A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK ¨ ZLEMÉNYEI KO XLII. ÉVFOLYAM 2005. 1-2. SZÁM

Versenypiaci hatékonyság – út a megfelelô szállítóhálózatok kialakulásához A Bánhidai Erômû búcsúztatójára A CO2-kereskedelem számviteli elszámolásának rendszere SETSO – a délkelet-európai rendszerirányítók szövetsége

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK ¨ ZLEMÉNYEI KO

MAGYAR VILLAMOS MÛVEK RT.

XLII. ÉVFOLYAM 2005. 1-2. SZÁM

FELELÔS KIADÓ DR. KOCSIS ISTVÁN

FÔSZERKESZTÔ DR. GERSE KÁROLY

FELELÔS SZERKESZTÔ TRINGER ÁGOSTON

SZERKESZTÔBIZOTTSÁG DR. BACSKÓ MIHÁLY CIVIN VILMOS DR. DOBOS GÁBORNÉ GAÁL GÁBOR (OVIT RT.) HANTI ÁGOTA (PA RT.) HORNAI GÁBOR (MVM PARTNER RT.) KERÉNYI A. ÖDÖN KOVÁCS KRISZTINA (MAVIR RT.) KREISSNÉ HARTAI GABRIELLA NAGY RÓBERT DR. NAGY ZOLTÁN SÁNDOR JÓZSEF SIMIG PÉTER (MAVIR RT.) SIMON GÁBOR DR. STRÓBL ALAJOS (MAVIR RT.)

SÁNDOR JÓZSEF

VERSENYPIACI HATÉKONYSÁG – ÚT A MEGFELELÔ SZÁLLÍTÓHÁLÓZATOK KIALAKULÁSÁHOZ

1-

DR. STRÓBL ALAJOS

KITEKINTÉS AZ ENERGIAHATÉKONYSÁGRA ÉS A TÁMOGATÁSOKRA A TÉNYEK TÜKRÉBEN

7

DR. FAZEKAS ANDRÁS ISTVÁN

ADATOK KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI 21 TECHNOLÓGIÁK EXTERNÁLIS KÖLTSÉGÉRE VONATKOZÓAN SZABÓ LÁSZLÓ

A BÁNHIDAI ERÔMÛ BÚCSÚZTATÓJÁRA

33

DR. POTECZ BÉLA

AZ ÁTVITELI ÉS A 120 KV-OS HÁLÓZAT FESZÜLTSÉGMEDDÔTELJESÍTMÉNY (U-Q) SZABÁLYOZÁSA

35

ALMÁSI KRISTÓF, BERTALAN ZSOLT, SIMIG PÉTER, SULYOK ZOLTÁN

SZALKAI ISTVÁN TARI GÁBOR VERÉB TAMÁS

SETSO – A DÉLKELET-EURÓPAI RENDSZERIRÁNYÍTÓK SZÖVETSÉGE

42

KÉPES-GORDOS GABRIELLA

MEGJELENT A MECUM STÚDIÓ GONDOZÁSÁBAN

A CO2-KERESKEDELEM SZÁMVITELI ELSZÁMOLÁSÁNAK RENDSZERE

48

DR. HAMAR EDINA

A 2005. ÉVRE VONATKOZÓ ÚJ ADÓJOGSZABÁLYOK

53

SZÉNÁSY ÁGNES

ISSN 0238-7247

A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ TÖRVÉNY 2005. ÉVI VÁLTOZÁSAI

58

DR. NAGY ZOLTÁN

CÍMLAPFOTÓ ZAJLANAK A GYÔR–SZOMBATHELY 400 KV-OS ÁTVITELI HÁLÓZATI ÖSSZEKÖTTETÉS OSZLOPSZERELÉSI MUNKÁLATAI

GAZDASÁGI ROVAT

62

KITÜNTETÉS

64

E SZÁMUNK SZERZÔI

66

SUMMARY OF ARTICLES

68

VERSENYPIACI HATÉKONYSÁG – ÚT A MEGFELELÔ SZÁLLÍTÓHÁLÓZATOK KIALAKULÁSÁHOZ n A KÖZLEMÉNYEK 2004/4. SZÁMÁBAN MEGJELENT „ELLÁTÁSBIZTONSÁG A VÁLTOZÓ VILLAMOSENERGIA-PIACI VISZONYOK KÖZÖTT” CÍMÛ ÍRÁSOMBAN A PIACI HATÉKONYSÁG NEM KÖNNYÛ NÖVELÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE MELLETT ÉRVELTEM. A VERSENYPIACI HATÉKONYSÁG NÖVELÉSÉNEK EGYIK LÉNYEGES FELTÉTELE A MEGFELELÔ, SZÛK KERESZTMETSZET NÉLKÜLI SZÁLLÍTÓ HÁLÓZATOK KIALAKÍTÁSA. BÁR AZ EU-BAN IS FELISMERÉSRE KERÜLT EZ A PROBLÉMA ÉS MEGHATÁROZTAK BIZONYOS ELVEKET A MEGOLDÁS ÉRDEKÉBEN, AZONBAN AZOKAT JELLEMZÔEN NEM ALKALMAZZÁK, ÉS A HÁLÓZATI PROBLÉMA MEGOLDÁSA KÉSIK. A MEGOLDÁST SEGÍTÔ LÉPÉS LEHET AZ ÁTVITELI JOGOKAT GAZDASÁGILAG HATÉKONYAN KIOSZTANI KÉPES NEMZETEK FELETTI KERESKEDELMI KÖZPONTOK KIALAKÍTÁSA. SÁNDOR JÓZSEF

A Közlemények 2004/4. számában megjelent, a piaci modellekrôl folyó vitához való hozzászólásomban (Ellátásbiztonság a változó villamosenergia-piaci viszonyok között) amellett érveltem, hogy a kialakítani tervezett villamos energia versenypiacok normális mûködésének, és különösen a hosszú távú ellátásbiztonság megteremtésének elôfeltétele, hogy a piacok a megfelelô, megbízható gazdasági jelzéseket nyújtani tudják a piaci szereplôk felé, vagyis, hogy megvalósuljon a szükséges mértékû piaci hatékonyság. Megkíséreltem azonosítani – a teljesség igénye nélkül – a piaci hatékonyság megteremtésének legnagyobb kihívásait, és javasoltam, hogy induljon közös gondolkodás arról, hogyan lehet ezeknek a kihívásoknak megfelelni. Az egyik nagy kihívás a versenypiaci viszonyoknak megfelelô szállítóhálózatok kialakításának problematikája. Ezzel kapcsolatosan – Leonardo Benítez Díez gondolatait felhasználva – az alábbiakat ajánlom szíves megfontolásra, illetve megvitatásra:

A villamos energia ipari liberalizáció fokozatosan megteremti a villamosenergia-kereskedôk számára a külföldi, illetve az egységesülô regionális piacokon való kereskedés jogi lehetôségét. Ez a lehetôség a szükséges versenypiaci hatékonyság egyik elôfeltételét képezô, kellôen nagy méretû egységes piacok kialakulása szempontjából kulcsfontosságú feltétel. A lehetôség a kereskedôk számára – és végsô soron a fogyasztók számára – többlet elônyöket kínál, de ugyanakkor többlet bizonytalanságot, illetve többlet kockázatokat is jelent. A lehetôségek és kockázatok megfelelô menedzselése új követelményeket támaszt a kereskedô cégekkel szemben. Rendelkezniük kell a piacszimuláció, a kockázatkezelés és a termékmenedzsment képességeivel. Egy villamosenergia-ügylet megvalósíthatóságánál és beárazásánál számos tényezôt figyelembe kell venniük, többek között annak az energia rendszernek – fôleg a termelô és átviteli eszközöknek – a sajátosságait, amelyben tevékenykednek. Többek között – és mostani témánk

szempontjából ezen van a hangsúly – tisztában kell lenniük annak a hálózatnak a sajátosságaival, a villamosenergia-szállítás üzleti feltételeivel, amelyiken a kereskedelem bonyolódik. Jogos elvárás, hogy ezek az üzleti feltételek minél jobban támogassák a teljes értéklánc gazdaságilag hatékony mûködését, és diszkriminációmentesek legyenek. Feltételezve, hogy a szükséges versenypiaci hatékonyság többi elôfeltétele is teljesül, természetesen ez szolgálja a villamosenergia-fogyasztók érdekeit is. Az elméleti helyi villamosenergiaárak a szállítási veszteségek és a szûk keresztmetszetek következtében eltérnek egymástól. A helyi árazási elmélet szerint a villamos energia helyi ára a „határ termelôegység” tüzelôanyag valamint mûködési és karbantartási változó költségétôl, továbbá a hálózati veszteségektôl és a szûk keresztmetszetektôl függ. Ha egy távvezetéken szûk keresztmetszet alakul ki, megtörténik az újra-teherelosztás és a vezetéken normális áramlás alakul ki, miközben megjelenik a szûk keresztmetszet által okozott költség.

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2005/1-2

1

Mint ismeretes, még a nemzeti hálózatok esetében is elôfordulhat, hogy bizonyos tranzakciók nem valósíthatóak meg a terhelések és a források területi eloszlása miatt. Amikor a szûk keresztmetszet a helyi (nemzeti) piacon belül alakul ki, az általában hatékonyan kezelhetô a nemzeti teherelosztók által alkalmazott szûk keresztmetszet kezelési módszerekkel (legalábbis a jelenlegitôl lényegesen el nem térô viszonyok között). A nemzeti piacokon az ilyen helyzetek ritkák, és nem okoznak számottevô többletköltséget. Amikor azonban kilépünk a helyi piac határain kívülre a szituáció drasztikusan megváltozik, mivel a határkeresztezô kapacitások általában szûkösek és a hálózati topológiák sem optimálisak, hiszen azokat nem a versenypiaci kereskedelmi forgalomra tervezték. Ezek a hálózatok a nemzeti piacok keretei között, az országhatárokon belüli források és terhelések közötti forgalom lebonyolítására alakultak ki, a nemzeti hálózatok közötti rendszer-összeköttetések alapvetôen üzemzavari kisegítésre és viszonylag kis volumenû, elôre tervezett energiacserére létesültek. Így ezek a hálózatok ma nem teszik lehetôvé, hogy a kellôen likvid regionális villamosenergia-piacok kialakuljanak. A piaci hatékonyság méretkövetelményeit kielégíteni képes regionális versenypiacok kialakulása szempontjából az lenne a kívánatos, hogy a határkeresztezô átviteli kapacitások szûkössége mielôbb megszûnjön és, hogy a földrajzilag kiteljesedô és sokkal intenzívebb kereskedelmi forgalom bonyolításához optimális hálózati topológiák idôvel kialakuljanak. A szûk határkeresztezô keresztmetszetek és a versenypiaci optimális hálózatok problémája új rendszer-összeköttetések létesítésével és a meglévô hálózatok megfelelô megerôsítésével, új távvezetékek építésével – ami jelentôs összegû hálózati beruházásokat igényelne, és ennek megfelelô többletköltségeket okozna – természetesen megoldható lenne. Azonban a szabályozási, tervezési és piaci bizonytalanságok, üzleti ellenérdekeltségek ezt hátráltatják. Tény, hogy határkeresztezô átviteli kapacitások nem létesülnek a szükséges mértékben az egységesülô EU piacon.

2

Mind Európában mind pedig az Egyesült Államokban intézményesen is felismerték már, hogy a jelenlegi helyzetbôl történô elmozdulás végett fontos érdek fûzôdik a szûkös határkeresztezô kapacitások gazdaságilag hatékony kiosztásához (allokálásához), és általában az átviteli szolgáltatás gazdaságilag hatékony árazásához. Ez ugyanis egyfelôl lehetôvé teszi a nemzetközi kereskedelem kiteljesedését, a jelenlegi szûkös határkeresztezô hálózati kapacitások igazságos feltételek melletti maximális kihasználásáig. (A hálózati probléma rövidtávú kezelése). Másfelôl – ami a témánk szempontjából sokkal fontosabb – jó gazdasági jelzôrendszerként szolgálhat az igazán hatékony regionális versenypiaci viszonyok megteremtôdéséhez szükséges hálózatok, illetve egységes rendszerek kialakításához, ösztönözve a piaci szereplôket arra, hogy a termelési és fogyasztási helyeik – hálózati szempontból is – optimálisan kerüljenek kialakítására. (A hálózati probléma hosszú távú megoldása.) Az EU intézményrendszerén belül a Firenzei Fórum foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. A Hatodik Firenzei Fórum szerint „Az életbe léptetett szûk határkeresztezô kapacitást kezelô módszerek gazdaságilag hatékony módon kell, hogy elosszák a rövidtávú szûk határkeresztezô kapacitásokat, és egyidejûleg jelzéseket és ösztönzést kell, hogy adjanak a hatékony erômûvi és hálózati beruházások megfelelô helyeken történô megvalósítására.” A Firenzei Fórum szerint a szûk határkeresztezô kapacitás kezelésének elônyben részesítendô módszerei: az explicit vagy az implicit aukciók, a piacfelosztás (market splitting), a határokon átnyúló koordinált újra-teherelosztás vagy ellen-kereskedés. Ha a tranzakciókat korlátozni kell, akkor a korlátozás elôre meghatározott szigorú szabályok szerint, és csak végsô esetben történhet. Tapasztalnunk kell azonban, hogy az EU átviteli kapacitások kiosztásával kapcsolatos közös szabályainak és elveinek megvalósítása a gyakorlatban egyáltalán nem könnyû feladat. A kiosztás határonként egyedileg, és általában (kevés kivételtôl eltekintve) a villamosenergia-nagykereskedelemtôl különváltan történik. És ami még rosz-


szabb, a módszerek, amelyeket az átviteli jogok (villamosenergia-nagykereskedelemtôl különváltan történô) kiosztására és a szûkös határkeresztezô kapacitások kezelésére általában használnak („first come, first serve”; „pro rata”) egyáltalán nem piackonformak. A Firenzei Fórumon ugyancsak megfogalmazást nyert, hogy szükség van olyan, az átviteli tarifákba beépítendô, európai szintû hosszú távú lokális gazdasági jelzésekre, amelyek a piaci szereplôket a termelôi és fogyasztási helyeik hálózati szempontból is optimális megválasztására ösztönzik. Ha az eddigi EU tapasztalatokat tekintjük, azt látjuk, hogy a jelenleg alkalmazott szûk határkeresztezô kapacitást kezelô módszerek messze nem felelnek meg az elvárásoknak és nincsenek hosszútávú lokális gazdasági jelzésekre alkalmas átviteli tarifák. Különféle okai vannak annak, hogy a gazdaságilag hatékonyabb mechanizmusokat – kevés kivételtôl eltekintve – nem alkalmazzák Európában. Tény azonban, hogy jellemzôen nem alkalmazzák, és ez bizony alapvetô akadályát képezi a hatékony versenypiaci viszonyok megteremtôdéséhez szükséges szállító hálózatok kialakításának! Megfigyelhetô ugyanakkor az is, hogy ellentétben más regionális piacokkal, Európában nincs egy központi entitás, aki felelôs lenne a belsô energiapiac mûködtetéséért, hiszen történelmileg az európai belsô piac „csupán” a nemzeti piacok öszszegzése, bizonyos az EU szintjén elfogadott közös (sokszor meglehetôsen laza) elvek alapján, nem pedig egy szerves fejlôdés eredménye. Díez véleménye, hogy az egységes belsô energiapiac nem lehet realitás addig, amíg a határkeresztezô kapacitásokra, és végsô soron a teljes regionális átviteli hálózatra a piaci szereplôk nem úgy tekintenek, mint az összes piaci szereplô (nem csak a rendszerüzemeltetôk vagy a határ egyik vagy másik oldalán lévô szereplôk) közös eszközeire, (természetesen nem tulajdoni értelemben). Valahogy úgy, ahogy a monopolista idôkben a „piaci” szereplôk (erômûvek, szolgáltatók) a nemzeti szállító hálózatokra és teherelosztókra tekintettek. (Ez versenypiaci viszonyok kö-

zött alapvetôen egy mentalitásbéli dimenzió, végsô soron nagyon mély és fontos gazdasági tartalommal, aminek a lényege az, hogy a szereplôk felfogása szerint a hálózat az egységes villamosenergia-rendszer és -piac közös érdekeit kell, hogy szolgálja.) A lényeg az, hogy nagyon fontos lenne, hogy a szûkös határkeresztezô kapacitások kiosztása (a probléma rövid távú kezelése), és a regionális átviteli hálózat fejlesztése (a probléma hosszú távú megoldása) egy közös, a nemzeti határokon átnyúló, regionális perspektívával, és természetesen piac-konform módon, gazdaságilag hatékonyan történjen. A hálózati probléma versenypiaci viszonyok közötti megoldásához vezethet Díez szerint egy, a hálózati kapacitásokkal való kereskedésre létrehozandó nemzetek feletti kereskedelmi központ, amely a jól definiált terjedelmû regionális piacon belül lévô összes szûkös határkeresztezô kapacitást rögzített kritériumok szerint kezeli, és amelyet az a cél vezérel, és arra alakították ki, hogy az összes hálózathasználó piaci bizonytalanságát mind rövid, mind hosszabb távon minimalizálja. Egy ilyen kereskedelmi központ megvalósíthatóságával kapcsolatosan megválaszolandó fôbb kérdések: n Szervezeti megvalósíthatóság – új szervezetet kell-e létrehozni, vagy a központ a meglévô rendszerirányítók által kezelt „virtuális piac” legyen? n Kereskedelmi megvalósíthatóság – milyen elveken és szabályokon nyugodjon az átvitelikapacitás-kiosztás és a szûk keresztmetszet kezelése? Milyen legyen az elszámolás, a pénzügyi terhek és elônyök milyen elvek szerint kerüljenek megosztásra a piaci szereplôk és a rendszerüzemeltetôk között? n Mûszaki megvalósíthatóság – hogyan történjen a piacmûködtetés? Meg kell tervezni, és létre kell hozni a megfelelô kereskedelmi platformot valós idejû összeköttetéssel a rendszerüzemeltetôkhöz. n Szabályozási megvalósíthatóság – a szabályozások összehangolása érdekében szabályozásmódosításokra lehet szükség az egyes országokban, régiókban a határok mindkét oldalán.

n Átmeneti költségek – mi legyen a

határkeresztezô kapacitások használatára vonatkozó meglévô szerzôdésekkel? Ez különösen a „firstcome, first-serve” kezelésû határkeresztezô kapacitások esetében fontos, amelyek bizonyos feleket privilegizált arbitrázs lehetôségekkel ruháznak fel. Az EU-ban kialakulóban van az ilyen irányú gondolkodás, de azt is látni kell, hogy olyan horderejû kérdésekrôl van szó, amelyek megfelelô politikai konszenzus, akarat és erô nélkül, valamint – és véleményem szerint, mindenekelôtt – az érdekelt rendszerüzemeltetôk fenti mentalitáson nyugvó hozzáállása, egyfajta elkötelezettsége, belsô indíttatása, és megfelelô gazdasági motiváltsága nélkül megoldhatatlanok. Díez szerint az elôrelépés érdekében mindenekelôtt definiálni kellene egy olyan közös átviteli kapacitás modellt, amely kellô figyelemmel van a régión belüli különbözô (jelenlegi és perspektivikus) energiatranszferek közötti kölcsönhatásokra, és lehetôvé teszi egy olyan új és transzparens módszernek az alkalmazását, amelylyel megbízhatóan kalkulálható és kommunikálható az érdekeltek felé a nettó és a rendelkezésre álló átviteli kapacitás, valamint a korlátozó tényezôk és körülmények valamennyi rendszer-összeköttetés esetében. Ez kulcsfontosságú feladat a piaci szereplôk bizalmának kialakulása érdekében. Nagyon fontos a kereskedelmi központ szervezésének kérdése. Célszerû lenne a fokozatosság elvét alkalmazni. Az átviteli jogok kiosztását kezdetben az egyszerûbb explicit aukcióra, majd a koordinált explicit aukcióra lenne célszerû alapozni. Az explicit aukciók – a kapacitáskiosztás és a nagykereskedelmi villamosenergia-piac közötti kölcsönhatás figyelembe vételének hiánya miatt – gazdaságilag kevésbé hatékonyak, mint az implicit aukciók, amelyek ezt a kölcsönhatást figyelembe veszik. De, egyfelôl az explicit aukció alkalmazásával az átmenet a jelenlegi helyzetbôl egy lényegesen fejlettebb fázisban sokkal egyszerûbb lenne, hiszen ezt a módszert már ma is több fontos rendszer-összeköttetés esetében alkalmazzák, másfelôl az implicit aukciókon alapuló kiosztási eljárások elô-

feltétele – a koncentrált piaci villamosenergia-kereskedelem – még nem kellôen fejlett (különösen nem a kelet-közép-európai régióban). A regionális piaci szereplôkkel egyetértésben ki kellene dolgozni az átviteli jogokkal kapcsolatos konkrét piaci termékeket, és szükség lenne a lehetséges határközeli hálózati túlterhelôdések kezelésére a rendszerüzemeltetôk által kidolgozott eljárásrendre, ami különbözô módszerek (újra-teherelosztás, ellen-kereskedés stb.) kombinációja lehet. Egy ilyen, vagy ehhez hasonló regionális kereskedelmi központ a hatékony villamosenergia-versenypiac kialakítása szempontjából csak a hálózati probléma rövid távú, viszonylag hatékony kezelését lehetôvé tevô állapothoz vezetô elsô lépése lehetne. A hosszú távú ellátásbiztonság megvalósulásához szükséges, a megbízható gazdasági jelzéseket produkálni képes, igazán likvid, hatékony villamosenergia-versenypiac kialakulásához szükséges hálózatokhoz majd az átviteli jogok implicit (az átviteli jogokat és az energiapiaci egyensúlyt együttesen kezelô) aukciók révén történô kiosztásán keresztül lehetne eljutni. Az implicit aukciókon alapuló átvitelijog-kiosztás gazdaságilag hatékonyabb, mivel ennek során figyelembe veszik a villamosenergia-piaci viszonyokat és a párhuzamos áramlásokat („loop-flow”) is. Megvalósíthatóságának azonban elôfeltétele a regionális koncentrált villamosenergia-piacok kialakulása és tényleges mûködése. A kereskedelmi megvalósíthatóság szempontjából fontos lenne, hogy a versenypiaci viszonyokra megfelelô hálózatok kialakításával kapcsolatos költségek viselésében érvényesüljön az igazságosság elve. Ezért a szûk keresztmetszetek kezelésével, illetve a többletforgalommal kapcsolatos hálózati (hálózatüzemeltetési, hálózatmegerôsítési, hálózatfejlesztési) többletköltségeket azoknak kellene viselniük, akik miatt ezek a költségek felmerülnek, és akik a többletforgalom elônyeit élvezik. Ez a megközelítés nem csak igazságos lenne, hanem gazdaságilag hatékony is, mivel közvetlenül ösztönözné az új termelési és fogyasztási helyek hálózati szempontból elônyös kiválasztását. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a nemzeti határokon, illet-


3

4

ve hálózatokon a rövid távú és a hoszszabb távú többletköltségeket okozó többletforgalom egyelôre jellemzôen a versenypiaci nagyfogyasztói kör érdekében jelentkezik (különösen a fejletlenebb piacok, mint pl. a kelet-közép-európai piac esetében), ráadásul sokszor tranzit forgalomként. A többletköltségeket ezen elv szerint tehát nekik kellene viselni. A többletköltségek kisfogyasztókra is történô terhelése akkor lesz majd igazságos, ha a többletforgalom elônyeit igazolhatóan ôk is élvezik. Sôt az igazságos költségviselés kérdéskörében azt is indokolt lenne mérlegelni – különösen a nagy volumenû tranzitot bonyolító országok esetében – hogy a jelenlegi, a többletforgalmat is bonyolító hálózatok létesítési költségeit (vagy azok nagy részét) a többletforgalom elônyeit nem feltétlenül élvezô hazai fogyasztói körök az esetek többségében már megfizették. (A tranzitvonatkozásokkal az EU intézményrendszere a horizontális hálózatok és a CBT kérdéskörökön belül foglalkozik.) Olyan felfogás is van, amely szerint a többlet költségeket célszerû „szocializálni”, azaz valamennyi piaci szereplô között elosztani. A felfogás hívei azzal érvelnek, hogy az arbitrázs lehetôségek kihasználása csökkenti a nagykereskedelmi piacok árait, és ennek pozitív hatását az öszszes fogyasztó élvezi. Ez azonban csak akkor igaz, ha a piac valóban képes biztosítani, hogy az elônyöket mindenki egyformán élvezhesse. Ez a megoldás azonban a mellett, hogy a jelenlegi piaci viszonyok között nem igazságos, gazdasági jelzések szempontjából is kevésbé hatékony. Felmerül az a kérdés is, hogy – amíg a szûk határkeresztezô kapacitások léteznek – ki legyen a jogosult-

ja a határkeresztezô kapacitások aukciós árbevételének? Az egységes piac paradigmáját alapul véve az szolgálja legjobban az összes piaci szereplô érdekeit, ha a jogosultak a TSO-k, azzal, hogy a keletkezô bevételeket, transzparens módon, a szûk keresztmetszetek mielôbbi megszûnését eredményezô, regionális szinten koordinált hálózatfejlesztésekre kell fordítaniuk. Feltétlenül olyan gazdasági szabályozó rendszerre van szükség, amely a TSO-kat erre ösztönzi. Az ilyen regionális kereskedelmi központokban alkalmazott, implicit aukciókon alapuló átviteli jog kiosztásán keresztül vezethetne az út egy olyan szállítóhálózati egységes átviteli jog árazási és üzleti gyakorlat kialakulásához, amely a piac alap-infrastruktúráját képezô hálózat problémakörét regionális perspektívával kezelve biztosítani képes, hogy egyszer majd a hálózati szûk keresztmetszetek a piaci erôk hatására, gazdaságilag hatékony módon megszûnnek, és az egységes versenypiac mûködéséhez szükséges, a megfelelô piaci likviditás elérését biztosító hálózatok kialakulnak. Az ilyen központok kialakításához fontos lenne a régiók körültekintô meghatározása. Ennek javasolt szempontjai: a regionális piac – a hatékony versenypiac méretkövetelményeit kielégítendô – kellôen nagy legyen, de csak annyira legyen nagy, hogy a régión belüli energiapolitikák és szabályozások, a hálózati árazási gyakorlatok összehangolhatóak legyenek; a régión belüli TSO-k intenzív együttmûködése belátható idôn belül költséghatékonyan megvalósítható legyen; a regionális koncentrált villamosenergia-piac belátható idôn belül kialakulhasson.

A régiók kialakításánál célszerû lenne alapozni a TSO-k, illetve elôdszervezeteik együttmûködési tradícióira, kulturális közelségére. (Pl. a kelet-közép-európai országok rendszerüzemeltetôinek korábbi legendásan jó és sikeres szakmai együttmûködésére.) A teljes – ráadásul folyamatosan bôvülô – EU piac egységes régióként való kezelése valószínûleg túlságosan ambiciózus hozzáállás. Sokkal célravezetôbb lenne kezdetben a kisebb, a fenti kritériumokat reálisan kielégíteni tudó régiók kialakítása. A hálózati probléma megoldásának ilyen megközelítése elôsegítené a hatékony versenypiacok kialakulásához szintén elengedhetetlenül szükséges koncentrált villamosenergia-piacok mielôbbi kialakulását is. A fentiekben vázolt, a hálózati problematikát még hatékonyan kezelni tudó méretû, regionális perspektívára alapuló, nemzetek feletti együttmûködés megvalósítható lenne a vonatkozó EU-s irányelvekkel összhangban. Ugyanis, ezekkel az elvekkel nem az a baj, hogy rosszak, hanem az, hogy – az eddigi tapasztalatok szerint – összeurópai szinten egyelôre nagyon nehezen megvalósíthatóak. Miért ne vethetné fel ezt a gondolatot potenciális partnereinek (Ausztria, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia) megfontolásra a kelet-közép-európai villamosenergiarendszerek UCTE csatlakozását oly sikeresen elôkészítô és lebonyolító CENTREL szövetség értelmi szerzôje – az MVM, illetve a valószínûleg MVM leányvállalatként kialakítandó magyarországi TSO.

A Magyar Villamos Mûvek Közleményei 2004/4. számában, a hosszú távú ellátásbiztonság és a piaci hatékonyság, illetve a megfelelô piaci modellek kérdésével foglalkoztam. Javasoltam, hogy a jó megoldások kialakítása érdekében folyjon gyakorlatias szakmai vita ezekrôl a kérdésekrôl. Az ilyen vita jegyében ajánlom az olvasók figyelmébe az alábbi két cikk fordítását. Az egyik cikk jól tükrözi a kaliforniai, mértékadó (szakmai, érdekvé-

delmi és politikai) köröket foglalkoztató – sajnos már csak krízis utáni – dilemmákat, álláspontokat és vitákat. A dilemmák az EU és Magyarország szempontjából is tanulságosak, különös tekintettel arra, hogy Kalifornia a liberalizáció élharcosa volt, és – a mai napig – a meggondolatlan lépések, illetve a következetlenség legnagyobb kárvallottja. Érdekes és talán tanulságos lenne utánajárni, hogy a viták eredményeképpen milyen megoldás született, és mik a

tapasztalatok, merre tart ma Kalifornia?! A másik cikk az ún. kereskedelmi erômûvek (merchant power plants) problematikájáról fest – szintén utólag, az igen sokba kerülô irracionális döntéseket követôen – plasztikus képet. Mindkét cikk jól szemlélteti, hogy milyen súlyos problémákat, indokolatlan többletköltségeket illetve anyagi veszteséget okozhat az, ha a versenypiacokba vetett (vak)hit nem pá-


rosul olyan valós piaci hatékonysággal, amely következtében a piac a megfelelô gazdasági jelzéseket képes produkálni a piaci szereplôk részére.

JAVASLAT AZ ÁLLAM (ti. KALIFORNIA) VILLAMOSENERGIA-IPARA JÖVÔJÉVEL KAPCSOLATOS VITA MEGÚJÍTÁSÁRA San Diego Union-Tribune, 2004. 01. 17 Arnold Schwarzenegger kormányzó a múlt hét végén találkozott energia fôtanácsadóival, és várhatóan hamarosan nyilvánosságra hozza a kampányban vázolt deregulációs tervének részletes változatát. Közben Dianne Feinstein demokrata szenátor levelet írt a kormányzónak, hogy sürgesse a további dereguláció leállítását és annak garantálását, hogy az állam kisebb fogyasztóinak többsége – becslése szerint 70% – szabályozói védelmet kapjon. Feinstein szenátor ugyanakkor javasolja megengedni, hogy az állam legnagyobb fogyasztói, 30%-os mértékig, privát villamosenergia-üzleteket köthessenek a szabályozott piacon kívül. A fogyasztói érdekvédôk szerint mindkét javaslat téves. „Az a probléma, hogy nincs olyan, hogy részleges dereguláció”, mondta Douglas Heller a Santa Monica-i Adófizetôk és Fogyasztói Jogok Alapítványának képviselôje. „A vitának arról kellene folynia, hogyan szabályozzuk újra a villamosenergia-rendszert.” Egy fontos törvényhozó bejelentette, hogy folytatja annak a bizalmas kezdeményezésnek a tanulmányozását, amely a teljesen szabályozott villamosenergia-rendszerhez való visszatérést irányozza elô, és amely hasonlít ahhoz, amely a múlt évszázad nagy részében érvényben volt az államban. A vita hátterében annak az egyre erôsödô felismerése van, hogy Kalifornia két éven belül, vagy a legrosszabb esetben még hamarabb, újra villamos energia hiánnyal szembesülhet. Egy sereg új erômûvi projekt megvalósítását leállították a szabályozási bizonytalanságok miatt, míg az öre-

gebb, rossz hatásfokú és környezetszennyezô erômûvek megújítási tervek nélkül mûködnek tovább, és a tulajdonosok azok leállítását, konzerválását tervezik. James Sweeney a Stanfordi Egyetem professzora, aki segített a kormányzó energia politikájának kialakításában a kampány során, és aki találkozott a kormányzóval a múlt héten, elmondta, hogy egy munkacsoport olyan rendszert javasolt, amelyben a nagy villamosenergia-fogyasztóknak megengednék, hogy olcsóbban villamos energia ügyleteket próbáljanak kötni a szabályozott piacon kívül. Sweeney professzor elmondta, hogy javaslata, megkövetelné, hogy ezek a nagyfogyasztók viseljék a döntésük kockázatát, és nem háríthatnának költségeket a kisfogyasztókra. Hozzátette, hogy a nagyfogyasztóknak viselniük kellene a krízissel kapcsolatos milliárdos költségek egy részét is, amit a közmûfogyasztók folyamatosan fizetnek a havi számláikkal. A Stanfordi professzor nem hiszi, hogy a közmûtársaságoknak vissza kellene térni az erômûvi üzletágba. Elônyben részesítené azt a megoldást, ha ezt a szerepet meghagynák a nem szabályozott cégeknek. Az állam deregulációs kísérlete során a San Diego Gas & Electric-nek és más közmûtársaságoknak megtiltották, hogy erômûvet építsenek, és ezek a társaságok sok erômûvet eladtak a szabályozatlan cégeknek. Azonban azokban a várakozásokban, hogy a piaci erôk majd biztosítani fogják a megfelelô mennyiségû villamos energiát ésszerû árak mellett csalódni kellett a 2000. és 2001. évi krízis során, amikor a villamos energia árak nôttek és egymást követték az üzemzavarok. Egy tegnapi interjúban Feinstein szenátor beszélt a közelmúltban a kormányzónak küldött levelében megfogalmazott gondolatairól. A szenátor azt mondja, támogatja a visszatérést ahhoz a gyakorlathoz, amely szerint a szabályozott közmûvek, beleértve az SDGE&E-t is, építhetnek erômûvet. „Nem érdekel, hogy ki épít erômûvet, a lényeg az, hogy az erômûvek megépüljenek” – mondja Feinstein szenátor. Ô, mint gyakorlati kompromisszumot, egy vegyes – részben

szabályozott, részben deregulált – rendszert támogat. Hozzá tette, hogy úgy látja, bizonyos fogyasztók rendelkeznek az anyagi háttérrel ahhoz, hogy boldoguljanak a villamosenergia-versenypiacon. „Úgy gondolom, a nagyfogyasztók képesek harcolni az érdekeikért” – mondja Feinstein szenátor. „Valójában a kisfogyasztók, 70%, azok, akiknek a védelmérôl gondoskodnunk kell”. Joseph Dunn demokrata szenátor, aki a villamos energia krízissel kapcsolatos állami vizsgálatot vezette, és aki most a szabályozott piachoz való visszatérést támogatja, azon a véleményen van, hogy a deregulációs törekvések kudarcra vannak ítélve a kaliforniai szenátusban. Dunn szenátor elismeri, hogy az ô személyes véleményével szemben, van támogatás amellett, hogy a nagyfogyasztók privát villamos energia ügyleteket kössenek. Hozzátette, hogy nincs meggyôzôdve arról, hogy Feinstein szenátor szakértôi tisztában vannak annak a következményeivel, ha a piaci forgalom 30%-át privát ügyletek fedezik. „Ez költségek kisfogyasztókra hárítását igényelné” – mondta Dunn szenátor. Ô és mások, akik ellenzik a privát ügyleteket (Direct Access Agreements), úgy érvelnek, hogy a kisfogyasztókra maradna a hálózat-fenntartási költségek nagy részének viselése, és nekik magasabb árakat kellene fizetniük ugyanazon erômûveknek, amelyek alacsony költségû villamos energiával látnák el a nagyfogyasztókat. „Katasztrofálisak lennének a negatív következményei annak, ha a piac 30%-ának biztosítva lenne a „Direct Access”, és én soha nem támogatnék olyan energiapolitikát, amely a kisfogyasztókat arra kényszerítené, hogy támogassák a nagyfogyasztókat. Soha!” Dunn szenátor hozzátette, hogy ô és mások folytatják annak a bizalmas kezdeményezésnek a tanulmányozását, amely az államot (ti. Kaliforniát) visszatérítené a teljesen szabályozott rendszerhez. „Minden közvélemény-kutatás erôs támogatást mutat” – mondta Dunn. „Egyes közvélemény-kutatások szerint a reguláció támogatottsága 75%-os, mások szerint 90%-os”.


5

MEGHIÚSULNAK A KERESKEDELMI ERÔMÛVEKKEL (MERCHANT POWER PLANTS) KAPCSOLATOS TERVEK Baton Rouge Advocate, 2004. 12. 7. Három évvel ezelôtt az állami hivatalnokok (ti. Louisianában) magukévá tették a kereskedelmi erômûvek – mint gazdasági katalizátorok – ötletét. A kereskedelmi erômûvek, amelyek (az elképzelések szerint) a legmagasabb (spot) vételi ajánlati árat adó vevônek értékesítik a megtermelt energiát, sokmilliárdos beruházásokat, sok száz új munkahelyet, és olcsóbb villamos energiát jelentenének Louisiana lakosainak, és új fogyasztóként jelennének meg az állam földgáz forgalmazói számára. A független termelôk mintegy 30 kereskedelmi erômû létesítési terveit jelentették be Louisianaban, ahol (a várakozások szerint) a bôségesen rendelkezésre álló olcsó földgáz a villamosenergia-árak növekedésével egyre nagyobb profitokat eredményezne. Az állam – adókedvezményeket ígérve az erômûveknek, amely kedvezményt eredetileg a gyártóknak tartott fenn – vörös szônyeget terített az erômû-beruházók elé. A bejelentett erômûvek több mint felét megépítették, de ma számos erômû pénzügyi gondokkal küzd, mondta David E. Dismukes, a Louisianai Energetikai Kutatások Központjának igazgatóhelyettese. Egy erômûvet részben építettek meg, míg a többi építését nem kezdték meg, és ezeket valószínûleg nem is fogják megépíteni. „Az erômûvek tervezését olcsó 22,25 USD/1000 köbláb árú gázra tervezték”, mondta Dismukes. „Találják ki, mi történt? A helyzet ma egészen más, és már nem is fogunk visszatérni a tervezett állapothoz.” A földgázárak több mint megduplázódtak 2001 óta (a földgázzal ma 6 USD/1000 köbláb áron kereskednek). Ugyanakkor a spot piacok, ahol a kereskedelmi erômûvek eladhatták volna a megtermelt villamos energiát, soha nem jöttek létre a Délkele-

6

ten, hívta fel a figyelmet Jack Hawks, a Villamos Energia Ellátók Szövetségének szóvivôje. „Nagy volt az ellenállás a villamos közmûvek és az állami szabályozó hatóságok részérôl”, mondta Hawks. „Kalifornia és az ENRON csak súlyosbította ezt a problémát.” Ezen túlmenôen, a közmûvek nem állították le az öreg, alacsony hatásfokú erômûveket, ami csökkentette az igényt az új, nagyobb hatásfokú erômûvekben megtermelhetô villamos energia iránt, vélekedett Hawks. Ehelyett a közmûvek tovább üzemeltették az öreg erômûveket és növelték azok hatásfokát. Ez vezetett a többlet kapacitásokhoz, mondta Hawks. A Délkelet meglévô erômûvei közel 46%-kal több villamos energiát tudtak volna termelni ezen a nyáron, mint amennyit a régió igényelt. Mindezek eredményeképpen számos új erômûvet bezártak, vagy csökkentett teljesítményen üzemeltetnek, mondta Hawks. Hawks nem tudta megmondani pontosan azon új erômûvek számát, amelyeket bezártak, vagy csökkentett kapacitással üzemeltetnek. A Louisianai Energetikai Kutatások Központjának 2004. évi jelentése szerint a javasolt többletkapacitások mintegy 45%-át Luisiánában valószínûleg nem fogják megépíteni. 2004. év után üzembe helyezni tervezett 9 erômûbôl csak egy mûködik, 5 létesítését visszavonták, vagy felfüggesztették. Dismukes szerint, hacsak a társaságok nem tudnak hosszú távú szerzôdéseket kötni a villamos energia értékesítésére, a javasolt erômûvek közül sokat nem fognak megépíteni. Közben a független villamosenergia-termelôk egy másik kihívással is szembe találják magukat. Nevezetesen azzal, hogy a közmûtársaságok építik saját erômûveiket úgy, hogy a költségeket beépítik a villamos energia fogyasztói árába. Hawks (mindazonáltal) úgy véli, a kereskedelmi erômûvek kezdenek pénzügyileg talpra állni, és az évtized végéig több új erômûvet fognak építeni, és üzembe helyezni.

n SAJTÓKÖZLEMÉNY Új internet és intranet portál az MVM-nél

Új arculattal és szolgáltatásokkal jelentkezik a Magyar Villamos Mûvek Rt. (MVM Rt.) portálja. Az új, integrált internet és intranet oldal lényegi változásai az oldal megjelenésében, motorjában és a szolgáltatások folyamatos fejlesztésében észlelhetôk. A portálhoz kapcsolódóan két további microsite is az integrált rendszer részeként valósult meg: az MVM versenypiaci áramkereskedô cégének, az MVM Partner Rt.-nek és az Eurelectric Magyarországi Tagozatának (EMT) honlapjai. Az MVM új honlapja nemcsak a társaság, hanem az MVM Csoport egészérôl is a korábbinál jóval bôvebb információval szolgál. Az internet oldal egy leegyszerûsödött, közérthetôbb oldalszerkezettel, ugyanakkor jelentôsen kibôvült tartalommal várja a látogatókat. Az egyszerû szerkezeti felépítés a felhasználók könnyebb eligazodását szolgálja az oldalon. A magyarországi villamos energetika legjelentôsebb cégcsoportjának vezetôje, a Magyar Villamos Mûvek Rt. vállalati intranet és publikus Internet portálját integrált rendszerré kívánta fejleszteni. Rövidtávon megoldást kerestünk a vállalati tartalmak karbantartására, hosszú távon pedig a lehetô legtöbb vállalati alkalmazást kívánjuk integrálni az új portálba – mondta Nagy Róbert, a társaság informatikai fômérnöke. A rendszer lehetôvé teszi, hogy a jövôben számos összetettebb, alkalmazás épüljön be a portálba (ERP, CRM stb.). A Sense/Net Portal Engine portálmotor lehetôséget nyújt a site-ok és tartalmuk (szöveg, kép, file-ok) egyszerû szerkesztésére, tetszôleges menürendszer és navigáció kialakítására, sablonok alkalmazására, szerkesztésére és létrehozására. Mindezek mellett lehetôség van kiegészítô oldalak létrehozására és a portálhoz tartozó interaktív szolgáltatások igénybevételére. Ilyen például a fórum, a portál hírlevél küldô szolgáltatása, a dokumentumtár és galéria – ismertette a meg-

Sándor József


Folytatás a 32. oldalon

KITEKINTÉS AZ ENERGIAHATÉKONYSÁGRA ÉS A TÁMOGATÁSOKRA A TÉNYEK TÜKRÉBEN n TAKARÉKOSKODJON AZ ENERGIÁVAL! – SZÓL A FELHÍVÁS, AMELYET KIEGÉSZÍTENEK EGYÉB SZÓLAMOKKAL. SZEMREHÁNYÁSOKKAL IS TALÁLKOZNI: TÚL SOK ENERGIÁT FOGYASZTUNK, NEM ELÉG HATÉKONYAN HASZNÁLJUK FEL AZ ENERGIÁT, PAZAROLUNK. MIELÔTT A SZÉGYEN NEMZETIVÉ VÁLNA, GONDOLJUNK ARRA, HOGY NEM HASZNÁLUNK FEL SOK ENERGIÁT, TÖBBET IS HASZNÁLHATNÁNK, CSAK A HASZON KEVÉS ABBÓL, AMIT FELHASZNÁLUNK. VISZONYLAG KEVÉS ÉRTÉKET TEREMTÜNK. MUNKÁNK EREDMÉNYE EMBERI, TERMÉSZETI ÉS ANYAGI TEKINTETBEN NEM ELÉG ÉRTÉKES. A JÓLÉTHEZ ENERGIA KELL, SOK ENERGIA. A LÉNYEG AZ, HOGY A JÓLÉTÜNKHÖZ TÖBB ÉRTÉKET ÁLLÍTSUNK ELÔ, AMELYHEZ NYUGODTAN HASZNÁLHATUNK TÖBB ENERGIÁT, HA EZ HASZNOS. AZ ENERGIÁVAL VALÓ TAKARÉKOSSÁG NEM ÖNCÉL, ÉS A JÓLÉTI ÁLLAMOK NEM TAKARÉKOSSÁGGAL ÉRTÉK EL EMBERI, TERMÉSZETI ÉS ANYAGI SZINTJÜK UTÁNOZNIVALÓJÁT, HANEM ÉRTÉKTEREMTÔ MUNKÁVAL, AZ ENERGIA HATÉKONY FELHASZNÁLÁSÁVAL. CÉLSZERÛ MINDEZEK ALAPJÁN ÁTTEKINTENI AZ ENERGIA HATÉKONY FELHASZNÁLÁSÁT, EZEN KÍVÜL PEDIG A KAPCSOLT ENERGIATERMELÉS ÉS A MEGÚJULÓK HASZNÁLATÁNAK TÁMOGATÁSÁT, MINT A MANAPSÁG IDÔSZERÛNEK LÁTSZÓ LEGFONTOSABB KÉRDÉSEKET. DR. STRÓBL ALAJOS

ENERGIAMÉRLEGEK Számok kellenek ahhoz, hogy megtudjuk, mennyi energiát használunk fel évente. Errôl vonzó statisztikák jelennek meg [1]. Megtudható, hogy részleteiben és összességében hogyan változik energiafelhasználásunk évrôl évre. Az energiastatisztika tájékoztat több nyelven is, és gyakran öszszehasonlításokat tesznek más országokkal. A statisztikai adatokból aztán sokféle következtetést levonnak. Egyrészt az idôbeni változásokat elemzik, a dinamikát vázolják, másrészt „fajlagos” mutatószámokat szerepeltetnek. Ilyen például az ún. primerenergiaigényesség, amely egy ország teljes energiafelhasználását jellemzi a bruttó hazai termékre vonatkoztatva. Ebben a tekintetben hazánkat el szokták marasztalni, pedig a gond nem az, hogy sok energiát használunk, ha-

nem az, hogy kevés a hazai termék, a megtermelt anyagi érték. Jobb mutatószámnak látszik az egy fôre jutó energiafelhasználás, amely az ország lakosságára vonatkoztat. Ebben a tekintetben hazánk „jól” áll, hiszen kis szám adódik a jóléti államokhoz képest. Ennek azonban nem kell megörülni, hiszen csak azt jelenti, hogy nem használtuk ki az adott munkavégzô képességet. A helyzet azonban bonyolultabb, mivel sokféle energia van egy mérlegben. Ezek közül hármat szoktak kiemelni: a halmozatlan bruttó energiafelhasználást, a végenergia-felhasználást és a hasznos energiafelhasználást. Az elsôt gyakran nevezik primerenergia-felhasználásnak vagy alapenergia-felhasználásnak. A másodikat még kimutatják – pontosabban – közvetlen energiafelhasználásból kiindulva, a harmadikról azonban

legtöbbször semmit sem mondanak. Pedig ez a fontos, talán a legfontosabb, hiszen itt a fogyasztókról van szó. Nézzük meg egy vázlaton (1. ábra) az energiafolyamatot! Jól látszik a nem energetikai felhasználás, a szállítás, tárolás és átalakítás vesztesége, de fôleg az energiafelhasználás tökéletlensége. Önkényesen három energiamennyiséget lehet egy évben elkülöníteni az országos mérlegben: a primer energiát (PE), a végsô energiát (VE) és a hasznos energiát (HE). Ezekbôl – osztással – hatásfokok képezhetôk, és a részhatásfokok összeszorozhatók. A 2002. évi országos energiamérlegbôl kiderül, hogy a halmozatlan bruttó energiafelhasználás, a TPES1 1058,6 PJ volt, a közvetlen energia-

1 TPES = Total Primary Energy Supply


7

1. ÁBRA AZ ORSZÁGOS ENERGIAMÉRLEG ELVI FELÉPÍTÉSE

felhasználás pedig 818,4 PJ. Ez utóbbiból levonva az anyagjellegû és nem energetikai célú felhasználást a végenergia-felhasználás: 761,2 PJ. Ebbôl már könnyû kiszámítani, hogy az energiaszolgáltatás hatásfoka 71,9% volt. A hasznos energiafogyasztással a magyarországi statisztikusok nem foglalkoznak olyan mélységben, hogy abból országos energiamérle-

get lehetne összeállítani. Nem volt eddig a feladatuk, de talán nem is lehetne ilyen feladatot adni. Vannak azonban német kutatók, akik országuk energiagazdaságának adatait részletesen elemzik, és természetesen kitérnek a hasznos energiafelhasználásra is (1. táblázat). [2] Ebbôl már teljesebb kép alakul ki, hiszen az energiaszolgáltatás hatásfoka 64,4%, ami kisebb, mint ha-

zánkban tapasztalt 71,9% (elsôsorban a nagyobb német villamosenergia-fogyasztás miatt). Az energiafelhasználás hatásfoka viszont kiszámítható a számokból, és ez feltûnôen kicsi: 52,7%. A két részhatásfok szorzatából aztán kiadódik az energia hasznosításának tényleges hatásfoka: 33,9%. Látható, hogy a hasznos munkavégzô képesség alig több mint egy harmada az összes rendelkezésre állónak – egy jóléti államban. Javítani mindkét hatásfokot kell, ez természetes, de a meghatározó a hasznos energia. Ebbôl lehet úgy többet felhasználni, hogy közben a végenergia-felhasználás és a primerenergiafelhasználás mérséklôdik. A hatásfok, a hatékonyság javításában nagy feladatot kap a fogyasztó és az energiaszektor. A számokból úgy tûnik, hogy az elôbbi feladat nagyobb.

AZ ENERGIASZEKTOR HATÉKONYSÁGÁRÓL Átmenetileg tekintsünk el a hasznos energiafelhasználásról, és csak azt tûzzük ki a fogyasztónak, hogy igyekezzék minél több hasznos energiát használni hasznos munkájához, értékteremtéséhez, de minél kevesebb végsô energia felhasználásával! Ma-

1. TÁBLÁZAT NÉMETORSZÁG ENERGIAMÉRLEGE 2002-BEN [2]

Energiafelhasználás PJ % Primerenergia-felhasználás

14 313

100,0

Az energiaszektor veszteségei, saját felhasználása

4 028

28,2

Nem energetikai célú felhasználás

1 064

7,4

Végenergia-felhasználás

9 221

64,4

az ipar felhasználása

2 332

16,3

a háztartások felhasználása

2 707

18,9

a közlekedés felhasználása

2 672

18,7

a többi szektor felhasználása

1 509

10,5

4 858

33,9

az ipar felhasználása

1 479

10,3

a háztartások felhasználása

1 929

13,5

a közlekedés felhasználása

532

3,7

a többi szektor felhasználása

918

6,4

ebbôl:

Hasznos energiafelhasználás ebbôl:

8


2. ÁBRA AZ ENERGIASZEKTOR ORSZÁGOS ENERGIAMÉRLEGÉNEK ELVI FELÉPÍTÉSE

3. ÁBRA AZ ENERGIASZEKTOR KIINDULÓ FOLYAMATÁBRÁJA

gának a – tágabb értelemben vett – energiaszektornak a gondjaival tudunk csak az ismereteink alapján részletesebben foglalkozni. Induljunk ki egy elvi folyamatábrából (2. ábra) a fogalmak pontosítása érdekében. Az országos primerenergia-felhasználás (PE) és a végsô energiafelhasználás (VE) közötti összefüggésre térünk ki, ezért csak az energiaszolgáltatás hatásfokát elemezzük. A cél, hogy adott végsô energiához a

lehetô legkedvezôbb primerenergiabeszerzésrôl adjunk tájékoztatást. Energetikai szempontból a legkedvezôbb itt a legjobb hatásfokot jelenti. Gazdasági, környezetvédelmi, biztonsági és egyéb tekintetben a legkedvezôbbnek más a jelentése. Az ország teljes primerenergia-felhasználása (PE) összeadódik a hazai energiahordozó-termelésbôl, a behozatal és a kivitel különbségébôl (a szaldót egyszerûsítve behozatalnak

nevezhetjük), a készletváltozásból (a készlet növelésére szánt energiahordozó és a készlet csökkenésébôl eredô módosulás különbsége), továbbá az ún. mérlegen kívüli tételekbôl. Ez utóbbit, a mérlegen kívülit, rendszerint nem veszik figyelembe, mivel csak becsülhetô, így kívül kerülhet a mérlegelésen. Amíg meg nem jelent a megújuló energiahordozók felhasználásának követelményére vonatkozó igény, addig ezzel nem is foglalkoztak. Indiában is nehezen becsülhetô a szárított tehénürülék energetikai értéke. A geotermikus energiát, a hasznosított napenergiát, a hulladékok energiáját és a biomassza egy részét szokták itt megbecsülni. Nálunk ez a becsült érték kb. 20-25 PJ körül van, és így jön ki a mérlegben valóban szereplô, azonos nagyságrendet képviselô, megújuló forrásokkal együtt a kb. 3,5-4%-os jelenlegi részarány a hazai megújuló-felhasználásban. Ez így már jobban néz ki a nemzetközi összehasonlításban. A hazai energiahordozók egy része fosszilis tüzelôanyag (szén, kôolaj, földgáz), másik része mérhetô megújuló energiaforrás (víz-, szél-, napenergia, biomassza). Az eltüzelhetô energiahordozóknál az alsó fûtôértékkel számolnak, bár helyesebb lenne – pl. japán példára – a felsô fûtôértékkel (égéshôvel) számolni, hogy ne adódjék nagyobb átalakítási hatásfok, mint száz százalék. A víz-, szél- és napenergia-hasznosításban egységes elvek, megállapodások alapján számolnak a termelt villamos energia, ill. a kollektorok felülete alapján. Mivel urántermelésünk megszûnt, ma már a hasadóanyag nem tekinthetô hazai energiaforrásnak. Ennek ellenére gyakran hazainak tekintik az atomerômûvek üzemanyagát, hiszen azok éveken keresztül tárolhatók az adott telephelyen. Az energetikai importszaldó – a behozatal – primer és szekunder energiahordozókat egyaránt tartalmaz. Az átalakított, ezért másodlagos (szekunder) energiahordozók közül kiemelhetô például a villamos energia, a brikett, a koksz, a kôolaj-feldolgozási termékek egész sora. Hosszú távú elemzésben célszerû az importált primer energiahordozók között nyilvántartani a hasadóanyagot is. A további elemzéshez ismét ki kell térni egy részletesebb folyamatábrá-


9

3. ÁBRA AZ ENERGIASZEKTOR KIINDULÓ FOLYAMATÁBRÁJA

4. ÁBRA A MÁSODLAGOS (SZEKUNDER) ENERGIAHORDOZÓK MÉRLEGE

ra (3. ábra). Itt minden elnevezés, tétel vitatható, helye módosítható. Gyakran változik is a kép, ezért nehéz pontosságra törekedni. Az ábra az eddigieken kívül újabb fogalmakat vezet be az energiaszektor mérlegébe: átszámítási veszteség, veszteséghasznosítás, a primer energiahordozó anyagként való hasznosítása, szállítási és tárolási veszteség. A bemenet nyilvánvaló, a kimenet két részbôl áll: az energiaátalakításra és a végenergia-felhasználásra jutó évi energia.

10

Az átszámítási (elszámolási) veszteség a statisztika konvertálási faktoraiból ered, a veszteséghasznosítás pedig visszanyert, hulladék energiahordozókból (pl. kohógáz). Az elsôdleges (primer) energiahordozók egy részét nem az energiaipar használja fel, hanem egyéb iparágak nyersanyagként: szenet és olajat vegyipari nyersanyagként, földgázt mûtrágyagyártásra, fát bútoripari és papírgyári hasznosításra, hasadóanyagot izotópgyártásra. Természetesen anyagként másodlagos (szekunder) ener-


giahordozókat is használnak, sôt, fôleg ezeket, pl. a kôolaj-finomítás termékeit. Az energia szállításával és tárolásával kapcsolatos veszteségeket nem kell magyarázni. Ezek ésszerû csökkentése nyilvánvaló feladat. Az energiaszektor tényleges hatékonysága – e veszteségek csökkentésén kívül – elsôsorban az energia átalakításának hatásfokától függ. Mint az elôbbi ábrából kitûnt, az elsôdleges energiahordozók egy részét a kedvezôbb hasznosítás érdekében átalakítják. Itt két átalakításra érdemes figyelmet fordítani: (i) a tüzelôanyagok nemesítésére, (ii) a hô- és villamosenergia-termelésre. A szekunder energiahordozók (4. ábra) között ezek alapján megkülönböztethetôk az anyag jellegûek (szilárd, cseppfolyós, gáznemû energiahordozók), a villamos energia és a hô. Kiemelhetô, hogy a szekunder energiahordozók egy részét – kokszot, brikettet, gázolajat, villamos energiát – importáljuk, tehát a magyarországi átalakításoknál nem lehet a teljes átalakítási hatásfokra kitérni. Nem tudunk regionális mérleg készítésével foglalkozni, de ez körzeti, több országra (pl. OECD) kiterjedô elemzéshez szükséges, ezért nagyon fontos, hogy az importált energiahordozók számértékeinek meghatározásakor milyen átszámítási kulcsokat használunk. Ma elsôsorban a villamos energia importja a nagy tétel a magyar mérlegben, ezért ezzel külön kell foglalkozni. A szekunder energiahordozók egy részét természetesen anyagként értékesítik. Elsôsorban a kôolaj-finomítás termékei sorolhatók ebbe a csoportba, de természetesen szilárd és gáznemû energiahordozókat is lehet nem energetikai célra hasznosítani (5. ábra). Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert ezzel az energetika nem foglalkozhat. Az anyagként vagy az energiaként való hasznosítás nagyobb ésszerûsége nem tartozik megítélésünk tárgykörébe. Maradjunk tehát annyiban, hogy a fogyasztó hôt és villamos energiát igényel az energiaszektortól. Természetesen benzint, gázolajat, földgázt is, de ezzel itt nem foglalkozom. A fogyasztók hasznos energiával való ellátásához szükséges villamos energia természetes szolgáltatásnak, értékesí-

5. ÁBRA A SZEKUNDER ENERGIAHORDOZÓK FELHASZNÁLÁSA

6. ÁBRA A HÔ- ÉS VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS HAZAI ENERGIAFOLYAM ÁBRÁJA

tésnek látszik, de a hô nem. Azt maga is elô tudja állítani, és nagyon gyakran ezt is teszi. A távhô, a közelhô itt a lényeg, tehát a vezetékes hôszolgáltatás. Ez lehet központosított (centralizált) vagy elosztott (decentralizált), hasonlóan a villamos energiához. Magának a fogyasztónak is lehet – gyakran van – erômûve, amely hôt és villamos energiát egyaránt szolgáltat. Nem az a fontos, hogy ki teszi, csak tegye. Energetikai tekintetben a közcélú vagy saját célú ellátás egyformának

tekinthetô, legfeljebb az elôbbinél nagyobb a szállítási veszteség. Nem lényeges a tulajdon sem. Nézzük meg a magyarországi hôés villamosenergia-termelés folyamatát (6. ábra)! Vannak benne erômûvek és fûtômûvek; az elôbbiek hôt is adnak, nem csak villanyt; az utóbbiak viszont villanyt is igényelnek. Mindkét átalakító létesítményt el lehet látni importált és hazai primer energiahordozóval, szekunder energiahordozókkal vagy megújuló forrásokkal. Ma még vannak megkötések,

korlátok (pl. nincs atomfûtômû, még nincs import szenet tüzelô hôerômû). Mindkét energiaátalakítási létesítménytípusnál van átalakítási veszteség, önfogyasztás (hô és villany), továbbá a végenergia-felhasználásig vannak hálózati energiaveszteségek (hôtárolási veszteségek egyelôre – hôtároló hiányában – nincsenek). Az erômûveknek két terméket adnak végfelhasználásra, a fûtômûvek csak egyet. Mivel a hô mind erômûbôl, mind fûtômûbôl származhat, nem mindegy a két átalakítás aránya. Az elôbbiben van kapcsolt termelés, az utóbbiban nincs. Elég eltérô ma hazánkban a két, energiát átalakító létesítmény primerenergia-felhasználásának a szerkezete. Az erômûvek import hasadóanyagot, hazai és import földgázt, hazai szekunder energiahordozót (fûtôolajat, tüzelôolajat, gázolajat), hazai szenet és megújuló forrást használnak fel. A fûtômûvek hazai és import földgázt, hazai szekunder energiahordozót (tüzelôolajat) és megújuló forrást használnak. Külön kell foglalkozni a villamosenergia-iparhoz rendelhetô erômûvekkel. A szekunder energiahordozó a villany és a hô. A villany egy része importból jön, így nem tartozik az energiaátalakítás hazai szektorához. Csoportosítva az erômûveket, bemutatva az értékesített villanyt (E) és az eladott hôt (Q), megadva a felhasznált primer energiát (B), kiszámítható az energiaátalakítás hatásfoka a 2003. évi mérlegbôl (2. táblázat). Természetesen vannak nemzetközi egyezmények a hatásfokokra is. Az atomerômû hatásfoka a termelt villamos energiára vonatkoztatva 33%, a víz-, szél- és naperômûvek hatásfoka 100%, a geotermikusoké 10%, és az importszaldó 100%-os hatásfokkal értelmezhetô. Ezek a megállapodások természetesen önkényesek, bírálhatók (pl. miért nem a kiadott energiára vonatkoztatják, miért nem veszik figyelembe ezeknél a hôkiadást), de a nemzetközi összehasonlításkor használni kell ôket. Ha túl sok atomerômû van a rendszerben, akkor az rontja az eredô hatásfokot, de ha túl sok víz- vagy szélerômû van, akkor az javítja. Az import mindenképen kedvezôbb. Mivel az értékesített szekunder energiák összegére (E+Q) vonatkoz-


11

2. TÁBLÁZAT MAGYARORSZÁG 2003. ÉVI VILLAMOSENERGIA-MÉRLEGÉBÔL

Atomerômû (Paks) Nagy szénhidrogén-erômûvek1 Nagy szénerômûvek

2

Kisebb széntüzelésû erômûvek Nagy fûtôerômûvek

Villany, E

Energiamennyiségek, PJ Hô, Q

Primer, B

37,216

0,262

120,146

31,19

33,662

7,224

88,232

46,34

21,831

0,563

77,784

28,79

6,979

6,683

36,969

36,96

6,733

11,384

25,729

70,41

0,032

0,000

0,108

29,14

106,452

26,116

348,969

37,99

6,514

17,267

38,282

62,12

112,965

43,383

387,251

40,37

24,977

0,000

24,977

100,00

137,942

43,383

412,228

43,99

3

4

Csúcserômûvek (gázturbinák)

5

Összes nagyerômû Kiserômûvek (BT<50 MW) Összes magyarországi erômû Importszaldó Magyar villamosenergia-rendszer

Hatásfok %

Megjegyzések: 1 – Dunamenti, Tisza II., Csepel 2 – Mátra, Oroszlány 3 – Ajka, Bánhida, Borsod, Pécs, Tiszapalkonya 4 – Kelenföld, Újpest, Debrecen, Dunaújváros 5 – Lôrinci, Litér, Sajószöged

tatják a hatásfokot, ezért nagyon fontos a villany és a hô aránya is az eredô értékesítésben. Az értékesített termékek arányában persze még felosztható a hatásfok additív tagokra (E/B + Q/B), így aztán külön szerepeltethetô villamosenergia- és hôátalakítási hatásfok is. A magyarországi villamosenergiarendszer energiaátalakítási hatásfoka viszonylag jó (~44%), mert – más európai országokhoz2 képest – nagy az importált villany aránya (18,1%), és az értékesített szekunder energiák között a hô aránya is elég magas (31,5%). Energetikai szempontból viszont kedvezôtlennek ítélhetnénk az atomerômûves értékesítés részarányát (27%), ha nem tudnánk, hogy ez csak a hasadóanyag egyezményes elszámolásának a következménye. Megállapítható, hogy a nagy szénhidrogén-tüzelésû – fôleg földgáz-tüzelésû – erômûvek viszonylag jó hatásfoka csak a hôkiadás eredménye. A villamos hatásfok itt alig haladja meg a 38%-ot, sôt, a régebbi erômûveknél – Dunamenti, Tisza II. – a 2 Nem számítva a törpeállamokat (Luxemburg, San Marino stb.).

12

36%-ot. Új, korszerû erômûveknél külföldön már 50% felett tartanak. Még kedvezôtlenebb a helyzet a nagy szénerômûveknél, ahol a villamos hatásfok csak 28%, a külföldi új, korszerû erômûveknél pedig már 40% feletti. A kis szénerômûveknél a gond kisebb, hiszen azok 2005-ben környezetvédelmi okokból vagy leállnak, vagy átalakulnak (pl. fatüzelésre). A nagy fûtôerômûvek hatásfoka 70% felett van, miközben az értékesített villamos energia és hô hányadosa 0,60 közelébe került. Itt mind a hatásfok, mind e mutatószám javítható a jövôben. A csúcserômûveknél – a kis kihasználás miatt – nem olyan nagyon fontos a jó hatásfok. A fûtômûvek nem tartoznak a villamosenergia-iparághoz, de az adatok beszerezhetôk. A meglévô fûtômûvek – forróvíz-kazánok, gôzkazánok – egyrészt földgázzal mûködnek (pl. Révész utcai Fûtômû), másrészt megújuló forrásokkal (pl. fatüzeléssel Tatán). Az elôbbi jellemzôbb a magyar rendszerre. A legnagyobb magyarországi fûtômû 2002-ben 860 TJ hôt értékesített, felhasznált 910 TJ földgázt és 15 TJ (4,2 GWh) villamos energiát, tehát a hatásfoka elérte a


93%-ot. Ennél jobb hatásfokú fûtômûvek csak akkor létesíthetôk, ha kondenzációs – égéshôt hasznosító – kazánokból állnak. Itt könnyen elérhetô a 100%-nál nagyobb hatásfok is – természetesen az alsó fûtôértékre számítva, mint minden magyarországi energetikai számításban. Meg kell említeni, hogy míg a tüzelôanyag-nemesítések hatásfoka általában 90% felett van, és a hôátalakítás is meghaladja a 80%-ot, addig a villamos energia termelése hô- és atomerômû-park túlsúlya esetén alig éri el a 35-40%-ot. Ez nagyrészt természeti törvény következménye – a hôbôl termelt villamos energia hatásfoka korlátozott (Carnot). Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy elsôsorban a villamosenergiatermelés területét kell megvizsgálni; itt kell keresni a legjobb megoldásokat.

AZ ENERGIA MEGTAKARÍTÁSA Az energiamegtakarításban a hagyományos veszteségcsökkentés – a hatásfokjavítás – és a kapcsolt energia-

3. TÁBLÁZAT ENERGIA- ÉS TÜZELÔANYAGÁR-MEGTAKARÍTÁS KAPCSOLT TERMELÉSSEL

Villany TJ

Hô TJ

Primer TJ

Hatásfok %

Tüzelôár Mrd Ft

Megtak. arány –

9,00 3,30 8,70 12,00 1,95 11,10 13,05

1,000

Alapeset: régi, rosszabb hatásfokú, gáztüzeléses kiegészítô, kondenzációs erômû A

Bo

Co

Kombinált ciklus Gázmotor Kiegészítô erômû Gázmotoros megoldás Fûtômû Kiegészítô erômû Fûtômûves megoldás

2700 600 2100 2700 0 2700 2700

1200 1200 0 1200 1200 0 1200

6000 2200 5800 8000 1300 7400 8700

65,0 81,8 36,2 48,7 92,3 36,4 44,8

1,333

1,450

I. változat: újabb, jobb hatásfokú, gáztüzeléses kiegészítô, kondenzációs erômû Kiegészítô erômû B1 Gázmotoros megoldás Kiegészítô erômû C1 Fûtômûves megoldás

2100 2700 2700 2700

0 1200 0 1200

3900 6100 5000 6300

53,9 63,9 54,0 61,9

5,85 9,15 7,50 9,45

1,017 1,050

II. változat: régi, rosszabb hatásfokú, széntüzeléses kiegészítô, kondenzációs erômû Kiegészítô erômû B2 Gázmotoros megoldás Kiegészítô erômû C2 Fûtômûves megoldás

2100 2700 2700 2700

0 1200 0 1200

7000 9200 9000 10300

30,0 42,4 30,0 37,9

4,20 7,50 5,40 7,35

0,833 0,817

III. változat: újabb, jobb hatásfokú, széntüzeléses kiegészítô, kondenzációs erômû Kiegészítô erômû B3 Gázmotoros megoldás Kiegészítô erômû C3 Fûtômûves megoldás

termelés a két legfontosabb lehetôség. Itt csak az utóbbira térünk ki. Ez azt jelenti, hogy a primer vagy szekunder energiahordozót egy technológiával egy idôben alakítják át hôvé és villamos energiává. A felhasznált energiahordozó és az átalakítási technológia függvényében ezzel különbözô mértékû energiamegtakarítás érhetô el (3. táblázat). Ma a legkedvezôbb kapcsolt termelésnek az összetett körfolyamatú (CCGT) technológia látszik. Megfelelô hûtési lehetôségekkel kiegészítve ez a termelés elég rugalmasan alkalmazkodhat mindkét termék idôben változó igényéhez, ugyanakkor a hatásfok is kellôen nagy. Ilyen megoldást használnak például az egyik vidéki nagyvárosunkban. A technológiák és a tüzelôanyagok szerepe akkor vethetô össze, ha azonos szekunderenergia-felhasználást tekintünk. Legyen például egy összekapcsolt, nagyobb távhôrendszerben az évi hôigény 1200 TJ, az évi villamosenergia-igény pedig a körzetben 2700 TJ (750 GWh).

2100 2700 2700 2700

0 1200 0 1200

5300 7500 6800 8100

A három összehasonlítható technológia legyen a CCGT megoldás (A), a népszerû gázmotoros ellátás (B) és a külön termelés (C). Ezzel öszszehasonlítható egy jobb, egy roszszabb kapcsolt termelés és a külön hô- és villamosenergia-termelés évi mérlege. Annak érdekében, hogy a tüzelôanyagokra is tekintettel legyünk, az összehasonlításban a kiegészítô kondenzációs erômûnél több lehetôséget vizsgáltunk. Az alapesetben minden átalakítás forrása földgáz, és a kiegészítô villamos energia a meglévô, régi, menetrendtartó kondenzációs egységekbôl adódik 36% körüli hatásfokkal. Az I. változat ettôl annyiban különbözik, hogy itt a kiegészítô erômû technológiája már korszerû, jó hatásfokú (54%). Ezt a változatot az indokolja, hogy a régebbi technológiák megszûnnek, és földgázra is korszerû erômûvek épülnek. A II. változatban a kiegészítô erômû egy meglévô ligniterômû rosszabb hatásfokkal (30%), a III. változatban pedig korszerû ligniterômû jobb hatásfokkal (40%).

39,6 52,0 39,7 48,1

3,18 6,48 4,08 6,03

0,720 0,670

Az energia megtakarítása mellett sokakat érdekel a tüzelôanyag árában jelentkezô megtakarítás, ezért a 3. táblázatban ezt is bemutattuk. Itt feltételeztük, hogy a földgáz növekményköltségének megfelelô ár két és félszer nagyobb, mint a lignit kitermelésének növekedésébôl adódó. A táblázat adataiból nyilvánvaló, hogy azonos tüzelôanyag-fajta felhasználása mellett, régi kondenzációs erômûvekkel való kiegészítés esetén a korszerû kapcsolt termeléshez képest a külön termelés majdnem 50%-kal több tüzelôanyagot igényel. Korszerû kondenzációs egységekkel való kiegészítéskor az energia és a tüzelôanyag-költség megtakarítása csak 5%. Széntüzelésû, lignittel mûködô kondenzációs erômûvek esetén az energia megtakarítása jóval nagyobb ugyan – különösen régebbi ligniterômûnél –, mint földgáznál, de a tüzelôanyag ára már megfordítja a képet. Drága földgázzal nem érdemes olcsó lignitet megtakarítani – még kapcsolt termeléssel sem. Még kevésbé érdemes földgázzal hasadóanyagot meg-


13

alakulhat a környezet terhelése. Ez az ösztönzés nagyságrendekkel kisebb, mint a kôolaj-finomítás termékeinél.

A HASZNOS ENERGIAFOGYASZTÁS

7. ÁBRA A FOGYASZTÓI HASZNOS ENERGIAFELHASZNÁLÁS SZERKEZETE

takarítani, azaz visszaterhelni egy atomerômûvet azért, mert kapcsoltan villamos energiát termelünk. Mindezek alapján levonható az a következtetés, hogy az adott ország vagy régió erômûparkjának elemzése alapvetô fontosságú a kapcsolt energiatermelés hasznának a megítélésében.

ÖSZTÖNZÉSEK A primer és szekunder energiával való takarékosságra ösztönzést kell teremteni. Ez a piacgazdaságban egyszerûen meghatározható az árakba épített többletekkel (adók, illetékek, járadékok). Ezzel a módszerrel ösztönzik a felhasználókat a kisebb fogyasztásra, a bevételeket pedig az állam, az önkormányzat, befektetési támogatásra használhatja. A hazai primer energia árában van például bányajáradék, ha a kitermelés bányászat eredménye. Az import primer energia árába beépíthetôk a vámok. Természetesen mind a primer, mind a szekunder energia végsô eladási árában érvényesítenek általános forgalmi adót különféle törvényes, egyezményes kulcsok szerint. Ezekkel sem érdemes itt foglalkozni. Van két olyan energiaátalakítás, amelynek termékei jelentôsebben megdrágulnak a beépített ösztönzôk miatt. Ilyen hazánkban (is) a kôolaj-fi-

14

nomítás és a villamosenergia-termelés. Tételezzük fel, hogy hazánkban egy év alatt értékesítenek kereken hat milliárd liter benzint és gázolajat. Ezért a fogyasztók fizetnek évente mintegy 1600 Mrd Ft-ot, és ebbôl a járadék kb. 1100 Mrd Ft. A villamosenergia-iparban a nettó fogyasztás évente 35 TWh lehet, amiért a fogyasztók kerekítve 700 Mrd Ft-ot fizetnek. A megújuló források és a kapcsolt termelés ösztönzése miatt az árban elszámolnak – rendszerszintû szolgáltatásként (kötelezô átvételek pénzügyi alapja, KÁP) – mintegy 14 Mrd Ft többletet. Ez tehát 2% többlet. Mindez azt jelenti, hogy a fogyasztó az ösztönzések érdekében kb. 0,40 Ft/kWh-val nagyobb egységárat vállal. A kapcsolt termelés miatt olcsóbb lehet a távhô, több villamos energia termelhetô megújuló forrásból, és kedvezôbben

Térjünk vissza röviden a fogyasztóra! A végsô energiából ôk végeznek igazán hasznos munkát. Elegendônek látszik négy fogyasztói csoport elemzése: az ipar, a háztartások (lakosság), a közlekedés és a többi egyéb (mezôgazdaság, szolgáltatások, tercier szektor stb.) szektor bemutatása (7. ábra). A hasznos energia – mondjuk – öt részre osztható: folyamatenergia (ipari hô, melegvíz-készítés), fûtési energia (helyiségek fûtése), mechanikai energia (különféle hajtások), világítási energia, végül az informatika és a kommunikáció (I&T). Magyarországi számértékeink nincsenek, de bemutathatók német adatok (4. táblázat). Itt csak a hasznosítás mértékét, az energiafogyasztási hatásfokokat mutattuk be. Ez a hatásfok a hasznos energia és a végenergia hányadosa. Külön összesítô adatokat is adtunk fogyasztói csoportonként és felhasználási módonként. A legjobb hasznosítást a háztartások érték el (71%), a legrosszabbat a közlekedés (20%). Az ipar és az egyéb szektorok hatásfoka átlagosnak tekinthetô (61-63%). Az átlagos energiafogyasztási hatásfok még az 53%-ot sem éri el, ami a közlekedés nagy energetikai részaránya és rossz hatásfoka miatt nem mondható jónak. Feltehetôen Magyarországon ezek a hatásfokok nem jobbak, mint Németországban. A felhasználási módok közül a legkedvezôbb az információ- és kommu-

4. TÁBLÁZAT ENERGIAFOGYASZTÁSI HATÁSFOKOK 2002-BEN, NÉMETORSZÁGBAN, % [2]

Ipar

Közlekedés Háztartások

Egyéb

Összesen

Folyamat

62,0

0,0

50,0

46,0

57,4

Fûtés

74,0

74,0

78,0

76,5

77,3

Hajtások

65,5

19,5

55,0

58,0

30,6

Világítás

10,5

8,5

8,0

8,5

8,8

Információ

89,0

89,0

70,0

80

79,0

Összesen

63,4

19,9

71,0

60,9

52,7


nikációtechnika és – meglepô módon – a fûtés (77-79%), míg a legrosszabb a világítás (<9%) és – a közlekedés kedvezôtlen volta miatt – a hajtások (31%). Feltehetôen Magyarországon a fûtés hatásfoka jóval kisebb, és a közlekedésben sem a legjobb autók mûködnek még nálunk. Feltételezhetô, hogy Magyarországon az energiafogyasztás hatásfoka valamivel rosszabb, mint Németországban, hiszen az anyagi és hatósági ösztönzés még nem elég hatékony hazánkban.

A MEGÚJULÓK ÉS A KAPCSOLTAK TÁMOGATÁSA KÜLFÖLDÖN A megújuló energiaforrásokkal termelt villamos energia egy részét, a kapcsoltan termelt villamos energia egy hányadát valamilyen formában támogatják Európa egyes helyein, mert vannak egyéb célfüggvények is, mint a gazdaságosság. Ilyen például az ellátás biztonsága, a környezet védelme, a takarékosságra való ösztönzés, a nagyobb elfogadhatóság kihasználása és sok egyéb, nehezen számszerûsíthetô cél. A támogatásnak vannak hátrányai is. Drágább lesz a villamos energia, nehezebb lesz a villamosenergia-rendszer irányítása, gondot jelent a jó piaci szabályozás kialakítása. Skandinávia Az évszázad elsô évében a „zöld” villany részaránya Svédországban 51,3%, Dániában 16,4%, Finnországban 29,1% volt. Az EU e három tagországa villamos tekintetben a Nordel-rendszerben – szabályozási tömbben – mûködik együtt, és a kialakított támogatási rendszereiket is igyekeznek összehangolni. Svédország A svéd parlament (Riksdag) 2002 júniusában hagyta jóvá a svéd energiapolitikai irányelveket. A megújuló források használatát korábban is támogatták beruházási és termelési segítségekkel, majd 2003. május 1-jén bevezették a bizonylatolási kereskedelmet az ún. áram-certifikációs törvénnyel (Lag om elcertificat, LEC). Ez azt jelenti, hogy minden MWh meg-

újuló forrásból termelt villamos energiára a svéd hálózati hatóság (Svenska Kraftnät) az áramtermelônek ad egy bizonylatot. A szél-, nap- és hullámenergia mellett a nem fosszilis biomasszából, a földhôbôl és meghatározott méretû kis vízerômûbôl termelt villamos energiát ezzel a módszerrel támogatják. Az áramfogyasztókat kötelezték arra, hogy az éves villamosenergia-fogyasztásuk arányában bizonyos mennyiségû bizonylatot szerezzenek („kvóta-kötelezettség”). A kvóta és ezzel a beszerzendô bizonylatok száma évente növekedik. A kvóta például 2003-ban 0,074 (7,4%) volt, és 2010-re 0,169-re növekedik. Egy bizonylat árát 120150 SEK között állapították meg. A kvóta-kötelezettség alól kivételeket is tettek – például a sok villamos energiát igénylô ipar részére. A végsô fogyasztó választhat. Vagy maga teljesíti a kvótát, vagy részt vesz a bizonylatolási kereskedelemben, és ott vásárol. Évente ellenôrzik, hogy április elsejéig teljesítették-e a kvóta-kötelezettséget. Ha nem, akkor megfelelô illetéket szabnak ki: a hiányzó bizonylatokra 150%-os többletet. Az illeték mértékét 2005-ig korlátozták. Az említett törvényben megszabják a szabad bizonylatolási kereskedelem feltételeit. Azt is elhatározták, hogy a hagyományos áramtôzsde (Nord Pool) mellett 2004-ben lehetôséget adnak az árambizonylatok tôzsdei kereskedésére is. Csak a svéd áramtermelôk kaptak jogot arra, hogy árambizonylatot kapjanak. Más országokból származó bizonylatokat nem fogadnak el. A bizonylatolási kereskedelem bevezetése elôtt voltak idôben korlátozott egyéb állami támogatási formák is az országban, amelyeket a következô években fokozatosan leépítenek. A zöld bizonylatokkal való kereskedés bevezetése után is megmaradtak fontos támogatási formák. n Környezeti bonusz (miljöbonus): A szélerômûvekkel termelt villamos energiára vonatkoztatva az energiaszolgáltatók a számukra megszabott energiaadóból levonhattak kilowattóránként 0,181 SEK-et 2003-ban. Ez a támogatási forma 2008-ig megmarad, de a bonusz évente 0,020 SEK-kel csökken. n Állami beruházási segítség az energetikára: Biomasszára épített kap-

csolt termelésre, hôerômûvek kapcsolt termelésre való átépítésére, bizonyos szélerômûvekre és kis vízerômûvekre 2003 októberének végéig állami beruházási támogatásokat lehetett kapni. n Rendelet a hatékony és környezetkímélô energiaellátás támogatására: Az elôbb említett intézkedést ezzel a rendelettel váltották fel. Ennek értelmében környezetvédelmi intézkedésekre, megfelelô technikai megoldásokra segítséget lehet kapni. Ennek feltétele például a távhôrendszer kiépítése vagy nagy szélerômûvek építése a tengerparton, ill. a hegyekben. n Állami beruházási támogatás a napenergiára: A lakóházakhoz épített napkollektorokhoz bizonyos feltételek mellett a beruházási öszszeg 25%-áig terjedô támogatást lehet kapni. n Mérsékelt hálózathasználati díjat számolnak el a legfeljebb 1,5 MW beépített villamos teljesítôképességû egységekre. Dánia A dán parlament (Folketing) már 1999 márciusában elfogadta azt a javaslatot, hogy 2003 végéig alapvetôen megreformálják a dán villamosenergia-ellátást. A reform célja az volt, hogy a megújuló energiaforrásokkal termelt villamos energia részarányát az akkori 12%-ról az átmeneti idôszak végéig 20%-ra növeljék. A cél eléréséhez bizonylatolási kereskedelmet vezettek be, és újrafogalmazták a meglévô támogatási programokat. A zöld áram eddigi betáplálásának támogatását így akarták fokozatosan mérsékelni, mivel a szubvenciók nagyon megterhelték az államháztartást. A bizonylatolási kereskedelmet azonban sokat bírálták, ezért bevezetését 2001 ôszén elhalasztották. A sok szélerômû-üzemeltetô kritikája mellett a fô érv az volt, hogy hiányzik az európai harmonizálás, illetve kis kereslet esetén politikai és technikai bizonytalanságok is lehetnek a bizonylatok piacán. Ezért elhatározták, hogy a rendszer bevezetését mindaddig elhalasztják, míg a többi EUtagországokkal összehangolt rendszer ki nem alakul. A tervezett dán bizonylatolási rendszer hasonlított a svédhez. Lé-


15

nyeges eltérés volt, hogy a törvény csak egy bevezetési keretfeltételt teremtett, és a részleteket a gazdasági miniszternek kellett volna megadnia. Ô szabta volna meg, hogy a zöld áramból mekkora mennyiséget kell bizonylattal ellátni. Ez a mennyiség – bizonylatonként – eltérô lett volna a technológiák és a megújuló energiafajták szerint. A tervek szerint ezzel akarták volna elérni a 2003-ra tervezett 20%-os határt. Ez a határ Svédországban kisebb. Jelenleg átvételi és elszámolási kötelezettséggel támogatják az országban a megújuló forrásokat. A hálózati üzemeltetôk és az energiaszolgáltatók megszabott áron veszik át a zöld villanyt. Az átvételi árat a dán gazdasági miniszter határozza meg. Ez az ár a piaci árból és egy többletbôl áll. Ez tehát nem közvetlen állami támogatást jelent, hanem a fogyasztói villamosenergia-ár növekedését. Egyes létesítményeket az állam közvetlenül is támogat. Beruházási segítséget nyújt például a napenergiás és biogázos létesítésekhez, és támogatja a biogén tüzelôanyagok elégetéséhez szolgáló berendezések felépítését. Finnország A finn állam néhány éve szubvenciókkal és adókönnyítésekkel támogatja a megújuló energiát. A finn Ke-

reskedelmi és Ipari Minisztérium a befektetés 30%-áig adhat közvetlen támogatást. Szél- és naperômûveknél, valamint innovatív létesítmények esetén 40%-os beruházási támogatás is adható. Az energiapiac 1997-es liberalizálása óta a villamos energiát egységesen adóztatják – függetlenül attól, hogy ez megújuló vagy egyéb forrásból származik. Ennek ellenére bizonyos megújuló energiaforrások termelési támogatást kapnak, amelynek terhét ebbôl az adóból egyenlítik ki. Finnországban nincs konkrét terv a bizonylatolási kereskedelem bevezetésére. Vita folyik arról, hogy az EU-irányelv (2001/77/EG) követelményét miként kell majd 2010-ig teljesíteni. Dániával ellentétben, Finnországban nincs államilag meghatározott, állandó betáplálási ár a zöld villanyra. A finn politika egyes tervek konkrét támogatására koncentrál, és indirekt módon nyújt a fejlesztéshez segítséget. A megújuló energiaforrásokból termelt villamos energia várható költségcsökkenése mellett – úgy látszik – csak a jó bizonylatolási rendszer nyújt olyan elônyöket, amivel kialakulhat az EU-ban egy nemzetközi kereskedelem. Egy ilyen, határokon átnyúló bizonylatolási kereskedelem lehetôvé teszi, hogy a zöld villanyt abban az országban, abban a régió-

ban termeljék meg, ahol annak feltételei a legkedvezôbbek. A kötelezô átvételi áron való támogatási rendszer csak egyes országokra korlátozódik, és nem nyújt elég ösztönzést a termelési technológia továbbfejlesztésére, hiszen a bevétel állandó és biztos. [3] Ausztria Az országban 2002 augusztusában közzétették az ún. ökoáram-törvényt (BGBL 149/2002.) azzal a céllal, hogy a vízerômûvek mellett más megújuló forrásokat (szél, biomaszsza, nap, depóniagáz, földhô) is bevonjanak a villamos energia termelésébe. Ezekkel 2008-ig további 4% termelést akartak elérni. A Szövetségi Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium (BMWA) 2002 decemberében hirdette ki az ilyen erômûvekbôl átveendô villamos energia árát. Ez az átlagos piaci villamosenergia-árakhoz (pl. 2,5 cent/kWh-hoz3) képesti többleteket határozza meg. A négy százalékos többlet felét a szélerômûvek adnák 5,3 cent/kWh támogatással (210%-os többlet a piaci ár felett). Garantáltan átvennék tehát a szélerômûves termelést 7,8 cent/kWh-ért

3 Itt és a következôkben eurócentrôl beszélünk, amikor centet írunk (egyszerûsítve 1 cent = 2,5 Ft)

5. TÁBLÁZAT A MEGÚJULÓ FORRÁSOKBÓL TERMELT VILLANY ÁTVÉTELI ÁRAI AUSZTRIÁBAN, CENT/kWh

Kis vízerômûvek

Elsô 1 GWh/a

Következô 4 GWh/a

Következô 10 GWh/a

Következô 10 GWh/a

Túllépve a 25 GWh/a-t

Régebben épültek (<2003)

5,68

4,36

3,63

3,28

3,15

2005-ig 15% többlettel

5,96

4,58

3,81

3,44

3,31

2005-ig 50% többlettel

6,25

5,01

4,17

3,94

3,78

Napelemek

< 20 kW-peak

> 20 kW-peak

60,00

47,00

Új berendezésre Szélerômûvek Biomassza, hulladék Új berendezésre

(2002. 12. 31. után) < 2 MW

2–5 MW

16,00

15,00

Folyékony biomassza

Új berendezésre Depóniagáz Új berendezésre

16

5–10 MW

> 10 MW

13,00

10,20

< 200 kW

> 200 kW

13,00

10,00

Új berendezésre Biogázra

7,80

< 100 kW

100–500 kW

16,50

14,50

500–1000 kW

> 1 MW

12,50

10,30

< 1 MW

> 1 MW

6,00

3,00


8. ÁBRA A MEGÚJULÓKBÓL TERMELT VILLANY TÁMOGATÁSA AUSZTRIÁBAN

(kb. 19-20 Ft/kWh-ért) tizenhárom éven át. Az EU által kitûzött célt (78,1% megújulókból) 2010-re ezzel feltehetôen elérik majd (8. ábra). A nagy vízerômûvek (BT>10 MW) nem támogatott, 62% részarányú termelése mellett a támogatott kis vízerômûvek (BT<10 MW) jelenlegi 8%-os részaránya 9%-ra növelhetô 1,52,0 cent/kWh többlettel (kb. 70%-os támogatás). Természetesen jelentôsen támogatják a biomassza erômûves hasznosítását, amelybôl szintén 2%-os növekményt akarnak elérni. A napelemes rendszertôl nem sokat várnak (0,03%) az igen nagy támogatás (60 cent/kWh) ellenére sem. Kisebb támogatást kapnak az egyéb megújulók (pl. földhô). A mintegy 500-550 MW-ot kitevô szélerômûparkkal és a biomassza tüzelésû erômûvekkel, tehát a 4%-os többlet „zöld” villannyal (1100+1100= = 2200 GWh) a cél elérhetô vagy megközelíthetô. A szélerômûvek támogatása évente mintegy 57 Mrd aba, a biomassza-erômûveké 88 Mrd a-ba kerül. Hozzá kell még tenni, hogy például a szélerômûvekhez szükség van kiegyenlítési és szabályozási energiára is, hiszen a szélenergia sem tárolható. A beruházásoknál természetesen ezt is figyelembe kell venni. Az átvételi árak részleteit külön rendelettel (BGBl. 508/2002) adták meg (5. táblázat). A rendeletben további kikötések is vannak. Más – nem támogatott – megújuló forrásokkal együtt 2008-ra már a 77%-ot is meghaladhatja Ausztriá-

ban a megújuló forrásokból termelt villamos energia aránya, így a 2010re vállalt kötelezettség teljesíthetônek látszik. [4]

REGIONÁLIS ÁRKÉPZÉSEK Ausztria egyes tartományaiban, nagyobb városaiban és a fôvárosban – eddig a megújuló forrásokból és a kapcsoltan termelt villamos energiára egyéb, részletesebb szabályozásokat is adtak. Kitértek a nyári (pl. áprilistól októberig) és a téli hónapokra, a szokásos csúcsidôkre (Hochtarifzeit, HT, pl. 6-tól 22 óráig) és völgyidôkre (Niedertarif, NT), a különféle primerenergia-hordozókra és egyebekre. Alsó-Ausztria Az elismert megújuló források és a kapcsoltan termelô erômûvek termelésének az elosztóhálózatra való csatlakozásakor a tartomány vezetôje 2002 májusában elôírta a legkisebb használható átvételi árakat. A rendelet új berendezésekre vonatkozik, de a „lényegesen” megújítottakra is kiterjed. A lényeges megújítás azt jelenti, hogy a felújítás költségének el kell érnie egy új létesítésnek legalább az 50%-át. A megadott árak minimális, nettó árak, amelyek forgalmi adót nem tartalmaznak. Ezek az árak a berendezés 15 évig tartó mûködését veszik figyelembe. Biomasszából – hazai szilárd vagy folyékony biomasszából, ill. nagy biogén részarányt tartalmazó hulladékból – termelt villamos energia 1 MW-

nál nagyobb egységbôl télen 14,10 cent/kWh, nyáron 7,05 cent/kWh. Ha a csatlakozási teljesítmény 1-5 MW között van, akkor az ár ennek a 85%-a, ha 5-10 MW között, akkor a 60%-a, ha pedig 10 MW-nál is nagyobb, akkor 45%-a. Biogázból való termelésnél – trágyából vagy mezôgazdasági, ôstermelôi anyagból származó gáz esetén – HT 18 cent/kWh. NT 9 cent/kWh, ha a csatlakozási teljesítmény 100 kW-nál kisebb. Más biogáz esetén a két szám 16,57, ill. 8,28 cent/kWh. Itt is csökken az ár, ha nô a csatlakozási teljesítôképesség: 100–400 kW között 90%, 400–700 kW között 80% és >700 kW-nál 70%. Depóniagáz vagy szennyvíztisztítási gáz esetén az eddigiek 70%-a mértékadó. Szélenergiánál megtartották az új egységekre vonatkozó 7,8 cent/kWh-t, de kiegészítést adtak: 1999 elôtt épültekre 6,69 cent/kWh, 1999 után épültekre 7,58 cent/kWh az átvételi ár. Napelemre kWh-nként 50,87 centet adnak; geotermikus energiával termeltre télen 11,6 centet, nyáron 5,8 centet. Hagyományos, fosszilis tüzelôanyaggal mûködô, kapcsolt termelésbôl származó villamos energia átvételekor 1 MW-nál kisebb berendezésnél télen 6,20 cent/kWh, nyáron 3,1 cent/kWh; nagyobb teljesítôképesség esetén pedig a két szám 4,40 és 2,20 cent/kWh. [4] Burgenland A szomszédos osztrák tartományban bevezették az évi átlagos teljesítmény és az éves óraszám fogalmát is. Szilárd hazai biomassza esetén például a kWh-nkénti átvételt télen így számítják: 12,4 mínusz az átlagos teljesítmény (MVA), és az egész beszorozva 1,24 cent/MVA-val. A legkisebb érték azonban 6,4 cent/kWh, a legnagyobb 12,2 cent/kWh. A nyári ár ennek a 75%-a, de legalább 4,8 cent/kWh. Erdei vágott fa esetén a megállapított legkisebb átvételi árak 30%-kal nônek. Külön foglalkoznak a 80%-os hatásfokkal felhasznált folyékony hazai biomasszából termelt villannyal: például növényi olajnál télen 14,53 cent/kWh, nyáron 12,10; biodízelnél télen 12,69; nyáron 10,57 cent/kWh. Depóniagázra és tisztítási gázra 4,52 és 3,76 cent/kWh-t adnak télen és nyáron. Szélbôl termelt villany télen


17

KÖRNYEZETBARÁT MÉRLEGKÖRÖK

9. ÁBRA A BÉCSI VILLAMOSENERGIA-ÁR ÖSSZETEVÔI

6. TÁBLÁZAT TÁMOGATÁS AZ ÖKO-MKF TÖBBLETKÖLTSÉGEINEK FEDEZETÉRE 2004-RE, [9]

Támogatás, cent/kWh Kis vízerômûvekbôl származó zöld villamos energiára

0,035

Egyéb megújuló forrásokból, öko-termelôktôl származó zöld villamos energiára, ha a végsô fogyasztó az 1-3 hálózati szintre csatlakozik (110 kV-ról)

0,143

a 4-5 hálózati szintre csatlakozik (10–30 kV-ról)

0,168

a 6 hálózati szintre csatlakozik (400 V-ról)

0,175

és egyéb végsô fogyasztó részére

0,204

8,5 cent/kWh-t ér, nyáron azonban csak 6,2 cent/kWh-t. Napelemnél ugyanannyit adnak, mint Alsó-Ausztriában. Földhônél (geotermális energia hasznosításánál) télen 9,51 cent/kWh-t, nyáron 7,93 cent/kWh-t. Hagyományos kapcsolt termelésbôl származó villamos energiáért 5,09 cent/kWh-t kapni. Természetesen mindent dokumentálni és jelenteni kell. A 10 kVA-nél nagyobb egységeknél mérési díjat is el lehet számolni. [7] Bécs A fôvárosban külön megkülönböztetik a több évre szóló szerzôdéses kapcsolattal elôállított villamos energiát a többlet szállításoktól. Ez elôbbire többet, az utóbbira kevesebbet adnak. Minden árnál kitérnek a téli és a

18

nyári adatokra, mindkét idényhez HT-t és NT-t rendelnek. Külön kiemelik például, hogy a szilárd hazai biomasszából hôvel kapcsoltan termelték-e a villamos energiát. A szerzôdés szerint télen ilyen villanyért 12,42 cent (HT), ill. 8,75 cent (NT) jár kWh-nként, többlet szállítás esetén pedig 10,63 és 8,01 cent. Mindez akkor, ha kizárólag az elosztóhálózat üzemeltetôjének adják el a villanyt. Ha csak részben, akkor kevesebbet kapnak (pl. szerzôdéssel télen HT 10,07 cent/kWh az ár). [8] Célszerû azt is megvizsgálni, hogy az árösszetétel milyen, hogyan oszlik meg az energiaár, a hálózati ár és az összes többi (adó, illeték) tétel aránya. A példa a bécsi legjobb ajánlati árat mutatja (9. ábra) 3500 GWh/a fogyasztásnál 2003 végén.


Közismert az Európában és nálunk is „mûködô” mérlegkörös rendszer a szabaddá tett – liberalizált – villamosenergia-piacon. Egy ilyen mérlegkör (MK) virtuális csoportba fogja össze a beszállítókat és a vevôket úgy, hogy az egyensúly létrejöjjön a betáplálás és az elvétel között. Egy ilyen MK-nak van egy felelôse – a mérlegkör-felelôs (MKF) – a mérlegkör képviseletére a többi piaci szereplôvel szemben. Kialakítottak ún. öko-mérlegköröket (ÖKO-MK), és ezeknek is van egy illetékes jogi, vagy természetes személyként öko-mérlegkörfelelôse (ÖKO-MKF). Minden osztrák szabályozási zónában meghatározták a ÖKO-MKF általános és speciális feladatait, kapcsolatait a partnerekkel: az öko-termelôkkel, a hagyományos mérlegkörökkel, az áramkereskedôkkel, a hálózati üzemeltetôkkel. Az ÖKO-MKF kötelezett arra, hogy az öko-termelôk által részére felajánlott öko-áramot átvegye meghatározott feltételekkel. Az öko-termelô – megújuló energiaforrásokból elismerten villamos energiát termelô – köteles az ÖKO-MKF öko-mérlegkörének tagja lenni. Az ilyen erômû írásbeli szerzôdés alapján adja a villamos energiát a közcélú hálózatba. Közremûködési kötelezettsége is van, hiszen meg kell adnia a várható menetrendet ahhoz, hogy a mérlegkör minimális kiegyenlítési energiát igényeljen a rendszerirányítótól. Megújuló energiáknál ez nem egyszerû feladat, ezért külön részletezik hogy minden reggel, legkésôbb 8:30-ig milyen adatokat kell megadni a következô napra, ill. a hétvégére. [9] Az áramkereskedôket kötelezték, hogy mérlegkörük a menetrend szerint vegye át az öko-áramot, azt adja el a megfelelô részaránnyal, és az ÖKO-MKF-nek fizesse ki havonta az elszámolási áron az így átvett villamos energiát. Meghatározott évi átvételi kvóta arányában minden mérlegkörnek át kell vennie ilyen zöld villanyt. Az átvételi kvótát minden év februárjának végéig meghatározzák (provizórikus kvótával januárra és februárra) az adott szabályozási zóna mérlegkörei számára. A VERBUNDAustrian Power Grid AG zónájában

7. TÁBLÁZAT A KAPCSOLT TERMELÉS TÁMOGATÁSÁNAK ÁTALAKULÁSA AUSZTRIÁBAN [11]

Kritérium

Eddigi törvény (EIWOG 2000)

Új törvény (Ökostomgesetz, 2002)

Célkitûzés

Elsôdleges: a távhôellátás biztonsága

Primerenergia-megtakarítás, CO2-csökkentés, távhôszolgáltatás

Meghatározás

Lényeg: a hô és a villany egyidejû betáplálása egy közcélú hálózatba

Lényeg: a hô és a villany egyidejû betáplálása egy közcélú hálózatba

Illetékesség

Tartományi vezetô

BMWA, E-Control

Hatékonysági kritérium

Meghatározásból: „közvetlen és hatékonyságában maximált kapcsolt termelés”

Havonta: W/B * 2/3 +E/B ≥ 0,55 (2005-tôl 0,60) B = tüzelôanyag, W =hô, E = villany

Hôérték-kritérium

Nem volt ilyen

Távhô a betáplált tüzelôanyagból: > 10%, támogatás 1,50 ¢/kWh 3–10%, támogatás 1,25 ¢/kWh < 3%, nincs támogatás

Berendezések bizonylatolása

Nem volt ilyen

Nem kell, csak egy kérelem a támogatásra a BMWA-nak

A támogatás összetétele

Legkisebb ár szerinti tarifa (= piaci ár + támogatás)

Támogatási tarifa (1,50-1,25 ¢/kWh), amely 2010-ig csökken + piaci ár

Kapcsolt termelés többlete

Tartományonként eltérô (pl. Bécs 0,7427; Stíria 0,217; Karintia 0,042; Alsó-Ausztria 0,04; Salzburg 0,06 ¢/kWh)

Tartományonként egységes (pl. 2004-ig 0,15 ¢/kWh; 2006-ig 0,13 ¢/kWh; 2008-ig 0,10 ¢/kWh; 2010-ig 0,50 ¢/kWh)

Támogatás nagysága

Bécs: 1,60–2,88 ¢/kWh; Stíria: 2,36–12,54 ¢/kWh stb.

Csökkenés 2004: 74 M a; 2005: 65 M a; 2007: 51 M a; 2009: 26 M a stb.

Támogatott egységek

Korlátozás nélkül

meglévôkre (engedély <2003) korszerûsítettekre (üzembe >2001)

Többletek számítása

Összes költség

meglévôkre (üzem+karbantartás+ tüzelô – – eladási bevételek); korszerûsítettekre (elôbbiek + tôkeköltség leírása)

A támogatás tartama

2004

meglévôkre 2008-ig, korszerûsítettekre 2010-ig

Támogatási mennyiség

Nincs korlátozás

2003–2010 között: kb. 360 M a

Átvételi kötelezettség

Hálózati üzemeltetôknek a kapcsoltan termelt energiát

Nincs átvételi kötelezettség. Termelôket nem lehet megkülönböztetni.

Költségek szocializálása

Regionális

Egységes (BMWA)

Az ipar tekintetbevétele

Csak akkor támogatják, ha a termelt hô és villamos energiát a közcélú hálózatba táplálják

Csak akkor támogatják, ha a termelt hô és villamos energiát a közcélú hálózatba táplálják

Bizonyítási kötelezettség

A tartományi vezetônek (nincs részletesen megállapítva)

Minden szükséges bizonylattal a BMWA ellenôrzéséhez

Kapcsolt termelés részaránya

Kb. 4,8 TWh (2001-ben együtt a Donaustadt 3 Erômûvel)

Kb. 5,3 TWh (a közcélú termelésnek mintegy 10%-a).


19

egy mérlegkör kereskedôi részére úgy határozzák meg az átvételre kötelezett mennyiséget, hogy az összes áramkereskedô által igazolt öko-áram mennyiségét beszorozzák a mérlegkörönkénti átvételi kvótával. Az elszámolási árat – a zöld villany átvételei miatti többlet teher kiegyenlítésére – a hatóság szabja meg minden évben, és ennek megfelelôen támogatja a mérlegköröket (6. táblázat). [10]

A KAPCSOLT TERMELÉS TÁMOGATÁSA Az osztrák Szövetségi Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium (BMWA) minden évben elôre meghatározza a kapcsolt termelésért – a piaci árakhoz képest – fizetett többlet egységárat. Például 2002 decemberében 2003ra 0,15 cent/kWh-t állapított meg. 2003 szeptemberében az újabb árképzés kidolgozását a villamos regulátor (E-Control) javaslata alapján kezdték meg. Megállapították, hogy 2002-ben az osztrák fogyasztók öszszesen 47 971 GWh villamos energiát fogyasztottak, és a tapasztalatok alapján két évre évi 1,6%-os növekedést vettek fel. Ebbôl aztán 2004-re 49 518 GWh adódott. Elôzetes számításokkal meghatározták, hogy 2003-ban a támogatott kapcsolt termelésbôl származó villamos energia mennyisége eléri az 5900 GWh-t, mivel az év elsô felében az elôre jelzetthez képest 8,3%-os növekedést tapasztaltak. A 2004-re várható növekedést ebbôl mintegy 10%-ra vették fel, amibôl az adódott, hogy ebben az évben Ausztriában 6500 GWh elismert kapcsolt termelés várható. A következô lépés a piaci árak értékelése volt. A 2003. esztendô elsô három negyedévében ismert volt az átlagos, alapterhelésû piaci ár (negyedévente rendre: 2,450–2,543 –2,841 cent/kWh). Ezek alapján a piaci ár átlagát 2004-re 2,886 cent/kWh-ra vették fel. A törvény szerint az ún. támogatási tarifa 2003-ra és 2004-re – 2,40 cent/kWh piaci tarifából kiindulva – 1,50 cent/kWh, ill. legfeljebb 1,25 cent/kWh lehet. Ez alapján tehát a kapcsolt termelésbôl származó villamos energia átvételi egységára 3,90 (3,65) cent/kWh.

20

Megállapították, hogy a törvény szerint a hatékonysági kritériumok alapján a kapcsolt termelés 88%-a az 1,50 cent/kWh-val támogatandók, 12%-a pedig az 1,25 cent/kWh-val támogatandók táborába tartozik. Ha a piaci ár növekszik, akkor természetesen a támogatási többlet csökken. Ha például 2,40+1,50 (1,25) = 3,90 (3,65) cent/kWh a kiindulás, akkor egy nagyobb piaci árnál már csak 2,90+1,00 (0,75) = 3,90 (3,65) cent/kWh. Az elôbbi esetben a teljes támogatási összeg 2004-ben 95,55 M a-t tenne ki, az utóbbi esetben viszont csak 63,05 M a-t. Végül 2003 szeptemberében a minisztériumnak azt javasolták, hogy 2004-ben maradjon meg teljes egészében az 1,50 cent/kWh kapcsolt termelési többlet egységár, így például „kritikus” piaci ár esetén 2,73 cent/kWh-nál a támogatás mintegy 74,3 M a-t tesz ki. Érdemes megnézni a 7. táblázatot, amely a kapcsolt energiatermelésre vonatkozó eddigi osztrák törvényes szabályozás és az új közötti eltérésekre hívja fel a figyelmet. Havonta ki kell számítani a kiadott hôbôl, a kiadott villamos energiából és a felhasznált primer energiahordozóból egy-egy „hatásfokot”, és a hôhatásfok kétharmadát kell venni, majd hozzáadni a villamos hatásfokot. Az így kiadódó általános hatásfoknak 2004ben nagyobbnak kell lennie 0,55nél, 2005-tôl kezdve pedig 0,60-nál. Ez jelent egy ún. hatékonysági kritériumot a kapcsolt energiatermelés támogatásához. A kiadott távhônek el kell érnie a bevezetett tüzelôanyag energiatartalmának bizonyos hányadosát. Ha 3% alatt van ez az érték, akkor nincs támogatás, ha 10% felett akkor a támogatás „teljes”. [11]

[3]

Annika von La Chevallerie: Martwirtschaftliche Förderwege: Stromzertifikatehandel in Skandinavien. = Energiewirtschaftliche Tagersfragen, 54. k. 6. sz. 2004. p. 380–384.

[4]

Christian Schönbauer: Ökostromzielerreichung durch Windenergie – Chancen und Risiken. = VEÖ Journal, 2003. május p. 34–35.

