez a szándék esetleg a közeljövőben kialakul, akkor ennek alapján mielőbb meg kell kezdeni az előkészületeket és a szükséges egyeztetéseket, hogy 2007-re hazánkban is maradéktalanul megvalósulhasson a teljes piacnyitás.

VI. Zárszó Az Európai Unió technológiai és versenyképességbeli lemaradása elengedhetetlenné tette az egységes belső piac, megteremtését, amelynek programját az 1985-ben elfogadott Egységes Európai Okmány fektette le. A tagállamok hajlandónak mutatkoztak az eltérő nemzeti szabályozások és szabványok egységesítésére, az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlásának programja szükségessé tette a piacok megnyitását és a deregulációt.

51

Forrás: Bírálatok kereszttüzében a villamosenergia-törvény: a legszegényebbek pórul járnak, Önkorkép illetve Új villamosenergia-törvényre van szükség, Napi Gazdaság, Budapest, 2003. május 26.

76


A versenyképesség javításának egyik fontos eleme az energiaipar verseny számára való megnyitása, amely hosszú távon az energiaárak csökkenéséhez, és így a termékek általános versenyképességének javulásához vezet. A villamosenergia-ipar sajátossága, hogy a természetes monopóliumok megléte miatt a nemzeti piacokon ezen a területen monopóliumok és kizárólagos jogok léteztek. A piaci liberalizáció célja az ilyen monopóliumok megszüntetése, a vezetékekhez való hozzáférés szabályozott biztosítása, az egyes tevékenységek szétválasztása, önálló szabályozó hatóságok felállítása meghatározott minimális jogkörökkel. Az Unióban a piacnyitás összességében sikeres volt, hiszen a tagállamok a kötelezően előírt mértéknél általában jobban megnyitották a piacaikat. A piacnyitás hatására az árak – néhány kivételtől eltekintve – csökkentek, az ipari fogyasztók esetében nagyobb mértékben, mint a lakossági fogyasztóknál. A közszolgáltatások színvonala a verseny hatására kis mértékben emelkedett, amelynek elősegítése érdekében a tagállamok közszolgáltatási kötelezettségeket írhatnak elő a piac egyes szereplői számára. Az egységes villamosenergia-piac megteremtése ezen túlmenően pozitív környezeti hatásokkal járt, az energiahatékonyság javult, az erőművek környezetvédelmi

korszerűsítése

felgyorsult,

és

tendencia

érzékelhető

a

tisztább

tüzelőanyagokra való átállás tekintetében is. A nemrég megjelent új irányelv felgyorsítja a piacnyitás folyamatát, ezzel belátható időn belülre került a teljesen nyitott villamosenergia-piac megvalósítása. Az új szabályozás ennek megfelelően több irányban fejlesztette tovább az eredeti direktívát. Ez valóban fontos lépés a villamos energia egységes belső piacának gyakorlati megvalósulása felé, de majd csak a megvalósítás során derül fény arra, hogy szükség lesz-e később újabb szabályozásra, vagy ennek módosítására a fő célkitűzések elérése érdekében. Magyarországon 2001-ben a jogharmonizáció keretében elfogadták az uniós szabályozásnak megfelelő új villamosenergia-törvényt. A törvény jelentősége, hogy megteremti a magyar villamosenergia-ipari piacnyitás jogszabályi feltételeit, és lehetővé teszi egyelőre a 6,5 GWhnál nagyobb éves fogyasztású fogyasztók számára a villamos energia szabadpiacon történő beszerzését. Ezzel a villamosenergia-piac két részre vált: a nem feljogosított fogyasztók számára fennmarad a közüzemi ellátás, míg a feljogosítottak maguk dönthetnek a számukra szükséges villamos energia beszerzésének módjáról. Számukra az energia ára alku tárgyává vált, ezáltal lehetőségük nyílik az energiaköltségeik csökkentésére.

