A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK ¨ ZLEMÉNYEI KO XLII. ÉVFOLYAM 2005. 3. SZÁM

Mi bénítja valójában a hazai – és a nem hazai – árampiacot? Gyôr–Szombathely 400 kV-os összeköttetés A vízerô-hasznosítás helyzete és tervei Kínában A paksi üzemidô-hosszabbítás környezeti hatásainak vizsgálata

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK ¨ ZLEMÉNYEI KO XLII. ÉVFOLYAM 2005. 3. SZÁM

FELELÔS KIADÓ DR. KOCSIS ISTVÁN SÁNDOR JÓZSEF

FÔSZERKESZTÔ DR. GERSE KÁROLY

MI BÉNÍTJA VALÓJÁBAN A HAZAI – ÉS A NEM HAZAI – ÁRAMPIACOT?

1

FELELÔS SZERKESZTÔ TRINGER ÁGOSTON

SZERKESZTÔBIZOTTSÁG

TARI GÁBOR

DR. BACSKÓ MIHÁLY

GYÔR–SZOMBATHELY 400 KV-OS ÖSSZEKÖTTETÉS

5

CIVIN VILMOS DR. DOBOS GÁBORNÉ GAÁL GÁBOR (OVIT RT.) HANTI ÁGOTA (PA RT.) HORNAI GÁBOR (MVM PARTNER RT.)

VERÉB TAMÁS, ZERÉNYI JÓZSEF

UCTE RESZINKRONIZÁCIÓ

9

KERÉNYI A. ÖDÖN KOVÁCS KRISZTINA (MAVIR RT.) KREISSNÉ HARTAI GABRIELLA

SOMOGYI ISTVÁN

NAGY RÓBERT

AZ OVIT RT. RÉSZVÉTELE A MAGYAR VILLAMOS ENERGETIKA NAGYPROJEKTJEINEK LÉTESÍTÉSÉBEN

DR. NAGY ZOLTÁN

16

SÁNDOR JÓZSEF SIMIG PÉTER (MAVIR RT.) SIMON GÁBOR

MAYER GYÖRGY

DR. STRÓBL ALAJOS (MAVIR RT.)

KONFERENCIA-KÖRKÉP ÚJSÁGÍRÓI SZEMMEL

SZALKAI ISTVÁN

20

TARI GÁBOR VERÉB TAMÁS DR. KOZÁK MIKLÓS

A VÍZERÔ-HASZNOSÍTÁS HELYZETE ÉS TERVEI KÍNÁBAN MEGJELENT A MECUM STÚDIÓ GONDOZÁSÁBAN

26

ELTER ENIKÔ, PÉCSI ZSOLT

A PAKSI ATOMERÔMÛ ÜZEMIDÔ-HOSSZABBÍTÁS KÖRNYEZETI HATÁSAINAK VIZSGÁLATA

31

GAZDASÁGI ROVAT

39

E SZÁMUNK SZERZÔI

45

SUMMARY OF ARTICLES

47

ISSN 0238-7247

CÍMLAPFOTÓ AZ MVM CSOPORT FÔTÁMOGATÓJA VOLT A BUDAPESTEN MEGRENDEZETT BIRKÓZÓ VILÁGBAJNOKSÁGNAK

MI BÉNÍTJA VALÓJÁBAN A HAZAI – ÉS A NEM HAZAI – ÁRAMPIACOT? (HOZZÁSZÓLÁS KADERJÁK PÉTERNEK A MAGYAR NEMZET 2005. MÁJUS 12-I SZÁMÁBAN MEGJELENT, „A HAZAI ÁRAMPIACOT BÉNÍTÓ TÚLERÔ” CÍMÛ ÍRÁSÁHOZ) n A MAGYAR NEMZET 2005. MÁJUS 12-I SZÁMÁBAN – A PARLAMENT ELÔTT LÉVÔ VILLAMOSENERGIA-TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSA KAPCSÁN – MEGJELENT, „A HAZAI ÁRAMPIACOT BÉNÍTÓ TÚLERÔ” CÍMÛ ÍRÁSÁBAN KADERJÁK PÉTER, A MAGYAR ENERGIA HIVATAL VOLT ELNÖKE AMELLETT ÉRVEL, HOGY A HONATYÁK ROSSZUL DÖNTENÉNEK, HA A MAGYAR VILLAMOS RENDSZERIRÁNYÍTÓT (HELYESEN: MAGYAR VILLAMOSENERGIA-IPARI RENDSZERIRÁNYÍTÓT, TOVÁBBIAKBAN MAVIR) VISSZAHELYEZNÉK AZ MVM CSOPORTBA, MERT EZZEL „A ROSSZ POLITIKA TÖNKRETESZI AZ ÁRAMPIACI VERSENYT”. EZT AZ ÁLLÍTÁSÁT ARRA A FELTÉTELEZÉSRE ALAPOZZA, HOGY A VILLAMOS ENERGIA SZÁLLÍTÓI ÉS RENDSZERIRÁNYÍTÓI INFRASTRUKTÚRÁT ÜZEMELTETÔ CÉGET TULAJDONLÓ MVM KORLÁTOZNI FOGJA A HATÁRKERESZTEZÔ ÁTVITELI KAPACITÁSOK TÖBBI PIACI SZEREPLÔ ÁLTALI HASZNÁLATÁT. SÁNDOR JÓZSEF Ez az érvelés nem helytálló, mivel az MVM Csoportba visszaintegrált (és a szállítóhálózat felett is közvetlenül rendelkezô) MAVIR az Európai Unió vonatkozó elôírásainak megfelelôen a csoport többi cégétôl jogilag, vezetési szempontból és természetesen számvitelileg is elkülönülten, valamint az összes piaci szereplô számára átlátható módon folytatja majd a tevékenységét. Így az EU-s elôírásoknak és gyakorlatnak megfelelôen, ellenôrizhetôen nem lesz lehetôsége arra, hogy a piac bármely szereplôjét elônyben részesítse a másikkal szemben. Sôt, mint a társaságcsoport többi tagjától ilyen módon elkülönülô cégnek, az nem is állhat érdekében, mivel szigorúan szabályozott tevékenységét csak saját eredményességére tekintettel, és saját értékének maximalizálásával kell, hogy végezze. Nézzük meg, hogy ugyanakkor mi szól a visszaintegrálás mellett! Miért lehet, miért kell, és miért célszerû ezt megtenni?!

Meg lehet tenni, mert sem EU-s irányelvek, sem pedig hazai elôírások, jogszabályok nem tiltják. Meg kell tenni mindenekelôtt azért, mert hiba volt a független rendszerirányító konstrukció át nem gondolt, elsietett létrehozása, amit korrigálni kell. Ma már ugyanis (anélkül, hogy a szakmai részletekbe bonyolódnánk) mértékadó nemzetközi szakmai fórumok is úgy látják, hogy a jelenlegi és a belátható idôn belüli piaci viszonyok között ez a konstrukció nem igazán képes biztosítani a kellôen likvid, hatékony versenypiacok és a hosszú távú ellátásbiztonság fenntartásához szükséges szállítóhálózatok kialakulását. Ma már az EU álláspontja szerint is sokkal inkább várható ez a szállítóhálózat és a rendszerirányítási infrastruktúra feletti egységes rendelkezési lehetôséget biztosító szállítóhálózati rendszerüzemeltetô konstrukciótól. (A tanulság: az ilyen horderejû strukturális változtatásokat sokkal alaposabban, átgondol-

tabban, az elméleti megfontolások mellett az iparági sajátosságokra és gyakorlatra mindig kellô figyelemmel, és voluntarizmustól mentesen kell elôkészíteni és megvalósítani! Ellenkezô esetben jelentôs gazdasági hátrányokkal kell számolni. A független rendszerirányító létrehozásának stratégiailag elhibázott lépése például jelentôsen megnehezíti, idôben elhúzza, a szükségesnél költségesebbé teszi a hatékony versenypiacok kialakulásához szükséges szállítóhálózati rendszerüzemeltetô létrehozását.) Célszerû megtenni, mert a szállítóhálózati rendszerüzemeltetô MVM Csoporton belüli létrehozása biztosítja azt, hogy az MVM Csoporton belül olyan tôkekoncentráció valósul meg, ami lehetôséget teremt arra, hogy az MVM Csoport a hazai piac és a régió versenyképes szereplôje lehessen. Ha a szállítóhálózati rendszerüzemeltetôt az MVM szállítóhálózatának elvételével, az MVM Rt. jegyzett tôkéjének lecsökkentésével, az MVM Cso-

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2005/3

1

porton kívül alakítanák ki (amit Kaderják Péter lényegében javasol), a maradék MVM és az így kialakított szállítóhálózati rendszerüzemeltetô külön-külön lényegesen tôkeszegényebb cégek lennének mint együtt, versenytársaik legnagyobb megelégedésére. Ezek a cégek, Kaderják Péter szóhasználatával élve, európai szemmel nézve az árampiacon – immár valóban – „nem is látszanának”. A mûködésükhöz, a hazai ellátásbiztonság fenntartásához, valamint a növekedési terveik megvalósításához szükséges erôforrásokhoz sokkal nehezebben és lényegesen magasabb költségek mellett jutnának hozzá. Ezáltal sokkal inkább válhatnának ellenséges felvásárlási célpontokká (amitôl Kaderják Péter is tart – joggal), mint egy erôs MVM. Egy ilyen helyzet tovább erôsítené a hazai piacon a villamosenergia- és gázszolgáltatásban, a villamosenergia-termelésben már meghatározó, illetve jelentôs pozíciókat szerzett – az MVM-nél lényegesen tôkeerôsebb – multinacionális cégcsoportok, mint potenciális felvásárlók pozícióit, ami könnyen egy hoszszú idôre bebetonozódó oligopol piaci struktúra kialakulásához vezethetne, annak összes nemkívánatos következményével. Mondhatná valaki, hogy az MVM Rt. hálózati vagyonának állam általi kivásárlásával (vagyis az MVM Rt. tôkeerejének megtartásával), majd a rendszerirányítási eszközökkel történô „egyesítésével” is kialakítható a hálózati rendszerüzemeltetô. Ez a megoldás azonban csak akkor mûködne, ha az államnak lenne fölösleges 250 milliárd forintja arra, hogy az EU-s szabályozás által egyébként meg sem követelt tulajdonosi struktúrát alakítson ki. Gazdaságilag hatékony pedig akkor lehetne ez a megoldás, ha az MVM Rt. a hálózati vagyon ellenértékét a versenyszférában befektethetné. Ezek a feltételek rövidtávon nem állnak fenn. (Érdekes megfigyelni, hogy ezt elvileg pl. a magyarnál sokkal gazdagabb német vagy francia állam is megtehetné Németországban, illetve Franciaországban. Kivásárolhatná az E.ON és az RWE, illetve az EDF hálózati vagyonát a tulajdonilag független hálózati rendszerüzemeltetô kialakítása érdekében. Nem teszi! Vajon miért?)

2

Fentiek miatt úgy látom, hogy az energetikát érintô nagyon fontos strukturális kérdésben ezúttal racionális döntés született. A parlament döntött a MAVIR MVM Csoportba történô visszahelyezésérôl. Ez a lépés a mellett, hogy megteremti a lehetôségét – a versenypiaci viszonyok kiteljesedéséhez szükséges – szállítóhálózati rendszerüzemeltetô hatékony módon történô kialakításának, a néhány jól felkészült, ambiciózus multinacionális cég mellett potenciálisan egy hazaival is (ti. az erôs MVM-mel) növeli a kínálati oldali szereplôk számát, fokozva ezzel a tényleges versenypiaci viszonyok mielôbbi kialakulásának az esélyét; valamint az MVM további feldarabolása helyett megteremtôdik a lehetôség az MVM vagyon értékének számottevô növelésére. (Azok pedig, akik ezen munkálkodnak – legyenek parlamenti képviselôk vagy cégvezetôk – jó lelkiismerettel nem is tehetnek mást, és minden elismerést megérdemelnek.) Kaderják Péter – ha jól értem, nem kevés iróniával – említi a körvonalazódó döntést övezô, a kormánypárti és az ellenzéki honatyák közötti, „ritka egyetértést”. (Kaderják Péter explicit módon nem említi, de ismeretes, hogy számos ellenzéki képviselô is támogatta a tervezett szervezeti módosítást.) Lehet, hogy ennek a manapság valóban ritka politikusi egyetértésnek – aminek talán naiv módon szívesen tulajdonítanék a konkrét ügyön túlmutató jelentôséget – állampolgárként inkább örülnünk kellene?! A fentiekben a Kaderják Péter írásában felvetett problémakör lényegére koncentráltam. A cikkben említett egyes fontos részkérdésekkel (áremelések, hosszú távú szerzôdések, a versenypiaci aktivitás alakulása, átállási költségek) kapcsolatos nézeteket is célszerû ütköztetni (és alapos vita tárgyává tenni), de a helyhiányra és az erôsen szakmai jellegre tekintettel ezt az alábbiakban csak reflexiók formájában teszem. n A tervezett törvénymódosítás szakmai körökben állítólag nagy csalódást keltett. Milyen szakmai körökben és konkrétan hogyan érvelnek ezek a körök? Miért nem érvelnek nyíltan saját vagy mások igazolhatóan pozitív példáival, ha van nekik ilyen?


n Az MVM természetesen semmikép-

pen nem hivatott arra, hogy bárkit is „gatyába rázzon”. Ha valakit a szabályok megsértése miatt (beleértve az MVM-et) esetleg „gatyába kell rázni” az energetika területén, arra éppen a Magyar Energia Hivatal és a Versenyhivatal hivatott. Az MVM a villamosenergia-piacon jelenlévô, általa nagyrabecsült cégekkel tisztességes módon versenyezni és együttmûködni akar, és meg van róla gyôzôdve, hogy ez a hozzáállás szolgálja legjobban a villamosenergia-fogyasztók érdekeit is. n Az írás azt sugallja, hogy az elmúlt évek áremeléseit az MVM okozta. Ez nem így van. Az áremelésekre részben az energiahordozók – mindenekelôtt a kôolaj – világpiaci árának mindenki által jól ismert emelkedése, és az elôzô évek árpolitikája miatt felhalmozott 50 milliárd forintot meghaladó iparági veszteségek kompenzálása érdekében volt szükség. n Nem igaz, hogy az MVM monopolhelyzetben van, vagy monopolhelyzetben lesz, ha a MAVIR visszakerül az MVM-hez. Az MVM-nek mások mellett Európa legnagyobb cégeivel (RWE, E.ON, EDF, CEZ) kell versenyeznie, amelyek – nem mellesleg – közvetve vagy közvetlenül tulajdonolják hazai szállítóhálózatukat és rendszerirányítási infrastruktúrájukat, vertikális és horizontális integráltságuk foka messze meghaladja az MVM-ét. Azt hiszem egyértelmûen kijelenthetô, hogy nincs még egy olyan cég a világon, amelynek a tradicionálisan „saját” piacán ilyen erôs versenyben kellene helytállnia. n Kaderják Péter nehezményezi, hogy az MVM és a hazai erômûvek és áramszolgáltatók közötti hosszú távú szerzôdések sértetlenek maradtak. Egyfelôl ezek a szerzôdések garantálták és lejáratukig garantálják a hazai villamosenergiaellátás biztonságát, az árak kiszámíthatóságát. (Emlékeim szerint ezt a Magyar Energia Hivatal is kijelentette a fogyasztók megnyugtatásául, talán a kaliforniai versenypiac összeomlását követô idôszakban.) Másfelôl a meglévô, a Magyar Energia Hivatal ösztönzésével kialakított és jóváhagyott

mûködési modellnek megfelelôen létrejött hosszú távú szerzôdések megszüntetése vagy jelentôs módosítása a villamosenergia-ipar többi szereplôjének eddig nem volt, és jelenleg sem érdeke, hiszen azt egyikôjük sem kezdeményezte. Az egyoldalú, vagy hatóságilag kikényszerített megszüntetés azon túl, hogy célszerûtlen, rendkívül problematikus és költséges is lenne. (A Lengyelországra vonatkozó információk szerint az ilyen szerzôdések megszüntetése a fogyasztóknak igen sokba fog kerülni, és a hatékony versenypiaci viszonyok hiányában utólag ellátásbiztonsági szempontból is nagyon könnyen voluntarista, elhibázott döntésnek bizonyulhat.) n Átállási költség – a piaci szereplôk gazdasági integritásának megôrzése érdekében – mindenütt van, ahol megvalósul az átmenet a monopol piaci viszonyokból a versenypiaci viszonyokra, tehát ez nem MVM specifikus dolog. n A versenypiaci viszonyok bevezetésének árakra gyakorolt eddigi hatásai látszólag valóban pozitívak. A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy az egyelôre rendelkezésre álló, a versenypiaci nagyfogyasztók által élvezett viszonylag olcsó import a hazai kapacitások kihasználásának kényszerû csökkenése miatt a közüzemi kisfogyasztói árak olyan mértékû emelkedését eredményezte, ami az átlagárszínvonalat növelte. Igaz tehát, hogy a versenypiac elônyeit eddig csak a nagyfogyasztók élvezték. Ennek alapvetô oka, hogy a kiskereskedelmi verseny jogszabályi feltételei nem adottak. A kisfogyasztók nem az MVM, hanem az MVMtôl független, monopolhelyzetben lévô regionális áramszolgáltatók „foglyai”. Érdemes lenne a fogyasztókra kényszerített megújuló energiahordozókból és kapcsoltan termelt villamos energia kötelezô átvételének árakra és átviteli díjra gyakorolt hátrányos hatását is górcsô alá venni. Ez is az MVM-tôl független, szabályozási kérdés. n Kaderják Péter bírálja a privatizáció utáni kapacitástender keretében létrehozni kívánt hosszú távú szerzôdéseket, illetve az MVM ebben játszott szerepét is. A Kaderják Pé-

ter által festett képet árnyalni szükséges. A kapacitástendert az MVM az akkor érvényes szabályozással összhangban lévô kötelezettségének eleget téve, az országos erômû-építési tervben foglaltaknak megfelelôen, a Magyar Energia Hivatal által is jóváhagyottan írta ki. A tendert a gazdasági miniszter nem állította le. A tender lebonyolításra, az ajánlatok kiértékelésre kerültek. Az MVM egyfelôl a tendereztetett kapacitás mennyiségét a formálódó új piaci viszonyokra tekintettel lényegesen lecsökkentette; másfelôl az ajánlattevôk többségével az ajánlati árak, a tényleges és a hosszabb távra becsült piaci árak ismeretében nem kötött szerzôdést. Volt azonban olyan elônyös ajánlat is, amelyet az MVM elfogadott, és amely hoszszabb távon is elônyösnek bizonyult. Ilyen kontextusban sem helyes álláspont, hogy a hosszú távú szerzôdések eleve rosszak. A hoszszú távú szerzôdések a vevô és az eladó közötti ésszerû kockázatmegosztás eszközei is. Ha az ilyen szerzôdéseket versenyben és kellô körültekintéssel hozzák létre, azok igen jelentôs elônyöket kínálnak mind az eladó, mind a vevô számára. Az eladó számára lehetôvé teszik a hatalmas összegeket igénylô fejlesztések olcsó finanszírozását, a vevô számára hosszú távon kiszámítható szállítást és árakat, árstabilitást jelentenek. Kellôen hatékony versenypiaci viszonyok között ezek az elônyök a végsô fogyasztóknál törvényszerûen jelentkeznek. Versenypiaci viszonyok között hiba lenne elôírni a piaci szereplôknek, hogy milyen szerzôdéseket kössenek. Ôk ismerik a piacot, ôk vállalják döntéseik és szerzôdéseik kockázatát – ne korlátozza senki szerzôdéskötési szabadságukat. (Ma már nemzetközileg is elfogadott nézet, hogy a kellôen hatékony versenypiacok kialakulásáig hosszú távú szerzôdések nélkül az erômûvi fejlesztések finanszírozására csak a valójában monopolhelyzetben lévô, vertikálisan integrált cégek képesek.) A hosszú távú szerzôdések vélt vagy valós hátrányainak kiküszöböléséhez nem az ilyen konstrukció nyomásgyakorlással, vagy hatalmi szó-

val történô ellehetetlenítésén, hanem a minél hatékonyabb versenypiaci viszonyok elôfeltételeinek megteremtésén keresztül vezet az út. n Kaderják Péter azt állítja, hogy a hazai versenypiaci folyamatokat 2004 eleje óta a stagnálás jellemzi, és azt sugallja, hogy ezért az MVM a felelôs. Ez nem így van. Egyfelôl 2004 eleje óta a hazai versenypiac dinamikusan nôtt. A 2004. januári átlagos szabadpiaci teljesítmény 534 MW volt, a 2005. januári 991 MW, az áprilisi pedig 1115 MW. Másfelôl az MVM, mint egy a sok piaci szereplô közül, és mint minden normális gazdasági vállalkozás a meglévô piaci viszonyok és szabályok között, saját érdekeit is szem elôtt tartva mûködik. (Egyébként, mint ismeretes, az MVM egyik leányvállalata a versenypiaci igények kielégítésében is fontos szerepet játszik.) Annak érdekében, hogy a versenypiac még jobban kiteljesedjen, nem az MVM gyengítésére, hanem a piaci hatékonyságot érdemben növelô, az iparági sajátosságokra tekintettel lévô – alapvetôen szabályozásoldali és piacszervezési – lépésekre van szükség (és nem csak Magyarországon). Mint a versenypiaci viszonyok kialakításának híve, mindazoknak a szakembereknek, akik szívükön viselik az alacsony villamosenergia-árak, az egyre javuló minôségû szolgáltatások és a hosszú távú ellátásbiztonság sorsát, azt javasolnám, hogy az MVM Csoport további gyengítése helyett (amitôl reálisan a verseny növekedése és az árak csökkenése nem várható) a hatékony versenypiacok kialakulásához, az árak tartós csökkenéséhez és az új viszonyok közötti hosszú távú ellátásbiztonság megteremtéséhez valóban szükséges alábbi elôfeltételek megteremtésén munkálkodjunk, mindig kellô tekintettel az iparági sajátosságokra: n a kellôen nagyszámú kínálati oldali piaci szereplôt befogadni képes, de még kellôen harmonizált szabályok szerint mûködtethetô megfelelô méretû „egységes” versenypiacok kialakítása (az összeurópai piac túl nagy, a nemzeti piac túl kicsi, tehát valószínûleg célszerû egy kelet-közép-európai regionális egy-


3

séges piac kialakítását megcélozni); n olyan nemzeti és regionális gazdasági szabályozó rendszer és szállítóhálózati rendszerüzemeltetôi üzleti gyakorlat kialakítása, amely elôsegíti a hatékony regionális versenypiacok kialakulásához szükséges szûkkeresztmetszet-mentes szállítóhálózatok mielôbbi kialakulását; n jól átgondolt, tartós, átlátható és hosszú távon érvényes regionális és ezzel harmonizált nemzeti energiapolitikák és szabályozóhatósági

gyakorlat kialakítása; olyan energiapolitikára van szükség, amely a hazai (és az európai) villamosenergiaipar versenyképességét, és ezáltal a hazai, valamint az európai gazdaság versenyképességét növeli; n olyan versenyhatósági és szabályozóhatósági gyakorlat kialakítása, amely megakadályozza a néhány mamutcég által uralt oligopol struktúrák kialakulását; n regionálisan harmonizált kereskedelmi szabályok és kereskedelmi gyakorlat kialakítása; n a regionális koncentrált villamos-

energia-piacok mielôbbi kialakítása; n a kiskereskedelmi versenypiaci feltételek mielôbbi megteremtése (ez a kérdéskör méltatlanul kevés figyelmet kap, pedig a kisfogyasztók versenypiaci viszonyok között csak ettôl remélhetik az árak tartós csökkenését és a szolgáltatások minôségének érdemi javulását).

értékesítésérôl szóló 1995. évi XXXIX. törvény (ún. „privatizációs törvény“), valamint a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény (VET) módosításával többek között döntött arról, hogy – megfelelve az Európai Unió 2003/54/EK irányelvében foglaltaknak, és az EU-tagországokban általánosan elterjed gyakorlatnak – Magyarországon is az úgynevezett TSO (Transmission System Operator) modell szerint történjen a nagyfeszültségû villamos átviteli hálózat irányítása és üzemeltetése. A modell lényege, hogy az átviteli engedélyesi és a rendszerirányítói engedélyesi tevékenységet egy társaság látja el. (Jelenleg az átviteli engedélyes az MVM Rt., míg a rendszerirányítói engedélyes a MAVIR Rt.). A privatizációs törvény módosítása alapján az átviteli hálózati rendszerirányítót (TSO) az MVM társaságcsoporton belül kell létrehozni. A jogszabály ugyanis rendelkezett arról, hogy a magyar állam a MAVIR Rt.-ben fenntartandó, minimálisan 99%-os tulajdoni részesedését az MVM Rt.-n keresztül gyakorolja. A törvénymódosítás a jelenleg is az MVM tulajdonában lévô Paksi Atomerômû Rt. és Ovit Rt. esetében is rögzítette az ugyanilyen arányú és hasonlóképpen az MVM-en keresztül megvalósuló állami tulajdoni részarányt. A privatizációs törvény ezen módosítása, valamint az idôközben

megszületett, vonatkozó kormányhatározat megalapította az integrált, nemzeti villamos társaságcsoportot, és a módosított villamos energia törvény vonatkozó rendelkezéseit is figyelembe véve meghatározta a TSO létrehozásához kapcsolódó ütemtervet. A VET módosítása rögzíti azokat az irányítási elveket és döntési jogköröket, amelyek biztosítják a leendô átviteli hálózati rendszerirányító számára a más engedélyesi tevékenységektôl való szervezeti és döntéshozatali függetlenségét, továbbra is garantálva az egyenlô elbánás elvét, kizárva annak a lehetôségét, hogy a többségi tulajdonos operatívan beavatkozzon a TSO döntéseibe. Az MVM Rt. rendkívüli közgyûlése fentiek végrehajtásaként döntött a társaság alaptôkéjének a MAVIR Rt. alaptôkéjének megfelelô mértékû, azaz 629,6 M Ft-tal történô, részvényesi apport útján megvalósuló megemelésérôl és ehhez kapcsolódóan az MVM Rt. Alapító Okiratának módosításáról. Az MVM Rt. alaptôkéje így 200 milliárd 316,32 millió Ft. Az alaptôke-emelést megvalósító apport tárgya a MAVIR Rt. részvénycsomagja az 1 db, a gazdasági és közlekedési minisztert jogosító szavazatelsôbbségi részvény kivételével. (A tranzakció közvetlen elôzménye, hogy az

A szerzô mérnök, közgazdász, MBA, az MVM Rt. dolgozója, 23 éve dolgozik a villamosenergiaiparban. (A hatékony villamosenergia-versenypiacok megteremtésével kapcsolatos gondolatait bôvebben az „MVM Közleményei” címû kiadvány 2004/4. és 2005/1–2. számaiban fejtette ki.)

n SAJTÓKÖZLEMÉNY AZ MVM RT. RENDKÍVÜLI KÖZGYÛLÉSE A Magyar Villamos Mûvek Részvénytársaság (MVM Rt.) július 29-én rendkívüli közgyûlést tartott, melynek napirendjén több, a Társaság jövôje szempontjából meghatározó jelentôségû döntés szerepelt. A közgyûlés elfogadta az MVM Rt. és az általa irányított társaságcsoport középtávú üzleti stratégiáját, melynek – az idôközben megszületett jogszabály módosításoknak megfelelôen – egyik meghatározó eleme az átviteli hálózati rendszerüzemeltetô (a hazánkban elterjedt elnevezés szerint rendszerirányító) létrehozása az MVM csoport keretében. E döntés végrehajtása érdekében a közgyûlés döntött a jelenlegi rendszerirányító engedélylyel rendelkezô társaság, a MAVIR Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt. részvényeinek az MVM Rt. részére apport formájában történô átadásáról is, egyben rendelkezett az MVM Rt. alaptôkéjének ezen részvénycsomag mértékének megfelelô megemelésérôl. A MAVIR Rt. részvényei – egy darab szavazatelsôbbségi részvény kivételével – a mai nappal az MVM Rt. mint tulajdonos részére átadásra kerültek. Elôzmények

A Magyar Országgyûlés az állam tulajdonában lévô vállalkozói vagyon

4


Folytatás a 8. oldalon

GYÔR–SZOMBATHELY 400 kV-OS ÖSSZEKÖTTETÉS n AZ MVM RT. ÁLTAL 1993-BAN KIDOLGOZOTT HÁLÓZATFEJLESZTÉSI STRATÉGIÁBAN MÁR SZEREPELT EGY GYÔR–SZOMBATHELY 400 kV-OS ÖSSZEKÖTTETÉS TERVE, 2000 ÉS 2005 KÖZÖTTI MEGVALÓSÍTÁSSAL. A KÉTÉVENTE AKTUALIZÁLT FEJLESZTÉSI STRATÉGIA FOLYAMATOSAN ALÁTÁMASZTOTTA EZT AZ IGÉNYT, ÍGY A KÖZELMÚLTBAN KONKRÉT DÖNTÉS SZÜLETETT A VEZETÉK MEGVALÓSÍTÁSÁRA, AMELYET A VILLAMOSENERGIA-IPAR MÛKÖDÉSI RENDJÉNEK MEGFELELÔEN A MAGYAR ENERGIA HIVATAL IS ELFOGADOTT, KÖZCÉLÚ BERUHÁZÁSKÉNT ISMERVE EL A TÁVVEZETÉK ÉS AZ ALÁLLOMÁS LÉTESÍTÉSÉT, LEGKÉSÔBB 2007. ÉVI BEFEJEZÉSSEL. TARI GÁBOR A Magyar Villamos Mûvek Rt. a magyar villamosenergia-rendszer Átviteli Hálózati Engedélyese és gyakorlatilag a teljes magyar átviteli hálózat tulajdonosa (kivétel a Paks 400/120 kV-os alállomás). Az engedély értelmében így felelôs a tulajdonában lévô átviteli hálózati elemek üzemeltetéséért, karbantartásáért, felújításáért, az ellátásbiztonság szinten tartásáért a hálózati oldalon. Az MVM Rt. felelôsségi körébe tartozik az ellátásbiztonság szinten tartása érdekében szükséges hálózati fejlesztések tervezése és megvalósítása is. Ennek érdekében elkészíti és folyamatosan aktualizálja az átviteli hálózat fejlesztési stratégiáját, amely természetesen valamennyi magyarországi régiót érinti. A 2003-ban üzembe helyezett, kétrendszerû oszloppal készült, egy rendszerrel felszerelt Sándorfalva–Békéscsaba 400 kV-os öszszeköttetés, valamint a 2004. évben elkészült kétrendszerû Paks–Pécs 400 kV-os távvezeték és a Pécs 400/120 kV-os alállomás után az átviteli hálózat következô fontos új projektje a Gyôr–Szombathely 400 kV-os összeköttetés megépítése. Szombathely térségének villamosenergia-ellátását hálózati oldalról a korábbi évtizedekben kiépített 120 kV-os hálózat biztosította, amely az ellátásbiztonság megfelelô szinten tartásához hosszú idôn keresztül elégségesnek bizonyult. A fogyasztói igények növekedése azonban mindenképpen igényelte, hogy az ellátási színvonal megtartása,

illetve lehetôség szerinti növelése érdekében hálózatfejlesztésre kerüljön sor a térségben. A több változatra kiterjedô vizsgálatsorozat eredményei azt mutatták, hogy hosszútávon is megfelelô megoldást egy célszerûen 400 kV-os hálózati csomópont létrehozása jelent a térségben, amely megfelelô nagyságú átviteli kapacitással biztosítja a régió kapcsolódását a magyar villamosenergia-rendszerbe.