[5]

http://www.oekv-energy.at/aktu/aktu.htm

[6]

http://www.wienerzeitung.at/frameless/kundmachungen.htm

[7]

Verordnung

des

Landeshaupt-

mannes von Burgenland vom 24. April 2002 betreffend die Bestimmung von Mindespreisen für die Abnahme elektrischer Energie aus Ökound KWK-Anlagen durch Verteilernetzbetreiber. = Landesgesetzblatt für Burgenland, 25. Stück, 2. Mai 2002. [8]

Verordnung

des

Landeshaupt-

mannes von Wien betreffend die Bestimmung der Preisen für die Einlieferung elektrischer Energie aus Anlagen in Wien, die auf Basis bestimmter erneuerbarer Energieträger betrieben werden. = Datum Publ. Blatt Fundstelle ABI Nr. 49/1999. [9]

VERBUND-Austrian Power Grid AG: Allgemeine Bedingungen des Ökobilanzgruppenverantwortlichern, Dezember 2002.

[10] BMWA 135. Verordnung: Bestimmung der Förderbeiträge zur Abgeltung von Mehraufwendungen der Ökoblinazgruppenverantwortlichen

IRODALOM

für das Jahr 2004. = Bundesgesetzblatt für di Republik Österreich, am

[1]

Energia Központ Kht.: Energiagaz-

26. März 2004.

dálkodási Statisztikai Évkönyv, 2002. [11] Gutachten zur Bestimmung der Hö[2]

Geiger, B.; Wittke, F.: Die energie-

he

wirtschaftlichen Daten der Bundes-

Zuschlag für das Kalenderjahr 2004

republik Deutschland = Brennstoff,

gemäß § 13 Abs. 10 Ökostrom-

Wärme, Kraft, 56. k. 1/2. sz. 2004.

gesetz, Wien am 22. September

p. 41–46.

2003.


des

Kraft-Wärme-Kopplungs-

ADATOK KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIATERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK EXTERNÁLIS KÖLTSÉGÉRE VONATKOZÓAN n JELEN ÖSSZEÁLLÍTÁS SZAKIRODALMI FORRÁSOKBÓL ÖSSZEGYÛJTÖTT ADATOK ALAPJÁN MUTATJA BE A KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK ESETÉBEN JELENTKEZÔ EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEKET. A KORLÁTOZOTT TERJEDELEM MIATT AZ EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEK MEGHATÁROZÁSÁVAL KAPCSOLATOS PROBLÉMÁK ISMERTETÉSÉRE ITT NINCS LEHETÔSÉG (ERRE VONATKOZÓAN LÁSD: [260], [278]). AZ EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEK FOGALMÁVAL, MIBENLÉTÉVEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEKET, ÍGY TÖBBEK KÖZÖTT A KÖRNYEZETI KÁR ÉS A GAZDASÁGI KÁR FOGALMÁT RÉSZLETESEN TÁRGYALJA MÉG ([314]). MOST CSAK A LEGFONTOSABB FOGALMAKAT EMLÍTJÜK ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY A KÖZÖLT ADATOK ÉRTELMEZHETÔEK LEGYENEK. AZ ÖSSZEÁLLÍTÁS VERIFIKÁLHATÓ SZÁMOKAT ÉS KIJELENTÉSEKET, TÉNYÁLLÍTÁSOKAT KÖZÖL, MINDEN ESETBEN FELTÜNTETVE AZ ADATOK FORRÁSÁT. NEM VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK ELLEN VAGY MELLETT ÉRVEL, HANEM AZOKRÓL AD MEG ADATOKAT. AZ ÖSSZEÁLLÍTÁS CSAK TÉNYEKRÔL ÉS SZÁMOKRÓL BESZÉL, NEM PEDIG AZOK ÉRTELMEZÉSÉRÔL, ÉRTÉKELÉSÉRÔL. EZEK UGYANIS MÁR MESSZE A TÁRSADALMI TUDAT MÁS SZFÉRÁIT ÉRINTÔ KÉRDÉSEK. DR. FAZEKAS ANDRÁS ISTVÁN

AZ EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEK FOGALMA Az externális költségek költségként való elismerése, elismertetése, maguknak a költségeknek a meghatározása ma még sok vonatkozásban meglehetôsen problematikus, bizonytalan, nem egyértelmû. Nem világos az sem, hogy perspektivikusan, akár a távolabbi jövôben is e költségek beépítésre kerülnek-e a villamosenergia-ellátás ténylegesen elismert költségei közé. Az alapelvek, a számítási módszerek egyelôre kiforratlanok ([116], [117], [139]). Externális költségeknek, vagy más néven járulékos, külsô költségeknek azokat a költségeket nevezik a villa-

mosenergia-ellátás vonatkozásában, amelyek az emberek egészségkárosodásával, a természetben, a gazdasági tevékenység természeti feltételeinek romlásában, a társadalom anyagi javaiban, életkörülményeiben, szociális viszonyaiban jelentkezô károkkal, többlet ráfordításokkal, többlet költségekkel hozhatók összefüggésbe, s amelyek a villamosenergia-ellátás technológiájának negatív hatásaiból eredeztethetôek, ezzel kapcsolatban merülnek fel. Tisztán gazdasági megközelítésben és a fogalom terjedelmének erôs leszûkítésével a villamosenergia-ellátás externális költségei alatt azok a költségek értendôk, amelyek a mindenkori piaci árakban nem ismertethetôk el. Jóllehet a külsô költségek léte mindenki számára vilá-

gos, a fogalom kvalitatíve meghatározott, a költségek számszerûsítése, kvantitatív meghatározása nagyon nehéz. Ennek alapvetô oka, hogy nincs egységes módszer, eljárás a különbözô területeken jelentkezô külsô költségek számbavételére, s abban sincs egyetértés, hogy mely költségek sorolhatók a villamosenergia-ellátás külsô költségei közé. Egyes vélemények az ide sorolható költségek szûkebb körét határozzák meg, mások a költségek lényegesen tágabb körét hozzák összefüggésbe a villamosenergia-ellátással. A költségek számbavétele más okokból is nagyon nehéz. Számos esetben egyértelmû, hogy az adott költség a villamosenergia-ellátás külsô költségei közé sorolható, ugyanakkor nem állnak rendel-


21

kezésre adatok a költségek számbavételére. Más esetben elvi problémaként merül fel, hogy egyes károkat hogyan lehet számszerûsíteni, hogyan lehet a veszteség költségét, a kárt számszerûsíteni. A tájrombolás, a zavaró zaj „kára” nagyon nehezen számszerûsíthetô, s bizonyosan bármilyen számszerûsítés erôsen szubjektív, esetleges.

AZ EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEK MEGHATÁROZÁSÁRA IRÁNYULÓ ERÔFESZÍTÉSEK A villamosenergia-termelés környezetterhelésével kapcsolatos externális költségekre példa a környezetszennyezéssel összefüggésbe hozható megbetegedések, a munkaképesség-csökkenés, halálozás miatt fellépô költségek. Ezen a példán azonban jól érzékeltethetôek az externális költségek meghatározásával kapcsolatos problémák majd mindegyike. Mindenekelôtt elsôszámú elvi és gyakorlati problémaként jelentkezik, hogy milyen egészségkárosodások sorolandók azon körbe, amelyek egyértelmûen a villamosenergia-termelés okozta környezetszennyezésbôl, károsanyag-kibocsátásból származnak. Más jellegû, azonban nem kevésbé problematikus kérdés annak megítélése, hogy az adott konkrét megbetegedés, munkaképesség milyen mértékben hozható összefüggésbe a villamosenergia-szektor környezetszennyezésével. A munkaképesség-csökkenés esetében elvileg adott a károsodás számszerûsítése (pl. a YOLL, vagy a YERC stb. módszerrel [260], [278]). Szélsô esetben, például az egészségkárosodást szenvedett beteg elhalálozásakor már elvi problémaként vetôdik fel az elveszett emberi élet értékének meghatározása, számszerûsítése. Erre is vannak természetesen eljárások. Még nehezebb sok esetben az anyagi javakban bekövetkezô károk értékének számszerûsítése. Elsô közelítésben nyilvánvaló, magától értetôdô megoldásként adódik az ilyen módon fellépett károk számszerûsítésére az a módszer, amely a károk

22

nagyságát a helyreállítás költségeivel azonosítja. Problematikusabb a helyzet olyan esetben, amikor például mûemlékek károsodásáról van szó, adott esetben helyrehozhatatlan károsodásáról, pusztulásáról. A közfelfogás és a szakmai közvélemény is szoros összefüggést feltételez a savas esôk és az erdôk pusztulása, károsodása között. Ugyanakkor nagyon nehéz becsülni a kárt, amely adott esetben sok ezer kilométerrel távolabb levô szennyezôforrások károsanyag-kibocsátásával hozható összefüggésbe. Ebben az esetben arról van szó, hogy a kár más országban jelentkezik (például a villamos energiát alapvetôen vízerômûvekben termelô Norvégiában). Kérdésként vetôdik fel, hol kell ezeket a károkat figyelembe venni, s milyen áron kell számolni a károkat?

AZ EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEK INTERNALIZÁLÁSÁRA IRÁNYULÓ ERÔFESZÍTÉSEK A villamosenergia-ellátás területén már jó néhány negatív hatás, következmény, kár társadalmi „terheit”, költségeit számszerûsítették, s e károkat különféle bírságok, adók, díjak formájában „ismertetik el”. Externális költségek elismertetésérôl van szó akkor is, amikor bizonyos munkahelyeken, munkakörökben a munkavállalók valószínûsíthetô egészségkárosodását magasabb munkabérrel, javadalmazással biztosítják, vagy bizonyos károkozásért kártérítést fizetnek. A különbözô környezetvédelmi mozgalmak folyamatosan törekednek, hogy az externális költségek minél több összetevôjét építsék be a villamosenergiaárakba. A villamosenergia-termelés külsô költségeinek minden mértéken túli elismertetése azonban tulajdonképpen sem a forrásoldalnak, sem a fogyasztói oldalnak végsô soron nem érdeke. A villamos energia mindenkori ára, az igénybevett szolgáltatás költsége ugyanis a lakosság egészét érinti, méghozzá elég jelentôs mértékben, s még fontosabb a villamos energia árának hatása az


adott ország gazdaságának versenyképessége szempontjából. Természetesen a gazdaság egyes területei különbözô mértékben villamosenergia-igényesek, ebbôl következôen a villamosenergia-árak különbözô mértékben vannak jelen az adott gazdasági terület költségeiben. Nyilvánvaló példa erre az üvegházhatás csökkentését célzó szén-dioxid kibocsátás korlátozására irányuló erôfeszítések nemzetközi megítélése, az egyes országok e kérdésben elfoglalt álláspontja. A széndioxid-kibocsátás erôteljes csökkentése nagyarányú költségráfordítást igényel az azt vállaló országtól, ami erôteljesen befolyásolja az adott ország iparának, gazdaságának versenyképességét. Lényegében a külsô költségekkel hozható összefüggésbe a kibocsátási kvóták kereskedelme is. Az üvegházhatás globális hatás, ebbôl következôen nincs gyakorlati jelentôsége, hogy a kibocsátáscsökkentés hol valósul meg. Ez alapozza meg a kibocsátási jog (szennyezési jog) kereskedelmét. Ennek az intézmények a lényegét az adja, hogy a károsanyag-kibocsátás különbözô helyeken, különbözô technológiák esetében igen eltérô fajlagos költségekkel valósítható meg. Vannak olyan helyek, ahol az eredményráfordítás görbének olyan szakaszán van az adott létesítmény, hogy viszonylag kisebb ráfordítással is jelentôs eredmény, azaz fajlagos és abszolút károsanyag-kibocsátás csökkenés érhetô el. Más helyeken a görbe lapos ága a jellemzô, ami azt jelenti, hogy a jelentôs fajlagos ráfordítással is csak nagyon szerény eredmény érhetô el.

AZ ADATOK SZÓRÁSA A villamosenergia-ellátás externális költségeinek meghatározására jelentôs erôfeszítések vannak. Az egyes számítások eredményeinek „szórása” azonban igen számottevô, amit a meghatározással kapcsolatos problémák, az egyes országok eltérô árstruktúrája, a számítási módszerek különbözôsége indokol. (1. táblázat) A számítások peremfeltételeinek, elôfeltevéseinek ismertetésére terjedelmi korlátok miatt itt nincs lehetô-

1 TÁBLÁZAT A VILLAMOSENERGIA-ELLÁTÁS EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEI A TELJES TECHNOLÓGIAI LÁNCRA VONATKOZTATVA, KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK ESETÉBEN ([271]; 12)

Villamosenergia-termelési technológia

cC2004/kWh

Szénbázisú villamosenergia-termelés (kôszén tüzelôbázis)

1,5–9,0

Lignit tüzelôbázisú bázisú villamosenergia-termelés

2,0–14,0

Nehéz fûtôolaj tüzelôbázisú villamosenergia-termelés

1,07–7,0

Földgáz tüzelôbázisú villamosenergia-termelés

0,4–4,5

Szélerômûvi villamosenergia-termelés

0,1–0,22

Vízerômûvi villamosenergia-termelés

< 0,23

Atomerômûvi villamosenergia-termelés

ség, azonban szükséges annak kiemelt hangsúlyozása, hogy ezek az eredmények, költségadatok csak az adott számítás peremfeltételeivel együtt értelmezhetôek. Nyilvánvalóan más peremfeltételek más eredményeket, más költségadatokat eredményeznek.

A KÜLÖNBÖZÔ IDÔPONTOKBÓL SZÁRMAZÓ BECSLÉSEK ÖSSZEVETÉSE Az elôzôekben megadott értékek különbözô idôpontokban készült számítások, felmérések alapján kerültek meghatározásra. Az összevethetôség érdekében szükség volt a különbözô idôponthoz és különbözô pénznemekben megadott adatok egységesítésére. Az átszámítások során a kulcsvaluta szerepét betöltô USA dollár esetében „belsô” inflációval számoltunk. Ennek pontos értékeit tartalmazza [260] és [278]. Jelentôsen eltérnek egymástól az egyes országokra vonatkozó számítási eredmények az országok közötti eltérô árak, adórendszer, közterhek stb. következtében. A különbségeknek természetesen még más okai is vannak, az elôzôekben ezek közül csak a legfontosabbakra utaltunk. Az 1–7. ábrák mutatnak erre példát. Az Union of the Electricity Industry EURELECTRIC vizsgálatai ([290]; 4) és [291] a szénbázisú, az olaj tüzelôbázisú, a földgáz tüzelôbázisú, az atomerômûvi, a vízerômûvi, a szélerô-

0,04–0,25

mûvi villamosenergia-termelés, valamint a biomasszából történô villamosenergia-termelés externális költségeinek meghatározására irányultak. A vizsgálatokat egységes módszer alapján Ausztriára, Belgiumra, Dániára, Finnországra, Franciaországra, Németországra, Görögországra, Írországra, Olaszországra, Hollandiára, Norvégiára, Portugáliára, Spanyolországra, Svédországra, Nagy-Britanniára vonatkozóan végezték el. A hivatkozott ábrák foglalják össze a vizsgálatok végeredményét. Összességében az állapítható meg, hogy európai átlagban (pontosabban a vizsgálatba vont országok átlagában) 4,0 cC2004/kWh körül van jelenleg (2004) a villamosenergia-termelés externális költsége.

AZ EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEK ALAKULÁSA KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIATERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK ESETÉBEN ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK A VIZSGÁLATBA VONT VILLAMOSENERGIATERMELÉSI TECHNOLÓGIÁKKAL KAPCSOLATBAN A táblázatok a vizsgálatba vont villamosenergia-termelési technológiákat tartalmazzák ([24], [260], [278]).

Olyan technológiák is szerepelnek a táblázatban, amelyekre vonatkozóan a vizsgálat készítésekor nem álltak rendelkezésre adatok. Ezen technológiák említését az indokolja, hogy a késôbbiekben remélhetôen bôvül az adatok köre, másrészt az egyes villamosenergia-termelési technológiák más szempontból (például energetikai hatékonyság, gazdasági hatékonyság, környezetterhelés, egészségkárosító hatások stb. összehasonlításakor) összevethetôek egymással. Így lehetségessé válik az egyes villamosenergia-termelési technológiák – többé-kevésbé – objektív összehasonlítása. Nem szorul különösebben bizonyításra, hogy az elôbbiekben bemutatott technológiák között jelentôs különbség van három alapvetô vonatkozásban: n az egyes technológiák villamosenergia-termelésben játszott szerepében, azaz alkalmazásuk elterjedtségében; n abban a vonatkozásban, hogy a fejlesztésnek, illetve az ipari alkalmazásnak mely fázisában vannak; n abban a vonatkozásban, hogy az ismereteink mai szintjén milyen fejlesztési, alkalmazási perspektívával bírnak az egyes technológiák. Ezeket a vonatkozásokat tekintve nem „egyenszilárdságúak” tehát az egyes villamosenergia-termelési technológiák. Célkitûzés volt, hogy mindazon villamosenergia-termelési technológiák szerepeljenek a kiválasztásban, amelyek napjainkban meghatározó, vagy jelentôs szerepet játszanak a világ, és ezen belül Magyarország villamosenergia-termelésében. E szempontok alapján foglalkozunk a szén, olaj, földgáz tüzelôbázisú konvencionális (gôzerômûvi) villamosenergia-termelés, az atomerômûvi, a vízerômûvi, a kapcsolt energiatermelés technológiáival. jelû technológiák). Ezek mindegyikére jellemzô, hogy széles körben elterjedt, „érett” technológiák, amelyek tömeges alkalmazásának eredményeképpen óriási tapasztalat halmozódott fel. Ezek a technológiák adják a világ villamosenergiatermelésének abszolút túlnyomó részét. Jelen összehasonlító vizsgálatokba azonban nemcsak a széleskörûen elterjedt, napjainkban jelentôs szerepet játszó technológiákat vontuk be,


23

Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Németország Görögország Írország Olaszország Hollandia Norvégia Portugália Spanyolország Svédország Egyesült Királyság 0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10 11 12 13 14 15 16

Fajlagos externális költség cC/kWh

1. ÁBRA SZÉNBÁZISÚ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS EXTERNÁLIS KÖLTSÉGE KÜLÖNBÖZÔ ORSZÁGOKBAN

Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Németország Görögország Írország Olaszország Hollandia Norvégia Portugália Spanyolország Svédország Egyesült Királyság 0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11


2. ÁBRA OLAJ TÜZELÔBÁZISÚ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS EXTERNÁLIS KÖLTSÉGE KÜLÖNBÖZÔ ORSZÁGOKBAN

hanem olyan villamosenergia-termelési technológiákat is, amelyek ma még nem széleskörûen elterjedtek, ugyanakkor igen intenzív erôfeszítéseket tesznek az adott technológiák továbbfejlesztésre, s a társadalom jelentôs pozitív diszkriminációval segíti e technológiák alkalmazását. Errôl van szó például a megújuló energiaforrásokat hasznosító villamosenergia-termelési technológiák esetében. E technológiákon belül egyesek már az ipari alkalmazás fázisában vannak, például a geotermikus erômûvi technológiák, a szélerômûvek, a hulladékból történô villamosenergia-termelés technológiái. Más technológiák ugyanakkor még csak a kísérleti fejlesztés szakaszában vannak, illetve csak néhány ipari méretû alkalmazás történt (például: naptorony stb.)

24

Megint más esetekben még csak kisebb egységteljesítményû energiatermelô egységek üzemelnek (például a napelemek). Vannak olyan villamosenergia-termelési technológiák, amelyek már érettek az ipari alkalmazásra, jóllehet még csak néhány adott technológiájú erômû üzemel (például az integrált szénelgázosításos, összetett gázgôz körfolyamatú villamosenergiatermelési technológia esetében, de ilyen technológiának tekinthetô az árapály erômûvekkel történô villamosenergia-termelés is). Még nem tekinthetô domináns technológiának a szénbázisú villamosenergia-termelési technológiákon belül, de egyre nagyobb számban épülnek különbözô fluidtüzelést alkalmazó szénerômûvek, illetve szu-


perkritikus kezdôparaméterû széntüzelésû erômûvek. Más technológiák esetében még csak kisebb teljesítményû energiatermelô egységek üzemelnek, a nagyobb, erômûvi méretû egységek fejlesztése folyamatban van (például a tüzelôanyag-cellák esetében). A teljesség kedvéért szerepeltetünk néhány extrém technológiát is, amelyek ma még csak kísérleti fejlesztési stádiumban vannak (például: hullámerômûvek, az MHD generátoros villamosenergia-termelés), sôt olyan technológiát is, amelyekbôl még kísérleti berendezések sincsenek (OTEC technológia). Szerepeltetjük az összeállításban a fúziós atomerômûvi villamosenergia-termelés technológiáját is, tekintettel arra, hogy ez bizonyosan korszakváltó jelentôségû lesz az atomenergia békés célú felhasználásának területén. Ez azonban egyelôre nem áll rendelkezésre, s ipari méretû alkalmazására még a jövô évtizedben sem lehet számítani. Magyarország jelenlegi és prognosztizálható jövôbeli villamosenergia-termelésében a konvencionális lignit, olaj, és földgáz tüzelôbázisú, az atomerômûvi, a földgáz tüzelôbázisú, gáz-gôz összetett körfolyamatú, kombinált ciklusú villamosenergiatermelés, valamint a kapcsolt energiatermelés technológiái játszanak meghatározó szerepet. Megtalálható még a hazánkban alkalmazott technológiák között a nyíltciklusú gázturbinákkal és átfolyós vízerômûvekkel történô villamosenergia-termelés, és kibontakozóban van a szélerômûvek építése is. Nem kizárt szivattyús-tározós vízerômû építése sem. Van már példa biomassza tüzelésû erômûre és hulladékból történô villamosenergiatermelésre is. Nagy számban üzemelnek villamosenergia-termelési célokra (is) használt belsô égésû motorok. Ezek döntô többsége az elôbbiekben már említett kapcsolt energiatermelés céljait szolgálja, de vannak tartaléktartási célokat szolgáló egységek is.

JELLEMZÔ ÉRTÉKEK Mindezek figyelembevételével a 2., 3. és 4. táblázatok a különbözô villamosenergia-termelési technológiákra

2. TÁBLÁZAT AZ EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEK ALAKULÁSA KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK ESETÉBEN (1.–3.4. JELÛ TECHNOLÓGIÁK)

Ssz.

Villamosenergia-termelési technológiák (Power Generation Technologies)

Fajlagos externális költség, termelt villamos energiára vetítve cC/kWh

1.

Szénbázisú villamosenergia-termelés

1,5–10,3; 1,5–3,0

1.1.

Konvencionális szénbázisú villamosenergia-termelés

1,5–10,3

1.1.1 Konvencionális kôszénbázisú villamosenergia-termelés

1,5–8,7; 1,2–3,5; 2,1; 2,7; 2,1; 1,7; 3,7

1.1.2 Konvencionális lignit és barnaszén tüzelôbázisú villamosenergia-termelés

1,8–10,3; 2,2; 4,3; 10,3; 7,9; 3,7

1.2.

Fluidtüzeléses szénbázisú villamosenergia-termelés

nincs adat

1.3.

Szuperkritikus kezdôparaméterû szénbázisú villamosenergiatermelés

2,9

1.4.

Integrált szénelgázosításos kombinált ciklusú (összetett

1,9; 0,14–4,10

gáz-gôz körfolyamatú) villamosenergia-termelés 2.

Olaj tüzelôbázisú villamosenergia-termelés

0,4–5,72

2.1.

Olaj tüzelôbázisú konvencionális villamosenergia-termelés

1,6–1,8; 0,4–5,72; 1,8; 3,3

2.2.

Könnyû fûtôolaj tüzelôbázisú gázturbinák

2,7; 5,00–5,72

2.3.

Villamosenergia-termelés benzin/gázolaj üzemanyagú belsôégésû motorral

1,4

3.


0,4–2,3; 0,4–2,0

3.1.

Földgáz tüzelôbázisú konvencionális villamosenergia-termelés 0,5; 0,4–2,3; 2,3; 1,9; 1,7; 1,8; 1,6

3.2.

Összetett, gáz-gôz körfolyamatú (kombinált ciklusú) villamosenergia-termelés

0,4; 0,5; 0,42–1,51

3.3.

Villamosenergia-termelés nyíltciklusú gázturbinával

1,4

3.4.

Villamosenergia-termelés földgáz üzemanyagú belsôégésû motorral

1,4

3. TÁBLÁZAT AZ EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEK ALAKULÁSA KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK ESETÉBEN (4.-7. JELÛ TECHNOLÓGIÁK)

Ssz.

Villamosenergia-termelési technológiák


4.

Kapcsolt energiatermelés

Specifikusan e technológiákra nem értelmezhetô. Alapvetôen a primerenergia-hordozó bázistól függ.

5.


0,007–0,4; 0,007–0,2; 0,3

6.


0,2–0,45

6.1.

Átfolyós vízerômûvek

0,2–03; 0,3

6.2.

Tározós vízerômûvek

0,2–03; 0,45

7.

Szivattyús-tározós vízerômûvek

0,2–03; 0,45


25

Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Németország Görögország Írország Olaszország Hollandia Norvégia Portugália Spanyolország Svédország Egyesült Királyság 0 0,2 0,4 0,6 0,8 1,0 1,2 1,4 1,6 1,8 2,0 2,2 2,4 2,6 2,8 3,0 3,2 3,4 3,6 Fajlagos externális költség cC/kWh

3. ÁBRA FÖLDGÁZ TÜZELÔBÁZISÚ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS EXTERNÁLIS KÖLTSÉGE KÜLÖNBÖZÔ ORSZÁGOKBAN Ausztria Belgium Dánia Finnorsz. Franciaorsz. Németorsz. Görögorsz. Írorsz. Olaszorsz. Hollandia Norvégia Portugália Spanyolorsz. Svédorsz. Egy. Kir. 0,2

0,25

0,3

0,35 0,4 0,45 0,5 0,55 0,6 0,65 Fajlagos externális költség cC/kWh

0,7

0,75

0,8

4. ÁBRA ATOMERÔMÛVI VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS EXTERNÁLIS KÖLTSÉGE KÜLÖNBÖZÔ ORSZÁGOKBAN

4. TÁBLÁZAT AZ EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEK ALAKULÁSA KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK ESETÉBEN (8.-14. JELÛ TECHNOLÓGIÁK)

Ssz.



8.

Tüzelôanyag-cellák

0,4 – 0,8; 0,5–0,8; 0,4; 0,8

9.

Geotermikus energia villamosenergia-termelési célú hasznosítása

nincs adat

10.

Napenergia villamosenergia-termelési célú hasznosítása

10.1. Naphôerômû 10.2. Napelemes (fotovoltaikus) villamosenergia-termelés

0,1–0,4; 0,1–0,3; 0,4; 0,6; 0,3

11.

Szélerômûvek

0,1–0,3; 0,1–0,2; 0,3; 0,2; 0,25; 0–0,2

12.

Villamosenergia-termelés biomasszából

0,1–1,0

12.1. Konvencionális hôerômûvi villamosenergia-termelés biomassza tüzeléssel

26

0,1–0,6 0,2 – 0,4; 0,1–0,3

0,8–1,0; 0–0,7

12.2. Konvencionális villamosenergia-termelés biogáz tüzeléssel

nincs adat

13.

Villamosenergia-termelés hulladékból

nincs adat

14.

Egyéb, nem konvencionális villamosenergia-termelési technológiák

nincs adat


5. TÁBLÁZAT A VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS TELJES TECHNOLÓGIAI LÁNCÁRA VETÍTETT EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEK ALAKULÁSA KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK ESETÉBEN (1.-3. JELÛ TECHNOLÓGIÁK)

Ssz.


A villamosenergia-termelés teljes technológiai

(Power Generation Technologies)

láncára vonatkozó externális költség, termelt villamos energiára vetítve cC/kWh

1.


1,5–14,0; 1,5–4,5

1.1.

Konvencionális szénbázisú villamosenergia-termelés

1,5–14,0; 1,5–4,5

1.1.1 Konvencionális kôszénbázisú villamosenergia-termelés

1,5–12,0; 1,5–3,0

1.1.2 Konvencionális lignit és barnaszén tüzelôbázisú villamosenergia-termelés

1,8–14,0; 1,5–4,5

2.

0,4–7,0

Olaj tüzelôbázisú villamosenergia-termelés (Oil-Fired Power Plants)

3.


0,4 –4,5; 0,4–2,5


Ssz.


A villamosenergia-termelés teljes technológiai

(Power Generation Technologies)

láncára vonatkozó externális költség, termelt villamos energiára vetítve cC/ kWh

4.


Specifikusan e technológiákra nem értelmezhetô. Alapvetôen a primerenergia-

5.


0,007–1,0

6.


0,2–0,45

7.

Szivattyús-tározós vízerômûvek

0,2–0,45


Ssz.


A villamosenergia-termelés teljes technológiai láncára vonatkozó externális költség, termelt villamos energiára vetítve cC/kWh

8.

Tüzelôanyag-cellák

0,4–4,5

9.

Geotermikus energia villamosenergia-termelési célú hasznosítása

nincs adat

10. 11.

Napenergia villamosenergia-termelési célú hasznosítása Szélerômûvek

0,1–0,6 0,1–0,3

12.

Villamosenergia-termelés biomasszából

0,1–1,0

13.

Villamosenergia-termelés hulladékból

nincs adat

14.

Egyéb, nem konvencionális villamosenergia-termelési technológiák

nincs adat


27

Ausztria Belgium Dánia Finnorsz. Franciaorsz. Németorsz. Görögorsz. Írorsz. Olaszorsz. Hollandia Norvégia Portugália Spanyolorsz. Svédorsz. Egy. Kir. 0

0,4 0,8 1,2 1,6 2,0 2,4 2,8 3,2 3,6 4,0 4,4 4,8 5,2 0,2 0,6 1,0 1,4 1,8 2,2 2,6 3,0 3,4 3,8 4,2 4,6 5,0 5,4 Fajlagos externális költség cC/kWh

5. ÁBRA BIOMASSZA TÜZELÔBÁZISÚ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS EXTERNÁLIS KÖLTSÉGE KÜLÖNBÖZÔ ORSZÁGOKBAN

Ausztria Belgium Dánia Finnorsz. Franciaorsz. Németorsz. Görögorsz. Írorsz. Olaszorsz. Hollandia Norvégia Portugália Spanyolorsz. Svédorsz. Egy. Kir. 0 0,05 0,1 0,15 0,2 0,25 0,3 0,35 0,4 0,45 0,5 0,55 0,6 0,65 0,7 0,75 Fajlagos externális költség cC/kWh

6. ÁBRA VÍZERÔMÛVI VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS EXTERNÁLIS KÖLTSÉGE KÜLÖNBÖZÔ ORSZÁGOKBAN

Ausztria Belgium Dánia Finnorsz. Franciaorsz. Németorsz. Görögorsz. Írorsz. Olaszorsz. Hollandia Norvégia Portugália Spanyolorsz. Svédorsz. Egy. Kir. 0 0,02 0,04 0,06 0,08 0,1 0,12 0,14 0,16 0,18 0,2 0,22 0,24 0,26 0,28 0,01 0,03 0,05 0,07 0,09 0,11 0,13 0,15 0,17 0,19 0,21 0,23 0,25 0,27 Fajlagos externális költség cC/kWh

7. ÁBRA SZÉLERÔMÛVI VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS EXTERNÁLIS KÖLTSÉGE KÜLÖNBÖZÔ ORSZÁGOKBAN

28




Olaj tüzelôbázisú villamosenergia-termelés Földgáz tüzelôbázisú villamosenergia-termelés Atomerômûvi villamosenergia-termelés Vízerômûvi villamosenergia-termelés Szivattyús-tározós vízerômûvek Tüzelôanyag-cellák Napenergia villamosenergia-termelési célú hasznosítása Szélerômûvek Villamosenergia-termelés biomasszából 0

0,5 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 3,5 4,0 4,5 5,0 5,5 6,0 6,5 7,0 7,5 8,0 8,5 9,0 9,5 10,0 10,5 11,0 11,5 12,0 Fajlagos externális költség cC/kWh

8. ÁBRA VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSSEL ÖSSZEFÜGGÉSBE HOZHATÓ EXTERNÁLIS KÖLTSÉG



Olaj tüzelôbázisú villamosenergia-termelés Földgáz tüzelôbázisú villamosenergia-termelés Atomerômûvi villamosenergia-termelés Vízerômûvi villamosenergia-termelés Szivattyús-tározós vízerômûvek Tüzelôanyag-cellák Napenergia villamosenergia-termelési célú hasznosítása Szélerômûvek Villamosenergia-termelés biomasszából 0 0,5 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 3,5 4,0 4,5 5,0 5,5 6,0 6,5 7,0 7,5 8,0 8,5 9,0 9,5 10,0 10,511,0 11,5 12,012,5 13,013,5 14,014,515,0 Fajlagos externális költség cC/kWh

9. ÁBRA VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS TELJES TECHNOLÓGIAI LÁNCÁRA VETÍTETT EXTERNÁLIS KÖLTSÉG


29




0,5

1,0

1,5

2,0

2,5

3,0

3,5

4,0

4,5

5,0


10. ÁBRA VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSSEL ÖSSZEFÜGGÉSBE HOZHATÓ EXTERNÁLIS KÖLTSÉG 2010 KÖRÜL




0,5

1,0

1,5

2,0

2,5

3,0

3,5

4,0

4,5


11. ÁBRA VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS TELJES TECHNOLÓGIAI LÁNCÁRA VETÍTETT EXTERNÁLIS KÖLTSÉG ALAKULÁSA 2010 KÖRÜL

30


5,0

jellemzô externális költségeket adják meg. A különbözô szakirodalmi forrásokból átvett értékeket pontosvesszô választja el egymástól. Terjedelmi okok miatt nem adtuk meg tételesen az egyes adatok forrását, csak az adatforrásokat tartalmazó szakirodalmat közöljük az összeállítás végén.

JELLEMZÔ ÉRTÉKEK Az 5., 6. és 7. táblázatok a villamosenergia-termelés teljes technológiai láncára vonatkoztatott externális költségeket adják meg különbözô villamosenergia-termelési technológiák esetében. A teljes technológiai láncra vonatkoztatott externális költségek meghatározása esetében további bizonytalanságok és módszertani problémák lépnek fel. Ezek részletezése nélkül közöljük az összegyûjtött adatokat.

ÖSSZEFOGLALÁS Az elôzôekben közölt adatok összefoglaló áttekintését könnyítik meg a 8–11. ábrák. Az összehasonlító vizsgálatok alapján egyértelmûen megállapítható, hogy a fosszilis tüzelôbázisú erômûvi technológiák externális költsége jelentôsen meghaladja az egyéb technológiák externális költségeit. A különbség megközelítôleg egy nagyságrend. A szénbázisú villamosenergia-termelési technológiák externális költségei a legmagasabbak. A kiemelkedôen magas externális költségek a régi, gyakorlatilag minden környezetvédelmi berendezés nélkül üzemelô széntüzelésû erômûvek „maradványköltségének” tekinthetôk. A környezetkárosító, egészségkárosodást és anyagi károkat okozó hatások idôben ugyanis jelentôs késleltetéssel jelentkeznek. A magas externális költségek tehát alapvetôen a „régi” erômûvek környezetterhelésébôl adódnak. A korszerû szénbázisú erômûvi technológiák esetében e költségek már 1,5–3,0 cC/kWh tartományban mozognak, tehát lényegesen alacsonyabbak, mint a környezetvédelmi technológiákkal nem felszerelt erômûvek esetében. Ez az érték a rendkívül szigorú kibocsátási követelmények következtében ma

már gyakorlatilag azonos nagyságrendbe esik a fosszilis tüzelôbázisú erômûvek esetében. Természetesen éppen a számítási módszertanból következôen nem, vagy csak számos hipotézissel élve lehet különbséget tenni (szétválasztani) az új és a régi technológiájú szénbázisú erômûvek externális költségeit. A legegyszerûbb és legmegalapozottabb feltevésnek az tekinthetô, hogy a károsanyag-kibocsátás csökkenésének arányában csökkennek az új technológiájú szénbázisú erômûvek externális költségei. Ez azonban csak elsô közelítésben tûnik minden szempontból megalapozott feltevésnek, mert az externális költségek számításakor, a hatások számbavételekor nem lehet kiszûrni az idôben nagy késleltetéssel jelentkezô hatásokat. Az azonban megalapozottan kijelenthetô, hogy az externális költségek a korszerû technológiájú szén tüzelôbázisú erômûvek esetében radikálisan csökkenô tendenciát mutatnak. E megfontolás alapján célszerû a korszerû, azaz a jelenkori és közelebbi jövô erômûvi technológiáinak externális költségeit összehasonlítani. Ez az összehasonlítás értelemszerûen az új technológiák térnyerésével (az új technológiájú erômûvek „termelési súlyának” növekedésével) válik egyre jellemzôbbé. Másképpen fogalmazva, öt-tíz éven belül alacsonyabb költségek prognosztizálhatók (10. és 11. ábra). A megújuló energiaforrásokat hasznosító villamosenergia-termelési technológiák externális költsége jelentôsen alacsonyabb a fosszilis tüzelôbázisú villamosenergia-termelési technológiák externális költségeinél.

IRODALOM Dr. Büki Gergely: Energetika. Budapest, Mûegyetemi Kiadó, 1997. [24] Dr. Fazekas András István: Erômûvi villamosenergia-termelési technológiák fôbb fejlesztési irányai. Elektrotechnika, 89. évf., 1996/5, p. 219– 224. [53] Dr. Vajda György: Energiapolitika. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2001. [116] Karl Strauss: Kraftwerkstechnik zur Nutzung fossiler, regenerativer und nuklearer Energiequellen. 4. Auflage mit 226 Abbildungen und 53 Tabellen, Berlin etc., Springer Verlag, 1998.

[6]

[117] Leonhard Müller: Handbuch der Elektrizitätswirtschaft/Technische, wirtschaftliche und rechtliche Grundlagen. Berlin etc., Springer Verlag, 1998. [139] Externe Kosten der Stromerzeugung. 2. Korrigierte Ausgabe, Verlags- und Wirtschaftsgesellschaft der Elektrizitätswerke m.b.H., VWEW, 1990. [229] Dr. Fazekas András István (I.): Szénelgázosítással összekapcsolt kombinált ciklusú villamosenergia-termelés/Környezetkímélô nagy hatásfokú szénerômûvek. Környezetvédelmi Füzetek, 1994/24, Országos Mûszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK), Budapest, 1994 [230] Dr. Fazekas András: Fluidtüzeléses erômûvi technológiák/Környezetkímélô nagy hatásfokú szénerômûvek. Környezetvédelmi Füzetek, 1994/24, Országos Mûszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK), Budapest, 1994. [231] Dr. Fazekas András (I.): Megnövelt kezdôjellemzôjû erômûvek/Környezetkímélô nagy hatásfokú szénerômûvek. Környezetvédelmi Füzetek, 1994/24, Országos Mûszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK), Budapest, 1994. [232] EURELECTRIC – VGB REPORT ON EFFICIENCY IN ELECTRICITY GENERATION, Efficiency in Electricity Generation. Report drafted by: EURELECTRIC „Preservation of Resources” Working Group’s „Upstream” SubGroup in Collaboration with VGB, Brussels, Union of the Electricity Industry – VGB, June 2003. [235] SENIOR EXPERT SYMPOSIUM ON ELECTRICITY AND THE ENVIRONMENT, Senior Expert Symposium on Electricity and the Environment / Key Issues Papers. Prepared by International Expert Groups according to the Objectives assigned by the Joint Steering Committee, Vienna, IEA, 1991. [258] A QUANTITATIVE ASSESSMENT OF DIRECT SUPPORT SCHEMES FOR RENEWABLES. Working Group: Renewables & Distributed Generation, Brussels, Union of the Electricity Industry EURELECTRIC, Ref: 2003 030 0741, November 2003. [259] Dany Gundolf, Hans-Jürgen Haubrich, Mathias Luther, Frank Berger, Klaus von Sengbusch: Auswirkungen der zunehmenden Windener-


31

[260]

[261] [268]

[269]

[270] [271]

[272]

[273] [275]

gieeinspeisung auf die Übertragungsnetzbetreiber. Energiewirtschaftliche Tagesfragen, 2003., 53. Jg., Heft 8, p.562–566. Dr. Fazekas András István: Villamosenergia-termelési technológiák komplex összehasonlító vizsgálata. Budapest, 2004 (elôkészületben) Dr. Büki Gergely: Erômûvek. Budapest, Mûegyetemi Kiadó, 2004. Externe Externalities of Energy. Volume 7–9. European Commission, 1999. L. Echavarri: Nuclear Energy in Future Sustainable, Comopetitive Energy Mixes. ATW. 48. Jg. (2003.), Heft 1, Januar VDEW Mitteilung, 2004. Environmental Evaluation of Generating Systems Expansion Options. ANL, Illinois, USA Environmental Costs Studies and Their Applications. 2004. TWA, NewYork, USA External Costs. TWAS, Co. USA, 2004. Enhanced Electricity System Analysis For Decision Making. A Refe-

[278]

[283]

[284]

[285]

[286]

rence Book. (Dr. Fazekas András István (co-author, (4.1.)) International Atomic Energy Agency, Vienna 2000 Dr. Fazekas András István: Villamosenergia-rendszerek rendszerszintû tervezése I. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest (megjelenés alatt). Kulcsár Dezsô: Környezetgazdaságtan. Jegyzetek a környezetvédelmi szakmérnökképzéshez 2., Budapest, Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, 1986. Karl Schröder: Grosse Dampfkraftwerke. Planung, Ausführung und Bau. Kraftwerksatlas, mit Kennwerten von 200 Kraftwerken, 98 Kraftwerkbeschreibungen und 6 Ausführungsbeispielen. Erster Band. Springer Verlag, Berlin / Göttingen / Heidelberg, 1959. Karl Schröder: Grosse Dampfkraftwerke. Planung, Ausführung und Bau. Die Lehre vom Kraftwerksbau. Zweiter Band. Springer Verlag, Berlin / Göttingen / Heidelberg, 1962. Karl Schröder: Grosse Dampfkraft-

[287]

[288] [290]

[291]

[314]

werke. Die Kraftwerksausrüstung. Teil A. Kessels. Dritter Band. Erster Teil. Springer Verlag, Berlin / Göttingen / Heidelberg, 1967. Karl Schröder: Grosse Dampfkraftwerke. Die Kraftwerksausrüstung. Teil B. Dampf- und Gasturbinen, Generatoren, Leittechnik. Dritter Band. Zweiter Teil. Springer Verlag, Berlin/Göttingen/Heidelberg, 1968. VDEW Mitteilungen. Union of the Electricity Industry EURELECTRIC. Executive Briefing Externalities and the ExternE Project. By EURELECTRIC Working Group ”Environmental Management & Economics” Bruxelles. 2004. ’ExternE’ Project, Externalities of Energy. European Commission, DGXVII, Science, Research and Development, JOULE, 1999. Vol. nº10: National Implementation. Dr. Fazekas András István: Villamosenergia-termelési technológiák externális költségének meghatározása. Magyar Energetika, XIII., 2005/2, p.2–7.

n SAJTÓKÖZLEMÉNY Folytatás a 6. oldalról valósított rendszert Bíró Tamás, a Sense/Net marketingigazgatója. Az MVM munkatársai az új intranet portálon egy pontban összegyûjtve számos információt találnak, amire napi munkájuk során szükségük lehet. Az új szolgáltatások között szerepel a napi és az archív sajtószemle, letöltô központ, melyben belsô és külsô dokumentumok, a szervezettel kapcsolatos törvényi rendelkezések egyaránt megtalálhatók. További elérhetô szolgáltatás a telefonkönyv, a hibabejelentô és véleménynyilvánító portlet, melyen keresztül az intranettel kapcsolatos, de a továbbiakban tetszôleges, közérdekû témákra vonatkozó javaslatokat jelezhetik a kollegák. Egyéb rendelkezésre álló funkciók – az internetes megoldáshoz hasonlóan – a dokumentumtár, a fórum és a galéria. Az új integrált rendszer egyik legfôbb elônye, hogy lényegesen leegyszerûsíti, egyben hatékonyabbá teszi a publikációt, csökkentve ezáltal a szükséges élômunka-ráfordítást –

32

mondta Tringer Ágoston, az MVM Rt. kommunikációs vezetôje. Az egy rendszeren történô megvalósulás lehetôséget teremt a rendszerek közötti átjárásra, így az intraneten megjelenô dokumentumok, anyagok egy


gombnyomással megjeleníthetôk az interneten is. A sokrétû információkat szolgáltató portál a vállalat belsô és külsô kommunikációja és annak minôsége szempontjából kiemelten fontos tényezô a jövôben.

A BÁNHIDAI ERÔMÛ BÚCSÚZTATÓJÁRA SZABÓ LÁSZLÓ

A ma már több mint 75 éves Bánhidai Erômû története eddig többnyire szerencsével és sikerekkel volt kikövezve. 1919-ben Verebélÿ László profeszszor dunántúli villamosítási tervében, még Várpalota volt a Budapest–Hegyeshalom vasútvonal villamosenergia-ellátására kijelölve. 1924-ben, Londonban megrendezett Elsô Energia Világkonferencián Verebélÿ László és Kandó Kálmán által ismertetett dunántúli villamosítási terv felkeltette angol pénzügyi körök érdeklôdését, és figyelemre méltó ajánlatuknak köszönhetôen elérhetô közelségbe került az erômû, számos távvezeték és alállomás megépítése. A Magyar Kôszénbánya Részvénytársaság az utolsó pillanatban hozta nyilvánosságra, hogy Tatabánya körzetében az erômû mûködéséhez több évtizedre elegendô szénkészlettel rendelkezik. A hír hallatán az erômû-telepítési tervek felülvizsgálatra kerültek, viharos elôkészületek és sajtóvita után a magyar kormány 1927ben az erômû Bánhidára telepítése mellett döntött, mi utódok mondhatjuk, szerencsénkre. A beruházás megvalósítására létrehozott Magyar Dunántúli Villamossági Rt. alacsony alaptôkéje miatt a hitelt azonban csak úgy vehette fel, hogy a létesítményeket 30 évre bérbe adta a Magyar Királyi Államvasutak Rt.-nek. Így 1928-ban megkezdôdhetett a Bánhidai Centrálé építése, és rekordidô alatt felépülve, 1930-ban megkezdte a termelést 68 MW beépített teljesítménnyel. Az erômû 8 db 40 t/h-s kazánnal rendelkezett, amelyek 28 bar 400 °C-os gôzt szolgáltattak a 3 db 22 MWe-os fôturbinának és 2 MWe-os háziturbinának. A Centrálé korának egyik legkorszerûbb erômûvének számított a maga 18%-os hatásfokával, amikor a magyar erômûvek átlagos hatásfoka 8,5% közelében mozgott, a villamos vontatással kiváltott gôzmozdony hatásfoka pedig mindössze 6% volt.

Az erômû berendezésein 1943-ig több módosítást hajtottak végre. Negyedik fôturbinát helyeztek üzembe, és kazánátalakításokat végeztek. Ezzel az erômû névleges teljesítménye 86 MW-ra nôtt, azonban kazán és generátor oldali korlátok miatt végül 78 MW-os teljesítôképesség alakult ki. Az erômû angol érdekeltségének köszönhetôen szerencsésen átvészelte a II. világháború bombázásait, bár volt idô, amikor a távvezetékek megszakadása miatt csak a házi gép maradt üzemben. A visszavonulásra kényszerült német csapatok az erômû felrobbantását tervezték, ám a személyzet nagy leleményességgel meggyôzte ôket, hogy néhány fontosabb alkatrész leszerelésével és elszállításával is mûködésképtelenné tehetô, és amikor újra visszajönnek, hamar üzembe lehet helyezni. A front gyors elôretörésével a gépkocsira rakott alkatrészek elszállítására szerencsére már nem maradt idejük. Ezután békésebb idôszak következett az erômû életében. 1961-ben bekövetkezett generátor forgórész meghibásodás után született az a döntés, hogy a javítás helyett új 65 MVA teljesítményû hidrogén és vízhûtésû generátort építenek be, 100 MW-os gép gyártásához szükséges üzemi tapasztalatok megszerzése céljából. A kísérleti gépet 1965 szeptemberében kapcsolták párhuzamosan. 1962-ben hôszolgáltatás kezdôdött Tatabánya-Újváros felé, amely 1970-ig mûködött. Az erômû termelése az 50-es években érte el csúcspontját, ezt követôen jelentôsége fokozatosan csökkent, utolsó gépe 1973-ban került véglegesen leállításra. A 43 év alatt mintegy 12 milliárd kWh villamos energiát termelt. 1952-ben már felvetôdött az erômû korszerûsítésének gondolata. A felújítás azonban nem járt volna je-

lentôs többletteljesítménnyel, így többszöri halasztás után a telephely az idôközben eldöntött hazai fejlesztésû 100 MW-os blokkegység bölcsôjévé vált. Az erômû beruházási programja 1962 szeptemberére elkészült, 1963 márciusában megkezdôdtek a helyszíni munkák. 1967. január 7-én többéves küzdelmes építési munka megkoronázásaként hivatalosan is párhuzamosan kapcsolták az elsô 100 MW-os blokkot a magyar villamosenergia-rendszerrel. Ebben a munkában a magyar energetikai ipar legjobbjai tették le névjegyüket. Teljesen hazai fejlesztésû erômû épült, amely gyermekbetegségei felszámolása után a magyar villamosenergia-rendszer stabil tagjává vált. A beruházás tapasztalataiból tervezôk, kivitelezôk, üzemeltetôk sokasága profitált és alapozta meg a korszerû, hazai fejlesztésû magyar energetika jövôjét. Az elôzôekben ismertetett rövid áttekintés alapján is látható, hogy az erômû történelme milyen mozgalmas volt, szép célok, szép feladatok kerültek megvalósításra. A Centráléban megalapozott erômûves szakma és munkakultúra biztosította, hogy a 100 MW-os blokk Bánhidára telepítésével új távlatok nyíljanak az itt dolgozók számára. A két erômû generációk részére biztosított megélhetést az elmúlt 75 évben. A bánhidaiak elismertségét bizonyítja, hogy tucatnyi szakembert adtak több erômû, köztük a Paksi Atomerômû születéséhez, a Nagymarosi Erômû elôkészületeihez. A bicskei erômûépítés kudarca, és az 1997. évi erômûépítési kapacitástender sikertelensége után még történt próbálkozás további létesítési lehetôségek vizsgálatára, azonban az életképességét meghatározó megvalósíthatósági tanulmány elkészítésére nem került sor. Ekkor már félô volt, hogy a 60-as években megvalósított


33

módon, azaz üzemeltetés mellett egy új erômû létesítésére nincs lehetôség, a múlt nem ismételhetô meg. A mányi szénvagyon kimerülése, a környezetvédelmi elôírások szigorodása 2004 végéig tartó üzem lehetôségét biztosították. Az elmúlt években ismét napirendre került elôbb a Vértesi Erômû Rt., majd késôbb a Bánhidai Erômû önálló privatizációja, amely még megcsillantotta a telephely késôbbi feltámadásának lehetôségét, azonban a dolgozók tovább foglalkoztatásának reménye az idô múlásával szertefoszlott. Az erômû 2004. december 28-án befejezte mûködését, kürtje fájdalmasan harsant az éjszakába, hogy azután örökre elnémuljon. A 100-as nem fúj többé, nem jelez a korán munkába igyekvôknek, vagy este a gyermekeknek. Egy hangos jelkép megszûnt létezni. Egy csillag fénye kihunyt a magyar energetika egén. Egy piciny, de fényes csillagé, amely sugaraival táplálta feltörekvô nagy csillagok születését, fejlôdését. A 100 MW-os blokk indulása óta: n a generátor több mint 21 milliárd kWh villamos energiát termelt, n a kazánban csaknem 20 millió tonna szén égett el, n a turbina ez alatt 43 milliárd fordulatot tett meg, n mindezt közel 240 000 üzemóra alatt teljesítette. A blokk mûködésének 38 éve alatt nem került sor rekonstrukcióra. Ennek ellenére az erômû derekasan helyt állt, dacolva az idô vasfogával. Az utóbbi években is elôfordult több mint 2 hónapos folyamatos üzem, elvétve látni lehetett 103 MW-ot a teljesítménymérôn. A 38 év eredményei bizonyítják, a tervezôk, kivitelezôk jó munkát végeztek, az üzemeltetôk és a karbantartók gondos gazdák voltak, s maradtak volna azok, ha a lehetôségeik engedik. A blokk teljes élete alatt különleges figyelemben részesült, mert ezt tanultuk az elôdöktôl, mert ennek az erômûnek az vált elônyére, ami a hátránya volt: egy turbinája, egy generátora volt. Ha ment – minden ment, ha állt – minden állt, s ilyenkor a gépház kísérteties csendje nyomasztólag hatott a lelkekre. Tagadhatatlan: az erômû legnagyobb igénybevételnek kitett beren-

34

dezése, kazánja elhasználódott. Az erômû minden porcikája nehezen viselte, hogy a szebb idôk alaperômûvi kiterheltségével szemben az utóbbi években a menetrend tartó erômûvek sanyarú, nem ritkán napi 10-20 terhelésváltozást is követelô sorsát élte. Az üzemeltetô és a karbantartó munkatársak létszámuk folyamatos fogyása ellenére is teljesítették küldetésüket, bár nem szívesen tették, a megfáradt hajót a kikötôbe kormányozták. A nemzedékeken át örökölt szemlélet biztosította, hogy a Bánhidai Erômû fôberendezései ma is üzemképesek, felújítás után akár tovább szolgálhatják a magyar villamosenergiarendszert. Aki huzamosabb idôt eltöltött itt – megszerette a helyet, a munkáját, a kollégákat, vagyis az erômûvet – az büszke lehet arra, hogy részese volt, annak a lételemnek az elôállításában, amit villamos energiának nevezünk, és ami ma az emberiség számára talán a legfontosabb a levegô, a víz, és az élelem után. Az itt dolgozó olyan munkahelyre talált, amely ha nem is nyújtott hivalkodó megélhetést, de hosszú távon tervezhetô jövedelmet biztosított munkavállalói számára. Kiszámíthatóság, emberség, biztonság, egy jó munkahely fontos szempontjai itt megtalálhatók ma is. Folytonos munkarend: így jártak dolgozni az erômû üzemeltetését végzôk nap mint nap, ha kellett hétvégén, ünnepnap, karácsonykor vagy szilveszterkor, mûszakbeosztásnak megfelelôen. Folytonos munkarend, gondolhatnánk soha véget nem érô. És most mégis véget ér egy hosszabb-rövidebb korszak az itt dolgozók életében. Véget ér, de kérem, ne feledjék a helyet, ahol otthagyták életük és szívük kisebb nagyobb darabját, emlékezzenek jó szívvel. Köszönöm minden volt és jelenlegi dolgozónknak, hogy ki-ki a maga területén munkájával hozzájárult ahhoz, hogy az erômû megélhette ezt a szép kort. Köszönöm azoknak, akik a rájuk rótt feladatoknak megfelelôen az utóbbi nehezebb idôszakban is helytállva végezték munkájukat. Mi erômûvesek köszönjük Tatabánya lakóinak, hogy kellô toleranciával viselték nem mindig észrevehetetlen ténykedésünket. Erôfeszítéseink és szándékaink megvalósítására tech-


nikai lehetôségeink olykor gátat szabtak. Reménykedtünk, hogy eljô az idô, amikor korszerû berendezéssel tovább tudjuk folytatni mesterségünket. Nem így lett. 2004. december 31-én munkatársaink mintegy felétôl elváltunk, elhagyták az erômûvet. Január elején megkezdôdött és a végével befejezôdik a telephely kiürítése, a berendezések téliesítése, a fôberendezések mûködôképességének megôrzéséhez szükséges munkálatok elvégzése. A korábban itt dolgozó mintegy 200 ember számára ez a munkahely rövidesen megszûnik létezni, de az Oroszlányi Erômû mintegy 60 fô számára biztosítja a szakma továbbmûvelésének lehetôségét. Kívánom nekik, hogy találják meg számításukat és állják meg helyüket a megújult és még hosszú ideig üzemelô Oroszlányi Erômûben. Akik új élet mellett döntöttek, járjanak szerencsével új munkahelyük megtalálásában és végezzék munkájukat becsülettel, mint azt korábban itt tették. A Bánhidai Erômû sorsának alakulása Kölcsey Ferenc: Huszt címû versét juttatja eszembe, amely így hangzik: Kölcsey Ferenc: Huszt Bús düledékeiden, Husztnak romvára [megállék; Csend vala, felleg alól szállt fel az [éjjeli hold. Szél kele most, mint sír szele kél; s a [csarnok elontott Oszlopi közt lebegô rémalak inte [felém. És mond: Honfi, mit ér epedô kebel e [romok ormán? Régi kor árnya felé visszamerengni [mit ér? Messze jövendôvel komolyan vess [öszve jelenkort; Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza [fényre derül! A jövô bizonytalansága ellenére sokan reménykednek még abban, hogy az erômû történet e verssoroknak megfelelô formában folytatódhat, nem veszik el véglegesen az iparág számára az itt felhalmozott tapasztalat, az értékes szakember gárda, lesz még új erômû Bánhidán. Addig is búcsúzúnk tôled Bánhidai Erômû, nyugodj békében „Vas Lady”.

AZ ÁTVITELI ÉS A 120 KV-OS HÁLÓZAT FESZÜLTSÉGMEDDÔTELJESÍTMÉNY (U-Q) SZABÁLYOZÁSA n AZ ENERGIARENDSZERBEN MIND A FOGYASZTÓI IGÉNYEK, MIND AZ ÜZEMBEN LÉVÔ TERMELÔ BERENDEZÉSEK ÖSSZETÉTELE, MIND PEDIG A HÁLÓZAT KAPCSOLÁSI ÁLLAPOTA VÁLTOZHAT, EMIATT A HÁLÓZAT CSOMÓPONTJAIBAN A FESZÜLTSÉG ÉRTÉKE IS SZÜKSÉGSZERÛEN INGADOZIK. AZ U-Q SZABÁLYOZÁS FELADATA, HOGY AZ ÜZEMI FESZÜLTSÉGET A SZABVÁNYBAN MEGENGEDETT TÛRÉSHATÁROK KÖZÖTT TARTSA ÉS A MEDDÔTELJESÍTMÉNY-SZÁLLÍTÁSOK LEHETSÉGES KORLÁTOZÁSÁVAL A HÁLÓZATI VESZTESÉG ELÉRHETÔ MINIMUMÁT IS BIZTOSÍTSA, A „LEGKISEBB KÖLTSÉG” ELV BETARTÁSÁVAL. DR. POTECZ BÉLA

Az összetett bonyolult feladat megoldásának korábbi gyakorlata és a jelenlegi, részben liberalizált villamosenergia-kereskedelmi körülmények közötti megoldási lehetôségek

A legkisebb költség elv betartása természetesen nem a MW-ban kifejezhetô legalacsonyabb hálózati veszteséget jelenti, hiszen ebbôl az következne, hogy a fogyasztói csomópontok közelében lévô üzemképes erômûvi termelô egységeket kellene kiterhelni, függetlenül azok fajlagos változó költségeinek nagyságától, vagyis termelésük gazdaságosságától, mivel ez biztosítaná a hálózaton a hálózati veszteséget okozó teljesítmény áramlások minimumát. Az optimumot ez esetben a hálózati veszteségeket is tartalmazó rendszerszintû fogyasztói igények kielégítéséhez szükséges erômûvi termelések változó költségei összegének szélsôértéke (minimuma) adja. Ezt nevezik gazdaságos terheléselosztásnak, amelyre a liberalizált villamosenergia-kereskedelem körülményei között csak korlátozott lehetôségek adódnak.

A megoldás a feltételes szélsôérték számítás Lagrange-féle módszerével: Célfüggvény: n

Ki (Pi ) → min.

i=1

ahol: Ki (Pi) Ft/h

az i-edik termelô egység változó költsége Pi termelés esetén az i-edik termelô egység Pi MW termelése az adott idôpontban i =1,2,…n db az üzemben lévô termelô egységek száma Korlátozó feltétel, hogy a termelések összegének egyenlônek kell lenni a fogyasztói igények és a hálózati veszteség összegével: n

Pi = PF + PV

i=1

ahol: PF MW az összes fogyasztói igény az adott idôpontban

Pv MW a hálózati veszteség az adott idôpontban Az optimum a célfüggvény és a korlátozó feltétel zérusra rendezett, a l féle multipikátorral szorzott alakjából képzett F jelû módosított alkotófüggvény teljesítmény (Pi) szerinti deriváltjának zérus helyén található. A módosított függvény:

Φ=

n

Ki (Pi ) −

i=1 n Pi − PF − PV ) − λ( i=1

dΦ dKi dPv = − λ(1 − )=0 dPi dPi dPi ebbôl:

λ = dKi /dPi

1 1 − dPv /dPi

ahol: l Ft/MWh az i-edik termelô egység hálózati veszteséggel korrigált változó költsége (menetrendkészítés során a rendszerszintû növekményköltség)


35

dKi /dPi

dPv /dPi

az i-edik termelô egység változó költsége (áramdíja) az i-edik termelô egység hálózati növekmény vesztesége

1 –––––––––– az i-edik termelô egység 1–dPv /dPi hálózati növekményveszteség tényezôje Az esetben, ha az adott termelô egység olyan körzetben termel, amelyben a fogyasztói igények meghaladják az ottani erômûvi termeléseket, akkor a hálózati növekményveszteség tényezô 1-nél kisebb, ha viszont az erômûvi termelések nagyobbak a körzet fogyasztói igényeinél, úgy a hálózati növekményveszteség tényezô 1-nél nagyobb, mivel a termelések egy részét más körzetekbe kell szállítani. A jelenlegi helyzetben a részben liberalizált villamosenergia-kereskedelem körülményei között a fenti optimalizációt a napi erômûvi menetrendek készítése során csak a Közüzemi Nagykereskedô MVM alkalmazza a saját erômûvei és a részérôl lekötött privatizált erômûvi termelôegységekre a gazdaságos terheléselosztás keretében. A fentebb ismertetett és korábban évtizedeken keresztül alkalmazott erômûvi hálózati növekményveszteség tényezôk figyelembevételére jelenleg sajnos nem kerül sor, mert a közüzemi célra termelô erômûvek napi menetrendjének optimalizálása a Közüzemi Nagykereskedô MVM feladata, a hálózati veszteség beszerzése viszont MAVIR hatáskör. Ebben a helyzetben a feszültség-meddôteljesítmény szabályozás keretében történô hálózati veszteség optimalizáció (mindkettô MAVIR feladat), az erre vonatkozó számítógépes tanácsadó program felhasználásával az U-Q szabályozáshoz felhasználható eszközök és lehetôségek szakszerû igénybevételével, az erômûvi wattos teljesítmény menetrendek változtatása nélkül történik. Jóllehet a hálózati veszteségek túlnyomó többségét a wattos teljesítményáramlások okozzák, az U-Q szabályozás is kihatással van a hálózati veszteségek értékére. A távvezetékeken a hálózati veszteség a Pv = I2w3R képlettel számítható, ahol Iw a wattos

36

1. TÁBLÁZAT MEDDÔENERGIA-NYELÉSRE ALKALMAS ERÔMÛVI GENERÁTOROK

Dunamenti Erômû

VIII–XIII. generátorok

Kelenföldi Erômû

II. generátor

Paksi Atomerômû

I–VIII. generátorok

Tiszai Erômû

I–IV. generátorok

Újpesti Erômû

I–II. generátorok

2. TÁBLÁZAT ÁTVITELI HÁLÓZATI FESZÜLTSÉGSZABÁLYOZÁSRA SZOLGÁLÓ FOJTÓTEKERCSEK

750 kV Név

Helyszám

Teljesítmény

Albertirsa

I., II.

330 MVAr

18 kV Név

Helyszám

Teljesítmény

Békéscsaba

I., II.

50,2 MVAr

Felsôzsolca

IV., V.

70,8 MVAr

Göd

I., II.

50 MVAr

Gyôr

III., IV.

70,9 MVAr

Hévíz

I., II.

72 MVAr (30 kV)

Litér

A, B

70,8 MVAr

Sándorfalva

I., II.

70,8 MVAr

Toponár

I., II.

70,8 MVAr

Pécs

I., II.

70,8 MVAr

3. TÁBLÁZAT ÁTVITELI HÁLÓZATI ÉS 120 KV-OS TÁVVEZETÉKEK MEDDÔENERGIA-TERMELÉSE ÉS TERMÉSZETES TELJESÍTMÉNYE

Meddôtermelés

Távvezeték ermészetes teljesítménye

120 kV-on 4 MVAr/100 km

40 MW


130 MW


520 MW


2300 MW

áramerôsség, R pedig a távvezeték ohmos ellenállása. Az optimális feszültségszintek tartásával a teljesítményáramlásokhoz kisebb áramerôsség tartozik, ez pedig a hálózati veszteséget csökkenti. Ismeretes, hogy az átviteli hálózaton és a 120 kV-os hálózaton a meddôteljesítmény-áramlások irányát a szomszédos csomópontok közötti feszültségkülönbségek determinálják úgy, hogy az áramlás mindig a magasabb feszültségû csomóponttól az


alacsonyabb feszültségû felé történik. A wattos teljesítményáramlások irányára ez a törvényszerûség nem vonatkozik, mert azokra a Kirchhoff csomóponti törvény és a váltakozó áramú Ohm törvény érvényes, és a szomszédos csomópontok közötti teljesítményáramlást a két csomópont közötti vektoriális feszültségkülönbség biztosítja. Az átviteli és a 120 kV-os hálózat csomópontjaiban a névleges feszültségek tûréshatárai:

szerben többnyire csak alig érzékelhetô változást okoz, míg a rendszer frekvenciájának vagy feszültségének változása egy erômû vagy gépegység wattos vagy meddô termelését számottevôen befolyásolhatja. A viszonyok egyszerûsített bemutatásánál a vizsgált gépegységhez képest a rendszer teljesítményét végtelennek, feszültségét U(kV) merevnek tekintjük. Az erômû gyûjtôsínjére redukált hálózatot jelöljük XH hálózati reaktanciával, amely

P(MW) 280

S=259 MVA 2

240 Pn =215 MW 200 4 160

120 3

1

XH =

80

40

Pmin =50 MW

80

40

0

40

80

120

160

200

240 Q(MVAr)

1. ÁBRA AES TISZA ERÔMÛ KFT. TISZA II. ERÔMÛ I.–II.–III.–IV. SZ. GENERÁTOR P–Q ÁBRA Uk =15.75 KV

750 kV-on 697,5–787,5 kV 400 kV-on 380–420 kV 220 kV-on 189,2–244,2 kV 120 kV-on 114–134,4 kV Nagyobb tûrési intervallum megadása lefelé stabilitási, felfelé pedig szigetelés koordinációs okok miatt sem célszerû.

U2 (ohm) Sz

képletbôl számítható, ahol SZ(MVA) a gyûjtôsín 3F zárlati teljesítménye. A merevnek tekintett U(kV) feszültségszintre kell vonatkoztatni a vizsgált gépegység Xd szinkron reaktanciáját és a fôtranszformátor Xtr reaktanciáját is. Ezzel a vizsgált generátor és a végtelennek tekintett rendszer közötti átviteli (transzfer) reaktancia:

X = XH + Xtr + Xd

átviteli-hálózati szabályozós transzformátorok (4. táblázat)

AZ U-Q SZABÁLYOZÁS ELMÉLETÉNEK ÖSSZEFOGLALÁSA

AZ U-Q SZABÁLYOZÁSHOZ IGÉNYBE VEHETÔ ESZKÖZÖK

Az energiarendszerben párhuzamosan üzemelô erômûvek teljesítményének és feszültségének szabályozása, a rendszerhez csatlakozó erômû statikus stabilitása

Az U-Q szabályozáshoz rendelkezésre álló aktív elemek: n meddôenergia termelésre: erômûvi generátorok (kördiagram szerint) Az 1. ábra a Tisza II. Erômûre vonatkozik. n meddôenergia nyelésre: erre alkalmas erômûvi generátorok – (kördiagram szerint) (1. táblázat); – sönt fojtótekercsek (2. táblázat). Az U-Q szabályozáshoz rendelkezésre álló passzív elemek: n meddôenergia termelésre: átviteli hálózati és 120 kV-os távvezetékek (3. táblázat) n meddôenergia feszültségszintek közötti elosztására:

Váltakozó áramú energiaátvitel esetén a hálózat bármely feszültségszintjén azonos a frekvencia, azaz a hálózatra tápláló erômûvek párhuzamos üzemet tartanak. Egy erômû, vagy gépegység esetét vizsgálva n db gépegységbôl álló nemzetközi kooperációs rendszerben 1 db gépegység n-1 db gépegységgel jár párhuzamosan. Mivel n nagy szám (több száz), egy erômû vagy gépegység kapcsolata az adott rendszerrel nem tekinthetô oda-vissza egyenrangú partnerek kooperációjának. Ez következik abból, hogy 1 gépegység wattos teljesítményének, vagy gerjesztési állapotának változása a rend-

Ha az erômû gyûjtôsínjére n db (azonos teljesítményû) generátor táplál, úgy az egyetlen gépegységre vonatkozó transzfer reaktancia:

X = n·XH + Xtr + Xd Ezekkel az adatokkal megszerkeszthetô az energiarendszerhez X átviteli reaktanciával csatolt, a merev U feszültséghez képest w szögû I áramvektorral terhelt generátor vektorábrája (2. ábra). Az ábrában vastag vonallal rajzolva Up a pólusfeszültséget, Uk a kapocsfeszültséget, Ugy a gyûjtôsínfeszültséget, d a terhelési szöget, Iw a wattos, Im a meddô áramkomponenst jelenti. Tekintsük ezt alapesetnek! E jelölésekkel a generátor a rendszerbe és P = U ·Iw = U ·I· cos ϕ wattos és Q = U ·Im = U ·I· sin ϕ meddô teljesítményt szállít. A vektorábrából az energiarendszerben mûködô generátor (erômû) üzemének és szabályozásának minden lényeges tulajdonsága megállapítható.


37

A wattos teljesítmény elméleti maximuma (a statikus stabilitás határa) d= 90°-os terhelési szög esetén:

4. TÁBLÁZAT ÁTVITELI HÁLÓZATI FESZÜLTSÉG-SZABÁLYOZÓS NAGYTRANSZFORMÁTOROK

750/400 kV Név

Helyszám

Teljesítmény

Áttétel

Albertirsa

I., II.

1100 MVAr

750/417,5 kV

400/120 kV Név

Helyszám

Teljesítmény

Áttétel

Békéscsaba OVIT Felsôzsolca Göd Gyôr Hévíz Litér Sajóivánka Sándorfalva Toponár Pécs Paksi A.E.

I., II. IV., V. I., II., V. III., IV. I., II. A, B III. I., II. I., II. I., II. I., II.

250 250 250 250 250 250 250 250 250 250 250

400/132/18 400/132/18 400/132/18 400/132/18 400/132/30 400/132/18 400/132/18 400/132/18 400/132/18 400/132/18 400/132/18

220/120 kV Név

Helyszám

Teljesítmény

Áttétel

Albertfalva Debrecen Detk Dunaújváros Gyôr Kisvárda Oroszlány Ócsa Sajószöged Szeged Szolnok Tiszalök Zugló Dunamenti E.

I., II. A, B I., II. I., II. I., II. I., II. I., II. I., II. I., II. IV. IV., V. I., II. N, O, P, I., II.

160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160

220/126 220/126 220/126 220/126 220/126 220/126 220/126 220/126 220/126 220/126 220/126 220/126 220/126 220/126

Vegyük sorra a lényeges szempontokat: A 2. ábrában vékony folytonos vonallal rajzolva látható, hogy miképpen módosul az alapeset vektorábrája, ha változatlan a gerjesztés (Up) és az X átviteli reaktancia, de megnöveljük a generátor wattos teljesítményét. A rajzon nyomon követhetô, hogy a wattos teljesítménynövelés hatására megnô a d‘ terhelési szög, csökken a kiadott meddô teljesítmény és csökken a kapocsfeszültség (U’k) és a gyûjtôsínfeszültség (U’gy). (A wattos teljesítmény csökkentése ellentétes következményekkel jár, azaz csökken a terhelési szög, növekszik a kiadott meddô teljesítmény és növekszik a kapocsfeszültség és a gyûjtôsínfeszültség.)

38

MVA MVA MVA MVA MVA MVA MVA MVA MVA MVA MVA

MVA MVA MVA MVA MVA MVA MVA MVA MVA MVA MVA MVA MVA MVA

kV kV kV kV kV kV kV kV kV kV kV

kV kV kV kV kV kV kV kV kV kV kV kV kV kV

A 2. ábrában pontvonallal rajzolva látható, hogy milyen változással jár, ha az alapesethez képest növeljük a gerjesztést (U’p), változatlan wattos terhelés és változatlan átviteli reaktancia (X) mellett. Az eredmény: csökken a d‘’ terhelési szög, megnô a kiadott meddô teljesítmény és növekszik a kapocsfeszültség (U’’k) valamint a gyûjtôsínfeszültség (U’’gy). (A gerjesztés csökkentése fordított hatásokat eredményez.) A 2. ábra alapján felírható:

Iw ·X = Up · sin δ mindkét oldalt U-val megszorozva és rendezve, a wattos teljesítmény:

P = U ·Iw =

U ·Up sin δ X


Pmax =

U ·Up X

Mivel Up növelésének a kapocsfeszültség és a gyûjtôsínfeszültség felsô határa korlátot szab, az adott erômû statikus stabilitását gyakorlatilag az átviteli reaktancia, ezen belül – mivel Xd és Xtr adott – az XH hálózati reaktancia határozza meg. A gyakorlatban üzembiztonsági okok miatt 0,8 Pmax-ot tekintünk megengedhetô felsô határnak (ez 20%-os stabilitási tartalékot jelent), amely dmax = 53°-os terhelési szöggel egyenértékû. Az X átviteli reaktancia értékétôl függ az erômû rendszerhez való csatolásának minôsége. Ha az erômû nagy zárlati teljesítményû, erôs hálózati ponthoz csatlakozik, azaz XH értéke kicsi, szoros csatolásról, ellenkezô esetben laza csatolásról van szó. Szoros csatolás esetén az erômû wattos és meddô teljesítményének szabályozhatóságát a hálózathoz történô csatlakozása gyakorlatilag nem korlátozza. Az alapesethez képest a 2. ábra alapján belátható, hogy azonos wattos teljesítmény leadása (Iw) és azonos gerjesztés (Up) mellett, az XH hálózati reaktancia növekedése esetén (pl. az erômû gyûjtôsínjérôl elmenô távvezetékek közül karbantartás, vagy meghibásodás miatt egy vagy több vezeték üzemen kívül van), a d terhelési szög növekszik és csökken a kiadott meddôteljesítmény értéke.

AZ ENERGIARENDSZER U-Q SZABÁLYOZÁSA Az U-Q szabályozás az energiarendszerben összetartozó fogalmak, optimális megoldásuk bonyolult feladatot jelent, amelyet az erômûvekben, a hálózatokon és a hálózati csomópontokban (alállomások) egyidejûleg, de egymással szoros összhangban, koordináltan kell végezni. Váltakozó áramú energiaátvitel esetén az elfogyasztott és megtermelt meddôteljesítmény egyensúlyi állapotának helyzetét a feszültség mindenkori értéke mutatja. A med-

ahol: L az induktivitás v a körfrekvencia (2p 3 f) Up

A távvezeték meddôtermelése: U’p I’.Xd

Up

I’’.Xd

Qc = U 2 · C · ω

I.Xd

U’k

Uk I’.Xtr

U’gy d’’ d d’

Ugy

I’.Xh U

I’m

w w ’

U’’k

Iw.X I’w.X

I’’.Xtr I.Xtr U’’gy I’’.Xh I.Xh

Iw I’ I’w

Im

I

I’’m

I’’

ahol: C a kapacitás Az egyensúlyi helyzet: QC = QL azaz:

U 2 · C · ω = I2 · L · ω ebbôl a hullámimpedancia:

U Zo = = I

2. ÁBRA

L C

és a természetes teljesítmény: dôtermelés és -fogyasztás egyensúlyi állapotában a feszültség az elôírt tûréshatárok között van. A meddôteljesítmény-mérleg deficitje a feszültségszint csökkenését okozza, ill. a fogyasztásnál nagyobb meddôtermelés emeli a feszültségszintet. A megoldandó feladat bonyolultsága abban van, hogy amíg a wattos termelés és fogyasztás rendszerszintû, pillanatnyi egyensúlya minden fogyasztói csomópontban a névleges frekvenciát biztosítja, addig a meddôtermelés és -fogyasztás rendszerszintû pillanatnyi egyensúlya korántsem biztosítja mindenütt a névleges feszültséget. Lehetséges, hogy egyes körzetekben magas, más körzetekben alacsony a feszültségszint, mivel a meddôteljesítmény szállítása az átviteli és a 120 kV-os hálózaton jelentôs feszültségesést okoz. Ez következik az R ellenállású és X reaktanciájú vezetéken történô wattos és meddô áramok (Iw és Im) szállítása esetén bekövetkezô hosszirányú feszültségesés (DU) ismert képletébôl:

∆U = Iw · R + Im · X Mivel az átviteli hálózati és a 120 kV-os vezetékeknél X >> R, ezért a meddôáramlás korlátozásával lehet a feszültségesést csökkenteni. A meddôtermelés és -fogyasztás egyensúlyát tehát nem elég rendszerszinten biztosítani, hanem szûkebb körzetekben is meg kell valósí-

tani, az erre a célra rendelkezésre álló eszközök összehangolt, optimalizált igénybevételével. Amint az ismert, a meddôteljesítményt igénylik a motorikus és egyéb indukciós fogyasztók (fénycsövek, olvasztó kemencék stb.), de meddôt fogyasztanak a transzformátorok, és mind a wattos, mind a meddôteljesítmény szállításakor a hálózaton is fellép Q v = I2m 3 X meddôteljesítmény veszteség. Meddôteljesítmény forrásként rendelkezésre állnak az erômûvi szinkron generátorok (amelyek meddôtermelése a gerjesztéssel szabályozható), és a távvezetékek kapacitív töltôteljesítménye. A generátorok meddôtermelésérôl már volt szó. A távvezetékek kapacitív töltôteljesítménye a

Qc ≈ 0, 1

U2n (MVAr/100km) Zo

képletbôl számítható, ahol: a névleges feszültség Un (kV) Zo (Ohm) a hullám impedancia Fontos fogalom az U-Q szabályozásban a távvezeték természetes teljesítménye. Ez azt a teljesítményt jelenti, amelynek szállítása esetén a távvezeték induktivitásán elfogyasztott meddôteljesítmény éppen egyenlô a távvezeték kapacitásán termelt meddôteljesítménnyel. A távvezeték meddôfogyasztása:

QL = I 2 · L · ω

Pt =

U2 (MW) Zo

ha U-t kV-ban Zo-t Ohm-ban helyettesítjük. Természetes teljesítményével terhelt távvezeték külsô forrásból meddôenergiát nem fogyaszt és kifelé meddôenergiát nem termel. Az U-Q szabályozáshoz rendelkezésre álló meddôtermelô források áttekintése után vegyük számba a hálózati feszültségszabályozáshoz igénybe vehetô meddônyelési lehetôségeket. E célra az erre alkalmas erômûvi szinkron generátorok és az átviteli hálózati csomópontokba telepített sönt fojtótekercsek használhatók. A generátorok meddônyeléses üzemmódra vonatkozó vektorábrája a 3. ábrán látható. Az ábrában a folyamatos vonallal rajzolt, generátorkapocsra vonatkoztatott nulla meddôtermelés tekintendô alapesetnek, mivel a meddônyeléses üzemmód mindig generátorkapocsra vonatkozik. Ehhez képest látható a Qm = I2m Xd meddôenergia-nyelésre vonatkozó vektorábra, szaggatott vonallal rajzolva, a generátor változatlan wattos teljesítmény leadásának feltételezésével. Az ábrában használt betûjelölések: Up, U’p a generátor pólusfeszültség a generátor kapocsfeszültség U k, a generátor wattos árama Iw a generátor által elnyelt med-Im dô áram


39

U’p

az eredô áramvektor fázisszöge nô, ugyanakkor a terhelési szög ez esetben csökken, ami stabilitási szempontból kedvezô.

Up I’.Xd Iw.Xd

I’

-Im d

w’

d’ Uk

Iw

3. ÁBRA GENERÁTOR VEKTORÁBRA MEDDÔNYELÉSES ÜZEMMÓDBAN

R

X UT

U’T

Iw.X XL

IL.X

U’T

Usz

IL.R UT I.X IR.X

Usz

U U w’ I w IL IL

I.R IR.R

IR

4. ÁBRA SÖNT FOJTÓTEKERCS VEKTORÁBRÁJA

I’

a generátor eredô árama meddônyeléses állapotban a generátor szinkron reaktanXd ciája w’ az eredô áramvektor fázisszöge meddônyelés esetén d a nulla meddôtermeléshez tartozó terhelési szög d‘ a meddônyeléses állapothoz tartozó terhelési szög Az ábrából látható, hogy az alapesethez képest a meddônyeléses üzemmódban a pólusfeszültség és a kapocsfeszültség csökkent (U’pd). Ez utóbbi a generátor stabilitási tartalék tényezôjét csökkenti. A sönt fojtótekercsek az albertirsai primer feszültségszintû egységek kivételével az alaphálózati 400/120 kV-os transzformátorok 18 kV-os tercier tekercsén keresztül csatlakoznak a hálózathoz, ebbôl következôen hatásuk nagyobbrészt a 120 kV-os hálózat feszültségszintjének alakulásában érvényesül. A primer feszültségszintû sönt fojtótekercsek elvi vektorábrája a 4. ábrán látható.

40

Az ábrán használt jelölések: UT tápponti feszültség bekapcsolt fojtótekercs esetén USZ szabályozott feszültség XL fojtótekercs reaktancia X vezeték reaktancia R vezeték ohmos ellenállása I áramvektor kikapcsolt fojtótekercs esetén fojtótekercs áramvektora IL eredô áramvektor a fojtótekercs IR bekapcsolt állapotában U’T tápponti feszültség értéke kikapcsolt fojtótekercs esetén w‘ az áramvektor fázisszöge kikapcsolt fojtótekercs esetén w az eredô áramvektor fázisszöge Q terhelési szög bekapcsolt fojtótekercs esetén Q‘ terhelési szög kikapcsolt fojtótekercs esetén Az ábrában szaggatott vonallal berajzolva látható, hogy alacsonyabb tápponti feszültségre lenne szükség fojtótekercs nélkül, ugyanolyan értékû szabályozott feszültség biztosításához. Az ábrából kiolvasható, hogy a fojtótekercs bekapcsolt állapotában


AZ U-Q SZABÁLYOZÁS GYAKORLATI KÉRDÉSEI Alapvetô szempontok a diszpécseri U-Q szabályozás során: n Az átviteli hálózaton és a 120 kV-os hálózaton körzetenként és feszültségszintenként kell biztosítani a meddôtermelés és -fogyasztás egyensúlyát. Ehhez az erômûvi meddôtermelések olyan szabályozása szükséges, amely az elôírt csomóponti feszültségek tartását eredményezi. n A nemzetközi kooperációs vezetékek határkeresztezô pontjaiban lehetôleg nulla, vagy csak minimális meddôáramlás legyen. n A csomóponti feszültségek tûréshatáron belüli értéke olyan legyen, amely nem igényli a hálózaton a jelentôs feszültségeséssel járó meddôteljesítmény szállítást. n Lényeges a meddôtermelés és -fogyasztás mindenkori egyensúlyának kellô idôben történô biztosítása, mert egy lecsökkent feszültségszintû átviteli hálózati és 120 kV-os hálózati feszültségszint helyreállításához jelentôs többlet meddôtermelésre van szükség. n Fontos, hogy a nagyerômûvek (elsôsorban Paks) átviteli hálózati feszültségszintje stabilitási okokból megfelelô legyen. n A generátorok gerjesztés szabályozásával meddôteljesítményt termelünk, vagy fogyasztunk (meddônyelés). n Az átviteli hálózati feszültségszabályozós nagytranszformátorok áttétel változtatásával meddôteljesítményt osztunk el, ill. helyezünk át egyik szintrôl a másikra azzal, hogy az áttételi feszültségszinteket közelítjük, vagy távolítjuk egymástól. n Az átviteli hálózati szabályozós transzformátorokkal történô feszültségszabályozás csak akkor hatékony, ha az egyik feszültségszintrôl a másikra áthelyezett meddôteljesítményt azon a feszültségszinten, ahonnan áthelyezzük, a generátorok gerjesztés szabályozásával kompenzálni tudjuk.

n A szabályozós nagytranszformáto-

rokkal való feszültségszabályozás MAVIR-szintû koordinációt igényel, mert szakszerûtlenül végezve a késôbb részletezett lavinaszerû hálózati feszültség összeomlás veszélyével járhat. U-Q szabályozás normál esetben Ha a feszültségszabályozáshoz elegendô meddô termelôforrás áll rendelkezésre, a fogyasztáshoz közelebb álló 120 kV-os feszültséget kell a névleges és a pozitív tûréshatár között tartani, és az átviteli hálózati nagytranszformátorok szabályozói lehetôleg legyenek középállásban. Azokban a körzetekben, ahol a helyi meddô forrásokkal a szükséges 120 kV-os feszültségszint nem biztosítható, a helyi nagytranszformátorok szabályozásával a hiányzó meddô a 120 kV számára pótolható, de a magasabb feszültségszintrôl áthelyezett meddôt, lehetôleg villamosan közeli forrásból a meddôtermelés növelésével pótolni kell. Feszültségszabályozás az energiarendszer meddôhiányos állapotában Ebben az esetben a 120 kV-os hálózati feszültségszint koordinálatlan szabályozása az alábbi veszélyekkel járhat: Ha egy vagy több alállomásban a névleges érték alá csökkent feszültségszintet a 400/120, ill. 220/120 kV-os nagytranszformátorok szabályozásával biztosítanák, úgy a 120 kV-os feszültségszint emelése a 400, ill. 220 kV-os feszültségszint csökkenését okozná. Mivel az átviteli hálózati feszültségszintrôl 120 kV-ra áthelyezett meddô már az átviteli hálózatra dolgozó generátorok többlet meddôtermelésével nem pótolható, a hiányzó meddôteljesítmény a szomszédos 400, ill. 220 kV-os alállomásokból (távvezetéki feszültségesés árán) érkezne, csökkentve ezzel azok feszültségszintjét is. Ennek hatására az ottani 120 kV-os feszültségszint is csökkenne, és ha ezt a helyi 400/120, ill. 220/120 kV-os transzformátorok szabályozásával próbálnák emelni, ez a 400, ill. 220 kV-os feszültségszint további csökkenését eredményezné, ami további szomszédos átviteli hálózati alállomásokon okozna hasonló következménye-

ket. Ez továbbterjedve az egész átviteli hálózat, és ezen keresztül a teljes 120 kV-os hálózat feszültségszintjének csökkenéséhez vezetne. Az átviteli és a 120 kV-os hálózat feszültségszintjének csökkenése miatt csökkenne az átviteli és 120 kV-os hálózat kapacitív töltôteljesítménye, ami további feszültségcsökkenéssel járna. Emellett a hálózaton az azonos teljesítményszállítás a lecsökkent feszültség miatt nagyobb árammal történne, emiatt nône a hálózat soros meddô vesztesége, de nône a wattos hálózati veszteség is. A folyamatot tetézné, hogy tekintettel az erômûvi blokk-transzformátorok merev áttételére, az erômûvi kapocsfeszültségek is csökkennének, emiatt a generátorok a névlegesnél kisebb feszültségen teljesítményüket nem tudnák leadni, mivel sztátor áramuk a névleges fölé nem növelhetô. Ezért – a wattos teljesítmény kényszerû leadása miatt – meddôtermelésüket csökkenteni kellene, ez pedig további feszültségcsökkenést okozna. A három hatás eredôjeként (csökken a hálózat meddôtermelése, nô a hálózat meddôfogyasztása, csökken a generátorok meddôtermelése) lavinaszerûen összeomolhat az átviteli és a 120 kV-os hálózat feszültsége. Fenti hatást megelôzendô, az átviteli és a 120 kV-os hálózaton elô kell írni az alállomások alsó és felsô feszültséghatárait és az e határok közötti feszültségszabályozások is csak MAVIR koordinációval végezhetôk. Meddôhiányos állapotban a 120 kV-os feszültségszintet a nagytranszformátorok szabályozásával az alsó tûréshatár közelében célszerû tartani, ezáltal a 220 és 400 kV-os hálózat kapacitív töltôteljesítménye növekszik. Ekkor az erre a feszültségszintre tápláló generátorok több meddôteljesítmény termelésére képesek. A hálózat meddôhiányos állapotában a fojtótekercsek természetesen kikapcsolt állapotban vannak. Feszültségszabályozás az átviteli és a 120 kV-os hálózat alacsony terhelésû, meddôfelesleggel bíró állapotában Ez az állapot kisterhelésû idôszakban és többnapos ünnepek alkalmával jelentkezik. Ilyenkor az átviteli és a 120 kV-os hálózaton a csomóponti feszültségek felsô tûréshatárainak

túllépését kell elkerülni, mivel az a szigetelés koordinációra való tekintettel a berendezések állapotát veszélyeztetné. A teendôk sorrendje a következô: n A generátorok meddôtermelését a generátorkapocsra vonatkoztatva a nullához közeli értékre kell csökkenteni, ill. a meddônyelésre alkalmas (homlokfal hûtéssel rendelkezô) generátorokat a lehetséges maximális meddônyelésre kell szabályozni. n Az igénybe vehetô fojtótekercsekkel meddôt kell nyeletni. n Az átviteli hálózati szabályozható nagytranszformátorokkal a 120 kV-os hálózati feszültségszintet a felsô tûréshatár közelébe kell szabályozni, ez csökkenti a 400 és 220 kV-os átviteli hálózati feszültséget, így az átviteli hálózat kapacitív töltôteljesítménye (meddôtermelése) csökken. n Amennyiben szükséges, sor kerülhet alacsony terhelési állapotban lévô – emiatt jelentôs meddôt termelô – átviteli hálózati (általában 400 kV-os) távvezeték kikapcsolására is. Ezt a mindenkori hálózati topológia és terhelési állapot figyelembevételével kell elrendelni.

IRODALOM [1] Kiss László dr., Potecz Béla dr.: Gazdaságossági optimalizációs eljárások villamosenergia-rendszerek irányításában. Ipargazdaság, 17. k. 1965/7. [2] Potecz Béla dr.: Instacioner jelenségek értékelése a terheléselosztásban. MVM Közleményei, XI. évf., 1967/5–6. [3] Potecz Béla dr.: Megszakításos üzemvitel rendszerszintû vizsgálata (Mûszaki doktori értekezés). 1967. [4] Potecz Béla dr.: Az energiarendszer központi irányítása és ellenôrzése. (Dr. Lévai András, Dr. Zettner Tamás: Hôerômûvek IV.7. fejezet) Mûszaki Könyvkiadó, Budapest, 1971. [5] Potecz Béla dr.: Üzemállapot optimalizációs menetrend program („Számítástechnika a villamosenergia-iparban” konferenciára készített dolgozat). Pécs, 1973. [6] Potecz Béla dr.: Számítógépes módszerek használata az energiarendszer operatív üzemelôkészítésében. (A 6. Országos Erômûvi Konferenciára készített dolgozat) Budapest, 1974.


41

SETSO – A DÉLKELETEURÓPAI RENDSZERIRÁNYÍTÓK SZÖVETSÉGE n AZ EURÓPAI UNIÓ ORSZÁGAINAK (SVÁJCOT ÉS NORVÉGIÁT IS BELEÉRTVE) RENDSZERIRÁNYÍTÓIT MAGÁBA TÖMÖRÍTÔ SZERVEZET, AZ ETSO MINTÁJÁRA, A DÉLKELET-EURÓPAI ORSZÁGOK RENDSZERIRÁNYÍTÓI IS MEGALKOTTÁK SZÖVETSÉGÜKET. JELEZVE AZ ÚJ CSOPORT ORIENTÁLTSÁGÁT, SZÁNDÉKAIT, A FENTI SZERVEZETHEZ IGEN HASONLÓ NEVET, A SETSO-T VÁLASZTOTTÁK, AMELYNEK ELSÔ KÉT BETÛJE JELZI A DÉLKELET-EURÓPAI (SOUTH-EAST EUROPEAN) RÉGIÓT. A RÉGIÓHOZ TARTOZÓ ORSZÁGOK POLITIKAI, GAZDASÁGI FEJLETTSÉGE IGEN HETEROGÉN, AMI ELMONDHATÓ AZ EGYES VILLAMOSENERGIA-RENDSZEREKBEN BEVEZETETT, ILL. BEVEZETÉSRE KERÜLÔ ÁTALAKULÁSOK ELÔREHALADOTTSÁGÁRÓL IS. MINDAMELLETT AZ ÉRINTETT RENDSZERIRÁNYÍTÓK (TSO-K) IGEN AKTÍV MUNKÁBA KEZDTEK AZ ETSO ÁLTAL ELÉRT EREDMÉNYEK KÖVETÉSÉBEN, ELSAJÁTÍTÁSÁBAN. A KÖVETKEZÔKBEN A SETSO EZIRÁNYÚ TEVÉKENYSÉGÉRÔL, A GONDOKRÓL ÉS AZ EDDIGI EREDMÉNYEKRÔL IGYEKSZÜNK KÉPET ALKOTNI. ALMÁSI KRISTÓF, BERTALAN ZSOLT, SIMIG PÉTER, SULYOK ZOLTÁN Mindenekelôtt néhány szó az ETSO-ról, jóllehet annak története sokkal ismertebb: az ETSO – az Európai Unió Hálózati Rendszerirányítóinak Szövetsége – az Európai Bizottság kérésére jött létre, a négy, európai uniós tagországokat tömörítô rendszeregyesülés (UCTE, NORDEL, az angol és ír VER) részvételével, majd a második fázisban az összes tagország (továbbá Svájc és Norvégia) egyes rendszerirányítóinak egyesületeként. (Az ETSO és a SETSO tagországokat az 1. ábra szemlélteti). A testület célja és feladata az Európai Unió döntéshozóival való kapcsolattartás, az iparágat érintô döntések elôkészítése, befolyásolása. Az ETSO Irányító Bizottság „keze alá“ dolgoznak az egyes témákra kijelölt munkacsoportok, amelyek száma és létszáma korlátozott. Az ETSO kiemelkedô szerepet tölt be az Európai Bizottság által elérni kívánt egységes európai belsô villamosenergia-piac feltételeinek megteremtésében. Az említett munkacsoportok dolgozták ki mind az egységes határkeresztezô-tarifa rendszert (CBT – Cross Border Tarification), mind a szûk határkapacitás kezelés piaci alapú megelôzô (aukciós) eljárásait.

42

Az Európai Bizottság – a jelzett célok elérésére – rendszeresen, többnyire évenként fórumot rendez a villamosenergia-iparág érdekcsoportjainak (ETSO, regulátorok európai szövetsége CEER (CEER – Coordination of European Electricity Regulators), termelôk, fogyasztók, kereskedôk érdekképviseleti szervei, Eurelectric stb.) részvételével. Ezen fórumok a helyszínül választott város(ok)ról eleinte Firenzei, majd Római Fórum néven váltak ismertté. A délkelet-európai országok (Szerbia és Montenegró, Románia, Bulgária, Macedónia, Görögország, BoszniaHercegovina, Horvátország, Albánia, Törökország) és a velük szoros kapcsolatban levô többi európai ország (Ausztria, Magyarország, Olaszország és Szlovénia) felismerve közös érdekeiket, megalakították közös rendszerirányító szervezetüket, a SETSO-t. Az ETSO ezen új szervezet támogatására külön munkacsoportot (Task Force) állított fel még 2002 végén Antonio Serrani, a GRTN olasz rendszerirányító vezetôjének irányításával. Ebben a munkacsoportban az érintett országok és az ETSO reprezentánsai mellett a SETSO régióval szomszédos rendszerirányítók képviselôi, köztük a MAVIR munkatársa (Sulyok Zoltán) is helyet kaptak.


Az ETSO munkacsoportjának irányításával a SETSO is létrehozta azokat a szakértôi munkacsoportokat, amelyek megfelelôi az ETSO-ban is megtalálhatók, és amelyek a közös, egységes villamosenergia-piac kialakításához dolgozták ki módszereiket. A SETSO munkacsoportjainak célja, hogy elôsegítse e módszerek bevezetését a délkelet-európai országokban, és ezáltal az együttmûködést az európai villamosenergia-piaccal. Így megalakult a hálózat hozzáférés és szûk keresztmetszet kezelés (SETSO– NACMPF), valamint a határkeresztezô villamosenergia-kereskedelem gazdasági kérdései (SETSO–ERCBT) munkacsoport. A három csoport között kialakult a munkamegosztás, s ezen testületekben – az ETSO megbízásából – a MAVIR szakemberei is aktívan részt vesznek (NACMPF – Almási Kristóf, ERCBT – Bertalan Zsolt). (NACMPF – Network Access Congestion Management and Power Flows, ERCBT – Economic Rules of Cross Border Transmission). Idôközben a Római Fórum mintájára ezen térség érdekelt szervezeteinek rendszeres találkozóira is sor került, a térség egyetlen uniós tagállamának fôvárosában. Így e rendezvény az

Athéni Fórum néven vált ismertté. Az Athéni Fórum – a Római Fórum mintájára – a térség villamosenergia-piac harmonizációjára törekszik. Az esemény szervezésében az Európai Bizottság kiemelkedô szerepet játszik, annak lebonyolítása, témája sok mindenben követi a római rendezvényét, természetesen a helyi specialitásokra koncentrálva. Így pl. a legutóbbi idôkig a Fórum kiemelkedôen fontos témája volt az UCTE II. szinkronzóna összekapcsolása az ún. I. szinkron területtel, azaz a kontinentális Európa magját kitevô villamosenergia-rendszerrel. (Mint tudjuk, ez 2004. október 10-én, az elôzetes terveknek megfelelôen sikeresen megtörtént). Az ETSO délkelet-európai hálózati rendszerirányítóinak szövetsége (SETSO – Task Force) munkacsoport tevékenysége

A munkacsoport megalakulásakor (2002. június 12.) az alábbi feladatokat tûzte ki célul:

n A CEER munkacsoporttal és az UC-

TE-vel együttmûködve munkaterv kialakítása a regionális villamosenergia-piac EU villamosenergiapiacba történô integrálása érdekében. n Vizsgálni és megvalósítani egy CBT mechanizmust a CEER munkacsoport helyzetjelentésének megfelelôen a Firenzei Fórum, az ETSO CBT mechanizmusa és annak további fejlôdési folyamatai alapján. A SEE CBT mechanizmusnak lehetôség szerint a valós fizikai áramlásokon kell alapulnia a kereskedelmi „szerzôdéses út” helyett, s kerülni kell a „pancaking-et” (a tarifák halmozódását, egymásra épülését), és a TSO-k közötti kompenzációs mechanizmusban biztosítani kell a határkeresztezô áramlásokból fakadó hálózati költségek fedezetét. A CBT mechanizmus vizsgálata és bevezetése azért szükséges, mert a jelenlegi – az SEE régión belüli hálózathasználati – kompenzációs mechanizmus a hagyomá-

nyos „szerzôdéses út” elvén alapul. Azért, hogy átlátható költségek legyenek és elkerülhetô legyen a piac torzulása, a CBT mechanizmust akkor lehet bevezetni, ha az SEE régió villamosenergia-szektor átalakulása eléri a kívánt szintet. n Átlátható és diszkriminációmentes módszereket, eljárásokat kell kifejleszteni a hálózati hozzáférés és a szûk keresztmetszetek kezelése terén a következô feladatok ellátása érdekében: – átviteli kapacitások meghatározása, – szûk keresztmetszetek kezelése, – rendszerirányítók közötti adatcsere. n A regionális rendszerirányítók képviselete a SEEER (South East European Electricity Region) Fórumokon, kapcsolattartás az Európai Bizottsággal, a SEEER munkacsoporttal és nemzetközi adományozókkal, találkozókon való részvétel annak érdekében, hogy a délkeleteurópai régió villamosenergia-piaca integrálódhasson az európai belsô villamosenergia-piacba. n A TSO-k segítése és támogatása az átalakulási fázisban. A SEE régió regionális villamosenergia-piac bevezetésének feltétele, hogy az érintett országokban az energiaszektorok átalakulása nehézségek nélkül megtörténjen. Ezen folyamat figyelemmel kísérésében részt kell venni. Különös figyelmet kell szentelni a nemzeti „Grid Code”-ok (ellátási szabályzatok) megalkotásában és bevezetésében a nemzeti villamosenergiapiac mûködése érdekében, a szükséges mûszaki irányelvek és EU szabályozás közepette. A SETSO Hálózati hozzáférés, szûk keresztmetszet kezelés és hálózati áramlások (NACMPF) almunkacsoportjának tevékenysége

1. ÁBRA ETSO ÉS SETSO TAGORSZÁGOK

Megalakulásakor a munkacsoport két fô tevékenységi irányt tûzött ki maga elé: n Egyrészt az UCTE második szinkron zónájával kiegészítve átvette a korábbi SUDEL „Interconnection” munkacsoport feladatát, ezáltal folyamatosan elemzi az érintett TSO-k területén felmerülô üzemviteli gondokat (pl. a nem egyezte-


43

gát felemelték napi két idôpontra (3,30 h és 10,30 h) vonatkozó elôrejelzésre. Szûk keresztmetszet-kezelési eljárások

2. ÁBRA SZÛK HÁLÓZATI KERESZTMETSZETEK A DÉLKELET-EURÓPAI TÉRSÉGBEN

tett tranzit-áramlások), és így elôsegíti a délkelet-európai régió hálózatának biztonságos üzemeltetését. n Másik fô feladata, hogy kidolgozza és alkalmazza a hálózati hozzáféréssel és a szûk keresztmetszet kezeléssel kapcsolatos eljárásokat a térségben. Ahhoz, hogy ezt a feladatot ellássa, a csoport elsôdlegesen az ETSO NACM munkacsoport eddig elvégzett munkájára támaszkodik.

AZ NACMPF SG FÔ FELADATAI Átviteli kapacitások kezelési eljárásai

Feltérképezték a térségben meglévô hálózati szûk keresztmetszeteket. Az átviteli kapacitások számítására a rendszerirányítók az ETSO-n belül al-

44

kalmazott módszert vették át, illeszkedve a számítás és publikálás rendjéhez. Az 5. Athéni Fórum határozata alapján az UCTE-hez történô reszinkronizáció után az NTC számításokat az UCTE keretén belül fogják végezni. Szûk keresztmetszet-elôrejelzési eljárások

A résztvevô országok közötti, a hálózati modellek rendszeres cseréje területén már meglévô együttmûködést lépésrôl lépésre beillesztették az UCTE-n belüli napi szûk keresztmetszet elôrejelzés (DACF – Day Ahead Congestion Forecast) folyamatába. A csoport támogatta a napi szûk keresztmetszet elôrejelzés módszerének egységesítését és fejlesztését. A modell szerinti adatcsere gyakorisá-


A munkacsoport fô feladatai közé tartozik a szûk hálózati keresztmetszetek kezelése elveinek tanulmányozása, a hálózati szûk keresztmetszetek megszüntetésére legalkalmasabb megoldási mód kiválasztása. Ezen feladat megoldásakor a csoport figyelembe veszi mind az egyes TSO-k által irányított hálózatrészek specifikus jellemzôit, mind a régió teljes hálózatát, valamint ügyel arra, hogy az erre vonatkozó szabályozók megfeleljenek az Európai Unió belsô energiapiaci eljárásainak is. A munkacsoport szoros kapcsolatban van az ETSO NACM csoportjával, hogy a tárgyban a fejleményeket figyelemmel kísérhesse. Ugyancsak szoros kapcsolatot tart az érintett országok szabályozó hatóságaival is, hogy közös és versenyképes eredményeket érjenek el a régióban alkalmazott eljárások terén. A munkacsoport korábbi, második szinkron zónához tartozó tagjai között hagyományosan jó együttmûködés volt. Ezt kihasználva e tagok között kísérleti jelleggel létrehozták a koordinált aukció „pilot projekt“-et. Havi rendszerességgel összeállítják a kétoldali egyeztetett szállítások és a tényleges áramlások között kapcsolatot teremtô PTDF-mátrixot (PTDF – Power Transfer Distribution Factor). Ez megadja a lehetôséget arra, hogy a késôbbiekben koordinált aukciós rendszer alakuljon ki. A pilot projekt megvalósítását követôen a munkacsoportnak világos következtetéseket kell levonnia a régióban a koordinált kapacitás aukció bevezetésérôl, és az illetékes szabályozó hatóságok felé jelezni kell azokat a jogi és szervezeti kérdéseket, amelyeket a bevezetés érdekében tisztázni kell. Ugyanakkor a csoport más, pl. kétoldalú vagy közös kapacitás elosztási módszereket is értékel mint átmeneti vagy végleges megoldásokat egyes határszakaszokon. Az 5. Athéni Fórum döntése alapján a munkacsoport javaslatot tesz a koordinált aukció ún. „dry run“ (szimulált, fizetés nélküli) bevezetésére 2005 közepén.

Adatcsere a TSO-k diszpécserközpontjai között

Az UCTE, SÜDEL és más donor szervezetekkel együttmûködésben a munkacsoport figyelemmel kíséri az ETSO „Elektronikus Országút“ (Electronic Highway) programjának kiterjesztését a délkelet-európai TSO-kra, és ahol arra szükség van, elôsegíti a TSO-k közötti adatcsere megvalósítását. Átláthatóság (transparencia) és adat publikáció

Feladata az érintett TSO-k és más érdekelt szervezetek hivatalos web oldalainak vizsgálata a célból, hogy az érintettek gyorsan hozzájuthassanak a rendelkezésre álló információkhoz (terhelési adatok, hálózat rendelkezésre állása, elosztási eljárások és eredmények). A munkacsoport segíti az ETSO azon törekvését, hogy kapcsolatot teremtsenek az ETSO központi és a TSO-k egyedi web oldalai között, s ezáltal minden piaci szereplô könnyebben hozzáférhessen a jövôbeli regionális piac minden fontos információjához. A munkacsoport feladatát képezi a régió TSO-jai között az adatközlés tartalmának harmonizációja is – az ETSO ajánlásokkal összhangban –, hogy a piaci szereplôk igényeinek megfelelô átláthatóságot valósítsanak meg. Szakmai rendezvények, mûhelytalálkozók

A munkacsoport munkatalálkozók keretében segíti elô egyedi problémák megoldását, új módszereket mutat be, különös tekintettel az ETSO-ban kifejlesztettekre. A szabályozó hatóságokkal, az ETSO NACM munkacsoportjával és az érintett szervezetekkel közös találkozókat szervez, mivel ez a regionális energiapiac (REM) megteremtésének hatékony eszköze. Üzemi kérdések

A közös (ETSO–SUDEL) NACMPF alcsoport kiemelten foglalkozik az üzemi és az elôre jelzett adatok cseréjével, valamint a biztonsági analízissel. Ezzel hozzájárul a SUDEL ezirányú tevékenységéhez a reszinkronizáció

3. ÁBRA A SEE RÉGIÓ ORSZÁGAI

után is. Látható, hogy a munkacsoport feladatai nagy részét úgy végzi, hogy felkészíti tagjait az ETSO-n és az UCTE-n belüli folyamatokban való részvételre, és utána ezeket a tevékenységeket átadja az ott már mûködô munkacsoportoknak. Ennek következtében hosszú távon a munkacsoport csak a térségben felmerülô üzemviteli kérdések regionális kezelésével foglalkozik majd. A határkeresztezô villamosenergiakereskedelem gazdasági kérdései munkacsoport (SETSO–ERCBT) tevékenysége

Annak ismeretében, hogy az Európai Uniós országokban mûködik a határkeresztezô-tarifa (ETSO CBT) rendszer, a délkelet-európai országok (3. ábra) megkezdték egy hasonló, a régiójukban mûködôképes rendszer megalkotását (SETSO CBT vagy SEE CBT). Az Athéni Fórum felhatalmazásával a SETSO TF fô feladata volt ezen TSO-k közötti kompenzációs mechanizmus kidolgozása, amit a délkelet-európai piacon alkalmaznak,

figyelembe véve a térség speciális adottságait is. A második Athéni Fórum döntése alapján a munkacsoport kidolgozta azt a regionális CBT mechanizmust, amely alapvetôen az ETSO–CBT 2003. évi mechanizmusára épült. Az új tarifa rendszer 2004. január 1-jétôl hat hónapon keresztül csak szimuláltan mûködött (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, FYR Macedónia, Szerbia és Montenegró, Románia), míg az év második felében az Athéni Fórum pozitív döntése alapján a régióban hat CBT partner között ténylegesen bevezetésre került a SEE régió országainak többségében (Montenegró visszalépett). A SETSO TF és a CBT felek a Belgrádi Elszámoló Központot (EKC) bízták meg mind a virtuális, mind a valós CBT eljárás adat adminisztrációs feladatának elvégzésére.

