A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI

AZ ÁRAM FORRÁSA

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK ¨ ZLEMÉNYEI KO XXXIX. ÉVFOLYAM 1–2. SZÁM, 2002. JÚLIUS

Az új villamosenergia-törvény alkalmazása Az ellátásbiztonságról Mahalia, az alap- és távközlési hálózat nyilvántartó rendszere Az MVM Rt. arculati megújítása

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK ¨ ZLEMÉNYEI KO

AZ ÁRAM FORRÁSA

FFELELÔS KIADÓ

XXXIX. ÉVFOLYAM 1–2. SZÁM, 2002. JÚLIUS

DR. PÁL LÁSZLÓ

FÔSZERKESZTÔ DR. GERSE KÁROLY

LAPMENEDZSER, FELELÔS SZERKESZTÔ LUSZTIG ANNA

SZAKMAI FELELÔS SZERKESZTÔ DR. STRÓBL ALAJOS

KAMARÁS ZOLTÁN – DR. ZALA KATALIN

AZ ÚJ VILLAMOSENERGIA-TÖRVÉNY ALKALMAZÁSÁNAK EGYES KÉRDÉSEI

1

GERSE FERENC

ELLÁTÁSBIZTONSÁG

KOMMUNIKÁCIÓS FELELÔS SZERKESZTÔ

TARI GÁBOR

TRINGER ÁGOSTON

AZ ÚJ ALAPHÁLÓZATI PROJEKTEKRÔL

7 16

DR. SZALKAI ISTVÁN SZERK.

SZERKESZTÔBIZOTTSÁG DR. BACSKÓ MIHÁLY

A MAGYAR VILLAMOSENERGIA-RENDSZER UCTE CSATLAKOZÁSÁNAK MÛSZAKI ELÔKÉSZÍTÉSE

25

DR. DOBOS GÁBORNÉ DR. FÓNAGYNÉ

TÚRÓCZY ANDRÁS

DR. TÁBORI ÁGNES

MAHALIA, AZ ALAP- ÉS TÁVKÖZLÉSI HÁLÓZAT NYILVÁNTARTÁSI RENDSZERE

HORNAI GÁBOR HURTON Z. CSANÁD DR. KEMENES LÁSZLÓ (PA RT.) KERÉNYI A. ÖDÖN MÜLLER MIHÁLY NAGY RÓBERT DR. NAGY ZOLTÁN SÁNDOR JÓZSEF SIMIG PÉTER (MAVIR RT.) SZALKAI ISTVÁN TARI GÁBOR TÓTH FERENC (OVIT RT.)

43

TRINGER ÁGOSTON

AZ MVM RT. ARCULATI MEGÚJÍTÁSA

51

NAGY RÓBERT

EGYSÉGESÍTÉS AZ INFORMATIKÁBAN

63

DR. STRÓBL ALAJOS

A VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS TÁMOGATÁSÁRÓL – A „MEGÚJULÓK” ÉS A „KAPCSOLTAK”

69

ÁRPÁDNÉ FRIEDSZÁM ANDREA

NYOMDAI ELÔKÉSZÍTÉS MECUM STÚDIÓ

HOGYAN ÉRINTI A HAZAI ADÓRENDSZER A HAZAI VILLAMOSENERGIA-IPARI TÁRSASÁGOKAT

82

VARGA LÁSZLÓ

REPRO ÉS NYOMÁS FOLPRESS

MESTERSÉGES NEURÁLIS HÁLÓZATOK ALKALMAZÁSA TERHELÉSI GÖRBÉK KÖZÉPTÁVÚ ELÔREJELZÉSÉRE

88

GAZDASÁGI ROVAT

92

ISSN 0238-7247

E SZÁMUNK SZERZÔI

102

RESUMÉ

104

1

ELLÁTÁSBIZTONSÁG

n A VILLAMOSENERGIA-RENDSZER MÛKÖDÉSI MODELLJÉNEK VÁLTOZÁSA INDOKOLTTÁ TESZI AZ ELLÁTÁSBIZTONSÁGGAL, AZ ANNAK MEGFELELÔ SZÍNVONALÁHOZ SZÜKSÉGES KÜLÖNFÉLE TARTALÉKOKKAL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK ÁTTEKINTÉSÉT. MINT KÖZISMERT, A VILLAMOSENERGIA-IGÉNYEK NEM TERVEZHETÔK PONTOSAN (ELEGENDÔ CSAK AZ IDÔJÁRÁS-VÁLTOZÁSOK HATÁSÁRA UTALNI), DE AZ ÜZEMELÔ GÉPEK 100%-OS RENDELKEZÉSRE ÁLLÁSA SEM VÁRHATÓ. EBBÔL ADÓDIK, HOGY A FOLYAMATOS ÉS TELJES KÖRÛ ELLÁTÁS ÉRDEKÉBEN TARTALÉKOKAT KELL BIZTOSÍTANI, AMELYEK NAGYSÁGÁT AZ ELVÁRT ELLÁTÁSI SZÍNVONAL FÜGGVÉNYÉBEN KELL MEGHATÁROZNI. AZ INDOKOLT NAGYSÁGÚ TARTALÉKNAK FOLYAMATOSAN RENDELKEZÉSRE KELL ÁLLNI, UGYANAKKOR, TEKINTETTEL ARRA, HOGY A VILLAMOSENERGIA-IGÉNYEK NAGYSÁGA ÉS AZ AZOK ELLÁTÁSÁT BIZTOSÍTÓ GÉPÖSSZETÉTEL, IMPORT-EXPORT FORGALOM FOLYAMATOSAN VÁLTOZIK A KÜLÖNBÖZÔ FELTÉTELEKRE, KÜLÖNBÖZÔ NAGYSÁGÚ TARTALÉKOK LEHETNEK INDOKOLTAK. DR. GERSE KÁROLY

Egy adott együttmûködô villamosenergia-rendszerben a különbözô szabályozási körzetekben (általában egy országon belül) adódó zavarok esetén a szomszédos vagy távolabbi szabályozási körzetek kisegítést nyújthatnak, így egy adott körzet tartalék igénye lényegesen kisebb lehet. Ezen túlmenôen az ellátásbiztonságot a hálózati rendszerek rendelkezésre állása is befolyásolja, hiszen sem a fogyasztók ellátása, sem a kisegítô energiaszállítás nem biztosítható üzembiztos (a szükséges számú tartalék elemet is tartalmazó) hálózatok nélkül. Ennek elôsegítésére, a kisegítésbôl adódó terhek megosztására, az együttmûködô villamosenergia-rendszerek üzemeltetôi (esetünkben ezek a kontinentális európai szövetség, az UCTE) szabályzatokat dolgoztak ki, mind a hálózatok kialakítására, üze-

1 Ezen összefoglaló nem születhetett volna meg Varga László, Paveszka László, Balázs Antal, Zsigmond József és dr. Németh Imre uraknak, a Rendszertervezési Osztály munkatársainak villamosenergia-igénybecslés, karbantartás-ütemezés, tartalékszámítás, összetétel-meghatározás és általános kapacitásgazdálkodás területén végzett több éves, esetenként évtizedes alkotó és gyakorlati, továbbá az OVT (MAVIR Rt.) Üzemelôkészítési Szolgálat munkatársainak, Tihanyi Zoltán és Borbás Miklós uraknak napi elôkészítô, végrehajtó, elemzô munkája nélkül, amelyért a szerzô ezúton is köszönetet mond.

6

meltetésére, mind az erômûvi berendezésekre, a különféle típusú gépegységek tartalékolására és az üzemirányító közötti együttmûködésre vonatkozóan is. A magyar villamosenergia-rendszer UCTE csatlakozásakor vállaltuk a szövetség által elfogadott követelményrendszer hazai alkalmazását, különös tekintettel a tartalékképzés módjára. A szükséges nagyságú, gyorsan indítható tartalékok elvárt színvonalának biztosítására jelentôs ráfordítással gyorsindítású gázturbinákat is telepítettünk. Ezt figyelembe véve a következôkben a röviden öszszefoglalt elméleti alapokat követôen, az UCTE szabályozás elveit ismertetjük, illetve alkalmazzuk azzal, hogy a szubszidiaritásra tekintettel az UCTE az egyes országokban vagy szabályozási körzetekben szükséges, vagy elvárt ellátási színvonalat nem írta elô, ez az illetékes szabályozó hatóságok döntésétôl, vagy esetleg (különösen a piacnyitást követôen) az egyes fogyasztók (az ellátási költségeket is nyilvánvalóan befolyásoló) igényétôl függ. Erre is tekintettel számítani lehet arra, hogy a szabályozó hatóságok által meghatározott, úgynevezett „általános szolgáltatás” mellett az egyedi igényeket kielégítô speciális szolgáltatások is létezhetnek majd ugyanabban a rendszerben.

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2002/1–2

Rávilágítunk arra is, hogy az ellátásbiztonság és a versenypiac érdekei esetenként ellentétesek egymással.

AZ ELLÁTÁSBIZTONSÁG JELLEMZÔI Az ellátás biztonságának jellemzésére különbözô mutatószámok szokásosak: n Tartalék nagysága: a fogyasztói csúcs idôpontjában üzemelô beépített teljesítmény és a csúcsigény különbségének csúcsigényre vonatkoztatott aránya. n Termelô kapacitás aránya: a csúcsigény idôpontjában üzemelô beépített teljesítmény és a csúcsigény különbségének a csúcsigény idôpontjában üzemelô beépített teljesítményre vonatkoztatott aránya. n Hiányvalószínûség (Loss of load probability, LOLP). Annak valószínûsége, hogy egy adott idôpontban jelentkezô villamosenergiaigényt nem lehet kielégíteni. Meghatározható az éves csúcsterhelésre, a heti, havi, napi csúcsokra, de akár a terhelési tartamdiagramra is. A termelô berendezések egyidejû kiesését vizsgálva a napi csúcsok idôpontjában a valószínûnek tartott teljesítményhiányos napok

számát adja. Az éves LOLP index a napi valószínûségek összege az egész évre vonatkoztatva.2 n Várható hiánygyakoriság [Loss of load expectation, LOLE(D)]. Az év azon napjainak száma, amelyeken egy elôre meghatározott valószínûségû (legalább egy idôpontban, ami lehet a csúcsterhelés idôpontja is) teljesítményhiánnyal kell számolni. Az év helyett vagy mellett rövidebb idôszakokra is meghatározható. n Várható hiányidôtartam [Loss of load expectation, LOLE(H)]. Az év azon óráinak száma, amelyeken egy elôre meghatározott valószínûséggel teljesítmény hiánnyal kell számolni. Az év helyett vagy mellett rövidebb idôszakokra is meghatározható. n Nem szolgáltatott energia várható értéke (Expected unserved energy, EUE). Azon energiamennyiség, amely egy elôre meghatározott valószínûséggel a fogyasztóknak várhatóan nem áll rendelkezésre. Meghatározható az egész évre, vagy annak egyes idôszakaira is. A nemzetközi gyakorlatban és a hazai rendszertervezésnél is az LOLP (hiányvalószínûség) alkalmazása terjedt el, mind az országos erômû létesítési terv kidolgozásánál, mind az éves vagy rövidebb távú tervezés során 1%-os hiányvalószínûség értékkel számoltunk, ami azt jelenti, hogy 1% volt annak a valószínûsége, hogy az így meghatározott nagyságú tartalék mellett a villamosenergia-igények nem lesznek kielégíthetôk. (Ez a munkanapok számával számítva egész évre 2,5 nap/év értéket jelent.3) A magyar villamosenergiarendszer UCTE csatlakozásakor – a csatlakozás elôfeltételeként – elôírt alapelvek 20-25% nagyságrendû tartalékigényt rögzítettek. A tényleges tartalék nagysága a rendelkezésre álló gépek egyedi megbízhatóságától

is függ, így adódott, hogy a magyar villamosenergia-rendszerben átlagosan 21,6% csúcsidei fogyasztói igényre számított tartalék elégséges volt az elôbbi hiányvalószínûség teljesítéséhez. Az ellátásbiztonság megfelelô színvonalához szükséges tartalékok meghatározása minden tervezési fázisban, így a hosszú távú, éves tervezés mellett a napi üzem-elôkészítés során is szükséges. Az egyes tervezési fázisoknak azonban más a célfüggvénye. Hosszú távú tervezésnél a rendszerbe beépítendô pótlólagos források nagyságát, az éves tervezésnél elsôsorban a karbantartás ütemezést, míg az üzem-elôkészítés során az ellátásbiztonsághoz éppen szükséges tartalékok nagyságát, ezek biztosításának módját, a tartalék összetételét kell meghatározni. A következôkben az erômû-létesítés ellátásbiztonsági kérdéseivel nem foglalkozunk és az éves tervezést, valamint a karbantartás-ütemezést is csak nagyvonalakban ismertetjük.

KIEGYENLÍTETT KARBANTARTÁS-TERVEZÉS Az LOLP bázisú karbantartás-tervezés célja az, hogy az egyes erômûvi egységek (és a csatlakozó hálózatok) karbantartásának éves ütemezésénél lehetôleg egyenletes tartalék színvonalat érjünk el. ATK =

BT – TMK – FCS BT

ahol: ATK az átlagolt tartalék kapacitás, BT a beépített teljesítôképesség, TMK a karbantartás miatt kiesett teljesítôképesség, FCS a fogyasztói csúcs. Amennyiben a beépített teljesítôképesség év közben nem változik, akkor a

2 Zuverlässigkeit elektrischer Versorgungssysteme, Leistungreserve im Verbundbetrieb DVG, Februar 1997; Calabresse 1947.

TMK(heti) + FCS = állandó

3 Az Egyesült Államokban az AIEE Committee 1961-ben 0,1–1 nap/év ajánlott értéket javasolt. Az NSZK-ban az LOLP értékét szabályozási körzetenként 7%-kal veszik figyelembe, amelybôl a nyolc független szabályozási körzetet figyelembe véve rendszerszinten 0,01% alatti hiányvalószínûség adódik.

feltétel lehetôség szerinti megközelítésével biztosítható a lehetôség szerinti egyenletes tartalék színvonal. A pontosabb számításoknál nemcsak a tartalék nagyságát, hanem az aktuális gépállapotnak megfelelô aktuális

LOLP értéket is figyelembe kell venni. Hosszabb távú vagy éves hiányvalószínûség bázisú karbantartás tervezésnél: n a villamosenergia-igények szezo-

nális változásából, n a gépegységenkénti karbantartási

idôigényekbôl, n a legutóbbi karbantartás óta eltelt

idôbôl és n a gépegységek egységteljesítmé-

nyébôl kell kiindulni. Az érthetôség kedvéért leegyszerûsítve a karbantartás ütemezési algoritmus a következô lépéseket követi: n A termelôegységek sorba rendezése a legnagyobbal legelöl és a legkisebbel a legvégén. n A legnagyobb egység karbantartásának beütemezése a legkisebb teljesítmény igényû idôszakba, figyelembe véve a legrövidebb, leghosszabb, illetve atomerômû esetén a pontosan megadott idôkorlátokat. n A heti csúcsigény és a különbözô teljesítményû termelôegységek karbantartásának egymáshoz rendezése figyelembe véve a legrövidebb, leghosszabb, illetve atomerômû esetén a pontosan megadott idôkorlátokat is. n Az elôzô két lépés ismétlése mindaddig, amíg a lehetôség szerint egyenletes tartalék színvonal (pontosabb számításoknál LOLP érték) elô nem áll. A gyakorlatban ilyen optimalizálás azonban csak akkor végezhetô, ha a karbantartások ütemezésének idôpontjáról a karbantartás optimalizálását végzô döntési jogosultsággal bír. Ez általában csak a saját tulajdonban lévô erômûvekre, vagy a hosszú távú szerzôdésekkel lekötött erômûvekre teljesül. Így a hatályos hosszú távú szerzôdések alapján az MVM Rt. a jelenlegi regulációs rendben mint szállító jogosult, az új regulációs rendben mint közüzemi nagykereskedô lesz jogosult a karbantartások optimális ütemezésére. Szerzôdéses jogosultság nélkül a karbantartás optimalizáció csak az erômûvek önkéntes beleegyezése esetén lenne lehetséges, ami a versenypiaci kereskedelmi érdekeiket figyelembe véve nem várható. Ez is indokolja a meglévô közüzemi portfolió – és ezzel a


7

MW 2500

2000

1500

1000

500

0

Ajka II-IV., V-VI. Bánhida Borsod II., IV., V-X. Csepel Dunamenti VI., VIII-XIII., GT1, GT2 Kelenföld Mátra I-V. Oroszlány I-IV. Paks I-IV. Pécs III-VI. Tatabánya Tisza II-IV. Tiszapalkonya I., V-VII. Újpest 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 Lôrinci, Litér, Sajószöged hét

1. ÁBRA HETI MINIMÁLIS TARTALÉK NAGYSÁGA A KARBANTARTÁS-ÜTEMEZÉS OPTIMÁLÁSÁT KÖVETÔEN EGY FELTÉTELEZETT 2002. ÉVI TELJESÍTMÉNYIGÉNYRE

rendelkezési jog – megtartását és a megfelelô nagyságú versenypiaci kínálat más módon történô biztosítását.4 Az MVM Rt.-nél mint szállító engedélyesnél alkalmazott – az egyes gépegységek eltérô rendelkezésre állását is figyelembe vevô – karbantartás ütemezési rendszer megfelel az elôbbi alapelveknek. Példaként az 1. ábrán 2002. évre elvégzett egyik elemzés végeredményét mutatjuk be. Az ábra alapján is látható, hogy az eltérô gépnagyságok, illetve a fôjavításokat végzô vállalkozók szabad kapacitása (mint korlátok) figyelembevételével – az elôbbi alapelveknek megfelelô – teljesen egyenletes tartalékot biztosító karbantartás-ütemezés a gyakorlatban nem lehetséges. (Egy nagyobb, több gépegységbôl álló, esetleg homogénabb erômûpark esetén az egyenletesség valószínûleg jobban megközelíthetô.)

TARTALÉK NAGYSÁGA Az ellátásbiztonság érdekében szükséges tartalék nagyságát – mint arra a bevezetôben röviden utaltunk – az igényoldali és a forrás (rendelkezésre állási) oldali változások befolyásolják.

4 Ez biztosítható nevesített kapacitások, vagy meghatározott nagyságú portfolió rendelkezési jogának értékesítésével.

8

Fogyasztói igények bizonytalansága

A fogyasztói igények meghatározása részben a fogyasztók (ebbe a körbe közüzemi szolgáltatókat is beleértve) által megadott igénybejelentésekbôl, menetrendekbôl, részben a sokévi statisztikai adatok alapján elvégzett igénybecslésekbôl indul ki. Jelenlegi tapasztalatok alapján a rendszerszintû statisztikai adatokból elvégzett igénybecslés pontossága jobb, mint a fogyasztói igénybejelentéseké. Ugyanakkor ezen rendszerszintû igénybecslés is jelentôs hibákkal terhelt, mind rövid távú, mind hosszú távú bizonytalanságokból adódóan. A rövid távú bizonytalanságot elsôsorban az idôjárás változása (az elôzô napi középhômérséklet, fedettség, csapadékviszonyok alapján a tárgynapi idôjárási jellemzôk csak nagyon pontatlanul jelezhetôk elôre) okozza, de jelentôs szerepet játszhat a különféle társadalmi, gazdasági események (sportesemény, háborús és terrorcselekmények, politikai megmozdulások stb.) hatása is. A hosszú távú bizonytalanságot részben a gazdasági struktúra változása, a fogyasztói viselkedés megváltozása, a konjunkturális szerkezeti változások, az általános gazdasági növekedés jellege, forrása, nagysága okozzák. A rövid és hosszú távú bizonytalanságok elôre jelzésére, a fogyasztói igénygörbék bizonytalanságának csökkentésére részben statisz-


tikai vizsgálatok, részben makro-, mikrogazdasági elemzések állnak rendelkezésre. A magyar villamosenergia-rendszerben rendszeresen végeztettünk olyan elemzéseket, amelyek a villamosenergia-igények általános változását, az egyes szektorok között várható elmozdulásokat, a gazdaságpolitika villamosenergia-igényekre gyakorolt hatását vizsgálták. A közép- és hosszú távú (elsôsorban rendszerfejlesztési, erômû-létesítési) vizsgálatok során ezen elemzések hatásait vettük figyelembe, a bizonytalanságokra is tekintettel általában több változatot, úgynevezett szcenáriókat vizsgálva. A rövid távú változásokra, illetve a fogyasztói szokások változására (amelybe a tarifarendszer módosítása, a hangfrekvenciás körvezérlés alkalmazási módjának változtatása is beleértendô) a tényadatok statisztikai elemzése alapján kidolgozott módszereket alkalmazunk. Ezen utóbbi módszer felhasználásával a várt (becsült) éves csúcsterhelési értékbôl kiindulva havi, heti, napi csúcsigényekre vonatkozó, úgynevezett „szezon indexek”, illetve az egyes típus napok típus jelleggörbéjére vonatkozó „órás indexek” felhasználásával bármilyen idôszakra meghatározható az úgynevezett átlagos, vagy típus villamosenergiaigénygörbe, amelybôl a vizsgálati igények figyelembevételével más, a gyakorlatban szokásos számításokhoz szükséges igénygörbék (pl. tar-

tamdiagramok) is elôállíthatók. Ugyanakkor ezen átlagos igénygörbe csak a számításokhoz figyelembe vett sokévi átlagos idôjárási körülményekre (és az elemzésnél figyelembe vett más paraméterek ugyancsak átlagos értékére) határozza meg a villamosenergia-igényeket.5 Ebbôl adódik, hogy az ellátásbiztonság érdekében végzett számításoknál figyelembe kell venni ezen átlagos igénygörbe bizonytalanságát is. A jelenlegi tervezési gyakorlat szerint néhány példát az éves hômérséklet-lefutásra, a hômérséklet-érzékenység éves lefutására, a heti órás terhelések eloszlására, továbbá az idôjárási tartalékok nagyságára az 1. sz. függelék mutat. Tekintettel az idôjárás melletti más hatásokra is az elôbbi bizonytalanságokat a tartalék szerkezetén belül az UCTE gyakorlat szerint összefoglaló néven, egyéb tartalékként említett tartalékelemmel veszik figyelembe. Termelôegységek rendelkezésre állása

A tartalék nagyságát befolyásoló másik tényezô az erômûvi gépegységek rendelkezésre állása, illetve az ennek számszerûsítésére alkalmazott kiesési valószínûség. Ennek meghatározására az egyes erômûvi egységek rendelkezésre állási valószínûségébôl lehet kiindulni. A szokásos számításoknál az üzemállapotokat csak két állapottal: rendelkezésre áll (RA), vagy kényszerkiesés (KK) minôsítéssel jellemezzük (a gyakorlatban elképzelhetô a csak részleges teljesítménycsökkenéssel járó üzemi hiba is). A rendelkezésre áll állapot azt jelenti, hogy a gépegység teljes (bruttó, IT = BT – – AH – VH – TMK), vagy az önfogyasztással csökkentett) igénybe vehetô teljesítôképessége rendelkezésre áll. A rendelkezésre állás valószínûségét (RA) a statisztikai alapon (vagy

ciós számítást (mindig egy-egy újabb, a teherelosztási sorrendben következô gépegységet figyelembe véve) más módon is el lehet végezni7.

szerzôdésben) meghatározott kényszerkiesés (KK,%) figyelembevételével az RA = 1–KK értékkel vesszük figyelembe. A gyakorlati számításoknál általában nem az üzemelô gépek kiesési valószínûség függvényére van szükség, hanem az elvárt hiányvalószínûség kielégítéséhez szükséges tartalék teljesítmény meghatározására. Ez az egyes erômûvi gépegységek RA értékeinek figyelembevételével konvoluciós számításokkal lehetséges. Ennek meghatározása során a következô lépéseket kell követni: n Az erômûvi egységeket a gazdasági teherelosztásban elfoglalt sorrendbe kell állítani. n Az elsô egységtôl kezdve valamennyi szóba jöhetô egységkombinációra meghatározandó annak valószínûsége, hogy bármely kombináció (és az annak megfelelô teljesítôképesség) milyen értékkel áll (vagy nem áll) rendelkezésre.6 Egy példaként feltételezett erômûvi összetételre a számításokat az 1. táblázat mutatja. Mivel a tényleges gépszám és gépállapot figyelembe vételével elvégzett számítás idôigénye igen nagy (2n, ahol n a figyelembe veendô gépegységek száma), ezért a konvolu-

Az erre az esetre vonatkozó általános számítási összefüggést annak figyelembevételével lehet levezetni, hogy feltételezik egy már ismert gépparkra vonatkozó, ismert kiesési valószínûségi táblázat (függvény) meglétét és azt, hogy a gépparkot egy C teljesítményû, KK kiesési valószínûségû egységgel kívánjuk bôvíteni. Egy ilyen rendszerben az X MW teljesítményû egység kiesése úgy is felfogható, hogy az X teljesítményû egység mellett egy nulla MW teljesítményû egység is kiesik egyidejûleg. De az is feltételezhetô, hogy az addicionális egység teljesítménye nem 0 MW, hanem C MW, így az eredeti összetételû rendszerbôl (X – C) MW esik ki. Mivel a két eset egymástól kölcsönösen független, egyidejû bekövetkezésük valószínûsége az egyedi valószínûségek összege. Így a C MW nagyságú teljesítménykiesési valószínûségnek KK nagyságú értékét figyelembe véve: KKúj(X)=KKeredeti(X)·(1–KK)+KKeredeti(X–C)·KK

feltételezve, hogy X ≥ C. A képletben az eredeti/új index a C teljesítményre vonatkozó konvoluciót megelôzô/követô állapotot jelöli. Az esetben, ha C > X KKúj(X)=KKeredeti(X)·(1–KK)

miután a negatív teljesítmény kiesésének valószínûsége zérus. A kumulatív valószí-

1. TÁBLÁZAT 1. blokk 2. blokk 3. blokk Összesen

Változatok

Kumulált valószínûség

192 MW 210 MW 436 MW RA=0,970 RA=0,948 RA=0,983 KK=0,030 KK=0,052 KK=0,017

Összesen

CKK

192

210

436

838

KK1·KK2·KK3 =

0,000027

0,000027

0

210

436

646

RA1·KK2·*KK3 =

0,000857

0,000884

192

0

436

628

KK1·RA2·KK3 =

0,000483

0,001367

192

210

0

402

KK1·KK2·RA3 =

0,001533

0,002901

0

0

436

436

RA1·RA2·KK3 =

0,015633

0,018533

0

210

0

210

RA1·KK2·RA3 =

0,049583

0,068116

192

0

0

192

KK1·RA2·RA3 =

0,027957

0,096073

0

0

0

0

RA1·RA2·RA3 =

0,903927

1,000000

5 Varga László: A magyar villamosenergia-rendszer idôjárási tartalékainak meghatározása és a terhelések hômérséklet-érzékenységének vizsgálata (Rendszertervezési Osztály, 2002.)

2. TÁBLÁZAT 6 Egy adott gépegység tartományában a kiesés valószínûsége megegyezik az adott teljesítmény tartományban jellemzôen mûködô gépegység kiesési valószínûségével. 7 H.G. Stoll: Least-Cost Electric Utility Planning (John Wiley & Sons, 1989 p. 327–345 alapján)

Eset

Eredeti rendszer

Bôvítés

Kiesett teljesítmény

Valószínûség

Kiesett teljesítmény

Valószínûség

1

X

Veredeti (X)

0

1 – KK

2

X–C

Veredeti (X – C)

C

KK


9

3. TÁBLÁZAT Kiesett Kiinduló teljesítmény adatsor

A egység konvoluciója

B egység konvoluciója

C egység konvoluciója

50 MW RA=0,96, KK=0,04

100 MW RA=0,94, KK=0,06

200 MW RA=0,90, KK=0,10

MW

CKK

CKK

1,0

1·0,96+1·0,04

1,00

1·0,94+1·0,06

1,0000

1·0,90+1·0,10

1,00000

50

0

0·0,96+1·0,04

0,04

0,04·0,94+1·0,06

0,0984

0,0984·0,90+1·0,10

0,18856

0·0,96+0·0,04

0,00

100

0

0·0,94+1·0,06

0,0600

0,06·0,90+1·0,10

0,15400

150

0

0·0,94+0,04·0,06

0,0030

0,0030·0,90+1·0,10

0,10270

200

0

0·0,94+0·0,06

0,0000

0·0,90+1·0,10

0,10000

250

0

0·0,90+0,0984·0,10

0,00984

300

0

0·0,90+0,0600·0,10

0,00600

350

0

0·0,90+0,0030·0,10

0,00030

400

0

0·0,90+0·0,10

0,00000

3. táblázat mutat példát. (A kiesô teljesítmény a táblázatban növekvô sorrendben van feltüntetve, míg az elôzô – másik módszert bemutató – táblázatban csökkenô sorrendben volt.) Az esetben, ha egy (B) egységet kiveszünk a rendszerbôl, az általános egyenlet átrendezésével.

4. TÁBLÁZAT Kiesett teljesítmény

Kiinduló adatsor

C egység levonása 200 MW RA=0,90, KK=0,10

MW

CKK

0

1,00000

1/0,90–1·0,10/0,90

1,00000

50

0,18856

0,18856/0,90–1·0,10/0,90

0,09840

100

0,15400

0,15400/0,90–1·0,10/0,90

0,06000

150

0,10270

0,10270/0,90–1·0,10/0,90

0,00300

200

0,10000

0,10000/0,90–1·0,10/0,90

0

250

0,00984

0,00984/0,90–0,0984·0,10/0,90

0

300

0,00600

0,00600/0,90–0,0600·0,10/0,90

0

350

0,00030

0,00030/0,90–0,0030·0,10/0,90

400

0,00000

nûség a KK (Z) kiesési valószínûség függvénybôl a `

CKK(X)=*KK(Z)·dZ x

képlettel számítható. Így az elôbbi egyenleteket integrálva CKKúj(X)=CKKeredeti(X)·(1–KK)+CKKeredeti(X–C)·KK

illetve C > X esetre CKKúj(X)=CKKeredeti(X)·(1–KK)+CKKeredeti(0)·KK

ahol konvenció alapján CKK (0) = 1,0. Így az általános konvoluciós összefüggés X vagy nagyobb teljesítmény (MW) kumulatív valószínûségére CKKúj(X)=(1–KK)·CKKeredeti(X)+KK·CKKeredeti(X–C)

Amennyiben a C teljesítményû egységnek több (Ci), különbözô kiesési valószínûséggel (KKi) jellemezhetô állapota van: N

KKúj(X)=SKKi·CKKeredeti(X–Ci)

CKKúj(Z)=

CKKeredeti(Z) KKB –CKKeredeti(Z–B)· 1–KKB 1–KKB

kiszámítható a KKB kiesési valószínûséggel jellemezhetô B egység beépítése elôtti állapotra vonatkozó kumulatív kiesési valószínûség, amelyre példát az elôbbi táblázatbeli C egység levonásával a 4. táblázat mutat.

0 0

n Az elôbb bemutatott konvoluciós

módszer felhasználásával minden a teherelosztási sorrendbe beállított egység figyelembevételé-vel meghatározzuk a kumulatív kiesési valószínûségtáblázatot (függvényt). n A számítások alapján meghatározott kiesési valószínûségtáblázatból (függvénybôl) megállapítható, hogy mekkora egyidejû kiesô teljesítmény esetén lesz a kiesési valószínûség az elfogadható hiányvalószínûség alatt. Ez a teljesítményérték adja meg az elôírt hiányvalószínûség garantálásához

Nyilvánvaló, hogy ez esetben a számítási idô lényegesen megnô. Gyakorlati tapasztalatok szerint a kumulatív kiesési valószínûség CKK (a kiesett teljesítmény P ≥ X MW) = = a0·exp(–x/M) ahol a0 a nulla MW kieséshez tartozó kumulált kiesési valószínûség, M a logaritmikus iránytangens. Három (A, B, C) egység feltételezésével, az elôbbi összefüggések felhasználásával elvégzett konvoluciós számításra a

5. TÁBLÁZAT A

B

C

D

1997

3,92

4,3

2,89

1,91

1998

4,54

1,58

3,57

1,83

1999

2,45

1,79

1,2

2,50

2000

4,18

3,28

3,93

2,22

2001

10,33

2,86

1,09

1,47

i=1

10

CKK

0


szükséges legkisebb tartalékteljesítményt. n Amennyiben a tervezésnél figyelembe vett erômûvi összetétellel az elvárt hiányvalószínûség nem biztosítható, akkor további forrásokról kell gondoskodni mindaddig, amíg biztosítható, hogy a hiányvalószínûségre elôírt érték teljesül. n Az elôbbi számítási módszer alkalmazható a rendszerbôvítés nagyságának vizsgálatára is, az utolsó lépésben a további forrást (beépítendô többletteljesítményt, vagy egységteljesítményt) addig változtatva, amíg az elvárt hiányvalószínûség nem adódik a számítások eredményeként. n Nyilvánvaló, hogy az esetben, ha a további források bevonása ellehetetlenül, akkor a számítások eredményeként a rendelkezésre álló forrásokra elvégzett konvoluciós számítással kiadódott kumulatív kiesési valószínûségfüggvény mindenkori fogyasztói igényhez tartozó értéke a tényleges állapotra várható hiányvalószínûség értékét adja meg. A képet árnyalja az egyes évek közötti a kényszerkiesések mértékében jelentkezô nagy eltérés is (amelyet példaként négy erômûre, az üzemben lévô gépekre vonatkozóan százalékosan az 5. táblázat mutat) 8. A magyar villamosenergia-rendszerre az elôbbi módszerrel 2002-re elvégzett tartalék igényszámítások eredményét 0,1, illetve 1% LOLP feltételezésével (nettó, önfogyasztással csökkentett teljesítményt) a 2. ábra mutatja. Az egyes pontokra vonatkozó számértékek alapján meghatározható a kumulatív kiesési valószínûségfüggvény a0 és M értéke is, amely az éves átlagokból9 számítva a0 = 1, M= 169,8 MW (LOLP = 0,01), illetve M = 156,8 MW (LOLP = 0,001) nagyságúra adódott. Egy a 2002. évi 51. (téli) és 27. (nyári) hétre az LOLP és az LOLE meghatározására elvégzett vizsgálat kiinduló adatait és eredményét – a rendszerösszetétel, kiesési valószínû8 Balázs Antal vizsgálatai alapján 9 A napi tartalék-összetételt, nagyságot, a különbözô hiányvalószínûségekhez tartozó értékek arányát az egyes napokra figyelembe vett egységek tény kiesési valószínûsége is befolyásolja, így az átlagos rendszert talán jobban jellemzi az átlagokból végzett számítás.

Teljesítôképesség, MW 1300 1200 1100 1000 900 800 700 600 500 400 1

29

57

58

113

141

169 197 225 253 281 309 337 365 Napok Összes tartalékigény 0,1% LOLP mellett Összes tartalékigény 1% LOLP mellett

2. ÁBRA ÖSSZES TARTALÉKIGÉNY KÜLÖNBÖZÔ NAGYSÁGÚ HIÁNYVALÓSZÍNÛSÉG (LOLP) MELLETT Napok 80 70 60 50 40 30 20 10 0 600 650 700 750 800 850 900 950 1000 1050 1150 1150 1200 1250 1300 1350 1400 1450 1500 Kényszerkiesés, TFK,egyéb hiány (MW) 1996

1997

1998

1999

2000

3. ÁBRA HIÁNYZÓ TELJESÍTÔKÉPESSÉGEK ÉVES ELÔFORDULÁSÁNAK ELOSZLÁSA 600–1500 MW KÖZÖTTI (KÉNYSZERKIESÉS, TERVEN FELÜLI KARBANTARTÁS ÉS EGYÉB OKOK MIATTI) HIÁNYTARTOMÁNYBAN

ségek, tartalék nagyság ellátásbiztonságot befolyásoló hatásainak szemléltetésére – az 2. sz. függelék ismerteti. E példákban a bemutatott feltételekkel az 1% hiányvalószínûség biztosításához 500–650 MW tartalék adódott, ami még az elôzô ábrán szereplô érékeknél is kisebb. A gyakorlatban a kiesési valószínûségfüggvény, illetve a rendszerben szükséges tartalék átlagos nagysága az üzemelô rendszer tapasztalataiból kiindulva is megállapítható. Az erre

vonatkozó statisztikai adatokat a 3. és 4. ábrán mutatjuk be (ahol az egyes diszkrét értékek a megadott teljesítôképesség +50 MW szélességû sáv göngyölt elôfordulási értékeit mutatják). Az 3. és 4. ábrán szereplô adott évekre vonatkozó kiesési eloszlásfüggvényekbôl meghatározható egy átlagos sûrûség- és eloszlásfüggvény is, melyet az 5. ábra mutat. Az ábrák (a rendszerben ténylegesen elôfordult kiesések eloszlása)


11

n Amennyiben ennek értéke alacsoSûrûség, eloszlás 1,20

1,00

0,80

0,60

0,40

0,20

0,00 25

275

525

775 Sûrûség

1025

1275 1525 Hiányzó teljesítmény (MW)

Eloszlás

5. ÁBRA HIÁNYZÓ TELJESÍTÔKÉPESSÉGEK ÉVES ELÔFORDULÁSÁNAK ÁTLAGOS SÛRÛSÉG (GYAKORISÁG) ÉS ELOSZLÁSFÜGGVÉNYE (1996-2001 ÉVEK ÁTLAGÁBAN)

alapján megállapítható, hogy az 1%-os hiányvalószínûség biztosításához (forrásoldali teljesítményhiány bizonyosan csak „3,5” napnál rövidebb ideig forduljon elô), mintegy 1200 MW (bruttó) tartalék szükséges. Ez az elôbbi elméleti számításokból adódott ábrabeli értékekhez viszonyítva lényegesen nagyobb (még a 0,1% LOLP-hez tartozóval összevetve is). Ennek döntô oka egyrészt a bruttó és a nettó (önfogyasztással csökkentett) érték közötti eltérés, másrészt az, hogy a tényhelyzetet bemutató ábrákon a (KK) tényleges kényszerkiesések mellett a terven felüli karbantartásokból (TFK), illetve egyéb hiányokból adódó értékeket is összevontan vettük figyelembe, miközben az utóbbiak az esetek többségében nem vezetnének kényszerkiesésre, vagy csak részleges teljesítménycsökkenést eredményeznének. Igény- és forrásoldali eredô tartalékszükséglet

Az eredô – mind az igény-, mind a forrásoldali tartalék szükségletet figyelembe vevô – tartalékigény nem a két tartalék nagyságának számtani összegeként adódik ki. Ugyanis a fogyasztói igények eloszlása, illetve a forrásoldali kiesés független eseményeknek tekinthetôk, így az eredô valószínûség-eloszlás a két eloszlás konvoluciójával határozható meg. A

12

számítási eljárást az érthetôség érdekében egyszerûsítve: n A számításoknál egy feltételezett fogyasztói igénybôl és feltételezett tartalék teljesítménynagyságból kell kiindulni. n A fogyasztói igény és a feltételezett tartalékteljesítménnyel figyelembe vett igénybe vehetô teljesítménytartományban ismert a fogyasztói igény fellépésének, illetve a teljesítménykiesés valószínûségének sûrûségfüggvénye. Az elôbbi célszerûen az átlagos fogyasztói igényhez viszonyítva szimmetrikus. n A fogyasztói igény és az igénybe vehetô teljesítmény közötti tartományban egy adott teljesítmény sávban (pl. ±25 MW sávszélességgel) minden középértékre meg kell határozni a fogyasztói igény adott középértékhez tartozó sûrûségének a kiesési valószínûség adott középértékhez tartozó eloszlás értékével kiadódó szorzatát. n A fogyasztói igény sûrûségfüggvényének teljes értelmezési tartományára kiadódott értékeket összegezve adódik a feltételezett igényre, annak eloszlási valószínûségére, tartalékszintre, és az utóbbihoz tartozó forrásoldali kumulált hiány valószínûségére meghatározott – mind az igényoldali, mind a forrásoldali bizonytalanságokat figyelembe vevô – eredô hiányvalószínûség.


nyabb, mint az elvárt érték, a tartalék nagysága csökkenthetô, vagy megfelelônek ítélhetô, ellenkezô esetben további tartalékok beszerzésérôl (beindításáról, lekötésérôl) kell gondoskodni. Az elôbbi módszerrel egy feltételezett üzemállapotra, feltételezett fogyasztói igényre és igényeloszlásra, de az elôbbiekben bemutatott tény kiesési eloszlásfüggvényt figyelembe véve, a számításnál figyelembe vett sûrûség és eloszlás értékeket (a második ábrán kinagyítva) a 6. és 7. ábra mutatja. A 6. ábrán bemutatott sûrûség- és eloszlásfüggvényekkel, tartalék nagysággal a hiányvalószínûség értéke 0,012895 értékre adódott. Az elôzô számítást a jelenlegi regulációs rendben a rendszertervezés minden napra elvégzi (nyilvánvalóan a napi csúcs idôpontjára meghatározott tartalék igény egész nap folyamán elégséges), és az üzemirányítás részére továbbítja. A jövôben ezt a számítást a rendszerirányítónak kell elvégeznie és a számításhoz alapul vett adatokat, a számítás eredményét a rendszerhasználók részére publikálni kell. A számításokból az a gyakorlati tapasztalat is nyilvánvalóvá válik, hogy a fogyasztó oldali elôrejelzési pontatlanság (egyéb tartalék) az összes tartalékigényt gyakorlatilag nem növeli. Így ellentmondásos az igény-elôrejelzési pontatlanságok kiegyenlítését biztosító kiegyenlítô szabályozás külön történô felszámolására vonatkozó javaslat. Ez csak a javaslattevôk gyakorlati tapasztalatainak hiányával és a versenypiaci alapú tartalékképzés elméleti megalapozatlanságával lehet összefüggésben. (A képet tovább árnyalja, hogy az elôzô – jelenlegi gyakorlatot bemutató – vizsgálatok nem tartalmazzák a megújuló – elsôsorban szélerômûvi – források idôjárásfüggô rendelkezésre állásának bizonytalanságát. Ezek figyelembevételére további részletes vizsgálatok indokoltak.)

TARTALÉKTARTÁS MÓDJA Az UCTE által elfogadott szabályozás nemcsak a tartalék nagyságára, hanem annak összetételére, igény-

bevételi idejére is pontos elôírásokat ad. Egy erômûvi kiesést feltételezve az eredeti állapot helyreállításának folyamata a következôk szerint képzelhetô el: n Az üzemzavart követôen az együttmûködô villamosenergiarendszerekben (gyakorlatilag Európa kontinentális területén) a frek-

vencia névleges 50 Hz-es értékétôl történô eltérést érzékelve azonnal mûködésbe lépnek a primer tartalékot10 biztosító erômûvi egységek primer szabályozói, és megkezdik az egyensúly helyreállítását, amely gyakorlatilag általában 30 másodpercen belül megtörténik. n A primer szabályozással egyidejûleg az üzemzavarral érintett rend-

Sûrûség, eloszlás 1,20

1,00

0,80

0,60

0,40

0,20

0,00 25 275 525 775 Kiesés sûrûségfüggvénye Igény-elôrejelzés pontosságának sûrûségfüggvénye

1025

1275 1525 Teljesítménytartalék (MW) Kiesés eloszlásfüggvénye

6. ÁBRA IGÉNY-ELÔREJELZÉS PONTOSSÁGÁNAK FELTÉTELEZETT SÛRÛSÉGFÜGGVÉNYE AZ ÁTLAGOS KIESÉS SÛRÛSÉG- ÉS ELOSZLÁSFÜGGVÉNYÉVEL (UTÓBBIAK KEZDÔPONTJÁT A FELTÉTELEZETT FOGYASZTÓI IGÉNYEKKEL MEGEGYEZÔEN FELVÉVE) Sûrûség, eloszlás 0,20 0,18 0,16 0,14 0,12 0,10 0,08 0,06 0,04 0,02 0,00 325 475 -125 25 175 -425 -275 Kiesés sûrûségfüggvénye Igény-elôrejelzés pontosságának sûrûségfüggvénye

625 775 925 1075 Teljesítménytartalék (MW) Kiesés eloszlásfüggvénye

7. ÁBRA IGÉNY-ELÔREJELZÉS PONTOSSÁGÁNAK FELTÉTELEZETT SÛRÛSÉGFÜGGVÉNYE A KIESÉS SÛRÛSÉG- ÉS ELOSZLÁSFÜGGVÉNYÉVEL (UTÓBBIAK KEZDÔPONTJÁT A FELTÉTELEZETT FOGYASZTÓI IGÉNYEKKEL MEGEGYEZÔEN FELVÉVE) NAGYÍTVA

szer (szabályozási körzet) szabályozása érzékeli a rendszer, vagy szabályozási körzet teljesítményegyensúlyának megbomlását és a szekunder szabályozásban résztvevô, mûködô (forgótartalékot biztosító) erômûvi egységek központi távszabályozásával, vagy az üzemkész (stand by) egységek automatikus vagy kézi vezérlésû indításával megkezdi a teljesítményegyensúly helyreállítását, amelynek általában 15 percen belül meg kell történnie. Így a primer szabályozók visszatérhetnek eredeti (semleges) állapotukba. n Mivel a szekunder szabályozásra bármelyik következô üzemzavar kiszabályozásához rövid idôn belül szükség lehet, a rendszerirányítás a szekunder szabályozást biztosító egységek igénybevételével egyidejûleg intézkedik az úgynevezett tercier szabályozást biztosító berendezések legrövidebb idôn belüli igénybevételére, hogy a szekunder szabályozás kiváltása 15 percen belül megkezdôdhessen. n A tercier szabályozással így beállított üzemállapot nem tekinthetô optimálisnak, a rendszerirányítás azonnal intézkedik az optimális üzemállapotra történô átállás megkezdésére, amely rendszerint hidegtartalékban álló, vagy stand by egységek üzembevételével, importforrások lekötésével (menetrend módosítással) történik. Az optimális üzemállapot véglegesen idônként csak néhány nap múlva áll helyre. Az elôbbi folyamatleírásból látható, hogy minden villamosenergiarendszerben szükség van primer, szekunder, tercier szabályozás biztosítására, ezek összegének az elvárt hiányvalószínûség elérése érdekében legalább az elôírt nagyságú tartalékot el kell érni. A 8. ábra, illetve a folyamatleírás alapján nyilvánvaló, hogy az ellátásbiztonsághoz szükséges tartalék különféle, különbözô hozzáférési idejû, és a céltól függôen különbözô idôtartamig rendelkezésre álló forrásokból áll össze. A források hozzáférési idejét figyelembe véve azok besorolhatók:

10 A különféle tartalékok fogalmát, feladatát a 3. sz. függelék tartalmazza.


13

igénybe vehetô ilyen tartalékot kell biztosítani. Nyilvánvaló, hogy az elôbbi kategóriák közül primer szabályozásként csak a másodperces tartalék biztosítására alkalmas megoldások, csak üzemben lévô, a frekvenciaeltérés értékét érzékelni képes (primer szabályozóval ellátott) erômûvi berendezések, vagy szerzôdésben biztosított automatikus (frekvenciaeltérés-függô) fogyasztói lekapcsolások jöhetnek szóba. A szekunder szabályozásként az UCTE elôírás szerint (a Pcsúcs fogyasztói teljesítményigény függvényében) a

A szabályozás módja

Tercier szabályozás Kézi indítással

Üzemállapot optimalizáció

Automatikus indítással Szekunder szabályozás

Primer szabályozás

A primer szabályozás még aktív

30 másodperc

15 perc

Psz =

8. ÁBRA EREDETI ÁLLAPOT HELYREÁLLÍTÁSÁNAK FOLYAMATA ÜZEMZAVAR ESETÉN

n másodperces tartalék (amely né-

hány másodpercen belül teljes mértékben rendelkezésre áll, de ugyanakkor csak korlátozott ideig áll rendelkezésre), n perces tartalék (amely néhány percen belül rendelkezésre áll, de mûködtetése rendkívül drága, ezért rövid idôn belül célszerû kiváltani), n órás tartalék (amely hidegen álló, de üzemkész berendezések indításával biztosítható és a belépô egység kiválasztása a rendszerszintû optimalizáció figyelembevételével történhet), n napos tartalék (amely hidegen álló nem üzemkész berendezések indításával biztosítható, a belépô egység kiválasztása a rendszerszintû optimalizáció figyelembevételével történhet), n hetes tartalék (amely karbantartáson álló nem üzemkész berendezések karbantartásának lerövidítésével, felfüggesztésével biztosítható és a belépô egység kiválasztása a rendszerszintû optimalizáció figyelembevételével történhet) kategóriákba, az utóbbi három kategóriánál pótlólagos importforrások, vagy exportszállítás csökkentések reális lehetôségét is feltételezve. (Az Egyesült Államokban folyamatos, gyors és lassú kategóriákat is megkülönböztetnek.11) A folyamatleírásból az is kikövetkeztethetô, hogy az elsô pillanatban

az üzemzavar miatti frekvenciaeltérés kiegyenlítése nem csak az üzemzavarral érintett rendszerben, hanem minden összekapcsolt, együttmûködô rendszerben szabályozási folyamatokat indít el, azaz a primer szabályozást az együttmûködésben résztvevôk egymás között megosztják. Az UCTE vizsgálatai alapján a kontinentális együttmûködô villamosenergia-rendszerben összesen 3000 MW-nyi primer tartalék szükséges, amelybôl a magyar villamosenergiarendszernek +50 MW-nyi bármikor

képletbôl kiadódó, vagy a legnagyobb üzemben lévô blokk maximális teljesítményével azonos értékek közül a nagyobbat kell biztosítani. A magyar rendszerre az utóbbi a mértékadó, figyelembe véve a Paksi Atomerômû egységteljesítményét. A szekunder szabályozás céljára részben az üzemben lévô berendezések, részben stand by állapotú, gyorsan felterhelhetô, nyíltciklusú gázturbinák, illetve szerzôdésben biztosított automatikus, (rendszerirányító által indított), fogyasztói lekapcsolások (azaz másodperces, vagy perces tartalékok) jöhetnek szóba. A tartalékok összege és a teljes igény közötti tartalékot tercier tarta-

Tartalékigény (MW) 1400 1200 1000 800 600 400 200 0 1

29

57

85

113

141

169

197

225 253 281

309 337 365 Napok

9. ÁBRA KÜLÖNFÉLE TARTALÉKOK A FELTÉTELEZETT NAPI CSÚCSTERHELÉS IDÔPONTJÁRA EGY FELTÉTELEZETT 2002. ÉVI IGÉNYRE, BERENDEZÉS ÖSSZETÉTELRE, 0,1% HIÁNYVALÓSZÍNÛSÉG MELLETT

11 EPRI Anciliary Services, Operating Reserve

14

=10·Pcsúcs +150 –150 (MW)


lékként – perces, vagy órás kategóriába tartozókkal – kell biztosítani. A napos vagy hetes tartalékok igénybevételére csak a rendelkezésre álló tartaléknagyság veszélyes mértékû lecsökkenése, vagy a rendszerszintû gazdasági optimalizáció figyelembevételével kerülhet sor. (Olcsóbb egy nagyon kis üzemköltségû berendezés karbantartásának felfüggesztése és az ezzel kapcsolatos többletköltségek esetleges kifizetése, mint egy üzemkész, de nagy változó költségû berendezés üzemeltetése.) Az elôbbiek figyelembevételével kiadódó különféle típusú tartalékokat 0,1% LOLP mellett a 9. ábra mutatja (az egyéb tartalékigényt az összes tartalékigényen belül elkülönítve ábrázoltuk, de mint az elôzôekben is jeleztük az igényoldali bizonytalanságok miatt a tartalékigény általában nem nô.) Az elôbbiek szerint meghatározott és szerkezetében megtervezett különféle tartalékokat figyelembe véve a teljes rendszer kapacitásmérlegét a 10. ábra mutatja. Az ábrában ellentmondásos, hogy didaktikai okokból a mérlegben a forrásoldalon is szerepeltettük a KK-t, miközben az igényoldalon feltûntetett tartalékot éppen a kiesések következményeinek csökkentésére alkalmazzuk. (Látható, hogy a tartalék nagysága többszöröse az átlagos KK értéknek, amire a magyarázatot az elôbbi kiesési eloszlásfüggvény – az átlag és az esemény sztochasztikussága közötti különbség – adja.) Nyilvánvaló, hogy az ellátásbiztonsági számításoknál a KK-t a forrásoldalon nem szabad figyelembe venni.

ELLÁTÁSBIZTONSÁG, VERSENYPIAC A villamosenergia-igények kielégítésére rendelkezésre álló források általában korlátozottak. Ugyanazt a forrást az ellátásbiztonság érdekében tartalékként, vagy a piacon a fogyasztók villamosenergia-ellátására is értékesíteni lehet. Az ellátásbiztonság céljára történô értékesítés azonban biztos árbevételt jelent, ugyanakkor a fogyasztók számára lényegesen drágább rendszerhasználatot. Amennyiben az ellátásbiztonság cél-

Teljesítôképesség (MW) 8000 7000 6000 5000 4000 3000 2000 1000 0 0

29

57

85

113

141

169

197

225

253

Állandó hiány (ÁH) Változó hiány (VH)

281

309

337 365 Napok Karbantartás (TMK) Önfogyasztás (ÖNF)

10. ÁBRA KAPACITÁSMÉRLEG A FELTÉTELEZETT NAPI CSÚCSTERHELÉS IDÔPONTJÁRA EGY FELTÉTELEZETT 2002. ÉVI IGÉNYRE, BERENDEZÉS-ÖSSZETÉTELRE, KARBANTARTÁSÜTEMEZÉSRE 1% HIÁNYVALÓSZÍNÛSÉG MELLETT

Teljesítôképesség (MW) 2400 2200 2000 1800 1600 1400 1200 1000 800 600 400 200 0 0

29

57

85

113

141

169

Többletforrás 1% LOLP mellett

197

225

253

281

309

337 365 Napok

Többletforrás 0,1% LOLP mellett

11. ÁBRA VERSENYPIACON ÉRTÉKESÍTHETÔ TÖBBLETFORRÁSOK KÜLÖNBÖZÔ NAGYSÁGÚ HIÁNYVALÓSZÍNÛSÉG MELLETT AZ ELÔBBI PÉLDÁKBAN SZEREPLÔ FELTÉTELEZETT 2002. ÉVI IGÉNY, BERENDEZÉS-ÖSSZETÉTEL, KARBANTARTÁSÜTEMEZÉS MELLETT

jára kisebb tartalék kerül lekötésre, akkor a piacon nagyobb lesz a kínálat, ebbôl adódóan alacsonyabb versenyár lesz elérhetô. Ezt szemléletesen a 11. ábra mutatja, ahol a 0,1% LOLP teljesítéséhez szükséges tartaléktöbblet (az 1%-os LOLP-hez tartozó tartalékhoz viszonyítva) egy valamivel kisebb ellátásbiztonság esetén mintegy 200400 MW-nyi többletkínálatot jelenthet a versenypiacon. Ennek bemuta-

tásával, felvetésével nem az indokoltan nagy tartalék biztosítását ellenezzük, hiszen a villamosenergia-hiányból adódó ellátatlanság, termeléskiesés lényegesen nagyobb kárt okozhat, mint az alacsonyabb szolgáltatási színvonalból adódó megtakarítás. Csupán azt kívántuk bemutatni, hogy az indokolatlanul nagy tartalék kétszeresen (a rendszerhasználati díjon és a források elvonása következtében) is árfelhajtó hatású.


15

KOCKÁZATVISELÉS Az ellátásbiztonságnál nem kerülhetô meg annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy ki viseli a kockázatokat. A jelenlegi mûködési modellben ezt a kérdést a hosszú távú szerzôdések rendezik. A szállító a termelô engedélyesekkel a rendelkezésre álló teljesítôképesség szerzôdött értékére (TITki) kötött megállapodást. Így minden, a beépített teljesítôképességet csökkentô tényezô (állandó hiány, változó hiányok eredôje, tervezett karbantartások miatti teljesítménycsökkenés, kényszerkiesés miatti teljesítménycsökkenés) a termelô kockázatát képezi (12. ábra). A gyakorlatban a szerzôdött berendezés üzemi gépként a rendelkezésre álló teljesítôképesség (önfogyasztással csökkentett, RTki) kiadható értékével képes villamos energia elôállítására és a napi termelés tervezés során ennek megfelelôen veszik figyelembe. A szerzôdés teljesítésének elbírálása aszerint történik, hogy a mûködés idôtartama, vagy az üzemszünetek alatt elvégzett minôsítés (tesztelés) eredményeként a napi csúcs idôpontjában rendelkezésre álló teljesítôképesség éves átlagos értéke nagyobb-e, mint a szerzôdésben lekötött érték: TITki ≤

1 365 (Pmûk/teszt 365 i=1

A termelô a rendelkezésre állását befolyásoló értékek közül az állandó hiányt, a változó hiányt és a karbantartások miatt kiesô idôt általában pontosan meg tudja határozni, ez azonban nem érvényes a kényszerkiesések nagyságára, amely – mint azt az elôbbiekben négy (A–D) erômûre példaként bemutattuk – az egyes elszámolási idôszakokra jelentôsen ingadozhat. Így a termelô számára az érdemi kockázatot a várható kiesések nagysága jelenti, még az esetben is, ha ez a karbantartás módjának (tervszerû megelôzô vagy állapotfüggô), illetve a karbantartásra fordított költségek nagyságának megválasztásával érdemben befolyásolható. A villamos energia vásárlójának kockázatát az elôbbi modellben a rendszerszintû tartalékok nagyságának, összetételének megválasztása és ezek lekötésének költsége jelenti.