A PROJEKT CÉLJA, BERUHÁZÁSI VOLUMENE, HATÁRIDEJE A projekt céljait a következôkben lehet meghatározni: n A nyugat-dunántúli szolgáltatói te-

n

n n

n

rület villamosenergia-ellátásának hosszú távú biztosítása, az energiaellátás biztonságának növelése. A magyar átviteli hálózat biztonságának, megbízhatóságának növelése, a gyôri 400/120 kV-os transzformáció terhelésének csökkentése. A rendszerszintû hálózati veszteség csökkentése. Hálózati kapcsolódási pont lehetôségének biztosítása a nyugat-európai régió irányába (jövôbeni nemzetközi összeköttetés Ausztria felé, Szombathely–Südburgenland 400 kV). A szabadkereskedelmi feltételek lehetôségének növelése, a magyar–szlovák viszonylatban meglévô szûk hálózati keresztmetszet részbeni feloldásával.

ÁTVITELI HÁLÓZAT 2005


5

2. Szombathely 400/120 kV-os alállomás

Készültség (%) 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 03.14 03.21 03.28 04.04 04.11 04.18 04.25 05.02 05.09 05.16 05.23 05.30 06.06 Alapozás

Oszlopszállítás

Oszlopszerelés

Vezetékhúzás

GYÔR–SZOMBATHELY 400 kV

Az új 400 kV-os összeköttetés létesítésével kapcsolatos feladatokat a Gyôr–Szombathely projekt MVM Rt. Igazgatósága által elfogadott Beruházási Programja határozta meg. A dokumentum a projektre mintegy 15 Mrd Ft beruházási volument irányzott elô. Az új összeköttetésnek az ellátásbiztonság növelésében betöltött kiemelt szerepére tekintettel az MVM Rt. úgy döntött, hogy a Magyar Energia Hivatal által meghatározott befejezési határidôt egy évvel elôbbre hozza, így a Beruházási Programban már a 2006. december 31-i üzembe helyezést célozza meg.

lopoknak több, mint 30%-a felállításra került, a szigetelôk felszerelése és a vezetékhúzás június hónapban kezdôdött. A vezeték elsô szakaszaként felhasználásra kerül a Gyôr–Bécs kétrendszerû 400 kV-os vezeték jelenleg nem használt második rendszere, amely Öttevény térségében ágazik le (a vezeték „felhasításával”) Szombathely felé. A megoldás a jövôben lehetôséget nyújt arra (amennyiben az osztrák fél is üzembe helyezi a második rendszert), hogy kialakuljon egy Szombathely–Bécs 400 kV-os összeköttetés is.

A PROJEKT MEGVALÓSÍTÁSA A projekt megvalósítása öt, egymással szorosan összefüggô részfeladat összehangolt elvégzését igényli. 1. Gyôr–Szombathely 400 kV-os távvezeték

A mintegy 90 km hosszú, kétrendszerû távvezeték ún. „FENYÔ” típusú oszloppal, duplex felületvédelemmel, 23500 mm2 áramvezetô sodronnyal, védôvezetôje távközlési célú optikai szálakkal (OPGW) készül. A távvezeték alkotóelemeit az MVM Rt. versenytárgyalás útján szerezte be, a kivitelezést leányvállalata, az Országos Villamostávvezeték Rt. (Ovit Rt.) végzi. 2005 júniusáig az oszlopok alapjai mintegy 50%-ban elkészültek, az osz-

6


Az alállomás hagyományos szabadtéri kivitelû, ún. másfél megszakítós diszpozíciójú, elsô kiépítésben két távvezetéki mezôt és két transzformátor mezôt tartalmaz (a késôbbi, tervezett Hévíz irányú összeköttetés kialakítására, valamint egy esetleges osztrák irányú bôvítésre a lehetôség biztosított). A két, egyenként 250 MVA egységteljesítményû 400/120 kV-os transzformátor biztosítja a térség 120 kV-os feszültségszintje számára a megfelelô nagyságú és biztonságú teljesítmény átadását. A meddôteljesítmény-gazdálkodást a transzformátorok tercier tekercselésére csatlakozó 75 MVAr-os söntfojtók biztosítják. A kiépítés a 2004. évben üzembe helyezett Pécs 400/120 kV-os alállomás mintáját követi. Az alállomáshoz szükséges készülékeket, berendezéseket az MVM Rt. versenytárgyalások útján szerezte be, a kivitelezést az Ovit Rt. végzi. 2005 júniusáig megvalósult a területkijelölés, a szükséges feltöltések, a durva tereprendezés, és megindultak az építészeti, kivitelezési munkák is. Mind a távvezeték, mind az alállomás kivitelezése a természetvédelmi és régészeti hatóságokkal szoros együttmûködésben folyik.

Bécs

2005 folyamán indult, szoros együttmûködésben az E.ON Észak-dunántúli Áramszolgáltató Rt.-vel.

Gyôr

K sín

SF 2. tr.

1

1. tr.

2

3

4

SF

B sín

esetleges osztrák irány

tervezett Hévíz

SZOMBATHELY, 400 kV Litér

0

1

2

3

4. Az E.ON Észak-dunántúli Áramszolgáltató Rt. Vépi úti 120 kV-os alállomásának bôvítése

A 120 kV-os blokkvezeték csatlakozása érdekében az áramszolgáltató 120 kV-os alállomását két mezôvel szükséges bôvíteni. A feladat elvégzésére az MVM Rt. és a tulajdonos E.ON közötti szerzôdés alapján 2005–2006. évben kerül sor. A munkát – hasonlóan a blokkvezeték építéséhez – az MVM Rt. megbízása alapján az Ovit Rt. végzi. Tekintettel arra, hogy az E.ON tulajdonában lévô Szombathely-Ikervár 120 kV-os távvezeték az épülô új 400/120 kV-os alállomás területén halad át, így ezen vezetéket részben új nyomvonalra kell áthelyezni. Ez azt igényli, hogy a 120 kV-os fogadómezôk ésszerû cseréjét is végre kell hajtani a szükséges vezetékrendezések mellett.

4

5. A Gyôr 400/220/120 kV-os alállomás 400 kV-os bôvítése az új 400 kV-os távvezeték csatlakozása érdekében

3. tr.

4. tr.

Bôs

Bécs

Szombathely

GYÔR, 400 kV

3. 120 kV-os összeköttetés az új 400/120 kV-os alállomás és a meglévô, E.ON ÉDÁSZ tulajdonú (Vépi út) 120/20 kV-os alállomás között

Egy rövid (mintegy 150 m hosszúságú), kétrendszerû 120 kV-os távveze-

ték „szállítja” majd a 400 kV-os feszültségszinten a régióba átvitt, majd letranszformált feszültségszintû teljesítményt a térség meghatározó 120 kV-os csomópontjába, a Vépi úti 120/20 kV-os alállomás 120 kV-os gyûjtôsínjére. A blokkvezeték tervezése, építése

A Gyôr–Szombathely 400 kV-os távvezeték csatlakoztatása érdekében bôvíteni kell a Gyôr alállomás 400 kV-os részét. A rendszerirányítóval történt egyeztetés alapján az a döntés született, hogy a Bôs (Gabcˇikovo) irányú távvezeték – figyelembe véve a jellemzô szállítási viszonyokat – a Litérre menô távvezetékkel kerüljön „szembe” (egy mezôsorba), ezáltal a Bécs irányú vezeték mezôsorába kerül az új, Szombathelyre menô összeköttetés. Az alállomás 400 kV-os bôvítése célszerûen párhuzamosan történik az ottani szekunder rekonstrukció munkáival, amelynek eredményeként – a korszerû technika alkalmazása mellett – megvalósul a Gyôr kezelôközpont kialakítása is, ahonnan majd a helyi irányítás mellett Szombathely, Litér és Oroszlány távkezelése is történik. A bôvítési munka – melyet az Ovit Rt. végez – megindult, befejezése


7

2006. évben várható. Az egyes részfeladatok végrehajtásában az MVM Rt.-nek jelentôs mérnökirodai segítséget nyújt az ERBE Energetika Mérnökiroda Kft.

ÖSSZEFOGLALÁS Az MVM Rt. kiemelt fontosságot tulajdonít a nyugat-dunántúli térség ellátásbiztonság növelését eredményezô Gyôr–Szombathely 400 kV-os összeköttetés megvalósításának. A kor követelményeinek megfelelô készülékek, berendezések és építési technológiák alkalmazásával, az észszerû költségminimum alapkövetelményének szem elôtt tartásával, jóval a MEH határozatban megfogalmazott határidô elôtt, várhatóan a Beruházási Programban elôírt befejezési idôpontot 1-2 hónappal megelôzôen, a jóváhagyott költségkereten belül megvalósítja, és üzembe helyezi azt. 2006 végétôl tehát korszerû, európai színvonalú átviteli hálózati ellátást kap Szombathely térsége. A hálózat fejlesztése ezzel a fázissal természetesen nem áll meg, az

ÁTVITELI HÁLÓZAT 2015

MVM Rt. közeli terveiben szerepel az alállomás ellátásbiztonságának további növelése azáltal, hogy – ún. „hurokzárási” céllal – megépíti a Szombathely–Hévíz 400 kV-os összeköttetést, másik irányú átviteli hálózati betáplálást biztosítva a térségnek. A fejlesztési tervek között a középtávra kiterjedô idôintervallumban szerepel még egy újabb román (Békéscsaba–Nagyvárad), horvát (Pécs– Er-

nestinovo) és szlovák (Sajóivánka–Rimaszombat/Gyôr–Pod.Biskupice) irányú vezeték kiépítése is. Természetesen az új létesítések mellett kiemelt fontosságot kell tulajdonítani a szükséges rekonstrukcióknak, célként kitûzve, hogy középtávon a teljes magyar átviteli hálózat színvonala megfeleljen a kor követelményeinek, biztosítva az Átviteli Engedélyben megfogalmazott ellátásbiztonságnak való megfelelést.

energia-piac meghatározó, integráltan mûködô résztvevôjeként, Magyarország nemzeti villamos társaságcsoportjaként határozza meg, mely szerepet vállal a régió villamos energetikájában is. A stratégia az MVM csoport számára meghatározta azokat a fôbb feladatokat, melyeket a társaságcsoport a jövôben be fog tölteni. Az MVM célja, hogy Magyarország domináns villamosenergianagykereskedôjeként számottevô részesedéssel rendelkezzen a közvetlen fogyasztói értékesítés piacán is, piacvezetô pozíciójának megtartásában meghatározó jelentôségûek a hosszú távú villamosenergia-vásárlási és -értékesítési szerzôdések. Termelôként az MVM csoport a Paksi Atomerômû Rt. révén meghatározó szerepet tölt be a magyar piacon, termelôi portfoliója bôvítése során a kereskedelmi

szempontok prioritása érvényesül a rendszerszabályozási és az ellátásbiztonsági szempontok mellett. Az MVM csoport harmadik fô szerepköre a TSO, melynek létrehozásában a közgyûlés meghozta a legfontosabb döntéseket. A stratégia a társaságcsoport számára további elemként a régió országainak villamosenergiapiacán való megjelenést is rögzítette, melynek elsôdleges célja az MVM termelôi, kereskedelmi portfoliójának javítása, az MVM piaci pozíciójának erôsítése, a tulajdonosi érték növelése. A stratégia az MVM csoport számára célként tûzi ki azt is, hogy meghatározó piaci pozíciója révén, piaci eszközökkel, a fennálló jogszabályi kereteken belül támogassa az ellátásbiztonsághoz és a hosszú távú nemzeti energiapolitikához kapcsolódó állami feladatok megvalósulását.

n SAJTÓKÖZLEMÉNY Folytatás a 4. oldalról MVM Rt. közvetlen irányítási befolyással rendelkezô tulajdonosa, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelô Rt. (ÁPV Rt.) a korábban ismertetett döntések végrehajtásának elôkészítéseként – a VET módosítás ütemterve szerint – a MAVIR részvények tulajdonosává vált, így megnyílt a lehetôség azok MVM Rt.-be történô apportálására). Az MVM Rt. rendkívüli közgyûlése – a fent ismertetett döntésekkel összhangban – elfogadta az MVM Rt. és az általa irányított társaságcsoport középtávú üzleti stratégiáját, melynek egyik meghatározó eleme a TSO létrehozása az MVM csoport keretében. A stratégia az MVM csoport jövôjét versenyképes stratégiai holdingként, a hazai villamos-

8


UCTE RESZINKRONIZÁCIÓ n 2004. OKTÓBER 10-ÉN HOSSZÚ, NAGY NEMZETKÖZI ÖSSZEFOGÁST IGÉNYLÔ ELÔKÉSZÍTÔ MUNKA EREDMÉNYEKÉNT AZ UCTE 2. SZINKRONZÓNA TAGJAI – A BALKÁNI ORSZÁGOK – CSATLAKOZHATTAK AZ UCTE RENDSZEREGYESÜLÉS KERETÉBEN EGYÜTTMÛKÖDÔ ORSZÁGOK VILLAMOSENERGIA-RENDSZERÉHEZ. EBBEN KULCSFONTOSSÁGÚ SZEREPE VOLT A SÁNDORFALVA 400/120 kV-OS ALÁLLOMÁSNAK, AMELY 400 kV-OS TÁVVEZETÉKI ÖSSZEKÖTTETÉST BIZTOSÍT A ROMÁN RENDSZERHEZ ARADON, ILLETVE A SZERB RENDSZERHEZ SZABADKÁN KERESZTÜL. A MAGYAR VILLAMOSENERGIA-RENDSZER EZZEL AZ UCTE PEREM ORSZÁGÁBÓL FONTOS TRANZITÚTTÁ, SÁNDORFALVA ALÁLLOMÁS PEDIG MEGHATÁROZÓ NEMZETKÖZI CSOMÓPONTTÁ VÁLT. VERÉB TAMÁS, ZERÉNYI JÓZSEF

ELÔZMÉNYEK Jugoszlávia felbomlásával a korábban a nyugat-európai villamosenergia-rendszerhez (UCTE) tartozó balkáni országok (Jugoszlávia, Görögország) hálózatai leváltak az addig egységes nyugati rendszerrôl. Az újjáépítéseket követôen, az energetikai szempontból is legnagyobb károkat szenvedett Mostar és Eszék térségében múlt évben befejezett helyreállításokat követôen ismét realitássá vált a rendszerek összekap-

csolása, immár kibôvítve az idôközben szintén csatlakozási szándékát bejelentô, és ennek érdekében számos mûszaki fejlesztést megvalósító román és bolgár energiarendszerrel. Magyarország még a 80-as évek végén jelezte szándékát, hogy a nyugat-európai energiarendszer részeként kíván hosszú távon mûködni. A 90-es évek elején a visegrádi országok magyar kezdeményezésre, CENTREL néven létrejött sikeres együttmûködése a 90-es évek köze-

pére lehetôvé tette ezen országok együttes csatlakozását. A magyar rendszer a CENTREL-rendszer részeként a nyugati, megmaradó UCTErendszerhez csatlakozott. Ezzel párhuzamosan megkezdôdött az elôkészítés az UCTE újraegyesítéséhez, amely azonban közel 10 évet vett igénybe, alapvetôen a politikai nézetkülönbségekbôl fakadó összefogás hiánya miatt. A helyzet napjainkra enyhült, és realizálódott a háborús sérüléseket szenvedett berendezések helyreállítása is.

1. ÁBRA AZ UCTE 1. ÉS 2. SZINKRONZÓNÁJA AZ EGYESÍTÉS ELÔTT


9

A KÉT UCTE SZINKRONZÓNA KIALAKULÁSA A balkáni háború idején az egykori Jugoszlávia villamosenergia-rendszere több részre szakadt. A Balkánon korábban üzemelô 400, 220 és 110 kV-os távvezetéki kapcsolatok Horvátország és Szerbia-Montenegro, valamint Bosznia-Hercegovina és Szerbia között megszakadtak. Az UCTE-nek tagja volt a görög és a jugoszláv energiarendszer is, ezért a jugoszláv utódállamok energiarendszerei is automatikusan tagjai maradtak az UCTE-nek. Az UCTE európai rendszerével azonban csak Szlovénia, Horvátország, késôbb Bosznia-Hercegovina járt párhuzamosan. SzerbiaMontenegro, Macedónia, Görögország és az idôközben csatlakozó Románia és Bulgária egy ún. 2. szinkronzónát alkottak. A politikai helyzet normalizálódásával, valamint a térségben a háború alatt megsérült alállomások és távvezetékek helyreállításával megszületett a lehetôsége, hogy az említett délkelet-európai távvezetéki összeköttetések üzemszerûen ismét bekapcsolt állapotba kerüljenek és ezáltal megtörténhessen a 2. zóna párhuzamos kapcsolása az 1. szinkronzónához, amelyben a magyar energiarendszer is üzemel.

2. ÁBRA A RESZINKRONIZÁCIÓBAN ÉRINTETT TÁVVEZETÉKEK

A RESZINKRONIZÁCIÓ ELÔKÉSZÍTÉSE A jugoszláv utódállamok és a görög energiarendszer számára az összekapcsolás reszinkronizálást, míg az UCTE 2. szinkronzónájához csatlakozó román és bolgár energiarendszer számára elsô párhuzamos kapcsolást jelentett. A reszinkronizációban kulcsszerepet betöltô Sándorfalva 400/120 kV-os alállomáson a Szabadka irányú 400 kV-os távvezeték 1988-tól üzemel, azonban a reszinkronizációig csak szigetüzem volt lehetséges. A Szeged–Arad 220 kV-os távvezeték román kezdeményezésre elôbb a Sándorfalva–Marosnémeti 400 kV-os távvezeték, majd Arad alállomás 400 kV-os bôvítését követôen 2000-tôl Sándorfalva–Arad 400 kV-os távvezetékként üzemel, de a magyar

10

3. ÁBRA A SZÖGELTÉRÉS MÉRÉSÉNEK ELVE OSZCILLOSZKÓPPAL

4. ÁBRA FÁZISELTÉRÉS A MAGYAR ÉS A HORVÁT VILLAMOSENERGIA-RENDSZER KÖZÖTT


talmazó védôvezetôre (OPGW) cserélte, a Sándorfalva–Arad 400 kV-os távvezeték pedig már így épült. Ezen összeköttetések felhasználásával a szükséges távközlési infrastruktúra 2004 szeptemberére kiépült. A reszinkronizáció elôkészítésére az UCTE Irányító Bizottsága (Steering Committee) 2002. március 12-én hozta létre a reszinkronizációval foglalkozó végrehajtó bizottságot (ETExecutive Team for North-South Resynchronization), amelyben minden érdekelt átviteli villamos társaság, illetve rendszerirányító képviselôje részt vett (összesen 11 országból; a MAVIR Rt.-t Oroszki Lajos vezérigazgató-helyettes képviselte). Ez a mûszaki grémium határozta meg a mûszaki feltételeket és a feladatokat az elôzetesen elvégzett terhelés eloszlási és stabilitásszámítások alapján. Az ET összesen tíz ülést tartott és 2004. szeptember 13–14-én Zágrábban véglegesítette a reszinkronizácó öszszesen 12 db 400, 220, és 110 kV-os távvezetéket (2. ábra) érintô programját. A román és a bolgár energiarendszer csatlakozásához szükséges feltételeket a Technical Commitee határozta meg.

5. ÁBRA A RESZINKRONIZÁCIÓ ELÔTTI FÁZISAZONOSSÁG-MÉRÉS

FÁZISAZONOSSÁGI PROBLÉMA A HORVÁT ÉS A VELE SZOMSZÉDOS ENERGIARENDSZEREK KÖZÖTT

6. ÁBRA AZ ÚGYNEVEZETT „BALKÁNI KOLBÁSZ”: HOGYAN LEHET ELKÉPZELNI A 120 FOKOS CIKLIKUS ELCSAVARODÁST?

energiarendszer CENTREL autonóm üzemétôl (1993) a reszinkronizációig csak szigetüzemben. 2003-ban történt meg a Sándorfalva–Békéscsaba 400 kV-os távvezeték üzembe helyezése, amely a délkeleti 400 kV-os hurok zárásával jelentôsen növelte a térség ellátásbiztonságát, valamint a tervezett összekapcsolás biztonságát.

A szomszédos villamosenergiarendszerek együttmûködéséhez szükségessé vált nagy kapacitású távközlési összeköttetések kiépítése a nemzeti teherelosztók (rendszerirányítók) között. 2004-ben a Sándorfalva–Szabadka 400 kV-os távvezetéken a védôvezetôt az MVM Rt. és a Szerb Villamos Mûvek (EPS) optikai kábelt tar-

1995-ben az akkor még szigetüzemû Söjtör–Nedeljanec 120 kV-os távvezetéken fellépett zárlat kapcsán merült fel elôször, hogy a horvát és a magyar oldal között a fázisazonossággal probléma van. Novemberben a MAVIR Rt.–OVRAM a DÉDÁSZ Rt. és a horvát áramszolgáltató szakembereivel közösen ellenôrzô mérést végzett, amelynek eredményeként kiderült, hogy az azonos fázisú feszültségek között 108º eltérés van. A Siklós–Valpovo/Donji Mihojlac 120 kV-os távvezetéken nem sokkal késôbb elvégzett ellenôrzô mérés szintén jelentôs (135º) szögeltérést mutatott. Felvetôdött a ciklikus fáziscsere lehetôsége, amit akkor több neves magyar szakember hitetlenkedéssel fogadott.


11

7. ÁBRA A HORVÁT TEHERELOSZTÓ UCTE RESZINKRONIZÁCIÓRA LÉTREHOZOTT HONLAPJA

8. ÁBRA A MAVIR RT. AKTUÁLIS VER ADATOKAT TARTALMAZÓ HONLAPJA (INVERZ KÉP)

A Hévíz–Tumbri (Horvátország) 400 kV-os távvezeték üzembe helyezését megelôzôen 1998-ban és 1999-ben a MAVIR Rt.–OVRAM a PROLAN Rt., a horvát (HEP), valamint a szlovén (ELES) társaságok

12

szakértôinek bevonásával nemzetközi méréseket végzett a kérdés tisztázására. A PROLAN Rt. által kifejlesztett ProStandard SCU típusjelû készülék alkalmas volt GPS jellel szinkronizált mérések végzésére abból a


célból, hogy nagy pontossággal megállapíthassuk a különbözô földrajzi helyen lévô alállomásokban az azonos fázisfeszültségek közötti szögeltérést. A mérés elve a következô: a GPS jel felfutó éléhez digitális tárolós oszcilloszkóp képernyôjén hozzámérve a vizsgált fázisfeszültség hullám elsô negatívból pozitívba menô null-átmenetét, megkaptuk a kérdéses szögeltérést. (3. ábra) A mérési eredmények egyértelmûen igazolták a ciklikus fáziscsere tényét a horvát és a szlovén, illetve a horvát és a magyar villamosenergiarendszerek között. (4. ábra) A reszinkronizáció elôtt a magyar fél (MAVIR Rt.) kezdeményezésére ismételt ellenôrzô mérésekre került sor 2004. szeptember 9-én, amelyek során vizsgálták, hogy a tervezett távvezeték-bekapcsolások során kialakuló hálózatrészek között várható-e szögeltérés. Az elvégzett elsô méréssorozat öszszesített eredményét mutatja az 1. táblázat, amelybôl egyértelmûen látszik, hogy a horvát rendszer ciklikus fáziscseréje továbbra is fennáll.

1. TÁBLÁZAT

UCT

SCG Mlad.–Ernest.

HU Sfalva.–Paks

HU Hevíz–Toponar

Dw

1

11,52

0,R,L1

329,4

R,l1,0

201,6

R,L1,0

205,2

-127,8

2

12,02

4,S,L2

117,0

S,L2,4

347,4

S,L2,4

352,8

-129,6

3

12,10

8,T,L3

268,2

T,L3,8

138,6

T,L3,8

144,0

-129,6

4

12,18

8,T,L3

41,4

R,L1,0

32,4

R,L1,0

37,8

-9,0

(Megjegyzés: szögeltérés az azonos fázisú magyar feszültségtôl)

2. TÁBLÁZAT

UCT

SCG Mladost busbar

S.falva–Subotica R,L1,0

Dw

HU S.falva–Arad

5

13,45

0,R,L1

262,8

268,2

5,4

6

13,53

0,R,L1

48,6

7

13,57

4,S,L2

59,4

S,L2,0

66,6

7,2

8

14,00

8,T,L3

212,4

T,L3,8

217,8

5,4

R,L1,0

(Megjegyzés: szögeltérés az azonos fázisú magyar feszültségtôl)

50,4

1,8

A második méréssorozat a szerb–román rendszer fázisazonosságát vizsgálta a magyarhoz képest. Ennek eredményeit mutatja a 2. táblázat. Az eredmények igazolták, hogy a szerb–román hálózat fázisazonossága rendben van. A fentiekben bemutatott – és okát tekintve a történelmi múltba veszô – ténylegesen fennálló ciklikus fáziscsere a horvát és a környezô energiarendszerek között megakadályozta volna a reszinkronizáció eredményes megvalósítását. Ezért a HEP tervet dolgozott ki egy rövid idejû szigetüzemi leválásra az UCTE-rôl és a horvát határt keresztezô összes távvezetéken elvégzendô ciklikus fáziscserére, amelyet 2004. szeptember 23–29. között magyar és szlovén együttmûködéssel sikeresen végrehajtott. Ezzel minden akadály elhárult a reszinkronizáció végrehajtása elôl.

9. ÁBRA 9.34 ÓRA, SÁNDORFALVA–ARAD 400 kV-OS TÁVVEZETÉK BEKAPCSOLÁSA ARADON (TERHELÉS ALÁ VÉTEL, ÉS AZ AZT KÖVETÔ TELJESÍTMÉNYLENGÉSEK)


13

10. ÁBRA 9.34 ÓRA – SÁNDORFALVA–ARAD 400 kV-OS TÁVVEZETÉK BEKAPCSOLÁSA ARADON (HELYSZÍNI MÉRÉSI FELVÉTEL)

11. ÁBRA RESZINKRONIZÁCIÓ – 9.41 ÓRA, SÁNDORFALVA–SZABADKA 400 kV-OS TÁVVEZETÉK BEKAPCSOLÁSA

14


12. ÁBRA 9.41 ÓRA – SÁNDORFALVA–SZABADKA 400 kV-OS TÁVVEZETÉK BEKAPCSOLÁSA SÁNDORFALVÁN (SZABADKA TÁVVEZETÉK-MENNYISÉGEI) (HELYSZÍNI MÉRÉSI FELVÉTEL)

A RESZINKRONIZÁCIÓ TÉNYLEGES MEGVALÓSÍTÁSA A reszinkronizációra 2004. október 10-én, vasárnap került sor, amikor az elôre meghatározott program szerint 9.34 órakor Arad alállomáson automatikus szinkronizmus ellenôrzéssel bekapcsolták a Sándorfalva–Arad 400 kV-os távvezetéket. Az összekapcsolás elôtt megfelelô szabályozással gondoskodni kellett arról, hogy a 2. szinkronzóna frekvenciája 30-50 mHz értékkel magasabb legyen, mint az 1. szinkronzóna frekvenciája (ezt a román energiarendszer végezte). Az elsô összekötô távvezeték sikeres bekapcsolását követôen: n 9.41 órakor bekapcsolták a Sándorfalva–Szabadka, n 9.58 órakor a Podgorica (Montenegro)–Tebinje (Bosznia-Hercegovina),

n 10.07 órakor a Munkács (Ukraj-

na)–Rosiori (Románia) és n 10.20 órakor a Mladost (Szerbia)–Ernestinovo (Horvátország) 400 kV-os távvezetéket, n 10.58 óráig bekapcsolták a többi 220 és 110 kV-os összekötô távvezetéket. Ezzel megtörtént a teljes reszinkronizáció, minden összekötô távvezeték üzembe került. A reszinkronizáció folyamatát, a teljesítményáramlások változását figyelemmel lehetett kísérni a horvát teherelosztó által erre az alkalomra létrehozott internetes honlapon, illetve a MAVIR Rt. aktuális VER adatokat mutató honlapján. A reszinkronizáció fontosabb lépéseit a MAVIR Rt. folyamatirányító rendszerében rögzített ábrákon és a MAVIR Rt.–OVRAM által készített helyszíni mérések felvételein mutatjuk be. Az áramok és a feszültségek alakulását Sándorfalva alállomáson készí-

tett mérési felvételek (10–12. ábra) szemléltetik. A reszinkronizációs programot a horvát HEP vállalatnál kialakított irányító helyrôl két fôkoordinátor, Toljan Ivica (HEP-Horvátország) és Jevsˇenak Milan (ELES-Szlovénia) irányította. Munkájukat minden érintett rendszerirányítónál egy-egy koordinátor segítette (a MAVIR Rt.-nél Zerényi József OVRAM osztályvezetô). Az európai együttmûködô villamosenergia-rendszer kibôvülése Bosznia-Hercegovina, Szerbia-Montenegro, Macedónia, Albánia, Görögország, Bulgária és Románia energiarendszereivel lehetôvé teszi, hogy a magyar villamosenergia-import 2004. november 1-jétôl minimum 200 MWtal nagyobb legyen, és egyúttal a villamosenergia-ellátás stabilitása, megbízhatósága növekedjen, ugyanakkor Magyarország földrajzi helyzetébôl adódóan a magyar átviteli hálózat szerepe nemzetközi vonatkozásban is jelentôsen növekszik.