A SEE–CBT MECHANIZMUS TÉNYLEGES BEVEZETÉSE A valós CBT eljárás 2004. július elsejei bevezetéséhez szükséges volt, hogy a munkacsoport az ETSO-hoz


45

TOVÁBBI FELADATOK Az elmúlt idôszak tapasztalataiból kiindulva – mind a virtuális, mind a valós CBT mechanizmust tekintve – a jövôben a következô fô feladatokat kell megoldani: n a 2004-es SEE CBT Elosztási és Elszámolási megállapodás továbbfejlesztése; n a 2005. évi Megállapodás szerinti tarifa-rendszer mûködtetése (4. ábra); n a reszinkronizáció hatásának értékelése; n az ETSO és SETSO CBT terület közötti határfelület kezelésének költség hatékony megoldása; n a SEE országok lépésenkénti, vagy egyszerre történô integrációja az ETSO CBT mechanizmusba. 4. ÁBRA A 2005. ÉVI SEE–CBT

hasonlóan elkészítse az üzleti eljárás leírását is (Business Process Description – BPD), amelyben többek között az adatok gyûjtése, feldolgozása, a számlázás rendje került részletezésre. Az eljárás ebben a fázisban teljesen azonos az ETSO-éval, a CBT felek az elszámoláshoz megadják (SETSO) peremországi deklarált import és a tényleges import-export forgalmi adatokat óránkénti bontásban az adat adminisztrátornak, aki a havi belsô fogyasztási adat ismeretében kiszámítja az egyes országok tranzitkulcsát, majd ennek segítségével a költségigényét, továbbá a tényleges áramlási adatok alapján a nettó import/export nagyságával arányos hozzájárulásuk mértékét, és ezek eredôjeként összeállítja az elszámolási értesítôt.

TAPASZTALATOK Természetesen a módszer bevezetése nem volt problémamentes. Számos kérdés vetôdött fel – az ETSO országokéhoz hasonlóan – a tranzitköltségek szempontjából alapvetôen fontos, ún. horizontális hálózat (HN) halmazának meghatározását, ill. annak költségét illetôen. Jóllehet az ETSO CBT rendszernél alapelvként elfoga-

46

SPECIÁLIS HELYZET AZ ETSO–SETSO CBT TERÜLET HATÁRÁN (5. ábra) dott volt, hogy a 110/120 kV-os hálózat nem képezi a HN részét, ebben a régióban van olyan ország, ahol szinte csak ilyen feszültségszintû hálózattal rendelkeznek, s így ezt kellett átviteli jellegûnek tekinteni. A horizontális hálózat azonosítására az ETSO-ban elfogadott módszert alkalmazták, továbbá a kölcsönös elfogadottság érdekében az audit egy bizonyos módszerét is igénybe vették. Az elsô néhány hónap eredményeit összehasonlítva a bázisidôszakon alapuló elôzetes kalkulációval igen nagy eltéréseket tapasztaltak. Ennek okaiként a következôket látják: n A SEE CBT terület (az ETSO CBThez hasonlítva) kicsi, csak hat országból áll és ezek között is csak hat közvetlen határkeresztezô öszszeköttetés van. A résztvevôk fele a CBT alap 22%-át, míg a másik fele 78%-át képviseli. n Miután az eredô (netto) import-export áramlások csak az említett hat határszakaszon jelentkeznek – ugyanakkor jelentôs tranzitáramlások indukálódnak a szomszédos peremországokból, illetve országokba – a nettó áramlások „ára” kb. 2,5-szerese a peremországi betáplálási díjnak (1 euro/MWh).


Miután mind az ETSO-hoz, mind a SETSO-hoz tartozó országok területén mûködik CBT mechanizmus – nagyon hasonló elveken alapulva –, felmerült a két terület egy rendszerbe történô integrálásának kérdése. Ezt az ETSO egyelôre túl korainak tartotta, több, nyilvánvaló okra visszavezetve. A már említett különbségeket leszámítva a SETSO CBT-be tartozó országok még nem tagjai az Európai Uniónak, így a tagokra vonatkozó Direktíva elôírásai rájuk nézve még nem kötelezôek. Jóllehet a régió egykét országában (Románia, Bulgária) megkezdôdött a villamosenergiapiac liberalizációja, de többségükben a villamosenergia-ipar vertikálisan integrált állami vállalat irányítása alatt áll. Ezt követôen felmerült a kérdés, hogy a két CBT terület határán alkalmazzunk-e betáplálási díjat egymás felé, amit az érintett szélsô (edge) országoknak kell befizetniük a saját CBT alapjukba. A megoldásra nagyon sok javaslat született, többek között az ETSO részérôl a deklarált szállítások helyett a két terület közötti tényleges áramlás képezze az alapokba történô befizetés bázisát. Ez az elképzelés a pontos topográfiai helyzet hiányos ismeretébôl eredt, mivel azt feltételezte, hogy ezen teljesítményáramlások algebrai összege azonos azok menet-

n SAJTÓKÖZLEMÉNY Projektfinanszírozásban valósítja meg az MVM Rt. a Miskolci Kombinált Ciklusú Erômûvet

Aláírták a villamos ipar elsô pénzügyi közbeszerzési pályázatának megállapodását

5. ÁBRA AZ ETSO–SETSO CBT TERÜLET HATÁRA

rendjével. Ez esetünkben nem igaz, mert Ukrajnán és Horvátországon keresztül is indukálód(hat)nak olyan teljesítményáramok (flow-k), amik jelentôsen különböznek azok menetrendi értékeitôl. A másik alapvetô gond, hogy az ún. CBT alap nem konkrét helyen képzôdött konkrét összeg, hanem csak virtuálisan képzôdik, a kifizetések a költségigény és a hozzájárulás eredôjeképpen kiadódó összegek TSO-k közötti kiegyenlítésével valósulnak meg. Így a két CBT alap közötti közvetlen pénzforgalom sem realizálható, hacsak egy TSO nem vállalja azt a közvetítô szerepet, hogy mindkét CBT rendszerben részt véve az alapok közötti fizetéseket lehetôvé teszi. Erre a szerepre a határországok rendszerirányítóinak egyikét szánták, bár elvileg bármelyik ETSO vagy SETSO tag alkalmas lett volna rá. A SETSO régióban meglévô financiális kockázatok miatt ezt a szerepet nemcsak a magyar fél, de más rendszerirányító sem vállalta. A kérdéskör részletesebb tanulmányozására, és megoldási javaslattételre az ETSO és SETSO érintett (ERCBT) munkacsoportjai közös albizottságot hoztak létre. Ez a testület a lehetô legegyszerûbb, és a két terület késôbbi összekapcsolása szempontjából a leglogikusabb javaslatot tette: mégpedig a két terület közötti betáplálási díj (injection fee) alkalma-

zásának elhagyását. Sajnos ezt az ETSO Irányító Bizottsága parciális érdekek miatt, a többi peremországgal szembeni diszkriminációra hivatkozva elutasította. A kérdéskör végsô rendezését a két CBT mechanizmus integrációja fogja jelenteni.

ÖSSZEFOGLALÁS A villamosenergia-rendszerek együttmûködésének mûszaki-gazdasági szabályozását nem lehet a fizikai törvények figyelmen kívül hagyásával elvégezni. A délkelet-európai régió UCTE (s benne a CENTREL) rendszerhez való kapcsolódásával új helyzet állt elô, amit mindkét félnek egyaránt megfelelôen kell kezelnie. Az eddig csak az Európai Unió államaiban megtörtént modellváltás, a villamosenergia-piac nyitása, az ahhoz szükséges funkció szétválasztás (unbundling) a közeljövôben a délkelet-európai országokban is várhatóan bekövetkezik, annál is inkább, mert ezen térség több országa (Románia, Bulgária) az Európai Unió következô tagjelöltjei közé tartozik. Ezért szükségessé válik az Uniós tagországokra vonatkozó elôírások, ajánlások kiterjesztése ezen régióra is, ami az érintett TSO-k együttmûködésének egyik fontos elôfeltétele.

Budapest, 2005. április 20. – A K&H Bank Rt. és a Miskolci Fûtôerômû a mai napon írta alá a 11,375 Mrd forint keretösszegû hitel megállapodást, amelybôl egy villamos energiát és hôt termelô korszerû erômûvet létesítenek Miskolcon. A 2003. évi közbeszerzési törvény hatályba lépése óta ez az elsô energetikai beruházás, amelynél a finanszírozó hitelintézetet közbeszerzési eljárás során választották ki. Projektfinanszírozásban valósul meg a Magyar Villamos Mûvek Rt. által elôkészített Miskolci Kombinált Ciklusú Erômû projekt. Mint arról a sajtó már többször beszámolt 2001-ben az MVM Rt. a Miskolci Hôszolgáltató Kft. által kiírt nyilvános pályázaton nyerte el a Tatár utcai Fûtômû hôtermelésének korszerûsítését, kihasználva a kapcsolt villamosenergia-termelés elônyeit, amely a hôtermelés költségének csökkentését tette lehetôvé. A projekt I. üteme, 533,9 MW-os gázmotoros blokkok létesítése 2003 ôszén sikeresen befejezôdött. A II. ütem egy maximum 50 MW villamos teljesítményû erômû megvalósítását tartalmazza, amely finanszírozási szempontból magába foglalja a már létesített MVM Rt. tulajdonú gázmotorokat, a csúcshôigények kielégítésére szolgáló MIHÔ Kft. tulajdonú kazánokat, valamint a létesítendô kombinált ciklusú erômûvet. E három létesítményt magába foglaló projekt együttes beruházási költsége 14,275 Mrd Ft, amelynek 30%-a saját, 70%-a hitel útján kerül finanszírozásra. A Magyar Villamos Mûvek Rt. úgy döntött, hogy a Miskolcon megvalósuló kogenerációs (kapcsoltan hôt és villamos energiát termelô) fejlesztés

Folytatás az 52. oldalon


47

A CO2-KERESKEDELEM SZÁMVITELI ELSZÁMOLÁSÁNAK RENDSZERE n NAPJAINKBAN EGYRE SÜRGETÔBBEN LÉP FEL A KLÍMAVÁLTOZÁS PROBLÉMÁJÁNAK KEZELÉSE. A KUTATÁSOK EREDMÉNYEKÉNT SZEMBESÜLNÜNK KELLETT AZZAL A TÉNNYEL, HOGY A FELFOKOZOTT ENERGIATERMELÉS OLY MÉRTÉKBEN NÖVELTE MEG A KÁROS ANYAGOK LÉGKÖRI KIBOCSÁTÁSÁT, AMINEK KÖVETKEZTÉBEN A FÖLDET KÖRÜLVEVÔ ÓZONRÉTEG NAGYMÉRTÉKBEN KÁROSULT. AZ ÓZONRÉTEG ELVÉKONYODÁSA PEDIG A KLÍMAVÁLTOZÁSON KERESZTÜL SZÁMOS KÁROS KÖRNYEZETI HATÁS, VÁLTOZÁS EREDÔJE. EZEK A KÖRNYEZETI HATÁSOK, VÁLTOZÁSOK, MINT AZ IDÔJÁRÁSI ANOMÁLIÁK, A TENGERSZINT MEGEMELKEDETT SZINTJE, A SIVATAGOK ÉSZAKABBRA TOLÓDÁSA, A JÉGHEGYEK OLVADÁSA TÚL GYORSAN KÖVETKEZNEK BE AHHOZ, HOGY AZ ÉLÔVILÁG ALKALMAZKODNI TUDJON HOZZÁJUK. EZ A FOLYAMAT SAJNOS MÉG NAPJAINKBAN IS FOLYAMATOSAN TART. MIT TEHETÜNK ELLENE? KÉPES-GORDOS GABRIELLA

A KÁROS ANYAGOK LÉGKÖRI KIBOCSÁTÁSÁNAK HATÁSA Az elsô jelentôsebb kezdeményezés eredményeként 1992-ben született meg az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezmény. Az Egyezmény célja az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának olyan szinten történô stabilizálása, amely megakadályozza az emberiség által gyakorolt hatások esetleges következményeinek érvényesülését. Ezt követte az 1997-ben, a közélet számára vélhetôen a legismertebb kapcsolódó dokumentum, a Kiotói Jegyzôkönyv, amely 2005. február 16-án lépett hatályba. Ezzel összhangban a fejlett országok számszerûsített kötelezettséget vállaltak az üvegházhatású gázok kibocsátását illetôen. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése pénzbe kerül. Az egységnyi kibocsátás-csökkentéshez szükséges ráfordítások országonként és iparáganként is eltérnek egymástól. Azért, hogy a szükséges csökkentés a lehetô legkisebb költséggel valósulhasson meg, a Kiotói Jegyzôkönyv ún. rugalmas mechanizmusokat is lehetôvé tesz, amelyek egyike a kibocsátási engedélyek (egységek) kereskedelme.

48

A KIBOCSÁTÁS-KERESKEDELEM GAZDASÁGI ASPEKTUSAI Hogy a kibocsátás pontosan ellenôrzött, követhetô keretek között történhessen, a kibocsátókat kibocsátási engedéllyel (egységgel, ún. kvótával) látják el. A kvóták azonos elvek szerint kerülnek szétosztásra a kibocsátók között, számukat általában valamely kormányzati szerv állapítja meg. A kvóták – azaz az elôre meghatározott mértékû szennyezôanyag kibocsátására vonatkozó jogok – elôre meghatározott idôtartamra, három-, illetve ötéves, ún. kereskedési idôszakra vonatkoznak majd. A kvóták szabadon forgalmazhatóak, amelyekkel a kibocsátóknak minden évben el kell számolniuk. Várható, hogy ilyen helyzetben szükségszerûen megjelenjenek a gazdasági effektusok. Mi történhet közgazdasági szempontból? A kibocsátó annyi szennyezôanyagot bocsát ki, amennyi kvótája van

Ebben az esetben csak a kvóták felhasználásának elszámolásával van dolgunk, amelyet a késôbbiekben tekintünk át.


A kibocsátás meghaladja a rendelkezésre álló kvótákat

A kibocsátók a számukra elôírt kvótákkal gazdálkodhatnak, de elôfordulhat, hogy a keretben meghatározott mennyiség nem elegendô (többet bocsát ki, mint amennyi kvótája van). Ugyanakkor egy másik kibocsátónál elôfordulhat, hogy a kvótakeretét nem használja ki teljes mértékben, tehát nála felesleg keletkezik. Ebben a pillanatban a kereskedés alapfeltételei már meg is születtek. A felmerülô kérdés az, hogy mennyi a kvóták piaci ára, illetve hogy azt hogyan alakítja a piac. A keretet túllépô kibocsátásnak másfajta aspektusa is van: azt a kibocsátót, aki határidôre nem tud elszámolni, bírság sújtja, hiszen ellenkezô esetben a rendszer nem érné el a célját. A kibocsátás nem éri el a rendelkezésre álló kvótákat

Ez azt jelenti, hogy a kibocsátó felesleges kvótákkal rendelkezik az év végén. Ahogy azt már az elôzô pontban említettem, megteheti, hogy a felesleges kvótákat eladja egy olyan

kibocsátónak, akinél a kibocsátás meghaladja a rendelkezésre álló kvótákat. Mindemellett, a kibocsátónak arra is lehetôsége nyílik, hogy kvótáit az adott kereskedési idôszakon belül, egyik évrôl a másikra, tovább görgethesse. Két kereskedési idôszak között azonban a kibocsátó ezzel a lehetôségével nem élhet. Határidôs ügyletek

Napjainkban egyre növekvô mértékben vannak jelen a határidôs, spekulációs ügyletek, és ezek a CO2-piacon is megjelentek. Jelentôségük abban rejlik, hogy ezen ügyleteket a ténylegesen rendelkezésünkre álló kvóták mennyiségétôl függetlenül is megköthetjük, hiszen ez esetben nem a meglévô kvótákkal, hanem azok jogaival kereskedünk. A kibocsátó megteheti például, hogy több kvóta eladására köt megállapodást, mint amennyivel az adott idôpontban rendelkezik, arra számítva, hogy a hiányzó kvótákat a piacról kedvezôbb áron tudja majd pótolni. Ilyen esetben, hogy még jobban csökkentse kockázatát, az eladásra vonatkozó megállapodással egyidejûleg vételi opciót is köthet, amelyet az esetben hív le, ha a piaci feltételek mégsem a számára kedvezô módon alakulnának.

A KIBOCSÁTÁSI EGYSÉGEK SZÁMVITELI ELSZÁMOLÁSA A CO2 számviteli elszámolása minden bizonnyal kihívást jelent az érintettek, esetlegesen a törvényalkotók számára is. Az IFRIC (International Financial Reporting Interpretation Committee) él ugyan egyfajta javaslattal a számviteli elszámolást illetôen, de ezt a magyar Számviteli Törvény a jelenlegi állapotában nehézkesen kezelné. Szakembereink azt is nehezményezik, hogy a Számviteli Törvény nem nevesíti a kvóta fogalmát, ami továbbnehezíti annak a beszámolóban való elhelyezését. A mindenképpen megválaszolandó kérdések a következôk: n Hogyan kerül be a mérlegbe a kvóta?

n Hogyan jelenik meg a kvóta fel-

használása a beszámolóban? n Van-e az elszámolásnak eredményhatása, és ha igen, milyen? n Van-e a tôkére közvetlen hatása a tranzakciónak?

HOGYAN KERÜL BE A MÉRLEGBE A KVÓTA? A jövôben arra lehet számítani, hogy a kvóták 90-95%-a térítésmentesen kerül kiosztásra a kibocsátók számára, a fennmaradó szükséges mennyiséghez pedig tôzsdei, tôzsdén kívüli forgalomban lehet majd hozzájutni. A kiosztott kvóták három, illetve öt évre szólnak majd, de azokkal évente kell elszámolni. A fentiek szerint két kérdés merül fel. Milyen soron szerepeljen a mérlegben a kvóta, és milyen értékkel? A kvóták mérlegben történô szerepeltetése

Tekintettel a kvóta forgalomképességére, illetve arra, hogy a kvóták „változatlan állapotban” továbbértékesítésre kerülhetnek, egyes szakemberek szerint a kvótát a készletek között kellene szerepeltetni. Véleményem szerint ugyanakkor itt sokkal inkább beszélhetünk a kvóták jogainak megszerzésérôl, illetve az azokkal történô kereskedelemrôl. Emellett az sem biztos, hogy a kvóták nem kerülnek teljes mennyiségben felhasználásra, akkor ezek szerint a kvóták anyagként lennének kezelve, amelyet a szolgáltatásnyújtás során használ fel a kibocsátó. Nehézkesnek, nehezen kezelhetônek tartom ezt a megközelítést. Mások szerint a kvóták leginkább pénzügyi instrumentumként viselkednek. A pénzügyi instrumentum fogalma 2004 januárjában került a Számviteli törvény által bevezetésre. Fogalma szerint ez olyan szerzôdéses megállapodás, amely szerint az egyik félnél pénzügyi eszköz, a másik félnél pénzügyi kötelezettség, illetve saját tôke keletkezik. Ilyenek különösen a szerzôdéses megállapodáson alapuló követelések, kötelezettségek, a pénzeszközök, értékpapírok, származékos ügyletek. [Sztv. 3. § (8) 3.] Az IFRIC D1 tervezete viszont, és jómagam is ezen az állásponton vagyok, a kvótákat vagyon értékû jogként szerepeltetné a mérlegben. Mi-

ért is képviseli ezt az álláspontot? A vagyon értékû jog fogalma az olyan megszerzett jogokat foglalja magában, amelyek nem kapcsolódnak ingatlanhoz, nem tartoznak a szellemi termékek közé. [Sztv. 25. § (6)] A kibocsátó tulajdonképpen egy joghoz jut, miszerint a kereskedési idôszak alatt a számára megengedett menynyiségû szennyezôanyagot bocsáthatja ki. Két dologra szeretném viszont felhívni figyelmet. Már foglalkoztunk azzal, hogy a Számviteli törvény pontosan nevesíti a vagyon értékû jogokat, de a felsorolás a kvóta fogalmát értelemszerûen nem tartalmazza. Másfelôl a Számviteli törvény feltételezi a vagyon értékû jogok idôarányos amortizálását a szerzôdésben meghatározott idô elôrehaladtával. Az IFRIC D1 tervezete viszont a kvótákra csak a felhasználást követô értékelés alkalmával, csökkenô piaci árak jelentkezése esetén számolna el értékvesztést (lásd lent „A kvóták felhasználásának elszámolása” címszó alatt). Mindazonáltal, még a fentiek figyelembevételével is, a vagyon értékû jogok fogalma fedi leginkább a kvóta fogalmát. Ha feltételezzük, hogy a kibocsátók a kvótákhoz térítés nélkül jutnának hozzá, akkor azok a könyvekben vagyonértékû jogként a halasztott bevételek passzív idôbeli elhatárolásával szemben kerülhetnének felvételre. A kvóták bekerülési, illetve év végi értéke a mérlegben

Az eszközök, illetve források értékelésének kérdése visszatérô probléma a számvitel területén. Jelentôsége óriási, hiszen egy vállalkozás az eszközei, illetve forrásai (saját tôkéje) értéke alapján kerül megítélésre. Nyilvánvaló tehát a vállalkozások azon törekvése, hogy a törvényi kereteken belül élhessenek eszközeik minél magasabb értéken való megjelenítésével. A Számviteli törvény elmúlt évi változásai is ezt preferálják, hiszen a vállalkozásokban rejtett tartalékok bújhatnak meg, amit a jobb megítélés szempontjából mindenképpen célszerû kimutatni. Nem különben célja a Számviteli törvénynek a nemzetközi standardokhoz való igazodás is, amelyek már régóta preferálják mind


49

A kvóták felvétele a könyvekbe T vagyon értékû jogok T bevétel

K bevétel K passzív idôbeli elhatárolás (halasztott bevétel)

A kvóták idôszak végi értékelése T immat. javak értékhelyesbítése T értékvesztés

K értékelési tartalék K vagyon értékû jogok

kiosztáskori piaci ár kiosztáskori piaci ár

mérlegkészítéskori piaci ár–kiosztáskori piaci ár kiosztáskori piaci ár–mérlegkészítéskori piaci ár

Megjegyzés: a bevétel, illetve az értékvesztés kategóriáját a késôbbiekben „A kvóták elszámolásának eredményhatása” címszó alatt tárgyalom. A kvóták felhasználása T egyéb ráfordítás T passzív idôbeli elhatárolás (halasztott bevétel)

K céltartalék K bevétel

felhasználáskori piaci érték kiosztáskori piaci ár

A kvóták felhasználásukat követô értékelése T vagyon értékû jogok K egyéb bevétel T értékvesztés K vagyon értékû jogok

felhasználáskori piaci érték–kiosztáskori piaci ár kiosztáskori piaci ár–felhasználáskori piaci érték

A kvóták felhasználásukat követô kivezetése a könyvekbôl T céltartalék K vagyon értékû jogok

felhasználáskori piaci érték

Megjegyzés: a bevétel, illetve az értékvesztés kategóriáját a késôbbiekben „A kvóták elszámolásának eredményhatása” címszó alatt tárgyalom.

az eszközök, mind a források piaci alapon nyugvó értékelését. Ennek megfelelôen a kvóták az elképzelések szerint a kiosztáskori piaci áron kerülnének a könyvekbe. Kezdetben ez nagy nehézséget okoz, hiszen amíg piaci forgalmuk nem teljesedik ki, eladási áruk nehezen megfogható. Ha feltételezzük, hogy egy kereskedési idôszakon belül a kibocsátó az év végén még rendelkezik kvótával, akkor azok értékelését el kell végezni, amire a mérlegkészítéskor ismert aktuális piaci árat alapul véve kerülhet sor. (A kereskedési idôszak végével meglévô kvóták, az eredmény terhére kerülnek kivezetésre a könyvekbôl.) Abban az esetben, ha a kvóták piaci ára növekszik, a kvótákat a saját tôkével szemben hozhatom piaci értékre, míg ellenkezô esetben a csökkenô piaci ár hatását az értékvesztésen keresztül kell érvényesítenem.

A KVÓTÁK FELHASZNÁLÁSÁNAK ELSZÁMOLÁSA A felhasználás a kibocsátással egyidejûleg jelentkezik. Az IFRIC D1 tervezet elgondolása a felhasználásokat külön számlán, céltartalékként gyûjtené, míg az elhatárolást a felhasználással arányos mértékben oldaná fel.

50

Az elképzelésben a szokványostól eltérô megoldásként jelentkezik, hogy a céltartalékokat a felhasználások piaci árán képezné meg, míg az elhatárolást a bekerülési értéken oldaná fel (ez a Számviteli törvény szerint is elfogadott eljárás). A D1 tervezet szerint a felhasználások piaci árának meghatározása havonta, átlagos piaci ár figyelembevételével történne, amely értékelési eljárás a számviteli politikában kerülne rögzítésre. Ha feltételezzük, hogy az év végével az összes kiosztásra került kvóta felhasználásra került, akkor azokat az év végén a céltartalékkal szemben ki kell vezetni a könyvekbôl. Tehát a kvóták a kiosztáskori piaci áron, míg a céltartalék a felhasználáskori piaci értéken szerepel a könyvekben. Ha az összevezetéssel járó eredményt nem az összevezetés idôpontjában, egy összegben szeretnénk realizálni, akkor a felhasználással egyidejûleg a kvótákat is a felhasználás idôpontjában érvényes piaci értékre kell hoznunk. (Az elszámolást tekintve, az értékelést nyilván csak a hónap végén, az átlagos piaci ár alkalmazásával célszerû elvégezni.) Növekvô piaci árat feltételezve a kvótákat egyéb bevétellel szemben értékelhetem át, ellenkezô esetben értékvesztést számolok el.


Ha egy kereskedési idôszakon belül, az elôzô évbôl megmaradt kvóták kerülnek tárgy évben felhasználásra, értelemszerûen a felhasználásukkor elszámolandó értékelési különbözetet az elôzô év végén ismert (mérlegkészítéskori) piaci értékükhöz képest képzem, miután a kvóták elôzô év végi értékelésük során a mérlegkészítéskor ismert piaci értéken szerepelnek már a könyvekben.

A KVÓTÁK ELSZÁMOLÁSÁNAK EREDMÉNYHATÁSA A fentiek jól mutatják, hogy a kvóták elszámolása mind a kiosztáskor, mind azok felhasználásakor, illetve értékelésükkor érinti az eredményt. A kiosztás, illetve a felhasználás eredményhatása

Az IFRIC D1 tervezete a kvótakiosztás, illetve felhasználás elszámolásának bemutatásakor nem véletlenül nem nevesít eredménykategóriákat, ugyanis annak eldöntését, hogy a kiosztás és a felhasználás mely eredménykategórián keresztül kerül majd bemutatásra, az adott ország törvényi kereteit is figyelembe véve, az alkalmazóra bízza.

Az IFRS-t tekintve (International Financial Reporting Standards), a nemzetközi beszámoló készítôjének sok választási lehetôsége nincs, hiszen a fentiekbôl egyértelmûen következik, hogy a kiosztás, illetve az azt követô felhasználás sem pénzügyi, sem rendkívüli tételként nem jelenhet meg. Az IFRS rendkívül szigorúan korlátozza, és egyúttal szûkre szabja a rendkívüli tételek körét. Ebbôl kifolyólag ezen tranzakciókat egyéb bevételként („other income”) célszerû kimutatni. Vizsgáljuk meg, hogy a magyar Számviteli törvény lehetôségeinek figyelembevételével mely eredménykategóriák „alkalmasak” leginkább az elszámolás eredményhatásának bemutatására! Miután a kvóta kiosztást egyfajta térítés nélküli átadásként kezeljük, mindenekelôtt azt kell megvizsgálnunk, hogy a Számviteli törvény milyen keretek között engedi elszámolni a térítés nélküli átadást. A Számviteli törvény 45. § (1) pontja szerint „A passzív idôbeli elhatárolások között halasztott bevételként kell kimutatni a rendkívüli bevételként elszámolt térítés nélkül (visszafizetési kötelezettség nélkül átvett) eszközök átadónál kimutatott nyilvántartási (legfeljebb forgalmi, piaci) értékét….” A Számviteli törvény 86. § (2) pontja viszont azt mondja: „A rendkívüli bevételek és a rendkívüli ráfordítások függetlenek a vállalkozási tevékenységtôl, a vállalkozó rendes üzletmenetén kívül esnek, a szokásos vállalkozási tevékenységgel nem állnak közvetlen kapcsolatban.” Ezek szerint viszont a kvóta kiosztását nem számolhatnám el rendkívüli bevételként, hiszen az a szokásos vállalkozási tevékenység része! Nézzük meg, mit mond a törvény az egyéb bevételekrôl! A Számviteli törvény 44. § (2) pontja szerint „Passzív idôbeli elhatárolásként kell kimutatni a költségek (a ráfordítások) ellentételezésére – viszszafizetési kötelezettség nélkül – kapott, pénzügyileg rendezett, egyéb bevételként elszámolt támogatás öszszegébôl az üzleti évben költséggel, ráfordítással nem ellentételezett öszszeget.” Ez sem fedi igazán a kvóta kiosztását, hiszen vagyoni értékû jogot kap a kibocsátó, és nem történik pénzügyi teljesítés. A fentiek szerint nem határozható

meg egyértelmûen, hogy a kiosztással egyidejûleg a vagyoni értékû jogok rendkívüli vagy egyéb bevételként kerüljenek-e elszámolásra, illetve azt követôen a bevételek elhatárolásra. Pedig ha valamely elszámolás mellett elkötelezi magát az alkalmazó, akkor a továbbiakban a felhasználás elszámolására már egyértelmû útmutatásként alkalmazhatóak a Számviteli törvény 45. § (2), illetve 44. § (2) paragrafusai az alábbiak szerint: „…a térítés nélkül átvett, eszközként kimutatott halasztott bevételt…a térítés nélkül átvett eszköz 47–51. § szerint meghatározott bekerülési értékének, illetve bekerülési értéke arányos részének költségkénti, illetve ráfordításkénti elszámolásakor kell a rendkívüli bevételekkel szemben megszüntetni. „….Az elhatárolást a költségek ráfordítások tényleges felmerülésekor, illetve a támogatási szerzôdésben, megállapodásban foglaltak teljesülésekor – a fentiekbôl adódóan, értelemszerûen egyéb bevétellel szemben – kell megszüntetni.” Felhívnám a figyelmet arra a jogszabályi szembenállásra, ami az IFRIC D1 tervezet nehézkes adaptálását látszik igazolni, mert a Számviteli törvény 45. § (2) pontja szerint a kvóták „bekerülési értékének” ráfordításkénti elszámolásakor kell a halasztott bevételt a rendkívüli bevételekkel szemben megszüntetni, ugyanakkor az IFRIC D1 tervezete a felhasználással járó céltartalék képzését a felhasználás idôpontjában aktuális piaci értéken preferálja. Kvóták értékelésének eredményhatása

A kvóták értékelésének tekintetében a kvóták értékének csökkenése az elszámolással kapcsolatos kérdéseket vethet fel. Ugyanis a kvóták értékének növekedése esetén, ha azt a felhasználáskor realizáljuk, értelemszerûen egyéb bevételként (tekintettel a Számviteli törvényre, más eredménykategóriát a fenti fejtegetések után nem érinthet), míg ha az év végén meglévô kvóták értékelésekor érvényesítjük a növekményt, azt értékelési tartalékként számoljuk el. Nem ennyire egyértelmû a helyzet a kvótaérték csökkenés elszámolásának tekintetében.

A szakemberek véleményét megosztja, hogy a kvótákat – vagyon értékû jog jellegükre tekintettel – folyamatosan kellene amortizálni, és így ellentétben az IFRIC D1 tervezetének álláspontjával, nem csak a felhasználást követôen történne (adott esetben) a kvóták értékvesztésének elszámolása. Az év végi értékelés kapcsán az álláspontok már találkoznak, hisz mind az IFRS, mind a Számviteli törvény 53. § (1) és (2) pontja szerint a kvótákat év végén értékelni kell, és a piaci ár csökkenését az értékvesztésen, illetve a terven felüli értékcsökkenésen („other expenditure”, egyéb ráfordítás) keresztül kell érvényesíteni. „Terven felüli értékcsökkenést kell az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél elszámolni akkor, ha az immateriális jószág, a tárgyi eszköz könyv szerinti értéke tartósan és jelentôsen magasabb, mint ezen eszköz piaci értéke.” „….az értékcsökkenést olyan mértékig kell végrehajtani, hogy az immateriális jószág,…. a mérlegkészítéskor érvényes (ismert) piaci értéken szerepeljen a mérlegben.”

AZ ELSZÁMOLÁS TÔKEHATÁSA A fent ismertetett elszámolás tükrében megállapítható, hogy olyan alaphelyzetben, mikor a kvóták kiosztás útján jutnak a kibocsátókhoz, a kvótákkal történô tranzakciók elszámolásának (kvóták megszerzésének, illetve felhasználásának) sem az eredményre, sem a pénz mozgására nincs hatása, így természetüknél fogva a saját tôkére sem. Ugyanakkor a kvótákkal történô kereskedés már számos lehetôséget hordoz a kibocsátók számára, hiszen a fel nem használt kvóták értékesítése a kibocsátónál bevételként, míg a másik félnél, a vásárolt kvóták felhasználásával egyidejûleg, ráfordításként jelentkezik, a kapcsolódó pénzmozgásokkal kísérve. A kereskedés így a kibocsátó saját tôkéjére közvetetten a mérleg szerinti eredményen keresztül hat. A kvóták év végi értékelését tekintve a csökkenô piaci ár által megkövetelt értékvesztés elszámolása megint csak közvetetten, a mérleg szerinti eredményen keresztül érinti a saját tôkét, míg a kvóták piaci árának nö-


51

vekedése esetén elszámolható különbözet, közvetlenül az értékelési tartalékon keresztül érinti azt. … és végül egy lényegesen egyszerûbb megközelítése a kvóták elszámolásának …

Véleményem szerint az IFRIC D1 tervezete, a fent ismertetettek szerint, meglehetôsen nehézkes, több ponton is további kérdéseket, intézkedéseket vethet fel a magyar szabályozást illetôen. Ezek elkerülése érdekében egyes hazai szakemberek a kvóták lényegesen egyszerûbb, áttekinthetôbb számviteli elszámolását javasolják. A kvóták a magyar Számviteli törvény elôírásainak megfelelôen, a kiosztáskor vagyon értékû jogként, piaci értéken kerülnek a könyvekbe. Azonosulva a térítés nélküli átadás koncepciójával, az átadásból keletkezô rendkívüli bevételek ugyanakkor elhatárolásra kerülnek. Miután a kvóták az idô során – más vagyoni értékû jogokhoz hasonlóan – a kereskedési idôszak végéhez közeledve folyamatosan veszítenek értékükbôl

(hiszen egyre kevesebb idô áll a kibocsátó rendelkezésére, hogy meghatározott mértékû szennyezôanyag kibocsátására vonatkozó jogát érvényesítse), azok után amortizáció kerül elszámolásra. A kvóták felhasználásának elszámolása az egyéb ráfordításokon keresztül történik a felhasznált kvóták könyv szerinti értékének kivezetésével egyidejûleg. Mind az amortizáció, mind a felhasználás elszámolásával egyidejûleg a megfelelô értékû passzív idôbeli elhatárolás is feloldásra kerül. A felhasználás egyéb ráfordításként történô elszámolását a szakemberek a következôvel indokolták: véleményük szerint a Számviteli törvény koncepciója az, hogy szigorúan meghatározza, mi számolható el pénzügyi ráfordításként, és mi rendkívüli ráfordításként. Minden egyéb (természetesen csak a vizsgálódásunk körét érintô), a fenti kategóriákban nem szerepeltethetô ráfordítást a törvény egyéb ráfordításként kezeli. A kvóták év végi értékelése az immateriális javak értékelését követi. Ennek megfelelôen, ha a kvóták mér-

legkészítéskori piaci értéke tartósan és jelentôsen meghaladja azok könyv szerinti értékét, adott a lehetôség, hogy a saját tôkén keresztül a kvótákat felértékeljük a mérlegkészítéskor ismert piaci értékükre [Sztv. 58. § (5)]. Amennyiben a piacon ismert értékük ugyanezen idôpontban tartósan és jelentôsen a könyv szerinti értékük alatt van, a kvóták értékét a terven felüli értékcsökkenésen (egyéb ráfordítás) keresztül kell csökkenteni azok piaci értékéig [Sztv. 53. § (1)–(2)]. Mint minden újonnan megjelenô szabályozásnak, ennek is idôt kell hagyni, hogy a gyakorlatban forrja ki magát. Az sem elképzelhetetlen, hogy valamilyen mértékben majd bôvítésre szorul a Számviteli törvény. Addig is köszönet a számviteli szakembereknek, a kvóta elszámolását illetôen nem maradtunk javaslatok nélkül. Ahhoz, hogy ezen elgondolások gyakorlati megvalósítása biztosan elfogadható legyen a jövôben, további segítséget nyújt majd a PM hamarosan nyilvánosságra kerülô állásfoglalása is.

lis szolgáltatás „beszerzésére” alkották. Éppen ez a speciális jelleg tette szükségessé, hogy a törvényben meghatározott eljárási módok közül az egyik leghosszabb és legösszetettebb eljárási módot, nevezetesen Hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárást kellett választani.” Az eljárás átfutási ideje 6 hónapot vett igénybe, ami mintegy két hónappal több, mint a korábban alkalmazott versenyeztetési eljárások átfutási ideje. A kiíró mellett a bankoknak is szigorú ajánlattételi elôírásoknak kellett megfelelni. A projekttársaság – erre felkészült szakemberek hiányában – anyavállalatát, az MVM Rt.-t bízta meg a közbeszerzési eljárás szakmai elôkészítésével és lebonyolításával, az MVM Rt. pedig igénybe vette a PROFIL Kft. pénzügyi, finanszírozási tapasztalatait és tudását, továbbá a Buda-

pesti 5000. Ügyvédi Iroda és az ERBE Energetikai Kft. közremûködését. E kollektív munka és az ajánlattevô bankok lelkiismeretes és kitartó hozzáállása eredményeként sikerült az országban elsôként közbeszerzési eljárás keretében létrehozni egy erômû-építési projekt finanszírozását biztosító Hitelszerzôdést. A közbeszerzési pályázatot a Kereskedelmi és Hitel Bank Rt. nyerte, így a K&H Bank Rt. és a MIFÛ Kft., mint projekt társaság között jön létre az a hitelszerzôdés, amely 9.975 Mrd Ft projekthitelt, 400 M Ft forgóeszközhitelt és 1 Mrd Ft ÁFA finanszírozási hitelt tartalmaz. A hitelmegállapodást a MIFÛ Miskolci Fûtôerômû Kft. részérôl Négyessy István ügyvezetô igazgató, a K&H Bank Rt. részérôl pedig Sándor Béla vezérigazgató-helyettes és Gáldi György ügyvezetô igazgató jegyezte ellen.

n SAJTÓKÖZLEMÉNY Folytatás az 47. oldalról II. ütemét projektfinanszírozásban valósítja meg, megteremtve ezen finanszírozási forma valamennyi szükséges feltételét. Projekt társaságként a MIFÛ Miskolci Fûtôerômû Kft.-t jelölte ki, amely társaság jelenleg a meglévô gázmotorokat az MVM Rt.-tôl bérli és üzemelteti. (A 80 M Ft jegyzett tôkéjû társaság többségi, 75%-os tulajdonosa az MVM Rt., 25%-ban pedig a Miskolci Hôszolgáltató Kft.) Az MVM Rt. megbízásából a MIFÛ Miskolci Fûtôerômû Kft. közbeszerzési pályázatot tett közzé 2004. október 28-án a finanszírozó bank kiválasztására. Holló Vilmos, az MVM Rt. vagyongazdálkodási igazgatója elmondta: „Nem volt könnyû megfelelni a Közbeszerzési Törvény szigorú elôírásainak annál is inkább, mert ezt a törvényt nem egy ilyen speciá-

52


A 2005. ÉVRE VONATKOZÓ ÚJ ADÓJOGSZABÁLYOK DR. HAMAR EDINA

Mint azt már az évek során megszokhattuk, ez az év sem kezdôdött új, adózással kapcsolatos szabályok nélkül. Az év végi salátatörvény (2004. évi CI. tv.) megint nem hagyta munka nélkül a gazdasági szakembereket, szokásához híven számos, helyenként jelentôs szerkezeti változtatásokkal tarkított változáshalmaz gyakorlati alkalmazását kellett ismét megoldani. Ráadásul a „finisben” még a költségvetési törvény is néhány dologban azonnali beavatkozást igényelt. A szabályok ismertetése közül a jelen cikkek azokra szorítkoznak, amelyek a nagyvállalati környezet munkáltatói, illetve munkaadói oldala körében érdeklôdésre tarthatnak számot. Az elsô részben az ÁFA, az adózás rendje, a társasági és osztalékadó, a helyi adó valamint a környezetvédelmi termékdíj, a második részben pedig a személyi jövedelemadó és társadalombiztosítás módosításainak ismertetése történik.

AZ ÁFA TÖRVÉNY 2005. ÉVI VÁLTOZÁSAI A FÖLDGÁZ ÉS VILLAMOSENERGIAÉRTÉKESÍTÉSSEL KAPCSOLATOS SZABÁLYOK VÁLTOZÁSA Az úgynevezett 6-os áfa irányelv módosításáról szóló 2003/92/EK irányelv rendelkezéseit 2005. január 1-jétôl kell alkalmazni, így ezeket a – számunkra könnyebbséget jelentô – rendelkezéseket ezért kellett beiktatni. Az irányelv értelmében terméknek tekintendô mind a gáz, mind a villamos energia, azaz ezek értékesítése az értékesítési lánc minden szakaszában termékértékesítésként kezelen-

dô, de a folyamatos teljesítés szabályai megmaradtak. Megváltoztak viszont a teljesítés helyére vonatkozó szabályok. Új fogalomként került meghatározásra az adóalany kereskedô, amely szerint ennek minôsül akinek (aminek) fôtevékenysége a gáz- vagy villamos energia beszerzése tekintetében azok továbbértékesítése, és a saját célra történô fogyasztása ezen termékekbôl elhanyagolható. n Az adóalany kereskedôk (továbbértékesítôk) közötti ügyleteknél (ideértve azt is, ha a termelô az eladó) a terméket megrendelô gazdasági tevékenységének helyén keletkezik az adófizetési kötelezettség; [Áfa tv. 14. § (7) bek.] n Nem továbbértékesítôk között zajló ügyletekben (azaz, ha a szolgáltatást igénybe vevô a végsô fogyasztó) a teljesítés helye az, ahol a terméket beszerzô ezt ténylegesen felhasználja vagy elfogyasztja. Emellett – mivel Magyarországon a fogyasztó részére történô értékesítés szolgáltatásnyújtás marad – a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét is a megrendelô székhelye, telephelye határozza meg. [Áfa tv. 15. § (11) bek.] n A földgáz- és villamosenergia-értékesítésekhez kapcsolódó szolgáltatások esetében (vagyis az elosztási rendszerekhez való hozzáférés biztosításánál, valamint a termék e rendszerekben való „szállításánál” és az ehhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásoknál) a teljesítési hely: [Áfa tv. 15. § (5) bek. k) pont] – ha más államban bejegyzett adóalanyok közötti ügyletrôl van szó, az a hely, ahol a szolgáltatás megrendelôje be van jegyezve; – ha a megrendelô nem adóalany, akkor a szolgáltatást nyúj-

tó nyilvántartásba vételének a helye (kivéve, ha a szolgáltatást igénybevevô harmadik állambeli magánszemély, ekkor ugyanis a magánszemély lakóhelye határozza meg a teljesítési helyet). Az esetben, ha a földgáz- és villamosenergia-értékesítés nemzetközi viszonylatban történik, az adó fizetésére kötelezett személy vonatkozásában az alábbiak szerint alakul: n amennyiben a terméket beszerzô adóalany, akkor a fordított adózás szabályai szerint ô az adó fizetésére kötelezett, n amennyiben viszont a terméket beszerzô nem adóalany, akkor a termékértékesítô, szolgáltatást nyújtó köteles az adót megfizetni abban a tagállamban, ahol a fogyasztás történik. Tehát, ha az XY Rt. mint adóalany szerez be villamos energiát, akkor az ügyletrôl egy adómentes számlát kap, és neki kell a fordított adózási szabályok szerint a fizetendô forgalmi adót bevallani, illetôleg ugyanabban a bevallási idôszakban a feltételek fennállása esetén lehetôsége van a levonásra. A földgáz és a villamos energia importja (vagyis harmadik országból való beszerzése) 2005. január 1-jétôl adómentes. Ezen rendelkezés célja, hogy elkerülhetô legyen a kettôs adóztatás, hiszen, ha nem mondaná ki az Áfa tv. 31. §-a az adómentességet, akkor az import során mind termékimport jogcímén, mind a termékértékesítés teljesítési helyére vonatkozó szabályok miatt is keletkezhetne belföldön adófizetési kötelezettség. [Áfa tv. 31. § (8) bek.] Nem minôsül termékértékesítésnek – így nem adóztatható –, ha az adóalany a tulajdonában lévô gázt vagy villamos energiát belföldrôl másik tagállamba maga, illetve bizomá-


53

nyos által továbbítja vagy továbbíttatja. [Áfa tv. 7. § (2) bek. c) pont]

FIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG KELETKEZÉSE Ha a magyar adóalany közösségen belüli beszerzési ügyleteiben elôleget fizet másik tagállambeli adóalanynak, az elôleg átadásának, átutalásának napját magában foglaló adómegállapítási idôszakban az elôleget adó magyarországi adóalanynak kell az elôleg utáni adófizetési kötelezettséget teljesítenie. Az adó alapja az átadott, átutalt pénzösszeg, erre vetítve kell a bevallásba beállítani a fizetendô adót (ezen adóösszeg ugyanebben a bevallásban a levonható adók között is szerepeltethetô, ha az adózónak az általános szabályok szerint adólevonási joga van). [Áfa tv. 26/A. § (7), 32. § (1) e) pont] Közösségen belüli ügyleteknél nem kell a bevallást önellenôrizni, ha az ügyletrôl a számlát a teljesítési hónap 15. napját magában foglaló adómegállapítási idôszakot követôen veszik kézhez. [Áfa tv. 20/A. §]

LEVONÁSI TILALMAK MÓDOSULÁSA

A parkolási szolgáltatás és úthasználati díjhoz kapcsolódó beszerzések utáni levonási tilalmat 2004. január 1-jétôl vezette be az Áfa tv. Ennek célja a magánhasználatból adódó adólevonási jog korlátozása volt. Tekintettel azonban arra, hogy a 3,5 tonnát meghaladó össztömegû gépjármûvek esetén a magánhasználat elenyészô mértékû, a nemzetközi fuvarozás és személyszállítás versenyképességének javítás érdekében indokolttá vált ezen korlátot feloldani, mivel nyilvánvaló, hogy ezen kategóriába tartozó jármûvek leginkább vállalkozási célú szállítást valósítanak meg, így méltánytalan számukra ezen korlát fenntartása. [Áfa tv. 33. § (2) bek. h) pont] A telefonszolgáltatások igénybevételét terhelô áfa részleges levonási tilalmára vonatkozó szabályok 2005. januártól annyiban szigorodnak, hogy a korábbi 30% helyett az e szolgáltatásokat terhelô áfa 50%-a válik levonhatatlanná. További változás a jelzett idôponttól, hogy ez alól a levonási tilalom alól akkor mentesülhet az adóalany, ha az igénybe vett telefonos szolgáltatások 50%-át továbbértékesítési céllal, vagy az Áfa tv. 8. § (4) bekezdése szerint (azaz közvetített szolgáltatásként) számlázza tovább. [Áfa tv. 33. § (4) bek.]

TERMÉKIMPORT A törvény értelmében nem vonható le az elôzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást egészben nem a törvényben meghatározott (fôleg a vállalkozási tevékenysége érdekébe tartozó) célok érdekében használja fel. Visszamenôlegesen 2004. május 1-jei hatállyal rendezte a módosítás a kis értékû ajándékok (2005-tôl bruttó 5700 Ft) áfájának levonhatóságát, valamint a közcélú adományokét és a vállalkozási tevékenységbôl ingyenesen adott termékek esetén, tekintve, hogy ez a korábbi szabályozásból nem volt egyértelmûen kiolvasható. A levonhatóság indoka, hogy valójában a gazdasági tevékenység keretében történô ügylet valósul meg. Arra, hogy erre hányszor van lehetôsége az adóalanynak, a törvény nem állít feltételt, azonban ezt nyilvánvalóan ésszerû korlátok között kell tartani. [Áfa tv. 33. § (1) bek. b) pont]

54

Tekintettel arra, hogy a törvény adóalanyokon nem csak a belföldön nyilvántartásba vett adóalanyokat érti, a törvényben pontosabb megfogalmazást nyert, hogy a termékimport utáni áfát – önadózással – a belföldön nyilvántartásba vett adóalany rendezi (mivel ezt a belföldön nyilvántartásba nem vett adóalany értelemszerûen nem tudná megtenni.) Rendezi továbbá a törvénymódosítás, hogy a jogellenes forgalomba hozatal esetén is a vámhatóság jár el az import áfa tekintetében, és nem az adóhatóság. [Áfa tv. 46. § (2) bek. a) e) pontok] Termékimport esetében az adófizetési kötelezettség a szabad forgalomba bocsátásról szóló árunyilatkozat – elfogadásáról hozott határozat közlésének –, nem pedig az árunyilatkozat elfogadásának napján keletkezik (az adóalap megállapításához ugyanis


szükség van az elfogadott vámértékre, az adólevonási jog gyakorlásához pedig határozatra). [Áfa tv. 21. § a) pont] Ezentúl adómentes a földgáz és a villamos energia importja (vagyis harmadik országból történô beszerzése). [Áfa tv. 31. § (8) bek.]

SZÁMLA Kötelezô feltüntetni a vevô közösségi adószámát, ha közösségen belül adómentes értékesítés történik, mert ilyenkor a másik tagállambeli vevô lesz az adófizetésre kötelezett. A vevô adószámára a negyedéves összesítô nyilatkozat kitöltéséhez is szükség van. (Természetesen normál belföldi értékesítéskor továbbra sem kell szerepelnie a vevô adószámának.) Fel kell tüntetni a vevô – közösségi vagy hagyományos – adószámát akkor is, ha a fordított adózás szabályai szerint kötelezett az adófizetésre. Ilyen eset például a megrendelô székhelyéhez kötött szolgáltatások igénybevétele. Ha tehát az XY Rt. tanácsadási szolgáltatást nyújt német adóalany megrendelônek, úgy a megrendelô székhelyéhez kötött teljesítési helyû szolgáltatás után a német adóalany adózik, Németországban. Adószámát meg kell adnia az XY Rt.-nek, amelyet a számlán fel kell tüntetnie. Ilyenkor nem kell feltüntetni az áfa összegét, helyette az „áfa tv. területi hatályán kívüli” kifejezést kell a számlára írni. 2005. januártól adómentes termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás esetén a számlakibocsátónak a számlán jeleznie kell a mentesség természetét (pl. termékexport, közösségen belüli értékesítés, tárgyi adómentes értékesítés). [Áfa tv. 13. § (1) 16 pont]

AZ ADÓZÁS RENDJÉNEK 2005. ÉVI VÁLTOZÁSAI AZ ADÓZÁS INFORMÁCIÓS RENDSZERÉNEK VÁLTOZÁSA Az adózónak eddig be kellett jelentenie az adóhatósághoz képviselôjének, illetôleg könyvvizsgálójának adóazonosító számát is. Tekintettel arra, hogy ezek a személyek képvise-

lôi, illetve könyvvizsgálói minôségükben, és nem adózóként kerülnek be az adóhatóság nyilvántartásába, az adatvédelmi elôírásokkal összhangban ezentúl nem kell adóazonosító jelüket közölni az adóhatósággal. [Art. 16. § (3) bek. c) pont, 17. § (3) bek. d) pont] Az adóhatóság nyilvántartja az adózók valamennyi, jogszabályi kötelezettség alapján megnyitott pénzforgalmi bankszámláját. A hatályos szabályok alapján a pénzforgalmi bankszámla számát az adózónak külön be kell jelentenie az adóhatósághoz, ugyanakkor a számlavezetô hitelintézetek kontrolladatként szintén közlik a számlaszámot az adóhatósággal. Az adózónak a jövôben nem kell külön bejelentenie pénzforgalmi bankszámláját, azt elegendô feltüntetnie a bevallásában. Az adózó bejelentési kötelezettségének megszüntetésével az adóhatóság a számlaszámokat a hitelintézetek adatszolgáltatása alapján veszi nyilvántartásba. [Art. 17. § (5) bek.] A hatályos szabályozás lehetôvé teszi a gyakoribb áfa elszámolást, amely alapján – az adóhatóság engedélyével – az éves áfa bevallására kötelezett adózó negyedévente, a negyedéves áfa bevallására kötelezett havonta, illetôleg kéthetente, a havi bevallásra kötelezett adózó pedig kéthetente számol el és nyújt be bevallást az adóhatósághoz. Az EU-ban erre nincs lehetôség. Erre, valamint a visszaigénylést tartalmazó bevallások csökkentése érdekében a gyakorított áfaelszámolás 2005. július 1-jétôl megszûnik. 2005. elsô félévében – az átmenet biztosítása érdekében az adóhatóság engedélyezheti a gyakorított elszámolást. (Art. 2. sz. melléklet I.2.b) pontja és a módosító tv. záró rendelkezései.) Az állami adóhatóság elnöke a költségvetés bevételi elôirányzatainak teljesülése, a nemzetgazdaság aktuális állapotának, illetôleg az ezt befolyásoló hatások, folyamatok értékelése, elemzése érdekében soron kívüli adatszolgáltatásra kötelezheti a 10 000 legnagyobb adóteljesítménynyel rendelkezô társaságot, ezek meghatározott csoportját vagy egyes tagjait. Erre az adatszolgáltatásra kivételes esetben és csak azon adatok esetében kerülhet sor, amelyek az adózók jogszabály alapján vezetett

nyilvántartásaiból megállapíthatóak és adókötelezettségeivel összefüggésben állnak. Tekintettel arra, hogy ezek az adózók elektronikus úton teljesítik majd adatszolgáltatási és bevallási kötelezettségeiket, ezért ennek az új kötelezettségnek a teljesítése nem ró az érintettekre jelentôs adminisztrációs többletterhet. [Art. 52. § (11) bek.] 2004. január 1-jétôl a 3000 legnagyobb adóteljesítményû adózó bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét az állami adóhatóság felé elektronikusan teljesíti. 2005. január 1-jétôl ez a kör kibôvül a 10 000 legnagyobb adózóval, április 1-jétôl pedig valamennyi adózóra kiterjed. Az adóbevallás benyújtása és az adatszolgáltatás teljesítése mellett az adóhatóság számos egyéb szolgáltatást kíván nyújtani elektronikus úton is (kiemelt adózói körbe tartozók elektronikus ügyintézése, nemleges adóigazolások kiállítása, illetékfizetés). A részletszabályok kidolgozása a pénzügyminiszter feladata lesz. [Art. 52. § (13) bek.]

A BEVALLÁSOK A 2004. évben keletkezett jövedelmek tekintetében 2005-tôl lehetôség van adóhatósági adómegállapítás választására. Bizonyos feltételek fennállta esetén 2005. február 15-ig kell nyilatkozni arról, hogy ezt a bevallási módot kívánja-e választani. Ezzel az esetleges adó- és a járulékkülönbözetek is megállapításra kerülnek, így a nyilatkozatban ezen összegekrôl is nyilatkozni kell (pl. átvezetésrôl vagy kiutalásról). Jogkövetkezményeit tekintve ez a bevallás ugyanúgy mûködik, mint az eddigi bevallás, utólagos ellenôrzés keretében vizsgálható, önellenôrizhetô, illetve bírság is kiszabható. (Art. 12/A. §, 28. §) A bevallási határidôk megváltoztak. 2005-ben a munkáltatók, az adóhatóság és az önadózó magánszemélyek egységesen, május 20-áig állapítják meg az adót (2004-ben még április 20.), illetôleg önadózó magánszemélyeknek május 20-áig kell jövedelemadó bevallásaikat benyújtaniuk. A személyi jövedelemadó visszatérítéseket 2005-ben az adóhatóság az adóbevallás beérkezésétôl számított 30 napon belül utalja ki, de

legkorábban március 1-jét követôen [Art. 37. § (4) bek.] A munkáltatónak az adó és a levont adóelôleg különbözetét legkésôbb június 20-áig kell levonnia, illetve visszafizetnie. [Art. 41. § (1) bek., 1. sz. mell. I.B 3. f) pont]

KÉPVISELETI SZABÁLYOK A képviseletet rögzítô eljárási szabályok a gyakorlati tapasztalatok alapján egységesednek és kiegészülnek. Az új szabályozás – a korábbi szigorúbb rendelkezésektôl eltérôen – nem tesz különbséget a hatósági eljárásban és a nem hatósági eljárásban történô képviselet között. Ezen túlmenôen bôvül a képviseletre jogosultak köre is. Jogi személyt és egyéb szervezetet az adóhatóság elôtt a rá vonatkozó szabályok szerint képviseleti joggal rendelkezô személy, a képviseleti jogosultságot igazoló nagykorú alkalmazott, jogtanácsos, ügyvéd, ügyvédi iroda, adótanácsadó, adószakértô, könyvelô, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja vagy tagja képviselheti. Állandó meghatalmazás vagy megbízás esetén a meghatalmazott, megbízott által elkövetetett jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság általános szabály szerint a képviselôt terheli. Kivétel az az eset, amikor a számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja vagy tagja, valamint a képviseleti jogosultságot igazoló nagykorú alkalmazott állandó meghatalmazás vagy megbízás alapján jár el, ekkor ugyanis a bírságot a képviselt társaság köteles megfizetni. [Art. 7. § (1)–(3) bek.]

AZ ADÓIGAZGATÁSI ELJÁRÁS VÁLTOZÁSAI A jövôben a vámhatóság együttmûködési megállapodás alapján jogosulttá válik, hogy ellenôrizze az APEH hatáskörébe tartozó adóval, költségvetési támogatásokkal kapcsolatos kötelezettségek teljesítését. [Art. 88. § (5) bek.] Minden felettes szerv egy alkalom-


55

mal hosszabbíthatja meg az ellenôrzési határidôt – mondja ki a törvény. (Korábban az adóhatóság úgy értelmezte a törvényt, hogy erre több alkalommal is van mód, a Legfôbb Ügyészség viszont ezzel ellentétes jogértelmezést adott ki.) E szerint egyszer a másodfokú adóhatóság, szükség esetén még egyszer az APEH elnöke, és végül az ô kérelmére a pénzügyminiszter hosszabbíthatja meg a határidôt. Az adóhatóság fórumai 90-90 nappal, a miniszter pedig legfeljebb további 120 nappal nyújthatják meg a vizsgálatot. [Art. 92. § (2) bek.] Az ellenôrzési határidô lejártát követôen tett adóhatósági megállapítások nem terhelhetik az adózót. [Art. 92. § 9) bek.] Az utólagos ellenôrzést lezáró jegyzôkönyvre tett adózási észrevétel kivizsgálására fennálló 15 napos határidôt ezentúl csak a felettes hatóság hosszabbíthatja meg, az is csak egyszer. [Art. 104. §(4) bek.]

A TÁRSASÁGI ÉS OSZTALÉKADÓ 2005. ÉVI VÁLTOZÁSAI ADÓALAPOT MÓDOSÍTÓ TÉTELEK A törvény hatálytalanítja a behajthatatlan követelésként elszámolt ráfordításokhoz kapcsolódó korrekciókat. Megszûnik a számviteli elszámoláshoz kapcsolódó korrekció, de változatlanul lehetôség lesz a követelés behajthatatlanná válásakor az adóévet megelôzô adóévekben elszámolt értékvesztésnek az adóalapnál történô elismerésére. Ennek kapcsán nem a vállalkozás érdekében felmerült költségnek minôsül, ha a ráfordítás olyan követeléssel összefüggésben merült föl, amely követelés a bíróság elôtt nem érvényesíthetô, vagy a követelés elévülése miatt merült fel. [Tao tv. 3. sz. mell., 29/G. § (3) bek.] Az értékcsökkenések elszámolásakor új rendelkezés, hogy nemcsak a 2003-ban vagy 2004-ben, hanem a 2005-ben vásárolt, elôállított 33 vagy 14,5%-os kulcs alá tartozó tárgyi eszközök, valamint a vásárolt, elôállított szellemi termékek, a kísérleti fejlesz-

56

tés aktivált értéke is 50 százalékos értékcsökkenési leírás alapulvételével elszámolható. (Tao tv. 1. sz. m. 9. pont) A 2004. évi hatályos rendelkezések szerint az adóalap megállapításakor csökkenti az adózás elôtti eredményt az adóévben elszámolt alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés (K+F) közvetlen költsége a felmerülés adóévében. 2004-ben az adóévben kapott, pénzügyileg rendezett támogatás számbavételét írta elô, a jövôben a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás, juttatás csökkenti az elszámolható K+F költségeit. A kedvezmény esetleges kétszeres igénybevételének kizárására irányul az a szabály, hogy a költségvetési szerv által teljesített K+F megrendelés költsége alapján a megrendelô csak akkor érvényesíthet kedvezményt, ha a kutatást végzô nyilatkozik, hogy a megrendelés teljesítéséhez még közvetve sem vette igénybe másik adóalany szolgáltatását. [Tao tv. 7. § (1) t) pont, (18) bek., 29/G. § (2) bek.] A szabadságvesztésbôl szabaduló, illetve pártfogó felügyelet alatt álló személyeket alkalmazó vállalkozások a foglalkoztatás ideje alatt, de maximum 12 hónapig a személyenként fizetett Tb járulékokkal csökkenthetik adóalapjukat. [Tao tv. 7. § (1) bek. j) pont] A helyi iparûzési adó ráfordításként elszámolt összegének a 2004ben alkalmazható 25% helyett már 50%-ával csökkenthetô az adózás elôtti eredmény (de csak az adózás elôtti nyereség összegéig). [Tao tv. 7. § (1) bek. x) pont]

ADÓKEDVEZMÉNYEK Új adókedvezménnyel bôvül a törvény, amelynek a célja a kutatási tevékenység és a szoftverfejlesztés támogatása. Az adózó a nála szoftverfejlesztôként alkalmazott magánszemély után elszámolt bérköltség 10%-ának megfelelô összeget adókedvezményként veheti igénybe négy adóéven keresztül, egyenlô mértékben. E szabálytól csak akkor lehet eltérni, ha valamennyi adóév fizetendô adója nem teszi lehetôvé a felhasználható kedvezményének érvényesítését. Ekkor a nem érvényesíthetô kedvezmény továbbvihetô és a


négy adóéves korlát figyelembevételével az adóból késôbb is levonható. Ugyanilyen feltételekkel adókedvezmény érvényesíthetô az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés közvetlen költségei között elszámolt bérköltség alapján is. [Tao tv. 22. § (9) bek.] Változtak a fejlesztési adókedvezmény igénybevételének lehetôségei. 2005-tôl egyes kedvezményezett tevékenységek mellett (amelyek esetében 3 Mrd, illetve 1 Mrd Ft-os beruházási értéktôl eltérôen 100 millió forintra változott a kedvezményezett értékhatár) újként jelentkezik az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztést szolgáló beruházás esetén. Az ilyen K+F beruházásoknál további kedvezmény, hogy megszûnik a létszámnövelésre, vagy az e helyett választható más kötelezettségre (pl. bérköltségnövelés, beszállítói kör elôírásszerû kialakítása) vonatkozó elôírás. [Tao tv. 22/B. § (3) bek.] Nem új jogszabályi változás, de a szélesebb körû alkalmazás miatt megemlítendô, hogy a 2005-ben kezdôdô adóévrôl szóló bevallás benyújtásakor az adózónak már valamennyi, kapcsolt vállalkozásával kötött szerzôdésérôl nyilvántartást kell készítenie, amennyiben annak alapján az adóévben teljesítés történt. Eddig ugyanis csak a 2003. szeptember 1. utáni szerzôdésekre vonatkozott ez az elôírás. [Tao tv. 18. § (5) és 29/D. § (14) bek.]

OSZTALÉKADÓ Az uniós irányelveknek való megfeleltetés érdekében tovább enyhülnek az osztalékadó alóli mentesség feltételei, így elôkészítve a feltételeket a 2006-os teljes megszûnése felé (a teljes cím kikerül a törvénybôl).

VESZTESÉGELHATÁROLÁS A 2004. évi veszteség elhatárolására a 2005 májusában beadott adóbevallásban kell adóhatósági engedélyt kérnie annak az adózónak, akinek a 2004. évi adóév az adókötelezettsége keletkezésének évét követô legalább negyedik adóéve, és adóalapja a megelôzô két adóévben is negatív volt. Az engedélykérelmet a bevallással egyidejûleg kell benyújtani. [Tao tv. 17. § (8) bek.]

Termékdíjköteles termékkör

2005. január 1-jétôl termékdíjtétel (Ft/kg)

Háztartási nagygépek, kivéve a hûtôberendezés

83

Háztartási kisgépek

83

Információs (IT) és távközlési berendezések, kivéve a rádiótelefon készülék

90

Szórakoztató elektronikai cikkek

100

Elektromos és elektronikus barkácsgépek, szerszámok, kivéve a helyhez kötött, nagyméretû ipari szerszámok

83

Játékok, szabadidôs és sportfelszerelések

100

Ellenôrzô, vezérlô és megfigyelô eszközök

90

Adagoló automaták

92

Rádiótelefon készülék

1000

ADÓMÉRTÉK NÖVELÉSI LEHETÔSÉG

nyújtása esetén telephelynek minôsül azon önkormányzat illetékességi területe, ahol a szolgáltatás nyújtása a végsô fogyasztónak történik [52. § 31. c)]. Ezeknél a társaságoknál változik az adóalap megosztása is.

A tételes adónemek esetén lehetôvé válik, hogy a törvényben rögzített mértéktôl az önkormányzat bizonyos határok között eltérjen. Ez érinti az építményadót, a telekadót, a kommunális adót és az idegenforgalmi adót. [6. § c)]

A KÖRNYEZETVÉDELMI TERMÉKDÍJRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY 2005. ÉVI VÁLTOZÁSAI

A HELYI ADÓKRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY 2005. ÉVI VÁLTOZÁSAI

FOGLALKOZTATÁS NÖVELÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓ ADÓMENTESSÉG A vállalkozás az általa foglalkoztatottak éves átlagos létszámának növekedése esetén 1 millió Ft/fô adóalapmentességre jogosult.

NETTÓ ÁRBEVÉTEL FOGALMÁNAK VÁLTOZÁSA A nettó árbevételt módosító tételek közül kikerültek a kamatfedezeti ügyletekkel kapcsolatos tételek. [52. § (22.)]

TELEPHELY FOGALMÁNAK VÁLTOZÁSA Villamosenergia-szolgáltatás közvetlenül végsô fogyasztónak történô

ÚJ TERMÉKDÍJKÖTELES TERMÉK Környezetvédelmi termékdíjat kell fizetni az elektromos és elektronikai berendezések importja és EU-ból történô beszerzése esetén, illetve belföldi elôállítás esetén elsô belföldi forgalomba hozatal, vagy saját célú felhasználása esetén. A termékdíj alapja az elektromos és elektronikai berendezés tömege. A termékdíj mértéke: A törvény alapján elektromos és elektronikai berendezésnek minôsülnek: egyenfeszültségû árammal mûködô berendezés, amelynek rendeltetésszerû mûködése elektromágneses mezôktôl vagy villamos áramtól függ, ideértve az elektromágneses mezô, illetve a villamos áram elôállítását, mérését, átvitelét biztosító eszközöket is.

n HÍREK MVM–BME EGYÜTTMÛKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS Az MVM ebben az esztendôben is támogatja a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tudományos munkáját, oktatási és kutatási tevékenységét. A támogatási szerzôdés ünnepélyes aláírására Dr. Kocsis István, az MVM vezérigazgatója és Dr. Molnár Károly, az Egyetem rektora között 2005. április 11-én került sor. Az MVM Rt. társadalmi szerepvállalásnak fontos eleme a hazai felsôoktatási intézmények, elsôdlegesen a mûszaki-gazdasági felsôfokú képzés támogatása. Arra törekszünk, hogy támogassuk azon felsôoktatási intézmények munkáját, melyek a magyar gazdasági élet számára korszerû ismeretekkel rendelkezô, a nemzetközi piacon is helytálló, sokoldalú szakembereket képeznek. Segítséget kívánunk nyújtani ahhoz, hogy az oktatói munka minôsége és eredményessége megfeleljen a nemzetközi elvárásoknak és a hazai mûszaki szakemberképzés a világ élvonalában maradhasson. Fenti elveknek megfelelôen 1997óta elsôsorban ösztöndíjak formájában támogattuk a Budapesti Mûszaki és Gazdasági Egyetem munkáját,1999-tôl a kapcsolatot éves együttmûködési szerzôdés keretében folytatjuk az Egyetemmel, mely nemcsak a támogatás fôbb területeit rögzíti, de azon belül is karokra, illetve projektekre bontva megszabja az összeg lehetséges felhasználását. A támogatás 3 fô területe: n oktatás és továbbképzés, n tudományos kutatás, fejlesztés, n egyetemi és kari hallgatói rendezvények. A Mûegyetemen belül a támogatás a cégünk tevékenységéhez leginkább kötôdô Gépészmérnöki Kar (különös tekintettel az energetikai mérnöki szakra), a Villamosmérnöki és Informatikai Kar, valamint a Természettudományi Kar Nukleáris Technika Intézete különbözô programjaira terjed ki.


57

A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ TÖRVÉNY 2005. ÉVI VÁLTOZÁSAI SZÉNÁSY ÁGNES

2005-tôl az adótábla kétkulcsossá változik, a középsô 26%-os kulcs megszûnik: (szja tv. 30. §)

Személygépkocsi beszerzési ára 1–

0–1 500 000 Ft-ig 1 500 001 Ft-tól

18% 38%

A minimálbér 57 000 Ft-ra emelkedik. Az adójóváírás havi összege nem változott, 9000 Ft és változatlanul 1 350 000 Ft-ig lehet igénybe venni. A kiegészítô adójóváírás azonban 2005-tôl havi 1260 Ft-ra emelkedik. Teljes évi összege, 15 120 Ft, 1 millió Ft éves jövedelemig vehetô igénybe, e fölött mértéke fokozatosan csökken és 1 302 400 Ft éves jövedelem fölött már nem vehetô igénybe. A magánszemély ugyanazon nyilatkozatban kérheti, hogy számolják el neki a havi adójóváírást és a havi kiegészítô adójóváírást. [szja tv. 33. § (3), (4), (7) bekezdések] A kedvezmények és adójóváírások jogosultság vizsgálatánál ezentúl nem kell az éves jövedelem összegébe beszámítani az ingatlanértékesítésbôl származó jövedelmet. [szja tv. 3. § 75. b) alpontja] Visszamenôleges hatállyal 2004. január 1-jétôl nem számít a munkavállaló bevételének azon eszközök, berendezések, szolgáltatások igénybevétele, amelyet a munkáltató a munkavállalónak átenged, nyújt. Ugyanígy nem számítanak bevételnek azok a javak és szolgáltatások sem, amelyek a munkavédelemrôl szóló törvény értelmében a biztonságos munkavégzéshez elengedhetetlenül szükségesek. A személyes szükségletek kielégítése szempontjából, ha nem zárható ki az esetleges magáncélú használat, akkor ezentúl csak akkor adóztatható, ha azt a törvény kifejezetten elrendeli. Ez a mó-

58

Beszerzés évében és az azt követô 1–4. évben

Beszerzés évét követô 5. évtôl

500 000

6 000

3 000

500 001– 1 000 000

8000

4000

1 000 001– 2 000 000

12 000

6 000

2 000 001– 3 000 000

20 000

10 000

3 000 001– 4 000 000

26 000

13 000

4 000 001– 5 000 000

32 000

16 000

5 000 001– 8 000 000

42 000

21 000

8 000 001–10 000 000

60 000

30 000

10 000 001–15 000 000

82 000

41 000

112 000

56 000

15 000 000 felett

dosulás 2004-ben a cégautóra és a céges telefonra vonatkozik. 2005. január 1-jétôl ez kiterjed az ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított úthasználatra jogosító bérletre (autópálya-matrica) is. [szja tv. 4. § (1) bekezdés, 69. § (1) m) pont, 70. §] Ha az autópálya-matricát magánszemély gépkocsijára adják, akkor a magáncélú használat arányában adóköteles természetbeni juttatásnak minôsül. (A juttató választhatja azt is, hogy a matrica árának felét tekinti adókötelesnek.) [szja tv. 70. § (1) bekezdés, 69. § (1) m) pont] A cégautóadó mértéke 2005-ben a fenti táblázatban leírtak szerint változik [szja tv. 70. § (3) bekezdés]. Mint látható, a 8 M Ft fölötti autók adótételei jelentôsen megemelkedtek. 2005. január 1-jétôl bevételnek nem része a bevétel megszerzése során a magánszemély által viselt szabályszerûen igazolt kiadás. Ezen túlmenôen egyéb jövedelemnek minôsül többek között az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által kifizetett


összeg, ha az nem minôsül adómentes szolgáltatásnak. [szja tv. 28. § (1) bekezdés] Új elôírás, hogy jövôre a magánszemély bevételének minôsül, ha a munkáltató fizet helyette tandíjat, felnôtt képzési díjat, feltéve, ha a kiállított számlán szerepel, hogy a magánszemély nevére szóló adókedvezményre jogosító igazolást kapott. [szja tv. 7. § (1) p) pont, 36. § (1), 36/A. § (1) bekezdések] Változik a jövedelemszerzés idôpontja is, ezentúl az elszámolás napja számít a jövedelem megszerzése idôpontjának, ha a bevétel tárgyát képezô vagyoni érték miatti kiadást a magánszemély megelôlegezi, vagy ha a kiadást elszámolni köteles. [szja tv. 10. § (3), (6) bekezdések] Önkéntes kölcsönös biztosítópénztári tag is kérheti a munkáltatói adómegállapítást, ha az egyéni számlájára kizárólag a munkáltatója fizet támogatói adományt. A változás visszamenôleg érvényes, tehát már a 2004. évi bevallásnál alkalmazható

(2005. január 15-éig kérheti). [szja tv. 12. § (4) a) pont] Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély számláján jóváírt (pl. támogatói adomány), egyéb jövedelemnek minôsülô összeget ezentúl nem terheli adóelôleg. A pénztárnak csak az adóköteles jövedelemrôl kell igazolást adnia és a magánszemélynek nem kell adóelôleget fizetnie. [szja tv. 49. § (2) c) pont] Új elôírás, hogy az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba történô munkáltatói hozzájárulás adóköteles részérôl a munkáltatónak igazolást kell adnia. E befizetésekre nem vonatkozik a 100 000 Ft-os adókedvezmény-korlát és a 6,5 milliós összeghatár sem. [szja tv. 35. § (2), (5) bekezdések] Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetések összes kedvezménye jövôre nem haladhatja meg a 120 000 Ft-ot, ill. nyugdíjasok és a 2020. január 1-je elôtt nyugdíjkorhatárt elérôk esetében 150 000 Ft-ot. [szja tv. 35. § (3) bekezdés] Elôször a 2004. évi jövedelemre állapíthat meg az adóhatóság adót, ha ezt a magánszemély kéri, kivéve: n az, aki felsôoktatási tandíj, ill. felnôttképzési díj korábbi években elhalasztott adókedvezményét érvényesíti; n az, aki számítógép, számítástechnikai eszköz vásárlása alapján él adókedvezménnyel; n külföldi magánszemély, külföldrôl adóköteles jövedelmet szerzôk. Az adóhatósági adómegállapításra vonatkozó bejelentést mindig adóévet követô év február 15-éig kell megtenni. [szja tv. 12/A. § (4) n)–p) pontjai] 2005-tôl minden különadózó jövedelem után az levont adó 20%-ról 25%-ra emelkedett, ez a szabály vonatkozik a 2005. évi osztalékelôlegre, de nem vonatkozik a 2004. évi vagy korábbi osztalékra. Ha az adó levonására nincs lehetôség, akkor az adóelôleg szabályai szerint kell eljárni, vagyis a magánszemélynek az adott negyedévet követô hó 12-éig meg kell fizetnie az adót. A kifizetônek az adóköteles bevétel igazolásán fel kell tüntetnie a le nem vont adó összegét és azt is, hogy ezt a magánszemélynek kell megfizetnie. A le nem vont forrásadót a magánsze-

mélynek mindaddig nem kell megfizetnie, míg az év elejétôl számított adóelôleg nem éri el a 10 000 Ft-ot. A le nem vont adót negyedéves bontásban kell szerepeltetnie a bevallásában. [szja tv. 14. § (2), 47. § (9), 49. § (15)–(17) bekezdések] Osztaléknál a jóváhagyott, de a felosztás évében fel nem vett osztalékra, amit 2005. december 31-ig felvesznek a 20%-os, ill. 35%-os adó vonatkozik átmeneti szabályként. Ugyanez vonatkozik a külföldi állam joga szerint megállapított osztalékra is. [szja tv. 66. § (2), módosító tv. 301. § (11) bekezdés] Az adószámmal rendelkezô, számlát kiállító, mûvészeti tevékenységet önálló tevékenység keretében folytató mûvész a jövôben saját maga is teljesítheti adóelôleg fizetési kötelezettségét. Így ebben az esetben a kifizetônek nem kell adóelôleget megállapítania, hisz a mûvész önadózó lesz. [szja tv. 47. § (2) b) pont] A göngyölített módszer alkalmazását ezentúl akkor is kérheti a munkavállaló, ha már év elején tudja, hogy az éves számított jövedelme alapján a magasabb adósávba fog tartozni. Az 1 500 000 Ft-os határ átlépése után azonban minden kifizetés elôtt nyilatkoznia kell, hogy a kifizetésekbôl 38%-os adóelôleget vonjanak. Ha ezt elmulasztja, az évi adóbevallásában 12% adót köteles bevallani az év végén emiatt keletkezô adókülönbözet után és azt az adókülönbözettel együtt meg kell fizetnie. [szja tv. 47. § (2) a) pont, 48. § (8), 49. § (19) bekezdések] A felsôoktatási intézmény nappali tagozatos hallgatójának a gyakorlati képzés ideje alatt fizetett juttatás értékébôl a mindenkori minimálbér összegének megfelelô adóterhet nem viselô járandóságnak minôsül. [szja tv. 3. § (72) f) alpont] A tandíjkedvezmény ezentúl csak akkor vehetô igénybe, ha az igazolás kiállítója feltünteti a bizonylaton, ki adta az igazolást. [szja tv. 36. § (1) bekezdés] Az alábbi kedvezmények összege ezentúl nem haladhatja meg az évi 100 000 Ft-ot: n szellemi tevékenység, n élet- vagy nyugdíjbiztosítás, n közcélú adomány, n felsôoktatási tandíj, n Sulinet + felnôttképzés, n mezôgazdasági ôstermelés.

Évi 6 millió Ft számított jövedelem fölött a keret fokozatosan csökken és 6,5 millió Ft felett nem érvényesíthetô. [szja tv. 44. § (2)–(3) bekezdések] A Sulinet kedvezménye is úgyszintén csak akkor vehetô majd igénybe, ha a számlán feltüntetik, hogy az adókedvezményre jogosító igazolást kiadták. [szja tv. 36/A. § (1), (3) bekezdések] A lakáscélú hitelkedvezmény alapjául ezután a n tôketörlesztést, elôtörlesztést, n kamatfizetést, n kezelési költséget, n hitelfolyósítási díjat lehet a hitelintézeti igazolás alapján figyelembe venni. Ha a hitelt gyermekvállalás mellett, megelôzô kölcsönként vették igénybe, az adókedvezmény a törlesztés megkezdésének évében és az azt követô 4 éven túl is igénybe vehetô, ha abban az évben a hitelfelvevônek gyermeke jogosult családi pótlékra, vagy jogosulttá válik. Ez a szabály vonatkozik azokra is, akik jogosultság hiányában nem kaptak lakásépítési kedvezményt vagy megelôlegezô kölcsönt, de van lakáscélú hiteltörlesztésük. Jár a kedvezmény lakáscélú pénzintézeti hitel munkáltatói kölcsönbôl való törlesztése esetén is akkor, ha: n nem kedvezményes kamatozású, n kedvezményes kamatozású, de erre az adót megfizették. Nem vehetô azonban igénybe ez a fajta kedvezmény, ha a hitelt a munkáltatótól felvett olyan kamatmentes vagy kedvezményes kamatozású kölcsönbôl törlesztik, amelynek nincs kamatkedvezményre vonatkozó adófizetési kötelezettsége. [szja tv. 38. § (1), (5), (7) bekezdések, 72. §] A teljes összegû családi kedvezmény 2005-tôl annak jár, akinek az éves jövedelme nem haladja meg a 8 millió Ft-ot. Ha meghaladja, a meghaladó rész 20%-ával csökkenteni kell a kedvezményt. Tehát: 1 gyermek esetén

8180000 Ft-tól

2 gyermek esetén

8480000 Ft-tól

3 gyermek esetén

9800000 Ft-tól

nem jár kedvezmény. Ha a házastárs éves jövedelme nem haladja meg az összeghatárt, akkor ô jogosult a teljes kedvezményre. [szja tv. 44. § (1) bekezdés] A kedvezmény ezentúl „át-


59

ruházható” akkor is, ha a jogosult nem tudna élni vele, pl. nem közös gyermek esetén, nem jogosult házastárs viszont igen. [szja tv. 40. § (9) bekezdés] Megszûnik 2004-re visszamenôleges hatállyal az üzletszerû ingatlanátruházás önálló tevékenységnek minôsítése, de ha kedvezôbb, akkor a magánszemély még 2004-ben választhatja, hogy az összevont adóalap részeként számolja el. [szja módosító tv. 300. § (8) bekezdés] A magánszemély csak akkor igényelheti vissza az ingatlanértékesítésbôl származó jövedelem adóját, ha igazolja, hogy azt valóban lakáscélra használta fel. A munkáltatói támogatás is csak addig a mértékéig adómentes, ameddig annak lakáscélú felhasználását igazolni tudja. Mindkét esetben nevesíti a törvény azokat a tételeket, amelyeket figyelembe kell venni az elszámolás készítésekor. [szja tv. 63. § (5) bekezdés, 1. sz. melléklet 9.3 pont] Azon vagyonszerzéskor, amikor a magánszemély a vagyoni érték szokásos piaci értékét nem vagy csak részben fizeti meg, a szerzéskori szokásos piaci érték számít a megszerzésre fordított összegnek. [szja tv. 7. § (1) b) pont] Akkor minôsül üzletszerûnek az ingóság átruházás, ha a magánszemélynek az ÁFA törvény alanyaként levonási joga van. [szja tv. 58. § (8) bekezdés]. Ezentúl természetbeni juttatásnak minôsül a magánszemélynek ingyenesen, kedvezményesen nyújtott szolgáltatás, termék, ha azt nem munkáltatójától kapja. 2005-tôl nem csak a kollektív szerzôdésben, hanem más, belsô szabályzat alapján is meghatározható a juttatások köre. Jogviszonytól függetlenül természetbeni juttatásnak minôsül az ingyenes vagy kedvezményes üdülés. Az adómentes üdültetés köre, amelynek mértéke az idén 57 000 Ft/fô, 2005tôl kiterjed a munkáltató cégével kapcsolt vállalkozásban álló cégek üdülôire is. (Üdülô meghatározása: 173/2003. kormányrendelet). Nem kell továbbá a munkavállalónak, illetve hozzátartozójának együtt üdülnie a kedvezmény igénybevételéhez. Az évente 3 alkalommal adható csekély értékû ajándék igénybevételének módja megváltozott. Az eddigi gyakorlattal ellentétben, amely nem

60

engedte, illetve külön közteherrel sújtotta az értékhatárt meghaladóan nyújtott ajándékozás teljes értékét, 2005-tôl már mindenfajta ajándék értékébôl alkalmanként adómentes a minimálbér 10%-a, 2005-ben bruttó 5700 Ft. Csak a meghaladó rész szja köteles attól függôen, hogy azt a magánszemély milyen jogcímen kapta. A csekély értékû ajándékokról nyilvántartást kell vezetni. (szja tv 1. sz. melléklet 8.19 pont) Az iskolakezdési támogatás 17 000 Ft-ra emelkedett és mindkét szülô munkáltatója által adómentesen juttatható. Az is változott, hogy ezentúl a tanévkezdés után 60 napig adható, így gyakorlatilag júliustól októberig. (szja tv. 1. sz. melléklet 8.30 pont) Természetbeni juttatás utalvány formájában is adható, ha azon feltüntették, hogy mire lehet beváltani, pl. termék-szolgáltatás kör. [szja tv. 69. § (11) bekezdés] A munkahelyi étkeztetés keretében a munkáltató által adható juttatás 8000 Ft-ra emelkedik január 1-jétôl, míg az élelmiszer-utalványé 4000 Ftra. (szja tv. 1. sz. melléklet 8.17 pont) A munkáltató 2005-tôl csak akkor fizetheti ki a közigazgatási határon kívülrôl járó dolgozó részére a bérlet/jegy árának – közlekedési eszköztôl függôen – 80%-át, ill. 86%-át adómentesen, ha a munkavállaló elszámol a bérlettel/jeggyel vagy számlával. Amennyiben bérletet ad le, azon szerepelnie kell a bérletigazolvány számának, ellenkezô esetben csak személyre szóló számla fogadható el. [szja tv. 1. sz. melléklet 5.7, 8.29, 3. sz. melléklet 11.7 pont] A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésérôl szóló 2004. évi CXXXV. törvény 96. §-a módosította az SZJA törvény idevonatkozó részeit, mégpedig kedvezôbb irányba. E szerint a helyi utazási bérletek árából havonta 2000 Ft adómentesen adható a munkavállalónak, amely adóalap kedvezményt össze lehet vonni az adott étkezési juttatások értékével. Így a két kedvezmény összesen 10 000 Ft mértékig nyújtható, és azon belül az arányok eltolódhatnak, amelynek mértéke és módja a munkáltató döntésétôl függ. Csoportos létszámleépítés esetén a volt munkáltató által nyújtott újraelhelyezkedést segítô szolgáltatás adó-


mentes juttatásnak minôsül (pl. pszichológiai tanácsadás, munkajogi tanácsadás, át-, illetve továbbképzés). (szja tv. 1. sz. melléklet 8.29 pont) A társadalombiztosítási jogszabályok, valamint az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény 2005. évi változásai

2005. évben a járulékfizetési felsô határ napi 16 440 Ft, ez naptári évre számítottan 6 000 600 Ft. [tbj tv. 24. § (2) bekezdés] A tételes egészségügyi hozzájárulás összege 3450 Ft-ról 2005. november 1-jétôl havi 1950 Ft-ra változik. [eho tv. 9. § (1) bekezdés] Részmunkaidôben történô foglalkoztatás esetén a tételes egészségügyi hozzájárulás összege a teljes és a részmunkaidô arányában csökkentett összeg, a csökkentés mértéke maximum 50% lehet. [eho tv. 9. § (3) bekezdés] A felsôoktatási intézmény iskolarendszerû elsô alapképzésében részt vevô, nappali tagozatos hallgató munkabérébôl a hónap elsô napján érvényes minimálbérnek megfelelô részig nem kell százalékos EHO-t fizetni. [2004/CI. adatmódosító tv. 318. § (6) bekezdés] Ezentúl nem kell tételes EHO-t fizetni a 3 évesnél fiatalabb gyermek gondozása, a gyermekgondozási segélyben részesülô munkavállaló 14 évesnél fiatalabb gyermeke gondozása, valamint a 12 évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság idejére. [eho tv. 7. § (1) d) pont] 2005. január 1-jétôl az SZJA adóhatósági adómegállapítását választó magánszemélyek az adómegállapítás kezdeményezésekor nyilatkoznia kell az egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettségérôl, amelyet a tárgyévet követô február 15-ig kell benyújtani. [eho tv. 11. § (8) bekezdés] 2005-tôl kötelezô magánnyugdíjpénztárba belépnie annak is, aki a tanulói jogviszony megszûnésekor már társadalombiztosítási jogviszonyban van, a magánnyugdíjpénztári tagság kezdete a tanulói jogviszony megszûnésének napja. [mny tv. 3. § (1) b) pont] Késedelmes utalás esetén a folyósító szervnek csak akkor kell fizetni ka-

A családi pótlék összege 2005-ben: gyermekenként egygyermekes család

5 100 Ft

egygyermekes egyedülálló

6 000 Ft

kétgyermekes család

6 200 Ft

kétgyermekes egyedülálló

7 200 Ft

három- vagy többgyermekes család

7 800 Ft

három- vagy többgyermekes egyedülálló

8 400 Ft

tartósan beteg, ill. súlyosan fogyatékos gyermek után

13 900 Ft

tartósan beteg, ill. súlyosan fogyatékos gyermekét egyedülállóként nevelô; ill. 18. életévét betöltött személy

15 700 Ft

gyermekotthonban, intézetben, nevelôszülônél elhelyezett gyermek után

7200 Ft

gyermekotthonban, intézetben, nevelôszülônél elhelyezett, tartósan beteg, ill. súlyosan fogyatékos gyermek után

matot, ha annak összege meghaladja az 1000 Ft-ot. (eb tv. 69. §) A foglalkoztató, illetve magánszemély terhére megállapított visszafizetést, megtérítést nem kell megfizetni,

13 900 Ft

ha az nem haladja meg az 5000 Ft-ot. (eb tv. 68. §) Ezentúl a családi pótlékot teljes havi összegben kell folyósítani, függetlenül a hó közbeni folyósítás-

igénylésektôl, megszûnésektôl. (cst. 11. §) A pályakezdô fiatalok, az 50 év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását/családtag ápolását követôen munkát keresôk foglalkoztatásának elôsegítésérôl és ösztöndíjas-foglalkoztatásról szóló törvény alapján 2005-tôl legfeljebb 12 hónapra járulékkedvezményre jogosult a foglalkoztató, ha 12 havi foglalkoztatást vállalva n 25 év alatti fiatalt, n gyesrôl, gyetrôl, gyedrôl, ápolási díjról visszatérôt, n 50. életévét betöltött munkanélkülit, n 30. életévét be nem töltött diplomást foglalkoztat. A járulékkedvezmény a 25 év alatti, gyesrôl, gyetrôl, gyedrôl, ápolási díjról visszatérô esetében a 29%-os TB járulék 50%-a, de legfeljebb a havi bruttó 90 ezer Ft bérre számítva. [Járulékkedvezmény-törvény 5. § (2) bekezdés]

n HÍREK FÔLEG AZ ELLÁTÁSBIZTONSÁGRA KÖLT AZ MVM Új nemzetközi távvezetékeket is elôkészítenek idén Fejlesztési forrásainak kétharmad részét, mintegy 18 milliárd forintot az átviteli hálózat fejlesztésére, illetve rekonstrukciójára fordítja az MVM Rt. Az alapelv továbbra is az ellátásbiztonság javítása, és ezzel együtt a nemzetközi kapcsolatok erôsítése. Hosszabb távon azonban különbözô erômûvi befektetési lehetôségeket is vizsgálnak. Idén közel 18 milliárd forintot fordít az MVM Rt. az átviteli hálózat fejlesztésére, illetve felújítására – tudtuk meg Tari Gábortól, a hálózati igazgatóság vezetôjétôl. A pénzt nagyjából fele-fele arányban fordítják felújításokra, illetve új fejlesztésekre. A legjelentôsebb beruházás a Gyôr–Szombathely közötti, 400 kV-os távvezeték megépítése, ami a tervek szerint 2006-ra áll üzembe. Ennek a 6 milliárd forintos programnak az elôkészítése már tavaly megkezdôdött. Folynak az elôkészületei a Békéscsaba–Nagyvárad közötti összeköttetés megteremtésének. A megvalósításhoz

szükséges román döntés megszületett, az MVM pedig megkapta a Magyar Energia Hivatal jóváhagyását, a vezeték közcélúvá nyilvánításáról. Ebben az évben a nyomvonalat kívánják engedélyeztetni. A szlovák–magyar viszonylatban régóta húzódó Sajóivánka–Rimaszombat közötti vezeték elôkészítését is elkezdik a magyar oldalon, és elôkészítik a Szombathely–Hévíz közötti összeköttetés kiépítését. Az átviteli hálózati befektetések tervezésekor változatlanul az ellátásbiztonság javítása az elsôszámú szempont, ugyanakkor, ha ezzel párhuzamosan az ország nemzetközi távvezetéki kapcsolatai is bôvíthetôk, akkor nyilván az ilyen megoldásokat választja a társaság. Az erômûvi üzletágban az idei év legfontosabb lépése, hogy elkezdôdik a miskolci kombinált ciklusú erômû kivitelezése – tudtuk meg Holló Vilmostól, a vagyongazdálkodási igazgatóság vezetôjétôl, itt egy 50 MW-nál valamivel kisebb egységet építenek be. Ez a fejlesztés 2007 elejére fejezôdhet be. Azt tervezik, hogy a gázmotorokat üzemeltetô társaságba apportálják a Tatár utcai telephelyen üzemelô, összesen öt gázmotort, illetve megvásárolják a hô-

szolgáltatótól a téli hôcsúcsok idején szükséges kazánokat. A teljes program mintegy 14 milliárd forintba kerül. Holló Vilmos jelezte, hogy folyamatosan figyelemmel kísérik a miskolcihoz hasonló befektetési lehetôségeket, így indulnak a fôvárosi távhôszolgáltató északbudai pályázatán is, ahol szintén egy kogenerációs fûtômû létesítése a feladat. A vagyongazdálkodási igazgató hozzátette, hogy a hálózati területtel ellentétben, a termelésben már kizárólag piaci alapú fejlesztésekre van mód. Folyamatosan vizsgálják a befektetési lehetôségeket, figyelemmel kísérik a Magyar Villamosenergia-Ipari Rendszerirányító Rt. elôrejelzéseit a termelôi kapacitásokat illetôen, és mérlegelik a különbözô üzleti lehetôségeket, így egy tározós vízerômû létesítésének lehetôségét is, akárcsak a meglévô telephelyi adottságok figyelembe vételével hoszszabb távon egy nagyobb, új termelô kapacitás létrehozását is. A legfontosabb azonban egyelôre a paksi atomerômû élettartam-hosszabbítása, ami az egész magyar villamosenergia-rendszer szempontjából alapvetô fontosságú.

(Világgazdaság, 2005 március)


61

n GAZDASÁGI ROVAT

A VÁLLALKOZÁSNÁL TARTOTT ÜNNEPSÉGEKEN FELSZOLGÁLT ÉTEL, ITAL ELSZÁMOLÁSI LEHETÔSÉGEI A közösségek életében elôfordulnak olyan ünnepi megmozdulások, pl. nônap, névnapok stb., amelyeken étel-, italfogyasztásra kerül sor. Általános szabály, hogy az ilyen ünnepségeken felszolgált étel, ital nem minôsülhet reprezentációnak, mert nem üzleti rendezvényrôl van szó. Van azonban mód bizonyos mértékig olyan megoldást választani, amely nem jelent akkora terhet a vállalkozás (vagy az egyének, dolgozók) részére. Ha a felszolgált étel, ital piaci értéke ugyanis nem haladja meg – a jelen szabályozás szerinti – 5700 Ft/fôt, akkor a juttatás elszámolható csekély értékû ajándékként. Ebben az esetben a társasági adó tekintetében ez a ráfordítás a vállalkozás érdekében felmerültnek tekinthetô, s nem terheli semmiféle külön adó, illetve nem adóalap-növelô tényezô. Meg kell azonban említeni, hogy az ilyen eseményeket körültekintôen érdemes dokumentálni, azaz javasolt a résztvevôket név szerint regisztrálni, s a részvételt az illetékes vezetô által (vagy a dolgozók aláírásával) igazoltatni, miként a felszolgált étel, ital számláit is elkülönülten rendelkezésre tartani az esetleges ellenôrzés céljából. Mindez a dokumentálás azért is szükséges, mert ilyen maximális összegû ajándékban évente egy dolgozó csak három alkalommal részesülhet.

AZ „ÜZLETI JELENTÉS” TARTALMI VÁLTOZÁSA 2005-BEN Az „üzleti jelentést” a számvitelrôl szóló 2000. évi C. törvény 95. §-a szabályozta alapvetôen, amely 2005. január 1-jétôl jelentôsen módosult. A régi rövid tartalmi elôírások helyett, viszonylag részletes szabályozás lép életbe. (Ennyit a törvény megalkotásakor emlegetett „keret jellegû” szabályozásról!)

62

A 2004. évi XCIX. törvény 44. §-ának (2) bekezdése lehetôvé teszi a jogszabály alkalmazását már a 2004-es beszámoló készítése során is. (Az MVM Rt. – sok más vállalkozással egyetemben – nem élt ezzel a lehetôséggel, hanem a következetesség elvét érvényesítette a jogszabály bevezetésének átmeneti szakaszá-ban is.) Az üzleti jelentésre vonatkozó elôírások közül továbbra sem változott az, hogy változatlanul nem része a beszámolónak, hanem célját tekintve mintegy kiegészíti a kiegészítô mellékletet (a beszámoló részei továbbra is: a mérleg, az eredménykimutatás és a kiegészítô melléklet). Üzleti jelentést az éves beszámolóra kötelezett vállalkozásoknak kell készíteni, magyar nyelven, a hely és idôpont feltüntetésével. A vállalkozás képviseletére jogosult személy írja alá. Letétbe helyezni, közzétenni nem kell, viszont a hozzáférhetôséget a cég székhelyén bárki számára (hitelezô, dolgozó stb.) lehetôvé kell tenni. Fontos információkat hordoz a tulajdonosok számára is, de ügyelni érdemes a bizalmas információk kezelésére! A továbbiakban tômondatosan a tartalmi változásokat sorolom fel: n A vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzet elemzése a múltbeli tényadatok és a várható jövôbeni adatok alapján. (Eddig ez jobbára a kiegészítô mellékletben jelent meg.) n A vállalkozás tevékenysége során felmerülô fôbb kockázatok és bizonytalanságok bemutatása. (Eddig is volt hasonló, de a kiegészítô mellékletben.) n Az üzletmenet fejlôdése és a vállalkozás teljesítményének elemzése olyan pénzügyi és – ahol szükséges, – minden olyan kulcsfontosságú, nem pénzügyi jellegû mutató segítségével, amely lényeges az adott üzleti vállalkozás szempontjából. (Lényegében ez sem új követelmény, csak a mutatók szerepe és szükségessége nem volt ennyire kiemelve). n A mérleg fordulónapja után bekövetkezett lényeges események. (Ezek már a követô idôszakra vonatkoznak.) (Ez is volt eddig is, csak a kiegészítô mellékletben.)


n A vállalkozás várható fejlôdésének

leírása a gazdasági környezet ismert és várható fejlôdésének, valamint a belsô döntések várható hatásainak függvényében. A vállalkozásnak be kell mutatnia a gazdasági környezetének fôbb jellemzôit, várható alakulását, saját tervezett döntéseit, s azok várható hatásait. (Ez is volt lényegében, de nem ennyire meghatározva.) n Ki kell térni a K+F területére, de oly módon, hogy üzleti titkok ne szivárogjanak ki. (Ez is volt korábban is.) n Be kell mutatni a vállalkozás telephelyeit. (Eddig ilyen elôírt kötelezettség csak a konszolidált beszámolóban volt.) n Ismertetni kell a cég foglalkoztatáspolitikáját. (Ehhez hasonló szerepelt eddig is az üzleti jelentésben.) n A környezetvédelem kiemelt témaként való szerepeltetése sem új elôírás, de most szabályozva vannak a részletek is, mint – a környezetvédelem befolyásoló szerepe a vállalkozás pénzügyi helyzetére, a cég környezetvédelemmel kapcsolatos felelôssége (pl. környezetvédelmi beruházási kötelezettségek stb.), – a környezetvédelmi eszközökkel kapcsolatos cégpolitika (pl. értékelési eljárások, amortizáció stb.), – környezetvédelmi intézkedések és azok végrehajtásának alakulása, illetve eredménye. n Ismertetni kell a pénzügyi instrumentumok hasznosítását, ha az jelentôs hatással van a vállalkozás vagyoni helyzetére. (Ilyen pl. a pénzügyi instrumentumok befektetési vagy forgatási célú minôsítése, a valós értékelés esetleges alkalmazása stb.) n Be kell mutatni a kockázatkezelési politikát és a fedezeti ügylet politikát. n Ismertetni kell az ár-, hitel-, kamat-, likviditás-, cash-flow kockázatot, lehetôség szerint számszerûsítve is. Az üzleti jelentés fôbb tartalmi elemeit (lényegében a felsoroltakat), s az alkalmazott mutatókat a számviteli politikában rögzíteni kell a következetesség érvényesülésének érdeké-

ben. A pénzügyi instrumentumok minôsítésének és besorolásának szempontjait, a valós értéken való értékelés módszerének választását, a hasznosításuk hatásának jelentôs mértékét a vagyoni helyzetre, szintén a számviteli politikában (az értékelési szabályzatban) kell rögzíteni, szabályozni. A kockázatkezelési politika és a fedezeti ügylet politika is a számviteli politika, illetve az értékelési szabályzat része. (A kockázati elemek tartalmára vonatkozóan az IAS elôírásai is figyelembe veendôk.) A számviteli politika változását ajánlatos minél elôbb, már év elején végrehajtani annak érdekében, hogy a beszámolóhoz, illetve az üzleti jelentés készítéséhez szükséges információkat a számítástechnikai programrendszer megfelelô átalakításával biztosítani lehessen. Ezen túlmenôen szervezési intézkedések is szükségesek a jelentés egyes részeinek elkészítéséhez, mert az eddigiekhez képest nagyobb összhangot és koordinációt igénylô feladatokról van szó.

VÁSÁROLT TELEK ÁFA-JÁNAK LEVONÁSA ÉS VISSZAIGÉNYLÉSE Emlékeztetôül elôrebocsátva megemlítem, hogy a telek értékesítés nagyon sokáig ÁFA-mentes volt, 2004. január 1-jétôl azonban ez az ügylet is ÁFA-köteles tevékenység lett, mégpedig 25%-os (tehát nem is kedvezményezett) adókulccsal. (Az adókötelezettség az építési telekre és a beépítésre szánt földterületre vonatkozik egész pontosan, s az ÁFA törvény 2. számú mellékletének 1. pontja szabályozza.) Ez az elôírás 2005. január 1-jétôl sem változott. Mégis érdemesnek tartom a témát újra elôvenni, mert az ÁFA-zás egyéves tapasztalatai néhány problémát is a felszínre hoztak. Ilyen probléma például, hogy a beszerzés elôzetesen felszámított ÁFA-ja levonható ugyan és visszaigényelhetô, de milyen feltételekkel? A probléma megértéséhez le kell szögezni, hogy az ÁFA törvényben (1992. évi LXXIV. törvény 13. §. 3. pontja) a tárgyi eszköz fogalma némileg különbözik a Számviteli tör-

vény meghatározásától. (A magyar jogszabályok alkalmazhatóságának egyik legnagyobb problémája az eltérô fogalomhasználat!) Az ÁFA törvényben rögzített fogalomba nem tartozik bele a beruházásra adott elôleg, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékû jog. Az elôzetesen felszámított adót kizárólag csak az az adózó vonhatja le, amely egyszeres vagy kettôs könyvvitelt vezet, vagyis jövedelmét tételes költségelszámolás mellett állapítja meg. (Ez a kitétel elsôsorban az egyéni vállalkozók vonatkozásában fontos, hiszen a többi, a számviteli törvény hatálya alá esô vállalkozásnál a tételes költségkönyvelés alapkövetelmény.) Az adólevonási jog kizárólag annak a dokumentumnak (számla) a birtokában érvényesíthetô, amely hitelesen igazolja az ügyletet, s azon belül az elôzetesen felszámított ÁFA-t. A levonhatóság alapelve, hogy a levonás nem elôzheti meg a gazdasági esemény során elôálló adófizetési kötelezettség keletkezését. Az adólevonási jog alapvetôen a teljesítés idôpontjában keletkezik, amely idôpont egyúttal az adófizetési kötelezettséget is keletkezteti. Ingatlan értékesítése esetén – s ezen belüli eszközcsoport a telek is – nem elegendô az adásvételi szerzôdés, hanem a tulajdonjogot az ingatlan-nyilvántartásban is át kell vezetni. A teljesítés idôpontja ugyanis az az idôpont, amikortól a vevô tulajdonosként rendelkezhet az ingatlan felett, mert az eladó hozzájárult az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez. (A bejegyzés pedig esetenként nem kevés idôt vesz igénybe.)

A levonható ÁFA visszaigényelhetô a teljesítés idôpontjának megfelelô bevallási idôszakban, ha az ÁFA nélküli bevétel már elérte a 4 M Ft-ot. Akkor is kérhetô a negatív elszámolandó adó visszatérítése, ha a tárgyi eszköz levonható adója elérte a 200 E Ft-ot, s a bevallás esedékességéig az ellenértéket megfizették és beruházásként lekönyvelték. (Ezen utóbbi feltételek a „nagy társaságok” esetében (rt.-k, nagy kft.-k, de még a középvállalkozások esetében sem számítanak lényegében, mert azok mûködése során a fenti értékhatárokat szinte „azonnal”, a tárgyidôszak elsô bevallási ciklusában „túlhaladják”.) A törvény 13. §. 1. pontja szerinti „ellenérték” a Ptk. 296. §-a szerinti „beszámítással” is egyenlegezhetô, azaz a „megfizetés” kritériumának ezzel is eleget lehet tenni. (Beszámítás = egynemû és lejárt követelések kompenzálása.) Erre vonatkozóan azonban a feleknek megállapodást kell kötni – az ellenôrizhetôség érdekében lehetôleg írásban – még a bevallás benyújtásának esedékességét megelôzôen. Végezetül megállapítható, hogy a telek ÁFA érvényesíthetôsége és levonhatóságának, visszaigényelhetôségének feltételrendszere meglehetôsen bonyolult. Az aláhúzással jelölt feltételek teljesülését körültekintôen kell mérlegelni, mielôtt a visszaigénylésre sor kerülne. Ellenkezô esetben az APEH negatív megállapításai miatt – mivel ezen ügyletek többnyire komoly értéket képviselnek – komoly büntetéstételekre is lehet számítani. Összeállította: Dr. Nagy Zoltán osztályvezetô


63

n KITÜNTETÉS miniszter úrral is rövid beszélgetést

LOVAGKERESZT

folytatni, aki Hatvani György jelenlé-

„Mádl Ferenc, A Magyar Köztársaság

tében megígérte a villamosenergia-

Elnöke Kerényi A. Ödönnek, a Ma-

iparág támogatását, az EU irányelvek

gyar Villamos Mûvek Rt. ny. mûszaki

teljesítése céljából szükségessé váló

vezérigazgató-helyettesének, a ma-

átszervezések és a VET módosítása

gyar villamosenergia-ipar érdekében

során. Arról is meggyôzôdtem, hogy

kifejtett

a gazdasági miniszter tudatában van

munkásságáéért,

eredmé-

nyekben gazdag életmûve elismeré-

annak,

seként a Magyar Köztársasági Ér-

(GDP) fejlôdése szoros korrelációt

demrend Lovagkeresztje kitünte-

mutat a villamosenergia-fogyasztás-

tést adományozta. 2005. március

sal és létszükséglet az iparág hosszú

15. napján.” Ezen megtisztelô kitün-

távú tervezése a jövô biztonságos vil-

a

nemzetgazdaság

lamosenergia-ellátása érdekében.

tetés kapcsán beszélgettünk „Dönci ge, Nyugdíjas Bizottsága és számos

Bácsival”.

iparági kedves barát és munkatárs.

