A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI

XLV. ÉVFOLYAM

I

2008. 1. SZÁM

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK ¨ ZLEMÉNYEI KO XLV. ÉVFOLYAM I 2008. 1. SZÁM

Felelôs kiadó Mártha Imre

Fôszerkesztô Dr. Gerse Károly

A MAGYAR ÁRAMPIAC AKTUÁLIS KÉRDÉSEI, A FEJLÔDÉS ESÉLYEI

1

Felelôs szerkesztô Tringer Ágoston

KÖZZÉTÉTEL IDÔPONTJA: 2008. 03. 13.

VILLAMOSENERGIA-PIAC, AZ MVM DOMINANCIÁJA ÉS ENNEK HATÁSA

13


TÁJÉKOZTATÓ AZ IGAZGATÓSÁG RÉSZÉRE

25

AZ MVM A „LIBERALIZÁLT” VILLAMOSENERGIA-PIACON

25


FOGYASZTÓI ÁRAK VÁLTOZÁSA, OKOK, HATÁSOK

27


TÁJÉKOZTATÁS A HOLDING SZERVEZET, AZ ELISMERT VÁLLALATCSOPORT ELÔNYEIRÔL Megjelent a Mecum Stúdió Kft. gondozásában

35


BIOÜZEMANYAGOK: TÉNYEK ÉS TRENDEK

58

(MÛSZAKI, TERMÉSZETES ÉS GAZDASÁGI KORLÁTOK, ALTERNATÍV MEGOLDÁSOK) Prof Dr. GIBER JÁNOS ÉS Dr.RÉTI FERENC

ISSN 1216-4992 (nyomtatott) HU ISSN 1786-674X (online)

SAJTÓKÖZLEMÉNYEK, HÍREK

68

A MAGYAR ÁRAMPIAC AKTUÁLIS KÉRDÉSEI, A FEJLÔDÉS ESÉLYEI KÖZZÉTÉTEL IDÔPONTJA: 2008. 03. 13. 2008. január 1-jén lényeges változás következett be a magyar villamosenergia-piacon, az EU által elfogadott, 2007. július 1-jei idôponthoz képest féléves késéssel megtörtént a teljes liberalizáció. Ezt követôen bárki, bárkitôl vehet villamos energiát minden korlátozás nélkül.

% 50

A szabadpiac és az importszaldó aránya 2003

2004

2005

2006

2007

45 40

szabadpiaci részarány

35 30

importszaldó

25

15 10 5 Nov.

Júl.

Szept.

Máj.

Jan.

Márc.

Nov.

Júl.

Szept.

Máj.

Jan.

Márc.

Nov.

Júl.

Szept.

Máj.

Jan.

Márc.

Nov.

Júl.

Szept.

Máj.

Jan.

Márc.

Nov.

Júl.

Szept.

Máj.

0 Jan.

A magyarországi liberalizációs folyamat megvalósításánál megkerülhetetlen az EU-s szabályozási környezet átfogó értelmezése, a piacnyitást korábban megvalósító európai országok tapasztalatainak áttekintése, és a közvetlen üzleti környezetünket jelentô regionális piaci adottságok elemzése. A hazai piacnyitásra kedvezôtlen feltételrendszerben került sor. Egyrészt folytatódott az erômûvi kapacitások villamosenergia-igényhez viszonyított csökkenése, amelyet regionális szinten különösen a szlovákiai bohunicei és a bulgáriai kozloduji atomerômû, illetve kisebb szenes erômûvek leállítása súlyosbított. A piaci bizonytalanságot növelte az európai CO2-kvóta kereskedelmi rendszer (ETS) 2008–2012. közötti idôszakra vonatkozó díjtalan kvóta mennyiségek radikális csökkenése, valamint a tüzelôanyagárak világpiaci növekedése, az árvárakozások bizonytalansága, ez hazai viszonylatban különösen a földgáz árát érintette. Az elôbbiekben felsorolt folyamatok hazai hatása már 2006. második félévében is megfigyelhetô volt, a 2006. szeptemberében még 40%-os versenypiaci hányad 2007 januárjára alig 20%-ra csökkent a feljogosított fogyasztók tömeges közüzemi viszszalépése következtében (1. ábra). A visszalépés elsôsorban a versenypiaci árakhoz képest alacsony közüzemi árak miatt következett be (2. ábra). Az árak közötti tendenciát az sem befolyásolta lényegesen, hogy 2007

20

Márc.

A MAGYARORSZÁGI PIACNYITÁS FOLYAMATA, REGIONÁLIS ÉS EURÓPAI KITEKINTÉSSEL

1. ÁBRA A VERSENYPIAC ÉS AZ IMPORT SZALDÓ RÉSZARÁNYÁNAK VÁLTOZÁSA A PIACNYITÁS KEZDETÉTÔL

Magyar közüzemi profil = 70% zsinór+30% csúcs (a megjelölt ár minden ország esetében ezen termékmixet jelenti)

Európa villamos energia ártérképe 2006. december (EUR/MWh)

A lengyel rendszerirányító az idei 500 MW exportkapacitás helyett 0 MW-ot engedélyezett

A megadott árak minden országban a pillanatnyi likvid piaci árakból számítódnak, a jegyzésárak és a devizaárfolyamok függvényében változhatnak

PL 31,98 EUR

CZ 64,65 EUR

D

SK

69,05 EUR

64,95 EUR Közüzem 53 EUR*

A

Magyar versenypiac 70,55 EUR Súlyozott magyar átlag 59,14 EUR

H

69,05 EUR

I 85,40 EUR

(* hatósági MVM értékesítési ár + átállási költség)

SLO

HR

70,55 EUR

72,95 EUR

RO 47,41 EUR

SCG 79,45 EUR

2. ÁBRA VILLAMOSENERGIA-ÁRAK A RÉGIÓBAN 2006. VÉGÉN

februárjára nyilvánvalóvá vált a 2005–2007. közötti CO2-kvóta kereskedelmi rendszer jelentôs többlete, és a kvótaárak a korábbi 15-18 a/t körüli értékrôl 1 a/t alá csökkentek. A közüzemi árak alacsony értéke miatt nem igaz az a gyakran hangoztatott vád sem, hogy a hazai fogyasztói árak lényegesen magasabbak más országokhoz viszonyítva. Mint az

EUROSTAT 2007. január 1-jei háztartási (3500 kW/év) és ipari (500 kW, 2000 MWh/év) villamosenergia-árakra vonatkozó 80/2007. sz. dokumentuma alapján szerkesztett 3. ábra mutatja a hazai villamos energia árak a korábbi szocialista országokat kivéve általában alacsonyabbak más EU tagállamok hasonló kategóriájú fogyasztóinak árainál.

a magyar villamosmûvek közleményei I 2008/1

1

2

2008/1 I

14 IT

13 Ipari villamosenergia-ár (E/100 kWh)

Más kérdés, hogy a hazai jövedelmek is lényegesen alacsonyabbak az EU átlagánál, így hazai viszonylatban lényegesen nagyobb mértékû az „energiaszegénység”, azaz a lakosság jövedelmének lényegesen nagyobb részét költi energiabeszerzésre, mint más EU tagállamok állampolgárai. A magyarországi teljes piacnyitás EU által elvárt idôpontja már régóta ismert volt, így az elôkészületek, modellalkotás, jogszabályok elôkészítése már hosszabb ideje folytak, azonban az új Villamos Energia Törvény (VET) és a kapcsolódó joganyag elfogadása mégis késedelemmel, esetenként csak az utolsó pillanatban történt meg. A kilátásokat kedvezôtlenül befolyásolta a tartalék források csökkenése, ezt jelezte egyrészt, hogy a villamosenergia-piac részleges megnyitása, 2003. január 1. óta 2007. május 21-én másodszor került sor fogyasztói korlátozásra forrásoldali kapacitáshiány miatt, másrészt az év végére tartósan 100 MW körüli értékre csökkenô nettó import. (Az elsô korlátozás 2003. január 13-án volt, hasonlóan forrásoldali okokból, a Mátrai Erômû szénszállító, adagoló rendszerének elfagyása miatt kapacitáscsökkenés következett be.) A fenyegetô forráshiány az egyes országok ellátásbiztonsága érdekében piacidegen megoldásokat kényszeríthet ki, még az EU tagállamok esetében is. Ennek eredménye például a lengyel, bolgár, vagy szlovák export, illetve határkeresztezô kapacitások értékének csökkentése, a villamosenergia-kivitelt megdrágító adók, tranzitdíjak bevezetése, a hoszszú távra nem lekötött import erômû források hosszú távú lekötésére irányuló politikai – akár kormányzati szintû – kezdeményezések. Az ellátásbiztonság lehetôleg olcsó áron történô garantálásának szándéka érthetô, ugyanis a villamos energia alapvetôen befolyásolja a nemzetgazdaságok versenyképességét, a lakosság jólétét, a gazdasági növekedést. Így bárki, aki olcsóbb forrásokhoz jut, versenyelônyre tehet szert. Más esetekben az ellátásbiztonság fizikai garantálása kényszeríthet ki piackorlátozó intézkedéseket, amelyek a szomszédos országokra is hatással vannak. Ebben a körben elsôsorban a lengyel exportkorlátozást

12 IE

11

CY

DE LU

10

UK MA

9

ES RO

8 GR

7

EE

5

SE

PL FI

LT

NO

HU CZ SL

HR

6

NL

AU BE EU SK PT

FR

BG LV

4 5

10

15

20

25

Lakossági villamosenergia-ár (E/100 kWh) 3. ÁBRA LAKOSSÁGI ÉS IPARI VILLAMOSENERGIA-ÁR ÖSSZEHASONLÍTÁSA EURÓPÁBAN

a/MWh 88 84 80 76 72 68 64 60 56 52 48 44 40 36 2005. jan.

2005. júl.

2008. baseload

2006. jan.

2006. júl.

2007. jan.

2007. júl.

Idô

2008. peakload

4. ÁBRA A NÉMET FÔPIACI ÁR VÁLTOZÁSA

kell kiemelni (csak így biztosítható a 2. ábrán látható alacsony belpiaci ár és lehet elszakítani a lengyel nagykereskedelmi árakat a 4. ábrán bemutatott, szomszédos, német nagykereskedelmi áraktól). Miután Lengyelország hosszú idôn keresztül jelentôs exportôr volt, a korlátozások tovább rontják a térségben az erômûvek leállásából adódóan romló kínálati helyzetet. Az elôbbiekbôl már látható, hogy a piaci liberalizációt követôen a magyar piacnyitást sem lehet függetleníteni a regionális tendenciáktól és a fogyasztói árak általános növekedé-

a magyar villamosmûvek közleményei

sére kellett számítani. A piacnyitás elôkészítésekor – a várható következmények valószínûsítésére – részletes hatáselemzéseket kellett volna készíteni, vizsgálva az egyes fogyasztói csoportok helyzetének várható változását, az esetleges piackonform beavatkozási lehetôségeket. Széles körû tájékoztatásra lett volna szükség, amellyel az érdekeltek figyelmét fel lehetett volna hívni a kedvezô változások mellett az elkerülhetetlen következményekre is. A következmények elôreláthatóságában kételkedôkben felvetôdik, hogy valóban elôre látható és tör-

vényszerû volt-e az árnövekedés és az, hogy a magyar villamosenergiapiac nem függetleníthetô a régiótól. Ennek megfontolása annál is inkább indokolt, mivel még 2007. közepén is elhangzottak olyan nyilatkozatok, hogy a piacnyitást követôen a villamosenergia-árak csökkenése várható. Vajon a beszerzési szerkezet, a hazai erômûpark összetétele mellett reális lehet-e egy ilyen várakozás. A villamos energia költségét az igények kielégítéséhez – az adott idôszakban – még szükséges legdrágább forrás változó költsége határozza meg. Így csak azt kell mérlegelni, hogy ezek a források mennyibe kerülhetnek, költségeik milyen tartományban mozognak. A hazai villamosenergia-rendszer forrásszerkezetét áttekintve nyilvánvaló: Az importforrások nem mellôzhetôk, tehát a nagykereskedelmi piac nem nemzeti piac, másrészt pedig a legkisebb változó költségû atomerômû, az azt követô ligniterômû mellett még a legkisebb terhelésû idôszakokban is szükség van a fogyasztói igény kielégítésére gázturbinás erômûvek üzemeltetésére. Az importforrások költségét a regionális piac határozza meg. Átlagértéke nem csökkenhet az úgynevezett base load (zsinór, állandó teljesítménnyel szállított) villamos energia ára alá. Ez 5456 a/MWh (255 Ft/a árfolyammal, ~13,7-14,3 Ft/kWh) között mozgott, még a német fôpiacon is. A gázturbinás, menetrendtartó erômûvek (Dunamenti G2 blokk, csepeli egységek) változó költsége a 2007. február 1jétôl hatályos hatósági árrendeletbôl láthatóan 17 Ft/kWh körül volt. Az úgynevezett csúcsidôszakokban a 21-22 Ft/kWh energiaköltségû egységek üzemeltetésére is szükség van. Ezekkel állt szemben az átlagos közüzemi nagykereskedelmi ár ugyancsak a hatósági árrendelet szerint 14 Ft/kWh körüli értéke. A számokból bárki megítélheti, hogy az állandó költségeket is tartalmazó átlagár kisebb a piaci mechanizmusok alapján várható értéknél, így minden különösebb bonyolult vizsgálat nélkül kijelenthetô, hogy a villamos energia árak csökkenésére vonatkozó várakozás még a 2007ben érvényes feltételrendszerben sem volt reális. Különösen nem reális a

5. ÁBRA PRO RÁTA LEOSZTÁSSAL ZÁRÓDÓ LICITÁLÁS

tartósan magas világpiaci olajárak és a 2008-tól hiányzó szén-dioxidkvóták mellett, amely a piaci árakat meghatározó változó költségek növekedéséhez vezet. Így egy idôre el kell búcsúzni az olcsóbb áraktól legalább addig, amíg a jelenlegi erômûpark ármeghatározó elemeit olcsóbb, jobb hatásfokú egységek ki nem váltják. Az elôbbiekben vázolt árnövekedés idôszakában újra felmerül az a kérdés is, hogy milyen piacot akar az EU és egyáltalán ígért-e árcsökkenést. A milyen piac kérdésre a legjobb megfogalmazást talán Loyola de Palacio asszony, a korábbi Bizottság elnökhelyettese, energetikai és közlekedési biztosa adta [1], aki szerint: „A piacnyitás európai koncepciója nem önmagában a versenyt látja célnak. A verseny egy eszköz és olyan más célok elérésére kell vezetnie, mint a versenyképes árak, a jobb vevôszolgálat és az ellátásbiztonság. I A piac egy bizonyos mértékû hatékony szabályozása ugyanakkor szükséges marad a fogyasztók érdekében és más politikai szándékok, mint a környezet védelme és az ellátás biztonsága elérésére. I … a piacnyitás és a közérdekû szolgáltatás kiegészítô célok. A szolgáltató választás lehetôségével a szolgáltatási sztenderdek gyakran javulnak a verseny eredményeként… ugyanakkor a közérdekû szolgáltatási kötelezettségek teljesítéséhez szükséges hatékony szabályozás fennmarad.”

Kialakulhat-e Magyarországon igazi versenypiac, létrejöhet-e megfelelô versenykörnyezet? Ennek az lenne az elôfeltétele, hogy a piaci szereplôk bármely piaci szegmensben versenyre kényszerüljenek, amihez kellô számú, közel azonos háttérrel rendelkezô erômû, nagykereskedô, viszonteladó kellene. Ez a feltétel Magyarországon belül az ország méreteibôl, a meglévô források lényegesen eltérô adottságaiból és kis számából adódóan nem teljesülhet. Az igazi versenypiac csak regionálisan jöhet létre. Fontos kiemelni, hogy a versenykörnyezet nem az árak csökkenését ígéri – így azt az EU sem ígérhette –, hanem azt, hogy az adott feltételrendszerben a legnagyobb hatékonyság érvényesül.

A MAGYAR ÁTVITELI HÁLÓZAT FEJLÔDÉSE, SZEREPE AZ ELLÁTÁSBIZTONSÁGBAN A 220 kV, 400 kV, 750 kV feszültségszinteken mûködô magyar átviteli hálózat fô feladata, hogy az európai hálózattal történô összeköttetést biztosítsa, és a nagy erômûvekben megtermelt villamos energiát a fogyasztói körzetekbe szállítsa, majd transzformálás után átadja az elosztóhálózati csomópontokba. Korábban, a piaci viszonyok kialakulását megelôzôen a nemzetközi összeköttetések elsôsorban arra szolgáltak, hogy a viszonylag kis volumenû, regionális jellegû kisegítô szállításokat biztosít-


3

sák. (Kivételt ez alól az ukrán–orosz rendszerirányú összeköttetés jelentett, amely nagy mennyiségû importot szállított). A piaci követelmények megjelenése, valamint a nyugat-európai – UCTE – rendszerhez való kapcsolódásunk, illetve annak délkelet-európai kibôvítése új elvárásokat támasztott/támaszt a magyar átviteli hálózat számára is. Ugyancsak kihívást jelentett, hogy az átviteli hálózat csak az elosztóhálózattal együttesen volt képes kielégíteni az Európában és a fejlett országokban elvárt ellátásbiztonsági szintet (n–1 elv). Nehezítô körülményként jelentkezett az is, hogy az átviteli hálózat állapota elavult volt, magas átlagos életkora növelte a hálózati hibák számát, és ezzel együtt a fogyasztói kiesések kockázatát is. A piac kihívásai miatt a 90-es évek közepén egy 15 éves fejlesztési/felújítási programot indított az MVM. Célja, hogy az ellátásbiztonság elvárt szintjének biztosítása mellett a hálózat ne korlátozza a szabad kereskedelmi feltételek érvényesülését és a teljes körû, megkülönböztetés mentes hálózati hozzáférést. A közelmúltban történt legjelentôsebb fejlesztések, amelyek a fejlesztési/felújítási program elemei, megfelelnek a nemzetközi elôírásoknak és lehetôvé teszik a villamosenergiakereskedelmet a régióval, illetve növelik az ellátásbiztonságot is. 1999-ben üzembe került az új magyar–horvát 400 kV-os távvezeték, amely egyúttal lehetôséget ad – várhatóan egy magyar–szlovén összeköttetés megvalósítására is. Ez azt jelenti, hogy erre az idôre minden szomszédunkkal hálózati összeköttetéssel rendelkezünk majd. A belsô hálózat biztonságának növelése érdekében üzembe került 2003–ban a Sándorfalva–Békéscsaba és 2004ben a Paks–Pécs 400 kV-os távvezeték, 2006. évben pedig megvalósult a Gyôr–Szombathely 400 kV-os összeköttetés is. A Békéscsaba–Nagyvárad magyar–román 400 kV-os távvezeték 2008. I. félévében kerül üzembe. Az átviteli hálózat biztonságának növelése és fejlesztése érdekében 2010-re üzembe kerül az új magyar– horvát 400 kV-os (Pécs–Ernestinovo) összeköttetés. Ez a pécsi és a dél-du-

4

2008/1 I

nántúli térség ellátásbiztonságának javítása mellett a Paksi Atomerômû teljesítményének stabil kiszállításában is jelentôs javulást hoz. Elôkészítés alatt van a hazai ellátásbiztonság szintentartásához szükséges Szombathely–Hévíz 400 kV-os összeköttetés, a Martonvásár–Bicske–Gyôr 400 kV-os kapcsolat elôkészítése és az új Gönyûi Erômû hálózati kapcsolatának tervezése is., Egyidejûleg teljesen megtörtént az átviteli hálózat távvezetékeinek rekonstrukciója is, amellyel az élettartamuk további 20 évvel növekedett. A 15 éves fejlesztési/felújítási program keretében sor kerül az átviteli hálózati alállomások rekonstrukciójára, ill. fejlesztésére, ezzel lehetôvé válik ezen alálomások távkezelése s ami által az üzemirányítás hatékonysága eléri az EU színvonalát. Regionális szempontból a hazai átviteli hálózat földrajzi elhelyezkedésénél fogva viszonylagosan központi pozícióba van. Jelenleg nagy a villamos energia áramlás az UCTE északi részrôl dél-délnyugat irányba. Ez a szituáció a hálózati veszteség növelése mellett kétségkívül növeli bizonyos üzemzavarok kockázatát. A szomszédos villamos energia rendszerek határán az áteresztô képesség gyakran kevesebb, mint amelyet a piac szereplôi igényelnek. A szomszédos villamos energia rendszerek rendszerirányítói közösen határozzák meg a felhasználható határkeresztezô kapacitások mértékét. Ez függ a természetes áramlások nagyságától, valamint a két villamos energia rendszer belsô hálózatának mûszaki áteresztô képességétôl. Az átláthatóság és esélyegyenlôség érdekében a rendszerirányító MAVIR a szomszédos rendszerirányítókkal egyeztetett módon aukciós eljárással osztja ki a piac szereplôi között a határkeresztezô kapacitások igénybevételi jogát. Az aukciós eljárás megfelel az EU elôírásoknak. A szabad határkeresztezô kapacitásokat éves, havi és napi szinten határozzák meg. A havi és napi aukciókat az osztrák, horvát és szlovák rendszerirányítókkal közösen szervezi a MAVIR. A többi határon a megengedett kapacitás 50%-át minden rendszerirányító önállóan, a saját szabályai szerint osztja ki a kereske-


dôk között, kivéve az osztrák határt, ahol a MAVIR és az osztrák rendszerirányító közösen szervezi az aukciót. A rendszerirányítókhoz befolyó aukciós díjak felhasználására vonatkozóan az EU-n belül nincs közös gyakorlat. A MAVIR esetében a MEH Magyar Energia Hivatal ezt az összeget a rendszerirányítói tarifa csökkentésére fordítja. Más EU-országok esetén az aukciós bevételt a rendszerirányítók a szûk határkeresztezô kapacitások megszüntetésére, illetve az átviteli hálózat fejlesztésére fordíthatják. Indokolt lenne és ösztönzôleg hatna, a MAVIR esetében is aukció bevételét közvetlenül a szûk kapacitások növelésére lehetne fordítani. Ösztönzôleg hatna továbbá az is, ha a viszonylag lassú megtérülési idôt az ilyen jellegû összeköttetésekre vonatkozóan a MEH csökkentené. Az átviteli hálózat tervezése és fejlesztése hosszú távú szemléletet igényel. A térség erômûfejlesztését figyelembe véve és az áram piac kiterjesztését segítve az átviteli hálózatot folyamatosan fejleszteni kell. Az egyes rendszerekben történô hálózatfejlesztés jelentôs hatást gyakorolhat a régió más hálózataira. Ezért szükséges a régiók hálózatfejlesztésének összehangolása, és a közös tervezés megvalósítása.

ENERGIACSOMAGOK, MAGYAR ENERGIAPOLITIKA, STRATÉGIA DÖMPING, NKT-2 A villamos energia árát nem csak a piaci viszonyok, hanem számtalan egyéb elem is befolyásolja. Érdemes visszatekinteni a 2007-es év legfontosabb, villamos energetikával kapcsolatos kérdéseire és kitérni arra is, hogy az újonnan bevezetett szabályozási modell milyen következményekkel járhat a villamosenergia-ellátás biztonságára, árára. 2006. október végén került nyilvánosságra a Stern Jelentés [2]. Ez alapján nyilvánvalóvá vált, hogy az energiaellátás jelenlegi módja nem tekinthetô fenntarthatónak, a változatlan módon történô folytatás a földi ökorendszer teljes felborulásával, jelentôs hômérséklet-emelkedéssel jár. A folyamat megállítására, majd visz-

szafordítására egyetlen lehetôség van: az üvegházhatású gázok légkörbe történô kibocsátásának drasztikus csökkentése. Az EU Bizottság 2007. január 10-én már a Stern Jelentés figyelembevételével nyilvánosságra hozott, egy európai energiapolitikára vonatkozó javaslata teljes körû nemzetközi tárgyalások megkezdését kezdeményezte és megállapodást javasolt az éves szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére: 2020-ig 30%-kal, 2050-ig 50%-kal. Arra az esetre, amennyiben nem jönne létre egy ilyen nemzetközi megállapodás, az Európai Unió egyoldalú kötelezettség vállalását indítványozza 20%-os kibocsátás csökkentésre. Az EU Bizottság dokumentuma a kibocsátás mérséklése mellett javasolta továbbá az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások felhasználási arányának növelését 2020-ig, 20-20%-kal. A Bizottság javaslata alapján a Tanács március 8– 9-én elfogadta az energiahatékonyság, a CO2-kibocsátás, a megújuló energiaforrások felhasználási aránya tekintetében egyaránt 20-20% javulást elôirányzó csomagot, azzal, hogy az egyes tagországok közötti teher megosztásáról további elôkészítô munkát követôen kell dönteni. Az erre vonatkozó javaslat jelen tanulmány összeállításáig még nem közismert, de az elôzetes híradások a megújuló energiaforrások felhasználási aránya tekintetében visszalépésrôl beszélnek. A Bizottság elégedetlen a piacnyitás elôrehaladásával, ezért a szeptember végén nyilvánosságra hozott Harmadik Energia Törvény csomag [4] a reguláció további módosítását javasolja. A fejlôdés legfôbb akadályát a hálózatokhoz való hozzáférésnél vélt diszkriminációban, a határkeresztezô vezetékek lassú fejlesztésében látják, amelyet összefüggésbe hoznak az integrált villamosenergiaipari vállalkozások gazdasági ellenérdekeltségével. A megoldást az integrált társaságok leányvállalatainak tulajdonosi szétválasztásában, összeurópai hatáskörû szabályozó szervezet és európai rendszerüzemeltetô létrehozásában látják. Számos, eddig tagállami kompetenciát központosítanának részben az elôbbi új szervezetekhez, részben a Bizottsághoz. Az

elôrehaladás gyorsítására a Bizottság bizonyos kérdésekben jogalkotói kompetenciákat is kaphatna. A csomaghoz mellékelt hatástanulmány nem terjed ki a piac korlátos mûködési okainak vizsgálatára, esetenként helytelen, hamis, nem megalapozott megállapításokat tesz. A javasolt tulajdonosi szétválasztás esetén a gyakorlati tapasztalatok nem igazolják, hogy a hálózati beruházások növekednének, az árak csökkennének és javulna a mûszaki mûködés. Nem vesz tudomást a dokumentum arról, hogy a hálózatos üzletág is ugyanolyan gazdasági tevékenység, mint a többi. A beruházások hajtóereje a várható profit. Amennyiben ezt a szabályozás más befektetési lehetôségekhez képest csak kisebb szinten teszi lehetôvé a villamos energia ár csökkenése érdekében (csökkenti a hálózati tarifákat a tôke megtérülési elem alacsony értéken történô meghatározásával), akkor a gazdasági ellenérdekeltséget teremt. Egy másik elhallgatott körülmény, hogy a beruházások jelentôs része a közvélemény, a helyi önkormányzatok ellenállása (a szükséges engedélyek hiá-

nya) miatt késik, gyakran ellehetetlenül. A regionális tapasztalatok alapján a legnagyobb elmaradás nem a hálózatok fejlesztésében, hanem a szabályozási környezet harmonizálásában mutatkozik. Hiába készült el a Regionális Energiakutató Központ EU által finanszírozott tanulmánya [12] érdemi elôrehaladás nem történt. Más esetekben is úgy tûnik, hogy az ilyen jellegû munka a szerzôk tudományos presztízsének növelésén kívül gyakorlati haszonnal nem, vagy alig jár, gyakran csak az európai adófizetôk pénzét pazarolták. Hiányzik a harmonizálásra vonatkozó politikai szándék. A Bizottságnak elsôsorban a hálózati beruházások gazdasági érdekeltségének biztosításában, az engedélyezési folyamat egyszerûsítésében és a szabályozási harmonizációra vonatkozó tagállami politikai elkötelezettség megteremtésében kellene érdemi eredményeket elérni. Nyilvánvaló, hogy az energiapolitikai célok megvalósítása alapvetô váltást igényel az egyes gazdasági ágazatoktól is. Ezt elôre látva az EURELECTRIC (az európai villa-

1. TÁBLÁZAT. A ROLE OF ELECTRICITY PROJEKT EREDMÉNYEI

Eredmények 2030-ra

Alapváltozat

EnergiaErômûoldali hatékonyság oldali beés megújulók avatkozások

Minden lehetôség optimális kihasználása

Teljes energiaigény (2005=100)

118

102

113

106

Villamosenergiafogyasztás (2005=100)

145

127

143

172

Villamos energia atomerômûbôl (TWh)

654

852

1535

1643

1092

1675

1267

1359

Villamos energia megújulóból (TWh) Tárolt CO2 (Mrdt)

0

0

4,8

3,6

Erômûlétesítés (SGW)

928

984

950

1090

Nettó gázimport (2005=100)

188

179

174

164

Nettó olajimport (2005=100)

116

97

108

93

Villamosenergia-ár (2005=100)

111

122

132

120

Teljes energiaköltség a GDP %-ában

9,57

10,27

10,61

9,64

CO2-emisszió (1995=100)

110

70

70

70

5

116

125

56

CO2-kvóta ára (a/t)


5

Szén-dioxid-kibocsátás (kt/év)

18 000

17 000

16 000

15 000 2005

2010

20% csökkentés

2015

2020

Alapeset (business as usual)

30% csökkentés

Intenzív biomassza program

Intenzív biomassza + szélerômû program

Alapeset atomerômû bôvítéssel

6. ÁBRA SZÉN-DIOXID-KIBOCSÁTÁS VÁLTOZÁSA AZ ERÔMÛ-ÖSSZETÉTEL FÜGGVÉNYÉBEN

16,0 15,5

Átlagköltség (Ft/kWh)

15,0 14,5 14,0 13,5 13,0 12,5 2005

2010

2015

Alapeset (business as usual)

Intenzív biomassza + szélerômû program

Intenzív biomassza program

Alapeset atomerômû bôvítéssel

2020

7. ÁBRA VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS ÁTLAGKÖLTSÉGE AZ ERÔMÛ-ÖSSZETÉTEL FÜGGVÉNYÉBEN

mos energia társaságok szövetsége) a már a Bizottság javaslatát megelôzôen elindított The Role of Electricity projekt eredményeként 2007 márciusában tette közzé az elvárt célok teljesítését optimálisan kielégítô megoldási lehetôségeket bemutató tanulmányt [8]. Négy változatot (a jelenlegi folyamatok tovább vitelét, beleértve az atomerômûvek létesítésének korlátozását, a hatékonyság ja-

6

2008/1 I

vítás és a megújulók alkalmazásának intenzív ösztönzését, az atomerômûvek létesítésének korlátozásával, az erômûoldali beavatkozások – CO2leválasztás, -tárolás, az atomerômûvek reneszánsza – valamint a szóba jöhetô lehetôségek optimális kihasználását) vizsgáltak. Mint az 1. táblázat mutatja, a legkedvezôbb eredményt a lehetôségek diszkriminációmentes kihasználása


eredményezi, miközben teljesíti az Európai Unió kibocsátás csökkentésre, versenyképesség javítására, az importfüggés csökkentésére vonatkozó céljait. A vizsgálatok alapján egyértelmû, hogy optimális eredményt csak akkor lehet elérni, ha: I maximális mértékben kihasználjuk az energiahatékonyság nyújtotta lehetôségeket, I a karbonemisszió csökkentésére minden szóba jöhetô lehetôséget kihasználunk, I a környezetszennyezô technológiákat hatékonyabb, gyakran villamos energiára alapozott technológiákkal váltjuk ki, I adminisztratív beavatkozások helyett a politikai szándékok stabilitására, elôreláthatóságára, a támogatási politikánál költséghatékonyságra és az új technológiák elterjedésének ösztönzésére törekszünk, továbbá I a globális kérdéseket globális együttmûködéssel tudjuk megoldani. A dokumentumot olvasókban felvetôdött a kérdés, hogy vajon Magyarországra is érvényesek-e az elôbbi általános következtetések, illetve ténylegesen megoldást jelenthet-e a megújuló erôforrások részarányának jelentôs növelése az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésére, különös tekintettel az egyes tagállamok lényegesen eltérô geopolitikai, természeti adottságaira. A hazai Megújuló potenciálra az MTA Energetikai Bizottságának megújuló Albizottsága által a 2000-es évek elején elvégzett és az Energiagazdálkodás címû folyóiratban közzé tett felmérés alapulvételével készített elemzés [11] egyértelmûvé tette, hogy a CO2-kibocsátás csökkentésére, a versenyképesség megôrzésére vonatkozó elvárások – mint azt a 6. és 7. ábra mutatja – csak a megújuló energiaforrások felhasználási arányának növelésével nem teljesíthetôk. Hazai viszonyok között a nukleáris energia felhasználási arányának növelése elkerülhetetlen, az EU által kitûzött stratégiai célok teljesítését csak ez teszi lehetôvé. Az egyéb hagyományos erômûvek a légköri kibocsátás növekedése – 2. táblázat – miatt alaperômûvi üzemmódban nem

2. TÁBLÁZAT. HAGYOMÁNYOS ERÔMÛVEK TÜZELÔANYAG-FELHASZNÁLÁSA ÉS SZENNYEZÔANYAG-KIBOCSÁTÁSA

1000 MW-os teljesítmény, évi 6600 órás kihasználtság (75%), összességében tehát évi 6600 GWh villamos energia termelése esetén, adatok tonnában Szénerômû

Ligniterômû

Olajtüzelésû erômû

Tüzelôanyag-fogyasztás 2 000 000 7 600 000 1 289 768

Földgáztüzelésû erômû (CCGT)

Atomerômû

920 000

20

Oxigénfelhasználás

3 800 000 4 800 000 3 270 047 1 600 000

0

Szén-dioxid-kibocsátás

5 200 000 6 600 000 4 496 314 2 200 000

0

Kén-dioxid-kibocsátás

3 800

4 300

3 134

1 200

0

Nitrogén-oxidok

3 800

4 300

3 134

3 500

0

Por Hamu

600

640

470

200

0

150 000

950 000

2 000

0

0

jelentenek érdemi alternatívát. Létesítésükre ésszerûen csak átmeneti idôszakra, a változó igények követésére kerülhet sor. Az európai energiapolitika módosításának elôkészítésétôl függetlenül még 2005-ben elindult a magyar energiapolitika kidolgozása. A szakértôk által elkészített részanyagok alapján összeállított Magyarország Energiapolitikai Tézisei 2006–2030. bizottsági anyagot, amely a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) illetékes szakállamtitkárának jóváhagyásával, az MVM Közlemények különszámában [10] is megjelent, a szakmai közvélemény nagy figyelemmel, elismeréssel fogadta. Ezért volt különös, hogy a GKM 2007 januárjában egy részben új alapokon álló energiapolitikai tervezettel lepte meg az érdekelteket. A szakmai véleményezést, többszöri átdol-

gozást, szakmai egyeztetést követôen a kormány 2007 novemberének végén fogadta el a dokumentumot és küldte meg határozati javaslattal az Országgyûlés részére. A határozati javaslat a lényegi kérdéseket tekintve teljes mértékben összhangban van az Európai Unió energiapolitikai céljaival, az energiahatékonyság javításával, a forrásoldalon a diszkrimináció kizárásával, esélyegyenlôség biztosításával, a megújulóknál és a kapcsolt villamosenergia-termelésnél a piacra jutás ösztönzésének javításával, az energiabeszerzés diverzifikálásával, a rászorulók méltányos támogatásával. A külsô szemlélô számára meglepetést jelentett, hogy az elôbbi általános alapelveket, célszámokat, a kormány számára konkrét feladatokat meghatározó dokumentum mellett, több – összhangban nem lévô, még

nem végleges – részterületi stratégia is készült: Magyarország megújuló energiaforrás felhasználás növelésének stratégiája 2007–2020. [6], Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia [7], amelyek érintik az energiapolitikát. Mindkét dokumentum több elôtanulmányon alapul, legnagyobb hiányosságukként a nemzetgazdaságra kiterjedô, érdemi hatásvizsgálatok mellôzését kell említeni, így a következtetések, javaslatok esetenként megalapozatlannak, a nemzetgazdaság tényleges lehetôségeit mérlegelve túlzónak tûnnek. A magyar kormány a 2008–2012. közötti idôszakra vonatkozó Nemzeti Kiosztási Tervet (NKT-2) – amelyben 30,733 Mt CO2-egyenérték nagyságú éves átlagos mennyiség jóváhagyására tett javaslatot – 2007. január 8-án juttatta el Brüsszelbe. A Bizottság 2007. április 16-án a dokumentumban igényelt kibocsátási egység keretet – a gazdasági teljesítmény és a hatékonyság növekedése figyelembevételével az egységes módszertan felhasználásával végzett számítások alapján – elutasította, 26,909 Mt CO2-egyenértékre csökkentve a megengedhetô teljes átlagos éves menynyiséget (3. táblázat). A döntés súlyos következményekkel jár mind a meglévô, mind az újonnan tervezett berendezésekre. Egyrészt a hazai erômûvek kibocsátása, mint az a 5. ábrán látható lényegesen kisebb a kiotói kötelezettségvállalásokban szereplô alapvonal 70%-ánál. Így a hazai villamosenergia-ipar lényegesen túlteljesítette a

3. TÁBLÁZAT. ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZAT AZ ÜVEGHÁZHATÁST OKOZÓ GÁZOK KIBOCSÁTÁSI EGYSÉGEINEK KIOSZTÁSÁRA VONATKOZÓ BIZOTTSÁGI HATÁROZATBÓL

A 2008–2012. idôszakra éves szinten megalapozatlanul kiosztani javasolt mennyiség számítása (millió tonna CO2-egyenérték)

Az elsô idôszakra vonatkozó nemzeti kiosztási tervben figyelembe vett létesítmények 2005. évi hitelesített kibocsátása

A 2005. évi hitelesített kibocsátási és a 2005–2010. idôszakra vonatkozó GDP-, illetve szén-dioxidintenzitásváltozási tényezôk

26,039009

25,476664

A rendszernek renszernek az 1. és a 2. szakasz közötti bôvülése miatti éves hatás

Számított megengedhetô teljes átlagos éves mennyiség 2008–2012-re

A javasolt nemzeti kiosztási terv szerint kiosztandó éves átlagos mennyiség

Évente átlagosan megalapozatlanul kiosztani javasolt mennyiség

1,432188

26,908852

30,733313

3,824461

szorzata


7

kötelezettségvállalásokat. Másrészt a kibocsátás 2005-öt követô átmeneti csökkenésében lényeges szerepe van a jelentôs import kínálatnak, amely az elôzôkben említett okok miatt mára megszûnt, a fogyasztók ellátására növelni kell a hazai erômûvek termelését, ami együtt jár a kibocsátás növekedésével. Ennek következtében a hazai erômûpark kibocsátása még új erômûvek üzembe helyezése nélkül is folyamatosan növekedni fog a következô idôszakban. Az elkészült kormányrendelet tervezete a 2008– 2012. közötti idôszakra vonatkozó Nemzeti Kiosztási Terv kihirdetésérôl, valamint a kibocsátási egységek kiosztásának részletes szabályairól a meglévô berendezésekre a 4. ábrán látható, a mintegy 15,2 Mt-val szemben csak 12,2 Mt térítésmentes kiosztását javasolja, az új belépôk tartalékára pedig összesen 2,2 Mt kvóta térítésmentes kiosztását javasolja. Miután a meglévô berendezések üzemeltetésére – a regionális forráshiány miatt – legalább a korábbi idôszakot megelôzô mértékben szükség van a 3 Mt kvóta, mintegy 20 a/t becsült áron történô beszerzése 60 m a ≈ 15 Mrd Ft éves többletköltséget jelent a hazai villamosenergia-fogyasztóknak. A díjtalanul kiosztható kvótamennyiség EU általi csökkentése, tehát nem a tényleges kibocsátást csökkenti, nem ösztönzi az erômûveket technológiaváltásra, csupán a fogyasztói költségeket növeli, a magyar gazdaság versenyképességét rontja. Teszi ezt akkor, amikor a hazai villamosenergia-szektor szén-dioxid-kibocsátása – mint arra az elôzôkben már utaltunk – más országokkal összevetve, a kiotói elvárásokat lényegesen túlhaladva teljesült. A térítésmentesen kiosztható kvóta nagyságának bizonytalansága lényegesen befolyásolja az elôkészített projektek gazdaságosságát is. Végleges, transzparens döntések hiányában a projektek elôkészítése leállhat, akár véglegesen is.

HOSSZÚ TÁVÚ SZERZÔDÉSEK A hazai villamosenergia-ipar legvitatottabb kérdése az erômûvi hosszú távú szerzôdések szerepe. A szerzôdések a 90-es évek közepén végre-

8

2008/1 I

hajtott privatizáció, illetve az azt követô erômûvi felújítások, új erômû beruházások alapfeltételét jelentették. Miután a szerzôdéses árak magasabbak voltak a piacnyitás kezdeti idôszakában érvényesülô piaci áraknál, a különbözet állami támogatást jelentett az érintett erômûvek részére. E mellett a két piaci szereplô közötti ügyletek kizárják más szereplôk erômûvi forrásokhoz történô hozzáférését, így a piaci mûködést korlátozónak is minôsíthetôk. Az állami támogatás vélelme miatt az EU C41/2005. számon 2005 novemberében hivatalos eljárást is indított Magyarország ellen. Az eljárás célja az indokolatlan állami támogatás megakadályozása, a piac korlátozás minimalizálása. A helyzet rendezésére a legegyszerûbbnek a szerzôdések felbontása tûnhet, akár a vásárló részérôl, akár a magyar állam döntésével. A következményeket tekintve külön kell választani a felbontás költségét és a felbontásnak a villamosenergia-piaci árakra, fogyasztókra gyakorolt hatását. A vásárló általi felbontás esetén a szerzôdésekben rögzített, vagy azok szerint számítható, az állami beavatkozás esetén a vonatkozó nemzetközi megállapodások alapján a befektetôk kártalanítására indokolt – peresíthetô – összegeket kell megfizetni. Amennyiben ezt követôen az erômûvek olcsóbban értékesítenének a piacon, ezek a kifizetések elôlegnek is tekinthetôk lennének, összességében a fogyasztók talán nem is járnának rosszabbul. A szerzôdések megszüntetésére a teljes piacnyitás elôtti reguláció is módot adott, az MVMnek, mint vevônek minden év elején tárgyalásokat kellett folytatni az erômûvekkel a szerzôdések megtartásáról, vagy felbontásáról. Ezen tárgyalások alapján csak egyetlen, a Pécsi Erômû 2010-ig hatályos megállapodásának megszüntetésére került sor 2006-ban. Sajnos államigazgatási jóváhagyás hiányában még ezen megszüntetés sem hatályosult. A jelenlegi helyzetben, mint azt a piaci árakra vonatkozó árvárakozásoknál bemutattuk az erômûvek egy része a piaci ár alatt értékesít (csak így alakulhat ki az azoknál kisebb átlagár). Így miközben a piaci árnál drágábban értékesítô, a piacról rész-


ben kiszoruló erômûvek részére „állami támogatást” kellene fizetni, a piaci árnál olcsóbb erômûvek is megnövelnék értékesítési áraikat, így összességében a szerzôdések automatikus felbontása többe kerülne a fogyasztóknak, mint a szerzôdéses rendszer megôrzése. Erre is tekintettel a kormány 2007 május elején a 2080. sz. határozatában az MVM által kötött hosszú távú megállapodások helyzetének a közösségi jognak és a nemzeti érdekeknek megfelelô tárgyalásos úton történô haladéktalan rendezésérôl döntött. Mint az már ismert, az erômûvek többségével az érdemi tárgyalások megkezdôdtek, a mátrai és a Paksi ügyletekre a megszüntetési megállapodások, illetve az új típusú kereskedelmi megállapodások parafálásra és Brüsszelbe a Versenypolitikai Fôigazgatósághoz továbbításra kerültek. A csepeli és budapesti ügyletek vonatkozásában az egyeztetések még folyamatban vannak, az AES Tisza és a Dunamenti Erômû a befektetésvédelmi egyezmény alapján az illetékes washingtoni bírósághoz fordult. Nyilvánvaló, hogy célszerû lenne a helyzet mielôbbi tárgyalásos rendezése, mert a Bizottságnak az ügyet az eljárásrend alapján le kell zárni és erre – kölcsönös érdekeken alapuló megoldás hiányában – a feleket kötelezô döntéssel kerül sor. Ennek megalapozásához a Versenypolitikai Fôigazgatóság már többször kért be adatokat a magyar hatóságoktól. Minden ellenkezô érveléssel szemben hangsúlyozni kell, hogy a fogyasztók és a magyar állam szempontjából a szerzôdéses portfólió gazdaságilag kedvezô. Egyrészt a közérdekû (egyetemes) szolgáltatásban részesülô fogyasztók csak így juthatnak a piaci átlagárnál lényegesen olcsóbban [a GKM 115/2007. (XII. 29.) sz. rendelete alapján átlagosan 15,7 Ft/kWh nagykereskedelmi árú] villamos energiához, másrészt a piaci ár és a beszerzési ár különbözeteként az állami tulajdonú kereskedô társaságnál megképzôdô esetleges nyereség a költségvetési bevételeket növeli. A verseny kiterjesztésére a portfoliót mindenáron történô szétdarabolását kedvezônek tartóknak, ezért a sürgetôknek nem árt figyelembe venni, hogy nem a

verseny önmagában, hanem a komplementer közérdekû szolgáltatás és piacnyitás jelentik a célt. A gazdasági érdek (ezen belül különösen a fogyasztóknak garantálható, piacinál kedvezôbb árak, ellátásbiztonság) és a versenypiac más tagállamoknál is gyakran ellentmondásba kerül. Ez esetben – mint pl. az említett lengyel importkorlátozás, vagy a francia, piacitól eltérített árak stb. – más tagállamok is elsôsorban a gazdasági közérdeket preferálják a verseny mindenhatósága helyett.