15

AZ OVIT RT. RÉSZVÉTELE A MAGYAR VILLAMOS ENERGETIKA NAGYPROJEKTJEINEK LÉTESÍTÉSÉBEN n AZ ORSZÁGOS VILLAMOSTÁVVEZETÉK RT. A MAGYAR VILLAMOSENERGIA-RENDSZER, ELSÔSORBAN A NAGYFESZÜLTSÉGÛ ÁTVITELI HÁLÓZAT LÉTESÍTÉSÉNEK, MÛKÖDÉSÉNEK (ÜZEMELTETÉSÉNEK, KARBANTARTÁSÁNAK ÉS ÜZEMZAVAR-ELHÁRÍTÁSÁNAK) TOVÁBBRA IS MAGAS SZÍNVONALÚ ÉS FOLYAMATOSAN FEJLÔDÔ RÉSZESE. SOMOGYI ISTVÁN

Az Ovit hagyományosan meghatározó – ma úgy lehetne mondani: „piacvezetô” – szerepe a magyarországi kooperációs (alap-, ill. átviteli) hálózat létesítésében és mûködtetésében közismert. A vállalat alapításakor kormányzati szinten meghatározott speciális feladatait (1949-tôl a nagyfeszültségû távvezetékek építése, 1951 óta ezen kívül az alaphálózati alállomások üzemeltetése is) több mint fél évszázada nemzetközileg elismert mûszaki színvonalon látja el. A klasszikusnak mondható szakmai tradíciókkal rendelkezô Ovit a XX. század utolsó két évtizedében – a villamosenergia-rendszer jellegzetesen szakaszos növekedése miatt idônként óhatatlanul „túlfejlesztett” kapacitásainak birtokában – vállalkozói magatartást és módszereket alakított ki, jó néhány esztendôvel megelôzve a hazai gazdasági rendszer politikai alapokon történt átalakítását, a magyarországi piacgazdaság kiépülését. A XXI. század éveiben már nem is újszerû, hanem természetes eleme az Ovit mûszaki és gazdasági tevékenységének a piaci magatartás, azaz eredeti (alaphálózati) feladatainak ellátása mellett egyéb, meglehetôsen széleskörû szakmai és vállalkozási te-

16

rületek meghódítása. Az Ovit az MVM Rt. hosszú távú átviteli hálózat fejlesztési tervei alapján az MVM Rt.


beruházásában megvalósuló projektek mellett – közbeszerzési eljárások és egyéb tenderek mindenkor esélyes pályázójaként – rendszeresen végez projekt megvalósítási munkákat az áramszolgáltató- és erômû-részvénytársaságok, valamint egyéb ipari nagyfogyasztók megrendelésére. Mi tette minderre alkalmassá az Ovit-ot? – több mint fél évszázados tevékenységének egész története. Hiszen az eredeti hivatás: a villamosenergia-alaphálózat létrehozása, üzemeltetése, karbantartása és folyamatos, dinamikus fejlesztése mindenkor szinte rákényszerítette képességeinek „karbantartására”, szakemberei képzettségének és eszközállományának a legkorszerûbb nívón tartására. Emellett – a mindenkori feladatok mûszaki változatossága miatt – a vállalat vezetôiben és dolgozóiban korán, már a tervutasításos korszakban szükségképpen kialakult a munkák különbözôségéhez való rugalmas és gyors alkalmazkodás képessége. Az Ovit gyakorlatilag az egyedüli magyarországi cég, amely a geodéziai elôkészületektôl a legkorszerûbb villamos berendezések üzembe helyezéséig az építés, villamosmû-létesítés és hálózatfejlesztés minden lépcsôjére biztos lábbal lép – amiben

persze igen jelentôs szerepe van a vállalat hálózatismeretének, sok évtizedes üzemeltetési tapasztalatainak is. Az Ovit messzemenôen képes alkalmazkodni a különbözô megrendelôi igényekhez (építészet, villamos technológiák stb.), a tervezéstôl a hálózati létesítmények komplett, kulcsrakész kivitelezéséig. Az elôzôekkel egyenértékûnek tekintjük, noha bizonyos szempontból talán még fontosabb is, azt a különleges, szinte egyedülálló kisegítô és szolgáltató bázist, amelyet az Ovit az évtizedek folyamán – alaphálózati fô feladatainak ellátása érdekében – saját kapacitásaiban kiépített. Az európai hírû – és a hazai villamosenergiaiparban rendszeresen igénybe vett – különleges Ovit Nehézszállító Üzem közismert. Hasonlóképpen azok a szakszolgálatok, diagnosztikai tevékenységek, amelyek a hálózat mû-

ködtetésében nélkülözhetetlenek: a szigetelôolajok vizsgálata, a termovíziós diagnosztika és a transzformátorok szigetelési állapotának ellenôrzése. A legutóbbi évtizedben igen látványosan fejlôdött – ha nem is teljesen új tevékenységként – az Ovit saját acélszerkezeti és villamos (segédüzemi) berendezési gyártókapacitása. Cégünk vállalkozási pozíciójának további, határozott megerôsödése tapasztalható, amióta az Ovit a magyar átviteli hálózat létesítésében már nem csupán hagyományos tervezôi és kivitelezôi tevékenysége által piacvezetô, hanem az eddig is széles körû képességeit jelentôsen kibôvítette új, modernizált kapacitásaival, amelyekkel akár külön-külön is esélyessé vált az MVM Rt. és egyéb hálózati cégek (áramszolgáltatók és erômûvek) beszállítói pályázatainak megnyeré-

sére, korszerû és versenyképes termékeinek saját szerelésben történô értékesítésére. Tovább erôsíti az Ovit hatékony és rugalmas, meglehetôsen sokoldalú vállalkozóképességét az a sajátos, „mátrix-elvû” szervezet, amely a Létesítési Igazgatóság mûködésében és szakmai tevékenységében, annak speciális, összetett tartalma miatt kialakult és már évek óta jól bevált. A villamosenergia-ipari (átviteli- és elosztó hálózati) projektek egyik alapvetô jellegzetessége, hogy a szabad ég alatt végzett munkák jelentôs mértékben idôjárás-függôek. Ezzel a megrendelôi kör általában nem számol, az Ovit azonban nagy szakemberállományával, rutinjával, az évtizedek alatt kialakított szervezési megoldásokkal mindenkor képes az idônként óhatatlanul bekövetkezô munkacsúcsok biztonságos kezelésére is. Az MVM Közleményei rendszeresen tudósít az átviteli hálózati nagyprojektekrôl, így például a 2005. évi 1–2. számban a Paks–Pécs 400 kV-os összeköttetés megvalósulásáról. A jelen szám hasonló tárgyú tudósítása a Gyôr–Szombathely 400 kV-os összeköttetés létesítésérôl szól. Ezért e nagyprojektek mûszaki tartalmát, kivitelezésük menetét itt nem részletezzük. Mindkét átviteli hálózati nagyprojekt nagy részarányú, igen sokoldalú Ovit részvétel mellett valósult, illetve valósul meg, amelynek komplexitása szignifikánsan mutatkozik meg a Paks–Pécs 400 kV-os összeköttetésnél, ahol az Ovit Rt. fôbb munkái címszavakban felsorolva is meggyôzôek lehetnek: n a Paks–Pécs 82,1 km nyomvonal hosszúságú, kétrendszerû 400 kVos távvezeték oszlopainak gyártása és szállítása; n a távvezeték kivitelezése (építéseszerelése); n a Pécs 400/120 kV-os új alállomás kivitelezése; n a Pannon Hôerômû Rt. 120 kV-os alállomás és az új Pécs 400/ 120 kV-os alállomás közötti, kétrendszerû 120 kV-os távvezeték kivitelezése; n a Pannon Hôerômû 120 kV-os alállomásának bôvítése; n a Paksi Atomerômû megbízása alapján az atomerômû 400 kV-os alállomásának bôvítése az új


17

400 kV-os távvezeték csatlakozása érdekében. A másik – jelenleg is futó – átviteli hálózati nagyprojekt, a Gyôr–Szombathely 400 kV-os összeköttetés létesítésében hasonlóképpen meghatározó az Ovit Rt. kivitelezôi részesedése. Társaságunk n építi és szereli a 89,9 km-es, kétrendszerû, optikai vezetôs Gyôr– Szombathely 400 kV-os távvezetéket, n gyártja és szállítja a távvezetékoszlopok duplex felületvédelemmel ellátott 2550 tonnányi acélszerkezeteit, n létesíti a Szombathely 400/ 120 kV-os alállomást – az építészeti munkáktól az alállomási tartószerkezetek és gyûjtôsínek kialakításán, a nagyfeszültségû készülékek villamos technológiai szerelésén, a szekunder (védelmi, irányítástechnikai és segédüzemi) berendezések gyártásán illetve szerelésén át egészen az alállomás teljes üzembe helyezéséig. Az átviteli hálózat bôvítése mellett igen jelentôs, és az alállomások átlagéletkora miatt egyre inkább halaszthatatlanná váló feladat a meglévô hálózat rekonstrukciója, élettartamának meghosszabbítása, egyidejû korszerûsítése. Az alállomási rekonstrukciókban az Ovit Rt. szinte kizárólagos tervezôi és kivitelezôi pozíciókat szerzett, ami két alapvetô tényezô-

18

nek köszönhetô: a hálózat alapos ismerete, és az Ovit mûszaki fejlesztôi képességei. Az elsô alállomási rekonstrukcióra (többek között az elöregedett vasbeton portálok acélszerkezetre történô cseréjére) 1996-ban, a DÉMÁSZ Rt. Városföldi alállomásán került sor, amelyet azután számos további jelentôs alállomási felújítás követett az átviteli hálózati és áramszolgáltatói alállomásokon egyaránt. Az MVM Rt. tulajdonában lévô Dunamenti 220 kV-os alállomás 2004-


ben megkezdett átépítése messze felülmúlja az eddig elvégzett rekonstrukciókat, mind a munka volumene, mind bonyolultsága szempontjából. A projekt érdekessége, hogy a rekonstrukciót 1999-ben az Ovit javasolta, majd a Dunamenti Hôerômûvet üzemeltetô belga cég (TRACTRABEL) ennek alapján kiírt pályázatát meg is nyerte, a készülékek beszerzésével együtt. Az alállomást átvevô MVM Rt. a rekonstrukciós szerzôdéseket érvényben tartotta, így a rekonstrukció már az MVM Rt. beruházásában kezdôdött meg. A projekt három fô részbôl áll: primer és szekunder rekonstrukció, valamint építészeti felújítás. Ezek magukba foglalják a tartószerkezetek, a készülékek, a védelmi és irányítástechnikai rendszer, valamint a teljes szekunder kábelezés és a segédüzemi elosztók cseréjét – mindezt a folyamatosan üzemelô alállomáson! Mivel a Dunamenti alállomás (Százhalombatta) földrajzilag és elektrotechnikailag is közel van a Martonvásár 400 kV-os átviteli hálózati alállomáshoz, a mértékadó zárlati áramok nagysága miatt szinte mindent át kell építeni. Az alállomás 11 mezôbôl áll (0-tól 10-ig számozva), a munkát a 10. sz. mezôben kezdtük el. Le kell bontani a mezôk teljes sodronyozását, a szigetelôket, a feleslegessé váló készülékek tartószerkezeteit és azok alapjait, ki kell cserélni az

acélszerkezetû portálokat is. El kell készíteni a kettôs kötegû, 23643 ASC sodronyozást, kicserélni a készülékeket, kiépíteni az új kábelezést, és így tovább… A villamos technológiai szerelés szempontjából a legnagyobb kihívást az egy mezôsorra fordítható 20 napos (!) idôtartam jelenti. Ennyi idô áll rendelkezésre az öszszes primer és szekunder technológiai munka elvégzésére. A rekonstrukció – amelynek generáltervezôje is az Ovit Rt. – jelenleg a 2-es és az 1-es mezôk átépítésénél tart. A Dunamenti 220/120 kV-os alállomás a munkálatok befejezésével az átviteli hálózat egyik legszebb, legkorszerûbb elemévé válik. Az MVM Rt. átviteli hálózati nagyberuházásai mellett az Ovit folyamatosan pályázik a magyar villamos energetika többi szereplôje – áramszolgáltatók és erômûvek – által meghirdetett közbeszerzési eljárásokra és egyéb tenderekre, amelyek elnyerésének rendszeressége és kedvezô aránya önmagában is jól kifejezi az Ovit versenyképességét a hazai villamos energetikai piacon. Valamennyi párhuzamosan futó munkánk részletes bemutatására itt nincs lehetôség. Az Ovit pályázik – nyer – dolgozik – határidôre és kiváló minôségben teljesíti a vállalt feladatokat. 2005ben a stratégiai céljainknak megfelelôen az áramszolgáltatói piacon a közbeszerzési pályázatokon meghirdetett valamennyi zöldmezôs alállomás kivitelezését elnyertük: n E.ON

Tiszántúli Áramszolgáltató

Rt.: Nyíradony alállomás villamos technológia, és Polgár 120/KF alállomás építészet és villamos technológia; n E.ON

Észak-dunántúli Áramszolgáltató Rt.: Tét 120/KF alállomás, és Esztergom 120/KF alállomás;

n ELMÛ Rt.:

Dunavarsány 120/KF alállomás. Fentieken kívül az E.ON Észak-dunántúli Áramszolgáltató Rt. pályáztatta a Bicske 120/KF alállomás teljes villamos rekonstrukcióját is, amelyet ugyancsak az Ovit Rt. nyert meg. Nem lenne teljes egy, a szakterületén piacvezetô cég beszámolója, ha kimaradnának belôle azok a feltéte-

lek, amelyek – szakmai tudása, tapasztalatai, termelési kapacitásai és mobilitása mellett – kvalifikálják a hazai, sôt európai piacon való megjelenésre, a megrendelôk bizalmának, végül megelégedettségének elnyerésére: a szervezet, mûködés és tevékenység megfelelôsége az európai normáknak. Az Ovit rendelkezik a minôségbiztosítás, a környezetközpontú irányítás és a munkahelyi egészségvédelem és biztonság irányítási rendszerével, valamint azok – rendszeresen megújított – tanúsítványaival. Ezen kívül az Ovit – tevékenységének végzése és bôvítése folyamán – kvalifikálta magát az atomerômûben végzett munkákra, és az acélszerkezetek gyártásának speciális EU normáira is. Befejezésül fontosnak tartjuk kife-

jezni, hogy noha az Ovit Rt. (mint a magyar villamosenergia-hálózat egyik „alapító” létesítôje és üzemeltetôje) immár igen otthonosan mozog a meglehetôsen széles spektrumú vállalkozási körébe tartozó versenypályázatok kidolgozásában – tehát folyamatosan részt vesz a piaci versenyben –, mégis mindenkor örömmel vállalja az átviteli- és elosztóhálózati, valamint erômûvi megbízásokat. Bár a rendszerszintû gondolkodást és gondoskodást már nem az Ovit vezérli, az MVM Rt. beruházásában létesülô átviteli hálózati nagyprojektek, illetve az áramszolgáltatói projektek kivitelezôjeként újra meg újra felismeri, és jó érzéssel üdvözli, hogy ez a gondolkodás és gondoskodás a megváltozott feltételek mellett, továbbra is létezik.


19

KONFERENCIA-KÖRKÉP ÚJSÁGÍRÓI SZEMMEL n FINISÉHEZ ÉRKEZETT AZ ENERGIAPIACOK MÛKÖDÉSÉT SZABÁLYOZÓ TÖRVÉNYKEZÉSI MUNKA, MIKÖZBEN EGYRE-MÁSRA AZT HALLANI A KÜLÖNFÉLE ENERGETIKAI KONFERENCIÁKON A PIAC SZEREPLÔITÔL, HOGY BIZONY KÖZEL SEM ELÉGEDETTEK AZ EDDIG TÖRTÉNT LÉPÉSEKKEL, SÔT BIZONYOS KÉRDÉSEKBEN ALAPVETÔEN KÉRDÔJELEZIK MEG A PIAC MÛKÖDÉSÉT. ILYEN KÖRNYEZETBEN TALÁN NEM ÉRDEKTELEN, HA NEM KIMONDOTTAN SZAKÉRTÔI, HANEM A PIACNYITÁS KEZDETI LÉPÉSEITÔL AZ EGÉSZ FOLYAMATOT VÉGIGKÍSÉRÔ, ÉS NÉMI ENERGETIKAI ISMERETTEL IS RENDELKEZÔ ÚJSÁGÍRÓI SZEMMEL PRÓBÁLJUK ÁTTEKINTENI A KONFERENCIÁKON ELHANGZOTTAKAT, FÔLEG AZ IDEI ÉV TÖRTÉNÉSEIT. BÁR KÉTSÉGTELEN, HOGY A GÁZ- ÉS A VILLAMOSENERGIA-SZEKTOR PROBLÉMÁI HASONLÓAK ÉS NEM IS NAGYON VÁLASZTHATÓK SZÉT, EBBEN A CIKKBEN MÉGIS INKÁBB AZ ÁRAMPIACCAL FOGLALKOZUNK.* MAYER GYÖRGY Tulajdonképpen félidejéhez érkezett a hazai villamos energiai piacnyitás folyamata, hiszen a 2003. év eleji részleges piacnyitás – vagyis amikor a feljogosított nagyfogyasztók kiléphettek a versenypiacra – óta bô két év telt el, és nagyjából két évvel vagyunk a 2007-es teljes liberalizáció elôtt. Mindemellett azért is fontos lépéséhez érkeztünk a liberalizálási folyamatnak, mert eljött az ideje, hogy megszülessenek az ide vonatkozó új törvények, amelyek nemcsak a piacnyitás eddigi tapasztalatai, hanem az uniós csatlakozás miatt is átdolgozásra szorultak. Május végére a gáztörvény (GET) és a villamosenergia-törvény (VET) általános vitája lezárult, sôt a villamosenergia-törvény tervezetének részletes vitája is befejezôdött. Így június közepén a T. Ház szavazhat a törvényjavaslatokról, tehát nem látszik veszélyben az új törvények júliusi hatályba lépése – legalábbis Hatvani György, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium helyettes államtitkára szerint, aki kitartó türelemmel járt szinte az összes energiapiaccal foglalkozó konferenciára. A két évvel korábbi kezdeti hónapokra annyiban érdemes még visszatekinteni, hogy a BorsodChem merész lépése – hiszen elsôként merte vállalni a kockázatot és átlépett a versenypiacra – után egyre több feljogo-

sított nagyfogyasztó kezdett puhatolózni a kereskedô cégek valamint az import irányába, hogy legalább néhány százalékkal olcsóbban jussanak energiához. Igaz, nem volt zökkenômentes az áttérés, mert fel kellett adni az addigi biztos és garantált energiaellátást egy némileg bizonytalanabb, de kedvezôbb árral kecsegtetô lehetôségért, ráadásul egy olyan gazdasági környezetben, amikor még a szükséges szabályok, végrehajtási rendeletek is több hónapos késéssel láttak napvilágot. Ebben az idôben fôleg arról szóltak a konferenciák, hogy megismertessék az érintett fogyasztókkal az új szabályozást, bemutatkozzanak az engedélyes kereskedôk, és versenypiaci átlépésre ösztönözzék leendô partnereiket. A szolgáltatók és a különféle érdekvédelmi szervezetek, mint például a nagyfogyasztókat tömörítô Ipari Energiafogyasztók Fóruma (IEF) pedig rendre a szabályozás hiányosságait, a szûkös importlehetôséget, a drága hazai forrásokat emlegette minden ilyen rendezvényen. Az eltelt idôben a piacnyitásnak annyi eredménye lett, hogy 2005 közepéig a villamosenergia-piac közel 30 százaléka nyílt meg, bár alapvetôen senki, sem a nagyfogyasztók, sem az áramszolgáltatók, sem az erômûvek, sôt megkockáztatom, hogy a gazdasági

tárca, az MVM, a MAVIR és a Magyar Energia Hivatal (MEH), de még a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) sem elégedett. Sôt talán leginkább ez utóbbi, vagyis a GVH találja a legtöbb kivetnivalót a piacnyitásban.

ÚJ ÉV, ÚJ KONFERENCIÁK Térjünk azonban át az idei évre, hiszen az új törvények kapcsán legalább annyira fontos idôszakához érkeztünk a piacnyitásnak, mint a 2003-as kezdeti lépések voltak. Január végén a Wbpr Hungária és a Deloitte Üzletviteli és Vezetési Tanácsadó közremûködésével rendezték meg az energetikai piacnyitás tapasztalatait megvitató „évadnyitó” konferenciát. A rendezvényen Hatvani György jelezte, hogy mind a VET, mind a GET módosítása esetében az EU-csatlakozás miatti, még hátralévô jogharmonizációt szeretnék elvégezni, mégpedig úgy, hogy erôsítik az ellátás biztonságát meghatározó elôírásokat, a Magyar Energia Hivatal szerepét, valamint a fogyasztóvédelmet is. Az áramkereskedôk és a nagyfogyasztók ekkor is – mint már az elôzô két évben számtalanszor – a határkeresztezô kapacitások szûkösségére, a magas hazai erômûvi árakra, vagyis a versenyhátrányokra hívták

* A cikk a 2005. tavaszi konferenciákat foglalja össze, így az abban foglaltak aktualitása is ezen idôszakra érvényes.

20


fel a figyelmet. Az elhangzott bírálatokból jutott az MVM-nek és a MAVIR-nak is, akár olyan oldalról, hogy az olcsó paksi áramot nem engedik a versenypiacra, akár olyan megközelítésbôl, hogy a kapacitásaukciókon nincs elég kapacitás. Természetesen azt sem hallgatták el a résztvevôk, hogy az MVM a hosszú távú szerzôdések miatt szinte teljes egészében egymaga rendelkezik a hazai termelôi kapacitásokkal. Április közepén az Energiapolitika 2000 Társulat, az MTA Lévai András Energetikai Alapítvány és a Biomaszsza Erômûvek Egyesülése közösen rendezte meg a VI. Energiapolitikai Fórumát Budapesten. Járosi Márton elôadásában most is – mint már az elmúlt években számtalanszor – kitért a nemzeti villamos társaság létrehozásának fontosságára. Szerinte vissza kell hozni a Magyar Villamos Mûvekbe a MAVIR-t, így az Ovit-tal és a Paksi Atomerômûvel együtt Nemzeti Villamos Rt. néven, holdingként mûködhetne tovább. Járosi Márton felvetése szinte minden alkalommal kivívta a külföldi tulajdonban lévô áramszolgáltatók (E.ON, RWE és EdF) kritikáját.

ALAPVETÔ A PAKSI ÜZEMIDÔ-HOSSZABBÍTÁS ÉS A MAVIR HELYZETÉNEK RENDEZÉSE Néhány nappal késôbb került sor a Magyar Energetikai Társaság (MET) Erômû Fórumára „A villamosenergiatermelés jövôje, a termelôk és berendezés szállítók találkozója” címmel. Hatvani György itt is azt erôsítette meg, hogy az ellátásbiztonság fenntartásához világos valamint kiszámítható energiapolitikára, és befektetési környezetre van szükség. Mint mondta: a befektetések ösztönzésére az államnak leginkább a feltételek megteremtésén keresztül van lehetôsége, de jellemzôen minden fejlesztést üzleti alapon kell megvalósítani. Az ellátásbiztonság záloga az ellátórendszerek technikai megfelelése, mégpedig tulajdon semleges módon. Ennek a garanciái megvannak, viszont a források diverzifikálása hasonlóan fontos. Ugyanígy lényeges a termelô, szállító, elosztó és tározó kapacitások

kellô idôben történô megvalósítása. Fontos eleme még az ellátásbiztonságnak az energiahatékonyság növelése, és az energiatakarékosság. Szerinte a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatban egyfajta csodavárás uralkodott el, miszerint ez mindent meg fog oldani, garantáltan biztosítva az emberiség tiszta és olcsó energiaellátását. Azonban látni kell, hogy a megújuló energiaforrások ma még nem versenyképesek, ezért támogatást igényelnek. Az energiapolitikának ki kell jelölni a megújulók körében azokat, amelyek a legnagyobb haszonnal járnak. Az természetes, hogy a konferencián felvetôdött a privatizáció kérdése is. Erre reagálva Hatvani György kijelentette: az állam rossz gazda, általános törekvés, hogy a lehetô legnagyobb mértékben vonuljon ki a gazdaságból, bízza azt a piaci szereplôkre. A tulajdonosi jogosítványai az államnak így egyre kisebbek. A villamosenergia-szektorban jelentôs állami tulajdon van (az MVM és a MAVIR, közvetett módon tehát a Paksi Atomerômû és a VÉRT), a gázszektorban már gyakorlatilag nincs. Ez az állami tulajdon rendkívül komoly potenciált képvisel, és ezek privatizálására az államnak semmilyen szándéka nincs. Arra azonban rendkívül kell ügyelni, hogy ezt az állami tulajdont jó gazdaként kell üzemeltetni, hogy a versenynek ne gátja, hanem aktív résztvevôje legyen. Hatvani György külön hangsúlyozta, hogy az állam által kijelölt irányok közül a legfontosabb a Paksi Atomerômû élettartam-hosszabbítása, ennek nincs alternatívája. Nyilvánvaló, hogy ehhez meg kell oldani az erômûvi nukleáris hulladékok hosszú távú elhelyezésének kérdését is. Bôvíteni kell a rendszerszabályozás eszközeit. Fontos cél a TSO létrehozása is, ebben szakmai konszenzus van, hiszen nonszensz, hogy a rendszerirányító egy szövevényes szerzôdéses rendszeren keresztül próbálja a feladatait ellátni. Természetesen alig van konferencia, melyen ne kapna lehetôséget a MEH képviselôje. Ezen a rendezvényen Horváth J. Ferenc, a hivatal elnöke a kettôs piac, vagyis a közüzemi és a versenypiac mûködésérôl beszélt. Az árampiacról elmondta, hogy hosszú távú áramvásárlási szerzôdésekkel 2015-ig jelentôs kapacitások

vannak lekötve, ennek értéke mintegy 3000 milliárd forintot jelent. A jelenlegi nagykereskedelmi átlagár 12 Ft/kWh, ehhez egy forintot kell még hozzászámolni a befagyott költségek miatt. Az ország teljes villamosenergia-felhasználásának mintegy 18 százaléka importból jön be. A megújuló energiaforrások átvételi árát 7,50 Ft/kWh-val támogatják. Az idei évben 21 milliárd forint jut a megújuló és kapcsolt energiatermelés támogatására. A versenypiacra eddig 640 fogyasztó lépett ki. Tombor Antal, a Mavir elnök-vezérigazgatója ez alkalommal is a rendszerirányítás gondjairól beszélt. Mint mondta: állandó gondot okoz, hogy kevés a jól szabályozható hazai erômû, ezért a Paksi Atomerômûvet sokszor, gyakorlatilag minden hétvégén vissza kell terhelni. Beszélt az esetleges üzemzavarok esetén megteendô lépésekrôl, így a gyorsindítású tartalékok (Litér, Sajószöged, Lôrinci) hálózatra kapcsolásáról, az ehhez szükséges idôkrôl, valamint a nemzetközi kapcsolatokról és az átviteli kapacitások szûkösségérôl.

A JÖVÔBEN ÚJ ERÔMÛVEK KELLENEK, DE MENNYIRE ADOTTAK A BERUHÁZÁSHOZ A GAZDASÁGI FELTÉTELEK? Hegedûs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezetô igazgatója szerint nem segítette a gazdaság versenyképességének javulását az energiapolitika, és valószínûleg a jövôben sem fogja segíteni. Nemcsak az üzemanyag-, de a lakossági és az ipari villamosenergia-árak is elérték már a nyugat-európai szintet. Hozzátette: az azért némiképp elgondolkodtató, hogy a magyar és a német áramárak nagyjából azonos szinten vannak, miután Magyarországon az üzemanyagokkal ellentétben az áram árában még alig van adótartalom, viszont Németországban komoly állami elvonás terheli a villamos energiát. Elmondta azt is: a számítások és elôrejelzések szerint a világ villamosenergia-igénye 2030-ig megduplázódhat, bár az energiaigény növekedése várhatóan lelassul. Magyaror-


21

szág esetében hozzávetôlegesen azzal lehet számolni, hogy 1 százaléknyi GDP növekedéshez 0,33-0,35 százaléknyi energiaigény-növekedés társul. Az elkövetkezô 10-15 évben mintegy 5000 MW új kapacitásra lesz szükség, 60 százalékban az igénynövekedés, 40 százalékban az elavult kapacitások pótlására. Az új kapacitások zömmel földgázbázison épülnek majd, de ahogy növekszik az erômûvek selejtezése, várhatóan növekedni fog a megújuló források aránya is. Mindezek után nem meglepô, hogy Gerse Károly, az MVM vezérigazgató-helyettese az erômûépítések ösztönzési lehetôségeirôl beszélt, kiemelve, hogy 2010-ig mindenképpen szükség lesz új erômûvek építésére, ám még nem látni a befektetôk akaratát. A piacgazdaság viszonyai között alaphelyzetnek tekinthetô, hogy majd a piaci körülmények megoldják az erômûépítéseket is. Ez igaz, de kérdés, hogy van-e piac és vannak-e ösztönzô körülmények. Erômûvet a befektetôk ott építenek, ahol megtérül a beruházás, tehát hiába jelentkezik az igény új kapacitásokra, ha a gazdasági feltételek nem adottak. Kérdés az is, hogy milyen erômûvet és milyen áron lehet építeni, hiszen éppen az utóbbi idôben nagyon megugrottak a nyersanyagárak. Ma bizonyos feltételek mellett az atomerômû építése – még a szükséges biztonsági garanciák mellett is – gazdaságosabb lehet, mint például a gáz-, vagy széntüzelésû erômûé. A mai feltételek mellett az erômûvek létesítése a kockázatok allokációja, hiszen amennyiben hosszú távú szerzôdés nélkül építenek erômûvet, lényegesen megnônek a költségek. Nagy kérdés tehát, hogy ilyen környezetben miként lehet akár Magyarországon, akár a régióban mégis biztosítani a jövôbeni kapacitásokat. Gerse Károly szerint ennek egyik módja lehet például a biztosítás típusú megoldás, vagyis a hosszú távú szerzôdés új vagy meglévô erômûre, ilyen például Finnországban az új atomerômû építése. Lehet rendelkezésre állási szerzôdések piaca alapján, amikor a termelônek fizetett díj ellenében kell helytállnia, de szóba jöhet a kapcsolt energiatermelés támogatása is. Alapvetôen tehát Magyarországon a piaci feltételeket kell megteremteni, valamint erôs és re-

22

gionális szinten is versenyképes nemzeti energiatársaságra van szükség. A konferencián a nagyfogyasztók részérôl természetesen megint felvetôdött az a szokásos bírálat, hogy lehet beszélni a szabályozás gondjairól, az új törvény tervezett módosításairól, a hálózat és erômû építési tervekrôl, ha nincsenek meg a versenypiaci feltételek, szûkösek és drágák a hozzáférhetô kapacitások, vagyis továbbra is komoly versenyhátrányban vannak a hazai vállalatok.