64

hogy

n Mit emelne ki két évtizedes nyug-

díjas tevékenységébôl?

n Mit érzett, mikor megtudta, hogy

Ezek után nem is számítottam arra,

ebben a magas állami kitüntetés-

hogy az említett melegszívû köszön-

Az aktív idôszaknak olyan nyugdíjas

ben részesül?

tések mellett kitüntetési javaslat is ké-

folytatását, amely együtt élt az ipar-

Legelôször is meglepôdtem, majd

szült, és még a múlt ôsszel megindí-

ággal és annak gondjaival. Ehhez

rögtön utána nagyon meghatódtam.

tott eljárás ez év március 15-én kitün-

pár szóval kitérnék néhány fontos

A meglepetés oka az volt, hogy ta-

tetéssé érik. Ez volt a születésnapi kö-

elôzményre. Mûszaki életrajzom köz-

valy október 26-án voltam 85 éves,

szöntések megkoronázása.

ismert. Iparági munkámat számos ki-

aminek alkalmából nagyon sokan

Érthetô, hogy ezek után ôszintén

tüntetéssel ismerték már el, melyek

megköszöntöttek, többek között az

meghatódtam, amikor megkaptam a

közül az Állami Díj egyéni ezüst foko-

MVM dolgozói nevében „életmûvem

GKM értesítést a magas állami kitün-

zatára vagyok a legbüszkébb, amit a

elismeréseként” Pál László vezérigaz-

tetés március 16-ára kitûzött átadási

magyar VER gyakorlati fejlesztéséért

gató úr „MVM Emlékgyûrût” adomá-

idôpontjáról. A GKM munkatársai kö-

kaptam 1973-ban, amit tíz évig, mint

nyozott. Nem feledkezett meg szüle-

zül 5 személy a parlamentben az ál-

iparigazgató-helyettes,

tésnapomról dr. Tombor Antal a

lamelnök úrtól kapta meg a kitünte-

mérnök (minisztérium) és 10 évig,

MAVIR

elnök-vezérigazgatója

téseket, 26-nak pedig az ô nevében

mint az MVM Tröszt mûszaki vezéri-

sem, aki ünnepi keretek között adta

dr. Kóka János miniszter úr nyújtotta

gazgató-helyettese végeztem. Arany

át nekem a „MAVIR Emlékérmet”,

át azokat. Meghatódottságom csak

Érdemrenddel jutalmaztak az 1954.

„megköszönve kiemelkedô munká-

fokozódott, amikor az ünnepségen

januárjában bevezetett tervszerû vil-

mat, annak érdekében, hogy cége

megjelentek az iparág vezetô szemé-

lamos energia és teljesítménygazdál-

„magas színvonalon teljesíthesse fel-

lyiségei, így Hatvani György helyet-

kodási kormányrendeletben végzett

adatait”. Ismeretes talán, hogy ne-

tes államtitkár, az MVM részérôl

munkámért, amely a mai napig meg-

vemhez fûzôdik a VER Országos Vil-

dr.

képviseletében

alapozta, hogy az ország villamos-

lamos Teherelosztó 1978-ban üzem-

dr. Gerse Károly, a MAVIR vezetôje

energia-fogyasztását, mindössze évi

be helyezett új on line rendszerirá-

dr. Tombor Antal és számos régi is-

0,2 ezrelék kieséssel tudta a VER biz-

nyító számítógépes rendszerének lé-

merôs, akik mind gratuláltak. Külön

tosítani, akkor is, amikor az igény

tesítése, amely elsô volt a szocialista

örömömre szolgált, hogy az iparág-

1978-ig évente 8,3%-kal növekedett,

országok között. Ennek korszerûsített

ból Dervarics Attila, a DÉMÁSZ Igaz-

tehát 9 évenként megduplázódott.

továbbfejlesztése (ÜRIK program) biz-

gatóságának elnöke kapott még Lo-

Ebben

tosítja az EU piacgazdasági irányel-

vagkeresztet, a MAVIR Rt. vezérigaz-

tartottam a VER biztonságos mûkö-

veinek megfelelô UCTE VERE együtt-

gató-helyettese, Oroszki Lajos pedig

dése érdekében az iparági oktatást

mûködés feltételeit is. Köszöntöttek a

Magyar Köztársaság Arany Érdemke-

és fegyelmet. Ezt célozta a fôszer-

MTESZ és annak energetikai egyesü-

resztjét. Alkalmam volt az ünnepsé-

kesztésemben készült VILLMÛSZ. Eb-

letei is, valamint a VDSZSZ elnöksé-

get követô fogadáson dr. Kóka János

bôl a fontos szabályzatból az iparág

Rt.

Kocsis

István


kiemelkedô

iparági

fô-

fontosságúnak

veinek túlzott alkalmazását a liberalizált árampiac magyar bevezetésénél. Véleményemet

igazolták

az

EU

2003. évi irányelv módosításai. Fontos szempontokat javasoltam hazánk távlati energetikai tervkészítéséhez. Ezen belül, pl. a megújuló energiák között a Duna vízerô-potenciáljának nagyobb kihasználását, a Paksi Atomerômû

élettartam

hosszabbítását,

sôt, távlati bôvítését emeltem ki, mint a légszennyezés-csökkentés és a drága energetikai beruházások mérséklésének legfôbb eszközeit. A villamosenergia-rendszer szabályozási gondjainak megoldására pedig a Szivatytyús Energia Tározó (SZET) tervek fel40 000 dolgozójának le kellett vizs-

1999-ben, 80. éves születésna-

újítását sürgettem. Mindezt számos

gáznia a maga szintjén, a vállalati fô-

pom alkalmából több öröm is ért.

elôadáson, cikkekben is közzétettem.

mérnökökig bezárólag. A második

Bakács István vezérigazgató, az MVM

Arany Érdemrendet 1984-ben, 43

vezetôsége nevében köszöntött, mi-

éves aktív munkaidôm befejeztével

közben már a visszavonulás gondola-

nyugdíjazásomkor

tával foglalkoztam. Erôt adott a to-

Elsôsorban arra, hogy ezúton is meg-

egyéb állami és gazdasági kitüntetés

vábbi

szív-

köszönjem az iparág vezetôinek és a

után.

ügyem, a magyar VER 50 éves jubi-

MTESZ-nek, hogy elôterjesztettek rá.

Ekkor az MVMT mûszaki vezetését,

leumát ünnepelte, megújult az OVT

A kitüntetés nem csak nekem szól,

a cég kiegyensúlyozott gazdasági

és ebbôl az alkalomból dr. Chikán At-

hanem az iparágnak is, hiszen ezzel

helyzetében jó kezekbe adtam át két

tila miniszter úr Elismerô oklevelet

hangsúlyozták

utódomnak, az egyikük feladatkörét

adott át, a MEE pedig Életmûdíjban

szolgáltatás kiemelt fontosságát a

az induló atomerômû beruházására

részesített. Ekkor az INFO 1999/10,

nemzetgazdaságon belül. A sok ked-

koncentrálva. Nyugdíjasként két fô-

és 12 számában bôvebben is kifejtet-

ves egyéni gratuláció pedig meggyô-

feladatot vállaltam: folytattam a Sta-

tem véleményemet az iparág helyze-

zött arról, hogy érdemes folytatnom

tisztikai Évkönyvek szerkesztését, va-

térôl, a privatizáció hibáiról és az

az 1984, vagyis a nyugdíjazásom

lamint az MVM Közleményei felelôs

iparág jövôjével kapcsolatos javasla-

óta, immár két évtizede végzett mun-

szerkesztôi munkáját. De a vezetés

taimról. Ezek ma is érvényesek, ezért

kát.

továbbra is kikérte tanácsaimat az

arra kérem az érdeklôdôket, hogy

A

iparág fontosabb fejlesztési témái-

azokat most hadd ne kelljen megis-

évek adtak erôt és reményt ahhoz,

ban is.

mételnem.

hogy egészségben élhessem meg

kaptam,

sok

munkához

az,

hogy

n Mire serkenti a jövôben ez a ma-

gas kitüntetés?

munkában

a

villamosenergia-

töltött

nyugdíjas

Mind aktív, mind nyugdíjas idôm-

Nem csökkentettem tanácsadói te-

85. születésnapomat, és továbbra is

ben nagyon fontosnak tartottam,

vékenységemet 80. életévem betöl-

hasznos tevékenységet fejthessek ki

hogy a közcélú villamosenergia-szol-

tése után sem, mint ahogy azt erede-

hazánk biztonságos áramellátása ér-

gáltatás idôszerû feladatairól, tervei-

tileg terveztem. Évente készítettem

dekében. Szeretném ezt a gyakorla-

rôl, gondjairól a közvéleményt is tá-

továbbra is, és folyamatosan kiegé-

tot folytatni, amíg erôm engedi.

jékoztassam. Ezt bizonyítja, hogy

szítem stratégiai tanácsaimat az ipar-

Ismételten gratulálunk a magas ki-

1984-ig 70, majd nyugdíjasként ez

ág idôszerû problémáival kapcsolat-

tüntetéshez és kívánjuk, hogy tervei

év elejéig 74, összesen 144 publiká-

ban az MVM Rt. és a MAVIR Rt. veze-

váljanak valóra és jó egészségben se-

cióm jelent meg hazai és külföldi

tôi, a MEH elnöke és a GKM energeti-

gítse az iparág fejlesztési terveinek

szaklapokban, több könyv, film, vi-

kai államtitkára számára. Az új VET

eredményes elôkészítését a továb-

deofilm és egyéb tanulmányok mel-

készítése során mérsékelni igyekeze-

biakban is.

lett.

tem az EU 96/92 energetikai irányel-

(Gyorsinfo)


65

n E SZÁMUNK SZERZÔI Almási Kristóf 1988-ban végzett a Budapesti Mûszaki

az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi

Egyetem Villamosmérnöki Karának villamos mûves ága-

Karának Filozófia Szakát végezte el. Posztgraduális képzés

zatán. 1990-ben szakmérnöki diplomát szerzett ugyan-

keretében 1988-ban itt doktorált, matematikai logika tárgy-

csak a BME Villamos Mûvek Tanszékén. 1998 és 2001 kö-

ban. 1988 óta dolgozik a Magyar Villamos Mûvek Rt.-nél.

zött elvégezte a Budapesti Mûszaki és Közgazdaságtudo-

1992-ben hosszabb idôt töltött az Amerikai Egyesült Álla-

mányi Egyetem MBA programját. 1988 és 2001 között a

mokban a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szervezte

Magyar Villamos Mûvek Rt. ill. a MAVIR Rt. Országos Villa-

szakmai továbbképzô program (Integrated Energy and

mos Relévédelmi, Automatika és Mérésszolgálatánál (OV-

Electricity Planning Training Course) keretében. Több szak-

RAM) dolgozott. Résztvett az országos terheléskorlátozó

mai szervezet (Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület

automatika rendszer rekonstrukciójában, a zárlatszámítá-

(ETE), Magyar Energetikai Társaság (MET), Magyar Elektro-

si program kifejlesztésében és az európai szintû teljesít-

technikai Egyesület (MEE), Magyar Kapcsolt Energia Társa-

ménylengési mérôrendszer kialakításában. 1994 és 2001

ság (MKET)) tagja, a MET és a MKET elnökségének tagja.

között az erômûvek villamos védelmi szakterületének té-

Villamosenergia-rendszerek rendszerszintû tervezési mód-

mafelelôseként az új erômûvi blokkok tervezésében, kivi-

szerei tárgykörben PhD fokozat megszerzésére jelentkezett.

telezésében és üzembe helyezésében mûködött közre.

A Termelési Mûszaki Osztályon rendszerszintû termeléster-

2001 májusa óta a MAVIR Rt. Hálózati Operatív Szolgála-

vezéssel, termelésoptimalizálással, az 1992-ben alakult Stra-

tánál (ill. annak elôdjénél) dolgozik, 2002 novembere

tégiai Osztályon a hazai erômûrendszer bôvítéstervezésé-

óta osztályvezetôként. A nagy múltú szakterület öröksé-

vel, a hosszú távú, legkisebb költségû erômû-építési prog-

gét átvéve a hálózati üzem-elôkészítés folyamatát irányít-

ram kialakításával, rendszerszintû optimalizációs számítá-

ja. Vezetése alatt valósult meg a hálózati üzemelôkészí-

sokkal, integrált forrástervezéssel foglakozott. Jelenleg a

tésben az új irányítástechnikai rendszer üzemszerû hasz-

vállalati stratégiai tervezés területén dolgozik, az átalakult

nálata, és alkották meg a hálózati igények bejelentésé-

Stratégiai Osztályon. A szakmai egyesületek munkájában

nek korszerû rendjét. 1988 óta laboratóriumi mérésgya-

aktívan részt vesz, szakmai fórumokon, konferenciákon

korlatokat vezet a BME Villamos Mûvek Tanszékén. 1997

gyakran szerepel. Számos publikációja jelent meg Magya-

óta a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Automatizálási

rországon és külföldön.

és Informatikai Szakosztályának titkára. Dr. Hamar Edina 1994-ben fejezte be tanulmányait az ÁlBertalan Zsolt villamosmérnök, közgazdász. A Budapesti

lamigazgatási Fôiskolán, majd az APEH munkatársa lett,

Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar Villamosmûvek

ahol társasági adóval foglalkozott. 1995-tôl a Pest me-

tanszékén végzett okleveles villamosmérnökként 1997-

gyei Kereskedelmi és Iparkamaránál közigazgatási veze-

ben. Ezt követôen PhD képzésben vett részt a tanszéken.

tôként dolgozott, eközben, 1997-ben megszerezte a

1998-ban a Pénzügyi és Számviteli Fôiskola számvitel sza-

Pénzügyi és Számviteli Fôiskola számviteli-vállalkozási

kán szerzett közgazdász diplomát, majd a Budapesti Mû-

szakirányú szakközgazda diplomáját. 2001-ben az ELTE

szaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Tár-

jogi karán végzett, ugyanezen év júniusától az MVM Rt.

sadalomtudományi Karán MBA képesítést szerzett 2000-

Számviteli és Ügyviteli Osztály Adócsoportjának szakértô-

ben. 1997–2000 között a Magyar Villamos Mûvek Rt. Há-

jeként dolgozott, majd 2003 októberétôl fômunkatárs-

lózati Fejlesztési Osztályán hálózattervezôként dolgozott.

ként látja el annak vezetését. Munkaterületét a vállalatot

2001–2002-ben elôbb az ELMÛ Rt.-nél, majd a Sinergy

érintô komplex adózási, gazdasági jogi összefüggésekkel

Kft.-nél

kapcsolatos tevékenységek képezik, különös tekintettel a

dolgozott

villamosenergia-kereskedelmi

terü-

leten. 2002-tôl a MAVIR Rt.-nél dolgozik, kezdetben mint

vállalatot érintô EU-s felkészülésre.

stratégiai osztályvezetô-helyettes, majd a Piacszervezési Osztály vezetôje. Az ETSO, a CENTREL és az EURELECT-

Képes-Gordos Gabriella okleveles közgazdászként 1996-

RIC munkabizottságok tagja.

ban diplomázott a Budapesti Pénzügyi és Számviteli Fôiskola (Gazdasági Fôiskola) számvitel szakán. 1999-tôl be-

66

Dr. Fazekas András István a Budapesti Mûszaki Egyetem

jegyzett okleveles könyvvizsgáló. 1996 és 2003 között az

Gépészmérnöki Karának Folyamattervezô szakán szerzett

Ernst and Young Könyvvizsgáló Kft. munkatársa, ahol

diplomát 1978-ban. Az államvizsgát követôen tíz éven át,

magyar és nemzetközi társaságok könyvvizsgálatával, il-

1987-ig az Energiagazdálkodási Intézetben (EGI) dolgozott

letve konszolidációs munkák vezetésével és végzésével

tervezô mérnökként. Esti tagozaton 1980 és 1984 között

foglalkozik. 2004. január elejétôl dolgozik az MVM Rt.


n E SZÁMUNK SZERZÔI Számviteli és Ügyviteli Osztályán, fômunkatársi munkavi-

megvalósíthatósági

tanulmányainak

elkészítésében.

szonyban. Az MVM Rt.-nél az éves, féléves, illetve a há-

1994-tôl feladata volt: a villamosenergia-ipari társaságok

romnegyed éves magyar konszolidált beszámoló elkészí-

privatizációjának elôkészítésébôl és lebonyolításából adó-

tésével, és az IFRS (Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási

dó iparági teendôk szervezése, koordinálása; majd egyes

Sztenderdek) konszolidált beszámoló összeállításával fog-

részvény-adásvételi szerzôdések alapján keletkezett jogvi-

lalkozik. Feladata továbbá mind a magyar konszolidációs

tákkal, illetve választottbírósági perekkel kapcsolatos te-

ismeretek, mind az IFRS oktatása.

endôk, és az eladói és vevôi kölcsönös szerzôdéses kötelezettségekbôl fakadó munkák menedzselése; valamint

Dr. Nagy Zoltán 1974-ben szerzett közgazdász, majd

iparági befektetési lehetôségek figyelemmel kísérése és

1982-ben Komplex vállalatvezetés, -szervezés szakon

egyes konkrét befektetési lehetôségek vizsgálata. Több

szakközgazdász

könyvelô,

ország villamosenergia-ipari cégei és kormányzati szervei

könyvvizsgáló, adószakértô. 1984-tôl dolgozik az MVM-

részére végzett villamosenergia-ipari szervezetfejlesztési

ben, elôbb gazdasági tanácsadóként, majd számviteli,

és privatizációs tanácsadást, egyénileg és nemzetközi

gazdasági fôosztályvezetôként. Jelenleg a Számviteli és

teamek tagjaként.

képesítést.

Mérlegképes

Ügyviteli Osztály vezetôje. Simig Péter a Budapesti Mûszaki Egyetem GépészmérnöDr. Potecz Béla okl. gépészmérnök és okl. villamos szak-

ki Karán, a hôerômû ágazaton szerzett gépészmérnöki

mérnök. 1997-ben történô nyugállományba vonulásáig

diplomát. Elsô munkahelye az Inotai Hôerômû volt, ahol

beosztott mérnöktôl igazgatóhelyettesig különbözô be-

a vállalat energetikusaként dolgozott 1967-tôl 1969-ig.

osztásokban

villamosenergia-iparágban.

Ekkor áthelyezéssel a Magyar Villamos Mûvek Tröszt Köz-

1997-tôl nyugdíjas szakértôként az OVT, illetve a MAVIR

pontba, a Termelési Mûszaki Osztályra került. Itt a ma-

Rt. aktivált dolgozója. Nevéhez fûzôdik a növekménygör-

gyar villamosenergia-rendszer teljesítôképességének ter-

bék alapján történô gazdaságos teherelosztás, valamint a

vezése, elszámolása volt a feladata. 1971-ben került –

termelô berendezések gazdaságossági megfontolások

szintén áthelyezéssel – az Országos Villamos Teherelosz-

alapján történô megszakításos üzemvitelének kidolgozá-

tóba, ahol annak utódszervezetében, a MAVIR Rt.-ben

sa és bevezetése a magyar villamosenergia-rendszerbe.

(Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító) jelenleg

Folyamatosan részt vett az OVT korszerûsítését szolgáló

is dolgozik, elôször kalorikus csoportvezetôi munkakör-

mûszaki fejlesztési munkákban (számítógépes folyamat-

ben, majd 1987-ig az operatív csoport vezetôjeként. Ek-

irányítás, ÜRIK). Az OVT-t érintô nemzetközi kooperációs

kor a vállalat az Országos Üzemelôkészítô Szolgálat veze-

együttmûködés során szakértôi értekezletek, szerzôdés-

tésével bízta meg. Jelenleg a piacmûködtetési igazgató-

kötési tárgyalások résztvevôje (KDU, CENTREL, UCPTE).

helyettesi feladatokat látja el. A Paksi Atomerômû elsô

Jelenleg a MAVIR Rt. villamos energia versenypiac meg-

egységeinek üzembe lépését megelôzôen, 1976-ban je-

nyitásával kapcsolatos felkészülési munkában vesz részt.

lentkezett a Budapesti Mûszaki Egyetem által indított

dolgozott

a

Atomerômûvi Szakmérnöki tanfolyamra, amit 1978-ban Sándor József, az MVM Rt. osztályvezetôje, 1982-ben a

sikeresen, kitüntetéssel végzett el. 1990-ben alapító tagja

Moszkvai Energetikai Intézet Energia-fizika Tanszékén,

lett a megalakuló Magyar Mérnökakadémiának.

atomerômûvek szakon végzett. Késôbb a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, külgazdaság szakon ok-

Sulyok Zoltán, a BME Villamosmérnöki Karon végezte el ta-

leveles közgazdász diplomát, majd a Dublini Állami Egye-

nulmányait 1989-ben. Az akkori MVMT tanulmányi ösztön-

temen MBA diplomát szerzett. 1982-tôl 86-ig a paksi

díjasaként bekapcsolódott a Hálózati Igazgatóság munká-

atomerômû létesítésén dolgozott primerköri üzembe he-

jába, amelynek 2000 végéig a dolgozója. A Hálózati Fej-

lyezô mérnökként. 1986-tól 90-ig a hazai erômûrendszer

lesztési Osztály tagjaként az alaphálózati stratégiák és

hosszú távú fejlesztésével és az elsô villamosenergia-ipar-

egyéb mûszaki számítások, a magyar alap- és fôelosztó há-

ági világbanki kölcsön felhasználásával kapcsolatos fel-

lózat, az UCTE-t felölelô nagy rendszermodellek felelôse-

adatokon dolgozott. 1990-tôl részt vett (mint nemzetközi

ként a teljesítmény-feszültségeloszlás, a tranzit, az átviteli

munkacsoportok társvezetôje) a külföldi partnerekkel

korlát és a feszültség-meddôteljesítmény viszonyainak

(EDF, RWE, Steag, PreusenElektra, OntarioHydro, Gene-

elemzésében dolgozik. Számos nemzetközi munkacsoport

ral Electric), vegyes vállalati konstrukcióban megvalósíta-

tagjaként az UCTE-csatlakozás elôkészítésében, a keleti,

ni tervezett hazai alaperômûvi fejlesztési koncepciók

dél-keleti villamosenergia-rendszerek (ukrán sziget, román,


67

n E SZÁMUNK SZERZÔI bulgár rendszerek) jövôbeni UCTE csatlakozásának várha-

tött katonai szolgálat teljesítése után a villamos és hôirányí-

tó következményeinek vizsgálatában, a nagy rendszerek

tástechnikai osztály mérnökeként erôsáramú elosztó beren-

tranzitviszonyainak elemzésében vesz részt. 2001. január

dezések, védelmek, automatikák tervezésében és kivitelezés-

1-tôl a MAVIR Hálózati Osztályának a vezetôje, az európai

ében, világítástechnikai korszerûsítések tervezésében kapott

TSO-k közötti hálózati mûszaki adat- és információcsere,

feladatot. 1988-ban a szénszállítási, 1989-ben a vagonürítô

koordinált hálózatszámítások, számítási együttmûködések

és szalagrendszer, 1992-ben a vízlágyító erôsáramú és irá-

magyar felelôse. Speciális szakterülete a piacnyitással kap-

nyítástechnikai rekonstrukciójának tervezési beruházási , ki-

csolatos, ahhoz szükséges hálózati mûszaki számítások. Ki-

vitelezési munkáiban vett részt. A vállalat összevonások és

dolgozta a rendszerirányító által alkalmazandó hálózatátvi-

átalakulások

teli kapacitásszámítás (ATC, TTF stb.), a szûk hálózati ke-

1990–1998 között erôsáramú üzemvezetôként az erômûvi

resztmetszetek elôrejelzése módszerét. Az UCTE, a CENT-

villamos fôberendezések üzemeltetési, karbantartási, beru-

REL, a SÜDEL, az ETSO munkacsoportjainak tagja. Számos

házási munkáinak koordinációja személyi, technikai feltéte-

mûszaki szakmai publikáció szerzôje, társszerzôje.

leinek biztosítása tartozott még feladatai közé. 1998-ban rö-

során

létrejött

Vértesi

Erômû

Rt.-ben

vid idôre a villamos- és hôirányítástechnikai osztály vezetését Dr. Stróbl Alajos, okleveles gépészmérnök, energetikai

is ellátta. 1999. év elején a Vértesi Erômû Rt. funkcionális át-

szakmérnök, egyetemi doktor mûszaki mechanikából. A

szervezése során erômû üzemvezetôi megbízatást kapott.

Budapesti Mûszaki Egyetemen 1962-ben végzett és

Feladatköre az erômûi villamosenergia-termelés, hôszolgál-

azonnal elhelyezkedett az ERÔTERV-nél, ahol 1990-ig

tatás és létesítmény üzemeltetés irányítása, személyi, anya-

dolgozott – húsz éven át osztályvezetôi beosztásban. Mû-

gi, technikai feltételeinek biztosítása volt az erômû 2004. de-

szaki fejlesztéssel, számítógépes hôséma-számítással és

cember 31-i leállításáig. 2005 januárjától a telephely létesít-

rendszertervezéssel foglalkozott, de közben öt évet töl-

ményeinek, mûszaki berendezéseinek állagmegóvási felada-

tött Németországban örvényágyas tüzelésû erômûvek

tainak irányításában, a telephely energetikai célú hasznosítá-

tervezésével és üzembe helyezésével, valamint szénelgá-

sának, értékesítésének elôkészítô munkáiban vesz részt.

zosító erômû alapjainak elkészítésével. Az MVM Rt.-ben 1991 és 2001 között dolgozott osztályvezetôi beosztás-

Szénásy Ágnes, 2000-ben szerezte meg a mérlegképes

ban. Stratégiai és erômû-létesítési terveket készített. A Pé-

könyvelôi végzettséget, jelenleg a Gábor Dénes Fôiskola

csi Erômû Rt. Igazgatóságának az elnöke volt 1992 és

gazdasági informatika szakának hallgatója. Gyakornok-

1997 között. A MAVIR Rt. Kapacitástervezési Osztályát ve-

ként dolgozott a Profit Ôr 2000. Kft. könyvelôirodánál,

zeti 2002 óta. Elnökhelyettese az Energiagazdálkodási

ahol cégek teljes körû könyvelése, beszámolóinak, adó-

Tudományos Egyesületnek, felelôs szerkesztôje a Magyar

bevallásainak elkészítése képezte a feladatát. 2001 októ-

Energetika c. folyóiratnak.

berétôl az MVM Rt. Számviteli és Ügyviteli Osztály Adócsoportjának munkatársa. Feladatkörébe tartozik többek

68

Szabó László 1985-ben a Kandó Kálmán Villamosipari Mû-

között a cég adóbevallásainak elkészítése és ellenôrzése.

szaki Fôiskola elvégzése után a Tatabányai Hôerômû Vállalat

2002 nyarától foglalkozik a Nemzetközi Számviteli Stan-

Bánhidai Erômûvében helyezkedett el. 1986–87-ben letöl-

dardok (IAS) iparágra vonatkozó hatásaival.


n SUMMARY OF ARTICLES Competitive market efficiency – way to developing the adequate transmission network Sándor, József

1

In issue 2004/4 of the “Közlemények” my article “Security of supply under changing electricity market conditions” argues for the necessity of a not very easy requirement – to increase market efficiency. One of the important conditions for increasing efficiency on the competitive market is the creation of adequate transmission network with no bottlenecks. Though the European Union has also identified this problem and some principles have been defined for the solution, these principles are usually not applied and the solution to the network problems is delayed. A step towards solving this problem could be the establishment of supra-national commercial center, which would be in a position to distribute transmission rights efficiently in terms of economy.

An overview of energy efficiency and supports as reflected in facts Dr. Stróbl, Alajos

(U-q) regulation of voltage-reactive load of transmission and 120 kV network Dr. Potecz, Béla

35

In an energy system consumer demands, the composition of generation facilities in operation and the switching conditions of network can change and therefore the value of voltage in the network nodes will inevitably fluctuate. The task of u-q regulation is to keep the effective voltage within the acceptance limits defined in standard and, by observing the principle of “least cost”, to ensure the minimum loss of network by the possible limitation of reactive load transport.

7

Save energy! – says the notice, which is completed with some other slogans. Sometimes rebukes are also around: we use far too much energy, we do not use energy efficiently enough and we squander. Before the shame grows to national level, we should think that we do not use much energy and we could use more. The trouble is that the benefit gained from the used energy is little. Relatively, we create little value. The result of our work is not valuable enough in human, natural and material respects. Energy and a lot of it is needed for living well. The essence is the following: we should create more value for our well-being and for which we might as well use more energy if it is for our benefit. Saving energy is not for its own sake and the well-fare states have reached human, natural and material standards to be imitated now not by saving but by value creating work, by using energy efficiently. Using this as a basis, it is useful to look into energy efficiency and then into cogeneration and support for renewable energy sources as the most important timely issues of today.

Data on external costs of different power generation technologies Dr. Fazekas, András István

is not arguing against or for power generation technologies. It is only revealing data about them. The paper consists of facts and figures and not their interpretation or evaluation. Because interpretation would lead us to other issues which already concern other spheres of the social conscience.

SETSO – the association of South-East European transmission system operators Almási, Kristóf; Bertalan, Zsolt; Simig, Péter; Sulyok, Zoltán

42

On the analogy of ETSO, the organisation of transmission system operators in the European Union member states (including Switzerland and Norway) the South-East European countries have also established their association. Their orientation and intentions are indicated in the chosen name similar to ETSO: SETSO. The first two letters in it show the region: South-East Europe. The countries belonging to this region are very heterogeneous in terms of political and economic development, which is also true for the progress made in the transformations introduced or to be introduced in their electricity systems. The TSOs, however, have started very actively to follow and learn the results achieved by ETSO. In the following paper we try to present the activity of SETSO to this end, their concerns and the results they have reached so far.

The system of accounting settlement of CO2 trading Képes-Gordos, Gabriella

48

21

This paper uses data collected from professional sources to present the external costs of different power generation technologies. Owing to the limited space, problems with the definition of external costs will not be covered (see references: [260], [278]). Issues related to the definition and expounding of external costs such as the definition of environmental damage and economic damage is discussed in detail as of ([314]). Here I am only mentioning the most important concepts so that the data mentioned can be understood. This paper quotes verifiable figures and statements, factual statements with their sources marked in every case. It

It is getting more and more urgent to handle the problems of climate change in our days. The findings of research have made us face the fact that the escalating energy generation has increased the emission of pollutant into the atmosphere to such an extent that the ozone layer around the earth has been considerably damaged. The thinning ozone layer leading to climate change can have a grave impact on the environment and can originate a lot of changes. The environmental impact and changes such as the anomaly in weather, the rise in sea level, the movement of deserts to the north, the thawing icebergs eventuate too fast for the living world to accommodate. This is a process still going on in our age. What can we do against it?


69

MAGYAR VILLAMOS MÛVEK RT. 1011 BUDAPEST, VÁM UTCA 5–7. TELEFON: 224-6200 INTERNET: HTTP://WWW.MVM.HU

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK RT.-RÔL NAPRAKÉSZ INFORMÁCIÓK AZ INTERNETRÔL IS BÁRMIKOR ELÉRHETÔK. A WEB-OLDALON CÍMLISTÁKAT, GYORS HÍREKET, A CÉG MÛKÖDÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓ FONTOS ESEMÉNYEK LEÍRÁSÁT, FOTÓKAT ÉS ÁBRÁKAT LEHET MEGTALÁLNI, VALAMINT A TÁRSASÁG ÁLTAL KIADOTT SAJTÓKÖZLEMÉNYEK IS AZONNAL OLVASHATÓK. KAPCSOLAT TALÁLHATÓ A VILLAMOSENRGIA-IPAR SZÁMOS HAZAI ÉS KÜLFÖLDI CÉGÉHEZ.

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK ¨ ZLEMÉNYEI KO XLII. ÉVFOLYAM 2005. 3. SZÁM

Mi bénítja valójában a hazai – és a nem hazai – árampiacot? Gyôr–Szombathely 400 kV-os összeköttetés A vízerô-hasznosítás helyzete és tervei Kínában A paksi üzemidô-hosszabbítás környezeti hatásainak vizsgálata


FELELÔS KIADÓ DR. KOCSIS ISTVÁN SÁNDOR JÓZSEF


MI BÉNÍTJA VALÓJÁBAN A HAZAI – ÉS A NEM HAZAI – ÁRAMPIACOT?

1


SZERKESZTÔBIZOTTSÁG

TARI GÁBOR

DR. BACSKÓ MIHÁLY

GYÔR–SZOMBATHELY 400 KV-OS ÖSSZEKÖTTETÉS

5

CIVIN VILMOS DR. DOBOS GÁBORNÉ GAÁL GÁBOR (OVIT RT.) HANTI ÁGOTA (PA RT.) HORNAI GÁBOR (MVM PARTNER RT.)

VERÉB TAMÁS, ZERÉNYI JÓZSEF

UCTE RESZINKRONIZÁCIÓ

9

KERÉNYI A. ÖDÖN KOVÁCS KRISZTINA (MAVIR RT.) KREISSNÉ HARTAI GABRIELLA

SOMOGYI ISTVÁN

NAGY RÓBERT

AZ OVIT RT. RÉSZVÉTELE A MAGYAR VILLAMOS ENERGETIKA NAGYPROJEKTJEINEK LÉTESÍTÉSÉBEN

DR. NAGY ZOLTÁN

16

SÁNDOR JÓZSEF SIMIG PÉTER (MAVIR RT.) SIMON GÁBOR

MAYER GYÖRGY

DR. STRÓBL ALAJOS (MAVIR RT.)

KONFERENCIA-KÖRKÉP ÚJSÁGÍRÓI SZEMMEL

SZALKAI ISTVÁN

20

TARI GÁBOR VERÉB TAMÁS DR. KOZÁK MIKLÓS

A VÍZERÔ-HASZNOSÍTÁS HELYZETE ÉS TERVEI KÍNÁBAN MEGJELENT A MECUM STÚDIÓ GONDOZÁSÁBAN

26

ELTER ENIKÔ, PÉCSI ZSOLT

A PAKSI ATOMERÔMÛ ÜZEMIDÔ-HOSSZABBÍTÁS KÖRNYEZETI HATÁSAINAK VIZSGÁLATA

31

GAZDASÁGI ROVAT

39

E SZÁMUNK SZERZÔI

45

SUMMARY OF ARTICLES

47

ISSN 0238-7247

CÍMLAPFOTÓ AZ MVM CSOPORT FÔTÁMOGATÓJA VOLT A BUDAPESTEN MEGRENDEZETT BIRKÓZÓ VILÁGBAJNOKSÁGNAK

MI BÉNÍTJA VALÓJÁBAN A HAZAI – ÉS A NEM HAZAI – ÁRAMPIACOT? (HOZZÁSZÓLÁS KADERJÁK PÉTERNEK A MAGYAR NEMZET 2005. MÁJUS 12-I SZÁMÁBAN MEGJELENT, „A HAZAI ÁRAMPIACOT BÉNÍTÓ TÚLERÔ” CÍMÛ ÍRÁSÁHOZ) n A MAGYAR NEMZET 2005. MÁJUS 12-I SZÁMÁBAN – A PARLAMENT ELÔTT LÉVÔ VILLAMOSENERGIA-TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSA KAPCSÁN – MEGJELENT, „A HAZAI ÁRAMPIACOT BÉNÍTÓ TÚLERÔ” CÍMÛ ÍRÁSÁBAN KADERJÁK PÉTER, A MAGYAR ENERGIA HIVATAL VOLT ELNÖKE AMELLETT ÉRVEL, HOGY A HONATYÁK ROSSZUL DÖNTENÉNEK, HA A MAGYAR VILLAMOS RENDSZERIRÁNYÍTÓT (HELYESEN: MAGYAR VILLAMOSENERGIA-IPARI RENDSZERIRÁNYÍTÓT, TOVÁBBIAKBAN MAVIR) VISSZAHELYEZNÉK AZ MVM CSOPORTBA, MERT EZZEL „A ROSSZ POLITIKA TÖNKRETESZI AZ ÁRAMPIACI VERSENYT”. EZT AZ ÁLLÍTÁSÁT ARRA A FELTÉTELEZÉSRE ALAPOZZA, HOGY A VILLAMOS ENERGIA SZÁLLÍTÓI ÉS RENDSZERIRÁNYÍTÓI INFRASTRUKTÚRÁT ÜZEMELTETÔ CÉGET TULAJDONLÓ MVM KORLÁTOZNI FOGJA A HATÁRKERESZTEZÔ ÁTVITELI KAPACITÁSOK TÖBBI PIACI SZEREPLÔ ÁLTALI HASZNÁLATÁT. SÁNDOR JÓZSEF Ez az érvelés nem helytálló, mivel az MVM Csoportba visszaintegrált (és a szállítóhálózat felett is közvetlenül rendelkezô) MAVIR az Európai Unió vonatkozó elôírásainak megfelelôen a csoport többi cégétôl jogilag, vezetési szempontból és természetesen számvitelileg is elkülönülten, valamint az összes piaci szereplô számára átlátható módon folytatja majd a tevékenységét. Így az EU-s elôírásoknak és gyakorlatnak megfelelôen, ellenôrizhetôen nem lesz lehetôsége arra, hogy a piac bármely szereplôjét elônyben részesítse a másikkal szemben. Sôt, mint a társaságcsoport többi tagjától ilyen módon elkülönülô cégnek, az nem is állhat érdekében, mivel szigorúan szabályozott tevékenységét csak saját eredményességére tekintettel, és saját értékének maximalizálásával kell, hogy végezze. Nézzük meg, hogy ugyanakkor mi szól a visszaintegrálás mellett! Miért lehet, miért kell, és miért célszerû ezt megtenni?!

Meg lehet tenni, mert sem EU-s irányelvek, sem pedig hazai elôírások, jogszabályok nem tiltják. Meg kell tenni mindenekelôtt azért, mert hiba volt a független rendszerirányító konstrukció át nem gondolt, elsietett létrehozása, amit korrigálni kell. Ma már ugyanis (anélkül, hogy a szakmai részletekbe bonyolódnánk) mértékadó nemzetközi szakmai fórumok is úgy látják, hogy a jelenlegi és a belátható idôn belüli piaci viszonyok között ez a konstrukció nem igazán képes biztosítani a kellôen likvid, hatékony versenypiacok és a hosszú távú ellátásbiztonság fenntartásához szükséges szállítóhálózatok kialakulását. Ma már az EU álláspontja szerint is sokkal inkább várható ez a szállítóhálózat és a rendszerirányítási infrastruktúra feletti egységes rendelkezési lehetôséget biztosító szállítóhálózati rendszerüzemeltetô konstrukciótól. (A tanulság: az ilyen horderejû strukturális változtatásokat sokkal alaposabban, átgondol-

tabban, az elméleti megfontolások mellett az iparági sajátosságokra és gyakorlatra mindig kellô figyelemmel, és voluntarizmustól mentesen kell elôkészíteni és megvalósítani! Ellenkezô esetben jelentôs gazdasági hátrányokkal kell számolni. A független rendszerirányító létrehozásának stratégiailag elhibázott lépése például jelentôsen megnehezíti, idôben elhúzza, a szükségesnél költségesebbé teszi a hatékony versenypiacok kialakulásához szükséges szállítóhálózati rendszerüzemeltetô létrehozását.) Célszerû megtenni, mert a szállítóhálózati rendszerüzemeltetô MVM Csoporton belüli létrehozása biztosítja azt, hogy az MVM Csoporton belül olyan tôkekoncentráció valósul meg, ami lehetôséget teremt arra, hogy az MVM Csoport a hazai piac és a régió versenyképes szereplôje lehessen. Ha a szállítóhálózati rendszerüzemeltetôt az MVM szállítóhálózatának elvételével, az MVM Rt. jegyzett tôkéjének lecsökkentésével, az MVM Cso-

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2005/3

1

porton kívül alakítanák ki (amit Kaderják Péter lényegében javasol), a maradék MVM és az így kialakított szállítóhálózati rendszerüzemeltetô külön-külön lényegesen tôkeszegényebb cégek lennének mint együtt, versenytársaik legnagyobb megelégedésére. Ezek a cégek, Kaderják Péter szóhasználatával élve, európai szemmel nézve az árampiacon – immár valóban – „nem is látszanának”. A mûködésükhöz, a hazai ellátásbiztonság fenntartásához, valamint a növekedési terveik megvalósításához szükséges erôforrásokhoz sokkal nehezebben és lényegesen magasabb költségek mellett jutnának hozzá. Ezáltal sokkal inkább válhatnának ellenséges felvásárlási célpontokká (amitôl Kaderják Péter is tart – joggal), mint egy erôs MVM. Egy ilyen helyzet tovább erôsítené a hazai piacon a villamosenergia- és gázszolgáltatásban, a villamosenergia-termelésben már meghatározó, illetve jelentôs pozíciókat szerzett – az MVM-nél lényegesen tôkeerôsebb – multinacionális cégcsoportok, mint potenciális felvásárlók pozícióit, ami könnyen egy hoszszú idôre bebetonozódó oligopol piaci struktúra kialakulásához vezethetne, annak összes nemkívánatos következményével. Mondhatná valaki, hogy az MVM Rt. hálózati vagyonának állam általi kivásárlásával (vagyis az MVM Rt. tôkeerejének megtartásával), majd a rendszerirányítási eszközökkel történô „egyesítésével” is kialakítható a hálózati rendszerüzemeltetô. Ez a megoldás azonban csak akkor mûködne, ha az államnak lenne fölösleges 250 milliárd forintja arra, hogy az EU-s szabályozás által egyébként meg sem követelt tulajdonosi struktúrát alakítson ki. Gazdaságilag hatékony pedig akkor lehetne ez a megoldás, ha az MVM Rt. a hálózati vagyon ellenértékét a versenyszférában befektethetné. Ezek a feltételek rövidtávon nem állnak fenn. (Érdekes megfigyelni, hogy ezt elvileg pl. a magyarnál sokkal gazdagabb német vagy francia állam is megtehetné Németországban, illetve Franciaországban. Kivásárolhatná az E.ON és az RWE, illetve az EDF hálózati vagyonát a tulajdonilag független hálózati rendszerüzemeltetô kialakítása érdekében. Nem teszi! Vajon miért?)

2

Fentiek miatt úgy látom, hogy az energetikát érintô nagyon fontos strukturális kérdésben ezúttal racionális döntés született. A parlament döntött a MAVIR MVM Csoportba történô visszahelyezésérôl. Ez a lépés a mellett, hogy megteremti a lehetôségét – a versenypiaci viszonyok kiteljesedéséhez szükséges – szállítóhálózati rendszerüzemeltetô hatékony módon történô kialakításának, a néhány jól felkészült, ambiciózus multinacionális cég mellett potenciálisan egy hazaival is (ti. az erôs MVM-mel) növeli a kínálati oldali szereplôk számát, fokozva ezzel a tényleges versenypiaci viszonyok mielôbbi kialakulásának az esélyét; valamint az MVM további feldarabolása helyett megteremtôdik a lehetôség az MVM vagyon értékének számottevô növelésére. (Azok pedig, akik ezen munkálkodnak – legyenek parlamenti képviselôk vagy cégvezetôk – jó lelkiismerettel nem is tehetnek mást, és minden elismerést megérdemelnek.) Kaderják Péter – ha jól értem, nem kevés iróniával – említi a körvonalazódó döntést övezô, a kormánypárti és az ellenzéki honatyák közötti, „ritka egyetértést”. (Kaderják Péter explicit módon nem említi, de ismeretes, hogy számos ellenzéki képviselô is támogatta a tervezett szervezeti módosítást.) Lehet, hogy ennek a manapság valóban ritka politikusi egyetértésnek – aminek talán naiv módon szívesen tulajdonítanék a konkrét ügyön túlmutató jelentôséget – állampolgárként inkább örülnünk kellene?! A fentiekben a Kaderják Péter írásában felvetett problémakör lényegére koncentráltam. A cikkben említett egyes fontos részkérdésekkel (áremelések, hosszú távú szerzôdések, a versenypiaci aktivitás alakulása, átállási költségek) kapcsolatos nézeteket is célszerû ütköztetni (és alapos vita tárgyává tenni), de a helyhiányra és az erôsen szakmai jellegre tekintettel ezt az alábbiakban csak reflexiók formájában teszem. n A tervezett törvénymódosítás szakmai körökben állítólag nagy csalódást keltett. Milyen szakmai körökben és konkrétan hogyan érvelnek ezek a körök? Miért nem érvelnek nyíltan saját vagy mások igazolhatóan pozitív példáival, ha van nekik ilyen?


n Az MVM természetesen semmikép-

pen nem hivatott arra, hogy bárkit is „gatyába rázzon”. Ha valakit a szabályok megsértése miatt (beleértve az MVM-et) esetleg „gatyába kell rázni” az energetika területén, arra éppen a Magyar Energia Hivatal és a Versenyhivatal hivatott. Az MVM a villamosenergia-piacon jelenlévô, általa nagyrabecsült cégekkel tisztességes módon versenyezni és együttmûködni akar, és meg van róla gyôzôdve, hogy ez a hozzáállás szolgálja legjobban a villamosenergia-fogyasztók érdekeit is. n Az írás azt sugallja, hogy az elmúlt évek áremeléseit az MVM okozta. Ez nem így van. Az áremelésekre részben az energiahordozók – mindenekelôtt a kôolaj – világpiaci árának mindenki által jól ismert emelkedése, és az elôzô évek árpolitikája miatt felhalmozott 50 milliárd forintot meghaladó iparági veszteségek kompenzálása érdekében volt szükség. n Nem igaz, hogy az MVM monopolhelyzetben van, vagy monopolhelyzetben lesz, ha a MAVIR visszakerül az MVM-hez. Az MVM-nek mások mellett Európa legnagyobb cégeivel (RWE, E.ON, EDF, CEZ) kell versenyeznie, amelyek – nem mellesleg – közvetve vagy közvetlenül tulajdonolják hazai szállítóhálózatukat és rendszerirányítási infrastruktúrájukat, vertikális és horizontális integráltságuk foka messze meghaladja az MVM-ét. Azt hiszem egyértelmûen kijelenthetô, hogy nincs még egy olyan cég a világon, amelynek a tradicionálisan „saját” piacán ilyen erôs versenyben kellene helytállnia. n Kaderják Péter nehezményezi, hogy az MVM és a hazai erômûvek és áramszolgáltatók közötti hosszú távú szerzôdések sértetlenek maradtak. Egyfelôl ezek a szerzôdések garantálták és lejáratukig garantálják a hazai villamosenergiaellátás biztonságát, az árak kiszámíthatóságát. (Emlékeim szerint ezt a Magyar Energia Hivatal is kijelentette a fogyasztók megnyugtatásául, talán a kaliforniai versenypiac összeomlását követô idôszakban.) Másfelôl a meglévô, a Magyar Energia Hivatal ösztönzésével kialakított és jóváhagyott

mûködési modellnek megfelelôen létrejött hosszú távú szerzôdések megszüntetése vagy jelentôs módosítása a villamosenergia-ipar többi szereplôjének eddig nem volt, és jelenleg sem érdeke, hiszen azt egyikôjük sem kezdeményezte. Az egyoldalú, vagy hatóságilag kikényszerített megszüntetés azon túl, hogy célszerûtlen, rendkívül problematikus és költséges is lenne. (A Lengyelországra vonatkozó információk szerint az ilyen szerzôdések megszüntetése a fogyasztóknak igen sokba fog kerülni, és a hatékony versenypiaci viszonyok hiányában utólag ellátásbiztonsági szempontból is nagyon könnyen voluntarista, elhibázott döntésnek bizonyulhat.) n Átállási költség – a piaci szereplôk gazdasági integritásának megôrzése érdekében – mindenütt van, ahol megvalósul az átmenet a monopol piaci viszonyokból a versenypiaci viszonyokra, tehát ez nem MVM specifikus dolog. n A versenypiaci viszonyok bevezetésének árakra gyakorolt eddigi hatásai látszólag valóban pozitívak. A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy az egyelôre rendelkezésre álló, a versenypiaci nagyfogyasztók által élvezett viszonylag olcsó import a hazai kapacitások kihasználásának kényszerû csökkenése miatt a közüzemi kisfogyasztói árak olyan mértékû emelkedését eredményezte, ami az átlagárszínvonalat növelte. Igaz tehát, hogy a versenypiac elônyeit eddig csak a nagyfogyasztók élvezték. Ennek alapvetô oka, hogy a kiskereskedelmi verseny jogszabályi feltételei nem adottak. A kisfogyasztók nem az MVM, hanem az MVMtôl független, monopolhelyzetben lévô regionális áramszolgáltatók „foglyai”. Érdemes lenne a fogyasztókra kényszerített megújuló energiahordozókból és kapcsoltan termelt villamos energia kötelezô átvételének árakra és átviteli díjra gyakorolt hátrányos hatását is górcsô alá venni. Ez is az MVM-tôl független, szabályozási kérdés. n Kaderják Péter bírálja a privatizáció utáni kapacitástender keretében létrehozni kívánt hosszú távú szerzôdéseket, illetve az MVM ebben játszott szerepét is. A Kaderják Pé-

ter által festett képet árnyalni szükséges. A kapacitástendert az MVM az akkor érvényes szabályozással összhangban lévô kötelezettségének eleget téve, az országos erômû-építési tervben foglaltaknak megfelelôen, a Magyar Energia Hivatal által is jóváhagyottan írta ki. A tendert a gazdasági miniszter nem állította le. A tender lebonyolításra, az ajánlatok kiértékelésre kerültek. Az MVM egyfelôl a tendereztetett kapacitás mennyiségét a formálódó új piaci viszonyokra tekintettel lényegesen lecsökkentette; másfelôl az ajánlattevôk többségével az ajánlati árak, a tényleges és a hosszabb távra becsült piaci árak ismeretében nem kötött szerzôdést. Volt azonban olyan elônyös ajánlat is, amelyet az MVM elfogadott, és amely hoszszabb távon is elônyösnek bizonyult. Ilyen kontextusban sem helyes álláspont, hogy a hosszú távú szerzôdések eleve rosszak. A hoszszú távú szerzôdések a vevô és az eladó közötti ésszerû kockázatmegosztás eszközei is. Ha az ilyen szerzôdéseket versenyben és kellô körültekintéssel hozzák létre, azok igen jelentôs elônyöket kínálnak mind az eladó, mind a vevô számára. Az eladó számára lehetôvé teszik a hatalmas összegeket igénylô fejlesztések olcsó finanszírozását, a vevô számára hosszú távon kiszámítható szállítást és árakat, árstabilitást jelentenek. Kellôen hatékony versenypiaci viszonyok között ezek az elônyök a végsô fogyasztóknál törvényszerûen jelentkeznek. Versenypiaci viszonyok között hiba lenne elôírni a piaci szereplôknek, hogy milyen szerzôdéseket kössenek. Ôk ismerik a piacot, ôk vállalják döntéseik és szerzôdéseik kockázatát – ne korlátozza senki szerzôdéskötési szabadságukat. (Ma már nemzetközileg is elfogadott nézet, hogy a kellôen hatékony versenypiacok kialakulásáig hosszú távú szerzôdések nélkül az erômûvi fejlesztések finanszírozására csak a valójában monopolhelyzetben lévô, vertikálisan integrált cégek képesek.) A hosszú távú szerzôdések vélt vagy valós hátrányainak kiküszöböléséhez nem az ilyen konstrukció nyomásgyakorlással, vagy hatalmi szó-

val történô ellehetetlenítésén, hanem a minél hatékonyabb versenypiaci viszonyok elôfeltételeinek megteremtésén keresztül vezet az út. n Kaderják Péter azt állítja, hogy a hazai versenypiaci folyamatokat 2004 eleje óta a stagnálás jellemzi, és azt sugallja, hogy ezért az MVM a felelôs. Ez nem így van. Egyfelôl 2004 eleje óta a hazai versenypiac dinamikusan nôtt. A 2004. januári átlagos szabadpiaci teljesítmény 534 MW volt, a 2005. januári 991 MW, az áprilisi pedig 1115 MW. Másfelôl az MVM, mint egy a sok piaci szereplô közül, és mint minden normális gazdasági vállalkozás a meglévô piaci viszonyok és szabályok között, saját érdekeit is szem elôtt tartva mûködik. (Egyébként, mint ismeretes, az MVM egyik leányvállalata a versenypiaci igények kielégítésében is fontos szerepet játszik.) Annak érdekében, hogy a versenypiac még jobban kiteljesedjen, nem az MVM gyengítésére, hanem a piaci hatékonyságot érdemben növelô, az iparági sajátosságokra tekintettel lévô – alapvetôen szabályozásoldali és piacszervezési – lépésekre van szükség (és nem csak Magyarországon). Mint a versenypiaci viszonyok kialakításának híve, mindazoknak a szakembereknek, akik szívükön viselik az alacsony villamosenergia-árak, az egyre javuló minôségû szolgáltatások és a hosszú távú ellátásbiztonság sorsát, azt javasolnám, hogy az MVM Csoport további gyengítése helyett (amitôl reálisan a verseny növekedése és az árak csökkenése nem várható) a hatékony versenypiacok kialakulásához, az árak tartós csökkenéséhez és az új viszonyok közötti hosszú távú ellátásbiztonság megteremtéséhez valóban szükséges alábbi elôfeltételek megteremtésén munkálkodjunk, mindig kellô tekintettel az iparági sajátosságokra: n a kellôen nagyszámú kínálati oldali piaci szereplôt befogadni képes, de még kellôen harmonizált szabályok szerint mûködtethetô megfelelô méretû „egységes” versenypiacok kialakítása (az összeurópai piac túl nagy, a nemzeti piac túl kicsi, tehát valószínûleg célszerû egy kelet-közép-európai regionális egy-


3

séges piac kialakítását megcélozni); n olyan nemzeti és regionális gazdasági szabályozó rendszer és szállítóhálózati rendszerüzemeltetôi üzleti gyakorlat kialakítása, amely elôsegíti a hatékony regionális versenypiacok kialakulásához szükséges szûkkeresztmetszet-mentes szállítóhálózatok mielôbbi kialakulását; n jól átgondolt, tartós, átlátható és hosszú távon érvényes regionális és ezzel harmonizált nemzeti energiapolitikák és szabályozóhatósági

gyakorlat kialakítása; olyan energiapolitikára van szükség, amely a hazai (és az európai) villamosenergiaipar versenyképességét, és ezáltal a hazai, valamint az európai gazdaság versenyképességét növeli; n olyan versenyhatósági és szabályozóhatósági gyakorlat kialakítása, amely megakadályozza a néhány mamutcég által uralt oligopol struktúrák kialakulását; n regionálisan harmonizált kereskedelmi szabályok és kereskedelmi gyakorlat kialakítása; n a regionális koncentrált villamos-

energia-piacok mielôbbi kialakítása; n a kiskereskedelmi versenypiaci feltételek mielôbbi megteremtése (ez a kérdéskör méltatlanul kevés figyelmet kap, pedig a kisfogyasztók versenypiaci viszonyok között csak ettôl remélhetik az árak tartós csökkenését és a szolgáltatások minôségének érdemi javulását).

értékesítésérôl szóló 1995. évi XXXIX. törvény (ún. „privatizációs törvény“), valamint a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény (VET) módosításával többek között döntött arról, hogy – megfelelve az Európai Unió 2003/54/EK irányelvében foglaltaknak, és az EU-tagországokban általánosan elterjed gyakorlatnak – Magyarországon is az úgynevezett TSO (Transmission System Operator) modell szerint történjen a nagyfeszültségû villamos átviteli hálózat irányítása és üzemeltetése. A modell lényege, hogy az átviteli engedélyesi és a rendszerirányítói engedélyesi tevékenységet egy társaság látja el. (Jelenleg az átviteli engedélyes az MVM Rt., míg a rendszerirányítói engedélyes a MAVIR Rt.). A privatizációs törvény módosítása alapján az átviteli hálózati rendszerirányítót (TSO) az MVM társaságcsoporton belül kell létrehozni. A jogszabály ugyanis rendelkezett arról, hogy a magyar állam a MAVIR Rt.-ben fenntartandó, minimálisan 99%-os tulajdoni részesedését az MVM Rt.-n keresztül gyakorolja. A törvénymódosítás a jelenleg is az MVM tulajdonában lévô Paksi Atomerômû Rt. és Ovit Rt. esetében is rögzítette az ugyanilyen arányú és hasonlóképpen az MVM-en keresztül megvalósuló állami tulajdoni részarányt. A privatizációs törvény ezen módosítása, valamint az idôközben

megszületett, vonatkozó kormányhatározat megalapította az integrált, nemzeti villamos társaságcsoportot, és a módosított villamos energia törvény vonatkozó rendelkezéseit is figyelembe véve meghatározta a TSO létrehozásához kapcsolódó ütemtervet. A VET módosítása rögzíti azokat az irányítási elveket és döntési jogköröket, amelyek biztosítják a leendô átviteli hálózati rendszerirányító számára a más engedélyesi tevékenységektôl való szervezeti és döntéshozatali függetlenségét, továbbra is garantálva az egyenlô elbánás elvét, kizárva annak a lehetôségét, hogy a többségi tulajdonos operatívan beavatkozzon a TSO döntéseibe. Az MVM Rt. rendkívüli közgyûlése fentiek végrehajtásaként döntött a társaság alaptôkéjének a MAVIR Rt. alaptôkéjének megfelelô mértékû, azaz 629,6 M Ft-tal történô, részvényesi apport útján megvalósuló megemelésérôl és ehhez kapcsolódóan az MVM Rt. Alapító Okiratának módosításáról. Az MVM Rt. alaptôkéje így 200 milliárd 316,32 millió Ft. Az alaptôke-emelést megvalósító apport tárgya a MAVIR Rt. részvénycsomagja az 1 db, a gazdasági és közlekedési minisztert jogosító szavazatelsôbbségi részvény kivételével. (A tranzakció közvetlen elôzménye, hogy az

A szerzô mérnök, közgazdász, MBA, az MVM Rt. dolgozója, 23 éve dolgozik a villamosenergiaiparban. (A hatékony villamosenergia-versenypiacok megteremtésével kapcsolatos gondolatait bôvebben az „MVM Közleményei” címû kiadvány 2004/4. és 2005/1–2. számaiban fejtette ki.)

n SAJTÓKÖZLEMÉNY AZ MVM RT. RENDKÍVÜLI KÖZGYÛLÉSE A Magyar Villamos Mûvek Részvénytársaság (MVM Rt.) július 29-én rendkívüli közgyûlést tartott, melynek napirendjén több, a Társaság jövôje szempontjából meghatározó jelentôségû döntés szerepelt. A közgyûlés elfogadta az MVM Rt. és az általa irányított társaságcsoport középtávú üzleti stratégiáját, melynek – az idôközben megszületett jogszabály módosításoknak megfelelôen – egyik meghatározó eleme az átviteli hálózati rendszerüzemeltetô (a hazánkban elterjedt elnevezés szerint rendszerirányító) létrehozása az MVM csoport keretében. E döntés végrehajtása érdekében a közgyûlés döntött a jelenlegi rendszerirányító engedélylyel rendelkezô társaság, a MAVIR Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt. részvényeinek az MVM Rt. részére apport formájában történô átadásáról is, egyben rendelkezett az MVM Rt. alaptôkéjének ezen részvénycsomag mértékének megfelelô megemelésérôl. A MAVIR Rt. részvényei – egy darab szavazatelsôbbségi részvény kivételével – a mai nappal az MVM Rt. mint tulajdonos részére átadásra kerültek. Elôzmények

A Magyar Országgyûlés az állam tulajdonában lévô vállalkozói vagyon

4



GYÔR–SZOMBATHELY 400 kV-OS ÖSSZEKÖTTETÉS n AZ MVM RT. ÁLTAL 1993-BAN KIDOLGOZOTT HÁLÓZATFEJLESZTÉSI STRATÉGIÁBAN MÁR SZEREPELT EGY GYÔR–SZOMBATHELY 400 kV-OS ÖSSZEKÖTTETÉS TERVE, 2000 ÉS 2005 KÖZÖTTI MEGVALÓSÍTÁSSAL. A KÉTÉVENTE AKTUALIZÁLT FEJLESZTÉSI STRATÉGIA FOLYAMATOSAN ALÁTÁMASZTOTTA EZT AZ IGÉNYT, ÍGY A KÖZELMÚLTBAN KONKRÉT DÖNTÉS SZÜLETETT A VEZETÉK MEGVALÓSÍTÁSÁRA, AMELYET A VILLAMOSENERGIA-IPAR MÛKÖDÉSI RENDJÉNEK MEGFELELÔEN A MAGYAR ENERGIA HIVATAL IS ELFOGADOTT, KÖZCÉLÚ BERUHÁZÁSKÉNT ISMERVE EL A TÁVVEZETÉK ÉS AZ ALÁLLOMÁS LÉTESÍTÉSÉT, LEGKÉSÔBB 2007. ÉVI BEFEJEZÉSSEL. TARI GÁBOR A Magyar Villamos Mûvek Rt. a magyar villamosenergia-rendszer Átviteli Hálózati Engedélyese és gyakorlatilag a teljes magyar átviteli hálózat tulajdonosa (kivétel a Paks 400/120 kV-os alállomás). Az engedély értelmében így felelôs a tulajdonában lévô átviteli hálózati elemek üzemeltetéséért, karbantartásáért, felújításáért, az ellátásbiztonság szinten tartásáért a hálózati oldalon. Az MVM Rt. felelôsségi körébe tartozik az ellátásbiztonság szinten tartása érdekében szükséges hálózati fejlesztések tervezése és megvalósítása is. Ennek érdekében elkészíti és folyamatosan aktualizálja az átviteli hálózat fejlesztési stratégiáját, amely természetesen valamennyi magyarországi régiót érinti. A 2003-ban üzembe helyezett, kétrendszerû oszloppal készült, egy rendszerrel felszerelt Sándorfalva–Békéscsaba 400 kV-os öszszeköttetés, valamint a 2004. évben elkészült kétrendszerû Paks–Pécs 400 kV-os távvezeték és a Pécs 400/120 kV-os alállomás után az átviteli hálózat következô fontos új projektje a Gyôr–Szombathely 400 kV-os összeköttetés megépítése. Szombathely térségének villamosenergia-ellátását hálózati oldalról a korábbi évtizedekben kiépített 120 kV-os hálózat biztosította, amely az ellátásbiztonság megfelelô szinten tartásához hosszú idôn keresztül elégségesnek bizonyult. A fogyasztói igények növekedése azonban mindenképpen igényelte, hogy az ellátási színvonal megtartása,

illetve lehetôség szerinti növelése érdekében hálózatfejlesztésre kerüljön sor a térségben. A több változatra kiterjedô vizsgálatsorozat eredményei azt mutatták, hogy hosszútávon is megfelelô megoldást egy célszerûen 400 kV-os hálózati csomópont létrehozása jelent a térségben, amely megfelelô nagyságú átviteli kapacitással biztosítja a régió kapcsolódását a magyar villamosenergia-rendszerbe.

A PROJEKT CÉLJA, BERUHÁZÁSI VOLUMENE, HATÁRIDEJE A projekt céljait a következôkben lehet meghatározni: n A nyugat-dunántúli szolgáltatói te-

n

n n

n

rület villamosenergia-ellátásának hosszú távú biztosítása, az energiaellátás biztonságának növelése. A magyar átviteli hálózat biztonságának, megbízhatóságának növelése, a gyôri 400/120 kV-os transzformáció terhelésének csökkentése. A rendszerszintû hálózati veszteség csökkentése. Hálózati kapcsolódási pont lehetôségének biztosítása a nyugat-európai régió irányába (jövôbeni nemzetközi összeköttetés Ausztria felé, Szombathely–Südburgenland 400 kV). A szabadkereskedelmi feltételek lehetôségének növelése, a magyar–szlovák viszonylatban meglévô szûk hálózati keresztmetszet részbeni feloldásával.

ÁTVITELI HÁLÓZAT 2005


5

2. Szombathely 400/120 kV-os alállomás

Készültség (%) 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 03.14 03.21 03.28 04.04 04.11 04.18 04.25 05.02 05.09 05.16 05.23 05.30 06.06 Alapozás

Oszlopszállítás

Oszlopszerelés

Vezetékhúzás

GYÔR–SZOMBATHELY 400 kV

Az új 400 kV-os összeköttetés létesítésével kapcsolatos feladatokat a Gyôr–Szombathely projekt MVM Rt. Igazgatósága által elfogadott Beruházási Programja határozta meg. A dokumentum a projektre mintegy 15 Mrd Ft beruházási volument irányzott elô. Az új összeköttetésnek az ellátásbiztonság növelésében betöltött kiemelt szerepére tekintettel az MVM Rt. úgy döntött, hogy a Magyar Energia Hivatal által meghatározott befejezési határidôt egy évvel elôbbre hozza, így a Beruházási Programban már a 2006. december 31-i üzembe helyezést célozza meg.

lopoknak több, mint 30%-a felállításra került, a szigetelôk felszerelése és a vezetékhúzás június hónapban kezdôdött. A vezeték elsô szakaszaként felhasználásra kerül a Gyôr–Bécs kétrendszerû 400 kV-os vezeték jelenleg nem használt második rendszere, amely Öttevény térségében ágazik le (a vezeték „felhasításával”) Szombathely felé. A megoldás a jövôben lehetôséget nyújt arra (amennyiben az osztrák fél is üzembe helyezi a második rendszert), hogy kialakuljon egy Szombathely–Bécs 400 kV-os összeköttetés is.

A PROJEKT MEGVALÓSÍTÁSA A projekt megvalósítása öt, egymással szorosan összefüggô részfeladat összehangolt elvégzését igényli. 1. Gyôr–Szombathely 400 kV-os távvezeték

A mintegy 90 km hosszú, kétrendszerû távvezeték ún. „FENYÔ” típusú oszloppal, duplex felületvédelemmel, 23500 mm2 áramvezetô sodronnyal, védôvezetôje távközlési célú optikai szálakkal (OPGW) készül. A távvezeték alkotóelemeit az MVM Rt. versenytárgyalás útján szerezte be, a kivitelezést leányvállalata, az Országos Villamostávvezeték Rt. (Ovit Rt.) végzi. 2005 júniusáig az oszlopok alapjai mintegy 50%-ban elkészültek, az osz-

6


Az alállomás hagyományos szabadtéri kivitelû, ún. másfél megszakítós diszpozíciójú, elsô kiépítésben két távvezetéki mezôt és két transzformátor mezôt tartalmaz (a késôbbi, tervezett Hévíz irányú összeköttetés kialakítására, valamint egy esetleges osztrák irányú bôvítésre a lehetôség biztosított). A két, egyenként 250 MVA egységteljesítményû 400/120 kV-os transzformátor biztosítja a térség 120 kV-os feszültségszintje számára a megfelelô nagyságú és biztonságú teljesítmény átadását. A meddôteljesítmény-gazdálkodást a transzformátorok tercier tekercselésére csatlakozó 75 MVAr-os söntfojtók biztosítják. A kiépítés a 2004. évben üzembe helyezett Pécs 400/120 kV-os alállomás mintáját követi. Az alállomáshoz szükséges készülékeket, berendezéseket az MVM Rt. versenytárgyalások útján szerezte be, a kivitelezést az Ovit Rt. végzi. 2005 júniusáig megvalósult a területkijelölés, a szükséges feltöltések, a durva tereprendezés, és megindultak az építészeti, kivitelezési munkák is. Mind a távvezeték, mind az alállomás kivitelezése a természetvédelmi és régészeti hatóságokkal szoros együttmûködésben folyik.

Bécs

2005 folyamán indult, szoros együttmûködésben az E.ON Észak-dunántúli Áramszolgáltató Rt.-vel.

Gyôr

K sín

SF 2. tr.

1

1. tr.

2

3

4

SF

B sín

esetleges osztrák irány

tervezett Hévíz

SZOMBATHELY, 400 kV Litér

0

1

2

3

4. Az E.ON Észak-dunántúli Áramszolgáltató Rt. Vépi úti 120 kV-os alállomásának bôvítése

A 120 kV-os blokkvezeték csatlakozása érdekében az áramszolgáltató 120 kV-os alállomását két mezôvel szükséges bôvíteni. A feladat elvégzésére az MVM Rt. és a tulajdonos E.ON közötti szerzôdés alapján 2005–2006. évben kerül sor. A munkát – hasonlóan a blokkvezeték építéséhez – az MVM Rt. megbízása alapján az Ovit Rt. végzi. Tekintettel arra, hogy az E.ON tulajdonában lévô Szombathely-Ikervár 120 kV-os távvezeték az épülô új 400/120 kV-os alállomás területén halad át, így ezen vezetéket részben új nyomvonalra kell áthelyezni. Ez azt igényli, hogy a 120 kV-os fogadómezôk ésszerû cseréjét is végre kell hajtani a szükséges vezetékrendezések mellett.

4

5. A Gyôr 400/220/120 kV-os alállomás 400 kV-os bôvítése az új 400 kV-os távvezeték csatlakozása érdekében

3. tr.

4. tr.

Bôs

Bécs

Szombathely

GYÔR, 400 kV

3. 120 kV-os összeköttetés az új 400/120 kV-os alállomás és a meglévô, E.ON ÉDÁSZ tulajdonú (Vépi út) 120/20 kV-os alállomás között

Egy rövid (mintegy 150 m hosszúságú), kétrendszerû 120 kV-os távveze-

ték „szállítja” majd a 400 kV-os feszültségszinten a régióba átvitt, majd letranszformált feszültségszintû teljesítményt a térség meghatározó 120 kV-os csomópontjába, a Vépi úti 120/20 kV-os alállomás 120 kV-os gyûjtôsínjére. A blokkvezeték tervezése, építése

A Gyôr–Szombathely 400 kV-os távvezeték csatlakoztatása érdekében bôvíteni kell a Gyôr alállomás 400 kV-os részét. A rendszerirányítóval történt egyeztetés alapján az a döntés született, hogy a Bôs (Gabcˇikovo) irányú távvezeték – figyelembe véve a jellemzô szállítási viszonyokat – a Litérre menô távvezetékkel kerüljön „szembe” (egy mezôsorba), ezáltal a Bécs irányú vezeték mezôsorába kerül az új, Szombathelyre menô összeköttetés. Az alállomás 400 kV-os bôvítése célszerûen párhuzamosan történik az ottani szekunder rekonstrukció munkáival, amelynek eredményeként – a korszerû technika alkalmazása mellett – megvalósul a Gyôr kezelôközpont kialakítása is, ahonnan majd a helyi irányítás mellett Szombathely, Litér és Oroszlány távkezelése is történik. A bôvítési munka – melyet az Ovit Rt. végez – megindult, befejezése


7

2006. évben várható. Az egyes részfeladatok végrehajtásában az MVM Rt.-nek jelentôs mérnökirodai segítséget nyújt az ERBE Energetika Mérnökiroda Kft.

ÖSSZEFOGLALÁS Az MVM Rt. kiemelt fontosságot tulajdonít a nyugat-dunántúli térség ellátásbiztonság növelését eredményezô Gyôr–Szombathely 400 kV-os összeköttetés megvalósításának. A kor követelményeinek megfelelô készülékek, berendezések és építési technológiák alkalmazásával, az észszerû költségminimum alapkövetelményének szem elôtt tartásával, jóval a MEH határozatban megfogalmazott határidô elôtt, várhatóan a Beruházási Programban elôírt befejezési idôpontot 1-2 hónappal megelôzôen, a jóváhagyott költségkereten belül megvalósítja, és üzembe helyezi azt. 2006 végétôl tehát korszerû, európai színvonalú átviteli hálózati ellátást kap Szombathely térsége. A hálózat fejlesztése ezzel a fázissal természetesen nem áll meg, az

ÁTVITELI HÁLÓZAT 2015

MVM Rt. közeli terveiben szerepel az alállomás ellátásbiztonságának további növelése azáltal, hogy – ún. „hurokzárási” céllal – megépíti a Szombathely–Hévíz 400 kV-os összeköttetést, másik irányú átviteli hálózati betáplálást biztosítva a térségnek. A fejlesztési tervek között a középtávra kiterjedô idôintervallumban szerepel még egy újabb román (Békéscsaba–Nagyvárad), horvát (Pécs– Er-

nestinovo) és szlovák (Sajóivánka–Rimaszombat/Gyôr–Pod.Biskupice) irányú vezeték kiépítése is. Természetesen az új létesítések mellett kiemelt fontosságot kell tulajdonítani a szükséges rekonstrukcióknak, célként kitûzve, hogy középtávon a teljes magyar átviteli hálózat színvonala megfeleljen a kor követelményeinek, biztosítva az Átviteli Engedélyben megfogalmazott ellátásbiztonságnak való megfelelést.

energia-piac meghatározó, integráltan mûködô résztvevôjeként, Magyarország nemzeti villamos társaságcsoportjaként határozza meg, mely szerepet vállal a régió villamos energetikájában is. A stratégia az MVM csoport számára meghatározta azokat a fôbb feladatokat, melyeket a társaságcsoport a jövôben be fog tölteni. Az MVM célja, hogy Magyarország domináns villamosenergianagykereskedôjeként számottevô részesedéssel rendelkezzen a közvetlen fogyasztói értékesítés piacán is, piacvezetô pozíciójának megtartásában meghatározó jelentôségûek a hosszú távú villamosenergia-vásárlási és -értékesítési szerzôdések. Termelôként az MVM csoport a Paksi Atomerômû Rt. révén meghatározó szerepet tölt be a magyar piacon, termelôi portfoliója bôvítése során a kereskedelmi

szempontok prioritása érvényesül a rendszerszabályozási és az ellátásbiztonsági szempontok mellett. Az MVM csoport harmadik fô szerepköre a TSO, melynek létrehozásában a közgyûlés meghozta a legfontosabb döntéseket. A stratégia a társaságcsoport számára további elemként a régió országainak villamosenergiapiacán való megjelenést is rögzítette, melynek elsôdleges célja az MVM termelôi, kereskedelmi portfoliójának javítása, az MVM piaci pozíciójának erôsítése, a tulajdonosi érték növelése. A stratégia az MVM csoport számára célként tûzi ki azt is, hogy meghatározó piaci pozíciója révén, piaci eszközökkel, a fennálló jogszabályi kereteken belül támogassa az ellátásbiztonsághoz és a hosszú távú nemzeti energiapolitikához kapcsolódó állami feladatok megvalósulását.

n SAJTÓKÖZLEMÉNY Folytatás a 4. oldalról MVM Rt. közvetlen irányítási befolyással rendelkezô tulajdonosa, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelô Rt. (ÁPV Rt.) a korábban ismertetett döntések végrehajtásának elôkészítéseként – a VET módosítás ütemterve szerint – a MAVIR részvények tulajdonosává vált, így megnyílt a lehetôség azok MVM Rt.-be történô apportálására). Az MVM Rt. rendkívüli közgyûlése – a fent ismertetett döntésekkel összhangban – elfogadta az MVM Rt. és az általa irányított társaságcsoport középtávú üzleti stratégiáját, melynek egyik meghatározó eleme a TSO létrehozása az MVM csoport keretében. A stratégia az MVM csoport jövôjét versenyképes stratégiai holdingként, a hazai villamos-

8


UCTE RESZINKRONIZÁCIÓ n 2004. OKTÓBER 10-ÉN HOSSZÚ, NAGY NEMZETKÖZI ÖSSZEFOGÁST IGÉNYLÔ ELÔKÉSZÍTÔ MUNKA EREDMÉNYEKÉNT AZ UCTE 2. SZINKRONZÓNA TAGJAI – A BALKÁNI ORSZÁGOK – CSATLAKOZHATTAK AZ UCTE RENDSZEREGYESÜLÉS KERETÉBEN EGYÜTTMÛKÖDÔ ORSZÁGOK VILLAMOSENERGIA-RENDSZERÉHEZ. EBBEN KULCSFONTOSSÁGÚ SZEREPE VOLT A SÁNDORFALVA 400/120 kV-OS ALÁLLOMÁSNAK, AMELY 400 kV-OS TÁVVEZETÉKI ÖSSZEKÖTTETÉST BIZTOSÍT A ROMÁN RENDSZERHEZ ARADON, ILLETVE A SZERB RENDSZERHEZ SZABADKÁN KERESZTÜL. A MAGYAR VILLAMOSENERGIA-RENDSZER EZZEL AZ UCTE PEREM ORSZÁGÁBÓL FONTOS TRANZITÚTTÁ, SÁNDORFALVA ALÁLLOMÁS PEDIG MEGHATÁROZÓ NEMZETKÖZI CSOMÓPONTTÁ VÁLT. VERÉB TAMÁS, ZERÉNYI JÓZSEF

ELÔZMÉNYEK Jugoszlávia felbomlásával a korábban a nyugat-európai villamosenergia-rendszerhez (UCTE) tartozó balkáni országok (Jugoszlávia, Görögország) hálózatai leváltak az addig egységes nyugati rendszerrôl. Az újjáépítéseket követôen, az energetikai szempontból is legnagyobb károkat szenvedett Mostar és Eszék térségében múlt évben befejezett helyreállításokat követôen ismét realitássá vált a rendszerek összekap-

csolása, immár kibôvítve az idôközben szintén csatlakozási szándékát bejelentô, és ennek érdekében számos mûszaki fejlesztést megvalósító román és bolgár energiarendszerrel. Magyarország még a 80-as évek végén jelezte szándékát, hogy a nyugat-európai energiarendszer részeként kíván hosszú távon mûködni. A 90-es évek elején a visegrádi országok magyar kezdeményezésre, CENTREL néven létrejött sikeres együttmûködése a 90-es évek köze-

pére lehetôvé tette ezen országok együttes csatlakozását. A magyar rendszer a CENTREL-rendszer részeként a nyugati, megmaradó UCTErendszerhez csatlakozott. Ezzel párhuzamosan megkezdôdött az elôkészítés az UCTE újraegyesítéséhez, amely azonban közel 10 évet vett igénybe, alapvetôen a politikai nézetkülönbségekbôl fakadó összefogás hiánya miatt. A helyzet napjainkra enyhült, és realizálódott a háborús sérüléseket szenvedett berendezések helyreállítása is.

1. ÁBRA AZ UCTE 1. ÉS 2. SZINKRONZÓNÁJA AZ EGYESÍTÉS ELÔTT


9

A KÉT UCTE SZINKRONZÓNA KIALAKULÁSA A balkáni háború idején az egykori Jugoszlávia villamosenergia-rendszere több részre szakadt. A Balkánon korábban üzemelô 400, 220 és 110 kV-os távvezetéki kapcsolatok Horvátország és Szerbia-Montenegro, valamint Bosznia-Hercegovina és Szerbia között megszakadtak. Az UCTE-nek tagja volt a görög és a jugoszláv energiarendszer is, ezért a jugoszláv utódállamok energiarendszerei is automatikusan tagjai maradtak az UCTE-nek. Az UCTE európai rendszerével azonban csak Szlovénia, Horvátország, késôbb Bosznia-Hercegovina járt párhuzamosan. SzerbiaMontenegro, Macedónia, Görögország és az idôközben csatlakozó Románia és Bulgária egy ún. 2. szinkronzónát alkottak. A politikai helyzet normalizálódásával, valamint a térségben a háború alatt megsérült alállomások és távvezetékek helyreállításával megszületett a lehetôsége, hogy az említett délkelet-európai távvezetéki összeköttetések üzemszerûen ismét bekapcsolt állapotba kerüljenek és ezáltal megtörténhessen a 2. zóna párhuzamos kapcsolása az 1. szinkronzónához, amelyben a magyar energiarendszer is üzemel.

2. ÁBRA A RESZINKRONIZÁCIÓBAN ÉRINTETT TÁVVEZETÉKEK

A RESZINKRONIZÁCIÓ ELÔKÉSZÍTÉSE A jugoszláv utódállamok és a görög energiarendszer számára az összekapcsolás reszinkronizálást, míg az UCTE 2. szinkronzónájához csatlakozó román és bolgár energiarendszer számára elsô párhuzamos kapcsolást jelentett. A reszinkronizációban kulcsszerepet betöltô Sándorfalva 400/120 kV-os alállomáson a Szabadka irányú 400 kV-os távvezeték 1988-tól üzemel, azonban a reszinkronizációig csak szigetüzem volt lehetséges. A Szeged–Arad 220 kV-os távvezeték román kezdeményezésre elôbb a Sándorfalva–Marosnémeti 400 kV-os távvezeték, majd Arad alállomás 400 kV-os bôvítését követôen 2000-tôl Sándorfalva–Arad 400 kV-os távvezetékként üzemel, de a magyar

10

3. ÁBRA A SZÖGELTÉRÉS MÉRÉSÉNEK ELVE OSZCILLOSZKÓPPAL

4. ÁBRA FÁZISELTÉRÉS A MAGYAR ÉS A HORVÁT VILLAMOSENERGIA-RENDSZER KÖZÖTT


talmazó védôvezetôre (OPGW) cserélte, a Sándorfalva–Arad 400 kV-os távvezeték pedig már így épült. Ezen összeköttetések felhasználásával a szükséges távközlési infrastruktúra 2004 szeptemberére kiépült. A reszinkronizáció elôkészítésére az UCTE Irányító Bizottsága (Steering Committee) 2002. március 12-én hozta létre a reszinkronizációval foglalkozó végrehajtó bizottságot (ETExecutive Team for North-South Resynchronization), amelyben minden érdekelt átviteli villamos társaság, illetve rendszerirányító képviselôje részt vett (összesen 11 országból; a MAVIR Rt.-t Oroszki Lajos vezérigazgató-helyettes képviselte). Ez a mûszaki grémium határozta meg a mûszaki feltételeket és a feladatokat az elôzetesen elvégzett terhelés eloszlási és stabilitásszámítások alapján. Az ET összesen tíz ülést tartott és 2004. szeptember 13–14-én Zágrábban véglegesítette a reszinkronizácó öszszesen 12 db 400, 220, és 110 kV-os távvezetéket (2. ábra) érintô programját. A román és a bolgár energiarendszer csatlakozásához szükséges feltételeket a Technical Commitee határozta meg.

5. ÁBRA A RESZINKRONIZÁCIÓ ELÔTTI FÁZISAZONOSSÁG-MÉRÉS

FÁZISAZONOSSÁGI PROBLÉMA A HORVÁT ÉS A VELE SZOMSZÉDOS ENERGIARENDSZEREK KÖZÖTT

6. ÁBRA AZ ÚGYNEVEZETT „BALKÁNI KOLBÁSZ”: HOGYAN LEHET ELKÉPZELNI A 120 FOKOS CIKLIKUS ELCSAVARODÁST?

energiarendszer CENTREL autonóm üzemétôl (1993) a reszinkronizációig csak szigetüzemben. 2003-ban történt meg a Sándorfalva–Békéscsaba 400 kV-os távvezeték üzembe helyezése, amely a délkeleti 400 kV-os hurok zárásával jelentôsen növelte a térség ellátásbiztonságát, valamint a tervezett összekapcsolás biztonságát.

A szomszédos villamosenergiarendszerek együttmûködéséhez szükségessé vált nagy kapacitású távközlési összeköttetések kiépítése a nemzeti teherelosztók (rendszerirányítók) között. 2004-ben a Sándorfalva–Szabadka 400 kV-os távvezetéken a védôvezetôt az MVM Rt. és a Szerb Villamos Mûvek (EPS) optikai kábelt tar-

1995-ben az akkor még szigetüzemû Söjtör–Nedeljanec 120 kV-os távvezetéken fellépett zárlat kapcsán merült fel elôször, hogy a horvát és a magyar oldal között a fázisazonossággal probléma van. Novemberben a MAVIR Rt.–OVRAM a DÉDÁSZ Rt. és a horvát áramszolgáltató szakembereivel közösen ellenôrzô mérést végzett, amelynek eredményeként kiderült, hogy az azonos fázisú feszültségek között 108º eltérés van. A Siklós–Valpovo/Donji Mihojlac 120 kV-os távvezetéken nem sokkal késôbb elvégzett ellenôrzô mérés szintén jelentôs (135º) szögeltérést mutatott. Felvetôdött a ciklikus fáziscsere lehetôsége, amit akkor több neves magyar szakember hitetlenkedéssel fogadott.


11

7. ÁBRA A HORVÁT TEHERELOSZTÓ UCTE RESZINKRONIZÁCIÓRA LÉTREHOZOTT HONLAPJA

8. ÁBRA A MAVIR RT. AKTUÁLIS VER ADATOKAT TARTALMAZÓ HONLAPJA (INVERZ KÉP)

A Hévíz–Tumbri (Horvátország) 400 kV-os távvezeték üzembe helyezését megelôzôen 1998-ban és 1999-ben a MAVIR Rt.–OVRAM a PROLAN Rt., a horvát (HEP), valamint a szlovén (ELES) társaságok

12

szakértôinek bevonásával nemzetközi méréseket végzett a kérdés tisztázására. A PROLAN Rt. által kifejlesztett ProStandard SCU típusjelû készülék alkalmas volt GPS jellel szinkronizált mérések végzésére abból a


célból, hogy nagy pontossággal megállapíthassuk a különbözô földrajzi helyen lévô alállomásokban az azonos fázisfeszültségek közötti szögeltérést. A mérés elve a következô: a GPS jel felfutó éléhez digitális tárolós oszcilloszkóp képernyôjén hozzámérve a vizsgált fázisfeszültség hullám elsô negatívból pozitívba menô null-átmenetét, megkaptuk a kérdéses szögeltérést. (3. ábra) A mérési eredmények egyértelmûen igazolták a ciklikus fáziscsere tényét a horvát és a szlovén, illetve a horvát és a magyar villamosenergiarendszerek között. (4. ábra) A reszinkronizáció elôtt a magyar fél (MAVIR Rt.) kezdeményezésére ismételt ellenôrzô mérésekre került sor 2004. szeptember 9-én, amelyek során vizsgálták, hogy a tervezett távvezeték-bekapcsolások során kialakuló hálózatrészek között várható-e szögeltérés. Az elvégzett elsô méréssorozat öszszesített eredményét mutatja az 1. táblázat, amelybôl egyértelmûen látszik, hogy a horvát rendszer ciklikus fáziscseréje továbbra is fennáll.

1. TÁBLÁZAT

UCT

SCG Mlad.–Ernest.

HU Sfalva.–Paks

HU Hevíz–Toponar

Dw

1

11,52

0,R,L1

329,4

R,l1,0

201,6

R,L1,0

205,2

-127,8

2

12,02

4,S,L2

117,0

S,L2,4

347,4

S,L2,4

352,8

-129,6

3

12,10

8,T,L3

268,2

T,L3,8

138,6

T,L3,8

144,0

-129,6

4

12,18

8,T,L3

41,4

R,L1,0

32,4

R,L1,0

37,8

-9,0

(Megjegyzés: szögeltérés az azonos fázisú magyar feszültségtôl)

2. TÁBLÁZAT

UCT

SCG Mladost busbar

S.falva–Subotica R,L1,0

Dw

HU S.falva–Arad

5

13,45

0,R,L1

262,8

268,2

5,4

6

13,53

0,R,L1

48,6

7

13,57

4,S,L2

59,4

S,L2,0

66,6

7,2

8

14,00

8,T,L3

212,4

T,L3,8

217,8

5,4

R,L1,0

(Megjegyzés: szögeltérés az azonos fázisú magyar feszültségtôl)

50,4

1,8

A második méréssorozat a szerb–román rendszer fázisazonosságát vizsgálta a magyarhoz képest. Ennek eredményeit mutatja a 2. táblázat. Az eredmények igazolták, hogy a szerb–román hálózat fázisazonossága rendben van. A fentiekben bemutatott – és okát tekintve a történelmi múltba veszô – ténylegesen fennálló ciklikus fáziscsere a horvát és a környezô energiarendszerek között megakadályozta volna a reszinkronizáció eredményes megvalósítását. Ezért a HEP tervet dolgozott ki egy rövid idejû szigetüzemi leválásra az UCTE-rôl és a horvát határt keresztezô összes távvezetéken elvégzendô ciklikus fáziscserére, amelyet 2004. szeptember 23–29. között magyar és szlovén együttmûködéssel sikeresen végrehajtott. Ezzel minden akadály elhárult a reszinkronizáció végrehajtása elôl.

9. ÁBRA 9.34 ÓRA, SÁNDORFALVA–ARAD 400 kV-OS TÁVVEZETÉK BEKAPCSOLÁSA ARADON (TERHELÉS ALÁ VÉTEL, ÉS AZ AZT KÖVETÔ TELJESÍTMÉNYLENGÉSEK)


13

10. ÁBRA 9.34 ÓRA – SÁNDORFALVA–ARAD 400 kV-OS TÁVVEZETÉK BEKAPCSOLÁSA ARADON (HELYSZÍNI MÉRÉSI FELVÉTEL)

11. ÁBRA RESZINKRONIZÁCIÓ – 9.41 ÓRA, SÁNDORFALVA–SZABADKA 400 kV-OS TÁVVEZETÉK BEKAPCSOLÁSA

14


12. ÁBRA 9.41 ÓRA – SÁNDORFALVA–SZABADKA 400 kV-OS TÁVVEZETÉK BEKAPCSOLÁSA SÁNDORFALVÁN (SZABADKA TÁVVEZETÉK-MENNYISÉGEI) (HELYSZÍNI MÉRÉSI FELVÉTEL)

A RESZINKRONIZÁCIÓ TÉNYLEGES MEGVALÓSÍTÁSA A reszinkronizációra 2004. október 10-én, vasárnap került sor, amikor az elôre meghatározott program szerint 9.34 órakor Arad alállomáson automatikus szinkronizmus ellenôrzéssel bekapcsolták a Sándorfalva–Arad 400 kV-os távvezetéket. Az összekapcsolás elôtt megfelelô szabályozással gondoskodni kellett arról, hogy a 2. szinkronzóna frekvenciája 30-50 mHz értékkel magasabb legyen, mint az 1. szinkronzóna frekvenciája (ezt a román energiarendszer végezte). Az elsô összekötô távvezeték sikeres bekapcsolását követôen: n 9.41 órakor bekapcsolták a Sándorfalva–Szabadka, n 9.58 órakor a Podgorica (Montenegro)–Tebinje (Bosznia-Hercegovina),

n 10.07 órakor a Munkács (Ukraj-

na)–Rosiori (Románia) és n 10.20 órakor a Mladost (Szerbia)–Ernestinovo (Horvátország) 400 kV-os távvezetéket, n 10.58 óráig bekapcsolták a többi 220 és 110 kV-os összekötô távvezetéket. Ezzel megtörtént a teljes reszinkronizáció, minden összekötô távvezeték üzembe került. A reszinkronizáció folyamatát, a teljesítményáramlások változását figyelemmel lehetett kísérni a horvát teherelosztó által erre az alkalomra létrehozott internetes honlapon, illetve a MAVIR Rt. aktuális VER adatokat mutató honlapján. A reszinkronizáció fontosabb lépéseit a MAVIR Rt. folyamatirányító rendszerében rögzített ábrákon és a MAVIR Rt.–OVRAM által készített helyszíni mérések felvételein mutatjuk be. Az áramok és a feszültségek alakulását Sándorfalva alállomáson készí-

tett mérési felvételek (10–12. ábra) szemléltetik. A reszinkronizációs programot a horvát HEP vállalatnál kialakított irányító helyrôl két fôkoordinátor, Toljan Ivica (HEP-Horvátország) és Jevsˇenak Milan (ELES-Szlovénia) irányította. Munkájukat minden érintett rendszerirányítónál egy-egy koordinátor segítette (a MAVIR Rt.-nél Zerényi József OVRAM osztályvezetô). Az európai együttmûködô villamosenergia-rendszer kibôvülése Bosznia-Hercegovina, Szerbia-Montenegro, Macedónia, Albánia, Görögország, Bulgária és Románia energiarendszereivel lehetôvé teszi, hogy a magyar villamosenergia-import 2004. november 1-jétôl minimum 200 MWtal nagyobb legyen, és egyúttal a villamosenergia-ellátás stabilitása, megbízhatósága növekedjen, ugyanakkor Magyarország földrajzi helyzetébôl adódóan a magyar átviteli hálózat szerepe nemzetközi vonatkozásban is jelentôsen növekszik.


15

AZ OVIT RT. RÉSZVÉTELE A MAGYAR VILLAMOS ENERGETIKA NAGYPROJEKTJEINEK LÉTESÍTÉSÉBEN n AZ ORSZÁGOS VILLAMOSTÁVVEZETÉK RT. A MAGYAR VILLAMOSENERGIA-RENDSZER, ELSÔSORBAN A NAGYFESZÜLTSÉGÛ ÁTVITELI HÁLÓZAT LÉTESÍTÉSÉNEK, MÛKÖDÉSÉNEK (ÜZEMELTETÉSÉNEK, KARBANTARTÁSÁNAK ÉS ÜZEMZAVAR-ELHÁRÍTÁSÁNAK) TOVÁBBRA IS MAGAS SZÍNVONALÚ ÉS FOLYAMATOSAN FEJLÔDÔ RÉSZESE. SOMOGYI ISTVÁN

Az Ovit hagyományosan meghatározó – ma úgy lehetne mondani: „piacvezetô” – szerepe a magyarországi kooperációs (alap-, ill. átviteli) hálózat létesítésében és mûködtetésében közismert. A vállalat alapításakor kormányzati szinten meghatározott speciális feladatait (1949-tôl a nagyfeszültségû távvezetékek építése, 1951 óta ezen kívül az alaphálózati alállomások üzemeltetése is) több mint fél évszázada nemzetközileg elismert mûszaki színvonalon látja el. A klasszikusnak mondható szakmai tradíciókkal rendelkezô Ovit a XX. század utolsó két évtizedében – a villamosenergia-rendszer jellegzetesen szakaszos növekedése miatt idônként óhatatlanul „túlfejlesztett” kapacitásainak birtokában – vállalkozói magatartást és módszereket alakított ki, jó néhány esztendôvel megelôzve a hazai gazdasági rendszer politikai alapokon történt átalakítását, a magyarországi piacgazdaság kiépülését. A XXI. század éveiben már nem is újszerû, hanem természetes eleme az Ovit mûszaki és gazdasági tevékenységének a piaci magatartás, azaz eredeti (alaphálózati) feladatainak ellátása mellett egyéb, meglehetôsen széleskörû szakmai és vállalkozási te-

16

rületek meghódítása. Az Ovit az MVM Rt. hosszú távú átviteli hálózat fejlesztési tervei alapján az MVM Rt.


beruházásában megvalósuló projektek mellett – közbeszerzési eljárások és egyéb tenderek mindenkor esélyes pályázójaként – rendszeresen végez projekt megvalósítási munkákat az áramszolgáltató- és erômû-részvénytársaságok, valamint egyéb ipari nagyfogyasztók megrendelésére. Mi tette minderre alkalmassá az Ovit-ot? – több mint fél évszázados tevékenységének egész története. Hiszen az eredeti hivatás: a villamosenergia-alaphálózat létrehozása, üzemeltetése, karbantartása és folyamatos, dinamikus fejlesztése mindenkor szinte rákényszerítette képességeinek „karbantartására”, szakemberei képzettségének és eszközállományának a legkorszerûbb nívón tartására. Emellett – a mindenkori feladatok mûszaki változatossága miatt – a vállalat vezetôiben és dolgozóiban korán, már a tervutasításos korszakban szükségképpen kialakult a munkák különbözôségéhez való rugalmas és gyors alkalmazkodás képessége. Az Ovit gyakorlatilag az egyedüli magyarországi cég, amely a geodéziai elôkészületektôl a legkorszerûbb villamos berendezések üzembe helyezéséig az építés, villamosmû-létesítés és hálózatfejlesztés minden lépcsôjére biztos lábbal lép – amiben

persze igen jelentôs szerepe van a vállalat hálózatismeretének, sok évtizedes üzemeltetési tapasztalatainak is. Az Ovit messzemenôen képes alkalmazkodni a különbözô megrendelôi igényekhez (építészet, villamos technológiák stb.), a tervezéstôl a hálózati létesítmények komplett, kulcsrakész kivitelezéséig. Az elôzôekkel egyenértékûnek tekintjük, noha bizonyos szempontból talán még fontosabb is, azt a különleges, szinte egyedülálló kisegítô és szolgáltató bázist, amelyet az Ovit az évtizedek folyamán – alaphálózati fô feladatainak ellátása érdekében – saját kapacitásaiban kiépített. Az európai hírû – és a hazai villamosenergiaiparban rendszeresen igénybe vett – különleges Ovit Nehézszállító Üzem közismert. Hasonlóképpen azok a szakszolgálatok, diagnosztikai tevékenységek, amelyek a hálózat mû-

ködtetésében nélkülözhetetlenek: a szigetelôolajok vizsgálata, a termovíziós diagnosztika és a transzformátorok szigetelési állapotának ellenôrzése. A legutóbbi évtizedben igen látványosan fejlôdött – ha nem is teljesen új tevékenységként – az Ovit saját acélszerkezeti és villamos (segédüzemi) berendezési gyártókapacitása. Cégünk vállalkozási pozíciójának további, határozott megerôsödése tapasztalható, amióta az Ovit a magyar átviteli hálózat létesítésében már nem csupán hagyományos tervezôi és kivitelezôi tevékenysége által piacvezetô, hanem az eddig is széles körû képességeit jelentôsen kibôvítette új, modernizált kapacitásaival, amelyekkel akár külön-külön is esélyessé vált az MVM Rt. és egyéb hálózati cégek (áramszolgáltatók és erômûvek) beszállítói pályázatainak megnyeré-

sére, korszerû és versenyképes termékeinek saját szerelésben történô értékesítésére. Tovább erôsíti az Ovit hatékony és rugalmas, meglehetôsen sokoldalú vállalkozóképességét az a sajátos, „mátrix-elvû” szervezet, amely a Létesítési Igazgatóság mûködésében és szakmai tevékenységében, annak speciális, összetett tartalma miatt kialakult és már évek óta jól bevált. A villamosenergia-ipari (átviteli- és elosztó hálózati) projektek egyik alapvetô jellegzetessége, hogy a szabad ég alatt végzett munkák jelentôs mértékben idôjárás-függôek. Ezzel a megrendelôi kör általában nem számol, az Ovit azonban nagy szakemberállományával, rutinjával, az évtizedek alatt kialakított szervezési megoldásokkal mindenkor képes az idônként óhatatlanul bekövetkezô munkacsúcsok biztonságos kezelésére is. Az MVM Közleményei rendszeresen tudósít az átviteli hálózati nagyprojektekrôl, így például a 2005. évi 1–2. számban a Paks–Pécs 400 kV-os összeköttetés megvalósulásáról. A jelen szám hasonló tárgyú tudósítása a Gyôr–Szombathely 400 kV-os összeköttetés létesítésérôl szól. Ezért e nagyprojektek mûszaki tartalmát, kivitelezésük menetét itt nem részletezzük. Mindkét átviteli hálózati nagyprojekt nagy részarányú, igen sokoldalú Ovit részvétel mellett valósult, illetve valósul meg, amelynek komplexitása szignifikánsan mutatkozik meg a Paks–Pécs 400 kV-os összeköttetésnél, ahol az Ovit Rt. fôbb munkái címszavakban felsorolva is meggyôzôek lehetnek: n a Paks–Pécs 82,1 km nyomvonal hosszúságú, kétrendszerû 400 kVos távvezeték oszlopainak gyártása és szállítása; n a távvezeték kivitelezése (építéseszerelése); n a Pécs 400/120 kV-os új alállomás kivitelezése; n a Pannon Hôerômû Rt. 120 kV-os alállomás és az új Pécs 400/ 120 kV-os alállomás közötti, kétrendszerû 120 kV-os távvezeték kivitelezése; n a Pannon Hôerômû 120 kV-os alállomásának bôvítése; n a Paksi Atomerômû megbízása alapján az atomerômû 400 kV-os alállomásának bôvítése az új


17

400 kV-os távvezeték csatlakozása érdekében. A másik – jelenleg is futó – átviteli hálózati nagyprojekt, a Gyôr–Szombathely 400 kV-os összeköttetés létesítésében hasonlóképpen meghatározó az Ovit Rt. kivitelezôi részesedése. Társaságunk n építi és szereli a 89,9 km-es, kétrendszerû, optikai vezetôs Gyôr– Szombathely 400 kV-os távvezetéket, n gyártja és szállítja a távvezetékoszlopok duplex felületvédelemmel ellátott 2550 tonnányi acélszerkezeteit, n létesíti a Szombathely 400/ 120 kV-os alállomást – az építészeti munkáktól az alállomási tartószerkezetek és gyûjtôsínek kialakításán, a nagyfeszültségû készülékek villamos technológiai szerelésén, a szekunder (védelmi, irányítástechnikai és segédüzemi) berendezések gyártásán illetve szerelésén át egészen az alállomás teljes üzembe helyezéséig. Az átviteli hálózat bôvítése mellett igen jelentôs, és az alállomások átlagéletkora miatt egyre inkább halaszthatatlanná váló feladat a meglévô hálózat rekonstrukciója, élettartamának meghosszabbítása, egyidejû korszerûsítése. Az alállomási rekonstrukciókban az Ovit Rt. szinte kizárólagos tervezôi és kivitelezôi pozíciókat szerzett, ami két alapvetô tényezô-

18

nek köszönhetô: a hálózat alapos ismerete, és az Ovit mûszaki fejlesztôi képességei. Az elsô alállomási rekonstrukcióra (többek között az elöregedett vasbeton portálok acélszerkezetre történô cseréjére) 1996-ban, a DÉMÁSZ Rt. Városföldi alállomásán került sor, amelyet azután számos további jelentôs alállomási felújítás követett az átviteli hálózati és áramszolgáltatói alállomásokon egyaránt. Az MVM Rt. tulajdonában lévô Dunamenti 220 kV-os alállomás 2004-


ben megkezdett átépítése messze felülmúlja az eddig elvégzett rekonstrukciókat, mind a munka volumene, mind bonyolultsága szempontjából. A projekt érdekessége, hogy a rekonstrukciót 1999-ben az Ovit javasolta, majd a Dunamenti Hôerômûvet üzemeltetô belga cég (TRACTRABEL) ennek alapján kiírt pályázatát meg is nyerte, a készülékek beszerzésével együtt. Az alállomást átvevô MVM Rt. a rekonstrukciós szerzôdéseket érvényben tartotta, így a rekonstrukció már az MVM Rt. beruházásában kezdôdött meg. A projekt három fô részbôl áll: primer és szekunder rekonstrukció, valamint építészeti felújítás. Ezek magukba foglalják a tartószerkezetek, a készülékek, a védelmi és irányítástechnikai rendszer, valamint a teljes szekunder kábelezés és a segédüzemi elosztók cseréjét – mindezt a folyamatosan üzemelô alállomáson! Mivel a Dunamenti alállomás (Százhalombatta) földrajzilag és elektrotechnikailag is közel van a Martonvásár 400 kV-os átviteli hálózati alállomáshoz, a mértékadó zárlati áramok nagysága miatt szinte mindent át kell építeni. Az alállomás 11 mezôbôl áll (0-tól 10-ig számozva), a munkát a 10. sz. mezôben kezdtük el. Le kell bontani a mezôk teljes sodronyozását, a szigetelôket, a feleslegessé váló készülékek tartószerkezeteit és azok alapjait, ki kell cserélni az

acélszerkezetû portálokat is. El kell készíteni a kettôs kötegû, 23643 ASC sodronyozást, kicserélni a készülékeket, kiépíteni az új kábelezést, és így tovább… A villamos technológiai szerelés szempontjából a legnagyobb kihívást az egy mezôsorra fordítható 20 napos (!) idôtartam jelenti. Ennyi idô áll rendelkezésre az öszszes primer és szekunder technológiai munka elvégzésére. A rekonstrukció – amelynek generáltervezôje is az Ovit Rt. – jelenleg a 2-es és az 1-es mezôk átépítésénél tart. A Dunamenti 220/120 kV-os alállomás a munkálatok befejezésével az átviteli hálózat egyik legszebb, legkorszerûbb elemévé válik. Az MVM Rt. átviteli hálózati nagyberuházásai mellett az Ovit folyamatosan pályázik a magyar villamos energetika többi szereplôje – áramszolgáltatók és erômûvek – által meghirdetett közbeszerzési eljárásokra és egyéb tenderekre, amelyek elnyerésének rendszeressége és kedvezô aránya önmagában is jól kifejezi az Ovit versenyképességét a hazai villamos energetikai piacon. Valamennyi párhuzamosan futó munkánk részletes bemutatására itt nincs lehetôség. Az Ovit pályázik – nyer – dolgozik – határidôre és kiváló minôségben teljesíti a vállalt feladatokat. 2005ben a stratégiai céljainknak megfelelôen az áramszolgáltatói piacon a közbeszerzési pályázatokon meghirdetett valamennyi zöldmezôs alállomás kivitelezését elnyertük: n E.ON

Tiszántúli Áramszolgáltató

Rt.: Nyíradony alállomás villamos technológia, és Polgár 120/KF alállomás építészet és villamos technológia; n E.ON

Észak-dunántúli Áramszolgáltató Rt.: Tét 120/KF alállomás, és Esztergom 120/KF alállomás;

n ELMÛ Rt.:

Dunavarsány 120/KF alállomás. Fentieken kívül az E.ON Észak-dunántúli Áramszolgáltató Rt. pályáztatta a Bicske 120/KF alállomás teljes villamos rekonstrukcióját is, amelyet ugyancsak az Ovit Rt. nyert meg. Nem lenne teljes egy, a szakterületén piacvezetô cég beszámolója, ha kimaradnának belôle azok a feltéte-

lek, amelyek – szakmai tudása, tapasztalatai, termelési kapacitásai és mobilitása mellett – kvalifikálják a hazai, sôt európai piacon való megjelenésre, a megrendelôk bizalmának, végül megelégedettségének elnyerésére: a szervezet, mûködés és tevékenység megfelelôsége az európai normáknak. Az Ovit rendelkezik a minôségbiztosítás, a környezetközpontú irányítás és a munkahelyi egészségvédelem és biztonság irányítási rendszerével, valamint azok – rendszeresen megújított – tanúsítványaival. Ezen kívül az Ovit – tevékenységének végzése és bôvítése folyamán – kvalifikálta magát az atomerômûben végzett munkákra, és az acélszerkezetek gyártásának speciális EU normáira is. Befejezésül fontosnak tartjuk kife-

jezni, hogy noha az Ovit Rt. (mint a magyar villamosenergia-hálózat egyik „alapító” létesítôje és üzemeltetôje) immár igen otthonosan mozog a meglehetôsen széles spektrumú vállalkozási körébe tartozó versenypályázatok kidolgozásában – tehát folyamatosan részt vesz a piaci versenyben –, mégis mindenkor örömmel vállalja az átviteli- és elosztóhálózati, valamint erômûvi megbízásokat. Bár a rendszerszintû gondolkodást és gondoskodást már nem az Ovit vezérli, az MVM Rt. beruházásában létesülô átviteli hálózati nagyprojektek, illetve az áramszolgáltatói projektek kivitelezôjeként újra meg újra felismeri, és jó érzéssel üdvözli, hogy ez a gondolkodás és gondoskodás a megváltozott feltételek mellett, továbbra is létezik.