4. TÁBLÁZAT. AUKCIÓ 2008. ÉVRE, TERMÉKEK, ÁRAK

Szekció

Termék

Meghirdetett mennyiség

Aukciós ár (Ft/kWh; a/MWh)

1.

Zsinórtermék I. (hétfô–vasárnap, 0:00–24:00 h)

800 MW

16,55; ~65 115% pro ráta leosztás

2.

Zsinórtermék II. (munkanapokon, 0:00–24:00 h)

100 MW

20,40; ~81

3.

Csúcstermék I. (munkanapokon, 06:00–22:00 h)

50 MW

25,98; ~103

4.

Csúcstermék II. (munkaszüneti napokon, 06:00–22:00 h)

50 MW

11,00; ~44

PIACNYITÁS ELÔKÉSZÍTÉSE, FENYEGETÉSEK

5.

Csúcstermék III. (munkanapokon, 08:00–20:00 h)

50 MW

26,25; 104 pro ráta leosztás

A teljes piacnyitást követôen a hazai fogyasztói igények mintegy kétharmadának ellátására versenyezhetnek a kereskedôk és csak a maradék kisebb rész ellátása történhet az úgynevezett egyetemes szolgáltatás keretében. Szervezett piac hiányában az elôbbi fogyasztókat ellátó kereskedôk, viszonteladók egyenlô versenyfeltételeket garantáló, transzparens beszerzésére csak a források aukciója kínál lehetôséget. Ezért kísérte nagy figyelem az MVM kereskedô leányvállalata (MVM Trade) által meghirdetett két aukciót. A júliusi Szivárvány tenderen az MVM Trade 2008. teljes évére, és 2008. I–IV. negyedévekre hirdetett meg zsinór terméket összesen max. 100±20 MW teljesítménnyel és ugyanezen idôszakokra csúcs terméket összesen max. 50±20 MW teljesítménnyel. A regionális kapacitáshiányt, illetve a piaci szereplôk jövô évre vetített várakozásait mutatja, hogy a zsinór termékre mintegy 1605 MW, a csúcs termékre pedig mintegy 450 MW igény jelentkezett, 23 ajánlattevô több mint 480 ajánlatot adott. A nagy kereslet miatt mind a zsinór, mind a csúcs termék esetében a maximális mennyiség, a +20 MW is értékesítésre került, a termékektôl függôen a regionális piaci árszintnek megfelelô 17–27 Ft/kWh közötti áron. Az október 25-ei aukción a 4. táblázat szerinti bontásban közel 1000 MW kínálat volt. A vásárlók jellemzôen hazai áramszolgáltatók kereskedelmi leányvállalatai, ill.

6.

Kapacitáshasználati jog – a termék energiadíja: 20,50 HUF/kWh

50 MW

2000 (eFt/MW, év)

Villamos energia ártérkép 2007. október (EUR/MWh) Az egyes országok átlagárai 70% zsinór ár+30% csúcsmixbôl számítódnak

PL 42,56 EUR

CZ 65,26 EUR

SK

D

69,24 EUR

68,33 EUR

A

H

68,33 EUR

Aukció elôtt: 56 Aukció után: 69

RO 68,10 EUR

I

SLO

HR

SCG

82,86 EUR

81,73 EUR

80,59 EUR

81,15 EUR

8. ÁBRA VILLAMOSENERGIA-ÁRAK A RÉGIÓBAN 2007 OKTÓBERÉBEN

nagyfogyasztók (23 kereskedô+6 fogyasztó) voltak, így az értékesített villamos energia döntôen magyarországi fogyasztókhoz jutott el. Az MVM Trade ZRt. a legnagyobb érdeklôdést kiváltó, az áralakulást legjobban befolyásoló termék induló árát a lipcsei áramtôzsde (61 a/MWh napi) jegyzéséhez igazítva – attól jelentôsen alacsonyabb – 56 a/MWh értékben állapította meg. A felkínált kapacitás 65 a/MWh értékben talált gazdára, miközben a regionális jegy-

zési árak 70 a/MWh felett voltak. Az aukció idôszakában (Magyarország után) érvényesülô piaci árakat a 7. ábra mutatja. Néhány nagyfogyasztónak nem tetszett a meghirdetett pályázat. Azt szerették volna elérni, hogy számukra külön pályázat kerüljön meghirdetésre, korlátozva a részvételt és ezzel lehetôséget adva az esetleges összejátszásra. Ezt kizárandó az aukció során végig jelen voltak a közjegyzô és a Versenyhivatal vezetô képviselôi,


9

akik folyamatosan figyelemmel kisérték a fejleményeket, az adatok alapján utólagos ellenôrzésre is lehetséges. Az aukciót a versenyszabályok teljes körû betartásával is sokféleképpen lehet lefolytatni. Lehet alacsony vagy magas árról indulni, lehet kis lépcsôkkel, vagy nagy lépcsôkkel emelni az egyes körökben a kínálati árakat. (Egy normál és egy (a licitálási lépcsôk teljes kihasználását követôen) pro ráta leosztást alkalmazó licitálás lefolyását a 8. és 9. ábra mutatja.) Az MVM Trade attól vezéreltetve, hogy a fogyasztóknál minél kisebb áremelkedés következzen be, az aukciókat alacsony árakról indította és lehetôség szerint kis lépcsôkkel emelte az egyes körökben az árszínvonalat. Ez vezetett oda, hogy két terméknél a szabályzat szerinti 10 aukciós kört követôen a kereslet még mindig nagyobb volt az értékesíthetô menynyiségnél, amikor úgynevezett pro ráta (a legutolsó körben igényelt mennyiségek aránya szerinti) felosztást kell alkalmazni. Sôt a legfontosabb, az árakat legjobban befolyásoló úgynevezett base-load kategóriában az eredetileg meghirdetett menynyiség 115%-át értékesítették. A két hatás eredményeként a fogyasztók lényegesen kedvezôbb árakon juthatnak villamos energiához, amennyiben a kereskedôk az aukció kedvezô árszínvonalát közvetítik feléjük. Erre alig van remény, ugyanis a viszonteladók értékesítési árát is a kereslet-kínálat határozza meg. Amennyiben el tudják adni a regionális piacon nagyobb áron, akkor nem fogják olcsóbban értékesíteni a hazai fogyasztóknak. Így a versenyben kialakuló árak alatti nagykereskedelmi értékesítés nem más, mint profit átjátszás, csak a 800 MW-nyi zsinór termékre számítva 1 a/MWh-val kisebb nagykereskedelmi ár 7 M a ajándékot jelent a vevôk számára, miközben enynyivel lesz kisebb az állami tulajdonos bevétele. Lehet gondolatkísérletet végezni: hogyan alakultak volna a kereskedelmi kapcsolatok és az árak a HTM-ek teljes körû felbontása esetén? A villamosenergia-törvény vonatkozó elôírásai alapján ez esetben nem csak az MVM Trade-nek, hanem minden

10

2008/1 I

Licitálás kiinduló áron kezdôdik, túlkereslet esetén az árszint fokozatos emelésével a kereslet kínálati mennyiségre csökkenéséig folytatódik. 21000

Eladónál nincs visszaélési, befolyásolási lehetôség!

Záró ár

20000 19000

Kevés vevô kartelt alkothat!

18000 17 000

±15% tûrés

16000 Kiinduló ár

15000

0

50

100

150

200

250

300

350

Mennyiség (MW)

9. ÁBRA EGYENSÚLYI ÁR ELÉRÉSÉIG TARTÓ LICITÁLÁS

Árverés (zsinór termék) Amennyiben az elôre megállapított számú áremelési lehetôség elfogy és túlkereslet van, pro ráta (utolsó licit mennyiségekkel arányos) leosztást kell alkalmazni. 17 000 Záró ár

16 500 16000 15 500 15000 ±15% tûrés

14 500 Kiinduló ár

14000 0

500

1000

1500

2000

2500

Mennyiség (MW)

10. ÁBRA PRO RÁTA LEOSZTÁSSAL ZÁRÓDÓ LICITÁLÁS

erômûnek aukciót kellett volna hirdetni. Megváltoztatta volna ez a keresleti-kínálati helyzetet? Érdemben nem. Így az aukciókon érvényesülô árak sem változtak volna érdemben. Lett volna lehetôség az eredetileg meghirdetett mennyiségnél többet értékesíteni? Nem, hiszen az erômûvek csak saját kapacitásaikat tudják piacra vinni. Kisebb lépésekkel emelték volna az árszínvonalat? Nem, hiszen a minél nagyobb ár elérése a gazdasági érdekük. Lett volna lehetôség a


közérdekû szolgáltatás piaci árnál olcsóbb árazására? Aligha. Belátható, hogy a fogyasztói érdekek a HTM portfólió fenntartásával nem sérülnek. A piaci szereplôk, mások részérôl is gyakran elhangzik a vád, hogy a magas árak oka az MVM Trade forrás visszatartása. Mint a következô, 11. ábra mutatja minden éves szinten elôre láthatóan rendelkezésre álló forrás elkelt különbözô csatornákon, így a forrásvisszatartás vádja nem áll

Aukciók 10,7 TWh MVM 29,5 TWh 12 TWh EGYETEMES SZOLGÁLTATÁS (Lakosság)

Tôzsdei árazás

4 TWh Hálózati veszteség tenderek

2,8 TWh VEASZ +

(MAVIR és áramszolgáltatók)

11. ÁBRA 2008. ÉVI VILLAMOSENERGIA-FORGALOM

1100 1000 900

Teljesítmény (MW)

800 700 600 500 400 300 200 100 0 0:00

6:00

12:00

18:00

0:00

Munkanap, 2008. január

Munkanap, 2007. január

Munkaszüneti nap, 2008. január

Munkaszüneti nap, 2007. január

12. ÁBRA KÖTELEZÔ ÁTVÉTEL ÁTLAGOS LEFUTÁSA 2007, 2008 JANUÁRJÁBAN

meg. A valódi ok a regionális forráshiány, a kereskedôk egy része a magyar piacon nem értékesíteni, hanem csak beszerezni akar. További MVM Trade értékesítésekre éven belül csak az átmenetileg – rövidebb idôszakra – jelentkezô feleslegek esetében lesz mód. A teljes piacnyitással lényegesen módosult a kötelezô átvétel rendszere is. A közüzem helyett 2008. január 1-jétôl a rendszerirányítónak kell átvenni az e körben értékesített villa-

mos energiát. A fogyasztók és a rendszer számára kedvezôtlen változást elsôsorban az jelenti, hogy lényegesen megnôtt a kötelezô átvétel körébe tartozó források nagysága. A 12. ábrán a 2007. és 2008. januári átvétel átlagos lefutása szerepel, az utóbbi a MAVIR honlapján közzé tett adatok alapján. A változás nemcsak a fogyasztók által fizetendô támogatás növekedését, hanem a rendszer szabályozhatóságának további romlását eredményezi, miközben a szabályoz-

hatóság érdemi javítására semmi nemû intézkedés nem történik. A szemlélô számára meglepônek tûnik, hogy olyan erômûvek is bekerültek ebbe a körbe, amelyek üzleti alapon, esetenként a rendszerfejlesztésben meghatározó társaság elutasító döntése ellenére valósultak meg. Miközben az EU vizsgálatot folytat a tiltott állami támogatások ügyében, az új szabályozás eddig állami támogatásban nem részesülô társaságoknak garantál, új – elôzetesen nem engedélyezett – állami támogatást. A kötelezô átvétel szabályozásánál új elem, hogy a támogatás odaítélése az elôzetesen elkészített üzleti tervek alapján a befektetés valószínûsíthetô, projektenként esetleg lényegesen eltérô megtérülési idejére történik. A szabályozás szerint a támogatási idôtartam megállapítása a Magyar Energia Hivatal kompetenciája. Egy nem transzparens eljárásban, a Hivatal döntésétôl függ, hogy az elôzetes üzleti tervet, az ottani megtérülési számításokat hogyan értékeli és ez alapján mekkora kötelezô átvételi idôtartamot határoz meg. Elôre valószínûsíthetô, hogy egy ilyen nem átlátható, a peremfeltételeket illetôen sem objektív eljárás számtalan vitára és gyanúsításra vezet majd a Hivatal döntéseit követôen. A gyakorló szakemberek számára érthetetlen a kötelezô átvételi kormányrendelet 7. sz. mellékletében [13] meghatározott minimális hatásfokok esetenként túlzónak tûnô értéke. Különös tekintettel arra is, hogy az EU direktíván alapuló nagy hatásfokú, hasznos hôenergiával kapcsoltan termelt villamos energia és a hasznos hô mennyisége megállapításának számítási módjáról szóló rendelet 3. sz. melléklete [14] szilárd biomassza esetében lényegesen alacsonyabb referencia hatásfokot ad meg. A nagyobb hatásfok csak nagyobb nyomású, bonyolultabb, így drágább berendezésekkel valósítható meg, ezért végeredményben nagyobb állami támogatást igényel. A rendszer romló szabályozása mellett érthetetlennek tûnik, hogy gyakorlatilag változatlan maradt a vezérelt fogyasztás lefutása, miközben a beszerzési árak a délutáni csúcsidôszakban lényegesen megnövekedtek. Nyilvánvaló, hogy az ener-


11

giaköltségek növekedését a szolgáltatók kénytelenek lesznek áthárítani a fogyasztókra, amelyek választási lehetôség esetén lemondják a vezérelt villamos energia vásárlását. Ezzel a magyar rendszer máshol gazdaságos, megfontoltabban alkalmazott szabályozási eszköztôl esik el. Az elôzôekbôl nyilvánvaló, hogy a jelenlegi magas piaci árak alapvetô oka a regionális forráshiány. (Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy az 1990-es évek második felében elvégzett rendszervizsgálatok elôre jelezték a kapacitások szûkösségét és az 1997-ben meghirdetett kapacitástender jelentôs hazai erômûfejlesztést irányzott elô. A várható villamosenergia-piaci liberalizáció miatt azonban az államigazgatás kezdeményezésére az úgynevezett nagyerômûvi kategóriában nem került sor eredményhirdetésre, az ebbôl kialakuló egyensúlyhiány elôre valószínûsíthetô volt.) Így a teljes piacnyitás sikerének legnagyobb kérdése az, hogy vajon épülnek-e új erômûvek befektetôi döntések alapján, ezzel sor kerül-e a kínálat bôvítésére és a rossz hatásfokú, de kis állandó költségû, meglévô berendezések kiszorítására. A hozzáférhetô információk alapján ilyen beruházások elôkészítése folyik, döntôen földgáztüzelésre. A sajtóban a vásárosnaményi, gönyûi, EMFESZ projektekrôl hallani. Ezek közül a legkisebb vásárosnaményi, a kihasználástól függôen, mintegy 0,8-1 millió, a 800 MW-os Gönyûi Erômû zsinór üzemmódban, mintegy 3,75 millió, az EMFESZ erômû teljes kiépítésben, zsinór üzemmódban 11,25 millió köbméterrel növeli a napi gázfelhasználást. Közismert, hogy a hazai gázrendszer a hidegebb idôjárásnál jelentkezô 95 Mt napi gázfelhasználást meghaladó igények esetén már jelenleg is kapacitáskorlátokkal küzd. Felvetôdik, hogy a fogyasztók ellátásbiztonsága, pénztárcája szempontjából valóban a földgáztüzelésû erômûvek elôbbi nagyarányú fejlesztése jelenti-e a stratégiai megoldást, még akkor is, hogy ha a beruházási idô és a szén-dioxid-kibocsátás kôszén-, vagy ligniterômûvekhez viszonyítva lényegesen kedvezôbb. Egy bizonyos, a közeljövô ellentétes az EU energiapolitikai céljaival és

12

2008/1 I

növeli Magyarország importfüggôségét. Összefoglalva: a teljes piacnyitásra egy változó gazdasági környezetben, instabil regulációs feltételek között került sor. A regionális forráshelyzet, a környezetvédelmi szigorítások, a tüzelôanyag-árak a villamosenergia-piaci árak további növekedését valószínûsítik, ami a hazai nemzetgazdaság számára a versenyképesség romlásával, a tôkevonzó képesség és ezzel a gazdasági növekedés további romlásával fenyeget. Változtatásra, a folyamat lassítására csak a nemzeti érdekeket maximálisan elôtérbe helyezô, de egyúttal az adottságokat és a regionális együttmûködés lehetôségeit is maximálisan kihasználó energiapolitika alapján van mód. Az energiapolitikát, energiapiacot a nemzetgazdasági célok alá kell rendelni. Remélhetô, hogy az Országgyûlés által elfogadandó határozat erre jó alapot teremt. HIVATKOZÁSOK 1. Loyola de Palacio (World Economic Forum, New York, 3 February 2002; Sajtóközlemény: IP/02/189, Brussels, 3 February 2002 alapján) • „A certain degree of effective regulation of the market will however remain necessary, in the interests of consumers and to achieve other policy objectives such as the protection of the environment and security of supply.” • „The European concept of market opening dos not see competition as a goal in itself. It is a means and must result in other objectives being achieved, such as competitive prices, better customer service and security of supply.” • „… market opening and the protection of public service are complementary objectives. With the choice of suppliers service standards are often improved as a result of competition… …effective Regulation remains, however, necessary to achieve public service objectives.” 2. Stern report: Review on the Economics of Climate Change, published on 30th October, 2006


3. COMMUNICATION FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN COUNCIL AND THE EUROPEAN PARLIAMENT AN ENERGY POLICY FOR EUROPE 10 2007 Jan. 4. Third Package of legislative proposals, 19 September 2007 5. MAGYARORSZÁG ENERGIAPOLITIKÁJA 2007–2020, A BIZTONSÁGOS, VERSENYKÉPES ÉS FENNTARTHATÓ ENERGIAELLÁTÁS STRATÉGIAI KERETEI, 2007. DECEMBER 6. Magyarország megújuló energiaforrás felhasználás növelésének stratégiája 2007–2020. Budapest, 2007. július 7. Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2007. július 8. The Role of Electricity, A New Path to Secure, Competitive Energy in a Carbon-Constrained World, March 2007. 9. A BIZOTTSÁG HATÁROZATA (2007. április 16.) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján Magyarország által az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kiosztására vonatkozóan benyújtott nemzeti kiosztási tervrôl 10. Magyarország Energiapolitikai Tézisei 2006–2030. (Bizottsági anyag), MVM Közleményei Különszám, XLIII. évfolyam, 2006. november 11. Dr. Kocsis István: Fenntartható-e a fejlôdés? (A füstölgô kéménytôl a zéró kibocsátásig), in A tudománytól a mindennapok gyakorlatáig (Szerk.: Pakucs János), Pro Progressio Alapítvány, Budapest, 2007. 12. Dr. Michael LaBelle, dr. Péter Kaderják: Towards More Integration of Central and Eastern European Energy Markets, REKK, Budapest, 2006. 13. 389/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet: A megújuló energiaforrásból vagy hulladékból nyert energiával termelt villamos energia, valamint a kapcsoltan termelt villamos energia kötelezô átvételérôl és átvételi áráról 14. 110/2007. (XII. 23.) GKM rendelet: A nagy hatásfokú, hasznos hôenergiával kapcsoltan termelt villamos energia és a hasznos hô mennyisége megállapításának számítási módjáról

VILLAMOSENERGIA-PIAC, AZ MVM DOMINANCIÁJA ÉS ENNEK HATÁSA KÖZZÉTÉTEL IDÔPONTJA: 2008. 03. 31.

A) VILLAMOSENERGIA-PIAC, ÁRALAKULÁS A magyar villamosenergia-piaccal foglalkozó elemzések általában a piaci verseny csökkenésére utalnak. A Magyar Energia Hivatal honlapján a villamosenergia-ipari engedélyesek tevékenységére vonatkozóan nyilvánosságra hozott táblázatok az elôbbivel ellentétben a versenypiac növekedésére, a piaci kereskedelem élénkü-

1. TÁBLÁZAT

(Mértékegység: MWh)

2004

2005

Vásárolt villamos energia összesen1

11 064 929

22 804 455

hazai erômûtôl

1 856 226

3 145 288

3 972 292

3 914 019

közüzemi nagykereskedôtôl

1 918 906

5 561 215

5 926 034

4 284 153

villamosenergia-kereskedôtôl

3 265 848

7 439 543

9 524 653 17 000 042

importból

2006

2007

27 380 421 35 271 934

3 869 758

6 453 296

Értékesített villamos energia 11 107 264 összesen1

22 800 252

27 380 260 35 271 934

feljogosított fogyasztóknak

6 763 206

11 385 411

12 992 766

más kereskedônek

3 028 330

7 501 071

9 684 330 16 724 789

784 461

3 383 864

4 026 108 10 246 843

exportra

7 706 584

9 863 898

7 916 184

40 000 000 35 000 000 30 000 000 Vásárlás (MWh)

A 2008. elején végrehajtott teljes piacnyitás negatív hatásaiért, ennek részeként az áremelkedésért, a kialakult piaci helyzetért a kérdéskörben pártatlan megfigyelôként fellépô Magyar Energia Hivatal (MEH), Gazdasági Versenyhivatal (GVH), Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) jelentôs mértékben az MVM Csoportot teszik felelôssé. Elemzéseikben kiemelik domináns, monopólium szerepét, amellyel – kihasználva a szabályozás hiányosságait – árfelhajtó, inflációnövelô módon, esetenként pozitív diszkriminációt élvezve tevékenykedik. Megoldásként a monopólium felszámolását, a domináns szerep megszüntetését, a társasági szerkezet megváltoztatását javasolják. Sajnálattal kell megállapítani, hogy az elemzéseket készítôk a verseny létrehozását a liberalizáció alapvetô céljának, a verseny mindenhatóságát alapelvnek tekintve – esetenként hiányos információkból kiindulva – az állam, mint tulajdonos megfontolt beavatkozásainak hatását nem ismerve vagy rosszul értelmezve téves következtetésekre jutottak. Az anyagok terjedelme nem teszi lehetôvé, hogy teljes körûen – minden, az anyagokban érintett kérdéssel összefüggésben – kifejtsük álláspontunkat. Erre tekintettel csak két témakörre: a villamosenergia-piacra, ehhez kapcsolódóan a társaságcsoportnak az árak alakulásában játszott szerepére és a monopóliumdominancia kérdésére, ennek tényleges hatására térünk ki.

25 000 000 20 000 000 15 000 000 10 000 000 5 000 000 0

2004

2005

Importból Villamosenergia-kereskedôtôl

2006

2007

Közüzemi nagykereskedôtôl Hazai erômûtôl

1. ÁBRA VERSENYPIACI KERESKEDÔK BESZERZÉSE

lésére utalnak. Mint a kereskedô engedélyesek beszerzését, értékesítését mutató 1. táblázat1 és az ennek alapján szerkesztett 1. és 2. ábra mutatja, a piacnyitás kezdetétôl a versenypiac folyamatosan növekedett, fejlôdése töretlen volt az elmúlt évben is. A versenypiac eredeti forrásokból (hazai erômûtôl, importból, közüzemi nagykereskedôtôl) származó be1 Az összesen sorok valószínûsíthetôen a kerekítések miatt nem egyeznek meg az egyes tételek összegével.

szerzése 2007-ben mintegy 18 TWh volt, arányaiban már összemérhetô a közüzemi nagykereskedô hazai erômûvekbôl történô ~28 TWh beszerzésével. Folyamatosan megfigyelhetô az importból származó villamos energia nagyságának növekedése (2007-ben 9,9 TWh) és a kereskedôk egymás közötti üzletkötéseinek bôvülése (2007-ben mintegy 17 TWh). Összességében a versenypiaci kereskedelem volumene meghaladta a közüzemi kereskedelem volumenét.


13

40 000 000 35 000 000

Értékesítés (MWh)

30 000 000 25 000 000 20 000 000 15 000 000 10 000 000 5 000 000 0 2004

2005

Más kereskedônek

Exportra

2006

2007

Feljogosított fogyasztóknak

2. ÁBRA VERSENYPIACI KERESKEDÔK ÉRTÉKESÍTÉSE

12 000 000

Import, export (MWh)

10 000 000 8 000 000 6 000 000 4 000 000 2 000 000 0 2004

2005

2006

2007

-2 000 000 Reexport

Import hazai célra

3. ÁBRA IMPORT, REEXPORT ALAKULÁSA

Részleteiben vizsgálva a versenypiaci folyamatokat két lényeges változás figyelhetô meg 2007-ben: I A villamosenergia-export lényegesen jobban növekedett az importnál, összességében, mint azt a következô ábra mutatja a versenypiaci import kisebb volt az exportnál. Ennek alapvetô oka a szomszédos országokban megnövekvô kereslet, az ennek hatására növekvô árak. A megnövekvô kínálati árak elvesztették versenyképességüket a közüzemi árakkal szemben és a

14

2008/1 I

feljogosított fogyasztók jelentôs arányban visszatértek a közüzembe. (A versenypiaci kínálat versenyképességének romlását jól mutatja a következô oldali alsó ábra, amelyen megfigyelhetô, hogy a feljogosított fogyasztóknak értékesített villamos energia ára, amely alig maradt el a kockázatmentesen elérhetô közüzemi ártól, 2007-ben az export ár alá csökkent.) Érdemes megfigyelni, hogy a kereskedôk által importból behozott villamos energia mennyisége mintegy


négyszerese volt az MVM által korlátozott átviteli kapacitású határkeresztezô vezetéken, hosszú távon lekötött 2,4 TWh villamosenergia-importnak. I A közüzemi nagykereskedôtôl beszerzett villamos energia mennyiségének csökkenése. Ez alapvetôen a 2007 nyarára kialakult kapacitás helyzetbôl adódott, amely miatt a MEH egyetértésével a júniusban megtartani tervezett II. félévre vonatkozó kapacitásaukciót le kellett mondani. A kapacitáshelyzet alakulását, a szükséges tartalékok hiányát jól mutatja az 5. ábra. A lényegesen megváltozott regionális piaci helyzetet jól tükrözi – a versenypiaci kereskedôk beszerzési árait mutató – elôbbi ábra is. Egyrészt egyértelmûen megfigyelhetô, hogy a villamosenergia-kereskedôk egymás közötti üzletkötéseinek ára 2004–2007. között csaknem teljes mértékben összhangban van az import villamos energia árával. 2004–2006. között a kereskedôk importból is hozzáférhettek a tevékenységükhöz szükséges villamosenergia-mennyiséghez, ezért a közüzemi nagykereskedôk kapacitásaukcióin az import áraknál olcsóbban vásároltak, hogy az árelônnyel újabb fogyasztókat tudjanak érdekkörükbe vonni. 2007-re a helyzet megváltozott a közüzemi nagykereskedô által piacra vitt energia is szükségessé vált a regionális forráshiány mellett megnövekvô kereslet kielégítéséhez, így többet voltak hajlandók érte fizetni. (Az aukcióra 2006. végén került sor, így az árak az akkori kereskedôi árvárakozásokat tükrözik és nem a tényleges 2007. évi kereskedelmi tendenciákat.) A hazai erômûtôl vásárolt villamos energia nagyobb árát a biztos hozzáférés, kisebb kockázatok, a határkeresztezési allokációs díjak elmaradása magyarázhatja. Az ábrába berajzoltunk néhány, a 2008-as év eddigi idôszakára az MVM Partner és más kereskedôk, erômûvek adatai alapján megfigyelt – az egész évre nyilvánvalóan nem jellemzô – árat is, amelyekre késôbb visszatérünk. A piaci szereplôk 2007. évi tevékenységét a forgalmi adatok alapján áttekintve a következô táblázatban

14 13

Vásárlási árak (Ft/kWh)

12 11 10 9 8 7 6 2004

2005

2006

Vásárolt villamos energia Export ár, számított

2007

2008

Feljogosított fogyasztónak értékesített Kereskedô

4. ÁBRA ÁTLAGOS VERSENYPIACI BESZERZÉSI ÁR, ÉRTÉKESÍTÉSI ÁRAK (AZ EXPORT ÁR AZ EGYÉB, MEH HONLAPON HOZZÁFÉRHETÔ ÁRAK ÉS MENNYISÉGEK ALAPJÁN KERÜLT SZÁMÍTÁSRA)

Tartalékhiányos, szabályozhatatlan rendszer A tényleges tartalék az elôírthoz képest – 2007. I.–IX. 3500

Változás: • Épülnek-e új erômûvek?

3000

MW

2500 2000

• Mekkora lesz ezek árszintje?

1500 1000

Tartalék elôírás

Tartalékhiányos idôszak (%) Le Fel Összesen

?

2007.12.17. 2007.12.31.

2007.08.27. 2007.09.10. 2007.09.24. 2007.10.08. 2007.10.22. 2007.11.05. 2007.11.19. 2007.12.03.

2007.03.26. 2007.04.09. 2007.04.23. 2007.05.07. 2007.05.21. 2007.06.04. 2007.06.18. 2007.07.02. 2007.07.18. 2007.07.30. 2007.08.13.

0

2007.01.01. 2007.01.15. 2007.01.29. 2007.02.12. 2007.02.25. 2007.03.12.

500

Tartalék TIT tény

2005 25

2006 17

2007. IX. 12

14 39

26 42

34 46

5. ÁBRA TARTALÉKOK ALAKULÁSA

látható érdekes kép alakul ki (a táblázat csak a markánsan minôsíthetô kereskedôket tartalmazza). Jól megfigyelhetô a kereskedôk „szakosodása”: I Csak a társaságok kisebb része végez teljes körû, kereskedelmi viszonteladói tevékenységet. I Néhány társaság csak külkereskedôként van jelen a hazai piacon, ezek import-export tevékenysége közel azonos. I Néhány társaság jellemzôen export tevékenységet végez, ezek a dön-

tôen Magyarországon beszerzett villamosenergia-mennyiséget külföldön értékesítik. I Két társaság csaknem kizárólag importál, a behozott villamos energiát más kereskedôknek értékesítik. I Két társaság pedig a más kereskedôktôl, hazai forrásokból megszerzett villamos energiát közvetlenül a fogyasztóknak értékesíti. A regionális piacon érdekelt kereskedôk tevékenységének eredményeként a villamos energia importszaldó,

mint azt a 7. ábra mutatja, az MVM által a hosszú távú szerzôdések alapján behozott villamosenergiamennyiségre csökkent. Megállapítható, hogy volt elégséges importkapacitás, a behozott energia azonban jobb áron volt értékesíthetô a regionális piacon, így nem maradt az országban. A hazai fogyasztók ellátásbiztonsága szempontjából garantáltan csak az MVM Trade importja vehetô figyelembe. A versenypiaci fogyasztók tömeges közüzembe történô visszatérése – mint az a 8. ábrán látható – arra kényszerítette a közüzemi nagykereskedôt, hogy jelentôsen növelje beszerzését, az erômûvek kihasználását. Ezt két fejlesztés is elôsegítette, egyrészt a Mátrai Erômû két blokkjánál üzembe helyezett gázturbinás bôvítés, másrészt a Paksi Atomerômû két blokkján már megvalósult teljesítménynövelés (mintegy 100100 MW többlet). A nyári teljesítményhiány kikényszerítette a hôszolgáltató blokkok nyílt ciklusú üzemeltetését is. Emellett a fogyasztók ellátásbiztonsága érdekében versenypiaci importra is kényszerült, ezért az importbeszerzése 2007-ben összességében meghaladta korábbi idôszakokét. Összességében az erômûvek kihasználása (9. ábra) jelentôsen növekedett. Jogosan vetôdhet fel a kérdés, hogy a korábbi idôszakokban miért volt kisebb a kihasználás, miért nem értékesítette a közüzemi nagykereskedô a termelési lehetôségeket a versenypiacon. Ez két okkal magyarázható: I A többlettermelési lehetôség nem folyamatosan, aukciókon értékesíthetô jelleggel (hosszabb idôszakra kihasználatlan termelési kapacitással) áll rendelkezésre. I Rövidebb idôszakokra a többletkínálat rendszeresen megjelent az MVM Piactér hirdetôtáblán, azonban értékesítésre a versenyképtelen árak miatt csak korlátozott mértékben került sor. Ezzel szemben az ellátásbiztonság érdekében az MVM Trade rákényszerült, hogy akár a piaci árnál lényegesen drágább forrásokat is igénybe vegyen. Az MVM Trade (korábban közüzemi nagykereskedô) elmúlt idôszaki


15

20 18


16 14 12 10 8 6 4 2 0 2004

2005

2006

2007

Közüzemi nagykereskedôtôl Importból

2008

Villamosenergia-kereskedôtôl Hazai erômûtôl

6. ÁBRA VERSENYPIACI KERESKEDÔK BESZERZÉSI ÁRAI

Ténylegesen mért villamosenergia-határforgalom

2006

2007

-598

4837

9058

8591

határonkénti szaldó

3810

1212

2006

2006

Import

15 393

14 680

Export

8 185

10 693

Szaldó

7 208

3 987 MVM Trade

Szerzô: Dr. Stróbl Alajos

Ezer km

GWh

5560

6536

1465

3430

-1403

127

Importszaldócsökkenés 2007-ben 45%

A nyíl iránya a 2007. évre vonatkozik

7. ÁBRA VILLAMOS ENERGIA IMPORTSZALDÓ CSÖKKENÉSE 2007-BEN

kereskedelmi tevékenységének fôbb jellemzôit a 3. táblázat tartalmazza, az árak alakulását a 10. ábrán külön is bemutatjuk. Jól megfigyelhetô, hogy a hatósági árszabályozás következtében az átlagos értékesítési ár 2007-et kivéve lényegesen elmaradt az átlagos beszerzési áraktól. (A 2007. évi, beszerzési árcsökkenést alapvetôen a termelôi hatósági árszabályozás rendelkezésre állási díjcsökkenést eredményezô visszaállítása, illetve az atomerômû kihasználásának növekedése eredményezte.) Azt is érdemes megfigyelni, hogy az átlagos versenypiaci értékesítési mennyiség és ár minden esetben nagyobb, mint a versenypiaci kereskedôk által „Közüzemi nagykereskedôtôl” soron jelzett – döntôen a kapacitásaukcióhoz kapcsolódó – érték. Ugyanakkor a versenypiaci ár minden esetben kisebb, mint a versenypiaci kereskedôk által feljogosított fogyasztóknak értékesített villamos energia ára. Felvetôdhet a kérdés, hogy melyik ár – a kapacitásaukciókon kialakult, vagy az egyéb, transzparens (anonim?) értékesítéseken kialakult ár – tekinthetô inkább piaci árnak. Az áreltérés valószínûsíthetôen a kereskedôk üzleti lehetôségeivel van összhangban. Az aukciókon a vásárlás a jövôbeli értékesítés reményében a jövôbeli árvárakozásokat figyelembe véve történik, a kialakuló ár bizonyosan kisebb a kereskedôk által valószínûsített értékesítési áraknál. Az évközi, rövidebb idôszakokra vonatkozó üzletkötéseknél a vevôk a ténylegesen megfigyelt árakból kiindulva kisebb kockázatokkal a tényleges piaci árakhoz jobban közelítô árakon hajlandók vásárolni.

2. TÁBLÁZAT

Nagykereskedô, viszonteladó

Viszonteladó

Külkereskedô

Importáló

Exportáló

APT Hungaria Kft.

EMFESZ Kft

Árpád Energia Kft.

CEZ Magyarország Kft.

EFT Budapest Kft.

ATEL Energia Kft.

EMIB Rt.

ETC Hungaria Kft.

System Zrt

PCC Energy Kft.

RE Magyarország Kft.

D-Energia Kft.

Sempra Kft.

Rudnap Hungary Kft.

E. ON Energiaker. Kft. MÁSZ Kft. MVM Partner Zrt.

16

EZPADA Hungary Kft.

Energy Capital Zrt.

2008/1 I


Az MVM hosszú távú importszerzôdéseihez biztosított hozzáférési elôjog (AAC) nem korlátozta az import növekedését. I A versenypiaci kereskedôk tevékenységét a regionális környezet határozza meg, így a hazai nagykereskedelmi piac regionálisnak tekinthetô. I Miután a határok nyitottak, a hazai ellátásbiztonságot elsôsorban az export piacokon elérhetô árak határozzák meg. I A hazai nagykereskedelmi ár alakulása elsôsorban az exportálható villamos energia várható értékesítési árától, határkeresztezetési, hozzáférési díjaktól függ. I A tényleges piaci árakat az évközi versenypiaci értékesítésben elért árak jobban tükrözik, mint a peszszimista árvárakozásokkal kialakuló kapacitásaukciós árak. Az elôbbiek figyelembevételével érdemes áttekinteni a teljes piacnyitás végrehajtását is. A bemutatott folyamatokból egyértelmû, hogy teljes liberalizáció mellett (minden forrás transzparens értékesítése esetén) a nagykereskedelmi árak minden fogyasztói szegmensben a regionális kereslet-kínálat egyensúlyi árainak megfelelôen alakultak volna. Az is kijelenthetô, hogy a piaci szereplôk eltérô árérvényesítési képességgel vesznek részt az elôre meghirdetett jövôbeli szállításra vonatkozó aukciókon. A külkereskedô, exportáló kereskedôk elsôsorban a regionális árvárakozásokkal, szállítási költségekkel számolnak, míg a fogyasztóknak értékesítô kereskedôk a fogyasztói árvárakozásokat, ármeghatározói lehetôségeket figyelembe véve licitálnak. Ebbôl következik, hogy a fogyasztókat ellátó kereskedôk esetleg képesek nagyobb árat fizetni, míg a külkereskedôk esetében ez egyértelmûen kizárt. Így azonos aukció esetén az árakat egyértelmûen a regionális piacot figyelô külkereskedôk árelfogadó, kockázatviselô képessége határozza meg. (Meg kell jegyezni, hogy az export igényeket 2007-ben is összességében fedezték az importforrások, így magyarországi beszerzésre csak a kockázatok csökkentésére, illetve a várhatóan növekvô – importnövekedésbôl már nem biztosítható – export igények feI

35 000 30 000

Értékesítés (GWh)

25 000 20 000 15 000 10 000 5 000 0 2004

2005

2006

2007

Értékesítés összesen

Beszerzés hazai erômûbôl

Közüzemi értékesítés

Beszerzés importból

8. ÁBRA MVM TRADE NAGYKERESKEDELMI TEVÉKENYSÉGE

2007 2006 2005 2004 2003 2002

Duna „F” Tisza II. Kelenföld erômûátlag Csepel Oroszlány Mátra Debrecen Paks 0

1000

2000

3000

4000

5000

6000

7000

8000 h/a

9. ÁBRA ERÔMÛVEK KIHASZNÁLÁSÁNAK ALAKULÁSA (DR. STRÓBL ALAJOS ÁBRÁJA)

3. TÁBLÁZAT

2004

2005

2006

2007

Értékesítés összesen (GWh)

29 692,3

29 310,3

28 213,6

32 480,2

Közüzemi értékesítés (GWh)

27 144,1

22 216,8

21 252,1

26 662,0

Versenypiaci értékesítés (GWh)

2 548,2

7 093,5

6 961,5

5 818,2

Beszerzés hazai erômûbôl (GWh) 25 397,4

25 146,8

24 311,1

27 638,8

Beszerzés importból (GWh)

3149

3 916,2

3 646,7

4 829,1

Beszerzési ár (Ft/kWh)

11,46

12,41

14,3

14,16

Értékesítési ár (Ft/kWh)

10,59

10,89

12,23

14,26

Az elôbbieket összefoglalva a következôk egyértelmûen megállapíthatók:

I

A hazai versenypiac nagyságának növekedését a közüzem megléte nem korlátozta.