ÚJABB KONFERENCIA, DE KEVÉS ÚJ INFORMÁCIÓ Újabb hónap, újabb konferencia. Az IEF május 25-én Budapesten rendezte meg hagyományos energiakonferenciáját, amelyen idén már sokadszorra a VET és a GET tervezett módosításait, valamint a liberalizált energiapiacok eddigi tapasztalatait vitatták meg. Hatvani György ekkor már némileg konkrétabb információval is szolgált, mert mint jelezte: a GET és VET általános vitája lezárult a parlamentben, sôt a villamosenergia-törvény tervezetének részletes vitája is befejezôdött. A gazdasági bizottság éppen aznap tárgyalt a beadott módosító indítványokról, így júniusban szavazhat a T. Ház a törvényjavaslatokról, tehát szerinte nem látszik veszélyben az új törvények júliusi hatályba lépése. Természetesen a változásokról ezúttal is elmondta, hogy a VET többek között pontosabban fogja szabályozni a piaci szereplôk adatközlési kötelezettségeit, valamint deklaráltan bôvül a MEH feladatköre és ezzel együtt hatósági jogköre is. Bizonyos esetekben az eddigi bejelentési kötelezettség engedélyezési eljárássá változik. Az árampiac hatékony mûködésének erôsítése keretében például 6 hónapról 60 napra rövidül a versenypiacra kilépés ideje. Erôsödik a fogyasztóvédelem, és az új törvény egyértelmûen rendezni fogja a közcélú hálózatokhoz való hozzáférés prioritását. A GET speciális szétválasztási szabályai is változnak. Hatvani György kérdésre válaszolva jelezte, hogy a tárca a szükséges és szokásos egyeztetések után minél elôbb elkészíti majd a törvények végrehaj-


tási rendeleteit, hogy ez ne gátolja a piaci mûködést, bár határidôt nem tudott ígérni. Erre természetes reagálása volt sokaknak, hogy ezt a helyzetet már ismerik 2002 végérôl, 2003 elejérôl, amikor szintén rengeteget késett a tárca a piacnyitást szabályozó rendeletekkel. A két évvel korábbi részleges piacnyitás úttörôje a BorsodChem volt, amelynek vezérigazgatója, Kovács F. László szerint nagyon lényeges volt a váltás, mert a cég összköltségein belül 20 százalékot jelentenek az energiaárak, vagyis alapvetôen meghatározzák a versenyképességet. Az eddigi tapasztalatokról szólva elmondta, hogy a nagyfogyasztók szerint az MVM nem igazán tudta betölteni szerepét, bár tény, hogy elsôdleges feladata a közüzemi szektor energiaellátása. A nagyfogyasztók viszont azt remélik, hogy a jövôben több energiát tud a szabadpiacnak is biztosítani. Kritizálta az aukciós rendszert is és a díjakat, mert például tavaly rendkívüli módon „elszálltak” az átviteli költségek, ezért hiába jutnak esetleg olcsó importhoz a feljogosított fogyasztók, ha a rárakódott költségek miatt versenyképtelenné válik az egyébként olcsó energia. Nem érthetô, hogy a rendszerhasználati díj 18,7 százalékkal növekedett a nagyfogyasztók számára, amelynek mintegy 40 százalékát az MVM átviteli díjnövekedése adta. Az MVM a hosszú távú szerzôdésekkel alapvetôen kényelmes helyzetbe hozta a hazai erômûveket is, ami ugyancsak nem szolgálta a versenyhelyzetet. Szerinte a földgáz esetében némileg egyszerûbb a nagyfogyasztók helyzete, hiszen ott alapvetôen nincs is verseny, ezért legelôször a közüzem átláthatóságát kellene növelni.

SIKERTÖRTÉNET VAGY KUDARC? A magyarországi árampiac megnyitása tulajdonképpen sikertörténet, de a kijelentés után három pontot kell tenni. Sikertörténet, mert a BorsodChem versenypiacra lépését követôen folyamatosan bôvült, ám ezt követik azok a bizonyos, elôbb említett pontok. A hazai versenypiac mintegy ezer megawattos mértéke nagyon

alacsony, ezért régiós megoldásban kellene gondolkozni – emlékeztetett a kezdeti lépésekre Hornai Gábor, az MVM Partner Rt. vezérigazgatója. Szerinte elgondolkodtató az is, hogy Magyarországon 23 engedélyest tart nyilván a MEH, miközben alig 4-5 az igazán mûködô. Az MVM terveirôl szólva jelezte, hogy létre szeretnék hozni az ISO helyett a TSO modellt, vagyis az MVM-be vinnék vissza a rendszerirányítót, de ehhez új szabályozás szükséges. Az MVM a teljes piacnyitásra törekszik, a kettôs piac mielôbbi megszüntetését szeretné. Határozott jövôképük az is, hogy a Paksi Atomerômû üzemidô-hosszabbítását végrehajtsák.

TELJES CSÔDTÖMEG A PIACNYITÁS? A piacnyitás hiányosságait már rengeteg kritika érte az elmúlt idôszak összes konferenciáján, így kijutott a bírálatokból az MVM-nek és a MAVIRnak is. Mégis olyan kemény kritika még nem igazán hangzott el, mint amit Nagy Márta, a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettese elmondott. Szerinte nem zárható ki, hogy az egész villamosenergia-piacnyitás egy csôdtömeg. A kettôs modell, vagyis a közüzem és a versenypiac egymás melletti mûködése abszolút zsákutca a piacnyitás szempontjából. A piacot leginkább meghatározó résztvevô, vagyis az MVM a versenypiacon is szereplô, ez pedig tovább bonyolítja a helyzetet. A hosszú távú szerzôdések – bár sok szempontból kényelmes helyzetet teremtenek a piac egyes szereplôinek – komolyan gátolják a versenypiac kialakulását. A közüzemi piac pedig jelenleg egyedül élvezi az olcsó paksi áramot. Ezen kívül sok induló akadály is nehezítette a piacnyitást, például rendkívül nagy hátrányt jelentettek a késôn megjelenô jogszabályok. Ebben az értelmezésben azt lehet mondani, hogy a gazdasági tárca szinte semmit nem tett a versenypiacért, a MEH-nél némileg jobb volt a helyzet. Bár kétségtelen, hogy 2003 óta tapasztalható némi javulás, de a versenykorlátozó intézkedések hatásai még ma is komolyan érzôdnek. Mint hozzátette: mindezt egy olyan, számára is ké-

nyes környezetben mondja, amikor még nem zárult le a GVH villamosenergia-piaccal kapcsolatos ágazati vizsgálata, így pedig rendkívül nehéz bármit kijelenteni, amely nem elôlegezi meg a vizsgálat eredményét. (Ehhez képest elég határozott véleményt mondott el Nagy Márta…) Szerinte a vizsgálat során több mint 70 piaci szereplôt kérdeztek meg, a termelôktôl egészen a fogyasztókig bezárólag. Versenyjogi szempontból rendkívül bonyolult a helyzet, mert a GVH nem veheti át a szabályozói felelôsséget. Nagy kérdés, hogy lehet-e ezt a rendszer javítani, vagy teljesen új megoldást kellene keresni. Az határozottan látszik, hogy a fogyasztók szempontjából meghatározó az árkérdés, de komoly korlátozó tényezôt jelentett a verseny kialakulásában a szabad kapacitások hiánya. Elképzelhetô az is, hogy a versenyt korlátozó hosszú távú szerzôdéseknek is „neki tud menni a GVH”, bár ez EU-kérdéseket is felvet. Tehát azt nem ígérhetem – jelezte az elôadó –, hogy rövid idôn belül jelentôs változások lesznek a versenykorlátozó intézkedések terén. Az, hogy mi várható 2007-ben, egy határok nélküli Európában a szabályozások terén, nehéz ma megmondani. Azt sem látni, hogy mit eredményez majd a MAVIR MVM-be történô „begyûrése”. Nem érdemes arra sem várni, hogy EU szinten oldódnának meg az összeurópai szintû árampiaci kérdések, ezért inkább a hazai szabályozást kellene rendbe tenni – mondta végezetül Nagy Márta.

HOSSZÚ HALLGATÁS UTÁN VÉGRE ELÔKERÜLT A SZIVATTYÚS TÁROZÓS ERÔMÛ ÜGYE Hogy ne unatkozzanak az iparág képviselôi, másnap újabb konferenciát rendeztek az Industria kiállításon. Hatvani György ezúttal az Unióhoz kapcsolódó magyar energiastratégiát ismertette. Mint mondta: az EU-ban évente 1-2 százalékkal növekszik az energiafelhasználás, miközben egyre növekszik az importfüggôség is. 2000-ben az EU teljes energiafüggôsége 46 százalékos volt, ez 2030-ra 70 százalékra fog növekedni. Ma-

gyarországon már most megközelítjük a 80 százalékot, éppen ezért az ellátás biztonsága és a környezetvédelem mellett rendkívül fontos az energiatakarékosság, a megújuló energiahordozók részarányának növelése. Megismételte azt is, hogy a megújuló erôforrások közül hazánkban igazán a bioenergiának lehet számottevô jövôje. Az állam által is kijelölt stratégiai irányok között talán a legfontosabb kérdés a Paksi Atomerômû üzemidô-hosszabbítása és a teljesítménynövelô program végrehajtása. Ezzel együtt nagyon fontos kérdés a rendszerirányítás szabályozhatóságának javítása, melyhez nélkülözhetetlen egy szivattyús tározós erômû létesítése, hiszen e nélkül többek között nem lehet a szélerômûvek számát korlátlanul növelni, valamint a rendszerirányítás gondjai miatt kell a Paksi Atomerômûvet is rendszeresen visszaterhelni. Természetesen ide tartozó lépés az is, hogy a MAVIR helyzetét rendezzék. Hatvani György arra is emlékeztetett, hogy a nukleáris energiát az EU is a jövô egyik alternatívájának tartja, melynek segítségével nem csak a növekvô energiaigényt, hanem a környezetvédelmi kérdéseket is kezelni lehet. Gerse Károly ez alkalommal az átviteli hálózat fejlesztésének fontosságára hívta fel a figyelmet, valamint megerôsítette, hogy az MVM komolyan foglalkozik a már említett tározós erômû helyszínének a kiválasztásával is, hiszen ezzel a rendszerirányítás gondjainak megoldása mellett bizonyos erômûvi bôvítéseket is ki lehetne váltani. Tombor Antal szintén síkraszállt a tározós erômû mellett. Szerinte 2010-ig a jelenlegi erômûvi kapacitások elegendônek tûnnek, ám a növekvô hazai igények, valamint a leállítandó erômûvek pótlására 2020-ig mintegy 6000 MW új kapacitás építésére lesz szükség. Komoly gondokat okoz a rendszerben, hogy kevés a jól szabályozható erômû, ezek is alapvetôen a szénhidrogén-tüzelésûek, ezért kényszerül a MAVIR a paksi blokkok rendszeres visszaterhelésére. 2003-ban 115, tavaly pedig 113 alkalommal kellett ezzel élni, pedig a paksi termelés a leggazdaságosabb, és az állandó terhelésváltozás a berendezések üzemidejére is komoly hatással van. Minderre a már több


23

elôadó által is említett szivattyús tározós erômû megépítése adhat megoldást.

NINCS ALTERNATÍVÁJA A PAKSI ÜZEMIDÔHOSSZABBÍTÁSNAK Mivel egyre több szakmai fórumon került szóba a Paksi Atomerômû üzemidô-hosszabbítás és a teljesítménynövelési elképzelés fontossága, most Lenkei István, az atomerômû mûszaki tanácsadója ismertette terveiket. Mint hangsúlyozta: az atomerômû nélkül mintegy 20 százalékkal lenne magasabb az energia fogyasztói ára, valamint azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ide vonatkozó elôírásoknak megfelelôen két évre elegendô stratégiai tartalék üzemanyaggal rendelkeznek, így minden körülmények között garantált az energiatermelés. Mindezek miatt nem szorul magyarázatra az erômû jövôképének az alapja, hogy a legbiztonságosabban, a leggazdaságosabban, a lehetô legtovább üzemeltessék. A teljesítménynövelés és az üzemidô-hosszabbítás egyébként nemzetközi szinten is bevett gyakorlat, például az USA-ban, Spanyolországban, Finnországban már több blokkon megtörtént. A 8 százalékos primer oldali teljesítménynöveléssel 150 MW-tal növelhetô az erômû teljesítménye, amely mintegy 5 milliárd forintba kerül, ez pedig kevesebb, mint a fele egy hasonló teljesítményû korszerû gáztüzelésû erômûnek. Az üzemidô-hosszabbítással további 20 évig mûködhet biztonságosan az atomerômû. Az elvégzett vizsgálatok igazolták, hogy az üzemidô-hosszabbítás minden biztonsági követelménye teljesíthetô, mûszakilag megoldható, egyértelmûen gazdaságos, ezért a hazai energiatermelésben nincs alternatívája. Mindehhez a technikai, mûszaki és anyagi feltételek adottak, sôt úgy látszik, hogy a politikai akarat is megvan – zárta ismertetôjét Lenkei István. A kettôs piaci modell ezen a rendezvényen is kritikát kapott. A közüzemi és a versenypiac közös mûködése rengeteg problémát felvet, és már az EU egyetlen országában sem így mûködik az energiarendszer –

24

mondta Horváth J. Ferenc, a MEH elnöke. Gátolja a rendszer mûködését az is, hogy 2015-ig jelentôs hosszú távú szerzôdések vannak a hazai villamosenergia-piacon, mert mindez komoly befagyott költséget eredményez. Az erômûvi átlagár jelenleg Magyarországon 13 forint/kWh, a versenypiacra a fogyasztók 29 százaléka lépett ki. Az viszont lényeges, hogy a versenypiac áraiban jelentôs arányt képvisel az olcsóbb importenergia.

FINISÉHEZ ÉRKEZETT A TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁSI MUNKA Talán már megszokott, hogy alig telt el néhány nap, s máris újabb konferenciát rendeztek, ezúttal a Wbpr Hungária Kft. szervezésében. Hatvani György, mint rutinos elôadó megerôsítette, hogy a VET és a GET módosítására nem azért kerül sor, mert megszületett az új piaci modell, hanem az uniós irányelvekbôl adódó módosításokat kellett átvezetni a hazai szabályozásba. Az kijelenthetô, hogy alapvetôen mindkét törvény eddig is tartalmazta a legfontosabb elvárásokat, ezt bizonyítja az EU Bizottság vizsgálata is, amely nem talált kivetnivalót a jelenleg is hatályos törvényekben. Szerinte a piacnyitás eddigi arányai messze jobbak, mint az EU-hoz tavaly csatlakozott országok átlaga, ezért ebbôl a szempontból sincs okunk szégyenkezni. A konferencia résztvevôi számára nem hangzott újdonságként, hogy a VET parlament elôtt lévô módosítása többek között pontosítja az energetikai társaságok kötelezettségeit, az adatközlésre vonatkozó elôírásokat, valamint pontosan rögzíti a szétválasztási szabályt, és átalakítja a rendszerirányítást is. Bár az utóbbi kérdés alapvetôen eldôlt a parlament két nappal korábbi döntésével, amely a privatizációs törvény módosításának megszavazásával rendezte a MAVIR helyzetét is, azzal, hogy az MVM tulajdonába helyezte. A döntés szerint a MAVIR-ban egy aranyrészvényt birtokol a gazdasági tárca, ezzel megmarad a miniszter lehetôsége arra, hogy például a függetlenséget érintô kérdésekben vétójoga legyen. Ez


végre új információ volt, bár ezzel együtt még rengeteg nyitott kérdés marad a MAVIR pontos mûködése körül, amelynek szabályozása még hátravan. A törvény tervezetében ezen kívül erôsödik a MEH feladat- és jogköre, erôsödik a fogyasztóvédelem is – bár ezt is minden eddigi konferencián megtudhattuk. Azt azonban tudni kell – tette hozzá Hatvani György –, hogy a VET esetében mintegy 120 módosító és kapcsolódó indítvány érkezett a törvény tervezetéhez, így semmi biztosat egyelôre nem lehet mondani. (A parlament a VET módosító indítványairól június 13-án szavazott, a törvény végszavazása e cikk leadása után, június 20-án volt. Az bátran kijelenthetô tehát, hogy így legalább lesz néhány újabb információ a következô konferenciákon, hiszen a módosító indítványok akár alapvetôen is átrendezhetik a törvényt.) Az biztos viszont, hogy a mostani változásokat követôen a 2007. júliusi teljes piacnyitáshoz el kell majd készíteni az új piaci modellt és ismét módosítani kell a törvényt is. (Ez további lehetôséget ad majd az újabb és újabb konferenciák megszervezésére.) Hatvani György külön kitért az utóbbi idôben többször felvetett kérdésre, vagyis a szivattyús tározós erômû hiányára, amely rengeteg rendszerirányítási kérdést vet fel. Az erômû létesítése a hazai energiapolitika egyértelmû törekvése, ezért szeretnék elérni, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tervbe, amely a 2007–2013 közötti uniós források felhasználását is szabályozza, bekerüljön az építés. (Ez tényleg új információ, bár az uniós alkotmány francia és holland elutasítása miatt kérdéses a közös büdzsé sorsa.) Ismét elhangzott, hogy a MEH szerint a rendszerirányítás jelenlegi helyzete több okból módosításra szorul. A rendszerszintû szolgáltatásokhoz szükséges tartalékok és az átviteli hálózati veszteségek pótlásának beszerzése területén rengeteg problémát látni. Ezt Grabner Péter osztályvezetô elôadásából tudhattuk meg. A megújuló energiaforrásokról Poós Miklós, a gazdasági tárca osztályvezetôje tartott elôadást. Elmondta, hogy a VET tervezetében szerepel a megújuló energiaforrások támogatása, de alapvetô változások-

ra azért nem lehet számítani. Újdonság, hogy a fotovoltaikus területen megszûnik az eddigi átvételi korlát. Kiemelte azt is, hogy világszerte ugrásszerû növekedés tapasztalható a megújuló energiaforrások felhasználása terén, ezen belül is a fotóvoltaikus berendezések mintegy 25 százalékkal növekedtek. Ennek ellenére részarányuk 2030-ra is csak néhány százalékkal fog részesedni a világ energiatermelésében. A szélenergia területén szintén komoly változások történtek, már olyan pontos menetrendeket lehet adni az adott szélturbinákra vonatkozóan, hogy szinte a nagy erômûvekhez hasonlóan ütemezni lehet a termelést. Elkészült az országos széltérkép is, amely százméteres magasságban jelzi a várható széljárást. Ennek ellenére Magyarországon leginkább a biomassza elterjedésére adottak a feltételek. A megújuló energia terén az átlagos napi kötelezô átvételi ár 20,20 Ft/kWh, az éves átvételi átlagár pedig 18,76 Ft/kWh.

A MAVIR SORSA ELDÔLT, BÁR MÉG SOK A NYITOTT KÉRDÉS Az sem érte váratlanul a „konferenciaturistákat”, amit Tombor Antal mondott. Kiemelte, hogy az energia-

ellátásra vonatkozó magyar és az uniós szabályozás is sokszor és sokat változott az elmúlt években. A közösségi irányelvek ráadásul inkább csak iránymutatásként szolgálnak, a legfontosabb kérdésekben a tagországok döntenek. Az uniós szabályozás nem egyértelmû a rendszerirányításra vonatkozóan sem. A magyarországi szabályozással kapcsolatban – akárcsak Hatvani György – emlékeztetett arra, hogy a VET 2007-ben ismét módosításra szorul a teljes piacnyitással összefüggésben. A határkeresztezô kapacitásokról többek között elmondta: újabb nemzetközi összeköttetések sem segítenének a helyzeten, mert belföldön szûk a keresztmetszet, nem a határon. Az UCTE alapfilozófiája változatlanul az, hogy minden rendszerben biztosítani kell az önálló ellátást, errôl a szomszédos országokkal kell egyeztetni, ezért fontos a jövôben is a CENTREL együttmûködés. A rendszerirányító jövôjével kapcsolatban szerinte az egyetlen elfogadható modell, hogy a MAVIR kapja az átviteli hálózatot és az Ovit Rt.-t. Az, hogy ennek a rendszerirányítónak ki a tulajdonosa, politikai kérdés, amely a privatizációs törvény módosításával eldôlt. A tulajdonos az MVM Rt. Szaniszló Mihály, az IEF elnöke ezúttal is bírálta a MAVIR-ral kapcsolatos döntést, valamint ugyancsak kitért a szûkös importlehetôségre és a

hazai szabad, versenyképes kapacitások hiányára, a hosszú távú áramvásárlási szerzôdések kérdésére is, amelyrôl az IEF egy héttel korábbi konferenciáján, valamint a megelôzô idôszak hasonló rendezvényein már ugyancsak sokat beszéltek. Mint mondta: valószínûleg szándékosan értelmezték félre az EU-irányelveket, ugyanis az nem írja elô kötelezôen, hogy a MAVIR tulajdonosa az MVM legyen, sôt az irányelv mást tervezett. Ez versenyellenes helyzetet teremt. A MAVIR-tól le kell választani a „piacszervezést” és nem lehet a szervezett energiapiac tulajdonosa. Ennyire jutottunk az év elsô, alig több mint öt hónapja alatt, s mire ezek a sorok a nyomdába kerülnek, már várhatóan megszülettek az új, ám „ideiglenesen” csak két évig érvényes energiatörvények. A nyári „holtszezon” végeztével így új és új lehetôségek nyílnak a konferenciaszervezôk elôtt. Kezdôdhet a vita az elfogadott törvényekrôl, a várhatóan ezúttal is késôn megjelenô végrehajtási utasításokról, valamint a 2007-re elkészítendô új törvények tervezeteirôl. Mégis annyit befejezésül érdemes jelezni: ne legyen kétsége senkinek afelôl, hogy megint eljárunk majd a konferenciákra, ha másért nem, hát azért: hátha egyik-másik elôadó talán véletlenül, figyelmetlenségbôl, vagy elôre megfontolt szándékkal mond valami igazán újat is.

Nukleáris Biztonsági Igazgatósága (OAH NBI) 2005. július 4-én kiadta a 2. blokki 1. sz. akna helyreállítására szóló elvi engedélyt. Az atomerômû 13,024 GWh villamos energia termelését tervezi 2005ben, amelybôl az elsô félévben 6,419 GWh-ot teljesített. Az erômû továbbra is ôrzi a „legolcsóbb hazai áram termelôje” címet. A villamos energia árbevétele csaknem 1,7%-kal meghaladta a tervezettet, 52,5 milliárdot téve ki a tervben szereplô 51,6 milliárd forinthoz viszonyítva. A PA Rt. ez évi célkitûzéseinek egyik legfontosabb eleme a 2. blokki 1. sz. akna helyreállítása. Az erre vonatkozó engedélykérelmet 2005. február 28-án nyújtottuk be az OAH NBI-hez,

amelyet az orosz TVEL által irányított konzorcium, valamint vezetô magyar és más nemzetközi szakértô intézetek készítettek el. Ez egy 5000 oldalas mûszaki dokumentációt jelent. Az elvi engedélyt – amely jóváhagyja a helyreállítás legfontosabb lépéseit, módszereit, feltételeit és lehetôvé teszi a további engedélyek (gyártási, behozatali, végrehajtási) beszerzését – az atomerômû 2005. július 4-én kapta meg. Az engedély kiadásával az OAH NBI megállapította, hogy a sérült fûtôelemek eltávolítására kidolgozott megoldás a nukleáris biztonság szempontjából megfelel minden hatályos jogszabálynak és követelménynek.

n SAJTÓKÖZLEMÉNY EREDMÉNYES FÉLÉVET ZÁRT IDÉN AZ ERÔMÛ A Paksi Atomerômû Rt. (PA Rt.), az ország legnagyobb áramtermelôje továbbra is a legalacsonyabb áron, 8 forint 62 fillér/kilowattóra költségen állítja elô a villamos energiát – jelentette be Kovács József vezérigazgató az erômû mai sajtótájékoztatóján. Az atomerômû vezérigazgatója elmondta azt is, hogy az év elsô hat hónapjában kedvezôen alakultak az idei évre vonatkozó sarokszámok: az idôarányos terveket meghaladó mértékben nôtt a villamosenergia-termelés és az árbevétel. A vezérigazgató az eseményen jelentette be hivatalosan, hogy az Országos Atomenergia Hivatal


25

A VÍZERÔ-HASZNOSÍTÁS HELYZETE ÉS TERVEI KÍNÁBAN n A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG 9597000 km2-ES TERÜLETÉVEL ÉS 1,3 Mrd LÉLEKSZÁMÁVAL A VILÁG LEGNÉPESEBB ÁLLAMA, AMELYNEK FEJLÔDÉSE HOSSZÚ IDEJE VILÁGMÉRETEKBEN IS PÉLDÁTLAN. A GAZDASÁG ÉVI NÖVEKEDÉSE 10% ÉS EZ NEM CSÖKKEN [4]. AZ ORSZÁG VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSE FOSSZILIS BÁZISOKBAN LÉLEKSZÁMÁHOZ VISZONYÍTVA SZEGÉNYES, PEDIG A FEJLESZTÉSEKHEZ A VILLAMOS ENERGIA ELENGEDHETETLEN. UGYANAKKOR VÍZENERGIA TEKINTETÉBEN SZERENCSÉSEBB, VÍZFOLYÁSAIT ÉVENTE 6190 km3 CSAPADÉK TÁPLÁLJA, AMELYNEK 44%-A (!), 2712 km3 KERÜL LEFOLYÁSRA. EZ HATÁROZZA MEG AZ ORSZÁG IGEN GAZDAG VÍZERÔPOTENCIÁLJÁT. NAGYOBB (H<15 m) GÁTJAINAK SZÁMA 25821, MELYEKNEK VÍZTÁROZÓ KAPACITÁSA CSAKNEM 500 km3. KÍNA JELENLEG VILÁGVISZONYLATBAN IS PÉLDÁTLANUL KIEMELKEDÔ SZEREPET JÁTSZIK A VÖLGYZÁRÓGÁTAKKAL KOMBINÁLT VÍZERÔHASZNOSÍTÁS FELGYORSÍTOTT ÜTEMÛ FEJLESZTÉSÉBEN. JELENLEG MINTEGY 90, H>60 m-NÉL MAGASABB VÖLGYZÁRÓGÁT ÁLL ÉPÍTÉS ALATT (1. TÁBLÁZAT), AMELYEK KÖZÜL – MAGASSÁGI ÉS TELJESÍTMÉNYI VONATKOZÁSBAN IS – TÖBB VILÁGREKORDNAK SZÁMÍT. EZEK NEMZETKÖZI SZINTÛ ELISMERTSÉGÉT JELZI, HOGY KÍNA NAGY VÍZÜGYI INFRASTRUKTURÁLIS BERUHÁZÁSAIT A WORLD BANK (VILÁGBANK) IS HATHATÓSAN TÁMOGATJA [4]. ENNEK ALAPJA, HOGY A BERUHÁZÁSOK A KÖRNYEZET ÉS A TERMÉSZETI ÉRTÉKEK VÉDELMÉNEK, ILL. A LAKOSSÁG ÉLETKÖRÜLMÉNYEI FELJAVÍTÁSÁNAK NÉLKÜLÖZHETETLEN ELEMEI. (NÁLUNK, EGYESEK SZERINT, MINDEZ FORDÍTVA IGAZ!) EZEK A NAGY BERUHÁZÁSOK AZ ÁLLAM FELADATKÖRÉBE TARTOZNAK, DE A KISEBB VÍZERÔMÛVEK PRIVÁT LÉTESÍTÉSE MEGENGEDETT. A VÍZERÔ-HASZNOSÍTÁS A VÍZÜGYI MINISZTÉRIUM FENNHATÓSÁGA ALÁ, MÍG AZ EGYES TARTOMÁNYOK VÍZÜGYI LÉTESÍTÉSE ÉS ÜZEMELTETÉSE AZ EGYES TARTOMÁNYOKHOZ TARTOZIK [1, 3, 5, 7]. DR. KOZÁK MIKLÓS, nyugdíjas egyetemi tanár

A világ gazdaságosan hasznosítható vízerô készletének (8188 TWh) 44%-a Ázsiában ([4], 2. táblázat), és ennek, 36%-a (1280 TWh !) Kínában van. (Ezek az adatok az európai Oroszország és Törökország nélkül értendôk, ahol jelentôs kihasználatlan vízerôpotenciálok vannak.) Eddig a mûszakilag hasznosítható vízenergiának csak 23%-át hasznosították (nálunk csak 4%-át, kevesebbet, mint az e téren utolsó Afrikában!). 2004-ig a világ beépített vízerôkapacitása 738 GW volt, 2769 TWh évi villamosenergia-termeléssel. A véges fosszilis energiabázisok fogyása, a felgyorsult energiaéhség, az

26

egyre szigorodó természet- és környezetvédelmi feltételek miatt már évek óta világjelenség, hogy a gazdaságosan hasznosítható vízerôkészletek egyre növekednek a mûszakilag hasznosítható készletekhez viszonyítva. Ami tegnap még nem volt gazdaságos, mára már az lett. Ezt támasztja alá napjainkban az olaj árának megállíthatatlan növekedése is. Tagadható-e, hogy vége az olcsó olajnak?

TÖRTÉNELMI ELÔZMÉNYEK Kína kiemelkedô és tartós gazdasági fejlôdése világméretekben is példát-


lanul felgyorsult gátépítési, vízerôhasznosítási programot tett lehetôvé, amit szomorú történelmi elôzmények is indokolnak. Két folyamóriásának – Yellow (Sárga) és Jangce (Hosszú) – áradásai évszázadokon át mérhetetlen károkat okoztak, és okoznak napjainkban is. Ezek közül a Jangce – amely a világ 3. leghosszabb folyója – a jelentôsebb Évi átlagos vízhozama 14 300 m3/s, míg 100 éves árvízhozama 98 800 m3/s (tízszerese a Dunáénak!). A folyó a Himalájában ered és 6000 km-es útja a Kínai-tengerben ér véget. A Jangce árvizei különösen a folyó középsô (Hissang és Csonking) szakaszán pusztítanak év-

századok óta, ahol most a világ legnagyobb vízerômûvét, a Three Gorges Hydro Projectet (TGHP) – magyarul: Három Szurdok Vízerômû – építik [1, 4, 5]. Ezen a szakaszon a folyót a lakosság védelme érdekében már régen 8-10 m magasságú árvédelmi töltések közé szorították, de a gátak elöregedtek, nem képesek megvédeni a környéken élôket. A XVII. századtól napjainkig több száz gátszakadás volt, amelyekben emberek millióinak élete és vagyona pusztult el órák alatt. Csak 1931–35 között 300 000-en haltak meg, 1959-ben 30 000-en. Az anyagi kár elérte az 1,5 Mrd USD-t, míg 1998-ban már 25 Mrd USD volt. Az árvízkatasztrófák mûszaki oka, hogy a folyó TGHP alatti völgye az évszázadok során annyira feliszapolódott, hogy esése alig 1-2 cm/km. Ezért ott a folyó vízszállító képessége annyira lecsökkent, hogy nem képes levezetni a Q = 60 000 m3/s-ot, míg az árvízhozam csúcsértéke 98 800 m3/s-mal egyenlô. Az átszakadt gátak rendszeresen elpusztítják a gátak melletti mélyebb fekvésû lakott, ill. mûvelt területet is. Ezért a Jangce folyó belépcsôzésének legfôbb célja a térség és a 15 millió lakos árvíz elleni védelme, kiegészítve a folyó komplex, többcélú hasznosításával. Ennek legfôbb eleme a vízerô-hasznosítás és a vízi közlekedés feltételeinek megteremtése, ill. az életfeltételek javítása az „Arany víziúton”. Könnyû belátni, hogy a kis esés miatt az árvízvédelem egyetlen lehetséges megoldása a víztározás, amelyet a TGHP tesz lehetôvé.