19

KONFERENCIA-KÖRKÉP ÚJSÁGÍRÓI SZEMMEL n FINISÉHEZ ÉRKEZETT AZ ENERGIAPIACOK MÛKÖDÉSÉT SZABÁLYOZÓ TÖRVÉNYKEZÉSI MUNKA, MIKÖZBEN EGYRE-MÁSRA AZT HALLANI A KÜLÖNFÉLE ENERGETIKAI KONFERENCIÁKON A PIAC SZEREPLÔITÔL, HOGY BIZONY KÖZEL SEM ELÉGEDETTEK AZ EDDIG TÖRTÉNT LÉPÉSEKKEL, SÔT BIZONYOS KÉRDÉSEKBEN ALAPVETÔEN KÉRDÔJELEZIK MEG A PIAC MÛKÖDÉSÉT. ILYEN KÖRNYEZETBEN TALÁN NEM ÉRDEKTELEN, HA NEM KIMONDOTTAN SZAKÉRTÔI, HANEM A PIACNYITÁS KEZDETI LÉPÉSEITÔL AZ EGÉSZ FOLYAMATOT VÉGIGKÍSÉRÔ, ÉS NÉMI ENERGETIKAI ISMERETTEL IS RENDELKEZÔ ÚJSÁGÍRÓI SZEMMEL PRÓBÁLJUK ÁTTEKINTENI A KONFERENCIÁKON ELHANGZOTTAKAT, FÔLEG AZ IDEI ÉV TÖRTÉNÉSEIT. BÁR KÉTSÉGTELEN, HOGY A GÁZ- ÉS A VILLAMOSENERGIA-SZEKTOR PROBLÉMÁI HASONLÓAK ÉS NEM IS NAGYON VÁLASZTHATÓK SZÉT, EBBEN A CIKKBEN MÉGIS INKÁBB AZ ÁRAMPIACCAL FOGLALKOZUNK.* MAYER GYÖRGY Tulajdonképpen félidejéhez érkezett a hazai villamos energiai piacnyitás folyamata, hiszen a 2003. év eleji részleges piacnyitás – vagyis amikor a feljogosított nagyfogyasztók kiléphettek a versenypiacra – óta bô két év telt el, és nagyjából két évvel vagyunk a 2007-es teljes liberalizáció elôtt. Mindemellett azért is fontos lépéséhez érkeztünk a liberalizálási folyamatnak, mert eljött az ideje, hogy megszülessenek az ide vonatkozó új törvények, amelyek nemcsak a piacnyitás eddigi tapasztalatai, hanem az uniós csatlakozás miatt is átdolgozásra szorultak. Május végére a gáztörvény (GET) és a villamosenergia-törvény (VET) általános vitája lezárult, sôt a villamosenergia-törvény tervezetének részletes vitája is befejezôdött. Így június közepén a T. Ház szavazhat a törvényjavaslatokról, tehát nem látszik veszélyben az új törvények júliusi hatályba lépése – legalábbis Hatvani György, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium helyettes államtitkára szerint, aki kitartó türelemmel járt szinte az összes energiapiaccal foglalkozó konferenciára. A két évvel korábbi kezdeti hónapokra annyiban érdemes még visszatekinteni, hogy a BorsodChem merész lépése – hiszen elsôként merte vállalni a kockázatot és átlépett a versenypiacra – után egyre több feljogo-

sított nagyfogyasztó kezdett puhatolózni a kereskedô cégek valamint az import irányába, hogy legalább néhány százalékkal olcsóbban jussanak energiához. Igaz, nem volt zökkenômentes az áttérés, mert fel kellett adni az addigi biztos és garantált energiaellátást egy némileg bizonytalanabb, de kedvezôbb árral kecsegtetô lehetôségért, ráadásul egy olyan gazdasági környezetben, amikor még a szükséges szabályok, végrehajtási rendeletek is több hónapos késéssel láttak napvilágot. Ebben az idôben fôleg arról szóltak a konferenciák, hogy megismertessék az érintett fogyasztókkal az új szabályozást, bemutatkozzanak az engedélyes kereskedôk, és versenypiaci átlépésre ösztönözzék leendô partnereiket. A szolgáltatók és a különféle érdekvédelmi szervezetek, mint például a nagyfogyasztókat tömörítô Ipari Energiafogyasztók Fóruma (IEF) pedig rendre a szabályozás hiányosságait, a szûkös importlehetôséget, a drága hazai forrásokat emlegette minden ilyen rendezvényen. Az eltelt idôben a piacnyitásnak annyi eredménye lett, hogy 2005 közepéig a villamosenergia-piac közel 30 százaléka nyílt meg, bár alapvetôen senki, sem a nagyfogyasztók, sem az áramszolgáltatók, sem az erômûvek, sôt megkockáztatom, hogy a gazdasági

tárca, az MVM, a MAVIR és a Magyar Energia Hivatal (MEH), de még a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) sem elégedett. Sôt talán leginkább ez utóbbi, vagyis a GVH találja a legtöbb kivetnivalót a piacnyitásban.

ÚJ ÉV, ÚJ KONFERENCIÁK Térjünk azonban át az idei évre, hiszen az új törvények kapcsán legalább annyira fontos idôszakához érkeztünk a piacnyitásnak, mint a 2003-as kezdeti lépések voltak. Január végén a Wbpr Hungária és a Deloitte Üzletviteli és Vezetési Tanácsadó közremûködésével rendezték meg az energetikai piacnyitás tapasztalatait megvitató „évadnyitó” konferenciát. A rendezvényen Hatvani György jelezte, hogy mind a VET, mind a GET módosítása esetében az EU-csatlakozás miatti, még hátralévô jogharmonizációt szeretnék elvégezni, mégpedig úgy, hogy erôsítik az ellátás biztonságát meghatározó elôírásokat, a Magyar Energia Hivatal szerepét, valamint a fogyasztóvédelmet is. Az áramkereskedôk és a nagyfogyasztók ekkor is – mint már az elôzô két évben számtalanszor – a határkeresztezô kapacitások szûkösségére, a magas hazai erômûvi árakra, vagyis a versenyhátrányokra hívták

* A cikk a 2005. tavaszi konferenciákat foglalja össze, így az abban foglaltak aktualitása is ezen idôszakra érvényes.

20


fel a figyelmet. Az elhangzott bírálatokból jutott az MVM-nek és a MAVIR-nak is, akár olyan oldalról, hogy az olcsó paksi áramot nem engedik a versenypiacra, akár olyan megközelítésbôl, hogy a kapacitásaukciókon nincs elég kapacitás. Természetesen azt sem hallgatták el a résztvevôk, hogy az MVM a hosszú távú szerzôdések miatt szinte teljes egészében egymaga rendelkezik a hazai termelôi kapacitásokkal. Április közepén az Energiapolitika 2000 Társulat, az MTA Lévai András Energetikai Alapítvány és a Biomaszsza Erômûvek Egyesülése közösen rendezte meg a VI. Energiapolitikai Fórumát Budapesten. Járosi Márton elôadásában most is – mint már az elmúlt években számtalanszor – kitért a nemzeti villamos társaság létrehozásának fontosságára. Szerinte vissza kell hozni a Magyar Villamos Mûvekbe a MAVIR-t, így az Ovit-tal és a Paksi Atomerômûvel együtt Nemzeti Villamos Rt. néven, holdingként mûködhetne tovább. Járosi Márton felvetése szinte minden alkalommal kivívta a külföldi tulajdonban lévô áramszolgáltatók (E.ON, RWE és EdF) kritikáját.

ALAPVETÔ A PAKSI ÜZEMIDÔ-HOSSZABBÍTÁS ÉS A MAVIR HELYZETÉNEK RENDEZÉSE Néhány nappal késôbb került sor a Magyar Energetikai Társaság (MET) Erômû Fórumára „A villamosenergiatermelés jövôje, a termelôk és berendezés szállítók találkozója” címmel. Hatvani György itt is azt erôsítette meg, hogy az ellátásbiztonság fenntartásához világos valamint kiszámítható energiapolitikára, és befektetési környezetre van szükség. Mint mondta: a befektetések ösztönzésére az államnak leginkább a feltételek megteremtésén keresztül van lehetôsége, de jellemzôen minden fejlesztést üzleti alapon kell megvalósítani. Az ellátásbiztonság záloga az ellátórendszerek technikai megfelelése, mégpedig tulajdon semleges módon. Ennek a garanciái megvannak, viszont a források diverzifikálása hasonlóan fontos. Ugyanígy lényeges a termelô, szállító, elosztó és tározó kapacitások

kellô idôben történô megvalósítása. Fontos eleme még az ellátásbiztonságnak az energiahatékonyság növelése, és az energiatakarékosság. Szerinte a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatban egyfajta csodavárás uralkodott el, miszerint ez mindent meg fog oldani, garantáltan biztosítva az emberiség tiszta és olcsó energiaellátását. Azonban látni kell, hogy a megújuló energiaforrások ma még nem versenyképesek, ezért támogatást igényelnek. Az energiapolitikának ki kell jelölni a megújulók körében azokat, amelyek a legnagyobb haszonnal járnak. Az természetes, hogy a konferencián felvetôdött a privatizáció kérdése is. Erre reagálva Hatvani György kijelentette: az állam rossz gazda, általános törekvés, hogy a lehetô legnagyobb mértékben vonuljon ki a gazdaságból, bízza azt a piaci szereplôkre. A tulajdonosi jogosítványai az államnak így egyre kisebbek. A villamosenergia-szektorban jelentôs állami tulajdon van (az MVM és a MAVIR, közvetett módon tehát a Paksi Atomerômû és a VÉRT), a gázszektorban már gyakorlatilag nincs. Ez az állami tulajdon rendkívül komoly potenciált képvisel, és ezek privatizálására az államnak semmilyen szándéka nincs. Arra azonban rendkívül kell ügyelni, hogy ezt az állami tulajdont jó gazdaként kell üzemeltetni, hogy a versenynek ne gátja, hanem aktív résztvevôje legyen. Hatvani György külön hangsúlyozta, hogy az állam által kijelölt irányok közül a legfontosabb a Paksi Atomerômû élettartam-hosszabbítása, ennek nincs alternatívája. Nyilvánvaló, hogy ehhez meg kell oldani az erômûvi nukleáris hulladékok hosszú távú elhelyezésének kérdését is. Bôvíteni kell a rendszerszabályozás eszközeit. Fontos cél a TSO létrehozása is, ebben szakmai konszenzus van, hiszen nonszensz, hogy a rendszerirányító egy szövevényes szerzôdéses rendszeren keresztül próbálja a feladatait ellátni. Természetesen alig van konferencia, melyen ne kapna lehetôséget a MEH képviselôje. Ezen a rendezvényen Horváth J. Ferenc, a hivatal elnöke a kettôs piac, vagyis a közüzemi és a versenypiac mûködésérôl beszélt. Az árampiacról elmondta, hogy hosszú távú áramvásárlási szerzôdésekkel 2015-ig jelentôs kapacitások

vannak lekötve, ennek értéke mintegy 3000 milliárd forintot jelent. A jelenlegi nagykereskedelmi átlagár 12 Ft/kWh, ehhez egy forintot kell még hozzászámolni a befagyott költségek miatt. Az ország teljes villamosenergia-felhasználásának mintegy 18 százaléka importból jön be. A megújuló energiaforrások átvételi árát 7,50 Ft/kWh-val támogatják. Az idei évben 21 milliárd forint jut a megújuló és kapcsolt energiatermelés támogatására. A versenypiacra eddig 640 fogyasztó lépett ki. Tombor Antal, a Mavir elnök-vezérigazgatója ez alkalommal is a rendszerirányítás gondjairól beszélt. Mint mondta: állandó gondot okoz, hogy kevés a jól szabályozható hazai erômû, ezért a Paksi Atomerômûvet sokszor, gyakorlatilag minden hétvégén vissza kell terhelni. Beszélt az esetleges üzemzavarok esetén megteendô lépésekrôl, így a gyorsindítású tartalékok (Litér, Sajószöged, Lôrinci) hálózatra kapcsolásáról, az ehhez szükséges idôkrôl, valamint a nemzetközi kapcsolatokról és az átviteli kapacitások szûkösségérôl.

A JÖVÔBEN ÚJ ERÔMÛVEK KELLENEK, DE MENNYIRE ADOTTAK A BERUHÁZÁSHOZ A GAZDASÁGI FELTÉTELEK? Hegedûs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezetô igazgatója szerint nem segítette a gazdaság versenyképességének javulását az energiapolitika, és valószínûleg a jövôben sem fogja segíteni. Nemcsak az üzemanyag-, de a lakossági és az ipari villamosenergia-árak is elérték már a nyugat-európai szintet. Hozzátette: az azért némiképp elgondolkodtató, hogy a magyar és a német áramárak nagyjából azonos szinten vannak, miután Magyarországon az üzemanyagokkal ellentétben az áram árában még alig van adótartalom, viszont Németországban komoly állami elvonás terheli a villamos energiát. Elmondta azt is: a számítások és elôrejelzések szerint a világ villamosenergia-igénye 2030-ig megduplázódhat, bár az energiaigény növekedése várhatóan lelassul. Magyaror-


21

szág esetében hozzávetôlegesen azzal lehet számolni, hogy 1 százaléknyi GDP növekedéshez 0,33-0,35 százaléknyi energiaigény-növekedés társul. Az elkövetkezô 10-15 évben mintegy 5000 MW új kapacitásra lesz szükség, 60 százalékban az igénynövekedés, 40 százalékban az elavult kapacitások pótlására. Az új kapacitások zömmel földgázbázison épülnek majd, de ahogy növekszik az erômûvek selejtezése, várhatóan növekedni fog a megújuló források aránya is. Mindezek után nem meglepô, hogy Gerse Károly, az MVM vezérigazgató-helyettese az erômûépítések ösztönzési lehetôségeirôl beszélt, kiemelve, hogy 2010-ig mindenképpen szükség lesz új erômûvek építésére, ám még nem látni a befektetôk akaratát. A piacgazdaság viszonyai között alaphelyzetnek tekinthetô, hogy majd a piaci körülmények megoldják az erômûépítéseket is. Ez igaz, de kérdés, hogy van-e piac és vannak-e ösztönzô körülmények. Erômûvet a befektetôk ott építenek, ahol megtérül a beruházás, tehát hiába jelentkezik az igény új kapacitásokra, ha a gazdasági feltételek nem adottak. Kérdés az is, hogy milyen erômûvet és milyen áron lehet építeni, hiszen éppen az utóbbi idôben nagyon megugrottak a nyersanyagárak. Ma bizonyos feltételek mellett az atomerômû építése – még a szükséges biztonsági garanciák mellett is – gazdaságosabb lehet, mint például a gáz-, vagy széntüzelésû erômûé. A mai feltételek mellett az erômûvek létesítése a kockázatok allokációja, hiszen amennyiben hosszú távú szerzôdés nélkül építenek erômûvet, lényegesen megnônek a költségek. Nagy kérdés tehát, hogy ilyen környezetben miként lehet akár Magyarországon, akár a régióban mégis biztosítani a jövôbeni kapacitásokat. Gerse Károly szerint ennek egyik módja lehet például a biztosítás típusú megoldás, vagyis a hosszú távú szerzôdés új vagy meglévô erômûre, ilyen például Finnországban az új atomerômû építése. Lehet rendelkezésre állási szerzôdések piaca alapján, amikor a termelônek fizetett díj ellenében kell helytállnia, de szóba jöhet a kapcsolt energiatermelés támogatása is. Alapvetôen tehát Magyarországon a piaci feltételeket kell megteremteni, valamint erôs és re-

22

gionális szinten is versenyképes nemzeti energiatársaságra van szükség. A konferencián a nagyfogyasztók részérôl természetesen megint felvetôdött az a szokásos bírálat, hogy lehet beszélni a szabályozás gondjairól, az új törvény tervezett módosításairól, a hálózat és erômû építési tervekrôl, ha nincsenek meg a versenypiaci feltételek, szûkösek és drágák a hozzáférhetô kapacitások, vagyis továbbra is komoly versenyhátrányban vannak a hazai vállalatok.

ÚJABB KONFERENCIA, DE KEVÉS ÚJ INFORMÁCIÓ Újabb hónap, újabb konferencia. Az IEF május 25-én Budapesten rendezte meg hagyományos energiakonferenciáját, amelyen idén már sokadszorra a VET és a GET tervezett módosításait, valamint a liberalizált energiapiacok eddigi tapasztalatait vitatták meg. Hatvani György ekkor már némileg konkrétabb információval is szolgált, mert mint jelezte: a GET és VET általános vitája lezárult a parlamentben, sôt a villamosenergia-törvény tervezetének részletes vitája is befejezôdött. A gazdasági bizottság éppen aznap tárgyalt a beadott módosító indítványokról, így júniusban szavazhat a T. Ház a törvényjavaslatokról, tehát szerinte nem látszik veszélyben az új törvények júliusi hatályba lépése. Természetesen a változásokról ezúttal is elmondta, hogy a VET többek között pontosabban fogja szabályozni a piaci szereplôk adatközlési kötelezettségeit, valamint deklaráltan bôvül a MEH feladatköre és ezzel együtt hatósági jogköre is. Bizonyos esetekben az eddigi bejelentési kötelezettség engedélyezési eljárássá változik. Az árampiac hatékony mûködésének erôsítése keretében például 6 hónapról 60 napra rövidül a versenypiacra kilépés ideje. Erôsödik a fogyasztóvédelem, és az új törvény egyértelmûen rendezni fogja a közcélú hálózatokhoz való hozzáférés prioritását. A GET speciális szétválasztási szabályai is változnak. Hatvani György kérdésre válaszolva jelezte, hogy a tárca a szükséges és szokásos egyeztetések után minél elôbb elkészíti majd a törvények végrehaj-


tási rendeleteit, hogy ez ne gátolja a piaci mûködést, bár határidôt nem tudott ígérni. Erre természetes reagálása volt sokaknak, hogy ezt a helyzetet már ismerik 2002 végérôl, 2003 elejérôl, amikor szintén rengeteget késett a tárca a piacnyitást szabályozó rendeletekkel. A két évvel korábbi részleges piacnyitás úttörôje a BorsodChem volt, amelynek vezérigazgatója, Kovács F. László szerint nagyon lényeges volt a váltás, mert a cég összköltségein belül 20 százalékot jelentenek az energiaárak, vagyis alapvetôen meghatározzák a versenyképességet. Az eddigi tapasztalatokról szólva elmondta, hogy a nagyfogyasztók szerint az MVM nem igazán tudta betölteni szerepét, bár tény, hogy elsôdleges feladata a közüzemi szektor energiaellátása. A nagyfogyasztók viszont azt remélik, hogy a jövôben több energiát tud a szabadpiacnak is biztosítani. Kritizálta az aukciós rendszert is és a díjakat, mert például tavaly rendkívüli módon „elszálltak” az átviteli költségek, ezért hiába jutnak esetleg olcsó importhoz a feljogosított fogyasztók, ha a rárakódott költségek miatt versenyképtelenné válik az egyébként olcsó energia. Nem érthetô, hogy a rendszerhasználati díj 18,7 százalékkal növekedett a nagyfogyasztók számára, amelynek mintegy 40 százalékát az MVM átviteli díjnövekedése adta. Az MVM a hosszú távú szerzôdésekkel alapvetôen kényelmes helyzetbe hozta a hazai erômûveket is, ami ugyancsak nem szolgálta a versenyhelyzetet. Szerinte a földgáz esetében némileg egyszerûbb a nagyfogyasztók helyzete, hiszen ott alapvetôen nincs is verseny, ezért legelôször a közüzem átláthatóságát kellene növelni.

SIKERTÖRTÉNET VAGY KUDARC? A magyarországi árampiac megnyitása tulajdonképpen sikertörténet, de a kijelentés után három pontot kell tenni. Sikertörténet, mert a BorsodChem versenypiacra lépését követôen folyamatosan bôvült, ám ezt követik azok a bizonyos, elôbb említett pontok. A hazai versenypiac mintegy ezer megawattos mértéke nagyon

alacsony, ezért régiós megoldásban kellene gondolkozni – emlékeztetett a kezdeti lépésekre Hornai Gábor, az MVM Partner Rt. vezérigazgatója. Szerinte elgondolkodtató az is, hogy Magyarországon 23 engedélyest tart nyilván a MEH, miközben alig 4-5 az igazán mûködô. Az MVM terveirôl szólva jelezte, hogy létre szeretnék hozni az ISO helyett a TSO modellt, vagyis az MVM-be vinnék vissza a rendszerirányítót, de ehhez új szabályozás szükséges. Az MVM a teljes piacnyitásra törekszik, a kettôs piac mielôbbi megszüntetését szeretné. Határozott jövôképük az is, hogy a Paksi Atomerômû üzemidô-hosszabbítását végrehajtsák.

TELJES CSÔDTÖMEG A PIACNYITÁS? A piacnyitás hiányosságait már rengeteg kritika érte az elmúlt idôszak összes konferenciáján, így kijutott a bírálatokból az MVM-nek és a MAVIRnak is. Mégis olyan kemény kritika még nem igazán hangzott el, mint amit Nagy Márta, a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettese elmondott. Szerinte nem zárható ki, hogy az egész villamosenergia-piacnyitás egy csôdtömeg. A kettôs modell, vagyis a közüzem és a versenypiac egymás melletti mûködése abszolút zsákutca a piacnyitás szempontjából. A piacot leginkább meghatározó résztvevô, vagyis az MVM a versenypiacon is szereplô, ez pedig tovább bonyolítja a helyzetet. A hosszú távú szerzôdések – bár sok szempontból kényelmes helyzetet teremtenek a piac egyes szereplôinek – komolyan gátolják a versenypiac kialakulását. A közüzemi piac pedig jelenleg egyedül élvezi az olcsó paksi áramot. Ezen kívül sok induló akadály is nehezítette a piacnyitást, például rendkívül nagy hátrányt jelentettek a késôn megjelenô jogszabályok. Ebben az értelmezésben azt lehet mondani, hogy a gazdasági tárca szinte semmit nem tett a versenypiacért, a MEH-nél némileg jobb volt a helyzet. Bár kétségtelen, hogy 2003 óta tapasztalható némi javulás, de a versenykorlátozó intézkedések hatásai még ma is komolyan érzôdnek. Mint hozzátette: mindezt egy olyan, számára is ké-

nyes környezetben mondja, amikor még nem zárult le a GVH villamosenergia-piaccal kapcsolatos ágazati vizsgálata, így pedig rendkívül nehéz bármit kijelenteni, amely nem elôlegezi meg a vizsgálat eredményét. (Ehhez képest elég határozott véleményt mondott el Nagy Márta…) Szerinte a vizsgálat során több mint 70 piaci szereplôt kérdeztek meg, a termelôktôl egészen a fogyasztókig bezárólag. Versenyjogi szempontból rendkívül bonyolult a helyzet, mert a GVH nem veheti át a szabályozói felelôsséget. Nagy kérdés, hogy lehet-e ezt a rendszer javítani, vagy teljesen új megoldást kellene keresni. Az határozottan látszik, hogy a fogyasztók szempontjából meghatározó az árkérdés, de komoly korlátozó tényezôt jelentett a verseny kialakulásában a szabad kapacitások hiánya. Elképzelhetô az is, hogy a versenyt korlátozó hosszú távú szerzôdéseknek is „neki tud menni a GVH”, bár ez EU-kérdéseket is felvet. Tehát azt nem ígérhetem – jelezte az elôadó –, hogy rövid idôn belül jelentôs változások lesznek a versenykorlátozó intézkedések terén. Az, hogy mi várható 2007-ben, egy határok nélküli Európában a szabályozások terén, nehéz ma megmondani. Azt sem látni, hogy mit eredményez majd a MAVIR MVM-be történô „begyûrése”. Nem érdemes arra sem várni, hogy EU szinten oldódnának meg az összeurópai szintû árampiaci kérdések, ezért inkább a hazai szabályozást kellene rendbe tenni – mondta végezetül Nagy Márta.

HOSSZÚ HALLGATÁS UTÁN VÉGRE ELÔKERÜLT A SZIVATTYÚS TÁROZÓS ERÔMÛ ÜGYE Hogy ne unatkozzanak az iparág képviselôi, másnap újabb konferenciát rendeztek az Industria kiállításon. Hatvani György ezúttal az Unióhoz kapcsolódó magyar energiastratégiát ismertette. Mint mondta: az EU-ban évente 1-2 százalékkal növekszik az energiafelhasználás, miközben egyre növekszik az importfüggôség is. 2000-ben az EU teljes energiafüggôsége 46 százalékos volt, ez 2030-ra 70 százalékra fog növekedni. Ma-

gyarországon már most megközelítjük a 80 százalékot, éppen ezért az ellátás biztonsága és a környezetvédelem mellett rendkívül fontos az energiatakarékosság, a megújuló energiahordozók részarányának növelése. Megismételte azt is, hogy a megújuló erôforrások közül hazánkban igazán a bioenergiának lehet számottevô jövôje. Az állam által is kijelölt stratégiai irányok között talán a legfontosabb kérdés a Paksi Atomerômû üzemidô-hosszabbítása és a teljesítménynövelô program végrehajtása. Ezzel együtt nagyon fontos kérdés a rendszerirányítás szabályozhatóságának javítása, melyhez nélkülözhetetlen egy szivattyús tározós erômû létesítése, hiszen e nélkül többek között nem lehet a szélerômûvek számát korlátlanul növelni, valamint a rendszerirányítás gondjai miatt kell a Paksi Atomerômûvet is rendszeresen visszaterhelni. Természetesen ide tartozó lépés az is, hogy a MAVIR helyzetét rendezzék. Hatvani György arra is emlékeztetett, hogy a nukleáris energiát az EU is a jövô egyik alternatívájának tartja, melynek segítségével nem csak a növekvô energiaigényt, hanem a környezetvédelmi kérdéseket is kezelni lehet. Gerse Károly ez alkalommal az átviteli hálózat fejlesztésének fontosságára hívta fel a figyelmet, valamint megerôsítette, hogy az MVM komolyan foglalkozik a már említett tározós erômû helyszínének a kiválasztásával is, hiszen ezzel a rendszerirányítás gondjainak megoldása mellett bizonyos erômûvi bôvítéseket is ki lehetne váltani. Tombor Antal szintén síkraszállt a tározós erômû mellett. Szerinte 2010-ig a jelenlegi erômûvi kapacitások elegendônek tûnnek, ám a növekvô hazai igények, valamint a leállítandó erômûvek pótlására 2020-ig mintegy 6000 MW új kapacitás építésére lesz szükség. Komoly gondokat okoz a rendszerben, hogy kevés a jól szabályozható erômû, ezek is alapvetôen a szénhidrogén-tüzelésûek, ezért kényszerül a MAVIR a paksi blokkok rendszeres visszaterhelésére. 2003-ban 115, tavaly pedig 113 alkalommal kellett ezzel élni, pedig a paksi termelés a leggazdaságosabb, és az állandó terhelésváltozás a berendezések üzemidejére is komoly hatással van. Minderre a már több


23

elôadó által is említett szivattyús tározós erômû megépítése adhat megoldást.

NINCS ALTERNATÍVÁJA A PAKSI ÜZEMIDÔHOSSZABBÍTÁSNAK Mivel egyre több szakmai fórumon került szóba a Paksi Atomerômû üzemidô-hosszabbítás és a teljesítménynövelési elképzelés fontossága, most Lenkei István, az atomerômû mûszaki tanácsadója ismertette terveiket. Mint hangsúlyozta: az atomerômû nélkül mintegy 20 százalékkal lenne magasabb az energia fogyasztói ára, valamint azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ide vonatkozó elôírásoknak megfelelôen két évre elegendô stratégiai tartalék üzemanyaggal rendelkeznek, így minden körülmények között garantált az energiatermelés. Mindezek miatt nem szorul magyarázatra az erômû jövôképének az alapja, hogy a legbiztonságosabban, a leggazdaságosabban, a lehetô legtovább üzemeltessék. A teljesítménynövelés és az üzemidô-hosszabbítás egyébként nemzetközi szinten is bevett gyakorlat, például az USA-ban, Spanyolországban, Finnországban már több blokkon megtörtént. A 8 százalékos primer oldali teljesítménynöveléssel 150 MW-tal növelhetô az erômû teljesítménye, amely mintegy 5 milliárd forintba kerül, ez pedig kevesebb, mint a fele egy hasonló teljesítményû korszerû gáztüzelésû erômûnek. Az üzemidô-hosszabbítással további 20 évig mûködhet biztonságosan az atomerômû. Az elvégzett vizsgálatok igazolták, hogy az üzemidô-hosszabbítás minden biztonsági követelménye teljesíthetô, mûszakilag megoldható, egyértelmûen gazdaságos, ezért a hazai energiatermelésben nincs alternatívája. Mindehhez a technikai, mûszaki és anyagi feltételek adottak, sôt úgy látszik, hogy a politikai akarat is megvan – zárta ismertetôjét Lenkei István. A kettôs piaci modell ezen a rendezvényen is kritikát kapott. A közüzemi és a versenypiac közös mûködése rengeteg problémát felvet, és már az EU egyetlen országában sem így mûködik az energiarendszer –

24

mondta Horváth J. Ferenc, a MEH elnöke. Gátolja a rendszer mûködését az is, hogy 2015-ig jelentôs hosszú távú szerzôdések vannak a hazai villamosenergia-piacon, mert mindez komoly befagyott költséget eredményez. Az erômûvi átlagár jelenleg Magyarországon 13 forint/kWh, a versenypiacra a fogyasztók 29 százaléka lépett ki. Az viszont lényeges, hogy a versenypiac áraiban jelentôs arányt képvisel az olcsóbb importenergia.

FINISÉHEZ ÉRKEZETT A TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁSI MUNKA Talán már megszokott, hogy alig telt el néhány nap, s máris újabb konferenciát rendeztek, ezúttal a Wbpr Hungária Kft. szervezésében. Hatvani György, mint rutinos elôadó megerôsítette, hogy a VET és a GET módosítására nem azért kerül sor, mert megszületett az új piaci modell, hanem az uniós irányelvekbôl adódó módosításokat kellett átvezetni a hazai szabályozásba. Az kijelenthetô, hogy alapvetôen mindkét törvény eddig is tartalmazta a legfontosabb elvárásokat, ezt bizonyítja az EU Bizottság vizsgálata is, amely nem talált kivetnivalót a jelenleg is hatályos törvényekben. Szerinte a piacnyitás eddigi arányai messze jobbak, mint az EU-hoz tavaly csatlakozott országok átlaga, ezért ebbôl a szempontból sincs okunk szégyenkezni. A konferencia résztvevôi számára nem hangzott újdonságként, hogy a VET parlament elôtt lévô módosítása többek között pontosítja az energetikai társaságok kötelezettségeit, az adatközlésre vonatkozó elôírásokat, valamint pontosan rögzíti a szétválasztási szabályt, és átalakítja a rendszerirányítást is. Bár az utóbbi kérdés alapvetôen eldôlt a parlament két nappal korábbi döntésével, amely a privatizációs törvény módosításának megszavazásával rendezte a MAVIR helyzetét is, azzal, hogy az MVM tulajdonába helyezte. A döntés szerint a MAVIR-ban egy aranyrészvényt birtokol a gazdasági tárca, ezzel megmarad a miniszter lehetôsége arra, hogy például a függetlenséget érintô kérdésekben vétójoga legyen. Ez


végre új információ volt, bár ezzel együtt még rengeteg nyitott kérdés marad a MAVIR pontos mûködése körül, amelynek szabályozása még hátravan. A törvény tervezetében ezen kívül erôsödik a MEH feladat- és jogköre, erôsödik a fogyasztóvédelem is – bár ezt is minden eddigi konferencián megtudhattuk. Azt azonban tudni kell – tette hozzá Hatvani György –, hogy a VET esetében mintegy 120 módosító és kapcsolódó indítvány érkezett a törvény tervezetéhez, így semmi biztosat egyelôre nem lehet mondani. (A parlament a VET módosító indítványairól június 13-án szavazott, a törvény végszavazása e cikk leadása után, június 20-án volt. Az bátran kijelenthetô tehát, hogy így legalább lesz néhány újabb információ a következô konferenciákon, hiszen a módosító indítványok akár alapvetôen is átrendezhetik a törvényt.) Az biztos viszont, hogy a mostani változásokat követôen a 2007. júliusi teljes piacnyitáshoz el kell majd készíteni az új piaci modellt és ismét módosítani kell a törvényt is. (Ez további lehetôséget ad majd az újabb és újabb konferenciák megszervezésére.) Hatvani György külön kitért az utóbbi idôben többször felvetett kérdésre, vagyis a szivattyús tározós erômû hiányára, amely rengeteg rendszerirányítási kérdést vet fel. Az erômû létesítése a hazai energiapolitika egyértelmû törekvése, ezért szeretnék elérni, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tervbe, amely a 2007–2013 közötti uniós források felhasználását is szabályozza, bekerüljön az építés. (Ez tényleg új információ, bár az uniós alkotmány francia és holland elutasítása miatt kérdéses a közös büdzsé sorsa.) Ismét elhangzott, hogy a MEH szerint a rendszerirányítás jelenlegi helyzete több okból módosításra szorul. A rendszerszintû szolgáltatásokhoz szükséges tartalékok és az átviteli hálózati veszteségek pótlásának beszerzése területén rengeteg problémát látni. Ezt Grabner Péter osztályvezetô elôadásából tudhattuk meg. A megújuló energiaforrásokról Poós Miklós, a gazdasági tárca osztályvezetôje tartott elôadást. Elmondta, hogy a VET tervezetében szerepel a megújuló energiaforrások támogatása, de alapvetô változások-

ra azért nem lehet számítani. Újdonság, hogy a fotovoltaikus területen megszûnik az eddigi átvételi korlát. Kiemelte azt is, hogy világszerte ugrásszerû növekedés tapasztalható a megújuló energiaforrások felhasználása terén, ezen belül is a fotóvoltaikus berendezések mintegy 25 százalékkal növekedtek. Ennek ellenére részarányuk 2030-ra is csak néhány százalékkal fog részesedni a világ energiatermelésében. A szélenergia területén szintén komoly változások történtek, már olyan pontos menetrendeket lehet adni az adott szélturbinákra vonatkozóan, hogy szinte a nagy erômûvekhez hasonlóan ütemezni lehet a termelést. Elkészült az országos széltérkép is, amely százméteres magasságban jelzi a várható széljárást. Ennek ellenére Magyarországon leginkább a biomassza elterjedésére adottak a feltételek. A megújuló energia terén az átlagos napi kötelezô átvételi ár 20,20 Ft/kWh, az éves átvételi átlagár pedig 18,76 Ft/kWh.

A MAVIR SORSA ELDÔLT, BÁR MÉG SOK A NYITOTT KÉRDÉS Az sem érte váratlanul a „konferenciaturistákat”, amit Tombor Antal mondott. Kiemelte, hogy az energia-

ellátásra vonatkozó magyar és az uniós szabályozás is sokszor és sokat változott az elmúlt években. A közösségi irányelvek ráadásul inkább csak iránymutatásként szolgálnak, a legfontosabb kérdésekben a tagországok döntenek. Az uniós szabályozás nem egyértelmû a rendszerirányításra vonatkozóan sem. A magyarországi szabályozással kapcsolatban – akárcsak Hatvani György – emlékeztetett arra, hogy a VET 2007-ben ismét módosításra szorul a teljes piacnyitással összefüggésben. A határkeresztezô kapacitásokról többek között elmondta: újabb nemzetközi összeköttetések sem segítenének a helyzeten, mert belföldön szûk a keresztmetszet, nem a határon. Az UCTE alapfilozófiája változatlanul az, hogy minden rendszerben biztosítani kell az önálló ellátást, errôl a szomszédos országokkal kell egyeztetni, ezért fontos a jövôben is a CENTREL együttmûködés. A rendszerirányító jövôjével kapcsolatban szerinte az egyetlen elfogadható modell, hogy a MAVIR kapja az átviteli hálózatot és az Ovit Rt.-t. Az, hogy ennek a rendszerirányítónak ki a tulajdonosa, politikai kérdés, amely a privatizációs törvény módosításával eldôlt. A tulajdonos az MVM Rt. Szaniszló Mihály, az IEF elnöke ezúttal is bírálta a MAVIR-ral kapcsolatos döntést, valamint ugyancsak kitért a szûkös importlehetôségre és a

hazai szabad, versenyképes kapacitások hiányára, a hosszú távú áramvásárlási szerzôdések kérdésére is, amelyrôl az IEF egy héttel korábbi konferenciáján, valamint a megelôzô idôszak hasonló rendezvényein már ugyancsak sokat beszéltek. Mint mondta: valószínûleg szándékosan értelmezték félre az EU-irányelveket, ugyanis az nem írja elô kötelezôen, hogy a MAVIR tulajdonosa az MVM legyen, sôt az irányelv mást tervezett. Ez versenyellenes helyzetet teremt. A MAVIR-tól le kell választani a „piacszervezést” és nem lehet a szervezett energiapiac tulajdonosa. Ennyire jutottunk az év elsô, alig több mint öt hónapja alatt, s mire ezek a sorok a nyomdába kerülnek, már várhatóan megszülettek az új, ám „ideiglenesen” csak két évig érvényes energiatörvények. A nyári „holtszezon” végeztével így új és új lehetôségek nyílnak a konferenciaszervezôk elôtt. Kezdôdhet a vita az elfogadott törvényekrôl, a várhatóan ezúttal is késôn megjelenô végrehajtási utasításokról, valamint a 2007-re elkészítendô új törvények tervezeteirôl. Mégis annyit befejezésül érdemes jelezni: ne legyen kétsége senkinek afelôl, hogy megint eljárunk majd a konferenciákra, ha másért nem, hát azért: hátha egyik-másik elôadó talán véletlenül, figyelmetlenségbôl, vagy elôre megfontolt szándékkal mond valami igazán újat is.

Nukleáris Biztonsági Igazgatósága (OAH NBI) 2005. július 4-én kiadta a 2. blokki 1. sz. akna helyreállítására szóló elvi engedélyt. Az atomerômû 13,024 GWh villamos energia termelését tervezi 2005ben, amelybôl az elsô félévben 6,419 GWh-ot teljesített. Az erômû továbbra is ôrzi a „legolcsóbb hazai áram termelôje” címet. A villamos energia árbevétele csaknem 1,7%-kal meghaladta a tervezettet, 52,5 milliárdot téve ki a tervben szereplô 51,6 milliárd forinthoz viszonyítva. A PA Rt. ez évi célkitûzéseinek egyik legfontosabb eleme a 2. blokki 1. sz. akna helyreállítása. Az erre vonatkozó engedélykérelmet 2005. február 28-án nyújtottuk be az OAH NBI-hez,

amelyet az orosz TVEL által irányított konzorcium, valamint vezetô magyar és más nemzetközi szakértô intézetek készítettek el. Ez egy 5000 oldalas mûszaki dokumentációt jelent. Az elvi engedélyt – amely jóváhagyja a helyreállítás legfontosabb lépéseit, módszereit, feltételeit és lehetôvé teszi a további engedélyek (gyártási, behozatali, végrehajtási) beszerzését – az atomerômû 2005. július 4-én kapta meg. Az engedély kiadásával az OAH NBI megállapította, hogy a sérült fûtôelemek eltávolítására kidolgozott megoldás a nukleáris biztonság szempontjából megfelel minden hatályos jogszabálynak és követelménynek.

n SAJTÓKÖZLEMÉNY EREDMÉNYES FÉLÉVET ZÁRT IDÉN AZ ERÔMÛ A Paksi Atomerômû Rt. (PA Rt.), az ország legnagyobb áramtermelôje továbbra is a legalacsonyabb áron, 8 forint 62 fillér/kilowattóra költségen állítja elô a villamos energiát – jelentette be Kovács József vezérigazgató az erômû mai sajtótájékoztatóján. Az atomerômû vezérigazgatója elmondta azt is, hogy az év elsô hat hónapjában kedvezôen alakultak az idei évre vonatkozó sarokszámok: az idôarányos terveket meghaladó mértékben nôtt a villamosenergia-termelés és az árbevétel. A vezérigazgató az eseményen jelentette be hivatalosan, hogy az Országos Atomenergia Hivatal


25

A VÍZERÔ-HASZNOSÍTÁS HELYZETE ÉS TERVEI KÍNÁBAN n A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG 9597000 km2-ES TERÜLETÉVEL ÉS 1,3 Mrd LÉLEKSZÁMÁVAL A VILÁG LEGNÉPESEBB ÁLLAMA, AMELYNEK FEJLÔDÉSE HOSSZÚ IDEJE VILÁGMÉRETEKBEN IS PÉLDÁTLAN. A GAZDASÁG ÉVI NÖVEKEDÉSE 10% ÉS EZ NEM CSÖKKEN [4]. AZ ORSZÁG VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSE FOSSZILIS BÁZISOKBAN LÉLEKSZÁMÁHOZ VISZONYÍTVA SZEGÉNYES, PEDIG A FEJLESZTÉSEKHEZ A VILLAMOS ENERGIA ELENGEDHETETLEN. UGYANAKKOR VÍZENERGIA TEKINTETÉBEN SZERENCSÉSEBB, VÍZFOLYÁSAIT ÉVENTE 6190 km3 CSAPADÉK TÁPLÁLJA, AMELYNEK 44%-A (!), 2712 km3 KERÜL LEFOLYÁSRA. EZ HATÁROZZA MEG AZ ORSZÁG IGEN GAZDAG VÍZERÔPOTENCIÁLJÁT. NAGYOBB (H<15 m) GÁTJAINAK SZÁMA 25821, MELYEKNEK VÍZTÁROZÓ KAPACITÁSA CSAKNEM 500 km3. KÍNA JELENLEG VILÁGVISZONYLATBAN IS PÉLDÁTLANUL KIEMELKEDÔ SZEREPET JÁTSZIK A VÖLGYZÁRÓGÁTAKKAL KOMBINÁLT VÍZERÔHASZNOSÍTÁS FELGYORSÍTOTT ÜTEMÛ FEJLESZTÉSÉBEN. JELENLEG MINTEGY 90, H>60 m-NÉL MAGASABB VÖLGYZÁRÓGÁT ÁLL ÉPÍTÉS ALATT (1. TÁBLÁZAT), AMELYEK KÖZÜL – MAGASSÁGI ÉS TELJESÍTMÉNYI VONATKOZÁSBAN IS – TÖBB VILÁGREKORDNAK SZÁMÍT. EZEK NEMZETKÖZI SZINTÛ ELISMERTSÉGÉT JELZI, HOGY KÍNA NAGY VÍZÜGYI INFRASTRUKTURÁLIS BERUHÁZÁSAIT A WORLD BANK (VILÁGBANK) IS HATHATÓSAN TÁMOGATJA [4]. ENNEK ALAPJA, HOGY A BERUHÁZÁSOK A KÖRNYEZET ÉS A TERMÉSZETI ÉRTÉKEK VÉDELMÉNEK, ILL. A LAKOSSÁG ÉLETKÖRÜLMÉNYEI FELJAVÍTÁSÁNAK NÉLKÜLÖZHETETLEN ELEMEI. (NÁLUNK, EGYESEK SZERINT, MINDEZ FORDÍTVA IGAZ!) EZEK A NAGY BERUHÁZÁSOK AZ ÁLLAM FELADATKÖRÉBE TARTOZNAK, DE A KISEBB VÍZERÔMÛVEK PRIVÁT LÉTESÍTÉSE MEGENGEDETT. A VÍZERÔ-HASZNOSÍTÁS A VÍZÜGYI MINISZTÉRIUM FENNHATÓSÁGA ALÁ, MÍG AZ EGYES TARTOMÁNYOK VÍZÜGYI LÉTESÍTÉSE ÉS ÜZEMELTETÉSE AZ EGYES TARTOMÁNYOKHOZ TARTOZIK [1, 3, 5, 7]. DR. KOZÁK MIKLÓS, nyugdíjas egyetemi tanár

A világ gazdaságosan hasznosítható vízerô készletének (8188 TWh) 44%-a Ázsiában ([4], 2. táblázat), és ennek, 36%-a (1280 TWh !) Kínában van. (Ezek az adatok az európai Oroszország és Törökország nélkül értendôk, ahol jelentôs kihasználatlan vízerôpotenciálok vannak.) Eddig a mûszakilag hasznosítható vízenergiának csak 23%-át hasznosították (nálunk csak 4%-át, kevesebbet, mint az e téren utolsó Afrikában!). 2004-ig a világ beépített vízerôkapacitása 738 GW volt, 2769 TWh évi villamosenergia-termeléssel. A véges fosszilis energiabázisok fogyása, a felgyorsult energiaéhség, az

26

egyre szigorodó természet- és környezetvédelmi feltételek miatt már évek óta világjelenség, hogy a gazdaságosan hasznosítható vízerôkészletek egyre növekednek a mûszakilag hasznosítható készletekhez viszonyítva. Ami tegnap még nem volt gazdaságos, mára már az lett. Ezt támasztja alá napjainkban az olaj árának megállíthatatlan növekedése is. Tagadható-e, hogy vége az olcsó olajnak?

TÖRTÉNELMI ELÔZMÉNYEK Kína kiemelkedô és tartós gazdasági fejlôdése világméretekben is példát-


lanul felgyorsult gátépítési, vízerôhasznosítási programot tett lehetôvé, amit szomorú történelmi elôzmények is indokolnak. Két folyamóriásának – Yellow (Sárga) és Jangce (Hosszú) – áradásai évszázadokon át mérhetetlen károkat okoztak, és okoznak napjainkban is. Ezek közül a Jangce – amely a világ 3. leghosszabb folyója – a jelentôsebb Évi átlagos vízhozama 14 300 m3/s, míg 100 éves árvízhozama 98 800 m3/s (tízszerese a Dunáénak!). A folyó a Himalájában ered és 6000 km-es útja a Kínai-tengerben ér véget. A Jangce árvizei különösen a folyó középsô (Hissang és Csonking) szakaszán pusztítanak év-

századok óta, ahol most a világ legnagyobb vízerômûvét, a Three Gorges Hydro Projectet (TGHP) – magyarul: Három Szurdok Vízerômû – építik [1, 4, 5]. Ezen a szakaszon a folyót a lakosság védelme érdekében már régen 8-10 m magasságú árvédelmi töltések közé szorították, de a gátak elöregedtek, nem képesek megvédeni a környéken élôket. A XVII. századtól napjainkig több száz gátszakadás volt, amelyekben emberek millióinak élete és vagyona pusztult el órák alatt. Csak 1931–35 között 300 000-en haltak meg, 1959-ben 30 000-en. Az anyagi kár elérte az 1,5 Mrd USD-t, míg 1998-ban már 25 Mrd USD volt. Az árvízkatasztrófák mûszaki oka, hogy a folyó TGHP alatti völgye az évszázadok során annyira feliszapolódott, hogy esése alig 1-2 cm/km. Ezért ott a folyó vízszállító képessége annyira lecsökkent, hogy nem képes levezetni a Q = 60 000 m3/s-ot, míg az árvízhozam csúcsértéke 98 800 m3/s-mal egyenlô. Az átszakadt gátak rendszeresen elpusztítják a gátak melletti mélyebb fekvésû lakott, ill. mûvelt területet is. Ezért a Jangce folyó belépcsôzésének legfôbb célja a térség és a 15 millió lakos árvíz elleni védelme, kiegészítve a folyó komplex, többcélú hasznosításával. Ennek legfôbb eleme a vízerô-hasznosítás és a vízi közlekedés feltételeinek megteremtése, ill. az életfeltételek javítása az „Arany víziúton”. Könnyû belátni, hogy a kis esés miatt az árvízvédelem egyetlen lehetséges megoldása a víztározás, amelyet a TGHP tesz lehetôvé.

A VÍZERÔ-HASZNOSÍTÁS HELYZETE KÍNÁBAN Kína vízerôkészletének zöme (77%) még nincs kihasználva [4, 5]. Fosszilis energiabázisai, villamosenergia-ellátottsága rendkívül korlátozottak, és fékezik a fejlôdést. Az ország számára a villamos energia biztosítására a vízenergia felgyorsított ütemû hasznosítása nyújt kiváló lehetôségeket. Ennek felismerése révén az utóbbi években felgyorsult a nagyobb völgyzárógátak és kisebb gátak, duzzasztómûvek építése, amelyek csaknem mindig többcélú vízhasznosítást

A JANGCE ÉS A TGHP FONTOSABB JELLEMZÔI ÉS ADATAI Jangce folyó hossza

6400 km

Évi lefolyása

451 Mrd m3

Hordaléka

~ 200 millió m3/év

10000 éves árvízhozama*

Q = 102500 m3/s

A beruházás költsége*

25 Mrd USD

A gát alapkôzete

kiváló gránit

Vízgyûjtô területe

1,8 millió km2

Gátmagasság

185 m

Max duzzasztási vízszint

181 m

Vízátbocsátása

Q = 72 000 m3/s

A mûtárgyak hossza*

2309 m

Árapasztó szélesség

483 m

Középvízhozama

14 300 m3/s

Nyílások száma

23-23, felül és középen

Vmax sebesség

39,5 m/s

Tározó térfogata

40 Mrd m3

Tározási felület

1084 km2

Árvíztározásra*

22 Mrd m3

Föld- és sziklamunkák

103 millió m3

Föld- és kôtöltések

32 millió m3

Betonmunkák

28 millió m3

Betonvasak

463 ezer tonna

Gépek, berendezések

257 ezer tonna

Beépített teljesítmény

22 400 MW

A Francis turbinák jellemzôi: Darabszám

32

Teljesítmény

700 MW

Évi átlag teljesítménye

100 TWh/év

Turbinaátmérô

Ø D = 10 m

Tengelyátmérô

ØD=4m

állórész

Ø D = 18 500 mm

forgórész

Ø D = 18 436 mm

Súlya*

5800 tonna

Fordulatszám

75 ford/perc

Hajózás (10 000 tonnáig)

5 lépcsôs zsilippel*

Hajózás (3000 tonnáig) egylépcsôben

113 m

Megvédett lakosság*

15 millió

Áttelepített lakosság*

1,1 millió

* jelölés világrekordot jelent


27

épülô létesítmény építkezései 1994ben kezdôdtek és a 17 évig tartó munkálatok 2010-ben fejezôdnek be. A gát szakaszos munkatér körülhatárolással épül. A létesítmény fôbb mûtárgyai a középen elhelyezkedô beton súlygát, a jobb és bal oldali vízerômû a gáttest két oldalán, a bal oldalon egy ötlépcsôs, iker hajóvonat zsilip, és egy hajóemelô lift, magányos hajók átemelésére. A gépeket nemzetközi konzorcium gyártja, a General Electric Canada Inc. vezetésével. Tagjai: a Voith Hydro GmbH of Germany és a Siemens AG of Germany [4]. Gyártók: Kanada, Kína, Franciaország, Norvégia, Németország, Szlovákia és DélKorea. Költségek: a 14 gépegységé 740 millió USD. A turbinák, lapátjaik, a folyó hordalékossága miatt kopásellenálló acélból készülnek. Kína jogot szerzett a gépek gyártástechnológiájára. Részvétele kezdettôl fogva biztosított, és joga van a további gépegységek legyártásához is. A völgyzárógát beton súlygát célja a duzzasztás. A duzzasztó tetején és a gáttest közepén 23-23 vízátbocsátó nyílás van. A vízerômû gépházai a gát jobb (14 egység) és bal (12 egység) oldalán helyezkednek el. A jobb oldalon egy 6 gépegységes földalatti vízerôtelep is épül. A Francis turbinák teljesítménye 700 MW, így a 32 gépegység összes beépített teljesítménye 22 400 MW, az erômû által termelt tervezett évi villamos energia 100 TWh, ami világrekord. Az áramot 500 kV-os AC vezeték továbbítja Csonkingba, és 500 kV-os DC vezeték Kelet-Kínába. A turbinák beömlô

A SÛLYGÁT ÉS AZ ERÔMÛ-GÉPHÁZ KERESZTMETSZETE A FELSÔ VÍZSZINT MAXIMUM 180,4 m, AZ ALSÓ MINIMUM 62 m

A HÁROM SZURDOK JANGCE VÍZERÔMÛ HELYSZÍNVÁZLATA

tesznek lehetôvé, benne kiemelten a vízenergia hasznosítását is. Ezt bizonyítja, hogy a világon jelenleg építés alatt álló vízerômûvek beépített teljesítménye 118 GW, melybôl Kínára 50 GW (43%!) jut ([4], 2. táblázat). Ebben az épülô törpe vízerômûvek nincsenek benne. A Kínai Köztársaságban jelenleg 9 nagyobb és több száz kisebb vízerômû, tározó építése van folyamatban. Ezek közül a legjelentôsebb a Jangce folyón épülô TGHP, amely a Himalájában ered és Yichangig festôi szépségû völgyekben kanyarog. Innen lefelé a folyó már kis esésû, sík területeken folyik tovább. A hegyek között

28

1. TÁBLÁZAT A VILÁG ÉPÍTÉS ALATT ÁLLÓ NAGY GÁTJAINAK ÉS VÍZERÔMÛVEINEK JELLEMZÔ ADATAI 2004-BEN

Kontinensek

Országok száma, amelyekben nagy gátak épülnek

Építés alatt álló gátak száma magassága, m

Afrika

5

10

60-185

Ázsia

21

299

60-292

–

–

–

12

32

62-168

Észak- és Közép-Amerika

5

6

82-189

Dél-Amerika

4

15

58-205

47

362

55-292

Ausztrália–Óceánia Európa

Világ összesen


2. TÁBLÁZAT A VILÁG VÍZERÔPOTENCIÁLJA, KIÉPÍTETTSÉGE ÉS TERVEI 2004-BEN

Kontinensek

Vízerôkészlet, GWh/év elméletileg mûszakilag gazdaságilag hasznosítható

Beépített teljesítmény MW

Termelt villamos energia GWh/év

Építés Tervezés alatti teljesítmények MW

Afrika

4 000 000

1 750 000

1 100 000

21 314

85 400

2 914

72 306

Ázsia

19 400 000

6 800 000

3 600 000

246 100

830 400

91 979

140 920

594 000

200 000

90 000

12 788

45 142

185

150

Európa*

3 220 000

1 140 000

790 000

177 350

560 330

2 650

11 600

Észak-, és Közép-Amerika

7 200 000

1 663 000

1 000 000

160 940

690 000

3 368

15 196

Dél-Amerika

6 200 000

2 815 000

1 600 000

118 950

557 700

16 682

97 490

Világ összesen 41 000 000 14 368 000

8 188 000

737 442

2 768 972

117 720

299 662

440 000 (53%)

50 000 (54%)

50 000 (36%)

Ausztrália– Óceánia

* Oroszország és Törökország nélkül, ahol jelentôs vízerôkészletek vannak!

Kína

5 920 000 (30%)

1 920 000 (28%)

nyílásai a 108 m-es szinten és H = 61–113 m-es hasznos eséssel fognak üzemelni. Ez a nagy hasznos eséskülönbség különleges turbinalapát-kialakítást tett szükségessé a hatásfok változása miatt. A turbinák 122 m hosszú, Ø D = 12 m átmérôjû nyomóvezetékében a víz sebessége, Vmax = 8 m/s, a statikus nyomómagasság 113 m. A vasbetonba ágyazott acélcsövek falvastagsága 30-36 mm. Két gépegysége 2003 júliusától már áramot termel, míg a jobb oldali erô-

1 270 000 (35%)

80 000 (33%)

telep elsô 4 gépegységét 2007-ben helyezik üzembe. A Jangcén a hajózás, mint „Arany víziúton” már évszázadok óta kiemelkedô gazdasági jelentôségû volt, de ennek mûszaki feltételei rendkívül korlátozottak voltak. A TGHP megvalósításával a jelenlegi 3000 tonnás hajók helyett 10 000 tonnás tengerjárók is közlekedhetnek az új, kb. 3000 km-es víziúton. Az évi áruszállítások elérhetik az 50 millió tonnát. A mûtárgynál a hajók átemelését egy 5 lépcsôs iker

3. TÁBLÁZAT A KÍNÁBAN JELENLEG ÉPÍTÉS ALATT ÁLLÓ 8 NAGYOBB VÍZERÔMÛ ADATAI (A TGHP-N KÍVÜL)

Folyó neve

Erômû teljesítmény, MW

Longtan

Vörös

5400

16

2001–2007

Xiaowan

Lancang

4200

15

2002–2009

Jangce–Oing

1600

4,6

2001–2006

Gongboxia*

Sárga

1500

0,62

2001–2006

Laxiwa

Sárga

4200

Wu

3000

Erômû neve

Shuibuya*

Goupitan Baise Sanbanxi* * láncerômûvek

Juan

Tározás, km3

Építés ideje

2002–2011 5,6

2003–2012

540

1997–2005

1000

2002–2007

hajóvonat zsiliprendszer és egy hajóemelô lift biztosítja. Ez utóbbi 3000 tonnás magányos hajók átemelését teszi lehetôvé, 113 m-es világrekord emelô magassággal. Az építkezés kb. 1 millió lakos áttelepítésével jár, amit már az új vízépítési törvények szerint végeznek. Ezek lényege, hogy minden érintett számára olyan új és örök életre szóló megélhetési és lakhatósági feltételeket kell biztosítani, amely csak jobb lehet az elôzôeknél. A lakóházak építése és az áttelepítések már folyamatban vannak. A TGHP mellett Kínában további 8 nagy vízerômû építése van folyamatban, melyek jellemzô adatai a 3. táblázatban találhatók. Emellett 2003-ban 3 további vízerômû építése kezdôdött el: Zhigung (100 MW), Goupitan (3000 MW) és Pubugoa (3300 MW). Gépeit a General Electric szállítja. Az integrált rendszerû villamosenergia-termelésben a Szivattyús Energia Tározók (SZET) pótolhatatlan elônyei közismertek. Ezt a tényt a Kínai Köztársaságban is régen felismerték. Bizonyítja ezt, hogy jelenleg 9 SZET áll építés alatt, melyek összes beépített teljesítménye 10 800 MW. Ezek a következôk: Zhanghewan (Hebei), Yixing (Jiang), Tongbai (Zheijiang), Taian (Shandong), Langyashan (Anhui), Baoquan (Heuan), Xilong (Shangxi), Heimifeng (Huan)


29

és Xianyou (Fujian). Telepítésük a mûszaki-gazdasági adottságoknak és az egyes tartományok igényeinek figyelembevételével történik.

TOVÁBBI VÍZERÔHASZNOSÍTÁSI, VÍZGAZDÁLKODÁSI TERVEK A Kínai Köztársaságban a vízerôhasznosítás és a komplex célú vízgazdálkodás felgyorsított ütemû fejlesztésére számos, folyamatban lévô terv van, amelyekbôl kiemelendôk a következôk: A Yalong-folyón tervezés alatt álló 22 elemes vízlépcsôlánc elsô eleme a Jinpingi vízerômû lesz, amelynek betongátja 305 m-es magasságával világrekord. A vízerôtelep beépített teljesítménye 36360 = = 2160 MW, befejezése 2013-ban várható. A 278 m magasságú Xiluodu betongát vízerômû befejezése ugyanezen évben valószínûsíthetô, beépített teljesítménye 213600 = = 12 600 MW lesz. E két vízerômû beépített teljesítménye 14 760 MW. Tervezési szakaszban lévô nagyobb vízerômûvek még a Xiangjiaba (6000 MW), a Wudongde (7400 MW), a Baihetau (12 400 MW), a Yinghung (1500 MW) és a Nuojiadu (5500 MW), amelyek összes beépített teljesítménye 32 800 MW. Építésük a közeli években várható. A Jangce felsô szakaszán 2005-ben 4 további vízerômû építését tervezik 38 500 MW beépített teljesítménnyel. Ugyancsak tervbe vették további 3 SZET építését, 2100 MW beépített teljesítménnyel, valamint a Jangce felsô szakaszának mellékfolyóin 38 500 MW teljesítményû vízerômû létesítését. Mindezek mellett tervezés alatt álló jelentôsebb vízerômûvek: Jipingi (2160 MW), Xiluodu (12 600 MW), Pubugou (3300 MW), Xiangjiaba (6000 MW), Windongle (7400 MW), Baihetan (12 400 MW), Jinghong (1500 MW) és Nuojindu (5500 MW), összesen 50 860 MW beépített teljesítménnyel. Kína vízerômûveinek beépített telje-

30

sítmény tervei 2010-re 125 000 MW, 2015-re 150 000 MW. Törpe vízerômûvei tekintetében: üzemel 26 260 MW, építési fázisban van 6000 MW, tervezés alatt áll 20 000 MW. A közölt adatok azt bizonyítják, hogy ma Kínában folynak a legjelentôsebb vízerômû beruházások. Szinte minden vízerômûvet úgy építenek, hogy amint lehet, üzembe helyezhessék a turbinákat, hogy minél elôbb villamos áramot termeljenek. A TGHP már az építkezés alatt 450 TWh áramot fog termelni, ami Kína áramszükségletének kb. 10%-át fogja biztosítani. Napjainkban a vízerômûvek kiépítettsége Európában a legmagasabb szintû (55%), míg Afrikában a legkisebb (4,8%). Sajnálatos, hogy hazánkban még a kisebb vízerômûvek kiépítését is valótlan környezetvédelmi okokra hivatkozva rendre megakadályozzák. Pedig a környezetvédelmi nemzetközi konferenciák állásfoglalásaiban megtalálható: „Elismerjük, hogy a vízerô-hasznosítás szerepe egyike a tiszta, megújuló energiaforrásoknak és az mind a környezet fenntarthatósága és a társadalom egyetértésével összhangban megvalósítható.” A legutóbbi (2003), Bonni Konferencia is ezt igazolja: „Nagyon fontos egy, a törpe vízerômûveket támogató célprogram kidolgozása, a széles közvélemény meggyôzése érdekében.” Ám nálunk ez az állásfoglalás csak pusztába kiáltott szó, a téves környezeti szemlélet miatt a nemzetközi szemlélet nem érvényesülhet. Vízerôhasznosítás terén hazánk egy afrikai szigetté vált. A környezô országokban a vízerô-hasznosítás szintje 2070%, míg nálunk még Afrikánál is kisebb, 4%. Ennek másik oka a villamosenergia-termelô rendszerek gazdaságosságának téves megítélése, mivel azok „versenyképességét” csak minden tekintetben azonos elvek szerint lenne szabad összehasonlítani. Ez a posztulátum ma világszerte nem érvényesülhet. A SZET-ek építése nálunk is elengedhetetlen, amit legutóbb Kerényi A. Ödön is szorgalmazott [8]. Ha a fenntartható fejlôdés alapelveit komolyan vennék, akkor a döntéshozók megvalósíthatnák az energiatermelés és a fenntartható fejlôdés következô legfontosabb alapelvét: „Az a megújuló energia, ami »tegnap« még nem volt gazdasá-


gos, az ma már gazdaságos lehet, és az ami ma még nem gazdaságos, az »holnap« már gazdaságos lesz.”

IRODALOMJEGYZÉK [1] Chongjiang, Du: A Breaf Description of the Three Gorges Project [2] Kozák, M.: Rövidesen áramot termel a világ legnagyobb vízerômûvének elsô gépegysége. Magyar Energetika, 2002/1. [3] Nagy, L.: A Három Torok erômû-építkezés Kínában. Hidr. Közl. 2003. 2. [4] World Atlas and Industry Guide, Hydropower and Dams, 2004. október 30. [5] The Yantze River, Three Gorges Hydro Power Complex, 2003 [6] Rushu Wang: A Milestone for High Slope Excavation. International Water Power and Dam Construction, Sept. 2001 [7] The British Dam Society: China Three Gorgeous Project, Caring for Dams, People and the Environment. London, 2004 [8] Kerényi, A. Ö.: Hozzászólás a Szivatytyús Energia Tározás hazai problémájához. ENERG expo, Debrecen, 2004. szeptember 28.

n SAJTÓKÖZLEMÉNY CSÖKKENHET A TÁVHÔ ELÔÁLLÍTÁSÁNAK KÖLTSÉGE ÉSZAK-BUDÁN Az MVM Rt. nyerte el a FÔTÁV Rt. tenderét a régió hôellátásának korszerûsítésére kiírt pályázaton

Budapesten 2005. szeptember 28-án négy megállapodásból álló szerzôdéscsomagot írt alá az MVM Rt. a FÔTÁV Rt.-vel. Az MVM Rt. ezzel szerzôdéses kötelezettséget vállalt, hogy mintegy 10,5 Mrd Ft beruházást valósít meg a FÔTÁV Rt. Észak-budai Fûtômûve területén az Észak-budai és Óbudai hôkörzetek együttes hôigénye 70%-ának kielégítésére. A beruházás révén lényegesen csökkenthetô a távhô elôállítási költsége, és jelentôsen mérséklôdik a károsanyag-kibocsátás mértéke is. A szerzôdések szerint az MVM Rt. összesen 3330 MW hô- és 50 MW villamosenergia-termelô kapacitást valósít meg úgy, hogy az egyik új kazánt póttüzeléssel 60 MW-ra építi ki. Így Folytatás a 35. oldalon

A PAKSI ATOMERÔMÛ ÜZEMIDÔ-HOSSZABBÍTÁS KÖRNYEZETI HATÁSAINAK VIZSGÁLATA ELTER ENIKÔ mûszaki szakértô, PÉCSI ZSOLT csoportvezetô

BEVEZETÉS Az erômû üzembe helyezése óta eltelt idôszak jogszabályi változásai új elvárásokat fogalmaznak meg a jövôbeni stratégiai célok teljesítéséhez. A PA Rt. felismerte, hogy feltétlenül szükség van arra, hogy a telephely, valamint az erômû–telephely kölcsönhatás vizsgálatára kiemelt programot indítson. A program tematikájának összeállításakor a jogszabályi elôírásokon túl figyelembe vették az erômûves engedélyeztetési folyamatokban érintett szakhatóságok, hatóságok javaslatait, elvárásit is. Bemutatjuk a telephely-jellemzési program keretében 2001–2004 között az erômû területén, a szûkebb és tágabb környezetében eddig már elvégzett és még folyamatban lévô felméréseket, méréseket, modellezéseket, s ezek eredményeit, megállapításait. A munka során egyaránt támaszkodtunk a hazai tudományos munkákban élenjáró szakemberek és intézmények munkájára, technikai és laboratóriumi hátterére, felkészültségére.

1. ELÔZMÉNYEK A paksi atomerômûre a mai értelemben vett környezeti hatástanulmány az üzembe helyezést megelôzôen nem készült, mivel az 1980-as évek jogszabályai még nem ismerték, nem használták a környezeti hatásvizsgálat jelenlegi módszertanát. A telephely és környezete megismerésére, különösen a nukleáris környezeti hatások vizsgálata területén, részletes vizsgálatok történtek, a környezeti hatások

vizsgálatára számos – az engedélyezést megalapozó – jelentés és tanulmány készült. Ezek mélysége és terjedelme megfelelt az akkori jogszabályi elvárásoknak és gyakorlatnak. Mindezek alapján adta meg az akkori környezetvédelmi fôhatóság az OKTH az engedélyét a blokkindításokhoz. Az elsô kísérlet egy komplett környezeti hatástanulmány elkészítésére az MVM Rt. kapacitáspályázatán az atomerômû bôvítésére vonatkozó elôzetes környezeti hatásvizsgálat volt. A hatásvizsgálat legfontosabb tapasztalata az volt, hogy a rendelkezésre álló korábbi adatok, a jogszabályi és hatósági elvárásoknak teljesen megfelelô üzemi környezeti monitoring, illetve az egyedi környezeti vizsgálatok az elôzetes környezeti hatásvizsgálatot jól megalapozzák, de a környezeti hatásvizsgálat sikerességéhez néhány területen szükséges a konkrét jogszabályi elvárásokon túlmutató kutatási programot indítani. Az erômû stratégiai céljainak megvalósítása érdekében elindította a korszerû környezetvédelmi és vízjogi engedélyezés követelményeinek is megfelelô, az üzemi adatgyûjtést kiegészítô, komplex környezetvédelmi programját. A program célja egyrészt olyan adatrekordok elôállítása, amelyek alkalmasak az atomerômû hosszú távú környezeti hatásainak értékelésére, illetve az együttesen értékelendô környezeti jellemzôk korrelációjának vizsgálatára, néhány kérdésben pedig a hatásvizsgálati módszertan fejlesztése. A terjedelem meghatározásánál a társaság üzemviteli szervezetei által már folyamatosan végeztetett méréseket, illetve a témakörhöz kapcsolódó

egyéb, a nukleáris biztonsági engedélyeztetésbôl adódó feladatokkal lefedett témákat is figyelembe vettük. Az adatgyûjtés ideje minden témakörben a reprezentativitás biztosításához szükséges szakmailag indokolt rekordhossz, ami két, illetve három év, illetve évszak, vegetációs periódus. A technikai elôkészületeket nem igénylô témákban már 2001-ben elkezdôdött az adatgyûjtés, míg más területeken 2002-ben. A program adatgyûjtési feladatai 2004-ban befejezôdtek.

2. A TELEPHELYJELLEMZÉSI PROGRAM 2.1. FELSZÍNI VIZEK ÁLLAPOTA ÉS VÁLTOZÁSA Az atomerômû felmelegedett hûtôvizének a Duna vízminôségére gyakorolt hatását 8 szelvényben (elsô az erômû felett, a nyolcadik Mohácsnál) vizsgáltuk kémiai, radiokémiai, bakteriológiai, fito- és zooplankton, valamint a vízi makroszkópos állatállomány és a halfauna felmérésével. A radiokémiai vizsgálatok ultra alacsony hátterû HPGE-detektorral végrehajtott teljes gamma-spektrum felvételével történtek vízbôl és iszapból a Paks fölötti és alatti Duna-szakaszon évszakonként, valamint halakból, kagylókból és más, a térségben megfelelô mennyiségben gyûjthetô élôlényekbôl. A vizsgálatokra 2002– 2003-ban, két teljes vegetációs idôszakot (nyár végi–ôszi és tavaszi–nyári vegetációs periódus) felölelô 8 szelvényben került sor.


31

A vizsgálati programban végzett mérések és kísérletek eredményeirôl, az erômû hatásainak következtében beálló vízminôség-változások becslésérôl készült értékelések és az összefoglaló jelentés készítése során figyelembe vettük a témában az erômû üzembe helyezése óta rendelkezésre álló tanulmányok megállapításait és az elvégzett mérések eredményeit.

2.2. AZ ATOMERÔMÛ HATÁSA A FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VIZEK HASZNOSÍTÁSÁRA A paksi atomerômû hûtôvíz-kibocsátása által érintett Duna-szakaszon számos, már üzemelô és távlati jelentôségû parti szûrésû vízbázis található. Ezek védelme érdekében vizsgáltuk és értékeljük az atomerômû hatását a vízbázisokra, a Duna vizének kémiai, bakteriológiai és mikrobiológiai jellemzôin keresztül. A cél elérésére az alprogram végrehajtása során vízbázis monitorozást végeztünk. A monitorozási munka 2001 végén kezdôdött, 2002-ben végleges formájában kiépült 8 szelvényben a teljes monitoring rendszer, és minden szelvényben elkezdôdtek, illetve folytatódtak a mérések, amelyek 2004. nyári méréssel és az adatok értékelésével fejezôdtek be. A mérés célja annak megállapítása, hogy a hûtôvíz visszavezetésének vannak-e hatásai, esetlegesen veszélyei az érintett üzemelô és potenciális parti szûrésû vízbázisokra. A monitorozás során elvégzett feladatok, a figyelôkutakba beépített mûszerek észlelésének adatkinyerésén, feldolgozásán túl helyi vízmintavételezést is jelentettek. A vízmintákból a következô vizsgálatokra került sor: vízkémiai, bakteriológiai, biológiai, toxikológiai és radiológiai vizsgálat.

2.3. A DUNA MEDRE ÉS A PARTFAL ÁLLAPOTA (HIDROMETRIAI MÉRÉSEK) Az alprogram célja a kijelölt Dunaszakaszon a zátony-, illetve gázlóképzôdés figyelemmel kísérése, annak elôrejelzése. A feladathoz tartozó mérések elvégzése 2001–2002-ben megtörtént. Ezek kiegészítéseként 2003–2004-ben mûszeres hômérsékletmérésére is sor került a Duna kijelölt szelvényeiben, egy-egy függély-

32

ben. A mérés a vízhômérséklet-növekedés értékére szolgáltatott adatokat. Az erômû okozta vízhômérsékletváltozások pontosabb meghatározása érdekében a hidegvíz-csatornában és a melegvíz-csatornát követô második sarkantyú magasságában adatgyûjtôvel ellátott, kis hôtehetetlenségû, platina hômérôket telepítettünk. A hômérôk a mûszert tartó bóját lehorgonyzó láncon mélység szerint középen, a fenék és a vízfelszín közelében helyezkedtek el. Az adatok RAM-kártyára íródtak. A mérések során kisvízi felszínrögzítésre is sor került a Duna vízhozamát mérve, a vízhozam egyidejû ADCP-vel történô meghatározásával. A mérési eredmények összegzését követôen 2003-ban indult a modellezés. A modell csomóponti, nagy felbontóképességû hidrodinamika modell. Modellezzük az 1528–1523 fkm közötti Duna-szakaszt és a hidegvízcsatornát, figyelembe véve a melegvíz-visszavezetés hatását. A modellezés célja a kisvíz idején mutatkozó, vízkivétel okozta áramlási változások meghatározása, különös tekintettel a sodorvonalak és felszínesések alakulására.

2.4. LOKÁLIS KLÍMA AZ ATOMERÔMÛ KÖRNYEZETÉBEN Az alprogram célja az atomerômû mikroklímára gyakorolt hatásainak értékelése, illetve az egyéb környezeti hatások, mint a Dunát terhelô hôszennyezôdés klimatikus hatásainak értékelése, továbbá adatok biztosítása a környezeti hatások meteorológiai összefüggéseinek vizsgálatához. A program elsô évében, 2001-ben a mérések elvégzéséhez szükséges monitoring rendszer – mikroklíma állomások – telepítési szempontjainak meghatározása, mérési rend kialakítása történt. Az állomások telepítése a Duna mentén, a hôcsóva által érintett partszakaszon, 4 mintavételi helyen valósult meg. A mérések folyamatos hômérséklet-, légnedvesség-, szélirány- és szélerôsségmérést jelentettek. A 2 éves folyamatos, mûszeres adatgyûjtés elsôsorban a páratartalom-változás regisztrálására és az urbánhatás megállapítása céljából történt.


Az alprogram részeként numerikus hatásmodellezéssel, illetve a mérési program adatainak éghajlati általánosításával az esetleges mezo-klimatikus hatások kimutatására történt tudományos kísérlet. Ezen belül a legfontosabb potenciális klímamódosító hatásra, a Dunába ömlô meleg vízre mint vonalmenti forrásra - koncentráltak.

2.5. AZ ATOMERÔMÛ KÖRNYEZETÉNEK JELLEMZÉSE LÉGI ÉS ÛRFELVÉTELEKKEL Az alprogram célja az atomerômû környezetének felszíni vizsgálata különbözô idôpontokra (1977. KOZMOSZ, 1985. Landsat TM, 1999. SPOT Xi) nagyfelbontású ûrfelvételek alapján. A 22 évet felölelô változásvizsgálat az atomerômû közvetlen környezetére, valamint a Duna két oldalán mintegy 5-5 km széles sávra terjedt ki. A nagyobb felbontás és a részletesebb elemzés érdekében SPOT multispektrális, illetve pankromatikus adatokat használtunk. Ezen adatok felbontása 10 m, ami megfelelô részletességet biztosított a felszínborítási térkép elôállítására és az észlelhetô változások elemzésére. Az ûrfelvételek alapján elkészült területhasználati térképek és változásvizsgálati táblázatok alapján mind az alapállapot legfontosabb jellemzôit, mind a változásokat értékeltük. Az elvégzett változásvizsgálat a felszínt borító növényzetre, a földhasználatra vonatkozik.

2.6. A HÛTÔVÍZ DUNÁBAN TÖRTÉNÔ ELKEVEREDÉSVIZSGÁLATA LÉGI TERMOVÍZIÓS MÉRÉSEKKEL A program végrehajtásának célja a hûtôvízcsóva elkeveredésének vizsgálata. Mivel a hûtôvízcsóva alakulása jelentôsen függ a Duna vízhozamától (vízállásától), a kialakuló áramlási kép részletes vizsgálatához különbözô (közepes kis, közép- és közepes nagy) vízállásoknál van szükség hôfelvételezésre. A 2002. évben a fentiekbôl két jellemzô idôszakban, augusztusban (középvízállásánál), valamint szeptemberben (közepes kis vízállásnál) terveztünk felvételezést végezni. Az augusztusban kialakult rendkívüli dunai árvíz azonban meg-

hiúsította a tervezett paraméterek szerinti felvételezést. Ehelyett a közepes nagy vízállást megközelítô helyzetben kerülhetett sor a felvételek elkészítésére. 2003-ban egy tél végi–tavasz elejei februárban elvégzett felvételezés történt. Ebben az esetben a Duna hômérséklete alacsony volt, tehát a keveredés és a terjedés jobban vizsgálhatóvá vált. A mérést szeretnénk elvégezni még 2005. tavaszi–nyári idôszakban is a reprezentativitás érdekében.

2.7. MINTAÉRTÉKÛ BIOMONITORING VIZSGÁLATOK Az alprogram célja az atomerômû környezetében található élôvilág jellemzése, elsôsorban a Duna partja mentén található élôhelyek megfigyelése. A biomonitorozáshoz 2001 folyamán olyan mintaélôhelyeket választottunk ki, amelyek vagy az általános vagy az unikális jellegüknél fogva jellemzik a térséget. Ezek az élôhelyek elsôsorban védett területeken, környezetileg érzékeny területeken vagy természeti területen találhatók. A florisztikai kutatások során a terepbejárást botanikus végezte, évszakonként minimum 15-20 napot a terepen töltve. Ez szükséges volt a fajlista bôvítéséhez, valamint a vegetációtérkép pontosításához. A munka eredményeként bôvültek a regisztrált védett taxonokra vonatkozó ismeretek is, megtörtént a vegetációtérkép pontosítása. A fauna feltárását a Nemzeti Biodiverzitás Monitorozó Programban meghatározott módszertani követelmények figyelembevételével végeztük. A munkában a Természettudományi Múzeum kutatói vettek részt. A terepi mintavételek évente állatcsoportoktól függôen 3-6 alkalommal történtek.

2.8. A PAKSI ATOMERÔMÛ KÖRNYEZETÉBEN ÉLÔK EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTÁNAK VIZSGÁLATA A program végrehajtása során alapvetô célunk az volt, hogy értékeljük, az ionizáló sugárzással kapcsolatos biológiai hatások, megbetegedések, halálesetek milyen gyakorisággal for-

dulnak elô a hatásterületen élô népesség körében. Elsô közelítésben a vizsgált területnek az atomerômû központja körüli 30 km-es területet tekintettük Tolna megyében. A vizsgálat részeként a kijelölt hatásterületen megtörtént az egyéni szinten gyûjtött megbetegedési és halálozási adatok, valamint a rizikómérôszámok statisztikai értékelése, továbbá az eset-kontrollvizsgálat elvégzése a daganatos megbetegedések elôfordulásáról. Második közelítésben, 2004-ben megtörtént a vizsgált terület kiterjesztése Bács-Kiskun megye kijelölt településeire is.

2.9. AZ ÉLÔVILÁG SUGÁRTERHELÉSÉNEK MEGHATÁROZÁSA A munka kezdetén, 2001-ben meghatároztuk a paksi atomerômû környezetében elôforduló, valószínûsíthetôen érzékeny fajokat, kidolgoztuk egy vízi tápláléklánc monitorozását, valamint elvégeztük néhány kiválasztott szárazföldi faj rendszeres mérését. A 2002-es feladatok részeként az atomerômû szûkebb környezetében lehatároltuk a javasolt fajok életterét, és ezen belül kijelöltük a mintavételezésre szolgáló helyeket. A monitorozáshoz 2002–2003-ban évi két mintavétellel (egy késô tavaszi és egy nyár végi) vizsgáltuk a kiválasztott fajok radionuklid-felhalmozását a környezeti koncentrációk meghatározásával együtt. 2004-ben alkalmaztuk az Amerikai Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma (USDOE) által is használt módszertant az élôvilág sugárterhelésének értékelésére.

2.10. A VÍZBÁZIS TRÍCIUMTARTALMÁNAK VIZSGÁLATA A 2002-ben elkezdett mérések keretében havi rendszerességû tríciumméréseket végeztünk a telepített csapadékgyûjtô edényzetekbôl vett csapadékmintákon, illetve havi rendszerességgel mértük a felszíni vízbôl származó minták tríciumkoncentrációját, valamint mintavételezést hajtunk végre a nagy csapadékok után a Szelidi-tóból. A környezeti tríciumkoncentrációk meghatározása, egységes értékelése

és dokumentálása érdekében a paksi atomerômû ellenôrzô rendszereinek eddigi mérési adatait egységes szerkezetben feldolgoztuk a más alprogramokból származó tríciummérési eredményeket az üzemelô környezetellenôrzô rendszer többéves tapasztalataival együtt. Az összegzô jelentés elkészítésekor figyelembe vesszük az A típusú mérôállomásokon rendelkezésre álló adatokat, kitérünk a talajvíz trícium tartalmának meghatározására, a tríciumlencse mozgására, a mozgást befolyásoló tényezôk vizsgálatára.

3. A TELEPHELYJELLEMZÉSI PROGRAM EDDIGI EREDMÉNYEI A mérési program minden témájában a 2003 végéig nyert eredmények – közbensô vagy végleges értékelés alapján – az üzemidô-hoszszabbítás Elôzetes Környezeti Tanulmányában (EKT) feldolgozásra kerültek. A végleges eredményeket, következtetéseket a Részletes Környezeti Tanulmány (RKT) tartalmazza majd.

3.1. FELSZÍNI VIZEK ÁLLAPOTA ÉS VÁLTOZÁSA A Duna vizére vonatkozó hatásokat a célzott helyszíni vízkémiai vizsgálatok megerôsítették, és finomították a hivatalos vízminôség-vizsgálatok eredményeit. Az eredmények szerint: n az atomerômû használt vizeinek hatása a hossz-szelvény mentén csak a vízhômérséklet és kismértékben az oldott oxigénkoncentráció (minimum) és az oxigéntelítettség (maximum) változásaiban nyilvánult meg, azonban többnyire az átlagos Duna-szennyezôdésnek megfelelô szintet mutattak, vagy csak valamivel nagyobbak az átlagértékeknél, n az évszakos eltérések jellemzôek, pl. az augusztus végi mérések esetében az oxigéntelítettség, a biológiai oxigénigény, a klorofill-a és a pH lényegesen kedvezôtlenebb eredményt adott, mint az ôszi (október eleji) mérés alkalmával. A nitrátoknál viszont éppen fordított volt a helyzet.


33

A vízkémiai vizsgálatok mellett olyan mutatók vizsgálatát is elvégeztük, amelyekkel az atomerômû felmelegedett hûtôvizének egyéb esetleges hatásai is kimutathatók. A szerves mikroszennyezôk vizsgálati eredményei szerint a vízminták összes ásványolaj eredetû aromás szénhidrogén analízise a Duna vizének megfelelô tisztaságát mutatta. Az eddigi mérések szerint – atomerômûnek tulajdonítható hagyományos szennyezések miatt – az üledék szennyezettsége csak kis mértékben volt nagyobb a dunai átlagoknál. Az üledékben a szennyezés felhalmozódásának mértéke nem terhelô mértékû az itt élô élôlények számára. Az atomerômû eddigi 20 éves üzemeltetése a környezeti elemekben nem okozott érzékelhetô radioaktivitás-felhalmozódást. Ennek oka a kibocsátások alacsony szintje és a környezeti elemekben beálló dinamikai egyensúly. Mesterséges eredetû radioaktív izotópok alapvetôen a külsô mérések alapján csak nagyon ritkán, az erôsen felhalmozó környezeti elemekben detektálhatók (pl. iszap vagy mederüledék a Dunában és a halastavakban).

3.2. AZ ATOMERÔMÛ HATÁSA A FELSZÍNI ÉS FELSZÍN ALATTI VIZEK HASZNOSÍTÁSÁRA A mérések eredményeinek kiértékelése megtörtént. Az eddigi jelentésekbôl egyértelmûen kiderül, hogy a mérési szelvények kiválasztási szempontjai megfelelôek voltak. A hôcsóva vélelmezhetô hatásterülete a monitoringszelvényben meghatározásra került. A jobb parti szondák eredményei alapján megfigyelhetô a keveredés hatására bekövetkezô kismértékû vízminôség-változás. Az eredmények felhasználásával modellezést végeztünk arra vonatkozóan, hogy mennyi idô alatt jut el egy esetleges szennyezôdés az érintett ivóvízbázisokig. A modellezési eredmények azt mutatják, hogy az elérési idôk a létezô vízbázisoknál minden esetben meghaladják a 1420 napot. Ennek alapján a vízügyi felügyelôségek számítani tudják a haváriahelyzetben szükséges beavatkozási idôket.

34

3.3. A DUNA MEDRE ÉS A PARTFAL ÁLLAPOTA (HIDROMETRIAI MÉRÉSEK) A modellezés befejezôdött. Az eredményeket összefoglaló, értékelô elemzés fontos része az erômû hatásainak következtében beálló változások becslésének bemutatása, amelyre a részletes környezeti hatástanulmányban kerül sor. Igen fontos megállapítása azonban, hogy a modellezések, mérések a jelenlegi korlátozásokkal mederváltozást nem valószínûsítenek. Ugyancsak fontosak a mérési-modellezési eredmények üzemviteli szempontból is, hiszen a az eredmények ismeretében pontosítani lehet az üzemviteli beavatkozások módját.

3.4. LOKÁLIS KLÍMA AZ ATOMERÔMÛ KÖRNYEZETÉBEN A vizsgálati eredmények alapján elmondható, hogy az erômû sem hôt, sem nedvességet nem bocsát ki más módon vagy arányban, mint egy közepes népességû, átlagos beépítettségû, hazai kisváros. A Dunát érô hôterhelés meteorológiai hatásának vizsgálatára elvégzett numerikus és statisztikus modellezés eredményei azt mutatják, hogy a hatás alatta marad három olyan természetes hatásnak (az éghajlat területi különbségeinek, az idôjárás napi változásainak, illetve egyes konkurens mikroklimatikus különbségeknek), amelyekhez az ökoszisztémák mindeddig alkalmazkodni tudtak. A modellezési eredmények ábrázolása egyértelmûen megmutatja, hogy az atomerômû hatásait elfedik a növényborítottság és a domborzat eltérései.

3.5. AZ ATOMERÔMÛ KÖRNYEZETÉNEK JELLEMZÉSE LÉGI ÉS ÛRFELVÉTELEKKEL Az ûrfelvételek alapján elkészült területhasználati térképek és változásvizsgálati táblázatok alapján mind az alapállapot legfontosabb jellemzôit, mind a változásokat értékeltük. Az elvégzett változásvizsgálat alapvetôen a felszínt borító növényzetre, a földhasználatra vonatkozik. Az eredmé-


nyeket, melyek szerint a területhasználati formák többsége a vizsgált idôszakban nem, vagy csak elenyészô mértékben változott, felhasználtuk az EKT tájat, tájszerkezeti változásokat leíró fejezetében. Ahol változást észleltünk, az általában nagymértékû vagy igen jelentôs és az erômû hatásának szempontjából pozitív volt, hiszen az erômû jelenléte egyfajta rendezettséget eredményezett a környezetében. A területhasználati formák között kimutathatóan nôtt a sport-, szabadidô- és üdülôterület, a vegyes erdôk területe, ellenben a szárazföldi mocsár területe csökkent. Az eredmények igazolják azt is, hogy a nagytáblás mezôgazdaságok száma csökkent, míg a kistáblás mezôgazdaságoké nôtt, amely változás egyértelmûen a rendszerváltás utáni idôszakra tehetô, míg ugyanakkor a zártkertek jelenléte csökkenô, a spontán erdôsülô területeké pedig növekvô tendenciát mutat.

3.6. A HÛTÔVÍZ DUNÁBAN TÖRTÉNÔ ELKEVEREDÉSVIZSGÁLATA LÉGI TERMOVÍZIÓS MÉRÉSEKKEL Az eddigi termovíziós vizsgálatok eredményei alapján fôbb megállapítások közé tartozik, hogy a hôcsóva mindig a jobb parthoz simulva vonul le, és behatol a zátonyok közötti vízterületekre is. Az elkeveredés túlnyomó részben, mintegy 95%-osan a beömléstôl számított 4-5 km között megtörténik. A melegvíz-csóva hatása a beömlés alatt kb. 30 km-rel a felvételeken még látható, de csak minimális mértékû az eltérés. Ezt kiegészítô mûszeres mérésekkel is ellenôriztük, melynek során megállapítottuk, hogy 1-2 ºC növekmény detektálható, de ez az érték magában foglalja a parti növényzet jelenlétébôl adódó növekményt is. A további értékelések folyamatban vannak, az eredményeket az RKT tartalmazza majd.

3.7. MINTA ÉRTÉKÛ BIOMONITORING VIZSGÁLATOK A program keretében az erômûvet befogadó tágabb térség florisztikai és faunisztikai jellemzése is megtörtént. Az elvégzett vizuális megfigye-

lések alapján elmondható, hogy az üzemelô erômû esetleges környezetszennyezô hatását a vegetáción – legalábbis látványosan – kimutatni nem lehet.

3.8. A PAKSI ATOMERÔMÛ KÖRNYEZETÉBEN ÉLÔK EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTÁNAK VIZSGÁLATA Az adatok összegyûjtése, feldolgozása, az eredmények kiértékelése megtörtént. Az összegzés alapján elmondható, hogy vizsgálati területek egészén a daganatos megbetegedések ritkábban fordultak elô, mint a referencia populációban. Az eredményeket az RKT-ban jelenítjük meg.

3.9. AZ ÉLÔVILÁG SUGÁRTERHELÉSÉNEK MEGHATÁROZÁSA Az USDOE-módszertan alkalmazásával a kijelölt mintavételi pontok környezetében vett mintákból mért radionuklid-koncentrációk felhasználásával elvégeztük a javasolt értékeléseket. Az eredmények alapján mindkét élôhelytípus (vízi, szárazföldi környezet) teljesítette a követelményeket, azaz a biótakoncentráció referenciaérték alatti eredményeket adott az egyes élôhelytípusokra, s a biótakoncentráció jelentôs részét is a természetben elôforduló radioaktív izotópok okozták.

3.10. A VÍZBÁZIS TRÍCIUMTARTALMÁNAK VIZSGÁLATA A csapadék és a felszíni vizek mintázási eredményei alapvetôen a globális és regionális források által megalapozott tríciumkoncentrációkat mutatnak. A hazai tríciumháttér értéke 1030 Bq/l. Két esetben mértünk a csapadékban ezt meghaladó olyan idôszakos növekményt, ami esetleg az erômûvi kibocsátásokhoz kapcsolható, de ennek a hipotézisnek az igazolása vagy elvetése a jelenleg is folyó modellezési munkák alapján lesz lehetséges. Összességében még a háttéridôsorok értékét meghaladó ezen két koncentráció sem jelent olyan értéket, ami sugárvédelmi szempontból intézkedést vagy különösebb figyelmet érdemelne.

ÖSSZEFOGLALÁS Az elôzôekben felvázoltakból látható, hogy a telephely-jellemzési program 2004-ben lezárult. Minden alprogramhoz kapcsolódóan elvégeztük az értékeléseket. Az eredményeket röviden összefoglalva elmondható, hogy az erômû jelenléte a környezetben általában állapotváltozást okozó terhelést nem jelent, a Duna hôterhelése esetén beszélhetünk többletterhelésrôl. Az elvégzett modellezések, becslések azt mutatják, hogy a hatásokban nem várható változás (romlás) a meghoszszabbított üzemidô alatt sem. A program keretében elvégzett mérések adatainak felhasználása a rendelkezésre álló eredmények bemutatása az erômû üzemidô-hoszszabbítását a környezetvédelmi engedélyezési eljárás keretében megalapozó elôzetes környezeti tanulmányban 2003-ban megtörtént. Az azt követô idôszak mérési eredményei és értékelései a részletes környezeti hatástanulmányban szerepelnek majd, amelynek beadványozása az elbíráló hatóság részére 2006. január végén várható. A monitoring program ugyan lezárult, de egyértelmûvé vált számunkra, hogy ha nem is folyamatosan, de valamilyen periodicitással a program folytatása szükséges. Ezt erôsíti a folytonosan változó, ökológiai szempontú jogszabályok megjelenése, valamint a lakosság érdeklôdése. A lakossági biztonságérzetének növelése szempontjából is célszerû az erômû számára az üzemvitelhez kapcsolódó napi rendszerességû vizsgálatokon túlmutató, az új vizsgálati módszereket, modellezéseket alkalmazó monitoringtevékenység végzése annak érdekében, hogy igazoljuk az üzemviteli mérések helyességét, megfelelôségét. A telephely-monitoring program végrehajtásában közremûködtek: ETV–ERÔTERV Rt., ÖKO Rt., OSSKI, VEIKI Hôenergetikai Divízió, VITUKI Rt. – Hidraulikai Intézet, Vízminôségvédelmi Intézet, ARGOS Távérzékelési és Filmstúdió; Magyar Természettudományi Múzeum, Kék Csermely Vízvédelmi és Környezetgazdálkodási Tervezô és Szervezô Bt., Florisztikai Bt., VMed Bt., BME (PA Rt. számára az üzemeltetési célokat szolgáló, a telephely-jellemzési programot kiegészítô vizsgálatokat végzik).

n SAJTÓKÖZLEMÉNY Folytatás a 30. oldalról összesen 120 MW hô- és 50 MW villamos kapacitás áll rendelkezésre a szerzôdésben vállalt hôigény kielégítésére. A szerzôdéskötés jogát az MVM Rt. a FÔTÁV Rt. által kiírt pályázaton nyerte el. Az új erômû megépítésével – azon túl, hogy ezzel lényegesen csökkenthetô a távhô elôállítási költsége – jelentôsen mérséklôdik a káros anyag kibocsátás. További kedvezô környezeti hatásként lehetôvé válik a jelenlegi III. kerületi Zápor utcai Fûtômû kiváltása, amely önmagában is csökkenti a városrész füstgáz és zajterhelését A szerzôdéses csomag részeként az MVM Rt. ugyanis vállalta, hogy az általa ajánlott berendezéseket három ütemben építi meg. Így már 2007 októberére megteremti azt a hôkapacitást, amely az Óbudai Fûtômû kiváltását lehetôvé teszi. Az elsô ütem keretében 1330 MW hô- és 1316,5 MW villamos kapacitás létesül 2007. március végére, majd a második ütemben 60 MW hôkapacitás rendelkezésre állása valósul meg 2007. október végén. A harmadik ütemben, 2008 március végéig épülnek meg azok a hiányzó létesítmények, amelyek az összesen 120 MW hô-, ill. 3316,5 MW villamos teljesítményû kapacitás létrehozásához szükségesek. A most aláírásra került szerzôdéses csomagot a FÔTÁV Rt. képviseletében dr. Uhri László, az MVM Rt. részérôl dr. Kocsis István vezérigazgatók látták el kézjegyükkel. E szerzôdéses csomaggal a FÔTÁV Rt. újabb – egyben legnagyobb – kogenerációs fejlesztési lehetôségével élt. Dr. Kocsis István vezérigazgató az aláírást követôen kifejtette, hogy a beruházás összhangban van az MVM középtávú üzleti stratégiájában megfogalmazott célkitûzésekkel. Ennek szellemében a társaságcsoport erôsíti pozícióját a hazai távhôpiacon, korszerû, magas hatásfokú technológiák megvalósítása révén versenyképes kapcsolt hô- és villamosenergia-termelô egységeket létrehozva. Az MVM Rt. az eddigi sikeresen megvalósult beruházásai, a miskolci, és tatabányai projektek után ezúttal újabb jelentôs, az Európai Unió által is preferált hô- és villamosenergia-termelô kapacitást létesít Budapesten.


35

n OLVASÓI LEVÉL

PAKS JÖVÔJE A VILLAMOSENERGIARENDSZER FEJLESZTÉSI TERVEIT MA MÁR A 2030-IG TERJEDÔ IDÔSZAKRA SZÜKSÉGES ELÔKÉSZÍTENI Több cikkemben, stratégiai tanácsokban foglalkoztam a biztonságos villamosenergia-ellátás nemzetközi tapasztalatokon alapuló azon követelményével, hogy a villamosenergia-rendszer (VER) legalább 15 éves idôszakra kidolgozott távlati tervekkel rendelkezzen. Kevés ma már a 2015. évi határidô, amit a fogyasztók ellátásáért felelôs szerveink jelenleg kitûztek.

Nagyobb országokban több VER is mûködhet együtt, de azon feladatuk a VER egyesüléseken belül is megmarad, hogy teljesítménymérlegük egyensúlyát mind rövid, mind hoszszú távon kötelesek önállóan biztosítani. Ezt az Európai Unió ide vonatkozó irányelvei egyértelmûen elôírják. A magyar VER is tagja az 500 GW beépített kapacitású UCTE VER Egyesülésnek, de ha olyan teljesítményhiány áll elô, amit sem saját tartalékaiból, sem az Egyesülés átmeneti kisegítésébôl nem tud pótolni, nincs más megoldás, mint a fogyasztók üzemzavari, illetve tartós korlátozása. A kár országos átlagban elérheti a kiesett termelôi villamosenergiafogyasztás költségének az 50-szeresét is, ha figyelembe vesszük, hogy a termékek önköltségében ma alig 2% a villany részaránya. Egyértelmû, hogy a tervezett nemzeti jövedelem elérése érdekében elsôrendû államérdek törvényi alapon is megszervezni az áramellátás biztonságának, és nemzetközileg is versenyképes szolgáltatásának a feltételeit. Ez a követelmény fennáll az EU-elvek szerint megnyílt áram-versenypiac mellett is, független a villamosenergia-társaságok tulajdonviszonyaitól, és elsôsorban az áramellátás fizikai feltételeinek megteremtésén múlik. A feltételek megteremtésének egyik kulcsa a VER fejlesztését megszabó távlati terv. Ennek pontosítása, idôszerûvé tétele célszerûen a középtávú tervezésnél történik, beruházási

36

ütemezése pedig az éves tervezés feladata. A távlati tervkoncepció idôtengelye rugalmasan változhat, tartalmát azonban csak akkor szükséges módosítani, ha arra az országot világméretû események (pl. háború, természeti katasztrófák, tartós olajválság stb.) kényszerítenék. A magyar VER forrásoldalának távlati tervezésénél figyelembe veendô alábbi szempontok az atomenergiát helyezik elôtérbe: n Elsôdleges a primer energiahordozó megválasztása az új erômû számára, ami ma már csak a globális beszerzési lehetôségek alapján, hosszú távra történhet, mivel szükségletünk 70%-át – az EU-hoz hasonlóan – sajnos importból kell beszereznünk. A választás döntô paraméterei: a szükséges biztonsági tartalék tüzelôanyag készlet nagysága, a szállítás biztonsága, költsége. Célszerû figyelembe venni, hogy a szénhidrogének beszerzését elsôsorban a rendelkezésre álló csôtávvezeték kapacitása korlátozza, és az ezt meghaladó kôolaj igényt, illetve a jó minôségû kôszenet a legolcsóbban tengeri, folyami szállítással lehet behozni. Ezzel szemben az atomerômûvek tüzelôanyagának importja, tárolása lényegesen egyszerûbb, mivel azonos hôegyenértékû hasadóanyag volumene nagyságrendekkel kisebb, mint a fosszilis energiahordozóké. Ma már a radioaktív hulladékok elhelyezési nehézsége sem ellenérv, mivel a biztonságos tárolásra korszerû technológiák állnak rendelkezésre. n A VER alapterhelését elsôsorban a korszerû, nagy erômûvek fedezik, amelyek a legkisebb eredô fajlagos költséggel mûködtethetôk. Ennek magyarázata, hogy a kondenzációs hôerômûveknél ma már a 48%-ot is meghaladja a termelési hatásfok, amit a szuperkritikus paraméterû acélötvözetek alkalmazása tett lehetôvé, az atomerômûveknél pedig kifejlesztették a biztonságos reaktor típusokat. A nagy egységek további elônye, hogy nagyságrenddel kevesebb is elegendô a nagymérvû fogyasztás növekmény fedezésére, emellett fajlagos beruházási költségük is


alacsonyabb, mint sok kis egységé. Lényeges szempont még, hogy a rendszer valósidejû számítógépes távirányítása hatékonyan csak a nagy egységekkel oldható meg. n Az alapterhelést vivô nagy egységek mellett természetesen szükség van a VER gyors szabályozását végzô egységekre. A nemzetközi gyakorlat szerint ezt a feladatot – gázturbinák helyett – célszerûbb szivattyús energia tározós (SZET) vízerômûvekkel, vagy nagy tározótérrel bíró folyami vízerômû egységekkel (pl. Bôs) megoldani. Nem felejtendô el, hogy a részletes beruházási tanulmánnyal rendelkezô Prédikálószéki SZET az egyik legjobb közép-európai objektum, ezért terveit érdemes lenne felújítani. A tervezett 1200 MW-os kapacitás egy részét az UCTE VERE keretében – a magyar átviteli hálózat elônyös földrajzi helyzete és bô határkeresztezô kapcsolatai okán – közös célra is fel lehet ajánlani. A SZET a VER kis terhelésû idôszakaiban megoldja az atomerômû egységek ma is jelentkezô visszaterhelési aggályait és egyéb nagyblokkok minimális terhelési problémáit is. n A nagy, fosszilis tüzelôanyagot használó hôerômûvek élettartamát a korábbi 25 éves tervezési élettartam helyett 40 évre, a legkorszerûbb atomerômûveknél már 60 évre irányozzák elô, míg a vízerômûvek élettartama eléri a 100 éves üzemidôt is. Ez utóbbi elôsegítésére a régi vízerômûvek (pl. az Ikervári Vízerômû, amely már 1896 óta mûködik) elavult gépegységeit korszerûbbekre cserélték. A gépcsere egy azonos kapacitású új vízerômû beruházási költségének legfeljebb 25%-át igényli. n A nagyerômûvek létesítési ideje a megvalósíthatósági tanulmány elfogadása után 8-10 esztendô. Ebbôl kb. 4 év az engedélyezési eljárás, amely új telephelyen még több is lehet. Ezért jelenthet óriási elônyt a meglévô telephely hasznosítása a leszerelésre kerülô erômûveknél. Ez különösen elônyös lehet – ha erre a telephely alkalmas – az atomerômûvek esetében, akár az elavult reaktorok és gép-

egységek cseréje, akár megmaradó egységek melletti bôvítés esetén, mivel az engedélyezési eljárás legnehezebb része, a telephely társadalmi elfogadtatása és önkormányzati engedélyezése megtakarítható. n Kiemelt fontosságú az a tény, hogy – a világgyakorlat szerint – a magyar VER sem egyedül mûködik, hanem szinkronüzemben kapcsolódik az 500 GW kapacitású UCTE Egyesülés átviteli hálózatához. Ezért az alkalmazható legnagyobb gépnagyságot már nem a VER nagysága szabja meg, hanem a határkeresztezô távvezetékeken át elérhetô szomszédos hálózatok stabilitási viszonyai. A távlati tervben együtt kell vizsgálni a tervezhetô legnagyobb egység beillesztési feltételeit az európai hálózat fejlesztési elképzeléseivel. Az UCTE 400 kV irányadó feszültségszintje erre a gyakorlat szerint megfelelô biztonságot nyújt a ma ismert legnagyobb, 1600 MW nagyságú erômû egységek esetében is. n A környezetvédelem nemzetközi elvárásainak teljesítése minden VER-ben kötelezô. A tervkészítésnél azonban az eddigi gyakorlattal szemben a külsô, „externális” költségeket is indokolt figyelembe venni. Ez fôleg a támogatott, megújuló energiát hasznosító erômûveknél érdekes, ahol ezeket eddig általában nem vették figyelembe. A külfejtésû lignitbányák rehabilitációs többletköltsége szintén elenyészô az atomerômûvéhez képest, amelynek fajlagos önköltségében közel 20% többletet kell az atomtörvény alapján a leszerelési alapra félretenni. A szélerômûveknél ugyanakkor még nem veszik figyelembe, hogy minden kilowatt teljesítményhez kb. 0,8 kW tartalékot kell más erômûvekben tartani, hogy a fogyasztókat szélcsend idején is el tudják látni. n A biomassza távlatilag elsôsorban nem erômû tüzelôanyagként, hanem esetleg más energetikai alkalmazásokban vehetô számításba, amint ezt az osztrák és finn példák mutatják, szemben a brazil vagy a kínai erdôirtásokkal. A fentiek alapján kijelenthetô, hogy a légszennyezés világszintû növekedésének hatékony mérséklését ha-

zánkban is elsôsorban az atomerômû bôvítése és dunai vízerômûvek kiépítése tudná biztosítani, mivel az egyéb megújuló energiák hasznosítása erre nem nyújt elegendô fedezetet. A jelenlegi, rövidnek tûnô 15 éves távlati tervidôszakra már konkrét tervek készítése lenne a feladat. Azonban ezek megbízhatóságához még távolabbi idôre szükséges becslés jellegû tervezést, vizsgálatokat végezni. Így pl. a tízéves megvalósítást igénylô nagy erômûvek tervezése már ebben az idôszakban is számos elôkészítô munkát, elemzést tesz szükségessé. Az OECD, az IEA, az EURELECTRIC „kitekintéseiket” már 2030-ig terjedôen készítik, amelyekhez a tagországoktól kérnek adatokat. Kérdés, hogy ilyen adatokat ki adhat felelôsséggel, ha nincs hivatalosan elfogadott változat, legfeljebb a válaszadók által készített egyéni, hivatalosnak nem tekinthetô becslés. Mindezek alapján logikus követelmény, hogy a reálisabb távlati terv meghatározása érdekében hazánkban is intézkedni kell a 15 éves idôtartamon túlmutató becslések elkészítésére. A hosszabb idôtávú tervezés jelentôsége különösen az atomenergia hazai hasznosítása szempontjából fontos, amit a fentebb elmondottakhoz kapcsolódva az alábbiakban indokolok. Örömmel nyugtázható, hogy széles körû nemzeti egyetértés mutatkozik a Paksi Atomerômû 20 éves üzemidô-hosszabbítása terén, aminek nincs más reális alternatívája. Ugyanakkor figyelembe kellene venni, hogy ennek megvalósítása után is az atomerômû bôvítése tûnik a VER leggazdaságosabb, legolcsóbb fejlesztô beruházásának, mivel az eredetileg 4000 MW kapacitásra tervezett telephely rendelkezik a fentebb felsorolt szempontokat leginkább kielégítô adottságokkal. Az eredeti tervek a bôvítést két 1000 MW-os szovjet reaktorral irányozták elô. Ennek stabilitási feltételeit – az elvégzett számítások szerint – a CDU VERE 750 kV-os távvezetékei biztosították. A magyar VER azóta – leválva a volt KGST Egyesülésrôl – az UCTE 500 GW beépített teljesítôképességû villamosenergia-rendszeregyesülés tagja lett, és ennek figyelembevételével szükséges a bôvítés tervezése. A

nemzetközi gyakorlat már túlhaladta az 1000 MW blokknagyságot, és egyre inkább elterjed az 1600 MW-os reaktor és monoblokkos kivitel. Érdemes ezen változat vizsgálata is, az UCTE erôsen hurkolt 400 kV-os hálózata ezen gépnagyság alkalmazására nagy valószínûséggel lehetôséget ad. Azonban a 2015 utáni idôszakra még nem rendelkezünk az ország távlati villamosenergia-igényével és annak hivatalosan elfogadott fedezeti változataival. Célszerûnek látszik, hogy az illetékes szervek szervezzék meg a VER forrásmérlegének 2025–2030. évekre kiterjedô elôzetes becslések elkészítését. Ebben egyik változatként szerepeljen a PA Rt. egy 1600 MW blokkal történô bôvítése is, és erre alapozva készüljön az akkori elképzelt hálózatra végzett stabilitás számítás, amely ezen gépnagyság beillesztésének lehetôségét ellenôrzi. Ennek idôszerûségét az adja, hogy a készülô 20 éves üzemidô hosszabbítási vizsgálatoknál a PA Rt. figyelembe veheti a nagybôvítés visszahatásait is ezen tevékenységre, és a tervezést már ennek megfelelôen irányíthatja (pl. a hûtôvízrendszer bôvítése, rekuperációs vízerômû létesítése, villamoshálózati csatlakozás stb.). Azon kételkedôk számára, akik 25 év múlva is nagynak tartják az 1600 MW gépnagyságot, szolgáljon megnyugtatásul, hogy a finn VER – amelynek jelenlegi csúcsterhelése 12 GW körül mozog, amibôl kb. 1 GW az import – már tavaly döntött ilyen nagyságú, korszerû reaktor beruházásának megkezdésérôl. Ez a finn VER 5. reaktora lesz a már mûködô négy VVER 440 típus mellett. A finn VER – amely a skandináv NORDEL VERE tagja – döntése biztosíték arra, hogy ez a változat az átviteli hálózat szempontjából is reális elképzelés. (A NORDEL-rôl és a finn VER jellemzô adatairól külön tanulmányban szándékozom rövid ismertetést készíteni az ETSO internetes kapcsolat segítségével.) Érdemes megemlíteni, hogy a NORDEL nem jár szinkron kapcsolatban az UCTE VEREvel, hanem azzal nagyfeszültségû egyenáramú átvitel révén (NFEÁ) végez villamosenergia-cserét, amihez tenger alatti kábeleket építettek ki. A volt szovjet EVER felé a kapcsolatot egyenáramú betéttel oldották meg, jelentôs villamosenergia-cserét bonyolí-


37

tanak. Tavaly megállapodtak a svédekkel egy új tenger alatti kábel összeköttetés (NFEÁ) létesítésérôl a svéd VER stockholmi alállomásához is. Szolgáljon további tájékoztatásul, hogy a javasolt vizsgálatokban eddig is komoly elôrehaladás történt, amiért a közremûködôknek ôszinte köszönettel tartozom. Kérésemre dr. Stróbl Alajos (MAVIR Rt.) készített egy elôzetes, 2025. évre valószínûsíthetô erômû változatot, amelyben egy paksi 1600 MW-os blokk is szerepel. Ezen erômûvi összetételre Tari Gábor, az MVM Rt. hálózati igazgatója a már ismert, illetve tervezett átvitelihálózat-bôvítések figyelembevételével elkészíttette a legfontosabb vizsgálatokat. Az eredmény igazolta a várakozást. A Paks–Pécs 400 kV-os

távvezeték horvátországi Eszék állomásig tervezett továbbépítése már önmagában is elegendô hálózati biztonságot ad és az 1600 MW-os blokk kiesését az UCTE VERE hálózata képes pótolni. Az üzemzavar kisegítés tartalékait részben belsô, részben külsô forrásokban lehet lekötni. A Prédikálószéki SZET léte a külsô tartalékigényt gyakorlatilag szükségtelenné tenné. Ha pedig megépítenénk a korábbi tervváltozatokban szereplô, Paks–Szolnok 400 kV-os vezetéket is, még az (n-2) kiesési kritériumot is kielégítené, azaz a magyar VER két átviteli vezeték egyidejû hiányát is elviselné az 1600 MW-os blokk üzemzavari kiesése esetén. Természetesen a vizsgálatokat az UCTE gyakorlata szerint pontosítani

lehet a napi és évszaki terhelési viszonyokra, a kötelezô tartalékképzés hazai vagy külföldi megoldás változataira stb., de arra máris választ kaptunk, hogy a paksi üzemidô hosszabbítási terv készítése során már most érdemes a bôvítésre is figyelmemmel lenni, hogy a beruházót késôbb ne érje kellemetlen meglepetés. Véleményem szerint, a vizsgálatokról nem én, hanem azok végrehajtói illetékesek bôvebben beszámolni az érdeklôdô olvasók számára is. Bízom abban, hogy a fentiek meggyôzik az illetékeseket a tervezési idôszak növelésének szükségességérôl, és azon belül az atomerômû-bôvítés vizsgálatának indokoltságáról is.