77


A deklarált 33%-os piacnyitástól függetlenül a magyar piac eddig ténylegesen 18%-ban nyílt meg, 2003. szeptember elsejéig már 51 fogyasztó lépett ki a szabadpiacra.52 A piacnyitás az eddig eltelt időszakban tényleges költségmegtakarítást ígért és eredményezett is a feljogosított fogyasztóknak. A piacra lépő fogyasztók informálisan 6-12% villamos energia költség megtakarításról számoltak be ahhoz képest, mintha a közüzemben maradtak volna. Mivel a magyar piacon hiányzik a többletkapacitás, és a határkeresztező vezetékek szűk keresztmetszetet jelentenek az olcsóbb import energia piacra jutásában, közép- és hosszú távon nem várható az árak lényeges csökkenése, hanem az áremelkedés üteme lesz kisebb annál, mint amilyen a piacnyitás nélkül lenne. A piacon a későbbiekben valószínűleg nem árverseny, hanem a többletszolgáltatások közötti verseny fog kialakulni. A piacnyitás első fél évének alapvetően pozitív tapasztalatai alátámasztják, hogy az új törvénnyel életbe léptetett jogszabályi környezet működőképes, és alapvetően megfelelő keretet biztosít az új, egységes uniós villamos energia piaca megteremtését célul tűző 2003/54/EC direktíva végrehajtásához is. A jelenlegi törvényi kereteken belül, az alacsonyabb szintű jogszabályok EU követelményekhez igazításával ütemesen és szabályozott módon megfelelő lehetőség van a 2007. július 1-re előirányzott teljes piacnyitáshoz eljutni.

52

Forrás: A magyar villamos energia piacnyitás első féléve, Magyar Energia Hivatal

78


Köszönetnyilvánítás Szeretném megköszönni Szentpétery Emesének, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Energetikai Főosztály főosztályvezetőjének dolgozatomhoz nyújtott folyamatos, lelkiismeretes szakmai támogatását. Csillag Zoltánnak, Zarándy Tamásnak és Rózsa Lászlónak, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Energetikai Főosztály munkatársainak köszönöm a magyar villamosenergiarendszer megismeréséhez nyújtott segítségét. Takács Gábornak köszönöm a dolgozatom megírásához nyújtott szakmai irányítását.

79


Felhasznált irodalom I. Jogszabályok 1. 1107/1999. (X. 8.) Korm. Határozat a 2010-ig terjedő energiatakarékossági és energiahatékonyság-növelési stratégiáról 2. 1994. évi XLVIII. Törvény a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról 3. 2001. évi CX. Törvény a villamos energiáról, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 180/2002. (VIII. 23.) Korm. Rendelettel 4. Az Európai Parlament és a Tanács 2003/54/EC irányelve a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról, Brüsszel, 2003. június 26. 5. Az Európai Parlament és a Tanács 96/92/EC irányelve a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról, Brüsszel, 1999. december 16.

II. Cikkek, tanulmányok, könyvek 1. 20 éves az első blokk: Jubileumi szakmai konferencia (előadásanyagok), Paksi Atomerőmű Rt, 2002. november 2. A magyar energiapolitika 1999-ben: a Gazdasági Minisztérium országgyűlési beszámolója, GM belső anyag, Budapest, 1999. 3. Az államháztartás ökoszociális reformjának szükségessége és lehetőségei – Ajánlások a 2004. évi költségvetéshez, Levegő Munkacsoport, Budapest, 2003. október 4. Az európai belső villamos és gázpiac közös szabályozása: Javaslat a magyar álláspontra, GKM belső anyag, Budapest, 2003. 5. Az Európai Bizottság 96/92 villamosenergia-direktívájának rendelkezései és várható változásai, Magyar Energia Hivatal belső anyag, Budapest, 2003. 6. Bartha Tibor – Barka Ernő: A villamosenergia-piac új működési modellje, Magyar Energia Hivatal, Budapest, 2002. 7. Csillag Zoltán: Az energetikai piacnyitással kapcsolatos magyar álláspont, GKM belső anyag, Budapest, 2003. 8. Dr. Gerse Károly: A villamosenergia-ipar EU konform működési modellje, Magyar Villamos Művek, Budapest, 2001.