A VÍZERÔ-HASZNOSÍTÁS HELYZETE KÍNÁBAN Kína vízerôkészletének zöme (77%) még nincs kihasználva [4, 5]. Fosszilis energiabázisai, villamosenergia-ellátottsága rendkívül korlátozottak, és fékezik a fejlôdést. Az ország számára a villamos energia biztosítására a vízenergia felgyorsított ütemû hasznosítása nyújt kiváló lehetôségeket. Ennek felismerése révén az utóbbi években felgyorsult a nagyobb völgyzárógátak és kisebb gátak, duzzasztómûvek építése, amelyek csaknem mindig többcélú vízhasznosítást

A JANGCE ÉS A TGHP FONTOSABB JELLEMZÔI ÉS ADATAI Jangce folyó hossza

6400 km

Évi lefolyása

451 Mrd m3

Hordaléka

~ 200 millió m3/év

10000 éves árvízhozama*

Q = 102500 m3/s

A beruházás költsége*

25 Mrd USD

A gát alapkôzete

kiváló gránit

Vízgyûjtô területe

1,8 millió km2

Gátmagasság

185 m

Max duzzasztási vízszint

181 m

Vízátbocsátása

Q = 72 000 m3/s

A mûtárgyak hossza*

2309 m

Árapasztó szélesség

483 m

Középvízhozama

14 300 m3/s

Nyílások száma

23-23, felül és középen

Vmax sebesség

39,5 m/s

Tározó térfogata

40 Mrd m3

Tározási felület

1084 km2

Árvíztározásra*

22 Mrd m3

Föld- és sziklamunkák

103 millió m3

Föld- és kôtöltések

32 millió m3

Betonmunkák

28 millió m3

Betonvasak

463 ezer tonna

Gépek, berendezések

257 ezer tonna

Beépített teljesítmény

22 400 MW

A Francis turbinák jellemzôi: Darabszám

32

Teljesítmény

700 MW

Évi átlag teljesítménye

100 TWh/év

Turbinaátmérô

Ø D = 10 m

Tengelyátmérô

ØD=4m

állórész

Ø D = 18 500 mm

forgórész

Ø D = 18 436 mm

Súlya*

5800 tonna

Fordulatszám

75 ford/perc

Hajózás (10 000 tonnáig)

5 lépcsôs zsilippel*

Hajózás (3000 tonnáig) egylépcsôben

113 m

Megvédett lakosság*

15 millió

Áttelepített lakosság*

1,1 millió

* jelölés világrekordot jelent


27

épülô létesítmény építkezései 1994ben kezdôdtek és a 17 évig tartó munkálatok 2010-ben fejezôdnek be. A gát szakaszos munkatér körülhatárolással épül. A létesítmény fôbb mûtárgyai a középen elhelyezkedô beton súlygát, a jobb és bal oldali vízerômû a gáttest két oldalán, a bal oldalon egy ötlépcsôs, iker hajóvonat zsilip, és egy hajóemelô lift, magányos hajók átemelésére. A gépeket nemzetközi konzorcium gyártja, a General Electric Canada Inc. vezetésével. Tagjai: a Voith Hydro GmbH of Germany és a Siemens AG of Germany [4]. Gyártók: Kanada, Kína, Franciaország, Norvégia, Németország, Szlovákia és DélKorea. Költségek: a 14 gépegységé 740 millió USD. A turbinák, lapátjaik, a folyó hordalékossága miatt kopásellenálló acélból készülnek. Kína jogot szerzett a gépek gyártástechnológiájára. Részvétele kezdettôl fogva biztosított, és joga van a további gépegységek legyártásához is. A völgyzárógát beton súlygát célja a duzzasztás. A duzzasztó tetején és a gáttest közepén 23-23 vízátbocsátó nyílás van. A vízerômû gépházai a gát jobb (14 egység) és bal (12 egység) oldalán helyezkednek el. A jobb oldalon egy 6 gépegységes földalatti vízerôtelep is épül. A Francis turbinák teljesítménye 700 MW, így a 32 gépegység összes beépített teljesítménye 22 400 MW, az erômû által termelt tervezett évi villamos energia 100 TWh, ami világrekord. Az áramot 500 kV-os AC vezeték továbbítja Csonkingba, és 500 kV-os DC vezeték Kelet-Kínába. A turbinák beömlô

A SÛLYGÁT ÉS AZ ERÔMÛ-GÉPHÁZ KERESZTMETSZETE A FELSÔ VÍZSZINT MAXIMUM 180,4 m, AZ ALSÓ MINIMUM 62 m

A HÁROM SZURDOK JANGCE VÍZERÔMÛ HELYSZÍNVÁZLATA

tesznek lehetôvé, benne kiemelten a vízenergia hasznosítását is. Ezt bizonyítja, hogy a világon jelenleg építés alatt álló vízerômûvek beépített teljesítménye 118 GW, melybôl Kínára 50 GW (43%!) jut ([4], 2. táblázat). Ebben az épülô törpe vízerômûvek nincsenek benne. A Kínai Köztársaságban jelenleg 9 nagyobb és több száz kisebb vízerômû, tározó építése van folyamatban. Ezek közül a legjelentôsebb a Jangce folyón épülô TGHP, amely a Himalájában ered és Yichangig festôi szépségû völgyekben kanyarog. Innen lefelé a folyó már kis esésû, sík területeken folyik tovább. A hegyek között

28

1. TÁBLÁZAT A VILÁG ÉPÍTÉS ALATT ÁLLÓ NAGY GÁTJAINAK ÉS VÍZERÔMÛVEINEK JELLEMZÔ ADATAI 2004-BEN

Kontinensek

Országok száma, amelyekben nagy gátak épülnek

Építés alatt álló gátak száma magassága, m

Afrika

5

10

60-185

Ázsia

21

299

60-292

–

–

–

12

32

62-168

Észak- és Közép-Amerika

5

6

82-189

Dél-Amerika

4

15

58-205

47

362

55-292

Ausztrália–Óceánia Európa

Világ összesen


2. TÁBLÁZAT A VILÁG VÍZERÔPOTENCIÁLJA, KIÉPÍTETTSÉGE ÉS TERVEI 2004-BEN

Kontinensek

Vízerôkészlet, GWh/év elméletileg mûszakilag gazdaságilag hasznosítható

Beépített teljesítmény MW

Termelt villamos energia GWh/év

Építés Tervezés alatti teljesítmények MW

Afrika

4 000 000

1 750 000

1 100 000

21 314

85 400

2 914

72 306

Ázsia

19 400 000

6 800 000

3 600 000

246 100

830 400

91 979

140 920

594 000

200 000

90 000

12 788

45 142

185

150

Európa*

3 220 000

1 140 000

790 000

177 350

560 330

2 650

11 600

Észak-, és Közép-Amerika

7 200 000

1 663 000

1 000 000

160 940

690 000

3 368

15 196

Dél-Amerika

6 200 000

2 815 000

1 600 000

118 950

557 700

16 682

97 490

Világ összesen 41 000 000 14 368 000

8 188 000

737 442

2 768 972

117 720

299 662

440 000 (53%)

50 000 (54%)

50 000 (36%)

Ausztrália– Óceánia

* Oroszország és Törökország nélkül, ahol jelentôs vízerôkészletek vannak!

Kína

5 920 000 (30%)

1 920 000 (28%)

nyílásai a 108 m-es szinten és H = 61–113 m-es hasznos eséssel fognak üzemelni. Ez a nagy hasznos eséskülönbség különleges turbinalapát-kialakítást tett szükségessé a hatásfok változása miatt. A turbinák 122 m hosszú, Ø D = 12 m átmérôjû nyomóvezetékében a víz sebessége, Vmax = 8 m/s, a statikus nyomómagasság 113 m. A vasbetonba ágyazott acélcsövek falvastagsága 30-36 mm. Két gépegysége 2003 júliusától már áramot termel, míg a jobb oldali erô-

1 270 000 (35%)

80 000 (33%)

telep elsô 4 gépegységét 2007-ben helyezik üzembe. A Jangcén a hajózás, mint „Arany víziúton” már évszázadok óta kiemelkedô gazdasági jelentôségû volt, de ennek mûszaki feltételei rendkívül korlátozottak voltak. A TGHP megvalósításával a jelenlegi 3000 tonnás hajók helyett 10 000 tonnás tengerjárók is közlekedhetnek az új, kb. 3000 km-es víziúton. Az évi áruszállítások elérhetik az 50 millió tonnát. A mûtárgynál a hajók átemelését egy 5 lépcsôs iker

3. TÁBLÁZAT A KÍNÁBAN JELENLEG ÉPÍTÉS ALATT ÁLLÓ 8 NAGYOBB VÍZERÔMÛ ADATAI (A TGHP-N KÍVÜL)

Folyó neve

Erômû teljesítmény, MW

Longtan

Vörös

5400

16

2001–2007

Xiaowan

Lancang

4200

15

2002–2009

Jangce–Oing

1600

4,6

2001–2006

Gongboxia*

Sárga

1500

0,62

2001–2006

Laxiwa

Sárga

4200

Wu

3000

Erômû neve

Shuibuya*

Goupitan Baise Sanbanxi* * láncerômûvek

Juan

Tározás, km3

Építés ideje

2002–2011 5,6

2003–2012

540

1997–2005

1000

2002–2007

hajóvonat zsiliprendszer és egy hajóemelô lift biztosítja. Ez utóbbi 3000 tonnás magányos hajók átemelését teszi lehetôvé, 113 m-es világrekord emelô magassággal. Az építkezés kb. 1 millió lakos áttelepítésével jár, amit már az új vízépítési törvények szerint végeznek. Ezek lényege, hogy minden érintett számára olyan új és örök életre szóló megélhetési és lakhatósági feltételeket kell biztosítani, amely csak jobb lehet az elôzôeknél. A lakóházak építése és az áttelepítések már folyamatban vannak. A TGHP mellett Kínában további 8 nagy vízerômû építése van folyamatban, melyek jellemzô adatai a 3. táblázatban találhatók. Emellett 2003-ban 3 további vízerômû építése kezdôdött el: Zhigung (100 MW), Goupitan (3000 MW) és Pubugoa (3300 MW). Gépeit a General Electric szállítja. Az integrált rendszerû villamosenergia-termelésben a Szivattyús Energia Tározók (SZET) pótolhatatlan elônyei közismertek. Ezt a tényt a Kínai Köztársaságban is régen felismerték. Bizonyítja ezt, hogy jelenleg 9 SZET áll építés alatt, melyek összes beépített teljesítménye 10 800 MW. Ezek a következôk: Zhanghewan (Hebei), Yixing (Jiang), Tongbai (Zheijiang), Taian (Shandong), Langyashan (Anhui), Baoquan (Heuan), Xilong (Shangxi), Heimifeng (Huan)


29

és Xianyou (Fujian). Telepítésük a mûszaki-gazdasági adottságoknak és az egyes tartományok igényeinek figyelembevételével történik.

TOVÁBBI VÍZERÔHASZNOSÍTÁSI, VÍZGAZDÁLKODÁSI TERVEK A Kínai Köztársaságban a vízerôhasznosítás és a komplex célú vízgazdálkodás felgyorsított ütemû fejlesztésére számos, folyamatban lévô terv van, amelyekbôl kiemelendôk a következôk: A Yalong-folyón tervezés alatt álló 22 elemes vízlépcsôlánc elsô eleme a Jinpingi vízerômû lesz, amelynek betongátja 305 m-es magasságával világrekord. A vízerôtelep beépített teljesítménye 36360 = = 2160 MW, befejezése 2013-ban várható. A 278 m magasságú Xiluodu betongát vízerômû befejezése ugyanezen évben valószínûsíthetô, beépített teljesítménye 213600 = = 12 600 MW lesz. E két vízerômû beépített teljesítménye 14 760 MW. Tervezési szakaszban lévô nagyobb vízerômûvek még a Xiangjiaba (6000 MW), a Wudongde (7400 MW), a Baihetau (12 400 MW), a Yinghung (1500 MW) és a Nuojiadu (5500 MW), amelyek összes beépített teljesítménye 32 800 MW. Építésük a közeli években várható. A Jangce felsô szakaszán 2005-ben 4 további vízerômû építését tervezik 38 500 MW beépített teljesítménnyel. Ugyancsak tervbe vették további 3 SZET építését, 2100 MW beépített teljesítménnyel, valamint a Jangce felsô szakaszának mellékfolyóin 38 500 MW teljesítményû vízerômû létesítését. Mindezek mellett tervezés alatt álló jelentôsebb vízerômûvek: Jipingi (2160 MW), Xiluodu (12 600 MW), Pubugou (3300 MW), Xiangjiaba (6000 MW), Windongle (7400 MW), Baihetan (12 400 MW), Jinghong (1500 MW) és Nuojindu (5500 MW), összesen 50 860 MW beépített teljesítménnyel. Kína vízerômûveinek beépített telje-

30

sítmény tervei 2010-re 125 000 MW, 2015-re 150 000 MW. Törpe vízerômûvei tekintetében: üzemel 26 260 MW, építési fázisban van 6000 MW, tervezés alatt áll 20 000 MW. A közölt adatok azt bizonyítják, hogy ma Kínában folynak a legjelentôsebb vízerômû beruházások. Szinte minden vízerômûvet úgy építenek, hogy amint lehet, üzembe helyezhessék a turbinákat, hogy minél elôbb villamos áramot termeljenek. A TGHP már az építkezés alatt 450 TWh áramot fog termelni, ami Kína áramszükségletének kb. 10%-át fogja biztosítani. Napjainkban a vízerômûvek kiépítettsége Európában a legmagasabb szintû (55%), míg Afrikában a legkisebb (4,8%). Sajnálatos, hogy hazánkban még a kisebb vízerômûvek kiépítését is valótlan környezetvédelmi okokra hivatkozva rendre megakadályozzák. Pedig a környezetvédelmi nemzetközi konferenciák állásfoglalásaiban megtalálható: „Elismerjük, hogy a vízerô-hasznosítás szerepe egyike a tiszta, megújuló energiaforrásoknak és az mind a környezet fenntarthatósága és a társadalom egyetértésével összhangban megvalósítható.” A legutóbbi (2003), Bonni Konferencia is ezt igazolja: „Nagyon fontos egy, a törpe vízerômûveket támogató célprogram kidolgozása, a széles közvélemény meggyôzése érdekében.” Ám nálunk ez az állásfoglalás csak pusztába kiáltott szó, a téves környezeti szemlélet miatt a nemzetközi szemlélet nem érvényesülhet. Vízerôhasznosítás terén hazánk egy afrikai szigetté vált. A környezô országokban a vízerô-hasznosítás szintje 2070%, míg nálunk még Afrikánál is kisebb, 4%. Ennek másik oka a villamosenergia-termelô rendszerek gazdaságosságának téves megítélése, mivel azok „versenyképességét” csak minden tekintetben azonos elvek szerint lenne szabad összehasonlítani. Ez a posztulátum ma világszerte nem érvényesülhet. A SZET-ek építése nálunk is elengedhetetlen, amit legutóbb Kerényi A. Ödön is szorgalmazott [8]. Ha a fenntartható fejlôdés alapelveit komolyan vennék, akkor a döntéshozók megvalósíthatnák az energiatermelés és a fenntartható fejlôdés következô legfontosabb alapelvét: „Az a megújuló energia, ami »tegnap« még nem volt gazdasá-


gos, az ma már gazdaságos lehet, és az ami ma még nem gazdaságos, az »holnap« már gazdaságos lesz.”

IRODALOMJEGYZÉK [1] Chongjiang, Du: A Breaf Description of the Three Gorges Project [2] Kozák, M.: Rövidesen áramot termel a világ legnagyobb vízerômûvének elsô gépegysége. Magyar Energetika, 2002/1. [3] Nagy, L.: A Három Torok erômû-építkezés Kínában. Hidr. Közl. 2003. 2. [4] World Atlas and Industry Guide, Hydropower and Dams, 2004. október 30. [5] The Yantze River, Three Gorges Hydro Power Complex, 2003 [6] Rushu Wang: A Milestone for High Slope Excavation. International Water Power and Dam Construction, Sept. 2001 [7] The British Dam Society: China Three Gorgeous Project, Caring for Dams, People and the Environment. London, 2004 [8] Kerényi, A. Ö.: Hozzászólás a Szivatytyús Energia Tározás hazai problémájához. ENERG expo, Debrecen, 2004. szeptember 28.

n SAJTÓKÖZLEMÉNY CSÖKKENHET A TÁVHÔ ELÔÁLLÍTÁSÁNAK KÖLTSÉGE ÉSZAK-BUDÁN Az MVM Rt. nyerte el a FÔTÁV Rt. tenderét a régió hôellátásának korszerûsítésére kiírt pályázaton

Budapesten 2005. szeptember 28-án négy megállapodásból álló szerzôdéscsomagot írt alá az MVM Rt. a FÔTÁV Rt.-vel. Az MVM Rt. ezzel szerzôdéses kötelezettséget vállalt, hogy mintegy 10,5 Mrd Ft beruházást valósít meg a FÔTÁV Rt. Észak-budai Fûtômûve területén az Észak-budai és Óbudai hôkörzetek együttes hôigénye 70%-ának kielégítésére. A beruházás révén lényegesen csökkenthetô a távhô elôállítási költsége, és jelentôsen mérséklôdik a károsanyag-kibocsátás mértéke is. A szerzôdések szerint az MVM Rt. összesen 3330 MW hô- és 50 MW villamosenergia-termelô kapacitást valósít meg úgy, hogy az egyik új kazánt póttüzeléssel 60 MW-ra építi ki. Így Folytatás a 35. oldalon

A PAKSI ATOMERÔMÛ ÜZEMIDÔ-HOSSZABBÍTÁS KÖRNYEZETI HATÁSAINAK VIZSGÁLATA ELTER ENIKÔ mûszaki szakértô, PÉCSI ZSOLT csoportvezetô

BEVEZETÉS Az erômû üzembe helyezése óta eltelt idôszak jogszabályi változásai új elvárásokat fogalmaznak meg a jövôbeni stratégiai célok teljesítéséhez. A PA Rt. felismerte, hogy feltétlenül szükség van arra, hogy a telephely, valamint az erômû–telephely kölcsönhatás vizsgálatára kiemelt programot indítson. A program tematikájának összeállításakor a jogszabályi elôírásokon túl figyelembe vették az erômûves engedélyeztetési folyamatokban érintett szakhatóságok, hatóságok javaslatait, elvárásit is. Bemutatjuk a telephely-jellemzési program keretében 2001–2004 között az erômû területén, a szûkebb és tágabb környezetében eddig már elvégzett és még folyamatban lévô felméréseket, méréseket, modellezéseket, s ezek eredményeit, megállapításait. A munka során egyaránt támaszkodtunk a hazai tudományos munkákban élenjáró szakemberek és intézmények munkájára, technikai és laboratóriumi hátterére, felkészültségére.

1. ELÔZMÉNYEK A paksi atomerômûre a mai értelemben vett környezeti hatástanulmány az üzembe helyezést megelôzôen nem készült, mivel az 1980-as évek jogszabályai még nem ismerték, nem használták a környezeti hatásvizsgálat jelenlegi módszertanát. A telephely és környezete megismerésére, különösen a nukleáris környezeti hatások vizsgálata területén, részletes vizsgálatok történtek, a környezeti hatások

vizsgálatára számos – az engedélyezést megalapozó – jelentés és tanulmány készült. Ezek mélysége és terjedelme megfelelt az akkori jogszabályi elvárásoknak és gyakorlatnak. Mindezek alapján adta meg az akkori környezetvédelmi fôhatóság az OKTH az engedélyét a blokkindításokhoz. Az elsô kísérlet egy komplett környezeti hatástanulmány elkészítésére az MVM Rt. kapacitáspályázatán az atomerômû bôvítésére vonatkozó elôzetes környezeti hatásvizsgálat volt. A hatásvizsgálat legfontosabb tapasztalata az volt, hogy a rendelkezésre álló korábbi adatok, a jogszabályi és hatósági elvárásoknak teljesen megfelelô üzemi környezeti monitoring, illetve az egyedi környezeti vizsgálatok az elôzetes környezeti hatásvizsgálatot jól megalapozzák, de a környezeti hatásvizsgálat sikerességéhez néhány területen szükséges a konkrét jogszabályi elvárásokon túlmutató kutatási programot indítani. Az erômû stratégiai céljainak megvalósítása érdekében elindította a korszerû környezetvédelmi és vízjogi engedélyezés követelményeinek is megfelelô, az üzemi adatgyûjtést kiegészítô, komplex környezetvédelmi programját. A program célja egyrészt olyan adatrekordok elôállítása, amelyek alkalmasak az atomerômû hosszú távú környezeti hatásainak értékelésére, illetve az együttesen értékelendô környezeti jellemzôk korrelációjának vizsgálatára, néhány kérdésben pedig a hatásvizsgálati módszertan fejlesztése. A terjedelem meghatározásánál a társaság üzemviteli szervezetei által már folyamatosan végeztetett méréseket, illetve a témakörhöz kapcsolódó

egyéb, a nukleáris biztonsági engedélyeztetésbôl adódó feladatokkal lefedett témákat is figyelembe vettük. Az adatgyûjtés ideje minden témakörben a reprezentativitás biztosításához szükséges szakmailag indokolt rekordhossz, ami két, illetve három év, illetve évszak, vegetációs periódus. A technikai elôkészületeket nem igénylô témákban már 2001-ben elkezdôdött az adatgyûjtés, míg más területeken 2002-ben. A program adatgyûjtési feladatai 2004-ban befejezôdtek.

2. A TELEPHELYJELLEMZÉSI PROGRAM 2.1. FELSZÍNI VIZEK ÁLLAPOTA ÉS VÁLTOZÁSA Az atomerômû felmelegedett hûtôvizének a Duna vízminôségére gyakorolt hatását 8 szelvényben (elsô az erômû felett, a nyolcadik Mohácsnál) vizsgáltuk kémiai, radiokémiai, bakteriológiai, fito- és zooplankton, valamint a vízi makroszkópos állatállomány és a halfauna felmérésével. A radiokémiai vizsgálatok ultra alacsony hátterû HPGE-detektorral végrehajtott teljes gamma-spektrum felvételével történtek vízbôl és iszapból a Paks fölötti és alatti Duna-szakaszon évszakonként, valamint halakból, kagylókból és más, a térségben megfelelô mennyiségben gyûjthetô élôlényekbôl. A vizsgálatokra 2002– 2003-ban, két teljes vegetációs idôszakot (nyár végi–ôszi és tavaszi–nyári vegetációs periódus) felölelô 8 szelvényben került sor.


31

A vizsgálati programban végzett mérések és kísérletek eredményeirôl, az erômû hatásainak következtében beálló vízminôség-változások becslésérôl készült értékelések és az összefoglaló jelentés készítése során figyelembe vettük a témában az erômû üzembe helyezése óta rendelkezésre álló tanulmányok megállapításait és az elvégzett mérések eredményeit.

2.2. AZ ATOMERÔMÛ HATÁSA A FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VIZEK HASZNOSÍTÁSÁRA A paksi atomerômû hûtôvíz-kibocsátása által érintett Duna-szakaszon számos, már üzemelô és távlati jelentôségû parti szûrésû vízbázis található. Ezek védelme érdekében vizsgáltuk és értékeljük az atomerômû hatását a vízbázisokra, a Duna vizének kémiai, bakteriológiai és mikrobiológiai jellemzôin keresztül. A cél elérésére az alprogram végrehajtása során vízbázis monitorozást végeztünk. A monitorozási munka 2001 végén kezdôdött, 2002-ben végleges formájában kiépült 8 szelvényben a teljes monitoring rendszer, és minden szelvényben elkezdôdtek, illetve folytatódtak a mérések, amelyek 2004. nyári méréssel és az adatok értékelésével fejezôdtek be. A mérés célja annak megállapítása, hogy a hûtôvíz visszavezetésének vannak-e hatásai, esetlegesen veszélyei az érintett üzemelô és potenciális parti szûrésû vízbázisokra. A monitorozás során elvégzett feladatok, a figyelôkutakba beépített mûszerek észlelésének adatkinyerésén, feldolgozásán túl helyi vízmintavételezést is jelentettek. A vízmintákból a következô vizsgálatokra került sor: vízkémiai, bakteriológiai, biológiai, toxikológiai és radiológiai vizsgálat.

2.3. A DUNA MEDRE ÉS A PARTFAL ÁLLAPOTA (HIDROMETRIAI MÉRÉSEK) Az alprogram célja a kijelölt Dunaszakaszon a zátony-, illetve gázlóképzôdés figyelemmel kísérése, annak elôrejelzése. A feladathoz tartozó mérések elvégzése 2001–2002-ben megtörtént. Ezek kiegészítéseként 2003–2004-ben mûszeres hômérsékletmérésére is sor került a Duna kijelölt szelvényeiben, egy-egy függély-

32

ben. A mérés a vízhômérséklet-növekedés értékére szolgáltatott adatokat. Az erômû okozta vízhômérsékletváltozások pontosabb meghatározása érdekében a hidegvíz-csatornában és a melegvíz-csatornát követô második sarkantyú magasságában adatgyûjtôvel ellátott, kis hôtehetetlenségû, platina hômérôket telepítettünk. A hômérôk a mûszert tartó bóját lehorgonyzó láncon mélység szerint középen, a fenék és a vízfelszín közelében helyezkedtek el. Az adatok RAM-kártyára íródtak. A mérések során kisvízi felszínrögzítésre is sor került a Duna vízhozamát mérve, a vízhozam egyidejû ADCP-vel történô meghatározásával. A mérési eredmények összegzését követôen 2003-ban indult a modellezés. A modell csomóponti, nagy felbontóképességû hidrodinamika modell. Modellezzük az 1528–1523 fkm közötti Duna-szakaszt és a hidegvízcsatornát, figyelembe véve a melegvíz-visszavezetés hatását. A modellezés célja a kisvíz idején mutatkozó, vízkivétel okozta áramlási változások meghatározása, különös tekintettel a sodorvonalak és felszínesések alakulására.

2.4. LOKÁLIS KLÍMA AZ ATOMERÔMÛ KÖRNYEZETÉBEN Az alprogram célja az atomerômû mikroklímára gyakorolt hatásainak értékelése, illetve az egyéb környezeti hatások, mint a Dunát terhelô hôszennyezôdés klimatikus hatásainak értékelése, továbbá adatok biztosítása a környezeti hatások meteorológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A program elsô évében, 2001-ben a mérések elvégzéséhez szükséges monitoring rendszer – mikroklíma állomások – telepítési szempontjainak meghatározása, mérési rend kialakítása történt. Az állomások telepítése a Duna mentén, a hôcsóva által érintett partszakaszon, 4 mintavételi helyen valósult meg. A mérések folyamatos hômérséklet-, légnedvesség-, szélirány- és szélerôsségmérést jelentettek. A 2 éves folyamatos, mûszeres adatgyûjtés elsôsorban a páratartalom-változás regisztrálására és az urbánhatás megállapítása céljából történt.


Az alprogram részeként numerikus hatásmodellezéssel, illetve a mérési program adatainak éghajlati általánosításával az esetleges mezo-klimatikus hatások kimutatására történt tudományos kísérlet. Ezen belül a legfontosabb potenciális klímamódosító hatásra, a Dunába ömlô meleg vízre mint vonalmenti forrásra - koncentráltak.

2.5. AZ ATOMERÔMÛ KÖRNYEZETÉNEK JELLEMZÉSE LÉGI ÉS ÛRFELVÉTELEKKEL Az alprogram célja az atomerômû környezetének felszíni vizsgálata különbözô idôpontokra (1977. KOZMOSZ, 1985. Landsat TM, 1999. SPOT Xi) nagyfelbontású ûrfelvételek alapján. A 22 évet felölelô változásvizsgálat az atomerômû közvetlen környezetére, valamint a Duna két oldalán mintegy 5-5 km széles sávra terjedt ki. A nagyobb felbontás és a részletesebb elemzés érdekében SPOT multispektrális, illetve pankromatikus adatokat használtunk. Ezen adatok felbontása 10 m, ami megfelelô részletességet biztosított a felszínborítási térkép elôállítására és az észlelhetô változások elemzésére. Az ûrfelvételek alapján elkészült területhasználati térképek és változásvizsgálati táblázatok alapján mind az alapállapot legfontosabb jellemzôit, mind a változásokat értékeltük. Az elvégzett változásvizsgálat a felszínt borító növényzetre, a földhasználatra vonatkozik.

2.6. A HÛTÔVÍZ DUNÁBAN TÖRTÉNÔ ELKEVEREDÉSVIZSGÁLATA LÉGI TERMOVÍZIÓS MÉRÉSEKKEL A program végrehajtásának célja a hûtôvízcsóva elkeveredésének vizsgálata. Mivel a hûtôvízcsóva alakulása jelentôsen függ a Duna vízhozamától (vízállásától), a kialakuló áramlási kép részletes vizsgálatához különbözô (közepes kis, közép- és közepes nagy) vízállásoknál van szükség hôfelvételezésre. A 2002. évben a fentiekbôl két jellemzô idôszakban, augusztusban (középvízállásánál), valamint szeptemberben (közepes kis vízállásnál) terveztünk felvételezést végezni. Az augusztusban kialakult rendkívüli dunai árvíz azonban meg-

hiúsította a tervezett paraméterek szerinti felvételezést. Ehelyett a közepes nagy vízállást megközelítô helyzetben kerülhetett sor a felvételek elkészítésére. 2003-ban egy tél végi–tavasz elejei februárban elvégzett felvételezés történt. Ebben az esetben a Duna hômérséklete alacsony volt, tehát a keveredés és a terjedés jobban vizsgálhatóvá vált. A mérést szeretnénk elvégezni még 2005. tavaszi–nyári idôszakban is a reprezentativitás érdekében.

2.7. MINTAÉRTÉKÛ BIOMONITORING VIZSGÁLATOK Az alprogram célja az atomerômû környezetében található élôvilág jellemzése, elsôsorban a Duna partja mentén található élôhelyek megfigyelése. A biomonitorozáshoz 2001 folyamán olyan mintaélôhelyeket választottunk ki, amelyek vagy az általános vagy az unikális jellegüknél fogva jellemzik a térséget. Ezek az élôhelyek elsôsorban védett területeken, környezetileg érzékeny területeken vagy természeti területen találhatók. A florisztikai kutatások során a terepbejárást botanikus végezte, évszakonként minimum 15-20 napot a terepen töltve. Ez szükséges volt a fajlista bôvítéséhez, valamint a vegetációtérkép pontosításához. A munka eredményeként bôvültek a regisztrált védett taxonokra vonatkozó ismeretek is, megtörtént a vegetációtérkép pontosítása. A fauna feltárását a Nemzeti Biodiverzitás Monitorozó Programban meghatározott módszertani követelmények figyelembevételével végeztük. A munkában a Természettudományi Múzeum kutatói vettek részt. A terepi mintavételek évente állatcsoportoktól függôen 3-6 alkalommal történtek.

2.8. A PAKSI ATOMERÔMÛ KÖRNYEZETÉBEN ÉLÔK EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTÁNAK VIZSGÁLATA A program végrehajtása során alapvetô célunk az volt, hogy értékeljük, az ionizáló sugárzással kapcsolatos biológiai hatások, megbetegedések, halálesetek milyen gyakorisággal for-

dulnak elô a hatásterületen élô népesség körében. Elsô közelítésben a vizsgált területnek az atomerômû központja körüli 30 km-es területet tekintettük Tolna megyében. A vizsgálat részeként a kijelölt hatásterületen megtörtént az egyéni szinten gyûjtött megbetegedési és halálozási adatok, valamint a rizikómérôszámok statisztikai értékelése, továbbá az eset-kontrollvizsgálat elvégzése a daganatos megbetegedések elôfordulásáról. Második közelítésben, 2004-ben megtörtént a vizsgált terület kiterjesztése Bács-Kiskun megye kijelölt településeire is.