16

Teljesítôképesség (MW) 250

200 Tervezhetô (TMK)

RTki

Nem tervezhetô (KK)

150

100

50

0 Szerzôdés szerint

Üzemi gépként

Kockázatmegosztással

Állandó hiány (ÁH)

Kényszerkiesés (KK)

Önfogyasztás (ÖNF)

Változó hiányok eredôje (VH)

Rendelkezésre álló teljesítôképesség szerzôdött értéke (TITki)

Tervezett karbantartás (TMK)

12. ÁBRA LESZERZÔDÖTT ÉS ÉRTÉKESÍTHETÔ TELJESÍTÔKÉPESSÉG A JELENLEGI ÉS A TERVEZETT SZABÁLYOZÁSNAK MEGFELELÔ TERMELÔI KOCKÁZATMEGOSZTÁS MELLETT

A termeléstervezésnél a ténylegesen rendelkezésre álló teljesítôképesség helyett csak a szerzôdésben rögzített igénybe vehetô teljesítôképességgel számol és a kényszerkiesések miatti – bizonytalan idôpontban, de nagy valószínûséggel bizonyosan bekövetkezô – állásidôkre más berendezések üzemét veszi figyelembe. A jelenlegi rendszerben a termelô tehát csak a szerzôdésben rögzített értékek betartásáért, ennek adminisztrálásáért felelôs, minden más feladatot – az esetlegesen bekövetkezô üzemzavar esetén az azonnali kisegítést, hidegen álló blokkok szükség szerinti beindítását, a kiesô villamosenergia-mennyiség pótlását a villamos energia vásárlója végzi és minden ezzel összefüggô kockázatot (mekkora és milyen tartalékot biztosít, mibôl pótolja a kiesô villamos energiát) visel, és annak költségeit fedezi. Az ellátásbiztonság, illetve a villamosenergia-igények normál üzemi helyzetben szükséges kielégítése érdekében elôállított villamos energia nincs megkülönböztetve, hiszen csak egyetlen célfüggvény (a jelenlegi szállító engedélyes legkisebb beszer-


zési költségének) optimálása történik. Az üzemzavari kisegítés nem jelent váratlan többletigényt a termelôk részére sem, hiszen az üzleti évet megelôzô optimálás is a valószínû kényszerkieséssel csökkentett szerzôdött teljesítôképesség értékre történik. Az üzemzavari kisegítés nem a szállító rendszerirányítói funkciójából, hanem kereskedôi funkciójából következik, hiszen az általa lekötött egységek kiesése esetén csak így tud eleget tenni szerzôdéses (ellátási) kötelezettségének. A kereskedelmi kockázatokat a rendszerirányító nem vállalhatja át. Az elôbbiekbôl következik, hogy a priori versenypiaci körülmények között sem indokolt az üzemzavari kisegítés (tartaléktartás) rendszerszintû szolgáltatássá minôsítése. A helyes megoldás az, hogy ezeket a forrásoldali üzemzavarokkal összefüggô szolgáltatásokat az aktív szereplôk (termelôk vagy helyettük – megbízásukból – kereskedôk a közöttük lévô megállapodásnak megfelelôen) biztosítják és bocsátják a rendszerirányító rendelkezésére. A rendszerirányító minden körülmények között szükségszerû feladata csupán a szükséges

tartalékok nagyságának meghatározása és igénybevételük koordinációja. Központi – pl. a rendszerirányító által szervezett – tartalékbeszerzés csak akkor indokolt, ha a kereskedôk ezt nem kívánják biztosítani, túl sok kereskedô van, és ebbôl adódóan bonyolult lenne az egyedi beszerzések adminisztrációja. Ez azonban Magyarországon még nem áll fent, így az üzemzavari tartaléktartás rendszerszintû szolgáltatássá minôsítése nem indokolt. A jelenlegi rendszer érdemi megváltoztatása, azaz annak elérése, hogy a termelôk ne a hosszú távú szerzôdésben jelenleg rögzített szerzôdött (TITki) értékért, hanem ehelyett az üzemi gépként kiadható RTki értékért legyenek felelôsek és a berendezés részleges teljesítménycsökkenése vagy kiesése esetén, a rendszerirányító által biztosított rövid idejû üzemzavari kisegítésen túlmenôen önmaguk gondoskodjanak a hiány pótlásáról, a mûködési nehézségek és költségek növekedése mellett n a kockázatviselés jelenlegi egységének (ellátásbiztonság + villamosenergia-igények kielégítése) megbontását (külön igénykielégítés, külön ellátásbiztonság) okozná; n a szerzôdések kötelezô újratárgyalását, a termelôi árrendszer módosítását (más költségek, más bázisra számítva) igényelné; n a termelôk kockázatainak jelentôs növelését jelentené; n a közüzemi nagykereskedô esetében súlyosan sértené azt az elvet is, hogy a közüzemi villamosenergia-igényeket a legkisebb költség elv betartásával lehetôség szerint a közüzemi célra lekötött forrásokból kell kielégíteni; n az üzemzavarok miatt váratlanul jelentkezô – nem tervezett, így nem optimált – termelési igények jelentôs költségnövekedésre, esetleg tüzelôanyag ellátási, készletezési problémákra vezetnének; miközben n a primer, szekunder szabályozás költségei az elszámolási idôegységen (két hiteles leolvasás közötti idôtartamon) belül nem a valódi költségokozónál, hanem továbbra is a kereskedelmi villamosenergiabeszerzésen belül jelennének meg.

Az elôbbi felvetések megerôsítik azt a jelenlegi gyakorlatot, hogy az ellátásbiztonság (illetve az azt garantáló rendszerszintû szolgáltatások) és a folyamatosan változó villamosenergia-igényeket követô (nem elôre megadott menetrendhez kötött) villamosenergia-termelés nem választható szét. A VET rögzíti a rendszerszintû szolgáltatások fogalmát, de ennek tartalmát – tekintettel a fogalom mögötti fizikai-kereskedelmi rendszer idôben változó, összetett jellegére – nem határozza meg, elôírva ugyanakkor, hogy e szolgáltatások igénybevétele a villamosenergia-ellátási szabályzatokban meghatározott módon kötelezô. Ezeket a szabályzatokat a rendszerirányító az engedélyesekkel egyeztetve köteles kidolgozni, így az engedélyesek ellenére nem tartalmazhatnak olyan elôírásokat a rendszerszintû szolgáltatásokra, amelyek ellentétesek a törvénybeli legkisebb költség elvével, az engedélyesek számára az elôzôekben felvetett következményekkel, és ebbôl adódóan lényeges anyagi hátránnyal járnának. A közüzemi villamosenergia-nagykereskedelem számára a rendszerszintû szolgáltatások tervezésére, lekötésére, így az ellátásbiztonság kockázatainak viselésére egy olyan megoldás fogadható el, amikor: n A szükséges rendszerszintû tartalékok nagyságát, összetételét az elôzôekben rögzített alapelvek (LOLP nagysága, primer, szekunder, tercier, egyéb tartalékok nagysága, vagy számítási módja) ellátási (célszerûen üzemi) szabályzatbeli részletes szabályozása (az általános szolgáltatás minôségi feltételrendszere) figyelembevételével a rendszerirányító határozza meg. n Ezen tartalékokat az ellátási szabályzatokban (célszerûen kereskedelmi szabályzatban) meghatározott módon felosztja a versenypiaci és közüzemi szektor között. A versenypiaci szektoron belül az egyes forrásokra is elvégezhetô, szabályzatban rögzíthetô. (Arányszámokkal megadható, hogy egy adott nagyságú csúcsidei teljesítmény értékesítéséhez mekkora és milyen típusú, célszerûen tercier – perces, órás kategóriába tartozó – tartalékot kell a rendszerirányító rendelkezésére bocsátani.)

n A rendszerirányító felhívja a sze-

replôket a saját közrehatásukkal arányos elôbbi szabályozásnak megfelelô tartalék lekötésére, ennek bejelentésére. n Az esetben, ha az érdekelt piaci szereplôk között konszenzusos megállapodás születik arról, hogy a versenypiac szereplôi részére a szükséges tartalékokat a rendszerirányító szerezze be, a rendszerirányító a lehetséges (versenypiaci termelôk, vagy megbízottjuk által felajánlott) forrásokat versenyeztetve leköti, azzal a korlátozással, hogy a lekötött forrásoknak legalább a közüzemi villamosenergiateljesítmény igény arányának megfelelôen a közüzemi célra lekötött (közüzemi nagykereskedô által felajánlott) forrásokból kell származni. n A közüzemi célra lekötött források kiesése esetén ezek pótlása automatikusan megtörténik a rendszerszintû tartalékok biztosításához rendelkezésre bocsátott közüzemi célra lekötött (a versenypiaci forrásoké, a versenypiaci termelôk által felajánlott) forrásokból. n A tercier szabályozás – közüzemi szektorból kijelölt – személyi beavatkozással (kézi indítással) igénybe vehetô forrásainak optimálása a közüzemi nagykereskedô üzemirányítójának utasítását figyelembe véve történik. Az elôbbi módon minden termelô, kereskedô a saját, meglévô kereskedelmi feltételrendszerének megfelelôen a várható közrehatásával arányosan viseli a kockázatokat. Az elôbbi megfontolások csak az ellátásbiztonsággal kapcsolatos tartalékokra vonatkoznak, és nem érintik a kiegyenlítô szabályozást, az azt biztosító források beszerzésére a rendszerirányító által mûködtetendô piacot.

ÖSSZEFOGLALÁS Az elôbbi ismertetés, elemzés alapján megállapítható, hogy: u Az ellátásbiztonsághoz szükséges tartalék teljesítményigény az UCTE-elvárások alapján minden napra a mindenkori berendezés összetétel, ezek üzemállapota és


17

az elvárt hiányvalószínûség alapján meghatározható, a rendszerhasználók, kereskedôk részére közzétehetô. u A hiányvalószínûség eddigi 1%-os értékének 0,1%-ra csökkentése a tartalékigényt mintegy 300-400 MW-tal növeli, egyidejûleg a versenypiaci kínálat ugyanilyen mértékben csökken. u A tartalékok éven belüli lehetôleg egyenletes elosztását az MVM Rt. által kötött hosszú távú szerzôdésekben a vásárló részére a karbantartás ütemezésre, módosításra biztosított jog teszi lehetôvé. Ezen jogosultság csak a portfolió mértékéig – az abban lévô berendezésekre – tartható fenn.

u Az elôrejelzési (idôjárási, egyéb)

tartalékok biztosítása az üzemzavarok következményeinek megelôzésére biztosítandó tartalékokhoz viszonyítva csak néhány százalék többlettartalékot igényel, így az elôrejelzési bizonytalanságból adódó többlet teljesítmény igényért többlet teljesítôképesség lekötési díj nem igényelhetô. u Az MVM Rt. által hosszú távú szerzôdéssel lekötött termelôk a rendszerszintû szolgáltatásokat díjtalanul, a villamos energia vásárlójának kereskedelmi szolgáltatásaként vehették igénybe. A vásárló ezen jogának elvonása – amely versenypiaci körülmények között sem szükségszerû szabályozói

szándék következménye – a termelôk kockázatát növeli, a vásárlónál (a leendô közüzemi nagykereskedônél) pedig jelentôs átállási költségeket okozhat (mivel az erre a célra lekötött teljesítôképesség és garantált átvétel a rendszerirányító eltérô optimalizációs célfüggvénye miatt jelentôs részben kihasználatlan maradhat, miközben a közüzemi nagykereskedô kockázatai is lényegesen növekednek. u Ezen átállási költségek és a szereplôk kockázatainak csökkentése érdemben csak a közüzemi nagykereskedô rendszerszintû szolgáltatások teljesítésébe történô – részleteiben is ismertetett megoldás szerinti – bevonásával lehetséges.

1. sz. függelék

juk az éves hômérséklet-lefutást (2001. év kiemelésével), a hômérséklet-érzékenység (MW/°C) éves lefutását (2001. évre), a heti órás terhelések eloszlását, az idôjárási tartalékok nagyságát (100% konfidencia intervallummal). A 13. ábrán 41 év napi középhômérsékletek átlaga és eltérô színekkel jelölt pozitív, negatív szórástartománya mellett a 2001. évi napi középhômérsékletek lefutását is ábrázoltuk. A tényértékeket jelzô vonal mutatja, hogy egy adott év napi középhômérséklete a sokévi mezô csak-

nem teljes tartományát befutja. Így éves szinten elôre a pontos fogyasztói igények megadása elképzelhetetlen. A hômérséklet-érzékenységeket bemutató 14. ábrán jól megfigyelhetô, hogy nyáron a hômérsékletgradiens pozitív (munkanapokon 20-30 MW/°C, munkaszüneti napokon 10 MW/°C körül van), míg az átmeneti idôszakokban és télen a hômérsékletgradiens negatív (általában munkanapokon kisebb, munkaszüneti napokon nagyobb). A heti órás terhelések eloszlását bemu-

Hômérséklet-változás hatása a villamos teljesítményigényre A hômérséklet-változás hatásának illusztrálására a 13–17. ábrákon12 bemutat12 Varga László: A magyar villamosenergia-rendszer idôjárási tartalékainak meghatározása és a terhelések hômérséklet-érzékenységének vizsgálata (Rendszertervezési Osztály, 2002.)

2002. május 10. 13:57:30 30,0

25,0

20,0

15,0

2001

10,0

5,0

5,0

0,0

0,0

-5,0

-5,0

-10,0

-15,0 I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

X.

XI.

XII.

Hónapok

13. ÁBRA ÉVES HÔMÉRSÉKLETLEFUTÁS (2001. ÉV KIEMELÉSÉVEL)

18


2002. május 14. 15:14.02

A terhelés hômérséklet-érzékenysége 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 -10 -20 -30 -40 -50 -60 -70 -80 -90 I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

X.

XI.

XII.

14. ÁBRA HÔMÉRSÉKLET-ÉRZÉKENYSÉG ÉVES LEFUTÁSA KÜLÖNBÖZÔ NAPOKRA 2001. ÉVI ADATOK ALAPJÁN

A statisztikai számításokra kijelölt 41 év mindegyikének napi átaghômérsékletével számítható óránkénti terhelésekbôl adódó heti terhelés-gyakoriságok 2002. május 10. 14:02:23 - a napi átlaghômérsékletbôl számított órás terhelések heti maximuma 6400

6400

5600

5600

4800

4800

4000

4000

3200

3200

2400

2400

1600

1600

800

800

0

50

53

45

40

35

30

25

20

15

5

10

0

0

Hetek

1%

4%

5%

80%

5%

4%

1%

15. ÁBRA HETI ÓRÁS TERHELÉSEK ELOSZLÁSA (2001. ÉV)

tató 15. ábrán a 2001. évre kiszámolt konfidencia intervallum látható, különbözô színnel jelölve az egyes tartományokat. A folyamatos vonal a referenciahômérsékletek alapján kiszámított heti maximális terhelés. Jól megfigyelhetô, hogy a terhelési értékek 80%-a is milyen széles tartományba eshet. A 16. ábra a konfidencia intervallumok felsô sávját mutatja, a 2%-os konfidencia

intervallumokat lépcsôs függvénnyel közelítve. Amennyiben feltételezzük, hogy (részletes elemzések nélkül) az egyéb tartalékok nagyságát a mindenkori 2%-os konfidencia intervallummal vesszük azonosnak, akkor ez a tartalék nagyságot is megadhatja. A Meteorológiai Intézet rövid távú elôrejelzéseit felhasználva az igénybecslés pontossága növelhetô. Az ún. 10 napos

(keddi, pénteki) elôrejelzések másnapi beválási gyakoriságát, mintegy kétéves idôszakra a 17. ábra mutatja. Az elôbbi hômérséklet-eloszlásból a mindenkori hômérséklet-gradiensek felhasználásával az idôjárási tartalék nagysága számítható, amely az adott esetben a mintegy 3 °C-os eltérést figyelembe véve max. ±100 MW körüli idôjárási tartalékigényt ad.


19

A statisztikai számításokra kijelölt 41 év mindegyikének napi átaghômérsékletével számítható óránkénti terhelésekbôl adódó heti terhelés-gyakoriságok 2002. május 14. 15:59:50 - a napi átlaghômérsékletbôl számított órás terhelések heti maximuma 500

500

400

400

300

300

200

200

100

100

0

0

-100

-100 50

53

45

40

35

30

25

20

15

10

5

0

Hetek

1%

1%

2%

6%

16. ÁBRA IDÔJÁRÁSI TARTALÉKOK NAGYSÁGA (KONFIDENCIA INTERVALLUM 100%)

Gyakoriság 0,30 0,25 0,20 0,15 0,10 0,05 0,00 -3,5

-2,5

-1,5

-0,5

0,5

1,5

2,5

3,5

Hômérséklet-eltérés az elôzô napi elôrejelzéstôl, °C

17. ÁBRA HÔMÉRSÉKLET-ELÔREJELZÉS BEVÁLÁSÁNAK SÛRÛSÉGFÜGGVÉNYE

2. sz. függelék

Ellátásbiztonság változása, a rendszerösszetétel, kiesések valószínûsége a tartalékok nagyságának függvényében 13 A következôkben egy jellemzônek tekinthetô téli és nyári hétre bemutatjuk a különféle nagyságú tartalékok mellett kiadódó LOLP és LOLE értékeket. A számítások két kiesési valószínûség (KK) értékre

20

(1., 2. változat) készültek a rendelkezésre álló beépített teljesítôképességekbôl és a feltételezett karbantartásokból, vagy más (pl. a hôszolgáltató blokkoknál a nyári hôigény csökkenés miatt) okból leállított berendezések számából kiindulva. A 6–11. táblázatokban és a 18-21. diagramokban a nagyobb értékek a na-

13 Balázs Antal és Varga László: A magyar villamosenergia-rendszer rendelkezésre állási indexeinek elemzése címû összefoglaló alapján.


gyobb KK értékkel jellemzett 2. változatra adódtak. (A korlátozás valószínûsége elnevezés a hiányvalószínûség gyakorlati szinonimája.) A számítások és az ábrák alapján megállapítható, hogy az 1% korlátozási valószínûség biztosításához elégséges a téli idôszakban 500-600 MW, a nyári idôszakban 550-650 MW tartalék biztosítása. Ezen értékek mellett az adott hétre várható korlátozás valószínûségi alapon számított idôtartama nem haladja meg a 2 óra értéket.

6. TÁBLÁZAT TÉL (51. hét)

DUNAMENTI

TISZA

KK értéke 1. 2. változat változat 8·215

5,0

5,0

230

5,0

5,0

160

3,0

4,0

4·215

4,0

4,0

2·85

7,0

7,0

3·210

3,0

4,0

BÁNHIDA

100

7,0

7,0

OROSZLÁNY

4·60

6,0

6,0

MÁTRA

Karbantartásra, vagy más okból leállított egységek

1

1

1 1

1 1

1

1

1

1 2

2

2

1

1

1

1

1

1

2

2

1

1

1

1 2

2

1 1 1

PÉCS

2·60

5,0

5,0

KELENFÖLDI GT

130

3,0

3,0

PAKS

460

2,0

3,0

CSEPEL

380

3,0

3,0

LÔRINCI

160

2,0

2,0

SAJÓSZÖGED

120

2,0

2,0

LITÉR

120

2,0

2,0

DEBRECEN

95

4,0

5,0

EGYÉB

400

0,0

0,0

Rendszerszinten igénybe vehetô teljesítôképesség (MW)

7045

6830

6745

6645

6505

6385

6270

6170

6030

5970

Heti maximális

5802

5802

5802

5802

5802

5802

5802

5802

5802

5802

1 1

1

1

7. TÁBLÁZAT

terhelés (MW) Tartalék (MW)

1243

1028

943

843

703

583

468

368

228

168

LOLP 1 (%)

0,0101

0,0410

0,0682

0,1328

0,3153

0,6416

1,1767

2,1260

4,0266

5,4833

LOLP 2 (%)

0,0219

0,0802

0,1276

0,2352

0,5063

0,9646

1,6889

2,9031

5,0126

6,6493


7045

6830

6745

6645

6505

6385

6270

6170

6030

5970

Heti maximális

5802

5802

5802

5802

5802

5802

5802

5802

5802

5802

8. TÁBLÁZAT


1243

1028

943

843

703

583

468

368

228

168

LOLE 1 (óra)

0,017

0,069

0,115

0,223

0,530

1,078

1,977

3,572

6,765

9,212

LOLE 2 (óra)

0,037

0,135

0,214

0,395

0,851

1,621

2,837

4,877

8,421

11,171


21

9 TÁBLÁZAT NYÁR (27. hét)

DUNAMENTI

TISZA

KK értéke 1. 2. változat változat 8·215

5,0

5,0

230

5,0

5,0

160

3,0

4,0

4·215

4,0

4,0

Karbantartásra, vagy más okból leállított egységek

1

1

1

1

2·85

7,0

7,0

3,0

4,0

BÁNHIDA

100

7,0

7,0

OROSZLÁNY 1

4·60

6,0

6,0

PÉCS

2·60

5,0

5,0

KELENFÖLDI GT

130

3,0

3,0

1

1

1

1

4·460

2,0

3,0

1

1

1

1

PAKS

1

1 1

3·210

MÁTRA

1 1

1

2

1 2

2

2

1

1

1

1 2

2

2

1 1

1

2

2

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

CSEPEL

380

3,0

3,0

LÔRINCI

160

2,0

2,0

1

SAJÓSZÖGED

120

2,0

2,0

LITÉR

120

2,0

2,0

DEBRECEN

95

4,0

5,0

EGYÉB

400

0,0

0,0


6455

6240

6155

6070

6015

5895

5680

5470

5310

5210

Heti maximális

4920

4920

4920

4920

4920

4920

4920

4920

4920

4920

1

1

10. TÁBLÁZAT


1535

1320

1235

1150

1095

975

760

550

390

290

LOLP 1 (%)

0,0010

0,0051

0,0098

0,0186

0,0293

0,0698

0,2832

1,0595

2,5503

4,2112

LOLP 2 (%)

0,0024

0,0110

0,0201

0,0367

0,0541

0,1206

0,4442

1,4756

3,3744

5,3394


6455

6240

6155

6070

6015

5895

5680

5470

5310

5210

Heti maximális

4920

4920

4920

4920

4920

4920

4920

4920

4920

4920

11. TÁBLÁZAT

terhelés (MW)

22

Tartalék (MW)

1535

1320

1235

1150

1095

975

760

550

390

290

LOLE 1 (óra)

0,002

0,009

0,016

0,031

0,049

0,117

0,476

1,780

4,285

7,075

LOLE 2 (óra)

0,004

0,018

0,034

0,062

0,091

0,203

0,746

2,479

5,669

8,970


LOLP (%) 7,00

6,00

5,00

4,00

3,00

2,00

1,00

0,00 0

200 LOLP 1

400

600

800

1000

1200

1400 MW

1200

1400 MW

LOLP 2

18. ÁBRA A KORLÁTOZÁS VALÓSZÍNÛSÉGE EGY JELLEMZÔ TÉLI HÉTRE LOLE (óra) 12,0

10,0

8,00

6,00

4,00

2,00

0,0 0

200 LOLE 1

400

600

800

1000

LOLE 2

19. ÁBRA KORLÁTOZÁS VÁRHATÓ IDÔTARTAMA EGY JELLEMZÔ TÉLI HÉTRE 3. sz. függelék

energia-igényre gyakorolt hatásából adódik.

Elôrejelzési tartalék A villamosenergia-igény elôrejelzésének pontatlansága miatt többlet tartalék teljesítményigény, amely az idôjárás, a gazdasági környezetváltozás tervezettôl eltérô alakulásának, eseményeknek a villamos-

Primer tartalék – A villamosenergia-rendszer közös frekvenciájának az elôírt értéktôl történô nagyobb eltéréseit mérséklô kollektív, rendszernagyság-arányos, gyors és automatikus termelôi teljesítményváltoztatás forrása. – A forgó tartalék primerszabályozást biztosító része, melynek fele 5 másodpercen belül, egésze 30 másodpercen belül igénybe vehetô. – A villamosenergia-termelés és fogyasztás egyensúlyának – a zavar fellépését

Tartalék fogalmak14

14 Forrás: Üzemi Szabályzat, rendelettervezetek, külföldi rendeletek. Egy fogalomra több meghatározást is bemutattunk, annak jellemzésére, hogy azonos technikai feladat megoldását (megoldásának követelményét) mennyire eltérôen kodifikálják.

követô maximum 30 másodpercen belüli – helyreállítására automatikusan mûködésbe lépô, turbina – beállított arányosságának megfelelô – fordulatszám-szabályozás.

Szekunder tartalék – Összekapcsolt villamosenergia-rendszerben a frekvenciaarányos nemzetközi kooperációs szaldó menetrendtartáshoz szükséges, igénybe vehetô teljesítmény forrása. – A szekunder szabályozást biztosító forgó, vagy gyorsan indítható hideg tartalék, lekapcsolható nagyfogyasztó, más villamosenergia-rendszerbôl igénybe


23

LOLP (%) 6,0

5,0

4,0

3,0

2,0

1,0

0,0 0

200

400 LOLP 1

600

800

1000

1200

1400 MW

LOLP 2

20. ÁBRA A KORLÁTOZÁS VALÓSZÍNÛSÉGE EGY JELLEMZÔ NYÁRI HÉTRE

LOLE (óra) 10,0 9,0 8,0 7,0 6,0 5,0 4,0 3,0 2,0 1,0 0,0 0

200

400 LOLE 1

600

800

1000

1200

1400 MW

LOLE 2

21. ÁBRA KORLÁTOZÁS VÁRHATÓ IDÔTARTAMA EGY JELLEMZÔ NYÁRI HÉTRE

vehetô teljesítmény, amelyekkel a hálózati frekvencia névleges értéke és a csereteljesítmény szaldója 15 percen belül helyreállítható. – A villamosenergia-termelés és fogyasztás egyensúlyának – a zavar fellépését követô néhány percen belüli – helyreállítására automatikusan mûködésbe lépô frekvenciaszabályozó berendezés.

Tercier tartalék – A villamosenergia-rendszerben bekövetkezô, a termelés és fogyasztás egyensúlyát megbontó, termelô berendezés váratlan kiesésének pótlásához

24

szükséges, legfeljebb 15 perc alatt igénybe vehetô teljesítményforrás. – A villamosenergia-rendszerben a termelés és fogyasztás egyensúlyát megbontó termelô berendezés váratlan kiesésének pótlásához szükséges, legfeljebb 15 perc alatt igénybe vehetô teljesítmény. – A szekunder szabályozó teljesítmény biztosításában résztvevô gépek munkapontjának automatikus vagy kézi eltolása annak érdekében, hogy a szekunder szabályozó teljesítmény mind mennyiségileg, mind idôben garantáltan rendelkezésre álljon, továbbá, hogy a szekunder szabályozó teljesítményelosztá-


sa az egyes gépeke optimálisan történjen.

Kiegyenlítô szabályozás – A villamosenergia-fogyasztás és termelés egyensúlyának biztosítására irányuló mûszaki tevékenység. – Azok a harmadik fél (rendszerint rendszerirányító) által teljesített szállítások, vagy átvételek, amelyek a szerzôdéssel megállapodott mennyiségekhez képesti erômûvi többletértékesítéseket, vagy fogyasztási hiányokat, illetve a fogyasztási többleteket, vagy erômûvi értékesítési elmaradásokat kiegyenlítik.

A MAGYAR VILLAMOSENERGIARENDSZER UCTE CSATLAKOZÁSÁNAK MÛSZAKI ELÔKÉSZÍTÉSE* n 2001. MÁJUS 17-ÉN AZ MVM AZ ÚJ UCTE ALAPÍTÓ TAGJA LETT. AZ 1990-ES ÉVEK ELEJÉTÔL ZAJLÓ FOLYAMAT FONTOS ESEMÉNYEIT LAPUNK 2001/3. SZÁMÁBAN MUTATTUK BE. BÁR AZ ELMÚLT 12 ÉVBEN AZ UC(P)TE CSATLAKOZÁS MÛSZAKI ESEMÉNYEIRÔL IDÔRÔL IDÔRE BESZÁMOLTUNK, ÚGY VÉLJÜK, ÉRDEMES ÁTTEKINTENI AZT A JELENTÔS MÛSZAKI MUNKÁT, AMELYET AZ IPARÁG MÉRNÖKEI VÉGEZTEK. CIKKÜNKBEN A RENDSZERIRÁNYÍTÁST, AZ EGYÜTTMÛKÖDÉST BIZTOSÍTÓ RENDSZERSZABÁLYOZÁST, AZ (N–1) BIZTONSÁGI ELV ÉRVÉNYESÜLÉSE ÉRDEKÉBEN KIFEJTETT HÁLÓZATI FEJLESZTÉSI MUNKÁT, AZ ÚJ ELSZÁMOLÁSI RENDSZER KIALAKÍTÁSÁT, VALAMINT AZ EGYÜTTMÛKÖDÔ RENDSZER LENGÉSCSILLAPÍTÁSA TERÉN VÉGZETT MUNKÁT, VÉGEZETÜL A SZEKUNDER TARTALÉK KAPACITÁST LÉTESÍTÔ ERÔMÛVI BERUHÁZÁSOKAT TEKINTJÜK ÁT.

RENDSZERSZABÁLYOZÁS** A csatlakozás egyik fontos és nemzetközi vonatkozásai miatt csak összehangoltan kezelhetô kérdése volt az UCPTE elôírásai szerinti rendszerszabályozás megvalósítása a CENTREL rendszereiben, majd pedig az elvégzett munka eredményességének bizonyítása rendszerteszt keretében. Az együttmûködô villamosenergiarendszerek szabályozása bonyolult mûszaki feladat, amelynek elméleti alapjai kidolgozottak és az elmélet igazolására kiválóan mûködô rendszeregyesülések vannak. Rendszerek együttmûködésének bevált szabályozási módszere a hálózati jelleggörbe elv alkalmazása. Ennek a szabályozási módnak a következô a filozófiája. 1. Normál üzemben a termelés és * A cikk megírásában azok a szakemberek vettek részt, akik a felkészülés idôszakában az adott szakmai munkát irányították vagy jelentôs munkát végeztek ebben, és akik nevét fejezetenként említjük meg. Az anyagrészeket Szalkai István lektorálta és rendezte sajtó alá. ** A szerzô Csehek Miklós

fogyasztás egyensúlyát minden részrendszer önmaga biztosítja egy központi szabályozóval, mely érzékeli az egyensúly kismértékû (üzemszerû) megbomlását és saját teljesítményváltoztatásával helyreállítja azt. Normál üzemben a frekvencia megegyezik az elôírttal (általában 50,00 Hz). Egyensúlyzavarok bekövetkezésekor a frekvencia gyors változásba kezd és mindaddig változik, amíg az egyensúly helyre nem áll. Ilyenkor gyors beavatkozásra van szükség. 2. A frekvenciaváltozások megállításában minden részrendszer közremûködik, kisegítve az egyensúlyát vesztett részrendszert, tehát ez az egyesült rendszer szintû szabályozás nagy sebességgel képes beavatkozni. Szabályozásminôségi és -stabilitási okokból ennek a szabályozásnak arányosnak (P jellegûnek) kell lennie. A szabályozás neve primer szabályozás. 3. Szolidaritási elv: a rendszeregyesülés szintû arányos szabályozásban minden részrendszer a csúcsteljesítménye arányában vesz részt.

4. A frekvencia helyreállítása annak a részrendszernek a feladata, amelyikben az egyensúlyzavar bekövetkezett. A helyreállításnak 15 percen belül kell megtörténnie. 5. A frekvenciát tehát a központi szabályozóknak is érzékelniük kell. A hálózati jelleggörbe elv szerint mûködô központi szabályozók összetett szabályozási eltérést képeznek olyan módon, hogy a zavarmentes szabályozók lehetôvé teszik a hálózati jelleggörbéjüknek megfelelô kisegítést frekvenciaeltérés esetén (DF). A zavarmentes rendszer hálózati jelleggörbe szerinti kisegítése: DP = – K(R)·DF (ahol K(R) az alrendszer frekvenciatényezôje). A zavarmentesség azt jelenti, hogy a területi szabályozási hiba (az ACE=DP+K(r)·DF) zérus értékû. Ez csak akkor lehetséges, ha K(r) = K(R) egyenlôség fennáll. 6. A központi szabályozó viszonylag lassú szabályozó. Pontosnak, tehát integrálónak (I jellegûnek) kell lennie. Neve: szekunder szabályozó.


25

(Pexp

f

EXP. a.j.

Erômû irányító központ

fo

Blokkteljesítmény-szabályozó P =

π

f

=

π

f

π

f

k

H

K

min max PI

Központi (szekunder) szabályozó

E I K E T E L

π

π

Kr

P

f

fn

Kr

E

f

PI G. k.

~

=

Paj dP dt

naj

PI n

AT

1. sz.

=

Primerszabályozó

1. ÁBRA A RENDSZERSZABÁLYOZÁS STRUKTÚRÁJA

A részrendszerek központi szabályozói rendszerük teljesítményegyensúlyát csereteljesítményeik összegébôl ítélik meg, a frekvenciát pedig precíziós távadóról kapják. A rendszerszintû primer szabályozásban résztvevô termelôegységek a rendszerfrekvenciát turbinafordulatszám-szabályozóik fordulatszám-távadóitól kapják (1. ábra). A primer szabályozás legfontosabb tulajdonsága a gyorsaság, amit nemcsak a szolidaritási elv biztosít. A rendszeregyesülés, ha elég nagy, akkor egy részrendszer legnagyobb gépegységének kiesésekor a primer szabályozásban résztvevô egységekre kevés teljesítményváltozás jut. Kis változások esetén pedig nem jelentkeznek az igénybevételi korlátozások. A szekunder szabályozás legfôbb jellemzôje a pontosság, amivel a frekvenciatartás minôségét és a nemzetközi szerzôdések betartását biztosítja. Sebességét integráló jellege és a szekunder tartalék 15 percen belüli bevetésének kötelezettsége korlátozza, utóbbinál már mûködnek az igénybe vételi korlátok. Ezért van az, hogy a két szabályozás sebessége közel két nagyságrenddel különbözik. A primer szabályozás a termelôegységek (turbinák) fordulatszámszabályozóin a térben elosztva, a szekunder szabályozás pedig a részrendszer szabályozó központjában

26

egyetlen (fölérendelt) szabályozó útján valósul meg. A primer szabályozók a termelôegységekben fenntartott primer szabályozási (forgó) tartalékot másodpercek alatt, a szekunder szabályozók a részrendszerekben fenntartott szekunder szabályozási tartalékot percek alatt aktivizálják. A primer szabályozók beállítási értékei határozzák meg a termelôegységek teljesítményváltoztatás válaszát a frekvenciaeltérésre, amit a termelôegység primer szabályozási karakterisztikájának nevezünk. Az üzemben lévô primer szabályozók frekvenciakarakterisztikáinak eredôje (és a hálózat frekvenciafüggése) határozza meg a részrendszerek primer szabályozási jelleggörbéjét. Ezek a jelleggörbék azt mutatják, hogy frekvenciaeltérés esetén a részrendszerek mekkora gyors teljesítménykisegítést adnak. A szekunder szabályozók ellenôrzô jele a frekvencia mellett a részrendszerek közötti csereteljesítmény is. A szekunder szabályozást összetett szabályozási eltérése miatt teljesítményfrekvencia (P/f) szabályozásnak is nevezik, és gyakran jelölik angol elnevezésének kezdôbetûivel LFC-nek. Ezek szabályozási eltérése a frekvenciaeltérésbôl és a csereteljesítményeltérésbôl tevôdik össze. A területi szabályozási hiba ACE=DP+K·DF. A szekunder szabályozó az ACE idôin-


tegrálja szerint változtatja a részrendszer teljesítményét az egyensúly elérése érdekében. A szekunder szabályozó kettôs ellenôrzô jele téves nézetek kialakulására ad lehetôséget, az elmúlt 40 év pedig gondoskodott arról, hogy ne maradjon ez a lehetôség kihasználatlan. Az elsô nehézséget az okozza, hogy nem szembetûnô a két bemenô jel dinamikai kapcsolata. Az öszszefüggések rejtôzködését segíti elô, hogy itt két szabályozás együttmûködésérôl van szó és ez az együttmûködés különbözô üzemállapotokban más-más feladatot oszt ki a részrendszerek szekunder szabályozóira automatikusan. Az a kapcsolás, amely létrehozza a területi szabályozási hibát (ACE = DP+K(r)·DF), úgy mûködik, mint egy adaptív kapcsolás, mely kijelöli, hogy melyik részrendszernek kell helyreállítani a frekvenciát és mely rendszerek azok, amelyeknek eközben csak frekvenciaeltérés-függô kisegítést kell adni. Az „adaptivitást” a kisegítések értelme adja, mert a kisegítések (amelyeknek két iránya létezik) oda futnak be, ahonnan a zavar kiindult és onnan indulnak ki, ahol egyensúly volt a zavaráskor a termelés és a fogyasztás között. A két ellenôrzô jel dinamikai kapcsolata igazán csak abban a részrendszerben érvényesül, amelyik a frekvenciát köteles helyreállítani (ill. a

zavart a rendszerben). A kapcsolat a két ellenôrzô jel között a következô. A termelés és a fogyasztás + export különbsége (amit az exportszaldó változásával mérünk) arányos a frekvenciaváltozás sebességével, vagyis a frekvencia idô szerinti deriváltjával. A szekunder szabályozást tehát egy olyan frekvenciaszabályozásnak foghatjuk fel a zavart rendszerben, amelyiknél a szabályozott jellemzô deriváltját is felhasználjuk a szabályozás minôségének javítására. Felfoghatjuk 400 KV-OS TÁVVEZETÉK-FOLYOSÓ ezt a funkciót úgy is, hogy egy kisegítô-jellemzôs frekvenciaszabályozás, ame- szovjet rendszer kapacitás-hiányossá lyiknél az elébevágó kisegítô-jellem- válásával és a hiány folyamatos nözô mentes a kétszeres deriválás infor- vekedésével egyre gyakrabban és matikai késedelmétôl (hiszen a frek- egyre nagyobb frekvenciaeltérések álltak elô. A frekvenciaváltozások a venciamérés maga is deriválás). A szekunder szabályozás a zavarta- (hidro-mechanikus) turbinaszabályolan részrendszerekben úgy tekinthe- zók arányosságából adódóan folytotô, mint olyan csereteljesítmény-sza- nos teljesítményváltozásokat okoztak bályozó, amely megengedi primer a termelôegységeken, nem lehetett szabályozójuk kisegítését, de ennek tartani a menetrendet. Annak érde~K(R) legyen beál- kében, hogy a technológia állandó feltétele, hogy K(r)= lítva rajta, K(r)>K(R) esetén nem telje- zavarásait csökkentsék, a turbinaszasülnek a filozófiai feltételek, a szabá- bályozók fölé teljesítménytartó (integráló) szabályozókat telepítettek az lyozások zavarják egymást. A KGST egyesített villamosener- erômûvek. Ez tovább rontotta a frekgia(rész)-rendszere: a CDU, nem tar- venciatartás feltételeit. A közép-kelet-európai országok viltozott a legjobban mûködô rendszerlamosenergia-rendszerei már a KGST egyesülések közé (a nevében is jelzi: és a Varsói Szerzôdés felbomlása egyesített rendszer, nem egyesülés közben célul tûzték ki az UCPTE-hez volt). A legnagyobb eltérés a rendkívaló csatlakozást. A feladat gyors felvül jól mûködô nyugat-európai mérése azt mutatta, hogy a rendUCPTE és a CDU között az volt, hogy szerszabályozási területen van a legmíg az UCPTE-ben a szolidaritási elv több (ha nem is a legköltségesebb) mûködött, a CDU-ban pedig pl. a primer szabályozást csak a szovjet rend- tennivaló. A 80-as évek elsô felében egy szerben végezték. Ez azt jelentette, csúcserômûvé váló hazai alaperômû hogy a rendszer tagjai szakmai szema megszakításos üzemre való felképontból sem voltak egyenértékûek, szülés keretében TURBOMAT berenilletve egyenrangúak. dezést vásárolt a BBC-tôl, amelynek A CDU-ban a szekunder szabályozásra nem voltak olyan világos minôségi követelmények elôírva, mint az UCPTE-ben. Nem volt például elôírva, hogy integráló legyen a központi szabályozó mûködés módja. A szabályozó mûködések minôségének ellenôrzése nem volt megszervezve. A

1 Az UCPTE csatlakozásunk megvalósíthatósági tanulmányát készítô VERBUNDGESELLSCHAFT rendszerszabályozási szakértôi – akik végigjárják a közép-kelet-európai országok energiarendszereit – kijelentették, hogy ilyen mélységben kidolgozott elképzelésekkel csak a magyarok rendelkeznek.

szerves része volt többek között a TURBOTROL-39 típusú turbinaszabályozó berendezés, mely intelligens készüléktechnikával, elektrohidraulikus jelátalakítóval és hidraulikus végrehajtó szervvel mûködött (és a turbina-automatizálásban élenjáró világcég szállította). Ennek a programnak a megvalósítása során az MVMT értékes tapasztalatokat szerzett, az UCPTE-csatlakozás rendszerszabályozási feladatainak megoldásához. Az MVM Rt. az elsô konkrét lépést a rendszerszabályozás területén azzal tette, hogy létrehozott egy munkabizottságot „A magyar VER UCPTE csatlakozása mûszaki feltételei teljesítéséhez szükséges intézkedések meghatározása, költségbecslése és ütemezése a primer és a szekunder szabályozás területén” c. tanulmány elkészítésére (1991–1992).1 A benne megfogalmazott koncepció beépült az MVM Rt. stratégiájába, fejlesztési javaslatai pedig a részvénytársaság rövidtávú fejlesztési terveinek alapjává váltak. E tanulmányban fogalmazódott meg az a nem szokványos megoldás, mely a magyar rendszer primer szabályozásának ma is alapját képezi. Lényege az, hogy rendszerünk primer szabályozása a Paksi Atomerômûre épül, amelynek blokkjai – mint legkisebb üzemanyag-költségû blokkok – szinte állandóan névleges teljesítménnyel üzemelnek. Túlterhelhetôségük és a több töréspontos, nem szimmetrikus primer szabályozási jelleggörbéjük segítségével biztosítható, hogy e blokkok kihasználása növekedjék a primer szabályozásba történô bevonással. Ehhez azonban minden paksi turbógenerátorral egy 200 MW-os blokkot szükséges párhuzamosan járatni olyan primer szabályozási jelleggörbével, amely kettôjük eredô jelleggörbéjét egyenessé kompenzálja. A tanulmány kimondta, hogy rendszerünkben a


27

A LITÉRI GÁZTURBINA ÉS AZ AHHOZ CSATLAKOZÓ 400 KV-OS TÁVVEZETÉK

200 MW-os vagy nagyobb turbinákat korszerû turbinaszabályozással célszerû ellátni, amelyek lehetôvé teszik a paksi primer szabályozókkal történô együttmûködést. 1991-ben az ún. visegrádi országok megindították az UCPTE csatlakozásuk érdekében végzett tevékenységeik koordinálását, amelynek keretében alapítottak egy ad hoc bizottságot a teljesítmény- és frekvenciaszabályozás minôségjavításának koordinálására. Ebbe a mûszaki tevékenységbe a keletnémet villamosenergiarendszer, a VEAG szakértôinek bevonása is megtörtént. Az ad hoc bizottság neve PFAG lett (P a teljesítmény-, az F a frekvenciaszabályozást, az AG a munkacsoport jellegét jelölte). Az elsô közös célkitûzés (UCPTE ajánlás alapján) a csúcsterhelésre vonatkoztatott 2,5% primer tartalék elérése volt, amihez az érintett erômûvek szakértôit bevontuk a munkába, és amely elôször nálunk provizórikus primer szabályozók létesítésére irányult. Egyedül nekünk nem volt ugyanis (és ma sincs) szivattyús tározómûvünk, amivel bármilyen szabályozási feladat percek alatt megoldható lett volna. Provizóriumok létesültek a Paksi, a Mátrai és a Dunamenti Erômûvek-

28

ben, valamint bevontuk a primer szabályozásba az oroszlányi és a tiszapalkonyai gépeket is emelt (10%) primer tartalékkal. A primer tartalék maximumát a teljesítmény szokásos 5%-a helyett 2÷10%-ban adtuk meg (maximum és minimum határolással). Az aktiválási frekvenciaeltérésre 250 mHz értéket jelöltünk meg, lefelé állíthatóan és origón átmenô egyenes karakterisztikát. Az aktiválási frekvenciaeltérést – amit nem adtak meg az UCPTE ajánlások – úgy határoztuk meg, hogy elhanyagoltuk fogyasztásunk frekvenciatényezôjét (ami irodalmi adatok szerint 1%/Hz alatt van és napszakonként változik). Így a hálózati jelleggörbét azonosítottuk a primer szabályozási jelleggörbével. A 2,5% primer tartalékot 0,25 Hz frekvenciaeltéréssel osztva kapjuk a 10%/Hz frekvenciatényezôt (hálózati jelleggörbe elv). 1993 elején a PFAG – látva, hogy a rendszer tagjai az év közepére biztosítják a 2,5% primer tartalékot – megkezdték egy közös teszt elôkészítését. A szeptember 29–30-án sikeresen lezajlott tesztben kilenc zavarás szerepelt 300 és 500 MW közti fogyasztói és generátorteljesítmények kikapcsolásával.


Legnagyobb eredménye az volt, hogy megmutatta primer szabályozási törekvéseink helyességét és a szabályozórendszerekben megbúvó hibákat. Szép siker volt, hogy a CENTREL+VEAG sziget frekvenciaspektruma vetekedett az UCPTE hasonló mutatójával. Azt is megmutatták az eredmények, hogy a mienknél többszörösen nagyobb rendszerek, amelyek mind jelentôs szivattyús tározó kapacitással is rendelkeznek, a mienknél kisebb relatív zavarásaik után az egyensúlyt sokkal rövidebb idô alatt állítják helyre. A teszt eredményeinek birtokában hozzáláttunk a tesztelés közben talált hibák kijavításához és a végleges fejlesztések megvalósításához. A szekunder szabályozás területén a végleges megoldást az ÜRIK program keretében megvalósuló új és korszerû SIEMENS hardverrel létesülô központi szabályozó képviseli, mivel azonban az új szabályozó átadására késôbb került sor, ezért a régi hibáját ki kellett javítani. A primer szabályozás területén a végleges megoldást a több-töréspontú jelleggörbéket is megvalósítani tudó, intelligens elektro-hidraulikus turbinaszabályozók telepítése jelentette. Ebben a programban 16 új,

400 KV-OS TÁVVEZETÉKMEZÔ A HÉVÍZI ALÁLLOMÁSBAN

igazán korszerû turbinaszabályozót létesítettünk 200 MW-os és ennél nagyobb gépeinken. A nyolc paksi gépre CEGELEC gyártmányú, a négy tiszai gépre ABB gyártmányú TURBOTROL VI. márkájú, míg a két-két mátrai és dunamenti gépre WESTINGHOUSE WDPF II. típusú turbinaszabályozó került. Ebben a fejlesztésben a legsikeresebb megoldás a tiszai volt, ahol a tervezést és a gyártást a turbina licencadója, a helyszíni telepítést a turbina gyártója végezte. Ez a konstrukció nyújtja a legfejlettebb szolgáltatásokat, biztosítva a szabályozószelepek soros és párhuzamos vezérlését (valve man. syst.). Igaz, hogy a legdrágább is ez volt. A paksi megoldás olcsó és megbízható szabályozást eredményezett, miután a Harkovi Turbinagyár által kínált mikroelektronikát nem tudtuk elfogadni. A Westinghouse a Mátrai Erômûbe egyszerû és jól mûködô turbinaszabályozást szállított. A Dunamenti Erômûben a BBC-tapasztalatokból kiindulva több szolgáltatást kértek megvalósítani a turbinaszabályozás hardverével. A legkorszerûbbnek már nem mondható hardver központi egysége túlterhelôdött. Megnyugtató megoldás csak egy

újabb szekrény és újabb központi egység segítségével volt elérhetô. 1994 elsô felében lényeges változások történtek hálózati viszonyainkban. A bolgárok és a románok leváltak a CDU hálózatról, így a CENTREL-lel együtt járó külsô hálózat mérete sokat csökkent, ami lehetôvé tette az újonnan létesülô szabályozók kipróbálását. Az UCPTE-vel folyó csatlakozási tárgyalások azt eredményezték, hogy a CENTREL-nek új szabályozási blokkot kellett kialakítani. A CENTREL döntése szerint helyszínéül Varsó, a szabályozás módjaként a pluralisztikus kapcsolás lett kijelölve. Ennek megfelelôen a cseh, a szlovák és a magyar teherelosztó a hálózati jelleggörbe elven szabályozzák a saját exportszaldójukat, míg a lengyelek szabályozzák a CENTREL teljesítményszaldóját az UCPTE felé. Az UCPTE Ad hoc Csoport Kelet–Nyugat Irányító Testület, ill. annak Mûszaki Bizottsága felmérte a CENTREL-ben végzett munkák elôrehaladását és ennek alapján újabb követelményeket állított. Ilyen új követelmény volt pl. a PSS-ek telepítése, a gerjesztésszabályozók arányos tagjának kiiktatása, valamint az ukrán rendszerrôl való leválás, mint az UCPTE-rendszerrel párhuzamosan járás feltétele. Figyelmet érdemel az a követelmény, mely szerint K(r) ≥ K(R) összefüggésnek fenn kell állnia. A hivatalos szigetüzemi próbák elôtt 1995. 07. 28-án a Mûszaki Bizottság müncheni ülésén az UCPTE kiadott egy irányelvet a CENTREL számára, mely szerint a 2,5% primer tartalékot úgy kell aktiválni, hogy a statizmus 12% legyen, amibôl 150 mHz aktiválási frekvenciaeltérés adódik. Átállítottuk tehát primer szabályozóinkat, ami a várható 4500 MW termelési csúcs mellett 750 MW/Hz értékû frekvenciatényezôt jelentett. 1%/Hz körülinek feltételezve a fogyasztás frekvenciafüggését, a központi szabályozón 800 MW/Hz értékû frekvenciatényezôt állítottunk be. Ezekkel a beállítási adatokkal vártuk a szeptember 15–18-i szigetüzemi próbákat, amelyek problémamentesen lefutottak a CEZ blokkszabályozása mellett. A szigetüzemi UCPTE próbák elôtt szinkron kapcsolatunk az ukrán hálózattal megszûnt. Továbbra is importálunk villamos energiát Ukrajnából, de csak irányüzemben.

A szigetüzemi próbák kiértékelése és hivatalos elfogadása után a CENTREL az UCPTE hálózattal párhuzamosan kapcsolódott, ideiglenesen a VEAG blokkszabályozása mellett. Idôközben Varsóban a szabályozó és elszámoló központ elkészült, átvette a VEAG-tól a blokkszabályozást és ezzel elkezdôdhetett a CENTREL egyévesre tervezett próbaüzeme. A CENTREL az UCPTE elôírására a szigetüzemi próbák elôtt primer tartalékának aktiválási meredekségét 9rôl 16%/Hz értékûre emelte. Ezzel a CENTREL primer szabályozási hurokerôsítése közel kétszerese lett a korábbinak. A párhuzamos kapcsolódástól pedig a CENTREL primer szabályozási részesedése 1,8-szerese az UCPTE-tagokénak. Az UCPTE a CENTREL-lel 300 000 MW rendszernagyságot ért el. 1998. június 1-jével megváltoztatta primer szabályozási rendszerét, ami ekkor már a CENTREL-re is vonatkozott. Primer tartalékát jelentôsen lecsökkentette fix 3000 MW értékûre (2,5%-ról kb. 1%-ra). A közteherviselés alapja nem a csúcsteljesítmény, hanem az elôzô évben termelt energia lett. Az aktiválási frekvenciaeltérést is kimondja az új szabályozás 200 mHz értékben. A primer szabályozás rendszeregyesülés szintû szabályozási körének hurokerôsítése az új elvek szerint 4,5-rôl 2,5-re – közel felére – (a CENTREL-é 3,2-ed részére) csökkent le. Ez az intézkedés a rendszerközi lengéshajlamot bizonyára jelentôsen javította.

A RENDSZERTESZTEK ÉS EREDMÉNYEIK* Az elsô rendszerteszt a CENTREL+ VEAG hálózatok szigetüzemében 1993. szeptember 29–30-án zajlott le. Célja a hálózatok UCPTE csatlakozási felkészültségének felmérése és a hibák, hiányosságok felismerése volt, elsôsorban a rendszerszabályozás területén. Módszere a normál és zavart üzemi adatrögzítések adatainak elemzése volt. A tervezett zavarások:

* A szerzô Csehek Miklós


29

Ország D(VEAG)

DPZ, MW PCS, MW PZ/PCS, % +500

11535

4,3

–400

11480

3,5

PL

+/–400

18500

2,2

CZ

+400

10160

3,9

SK

+/–400

HU

+/–300

4713

6,4

nye alig csökkent az elsô 30 másodpercben. Tehát a primer szabályozásunk nem volt hibátlan. A szekunder szabályozónk a mintegy 3 perces késése ellenére a teljesítményegyensúlyt 14,5 perccel a zavarás után elérte és további 1,5 perc múlva a frekvenciát is behozta az 50,000÷50,020 Hz-es frekvenciasávba. A szekunder szabályozó késésének és a Dunamenti Erômû primer szabályozás elégtelenségének okát a helyszínen kellett keresni. A frekvencia szekunder szabályozási idô alatti növekedésének oka pedig határainkon kívül keresendônek látszott, hiszen nálunk ebben az idôben nem csökkent a teljesítmény. (A következôkben a szerzô talán szubjektívnak tûnô visszaemlékezése olvasható – A szerk.)

A teszt kezdetén szabályozásunk beállítási értékei a következôk voltak: Kr értékét a PCS 10%-ának megfelelô MW/Hz-re, a 2,5% primertartalékot 250 mHz aktiválási frekvenciaeltérésre állítottuk. Így a rendszerünk frekvenciatényezôje KN Hu a fogyasztás frekvenciatényezôjével nagyobb volt Kr értéknél. Szeptember 29-én 7.30-tól diszpécsereink létrehozták azt a kapcsolást, Miután tisztázódott a központi szabáhogy az albertirsai 750 kV-os meg- lyozónk késésének oka és látszott, hogy szakító bontásával a CENTREL + ezen csak az OVT szakértôi tudnak segíte+ VEAG rendszer szigetüzembe ke- ni, úgy döntöttem, hogy segítek a Dunarülhessen. 8.30-kor kikapcsoltuk a menti primer szabályozásának javításá750 kV-os megszakítót 378 MW ter- ban. Megkértem az OVT szolgálatot, hogy helésnél. Ez a napi csúcs 8,5%-a volt az 1/a programpont keretében igényeljék (ami a lengyel relatív zavarásnak a prágai teherelosztótól (ahonnan a teszttöbb, mint háromszorosa). programot irányították) a központi szabáAz OVT információs felületein kö- lyozókon beállított frekvenciatényezôk növethetô volt a szabályozás folyamata. velését a rendszerek frekvenciatényezôiAz elsô benyomás az volt, hogy a szi- nek közelébe. get primer szabályozása egész jól Kocsiba ültem és Százhalombattára mûködik. A kikapcsolás utáni elsô mentem, ahol azt találtam, hogy egy perc végén már látszott, hogy köz- 100 másodpercnél is nagyobb idôállandó ponti szabályozónk nem mûködik ki- késleltette a TURBOTROL-os nagyblokkok fogástalanul. A primer szabályozás beállása után a frekvencia tovább emelkedett és a szekunder szabályozó nem adott még teljesítménycsökkentô parancsot 150 másodperc elteltével sem. A folyamatban a legmeglepôbb az volt, hogy a 30. másodperctôl az 5. perc végéig 40%-kal tovább nôtt a frekvenciaeltérés. A 2. ábra az albertirsai kikapcsolás utáni frekvencia és a magyar importszaldó idôfüggvényeit mutatja (az a a primer szabályozás, a b ábra a szekunder szabályozás idôtartományában). A részfolyamatok vizsgálatából megállapítható volt, hogy a Dunamenti Erômû teljesítmé- A SAJÓSZÖGEDI GÁZTURBINA

30


primer szabályozóit. Átírtuk a szoftver-szabályozók idôállandóit és a 2. programponttól kifogástalanul mûködtek. Mire visszaértem, az OVT vezénylôben éppen lefutott a második teszt. Kérdésemre, hogy mennyire növelték a K r értékét, azt a meglepô választ kaptam, hogy nem növelték, hanem csökkentették, majd nem sokkal a tranziens lezajlása után az eredmények romlása miatt visszaállíttatták az eredeti értékeket. Termelôi teljesítmény kikapcsolásunkat követôen központi szabályozónk nem késett. A szekunder szabályozás rendszeregyesülés szintû romlását mutatja a csökkentett Kr hatására az ötperces frekvenciaeltérés sokkal nagyobb növekedése a harminc másodperceshez képest. A második tesztnél 108% volt ebben az idôben a növekedés, míg az elsônél csak 40%. Márpedig az ötperces frekvenciaeltérésnek csak kisebbnek szabad lenni a 30. másodpercesnél, ha nem volt az elôzôvel azonos értelmû, újabb teljesítménykiesés. A teszttel kapcsolatos legfontosabb információkat megbeszéltük, és a teszt idején rögzített adatokat néhány héttel késôbb a PFAG ülésén a résztvevôk kicserélték. Az elemzés során érdeklôdésünk elôször a legnagyobb részrendszerre irányult, hiszen ennek a csökkentése okozhatott nekünk leginkább problémát. Gyanúnk nem volt alaptalan. A Százhalombattán kikapcsolt 257 MW-ból 215,7 MW-ot (84%-ot) a lengyel primer szabályozás vett magára 38%-os teljesítményhányadával (Kr PL az átlagosnak több, mint kétszerese volt). Igazán meglepô viszont az volt, hogy 5 másodperccel késôbb 36,2 MW-ot vissza is vett. Ez az indokolatlan beavatkozás 7,02 MW/másodperc sebességgel történt 5 mHz eltérésnövekedésnél. Az ,,ötödik” perc végén a frekvenciaeltérés már –61 mHz értékû volt. A lengyel rendszer tehát a mi üzemzavari szekunder szabályozási sebességünk több mint 10-szeresével csökkentette a felénk irányuló kisegítését, az eltérés növekedése közben. A különösen gyors lengyel szabályozói mûködés okára csak egy évvel késôbb derült fény, amikor a PFAGben mindenki részletesen ismertette a központi szabályozójának mûködését. A lengyel szekunder szabályozóban (mely szoftver szabályozó) ko-

f Hz

P, MW 100

50,10

50

50,08

0

50,06

-50

50,04

-100

50,02

-150

50

-200

49,98

-250

49,96

-300

49,94

-350

49,92

-400 8:29:55.1

49,90 8:30:5.0 8:30:0.0

8:30:15.0 8:30:10.0

gedni, mert van ebben a rendszerben egy erre a célra hivatott gyors szabályozás: a primer szabályozás.