AZ MVM RT. MEGTARTOTTA HATODIK KAPACITÁSAUKCIÓJÁT

villamos energia talált vevôre. (Az

A két aukción az MVM Rt.

Igen nagy létszámú résztvevô és

Kerényi A. Ödön

n SAJTÓKÖZLEMÉNY

aukció szabályzata megengedi, hogy

mint

közüzemi

a kiíró MVM Rt. bizonyos feltételek

2005

második

mellett túljegyzés esetén a kiírtnál

mint 900 GWh villamos energiát

nagy licitálási hajlandóság jellemezte

10%-kal nagyobb mennyiséget érté-

értékesített, ami messze megha-

az MVM Rt. 2005. július 21-én meg-

kesítsen.)

ladja a megelôzô aukciók eredmé-

tartott hatodik kapacitásaukcióját.

Az

árverés

eredményeképpen

nagykereskedô félévére

nyét.

Az árverésen kilenc magyarországi

70 MW zsinórkapacitás (257 110 MWh)

Az alábbi diagram az MVM Rt.,

villamos energia kereskedô részvéte-

9,30 Ft/kWh áron és 54 MW csúcsidô-

mint közüzemi nagykereskedô kapa-

le mellett az ötödik, 2005. június

szaki

citás-árverések útján történô értékesí-

10-én lefolytatott kapacitásaukción el

10,42 Ft /kWh átlagáron talált gazdára.

teljesítmény

(132 192

MWh)

tését szemlélteti.

nem kelt mennyiségek kerültek árverésre: 65 MW zsinór (a hét minden napján 0–24 óráig), és 50 MW csúcs-

700

679,4 679,4

idôszaki (a hét minden napján 06–22 óráig) termék. Fentiekbôl következôen a hatodik

600 553,2 513,3

498,8

500

kapacitásaukció értékesítési idôszaka nem fél év, hanem 5 hónap (2005.

400

389,3

375,4

augusztus 1-jétôl december 31-ig tartó idôszak) volt. Valószínûsíthetô, hogy a legutóbbi

300

200

kapacitásaukció óta eltelt idôszak igen jelentôs külpiaci áremelkedése

100

okozta a nagy érdeklôdést és eredményezte azt, hogy ezen az aukción az eredetileg felajánlottnál nagyobb

0 2003. II. félév

mennyiség, összesen 389,3 GWh

38

több


2004. I. félév

2004. II. félév

2005. I. félév

2005. II. félév

2005. II. félév 2. rész

n GAZDASÁGI ROVAT

AZ AKADÁLYMENTESÍTÔ TÖRVÉNYCSOMAG FÔBB RENDELKEZÉSEI Az adózást egyszerûsítô rendelkezésekként beharangozott törvénymódosítások a 2005. évi XXVI. törvényben láttak napvilágot. Mint a következôkben látható, érdemi könnyítést nem eredményezett, néhány elhanyagolhatónak nevezhetô adminisztrációs intézkedést leszámítva. Az alábbiakban a nagyvállalati környezetet érintô, fôbb rendelkezéseket ismertetjük.

AZ ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓ VÁLTOZÁSAI Az ÁFA-törvény legnagyobb visszhangot kiváltó módosítása kétségkívül a harmadik országból származó, termékimportot terhelô általános forgalmi adó önadózással történô bevallási lehetôségének eltörlése meghatározott – a kisebbséget érintô – adózói kört leszámítva, melynek eredményeként részben visszaállításra került – a csatlakozást megelôzô – kivetéses adózás. A július 1-jétôl életbe lépett változás lényege, hogy kérelemre a vámhatóság engedélyezi az importot terhelô ÁFA önadózással történô megállapítását azok részére, akik a módosított törvényben meghatározott – igen szigorú – feltételeknek megfelelnek. Ôk az engedély birtokában továbbra is önadózás keretében állapítják meg és vallják be a termékimport utáni ÁFÁ-t. Azok részére, akik az újonnan meghatározott feltételeknek nem felelnek meg, az import ÁFÁ-t a vámhatóság határozattal veti ki, ezen esetekben – a csatlakozást megelôzô eljárással azonos módon – néhány esettôl eltekintve csak a vámkezelésrôl szóló határozatban kiszabott vám és áfa megfizetése esetén kerülhet sor a harmadik országból származó áru kiadására. Az engedély kiadásának feltételei az alábbiak: n megbízható vámadós legyen (a VPOP hivatalból vizsgálja), n már legalább egy teljes éve mûködô adóalany legyen,

n a tárgyévet megelôzô évi export és

Közösségen belülre történô értékesítés összesített adóalapja elérje a tárgyévet megelôzô évi, belföldön teljesített értékesítés összesített adóalapjának 67%-át, de legalább 10 Mrd Ft-ot, vagy n a tárgyévet megelôzô évi export és Közösségen belülre történô értékesítés összesített adóalapja elérje a 20 Mrd Ft-ot. [ÁFA tv. 46. § (3–(6) bekezdések, 36. § (1) b) pont] Rendezôdött az úgynevezett láncügyletek törvényi szabályozása. A módosítás a jogszabály termékértékesítés teljesítési helyének szabályait egészítette ki a láncügyletekre vonatkozó új szabályokkal, amelyek értelmében egy termék többszöri eladása során, ha a terméket az elsô vevôtôl az utolsó vevôhöz szállítják, a teljesítési helynek közbensô értékesítések esetében a fuvarozás megkezdésének helyét, a végsô termékértékesítéseknél pedig a termék fuvarozásának rendeltetési helyét kell tekinteni. E szabály alapján, ha a terméket Uniós adóalanyok egymás között értékesítik, de a termék végig Magyarországon marad és csak az utolsó vevô szállítja el Magyarországról, akkor csak erre az utolsó termékértékesítésekre lehet a Közösségen belüli termékértékesítés szabályait alkalmazni. [Áfa tv. 14. § (1) bekezdés]

A TÁRSASÁGI ADÓT ÉRINTÔ VÁLTOZÁSOK n 2005. július 1-jétôl átalakult a fej-

lesztési adókedvezmény igénybevételére vonatkozó eddigi szabályozás. Az adózók 100 millió euró alatti beruházásaikhoz az adókedvezményt – a Pénzügyminisztériumhoz benyújtott kérelem és engedélyezési eljárás helyett – a Pénzügyminisztérium felé tett adatbejelentés és önadózás útján vehetik igénybe. Elegendô lesz annak bejelentése, hogy a vállalkozás hol, mikor, milyen célra, milyen összegû beruházást kíván elkezdeni. (Tao tv. 22. §/B) n Ahol a törvény valamely kedvezmény igénybevételét az adóév utolsó napján meglévô köztarto-

zás hiányához köti, a továbbiakban (már a 2005. évi adóbevallás elkészítésekor) az egyszerûsítés jegyében elég, ha az Art. szerinti köztartozás helyett (mely lényegesen szélesebb körû) az állami és önkormányzati adóhatóság által nyilvántartott adótartozásról nyilatkozik. n Az elhatárolt veszteségek felhasználása egyszerûbbé válik. A jelenlegi gyakorlat szerint a társasági adóban felhasznált elhatárolt veszteség csak fix összeg lehet, ezért az adóhatósági revíziók következményeként utólag megemelt adóalap ellentételezésére nem használható fel. A módosítás szerint az adóalap utólagos – bármilyen okból, így revízió vagy önrevízió végett történô – növekedése esetén rendelkezésre álló elhatárolt veszteségek felhasználhatók, ha azt korábban az adózó adóalap hiánya miatt nem érvényesíthette. [Tao tv. 17. § (11) bekezdés] n Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméhez kapcsolódóan új adóalap kedvezmény kerül bevezetésre. Azon vállalkozások számára, amelyek az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmével kívánnak foglalkozni, lehetôvé válik, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelme révén elért jövedelem fele levonható legyen a társasági adóalapból. A kedvezmény a kibocsátási egységhez az államtól térítés nélkül jutó adózókra nem vonatkozik. [Tao tv. 7. § (1) bekezdés]

AZ ADÓZÁS RENDJÉNEK FÔBB VÁLTOZÁSAI n Az üzleti kapcsolatok biztonságá-

nak erôsítése, a jóhiszemû adózók védelme és a gazdasági élet tisztaságának elôsegítése érdekében lehetôvé válik, hogy az érintettek üzleti partnereik adatait (név, adószám, székhely) az állami adóhatóság honlapján (www.apeh.hu) közzétett nyilvános adatbázisból megismerhessék, illetôleg az általuk ismert információk valóságtartalmáról – adókötelezettségeik jog-


39

40

szerû teljesítése érdekében – meggyôzôdhessenek. [Art. 54. § (5) bekezdés] n A hibás ÁFA bevallás önellenôrzéséhez nem lesz szükség külön kérelemre a pótlék mértékét illetôen. A módosítás megszünteti a pótlékmérséklésre irányuló adóhatósági eljárást, melynek következtében az önellenôrzést végzô adózó a feltételek fennállta esetén közvetlenül alkalmazhatja a mérsékelt pótlékszámítási elôírásokat. Ez arra az esetre vonatkozik, amikor több egymást követô elszámolási idôszak ÁFA bevallását azért kellett önellenôrizni, mert a korábbi idôszak téves bevallása miatt a göngyölítetten levonható, de vissza nem igényelhetô adó összegét az adózó helyesbítette. Ilyenkor a pótlék alapja az elsô téves adóbevallásban feltárt adókülönbözet. [Art.168. § (4) bekezdés] n Adóigazolás kiadása lehetôvé válik az adózó által meghatározott bármely idôpontra, azaz az adózó által megjelölt bármely napra vonatkozóan mód nyílik az igazolás kiadására. [Art. 85/A § (3) bekezdés] n Az adózó a közbeszerzési eljárásban történô részvételhez együttes adóigazolás kiállítását kérheti, amely tartalmazza az állami adóhatóságnál és a vámhatóságnál nyilvántartott köztartozásokat, illetve azok hiányát. [Art. 85/A § (1) bekezdés]

kívánja megosztani a két juttatás között. Dönthet úgy is, hogy a bérlet teljes összegét adómentesen téríti, és a 10 000 Ft-ból fennmaradt részt nyújtja adómentesen étkezési hozzájárulásként. (Szja tv. 1. sz. melléklet 5.7., 8.17. és 8.34. pontok) n Szeptember 1-jétôl drágulnak a természetbeni juttatások közterhei. A társadalombiztosítási járulék alapja ezután a juttatás személyi jövedelemadóval növelt összege lesz, azaz egy munkavállaló esetén az eddigi +76%-os közteher helyett +88,76%-kal kell számolni.

A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ VÁLTOZÁSAI

AZ ILLETÉKTÖRVÉNY VÁLTOZÁSAI

n Változik a cégautó személyes hasz-

n Az elsôfokú eljárási illeték 2000 Ft-

nálatának fogalma. Nem minôsül személyes használatnak a lakóhely és a munkahely közötti útvonalon történô használat, ha az kiküldetés, külföldi kiküldetés, külszolgálat keretében történik. [Szja tv. 70. § (1) bekezdés] n A munkáltató által adómentesen fizethetô munkába járási költségtérítés 3 Ft-ról 9 Ft-ra emelkedik. [Szja tv. 25. § (2) bekezdés b) pont] n Változik a helyi utazási bérlet elszámolása; az étkezési hozzájárulással együtt az adómentesen juttatható összeg 10 000 Ft és a munkáltató maga határozza meg (a tv.-ben leírt három lehetôség közül), hogy

ról 2200 Ft-ra emelkedik. [Itv. 29. § (1) bekezdés] n Az illetékmentesség véglegessé válásához szükséges, a beépítés tényét igazoló használatbavételi engedélyt a magánszemélynek nem kell bemutatni az illetékhivatalnál. A korábbi szabályok szerint a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak (tulajdoni hányadnak), valamint az ilyen ingatlanon alapított vagyoni értékû jognak a megszerzéséhez kapcsolódó feltételes (négy éves beépítés esetére járó) illetékmentesség véglegessé válásához szükséges használatbavételi engedélyt be kellett mutatni az illetékhivatalnál. Ezután a

A HELYI ADÓKRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY VÁLTOZÁSAI n A helyi iparûzési adó alapjának

szûkítésére irányuló törekvés eredményeként változott a nettó árbevételt növelô elemek köre. Így 2006. január 1-jével kezdôdôen nem kell megemelni azt a kapott kamatok és kamatjellegû bevételekkel, valamint a társasági adó szerinti jogdíjbevételekkel. [Htv. 52. § 22. pont a) alpont] n Az iparûzési adó alapjának egyszerûsített meghatározását választók az erre vonatkozó bejelentést legkésôbb az adóévre vonatkozó bevallás benyújtási határidejéig, azzal egyidejûleg, tehát május 31-ig tehetik meg. (Htv. 39/A. § (5) bekezdés)


négy év elteltével az illetékhivatal keresi meg az illetékes építésügyi hatóságot annak igazolása érdekében, hogy a lakóházra a használatbavételi engedély kiadása megtörtént-e. [Itv. 16. § (2) bekezdés] n Illetékmentessé válik azon ajándékok megszerzése is, amelyek után az ajándékozónak vagy a megajándékozottnak jövedelemadót és járulékot kell fizetni. [Itv. 17. § (1) bekezdés c) pont]

INGATLANOK INGYENES BÉRBEADÁSA A cégek – így társaságunk – üzletmenetében is elôfordul, hogy hosszabbrövidebb idôre ingatlanok ingyenes bérbeadására kerül sor, pl. szakszervezetek, egyéb szervezetek stb. részére. Az ingyenes bérbeadás a Számviteli Törvény 86. §-a (7) bekezdésének a) pontja szerint térítés nélküli szolgáltatás, amelynek bekerülési értékét a felszámított, azaz a szolgáltatást igénybevevô által meg nem térített, ÁFA-val növelt összegben a rendkívüli ráfordítások között kell elszámolni. Az ingyenes szolgáltatásnyújtásnál-igénybevételnél hozott döntések elôtt tehát a döntéshozóknak mérlegelni érdemes, hogy az „ingyenességgel” járó terheket is felvállalja-e általában a szolgáltatás nyújtó. Ezek a terhek a következôk: n a nyújtott ingyenes (térítés mentes) szolgáltatás volumenét precízen fel kell mérni, meg kell állapítani (pl. a bérbeadott helyiség négyzetmétere, a piaci összehasonlításhoz szükséges olyan paraméterekkel, mint a berendezettség színvonala stb.), n ezt követôen meg kell állapítani a szolgáltatás – fenti paraméterekkel jellemzett – piaci értékét, s az ahhoz kapcsolódó ÁFA-t, n a szolgáltatást igénybevevô által meg nem térített piaci értékû „bekerülési érték” ÁFA-val növelt öszszege rendkívüli ráfordításként könyvelendô (amely a beszámolókban kiemelten bemutatandó, s általában az indokolt költségek közé nem sorolható költségelem),

n ezen túlmenôen a bekerülési érték

ÁFA-val növelten adóalapnövelô tétel is (kivéve, ha közhasznú szervezet stb. részére nyújtják az ingyenes szolgáltatást, akik, ha igazolást adnak „státusukról”, különbözô mértékû adókedvezmény érvényesíthetô az adóalap elszámolásnál). Az ingyenes (térítés mentes) szolgáltatásnyújtás, közte az ingatlanok ingyenes bérbeadása tehát meglehetôsen „drága” dolog, amelyet lehetôség szerint kerülni érdemes, bár nem minden esetben lehetséges. A térítés nélkül nyújtott bérbeadási szolgáltatás számviteli elszámolása is sajátos: az „elôállított” saját teljesítményt, mint egy saját termelésû készletet elôbb át kell minôsíteni „áruvá”, majd ezt az „árut” kell a 2-es számlaosztályból a ráfordítással szemben kivezetni a készletek közül (nem a kereskedelmi árukkal, hanem a közvetített szolgáltatásokkal szemben).

TAGI KÖLCSÖN A tagi kölcsönre vonatkozóan külön szabályozás nincs. A szabályozás alapjául az SZJA-ról szóló 1995. évi CXVII. törvénynek a kamatból származó jövedelemre vonatkozó 65. § (1) bekezdése egyes pontjai szolgálnak. A bekezdés d) pontja határozza meg a kamat fogalmát, amely szerint kamat „a magánszemély által nyújtott hitel (kölcsön) kamata, feltéve, hogy a felszámítás idôszakában érvényes jegybanki alapkamatot, 1996. december 31-e utáni kölcsönszerzôdés esetében a szerzôdéskötés idôpontjában érvényes jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5%-ával haladja meg, figyelemmel az f) pont és a (3) bekezdés rendelkezéseire is”. A ráutalással érintett f) pont szerint: „a kifizetô által a magánszemélyektôl felvett hitel (kölcsön) után kifizetett kamat és/vagy az értékpapírnak zárt kibocsátású szerzése esetén vagy zárt forgalmazása során fizetett kamat és/vagy árfolyamnyereség – ideértve a szövetkezeti célrészjegy kamatát is – a kifizetônél együttesen legfeljebb évi 200 ezer forintot, az 1995. december 31-e után létrejött ügyletek esetében személyenként

legfeljebb évi 10 ezer forintot meg nem haladó összegben számít kamatjövedelemnek, akkor is, ha egyébként a d)–e) pontokban meghatározott feltételek teljesülnek.” [Ezt a d) pontot az 1996. évi LXXXIII. törvény 50. §. (1) bekezdése állapította meg. Hatályos: 1997. I. 1-jétôl.] A fenti szabályozás tehát az SZJAban nem egy vállalkozásban tag magánszemély, hanem általában a magánszemély által nyújtott kölcsön kamatára vonatkozik, s arra állapít meg bizonyos korlátokat. Ugyanezen paragrafus (2) bekezdése rögzíti, hogy „Az (1) bekezdésben felsorolt eseteken kívül, illetôleg az ott meghatározott korlátokat meghaladóan – beleértve a fenti d) pontot is – kamat címén megszerzett bevétel kettôs könyvvitelnél a) a kölcsönbe kapott pénz átvétele T 38 pénzeszközök b) kötelezettségkénti számbavétel K 435, 479 tagokkal szembeni kötelezettségek a magánszemély egyéb jövedelmének számít.” Vagyis a korlátok alatti kamatbevétel nem számít jövedelemnek a magánszemélynél, ezért nem adózik, a korlátok fölötti viszont összevont jövedelemként SZJA köteles! Ez a szabályozás a magánszemélyektôl felvehetô „uzsora-jellegû” (magas kamatú), illetve a vállalkozások tagjaként nyújtott kölcsönök magas kamatán keresztül lehetséges jövedelemkivételt igyekszik kordában tartani. A PM Jövedelemadók Fôosztálya 42.611/96., 42.466/96. – APEH Adónemek Fôosztálya 9260058855/96., 9260058921/96., AEÉ 1196/10. dokumentumokban közreadott 1996/210. Adózási kérdésre adott válaszból arra lehet következtetni, hogy kölcsönnyújtásnál a kölcsönfelvevônek a magánszemélyekkel egyenként kell szerzôdést kötnie (hiszen az elszámolások is külön, személyenként történnek). Amennyiben a kamat mértéke az említett korlátokat meghaladja, a kifizetônek a kamatkülönbözetre (a korlátok fölötti részre) adóelôleget kell megállapítani és levonni a következôk szerint: n Ha a kölcsönszerzôdés megkötésétôl a kamatjövedelem megszerzésének idôpontjáig eltelt idôszakban a jegybanki alapkamat mértéke változott, úgy ezt a változást

idôarányosan figyelembe kell venni. n Amennyiben a társaság által nyilvántartott, illetve elôreláthatóan az adóévben még felmerülô – magánszemélyekkel szembeni – kamatfizetési kötelezettség az adóévben együttesen meghaladná a 200 ezer forintot, a kamat kifizetésekor el kell dönteni (pl. a magánszemélyekkel kötött megállapodás alapján), hogy az összegszerû korlátot az egyes kölcsönnyújtó magánszemélyek között hogyan „osztja meg” a társaság. A magánszemélyek adóköteles jövedelmét és a levonandó adóelôleget ennek megfelelôen kell megállapítani. A magánszemélytôl kapott kölcsön könyvelése (tagi kölcsönnél is): egyszeres könyvvitelnél pénztári bevétel kötelezettség rovat növekedés

(Az ilyen jellegû kölcsönöket nem szokás jelzálogként, pl. ingatlanra bejegyezni – fôleg tagi kölcsön esetén –, de nem elképzelhetetlen, szerzôdéses megegyezés kérdése.) Ha a kamatszerzôdés több évre nyúlik át, arra kell tekintettel lenni, hogy a jogszabály a kifizetett kamatra vonatkozik, azaz, ha az egyik évben több, azt nem lehet „elteríteni” több évre. Mindig a kifizetés évében hatályos jogszabályt kell figyelembe venni. A tagi kölcsönnel kapcsolatosan meg kell különböztetni a magánszemély tagot és a jogi személy tagot, mivel esetükben a kölcsönnyújtás néhány hatása eltérô. A jogi személy tag kölcsönt csak piaci feltételekkel (kamatszinttel) nyújthat, s ha nincs rá külön engedélye nem rendszeresen (ha rendszeres, akkor pénzintézeti tevékenységgé minôsül). Ellenkezô esetben – pl. kamatmentes kölcsönnyújtás esetén – a szokásos piaci ár nyilvántartásra vonatkozó jogszabály értelmében a piacitól eltérô „különbözetet” meg kell állapítani, s adóalap-növelô tételként – a kölcsönfelvevôvel egyeztetetten – az adólevezetésnél be kell állítani. (A piaci szinttôl felfelé való eltérésnél is ugyanúgy kell eljárni!) Magánszemély adhat


41

minden következmény nélkül kamatmentesen is kölcsönt vállalkozásának, pl. likviditási helyzetének javítása céljából, hiszen azt adózott pénzbôl adja (figyelve azonban arra, hogy ez nem minôsül fejlesztési célra véglegesen átadott pénzeszköznek, tôkevesztést ellensúlyozó pótlólagos befizetésnek, vagy a jegyzett tôke emelését célzó befizetésnek). Ha nem kamatmentesen adja, akkor kamatjövedelme megítélésénél az elôzôekben már említett korlátokat kell figyelembe venni. Elôfordulhat, hogy a vállalkozás likviditási helyzetének további javítása érdekében a jogi személy vagy magánszemély tagok elengedik kölcsönköveteléseiket. Ez a magánszemély tagnál egyértelmû vagyonvesztéssel járó esemény (leszámítva azt a körülményt, hogy a vállalkozás „helyreállása” után az osztalékon keresztül még megkaphatja „befektetése” ellenértékét). A jogi személy tagi kölcsönének elengedése nem a vállalkozás érdekében felmerülô – lényegében ingyenes szolgáltatás –, ezért a rendkívüli ráfordításként való elszámoláson túl még adóalapnövelô tényezôként is be kell állítani. Vagyis egyértelmûen hátrányos a kölcsönt elengedôre nézve! A kölcsönt fogadónál az elengedett kötelezettség mindkét esetben rendkívüli bevétel, olyan osztaléktípusú jövedelem, amelynél az adóalap-csökkentéssel az így megszerzett bevételrész kikerül az adózás alól.

HOGYAN LEHET A SZÁMLÁKAT JAVÍTANI? Üzletiesedett életünk mindennapi jelensége, hogy magánszemélyként, esetleg egyéni, illetve társas vállalkozóként számlafogadó, vagy – fôleg az utóbbi esetben – számlakibocsátó pozícióba kerülünk. Olykor árgus szemekkel figyeljük az ÁFA tételt, amelyet velünk szemben érvényesítenek, megfizettetnek, s vállalkozóként örülünk, ha visszaigénylô pozícióba kerülhetünk. Az ÁFA-levonás azonban csak a vonatkozó jogszabály által meghatározott, szabályosan kitöltött számlák esetén érvényesíthetô. Mint mindenhol, a számlakiállításnál is elôfordulhatnak hibák, amelyeket korri-

42

gálni kell, hogy az ÁFA levonható legyen, s a számlakibocsátó egy esetleges ellenôrzésnél ne szenvedjen el különbözô szankciókat. A számlák hibái két nagy csoportba sorolhatók: n amelyek érintik az ÁFA alapot, s ezen keresztül, vagy ettôl függetlenül az ÁFA összegét, illetve n amelyek az elôzô két tételt nem érintik, de mégis valamilyen adathibát, vagy éppen adathiányt mutatnak. A hibák javítása is a fenti elkülönítés figyelembevételével hajtható végre: az elsô esetben az ÁFA-törvény 45. §-a és 45/A §-a, illetve a Számviteli Törvény 73. §-a alapján helyesbítéssel vagy stornírozással történik; a második esetben az egyéb elírásokat, adathiányokat elegendô egyszerû eljárással kijavítani. Mi ad az utóbbihoz alapot? A 7012/1997. (AEÉ 13.) APEH irányelv, amely kimondja, hogy „Jogszabály nem határozza meg a hibás számla fogalmát, ezért a gyakorlati tapasztalatok és az életszerûség követelménye alapján fogalmazható meg, hogy minden olyan név-, számelírás, hiányosság, amely nem az adóalapot és az adó összegét érinti, javítható, pótolható.” Ez az irányelv azt is megállapítja, hogy a teljesítési idôpont téves megjelölése sem teszi a számlát fiktívvé. (Itt kell azonban megjegyezni, hogy az áfa-mentes számlák javításánál nehéz elhatárolni, mikor van szó egyszerû adathibáról, s bár nem szerepel rajta áfa, de a számla végösszege mégis mikor befolyásol más adómegállapítási kötelezettséget. Ezért az áfa-mentes számlakörben inkább helyesbítô számla kiállíttatása javasolt.) Az adóalapot és ÁFA-tételt nem érintô módosításokat (átírás, kiegészítés) javításoknak nevezzük. Ez utóbbi létjogosultságát a Számviteli Törvény 165. §-a támasztja alá: „A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerûen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerû az a bizonylat, amely az adott gazdasági mûveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendô és a más jogszabályban elôírt adatokat a valóságnak megfelelôen, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános és tartalmi követelményeinek és ame-


lyet – hiba esetén – elôírásszerûen javítottak.” A fentiek szerint a hibás bizonylat megfelelô javítással elôírásszerûvé, szabályszerûvé tehetô. A bizonylat javítására nincs közvetlen törvényi elôírás, de van kialakult gyakorlat. A javítást úgy kell végrehajtani, hogy az eredeti szám vagy szöveg látható maradjon, azt áthúzással érvénytelenítve fölé/mellé írható a helyes szöveg vagy adat. Maszatolás, átfestés, átírás nem megengedett. Ezen túlmenôen a javítást végzô szignójával azonosítja magát és vállal felelôsséget a javítás tényéért. A javításnál három módszer különböztethetô meg: n Az eladó a nála lévô példányt és a vevô eredeti példányát egyaránt átírja, kiegészíti. Ehhez azonban a feleknek meg kell keresniük egymást, amely általában postai úton bonyolódhat, tehát idô- és költségigényes. n Az eladó kijavítja a saját példányát és ezzel egyidejûleg a Ptk. 222. §-a alapján meghatalmazást ad a vevônek, hogy az eladó nevében az eredeti példányon elvégezze a javítást. A fentivel összevetve ez egyszerûbb megoldás. n A helyesbítô számla mintájára az eladó javító számlát állít ki és küld meg a vevônek. Ez utóbbi legtöbbször azért szükséges, mert ahol gépi számlázás van, a programok általában kizárják a módosítási (javítási) lehetôséget, illetve nem alkalmasak az eredeti állapotot felülírással korrigálni. A kijavító számlát tehát az eladó állítja ki. Ez egyúttal jognyilatkozat is, amely a korábban kibocsátott számlában foglalt jognyilatkozatot igazítja ki, nem érintve az adóalapot és az adó összegét! A javító számla formájára vonatkozóan a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesülete az alábbi ajánlásokat tette közzé: n az okirat megnevezése: „javító számla”; n ezt a bizonylatot a többi számlához hasonlóan sorszámozni kell, ezáltal megfeleltethetô az adóigazgatási azonosítási követelményeknek; n a bizonylaton meg kell jelölni az alapszámlának a sorszámát, keltét, amelyre a javítás vonatkozik;

n a javító számlán (a fejlécen) szere-

peltetni kell a szállító nevét, címét, adószámát, a vevô nevét, címét, a javító számla kiállításának keltét, valamint az alapszámla teljesítési idôpontját; n ezt követôen a helyes adat közlésével egyidejûleg fel kell sorolni, hogy az alapszámlából mely adat hiányzott, illetve volt téves; n a javító számla összegeket nem tartalmazhat, ezért az adó elszámolását nem érinti, de a számlanyilvántartásban a sorszám alapján rögzítésre kerül. APEH ellenôrzésnél elvileg a revizorok által felfedett hibás számlák még

javíthatók a 7012/1997. (AEÉ 13.) APEH irányelv alapján, amely kimondja: „…az adóhatóság tényállástisztázási és az adózó együttmûködési kötelezettségébôl adódóan a helyes eljárás, ha az adóhatóság rövid határidô kitûzésével (8 nap) felhívja az adózót a hiba kijavíttatására, illetve pótoltatására. Amennyiben az adózó a számla hiányosságát, illetve hibáját pótoltatta, illetve kijavíttatta, az adólevonási joga nem korlátozható.” Ez utóbbit megerôsíti a Zala Megyei Bíróság precedens értékû ítélete, amely kimondja: „…ha az adózó a számla hibáit kijavíttatta és a kijavított adatok az adólevonási jogát nem

zárják ki, abban az esetben az adózó ÁFA-levonási joga nem korlátozható.” A legnagyobb veszély ugyanis egy ellenôrzésnél a hibák feltárása után, azokra való hivatkozással az adólevonási jogot kétségbe vonni, s annak alapján adóhiányt, késedelmi pótlékot, mulasztási bírságot stb. megállapítani. Ezért fontos az ilyen „lényegtelennek tûnô” kérdésekkel is, mint a számlák javíthatósága, tisztában lenni, s adott esetben megfelelôen eljárni.

pító közigazgatási határozatot kell kérniük. A holdingstruktúra kialakításának másik fontos lépcsôje a nagykereskedelmi tevékenység külön társaságba szervezése, ezt a teljes piacnyitásig, 2007. július 1-jéig kell végrehajtani – emlékeztetett Kocsis István. A vezérigazgató rámutatott: a holdingstruktúrával az MVM transzparens és EU-konform vállalatcsoporttá válik, ez összhangban van a cég stratégiájával, amelyet a nyáron hagyott jóvá az MVM Rt. közgyûlése. A stratégia fô célkitûzése, hogy stratégiai holdingként mûködve jelentôsen növekedjen a társaságcsoport piaci értéke, valamint javuljon az MVM Csoport jövedelmezôsége és nyereségessége. Az MVM Magyarország nemzeti villamos társaságcsoportjaként a hazai villamosenergia-piac domináns, integráltan mûködô résztvevôjévé kíván fejlôdni, mely a régió villamos energetikájában is szerepet vállal, egyben a hazai energetikában történô állami felelôsségvállalást is elôsegíti. A társaságcsoporthoz tartozó cégek irányításában a csoportoptimum kap prioritást. A stratégia három pillére közül az elsô a termelési tevékenység jövôje. Az MVM Rt. célja, hogy termelôként a Paksi Atomerômû Rt. révén hosszú távon is meghatározó szerepet töltsön be a magyar piacon, termelôi portfoliója bôvítése során a kereske-

delmi szempontok prioritása érvényesül a rendszerszabályozási és az ellátásbiztonsági szempontok mellett. A termelôi szerep betöltése érdekében az MVM szükségesnek, egyben a hazai villamosenergia-ellátás jövôje érdekében is meghatározó jelentôségûnek tartja a paksi atomerômû üzemidejének meghosszabbítását. A stratégia következô eleme a TSO, vagyis az integrált átviteli rendszerüzemeltetôi feladatok ellátása. Az MVM további határkeresztezô kapacitások kiépítésén dolgozik, annak érdekében, hogy Magyarország kihasználhassa kedvezô földrajzi fekvését a nagy európai áramszállítási útvonalak metszéspontjában. A harmadik elem a kereskedelem, ezen belül a nagykereskedelmi tevékenység ellátása, igazodva a 2007ben esedékes piacnyitáshoz. Az MVM meglévô szerzôdéses portfoliójára támaszkodva továbbra is meghatározó szerepet kíván betölteni a hazai áram-nagykereskedelemben. Kocsis István hozzátette: az MVM keresi a környezô országokban is a piaci lehetôségeket, érdeklôdik termelôi, kereskedôi, hálózatfejlesztési, szolgáltatói pozíciók iránt. Ebbôl a szempontból egyelôre Ukrajna, Románia és a déli szomszédos országok lehetôségeit vizsgálják.

Összeállította dr. Hamar Edina

n HÍREK MVM – STRUKTÚRAVÁLTÁS A TELJES PIACNYITÁSIG A Magyar Villamos Mûvek Rt. (MVM) holdingtársasággá alakul, amelynek kizárólag leányvállalatai rendelkeznek majd engedélyesi tevékenységekkel – mondta Kocsis István, az MVM Rt. vezérigazgatója az MTI-nek. Az átalakulás egyik fô lépése a rendszerirányítás, valamint a nagyfeszültségû hálózat tulajdonlásának és üzemeltetésének közös társaságba szervezése, vagyis az úgynevezett TSO-modell kialakítása, amelyet az Európai Unió direktívájának szellemében hajtanak végre 2006. január 1-jéig. Az átszervezés keretében a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt.-be integrálják az átviteli hálózat vagyonelemeit, az MVMnél a hálózati tevékenységet ellátó részleget, ezzel az átviteli engedélyesi tevékenység kikerül az anyavállalat MVM Rt.-bôl. A TSO kialakítása már megkezdôdött azzal, hogy – miután a szükséges államigazgatási döntések megszülettek – idén nyáron a Mavir Rt. részvényei a szavazatelsôbbségi részvény kivételével az MVM Rt.-hez kerültek a Gazdasági Minisztériumtól. Kocsis István kifejtette: a hálózatot apportálják a Mavirba, kedvezményes eszközátadás formájában, amelyhez adómentességet megálla-

(MTI)


43

n SAJTÓKÖZLEMÉNY ELÔSZÖR ÉPÜL MAGYARORSZÁGON KÖZBESZERZÉSI ELJÁRÁS KERETÉBEN ERÔMÛ A közeli napokban írták alá a Miskolci Kombinált Ciklusú Erômû megépítésére vonatkozó Fôvállalkozási Szerzôdést és az annak részét képezô 20 évre szóló Karbantartási Szerzôdést a Magyar Villamos Mûvek Rt. többségi tulajdonát képezô MIFÛ Kft. – és a Siemens Rt. képviselôi. Amint arról a sajtó korábban több ízben beszámolt, 2001-ben a Magyar Villamos Mûvek Rt. (MVM Rt.) a Miskolci Hôszolgáltató Kft. által kiírt nyilvános pályázaton nyerte el a Tatár utcai Fûtômû hôtermelésének korszerûsítését, kihasználva a kapcsolt villamosenergia-termelés elônyeit, amely a hôtermelés költségének csökkentését tette lehetôvé. A projekt elsô üteme, 5 db. 3,9 MW-os gázmotoros blokk létesítése 2003 ôszén sikeresen befejezôdött. A II. ütem egy maximum 50 MW villamos teljesítményû erômû megvalósítását tartalmazza, amely finanszírozási szempontból magába foglalja a már létesített MVM Rt. tulajdonú gázmotorokat, a csúcshôigények kielégítésére szolgáló MIHÔ Kft. tulajdonú kazánokat, valamint a létesítendô kombinált ciklusú erômûvet. A projekt megvalósulása által Miskolc város további mintegy 500 M Ft költségmegtakarítást érhet el. A három létesítményt magába foglaló projekt együttes beruházási költsége meghaladja a 14 Mrd Ft-ot, amelynek finanszírozása 30%-ban saját erôbôl, 70%-a hitel útján történik. Korábban a Magyar Villamos Mûvek Rt. úgy döntött, hogy a Miskolcon megvalósuló kogenerációs (kapcsoltan hôt és villamos energiát termelô) fejlesztés II. ütemét projektfinanszírozásban valósítja meg, megteremtve ennek valamennyi szükséges feltételét. Az MVM projekt társa-

44

ságként a MIFÛ (Miskolci Fûtôerômû) Kft.-t jelölte ki, amely társaság a meglévô gázmotorokat az MVM Rt.-tôl bérli és üzemelteti jelenleg (A 80 M forint jegyzett tôkéjû társaság többségi, 75%-os tulajdonosa az MVM Rt., 25%-ban pedig a Miskolci Hôszolgáltató Kft.) A Miskolci Kombinált Ciklusú Erômû fôvállalkozójának kiválasztására közbeszerzési eljárás keretében került sor, hasonlóan a finanszírozást biztosító pénzintézethez. A Miskolci KCE finanszírozását biztosító, mintegy 10 Mrd Ft nagyságrendû hitelszerzôdést a projekttársasági szerepkört betöltô Miskolci Fûtôerômû Kft. és a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. képviselôi 2005. április 20-án írták alá. A múlt héten lezárult a másik, a Fôvállalkozási Szerzôdés létrehozására irányuló közbeszerzési eljárás is, amely magában foglal egy 20 évre szóló Karbantartási Szerzôdést is. A tenderdokumentációt három potenciális Ajánlattevô vásárolta meg, amelyek közül kettô a közös indulás mellett döntött, így az ajánlattételi szakaszban két Ajánlattevô maradt versenyben. Holló Vilmos, az MVM Rt. vagyongazdálkodási igazgatója, mint a MIFÛ Kft. felett tulajdonosi felügyeletet ellátó vezetô az pályáztatási eljárást értékelve elmondta: „Nem volt könnyû megfelelni a Közbeszerzési Törvény szigorú elôírásainak, ugyanis egy ilyen erômû igen összetett, sokrétû technológiát, bonyolult jogi kapcsolatrendszert igényel. A fôberendezéseket szállító külföldi alvállalkozók nehezen értették meg és fogadták el ezeket az elôírásokat.“ Az eljárás átfutási ideje 8 hónapot vett igénybe – a korábban alkalmazott versenyeztetési eljárások szokásos 3-4 hónapos átfutási idejéhez képest – annak ellenére, hogy ezt megelôzôen a Közbeszerzési Törvénynek (KBT) megfelelô tenderdokumentá-


ciót több mint 3 hónapos intenzív munkával készítették elô. Az Ajánlatok beadási határideje 2005. május 11. volt, ezt követte az értékelés, majd a KBT szabályainak megfelelô tárgyalási fordulók következtek. A két tárgyalási fordulót követôen beadott végsô ajánlatok értékelésére és az alapján eredményhirdetésre 2005. augusztus 9-én került sor, ahol igen szoros eredménnyel a Siemens Rt. került az elsô helyre, vele kezdôdött meg a szerzôdések elôkészítése, melyek aláírására 2005. október 7-én került sor. A szerzôdô felek a tegnapi napon ünnepélyes keretek között értékelték a szerzôdéskötésre irányuló eddigi munkát. Dr. Kocsis István, az MVM Rt. vezérigazgatója a szerzôdéskötést, illetve a megvalósuló projektet értékelve kiemelte, rendkívüli eredménynek tartja, hogy az MVM Rt.-nek – elsôként az országban – közbeszerzési eljárás keretei között sikerült megteremteni egy erômû építés szerzôdéses feltételeit. Ez egyben kiemeli, hogy az MVM tovább halad azon stratégiai törekvésének megvalósításán, melynek során a társaság versenyképes, korszerû projektek létrehozásával részt vállal a hazai távhôellátásban. Emlékeztetett arra, hogy az MVM Rt. nemrégiben nyerte el a Fôtáv Rt. Észak-Buda távhôellátásának korszerûsítésére kiírt pályázatát. A Fôvállalkozó részérôl dr. BekeMartos Gábor elnök-vezérigazgató elmondta, „nagyon büszke arra, hogy ezt az elsô közbeszerzési eljáráshoz kapcsolódó pályázatot a Siemens Rt. nyerte meg. A szerzôdés ezúttal nem csak berendezés szállítást, hanem közép- és hosszú távú együttmûködést jelent a Megbízóval, melyre a jelentôs múlttal és tapasztalattal rendelkezô cég hitelesen vállalkozhat – különös tekintettel arra, hogy a Siemens az erômûi szolgáltatás megbízhatósága szempontjából a legjobb piaci minôsítéssel rendelkezik.“

n E SZÁMUNK SZERZÔI Elter Enikô, okleveles vegyészmérnök, környezetvédelmi szakmérnök. 1986-ban a Moszkvai Kôolaj- és Földgázipari egyetem elvégzése után az MMG–AM szekszárdi üzemében helyezkedett el technológusként, ahol felületkezelési, ragasztási technológiákkal foglakozott. 1989-tôl kezdôdôen az üzem környezetvédelmi feladatait is átvette. Részt vett az üzemi veszélyeshulladék-tároló és szennyvízkezelô beruházási, kivitelezési munkáiban. 1994-tôl a Paksi Atomerôben dolgozik. Itt a radioaktív hulladékkezeléshez kapcsolódó fejlesztési és üzemeltetési feladatok munkáiban vett részt 1998-ig. 1997–2002 kötött az erômû balesetelhárítási szervezetében dolgozott, ahol a nukleáris balesetelhárítás szervezési és környezeti kérdéseivel foglalkozott. 2002-tôl az erômû stratégiai céljainak teljesítésére létrejött Üzemidô Hosszabbítási Projektben dolgozik, ahol az üzemidô hosszabbításhoz kapcsolódó telephely jellemzési programot és a környezeti hatásvizsgálati folyamatot koordinálja. Kerényi A. Ödön gyémántdiplomás gépész-villamos mérnök. Hét évi erôsáramú, távközlési és gépészeti gyakorlat után 1949-tôl dolgozik a villamosenergia-iparágban. Az MVM Tröszt mûszaki vezérigazgató-helyetteseként folytatta a VER fejlesztési munkáinak irányítását. Tevékenységét az Állami Díj egyéni ezüst fokozatával méltányolták. Nagy szerepe volt a VER nemzetközi kapcsolatainak kiépítésében és ennek kapcsán a VER-ek közötti együttmûködés fejlesztésében. Nyugdíjazása után tanácsadóként dolgozott tovább az MVMT-nél. Több mint 130 cikk, könyv, videofilm és egyéb kiadvány tanúsítja szakirodalmi munkásságát. Dr. Kozák Miklós 1924-ben született Kunhegyesen. Az elemi iskolát Budapesten és Kunhegyesen, a középiskolát magántanulóként a Debreceni Piarista Gimnáziumban végezte. 1947-ben érettségizett és az évben vették fel a BME Mérnöki Karára, ahol 1951-ben végzett. Az egyetem elvégzése után, 1951–53 között a Mûvelôdésügyi Minisztérium Tervosztályán dolgozott. 1953-tól a BME Vízépítési Tanszékére helyezték, miközben az MTA tudományos ösztöndíjasa volt. 1956-ban adjunktusnak, 1962-ben docensnek, 1971-ben egyetemi tanárnak nevezték ki. 1958-ban kandidátusi, 1968-ban akadémiai doktori címet szerzett. 1973-tól 1988-ig vezette a BME Vízépítési Tanszékét, ahonnan 1990-ben ment nyugdíjba. A „Szabadfelszínû, nem permanens vízmozgások számítása digitális számítógéppel“ c. könyve 1977-ben jelent meg az MTA kiadásában, melyet 1978-ban Akadémiai Nívódíjban részesítettek. Oktatási munkássága alatt 26 jegyzetet és példatárat írt, valamint közel 200 szakcikke jelent meg. Mayer György újságíró, kommunikációs szakember. Két éve a Paksi Atomerômû Rt. budapesti kommunikációs munkáját segíti, azt megelôzôen energetikai szakújságíróként dolgozott több napilapnál. Újságírói pályáját a

Ganz Villamossági Mûvek Turbó címû újságjánál kezdte, elôtte mûszaki ellenôrként dolgozott a Ganz Transzformátor Gyárában. Eredetileg villamosgép-szerelôként végzett, majd a Budapesti Mûszaki Egyetem és a MÚOSZ újságíró iskola több tanfolyamának elvégzése után tért át az írott sajtó területére. A Turbónál töltött évek után több mint 10 évig a Vasas Szakszervezeti Szövetség lapjánál dolgozott, kezdetben újságíró munkatársként, majd felelôs szerkesztôként. Az újság megszûnése után került elôször a Napi Magyarország, majd a Magyar Nemzet szerkesztôségének gazdasági rovatába. Jelenleg a Paksi Atomerômûnél végzett munkája mellett a Magyar Ipari és Környezetvédelmi Magazin szerkesztôségének is tagja, az energetikai szakterületet felügyeli. Pécsi Zsolt, okleveles vegyész, környezetvédelmi szakmérnök. 1988-ban a József Attila Tudományegyetem elvégzése után a Paksi Atomerômûben helyezkedett el. 1988–1990. között az erômû vízvegyészeti szakterületéhez kapcsolódóan végzett feladatokat. Ezt követôen környezetvédelmi hatósági kapcsolatokkal foglalkozott, majd 1995-tôl alapító tagja és egyben csoportvezetôje lett az erômû környezetvédelmi feladatait ellátó önálló csoportnak. 1996 óta társasági környezetvédelmi megbízott. 1996–98 között az erômû kapacitásbôvítési pályázatán a bôvítés környezetvédelmi kérdéskörével is foglalkozott. Részt vett a hatástanulmányok elkészítésében, a bôvítéshez kapcsolódó környezetvédelmi eljárásban. Vízminôségvédelmi szakértôként az erômû vízminôségi kárelhárítási tervezését végzi. Kezdeményezôje és szervezôje az erômû Környezetközpontú Irányítási Rendszerének rendszere kialakításának. 2000-tôl kezdôdôen részt vesz az erômû stratégiai céljainak teljesítésére alakult Üzemidô Hosszabbítási Projekt munkájában, ezen belül a telephely jellemzési program és a környezeti hatásvizsgálat munkáiban. Sándor József, az MVM Rt. osztályvezetôje, 1982-ben a Moszkvai Energetikai Intézet Energia-fizika Tanszékén, atomerômûvek szakon végzett. Késôbb a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, külgazdaság szakon okleveles közgazdász diplomát, majd a Dublini Állami Egyetemen MBA diplomát szerzett. 1982-tôl 86-ig a paksi atomerômû létesítésén dolgozott primerköri üzembe helyezô mérnökként. 1986-tól 90-ig a hazai erômûrendszer hosszú távú fejlesztésével és az elsô villamosenergia-iparági világbanki kölcsön felhasználásával kapcsolatos feladatokon dolgozott. 1990-tôl részt vett (mint nemzetközi munkacsoportok társvezetôje) a külföldi partnerekkel (EDF, RWE, Steag, PreusenElektra, OntarioHydro, General Electric), vegyes vállalati konstrukcióban megvalósítani tervezett hazai alaperômûvi fejlesztési koncepciók megvalósíthatósági tanulmányainak elkészítésében. 1994-tôl feladata volt: a villamosenergia-ipari társaságok privatizációjának elôkészítésébôl és lebonyolításából adó-


45

n E SZÁMUNK SZERZÔI dó iparági teendôk szervezése, koordinálása; majd egyes részvény-adásvételi szerzôdések alapján keletkezett jogvitákkal, illetve választottbírósági perekkel kapcsolatos teendôk, és az eladói és vevôi kölcsönös szerzôdéses kötelezettségekbôl fakadó munkák menedzselése; valamint iparági befektetési lehetôségek figyelemmel kísérése és egyes konkrét befektetési lehetôségek vizsgálata. Több ország villamosenergia-ipari cégei és kormányzati szervei részére végzett villamosenergia-ipari szervezetfejlesztési és privatizációs tanácsadást, egyénileg és nemzetközi teamek tagjaként. Somogyi István gépészmérnök 1970-ben szerzett diplomát a Miskolci Nehézipari Mûszaki Egyetemen, és az Országos Villamostávvezeték Vállalatnál helyezkedett el. 1970–1971-ben a hálózati üzemzavarok és a nagyfeszültségû primer készülékek vizsgálatával foglalkozott. 1971tôl 1979-ig az Ovit által üzemeltetett transzformátorállomások karbantartásának és létesítésének operatív irányítója, 1979-tôl 1985-ig az Ovit Szállítási és Gépjármû Osztályának vezetôje, mindkét szakterületen a mûszaki fejlesztés meghatározó részese volt. 1985 és 1993 között – a Távvezeték szerelési fôosztály vezetôjeként – részt vett számos korszerû távvezeték szerelési technológia kifejlesztésében, jelentôs szerepe volt az Ovit önálló tervezési tevékenységének megteremtésében, vállalkozó képességének kialakításában, a vállalat piacra nyitásának elôkészítésében és egyre eredményesebb mûködtetésében. 1993 óta az Ovit Rt. létesítési igazgatója, aki – mint sokoldalú szakmai irányító, kitûnô szervezô és elismert vezetô – nagy szerepet vállalt az Ovit Rt. zavartalan, a vállalat szakmai hagyományait, humán és technikai értékeit megôrzô, a piacgazdaság feltételeihez alkalmazkodó átalakításában. Széles spektrumú szakmai munkássága mindenkor a magyar villamos energia átviteli hálózat létesítéséhez, üzemeltetéséhez és fejlesztéséhez kapcsolódott. Jelentôsen hozzájárult a magyar hálózat UCTE-integrációjához és az európai együttmûködô villamosenergia-rendszer déli (balkáni) kiterjesztéséhez. Rendszeresen publikálja az Ovit jelentôsebb mûszaki fejlesztéseit, és folyamatosan részt vesz a szakma tudományos szervezeteinek (Magyar Elektrotechnikai Egyesület, Magyar Kapcsolt Energia Társaság, Energetikai Berendezésgyártók Szövetsége) tevékenységében. Szakmai tevékenységéért számos kitüntetésben, 2004-ben Gábor Dénes-díjban részesült. Tari Gábor, okl. villamosmérnök, erôsáramú villamos szakmérnök. 1976 óta dolgozik az MVM Rt.-nél. Kezdetben beosztott, majd önálló mérnök, csoportvezetô, szakosztályvezetô beosztásban a hálózatfejlesztés, hálózattervezés területén dolgozott. Az 1990-es évek elején a vezetésével készült el az MVM Rt. alaphálózati stratégiája. 1994-tôl a Hálózat Fejlesztési Osztály vezetôje, 1999. január 1-jétôl a Hálózati Fômérnökség irányítója. 2003. december 1-jétôl hálózati igazgató.

46

Veréb Tamás, okleveles villamos mérnök. A Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán, a Villamos Mûvek Ágazatán 1979-ben szerzett diplomát. Az Országos Villamostávvezeték Vállalat Relévédelmi, Automatika és Távközlési Osztályán 1987-ig, majd a Magyar Villamos Mûvek Rt., illetve a MAVIR Rt. Országos Villamos Relévédelmi, Automatika és Mérésszolgálatánál (OVRAM) dolgozott. 2002-ben az MVM Rt. Hálózat Fejlesztési Fômérnökségén hálózat üzemeltetési osztályvezetô-helyettes, majd 2004-tôl a Hálózat Igazgatóság hálózat üzemeltetési fômérnöke. Több, a Magyar Villamos Mûvek Közleményeiben megjelent szakmai publikáció szerzôje, társszerzôje. Zerényi József. Középiskolai tanulmányait a budapesti Üteg utcai Villamosenergiaipari Technikumban, egyetemi tanulmányait a BME Villamosmérnöki Kar erôsáramú szakán folytatta, 1974-ben villamosmérnöki diplomát szerzett. 1985-ben villlamosenergetikai szakmérnöki képesítést szerzett. 1974 és 2000 között a Magyar Villamos Mûvek Rt. OVRAM (Országos Villamos Relévédelmi Automatika és Mérésszolgálat) osztályán dolgozott különbözô beosztásokban, 1991-tôl osztályvezetôként. 2000 novemberétôl – a MAVIR Rt. megalakulása óta – az OVRAM osztály némiképpen módosult feladatkörrel mûködik tovább, amelynek jelenleg is vezetôje. Kezdetben a középfeszültségû és a 120 kV-os hálózatok relévédelmi és automatizálási problémáival, késôbb az akkori alaphálózat relévédelmi-automatika rendszereivel, az ún. rendszerautomatikák (frekvenciafüggô és -független terheléskorlátozás, atomerômûvi stabilitási automatika stb.) kialakításával és alkalmazástechnikájával, valamint a szakterülettel összefüggô számítástechnikai kérdésekkel (számítógépes zárlat- és védelmi beállításszámítás, tranziens stabilitásszámítás) foglalkozott. Jelenleg szakmai érdeklôdése középpontjában a digitális készülékek és rendszerek alkalmazástechnikája, ezzel összefüggésben az elektromágneses összeférhetôség (EMC), a villamosenergia-rendszerben fellépô lengések csillapítása (PSS – Power System Stabilizer) és a rendszer újrafelépítés/helyreállítás (Defence and Restoration Plan) kérdései állnak. 1983-ban három hónapig karbantartási csoportvezetô mérnökként dolgozott Kuwaitban, ahol 33/10 kV-os – részben magyar építésû – alállomások komplett karbantartási munkálatait irányította. A szabványosítás terén az 1990-es évektôl tevékenykedik aktívan. 1995 szeptemberétôl – az MSZT megalakulásától – 2001 áprilisáig választott tagja a Szabványügyi Tanácsnak, mint az MVM Rt. képviselôje, 1997–2001 közötti idôszakban betöltötte a Nemzeti Elektrotechnikai Bizottság (MSZT–NEB) elnöki tisztét. Rendszeresen publikál szakmai cikkeket. 1990-tôl folytat oktatói tevékenységet a BME Villamos Energetika Tanszékén.


n SUMMARY OF ARTICLES What is really paralysing domestic – and

1

UCTE RESYNCHRONISATION

9

non-domestic – electricity market? Veréb, Tamás; Zerényi, József

(Comments on Péter Kaderják’s writing ‘the odds paralysing domestic electricity market’ published in the May 12, 2005 issue of Magyar Nemzet daily

As a result of a preliminary work requiring strong joint in-

newspaper)

ternational effort, October 10, 2004 saw the reconnection of the members of the 2nd UCTE Synchronous Zone

Sándor, József

– the Balkan Countries – to the Power System of the countries cooperating within the framework of UCTE Inter-

In his writing ‘The Odds Paralysing Domestic Electricity

connection. Sándorfalva 400/120 kV Substation had a

Market’ published in the May 12, 2005 issue of Magyar

key role in this providing a 400 kV power line connection

Nemzet on the subject of the amendment of the Hunga-

to the Romanian System through Arad and to the Ser-

rian Electricity Act now being read by Parliament, former

bian System through Szabadka. Thus, from a border state

Hungarian Energy Office President Péter Kaderják argues

of UCTE, the Hungarian Power System has become an

that MPs would make a wrong decision if they put the

important transit route, and Sándorfalva Substation a

Hungarian Power System Operator (correctly in Hunga-

crucial international node.

rian:

Magyar

Villamosenergia-ipari

Rendszerirányító

[Hungarian Electricity Industry System Operator] hereinafter: MAVIR) back into MVM Group, because this would

Ovit Rt.’s participation in the implementation

be a ‘bad policy spoiling electricity market competition’.

of the large-scale projects of the Hungarian

He premises this allegation on the assumption that MVM,

electricity industry

16

once restored to the possession of the Company operating the power transmission and system operator’s inf-

Somogyi, István

rastructure, will limit the use of cross-border transmission capacities by other market players.

Országos Villamostávvezeték Rt. (National Power Line Company Ltd.) is invariably a high-level and continuously developing agent of the establishment and running (operation, maintenance and disturbance clearing) of

Gyôr–Szombathely 40 kv connection

5

the Hungarian Power System, including, especially the High-voltage Transmission System.

Tari, Gábor

The Network Development Strategy that MVM worked out in 1993 already included a plan for a Gyôr–Szombat-

Conference scenery with the journalist’s eye

20

hely 400 kV connection with its completion scheduled between 2000 and 2005. The Development Strategy,

Mayer, György

which is updated every two years, has constantly reasserted the need for such connection, and so, recently

The legislative work regulating the operation of energy

there has been a specific decision made for the imple-

markets has come to its finish, and, in the meantime, it

mentation of the connection, which has also been app-

can be heard more and more from the players of the

roved – in accordance with the rules of operation of the

market at the various energy conferences that they are

electricity industry – by the Hungarian Energy Office,

not only far from being satisfied with the actions taken

which has recognised the establishment of the transmis-

so far, but – in certain cases – even basically question the

sion line and substation as a public purpose project and

operation of the market. In such an environment, it is

set the date of completion to the year 2007 at the latest.

perhaps not without interest to try and review what has


47

n SUMMARY OF ARTICLES been said at the conferences – with special regard to the

terms of hydropower as the annual amount of precipita-

events of this year – not exactly with the eye of an ex-

tion feeding the Country’s stream flows is 6,190 km3,

pert, but with that of a journalist who has followed the

44% (!) of which, that is 2,712 km3, flows down. This

entire process from the initial steps of market opening,

provides the Country with an abundant hydropower po-

and who also has some knowledge of the energy in-

tential. China has 25,821 major dams (H<15 m) with a

dustry. Although the problems of the gas and electricity

total water storage capacity of nearly 500 km3. At pre-

sectors are undoubtedly similar and hardly separable, in

sent, China plays a uniquely outstanding role also world-

this article we have still chosen to focus mainly on the

wide in the accelerated development of hydropower uti-

electricity market.

lisation combined with reservoir dams. Currently, there are nearly 90 reservoir dams of over H >60 m height under construction (Table 1), several of which count as world records both in terms of height and capacity. Their

Current situation and future plans

26

of hydropower development in China

international recognition is signified by the fact that China’s large Water Infrastructure Projects are actively supported by the World Bank as well [4]. The ground for

Dr. Kozák, Miklós retired university teacher

this is that these projects are indispensable elements of the protection of the environment and natural values

48

With an area of 9,597,000 sqkm and a population of 1.3

and of the improvement of the living conditions of the

thousand million, the People’s Republic of China is the

population. (In Hungary some say that the opposite is

most populous country of the world, whose develop-

true here!) These large projects are the responsibility of

ment has long been unparalleled worldwide. The

the State, but private establishment of smaller hydro-

growth rate of its economy is 10% on annual basis with-

power plants is permitted. While hydropower develop-

out decline [4]. Although development is impossible

ment is in the competence of the Ministry of Water, the

without electricity, fossil fuel fired power generation is

establishment and operation of water works in the indivi-

rather low in the Country as compared to the size of the

dual provinces is the responsibility of the individual pro-

population. However, conditions are more favourable in

vinces [1, 3, 5, 7].


MAGYAR VILLAMOS MÛVEK RT. 1011 BUDAPEST, VÁM UTCA 5–7. TELEFON: 224-6200 INTERNET: WWW.MVM.HU

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK RT.-RÔL NAPRAKÉSZ INFORMÁCIÓK AZ INTERNETRÔL IS BÁRMIKOR ELÉRHETÔK. A WEB-OLDALON CÍMLISTÁKAT, GYORS HÍREKET, A CÉG MÛKÖDÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓ FONTOS ESEMÉNYEK LEÍRÁSÁT, FOTÓKAT ÉS ÁBRÁKAT LEHET MEGTALÁLNI, VALAMINT A TÁRSASÁG ÁLTAL KIADOTT SAJTÓKÖZLEMÉNYEK IS AZONNAL OLVASHATÓK. KAPCSOLAT TALÁLHATÓ A VILLAMOSENERGIA-IPAR SZÁMOS HAZAI ÉS KÜLFÖLDI CÉGÉHEZ.


Az MVM Csoport középtávú stratégiája Erômûépítés a Közbeszerzési Törvény elôírásai alapján Rendszerszintû szolgáltatások piaca


FELELÔS KIADÓ DR. KOCSIS ISTVÁN


DR. BACSKÓ MIHÁLY

AZ MVM CSOPORT KÖZÉPTÁVÚ ÜZLETI STRATÉGIÁJA

1


HOLLÓ VILMOS–PINTÉR ZSUZSANNA–RUDOLFNÉ SZÉKI MARGIT–SZALKAI ISTVÁN

SZERKESZTÔBIZOTTSÁG

ERÔMÛÉPÍTÉS A KÖZBESZERZÉSI TÖRVÉNY ELÔÍRÁSAI ALAPJÁN

DR. BACSKÓ MIHÁLY

6

CIVIN VILMOS GAÁL GÁBOR (MAVIR ZRT.) HORNAI GÁBOR (MVM PARTNER

SIMIG PÉTER–BERTALAN ZSOLT–TIHANYI ZOLTÁN–RÓZSA PÉTER

RENDSZERSZINTÛ SZOLGÁLTATÁSOK PIACA

10

ZRT.) KERÉNYI A. ÖDÖN KOVÁCS KRISZTINA (MAVIR ZRT.) KREISSNÉ HARTAI GABRIELLA DR. NAGY ZOLTÁN

KISS GÁBOR–TÓTH ISTVÁN

MEGÚJULT MAGYARORSZÁG ELSÔ ÉS MÁIG EGYETLEN KOMMUNÁLISHULLADÉKHASZNOSÍTÓ MÛVE AZ ERBE ENERGETIKA MÉRNÖKIRODA KÖZREMÛKÖDÉSÉVEL

15

SÁNDOR JÓZSEF SIMIG PÉTER (MAVIR ZRT.)

ROPOLYI LAJOS

DR. SIMON GÁBOR (MAVIR ZRT.)

TÍZ ÉVE KERÜLT KIADÁSRA AZ MVM RT. ELSÔ MINÔSÉGPOLITIKAI NYILATKOZATA

DR. STRÓBL ALAJOS (MAVIR ZRT.)

22

SZALKAI ISTVÁN TARI GÁBOR (MAVIR ZRT.)

CIVIN VILMOS

VERÉB TAMÁS (MAVIR ZRT.)

AZ ORSZÁGOS KÖRNYEZETVÉDELMI TANÁCS AZ ENERGIAPOLITIKÁRÓL

30

AZ ÁLLAM SZEREPE AZ ENERGETIKA ÉS A KÖRNYEZETVÉDELEM KAPCSOLATÁNAK ALAKÍTÁSÁBAN (AZ OKT ÁLLÁSFOGLALÁSA)

32

MEGJELENT A MECUM STÚDIÓ GONDOZÁSÁBAN

MAYER GYÖRGY

ISSN 0238-7247

KONFERENCIA-KÖRKÉP ÚJSÁGÍRÓI SZEMMEL II.

36

SZÉNÁSY ÁGNES

CÍMLAPFOTÓ ELKÉSZÜLT AZ MVM ISKOLA UTCAI ÉPÜLETÉNEK DÍSZKIVILÁGÍTÁSA FOTÓ: CSORDÁS GÁBOR A Gazdasági Társaságokról szóló, többször módosított 1997. évi CXLIV. törvény alapján az MVM és a társaságcsoport leányvállalatainak elnevezése a 2005–2006. év fordulójának idôszakában formailag megváltozott, szerepeltetve abban a zártkörû mûködésre vonatkozó utalást. Jelen lapszámunk cikkeiben a korábbi idôszakra vonatkozó konkrét történések, valamint döntések, határozatok idézésekor a régi, míg a jövôre vonatkozó kitételek említésekor az új elnevezéseket szerepeltettük.

A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ TÖRVÉNY 2006. ÉVI VÁLTOZÁSAI

44

DR. HAMAR EDINA

2006. ÉVI ADÓTÖRVÉNY-VÁLTOZÁSOK

47

E SZÁMUNK SZERZÔI

52

SUMMARY OF ARTICLES

55

AZ MVM CSOPORT KÖZÉPTÁVÚ ÜZLETI STRATÉGIÁJA n AZ MVM RT. IGAZGATÓSÁGA 60/2005. (VII. 13.) SZÁMÚ HATÁROZATÁVAL, ILLETVE A TÁRSASÁG RENDKÍVÜLI KÖZGYÛLÉSE 39/2005. (VII. 29.) SZÁMÚ HATÁROZATÁVAL ELFOGADTA AZ MVM ZRT. KÖZÉPTÁVÚ ÜZLETI STRATÉGIÁJÁT. JELEN DOKUMENTUM ÖSSZEFOGLALÓ JELLEGGEL MUTATJA BE A STRATÉGIÁBAN AZ MVM CSOPORT SZÁMÁRA KITÛZÖTT CÉLOKAT, ÉS A TÁRSASÁGCSOPORT ELÔTT ÁLLÓ FELADATOKAT. DR. BACSKÓ MIHÁLY

BEVEZETÉS Az állam a villamosenergia-piac mûködését egyrészt regulációs eszközökkel, másrészt piaci szereplôként (az MVM csoport tulajdonosaként) képes befolyásolni. Az MVM Zrt. tevékenységének jellemzôje, hogy az állam – mind regulátori, mind tulajdonosi – döntései jelentôs mértékben befolyásolják a társaság mûködését, gazdasági eredményességét. Az MVM Zrt. a hazai villamosenergiapiac meghatározó szereplôje, ezért a társaság stratégiája – amelyet a Közgyûlésen keresztül az állam is elfogadott – az MVM Zrt.-n túlmenôen a hazai villamosenergia-piac számára is meghatározó jelentôséggel bír. Az elmúlt idôszakban több parlamenti, illetve kormánydöntés született, amelyek együttesen a hazai nemzeti villamos társaságcsoport, az MVM csoport jövôbeni mûködésének kereteit rögzítették. Ezen államigazgatási döntések egyben kijelölték az MVM Rt. Közgyûlése által július végén elfogadott csoportszintû középtávú üzleti stratégia alapjait is. A Magyar Országgyûlés az állam tulajdonában lévô vállalkozói vagyon értékesítésérôl szóló 1995. évi XXXIX. törvény (ún. „privatizációs törvény”), valamint a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény (VET) módosításával többek között döntött arról, hogy – megfelelve az Európai Unió 2003/54/EK irányelvében foglaltak-

nak, és egyben követve az EU-tagországokban általánosan elterjedt gyakorlatot – Magyarországon is az úgynevezett TSO (Transmission System Operator) modell szerint történjen a nagyfeszültségû villamos átviteli hálózat irányítása és üzemeltetése. A privatizációs törvény módosítása pedig rendelkezett arról, hogy az MVM Rt. részesedése a Magyar Köztársaság Kormánya által TSO-ként kijelölt MAVIR Rt.-ben nem lehet alacsonyabb 99%-nál. A törvénymódosítás egyben az MVM Rt. tulajdonában lévô Paksi Atomerômû Rt. és OVIT Rt. esetében is rögzítette az MVM Rt. legalább 99%-os részesedését, míg az MVM Rt.-ben (tehát az anyavállalatban) a tartós állami részesedés legalacsonyabb mértékét 99%-ban határozta meg. A privatizációs törvény módosításával, valamint az idôközben megszületett, ide vonatkozó 1070/2005. (VII. 8.) számú Kormányhatározattal megalapításra került a villamos energetikai állami tulajdont összefogó integrált nemzeti villamos társaságcsoport. Ez a törvénymódosítás széles körû nemzeti támogatással és a parlamenti pártok gyakorlatilag teljes egyetértésével született. Az MVM Rt. Igazgatósága és ügyvezetése a munkáját erre a döntésre, a nemzeti vállalati szerep sikeres betöltésére, az állami, állampolgári és fogyasztói érdekek érvényesítésének feladatára összpontosítja.

Az MVM Rt. 2005. július 29-i rendkívüli Közgyûlése – a fent ismertetett döntésekkel összhangban – elfogadta az MVM Rt. és az általa irányított társaságcsoport középtávú üzleti stratégiáját. A stratégiában meghatározott jövôképnek megfelelôen az MVM csoport versenyképes stratégiai holdingként (Magyarország nemzeti villamos társaságcsoportjaként) a hazai villamosenergia-piac meghatározó, integráltan mûködô résztvevôje lesz, amely szerepet vállal a régió villamos energetikájában is. A stratégia az MVM csoport számára célként tûzi ki azt is, hogy meghatározó piaci pozíciója révén, piaci eszközökkel, a fennálló jogszabályi kereteken belül támogassa az ellátásbiztonsághoz és a hosszú távú nemzeti energiapolitikához kapcsolódó állami feladatok megvalósulását.

AZ MVM CSOPORT JÖVÔKÉPE, STRATÉGIAI CÉLRENDSZERE AZ MVM CSOPORT JÖVÔKÉPE Az MVM csoport versenyképes stratégiai holdingként a hazai villamosenergia-piac domináns, integráltan mûködô résztvevôje, Magyarország nemzeti villamos társaságcsoportja,


1

amely szerepet vállal a régió villamos energetikájában is. Az MVM csoport az alábbi fôbb szerepeket tölti be: n Villamosenergia-kereskedô Az MVM Magyarország domináns villamosenergia-nagykereskedôje, valamint számottevô részesedéssel rendelkezik a közvetlen fogyasztói értékesítés piacán is. A piacvezetô pozíció megtartásában meghatározó jelentôséggel bírnak a hosszú távú villamosenergia-vásárlási és -értékesítési szerzôdések. n Villamosenergia-termelô Termelôként a Paksi Atomerômû révén meghatározó szerepet tölt be a magyar piacon. Az MVM csoporton belüli termelôi portfolió alapvetô célja az MVM kereskedelmi versenypozíciójának javítása. A termelôi portfolió bôvítése során a kereskedelmi szempontok prioritása érvényesül a rendszerszabályozási és az ellátásbiztonsági szempontok mellett. n Átviteli rendszerüzemeltetô (TSO) TSO-ként a MAVIR ZRt. kerül kijelölésre, a TSO a MAVIR ZRt. bázisán jön létre, az MVM Zrt. tulajdonában. A TSO vonatkozásában szigorú tevékenység-szétválasztási szabályok érvényesülnek. n Tulajdonosi részvétel a régió villamosenergia-piacán Az MVM csoport nem csak Magyarországon, hanem a régió országainak villamosenergia-piacán is megjelenik befektetôként, beruházóként. A nemzetközi befektetések elsôdleges célja az MVM termelôi, kereskedelmi portfoliójának javítása, piaci pozíciójának erôsítése, a tulajdonosi érték növelése, különös figyelemmel a villamosenergia-rendszer szabályozásával és az ellátásbiztonsággal kapcsolatos követelményekre. n Az állami felelôsségvállalások érvényesítésének elôsegítôje Az MVM csoport domináns pozíciója révén piaci eszközökkel, a fennálló jogszabályi kereteken belül jelentôs mértékben képes támogatni az ellátásbiztonsághoz és a hosszú távú nemzeti energiapolitikához kapcsolódó állami feladatok ellátását (például: részvétel a közüzemet felváltó közszolgáltatási kötelezettségek ellátásában; az átmeneti idôszakban a szabadpiac kiala-

2

kulásának elôsegítése; az ellátásbiztonság érdekében erômûvi beruházások végrehajtása; megvalósulása) a tulajdonosok erre vonatkozó igénye esetén. Az MVM csoport stratégiai holdingként való mûködése biztosítja, hogy az egyes tagvállalatok mûködésében a csoportszintû optimum kapjon prioritást, ami lehetôvé teszi a csoporton belüli szinergia lehetôségek kihasználását (természetesen a mûködésben rejlô szinergiák csoporton belüli kihasználása a TSO esetében csak korlátozottan, annak függetlenségét maximálisan figyelembe véve érvényesülhet), az erôforrások hatékonyabb hasznosítását és ezek eredményeként a jövedelmezôség javítását.

A STRATÉGIA CÉLRENDSZERE A jövôkép megvalósítása az alábbi fô célok elérésével biztosítható. n A jogi környezetnek való megfelelés • Mind az MVM csoport, mind az egyes társaságok mûködése minden tekintetben megfelel az EU-s, illetve hazai jogszabályi elôírásoknak. n Az állam feltételezett tulajdonosi céljai, magatartása a stratégia idôtávjában • A társaság (társaságcsoport) tulajdonosi és piaci értékének növelése. • Az MVM csoport váljon alkalmassá az állami felelôsségvállalások (ellátásbiztonság, hosszú távú nemzeti energiapolitika) érvényesítésének elôsegítésére a profitstabilitási követelmények biztosítása mellett. • Az MVM csoport járuljon hozzá a teljes piacnyitás feltételeinek megteremtéséhez. n Piaci célok • A meghatározó nagykereskedôi szerep fenntartása a belföldi villamosenergia-kereskedelemben (az áramszolgáltatók felé is) a saját erômûvi portfolió és a hosszú távú szerzôdések bázisán (a teljes piacnyitást követôen is). Villamosenergia-kereskedelem a regionális piacon. • A közvetlen fogyasztói értékesítés – az MVM csoport tulajdonosi értékét növelô – bôvítése.


• A közüzemi ellátási kötelezettség teljesítése a jelenlegi reguláció alapján. (Az új szabályozást követôen ez valószínûleg közszolgáltatási kötelezettség lesz.) • Az MVM csoport termelôi portfoliójának jövedelmezôséget növelô, kereskedelmi célú bôvítése. Ennek érdekében a Paksi Atomerômû üzemidô hosszabbítása és teljesítménynövelése, továbbá új termelô kapacitások lekötése, megvásárlása, létesítése, különös figyelemmel a rendszerszabályozás és az optimális rendszermûködés követelményeire. • Az MVM csoport villamosenergia-portfolióját erôsítô tulajdonosi részvétel a régió villamosenergia-piacán. Ennek érdekében partneri, stratégiai partneri kapcsolatok kiépítése a villamosenergia-iparágon belül. • Az átviteli rendszerüzemeltetési funkcióból származó kötelezettségek teljesítése, a hálózat szükséges mértékû bôvítésével, illetve korszerûsítésével. A „fordítókorong” funkció megvalósítása, az eszközvagyon növelése a regionális piaci részvétel elôsegítése érdekében. n Gazdasági célok • Rövid távon az MVM csoport egyes társaságainak pénzügyi stabilitása, az önfinanszírozó mûködés megteremtése (beleértve az elmúlt idôszakban felhalmozódott pénzügyi terhek rendezését is). • Középtávon az iparági átlagot elérô csoportszintû jövedelmezôség, hosszú távon pedig ennek megtartása. • A csoportszintû mûködési hatékonyság javítása. Ennek megvalósítása során rövidtávon azok az elemek kapnak prioritást, amelyek egyidejûleg a társaságcsoport mûködési költségeit is csökkentik. A mûködési hatékonyság javításának fô elemei rövid távon: • A humánerôforrás-gazdálkodás hatékonyságának javítása, a párhuzamosságok kiszûrése. • Csoportszintû optimalizált hitel- és pénzgazdálkodás – cash pool rendszer kialakítása. • Eszközgazdálkodási szinergiák kihasználása.

n Szervezeti cél

A csoportstruktúra optimalizálása. • Nagyobb mûködési hatékonyságot biztosító csoportszintû irányítási és szervezeti struktúra (stratégiai holding) kialakítása. • A társaságok mûködésében a csoportszintû optimum kap prioritást. • A TSO MVM csoporton belüli kialakítása a jogi elôírásokhoz illeszkedôen, a TSO a 2003/54/EK irányelvben elôírt mértékû független mûködéséhez szükséges feltételek megteremtése. A függetlenség biztosítása mellett a tulajdonosi érdekek jogszabályok által megengedett módon történô érvényesítése. A stratégia célrendszerének kiemelt eleme a csoportszinten értelmezett piaci érték növelése, illetve ennek érdekében a csoportszintû jövedelmezôség javítása.

AZ MVM CSOPORT IRÁNYÍTÁSI STRUKTÚRÁJA Az MVM csoport stratégiai céljai elérésének, a tulajdonosi és a piaci érték növelésének kiemelt jelentôségû eleme az MVM csoport jövedelmezôségének javítása, amelynek alapvetô eszköze a mûködési hatékonyság fejlesztése. A csoport mûködési hatékonysága alapvetôen két módon (célszerûen az alábbiak együttes és öszszehangolt alkalmazásával) javítható: n Az MVM csoport társaságai csoportszintû együttmûködésének javítása, a csoport irányítási és szervezeti struktúrájának átalakítása, a csoportszintû szinergiák kihasználása. • Az MVM csoport irányítási struktúrájának és ehhez kapcsolódóan szervezeti felépítésének olyan módon történô átalakítása, amely hatékonyan elôsegíti a csoportszintû optimum elérését, illetve • az egyes leányvállalatok által igénybe vett szolgáltatások, támogató funkciók a csoport-optimumnak megfelelô (a gazdasági racionalitásnak megfelelô) kialakítása, egyes feladatok koordinált vagy közös ellátása.

n Az egyes vállalatok társasági szin-

ten értelmezett, belsô mûködési hatékonyságának javítása.

AZ IRÁNYÍTÁSI STRUKTÚRA ÁTALAKÍTÁSA A társaságcsoport jelenleg jellemzôen pénzügyi holdingként mûködik. Az alkalmazott irányítási rendszer a stratégia megvalósításának fontos eszköze, és mint ilyen, az MVM csoport esetében a csoport-optimum elérését kell, hogy elôsegítse, támogassa. A stratégiai célok elérése az MVM csoport tagvállalatai közötti szorosabb együttmûködést, a lehetséges szinergiák fokozottabb kihasználását igényli, ami a meglévô együttmûködés további elmélyítését, a kapcsolat operatívabbá válását, az alapvetôen pénzügyi helyett a csoport definiált célállapotának leginkább megfelelô, jellemzôen stratégiai kapcsolat kialakítását indokolja. Az MVM Zrt. a csoportszintû irányítást n a csoport-optimumon való mûködést elôsegítô központi döntések és koordináció, n valamint az ehhez illeszkedô közgyûlési, igazgatósági határozatok által gyakorolja. Az irányítási struktúra kialakítása során önálló kérdésként kell kezelni a TSO csoporton belüli mûködését. A TSO esetében biztosítani kell a függetlenségre vonatkozó, jogszabályokban rögzített elôírások teljes körû érvényesülését.

A STRATÉGIAI JELENTÔSÉGÛ TEVÉKENYSÉGEKRE VONATKOZÓ CÉLOK KERESKEDELEM Szabadpiaci kereskedelem

A kereskedelmi tevékenység eredményes mûködése kiemelt jelentôségû, ugyanis hosszú távon ez járulhat hozzá a legnagyobb mértékben a kiemelt társasági célok megvalósításához. Ebbôl adódóan a legfontosabb feladat a teljes piacnyitásra való felkészülés.

A teljes piacnyitásig tartó idôszakra megfogalmazott célok, a megvalósítás fô irányai: n Megfelelô üzleti eredményesség mellett aktív részvétel, vezetô szerep elérése a versenypiaci szegmensben. A domináns nagykereskedelmi pozíció megtartása e szegmensben is. n A versenyképesség folyamatos növelése, a vásárlási portfolió átalakítása. n Az MVM csoport termelôi portfoliójának jövedelmezôséget növelô, kereskedelmi célú bôvítése, illetôleg a meglévô portfolió optimalizálása. n Felkészülés a teljes piacnyitásra, a belsô személyi és tárgyi – a stratégiai holding kialakításának, illetve a kereskedelemorientált mûködésnek is eleget tevô – feltételek megteremtése. n A CO2-kvóta-kereskedelemben való részvétel, a megfelelô kapacitások lekötésével felkészülés a „zöld bizonyítvány” bevezetésére és az azzal való kereskedelemre. A teljes piacnyitást követô idôszakra megfogalmazott célok, a megvalósítás fô irányai: n A létrejövô egységes piacon a domináns kereskedôi szerep betöltése a fizikai kereskedelemben, rugalmas szerepvállalás a származékos kereskedelemben. n Kereskedôi jelenlét a végfogyasztói piac meghatározott célszegmenseiben. n Aktív kereskedelmi jelenlét a környezô országok villamosenergiapiacain. n A primer energiahordozó kereskedelmi üzletág kialakítása.

KÖZÜZEM A teljes piacnyitásig tartó idôszakra megfogalmazott célok, a megvalósítás fô irányai: n A közüzemi ellátási kötelezettség teljesítése a jelenlegi reguláció alapján, a közüzemi ellátás biztonságának fenntartása. n A versenyképesség folyamatos növelése a beszerzési ár csökkentésével, a vásárlási portfolió kedvezô átalakításával. n A közüzemi nagykereskedelem veszteségességének megszüntetése.


3

n A fennálló hosszú távú szerzôdé-

sek az adott kereteken belüli rugalmas menedzselése és folyamatos karbantartása. n Az új rendszermodell kialakításának és a kapcsolódó reguláció kidolgozásának támogatása. A teljes piacnyitást követô idôszakra megfogalmazott célok, a megvalósítás fô irányai: A teljes piacnyitással egyidejûleg a közüzem jelenlegi formájában megszûnik. Az MVM csoportnak szándékában áll továbbra is meghatározó módon részt venni a regulált, közszolgáltatási kötelezettségek ellátását biztosító piacon, amennyiben a megfelelô megtérülés a jogszabályi környezet által biztosított.

ÁTVITEL, TSO Az átviteli és rendszerirányítási tevékenységre vonatkozó célkitûzések: n A magyar villamosenergia-rendszer egyensúlyának mindenkori biztosítása, a rendelkezésére álló hálózat operatív üzemirányítása. n Az átviteli hálózat szükséges és indokolt fejlesztése a rendszerhasználók számára a törvényben, a szabályzatokban meghatározott ellátás-, és üzembiztonság megteremtése és biztosítása az európai villamosenergia-rendszerrel való együttmûködô-képesség fenntartása érdekében. n A TSO kialakítása az MVM csoporton belül, az átviteli és rendszerirányítói engedélyesi tevékenység teljes körû ellátása a szinergiák kiaknázásával. n A TSO mûködési függetlenségének teljes körû biztosítása összhangban az EU irányelvvel. n Az átviteli piaci pozíció megôrzése, minden átviteli elem tulajdonba vétele. n A piacnyitás elkötelezettjeként átlátható, diszkriminációmentes piacmûködtetési, -irányítási tevékenység végzése. n Az átviteli és üzemeltetési eszközök, módszerek folyamatos korszerûsítése. n A távközlési feladatok megfelelô üzembiztonságú ellátása mellett a távközlési eszközök minél eredményesebb hasznosítása.

4

TERMELÉS Paksi Atomerômû Rt.

A Paksi Atomerômû Rt.-re vonatkozó célkitûzés a biztonságos, a környezete által elfogadottan és elismerten megbízható mûködés, a villamosenergia-termelés önköltségének csökkentése, valamint a teljesítménynövelés végrehajtása és az üzemidô hosszabbítás elôkészítése. Továbbra is elsôdleges prioritást élvez és kiemelkedô fontosságú az atomerômû nukleáris biztonsága. Ezt figyelembe véve kell érvényesíteni a termelési, környezetvédelmi, gazdálkodási és vagyonpolitikai szempontokat. Vértesi Erômû ZRt.

A Vértesi Erômû Rt.-re vonatkozó célkitûzés a veszteségmentes mûködés mellett az MVM csoport kereskedelmi társaságai által a szabadpiacon értékesíthetô villamos energia termelése. Ez a tevékenységet úgy kell végrehajtani, hogy az lehetôleg ne igényeljen a rendelkezésre álló forrásokat meghaladó újabb jelentôs fejlesztési ráfordítást, valamint kezelje az oroszlányi térség foglalkoztatási problémáit. A célkitûzés elérésének három, részben egymásra épülô feltétele: n a kéttelephelyes, múltbéli terhektôl mentes mûködési feltételek megvalósítása, n bányatámogatási rendszer bevezetése, n a megújuló energiaforrások hasznosítási lehetôségének megteremtése, és az ahhoz tartozó részleges tüzelôanyag-váltás. A Vértesi Erômû ZRt. Márkushegyi Bányájának 2010-ig történô mûködtetéséhez az EU Bizottság által jóváhagyott állami támogatás biztosítja az önfinanszírozó gazdálkodást. Szekunder tartalék gázturbinák

A szekunder tartalék gázturbinákra vonatkozó célkitûzés a rendszerszintû szolgáltatási kötelezettségek teljesítése mellett azok jövedelmezô mûködtetése, a rendelkezésre állás biztosítása. Ezek a gázturbinák, az általuk nyújtott rendszerszintû szolgáltatások a villamosenergia-ellátás biztonságának fenntartásához elengedhetetlenek.



A cél a kapcsolt energiatermelésben rejlô szinergiák kihasználása, és a villamosenergia-igények jövôbeni várható alakulásához igazodó, tartósan versenyképes, alacsony kockázat mellett megvalósítható erômû-kapacitások létesítésével jövedelmezô befektetések megvalósítása. A termelési portfolió bôvítésére vonatkozó részstratégia

A stratégiai célkitûzés az MVM csoport termelési portfoliójának elsôsorban kereskedelmi célú bôvítése, amely alapvetôen kétféleképpen valósítható meg: n erômûvek teljes, illetve részbeni megvásárlásával, n új erômûvi beruházások megvalósításával, illetve abban való részvétellel. A termelési portfolió bôvítésének irányai, lehetôségei: n Az atomerômû üzemidejének meghosszabbításán és a kapacitás növelésén túlmenôen felmerülhet lehetôségként az új blokkokkal való bôvítés is. n A megfelelô megtérülés esetén további kapcsoltan villamos energiát termelô erômûvek létesítése. n A hazai villamosenergia-rendszer szabályozási igényeinek ellátása érdekében szükséges erômûvi egységek (például szivattyús-tározós erômû) építésében való részvétel. n A lôrinci telephely fejlesztése.

A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK VILLAMOSENERGIATERMELÉSI CÉLÚ HASZNOSÍTÁSA Az MVM csoport a fenntartható fejlôdés érdekében a jövôben részt vesz a megújuló energiaforrások hazai hasznosításában. A megújuló energiaforrások villamosenergia-termelési célú hasznosításának alapvetôen üzleti alapon, a tulajdonosi elvárásokra tekintettel kell történnie. A magyarországi lehetôségeket, illetve az MVM csoport adottságait – valamint a rendszerszabályozási szempontokat is – figyelembe véve leginkább biomassza, illetve hulladékhasznosító

erômûvek létesítése, illetve az abban való részvétel tûzhetô ki célként.

BERUHÁZÁSI ÉS BEFEKTETÉSI, FINANSZÍROZÁSI CÉLOK A befektetési és beruházási tevékenységet jellemzôen két fô célkitûzés motiválhatja: n A meglévô üzletágak üzleti feltételeinek (stratégiai pozícióinak, erôforrás-ellátottságának, erôforrás-kihasználásának, portfolió-összetételének, eredményességének stb.) javítása. n Önállóan értékelt hozam realizálása a meglévô és potenciális szinergiákat kihasználó befektetések révén. Az MVM csoport a stratégia idôtávjában az alaptevékenységeihez

kapcsolódó, azok üzleti feltételeit javító beruházásokat valósít meg. A finanszírozás kiemelt céljai: • a finanszírozási költségek csoportszinten történô csökkentése, • a forrásallokálás csoportszinten történô optimalizálása. A fenti célok megvalósítása érdekében a stratégiai holding kialakítása során kiemelt jelentôségû feladat a társaságcsoport finanszírozási tevékenységeinek centralizálása. A jövedelmezôségi célok elérése mellett az MVM csoport képes lesz a fejlesztési igényeknek megfelelô forrás megteremtésére.

ÖSSZEFOGLALÁS Az MVM Zrt. jelenlegi középtávú üzleti stratégiájában a korábbi straté-

giákhoz képest új elemként szerepel, illetve nagyobb hangsúlyt kap: n a villamosenergia-szektorban meglévô állami tulajdon egy társaságcsoport általi integrált kezelése, a nemzeti villamos társaságcsoport kialakítása; n az MVM csoporthoz tartozó társaságok mûködésének, együttmûködésének csoportszintû értelmezése; n a társaságcsoport dinamikus növekedése, a regionális szerepvállalás. Az MVM csoport az új középtávú üzleti stratégia megvalósításának eredményeként a teljes körû liberalizációt követôen is a hazai villamosenergia-piac meghatározó szereplôje marad, amely képes az ellátásbiztonsági és a hosszú távú nemzeti energiapolitikai célkitûzések támogatására, és a tulajdonosi elvárásoknak megfelelôen hozzájárul azok érvényesítéséhez.

n KÖNYVISMERTETÉS

DR. FAZEKAS A. ISTVÁN: VILLAMOSENERGIATERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK JELLEMZÔI Budapest, MAFE, 2005 (ISBN 963 218 800 4)

A villamosenergia-termelési technológiákat ismertetô hatszázötven oldalas könyv nagy mennyiségû, máshol nehezen hozzáférhetô adatot, információt közöl 54 villamosenergia-ter-

melési technológiáról, amelyek a téma iránt érdeklôdôk számára hasznosak lehetnek. Témájában a könyv szorosan kapcsolódik a közeljövôben az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelenô „Villamosenergia-rendszerek rendszerszintû tervezése” címû kétkötetes munkához. A könyv az egyes villamosenergiatermelési technológiákat 12 fôfejezetben tárgyalja. Az egyes részek értelmezik a jellemzés alapjául szolgáló fogalmakat. A mintegy 240 táblázat és 120 ábra az egyes technológiák jellemzô adatait adja meg áttekinthetô és az összehasonlítást megkönnyítô formában, minden adat esetében közölve annak pontos forrását. Szerkezetét illetôen a könyv egy olyan „információ-mátrixnak” tekinthetô, amelynek soraiban az egyes villamosenergia-termelési technológiák (öszszesen 54 technológia) szerepelnek, oszlopaiban a pedig vizsgálati szempontok (12 fô szempontcsoport), míg a mátrix elemei maguk az egyes technológiákra vonatkozó jellemzô értékek, információk. A könyv az 54 különbözô technológiát n az energiaátalakítás alapvetô jellege;

n a technológiák fô mûszaki jellem-

zôi, a technológiai fejlesztés jelenlegi állapota, gyakorlati alkalmazásuk, bevezetettségük, a továbbfejlesztés lehetôsége; n a primerenergia-hordozók rendelkezésre állása; n a potenciális termelési kapacitás; n az energetikai hatékonyság; n a gazdasági hatékonyság (költségek); n a környezetterhelés; n az egészségkárosító és anyagi károsodást okozó hatások; n a villamosenergia-rendszer rendszerirányítása; n az externális költségek; n a fajlagos területigény; valamint n a társadalmi elfogadottság szempontjából jellemzi. A könyvvel, annak beszerezhetôségével kapcsolatban felvilágosítást ad: Dr. Czibolya László tel.: 06 1 215 3499, E-mail: [email protected] illetve Dr. Fazekas András István tel.: 224 6283 E-mail: [email protected]


5

ERÔMÛÉPÍTÉS A KÖZBESZERZÉSI TÖRVÉNY ELÔÍRÁSAI ALAPJÁN n A KÖZBESZERZÉSEKRÔL SZÓLÓ 2003. ÉVI CXXIX. TÖRVÉNY (KBT.), AMELY 2004 MÁJUSÁBAN LÉPETT ÉLETBE, KIBÔVÍTETTE A KÖZCÉLÚ BESZERZÔK KÖRÉT A KÖZSZOLGÁLTATÓKKAL, ÉS ILY MÓDON A VILLAMOS- ÉS HÔENERGIA-TERMELÔ TEVÉKENYSÉGET ELLÁTÓKRA IS ELÔÍRJA A KÖZBESZERZÉSI ELJÁRÁS ALKALMAZÁSÁT (A TÖRVÉNYBEN MEGHATÁROZOTT FELTÉTELEK BEKÖVETKEZÉSE ESETÉN). HOLLÓ VILMOS–PINTÉR ZSUZSANNA–RUDOLFNÉ SZÉKI MARGIT–SZALKAI ISTVÁN

ELÔZMÉNYEK 2001-ben az MVM Rt. ajánlatot nyújtott be a Miskolci Hôszolgáltató Kft. (MIHÔ Kft.) tenderfelhívására. A pályázat elsô lépésben egy 20 MWe és 21 MWhô energiát termelô gázmotoros erômû létesítését, míg második lépcsôben egy közel 100 MWe és 75 MWhô teljesítményû kombinált ciklusú erômû építését tartalmazta. Az MVM Rt. által kidolgozott megoldás elnyerte a kiíró tetszését, és 2002 tavaszán – Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának jóváhagyásával – az MVM Rt. és a MIHÔ Kft. szerzôdést kötöttek a megvalósításra. 2003 ôszén üzembe lépett a Tatár utcai Gázmotoros Fûtôerômû (továbbá – a pályázat és a szerzôdés értelmében – két kisebb gázmotoros erômûvet is létesítenünk kellett a Diósgyôri, valamint a Bulgárföldi Fûtômûvekben), és megkezdtük a kombinált ciklusú erômû létesítésének elôkészítését. A három erômû üzemeltetésére – 75% MVM Rt., ill. 25% MIHÔ Kft. tulajdonnal – megalapítottuk a Miskolci Fûtôerômû Korlátolt Felelôsségû Társaságot (MIFÛ Kft.). Az elôkészítés során bekövetkezett rendeleti változások miatt a tervezett kombinált ciklusú erômû teljesítményét max. 50 MWe-ben kellett meghatározni. Az MVM Rt. vezetése a beruházást projektfinanszírozásban kí-

6

vánta megvalósítani, és úgy döntött, hogy a hitelt felvevô és a beruházást lebonyolító projekttársaság a MIFÛ Kft. lesz. Tekintettel arra, hogy a MIFÛ Kft. fô tevékenysége az energiatermelés, a fenti törvény értelmében (2004. május 1. után) a finanszírozó intézményt és a fôvállalkozót közbeszerzési eljárással kellett kiválasztani. Cikkünk a két eljárás lebonyolítása során szerzett tapasztalatokról szól.

A KÖZBESZERZÉSI ELJÁRÁSOK TAPASZTALATAI – A KÖZREMÛKÖDÔ – MVM RT. SZÁMÁRA A pályázatok elôkészítése 2004 kora ôszén kezdôdött. Mivel – a fenti döntés értelmében – a két közbeszerzési eljárás lebonyolítója, a MIFÛ Kft. kis létszámmal mûködik, az eljárásba közremûködô szervezetként bevonta az MVM Rt.-t. A feladat összetettsége miatt a munkában mérnökök mellett közbeszerzési, pénzügyi és jogi szakértôk vettek részt. A két eljárás lebonyolítására külön team alakult az MVM Rt., az ERBE Energetika Kft., valamint a Budapesti 5000. Ügyvédi Iroda, illetve a Profil Pénzügyi Szolgáltatások Kft. és a


MIFÛ Kft. szakembereibôl, amelyeket az MVM Rt. vagyongazdálkodási igazgatója irányított. A team tagjai heti projekt értekezleteken határozták meg a részvételi felhívások tartalmi elemeit, véleményezték az elkészült dokumentumokat, vitatták meg – a törvény és a kapcsolódó rendeletek értelmezése alapján – a szükséges módosításokat. A Kbt. általános megfogalmazásokat tartalmaz, ezért több változatban készült el az ajánlattevô és alvállalkozója alkalmasságára vonatkozó kritériumrendszer. A kizárási feltételek meghatározására is sok gondot fordított a szakértôi gárda annak érdekében, hogy a két kategóriára (alkalmasság, kizáró ok) meghatározottak biztosítsák a megfelelô részvételre jelentkezôket. Az eredeti elképzelések szerint a két részvételi eljárás eredményhirdetését követôen – mindkét eljárásban – maximum öt alkalmas jelentkezôt kívántunk kiválasztani, és részükre megküldeni az ajánlattételi felhívást és a dokumentációt. Az ajánlatok beérkezése, kiértékelése után következtek a szerzôdéses tárgyalások, amelyek célja az összességében legelônyösebb ajánlat kiválasztása, majd a szerzôdés megkötése a nyertes bankkal, valamint fôvállalkozóval. A szerzôdést a projektfinanszírozást biztosító bankkal 2005. március 15-ig, a fôvállalkozóval 2005. március 31-ig ter-

veztük megkötni annak érdekében, hogy a beruházás megvalósítása 2006. december 31-ig sikeresen befejezôdhessen. A két eljárás elôkészítése a két csoportban párhuzamosan folyt. Az alkalmas eljárások közül az alkalmazandó eljárás kiválasztásánál különbözô szempontokat vettünk figyelembe. Az egyik fô szempont az idô kímélése volt, hiszen a beruházást minél hamarabb meg kívántuk valósítani. Másik fontos szempont magának a projektnek a sajátossága, a finanszírozási konstrukció, illetve az árazás volt. Ezek alapján a közszolgáltatók részére a törvény által megengedett eljárást, a részvételi felhívást tartalmazó, hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos közbeszerzési eljárást alkalmaztuk. Esetünkben a beruházási összeg – így mindkét eljárás becsült összege – közösségi értékhatárt elérô volt.

A „PÉNZÜGYI FÔVÁLLALKOZÓ” (FINANSZÍROZÓ BANK) KIVÁLASZTÁSA A törvény értelmében a bankok hitelezôi tevékenysége – értékhatár fölött –, mint pénzügyi szolgáltatás 2004 májusától a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozik. A 2003. évi közbeszerzési törvény hatálybalépését követôen ez volt az elsô erômû beruházás, amelynél a finanszírozó hitelintézet kiválasztása közbeszerzési eljárásban történt. Nem volt könynyû megfelelni a Kbt. szigorú elôírásainak, annál is inkább, mert ezt a törvényt nem ilyen speciális szolgáltatás „beszerzésére” alkották. Ez a speciális jelleg tette szükségessé, hogy a törvényben meghatározott eljárási módok közül az egyik legöszszetettebb eljárási módot kellett választani. A közbeszerzés tárgya vitathatatlanul szolgáltatás volt, ennek meghatározása nem okozott nehézséget. A részvételi felhívás és dokumentáció kidolgozása során azonban több esetben is a Közbeszerzések Tanácsa szakértôinek eltérô véleményébe ütköztünk. A lebonyolításban résztvevôk rendelkeztek gyakorlattal bankok pályáztatásában korábban megvalósított

projektek kapcsán, de ezek (szabályozási kényszer hiányában, természetesen) nem közbeszerzési eljárások voltak. Az elôkészítô munkákat követôen a részvételi felhívás 2004. szeptember 23-án került beadásra a „Miskolci Fûtôerômû Projekt projektfinanszírozás keretében történô finanszírozása” vonatkozásában. 2004. szeptember 28-án a Közbeszerzési Értesítô Szerkesztôbizottsága Hirdetményellenôrzési Osztályától hiánypótlási felszólítás érkezett, amely számos pontot tartalmazott. Ezek részben formai észrevételek voltak, amelyek a gyakorlatlanságból, az elôírások nem egyértelmû voltából, illetve értelmezésbeli eltérésbôl adódtak. Volt azonban néhány olyan pont, amely miatt egyrészt az alkalmassági követelményeket újra kellett gondolni, másrészt a kizáró okok igazolását, illetve a referenciákat tartalmazó részt át kellett dolgozni. A módosítás után újra benyújtott felhívást a Hirdetményellenôrzési Osztály befogadta, 2004. október 28-i dátummal intézkedett a közzétételrôl. A Részvételi Dokumentációt 6 bank vásárolta meg. A banki finanszírozásra vonatkozóan a részvételi jelentkezés beadási határideje 2004. november 25., az értékelés utáni eredményhirdetés kitûzött idôpontja 2004. december 6. volt. Az ajánlattételi felhívás és dokumentáció a két alkalmasnak minôsített részvételre jelentkezô részére került megküldésre. Mindkét bank a megadott határidôn belül, 2005. január 21-én benyújtotta ajánlatát. A beérkezett ajánlatok formai értékelését követôen 2005. február 1-jére kiírt elsô tárgyalási napon mindkét ajánlattevôvel egyszerre került sor az elsô tárgyalásra, ami alapvetôen a tárgyalások menetének elfogadására, illetve a jogi képviselet kérdésére irányult. A tárgyalások két fordulóban zajlottak, amelyek lezárását követôen benyújtott ajánlatok értékelése az ajánlattételi felhívásban rögzített módszerek szerint, a PROFIL Kft. szakembereinek segítségével történt. A tárgyalási fordulókat követôen az eredményhirdetés idôpontja 2005. március 22. volt. A finanszírozási szerzôdés aláírása a nyertes Kereskedelmi és Hitelbank Rt.-vel 2005. április 20-án történt meg.

Az eljárás átfutási ideje hat hónapot vett igénybe, ami közel kétszerese a korábban alkalmazott eljárások átfutási idejének. A kiíró mellett a bankoknak is szigorú elôírásoknak kellett megfelelni. A Kbt.-ben meghatározott határidôk betartása – a tárgyalások, illetve a tárgyalási fordulókat követôen az ajánlatok benyújtása és értékelése – csak nagyon feszített idôütemezés mellett volt lehetséges. A kollektív munka valamint az ajánlattevô bankok lelkiismeretes és kitartó hozzáállása eredményeként sikerült az országban elsôként közbeszerzési eljárás keretében létrehozni egy erômû építési projekt finanszírozását biztosító hitelszerzôdést.

AZ ERÔMÛ SZÁLLÍTÓ FÔVÁLLALKOZÓ KIVÁLASZTÁSA A banki felhívás és dokumentumok kidolgozásával párhuzamosan megkezdôdött a kombinált ciklusú fûtôturbinás erômû tervezésére, kivitelezésére, üzembe helyezésére, karbantartására vonatkozó fôvállalkozási szerzôdés pályáztatásának elôkészítése. Mivel ez sokkal összetettebb feladatot határoz meg, a Részvételi Felhívás és Dokumentáció elkészítése hosszabb idôt vett igénybe, így a felhívás 2004. október 13-án került beadásra a Közbeszerzési Értesítô Szerkesztôbizottsága Hirdetményellenôrzési Osztályára. Ehhez is érkezett hiánypótlási felszólítás, amelyben fôleg formai jellegû észrevételek voltak. Mindegyiket sikerült – az Ajánlatkérô szempontjait figyelembe véve – elfogadhatóan módosítani. A fôvállalkozói Részvételi Felhívást a Hirdetményellenôrzési Osztály 2004. november 3-án befogadta. Az esetlegesen felmerült kérdések gyors megválaszolása, értelmezése érdekében 2004. november 11-én konzultáció keretében nyújtottunk kiegészítô tájékoztatást a potenciális fôvállalkozói pályázók számára, amelyrôl jegyzôkönyv készült. A tájékoztatón feltett, illetve az írásban küldött értelmezô kérdések írásban megválaszolásra és kiküldésre kerültek valamennyi jelentkezô számára. A fôvállalkozói részvételi jelentkezések beadási határideje 2004. de-


7

cember 8., míg az értékelést követô eredményhirdetés várható idôpontja 2004. december 21. volt. Mint említettük, az eljárások elôkészítése közel egy idôben, hasonló megfontolások alapján történt. Az erômû szállítására vonatkozó fôvállalkozási eljárás esetében mindenek elôtt tisztáznunk kellett, hogy áruszállítási vagy építési közbeszerzési eljárást kell-e lefolytatni. Végül is – a törvény és a vonatkozó rendeletek többszöri értelmezése alapján – az építési eljárás mellett döntöttünk. Döntés született arról, hogy ebben az esetben is részvételi felhívást tartalmazó, hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos közbeszerzési eljárást indítunk. A következô jelentôs probléma abból keletkezett, hogy a fôberendezések szállítójával 20 éves karbantartási szerzôdést kívántunk kötni. A közbeszerzési törvény hatálya alatt azonban egy eljárás keretében – amennyiben a részekre történô ajánlattétel nem megengedett – egy szerzôdés köthetô. Azonban a karbantartási szerzôdés külön történô pályáztatását számos okból lehetetlennek találtuk, így a hosszú távú gáz- és gôzturbina karbantartási szerzôdést nem a gyártóval, hanem a fôvállalkozóval kellett megkötni, s ez a szerzôdés a fôvállalkozási szerzôdés melléklete lehet csak. Márpedig a fôvállalkozási szerzôdés max. 2 év alatt teljesül, míg a karbantartási szerzôdést a fôberendezések tervezett élettartamára, azaz 20 évre kívántuk megkötni. Nem kevés fejtörést okozott annak definiálása a részvételi felhívásban és dokumentációban, hogy csak tôkeerôs, megbízható cégek jelentkezzenek fôvállalkozónak. Az általunk öszszeállított, modellezett és végigszámolt kritériumrendszert a Közbeszerzési Értesítô Szerkesztôbizottsága nem fogadta el, nem tartotta a törvénnyel összhangban lévônek, így néhány nap alatt kellett új követelményrendszert felállítani, amelyet már nem volt idô a korábbihoz hasonló részletességgel, alapossággal elemezni. A következô akadályt a Közbeszerzési Értesítô Szerkesztôbizottságának az eljárás nyelvével kapcsolatos álláspontja jelentette. Értelmezésük szerint az eljárás, így a tárgyalások és a

8

szerzôdés nyelve a felhívásban megjelölt nyelv(ek) lehet(nek). Az eljárás teljes adminisztrációját, dokumentálását ezen a nyelven, illetve nyelveken kell biztosítani (adott esetben két nyelven, de magyarul mindenképpen). Ezen értelmezés alapján végül a magyar nyelvet választottuk, ez az eljárás megindításától a szerzôdéskötésig sok nehézséget, idôveszteséget okozott. A hosszas elôkészítô munka után, 2004. november 3-án a hirdetmények elektronikus napilapjában (TEDadatbankban), 2004. november 10-én a Közbeszerzési Értesítôben megjelent a hirdetmény. A jelentkezôk azonban nem tolongtak. Végül is négy cég vette meg a részvételi dokumentációt. Volt olyan vállalkozás, amelyik a magyar nyelvûség miatt elvetette az indulás gondolatát, mások a magyarországi cégükkel közös indulást választották. A határidô lejártáig, 2004. december 8-án 10.00 óráig négy részvételi jelentkezés érkezett, amelyek elbírálásakor kiderült, hogy eredménytelennek kell nyilvánítani az eljárást, mert – különbözô okokból – a pályázók egyike sem felelt meg maradéktalanul a kiírásban foglaltaknak. Ezért ezt az eljárást újra kellett indítani. Az átdolgozott részvételi felhívás a hirdetmények elektronikus napilapjában (TED-adatbankban) 2005. január 18-án, a Közbeszerzési Értesítôben 2005. január 26-án került közzétételre. (Itt vesztettünk 2-2,5 hónapot.) A második részvételi felhívásra már csak két pályázat érkezett. Ez az eljárás azonban eredményes volt, s a két pályázó átvehette az ajánlattételi felhívást és dokumentációt, megkezdhette az ajánlat kidolgozását. A kitûzött beadási határidô túl szorosnak bizonyult. A pályázók hosszabbítást kértek, s kaptak. Az ajánlatok beadására és bontására 2005. május 11-én került sor. Az értékelô bizottság kiértékelte mindkét ajánlatot, ez alapján tette meg javaslatát a döntéshozó felé. A döntés értelmében mindkét ajánlattevôvel megkezdôdtek a szerzôdéses tárgyalások. Az elsô forduló 2005. június 16–22., a második forduló 2005. július 26–29. között zajlott (a Kbt.-ben meghatározott határidôk betartása érdekében sokszor éjsza-


kákba nyúlóan és hétvégéken is). Ezt követôen az ajánlattevôknek lehetôségük volt végsô ajánlatuk beadására, amelyek kiértékelését követôen, a Kbt. által meghatározott idôpontban, 2005. szeptember 9-én került sor az eredményhirdetésre. A nyertes a Siemens lett. Az aláírásra – a szerzôdéses szöveg véglegesítése után – 2005. október 7-én került sor.