17

15 14

Árak (Ft/kWh) km

13 12 11 10 9 8 2004

2005

Beszerzési ár

2006

Értékesítési ár

2007

Versenypiac értékesítési átlagára

10. ÁBRA KÖZÜZEMI NAGYKERESKEDÔK ÁRAINAK ALAKULÁSA

Versenypiaci ért.: 10,64 TWh, ;17,32 Ft/kWh VET 106. § aukció: 9,05 TWh Szivárvány aukció: 1,23 TWh MVM 30,88 TWh

Egyéb értékesítés: 0,36 TWh 12,35 TWh EGYETEMES SZOLGÁLTATÁS (Lakosság)

Tôzsdei árazás

4,13 TWh Hálózati veszteség tenderek

3,75 TWh VEASZ +

(MAVIR és áramszolgáltatók) 11. ÁBRA MVM TRADE 2008. ÉVRE TERVEZETT KERESKEDELMI FORGALMA

dezetére van szükség. A tényleges ügyleteket tekintve ugyanakkor az „exportôrök” nem közvetlenül importból, hanem áttételesen, más forrásokból vásárolva tudtak exportálni.) Amennyiben ilyen „exportôr” kereskedôk is vásároltak az aukció adott típustermékébôl, akkor nyilvánvaló, hogy a kialakuló ár a regionális árvárakozásokat tükrözi és nincs összefüggésben az esetleges erôfölényes pozícióval. A júliusi „szivárvány” aukciónál a 2. táblázat exportáló oszlopában feltüntetett kereskedôk a zsinór termék kategóriában 30%-nál, a csúcstermék kategóriában 10%-nál, az októberi aukción 5%-nál nagyobb vásárlási

18

2008/1 I

részarányt értek el, így az aukciókon kialakult árak az export piacokon is versenyképesek voltak, semmiképp sem minôsíthetôk az eladó erôfölényes pozíciója által diktált árnak. (Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy az októberi aukció zsinór termék kategóriájában mintegy 15%-ot vásároltak meg a fogyasztók közvetlenül, a döntô többség a nagykereskedô viszonteladókhoz jutott.) Miután az elôbbi, transzparens folyamatok eredményeként kialakuló nagykereskedelmi árak „árrobbanással” fenyegettek az egyetemes szolgáltatásban részesülô, illetve közintézményi fogyasztóknál, az állam, mint tulajdonos, a helyzet áttekinté-


sét követôen tulajdonosi elvárásként fogalmazta meg e fogyasztói szegmensek megengedhetô árnövekedés mértékét. A tulajdonosi elvárás kezelésére a lehetôséget a korábbi szolgáltató engedélyesekkel kötött villamosenergia-vásárlási szerzôdések újratárgyalása, és az elôbbi fogyasztói kör – ezeken, mint ellenôrizhetô értékesítési csatornákon keresztül történô – ellátása teremtette meg. Az újratárgyalt vásárlási szerzôdések alapján szállítandó mennyiséget, termékeket az egyetemes szolgáltatásra kötelezett engedélyesek, illetve korábbi közüzemi fogyasztóikat cserben nem hagyható volt szolgáltatók határozták meg. Az egyéb versenypiaci kereskedôk, MVM Trade portfólióba nem tartozó, onnan rendszerszintû szolgáltatások értékesítésére kilépô erômûvek által meg nem ajánlott rendszerszintû szolgáltatások biztosításához szükséges források – valamint az egyes erômûvek várható 2008. évi rendelkezésre állása, karbantartás ütemezése – figyelembevételével alakult ki végül is, hogy mekkora lehetett az októberi aukción értékesíthetô mennyiség (11. ábra). Az elôzôkben már indokoltuk, hogy az aukción kialakuló árak nem térhettek el a regionális árvárakozásoktól. Az aukciókkal kapcsolatos félreértések tisztázására azonban indokolt az aukció kiinduló ármegállapításának, lefolyásának, eredményének áttekintése is: I A teljes piacnyitással együtt járó legfontosabb változás a kereskedôk gondolkodásában, amely különösen a korábban átlagáron értékesítô MVM Trade megítélését érinti, hogy az átlagköltség alapú árazás helyébe a határköltség (az igények kielégítéséhez még szükséges legdrágább forrás költsége) alapú árazás lép. Így bármelyik kereskedô, bármilyen termékkel történô kínálati árát (piacra lépését) az adott termék határköltsége határozza meg. I Erômûvek esetében a határköltségnél a fûtôanyagköltségek mellett, a segédanyagok, hûtôvíz, maradványelhelyezés, szén-dioxid-kibocsátás, elôbbiekhez kapcsolódó adók költségeit, valamint a berendezések piacra lépéshez kapcsolódó

I

I

I

I

I

I

esetleges indítási, leállítási költségeit is figyelembe kell venni. A csak fûtôanyagköltségeket figyelembe vevô határköltség-kalkulációk, ilyenre alapított árvárakozások jelentôs alábecslést eredményeznek. A határköltségnek, piaci árnak semmi köze a kereskedôk átlagköltségéhez, nyereségéhez, a piac az utóbbi kategóriákkal nem törôdik. A piaci árazásnál nem lehet megkülönböztetést tenni az egyes eladók között az esetleges ügyleti nyereséget illetôen. (A nyereség nagysága az adott eladó piacra lépési – kínálati – ára és a transzparensen kialakuló piaci ár közötti különbségtôl függ.) Az egyes termékek aukciós induló árai az elôbbieket figyelembe véve kerültek meghatározásra, a legnagyobb jelentôségû zsinórtermék esetében a beszerzési portfólió 2007. évi átlagárához közel. Az aukció célja a kereslet-kínálat egyensúlynak megfelelô ár elérése, így normál esetben mindaddig kell emelni az egyes árverési körök között az árszintet, amíg a kereslet a kínálat értékére nem csökken. Az így kialakuló árat az eladó nem tudja befolyásolni, ugyanakkor a vevôk egyeztetve (elôre megosztva a felkínált mennyiséget) az árat manipulálhatják. (Megjegyezzük, hogy erre utaló licitálási taktikát Magyarországon még nem figyeltek meg.) Abban az esetben, ha az egyes licitálási körök közötti kínálati áremelések nincsenek összhangban a mennyiség-licitár görbe jellegével, az elôre meghirdetett licitálási körök száma kimerülhet, és az árverés az egyensúlyi ár elérése elôtt befejezôdhet. Erre úgy is sor kerülhet, hogy a kiíró szándékosan az indokoltnál kisebb kínálati árnövelést hajt végre az egyes körök között, hogy az aukció mielôbb eljusson a záró körhöz. Ez történt az úgynevezett zsinór terméknél is, amelynek árverési lefutását a 12. ábra mutatja. A kiíró a mintegy 170%-os túljegyzés mellett még azzal is a vevôk kedvében járt, hogy az eredetileg meghirdetett 800 MW helyett 920 MW-ot értékesített a vevôk részére.

Árverés (zsinór termék) Amennyiben az elôre megállapított számú áremelési lehetôség elfogy és túlkereslet van, pro ráta (utolsó licit mennyiségekkel arányos) leosztást kell alkalmazni. 17 000

Eladónál nincs visszaélési, befolyásolási lehetôség!

Záró ár

16 500 16000

Kevés vevô kartelt alkothat!

15 500 15000

±15% tûrés

14 500 Kiinduló ár

14000

0

500

1000

1500

2000

Mennyiség (MW)

2500

További transzparens értékesítési lehetôségek: • hirdetôtábla, • HUPEX (tôzsde)

12. ÁBRA ZSINÓR TERMÉK ÁRVERÉSÉNEK JELLEMZÔI A 2007. OKTÓBERI AUKCIÓN

4. TÁBLÁZAT AUKCIÓ 2008. ÉVRE, TERMÉKEK, ÁRAK

Szekció

I

I

Termék



1.

Zsinórtermék I. (hétfô–vasárnap, 0:00–24:00 h)

800 MW


2.

Zsinórtermék II. (munkanapokon, 0:00–24:00 h)

100 MW

20,40; ~81

3.

Csúcstermék I. (munkanapokon, 06:00–22:00 h)

50 MW

25,98; ~103

4.

Csúcstermék II. (munkaszüneti napokon, 06:00–22:00 h)

50 MW

11,00; ~44

5.

Csúcstermék III. (munkanapokon, 08:00–20:00 h)

50 MW

26,25; 104 pro ráta leosztás

6.

Kapacitáshasználati jog – a termék energiadíja: 20,50 HUF/kWh

50 MW

2000 (eFt/MW, év)

Így az aukciós ár 16,55 Ft/kWh-ra alakult, miközben a határköltségét meghatározó Csepeli, Dunamenti gázturbinák energiadíja (amely valószínûsíthetôen kisebb a tényleges határköltségnél) a GKM vonatkozó 2007-es árrendelete alapján 16,99, illetve 17,06 Ft/kWh volt. Az elôbbiek eredményeként a fogyasztók és kereskedôk az állami tulajdonú társaság nyeresége terhére az egyensúlyi érték alatt, nem erôfölényes áron jutottak villamos

energiához. Az egyensúlyi árnál nagyobb külpiaci árvárakozásokat jól jelzi, hogy néhány kereskedô az aukción, mintegy 65 a/MWh áron elnyert terméket az MVM Piactér hirdetôtáblán röviddel késôbb 70 a/MWh áron kínálta és értékesítette. Így az állami tulajdonos terhére jelentôs profithoz juthattak. (1 a/MWh-val kisebb aukciós ár a zsinór termék kategóriában mintegy 7 M a „ajándékot” jelentett a vevôk számára az állami tulajdonos kárára.)


19

Az aukciót a piaci szereplôk kedvezôen ítélték meg. Példa erre az ELMÛ, ÉMÁSZ tôzsdei gyorsjelentése (Népszabadság, 2008. február 29., 10. oldal) : „Sikerrel vettünk részt a 2007-es esztendô végén megtartott villamosenergiaaukción, biztosítva ezzel mind az egyetemes szolgáltatásban, mind az immáron teljessé vált versenypiacon az ügyfelek kedvezô áron történô ellátásához szükséges energiamennyiséget.” I Az egyes termékeknél kialakult, a 4. táblázatban összefoglalóan bemutatott árak egész évre vonatkoznak, az eladó oldalán jelentkezô költségnövekedések (tüzelôanyagár-emelkedés, díjtalan szén-dioxid-kvóta csökkenése, a kvótaárak piaci változása) a vevôket nem érintik. I A piaci szereplôk által kifogásolt alacsony „csúcstermék” mennyiség a beszerzési portfólióval van összefüggésben, az egyéb elvárások, valószínûsíthetô erômû rendelkezésre állások figyelembevételével csak az adott mennyiség volt értékesíthetô. Kizárható az MVM Trade ellenérdekeltsége is, hiszen e termékeknél kiadódott aukciós árak nagyobbak a szóba jöhetô erômûvek határköltségénél. I A két oldallal ezelôtt említett, júliusi aukcióhoz képest jelentôsen mérséklôdött „exportôr” vásárlási arányban jelentôs szerepe lehet annak, hogy az államigazgatás a hazai ellátásbiztonság érdekében a villamos energia kivitelét a rendszerhasználati díjakra vonatkozó 57/2002. (XII. 29.) GKM rendelet átmeneti módosításával megdrágította. Miután az „exportôr” kereskedôk még e feltételrendszerben is vásároltak, bizonyos, hogy a regionális árakat tükrözô értékesítési árvárakozásaik jelentôsen magasabbak voltak az aukción elért áraknál. Összefoglalva az MVM aukciós lehetôségeit a tulajdonosi elvárások teljesítése határozta meg. Az aukció során kialakult ár még a rendszerhasználati díjmódosítások ellenére is a regionális piaci árvárakozások alatt volt, nagysága semmi összefüggésben nincs az MVM piaci részesedésével, erôfölényével. I

20

2008/1 I

Az elôbbi, áralakulásra vonatkozó megállapítás érvényes a gyakran elítélôen minôsített 2008. júliusi, úgynevezett „szivárvány” aukcióra is. Egyrészt bemutattuk, hogy az exportôr kereskedôk jelentôs vásárlási aránya árvárakozásaikkal összhangban lévô aukciós árat igazol, így árfelhajtásról egyáltalán nem lehet beszélni. Az aukció esetleges szükségtelenségével kapcsolatban pedig a várható teljes piacnyitással kapcsolatos kereskedôi, fogyasztói bizonytalanságokra utalunk. Az aukció idôpontjában teljes mértékben ismeretlen volt a várható piacszabályozás, alig kezdôdtek meg a hosszú távú szerzôdések jövôjével kapcsolatos tárgyalások, ugyanakkor idôszerû volt számos kereskedô, fogyasztó lejáró szerzôdésének megújítása, amelyhez mindenképpen szükséges volt legalább a felkínált mennyiség áttekinthetô értékesítése, melyet a nagy érdeklôdés is igazolt2. Említést kell tenni az egyéb – ellenôrizhetô értékesítési csatornákhoz kapcsolódó – kereskedelmi tevékenységrôl is. Ezekkel összefüggésben két kérdéskört, az érintett fogyasztók ellátásbiztonságát és a nagykereskedelmi értékesítési árat indokolt áttekinteni: I Egyértelmûen rögzíthetô, hogy a szükséges mennyiség a vásárlók rendelkezésére áll, még olyan áron is, hogy az MVM Trade az egyeztetések során fokozatosan növekvô igényt figyelembe véve többlet piaci vásárlásra szorul. I Az elôbbiekhez – a 2007-ben tapasztalt versenypiaci folyamatokat figyelembe véve – szükséges volt, hogy az államigazgatás 2008. évre a határkeresztezô kapacitások igénybevételére vonatkozó 182/ 2002. (VIII. 23.) Kormányrendelet átmeneti módosításával az MVM 2 A „szivárvány” tenderen az MVM Trade 2008. teljes évére, és 2008. I–IV. negyedévekre hirdetett meg zsinór terméket összesen max. 100±20 MW teljesítménnyel és ugyanezen idôszakokra csúcs terméket összesen Max. 50±20 MW teljesítménnyel. A regionális kapacitáshiányt, illetve a piaci szereplôk jövô évre vetített várakozásait mutatja, hogy a zsinór termékre mintegy 1605 MW, a csúcs termékre pedig mintegy 450 MW igény jelentkezett, 23 ajánlattevô több mint 480 ajánlatot adott. A nagy kereslet miatt mind a zsinór, mind a csúcs termék esetében a maximális mennyiség, a +20 MW is értékesítésre került.


I

I

I

hosszú távú szerzôdéseivel lekötött Szlovákiából Magyarországra irányuló importszállításokat AACnek minôsítse. A MEH elemzése felveti, hogy az elosztók részére az MVM Trade nem biztosít teljes ellátást. Ennek alapvetô oka egyrészt a szolgáltatás mértékének, kockázatainak ismeretlensége, így elfogadható árazhatóságának lehetetlensége. Másrészt a kiszámíthatatlan szabályozói kockázat, ugyanis az eddigi tapasztalatok alapján még az érintett felek által egyeztetett kondíciók sem kerülnek utólagos szabályozói elismerésre. Az árazással kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy ezen körben az egyetemes szolgáltatásban részesülôket kivéve olyan fogyasztók is vannak, akik versenypiaci szereplôként részesülnek ellenôrizhetô értékesítési csatornán keresztül ellátásban. A részükre értékesített villamos energia ára nem lehet piaclezáró hatású, hiszen ez esetben az esetleges „kedvezményes” árazásban nem részesülô nagykereskedôk joggal vetik fel a diszkriminációt. Erre annál is inkább ügyelni kellett, mivel a három privatizált szolgáltatói társaságcsoport lényegesen eltérô taktikával vett részt az aukción, emiatt ki kellet zárni annak lehetôségét is, hogy az aukción kevesebbet vásárlók ily módon elônyösebb helyzetbe kerülhessenek. Így az úgynevezett közüzemi fogyasztók árazásának piaci alapúnak kellett lenni. Egyetemes szolgáltatás esetében a tulajdonosi elvárásnak megfelelôen önköltség alapú nagykereskedelmi árazásra került sor, de ez esetben is figyelembe kellett venni, hogy e fogyasztói kör fogyasztásának jellege (csúcstermék aránya) lényegesen eltér a korábbi átlagos közüzemi fogyasztás típustermék összetételétôl. Ugyanakkor önköltség alapú induló árazás tekintetében elkerülhetetlen az évközi költségnövekedések, különösen a földgáz árváltozásának figyelembevétele, amelyre a vonatkozó 115/2007 (XII. 29.) GKM rendelet a költségaránynak megfelelô, 25%-os mértékig lehetôséget ad.

Egyetemes szolgáltatás 12,35 TWh

Versenypiac 10,64 TWh 17,32 Ft/kWh

Átlagos versenypiaci nagykeresk. ár: ;18,5–18,9 Ft/kWh 11,9–14,3% növekedés

Kereskedôk (import is) + ;0,5 TWh ;17,35 Ft/kWh (12,66 Ft/kWh) ;37%

VEASZ + 3,75 TWh

Portfólión kívüli erômûvek ;3,06 TWh ;17,68 Ft/kWh (3,91 TWh) (13,62 Ft/kWh) ;29,8%

MVM értékesítés 30,88 TWh ;16,3 %

Hálózati veszteség 4,13 TWh

Igény (fogyasztók + hálózati veszteség) ;40,79 TWh ;17,95 Ft/kWh (14,25 + 1,887 Ft/kWh) ;27,97/11,2%

Zöld mérlegkör ;6,35 TWh ;23,72 Ft/kWh (5,16 TWh) (24,34 Ft/kWh) ;3% növelô

13. ÁBRA 2008-RA BECSÜLT PIACI SZERKEZET

Tényleges nemzetközi forgalom (2008. 4. hét) 3000 (MW)

2500 2000 1500

Régióban jobban eladható!

1000 MVM Trade

500 0 (4. hét)

Hétfô

Kedd

Import max.

Szerda

Csütörtök

Export max.

Péntek

Szombat

Vasárnap

Max. kereskedelmi import

Adatok forrása: MAVIR honlap

14. ÁBRA IMPORT-EXPORT TEVÉKENYSÉG, SZALDÓ

Az elôbbiekben többször történt utalás tulajdonosi elvárásra, ezek teljesítésére, a teljesíthetôség érdekében államigazgatási intézkedésre. Mindezek azt mutatják, hogy az állami tulajdonban lévô társaság a tulajdonos elvárásainak teljesíthetôsége érdekében, esetenként a teljes liberalizáció alapelveinek – tulajdonos állam és tulajdon általi – szándékos megsértésével kénytelen eljárni. Felvethetô a kérdés, hogy vajon

teljes liberalizáció mellett nem alakultak volna-e a fogyasztók számára kedvezôbben a folyamatok. Az elôbbiek alapján egyértelmûen kijelenthetô, hogy nem, ugyanis a pici nagykereskedelmi (regionális) ár nagyobb a módosított eladási szerzôdések alapján értékesített villamos energia áránál. A hazai fogyasztók árszínvonalának csökkentésére piacidegen módszereket kell alkalmazni. A 2008-ra várható teljes piaci szer-

kezet összetételének, árainak becslését az eddigi megfigyelések alapján a 13. ábra mutatja. Az ábrán látható az egyes szegmensek árainak 2007. évi tény (zárójelben) és becsült értéke, valamint várható áremelkedése. Az értékekbôl látható, hogy az MVM szegmens átlagára az egyéb szegmensek átlagára alatt van, hogy a kereskedôk és a portfólión kívüli erômûvek eddig megfigyelt árai meghaladják a 2007. novemberi aukción kialakult átlagárat. Amennyiben a fogyasztók által eddig – a kötelezô átvétel ártámogatására – fizetett KÁP díjelemet (1,887 Ft/kWh) is a piacnyitás elôtti nagykereskedelmi energiadíj részének tekintjük (miután a becsült átlagárba a kötelezô átvétel költségtöbblete beépült) az átlagos nagykereskedelmi áremelkedés 11,2%-ra becsülhetô. Az elôbbiek alapján egyértelmûen kijelenthetô, hogy az MVM Trade a hazai nagykereskedelmi árszintre árcsökkentô hatást fejtett ki és a piacidegen elemek alkalmazásával teljes mértékben a tulajdonosi elvárásoknak megfelelôen járt el. Utólagosan is felvethetô, hogy valóban szükség volt-e az államigazgatás részérôl az MVM Trade szlovák irányú importjaira vonatkozó AAC minôsítés átmeneti visszaállítására. Mint a 14. ábra mutatja: a válasz egyértelmûen igen. Ugyanis a hosszú távú MVM Trade importokon túlmenôen alig marad importált villamos energia az országban, az ellátásbiztonság csak a választott megoldással volt garantálható. Az elôzôekben csak a nagykereskedelmi folyamatokat elemeztük, ugyanakkor a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara legutóbbi felméréseibôl kiderült, hogy a Kamara tagvállalatai a transzparens nagykereskedelmi áremelkedésbôl, szabályozott hozzáférési díjak változásából valószínûsíthetô árváltozásnál lényegesen nagyobb árnövekedéssel szembesültek. Az átlagot, elôzetes számításokat meghaladó áremelkedések származhatnak a fogyasztók átlagtól lényegesen eltérô vételezési szokásaiból, kiszolgálási költségigényébôl (pl.: több hálózati csatlakozás, döntôen csúcsidôszaki, vagy éjszakai villamosenergia-felhasználás, így a hálózati kapa-


21

Saját tulajdonú termelés, TWh

600 EDF

Termelés– értékesítés

500 400

RWE

300

E.ON ENDESA

200

ENEL

EnBW

100

EDP

ELECTRABEL IBERDROLA

0 0

200

400

Integrált társaság végfogyasztói értékesítése, TWh

600

15. ÁBRA VERTIKÁLIS INTEGRÁCIÓ ÉS KIEGYENSÚLYOZOTT ENERGIAMÉRLEG A MEGHATÁROZÓ TÁRSASÁGOKNÁL

citások átlagnál rosszabb kihasználása). E miatt az átlagtól jelentôsen eltérô áremelkedések csak az egyedi körülmények körültekintô elemzése alapján lennének értékelhetôk. Az azonban bizonyos, hogy a növekedés nem az MVM Trade tevékenységébôl, hanem a kiskereskedelemben jelentkezik, amelynek megítélése nem a mi feladatunk.

B) MONOPÓLIUM, DOMINANCIA ÉS ENNEK HATÁSA Az elemzések az áremelkedéssel, a liberalizált piac mûködésébe történô beavatkozással járó piaci folyamatok egyik legfôbb okaként az MVM Trade piaci dominanciáját, monopólium jellegû viselkedését jelölik meg. Önmagában a piaci dominancia és a monopólium jellegû mûködés lehetôsége elvileg fennáll. Így a verseny elsôbbségét, feltételrendszerének mielôbbi megteremtését szem elôtt tartó szemléletmóddal, indokoltnak tûnhet a domináns pozíció felszámolásának igénye. A magyar villamosenergia-piacra vonatkozó szabályozás azonban nem nyújt egyértelmû, objektív, pontos képet a jelentôs piaci erô fogalmáról, vizsgálatának és kezelésének módjáról. A szabályozás nem tisztázza egyértelmûen az alapvetô céljaként definiált hatékony verseny fogalmát és azon hamis elképzelést támasztja alá, hogy a versenypiacon elért domi-

22

2008/1 I

náns piaci jelenlét (minél több vevô, fogyasztó megszerzése) – amely a gazdálkodó szervezetek legfôbb céljaként a piaci verseny elsôdleges hajtóereje – káros, és azt meg kell szüntetni vagy korlátozni kell. Az elôzôekben bemutattuk: a regionális piacon jelentôs forgalom bonyolódik, azaz sok eladó van, de csak az olcsóbban értékesítôk hódíthatnak el fogyasztókat, juthatnak domináns pozícióba. Így a dominancia valójában csak akkor tekinthetô károsnak, ha az a fogyasztók árainak növekedését eredményezi. Ezzel szemben az illetékes hatóság (a MEH) objektív szempontrendszer hiányában, tág keretek között avatkozhat be a piaci folyamatokba. Azt is meg kell állapítani, hogy a versenyt célként megjelölô elôbbi felfogás nincsen teljesen összhangban az EU piacról alkotott elképzeléseivel3: „A piacnyitás európai koncepciója nem önmagában a versenyt látja célnak. A verseny egy eszköz és olyan más célok elérésére kell vezetnie, mint a versenyképes árak, a jobb vevôszolgálat és az ellátásbiztonság.” I A piac egy bizonyos mértékû hatékony szabályozása ugyanakkor szükséges marad a fogyasztók érdekében és más politikai szándé-

3 Loyola de Palacio a korábbi Bizottság elnökhelyettese, energetikai és közlekedési biztosa (World Economic Forum, New York, 3 February 2002; Sajtóközlemény: IP/02/189, Brussels, 3 February 2002 alapján)


kok, mint a környezet védelme és az ellátás biztonságának elérésére. I „… a piacnyitás és a közérdekû szolgáltatás kiegészítô célok. A szolgáltató választás lehetôségével a szolgáltatási sztenderdek gyakran javulnak a verseny eredményeként… ugyanakkor a közérdekû szolgáltatási kötelezettségek teljesítéséhez szükséges hatékony szabályozás fennmarad. ” Az alapvetô cél tehát nem önmagában a verseny. Így indokolt annak mérlegelése, hogy csak az MVM Trade esetében érvényesül-e a piaci dominancia és ez a hazai fogyasztók számára ténylegesen elônyös vagy hátrányos: I A hosszú távú vásárlási, értékesítési szerzôdésekkel kialakított piaci szerkezet nem az MVM kezdeményezésére jött létre, az erômû és áramszolgáltató privatizációk elôfeltétele volt. I A szerzôdésekkel kialakított kapcsolatrendszer tulajdonképpen az integrált villamosenergia-ipari társaságok – formális szerzôdések nélküli – belsô kapcsolatrendszerének felel meg azzal, hogy az integrált társaságoktól eltérôen az MVM Trade közvetlen fogyasztói értékesítést nem folytat. I Így általában a hosszú távú szerzôdéses rendszer csak annyira ítélhetô el, mint az erômûveket és viszonteladói tevékenységet ellátó kirendeltségeket birtokló – az egész európai energiaipart jellemzô, alapmodellnek tekinthetô – integrált vállalkozások léte. I Más integrált európai társaságokkal összehasonlítva az MVM Trade dominanciája szerény, jelentôsen elmarad más integrált európai és nemzeti (a legjelentôsebbeket a 15. ábra mutatja) társaságokétól. I Az azonos szerepkör ellátási lehetôségének felszámolása, miközben az más európai és hazai társaságoknál nem történik meg az MVM Trade diszkriminációját jelentené. I A magyar Parlament 2005-ben döntött az integrált nemzeti társaság létrehozásáról. A tulajdonos ennek megfelelô stratégiát fogadott el: az MVM társaságcsoport versenyképes stratégiai holdingként a hazai villamosenergia-piac

I

I

I

I

domináns, integráltan mûködô résztvevôje, Magyarország nemzeti villamos társaságcsoportja lesz, amely szerepet vállal a régió villamos energetikájában is. Ennek megváltoztatása jelentôs piaci értékcsökkenést eredményez. Az MVM Trade és engedélyes jogelôdjei mindig a vonatkozó törvényeknek, szabályoknak, a jó közszolgáltatói gyakorlatnak megfelelôen jártak el, dominanciájukkal a jogszabályokban elôírt hatáskörökön túlmenôen nem éltek. A dominanciát az állami tulajdonos mindig a fogyasztók érdekében használta ki. A teljes piacnyitás 2008. január 1jei idôpontja és az ezzel együtt járó kockázatok minimalizálása érdekében hozott tulajdonosi döntések is az elôbbi körbe tartoznak. Nem az MVM Trade, hanem a fogyasztók érdekében került sor a rendszerhasználati díjak átmeneti megemelésére, illetve a szlovák–magyar határon az AAC jogok átmeneti visszaállítására4. Ezek indokoltságát – mint bemutattuk – az aktuális tapasztalatok is igazolják. Ezeket az intézkedéseket semmiképp sem lehet úgy minôsíteni, mint amelyek az MVM Trade piaci dominanciájából, monopólium jellegû viselkedésébôl, vagy a rendszerirányító általi pozitív diszkriminálásából következnek. A megfontolt államigazgatási döntések visszaélésnek sem minôsíthetôk.

4 A gyakran megjelenô vélekedésekkel ellentétben az ukrán–magyar határon ilyen elôjog nem létezik. Ugyanis az Ukrajnából exportálható villamosenergia-mennyiséget, az exportôrök személyét az ukrán belsô eljárásrend határozza meg. A kiszállítható mennyiség állami kontingentálására tekintettel Ukrajna gyakorlatilag maga dönti el, hogy a kiszállítható villamosenergia-mennyiséghez viszonyítva bôségesen rendelkezésre álló határkeresztezô kapacitásokon melyik kereskedô szállíthat ki Ukrajnából villamos energiát. Az Ukrajnából értékesített villamosenergia-mennyiség egyébként az utóbbi idôszakban fokozatosan nô és a regionális forráshiány miatt egyre nagyobb a verseny, hogy a külföldre eladott villamos energia melyik szomszédos országba, Szlovákiába, Romániába, vagy Magyarországra jut. Ezt figyelembe véve az egyik ukrajnai vásárlóval kötött MVM Trade hosszú távú importszerzôdés egyértelmûen elônyösnek tekinthetô, hiszen erre hivatkozva eddig általában el lehetet érni, hogy az abban szereplô mennyiségek Magyarországra és ne más országba kerüljenek.

I

I

I

I

I

A piacidegen megoldások alkalmazása – az egyes országok ellátásbiztonsága, fenyegetô forráshiány esetén – az EU tagállamok esetében sem szokatlan. Ilyennek tekinthetô az export, vagy a határkeresztezô kapacitások értékének korlátozása, a kivitelt megdrágító adók, tranzitdíjak bevezetése vagy hosszú távú import megállapodások kormányzati szintû kezdeményezése. Nem ítélhetô el és nem tekinthetô a domináns pozícióval történô visszaélésnek, hogy az MVM Trade az általa tapasztalt, fogyasztói áralakulásra, ellátásbiztonságra kedvezôtlen piaci folyamatokra a tulajdonos állam illetékes tisztségviselôinek figyelmét kellô idôben felhívja, és együttmûködik a tulajdonossal a negatív hatások minimalizálására. Mint az elôzôekben részletesebben is vázoltuk, egyes piaci szegmensek áralakulását, a transzparensen értékesíthetô mennyiséget a tulajdonosi elvárások határozták meg. Kimutattuk azt is, hogy a transzparens értékesítés során kialakuló árak még az elôbbi, tulajdonos által befolyásolt feltételrendszerben is egyértelmûen versenypiaci áraknak tekinthetôk és nagyságukban az MVM dominanciájának, aukciós taktikájának csak árcsökkentô szerepe volt, összességében piaci ár alatti értékesítés történt. Nyilvánvaló, hogy a beszerzési és értékesítési portfólió csak együttesen tette lehetôvé, hogy az ellenôrzött értékesítési csatornákon vásárló fogyasztók a tulajdonosi elvárásoknak megfelelôen, a várható piaci árnál lényegesen olcsóbban jussanak villamos energiához5. Az állam (tulajdonos) számára a jelenlegi szabályozási, társasági struktúra is egyértelmûen kézben tarthatóvá teszi a piaci folyamatok szabályozását, ezzel garantálva a

5 Lehet gondolatkísérletet végezni: hogyan alakultak volna a kereskedelmi kapcsolatok és az árak a HTM-ek teljes körû felbontása esetén? A villamosenergia-törvény elôírásai alapján ez esetben nem csak az MVM Trade-nek, hanem minden erômûnek aukciót kellett volna hirdetni. Megváltoztatta volna ez a keresletikínálati helyzetet? Érdemben nem. Így az aukciókon érvényesülô árak sem változtak volna érdemben. Lett volna lehetôség az ere-

I

I

I

I

I

I

forráshiányos helyzet következményeinek politikai akaratnak megfelelô tompítását. Amennyiben a tulajdonos további fogyasztóknál is mérsékelni kívánja a versenypiac átmeneti negatív hatásait, erre megfelelô elôkészítést követôen a jelenlegi jogrendben is lehetôsége van, a tulajdonosi beavatkozásokat a jogrend nem korlátozza. Ennek olyan megoldása azonban, amikor az értékesítés nem a fogyasztókig ellenôrizhetô csatornákon valósul meg, nem garantál fogyasztói többletet, csak az állami profit csökkenését eredményezi. A tulajdonos dönthet a szerzôdéses kapcsolatrendszer megszüntetésérôl, ez azonban a piaci folyamatokba történô beavatkozási lehetôségének megszûnésével, a háztartási és közintézményi szegmensekben jelentôs áremelkedésekkel jár együtt. Ugyanis Magyarországon, illetve a régióban árcsökkenésre, árversenyre vezetô versenypiac rövid távon nem jöhet létre. Ehhez az kellene, hogy a piaci szereplôk bármely piaci szegmensben versenyre kényszerüljenek, amihez kellô számú, közel azonos háttérrel rendelkezô erômû, nagykereskedô, viszonteladó kellene. A HTM-ek (hosszú távú villamosenergia-vásárlási megállapodások) döntôen jók, tehát ármérséklô hatásúak. Ezek egyoldalú felmondása egyértelmû és jelentôs árnövelô hatással járna. Mint ismeretes a kormány ezért nem választotta ezt az utat. A felbontást követôen a forráshiányból mindenképpen realizálódó extraprofit nem az állami tulajdonoshoz (vagy arról az ellenôrzött értékesítési csatornák esetében részben lemondva a fogyasztókhoz), hanem a termelôkhöz jutna. A piaci árnál nagyobb kínálati árú, piacról kiszoruló termelôk részére

detileg meghirdetett mennyiségnél többet értékesíteni? Nem, hiszen az erômûvek csak saját kapacitásaikat tudják piacra vinni. Kisebb lépésekkel emelték volna az árszínvonalat? Nem, hiszen a minél nagyobb ár elérése a gazdasági érdekük. Lett volna lehetôség a közérdekû szolgáltatás piaci árnál olcsóbb árazására? Aligha. Belátható, hogy a fogyasztói érdekek a HTM portfólió fenntartásával nem sérülnek.


23

a HTM rendszer felszámolása esetén (amennyiben befektetéseik még nem térültek meg) „állami támogatást” kell fizetni, míg a piaci árnál olcsóbb erômûvek az elôbbiek miatt extraprofitot realizálhatnak, így összességében a szerzôdések megszüntetése többe kerülne a fogyasztóknak. I A piaci szerkezetbôl, forráshiányból adódóan csaknem minden termelô ármeghatározói pozícióba kerülhet. Miután nem épülnek erômûvek, ez a kockázat a közeljövôben csak nô. I A helyzet alapvetô megváltozására csak a regionális kínálat bôvülésével, új erômûvek létesítését követôen lehet számítani. I Erre tekintettel egyre nagyobb jelentôsége van az állami tulajdonos által ellenôrizhetô portfólió átmeneti egyben tartásának, mellyel a piaci folyamatok a kínálat bôvüléséig pozitívan befolyásolhatók. Elôbbiekbôl adódóan a ténylegesen fennálló piaci dominancia és annak állami tulajdonosi ellenôrzése a fogyasztók számára egyértelmûen kedvezô volt, megôrzése lehetôvé teszi a piaci folyamatokba történô álla-

I

mi beavatkozást, kizárja a forráshiányból adódó szélsôséges helyzetek kialakulását és az extraprofitot – amely nem monopolprofit, mivel nem a monopólium aktív tevékenységébôl, termelés visszafogásából, hanem a regionális kínálat szûkösségébôl adódik – az állami költségvetésbe gyûjti. A dominancia csakis zárt piacon lenne visszaélésre felhasználható. Mint igazoltuk a magyar piac nyitott, árai a regionális áraktól függnek, import a hazai igényeket meghaladó mértékben áll rendelkezésre, „itthon” tartása csak a fizetôképes kereslettôl függ, kapacitás-visszatartás nem történt. A domináns pozíció kihasználására nincs lehetôség. Ugyanakkor annak mérlegelése, hogy a korlátlan liberalizáció, vagy a nemzetgazdaság érdekében ennek állami bevétel terhére történô korlátozása, a piaci folyamatokba történô esetleges piacidegen beavatkozás jelenti a megoldást, a tulajdonos illetékességi körébe tartozik. A nemzetgazdaság teherbíró képessége a folyamatok szabályozását – a jelenlegi, többségében állami tulajdonú domináns piaci pozíció átmeneti megôrzését – indokolná.

hírek

Az Európai Bizottság C 41/2005. számú eljárása során, a hosszú távú villamos energia kapacitás lekötési és vásárlási szerzôdések (HTM-ek) kapcsán 2008. június 5-én határozatot hozott (Brüsszel, SG-Greffe (2008) D/203537). A határozat megállapítja, hogy a HTM-ekben meghatározott vételi kötelezettség tiltott állami támogatásnak minôsül, amely összeegyeztethetetlen az EK-szerzôdés rendelkezéseivel. Ezért felszólítja Magyarországot, hogy I hat hónapon belül szüntesse meg az állami támogatás nyújtását; és I tíz hónapon belül fizetesse vissza az egyes vállalkozásokkal a 2004. május 1-jét követôen kifizetett állami támogatás kamatokkal növelt összegét. Magyarországnak megfelelô modellt kell felállítania annak kiszámolására, hogy a HTM-ek alapján kifizetett összegnek mekkora része minôsül állami támogatásnak, amelyet vissza kell fizetni. A Magyar Energia Hivatal 727/2008. számú határozata A Magyar Energia Hivatal vizsgálatot indított a rendszer-

24

Lehet, hogy ez piacidegennek tûnik, de az egyetlen átmeneti lehetôséget jelenti, és teljes mértékben összhangban van az EU energiapiacokról alkotott alapvetô elképzelésével. Viszont az EU jogrendje, illetve a társaságcsoport tôzsdére vitele, az ehhez szükséges tôzsdeképességi elôfeltételek teljesítése az állam számára sem teszi lehetôvé az alapvetô szabályokkal ellentétes gyakorlat folytatását. A tulajdonosi akarat érvényesítésére is csak jogszerûen, transzparens módon kerülhet majd sor. A helyzet megváltozására, és ezzel az állami beavatkozás igényének megszûnésére csak a hazai erômû létesítések ütemének meggyorsítását, a szomszédos tagállamokkal történô reguláció harmonizálását követôen lehet számítani. A regionális tapasztalatok alapján az egységes európai piac kialakulásánál a legnagyobb elmaradás éppen a szabályozási környezet harmonizálásában jelentkezik. Fontos azonban megjegyezni, hogy a versenykörnyezet nem az árak csökkenését ígéri – így azt az EU sem ígérhette –, hanem azt, hogy az adott feltételrendszerben a legnagyobb hatékonyság érvényesül.

2008/1 I


szintû szolgáltatások érdekében beszerzett teljesítmény és energia érintett piacain jelentôs piaci erôvel rendelkezô szolgáltatók azonosítására, a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: VET) 107. § (2) bekezdése és a 108. §-a alapján. A 727/2008. számú határozatával megállapította, hogy az MVM Trade ZRt. (székhely: 1011 Budapest, Vám u. 5–7., cégjegyzékszám: 01-10-045371) és az MVM GTER ZRt. (székhely: 1011 Budapest, Vám utca 5–7., cégjegyzékszám: 01-10-045831) jelentôs piaci erôvel rendelkezô engedélyes. A Magyar Energia Hivatal a határozatában egyedi szabályokat írt elô a rendszerszintû szolgáltatások érdekében értékesített villamos teljesítményre és energiára. A Magyar Energia Hivatal 739/2008. számú határozata A Magyar Energia Hivatal vizsgálatot indított az energia nagykereskedelem piacain a fennálló verseny hatékonyságának elemzésére a jelentôs piaci erôvel rendelkezô szolgáltatók azonosítására a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: VET) 107. § (2) bekezdése és a 108. §-a alapján. A 727/2008. Folytatás a 26. oldalon

TÁJÉKOZTATÓ AZ IGAZGATÓSÁG RÉSZÉRE A közelmúltban nyilvánosságra kerültek a Magyar Energia Hivatal, a Gazdasági Versenyhivatal, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont és mások által a kormány számára készített piacelemzések. Ezek egybehangzóan kiemelik az MVM domináns, monopólium szerepét, mellyel a cég – kihasználva a szabályozás hiányosságait – árfelhajtó, inflációnövelô módon, esetenként pozitív diszkriminációt élvezve tevékenykedik. Megoldásként a monopólium felszámolását, a domináns szerep megszûntetését, a társasági szerkezet megváltoztatását javasolják. A korábbi idôszakban is, de az elmúlt néhány hétben ugyanakkor számos további szakmai elemzés látott napvilágot, amelyek a fentiektôl szögesen eltérô következetésekre jutot-

tak. Ezek, illetve az MVM saját szakmai meggyôzôdése alapján kijelenthetô, hogy a fenti négy, egybehangzó elemeket tartalmazó anyagokat készítôk a verseny létrehozását a liberalizáció alapvetô céljának, a verseny mindenhatóságát alapelvnek tekintve – esetenként hiányos információkból kiindulva – az állam, mint tulajdonos megfontolt beavatkozásainak hatását nem ismerve, vagy rosszul értelmezve téves következtetésekre jutottak. Kijelenthetjük, hogy ezen elemzések minden olyan állítása megalapozatlan és téves, amelyekre az MVM felelôsségét alátámasztó következtetések épülnek. Az alábbi két dokumentumban egyrészt tézisszerûen összefoglaljuk mindazt, amit az elmúlt 1-2 év alatt kimunkált, az illetékesek számára

készített tanulmányaink, vizsgálataink e kérdéskörben egyértelmûvé tesznek. A jelenlegi helyzet részletesebb elemzését pedig a villamosenergia-piac, az MVM dominanciája és ennek hatása címû anyag foglalja össze, mely a két legjelentôsebb témakörre fókuszál: a villamosenergiapiacra, ehhez kapcsolódóan a társaságcsoportnak az árak alakulásában játszott szerepére, valamint a monopóliumdominancia kérdésére. Az elemzéseket az MVM Zrt. Igazgatósága március 26-i ülése tárgyalta és jóváhagyta nyilvánosságra hozatalukat. Az MVM bízik abban, hogy az anyagok megismerése hozzájárul az elfogulatlan, szakmai alapon nyugvó következtetésekhez és az ezeket figyelembe vevô döntésekhez.

AZ MVM A „LIBERALIZÁLT” VILLAMOSENERGIA-PIACON KÖZZÉTÉTEL IDÔPONTJA: 2008. 03. 31. A közelmúltban nyilvánosságra került – a kormány számára a Magyar Energia Hivatal (MEH), a Gazdasági Versenyhivatal (GVH), a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK), valamint a Magyar nemzeti Bank (MNB) által készített – piacelemzésekbôl (továbbiakban ELEMZÉSEK) a kormány azt a következtetést vonta le, hogy a villamosenergiapiacon meghatározó (monopol) szerepet betöltô Magyar Villamos Mûvek (MVM) felelôs a piacnyitás után kialakult áremelkedésekért. Amennyiben az ELEMZÉSEK helytállóak lennének, a következtetés érthetô és jogos lenne. A gond csak az, hogy az ELEMZÉSEK minden olyan állítása megalapozatlan és téves, amelyekre az MVM felelôsségét alátámasztó következtetések épülnek. A következôkben tézisszerûen foglaljuk össze mindazt, amit az elmúlt 1-2 év alatt kimunkált (az illetékesek számára készített és jórészt nyilvá-

nosságra is hozott) tanulmányaink, vizsgálataink e kérdéskörben egyértelmûvé tesznek. A jelenlegi helyzet részletesebb elemzését a villamosenergia-piac, az MVM dominanciája és ennek hatása címû anyag foglalja össze.

I

TÉNYEK I

I

A tulajdonosi (Magyar Állam) elvárásoknak megfelelôen az MVM 2008. évi tervezett és várható nyeresége ~50 Mrd Ft, ami az ezt létrehozó eszközvagyon ~10%-a (a 2007. évi adózott eredmény ~36,2 Mrd Ft, saját tôkére vetítve ~8,4%). Ez egyrészt jóval alatta van a vertikum többi szereplôje átlagának, másrészt ez az a minimum, amit a tulajdonos a tôzsdeképesség elôkészítéséhez elvárt. A teljes villamosenergia-szektor árbevétele 2008-ban mintegy 1050-1100 Mrd Ft-ra várható, amire az MVM 0% nyereség estén is

I

csak ~5% árcsökkentô hatást képes gyakorolni. Ennek inflációs hatása elhanyagolható lenne, de hiányozna az állami bevételekbôl. A HTM-ek (hosszú távú villamosenergia-vásárlási megállapodások) döntôen jók, tehát ármérséklô hatásúak. Ezek 2007. évi egyoldalú felmondása egyértelmû és jelentôs árnövelô hatással járt volna. Mint ismeretes a kormány ezért nem választotta ezt az utat. Az MVM mindig és minden tekintetben betartotta a törvényt (beleértve a versenyszabályokat is) és a tulajdonosi (állami) elvárásokat. A piacnyitás során, és azóta is, az elfogadott és a piacnyitást szolgáló törvény (VET) betûje és szelleme szerint járt és jár el. Ennek ellenkezôjét soha senki nem bizonyította, és nem is állította. Az MVM nem tehet arról, ha az ELEMZÉSEK, vagy az elemzôk nem értenek egyet a törvénnyel vagy a tulajdonosi akarattal.