A CENTREL 1995. szeptember 15–18-i hivatalos szigetüzemi rendszertesztjének dinamikai próbái hálózatonként egy zavarást írtak elô, melyek fele termelôi és fogyasztói teljesítmény kikapcsolása volt. A zavarások fogyasztási idôszaka is elôírt volt. A teszt idôtartama négynapos volt, ami növelte az üzemszerû vizsgálatok súlyát a dinamikus próbák mellett.

8:30:25.0 8:30:20.0

Helye

8:30:30.0

a)

A zavarás értéke, MW

A terhelés idôszaka

f Hz

PSE

–400

minimális

100

50,10

CEZ

+300

közepes

50

50,08

SE

–300

maximális

0

50,06

-50

50,04

MVM

+200

maximális

-100

50,02

-150

50

-200

49,98

-250

49,96

-300

49,94

-350

49,92

P, MW

-400 8:25:00

8:30:00

8:35:00

8:40:00

8:45:00

49,90 8:50:00

8:50:00

b) 2. ÁBRA AZ ALBERTIRSAI KIKAPCSOLÁS UTÁNI FREKVENCIA- ÉS IMPORTSZALDÓ IDÔFÜGGVÉNYEI. A: PRIMER, B: SZEKUNDER SZABÁLYOZÁS

rábban kialakítottak egy adaptív kört, amely bizonyos szabályozási eltérés felett (terv szerint IDP|≥100 MW értéknél) megnöveli mintegy egy nagyságrenddel a beavatkozási sebességet. A jelenséget, amely az 1993-as CENTREL + VEAG teszt idején azt a látszatot keltette, mintha a legkisebb részrendszer nem tudna megbirkózni a szekunder szabályozás feladatával, valójában a legnagyobb hálózat primer és szekunder szabályozásának összehangoltsága, továbbá a legnagyobb rendszer szekunder szabályozójának hibája okozta. Az összehangolatlanságot az általunk sokat vitatott Kr<
Frekvenciatényezônket 750 MW/ Hz-re és Kr értékét 800 MW/Hz-re terveztük. A mi zavarásunk most az utolsó volt 208 MW-os értékkel. A primer szabályozás –27,2 mHz frekvenciaeltéréssel határolta a frekvenciaváltozást. Primer szabályozóink 36,5 MW primer tartalékot aktivizáltak. A szekunder szabályozónk 6,5 perc alatt hozta létre elôször a teljesítményegyensúlyt és túllendülve 10,5 perc alatt stabilizálta az importot. A frekvencia és a cseretelje-

200

150

150

50 t, s 0 -300

-100

100

300

500

700

900

-50

-100 Szaldókülönbözet [MW]

Frekvenciaeltérés [mHz]

3. ÁBRA A FREKVENCIA- ÉS A CSERETELJESÍTMÉNY IDÔFÜGGVÉNYE


31

sítmény idôfüggvénye a 3. ábrán látható. Rendszerszabályozásunk hibája, hogy frekvenciatényezôje nagyobb volt a tervezettnél. Az aktivizált primer tartalék többlet fôleg a Dunamenti Erômûbôl származott, ahol üzemben volt két 150 MW-os gép, melynek turbinaszabályozása nem lett rekonstruálva, ezért frekvenciafüggését nem lehetett kikapcsolni. E turbinaszabályozók fölé teljesítmény tartó PI-szabályozók vannak kapcsolva és a teszt idején automatikus üzemmódban voltak. Egyperces idô állandójuk azt eredményezte, hogy csak három perc alatt vették vissza a többletteljesítményt. Ezen kívül még az ukrajnai irányüzembôl is jöhetett be valamennyi frekvenciafüggô többletteljesítmény. A hivatalos teszt eredményeit az UCPTE illetékes szervei pozitívan értékelték és elfogadták a csatlakozás érdekében végzett egyéb rendszerfejlesztéseket is. 1995. október 18-án a CENTREL – a magyar hálózattal együtt – párhuzamosan kapcsolódott az UCPTE hálózatával.

ALAPHÁLÓZATI FEJLESZTÉSEK* A megelôzô vizsgálatok és a követelményjegyzék elôírásai alapján az (n–1) biztonsági elv megvalósítása érdekében elvégzett munkákat az alábbiakban foglaljuk össze. 400 kV-ra szigetelt Sajószöged–Debrecen távvezeték

1995-ben befejezôdött az építése, az összeköttetés 220 kV-on üzembe került. Ezáltal Debrecen város és térségének ellátása vonatkozásában az (n–1) elv teljesült, mivel két 220 kV-os távvezeték biztosítja a független betáplálást. A Hévíz 400/120 kV-os alállomás és a Hévíz–országhatár 400 kV-os távvezeték

Építése egyrészt azt a célt szolgálta, hogy az alaphálózati alállomás önmagában biztosítsa az (n–1) elvet,

* A szerzô Túróczi András

32

400/120 KV-OS ALÁLLOMÁS 75 MVAR-OS SÖNTFOJTÓKKAL

másrészt – nemzetközi együttmûködési ponttá válva – fogadja a horvát/szlovén irányú 400 kV-os távvezetékeket. A megvalósítás és üzembe helyezés két lépcsôben történt, biztosítva a folyamatos üzemet. Az elsô ütem üzembe helyezésére a horvát–magyar létesítési szerzôdésben elôírtaknak megfelelôen 1999-ben került sor, melyet 2000-ben a második ütem befejezése követett. A nemzetközi vezetékek (horvát/szlovén) egyrészt jelentôsen növelik az UCPTE-vel való kapcsolatainkat, másrészt lehetôséget adnak ebben az irányban villamosenergia-üzletek lebonyolítására. Toponár 400/120 kV-os alállomás

A korábban egytranszformátoros alállomás területén egy új, hagyományos szabadtéri másfélmegszakítós diszpozíciójú kialakítás történt meg, mely kiváltotta a meglévô SF6-os készüléket. A második transzformátor beépítése megteremtette a Dél-Dunántúl térség ellátásának az alaphálózati, (n–1) elvnek megfelelô biztosítását. Az alállomás végleges üzembe helyezése 2000-ben történt meg. Gyôr 400/120 kV-os alállomás 400 kV-os bôvítése

A bôvítés azért vált szükségessé, mert a csomópont szerepe nemzetközi kapcsolatainkban jelentôs: mind a CENTREL (Szlovákia), mind az UCPTE (Ausztria) irányú összeköttetés. A biztonság növelése érdekében


ki kellett építeni ezért a 400 kV-os transzformátorcsatlakozást lehetôvé tevô mezôsort. Növelni és korszerûsíteni kellett ezen kívül a feszültség- és meddôteljesítmény szabályzáshoz szükséges – ugyancsak a nemzetközi kapcsolatokból adódóan fontos – söntfojtókat és kapcsolókészülékeket. A beruházás befejezését követôen az üzembe helyezés 1998-ban megtörtént. Felsôzsolca 400/120 kV-os alállomás bôvítése

Célja az volt, hogy a korábbi kiépítésû állomás, mely nem biztosította az alaphálózati (n–1) elvet, olyan kiépítésû legyen, melyhez Sajószöged irányból két 400 kV-os távvezeték csatlakozik (Sajószöged–Sajóivánka vezeték beforgatása). A primer beépítés befejezése, a szekunder rendszer megvalósítása, a provizórikus ellátás megszüntetése és a végleges diszpozíció kialakítása után a 400 kV-os alállomás három vezetékkel és két transzformátorral 1999-ben került üzembe. Ócsa 220/120 kV-os kéttranszformátoros új alállomás

Ez biztosítja Dél-Pest alaphálózati ellátásában az (n–1) elvet. (A térséget korábban a Dunamenti–Soroksár 220 kV-os távvezeték és egy 220/120 kV-os transzformátor látta el.) Az alállomás teljes üzembe helyezése 2000-ben történt meg. Az állomás korszerûsége, elhelyezkedése lehetôvé teszi, hogy az elsô alapháló-

A telephelyek kiválasztása, az elôzetes engedélyek megszerzése és a Világbankkal mint finanszírozóval folytatott tárgyalások alapján 1996 júniusában került sor a tenderfelhívás kibocsátására. A pályázat nyertese a francia GEC Alsthom cég European Gas Turbines (EGT) nevû leányvállalata lett. A szerzôdést 1997 nyarán kötöttük meg. Az EGT terjedelmében Sajószögedre és Litérre leszállításra került fôberendezések: n 120 MW-os, olajtüzelésû PG 9171E

A HÉVÍZ 44/120 KV-OS ALÁLLOMÁS 400 KV-OS KAPCSOLÓBERENDEZÉSEI

zati távkezelt alállomásként üzemeljen. Ennek megfelelôen a megvalósításhoz kötötten ki kellett építeni a távkezelô állomás szükséges berendezéseit, illetve a Zugló–Ócsa szakaszon a védôvezetôt optikai szállal rendelkezôre (OPGW) kellett cserélni.

den tagrendszernek rendelkeznie kell a legnagyobb egységével azonos nagyságú szekunder tartalék kapacitással. Ez a magyar rendszerben 460 MW gyorsan (kb. 10 perc alatt) igénybe vehetô teljesítôképesség rendelkezésre állását jelenti.

Sándorfalva 400/120 kV-os alállomás 400 kV-os bôvítése

A Sajószögedi és Litéri Gázturbinás Erômûvek

1996–97-ben azért vált szükségessé, mert a román fél kérésére kétoldalú megállapodás jött létre a Szeged–Arad 220 kV-os távvezeték 400 kV-os áttérítésére, egy Sándorfalva–Mintia 400 kV-os magyar–román összeköttetés kialakítására. (Ez a kialakítás a minimális hálózati feltétele a román UCPTE csatlakozási szándék biztosításának.) Az alállomás bôvítése a kétoldalú létesítési szerzôdésben megadott határidôre (1997. október) elkészült. Az alállomás további bôvítése a 2002-ben folytatódó Sándorfalva–Békéscsaba 400 kV-os összeköttetés projekt kapcsán történik meg, ezzel az alaphálózati (n–1) elv teljesítése teljes körûvé válik.

Az elvégzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a nyugati rendszerek gázturbinás erômûvek vagy szivattyústározós vízerômûvek segítségével oldják meg ezt a feladatot. Tekintve, hogy az utóbbi nagyon drága és létesítése sok idôt vesz igénybe, ezért a megoldás nálunk csak gázturbinás erômû lehetett. Az MVM Rt. Igazgatósága 1993-ban úgy döntött, hogy a 460 MW kapacitás kb. egyharmadát, 150-200 MW-ot létesít elsô lépésben, további harmadot forgó tartalékként, végül a fennmaradó részt külföldön vásárolja meg. Az elvégzett vizsgálatok alapján megfogalmazódtak a tartalék erômûvekkel kapcsolatos elvárások: n 40-100 MW közötti egységteljesítményû, n 10 perc alatt teljes terhelésre hozható, n olajtüzelésû gázturbinákból álló, n 120 kV-os feszültségszintre csatlakozó, n távmûködtetésû (az OVT-bôl indítható és leállítható), n automatikus üzemû, kezelô személyzetet nem igénylô erômûveket kell építeni.

SZEKUNDER TARTALÉK ERÔMÛVEK LÉTESÍTÉSE* A követelmény jegyzék elôírásai között szerepelt a szekunder tartalék kapacitás biztosítása is. Az UCPTE szabályai értelmében ugyanis min-

* A szerzô Szalkai István

típusú gázturbina víz befecskendezéssel, n 165 MVA-es generátor a hozzákapcsolódó generátor feszültségszintû megszakítóval, n Ganz Ansaldo gyártmányú, 132/15 kV-os fôtranszformátor. A fôvállalkozó szállítási terjedelmébe tartozott még a 120 kV-os alállomási összekötô vezeték, a 120 kV-os mezô, a vezénylôkben elhelyezett operátori és mérnöki munkahelyek kialakítása, valamint – az ÜRIK projekt keretében telepített fénykábelen keresztül – kapcsolat kiépítése az Országos Villamos Teherelosztóval (OVT) és az ottani operátor munkahelyek elkészítése. Az Energiagazdálkodási Rt. szállításában létesültek a kiszolgáló berendezések (tüzelôolaj-rendszer, vízelôkészítés). A Lôrinci Gázturbinás Erômû

A gyorsindítású erômûpark harmadik darabja az 1949–85 között mûködött Mátravidéki Erômû telephelyén létesült, 1996–2000 között. Az elvégzett vizsgálatok bizonyították, hogy a telephely alkalmas egy gázturbinás erômû létesítésére. A szekunder tartaléki és csúcserômûvi célra 120-200 MW-os nyílt ciklusú gázturbina és a hozzákapcsolódó fôberendezések elférnek a gépház felében, a segédberendezések céljára alkalmasak a meglévô épületek, és a termelt energia a szomszédos ÉMÁSZ alállomáson keresztül (természetesen új mezô létesítésével) a meglévô 120 kV-os hálózatra adható. E projekt finanszírozója az Európai Beruházási Bank (EIB) lett. A szükséges engedélyek birtokában lefolyta-


33

1 PG QG

Mindhárom erômû garanciális mérései azt bizonyították, hogy 9,5 perc alatt teljes terhelésre hozhatók, kielégítve az UCTE elôírásait.

G IG UG GERJESZTÔ BERENDEZÉS

Fesz. U-szab.

PSS, LENGÉSCSILLAPÍTÁS* PSS

2

U alapjel

4. ÁBRA A PSS FUNKCIÓ ÉS A VIZSGÁLATI HELYEK

A fôtechnológián kívüli elemek szállítóit hazai cégek számára kiírt pályázatokon választottuk ki. Így részt vettek a beruházásban az Energiagazdálkodási Rt., a Ganz Ansaldo, a VEGYÉPSZER és több kisebb hazai cég. A kivitelezési munka 1998 novemberében kezdôdött meg. Az erômû próbaüzemére 2000 márciusában került sor, üzemi géppé nyilvánítása 2000. június 30-án történt meg.

* A szerzô Zerényi József

Ust, Uref (kV)

Ust, Uref (kV)

tott tendereztetés gyôztese a SIEMENS AG lett. Az MVM Rt. és a SIEMENS AG között 1998 októberében létrejött szerzôdés keretében SIEMENS az alábbi fôberendezések szállítását vállalta: n 1 db 170 MW teljesítményû, V94.2 típusú olaj-földgáztüzelésû gázturbina; n 1 db 215 MVA 15,75 kV TLRI 115/41 típusú generátor; n 2,7 MW-os black start dízelgenerátor készülék.

Az UCPTE-hez való csatlakozás elôkészítése idején és a kísérleti próbaüzemi idôszakokban is egyik fontos mûszaki kérdés volt a villamosenergiarendszerben különbözô forráskiesések és egyéb, hálózati kapcsolások következtében elôálló erômûvi generátor pólusszög- és teljesítménylengések hatékony csillapítása [1]. Annak idején a DVG javaslatai alapján a csatlakozást szervezô és felügyelô Mûszaki Bizottság írta elô az MVM Rt. részére – mint a csatlakozás egyik mûszaki feltételét – a lengéscsillapító, PSS (Power System Stabilizer) funkció megvalósítását a Dunamenti, a Mátrai, a Tisza II. Erômû és a Paksi Atomerômû 215 MW-os gépegységeihez.

time (sec)

P(MW)

P(MW)

time (sec)

time (sec)

O(MVar)

O(MVar)

time (sec)

time (sec)

5. ÁBRA SAJÓSZÖGED–GÖD 400 KV-OS TÁVVEZETÉK KIKAPCSOLÁSA (A TERHELÉS KB. 100 MW VOLT)

34


time (sec)

Ust, Uref (kV)

Ust, Uref (kV)

time (sec)

P(MW)

P(MW)

time (sec)

time (sec)

O(MVar)

O(MVar)

time (sec)

time (sec)

time (sec)

Ust, Uref (kV)

Ust, Uref (kV)

6. ÁBRA SAJÓSZÖGED–GÖD 400 KV-OS TÁVVEZETÉK BEKAPCSOLÁSA

time (sec)

P(MW)

P(MW)

time (sec)

time (sec)

O(MVar)

O(MVar)

time (sec)

time (sec)

time (sec)

7. ÁBRA VISELKEDÉS A FESZÜLTSÉGSZABÁLYOZÓ (AVR) ALAPJELÉNEK UGRATÁSAKOR


35

A kísérleti mérések során n a vizsgált erômûhöz közeli nagyfe-

szültségû távvezetékek, illetve transzformátorok ki- és bekapcsolására került sor a PSS funkció be- és kikapcsolt állapota mellett (4. ábra, 1.), valamint n a feszültségszabályozó alapjelének ugratására és a szabályozó ún. mixing pointjára csatolt szinuszos, 0,2–0,5 Hz frekvenciájú jellel történô vizsgálatra került sor a PSS funkció be- és kikapcsolt állapota mellett (4. ábra, 2.). A mérések során regisztrálni kellett a vizsgált gépegység DPG, DQG, DUG lengéseinek idôbeli változását és frekvenciafüggését. Az UCPTE és a CENTREL teljes párhuzamos próbaüzeme során 1996 októbere és 1997 májusa között elvégzett mérésekkel – hasonlóképpen a CENTREL szigetüzemi próbákhoz – bizonyítani kellett, hogy a megjelölt erômûvi turbógépegységeken üzemelô PSS funkciók mûködôképesek, a lengéscsillapítás hatásos. Példaként az alábbiakban bemutatjuk a Tisza II. Erômû IV. gépegységén (SG–411 típusú, GANZ ANSALDO Rt. által gyártott statikus gerjesztésszabályozó és PSS) elvégzett mérések eredményeit [2], 5., 6., 7. ábra. A lengéscsillapítás hatékonyságát jól szemlélteti a DPG /DUG értékét a frekvencia függvényében mutató 8. ábra. A próbaüzemi mérések eredményeinek kiértékelése alapján és az UCPTE szakértôk kezdeményezésére széleskörû vizsgálat indult a lengéscsillapítás hatékonyságának növelése érdekében az RWE Energie AG vezetésével és az EdF (Franciaország), az MVM Rt., a PSE (Lengyelország) és az REE (Spanyolország) villamos társaságok közremûködésével. Az Európai Unió által finanszírozott E–39/96 számú EU–TEN projekt keretében elkészült egy ,,Rendszerközi lengések vizsgálata az UCPTE/ CENTREL villamosenergia-rendszeregyesülésben” c. tanulmány. A tanulmányhoz kapcsolódóan kialakításra került egy, a rendszerközi lengéseket regisztráló rendszer (WAMS – Wide Area Measuring System, 9. ábra). A magyar alaphálózaton ezen program keretében Powerlog típusú regisztráló berendezések kerültek telepítésre a következô helyeken:

36

DP/DU 7,00

6,00

b 5,00

4,00

3,00

a

2,00

1,00

0,00 0

1

2

3

4

5 f(Hz)

8. ÁBRA A LENGÉSCSILLAPÍTÁS HATÉKONYSÁGA

· Powerlog · planned · Powerlog · planned PMU

9. ÁBRA A RENDSZERKÖZI LENGÉSEKET REGISZTRÁLÓ RENDSZER

Hely

Irány

Gyôr 400 kV

Bécs

Hévíz 400 kV

Tumbri

Sándorfalva 400 kV

Arad (felszerelés alatt!)

Sajószöged 400 kV

Munkács

Paksi Atomerômû 15,75 kV

21 és 22 jelû generátorkapocs


Megemlítendô, hogy a tanulmány készítése során történt fejlesztések jelentôs eredményeket hoztak. Például a Paksi Atomerômû Rt. és a BME Villamosmûvek Tanszék együttmûködésében megvalósult egy, a meglévô forgógépes gerjesztésszabályozóhoz (GSD) illesztett kétbemenetû (p+f) lengéscsillapító egység, illetve funkció. Emellett a BME Villamosmûvek Tanszék és az OVRAM együttmûkö-

10. ÁBRA A PAKSI ATOMERÔMÛ 21. GÉPEGYSÉGÉN 1998. NOVEMBER 23–24-ÉN VÉGZETT ELLENÔRZÔ MÉRÉSEK EREDMÉNYE

désében kialakításra és gyakorlati alkalmazásba került egy mérési módszer, amely lehetôvé teszi a lengéscsillapítás hatékonyságának, de a gerjesztésszabályozó mûködésének is a vizsgálatát bármiféle hálózati elem kapcsolása vagy a gerjesztésszabályozó alapjelének ugratása nélkül. (Mindkét témáról részletes ismertetést tartalmaz a [3] irodalmi hivatkozás.) A nevezett mérési módszer a felvett analóg mennyiségek Fourierspektrumának elôállításán és kiértékelésén alapul. Bemutatásként álljon itt a Paksi Atomerômû Rt. 21. gépegységén, a kétbemenetû (p+f) PSS funkció ellenôrzésére végzett vizsgálat egy felvétele (10. ábra). A magyar VER-ben jelenleg üzemelô lengéscsillapító berendezéseket a táblázat tartalmazza. Távlatilag szükséges, hogy minden 100 MW, vagy annál nagyobb teljesítményû erômûvi gépegység gerjesztésszabályozója rendelkezzen lengéscsillapító (PSS) funkcióval. Alapvetô követelményként jelentkezik, hogy a fellépô lengéseket a berendezés a 0,1–1,2 Hz-es tartomány teljes szélességében hatékonyan képes legyen csillapítani.

Erômû

Gépegység

Feszültség- és gerjesztésszabályozó (PSS) típusa

Dunamenti

VIII–XIII.

SG–407/Ganz-Ansaldo

Dunamenti

XIV. (GT1)

SEMIPOL–615/1500AEG

Dunamenti

XV. (GT2)

SEMIPOL–615/1200/AEG

Mátra

III.

SG–420–2/Ganz Ansaldo (mód. szoftver)

Mátra

IV.

SG–121/Ganz Ansaldo

Mátra

V.


Tisza II.

I.

SG–411–3/Ganz Ansaldo

Tisza II.

II.


Tisza II.

III.

SG–411–2/Ganz Ansaldo

Tisza II.

IV.

SG–411/Ganz Ansaldo (mód. szoftver)

Paks

11.

GSD+PSS(2xP+3xf)BMEPA Rt.

Paks

12.

GSD+PSS(2xP+3xf)BME/PA Rt.

Paks

21.

GSD+PSS(2xP+3xf)BME/PA Rt.

Paks

22.


Paks

31.


Paks

32.

GDS+PSS(2xP+3xf)/BME/PA Rt.

Paks

41.

GDS+PSS (2xP+3xf)/BME/PA Rt.

Paks

42.

GSD + PSS (2xP+3xf)/BME/PA Rt.

Csepel II.

I. (GT1)

THYNE5 + PSS (p)

Csepel II.

II. (GT2)

THYNE5 + PSS (p)

Csepel II.

III. (ST)

THYNE5 + PSS (p)


37

ELSZÁMOLÁSI RENDSZER AZ UCTE-BEN* A magyarországi villamosenergiarendszernek (magyar VER) az UCPTEhez történô fizikai csatlakozásakor meg kellett oldani a nemzetközi villamosenergia-forgalom ott elfogadott módszerére történô átállását. Ennek elméleti alapjai nem sokban különböztek a kelet-európai villamosenergia-rendszerek egyesülésében (CDU) alkalmazottaktól, de részleteiben, megvalósításában attól eltérô volt. Az új módszer feltételeit a CENTREL társaságoknál ki kellett alakítani, a részleteket el kellett sajátítani és nagyon rövid idô alatt alkalmazásba kellett venni. Ennek elméleti hátterérôl, a megvalósítás módjáról, a specifikus esetekrôl számolunk be a továbbiakban. A nemzetközi villamosenergiaforgalom mérésének, elszámolásának általános módszere

Az együttmûködô, azaz az összekapcsolt és párhuzamosan üzemelô villamosenergia-rendszeregyesülésekben a rendszerek közötti kereskedelmi energiaforgalom elszámolása az egyeztetett menetrendek alapján történik. A menetrendek az egyes nemzetközi tranzakciók elszámolási idôalap szerinti energia-, ill. átlagteljesítmény értékeit tartalmazzák. Az elszámolási idôalap az összes rendszerre egyeztetett alapérték. (A CDU-ban 0,5 óra, az UCPTE-ben 1 óra.) A nemzetközi távvezetékek tényleges forgalmát regisztráló mérôeszközök célja tehát nem az egyes tranzakciók elszámolása, hanem az egyes rendszereknek az összesített, eredô import vagy export menetrendjétôl való eltérés megállapítása. Ezen eltérést a CDU-ban terven kívüli energiaforgalomnak, míg az UCPTE-ben nem szándékolt villamosenergia-cserének nevezték, nevezik. Fontos még az elszámolási ciklus gyakoriságát megemlíteni. Ez mindkét rendszerben az egy hét, azaz az országok terven kívüli forgalmát mindkét módszer szerint hetente állapították meg, s azt természetesen az országok egymás között termé-

* A szerzô Simig Péter

38

Északi elszámolási régió Hollandia

Németország

Ausztria

CENTREL (PSE)

Dánia Luxemburg

CEPS

DVG Partner

MVM

Belgium

SE

DVG Partner

Németország

Olaszország

Olaszország

Olaszország

Horvátország

Spanyolország

System-Partner

Portugália

System-Partner

Déli elszámolási régió 11. ÁBRA AZ UCTE ELSZÁMOLÁSI RÉGIÓI

szetben kompenzálják. Ezen kompenzálás módja is eltérô a két rendszerben. Amíg a CDU-ban az „adós” és a „követelô” rendszereket egymással párosították, tehát kétoldalú viszszaszállítási menetrendek készültek, addig az UCPTE-ben az ellenoldal nincs nevesítve, csupán egy kompenzációs érték adandó hozzá a következô heti szabályozási menetrendhez. Még egy szembeötlô különbséget kell megemlítenünk. Amíg a CDU-nál az összes mérési és elszámolási adatot központilag kezeltek (a CDU név is a központi teherelosztó nevének rövidítésébôl adódott), addig az UCPTE-ben regionális alapon elszámolási blokkok végzik ezen mûveletet egymás, és a blokkon belüli rendszerek között. Egy elszámolási „blokk”-ot képezhet egy-egy ország (pl. Olaszország) is. Az UCTE–VER-ben mûködô mérési-elszámolási rendszer

Mint említettük, az UCTE-ben a nemzetközi villamosenergia-forgalomban elôálló, nem szándékolt forgalmat régiókra osztott elszámolási blokkok


szerint mérik és állapítják meg. Természetesen ezen elszámolási blokkok közötti forgalmat is el kell számolni, mely tevékenységet koordinálni kell. Ezt a feladatot a svájci EGL társaság központi teherelosztója (Laufenburg) látta el. A CENTREL-országok csatlakozása, ill. a korábbi, egységes Jugoszlávia több utódállamra bomlása ezen tevékenység volumenét annyira megnövelte, hogy az UCPTE ezen feladatot megosztotta. Az ún. északi rész elszámolási blokkjainak koordinációjáért ezen túl az RWE német villamosenergia-társaság teherelosztója (Brauweiler) felel, míg a megmaradt, ún. déli rész elszámolását továbbra is Laufenburg végzi (11. ábra). A tényleges villamosenergia-forgalom elszámolását az UCTE-ben bevált gyakorlat szerint a nemzetközi távvezeték egyik végpontjában kialakított mérés alapján végzik. A távvezeték ezen kitüntetett végpontját elszámolási pontnak nevezik, a másik végpont mérései csupán ellenôrzési, tartalékolási céllal bírnak. Az elszámolási pontnak kiemelt szerepe van az országok szabályozásában, az elszámolási adatok továbbításában, így ezen alállomásoknak kiemelt távközlési

biztonsággal kell rendelkezniük. Az UCTE-ben az elszámolási pontokra vonatkozó megállapodásokat az érintett országokra bízzák. A megegyezés nem hivatalos alapelve szerint több összeköttetés esetén azokat arányosan meg kell osztani az érintett rendszerek között, míg egyszeres összeköttetés esetén a határhoz közelebb esô állomás kiválasztása ajánlott. Az elszámolásra kijelölt központok elsô teendôje még a tárgyidôszak (hét nap) elôtt a határszakaszokra vonatkozó menetrendek „begyûjté-

se”, integrálása, ellenôrzése. Az ellenôrzés fô kritériuma természetesen az a követelmény, hogy az egész UCTE-re nézve az eredô menetrendnek 0-ra kell kiadódnia, hiszen minden export szállításnak egy másik rendszerben importként kell megjelennie. Az elszámolási központok szerepe ebben a fázisban fontos az esetleges hibák kiszûrésében. A menetrendek véglegesítését követôen a tárgyidôszak után naponként történik azok összevetése a ténylegesen (az elszámolási pontokon) mért országonkénti fizikai forga-

lommal. Az eltérések egyben minôsítik az egyes országok terhelésszabályozási tevékenységét is. Az elszámolás napi gyakorisággal történik, természetesen a ténylegesen mért értékeknek is a teljes UCTE területre 0 szaldót kell mutatniuk. (Az elszámolási pont adataihoz az érintett szomszédos rendszer irányítójának, illetve az elszámolási központoknak is hozzá kell férnie!) Az elszámolási központok ezt követô feladata az ún. kompenzációs menetrendek megállapítása az egyes rendszerek részére. Mindenképpen

Tél (10.1.–3.31.)

Csúcsidôszak

T1

Magas tarifa

T3

Alacsony tarifa

T4

Csúcsidôszak

T1

Alacsony tarifa

T4

0

6

12

18

24

0

6

12

18

24

Hétfôtôl Péntekig

Vasár- és ünnepnapokon

Nyár (4.1.–9.30.)

Csúcsidôszak 1

T1

Csúcsidôszak 2

T2

Magas tarifa

T3

Alacsony tarifa

T4

Csúcsidôszak 1

T1

Csúcsidôszak 2

T2

Magas tarifa

T3

Alacsony tarifa

T4

Csúcsidôszak 1

T1

Alacsony tarifa

T4

Hétfôtôl Péntekig

Szombatokon

Vasár- és ünnepnapokon

12. ÁBRA AZ UCTE ÁLTAL HASZNÁLT TARIFAZÓNA IDÔBEOSZTÁS


39

biztosítani kell, hogy az adott VER által nem szándékoltan vételezett, ill. kitáplált energia a nap azonos értékû idôszakában kerüljön kompenzálásra. Ezt a célt az UCTE által használt tarifazóna idôbeosztás biztosítja (12. ábra). (Természetesen a CDU-nak is volt ilyen tarifazóna idôtáblázata, ami havonta különbözô értékeket tartalmazott). A tarifazónák célja csupán az azonos értékû órákban történô kompenzálás, így nincs is az egyes zónákhoz rendelt ár vagy értékarány megállapítva! A CENTREL-országok csatlakozása az UCTE elszámolási rendszeréhez

A CENTREL-rendszerek közös, egy idôben történô csatlakozása az UCPTE-hez logikussá tette, hogy a CENTREL egy elszámolási blokkot alkosson. Ennek eldöntése után az a kérdés merült fel, hogy ezen blokknak hol legyen az elszámoló központja. Erre a szerepre három esélyes helyszín pályázott: Bécs, Prága és Varsó. Végül is utóbbira, mint a CENTREL-társaságok legnagyobb súlyú rendszerének központjára esett a választás. Így a lengyel villamosenergia-társaság teherelosztójának egy egységeként megalakult a CENTREL Energia Elszámoló és Szabályozó Központja (EACC). Az egységes UCPTE elszámolási folyamatba való zökkenômentes beilleszkedést egy PHARE projekt is támogatta. Ezen program vezetôje az RWE volt, ami azért is volt kedvezô, mert a CENTREL elszámolási blokk az RWE elszámolási körzetébe tartozó északi részhez csatlakozott. A Varsói Elszámoló Központ tevékenységét elôkészítô és támogató projekt keretében az RWE rendelkezésünkre bocsátotta az elszámolást megkönnyítô számítógépes programot (EAIS), és az ahhoz tartozó hardver eszközöket. Emellett helyszíni és kihelyezett tanfolyamokkal készítette elô az elszámolás integrációját. A közös erôfeszítésnek köszönhetôen 1996. október 1-jén megkezdhette munkáját az említett Varsói Elszámoló Központ. Ez az idôpont egybeesett a kooperáció teljessé tételével, ugyanis e napon iktatták ki az addig még üzemben levô, Ausztriát a Cseh Köztársasággal és Magyarországgal összekötô két egyenáramú

40

betétet. Az 1995. október 18-i (számunkra történelmi) dátumtól 1996. október 1-ig eltelt átmeneti idôszak alatt az elszámolás egy kompromiszszum alapján történt. Az UCTE– CENTREL forgalom szabályozását és elszámolását a (röviddel a CENTREL elôtt csatlakozó) VEAG, a volt keletnémet társaság vállalta magára, míg a CENTREL országok közötti forgalmat még a prágai CDU központ számolta el. A Varsói Elszámoló Központ azóta végzi felelôsségteljes feladatát, igen rövid idejû kezdeti bizonytalanságoktól eltekintve, megbízhatóan és pontosan. A csatlakozáskor tisztázni kellett néhány specifikus kérdés kezelését is. Rendezni kellett a csatlakozás idôpontjában a volt CDU-tagországokkal fennálló kölcsönös tartozásokat. A CENTREL-hez csatlakozó irány-, ill. szigetüzem szabályozása, elszámolása az érintett CENTREL-társaság „magánügye”, azaz az ô felelôsségi körébe tartozik. Ez alól azonban kivétel a Burstini Erômû irányüzeme, mivel az erômûbôl származó villamos energia a munkácsi alállomáson keresztül két országba, Szlovákiába és Magyarországra kerül. Ez az elrendezés lehetôvé teszi, hogy ezáltal Szlovákia és Magyarország között a meglévôk mellett egy harmadik fizikai kapcsolat is fennálljon (13. ábra). A már említett projekt keretében e speciális kérdést egyeztettük az RWE érintett szakembereivel. Az egyik lehetséges megoldás az lett volna, hogy a Burstini Erômû a CENTREL egyik önálló szabályozási területét

V. Kapusany

képezte volna saját menetrenddel, kompenzációval. Végül is az RWE nem ezt a megoldást preferálta, hanem azt, amely a Burstini Erômûbôl származó teljesítmény szabályozását és elszámolását megosztja a két érintett CENTREL-társaság között. A szlovák és a magyar import menetrendi teljesítményaránya (a) szerint kell a mindenkori ukrán eltérést az érintett országoknak a CENTREL felé szabályozni és elszámolni. Ehhez ki kellett jelölni a nemzetközi távvezeték alakzat elszámolási pontjait. Ezt a feladatot a szlovák V. Kapusany és a magyar Sajószöged alállomások kapták. A másik speciális helyzettel 1999 novemberében szembesültünk. Ekkor helyeztük üzembe a Horvátországot Magyarországgal összekötô Hévíz–Tumbri 400 kV-os új nemzetközi távvezetéket. A távvezeték üzembe helyezése elôtt világossá vált számunkra, hogy miután a horvát rendszer a déli elszámolási részhez, azon belül is a szlovén elszámolási blokkhoz tartozik, az új távvezetéken bonyolódó forgalmat nagyon sok partnerrel kell egyeztetnünk. Miután a vezeték elszámolási pontjául Hévíz lett kijelölve, az itt regisztrált órás forgalmi adatokat a következô helyekre kellett eljuttatni: Budapest, Zágráb, Varsó, Ljubljana, Brauweiler, Laufenburg. Ennek a feladatnak a távközlési részét is meg kellett oldanunk, ami nem kis munkát igényelt a sok partnerrel történô egyeztetés és együttmûködés során. Köszönhetôen a szomszédos és érintett társaságok

aP

˜

Burstin

P

SZLOVÁKIA

UKRAJNA

MAGYARORSZÁG

Munkács

Sajószöged

13. ÁBRA A BURSTINI ERÔMÛ KAPCSOLATA


(1-a)P

együttmûködési készségének, a kérdés megoldása igen gyorsan megszületett és az elszámolás ezen relációban is zökkenômentesen folyik.

importôr VER-ek frekvenciaarányos menetrend tartással a frekvenciaszabályozásban azért nem vehettek részt, mert a tartósan alacsony frekvencia miatt frekvenciaarányos menetrendjük állandóan az egyeztetett órás import menetrendjük alatt lett volna. Ehhez a szükséges többlet teljesítménytartalékkal nem rendelkeztek, e mellett a lekötött éves villamosenergia-importjukat maradéktalanul nem tudták volna átvenni. Erre pedig sem éves tüzelôanyag-mérlegeik, sem külkereskedelmi mérlegeik nem adtak lehetôséget. Az UCTE VER-ekkel való párhuzamos üzem fenntartásával kapcsolatos közvetlen operatív rendszerirányítási tevékenységek a következôk.

Az elszámolási rendszer fejlesztésének kérdései

A villamos energia liberalizációjának egyik következménye lehet a nemzetközi forgalom jelentôs növekedése, ugyanakkor a szabályozással szembeni követelmények is nônek. Utóbbi miatt az UCTE – egy munkabizottság keretén belül – komolyan foglalkozik az elszámolási idôalap csökkentésének gondolatával. Ezzel közelítenének az egyes országokban a szabadpiaci tranzakciókban alkalmazott elszámolási idôalaphoz. Ugyanakkor ez azt is jelentené, hogy az elszámolási adatok volumene megkétszerezôdne, vagy négyszeresére nône. Az említett nemzetközi forgalomnövekedés a szállítási tranzakciók nyilvántartását, elszámolását bonyolítja, nehezíti. Ez a két várható változás komoly kihívást jelent az UCTE (és egyben a CENTREL) részére, melynek meg kell felelnünk.

RENDSZERIRÁNYÍTÁS* Az UCTE-csatlakozás kapcsán a rendszerirányításban bekövetkezô változások ismertetésénél célszerû a csatlakozási szándék bejelentése elôtti állapotból kiindulni. A magyar VER 1963–93 között a kelet-európai villamosenergia-rendszeregyesülés, az ún. CDU rendszer keretében, annak tagjaként nemzetközi kooperációs párhuzamos üzemben mûködött. A CDU rendszerben a párhuzamos üzemi nemzetközi kooperációs együttmûködés alapelvei a rendszerirányítási feladatokat tekintve az alábbi lényeges eltéréseket tartalmazták a nyugat-európai UCPTE rendszeregyesülésben alkalmazott gyakorlathoz képest: n A frekvenciaszabályozáshoz primer szabályozást nem alkalmaztak. Ennek oka, hogy a teljesítménymérlegek hiányosak voltak, így a frekvenciatartáshoz szükséges tartalékok nem álltak rendelkezésre. Ebbôl kö* A szerzô dr. Potecz Béla

Primer szabályozás

AZ ÓCSAI TÁVVEZETÉK-FOLYOSÓ

vetkezôen a párhuzamos üzemi frekvencia tartósan a szabványos 50 Hz alatt volt és napközben a 49,5–50 Hz-es tartományban erôsen ingadozott. Ilyen körülmények között primer szabályozásra nem kerülhetett sor, mert a primer tartalékok az alacsony frekvencia miatt állandóan igénybe lettek volna véve, így igazi szerepüket, a nagy, váratlan kiesések esetén történô idôleges kollektív segítségnyújtást nem tölthették be. n A frekvencia- és csereteljesítményszabályozás során az órás frekvencia arányos import-export szaldó szabályozás helyett egy sajátos gyakorlat volt érvényben, amelynek lényege, hogy a párhuzamos üzemi frekvencia tartása a szovjet egyesített villamosenergia-rendszer feladata volt, míg a párhuzamos üzem többi résztvevôje – így a magyar VER is – a saját import-export szaldó menetrendjének elôírt órás tûréshatáron belüli tartására volt kötelezett. Erre a gyakorlatra azért volt szükség, mert csak így lehetett biztosítani, hogy a párhuzamos üzemben résztvevô keleteurópai VER-ek a SZU-ból származó szerzôdéses villamosenergia-importjukat (valamennyien importôrök voltak) maradéktalanul átvehessék. Az

A magyar VER-nek az UCTE elôírásnak megfelelôen ±50 MW primer tartalékot kell biztosítani 200 mHz-es aktiválási frekvenciatartományban, a névleges frekvenciától való eltéréssel arányosan. Energiarendszerünkben jelenleg 30 turbina–generátor egység összesen ±250 MW primer tartalék biztosítására képes, e tartalékok – vízerômûvek hiányában – hôerômûvi és atomerômûvi termelôegységekbôl származnak. A hazai gyakorlat szerint az 50 MW-nyi primer tartalékot általában két paksi turbógépcsoport és 3 mátrai „kétszázas” blokk biztosítja. E választást az indokolja, hogy mind a paksi turbógépcsoportok, mind a mátrai kétszázas blokkok a pozitív primer tartalékot maximális terhelésük menetrendi csökkentése nélkül képesek biztosítani. Amennyiben a mátrai erômûben a kétszázas blokk vagy blokkok nincsenek üzemben, úgy a Dunamenti vagy a Tiszai Erômû 215 MW-os blokkjai biztosítják a Mátrából hiányzó primer tartalékot, de ezeknél a blokkoknál a menetrendi terhelési maximum csak a primer tartalékkal csökkentett érték lehet. Szekunder szabályozás

A magyar VER a CENTREL-rendszerek egyikeként az UCTE-vel való párhuzamos üzem keretében az úgynevezett pluralisztikus elven mûködô szekunder szabályozásban vesz részt. Ennek lényege, hogy 3 tagrendszer


41

(cseh, magyar, szlovák) önállóan szabályozza saját frekvenciaarányos órás import-export szaldó villamosenergia-forgalmát, a negyedik rendszer (lengyel) pedig szabályozó és elszámoló központként az UCTE felé szabályozza a CENTREL-rendszerek összesített frekvenciaarányos órás import-export szaldó villamosenergia-forgalmát. A magyar VER specialitása, hogy az UCTE-vel párhuzamos üzemet nem tartó ukrán VER-bôl irányüzemi szállításként menetrendes villamos energiát vételez. Az irányüzem lényege, hogy a magyar VER részére történô menetrendes villamosenergiaszállítás az ukrán rendszerrôl villamosan leválasztott blokkból vagy blokkokból történik, azaz ezek a blokkok a magyar és az UCTE rendszerrel tartanak párhuzamos üzemet. Az e fajta szállítás mindenkori órás menetrendi eltéréseinek kiszabályozása a magyar VER feladata. Az UCTE elôírások szerint a magyar VER-nek a mindenkori egyeztetett menetrendeknek megfelelô frekvenciaarányos import-export órás villamosenergia-szaldóját üzemzavar mentes esetben ±20 MWh/h tûréshatáron belül kell tartania. Képletben: 1

*(DP + K·Df)dt ≤ ± 20MWh, 0

ahol DP(MW) a menetrendi és a tényleges import-export szaldó különbsége, K = 325 MW/Hz a magyar VER frekvenciatényezôje, Df(Hz) a tényleges és az elôírt szabályozási frekvencia különbsége, t=1 h az elôírt szabályozási idôintervallum. További elôírás, hogy üzemzavarmentes esetben az órás teljesítménymenetrendtôl való pillanatnyi (3 másodperces) teljesítményeltérés nem haladhatja meg a ±100 MW-ot. A magyar VER-ben üzemben lévô számítógépes központi szekunder szabályozó – tározós vízerômûvek hiányában – a viszonylag legjobban szabályozható 10 db 215 MW-os szénhidrogén tüzelésû blokk felé, 7 db széntüzelésû blokk és 1 db gázturbinás kondenzációs, kombi típusú blokk irányában képes zárthurkú szabályozási parancsot adni. Emellett a Paksi Atomerômû felé is adható számítógépes szabályozási parancs, amely az erômû irányító központjá-

42

ban megjelenik, de biztonsági okok miatt a szabályozási hurok Pakson nyitott állapotban marad és az ottani személyzet feladata a végrehajtás. A szekunder szabályozási parancsok percenként mennek a zárthurkú szabályozásban résztvevô blokkok felé blokktípustól függô gradienssel (MW/perc). A szokásos gradiens 13 MW/perc, de nagy blokk váratlan kiesése esetén (≥200 MW), az erre alkalmas szénhidrogén tüzelésû blokkok felé 10 MW/perces üzemzavari gradiens is alkalmazható. A szekunder szabályozásra vonatkozó, üzemzavarmentes esetre érvényes UCTE elôírások betartásához megfelelô tartaléktartásra van szükség. A tapasztalatok szerint a magyar VER-ben – a következô napi fogyasztói igények tervezési hibahatárait figyelembe véve – 200 MW csúcsidei forgótartalék biztosítása elegendô. UCTE elôírás szerint az egyes VER-ekben a frekvencia- és csereteljesítmény-szabályozáshoz szükséges szekunder tartalék MW-ban a

=10·P

max

+1502 –150

képlet alapján számítható, ahol Pmax a mindenkori maximális fogyasztói igény. A képlet szerint számítható szükséges szekunder tartalék energiarendszerünkben 110-130 MW-ra adódik. A termelô berendezések váratlan kieséseit is figyelembe vevô UCTE szabály ún. tercier tartalékra vonatkozó elôírást tartalmaz, nevezetesen a tercier tartalék nagysága legalább a legnagyobb üzemben lévô blokkegység maximális teljesítménye. Ennek értéke a magyar VER-ben 460 MW (egy paksi reaktorblokk teljesítménye). Energiarendszerünkben a szükséges szekunder tartalék a 3 szekunder tartalék gázturbinában összesen 410 MW – ez az indítási parancsot követô 15 percen belül rendelkezésre áll –, amelyhez még hozzászámítandó az elôírt szekunder tartaléknál 70-90 MW-tal nagyobb forgótartalék is. Az üzemzavaros esetre vonatkozó szekunder szabályozási UCTE elôírás szerint nagy blokk kiesése esetén a kiesett teljesítmény pótlását – amely a kiesés pillanatától a teljes pótlásig az UCTE szintû primer tartalékokból frekvenciacsökkenést okozva pótló-


dik – legfeljebb 15 percen belül annak a VER-nek kell biztosítani, ahol a kiesés történt, ugyanakkor azon órákra, amelyekre a 15 perces pótlás vonatkozik, nem érvényes a ±20 MWh/h tûréshatáron belüli import-export szaldó menetrendtartási kötelezettség. További operatív rendszerirányítási feladatok

Operatívnak tekintendôk a közvetlen diszpécseri üzemirányítási feladatokon túl az 1 hétnél nem hosszabb idôtartamra vonatkozó üzem-elôkészítô tevékenységek is. Ezek közé tartoznak az alap- és fôelosztó hálózati karbantartási munkák koordinálásához szükséges napi és heti hálózati teljesítményeloszlási és feszültségvizsgálatok, a következô napi országos wattos menetrend készítése és az ezzel kapcsolatos erômûvi teljesítôképesség elszámolási feladatok, az erômûvi termelések és az import-export villamosenergia-forgalom elszámolási munkái stb. Az erômûvi órás menetrendek a gazdaságos terheléselosztás kritériumainak megfelelôen a „legkisebb költség” elv betartásával készülnek és ez érvényesül a valós idejû közvetlen diszpécseri üzemirányításnál is. A primer és szekunder szabályozási, valamint a további rendszerirányítási feladatok ellátásához szükséges számítástechnikai háttér, a szükséges méréstechnikai és telemechanikai összeköttetések rendelkezésre állnak, azok kiépítése vagy felújítása a jelen kor színvonalának megfelelôen az ÜRIK program keretében megtörtént.

IRODALOM [1] Zerényi József: Rendszerközi lengések és csillapításuk az UCPTE–CENTREL rendszerben. MVM Közleményei, XXXV. évf. 4. szám, 1998. augusztus [2] Test Report No. 6: PSS in Hungarian Power System, GANZ ANSALDO Rt., Document number: 3101151, 1997. 05. 29. [3] Égi Tamás, Dr. Kiss Lajos, Dr. Kisvölcsey Jenô, Zerényi József: Turbógenerátorok hatásos villamos teljesítménylengéseinek csillapítása. MVM Közleményei, XXXVI. évf. 6. szám, 1999. december

MAHALIA, AZ ALAPÉS TÁVKÖZLÉSI HÁLÓZAT NYILVÁNTARTÓ RENDSZERE n A MAHALIA* RENDSZER CÉLJA, HOGY A MAGYAR VILLAMOSENERGIA-RENDSZER ÁTFOGÓ MÛSZAKI NYILVÁNTARTÓ RENDSZEREKÉNT BEKAPCSOLÓDJON AZOKBA A VÁLLALATI MUNKAFOLYAMATOKBA, AMELYEKNÉL PONTOS, NAPRAKÉSZ MÛSZAKI INFORMÁCIÓ SZÜKSÉGES. A MAHALIA A MÛSZAKI INFORMÁCIÓT AZ ALAP- ÉS TÁVKÖZLÉSI HÁLÓZAT TÉRBELI ELHELYEZKEDÉSÉVEL EGYÜTT, TÉRKÉPI ÁBRÁZOLÁSSAL KIEGÉSZÍTVE BOCSÁTJA A MUNKAFOLYAMATOK RENDELKEZÉSÉRE. AZ ÜZEMVITELT ALAPHÁLÓZATÁVAL ÉS AZ MVM RT. TÁVKÖZLÉSI HÁLÓZATÁVAL A STATIKUS ADATOKON TÚLMENÔLEG AZ ESEMÉNY JELLEGÛ INFORMÁCIÓK GYÛJTÉSÉVEL ÉS RENDSZEREZÉSÉVEL, ILLETVE A TÁVKÖZLÉSI HÁLÓZAT ESETÉN MÉG AZ ÁRAMKÖRI KAPACITÁS ADATOK FOLYAMATOS KÖVETÉSÉVEL IS TÁMOGATJA. TÚRÓCZI ANDRÁS A Mahalia rendszer jelenlegi kiépítése többéves tervezés, rendszerfejlesztés és adatfeltöltési munka eredménye, amelynek legfontosabb mérföldkövei az alábbiak: n 1996-ban

n

n

n

n

meghívásos pályázatban a Geometria Térinformatikai Rendszerház nyerte el a megvalósítás lehetôségét; 1997 végére elkészült a rendszerterv és ennek alapján a Mahalia Pilot alkalmazás. Ezzel párhuzamosan készült az adatbeviteli technológiai utasítás, amely szerint a Mahalia Pilot szintû adatbázisának a feltöltése megtörtént; 1998-ban a Mahalia Pilot rendszer tapasztalatai alapján készült el a Mahalia alkalmazás elsô teljes verziója. Ezalatt a Pilot adatbázis kiértékelésébôl származó tapasztalatok alapján folytatódott a Mahalia adatbázisának feltöltése; 2001 végére az MVM Rt. alap- és távközlési hálózata teljes körû feltöltése befejezôdött; ezzel párhuzamosan az alkalmazás több új verziója készült el, amelyek a korábbi verziók használata

* Mahalia rendszer: az MVM Rt. villamos alap- és távközlési hálózatának számítógépes mûszaki információs rendszere.

során felmerült igényeket, változtatásokat valósították meg. A változtatások alapvetôen a hatékonyabb felhasználást és az adatbázis karbantartásának egyszerûsítését szolgálják. A Mahalia rendszer története itt nem ér véget, mivel az alap- és távközlési hálózat átfogó mûszaki adatbázisának megjelenítése alapot ad az MVM Rt. egyéb mûszaki-gazdasági rendszereihez való illesztésre, a komplex folyamatok kezelésére.

A MAHALIA FELÉPÍTÉSE A Mahalia az MVM Rt. alap- és távközlési hálózat mûszaki adatbázisát olyan kategóriák szerint építi fel, amely megfelel a hagyományos mûszaki nyilvántartások munkarészeinek. Az adatbázis és az alkalmazások tagolása, a használt megnevezések nyelvezete szintén az eddig alkalmazott mérnöki gyakorlatot követi. Ennek célja, hogy a Mahalia felhasználója a napi munkájából már ismerôs fogalmakkal, elnevezésekkel, tevékenységekkel találkozzon és az informatikai mûveletek helyett a szakmai munkára összpontosíthassa figyelmét. A Mahalia legmagasabb szinten két mûszaki területre tagolódik: az

alaphálózat és távközlés nyilvántartására. E két látszólag független terület számos ponton összekapcsolódik, ezért a rendszer integráltan kezeli ezeket, de lehetôséget nyújt arra is, hogy a felhasználók a saját területüknek megfelelô hálózattal külön is foglalkozhassanak.

ALAPHÁLÓZAT Az alaphálózati nyilvántartás a hagyományos térképi munkarészeknek megfelelôen az alábbi területekbôl áll: n országos áttekintô térkép (1:300 000 méretarányban, 1. ábra), n országos séma (2. ábra), n távvezetékek (1:25 000 és 1:2000 méretarányokban), n alállomás elrendezési és kapcsolási rajza (egyvonalas kapcsolási séma rajz), n védelmi blokkséma, n üzemviteli adatok (diagnosztikai mérések, karbantartási események adatai). A továbbiakban az egyes területek ismertetése következik, néhány példával szemléltetve. Az országos áttekintô térkép tartalmazza az alállomások és távvezetékek legmagasabb szintû ábrázolását,


43

1. ÁBRA ORSZÁGOS ÁTTEKINTÔ TÉRKÉP

2. ÁBRA ORSZÁGOS SÉMA

3. ÁBRA TÁVVEZETÉKI FESZÍTÔOSZLOP AZ ÁTNÉZETI TÉRKÉPEN

44


amelyen az alaphálózat országos elhelyezkedése tekinthetô meg és az alállomásokhoz, illetve a távvezetékekhez kapcsolódó adatok közvetlenül lekérdezhetôek. A háttérben látható alaptérképhez kapcsolt – Magyarország valamennyi települését tartalmazó – adatbázis alapján egy adott település megjelenítése egyszerûen megoldható. Az országos séma szintén a hagyományos elrendezésnek megfelelôen ábrázolja a magyar villamosenergiarendszer alaphálózatát. Az alállomások és távvezetékek leíró jellegû adatai innen is közvetlenül elérhetôk. Távvezetékek

A távvezetéki hálózati elemek ábrázolásának egyik sajátossága, hogy bizonyos elemeknek több ábrázolása is van különbözô méretarányokban. Így pl. egy távvezetéki feszítôoszlopot több, különbözô szempont szerint lehet megtekinteni. Az átnézeti térképen a távvezetéki hálózat az 1:25000 méretaránynak megfelelôen jelenik meg. Ez csak a feszítôoszlopokat, feszítôközöket és határoló alállomásokat jeleníti meg. A távvezetékek másik grafikus ábrázolása a hagyományos, ún. sávtérképek (1:2000 méretarány) szabályai szerint ábrázolja a távvezetékeket alkotó eszközöket (pl. alállomások, oszlopok, oszlopközök, kábelek stb.), illetve az egyéb sávtérképi objektumokat (biztonsági övezetbe esô létesítmények, keresztezések stb.). Az alaptérkép Budapesten a teljes fôváros területén 1:2000 méretarányban rendelkezésre áll, amely egy teljes körû címregiszter segítségével postai címek és helyrajzi számok szerinti kereséssel segíti az eligazodást. Budapesten kívül az alaptérkép a távvezetékek mentén sávszerûen jelenik meg. Minden ilyen eszköz grafikus megjelenése arra is szolgál, hogy a hozzá kapcsolódó mûszaki információt egyetlen kattintással meg lehessen szemlélni. Az 5. ábrán látható példaként egy adatlap, amely egy távvezetéki oszlop adatait jeleníti meg. Az adatlap felsô részén az adott eszköz saját adatai szerepelnek, az alsó részben a hozzá kapcsoló más hálózati eszközök adatlapjait lehet elérni. Pl. a távvezetéki oszlop adatlapjáról köz-

4. ÁBRA BUDAPESTEN KÍVÜLI TÁVVEZETÉKI ALAPTÉRKÉP

5. ÁBRA TÁVVEZETÉKI OSZLOP ADATLAPJA

6. ÁBRA TÁVVEZETÉKI OSZLOP SZIGETELÔLÁNC ADATAI


45

7. ÁBRA KATALÓGUSADATOK

8. ÁBRA TÁVVEZETÉK HOSSZ-SZELVÉNY ÁBRÁZOLÁSA

vetlenül megnézhetôek az oszlopon lévô szigetelôláncok adatai (6. ábra), vagy az oszlophoz kapcsolódó karbantartási tevékenységek története, különbözô karbantartási tevékenységek eredménye stb. A legtöbb eszköznél a gyártótól származó katalógusadatok szintén egyetlen kattintással megtekinthetôek (pl. a sodronyoknál, 7. ábra). A távvezetékek hagyományos hossz-szelvény szerinti ábrázolása ugyancsak része a Mahalia rendszernek (8. ábra). A távvezetéki oszlopok ebben az ábrázolásban oldalnézetbôl láthatóak. A Mahalia rendszer azt is lehetôvé teszi, hogy a hálózati elemekrôl tárolt információk körét a felhasználók saját igényeik szerint bôvítsék. A Mahalia minden objektumához tetszôleges számú és típusú, kötetlen tartalmú dokumentum kapcsolható, és ezek a dokumentumok az egyes eszközök adatlapjairól közvetlenül elérhetôek (pl. tervezési, engedélyezési, vagy akár a 9. ábrán látható egyéb – oszloptípus rajz – dokumentumok). Továbbá pl. a távvezeték feszítôközeihez hozzárendelhetôk a rendszeres berepülések során készített légi felvételek (10. ábra). Ezen dokumentumtár használatával az eddig papíron tárolt információk digitálisan is megôrizhetôk, standard eszközökkel (pl. Windows Explorer) elérhetôk, biztosítva egyrészt a könnyû és gyors kezelést, másrészt a jogosultságokhoz kötött biztonságos tárolást. Alállomások

Az alállomások sémarajza tartalmazza többek között az alállomási mezôk, gyûjtôsínek, transzformátorok és valamennyi alállomási berendezés grafikus ábrázolását, szintén a hagyományos szabványos sémarajzi megjelenítésük szerint. Az itt ábrázolt eszközök esetén is (a távvezetéki ábrázoláshoz hasonlóan) megjeleníthetôek az eszközök mûszaki, karbantartási, mérési és katalógus adatai. Védelem

9. ÁBRA OSZLOPTÍPUS RAJZ

46


Az alállomási védelmi blokkséma szintén része a Mahalia rendszernek, amelyen a védelemmel kapcsolatos adatok jeleníthetôek meg (12. ábra).