ÖSSZEFOGLALÁS Az erômûépítés – az elôkészítéstôl a pályáztatáson, a szerzôdéskötésen, a megvalósításon át az átadásig, az üzembe helyezésig – önmagában bonyolult, összetett, sokrétû szakértelmet és tapasztalatot igénylô tevékenység. Az energetikai gyakorlatban minden nagyobb beruházás esetében korábban is versenyeztetéssel került kiválasztásra a szállító/fôvállalkozó/vállalkozó. Erre az MVM-nek sok év alatt „kicsiszolt”, a Világbank, az EIB elôírásainak is megfelelô eljárása alakult ki. A teljes eljárás során biztosítottuk a pályázók felé az esélyegyenlôséget, az egyenlô elbánás elvét, a jogszabályok betartását. A Kbt. hatálya alá kerülést követôen nehézséget okozott azonban a közbeszerzési törvény egyes meghatározásainak értelmezése, mivel a Kbt. releváns tevékenységet meghatározó fogalomrendszere nem áll teljesen összhangban a villamosenergia-ipari reguláció terminológiájával, így a közszolgáltatókra vonatkozó különös közbeszerzési szabályok jogértelmezése több ízben szükséges volt. Az eddig szerzett tapasztalatok alapján a következôkben részletezett szempontokat megfontolásra javasoljuk a késôbbi közbeszerzési eljárások során is. A közbeszerzési eljárások indítását megelôzôen célszerû intézkedési tervet készíteni, amelyben meg kell fogalmazni a tenderstratégiát, az üzleti prioritásokat, ki kell térni a lebonyolítás fázisaira, a lehetséges résztvevôk elôzetes számbavételére, a döntési folyamatra, a lebonyolítás rendjére, az értékelési szempontokra, az ellenôrzésre és dokumentálásra, továbbá a lebonyolítás és a megvalósítás ütemezésére.

Meg kell határozni az eljárás típusát. Legkésôbb az intézkedési terv készítésekor mindenképpen el kell dönteni, hogy milyen eljárás keretében indítjuk a beszerzést. A Miskolci Kombinált Ciklusú Fûtôerômû projekt mindkét eljárásánál a beszerzés tárgyának az értéke meghaladta a közösségi értékhatárt. Mindkét eljárás során a közszolgáltatók részére a Kbt. által biztosított lehetôségeket mérlegelve részvételi felhívást tartalmazó hirdetménnyel induló tárgyalásos közbeszerzési eljárás szerint történt a beszerzés, az eljárások tárgyának specialitásai miatt. Az eljárások idôütemezésénél figyelembe kell venni, hogy viszonylag hosszú elôkészítésre lehet számítani, még abban az esetben is, ha a

közbeszerzési eljárásba bevont szervezetként külsô tanácsadó cégeket, szakértôket, vagy mérnökirodát veszünk igénybe. Az elôkészítô munka során elkészült, az eljárásokhoz kapcsolódó hirdetményeket a Közbeszerzési Értesítô Szerkesztôbizottsága vizsgálja. Amennyiben nem teljesen pontos a formanyomtatvány kitöltése, hiánypótlásra visszaküldi. A hiánypótlásra 30 nap áll rendelkezésre. Mivel az uniós szabályozásnak megfelelô új közbeszerzési törvény alapján új hirdetményi mintákat kell kitölteniük az ajánlatkérôknek, kezdetben mindenképpen számítani kell arra, hogy a Szerkesztôbizottság hiánypótlásra visszaküldi a hirdetményeket. Még olyan társaságok esetében is, ame-

lyek neves közbeszerzési szakértôket alkalmaznak. Tapasztalataink alapján megállapítható, hogy a közbeszerzési eljárások során a korábbi versenyeztetési gyakorlatunk hasznosítható, de a közbeszerzési eljárások során alkalmazandó szabályok szerint lényegesen pontosabban és nagyobb odafigyeléssel kell eljárni. Mind a finanszírozó bank, mind a fôvállalkozó kiválasztásánál azt tapasztaltuk, hogy a korábbi, hasonló beruházásokhoz képest lényegesen csökkent a pályázók száma. Nem jelentkeztek önállóan külföldi pályázók. Az ajánlattevôk számának csökkenése szûkítette a versenyt. A lebonyolítási idô közel 1,5-szeresére nôtt.

gáz fogadására alkalmas terminál, és a gáz továbbítására szolgáló vezeték, valamint szeretnénk a fosszilis energiahordozókon túl egyéb energiahordózókat is bevonni az ellátásba. Mindez azért nagyon lényeges, mert a jelenleg feltárt készletek ismeretében kôolajból 40 évre, földgázból 60 évre, szénbôl pedig 2-300 évre elegendô készletek találhatók a Földön. Kóka János bejelentette azt is, hogy amerikai együttmûködéssel rövidesen olyan pályázatot fognak meghirdetni, melynek segítségével magyar fiatalok juthatnak ki amerikába, hogy ott világhírû, Nobel-díjas tudósok mellett kapcsolódhassanak be az alternatív energiaforrások kutatásába. Kérdésre válaszolva Kóka János kijelentette, hogy semmi kivetnivalót nem lát abban, hogy a MOL gáz üzletágát az E.ON továbbadja a Gazpromnak. A Gazprom a világ egyik legnagyobb energetikai cége, az EU pedig a világ második legnagyobb energiapiaca, a magyar eszközök pedig felértékelôdnek ebben a helyzetben. A miniszter szerint közömbös, hogy ezek a cégek milyen tulajdonban vannak, csak az számít, hogy a szabályozó hatóságok által elôírt szabályokat betartsák, de ezen túlmenôen a szabadpiac elvei érvényesül-

nek, és nem szabad ebbe a politikát belekeverni. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy az Oroszországgal meglévô korábbi jó kapcsolataink megmaradjanak. Az Európai Unió Zöld Könyvérôl szólva Kóka János jelezte, hogy ebben mintegy 1000 milliárd eurónyi összeget nevesítettek meg az európai energiabiztonsági kérdések megoldására. Azt azonban látni kell, hogy az unió következô idôszakára vonatkozó költségvetése elôbb készült el, mint az év elején kialakult energiakrízis, ám ennek ellenére megoldhatónak látja a kérdést. A részleteket majd az unió Fehér Könyve fogja meghatározni, ennek kidolgozására ezt követôen fog sor kerülni. A sajtótájékoztatón Jirko Malchárek szlovák gazdasági miniszter jelezte, hogy Szlovákiának érdeke az atomenergia fejlesztése, ezért Kanadai részvétellel tovább építik a Mohi atomerômû hármas és négyes blokkját. Samuel W. Bodman, amerikai energetikai miniszter ehhez kapcsolódva azt mondta, hogy az amerikai energiaellátás biztonságának javítása elsôdleges, ezért egyre fontosabb, hogy új atomerômûvek létesüljenek,

n HÍREK BESZÁMOLÓ NYOLC ORSZÁG ENERGIAÜGYI MINISZTEREINEK BUDAPESTI MEGBESZÉLÉSÉRÔL Az energiaellátás biztonságáról, az Európai Unió közös energiapolitikájáról folytattak tárgyalásokat március 17-én Budapesten Magyarország, Szlovákia, Lengyelország, Csehország, Ausztria, Románia Horvátország és az Amerikai Egyesült Államok energiaügyekért felelôs vezetôi. A megbeszélést követô nemzetközi sajtótájékoztatón elôször Kóka János gazdasági miniszter ismertette a megbeszélés elôzményeit, azt, hogy a januári energiaellátási krízist követôen az egész unióban elôtérbe került az ellátás biztonságának kérdése, sôt alapvetôen az egész világot érinti ez a kérdéskör. Mint a miniszter elmondta: Magyarország kétoldalú tárgyalásokat folytat az energiaellátás biztonságának javítása érdekében az uniós és a szomszédos országok mellett Oroszországgal is, valamint érdekelt az EU és az Oroszország közti közvetlen tárgyalások sikerében is. A gazdasági miniszter szerint hazánk az energiaellátás diverzifikálását elsôdlegesnek tartja, ezért továbbra is szeretnénk, ha megépülne a horvát tengerparton egy cseppfolyós



9

RENDSZERSZINTÛ SZOLGÁLTATÁSOK PIACA n A VILLAMOSENERGIA-PIACI MODELL ÁTALAKULÁSA SORÁN ÚJ FOGALMAKKAL KELLETT MEGISMERKEDNÜNK, TÖBBEK KÖZÖTT AZ ÚN. RENDSZERSZINTÛ SZOLGÁLTATÁSOKKAL. EZT A FOGALMAT A MEGELÔZÔ MODELLEKBEN NEM KÜLÖNBÖZTETTÜK MEG, HISZEN A MONOPOL JELLEGÛ, EGY ELLÁTÓTÓL EREDÔ VILLAMOSENERGIA-SZOLGÁLTATÁS MAGÁBA FOGLALTA ANNAK MINÔSÉGI ÉS MENNYISÉGI BIZTOSÍTÁSÁHOZ SZÜKSÉGES ÖSSZES FELTÉTELT IS. SIMIG PÉTER–BERTALAN ZSOLT–TIHANYI ZOLTÁN–RÓZSA PÉTER

Az új, piaci modell megteremtésekor a villamos energia, mint áru, és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások szétváltak. A szétválasztás célja: nyilvánosan, és a befektetôk számára megfelelô jelzéssel bíró módon megjeleníteni a villamosenergia-szolgáltatás különbözô költségelemeit, ezáltal ösztönözve a piacot azok optimális felhasználására, túlfejlesztések, ki nem használt kapacitások fenntartásának elkerülésére. A villamosenergia-szolgáltatás korábbi monopol jellege fokozatosan megszûnt, a piacnyitás folyamatában egyre több fogyasztó választhatja meg, hogy kitôl szerzi be a villamos energiát. Ugyanakkor a rendszerszintû szolgáltatásokat kizárólagosan a rendszerirányító köteles biztosítani. Ezt a 2001. évi CX törvény a 3. § 34. pontjában így határozza meg: „rendszerszintû szolgáltatás: a villamosenergia-szolgáltatáson túlmenô, a villamosenergiarendszer biztonságos és megfelelô minôségû mûködéséhez szükséges, a rendszerirányító által minden rendszerhasználó számára egységesen biztosított szolgáltatás”. Felmerül a kérdés, hogy az elôbbiekkel ellentétben miért beszélünk a rendszerszintû szolgáltatások piacáról? Ennek oka az, hogy a rendszerirányító ezen szolgáltatásokat a lehetô legkisebb költségen, piaci szabályok alkalmazásával köteles beszerezni: A VET 39. § (2) bekezdése szerint „A rendszerirányító köteles a rendszerszintû szolgáltatások biztosításához, és az átviteli hálózati veszteség pótlásához szükséges villamos energiát bármely engedélyes, és kiserô-

10

mûvet üzemeltetô számára hozzáférhetô módon, nyilvánosan, illetôleg a szervezett piacon beszerezni. A rendszerszintû szolgáltatások biztosításához és az átviteli hálózati veszteség pótlásához szükséges villamos energia beszerzésének feltételeit nyilvánosságra kell hozni.”

A RENDSZERSZINTÛ SZOLGÁLTATÁSOK A törvényben megadott általános definíción túl az ellátási szabályzatok (Kereskedelmi Szabályzat és Üzemi Szabályzat) ismertetik ezen szolgáltatásokat, egyenként részletezve. Az Üzemi Szabályzat a következôképp rendszerezi az ide tartozó fogalmakat (9. fejezet): n Feszültség-, és meddôteljesítményszabályozás n Üzembiztonsági szolgáltatások Ezen belül: • Black Start szolgáltatás • Üzemzavari tartalék szolgáltatás n Kiegyenlítô szabályozás Ezen belül: • Primer szabályozás • Szekunder szabályozás • Perces szabályozás • Órás szabályozás A Kereskedelmi Szabályzat (III. fejezet) rendelkezik a rendszerszintû szolgáltatások beszerzésével, igénybevételével és elszámolásával kapcsolatosan. Az ellátási szabályzatok definícióit ezen cikk keretében nem részletezzük, azok a MAVIR ZRt. honlapján megtalálhatók. Ugyanakkor két dol-


got a fogalmakkal kapcsolatban meg kell említeni. A kiegyenlítô szabályozás fogalmat sokan helytelennek tartják, mivel a kiegyenlítés szó szerepel a menetrendi eltérésekre vonatkozó „Kiegyenlítô energia elszámolása a mérlegkör-felelôsökkel” (K. Sz. IV. 4. sz) fejezetben. A kritika szerint két különbözô dologról van szó. A szabályozás az a szolgáltatás, amit a rendszerirányító vesz igénybe a piac erre kijelölt szereplôitôl – gyakorlatilag kizárólag erômûvektôl –, míg a kiegyenlítô energiát a rendszerirányító biztosítja a mérlegkörök részére, azok menetrendi eltérésének fedezésére. Természetesen van összefüggés a két fogalom között, mivel utóbbit a rendszerirányító csak az elôbbi igénybevételével tudja nyújtani. A másik fontos megjegyzés arra vonatkozik, hogy a kiegyenlítô szabályozás egyes fokozatait (primer, szekunder, perces, órás), amik gyakorlatilag válaszidejükben térnek el egymástól, ugyanilyen jelzôkkel, de tartalékként is szokták említeni, azaz primer, szekunder stb. tartalékoknak. Nos, a megfelelô szabályozás szabályozási tartományait nevezzük tartalékoknak. Hagyományos értelemben leginkább a pozitív tartományt szokás tartaléknak tekinteni, de ahogyan a menetrendi eltérések lehetnek kétirányúak, a fenti tartalékokat is mindkét irányban kell értelmeznünk. Ugyanakkor a tartaléktartási képesség a szolgáltatásnak csak egy része (amiért általában külön rendelkezésre állási díj jár), míg annak igénybevétele maga a szabályozás.

Bár a definíciókban nem szerepel az átviteli hálózati veszteség, mint rendszerszintû szolgáltatás, de mint a törvény idézett része is kimondja, annak beszerzésére ugyanazon szabályok vonatkoznak, mint a többi rendszerszintû szolgáltatásra, így a továbbiakban a szolgáltatások „piac”ának részletezésekor errôl is szólunk.

A RENDSZERSZINTÛ SZOLGÁLTATÁSOK BESZERZÉSE, A KORLÁTOZOTT PIAC KIALAKULÁSA Amint a bevezetôben említettük, a korábbi modellektôl merôben eltérô mûködés miatt a felsorolt szolgáltatások beszerzésének módját úgyszólván a semmibôl kellett megteremtenünk. (Meg kell azonban jegyezni, hogy a megelôzô modellben a rendszer csírái már megjelentek, mint pl. a meddôenergia-nyelés, extra maximum, extra minimum stb., de ezek a szolgáltatások kötött, rendeleti árakkal rendelkeztek). Az új, részletes szabályozást a rendszerirányító vezetésével mûködô szabályzati bizottságok – elsôsorban a Kereskedelmi Szabályzati Bizottság – dolgoztá(k) ki, az ellátási Szabályzatok megalkotása során. A bizottságokban a piaci szereplôk minden csoportja képviseletet kapott, és természetesen nagy súlyt jelentett a Magyar Energia Hivatal, mint a hazai szabályozó hatóság, mind a bizottságokban való közremûködést, mind a szabályzatok jóváhagyását illetôen. A rendszerszintû szolgáltatások beszerzésére vonatkozóan a Kereskedelmi Szabályzat elôször féléves, majd éves gyakoriságú pályázat kiírását írta elô a MAVIR Rt. feladataként. A mindenkori tendert alapos gondossággal igyekeztünk elôkészíteni. Minden alkalommal elkészült a pályázat részleteit tárgyaló, meghirdetésre kerülô Versenytárgyalás Dokumentáció, valamint a pályázat meghirdetésének, fogadásának, értékelésének, következményeinek napra lebontott Intézkedési Terve. A pályázati feltételeket elôször a sajtó útján, majd késôbb – a potenciális résztvevôket értesítve – honlapunkon is meghirdettük.

Az Intézkedési Terv alapján rövid határidôn belül a pályázat nyerteseivel meg kellett kezdeni a szerzôdéskötési tárgyalásokat.

A PÁLYÁZATOK EDDIGI TAPASZTALATAI MAVIR Rt. már a 2001. évi megalakulásakor megkezdte a felkészülést a 2003. évi új feladataira. Ennek érdekében egy nagyszabású programot indított, Felkészülési Projekt néven. Ezen projektnek külön alprogramja volt a rendszer szintû szolgáltatások biztosítása, beszerzése. A rendszerszintû szolgáltatások közül a legfontosabb, és legnagyobb volument képviselô rész a kiegyenlítô szabályozáshoz tartozó primer, szekunder, perces és órás tartalékok összmennyiségének meghatározása volt. Több évre visszatekintô vizsgálatokat végeztünk az egyidejû termelôi kényszerkiesésekre/tartalékokra vonatkozóan, és annak eredményeképpen, számításaink szerint az össztartalék igény 1200-1350 MW körülire adódott, az Üzemi Szabályzatban elôírt 1%-os LOLP mellett. Így 2002. év végén, az akkor még egyedüli kínálati piaci szereplôvel, az MVM Rt.-vel enynyi tartalék beszerzésérôl kezdtünk tárgyalásokat, és kötöttünk parafált, de még alá nem írt szerzôdéseket, jóllehet akkor még nem volt ismert elôttünk, hogy az ezen tartalékok rendelkezésre állási díjához szükséges rendszerszintû szolgáltatási díjelemben a Magyar Energia Hivatal mennyi teljesítményigényt ismer el. Sajnos csak a vonatkozó rendelet megjelenése után derült ki, hogy a Hivatal az általunk szükségesnek tartott össztartalékot nem teljes mértékben ismerte el, aminek következtében MVM és MAVIR között hosszan elnyúló jogvita keletkezett a szerzôdések tartalmát illetôen. A fentiek mellett – ugyancsak némi huzavona után – a Hivatal hozzájárult, hogy a MAVIR Rt. az akkor még szekunder tartalékként nyilvántartott, azóta a Kereskedelmi Szabályzatban üzemzavari tartaléknak definiált Lôrinci, Litéri és Sajószögedi gyorsindítású, nyílt ciklusú gázturbinákkal többéves szerzôdést kössön. Ezáltal a lekötendô tartalékok egy jelentôs ré-

szét (380-430 MW) biztosítottuk, a tartalékpiacon az azt kiegészítô mennyiséget kellett ezután beszereznünk. Az elsô pályázatot még 2002 novemberében hirdettük meg, 2003. elsô negyedévére. Amint az várható volt, az erômûvi vállalatok nem tudtak ajánlatot adni, mert teljesítményüket lekötötték az MVM-mel korábban kötött hosszú távú megállapodások (HTM-ek), amelyek nem a jelenlegi definíciók szerint különböztetik meg az egyes szolgáltatástípusokat. Így – az átviteli hálózati veszteség kivételével – gyakorlatilag csak az MVM Rt. tudott ajánlatot tenni ezen a „piacon”. Ugyanakkor az MVM-et egy MEH határozat arra kötelezte, hogy elsôdlegesen a rendszerszintû szolgáltatásokat biztosítsa, s azokat is csak a kezdetben szabályozott, majd az erômûvi kereskedelmi szerzôdésekben elért árakon maximálva. A tartalék piac mûködését nehezítette az a körülmény, hogy a Paksi Atomerômû II. sz. blokkja az ismert üzemzavar következtében 2003 áprilisa és 2004 augusztusa között nem állt a villamosenergia-rendszer rendelkezésére, ami az MVM által a szabadpiacra bocsátható teljesítményt is – az említett MEH határozat ismeretében – jelentôsen korlátozta. Bár az említett okok miatt a szolgáltatások piacán a „verseny” egyszereplôssé vált, s azon belül is a szerzôdéses partner csak kötött árakon tudta azokat felajánlani, a napi igénybevételt a lehetôségekhez képest igyekeztünk piaci alapúvá tenni, azaz a napi ajánlatok kiválasztásakor a lehetô legkisebb költséget elérni. Ebben segítségünkre volt az idôközben külsô vállalkozókkal együtt megalkotott nyitott piaci informatikai alrendszerünk (NIP) ilyen irányú funkciója, aminek ún. napi clearing rendszerével optimáljuk a napi lekötéseket. Meg kell jegyezni, hogy az MVMnek is sok gondot okozott a rendszerszintû szolgáltatások biztosításának módja, ugyanis a jóval korábban kötött HTM-ek nem a jelenlegi modell logikájával köttettek meg, a felek anyagi ellenérdekeltsége miatt újratárgyalásukra sem került sor, s ezáltal az azokból eredô szolgáltatásokat „értelmezni” kellett, hogy az említett MEH határozatnak is megfeleljenek.


11

Bár azt mondhatjuk, hogy az elsô pályázatot követôen a verseny meghirdetése, lebonyolítása rutinná vált, minden alkalommal próbálunk az eljáráson csiszolni. A legtöbb gondot a pályázóknak az aránylag rövid idô alatt elkészítendô bizonylatok számossága, valamint a pénzügyi letétek biztosítása jelentette. Mindezeken – az adott jogi és gazdasági lehetôségek keretein belül – igyekeztünk könnyíteni. A 2005. évre meghirdetett pályázat sikeresnek bizonyult, és elsô alkalommal jelentek meg ezen a piacon is új szereplôk. Ezzel csökkent a szolgáltatások piacának a függôsége a közüzemi nagykereskedôtôl. Azonban a pályázatra – MVM kiírásnak nem megfelelôen beadott ajánlata miatt – nem érkezett elegendô tartalék ajánlat. Így a 2005. évre szükséges mennyiségû tartalékot versenytárgyalás keretein kívül lefolytatott eljáráson szerzôdtük le. A vázolt nehézségek miatt MVM Rt. nem adott be a kiírásnak mindenben megfelelô ajánlatot, így – az átviteli hálózati veszteség beszerzésén kívül, amirôl külön szólunk – a pályázatok a 2006. évi tenderig sikertelenül zárultak. Ugyanakkor ez azzal is járt, hogy a pályázatra jelentkezôkkel olyan szerzôdéskötési tárgyalások indulhattak meg, amelyen egyik felet sem kötötték az ajánlatban szereplô paraméterek, így velük alkupozíció alakulhatott ki, melyben többször sikerült a rendszerirányító számára az eredeti ajánlatnál kedvezôbb feltételeket elérni. Egészen más helyzet adódott a 2006. évi pályázat során. Ezúttal az MVM Rt. a rendszerszintû szolgáltatások minden elemére, és az átviteli hálózati veszteség beszerzésére is érvényes ajánlatot nyújtott be, ezáltal a pályázat minden meghirdetett „termék”-re nézve sikeres volt, azaz az igényt meghaladó ajánlat érkezett, ami lehetôvé tette azok összehasonlítását az elôre kidolgozott pontrendszer alapján. Ugyanakkor a pályázat sikeressége azzal a következménnyel járt, hogy az azt követô szerzôdéskötési tárgyalásokon már mindkét felet kötötték az ajánlatban szereplô szolgáltatások mûszaki paraméterei és az ajánlati árak. A tapasztalatokat illetôen meg kell említeni a pályázaton résztvevôk körét is. Az MVM Rt. mellett szinte kizá-

12

rólag olyan szabadpiaci kereskedôk vesznek részt, akik megfelelô hazai erômûvi portfolióval, ill. egy-egy esetben külföldi forrással is rendelkeznek. Legnagyobb sajnálatunkra – bár kiemelten felhívtuk a szóba jöhetô kör figyelmét – pályázatunkra nem jelentkezett feljogosított nagyfogyasztó, pedig a perces, ill. órás szabályzásban jelentôs szerepet kaphatnának. Ismereteink szerint több, a piacra már kilépett nagyfogyasztó rendelkezik kb. 10-50 MW szabályozási képességgel, korszerû, a fogyasztásba történô beavatkozási technológiával, pillanatnyi költségelemzô eljárással. Annak ellenére, hogy a rendszerszintû szolgáltatások piacán a fogyasztó részvétele számára többletbevételt eredményezne, információink szerint, ezen képességeiket már a helyi szolgáltatókkal, kereskedôkkel megkötött szerzôdéseikben lekötötték, és azt a menetrend készítéskor a kereskedô, szolgáltató saját piaci érdekeinek megfelelôen használja fel.

AZ ÁTVITELI HÁLÓZATI VESZTESÉG PÓTLÁSÁRA SZOLGÁLÓ VILLAMOS ENERGIA BESZERZÉSE Bár az átviteli hálózati veszteség pótlása nem tartozik a rendszerszintû szolgáltatások körébe, de miután a rendszerirányítónak kell fedeznie, s a villamosenergia-piacon beszereznie, az ezzel kapcsolatos eljárás nagyon hasonló a rendszerszintû szolgáltatásokéhoz, ezért azokkal együtt szervezzük és bonyolítjuk. A rendszerirányító a piacnyitással egy idôben az átviteli hálózati veszteség pótlására szolgáló villamos energia beszerzésére mérlegkört szervezett. Havonta állapítjuk meg annak várható mértékét a tervezett hálózati programok, és a nemzetközi villamosenergia-forgalom becsült mennyisége alapján. Az átviteli hálózati veszteség tényleges értékét az átviteli hálózatba az erômûvek, és az import betáplálási pontjain mért, valamint az elosztó hálózatra történô átadási pontokon mért villamos energia különbsége adja ki. Miután két nagy szám különbségébôl adódik, az átviteli hálózati veszteség értéke mérési pontatlanságok miatt igen nagy szó-


rást mutat, különösen a negyedórás elszámolási intervallum bevezetése óta. Sajnos a menetrendtôl így adódó eltérések a rendszerirányító szabályozási energia kockázatát növelik. Az említett eltérések ellenére tapasztalataink szerint az átviteli hálózati veszteség értéke a nap folyamán állandó érték körül alakul. Ennek okai többek között: a csúcsidôn kívül egy-egy nagyobb erômûvi betáplálási helyrôl (pl. Paksról) „távolabb” kell elszállítani a villamos energiát, tehát az átviteli hálózat nem feltétlenül a csúcsidôben a legkiterheltebb, a magyar VER-en áthaladó, és jelentôs veszteséget okozó tranzit volumene az éjszakai órákban meghaladja a nappali volument (amikor viszont általában az importunk magasabb). Fenti tapasztalatunknak megfelelôen mindig ún. „zsinór” menetrendet állítunk be, és jelentünk saját mérlegkörünkre.

AKKREDITÁCIÓ A RENDSZERSZINTÛ SZOLGÁLTATÁSOKHOZ Miután a szolgáltatásokat általában nem közvetlenül azok forrásától, az erômûvektôl, hanem azok nagykereskedôjétôl szerezzük be, szükség volt az erômûvekkel közvetlenebb kapcsolatok kialakítására. Ezért a nagyerômûvekkel Üzemviteli Megállapodásokat kötöttünk, amelyeknek megkötését a Magyar Energia Hivatal is elôírta mûködési engedélyünkben. A szolgáltatások egyenletes, megbízható minôségének garancia rendszerét is ki kellett dolgoznunk. Ezt szolgálta az Üzemi Szabályzat új melléklete (9.1), amely lefektette a rendszerszintû szolgáltatások akkreditációs rendszerének alapjait. Az akkreditációs eljárás során az egyes rendszerszintû szolgáltatást nyújtó erômûvi egység tanúsítványt kap a szolgáltatás nyújtására való alkalmasságáról, továbbá az igénybevétel során megkövetelt, vállalt paraméterekrôl. Az akkreditált tevékenységeket a rendszerirányító jogosult korlátozott gyakorisággal ellenôrizni, tesztelni. Az akkreditációs eljárás elsôsorban a rendszerbe belépô új egységekre folytatandó le. Azon erômûvi blokkok esetében, amelyektôl a szolgálta-

tásokat eddig is igénybe vettük, az egységeket akkreditáltnak rögzítjük. A szolgáltatás képességének ellenôrzésére jó példa a rendszer két, Black Start-ot biztosító gázturbinájának próbája volt, amikor a tesztek során, külsô feszültség igénybevétele nélkül, a feszültséget és a szükséges teljesítményt a rendszer távolabbi csomópontjára sikerült eljuttatni, egy másik erômûvi egység esetleges elindítása céljából.

A RENDSZERSZINTÛ SZOLGÁLTATÁSOK NEMZETKÖZI PIACÁNAK KÉRDÉSEI Az Európai Bizottság a villamos energia belsô piacának megteremtése mellett a rendszerszintû szolgáltatások egységes, belsô piacának kialakítását is zászlajára tûzte. (Mértékadó vélemények szerint a határkeresztezô tarifa és a határkeresztezô szûk keresztmetszet kezelést követôen a Firenzei fórumok következô „sláger”-témája ez lesz!). A téma fontosságát mutatja, hogy az Európai Bizottság megbízásából egy konzorcium (Frontier-Consentec) már részletes tanulmányt készített a kérdéskörben, és az Európai Hálózati Rendszerirányítók Szövetsége (ETSO) is alakított egy ezzel foglalkozó munkabizottságot. Ezen bizottság is elkezdte munkáját, és 2005. november közepén megjelentette a kérdéskörrel kapcsolatos tényfeltárásának eddigi eredményeit. (Current State of Trading Tertiary Reserves Across Borders in Europe). A munkaanyagban két különbözô kereskedelmi modell került bemutatásra. Az egyik modellben a rendszerirányító egy másik szabályozási terület piaci szereplôjétôl szerzi be a szolgáltatást (1. ábra), míg a másik lehetséges eljárás szerint a TSO-k (átviteli hálózati rendszerirányítók) egymással kereskednek a hazai piacon megszerzett tartalék termékeikkel (2. ábra). A mi gyakorlatunkban mindkét modellre van már példa. Órás tartalék szerzôdéses lekötésére már sor került a bemutatott pályázati eljárást követôen, és a szomszédos rendszerirányítókkal kötöttünk kölcsönös üzemzavari kisegítési megállapodást,

ami tulajdonképpen a 2. modellnek felel meg. Természetesen a rendszerszintû szolgáltatások nem minden eleme alkalmas a nemzetközi piaci tevékenységi körbe történô bevételre. A feszültség szabályozás kifejezetten helyi szolgáltatás, még egy olyan, aránylag kis szabályozási területen belül is, mint Magyarország. A primer, és szekunder szabályozási követelmények az UCTE Üzemi Kézikönyvének ajánlásai alapján alapvetôen adott szabályozási területre vonatkoznak (bár van példa az utóbbi feladat megosz-

tására pl. határfolyón mûködô tározós vízerômû esetén). Elsôsorban a tercier tartalék (magyar szabályozásban tovább részletezett perces, üzemzavari, ill. órás tartalék) határokon keresztüli kereskedelmérôl lehet szó. Ebben a témában meg kell említeni azt az elméleti lehetôséget, hogy a rendszerirányító, vagy nagyobb hazai mérlegkör felelôse – a várható hazai szabályozási gondok kezelése miatt – a régió szivattyús energia tározóval rendelkezô országával (Románia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina), illetve annak üzemeltetôjével

1. Szabályozási terület


Kisegítési megállapodások 1


TSO1

TSO2

Tartalék szolgáltató


ETSO Szerepköri modell terminológia Piaci terület

Kiegyenlítési terület

1. ÁBRA





TSO1

TSO2



ETSO Szerepköri modell terminológia Piaci terület

Kiegyenlítési terület

2. ÁBRA


13

köt a jövôben mindkét fél részére elônyös szerzôdést. Az említett ETSO munkacsoportnak az egyik alapvetô feladata, hogy a tartalékpiac mûködését, és a napon belüli (ún. intraday) villamosenergia-piacot pontosan definiálja, megkülönböztesse, ugyanis ezek termékei lényegében azonosak. Itt kell megemlítenünk, hogy a magyar villamosenergia-piacon a napon belüli kereskedés bizonyos formája korlátozottan megengedett, hiszen a napon belüli menetrend módosítási lehetôség, ha csak bizonyos feltételek mellett lehetséges is, de lényegében napon belüli kereskedést jelent.

MIT HOZ A JÖVÔ EZEN A PIACON? Sajnos a villamosenergia-rendszer üzemirányításának feltételei egyre nehezednek. Itt elsôsorban a (túl?)támogatott megújuló, és kapcsolt villamosenergia-termelés robbanásszerû növekedésére, a szabadpiac és a közüzem nem mindig racionális viselkedésére, és a jelenleg a rendszerszintû szolgáltatásokat nyújtó erômûvi berendezések elhasználódására gondolunk. Ezért a MAVIR ZRt. vezetése már régóta szorgalmazza egy szivattyús energia tározó létesítését, vagy – amint azt az elôzôekben jeleztük – egy külsô ilyen létesítmény „használatának” lehetôségét. Elôrelépés lehet ezen a téren a meglévô magyar-

országi vízerômûvek ilyen irányú öszszehangolt „használatának” törvényi és szabályzati megvalósítása. Az idézett gondok már most is a rendszerszintû szolgáltatások szûkösségét jelzik. A magyar villamosenergia-rendszer szabályozhatósága a korlátokat tekintve, illetve a rendszer rugalmasságát alapul véve (terhelésváltoztatási képesség – gradiens) már most is a lehetôségeinek a határán van, és már a közeljövôben sem bír el több száz megawattos, az idôjárás szeszélyeitôl függô, sztochasztikus termelésû erômûpark miatti többletszabályozási igényt. Mindezek ellenére vannak a villamosenergia-rendszerben további kihasználható kapacitások, amelyek megfelelô törvényi, szabályzati, piaci modellbôl származó ösztönzôk segítségével elérhetôek. Ilyenek például: n a meglévô korszerû, szabályozásra alkalmas vagy alkalmassá tehetô erômûvek, melyeknél anyagi érdekbôl ki nem épített szabályozó rendszer, illetve a szerzôdéses háttér merevvé teszi az üzemállapotot; n a környezetvédelmi, illetve kötelezô átvétel nyújtotta anyagi elônyök miatt biomassza tüzelésre átalakított, szabályozásra képes „kis”erômûvek, erômûvi blokkok (49,9 MW-os is van!) teljesítményének szabályozhatóvá tétele; n a szélerômûvek szükség esetén, az idôjárási körülmények ellenére történô leállítása; n a HTM-ek áttekintésén és újra tárgyalásán keresztül az erômûvek ér-

dekeltté tétele a rendszerszintû szolgáltatások piacán; n jobb, összehangoltabb együttmûködés azokkal az iparágakkal, amelyek befolyásolhatják az erômûvek mûködését; n az engedélyeztetési eljárások (kiserômûvek, szélerômûvek) során nagyobb hangsúly a rendszer szabályozhatósági képességeinek fenntartására; n segítség lehet, ha szabályzati szinten kerül elôírásra pl. a 20 MW teljesítôképesség feletti kiserômûvek (<50 MW) szabályozhatósága, arra való képesség megvalósítása; n arra képes fogyasztók „becsalogatása” a rendszerszintû szolgáltatások piacára. Mindezek révén jobban kihasználható a meglévô, rendszerben rejlô szabályozási képesség mindaddig, amíg a piaci szereplôk számára befektetéseikhez, erômûépítéshez elfogadható mértékûvé nem csökken a kockázat, amelyet elôsegít az intézkedésekkel felélénkített szabályozási tartalék piac.

stratégiájának egyik fô elemeként megvalósuló TSO létrehozásával teljesült az 1070/2005-ös kormányhatározat, az így létrejött új szervezet megfelel a 2003/54-es EU-direktívában meghatározott m?ködési modellnek. Az integrált TSO feladatainak 2006. január 1-jétôl történô ellátása érdekében az anyavállalat MVM Zrt.-tôl a MAVIR ZRt személyi állományába kerül az átviteli tevékenység ellátását végzô Hálózati Igazgatóság, valamint az Országos Villamostávvezeték Rt. üzemeltetésért felelôs Üzemviteli Igazgatósága. A MAVIR létszáma ezzel a jelenlegi 182rôl 713 fôre nô. A magyarországi átviteli hálózati

rendszerirányító létrehozásával az MVM Zrt. jelentôs lépést tesz az integrált nemzeti villamos társaságcsoport létrehozásának folyamatában. A TSO megalakítása az átviteli hálózati eszközök és feladatok egységes kezelése, és a jelenlegi széttagolt mûködésbôl fakadó bonyolult belsô szabályozás jövôbeni egyszerûsödése révén növeli a villamosenergia-ellátás biztonságát. Továbbra is biztosított lesz ugyanakkor a rendszerirányítás piaci szereplôktôl való független mûködése.

IRODALOMJEGYZÉK [1] A megbízható villamosenergia-ellátás feltételei deregulált környezetben. Vezetôi Összefoglaló, VEIKI Rt., Budapest, 2003. november [2] A Gazdasági Versenyhivatal jelentése a magyar villamosenergia-piacon lefolytatott ágazati vizsgálatról, nyilvános szakmai vitára bocsátott tervezet. Budapest, 2005. december 22.

n SAJTÓKÖZLEMÉNY Az MVM Csoport tagjaként január 1-jével megalakul a magyarországi átviteli hálózati rendszerirányító (TSO)

December 28-án lezajlott a MAVIR ZRt. közgyûlése, mely döntést hozott arról, hogy 2006. január 1-jei hatállyal megemeli a Társaság alaptôkéjét. Az immár mintegy 140 milliárd forintos alaptôkéjû átviteli hálózati rendszerirányító (az angol elnevezés – Transmission System Operator – rövidítéseként TSO) két mûködési engedélyt kapott a Magyar Energia Hivataltól: rendszerirányítói és átviteli mûködési engedélyt. A Magyar Villamos Mûvek Zrt. középtávú üzleti

14


Budapest, 2005. december 30.

(MVM-MAVIR sajtóközlemény)

MEGÚJULT MAGYARORSZÁG ELSÔ ÉS MÁIG EGYETLEN KOMMUNÁLISHULLADÉKHASZNOSÍTÓ MÛVE AZ ERBE ENERGETIKA MÉRNÖKIRODA KÖZREMÛKÖDÉSÉVEL A FÔVÁROSI KÖZTERÜLET-FENNTARTÓ RT. ÁLTAL ÜZEMELTETETT FÔVÁROSI HULLADÉKHASZNOSÍTÓ MÛ 1982-BEN ÉPÜLT ÉS A LÉTESÍTÉS IDÔPONTJÁBAN MINDENBEN MEGFELELT A KÖRNYEZETVÉDELMI, ÍGY A LEVEGÔTISZTASÁG-VÉDELMI ELÔÍRÁSOKNAK IS. AZ ERÔMÛ NÉGY KAZÁNJÁBAN ÉVES SZINTEN MINTEGY 350 EZER TONNA KOMMUNÁLIS HULLADÉK ÉGETÉSES ÁRTALMATLANÍTÁSÁNAK EREDMÉNYEKÉNT A KAZÁNOKBÓL KELETKEZÔ GÔZBÔL VILLAMOS ENERGIÁT ÁLLÍTOTTAK ELÔ ÉS TÁVHÔSZOLGÁLTATÁST IS NYÚJTOTTAK. KISS GÁBOR–TÓTH ISTVÁN

ELÔZMÉNYEK Az 1991-ben a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeirôl megjelent Kormányrendelet elôírásait a Mû elektrosztatikus porleválasztóival nem lehetett betartani, ezért meg kellett kezdeni egy új, korszerû füstgáztisztító berendezés létesítésének elôkészítô munkáit. A beruházás megkezdését több évig finanszírozási problémák késleltették. A füstgáztisztító berendezés fôvárosi és állami forrásokból, a kazán rekonstrukciója pedig az FKF Rt. saját forrásainak terhére valósult meg. A Fôvárosi Önkormányzat a finanszírozáshoz az Európai Beruházási Banktól (EIB) infrastrukturális és környezetvédelmi fejlesztési célú hitelt is igénybe vett. 1999-ben kezdôdött a füstgáztisztító berendezés tenderdokumentációjának elkészítése. Az egyeztetések

során kialakult vélemény szerint a füstgáztisztító berendezés megvalósítása mellett a Hulladékhasznosító Mû hosszú távú mûködôképessége úgy

garantálható, ha a beruházással egyidejûleg, azzal összehangoltan a kazánok rekonstrukciójára is sor kerül. Ennek alapján döntés született,

A MEGÚJULT MÛ TÁVLATI KÉPE


15

hogy a füstgáztisztítót és a kazán rekonstrukciót egyidejûleg, egy fôvállalkozásban kell megvalósítani. A komplett tenderdokumentáció elkészítése után 2000-ben megkezdôdhetett a beruházás kivitelezôjének kiválasztására irányuló, kétfordulós nyílt nemzetközi versenytárgyalási eljárás. A pályáztatás és az értékelés lezárását követôen a Mû felújítására vonatkozó fôvállalkozási szerzôdés 2002. október 15-én került aláírásra a Fôvárosi Közterület-fenntartó Részvénytársaság és a nyertes pályázó, a Lurgi Energie und Entsorgung GmbH (ma: Lurgi Lentjes AG.) között.

A BERUHÁZÁS TERJEDELME KAZÁNREKONSTRUKCIÓ Az eredeti kazán 3 huzamú, membránfalas, függesztett kivitelben készült, ahol a 2. huzamban helyezkedtek el a túlhevítôk, a 3. huzamban pedig az ECO-felületek. Ez a megoldás a füstgáz korrozív hatása és magas hômérséklete miatt a túlhevítôk gyakori cseréjét követelte meg. Az új konstrukció kiegészült egy új lemezburkolatú huzammal, amely részben a meglévô salakbunker tetejére támaszkodik (1 ábra). A tûztérben keletkezett füstgáz az 1. huzam tetején hagyja el a tûzteret és belép a 2. huzamba, amelyben az elgôzölögtetôk vannak. A második huzamon áthaladva a füstgáz a kazán alsó tartományában a 3. huzamba kerül, amelyben a túlhevítô fûtôfelületek találhatók. A túlhevítô felületek egyes kötegei ellenáramban, egyes kötegei pedig egyenáramban mûködnek. A 2. és 3. huzam alatt közös pernyetölcsér található, amelybôl a pernye pneumatikus szállítórendszeren kerül a tároló silóba. A 4. huzamban található egy túlhevítô köteg és az ECO-kötegek. A 4. huzam alatti pernyetölcsérbôl a pernye szintén pneumatikus szállítórendszeren keresztül kerül a tároló silóba. A fûtôfelületek tisztítását a beépített gôzös koromfúvók végzik beállítható programok segítségével. A tûztéri membránfalak védelme, valamint a füstgázok elôírt hômérséklete és tartózkodási ideje (850 °C,

16

2 s) miatt a tûztérben és az 1. huzamban hôálló falazat került beépítésre, amely bonyolultságára jellemzô, hogy a teljes felület több mint 10 különféle tûzálló anyagból áll (SiC-lapok, SiC-massza, egyéb hôálló betonkeverékek és tûzálló téglák stb.). A beszállított hulladék a hulladéktároló bunkerbe kerül, ahonnan daru adagolja az adagoló tölcsérbe. Az adagoló tölcsérbôl hidraulikusan mûködtetett, fokozatmentesen szabályozható adagoló továbbítja a hulladékot a tûztérbe. A tûztérben a hulladék végighalad a 6 forgó rostélyhengerbôl álló berendezésen, ahol megtörténik a hulladék kiégése. A rostélyhengerek alá a primerlevegô befúvása rostélyhengerenként mért és szabályozott módon történik. A szekunder levegô tûztérbe juttatása az ún.

távolítják az NOx-et, majd a füstgázt a kazán elhagyása után, 200 °C hômérsékleten közvetlenül az ikerciklonokba vezetik, ahol a pernyetartalom kb. 90%-a leválasztásra kerül. Ezután a permetezô abszorberben 1014 súlyszázalékos porlasztott mészhidrát-szuszpenzióval történô reakció során leválasztásra kerülnek a füstgáz savas komponensei, úgymint a kénoxidok (SO2, SO3), a sósav (HCl) és a hidrogén-fluorid (HF). Ezek a savas gázok a mészhidráttal [Ca(OH)2] létrejövô reakció során különbözô sókká alakulnak. A mészhidrátban lévô víz elgôzölésének folyamata a füstgáz hômérsékletét kb. 130140 °C-ra csökkenti. A permetezô abszorberben lejátszódó kémiai és fizikai folyamatok egyszerûsített alakban a következôk:

Gáz halmazállapotú szennyezôanyag

Abszorbeáló anyag, mint szuszpenzió

Reakciótermék száraz formában

SO3

+ Ca(OH)2

CaSO4 + H2O

SO2

+ Ca(OH)2

CaSO3 + H2O

2HCL

+ Ca(OH)2

CaCl2 + 2H2O

2HF

+ Ca(OH)2

CaF2

orr-részen kiképzett fúvókákon keresztül valósul meg. A kiégett salak a nedves salakkitolón keresztül a salakbunkerbe kerül, ahonnan gépkocsival szállítják ki a hulladéklerakóra. Kiszállítás elôtt a salakból kiválasztásra kerül a vas.

FÜSTGÁZTISZTÍTÁSI TECHNOLÓGIA A rekonstrukció elôtt az égetômû nem rendelkezett korszerû füstgáztisztító berendezéssel. A füstgázból csak a pernyét választották le a vonalankénti kétzónás, vízszintes gázáramú elektrofilterek segítségével. A beruházás során vonalanként ún. „félszáraz technológiájú” füstgáztisztító berendezés került kiépítésre SNCR (Selective Non-Catalytic Reduction) eljárású nitrogénoxid-mentesítéssel kombinálva. Általános ismertetés

A hulladékégetés során keletkezô, káros anyagokat tartalmazó füstgázokból a tûztérben SNCR eljárással el-


+ 2H2O

Az olyan további gáz halmazállapotú káros anyagokat, amelyeket a mészhidrát nem választ le (pl. dioxinok/furánok, gôzfázisú higany [Hg]), a második tisztítási fázisban szén(C)tartalmú adszorbensekkel távolítják el. Ebbôl a célból a zsákos szûrôbe való belépés elôtt fúvókákon át aktív lignit kokszot (ALC) juttatnak a füstgázáramba, ami a zsákos szûrôben megköti a dioxinokat/furánokat és a gáz alakú nehézfémeket. A káros anyagok kiválasztásának az abszorberben, ill. a füstgázcsatornában lezajló, fent ismertetett folyamata után a reakció termék tartalmú füstgázt a száraz, szilárd halmazállapotú komponensek leválasztása céljából egy zsákos szûrôbe vezetik, ahol a szûrôtömlôkön képzôdô maradékanyag-réteg szabad mész, és aktív szén tartalma tovább csökkenti a füstgáz károsanyag tartalmát. A zsákos szûrô után telepített szívóventilátor szívja keresztül a füstgázokat a berendezéseken és szállítja a kéményen át az atmoszférába, ezzel egyidejûleg biztosítja a tüzeléshez szükséges huzatot is.

1. ÁBRA KAZÁNREKONSTRUKCIÓ ÉS FÜSTGÁZTISZTÍTÓ BERUHÁZÁS KERESZTMETSZET

A FÜSTGÁZTISZTÍTÓ TECHNOLÓGIAI BERENDEZÉSEI

n oldatszállító rendszer csôvezeték-

Nitrogénoxid-mentesítô Az egyik legjelentôsebb károsanyag, a nitrogénoxid (NOx), még optimális égés esetén is jelentôs mennyiségben keletkezik tüzeléskor, így csökkentése érdekében külön technológiai fokozat beépítése szükséges. A nitrogénoxidok mennyiségének csökkentésére alkalmazott SNCR berendezés egyszerû felépítésével és nagy hatásfokával tûnik ki. A folyamatban alkalmazott redukciós közeg karbamid 40%-os vizes oldata. A karbamid vizes oldatát a lehetô legegyenletesebben oszlatják el a füstgázban. A beporlasztó rendszer kialakítása révén a reakció a megfelelô hômérsékleti tartományban tud végbemenni. A reakcióból kimaradt redukáló közeg ammónia alakjában, a füstgázokban marad. A nitrogénoxid-mentesítô rendszer fôbb elemei: n karbamidsiló n karbamidoldó keverôs tartály n folyékonykarbamid-tároló tartály (üvegszálerôsítésû mûanyag)

Ciklonos elôleválasztó Az ikerciklonokat abból a célból alkalmazzák, hogy a füstgázáramból leválassza a lehetô legtöbb pernyét, mielôtt a füstgáz a permetezô abszorberbe lép. Ez a fokozat jelentôsen csökkenti a füstgáz szilárdanyag tartalmát és ezzel a permetezô abszorber, valamint a zsákos szûrô porterhelését is. Ennek következtében egyrészt e két berendezés fizikai méretének jelentôs csökkentésére nyílt lehetôség, másrészt a késôbbiekben egy megfelelô receptura alapján alkalmazandó adalékanyagok segítségével csökkenthetô a keletkezett veszélyes hulladék mennyisége.

kel, szivattyúkkal n karbamid befecskendezô rendszer

Permetezô abszorber A permetezô abszorber a „félszáraz füstgáztisztítás” legfontosabb eleme. A savas kémhatású káros gázok semlegesítésére, ill. abszorbeálására a permetezô abszorberben mészhidrátszuszpenziót alkalmaznak, amely egy rotációs tárcsán történô porlasztás eredményeképpen – finoman elosz-

tott formában – érintkezésbe kerül a forró füstgázzal. A mész-szuszpenzióban lévô vízmennyiség és a – hômérséklet szabályozása érdekében bevezetett – szabad víz elpárolgása a tartózkodási idô alatt kb. 130-140 °C-ra hûti le a készülékben lévô füstgázokat. A szennyezôanyagok minél teljesebb leválasztása szempontjából az abszorber legfontosabb jellemzôi: n milyen a folyadékköd ideális összekeveredése a károsanyag tartalmú füstgázzal; n elegendô-e a tartózkodási idô a potenciális reagensek közeledéséhez és a kívánt reakciók lefolyásához; n mennyire képes száraz és pergô maradékanyag elôállítására A ciklonból érkezô füstgázt a belépôfejen át közvetlenül az abszorberbe vezetik. A belépôfejre terelôlemezeket és perdítô lapátokat szereltek, így teremtve meg annak elôfeltételét, hogy a füstgáz alaposan elkeveredjen a mésztejbôl álló folyadékköddel, amelyet a permetezô abszorber felsô részén, a füstgázzal egyenáramban vezetnek be. A füstgáz az abszorber kúpos részében lefelé távozik közvetlenül a zsákos szûrôbe. A reakció során


17

keletkezô maradékanyagokat a füstgáz ragadja magával, amelyek leválasztására a zsákos szûrôben kerül sor.

Zsákos szûrô Az abszorberbôl érkezô és csak szilárd anyagokat tartalmazó füstgázba a zsákos szûrôbe való belépés elôtt aktív lignitkokszból álló adszorbenst fúvatnak be. A jobb adagolhatóság és a kisebb felhasználás indokolja, hogy ezt az adszorbenst pneumatikus úton a füstgázáramba és nem a mésztejhez adagolják. A szûrô 4 egyenlô nagyságú, párhuzamosan kapcsolt kamrából áll. A füstgáz kívülrôl befelé áramlik át a szûrôanyagon, miközben a szilárd szennyezôdéseket a tömlôszerû szûrôszövet leválasztja. A tömlôk összeroppanását az azokba behelyezett támasztókosarak akadályozzák meg. A tisztított füstgázok a szûrôtömlôk belsô részébôl a tisztagázok gyûjtôcsatornáján át a rendszer tisztagáz vezetékébe áramlanak. A tömlôsorok tisztítása a por tulajdonságai és a porkoncentráció alapján meghatározott ütemben és sorrend szerint, sûrített levegôvel történik.

Mésztejkészítô állomás Ez a létesítmény állítja elô a füstgáz savas összetevôinek semlegesítéséhez szükséges, reakcióképes mészhidrát szuszpenziót. Alkotórészei a következôk: n az égetett mészpor tárolásához szükséges két siló, n két mészoltó tartály, n két mésztejtároló tartály, valamint a mésztejszivattyúk, amelyek a mésztejet körvezetéken az abszorberekhez továbbítják. Az égetettmész-silóhoz az égetett meszet (CaO) tartálykocsival szállítják, és a jármû saját kompresszorának segítségével, pneumatikus úton tárolják be a 60 m3 térfogatú silóba. Mésztej készítése Az égetett mész oltása adagonként történik. Amikor a mésztej tárolótartály jelzi, hogy mésztejre van szükség, nyitnak a szelepek, és mért mennyiségû víz kerül az oltótartályba. Ha a víz egy része már az oltótartályban van, elkezdôdik a mészpor adagolása. A mészadagolást a szabályozható fordulatszámú cellás adago-

2. ÁBRA FÜSTGÁZTISZTÍTÓ ÉS MARADÉKANYAG-KEZELÔ RENDSZER – ELVI SÉMA

18


lók segítségével a víz adagolási idejéhez lehet illeszteni. A bejuttatott mész és víz együttes mennyiségét az oltótartályba beépített mérlegelô berendezéssel lehet meghatározni. Az oltótartályba beépített keverômû az égetett mész és víz összekeverésével 10-14%-os mészhidrát-szuszpenziót állít elô.

Aktívlignitkoksz-ellátás A dioxinok és furánok, valamint a gôzfázisú higany megkötésére szolgáló adszorbens (aktív lignit koksz) készletezésére két siló (a füstgáztisztítás két vonala számára egyegy) létesült, amelyek maximális adszorbens-felhasználás mellett és a létesítmény maximális üzeme esetén is kellôen hosszú készletezési idôt biztosítanak. Az adszorbenst a permetezô abszorberek és a zsákos szûrôk között adagoljuk a füstgázhoz. Ehhez egy cellás adagolón át megfelelôen adagolva veszik ki az adszorbenst a silóból és pneumatikus úton szállítják a füstgázcsatornában kialakított betáplálási helyre (2. ábra).

A MARADÉKANYAGOK KEZELÉSE A maradékanyag-kezelô berendezés célja: n A füstgáz kezelés során kialakult száraz szilárd anyagok (pernye, füstgáztisztítási maradék) átmeneti tárolása, közúti tartálykocsiba történô átrakása. n Szükség esetén földnedves (önszilárduló) termék létrehozása, amely tartalmazhatja a pernye, a füstgáztisztítási maradékanyag, a cement, víz és kelátképzô anyag különbözô mennyiségeit egy megadott recept szerint. Az égetômû szükséges megbízhatóságának és rendelkezésre állásának biztosítása érdekében a maradékanyag-kezelô berendezés két egyenértékû vonala került megvalósításra.

FOLYAMATLEÍRÁS A maradékanyag-kezelô berendezések a kémény két oldalán szimmetrikusan felépített csarnokokban kerültek elhelyezésre. A kazán- és ciklonpernyét, valamint a zsákos szûrôben leválasztott füstgáztisztítási maradékot a készülékek kilépôcsonkjától láncos kaparószalagok gyûjtik össze és a megfelelô reteszelô eszközökön keresztül a pneumatikus szállítórendszerek fogadótartályaiba továbbítják, ahonnan az összegyûlt anyagot 6 bar-os nyomótartályokból pneumatikus úton szállítják a tároló silókba. A rendszerben külön-külön kerül tárolásra a pernye és a füstgáztisztítási maradék. Egy esetleges megszilárdítási eljárás adalékanyagaként lehetôség van cement tárolására is. A maradékanyag-kezelô rendszer lehetôséget biztosít a keletkezett anyagok száraz és földnedves állapotú kiadására. A feladat ellátásához a tartályürítô csigákon kívül beépítésre került a receptúra szerinti keverékképzést lehetôvé tevô mérlegtartály, a száraz keveréket elôállító kettôs keverôcsiga és a földnedves állapotú maradékot, vagy keveréket elôállító keverôgép. Jelenleg száraz állapotban, szeparáltan kerül kiadásra a pernye és a füstgáztisztítási maradék. A kiszállítás zárt konténerekben történik, amelyek töltése kiporzásmentes töltôrendszerrel valósul meg. A szállító és tárolóberendezések fûtött kivitelûek az anyagok le-, ill. öszszetapadásának megelôzése érdeké-

ben. A maradékanyag-kezelô létesítmény tárolókapacitása biztosítja, hogy csak a heti öt munkanapon legyen kiszállítás. A rendszer kialakítása lehetôvé teszi bármely égetôvonal maradékanyagainak bármelyik tárolóhelyre történô szállítását, tárolását. A maradékanyag-kezelô létesítmény fôbb berendezései: n Pernyetároló siló 290 m3 n Füstgáztisztítási 290 m3 maradék-siló n Cementsiló 60 m3 n Ürítôcsigák n Mérlegtartály n Kettôs keverôcsiga n Karos nedvesítô keverô n Gépkocsitöltô berendezés n Nedves portalanító berendezés

VILLAMOS TECHNOLÓGIA A Hulladékhasznosító Mû villamos háziüzemi rendszere két 10 kV-os kábelvezetéken keresztül az Újpesti és a Káposztásmegyeri alállomásokba csatlakozik. A háziüzemi rendszer 10, 6 és 0,4 kV-os feszültségszinten látja el a meglévô berendezéseket. A kazánok felújításakor a villamos berendezéseknél csak a szükséges cserékre, felújításokra került sor. Az új létesítmény a meglévô 6 kV-os kapcsolóberendezés 2 szabad mezôjébôl kapott betáplálást 2 db 3 tekercselésû száraztranszformátoron (6/0,7/0,4 kV) keresztül. 0,7 kV-os feszültségszintre csatlakoznak a füstgázventillátorok frekvenciaszabályozós motorjai. Az új létesítmény berendezéseinek villamos energia ellátását 0,4 kV-os, UPS és 220 V DC rendszerek, illetve egy új dízel gépegység biztosítják.

IRÁNYÍTÁSTECHNIKA A Hulladékhasznosító Mû irányítástechnikai rendszere – illeszkedve a meglévô részrendszerekhez – korszerû, Siemens gyártmányú elemekbôl épült. Az új füstgáztisztító rendszer létesítésével együtt sor került a kazánok irányítástechnikai rekonstrukciójára is. A 4 kazán+füstgáztisztító technológiai egység, és ezek segédtechnológiáinak irányítása a felújított vezénylô helyiségben lévô kezelôi munkaállo-

másokról sémaképek alapján történik. A vezénylôben tartózkodó kezelôket nagyméretû villamos és technológiai mozaiktáblák is tájékoztatják az üzemviteli állapotról. Az irányítástechnikai rendszerhez kapcsolódnak a füstgázkibocsátást ellenôrzô, a tûzjelzô, és a vállalati információs rendszerek is. A fentiek biztosítják a Hulladékhasznosító Mû technológiai egységeinek automatikus indítását, folyamatos üzemeltetését, a kazánokból kilépô füstgázok szabályozott tisztítását, az üzemi jellemzôk naplózását stb. és a Hulladékhasznosító Mû leállítását.

ÉPÍTÉSZET Az új füstgáztisztító csarnokot a meglévô üzemi épülethez építették hozzá. A két épületrész közötti gyalogos átjáró hídon a látogató csoportok közvetlenül jutnak az üzemcsarnokba. A meglévô üzemi épület – az elektrofilterek elbontása után – kiegészült a salakkezelô tér födémére kerülô új technológiával, aminek elôfeltétele volt a födém megerôsítése. Az új füstgáztisztító csarnok acélváz szerkezetû, amelyen belül kétszintes vasbeton épület létesült a villamos helyiségek és a kompresszor gépház befogadására. Az épület acél vázszerkezete cölöpalapozású vasbeton alaplemezen nyugszik. A külsô térelhatárolás a csarnok acélváz szerkezetére erôsített acéllemez falkazetták, hôszigeteléssel ellátva, amelyre külsô homlokzati fémlemez burkolat került. Az épület két végén két teher- és személyszállításra alkalmas felvonó létesült. Az A&D Stúdió Lázár Antal felelôs tervezô által tervezett épületegyüttes a meglévô üzemi épülettel harmonikus egységet alkot. A beruházás két szakaszban valósult meg. Az I. szakaszban megtörtént az 1. és 2. sz. kazán rekonstrukciója, a hozzájuk tartozó új füstgáztisztító vonal kiépítése, míg a II. szakaszban a 3. és 4. sz. kazánnál végezték el ezeket a munkálatokat. Emiatt a Hulladékhasznosító Mû a beruházás megvalósítása alatt gyakorlatilag állandóan részterhelésen üzemelt, csökkentve ezzel a keletkezett hulladék lerakásának költségeit. A beruházás fôbb csomópontjai: n helyszíni munkák megkezdése: 2003. 04. 09.


19

A MEGVALÓSÍTÁS FÔBB SZEREPLÔI ÉS CSOMÓPONTJAI Megnevezés

Tevékenység

Kulcsrakész megvalósítás

Fôvállalkozó

Lurgi Lentjes AG. (Németország)

Kazán

tervezés gyártás bontás és szerelés

Baumgarte Boiler Services (Németország) Transelektro Rt. Csôszer Rt.

Rostélyrendszer

gyártás

Arneburger Maschinenbau (Németország)

Füstgáztisztító rendszer

nagyberendezések gyártása kisebb segédrendszerek szállítása gépészeti szerelés

Csôszer Rt. németországi cégek Csôszer Rt.

Villamos technológia

készülékek szállítása tervezés kivitelezés

Ritter (Németország) Bartec (Németország) Fabricom (Magyarország)

Irányítástechnika

kiviteli tervezés, szállítás és kivitelezés

Sibicontrol (Magyarország)

Építészet és installáció

építészeti munkák acélszerkezet és homlokzat épületgépészet

31. sz. ÁÉCS KÉSZ Kft. Csôszer Rt.

n 2. sz. kazán hatósági nyomáspró-

n gôzturbina és generátor teljes felú-

ba: 2003. 11. 15. 2. sz. vonal hulladéktüzelés megkezdése: 2004. 04. 27. I. szakasz szerzôdéses átvétel: 2004. 12. 15. II. szakasz munkaterület átadás: 2004. 04. 01. 3. sz. kazán hatósági nyomáspróba: 2004. 11. 26. 3. sz. vonal hulladéktüzelés megkezdése: 2005. 04. 08. II. szakasz szerzôdéses átvétel: 2005. 09. 30.

jítása (csapágyazás, lapátozás stb.); hûtôtornyok ventilátorai; a 10 kV-os, 6 kV-os és 0,4 kV-os erôátviteli rendszer (kazán és közös üzem), valamint a PROTECTA védelmi rendszer felújítása; tûzjelzô rendszer felújítása; dízel gépegység felújítása (kazán és közös üzemhez); szemétdaru felújítása; nedves salakkitoló felújítása; gôzredukálók cseréje; káposztásmegyeri 10 kV-os kooperációs kábel kiépítése.

n n n n n n

AZ FKF RT. SAJÁT FEJLESZTÉSEI Az FKF Rt. helyszíni fômérnöksége tevékenyen részt vett a beruházás megvalósításában (tervellenôrzések, csatlakozási pontok kijelölése, mûszaki problémák tisztázása stb.). A fentiek mellett az FKF Rt. tudatosan fejlesztette és korszerûsítette a jelen beruházás tárgyát nem érintô berendezéseket abból a célból, hogy emelje a teljes Hulladékhasznosító Mû mûszaki színvonalát és növelje annak rendelkezésre állását. Az FKF Rt. által saját hatáskörben elvégzett és jó minôségben megvalósult fôbb munkák: n kazán, hûtôtorony, turbina, tápházi irányítástechnika teljes elújítása;

20

Cég

n n

n n n n n n

készítette a kazán rekonstrukció tenderkiírás mûszaki részét. A FIDIC elôírások és az EIB útmutatások alapján komplettírozta a fôvállalkozói tenderkiírást. A Szakmai Bizottság tagjaként közremûködött a pályáztatás elôkészítésében, lebonyolításában, a pályázatok értékelésében, és a szerzôdéses tárgyalásokat vezette. Az ERBE irányító és ellenôrzô feladatkörrel, helyszíni kirendeltség mûködtetésével a kivitelezési munkák teljes körû lebonyolítója volt.

ÖSSZEFOGLALÁS EREDMÉNYEK Összehasonlító mûszaki táblázatok. (Lásd a 21. oldalon.)

AZ ERBE SZEREPE A BERUHÁZÁS ELÔKÉSZÍTÉSÉBEN ÉS MEGVALÓSÍTÁSÁBAN Az ERBE ENERGETIKA Kft. 1998 végén nyílt közbeszerzési pályázaton nyerte el a füstgáztisztító beruházás lebonyolítás feladatait. Részt vett a füstgáztisztító berendezés tenderdokumentációjának kidolgozásában, el-


A megújult Hulladékhasznosító Mû minden vonatkozásban kielégíti a hazai és az EU környezetvédelmi elôírásokat és magasabb rendelkezésre állása következtében évi 420 ezer tonna hulladék elégetésére és energetikai hasznosítására képes. A végrehajtott rekonstrukció és fejlesztés eredményeképpen a tulajdonosok bizonyosságot, a kétkedôk pedig méltó választ kaptak arra, hogy a Hulladékhasznosító Mû felújítása mûszaki és gazdasági szempontból lehetséges és sikeres volt. A Hulladékhasznosító Mû elôkészítése és megvalósítása során szerzett tapasztalatok hasznosak lehetnek további hazai hasonló kommunális hulladékhasznosító mûvek létesítésénél.

1. TÁBLÁZAT. LÉGSZENNYEZÔANYAG-KIBOCSÁTÁS

Napi középérték Gáz alakú szennyezôanyagok

Összes szilárd anyag Gáz- és gôznemû szerves anyagok összes szerves szénben kifejezve Hidrogén-klorid (HCl) Hidrogén-fluorid (HF) Kén-dioxid (SO2) Nitrogén-oxidok (NOx), nitrogén-dioxidban (NO2) kifejezve Szén-monoxid (CO)

Napi átlagértékek a 3/2002 (II. 22.) KöM rendelet 3. sz. melléklete szerint

A beruházás elôtti mért értékek, mg/Nm3

Határérték, mg/Nm3

A beruházás utáni mért értékek, mg/Nm3

40-120 1-10

10 10

1,0 1,0

400-500 1-4 80-120 260-320

10 1 50 200

2-8 0,12 7-25 130-180

20-45

50

10-30

8 órás mintavételi idô átlagában Nehézfémek kibocsátásai Kadmium és vegyületei, kadmiumban (Cd) + Tallium és vegyületei, talliumban (Tl) kifejezve Higany és vegyületei, higanyban (Hg) kifejezve Sb, As, Pb, Cr, Co, Cu, Mn, Ni és V összesen

A dioxinok és furánok koncentrációja a füstgázban 2,3,7,8 TCDD TE egyenértékben

A beruházás elôtti mért átlagértékek, mg/Nm3

Határérték, mg/Nm3

A beruházás utáni mért értékek, mg/Nm3

20-100

50

5

20-500

50

5,5

500

50

2000-8000

A beruházás elôtti mért átlagérték, ng/Nm3 0,5-1,2

Határérték, ng/Nm3 0,1

A beruházás utáni mért érték, ng/Nm3 0,01

2. TÁBLÁZAT. FÔBB TECHNOLÓGIAI JELLEMZÔK

Égetési teljesítmény Kazánok száma Kazánonkénti égetési teljesítmény Gôzteljesítmény

Korszerûsítés elôtt

Korszerûsítés után

350 000 t/év 4

420 000 t/év 4

15 t/h 40 t/h

15 t/h 40 t/h Hengerrostély (legújabb típusú) 40 bar / 405 °C Függesztett négyhuzamú 82% Félszáraz eljárás Salak, pernye és füstgáztisztítási maradék elkülönítve Salakból elektromágnessel 120 m 130 °C 24 MW

Tüzelôberendezés

Hengerrostély

Gôzparaméterek Kazánkonstrukció Kazánhatásfok Füstgáztisztítás

40 bar / 400 °C Függesztett háromhuzamú 73% Elektrofilter

Maradékanyag-kezelés

Salak-pernye együtt

Hulladékvas-kinyerés Salakból elektromágnessel Kéménymagasság 120 m A kéményen távozó füstgáz hômérséklete 260 °C Turbina-generátor teljesítmény 24 MW


21

TÍZ ÉVE KERÜLT KIADÁSRA AZ MVM RT. ELSÔ MINÔSÉGPOLITIKAI NYILATKOZATA MINÔSÉGFEJLESZTÉSI MOZAIKOK A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK RT. MÛKÖDÉSÉNEK 1995 ÉS 2005 KÖZÖTTI IDÔSZAKÁBÓL n A JÖVÔ TERVEZÉSEKOR, FORMÁLÁSAKOR TÖBB MINT TANULSÁGOS A MÚLT TÖREKVÉSEINEK ÉS TÖRTÉNÉSEINEK SZÁMBAVÉTELE, ELEMZÉSE. JELEN ÖSSZEÁLLÍTÁS IS ILYEN SZÁNDÉKKAL KÉSZÜLT ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY AZ ÚJ ÉRTÉKTEREMTÉS, A FEJLESZTÉS ELSÔDLEGESSÉGE MELLETT HELYET BIZTOSÍTSON AZ ÉRTÉKMEGÔRZÉS KRÓNIKÁSI FELADATOKKAL IS JÁRÓ FOLYAMATÁNAK. ROPOLYI LAJOS

ELÔZMÉNYEK Az MVM Rt.-nél 1993 óta találunk dokumentumokat a nemzetközi normákon alapuló, átfogó minôségfejlesztési program beindítására vonatkozóan. A kezdeményezések egybeestek a kiadás elôtt álló új, a Villamos Energiáról szóló Törvény (1994. évi XLVIII.) elôkészítésével, és ehhez kapcsolódóan a Mûködési Engedély okmányok, az Üzemi Szabályzat teljes körû felülvizsgálatának, valamint az egyéb belsô szabályozások megújításának a szükségességével. Az egységes minôségszemléletû tervezés, fejlesztés bevezetésére, amelyet a beindított rendszerérdekû beruházások és az ezzel járó szerzôdéskötések megnövekedett száma és jellege is sürgetôvé tett, több belsô elôterjesztés született. Ezek azonban ekkor még nem találkoztak a társaság vezetésének törekvéseivel, így nem kerültek elfogadásra. Áttörésnek az 1995. év tekinthetô, amikor az MVM Rt. Igazgatósága 87/1995. (XI. 28.) sz. határozatával megerôsítette és elfogadta az új minôségfelfogást tükrözô fejlesztési programot.

RÉSZLETEK A FEJLESZTÉSI PROGRAMBÓL „Az MVM Rt.-nek, mint irányítási feladatot is ellátó szállítónak olyan minôségügyi rendszert kell kiépítenie, amely harmonikusan illeszkedik az együttmûködô szerzôdéses partnerek egyedi minôségbiztosítási rendszeréhez azál-

22

tal, hogy azonos minôségfilozófiai felfogást tükröz és hasonló minôségbiztosítási modellre építkezik. Az együttmûködô rendszerben a szabványokban meghatározott (elôírt), elvárt minôség érvényesítésére teljes körû mûszaki, jogi, közgazdasági szabályozásra, ellenôrzésre és dokumentálásra van szükség. A közcélú villamosenergia-ellátás keretében a minôség sokszorosan összetett, egymással bonyolult kölcsönhatásban lévô folyamatok, tényezôk eredôjeként jön létre és túlnô a szabványokban rögzített mûszaki jellemzôk teljesítésén. Az egyes minôségtényezôk vizsgálatánál, értékelésénél komplex áttekintés és következetes értelmezés szükséges. Ebbe az is beletartozik, hogy a primer energiahordozó elôállítója és a villamos-energia fogyasztója is, latens módon a teljes ellátási, együttmûködési rendszer részévé válik. Az ellátás minôségének meghatározásakor kényszerûen a Taguchi-féle entrópia felfogást tükrözô filozófiából kell kiindulnunk. E szerint a minôség az a legkisebb veszteség, amelyet a termék/szolgáltatás az elôállítás, a szállítás, a felhasználás, a megsemmisítés során a környezetnek okoz. (A környezet itt a legszélesebb értelmezésû, amibe a földrajzi, a mûszaki, a gazdasági és a humán területek is beletartoznak.)”

AZ ELÔIRÁNYZOTT MINÔSÉGMODELL ÉS MINÔSÉGPOLITIKA LEGFONTOSABB RÖGZÍTETT ISMÉRVEI „A villamosenergia-termék elôállításának, szállításának, szolgáltatásának rendjét, felelôsségét törvényi szintû sza-


Általános Igazgatóság

Közgazdasági Igazgatóság

Fejlesztési Igazgatóság

Befektetési Igazgatóság OVT

PR Iroda

Minôségügyi Elôkészítô Bizottság (MEB) feladatai

MVM Rt. minôségpolitikájának meghatározása A minôségpolitika megvalósításához szükséges adottságok, lehetôségek felmérése Külsô minôségügyi szakterülettôl igényelt tevékenységek meghatározása Külsô szakértô partnerek megjelölése/kiválasztása Minôségirányítási Projekt mûködési modelljének, struktúrájának meghatározása Minôségirányítás súlyponti területeinek meghatározása

Átfogó, többszintes minôségügyi oktatási program összeállítása

1. ÁBRA

bályozások határozzák meg. A közcélú villamosenergiaellátás, a törvényi szabályozás által is megerôsített módon, együttmûködô villamosenergia-rendszerben történik. Az együttmûködéstôl elválaszthatatlan az elôírt, az elvárt minôség, a rendezettség. A követelmények Üzemi Szabályzatban is rögzítésre kerültek. A villamosenergia-ellátás legfontosabb jellemzôi a biztonság, a megbízhatóság, a gazdaságosság egyben jól értékelhetô minôségtulajdonságok. A Magyar Villamos Mûvek, mint szállító, az együttmûködô villamosenergia-rendszer üzemének felelôs irányítója, minôségpolitikájában a teljes körû európai minôségirányítási modell megvalósítására törekszik, és ezt várja a Társaság minden munkatársától és szerzôdéses partnerétôl. A minôségügyi normák alapjául az MSZ EN 29000 (ISO 9000) sorozatú, valamint a BS 7750 szabványok szolgálnak. A teljes körûen irányított folyamatok minôségbiztosítása a TQM (Total Quality Management) rendszer szerint építkezhet. Az MVM Rt.-nek a TQM követelményeket rögzítô minôségpolitikájában a következôkre kell alapoznia: n Vezetôinek, munkatársainak magas színvonalú szakmai tudására, tenni akarására, a fogyasztó és a környezetvédelem iránti elkötelezettségére. n Modern technikai háttérre épülô információs, dokumentációs, és egymás munkáját segítô kapcsolattartási rendszerére. n Az állandó megújulást, fejlôdést érvényesítô vezetésre, a Részvénytársaság valamennyi szintjén.”

„Valamennyi minôségirányítási rendszer alapja a vezetôi elkötelezettség, a széles körû motiváció, annak tisztán látása, hogy az átgondoltan kiépített és mûködtetett minôségügyi rendszer nem a divat követésének kérdése, hanem a vezetôi elôrelátás, a jövôbeni eredményesség kényszerûsége”. A kijelölt alapok szerencsésen elôrelátónak és elôremutatónak bizonyultak, mert túlélték a társaságirányítási szabvány modellek és az MVM Rt. mûködésében érdekelt felek és igényeik változását, beleértve az MVM Rt. mûködési és szervezeti változásait is. A tíz évvel ezelôtt elindult minôségfejlesztési programot az elmúlt idôszak sokrétû tapasztalatai birtokában sem tudnánk fontosabb gondolatokkal alátámasztani. A program végrehajtásának akkori szervezeti kerete a Fejlesztési Igazgatóságon belül létrehozott projekt formátum volt (Minôségirányítási Projekt). A munkákat a szervezeti fôegységek (Igazgatóságok, OVT, PR Iroda) szakképviselôibôl álló Minôségügyi Elôkészítô Bizottság (MEB) segítette. A MEB-bôl jött létre a késôbbi Minôségügyi Bizottság, amelynek felépítését, feladatait az 1. ábra mutatja.

MIT MUTATNAK A VÉGREHAJTÁS SZINTJÉN AZ ELKÉSZÜLT FELJEGYZÉSEK, TÁJÉKOZTATÓK? 1996 novemberében a Minôségirányítási Projekt jelentése az alábbiakban foglalta össze a program végrehajtásának tapasztalatait: „Általános tapasztalat, hogy alábecsüljük a minôségügyi rendszer kiépítésével járó feladatokat, a szükséges felkészülést. Az MVM Rt. és együttmûködô partnerei számára az új szabályozási környezet és mûködési modell számos, az eddigi mûködéstôl eltérô felfogást és irányítási stílust igényel. Nem vált még általánosan elfogadottá, hogy a kiépítésre kerülô minôségügyi rendszert nem laza kapcsolattal, vagy párhuzamosan kell mûködtetni az MVM Rt. üzletszabályzatának és szervezeti szabályzatának céljaival, hanem annak elválaszthatatlan részeként, azt kiegészítve. Ebben a folyamatban a minôségügyi tisztségviselôk csak a katalizátor szerepét tölthetik be. A program sikeres végrehajtásának kulcsa az MVM Rt. vezetésének és személyi állományának a kezében van. Nem mindegyik felsô- és középvezetô híve a minôségfejlesztési programnak. Idegennek érzik és nem tudnak a kívánt mértékben azonosulni vele, periférikus kérdésként kezelik. Az elkövetkezendôkben, az eredményesség, a siker érdekében tisztázó megbeszélésekre, a szükséges irányítási tennivalók vezetôi szintû megvitatására, és a rögzített minôségpolitika napi érvényesítésére van szükség.” A felmerült gondok ellenére egy év alatt is komoly eredmények születtek. 1996 márciusában megtörtént a felsôvezetôi stratégiai képzés. A központilag meghirdetett egyéb minôségügyi felkészítô tanfolyamokon 214 fô vett részt. 16 fô belsô felülvizsgáló (auditor) jelölt tett sikeres vizsgát. Hivatalosan is megalakult a Minôségügyi Kollégium, a Minôségügyi Bizottság és a Minôségirányí-


23

tási Projekt. 27 dokumentum készítô csoport alakult. Ezek munkálataiban 85 szakértô kapott feladatot. Elkészült a „0” változatú Minôségügyi Kézikönyv. Megteremtôdtek az MVM Rt. „Minôség Klub” mûködésének feltételei. A tanúsíthatósági érettséghez azonban még hosszú út vezetett. Ebben a szakaszban komoly segítséget jelentett a SZENZOR P-E Gazdaságmérnöki Kft.-vel 1995 decemberében kötött tanácsadói szerzôdés, amely fô célként a kiépülô minôségügyi rendszer nemzetközi tanúsítását jelölte meg. Az eredeti minôségfejlesztési program 1997 decemberében zárult, a SZENZOR P-E független külsô felülvizsgálói által lefolytatott elôzetes audittal. Az audit jelentését a Minôségügyi Bizottság 1998. január 9-i kibôvített ülésén vitatta meg és foglalta össze a további tennivalókat. n „Egyedi hibajavítás (a megjelölt területen) n Típushiba javítás (több területen) n Dokumentum módosítás/javítás n Hiányzó dokumentum készítés, kiadás n Járulékos tájékoztató képzés, felkészítés n A módosításra került dokumentumokról az érintettek tájékoztatása n A hibajavítást ellenôrzô programok tervezése, végrehajtása A hibajavítás szempontjából a legtöbb figyelmet az egyéb belsô minôségügyi dokumentumok kezelése és használata igényelte. Itt mutatkoztak a legnagyobb lemaradások és rendezetlenségek (Iratkezelési Szabályzat, Tûzrendészeti Szabályzat, Munkavédelmi Szabályzat, Selejtezési Szabályzat stb.). 1998. január 16-ig a Minôségirányítási Projekt a SZENZOR, a Minôségügyi Megbízottak és az érintett szakterületek bevonásával komplex minôségügyi intézkedési tervet készített a nevesíthetô hibajavító tevékenységek, valamint a nemzetközi tanúsításig szükséges további feladatok ellátására.” A széles körû összefogást végül is siker koronázta. Errôl így adott hírt az akkori Gyorsinfo: „Az MVM Rt. 1995-ben kinyilvánított minôségpolitikájának közzétételével elindított minôségfejlesztési programját többéves erôfeszítés után siker koronázta. Az 1998. július 7. és 9. között, az MSZT–TT és az SQS által közösen lefolytatott nemzetközi tanúsítási audit igazolta az MVM Rt. minôségügyi rendszerének az ISO 9001 nemzetközi minôségügyi normáknak megfelelô felépítését és mûködését. A lefolytatott vizsgálatok záróokmányaként három tanúsító okirat került kiadásra: a hazai (MSZT–TT) nemzeti tanúsító testület és a svájci (SQS) nemzetközi tanúsító testület által hitelesített MSZT CERT, SQS és IQNet tanúsítványok. A rangos okiratok a „Szinkronban a minôséggel” szlogenünknek is további távlatokat adtak, hiszen az UCPTE és az EU tagság iránti nemzeti elkötelezettség részeként, most már fenntartva és a vállalásainknak megfelelôen továbbfejlesztve a minôségügyi rendszerünket, mottóként rögzíthettük: Szinkronban Európával, szinkronban a minôséggel Az 1998. év jelentôs minôségügyi és PR eredménye volt a Magyar Minôség Háza díj elnyerése, amelyet ünnepélyesen vettünk át a novemberben rendezett Nemzet-

24

közi Minôség Hét alkalmából, ahol az MVM Rt. reprezentatív kiállítással is bemutatkozott. A minôségfejlesztés, amint a felmerülô változások kezelése is, állandó feladatot és egyre újabb és újabb késztetést jelentett a rendezettség, a jobb eredmények, a jobb teljesítmények irányába. Az MVM Rt.-nél 1999-tôl ennek a feladatnak a fô felelôse a projektbôl osztállyá szervezôdött Minôségügyi és Biztonsági Osztály (a jelenlegi Minôségügyi Osztály) lett. Az új osztálynak, a minôségügyi rendszer mûködési felügyelete mellett olyan feladatokkal is meg kellett birkóznia, mint az OVT MAVIR Rt.vé történô átszervezésével járó minôségügyi változások kezelése, valamint az új MSZ EN ISO 9001:2001 szabványra történô áttérés. Erre utaló részlet a Minôségügyi Bizottság emlékeztetôjébôl: „Az MVM Rt. elnök-vezérigazgatója és a MAVIR Rt. vezérigazgatója megállapodásban rögzítették, hogy a MAVIR Rt. – az önálló minôségügyi rendszerének a kialakításáig – az MVM Rt. minôségügyi dokumentumaiban rögzített követelményeket magáénak tekinti, és továbbra is részt vesz az MVM Rt. minôségügyi szervezeteinek munkájában, a tisztségek betöltésében.” Ugyancsak a fejlesztés jegyében az MVM Rt. környezettudatos mûködésének („Szinkronban a minôséggel, szinkronban a környezettel” bôvített szlogenünk) alátámasztására és igazolására még 2000. évben fejlesztési program indult, külsô felkészítô (Consact Kft.) bevonásával az MSZ EN ISO 14001 társaságirányítási modell integrálására a MSZ EN ISO 9001 alaprendszerbe. Ennek keretében alakult át a Minôségügyi Bizottság és a Minôségügyi Kollégium kibôvített feladatkörrel Minôségügyi és Környezetvédelmi Bizottsággá, illetve Minôségügyi és Környezetvédelmi Kollégiummá. A belsô minôségügyi felülvizsgálók 2001 júniusában tettek sikeres vizsgát és nyertek képesítést a belsô környezetirányítási rendszerauditok ellátására. Az errôl kiadott minôségügyi tájékoztató így összegezte a 2001. év eseményeit: „Ebben az évben kiemelt feladat volt az MVM Rt. integrált minôség- és környezetközpontú irányítási rendszerének kiépítése, valamint az újonnan kialakított rendszer tanúsítási és okirat megújító audit keretében történô minôsíttetése. A III. negyedévben lefolytatott tanúsító és okirat


megújító audit sikeres volt. Az MVM Rt. újabb három esztendôre az MSZ EN ISO 9001-es minôségügyi tanúsítványa mellé megkapta az MSZ EN ISO 14001 környezetközpontú irányítás szerinti mûködés tanúsítványát is. A „Szinkronban a minôséggel, szinkronban a környezettel” célkitûzésünk eredményeként 2001-ben másodszor pályáztuk meg és nyertük el (a villamosenergia-ellátás területén) a Magyar Minôség Háza Díjat. A kettôs tanúsítás piaci és külsô PR értékei mellett nagyra kell becsülnünk az integrált minôségirányítási rendszerünk mûködésének azt a pozitív sajátosságát is, hogy eredményesen tudta kezelni a szervezeti és személyi változásokkal együtt járó kihívásokat, zavarokat, bizonytalanságokat. Fontos állomás volt az éves minôségfejlesztési programunkban továbbá, hogy több hónapos elôkészítés után beindult a TÁRSASÁGI ÖNÉRTÉKELÉS PROJEKT azzal a feladattal, hogy belsô és külsô (SZENZOR P-E Kft.) szakértôk bevonásával áttekintse az MVM Rt. mûködési folyamatait megjelölve/kialakítva azokat a mérési/ellenôrzési pontokat és értékelési módszereket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a hazai és az európai üzleti kiválóság modell szerinti mûködés – igazodva az MVM Rt. mindenkori üzletpolitikájához – biztosítható legyen. A program szervesen kapcsolódott korábbi minôségterveink célkitûzéseihez, amennyiben az ISO 14001 szerinti környezetközpontú mûködés, az ISO 9001:2000 új társaságirányítási modellre történô átállás mellett az önértékelési projekt program is a komplex társaságirányítás megvalósításának, a társasági kiválóság elérését támogatja.” A minôségfejlesztés 2002. évi helyzetérôl az üzleti jelentés minôségügyi fejezetének összefoglalója alapján tájékozódhattunk: „A 2002. évre vonatkozó átfogó program a Minôségügyi és Környezetvédelmi Kollégium által megtárgyalt és elfogadott MT01/2002/MO-01 jelû minôségtervben került rögzítésre. Ennek kiemelt célkitûzései: n Folyamatok széles körû elemzése: erôsségek és gyengeségek feltárása, önismeret javítása. n Szükséges és elégséges mértékû szabályozottság/újraszabályozottság megvalósítása. n A 2001. évben tanúsított integrált társaságirányítási rendszerünk (ISO 9001, ISO 14001) értékeinek megôrzése, továbbfejlesztése.” „2002. február és július között, 1-1 napos motivációs tréning keretében, valamennyi felsô- és középvezetô, minôségügyi tisztségviselôt tájékoztattuk az új ISO 9001:2000 szabvány és az EFQM 1 kiválóság modell egyezôségérôl és kapcsolódási pontjairól azzal a céllal, hogy felismerjék az alkalmazhatóságok analógiáját a társasági és szûkebb szervezeti keretek, az egyéni és a csoportmunkák területén, legyenek tisztában a megnövekedett vezetôi felelôsséggel és a mérhetôség, az ellenôrizhetôség, önértékelés fontosságával, a változások helyes kezelésével. Az Önértékelési Projekt munkáját szakbizottságokban, majd a Szervezetfejlesztési Projektbe integrálódva, a Piacnyitási Projekttel együttmûködve végezte.

1 EFQM – European Foundation for Quality Management

Széles körû dokumentum felülvizsgálat (dereguláció) indult az MVM Rt. minden elôíró jellegû dokumentumára vonatkozóan, amely az új szabványmodellre történô áttérés, vagy a szervezeti változások miatt vált indokolttá. A szükséges és elégséges mértékû szabályozás és dokumentálás elvének hatékonyabb érvényesítésére több felhívás és elôterjesztés készült. Létrejött a Kodifikációs Bizottság…” A 2003. év is a további felkészülések és az integrált társaságirányítási rendszer mûködésének gyakorlásával telt el. A kiemelt mozzanatokat az errôl készült jelentés az alábbiakban foglalta össze: „A tárgyi idôszakban, a nagymértékben megváltozott külsô és belsô szabályozási és mûködési környezet mellett is, megalapozottabbá vált az ISO 9001:2000 szerint elkötelezett mûködésünk és a komplex minôség érvényesítés gyakorlata, elsôsorban a szabványmodell által kiemelt területeken: n Vevôorientáció n Céltudatos vezetés n Munkatársak bevonása n Folyamatcentrikus felfogás n Rendszerszemlélet n Folyamatos javítás, fejlesztés n Adat (információ) logikai és intuitív elemzésén alapuló döntéshozatal n Kölcsönös elônyökre történô törekvés érvényesülése Természetesen a 2003. január 1-jétôl érvénybe lépô új mûködési engedélyokmányoknak megfelelôen, a teljes körû minôségbiztosítás elôírt követelményei is beépültek a megújult szakmai elôírásokba, dokumentumokba. Az átdolgozott, tudatosított és 2003. június 2-tôl hatályba helyezett, új (ISO 9001:2000 szerinti) integrált minôségügyi rendszerünk fô dokumentumai révén (Minôségügyi és Környezeti Kézikönyv, pontosított folyamatleírások) lehetôvé vált a fô és értékteremtô/megôrzô folyamataink sajátosságainak alaposabb megismerése, társasági erôsségeink és gyengeségeink részletesebb feltárása, önismeretünk javítása. Az eddig elvégzett kísérleti önértékelések és elégedettség mérések (a belsô audit keretében és a külön kérdôíves formában lefolytatott eljárás és kiértékelés szerint) segítették a belsô felülvizsgálati és ellenôrzési munkát, a felmérési technikák kezelését és a külsô tanúsításra történô eredményes felkészülést. A 2003. szeptember 24. és 26. között lefolytatott külsô megújító tanúsítási vizsgálat sikere megerôsítette törekvéseink helyességét, amelyeket a korábban elindított „Társasági Önértékelési Projekt” révén, a társasági fejlôdést elôsegítô folyamatos mérhetôség, a következetes összehasonlíthatóság, és a célok újraértékelésének megbízhatóbb megvalósításával kívánunk továbbfejleszteni.” A 2004. év törekvéseinek és történéseinek áttekintésében, elemzésében az éves összefoglalók nyújtanak segítséget, amelyek tételesen adnak számot a fô minôségirányítási szempontok érvényesülésérôl:

VEVÔKÖZPONTÚSÁG Több felmérés és elôzetes javaslati anyag készült az MVM Rt. vevôi körére jellemzô szükségletek, elvárások jogszabályokon túli pontosítására. Elsôsorban a kereskedelmi


25

területen alakultak ki a feltételek a folyamatos „vevôi elégedettség mérés” megvalósítására. E mellett tervezzük az MVM Rt. további érdekelt feleitôl származó vélemények gyûjtésének és értékelésének fokozatos rendszeresítését annak érdekében, hogy a teljes körû vevôi elégedettséghez tartozó mérôszámok az MVM Rt.-nél is stratégiai mutatóvá váljanak. A belsô vevôk véleményének nyomon követése és értékelése, a 2003 óta alkalmazott kérdôíves felméréssel ebben az évben is eredményesen lezajlott.

VEZETÉS A minôségszemléletû komplex társaságirányítás 2003ban rögzítettek (Minôségügyi és Környezeti Kézikönyv) szerinti mûködtetésének elrendelése tovább erôsítette a vezetés minôség iránti elkötelezettségét, az irányítás javítását. A belsô szabályozások pontosításával; a Szervezeti és Mûködési Szabályzat, a folyamatleírások és munkautasítások korszerûsítésével, az auditok hibafeltárásainak vezetôi szintû megvitatásával, a tájékoztatások fórumainak növelésével (intranet csatornák bôvítése, vezetôi értekezletekrôl készült tájékoztatók kiadása) természetessé vált a vezetôi/irányítói szerepkör minôség követelményeinek teljesítése. Ennek a vonalnak az erôsítését szolgálja, hogy az MVM Rt. 2004. évtôl tagja lett a Magyar Minôség Társaságnak és az Európai Minôségügyi Szervezet Magyar Nemzeti Bizottságának.

A MUNKATÁRSAK BEVONÁSA Az elmúlt évben tovább bôvült a munkatársak bevonásának területe az új állandó szakbizottságok létrehozásával és mûködtetésével. A Minôségügyi és Környezetvédelmi Bizottság mellett, a vezérigazgató-helyettes közvetlen irányításával létrejött a Kodifikációs Bizottság (az MVM Rt. belsô dokumentációs rendszerének racionalizálására), valamint a Kockázatkezelési Bizottság (a megelôzô intézkedések hatékonyságának az elôsegítésére). Az új állandó bizottságok munkája és kapcsolatai az összes szervezeti egységet érintik, így az MVM Rt. szakembergárdájának egyre szélesebb körû együttmûködése valósulhat meg. Itt is meg kell említenünk a rendszeresített munkatársi elégedettség mérésbôl származó vélemények hasznosítását és ezáltal a társasági kultúra további kiteljesítését.

FOLYAMATSZEMLÉLETÛ MEGKÖZELÍTÉS Az MVM Rt. fô üzleti folyamatainak dokumentum szabályozási és felügyeleti rendszere a folyamatgazda elvre épül és szakma specifikus. Ennek alapján a felelôségi körök a szükséges erôforrások biztosításához és a tevékenységek nyomon követéséhez/ellenôrzéséhez körülhatároltak. 2004-ben a beruházási és beszerzési folyamataink, valamint a villamosenergia-átvitel folyamatainak az új szabályozási környezethez történô igazítása jelentette a legnagyobb feladatot. Ez utóbbit segítette elô a minôségügyi szakterület által készített „A villamosenergia-átvitel engedélyesi folyamatainak minôségirányítási követelményei az MVM Rt. integrált társaságirányítási rendszerében” tárgyú munkaanyag és végrehajtási program.

26

RENDSZERSZEMLÉLET AZ IRÁNYÍTÁSBAN A társaságunknál elôirányzott és kiépítés alatt álló integrált európai minôségmodell már felépítésében is rendszer- és folyamatszemléletet tükröz. A belsô dokumentumaink leszármaztatási logikája, kezelhetôsége, értékelhetôsége az egyes szabályozások kapcsolódási pontjainak egyértelmû meghatározását, a mérhetôséget követeli meg. Az elmúlt évben lényeges elôrelépés ebben a tekintetben nem történt. A társasági önértékelés projekt programja – mint szükséges alapozó munka – nem folytatódott. 2005-ben a változó mûködési környezet és a társaság stratégiájának figyelembevételével új elôterjesztés készül.

FOLYAMATOS FEJLESZTÉS A szervezet mûködésének átfogó, folyamatos fejlesztésében a legnagyobb lépésnek az új informatikai biztonsági rendszer létrehozása és használatbavétele számított. A minôségügyi dokumentumok elektronikus kezelésének megvalósítására a 2004. évi elôkészítés után 2005-ben új program indult. Tervezzük a dokumentumkezelés, a belsô audit, a beszállítók kezelése címû folyamatokhoz kapcsolódó informatikai támogatás növelését az intranet lehetôségek jobb kihasználásával, valamint a jelenlegi Minôségügyi és Környezeti Kézikönyv teljes átalakítását, kiegészítését és újbóli kiadását Társaságirányítási Kézikönyv formájában. A fejlesztést és a fejlôdést szolgálja a Minôségügyi és Környezetvédelmi Kollégium azon határozata, hogy az új felvételes dolgozók felkészítô képzéséhez készüljenek a munkaköri specialitásokat is tartalmazó minôségügyi és környezetvédelmi tájékoztató anyagok.

TÉNYEKEN ALAPULÓ DÖNTÉSHOZATAL A heti gyakoriságú vezetôi értekezletek, a Minôségügyi és Környezetvédelmi Kollégium üléseinek és döntéshozó munkájának körültekintô szabályozottsága, a határozatok nyilvántartása és nyomon követése széleskörûen biztosítja a szolgáltatott információk és adatok megbízhatóságának ellenôrizhetôségét és elemezhetôségét. Ennek elengedhetetlen és fontos hátterét és bázisát a minôség kontrolling szemlélet terjesztése és fejlesztése jelenti, amelyet 2004-ben az MVM Rt.-nél a minôségügyi tisztségviselôk szintjén és a belsô auditok elôkészítése során már beindítottunk. A kockázatkezelési programok elemzési eljárásainak tervezett szabályozása is ezt a vonalat kívánja erôsíteni. A tevékenység összefügg azzal a törekvéssel, hogy az MVM Rt. fô üzleti és irányítási folyamatai ne csak szabályozottak, de megbízható módon mérhetôk és ellenôrizhetôk is legyenek”. Ezzel el is érkeztünk a közelmúlthoz, a 2005. évhez. Itt a tényleges elemzést a Minôségügyi és Környezetvédelmi Kollégium éves áttekintô ülésére készült összefoglaló anyagok alapján, az elôzetesen rögzített minôségcélok figyelembevételével végezhetjük el. A reális értékelhetôség szempontjából fontos dokumentumnak tekinthetô az éves felügyeleti audit jelentés összefoglalója, amelyet szintén szerepeltetünk az összeállításban.


A 2005. ÉVI MINÔSÉG TERV FELADATAI (AKTUÁLIS MINÔSÉGCÉLJAINK) TELJESÍTÉSÉNEK HELYZETE

Jel

Eredeti célkitûzés

Helyzet/eredmény

További tennivalók

1

Az MVM Rt. integrált irányítási politikájához kapcsolódó szakterületi politikák formai és tartalmi elemeinek áttekintése, összehangolása.

Az MVM Rt. minôség- és környezettudatos irányítási politikája az új vezérigazgató és az új vezetés révén megerôsítést és kiegészítést nyert. A megújult politikát az MK Kollégium 2005. március 29-i ülésén elfogadta és a Vezérigazgató jóváhagyta. Az új politika közzététele több területen is megtörtént; MK Kézikönyv, intranet, honlap, belsô oktatások stb.

Az irányításpolitika elemeinek gyakorlati érvényesítése a stratégiai és az üzleti tervkészítés folyamataiban, továbbá az integrált irányítási rendszer teljes mûködésében.

2

A jelenlegi Minôségügyi és Környezeti Kézikönyv átalakítása, kiegészítése és kiadása Társaságirányítási Kézikönyvként.

A Kézikönyv átalakítását elsôként a külsô felülvizsgálat kezdeményezte. Az MVM Rt. átalakulásával a teljes átdolgozás szükséges. Ennek a mûhelymunkája beindult.

Az MVM Rt. Stratégiai Intézkedési Tervével összhangban (az ott rögzítésre kerülô határidôre) elkészíteni.

3

A kockázatkezelési feladatok és mérôszámok beépítése az integrált irányítási rendszer fô folyamataiba.

Elsô lépésben a kockázatkezelési feladatok „A beruházási és beszerzési folyamatok” leírásba beépítésre kerültek. A kereskedelmi és egyéb folyamatokra vonatkozóan jelenleg is folyik az alkalmazható eljárások/módszerek kiválasztása és beépítése.

A további teendôket a Kockázatkezelési Bizottság fogja meghatározni.

4

Az irányítási és ellenôrzési folyamatok informatikai támogatásának növelése az intranet lehetôségek jobb kihasználásával.

A téma a 2005. és a 2006. évi fejlesztési/beruházási terveinkben szerepel. Az elôzetes felmérések és követelmény listák elkészültek. Az ajánlati kiírás most készül.

A tervanyag zsûrizése, jóváhagyása. A tendereztetési eljárás beindítása.

5

Az integrált irányítási rendszer mûködésével kapcsolatos munkavállalói ismeretek felújítása, bôvítése.

A feladat végrehajtása július hónapban, tesztvizsga köteles csoportos oktatás keretében megtörtént.

A szerzett tapasztalatok felhasználása és megosztása az érintett szakterületekkel.

6

Javaslat készítése az MVM Rt. „vevôi elégedettség” mérésének bevezetésére.

A Kollégiumi határozatként is megerôsített kezdeményezések (témafeltáró felmérés, alkalmazható eljárások bemutatása, egyeztetô megbeszélések stb.) után elkészült egy javaslati anyag.

A javaslat áttekintése a témafelelôs területek (KIG, HÁLIG, KO, MO) vezetôivel/megbízottaival, majd véglegesíteni a javaslatot.

7

Új felvételes dolgozók felkészítô képzéséhez készüljenek a munkaköri specialitásokat is tartalmazó minôségügyi és környezetvédelmi tájékoztató anyagok.

„333 kérdés minôségügyben mindenkinek” és „Tájékoztató új belépô munkatársak részére” címmel készült egy-egy összeállítás, amely az új felvételesek tájékoztatásának alapját képezi.

Az eddigi tapasztalatok alapján a munkaköri leírások továbbfejlesztése, egységesítése irányába kell lépéseket tennünk.


27

RÉSZLETEK A MAGYAR SZABVÁNYÜGYI TESTÜLET TANÚSÍTÁSI TITKÁRSÁGÁNAK 2005. DECEMBER 6-I JELENTÉSÉBÔL „Összefoglaló értékelés … n Az integrált rendszer MIR része kiforrott rendszer jegyeit mutatja, hiszen már két okirat-megújítást is megért. A rendszer dokumentációja gondos kivitelû, jól tagolt, logikus felépítésû, tartalmilag lényegre törô, de kitér minden lényeges folyamatra, tevékenységre… n Az integrált irányítási rendszer alkalmazása a szervezeten belül magas szinten valósul meg, a folyamatok alapvetôen a dokumentált szabályozások szerint mûködnek, a belsô felülvizsgálatok csak elenyészô számú eltérést regisztráltak. A Társaság Minôségügyi és Környezetvédelmi Kollégiuma rendszeresen (évente min. egy alkalommal) áttekinti a rendszer mûködését és a Minôségügyi és Környezetvédelmi Bizottság elôterjesztései alapján, elhatározza a szükséges fejlesztési és/vagy korrekciós intézkedéseket. n Elôremutató, jó megoldás volt a legutóbbi audit óta eltelt idôszakban az üzleti folyamatok folyamatleírásainak kibôvítése a kockázat azonosítási, elemzési és kezelési követelményekkel. n A szervezetnél az informatikai belsô szolgáltatás és az informatikai biztonság kiválóan szervezett, jól kézben tartott és felügyelt. Ennek megfelelôen a belsô infor-

matikai rendszer (intranet) a munkatársak nagy többségének teljes megelégedésére mûködik. n Összefoglalóan megállapítható, hogy az auditorok egy kiforrott, integrált irányítási rendszert találtak a szervezetnél, amely kiforrottsága ellenére, vagy éppen annak következtében a folyamatos fejlesztés állapotában van.” „Megjegyzések (auditorok javaslatai) n A belsô dokumentumok változásainak kimutatását a kisebb mértékû átalakítások esetén is javasoljuk megoldani. n Az EFQM modell alapján történô önértékelés MKK által jóváhagyott módszereinek a tényleges bevezetését és használatát a várható szervezeti változások véghezvitele után javasoljuk. n A vevôi megelégedettség kérdôíves mérését – a szervezeti változásoktól függetlenül – már 2006-tól javasoljuk bevezetni. n Gondoskodni kell arról, hogy a szervezet integrált irányítási rendszere az átmeneti idôszakban (szervezeti változások) is mûködôképes maradjon! n Az MVM Rt. jelentôs szervezeti átalakítás küszöbén áll. Amennyiben ezek a szervezeti változások kihatnak az integrált rendszer dokumentációjának érvényességére, arról a tanúsítót idôben tájékoztatni kell és a kézikönyv új kiadását idôben el kell juttatni számára.”

AZ 1995–2005 KÖZÖTTI IDÔSZAK NÉHÁNY JELLEMZÔJE

MK Bizottság Törzstagok száma

MK Kollégium

Belsô Auditorok

8

3

9

Változó tagok száma

21

31

15

Ülések száma

47

22

Ajánlások száma Határozatok száma

SZMSZ

Kézikönyv

15/15

4/8

145 100

Kiadás/Módosítás

AZ MVM RT. MINÔSÉGFEJLESZTÉSI PROGRAM FONTOSABB ESEMÉNYEI (1995–2005)

Idôpont 1995. 1995. 1995. 1996. 1996. 1996. 1996. 1996. 1996. 1996. 1996. 1996. 1997. 1997. 1997. 1997.