25

I

I

Az MVM-nek a sok részbôl álló (termelôi, nagykereskedelmi, végfelhasználói – ezen belül egyetemes szolgáltatói és szabadpiaci stb.) villamosenergia-piacnak csak egy részére, az egyetemes szolgáltatói piacra van domináns befolyásolási, tehát ármeghatározói „ereje” (lehetôsége). (A versenypiacon betöltött szereppel a következô pont foglalkozik.) Az egyetemes szolgáltatói piacon – amely a hazai fogyasztás közel 40%-át, a teljes háztartási fogyasztást tartalmazza – az MVM (a MEH-hel egyetértve) 10% alatti végfelhasználói árnövekedést lehetôvé tevô nagykereskedelmi áron szerzôdött, ami kereken 0% nyereségtartalommal rendelkezik. Meg kell jegyezni, hogy e piacon az MVM-et a tulajdonos veszteségessé is teheti (további lakossági ármérséklés érdekében) az állami vagyon terhére. Így azonban az „állami támogatás” 80%-a a lakosság 50%-nyi (rá nem szoruló) részéhez jutna. A versenypiacon történô beavatkozásra az MVM-nek az aukción volt lehetôsége. Az MVM ezzel – a törvény keretein belül és tulajdonosi akaratnak megfelelôen – úgy élt, hogy korlátozta a versenyben kialakuló árszintet. Az árversenyt a zsinór termék kategóriában 65 a/MWh árnál leállította, egyidejûleg az értékesített mennyiséget 15%-kal megnövelte. Ennél alacsonyabb áron történô értékesítés az állami tulajdonos számára olyan bevételkiesést eredményezett vol-

I

I

I

I

na, amelynek döntô része NEM a fogyasztói árat csökkentette, hanem a kereskedôk hasznát növelte volna. A piacnyitást megelôzôen 2006. közepétôl a hatóságok és a szakértôk rendszeresen elemezték a piacnyitás után várható folyamatokat, különös tekintettel a fogyasztói árak alakulására. Ennek során több szakértô (beleértve az MVM-et is) felhívta a figyelmet a külsô piaci hatásokból és az árképzés módjának megváltozásából adódó jelentôs áremelkedéssel járó ársokk veszélyére, javasolva a szükséges intézkedések kezdeményezését. Az egyetemes szolgáltatói piacon ténylegesen fennálló piaci dominancia és annak állami tulajdonosi ellenôrzése a fogyasztók számára egyértelmûen kedvezô, megôrzése lehetôvé teszi a piaci folyamatokba történô állami beavatkozást, kizárja a forráshiányból adódó szélsôséges helyzetek kialakulását és védi a fogyasztókat. Az állam (tulajdonos) számára a jelenlegi szabályozási, társasági struktúra is egyértelmûen kézben tarthatóvá teszi a piaci folyamatok szabályozását, ezzel garantálva a forráshiányos helyzet következményeinek politikai akaratnak megfelelô tompítását. Ugyanakkor a jelenlegi jogrend is kizárja a dominanciával való visszaélést, bármely jogsértés szankciókkal járhat. Amennyiben a tulajdonos további fogyasztóknál is mérsékelni kívánja a versenypiac átmeneti ne-

hírek

Folytatás a 24. oldalról

Egyetemes szolgáltatásra jogosultak körének változása

számú határozatával megállapította, hogy az MVM Trade ZRt. (székhely: 1011 Budapest, Vám u. 5–7., cégjegyzékszám: 01-10-045371) jelentôs piaci erôvel rendelkezô engedélyes a nagykereskedelmi piacon. A Magyar Energia Hivatal a határozatában az MVM Trade ZRt. számára egyedi szabályokat írt elô a villamos teljesítmény és energia értékesítésére.

A 2008. évi XL., a földgázellátásról szóló törvény 2008. július 1-jétôl módosította a VET 50 §-ának (3)–(4) bekezdését, minek alapján (a 3x25 A helyett) 3x63 A-nál nem nagyobb lakossági és kisfeszültségû fogyasztókra terjesztette ki az egyetemes szolgáltatási jogosultságot. Ezáltal az egyetemes szolgáltatásban részt vevôk villamosenergia-igénye a hazai összes igény felét is elérheti. Budapest, 2008. július 11.

Megjegyzés:

26

gatív hatásait, erre megfelelô elôkészítést követôen a jelenlegi jogrendben is lehetôsége van, a tulajdonosi beavatkozásokat a jogrend nem korlátozza. I Az integrált nemzeti társaságcsoportot a magyar Parlament politikai egyetértéssel hozta létre. A tulajdonos által ennek megfelelôen elfogadott stratégia versenyképes stratégiai holding megteremtését írta elô, amely a hazai villamosenergiapiac domináns, integráltan mûködô résztvevôje, Magyarország nemzeti villamos társaságcsoportja lesz, szerepet vállalva a régió villamos energetikájában is. Ennek megváltoztatása jelentôs vagyonértékcsökkenést eredményezne. Megállapíthatjuk tehát, hogy a villamosenergia-ipari liberalizáció indulásának gondjait az MVM – a tulajdonosi akaratnak megfelelôen – mérsékelte és nem okozta. Azok komoly vizsgálatra váró külsô (pl.: regionális forráshiány és árnövekedés, olajár-, gázárnövekedés stb.) és egyéb belsô (pl. nyomott hatósági árak megszûnése, kötelezô átvétel arányának, árának növekedése, széndioxid-kvótahiány stb.) tényezôk hatására jöttek létre. A domináns pozíció a Parlament döntésének és ennek megfelelôen a tulajdonos által elfogadott stratégia végrehajtásának eredményeként az állami tulajdonos ellenôrzése alatt áll fenn, megléte kedvezô, lehetôvé teszi a tulajdonos számára a piaci folyamatok szabályozását, a politikai akaratnak megfelelô célok elérését.

A hazai jogrendszer a nagykereskedelem fogalmát nem ismeri, így erre

Dr. Bacskó Mihály

nem is lehetne hivatkozni.

osztályvezetô

2008/1 I


FOGYASZTÓI ÁRAK VÁLTOZÁSA, OKOK, HATÁSOK KÖZZÉTÉTEL IDÔPONTJA: 2008. 03. 31.

A) FOGYASZTÓI ÁRAK NÖVEKEDÉSÉNEK OKAI Mint a következô ábra vázlatosan mutatja a fogyasztói ár négy lényeges árelembôl alakul ki. Ezek közül a legnagyobb tételt általában a villamos energia nagykereskedelmi költ-

sége jelenti. Liberalizált viszonyok között nagysága elsôsorban a kereslet-kínálat változásától függ, és a transzparens értékesítési gyakorlat (Magyarországon a VET 106. §. alapján kötelezettség is) esetén alakulása a piaci szereplôk számára folyamatosan követhetô, a befolyásoló hatások figyelembevételével jövôbeli várható értéke is valószínûsíthetô. A nagykereskedelmi piacon többféle terméket értékesítenek, ezek ára – az elôállításukhoz szükséges források határköltsége mellett – elsôsorban a kereslettôl függ, és minden esetben tartalmazza a termelô, nagykereskedô árrését, nyereségét is. Aukciós értékesítés esetén az ügylet futamideje alatt az ár nem változik, bilaterális értékesítésnél az ár függvénye lehet a határköltséget meghatározó költségelemek változásának, de ez esetben az árképletek a vevôk számára is egyértelmû eligazítást adnak az árak futamidô alatt várható mértékére. A villamos energia beszerzése mellett a fogyasztóknál külön díjelemként megjelenhet a fogyasztási szokásaiktól (az elôzetesen

egyeztetett menetrendektôl való eltéréstôl) függô kiegyenlítô energia továbbhárított költsége is, melynek alakulása a fogyasztók számára ugyancsak transzparensen áttekinthetô, ellenôrizhetô. Az átvitel és elosztás – mint a rendszer használatához szükséges tevékenységek – hatósági árszabályozás körébe tartoznak, a díjelemek a fogyasztók számára transzparensen hozzáférhetôk. Az elôbbiekkel ellentétben a fogyasztói kiszolgálás árrése általában nem jelenik meg transzparensen a vevôk számára, mivel a potenciális vevôk rendszerint az energiaköltségekkel együtt, a beszerzési értéket megnövelve kapnak árajánlatot. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ezen árrés is függ a kereslet-kínálattól, az adott viszonteladó piaci stratégiájától. Amennyiben vásárlóinak körét növelni akarja a versenytársaihoz képest, kisebb árrést fog ajánlani. Mint a hivatkozott kamarai felmérésbôl kitûnt a kereskedôk a teljes piacnyitást követôen nem igazán versenyeztek új fogyasztók megnyeréséért.

Értéklánc Villamos energia:

Ár elem ek

A hazai villamosenergia-fogyasztók csak az idei elsô számla kézhezvételét követôen szembesültek a piaci liberalizáció tényleges következményeivel. Az áremelkedések mértéke több esetben – különösen a kis- és közepes vállalkozásoknál – lényegesen meghaladja az elôzetes becsléseink alapján várt átlagosan 20-30% értéket is. A kialakult helyzetet a vállalkozók „tragikusnak” értékelik, az áremelkedés versenyképességüket, létüket veszélyezteti. Erre is tekintettel a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 2008. március 5-én elnökségi ülésen (1/2/2008. sz. elôterjesztés az MKIK Elnöksége részére: Az árampiac liberalizálásának kezdeti tapasztalatai címû dokumentum alapján) foglalkozott a helyzettel. Az elnökségi ülés elôkészítéséhez adatgyûjtést végeztek a kamarai tagok körében, ezek közül a Csongrád megyei Kamara felmérésének összesítését az 1. sz. melléklet, egy különösen is kiugró példát a 2. sz. melléklet mutat. Az elôbbi dokumentum az okok között a viszonteladók érdektelenségét („mintha a piacot elôre felosztották volna”), az MVM monopolhelyzetét („felüllicit” jellemzô), a hatásvizsgálatok elmaradását, a liberalizációs folyamat átgondolatlanságát említi elsôsorban. Miután a nagykereskedelmi áremelkedések (még a csúcsidôszaki energia termék kategóriában is) lényegesen kisebbek voltak a fogyasztói árak jelzett áremelkedésénél, indokolt a teljes értékesítési lánc áttekintése, hogy vajon mibôl adódhat a felmérésekben jelzett helyzet.

liberalizált, regionális verseny (kereslet-kínálat), aukció, transzparens (+zöld) itthon vagy külföldön kerül piacra

Átvitel+rendszerirányítás: hatósági árszabályozás Elosztás: Fogyasztói kiszolgálás:

hatósági árszabályozás liberalizált, társasági, egyedi, nem transzparens döntés

1. ÁBRA ÁRELEMEK AZ ÉRTÉKESÍTÉSI LÁNCBAN


27

1. TÁBLÁZAT

Szekció

Termék



1.

Zsinór termék I.

800 MW

(hétfô–vasárnap, 0:00–24:00 h)

2.

Zsinór termék II.


100 MW

20,40; ~81

50 MW

25,98; ~103

50 MW

11,00; ~44

50 MW

26,25; 104

(munkanapokon, 0:00–24:00 h)

3.

Csúcs termék I. (munkanapokon, 06:00–22:00 h)

4.

Csúcs termék II. (munkaszüneti napokon, 06:00–22:00 h)

5.

Csúcs termék III. (munkanapokon, 08:00–20:00 h)

6.

Kapacitáshasználati jog

Pro ráta leosztás

50 MW

a termék energiadíja: 20,50 HUF/kWh

Az értéklánc egyes elemeit áttekintve a következôk állapíthatók meg: Energiadíj A versenypiaci fogyasztók1 számára értékesített villamos energia árát alapvetôen a 2007. októberi kapacitás aukción kialakult értékesítési árak2 határozzák meg. A tényleges fogyasztói áralakulás értékeléséhez fontos annak figyelembevétele is, hogy az értékesítés struktúrája is megváltozott. A piacnyitást megelôzôen, 2007ben a közüzemi nagykereskedelemben völgyidôszaki (10,99 Ft/kWh) és nappali idôszaki (21,98 Ft/kWh) árak érvényesültek. A nappali idôszak munkanapokon délelôtt 6, este 3 óra hosszú volt, azaz összesen heti 45 óra. A többi idôszak völgyidôszaknak minôsült. A versenypiaci termék kategóriák közül a zsinór termék (állandó vásárlási teljesítménynyel) folyamatosan rendelkezésre áll, míg csúcsidôszaki termék munkanapokon 8–20, nyújtott csúcsidôszaki termék 6–22 óra között a zsinór termék felett vásárolható. A 2007. évi hatósági 1 A versenypiaci fogyasztók kifejezést az egyetemes szolgáltatásban nem részesülô fogyasztókra használjuk. 2 Ezek – mint azt Villamosenergia-piac, az MVM dominanciája és ennek hatása címû dokumentumban igazoltuk – piaci árak, így a „túlárazás” kérdése nem vetôdhet fel. A továbbiakban ezért a nagykereskedelmi áralakulás elemzésével, minôsítésével jelen vizsgálat során nem foglalkozunk.

28

2008/1 I

2000 (eFt/MW, év)

nagykereskedelmi árakat a zónaidôszakok hosszának megfelelôen átszámítva a zsinór termékre 13,93 Ft/kWh, a 12 óra idôtartamú csúcsidôszaki termékre 19,23 Ft/kWh, a 16 óra idôtartamú csúcsidôszaki termékre 17,17 Ft/kWh átlagos „korrigált” érték adódik. Fogyasztók számára lényegi változást jelent, hogy mindazok, akik teljesen, vagy döntôen a csúcsidôszakon belül fogyasztanak, csak csúcsidôszaki termékek alapján árazott villamos energiát tudnak vásárolni. Az 1. táblázatban összefoglalt októberi aukciós eredmények elôbbi, számított, az új termékeknek megfelelôen „korrigált” árakkal történô összehasonlítása a zsinór terméknél 18,8%, a 12 órás csúcsidôszaki terméknél 36,5%, a 16 órás csúcsidôszaki terméknél 51,3% közvetlen nagykereskedelmi energiaköltség áremelkedést jelez. Az elôbbi táblázatban összefoglalt aukciós árak mellett a fogyasztóknak még a kötelezô átvételi mérlegkörtôl származó, fogyasztásukkal arányos villamosenergia-mennyiséget is meg kell vásárolni. Ennek részaránya a MAVIR ZRt. honlapján közzétett január havi adatok alapján 19,14%, 24,53 Ft/kWh mellett. (A környezeti hômérséklet növekedésével a kapcsolt villamosenergia-termelés csökkenhet, ezért a nagyobb átlaghômérsékletû hónapokban részaránya kisebb lehet.) Így végeredményben egy adott fogyasztó ellátásához szükséges villa-


mos energia beszerzési költsége a viszonteladó kereskedônél a zsinór és csúcs termék arányától, nagykereskedelmi árától, a kötelezô átvétel árától és arányától, valamint a fogyasztó vételezési szokásainak, illetve az adott mérlegkör csillapító (kiegyenlítô) hatásának megfelelôen alakuló kiegyenlítô villamos energia költségétôl függ. A kiegyenlítô energia költségét az elszámolások során rendszerint külön feltüntetik (az úgynevezett profilos fogyasztóknál nagyságát a hatósági árszabályozás elôírja), ezért vizsgálatainknál csak a tényleges energia beszerzést vesszük figyelembe. A tényleges energiaköltség az elôbbiekbôl adódóan – leegyszerûsítve – X% zsinór, Y% csúcs + ~19,14% (havonta változó) kötelezô átvételi energia beszerzési költségébôl tevôdik össze. Az elôbbi aukciós árakat figyelembe véve I az átlagos beszerzési ár még a legkedvezôtlenebb esetben is kisebb a legdrágább csúcstermék aukciós áránál, I 50-50% zsinór, csúcs aránynál 22 Ft/kWh alatt van, I átlagos versenypiaci fogyasztónál – a következô ábrán látható átlagos versenypiaci kereskedôi, erômûi, valamint kötelezô átvétel beszerzési átlagárakkal – 18,518,9 Ft/kWh körül van. A tényleges költségnövekedésnél figyelembe kell venni, hogy a teljes liberalizációt megelôzôen a fogyasztók 2,07 Ft/kWh díjelemet (KÁP) fizettek a kötelezô átvétel, 0,8 Ft/kWh díjelemet az átállási költség keresztfinanszírozására. Így az energiaköltségek növekedése tulajdonképpen csak az ezen értékekkel növelt korábbi, „korrigált” árakhoz képest következett be. A fenti 18,5-18,9 Ft/kWh átlagárak a 2007-ben érvényesülô 13,67 Ft/kWh átlagos versenypiaci fogyasztói értékesítési ár (2. ábra), valamint a fogyasztók által fizetett elôbbi díjelemek összegével összevetve csak 11,9-14,3% átlagos nagykereskedelmi áremelkedést jelentenek. A 2007-es átlagos 14,2 Ft/kWh nagykereskedelmi értékesítési árhoz képest egy max. 24 Ft/kWh fajlagos energiaköltség a döntôen csak munkanapokon, csúcsidôszakban vétele-

Egyetemes szolgáltatás 12,35 TWh

Versenypiac 10,64 TWh 17,32 Ft/kWh

Kereskedôk (import is) + ;0,5 TWh ;17,35 Ft/kWh (12,66 Ft/kWh) ;37%

VEASZ + 3,75 TWh MVM értékesítés 30,88 TWh ;16,3 %

Hálózati veszteség 4,13 TWh

ból mértékadó lehet) az átlagos árváltozásokat az egyes szegmensekben az elôbbi ábra mutatja. Ez alapján egyértelmûen látható, hogy a teljes versenypiaci szegmens energiaköltségének áremelkedése a 2008. évre eddig megismert árak alapján 5 Ft/kWh alatt van.

Átlagos versenypiaci nagykeresk. ár: ;18,5–18,9 Ft/kWh 11,9–14,3% növekedés Portfólión kívüli erômûvek ;3,06 TWh ;17,68 Ft/kWh (3,91 TWh) (13,62 Ft/kWh) ;29,8%

Átviteli+rendszerirányítási díjelemek Az átviteli díjelemek, mint a 2. táblázat mutatja, még az elôbbi KÁP és átállási költség díjelemek nélkül is csökkentek, azokat is az átviteli díjelem részének tekintve a csökkenés mintegy 2,9 Ft/kWh.

Igény (fogyasztók + hálózati veszteség) ;40,79 TWh ;17,95 Ft/kWh (14,25 + 1,887 Ft/kWh) ;27,97/11,2%

Zöld mérlegkör ;6,35 TWh ;23,72 Ft/kWh (5,16 TWh) (24,34 Ft/kWh) ;3% növelô

2. ÁBRA 2008-RA BECSÜLT PIACI SZERKEZET

zô fogyasztóknál átlagos felsô határnak tûnik. Az elôbbieket figyelembe véve teljességgel érthetetlen a 2. mellékletben bemutatott 28,8 Ft/kWh „egységes” energiadíj, ami semmifé-

le piaci beszerzési árral nem indokolható. Az elôbbi piaci termékeken alapuló árbecslések mellett (amely adott fogyasztók áralakulása szempontjá-

2. TÁBLÁZAT

Átállási költség Ft/kWh

KÁP

Szénfillér

Rendszerszintû szolgáltatások

Rendszerirányítás

Átviteli díj

Ft/kWh

Ft/kWh

Ft/kWh

Ft/kWh Ft/kWh

2007

0,8

2,07

0,247

0,672

0

1,074

2008

0

0

0,225

0,672

1

0

3. TÁBLÁZAT

2007 Ft/kWh

2008 Növekedés Növekedés Ft/kWh Ft/kWh %

NAGYFESZÜLTSÉG

Teljesítménydíjas I. (NFTD1)

0,48

0,56

0,08

17,27

Teljesítménydíjas II. (NFTD2)

0,52

0,61

0,08

16,21

Alapdíjas kéttarifás (NFAD)

0,54

0,63

0,09

15,74

2,43

2,78

0,35

14,32

KÖZÉPFESZÜLTSÉG

Teljesítménydíjas I. (KFTD1) Teljesítménydíjas II. (KFTD2)

3,02

3,43

0,41

13,42

Alapdíjas kéttarifás (KFAD)

5,72

6,31

0,59

10,31

6,94

7,99

1,05

15,20

KISFESZÜLTSÉG

Teljesítménydíjas I. (KifTD1) Teljesítménydíjas II. (KifTD2)

8,73

9,93

1,20

13,70

Alapdíjas kéttarifás (KifAD1)

9,46

11,60

2,14

22,56

Alapdíjas egytarifás (KifAD2)

9,84

11,60

1,76

17,94

Elosztási díjelemek Az elosztó hálózat használatáért fizetendô díjelemek – az átlagos értékek változása a következô táblázatból látható – kismértékben növekedtek, a legnagyobb változás a feljogosított fogyasztói körben átlagosan nem haladja meg az 2,2 Ft/kWh-t. Az elôzôkbôl következik, hogy a mintegy 10 Ft/kWh (24–14,2 különbözete) fajlagos energiaköltség-növekedés, ~2,9 Ft/kWh átvitelidíjcsökkenés és ~2,7 Ft/kWh elosztási díjnövekedés (a 0,5 Ft/kWh profilos fogyasztókra vonatkozó kiegyenlítô energiadíj beszámításával) összességében 9,8 Ft/kWh költségnövekedést eredményezhet. (Hangsúlyozni kell, hogy az elôbbi értékek átlagos fogyasztókra vonatkoznak és az egyes fogyasztóknál bekövetkezô változások lényegesen eltérhetnek a táblázatbeli értékektôl.) Ezen átlagos költségnövekedés figyelembevételével jogosan vetôdik fel, hogy mibôl adódhat a Kamarai felmérésben (1. melléklet) jelzett mintegy 17,5 (44,1-26,6) Ft/kWh átlagárnövekedés. A különbözetet a fogyasztók nagy kiegyenlítô energiaigénye, az átlagostól lényegesen eltérô fogyasztási szokásaik, vagy nagy kiszolgálási költsége (viszonteladó árrése) adhatja. Viszonteladás Mint arra már utaltunk, ezen árelem nem transzparens módon alakul ki, így nagyságára csak korábbi árelemzések, statisztikai adatok alapján következtethetünk. A 4. táblázatban és a 2. ábrán – a Magyar Energia Hivatal honlapján hozzáférhetô információk


29

4. TÁBLÁZAT

2004 2005 Ft/kWh Ft/kWh Vásárolt villamos energia

7,77

2006 Ft/kWh

2007 Ft/kWh

8,20

10,46

13,08

Hazai erômûtôl

8,97

9,71

12,78

13,62

Közüzemi nagykereskedôtôl

6,08

7,85

9,66

14,75

Villamosenergia-kereskedôtôl

7,93

8,37

10,63

12,76

Importból

7,69

8,08

10,57

12,48

Értékesített villamos energia

8,54

8,91

10,82

13,29

Feljogosított fogyasztónak értékesített

8,90

9,54

11,00

13,67

Kereskedô

7,93

8,37

10,63

12,76

Exportár számított

7,89

7,96

10,71

13,86

alapján – összefoglaltuk a 2004– 2007. idôszak versenypiaci kereskedelmére jellemzô árakat. A számérté-

miután frissebb adatok nem állnak rendelkezésünkre – meghatározott) átlagértékét az ugyanazon fogyasztó

14 13


12 11 10 9 8 7 6 2004

2005 Vásárolt villamos energia Export ár, számított

2006

2007

2008

Feljogosított fogyasztónak értékesített Kereskedô

3. ÁBRA VERSENYPIACI BESZERZÉSI ÉS ÉRTÉKESÍTÉSI ÁRAK

Az értékek összevetésébôl az is megállapítható, hogy a közüzemben a kiszolgálási díj átlagos értéke a versenypiacon megfigyelt elôbbi értékeknél bizonyosan kisebb volt. A kisfeszültségen vételezô profilos versenypiaci fogyasztóknál a kiegyenlítô energia díját hatóságilag szabályozzák, számértéke 0,5 Ft/kWh. Egyedileg mért, menetrendezhetô fogyasztók átlagos kiegyenlítô energiadíja a gyakorlatban szokásos mérlegkörökön belüli kiegyenlítôdés mellett tapasztalataink alapján kisebb ennél az értéknél. Mindezeket figyelembe véve nem tûnik indokoltnak az átlagos ipari versenypiaci fogyasztóra kiadódó ~7,5 Ft/kWh körüli Kamarai felmérés alapján becsült kiszolgálási díj. Összefoglalva Az elôbbiek alapján a következôk állapíthatók meg: I A transzparensen megfigyelhetô árváltozások (energiadíjak növekedése, átviteli, elosztási díjak változása) még a legkedvezôtlenebb esetekben sem indokolják a Kamarai felmérés során tapasztalt áremelkedést. I A versenypiaci szektorban a nagykereskedelmi árak átlagos növekedése a 2007-es versenypiaci fogyasztói árakhoz viszonyítva a KÁP és átállási díjelemek beszámításával csak 12-14,3%, lényegesen kisebb a végfelhasználói árakra jelzett áremelkedések mértékénél. I A nem transzparens áremelkedés nagysága a felmérés alapján azonos nagyságrendben van a „túlára-

5. TÁBLÁZAT

kek közül a kereskedônek történt értékesítés ára a kereskedôtôl történô vásárlás árával azonos, az exportár az egyes értékesítési mennyiségek és árak figyelembevételével került számításra. Jól látható, hogy a feljogosított fogyasztóknak értékesített villamos energia ára és az átlagos beszerzési ár közötti különbség a piacnyitás kezdetén 1 Ft/kWh, az utóbbi években 0,5-0,7 Ft/kWh körül alakult. A korábbi közüzemi fogyasztói díjak (1998-as fogyasztói struktúrával –

30

2008/1 I

típusra, fogyasztási szerkezetre számított versenypiaci árakkal összehasonlítva – melyet az 5. táblázat mutat – látható, hogy a közüzemi tarifák egy adott fogyasztó tényleges fogyasztási szerkezetétôl függôen esetenként negatív kiszolgálási díjat, árrést (amennyiben a versenypiaci díjelemekkel számított ár > közüzemi tarifa) is tartalmazhattak. Így a most piacra lépett fogyasztók egy korábbi tarifa struktúrában élvezett, esetleges keresztfinanszírozás elvesztésével is szembesülhetnek.


NFTD1

Versenypiaci tarifákkal

Hatósági árak

20,03

18,52

NFTD2

20,57

21,28

NFAD

20,52

20,46

KFTD1

21,88

20,14

KFTD2

22,50

24,44

KFAD

25,71

34,64

KifTD1

25,67

24,41

KifTD2

28,05

30,76

KifAD1

28,97

29,76

KifAD2

29,53

26,05

50 000 45 000 40 000

Kiadás (Ft/fô, év

35 000

I

30 000 25 000 20 000 15 000 10 000 5 000 0 2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

jármûüzemanyag

telefon és egyéb hírközlési szolgáltatás

elektromos energia

tüzelôanyagok, fûtés

4. ÁBRA EGY FÔRE JUTÓ VILLAMOS ENERGIA, TÜZELÔANYAG, JÁRMÛÜZEMANYAG, TELEKOMMUNIKÁCIÓS SZOLGÁLTATÁS BESZERZÉSI KÖLTSÉGEINEK ALAKULÁSA 2000–2006. KÖZÖTT

I

I

zásnak”, „felüllicitnek” minôsített transzparens árnövekedéssel. Transzparencia és információk hiányában a fogyasztók, érdekvédelmi szervezetek a teljes növekedést alaptalanul a nagykereskedelmi energiaköltségek növekedésére, az MVM „monopolhelyzetére” vezetik vissza. A fogyasztók érdeksérelme a felmérés, illetve a külön is bemutatott egyedi eset alapján a beszerzési

I

áraknál lényegesen nagyobb értékesítési energiaár, vagy kiszolgálási díj felszámításával – viszonteladói tevékenységi körben – jelenik meg. Az érdeksérelem lehetôségét egyrészt a fogyasztók információ hiánya (mekkorák lehetnek a saját fogyasztási szerkezetük mellett reális fajlagos energiaköltségek), másrészt a viszonteladók adott régióbeli monopolhelyzete (a nagy

6. TÁBLÁZAT

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

elektromos energia

4,75%

4,42% 4,36%

3,84% 4,69% 4,73% 4,77%

tüzelôanyagok, fûtés

7,59%

7,11% 7,27%

6,79% 6,69% 6,80% 6,98%

jármûüzemanyag

4,44%

4,08% 4,35%

3,91% 4,52% 4,58% 4,72%

telefon és egyéb 5,27% hírközlési szolgáltatás

5,43% 5,71%

5,97% 6,10% 6,30% 6,89%

7. TÁBLÁZAT

2007 2008. 2008. 2008. 2008. 2009. IV. n.év I. n.év II. n.év III. n.év IV. n.év I. n.év Feldolgozatlan élelmiszer

18,8

13,9

8,6

2,3

-3,5

-0,5

Jármûüzemanyag és piaci energia

6,5

9,1

2,5

0,5

-2,1

-2,2

Szabályozott árak

10,0

7,1

6,7

6,5

6,1

4,4

Maginfláció

5,0

5,1

5,0

4,7

3,8

3,5

Fogyasztóiár-index

6,9

6,3

5,4

4,6

3,5

3,1

belépési költségek, kisebb fogyasztóknál a kiszolgáláshoz szükséges ügyfélszolgálat hiánya miatt nincsenek fogyasztókat elhódítani akaró versenytársak) teremti meg. A helyzeten egyrészt csak a fogyasztók felvilágosításával (melynek az árak mellett a versenypiaccal összefüggô egyéb szükséges ismeretekre is ki kell terjednie), másrészt a kirívó esetek egyedi elemzésével és esetenként a viszonteladók erôfölénnyel történô visszaélésének bizonyításával, ezt követô megakadályozásával, továbbá a viszonteladóként történô piacra lépés feltételeinek egyszerûsítésével lehet változtatni.

B) VILLAMOS ENERGIA ÁREMELÉS HATÁSA A HÁZTARTÁSOK KIADÁSAIRA, INFLÁCIÓ Egy átlagos háztartás egy fôre jutó kiadásainak részletezését a 2000– 2006. közötti idôszakra a 3. melléklet mutatja. Az egyes kiadási tételek közül a villamos energia és fûtési energiaköltségek, valamint a gépjármû üzemanyag és hírközlési szolgáltatások beszerzési költségeit és ezek fajlagos értékét a következô ábrák és táblázat külön is bemutatják. A kiadások változásából megfigyelhetô, hogy az ezredfordulót követôen legdinamikusabban a telekommunikációs kiadások növekedtek. A villamos energia beszerzési célú ráfordítások átlagos relatív értéke stabilan 4,4-4,8% körül van. Nagyon érdekes, hogy mind abszolút nagyságát, mind lefutásának jellegét tekintve jól összhangban van a gépjármû üzemanyagokra történt kiadással, annak változásával (6. táblázat). A háztartási fogyasztóknál jelentkezô 9,8%-os árnövekedést, valamint az elôbbi 4,8%-os beszerzési arányt figyelembe véve a háztartások átlagos villamos energiára fordított kiadása 0,47%-kal nô, amelybôl az MVM Trade nagykereskedelmi értékesítési árának növekedése csak 0,22%-ot tesz ki. (Miután csak a 2006-os beszerzési arány áll rendelkezésre, lehetséges, hogy a 2007-ben bekövetkezett változásokat követôen az ár-


31

20 18


16 14 12 10 8 6 4 2 0 2004

2005 Közüzemi nagykereskedôtôl Importból

2006

2007

2008

Villamosenergia-kereskedôtôl Hazai erômûtôl

5. ÁBRA EGY FÔRE JUTÓ FAJLAGOS BESZERZÉSI KÖLTSÉGEK ALAKULÁSA 2000–2006.

színvonal változás kismértékben eltér ettôl az értéktôl.) A Magyar Nemzeti Bank legutóbbi, Jelentés az infláció alakulásáról 2007. novemberi dokumentuma a következô inflációs elôrejelzést tartalmazza3 (7. táblázat). A 2008-ra becsült maginfláció (amely nem tartalmazza az idényjellegû élelmiszerek, a benzin és az egyes energia, illetve a szabályozott árak inflációra gyakorolt hatását) átlagosan 4,6%. Ehhez a villamosenergiaárak elôbbi árnövekedése mintegy 0,5 százalékpontot tehet hozzá. Megjegyezzük, hogy 2007-ben a KSH adatai alapján a háztartási energia fogyasztói árindexe 124,6% volt, lényegesen nagyobb a jelenlegi, háztartási villamos energia árnövekedésnél. Cinkotai János véleménye szerint: „Figyelembe kell továbbá venni azt is, hogy az év elején a nem lakossági villamos energia tarifái mintegy 25%-kal emelkedtek, ennek a fogyasztói árakra nézve közvetetten, (a termelôi árakon keresztül) legalább fél százalékpontos kihatása valószí-

nûsíthetô. Így összességében véve 2008-ban 1 százalékpontot meghaladó kihatása lesz az összfogyasztói árszintre nézve.” Az ipari és szolgáltatási szektorokra vonatkozó GDP adatokból kiindulva4, valamint figyelembe véve a 2007. évben közüzemi célra és versenypiaci célra értékesített villamos energia mennyiségét, nagykereskedelmi árait5 30% átlagos nagykereskedelmi áremelkedést feltételezve 0,59%, 35% áremelkedés feltételezésével 0,69% az ipari és szolgáltatási szektorok átlagos, GDP-hez viszonyított költség színvonal növekedése, mely azonban csak részben érvényesülhet az értékesítési árakban. A versenypiaci nagykereskedelmi árakra feltételezett (2. ábra) átlagos maximális értéket (18,9 Ft/kWh) a 2007. évi átlagárral összevetve a GDP-re vetített növekedés 0,25%. Az MVM Trade 2008-ra tervezett 39,6 Mrd Ft adózás elôtti – a versenytársakénál lényegesen kisebb – eredményének hatása csak 0,1-0,2% nagyságrendû az árszínvonalra.

Az árszínvonal növekedés megítéléséhez figyelembe kell venni, hogy miközben a nem lakossági villamos energia (mintegy 2/3 rész) tarifái már versenypiaci szinten vannak és jövôbeli alakulásukat (az elôzôekben bemutatott esetleges viszonteladói többletárazás megszûnése mellett) csak a versenypiaci tendenciák befolyásolják, addig a háztartási, közintézményi fogyasztóknál a versenypiaci árszint eléréséig további jelentôs árnövekedésre kell számítani. Így ezeknél a villamos energia árszínvonalának növekedése és ebbôl adódóan az infláció, jövôre is meghaladhatja az átlagos mértéket. Az egyéb szektorokban ennek hatásával már nem kell számolni, az infláció nagyságát az egyéb tényezôk mellett elsôsorban a világpiaci olajárak, illetve a dollár árfolyama befolyásolják majd. Így a villamos energia piacnyitás miatti árnövekedés, infláció, amelyre az új erômû beruházások beindításához mindenképpen szükség volt, egyszeri hatásnak tekinthetô. Összefoglalva Az áremelés hatására vonatkozó közelítô számítások alapján megállapítható, hogy: I A nagykereskedelmi tevékenység inflációs hatása bizonyosan kisebb a más elôrejelzésekben valószínûsített 0,8-1 százalékpontos értéknél. I A háztartások átlagos, villamos energiára fordított kiadása az eddigi fogyasztói áremelkedések hatására csak mintegy 0,47%-kal nô, amelybôl a nagykereskedelmi értékesítési árak növekedése csak 0,22%-ot tesz ki. I A versenypiaci fogyasztóknál az ipari és szolgáltatási szektorokra a GDP-re vonatkoztatott költségnövekedés az eddig megfigyelhetô versenypiaci nagykereskedelmi árváltozások alapján mintegy 0,25%.

3 Megítélésüknél figyelembe kell venni, hogy a Brent olajárat (amely az import földgáz árát is meghatározza) 2007-re 71, 2008-ra 80,2 és 2009-re 77 $/hordó értékre valószínûsítették, miközben a közelmúltban meghaladta a 100 $/hordó értéket. A háztartási célra felhasznált villamos energia a szabályozott árak körében szerepel. 4 2007-ben 5524,2 Mrd Ft, illetve 14481 Mrd forint folyó áron, utóbbiból levonva a kedvezményes ellátásban részesülô közigazgatás, oktatás, egészségügyi, szociális ellátás értékét, 3880,1 Mrd forintot. 5 26662, illetve 7916 GWh, valamint 14,40, illetve 13,67 Ft/kWh.

32

2008/1 I


ÁRAMPIACI LIBERALIZÁCIÓ HATÁSA

1. MELLÉKLET

(A BKMKIK FELMÉRÉSE. A TÖBBI KAMARA ÁLTAL MEGADOTT ADATOKKAL ÖSSZEVETVE JELLEMZÔNEK TEKINTHETÔ ÉRTÉKEK)

Fogyasztó

Havi fogyasztás [kWh]

gyártó, állateledel nyomda

Elszámolási idôszak nettó számlaösszege [Ft]

Egységár [Ft/kWh]

Emelkedés %

2007

2008

2007

2008

2007

2008

2 192

3 003

43 279

167 817

19,7

55,9

183,04%

51 519

53 765

942 205

2 320 384

18,3

43,2

135,98%

gyártó, építôipar

6 427

6 400

155 848

338 489

24,2

52,9

118,11%

csárda

9 972

8 308

238 847

408 853

24,0

49,2

105,46%

kereskedô, építôanyag

6 438

3 361

154 873

152 189

24,1

45,3

88,23%

kikötô

2 496

914

61 222

39 448

24,5

43,2

75,96%

név nélkül

8 007

4 677

191 255

195 286

23,9

41,8

74,81%

hotel

13 765

13 732

343 969

593 700

25,0

43,2

73,02%

hotel

9 955

8 598

234 584

346 969

23,6

40,4

71,25%

csárda

19 686

16 191

475 825

660 645

24,2

40,8

68,81%

8 736

8 781

210 681

354 332

24,1

40,4

67,32%

10 211

11 625

246 130

466 461

24,1

40,1

66,47%

3 415

3 203

142 173

220 007

41,6

68,7

64,99%

kamara

14 068

17 158

361 152

713 769

25,7

41,6

62,04%

gyártó, gépipar

29 910

26 681

806 264

1 153 893

27,0

43,2

60,44%

motel

10 887

10 370

287 079

418 733

26,4

40,4

53,13%

gyártó, cipôipar

10 601

12 146

335 699

585 446

31,7

48,2

52,21%

gyártó, festékipar

10 675

7 847

310 190

338 903

29,1

43,2

48,63%

268

719

7 682

30 136

28,7

41,9

46,22%

327 921

526 618

8 958 662

19 890 418

27,3

37,8

38,25%

62 594

68 740

1 937 000

2 640 224

30,9

38,4

24,12%

15 338 585

28,1

33,4

18,83%

4 517 475

36,2

41,4

14,42%

átlag

26,6

44,1

70,08%

név nélkül (hivatal) csárda gyártó, kerámia

gyártó, gépipar gyártó, mûanyagipar név nélkül gyártó, gumiipar gyártó, jármûipar

459 350 91 433

108 991

3 312 104

Az adatok szolgáltatói (többnyire DÉMÁSZ) számlákról, ill. néhány esetben a fogyasztók levelébôl származnak. A havi fogyasztás az összes elszámolt kWh (meddô kivételével) alapján rögzítve. A 2007 évi adatok a decemberi, ill. novemberi számlák, a 2008 éviek a januári számla alapján. A forintadatok az elszámolási idôszak nettó számlaösszege alapján rögzítve.

2. MELLÉKLET A VILLAMOSENERGIA-KÖLTSÉG ELEMEINEK 2008. JANUÁRI VÁLTOZÁSA EGY GÉPGYÁRTÁSBA TARTOZÓ, IPARI TERMELÔ CÉG PÉLDÁJÁN (ÉVES ÁRBEVÉTEL: 700 MILLIÓ Ft, FOGLALKOZTATOTTAK SZÁMA: 40 FÔ)

Liberalizálás elôtti helyzet: Lekötött fogyasztás: csúcsidô és csúcsidôn kívüli. Ezért állandó díjat kellett fizetni. Késôbb energiaadó 0,186 Ft/kWh. 2008. január 1-je után: Nincs csúcs és csúcson kívüli különbség. Egységes díj: 28,8 Ft/kWh a korábbi kb. 22, ill. 15 Ft helyett. Elosztói teljesítménydíj 498 Ft/kW, lekötési díj nincs. Kapacitív és induktív fogyasztók miatt túldíj. Energiaadó duplája tavalyihoz képest. Ami a jelentôs növekedést eredményezte: • Rendszerszintû szolgáltatási díj (0,672 Ft/kWh), • Elosztói veszteségdíj (1,92 Ft/kWh), • Átviteli rendszerirányítási díj (1 Ft/kWh), • Elosztói alapdíj (2347 Ft/db), • Elosztói forgalmi díj (2,25 Ft/kWh), túllépési díj 1494 Ft/kWh) Áramszámla: 2007. december: 3,2 millió Ft 2008. január: 5 millió Ft Növekedés: 56%


33

3. MELLÉKLET AZ EGY FÔRE JUTÓ HÁZTARTÁSI KIADÁSOK RÉSZLETEZÉSE COICOP-CSOPORTOSÍTÁS SZERINT (Ft/ÉV)

Megnevezés Élelmiszerek és alkoholmentes italok

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

90 121

110 447

119 191

142 975

146 778

145 231

154 561

81 426

100 199

107 704

130 320

133 958

132 744

141 235

8 695

10 248

11 487

12 654

12 820

12 486

13 327

13 576

16 683

18 449

21 354

22 030

22 888

21 800

ebbôl: élelmiszerek alkoholmentes italok Szeszes italok, dohányáru ebbôl: dohányáruk Ruházat és lábbeli (szolgáltatással együtt)

9 538

11 658

12 743

14 343

14 720

15 497

14 737

22 384

26 740

28 650

30 734

32 472

32 293

32 599

15 836

18 694

19 879

21 633

22 599

22 727

22 956

6 548

8 046

8 771

9 101

9 873

9 566

9 643

70 455

79 650

87 387

100 752

117 130

124 762

133 499

ebbôl: ruházkodás lábbeli Lakásfenntartás, háztartási energia ebbôl: lakásbérleti díj

2 787

3 685

3 850

4 958

5 412

5 674

7 473

vízellátás és szennyvízelvezetés

8 578

9 341

10 623

12 542

16 899

18 207

18 025

elektromos energia

17 148

19 056

20 418

21 418

28 502

30 421

32 102

gáz, vezetékes, palackos

15 875

17 690

20 169

22 557

24 896

27 036

29 100

folyékony tüzelôanyagok szilárd tüzelôanyagok központi fûtés, távhô

36

20

8

4

3

3

2

4 896

5 429

5 971

7 042

6 583

6 927

7 684

6 552

7 504

7 938

8 287

9 171

9 802

10 242

Lakberendezés, háztartásvitel

20 431

21 937

24 090

29 406

30 687

29 961

30 350

Egészségügy

13 719

17 059

19 304

22 412

24 519

26 502

26 577

gyógyszerek, gyógyáruk

8 333

11 078

13 444

14 637

15 900

17 397

17 267

gyógyászati segédeszköz

1 308

2 256

2 282

3 782

4 001

2 662

3 056

ebbôl:

orvosi ellátás

1 051

1 707

1 849

1 695

1 689

1 771

2 008

fogászati ellátás

2 591

1 059

806

804

1 008

2 515

2 642

egyéb járóbeteg-ellátás

161

118

180

311

684

774

346

40 718

48 346

53 116

65 494

72 688

90 916

91 290

személygépkocsi

10 266

12 120

14 991

23 146

20 893

35 530

29 877

jármûüzemanyag

15 996

17 590

20 402

21 827

27 448

29 468

31 781

személyjármûvek karbantartása és javítása

2 586

3 300

3 096

3 110

3 708

4 619

4 485

Jármûvekkel kapcsolatos egyéb szolgált.