Üzemvitel

10. ÁBRA HOZZÁRENDELT LÉGI FELVÉTEL

A Mahalia üzemviteli alrendszere a távvezetékek és az alállomások üzemviteli tevékenységét támogatja (13. ábra). Távvezetékek esetén az üzemviteli tevékenység az oszlopok, oszlop-szerelvények, védôvezetôk stb. cseréjének, karbantartási eseményeinek rögzítésére és ezek visszakeresésére terjed ki. Alállomások esetén az üzemviteli tevékenység az alállomások nagy értékû készülékeinek (pl. transzformátorok, megszakítók, szakaszolók stb.) életútjának, különbözô diagnosztikai és egyéb mérési eredményeknek rögzítésére terjed ki. Emellett a karbantartási tevékenységek eseményeinek rögzítése is elvégezhetô. Az üzemviteli eseményekrôl összesítôk, kimutatások készíthetôek.

TÁVKÖZLÉS

11. ÁBRA ALÁLLOMÁSI SÉMARAJZ

12. ÁBRA VÉDELMI BLOKKSÉMA

A távközlési nyilvántartás tartalmazza az összeköttetések, az átvitel- és kapcsolástechnikai berendezések adatait. Ennek megfelelôen az alábbi területeket öleli fel: n országos áttekintô térkép (1:300 000 méretarányban, 14. ábra), n távközlési helyiség alaprajza (16. ábra), n rack/subrack beültetési rajz (18. ábra), n kapacitásgazdálkodás (20. ábra). Az országos séma tartalmazza a távközlési csomópontok és a köztük létesített összeköttetések, áramkörök áttekintô ábrázolását (közös az alaphálózati országos áttekintô térképpel). Ezek adatlapja szintén egyetlen kattintással jeleníthetô meg (15. ábra). A távközlési helyiségekben telepített keretsorok és egyéb kiszolgáló berendezések (klíma, tûzvédelem stb.) mérethelyes ábrázolását tartalmazza. A távközlési berendezésekre kattintva azok belsô struktúrája jelenik meg, a hozzájuk rendelt mûszaki információval együtt (17. ábra). A távközlési berendezéseket befogadó keretek (rack-ek) mérethelyes szembôl nézeti rajzát tartalmazzák. Az egyes berendezések adatlapján a grafikusan már nem ábrázolt eszközök mûszaki adatai tekinthetôk meg,


47

13. ÁBRA ÜZEMVITELI ALRENDSZER ADATLAPJA

14. ÁBRA ORSZÁGOS ÁTTEKINTÔ TÉRKÉP

15. ÁBRA EGY ÁRAMKÖR ADATLAPJA

48


16. ÁBRA TÁVKÖZLÉSI HELYISÉG ALAPRAJZA

pl. rendezôk, kártyák, portok, azok külsô és belsô kapcsolatai, kifejtések stb. (19. ábra). A Mahalia kapacitásgazdálkodási alrendszere az MVM távközlési hálózatának logikai modellezésére szolgál. Ennek két alapvetô fogalma az áramkör és a csomópont. A logikai áramkörök típus információkkal rendelkeznek és típustól függôen kapacitás adatokkal. A csomópontok a távközlési berendezések logikai reprezentációi. A kapacitásgazdálkodási alrendszer olyan információkat szolgáltat (pl. egy adott porton keresztül haladó áramkörök, áramkörök által érintett berendezések, áramkör szabad kapacitása, egy adott hálózatrészhez tartozó áramkörök, csomópontok stb.), amelyek nélkülözhetetlenek a magas rendelkezésre állású hálózatok hatékony üzemeltetéséhez.

A MAHALIA SPECIÁLIS FUNKCIÓI

17. ÁBRA EGY TÁVKÖZLÉSI BERENDEZÉS ADATLAPJA

18. ÁBRA RACK/SUBRACK BEÜLTETÉSI RAJZ

A rendszer sokrétû funkcióinak a külsô adatforgalom, illetve kapcsolattartás és az adatbázis karbantartás szempontjából legfontosabb csoportjai: n Az adatszolgáltatás: a rendszerben tárolt mûszaki információk elôre definiált összesítôk, jelentések, kimutatások formájában kinyerhetôek. Ezek a vonatkozó térképrészletek kinyomtatásával kiegészíthetôek. Az adatok mind tervezési alapadatként, mind pedig állapot- és környezetfelmérési szempontból megfelelôek. n Változásvezetés: a rendszerben tárolt mûszaki adatok karbantartása két módszerrel is elvégezhetô. Egyrészt a Mahalia rendszer beépített karbantartó funkcióival közvetlenül a rendszer adatbázisában (on-line módon), másrészt, külön erre a célra kifejlesztett változásvezetô alkalmazások segítségével, amelyek a nagy volumenû változások átvezetését támogatják (off-line módon mind az alaphálózati mind a távközlési szakterületen). Az off-line modulok kialakításakor szempont volt, hogy azokkal a hálózaton a beruházásokat, felújításokat végzô vállalkozók képesek legyenek az adatváltozások átvezetésére. Pl.


49

egy távvezeték szakasz valamennyi oszlopa adatainak karbantartása hatékonyabban végezhetô ezzel az eljárással (21. ábra).

ÖSSZEFOGLALÁS

19. ÁBRA NEM ÁBRÁZOLT ESZKÖZ ADATLAPJA

Az MVM Rt. által létrehozott Mahalia rendszer kiváló lehetôséget nyújt az MVM Rt. tulajdonában és kezelésében álló alaphálózati és távközlési berendezések mennyiségi, minôségi és állapot adatainak a kezelésére. Az üzembe kerülô rendszer gondos adatbázis karbantartást igényel, melynek eredményeképpen lehetôvé teszi a naprakész eszköznyilvántartást, az üzemeltetési és diagnosztikai adatok gyûjtését, valamint a karbantartás és a felújítás tervezését. Ezeken túlmenôen jó lehetôséget biztosít a beruházások elôkészítéséhez szükséges háttér-információk összegyûjtéséhez, valamint a döntések elôkészítéséhez, ezek alátámasztásához. A rendszer lehetôséget ad – az általános informatikai fejlôdésnek is köszönhetôen – teljes körû és minden érdekelt számára elérhetô, intelligens adatbázis fenntartására.

n HÍREK ELÔSZÖR AZ ECURIE-N 20. ÁBRA KAPACITÁSGAZDÁLKODÁSI ADATLAP

21. ÁBRA TÁVVEZETÉKSZAKASZ ADATLAPJA

50


Az Európai Bizottság kezdeményezésére a tagjelölt országok, még az Európai Unióba való felvétel elôtt, többoldalú egyezmény keretében csatlakoznak az ECURIE nukleáris baleset-elhárítási gyorsértesítési rendszerhez. Magyarország várhatóan 2002. elsô felében teljes jogú tagként csatlakozik a rendszerhez. A nemzeti öszszeköttetôk 2001 októberében tartott luxemburgi értekezletén elôször vehettek részt a csatlakozásra váró országok képviselôi is. A kormány határozata értelmében az ECURIE-rendszerben való részvétellel kapcsolatos feladatokat – a globális és kétoldalú gyorsértesítési rendszerekkel együtt – az OAH látja el. A hazai ECURIE feladatokat a baleset-elhárításban résztvevô legfontosabb szervezetek 2002. végéig áttekintik, és javaslatokat tesznek végrehajtásukra. (OAH Hírlevél)

AZ MVM RT. ARCULATI MEGÚJÍTÁSA n AZ ALÁBBI CIKK BEMUTATJA AZ MVM RT. ELMÚLT IDÔSZAKBAN LEZAJLOTT ARCULATVÁLTÁSÁT, EGYBEN IGYEKSZIK AZ ARCULAT FOGALMÁT TÁGABB ÖSSZEFÜGGÉSEIBEN, A SZERVEZETI KOMMUNIKÁCIÓ ÁLTALÁNOS FOLYAMATAINAK RÉSZEKÉNT IS ELEMEZNI. A SZERZÔ REMÉNYEI SZERINT A CIKKBÔL KITÛNIK, HOGY A LEZAJLOTT VÁLTÁS NEM ÖNCÉLÚ ÉS EGYSZERI, EGYEDI ESEMÉNY, HANEM HOSSZÚ TÁVÚ KOMMUNIKÁCIÓS FOLYAMATOK SZERVES ELEME, AMELY ÉPÍT A KORÁBBI IDÔSZAKOK HAGYOMÁNYAIRA ÉS EGYBEN JÓ IDÔRE MEGHATÁROZZA A JÖVÔBENI PR-MUNKA KERETEIT IS. TRINGER ÁGOSTON

A vizuális arculat fogalma, illeszkedése a cég mûködéséhez. Terminológiai kérdések

Egy szervezet vizuális arculatán azoknak a megtervezett és szabályozottan alkalmazott grafikai elemeknek az összességét értjük, amelyek felismerhetôvé és azonosíthatóvá teszik az adott szervezetet, egyúttal megkülönböztetik másoktól. A jó cégarculat illeszkedik a cég kommunikációs irányelveihez, kifejezi a szervezet céljait, tevékenységét, és támaszkodik annak belsô kultúrájára, hordozza a cégidentitást. A vállalati arculat rendkívül szorosan kapcsolódik a cég egészének mûködéséhez, illetve a cégnek önmagáról vallott elképzeléséhez, küldetéséhez. E megfontolások alapján igyekeztünk a váltás tervezésekor az arculat ügyét a kapcsolódó alapkérdésekkel együtt kezelni annak érdekében, hogy a tervezett váltás harmonikusan, a cég általános folyamataival összhangban történjen meg. Elsôként tehát a vizuális megjelenés kérdését kell az egyéb kommunikációs folyamatokhoz képest definiálni, feltárva a kapcsolódási pontokat és egységes rendszerben rögzíteni a feladatot, pontosan meghatározva, hogy mit is értünk az arculat fogalmán, az hogyan kapcsolódik a többi kommunikációs alrendszerhez. Szervezeti kommunikációs rendszerek tárgyalásakor a legtágabb közelítés, amellyel élni szokás, a szervezet önazonosságának, vagy más szó-

val cégidentitásának fogalma (Corporate Identity). Egy szervezet azonosságát három alapvetô tényezô határozza meg: n A szervezeti magatartás (Corporate Behaviour), mely azokból a normákból, szabályokból, formális és informális eljárásokból áll össze, amelyek meghatározzák a szervezet mûködését, szabályozzák a munkafolyamatokat, a munkatársak céghez és egymáshoz való viszonyát, valamint rögzítik, illetve formálják a külsô kapcsolatok rendjét. A szervezeti magatartás a hosszú távon kialakult, csak lassan megváltoztatható belsô kultúrára épül, mely elsôsorban az adott szervezet saját értékeit, általánosan elfogadott és alkalmazott hagyományait jelenti. n A szervezeti kommunikáció (Corporate Communication), amely a cég belsô közvéleménye és a külvilág közötti információs kapcsolatok gyakorlatát szabályozza. Tartalmazza azokat a szokásos eljárásokat, technikákat, amelyek alapján a szervezet saját belsô közvéleményével, illetve a külsô partnerekkel jellemzô módon kapcsolatot tart. n A szervezeti arculat (Corporate Design), amely ideális esetben a cég értékeinek, jellemzôinek vizuális kifejezése. A jó, mûködôképes arculat tehát a hagyományokra épít, kifejezi a szervezet erôsségeit, de egyúttal elôre is tekint, ugyanis elsôdleges feladata, hogy kifejezze azt, amit a cég magáról üzenni kíván, azt, hogy világos célokkal, jövôképpel rendelkezik.

E három tényezô együttesen formálja egy társaság cégidentitását. Itt érkezünk el egy újabb, közismert fogalomhoz, az imázshoz. A cégimázs (Corporate Image) nem elsôdlegesen létrehozható jellemzô. A korábban említett három tényezô ugyanis együttesen, primer módon alkotja a szervezet cégidentitását, de az, hogy a befogadó egyénekben vagy közösségben hogyan jelenik meg, függ attól is, hogy az egyes tényezôk milyen közegben fejtik ki hatásukat. Ebbôl következik az a tény is, hogy egy szervezet imázsa nem csupán a szervezetet alkotók szándékán múlik, hanem erôsen befolyásolják a befogadó közeg beállítódásai, ismeretei, vizuális kultúrája stb. Összegezve, az imént vázolt elméleti modellrendszerben gondolkozva építettük fel a cikk tárgyát képezô arculatváltás elvi kereteit, és rögzítettük a feladatot.

AZ MVM ÚJ KOMMUNIKÁCIÓS STRATÉGIÁJA Az MVM Rt. kommunikációs szervezete megalakulása óta (1992) idôrôl idôre elkészíti a társaság, illetve az érdekkörébe tartozó szervezetek kommunikációs stratégiáját, amely középtávon kijelöli a szervezeti pr-tevékenység fô irányát és tartalmi elemeit. A munka jellegénél fogva ugyanakkor nagyon fontos hangsúlyozni, hogy e stratégiák nem vadonatúj anyagok, hanem szervesen


51

1/A ÁBRA A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK TRÖSZT 1992 ELÔTTI EMBLÉMÁJA

1/B ÁBRA AZ MVM RT. 1992–2001 KÖZÖTTI LOGÓJA

egymásra épülô, a hangsúlyokat tekintve változó koncepciók rendszerébôl épülnek fel. Az MVM Rt. Igazgatósága 2000 decemberében fogadta el a társaság új pr-stratégiáját, melynek legfôbb kiinduló pontja a társaság elôtt álló kihívásokból, a liberalizálódó energiapiacon történô megjelenésbôl fakadó belsô és külsô kommunikációs elvárásokra történô felkészülés volt. Ennek érdekében a stratégia a szervezeti kommunikáció több területen és eltérô idôtávban elindítandó megújítását tûzte ki célul. A megújítási szándék kiterjedt lényegében a kommunikáció valamennyi meghatározó elemére. Szemléltetésként, ez a szervezet önazonosságát jelentô, imént vázolt három fô területre vonatkoztatva az alábbiakban mutatható be: n A belsô rendezvények, a vállalati ünnepségek rendszerének megújításával azt tûztük ki célul, hogy a vállalat céljaival összhangban a szervezeti kultúra fejlôdjön, a munkatársak motiválásával, az eseményekbe történô bevonásával erôsítsük a céghez való kötôdést, az új

52

vállalati célokkal történô azonosulást. n A vállalati belsô kommunikációs eszközök megújításával, a kommunikációs stratégia keretében kidolgozandó webkommunikációs stratégia célja, hogy a cég jövôorientált, innovatív önképéhez illeszkedô, korszerû kommunikációs technikákat valósítsunk meg. E program megvalósítása során olyan információközlési eljárások és eszközök bevezetését kezdtük meg, melyek egyszerre illeszkednek a meglévô rendszerekhez és szolgálják a korszerû vállalatirányítást. n Harmadik fô irányként a kommunikációs stratégiában célként határoztuk meg, hogy a társaság új feladatokra történô felkészülését, és megújulását a vizuális arculat teljes váltásával segítse elô, illetve tegye hitelessé. A jelen cikk tárgyát képezô arculatváltást tehát a stratégiában rögzítetten, az MVM Igazgatósága általi jóváhagyás birtokában kezdtük meg.

AZ ARCULATVÁLTÁS STRATÉGIAI SZEMPONTJAI Helyzetelemzés

Általános tapasztalat, illetve mûködô gyakorlat, hogy a piacon sikeres szervezetek vizuális megjelenése mindig szervesen illeszkedik a cég mûködéséhez, aktuális piaci helyzetéhez. Amennyiben egy szervezet tevékenységében, orientációjában – kommunikációs terminológiával élve önazonosságát érintô mértékben – mélyreható változás történik, általános gyakorlat a teljes vagy részleges arculatváltás. Jó példa erre a nyugateurópai villamos társaságok esete, amelyek a megnyílt energiapiacra lépésüket gyökeres arculati megújítással segítették (RWE, E.ON), mely gyakran névváltással is járt. A piacra törekvô szervezeteknek stratégiailag megtervezett vizuális megjelenése a marketingkommunikáció fontos eleme, hordozója a fogyasztók számára kínált márkáknak is. E helyütt fontos megjegyezni, hogy egy mûködô cégarculat messze nem merül ki a logó (cégembléma), illetve annak alkalmazási példáinak rögzítésében, a szisztematikusan felépített vizuális


megjelenés kiterjed a szervezet valamennyi olyan, tipizálható és rendszeresen felmerülô tevékenységének szabályozására, melynek vizuális vonatkozásai vannak (hirdetések, levélpapír, reprezentáció stb.) Az MVM korábbi arculatának elemzése

Az elôzôekben vázolt ismérvek alapján a következô lépés annak elemzése, hogy a korábbi MVM-es vizuális megjelenés mennyiben felelt meg a vele szemben támasztott követelményeknek. A felmérés egyrészt szakmai volt, vizuális ismérvek alapján vizsgálta a korábbi megjelenést, másrészt annak szempontjából elemezte a régi logotípiát, hogy menynyiben alkalmas az új tartalmak és üzenetek közvetítésére. Az MVM Rt. vizuális arculata 1992ben, a részvénytársasággá alakulással egy idôben került bevezetésre. Alapelemei az MVM betûszót az izzólámpa stilizált spiráljával megjelenítô logó, illetve a rögzített (Optima) betûtípus voltak (1.b ábra). Tanulságos ugyanakkor megfigyelni, hogy a korábbi, évtizedekig használt MVM Tröszt embléma (1.a ábra) bizonyos elemei átkerültek az 1992-es grafikába. A részvénytársasággá alakulással egy idôben bevezetett új logó tartalmi üzenetét tekintve jól fejezte ki az MVM akkori helyzetét, az iparág egészének képviseletét. Az izzószálról az átlagos befogadó a világosságra, a villamos áram által nyújtott elônyökre asszociált. Az arculat bevezetésével egyidejûleg elkészített Arculati Kézikönyv szabályozta a logó használatának leggyakoribb eseteit. A céglogó bevezetése – az eltelt tíz évet összegezve – sikeres volt, legfôbb értéke, hogy mûködô és használható képi világot jelenített meg, amely mélyen rögzült a társaság alkalmazottaiban és partnereiben. Nem elhanyagolható szempontként regisztráltuk az új arculat bevezetésének feltételeit vizsgálva, hogy a régi logó rendkívül mélyen beépült a társaság munkavállalóinak tudatába, a vállalati kultúra szerves része, kedvelt és elfogadott eleme lett. Az eltelt idôszak tapasztalatai ugyanakkor több hiányosságot vetettek fel, amelyeket célszerûnek tûnt orvosolni. Ezek a problémák jórészt nem a logó

szakmai hiányosságaiból fakadtak, hanem egyszerûen az eltelt idô alatt bekövetkezett változások és a használat hosszú ideje miatt jelentkeztek: n A 90-es évek elején bevezetett grafikai megjelenés mára már nem korszerû, sem színvilágában, sem a design tekintetében. n A megjelenített szimbólum (izzólámpa spirál) tartalmilag már nem fejezte ki a cég elsôdleges tevékenységét, mint korábban, amikor az MVM a teljes villamos ipart képviselte, illetve az MVM jelenlegi tevékenységéhez jóval kevésbé köthetô a fogyasztók ellátását szimbolizáló izzószál. n A korábbi arculat szakmailag nemigen volt továbbfejleszthetô, nehezen terjeszthetô ki a cégcsoportra, ezt mutatja az MVM társaságok felemásra sikerült arculati összehangolása. n A logó nem tette lehetôvé az esetleges szlogen arculathoz történô illesztését, amit viszont a változó piaci helyzet, a cégpozicionálás igénye indokol. Mindezen okok miatt, illetve azon megfontolásból kiindulva, hogy az MVM Rt. gyökeres változás elôtt állt, a Kommunikációs Osztály hozzálátott a cégarculat megújításához. A megújítás fô szempontjai

A megújítás tervezése érdekében 2001 tavaszán országos közvélemény-kutatást végeztettünk. A kérdôív összeállításakor már a szándékolt váltás támogatásául szolgáló alapinformációk megszerzését tûztük ki célul. A felméréssel elsôdlegesen az volt a célunk, hogy információt nyerjünk az MVM korábbi képi megjelenésének „beágyazottságáról”, ismertségérôl, próbáljuk feltárni a váltással járó esetleges veszélyeket, illetve információkat nyerjünk a váltás kommunikációjához. A felmérés megállapította, hogy az MVM korábbi logóját a csaknem tíz

évvel ezelôtti bevezetés ellenére sem azonosította minden célcsoport világosan a céggel, tehát megújítása nem jár imázsvesztéssel. Az MVM logót a válaszadók alig több mint ötöde (20,5%) találta ismerôsnek, míg a döntô többség (954 fô, 79,5%) nem tudott konkrét cégre asszociálni vele kapcsolatosan. Azoknak pedig, akik nem ismerték korábban az MVM logóját, mindössze negyede gondolta, hogy ez egy villamos energiával foglalkozó cég azonosító jele. A felmérés világosan rámutatott, hogy az arculatváltást egy erôsen célcsoport-orientált, intenzív kampánynak kell kísérnie, mert a társaság megjelenése erôsen köthetô egyes, jól körülhatárolható csoportokhoz, lényegében a szakmai környezethez. Az is kiderült azonban, hogy az MVM Rt. új törekvései és a leendô versenypiacon való megjelenése igényli a cég általános ismertségének növelését. Ez pedig összekapcsolva az új arculat bevezetésének mint alapüzenetnek a kommunikációjával, hatékonyan egy országos médiakampánnyal valósítható meg. E kérdésrôl természetesen a késôbbiekben részletesen beszámolunk. Az MVM Rt. új arculatának kidolgozásakor az alábbi szempontok szerepeltek, mint meghatározó elvárások: n Az új embléma jelenítse meg az MVM–et jellemzô alapértékeket (stabilitás, erô, korszerûség). n Fejezze ki a társaságcsoport alaptevékenységét. n Alkalmas legyen szlogennel történô használatra, illetve a késôbbi, kereskedelmi célú márkák megjelenítésére. n Alkalmas legyen a társaságcsoport arculati egységesítésére. Mindezen szempontokat a számos, mintegy fél évig tartó egyeztetés és résztervek kidolgozását követôen sikerült teljes körûen érvényesíteni. Az MVM Rt. új logóját a 2. ábra mutatja be.

AZ MVM RT. ÚJ VIZUÁLIS ARCULATÁNAK ISMERTETÉSE A továbbiakban részletesen bemutatjuk az MVM Rt. új arculatának alapelemét, a logót. Ennek során igyekszünk a vizuális megjelenés valamennyi részét ismertetni, szemléltetni azt, hogy a céglogó egyes elemei hogyan hordozzák azokat az üzeneteket, amelyeket a fentiekben megfogalmaztunk. Egyúttal igyekszünk az új logó felépítésének logikáját is felvázolni. Színvilág

Az új céglogó színvilága részben épít a korábbira, ugyanakkor a korszerû zöld-kék párosítással a megújítást tükrözi. A színválasztás révén egyszerre próbáltuk a hagyományokra történô építést, illetve a megújulást kifejezni. Az új színként megjelenô zöld a cégcsoport környezetvédelmi elkötelezettségét jelképezi. A kék szín továbbra is a nyugodt, tiszta, kiegyensúlyozott jelleget hivatott megjeleníteni. Fontos hangsúlyozni, hogy az új logó valójában háromszínû, a fehér szín is alapeleme, egyes alkalmazásokban egyedüliként jeleníti meg az embléma információtartalmát. Elrendezés, grafika

A logó sávszerû elrendezése markáns, határozott megjelenést eredményez, ugyanakkor rugalmas az alkalmazásokban, számos továbbfejlesztési lehetôséget tartalmaz, ami fontos lesz a késôbbiek során a cégcsoport arculati egységesítésében. A grafikai alapelemként szolgáló, stilizált szinuszgörbe az MVM, illetve a társaságcsoport alaptevékenységére, a váltakozó áramra magára utal, ilyen módon jól fejezi ki a társaság lényegét. A továbbiakban ez az alapelem fog szolgálni a társaságcsoport arculati egységesítésére, a tervek szerint valamennyi társaságnál meg fog jelenni a közös eredetet szimbolizáló szinuszgörbe. Betûtípus

2. ÁBRA AZ MVM RT. ÚJ LOGÓJA

A választott kevéssé ismert, viszonylag fiatal tervezésû, új betûtípus


53

E helyen kell egy terminológiai kérdést tisztázni. Bár a köztudatba az „Áram forrása” szlogenként vonult be, szakmailag az jelenleg valójában signature, mert fixen beépül az arculat képi világába, az új logónak integráns, elválaszthatatlan része. Az új arculatnak igen fontos eleme, hogy a logó tartalmazza ezt a szöveget, képileg is felidézve a mögötte lévô információs tartalmat. A szakma az ilyen, grafikailag is kodifikált jelmondatot signature-nek nevezi, szemben a szlogennel, amely a jelmondat „önálló életet élô” típusa, az arculat többi elemétôl elváló, független és lényegesen szabadabban felhasználható üzenethordozó. A 3. ábra szemlélteti, hogy az egyes alapelemekbôl hogyan épül fel a teljes vizuális arculati világ. Az arculat kiindulópontja a cégembléma, mely tartalmazza az alapszíneket, a fix arányú zöld-kék sávo-

3. ÁBRA A VIZUÁLIS ARCULAT ALAPELEMEI

(Eras) alkotta MVM betûszó egyszerre sugall stabilitást, biztonságot, kiszámíthatóságot. Az Eras család korszerû, légies vonalvezetése reményeink szerint kifejezi a társaság jövôre való nyitottságát, egyúttal egyediséget is sugall.

Signature–szlogen

Az új logóval harmonikus és hatásos egységbe ötvözte a tervezô a javasolt és hosszas egyeztetésen átesett szlogent: MVM – AZ ÁRAM FORRÁSA. Alapos vita és többszöri belsô egyeztetés elôzte meg önmagában ennek bevezetését és beépítését a logóba. A végsô döntés fô szempontjai a már többször említett megújulási kényszer, az MVM új piacokra való törekvésével párhuzamosan jelentkezô új kommunikációs igények voltak. Általános tapasztalat ugyanis, hogy tevékenységi körüket változtató, bôvítô szervezetek a váltást hangsúlyozandó, rövid üzenetszerû megfogalmazásokkal is igyekeznek a változást „sulykolni” a közvélemény vagy a releváns célcsoportok körében. Úgy véltük, hogy az Áram forrása szlogen jól kommunikálható, megjegyezhetô, kifejezi azt, hogy az MVM Csoport a magyar áramellátás fô pillére és megkerülhetetlen tényezôje.

54

4. ÁBRA A LOGÓ HASZNÁLATÁNAK NÉHÁNY SPECIÁLIS ESETE


kat, és az ezeket elválasztó csíkot, mely a szintén kötött arányú szinuszhullámmal kezdôdik. Az arculat ezen része jelenti valóban a gyökereket, ezt fejezi ki az is, hogy a célul kitûzött MVM Csoport arculati egységesítésnek éppen ez a cégembléma lesz a kiindulópontja. Az MVM arculat többi eleme már cégspecifikus. A cégemblémára épül a cégmonogram, mely már az új betûtípusból áll, és szintén kötött arányokkal rendelkezik. A logót a signature teszi teljessé, és a kötelezôen használandó elemek e hármasból épülnek fel. A fix, kötött felépítés célja, hogy az arculat bevezetésének elsô fázisában, amikor még nem rögzült az új vizuális világ a külsô befogadókban, minél pontosabb és markánsabb képet adjon az új arculatról. A jelen fázisban rögzítetten, kötelezôen használandó elemként megjelenô signature a késôbbiekben, tehát amikor az MVM logó általánosan ismert lesz a befogadók körében, szlogenként is mûködhet. Ez a folyamat részben már megindult, amikor az arculatváltást követôen egyes reklámmegjelenésekben (pl. rádió spot-ok) a szlogent már az arculattól teljesen elválva alkalmaztuk. 5. ÁBRA PÉLDÁK A LOGÓ TILTOTT ALKALMAZÁSAIRA

Gyakorlati megfontolások, értékelés

Az új arculat ismertetésekor e helyen még egy igen fontos szempontról kell említést tenni. Az új MVM logó felépítésében gyökeresen eltér a korábbitól, az imént vázoltak alapján elég nyilvánvaló, hogy lényegesen bonyolultabb annál. Felmerül a kérdés, hogy miért ez a koncepció nyert elfogadást. Utólag értékelve az új arculatot, a logó elsô megismertetésekor elhangzott bírálatok és aggodalmak részben alaptalannak bizonyultak. Más kérdés, hogy a bonyolult logó bevezetése, elfogadtatása, korrekt használata sokszoros munkát jelentett, mint az egy egyszerûbb cégembléma esetében történt volna. E kérdésre a cikk végén, a tapasztalatok számba vétele során még visszatérünk: csupán a teljesség kedvéért szerettük volna a logó ismertetését kiegészíteni azzal, hogy éppen ezen

gyakorlati szempontok miatt két további, alapvetô fontosságú elemmel egészült ki az új logóhoz kapcsolódó tervezés: n Az MVM logó különféle változatainak pontos rögzítése, kodifikációja n Tiltott alkalmazások tételes számba vétele Az elsô szempontot az iménti megfontolások alapján rendkívül aprólékosan érvényesítettük a részletes tervezés folyamán. Ennek eredményeként tulajdonképpen egy „logó-család” jött létre, melynek tagjai teljes mértékben tükrözik az új arculat szellemiségét, ugyanakkor figyelembe veszik a konkrét felhasználások specifikumait, és ahhoz alkalmazkodva érvényesítik az arculat által képviselt filozófiát. Ennek illusztrálására az alábbiakban bemutatjuk a logó használatának néhány speciális esetét (4. ábra). Külön kiemelendô három terület.

n Egyrészt fontos megemlíteni, hogy

már az alap-logó is kétféle formátumban alkalmazható, egyrészt az eredeti csík, másrészt egy négyzet formátumhoz jobban közelítô „címke” felépítés. Ennek gyakorlati oka, hogy számtalan olyan felhasználás létezik, ahol csak a hagyományos téglalap formátum alkalmazható – például zászló, plakát, címke stb. Emiatt mindkét formátum elfogadott és használható. n Másrészt részletesen rögzítettük, hogy a logó színes hordozófelületen, illetve anyagjellegû hordozón hogyan alkalmazható. Az eredmény szintén egy filozófiájában az arculatot tükrözô, de a valós adottságokhoz alkalmazkodó megoldás lett. n Harmadrészt külön kidolgoztuk, hogy milyen módon lehet az új logót fekete-fehér kivitelben alkalmazni. Ennek oka, hogy számos


55

irodai felhasználásban léteznek olyan technológiai kötöttségek, melyeket nem lehet megkerülni, elég itt a telefax adta korlátokra utalni. Az eredmény a „pozitív” logó lett, mely elemeiben tartalmazza a filozófiát, de jobban alkalmazkodik a kötöttségekhez. Összegezve, az új logó kodifikációja során – alapvetôen annak sajátos, bonyolult jellege miatt – a szokásos rögzítéshez képest messze részletesebb és kidolgozottabb rendszert kellett megalkotni annak érdekében, hogy az új arculat szellemisége minél teljesebben tudjon érvényre jutni. Ez természetesen többletmunkát és költségeket jelentett, valamint a kommunikációs területre rótt, fôleg a kezdeti idôszakban jelentôs többletterhet, de úgy véltük, hogy elsôdleges prioritást kell, hogy élvezzen az arculat üzenetének és filozófiájának érvényre juttatása, illetve a szakmailag korrekt alkalmazások végig vitele. Az eltelt idôszak tökéletesen igazolta e törekvésünket, mára begyakorlottá vált az egyes változatok alkalmazása, ami, tekintetbe véve a meglehetôsen bonyolult rendszert, önmagában is nagy eredmény. Az imént felsorolt két sajátosság másik része, hogy tudomásunk szerint nem szokásos ilyen részletességgel számba venni, hogy a logó alkalmazásának melyek a tiltott változatai. Erre elsôsorban az indított bennünket, hogy már a kezdetektôl fogva megjelentek olyan, kézenfekvônek tûnô megoldások, melyek az arculati elvek sérülését jelentették. A bevezetés és gyakorlati használatbavétel „keserû” tapasztalata, hogy az új logotípia szinte tálcán kínálja a rossz, esztétikailag vagy szemléletében helytelen megoldásokat. E tapasztalatokból okulva úgy ítéltük meg, hogy nem elegendô, hogy valamennyi specifikus területre kidol-

goztuk a logó alkalmazásának változatait, hanem negatív oldalról közelítve tételesen számba vesszük a leggyakrabban felmerülô helytelen alkalmazásokat. Az Arculati Kézikönyv ennek eredményeként több oldalon keresztül taglalja a tiltott alkalmazásokat, melyekre néhány példát mutat az 5. ábra.

AZ ARCULATVÁLTÁST MEGELÔZÔ TERVEZÉSI ÉS SZERVEZÉSI MUNKÁK Az arculatváltás elôkészítô munkái a 2000. év végén kezdôdtek el. Sajátos módon elsôként az akkoriban még az MVM Csoport részeként mûködô, újonnan alakult MAVIR emblémája készült el (6. ábra), hiszen az új társaságnak egyébként is szüksége volt cégemblémára. Ennek kidolgozására már úgy került sor, hogy összhangban legyen a leendô MVM-es tervekkel. Az MVM arculatváltást célzó elôkészítô munkái 2001. tavaszán gyorsultak fel, a tervezésre felkért Hársfa Stúdió szakembereivel folytatott több hónapos konzultációsorozat keretében tisztáztuk a leendô vizuális világ alapelveit és minden olyan alapelvet, amely az új logóhoz és az új arculat képi megjelenéséhez kapcsolódik (betûrendszer, logó-változatok stb.). A tervezés 2001-ben olyan fázisába ért, amikor már indokolttá vált a teljes folyamat felsô vezetôi jóváhagyása. Az MVM Rt. Vezetôi Értekezlet május 21-én hagyta jóvá az MVM Rt. és az MVM Csoport arculati megújítása tárgyában benyújtott elôterjesztést, mely nemcsak az MVM új vizuális világára vonatkozó elképzeléseinket ismertette, hanem a bevezetés technikai lebonyolítására is kitért. A felsô vezetôi jóváhagyást követôen elkezdôdött az arculattervezés

6. ÁBRA A MAVIR RT. ÚJ LOGÓJA

56


második fázisa, mely a 2001. év nyarának közepétôl november 5-ig, a váltás hivatalos idôpontjáig tartott. Kommunikációs tanácsadó bevonása az arculatváltás elôkészítésébe

Ebben a fázisban már több szálon indult el a konkrét váltás elôkészítése, egyrészt pályázat kiírására került sor olyan kommunikációs tanácsadó cégek részére, amelyek hasonló projekteket már sikeresen lebonyolítottak. A tendereztetés eredményeként a Vision Communications Kft. nyerte el a megbízást, melyre vonatkozóan augusztusban írtuk alá a szerzôdést. Ennek keretében a szakértô cég fullservice ügynökségként teljes körû támogatást nyújtott a váltás ideje alatt a folyamathoz. Az ügynökségi támogatást az alábbi négy, jól körülhatárolható területen vettük igénybe: n A bevezetéssel járó technikai jellegû feladatok felmérésében, részvétel ezek megoldásában. n A kapcsolódó belsô kommunikációs lépésekre vonatkozó javaslattétel n Külsô médiakampány tervezése és lebonyolításában. n Részvétel az arculattervezés részleteiben, tanácsadás az Arculati Kézikönyv kidolgozásához. E munka során rögzítettük a váltás tervezett idôpontját, melyet többszöri egyeztetést követôen november 5re tûztünk ki. A részletes arculati tervek kidolgozása

Az elôkészítés második fázisában sor került az arculatot tervezô Hársfa Stúdióval folytatott együttmûködés részletes szabályozására. A megkötött vállalkozói szerzôdés tételesen elôírta, hogy a teljes cégarculat megtervezése mely területekre terjedjen ki, és azok milyen határidôre készüljenek el. A tervezési feladatok végeredményét egyrészt a mintegy száz különféle alkalmazás elfogadásában, valamint az új MVM cégarculatot egységes rendszerré ötvözô Arculati Kézikönyv elkészítésében jelöltük meg. A kodifikációs munka ütemezésénél elsôdleges szempont volt,

7. ÁBRA AZ IRODAI ALKALMAZÁSOK NÉHÁNY PÉLDÁJA

hogy elôre kerüljenek azok a feladatok, melyekre a további arculati elemek, tervek épülnek, másrészt azok, amelyek feltétlenül szükségesek a váltás sikeres végrehajtásához. Elsôként tehát a legfontosabb arculati alkalmazásokat dolgoztattuk ki, amelyek nélkülözhetetlenek az irodai munkában. Ennek érdekében külön csomagként kezelve igen aprólékos és részletes munka keretében kidolgoztuk valamennyi irodai alapalkalmazás (levélpapírok, borítékok, névjegy, fax elôlap) új tervét. A 7. ábra szemléltet néhányat ezek közül. Fontos kiemelni, hogy a tervezés során tekintettel voltunk a korszerû elektronikus lehetôségekre, és az ar-

culat szerves részévé igyekeztünk tenni az irodai számítástechnika adta lehetôségeket is. Ennek keretében önálló, csak elektronikus formában létezô dokumentum lett a hivatalos fax elôlap, illetve levél sablon, valamint standardizáltuk a prezentációs sablonok arculathoz illesztését is.

Belsô tájékoztatási program indítása

Szintén a bevezetés második fázisában kezdtük meg a tervezett váltás kommunikációs elôkészítését, melynek keretében elsôként a belsô tájékoztatás megszervezését tûztük ki célul. A tanácsadóval egyeztetett prog-

ram értelmében a tényleges váltásig terjedô idôszakban intenzív belsô tájékoztatási programot dolgoztunk ki, melynek célja az volt, hogy mire a régi arculat lecserélése és az új bevezetése ténylegesen megtörténik, minden munkatársunk ismerje meg az MVM új vizuális világát és lehetôség szerint minél nagyobb mértékben tudjon vele azonosulni. A belsô tájékoztatási program gerincét a Gyorsinformáció címû, belsô újságban megjelent írások és tájékoztatások jelentették. Elsôként 2001 nyara folyamán ismertettük a terveket a lapban, melyben figyelemfelhívásként egy gondosan elkészített, elegáns kísérôlappal mutattuk be az új vizuális világot,


57

tünk a végleges tervekbe, a kollégák tanácsai segítették például a kidolgozott elektronikus sablonok gyakorlati használhatóságát.

A TÉNYLEGES ARCULATVÁLTÁS MEGSZERVEZÉSE ÉS LEBONYOLÍTÁSA

8. ÁBRA A BELSÔ TÁJÉKOZTATÁST SZOLGÁLÓ GYORSINFO MELLÉKLET

9. ÁBRA EGY KORAI ALKALMAZÁS: A LÔRINCI ERÔMÛ BEJÁRATA

szemléltetve egyúttal a legfontosabb alapalkalmazásokat, melyekkel a munkatársak mindennapi munkájuk során találkozni fognak (8. ábra). Ettôl kezdve minden lapszámban megjelentettünk az arculatváltáshoz kapcsolódó írást, eleinte elsôsorban a megismerést és az azonosulást szolgáló anyagokat (ilyen volt pl. a tervezô grafikussal készült, részletes és személyes hangvételû interjú), majd a váltás idôpontjának közeledtével inkább a gyakorlati tudnivalókat ismertetô információkat közöltünk. Még az elôkésztô fázisban került sor egy vezérigazgatói fórumra, melynek elsôdleges célja a vezetés új arculat iránti eltökéltségének demonstrálása, és a munkatársak véleményének megismerése volt. Röviddel ezután, a 2001. évi Villamos Napok rendezvény volt az elsô olyan

58

esemény, ahol a munkatársak „élôben”, a gyakorlati megvalósítás szintjén találkozhattak az új vizuális elemekkel, még jóval a bevezetés elôtt. A belsô tájékoztatás további, igen fontos lépése volt, amikor az arculati bevezetés szempontjából „véleményvezérnek” tekinthetô titkárnôk és titkárságvezetôk részére félnapos tájékoztatót szerveztünk. Ennek során az MVM valamennyi titkársági munkatársát tájékoztattuk az új arculat elveirôl és a szükséges gyakorlati tudnivalókról. A tanácsadóval folytatott egyeztetések során ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy éppen ez az a kör, amelyen a váltás sikere múlik, az új levélpapírok, egyéb irodai alkalmazások eredményes használata ugyanis az ô ismereteiken és készségükön dôl el elsôsorban. Az eredményesnek bizonyult fórum számos olyan információval is szolgált, amelyet beépíthet-


Az arculatváltást közvetlenül megelôzô idôszakban alapvetôen a „háttérben” zajló munka eredményeként kidolgoztuk az új arculati világot tükrözô legfontosabb alkalmazásokat. Ennek keretében a munkát támogató külsô tanácsadó például felkereste valamennyi szervezeti egységet a névjegyek egységes rend szerinti újragyártatása érdekében. E munkákkal párhuzamosan dolgoztunk az egyéb arculathordozók (információs táblák, telephelyi megjelenések) megterveztetésén és kivitelezésén, egyúttal megindult a bevezetést kísérô külsô kommunikációs kampány elôkészítése. Az aprólékos munka számos olyan részletkérdésnek tûnô, de fontos lépésre is kiterjedt, mint a leendô borítékok terveinek a Magyar Posta illetékeseivel történô jóváhagyatása. Hasonlóan fontos feladat volt az új logó és szlogen védjegyoltalom alá helyezése, melyet az MVM illetékes szervezetei elôször Magyarországra, majd Európára is kiterjeszttettek. Az arculatváltás sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy valamennyi szervezeti egység, mely tevékenysége révén érintett volt a váltás megvalósításában, igen segítôkészen és eredményesen vette ki a részét a munkából. Még a bevezetés elôtti idôszakban került sor a Lôrinci Erômû bejárati portáljának új arculatot tükrözô megvalósítására, mely látványos példája a gyakorlati alkalmazásnak, egyúttal a helyi adottságokhoz való igazításnak is (9. ábra). A tervezô felkérése úgy szólt, hogy az új portál markánsan jelenítse meg az új arculat jellegzetességeit, egyúttal alkalmazkodjon a Lôrinci telephelyre, az erômû, illetve a közvetlen szomszédságában lévô lakótelepre jellemzô sajátos építészeti világhoz. Az elkészült megoldás, a logónak a korábbi bejáratoknál szokásos íves alkalmazása egy-

szerre idézi a régi portálok hangulatát és a patinás Lôrinci telephely építészeti jegyeit. A váltás napja, 2002. november 5.

Bár a hónapok óta zajló elôkészületek, a dolgozói és titkárnôi fórumok, és a Gyorsinfó hasábjain megjelent tájékoztatások révén nyilván egy munkatársunk számára sem volt újdonság a társaság küszöbön álló arculatváltása, úgy tapasztaltuk, sokak számára keltettek meglepetést a fél nyolcas munkakezdésre feldíszített székházbejáratok, a kollégák fogadására felsorakozott, az új kitûzôt és egy kis figyelmességet osztogató hostessek. Az ünnepélyes keretekkel is az átlagosan tízévenként sorra kerülô esemény jelentôségét kívántuk valamennyi munkatársunk számára jelezni. A nap további része is az arculati váltás jegyében telt: a Létesítmény Üzemeltetési Osztály és a váltást segítô tanácsadó cég munkatársai a nap folyamán az MVM Rt. valamenynyi titkárságát felkeresték, hogy begyûjtsék és elszállíttassák a régi arculathordozókat, ezzel egyidejûleg kiosszák a napi munkavégzéshez szükséges „induló csomagokat”, az új levélpapírokat és borítékokat. Szintén a váltás részeként került sor a megelôzô napokban az új arculathordozók használatát támogató számítógépes állományok, az új levélpapír és fax sablonok, illetve az új hivatalos betûtípus, az Eras telepítésére, elôre meghatározott program szerint. A telepítések, összhangban az informatika MS2000 projektje keretében zajló számítógép-újrainstallálásokkal, a következô két hónap során folytatódtak. Közben a háttérben is zajlottak az arculatváltás talán kevésbé szembeötlô munkálatai: kora délelôtt a Proweb Hungary és az Informatikai Fômérnökség egyeztetett programjának eredményeként a külvilág is értesülhetett a váltás formai megtörténtérôl: megkezdte mûködését az MVM Rt. tartalmában és képi világában is teljesen új, az arculatot messzemenôen tükrözô web-site-ja. Ezzel lezárult a Kommunikációs Osztály által koordinált, több mint egy éves fejlesztô munka egyik igen jelentôs fázi-

10. ÁBRA AZ MVM ÚJ WEB-SITE-JA

sa, melyben az MVM számos szervezete vett igen aktívan részt. Az Internetes fejlesztésrôl annak jelentôsége miatt a továbbiakban külön is beszámolunk

Az új web-site indulása

A Kommunikációs Osztály az MVM pr-stratégiájának részeként már a 2000. év során tervbe vette a cég Internet-jelenlétének korszerûsítését, tartalmi és formai-grafikai oldalról is. A tartalmi megújítás fô szempontjait a 2001 tavaszán elkészült, a Közlemények hasábjain már korábban ismertetett web-kommunikációs stratégia által rögzített elvárások és szempontok köré csoportosítottuk, a vizuális megjelenés újjáformálását pedig az MVM Rt. arculati megújítása részeként, az új arculatot tükrözô módon, egyúttal a korszerû internetes megoldásokat is tartalmazva terveztük meg. Az arculati megújítással való szoros kapcsolatot kívántuk azzal is aláhúzni, hogy a társaság úgynevezett off-line (hagyományos, papír és egyéb klasszikus hordozókon megvalósuló), és on-line megjelenését egyszerre váltottuk. A Kommunikációs Osztály és az Informatikai Fômérnökség közös ajánlatkérésére három internet-designnal foglalkozó, neves hazai cég nyújtott be ajánlatot a web-site megújítására,

közülük a Proweb Hungary nevû, kiváló referenciákkal rendelkezô csapat kapott megbízást az új oldalak elkészítésére. A fejlesztés részeként egy olyan web-szerkesztôségi rendszer telepítése is megkezdôdött, amely képes az MVM különbözô szervezeti egységeinél felmerülô internetes igények kezelésére. (10. ábra) Az MVM Rt. arculatváltását sikerült egy rendkívül intenzív és a kommunikáció valamennyi részterületét átfogó projekt keretében végrehajtani, mely szemben a nagyvállalatoknál általában szokásos gyakorlattal, egyszerre jelentett váltást valamennyi területen.

Országos médiakampány az MVM új arculatának megismertetése

A társaság arculati megújítására kidolgozott stratégia egyik jelentôs eleme volt, hogy azt a külsô közvélemény, a partnerek és a média körében is kellô intenzitással kell támogatni, hiszen az arculat elsôsorban kifelé, a külvilág felé közvetíti a céget. Az idáig ismertetett feladatok, az elvégzett munka is igazából azt a fô célt szolgálta, hogy a társaság megújulását a belsô közvélemény megismerje, azonosuljon vele annak érdekében, hogy munkatársaink munkájuk során képviselni tudják azt. Természetesen szükséges ezen túlmenôen is, primer módon kommunikál-


59

pi világot és a szöveget egyaránt. A 11. ábra az országos energetikai szaklapokban megjelent hirdetési anyagot szemlélteti A média-megjelenések november elején indultak, és fokozatosan növekvô intenzitással a hónap végére vált a kampány a legerôteljesebbé. A médiakampány egyik legfôbb szakmai érdekessége, hogy az kiterjedt az MVM sajtómunkája számára eddig jórészt ismeretlen terepre, a regionális lapokra is abból a megfontolásból, hogy ezek olvasótábora adott esetben a legnagyobb országos lapokéval vetekszik. A regionális sajtó erôs helyi kötôdését olyan módon használtuk ki, hogy minden olyan lapnál, amelynek olvasói területén MVM tulajdonú létesítmény van, az adott alállomás vagy erômû fotója szerepel a hirdetésen, és a létesítmény nevét is feltüntettük. A 12. ábrán például a Zalai Hírlapban megjelent hirdetésünk látható.

AZ ÚJ CÉGARCULAT A GYAKORLATBAN, TAPASZTALATOK

11. ÁBRA AZ ORSZÁGOS ENERGETIKAI SZAKLAPOKBAN MEGJELENT HIRDETÉS

nunk a váltást, ezzel is hangsúlyozva a folyamat jelentôségét. Már az arculatváltás tervezési szakaszában, a nyár végén megkezdtük a váltás idôpontjával összehangolt ütemezésû médiakampány elôkészítését. A kampányt úgy terveztük, hogy elsôsorban az MVM szempontjából releváns médiatípusok szerepeljenek benne, ezért a gazdasági lapok és az energetikai szaklapok jelentôs helyet foglaltak el a hirdetési volumenben. Ezen túlmenôen a médiaterv kiterjedt mindazon napilapokra is, amelyek klasszikus sajtókapcsolataink alapján a cég szempontjából jelentôs véleményformálónak bizonyultak, és rendszeresen, kompetens módon foglalkoznak az energetikával. A kampány tervezésekor figyelembe vettük a 2001 tavaszi köz-

60

vélemény-kutatás során megismert adatokat a fontosabb lapok olvasottságáról, és arról, hogy az MVM-rôl a sajtó által közvetített kép mennyiben tér el attól, amit elérni szándékozunk. A felmérés alapján – összhangban a kommunikációs stratégiában rögzített elvekkel – a média-megjelenések tartalmi elemeként a társaság pozicionálását, piaci törekvéseinek, jövôképének kommunikálását definiáltuk. Üzenetként az MVM Rt. megújulását állítottuk a középpontba. Ezt az alapüzenetet öntötték vizuális formába az új arculatot igen markánsan megjelenítô hirdetések. A számos, különbözô változatnál mindig az adott médium és az olvasóközönség sajátosságait figyelembe véve állítottuk öszsze a konkrét hirdetési anyagot, a ké-


Természetesen az arculati építkezés a váltás lebonyolítását követôen nem állt meg, hiszen számos olyan további teendô adódott még a folyamat teljessé tétele során, amelyre csak késôbb kerülhetett sor. Külön kiemelendô ezek közül az MVM Rt. székházak belsô információs rendszerének teljes cseréje. Ennek során tételesen felmértük az információs igényeket, és nemcsak egy új kivitelû táblarendszert, hanem a teljes információs rendszer egységes elvek és megjelenés szerinti megújítását indítottuk el. E munka keretében többek között sor került a rendszeres átépítések miatt következetlenné vált szobaszámozás újbóli elvégzésére. A munka eredményeként a társaság két épületében valamennyi táblát lecseréltük, illetve kiegészítettük a korszerû irodaépületekben szokásos egyéb információs táblák alkalmazásával is. A 13. ábra ezek közül mutat be néhányat.Azt, hogy az új arculat valóban mûködôképes, alkalmas a különféle hordozókon is egységes jelleggel képviselni az MVM-et, a

lósításán keresztül végezzük, illetve egy konkrét területen még jelentôs fejlesztési-tervezési feladat vár megoldásra. Ez az MVM Csoport arculati egységesítése, mely nem elválasztható a társaságcsoport jövôbeni mûködési modelljétôl, a tervezett új irányítási rendszertôl. Ennek egyik alrendszereként tervezzük a csoportszintû

12. ÁBRA REGIONÁLIS LAPBAN MEGJELENT HIRDETÉS

2002. év tavaszán lezajlott kiállításokon volt elôször átélhetô. E nagyrendezvényeken ugyanis szinte valamennyi kritikus felhasználási mód egyidejûleg jelenik meg. A 14. ábra az MVM Csoport idei Industria standképén szemlélteti mindezt. Továbbfejlesztési elképzelések

Egy valóban mûködô cégarculat sohasem lehet befejezett, és statikus, hanem élô, folyamatosan fejlôdô és

13. ÁBRA AZ ÚJ INFORMÁCIÓS RENDSZER ELEMEI

bôvülô rendszer, mely ideális esetben a szervezet általános folyamataival összhangban jeleníti meg a társaságot. Nincs ez másként az MVM Rt. új arculatával sem, amire a legjobb példa, hogy a váltás óta eltelt idôszak alatt is folyamatosan csiszolódott az új vizuális világ alkalmazása, az egyedi esetekben történô felhasználás. A továbbfejlesztést egyrészt ezen folyamatos építkezés szellemében, az állandóan fellépô új igények megva-

14. ÁBRA AZ MVM STANDJA AZ INDUSTRIÁN AZ ÚJ ARCULATI ELEMEKKEL

kommunikációs stratégia kimunkálását, aminek keretében a társaságcsoport vizuális megjelenését egységesítjük. E feladat természetesen számos, nem elsôsorban kommunikációs jellegû peremfeltétel tisztázását igényli. Jelen szakaszban annyit lehet rögzíteni, hogy az MVM Rt. újonnan bevezetett arculati rendszere meszszemenôen alkalmas egy társaságcsoport szintû kiterjesztésre, az erre vonatkozó igényt már a feladat spe-

14. ÁBRA AZ MVM CSOPORT A SZEGED EXPÓN


61

cifikálásakor rögzítettük. Ennek illusztrálására bemutatjuk az MVM Csoport logóját, melyet egyes közös megjelenésekkor (Szeged Expo) már használtunk (15. ábra).

ÖSSZEFOGLALÁS A cikkbôl igyekezetünk szerint az olvasó átfogó képet nyerhetett az MVM arculatváltásáról. Bízunk benne, hogy a dolgozatból kitûnik, a lezajlott váltás nem pusztán a társaság meglévô képi megjelenésének lecserélésébôl, valamint az ehhez kapcsolódó logisztikai típusú feladatok megoldásából állt. Egy arculatváltás – és az MVM Rt.-nél lezajlott projekt ezt

meggyôzôen bizonyítja – a teljes cégidentitás megújulásával is kényszerûen együtt jár. Ennek megfelelôen akkor zajlik le harmonikusan és illeszkedik szervesen a vállalati folyamatokba, ha a váltást intenzív belsô kommunikáció kíséri, a folyamat épít a meglévô értékekre és belsô hagyományokra, valamint kapcsolódik a meglévô és fejlesztés alatt álló belsô rendszerekhez (informatika, ügyvitel, üzemeltetés). A legfontosabb, stratégiai jelentôségû szempont egy arculatváltás kapcsán azonban az, hogy a megjelentetni kívánt vizuális tartalom, és az arculathoz szervesen kapcsolódó tartalmak (pl. szlogen) ténylegesen fejezzék ki azt, amit a szervezet magáról gondol, tükrözze a válla-

lat törekvéseit és jövôképét. Az MVM Rt. új arculatát – elsôsorban természetesen a megismertetés idôszakában – számos bírálat, kritika érte, amit részben a tíz éven át használt, erôsen rögzült és megkedvelt logóhoz való ragaszkodás is motivált. Természetesen az új arculat sem tökéletes, úgy véljük azonban, hogy e cikk kellôen bemutatta azokat a lépéseinket és törekvéseinket, melyek célja, hogy az elôre látható buktatókat elkerüljük. Reményeink szerint az MVM Rt. új vizuális megjelenése hasonlóan közkedvelt, elfogadott lesz munkatársaink és a közvélemény körében és sikerrel közvetíti azokat az értékeket, melyeket a társaság jelenlegi és jövôbeni tevékenysége során magáénak vall.

n HÍREK MEGÚJULT EGYÜTTMÛKÖDÉS AZ MVM ÉS A MÛEGYETEM KÖZÖTT Meghatározott célok – több lehetôség

Az MVM Rt. szponzorációjában kiemelt helyen szerepel a magyar mûszaki felsôoktatás színvonalának javítása, a hazai mûszaki szakemberképzés világszínvonalon tartása. Áttekintve a korábbi együttmûködést, idén megújult tartalommal dolgozták ki a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel megkötendô szerzôdést.