2.9. AZ ÉLÔVILÁG SUGÁRTERHELÉSÉNEK MEGHATÁROZÁSA A munka kezdetén, 2001-ben meghatároztuk a paksi atomerômû környezetében elôforduló, valószínûsíthetôen érzékeny fajokat, kidolgoztuk egy vízi tápláléklánc monitorozását, valamint elvégeztük néhány kiválasztott szárazföldi faj rendszeres mérését. A 2002-es feladatok részeként az atomerômû szûkebb környezetében lehatároltuk a javasolt fajok életterét, és ezen belül kijelöltük a mintavételezésre szolgáló helyeket. A monitorozáshoz 2002–2003-ban évi két mintavétellel (egy késô tavaszi és egy nyár végi) vizsgáltuk a kiválasztott fajok radionuklid-felhalmozását a környezeti koncentrációk meghatározásával együtt. 2004-ben alkalmaztuk az Amerikai Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma (USDOE) által is használt módszertant az élôvilág sugárterhelésének értékelésére.

2.10. A VÍZBÁZIS TRÍCIUMTARTALMÁNAK VIZSGÁLATA A 2002-ben elkezdett mérések keretében havi rendszerességû tríciumméréseket végeztünk a telepített csapadékgyûjtô edényzetekbôl vett csapadékmintákon, illetve havi rendszerességgel mértük a felszíni vízbôl származó minták tríciumkoncentrációját, valamint mintavételezést hajtunk végre a nagy csapadékok után a Szelidi-tóból. A környezeti tríciumkoncentrációk meghatározása, egységes értékelése

és dokumentálása érdekében a paksi atomerômû ellenôrzô rendszereinek eddigi mérési adatait egységes szerkezetben feldolgoztuk a más alprogramokból származó tríciummérési eredményeket az üzemelô környezetellenôrzô rendszer többéves tapasztalataival együtt. Az összegzô jelentés elkészítésekor figyelembe vesszük az A típusú mérôállomásokon rendelkezésre álló adatokat, kitérünk a talajvíz trícium tartalmának meghatározására, a tríciumlencse mozgására, a mozgást befolyásoló tényezôk vizsgálatára.

3. A TELEPHELYJELLEMZÉSI PROGRAM EDDIGI EREDMÉNYEI A mérési program minden témájában a 2003 végéig nyert eredmények – közbensô vagy végleges értékelés alapján – az üzemidô-hoszszabbítás Elôzetes Környezeti Tanulmányában (EKT) feldolgozásra kerültek. A végleges eredményeket, következtetéseket a Részletes Környezeti Tanulmány (RKT) tartalmazza majd.

3.1. FELSZÍNI VIZEK ÁLLAPOTA ÉS VÁLTOZÁSA A Duna vizére vonatkozó hatásokat a célzott helyszíni vízkémiai vizsgálatok megerôsítették, és finomították a hivatalos vízminôség-vizsgálatok eredményeit. Az eredmények szerint: n az atomerômû használt vizeinek hatása a hossz-szelvény mentén csak a vízhômérséklet és kismértékben az oldott oxigénkoncentráció (minimum) és az oxigéntelítettség (maximum) változásaiban nyilvánult meg, azonban többnyire az átlagos Duna-szennyezôdésnek megfelelô szintet mutattak, vagy csak valamivel nagyobbak az átlagértékeknél, n az évszakos eltérések jellemzôek, pl. az augusztus végi mérések esetében az oxigéntelítettség, a biológiai oxigénigény, a klorofill-a és a pH lényegesen kedvezôtlenebb eredményt adott, mint az ôszi (október eleji) mérés alkalmával. A nitrátoknál viszont éppen fordított volt a helyzet.


33

A vízkémiai vizsgálatok mellett olyan mutatók vizsgálatát is elvégeztük, amelyekkel az atomerômû felmelegedett hûtôvizének egyéb esetleges hatásai is kimutathatók. A szerves mikroszennyezôk vizsgálati eredményei szerint a vízminták összes ásványolaj eredetû aromás szénhidrogén analízise a Duna vizének megfelelô tisztaságát mutatta. Az eddigi mérések szerint – atomerômûnek tulajdonítható hagyományos szennyezések miatt – az üledék szennyezettsége csak kis mértékben volt nagyobb a dunai átlagoknál. Az üledékben a szennyezés felhalmozódásának mértéke nem terhelô mértékû az itt élô élôlények számára. Az atomerômû eddigi 20 éves üzemeltetése a környezeti elemekben nem okozott érzékelhetô radioaktivitás-felhalmozódást. Ennek oka a kibocsátások alacsony szintje és a környezeti elemekben beálló dinamikai egyensúly. Mesterséges eredetû radioaktív izotópok alapvetôen a külsô mérések alapján csak nagyon ritkán, az erôsen felhalmozó környezeti elemekben detektálhatók (pl. iszap vagy mederüledék a Dunában és a halastavakban).

3.2. AZ ATOMERÔMÛ HATÁSA A FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VIZEK HASZNOSÍTÁSÁRA A mérések eredményeinek kiértékelése megtörtént. Az eddigi jelentésekbôl egyértelmûen kiderül, hogy a mérési szelvények kiválasztási szempontjai megfelelôek voltak. A hôcsóva vélelmezhetô hatásterülete a monitoringszelvényben meghatározásra került. A jobb parti szondák eredményei alapján megfigyelhetô a keveredés hatására bekövetkezô kismértékû vízminôség-változás. Az eredmények felhasználásával modellezést végeztünk arra vonatkozóan, hogy mennyi idô alatt jut el egy esetleges szennyezôdés az érintett ivóvízbázisokig. A modellezési eredmények azt mutatják, hogy az elérési idôk a létezô vízbázisoknál minden esetben meghaladják a 1420 napot. Ennek alapján a vízügyi felügyelôségek számítani tudják a haváriahelyzetben szükséges beavatkozási idôket.

34

3.3. A DUNA MEDRE ÉS A PARTFAL ÁLLAPOTA (HIDROMETRIAI MÉRÉSEK) A modellezés befejezôdött. Az eredményeket összefoglaló, értékelô elemzés fontos része az erômû hatásainak következtében beálló változások becslésének bemutatása, amelyre a részletes környezeti hatástanulmányban kerül sor. Igen fontos megállapítása azonban, hogy a modellezések, mérések a jelenlegi korlátozásokkal mederváltozást nem valószínûsítenek. Ugyancsak fontosak a mérési-modellezési eredmények üzemviteli szempontból is, hiszen a az eredmények ismeretében pontosítani lehet az üzemviteli beavatkozások módját.

3.4. LOKÁLIS KLÍMA AZ ATOMERÔMÛ KÖRNYEZETÉBEN A vizsgálati eredmények alapján elmondható, hogy az erômû sem hôt, sem nedvességet nem bocsát ki más módon vagy arányban, mint egy közepes népességû, átlagos beépítettségû, hazai kisváros. A Dunát érô hôterhelés meteorológiai hatásának vizsgálatára elvégzett numerikus és statisztikus modellezés eredményei azt mutatják, hogy a hatás alatta marad három olyan természetes hatásnak (az éghajlat területi különbségeinek, az idôjárás napi változásainak, illetve egyes konkurens mikroklimatikus különbségeknek), amelyekhez az ökoszisztémák mindeddig alkalmazkodni tudtak. A modellezési eredmények ábrázolása egyértelmûen megmutatja, hogy az atomerômû hatásait elfedik a növényborítottság és a domborzat eltérései.

3.5. AZ ATOMERÔMÛ KÖRNYEZETÉNEK JELLEMZÉSE LÉGI ÉS ÛRFELVÉTELEKKEL Az ûrfelvételek alapján elkészült területhasználati térképek és változásvizsgálati táblázatok alapján mind az alapállapot legfontosabb jellemzôit, mind a változásokat értékeltük. Az elvégzett változásvizsgálat alapvetôen a felszínt borító növényzetre, a földhasználatra vonatkozik. Az eredmé-


nyeket, melyek szerint a területhasználati formák többsége a vizsgált idôszakban nem, vagy csak elenyészô mértékben változott, felhasználtuk az EKT tájat, tájszerkezeti változásokat leíró fejezetében. Ahol változást észleltünk, az általában nagymértékû vagy igen jelentôs és az erômû hatásának szempontjából pozitív volt, hiszen az erômû jelenléte egyfajta rendezettséget eredményezett a környezetében. A területhasználati formák között kimutathatóan nôtt a sport-, szabadidô- és üdülôterület, a vegyes erdôk területe, ellenben a szárazföldi mocsár területe csökkent. Az eredmények igazolják azt is, hogy a nagytáblás mezôgazdaságok száma csökkent, míg a kistáblás mezôgazdaságoké nôtt, amely változás egyértelmûen a rendszerváltás utáni idôszakra tehetô, míg ugyanakkor a zártkertek jelenléte csökkenô, a spontán erdôsülô területeké pedig növekvô tendenciát mutat.

3.6. A HÛTÔVÍZ DUNÁBAN TÖRTÉNÔ ELKEVEREDÉSVIZSGÁLATA LÉGI TERMOVÍZIÓS MÉRÉSEKKEL Az eddigi termovíziós vizsgálatok eredményei alapján fôbb megállapítások közé tartozik, hogy a hôcsóva mindig a jobb parthoz simulva vonul le, és behatol a zátonyok közötti vízterületekre is. Az elkeveredés túlnyomó részben, mintegy 95%-osan a beömléstôl számított 4-5 km között megtörténik. A melegvíz-csóva hatása a beömlés alatt kb. 30 km-rel a felvételeken még látható, de csak minimális mértékû az eltérés. Ezt kiegészítô mûszeres mérésekkel is ellenôriztük, melynek során megállapítottuk, hogy 1-2 ºC növekmény detektálható, de ez az érték magában foglalja a parti növényzet jelenlétébôl adódó növekményt is. A további értékelések folyamatban vannak, az eredményeket az RKT tartalmazza majd.

3.7. MINTA ÉRTÉKÛ BIOMONITORING VIZSGÁLATOK A program keretében az erômûvet befogadó tágabb térség florisztikai és faunisztikai jellemzése is megtörtént. Az elvégzett vizuális megfigye-

lések alapján elmondható, hogy az üzemelô erômû esetleges környezetszennyezô hatását a vegetáción – legalábbis látványosan – kimutatni nem lehet.

3.8. A PAKSI ATOMERÔMÛ KÖRNYEZETÉBEN ÉLÔK EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTÁNAK VIZSGÁLATA Az adatok összegyûjtése, feldolgozása, az eredmények kiértékelése megtörtént. Az összegzés alapján elmondható, hogy vizsgálati területek egészén a daganatos megbetegedések ritkábban fordultak elô, mint a referencia populációban. Az eredményeket az RKT-ban jelenítjük meg.

3.9. AZ ÉLÔVILÁG SUGÁRTERHELÉSÉNEK MEGHATÁROZÁSA Az USDOE-módszertan alkalmazásával a kijelölt mintavételi pontok környezetében vett mintákból mért radionuklid-koncentrációk felhasználásával elvégeztük a javasolt értékeléseket. Az eredmények alapján mindkét élôhelytípus (vízi, szárazföldi környezet) teljesítette a követelményeket, azaz a biótakoncentráció referenciaérték alatti eredményeket adott az egyes élôhelytípusokra, s a biótakoncentráció jelentôs részét is a természetben elôforduló radioaktív izotópok okozták.

3.10. A VÍZBÁZIS TRÍCIUMTARTALMÁNAK VIZSGÁLATA A csapadék és a felszíni vizek mintázási eredményei alapvetôen a globális és regionális források által megalapozott tríciumkoncentrációkat mutatnak. A hazai tríciumháttér értéke 1030 Bq/l. Két esetben mértünk a csapadékban ezt meghaladó olyan idôszakos növekményt, ami esetleg az erômûvi kibocsátásokhoz kapcsolható, de ennek a hipotézisnek az igazolása vagy elvetése a jelenleg is folyó modellezési munkák alapján lesz lehetséges. Összességében még a háttéridôsorok értékét meghaladó ezen két koncentráció sem jelent olyan értéket, ami sugárvédelmi szempontból intézkedést vagy különösebb figyelmet érdemelne.

ÖSSZEFOGLALÁS Az elôzôekben felvázoltakból látható, hogy a telephely-jellemzési program 2004-ben lezárult. Minden alprogramhoz kapcsolódóan elvégeztük az értékeléseket. Az eredményeket röviden összefoglalva elmondható, hogy az erômû jelenléte a környezetben általában állapotváltozást okozó terhelést nem jelent, a Duna hôterhelése esetén beszélhetünk többletterhelésrôl. Az elvégzett modellezések, becslések azt mutatják, hogy a hatásokban nem várható változás (romlás) a meghoszszabbított üzemidô alatt sem. A program keretében elvégzett mérések adatainak felhasználása a rendelkezésre álló eredmények bemutatása az erômû üzemidô-hoszszabbítását a környezetvédelmi engedélyezési eljárás keretében megalapozó elôzetes környezeti tanulmányban 2003-ban megtörtént. Az azt követô idôszak mérési eredményei és értékelései a részletes környezeti hatástanulmányban szerepelnek majd, amelynek beadványozása az elbíráló hatóság részére 2006. január végén várható. A monitoring program ugyan lezárult, de egyértelmûvé vált számunkra, hogy ha nem is folyamatosan, de valamilyen periodicitással a program folytatása szükséges. Ezt erôsíti a folytonosan változó, ökológiai szempontú jogszabályok megjelenése, valamint a lakosság érdeklôdése. A lakossági biztonságérzetének növelése szempontjából is célszerû az erômû számára az üzemvitelhez kapcsolódó napi rendszerességû vizsgálatokon túlmutató, az új vizsgálati módszereket, modellezéseket alkalmazó monitoringtevékenység végzése annak érdekében, hogy igazoljuk az üzemviteli mérések helyességét, megfelelôségét. A telephely-monitoring program végrehajtásában közremûködtek: ETV–ERÔTERV Rt., ÖKO Rt., OSSKI, VEIKI Hôenergetikai Divízió, VITUKI Rt. – Hidraulikai Intézet, Vízminôségvédelmi Intézet, ARGOS Távérzékelési és Filmstúdió; Magyar Természettudományi Múzeum, Kék Csermely Vízvédelmi és Környezetgazdálkodási Tervezô és Szervezô Bt., Florisztikai Bt., VMed Bt., BME (PA Rt. számára az üzemeltetési célokat szolgáló, a telephely-jellemzési programot kiegészítô vizsgálatokat végzik).

n SAJTÓKÖZLEMÉNY Folytatás a 30. oldalról összesen 120 MW hô- és 50 MW villamos kapacitás áll rendelkezésre a szerzôdésben vállalt hôigény kielégítésére. A szerzôdéskötés jogát az MVM Rt. a FÔTÁV Rt. által kiírt pályázaton nyerte el. Az új erômû megépítésével – azon túl, hogy ezzel lényegesen csökkenthetô a távhô elôállítási költsége – jelentôsen mérséklôdik a káros anyag kibocsátás. További kedvezô környezeti hatásként lehetôvé válik a jelenlegi III. kerületi Zápor utcai Fûtômû kiváltása, amely önmagában is csökkenti a városrész füstgáz és zajterhelését A szerzôdéses csomag részeként az MVM Rt. ugyanis vállalta, hogy az általa ajánlott berendezéseket három ütemben építi meg. Így már 2007 októberére megteremti azt a hôkapacitást, amely az Óbudai Fûtômû kiváltását lehetôvé teszi. Az elsô ütem keretében 1330 MW hô- és 1316,5 MW villamos kapacitás létesül 2007. március végére, majd a második ütemben 60 MW hôkapacitás rendelkezésre állása valósul meg 2007. október végén. A harmadik ütemben, 2008 március végéig épülnek meg azok a hiányzó létesítmények, amelyek az összesen 120 MW hô-, ill. 3316,5 MW villamos teljesítményû kapacitás létrehozásához szükségesek. A most aláírásra került szerzôdéses csomagot a FÔTÁV Rt. képviseletében dr. Uhri László, az MVM Rt. részérôl dr. Kocsis István vezérigazgatók látták el kézjegyükkel. E szerzôdéses csomaggal a FÔTÁV Rt. újabb – egyben legnagyobb – kogenerációs fejlesztési lehetôségével élt. Dr. Kocsis István vezérigazgató az aláírást követôen kifejtette, hogy a beruházás összhangban van az MVM középtávú üzleti stratégiájában megfogalmazott célkitûzésekkel. Ennek szellemében a társaságcsoport erôsíti pozícióját a hazai távhôpiacon, korszerû, magas hatásfokú technológiák megvalósítása révén versenyképes kapcsolt hô- és villamosenergia-termelô egységeket létrehozva. Az MVM Rt. az eddigi sikeresen megvalósult beruházásai, a miskolci, és tatabányai projektek után ezúttal újabb jelentôs, az Európai Unió által is preferált hô- és villamosenergia-termelô kapacitást létesít Budapesten.


35

n OLVASÓI LEVÉL

PAKS JÖVÔJE A VILLAMOSENERGIARENDSZER FEJLESZTÉSI TERVEIT MA MÁR A 2030-IG TERJEDÔ IDÔSZAKRA SZÜKSÉGES ELÔKÉSZÍTENI Több cikkemben, stratégiai tanácsokban foglalkoztam a biztonságos villamosenergia-ellátás nemzetközi tapasztalatokon alapuló azon követelményével, hogy a villamosenergia-rendszer (VER) legalább 15 éves idôszakra kidolgozott távlati tervekkel rendelkezzen. Kevés ma már a 2015. évi határidô, amit a fogyasztók ellátásáért felelôs szerveink jelenleg kitûztek.

Nagyobb országokban több VER is mûködhet együtt, de azon feladatuk a VER egyesüléseken belül is megmarad, hogy teljesítménymérlegük egyensúlyát mind rövid, mind hoszszú távon kötelesek önállóan biztosítani. Ezt az Európai Unió ide vonatkozó irányelvei egyértelmûen elôírják. A magyar VER is tagja az 500 GW beépített kapacitású UCTE VER Egyesülésnek, de ha olyan teljesítményhiány áll elô, amit sem saját tartalékaiból, sem az Egyesülés átmeneti kisegítésébôl nem tud pótolni, nincs más megoldás, mint a fogyasztók üzemzavari, illetve tartós korlátozása. A kár országos átlagban elérheti a kiesett termelôi villamosenergiafogyasztás költségének az 50-szeresét is, ha figyelembe vesszük, hogy a termékek önköltségében ma alig 2% a villany részaránya. Egyértelmû, hogy a tervezett nemzeti jövedelem elérése érdekében elsôrendû államérdek törvényi alapon is megszervezni az áramellátás biztonságának, és nemzetközileg is versenyképes szolgáltatásának a feltételeit. Ez a követelmény fennáll az EU-elvek szerint megnyílt áram-versenypiac mellett is, független a villamosenergia-társaságok tulajdonviszonyaitól, és elsôsorban az áramellátás fizikai feltételeinek megteremtésén múlik. A feltételek megteremtésének egyik kulcsa a VER fejlesztését megszabó távlati terv. Ennek pontosítása, idôszerûvé tétele célszerûen a középtávú tervezésnél történik, beruházási

36

ütemezése pedig az éves tervezés feladata. A távlati tervkoncepció idôtengelye rugalmasan változhat, tartalmát azonban csak akkor szükséges módosítani, ha arra az országot világméretû események (pl. háború, természeti katasztrófák, tartós olajválság stb.) kényszerítenék. A magyar VER forrásoldalának távlati tervezésénél figyelembe veendô alábbi szempontok az atomenergiát helyezik elôtérbe: n Elsôdleges a primer energiahordozó megválasztása az új erômû számára, ami ma már csak a globális beszerzési lehetôségek alapján, hosszú távra történhet, mivel szükségletünk 70%-át – az EU-hoz hasonlóan – sajnos importból kell beszereznünk. A választás döntô paraméterei: a szükséges biztonsági tartalék tüzelôanyag készlet nagysága, a szállítás biztonsága, költsége. Célszerû figyelembe venni, hogy a szénhidrogének beszerzését elsôsorban a rendelkezésre álló csôtávvezeték kapacitása korlátozza, és az ezt meghaladó kôolaj igényt, illetve a jó minôségû kôszenet a legolcsóbban tengeri, folyami szállítással lehet behozni. Ezzel szemben az atomerômûvek tüzelôanyagának importja, tárolása lényegesen egyszerûbb, mivel azonos hôegyenértékû hasadóanyag volumene nagyságrendekkel kisebb, mint a fosszilis energiahordozóké. Ma már a radioaktív hulladékok elhelyezési nehézsége sem ellenérv, mivel a biztonságos tárolásra korszerû technológiák állnak rendelkezésre. n A VER alapterhelését elsôsorban a korszerû, nagy erômûvek fedezik, amelyek a legkisebb eredô fajlagos költséggel mûködtethetôk. Ennek magyarázata, hogy a kondenzációs hôerômûveknél ma már a 48%-ot is meghaladja a termelési hatásfok, amit a szuperkritikus paraméterû acélötvözetek alkalmazása tett lehetôvé, az atomerômûveknél pedig kifejlesztették a biztonságos reaktor típusokat. A nagy egységek további elônye, hogy nagyságrenddel kevesebb is elegendô a nagymérvû fogyasztás növekmény fedezésére, emellett fajlagos beruházási költségük is


alacsonyabb, mint sok kis egységé. Lényeges szempont még, hogy a rendszer valósidejû számítógépes távirányítása hatékonyan csak a nagy egységekkel oldható meg. n Az alapterhelést vivô nagy egységek mellett természetesen szükség van a VER gyors szabályozását végzô egységekre. A nemzetközi gyakorlat szerint ezt a feladatot – gázturbinák helyett – célszerûbb szivattyús energia tározós (SZET) vízerômûvekkel, vagy nagy tározótérrel bíró folyami vízerômû egységekkel (pl. Bôs) megoldani. Nem felejtendô el, hogy a részletes beruházási tanulmánnyal rendelkezô Prédikálószéki SZET az egyik legjobb közép-európai objektum, ezért terveit érdemes lenne felújítani. A tervezett 1200 MW-os kapacitás egy részét az UCTE VERE keretében – a magyar átviteli hálózat elônyös földrajzi helyzete és bô határkeresztezô kapcsolatai okán – közös célra is fel lehet ajánlani. A SZET a VER kis terhelésû idôszakaiban megoldja az atomerômû egységek ma is jelentkezô visszaterhelési aggályait és egyéb nagyblokkok minimális terhelési problémáit is. n A nagy, fosszilis tüzelôanyagot használó hôerômûvek élettartamát a korábbi 25 éves tervezési élettartam helyett 40 évre, a legkorszerûbb atomerômûveknél már 60 évre irányozzák elô, míg a vízerômûvek élettartama eléri a 100 éves üzemidôt is. Ez utóbbi elôsegítésére a régi vízerômûvek (pl. az Ikervári Vízerômû, amely már 1896 óta mûködik) elavult gépegységeit korszerûbbekre cserélték. A gépcsere egy azonos kapacitású új vízerômû beruházási költségének legfeljebb 25%-át igényli. n A nagyerômûvek létesítési ideje a megvalósíthatósági tanulmány elfogadása után 8-10 esztendô. Ebbôl kb. 4 év az engedélyezési eljárás, amely új telephelyen még több is lehet. Ezért jelenthet óriási elônyt a meglévô telephely hasznosítása a leszerelésre kerülô erômûveknél. Ez különösen elônyös lehet – ha erre a telephely alkalmas – az atomerômûvek esetében, akár az elavult reaktorok és gép-

egységek cseréje, akár megmaradó egységek melletti bôvítés esetén, mivel az engedélyezési eljárás legnehezebb része, a telephely társadalmi elfogadtatása és önkormányzati engedélyezése megtakarítható. n Kiemelt fontosságú az a tény, hogy – a világgyakorlat szerint – a magyar VER sem egyedül mûködik, hanem szinkronüzemben kapcsolódik az 500 GW kapacitású UCTE Egyesülés átviteli hálózatához. Ezért az alkalmazható legnagyobb gépnagyságot már nem a VER nagysága szabja meg, hanem a határkeresztezô távvezetékeken át elérhetô szomszédos hálózatok stabilitási viszonyai. A távlati tervben együtt kell vizsgálni a tervezhetô legnagyobb egység beillesztési feltételeit az európai hálózat fejlesztési elképzeléseivel. Az UCTE 400 kV irányadó feszültségszintje erre a gyakorlat szerint megfelelô biztonságot nyújt a ma ismert legnagyobb, 1600 MW nagyságú erômû egységek esetében is. n A környezetvédelem nemzetközi elvárásainak teljesítése minden VER-ben kötelezô. A tervkészítésnél azonban az eddigi gyakorlattal szemben a külsô, „externális” költségeket is indokolt figyelembe venni. Ez fôleg a támogatott, megújuló energiát hasznosító erômûveknél érdekes, ahol ezeket eddig általában nem vették figyelembe. A külfejtésû lignitbányák rehabilitációs többletköltsége szintén elenyészô az atomerômûvéhez képest, amelynek fajlagos önköltségében közel 20% többletet kell az atomtörvény alapján a leszerelési alapra félretenni. A szélerômûveknél ugyanakkor még nem veszik figyelembe, hogy minden kilowatt teljesítményhez kb. 0,8 kW tartalékot kell más erômûvekben tartani, hogy a fogyasztókat szélcsend idején is el tudják látni. n A biomassza távlatilag elsôsorban nem erômû tüzelôanyagként, hanem esetleg más energetikai alkalmazásokban vehetô számításba, amint ezt az osztrák és finn példák mutatják, szemben a brazil vagy a kínai erdôirtásokkal. A fentiek alapján kijelenthetô, hogy a légszennyezés világszintû növekedésének hatékony mérséklését ha-

zánkban is elsôsorban az atomerômû bôvítése és dunai vízerômûvek kiépítése tudná biztosítani, mivel az egyéb megújuló energiák hasznosítása erre nem nyújt elegendô fedezetet. A jelenlegi, rövidnek tûnô 15 éves távlati tervidôszakra már konkrét tervek készítése lenne a feladat. Azonban ezek megbízhatóságához még távolabbi idôre szükséges becslés jellegû tervezést, vizsgálatokat végezni. Így pl. a tízéves megvalósítást igénylô nagy erômûvek tervezése már ebben az idôszakban is számos elôkészítô munkát, elemzést tesz szükségessé. Az OECD, az IEA, az EURELECTRIC „kitekintéseiket” már 2030-ig terjedôen készítik, amelyekhez a tagországoktól kérnek adatokat. Kérdés, hogy ilyen adatokat ki adhat felelôsséggel, ha nincs hivatalosan elfogadott változat, legfeljebb a válaszadók által készített egyéni, hivatalosnak nem tekinthetô becslés. Mindezek alapján logikus követelmény, hogy a reálisabb távlati terv meghatározása érdekében hazánkban is intézkedni kell a 15 éves idôtartamon túlmutató becslések elkészítésére. A hosszabb idôtávú tervezés jelentôsége különösen az atomenergia hazai hasznosítása szempontjából fontos, amit a fentebb elmondottakhoz kapcsolódva az alábbiakban indokolok. Örömmel nyugtázható, hogy széles körû nemzeti egyetértés mutatkozik a Paksi Atomerômû 20 éves üzemidô-hosszabbítása terén, aminek nincs más reális alternatívája. Ugyanakkor figyelembe kellene venni, hogy ennek megvalósítása után is az atomerômû bôvítése tûnik a VER leggazdaságosabb, legolcsóbb fejlesztô beruházásának, mivel az eredetileg 4000 MW kapacitásra tervezett telephely rendelkezik a fentebb felsorolt szempontokat leginkább kielégítô adottságokkal. Az eredeti tervek a bôvítést két 1000 MW-os szovjet reaktorral irányozták elô. Ennek stabilitási feltételeit – az elvégzett számítások szerint – a CDU VERE 750 kV-os távvezetékei biztosították. A magyar VER azóta – leválva a volt KGST Egyesülésrôl – az UCTE 500 GW beépített teljesítôképességû villamosenergia-rendszeregyesülés tagja lett, és ennek figyelembevételével szükséges a bôvítés tervezése. A

nemzetközi gyakorlat már túlhaladta az 1000 MW blokknagyságot, és egyre inkább elterjed az 1600 MW-os reaktor és monoblokkos kivitel. Érdemes ezen változat vizsgálata is, az UCTE erôsen hurkolt 400 kV-os hálózata ezen gépnagyság alkalmazására nagy valószínûséggel lehetôséget ad. Azonban a 2015 utáni idôszakra még nem rendelkezünk az ország távlati villamosenergia-igényével és annak hivatalosan elfogadott fedezeti változataival. Célszerûnek látszik, hogy az illetékes szervek szervezzék meg a VER forrásmérlegének 2025–2030. évekre kiterjedô elôzetes becslések elkészítését. Ebben egyik változatként szerepeljen a PA Rt. egy 1600 MW blokkal történô bôvítése is, és erre alapozva készüljön az akkori elképzelt hálózatra végzett stabilitás számítás, amely ezen gépnagyság beillesztésének lehetôségét ellenôrzi. Ennek idôszerûségét az adja, hogy a készülô 20 éves üzemidô hosszabbítási vizsgálatoknál a PA Rt. figyelembe veheti a nagybôvítés visszahatásait is ezen tevékenységre, és a tervezést már ennek megfelelôen irányíthatja (pl. a hûtôvízrendszer bôvítése, rekuperációs vízerômû létesítése, villamoshálózati csatlakozás stb.). Azon kételkedôk számára, akik 25 év múlva is nagynak tartják az 1600 MW gépnagyságot, szolgáljon megnyugtatásul, hogy a finn VER – amelynek jelenlegi csúcsterhelése 12 GW körül mozog, amibôl kb. 1 GW az import – már tavaly döntött ilyen nagyságú, korszerû reaktor beruházásának megkezdésérôl. Ez a finn VER 5. reaktora lesz a már mûködô négy VVER 440 típus mellett. A finn VER – amely a skandináv NORDEL VERE tagja – döntése biztosíték arra, hogy ez a változat az átviteli hálózat szempontjából is reális elképzelés. (A NORDEL-rôl és a finn VER jellemzô adatairól külön tanulmányban szándékozom rövid ismertetést készíteni az ETSO internetes kapcsolat segítségével.) Érdemes megemlíteni, hogy a NORDEL nem jár szinkron kapcsolatban az UCTE VEREvel, hanem azzal nagyfeszültségû egyenáramú átvitel révén (NFEÁ) végez villamosenergia-cserét, amihez tenger alatti kábeleket építettek ki. A volt szovjet EVER felé a kapcsolatot egyenáramú betéttel oldották meg, jelentôs villamosenergia-cserét bonyolí-


37

tanak. Tavaly megállapodtak a svédekkel egy új tenger alatti kábel összeköttetés (NFEÁ) létesítésérôl a svéd VER stockholmi alállomásához is. Szolgáljon további tájékoztatásul, hogy a javasolt vizsgálatokban eddig is komoly elôrehaladás történt, amiért a közremûködôknek ôszinte köszönettel tartozom. Kérésemre dr. Stróbl Alajos (MAVIR Rt.) készített egy elôzetes, 2025. évre valószínûsíthetô erômû változatot, amelyben egy paksi 1600 MW-os blokk is szerepel. Ezen erômûvi összetételre Tari Gábor, az MVM Rt. hálózati igazgatója a már ismert, illetve tervezett átvitelihálózat-bôvítések figyelembevételével elkészíttette a legfontosabb vizsgálatokat. Az eredmény igazolta a várakozást. A Paks–Pécs 400 kV-os

távvezeték horvátországi Eszék állomásig tervezett továbbépítése már önmagában is elegendô hálózati biztonságot ad és az 1600 MW-os blokk kiesését az UCTE VERE hálózata képes pótolni. Az üzemzavar kisegítés tartalékait részben belsô, részben külsô forrásokban lehet lekötni. A Prédikálószéki SZET léte a külsô tartalékigényt gyakorlatilag szükségtelenné tenné. Ha pedig megépítenénk a korábbi tervváltozatokban szereplô, Paks–Szolnok 400 kV-os vezetéket is, még az (n-2) kiesési kritériumot is kielégítené, azaz a magyar VER két átviteli vezeték egyidejû hiányát is elviselné az 1600 MW-os blokk üzemzavari kiesése esetén. Természetesen a vizsgálatokat az UCTE gyakorlata szerint pontosítani

lehet a napi és évszaki terhelési viszonyokra, a kötelezô tartalékképzés hazai vagy külföldi megoldás változataira stb., de arra máris választ kaptunk, hogy a paksi üzemidô hosszabbítási terv készítése során már most érdemes a bôvítésre is figyelmemmel lenni, hogy a beruházót késôbb ne érje kellemetlen meglepetés. Véleményem szerint, a vizsgálatokról nem én, hanem azok végrehajtói illetékesek bôvebben beszámolni az érdeklôdô olvasók számára is. Bízom abban, hogy a fentiek meggyôzik az illetékeseket a tervezési idôszak növelésének szükségességérôl, és azon belül az atomerômû-bôvítés vizsgálatának indokoltságáról is.