2 178

2 557

2 645

3 193

4 046

4 279

6 011

20 211

24 804

28 154

34 383

38 166

41 898

48 049

Közlekedés ebbôl:

Hírközlés ebbôl: telefon és egyéb hírközlési szolgáltatás

19 007

23 432

26 776

33 328

37 073

40 568

46 414

Kultúra, szórakozás

27 280

34 104

37 335

46 641

51 070

54 697

55 573

újság, folyóirat

2 578

3 663

3 924

4 183

4 675

5 200

4 079

kulturális szolgált. (mozi, színház, múzeum stb.)

4 902

7 222

7 689

8 434

10 033

11 264

11 795

ebbôl:

szervezett társasutazás

4 270

5 627

7 468

10 285

111 886

13 460

14 029

Oktatás

1 508

3 276

2 938

4 576

5 219

5 418

6 096

321

1 190

987

1 977

1 969

1 940

2 215

ebbôl: felsôfokú oktatás átképzô tanfolyam, felnôttoktatás Vendéglátás és szálláshely-szolgáltatás

495

1 045

871

1 358

1 565

1 567

1 475

11 252

14 912

15 418

19 054

21 416

20 624

23 222

ebbôl: munkahelyi és diákétkeztetés Egyéb termékek és szolgáltatások

6 283

9 195

9 677

11 386

13 404

12 709

9 209

29 013

33 204

34 583

40 094

45 695

48 345

49 765 15 458

ebbôl: testápolás biztosítások Mindösszesen

34

2008/1 I

9 572

11 923

12 652

14 274

14 709

14 953

14 138

16 900

16 952

19 437

25 143

26 419

25 639

360 668

431 162

468 612

557 875

607 871

643 535

673 381


TÁJÉKOZTATÁS A HOLDING SZERVEZET, AZ ELISMERT VÁLLALATCSOPORT ELÔNYEIRÔL KÖZZÉTÉTEL IDÔPONTJA: 2008. 04. 29.

Az Igazgatóság 2008. április 9-i ülésén Vásárhelyi István elnök kezdeményezte, hogy készüljön egy öszszegzés a Holding szervezet, Elismert Vállalatcsoport mûködés közgazdasági elônyeirôl. Az Igazgatóság ülésén a javaslatról folytatott egyeztetés alapján konszenzus alakult ki arról, hogy az öszszegzésnek a közösen végzett tevékenységekbôl, az elismert vállalatcsoporti mûködésbôl, a holdingirányításból (visszatekintésben és a jövôre elôre vetítve), valamint a villamosenergia-értéklánc különféle elemeinek együttmûködésébôl (integrációjából) adódó elônyökkel kell foglalkoznia. A stratégia kialakítása, a csoportszintû irányítás elôkészítése az Igazgatóság és a tulajdonos bevonásával 1, a nemzetközi tapasztalatok értékelésével történt. A végrehajtás folyamatáról többször tájékoztattuk a tulajdonost és az Igazgatóságot. Az egyes témakörökben részben a korábbi vezetôi, Igazgatósági döntések megalapozására, részben azok eredményének bemutatására több anyag készült. Ezek közül kiemelendôk a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács elôtt 2007. december 19-én, illetve a Magyar Nemzeti Vagyonkezelô ZRt. vezérigazgatója részére 2008. január 17-én tartott elôadások, amelyek átfogóan mutatják be a stratégia végrehajtásával, az abban megfogalmazott célok teljesítésével elért, elérhetô elônyöket. Jelen tájékoztatásban összegzést adunk a leglényegesebb hatásokról.

Az Igazgatóság elôször 2005 novemberében tárgyalt a közösen végezhetô

tevékenységekkel kapcsolatos elôterjesztést. Az akkori döntés eredményeként 2006-ban a pénzügy-számviteli, illetve az informatikai területeken indult meg a csoportszintû egységes mûködés. Ezek javítják a gazdálkodás hatékonyságát, a társaságcsoport versenyképességét, csökkentik a létszámot és lehetôvé teszik a szolgáltató leányvállalatok külsô piacra lépését, versenyképességük bizonyítását. Az MVM Kontó és MVMI Informatika szolgáltató központok Pakson alakultak meg, a munkatársak áthelyezése az érdekképviseletekkel egyeztetve zökkenômentesen megvalósult. Az Accenture Kft. által végzett és a tagvállalatok által auditált felülvizsgálat a 2005-ös bázishoz viszonyítva a költségeknél, mintegy 850 MFt, a létszámnál mintegy 100 fô megtakarítást valószínûsített. A feladatok átadása a szolgáltató leányvállalatok részére fokozatosan történt, 2007. I. félévében megtörtént az informatikai eszközök átadása is. Az eredményeket részletesebben az MVM IG 2007. február 21-i ülésére készített tájékoztató tartalmazza, melyet az Igazgatóság tudomásul vett. A közösen végzett tevékenységek hatékonyságának elemzése, javítása folyamatos feladat, ezt célozta az Accenture Kft. által 2008 márciusában az MVMI Informatika szolgáltatási árainak felülvizsgálatára végzett vizsgálat is. Az eredmények lehetôvé teszik a további hatékonyság javításra ösztönzô árszerkezet kialakítását. 2006-ban megkezdôdött a funkcionális tevékenységek csoportszintû kiterjesztése is. Ezek közül gazdasági hatását tekintve legnagyobb jelentôségû a pénzügyi terület szinergiáinak

1 Az MVM középtávú üzleti stratégiája (elfogadva az MVM Rt. Közgyûlésének 39/2005. (VII. 29.) számú határozatával) Az MVM középtávú stratégiájának 2006. évi aktualizált változata (elfogadva a Köz-

gyûlés 29/2006. (X. 27.) számú határozatával) Az MVM középtávú stratégiájának 2007. évi aktualizált változata (elfogadva az Igazgatóság 106/2007. (XII. 21.) számú határozatával)

KÖZÖSEN VÉGZETT TEVÉKENYSÉGEK, SZINERGIÁK

(cash-pool rendszer, rövid lejáratú hitelkeretek összevonása, MAVIR hitelek optimalizálása) kihasználása volt, mely a következô pozitív hatásokkal járt: I A likviditás csoportszintû kezelése, optimalizálása. I A tagvállalatok hitelképességének növelése (a csoportszintû fedezetvizsgálat révén). I A folyó finanszírozási hitelkeretek optimális kihasználása. I A csoporton belüli fizetésekhez kapcsolódó tranzakciós költségek csökkentése. I A szabad pénzeszközök hatékonyabb hasznosítása. I A csoportnagyságból adódó rövid távú pénzügyi lehetôségek kihasználása, hatékonyabb és eredményesebb fellépés a pénz- és tôkepiacokon. I A csoportszinten legkedvezôbb finanszírozási eszközök alkalmazása, a csoportszintû finanszírozási költségek csökkentése. I A pénzügyi kockázatok és biztosítékok csoportszintû kezelése, a kockázati költségek csökkentése. A cash-pool rendszer keretében elérhetô volt, hogy valamennyi számlavezetô banknál (ahol egynél több csoporttag vezet számlát) mûködik a cash-pool, amelyben 9 bank, 14 részt vevô tagvállalat, 55 db számla, 46,8 Mrd Ft pool hitelkerettel mûködik együtt. 2007. október 18-tól a MAVIR ZRt. is cash-pool taggá vált az MKB, illetve a CIB Bankoknál vezetett számlák esetén. 2006. november óta az euro-számlák kezelése is cash-poolban történik (2 bank, 6 tagvállalat, 12 db számla 10,5 M euro-pool hitelkeret). A rendszer mûködtetésével elérhetô megtakarítás, mintegy évi 1 Mrd Ft. A rövid lejáratú hitelkeretek öszszevonása kapcsán megtörtént a számlavezetô bankok kiválasztása (a bankok száma csökkent), amelyek a csoport minden tagjára egységesen


35

érvényes kondíciókat biztosítanak, a hitelkeret nagysága mintegy 20 Mrd Ft-tal nôtt, az összesített költségszint évi kb. 110 MFt-tal csökkent. A TSO megalakításához kapcsolódóan, 2006. január 1-jei hatállyal az átkerült eszközökkel együtt összesen 43 997 M Ft banki hitel- és kölcsöntartozás is átadásra került az MVM Zrt.-tôl a MAVIR ZRt.-hez. Az átadott kötelezettségállomány kilenc bankkal szemben állt fenn, részben éven túli (2007. és 2010. között lejáró), részben éven belüli hitelek formájában. A hitelek 1-3 havi BUBOR + 0,10-0,30% kamatozásúak voltak. A költségek csökkentésére indokolt volt a hitelállomány refinanszírozása. Ez az MVM Zrt. által 2007. június 27-én felvett 150 M EUR öszszegû szindikált hitelbôl történt, amelybôl a MAVIR részére az eredeti feltételekkel azonos kondíciójú tulajdonosi kölcsönszerzôdés alapján 140 M EUR hívható le. A rendelkezésre tartási idôszak végéig (2007. év vége) a MAVIR Zrt. 65 M EUR hitelt hívott le. A lehívott hitelbôl az összes kereskedelmi bankkal fennálló rövid és hosszú lejáratú banki hiteleit viszszatörlesztette, így jelenleg csak ez a tulajdonosi hitele van. A hitel kamatkondíciója 3 havi EURIBOR+0,20%. A MAVIR 65 millió EUR lehívása átlagosan 254,36 EUR/HUF árfolyamon történt meg. Egy hasonló ötéves forintbázisú hitel kamatköltsége (körülbelül) 8,25% mellett, a 2007-es év kamatmegtakarítása az EUR alapú hitelen ~165 MFt volt. A MAVIR részérôl 2007. év végén (2007. december 28. MNB 253,35 EUR/HUF) 66 MFt árfolyamnyereség került elszámolásra. Az együttes beszerzés, logisztika, amely kezdetben a személygépkocsik beszerzésével, üzemanyag-beszerzéssel, gépjármûvek tartós bérlet konstrukciójú finanszírozásával, mobil GSM szolgáltatások beszerzésével indult, egyre szélesebb termékkörre terjed ki. Lehetôség szerint minden nem engedélyesi, közbeszerzési körbe tartozó beszerzés együttesen történik. Az irodaszerek, informatikai eszközök, reprezentációs anyagok, biztosítások, karbantartási anyagok és szolgáltatások körét is figyelembe véve, mintegy 12,2 Mrd Ft tartozhat ebbe a körbe. Átlagosan 4%

36

2008/1 I

árcsökkentést prognosztizálva a megtakarítás 500 MFt-ra volt valószínûsíthetô. A tényleges megtakarítások az ügyvezetés részletes elemzései alapján kimutathatóan ennél lényegesen nagyobbak. A biztonsági együttmûködés területén megtörtént a biztonsági szabályozások leányvállalatokra történô kiterjesztése, a biztonsági vezetôi szakirányítás bevezetése. Kiemelkedô jelentôséggel bírnak a vagyonbiztonsági feladatkörök. Ezek: a biztonságtechnikával és a vagyonvédelemmel kapcsolatos egyéb szakértôi tevékenység ellátása; a vonatkozó (hírközlési) engedélyekben foglalt rendelkezések végrehajtása; a vagyonvédelmi beruházások biztonsági elôkészítéséhez, lebonyolításához, a technikai rendszerekhez (beléptetô rendszer, vagyonvédelmi riasztó rendszer stb.) és üzemeltetési feladataihoz kapcsolódó biztonsági felügyelet ellátása; a biztonsági szolgáltatókkal kötendô szerzôdések elôkészítése; az MVM Zrt. tulajdonában és használatában lévô objektumok ôrzés-védelmének biztosítása. Esetenként a tagvállalatok autonómiájára is figyelemmel a csoportszintû irányítási feladatok ellátása az MVM Zrt. szabályozási rendjébe nem tartozó módszertani körlevelek, értékelô jelentések, szakvélemények, és tájékoztatók kiadmányozásával, munkaértekezletek, biztonsági konferenciák szervezésével történik. A megtakarítás egyrészt a lényegesen magasabb színvonalú munka vagyonvesztést megakadályozó hatásából, másrészt a tipizálásból, ôrzésvédelmi szolgálatok esetében a közös beszerzésbôl adódik. Az Igazgatóság 2007. február 21-én tárgyalta az új erômûvi részvénytársaság létrehozása tárgyú elôterjesztést, ez alapján felkérte az ügyvezetést, hogy az új termelô társaság kialakítását a GTER Kft. bázisán kezdje meg. A GTER által üzemeltetett gázturbinák mellett a gázmotoros erômûvek (Észak-Buda, Tatabánya) üzemeltetésére, valamint a kapcsolódó szolgáltatások ellátására alkalmas szénhidrogén erômûveket üzemeltetô társaság kialakítására létrehozott projekt eredményeként 2008. február 1-jétôl az Észak-Budai Erômû, április 1-jétôl a Tatabányai


Erômû üzemeltetését is már az MVM GTER Zrt. végzi. A javaslat 38 fô létszám megtakarítást és 238 MFt/év költségcsökkentést valószínûsít. A humán erôforrás létszámának csökkenése, a fajlagos munkaerôköltségek inflációt meghaladó mértékû emelkedése, az egyenlôtlen munkaterhelés, speciális szakképzettség igény, egyes nem nukleáris szakterületeken szabad kapacitások, várható nagyobb létszámú nyugdíjazások indokolttá tették a karbantartás területén is a lehetséges csoporton belüli szinergiák kihasználását. A folyamat a VILLKESZ-nél, illetve az OVIT-nál rendelkezésre álló kompetenciák hasznosításával indult, ennek eredményeként a személyi ráfordítások csökkenthetôk voltak, a munkakezdés a külsô beszerzési eljárások elmaradásával meggyorsult, rugalmasabbá vált, miközben a munkavégzés minôsége nem romlott.

AZ ELISMERT VÁLLALATCSOPORT, A HOLDINGIRÁNYÍTÁS KÖZGAZDASÁGI ELÔNYEI Az MVM Csoport mûködésének célja, mint minden befektetés esetében, a tulajdonosok vagyonának növelése, a befektetett tôke megtérülése, amely nemzeti társaságok esetében a nemzetgazdaság hatékonyságára nézve elônyös, esetleg közvetlen tulajdonosi gazdagodást nem eredményezô célokkal is kiegészül. A stratégia ezt a következôképpen rögzíti: I „A társaság (társaságcsoport) tulajdonosi és piaci értékének növelése, a tôzsdeképesség elérése. I Az MVM Csoport alkalmasságának fenntartása az állami felelôsségvállalások (ellátásbiztonság, környezetvédelem, hosszú távú nemzeti energiapolitika) érvényesítésének elôsegítésére a profitábilitási követelmények és a fenntartható fejlôdés feltételeinek biztosítása mellett.” Az elôbbi célok megvalósítását az integrált társaság azzal segíti jobban, hogy a társasági optimumok helyébe a csoportszintû optimum keresése és lehetôség szerinti elérése lép. Miután a közös optimum minden esetben

180 160 140 120 100 80 60 40

25,2

Nem közép-európai érdekeltség 1. ÁBRA. AZ EURÓPAI ENERGETIKAI CÉGEK ÉRTÉKELÉSE

Polnuc

Centrum

HEP

1,2 Polundie

EVN

EPS

PGE

EnBW

CˇEZ

Vattenfall

Enel

RWE

Suez/GDF

E.ON

3 EDF

0

MVM 2003

20

MVM 2007

Vállalati érték (Mrd E)

jobb az egyéni optimumok eredôjénél, a célkövetés egyértelmûen nagyobb értéket eredményez a tulajdonos számára. A csoportszintû irányítás a csoport optimum elérését azáltal segíti elô, hogy I megteremti a holdingközpont tulajdonosi érdekérvényesítésének feltételeit, I támogatja a szinergia lehetôségek kihasználását, a csoport vertikális és horizontális integráltságából adódó alábbi kiemelt pozitív hatások érvényesítését (a nagy európai energetikai vállalatok – az MVM versenytársai – is vertikálisan integrált vállalatcsoportok): – a versenypozíció erôsítése, – a piaci kockázatok csökkentése, – a jövedelmezôség növelése (az értéklánc több pontján történô részvétellel a realizálható árrés nagyobb hányadának megszerzése), I elôsegíti a tagvállalatok közötti együttmûködés elmélyítését, a kapcsolat operatívabbá válását, I keretet ad a csoport definiált célállapotának leginkább megfelelô jellemzôen stratégiai (esetenként operatív) kapcsolat kialakításához (a kapcsolatok vállalatonkénti különbözôségének fennmaradásával, az engedélyekre vonatkozó szabályozások és a TSO-ra vonatkozó függetlenségi elôírások betartása mellett). A csoportszintû irányítási rendszer a csoport optimum elérése mellett további stratégiai célok megvalósulását is támogatja: I hozzájárul a társaságcsoport tulajdonosi és piaci értékének növeléshez, valamint a tôzsdeképesség eléréséhez, I elôsegíti az MVM Csoport pénzügyi stabilitásának és az iparági átlagot elérô csoportszintû jövedelmezôségének megteremtését, I hozzájárul a stratégiában megjelölt meghatározó nagykereskedôi szerep fenntartásához a belföldi villamosenergia-kereskedelemben, I segíti MVM Csoport termelôi portfoliójának jövedelmezôséget növelô, kereskedelmi célú bôvítését. A csoportszintû irányítási rendszer számos nehezen számszerûsíthetô

Közép-európai érdekeltség

(FORRÁS: A CITYBANK BECSLÉSE)

pozitív hatást is gyakorol a társaságcsoport mûködésére: I biztosítja a holdingközpont megfelelô informáltságát és a gyors döntéshozatal lehetôségét, I lehetôvé teszi az egyes tagvállalatok operatív szintjeinek szorosabb együttmûködését, I ellenôrizhetôvé teszi a mûködési folyamatokat. Mivel az optimumkeresés és a döntés elôkészítés magasabb nézôpontról, tágabb lehetôségek és eszközrendszer figyelembevételével zajlanak, az üzleti döntések és a fejlôdést meghatározó befektetések is nagyobb léptékben történhetnek: I Bizonyos befektetési lehetôségek csak integrált mûködés, meghatározott minimális tôkeerô esetén nyílnak meg. I A társaság nagyobb tôkeerejébôl adódóan nagyobb az idegen forrás bevonásának lehetôsége. A nagyobb tôkeerô, az átlátható belsô folyamatok, a saját erôbôl történô (cég) finanszírozás csökkenti a tôkeköltségeket, javítja a befektetések versenyképességét. I Az átláthatóság, kiszámítható jövôkép vonzza a befektetôket, így egy stabil finanszírozási háttér jöhet létre. A hatások jóval összetettebbek, mint amelyek a közösen végzett tevékenységekbôl, az együttmûködés szinergiáiból adódhatnak. Erre vo-

natkozóan a kereskedelmi tevékenységre összeállított elemzés ad részletes ismertetést. A már eddig végrehajtott változtatások is jelentôs értéknövekedésre vezettek (a 2003. évi mintegy 1,2 Mrd a vállalatcsoport érték, 2007-re mintegy 3 Mrd a-ra nôtt, mint az a következô ábrán látható). Így a hatékony holdingirányítás a tulajdonos részére jelentôs potenciális (privatizáció esetén realizálható) bevétel növekedést eredményezett. A Holding értékteremtése – a szinergia hatások miatt – mindenképpen magasabb, mint a kiemelt jelentôségû (Paks, MAVIR, MVM Trade) tagvállalatok értékteremtésének öszszege. Az átlátható gazdálkodást a környezet is kedvezôen minôsítette, 2007-ben az MVM Zrt. az elszámoltathatósági rangsorban számos tôzsdei társaságot megelôzve 2. helyezést ért el. Csak a holdingirányítás tette elérhetôvé, hogy a társaságcsoport létszáma 20%-kal csökkenjen, áttérjen a bértömeg-gazdálkodásra, az egy fôre jutó árbevétel 2009-ig 34%-kal növekedjen, az éves bérköltség ~3,5 Mrd Ft-tal csökkenjen. E nélkül a leányvállalatok a lényegesen költségesebb business as usual utat követték volna. Az elôbbieken túlmenôen figyelembe kell venni, hogy az MVM Holding jelentôsége, az MVM Cso-


37

Saját tulajdonú termelés, TWh

600 EDF

Termelés– értékesítés

500 400

RWE

300

E.ON ENDESA

200

ENEL

EnBW

100

EDP

ELECTRABEL IBERDROLA

0 0

200

400

Integrált társaság végfogyasztói értékesítése, TWh

600

2. ÁBRA. VERTIKÁLIS INTEGRÁCIÓ ÉS KIEGYENSÚLYOZOTT ENERGIAMÉRLEG A MEGHATÁROZÓ TÁRSASÁGOKNÁL

port léte nem pusztán gazdasági, ill. üzleti vonatkozásban értelmezhetô. A „csoporttudat” megléte, az összetartozás érzése olyan addicionális értékeket hordoz, melyek közvetett módon, de kimutathatóan járulnak hozzá a csoport együttes gazdasági teljesítményéhez is. Az MVM vezetése az elmúlt idôszak építkezései során e területre is nagy hangsúlyt helyezett, és számos intézkedéssel támogatta, hogy a szinergikus mûködés a cégcsoport munkavállalói részére átélhetô legyen. Egyben komoly erôket mozgósított annak érdekében, hogy a külvilág is értesüljön a cégcsoport új szerepkörérôl. Az elôbbiekre példa a cégcsoport közös ünnepe, az MVM Villamos Nap, az utóbbira az egységes csoportarculat bevezetése, és a markáns „MVM Márka” építésének megkezdése. Mindezek és számos más elem segítségével egy minôségileg új cégidentitás épült ki, mely az új típusú makro struktúrával, és irányítási rendszerrel, valamint a csoportszemléletû gazdálkodás eszközrendszerével szerves összhangban állt. A további döntések meghozatalnál feltétlenül szükséges figyelembe venni, hogy ma az MVM messze több mint egy energetikai nagyvállalkozás, a nemzetközi gyakorlatban ismert „nemzeti bajnok” szerepet tölti be. Ilyen értelemben az átalakítása pusztán szabályozási és szakmai szempontokon túl, gazdasági, sôt nemzetstratégiai kérdés. Példák sorá-

38

2008/1 I

val bizonyítható, hogy ilyen formációra az országnak szüksége van.

INTEGRÁLT ÉRTÉKLÁNCBÓL ADÓDÓ ELÔNYÖK Az integrált (termelés, hálózat, kereskedelem, szolgáltatás) értéklánc – mint azt a 2. ábra a legnagyobb európai vállalatokra bemutatja – a villamosenergia-ipari társaságok alapmodellje. Még az Egyesült Királyságban is, ahol mesterségesen szétválasztották a korábbi nemzeti villamos társaságot részelemekre, néhány éven belül visszaalakult az integrált vállalatszerkezet. A hajtóerô a kockázatok minimalizálása, a volatilis külsô hatásoktól való védekezés. Általában a saját termelés és végfogyasztói értékesítés egyensúlyára törekszenek, ez esetben csak az átmeneti többleteket, hiányokat kell a külsô piacokon értékesíteni, beszerezni. A nemzetközi tapasztalatok – mint azt az MVM tôzsdeképességét elemzô 2008 januárjában készült tanulmány is bemutatja – egyértelmûen igazolják, hogy a teljes vertikális integráció, a termelési üzletágban elfoglalt meghatározó piaci pozíció átlag feletti hatékonyságot, ezzel értéknövekedést eredményez. Az MVM esetében a bilaterális kereskedelmi (vásárlási, értékesítési) megállapodások ugyanezt a szerepet töltötték, töltik be. Az EU jogfilozó-


fia szerint a kereskedelmi megállapodások piaclezáró hatásúak, így nem piac konformok. Ezért a tulajdonosi kapcsolat a preferált megoldás. Az integrált társaságszervezeten belül az egyes vagyonelemeknek eltérô szerepe van: I A hálózati társaságok növekvô, a szabályozás által garantált, stabil árbevételt biztosítanak, így nagyon elônyösek a társaság pénzügyi stabilitásának, hitelképességének megítélése szempontjából. I A viszonteladó (fogyasztókat kiszolgáló) társaságok egy stabil vevôi szegmenssel ugyancsak stabil árbevételt valószínûsítenek, így a pénzügyi stabilitás, hitelképesség garanciái. I A termelô vállalatok lehetôvé teszik a fogyasztói kiszolgálás piaci áraktól történô függetlenítését, ezen keresztül egy jól valószínûsíthetô nyereség meghatározását. Nagyobb termelôi portfolió esetén a portfolión belül a kockázatok csökkennek, ugyanis az egyes erômûvek üzemzavarai, tüzelôanyagárak volatilitása kiegyenlítik egymást, a piaci folyamatok nyereségre gyakorolt hatása lényegesen kisebb. Az integráció, társasági méret, esetleges piaci erôfölény megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a fejlôdés eredményeként az EU céljának megfelelôen, egységes európai villamosenergia-piac jön létre. Ennek elôfutárai és részegységei a regionális piacok. Az egyes társaságokat ezért nem nemzeti szinten, hanem regionális versenytársaival összevetve kell megítélni. E tekintetben az MVM mind regionális „nemzeti” társaságokkal (Verbund, EZ, Transelectrica) mind a régióban aktív „európai” társaságokkal (E.ON, EdF, RWE) összevetve kisebb, gyengébb szereplô, mint arra a Boston Consulting már korábban is rámutatott (ld.: 3. ábra). A legutóbbi regionális – Ausztria, Horvátország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna (a Burstin-sziget termelése alapján) –, az értéklánc a 4–6. ábrákon látható, egyes szegmenseire kiterjedô TIGRES elemzés is teljesen hasonló képet mutat. Az MVM Csoport egyik szegmensben sem szá-

3. ÁBRA. AZ MVM VALÓS HELYZETE EURÓPÁBAN

16,00% 14,24%

14,00% 12,00%

10,40%

10,00%

4,00%

5,31%

5,51%

(H

6,00%

L)

8,00%

6,75%

6,01%

2,46%

2,00% 0,20%

1,41%

1,30%

0,94%

0,61%

RB

(A

(S S EP

un

d

(R Ve

rb

a ic tr ec

H

id

ro

el

)

)

) O

(I) el

) En

(H

VM M

) LO

EP H

(S

(D H

SE

E

ge

rs

Uk

rá

n

El

Bu

RW

zi -s tin

ab tr ec

)

t

) (B el

F Ed

E.

O

N

(D

(F

)

)

0,00%

4. ÁBRA. JELENTÔS PIACI SZEREP, RÉSZESEDÉS A REGIONÁLIS VILLAMOS ENERGIA KISKERESKEDÔI PIACÁN

mít a legnagyobb szereplônek, a kiskereskedelemben a sereghajtók között van. Így a közeljövôben az MVM Csoport a jelenlegi erejével az egyik legkisebb szereplô lesz. A regionális piacokon a nemzeti, európai társaságok nem versenycsökkentô, hanem egymással versenyzô társaságok, az MVM Csoportnak is ezen a piacon kell a nála nagyobb versenytársakkal versenyezni. Ennek eredményességéhez azonban a jelenleginél jobban képessé kell tenni a versenyre. Ebbôl a szempontból különös szerepe van a TSO tulajdonlásának, amely a Boston Consulting álláspontja alapján (lásd: „Az MVM valós helyzete Európában” címû ábrán lévô rájegyzést is) aktívan elôse-

gítheti, hogy a regionális villamosenergia-kereskedelmi központ (HUB) Magyarországon alakuljon ki és ezzel az MVM kisebb méretbôl adódó regionális piaci hátránya csökkenjen. A villamosenergia-piac volatilis mûködése mellett (melyet az energiahordozók áringadozása, változó rendelkezésre állása, a befektetések hosszú, esetenként 50 éves megtérülése, ciklikussága, a környezetvédelem szabályrendszerének változása okoz) az integrált nemzeti, európai társaságoknak kiemelt szerepe van a kereslet-kínálat egyensúlyának és ezzel a piaci árak stabilizálásában. A teljesen versenyalapú termelôi befektetések a változó, instabil hosz-

szú távú árvárakozásokkal jellemezhetô feltételrendszerben az igényeket csak nagyon rugalmatlanul tudják követni. Az integrált mûködés stabilitásával számoló társaságok azok, akik egy volatilis, esetenként kiszámíthatatlan feltételrendszerben is folyamatosan a kínálat-kereslet egyensúlyának megtartására törekszenek. Az állampolgárok és a nemzetgazdaság számára a villamosenergia-ellátáshoz kapcsolódó élet- és versenyfeltételek az integrált nemzeti társaságok esetén is csak akkor tarthatók fenn, ha az államnak (közösségnek) megvannak azok a beavatkozási lehetôségei, amelyek az instabil feltételrendszerben is garantálják a fenntartható fejlôdést. (Elég csak annak kockázatára utalni, hogy miközben minden ország meghosszabbította hosszú távú gázbeszerzési megállapodását az orosz gáztársasággal, addig az „erôs függés ellenére” az E.ON földgáz a hazai szabályozási bizonytalanságokra hivatkozva még nem gondoskodott a 7 év múlva lejáró szerzôdései meghosszabbításáról.) Ezek az integrációból, többségi közösségi tulajdonlásból, regionális szerepvállalásból adódó elônyök a piacnyitás óta eltelt rövid idô miatt még nem számszerûsíthetôk. Az azonban látható, hogy az integrált szerkezet (beleértve a szerzôdéses rendszert is) bármilyen megbontása az üzleti mûködés szempontjából hátrányokkal jár. Az átviteli társaság elvesztése legalább 10 Mrd Ft jól kiszámítható eredménycsökkenést, a befektetett eszközök csökkenésén keresztül 1:3 saját tôke/hitel arányt feltételezve, mintegy 450-600 Mrd Ft finanszírozási, ezzel a gyorsabb ütemû növekedési lehetôség elvesztését jelentheti. A kiszámítható kereskedelmi kapcsolatrendszer, a portfolión belüli termelôi kockázatkezelés még óvatos becsléssel is legalább 1 a/MWh (29 Ma, ~7,5 Mrd Ft) kockázati prémiumot jelent a teljes 29 TWh nagyságú kereskedelmi portfólióra. Amennyiben a kereskedelmi portfólió csak a saját tulajdonban lévô erômûvekre (~15 TWh) csökkenne, a kockázati kitettség 2-3 a/MWh-ra (30-45 Ma, ~7,8-11,7 Mrd Ft) növekedne. Ezen kockázati prémium a portfólióból vásárlók számára is


39

24,00% 22,00% 20,00% 18,00% 16,00% 14,00% 12,00% 10,00% 8,00% 6,00% 4,00% 2,00% 0,00%

20,97%

16,46%

9,91% 7,80% 6,14% 3,00% 1,66%

Ed F (F El ) ec tr ab el (B ) RW E (D ) H SE (S LO ) H E H P id (H ro L) el ec tr ic a (R O ) M VM (H ) EP S (S RB ) Ve rb un d (A )

Z) (C

(D )

Cˇ EZ

N O E.

0,84%

0,66%

0,27%

1,30%

5. ÁBRA. JELENTÔS PIACI SZEREP, RÉSZESEDÉS A REGIONÁLIS VILLAMOS ENERGIA NAGYKERESKEDÔI PIACÁN

10,00% 8,77%

9,00% 8,00% 7,00%

6,39%

6,00% 5,00% 4,03%

4,00%

3,27%

3,55%

3,00% 2,00% 1,00%

1,51% 0,86%

0,97%

ˇEZ C (CZ)

MVM (H)

1,79%

0,00% HSE (SLO)

Verbund (A)

EdF (F)

RWE (D)

Enel (I)

HEP (HR)

E.ON (D)

6. ÁBRA. JELENTÔS PIACI SZEREP, RÉSZESEDÉS A REGIONÁLIS VILLAMOSENERGIA-TERMELÔK PIACÁN

elônyt jelent, melyet jelenleg döntôen az egyetemes szolgáltatásban részesülôk élveznek. Az integrált mûködésnek kiemelt jelentôsége van a hatékonyság és ezzel a nyereség növelésében. Mint arra utaltunk a versenyre késztetett régebbi (E.ON, RWE, Verbund stb.) és ˇEZ stb.) tôkés társaságok az újabb (C integrált, holding modellt követik és eredményeik mutatják, hogy ez sikeres modell. Az MVM, mint állami tulajdonú társaság a tôkés társaságokhoz hasonlóan, jól szervezetten, velük versenyezve kíván mûködni. A hatékony mûködés nem a fôtulajdonostól függ, hiszen a sikeres társaságok között vannak állami, közösségi, illetve tôzsdei társaságok, hanem attól, hogy

40

2008/1 I

a mûködés jól szervezett-e vagy sem. Az Elismert Vállalatcsoport ebben jelent minôségi különbséget. ÖSSZEFOGLALVA: Az elôbbiek alapján egyértelmûen megállapítható, hogy a holding típusú mûködés, az integrált értéklánc és a közösen végezhetô tevékenységek társaságcsoporton belüli kiszervezése közvetlen költségcsökkenéssel, a tulajdonosi érték növekedésével, a növekedési lehetôség garantálásával és a tulajdonos számára – elvonható, vagy a fogyasztók részére tulajdonosi döntés alapján eljuttatható – eredménynöveléssel jár. Jelentôsen javul az MVM Csoport regionális ver-


senypozíciója, a hazai hosszú távú ellátásbiztonság stabilitása. Így a tulajdonos által az MVM Rt. 2005. július 29-i közgyûlésén elfogadott csoportszintû középtávú stratégia végrehajtása megfelelôen szolgálja a tulajdonos érdekeit. A társaságcsoport megbontása a megindult kedvezô folyamatok lassulását, leállását, értékvesztést, a regionális versenyképesség csökkenését vonja maga után. AZ ANYAG KÉSZÍTÉSÉHEZ FELHASZNÁLT DOKUMENTUMOK JEGYZÉKE Nemzetközi és hazai szervezetkialakítási példák, lehetséges változatok az MVM Rt. új szervezeti felépítésére (a prezentáció elôadói: Dr. Gerse Károly általános vezérigazgató-helyettes, Dr. Karl Imre stratégiai igazgató, 2005. szeptember 14.) Tájékoztató az irányítási rendszer átalakítása tárgyában (elfogadva a Közgyûlés 2006. június 23-i ülésén) Az MVM csoport irányítási rendszerének koncepciója (elfogadva a Csoportszintû szabályozási projekt Irányító Bizottságának 2006. július 11-i ülésén) Az egyes mûködési területek csoportszintû szabályozására vonatkozó döntéstámogató anyagok (Elfogadva az Igazgatóság 94/2007. (XI. 28.) számú határozatával) Tájékoztató a létrehozott csoportszintû szabályozó dokumentumok kiadásának tárgyában (elfogadva az Igazgatóság 2008. március 19-i ülésén) Az MVM csoport irányítási rendszerének átalakítása (a prezentáció elôadója: Dr. Karl Imre stratégiai vezérigazgató-helyettes, 2006. június 1.) Az MVM csoport irányítási rendszerének átalakítása, a Csoportszintû szabályozási projekt jelenlegi állása (a prezentáció elôadója: Dr. Bacskó Mihály stratégiai osztályvezetô, 2007. május 31.) Az MVM Zrt. stratégiája, a stratégia végrehajtása (elôadó: Dr. Kocsis István vezérigazgató, 2007. december 19.) A stratégia végrehajtása, aktuális feladatok (elôadó: Dr. Kocsis István vezérigazgató, 2008. január 17.) Tájékoztató az MVM csoporton belül közösen végezhetô tevékenységekkel kapcsolatos feladatok végrehajtásáról

MVM Csoport számára Informatikai szolgáltatást nyújtó MVMI Informatika Zrt. 2007-es szolgáltatási díjainak felülvizsgálata MVM Csoport közös beszerzés 2008. Javaslat „Új Termelô Társaság létrehozása” projekt tárgyában Cégcsoporton belül megkötött karbantartási szerzôdések 2007. évi lehívása ING, Furmint Projekt, (elôadó: Harold Hutchison, 2008. február 19.) A villamosenergia piaci modell és az MVM holding mûködésének összefüggései

I

ING, MVM – tôzsdeképesség, 2008. január 15. Elôterjesztés: Az MVM csoport 2005– 2009. közötti humánerôforrás-gazdálkodási részstratégiájának 2006. évi megvalósulása tárgyában (elfogadva az Igazgatóság 2007. május 23-i ülésén) Az MVM csoport 2005–2009. közötti humánerôforrás-gazdálkodási részstratégiájának 2006. évi megvalósulása tárgyában (a prezentáció elôadója Molnár László gazdasági vezérigazgató-helyettes, 2007. május 23.)

Boston Consulting Group: Az MVM, illetve az állami portfolió privatizáció elôtti optimalizálása – különös tekintettel a TSO kérdéskörére, Budapest, 2004. május 21. TIGRES: A jelentôs piaci erô szabályozása és értelmezhetôsége a magyar és regionális villamosenergia-piacon, 5. számú melléklet: A jelentôsebb piaci szereplôk részesedései a regionális piacokon, Budapest, 2008. április 2.

sajtóközlemény

ÚJABB LÉPÉS AZ EURÓPAI UNIÓS ELÔÍRÁSOK TELJESÍTÉSE TERÉN Az MVM megszûntnek tekinti a Dunamenti Erômûvel fennálló hosszú távú áramvásárlási szerzôdését – több mint 1500 MW jelenik meg a szabadpiacon

A mai nappal az MVM Zrt. nagykereskedelmi leányvállalata, az MVM Trade ZRt. levélben értesítette a Dunamenti Erômû Zrt.-t, hogy a Ptk. 312. § (1) bekezdése alapján a Felek között 1995 októberében létrejött hosszú távú áramvásárlási szerzôdést (HTM) 2008. december 31-tôl megszûntnek tekinti. Ezt követôen a HTM alapján az MVM Trade a Dunamenti Erômûtôl nem vásárol villamos energiát. A lépés jelentôsen hozzájárul az Európai Bizottság által júniusban hozott, a HTM-ek-ben lévô tiltott állami támogatás megszüntetését elôíró határozatának teljesítéséhez, egyben elôsegíti a Magyar Energia Hivatal nemrégiben hozott határozatának végrehajtását is. Ebben a határozatában a Hivatal az MVM nagykereskedelmi leányvállalatát két piacon is (villamosenergia-nagykereskedelmi piac és rendszerszintû szolgáltatások piaca) jelentôs erôfölénnyel rendelkezô társaságként azonosította, és többek között piaci részesedésének csökkentésére kötelezte. Az ügy elôzménye, hogy a magyar kormány – az uniós elvárásokra tekintettel, illetve a magyar árampiac fejlôdésének elôsegítése érdekében – 2007 májusában kormányhatározatban írta elô a hosszú távú áramvásárlási megállapodások EU-jogszabályoknak megfelelô, egyben a nemzeti érdekeket is tükrözô újratárgyalását annak érdekében, hogy a bennük rejlô esetleges tiltott állami támogatások megszûnjenek. A kormányzati munkabizottság irányításával zajló folyamat keretében az elmúlt egy év alatt a korábbi szerzôdések többségét az európai kereskedelmi gyakorlatnak megfelelô termékalapú, rövidebb futamidejû megállapodásokkal sikerült felváltani, melyek nem tartalmaznak olyan garanciavállalásokat, amelyek az Európai Bizottság határozata értelmében tiltott állami támogatásnak minôsülnek. A Dunamenti Erômûvel folytatott tárgyalások ugyanakkor nem vezettek eredményre, mert az erômû elzárkózott a korábbi HTM érdemi módosításától. Az Európai Bizottság június 4-én hozott határozata megerôsíti az MVM-nek a HTM-ek helyzetének rendezése érdekében tett erôfeszítései helyességét, egyben sürgetô kényszert jelent mindazon termelôkkel fennálló szerzôdéses kapcsolatok kezelése tekintetében, amelyek nem készek a megállapodások módosítására. Az MVM megítélése szerint a szerzôdés megszûnéséig – 2008. december 31-ig – rendelkezésre álló idô elegendô ahhoz, hogy a Dunamenti Erômû Zrt. felkészüljön a szerzôdés megszûnése utáni idôszakra, illetve a VET-ben és egyéb jogszabályokban foglalt kötelezettségei teljesítésére, mint például nyilvános árverés megtartása, ajánlatkészítés a MAVIR ZRt. pályázatára. Az MVM elsôdleges ellátási felelôsségét jelentô ún. Egyetemes Szolgáltatás keretében szükséges villamos energia mennyisége az MVM szûkülô beszerzési portfoliója ellenére is rendel-

kezésre áll, így továbbra is biztosítható a lakossági, ill. közintézményi szektor kedvezô árú ellátása. A Pannon Hôerômû Zrt.-vel kötött HTM néhány héttel ezelôtti felbontását követôen immár másodikként a Dunamenti Erômûvel korábban kötött HTM megszûntetése az MVM értékelése szerint komoly elôrelépés az EU-s elôírásoknak mindenben megfelelô hazai árampiac további fejlôdése terén. A szerzôdés megszûnésével az MVM Trade ZRt. szerzôdéses portfoliójából 1531 MW, az összes lekötött kapacitásának 25%-a kerül ki a szabad piacra, bárki által hozzáférhetô módon. A megszüntetéssel érintett kapacitás az összes magyarországi beépített teljesítmény mintegy 17 százalékaa. Budapest, 2008. július 30. MVM Zrt. Kommunikációs Osztály

ELSÔDLEGES A HAZAI ÁRAMELLÁTÁS BIZTONSÁGA az MVM figyelemfelhívást intézett a Dunamenti és az AES-Tisza erômûvek felé a hosszú távú áramvásárlási szerzôdések (HTM-ek) megszûnését követô idôszakra

Az MVM nagykereskedelmi leányvállalata levélben hívta fel az érintett erômûveket a MAVIR beszerzési tenderén történô indulásra. A mai nappal az MVM Zrt. nagykereskedelmi leányvállalata, az MVM Trade ZRt. levélben fordult a Dunamenti Erômû Zrt. vezetéséhez, melyben nyomatékosan felhívta a társaság figyelmét a hosszú távú áramvásárlási megállapodás (HTM) megszûnése kapcsán a hazai áramellátás biztonsága érdekében az erômûvet terhelô kötelezettségekre. Az ügy közvetlen elôzménye, hogy a MAVIR ZRt. (Rendszerirányító) augusztus 4-én honlapján közzétette a 2009. évi, ún. rendszerszintû szolgáltatások beszerzésére irányuló felhívását. A nyílt pályázaton a magyar villamosenergia-rendszer biztonságos mûködéséhez szükséges szabályozási, tartalék és a hálózati veszteséget fedezô kapacitások és energiamennyiségek beszerzésére kerül sor, mely a villamosenergiatörvény rendelkezései szerint a Rendszerirányító feladata. Az MVM Trade ZRt. az elmúlt héten értesítette a Dunamenti Erômû vezetését, hogy a hosszú távú szerzôdést 2008. december 31-tôl megszûntnek tekinti. A bejelentésre éppen azért került sor fél évvel a tényleges megszûnés elôtt, hogy az erômû felkészülhessen a szabaddá váló kapacitásainak értékesítésére. A Dunamenti Erômûhöz eljuttatott mai levélben az MVM Trade nyomatékosan felhívja a társaság figyelmét, hogy az erômûnek – a hazai ellátásbiztonság garantálása érdekében a hatályos jogszabályok szerinti – felajánlási kötelezettségei vannak. Mint a rendszerszintû szolgáltatások biztosítására alkalmas termelô berendezések üzemeltetôje, az erômû

Folytatás az 58. oldalon


41

BIOÜZEMANYAGOK: TÉNYEK ÉS TRENDEK (MÛSZAKI, TERMÉSZETES ÉS GAZDASÁGI KORLÁTOK, ALTERNATÍV MEGOLDÁSOK) Prof Dr. GIBER JÁNOS ÉS Dr.RÉTI FERENC*

Már az MVM 2006. novemberi különszámában megjelent „Magyarország energiapolitikai tézisei, Bizottsági anyag” [1] is azzal számolt, hogy hazánk megújuló energiafelhasználásában a bioüzemanyagok meghatározó szerepet játszanak: a prognózis szerint a 2020-as megújuló energia 10%-át a bioüzemanyagok teszik ki. Az azóta megjelent, illetve elôkészítés alatt álló jogszabályok szerint 2010-re a felhasznált üzemanyagok energia (fûtôérték) tartalmának 5,7 en%-át, 2020-ra pedig 10 en%-át bioüzemanyagokkal kell biztosítani. (A jogszabályokat a Függelékben összegeztük. A rövidítéseket pl. en%, tf%, et stb.) a Rövidítések fejezetben értelmeztük. Mûszaki okok miatt az Otto-motorokba 5,75 en%-ig a benzint bio-ETBE-vel (etil-tercier-butiléter) keverhetjük, e felett (tehát 10 en%-nál is) E85-öt (85 tf% abszolút bioetilalkohol (BA) + 15 tf% motorbenzin elegyét) kell keverôkomponensként használnunk. Utóbbi esetben speciális konstrukciójú flex-fuel (FFV) gépkocsipark szükséges. A 10 en% (E85!) bevezetéséhez elôször (kitörési pontként) új gépkocsipark és E85 használata is szükséges; a megoldást ehhez az jelentheti, hogy a hagyományos benzines autóbeszállítóink áttérnek a hagyományos benzint, illetve E85-öt egyaránt fogyasztó FFV típusokra, majd az üzemanyag-választást a piacra bízzák. Ezt az utat követi az USA-ban a „3 nagy”. A hazai szükséglet1 2010ben 136 et BA (302 et ETBE adalék), 2020-ban 249 et BA (289,6 et motorbenzinbe kevert E85). A biodízel (az EU-ban döntôen repceolajzsírsavmetilészter, RME) speciális biodízeltûrô gépjármûvek esetén tetszés szerinti arányban keverhetô a dízelgázolajjal. Az 5,75 en%-os (6,1 tf%-os) bekeverés (2010) kis (szabványosítható) engedménnyel hagyományos dízeljármûvekben is használható, e felett (pl. 10 en% ~ 10,1 tf% esetén) speciális biodízeltûrô jármûvek szükségesek. A hazai szükséglet (figyelembe véve, hogy a biodízel biotartalma 95,3 s%) 2010-ben 143 et RME, 2020-ban pedig 286 et. Az Otto-motoros gépkocsiknál az átlagosan 10 en% bioüzemanyag felhasználás természetesen megoldható úgy is, hogy a jármûpark egy része FFV rendszerû és tiszta E85-tel (79,3 en%) jár, a másik rész pedig hagyományos és csak az 5,75 en%-ot teljesíti. Ez a megoldás

* Budapesti Mûszaki Egyetem Atomfizika Tanszék, prof. Dr. Giber János, Dr. Réti Ferenc. E-mail: [email protected] 1 A hazai üzemanyag-felhasználás adatai az [1]-ben elfogadott Energia Központ Kht. Prognózisán alapulnak. A bioüzemanyag-„szükségletet” az EU elôírásait figyelembevevô hazai határozatoknak megfelelôen terveztük. A tanulmány utal a bioüzemanyag-termelés élelmiszer-, ill. takarmánypiaci hatásaira, de nem foglalkozhat e témakör komplex gazdasági elemzésével.