A támogatás a cég tevékenységéhez leginkább kötôdô gépészkari energetikai és a villamosmérnöki informatikai szakokat, valamint a Nukleáris Technikai Intézetet részesíti elônyben. A támogatás lehetôséget ad hallgatói ösztöndíj, TDK pályázat, oktatói támogatás finanszírozására, jegyzetek korszerûsítésére; szakmai kon-

ferenciákon való részvételre – mind diákok, mind az oktatók részére pályázati rendszerben – ; s végül sporttevékenységek, rendezvények finanszírozására. A jól körülhatárolt célok, a támogatási összegek „felcímkézése” átláthatóságuk folytán nagyobb lehetôséget teremtenek a hasznos és a várt felhasználás terén. A szerzôdés kidolgozása közben hasznos és baráti kapcsolat alakult ki az együttmûködô felek között. Ennek betetôzése volt az ünnepélyes keretek közötti aláírás, amire május 14-én a Vám utcai, VIII. emeleti elnöki tárgyalóban került sor, a munkában résztvevôk jelenlétében. (Lusztig Anna)

FÛTÔERÔMÛ ÉPÜL BALASSAGYARMATON

A SZERZÔDÉS ALÁÍRÁSA UTÁNI POHÁRKÖSZÖNTÔ

62


Gázmotoros fûtôerômûvet telepítenek a balassagyarmati ipari parkba, teljesítménye másfél megawatt lesz. Az erômû a villamos energiát olcsóbban állítja elô, mint a jelenleg szolgáltatást nyújtó ÉMÁSZ Rt. A beruházás várhatóan az idei utolsó negyedévben készül el, a beüzemelést pedig a téli fûtési szezonra tervezik. A beruházás célja, hogy még vonzóbbá tegye a balassagyarmati parkot a befektetôk számára. (Napi Gazdaság)

EGYSÉGESÍTÉS AZ INFORMATIKÁBAN n AZ ELMÚLT ÉV SORÁN TÖBB ALKALOMMAL HALLHATTUNK ARRÓL, HOGY AZ MVM RT. INFORMATIKAI RENDSZEREI KORSZERÛSÍTÉSRE KERÜLNEK, ÚJ EGYSÉGES INFRASTRUKTÚRA KIALAKÍTÁSA FOLYIK. ENNEK KAPCSÁN FELMERÜL AZ A KÉRDÉS, MIT IS JELENT EZ AZ EGYSÉGES INFRASTRUKTÚRA, MIÉRT SZÜKSÉGES ERÔFORRÁSOKAT ÁLDOZNI ENNEK MEGTEREMTÉSE ÉRDEKÉBEN. NAGY RÓBERT

AZ EGYSÉGESSÉG Amikor arról hallunk, hogy valamit egységesítenek, uniformizálnak, nemegyszer az ezzel járó kényelmetlenség, kellemetlenség jut eszünkbe. Az egységesítéssel szemben sokszor elhangzik az az érv, hogy az egységes abban különbözik a változatostól, hogy az elôbbi egységesen nem jó senkinek. A történelem során számos példát láthattunk arra, amelyben valóban az egységesítés a többség számára elônytelen volt. Meg kell azonban különböztetnünk az öncélú egységesítést, vagy a diktatórikus irányítási szándékot kiszolgáló egységesítést, a többség javát, fejlôdését szolgáló társadalmi célok megvalósítását lehetôvé tevô racionális egységesítéstôl. Maga a társadalmi berendezkedés vagy a demokratikus alapintézmények már egyfajta egységesítést jelentenek. Ez megjelenik az írott és íratlan jogszabályok rendszerében, ill. az emberi kapcsolatokban. A (tudományos-) fantasztikus irodalom sokféle elôrevetített rémképe az emberi egyedek uniformizálása, a gondolat egységesítése. Ennek apróbb jelei az emberiség történetével egyidejûleg észlelhetôk. Gondoljunk csak a társadalmak munkamegosztására, az erôs diktatúrák kialakulására, de ide sorolhatók a gépek, berendezések fejlesztési folyamatai, ill. a mesterséges intelligencia területén elért eredmények. Az egységesítési folyamatok tehát az esetek többségében érdekeket és érzelmeket befolyásolnak, és ezért ellenállásba ütköznek. Éppen ezért

minden egyes egységesítési szándék esetén annak racionalitását nem csak az igénylô érdekhordozóknak, hanem valamennyi érintettjének világosan be kell mutatni, és a keletkezô elônyöket rövid idôtávon belül disztributálni szükséges. Mit jelent az egységesítés az informatika területén? Erre a kérdésre már csak azért sem egyszerû röviden válaszolni, hiszen ahhoz magára az informatika fogalmára kellene egzakt definíciót adni. Az informatikával, ill. annak komponenseivel többféle megközelítésbôl foglalkozhatunk. Az emberek többsége az informatikát alkalmazza, használja, sokszor úgy, hogy errôl nincs is tudomása (pl. számítógép vezérelt háztartási berendezés, távközlési berendezések stb.). Sokan vannak és egyre többen, akik a számítógépet napi munkájukhoz használják, és vannak azok, akik az informatikai rendszerek és berendezések fejlesztésén fáradoznak. Az egységesítés mind az egyes felhasználói csoportok, mind pedig az egyes eszközcsoportok esetén mást és mást jelent. A továbbiakban az egyes informatikai eszközök területén folyó egységesítési törekvések rövid bemutatására kerül sor.

AZ EGYSÉGES HARDVER Az asztali számítógépek

A mindennapi munka során leggyakrabban asztali számítógépekkel találkozunk. Jelentôs szerepe lehet ezek külsô megjelenésének, fizikai méretének, hiszen a berendezések elhelye-

zése, mozgatása során nehézséget jelenthet, ha a már „egységesített” munkahelyi bútorokba különbözô méretû számítógépeket kell beilleszteni. Kialakult tehát a számítógép házak körében az asztali, torony, mini torony alaptípus, de a fejlôdés nem állt meg, és megjelentek a szuper vékony, vagy billentyûzetbe épített eszközök is. Lényeges és nélkülözhetetlen eleme az asztali számítógépeinknek a tápegység. Egyrészt az energiafelvétel, másrészt pedig a hô-diszszipáció mértéke válhat fontossá az egységesítés során. Szerencsére már kezdetektôl nagy hangsúlyt fektettek a gyártók arra, hogy még a legkülönbözôbb konfigurációk esetén is szinte azonos teljesítményfelvétellel számolhassunk, ami mind az elektromos hálózatok méretezése, mind pedig a szünetmentes áramforrások tervezése során rendkívül fontos. Egy kissé összetettebb a helyzet a hôkibocsátás terén, mert az egyre nagyobb teljesítményû processzorok hôtermelése is folyamatosan emelkedik. Nagyon lassan alakul ki az egységesítés a számítógéphez kapcsolódó perifériák (monitor, billentyûzet, egér, nyomtató stb.) csatlakozási megoldásaiban. Viszonylag hamar bevezették a soros és a párhuzamos portokat, monitorok szabványos dugó és aljzat párosát, de a billentyûzeteknél még ma is együtt él a tuchel és az ún. PS2 megoldás. Az egerek többsége szintén PS2 csatlakozóval kapcsolódik a számítógéphez, de fellelhetôk még a soros portra való csatlakozási megoldások is. Miután a számítógépek jelentôs része valami-


63

memóriaméretet, CD olvasót, minimális méretû háttértárolót, PS2 csatlakozású egeret és billentyûzetet, 17"-os monitort (CRT), és fekete-fehér nyomtatásnál lézer, színes nyomtatásnál tintasugaras nyomtatót tekintünk „egységesített” konfigurációnak. Ez az MVM 2001. év végi helyzetére alkalmazva desktop házat, legalább 200 MHz mûködési frekvenciájú mikroprocesszort, legalább 128 Mbyte memóriát, legalább 32x CD olvasót, és a felhasználók több mint 80%-ánál 17"-os katódsugárcsöves monitort jelentett. Az egységesítés keretében mintegy 150 új asztali számítógép telepítésére került sor. A kiszolgálók (szerverek)

Bár a kiszolgáló számítógépek (ezeket szervereknek, esetleg központi gépeknek is nevezik) sok tekintetben hasonlóak az asztali számítógépekhez, mégis külön kategóriát alkotnak. Jellemzô rájuk, hogy sokkal magasabb megbízhatósági követelményeknek kell eleget tenniük, hiszen több száz felhasználó igényeit kell kiszolgálniuk, folyamatos (24 órás) üzemben kell mûködniük, és idônként nagy teljesítményt kell nyújtaniuk. Ezeket a számítógépeket általában nagyobb megbízhatóságú részegységekbôl (mikroprocesszor, memória stb.) állítják össze, és hibatûrô megoldásokat alkalmaznak. Nagyon kritikus helyeken többszörös melegtartalékolást és hibajavító mechanizmusokat is alkalmaznak. A szerverek területén kisebb a jelentôsége a fizikai méretnek, és lényegében két fô irányzat tapasztalható. Az egyik az ún. szekrénybe szerelt technológia, a másik pedig az önálló kiszolgálókból felépített rendszer. Mindkét megoldásnak vannak elônyei, hátrányai. A kiszolgálók területén hatalmas verseny folyik a gyártók között. Csak a legnagyobbak: IBM, HP, Dell, SUN, Compaq, Unisys stb. Verseny van a technológiák között is, ám úgy tûnik, hogy ezen a területen is az Intel térnyerése érzékelhetô. A kiszolgálóknál már több Gbyte-os memóriákról beszélünk, és itt az egységesítésnél fontosabb a konkrét alkalmazás erôforrás igénye. Hasonlóképpen sajátos a háttértároló jelentôsége, hiszen nem

a saját adatok, hanem adott esetben gazdasági szervezet adatainak döntô része helyezkedik itt el. Ennek megfelelôen a kiszolgáló funkciójától függôen magas rendelkezésre állású megoldásokat (disc-alrendszereket) alkalmaznak. A kiszolgálók a lehetô legnagyobb sávszélességgel csatlakoznak a hálózatokra (legalább 100 Mbit/s). A kiszolgálók általában olyan szünetmentes áramellátással rendelkeznek, amelyek alkalmasak néhány perces áramkimaradás áthidalására, ill. ennél hosszabb áramkimaradás esetén automatikus lekapcsolási folyamat elindítására. Miután a kiszolgálók sok felhasználó, ill. a társaság kiemelkedôen fontos adatait tárolják és kezelik, ezért ezek mentésérôl gondoskodni kell. Az egységesítési folyamatok egyik legkritikusabb része az egymás után létrejövô kiszolgáló rendszerek mentési megoldásainak összehangolása. Bár a kiszolgálók konfigurálása és méretezése az általuk ellátott feladatok függvénye, sokszor használják azt a megoldást, hogy a szükségesnél nagyobb, erôsebb, de egyforma kiszolgálókat telepítenek, és ezeket olyan módon kapcsolják össze, hogy bármelyikük kiesése esetén a többiek veszik át a funkciókat. Ez azonban már nemcsak egységes hardvert, hanem meglehetôsen bonyolult szoftver eljárásokat is igényel. Az MVM szerver parkjának egységesítése olyan módon történt, hogy egy kivételével valamennyi eszköz Intel alapú Compaq gyártású berendezés, de eltérô teljesítménnyel a különbözô feladatoknak megfelelôen. A kiemelt alkalmazások (pl. SAP) igényeit kiszolgáló szerverek nagy megbízhatóságú disc-alrendszerrel rendelkeznek. Az MVM-nél sikerült ezen a területen a technológiák számát kettôre csökkenteni, jelenleg az SAP mentése mûködik eltérô rendszerben az egyéb mentésekhez képest.

ból állnak. Lényeges eleme a helyi hálózatoknak a mûködtetô szoftver, amelyrôl majd a szoftver elemeknél teszünk említést. A hálózati technológiák területén is sokféle megoldás terjedt el, amelyek a különbözô hálózati síkok technológiájának egyfajta keveréke. Legelterjedtebb az ún. CAT5 szabványú UTP kábelen megvalósított fizikai technológia, amely a TCP/IP protokoll alkalmazásával biztosítja a hálózati adatforgalmat. A berendezések területén néhány nagy gyártó versenyez (Cisco, 3Com, D-Link stb.). Ezek a gyártók egymással együttmûködô berendezéseket állítanak elô, de bizonyos menedzselési többletfunkciók tekintetében vannak különbségek, amelyek a költséghatékony üzemeltetés gátjává válhatnak. Az MVM Rt.-nél homogén fizikai megvalósítású, UTP kábelezésû strukturált hálózat került kialakításra, amely egyaránt alkalmas az informatikai és a telekommunikációs átviteli funkciók megvalósítására. Egységes TCP/IP protokollt használunk a hálózatba kapcsolt berendezések közötti információcserére, és a hálózati aktív eszközök Cisco gyártásúak.

AZ EGYSÉGES SZOFTVER A számítástechnikai infrastruktúra fizikai megvalósítását jelentô berendezéseket az elôbbi fejezetben bemutattuk, és már ott is tapasztalhattuk, hogy mennyire fontos az egységesítés valamilyen mértékû biztosítása. Láthattuk, hogy nagyon széles a választék, és elég nehéz olyan rendezô elveket kiválasztani, amelyek egyrészt üzletileg indokoltak, másrészt lehetôvé teszik a homogén infrastruktúrával járó menedzselési elônyök kiaknázását. A hardver park egységesítési törekvései teremtik meg annak lehetôségét, hogy a hardvert mûködtetô alkalmazások (szoftver) területén is egységesíthessünk.

A hálózat

Mind az asztali számítógépeknél, mind a kiszolgálók ismertetésénél már esett szó a számítógép hálózatok infrastrukturális eszközeirôl, amelyek aktív hálózati elemekbôl (router, switch), passzív eszközökbôl (HUB), hálózati kártyákból és a kábelhálózat-

Az egységes felhasználói munkaállomás

A felhasználói munkaállomások nélkülözhetetlen mûködtetô szoftvere az operációs rendszer. Az operációs rendszer egyrészt tartalmazza azokat a komponenseket, amelyek a gép-


65

gép (központi egység, lemezes egység, nyomtató stb.) kommunikációt megteremtik, és azokat, amelyek az ember-gép kommunikációt biztosítják. Az operációs rendszerek piacán hatalmas verseny folyik. A legjelentôsebb termékek a Windows, a Linux, az OS/2. Elmondható, hogy a felhasználói munkaállomásokon legelterjedtebb operációs rendszer a Windows, amelynek különbözô verziói egymás mellett mûködnek. Annak ellenére, hogy sokan hangot adnak ezen operációs rendszerrel kapcsolatos fenntartásaiknak (megbízhatóság, sebezhetôség, inkompatibilitás stb.), a legújabb változatok, a Windows 2000, Windows XP és megjelent javításaik alkalmasak arra, hogy a világon több tízmillió példányban mûködjenek. Amikor az egységes felhasználói munkaállomás operációs rendszerének a kiválasztása a feladat, akkor mérlegelni kell a felhasználói igényeket (egyszerû kezelhetôség, informatív, grafikus képernyô, a ráépülô alkalmazások stb.), a fenntartásához szükséges erôforrások költségét (szakemberek, üzemfelügyeleti rendszer stb.), a perspektivikusságát (lefelé kompatibilitás, a fejlesztés lehetôségei stb.), és az árát. Valamennyi szempontot figyelembe véve egy általános irodai környezetben legtöbbször a Windows tûnik a legelônyösebbnek. Amikor egy számítógép hálózat kialakításáról van szó, akkor már annak is kiemelt jelentôsége van, hogy a hálózat egyes elemein ugyanaz a Windows verzió mûködjön, mert ezáltal a teljes hálózat menedzselése magas szinten válik lehetôvé. Az MVM Rt. 2001 közepén a Windows 2000 operációs rendszert választotta, amely néhány speciális munkaállomás kivételével valamenynyi számítógépen üzemel. Bár ez idô tájt lehetett hallani a Windows XP megjelenésérôl, üzemelési tapasztalatok hiányában azonban még nem lehetett ezt a rendszert választani. Az irodai számítógép használat legtöbbször dokumentumok elôkészítését, feldolgozását és továbbítását jelenti. Éppen ezért a nagy rendszerfejlesztô társaságok már hamar belefogtak szövegszerkesztôk, a számításokat és dokumentálásokat megkönnyítô táblázatkezelô, grafikus megjelenítést lehetôvé tevô kép-

66

megjelenítôk és képszerkesztôk, ill. az egyéni és csoportmunkát támogató (naptár, névjegyalbum, feladatkezelôk) rendszerek kialakításába. Hamar világossá vált, hogy nagyon nagy szükség van ezen alkalmazások között az „átjárhatóságra”, illetve az ezen alkalmazások közötti együttmûködésre. Ennek eredményeképpen jöttek létre az irodai alkalmazáscsomagok, mint pl. all in one, Lotus Notes, MS Office stb. Egy társaság számára ezen rendszerek egységessége már a hatékony mûködést lényegesen befolyásoló tényezônek tekinthetô. Bár nem csak arról van szó, hogy a munkatársak egymás dokumentumait könnyedén kezelhessék, hanem a csoportmunka végzés alapvetô feltétele a teljes kompatibilitás. Annak ellenére, hogy az irodai alkalmazási programcsomagok a legtöbb szabványos operációs rendszeren mûködni tudnak, célszerû olyan csomagot választani, amely egyrészt meglehetôsen elterjedt, a verziókövetése megoldott, alkalmas korábbiakban elôállított dokumentumok feldolgozására, az üzemeltetéséhez szükséges szaktudás egyszerûen elérhetô legyen, és megfelelô garanciák legyenek az alap-infrastruktúrával való együttmûködô képességére. A fenti szempontok alapján kézenfekvô volt, hogy a Windows 2000 környezetbe az Office programcsomag kerüljön kiválasztásra, amely tartalmaz egy szövegszerkesztôt, egy táblázatkezelôt, egy szerény kiépítettségû adatbázis kezelôt és egy egyéni és csoport munkaszervezést támogató rendszert (Outlook). Ebbe tartozik a munkaállomások közötti ill. a külvilág felé való kommunikációt támogató levelezô rendszer is. Annak ellenére, hogy számos olyan program van használatban, amelyek felhasználói köre nem fedi be a teljes MVM munkavállalói csoportját, ezeknél is fontos törekvés, hogy egy adott funkcióra ugyanazt a megoldást alkalmazzuk, és ez a megoldás képes legyen a korábbiakban felsorolt egységes infrastruktúrával való együttmûködésre. Itt kell említést tenni a projektmunkát támogató (MS projekt), a grafikai tevékenységet támogató (Corel Draw, Adobe Photoshop), a mûszaki tervezést támogató (AutoCad) programokról.


Ezeken kívül számos egyedi alkalmazású esetleg egyedi fejlesztésû rendszerrel rendelkezik az MVM, amelyek kapcsán elsôdleges szempont az operációs rendszer és a hálózattal való együttmûködés megteremtése volt. Néhány esetben célszerûbbnek tûnt az egységesítési folyamat során kompromisszumot kötni (Mahalia, VBE, TIMEA stb.), és az alkalmazások fejlesztésének alárendelni ezeken a helyeken az infrastruktúra homogenizálását. A szolgáltatások szoftver bázisának egységesítése

A vállalati informatikai rendszerek központi szolgáltatásait a kiszolgálók (szerverek) biztosítják. A szolgáltatások közül kiemelendô a hálózati operációs rendszer nyújtotta szolgáltatás csoport, az Intel alapú PC-s hálózatok. Legelterjedtebbek ezek közül a Windows (NT, 2000, XP) és a Novell NetWare operációs rendszer. Hosszú ideig a Novell vezette a szakmai versengést, és a Microsoft Windows-a csak késve követte ezeket a fejlesztéseket. Megbízhatóságban, funkcionalitásban ma már egyenértékûnek tekinthetô a két rendszer legújabb verziója, viszont elterjedtségében és szakmai háttértámogatásban a Microsoft Windows-a magasan az elsô helyen van. Az MVM Rt.-nél is a Windows 2000 hálózati megoldásra esett a választás, amely összhangban áll a kliens oldalon alkalmazott operációs rendszerrel. Korábban a cégnél egymás mellett élt a Novell és a Windows NT. A szolgáltatás csoport másik fontos eleme a levelezô rendszer. Ennek funkciója több annál, mint amit a valódi elektronikus levelek küldése és fogadása jelent. Ez egyben egy olyan kezelés közvetítô rendszer, mely a hálózatba kapcsolt munkacsoport tagjai között minden egyéb kommunikációt megvalósít (értekezletszervezés, nyilvános mappák, feladatkiosztás stb.). Levelezô rendszerbôl is több található a piacon, de az mindenképpen fontos, hogy egy cégen belül lehetôleg csak egyféle levelezô rendszer mûködjön. Történelmi okok miatt az MVM 440 felhasználója két különbözô levelezô rendszer szolgáltatásait

vette igénybe, ami az így kialakult két csoport között a kommunikációt nehézkessé tette, a menedzselhetôséget szinte kizárta, ezért az egységesítés keretében a Microsoft Exchange 2000 rendszerét vezettük be, ami az elôbbiekben már kiválasztott strukturális elemekkel optimálisan tud együttmûködni. Az informatikai biztonság megteremtése szintén a központi szolgáltatások közé tartozik és ennek megjelenési formája a megfelelô tûzfal alkalmazása, a demilitarizált zóna (DMZ) kialakítása, és a többszintû vírusvédelmi rendszer használata. Ezek az egységesítés keretében megvalósításra kerültek, mégpedig olyan formában, hogy a hálózat különbözô elemein különbözô vírusvédelmi eszközöket alkalmazunk, így ezek napi frissítésével a lehetséges legnagyobb biztonságot tudjuk megteremteni. A statisztikák alapján naponta több tíz vírustámadás éri az MVM-et, melyeket sikeresen elhárít a rendszer. Központi szolgáltatás továbbá a közös adattároló rendelkezésre bocsátása, amely egyfelôl a hálózati file-szerveren és a nyilvános mappa rendszeren keresztül valósul meg. Fontos eleme volt a központi kiszolgáló park egységesítésének, hogy mind az internet, mind az intranet szerverünk hardver és szoftver infrastruktúrája azonossá vált. Említést kell tenni az egyik legnagyobb alkalmazói körrel rendelkezô SAP-ról, ahol az egységesítés annyit jelentett, hogy minden felhasználó ugyanazzal a grafikus kezelô felülettel találkozik, és a központi kiszolgálók az egységes hálózati operációs rendszer segítségével kommunikálni képesek az összes hálózati elemmel.

AZ EGYSÉGESÍTÉS SZÜKSÉGEI ÉS ELÔNYEI Amikor egy gazdasági társaság fejlesztésbe kezd, meg kell, hogy vizsgálja a fejlesztés eredményeképpen létrejövô állapot elônyeit, mert a fejlesztések mindig erôforrás igénnyel járnak. Az MVM Rt. informatikai egységesítési folyamatát is meg kellett, hogy elôzze egy olyan elemzés, amely részben azt vizsgálta meg,

hogy milyen kockázatokkal jár az egységesítés elhalasztása vagy teljes elhagyása, másrészt, hogy az egységesítés által elért elônyök összhangban vannak-e a szükséges ráfordításokkal. Az MVM Rt. üzleti folyamatai egyre inkább magukba építették az információs technológia lehetôségeinek alkalmazását. Egy felmérés szerint az MVM munkavállalóinak döntô többsége már néhány órás számítógép használati korlátozást is a munkáját negatívan befolyásoló tényezôként értékelt. Ebbôl adódóan a központi szolgáltatások biztosítása (központi adatbázisok, levelezés, hálózat, SAP, internet stb.) megbízható mûködésének feltételeit meg kellene teremteni. Az MVM Rt. történelmileg kialakult informatikai infrastruktúrája részben az információ technológia mindenkori lehetôségei, az informatika cégen belüli pozíciója és a változó alkalmazói igények függvényeként jött létre. Amellett, hogy a felhasználói munkaállomások számítógépeinek életkora 1–15 év között mozgott valamint az alkalmazott operációs rendszerek nemcsak a Windows valamennyi változatát, hanem még a DOS különbözô verzióit is lefedték, egyidejûleg két különbözô levelezô rendszer is mûködött. A kiszolgálók között számos olyan eszköz volt található, melynek megbízhatósága és kapacitása a munkaállomásokét sem érte el. Az egységesítés elkerülhetetlenségének tehát egyik fô oka az informatikai rendszerrel kapcsolatos igények megbízható kielégítésének biztosítása, amely a korábbiakban szinte már lehetetlenné vált. Az utóbbi évek eredményeképpen létrejövô hatalmas, világméretû informatikai hálózatok nem csak a kommunikáció szabadságát és gyorsaságát eredményezték, hanem kiváló melegágyát képezték a rosszhiszemû támadásoknak, mint pl. a behatolások a vállalati hálózatokba, ill. súlyos károkat okozó programok terjesztése (vírusok, férgek stb.) Az MVM rendszere alkalmatlan volt ezeknek a támadásoknak a kivédésére, ill. hatékony vírusdetektáló és vírusirtó rendszerek alkalmazására. Ennek elsô jelei mutatkoztak a 2001. év elsô felében megjelenô és egyre gyakoribbá váló víruskárok formájában. A behatolásvédelem és a naponta

frissített vírus adatállományok disztribúciója csak egy központilag menedzselt informatikai infrastruktúrával biztosítható, ezért az elôbbiekben részletezett megbízhatósági szempontokon túl a biztonsági szempontok is szükségessé tették az egységesítést. Az idôk folyamán az irodai munkát támogató szoftverek számos változata került használatba az MVM-nél. Ez azzal a következménnyel járt, hogy a legújabb verziókkal készült dokumentumok (Word, Excel) a korábbi verziókkal kezelhetetlenek voltak. Így folyamatosan a kommunikációt nehézzé tevô zavarokkal és a konverzió jelentôs többletráfordításaival kellett számolni. Ebbôl az egyre nehezebben menedzselhetô spirálból csak az egységesítés jelenthetett kiutat. Szükségessé tette az egységesítést még az is, hogy számos egyéb szolgáltatás feltételeinek a megteremtése egyáltalán nem, vagy csak nagyon körülményesen volt biztosítható. Ilyen pl. az MVM külsô internetes megjelenítése, a belsô információs rendszer intranetre történô átterelése, de ide sorolhatjuk a megbízható mentési, majd késôbb archiválási rendszer kialakítását is. Összefoglalva az egységesítési projekt megvalósítása nélkül az MVM informatikai infrastruktúrája 1-1,5 éven belül menedzselhetetlenné válik, és nem egy esetben valódi összeomlásokkal is számolhattunk volna. A kialakított egységes informatikai infrastruktúra lehetôvé teszi, hogy: n a rendszer egyes komponenseit gyorsan és egyszerûen cserélhessük, tehát rendelkezésre állásukat magasabb szintre emelhessük; n a kevesebb típusú hardver és szoftver komponens üzemeltetéséhez szükséges szakértelmet alacsonyabb költségen biztosítsuk; n hatékonyan mûködô helpdesk-et és központi menedzsmentet alakítsunk ki, ami alapját képezi a mérhetô minôségû szolgáltatásnak; n a legfrissebb vírusvédelmi rendszereket központi helyrôl gyorsan és olcsón telepíthessük az egész hálózatra; n hatékony eszközökkel védjük az MVM informatikai rendszereit az illetéktelen külsô behatolástól; n központi szoftver letöltô rendszerrel az operációs rendszerek és az


67

alkalmazás csomagok legfrissebb javításait gyorsan és olcsón eljuttassuk a felhasználói munkaállomásokra; n központi hardver és szoftver leltárt készítsünk, ami egyrészt az eszközgazdálkodás, másrészt pedig a licenc gazdálkodás területén elengedhetetlen (a szoftver rendôrség ill. a BSA az MVM-et is eléri); n az MVM Rt. adatállományait megbízhatóan, naprakészen menthessük, amellyel katasztrófa esetén a rendszert eredeti állapotába visszaállíthatjuk; n olyan archiváló rendszer épüljön ki, amellyel mind az elektronikus, mind az egyéb dokumentumok az arra illetékesek számára azonnal rendelkezésre álljanak; n a csoportmunka feltételei a lehetô legmagasabb szinten valósuljanak meg, a dokumentumok áramlása során ne legyenek kommunikációs nehézségek; n az MVM szervezeti felépítésének és folyamatainak változásai kis ráfordítással, rövid idô alatt átvezethetôk legyenek az informatikai rendszereken; n az MVM a nyíló piac üzleti kihívásaira korszerû belsô kommunikációs rendszerrel rendelkezzen, munkafolyamatait számítógépes támogatással automatizálja. Összefoglalva az informatikai infrastruktúra egységesítése egyrészt elkerülhetetlen volt a megbízható üzemeltetés fenntartása érdekében, másrészt csak ezáltal lehetett megteremteni azokat a feltételeket, amelyek az MVM üzleti elképzeléseinek megvalósítását lehetôvé teszik.

AZ EGYSÉGESÍTÉSI PROJEKT AZ MVM RT.-NÉL Az MVM Rt. informatikai rendszerének Microsoft alapú egységesítési beruházási programját 2001. április 23-án fogadta el a Vezetôi Értekezlet, ami tartalmazta az egységesítési folyamat terjedelmét és végrehajtásának körülményeit. A projekt fô lépései az elôkészítés, a felmérés, a tervezés, az implementáció és az oktatás voltak. Az elôkészítés során a projekt munka körülményeinek a kialakítása

68

és a minôségügyi dokumentumok elkészítése történt. A felmérés az egységesítést megelôzô informatikai infrastruktúra feltérképezésére, ill. az alkalmazások meghatározására irányult. A felmérési folyamatot megnehezítette az a körülmény, hogy eközben is a felhasználói igényeknek megfelelôen folyamatosan változott mind az eszközpark, mind pedig az alkalmazás-portfolió. A felmérés alapján elkészült a részletes rendszerterv, amely átfogta a Windows 2000 szerver oldali felépítésének, a Windows 2000 kliens oldali kialakításának, az Exchange 2000 kiszolgáló oldali konfigurálásának, a digitális aláírás és titkosítási eljárások alkalmazásának, az internetre, intranetre való kapcsolódás megoldásának, az SMS-rendszer menedzsment beállításának, a vírusvédelmi és mentési rendszer kiépítésének, a munkaállomásokra történô telepítéseknek és a folyamatos áttérés megvalósításának kérdéseit. A rendszertervet 2001 ôszén fogadták el és ekkor kezdôdhetett a megvalósítás. A megvalósítás elsô lépéseként létre kellett hozni a kiszolgálókon a Windows 2000 operációs rendszert, fel kellett építeni a felhasználók információit tároló és a hálózatot vezérlô ún. active directory-t, és be kellett állítani a Windows 2000 alapszolgáltatásokat. Következô lépcsô volt az Exchange 2000 levelezô rendszer konfigurálása, postafiókok felépítése és a nyilvános mapparendszer beállítása. Ezt követte a vírusvédelmi és mentési rendszer kiépítése. Az egyik legnagyobb feladat a felhasználói munkaállomások átállítása volt, ami nemcsak egyszerûen a Windows 2000 operációs rendszer telepítését jelentette, hanem a nem Exchange alapú levelezô rendszerek átállítását és a felhasználói munkaállomásokon mûködô programok Windows 2000 kompatibilitásának biztosítását. Ezt a feladatot úgy kellett megoldani, hogy felhasználók minél rövidebb ideig maradjanak „számítógép nélkül”. Ezért az átállítás munkaidôn kívül történt, napi 10-14 munkaállomáson lehetett az új rendszert telepíteni. Ez mindig azt jelentette, hogy a munkaállomás minden adatát egy programmal felmásoltuk a hálózati tárolókra, és az új operációs rendszer telepíté-


sét követôen az adatok visszamásolása, majd a rendszer mûködésének ellenôrzése történt. Komoly erôfeszítésekkel ugyan, de 2001 karácsonyáig a felhasználói munkaállomások több mint 90%-át átállítottuk. A projekt megvalósítását nehezítette, hogy az MVM nem külsô fôvállalkozásban végeztette el a feladatokat, hanem az alapszoftver és a hardver beszerzést maga bonyolította le, és csak a beállítási és telepítési munkákhoz vett igénybe külsô segítséget. Tovább növelte a siker kockázatát, hogy e projekttel párhuzamosan zajlott az SAP korszerûsítési projekt, amely mind a kiszolgálók, mint a kliensek, mind a felhasználói munkaállomások területén ugyanazokat az eszközöket és felhasználókat érintette. Emiatt a két projektnek órapontossággal szinkronizált együttmûködést kellett kialakítania. További nehézséget jelentett a külsô betárcsázás biztonságos megvalósítása érdekében kialakított VPN (Virtual Privat Network) integrálása az új környezetben. Külön feladatot jelentett a megfelelô kommunikáció megtervezése és végrehajtása, mert a projekt az MVM valamennyi munkavállalóját érintette, és szinte valamennyi informatikai szolgáltatással kapcsolatban állt. A projekt a kölcsönösen elfogadott határidôre és költségkereten belül valósult meg, és a mûködési tapasztalatok alapján sikeresnek mondható.

ÖSSZEFOGLALÁS Az MVM Rt. 2002 tavaszára megvalósította az informatikai infrastruktúrájának azt az egységesítését, amely lehetôvé teszi, hogy a villamosenergiatörvény által meghatározott feladatoknak és piaci szerepének megfelelhessen. A létrejött rendszer bár nem minden elemében tekinthetô a legutolsó elérhetô technológiának (nem Windows XP, megjelentek gyorsabb felhasználói munkaállomások stb.), mégis a hazai informatikában az átlagot meghaladó módon megtervezett, felépített hálózat, amely nagy megbízhatósággal és hatékony menedzselhetôséggel rendelkezik, megfelelô alapot biztosítva az alkalmazásportfolió piaci igények szerinti fejlesztésének.

A VILLAMOSENERGIATERMELÉS TÁMOGATÁSÁRÓL – A „MEGÚJULÓK” ÉS A „KAPCSOLTAK” n A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK HASZNÁLATÁT ÉS A KAPCSOLT ENERGIATERMELÉST VILÁGSZERTE SZORGALMAZZÁK. AZ ÚJRASZABÁLYOZOTT ENERGIAGAZDASÁGOKBAN A TÁRSADALMI ELÔNYÖK KÍNÁLATA MIATT SEGÍTIK EZEK ELTERJEDÉSÉT A PIACI KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT IS. EURÓPÁBAN IS AZT KÍVÁNJÁK, HOGY MÉG EBBEN AZ ÉVTIZEDBEN KÉTSZERESÉRE NÖVEKEDJÉK A MEGÚJULÓ FORRÁSOK RÉSZARÁNYA A TELJES ENERGIAFELHASZNÁLÁSBAN, A VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSBEN PEDIG A KAPCSOLTAN TERMELT VILLAMOS ENERGIA RÉSZARÁNYA DUPLÁZÓDJÉK MEG. A HAZAI ENERGETIKAI JOGREND MÓDOSULÁSAKOR E CÉLKITÛZÉSEKET TEKINTETBE VESZIK, DE VANNAK MÉG BIZONYTALANSÁGOK, MELYEKRÔL ÉRDEMES SZÓT EJTENI. DR. STRÓBL ALAJOS

Támogatni kell vagy lehet azokat az energiaátalakítási technológiákat, amelyeknek a közvetlen gazdaságossága ugyan az adott jogszabályi környezetben nem mutatható ki, de amelyek hosszú távon társadalmi szempontból hasznosnak ítélhetôk. Két ilyen terjedt el a világon, Európában: n a megújuló energiaforrások hasznosításának támogatása és n a kapcsolt hô- és villamosenergiatermelés támogatása. A támogatásra egységes normák nem alakultak még ki, minden ország egyedi megoldásokat használ. Vannak azonban általánosan elfogadott elvek, amelyeket érdemes követni. A környezet- és egészségvédelem tekintetében elônyös megoldásokat érdemes addig a szintig támogatni, amíg a fogyasztók arra készséget mutatnak. Általában csak a fogyasztói elfogadottság alapján szabad vagy lehet támogatni erômûvi megoldásokat, politikai indokok alapján

kevésbé. Nem célszerû például támogatni erômûépítést az országos importfüggôség csökkentése érdekében, ha kialakult a megfelelô munkamegosztás az adott térségben, és a megfelelôen kiépített villamos hálózat a kellô energiaáramlást biztonságosan lehetôvé teszi. Nem célszerû támogatni például az erômûépítést a foglalkoztatottság érdekében sem. Félreértett szociális megfontolások alapján tûnik csak úgy, hogy az a jó erômû, ahol sok ember dolgozik, vagy hogy az a jó, ha a bruttó hazai terméket minél több emberrel állítják elô. Ennek éppen a fordítottja igaz, hiszen a társadalmi hasznosság szempontjából az a kedvezô, ha egy ember minél több értéket állít elô.

A TÁMOGATÁS FORRÁSAI A támogatás forrása szinte minden megoldásban a fogyasztói ár. A „normál” árat megterhelô illetékek, járulékok és adók a forrásai az adott ipar-

ág energiaátalakítóit érintô támogatásnak. A villamosenergia-iparban tehát a villanyszámlát terhelô kiegészítések jelentik a forrást. Dániában már több mint 50%, Németországban mintegy 40% a fogyasztói villamos energia árában demokratikusan elfogadott adótétel. Itt lehet energiaadóról, széndioxid-illetékrôl beszélni, de jobb néven nevezni a dolgokat. Németországban például külön törvényt fogadtak el arra, hogy a megújuló forrásokból származó vagy a kapcsoltan termelt villamos energia támogatására hogyan és mennyit fizessen a fogyasztó. Másik megoldás a támogatásra az adófizetôk általános, nagyobb megterhelése. Ekkor nem az adott energiát használó fizet a fogyasztásának megfelelôen nagyobb egységárat, hanem a költségvetés juttat bizonyos összegeket, nagyobb hányadot a forrásaiból – az adófizetôktôl befolyt összegekbôl – a megszavazott helyekre. Ez a megoldás egyszerûbbnek, gyakran népszerûbbnek is lát-


69

szik, de nem elég ösztönzô egy adott iparág helyesnek látszó fejlôdésére, és adott esetben a takarékosságra. Át lehet venni bizonyos európai tapasztalatokat a támogatásra (állami programok, adókedvezmények vagy megadóztatások, bizonylatolási rendszerek stb.), de mindig tisztában kell lenni a támogatások várható társadalmi hasznosságával, tehát nem szabad a divatokat követni, hanem gyakori és pontos elemzésekre van szükség. A villamosenergia-iparban a termelôket támogatni lehet a különféle segélyprogramok alapján (minisztériumi pénzekbôl, banki hitelfeltételek kedvezményeivel stb.), de jobban szeretik az erômûvek, ha a termékük eladását támogatják. Ennek két formája alakult ki: n kötelezô átvétellel átlagos áron

(pl. a közüzemi nagykereskedôi áron) és n kötelezô átvétellel megemelt, az átlagosnál jóval nagyobb áron. A kötelezô átvétel tehát a piacon támogatási alapkövetelmény, hiszen nem minden erômû tud jól igazodni a piaci feltételek gyors változásából eredô keresleti igényekhez. Az igazi elôny azonban abból ered, hogy hivatalosan – kiszámítható módon – egységárakat jeleznek (Ft/kWh-ban), amelyek igen kedvezôek lehetnek annak az üzleti tervnek az összeállításában, mellyel a befektetôk a bankokhoz fordulnak hitelért.

A TÁMOGATÁS LESZÛKÍTÉSE Minden befektetô szeretné, ha erômûvét valamilyen indokkal (biztonság, hazai munkaerô, hazai energiaforrás stb.) támogatnák. Valóban lehetôség van egyedi határozatok alapján hivatalos támogatásokat szerezni bizonyos befektetésekhez. Amikor azonban hosszabb távra érvényes jogrendet célozva rendet akarnak teremteni a társadalmi jólétrôl gondoskodók, akkor valóban elég lehet – pl. az EU–15 mintájára – a megújuló forrásokat és a kapcsolt termelést támogatni. Az elôbbi elsôsorban nem a villamosenergia-ipar feladata, az utóbbi azonban igen. Németországban e terület támogatá-

70

sára külön törvényeket hoztak. Talán jó lenne, ha nálunk is elsôsorban erre a két területre összpontosítanánk, amikor jogrendet alkotunk. Mi maradhat tehát ki az eddigi elképzelésekben leírtaknál? Például a hulladékhasznosító erômû, az egyedi gázerômû, vagy a nyomásejtô erômû, de külön elvek alapján lehet támogatni például a legújabban divatos, ún. fogyasztókhoz közeli kiserômûveket is (ha azok nem kapcsoltak). A felsoroltak mind hasznos, elônyös erômûvek – vagy azok lehetnek – egy korszerû villamosenergia-gazdaságban, de nem célszerû együtt kezelni ôket a megújulókkal vagy a kapcsoltakkal. Azt is hangsúlyozni kell már itt is, hogy nem feltétlenül kell azonos elvek alapján támogatni a megújulókat és a kapcsoltakat. A hulladékot feldolgozó erômûvek igen elônyösek a lakossági, kommunális és ipari hulladékok ártalmatlanítása, térfogatuk csökkentése érdekében, de létük erôsen összefügg a regionális hulladékgazdálkodással (a tárolási, elégetési és visszavezetési megoldások optimumával). A hulladékkezelés költségét nem a villamosenergia-fogyasztóknak kell megfizetni, hanem elsôsorban a „szemetelôknek”, és az ilyen erômû gazdasági célszerûségét a termelt villannyal nem lehet megteremteni. Az egyedi gázerômû a helyi, másra nem használható fosszilis energiahordozó, az ún. inert gáz felhasználására épülhet. Az azonban tisztán gazdasági kérdés, hogy a hazai földben található, gyenge minôségû, fosszilis tüzelôanyagokat mikor és milyen mértékben használjuk fel villamos energia termelésére. Ilyen alapon a földben lévô – ott maradt – szilárd tüzelôanyagok vagy egyéb szénhidrogének erômûvi felhasználását is lehetne támogatni. Nem ide tartozik az ún. nyomásejtô erômû sem. Minden nyomáscsökkentést, fojtást meg lehet szüntetni, ki lehet váltani erôgép beépítésével. Ez is elsôsorban gazdasági kérés, hogy mikor, hol és mennyi fojtást szüntetnek meg nyomásejtô turbinával. Itt sem kell feltétlenül a villamosenergia-fogyasztók támogatását kérni. Vannak korszerû, hazánkban még nem elterjedt megoldások a fogyasztókhoz közeli, ún. elosztott erômû-


veknél: a mikro-gázturbinák, a tüzelôanyag-elemek (üzemanyagcellák), a Stirling-motorok és egyebek. E korszerû technológiák egyelôre drágák, de sok elônyük van. Ezeket is lehetne támogatni, de jobb most még a gazdaságosság javulására várni – kivéve, ha itt is megújuló energiák használatáról vagy kapcsolt termelésrôl van szó.

A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK HASZNOSÍTÁSÁNAK TÁMOGATÁSA A megújuló energiaforrások villamosenergia-ipari hasznosítása társadalmi hasznot ígér, de mégsem kell minden esetben ezeket a forrásokat támogatni. A nagy vízerômûvek eleve gazdaságosak lehetnek (Norvégia, Svédország, Ausztria, Svájc, Portugália, Szlovákia stb. példája nyomán). Adott helyen még a geotermális források is hasznosíthatók támogatás nélkül villamos energiát célzó átalakításra (pl. Izland, Olaszország). A tengerpartokon vagy a magas hegyeken a szélerômûvek is eleve gazdaságosak lehetnek (pl. Dániában vagy Mexikóban) külön „célzott” támogatás nélkül is. Ezen a területen elsôsorban a kiserômûveket támogatják, a decentralizált forrásokat, amelyek egyelôre nem látszanak még gazdaságosnak, de amelyek hosszabb távon már azok lehetnek, ugyanakkor a társadalmi hasznosságuk vitathatatlan. Példaként bemutatható a korábbi német támogatás a megújuló forrásokat használó erômûveknél (1. ábra). Ezen az ábrán a termelési költségek összevethetôk – technológiánként, speciális jellemzôként elkülönítve – a megállapodás szerinti átvételi árral és a jelenlegi átlagos piaci (tôzsdei) árakkal. Látható, hogy az 5 MW-nál nagyobb vízerômûvek létesítése nem igényel támogatást, hiszen azok a piaci áron termelnek, a kicsik viszont csak akkor létesülnek, ha a termelési költségük eléri az átvételi árat. A szélerômûvek a tengerparton gazdaságosak a meghatározott átvételi árnál, a szárazföldön létesíthetôk azonban nem, hiszen ott még a nagyobb átvételi ár

sem elegendô. A biomassza-erômûvek kedvezôek lehetnek 25 Ft/kWh (10 Bcent/kWh) körüli átvételi árnál, a napelemes erômûvek viszont még 125 Ft/kWh-s (50 Bcent/kWh-s) átvételi áraknál sem látszanak gazdaságosnak (185 Ft/kWh termelési egységköltség mellett). Lényeges, hogy a támogatásokat csak külön-külön, típusonként, nagyságonként lehet megítélni, és mindig tekintetbe kell venni a helyi adottságokat. Minden országban más a támogatás mértéke, rendszere, módja, ezért általános európai modellrôl nem beszélhetünk, és még az Európai Unióban sem alakult ki ennek a rendszere. Alapvetôen három hasznosítást kell megkülönböztetni a megújuló energiaforrásoknál: a hôpiacon, a villamosenergia-piacon és az üzemanyag-piacon való hasznosítást. Az elôbbi a legelterjedtebb, de itt most csak a másodikkal foglalkozunk. Hangsúlyozni kell, hogy a megújulók közül a víz- és szélenergia használható csak – közvetlenül – villamosenergia-termelésre, a többinek a hôpiacon és az üzemanyag-piacon nagyobb jelentôsége lehet az országos mérlegben. Szólni kell az európai elvárásokról. Valóban meg kellene kétszerezni évtizedünk végére a megújuló források használatának arányát (pl. 3,5%-ról 7%-ra). Ez azonban elsôsorban nem villamosenergia-ipari feladat. Ma elsôsorban a „nagy” vízerômûveink termelése a döntô az iparág „megúju-

lói” között: 0,2%-ot jelentenek a teljes belföldi energiafelhasználásban, tehát a jelenlegi 3,5% részarány elsôsorban nem a villamosenergia-ipar „teljesítménye”. A geotermális energia, a napenergia, a biomassza, a biogáz használata lényegesen egyszerûbben és olcsóbban megnövelhetô a hôpiacon. A szélerômûvek és a (kis) vízerômûvek igen jelentôs megnövelése jöhetne szóba csak a villamosenergia-iparban. Amennyiben pl. 100 MW-nyi szélerômûvet építenének jelentôs állami támogatással, akkor annak az évi, legjobb esetben is csak kb. 200 GWh termelése alig 0,2%-os többletet jelentene a teljes hazai energiamérlegben, tehát alig valamit a „direktíva” teljesítésében. A megújuló energiaforrások terjedését támogatni kell. Ebben a villamosenergia-iparnak is része lehet, bár nem döntô. A kapcsolt energiatermeléssel az iparág legalább egy nagyságrenddel nagyobb megtakarítást érhet el a fosszilis energiahordozóknál – az összehasonlítástól és a peremfeltételektôl függôen akár 15-20 PJ/a-t is – mint a megújulóknál (amelyek azért nagyon fontosak az országban). A kötelezô átvétel és az átlagosnál nagyobb ár fontos, de a legtöbb esetben nem elegendô. Befektetési segítségek is kellenek. 1 Pontosabban: kapcsolt hô- és villamosenergiatermelés (magyarul rövidítve KHV, angolul CHP, németül KWK)

Cct/kWh 80

A KAPCSOLT TERMELÉS1 TÁMOGATÁSA A kapcsolt termelésnek (kogenerációnak) rövidített fogalom bôvebb kifejtést érdemelne, de a jelenlegi félreértések elkerülhetônek látszanak egyszerûbb magyarázattal is. Az EURELECTRIC meghatározása [2] szerint kapcsolt termelésrôl akkor beszélnek, ha egy folyamattal primer energiát hôvé és villamos energiává alakítanak. A várható európai direktíva szerinti meghatározása általánosabb: kogeneráció azt jelenti, hogy egy folyamatban hôt és villamos energiát vagy/és mechanikai energiát termelnek. Mindkét európai javaslat megkülönbözteti a kapcsolt energiatermelést és annak támogatását. Nem így a magyar villamosenergiatörvény (VET), amely a kapcsoltan termelt energiát határozza meg, kikötve az energiaátalakítás minimum 65%-os hatásfokát. Kicsit keveredni látszik a tárgy és a támogatás meghatározása. Támogatni kell vagy lehet bizonyos erômûvi technológiákat, így a kapcsolt termelést, ha megfelelnek a bizonyos – felvett, meghatározott, elôírt – kritériumoknak, de nem szabad támogatni, ha a kritérium nem teljesül. Az európai javaslatok szerint sem minden kapcsolt termelés elônyös (2. ábra). Jól látszik, hogy támogatni kell a kapcsolt termelést, ha az ugyan nem gazdaságos, de társadalmilag hasz-

74

70 60 50

50 40

Kapcsolt termelés

30 20 10 0

2

0

2

2

7 7

Víz >5 MW Víz <5 MW

Piaci ár

2

7 6

9 10 2

2

2

Szél a Szél a Biomassza tengerparton szárazföldön elégetése

Törvény szerinti átvételi ár

Kell-e támogatni?

10 8

Igen

Napelemes erômû

Termelési költség

1. ÁBRA A MEGÚJULÓ FORRÁSOKRA ÉPÜLÔ ERÔMÛVEK TÁMOGATÁSA NÉMETORSZÁGBAN [1]

Nem

nem gazdaságos

gazdaságos

hasznos

hasznos

Szabad-e támogatni? Igen

Nem

talán gazdaságos nem gazdaságos talán hasznos

nem hasznos

2. ÁBRA A KAPCSOLT ENERGIA TÁMOGATÁSÁNAK ELVI RENDJE


71

nos. Támogatni lehet, ha mindebben nem vagyunk biztosak. A társadalmi hasznosság elvben kifejezhetô lenne az ún. extern költségekkel, de ennek használata nem terjedt el. A bizonylatolások elvben módot adnak a különféle kritériumok érvényesítésére (tüzelôanyag-megtakarítás, káros anyagok kibocsátásának mérséklése, ellátási biztonság növelése stb.), de ezek a kritériumok számszerûen nehezen hangolhatók össze. Egy kritérium kiragadása (pl. a hatásfok minimális értékének megadása) önmagában pedig igen káros megoldásokhoz is vezethet, mint azt több példa igazolja.

MAGYAR TÁMOGATÁSI ELKÉPZELÉSEK Összehasonlítás a kapcsolt és szétválasztott termeléssel

A támogatásokat általában összehasonlításokkal szokták megítélni. A kapcsolt termelést például a szétválasztott (külön) termelés elônyeihez viszonyított bizonyítással. Nézzük, hogy a 65%-os hatásfok-kritérium alapján mi adódik hazánkban! A kiserômûvek (Gyôr, Sopron, Székesfehérvár stb.) mind kapcsolt termeléssel mûködnek a megszokott statisztikák (HMJ, ill. EAR) szerint. Ezek energetikai adatai összevethetôek a szétválasztott termelés energetikai adataival. Meglévô erômûvekrôl, fûtômûvekrôl van szó, valamennyi földgázzal mûködik. Az 1. táblázat jól mutatja az összehasonlítást. Itt a s = 0,082, tehát nagyon rossz, a kiadott hônek alig több mint 8%-a villamos energia. Lehetne ez sokkal több is, és kár ezt támogatni, hiszen túl sok, helyileg adott hôigényt nem használunk ki kapcsolt termelésre. Ebbôl az is jól látszik, hogy a korszerû, szétválasztott termelés eredményesebb, mint az elavult kapcsolt termelés. Nem mindegy tehát, hogy mit mivel vetünk össze. Nézzünk meg egy másik példát, egy korszerû, kapcsolt termelést, például a kelenföldit (2. táblázat), ahol nagyobb a villamos energia részaránya (s = 0,741), tehát nagyon jó a megfelelô mutatószám, bár a hatásfok kisebb, mint a fenti példában!

72

1. TÁBLÁZAT A KAPCSOLT ÉS A SZÉTVÁLASZTOTT TERMELÉS 2001-BEN (PÉLDA KIS s-RA) Kiadott

Felhasznált

Fajlagos

Hatásfok,

energia, TJ

energia, TJ

mutatószámok

%

Kapcsolt termelés (hazai kiserômûvekre összesen) Villany

377,8

531,4

5063 kJ/kWh

71,1

Hô

4634,2

5641,2

1,217 kJ/kJ

82,2

Összesen

5012,0

6172,6

81,2

Korszerû szétválasztott termelés (Csepel és Révész utca példájával) Villany (Csepel)

377,8

803,8

7652 kJ/kWh

47,0

Hô (Révész u.)