AZ MVM RT. MEGTARTOTTA HATODIK KAPACITÁSAUKCIÓJÁT

villamos energia talált vevôre. (Az

A két aukción az MVM Rt.

Igen nagy létszámú résztvevô és

Kerényi A. Ödön

n SAJTÓKÖZLEMÉNY

aukció szabályzata megengedi, hogy

mint

közüzemi

a kiíró MVM Rt. bizonyos feltételek

2005

második

mellett túljegyzés esetén a kiírtnál

mint 900 GWh villamos energiát

nagy licitálási hajlandóság jellemezte

10%-kal nagyobb mennyiséget érté-

értékesített, ami messze megha-

az MVM Rt. 2005. július 21-én meg-

kesítsen.)

ladja a megelôzô aukciók eredmé-

tartott hatodik kapacitásaukcióját.

Az

árverés

eredményeképpen

nagykereskedô félévére

nyét.

Az árverésen kilenc magyarországi

70 MW zsinórkapacitás (257 110 MWh)

Az alábbi diagram az MVM Rt.,

villamos energia kereskedô részvéte-

9,30 Ft/kWh áron és 54 MW csúcsidô-

mint közüzemi nagykereskedô kapa-

le mellett az ötödik, 2005. június

szaki

citás-árverések útján történô értékesí-

10-én lefolytatott kapacitásaukción el

10,42 Ft /kWh átlagáron talált gazdára.

teljesítmény

(132 192

MWh)

tését szemlélteti.

nem kelt mennyiségek kerültek árverésre: 65 MW zsinór (a hét minden napján 0–24 óráig), és 50 MW csúcs-

700

679,4 679,4

idôszaki (a hét minden napján 06–22 óráig) termék. Fentiekbôl következôen a hatodik

600 553,2 513,3

498,8

500

kapacitásaukció értékesítési idôszaka nem fél év, hanem 5 hónap (2005.

400

389,3

375,4

augusztus 1-jétôl december 31-ig tartó idôszak) volt. Valószínûsíthetô, hogy a legutóbbi

300

200

kapacitásaukció óta eltelt idôszak igen jelentôs külpiaci áremelkedése

100

okozta a nagy érdeklôdést és eredményezte azt, hogy ezen az aukción az eredetileg felajánlottnál nagyobb

0 2003. II. félév

mennyiség, összesen 389,3 GWh

38

több


2004. I. félév

2004. II. félév

2005. I. félév

2005. II. félév

2005. II. félév 2. rész

n GAZDASÁGI ROVAT

AZ AKADÁLYMENTESÍTÔ TÖRVÉNYCSOMAG FÔBB RENDELKEZÉSEI Az adózást egyszerûsítô rendelkezésekként beharangozott törvénymódosítások a 2005. évi XXVI. törvényben láttak napvilágot. Mint a következôkben látható, érdemi könnyítést nem eredményezett, néhány elhanyagolhatónak nevezhetô adminisztrációs intézkedést leszámítva. Az alábbiakban a nagyvállalati környezetet érintô, fôbb rendelkezéseket ismertetjük.

AZ ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓ VÁLTOZÁSAI Az ÁFA-törvény legnagyobb visszhangot kiváltó módosítása kétségkívül a harmadik országból származó, termékimportot terhelô általános forgalmi adó önadózással történô bevallási lehetôségének eltörlése meghatározott – a kisebbséget érintô – adózói kört leszámítva, melynek eredményeként részben visszaállításra került – a csatlakozást megelôzô – kivetéses adózás. A július 1-jétôl életbe lépett változás lényege, hogy kérelemre a vámhatóság engedélyezi az importot terhelô ÁFA önadózással történô megállapítását azok részére, akik a módosított törvényben meghatározott – igen szigorú – feltételeknek megfelelnek. Ôk az engedély birtokában továbbra is önadózás keretében állapítják meg és vallják be a termékimport utáni ÁFÁ-t. Azok részére, akik az újonnan meghatározott feltételeknek nem felelnek meg, az import ÁFÁ-t a vámhatóság határozattal veti ki, ezen esetekben – a csatlakozást megelôzô eljárással azonos módon – néhány esettôl eltekintve csak a vámkezelésrôl szóló határozatban kiszabott vám és áfa megfizetése esetén kerülhet sor a harmadik országból származó áru kiadására. Az engedély kiadásának feltételei az alábbiak: n megbízható vámadós legyen (a VPOP hivatalból vizsgálja), n már legalább egy teljes éve mûködô adóalany legyen,

n a tárgyévet megelôzô évi export és

Közösségen belülre történô értékesítés összesített adóalapja elérje a tárgyévet megelôzô évi, belföldön teljesített értékesítés összesített adóalapjának 67%-át, de legalább 10 Mrd Ft-ot, vagy n a tárgyévet megelôzô évi export és Közösségen belülre történô értékesítés összesített adóalapja elérje a 20 Mrd Ft-ot. [ÁFA tv. 46. § (3–(6) bekezdések, 36. § (1) b) pont] Rendezôdött az úgynevezett láncügyletek törvényi szabályozása. A módosítás a jogszabály termékértékesítés teljesítési helyének szabályait egészítette ki a láncügyletekre vonatkozó új szabályokkal, amelyek értelmében egy termék többszöri eladása során, ha a terméket az elsô vevôtôl az utolsó vevôhöz szállítják, a teljesítési helynek közbensô értékesítések esetében a fuvarozás megkezdésének helyét, a végsô termékértékesítéseknél pedig a termék fuvarozásának rendeltetési helyét kell tekinteni. E szabály alapján, ha a terméket Uniós adóalanyok egymás között értékesítik, de a termék végig Magyarországon marad és csak az utolsó vevô szállítja el Magyarországról, akkor csak erre az utolsó termékértékesítésekre lehet a Közösségen belüli termékértékesítés szabályait alkalmazni. [Áfa tv. 14. § (1) bekezdés]

A TÁRSASÁGI ADÓT ÉRINTÔ VÁLTOZÁSOK n 2005. július 1-jétôl átalakult a fej-

lesztési adókedvezmény igénybevételére vonatkozó eddigi szabályozás. Az adózók 100 millió euró alatti beruházásaikhoz az adókedvezményt – a Pénzügyminisztériumhoz benyújtott kérelem és engedélyezési eljárás helyett – a Pénzügyminisztérium felé tett adatbejelentés és önadózás útján vehetik igénybe. Elegendô lesz annak bejelentése, hogy a vállalkozás hol, mikor, milyen célra, milyen összegû beruházást kíván elkezdeni. (Tao tv. 22. §/B) n Ahol a törvény valamely kedvezmény igénybevételét az adóév utolsó napján meglévô köztarto-

zás hiányához köti, a továbbiakban (már a 2005. évi adóbevallás elkészítésekor) az egyszerûsítés jegyében elég, ha az Art. szerinti köztartozás helyett (mely lényegesen szélesebb körû) az állami és önkormányzati adóhatóság által nyilvántartott adótartozásról nyilatkozik. n Az elhatárolt veszteségek felhasználása egyszerûbbé válik. A jelenlegi gyakorlat szerint a társasági adóban felhasznált elhatárolt veszteség csak fix összeg lehet, ezért az adóhatósági revíziók következményeként utólag megemelt adóalap ellentételezésére nem használható fel. A módosítás szerint az adóalap utólagos – bármilyen okból, így revízió vagy önrevízió végett történô – növekedése esetén rendelkezésre álló elhatárolt veszteségek felhasználhatók, ha azt korábban az adózó adóalap hiánya miatt nem érvényesíthette. [Tao tv. 17. § (11) bekezdés] n Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméhez kapcsolódóan új adóalap kedvezmény kerül bevezetésre. Azon vállalkozások számára, amelyek az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmével kívánnak foglalkozni, lehetôvé válik, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelme révén elért jövedelem fele levonható legyen a társasági adóalapból. A kedvezmény a kibocsátási egységhez az államtól térítés nélkül jutó adózókra nem vonatkozik. [Tao tv. 7. § (1) bekezdés]

AZ ADÓZÁS RENDJÉNEK FÔBB VÁLTOZÁSAI n Az üzleti kapcsolatok biztonságá-

nak erôsítése, a jóhiszemû adózók védelme és a gazdasági élet tisztaságának elôsegítése érdekében lehetôvé válik, hogy az érintettek üzleti partnereik adatait (név, adószám, székhely) az állami adóhatóság honlapján (www.apeh.hu) közzétett nyilvános adatbázisból megismerhessék, illetôleg az általuk ismert információk valóságtartalmáról – adókötelezettségeik jog-


39

40

szerû teljesítése érdekében – meggyôzôdhessenek. [Art. 54. § (5) bekezdés] n A hibás ÁFA bevallás önellenôrzéséhez nem lesz szükség külön kérelemre a pótlék mértékét illetôen. A módosítás megszünteti a pótlékmérséklésre irányuló adóhatósági eljárást, melynek következtében az önellenôrzést végzô adózó a feltételek fennállta esetén közvetlenül alkalmazhatja a mérsékelt pótlékszámítási elôírásokat. Ez arra az esetre vonatkozik, amikor több egymást követô elszámolási idôszak ÁFA bevallását azért kellett önellenôrizni, mert a korábbi idôszak téves bevallása miatt a göngyölítetten levonható, de vissza nem igényelhetô adó összegét az adózó helyesbítette. Ilyenkor a pótlék alapja az elsô téves adóbevallásban feltárt adókülönbözet. [Art.168. § (4) bekezdés] n Adóigazolás kiadása lehetôvé válik az adózó által meghatározott bármely idôpontra, azaz az adózó által megjelölt bármely napra vonatkozóan mód nyílik az igazolás kiadására. [Art. 85/A § (3) bekezdés] n Az adózó a közbeszerzési eljárásban történô részvételhez együttes adóigazolás kiállítását kérheti, amely tartalmazza az állami adóhatóságnál és a vámhatóságnál nyilvántartott köztartozásokat, illetve azok hiányát. [Art. 85/A § (1) bekezdés]

kívánja megosztani a két juttatás között. Dönthet úgy is, hogy a bérlet teljes összegét adómentesen téríti, és a 10 000 Ft-ból fennmaradt részt nyújtja adómentesen étkezési hozzájárulásként. (Szja tv. 1. sz. melléklet 5.7., 8.17. és 8.34. pontok) n Szeptember 1-jétôl drágulnak a természetbeni juttatások közterhei. A társadalombiztosítási járulék alapja ezután a juttatás személyi jövedelemadóval növelt összege lesz, azaz egy munkavállaló esetén az eddigi +76%-os közteher helyett +88,76%-kal kell számolni.

A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ VÁLTOZÁSAI

AZ ILLETÉKTÖRVÉNY VÁLTOZÁSAI

n Változik a cégautó személyes hasz-

n Az elsôfokú eljárási illeték 2000 Ft-

nálatának fogalma. Nem minôsül személyes használatnak a lakóhely és a munkahely közötti útvonalon történô használat, ha az kiküldetés, külföldi kiküldetés, külszolgálat keretében történik. [Szja tv. 70. § (1) bekezdés] n A munkáltató által adómentesen fizethetô munkába járási költségtérítés 3 Ft-ról 9 Ft-ra emelkedik. [Szja tv. 25. § (2) bekezdés b) pont] n Változik a helyi utazási bérlet elszámolása; az étkezési hozzájárulással együtt az adómentesen juttatható összeg 10 000 Ft és a munkáltató maga határozza meg (a tv.-ben leírt három lehetôség közül), hogy

ról 2200 Ft-ra emelkedik. [Itv. 29. § (1) bekezdés] n Az illetékmentesség véglegessé válásához szükséges, a beépítés tényét igazoló használatbavételi engedélyt a magánszemélynek nem kell bemutatni az illetékhivatalnál. A korábbi szabályok szerint a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak (tulajdoni hányadnak), valamint az ilyen ingatlanon alapított vagyoni értékû jognak a megszerzéséhez kapcsolódó feltételes (négy éves beépítés esetére járó) illetékmentesség véglegessé válásához szükséges használatbavételi engedélyt be kellett mutatni az illetékhivatalnál. Ezután a

A HELYI ADÓKRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY VÁLTOZÁSAI n A helyi iparûzési adó alapjának

szûkítésére irányuló törekvés eredményeként változott a nettó árbevételt növelô elemek köre. Így 2006. január 1-jével kezdôdôen nem kell megemelni azt a kapott kamatok és kamatjellegû bevételekkel, valamint a társasági adó szerinti jogdíjbevételekkel. [Htv. 52. § 22. pont a) alpont] n Az iparûzési adó alapjának egyszerûsített meghatározását választók az erre vonatkozó bejelentést legkésôbb az adóévre vonatkozó bevallás benyújtási határidejéig, azzal egyidejûleg, tehát május 31-ig tehetik meg. (Htv. 39/A. § (5) bekezdés)


négy év elteltével az illetékhivatal keresi meg az illetékes építésügyi hatóságot annak igazolása érdekében, hogy a lakóházra a használatbavételi engedély kiadása megtörtént-e. [Itv. 16. § (2) bekezdés] n Illetékmentessé válik azon ajándékok megszerzése is, amelyek után az ajándékozónak vagy a megajándékozottnak jövedelemadót és járulékot kell fizetni. [Itv. 17. § (1) bekezdés c) pont]

INGATLANOK INGYENES BÉRBEADÁSA A cégek – így társaságunk – üzletmenetében is elôfordul, hogy hosszabbrövidebb idôre ingatlanok ingyenes bérbeadására kerül sor, pl. szakszervezetek, egyéb szervezetek stb. részére. Az ingyenes bérbeadás a Számviteli Törvény 86. §-a (7) bekezdésének a) pontja szerint térítés nélküli szolgáltatás, amelynek bekerülési értékét a felszámított, azaz a szolgáltatást igénybevevô által meg nem térített, ÁFA-val növelt összegben a rendkívüli ráfordítások között kell elszámolni. Az ingyenes szolgáltatásnyújtásnál-igénybevételnél hozott döntések elôtt tehát a döntéshozóknak mérlegelni érdemes, hogy az „ingyenességgel” járó terheket is felvállalja-e általában a szolgáltatás nyújtó. Ezek a terhek a következôk: n a nyújtott ingyenes (térítés mentes) szolgáltatás volumenét precízen fel kell mérni, meg kell állapítani (pl. a bérbeadott helyiség négyzetmétere, a piaci összehasonlításhoz szükséges olyan paraméterekkel, mint a berendezettség színvonala stb.), n ezt követôen meg kell állapítani a szolgáltatás – fenti paraméterekkel jellemzett – piaci értékét, s az ahhoz kapcsolódó ÁFA-t, n a szolgáltatást igénybevevô által meg nem térített piaci értékû „bekerülési érték” ÁFA-val növelt öszszege rendkívüli ráfordításként könyvelendô (amely a beszámolókban kiemelten bemutatandó, s általában az indokolt költségek közé nem sorolható költségelem),

n ezen túlmenôen a bekerülési érték

ÁFA-val növelten adóalapnövelô tétel is (kivéve, ha közhasznú szervezet stb. részére nyújtják az ingyenes szolgáltatást, akik, ha igazolást adnak „státusukról”, különbözô mértékû adókedvezmény érvényesíthetô az adóalap elszámolásnál). Az ingyenes (térítés mentes) szolgáltatásnyújtás, közte az ingatlanok ingyenes bérbeadása tehát meglehetôsen „drága” dolog, amelyet lehetôség szerint kerülni érdemes, bár nem minden esetben lehetséges. A térítés nélkül nyújtott bérbeadási szolgáltatás számviteli elszámolása is sajátos: az „elôállított” saját teljesítményt, mint egy saját termelésû készletet elôbb át kell minôsíteni „áruvá”, majd ezt az „árut” kell a 2-es számlaosztályból a ráfordítással szemben kivezetni a készletek közül (nem a kereskedelmi árukkal, hanem a közvetített szolgáltatásokkal szemben).

TAGI KÖLCSÖN A tagi kölcsönre vonatkozóan külön szabályozás nincs. A szabályozás alapjául az SZJA-ról szóló 1995. évi CXVII. törvénynek a kamatból származó jövedelemre vonatkozó 65. § (1) bekezdése egyes pontjai szolgálnak. A bekezdés d) pontja határozza meg a kamat fogalmát, amely szerint kamat „a magánszemély által nyújtott hitel (kölcsön) kamata, feltéve, hogy a felszámítás idôszakában érvényes jegybanki alapkamatot, 1996. december 31-e utáni kölcsönszerzôdés esetében a szerzôdéskötés idôpontjában érvényes jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5%-ával haladja meg, figyelemmel az f) pont és a (3) bekezdés rendelkezéseire is”. A ráutalással érintett f) pont szerint: „a kifizetô által a magánszemélyektôl felvett hitel (kölcsön) után kifizetett kamat és/vagy az értékpapírnak zárt kibocsátású szerzése esetén vagy zárt forgalmazása során fizetett kamat és/vagy árfolyamnyereség – ideértve a szövetkezeti célrészjegy kamatát is – a kifizetônél együttesen legfeljebb évi 200 ezer forintot, az 1995. december 31-e után létrejött ügyletek esetében személyenként

legfeljebb évi 10 ezer forintot meg nem haladó összegben számít kamatjövedelemnek, akkor is, ha egyébként a d)–e) pontokban meghatározott feltételek teljesülnek.” [Ezt a d) pontot az 1996. évi LXXXIII. törvény 50. §. (1) bekezdése állapította meg. Hatályos: 1997. I. 1-jétôl.] A fenti szabályozás tehát az SZJAban nem egy vállalkozásban tag magánszemély, hanem általában a magánszemély által nyújtott kölcsön kamatára vonatkozik, s arra állapít meg bizonyos korlátokat. Ugyanezen paragrafus (2) bekezdése rögzíti, hogy „Az (1) bekezdésben felsorolt eseteken kívül, illetôleg az ott meghatározott korlátokat meghaladóan – beleértve a fenti d) pontot is – kamat címén megszerzett bevétel kettôs könyvvitelnél a) a kölcsönbe kapott pénz átvétele T 38 pénzeszközök b) kötelezettségkénti számbavétel K 435, 479 tagokkal szembeni kötelezettségek a magánszemély egyéb jövedelmének számít.” Vagyis a korlátok alatti kamatbevétel nem számít jövedelemnek a magánszemélynél, ezért nem adózik, a korlátok fölötti viszont összevont jövedelemként SZJA köteles! Ez a szabályozás a magánszemélyektôl felvehetô „uzsora-jellegû” (magas kamatú), illetve a vállalkozások tagjaként nyújtott kölcsönök magas kamatán keresztül lehetséges jövedelemkivételt igyekszik kordában tartani. A PM Jövedelemadók Fôosztálya 42.611/96., 42.466/96. – APEH Adónemek Fôosztálya 9260058855/96., 9260058921/96., AEÉ 1196/10. dokumentumokban közreadott 1996/210. Adózási kérdésre adott válaszból arra lehet következtetni, hogy kölcsönnyújtásnál a kölcsönfelvevônek a magánszemélyekkel egyenként kell szerzôdést kötnie (hiszen az elszámolások is külön, személyenként történnek). Amennyiben a kamat mértéke az említett korlátokat meghaladja, a kifizetônek a kamatkülönbözetre (a korlátok fölötti részre) adóelôleget kell megállapítani és levonni a következôk szerint: n Ha a kölcsönszerzôdés megkötésétôl a kamatjövedelem megszerzésének idôpontjáig eltelt idôszakban a jegybanki alapkamat mértéke változott, úgy ezt a változást

idôarányosan figyelembe kell venni. n Amennyiben a társaság által nyilvántartott, illetve elôreláthatóan az adóévben még felmerülô – magánszemélyekkel szembeni – kamatfizetési kötelezettség az adóévben együttesen meghaladná a 200 ezer forintot, a kamat kifizetésekor el kell dönteni (pl. a magánszemélyekkel kötött megállapodás alapján), hogy az összegszerû korlátot az egyes kölcsönnyújtó magánszemélyek között hogyan „osztja meg” a társaság. A magánszemélyek adóköteles jövedelmét és a levonandó adóelôleget ennek megfelelôen kell megállapítani. A magánszemélytôl kapott kölcsön könyvelése (tagi kölcsönnél is): egyszeres könyvvitelnél pénztári bevétel kötelezettség rovat növekedés

(Az ilyen jellegû kölcsönöket nem szokás jelzálogként, pl. ingatlanra bejegyezni – fôleg tagi kölcsön esetén –, de nem elképzelhetetlen, szerzôdéses megegyezés kérdése.) Ha a kamatszerzôdés több évre nyúlik át, arra kell tekintettel lenni, hogy a jogszabály a kifizetett kamatra vonatkozik, azaz, ha az egyik évben több, azt nem lehet „elteríteni” több évre. Mindig a kifizetés évében hatályos jogszabályt kell figyelembe venni. A tagi kölcsönnel kapcsolatosan meg kell különböztetni a magánszemély tagot és a jogi személy tagot, mivel esetükben a kölcsönnyújtás néhány hatása eltérô. A jogi személy tag kölcsönt csak piaci feltételekkel (kamatszinttel) nyújthat, s ha nincs rá külön engedélye nem rendszeresen (ha rendszeres, akkor pénzintézeti tevékenységgé minôsül). Ellenkezô esetben – pl. kamatmentes kölcsönnyújtás esetén – a szokásos piaci ár nyilvántartásra vonatkozó jogszabály értelmében a piacitól eltérô „különbözetet” meg kell állapítani, s adóalap-növelô tételként – a kölcsönfelvevôvel egyeztetetten – az adólevezetésnél be kell állítani. (A piaci szinttôl felfelé való eltérésnél is ugyanúgy kell eljárni!) Magánszemély adhat


41

minden következmény nélkül kamatmentesen is kölcsönt vállalkozásának, pl. likviditási helyzetének javítása céljából, hiszen azt adózott pénzbôl adja (figyelve azonban arra, hogy ez nem minôsül fejlesztési célra véglegesen átadott pénzeszköznek, tôkevesztést ellensúlyozó pótlólagos befizetésnek, vagy a jegyzett tôke emelését célzó befizetésnek). Ha nem kamatmentesen adja, akkor kamatjövedelme megítélésénél az elôzôekben már említett korlátokat kell figyelembe venni. Elôfordulhat, hogy a vállalkozás likviditási helyzetének további javítása érdekében a jogi személy vagy magánszemély tagok elengedik kölcsönköveteléseiket. Ez a magánszemély tagnál egyértelmû vagyonvesztéssel járó esemény (leszámítva azt a körülményt, hogy a vállalkozás „helyreállása” után az osztalékon keresztül még megkaphatja „befektetése” ellenértékét). A jogi személy tagi kölcsönének elengedése nem a vállalkozás érdekében felmerülô – lényegében ingyenes szolgáltatás –, ezért a rendkívüli ráfordításként való elszámoláson túl még adóalapnövelô tényezôként is be kell állítani. Vagyis egyértelmûen hátrányos a kölcsönt elengedôre nézve! A kölcsönt fogadónál az elengedett kötelezettség mindkét esetben rendkívüli bevétel, olyan osztaléktípusú jövedelem, amelynél az adóalap-csökkentéssel az így megszerzett bevételrész kikerül az adózás alól.

HOGYAN LEHET A SZÁMLÁKAT JAVÍTANI? Üzletiesedett életünk mindennapi jelensége, hogy magánszemélyként, esetleg egyéni, illetve társas vállalkozóként számlafogadó, vagy – fôleg az utóbbi esetben – számlakibocsátó pozícióba kerülünk. Olykor árgus szemekkel figyeljük az ÁFA tételt, amelyet velünk szemben érvényesítenek, megfizettetnek, s vállalkozóként örülünk, ha visszaigénylô pozícióba kerülhetünk. Az ÁFA-levonás azonban csak a vonatkozó jogszabály által meghatározott, szabályosan kitöltött számlák esetén érvényesíthetô. Mint mindenhol, a számlakiállításnál is elôfordulhatnak hibák, amelyeket korri-

42

gálni kell, hogy az ÁFA levonható legyen, s a számlakibocsátó egy esetleges ellenôrzésnél ne szenvedjen el különbözô szankciókat. A számlák hibái két nagy csoportba sorolhatók: n amelyek érintik az ÁFA alapot, s ezen keresztül, vagy ettôl függetlenül az ÁFA összegét, illetve n amelyek az elôzô két tételt nem érintik, de mégis valamilyen adathibát, vagy éppen adathiányt mutatnak. A hibák javítása is a fenti elkülönítés figyelembevételével hajtható végre: az elsô esetben az ÁFA-törvény 45. §-a és 45/A §-a, illetve a Számviteli Törvény 73. §-a alapján helyesbítéssel vagy stornírozással történik; a második esetben az egyéb elírásokat, adathiányokat elegendô egyszerû eljárással kijavítani. Mi ad az utóbbihoz alapot? A 7012/1997. (AEÉ 13.) APEH irányelv, amely kimondja, hogy „Jogszabály nem határozza meg a hibás számla fogalmát, ezért a gyakorlati tapasztalatok és az életszerûség követelménye alapján fogalmazható meg, hogy minden olyan név-, számelírás, hiányosság, amely nem az adóalapot és az adó összegét érinti, javítható, pótolható.” Ez az irányelv azt is megállapítja, hogy a teljesítési idôpont téves megjelölése sem teszi a számlát fiktívvé. (Itt kell azonban megjegyezni, hogy az áfa-mentes számlák javításánál nehéz elhatárolni, mikor van szó egyszerû adathibáról, s bár nem szerepel rajta áfa, de a számla végösszege mégis mikor befolyásol más adómegállapítási kötelezettséget. Ezért az áfa-mentes számlakörben inkább helyesbítô számla kiállíttatása javasolt.) Az adóalapot és ÁFA-tételt nem érintô módosításokat (átírás, kiegészítés) javításoknak nevezzük. Ez utóbbi létjogosultságát a Számviteli Törvény 165. §-a támasztja alá: „A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerûen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerû az a bizonylat, amely az adott gazdasági mûveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendô és a más jogszabályban elôírt adatokat a valóságnak megfelelôen, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános és tartalmi követelményeinek és ame-


lyet – hiba esetén – elôírásszerûen javítottak.” A fentiek szerint a hibás bizonylat megfelelô javítással elôírásszerûvé, szabályszerûvé tehetô. A bizonylat javítására nincs közvetlen törvényi elôírás, de van kialakult gyakorlat. A javítást úgy kell végrehajtani, hogy az eredeti szám vagy szöveg látható maradjon, azt áthúzással érvénytelenítve fölé/mellé írható a helyes szöveg vagy adat. Maszatolás, átfestés, átírás nem megengedett. Ezen túlmenôen a javítást végzô szignójával azonosítja magát és vállal felelôsséget a javítás tényéért. A javításnál három módszer különböztethetô meg: n Az eladó a nála lévô példányt és a vevô eredeti példányát egyaránt átírja, kiegészíti. Ehhez azonban a feleknek meg kell keresniük egymást, amely általában postai úton bonyolódhat, tehát idô- és költségigényes. n Az eladó kijavítja a saját példányát és ezzel egyidejûleg a Ptk. 222. §-a alapján meghatalmazást ad a vevônek, hogy az eladó nevében az eredeti példányon elvégezze a javítást. A fentivel összevetve ez egyszerûbb megoldás. n A helyesbítô számla mintájára az eladó javító számlát állít ki és küld meg a vevônek. Ez utóbbi legtöbbször azért szükséges, mert ahol gépi számlázás van, a programok általában kizárják a módosítási (javítási) lehetôséget, illetve nem alkalmasak az eredeti állapotot felülírással korrigálni. A kijavító számlát tehát az eladó állítja ki. Ez egyúttal jognyilatkozat is, amely a korábban kibocsátott számlában foglalt jognyilatkozatot igazítja ki, nem érintve az adóalapot és az adó összegét! A javító számla formájára vonatkozóan a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesülete az alábbi ajánlásokat tette közzé: n az okirat megnevezése: „javító számla”; n ezt a bizonylatot a többi számlához hasonlóan sorszámozni kell, ezáltal megfeleltethetô az adóigazgatási azonosítási követelményeknek; n a bizonylaton meg kell jelölni az alapszámlának a sorszámát, keltét, amelyre a javítás vonatkozik;

n a javító számlán (a fejlécen) szere-

peltetni kell a szállító nevét, címét, adószámát, a vevô nevét, címét, a javító számla kiállításának keltét, valamint az alapszámla teljesítési idôpontját; n ezt követôen a helyes adat közlésével egyidejûleg fel kell sorolni, hogy az alapszámlából mely adat hiányzott, illetve volt téves; n a javító számla összegeket nem tartalmazhat, ezért az adó elszámolását nem érinti, de a számlanyilvántartásban a sorszám alapján rögzítésre kerül. APEH ellenôrzésnél elvileg a revizorok által felfedett hibás számlák még

javíthatók a 7012/1997. (AEÉ 13.) APEH irányelv alapján, amely kimondja: „…az adóhatóság tényállástisztázási és az adózó együttmûködési kötelezettségébôl adódóan a helyes eljárás, ha az adóhatóság rövid határidô kitûzésével (8 nap) felhívja az adózót a hiba kijavíttatására, illetve pótoltatására. Amennyiben az adózó a számla hiányosságát, illetve hibáját pótoltatta, illetve kijavíttatta, az adólevonási joga nem korlátozható.” Ez utóbbit megerôsíti a Zala Megyei Bíróság precedens értékû ítélete, amely kimondja: „…ha az adózó a számla hibáit kijavíttatta és a kijavított adatok az adólevonási jogát nem

zárják ki, abban az esetben az adózó ÁFA-levonási joga nem korlátozható.” A legnagyobb veszély ugyanis egy ellenôrzésnél a hibák feltárása után, azokra való hivatkozással az adólevonási jogot kétségbe vonni, s annak alapján adóhiányt, késedelmi pótlékot, mulasztási bírságot stb. megállapítani. Ezért fontos az ilyen „lényegtelennek tûnô” kérdésekkel is, mint a számlák javíthatósága, tisztában lenni, s adott esetben megfelelôen eljárni.

pító közigazgatási határozatot kell kérniük. A holdingstruktúra kialakításának másik fontos lépcsôje a nagykereskedelmi tevékenység külön társaságba szervezése, ezt a teljes piacnyitásig, 2007. július 1-jéig kell végrehajtani – emlékeztetett Kocsis István. A vezérigazgató rámutatott: a holdingstruktúrával az MVM transzparens és EU-konform vállalatcsoporttá válik, ez összhangban van a cég stratégiájával, amelyet a nyáron hagyott jóvá az MVM Rt. közgyûlése. A stratégia fô célkitûzése, hogy stratégiai holdingként mûködve jelentôsen növekedjen a társaságcsoport piaci értéke, valamint javuljon az MVM Csoport jövedelmezôsége és nyereségessége. Az MVM Magyarország nemzeti villamos társaságcsoportjaként a hazai villamosenergia-piac domináns, integráltan mûködô résztvevôjévé kíván fejlôdni, mely a régió villamos energetikájában is szerepet vállal, egyben a hazai energetikában történô állami felelôsségvállalást is elôsegíti. A társaságcsoporthoz tartozó cégek irányításában a csoportoptimum kap prioritást. A stratégia három pillére közül az elsô a termelési tevékenység jövôje. Az MVM Rt. célja, hogy termelôként a Paksi Atomerômû Rt. révén hosszú távon is meghatározó szerepet töltsön be a magyar piacon, termelôi portfoliója bôvítése során a kereske-

delmi szempontok prioritása érvényesül a rendszerszabályozási és az ellátásbiztonsági szempontok mellett. A termelôi szerep betöltése érdekében az MVM szükségesnek, egyben a hazai villamosenergia-ellátás jövôje érdekében is meghatározó jelentôségûnek tartja a paksi atomerômû üzemidejének meghosszabbítását. A stratégia következô eleme a TSO, vagyis az integrált átviteli rendszerüzemeltetôi feladatok ellátása. Az MVM további határkeresztezô kapacitások kiépítésén dolgozik, annak érdekében, hogy Magyarország kihasználhassa kedvezô földrajzi fekvését a nagy európai áramszállítási útvonalak metszéspontjában. A harmadik elem a kereskedelem, ezen belül a nagykereskedelmi tevékenység ellátása, igazodva a 2007ben esedékes piacnyitáshoz. Az MVM meglévô szerzôdéses portfoliójára támaszkodva továbbra is meghatározó szerepet kíván betölteni a hazai áram-nagykereskedelemben. Kocsis István hozzátette: az MVM keresi a környezô országokban is a piaci lehetôségeket, érdeklôdik termelôi, kereskedôi, hálózatfejlesztési, szolgáltatói pozíciók iránt. Ebbôl a szempontból egyelôre Ukrajna, Románia és a déli szomszédos országok lehetôségeit vizsgálják.