42

2008/1 I


járható 20, 30 … átlagos en% esetén is: ehhez a gépkocsik ötöde, illetve harmada kell, hogy E85-öt használjon. A dízeleknél is lehetséges hasonló megoldás. Mivel a biodízel biotartalma 95,3 s%, 20 átlagos en% elérhetô úgy is, ha a dízeljármûvek 21%-a biodízeltûrô és tiszta BD-lel jár (30 en%-nál ez 32%). A 2020-ban elôírt kötelezô BA-felhasználás 252 et; ehhez 756 et (a kihozatal 0,33 s%) kukoricát kell feldolgozni, ami 2000–2005 közötti évek hazai termésátlaga (5,5 t/ha) esetén 137 eha termôterület igénybevételét feltételezi; ez a hazailag szokásos kukorica-vetôterület – 1100 eha – mintegy 13%-a. Racionális piaci reagáláskor a jelzett átlagos feltételek esetén részletesebb költségelemzés nélkül is joggal feltételezhetjük, hogy még e mennyiség kétszeresének energetikai felhasználása sem terheli elviselhetetlenül a takarmány/élelmiszer BA-piac egyensúlyát. A 2007-es Európa-szerte katasztrofális termés (a hazai kukoricatermés hozama 7 t/ha-ról 3,8 t/ha-ra zuhant) következményeit elemezve, a beruházók [SEKAB Zrt., VG 2007. okt. 30.] és az elemzôk [7] (2007. szeptember) a BA exportkapacitások kiépítésében túl nagy kockázatot látnak. A SEKAB szerint ilyen kapacitások csak kormányés EU-támogatással indíthatók. A tervként kialakult 800 et/év BA gyártó kapacitás a SEKAB visszavonulása (?) után 300 et/év-re állna be, ami a hazai szükségletet a következô 25 évben fedezné. A szerzôk véleménye szerint mind mûszaki, mind gazdasági okok 2020-ig egy ilyen visszafogott tervet indokolnának. A biodízel (BD/RME) esetében nem alakult ki a hazai szükségletet messze meghaladó ipari kapacitás kiépítésére vonatkozó terv. Ezt agrártechnológiai okok (a repce-, ôszi káposztarepce termelés hazai feltételei) is indokolták. A MOL Zrt. által eddig lekötött, illetve tulajdonolt 230 et BD-kapacitás ugyan kevesebb, mint a 10 en%-hoz 2020-ra szükséges 290 et-ás szükséglet, de a különbség piaci módszerekkel kezelhetônek tûnik. Javasolható, hogy pályázatokkal segítsük a repcehozamok növeléséhez vezetô agrártechnológiai kutatásokat (ld. Berkes Mihály mintagazdasága, Kaposvár). Mivel gépjármûközlekedésre a 2020-as teljes hazai energiafogyasztás (1228·1015 J) mintegy 15%-át (189·1015 J) fordítjuk [1], természetesen nem lehet közömbös, hogy a 2020-ra tervezett 10 en% biohányad feletti (90 en%) elégetett 170·1015 J üzemanyag szén-dioxid-emissziója CO2-mérlegünket rontja. A CO2-mérlegen, ha azt majd a gépkocsipark összetétele megengedi, új E85 és RME kapacitások kiépítésével is javíthatunk. Addig is ésszerûnek tûnik az energiaültetvényekre és hulladék biomasszára támaszkodó biomaszsza erômûvek összkapacitásának bôvítése [1].

Szerencsére a kôolajbázison kívül van más út is ezen 90 en% kiváltására. Ilyenek a propán-bután gáz, a hibridüzemû gépkocsik, a hidrogén és metanol üzemanyagcellás gépjármûvek. A metanol- és hidrogén-gazdaság lehetôségeit (ezeket 2025 utánra prognosztizálva) kompetensen írja le Oláh György [5]. A metanol szintetikus, földgáz alapú anyag. A hidrogén-gazdaság jövôje az atomreaktorok IV. generációjához kapcsolódik, melyek kifejlesztése a fejlett országokban 2025-re nagy valószínûséggel befejezôdik. E reaktorokkal a megtermelt áram ára 0,02 USD/kWh alá megy [5], így a vízelektrolízissel termelt hidrogén gazdaságossá válik. A IV. generációs típusokat lehet úgy tervezni, hogy a mai 3-400 °C helyett 800-1000 °C-on üzemeljenek: ezzel lehetôvé válik a hidrogén termokémiai vízbontással való igen olcsó elôállítása (pl. az ún. kén-jód körfolyamattal) [5].

1. BEVEZETÉS Az 1970-es évek két olajválsága felhívta a figyelmet a fosszilis energiahordozók, különösen az akkorra döntô szerepet kapott kôolaj készleteinek várható kimerülésére. A várható ellátási idôszakot,2 ellátási biztonságot instabillá tették az ellátási területek körüli politikai bizonytalanság, a nagy fejlôdô országok (Kína, India, Indonézia, Brazília) hirtelen megjelenô óriási igényei. Ezáltal az energiaellátás a politika egyik központi kérdése lett, amely a problémát a „mi lesz, ha rövidesen elfogy a hagyományos üzemanyag” kérdésre egyszerûsítette le. Ezt követte a globális felmelegedés kérdésköre, amelyért a közvélemény formálói – a problémát ugyancsak leegyszerûsítve – fôleg az ember okozta (antropogén) széndioxid (CO2) és metán (CH4) ipari forradalom óta megnövekedett emisszióját teszik felelôssé. Az antropogén CO2-emisszió forrása döntôen (>80%) az energia- és az üzemanyagipar, a CH4-é pedig döntôen az állattartás. (A légkör CO2-tartalma az ipari forradalom elôtt 280 ppm, 1990-ben: 360 ppm volt; az antropogén (emberi tevékenységbôl eredô) emisszió (A) aránya a t természeti eredetûhöz: A/T = 0,04). [Megnyugtatóbb utóbbi kérdéskörnek az ENSZ által létrehozott IPCC (Intergovernment Panel on Climate Change) általi sokoldalú megközelítési módja, 2007 novemberében Valenciában kiadott intézkedési terv javaslata. Pozitív példa az „ózonlyuk” esete is, amelyet szakszerû, higgadt eszközökkel kezelni sikerült.] A szakma [1] úgy látja, hogy a következô évtizedekben (~ 2030-ig) a hazai energiaellátás enegiaértékben kifejezett primér szerkezetét – évi átlagos 1%-os növekedés mellett – döntôen a földgáz- és az üzemanyag-felhasználás (mintegy 35-35%-os) növekedése jellemzi, miközben a megújuló energia aránya eléri az energiafelhasználás 10-12%-át [1]. Utóbbiban elsôsorban a bio-

2 A fosszilis energiahordozók fajtáinak készleteit mûrevaló (adott idôszakban ismert technológiával gazdaságosan kitermelhetô) és (az említett tényezôktôl függetlenül) ismert vagy becsült földtani vagyonra oszthatjuk. A készlet és az éves termelés aránya adja a várható ellátási idôszakot.

üzemanyag-felhasználás növekedésével (a biohányad elérheti a 10-12 en%-ot), a szélenergia-korlát (330 MW 2007-ben) szivattyús tározó révén történô fellazulásával és további biomassza erômûvek belépésével számolhatunk. Hosszabb távon (≈ 2050-ig) az optimális energiaszerkezet sajátos viszonyaink mellett kikerülhetetlenné teszi az atomenergia termelés arányának növelését és a rugalmasságot biztosító kiegészítô kiserômûvek létrehozását. A bioüzemanyag-hányad további bôvülése elsôdlegesen az autóiparon múlik, pl. azon, hogy áttérnek-e az E85 üzemanyagot is eltûrô FFV (flexible/dual fuelled vehicles) és a biodízeltûrô gépkocsik gyártására; ezután a gazdasági korlátok által meghatározott határig (akár jelentôsen is) átléphetjük a 10 en%-os biohányadot. Jelenleg az üzemanyagok több, mint 95%-át az ún. hagyományos üzemanyagfajták (a kôolajalapú motorbenzin, dízelolaj, nehézgépolaj és a különbözôféle repülôbenzinek) teszik ki. A többi üzemanyagtípust önkényesen alternatívnak nevezzük. A biomassza alapú alternatív üzemanyagokat bioüzemanyagoknak nevezzük. Az alternatív csoportba tartoznak a következô évtizedekben alkalmazásra kerülô, bióval kombinált hagyományos üzemanyagelegyek is. Jelen elemzésünk célja éppen a hazai energiapolitikában potenciális kitörési pontnak tekintett bioüzemanyaghányad növelés mûszaki-gazdasági lehetôségeinek objektív, „lobbifüggetlen” feltárása. 1.1 A BIOÜZEMANYAG-PROBLÉMA KÜLÖNBÖZÔ MEGKÖZELÍTÉSEI Vizsgáljuk meg, hogyan közelítik meg különbözô lobbik a bioüzemanyagok (vagy általánosabban az alternatív üzemanyagok) problémáját a fenti két kataklizma (az olajválság és a globális felmelegedés) fényében? Mivel a bioüzemanyagok bevezetése állami támogatást igényel – ennek megszerzése pedig érvekkel megtámogatott direktívákat, törvényeket, pályázatokat –, a döntéshozó szerveket elárasztják a különbözô tanulmányok, szakértôi vélemények: minden lobby válogathat a számára kedvezôbbek közül. – A multinacionális olajtársaságok, az olajban gazdag országok szeretnének minél hosszabb ideig megmaradni a hagyományos üzemanyagok bázisán (és tudják, hogy a földtani készletek még évszázadokra elegendôek, igaz, emelkedô áron). A rájuk nehezedô nyomás miatt éllovasai a bioüzemanyagok, a hidrogén- és metanol-gazdaság terén végzett (szintén államilag támogatott) kutatásoknak. Ugyanakkor mindent megtesznek, hogy a biobekeverés aránya ne lépje túl az 5-10%-ot (az autógyártók jelenlegi garanciái 5-6 tf%-ra szólnak): a bekeverést a finomítók végzik, az állami támogatást ezért a „kis” arányért is megkapják. A >10% arányhoz az Otto-motoroknál az E85-öt is be kell vezetni, külön kúthálózattal (erre a nagy olajvállalatok egyelôre nem vállalkoznak), és feltétel a bioüzemanyag-tûrô gépkocsitípusok fokozatos elterjedése. – Az autógyártó konszernek a személygépkocsik mindkét alapkategóriájában (Otto-, ill. Diesel-motoros)


43

közös trendként növelik azon típusok számát, amelyek mind hagyományos, mind bioüzemanyagokkal üzemelni képesek. Különösen igaz ez az USA-ban (ahol a személygépkocsipark túlnyomó többsége benzinüzemû), az E85-öt is tûrô Otto-motoros jármûvekre (ezekbe eleve beépítik az alkoholtûrô hardvert: üzemanyagtank, -vezeték, -pumpa, nyomásszabályzó, kipufogórendszer, gyújtógyertyák, szelepek, tömítések stb.). Az EU-ban (pl. Németországban) e trend fôleg a többségben lévô dízel gépjármûvek esetében érvényesül. Ugyanakkor a szükségletnek megfelelôen növelik a hibrid és (kísérletképpen) a hidrogénüzemû (üzemanyagcellás) gépkocsik arányát. – A bioüzemanyagok elterjesztésében elsôsorban a mezôgazdasági lobbi érdekelt. (A fa-alapú gyártás technológiája jelenleg még nem kiforrott – csak Kanadában ismerünk ilyen gyárat –, az erdôgazdaságok és az energiaültetvények így csak a biomassza alapú energiatermelésben érdekeltek.) Számukra a nagyobb üzletet az E85 típusú üzemanyag jelentené. Ennek az üzletnek, az olajmultik ellenállásán túl, a legtöbb országban komoly korlátokat szab az állattenyésztéssel (élelmiszeriparral) közös alapanyagbázis (a kukorica) által gerjesztett, nem konvergáló árverseny. Hasonló jelenség érvényesül már a biodízel/étolaj fronton is. A mezôgazdaság pozícióját sú-

lyosbítja a bioüzemanyagok elôállításának (nem egyértelmûen kedvezô) energia- és szén-dioxid-emisszió mérlege. A környezetvédelmi lobbi megközelítésében fôleg az externáliák figyelmen kívül hagyása vezethet adott esetekben pontatlan következtetésre. A magyar szakemberek [1] felhívták a figyelmet arra, hogy az externáliák figyelembevételéhez az adatbázis kibôvítésére és feltöltésére lenne szükség. Példaként említhetjük, hogy a bioüzemanyagok CO2-emissziójánál nem elég a motorikus elégetés figyelembevétele – a CO2 emisszióját a motorbeli égés és az elôállítás teljes folyamatára kell figyelembe venni és összegüket a fotoszintéziscsökkentô hatásával korrigálni: az így számított emisszióra kevés a megbízható adat –, de pl. az etanolra (E85) az egymásnak ellentmondó irodalmi adatok közül számos jelez a benzinnél rosszabb eredményt [6/III]. 1.2 A MOTOR- ÉS ÜZEMANYAGFEJLESZTÉS HAJTÓERÔI A belsôégésû motorok alaptípusainak felfedezése óta (N. A. Otto róla elnevezett Otto-motorja, 1876; R. Diesel dízelmotorja, 1892) folyamatos fejlesztés folyt mind az üzemanyagok, mind a motortípusok terén. E fejleszté-

1. TÁBLÁZAT. A MOTOR- ÉS ÜZEMANYAGFEJLESZTÉS FEJLÔDÉSE

Motor

Üzemanyag

Otto-motor (alaptípus)

motorbenzin, csökkenô ólomfluid adalékkal, csökkenô benzol-, aromás és olefintartalommal

Dízelmotor (alaptípus)

dízelolaj, szaporodó adalékokkal

Dízelmotor, hûtött EGR-rel (kipufogógáz-visszavezetés), karbamidredukciós denox (nehézgépjármû, dízelmozdony)

fûtôolaj, nehézgépolaj

Otto-motor közvetlen befecskendezéssel

max. 15 tf% ETBE (45 s% etilalkoholtartalommal, oktánszámnövelô, oxigénforrás) bekeverésû ólommentes motorbenzin (alacsony aromás és olefintartalommal)

Otto-motor közvetlen befecskendezéssel, oxigénszenzorral (λ-szondával). Számítógépes motormenedzsmenttel. FFV (flex-fuel) E85-tûrô kivitelben (motorbenzin és alkohol keverékek kettôs [dual-fuelled] üzemére) (lásd 3.1 pont E85)

E85 (15 tf% motorbenzin/85 tf% etilakohol [bioalkohol]) szükség esetén tetszés szerinti – 10-90 tf% – (alkohol + motorbenzin aránnyal)

Dízelmotor BD-tûrô kivitelben

Biodízel (BD), EU-ban RME

Kisfogyasztású, kis emissziójú (<100 g/km CO2 és Euro5)* injektoros turbó pl. Opel Corsa 1,3 CDTi EcoFlex

Hagyományos benzin vagy dízel

Otto-motor propán-bután gázra

PB propán-bután gáz

Otto-motoros buszok földgáz használatra

CNG (komprimált földgáz)

Hibrid (belsôégésû/elektromos hajtású) gépkocsik (pl. Ford Escape hybrid E85, Toyota Prius) Hidrogénüzemû (kettôs üzemû: benzin/hidrogén) Wankel-motoros gépkocsi (pl. Mazda Motor Corporation RX–8 Hydrogen RE modell) Üzemanyagcellás (hibridüzemû) gépkocsik. Pl. direkt metanol (metilalkohol) üzemanyagcella (DMFC, direct methanol fuel cell) (Fejlesztés alatt. Szükséges lenne ~ 40 kW ≈ 53 LE; létezô: Daimler–Chrysler 3 kW) * lásd 2. táblázat

44

2008/1 I


metanol A: K:

Pt–Ru CH3OH + H2O ¨CO2 + 6H+ + 6e– 1,5O2 + 6H+ + 6e– ¡ 3H2O CH3OH + 1,5O2 ¨ CO2 + 2H2O

seket számos tényezô motiválta; hogy csak a legfontosabbakat említsük: 1. az üzemanyagok által okozott fajlagos környezetszennyezés (emisszió) csökkentése (üzemanyagkémia, motormenedzsment [ECM], katalizátortechnika, kipufogógáz-visszavezetés [EGR], részecskeszûrôk, utóégetôk, törvényi szabályozás [EU]); 2. motorhatásfok-növelés, egyéb motorparaméterek javítása; 3. a motor és üzemanyagfejlesztések összehangolása, optimalizálása; 4. a fosszilis energiahordozókkal, különösen a kôolaj alapúakkal való takarékosság (a készletek csökkenése, konfliktusok a fôbb lelôhelyeken, áremelkedés, erôteljes áringadozások; pl. 2050-ig – az inflációt nem számítva – a nyersolaj ára 60 és 130 $/hordó között várható); 5. a bioüzemanyag-hányad növelése (fosszilis alapú üzemanyagok pótlása, emisszió csökkentése). A gazdasági korlát: a takarmány- és élelmiszerárak; 6. felkészülés a hidrogéngazdaságra atomenergiával vagy vízenergiával (ma még nem látható technológiai váltás esetén: napenergiával) nyert hidrogénnel (kimeríthetetlen és százszázalékosan környezetbarát), a hidrogén-üzemanyagcella elterjedése; 7. A 6. szükség-alternatívájaként elmozdulás a metanolgazdaság felé (ld. [5] Oláh György et al.) A metanolt (metilalkoholt) manapság döntôen földgázalapú szintézisgázból (H2 + CO) állítják elô. Hosszú távon ennél elônyösebb megoldások is lehetségesek; ilyen például a metán szupersavakban (Oláh György Nobel-díja) történô direktoxidációja vagy a levegô szén-dioxidjának hidrogénnel történô redukciója (Oláh és Prakash [5]). (A metanol energiatároló a megújuló energiák és a villamos energia idôszaki túltermelésének/hiányának kiegyenlítésére; fosszilis forrásokat pótló sokoldalú alapanyagbázis – többek között szintetikus, szénhidrogén-számazékok és benzin elôállítására, üzemanyag a direkt metanol üzemanyagcellák számára [DMFC]). Az 1. táblázat – a teljesség igénye nélkül a motor- és üzemanyag-fejlesztés kölcsönható fejlôdését kívánja felvázolni. A világ személygépjármû-állománya 876·106 (2006), a haszonjármûveké pedig 300·106 (2006). A prognózisok szerint 2025-ben a teljes állomány eléri az 1,5·109 egységet. A haszonjármûvek döntôen dízel típusok. A személygépkocsiknál az EU-ban – hazánkban is – a dízel jármûvek ma 60%-ot tesznek ki, növekvô aránnyal. Magyarországon 2006-ban 2 954 000 szgk., ill. 404 000 haszongépjármû volt üzemben. Az USA-ban, Kanadában, Brazíliában a személygépjármûveknél a modern (injektoros) benzines típusok uralják a piacot (pl Kanadában >90%); az itteni autógyárak a személygépkocsikat növekvô arányban FFV rendszerûvé építik, és az üzemanyagpiacra bízzák az E85 elterjedését. Az EU-ban nô a biodízeltûrô típusok aránya. Mindkét piacon terjednek a hibrid személygépkocsik, mindkét alaptípussal; néhány százalékos aránnyal, készenléti céllal jelen lesznek a sorozatgyártásra érett hidrogénmotoros, üzemanyagcellás gépkocsik is.

2. AZ OTTO MOTOROK ÜZEMANYAGÖSSZETÉTELÉNEK ÉS TULAJDONSÁGAINAK FEJLÔDÉSE, FEJLESZTÉSE A korszerû (kôolajalapú) benzin adott típusa a kôolaj desztilláció különbözô, továbbfinomított frakcióiból álló, valamint független forrásokból beszerzett keverôkomponensek és adalékok számítógépvezérléssel elôállított olyan arányú elegye, amely az adott benzintípusra, az adott idôszakra, adott joghatalmi területekre (pl. EU, Kalifornia stb.) kötelezôen elôírt fizikai, fizikai-kémiai, üzemi, emissziós paraméterek (min.-max. értékek, intervallumok) halmazát teljesíti. A keverés-ellenôrzô rendszer által kiválasztott keverési arány függ a cég által felhasznált nyers kôolaj összetételétôl, a cég rendelkezésére álló finomítási technológiai eljárásoktól, tehát a keverési arányok (térfogatszázalékok) cég- (finomító-) függôek és így adott cégen belüli technológiai elôírások. Az adott cégen belül az egyes keverôkomponensek kémiai vegyületcsoportok szerinti összetételükkel, jellemzô oktánszámaikkal és illékonysági (párolgási) adatok megadásával is jellemezhetôk. A keverôkomponensek aránya és összetétele alapján megadhatóak az egy adott benzintípusra jellemzô oktánszámok, a fontosabb vegyülettípusok (benzol, egyéb aromás, alkánok, alkének/olefinek valamint a belekevert szerkezeti oxigént (O) tartalmazó, ún. oxigenát vegyületek, pl. éterek) koncentrációja, ólom(Pb), ill. kén- (S) tartalma, és illékonysági adatai. A finomítóban elôállított keverôkomponensek összetétele, jellemzôi az alkalmazott finomítási eljárásokkal befolyásolhatóak [6]. Néhány példát említve: I Az ún. FCC (fluidágyas katalitikus krakkolású) benzinfrakciók aránya a nehezebb frakciók rovására hidrogénezéssel kombinált krakkolással növelhetô. (Utóbbiak nagyobb molekuláit emelt hôfokon kisebb molekulákká alakítják és növelik ezek hidrogéntartalmát.) I Az oktánszám növelése érdekében a C5/C6 szénatomszámú n-alkán (n-parafin) frakciókat (pl. szulfátozott fémoxid katalizátorokkal) elágazó láncú (izo, i-) C6/C7 i-parafinokká vagy alkilezéssel C6/C8 i-parafinokká izomerizálják. I A hidrokrakkolási folyamat megfelelô beállításával a kôolaj aromás tartalma telített cikloalkánokká (nafténgyûrûkké) alakítható, a nafténgyûrûk felszakíthatók, krakkolhatók, ezzel mind az aromás (benzol és származékai), mind a nafténtartalom csökkenthetô; az aromás tartalom csökkentésével csökken a toxikus emisszió. I Egy átlagos kôolaj S-tartalma 1,85%, melyet a kôolaj kénhidrogén (H2S), szerves kénvegyületek és szabad kén formájában tartalmaz. Jelen technikai szinten a motorbenzin kéntartalmát célkitûzésként <10 ppm-re kell csökkenteni, mert: a) ezzel elkerülhetô a motor, a kipufogó (az égéskor keletkezô SO2, S-tartalmú savak általi) korróziója; b) a S és S-vegyületek mérgezik a káros emissziót csökkentô katalizátorokat; c) a S-tartalom csökkentése csökkenti a CO, NO és az NMCH (nem-metán szénhidrogének) és VOC (illékony szerves vegyületek, zömük szaganyag, ill. toxikus) emisz-


45

szióját. Mivel a NMCH és NO (ill. az emittált NO-ból a környezetben keletkezô NO2) az ózonképzôdés felté-

tele, ezzel együtt tehát csökken az ózonképzô komponensek emissziója is.

Tájékoztatásul egyes kémiai összetevôk és elegyek RON-száma: Összetevôk

RON-szám

lánchosszal (fp-al csökken)

n-alkánok (n-parafinok) n-bután

C4H10

96

n-pentán

C5H12

61

n-hexán

C6H14

24

n-heptán

C7H16

0 elágazással ON nô

i-alkánok i-bután

C4H10

>100

i-oktán C8H18 (2,2,4 trimetil pentán)

2

4

100

cikloalkánok (naftének) CnH2n ciklopentán C5H10

101

ciklohexán

C6H12

77

benzol

C 6H 6

117

toluol

C 7H 8

120

aromások

olefinek n-pentén

91

oxigenát anyagok, elegyek Etilalkohol (bioetanol) C2H5OH

111

E85 benzin (15 tf% motorbenzin + 85 tf% bioetanol)

104

Bio-ETBE (etil-tercier-butiléter) bioalkoholból (BA)

CH3

115

I CH3 ---- C ---- O ---- C2H5

I CH3 Bio-ETBE (15 tf%) + motorbenzin

100

3 Definíciók (oktánszám OSZ, nemzetközi: ON: octane number): Megkülönböztetjük az ún. kísérleti OSZ-ot (KOSZ, RON, research ON) és a motor-OSZ-ot (MOSZ, MON). Meghatározás szabványos kísérleti motorban. A MON szigorúbb, általában MON
46

2008/1 I


2. TÁBLÁZAT. TÁJÉKOZTATÓ ADATOK AZ OTTO-MOTOROK ÜZEMANYAGÁNAK JELLEMZÔIRÔL

Komponens

ÓlomKénBenzol (Pb) tartalom tartalom

Év

[g/dm3]

1950

ólmozott b. max. 0,4 [Pb] ólmozott benzin a forgalmazott arány fokozatos csökkenése

1982

1992

1996

1999

2000

2005 2008/ 2010

[ppm]

tf%

Egyéb aromás

tf%

átl. 350 1,2-2,8 USA: átl.: 1,6 max. 42 max.400 Cél: Pb- max.500 max. 5 adalék USA: meg40-100 szüntetése, ólmozatlan benzin: <0,3 [Pb] Európa: max.500 max. 5 ólmozott 3-5 benzin felhasználási aránya <10% ólmozat- max.150 1 lan b. <0,005 [Pb] max. 50 1 max. 35 és 10 max. 10 0,7-0,8 max.25 USA: max. 20

Alkén Alkán Oxigén(olefin) (parafin) tartalom

tf%

C4-C12

max: 18 24-30 átl.: 9 átl. 11 EU: n.e.

s%

Adalékok

10–4 – 102 tf%

Emissziós határértékek benzinüzemû szgk.-ra CO HC NO [g/km]

• Kopásgátlók pl. Etil-fluid (pl. Pb-tetraetil) • Fém (pl. Cu.... .) dezaktivátorok (CH oxidációgátlók) • Ólomhelyettesítô kenô-, kopásgátló anyagok • Antioxidánsok Kalifor- (aromás diaminok) EURO 1 nia: 2 gátolják az olefinek gyantásodását 4,05 0,66 0,49 • Korróziós EURO 2 inhibitorok 3,28 0,24 0,25

EU max. 2,7

max. 10

max. 9

EURO 3 2,30 0,2 0,15

min. 2max. 3

• Oktánszám növelés éter keverôkomponenssel (pl. bio ETBE: etil-tercier-butiléter, max. 15 tf%

EURO 4 1,00 0,05 0,05 EURO5 (javaslat) 1,00 0,05 0,05 PM2,5*(2,5 mm alatti r-re) 0,0025¨ 0,00125

• Benzin víztûrôképesség növelô (fusel oil, blending agent) E85 * PM: particulate matter/részecske emisszió

A végsô benzin (elegy) fontos jellemzôje az oktánszám.3 Az elegy ON-ja (keverési ON) nem azonos a vegyületkomponensei százalékos összetételébôl számolt ér-

tékkel (közelítô képletek ismertek), de kémiai összetevôinek ON-ja és a keverék összetétele jó tájékoztatást nyújt.


47

A 2. táblázat tájékoztató, tipikus adatokat ad a gépjármû üzemanyagok fejlôdésérôl és a közeljövô várható fejlôdésérôl. Egy adott idôszakra jellemzô, irányadó adatoknál az élvonalat jelentô CARB (Calif. Air Resources Board), az USA-ra az USA Autógyártók Szövetsége, az EU-ra a Motorgyártók (ACEA) és Kôolajipar együttmûködésébôl kialakuló EPEFE (European Programs on Emission, Fuels- and Engine Technology) rendszeresen kiadott irányelveire és prognózisaira támaszkodtunk. Az adatokból jól látható az Otto-motorok üzemanyagfejlesztési trendje: – Az oktánszám növelése ólomfluid adalékkal (~ 1950), annak fokozatos csökkentése és a XX. század végére az ólmozott benzin Pb-tartalmának és forgalmi arányának „eltûnése”. – A kéntartalom rohamos csökkentése az utóbbi két évtizedben <10 ppm alá. – Az alacsony benzol- (<0,8 tf%), egyéb aromás, ill. naftén- (<20 tf%) és olefintartalmú (<8 tf%) benzinek megjelenése és elterjedése (2000 körül). Az ezzel járó oktánszámcsökkenés oxigenátokkal (éterekkel [ETBE], alkohollal) való javítása. (AZ OSZ izo-parafin adalékokkal is növelhetô.) Az alacsony oktánszámú benzinek eltûnése (tipikus érték: RON 95-100, MON 90-95). – Az adalékokból, kevert komponensekbôl származó szerkezeti oxigéntartalom intervallumának rögzítése (min. 2 s%, max. 3 s%). A max. érték behatárolja az oxidációs folyamatot, az emisszió VOC- (pl. aldehid) tartalmát. – Az ózonképzô szénhidrogének (fôleg az olefinek, az aromás származékok) és az NO-emisszió csökkentése [S-tartalom csökkentésével és katalizátorokkal]. – A végforráspont korszerû motorbenzineknél (1 atm esetén) 200-210 °C, a T90 (a 90% átdesztillált hányadhoz tartozó hômérséklet) 150 °C. – A maximális gôznyomás csökkenô tendenciájú, jellemzôen 38 °C-on (100 °F) tipikusan <45-60 kPa. I

I

Az Otto-motorok üzemanyagának alternatív csoportjába tartoznak a propán-bután gáz (PB), a biogáz, a szintetikus benzin, dízelolaj kôszénbôl, metándús földgázból (Fischer–Tropsch-eljárás, 1930), illetve könnyû alkének oligomerizálásával ZSM katalizátoron [5], ahol az alkének forrása metanol is lehet (MTG eljárás, 1970, [5]). Gázmotorok meghajthatók közvetlenül földgázzal is, vagy szénlelôhelyek föld alatti elgázosításánál nyert metánnal, illetve gázelegyekkel. Hosszú távon számításba jön a tiszta hidrogén, amely hidrogéngáz-motorokban ill. (fémhidrid tárolókkal felszerelt) üzemanyagcellákban használható fel. A hidrogén üzemanyagként való alkalmazása mellett perspektivikus villamosenergia-tároló is, mely áthidalhatja a vezetékhálózat rugalmatlanságát a változékony megújuló energiákkal (pl. szél-) üzemelô erômûvek esetén. A tiszta hidrogén gazdaságosságához, verseny-

4 A szükséges jelentôs beruházások megtérülése ma még nem kalkulálható.

48

2008/1 I


képességéhez olcsó villamos energia (atomenergia, vízenergia) kell: a víz (vizes KOH) elektrolízisével történô elôállítás üzemköltsége4 akkor kifizetôdô, ha az 1 liter benzinnel ekvivalens 249 g H2 elôállításához szükséges villamos energia költsége a benzinével öszszemérhetô. (USA számítások szerint <2 cent/kWh villamosenergia-ár esetén ez 0,4 USD.) A témát részletesen taglalja Oláh Gy. et al. 2007-ben magyarul is megjelent „Kôolaj és földgáz után: a metanolgazdaság” c. könyve; Better Kiadó, Budapest.

3. ADATOK AZ ELEMZÉSHEZ: AZ OTTO-MOTOROK BIOÜZEMANYAGÁNAK MÛSZAKI LEHETÔSÉGEI Az Otto-motorokban kezdettôl (1876) használták az erjesztéssel elôállított etilalkoholt (etanolt); pl. Németországban, ahol az I. világháborúban a benzinhiány miatt több összetételi variációban is kipróbálták. Egyébként gazdasági szempontból az etanol nem volt versenyképes; különösen állt ez az USA-ra, ahol a 20-as években alkoholtilalom volt és a benzin olcsó volt. Ezzel egyidôben az olajimporttól függô és félô országokban, így NyugatEurópában (pl. a hitleri Németországban), Brazíliában, Új-Zélandon ösztönözték az etanol alkalmazását; a II. világháború elôtt Németországban az erjesztett (bio-) etanol és a szintetikus (szénbôl szintézisgázon keresztül) elôállított metanol (metilalkohol) a szintetikus benzinnel együtt az igények 50%-át elégítette ki. Az alkohol iránti érdeklôdés a háború után az olcsó, hozzáférhetô olaj miatt általában erôsen visszaesett; a kivétel Brazília volt, ahol a cukornád bázisú etanolprogram a 30-as évek óta a versenyképes cukornád-alkoholra támaszkodva fennmaradt, sôt az 1970-es olajválságok után a 22 tf%, majd a 95 tf%-os alkoholtartalmú motorbenzin használata általánossá vált (az igény 50%-át ebbôl fedezik). A 70-es évek után – bár az USA-ban jelentôs mennyiségben gyártottak (gyártanak) kukoricából etanolt – az autóipar a szintetikus (vegyipari) metanol alkalmazása felé fordult, és a 80-as években Kaliforniában bevezették az M85 keverék használatát (85 tf% metanol, 15 tf% benzin). A metanol üzemanyagok használatát a tudomány is támogatta (Thomas Read, MIT), aki felhívta a figyelmet arra, hogy már 10-15 tf% metanol adalék magas párolgáshôje révén növelte a térfogati teljesítményt, magas oktánszáma növelte a gépkocsik gyorsulását, a metanol C- és H-tartalma mellé beépült oxigéntartalma és nagyobb égési sebessége csökkentette a károsanyag-kibocsátást. Ezen eredményeket alátámasztották a Ford és a VW eredményei is. Az 1980-as évek végén Kaliforniában (LEV 1990/91; CARB) elkezdôdött a káros emissziót csökkentô elôírások sorozatos szigorodása, melyet fokozatosan NyugatEurópa is átvett (ld. 2. táblázat, EURO-1, 1992, EURO-2, 1996 stb.). Az autógyártók (General Motors, Ford, Volvo, Mercedes) a megoldást az alkohol-benzin keverékkel üzemelô gépkocsik fejlesztésében látták; az USA-ban fôleg Kaliforniában 1997-ig lassan, de nôtt a metanollal üzemelô jármûvek száma (20 000 db, 1997-ben). A hiányzó metanolos infrastruktúra miatt kifejlesztették az alkohollal, alkohol-benzin keverékkel, és hagyományos

benzinnel is mûködô FFV (flexible fuel vehicles) jármûvek kezdeti típusait. Az alkohol fémeket és mûanyagokat, gumit korrodáló hatása miatt pl. a gépkocsik tömítéseit, üzemanyagtartályát (tartályait) és kipufogóját átalakították. Az 1990-es évek elejére az Otto-motoros gépkocsik fejlesztésének eredményeként új technológia alakult ki: bevezették a közvetlen injektálású, háromutas katalizátorral ellátott, ólommentes, <1 tf% benzol, csökkentett aromás és olefintartalmú benzin üzemanyagokkal és alkohol keverékkel egyaránt mûködô FFV gépkocsikat, amelyekben a λ-szondás oxigénérzékelôk folyamatosan optimalizálták a levegô/üzemanyag arányt. A magas oktánszámot az alkohol (alkoholbekeverés) biztosította, melynek beépült oxigéntartalma többletoxigén-forrásként a káros emissziót (CH, NO, VOC) is csökkentette. Az alkoholok alkalmazásának hátrányai közé tartozik a beépült oxigénforrás miatt megnövekedô aldehidemisszió (metanolnál: formaldehid és acetaldehid; etanolnál fôleg az utóbbi) és az alkohol magas párolgáshôje (relatíve kis illékonysága) miatt fellépô hidegindítási problémák, melyek speciális, magas illékonyságú benzinhez keverve eliminálhatók. Az alkoholok korrozív hatása miatt a 90-es évek közepére a metanolos keverékek helyett áttértek a metilalkoholból és i-buténbôl elôállított éter [CH3–O–C (CH3)3], az MTBE bekeverésére, miközben az aldehidemisszió csökkentésére korlátozták az üzemanyag oxigéntartalmát (2 s%, Kalifornia, 1992); ezzel a 18,2 s%-os oxigéntartalmú MTBE bekeverését 15 tf%-ra maximálták. A XXI. század elején Kaliforniában, majd szélesebb körben a MTBE feldúsulását észlelték talajvizekben, különösen a benzinkutak és tárolók környékén. A MTBE toxikus és (szemben a metanollal) nehezen és lassan bomlik le. Ennek következtében 2004/2005-ben az MTBE-t elôször az USA-ban, majd az EU-ban is kivonták a forgalomból. Helyettesítésére az etilalkohol és i-buténból elôállított ETBE került a szabványokba, amelybôl a közben módosított 2,7 s%-os O felsô határ miatt max. 16,75 tf% ETBE (<7,9 tf% etanoltartalom) keverhetô a benzinbe. E feletti etilalkoholtartalom (10-90 tf%) alkohol-benzin keverék alakban (pl. az E85, 85 tf% alkoholtartalmú üzemanyag) alkalmazható, de csak speciális kialakítású, alkoholtûrô gépkocsitípusokban. A metanol a jelek szerint nem veszít jelentôségébôl, csak más szerepet kap. A dimetiléter forrásaként a dízelgázolaj egyik alternatív helyettesítôje lesz a biodízel mellett (ld. 3.2 pont vége). 3.1 A BIOETANOL FELHASZNÁLÁSA I

Az ETBE motorbenzin keverôkomponens <1516 tf% arányban valamennyi (tehát a célátalakítás

nélküli) benzinüzemû gépkocsi alkalmas üzemanyaga: a mûszakilag megengedett és az elôírások szerint javasolt bekeverési arány (ld. 3. táblázat) 6,5-17 tf%; ez alatt az ETBE−motorbenzin keverék oxigéntartalma is megfelel az elôírásoknak (ld. 3. táblázat): <2,6 s%. 15-17 tf% felett kenési problémák jelentkeznek. Oktánszámnövelô, oxigéntároló (beépült oxigént tartalmazó, oxigenát) adalék. Elôbbi tulajdonsága kompenzálni tudja az emissziós szigorítások miatt csökkentett benzol, aromás és olefintartalmat (ld. 2. táblázat); mivel az ETBE forráspontja (71,7 °C, ld. 3. táblázat) közel esik pl. a kivont benzoléhoz (80,1 °C), egyúttal korrigálja a desztillációs szakaszok oktánszámát, segíti a kívánatos, egyenletes oktánszámeloszlást. Oxigenát jellege miatt csökkenti a CO (15 tf% adalék esetén 20%-kal), a szénhidrogén (17%-kal), az illékony szerves vegyületek, VOC (10-15%-kal) emisszióját – jobban, mint pl. az etanol. Az alkoholnál kisebb oxigéntartalma (15,7 s%, ld. 3. táblázat) miatt égési hômérséklete relatíve kicsiny, és így az NO-emisszió nagyságát adalékolása nem befolyásolja. A szerkezeti oxigén tartalom miatt jelentôsen nô a formaldehid (+25%-kal) és az acetaldehid (+30%-kal) emisszió. A kis CH- és NOemiszszió miatt mégis csökkenti az ózonképzôdést. Felvetôdik ugyanakkor, hogy a modern gépkocsiknál (közvetlen injektálás, oxigénérzékelôs automata levegô/üzemanyag arány optimális beállítás, háromutas katalizátor) szükség van-e oxigenátokra, hiszen az oktánszámpótlást izo-parafinokkal is el lehet érni, az emisszió pedig a motor elektronikus vezérlésével a fentebb említett eszköztárral önmagában is optimalizálható. Az oxigenátok bevitelének oka jelenleg inkább az, hogy ha az ETBE elôállításához* biomasszából erjesztett etanolt használunk, akkor az ETBE 45(= 46⁄102) s%-ának megfelelô hányada (a szabvány szerint 47 tf%-a) bioadaléknak számít (ez indokolja felhasználását, mint megújuló energiaforrás, és mint a mezôgazdasági biomassza-felesleg lehetséges felhasználását). E szempontból fontos, hogy ETBE formájában a megengedett oxigén határérték (<2,6 s%) mellett több bioetanol bevitele lehetséges a keverékbe, mint alkohol formájában: 15 · 0,45 = 6,75 s% ill. 15 · 0,47 = 7,05 tf% alkohol, szemben a szabvány által megengedett 5 tf% tiszta, 100%-os (abszolút) alkohollal. Az ETBE kis mértékben toxikus (a benzinnél is kevésbé), vízoldhatósága viszonylag csekély, és így a talajvizekben nem tud feldúsulni. Az ETBE a talajban biológiailag viszonylag gyorsan lebomlik. Fûtôértéke kisebb a benzinénél (ld. 3. táblázat), 15 tf%, ill. s% felett a hagyományos szerkezetekben nem használható: megtámadja a gumit, a mûanyagokat, a festékeket, kenési problémákat okoz. Alkalmazása esetén a szokásosnál több antioxidáns és detergens-diszpergens

CH3

*

I

CH3 ---- C ---- CH3 + CH3 ---- CH2 ---- OH ¨ CH3 ---- C ---- O ---- C2H5

izobutén

II

I

CH2

CH3 100%-os (abszolút) etilalkohol (etanol, A = 46)

ETBE (A = 102) etil-tercier-butiléter


49

3. TÁBLÁZAT. OTTO-MOTOROK ÜZEMANYAGAINAK TULAJDONSÁGAI

Moláris tömeg

C2H5OH (BA)

ETBE (bio-ETBE)

46

102

Ólommentes motorb. (B)5 RON: 95 Benzol <1 tf% Arom. <28 tf% Olefin <14 tf%

(M, gM)

E85 (BA 85 tf%) motorb. (15 tf%)

110

108

56 (55,6)

(irányérték)

(irányérték)

Elemösszetétel

s%

M%

s%

M%

s%

M%

s%

M%

s%

C H O (O-tart.)