4634,2

4893,6

1,056 kJ/kJ

94,7

Összesen

5012,0

5697,4

88,0

2. TÁBLÁZAT A KAPCSOLT ÉS A SZÉTVÁLASZTOTT TERMELÉS 2001-BEN (PÉLDA NAGY s-RA) Kiadott

Felhasznált

Fajlagos

Hatásfok,

energia, TJ

energia, TJ

mutatószámok

%

Korszerû kapcsolt termelés (Kelenföldi Erômû) Villanyra

2312,6

2961,3

4610 kJ/kWh

78,1

Hôre

3122,9

4331,0

1,387 kJ/kJ

72,1

Összesen

5435,5

7292,3

74,1

Korszerû szétválasztott termelés (Dunamenti G2 és forróvíz-kazán) Villanyra (Dunamenti G2) 2312,6

4817,9

7500 kJ/kWh

48,0

Hôre (forróvíz-kazán) 3122,9

3383,6

1,087 kJ/kJ

92,0

Összesen

8201,5

5435,5

Jól látszik a táblázatból, hogy a lényeg nem annyira a hatásfok, mint inkább a kapcsoltan termelt villamos energia aránya a kiadott hôhöz. A második példában a kapcsolt energiatermelés már 0,9 PJ földgáz megtakarításához vezetett, míg az elsô példában közel 0,5 PJlal a szétválasztott termelés volt a jobb. Nem lehet 65% hatásfok alapján ítélkezni, hiszen ez mindkét példában kiadódott, de így a „rossz” kiserômûveket is támogatják, nem ösztönzik ôket az adott hôigények jobb kihasználására (nagyobb s-ra). Hasonló példa korszerûbb kiserômûvekre (pl. Nyíregyházára) is bemutatható lenne, és korszerûbb kondenzációs termelések is figyelembe vehetôk (összetett körfolyamattal). A szétválasztott hôtermelésben pedig a kondenzációs gázkazánokkal már évi átlagban is 100% hatásfok fölé


66,3

lehet menni (természetesen a fûtôértékre számítva, de az égéshôt hasznosítva). Persze kapcsolt termeléssel is megoldható az égéshô hasznosítása. A kapcsolt termelésben nem a hatásfok (h) a lényeg, hanem az, hogy a kiadott energiában minél nagyobb legyen a villany aránya a hôhöz képest (s). Hôtermeléssel egyébként is igen jó hatásfokot lehet elérni, és ezt a kapcsolt termelés nem javítja, inkább rontja. A villamos energia termelésében viszont a kapcsolt termelés igen jelentôs segítséget ad. A kapcsolt energiatermelés megítélésében két mutatószám együttes követésére van szükség (h, s), ezért nem kedvezô a VET-ben jelzett meghatározás. A Budapesti Erômû Rt. energiaátalakító egységeinek 2001. évi adatai azt is jól mutatják (3. ábra), hogy a hatásfok nem javul a kapcsolt ener-

3. TÁBLÁZAT SZÉLSÔ ÉRTÉKEK A 2001. ÉVI STATISZTIKÁKBÓL Kiadott

Felhasznált

Fajlagos

Hatásfok,

energia, TJ

energia, TJ

mutatószámok

%

szó, ahol mindegy, hogy milyen a felosztás. Válasszunk ki két érdekes adatot a 2001. évi statisztikából (3. táblázat), hogy kitûnjön a hôfajlagosokkal való számítás tarthatatlansága! Az új Csepeli Erômûben a szokásoshoz képest korszerûbb módszert választottak. Megnézték, hogy a hôkiadás miatti fajlagos tüzelôanyagtöbblet (d) mennyi – azonos villamosenergia-kiadás mellett 2. Mivel turbinából (nem kazánból) adják ki a hôt, ez a szám kisebb, mint egy. Ez teljesen logikus, hiszen éppen ez jelzi a kapcsolt energiatermelés tüzelôanyag-megtakarító hatását. Az ne zavarjon senkit, hogy így a „hatásfok” lényegesen nagyobb 100%-nál, hiszen azt a hôt (annak egy részét) adják el, amely egyébként elveszne a kondenzátorban. Az egész a nem jó felosztás eredménye. Az erômû eredô hatásfoka persze jóval kisebb, 100% alatt van. Amennyiben itt is a „hôfajlagossal” számoltak volna, akkor a hôre pl. 90%, a villanyra 50% hatásfok jutott volna – változatlan eredô hatásfok mellett. A másik esetben (Dorogi Erômû) ragaszkodtak a széntüzeléskor megszokott, jó nagy hôfajlagoshoz, mi-

Kapcsolt termelés Csepelen Villany

7357,3

15 637,2

7652 kJ/kWh

47,0

Hô

1466,3

723,2

0,493 kJ/kJ

202,7

Összesen

8823,5

16 360,4

53,9

Kapcsolt termelés Dorogon Villany

173,9

94,9

1966 kJ/kWh

183,1

Hô

655,9

975,7

1,488 kJ/kJ

67,2

Összesen

829,8

1071,6

giatermelésnél a villany részarányának növelésével. Ez persze nem törvényszerû, de jól mutatja, hogy nem lehet – nem szabad – egyedül a hatásfok alapján ítélkezni egy támogatási formáról. A kapcsolt termelés lényege, hogy a villany részaránya legyen minél nagyobb. Nem olyan nagy baj a 55-60%-os hatásfok sem a villamosenergia-termelésben a mai kondenzációs termelések 30-48%-os hatásfokával szemben. A hôfajlagosokkal való számítás

Jó harminc évvel ezelôtt megalkották a kapcsolt termelésben az energetikai felosztás elveit, az ún. fajlagosok

77,5

alapján való számítást. A módszer azóta is érvényes, bár sokan bírálják évtizedes távlatból. A felosztás lényege (4. ábra), hogy a hôt úgy tekintik, mintha közvetlenül kazánból adták volna ki, tehát figyelembe veszik a kazánhatásfokot (és valami kis önfogyasztást a hôre), és ennek reciprok értéke a „hôfajlagos”, amely persze mindig nagyobb, mint 1. A hôt tehát nem kapcsoltan – pl. gôzturbinából – adják ki, hanem kazánból. A kapcsolt energiatermelés minden energetikai elônyét a villanyra számolják el. Ez a módszer a piacra való áttérés elôtt már vitatható volt, amikor az iparágat felosztották, majd privatizálták. Így már nem egy „nagy kalapról” van

2 Ez a fogalom évek óta szerepel a „Villamos Energia Statisztikai Évkönyv” c. MEH-kiadványokban.

Hatásfok, % 100

90 trendvonal 80

E

E

G

G

70

B1

B

h = 47%

h = 60% 60 0

0,2

0,4

0,6

szigma

Q

Q

0,8

B2 Révész Kôbánya

Kelenföld Angyalföld

Kispest Újpest

B = B1 + B2

3. ÁBRA A HATÁSFOK ÉS A VILLANY/HÔ ARÁNYÁNAK (s) ÖSSZETARTOZÁSA A BUDAPESTI ERÔMÛ RT. TELEPHELYEIN 2001-BEN

h = 85% mintha a kazánból…

4. ÁBRA A KAPCSOLT ENERGIATERMELÉS HAGYOMÁNYOS FELOSZTÁSA 1972 ÓTA


73

közben a földgáz részaránya már elérte a 85%-ot, tehát a kazán hatásfoka lényegesen javult a megszokott 67%-hoz képest. Mivel a kiadott villany viszonylag kevés, a tényleges tüzelôanyag-felhasználásból a nagy hôfajlagos miatt kevés jut a villanyra, így annak látszólagos hatásfoka jóval több lett 100%-nál. Ennek már persze túl sok értelme nincs. Míg az elsô példa mintaszerû lehet a jövôre nézve, addig a másik példa jól mutatja a megszokott eljárásban lévô gondot. Gondosabban kell kiválasztani a felosztási eljárásokat, ha egyáltalán szükség van még rájuk. Korszerûbb értékelések (felosztások) a kapcsolt energiatermelésben

Sokféle módszer létezik a világon arra, hogy a kapcsolt energiatermelés

3 Ez a fogalom is évek óta szerepel a „Villamos Energia Statisztikai Évkönyv” c. MEH-kiadványokban.

két termékét, a villanyt és a hôt valahogy értékeljék energetikai és költség tekintetében. A legjobbnak a piacgazdaságban az ún. maradványköltség módszere látszik. Az egyik termékért a piacon kapott ár összegét levonják a kapcsolt termelés összes költségébôl, és így kiadódik a másik termék költsége, majd abból az ára. Ilyen egyszerû. A kérdés csak az, hogy mikor melyik az egyik és a másik termék (5. ábra). Így számolnak például ma a gázmotoros fejlesztéseknél: adott a villany hatósági ára, amelybôl kiszámítható, hogy milyen árral lehetnek versenyképesek a helyi hôpiacon. Ez sokszor nagyon alacsony hôár is lehet (pl. Miskolcon). A kondenzációs erômûvekbôl való hôkiadás értékelése még egyszerûbb. Itt az ún. egyenértékû villamos energiával lehet számolni (pl. Dániában ezt használják). Azonos tüzelôanyagbevezetést feltételezve meghatározzák, hogy a hôelvétel hatására menynyivel csökken a kiadott villamos energia. A kiadott hô „egyenértékû”

VILLAMOS ENERGIÁRA

HÔÉRTÉKESÍTÉSRE

(pl. nagyerômûnél)

(pl. kiserômûnél)

fogyasztók

fogyasztók

lehet a villamosenergia-csökkenéssel, tehát, ha adott a villamos energia egységára, akkor kiadódik a hô ára is. Erre használják a hôkiadás miatti villamosenergia-kiesés mutatószámát 3 (g). Meghatározása egyszerû, kiszámítható vagy kimérhetô (6. ábra). Ez a módszer használható például Oroszlányban vagy Pakson, ahol szintén van kapcsolt energiatermelés. Meg lehet tekinteni azt is, hogy a „csepeli” gondolkodás elve szerint hogyan kell meghatározni a hôkiadás miatti többlet tüzelôanyagot (7. ábra). Itt a fajlagos érték megállapításakor adott villamos energiából indulnak ki. Ez állandó a hôkiadással való esetben is, erre szerzôdtek le a villamos energia szállítójával. A mutatószám (d) lényegében itt is egy „hôfajlagos”, hiszen azt adja meg, hogy egységnyi hô kiadásához mennyi tüzelôanyag kell. Mivel itt a turbinából veszik el a hôt, nem lehet kazánhatásfokkal számolni. A hôelvétel hatására természetesen csökkenne a generátor villamos teljesítménye, amit többlet tüzelô bevezetésé-

B DP

P

G

DB

pl. 1200 Ft/GJ

pl. 15 Ft/kWh

kívülrôl adott

Q d = DB/Q

kívülrôl adott

a hô (piaci) ára

A hôkiadás miatti többlet tüzelôanyag-felhasználás: DB < Q, tehát a hatásfok: h = Q / DB > 1

a villany (piaci) ára

5. ÁBRA A MARADVÁNYKÖLTSÉG ALAPJÁN VALÓ FELOSZTÁS ELVE

hôelvétellel

hôelvétel nélkül

E – DE

7. ÁBRA A HÔKIADÁS MIATTI TÖBBLET TÜZELÔANYAG-FELHASZNÁLÁS E

DE

B

B

G

G E

villany

B erômû Q

tüzelô (tetszôleges)

Azonos bevezetett tüzelôanyagnál (hô miatt kiesô villamos energia) Q kiadott hô [ (egyenértékû) [ DE villamos energiával Fajlagos érték: g = DE / Q << 1

6. ÁBRA AZ EGYENÉRTÉKÛ VILLAMOS ENERGIA MEGHATÁROZÁSA HÔKIADÁSNÁL

74


hô Q

h = (E+Q)/B>0,6 és s = E/Q >0,5 PBT,villany < 50 MW

8. ÁBRA JAVASLAT A KAPCSOLT ENERGIATERMELÉS KÉT MUTATÓSZÁMÁRA (ÉS A VILLAMOS TELJESÍTÔKÉPESSÉGRE)

4. TÁBLÁZAT A KAPCSOLT ENERGIATERMELÉSÛ ERÔMÛVEK FELOSZTÁSA

Kód

Angol eredeti

Magyar megfelelô

Megnevezés

Megnevezés

CPC

Total Backpressure Steam

Tiszta ellennyomású gôzturbina

CSC

Steam with Extraction and Condensation

Elvételes kondenzációs gôzturbina

TGC

Simple Recovery Cycle Gas Turbine

Gázturbina hôhasznosítással

CCC

Combined Cycle Gas Steam

Összetett körfolyamatú erômû

CIC

Internal Combustion with Heat Recovery

Belsô égésû motor hôhasznosítással

h = (E + Q) / B

5. TÁBLÁZAT. SZÁMÍTÁSI TÁBLÁZAT (ÉVES ENERGIAMENNYISÉGEK ALAPJÁN) Sor

Meghatározás

Egység

Adat

Számítás

1

Villamosenergia-termelés

MWh

megadandó

2

Villamosenergia-önfogyasztás

MWh

megadandó

3

Villamosenergia-kiadás a hálózatra

MWh

(1) – (2)

4

Összes hôtermelés

MWh

megadandó

5

Kapcsolt hôtermelés

MWh

(4) – (6)

6

Szeparált hôtermelés

MWh

megadandó

7

Kiadott hô és villamos energia

MWh

(3) + (4)

8

Felhasznált összes tüzelôanyag

MWh

megadandó

9

Teljes évi hatásfok

%

100 x (7) / (8)

10

A teljes évi hatásfok minimuma

%

informatív adat

11

Összes kond. villamosenergia-termelés

MWh

megadandó

12

A villany és a hô hányadosa

–

informatív adat*

13

Kapcsolt villamosenergia-termelés

MWh

(5) x (12)

14

Kondenzációs villamosenergia-termelés

MWh

(1) – (13)

* Amennyiben nem számítható ki, akkor az informatív adatokból vehetô fel

vel meg kell akadályozni. Attól függôen, hogy a gôzturbinából honnan – az expanzió mely szakaszától – vesszük ki a hôt (gôzt), nagyobb vagy kisebb lesz a pótlandó villamos teljesítmény, tehát a többlet tüzelôanyag. Ha a turbina végérôl vettük volna el a gôzt, akkor egyáltalán nem csökkent volna a villamos teljesítmény, tehát nem kellett volna többlet tüzelôanyagot bevezetni. Ha a turbina elejérôl vesszük el a gôzt, akkor már jóval több a pótlandó hiány, a hô miatti tüzelôanyag. De még mindig kevesebb, mintha a kazánból vettük volna el. A mutatószám (d) tehát általában jóval kisebb egynél, és így adódik aztán a hônél a 100% feletti hatásfok. Javasolni lehet egy kettôs energe-

a kapcsolt energiatermelés számítására. Az EUROSTAT statisztikai adatai alapjára épített módszer alapvetôen az erômûvek eredô hatásfokával (h) és az ún. villany/hô-aránnyal (s) számol, melyhez az erômû éves energetikai adatait használja fel: a termelt – bruttó – villamos energiát (Et), a belsô villamosenergia-felhasználást (Eb), a hasznos hôkiadást (Q) és a felhasznált primer energiát (B). A kiadott hasznos – nettó – villamos energia egyszerûen adódik: E = E t – E b , és így a két fontos mutatószám:

tikai mutatórendszert (8. ábra) a kapcsolt energiatermelés megítélésére – energetikai tekintetben. Természetesen ez a mutatórendszer sem elegendô a „társadalmi hasznosság” megítélésére. Több ugyan, mint a 65% hatásfok alapján való ítélkezés, de kevesebb a formálódó európai irányelveknél.

A FORMÁLÓDÓ EURÓPAI JOGREND ALAPJAIRÓL A PROTERMO-módszer a valós kapcsolt termelés meghatározására

A finn Protermo Oy cég (Helsinki) 2000-ben kidolgozott egy eljárást [3]

és

s=E/Q

(1)

A kapcsolt termelésû erômûveket öt csoportra osztották (4. táblázat), valamint a tüzelôanyagok és a hasznos hôkiadás alapján is különbségeket tettek. Minden erômûre (erômûrészre vagy egységre) az éves mérleg alapján meghatározhatók a fô energetikai jellemzôk (5. táblázat). Az informatív adatokat – a minimális évi összhatásfokot és (amennyiben nem ismert, számítások alapján) a tájékoztató villany/hô-arányt – szintén megadták (6. táblázat), így a teljes évi jelentéshez szükséges számok kiadódnak (7. táblázat). Természetesen tekintetbe kell venni azt is, hogy az erômûvekhez tartozik bizonyos önálló hôtermelési technológia is (pl. forróvíz-kazán) részben tartalékként, részben a csúcsidei hôigényhez. Ezt a szeparált – külön – hôtermelést is tekintetbe kell venni az erômû évi mérlegében. A tiszta ellennyomású termelésekben nem gond a kapcsoltan termelt villamos energia meghatározása, de a kondenzációval kiegészített megoldásokban (pl. CSC vagy CCC) már igen. Erre a számításra mutat be példát néhány ábra (9. és 10. ábra). A lényeg itt a villany/hô-arány (s) lenne. Ezt adott esetben hôséma-számítással meg lehet határozni, de ha nem, akkor adnak irányelveket ennek felvételére (táblázatosan a gôzkörfolyamat kezdôjellemzôi és az átlagos ellennyomás alapján). Megegyezés kérdése, hogy mit használnak. Az információs adatokat is csak azért adják meg, hogy az értékelésnél legyen mihez hasonlítani. Az évi átlagos teljes hatásfokra például megadják a gyakorlatban elvárható értékeket – a tüzelôanyag fajtájaként.


75

Bruttó villany 300 GWh

Tüzelô 1000 GWh

Bruttó villany 250 GWh

Tüzelô 1000 GWh

G Gôzredukálás 0 GWh

G

Távhô 600 GWh

Gôzredukálás 150 GWh

Önfogyasztás 25 GWh Hûtés 0 Gwh

Távhô 350 GWh

Önfogyasztás 25 GWh Hûtés 300 Gwh

9. ÁBRA Számítási példa tiszta ellennyomású termelésre (CPC) u összhatásfok h = (300–25+600)/1000 = 0,875 u villamos hatásfok hv = (300–25)/1000 = 0,275 u hôtermelési hatásfok hh = 600/1000 = 0,600 u villany/hô-arány s = 300/600 = 0,500 u valós kapcsolt nettó ECHP, V, n = 300–25 = 275 GWh villamos energia

értékelni a gazdasági, környezetvédelmi és egyéb mutatókat. n A teljes évi hatásfok. – Gyakran használják a kapcsolt termelés hasznának a megítéléséhez a teljes évi energiaátalakítási hatásfokot. A gond csak az, hogy a teljes hatásfok semmit sem árul el az összehasonlításkor a kapcsolt termelésben a hô és a villany arányáról. A kis kapcsolt termeléseknél pedig nem csak a termelési, hanem a szállítási és elosztási hatásfokot is figyelembe kellene venni. n Energia- vagy CO2-megtakarítás? – Az energia megtakarítása lehet a fô kritérium, de itt nagyon sok függ a referencia szeparált termelés megállapításától. A földgázbázisú kapcsolt termelés például csak egy földgázbázisú, korszerû kondenzációs termeléssel (55% hatásfok) és gázkazános hôtermeléssel (90% hatásfok) lenne összevethetô. Széntüzelésû kapcsolt energiatermeléshez ez a referencia már nem kedvezô, az energia megtakarítása itt nem jelenthet széndioxidcsökkenést. Ezért az összehasonlításhoz megfelelô nemzeti vagy európai referenciákat kell kiválasztani. n Egyéb károsanyag-kibocsátások. – A különféle kapcsolt energiatermelési technológiáknak nagyon eltérô lehet a károsanyag-kibocsátása (SO2, NOx, CO, por stb.). Az 50 MW

200 GWh

10. ÁBRA Számítási példa elvételes, kondenzációs termelésre (CSC) u összhatásfok h = (250–25+350)/1000 = 0,575 u villamos hatásfok hv = (250–25)/1000 = 0,225 u hôtermelési hatásfok hh = 350/1000 = 0,350 u villany/hô-arány s = 100/200 = 0,500 u valós bruttó kapcsolt ECHP, V, b = 0,500 x 200 = 100 GWh villamos energia u valós nettó kapcsolt ECHP, V, n = 100-25x100/250 = 90 GWh villamos energia

hôteljesítménynél kisebb berendezésekre nincs is európai határérték. n A villany és a hô aránya. – Sok országban – pl. Svédországban – nagyon fontosnak tartják, hogy a kapcsolt termelésben nagy legyen a villany részaránya. Elôírható tehát egy minimális arány a minôsítéshez. Fontos, hogy a valós kapcsolt termelésû villannyal számoljanak, mert elvételes, kondenzációs gépeknél egyébként könnyen elérhetô az igen nagy arány. Lényeges, hogy ezt a mutatót együtt kell kezelni a teljes évi hatásfok kritériumával. n Az évi KHV-termelés. – A kapcsolt energiatermelés feltételeit sok külsô tényezô idôrôl idôre megváltoztatja, a mutatószámok ezért változnak évrôl évre, sôt egy éven belül is. A minôsítési kritériumoknál nem lehet a versenytársakkal rövidebb idôszakonkénti összehasonlítást tenni, a minôsítési alapadatokat az éves termelési számok alapján kell meghatározni. n Az évi összes villamosenergia-termelés. – Tekintetbe kell venni a minôsítéskor az évi összes villamosenergia-termelés nagyságát is, mert különben elôfordulhat, hogy az elvételes termeléssel számolt valós villamos energia több lesz, mint a tiszta ellennyomásúval elôállított, tehát végül is az adott évben nem takarítanak meg ener-

giát. Fontos tehát a bizonylatolási sorrend is. n Referenciaeset új és meglévô berendezésekre. – A kapcsolt energiatermelés hasznának megítélésekor nem lenne helyes, hogy egy régi KHV-t mindig a legkorszerûbb új kombinált, gáztüzelésû körfolyamattal és a legmodernebb kazánnal hasonlítanák össze. Adott esetben a jó referencia ilyen esetben a meglévô szeparált villamosenergia-termelés és kazános hôtermelés lehet. n A méret tekintetbe vétele. – Gyakorlati okokból vitatni lehet, hogy az összes kis KHV-t – több ezret, fôleg gázmotorosat – tekintetbe kell-e venni egy bizonylatolási rendszerben. Nem lenne azonban helyes, ha ezeket nem minôsítenék. n A hasznos hô bizonyítása. – A bizonylatolási rendszer egyszerûbb, ha nem veszik tekintetbe a villamos és hôszállítás, hôelosztás veszteségeit. Pontosabb lenne azonban, ha a minôsítéshez a fogyasztók végsô felhasználásánál mért energiát vennék tekintetbe.

A „minôsített” kapcsolt energiatermelés bizonylatolása

1. Minden KHV-berendezést tekintetbe kell venni a minôsítéshez, min-


77

Dánia Hollandia Finnország Ausztria Olaszország Portugália Spanyolország EU 15 átlag Németország Svédország Nagy-Britannia Belgium Írország Görögország Franciaország

Bizonylatolások száma

trendvonal 1997-ben

0 Összhatásfok 45%

55%

PROTERMO

90%

11. ÁBRA A MINÔSÍTETT KAPCSOLTAN TERMELT VILLANY MENNYISÉGÉNEK ELVI MEGHATÁROZÁSA

den kiszámolt valós mennyiséget az évi összesített adatok alapján. 2. Minden KHV-típust tekintetbe kell venni a minôsítéshez, a régi és – egy adott idôpontot kijelölve – az új berendezéseket is. 3. A szeparált termeléssel való összehasonlításkor tekintetbe veendôk a hatásfokok úgy, hogy régi berendezéseket régiekkel, újakat újakkal hasonlítanak össze. A referencia esetben a szeparált, hôtermelô kazánokat mindig gáztüzelésûnek lehet venni (90%-os hatásfokkal). Földgáztüzelésnél az új kondenzációs egység hatásfoka 55%, a régieké 50% lehet. Az értékeket a kiadás helyén kell mérni (a szállítási és elosztási veszteségeket nem kell figyelembe venni). 4. A károsanyag-kibocsátásoknál fajlagos határértékeket kell meghatározni méret, tüzelôanyag, életkor és technológia szerint. 5. Nem tartják fontosnak a villany/hô-arányra minimum vagy maximum elôírását. 6. A bizonylatolási rendszerben csak a minôsített kapcsolt termelést vehetik figyelembe. A minôsített KHV villamosenergia-termelésének mennyiségét a teljes hatásfok függvényében lehet egy adott rendszerben növelni (11. ábra). Meg kell említeni, hogy ezt a bizonylatolási módszert még sehol sem vezették be, a VET azonban szól ha-

78

% 10 20 30 40 50 60 70 A kapcsoltan termelt villamos energia részaránya az összesbôl EUROSTAT

12. ÁBRA A KAPCSOLT VILLAMOS ENERGIA RÉSZARÁNYA AZ EU–15-BEN (1997)

sonló bizonylatolási rendszerrôl a megújuló energiahordozók támogatásánál, a „zöld” bizonyítvány alapján kialakítható késôbbi kvótarendszer bevezetésekor. Hasonló módon a kapcsolt energiatermelésre is bevezethetô egy – mondjuk – „kék” bizonyítvány, hogy a terheket egyenletesen lehessen elosztani. A bizonylatolási rendszerek európai és amerikai tapasztalatait azonban figyelembe kell venni. Javaslat a „nagyhatékonyságú” kapcsolt termelés meghatározására

A kapcsolt energiatermelés fontosságát jelzi, hogy az EU–15-ben irányelvet akarnak kiadni az európai belsô piacon forgalmazott hôre támaszkodó kapcsolt villamos energia menynyiségének növelésérôl, az egységes értelmezésrôl, a támogatásokról. A javasolt irányelvekbôl máris érdekes következtetéseket lehet levonni. A cél az, hogy az EU-ban a kapcsoltan termelt villamos energia aránya az összes termelésbôl 2010-ig megkétszerezôdve elérje a 18%-ot. Az öt évvel ezelôtti helyzetet országonként is meg lehet vizsgálni (12. ábra) mind a korábbi statisztikák, mind a finn módszer szerinti valós adatok alapján. Látható, hogy az új módszer lényegesen kisebb részarányokat mutat ki, pedig még a 65%-os eredô hatásfokhoz sem ragaszkodtak, mint a hazai VET-ben.


A kapcsolt energiatermelés új meghatározása mellett érdemes kiemelni, hogy háromféle típust különböztetnek meg a hôkiadás szerint: n Ipari kapcsolt energiatermelés: olyan kapcsolt energiatermelés, amelynél a kiadott hô átlagos hômérséklete 200 °C vagy nagyobb. n Fûtési célú kapcsolt energiatermelés: olyan kapcsolt energiatermelés, amelynél a kiadott hô a távfûtés igényeit elégíti ki (fûtési és használati melegvíz-készítési célra), és a hô átlagos hômérséklete 50 és 110 °C között van. n Mezôgazdasági kapcsolt energiatermelés: olyan kapcsolt energiatermelés, amelynél a kiadott hô a mezôgazdaság igényeit elégíti ki (növényházfûtés, vízkultúrás tenyészet stb.), és a hô átlagos hômérséklete 15 és 25 °C között van. Megkülönböztetik továbbá az új kapcsolt energiatermelést (olyan kapcsolt energiatermelés, amelynek rendeltetésszerû mûködése 2004. január 1-jén vagy késôbb indul) a meglévô kapcsolt energiatermeléstôl, hiszen egész más összehasonlításra nyílik alkalom az új és a régi berendezéseknél. A kapcsolt energiatermelésû technológiák közül lényegesen többet emelnek ki, mint az EURELECTRIC: a) kombinált ciklusú gáz- és gôzturbina hôhasznosítással; b) ellennyomású gôzturbina;

c) elvételes, kondenzációs gôzturbina; d) gázturbina hôhasznosítással; e) belsô égésû motorok; f) mikro-gázturbinák; g) Stirling-motorok; h) tüzelôanyag-elemek (üzemanyagcellák); i) gôzgépek; j) szerves Rankine-körfolyamatok (ORC); k) egyéb olyan technológiák, amelyek hôt adnak ki villamos vagy/és mechanikai energia szolgáltatása mellett. A kapcsoltan termelt villamos energia meghatározásakor itt a hatásfokot (h) és a villany/hô-arányt (s) is figyelembe veszik: n A kapcsolt energiatermelés olyan b), d), e), f), g) és h) technológiákra vonatkozik, amelyeknek az évi átlagos teljes hatásfoka (h) nagyobb vagy egyenlô 75%-nál, és a kapcsolt termelésû egység villamosenergia-termelése egyenlô a teljes évi villamosenergia-termeléssel. n Azoknál a kapcsolt energiatermelésû berendezéseknél, amelyeknél az évi átlagos hatásfok (h) 75% alatt van, a villamosenergia-termelés felosztandó kapcsolt (EKHV ) és kondenzációs termelésre a nettó hôtermelés (Qn ) és a villany/hôarány (s) alapján: EKHV = Qn x s

(3)

n Amennyiben nem ismert a s érté-

ke, akkor az a), b), c), d) és e) technológiáknál a 8. táblázatból veendôk fel a számok. A nagy hatékonyságú kapcsolt energiatermelés meghatározásában a primerenergia-hordozók megtakarítása a döntô kritérium: n új egységeknél a primerenergiamegtakarításnak legalább 10%-ot el kell érnie a referencia szeparált termeléshez képest; n meglévô egységeknél a primerenergia-megtakarításnak legalább 5%-ot el kell érnie a referencia szeparált termeléshez képest; n a megújuló energiaforrásokat használó és 1 MW villamos teljesítôképességnél kisebb kapcsolt termeléseknél a primerenergia-megtakarítás 0–5% között legyen a nagyhatásfokú jelzô eléréséhez.

8. TÁBLÁZAT IRÁNYSZÁMOK A VILLANY/HÔ-ARÁNY (s) FELVÉTELÉHEZ

A technológiai egység

Jel

A villany és a hô teljesítôképességének hányadosa, s Fûtésre

Iparra

0,95

0,75

b) Ellennyomású gôzturbina

0,45

0,30

c)

0,45

0,30

d) Gázturbina hôhasznosítással

0,55

0,40

e)

0,75

0,60

a)

Megnevezés Kombinált ciklusú gáz- és gôzturbina hôhasznosítással

Elvételes, kondenzációs gôzturbina

Belsô égésû motor

A primerenergia-megtakarítást (PES) a következô képlettel kell meghatározni:

@

PES = 1–

1 CHPHh CHPEh + RHh REh

#

·100%

(4)

ahol: PES

– a primerenergia-megtakarítás, CHPHh – a kapcsolt energiatermelésben a hôtermelés hatásfoka, RHh – a referencia szeparált termelésben a hôtermelés hatásfoka, CHPEh – a kapcsolt energiatermelésben a villanytermelés hatásfoka, REh – a referencia szeparált termelésben a villanytermelés hatásfoka.

Az összehasonlításhoz a külön termelésre kell adatokat feltételezni. Az ún. referencia szeparált termelés hatásfokai: n új kapcsolt termelésnél: a villanytermelés hatásfoka (REh) földgáztüzelésnél 50%, szén- és olajtüzelésnél 42-42%, megújuló forrásoknál és hulladékoknál 22-35% 5, a hôtermelés hatásfoka (RHh) földgáztüzelésnél 90% 6, szén- és olajtüzelésnél 85-85% vagy kisebb, megújuló forrásoknál és hulladékoknál 80% vagy kisebb;

5 Amennyiben a kapcsolt energiatermelésû egység az elosztóhálózatra csatlakozik, akkor a hálózati veszteségek miatt a hatásfokok 5-10%-kal kisebbek lehetnek. 6 Nagy hômérsékletû ipari gôz termelésekor a „referencia” szeparált termelés hatásfok 80% alatt lehet.

n meglévô kapcsolt termeléseknél a

nemzeti, fosszilis tüzelésû egységek megfelelô átlagolás szerinti hatásfokát lehet tekintetbe venni mind a villamosenergia-termelésben, mind a hôtermelésben. Természetesen a javaslatokban még számos kitétel is szerepel, de a részletekkel még korai foglalkozni.

A RENDELETALKOTÁSI BIZONYTALANSÁGOKRÓL Amikor áttérünk a szabályozott energiagazdálkodásról az újraszabályozottra, gondolkodásmódunkkal együtt meg kell változtatni rendeleteinket még akkor is, ha Európa sem bíztat pontossággal és egységgel. A privatizáció, a liberalizáció és a dereguláció egysége nehezen állít be mindenki számára megfelelô optimumot, de a függvényeket mégis meg kell ismerni, és minden korábbi ismeretet meg kell szabadítani a rutin fátylától. Az új jogrend megalkotása siettetett tempóval, hektikus politikai környezetben az energetikánál sem könnyû feladat. Vitát egyéni véleményalkotással sem illene már szítani, mégis bátorságot kell venni néhány részlet kiemelésére, hogy a jogrend tudatosan alakulhasson. A kapcsolt energiatermelést jelentôsen érinti például a „közüzemi célra lekötött villamos energia hatósági ára”, amelyet köztudottan kilenc erômûtársaságra, azok erômûveire vagy blokkjaira meghatároznak – rendelkezésre állási díjjal és energiadíjjal. A kilenc erômûbôl – az AES Tisza Erômû Kft. kivételével – adnak ki hôt is. Elvben tehát valamennyiben van kapcsolt energiatermelés, ha nem vesszük tekintetbe a 65%-os hatás-


79

Q

Q 40 bar

17 bar

G

Dunamenti G1

G

Kelenföldi GT2

13. ÁBRA A DUNAMENTI ÉS A KELENFÖLDI GÁZTURBINÁS BLOKK ÖSSZEHASONLÍTÁSA

fokra vonatkozó feltételt. Az európai jogrend elismeri valamennyi helyen ezt a kapcsolt termelést, ezért adódik pl. Ausztriában vagy Dániában ennek hatalmas részaránya. Az idén még érvényes árrendelet szerint a „közcélú” villamosmûvek között vannak az új tervezett közüzemi egységeken kívül – többek között – a Dunaújvárosi, a Tatabányai Erômû, a Dunamenti G1 gépegységei a kéttarifás rendszerrel és több szénerômûnek az ellennyomású gépei (Ajka I–IV., Borsod V–VII., Pécs III., Tiszapalkonya V–VII.), melyekre nem adtak rendelkezésre állási díjat, csak energiadíjat. Az újraszabályozás szerint a Dunamenti G1, a Dunaújvárosi és a Tatabányai Erômû termelése már nem közüzemi célra lekötött villamos energia, bár mindegyik kapcsolt. Rájuk a VET 17. §-ának (2) bekezdése vonatkozik, tehát a villamos energiát itt az erômû a hôt megvásárlónak közvetlenül értékesíti. Érdekes viszont, hogy a Kelenföldi és a Debreceni Erômû termelését közüzemi célra valóban lekötik – megadva az árakat kéttarifás rendszerrel. Itt is kapcsolt termelés van, de rájuk a VET 17. §-a nem vonatkozik. Kelenföldnél indokolnak: a GT2 gázturbina közüzemi, nincs hôértékesítés (!?). Debrecenben még bizonytalanok. Érdekes – régi – felfogások ezek az erômûvek hatósági besorolására, melyet talán újra kellene szabályozni. Nézzük, mi a különbség a százhalombattai (G1) és a kelenföldi gázturbinás egység (GT2) között (13. ábra)! Láthatóan nincs nagy különbség, az egyik 40 bar, a másik 17 bar nyomáson adja ki az egynyomású hôhasznosító kazánból a gôzt. Az egyik

80

esetben ez további gépeken expandálva jut a hôfogyasztókhoz, a másik esetben közvetlenül. Kelenföldön nincs kondenzáció, a Dunamenti Erômûben lehet (a G1 is adhat gôzt a XVII. gôzturbinára, az „F” rész tápturbináinak, kaloriferjeinek, a városfûtési hôcserélôknek). Mindkettô hatásfoka nagyobb 65%-nál, így kapcsolt energiatermelésûek (VET). Mi indokolhat itt diszkriminációt? Talán csak a helyesbítésre szoruló hagyományos szemlélet. Az átvételi kötelezettség alá tartozó villamos energia átvételi szabályáról és hatósági árainak megállapításától szóló rendelet nagy örömet okozna, ha hosszú távra átlátható és kiszámítható támogatási rendszert tartalmazna. Sajnos nem látszik hoszszú távra egészen megfelelônek ez a szabályozás, amit jól mutat az európai próbálkozásoktól való eltérés. Van néhány furcsa szabálytervezet is, amely vitára ad okot. Hibásnak ítélhetô az a felfogás, hogy 20 MW átadási teljesítmény alatt szorul csak a kapcsolt energiatermelés támogatásra. Sokak szerint azért, mert a nagyobbak „a méretük miatt már megélnek ilyen szabályozás nélkül is”, ill. a nagyobb kapcsolt termelés „legyen piacképes”. Ezért nem emelik meg például 50 MW-ra a határt. Ez a felfogás azért nem jó, mert alapvetôen félreérti a kapcsolt energiatermelés támogatásának célját, a társadalmi hasznosságot (pl. az energia megtakarítása révén) és a gazdaságosság fogalmát. Teljesen önkényes – ma is, a jövôben is – az a felfogás, hogy 20 MW felett a kapcsolt energiatermelések eleve gazdaságosak a piacon. Tudható, hogy va-


lós gázárak és ismeretlen piaci villamosenergia-árak mellett egyetlen bank sem finanszírozná új erômû építését megfelelô garanciák nélkül. A legnagyobb gond azonban az, hogy ez a hosszú távú támogatási rendszer óriási károkat okozhat a nemzetgazdaságnak. A kapcsolt termelést a helyi hôigények teszik lehetôvé, és ezek a hôigények adott településeken elég nagyok (Észak-Budán, Gyôrben, Miskolcon, Pécsen, Székesfehérváron, Tatabányán, Kecskeméten és más nagyobb városokban). Ezeket az adottságokat más országokban a legnagyobb mértékben igyekeznek kihasználni a kapcsoltan termelt villamos energia megnöveléséhez. Kivéve nálunk. A divatnak megfelelôen erôsen támogatják például a gázmotorokat (tüzelôanyagellátását, villanyátvételét), így aztán a nagyobb hôigényekhez (pl. Miskolcon, Gyôrben) is kis gázmotorok épülnek, míg a 20 MW-nál nagyobb egységekkel sokkal nagyobb energia megtakarítását, társadalmi hasznot lehetne kimutatni. Debrecenben a nagy gázturbinás, összetett körfolyamatú kapcsolt termeléssel sokkal nagyobb eredményt lehet elérni, mint Miskolcon a kis gázmotorokkal, mégis ez utóbbit támogatják. Nem tudni, hogy közel azonos hôigények esetén miért optimum itt a nagy, ott a kis erômû. Kisebb hôigényekhez jók a gázmotorok, de nagyobbakhoz nem feltétlenül, ott van jobb megoldás is. Ha nem használjuk ki – legalább az 50 MW-os határig – a kapcsolt energiatermelés lehetôségeit, akkor nálunk a nagyvárosi hôellátásokban rossz – kevésbé jó – megoldások születhetnek a lehetôségekhez képest.

Nem tekinthetô hosszú távra kiszámíthatónak a szabályozás, mert az egész támogatás a rendszerirányítóra hárított, havi mérésektôl és gázáraktól függôvé tett, kiegészítô áramdíjon, annak közvetett megadásán alapul. Egyéb támogatási formák nélkül senki sem fog 17-18 Ft/kWh átlagos évi átvételi villamosenergiaárért naperômûveket, szélerômûveket, kis vízerômûveket, geotermális erômûveket, hulladékégetô erômûveket, biomassza-tüzelésûeket építeni hosszú távra gondolkodva. A 1415 Ft/kWh-ás villamosenergia-árért és egyéb ösztönzések (pl. kedvezô földgázár) hatására pedig gombamód szaporodni fognak a kis kapcsolt termelésû motorok a nagyobb távhôellátásokban is, kihasználatlanul hagyva nagy távhôpotenciált a kapcsolt termeléshez. A 20 MW feletti kapcsolt termelések pedig majd versenyezhetnek a piaci árakkal (most kb. 6-7 Ft/kWh, késôbb 1012 Ft/kWh), ha meg akarnak élni Amíg nem tisztázott, hogy a támogatási összegeket a villamos fogyasztókkal vagy a magyar állampolgárokkal fizettetik-e meg, addig nem lehet jó szabályokat alkotni a villamosenergia-ellátásra. Hosszú távú cél lehet, hogy az egész iparág saját bevételeibôl fejlôdôképesen éljen meg, de az is kitûzhetô, hogy mindig jelentôs állami támogatásra szoruljon (pl. a jelen rendszer szerint). A profit nélkül mûködô rendszerirányító a kapcsolt termelés támogatásáért sokat fog igényelni minden évben az állami költségvetésbôl (jóval kevesebbet a megújuló források ösztönzése miatt). Ez a közbensô megoldás csak átmenetileg fogadható el.

IRODALOM [1] Beyer, M. U.: Möglichkeiten und Grenzen der wirtschaftlichen Nutzung erneuerbare Energien im liberalisierten Strommarkt. = VGB PowerTech 81. k. 8. sz. 2001. p.38–41. [2] European Combined Heat & Power: A Technical Analysis of Possible Definition of the Concept of „Quality CHP”. = EURELECTRIC, Union of the Electricity Industry, 2002. június. [3] PROTERMO: Manual for Calculating CHP Electricity and Heat = Helsinki, 2000. január

n HÍREK AZ ÉV PROJEKTMENEDZSERE DÍJ Az 1998 óta évente megrendezésre kerülô Távközlési és Informatikai Projekt Menedzsment Fórum Szervezô Bizottsága Magyarországon idén elôször ítélte oda e díjat az arra méltóknak. A pályázat célja az elsôsorban magyarországi infokommunikációs projekt menedzsment szakma egy kiemelkedô szakemberének elismerése és példáján keresztül a figyelem felhívása a projekt menedzseri tudás és szakma jelentôségére, a kiemelkedô projektek eredményeire. A pályázaton az infokommunikáció fejlôdését közvetlenül, vagy közvetve segítô projektek menedzserei vehettek részt. A pályázatban bemutatásra kerülô, sikeresen befejezett projekteknek a legkülönbözôbb iparágak mûködését, hatékonyságát javító infokommunikációs fejlesztéseket kellett megcélozniuk vagy az infokommunikációs iparág fejlôdését kellett szolgálniuk. Az MVM menedzsmentjének támogatásával az ÜRIK projekt vezetôje is „ringbe szállt” a díj elnyeréséért. Mint az már sokak által ismert, az ÜRIK elôsegíti a hatékony energiagazdálkodást, megteremti a nemzetközi együttmûködéshez szükséges mûszaki feltételeket, a hazai erômûvek gyors és pontos szabályozását, és a fogyasztókhoz eljuttatott villamos energia magas színvonalú vezérlését, irányítását. A megvalósítás elôfeltétele az európai uniós elvárások szerinti piacliberalizációnak. A fejlesztés eredménye egy olyan országos kiterjedésû, új, folyamatirányító információtechnológiai rendszer, amely emberi beavatkozás nélkül egyidejûleg több százezer, állandóan változó adat gyûjtésével és feldolgozásával képes gyors reagálásra és szabályozásra. Az üzemirányítási rendszer irányítástechnikai korszerûsítése az MVM mérnökeinek, informatikusainak közremûködésével valósult meg. A rendszerirányítást érintô teljes körû fejlesztés jelentôs gazdasági hasznot is eredményezett. Nevezetesen az európai villamosenergia-rendszerek együttmûködése révén az export-import tevékenység szabályozá-

sával és a nemzetközi tranzitkapacitások jobb kihasználásával, a fogyasztás erômûvek közötti – gazdasági optimum szerinti – elosztásával, a hálózati teljesítményáramlások optimálása útján a villamosenergiarendszer veszteségcsökkentésével, üzemzavarok megelôzésével, a berendezések optimális kihasználása miatt feleslegessé váló beruházások révén, emberierôforrás-megtakarítással járó távkezeléssel, távszabályozással, a rendszerirányítás üzembiztonságának növekedésével. A rendszerirányítási tevékenység együttes haszna – MVM szinten – évi 2,5 milliárd forintra becsülhetô. A fejlesztés 166 helyszínt érintett, öt földrajzi régióba 800 km fénykábeles és digitális mikrohullámú összeköttetést telepített. A munka során több mint 300 szerzôdés íródott alá több mint 60 céggel. A 17 milliárd Ft értékû projektben a hazai cégek részaránya kétharmados volt A díj odaítélésekor az értékelés szempontjai voltak a projekt komplexitása, a stratégia fontossága, a teljesülés mértéke, valamint a pályázó szakmai tapasztalatainak mennyisége és minôsége. Ez utóbbit szóbeli meghallgatás alapján minôsítették. Kovács György – minimális különbséggel – másodiként vehette át a nagy értékû díj elnyerését dokumentáló oklevelet. (Lusztig Anna)

A KÖVETKEZÔ SZÉLERÔMÛVÉRÔL TÁRGYAL A NÉMET UTEC Az I-Quadrat Hungária Kft. a Küngös–Berhida–Papkeszi–Ôsi–Polgárdi térségben tervezi következô nagyobb szélpark-beruházását, a német érdekeltségû UTEC-Thomsen Magyarország Kft. kivitelezésében. Az UTEC-Thomsen Kft. és az érintett települések között már létrejöttek a településfejlesztési szerzôdések és a földtulajdonosokkal történô megállapodást rögzítô, úgynevezett földhasználati szerzôdéseket is készítik már. A tervek szerint idén felállítják a szélerôsséget mérô tornyokat. Mindezek után a beruházás engedélyezési eljárása is megkezdôdhet.


81

HOGYAN ÉRINTI A HAZAI ADÓRENDSZER A VILLAMOSENERGIA-IPARI TÁRSASÁGOKAT? n AZ EURELECTRIC (AMELY AZ EU-TAGORSZÁGOK ÉS MÁS EURÓPAI ORSZÁGOK VILLAMOSENERGIAIPARÁNAK KÉPVISELÔIT EGYESÍTÔ SZERVEZET), AHOL AZ MVM RT. IS KÉPVISELTETI MAGÁT, MINDEN ÉVBEN KÉSZÍT EGY TANULMÁNYT, AMELY AZ EU-TAGÁLLAMOK ADÓZÁSI RENDSZERÉT MUTATJA BE. AZ IDEI ÉVBEN A 2000. ÉVRÔL KÉSZÜLT BESZÁMOLÓ. MIVEL HAZÁNK SZERETNE MINÉL HAMARABB EU-TAGGÁ VÁLNI, FONTOS VOLT, HOGY MAGYARORSZÁG IS BEMUTASSA ADÓRENDSZERÉT AZ EURELECTRIC-NEK. EZT AZ ANYAGOT AZ MVM RT. ÁLLÍTOTTA ÖSSZE A SZERVEZET SZÁMÁRA. ÁRPÁDNÉ FRIEDSZÁM ANDREA

A nemzetközi szervezet követelményeit a kért beszámoló tartalmával kapcsolatban egyelôre nem lehet maradéktalanul kielégíteni, tekintve, hogy az MVM Rt. nem jogosult a villamosenergia-iparból az adófizetéssel kapcsolatos adatok, információk öszszegyûjtésére. Ezért az elkészített anyag csak az MVM Rt.-nél fellelhetô, illetve az országos kiadványokból megszerezhetô adatokra, információkra alapozódhatott. Ebben a cikkben a tanulmánynak egy rövidített változatát adjuk közre, amely úgy véljük, hasznos ismereteket nyújt a hazai adórendszerrôl, azon belül a villamosenergia-ipari társaságokat érintô adókról, adójellegû kötelezettségekrôl, de még a magánszemélyekre vonatkozó adózási követelményekrôl is. Az EURELECTRIC részére készített tanulmány egyébként két részre tagolódik: n az elsô részben rövid áttekintés található a magyar villamosenergiaipar történetérôl és teljesítményérôl, n a második rész az adórendszer bemutatását tartalmazza. Ez az áttekintés sem a terjedelmi korlátok, sem pedig az elérni kívánt cél következtében nem tûzte céljául a teljes részletességet, de úgy véljük,

82

a villamosenergia-törvénnyel kapcsolatos rövid helyzetismertetést tartalmazza. Hiányoznak ezen túlmenôen a mostani összefoglalóból a villamosenergia-ipar teljesítményére vonatkozó adatok, táblázatok is, az adózással összefüggô kérdésekben pedig néhány – bár nem sok – helyen kiegészítések találhatók abból a célból, hogy a lap olvasótábora minél teljesebb képet kaphasson az adórendszerrôl. Ezen túlmenôen némi változtatás történt az anyag szerkezetén is, mert volt, ahol az EURELECTRIC által kért felosztás erôltetettnek bizonyult. A továbbiakban a tanulmányt célszerû lenne minden évben elkészíteni, aktualizálni, amelyhez nagyon fontos lenne a MEH-nél kezdeményezni az EURELECTRIC által kért adatoknak a villamosenergia-ipari társaságoktól történô összegyûjtését és rendelkezésre bocsátását.

A VILLAMOSENERGIAIPARBAN LEZAJLÓ VÁLTOZÁSOK NAPJAINKBAN A napjainkban végbemenô legjelentôsebb változás a villamosenergiaiparban az EU-hoz történô csatlako-


zás jegyében zajló törvényalkotási folyamat, amelynek célja a kötelezô piacnyitás megvalósítása, valamint megfelelés a különbözô nyilvántartásokkal, versenysemlegességgel kapcsolatos elôírásoknak. A múlt évben a magyar Országgyûlés elfogadta az új, EU-konform villamosenergia-törvényt, mely 2003. január 1-jétôl lép hatályba. Ez a jogszabály új fejezetet jelent a magyar villamosenergia-ipar történetében. Ettôl az idôtôl kezdve az egységes piac két párhuzamos (egy közszolgáltatási és egy versenyszférában mûködô) piaccá alakul. A kormány késôbb fog dönteni a piacnyitás mértékérôl és menetrendjérôl. Az új törvény hangsúlyozza a szolgáltatás-biztonság fontosságát, mind a verseny-, mind pedig a közszférában. Ez a közszolgáltatásban nem fog változni, mert a közüzemi nagykereskedôk és szolgáltatók kötelezve lesznek arra, hogy szolgáltassanak a közüzemi fogyasztók számára. Az új szabályozás egyszerûsíti az engedélyezési tevékenységet és lehetôvé teszi az erômû projektek piaci alapon történô végrehajtását. Az új törvény korlátozásokat tartalmaz az engedélyes társaságokban történô jelentôs részesedés megszerzésére vonatkozóan. Ezeknek a sza-

bályoknak a célja az összefonódások megakadályozása. Fontos változás, hogy az új törvény eltörli a rögzített villamosenergia-eladási árakat a termelôk és kereskedôk, valamint a kereskedôk és feljogosított fogyasztók között. A szabályozott árak az átvitel, az elosztás és a rendszerirányítás, valamint a közüzem területén fognak fennmaradni. 2004-tôl csak a közüzemi fogyasztókat fogják érinteni a rögzített árak. A megújuló energiaforrásokból és a hulladékanyagok felhasználásával termelt villamos energia „zöld bizonyítványt” kaphat. Az export és import tevékenység részlegesen liberalizált lesz; a korlátozások Magyarország EU-hoz történô csatlakozásakor kerülnek eltörlésre. Az export/import tevékenységek villamosenergia-kereskedôk, közüzemi nagykereskedôk, az átviteli rendszeroperátor (olyan mértékben, ahogy feladatai végrehajtásához szükséges) és a feljogosított fogyasztók által lesz végezhetô saját fogyasztásukra, de a feljogosított fogyasztók kötelezve lesznek arra, hogy saját fogyasztásuknak legalább a felét hazai termelésbôl vásárolják meg. Az elôkészület elsô lépése az volt, hogy az átviteli rendszert irányító társaság (MAVIR Rt.) függetlenné vált az átviteli társaságtól (MVM Rt.). A törvényalkotó szeretne a gyakorlatba átültetni egy objektív, átlátható és diszkriminációmentes szabályozást annak érdekében, hogy támogassa a versenyképes villamosenergia-piac fejlôdését. A törvény új fogalmakat alkotott, mint például feljogosított fogyasztók, eltörölte az export/import tevékenységgel kapcsolatos monopóliumot, intézkedéseket tett a különbözô tevékenységek könyvekben történô elkülönítésére úgy, hogy azokra a társaságoknak külön mérleget és eredménykimutatást kell készíteniük, mintha a különbözô tevékenységeket külön szervezetben mûködô társaságok végeznék. A feljogosított fogyasztók (amelyek meghaladják a 6 GWh/év fogyasztást) jogosultak kiválasztani saját villamosenergia-szállítóikat és 2003-tól hálózat-hozzáférési joggal fognak rendelkezni. Az új törvény szigorúan korlátozza azon tevékenységek tartalmát, melyeket az engedélyes társaságok vé-

gezhetnek, ezért az engedélyeket a Magyar Energia Hivatal fogja kibocsátani. A villamosenergia-piac megnyitása Magyarországon több lépésben fog megtörténni és egyelôre nem került meghatározásra, hogy mikor fog teljesen nyitottá válni. A villamosenergia-szolgáltatásnak két formája lesz: n a feljogosított fogyasztókkal történt szabad megállapodás alapján, n közüzemi szerzôdések alapján. A villamos energia országhatáron keresztül történô szállítása történhet villamosenergia-kereskedôk által, a rendszerirányító által, és a közüzemi nagykereskedô által, de ezen a területen számos korlátozó intézkedés marad életben.

A BEVÉTEL MÉRTÉKÉTÔL FÜGGÔ ADÓK Magyarországon a villamosenergiaipari társaságok adózását az általános adótörvények szabályozzák, általában nincsenek rájuk vonatkozó kivételek, vagy speciális szabályok. Társasági adó

A társasági adót a vállalati eredmény után kell fizetni és mértéke a pozitív adóalap 18%-a. Az adó alapja úgy határozható meg, hogy a bevételekbôl levonjuk a költségeket és ráfordításokat (ez az adózás elôtti eredmény), majd az eredményt módosítjuk különbözô adóalapot növelô és csökkentô tényezôkkel (pl. kapott osztalék, elengedett kötelezettség, adott támogatások, a számviteli törvény és a társasági adóról szóló törvény által megengedett értékcsökkenés, kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak módosítása stb.). Ha az adóalap negatív, azt a következô öt évre tovább vihetjük, elhatárolhatjuk (adóalapot csökkentô tényezôként vehetjük figyelembe a következô években). Jelentôs adókedvezményt élveznek a nagyberuházások és az elmaradott térségekben végzett beruházások, de ezek néhány év múlva valószínûleg eltörlésre kerülnek. Az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírása különbözô módszerekkel végezhetô el, de leggyakrabban a lineáris leírási

módszert alkalmazzák. A számviteli törvény szerint az éves leírás mértéke az eszközök élettartamától függ, a Társasági Adó Törvény azonban csak meghatározott mértékû leírást ismer el adómentesnek. Személyi jövedelemadó

A magánszemélyek jövedelemadója progresszív, mértéke 20%-tól 40%-ig terjed, de a törvény bizonyos tevékenységekre, gyermekekre, adományokra, biztosítási szerzôdésekre stb. vonatkozóan kedvezményeket is tartalmaz. A személyi jövedelemadót az alkalmazottak keresetébôl a munkáltató vonja le és utalja a költségvetés számára, illetve ahol erre valamilyen oknál fogva nincs lehetôség, a magánszemély önadózás keretében vallja be és fizeti meg. Osztalékadó

Az osztalékadó közvetett adó. A magyar vállalkozások mentesek az osztalékadó fizetése alól. Más, külföldi tulajdonos vállalkozásoknak 20% osztalékadót kell fizetniük. A magánszemély tulajdonosoknak 20% vagy 35% osztalékadót kell fizetniük. Ennek mértéke függ a jegyzett tôke és az osztalék arányától. Ha a kifizetett osztalék meghaladja a jegyzett tôke törvényben meghatározott arányát, az adó mértéke 35%. A tulajdonosoktól a társaság vonja le az adót az osztalék kifizetése elôtt. Kamatadó (nem érinti a villamosenergia-ipart)

A kapott kamat a magánszemélyek számára jövedelem, de az adó mértéke 0%. Értékesített tárgyi eszközök (nem ingatlanok) adója (nem érinti a villamosenergia-ipart)

Magánszemélyek esetében az adó mértéke 10%, ha a bevételek és kiadások különbsége meghaladja a 100 000 Ft-ot. Értékesített ingatlanok adója (nem érinti a villamosenergia-ipart)

Magánszemélyekre vonatkozóan az adó mértéke 20% (az adó alapját


83

úgy kapjuk meg, hogy az értékesítési árból levonjuk az elismert kiadásokat). Ha másik lakást/házat/építési telket vásárolunk ezen az összegen, nem kell megfizetni az adót. Természetbeni juttatások adója

Ha a társaság munkavállalójának természetbeni (nem pénzbeni) juttatást ad, a társaságnak 44% személyi jövedelemadót és 3% munkaadói járulékot kell fizetnie. A fizetendô társadalombiztosítási járulék mértéke 2000-ben 33%, 2001-ben 31% volt, 2002-ben pedig 29%. Ha a társaság nem munkavállalói jogviszonyban álló személynek ad természetbeni juttatást, a vonatkozó szabályok a fentiektôl eltérôek. Helyi iparûzési adó

A törvény különbséget tesz az önkormányzatok területén végzett állandó és ideiglenes iparûzési tevékenység között. Állandó iparûzési tevékenység esetében a számviteli törvény szerinti nettó árbevételt növelni kell a kamatbevételekkel, le kell vonni az eladott áruk beszerzési értékét, a közvetített szolgáltatásokat és az öszszes anyagköltséget. Az így meghatározott érték az adóalap. Az adó legmagasabb mértéke 2% és a helyi önkormányzatok dönthetik el, hogy bevezetik-e ezt az adónemet, vagy sem. Eseti iparûzési tevékenység végzése esetén az egy napra számított adómérték nem lehet több 5000 Ft-nál. Árfolyamnyereség adó (nem érinti a villamosenergia-ipart)

A magánszemélyeket a törvény 20% árfolyamnyereség-adó fizetésére kötelezi. Bányajáradék

Mielôtt a bányatársaságok kibányásznák a föld felszíne alatt lévô ásványokat, azok állami tulajdonban vannak. A bányajáradék így valójában egy „ellenérték-adó”, amit a bányatársaságnak kell megfizetnie a tulajdonába kerülô ásványok értéke után. A járadék mértéke a kibányászott ásványi anyagok értékének százalékában került meghatározásra:

84

n ásványi olajok és gázok esetében

(beleértve a CO2 -t is) a mérték 12%, n felszíni bányászat útján kibányászott anyagok és nem fémes nyersanyagok esetében a mérték 5%, n más szilárd ásványi nyersanyagok és geotermikus energia esetében a mérték 2%. Fogyasztási adó (a villamosenergia-ipart nem érinti)

A következô termékek után kell fizetni: nemesfémekbôl készült termékek; drágakövekbôl, vagy nemesfémbôl készült ékszerek (az adó mértéke 35%); személygépkocsik (az adó mértéke 10-32%, s közvetve érinti a villamosenergia-ipari társaságokat is); pörkölt kávé és valódikávé-kivonat (az adómérték 12%). Az adót meg kell fizetni Magyarországon történô értékesítés és import esetében is. Az adót a saját elôállítású termék után a termelô, a bérmunka keretében termeltetett termék után pedig a termeltetô; a nem adóalany termelôtôl és termeltetôtôl belföldi értékesítésre beszerzett, illetve az adó- és vámhatóságtól, bíróságtól belföldi értékesítésre átvett termék esetén a vevô, a felvásárló; az importált termék után az importáló fizeti. E törvény alkalmazásában importálónak az minôsül, akit jogszabály vámfizetésre kötelezett személyként nevez meg. Az adó alapja különbözô esetekben eltérôen került meghatározásra, így bizonyos esetekben lehet a forgalmi érték, az ellenérték, a vételár, a vámérték. Általános forgalmi adó

A villamosenergia-importot és a hazai piacon történô értékesítést mind nagyfeszültségen, mind pedig kisfeszültségen jelenleg 12%-os adó terheli. Az adó mértéke más termékek értékesítése és szolgáltatás nyújtása esetében 25%, de vannak adómentes termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások, valamint létezik 0%-os adókulcs is. (A mentesség és a nulla kulcs közötti különbség gyakorlatilag az, hogy az adómentes értékesítéshez vagy szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó kiadások számláiban találha-


tó elôzetesen felszámított áfa nem igényelhetô vissza.) 0%-os kulccsal adózik például a termékexport, a preferált fogyasztók számára végzett importtevékenység stb. Az adó alapja a teljesítés ellenértéke, de vannak esetek, amikor az adó alapját a piaci érték képezi, mivel a meghatározott ár túlságosan alacsony (pl. kapcsolt vállalkozások esetében). Import esetében vannak országokra és alapítványokra vonatkozó mentességek. Az adófizetônek joga van az általa megfizetett adó levonásához, de vannak kivételek is, például személygépkocsi-üzemanyag.

VAGYONHOZ KAPCSOLÓDÓ ADÓK Építményadó (helyi adó)

Nem lakás céljára szolgáló lakóépületek és egyéb, a helyi önkormányzatok területén lévô épületek adókötelezettség alá esnek. Az éves maximális adómérték és adóalap a helyi önkormányzat döntésének függvénye: az adó mértéke 900 Ft/m2, ha az adóalap az épület nettó alapterülete m2-ben, vagy az adó az épület szokásos piaci értékének 3%-a. Földadó (helyi adó)

Az önkormányzat területén lévô beépítetlen belterületi földrészletre vezethetik be az önkormányzatok. A helyi önkormányzat döntésétôl függôen az adó alapja és mértéke: 200 Ft/m2, ha az adó alapja a földterület m2-ben mért értéke, vagy a szokásos piaci értéknek a 3%-a. Idegenforgalmi adó

Idegenforgalmi adót a magánszemélyeknek, vagy vállalkozásoknak/vállalkozóknak kell fizetniük (csak a második esettel foglalkozunk). Idegenforgalmi adó terheli azt, aki az önkormányzat illetékességi területén olyan üdülésre, pihenésre alkalmas épületnek tulajdonosa, amely nem minôsül lakásnak. Az adó alapja az épület nettó alapterülete és az éves adó mértéke legfeljebb 900 Ft/m2.

Gépjármûadó (súlyadó)

Ezt az adót az önkormányzatok számára kell fizetni a gépjármûvek tömege alapján, és az adó fele az Útalapba kerül átutalásra. Az adó mértékét a helyi önkormányzatok határozzák meg, mértéke legalább 600 Ft, de legfeljebb 1000 Ft a gépjármû minden megkezdett 100 kg-ja után. A motorkerékpár, a lakó-pótkocsi, a lakóautó és a sátras utánfutó adója legalább 2000 Ft/év, de legfeljebb 5000 Ft/év. Teherautók esetében az adó mértéke függ az üres súlytól és a megengedett terheléstôl. Az adó alapja az önsúly és a megengedett terhelés 50%-a.

TEVÉKENYSÉGHEZ KAPCSOLÓDÓ ADÓK Vámterhek

Vámterhek alatt a vámot, a vámÁFÁ-t, a fogyasztási adót, a jövedéki adót és más kötelezô kifizetéseket értjük, melyeket a vámkezelési eljárás során vetnek ki. A cikknek ebben a részében csak a vámmal foglalkozunk, mivel a többi fent említett terhet az anyag más részében tárgyaljuk. A vámot speciális mértékek alapján kell megfizetni (vámtarifa), melyeket külön törvény határoz meg. A törvény tartalmaz mentességeket a vám megfizetése alól. Ha a nemzetgazdaság érdeke azt kívánja, a következô típusú ideiglenes vámok vezethetôk be a vámárukra: általános vám felár, piacvédô vámok, antidömping vámok, kiegyenlítô vámok, mezôgazdasági védôvámok. A vám alapja rendszerint a vámáru vámértéke. A vámérték magában foglalja (ha nem foglalja magában a fizetett, vagy fizetendô ár): az importált áru fuvarköltségét a magyar vámhatárig, a magyar határig az importált áruhoz kapcsolódó berakodási, kirakodási és árukezelési költségeket; a vámhatárig felszámított biztosítási költségeket. A vámtarifa tartalmazza az áruk vámtarifa számát, az áruk leírását és a vámtétel mértékét. A vámtarifa a legnagyobb kedvezményes elbánás szerinti, valamint autonóm és szerzôdéses preferenciá-

lis vámtételeket, továbbá büntetô vámtételeket tartalmaz. Jövedéki adó

A villamosenergia-iparban jövedéki adó az ásványi olajokat terheli, azonban jövedékiadó-mentesek a transzformátorokban használt olajok, valamint a villamosenergia termeléséhez használt olaj is. (Más, jövedéki adóval sújtott termékek pl. az alkohol termékek, a sör, a bor, a pezsgô, a köztes alkoholtermékek és a dohány termékek.) Cégautó adó

Ha a munkavállalók személyes céljaikra a vállalkozás tulajdonában lévô személygépkocsit használhatnak, a vállalkozásnak cégautó adót kell fizetnie. Az adó mértéke függ az autó árától és beszerzési idejétôl. Mértéke 1500 Ft-tól 40 000 Ft-ig terjedhet. Adómentességet élveznek az orvosok a postaszolgálat által használt stb. személygépkocsik. Útadó külföldi autókon (nem érinti a villamosenergia-ipart)

50 Ft/nap az adó mértéke azokra az autókra, melyek 60 napig Magyarországon tartózkodnak. Az adó mértéke teherautók esetében 3 Ft/tonna/km.