Összeállította dr. Hamar Edina

n HÍREK MVM – STRUKTÚRAVÁLTÁS A TELJES PIACNYITÁSIG A Magyar Villamos Mûvek Rt. (MVM) holdingtársasággá alakul, amelynek kizárólag leányvállalatai rendelkeznek majd engedélyesi tevékenységekkel – mondta Kocsis István, az MVM Rt. vezérigazgatója az MTI-nek. Az átalakulás egyik fô lépése a rendszerirányítás, valamint a nagyfeszültségû hálózat tulajdonlásának és üzemeltetésének közös társaságba szervezése, vagyis az úgynevezett TSO-modell kialakítása, amelyet az Európai Unió direktívájának szellemében hajtanak végre 2006. január 1-jéig. Az átszervezés keretében a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt.-be integrálják az átviteli hálózat vagyonelemeit, az MVMnél a hálózati tevékenységet ellátó részleget, ezzel az átviteli engedélyesi tevékenység kikerül az anyavállalat MVM Rt.-bôl. A TSO kialakítása már megkezdôdött azzal, hogy – miután a szükséges államigazgatási döntések megszülettek – idén nyáron a Mavir Rt. részvényei a szavazatelsôbbségi részvény kivételével az MVM Rt.-hez kerültek a Gazdasági Minisztériumtól. Kocsis István kifejtette: a hálózatot apportálják a Mavirba, kedvezményes eszközátadás formájában, amelyhez adómentességet megálla-

(MTI)


43

n SAJTÓKÖZLEMÉNY ELÔSZÖR ÉPÜL MAGYARORSZÁGON KÖZBESZERZÉSI ELJÁRÁS KERETÉBEN ERÔMÛ A közeli napokban írták alá a Miskolci Kombinált Ciklusú Erômû megépítésére vonatkozó Fôvállalkozási Szerzôdést és az annak részét képezô 20 évre szóló Karbantartási Szerzôdést a Magyar Villamos Mûvek Rt. többségi tulajdonát képezô MIFÛ Kft. – és a Siemens Rt. képviselôi. Amint arról a sajtó korábban több ízben beszámolt, 2001-ben a Magyar Villamos Mûvek Rt. (MVM Rt.) a Miskolci Hôszolgáltató Kft. által kiírt nyilvános pályázaton nyerte el a Tatár utcai Fûtômû hôtermelésének korszerûsítését, kihasználva a kapcsolt villamosenergia-termelés elônyeit, amely a hôtermelés költségének csökkentését tette lehetôvé. A projekt elsô üteme, 5 db. 3,9 MW-os gázmotoros blokk létesítése 2003 ôszén sikeresen befejezôdött. A II. ütem egy maximum 50 MW villamos teljesítményû erômû megvalósítását tartalmazza, amely finanszírozási szempontból magába foglalja a már létesített MVM Rt. tulajdonú gázmotorokat, a csúcshôigények kielégítésére szolgáló MIHÔ Kft. tulajdonú kazánokat, valamint a létesítendô kombinált ciklusú erômûvet. A projekt megvalósulása által Miskolc város további mintegy 500 M Ft költségmegtakarítást érhet el. A három létesítményt magába foglaló projekt együttes beruházási költsége meghaladja a 14 Mrd Ft-ot, amelynek finanszírozása 30%-ban saját erôbôl, 70%-a hitel útján történik. Korábban a Magyar Villamos Mûvek Rt. úgy döntött, hogy a Miskolcon megvalósuló kogenerációs (kapcsoltan hôt és villamos energiát termelô) fejlesztés II. ütemét projektfinanszírozásban valósítja meg, megteremtve ennek valamennyi szükséges feltételét. Az MVM projekt társa-

44

ságként a MIFÛ (Miskolci Fûtôerômû) Kft.-t jelölte ki, amely társaság a meglévô gázmotorokat az MVM Rt.-tôl bérli és üzemelteti jelenleg (A 80 M forint jegyzett tôkéjû társaság többségi, 75%-os tulajdonosa az MVM Rt., 25%-ban pedig a Miskolci Hôszolgáltató Kft.) A Miskolci Kombinált Ciklusú Erômû fôvállalkozójának kiválasztására közbeszerzési eljárás keretében került sor, hasonlóan a finanszírozást biztosító pénzintézethez. A Miskolci KCE finanszírozását biztosító, mintegy 10 Mrd Ft nagyságrendû hitelszerzôdést a projekttársasági szerepkört betöltô Miskolci Fûtôerômû Kft. és a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. képviselôi 2005. április 20-án írták alá. A múlt héten lezárult a másik, a Fôvállalkozási Szerzôdés létrehozására irányuló közbeszerzési eljárás is, amely magában foglal egy 20 évre szóló Karbantartási Szerzôdést is. A tenderdokumentációt három potenciális Ajánlattevô vásárolta meg, amelyek közül kettô a közös indulás mellett döntött, így az ajánlattételi szakaszban két Ajánlattevô maradt versenyben. Holló Vilmos, az MVM Rt. vagyongazdálkodási igazgatója, mint a MIFÛ Kft. felett tulajdonosi felügyeletet ellátó vezetô az pályáztatási eljárást értékelve elmondta: „Nem volt könnyû megfelelni a Közbeszerzési Törvény szigorú elôírásainak, ugyanis egy ilyen erômû igen összetett, sokrétû technológiát, bonyolult jogi kapcsolatrendszert igényel. A fôberendezéseket szállító külföldi alvállalkozók nehezen értették meg és fogadták el ezeket az elôírásokat.“ Az eljárás átfutási ideje 8 hónapot vett igénybe – a korábban alkalmazott versenyeztetési eljárások szokásos 3-4 hónapos átfutási idejéhez képest – annak ellenére, hogy ezt megelôzôen a Közbeszerzési Törvénynek (KBT) megfelelô tenderdokumentá-


ciót több mint 3 hónapos intenzív munkával készítették elô. Az Ajánlatok beadási határideje 2005. május 11. volt, ezt követte az értékelés, majd a KBT szabályainak megfelelô tárgyalási fordulók következtek. A két tárgyalási fordulót követôen beadott végsô ajánlatok értékelésére és az alapján eredményhirdetésre 2005. augusztus 9-én került sor, ahol igen szoros eredménnyel a Siemens Rt. került az elsô helyre, vele kezdôdött meg a szerzôdések elôkészítése, melyek aláírására 2005. október 7-én került sor. A szerzôdô felek a tegnapi napon ünnepélyes keretek között értékelték a szerzôdéskötésre irányuló eddigi munkát. Dr. Kocsis István, az MVM Rt. vezérigazgatója a szerzôdéskötést, illetve a megvalósuló projektet értékelve kiemelte, rendkívüli eredménynek tartja, hogy az MVM Rt.-nek – elsôként az országban – közbeszerzési eljárás keretei között sikerült megteremteni egy erômû építés szerzôdéses feltételeit. Ez egyben kiemeli, hogy az MVM tovább halad azon stratégiai törekvésének megvalósításán, melynek során a társaság versenyképes, korszerû projektek létrehozásával részt vállal a hazai távhôellátásban. Emlékeztetett arra, hogy az MVM Rt. nemrégiben nyerte el a Fôtáv Rt. Észak-Buda távhôellátásának korszerûsítésére kiírt pályázatát. A Fôvállalkozó részérôl dr. BekeMartos Gábor elnök-vezérigazgató elmondta, „nagyon büszke arra, hogy ezt az elsô közbeszerzési eljáráshoz kapcsolódó pályázatot a Siemens Rt. nyerte meg. A szerzôdés ezúttal nem csak berendezés szállítást, hanem közép- és hosszú távú együttmûködést jelent a Megbízóval, melyre a jelentôs múlttal és tapasztalattal rendelkezô cég hitelesen vállalkozhat – különös tekintettel arra, hogy a Siemens az erômûi szolgáltatás megbízhatósága szempontjából a legjobb piaci minôsítéssel rendelkezik.“

n E SZÁMUNK SZERZÔI Elter Enikô, okleveles vegyészmérnök, környezetvédelmi szakmérnök. 1986-ban a Moszkvai Kôolaj- és Földgázipari egyetem elvégzése után az MMG–AM szekszárdi üzemében helyezkedett el technológusként, ahol felületkezelési, ragasztási technológiákkal foglakozott. 1989-tôl kezdôdôen az üzem környezetvédelmi feladatait is átvette. Részt vett az üzemi veszélyeshulladék-tároló és szennyvízkezelô beruházási, kivitelezési munkáiban. 1994-tôl a Paksi Atomerôben dolgozik. Itt a radioaktív hulladékkezeléshez kapcsolódó fejlesztési és üzemeltetési feladatok munkáiban vett részt 1998-ig. 1997–2002 kötött az erômû balesetelhárítási szervezetében dolgozott, ahol a nukleáris balesetelhárítás szervezési és környezeti kérdéseivel foglalkozott. 2002-tôl az erômû stratégiai céljainak teljesítésére létrejött Üzemidô Hosszabbítási Projektben dolgozik, ahol az üzemidô hosszabbításhoz kapcsolódó telephely jellemzési programot és a környezeti hatásvizsgálati folyamatot koordinálja. Kerényi A. Ödön gyémántdiplomás gépész-villamos mérnök. Hét évi erôsáramú, távközlési és gépészeti gyakorlat után 1949-tôl dolgozik a villamosenergia-iparágban. Az MVM Tröszt mûszaki vezérigazgató-helyetteseként folytatta a VER fejlesztési munkáinak irányítását. Tevékenységét az Állami Díj egyéni ezüst fokozatával méltányolták. Nagy szerepe volt a VER nemzetközi kapcsolatainak kiépítésében és ennek kapcsán a VER-ek közötti együttmûködés fejlesztésében. Nyugdíjazása után tanácsadóként dolgozott tovább az MVMT-nél. Több mint 130 cikk, könyv, videofilm és egyéb kiadvány tanúsítja szakirodalmi munkásságát. Dr. Kozák Miklós 1924-ben született Kunhegyesen. Az elemi iskolát Budapesten és Kunhegyesen, a középiskolát magántanulóként a Debreceni Piarista Gimnáziumban végezte. 1947-ben érettségizett és az évben vették fel a BME Mérnöki Karára, ahol 1951-ben végzett. Az egyetem elvégzése után, 1951–53 között a Mûvelôdésügyi Minisztérium Tervosztályán dolgozott. 1953-tól a BME Vízépítési Tanszékére helyezték, miközben az MTA tudományos ösztöndíjasa volt. 1956-ban adjunktusnak, 1962-ben docensnek, 1971-ben egyetemi tanárnak nevezték ki. 1958-ban kandidátusi, 1968-ban akadémiai doktori címet szerzett. 1973-tól 1988-ig vezette a BME Vízépítési Tanszékét, ahonnan 1990-ben ment nyugdíjba. A „Szabadfelszínû, nem permanens vízmozgások számítása digitális számítógéppel“ c. könyve 1977-ben jelent meg az MTA kiadásában, melyet 1978-ban Akadémiai Nívódíjban részesítettek. Oktatási munkássága alatt 26 jegyzetet és példatárat írt, valamint közel 200 szakcikke jelent meg. Mayer György újságíró, kommunikációs szakember. Két éve a Paksi Atomerômû Rt. budapesti kommunikációs munkáját segíti, azt megelôzôen energetikai szakújságíróként dolgozott több napilapnál. Újságírói pályáját a

Ganz Villamossági Mûvek Turbó címû újságjánál kezdte, elôtte mûszaki ellenôrként dolgozott a Ganz Transzformátor Gyárában. Eredetileg villamosgép-szerelôként végzett, majd a Budapesti Mûszaki Egyetem és a MÚOSZ újságíró iskola több tanfolyamának elvégzése után tért át az írott sajtó területére. A Turbónál töltött évek után több mint 10 évig a Vasas Szakszervezeti Szövetség lapjánál dolgozott, kezdetben újságíró munkatársként, majd felelôs szerkesztôként. Az újság megszûnése után került elôször a Napi Magyarország, majd a Magyar Nemzet szerkesztôségének gazdasági rovatába. Jelenleg a Paksi Atomerômûnél végzett munkája mellett a Magyar Ipari és Környezetvédelmi Magazin szerkesztôségének is tagja, az energetikai szakterületet felügyeli. Pécsi Zsolt, okleveles vegyész, környezetvédelmi szakmérnök. 1988-ban a József Attila Tudományegyetem elvégzése után a Paksi Atomerômûben helyezkedett el. 1988–1990. között az erômû vízvegyészeti szakterületéhez kapcsolódóan végzett feladatokat. Ezt követôen környezetvédelmi hatósági kapcsolatokkal foglalkozott, majd 1995-tôl alapító tagja és egyben csoportvezetôje lett az erômû környezetvédelmi feladatait ellátó önálló csoportnak. 1996 óta társasági környezetvédelmi megbízott. 1996–98 között az erômû kapacitásbôvítési pályázatán a bôvítés környezetvédelmi kérdéskörével is foglalkozott. Részt vett a hatástanulmányok elkészítésében, a bôvítéshez kapcsolódó környezetvédelmi eljárásban. Vízminôségvédelmi szakértôként az erômû vízminôségi kárelhárítási tervezését végzi. Kezdeményezôje és szervezôje az erômû Környezetközpontú Irányítási Rendszerének rendszere kialakításának. 2000-tôl kezdôdôen részt vesz az erômû stratégiai céljainak teljesítésére alakult Üzemidô Hosszabbítási Projekt munkájában, ezen belül a telephely jellemzési program és a környezeti hatásvizsgálat munkáiban. Sándor József, az MVM Rt. osztályvezetôje, 1982-ben a Moszkvai Energetikai Intézet Energia-fizika Tanszékén, atomerômûvek szakon végzett. Késôbb a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, külgazdaság szakon okleveles közgazdász diplomát, majd a Dublini Állami Egyetemen MBA diplomát szerzett. 1982-tôl 86-ig a paksi atomerômû létesítésén dolgozott primerköri üzembe helyezô mérnökként. 1986-tól 90-ig a hazai erômûrendszer hosszú távú fejlesztésével és az elsô villamosenergia-iparági világbanki kölcsön felhasználásával kapcsolatos feladatokon dolgozott. 1990-tôl részt vett (mint nemzetközi munkacsoportok társvezetôje) a külföldi partnerekkel (EDF, RWE, Steag, PreusenElektra, OntarioHydro, General Electric), vegyes vállalati konstrukcióban megvalósítani tervezett hazai alaperômûvi fejlesztési koncepciók megvalósíthatósági tanulmányainak elkészítésében. 1994-tôl feladata volt: a villamosenergia-ipari társaságok privatizációjának elôkészítésébôl és lebonyolításából adó-


45

n E SZÁMUNK SZERZÔI dó iparági teendôk szervezése, koordinálása; majd egyes részvény-adásvételi szerzôdések alapján keletkezett jogvitákkal, illetve választottbírósági perekkel kapcsolatos teendôk, és az eladói és vevôi kölcsönös szerzôdéses kötelezettségekbôl fakadó munkák menedzselése; valamint iparági befektetési lehetôségek figyelemmel kísérése és egyes konkrét befektetési lehetôségek vizsgálata. Több ország villamosenergia-ipari cégei és kormányzati szervei részére végzett villamosenergia-ipari szervezetfejlesztési és privatizációs tanácsadást, egyénileg és nemzetközi teamek tagjaként. Somogyi István gépészmérnök 1970-ben szerzett diplomát a Miskolci Nehézipari Mûszaki Egyetemen, és az Országos Villamostávvezeték Vállalatnál helyezkedett el. 1970–1971-ben a hálózati üzemzavarok és a nagyfeszültségû primer készülékek vizsgálatával foglalkozott. 1971tôl 1979-ig az Ovit által üzemeltetett transzformátorállomások karbantartásának és létesítésének operatív irányítója, 1979-tôl 1985-ig az Ovit Szállítási és Gépjármû Osztályának vezetôje, mindkét szakterületen a mûszaki fejlesztés meghatározó részese volt. 1985 és 1993 között – a Távvezeték szerelési fôosztály vezetôjeként – részt vett számos korszerû távvezeték szerelési technológia kifejlesztésében, jelentôs szerepe volt az Ovit önálló tervezési tevékenységének megteremtésében, vállalkozó képességének kialakításában, a vállalat piacra nyitásának elôkészítésében és egyre eredményesebb mûködtetésében. 1993 óta az Ovit Rt. létesítési igazgatója, aki – mint sokoldalú szakmai irányító, kitûnô szervezô és elismert vezetô – nagy szerepet vállalt az Ovit Rt. zavartalan, a vállalat szakmai hagyományait, humán és technikai értékeit megôrzô, a piacgazdaság feltételeihez alkalmazkodó átalakításában. Széles spektrumú szakmai munkássága mindenkor a magyar villamos energia átviteli hálózat létesítéséhez, üzemeltetéséhez és fejlesztéséhez kapcsolódott. Jelentôsen hozzájárult a magyar hálózat UCTE-integrációjához és az európai együttmûködô villamosenergia-rendszer déli (balkáni) kiterjesztéséhez. Rendszeresen publikálja az Ovit jelentôsebb mûszaki fejlesztéseit, és folyamatosan részt vesz a szakma tudományos szervezeteinek (Magyar Elektrotechnikai Egyesület, Magyar Kapcsolt Energia Társaság, Energetikai Berendezésgyártók Szövetsége) tevékenységében. Szakmai tevékenységéért számos kitüntetésben, 2004-ben Gábor Dénes-díjban részesült. Tari Gábor, okl. villamosmérnök, erôsáramú villamos szakmérnök. 1976 óta dolgozik az MVM Rt.-nél. Kezdetben beosztott, majd önálló mérnök, csoportvezetô, szakosztályvezetô beosztásban a hálózatfejlesztés, hálózattervezés területén dolgozott. Az 1990-es évek elején a vezetésével készült el az MVM Rt. alaphálózati stratégiája. 1994-tôl a Hálózat Fejlesztési Osztály vezetôje, 1999. január 1-jétôl a Hálózati Fômérnökség irányítója. 2003. december 1-jétôl hálózati igazgató.

46

Veréb Tamás, okleveles villamos mérnök. A Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán, a Villamos Mûvek Ágazatán 1979-ben szerzett diplomát. Az Országos Villamostávvezeték Vállalat Relévédelmi, Automatika és Távközlési Osztályán 1987-ig, majd a Magyar Villamos Mûvek Rt., illetve a MAVIR Rt. Országos Villamos Relévédelmi, Automatika és Mérésszolgálatánál (OVRAM) dolgozott. 2002-ben az MVM Rt. Hálózat Fejlesztési Fômérnökségén hálózat üzemeltetési osztályvezetô-helyettes, majd 2004-tôl a Hálózat Igazgatóság hálózat üzemeltetési fômérnöke. Több, a Magyar Villamos Mûvek Közleményeiben megjelent szakmai publikáció szerzôje, társszerzôje. Zerényi József. Középiskolai tanulmányait a budapesti Üteg utcai Villamosenergiaipari Technikumban, egyetemi tanulmányait a BME Villamosmérnöki Kar erôsáramú szakán folytatta, 1974-ben villamosmérnöki diplomát szerzett. 1985-ben villlamosenergetikai szakmérnöki képesítést szerzett. 1974 és 2000 között a Magyar Villamos Mûvek Rt. OVRAM (Országos Villamos Relévédelmi Automatika és Mérésszolgálat) osztályán dolgozott különbözô beosztásokban, 1991-tôl osztályvezetôként. 2000 novemberétôl – a MAVIR Rt. megalakulása óta – az OVRAM osztály némiképpen módosult feladatkörrel mûködik tovább, amelynek jelenleg is vezetôje. Kezdetben a középfeszültségû és a 120 kV-os hálózatok relévédelmi és automatizálási problémáival, késôbb az akkori alaphálózat relévédelmi-automatika rendszereivel, az ún. rendszerautomatikák (frekvenciafüggô és -független terheléskorlátozás, atomerômûvi stabilitási automatika stb.) kialakításával és alkalmazástechnikájával, valamint a szakterülettel összefüggô számítástechnikai kérdésekkel (számítógépes zárlat- és védelmi beállításszámítás, tranziens stabilitásszámítás) foglalkozott. Jelenleg szakmai érdeklôdése középpontjában a digitális készülékek és rendszerek alkalmazástechnikája, ezzel összefüggésben az elektromágneses összeférhetôség (EMC), a villamosenergia-rendszerben fellépô lengések csillapítása (PSS – Power System Stabilizer) és a rendszer újrafelépítés/helyreállítás (Defence and Restoration Plan) kérdései állnak. 1983-ban három hónapig karbantartási csoportvezetô mérnökként dolgozott Kuwaitban, ahol 33/10 kV-os – részben magyar építésû – alállomások komplett karbantartási munkálatait irányította. A szabványosítás terén az 1990-es évektôl tevékenykedik aktívan. 1995 szeptemberétôl – az MSZT megalakulásától – 2001 áprilisáig választott tagja a Szabványügyi Tanácsnak, mint az MVM Rt. képviselôje, 1997–2001 közötti idôszakban betöltötte a Nemzeti Elektrotechnikai Bizottság (MSZT–NEB) elnöki tisztét. Rendszeresen publikál szakmai cikkeket. 1990-tôl folytat oktatói tevékenységet a BME Villamos Energetika Tanszékén.


n SUMMARY OF ARTICLES What is really paralysing domestic – and

1

UCTE RESYNCHRONISATION

9

non-domestic – electricity market? Veréb, Tamás; Zerényi, József

(Comments on Péter Kaderják’s writing ‘the odds paralysing domestic electricity market’ published in the May 12, 2005 issue of Magyar Nemzet daily

As a result of a preliminary work requiring strong joint in-

newspaper)

ternational effort, October 10, 2004 saw the reconnection of the members of the 2nd UCTE Synchronous Zone

Sándor, József

– the Balkan Countries – to the Power System of the countries cooperating within the framework of UCTE Inter-

In his writing ‘The Odds Paralysing Domestic Electricity

connection. Sándorfalva 400/120 kV Substation had a

Market’ published in the May 12, 2005 issue of Magyar

key role in this providing a 400 kV power line connection

Nemzet on the subject of the amendment of the Hunga-

to the Romanian System through Arad and to the Ser-

rian Electricity Act now being read by Parliament, former

bian System through Szabadka. Thus, from a border state

Hungarian Energy Office President Péter Kaderják argues

of UCTE, the Hungarian Power System has become an

that MPs would make a wrong decision if they put the

important transit route, and Sándorfalva Substation a

Hungarian Power System Operator (correctly in Hunga-

crucial international node.

rian:

Magyar

Villamosenergia-ipari

Rendszerirányító

[Hungarian Electricity Industry System Operator] hereinafter: MAVIR) back into MVM Group, because this would

Ovit Rt.’s participation in the implementation

be a ‘bad policy spoiling electricity market competition’.

of the large-scale projects of the Hungarian

He premises this allegation on the assumption that MVM,

electricity industry

16

once restored to the possession of the Company operating the power transmission and system operator’s inf-

Somogyi, István

rastructure, will limit the use of cross-border transmission capacities by other market players.

Országos Villamostávvezeték Rt. (National Power Line Company Ltd.) is invariably a high-level and continuously developing agent of the establishment and running (operation, maintenance and disturbance clearing) of

Gyôr–Szombathely 40 kv connection

5

the Hungarian Power System, including, especially the High-voltage Transmission System.

Tari, Gábor

The Network Development Strategy that MVM worked out in 1993 already included a plan for a Gyôr–Szombat-

Conference scenery with the journalist’s eye

20

hely 400 kV connection with its completion scheduled between 2000 and 2005. The Development Strategy,

Mayer, György

which is updated every two years, has constantly reasserted the need for such connection, and so, recently

The legislative work regulating the operation of energy

there has been a specific decision made for the imple-

markets has come to its finish, and, in the meantime, it

mentation of the connection, which has also been app-

can be heard more and more from the players of the

roved – in accordance with the rules of operation of the

market at the various energy conferences that they are

electricity industry – by the Hungarian Energy Office,

not only far from being satisfied with the actions taken

which has recognised the establishment of the transmis-

so far, but – in certain cases – even basically question the

sion line and substation as a public purpose project and

operation of the market. In such an environment, it is

set the date of completion to the year 2007 at the latest.

perhaps not without interest to try and review what has


47

n SUMMARY OF ARTICLES been said at the conferences – with special regard to the

terms of hydropower as the annual amount of precipita-

events of this year – not exactly with the eye of an ex-

tion feeding the Country’s stream flows is 6,190 km3,

pert, but with that of a journalist who has followed the

44% (!) of which, that is 2,712 km3, flows down. This

entire process from the initial steps of market opening,

provides the Country with an abundant hydropower po-

and who also has some knowledge of the energy in-

tential. China has 25,821 major dams (H<15 m) with a

dustry. Although the problems of the gas and electricity

total water storage capacity of nearly 500 km3. At pre-

sectors are undoubtedly similar and hardly separable, in

sent, China plays a uniquely outstanding role also world-

this article we have still chosen to focus mainly on the

wide in the accelerated development of hydropower uti-

electricity market.

lisation combined with reservoir dams. Currently, there are nearly 90 reservoir dams of over H >60 m height under construction (Table 1), several of which count as world records both in terms of height and capacity. Their

Current situation and future plans

26

of hydropower development in China

international recognition is signified by the fact that China’s large Water Infrastructure Projects are actively supported by the World Bank as well [4]. The ground for

Dr. Kozák, Miklós retired university teacher

this is that these projects are indispensable elements of the protection of the environment and natural values

48

With an area of 9,597,000 sqkm and a population of 1.3

and of the improvement of the living conditions of the

thousand million, the People’s Republic of China is the

population. (In Hungary some say that the opposite is

most populous country of the world, whose develop-

true here!) These large projects are the responsibility of

ment has long been unparalleled worldwide. The

the State, but private establishment of smaller hydro-

growth rate of its economy is 10% on annual basis with-

power plants is permitted. While hydropower develop-

out decline [4]. Although development is impossible

ment is in the competence of the Ministry of Water, the

without electricity, fossil fuel fired power generation is

establishment and operation of water works in the indivi-

rather low in the Country as compared to the size of the

dual provinces is the responsibility of the individual pro-

population. However, conditions are more favourable in

vinces [1, 3, 5, 7].


MAGYAR VILLAMOS MÛVEK RT. 1011 BUDAPEST, VÁM UTCA 5–7. TELEFON: 224-6200 INTERNET: WWW.MVM.HU

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK RT.-RÔL NAPRAKÉSZ INFORMÁCIÓK AZ INTERNETRÔL IS BÁRMIKOR ELÉRHETÔK. A WEB-OLDALON CÍMLISTÁKAT, GYORS HÍREKET, A CÉG MÛKÖDÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓ FONTOS ESEMÉNYEK LEÍRÁSÁT, FOTÓKAT ÉS ÁBRÁKAT LEHET MEGTALÁLNI, VALAMINT A TÁRSASÁG ÁLTAL KIADOTT SAJTÓKÖZLEMÉNYEK IS AZONNAL OLVASHATÓK. KAPCSOLAT TALÁLHATÓ A VILLAMOSENERGIA-IPAR SZÁMOS HAZAI ÉS KÜLFÖLDI CÉGÉHEZ.

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI

Recommend Documents