52,2 13 34,8

22,2 66,6 11,2

70,6 13,7 15,7

28,6 66,6 4,8

86 14 0 (0-2,7)

34 66 –

83,7 13,95 2,35

33,1 66,1 0,8

56,9 13,2 29,9

Sûrûség [g/cm3]

0,789

0,74 (0,746)

0,725-0,780 <0,74>

0,747

0,782

Égéshô [MJ/kg]

29,89

35

43,9

42,6

32

Fûtôérték [MJ/kg]

26,96

26,25 (26,21)

42,5 (≈42)

39,7

29,2

Párolgáshô MJ/kg (1000g) MJ/Mol (gM)

≈0,839 ≈0,0386

0,320 (0,033)

≈0,349 ≈0,0384

0,423 0,046

0,766 0,0426

Forráspont 1 atm, °C (Desztillációs intervall.)

78,5

71,7

25 (K) -205 (V) 90% 210 (V) deszt. 150 °C (K: kezdeti) (V: vég)

≈B

Gôznyomás 38 °C, 100 °F-en [kPa]

16 (B-ben ≈16)

27,6

<45 - 60

65

50

Stöchiom. (l=1) levegô/üzemanyag arány [kg/kg]

8,97 (9,03)

13,4

14,7 (14,65)

14,3–14,5

9,8

Oktánszám (RON/MON)

>95 (111) >85 (92)

<117> <105>

88-98 80-88

99 90

104 98

Vízoldhatóság: víz a komp.-ben

korlátlan

0,6 s%

37,5 °C: 1,7 s% 25 °C: 1,1 s%

50 mg/l emulgeálóval ~5 tf%

El. vez. kép. [S/m]

vezet (korrózió)

10–11-10–14

vezet (korrózió)

´r

24 (18 °C)

2,05-2,15

szükséges. Célszerû koszolvenssel növelni a víztûrôképességet, mert vízfelvételi képessége csekély (ld. 3. táblázat). A Magyarországi benzinfogyasztás jellemzô értékeit a 4. táblázat tartalmazza. A bekeverési arányokra vonatkozó érvényes jogszabályokat a Függelékben foglaltuk össze. A benzinre vonatkozóan: 4. TÁBLÁZAT. A MAGYARORSZÁGI BENZINFOGYASZTÁS

2005

2010

2020

2030

években

50

Bio-ETBE (15 tf%) +85 tf% motorb. (s% ≈ tf%)

Energiaértékben [PJ ≈ 1015 J]

60,32

62,70

67,10

69,80

[Mt]-ban

1,436

1,493

1,598

1,662

2008/1 I


M% 24 66,5 9,5

– 2005. évi CXIX törvény az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekrôl szóló törvények módosításáról. (A jogszabállyal hazánk a jövedékiadóvisszatérítés rendszerérôl áttér a bioüzemanyagok elterjedésének differenciált adóztatással történô elôsegítésére. A jövedéki törvény ezen módosítása a gyakorlatban kötelezôvé tette a biokomponensek 4,4 tf%-os bekeverését a motorhajtóanyagokba. A motorbenzinekre vonatkozóan ugyanis 2007. július 1-jétôl, a gázolajra vonatkozóan pedig 2008. január 1-jétôl differenciálttá válik a jövedéki adó mértéke. A rendelkezések szerint literenként 8 forinttal magasabb jövedéki adó fizetendô, amennyiben a bekeverés aránya nem éri el a fenti mértéket.)

5 C4 – C12 (≈ n-oktán, de kevesebb hidrogén)

5. TÁBLÁZAT. A HAZAI BENZINFELHASZNÁLÁSNAK MEGFELELÔ ETBE SZÜKSÉGLET

Bioalkohol (BA) Az en%-nak bekeverési arány megfelelô energia a benzin (B) [PJ/év] felhasználás fûtôértéke en%-ában PJ: 1015 J a) 2005 (B-fogy: 1,436 Mt) 2% 4%

1,206 2,412

A bekeverés*1 b.-ért BA-ért [Mt/év]

0,029 0,058

0,045 0,09

Bekeverendô*2 Az ETBE/benzin keverék ETBE (BA-ért. Az ETBE oxigéntartalma 2,22) [tf%] ≈ [s%] [s%] Mt/év (a komponensek r-ja azonos!) 5. táblázatL L (1,436+5. tábl.L L ) 0,0999L 0,1998

6,5L L 12,2

1,0 1,9

b) 2010 (B-fogy: 1,493 Mt) 2% 4% 5,75%

1,254 2,508 3,605

0,03 0,06 0,086 (136 et)

0,047 0,095 0,136

0,104L L L 0,211 0,302

6,5 12,2 16,8

1,02 1,94 2,6

c) 2020 (B-fogy: 1,598 Mt) 2% 4% 5,75% 10%

1,342 2,684 3,858 6,71

0,032 0,064 0,091 0,160

0,051 0,1 0,143 0,252

0,11L 0,222 0,317 0,559

6,4 12,2 16,5 25,9

1,7 1,9 2,5

d) 2030 (B-fogy: 1,662 Mt) 2% 4% <5,75% 10%

1,396 2,792 4,014 6,98

0,033 0,066 0,096 0,166

0,052 0,231 0,151 0,262

0,115 12,2 0,335 0,582

6,5 12,2 16,8 25,9

5. táblázat L L L · 0,157*3 4. táblázat 1,493+5TL L L

4 (nem megengedett)

1,0 1,9 2,6 4 (nem megengedett)

Megjegyzések *1 1 Mt B energia egyenértéke 1,576 = 1,6 Mt (100%) BA; *2 ETBE BA-tartalma 45 s% (46⁄102); bekeverendô ETBE = BA·2,22 Fûtôérték („en.-tartalom”) [MJ/kg]: benzin 42,5 ≈42; BA (26,96⁄42 = 0,64). Sûrûség [kg/dm3]: = 0,74; rBA = 0,789; rETBE = 0,74 *3 ETBE oxigén tartalma 15,7 s%; EU oxigén megengedett felsô határ 2-3 s%; *4 4,4 tf% BA ≈9,4 tf/s% ETBE ≈3,12 en% (benzintartalom en.-jára vonatkozik)

A 2058/2006 Korm. Hat. az alkoholtartalmat 2010-tôl a benzinfelhasználás összenergia-tartalmának 5,75 en%ában írja elô. Az Európa Tanács Elnökségi Állásfoglalása (2007. március) 2020-ra 10 en% bekeverést irányoz elô. Megjegyezzük, hogy még 2007 közepén is ellentmondás állt fenn az Európában normatív szabványok (EN228 benzinszabvány, ill. az EN 590 gázolajszabvány) és az EU direktívák között: a szabványokban nem szerepel a fûtôérték, és hagyományos gépkocsikba nem engedik meg 5 tf%-nál nagyobb arányban etanol, ill. biodízel bekeverését. Igaz, az E85-re már 2005-ben megjelent egy külön szabvány (WA 15293). I E85: Magasabb (>5,75 tf%) etilalkohol (etanol) tartalmat motorbenzin keverékekbe a fent felsorolt okok és tények (ld. 5. táblázat ETBE tf%!) miatt ETBE alakban nem vihetünk be. Mivel az ilyen magas alkoholtartalom bevitelének egyik legfôbb célja a benzin független és CO2-semleges forrásból (biomasszából) származó üzemanyaggal való kiváltása, célszerû ilyenkor az EU-ban is szabványos (CWA 15293) 15 tf% motorbenzin + 85 tf% bioalkohol

összetételû E85 üzemanyag használata speciálisan e célra készült FFV (flexible fuel vehicles) rendszerû közvetlen befecskendezésû gépjármûvekbe. A korszerû FFV gépkocsik egyetlen tankjába (ha az E85 nem áll rendelkezésre) minden 10-90% alkohol tartalmú benzinkeverék üzemanyag használható. (90-100% közötti keverék a hidegindítási problémák [ld. alább] miatt nem ajánlott. Ugyanezen okok miatt télen E70-et javasolnak.) Az ilyen gépkocsik számos, utólag nem beépíthetô hardver egységet tartalmaznak: az alkohol korrozív hatása miatt speciális üzemanyagtartályt, injektort, üzemanyagszivattyút, -vezetékeket, -nyomásszabályzót, kipufogórendszert, gyertyákat, szelepeket, motorblokkfûtést (télre) stb. A gépkocsi számítógépes motormenedzsmentje (ECM) és a motor mögött a kipufogóba beépített oxigénérzékelôje (pl. egy λ-szonda szenzor) a direkt injektálást kihasználva folyamatosan állítja (adaptálja) a levegô/üzemanyag [kg/kg] arányt (levegôértéket) sztöchiometrikusra (λ=1). Például tiszta motorbenzinhez az ECM beállítja a 14,7 levegôértéket. Ha ezután ugrásszerûen tiszta E85-re váltunk át (9,8-as levegô/üzemanyag arány), az ECM


51

nem tudja ugrásszerûen beállítani a levegôarányt, és így a motor akadozik. Célszerû ezért az üzem-anyagváltást nem üres tankkal elvégezni. Az E85-öt is „tûrô” FFV gépkocsik 1991-tôl léteznek (Ford, General Motors, Daimler–Chrysler, Mazda, Mercedes Benz). 2006-ban hazánkban is megjelentek a Saab Biopower 2,0, ill. 2,3 Turbo típusok, a Scania buszok és a Ford Flex Fuel típusai. Ma már az USA-ban több, mint 5 millió FFV gépkocsi közlekedik (igaz, csak 175 E85 kút üzemel). Az FFV-k általános elterjedése a kiindulópont az E85 elterjesztése: elôbb FFV-k, majd szélesebb körben az E85; így lehetséges a gépjármûpark fokozatos lecserélése és a régi/új üzemanyag infrastruktúra párhuzamos használata. Megjelentek az elsô E85-tel közlekedô hibrid (belsôégésû + elektromotoros) típusok (pl. a Ford Escape Hybrid E85) is. Az E85 tulajdonságait a 3. táblázat tartalmazza. Figyelembe veendô, hogy az E85 fûtôértéke mintegy 30%-kal kisebb (29,2 MJ/kg), mint az ólommentes benziné (42 MJ/kg), sûrûsége (0,782 kg/l) közel azonos a BA-éval (0,789 kg/l), és nagyobb, mint a benziné (0,74 kg/l). Az alkohol (BA) szerkezeti oxigéntartalma 34,8 s% (16,46), λStöch (abszolút etanol) = 8,97 kg/kg, az E85-re az alkoholhányad szerkezeti oxigénjét (29,95 s%) figyelembe véve λStöch = 9,8 kg/kg. Fontos tény, hogy az alkohol fajlagos párolgáshôje (0,839 MJ/kg), illetve az E85-é (0,766 MJ/kg) 2,4-szer, ill. 2,19-szer magasabb, mint az ólommentes benziné (0,349 MJ/kg). Az alkoholos üzemanyag relatíve magas párolgáshôje miatt a beszívás során az üzemanyag-keverékbôl (a benzinhez képest) több hôt von el és ezáltal az égéstér gázai, a motorblokk és a kipufogórendszer (a benzin esetéhez képest) alacsonyabb hômérsékletûek (nagyobb sûrûségûek); és a magasabb oktánszám miatt nagyobb kompresszió érhetô el. Következményként tökéletesebb az égés (növekszik a térfogati teljesítmény, ugyanakkora teljesítmény kisebb térfogatú égéstérrel érhetô el), illetve a motorblokk könnyebben (víz helyett levegôvel) hûthetô. Az oxigenát jelleg miatti tökéletesebb égés miatt 20-30%-kal csökken a CO-, a NMCH- (nem-metán CH) és szilárdrészecske- (korom) emisszió, a kisebb égési hômérséklet miatt pedig kisebb az NO-emisszió (N2 + O2 ¨ NO). Az etanol, ill. E85 relatíve magas fajlagos párolgáshôje miatt kisebb illékonyságú. Ez elvileg ún. hidegindítási problémákat jelent: télen, hideg motor esetén (a nem elegendô üzemanyaggôz, sôt annak esetleges kikondenzálása miatt) nehéz biztosítani a gyújtást. A közvetlen befecskendezésû motorokkal az EMC azonban segít beállítani az ilyenkor elônyös dús keveréket, nagy hideg esetén a motorblokkfûtés –25 °C-ig eliminálja a problémát. Végül meg kell említeni a víztûrôképesség problémáját: a motorbenzin ún. apoláros szénhidrogén láncokból áll és a víz benne csak csekély koncentrációban oldódik (25 °C-on pl. ~1 s%-ban). Az alkohol víztaszító, apoláros szénhidrogénláncokból és poláros, hidrofil, alkoholos hidroxilcsoportokból áll. Utóbbiak miatt az alkoholok vízzel korlátlanul elegyednek, tároláskor vizet vesznek fel, ugyanakkor az apoláros láncaik jól oldódnak az

52

2008/1 I


ugyancsak apoláros benzinben, szénhidrogénekben. Mondhatjuk, hogy minél hosszabb szénláncú alkoholokról van szó, annál jobban elegyednek a benzinnel. Ez azt jelenti, hogy pl. propanol-butanol-amyl alkohol elegy (fusel oil, blending agent) bekeverése olyan koszolvensként hat, hogy a BA+motorbenzin elegy – egyes adatok szerint – akár 5 tf% vizet is képes felvenni fázisszétválás nélkül. E konkrét példa igen nagy jelentôségû: azt jelenti, hogy az E85 üzemanyaghoz felhasznált etilalkohol a desztillációs végtermék (95,4 tf% alkohol) formájában bekeverhetô, nem kell az utolsó 5% vizet drága molekulaszûrôs vagy azeotrópos (benzolos) desztillációval eltávolítva abszolút (>99,99) alkoholt elôállítani. A hazai E85 szükségletet az határozza meg, hogy Ottomotoros autóbeszállítóink milyen mértékben követik az USA-t: a kitörési pont a benzint és E85-öt egyaránt felhasználni képes kettôs üzemanyagú gépkocsik gyártására való átállás. (Az E85 piacra dobása nem kényszeríti ki a gépkocsik típusváltását!) Az E85 (a bioalkoholt BA-val, az ólmozatlan motorbenzint B-vel jelölve) összetétele tf%-ban: 85 tf% BA + 15 tf% B ami s%-ban (rBA = 0,789, rB = 0,74)5 85,8 s% BA + 14,2 s% B illetve en%-ban (BA: 26,96 ≈ 27, B: 42,5 [MJ/kg] fûtôértékkel számolva): 79,31 en% BA + 20,1 en% B Ez más szóval azt jelenti, hogy az E85 biohányada (a BA hányad energiaszázaléka) 79,31 en%. Az E85 sûrûsége 6 78,165 kg = 0,782 100 l A hazai E85-szükséglet megjelenése 2020-ban kikerülhetetlen, mert 10 en% biotartalomnak 25,7 tf% ETBE felelne meg (ld. 5. táblázat), ami nem megengedhetô. (Természetesen e szükséglet elôbb fellép, ha a benzines gépkocsik egy bizonyos része – FFV rendszerrel – tiszta E85-tel jár.) Ha a 10 en%-t E85 bekeveréssel biztosítjuk, akkor 2020-ban, 1598·103 t benzinfogyasztás mellett (ld. 4. táblázat) ~ 290 ·103 t E85 szükséges: 1598·103 t B + 289,6·103 t E85 mert 289,6·103 t E85 benzintartalma (14,2 s%, ld. fentebb) 41,11·103 t, alkoholtartalma pedig (85,8 s%) 248,5·103 t BA. (Az 1598·103 B energiatartalmának 10 en%-a 6,71·1015 J, ami valóban megfelel 248,5·106 BA fûtôértékének [6,71·1015/27·106].) 3.2 ALTERNATÍV DÍZEL ÜZEMANYAGOK (BIODÍZEL; ALKOHOL/DÍZELGÁZOLAJ EMULZIÓ; SZINTETIKUS DIMETILÉTER FÖLDGÁZBÓL) Biodízel (RME), BD R. Diesel már a XX. század elején felismerte, hogy a dízelmotorok hajtására a dízelolajon kívül elvileg a növé-

I

6 Pl. : 85 l · 0,789 [kg/l] + 15 l · 0,74 [kg/l] = 78,165 kg 6 67,065/78,165 = 0,858; 11, 1/78, 165 = 0,142

nyi olajok (a glicerin többféle magas C-atomszámú telítetlen zsírsavakkal képzett észterei, trigliceridek) is alkalmasak: manapság is folynak olyan irányú kutatások, amelyek (pl. a nehézjármûveknél) ezt lehetôvé is teszik. A ma elterjedt fejlettségû dízelmotorokban a növényi olajok közvetlen felhasználása nem ajánlott; ugyanakkor elterjedôben van (fôleg a dízelt preferáló Európában) a repceolaj metilalkoholos átészterezésével elôállított, szokásos nevén repceolaj-zsírsav-metilészter (RME).7 Kémiai szerkezete a felhasználó számára is tanulságos (1. ábra): látható, hogy szemben az elágazó hatalmas repceolaj molekulával, az RME egyenes szénláncot tartalmaz, és így ez a része hasonlóságot mutat a dízelolajhoz. Ennek következtében az RME tetszés szerint keverhetô a dízelolajjal. O

II CH2 ---- OH

CH2 ---- O ---- C ---- R

CH ---- OH

CH2 ---- O ---- C ---- R

I I I

I I I

I I I

I I I

CH2 ---- OH

II

O

tást gyakorol egymásra, ezért gyakori cserét igényel) használatával. A 6. táblázatban összehasonlítjuk a dízelolaj, az RME (és a dimetiléter) fôbb fizikai-kémiai, ill. üzemi tulajdonságait. Az RME fûtôértéke 11%-kal kisebb; kedvezô jelentôsen nagyobb lobbanáspontja (cetánszáma kb. azonos), kedvezôtlen megjelenô foszfortartalma (katalizátor méreg), víztartalma és vízérzékenysége: a víztartalom hatására az észterkötésnél bomlik, szabad sav keletkezik (korrózió, tárolási problémák). Károsgáz-emisszió tekintetében gondot okoz a relatíve magas NO-emisszió (és az ezáltal megnövekvô ózonveszély). A bekeverési arányokra vonatkozó jogszabályokat a Függelék összegzi. A 4,4 tf% biohányad dízelre való kiterjesztését a 2005 évi CXIX törvény 2008. január 1-jei hatállyal írja elô; ez közelítôleg ≈ 4 en%-nak felel meg. A 2058/2006 Korm. Hat. 2010-re elôírja az 5,75 en% bekeverést. Egy Európa Tanácsi állásfoglalás elôkészíti 2020ra a 10 en%-os arányt. A hazai szükségletrôl a 7. táblázat ad tájékoztatást. Például 2020-ban az 5,75 en%-os bekeverés esetén a szükséges mennyiség eléri a 164 et biodízelt.

CH2 ---- O ---- C ---- R

II

O

b) repceolaj (triglicerid) (A = 3×295)

a) glicerin (A = 92)

R: (CH2)7 – CH = CH–(CH2)7 – CH3 R ---- C

O OH

olajsav (zsírsavtípus) (A = 282)

c) átészterezés repceolaj+3CH3OH ¨ metilalkohol

O 3R ---- C

+glicerin

OCH3

zsírsavmetilészter (RME)8 (A ≈ 296)

295 + 32 100 + 10,81

= =

296 100,34

+ +

92/3 10,4

1. ÁBRA A) A GLICERIN, B) A REPCEOLAJ KÉPLETE; C) AZ RME ELÔÁLLÍTÁSA

A hagyományos szabványok 5 tf% RME bekeverését engedélyezik a hagyományos dízelmotorokba, de a tapasztalat szerint a haszonjármûvek 10 tf%-ot is simán elviselnek. Az RME önmagában is alkalmazható, de csak speciális BD-tûrô dízelmotor és jármû konstrukciókban (RME-nek ellenálló üzemanyag-vezetékek, tömítések stb.), speciális motorolaj (az RME a szokásos motorolajjal kölcsönha7 Az USA-ban kevésbé elterjedt (inkább a benzinüzemet és így annak adalékait, keverô komponenseit preferálják), ott napraforgó-, ill. szójaolajból készítik. Délkelet-Ázsiában a pálmaolaj a kedvezôbb kiinduló anyag. 8 Az RME BD biohányada (mivel a metilalkohol, CH3OH szintetikus eredetû) 95,3 s% (= 282/296)

Dízelgázolaj–etanol emulzió Ez a kötelezô biohányad bekeverésére és a dízelolaj égetésénél kritikus dízelkorom- (DPM, Soot) emisszió (3040%-os) csökkentésére hatásos emulzió. Szokásos keverési arány: 20 s% etanol. Mivel az emulzióképzéshez fôleg parafinos jellegû olajok jönnek szóba, és az alkohol tovább csökkenti a cetánszámot, az emulgeátorok mellett cetánszámnövelô, kopásgátló és oxidációgátló adalékokat kell bekeverni. Tudomásunk szerint pl. a BKV az autóbuszaiban ilyen üzemanyagot kíván alkalmazni. Dimetiléter (DME, CH3–O–CH3) A dimetiléter a sûrített földgáz (CNG) alternatívájaként, buszok dízelmotor-üzemanyagaként ajánlott szintetikus üzemanyag, színtelen, édeskés gáz. A metanol dehidratálásával állítható elô ([5] „metanolgazdaság”). Elônyös tulajdonsága (ld. 6. táblázat) relatíve kis öngyulladási hômérséklete (nagy a cetánszáma), kis levegô/üzemanyag aránya és jó elegyedôképessége a dízelgázolajjal. Hátrányos pl. kis fûtôértéke, alacsony forráspontja, magas gôznyomása (a hengertérben azonnal elpárolog) és rossz kenôképessége. Erôsen oxigenát jellegû. Speciális tömítéseket, ill. szerkezeteket igényel; pl. a pontos adagolás megkívánja, hogy befecskendezés elôtt folyadékállapotban kell tartani, ehhez különleges üzemanyag-befecskendezô rendszert kell beépíteni. Elterjedése a „két hajtóanyaggal üzemelô rendszer” kialakításával lehetséges, ami dimetiléternél bonyolult konstrukciós feladat. Elôállítása nagy mennységben kb. azonos költségû, mint a dízelolajé, de a tárolási, illetve elosztó infrastruktúra külön kiépítendô: jól kiépített LPG infrastruktúra jól adaptálható. A General Electric gázturbinás villanyerômûvekhez is fel kívánja használni.


53

6. TÁBLÁZAT. A DÍZELÜZEMANYAGOK TULAJDONSÁGAI

Dízelolaj Képlet

Biodízel, RME

C8 – C20 n- (nem elágazó parafinok)

Dimetiléter (DME) Irod. [5 és 6/III]

CH3 – O – CH3

O R–C

színtelen, édeskés gáz

OCH3 ld. 1/c. ábra Moláris tömeg M (gM)

170 (irányérték)

296

Elemi összetétel C H O

s% 84,3 15,7

s% 77 12,2 10,8

Sûrûség [g/cm3] 15 °C-on

0,82-0,84 <0,83>

0,86-0,9 <0,88>

folyadéksûrûség 0,668

Égéshô [MJ/kg]

45

….

29

*

28

M% 30,9 69,1

46 M% 33 63,5 3,5

s% 52,2 13 34,8

Fûtôérték [MJ/kg]

42,9 (42)

37

Párolgáshô MJ/kg MJ/gmol

~0,256 ~0,0435

………

0,412 0,019

Gôznyomás 38 °C (100 °F) [kPa]

nem jellemzô

nem jellemzô

20 °C-on: 510

Forráspont [°C] 1 atm-án (deszt. intervall.)

150 (K) – 360 (V) (K: Kezdeti, V: Vég)

200 (K) – 360 (V) 90% 360 °C-ig

–24,8

Stöchiom. (λ =1)

16,6

13,9

9,9

40–55

50–60

55–60

Víztart. a komponensben

<200 ppm

≈500 ppm

Lobbanáspont [°C]

52–96

120–160

Jódszám [g/100 g] (olefinkötés)

n. a.

levegô (kg)

M% 22,3 66,5 11,2

⁄ üzemanyag (kg)

Cetánszám

Foszfortartalom [ppm] Kinematikai viszkozitás 40 °C, [mm2/s]

<120 <10

7

Savszám [mg KOH/g]

5,6

kicsi (pl. Wankeldugattyú nem zár)

<0,5

Elegyedés gázolajjal Öngyulladási hômérséklet [°C]

– 41 °C

korlátlan 250 (200-300)

jól 350

Megjegyzés: Cetánszám: kompressziós (dízel-) motorokban használatos üzemanyag öngyulladási hajlamát (gy. h.) a cetán (C16H34) és az aromás α-metilnaftalin szénhidrogének elegyének gy. h-val hasonlítja össze. A cetán gy. h-át 100-nak, az α-metilnaftalinét nullának véve, a ~ megmondja, hogy az üzemanyag gy. h. hány százalék cetánt tartalmazó elegyével egyenlô. Minél több parafinos és minél kevesebb aromás jellegû vegyületet tartalmaz az üzemanyag, annál nagyobb a cetánszáma. A ~ növelô adalékokkal (pl. etilhexil-nitrát) is növelhetô (néhány tized tf%) ; ezek bomláskor növelik az égési láncreakciót tápláló gyökök koncentrációját. * A BD biohányada 95,3%. Ezen korrekcióval fûtôértéke 35,26.

4. TERMESZTÉSI, ILLETVE TERMELÉSI KAPACITÁSOK A 3. pont tartalmazta a mûszakilag szóba jövô biokomponensek hazai szükségleti prognózisait. Emlékeztetôül: 2020-ig ez mintegy 250 Mt/év bioalkohol tartalmat, illetve 290 Mt/év biodízel adalékot jelent. Az E85 elterjedése a személygépkocsik területén akkor valósulhat meg, ha az autógyárak jelentôs hányadban áttérnek a kettôs üzemanyagú és FFV rendszerû Otto-motorokra, illetve E85-tûrô gépjármûvekre. Az RME-tûrô dízeleket bevezetô általános típusváltás – egyszerûbb kivitele, kisebb többletköltsége miatt – valószínûbb, de az RME nagyobb károsanyag

54

2008/1 I


emissziója miatt az elôírások nehezebben tarthatók, és ezért ezt az autógyártók még megfontolják. Az elôírt adalékmértéken túli RME-igény hazai agrárforrásból történô kielégítése a hazai klíma- és terepviszonyok miatti alacsony átlagos repcemaghozam miatt (2 t/ha-ral jelenleg mintegy fele pl. a német, osztrák eredményeknek) gazdaságossági aggályokat vet fel. A MOL mindazonáltal el tudja képzelni a 10 tf%-os biodízel bekeverést is. A rendelkezésünkre álló tervek szerint BA (bioalkoholra) I 2007-ben a hazai BA-gyártó kapacitás 115 et, ami 2010-re ~ 800 et-ra bôvül. Utóbbi (5,5 t/ha átlagos szemhozam és 33%-os reális átalakítási hányad (tehát 1,8 tBA/ha) esetén ~ 450 eha termôterület és mintegy

2,4 millió tonna kukorica e célra való igénybevételét jelenti. I A jelenlegi 115 et kapacitáson belül a Gyôri Szeszgyár Zrt. 50 et, az osztrák–svájci tulajdonú szabadegyházi Hungrana Kft. pedig 65 et üzemanyag minôségû alkoholt (BA) állít elô. A MOL Rt. ezt a BA-t saját üzemeiben (Százhalombatta, Tiszaújváros és Pozsony) alakítja bekeverésre alkalmas ETBE-vé (≈260 et). I A Gyôri Szeszgyár Zrt. 2007-ben a Mátrai Erômû telephelyén új BA-üzemet indít 150 et végkapacitással. I Ugyancsak 2007-ben létesít Mohácson a svájci United Biofuel egy 100 et kapacitású BA-gyárat. I A SEKAB Bioenergia Mo. Zrt. (a svéd SEKAB magyar leányvállalata) négy BA-gyárat akart Magyarországon építeni, amelynek végkapacitását 1,5 millió t kukorica, 600 et biomassza feldolgozására (azaz mintegy 480 et BA termelésére) tervezték. Telephelyül Gönyût, Marcalit, Kabát, és még egy, jelenleg ismeretlen helyszínt szemeltek ki. I Mindez (ha megvalósul) valóban ≈800 (865) et végsô BA-kapacitást jelent (50 + 65 + 150 + 100 + 500), amihez 2,4 millió tonna kukorica alapanyagot kellene 436 eha-on termelni. A 2007-es Európa-szerte katasztrofális termés (a hazai kukoricatermés hozama 7 t/ha-ról 3,8 t/ha-ra zuhant) következményeit elemezve, a beruházók [SEKAB Zrt., VG 2007. okt. 30.] és az elemzôk [7] (2007. szeptember), a BA exportkapacitások kiépítésében túl nagy kockázatot látnak. A SEKAB szerint ilyen kapacitások csak kormány- és EU-támogatással indíthatók, amire a „legújabb” kormányálláspont szerint nem számíthatnak. A tervként kialakult 800 et/év BA-gyártó kapacitás a SEKAB viszszavonulása (?) után 300 et/év-re állna be, ami a hazai szükségletet a következô 25 évben fedezné. A szerzôk véleménye szerint mind mûszaki, mind gazdasági okok (2020-ig) egy ilyen visszafogott tervet indokolnának.9

szabványt (MSZ EN 590); ezzel lehetôvé válna típusváltás nélkül is teljesíteni a 2020-as 10 en%-os EU elôírást.

A 290 et/év RME termelés – ha megfizetik – nem okoz gondot a mezôgazdaságnak: ehhez 2 t repcemag/ha termésátlaggal (a német >3,2 t/ha) és 40%-os RME kihozatallal számolva 725 et/év repcemagot kell termelni 360 eha-on. Néhány külföldi adat USA: Az USA benzinfogyasztó ország: évi 416 Mt benzint és csak 150 Mt dízelt fogyaszt (ez Európában ~ 5050%). Nagy jelentôségû G. W. Bush 2006. februári bejelentése: 2025-ig 75%-kal kívánja csökkenteni közel-keleti olajimportját. E programban döntô szerepe lesz a kukorica bázisú BA arány, az FFV gépkocsibázison (már most több, mint 5 millió ilyen gépkocsi fut az USA-ban) elterjedô E85-nek. Szerepet játszik ebben az is, hogy az USAban helyezték üzembe az elsô FFV gépkocsikat (1991ben), és így ebben versenyelônye van a japán, német, francia, kínai gépkocsi iparral szemben. (A kelet-ázsiai gépkocsiipar inkább otthon van a hibridek, az európai a dízeljármûvek fejlesztésében.) Franciaország: 2005 végén a francia kormány bejelentette, hogy az EU-ban vezetô szerepre tör a BA-kukorica programban: már 2008-ban 1,8 Mt-nyi BA-t állít elô, ami már akkor fedezi az 5,75 en% hányad teljesítését. Az EU mezôgazdasági biztosa 2005 ôszén felhívással fordult a tagországokhoz: „szálljanak be a bioetanol gyártásba, hogy ne szoruljanak brazil importra”. (Svédország ma onnan importál.) Németország: 2003-ban 27,4 Mt dízelt, ill. 28,05 Mt benzint fogyasztott; e mellett 0,8 Mt (3%) biodízelt; BAfogyasztása jelenleg elhanyagolható.

5. A BIOÜZEMANYAG-TERMELÉS TERMÉSZETES ÉS GAZDASÁGI KORLÁTAI (ENERGETIKAI-, KÖRNYEZETVÉDELMI VAGY/ÉS AGRÁRGAZDASÁGI A biodízel (RME) kapacitások A MOL Zrt. által lekötött és tulajdonolt kapacitás (230 et) PROBLÉMÁRÓL VAN-E SZÓ?) ugyan kevesebb, mint a 10 en%-hoz 2020-ban szükséges 290 et, de a különbség piaci eszközökkel idôben biztosítható lesz. I A 25%-os MOL tulajdoni hányadú osztrák Rossi Biofuel Zrt. Komáromban épülô gyárából 120 et RME-t vesz át (a cég 150 et-ás kapacitásából a jelenlegi tervek szerint egyelôre 30 et-t exportál). I További 40 et-t kis magyar gyáraktól (a bábolnai Ökoline Kft., a gyöngyösoroszi Envirocomplex, a Középtisza MG kunhegyesi, az Inter-Tram Kft. mátészalkai egységeirôl van szó) szerez be. I A fennmaradó mennyiséget (kb. 40 et) Szlovákiából, saját üzemeibôl fedezi. Megjegyzés: A MOL szorgalmazza, hogy mivel a hagyományos autópark 10 tf% bekeverést is kibír, módosítsák az 5 tf%-ot elôíró érvényes 9 Gôgös Zoltán, az FVM államtitkára szerint a most formálódó hazai programokban azok a termelôi részvétellel létrejövô üzemek szerepelnek kiemelt helyen, amelyek − a gabonatermeléstôl az állattartásig nyúló − termelési rendszerükbe tudják integrálni az etanolgyártást. (NSZ. 2007. nov. 19., 18. old.)

a) Gépjármû-közlekedésre 2020-ban a teljes hazai energiafogyasztás (~1230·1015 J) mintegy 15%-át (≈190·1015 J) fordítjuk. Ezzel kielégítjük az EU környezetvédelmi várakozásait (10 en%) és eleget teszünk kötelezettségeinknek. Megmutattuk, hogy már ehhez a fogyasztási szinthez is szükséges a gépkocsipark mérsékelt típusváltása: az E85, ill. a 10 tf%-nál nagyobb biodízelhányadot tûrô gépkocsik fokozatos elterjedése. A fogyasztási korlát nem az agrárgazdaságon, hanem elsôsorban az európai gépkocsiiparon és (másodsorban) az elosztóhálózat piaci kiépülésén múlik. Megmutattuk, hogy az agrárgazdaság még ennél magasabb bioszinthez is képes rugalmasan alkalmazkodni. b) A 2020-ig elérendô kötelezô, bioüzemanyagra vonatkozó 10%-os szint 750 et/év kukorica ill. 725 et/év káposztarepce termesztését követeli meg. Ehhez képest átlagos esztendôkben elsôsorban kukoricából jelentkezik jelentôs, az agráriumon belül nem kezelhetô felesleg (~ 2–2,5 Mt kukorica); 4-5 évenként (utoljára 2003-ban és 2007-ben) elôfordulhat katasztrofális termésvisszaesés


55

(a hazai kukoricatermés hozama 2007-ben 7 t/ha-ról 3,8 t/ha-ra zuhant), a többi esztendôben megjelenô többletre történô bioipar építését a beruházók 2007 ôsze óta túl nagy kockázatnak tartják. Mivel a kukoricatermesztés és az állattartás nem kellô mértékben van egy kézben, a nehéz esztendôkben ez nem integrált rendszerek keretein belül a bioalkohol-gyártás és az állattartók számára már elfogadhatatlan alapanyagár-emelkedéshez és – mint látjuk – takarmány/élelmiszer árrobbanáshoz vezethet. c) Szerzôk úgy látják – és azt jelen tanulmányban igazolni vélik –, hogy az átlagos esztendôkben keletkezô kukoricafelesleg levezetése ma már nem mûszaki, és döntôen nem is környezetvédelmi probléma: I A bioüzemanyagok károsanyag-emissziót csökkentô hatását (oxigenát-hatás) a korszerû gépkocsitechnika a bioüzemanyag-adalékolás nélkül is kezelni tudja. A bioüzemanyag keverôkomponensek oktánszámnövelô hatása pl. izo-parafinok adagolásával helyettesíthetô. I Változatlanul joggal várjuk el a bioüzemanyagoktól a közlekedés okozta szén-dioxid-emisszió csökkentését. De a tények arra mutatnak, hogy a csökkenés mértéke nem olyan nagy, mint amilyet a közvélemény elvár: egyszerûsített megközelítéssel a 10 en%-os biofelhasználási elôírás az összenergia-felhasználásból a gépjármûközlekedésre jutó 15%-nak10 10 en%-a, azaz 1,5%. A tényleges emisszió csökkenést az „elvárthoz” képest tovább mérsékli az is, hogy a termesztés, szállítás, gyártás és üzemelés együttes CO2-mérlege a motorikusnál mintegy 60%-kal kedvezôtlenebb. (Ennél hatékonyabban hathatunk a hazai CO2-mérlegre, pl. a biomassza erômûvek hányadának növelésével [energiaültetvények és biomassza-hulladék]). A 10 en% határ erôs emelése ezen segítene, de, mint elemzésünkbôl kitûnik, ez elsôdlegesen a gépkocsigyártókon múlik. d) Fentiekbôl következik, hogy az átlagos esztendôkben jelentkezô kukoricafelesleget elsôsorban az agráriumon belüli okok váltják ki és így lehetôleg ezen belül kell kezelni: erre irányul a formálódó agrárprogram (ld. fentebb). Elvi lehetôségként persze marad a bioüzemanyagként történô export; rámutattunk azonban, hogy piaci alapon ennek kockázata túlságosan nagy. A jelek szerint minden ország önellátásra rendezkedik be és állami, ill. EU-támogatást követel. Tájékoztatásul mintegy e tanulmány lezárásaként ide kell írnunk: a legújabb hírek (pl. Világgazdaság 2007. november 14., „Bioetanol-projektgondok. Egyeztetés kezdôdik…”) szerint az FVM szakszerûen kezeli a kérdést, és meg fogja találni a megoldást. Talán segít az FVM azon törekvése is, hogy gazdaságilag integrálja a kukoricatermelô és az állattenyésztô gazdaságokat; végül is célszerû lenne, hogy a jó agrártermelési lehetôségeinkbôl éppen a szûkebb értelemben vett agrártevékenység húzzon elsôdlegesen hasznot. FELHASZNÁLT, ILLETVE AJÁNLOTT ÁLTALÁNOS IRODALOM [1] Magyarország energiapolitikai tézisei 2006–2030 (Bizottsági anyag, lezárva 2006. július 7.) MVM Közlemények különszám, 2006. november 10 190 · 1015 J/1230 · 1015 J ≈ 15,4

56

2008/1 I


[2] GKM: Magyarország energiapolitikája 2007–2020. (A biztonságos, versenyképes és fenntartható energiaellátás stratégiai keretei). Budapest, 2007. augusztus [3] Dr. Giber János: Megújuló energiák szerepe az energiaellátásban. B+V Kiadó, Budapest, 2005. [4] Karl-Heinz Müller–Giber János: Erneuerbare (alternative) Energien (Theoretische Potentiale, reale Zukunft der Energieversorgung) Shaker Media, Aachen, 2007. [2007-es adatbázis] [5] Oláh György (Nobel-díjas) et al.: Kôolaj és földgáz után: A metanolgazdaság. Magyar kiadás. Better Kiadó, Budapest [Amerikai vonatkozások, a hidrogén- és a metilalkohol alapú mobil-energetika.] [6] Dr. Hancsók Jenô: Korszerû motor és sugárhajtómû üzemanyagok. I. Motorbenzinek (1997); II. Dízel gázolajok (1999); III. Alternatív motorhajtóanyagok (2004). Veszprémi Egyetemi Kiadó. [III.: Bioüzemanyagok. A Szerzô fôleg a korszerû dízelanyagok technológiájának elismert kutatója és szakértôje. Az olvasó számára mûve az üzemanyagok kémiai, kémiai technológiai vonatkozásainak tárháza. E vonatkozásában, és külön a hivatkozott helyeken jelen tanulmány is merített belôle.] [7] OECD: Biofuels in the cure worse than the disease (Round Table, Paris 11–12 Sept. 2007. Ed.: R. Doornbosch and R. Steenblick)

Függelék: bioüzemanyagokra vonatkozó jogszabályok A 2003/30/EK: EU irányelv 42/2005. (III. 12.) Korm. rendelet (A 2003/30/EK direktíva általános részének magyarországi hatálybaléptetése) 2003. évi CXXVII. törv. (Mód. 2005. évi CXIX., Jövedéki törvény.) A jogszabály rendelkezései szerint az üzemanyag biorészarányára jutó jövedéki adó visszaigényelhetô 2233/2004. Korm. Hat. (Elôírja az üzemanyagok bioadalékolását. 2005-re 0,4-0,6 en%, 2010-re 2 en%-ban) 63/2005. (VI. 28.) Országgyûlési határozat (2008-tól elôírja a 4 en%-os adalékolást) 2005. évi CXIX törvény (A jogszabállyal hazánk a jövedékiadó-visszatérítés rendszerérôl áttér a bioüzemanyagok elterjedésének differenciált adóztatással történô elôsegítésére. A jövedéki törvény ezen módosítása a gyakorlatban kötelezôvé tette a biokomponensek 4,4 tf%-os bekeverését a motorhajtóanyagokba. A motorbenzinekre vonatkozóan ugyanis 2007. július 1-jétôl, a gázolajra vonatkozóan pedig 2008. január 1-jétôl differenciálttá válik a jövedéki adó mértéke. A rendelkezések szerint literen-

7. TÁBLÁZAT. A HAZAI DÍZELFELHASZNÁLÁSNAK MEGFELELÔ BIODÍZEL- (BD) SZÜKSÉGLET

Biodízel (BD) bekeverési arány a dízel- (D) felhasználás fûtôértéke en%-ában

Az en%-nak megfelelô energia biodízel (BD) [PJ/év] [Mt/év]

BD

⁄ BD+D

Dízelfogyasztás [Mt/év]

[s%]

1,844

2,5

[tf%]

a) 2005 (D-fogy: 1,844 Mt) 2%

1,55

0,043

4%

3,1

0,088

4,5

~3,0

b) 2010 (D-fogy: 2,086 Mt) 2%

1,75

0,049

4%

3,5

0,099

2,086

4,5

2,3 ~4,3

5,75%

5,04

0,143

6,4

~6,1

2%

2,014

0,057

4%

4,028

0,114

c) 2020 (D-fogy: 2,398 Mt)

5,75%

2,3 2,398

4,5

~4,3

5,79

0,164

6,4

~6,0

10,07

0,286

10,7

~10,1

2%

2,3

0,065

2,3

4%

4,6

0,131

5,75%

6,6

0,187

6,4

11,58

0,328

10,6

10% d) 2030 (D-fogy: 2,757 Mt)

10%

2,757

4,5 ~6,03 ~10,2

Megjegyzés: 4,4 tf% BD biohányad = 4,61 BD tf%: ~ a D 4 en%-a. A BD biohányada 95,3 s%. (A biohányad figyelembevételével a BD fûtôértéke 37 MJ/kg helyett 35,26 MJ/kg. Az en%-ból BD [Mt/év]-be való átszámítás ennek figyelembevételével történt.)

ként 8 forinttal magasabb jövedéki adó fizetendô, amenynyiben a bekeverés aránya nem éri el a fenti mértéket.) 2058/2006. Korm. Hat. (Elôírja az 5,75 en% bekeverést mind a benzinre, mind a dízelre 2010-re. Ezzel összhangba kerülünk a 2003/30/EK EU direktívával.) Európa Tanácsi „Megegyezés” (2007. március 8–9.): Elnökségi következtetések (2020-ra elô kívánja írni a 10 en%-os bekeverést.)