KÖRNYEZETVÉDELMI ADÓK Magyarországon különbözô törvények szabályozzák a Központi Környezetvédelmi Alapba történô befizetéseket, melyek közül a legjelentôsebbek a következôk: különféle környezetvédelmi bírságok, környezetterhelési díj, környezet-igénybevételi díj, környezetvédelmi termékdíj, külföldi autókat terhelô adó, bányajáradék, nemzetközi környezetvédelmi célú támogatások, költségvetési támogatás, önkéntes hozzájárulások, visszafizetés (és annak kamata) az Alapba, károkozás következtében történô kártérítés befizetése az Alapba, az Alap által megvásárolt értékpapírok kamata, egyéb bevételek.

Központi Nukleáris Pénzügyi Alap

A Központi Nukleáris Pénzügyi Alap a radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére, valamint a kiégett üzemanyag átmeneti és végleges elhelyezésére szolgáló tárolók létesítését és üzemeltetését, illetve a nukleáris létesítmények leszerelésének (lebontásának) finanszírozását biztosító, és kizárólag ezt a célt szolgáló elkülönített állami pénzalap. Az Alapba történô befizetéseket úgy kell meghatározni, hogy azoknak a fent említett költségeket teljes mértékben fedezniük kell. A befizetés mértékét a költségvetési törvény határozza meg. A Paksi Atomerômû Rt.nek 2000-ben 9311,3 MFt-ot kellett fizetnie havi arányos elosztásban.

Környezetvédelmi bírságok

Aki jogszabályban elôírt, illetve hatósági határozatban foglalt, a környezet védelmét szolgáló elôírást szeg meg, vagy azokban megállapított határértéket lép túl – az általa okozott környezetszennyezés, illetôleg környezetkárosítás mértékéhez, súlyához és ismétlôdéséhez igazodó – környezetvédelmi bírságot köteles fizetni. A környezetvédelmi bírságot a környezet igénybevételi járulékon és a környezetterhelési díjon felül kell megfizetni. Különbözô környezetvédelmi bírságok léteznek: légszennyezési (nincs meghatározott mértéke), veszélyes hulladék (nincs meghatározott mértéke, a különbözô tényezôktôl függ, mint az anyag mennyisége, veszélyességének mértéke és az okozott kár), zaj- és rezgés (képlet alapján határozható meg), szennyvíz (nincs meghatározott mértéke, függ a különféle szennyvizekre meghatározott limit értékek túllépésétôl), természetvédelmi (különbözô esetekben különbözô mértékû, pl. természetvédelmi területen engedély nélkül végzett tevékenység esetén mértéke legfeljebb 20 000 Ft lehet minden megkezdett hektár után), ózonréteg-védelmi (elsô alkalommal értéke tízszer, második esetben százszor magasabb, mint a felhasznált tiltott anyagok ára), veszélyes anyagok importját szabályozó bírság (az importtevékenység engedéllyel végezhetô és a bírság mértéke 100 000 Ft az en-


85

gedély nélkül importált anyagok minden megkezdett tonnája után), egyéb törvényekben meghatározott bírságok.

bá a forgalmazáskor felszámított betétdíjat a termék visszaszolgáltatójának megfizetni.

Központi Statisztikai Hivatal által közzétett – nemzetgazdasági éves bruttó átlagkeresetének 3%-a. Munkavállalói járulék

Környezetterhelési díj

A környezetvédelmi adóknak a második típusa a környezetterhelési díj, akkor fizetendô, ha egy vállalkozás szennyezôanyagokat bocsát ki.

MUNKAVÁLLALÓKHOZ KAPCSOLÓDÓ ADÓK ÉS HOZZÁJÁRULÁSOK

A társaságoknak a kifizetés elôtt munkavállalóik keresetének 1,5%-át le kell vonniuk, és be kell fizetniük egy elkülönített alapba.

Társadalombiztosítási járulék

Egészségügyi hozzájárulás

A vállalkozásoknak társadalombiztosítási járulékot kell fizetni (melynek mértéke 2000-ben a bérek és keresetek 33%-a volt, 2001-ben 31%-a, 2002-ben pedig 29%-a), továbbá 11% hozzájárulást kell levonniuk a bérekbôl és keresetekbôl azok kifizetése elôtt.

A munkaadó a munkavállaló részére munkaviszonya alapján kifizetett és elszámolt bruttó munkabér, illetmény (kereset), valamint végkielégítés, jubileumi jutalom, a betegszabadság idejére adott díjazás, személyi jövedelemadó köteles természetbeni juttatás (kivéve az Szja tv. 69. § (10) bekezdése szerinti reprezentáció, üzleti ajándék címén nyújtott természetbeni juttatás), étkezési hozzájárulás, üdülési hozzájárulás és a munkaviszony keretében biztosított cégautó adójának 25 %-a után 3% munkaadói járulékot köteles fizetni.

Két fajtája van: tételes, és százalékos. A tételes egészségügyi hozzájárulást a kifizetôknek kell fizetniük a foglalkoztatottak száma után, mértéke 2000-ben 3900 Ft/fô, 2001-ben 4200 Ft/fô, 2002-ben pedig 4500 Ft/fô (minden foglalkoztatott után csak egyszer kell fizetni, tehát csak egy foglalkoztatónak kell megfizetnie a hozzájárulást). 2000-ben az egy napra számított összeg 130 Ft/fô. A százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást a magánszemélyek különbözô fajta jövedelmei után kell megfizetni (például: a társadalombiztosítási járulék alól mentes jövedelmek után, a 35% osztalékadóval terhelt osztalék után, a társadalombiztosítási járulék alól mentes természetbeni juttatás után, amikor a magánszemély nem biztosított a társaságnál). A százalékos típusú hozzájárulás másik fajtáját a magáncélra is használt cégautók után kell fizetni, mértéke pedig a cégautó adó 25%-a.

Szakképzési hozzájárulás

Kommunális adó (helyi adó)

A munkaadóknak az éves bérköltség 1,5%-át kell befizetniük szakképzési hozzájárulásként.

Magánszemélyeknek vagy társaságoknak/vállalkozóknak kell fizetniük, de mi csak ez utóbbival foglalkozunk. A helyi önkormányzatok döntésétôl függôen az adó alapja az adózónál az önkormányzat területén a foglalkoztatottak átlagos statisztikai létszáma és az éves maximális mérték 2000 Ft/fô lehet.

Környezet-igénybevételi díj

A környezet használóinak igénybevételi díjat kell fizetniük a környezet meghatározott elemének bizonyos módokon történô használata esetén. Környezetvédelmi termékdíj

Bizonyos termékek - melyek használatuk közben, vagy azt követôen különleges terhet, vagy veszélyt jelentenek a környezetre – elôállítását, importálását és elosztását környezetvédelmi termékdíj fizetésének kötelezettsége terheli. A díjat a belföldi elôállítású termékdíjköteles termék elsô belföldi forgalomba hozója, vagy saját célú felhasználója, valamint a termékdíjköteles vámáru behozatala esetén a vámfizetésre kötelezett, illetve a vámszabadterület köteles fizetni. (Ilyen termékek például az üzemanyagok, és más kôolajtermékek – közvetlenül szennyezô termékek – a gumiabroncsok, a hûtôberendezések és hûtôközegek, csomagolóanyagok, akkumulátorok, hígítók és oldószerek.) A termékdíj mértéke üzemanyagok esetében a jövedéki adó 3%-a. A villamosenergia-ipar érintett az üzemanyagok és más nyersolajok importjában (mi csak ezekkel a termékekkel foglalkozunk). Betétdíjak

Jogszabály állapítja meg azon termékek körét, amelyeknek visszafogadása a környezet terhelésének, szenynyezésének csökkentése érdekében indokolt. A visszafogadás ösztönzésére a termék forgalmazójának betétdíjat kell felszámítania. A betétdíjas termék forgalmazója köteles a használt termék visszavételérôl és megfelelô kezelésérôl gondoskodni, továb-

86

Munkaadói járulék

Rehabilitációs hozzájárulás

A társaságoknak, amennyiben munkavállalóik száma meghaladja a 20 fôt és a megváltozott munkaképességû munkavállalók száma nem éri el a munkavállalók létszámának 5%-át, rehabilitációs hozzájárulást kell fizetniük, melynek mértéke 2000-ben 24 400 Ft/fô volt, 2001-ben pedig 27 800 Ft/fô. A rehabilitációs hozzájárulást annyi fôre kell megfizetni, ahány fô hiányzik az 5%-ból. A rehabilitációs hozzájárulás mértéke a tárgyévet megelôzô második év –


VEGYES KÖTELEZETTSÉGEK Ebben a csoportban különbözô kötelezettségeket említünk meg. A kötelezettségek rendszere nagyon kiterjedt és bonyolult, így csak a legfontosabbakkal foglalkozunk.

Illetékbélyeg

Magánszemélyek és társaságok közötti számos jogi eljárás illetékköteles. Vagyonszerzési illeték

Vagyonszerzési illeték az örökséget, az ajándékot és a visszterhes vagyonátruházást terheli. A villamosenergia-ipart általában csak az utóbbi érinti. Az illeték fô területei: ingatlan megszerzése (piaci érték 10%-a); az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékû jog megszerzése, továbbá e jognak a megszüntetése folytán bekövetkezô vagyonszerzés; az ingatlanon fennálló haszonélvezet gyakorlásának átengedése; ingónak hatósági árverésen történô megszerzése; gépjármû, illetôleg pótkocsi tulajdonának, haszonélvezetének megszerzése a mérték gépjármûvek és elektromos hajtású autóknál 10 Ft/cm3, 2500 kg alatti pótkocsi esetében 5000 Ft, 2500 kg felett pedig 12 000 Ft; közterületen álló, ingatlannak nem minôsülô felépítmény tulajdonjogának, vagyoni értékû jogának megszerzése. A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke – ha a törvény másként nem rendelkezik – a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 10%. Államigazgatási eljárási illeték

Az elsô fokú államigazgatási eljárásért – ha a törvény másként nem rendelkezik – 1500 forint illetéket kell fizetni (általános tételû eljárási illeték). Az elsô fokú államigazgatási határozat elleni fellebbezés illetéke – ha e

törvény melléklete másként nem rendelkezik, és a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben megállapítható – a fellebbezéssel érintett, vagy a fellebbezésben vitatott összeg minden megkezdett 10 000 forintja után 200 forint, de legalább 3000 forint, legfeljebb 300 000 forint. Ha a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben nem állapítható meg, a fellebbezés illetéke 3000 forint. Az értékhez igazodó államigazgatási eljárási illeték alapja az eljárás tárgyának az eljárás megindítása idôpontjában fennálló értéke. A törvény számos kivételt tartalmaz az illetékfizetési kötelezettség alól. Polgári eljárási illeték

A polgári peres és nem peres eljárásban az illeték alapja – ha törvény másként nem rendelkezik – az eljárás tárgyának az eljárás megindításakor fennálló értéke, jogorvoslati eljárásban pedig a vitássá tett követelés vagy követelésrész értéke. Ha az eljárás tárgyának értéke nem állapítható meg, és ha törvény másként nem rendelkezik, az illeték számításának alapja: n a helyi bíróság elôtt a peres eljárásban 150 000 forint, a nem peres eljárásban 75 000 forint; n a Fôvárosi Bíróság és a megyei bíróság elôtt: – elsô fokon indult peres eljárásban 250 000 forint, nem peres eljárásban pedig 125 000 forint, – fellebbezési eljárásban, peres eljárás esetén 125 000 forint, nem peres eljárásban pedig 70 000 forint; n a Legfelsôbb Bíróság elôtt: – az elsô fokon indult nem peres eljárásban 150 000 forint,

– jogorvoslati eljárásban peres eljárás esetén 225 000 forint, nem peres eljárásban pedig 100 000 forint. Tételes illetékek

A törvény számos tételes illetékfajtáról rendelkezik (például munkaügyi perek illetéke), amelyek esetében, ha az érték nem határozható meg, az illeték mértéke 5000 Ft. Csôd- és felszámolási eljárás illetéke

Jogi személyiséggel rendelkezô gazdálkodó szervezetek felszámolási eljárásának illetéke 40 000 forint, a csôdeljárás illetéke 20 000 forint, jogi személyiséggel nem rendelkezô gazdálkodó szervezet esetében a felszámolási eljárás illetéke 15 000 forint, a csôdeljárás illetéke pedig 10 000 forint. Cégbírósági eljárás illetéke

A cégbejegyzésre irányuló eljárás illetéke a létesítô okiratban, a társasági szerzôdésben, az alapító okiratban, illetve az alapszabályban megállapított vagyon (jegyzett tôke) értéke után jogi személy esetében 2%, de legalább 60 000 forint, legfeljebb 600 000 forint. Összegezve a cikk „mondanivalóját”, remélhetôleg sikerült érzékeltetni, viszonylag átfogóan bemutatni azt az adórendszert, amelyben a társaságok mûködnek, s mi, magánszemélyek létezünk. Ez a bonyolult rendszer át kell, hogy alakuljon az EU-követelmények szerint, s valószínûleg egyszerûsödni is fog. Minden esetre érdemes a jövôben is nagyobb figyelmet szentelni ennek a területnek, mert nagymértékben kihat mindennapjainkra is.

n HÍREK AZ MVM RT. A CSABA EXPO-N 2002. MÁJUS 1–5. Társaságunk idén is számos kiállításon tervezi a megjelenést. A bevált gyakorlatnak megfelelôen idén is az MVM csoport egységes megjelenítését tervezzük, melyet rugalmasan, az egyes cégek helyi érintettségét és terveit, valamint speciális célközönségét is figyelembe véve állítunk össze. Új elem az idei kiállítási palettán,

hogy azon régiókban, ahol az MVM Rt. kiemelt beruházásokat kezd, illetve folytat, egyedi standokkal jelentkezünk. Ebbe a sorba illeszkedik, egyúttal az idei év elsô megjelenése a Csaba Expo, melynek aktualitását a Békéscsaba – Sándorfalva távvezeték létesítése jelenti. (Tringer Ágoston)


87

MESTERSÉGES NEURÁLIS HÁLÓZATOK ALKALMAZÁSA TERHELÉSI GÖRBÉK KÖZÉPTÁVÚ ELÔREJELZÉSÉRE n A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK RT. JELENLEG AZ ORSZÁGOS VILLAMOSENERGIA-RENDSZER LEGNAGYOBB VISZONTELADÓJA. A MAGYARORSZÁGON FORGALMAZOTT VILLAMOS ENERGIA MINTEGY 95%-A JUT EL AZ MVM RT.-TÔL AZ ÁRAMSZOLGÁLTATÓKHOZ, MAJD A FOGYASZTÓKHOZ. AZ ERÔMÛVÁLLALATOKTÓL VÁSÁROLT ÉS AZ ÁRAMSZOLGÁLTATÓKNAK ELADOTT TELJESÍTMÉNY ÉS ENERGIA MENNYISÉGÉT KERESKEDELMI SZERZÔDÉSEK RÖGZÍTIK. AZ ÉVES SZERZÔDÉSEK GONDOS ELÔKÉSZÍTÉSE KAPACITÁSTERVEZÉSI ÉS TERMELÉS-SZIMULÁCIÓS SZÁMÍTÁSOK ELVÉGZÉSÉT SZÜKSÉGELTETI. MIND A RENDSZERTERVEZÉSI FELADATOKHOZ, MIND A VILLAMOSENERGIA-TERVEZÉSHEZ AZ ORSZÁGOS, ILLETVE AZ ÁRAMSZOLGÁLTATÓK ÉS AZ MVM RT. KÖZÖTT VÁRHATÓ VILLAMOSENERGIA-IGÉNYEK ÉS AZ ÓRÁS TERHELÉSI GÖRBÉK ELÔREJELZÉSE SZÜKSÉGES. VARGA LÁSZLÓ

Tekintettel arra, hogy a szerzôdések elôkészítése a tervidôszakot megelôzô év szeptemberében történik, az elôrejelzési idôszak egy és egynegyed év. A pontos elôrejelzés elôsegíti az áramszolgáltatóknak eladható és az erômûvállalatoktól megvásárolandó kapacitások jó megválasztását, azaz elônyös vásárlási és eladási szerzôdések megkötését.

TERHELÉS ELÔREJELZÉSI MODELLEK Jelöljük az adott idôpontokban megfigyelt terheléseket az { y1, y2, …, yt, …, yT } sorozattal, ahol yt a villamosenergia-rendszer terhelése a t-edik idôpontban. Az elôrejelzés célja a megfigyelések alapján illesztett modell segítségével a sorozat yT utolsó A cikk a szerzônek az erdélyi MagyarTudományos Társaság 2001. évi konferenciáján elhangzott elôadása alapján íródott.

88

megfigyelése utáni értékek kiszámítása. Az automatizált terhelés-elôrejelzési módszerek alkalmazása az 1970es években kezdôdött. Többváltozós regressziós modellek, spektrál-felbontáson, exponenciális simításon és állapottér módszereken alapuló technikák kerültek alkalmazásra, amelyek közül az idôsor analízisen alapuló technikák váltak a legnépszerûbbé [1]. Annak ellenére, hogy az idôsorok analízise éppen a fenti idôsorok leírására született, a modell linearitása és a terhelés-elôrejelzésben fellépô diszkrét változók (naptípusok, ünnepnapok, nyári–téli idôszámítás) kezelésének nehézségei miatt a rendszertervezôk az elmúlt évtizedben az erôteljesen fejlôdô, mesterséges intelligencián alapuló módszereket kezdték alkalmazni. Emellett ezek a tanulómodellek, éppen a nem-lineáris hatások figyelembe vehetôsége miatt, sokkal adaptívabb, és ezáltal pontosabb elôrejelzést szolgáltatnak. Ezzel együtt persze hátrány, hogy a modell


nagyságrendekkel több modell-paraméter meghatározását igényli.

MESTERSÉGES NEURÁLIS HÁLÓZATOK A kutatókat igen régóta foglalkoztatja olyan módszer kidolgozása, amely valamiképp az emberi gondolkodást szimulálja [2]. Az 1940-es években D. Hebb kanadai pszichológus a többszöri inger hatására mûködô, úgynevezett asszociatív memóriát tanulmányozta. Vizsgálatainak kiindulópontja, hogy az emberi agy idegsejtjei (neuronok) a dendriteknek nevezett nyúlványokon keresztül kapnak egymástól jelzéseket. Ezek az üzenetek az axonokban elektromos jelek formájában terjednek tovább. Az axonok végén a szinapszisnak nevezett kapcsolódási hely található. Az axonon végigfutó jel a szinapszison gátló vagy serkentô akciós potenciál-

lá alakul. Abban az esetben, ha a neuronhoz az axonoktól a szinapszisokon át befutó jelek összege meghalad egy küszöbértéket, a neuron „kisül“ és ez a jel tovaterjed más neuronok irányában. Hebb szerint a tanulás nem más, mint a szinapszisok küszöbértékeinek módosulása, amely megváltoztatja az ingerületvezetés struktúráját és ezzel az idegsejtek egymásra gyakorolt hatását. Ismert mintázat esetében a tanulási folyamat során módosult ingerküszöb miatt az inger sokkal gyorsabban végigfut, ily módon segítve a tanult mintázatok felismerését. A neurológia sok tekintetben továbblépett ezen az elméleten, maga az elv azonban igen gyümölcsözôvé vált az információfeldolgozásban. Némi egyszerûsítéssel a mesterséges neurális (idegi) hálózatok (MNH) elemi számolóegységekbôl felépített, esetenként bonyolultan összekapcsolt információ-feldolgozó rendszerek. Az elemek inputja lehet igen sok, de minden egyes elem csupán csak egy jelet továbbít, ezt a jelet azonban egyidejûleg annyi irányban, amennyiben az információfeldolgozás szempontjából megkívántatik. A MNH élein a súlyoknak megfelelô erôsségû jelek jutnak el a számolóegységekhez, amelyek a súlyok-

kal összegzett jelet az úgynevezett aktivációs függvénnyel kimenô jellé transzformálják. Az alkalmazások során leggyakrabban háromrétegû hálózattal találkozunk, ahol a bemenô jelek a bemeneti rétegen, a kimenô jel a kimeneti rétegen jelenik meg. A két réteg között van a közbensô (rejtett) réteg. Az elôrehaladó (feedforward) MNH esetében a jelek a bemeneti rétegtôl a közbensô rétegen keresztül jutnak a kimeneti rétegre. Egy ilyen struktúra a hálózat csúcsait összekötô élek súlyainak megváltoztatásával képes arra, hogy viszonylag bonyolult mintákat tároljon, és a tárolt minták alapján hiányos bemenetbôl teljes outputot állítson elô [3]. A terhelési görbék modellezése során az MNH bemenô rétegén a terheléseket befolyásoló változók (naptári információk, meteorológiai adatok) és a terhelések elôzô idôszakokban megfigyelt értékei jelennek meg. A modellezés célja egy megtervezett MNH struktúra (neuronok száma a hálózat egyes rétegein és a köztük lévô összeköttetések, valamint az aktivációs függvények típusa) esetében a kimenô rétegen bemutatott terhelések alapján az összekötô élek súlyainak meghatározása. Ennek a feladatnak a megoldása a modell hibájának a minimálásával

Napi átlagteljesítmény (MW) Relatív terhelések (-)

történik, ahol a célfüggvény leggyakrabban a tényadatok és a modell output négyzetes közép eltérése. A tényadatok felhasználásával kiszámolt súlyok figyelembe vételével az elkövetkezendô idôszak terhelései az adott idôszakban várható bemenô adatok (naptári és meteorológiai információk) alapján kiszámolhatók. A súlyok meghatározásához használt hibaminimálás elvileg akármilyen többváltozós, nem-lineáris függvény minimálására alkalmas módszerrel megoldható. A leggyakrabban alkalmazott módszer azonban az úgynevezett hátrafuttatásos (backpropagation) algoritmus, amely lényegében az MNH speciális struktúráját és az aktivációs függvények deriválhatóságát kihasználó gradiens módszer [3]. Az MNH-ról és annak neurofiziológiai vonatkozásairól cikkeket találunk [4]-ben.

ALAPADATOK A magyar villamosenergia-rendszer csúcsterhelése 5800 MW körüli érték. Az éves villamosenergia-felhasználás 39 TWh. Ezek az adatok az erômûvek önfogyasztásán kívül a hálózati veszteségeket is tartalmazzák. A modell illesztéséhez felhasznált adatok: n Dátum (év, hó, nap), n Napkód (hétfô=1, kedd=2, ... , vasárnap=7), n Naptípus kód (munkanap=1, hétvége=3, ünnepnap=4), n Napi villamosenergia-fogyasztás (MWh), n Legnagyobb órás terhelés (MW), n Legkisebb órás terhelés (MW), n Napi középhômérséklet (C°), n Napi 24 db órás terhelés (MW).

A MNH MODELL FELÉPÍTÉSE Idôskálák

Naptár

Megvilágítás

Idôjárás

Éves idôskála Teljes idôskála

Napok minôsítése, ünnepnapos hetek megkülöböztetése

Nyári-téli idôszámítás. Napkeltenapnyugta

Napi középhômérséklet

1. ÁBRA AZ MNH EGYSZERÛSÍTETT FELÉPÍTÉSE

A terhelés-elôrejelzések igen terjedelmes irodalma elsôsorban rövid távú (órás, félórás terhelések meghatározása egy-két hétre elôre) modellek alkalmazásáról szól [5]. Az alábbiakban ismertetett középtávú elôrejelzési modell részletes leírása és hibaanalízise [6]-ban található.


89

tozás hatását a napi terhelési görbére. Sötétedés-világosodás hatása n (s 1t) Csillagászati napfelkelte. n (s 2t) Csillagászati napnyugta. n (s 3t) A napfelkelte és a napnyugta között eltelt idô. n (d t ) A téli és nyári idôszámítást jelzô változó (téli idôszak=0, nyári idôszak=1). Valójában két modellt alkalmazunk, amelybôl az egyik a napi átlagterheléseket a másik a napi átlagterhelések körüli változást (óránkénti relatív terhelést) írja le. A napi átlagterhelést leíró modell:

Maximális terhelés, MW 5700 5600 5500 5400 5300 5200 5100 5000 4900 4800 1

3

5

7

9

11

13

15

17

19

Tényadat

21

23

25

27

29 31 Napok

Elôrejelzés

l t = f(u t );

2. ÁBRA NAPI MAXIMÁLIS TERHELÉSEK LEFUTÁSA 2001. FEBRUÁRBAN

A modell bemenô adatai a következôk: Idôskálák n (t a) Az adott nap elhelyezkedése a tényadatok és az elôrejelzési idôszakon belül. n (t r) Az adott nap elhelyezkedése az éven belül. Naptári adatok n (c 1t) A hét különbözô napjainak kódja (hétfô=1, kedd=2,…vasárnap=7).

hétvége=3, munkaszüneti nap=4). heteknél (=1), az ünnepnapot nem tartalmazó hetek napjainál (=0). Napi középhômérséklet n (w 1t) A napi átlagterhelés és a terheléslefutás jelentôsen függ a külsô hômérséklettôl. Ennek megfelelôen ez a folytonos változó szolgál arra, hogy leírja a hômérsékletvál-

5500

5500

5000

5000

4500

4500

4000

4000

3500

3500

3000

3000 4

8

12

16

x t = g(vt );

n (c 3t) Ünnepnapot tartalmazó

MW 6000

0

ahol u t = (c 1t, c 2t , c 3t, w 1t , s 3t , dt ) a terheléseket befolyásoló változók vektora, l t a napi átlagterhelés. Órás relatív terheléseket leíró öszszefüggés:

n (c 2t) Naptípus kód (munkanap=1,

MW 6000

20

24

0

(1)

(2)

ahol v t = (c 1t , c 2t, c 3t, w 1t , s 1t , s 2t , d t ) a terheléseket befolyásoló változók vektora, x t az órás relatív terhelések vektora. A két modellbôl a t-edik nap órás terheléseinek vektora az alábbi módon határozható meg:

gt = l t x t

4

8

12

(3)

16

20

Tényadat

Elôrejelzés

3. ÁBRA TERHELÉSLEFUTÁS (2001. JANUÁR 10., SZERDA)

90


24 Óra

Óra Tényadat

Elôrejelzés

4. ÁBRA TERHELÉSLEFUTÁS (2001. AUGUSZTUS 8., SZERDA)

A rendelkezésünkre álló tényadatok segítségével a (1) és (3) összefüggések meglehetôsen bonyolult, nemlineáris f és g leképezéseit közelítettük MNH technika segítségével. A háromrétegû MNH egyszerûsített felépítését láthatjuk az 1. ábrán. A hálózat súlyainak meghatározására a NeuralWare Inc. cég (Pittsburgh, USA) NeuralWorks Predict programját használtuk, ahol a modell és a tényadatok közötti korrelációt maximalizáltuk. Visszatekintô

A bemutatott középtávú elôrejelzési modell illesztéséhez az 1996. január 1. és 2000. december 31. közötti idôintervallum tényadatait használtuk fel. A modell súlyainak illesztése után rögzített együtthatókkal kiszámoltuk a 2001. január 1. és augusztus 31. között eltelt 8 hónapos idôszak órás terheléseit az ismert napi középhômérsékletek figyelembevételével. Ez az úgynevezett visszatekintô elôrejelzés (ahol a tényleges terhelési adatok már ismertek) lehetôséget ad arra, hogy elvégezhessük a modell meteorológiai elôrejelzések pontatlanságától független hibaanalízisét. A napi terheléseknek a rendszertervezési modellek alkalmazása szempontjából három karakterisztikus értéke van: a napi átlagos (napi villamosenergia-fogyasztás), a maximális és a minimális terhelés. Az 1. táblázat fejlécében a karakterisztikus értékek, azok hibája és százalékos hibájának abszolút értéke (AszRH) szerepel. A táblázat utolsó két oszlopában az órás terhelések napi átlagos és legnagyobb AszRH értékei szerepelnek. A táblázat elsô sora a fejlécben sze-

replô mennyiségek elôrejelzési idôszakra vonatkozó átlagát, a második sor pedig azok szórását mutatja. A 2. ábra a modell alkalmazásával elôre jelzett napi maximális terheléseket és a hozzájuk tartozó tényadatokat mutatja a 2001. év februárjában. A 3. ábrán egy téli nap, a 4. ábrán egy nyári nap terheléslefutása látható, ahol az elôrejelzések mellett feltüntettük a megfigyelt értékeket is.

IRODALOM [1] M.A. Abu-El-Magd, N.H. Sinha: „Short Term Load Demand Modelling and Forecasting: A Review“, IEEE Trans. on Systems, Man and Cybernetics, vol. SMC-12, no. 3, May/June 1982 [2] G. Rowe: Theoretical Models in biology, First Edition, Calderon Press, Oxford, 1994 [3] J. Hertz, A. Krogh, R.G. Palmer: Introduction to the Theory of Neural Computation, Addison Wesley Publishing Company, 1991

AZ ELÔREJELZÉSI MODELL ALKALMAZÁSAI A fentiekben leírt modellel azonos felépítésû MNH modell szolgál az MVM Rt. és az áramszolgáltató vállalatok közötti villamosenergia-forgalom terhelési görbéinek leírására. Ezek a terhelési értékek nem tartalmazzák a nagyfeszültségû hálózat veszteségét, az erômûvek önfogyasztását és azt a teljesítményt, amely nem az MVM Rt. által kerül viszonteladásra (a villamosenergia-rendszer éves 39 TWh körüli fogyasztásával szemben ez a viszonteladott érték közelítôleg 34 TWh). Az elôrejelzési modellekkel meghatározott éves terheléslefutások képezik a termelés szimulációs és kapacitástervezô (erômûegységek karbantartás ütemezése [7]) programok egyik legfontosabb bemenô adatát. Az MNH modell lehetôséget ad az idôjárás hatásának kiszûrésére (az energiarendszer terheléseinek valamilyen referencia hômérsékletre történô átszámítása), és az erômûrendszerben szükséges kapacitások idôjárási tartalékainak meghatározására [8].

[4] G.E. Hinton: “Hogyan tanulnak az idegi hálózatok? (Tematikus szám az emberi agyról). TUDOMÁNY (A Scientific American magyar kiadása), 1992. november [5] H.S. Hippert, C. E. Pedreira, R. C. Souza: Neural Network for Short-term Load Forecasting: A Review and Evaluation, IEEE Trans. on Power Systems, vol. 16, no. 1, February 2001 [6] L. Varga: Medium Term Electric Load Forecasting Using Artificial Neural Networks. In Conference Proceedings of the IEEE PowerTech ’99, BPT99– 468–25, 1999, Budapest [7] L. Varga, Zs. Soós, J. Zsigmond: Levelized Risk Scheduling for Preventive Maintenance. In Conference Proceedings of the IEEE PowerTech ’99, BPT99–467–13, 1999, Budapest [8] L. Varga: Calculation of Weather Uncertainties in Power Systems using Artificial Neural Networks. In Conference Proceedings of the Engineering Applications of Neural Networks, 2001, Cagliari

1. TÁBLÁZAT

Villamos energia Tény

Hiba

Max terhelés

AszRH

Tény

Hiba

Min terhelés AszRH

Tény

Hiba

Órás terhelés AszRH

Átlag

Legnagyobb

MWh

MWh

%

MW

MW

%

MW

MW

%

%

%

Átlag

106 508

-809

1,8

4958

-93

2,2

3522

27

2,4

2,6

6,5

Szórás

10 760

2310

2,3

421

115

3,0

361

105

3,1

1,2

2,6


91

n GAZDASÁGI ROVAT Az MVM Rt. Közlemények Szerkesztôbizottsága legutóbbi ülésén elfogadta azt a javaslatot, hogy a lap indítson egy ún. gazdasági rovatot, legfôképpen azért, mert szeretne olvasóinak aktuális, használható gazdasági ismereteket is nyújtani munkájukhoz. Ez egyúttal kissé oldaná is a Közlemények erôsen mûszaki jellegét. A gazdasági rovat mindig több, általában rövidebb terjedelmû téma feldolgozása lenne, szinte kérdés-felelet jelleggel. A fô az aktualitás és a pontosság, illetve az, hogy az olvasótábor minél szélesebb köre igényelje az információt. A gazdasági rovat témái mellett megjelenthetnek még más, gazdasági témákat feldolgozó cikkek is, de

ezek külön, önállóan és általában nagyobb terjedelemben és részletezettséggel. Az induló gazdasági rovat elsôként két nagyon aktuális témával rendelkezik. Az egyik a „pénzmosással” kapcsolatos szabályozási és gyakorlati követelmények ismertetése, amellyel többé-kevésbé mindannyian találkozni kényszerülünk, vagy mint ügyfél, vagy mint szabályozás alá esô tevékenységet végzô jogi személy képviselôje. A hazai szabályozás illeszkedik az EU követelményeihez, ismerete ezért is fontos, különösen a vezetô-irányító pozíciót betöltôk számára. A másik téma a mérlegképes képesítéssel rendelkezôk regisztrációs lehetôségérôl informál. Ez is viszony-

lag széles réteget érint: elsôdlegesen az ilyen képesítéssel rendelkezôket, de érinti a valamilyen vállalkozási tevékenységet folytatókat is, hiszen változni fog a jövô évtôl a beszámolók készítésének szabályozása, s azzal összefüggésben a mérlegképes képesítéssel rendelkezôk szolgáltatásainak igénybevétele is. A gazdasági rovat témáit illetôen szívesen vesszük olvasóink javaslatait, igényeit is, amelyet kérünk a Szerkesztôbizottság címére eljuttatni. Reméljük, kezdeményezésünk beváltja a hozzá fûzött reményeket, s hasznos információival a rovat hamar megkedvelteti magát olvasóink körében. A Szerkesztôbizottság

A PÉNZMOSÁS MEGAKADÁLYOZÁSÁNAK HAZAI SZABÁLYOZÁSA n A PÉNZMOSÁS (AZ ELNEVEZÉS NAGYON TALÁLÓAN EGY AMERIKAI GENGSZTERHÁLÓZAT PÉNZÉNEK EGY MOSODÁN KERESZTÜLI TISZTÁRA MOSÁSÁBÓL RAGADT MEG) ELLENI HARC KÖZÉRDEK, MIVEL A BÛNÖZÉS VISSZASZORÍTÁSA ÉS MOZGÁSTERÉNEK SZÛKÍTÉSE A TÁRSADALOM ÉRDEKEIT SZOLGÁLJA. EMELLETT A PÉNZMOSÁS ELLENI FEJLETT SZABÁLYOZÁSSAL RENDELKEZÔ ORSZÁGOK GAZDASÁGÁNAK NEMZETKÖZI SZINTÛ MEGÍTÉLÉSE IS ELÔNYÖS, EZ PEDIG SZOROSAN ÖSSZEFÜGG AZ EGYES GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI SZOLGÁLTATÓ SZERVEZETEK MEGÍTÉLÉSÉVEL. JELEN CIKK CÉLJA A JELENLEG HATÁLYOS PÉNZMOSÁS ELLENES SZABÁLYOZÁS ALAPJÁN ANNAK BEMUTATÁSA, HOGY A SZABÁLYOK HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ SZEMÉLYEKNEK MILYEN KÖTELEZETTSÉGEI KELETKEZNEK, NEM MELLÔZVE A VONATKOZÓ LÉNYEGESEBB KÜLFÖLDI SZABÁLYOK ISMERTETÉSÉT SEM.

DR. HAMAR EDINA A MAGYAR PÉNZMOSÁSI SZABÁLYOZÁS Az elsô jogszabály, mely a pénzmosás megelôzése és megakadályozása tekintetében kötelezettségeket írt elô egyes szervezeteknek, az 1994. évi XXIV. törvény volt (Pmt.). E szabályozás a pénzügyi szektor azon szereplôire terjedt ki, amelyek a hagyományos pénzügyi szolgáltató tevékenységeket nyújtják, vagyis a banki, biztosítási és befektetési szolgáltatásokkal foglalkozó személyekre vonatkozik, de mintegy elôremutatva a játékkaszinók vonatkozásában már olyan személyeket is a szabályozás alá vont, amelyek eu-

92

rópai szinten is csak a 2001/97/EC irányelvben jelentek meg. A terrorizmus elleni küzdelemrôl, a pénzmosás megakadályozásáról szóló rendelkezések szigorításáról, valamint az egyes korlátozó intézkedések elrendelésérôl szóló 2001. évi LXXXIII. törvény több ponton módosított sok más jogszabályt, egyebek között a Pmt.-t, a hitelintézetekrôl és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényt, a polgári törvénykönyvet, vagy a büntetô törvénykönyvet. E törvénnyel egyidejûleg lépett hatályba a Pmt. végrehajtási rendelete, a 299/2001. (XII.27.) Kormányrendelet, amely az egymással összefüggô


ügyleti megbízásokra, az ügyfél azonosítására (okiratok, adatok rögzítése), az ORFK-nak történô bejelentésre, a belsô szabályzat elemeire és a kijelölt személyre vonatkozóan ad eligazítást.

A PÉNZMOSÁS FOGALMA, FÁZISAI A pénzmosás törvényi meghatározását a Büntetô Törvénykönyv 303 és 303/A §-ai tartalmazzák. A „pénzmosás” kifejezés minden olyan eljárást magába foglal, amely arra irányul, hogy lehetetlenné tegye az illegáli-

san szerzett – bûncselekménybôl származó – pénz eredetének azonosíthatóságát és azt legális forrásból származónak tüntesse fel. A pénzmosás nem önálló, hanem járulékos bûncselekmény. Mindig meg kell, hogy elôzze valamilyen másik bûncselekmény, amelynek a jövedelmét legalizálni, tisztára mosni próbálják. A jövedelmet így lehet „beforgatni” a legális gazdaság szférájába. A pénzmosás elleni küzdelem fô célja tehát a bûnözés visszaszorítása oly módon, hogy minden olyan lehetôséget ellenôrzés alá von, amelyet a bûnözôk felhasználhatnának arra, hogy az illegális eredetû bevételeiket legális módon helyezzék el a gazdaságban, vagy azt nagy értékû, könynyen mobilizálható és értékesíthetô javakba fektessék. A szervezett bûnözéshez kapcsolható, jelentôs bevételt eredményezô bûncselekmények különösen a kábítószer-kereskedelem, az illegális fegyverkereskedelem, a gépkocsi lopás, az embercsempészet, a prostitúció, leánykereskedelem, az egyes gazdasági bûncselekmények, valamint az adócsalás, a korrupció, az egyes vagyon elleni bûncselekmények. A pénzmosásnak négy fázisa van: 1. Elhelyezés: a készpénz elválik az alapbûncselekménytôl, pénzügyi szervezetekhez kerül. A bûncselekményekbôl származó készpénzbevételeket a bûnözôk pénzügyi szolgáltatóknál (hitelintézeteknél, pénzügyi vállalkozásoknál) helyezik el, ahonnan rövid idôn belül belföldre vagy külföldre kívánják továbbítani, esetleg más fizetôeszközre transzformálva. n A bûnözôk ennek kapcsán teljesen ismeretlen, gyanútlan személyeket alkalmaznak arra, hogy a készpénzt kis részletekben, több pénzügyi szolgáltatónál fizessék be. Az idegen személyek jelentôs honoráriumot kapnak az adott befizetések végrehajtásáért. Tevékenységük során a bûnözôk felügyelet alatt tartják ôket, hogy a fizetésre átadott pénzösszegek valóban rendeltetési helyükre jussanak. E módszer alkalmazása esetén a pénzt átadó bûnözô, vagy képviselôje akkor is anonim marad, ha a ténylegesen befizetô személyt azonosítják. n A külföldön elkövetett bûncselekményekbôl származó illegális jöve-

delem becsempészését követôen oly módon, olyan címszó alatt helyezik el, mintha az szabályos üzleti tevékenységbôl, legális gazdálkodásból származó bevétel lenne. n Jellemzô, hogy a pénzmosást folytatók intenzív készpénzforgalommal járó üzletek (pl. játékkaszinók, éttermek, áruházak) megszerzésére törekszenek és e vállalkozásaikból származó legális bevételeiket „piszkos” jövedelmeikkel vegyítik. n Több bûnözô csoport kifejezetten pénzmosás céljára hoz létre vállalkozásokat, amelyeknek olyan személyek a vezetôi, névleges tulajdonosai, akiknek semmi köze nincs a bûncselekményekbôl származó jövedelem megszerzéséhez. Egyedüli feladatuk az, hogy a legális vállalkozást a jogszabályoknak messzemenôen eleget téve irányítsák, és „mossák” a pénzt. 2. Rétegezés (bujtatás): A pénz eredete követhetetlenné válik keresztezô és fedô mûveletek, vásárlások, elektronikus átutalások révén. Ez az illegális bevételek forrásaiktól való különválasztását jelenti különbözô pénzügyi tranzakciókkal, s célja a bevétel forrásainak elrejtése, bújtatása, anonimitás biztosítása. Ennek során a bûncselekménnyel szerzett vagyont oly módon törekednek elválasztani a forrástól, a jövedelem megszerzôjének személyétôl, hogy végül rájuk, a vagyon eredetére a szokásos eljárások végrehajtása során ne lehessen következtetni. Ilyen alkalmazott eljárások például: n A nemzetközi átutalások során offshore társaságok, bankok, offshore területeken lévô bankok igénybevétele; n Az illegális bevételt részletekre bontva, többszöri (lehetôleg határokon átmenô) átutalást végezve juttatják el a címzetthez; n Fiktív gazdasági társaságok, személyek felhasználása. 3. Integrálás: A bûncselekménybôl származó vagyont visszajuttatja a gazdaságba legális üzleti forrásból származónak feltüntetve. A bûnös módon megszerzett tôkének a gazdaságba történô visszaáramoltatását jelenti. Ennek sikeres végrehajtása esetén a bevétel jogszerû üzleti tevékenységbôl származó pénzalapnak tûnik. Gyakorlattá vált, hogy készpénzben teljesítik a kifizetéseket, s ily

módon a számlavezetésben nem lehet következtetni a pénzforgalomra, a jövedelem mértékére. 4. Legalizálás: Az illegális tevékenységbôl származó vagyon (pénz) elismert pénzügyi szervezetektôl induló és odaérkezô vagyonként tûnik fel. Személyi hatály

A Pmt. hatálya alá tartoznak eredetileg a pénzügyi szolgáltató szervezetek, azaz azok a gazdálkodó szervezetek és a külföldi székhelyû vállalkozások magyarországi fióktelepei, amelyek a Magyar Köztársaság területén pénzügyi szolgáltatási, postai pénzforgalmi közvetítôi, biztosítási. biztosításközvetítôi, biztosítási szaktanácsadói, befektetési szolgáltatási vagy befektetési alapkezelési tevékenységet folytatnak, továbbá a játékkaszinót mûködtetô koncessziós társaságok, és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak. Ezeket a személyeket nevezi összefoglaló néven a törvény „pénzügyi szolgáltató szervezeteknek”. A 2001. évi törvénymódosítás következménye közül az egyik legfontosabb a személyi hatály kibôvülése. Így kiterjed az ingatlanközvetítôi, számviteli, könyvvizsgálói, adószakértôi tevékenységet végzô személyekre, a kétmillió forint vagy azt meghaladó értékû ingósággal – így különösen nemesfémmel, drágakôvel, ezekbôl készült tárgyakkal, ékszerekkel, díszmûáruval –, kulturális javakkal, mûvészeti alkotásokkal kereskedô, azokat árverésen vagy bizományosként értékesítô személyekre is, amennyiben az ellenérték kiegyenlítése készpénzben történik. A törvénymódosítás a jogtanácsosokat, azok irodáit, az ügyvédeket és azok irodáit, valamint a közjegyzôket is a törvény hatálya alá veszi azzal a kikötéssel, hogy ezen személyekre és szervezetekre a pénzmosási törvény rendelkezései nem alkalmazhatóak egészen addig, ameddig az ezekre vonatkozó részletes szabályokat és rendelkezéseket tartalmazó törvényt el nem fogadják (a kormány 2002. november 30-áig kapott haladékot a törvény országgyûlés elé terjesztésére). Az új szabályok által a törvény hatálya alá került személyek és szervezetek is bekerültek az általános kategória, azaz a „pénzügyi szolgáltató


93

szervezet” meghatározásába, amelyre a törvény általános jelleggel ír elô kötelezettségeket. De egészében mindannyiunkra érvényesek e szabályok, hiszen ügyfélként szinte mindenki napi kapcsolatban van ezen pénzügyi szolgáltató szervekkel. Az azonosítási kötelezettség

Az elsô fontos kötelezettség az azonosítás. Ez abból az alapvetô kötelezettségbôl ered, hogy a modern üzleti életben a szolgáltatások nyújtói ismerjék azokat a személyeket, akikkel üzleti kapcsolatban állnak. A beazonosíthatóság fontos másrészt a bûnüldözô szervek munkájának segítése érdekében is. Így tehát elengedhetetlen, hogy a személyek regisztrálva legyenek, és ne névtelenül vegyék igénybe a szolgáltatásokat. A legtöbbet hangsúlyozott hiányosság a bemutatóra szóló takarékbetétek létezése volt a magyar rendszerben. Eredetileg csak az EU-csatlakozás idôpontjában került volna sor ezen betétek megszüntetésére, de ez nem elégítette ki az FATF-et (Financial Action Task Force – az OECD mellett mûködô szervezet, melynek fô feladata a pénzmosás elleni küzdelem), így a hitelintézeti törvény 2000. év végi módosításával történt meg a szükséges intézkedés, a 2001. évi módosítás eredményeként ilyen betéteket már újonnan nem lehet elhelyezni. Az ügyfél azonosítását tehát minden pénzügyi szolgáltató szervezetnek kötelezôen el kell végeznie, az ügyfélnek pedig kötelessége megadni a szükséges adatokat. A Pmt. konkrétan meghatározza, hogy milyen esetekben kell, hogy erre sor kerüljön: n az ügyféllel történô üzleti kapcsolat létesítésekor, írásbeli szerzôdéskötéskor az ügyfelet, annak meghatalmazottját, illetve a rendelkezésre jogosult személy azonosítását kötelezô elvégezni; n pénzmosásra utaló adat, tény, körülmény esetén az ügyfelet értékhatárra tekintet nélkül azonosítani kell; n az összesen kétmillió forintot elérô vagy meghaladó összegû, forintban, illetôleg külföldi pénznemben történô készpénzforgalommal

94

együtt járó, valamint ilyen piaci értékû értékpapír letétjére, illetve bizalmi ôrzésére irányuló ügyleti megbízás kizárólag olyan személytôl fogadható el, akinek az azonosságát igazoló okmányait a pénzügyi szolgáltató szervezet ellenôrzi; n külön szabályok vonatkoznak a pénzváltások során történô ügyfélazonosításra (ahol már 300 ezer forintot elérô, illetve meghaladó összegû pénzváltási tranzakció esetén is el kell végezni az ügyfél azonosítását). Ha az ügyfél jogi személy vagy más szervezet, az azonosításkor a jogi személy vagy szervezet nevében vagy megbízása alapján eljáró személy azonosságát is meg kell állapítani. Amennyiben ez nem történik meg (például az eljáró személy ezt megtagadja), a pénzügyi szolgáltató köteles megtagadni az ügylet teljesítését. Az ügyfél kötelessége továbbá, hogy amennyiben az adataiban változás áll be, azt a tudomásszerzéstôl számított 5 munkanapon belül be kell jelentenie a pénzügyi szoláltatónál. A Pmt. részletesen meghatározza azon adatokat, illetve az azok alapjául szolgáló dokumentumokat, amelyek az azonosításhoz szükségesek. Természetes személyeknél ezek az úgynevezett természetes azonosítók, lakcím és igazolásukra szolgáló dokumentumokat jelenti, egyéb esetekben pedig a bejegyzési dokumentációk szolgálnak az azonosításra. Külföldi személyek esetében az adott ország jogrendszere szerinti azonosítási illetve bejegyzési igazolások bemutatása szükséges. A pénzügyi szolgáltató ezen iratok megôrzésére 10 évig köteles. Az ORFK részére történô bejelentési kötelezettség

Az azonosítás mellett a másik nagy kötelezettség a rendôrséghez történô bejelentés megtétele. Az ORFKnak a pénzmosásra utaló adatot, tényt vagy körülményt a pénzügyi szolgáltató szervezet által kijelölt személynek jelentenie kell (ez nem azonos a Büntetô eljárási törvény által szabályozott feljelentési kötelezettséggel).


Joggal merül fel a kérdés, melyek ezek a körülmények, melyek megalapozzák a pénzmosás gyanúját. Ilyenek lehetnek egyes szokatlan tranzakciók (például az ügyfél a szerzôdés megkötésekor tartózkodik attól, hogy a szükséges információkat megadja, az ügyfél szerzôdésben vállalt kötelezettségeit rendszeresen más teljesíti, az ügyfelek, akik fizetési szempontból problémásak, elmaradt fizetési kötelezettségeiket hirtelen egy összegben teljesítik). Ezen esetek azonban önmagukban nem feltételezik a pénzmosás fennállását, a bejelentési kötelezettséget az egyes esetek összes körülményeinek vizsgálatával kell teljesíteni. Belsô szabályzat készítése

A pénzügyi szolgáltató szervezet köteles a pénzmosást lehetôvé tevô, illetôleg megvalósító bank- vagy pénzügyi mûveletek megakadályozása érdekében az ügyfelek azonosítását elôsegítô belsô ellenôrzô és információs rendszert mûködtetni, valamint gondoskodni arról, hogy alkalmazottai a pénzmosás bûncselekményére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket megismerjék, a pénzmosást lehetôvé tevô, illetôleg megvalósító bank- vagy pénzügyi mûveleteket megtanulják felismerni, és a pénzmosás gyanújára okot adó esetekben megfelelôen tudjanak eljárni. E feladatok teljesítése érdekében a pénzügyi szolgáltató köteles belsô szabályzatot készíteni, melyet a felette szakmai felügyeletet gyakorló szerv hagy jóvá. A szakmai felügyeleti szerv az elkészítéshez iránymutatásokat és mintaszabályzatokat bocsát rendelkezésre, és meghatározott kikötések alkalmazását kötelezôen elôírhatják. Ezen iránymutatásokat és mintaszabályzatokat az érintettek kötelesek titkosan kezelni. Azon pénzügyi szolgáltató szervezetek részére, amelyek nem rendelkeznek állami, szakmai felügyelettel, a pénzügyminiszter teszi közzé a belsô szabályzatok kidolgozásához szükséges irányelveket a Pénzügyi Közlönyben. A 7001/2002. (PK 7.) PM irányelv, amely 2002. április 9-én jelent meg, gyakorlatilag az összes pénzügyi szolgáltató szervezet szabályzatának elkészítéséhez útmutatót ad. A könyvvizsgálók részére a Magyar

Könyvvizsgálói Kamara külön szabályzatot készített. Belsô szabályzatot tehát minden olyan szervezetnek készítenie kell, amely a pénzügyi szolgáltató szervezet fogalmi körébe esô tevékenységeket végzi. Ezt az alapító okiratban szereplô tevékenységek alapján, illetve az egyes tevékenységekhez szükséges megfelelô engedélyek birtokában lehet meghatározni. Érdemes minden vállalkozásnak elôre gondolkoznia, hogy milyen tevékenységek gyakorlásával kíván foglalkozni a jövôben, hiszen amint valamelyik, a jogszabály hatálya alá esô felvételre kerül, rögtön kötelezô lesz a szabályzat megalkotása és alkalmazása is, amely elôírásainak betartása és betartatása kötelezôvé válik. Nemzetközi szabályozás

Végezetül néhány gondolatot, tényt arról, hogy hol tart a nemzetközi küzdelem a pénzmosás tekintetében,

illetve hol tart Magyarország megítélése. A pénzmosás tekintetében már több mint egy évtizedes nemzetközi együttmûködés létezik. Ezen együttmûködésben olyan szervek vesznek részt, mint az FTAF, az Európai Unió, az Európa Tanács, az Egyesült Nemzetek, a Nemzetközi Valutaalap és a pénzügyi piacok felügyeleteinek nemzetközi szintû szervezetei. A legjelentôsebb köztük az FTAF (Pénzügyi Akció Munkacsoport), amelyet a G7-ek 1989-es csúcstalálkozóján állítottak fel, jelenleg 28 tagja van. A pénzmosás elleni küzdelem érdekében 40 pontból álló ajánlást fogalmaztak meg, amelyek a pénzmosás elleni küzdelem legfontosabb alapelveit rögzíti, amely a szeptember 11-ei eseményeket követôen újabb 8 ponttal egészült ki. A pénzmosás kérdéseiben nem együttmûködô országokat és területeket úgynevezett „feketelistára” tették, és a 2001. június 22-ei ülésén Magyarország is felkerült e listára (ilyen orszá-

goknak minôsülnek például: Cook-szigetek, Egyiptom, Grenada, Indonézia, Izrael, Oroszország, Ukrajna). Ez a tény óriási kockázatot rejtett magában az ország pénzügyi, gazdasági, valamint politikai megítélésével kapcsolatban, ezért kiemelt fontosságú volt hazánk számára a feketelistáról való minél hamarabbi lekerülés. Az FTAF 2002. januári ülésén kedvezôen fogadta a magyar szabályváltozásokat, és felhívta hazánkat egy végrehajtási terv kidolgozására, amely a szabályok gyakorlati érvényesülését és alkalmazását tartalmazza. Ennek keretében májusban a szervezet képviselôi helyszíni vizsgálatot tartottak hazánkban, a tapasztalt eredményeket kedvezôen fogadták – különösen az anonim betétek értékének több mint 50%-os csökkenését –, és június 21-én, egy év után, lekerült Magyarország a kétes értékû pénzek tisztára mosása elleni fellépésben együtt nem mûködônek ítélt államok listájáról.

EU-S HARMONIZÁCIÓ A KÖNYVVITELBEN A MÉRLEGKÉPES, ÉS AZ AZZAL EGYENÉRTÉKÛ KÉPESÍTÉSSEL RENDELKEZÔK REGISZTRÁCIÓJÁRÓL n A SZÁMVITELRÔL SZÓLÓ, TÖBBSZÖR MÓDOSÍTOTT 2000. ÉVI C. TÖRVÉNY (TOVÁBBIAKBAN SZÁMVITELI TÖRVÉNY) EURÓPAI IRÁNYELVEKKEL VALÓ HARMONIZÁLÁSÁNAK FOLYAMATA MÁR TÖBB PONTON MEGTÖRTÉNT, KEZDVE A KÖTELEZÔ KÖNYVVIZSGÁLAT ELÔÍRÁSÁVAL, FOLYTATVA A MÉRLEGKÉPES KÖNYVELÔI KÉPESÍTÉSSEL, ILLETVE AZ AZZAL EGYENÉRTÉKÛ KÉPESÍTÉST IGAZOLÓ DOKUMENTUMMAL RENDELKEZÔK REGISZTRÁLÁSÁNAK TÖRVÉNYI ELÔÍRÁSÁVAL. A NYILVÁNTARTÁSBA VÉTEL MINDEZEN TÚL AZÉRT IS INDOKOLT, MIVEL MA SOKAN MEGFELELÔ KÉPESÍTÉS NÉLKÜL KÍNÁLNAK KÖNYVVITELI SZOLGÁLTATÁST EGYÉNI VÁLLALKOZÓKÉNT, VAGY GAZDASÁGI TÁRSASÁG KERETÉBEN. EZEN ELÔÍRÁSOK ALAPJÁN 2003. JANUÁR 1-JÉTÔL SZINTE MINDEN VÁLLALKOZÁSNAK KÖTELEZÔEN RENDELKEZNIE KELL LEGALÁBB EGY, NYILVÁNTARTÁSBA VETT KÖNYVVITELI SZOLGÁLTATÓVAL. DR. HAMAR EDINA

JOGSZABÁLYI HÁTTÉR A számviteli törvény 150.§-a törvénybe iktatta a könyvviteli szolgáltatás fogalmát, meghatározta, hogy a számviteli beszámolót készítôknek is – a beszámoló könyvvizsgálatához hasonlóan – 2003. január 1-jétôl rendelkezniük kell a könyvviteli szolgáltatásra jogosító engedéllyel.

A számviteli törvény 178.§ (1) bekezdése d) pontjának felhatalmazása alapján, a 151. §-ának (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelôen a mérlegképes könyvelôi képesítéssel rendelkezôk, valamint az okleveles könyvvizsgálói képesítéssel rendelkezô nem kamarai tagok nyilvántartásba vételérôl, a nyilvántartást végzô szervezetrôl, a szervezettel szembeni

követelményekrôl, a jogorvoslati lehetôségekrôl a Magyar Közlöny 2002. évi 58. számában megjelent, a könyvviteli szolgáltatást végzôk nyilvántartásba vételérôl szóló 93/2002 (V. 5.) kormányrendelet (a továbbiakban kormányrendelet) intézkedik. A könyvviteli szolgáltatást végzôk nyilvántartásba vételi eljárásának igazgatási szolgáltatási díjáról a Ma-


95

gyar Közlöny 77. számában megjelent 21/2002. ( V. 30.) PM rendelet rendelkezik.