80


9. Dr. Gerse Károly: Piacnyitás – szerepváltozás a villamosenergia-kereskedelemben, Magyar Villamos Művek, Budapest, 2001. 10. Dr. Poós Miklós: A villamosenergia-piac liberalizációjának tapasztalatai az Európai Unió országaiban, Ipari Szemle XX. Évf. 2000/2. szám, 71-74. o. 11. Dr. Szörényi Gábor: Útmutató az egységes belső (európai) villamosenergia-piac kialakítását szabályozó Európai Bizottság irányelvéhez, Energiagazdálkodás 39. Évf. 1998/6. szám 351-363. o. 12. Energetikai Piacnyitási Program: Részletes villamosenergia-piaci modell, GKM belső anyag, Budapest, 2000. 13. Erőműveink jövője, Üzleti7, Budapest, 2000. november 27. 14. Forrástérkép a vállalkozásokat segítő pályázatokról, programokról, konstrukciókról, GKM, Budapest, 2003. 15. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Magyar Országgyűlés, Budapest, 2002. 323-327. o. 16. Rózsa László: Felzárkózás az európai vezetékes energia kereskedelemhez, a hazai villamos energia liberalizációt megteremtő jogalkotás folyamata, GKM belső anyag, Budapest, 2003. 17. Tájékoztató a Magyar Energia Hivatal 2002. évi tevékenységéről, Magyar Energia Hivatal, Budapest, 2003. május 18. Új villamosenergia-törvényre van szükség: Interjú Bakács Istvánnal, az E.ON Hungária Rt. Igazgatóságának tagjával, Napi Gazdaság, Budapest, 2003. május 26. 19. Zarándy Tamás: A villamosenergia-ipar szabályozási koncepciójának változása és az új villamos energiáról szóló törvényjavaslat, Ipari Szemle XX. Évf. 2000/2. szám, 64-66. o.

III. Internet-címek 1. A magyar villamos energia piacnyitás első féléve, Magyar Energia Hivatal, Budapest, 2003. augusztus http://www.eh.gov.hu/home/html/index.asp?msid=1&sid=0&hkl=319&lng=1 (2003. 10. 25.) 2. A Magyar Villamos Művek Részvénytársaság Közleményei 2000-2003. http://www.mvm.hu/main.php?rid=25 (2003. 08. 22.) 3. A piacnyitás első félévének tapasztalatai (workshop előadásanyagok), Magyar Energia Hivatal, Budapest, 2003. június 19.

81


http://www.eh.gov.hu/home/html/index.asp?msid=1&sid=0&lng=1&hkl=298 (2003. 10. 18.) 4. Az MSZP kompenzáción gondolkodik, Krónika + Népszabadság, Budapest, 2003. augusztus http://ma.hu/page/cikk/aa/0/51166/1 (2003. 10. 18.) 5. Bírálatok kereszttüzében a villamosenergia-törvény: a legszegényebbek pórul járnak, Önkorkép, Budapest, 2000. http://www.net.hu/onkorkep/10_05/legszegeny.htm (2003. 10. 01.) 6. Comments on the latest developments on the draft electricity directive, Eurelectric, Brüsszel, 2002. http://portal.eurelectric.org/1/FHPNHCKBCCDDKLGPAHEMHHKMPDBY96WD9DBDG3 W71KM/docs/DLS/2002-310-0004-1.pdf (2003. 10. 10.) 7. Competition on European energy markets: Between policy ambitions and practical restrictions, CPB, Hága, 2003. http://www.cpb.nl/eng/pub/document/33/doc33.pdf (2003. 09. 24.) 8. Communication from the Commission to the Council and the European Parliament: Recent progress with building the internal electricity market, Európai Bizottság, Brüsszel, 2000. http://europa.eu.int/comm/energy/library/com-2000-297-en.pdf (2003. 09. 24.) 9. Electricity liberalisation indicators in Europe, Európai Bizottság, Brüsszel, 2001. http://www.europa.eu.int/comm/energy/electricity/publications/doc/oxera.pdf (2003. 10. 10.) 10. Electricity market liberalisation: De Palacio challenges Montis competition competencies, Greens/EFA, Brüsszel, 2003. http://www.greens-efa.org/en/press/detail.php?id=1405&lg=en (2003. 10. 05.) 11. Energie-Cités opinion on the proposal of Directive amending Directives 96/92/CE and 98/30/CE, Energie-Cités, Brüsszel, 2002. www.energie-cites.org/en/opinions.htm (2003. 09. 12.) 12. Energy unions express concern over liberalisation of markets, EMCEF, Brüsszel, 1999.