ETBE MTBE RME et Mt PJ VOC DMFC

RÖVIDÍTÉSEK tf%, (v%) s% en% eha BA BD

térfogatszázalék súlyszázalék éves fogyasztás energiatartalmára vonatkozó százalék ezer hektár bioalkohol (100%-os etilalkohol, etanol, C2H5OH) biodízel; Európában: RME, repceolajzsírsav-metilészter

b., B D LNG CNG PB, LPG ≈ < > EGR ECM

BA-tartalmú (45 s%) benzinadalék (etil-tercier-butiléter) metil-terciér-butiléter repceolaj-zsírsav-metilészter ezer tonna (103 t) megatonna (106 t) petajoule (1015 J) volatile organic compounds (illékony szerves vegyületek, pl. aldehidek) direct methanol fuel cell, metanollal mûködô üzemanyagcella benzin dízelolaj cseppfolyósított földgáz komprimált földgáz propán-bután gáz közel egyenlô átlagérték kipufogógáz-visszavezetés motormenedzsment (vezérlés)


57

I sajtóközlemény / Folytatás a 41. oldalról köteles a rendszerszintû szolgáltatások nyújtására alkalmas kapacitásaival a MAVIR pályázatán részt venni. Az MVM Trade hasonló figyelemfelhívó levelet intézett az AES–Tisza Erômû Kft. vezetéséhez, ugyanis ezen erômûtársaság is fontos szerepet tölt be a hazai villamosenergiarendszer szabályozásában, az ellátásbiztonság fenntartásában. Levelében az MVM Trade javasolja, hogy a villamosenergia-törvény alapján rá háruló kötelezettség teljesítése érdekében az erômû szintén önállóan induljon a MAVIR pályázatán. Budapest, 2008. augusztus 6. MVM Zrt. Kommunikációs Osztály

MI ÚJSÁG EURÓPÁBAN? (Forrás: Bruxinfo 2008. szeptember–október) Andris Piebalgs–Tanaka Nobuo (IEA) közös sajtóértekezlet Brüsszelben Brüsszel, 2008. szeptember 8.

Az Európai Unió energiaügyi biztosa szerint a grúz válság ellenére is folytatni kell a Nabucco projektet. Gyengíti az Európai Unió egységes fellépését, hogy számos tagállama az energiaexportôrökkel való kétoldalú kapcsolatok fenntartását részesíti elônyben – állítja az EU energiapolitikájáról készült friss elemzésében a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA). Andris Piebalgs, az Európai Unió energiaügyi biztosa múlt héten újfent hitet tett a Nabucco gázvezeték megépítése mellett, dacára annak, hogy a projekt megvalósíthatóságát a közelmúltbeli grúziai válság miatt egyre többen megkérdôjelezik. Piebalgs Tanaka Nobuóval, a Nemzetközi Energiaügynökség vezérigazgatójával tartott sajtóértekezletén elismerte, hogy a grúziai válság nyomán bizonyos akadályok léptek fel, de mindez nem változtat az Európai Unió és a projektnek pénzügyi támogatást nyújtó Európai Befektetési Bank (EIB) szándékán, „mert szükségünk van erre az infrastruktúrára” – hangsúlyozta. A biztos szerint a történtek még jobban rávilágítottak arra, milyen nagy szükség van az energiaszállítási útvonalak diverzifikálására. Piebalgs azt is hozzátette, hogy Grúzia egész fejlôdése befolyásolja a gázvezeték sorsát, amelyen Európa Oroszország megkerülésével juthatna földgázhoz a Kaszpi-tenger környékérôl. Tanaka, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) vezérigazgatója a Nabuccóval kapcsolatban ugyanakkor emlékeztetett rá, hogy a befektetôk döntéseire nagy hatást gyakorol a tranzitországok stabilitása. (A Nabucco egyik elágazása a tervek szerint a török–grúz határig épülne meg és a már meglévô, Grúzián áthaladó vezetékhez kapcsolódna. Tanaka abból az alkalomból jelent meg a sajtó elôtt Brüsszelben, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) idén elôször átfogó jelentést tett közzé az Európai Unió energiapolitikájáról. Az IEA elemzése üdvözli az

58

2008/1 I

hírek Európai Bizottság által idén januárban elôterjesztett klímavédelmi és energiacsomagot, és fô vonalaiban támogatásáról biztosítja az Unió új energiapolitikáját, amely az éghajlatváltozás elleni küzdelemre, az energiaellátás biztonságára és a szektor nagyobb versenyképességére koncentrál. Tanaka úgy vélte, hogy bár különösen a határidôk tekintetében (2020) az EU rendkívül ambiciózus célokat tûzött maga elé, egyértelmûen mellette szól, hogy egy átfogó, koherens megközelítés jellemzi, amire nem volt még példa a világon. „Ha a javaslatokat sikerül végrehajtani, az EU energiatermelése és energiafelhasználása teljesen át fog alakulni” – húzza alá jelentésében az IEA. Az alapvetôen pozitív értékelés ugyanakkor nem mentes néhány bírálattól. A megújuló energiaforrásokra vonatkozó javaslattal szemben például arra hívja fel a figyelmet, hogy a zöld energia elôállítását igazoló eredetigazolások tagállamok közötti kereskedelmének korlátozása – ahogy azt a kormányok tervezik – „valamennyi energiafogyasztó számára jelentôs mértékben megnöveli majd a célok elérésének költségeit”. Emlékezetes, hogy az EU 2020-ra 20 százalékra növelné a megújuló energiaforrások részesedését a teljes energiamérlegen belül. A párizsi székhelyû nemzetközi szervezet az energetikai kutatásokra és fejlesztésre fordított uniós források sürgôs növelését is szükségesnek tartaná. Mint a dokumentum rámutat, a hetedik keretprogramból az energiaterületre rendelkezésre álló források közel 40 százalékát a nukleáris fúzióra fordítják, egy olyan technológiára, ami várhatóan csak 2050 után járul majd hozzá az energiaellátáshoz. Kevésbé következetesnek tartja az ügynökség az EU politikáját az energiapiac liberalizálásában. „Aggodalommal tölt el bennünket a teljes tulajdonosi szétválasztással szemben megmutatkozó ellenállás” – közölte Tanaka, aki arra buzdítja az Európai Bizottságot, hogy folytassa a természetes monopóliumok feldarabolására irányuló erôfeszítéseit. Mint ismeretes, a tagállamok június elején nem tették kötelezôvé a teljes tulajdonosi szétválasztást, sem a gáz-, sem a villamos energia szektorban, és alternatívaként elfogadták az úgynevezett független rendszerirányító modellt (ITO). Az IEA vezetôje ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a rendszerirányítók függetlenségét a teljes tulajdonosi szétválasztás garantálja a leghatékonyabban, minden más csak második lehetôségként jöhet szóba. Az IEA üdvözölte, hogy az Európai Unió intenzívebbé kívánja tenni a párbeszédet az energiaexportôr országokkal, de rosszallásának ad hangot amiatt, hogy számos tagállam saját az uniós egység gyengítésével saját szakállára kétoldalú megállapodásokat részesít elônyben a szállítókkal. „Az exportôrökkel ápolt kapcsolat talán a leggyengébb politikai terület. Ha rövid távon elônyökkel is járhat a kétoldalú alkuk elônyben részesítése, hoszszabb távon mindenképpen rossz és gyengíti az Uniót” – jelentette ki Tanaka. Az IEA vezetôje úgy véli, hogy a bioüzemanyagok fontos szerepet játszanak az egyolda-


lú energiafüggôség csökkentésében: ha nem vetnék be ôket, akkor például körülbelül 1 millió hordóval kevesebb üzemanyag lenne mindennap a piacon, ami növelné az olajárakat. Az EU által maga elé tûzött 10 százalékos megújuló üzemanyag célt ezzel együtt ambiciózusnak tartja és felhívja a figyelmet arra, hogy a jelenleg elérhetô bioüzemanyagok közül egyedül a brazil cukornádból elôállított versenyképes, igaz, idôvel a második generációs bioüzemanyagok is beléphetnek.

A képviselôk nem adnának ingyenes kvótákat az energiaszektornak Brüsszel, 2008. október 9.

Az Európai Parlament környezetvédelmi bizottsága kedden tartott szavazásán szinte minden lényeges kérdésben támogatta a Bizottság eredeti javaslatát az emissziókereskedelmi rendszer megreformálásáról. A képviselôk csak azoknak az áramtermelô cégeknek juttatnának ingyenes kibocsátási egységeket 2013 után, amelyek távfûtésre és melegvízhez állítanak elô energiát. Az energia- és klímacsomagról a „szuperkedden” tartott szavazások egyikének az Európai Bizottságnak az európai emissziókereskedelmi rendszer (ETS) felülvizsgálatára vonatkozó javaslata volt a tárgya. A környezetvédelmi bizottság mindenekelôtt támogatásáról biztosította azt a megközelítést, hogy 27 nemzeti kibocsátási terv helyett a jövôben (az ETS harmadik szakaszától, azaz 2013-tól) egységes uniós kibocsátási terv legyen, amelynek keretében a Bizottság EU-szinten megszabná az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértékét. A képviselôk azzal is egyetértettek, hogy a 2020-ig terjedô idôszakban évrôl évre kevesebb kibocsátási egységet (kvótát) osszanak szét az ETS hatálya alá esô ipari létesítmények között. Az Avril Doyle, ír néppárti képviselô által elôterjesztett jelentés magáévá tette a Bizottságnak azt az elképzelését, hogy 2013tól kezdôdôen a kibocsátási egységek árverezése legyen a fôszabály, ne pedig az ingyenes kiosztás, ami eddig meghatározó volt. A környezetvédelmi bizottság tagjai ugyanakkor a Brüsszel által javasolt 80 százalék helyett a rendelkezésre álló kvóták 85 százalékát osztanák ki ingyen és bérmentve az ipari létesítmények között. A szabad kvóták aránya azonban évrôl évre csökkenne, mígnem 2020-ra már valamennyi kibocsátási egységért fizetni kellene. Ez alól mentesülnének azok a nagy energiafelhasználású iparágak, amelyek esetében fennáll a veszély, hogy termelésüket az alacsony jövedelmezôség miatt olyan harmadik országokba helyezik át, ahol az EU-nál kevésbé szigorú szabályok vannak érvényben (az úgynevezett „szénkiszivárgás”). Az ilyen létesítmények a képviselôk szerint 2020-ig ingyen kapnák a szennyezô kvótákat. A bizottság tagjai ugyanakkor minden szektorban elôzetes kritériumokhoz (benchmark) kötnék az ingyenes kibocsátási egységeket, mégpedig a legalacsonyabb üvegházi gázkibocsátás és a leginkább energiahatékony technikák alapján.

I

hírek

A jelentés nem határozza meg, hogy mely szektorok vannak leginkább kitéve az elvándorlás veszélyének. Arra kéri ugyanakkor a Bizottságot, hogy az általa javasolt 2010. március 31-i idôponthoz képest három hónappal korábban (tehát már 2009. december 31-ig) azonosítsa be ezeket az ágazatokat, és aztán három helyett négyévenként frissítse a listát. A szakbizottság részletesen rögzítette azokat a kritériumokat is, amelyek alapján szerinte el kell dönteni, hogy egy-egy céget fenyeget-e a szénkiszivárgás vagy sem. A grémium arra a bizottsági elképzelésre is rábólintott, hogy az áramtermelô szektor 2013-tól kizárólag árveréseken szerezhesse be a kibocsátási kvótákat és azzal is egyetértettek, hogy a szénmegkötés és geológiai tárolás se kaphasson ingyen kvótát. Az energiaszektorral való szigorúbb bánásmódot illetékesek szerint az indokolja, hogy az ingyenes kvótákból óriási profitokat realizáltak eddig a fogyasztók rovására. Az energiatermelô cégeknek ugyanakkor nem kellene fizetniük a kibocsátási egységekért, ha távfûtésre és melegvíz céljából állítanak elô energiát, ha bizonyos feltételeknek megfelelnek. A parlamenti képviselôk az árverési bevételeket – ezek nagyságát 2020-ig évente 50 milliárd euróra becsülik – klímavédelmi intézkedésekre fordítanák. Azt javasolják, hogy a bevételek legalább 50 százalékát (a Bizottság szerint csak 20 százalékát) egy olyan nemzetközi alapba tegyék, amelybôl a fejlôdô országokban az üvegházi kibocsátás csökkentését és az erdôpusztítás visszafordítását célzó beruházásokat finanszíroznának. A fennmaradó bevételeket pedig különbözô klímavédelmi projektekre fordítanák az EU-n belül, segítve a tagállamokat az éghajlatváltozáshoz történô alkalmazkodásban, továbbá az ilyen irányú kutatásban és fejlesztésben. A képviselôk ahhoz is hozzájárultak, hogy a jelenlegi ETS hatókörét újabb ágazatokra (alumínium- és ammóniagyártás, petrolkémiai elôállítása), valamint más üvegházhatást okozó gázokra (például a salétromsavra) is kiterjesszék. A jelentés felszólítja a Bizottságot, hogy minél hamarabb hivatalos javaslatot terjesszen elô a hajózási ágazat emissziókereskedelmi rendszerbe 2013-ig történô bekapcsolása érdekében, továbbá, hogy 2013-ig jelölje meg azt a dátumot, amikor a közúti áruszállítás, a bányászat és a hulladékgazdálkodás is bekerül majd az ETS ernyôje alá. A képviselôk áldásukat adták arra a javaslatra is, amely a kislétesítményeket kivonná a rendszer hatálya alól, de megemelnék a Bizottság által ajánlott küszöbértékeket, hogy még több cég részesülhessen ilyen kivételezésben (például az évenkénti 10 ezer tonnás kibocsátás helyett az EP 25 ezer tonnánál húzná meg a határt, és a hôráfordítást is felemelné 25 MW-ról 35 MW-ra. A szakbizottság végül az ETS nyújtotta kereteket használná fel olyan nagy volumenû kereskedelmi demonstrációs projektek támogatására, mint amilyen a szénmegkötés és geológiai tárolás (CCS). Ezért lehetôséget adnának arra, hogy 500 millió kibocsátási egységet jut-

tassanak ezeknek a beruházásoknak az EUban, illetve azon kívül. Avril Doyle jelentését 44 igen, 20 ellenszavazat és 1 tartózkodás mellett fogadta el a környezetvédelmi bizottság. A jelentéstevô a szavazás után úgy vélekedett, hogy nagyon kiegyensúlyozott eredmény született, ami szerinte egyértelmû felhatalmazást ad az EP számára, hogy a tagállamokkal és a Bizottsággal egyeztetést folytasson a jogszabály végleges szövegérôl. Doyle elismerte, hogy az aktuális gazdasági helyzet minden bizonnyal megnehezíti majd a megállapodást, hiszen a kormányoknak és a választásokra készülô politikusoknak számos szempontot össze kell tudniuk egyeztetni. Avril Doyle egyébként mindenekelôtt az árverezésbôl származó bevételek felhasználásának kérdésében vár erôs ellenállást a tagállamok részérôl.

Politikai megállapodás a belsô piaci energiacsomagról Brüsszel, 2008. október 12.

Az EU27-ek szakminiszterei pénteken Luxembourgban politikai megállapodásra jutottak a gáz és a villamos energia piacának további liberalizálásáról szóló „harmadik energiacsomagról”. A jogszabály végleges elfogadása – amiben az Európai Parlament szava is számít majd – jövô év elsô felében várható. Több mint egy évvel az Európai Bizottság javaslatának elôterjesztése után az uniós tagállamok pénteken teljes körû megállapodást értek el az úgynevezett belsô piaci energiacsomagról, amelynek célja, hogy nagyobb versenyt generáljon az európai gáz- és villamosenergia-piacon. A mostani politikai megállapodás – amelyet megelôzôen idén június elején már részleges egyezség jött létre a csomagról – megnyitja az utat a Tanács és az Európai Parlament egyeztetése elôtt, amelynek Jean-Louis Borloo francia környezetvédelmi és energetikai miniszter várakozásai szerint jövô év elsô felében – második olvasatban – el kell vezetnie a jogszabály végleges elfogadásáig. Andris Piebalgs energiapolitikáért felelôs uniós biztos szerint az EU27-ek által elfogadott politikai megállapodás ugyan ambícióit tekintve elmarad az Európai Bizottság eredeti javaslatától, de így is nagy elôrelépést jelent a jelenlegi helyzethez képest. A pénteki miniszteri fordulóra lényegében már csak két kérdés várt tisztázásra. A keményebb diót néhány ország – Portugália, Spanyolország, Hollandia, Dánia és Lengyelország – azon igényének teljesítése jelentette, hogy egyenlô versenyfeltételeket biztosítsanak energiacégeik számára azoknak az országoknak a vállalataival szemben, amelyek tôlük eltérôen nem élnek az energiahálózatok energiatermeléstôl és szolgáltatástól való tulajdonosi szétválasztásának lehetôségével. Ezek az országok ugyanis el kívánják kerülni, hogy saját hazájukban a versenytôl védett vertikálisan integrált természetes monopóliumok részesedést szerezhessenek a liberálisabb gya-

korlatot alkalmazó tagállamok rendszerirányítóiban. A miniszterek által elfogadott szöveg leszögezi, hogy a gáz- , illetve villamos energia termelésben vagy szolgáltatásban érintett vállalatok sem közvetlenül, sem közvetve nem szerezhetnek ellenôrzést vagy gyakorolhatnak jogokat olyan tagállamok hálózati rendszerirányítóiban, amelyek a teljes tulajdonosi szétválasztást (vagyis a természetes monopóliumok feldarabolását) választották. A jogszabálytervezet ugyanakkor azt is rögzíti, hogy az egyenlô versenyfeltételek megteremtését szolgáló nemzeti intézkedéseknek összhangban kell lenniük az EU alapszerzôdésével (annak is 30-as cikkével) és az uniós jogszabályokkal, továbbá arányosnak, diszkriminációmentesnek és átláthatónak kell lenniük. Fontos kitétel, hogy bármilyen (és nem csak a hazai rendszerirányítókat érintô) korlátozó intézkedést az energiapiac valamely szegmensében akkor lehet csak hatályba léptetni, ha az intézkedésrôl elôzôleg az Európai Bizottságot hivatalosan értesítették és az jóvá is hagyta azt. Brüsszelnek két hónap áll majd rendelkezésére a tagállami notifikációk elbírálására. „…az intézkedéseknek, amelyeket tagállamok az egyenlô versenyfeltételek biztosítására foganatosítanak a közérdek alapkövetelményein kell, hogy alapuljanak” – fogalmaz a végleges szöveg. A szakminiszterek a harmadik országok energiacégeinek EU-n belüli tulajdonszerzésére vonatkozó záradékot különösebb vita nélkül elfogadták. A „Gazprom klauzulának” is nevezett rendelkezés értelmében a tagállamok nemzeti szabályozó hatóságai – és nem a Bizottság – mondják majd ki az utolsó szót abban a kérdésben, hogy harmadik országok cégei többségi ellenôrzést szerezhetnek-e hálózati üzemeltetôikben (rendszerirányítóikban). Brüsszelnek csak véleménynyilvánító joga lesz, amit a nemzeti szabályozóhatóságoknak ugyan figyelembe kell venniük, de nem lesznek kötelesek elfogadni azt. A rendkívül bonyolult jogszabályi csomag többi elemérôl már június elején megállapodtak a tagállamok. A vita középpontjában annak a kérdésnek a rendezése állt, hogy miképpen biztosítsák a nagyobb versenyt az energiapiacokon, amit erôsen megnehezít, hogy az energia elôállítása, a szolgáltatás és a kapacitások elosztásáról döntô rendszerirányítók számos országban egyetlen nagy vertikálisan integrált cég kezében vannak. A kormányok végül hosszas vita után három különbözô modell párhuzamos alkalmazásának lehetôségérôl döntöttek. A legradikálisabb megoldás a teljes tulajdonosi szétválasztás (vagy a vertikálisan integrált cégek feldarabolása), ami számos országban már megvalósult. Az ezt elutasító országok ugyanakkor alternatívaként kijelölhetnek egy független rendszerirányítót, vagy egy olyan modellt (ITO) alkalmaznak, amely bonyolult garanciákon keresztül szavatolja a rendszerirányító anyacégtôl való függetlenségét. Az energiacsomag része egy Európai Energiaszabályozói Együttmûködési Ügynökség (ACER) felállítása is. Az ügynökség jogi-


59

I

hírek

lag kötelezô döntéseket hozhatna minden olyan ügyben, ami több mint egy tagállamot érint (határkeresztezô kapacitások és határokon átnyúló villamos energia kereskedelem), és miközben kódexek létrehozását illetôen technikai kérdésekbe való beleszólása is nôni fog, továbbra is tanácsadói jogosítványokkal rendelkezne. Az utolsó percig vita tárgyát képezte, hogy a leendô ügynökségben minden országnak egy szavazata legyen, avagy a tanácsi testületekben szokásos súlyozott szavazatrendszeren alapuljanak a döntések. Végül az elsô változat hívei kerekedtek felül. A belsô piaci energiacsomag többi része

A politikai megállapodás értelmében a tagállamok és energetikai cégeik három opció körül választhatnak a jövôben, amelyek – ha nem is azonos mértékben – minden esetben azt a célt hivatottak szolgálni, hogy a hálózati rendszerirányítók természetes monopóliumoktól való függetlenségét és ezáltal a verseny élénkítését biztosítsák. A megállapodás a tulajdonosi szétválasztás (a termelési és szolgáltatási tevékenység hálózatüzemeltetéstôl való tulajdonosi szétválasztása) mellett lehetôséget ad a tagállamoknak egy független rendszerirányító (ISO) kijelölésére, vagy harmadik opcióként a független hálózatirányító modell (ITO) alkalmazására, ami némi változtatással megegyezik a vertikálisan integrált cégek feldarabolását ellenzô nyolc uniós tagállam korábbi javaslatával. Az EU27-ek abban is megegyeztek, hogy az ITO-modellt mind a gáz-, mind a villamosenergia-szektorban alkalmazhatják azok a tagországok, amelyek a jogszabály hatályba lépéséig nem élnek a tulajdonosi szétválasztás lehetôségével. Az Európai Bizottság egy általános felülvizsgálat keretében 2 évvel a rendelkezések hatályba lépését követôen – „objektív kritériumok figyelembevételével” – külön is górcsô alá veszi majd az ITO-modellt, amelynek során „a tényleges és hatékony szétválasztást (és nem a tulajdonosi szétválasztást) tekinti majd mércének". Brüsszelnek ezt követôen indokolt esetben a végrehajtástól számított 3 éven belül javaslatot terjeszt majd elô a rendszerirányítók „tényleges függetlenségének biztosítására”. Mivel a belsô energiapiacon egyszerre három szétválasztási modell lesz érvényben, az EU arról is gondoskodni próbál, hogy egy tagállam vertikálisan integrált energiavállalatai ne húzhassanak hasznot abból, hogy más országok liberálisabb szabályozást alkalmaznak. A tagállamok által elfogadott szöveg nem zárja ki, hogy az energiatermelô/szolgáltató anyacég kisebbségi tulajdont tartson fenn a hálózati rendszerirányítóban, feltéve, hogy ez nem biztosít neki ellenôrzést vagy bármilyen befolyást a TSO felett és nem vezethet összeférhetetlenséghez. Miközben az energiatermelôk és szolgáltatók kisebbségi tulajdont szerezhetnek a rendszerirányítóban, addig a TSOnak nem lehet semmilyen érdekeltsége a vertikálisan integrált cégben. A végleges megállapodás valamelyest enyhít azokon a szabályokon, amelyek a független rendszerirányító (ITO) igazgatótanácsi tagjai

60

2008/1 I

számára megszabták volna, hogy távozásukat követôen bizonyos ideig ne vállalhassanak munkát az anyacégnél. Ez korábban mind a TSO-beli megbízatást megelôzôen, mind pedig utána 5 év volt, ám ezt a miniszterek végül a menedzsment többségének esetében elôzetesen 3, illetve valamennyi tagja számára utólagosan 4 évre csökkentették. Az ötéves korlátozással többek között Magyarország sem értett egyet, amely egyébiránt pénteken a teljes csomagra áldását adta. Ami a vezetôség többi tagját illeti, a TSO-beli funkció ellátását megelôzô minimum 6 hónapos idôszakban nem vehetnek részt a vertikálisan integrált cég semmilyen menedzseri és egyéb tevékenységében. Ami a rendszerirányító felügyelôbizottságát illeti, tagjainak felét plusz egy tagot mentesítenek a függetlenségi szabályok alól (vagyis ezeket a tagokat az anyacég nevezheti ki). Az FB többi tagjának kinevezését a nemzeti szabályozóhatóságnak kell jóváhagynia. A nemzeti szabályozóhatóság elutasíthatja az FB-tagok megbízatásának hivatali idô elôtti megszüntetését, amennyiben azt indokolatlannak tartja. A fô kérdésekben elfoglalt magyar álláspont A belsô paici energiacsomaggal kapcsolatos magyar álláspont legfontosabb elemei a következôk: • Magyarország ugyan a teljes tulajdonosi szétválasztást támogatta, de a megállapodás érdekében egyetértett azzal, hogy a vertikálisan integrált társaságok a rendszerirányítók döntési és intézményi függetlenségének garantálása mellett a harmadik, ITO-modellt választhassák. • A magyar delegáció a villamosenergia- és a földgázszektor egységes kezelését támogatta, miként azt is, hogy a vertikálisan integrált társaságok mindkét ágazatban mentességként alkalmazhassák az ITO-modellt (végül a felülvizsgálati klauzula adja meg a választ arra a vitára, hogy az ITO idôben korlátozott vagy korlátlan legyen-e). • A magyarok szerint a Bizottság felülvizsgálatának az ITO mellett valamennyi modellre és mentességre ki kell terjednie. • Támogatta a magyar delegáció a kisebbségi tulajdonlás (a TSO-ban) megtartására vonatkozó javaslatot is, amely megítélése szerint nem akadályozza a hatékony szétválasztást. • Nem tartotta elfogadhatónak Budapest azt a TSO vezetô tisztségviselôire vonatkozó elôírást, hogy a TSO vezetôségébe kerülô vagy onnan távozó személyek kinevezésük elôtt, vagy távozásuk után öt évig nem tölthetnek be semmilyen pozíciót vertikálisan integrált társaságoknál. Ennek oka, hogy egy kis országban a szakemberek hiánya miatt így a tapasztalt menedzsment kinevezése lehetetlenné válik. • A harmadik országokra vonatkozó záradékot a Bizottság által javasolt formában nem tartotta elfogadhatónak a magyar küldöttség, amely további jogi vizsgálatok lefolytatását szorgalmazta a Bizottság jogi szolgálata részérôl. A magyar fél emellett úgy vélte, hogy a


már jelenleg is külföldi kézben lévô tulajdonrészeket eltérô módon kell kezelni a jövôbeli befektetésektôl.

Százmilliárdokat hozhatna hazánknak a tagállami CO2-kereskedelem Brüsszel, 2008. október 9.

Olajos Péter magyar EP-képviselô legóvatosabb becslése szerint is 212 milliárd forintos bevételhez juthatna Magyarország 2013 és 2020 között, ha a tagállamok az emissziókereskedelmi rendszeren (ETS) kívül is kereskedhetnének a CO2-kibocsátásokkal. Az Európai Parlament környezetvédelmi bizottsága kedden megszavazta az ezt a modellt támogató jelentést. Az MDF színeiben az Európai Parlamentbe jutott Olajos Péter szerint Magyarország a legóvatosabb számítások szerint is körülbelül 212 milliárd forintot (847,3 millió eurót) profitálna abból, ha az emisszió-kereskedelmi rendszeren (ETS) kívül esô szektorokban a tagállamok ugyanúgy adhatnák és vehetnék egymás között a kibocsátási kvótákat, mint az ipari vállalatok az ETS keretében. Az Európai Parlament környezetvédelmi bizottsága kedden elsöprô többséggel megszavazta azt a jelentést (a tagállamok közötti terhek megosztásáról), ami megnyitná az utat egy ilyen modell elôtt. Az Európai Bizottság klímacsomagra vonatkozó javaslata csak az ETS-en belül javasolja a kibocsátási egységek cseréjét 2013 és 2020 között, az uniós szintû kibocsátás valamivel több mint 50 százalékát lefedô ETS-en kívüli szektorokban (közlekedés, háztartások, mezôgazdaság, hulladékgazdálkodás és szolgáltatások) azonban nem. A néppárti színekben politizáló magyar képviselô és több kollégája (köztük a magyar szocialista Hegyi Gyula) azonban kezdeményezte, hogy a cégekhez hasonlóan a tagállamok is kereskedhessenek egymással, egymás között értékesítve fel nem használt szennyezô jogaikat. Az elképzelés hasonló egy, a tanácsi csatornákon belül futó magyar–svéd kezdeményezéshez. Mivel Magyarország a Bizottság javaslatai alapján 2005-höz képest 2020-ig 10 százalékkal növelhetné kibocsátását az ETS-en kívül esô szektorokban, ennél kisebb mértékû kibocsátás esetén eladhatná a feleslegét azoknak az országoknak, amelyek a megengedettnél nagyobb mértékben bocsátottak ki üvegházhatású gázokat. Olajos úgy véli, hogy hazánk valóságos „karbontôkén ül”, amelyet ha elôrelátó politikával kihasznál, akkor százmilliárd forintokban lehetne mérni annak hasznát. Márpedig a képviselô szerint hazánknak bô mozgástere van: a háztartásokat például megtakarításra kell, hogy ösztönözze, hogy 2005 óta háromszorosára nôtt a gáz ára. A bevételeket a szakbizottság szerint kizárólag energiahatékonyságot célzó és zöld beruházásokra lehetne fordítani. A terv megvalósulásának ugyanakkor elôfeltétele, hogy a CO2-vagyon az Európai Unión belül maradjon. A környezetvédelmi bizottság kedden megtette az elsô lépést ebbe az

I

hírek

irányba, amikor a Bizottság javaslatához képest harmadára csökkentette azt a határértéket, ameddig az európai országok Európán kívül végrehajtott zöld beruházásokkal, úgynevezett „tiszta fejlesztési mechanizmusokkal” (CDM) fedezhetik kibocsátáscsökkentésüket. Miközben a Bizottság 2013 és 2020 között összesen 24 százalékig beszámítaná a tagállami erôfeszítésekbe a CDM-eket, addig a környezetvédelmi bizottság által kedden elfogadott Satu Hassi (finn, zöldpárti) jelentés 8 százalékra vinné le ezt a szintet. Ami azt jelentené, hogy elvileg nagyobb lenne a kereslet Európán belül azon országok részérôl, amelyek egyébként Európán kívülre vinnék a pénzt. (Az eredeti javaslat értelmében egyes tagállamok akár a CO2-csökkentési kötelezettségeik közel 60 százalékát is kiválthatnák a CDM-ekkel). A környezetvédelmi bizottság által a tagállamok közötti teherviselésrôl (effort sharing) elfogadott jelentés a túllépésért minden egyes tonna után 100 eurós büntetéssel sújtaná a tagállamokat (ez effektíve 30 eurós pluszkiadást jelent a piaci árak alapján jelenleg). Ha egy ország megtagadná a pénzbírság befizetését, akkor annyival csökkentenék a következô évben az ETS-en belül az illetô ország által árverésre bocsátható kibocsátási egységeket, ráadásul a következô évben 1,3-szer nagyobb csökkenést kell elérnie. A büntetésbôl befolyó összegek egy közösségi alapba kerülnének és kizárólag környezetvédelmi beruházásokra lennének fordíthatók. A szakbizottság a 20 százalék helyett eleve 30 százalékos kibocsátáscsökkentést javasol 2020-ig az 1990-es szinthez képest, amitôl csak akkor állna el, ha nem sikerülne az EUhoz hasonló nemzetközi rendszerben megállapodni. A grémium 2020-on túli célokat is kitûzne. Ennek megfelelôen 2035-ig 50 százalékkal, 2050-ig pedig 60-80 százalékkal csökkentené az uniós CO2-kibocsátást 1990-hez képest. A környezetvédelmi bizottság a tekintélyes méretû klímacsomag két másik jogszabályi tervezetére válaszoló jelentésrôl is szavazott. Ezek: az ír Avril Doyle jelentése az ETS-rendszer reformjáról, valamint Chris Davis brit képviselô jelentése a szénmegkötésrôl és geológiai tárolásáról (Lásd további írásainkat). Az EP plenárisa reményei szerint a Tanáccsal történt megállapodás után december elején elsô olvasatban végszavazhat a klímacsomagról.

Közép- és Kelet-Európa energiafüggôségét csökkentené az EU Brüsszel, 2008. október 13.

A közép- és kelet-európai új tagállamok orosz energiaellátástól való függôségének csökkentése, a súlyos energiaellátási problémákkal szembenézô uniós tagok iránti szolidaritás erôsítése és a cseppfolyósföldgáz-tárolók építésére vonatkozó európai program létrehozása – ezek a legfigyelemreméltóbb elemei annak az Európai Tanács szerdai ülése elé kerülô jelentésnek, amely az EU energiaellátásának biztonságáról szól.

Az Európai Bizottság novemberi második stratégiai energia felülvizsgálatának elébe menve a soros francia elnökség egy jelentést készített az EU27-ek e héten összeülô államés kormányfôi számára, amelyben rövid távon konkrét intézkedéseket javasol az Európai Unió energiaellátás-biztonságának javítására. A több tucat kezdeményezés válasz kíván lenni az Európai Tanács szeptember 1-jei rendkívüli ülésének felhívására, amely a grúziai válság kapcsán fontosnak tartotta az ellátásbiztonság területén folyó különbözô uniós erôfeszítések felgyorsítását. A javaslatok az energiahatékonyság javítását, az energiaforrások diverzifikálását, az energiakereslet és kínálat nagyobb átláthatóságát, a tagállamok közötti szolidaritás erôsítését, az infrastruktúra-fejlesztéseket és az energiapolitika külsô aspektusait érintik. A jelentés nagy hangsúlyt helyez az európai energiahálózatok fejlesztésére és egymással való összekapcsolására, különös tekintettel azokra az uniós országokra – elsôsorban a balti államokra és a szigetországokra –, amelyeknek jelenleg nincs gáz- és villamos energia összeköttetésük az Unió más részeivel. Claude Turmes, az EP zöld frakciójának „energiamindenese” – aki meghívottként maga is részt vett az energiaügyi miniszterek pénteki vitájában – újságíróknak nyilatkozva úgy vélekedett, hogy az energia-infrastruktúra fejlesztése segítheti a közép- és kelet-európai országok Oroszországtól való függôségének csökkentését. A luxemburgi képviselô ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy az orosz energiaimport mindössze 7 százalékát teszi ki az uniós energiamérlegnek és részesedése az elmúlt években csökkent. A fô problémát ezért szerinte nem az EU egészének, hanem a közép- és kelet-európai új tagállamoknak az orosz energiaszállításoknak való kitettsége okozza. Turmes ezért is tartja figyelemreméltónak a francia jelentést, ami specifikus intézkedéseket javasol e tekintetben. Javasolja • a balti államok és európai szomszédaik közötti infrastrukturális hálózati összeköttetés javítását, • a földközi-tengeri villamosenergia- és gázgyûrû létrehozásának felgyorsítását, • a Közép- és Délkelet-Európa közötti gázés villamos energia összeköttetés fejlesztését elsôsorban az Energia Közösség támogatásával, • a déli gázfolyosó (ennek része a Nabucco) létrehozására irányuló munka fokozását különös tekintettel a szükséges gázmennyiség és szállítási feltételek biztosítására. A jelentés ezen kívül felkéri az Európai Bizottságot, hogy novemberben iránymutatásokat terjesszen elô a transzeurópai energiaszállítási hálózatok aktualizálására és és megerôsítésére vonatkozóan. A jelentést készítô francia elnökség szerint ugyanis a TEN-projektek megvalósítása általánosságban túl lassan halad és egyenetlen képet mutat. A tagállamok arra is felkérik Brüsszelt, hogy 2009 elsô felében egy európai cselekvési tervet dolgozzon ki a cseppfolyós gáztárolókról (LNG), ami kihangsúlyozza majd az LNG-k szerepét a gázellátás biztosításában.

Az Európai Tanács azzal is megbízza a Bizottságot, hogy még november folyamán terjesszen elô javaslatot egy, a tagállamok közötti szolidaritási mechanizmus létrehozására. Ennek lényege, hogy minden egyes tagállamnak a rendelkezésére álló kapacitásokkal összhangban biztonsági tartalékot kell képeznie, amit vészhelyzetben felszabadíthat és más uniós tagállam rendelkezésére bocsáthat, ha annak energiaellátásában komoly zavarok támadnak. Egy ilyen biztonsági tartalék készletezéssel, a termelés vagy az import növelésével, vagy a fogyasztás csökkenésével képezhetô. A jelentés a tagállamokra bízná, hogy milyen technikai rendelkezésekkel teljesítik majd ezt a kötelezettségvállalást. Claude Turmes EP-képviselô szerint a tagállamok az energiafogyasztás 2-3 százalékos visszafogásával képezhetnének ilyen biztonsági tartalékot. A zöldpárti képviselô úgy véli, hogy Oroszország a fent említett okok miatt elsôsorban az energiaárakkal tarthatja sakkban az Európai Uniót, ám erre az EU úgy adhat csattanós választ, ha árkonkurenciát teremt az orosz energiának. Az ilyen lépések közé sorolta a fent említett szolidaritási mechanizmust, az LNG-tárolók építését, az alternatív gázvezetékek építését és egy agresszív épületfelújítási politikát. Az európai gázfogyasztás több mint 50 százalékát ugyanis jelenleg épületek használják fel, egy, az Európai Beruházási Bank (EIB) által koordinált épületfelújítási kölcsön program amellett, hogy javítaná az ellátásbiztonságot, az éppen pangásban lévô építôiparnak is megrendeléseket hozna. A Bizottságnak egyébként novemberben kell elôterjesztenie az épületek energiateljesítményérôl szóló irányelv felülvizsgálatára vonatkozó javaslatot, ami a jelentés szerint ambiciózus célokat fogalmaz majd meg különösen az új épületeket illetôen. Az irányelvet még 2009 vége elôtt el kívánják fogadni a tagállamok. A rövid távon javasolt intézkedések közé tartozik az olaj- és gázkészletezés átláthatóságának javítása. A Bizottság már jelezte, hogy november közepén jogszabályi javaslatot terjeszt elô a kereskedelmi olajkészletek hetente történô közzétételérôl. Brüsszelt arra is felkérik, hogy a gázkereslet, a gázkészletek és a gázellátás átláthatóságát javító javaslatokkal rukkoljon elô. A Bizottságnak ezzel párhuzamosan egy olyan jelentést is el kell készítenie, amely megpróbálja elôre felmérni az egyes tagállamok energiaszükségleteit és beszerzési lehetôségeit. A csomag részét képezi továbbá a beszerzési és a tranzitországokkal folytatott párbeszéd értékelése és egy nagyszabású találkozó megrendezése 2009 tavaszán a Kaszpi-tenger környéki országok és a tranzitállamok képviselôivel. Claude Turmes luxemburgi zöldpárti képviselô a számos elôremutató javaslat mellett bírálta a jelentést, mondván az teljesen elhanyagolja a kôolaj-problémát, ami 8-10 éven belül tetôzni fog és amelynek felhasználásán az európai közlekedés jelenleg 95-96 százalékban alapul. A képviselô szerint a kulcskérdés az, hogy az autóipart hatékonyabb gépkocsik gyártására kényszerítsék.


61

Magyar Villamos Mûvek Zrt. 1011 Budapest, Vám utca 5–7. Telefon: 201-5455 I www.mvm.hu

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK ZRT.-RÔL NAPRAKÉSZ INFORMÁCIÓK AZ INTERNETRÔL IS BÁRMIKOR ELÉRHETÔK. A WEB-OLDALON CÍMLISTÁKAT, GYORSHÍREKET, A CÉG MÛKÖDÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓ FONTOS ESEMÉNYEK LEÍRÁSÁT, FOTÓKAT ÉS ÁBRÁKAT LEHET MEGTALÁLNI, VALAMINT A TÁRSASÁG ÁLTAL KIADOTT SAJTÓKÖZLEMÉNYEK IS AZONNAL OLVASHATÓK. KAPCSOLAT TALÁLHATÓ A VILLAMOSENERGIA-IPAR SZÁMOS HAZAI ÉS KÜLFÖLDI CÉGÉHEZ.

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI

Recommend Documents