A KÖNYVVITELI SZOLGÁLTATÁS TARTALMA A számviteli törvény szerint a könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok az alábbiak: n a számviteli politika, a könyvviteli elszámolás, a beszámoló készítés rendszerének, módszerének kialakítása (ideértve a belsô információs rendszer kialakítását is), a számlarend, a könyvvezetés, a beszámolóhoz a szabályzatok elkészítésével, rendszeres karbantartásával kapcsolatos feladatok ellátása, beleértve a fôkönyvi nyilvántartások vezetését, az összesítô feladások készítését, a beszámoló összeállítását, a beszámolóban, a könyvviteli nyilvántartásokban szereplô adatok elemzését, a gazdasági döntéseket megalapozó következtetések levonását is; n az elszámolások, a beszámolóban szereplô adatok jogszerûségének, szabályszerûségének, megbízhatóságának, bizonylatokkal való alátámasztottságának, a számviteli alapelvek követelményei megtartásának biztosításával a valóságnak megfelelô belsô és külsô információk elôállítása, szolgáltatása. A vállalkozó 2003. január 1-jétôl e feladatok irányításával, vezetésével, a számviteli beszámoló elkészítésével olyan természetes személyt köteles megbízni, illetve a feladatok elvégzésére alkalmazni, aki szerepel a jogszabályban elôírt könyvviteli szolgáltatást végzôk nyilvántartásában. Tehát ide csak természetes személyek vehetôk fel, jogi személyek, jogi személyiség nélküli szervezetek nem.

A VÁLLALKOZÓK KÖRE A számviteli törvény elôírásának hatálya nem terjed azonban ki minden vállalkozóra, sôt, a felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletek e tekintetben másként is szabályozhatnak. Példaként megemlítünk néhány kivételt: n mentesül a kötelezettség alól az a vállalkozó, akinél, illetve amelynél az éves (az éves szintre átszámí-

96

tott) nettó árbevétel az üzleti évet megelôzô két üzleti év átlagában – ennek hiányában a tárgyévben várhatóan – az 5 millió forintot nem haladja meg; n hasonló szabályok vonatkoznak a vállalkozási tevékenységet is folytató egyéb szervezet, közhasznú egyéb szervezet (a közalapítvány tehát nem), az egyházi jogi személy, amelynél a vállalkozásból származó éves bevétel a fenti értékhatárt nem haladja meg. Azaz, ha ezen szervezetek nem folytatnak vállalkozási tevékenységet, ilyen feltételekkel rendelkezô természetes személyt sem kell alkalmazniuk.

A NYILVÁNTARTÁSBA VÉTEL FELTÉTELEI A számviteli törvény 151. §-ának (5) bekezdése elôírja, hogy a nyilvántartásba fel kell venni minden olyan könyvviteli szolgáltatásra jelentkezô természetes személyt, aki: n legalább mérlegképes könyvelôi képesítéssel rendelkezik, n a képesítés megszerzését követôen legalább 3 éves számviteli, pénzügyi, ellenôrzési gyakorlatot igazol, n büntetlen elôéletû, n Magyarországon könyvviteli szolgáltatást kíván végezni.

A KORMÁNYRENDELET HATÁLYA A kormányrendelet tehát a számviteli törvényben elôírt feladatok végrehajtásának technikai szabályait tartalmazza, hatálya kiterjed: n a könyvviteli szolgáltatók nyilvántartását vezetô szervezetre; n a könyvviteli szolgáltatók nyilvántartásába felvételüket kérô és a nyilvántartásba felvett természetes személyekre; n a könyvviteli szolgáltatók továbbképzésére jelentkezô és továbbképzést folytató szervezetekre. A hatálya tehát nem terjed ki a könyvviteli szolgáltatást végzô Magyar Könyvvizsgálói Kamara tagjaira – ideértve a tagságukat szüneteltetôket is –, akiknek a nyilvántartását a kamara vezeti, és akiknek a szakmai továbbképzésérôl is a kamara gondoskodik.


A MÉRLEGKÉPES KÖNYVELÔK „RENDSZERE” Az utóbbi 30-40 év alatt a mérlegképes könyvelôi, illetve az azzal egyenértékû képesítés megszerzését különbözô rendeletek általában eltérôen szabályozták. Különösen sok változás volt az egyenértékûség megítélésében. Mindezekre figyelemmel a kormányrendelet meghatározza, hogy ki tekinthetô a nyilvántartásba vétel szempontjából mérlegképes könyvelônek. A kormányrendelet rendszerbe foglalja azokat a képesítéseket, okleveleket, bizonyítványokat, igazolásokat, amelyek alapján a természetes személy mérlegképesnek minôsül. A rendszer a következôk szerint épül fel: 1. Mérlegképes könyvelô az, aki ilyen képesítéssel rendelkezik (szakképesítését oklevéllel, bizonyítvánnyal igazolja). Ezen oklevelet a következô jogszabályok alapján lehetett, illetve lehet szerezni:186/1959.(PK 33.) PM utasítás; 14/1977. (VII. 30.) PM rendelet; 10/1993. (IV. 9.) PM rendelet; 2/1995. (II. 22.) PM rendelet. Az ezen jogszabályok alapján mérlegképes könyvelôi oklevelet szerzôk (függetlenül attól, milyen szakon) „alanyi jogon” minôsülnek mérlegképes könyvelônek, és a kormányrendelet 3. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva kérhetik felvételüket a könyvviteli szolgáltatók nyilvántartásába. 2. Mérlegképes könyvelô az, aki mérlegképes könyvelôi igazolással rendelkezik (a kormányrendelet 3.§ának (3) bekezdése alapján kérhetik felvételüket a könyvviteli szolgáltatást végzôk nyilvántartásába). Ezen természetes személyek meghatározott idôszakban elvégzett felsôfokú tanulmányaik, illetve szakmai gyakorlatuk alapján megkérték és megkapták a mérlegképes könyvelôi oklevéllel, bizonyítvánnyal egyenértékû képesítésük alapján a mérlegképes könyvelôi igazolást (beleértve a felsôfokú államháztartási illetve a költségvetési igazolást is). 3. Aki a mérlegképes könyvelôi képesítésnél magasabb végzettséggel, azaz okleveles könyvvizsgálói képesítéssel rendelkezik, a 3.§ (11) bekezdése alapján kérheti felvételét (feltéve, hogy ha nem tagja a Magyar

Könyvvizsgálói Kamarának, de könyvviteli szolgáltatást kíván nyújtani). 4. Mérlegképes könyvelô szakképesítéssel egyenértékû képesítés alapján: 4.1 aki rendelkezik egyenértékûséget igazoló okirattal; 4.2 aki a kormányrendelet alapján most kéri diplomája egyenértékûsítését a) felsôfokú oktatási intézményben szerzett diplomája alapján, b) felsôfokú oktatási intézményben szerzett diplomája, valamint más, az egyenértékûséget bizonyító okirattal. A kormányrendelet ezen esetekben részletesen felsorolja azon felsôfokú tanintézményeket, szakokat illetve évfolyamokat, amelyek megléte alapján kérhetik nyilvántartásba vételüket a szolgáltatni kívánók. Vannak olyan természetes személyek, akik a vonatkozó jogszabály hatályának idôtartama alatt kérhették volna, de nem kérték a mérlegképes könyvelôi igazolást, illetve késôbb kérték volna, de akkor már ez a lehetôség megszûnt. A kormányrendelet biztosítja az azonos elbírálás lehetôségét, újra lehetôvé teszi – a hatályon kívül helyezett rendeletek tartalmi elôírásainak megismétlésével –, hogy azok is kérhetik a felsôfokú oktatási intézményekben szerzett oklevelük egyenértékesítését, akik ezt korábban elmulasztották (4.2.a). A kormányrendelet meghatározza azon eseteket is, amikor automatikusan nem, csak egyedi elbírálás alapján feleltethetô meg a rendelkezésre álló képesítést igazoló dokumentum.

TECHNIKAI JELLEGÛ SZABÁLYOK A könyvviteli szolgáltatást végzôk nyilvántartásba felvételét kérô természetes személynek az 1. sz. melléklet szerinti adatlapot kell a Pénzügyminisztérium által megjelölt címre (Területi Államháztartási Hivatalokhoz) benyújtania. Az adatlaphoz mellékelni kell: a szakképesítést, a képesítést igazoló oklevél, bizonyítvány hitelesített másolatát; 90 napnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt; fényképet; az igazgatási szolgáltatási díj be-

fizetését igazoló készpénz-átutalási megbízás feladóvevényét; akiknél szükséges, ott az egyenértékûség elismerésére vonatkozó külön kérelmet; átvételi elismervényt. A nyilvántartásba vétel iránti kérelem megkönnyítése érdekében a Pénzügyminisztérium nyomtatványcsomagot állít össze, amely a területi államháztartási hivataloknál beszerezhetô, ezen hivatalok címjegyzékét a 77. számú Magyar Közlönyben közzétették. Ezen felül a Pénzügyminisztérium honlapjáról is letölthetô minden szükséges dokumentummal együtt (az átutalási megbízás kivételével: www.penzugyminiszterium.hu címen tájékoztató és kitöltési útmutató is található). Az igazgatási szolgáltatási díjat a 10032000–01454055 számú Pénzügyminisztérium, Budapest elnevezésû számlára kell befizetni.

SZAKTERÜLETENKÉNTI NYILVÁNTARTÁS A kormányrendelet elôírja, hogy a mérlegképes könyvelôt szakképesítésének megfelelôen kell nyilvántartásba venni. Ennek indoka, hogy a számviteli törvény általános hatálya kiterjed a gazdaság minden résztvevôjére, az egyes speciális területek szabályait az egyes területekre vonatkozó, speciális elôírások egészítik ki, melyek eltérôek a szakterületek vonatkozásában. Éppen ezért indokolt, hogy a sajátos számviteli területre szakosodó, azt a szakterületet kiválóan ismerô mérlegképes könyvelôk irányítsák, szervezzék, alkalmazzák. A kormányrendelet szerint a mérlegképes könyvelôt, illetve az azzal egyenértékû képesítéssel rendelkezôt n mérlegképes könyvelô vállalkozási terület (az okleveles könyvvizsgálót is e szakterületen kell nyilvántartásba venni), n mérlegképes könyvelô államháztartási terület, n mérlegképes könyvelô pénzügyi terület, n mérlegképes könyvelô egyéb szervezet (nonprofit) terület megjelöléssel lehet a nyilvántartásba felvenni, a képesítést igazoló okiratán megjelölt szakterületen, ennek hiányában a 3 éves szakmai gyakorlat alapján. Ha az egy-egy szakterület igazolt szakmai gyakorlata nem

éri el a három évet, de együttesen meghaladja azt, akkor az illetô csak egy – a leghosszabb szakmai gyakorlatot jelentô – szakterületen regisztrálható. A rendelet szabályozza az egyes területek közötti „átjárás” lehetôségét is.

ELJÁRÁSI REND Az eljárásra fô szabályként az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a kormányrendeletben meghatározott eltérésekkel. Így érvényes a hiánypótlási eljárás rendje, a jogorvoslati fórum lehetôségei (a fellebbezés díja 3000 Ft), de az eljárási határidôk eltérôen alakulnak. Az általános, 30 napos határidôvel szemben az érdemi elbírálásra 60 nap áll rendelkezésre. A számviteli törvény 2003. január 1-jétôl alkalmazandó elôírásaira figyelemmel, ameddig a könyvviteli szolgáltatást végzôknek eleget kell tenniük nyilvántartásba vételi kötelezettségüknek, a 2002. évben várható több tízezres nagyságrendû kérelem elbírálására, a kormányrendelet még ennél is hosszabb határidôt állapít meg: a 2002. december 31-éig benyújtott kérelmek érdemi elbírálásának határideje az elôterjesztéstôl számított 180 nap. Tehát, aki be akarja tartani a jogszabályi elôírásokat, annak 2002. szeptember 1-jéig be kell nyújtania a kérelmét.

TOVÁBBKÉPZÉS A számviteli törvény 152. § (1) bekezdésének, a könyvviteli szolgáltatást végzôk rendszeres kötelezô szakmai továbbképzése követelményének érvényesítése érdekében tartalmazza a törvény a szakmai továbbképzésre vonatkozó legfontosabb elôírásokat is. E szerint a pénzügyminiszter minden év szeptember 30-áig közzéteszi a képzésben közremûködô szervezetek pályázati feltételeit, ennek eredményét pedig december 31-ig közleményében közzé teszi. A szakmai továbbképzô szervek igazolást kötelesek kiállítani a képzésben résztvevôknek, valamint a Pénzügyminisztériumnak meg kell küldeniük a tárgyévben szakmai továbbképzésben részt vetteket.


97

ERÔMÛ FÓRUM 2002 n A MAGYAR ENERGETIKAI TÁRSASÁG (MET) A MTESZ BÁCS-KISKUN MEGYEI SZERVEZETÉVEL KÖZÖS SZERVEZÉSBEN 2002. ÁPRILIS 17–19. KÖZÖTT KECSKEMÉTEN TARTOTTA „ERÔMÛ FÓRUM 2002” NAGYRENDEZVÉNYÉT. AZ ELSÔ 1993-BAN SIÓFOKON, A MÁSODIK 1996-BAN DOBOGÓKÔN, MÍG A HARMADIK 1999-BEN BALATONFÜREDEN ZAJLOTT. A MET SZERVEZÉSÉBEN TEHÁT EZ A NEGYEDIK OLYAN RENDEZVÉNY, AMELY CÉLIRÁNYOSAN A VILLAMOSENERGIA-IPARRAL, S EZEN BELÜL IS MINDENEKELÔTT A VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSSEL, AZ EZZEL ÖSSZEFÜGGÔ MÛSZAKI, REGULÁCIÓS, FINANSZÍROZÁSI STB. KÉRDÉSEKKEL FOGLALKOZOTT. DR. FAZEKAS ANDRÁS ISTVÁN Az erômû fórumok megrendezése mindig olyan idôszakokra esett, amelyek a villamosenergia-szektor (jelenleg is folyamatban levô) átalakulása szempontjából meghatározó jelentôségûek voltak. Az elsô fórum megrendezése óta eltelt szûk egy évtizedben az iparág óriási változáson ment keresztül. Akkor a központi kérdés az volt, hogy milyen módon lehet megújítani a magyar villamosenergiaipart, milyen új erômûvekkel kell kiváltani a korszerûtlen, elavult, környezetszennyezô erômûparkot, s nem utolsó sorban, milyen módon lehet ezen program megvalósításához pénzügyi erôforrásokat biztosítani. Az 1996 tavaszán Dobogókôn megrendezett második erômû fórum idejére a villamosenergia-szektor korábban homogén tulajdonosi struktúrája helyett már egy részben privatizált villamosenergia-szektor létezett. Ekkorra már világossá vált, hogy a magyar állam kivonul az erômûépítés területérôl. Az akkori (1994. évi) villamosenergia-törvény (VET), a hozzá kapcsolódó végrehajtási utasítás és egyéb jogszabályok egy teljesen új szabályozási környezetet teremtettek, amelynek eredményeképpen már megtörtént a termelési, az átviteli és a szolgáltatási oldal teljes szervezeti szétválasztása. A következô három évben a szektor egészét érintô további alapvetô változásokra került sor. Az 1998–99ben lebonyolított erômû-létesítési versenypályázat részben körvonalazta az épülô új erômûveket. Ebben az idôszakban már középponti hangsúllyal napirendre került az ország Európai Unióhoz való csatlakozása,

98

aminek következményeképpen a fô feladat a teljes regulációs rendszer átalakítása, a villamosenergia-piac liberalizálása lett. Az elmúlt évben került elfogadásra az új villamosenergia-törvény, amely a szektor liberalizációjának jogi feltételeit teremtette meg. Napjainkban minden piaci szereplô számára alapvetô kérdés a versenyre való felkészülés, valamint a reguláció részleteinek további kidolgozása, finomítása. A kecskeméti erômû fórum a Magyar Villamos Mûvek Rt. számára egy a korábbiaknál is nagyobb horderejû átalakulási folyamat kellôs közepén került megrendezésre. Jelenleg folyik ugyanis a villamosenergia-szektor új mûködési, versenypiaci modelljének részleteiben történô kidolgozása, s ezzel párhuzamosan folyik az MVM Rt. és társaságcsoportjának új tulajdoni és szervezeti struktúrájának a kialakítása. A szakma egésze számára nagy jelentôségû fórum középponti kérdései mindezekbôl következôen a szektor új mûködési modellje, a regulációs szabályok, az új versenypiaci modell és az MVM Csoport átalakulása volt. Az elhangzott elôadások átfogó és sokoldalú képet adtak errôl a helyzetrôl. Jelen beszámoló terjedelmi okok miatt nem vállalkozhat az elhangzott elôadások mindegyikének, akár csak rövid említésére sem. A szakmai fórumot dr. Jászay Tamás, a Magyar Energetikai Társaság elnöke nyitotta meg. Az elsô napon a plenáris ülés keretében öt elôadás hangzott el. A plenáris ülés elôadásait dr. Szerdahelyi György (Gazdasági


Minisztérium) elôadása nyitotta meg. A Gazdasági Minisztérium vezetô tisztségviselôje éppúgy, mint dr. Kaderják Péter, a Magyar Energia Hivatal elnöke, elôadásában a magyar energiapolitika általános kérdéseirôl, illetve a piacnyitással kapcsolatos regulációról beszélt. Katona Kálmán, az MVM Rt. elnökvezérigazgatója a plenáris ülés keretében elhangzott elôadásában átfogó képet adott a villamosenergiaszektor folyamatban levô átalakulásáról, ezen belül is külön kitérve arra, hogy mennyiben és hogyan érinti ez a folyamat a céget. „Az MVM Rt. erômûépítéssel kapcsolatos célkitûzései az új VET fényében” címû elôadásában Katona Kálmán rámutatott azokra a kérdésekre is, amelyek ma még nyitottak, s egyben ismertette az MVM-csoport középtávú stratégiájának lényegi elemeit. Dr. Molnár László, az Energia Központ Kht. Információs igazgatója a hazai villamosenergia-szektor jelenlegi helyzetérôl és várható jövôjérôl beszélt a külföldi piacnyitás eddigi tapasztalatainak, sajátosságainak tükrében. A plenáris ülést dr. Franz Bauer, a VGB PowerTech igazgatójának elôadása zárta, aki ugyancsak a külföldi tapasztalatokról beszélt. Az erômû fórumon összességében 54 elôadás hangzott el, hét szekcióban. A konferencia második napjának délelôttjén két szekcióülésre került sor. A Kongresszusi Teremben tartott szekcióban (levezetô elnök: dr. Fazekas András István, MVM Rt.) döntôen a szabadpiaci versennyel, a regulációval összefüggô kérdéseket tárgyaló elôadások hangzottak el,

míg a Homola Viktor (MET elnökségi tag) vezette másik szekcióban a megújuló energiaforrások villamosenergia-termelési célú hasznosításával, illetve a környezetvédelemmel kapcsolatos elôadásokra került sor. Az elsô konferencia munkanapot állófogadás zárta. Igen nagy érdeklôdés kísérte Simig Péter (MAVIR Rt.) elôadását, aki a hazai rendszerirányító piacnyitásra való felkészülésérôl beszélt. Köztudott, hogy a MAVIR Rt. feladatai rendkívül sokrétûek, így számos kérdést kapott az elôadó a MAVIR Rt. mûködésének részleteit illetôen. Dr. Stróbl Alajos (MVM Rt.) elôadásában az erômûvek és a szabadpiac kapcsolatát elemezte, mutatta be több aspektusból, számos nemzetközi összehasonlítás keretében. Pelle Gábor (MVM Rt.) a liberalizált villamosenergia-szektorbeli minôségés társaságirányítás sajátosságait elemezte. Dr. Fazekas András István (MVM Rt.) a szabadpiaci villamosenergia-árak alakulásának törvényszerûségeirôl, a VAR kockázatszámítási módszer jellemzôirôl beszélt, elemezve a hazai keresleti és kínálati oldal sajátosságait, valamint a külföldi tapasztalatokat. A szekcióban szó volt a kaliforniai energiahelyzetrôl, a válság tanulságairól is. A délelôtti másik szekció munkája Civin Vilmos (MVM Rt.) „Környezet-

központú irányítási rendszer az MVM Rt.-ben” címû elôadásával indult. Az MVM Rt. Igazgatósága 1999-ben hozott döntést a rendszer kifejlesztésérôl. A rendszer elemei a társaságnál már korábban is léteztek, a teljes kiépítés 2000 nyarán kezdôdött meg. A szekcióban több elôadás foglalkozott a biomassza energetikai célú hasznosításának kérdéseivel, a szélfarmok hazai létesítési lehetôségeivel, illetve a tüzelôanyag-cellák fejlesztése terén elért eredményekkel. A korszerû, környezetbarát erômûvi berendezések, technológiák (pl. NOx-szegény égôk) és üzemi tapasztatok bemutatása volt témája két elôadásnak. A délutáni két szekcióülés levezetô elnöke Újhelyi Géza (MET ügyvezetô elnök) és Zarándi Tamás (MET választmányi tag) voltak. Az egyik szekcióban döntôen a közelmúltban megvalósított, a jelenleg megvalósítás alatt levô, illetve új erômûvi projektek ismertetésére került sor. Az elôadások foglalkoztak a tervezett munkácsi kombinált ciklusú erômûvel, lignitbázisú erômû-építési lehetôségekkel, az Újpesti Erômûvel. Dr. Katona Tamás, Pék Eleonóra és Kovács Gábor a Paksi Atomerômû biztonságnövelésével összefüggô kérdéseket tárgyalt két elôadásban. Takács Károly (Vértesi Erômû Rt.) az Oroszlányi Erômû megújításának programját ismertette. A párhuza-

mos szekcióban az elôadások alapvetôen technológiai kérdésekkel foglalkoztak. Dr. Büki Gergely professzor a gázturbinák lehetséges szerepét vázolta a gôzerômûvek megújításában. Az itt elhangzott elôadások igen széles szakmai területet érintettek. A konferencia zárónapján két párhuzamos délelôtti szekcióülés volt, itt Váncza József (MET elnökségi tag) és Vigassy József (MET elnökségi tag) voltak a levezetô elnökök. A délelôtti szekcióban tartott elôadást Vavrik Antal (ERBE Kft.) és Zsida József (ERBE Kft.), akik az ERBE Kft. erômûlétesítési tapasztalatairól, illetve a beruházási feladatok területén jelentkezô újdonságokról beszéltek. Szalkai István (MVM Rt.) „Távhôrendszerek fejlesztése, korszerûsítése, versenyeztetése” címmel tartott elôadást, bemutatva az MVM Rt. tevékenységét, a folyamatban levô munkát e területen. Dr. Németh Imre (MVM Rt.) a GAMS optimalizációs programcsomag jellemzôit ismertette, míg Varga László (MVM Rt.) a magyarországi áramszolgáltatók terhelési görbéi összehasonlító vizsgálatának eredményeirôl számolt be elôadásában. A konferencia plenáris üléssel zárult, itt az energetikai oktatás kérdései voltak napirenden. A konferenciát Újhelyi Géza, a MET ügyvezetô elnöke értékelte zárszavában.

n HÍREK JOGHARMONIZÁCIÓ

„ÜZLETI ÉLET A KÖRNYEZETÉRT” PÁLYÁZAT

Az Európai Közösségek jogszabályaival történô harmonizáció lényeges eleme volt a radioaktív hulladékok országhatáron át való szállításának engedélyezésérôl szóló 32/2002. (III. 1.) korm. rendelet márciusi megjelenése. (Ennek elôkészítô munkálatait az Országos Atomenergia Hivatal végezte, illetve koordinálta.) A kormányrendelet az Országos Atomenergia Hivatalt jelöli meg illetékes magyar hatóságként. Az engedélyezési eljárásban szakhatóságként közremûködik az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Országos Tisztifôorvosi Hivatala és az Országos Rendôr-fôkapitányság. (OAH Hírlevél)

A Magyar Villamos Mûvek képviselô-

kéntes feladatokkal is tenni kell a

je március 27-én a brit nagykövettôl,

fenntartható fejlôdésért és a környe-

Nigel Thorpe úrtól átvette a Magyar Business Leaders Forum (MBLF) által alapított az „Üzleti élet a környezetért” címû pályázatra benyújtott pályamunkájával elért második helyezettnek járó kitüntetô oklevelet. Kalmár Béla elnöki tanácsadó köszönô beszédében hangsúlyozta, hogy az MVM-nek tevékenysége során figyelembe kell vennie nemcsak a kötelezôen elôírt környezeti elvárásokat, hanem azt messze meghaladóan társadalmi kapcsolataiban, és környezeti tevékenységében ön-

zetért. A bíráló bizottság indoklásában külön kiemelte az MVM Rt. Környezetvédelmi Klubjának tevékenységét, amely terepet ad a társadalmi párbeszédnek is. Az MBLF Környezetvédelmi munkacsoportja az elsô helyezett pályamûvel együtt arra kérte a Magyar Villamos Mûveket, hogy a pályamunkát nyújtsa be az Európai Unió Fenntartható Fejlôdésért címû környezetvédelmi pályázatára is.

(Müller Mihály)


99

n HÍREK AZ MVM-CSOPORT AZ INDUSTRIÁN Industria Nagydíjas az MVM Rt.

Gyorsan változó világunkban kevés olyan pont, esemény van, amelyhez rendszeresen visszatérhetünk, és megtörténtére elôre számíthatunk. Az MVM Industria szakkiállításon történô megjelenése ezen kevesek közé tartozik. A megjelenés nem is lehet igazán kérdés, hiszen a hazai ipar évrôl évre megrendezett seregszemléje bizonyította az évek során életképességét, mára szinte „kötelezôvé” vált a részvétel, amit csak hangsúlyoz a kísérô szakmai rendezvények sora. Az MVM Industrián történô megjelenésének jelentôs lökést adott a néhány évvel ezelôtti döntés, melynek értelmében társaságunk az általa irányított csoport egészét képviselve, az MVM-csoport tagjaival közösen vesz részt, együttesen alakítva ki a megjelenés tartalmi kérdéseit, üzeneteit, és közösen viselve a költségeket. Idén is hasonló konstrukcióban vettünk részt a kiállításon, természetesen új standdal és új tartalommal. Külön emelte idei részvételünk jelentôségét, hogy egy héttel a megnyitó elôtt került sor az Industria Nagydíj átadására (l. külön cikkünket), mellyel a kiállításon résztvevô iparvállalatok kiemelkedô innovációs teljesítményét ismeri el az erre az alkalomra felkért szakértô zsûri. A Nagydíjat az MVM Rt. az ÜRIK keretében megvalósult világszínvonalú fej-

100

lesztés elismeréseként nyerte el, és a továbbiakban az MVM stand központi helyén hirdette a társaság innovatív szellemét. Szintén pályázat sikere eredményezte, hogy a nyitónapon az Industria nagydíjat elnyert cégeket végiglátogatva népes újságíró delegáció látogatott el az MVMcsoport standjára, ahol Müller Mihály kommunikációs osztályvezetô köszöntötte a mintegy huszonöt szakújságírót. A stand hagyományosan számos vezetôi találkozó, megbeszélés és tárgyalás színhelyéül szolgált a négy nap alatt, és a spontán hozzánk ellátogató szakemberek érdeklôdése is jelentôs volt a cégcsoport iránt. A Fogyasztói Értékesítési Osztály munkatársai is jelentôs érdeklôdést regisztrálhattak, számos nagyfogyasztó kereste meg az MVM-et, akik számára ez alkalomra külön tájékoztató anyagot készítettünk. Idén igen színvonalas és gazdag szakmai programok kísérték az Industria kiállítást, a nyitónapon a Gazdálkodási és Tudományos Társaságok Szövetsége (GTTSZ) rendezett rendkívüli érdeklôdéstôl övezett konferenciát, melynek fô témája termé-


szetesen a villamos ipar küszöbön álló liberalizációja volt. A Hatvani György által vezetett programban elôadást tartott többek között Szalay Gábor, Kaderják Péter, dr. Bán Tamás és Künszler Béla. A további napokon is folyamatos volt a szakmai programok sora, melyek közül kiemelendô a Magyar Elektrotechnikai Egyesület és az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület színvonalas rendezvénye. Új elem volt az idei megjelenésünkben, hogy a stand tartalmai elemeit modulárisan terveztük és építettük, hiszen ezáltal egyes részelemek a további kiállításokon is felhasználhatók. Így önálló, az egyes társaságokat bemutató, ún. pengefalak készültek, ezt egészítette ki az egész stand vizuális képét meghatározó négy nagyméretû fotómontázs, melyek a társaságcsoport alaptevékenységeit szemléltették. A stand ezen alapelemeit egészítették ki a multimédiás bemutatók, a környezetvédelmi kárelhárítási tevékenységet, valamint az ÜRIKprogramot szemléltetô számítógépes anyagok, és a stand dísze volt a szakmai közönség elôtt ez alkalommal debütáló új alap- és fôelosztóhálózati térkép. A kiállítási megjelenések soron következô állomása a Power-Gen konferencia Milánóban, majd következik az MVM alaphálózati fejlesztéseinek helyszínein, a pécsi és szegedi regionális vásárokon való megjelenésünk. (Tringer Ágoston)

n HÍREK

Rt. volt, de a finanszírozást és a szervezési munkák nagyobbik részét itt az EURELECTRIC vállalta. A workshop John Scowcroft, az EURELECTRIC „Environment and Sustainable Development Unit” (Környezet és fenntartható fejlôdés részleg) vezetôjének megnyitójával kezdôdött, amelyet az MVM Rt. részérôl tartott üdvözlôbeszéd követett. Katona Kálmán elnök-vezérigazgató nevében Spakievics Sándor vezérigazgató-helyettes üdvözölte a résztvevôket. Kiemelten szólt a rendezvény jelentôségérôl és az MVM Rt. e kérdéskörhöz kapcsolódó tevékenységérôl. Ezután a Környezetvédelmi Minisztérium képviselôjének, dr. Dobi Bálintnak, a Környezet-egészségügyi Fôosztály helyettes vezetôjének kö-

Group” elnöke vezetett, az elektromágneses térrôl és a hozzá kapcsolódó kommunikációs problémákról szólt. Ennek kapcsán ismertette az EURELECTRIC e témájú állásfoglalását is. A harmadik szekció dr. Oswald Jahnnak, a Health Sub-Group (Egészség alcsoport) elnökének vezetésével a károsanyag-kibocsátás és klímaváltozás témakörét tárgyalta. A workshop zárásaként a résztvevôk kerekasztal-beszélgetés (panel) keretében vitatták meg a felmerült gondolatokat és próbáltak választ adni a rendezvény legfontosabb kérdésére: Veszélyezteti-e a környezet és egészség ügyét a villamosenergiaipar liberalizációja? A panel vezetését Müller Mihály kommunikációs osztályvezetô vállalta és a késôi idôpont ellenére pergô

szöntôje következett, majd megkezdôdött a rendezvény. A workshop három egymást követô szekcióban folyt, amelybôl az elsô szekció témája az EU egészségpolitikája és stratégiája volt. A szekció vezetôje Jean-Pierre Bourdier, aki az EURELECTRIC „Environment and Sustainable Development Committee” elnöke. A szekcióban Civin Vilmos, a KVO vezetôje is tartott elôadást. A szekciók közötti szünetben az MVM Rt. által szervezett sajtókonferencián az EURELECTRIC vezetôinek bevonásával igyekeztünk választ adni a megjelent újságírók kérdéseire. A második szekció, amelyet Michael McMahon, az EURELECTRIC „Environment and Society Working

ritmusú, a résztvevôk és a közönség fáradtságát legyôzô érdekes beszélgetést sikerített. A hallgatóság kérdéseire adott válaszok után a rendezvényt hivatalosan Scowcroft zárta, megköszönve a szervezésben nyújtott segítséget és az eredményes munkát. A workshop zárásaként cégünk meghívásában, Katona Kálmán elnök-vezérigazgató vezetésével a résztvevôket vendégül láttuk a Hármashatár-hegyi Udvarház étteremben. A szervezésben nyújtott segítségért, a zökkenômentes lebonyolításért köszönet illeti az NO és a KO munkatársait. (Strádl János)

KÖRNYEZET, TÁRSADALOM, EGÉSZSÉG EURELECTRIC rendezvények Budapesten

Az EURELECTRIC, az európai villamosenergia-ipari cégek szakmai szervezete Budapesten tartotta két rendezvényét. 2002. május 22-én az „Environment and Society Working Group” (Környezet és társadalom munkacsoport) ülésére került sor, 23-án pedig a „Környezet és egészség” témakörében rendezett workshop helyszíne volt fôvárosunk. Az MVM Rt. teljes jogú tagja a szervezetnek, és mint a rendezvények részbeni házigazdája tevékenyen kivette részét a szervezési és elôkészítési munkákból. A munkacsoport, amelyben az MVM Rt.-t Strádl János (HFO) képviseli, ülését teljes mértékben cégünk szervezésében tartotta. A 20 fôbôl álló csoportot az ülés elôtti napon, május 21-én este fogadtuk egy Operaházban megtartott koncert keretében. A munkacsoport ülésének a Vám utcai épület nyolcadik emeleti tanácsterme adott otthont. A munkacsoport legfontosabb témájában, az elektromágneses terek élettani hatásának vizsgálatában folyamatosan új dokumentumok születnek. Az EURELECTRIC hivatalos állásfoglalása szerint a jelenlegi határértékek betartása esetén továbbra sem bizonyítható káros élettani hatás, de a WHO által is fontosnak ítélt, egyszerre több munkacsoportban folyó kutatásokat folyamatosan figyelemmel kell kísérni, az eredményeket pedig be kell építeni a közös európai szabályozásba. Hasonlóan fontos szakterület a berendezések által okozott zajterhelés, a bizonyítottan egészségkárosító anyagok (pl. azbeszt, PCB) egységes kezelése, tiltása, és a munkahelyi stressz, valamint annak kezelése. A bizottság e szakterületeken is folyamatos adatgyûjtéssel és a következtetések megvitatásával nyújt információt az Európai Bizottság és más szervezetek részére. Május 22-én este a workshop regisztrált résztvevôit köszöntötte az EURELECTRIC a másnapi rendezvény helyszínén a Hyatt szállodában. A rendezvény társ-házigazdája az MVM


101

n E SZÁMUNK SZERZÔI Árpádné Friedszám Andrea. 1985-ben szereztem okleveles szervezô vegyészmérnöki diplomát a Veszprémi Vegyipari Egyetemen. Ezután Apcon, a Qualital Könnyûfémöntöde Szervezési Osztályán dolgoztam rendszerszervezôként, majd megbízott osztályvezetôként, és nagyon sokrétû, nagy kihívást jelentô feladatokat kaptam. 1988-ban családi okok miatt munkahelyet váltottam és az MVM Rt. Szervezési Osztályán helyezkedtem el, ahol fôként rendszerszervezéssel foglalkoztam. Késôbb a Számviteli és Ügyviteli Osztályon dolgoztam, ahol ügyvitelszervezéssel és szabályozással, valamint adózási problémákkal foglalkoztam. 1999-ben adótanácsadói oklevelet szereztem. 2000-ben osztályvezetô-helyettessé neveztek ki, a szabályozás, az utaztatás és az adózás tartozik hozzám. Csehek Miklós okleveles gépészmérnök, folyamatszabályozási szakmérnök. 1959-ben a BME-en szerzett hôerôgépész diplomával az Erômû Trösztnél helyezkedik el. 1962-ben kinevezik a Dunamenti Erômû Hôtechnikai Labor osztályvezetôjévé. 1964-ben a BME Villamos Karán szakmérnöki képesítést szerez. Aktívan részt vesz a 215 MW-os blokkok irányítási rendszerének kialakításában. A 80-as évek elsô felében az ERÔTERV által kikölcsönözve az arab világban és az NSZK-ban üzembe helyezési és tervezési munkákat végez. 1986-ban visszatér az MVM-hez, de az ERÔTERV ismét felkéri a DHV-ban létesülô korszerû turbinaszabályozó és indítóautomatika tervezési és létesítési munkáira. 1992-ben az MVM vezetése megbízta az UCPTE-csatlakozás rendszerszabályozási követelményeinek teljesítésére irányuló tevékenység öszszefogásával. 1999-ben a Lôrinci Erômû létesítésén dolgozik, az üzembe helyezési munkák végeztével nyugdíjba vonul. Dr. Fazekas András István a Budapesti Mûszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának Folyamattervezô szakán szerzett diplomát 1978-ban. 1987-ig az Energiagazdálkodási Intézetben (EGI) dolgozott tervezô mérnökként. Esti tagozaton 1980 és 1984 között az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Filozófia Szakát végezte el. Posztgraduális képzés keretében, matematikai logika tárgyban 1988-ban itt doktorált. 1988 óta dolgozik a Magyar Villamos Mûvek Rt.-nél. A Termelési Mûszaki Osztályon rendszerszintû termeléstervezéssel, termelésoptimalizálással, a Stratégiai Osztályon a hazai erômûrendszer bôvítéstervezésével, a hosszú távú, legkisebb költségû erômû-építési program kialakításával, rendszerszintû optimalizációs számításokkal, integrált forrástervezéssel foglakozott, jelenleg a vállalati stratégiai tervezés területén dolgozik. Hosszabb idôt töltött az Amerikai Egyesült Államokban a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szervezte szakmai továbbképzô program keretében. Több szakmai szervezet (ETE, MET, MKET, MEE) tagja, illetve tisztségviselôje. Villamosenergia-rendszerek rendszerszintû tervezési módszerei tárgykörben PhD fokozat megszerzésére jelentkezett. Számos publikációja jelent meg Magyarországon és külföldön.

Dr. Gerse Károly, az MVM Rt. kereskedelmi igazgatója. 1987 óta dolgozik az MVM Rt.-nél, illetve jogelôdjeinél. Mûszaki tanácsadóként, illetve 1992-tôl az Erômûvi Üzemviteli Osztály vezetôjeként tevékenykedett. Okleveles gépészmérnök, mûszaki doktor, a mûszaki tudományok kandidátusa. Korábban a Budapesti Mûszaki Egyetem Kalorikus Gépek Tanszékén dolgozott. Tudományos és oktató munkája a tüzelésekre és gôzkazánokra irányult. Az MVM Rt. képviselôje az EURELECTRIC, VGB szervezeteknél, elôbbinél a Nemzetközi Együttmûködési Munkabizottság vezetôje. Dr. Hamar Edina 1994-ben fejezte be tanulmányait az Államigazgatási Fôiskolán, majd az APEH munkatársa lett, ahol társa-

102

sági adóval foglalkozott. 1995-tôl a Pest megyei Kereskedelmi és Iparkamaránál közigazgatási vezetôként dolgozik, eközben, 1997-ben megszerzi a Pénzügyi és Számviteli Fôiskola számvitelivállalkozási szakirányú szakközgazda diplomáját. 2001-ben az ELTE jogi karán végez, ugyanezen év júniusától az MVM Rt. Számviteli és Ügyviteli Osztály Adócsoportjának szakértô munkatársa. Munkaterületét a vállalatot érintô komplex adózási, gazdasági jogi összefüggésekkel kapcsolatos tevékenységek képezik.

Hornai Gábor osztályvezetô (Fogyasztói Értékesítési Osztály), 1999 végétôl dolgozik az MVM Rt.-nél, szakterülete a versenypiaci energiaértékesítés. Gépészmérnöki diplomáját 1980-ban szerezte, pályafutását tervezômérnökként kezdte. 1987 óta a kereskedelem (B2B) az aktív területe. Az Atlas Copco svéd multinacionális vállalat magyarországi érdekeltségénél töltött évek után a megnyíló olajpiacon a Kuwait Petroleum International magyar leányvállalatánál, majd 1999 végéig a Shell Hungary Rt.-nél vezette a kereskedelmi üzletágat. Kamarás Zoltán okleveles villamosmérnök, mérnök-közgazdász. Pályafutását a Magyar Villamos Mûvek Tröszt Hálózati Mûszaki Fejlesztési Fôosztályán kezdte 1977-ben, majd 1988-tól az MVM Rt. Informatikai és Gazdasági Kontrolling Osztályán szakértôként dolgozott. 1993-tól az Állami Vagyonkezelô Rt.-nél, illetve ennek jogutódjánál az Állami Privatizációs és Vagyonkezelô Rt.nél a villamos energia portfolió menedzsere. 1998-tól a MVM Rt. pénzügyi osztályvezetô-helyettese, majd a Befektetési és Privatizációs Osztály helyettes vezetôje. 2001 decemberétôl a Szabályozási Koordinációs Osztály vezetôje. Nagy Róbert villamosmérnöki diplomáját 1979-ben a Budapesti Mûszaki Egyetemen szerezte. 1983-ban ugyanitt szervezô szakmérnök lesz, majd 1989 és 1995 között a Budapesti Közgazdasági Egyetemen okleveles közgazdászként végez. 1979-tôl a Magyar Postán dolgozik informatikai vezetôi, gazdasági igazgatói, informatikai és logisztikai vezérigazgató-helyettesi munkakörökben. Irányítja a Magyar Posta postahelyi elektronizálási projektjét. 2001-tôl a Magyar Villamos Mûvek Rt. informatikai fômérnöke. Közgazdászként a vállalati likviditás menedzselés sztohasztikus módszereivel, ill. komplex rendszerek összemérési technológiájával foglalkozott. Dr. Potecz Béla okl. gépészmérnök és okl. villamos szakmérnök. 1997-ben történô nyugállományba vonulásáig beosztott mérnöktôl igazgatóhelyettesig különbözô beosztásokban dolgozott a villamosenergia-iparágban. 1997-tôl nyugdíjas szakértôként az OVT, ill. a MAVIR reaktivált dolgozója. Nevéhez fûzôdik a növekménygörbék alapján történô gazdaságos teherelosztás, valamint a termelô berendezések gazdaságossági megfontolások alapján történô megszakításos üzemvitelének kidolgozása és bevezetése a magyar villamosenergia-rendszerbe. Folyamatosan részt vett az OVT korszerûsítését szolgáló mûszaki fejlesztési munkákban (számítógépes folyamatirányítás, ÜRIK). Az OVT-t érintô nemzetközi kooperációs együttmûködés során szakértôi értekezletek, szerzôdéskötési tárgyalások résztvevôje (CDU, CENTREL, UCPTE). Jelenleg a MAVIR Rt. villamosenergia-versenypiac megnyitásával kapcsolatos felkészülési munkáiban vesz részt.

Simig Péter okleveles gépészmérnök, 1969-tôl a Magyar Villamos Mûveknél dolgozott. Elsô idôkben a Termelési Igazgatóságon a rendszer teljesítôképesség tervezésével foglalkozik, majd


n E SZÁMUNK SZERZÔI 1972-ben az Országos Üzem-elôkészítô Szolgálat vezetôje. Szervezeti változás következtében 2001-tôl a MAVIR Rt. alkalmazottja, igazgatóhelyettesi beosztásban. 1978-ban atomerômûvi szakmérnöki diplomát szerez, kitüntetéssel. Több CENTREL munkacsoport tagja, s mit a tranzit kérdésekkel foglalkozó munkabizottság elnöke, a CENTREL képviseletében részt vesz az Európai Hálózati Rendszerirányítók Szövetségének (ETSO) megfelelô munkacsoport ülésén is. Az UC(P)TE-hez történô csatlakozás elôkészítésekor a CENTREL közös szabályozási és elszámolási rendszerének kidolgozásában mûködött közre.

tésének kidolgozására, a nemzetközi rendszer-együttmûködések vizsgálatára, elsôsorban a dinamikus viszonyok elemzésére terjed ki. Ennek kapcsán vesz részt a CENTREL rendszeregyesülés önálló üzemének vizsgálatában, majd ezt követôen a négy tagrendszer UCPTE csatlakozásának elôkészítésében. A CALCAG hálózatszámításokkal foglalkozó munkacsoportjában tagként 1992 óta vesz részt. Jelenleg az UC(P)TE számára elôírt villamosenergia-piac megnyitási kényszere miatt a villamosenergia-szállítási, -tranzitálási kérdésekkel foglalkozó, a CENTREL-rendszeren belül létrejött munkabizottság munkájában tevékenykedik.

Dr. Stróbl Alajos okleveles gépészmérnök. Erômû mellett nôtt fel, és már az ötvenes évek elején dolgozott erômûben. Kitüntetéses diplomát szerzett a Budapesti Mûegyetemen. 1962–1990 között az ERÔTERV-ben tervezte az erômûveket. Hosszú idôt töltött külföldön is (Deutsche Babcock), német és svéd erômûveket tervezve. Tizenkét éve van a Magyar Villamos Mûveknél. Hat évig a Pécsi Erômû Rt. Igazgatóságának elnöke volt. Erômû-építési stratégiákkal foglakozott 1998-ig, azóta kereskedô. Tanulja és tanítja az újat az iparágban, tanulmányokat készít, folyóiratot szerkeszt. Volt a Magyar Energetikai Társaságnak titkára, jelenleg az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület elnökhelyettese. A Magyar Energetika c. folyóiratnak és az MVM Közleményeinek felelôs szerkesztôje. Évtizedekig foglalkozott távlati tervezéssel. Részt vesz energiapolitikai kérdések megvitatásában, az egyik fô területe a kapcsolt energiatermelés.

Varga László 1969-ben a BME Gépészmérnöki Karának hôerôgépész ágazatán, majd 1982-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem alkalmazott matematikán szerzett oklevelet. 1969–1974 az EGI munkatársa, ahol fûtôerômû-bôvítések (Dunai Vasmû Erômû) megvalósíthatósági tanulmányainak kidolgozásában vesz részt. 1974–1984 között a Budapesti Hôerômû Vállalat számítástechnikai csoportvezetôje. 1984-tôl az MVM Rt. szakértôje. 1984–85 között a BME Rendszertechnikai Intézetének szerzôdéses tudományos munkatársaként kidolgozza a Csepeli Erômû linearizált modelljét. Jelenleg a Kereskedelmi Igazgatóság Rendszertervezési Osztályának szakértôje, ahol a kereskedelmi szerzôdéseket megalapozó mûszaki-gazdasági számításokat végez. Szakterülete a kapacitástervezés (erômûegységek karbantartás ütemezése, erômûrendszer megbízhatóságának értékelése) és a magyar villamosenergia-rendszer terheléseinek modellezése és elôrejelzése, ahol operációkutatási és sztochasztikus módszereket alkalmaz. Magyarországon elsôként alkalmazott mesterséges intelligencián alapuló eljárást, terhelési görbék középtávú elôrejelzésére. Az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetének külsô munkatársa, ahol immunológiai folyamatok matematikai modellezésével foglalkozik. Tevékenységének elméleti vizsgálatairól 1990 óta folyamatosan rangos nemzetközi erômûves és alkalmazott matematikai konferenciákon számol be.

Szalkai István MVM-ösztöndíjasként 1969-ben fejezte be tanulmányait a Budapesti Egyetem Gépészmérnöki Karának hôerôgépész ágazatán. 1969–77-ig a Kelenföldi Erômûben, a Budapesti Fûtôerômûben és a Budapesti Hôerômûben dolgozik. 1972–1992 között a VEIKI tudományos munkatársa, 1992 óta az MVM Rt. alkalmazottja. 1993–1996 között a Budapesti Erômû Rt. Kelenföldi Erômûve gázturbinás bôvítésének irányításában vett részt. 1994–1998 között az MVM szekunder tartalék gázturbinák projektjében projekt-koordinátor, majd 1998 tavaszától a Sajószögedi Gyorsindítású Gázturbinás Erômû létesítményi vezetôje. 1998 ôszétôl a Lôrinci Erômû Projektben vesz részt. Jelenleg az MVM Rt. Létesítményi Igazgatósága Erômûvi Fômérnökségéhez tartozó Erômûvi Fejlesztési Osztály vezetôje. Tringer Ágoston 1990-ben szerzett erôsáramú villamosmérnök diplomát a BME-n. Elsô és máig egyetlen munkahelyén, az MVM-nél elsôként villamos szakterületen, majd 1992-tôl a cég Kommunikációs Osztályán dolgozik. 1992 nyarán háromhetes tanulmányúton vett részt a német RWE Energie-nél, ahol a német villamos ipar kommunikációs munkájával ismerkedett. E tapasztalatok elsô eredménye a 1992 ôszén rendezett RWE – MVM közös energetikai konferencia megszervezése volt. Az elkövetkezô idôszakban számos konferencián, tanulmányúton vett részt a német nyelvterület energetikai társaságainál, és aktívan közremûködik a külföldi energetikai kommunikációs tapasztalatok magyarországi bevezetésében. 1994-ben a Külkereskedelmi Fôiskolán PR szaküzemgazdász diplomát szerzett. Jelenleg az MVM Rt. Kommunikációs Osztályának osztályvezetô-helyettese. Túróczi András, 1990-ben szerzett villamosmérnöki diplomát a BME-n. Ezt követôen már az MVM Rt. alkalmazottjaként szerzi meg az erôsáramú szakmérnöki diplomát. Speciális témája a villamosenergia-rendszerek stabilitási kérdéseinek vizsgálata és elemzése. Munkaterülete a magyar alaphálózat stratégiai fejlesz-

Dr. Zala Katalin jogtanácsos. 1987-ben végzett az ELTE Jogi Karán. 1986-tól hagyatéki ügyintézô az I. kerületi Tanács Igazgatási Osztályán, majd 1995-tôl birtokvédelmi ügyintézô. 1996-tól a Budavári Önkormányzat Budapest I. kerületi Polgármesteri Hivatal Hatósági Igazgatóság Igazgatási Irodájának vezetôje. 2001 májusától szakértôként dolgozik az MVM Rt. Szabályozási Koordinációs Osztályán. Zerényi József okleveles villamosmérnök, osztályvezetô, MAVIR Rt. OVRAM. 1950. szeptember 29-én született Budapesten. 1974 óta dolgozik az OVRAM-ban, 1984-tôl csoportvezetô, 1988-tól szakosztályvezetô, 1991-tôl osztályvezetô. Az eltelt idôszakban több szakterületen végzett szakmai tevékenységet: kezdetben a középfeszültségû és a 120 kV-os hálózatok relévédelmi és automatizálási problémáival, késôbb az alaphálózat relévédelmi-automatika rendszereivel, a rendszer-automatikák (FTK, FKA, STVA stb.) kialakításával és alkalmazástechnikájával, valamint a szakterülettel összefüggô számítástechnikai kérdésekkel (zárlatés védelmi beállítás-számítás, tranziens stabilitásszámítás stb.) foglalkozott. Jelenleg szakmai érdeklôdésének középpontjában a digitális készülékek és rendszerek alkalmazástechnikája, ezzel összefüggésben az elektromágneses összeférhetôség (EMC), valamint a villamosenergia-rendszerben fellépô lengések csillapítása (PSS) és a rendszer-újrafelépítés kérdései állnak. 1990-tôl megszakítás nélkül mellékfoglalkozású tudományos munkatársként oktatói tevékenységet is folytat a BMGE Villamosmûvek Tanszékén.


103

n RESUME Certain Issues of Enforcing the New Act on Electricity Kamarás Zoltán, Dr. Zala Katalin

1

The works on secondary legislation defined by the new act on electricity gained speed after the act had entered into force. Experts complete their work on preparation of the most important draft decrees of the secondary legislation soon. As a natural result of the act’s being a skeleton law many issues remained open. These issues should be cleared during preparation of the enacting decrees. In the following we try to summarise those issues, which will substantially influence the operation of MVM Rt. in the future. We also intend to describe the important elements of the procedure developed during preparation of the secondary legislation, as well as the issues still open.

Security of Supply Dr. Gerse Károly

00

Changing of the operational model of the electric power system justifies the need for an analysis of the issues related to the security of supply, as well as to the different types of reserves necessary for provision of required level of quality of supply. It is well known that electricity demand cannot be forecasted precisely (it is enough to mention the effect of changing weather e.g.), but we cannot expect 100% availability of the units in operation either. Consequently, in order to ensure continuous and full supply reserves must be provided, the amount of which should be calculated as a function of the required quality of supply. The reasonable reserve capacity should be available at any time. Nevertheless, taking into consideration that electricity demand, just like the generation mix needed to cover those demands as well as the international exchange, are continuously changing according to the different conditions, reasonable amount of reserves may be different from time to time.

Technical Preparation of the Hungarian Electric Power System’s Joining to UCTE

Mahalia – The registering System of the Grid and of the Telecommunication Network Túróczi András

00

As a comprehensive registering system of the grid and the telecommunication network of the Hungarian electric power system, the purpose of Mahalia is to supply input for those operational processes of the company, where accurate, up-to-date technical information is required. Mahalia provides the operational processes with technical information, including spatial localisation of the grid and the telecommunication network, represented on map as well. It supports system operation by registration and systematisation of events, while in case of the telecommunication network also by continuous followup of capacity data of the circuits.

Image Renewal at MVM Rt. Tringer Ágoston

00

The article gives an overview of the image renewal that has been realised at MVM Rt. recently. At the same time it intends to analyse the expression of image in a wider sense, as part of the general communication processes of the company. According to the author’s wish the article proves, that the realised image renewal was not a self-existent, single, unique event, but an organic element of long-term communications processes. It was built on the traditions of previous time periods, and at the same time it also determines the framework of future pr-work for a long time.

00

On 17th May 2001 MVM became foundation member of UCTE. We described the major steps of the process, which was going on from the beginning of the 90-ies, in issue 3/2001 of our Publications. Although during the last 12 years we kept on reporting on the technical events of joining UC(P)TE from time to time, we think it is worth to overview the considerable technical efforts made by the engineers of the industry.

104

In this article we go through the following works: power system operation – control of the system providing capability for co-operation; network development in order to ensure fulfilment of (n–1) criterion of reliability; development of the new metering and settlement system; efforts made in the field of power system stabilisation; and finally the establishment of generating capacity in power plants for secondary reserve purposes.

Standardisation in the Field of IT Kovács Róbert

00

During the last year we could hear several times that the IT systems of MVM Rt. were under modernisation, a new standardised infrastructure was being developed. The question in connection to this issue is what this standardised infrastructure means, why it is necessary to devote resources in order to realise it.


n RESUME Subsidisation of Electricity Generation – “Renewables” and “Co-generators” Dr. Stróbl Alajos

00

Utilisation of renewable energy sources and cogeneration of heat and power are supported all around the world. The reason for helping them to spread even among market conditions in the re-regulated energy economies is that they provide advantages for the society. It is a requirement also in Europe to double the share of renewable sources in the total energy consumption already in this decade. Concerning electricity generation the share of electricity cogenerated with heat should be doubled. Although these purposes are taken into consideration by changing the Hungarian energy legislation, still there are uncertainties that are worth to be mentioned.

How the Companies of the Electricity Industry are Affected by the Hungarian Taxation System? Árpádné Friedszám Andrea

00

Fight against money laundering (the origin of this very expressive term is that a network of American gangsters used a laundry to legalise their money) is of public interest, since it is for the benefit of the society to force crime back, i.e. narrowing its space to play. Furthermore, a well-developed legislation against money laundering is advantageous for the international judgement of the country’s economy, and it has a close connection to the rating of certain economic and financial service organisations. The aim of this article is that, on the basis of the legislation currently in force against money laundering, it describes the obligations charged on the persons falling within the laws, not putting introduction of the relating, more important foreign rules aside either.

00 EU-harmonisation in Accounting About Registration of Chartered Accountants and of those with Same Level Qualification Dr. Hamar Edina

EURELECTRIC (the association which represents companies of the electricity industry from EU-member and other European countries), where MVM Rt. is also a member, annually prepares a study that describes the taxation systems of the member states of EU. This year a study about year 2000 was finalised. Since Hungary wants to become a member of EU as soon as possible, it was important to introduce our taxation system to EURELECTRIC. This introductory paper has been prepared by MVM Rt. for the association.

Using Artificial Neural Networks for Medium-term Forecast of Demand Curves Varga László

Hungarian Legislation to Prevent Money Laundering Dr. Hamar Edina

00

At the moment Hungarian Power Companies Ltd. (MVM Rt.) is the largest wholesaler of the national electric power system. Approximately 95% of the electricity traded in Hungary is supplied by MVM Rt. to the distribution and supply companies, then to the consumers. Commercial agreements define the amount of capacity and energy purchased from the generating companies and sold to suppliers. Accurate preparation of the annual contracts requires capacity planning and generation simulation calculations to be carried out. Both for the system planning and for the energy planning tasks forecasting of energy demands and of hourly load curves is necessary on a national level as well as among the supply companies and MVM Rt.

00

More steps of the process of harmonisation with the European directives have already been made concerning the several times modified Act C. of 2000 on Accounting, such as ordaining obligatory audit of accounting, or obligatory registration of chartered accountants and of others with same level qualification. Furthermore, registration is reasonable because nowadays many people offer accounting services as individual entrepreneurs or in the frame of corporations, but without appropriate qualification. According to these rules from 1st January 2003 nearly each undertaking must have at least 1 registered service provider for accounting.

Generators’ Forum 2002 Dr. Fazekas András István

00

Between 17-19 April 2002 Hungarian Energetics Association (MET) held its great event “Generators’ Forum 2002” in Kecskemét, jointly organised with the Bács-Kiskun County Organisation of MTESZ (Federation of Technical and Scientific Societies). The first such event was held in 1993 in Siófok, the second in 1996 on Dobogók?, and the third in 1999 in Balatonfüred. So this was the fourth event organised by MET, that expediently dealt with the electricity industry and more specifically mainly with electricity generation and relating issues such as technical problems, regulation, financing and others.


105

AZ ÁRAM FORRÁSA

MAGYAR VILLAMOSMÛVEK RT. 1011 BUDAPEST, VÁM UTCA 5–7. TELEFON: 201-5455 INTERNET: HTTP://WWW.MVM.HU

A MAGYAR VILLAMOSMÛVEK RT-RÔL NAPRAKÉSZ INFORMÁCIÓK AZ INTERNETRÔL IS BÁRMIKOR ELÉRHETÔK. A WEB-OLDALON CÍMLISTÁKAT, GYORS HÍREKET, A CÉG MÛKÖDÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓ FONTOS ESEMÉNYEK LEÍRÁSÁT, FOTÓKAT ÉS ÁBRÁKAT LEHET MEGTALÁLNI, VALAMINT A TÁRSASÁG ÁLTAL KIADOTT SAJTÓKÖZLEMÉNYEK IS AZONNAL OLVASHATÓK. KAPCSOLAT TALÁLHATÓ A VILLAMOS ENRGIA-IPAR SZÁMOS HAZAI ÉS KÜLFÖLDI CÉGÉHEZ.

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI

Recommend Documents