www.eiro.eurofound.eu.int/1999/03/InBrief/EU9903163N.html (2003. 08. 19.) 13. EU energy policies towards the 21st century, EC Inform, Elstead, 2002. http://www.ecinform.demon.co.uk/21st-Book/21stCont.html (2003. 09. 19.) 14. EU liberalisation is regulation, Barsebaeckoffensiv99, Stockholm, 2003. http://meltingpot.fortunecity.com/poland/729/articles/eu_liberal.html (2003. 09. 19.) 15. European Parliament Keeps Pressure On Council To Establish A Fair Market For Electricity, Greens/EFA, Brüsszel, 2003. 82


http://www.greens-efa.org/en/press/detail.php?id=1369&lg=en (2003. 10. 01.) 16. European Union energy outlook to 2020, Európai Bizottság, Brüsszel, 1996. http://www.europa.eu.int/comm/energy/library/e2020fd.pdf (2003. 09. 14.) 17. European Union transport and energy in figures, Európai Bizottság, Brüsszel, 2002. http://europa.eu.int/comm/energy_transport/etif/lists/topic_electricity.html (2003. 09. 24.) 18. Member States responses to EU electricity directive, University of Klagenfurt, 2002. www.uneptie.org/energy/act/pol/psra/docs/norbertt.pdf (2003. 10. 08.) 19. Opening up to choice – The single electricity market, Európai Bizottság, Brüsszel, 2002. http://europa.eu.int/comm/energy/electricity/publications/doc/electricity_brochure_en.pdf (2003. 08. 24.) 20. Opinion of the Economic and Social Committee on the proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council amending Directives 96/92/EC and 98/30/EC concerning common rules for the internal market in electricity and natural gas, Gazdasági és Szociális Bizottság, Brüsszel, 2001. http://opinions:[email protected]/EESCopinionDocument.aspx?identifier=c es\ten\ten079\ces1311-2001_ac.doc&language=EN (2003. 08. 29.) 21. Public hearing on the completion of the internal energy market, Vattenfall, Brüsszel, 2000. http://europa.eu.int/comm/energy/electricity/legislation/doc/hearing/vattenfall.pdf (2003. 09. 12.) 22. Second benchmarking report on the implementation of the internal electricity and gas market, Európai Bizottság, Brüsszel, 2003. http://www.europa.eu.int/comm/energy/electricity/benchmarking/doc/2/sec_2003_448_en.pdf (2003. 09. 12.) 23. The effects of the liberalisation of the electricity and gas sectors on employment, ECOTEC Research and Consulting Limited, Birmingham, 2001. http://europa.eu.int/comm/energy/electricity/publications/doc/ecotecfinalreport.pdf (2003. 09. 02.) 24. Turmes report on the European electricity market, Európai Parlament, Strassburg, 2002. http://www.eufores.org/directive_on_electr&gas_.htm (2003. 10. 05.) 25. USA Energy Information Administration statisztikái www.eia.doe.gov/emeu/international/electric.html (2003. 08. 19.)

83


IV. Szakdolgozatok 1. Benedek Tünde: A villamosenergia-piac alakulása a liberalizáció előtt és után, BGF-KKFK Könyvtár, D/8273, 2002. 2. Elekes Mónika: Mennyire felel meg a magyar villamosenergia-ágazat az Európai Uniós elvárásoknak? BGF-KKFK Könyvtár, D/9807, 2003. 3. Kozma Éva: Piacliberalizáció a villamosenergia-szektorban, BGF-KKFK Könyvtár, D/6396, 2000. 4. Molnár Ágnes: A villamosenergia-ipar liberalizációja az Európai Unióban és Magyarországon, BGF-KKFK Könyvtár, D/9832, 2003. 5. Podonyi Gábor: A magyar villamosenergia-ipar strukturális változásai az Európai Uniós csatlakozás tükrében, BGF-KKFK Könyvtár, D/7450, 2001.

84


Melléklet A villamos energiáról szóló 2001. évi CX. Törvényhez kapcsolódó, 2003. október 15-ig megjelent alsóbb szintű jogszabályok: 1. 180/2002. (VIII. 23.) Korm. Rendelet a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. Törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról 2. 181/2002. (VIII. 23.) Korm. Rendelet a villamosenergia-fogyasztók feljogosításáról 3. 182/2002. (VIII. 23.) Korm. Rendelet a villamos energia határon keresztül történő szállításának szabályozásáról 4. 281/2002. (XII. 21.) Korm. Rendelet a villamosenergia-rendszer jelentős zavara és a villamosenergia-ellátási válsághelyzet esetén szükséges intézkedésekről 5. 110/2003. (VII. 24.) Korm. Rendelet a Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal szervezetéről, feladat- és hatásköréről 6. 36/2002. (XII. 19.) GKM rendelet a villamosenergia-rendszer irányításával, működésével és használatával összefüggő egyes adatszolgáltatásokról 7. 44/2002. (XII. 28.) GKM rendelet az 50 MW és annál nagyobb teljesítményű erőművek energiahordozó-készletének legkisebb mértékéről és a készletezés rendjéről 8. 47/2002. (XII. 28.) GKM rendelet a közcélú villamos hálózatra csatlakozás pénzügyi és műszaki feltételeiről 9. 56/2002. (XII. 29.) GKM rendelet az átvételi kötelezettség alá eső villamos energia átvételének szabályairól és árainak megállapításáról 10. 57/2002. (XII. 29.) GKM rendelet a villamosenergia-ellátásban alkalmazott általános rendszerhasználati díjak megállapításáról 11. 58/2002. (XII. 29.) GKM rendelet a lakossági fogyasztók részére a közüzemi szolgáltató által szolgáltatott villamos energia árának megállapításáról 12. 59/2002. (XII. 29.) GKM rendelet a nem lakossági közüzemi fogyasztók részére a közüzemi szolgáltató által szolgáltatott villamos energia árának megállapításáról 13. 60/2002. (XII. 29.) GKM rendelet a villamosenergia-termelők által értékesített, közüzemi célra lekötött villamos energia, valamint a közüzemi villamosenergianagykereskedő által értékesített villamos energia hatósági árainak megállapításáról

85


14. 61/2002. (XII. 29.) GKM rendelet a közüzemi villamosenergia-ellátás, a villamos energia elosztás, átvitel, rendszerirányítás és rendszerszintű szolgáltatások, valamint a villamosenergia-termelői engedéllyel érintett eszközök igénybevételével termelt távhőszolgáltatás céljára értékesített melegített víz és gőz hatósági árainak és díjainak megállapításáról 15. 62/2002. (XII. 29.) GKM rendelet a villamos energia határon keresztül történő szállításának határkeresztező díj megállapításáról 16. 63/2002. (XII. 29.) GKM rendelet a villamos energia tranzit szabályairól 17. 64/2002. (XII. 30.) GKM rendelet a villamosenergia-termelői engedélyes által közvetlenül vagy közvetve távhő-szolgáltatási célra értékesített melegített víz és gőz hatósági árának megállapításáról 18. 3/2003. (I. 24.) GKM rendelet az egyes villamos energia, melegített víz és gőz hatósági árait és díjait érintő miniszteri rendeletek módosításáról 19. 10/2003. (III. 4.) GKM rendelet az előmunkálati jogot és vezetékjogot engedélyező hatóság kijelöléséről

86

Mennyire felel meg a magyar villamosenergiaágazat szabályozása az Európai Unió új villamos irányelvének?

Recommend Documents