28

május augusztus november január–február március május június július augusztus szeptember október–november november február március augusztus december

Esemény A minôségfejlesztési program (koncepcióterv) benyújtása Minôségpolitikai nyilatkozat elkészítése és kiadása Az MVM Rt. Igazgatóságának határozata a fejlesztési program megerôsítésérôl, elfogadásáról Az MVM Rt. mûködési folyamatainak áttekintése az ISO 9001 szerint Felsô vezetôi stratégiai képzés Minôségügyi tisztségviselôk és középvezetôk felkészítô képzésének beindítása Minôségügyi dokumentumkészítô csoportok létrehozása, a vezetôk kijelölése Dokumentumkészítô munkacsoport vezetôk képzése Az MVM Rt. alkalmazottainak általános minôségügyi oktatása Belsô felülvizsgálók kijelölése Belsô felülvizsgálók (auditorok) felkészítô képzése, vizsgáztatása A „0” változatú Minôségügyi Kézikönyv elkészítése A Minôségügyi Kollégium vezetôi áttekintô ülése Belsô minôségügyi dokumentumok kiadása, használatának elrendelése Belsô felülvizsgálatok beindítása Elôzetes külsô felülvizsgálat (SZENZOR P-E)


AZ MVM RT. MINÔSÉGFEJLESZTÉSI PROGRAM FONTOSABB ESEMÉNYEI (1995–2005) [FOLYTATÁS]

Idôpont 1998. február 1998. március–június 1998. 1998. 1999. 1999.

július november január–február május–június

1999. 2000. 2000. 2000. 2001. 2001.

június január június július január–július szeptember

2001. október 2001. november 2002. január–február 2002. július–augusztus 2002. szeptember 2003. május 2003. szeptember 2004. március 2004.október

2005. február

2005. március 2005. április–szeptember 2005. november

Esemény Komplex intézkedési terv a nemzetközi tanúsításra történô felkészüléshez Belsô felülvizsgálatok, ellenôrzô felülvizsgálatok, minôségügyi dokumentumok javítása, mûködési korrekciók Sikeres joint audit (MSZT TT–SQS) Magyar Minôség Háza Díj elnyerése Újjáalakult a Minôségügyi Bizottság és a Minôségügyi Kollégium Titkárnôk, vezetô adminisztrátorok továbbképzése a minôségügyi rendszer sajátosságainak a megismerésére, a dokumentumok számítógépes kezelésére Sikeres külsô megújító audit Az MT01/2000/MBO jelû minôségügyi terv végrehajtásának elrendelése és beindítása A Minôségügyi Bizottság elôkészítô és a Minôségügyi Kollégium áttekintô ülése Sikeres külsô megújító audit Felkészülések, oktatások az MSZ EN ISO 14001 környezetirányítási rendszer bevezetésére Az MVM Rt. az MSZ EN ISO 9001-es minôségügyi tanúsítványa mellé megkapja az MSZ EN ISO 14001 környezetközpontú irányítás szerinti mûködés nemzetközi tanúsítványát Megalakul a Társasági Önértékelési Projekt „Szinkronban a minôséggel, szinkronban a környezettel” célkitûzésünk eredményeként másodszor nyerjük el (a villamosenergia-ellátás területén) a Magyar Minôség Háza Díjat Az önértékelési projekt kapcsán történô felmérések a társasági mûködés gyenge pontjainak és erôsségeinek a feltárására Belsô felülvizsgálatok lefolytatása Sikeres külsô, megújító auditok (ISO 9001, ISO 14001) lefolytatása az MSZT–TT auditoraival A Minôségügyi és Környezetvédelmi Kollégium kibôvített ülés keretében tekinti át az „Európai minôségirányítási modell és kulcsszereplôje; a vezetés” sajátosságait MKK határozat az MVM Rt. intranet és honlap teljes felülvizsgálatáról és aktualizálásáról Az MVM–OVIT szervezeteinek „Stratégia, képzés, kontrolling” témakörû, az integrált irányítási rendszer mûködtetésére vonatkozó tapasztalatcseréje Keszthelyen Sikerrel zárultak az MVM Rt. integrált minôségirányítási (MSZ EN ISO 9001) rendszerének felügyeleti és a környezetközpontú irányítási (MSZ EN ISO 14001) rendszerének okirat megújító külsô felülvizsgálatai. „Minôség és környezetirányítás az energetikában” címmel került sor Balatonfüreden az MVM Rt. Társaságcsoport minôségügyi és környezetirányítási vezetô szakembereinek tapasztalatcseréjére Az új összetételû MK Kollégium elfogadja és elrendeli az MVM Rt. új célkitûzéseit és új irányítási politikáját. A TSO létrehozásával kapcsolatos stratégiai intézkedések végrehajtása Tájékoztató az integrált irányítási rendszer belsô és külsô auditjairól

n HÍREK Megszületett a bérmegállapodás az MVM Zrt.-nél A hazai villamos energetika meghatározó cégcsoportjának vezetô társaságánál, a Magyar Villamos Mûvek Zrt.-nél a mai napon aláírták a társaságra vonatkozó 2006. évi bérmegállapodást, mely számos ponton kedvezôbb juttatásokat garantál a munkavállalók részére, mint a február végén megszületett ágazati középszintû megállapodás. A mai napon dr. Kocsis István, az MVM Zrt. vezérigazgatója, valamint az MVM Szakszervezeti Szövetség részérôl Gál Rezsô elnök és Garamszegi László társelnök

aláírták az MVM Zrt. 2006. évi keresetfejlesztésre, jóléti és szociális ellátásokra vonatkozó megállapodását. A január 1-jétôl visszamenôleges hatályú dokumentum a február 23-án aláírt középszintû bérmegállapodáshoz képest számos ponton kedvezôbb feltételeket biztosít az MVM Zrt. munkavállalói számára. Ennek megfelelôen átlagosan 5% alapbérfejlesztésre kerül sor a társaságnál, továbbá bevezetésre kerül a munkavállalói kezdeményezésre történô korengedményes és elônyugdíjazási rendszer. A megállapodás rögzíti, hogy az MVM Zrt.-nél a korábbiakban is meglévô, kiterjedt jóléti és szo-

ciális ráfordítások reálértékét a továbbiakban is megôrzik. A munkaadó bízik benne, hogy a tárgyalások eredményeként létrejött bérmegállapodás biztos alapját képezi a munkabéke folyamatos fenntartásának, illetve az MVM Zrt. stratégiai céljai elérésének, egyben irányadó az MVM Csoport társaságainál (például a Paksi Atomerômû Rt.-nél, MAVIR ZRt.-nél, az OVIT ZRt.-nél, Vértesi Erômû Zrt.-nél, stb.) megkötendô hasonló, társasági szintû bérmegállapodásokra. Budapest, 2006. március 14.

MVM sajtóközlemény


29

AZ ORSZÁGOS KÖRNYEZETVÉDELMI TANÁCS AZ ENERGIAPOLITIKÁRÓL n AZ ORSZÁGOS KÖRNYEZETVÉDELMI TANÁCS (OKT) INTÉZMÉNYÉT AZ 1995. ÉVI LIII. TÖRVÉNY ALAPÍTOTTA MEG, A KORMÁNY JAVASLATTEVÔ, TANÁCSADÓ SZERVEZETEKÉNT. AZ OKT VÉLEMÉNYEZI A KÖRNYEZET VÉDELMÉT ÉRINTÔ JOGSZABÁLYOK TERVEZETEIT ÉS A JELENTÔSEBB KÖRNYEZETI PROGRAMOKAT, TOVÁBBÁ SAJÁT HATÁSKÖRÉBEN MEGHATÁROZOTT TÉMÁKBAN, ELSÔSORBAN STRATÉGIAI JELENTÔSÉGÛ ÜGYEKBEN ÁLLÁSFOGLALÁST KÉSZÍT ÉS JUTTAT EL A KORMÁNY RÉSZÉRE. A TANÁCS 22 TAGBÓL ÁLL. 7-7 TAGOT DELEGÁL A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA, A KÖRNYEZETVÉDELMI CÉLLAL BEJEGYZETT TÁRSADALMI SZERVEZETEK ÉS A SZAKMAI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKKÉPVISELETI SZERVEK. AZ ELNÖKÖT KÉTÉVENKÉNT JELÖLI VALAMELYIK (TUDOMÁNYOS, TÁRSADALMI, GAZDASÁGI) OLDAL ÉS A TAGOK TÖBBSÉGI SZAVAZÁSSAL VÁLASZTJÁK MEG. JELENLEG A TÁRSADALMI OLDAL KÉPVISELETÉBEN KISZEL VILMOS, A GÖNCÖL ALAPÍTVÁNY VEZETÔSÉGÉNEK TAGJA TÖLTI BE EZT A POZÍCIÓT. 2005 ÓTA AZ OKT TISZTELETBELI ELNÖKE LÁNG ISTVÁN AKADÉMIKUS, AKI A MEGALAKULÁST KÖVETÔEN TÖBB CIKLUSON ÁT VEZETTE A TESTÜLETET. A KÖRNYEZETVÉDELEMÉRT FELELÔS MINISZTER A TANÁCS MINDENKORI TÁRSELNÖKE. CIVIN VILMOS

A Tanács havonta plenáris ülést tart, amelyen elôre meghatározott napirend szerint tárgyal különféle témákat. A napirendek elôkészítését az esetek egy részében a Tanács tagjaiból (általában 6-8 fô) szervezôdött állandó bizottságok végzik. A különlegesen fontos témákban a bizottságok állásfoglalásokat készítenek, amelyeket a plenáris ülés megtárgyal, majd jóváhagyása után eljuttatják az érintett tárca illetékeseihez. Az esetek egy részében, ha ezzel a tagság egyetért, az illetékes minisztériumok képviselôjét az OKT plenáris ülésére is meghívják. Itt meghallgatják véleményét a tanács álláspontjáról, igyekeznek meggyôzni azok jelentôségérôl, és legfôképpen tettekre sarkallni. Az OKT iparágunkat is érintô állásfoglalását (ld. a következô cikkben) 2005 áprilisában az OKT Energetika és Közlekedés Bizottsága készítette (ennek vezetôje Civin Vilmos, az

30

MVM Zrt. osztályvezetôje). A dokumentumot a plenáris ülés jóváhagyta, majd két további ülésén is tárgyalta a Tanács. Elôször május 12-én (akkor a GKM-et dr. Szerdahelyi György képviselte), majd október 13-án, amikor Hatvani György helyettes államtitkár ismertette a tárca véleményét az állásfoglalásról és válaszolt a Tanács tagjainak kérdéseire. Hatvani György tájékoztatta az OKT tagjait arról, hogy az új energiapolitika elkészítésének megalapozásaként 17 munkabizottságban folyik a munka, és a készülô tanulmányok eszenciájaként egy viszonylag tömör energiastratégia készül. A megalapozó tanulmányokat a GKM honlapján közzéteszik, hiszen az energiapolitika megvalósítása széles körû konszenzus nélkül aligha képzelhetô el (az OKT tagjai pozitívan értékelték e lehetôség biztosítását). E sorok írásakor a http://www.gkm.gov.hu/fel-


adataink/energetika/energiapolitika honlapon 7 tanulmány érhetô el és véleményezhetô. Hatvani György elôadásában kiemelte, hogy a magyar prioritások az EU energiapolitikáját meghatározó követelményekhez illeszkednek – ez utóbbiakat a energiaügyekért felelôs biztos (A. Piebalgs) az alábbiakban foglalta össze: n az energiafelhasználás hatékonyságának javítása (energiatakarékosság, ésszerû használat támogatása, serkentése); n az energiaforrások diverzifikációja (a beruházások ösztönzése); n egységes európai villamosenergiaés gázpiac kialakítása (a hazai piacnyitási folyamat folytatása és befejezése); n a megújuló energiaforrások támogatása; n az ellátásbiztonság javítása; n a nukleáris biztonság fokozása;

n a fenti célokat szolgáló kutatás-fej-

lesztés és eredményeinek hasznosítása. Mindezeket annak ismeretében kell végrehajtani, hogy az Európai Unió energiafüggôsége a jövôben várhatóan nem csökken, sôt elérheti a 60-70%-ot. Hatvani György egyetértett azzal a felvetéssel, hogy célszerû a megújuló energiaforrások támogatásának területén a piaci eszközök (zöld bizonyítvány) alkalmazása a késôbbiekben, a jelenlegi (23 Ft/kWh kötelezô átvételi ár) szabályozás tapasztalatait is figyelembe véve. Megfontolandó, hogy a különféle megújuló forrásokat egymástól eltérô mértékû támogatásban részesítsék. Hasonlóan vélekedett a széndioxid-kibocsátási egységek ke-

reskedelmérôl, kiemelve, hogy ki kell használni a rendszerben rejlô lehetôségeket. Többen a tagok közül elégedetten nyugtázták, hogy elôadásában több helyütt visszaköszöntek az OKT állásfoglalásában lévô javaslatok. Hatvani György ígéretet tett, hogy az állásfoglalást eljuttatja az energiapolitika kidolgozását végzô munkabizottságokhoz. Arra a kérdésre válaszolva, hogy vajon a civil szervezeteket meghívták-e a bizottságokba, a helyettes államtitkár kifejtette, hogy a bizottságokba szakemberek, nem bizonyos szervezetek kaptak meghívást. Egyetértett azzal, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a hulladékgazdálkodásra, mindazonáltal nem hanyagolhatók el a versenyképességi szempontok sem. Ámon Ada

(társadalmi oldal) a vita során nehezményezte, hogy bizonyos fórumokon a Paksi Atomerômû élettartamának meghosszabbítását eldöntött tényként kezelik. Kerekes Sándor (tudományos oldal) közgazdász profeszszor azt fejtegette, hogy az állami beavatkozás mértéke az energetikában sem lehet túlzott, helyesebb az alternatívák várható hatásait bemutatni (megújulók – atomerômû üzemidômeghosszabbítás). Fontosnak tartotta hangsúlyozni az életciklus-elemzés fontosságát, elidôzve kissé a bioüzemanyagok energetikai hasznosságán. A korábbi évtizedek tapasztalatai alapján kiemelte, hogy az önmagukban nem jövedelmezô üzletágak támogatásával hosszabb távon az állam általában rosszul jár.

nyolc képviselôje. Négy, eddig még

mái: megújuló energiaforrások; Eu-

meg nem nevezett Európa Parla-

rópa hosszú távú energetikai jövôké-

menti képviselô is tagja lesz a Cso-

pe; technológiafejlesztés; környezeti-

portnak.

leg káros támogatások leépítése; ter-

n HÍREK ÚJ TESTÜLET AZ EU ENERGETIKÁJÁNAK FEJLÔDÉSÉÉRT – A HIGH LEVEL GROUP ELSÔ, FEBRUÁRI ÜLÉSÉRÔL

Az EURELECTRIC-et és az EURO-

mészeti erôforrások és másodnyers-

GAS-t az elnökök, Rafael Miranda és

anyagok; hulladékok; ésszerûbb sza-

Az Európai Unió Bizottságának négy

Willy Bosmans képviselik. A Csoport

bályozás.

tagja a társelnöke annak az ún. „Ma-

tagjainak munkáját az ún. „sherpa-al-

Az ülésen Andris Piebalgs, energe-

gas Szintû Csoport” -nak, amely a

csoport” segíti, amelynek tagjai (az

tikai biztos a közeljövôben megjele-

versenyképesség, az energetika és a

EURELECTRIC esetében a fôtitkár,

nô energetikai Zöld Könyvrôl, Neelie

1

összefüggéseit

Paul Bulteel ) tanácsokkal látják el a

Kroes versenyügyi biztos a villany- és

tervezi górcsô alá venni. A Csoport

tagokat és – egyebek mellett – állás-

gázpiac felmérésérôl tartott tájékoz-

elsô ülésén, február 28-án, miután el-

foglalás-tervezeteket készítenek elô

tatót. Az ezt követô megbeszélésen

fogadta saját munkatervét, energia-

számukra.

az EURELECTRIC elnöke az iparágban

környezetvédelem

politikai kérdésekrôl, valamint a villa-

A Csoport a február végi ülésén ad

szükséges jelentôs volumenû infra-

mosenergia- és a gázpiac kérdéseirôl

hoc csoportokat hívott életre, éspe-

strukturális befektetések szükségessé-

tárgyalt.

dig a villany- és gázpiac mûködése,

ge kapcsán aláhúzta az iparág ver-

A Csoport tanácsadó testületként

az EU CO2 -kibocsátás-kereskedelmi

senyképességének kiemelt fontossá-

határozta meg önmagát. Tagjai a

rendszere, az energiaintenzív ágaza-

gát. Nem felejtette el hangsúlyozni a

négy biztoson kívül Ausztria (jelenle-

tok versenyképessége és gazdaságos

politikusok, a kormányok és a szabá-

gi elnökség), Németország, Finnor-

energiaellátása, valamint az energia-

lyozó hatóságok felelôsségét a meg-

szág (következô elnökség) és az

hatékonyság és energetikai technoló-

felelô, együttmûködô piaci szerkezet

Egyesült Királyság gazdasági, keres-

giák tárgykörének elemzése végett.

kiépítésében.

kedelmi (ipari) miniszterei, továbbá

Ezek az ad hoc csoportok a sherpa-

tíz nagy iparág képviselôje, a társa-

alcsoportok bedolgozói és a követke-

dalmi szervezetek és a nemzeti sza-

zô HLG-ülésig (június 2.) végeznek a

bályozó

munkájukkal. A további program té-

2

testületek

(regulátorok)

1 High Level Group (HLG) 2 Commissioners (Versenyügy, Környezetügy, Energiaügy, valamint Vállalkozások és Iparügy)


31

AZ ÁLLAM SZEREPE AZ ENERGETIKA ÉS A KÖRNYEZETVÉDELEM KAPCSOLATÁNAK ALAKÍTÁSÁBAN AZ ORSZÁGOS KÖRNYEZETVÉDELMI TANÁCS ÁLLÁSFOGLALÁSA n AZ ÁLLAM ENERGETIKAI IRÁNYELVEIT, ENERGIAPOLITIKÁJÁT LEGUTÓBB 1993-BAN TÁRGYALTA A MAGYAR ORSZÁGGYÛLÉS. AZ AZÓTA ELTELT TÖBB MINT EGY ÉVTIZEDBEN BEKÖVETKEZETT VÁLTOZÁSOK KIKÉNYSZERÍTETTÉK ENNEK ÚJRAGONDOLÁSÁT, AMI VÉGÜL A GKI ENERGIAKUTATÓ ÉS TANÁCSADÓ KFT. ÁLTAL KÉSZÍTETT TANULMÁNYBAN TESTESÜLT MEG1. A TANULMÁNYT TÖBB OLDALRÓL ÉRTÉK ELISMERÉSEK ÉS BÍRÁLATOK, MINDAZONÁLTAL TOVÁBBI SORSA EGYELÔRE ISMERETLEN: NEM NEMESEDETT ÁLLAMI, TÁRSADALMILAG ELFOGADOTT, KÖZÉP- ÉS HOSSZÚ TÁVON KÖVETENDÔ ENERGIAPOLITIKÁVÁ. AZ OKT – AMELLETT, HOGY JELEN ÁLLÁSFOGLALÁSÁVAL ERRE A HIÁTUSRA FELHÍVJA A KORMÁNY ÉS AZ ÁLLAMI SZERVEK FIGYELMÉT – NYOMATÉKKAL KÍVÁN RÁMUTATNI ARRA, HOGY A MIELÔBB ELKÉSZÍTENDÔ ÉS TÁRSADALMI VITÁRA BOCSÁTANDÓ ENERGIAPOLITIKAI KONCEPCIÓNAK MELY SZEMPONTOKAT KELL FELTÉTLENÜL TARTALMAZNIA ÉS RÉSZLETESEN ELEMEZNIE. EZZEL KÍVÁN HOZZÁJÁRULNI ANNAK KIDOLGOZÁSÁHOZ, BETÖLTVE ILY MÓDON IS AZ 1995. ÉVI LIII. TÖRVÉNY ÁLTAL RÁRUHÁZOTT KÜLDETÉSÉT.

Az OKT értelmezése szerint az energiapolitika a hazai energetika hosszú távú, a fenntartható fejlôdés értékeinek is megfelelô mûködési rendszerének (modelljének) kialakítása és fenntartása, állami iránymutatás, állásfoglalás az alábbi prioritások mellett: 1. Az ellátásbiztonság megôrzése a vezetékes energiaellátásban (villamos energia, gáz, olaj, üzemeltetési és vagyonbiztonság) mind a termelési célú, mind a végfogyasztók számára. 1 Az új energiakoncepció alapkérdései, 2004. január http://www.gkm.gov.hu/balmenu/energetika/energiapolitika

32

A biztonságos ellátás (szolgáltatás) nem nélkülözheti a kielégítô mértékû (optimális) termelô és tároló kapacitások meglétét, ill. azok idôben történô, tervszerû rendszerbe állítását, állagának, mûködôképességének fenntartását és az infrastruktúra védelmét. 2. A primer energiahordozók hazai termelésének, az energiaimportnak, valamint az energiahordozó forrásszerkezetének a befolyásolása (szén, gáz, olaj, nukleáris, megújulók, más módon nem hasznosítható hulladékok stb.) hosszú távú, részletesen kimunkált szempontrendszerek figyelembe vételével.


Az állami támogatások körét javasoljuk felülvizsgálni; megítélésünk szerint a megújuló energiaforrások, a kapcsolt hô- és villamosenergia-termelés, a bányászat támogatásának egyes módozatai a jelenlegi körülmények között a piaci viszonyokat torzító hatásúak és igazságtalanok. A környezetileg káros támogatásokat a gazdaságpolitika más céljaival összhangban (foglalkoztatáspolitika, költségvetési célok) le kell építeni, meg kell szüntetni, és a felszabaduló forrásokat a környezet és a természet védelme érdekében hatékonyan kell felhasználni. 3. A piac megfelelô mûködését leíró

modell kimunkálása és a jogszabályok dinamikus, kiszámítható alakítása. Az Európai Unió országaiban a gáz- és villamosenergia-piac megnyitása néhány évvel ezelôtt kezdôdött meg és még korántsem fejezôdött be. (2006-ban tekinti át a Bizottság a piacnyitás eddigi tapasztalatait.) Az energetikai iparágak emiatt változó jogszabályi környezetben mûködnek.2 Ennek megfelelôen különös figyelmet kell fordítani a hazai jogalkotásra, miután ezen iparágakban a beruházások megtérülési ideje lényegesen hosszabb, a technológiaváltások körülményesebben valósíthatók meg, mint más ágazatokban. 4. Az energiatakarékosságot és az energiafelhasználás hatékonyságát szolgáló eszközrendszer kialakítása (a termelési és a fogyasztói szférában egyaránt). A termelésben (energia-átalakításban) és szállításban jelentôs hatékonysági tartalékok vannak, amelyek kiaknázása az országnak is alapvetô érdeke. Kiemelt figyelmet kell fordítani a felhasználásban (fogyasztásban) rejlô lehetôségek feltárására és kiaknázására (energiatakarékosság, pl. lakóépületek szigetelése, épületenergetikai szabványok és irányelvek). Ha lehetséges és célszerû, közvetlen és közvetett állami, illetve piaci eszközökkel is szorgalmazni kell a felhasználás hatékonyságának javítását (fenntartható fogyasztás). A fogyasztók széles körû tájékoztatásával (pl. tudatformáló és ismeretterjesztô kampányok, energiahatékonysági tanácsadó hálózatok fenntartása, öko-címkézés, kiegészítô számlainformációk), a szabványalkotás serkentésével ki kell kényszeríteni az energiafelhasználási hatékonyság javulását. 5. Piaci eszközök alkalmazása a környezetvédelem (fenntartható fejlôdés) céljainak elérésére az energetikában. Az állam, mint legfôbb szabályalkotó, tulajdonos és piaci szereplô – minden olyan esetben, ill. cél elérése érdekében, ahol ez lehetsé-

ges, társadalmi méretekben gazdaságos és hatékony, továbbá nem okoz késedelmet, vagy nehézséget valamely alapvetô szolgáltatás igénybe vételét, rendelkezésre állását illetôen – elsôsorban a piac (közvetett) befolyásolásával irányítsa a gazdaság alakulását és kényszerítse ki a környezetvédelmi célok elérését. A gazdasági élet szereplôi számára az energiaátalakítással és -felhasználással összefüggô környezeti hatásokat kézzel foghatóvá kell tenni (adók, kibocsátási egységek kereskedelme, zöld bizonyítvány rendszer bevezetése stb.). Az átláthatóság és a tiszta szabályok érdekében kerülni kell mindazonáltal a többszörös terhek alkalmazását. Olyan piaci egyensúlyi viszonyok kialakítására kell törekedni, amelyek vonzóvá teszik a környezetet kevésbé terhelô energiaátalakítási technológiákba történô befektetést, de nem eredményeznek méltánytalan extraprofitot. 6. Fokozottabb részvétel a nemzetközi együttmûködésben, további hazai források mozgósítása az új, hatékony, környezetkímélô energetikai alapanyagok, eljárások és technológiák kutatására és fejlesztésére (geotermikus energia, napkollektorok, biomassza, energiaültetvények, bio-üzemanyagok, hidrogén, üzemanyagcellák stb.). 7. Az energiapolitikai célok megvalósítását a fenntartható fejlôdés értékeivel összekötô híd alkotása a versenyképesség 3 fenntartása és javítása mellett. Az OKT jelen állásfoglalásával azt kívánja szorgalmazni, hogy a jövôben meghozandó döntések egyidejûleg szolgálják a fogyasztók biztonságos ellátását és a környezet védelmét; tágabb értelemben a fenntartható fejlôdést. Ennek legfôbb eszközei: i) a hatékonyság javítása, ii) az energiatakarékosságra ösztönzés és iii) a megújuló energiaforrások részarányának növelése. Alapvetô társadalmi igény, hogy a környezetvédelmi alapelvek a gazdaság valamennyi ágazatának (energetika, közlekedés, mezôgazdaság, épí-

2 Jelenleg elôkészítés alatt áll a Villamosenergiatörvény módosítása.

3 A szövegben aláhúzással jelöltük azokat a fogalmakat, amelyek értelmezését, körülírását fontosnak ítéltük. Ezeket a Mellékletben részletezzük.

tésügy, településtervezés, infrastruktúra-fejlesztések) mûködésébe épülten jelenjenek meg (az integráció elve), azaz pl. energiapolitika ne készülhessen anélkül, hogy a fenntartható fejlôdés szempontjai abban érvényre jutnának. A Maastrichti Szerzôdés értelmében az Európai Unió is kiemelt fontosságot tulajdonít a környezet védelmének (magas szintû környezetvédelem). Ennek megvalósítása érdekében a környezet szennyezésének és károsításának megelôzésére (elôvigyázatossági elv) és a lehetséges szennyezéseknek azok forrásánál való megakadályozására (a megelôzés elve) törekszik; a bekövetkezett szennyezésért annak okozóját teszi felelôssé (a szennyezô fizet elv). A kitûzött célok megvalósítása módjának eldöntését a régiókra, tagállamokra, helyi közösségekre bízza a lehetô legnagyobb hatékonyság érdekében (szubszidiaritás elve) és szorgalmazza az együttmûködést a különbözô érdekû felek között (partnerség elve). Az OKT megítélése szerint nem szorul magyarázatra, hogy magas szintû környezetvédelem a társadalomban az állam beavatkozása nélkül nem valósítható meg. Az állami beavatkozás módja ugyanakkor alapvetô jelentôségû abban a tekintetben, hogy meg kell találni az összhangot a beavatkozás szintje és módja (jogszabályi tiltás, piaci eszközök alkalmazása, irányelvek kiadása, be nem avatkozás), valamint a társadalom fenntartható életvitele érdekében elérendô célok között. A végrehajtáshoz a gazdasági szervezetek az állam és szervei által alkotott jogszabályok betartásával, továbbá önkéntes, a céljaikkal összhangban álló vállalásaikkal járulnak hozzá. Az önkéntes megállapodások nem ismeretlenek a nyugati országokban, ezeknek a jogi keretei az EU országaiban, így nálunk is adottak: a gazdaság szereplôi megállapodnak az állammal (a hatóságokkal) jogszabályokba nem foglalt, de a közös célok elérését segítô intézkedésekben, magatartásformákban. Különös megerôsítést nyerhetnek e megállapodások, ha bírják a nem kormányzati szervezetek (szövetségek) deklarált egyetértését. A tudomány képviselôi a társadalom ismereteinek bôvítésével, új, eddig ismeretlen módszerek


33

és eljárások megismerésével és megismertetésével, a korábbiak továbbfejlesztésével, míg a civil szervezetek a társadalom tagjai, egyes csoportjai által fontosnak tartott, de az állam által kevésbé hatékonyan kezelhetô kérdések megfogalmazásával, problémák felvetésével, esetenként megoldási javaslatokkal is igyekeznek a fenti célok elérése irányába való elmozdulást serkenteni. Az energiapolitika, mint a gazdaságpolitika része nem független más ágazati (szak-) politikáktól (a teljesség igénye nélkül: klímapolitika, közlekedés-, agrár-, foglalkoztatás-, oktatás-, lakáspolitika), sôt azokkal való összhangja nélkül megvalósítása kétségessé válik. Jelen állásfoglalásban arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a környezet- és az energiapolitika összhangja a fenntartható fejlôdés megvalósítása tekintetében alapvetô fontosságú. Ezért nélkülözhetetlen a környezeti hatások vizsgálata és alapul vétele az energetikai stratégia kialakítása, megvalósítása és idônként szükségszerû kiigazítása során. Ehhez kívánunk eszközrendszert ajánlani a szakpolitika készítôi számára. Ajánljuk mindezt annak tudatában, hogy bár javaslataink egy része túlnyúlik az OKT hatáskörén, a látszólagos teljességre törekvés elsôsorban saját gondolataink, az általunk képviselt társadalmi csoportok prioritásainak rendezését is szolgálja. Az államnak energiapolitika-alkotó, jogalkotó munkája során, célszerû a területén mûködô gazdasági társaságok rövid és hosszú távú érdekeit mérlegelnie és arra kell törekednie, hogy összhangot teremtsen az eltérô érdekû társadalmi csoportok között. Az energiapolitikának alapul kell vennie az EU szabályrendszerét, céljait és programjait, mindazonáltal célul kell kitûznie az EU politikáinak megfelelô befolyásolását, a hazai (regionális) érdekek fokozottabb figyelembe vétele érdekében. Az energiapolitika készítése, koncepciójának kialakítása során elsôként a jelen állapot felmérését kell elvégezni rendelkezésre álló, megbízható adatok alapján, és ha szükséges, újabb vizsgálatok eredményeinek felhasználásával. Több változat formájában fel kell mérni a reális igényeket és a lehetôségeket

34

mind az energiahordozók rendelkezésre állása (hazai forrású hagyományos és megújuló energiaforrások potenciálja, importlehetôségek), mind a fogyasztás tekintetében (elérendô, ill. várható igények becslése). Vizsgálni kell a közeli és távoli jövôben rendelkezésre álló új energiaátalakítási technikákat és energetikai technológiákat, az energiatakarékossági lehetôségeket (az adott felhasználási cél eléréséhez szükséges leghatékonyabb eljárásokat és azok várható fejlôdését). Ki kell jelölni a lehetséges fejlôdési pályákat. Elemezni kell a fentiek alapján az energiahordozók felhasználható állapotba hozásával, átalakításával, szállításával, felhasználásával kapcsolatos költségeket és azok várható alakulását, a piaci viszonyokat és a lehetséges ármozgásokat.

Az energiapolitikai változatokkal párhuzamosan kell vizsgálni az egyes fejlôdési pályák megvalósulásával összefüggésbe hozható környezeti hatásokat és kockázatokat. Ezeket visszacsatolva kell módosítani, finomítani az energetikai forgatókönyveket mindaddig, amíg a fent felsorolt alapelveknek megfelelô összhang a legnagyobb valószínûséggel létrejön. Módszertani szempontból az OKT felhívja a kormány figyelmét az EU rendeletére a stratégiai környezeti vizsgálatról, amely a magyar jogrendbe is átültetésre került 4. Ezt a vizsgálatot minden nagyobb szabású program, stratégia készítése során el kell végezni. Nyomatékkal kérjük, hogy a vizsgálatokat az energetika körébe tartozó termékek és szolgáltatások tekintetében azok teljes életciklusára végezzék el, hogy a lehetséges környezeti hatások átfogó vizsgálatára és értékelésére sor kerüljön. Miután az állami források korlátosak és a társadalom tehervállalása is véges, a környezeti célok között is prioritásokat kell meghatározni, vizsgálni kell a tervezett intézkedésekkel elérhetô környezeti célok által képvi4 A 2/2005. (I. 11.) sz. kormányrendelet (egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról) a 2001/42/EK alapján: Directive 2001/42/EC of the European Parliament and of the Council of 27 June 2001 on the assessment of the effects of certain plans and programmes on the environment.


selt értékek és az ehhez szükséges ráfordítások viszonyát. Ezen elsôbbségi sorrendek hazai adaptációjához szolgálhat iránymutatásul az EU Hatodik környezetvédelmi akcióprogramja (Környezet 2010: A mi jövônk, a mi választásunk), amelynek kiemelt feladatai az alábbiak: n Az üvegházhatású gázok kibocsátásának olyan mértékû csökkentése és légköri koncentrációjuk olyan értéken történô stabilizálása, amelynek eredményeképpen az éghajlat visszafordíthatatlan változásai, annak valószínû következményei, valamint az idôjárási anomáliák – amelyek az ellátásbiztonságot is veszélyeztethetik – még idôben megelôzhetôk, visszaszoríthatók; n A természeti és biológiai sokféleség megôrzése, ökológiai eltartóképesség; n A környezet-, és egészségvédelem területén: az egészséget fenyegetô veszélyekrôl való tájékoztatás (környezetbiztonság, kémiai biztonság, élelmiszerbiztonság, járványok kitörése); n Fenntartható erôforrás-használat, anyag- és hulladék-gazdálkodás: a természeti erôforrások felelôsségteljes használata, kezelése, a melléktermékek, másodnyersanyagok és hulladékok minél teljesebb körû újrahasznosítása.

MELLÉKLET AZ OKT ÁLLÁSFOGLALÁSÁHOZ EGYES FOGALMAK ÉRTELMEZÉSE Versenyképesség

A versenyképesség egyik figyelemreméltó meghatározását adja M. Porter 5, aki szerint a versenyképesség – mind az egyes nemzetgazdaságok, mind a vállalkozások szintjén – a változó körülményekhez való gyors, rugalmas alkalmazkodási és megújulási képességet jelent, amelyet a relatív szûkösség viszonyai kényszerítenek ki. E képesség alapvetôen szükséges

5 Pataki Gy., Bela Gy., Kohlheb N.: Versenyképesség és környezetvédelem, PM Kutatási Füzetek, 5. sz. 2003. 8. old. www.pm.gov.hu/Dokumentumok/Seo/fuzetek.htm

ahhoz, hogy a fogyasztók szükségleteit a lehetô legteljesebben kielégítsék, valamint elkerülhetetlenül igényli az ökológiai korlátokhoz való alkalmazkodást. A szûkösség környezetvédelmi értelemben lehet természetes (pl. a fosszilis energiahordozó-források kimerülése), vagy mesterséges, pl. az állam által kikényszerített hiány a jövô céljai, a fenntarthatóság érdekében (pl. az összes megengedett kibocsátások korlátozása). Versenyképes az a termék (pl. energiahordozó) vagy szolgáltatás (pl. villamos energia), amelyet a felhasználók (villamosenergia-termelôk, ill. fogyasztók) elônyben részesítenek másokkal szemben (más primer energiahordozókkal szemben, ill. más primer energiahordozó felhasználásával elôállított villamos energiával szemben) az adott jogszabályi feltételek mellett. Az idôtáv szerepe fontos: a befektetés (beruházási hajlandóság) tekintetében mennyire meghatározók a jelenlegi szabályok, ill. az ezek változásával kapcsolatos várakozások. Jelenleg a változások idôszakát éljük, ebbôl adódóan a jellemzô befektetési viselkedés a kivárás, vagy a rövid távú (amíg a jogszabályok nagy valószínûséggel stabilak maradnak) megtérülésre való spekulálás. Árnyalja a képet az a körülmény, hogy az EU-n belül (a tagországok között) is jelentôs eltérések vannak a szabályozásban. A versenyképesség térbeli értelmezése is szükséges és lehetséges: az EU-tagországok egymás között, az EU-n kívüli országokkal szemben, az USA-val és Japánnal szemben, a fejlôdô országokkal szemben és így tovább. Ebben a tekintetben prioritások felállítása és elfogadása szükséges: 1. Az ország versenyképessége (versenyhátrányának elkerülése); 2. Az EU versenyképessége másokkal szemben; 3. Lehetséges-e a Föld (az emberiség) túlélése versenyképességi alapon? Az Európai Tanács Lisszabonban (2000) kitûzött célja szerint az Uniónak kiegyensúlyozott gazdasági növekedés mellett kell a világ legversenyképesebb és leggyorsabban fejlôdô gazdasági térségévé válnia. Ez a cél jelenlegi ismereteink szerint az évtized végéig aligha érhetô el. A cél elérésérôl lemondani nem lenne helyes; ugyanakkor feltétlenül szükséges a prioritások újraértékelése.

Fenntartható fejlôdés

A fenntartható fejlôdés „a jelen szükségleteinek a kielégítése a jövô nemzedékek szükségleteinek a veszélyeztetése nélkül” 6. A ma emberének, társadalmának úgy kell élnie, hogy azzal ne ássa alá az utána következô generációk jólétét. A fenntartható fejlôdés magában foglalja a korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló erôforrások átgondolt felhasználását, lehetôség szerinti megôrzését a jövô nemzedékei számára. A fenntartható fejlôdés két pillére mellett – a természetes és az épített környezet megóvása; a harmonikusan fejlôdô gazdaság –, a harmadik a társadalom tagjainak szociális biztonsága, az ezért érzett felelôsség és annak megnyilvánulása mind a gazdaság szereplôi, mind az állami szervezetek által. Stratégiát, hosszú távú terveket, politikát alkotni csakis kellô társadalmi támogatottsággal lehet. A fenntartható fejlôdésnek az eltelt csaknem húsz év alatt sokan sokféle meghatározását adták, a definíció fokozatosan bôvült. Mindazonáltal elvi tartalma fennmaradt, továbbfejlôdött, a világ folyamatainak meghatározó elemévé vált. Manapság a szociális (társadalmi) pillér két részre osztását célzó kísérletek ismertek: egyfelôl a szegénység leküzdése, a munkaalkalmak teremtése, az egészségügyi szolgáltatások széles körûvé tétele, másrészt, a társadalmi részvétel, az önkormányzás, a demokrácia politikai szempontjai tûnnek önálló pillérré nemesedni. Az állam szerepe a környezetvédelmi alapelvek megvalósításában

Azt a kérdést, hogy a környezetvédelmi alapelvek megvalósítása milyen mértékben van az államra bízva, illetve, hogy azok milyen mértékben valósulhatnak meg a piaci törvényszerûségek érvényesülése és a nem kormányzati szervezetek erôfeszítései által, a különbözô érdekcsoportok különféleképpen válaszolják meg. Az OKT, miután abban a társadalmat alkotó érdekcsoportok képviselôi jelen vannak, továbbá, miután annak társelnöke a kormány tagja, különösen 6 Brundtland-jelentés 1987 (Our Common Future)

alkalmas testület, hogy e kérdésben mértékadó véleményt nyilvánítson. A kérdésre adandó válasz azért kiemelten fontos, mert amennyire mindez az államra van bízva, oly mértékben kell azt a magyar Országgyûlésnek, a kormánynak és az érintett állami szerveknek, hatóságoknak magukra is vállalniuk, dinamikusan a helyzethez alakítaniuk, végrehajtaniuk és végrehajtatniuk. Önkéntes megállapodások

Önkéntes megállapodás létrejöhet bármely fél (állam, vagy az azt képviselô hatóság, a gazdaság szereplôi, vagy civil szervezetek) kezdeményezésére. Célja, hogy a kölcsönös elônyök alapján, kellô idôben megvalósuljanak azok a célkitûzések, amelyek kikényszerítéséhez jogszabály(módosítás), vagy más beavatkozás lenne szükséges. Önkéntes megállapodásnak tekinthetô, pl. a környezeti (fenntarthatósági) jelentések készítése, a környezetközpontú irányítási rendszerek bevezetése, a késôbbiekben bevezetendô jogszabály követelményeinek önkéntes elfogadása és teljesítése annak hatályba lépése elôtt és hasonlók.

n HÍREK Folytatás a 9. oldalról fejlesszék a megújuló és tiszta energiaforrásokat, valamint vizsgálják a káros anyag kibocsátáskereskedelemben rejlô lehetôségeket is. Otto Zach, az osztrák Szövetségi Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium energiaügyekért felelôs államtitkára arról beszélt, hogy az osztrák EU elnökség alatt dolgozták ki az Európai Unió Zöld Könyvét, amely azt jelzi, hogy egyre nagyobb súlyt fektetnek az egész unióban az energetikai kérdések megoldására. Az unió az energiaellátás terén három fô kérdést tart alapvetônek, mégpedig a gazdaságosság, a biztonság és a fenntarthatóság kérdését. Budapest, 2006. március 17.

Mayer György


35

KONFERENCIA-KÖRKÉP ÚJSÁGÍRÓI SZEMMEL II. n A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI ELÔZÔ SZÁMÁBAN A HAZAI ENERGIAPIAC, EZEN BELÜL IS FÔLEG AZ ÁRAMPIACCAL FOGLALKOZÓ SZAKMAI KONFERENCIÁKON ELHANGZOTTAKAT PRÓBÁLTAM ÁTTEKINTENI. A CIKKBEN NÉHÁNY GONDOLAT EREJÉIG VISSZANYÚLTAM EGÉSZEN A 2003. ÉV ELEJI RÉSZLEGES PIACNYITÁSHOZ, ÁM FÔLEG A 2005. ÉVI RENDEZVÉNYEKET ÖSSZEFOGLALVA EGÉSZEN A NYÁR ELEJÉIG, VAGYIS MÁJUS VÉGÉIG, JÚNIUS ELEJÉIG BEZÁRÓLAG PRÓBÁLTAM BEMUTATNI A TÖRTÉNTEKET. AZ ÍRÁS NÉMILEG TALÁN „KILÓGOTT” A KIADVÁNY PROFILJÁBÓL, HISZEN NEM SZIGORÚAN SZAKMAI CIKK SZÜLETETT, HANEM KICSIT MÁS SZEMSZÖGBÔL, VALAMENNYI ENERGETIKAI ISMERETTEL IS RENDELKEZÔ ÚJSÁGÍRÓI ALAPÁLLÁSBÓL PRÓBÁLTAM ÉRTÉKELNI AZ ELHANGZOTTAKAT. A MOSTANI ÍRÁS ENNEK A KONFERENCIASOROZATNAK A FOLYTATÁSÁRÓL SZÁMOL BE. MAYER GYÖRGY Az elsô jelentôs esemény még a nyár elején egy olyan budapesti konferencia volt a Hungexpo szervezésében, ahol a jövô energiaforrásaival foglalkoztak az elôadók. Szatmári Zoltán, a Mûegyetem professzora a jövô atomerômûveirôl, új típusok kifejlesztésérôl beszélt, amelyek kidolgozásához még legalább 10-15 év szükséges. Ugyanakkor sürgetô kérdések hatására, mint például a klímaváltozás, ismét világszerte elôtérbe került a nukleáris energiatermelés fejlesztése. A jövô atomerômûveinek alapvetôen három problémára kell választ adniuk: a biztonságos mûködésre, a balesetek elkerülésére és a radioaktív hulladékok kérdésének megoldására. Mindez azért is lényeges, mert eddig két komoly nukleáris baleset történt a világon. Az elsô 1979-ben az USA-ban a TMI–2 erômûben, amely komoly anyagi kárral járt, de nem került ki környezeti szennyezés. A másik az 1986-os csernobili, amely világszerte ismert és gyakran emlegetett, az eddigi legsúlyosabb nukleáris baleset volt. Mindkét balesetnél bebizonyosodott, hogy emberi mulasztás okozta a tragédiát. Ezért olyan új típusú erômûveket kell kifejleszteni, ahol mindez megelôzhetô. A jelenleg mûködô típusok üzemideje 2030 körül jár le. Alapkérdés, hogy az új erômûveknek meg kell felelni a gazdaságosság kérdésének, a környezeti kihívások-

36

nak, a biztonságnak, a radioaktív hulladékok kezelésének, sôt csökkentésének, a drága és hosszadalmas hatósági eljárások gazdaságossá és gyorsabbá tételének, és nem utolsó sorban hozzá kell segíteniük a nukleáris fegyverek felszámolásához. Amerikában már engedélyezték az úgynevezett ABWR típust, amelybôl kettô már üzemel Japánban, valamint két másik rendszeren is dolgoznak. Európában az EPR, vagyis az Európai Nyomott Vizes Reaktor jöhet számításba. Ennél a cserélhetô alkatrészek élettartamát 40, a nem cserélhetôkét 60 évre tervezik. Jelenleg 1 kWh energiára számolva ez a típus 15%-kal olcsóbb, mint a konkurensnek tekinthetô kombinált ciklusú gázerômû. Szatmári Zoltán szerint ezen kívül léteznek már a jövôt igazán meghatározó 4. generációs erômûvek tervei is. Jelenleg alapvetôen hatféle megoldáson dolgoznak világszerte, amelyek a következôk: a héliumhûtésû gyors reaktor, az ólomhûtésû gyors reaktor, a sóolvadék reaktor (ezt már 1960-ban kidolgozták az USA szakemberei, amelynek segítségével a kiégett fûtôelemek újrahasznosítása is megoldható), a nátriumhûtésû gyors reaktor, a kritikus pont feletti vízzel hûtött reaktor és a nagyon magas hômérsékletû gázhûtésû reaktor. A megvalósításban a fô problémát leginkább az anyagtechnológia okozza,


hiszen rendkívül magas, esetenként ezer fokos hômérséklettel kell számolni a mûködés során.

A VET MÓDOSÍTÁSA NEM ÚJ PIACI MODELLRE ÉPÜL, HANEM ÁTMENETI SZABÁLYOZÁST JELENT Újabb konferencia, újabb vélemények a hazai energiapiac helyzetérôl, ezúttal a június közepén érvényes állapot szerint. A 2003 januárjától megindult liberalizációs folyamatot tekintve a magyar villamosenergiapiacnyitás folyamata félidejéhez érkezett, ugyanis 2007 júliusától valamennyi fogyasztó számára megnyílik a piac. Addig azonban, már EU-tagállamként, továbbra is finomítani kell a meglévô jogszabályokat az új uniós irányelveknek megfelelôen. Melyek a korlátozó keretek a valódi verseny kibontakozását tekintve? Hogyan növelhetô a versenyképes kapacitás a szabadpiacon? Hol tart ma a hazai villamosenergia-piac európai összehasonlításban? Többek között ezekre a kérdésekre próbált választ adni az Institute for International Research június 13–16. között, Budapesten megrendezett villamosenergia-piaci konferenciája. A rendezvényen Hatvani György, a Gazdasági és Közlekedési Miniszté-

rium (GKM) helyettes államtitkára többek között ismét elmondta: a magyarországi villamosenergia-piacon az elmúlt több mint két év alatt kialakult verseny mértéke uniós összehasonlításban is jónak mondható, a tíz új tagország között messze a legjobb. A napirenden lévô törvénymódosítást elsôsorban az uniós csatlakozásunk miatti jogharmonizáció, valamint a piacnyitás eddigi tapasztalatai indokolják. Szerinte az eddigi tapasztalatok egyértelmûen a piac további bôvülését jelzik, ám ehhez a kínálat növelésére van szükség, amit a hoszszú távú áramvásárlási szerzôdések akadályoznak. A villamosenergia-törvény (VET) módosításával nem új piaci modell bevezetésérôl van szó, arra majd a 2007. júliusi teljes piacnyitás kapcsán kerül sor. A VET jelenleg parlament elôtt lévô tervezetében erôsödnek a Magyar Energia Hivatal (MEH) jogosítványai és bôvül feladatköre is. A törvénytervezet többek között szabályozza és pontosítja a piaci szereplôk adatközlési és adatkezelési kötelezettségeit, valamint szigorodnak a fogyasztóvédelmi elôírások. A szabályozás kitér az árampiac hatékony mûködésének elôsegítésére, valamint lényeges kérdés a rendszerirányító (MAVIR) helyzetének újraszabályozása. A privatizációs törvény elmúlt hetekben történt módosítását követôen a MAVIR a Magyar Villamos Mûvek (MVM) tulajdonába került, így létrehozható a hálózati rendszerirányító, azaz a TSO modell, bár a részletek kidolgozása még ezután következik. A szabályozás lényeges kérdése, hogy a MAVIR esetében egy aranyrészvény a gazdasági tárca tulajdonában marad, amivel a miniszternek lehetôsége nyílik beavatkozásra, ha a rendszerirányító függetlensége tekintetében problémát észlel. Az elôzetesen prognosztizált 5600 MW összteljesítményû szélerômûvekkel szemben legfeljebb 150200 MW-nyi kapacitás épülhet meg a következô 5-6 évben, de a bioenergia megfelelô ütemû fejlesztése mellett ez is elegendô lesz a megújuló erôforrások részarányának 3,6%-ra történô növeléséhez – jelezte a konferencián Tóth László, a Magyar Szélenergia Társaság elnöke. A nagy alaperômûvek építésének nincsenek meg a gazdasági feltételei, ezért a kötelezô átvételi ár miatt inkább az

50 MW alatti kombinált ciklusú erômûvek létesítésére lehet számítani. Kiemelte, hogy a megújuló energiaforrások területén jelentôs fejlôdés tapasztalható, például Németországban háromszor annyi villamos energiát állítanak elô szélerômûvekben, mint a Paksi Atomerômû teljesítménye. Fazekas András István, az MVM fômunkatársa szerint a hazai energiarendszerben mintegy 8000 MW-nyi úgynevezett nagyerômûvi és 800 MW-nyi kiserômûvi beépített kapacitás van, valamint ehhez jön a közel ezer megawattnyi import lehetôsége, miközben nagyjából 6 ezer megawatt az átlagos energiaigény. Mindezek ismeretében az évtized végéig jelentôs teljesítményû új erômûre nem lesz szükség, legfeljebb 4500 MW-nyi új kapacitás építésével kell számolni, viszont 2020-ig a növekvô energiaigények és a leselejtezendô régi blokkok miatt már 4-5 ezer megawattnyi új kapacitást kell pótolni. Ugyanakkor gondot jelent, hogy a jelenlegi szabályozások nem ösztönöznek drága alaperômû beruházásra. A támogatások, a kötelezô átvételi ár a kisebb, kapcsolt energiatermelésû erômûvek létesítését segítik elô. Szaniszló Mihály, az Ipari Energiafogyasztók Fóruma (IEF) elnöke szerint a MEH adatai alapján az évtized végéig mintegy ezer MW új erômû építése várható. Igaz, nagy alaperômû nincs köztük, de lehet, hogy nincs is rá szükség. Az MVM képviselôje szerint alapvetô gond, hogy az eddig létesült kiserômûvek döntô hányada is olyan gazdasági környezetben épült fel, ami fôként a garantált átvételi ártámogatásra számított, vagyis nem a versenypiaci feltételek ösztönözték a befektetôket. Valódi kereskedelmi célú erômû, amelynek ne lett volna garantált piaca, még Nyugat-Európában sem épült. Ilyen körülmények között be kellene látni, hogy az annyit kritizált hosszú távú áramvásárlási szerzôdés nélkül nem várható jelentôs erômû építése az országban. A konferencián a Paksi Atomerômû hosszú távú stratégiáját Hamvas István mûszaki vezérigazgató-helyettes ismertette, kiemelve, hogy alapvetô cél az erômû legbiztonságosabb, leggazdaságosabb és legto-

vábbi idôpontig történô mûködtetése. A társadalmi elvárások meghatározó kérdése a villamosenergia-ellátás biztonságának és az atomerômû elfogadottságának együttes garantálása. A Paksi Atomerômû napirenden lévô üzemidô-hosszabbítása, amelynek segítségével a blokkok eredetileg 30 évre tervezett üzemideje további 20 évvel megnövelhetô, mai áron számolva 172,5 milliárd forint. Megvalósításához szakértôi vélemények szerint adottak a szükséges mûszaki és biztonsági feltételek, sôt messze a leggazdaságosabb megoldás, hiszen az üzemidô-hosszabbítás az erômû saját forrásából megoldható. A jelenlegi számítások szerint a beruházás a további mûködés húsz éve alatt öszszességében plusz 554,5 milliárd forint osztalékot biztosít a tulajdonos MVM számára. Az erômû jövôképe szempontjából alapvetô, hogy a legolcsóbban és minden környezeti káros anyag kibocsátása nélkül biztosítja a hazai villamosenergia-igény közel 40%-át. Az üzemidô-hosszabbítás mellett a tervezett 8%-os teljesítménynövelés a négy blokk esetében további 150 MW plusz teljesítményt jelent, amely fele annyiba kerül, mint egy hasonló méretû korszerû gázüzemû erômû megépítése. Ez a beruházás 3,5 év alatt térül meg, és lényeges körülmény, hogy segítségével 5%-os fajlagos költségcsökkenés érhetô el. Mindezek ismeretében kijelenthetô, hogy a Paksi Atomerômû ma megkerülhetetlen eleme a magyar villamosenergia-rendszernek, mûködésének elônyei össztársadalmi szinten is vitathatatlanok. A rendezvényhez kapcsolódó „Fejlesztési koncepciók” címû kerekasztal beszélgetésen Kovács József, az atomerômû vezérigazgatója felhívta a figyelmet arra: amennyiben a következô 10-15 évben olyan döntés születik, hogy a magyarországi energiaellátás zavartalan hosszú távú biztosításához szükség lesz új nagy alaperômû építésére, akkor a nukleáris energiatermelést mindenképpen számba kell venni. Kiemelte, hogy egy ilyen erômû létesítése az engedélyek megszerzésével együtt legalább 5-6 év, ezért a döntéshozóknak idôben szükséges elgondolkodniuk. Egy másik szekcióban a villamos energia árának alakulását vitatták meg a piaci szereplôk képviselôi,


37

amelyen a nagyfogyasztók már sokadszorra hangoztatott legfôbb kifogása volt, hogy Magyarországon a környezô országokhoz, vagy akár Németországhoz viszonyítva is, mintegy kétszeres áron juthatnak energiához, ezért jelentôs versenyhátrányba kerülnek. Szaniszló Mihály, az IEF elnöke szerint komoly probléma, hogy az energia ára mellett a rendszerhasználati díjak is kiemelkedôen magasak, az idén közel 20%-kal növekedtek, miközben Ausztriában majdnem ugyanilyen mértékben csökkentek. Mindezek miatt indokolt az árképzés mielôbbi rendezése, mert míg a nagyfogyasztók részére európai versenytársaikhoz képest rendkívül drága az energia, addig a lakossági áram ára Magyarországon fele annyi, mint az EU-ban. Ezáltal a nagyfogyasztókkal fizettetik meg a kisfogyasztók ártámogatását. A MEH képviselôje a magas árak magyarázataként hozzátette: nem szabad elfelejteni, hogy az árban 1 forint/kWh plusz tételt okoznak az átállási költségek, valamint a megújuló és a kapcsolt energiatermelés támogatása. Ugyanakkor – miközben a nagyfogyasztók állandóan a kínálat szûkösségére hivatkoznak – az MVM legutóbbi kapacitásaukcióján alig akadt jelentkezô. Bacskó Mihály, az MVM stratégiai osztályvezetôje elôadásában kiemelte, hogy a privatizáció nagy érvágás volt az MVM részére, hiszen nagyrészt széthullott a korábbi vállalatcsoport. Tulajdonképpen most jött el a lehetôség, hogy olyan gondolkodásmód alapján tevékenykedjenek, amely egy versenypiacon mûködô energetikai vállalatcsoportra jellemzô. Az MVM arra törekszik, hogy mind Magyarországon, mind a régióban erôsítse tevékenységét, meghatározó szerepet töltsön be a villamosenergia-piacon, vagyis a liberalizációval párhuzamosan a végfelhasználói piacon is erôsítse jelenlétét. Alapvetô a Paksi Atomerômû üzemidô-hosszabbítása és a teljesítménynövelési program megvalósítása, valamint új nagyerômûvek létesítésén is gondolkoznak. Az MVM saját mûködési modellje kidolgozásával már a 2007-es teljes piacnyitásra készül. A rendszerirányítás problémáiról szólva kiemelte, hogy a piac megnyitását követôen az import, valamint a kötelezô átvétel a hazai villamosener-

38

gia-rendszer szabályozhatóságát nagymértékben csökkentette. Ha ez a tendencia tovább folytatódik, akkor akár az ellátás biztonsága is veszélybe kerülhet. A MAVIR lehetôségei beszûkültek, ezért a Paksi Atomerômû rendszeres visszaterhelése szükséges, ami az erômû élettartama szempontjából gondot jelent, valamint az MVM és a gazdaság számára is kárt okoz.

EGYRE TÖBBSZÖR KERÜL SZÓBA AZ ATOMERÔMÛ ÜZEMIDÔHOSSZABBÍTÁSA A nyári szabadságolások után szeptember közepén Pécsett gyûltek öszsze a konferenciajárók, ahol Távlatok címmel rendezték meg a Paksi Atomerômû Rt. és a Magyar Atomfórum Egyesület közös tudományos ülését. A rendezvénynek külön hangsúlyt adott a kormány elôzô heti döntése, amelynek értelmében támogatják Bátaapáti közelében a radioaktív hulladékok tárolójának megvalósítását, valamint a Paksi Atomerômû üzemidejének húszéves meghosszabbítását. Kovács József, az atomerômû vezérigazgatója bevezetôjében felhívta a jelenlévôk figyelmét, hogy a konferencia címe, a „Távlatok” utal arra, miként tudunk hosszú távon is megbízhatóan és elfogadható áron villamos energiát termelni olyan módon, amely a környezetet is megóvja. Az üzemidô-hosszabbításról szólva jelezte: elkészült az elôzetes környezeti hatástanulmány, amely az elsô lépése annak, hogy 2008-ban átadhassák az Országos Atomenergia Hivatalnak (OAH) az engedélyezéshez szükséges dokumentációt. A konferencián Herczog Edit, Európa Parlamenti képviselô a klímavédelem fontosságáról beszélt. Megemlítette, hogy Európában a széndioxid-kereskedelem egy év alatt 100 milliárd eurós üzletté nôtte ki magát, ami a terület kiemelten fontosságát mutatja. Véleménye szerint a következô években a növekvô energiaigények miatt új erômûvek építése szükséges, ezért érdemes odafigyelni arra a tendenciára, amely szerint több országban ismét elôtérbe helyezik az atomerômûvek építésének lehetôségét.


Tombor Antal, a MAVIR elnök-vezérigazgatója jelezte, hogy a rendszerirányítónak kétévente kapacitástervet, mérleget kell készítenie, amelyben a 2020-ig terjedô idôszakra vetítve évi 2%-os energiaigény-növekedéssel számoltak. Jelenleg Magyarországon 8500 MW a beépített erômûvi kapacitás, ehhez képest 2020-ig mintegy 30%-os növekedéssel lehet számolni. Az idôközben megszûnô erômûvek figyelembevételével ez azt jelenti, hogy 6500 MW új kapacitás építése válik szükségessé. A számba vehetô lehetôségeket vizsgálva elkerülhetetlennek tartja a Paksi Atomerômû üzemidô-hosszabbítását, amely nélkül nincs ésszerû energiatermelési alternatíva. A hazai lehetôségeket figyelembe véve a megújuló energiaforrások nem pótolhatják az atomerômûvet. A jelenlegi nagyerômû-park felének életkora meghaladja a 26 évet, ezen erômûvek hatásfoka már nem felel meg a követelményeknek, valamint nehezen szabályozhatóak. A legtöbbet feszegetett kérdés a szélerômûvek ügye, ám a rendszerszabályozás gondjai miatt ez a lehetôség sem növelhetô korlátlanul. Mindezekbôl következôen elkerülhetetlen egy szivattyús tározós erômû létesítése, amit az a körülmény is alátámaszt, hogy az import csökkenése miatt a hazai erômûvek terhelése is növekszik. Tombor Antal jelezte azt is, hogy az idei évben az MVM-nek mintegy 12 milliárd forint befagyott költséggel kell számolnia. Hamvas István, az atomerômû mûszaki vezérigazgató-helyettese szintén kiemelte, hogy hosszú távú stratégiájuk középpontjában az üzemidô-hoszszabbítás áll. Hozzászólásában elmondta, hogy a piacnyitást követôen az atomerômû is versenyhelyzetben tevékenykedik, és bár a legnagyobb és a legolcsóbb hazai áramtermelô, mégis rendkívül lényeges a hatékonyság növelése, mivel az ún. zsinór import olcsóbban beszerezhetô. Hangsúlyozta, hogy az üzemidô-hosszabbítás és a teljesítménynövelés javítja az erômû hosszú távú versenyképességét. Utalt arra, hogy a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba történô befizetések is kedvezôbben alakulhatnak, hiszen az erômû majdani leszereléshez szükséges pénz befizetésének határideje további húsz évvel kitolódik.

Ennek mértékét érzékelteti, hogy idén az erômû az alapba 23,7 milliárd forintot fizet. Kiemelte az atomerômû szerepét a kiotói célok teljesítésében. Meghatározónak és lényegesnek tartja, hogy a Paksi Atomerômû lakossági támogatottsága, társadalmi elfogadottsága 75%-os. A konferencián Zarándy Pál, a Magyar Atomfórum Egyesület elnöke a nukleáris energiatermelés nemzetközi tendenciáit ismertette, felhívva a figyelmet arra, hogy világszerte egyre több atomerômû üzemidô-meghoszszabbítását végzik el, és növekszik azon erômûvek száma is, amelyek erre irányuló kérelmet adnak be. Az atomerômûvek új generációiról beszélve Csom Gyula professzor kiemelte, hogy a kutatási eredmények alapján 2020–25-ig számolva hat új típus vehetô számításba. Véleménye szerint a húszas évek vége körül Magyarországon is szükségessé válik egy újabb atomerômûvi blokk építése. A nukleáris energiatermelés kérdésköre elválaszthatatlan a hulladéktárolástól – ennek lehetôségeirôl Budai Gábor, az RHK Kht. mûszaki igazgatója beszélt. Összehasonlításképpen elmondta, hogy az Unió országait figyelembe véve (Ute Blohm– Hieber, European Commission, 2005. szeptemberi kiadása alapján) látható, hogy a 25 országra vonatkozóan 36 millió t/év toxikus hulladék, összesen 40 ezer m3/év radioaktív hulladék, ezen belül 240 m3/év nagy aktivitású üvegezett radioaktív hulladék és 2400 t/év kiégett fûtôelem keletkezik. Ezzel szemben a Paksi Atomerômû teljes üzemidejére vonatkozóan 32 ezer m3 szilárd, szilárdított és a leszerelést követôen keletkezô hulladékkal lehet számolni. Ismertette, hogy a Bátaapátiban létesülô tároló kapacitása 40 ezer m3 kis- és közepes aktivitású hulladék befogadását teszi lehetôvé. A nagy aktivitású hulladéktároló megépítése pedig 2047-ben válik szükségessé. Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technológiai Intézet igazgatója az alternatív energiaforrások lehetôségeit mutatta be, kijelentve, hogy a nukleáris energiatermelésnek alapvetôen csak a nukleáris energiatermelés az alternatívája. A hagyományos, vagyis fosszilis energiahordozók a mai közel 70 dolláros olajárat, valamint a károsanyag-kibocsátást figyelembe véve

nem tekinthetôek megoldásnak. A jelenlegi lehetôségek szerint a megújuló erôforrások szintén alkalmatlanok az atomenergia kiváltására. Ismertette, hogy Németországban 17 000 MW szélerômû-kapacitás mûködik, ami majdnem a tízszerese a Paksi Atomerômûnek. Ezen szélerômûvek évi 18,7 TWh energiát termelnek, míg Pakson 14 TWh áramot állítanak elô; azaz a szélerômûvek éves termelése alig valamivel több, miközben elvileg a tízszerese lenne várható. Számításokkal igazolható, hogy a szélerômûvek mellett a már említettek miatt 80%-nyi hagyományos erômûvet kell tartalékként üzemben tartani. Növeli a gondokat, hogy a szélerôsség elôrejelzése rendkívül pontatlan. Németországban 1 kWh villamos energia szélerômûben történô megtermelése 9 eurócent, ugyanez atomerômûben 3 eurócent. Vagyis ez semmiképpen sem tekinthetô alternatívának. A többi megújuló energiaforrást (víz, nap, geotermikus, biogáz) vizsgálva kijelenthetô, alapvetôen egyikkel sem lehet napjainkban, és várhatóan a következô évtizedekben sem, a nukleáris energiatermelést kiváltani. A megújuló energiák esetében gondot jelent a szabályozás kérdése, ezért Aszódi Attila is kiemelte a szivattyús tározós erômû mielôbbi létesítésének fontosságát.

ÉLETBE LÉPETT A MÓDOSÍTOTT VET ÉS MEGINT SZÓBA KERÜLT A TÁROZÓS ERÔMÛ ÉPÍTÉSÉNEK FONTOSSÁGA Talán még haza sem értek a konferencia résztvevôi Pécsrôl, amikor pár nappal késôbb a szeptember 1-jén hatályba lépett módosított VET és a végrehajtási rendeletek címmel rendezett szakmai konferenciát a Wbpr Hungária Kft. Budapesten. Hatvani György, a gazdasági tárca helyettes államtitkára elôadásában jelezte, hogy a törvény végrehajtási rendeletei még tárcaközi egyeztetésen vannak, így várhatóan október 1-jén, ám visszamenôlegesen szeptemberi határidôvel léphetnek majd hatályba. Ismét elmondta, hogy a módosított tör-

vény még nem az új piaci modellt tartalmazza, hanem az uniós csatlakozásunk miatti jogharmonizációt jelenti. Az új piaci modellt a 2007. július 1-jétôl megvalósuló teljes piacnyitásra kell elkészíteni, ezért a szabályozás rövidesen újból módosításra szorul. A piacnyitás jelenlegi fázisában hazánk az Unióhoz csatlakozott tíz ország között a leginkább elôrehaladott, a szabadpiacra kilépett nagyfogyasztók aránya már több mint 30%. A versenypiacon tevékenykedô fogyasztók ezzel a lépéssel 15-18 milliárd forint árelônyt könyvelhettek el. A törvény többek között rendezi a rendszerirányítás helyzetét azáltal, hogy a jelenlegi ISO modell helyett januártól az úgynevezett TSO modell mûködik. Ezzel együtt rendezôdött a MAVIR Rt. tulajdoni helyzete is, a privatizációs törvény módosításával átkerült az MVM Rt. tulajdonába. A rendszerirányító függetlenségét egy aranyrészvény garantálja, amely a gazdasági tárca vezetôjének biztosít alapvetô jogosítványokat a MAVIR-ral kapcsolatos döntésekben. A VET módosítása többek között megerôsíti a MEH szerepkörét is, bôvítve hatósági jogköreit. Ennek keretében változik az adatközlés és adatkezelés, bôvül az engedélyezési hatáskör, így engedélyköteles lesz a kiserômûvek (0,5–50 MW) létesítése. Változik a megújuló energiahordozók kötelezô átvételi ára, amely zónaidôs átvétellel 23 Ft/kWh-ra emelkedik az eddigi mintegy 19 Ft/kWh-ról. Hatvani György jelezte, a megújuló energiaforrások elterjedését nagymértékben hátráltatja az is, hogy a hazai rendszerben nincs olyan tározós erômû, amely megoldaná a rendszerirányítás gondjait. A nehezen szabályozható erômûpark miatt rendszeres a Paksi Atomerômû visszaterhelése is. Ezért szeretnék, ha a Nemzeti Fejlesztési Tervben egy szivattyús tározós erômû létesítése szerepelne. Grabner Péter, a MEH osztályvezetôje a VET módosítása kapcsán a hivatal megváltozott feladatait ismertetve hangsúlyozta: rendkívül megnehezíti dolgukat, hogy még nem készültek el a szükséges végrehajtási rendeletek. Beszélt a kiserômûvek engedélyezési eljárásáról, valamint a megújuló energiaforrások megemelt kötelezô átvételi áráról. Ennek kapcsán levezette, hogy a biomassza erômûvek terhelési


39

diagramjánál jól látható az ún. mélyvölgy idôszak, amikor a Paksi Atomerômûvet is rendszeresen kénytelen visszaterhelni a MAVIR. Stróbl Alajos, a MAVIR osztályvezetôje szerint felvetôdhet a kérdés, hogy a kettôs árampiac 2007. júniusi megszûnésével érdemes lenne a vezetékes energiaellátásra (villany, gáz, távfûtés) közös törvényt alkotni, hiszen valamennyi energiahordozó felhasználói hasonló versenypiaci feltételek között mûködnek majd, és mindegyik összefügg a többivel. A megújuló erôforrásokról szólva elmondta, hogy a tervek szerint a következô másfél, két évben mintegy 1600 MW szélerômû létesítése várható, ami a rendszerirányításban és -szabályozásban komoly, sôt kezelhetetlen gondokat okozhat. Hangsúlyozta, Magyarországon nem az a gond, hogy kevés az erômûvi kapacitás – hiszen jelenleg is 8500 MW beépített kapacitással lehet számolni –, hanem a szabályozhatóságuk nem megfelelô. Nincs a hazai rendszerben tározós szivattyús erômû, ezért az ún. völgy idôszakban (éjjel és hétvégeken) gyakran vissza kell terhelni a Paksi Atomerômûvet. Erre 2003ban 115, 2004-ben 113, idén eddig 57 alkalommal kényszerült a MAVIR. 2005-ben javított a helyzeten, hogy ebben az idôszakban az MVM megpróbálja eladni a többletenergiát, így már nemcsak importálunk, hanem exportálunk is áramot. A konferencián Tombor Antal, a MAVIR elnök-vezérigazgatója jelezte, hogy a TSO létrehozása és a hálózati céggel (OVIT Rt.) történô összevonás 2006 januárjától leépítéseket fog eredményezni, hiszen több területen is azonos szervezetet mûködtetnek. Ennek mértéke ma még nem ismert, csak annyi biztos, hogy ennek kezelése a MAVIR feladata lesz. Az MVM holdingként fog mûködni, így az öszszes engedélyköteles tevékenységet (kereskedelmi, rendszerirányítási, hálózati stb.) a csoporthoz tartozó cégek fogják végezni.

ÚJ ENERGIAPOLITIKAI KONCEPCIÓ KÉSZÜL Októberben szokás szerint Aligán gyûltek össze az iparág képviselôi, ahol többek között a földgáz készle-

40

tezésérôl, az atomenergia szerepérôl és a fosszilis tüzelésû erômûvek magyarországi jövôjérôl beszéltek az elôadók. Hatvani György szerint a földgáz készletezésérôl szóló törvényt várhatóan még az idén elfogadja a parlament. Reményeik szerint megvalósulhat egy új, 1,2 milliárd m3-es biztonsági gáztároló építése is, ami legalább 2-3 hétre elegendô biztonságos gáztartalékot jelentene az országnak. Ez akkor érzékelhetô, ha az ország éves mintegy 14 milliárd m3-es gázfelhasználásához viszonyítjuk, amelynek 75-80%-a importból származik. Emellett olajból évente 6 millió tonnára van szükségünk. Villamos energiából 40 milliárd kWh az éves hazai szükséglet, amelynek 40%-át a Paksi Atomerômû adja, további 35-40%-át pedig a gáz-, olajés széntüzelésû erômûvek biztosítják. Az ellátásbiztonság növelése érdekében lényeges a Paksi Atomerômû üzemidô-hosszabbítása és ezzel együtt teljesítménynövelése, valamint 2010 után a gáz- és olajtüzelésû erômûveknél is kapacitásbôvítésre lesz szükség. A helyettes államtitkár hangsúlyozta, hogy jövôre elkészül az ország új energiapolitikai koncepciója, amelyhez jelenleg 17 szakmai munkacsoportban készülnek az elemzô tanulmányok. A konferencián Hegedûs Miklós, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezetô igazgatója jelezte, hogy a magyar gazdaság viszonylag jó állapotban van, idén közel 4%-os gazdasági növekedés várható. Gondot okoz ellenben, hogy az olaj világpiaci árának jelentôs emelkedése legalább 1 milliárd dollár többletköltséget jelentett a magyar gazdaságnak az elôzô évihez képest.

KONFERENCIA HELYETT EZÚTTAL EGY KÖZGYÛLÉSRÔL Új színfoltnak tekinthetô konferenciakörképünkben, hogy ezúttal egy közgyûlésen történtekkel is foglalkozunk, ám a rendezvény fontossága indokolja ezt a kis kitérôt. Budapesten tartotta október közepén az Atomerômûveket Üzemeltetôk Világszövetsége (World Association of Nuclear Operators – WANO) 8. köz-


gyûlését. A rendezvény szlogenje a „21. század: a nukleáris energia ígérete” volt. Mint a rendezvényen elhangzott: a konferenciát felhasználták arra, hogy megfelelôen fel tudjanak készülni azokra az új kihívásokra, amely elé a nukleáris iparág világszerte néz. Ezek rendkívül komoly feladatot jelentenek, mert meg kell felelni a környezeti kihívásoknak, a növekvô energiaigényeknek és legfôképp a biztonság kérdésének. A gyorsan növekvô energiaszükségletek, az energiaellátás biztonságosságának hangsúlyozása és a klímaváltozás veszélye mind-mind az atomenergiába történô befektetések újragondolásához vezetnek. Ezzel együtt nem szabad alábecsülni egy másik tényezô fontosságát sem, a globális biztonság javítását. Tapasztalataik szerint az utóbbi években sokat javult az atomerômûvek mûködési biztonsága. Ma mintegy 440 atomerômûvi blokk üzemel a világon, ezért alapvetô a biztonság kérdéskörének legszélesebb körû vizsgálata és a tapasztalatok átadása, megvitatása. A közgyûlésen is sokat foglalkoztak a résztvevôk a nukleáris reneszánsz kérdésével. Világszerte egyre több országban gondolják úgy, hogy a továbbiakban is szükség lesz atomerômûvekre, sôt a gyorsan növekvô energiaigényeket csak újabb és újabb blokkok építésével lehet majd biztosítani. Bár több országot fel lehetne sorolni, de elég Kínát és Indiát említeni, ahol minden eddiginél gyorsabb ütemben tervezik új atomerômûvek építését. A tudósok már dolgoznak az újabb típusú, harmadik és negyedik generációs erômûveken, amelyek nemcsak mûködési biztonság tekintetében jobbak és korszerûbbek a jelenlegi atomerômûveknél, hanem részben a hulladékgazdálkodás kérdését is segítenek megoldani, mert mûködésük közben lényegesen kevesebb nagy aktivitású hulladék keletkezik. A rendezvényhez kapcsolódóan Kovács József, a Paksi Atomerômû vezérigazgatója elmondta, hogy hazánkban Pakson termelik a legolcsóbban a villamos energiát, jelenleg 8,62 Ft/kWh áron adják tovább a nagykereskedônek. Ebben már szerepel az is, ami a hulladékelhelyezést, illetve az erômû majdani lebontási költségeit fedezi. Az ár versenyképes-

ségét jelzi, hogy ennél alig valamivel olcsóbban (és elég korlátozott mértékben) lehet csak az ún. zsinór importot beszerezni, az összes többi forrás, így a hazai erômûvek is drágábban termelnek. Az atomerômû mûködése mellett szól az is, hogy nem bocsát ki klímaváltozást okozó káros anyagokat, mint a hagyományos, fosszilis energiahordozót felhasználó erômûvek. Magyarországon az atomerômû évente 5,6 millió tonna széndioxid-kibocsátást vált ki. A vezérigazgató emlékeztetett arra is, hogy 2020-ig mintegy 6000 MW erômûvi kapacitást kell majd pótolni az energiarendszerben, ezért alapvetô fontosságú a paksi blokkok üzemidejének további húsz évvel történô meghosszabbítása. Ehhez minden feltétel adott, a Pakson mûködô VVER 440 típusú nyomottvizes reaktorok világszerte megbízhatóan mûködnek. Az atomerômû további mûködtetésének gazdasági és ellátásbiztonsági fontosságát támasztják alá a következôk: jelenleg meglehetôsen bizonytalan a fosszilis energiahordozók árának alakulása, a kôolaj- és földgázlelôhelyek nagy része a világ politikailag és gazdaságilag bizonytalan régióiban van, a készletek egyre inkább fogynak, ugyanakkor a nukleáris üzemanyagot ebbôl a szempontból stabil országokból lehet beszerezni. Válság esetén, még akkor is, ha a nukleáris fûtôanyag világpiaci ára megkétszerezôdne, a Pakson termelt villamos energia ára „csak” 10-15%-kal emelkedne. Az atomerômûben két évre elegendô fûtôanyagot tárolnak, ezzel is erôsítve a hazai energiaellátás biztonságát.

ÚJABB ATOMERÔMÛVI BLOKKOK ÉPÍTÉSÉN KELLENE GONDOLKOZNI Ismét egy rendezvény a nukleáris energiatermelés népszerûsítésére – a IV. Nukleáris Technikai Szimpózium. Süli János, az atomerômû üzemviteli igazgatója szerint döntô változást eredményezne a hazai energiaellátásban, ha a paksi blokkokat az eredetileg tervezett üzemidô végén, vagyis 2012 és 2017 között leállítanák. A hazai villamosenergia-termelés mai szerkezete szerint 24%-ban szénerô-

mûvek, 35-36%-ban olaj- és gáztüzelésû erômûvek, és 36-38%-ban a Paksi Atomerômû biztosítja az áramot. A prognózisok évi 1,8-1,9%-os energiaigény növekedéssel számolnak, valamint figyelembe véve a leállítandó elavult kapacitások pótlását is, 2020-ig mintegy 6000 MW új erômûvi kapacitás építésére lesz szükség. Ezért szükséges az atomerômû üzemidôhosszabbítását és a kapacitásnövelést elvégezni, amelyhez minden biztonsági és mûszaki feltétel adott, sôt az erômû élvezi az ehhez szükséges társadalmi és politikai támogatást is. Süli János kiemelte, hogy az atomerômûben nagy hangsúlyt fektetnek a megújuló energiatermelés bôvítésére, ezért terveik szerint a kondenzátorok hûtôvíz rendszerére egy 8,8 MW-os vízerômûvet építenének. Kifejtette, hogy az üzemidô-hosszabbítás után (amelynek költségét az erômû saját forrásból biztosítani tudja), 2015 körül számolni kellene újabb atomerômû építésével is. Pakson a mûszaki feltételek adottak két 1000 MW-os blokk felépítésére. A hazai energiaellátás helyzetérôl szólva kiemelte, hogy az atomerômû érdekelt egy tározós erômû megépítésében, hiszen csak így lehetne biztosítani a blokkok zsinór termelését.

NAPIRENDEN A MEGÚJULÓ ERÔFORRÁSOK BÔVÍTÉSE Ismét alig néhány nap és újabb konferenciára gyûlhettünk össze, ám ezen fôleg a megújuló energiaforrásokról volt szó. Az EnKon 2005 címû rendezvényen Szörényi Gábor, a MEH osztályvezetôje jelezte, hogy a megújuló energia támogatásával kapcsolatos engedélyezési munkák miatt halasztást szenved az új piaci modell kidolgozása, amelyre a 2007 júliusától várható teljes piacnyitás miatt van szükség. Kidolgozása során számos alternatívát kell végiggondolni a bevezetésre kerülô egyetemes szolgáltatás terjedelmét, a hosszú távú szerzôdések sorsát, a szervezett piacot, illetve a jelentôs piaci erôt képviselô vállalkozásokat illetôen. Ma még számos bizonytalanság van a politikai szándékok tekintetében, például azt sem látni egyelôre, hogy mi-

kor kerülhet az Országgyûlés ütemtervébe a teljes nyitáshoz szükséges új VET megalkotása, illetve az ezt megalapozó piaci modell jóváhagyása. Ezt követôen Szerdahelyi György, a gazdasági tárca fôosztályvezetô-helyettese hangsúlyozta, hogy az energiapolitika kidolgozása a következô idôszak fô aktuális feladata. Ugyan energiapolitikai alapelvek ma is vannak, de a részletes új koncepció kidolgozása még folyamatban van. Az erre irányuló korábbi, 2004-es kísérletet a szerteágazó lobbi érdekek miatt nem lehetett véglegesíteni, viszont most 17 munkabizottság tevékenysége alapozza meg a széles körû szakmai és tudományos konszenzust. A munkabizottsági tanulmányok megállapításait összegzik, és ezt követôen fogják társadalmi vitára bocsátani. A gazdasági tárca szerint a megújuló energiaforrások elterjesztése kapcsán a 2010-ig vállalt célt várhatóan már az idén teljesíti Magyarország. 2010-re célul tûztük ki, hogy – az EU energiapolitikájával összhangban – a teljes energiafogyasztáshoz viszonyítva 3,6%-ra növeljük az alternatív energiahordozókkal megtermelt villamos energia részarányát. 2003-ban 0,7% volt ez az arány, 2004-ben 2,2%. Még egy évvel ezelôtt is kérdéses volt, hogy a további növekedés biztosítható-e, ám az új VET eredményeként a megújuló energiaforrások részesedése 2005ben már 3,6% fölé nô.

JÖVÔRE SEM MARADNAK MUNKA NÉLKÜL A KONFERENCIASZERVEZÔK Az év vége közeledtével egyre sûrûsödtek az energiapiacot érintô döntések és történések, amelyek a jövô évi konferenciákon fognak igazából „testet” ölteni. Berobbant a köztudatba a Fidesz elnökének parlamenti felszólalása után a luxusprofit fogalma, amely az erômûvek hosszú távú áramvásárlási szerzôdéseit érinti. Megszületett a T. Ház döntése a Bátaapátiban épülô kis- és közepes aktivitású hulladéktárolóról, valamint a Paksi Atomerômû üzemidô-hosszabbításának támogatásáról, sôt a képvi-


41

selôk elfogadták az úgynevezett szénfillér bevezetését is. Mindezek mellett december 8-án Szaniszló Mihály, az IEF elnöke bejelentette: mivel az ipari nagyfogyasztók érdekvédelmi szervezetének minden eddigi próbálkozása kudarcot vallott, hogy leüljenek a döntéshozó és elôkészítô intézmények vezetôivel a hazai energiapiacot érintô kérdések megbeszélésérôl, egyeztessenek javaslataikról, ezért figyelemfelhívásból

egyhetes éhségsztrájkba kezd. Aztán az újévi petárdaropogás meghozta az orosz–ukrán gázárvitát, ami majdnem térdre kényszerítette egész Európát, élesen rámutatva egyoldalú importfüggôségünkre. Ennek kapcsán felvetôdött a stratégiai gáztározó építésének felgyorsítása, a teljes piacnyitás idôpontjának elôrehozása és még számos ötlet napirendre vétele. A fentiek alapján bátran kijelenthe-

tô, hogy a 2006. évben sem maradnak üresen a konferenciatermek. Az energiapiacot feszítô kérdések, a teljes piacnyitás dátumának lehetséges elôrehozása, a nagyfogyasztók már éhségsztrájkkal is alátámasztott követelései, a hosszú távú áramvásárlási szerzôdések esetleges felülvizsgálatai állandó témát fognak biztosítani a konferenciák szervezôinek, résztvevôinek és így nekünk, újságíróknak is.

március végére, majd a második ütemben 60 MW hôkapacitás rendelkezésre állása valósul meg 2007. október végén. A harmadik ütemben, 2008. március végéig épülnek meg azok a hiányzó létesítmények, amelyek az összesen 120 MW hô-, illetve háromszor 16,5 MW villamos teljesítményû kapacitás létrehozásához szükségesek. A szerzôdéscsomagot a FÔTÁV képviseletében dr. Uhri László, az MVM részérôl pedig dr. Kocsis István vezérigazgató látta el kézjegyével. E megállapodáscsomaggal a FÔTÁV Rt. újabb – egyben legnagyobb – kogenerációs fejlesztési lehetôségével élt. Dr. Kocsis István vezérigazgató a projekt elindítása kapcsán kifejtette: a beruházás összhangban van az MVM középtávú üzleti stratégiájában megfogalmazott célkitûzésekkel. Ennek szellemében a társaságcsoport erôsíti pozícióját a hazai távhôpiacon, korszerû, magas hatásfokú technológiák megvalósítása révén versenyképes kapcsolt hô- és villamosenergiatermelô egységeket létrehozva. Az MVM az eddigi sikeresen megvalósult beruházásai, a miskolci, és tatabányai projektek után ezúttal újabb jelentôs, az Európai Unió által is preferált hô- és villamosenergia-termelô kapacitást létesít Budapesten. A távhôt hasznosító fogyasztók számára számos elônyt hoz majd az új erômû megépülése. Amellett ugyanis, hogy lényegesen csökken a hô elôállítás költsége, és mérséklôdik a kibocsátás, nagymértékben növekszik az ellátásbiztonság, hiszen négy egymástól független hôtermelô berendezés gondoskodik majd a megfelelô mennyiségû hôenergiáról. Az újonnan létesülô korszerû blokkok elôreláthatólag 20-25 évig képesek lesznek ellátni a fogyasztókat. A beruházás elôkészítô munkái két újabb állomáshoz érkeztek a közeli napok-

ban. Március 8-án aláírásra került a Magyar Villamos Mûvek Zrt. és az EGI Energiagazdálkodási Rt. között a beruházás kivitelezésére vonatkozó fôvállalkozói szerzôdés, amelynek értéke meghaladja a 11 Mrd Ft-ot. A kivitelezés elôkészületi munkái megkezdôdtek. Március 23-án aláírásra kerültek az erômû földgázellátását biztosító szerzôdések az MVM és a FÔGÁZ Zrt. között. A földgáz hálózati csatlakozási szerzôdés több mint 21 évre biztosítja 18 850 m3/h hálózati gázkapacitás igénybevételét. A hosszú távú együttmûködési és földgáz-szolgáltatási szerzôdés aláírására is sor került, amely megfelelô rugalmassággal biztosítja mintegy 2 800 000 GJ/év gázmennyiség megvásárlásának feltételeit.

n HÍREK Megkezdôdött az észak-budai régió hôellátásának korszerûsítése Csökkenhet a távhô elôállításának a költsége Észak-Budán. Elindult az észak-budai régió hôellátásának a korszerûsítése. Errôl még tavaly négy megállapodásból álló szerzôdéscsomagot írt alá a Magyar Villamos Mûvek (MVM) Zrt. a FÔTÁV Rt.-vel. Az MVM ezzel szerzôdéses kötelezettséget vállalt, hogy mintegy 10,5 milliárd forint beruházást valósít meg a FÔTÁV Rt. Észak-budai Fûtômûve területén, az észak-budai és óbudai hôkörzetek együttes hôigénye 70 százalékának a kielégítésére. A beruházás révén lényegesen csökkenthetô a távhô elôállítási költsége, és jelentôsen mérséklôdik a károsanyag-kibocsátás mértéke is. A szerzôdések szerint az MVM összesen háromszor 30 MW hô- és 50 MW villamosenergia-termelô kapacitást valósít meg úgy, hogy az egyik új kazánt póttüzeléssel 60 MW-ra építi ki. Így összesen 120 MW hô- és 50 MW villamos kapacitás áll rendelkezésre a szerzôdésben vállalt hôigény kielégítésére. A szerzôdéskötés jogát az MVM a FÔTÁV által kiírt pályázaton még az elmúlt évben nyerte el. Az új erômû megépítésével – azon túl, hogy ezzel lényegesen csökkenthetô a távhô elôállítási költsége – jelentôsen mérséklôdik a károsanyag-kibocsátás. További kedvezô környezeti hatásként lehetôvé válik a jelenlegi III. kerületi Zápor utcai Fûtômû kiváltása, amely önmagában is csökkenti a városrész füstgáz- és zajterhelését. A szerzôdéses csomag részeként az MVM vállalta, hogy az általa ajánlott berendezéseket három ütemben építi meg. Így már 2007 októberére megteremti azt a hôkapacitást, amely az Óbudai Fûtômû kiváltását lehetôvé teszi. Az elsô ütem keretében egyszer 30 MW hô- és egyszer 16,5 MW villamos kapacitás létesül 2007.

42


Mint arról már beszámoltunk: az MVM még a ’90-es évek végén döntött úgy, hogy kogenerációs blokkok építésével belép a távhôtermelési piacra. Elôször – 2001-ben – a miskolci hôpiacon jelent meg a Villamos Mûvek. A projekt elsô üteme, azaz 6 darab 3,9 MW-os és 1 darab 1 MW-os gázmotoros blokk létesítése 2003 ôszén sikeresen befejezôdött. A második ütem egy 42 MW villamos teljesítményû erômû megvalósítását tartalmazza. A miskolci projektek teljes beruházási költsége mintegy 14,3 Mrd forint, amelynek 30%-át saját keretbôl, 70%-át pedig hitelbôl finanszírozza a beruházó. Az új létesítmények üzembeállítása évente egymilliárd forint körüli összeg megtakarítását teszik lehetôvé a miskolciaknak. Az MVM következô programja a tatabányai fûtôerômû korszerûsítése, illetve átépítése volt, amely 2003 októberében indult el, 2004 októberében már üzemeltek a blokkok. A projekt összköltsége elérte a hatmilliárd forintot.

(Népszava, 2006. március 28.)

n HÍREK

BESZÁMOLÓ A NÉPSZABADSÁG ENERGIABIZTONSÁGRÓL RENDEZETT FÓRUMÁRÓL Az energiabiztonságról címmel, a piac és a kormányzat szereplôit bevonó kerekasztal-beszélgetést rendezett a Népszabadság január 24-én Budapesten. A fórumon részt vett Kóka János gazdasági miniszter, Dióssy Gábor, a GKM államtitkára, Mosonyi György, a MOL vezérigazgatója, Konrad Kreuzer, az E.ON Hungária igazgatósági elnöke, Kapolyi László akadémikus, Tombor Antal, a MAVIR elnök-vezérigazgatója és Szaniszló Mihály, az Ipari Energiafogyasztók Fóruma elnöke. A konferencián fôleg a rendkívüli hideg miatt kialakult gázellátási problémákról, az energiabiztonságot érintô kérdésekrôl volt szó, de természetesen terítékre kerültek a villamosenergia-piacot érintô kérdések is. Kóka János bevezetô elôadásában a hazai és az uniós energiapolitikát bírálta az elmaradt fontos döntések miatt, amelyek a mostani kritikus helyzet kialakulásához vezettek. Mint mondta: elmaradt döntések, felpuhult direktívák jellemzik az európai energiapolitikát. Szerinte az elmúlt 15 évben a hazai politikusok sem foglalkoztak az energiapolitikával, leginkább csak a gáz- és villamosenergia-árak foglalkoztatták ôket. Ebben az idôben hihetetlenül megnôtt Magyarország energiafüggôsége. A gáz részaránya a hazai energiaellátásban 45%, és ezen belül az összes felhasznált gáz 75%-a egyetlen partnertôl, az oroszoktól származik. A kiszolgáltatottság csökkentésére többféle lehetôséget kell számba venni. A stratégiai gáztározó megépítése mellett egy újabb betáplálási vezetéket kellene építeni, de szükség van a hatékonyság javítására, a megújulók részesedésének növelésére és technológiai innovációra az energiaiparban. A miniszter szerint a szakma évek óta sokféle javaslatot fogalmaz meg Magyarország ellátásbiztonságának javítása érdekében, érdemi elôrelépés

azonban nem történt. Másfél éve vagyok miniszter – emlékeztette a résztvevôket Kóka János – és nem értem, hogy lehet egy olyan projektet, mint a Nabucco vezeték évekig elhúzni úgy, hogy nem történik semmi. Mintha a politikusokból hiányozna az elôrelátás képessége. Ha ma nem veszszük komolyan ezt a problémát, nem teszünk lépéseket az energiabiztonság érdekében, tíz év múlva ugyanitt fogunk tartani, és akkor majd visszamutogatunk a mostani generációra. A miniszter jelezte, hogy mint a V4 országok soros elnöke is fel fogunk lépni az energiabiztonság növelése érdekében, ezért is hívta össze a Horvátországgal, Ausztriával kiegészített találkozót, amelyhez Románia is csatlakozni kíván. Sôt, ezen túlmenôen a márciusban, Moszkvában megrendezendô G8-ak találkozója elôtt minden részt vevô ország illetékes miniszterét megkeresi, hogy személyesen hívja fel a figyelmüket erre a kiszolgáltatott helyzetre. Kóka János azt is jelezte, hogy az ellátásbiztonság kérdésében konszenzust tapasztal a hazai pártok vezetôi között is. A miniszter az aktuális helyzetrôl szólva elmondta, hogy elôzô nap 86 millió m3 gáz fogyott, ezzel szemben a jelenlegi körülmények között 87,5 millió m3 az a mennyiség, amit a MOL még biztosítani tud. Minden 1 °C-os hômérséklet-csökkenés 2 millió m3 gázfogyasztás-növekedést eredményez, vagyis éppen az ellátás határán mozog az ország. Növeli a gondokat, hogy Magyarországon a lakások többségében, fôleg a lakótelepeken a lakosság a kilincset használja hôfokszabályzásra, így rendkívül sok energia megy veszendôbe. Ezért külön figyelmet kell fordítani az energiatakarékosságra is. A miniszter beszélt a megújuló energiaforrások használatának növelésérôl is, kiemelve a gazdaságosság jelentôségét. Rámutatott, hogy míg a Paksi Atomerômû 10 Ft alatt biztosítja a villamos energiát, addig a megújulók kötelezô átvételi ára 23 Ft, amit a fogyasztók fizetnek meg. A rendszerszabályozásban az is

gondot okoz, hogy a hazai villamosenergia-termelés 40%-át a kevésbé szabályozható atomerômû adja, ezért nem lehet korlátlanul növelni a megújulók részarányát sem. A mostani helyzet rámutat arra is, hogy növelni kellene a geotermikus energia felhasználását. Ehhez hozzátette, hogy bizonyos felmérések szerint a magyar lakosság nagyobb része azt mondja: akkor is célszerû a megújuló energiák részesedését növelni, ha ez az áramár emelkedésével jár. A konferencián felszólalók ezt követôen fôleg a gázhelyzettel foglalkoztak, bár néhány elôadó kihangsúlyozta a villamosenergia-termelés gondjait is. Tombor Antal (MAVIR) szerint újra kell tárgyalni a HTM-eket (hosszú távú áramvásárlási szerzôdéseket) az erômûvekkel, viszont nyilvánvaló, hogy hosszú távú szerzôdések nélkül egyetlen befektetô sem hajlandó új erômû építésére vállalkozni, pedig az ellátás biztonsága miatt erre szükség lesz. A tanácskozáson Barócsi Zoltán (MVM) elmondta azt is, hogy az MVM minden évben tárgyal a HTMekrôl az erômûvekkel. Az is tény azonban, hogy a HTM-ek nélkül nem lehetne megoldani az ellátás biztonságát, sôt vélhetôen a villamos energia ára is magasabb lenne. Kapolyi László többek között külön beszélt az atomerômû fontosságáról is. Mint mondta: a villamosenergia-ellátásban sem a Paksi Atomerômûnek, sem a lignit alapú Mátrai Erômûnek nincs alternatívája. Paks esetében az üzemidô-hosszabbítás és teljesítménynövelés mellett újabb blokkok építésének lehetôségét emelte ki, amit alátámaszt az is, hogy a megújuló energiák rendkívül magas (23 Ft/kWh) kötelezô átvételi árát csak ezzel lehet kompenzálni. A konferencián Tombor Antal külön beszélt a rendszerszabályozás gondjairól. Szerinte a jelenlegi helyzet rendkívül kiélezett, ezért elkerülhetetlen egy szivattyús tározós erômû megépítése.

Mayer György


43

A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ TÖRVÉNY 2006. ÉVI VÁLTOZÁSAI SZÉNÁSY ÁGNES

2006-tól az adótábla az alábbiak szerint változik: 0–1 550 000 Ft-ig 18% 1 550 001 Ft-tól 36% Az alsó sávhatár 50 000 Ft-tal növekedett, az e feletti rész adókulcsa 38%-ról 36%-ra csökkent (szja tv. 30. §). Az adójóváírás 2006-ban – jövedelemkorláthoz (jogosultsági határhoz) kötötten – 63 000 forint havi bérjövedelmet mentesít az adó alól. A szabályozás áttekinthetôsége érdekében a módosítás bevezeti az alap-adójóváírás fogalmát. Az adójóváírás az alap adójóváírás és a kiegészítô adójóváírás összege. Az alap adójóváírás – az erre jogosító jövedelemhatárig – az adóévi bér 18%-a, de legfeljebb 9000 forint jogosultsági hónaponként (tehát a havi összege nem változott), viszont módosult a jogosultsági határ. 2006-tól 1 500 000 Ft-ig lehet igénybe venni. E felett az alap adójóváírás fokozatosan csökken, 2 100 000 Ft felett megszûnik. A kiegészítô adójóváírás havi 2340 Ft/hóra emelkedik, teljes évi összege 28 080 Ft, 1 000 000 Ft éves jövedelemig vehetô igénybe. E fölött mértéke fokozatosan csökken és 1 561 600 Ft éves jövedelem fölött már nem vehetô igénybe (szja tv. 33. §). 2006. január 1-jétôl az adómentesen nyújtható béren kívüli juttatások összértéke évi 400 000 Ft, az e feletti összeg adóköteles. E jelentôs korlátok közé szorított keretbe az alábbi adómentes juttatások tartoznak: n az adómentes iskolakezdési támogatás; n az önkéntes kölcsönös egészség-, ill. önsegélyezô pénztárba a munkáltató által befizetett hozzájárulás azon része, amelyet a jövedelem

44

kiszámításakor nem kell figyelembe venni; n az adómentes üdülési csekk értéke, ill. a nyújtott adómentes üdülési szolgáltatás szokásos piaci értéke; n az iskolarendszerû képzés átvállalt összegének azon része, amelyet a jövedelem kiszámításakor nem kell figyelembe venni. (Ez nem vonatkozik a 2006. január 1-je elôtt megkezdett iskolarendszerû képzésekre.) A munkáltatónak az összeghatáron felüli részbe kell sorolnia azon juttatásokat is, amelyeket a munkavállaló munkaviszonyával összefüggésben a munkavállaló családtagjainak fizet [szja tv. 71. § (1)–(5) bekezdések]. A munkáltató az adót az adóév utolsó napjára – vagy a munkaviszony megszûnése napjára – állapítja meg, a kifizetôre vonatkozó szabályok szerint fizeti meg és vallja be. Azaz a természetbeni juttatásokra vonatkozó közterhekkel számítandó, amely a 44%-on felül az adóval növelt érték után 29% tb-járulék és 3% munkaadói járulékfizetési kötelezettséggel jár (összesen 88,76%). Az egy- és a kétgyermekes családoknak 2006-tól nem jár a családi kedvezmény. A legalább három gyermeket nevelô családok ezentúl gyermekenként havi 4000 Ft-ot érvényesíthetnek a 2005-ös havi 10 000 Ft helyett. Az adókedvezmény teljes összegét csak az a magánszemély érvényesítheti, akinek éves jövedelme nem haladja meg a 6 000 000 Ft-ot. A négy- vagy többgyermekes családok esetében ez a határ gyermekenként 500 000 Ft-tal nô, de legfeljebb 8 000 000 Ft-ig [szja tv. 40. § (3) és 44. § (1) bekezdések]


Átmeneti szabályként megmaradt, hogy a 2005-ben magzat utáni kedvezményben részesülô magánszemély a magzat 2006-os megszületéséig egy gyermek esetén havi 3000 Ft, két gyermek esetén havi 4000 Ft, három vagy több gyermek esetén havi 10 000 Ft kedvezményt érvényesíthet jövedelemkorlát nélkül [módosító tv. 178. § (16) bekezdés]. Ugyan 2004-ben 2006. január 1jei határral megszüntették a tb- és magán-nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó kedvezményeket, de a 2005. november 7-én elfogadott módosítás ismét hatályba helyezte azokat, így ebben a kedvezménykörben nincs változás (szja tv. 35. §). Lényeges módosítás, hogy 2006tól csak számítógép megszerzésére jár a Sulinet-adókedvezmény, egyéb számítástechnikai eszköz megszerzésére nem [szja tv. 36/A. § (3) bekezdés]. Amennyiben a magánszemély a biztosítási szerzôdés lejárta elôtt megszünteti a szerzôdést, az addig igénybe vett biztosítási adókedvezménybôl visszamenôleg 3 évre a kedvezmény 20%-ának pótlékkal növelt összegét kell visszafizetni. Ha a szerzôdést 3 éven belül szüntetik meg, akkor a teljes, addig igénybe vett biztosítási adókedvezményt kell visszafizetni [szja tv. 42. § (3)–(4) bekezdések]. A munkavállalónak ingyen vagy kedvezményesen juttatott, kizárólag a munkavállaló helyi utazására szolgáló bérlet összege adómentes bevételnek minôsül függetlenül a munkavállalónak nyújtott étkezési utalványoktól, ha a bérletrôl szóló számla a munkáltató nevére szól (szja tv. 1. sz. melléklet 8.34. pontja). Itt kell megjegyezni, hogy 2005. július 1-jétôl a

helyi utazási jegy juttatása nem adómentes. Az adómentes iskolakezdési támogatás összege 2006. január 1-jétôl 17 000 Ft-ról 19 000 Ft-ra változott (szja tv. 1. sz. melléklet 8.30. pontja). A munkahelyi étkeztetés keretében a munkáltató által adható juttatás 9000 Ft-ra emelkedik január 1-jétôl, míg az élelmiszer-utalványé 4500 Ftra (szja tv. 1. sz. melléklet 8.17 pont). A lakáscélú támogatás összege 750 000 Ft-ról 1 000 000 Ft-ra emelkedett. Abban az esetben is csak 1 000 000 Ft lehet összesen, ha a munkavállaló egyszerre több munkáltatótól igényli a támogatást. Az egymilliós összeghatárba beletartoznak a tárgyévben folyósított támogatások, valamint a tárgyévet megelôzô 4 évben kapott támogatások, de 2006-ban csupán a megelôzô egy évet kell figyelembe venni, az ezt követô években, 2007-ben az elôzô kettôt, 2008-ban az elôzô három évet kell figyelembe venni. Elsô ízben csak 2009-ben kell számolni az 5 évvel [szja tv. 1. sz. melléklet 2.7. és 9.3.5. pontjai, valamint a módosító tv. 178. § (19) bekezdés]. A helyközi munkába járással kapcsolatos változás, hogy január 1-jétôl a munkáltató csak a jegy vagy bérlet ellenében térítheti a költségeket, illetve a munkáltató általa vásárolt jegyeket, bérleteket is adhat munkavállalóinak [szja tv. 25. § (2) ba) pont]. 2006-tól a lakástakarék betétre fizetett kamat adómentes bevételnek minôsül (szja tv. 1. sz. melléklet 2.6. pont). A lakáshoz kapcsolódó juttatások körében adómentessé vált a távfûtési támogatás is (szja tv. 1. sz. melléklet 2.5. pont). Írásban nyilatkozhat munkáltatójának a végkielégítésre jogosult magánszemély a végkielégítés kifizetése elôtt , hogy kívánja-e alkalmazni a megosztásos módszert, vagy egy összegben kívánja elszámolni a végkielégítés összege után járó adót. Ilyen nyilatkozatot már 2005-ben megszerzett végkielégítésre is tehet a magánszemély. Amennyiben a magánszemélynek áthúzódó tétele van a megosztás miatt akár 2004-rôl 2005-re, akár 2005-rôl 2006-ra nem kérheti az adóhatósági adómegállapítást. Amennyiben a magánszemély a megosztást választotta, a

végkielégítés után 18%-os adóelôleget kell levonni, ha viszont egy öszszegben kívánja elszámolni, akkor a végkielégítés teljes összegét a kifizetés évében kell jövedelemként elszámolni, és a jövedelem szerinti kulcs alkalmazásával levonni az adóelôleget [szja tv. 12/A. § (4), 26. § (4), 48. § (17) bekezdések és a módosító tv. 178. § (20) bekezdés]. Új törvényi elôírás szerint a nyugdíj-elôtakarékossági számla tulajdonosa nyilatkozhat bevallásában, illetve adóhatósági adómegállapításhoz tett nyilatkozatában rendelkezhet arról, hogy az adóhatóság utalja át nyugdíj-elôtakarékossági számlájára az általa a számlára befizetett összeg 30%-át. Ez több számla esetén is öszszesen maximum 100 000 Ft, illetve, ha a magánszemély 2020. január 1je elôtt éri el az öregségi nyugdíjkorhatárt, maximum 130 000 Ft. A nyugdíj-elôtakarékossági utalás nem jogosít adó-visszaigénylésre, tehát az utalt összeg nem haladhatja meg az összevont adóalap adójának adókedvezményekkel csökkentett összegét. A nyilatkozatban a magánszemély csak egy számlát jelölhet meg. Az adóhatóság által átutalt összeg nem minôsül bevételnek. A nyugdíj-elôtakarékossági számláról teljesített, nyugdíjszolgáltatásnak minôsülô kifizetés nyugdíjnak számít, tehát nem adózik [szja tv. 44/C. §, 3. § (23) n), 7. § (1) e) pontjai]. 2006. január 1-jétôl a minimálbér havi 62 500 Ft (316/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet).

A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI JOGSZABÁLYOK, VALAMINT AZ EGÉSZSÉGÜGYI HOZZÁJÁRULÁSRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY 2006. ÉVI VÁLTOZÁSAI 2006. évben a járulékfizetési felsô határ napi 17 330 Ft, naptári évre számítva 6 325 450 Ft [tbj tv. 24. § (2) bekezdés], [2005. évi CLIII. törvény 58. § (1)]. Január 1-jétôl köteles havonta megfizetni a tárgyhónapot megelôzô hónapban érvényes minimálbér 11%-ának megfelelô egészségbiztosítási járulékalapot az is, aki: n nem biztosított, n nem minôsül eltartott hozzátarto-

zónak, n nem jogosult egészségügyi ellátás-

ra szolidaritási alapon sem. (1997/LXXX tv. 39. §) Függetlenül attól, hogy a biztosítottnak van-e legalább 36 órás biztosítási jogviszonya, az összes biztosítási jogviszony után 4%-os egyéni egészségbiztosítási járulékot kell fizetni (1997/LXXX tv. 31. §). Új elôírásként 2006-tól meghatározott jövedelmek után, mint pl. az osztalék, a magánszemélynek 4%-os eho-fizetési kötelezettsége van (1998/LXVI. tv. 2. §). A családi adókedvezmény nagymértékû csökkentésének ellensúlyozásaként a családi pótlék összege 2006-ban jelentôsen megemelkedett:

gyermekenként egygyermekes család

11 000 Ft

egygyermekes egyedülálló

12000 Ft

kétgyermekes család

12 000 Ft

kétgyermekes egyedülálló

13 000 Ft

három- vagy többgyermekes család

14 000 Ft

három- vagy többgyermekes egyedülálló

15 000 Ft

tartósan beteg, ill. súlyosan fogyatékos gyermek után

21 000 Ft

tartósan beteg, ill. súlyosan fogyatékos 18. életévét betöltött személy

18 000 Ft

tartósan beteg, ill. súlyosan fogyatékos gyermekét egyedülállóként nevelô

23 000 Ft

gyermekotthonban, intézetben, nevelôszülônél elhelyezett gyermek után, ill. a közoktatási intézményben tanuló, 23. életévét be nem töltött gyermek után

13 000 Ft


45

A szülô választhat, hogy a január 1-jétôl érvényes családi pótlékot kéri, vagy 2006. március 31-ig még a régi besorolás szerinti családi pótlékot. Abban az esetben, ha a szülô március 31-ig a régi összeget szeretné kapni, 2006. január 10-ig a lakóhely szerinti illetékes Magyar Államkincstár területi igazgatóságánál nyújthat be kérelmet. A határidôt túllépve a

kérelem jogvesztô, és a 2006. január 1-jétôl érvényes családi pótlékot folyósítják (1998/LXXXIV. tv. 11. §). Fontos változás, hogy 2006. január 1-jétôl a 13. havi családi pótlék beépül a normál családi pótlék összegébe és nem fizethetô ki júliusra (1998/LXXXIV. tv. 11. §). 2006-tól a gyesben részesülô szülô a gyermek 1 éves korától a korábbi 4

helyett 8 órás állást is vállalhat. Nem zárja ki jogosultságát, ha gyermekét óvodába, bölcsödébe adja (1998/LXXXIV. tv. 21. §). Megváltozott a gyedszámítás módja, így a gyed felsô határa a mindenkori minimálbér kétszeresének 70%-a lehet. 2006-ban ez az összeg 87 500 Ft (1997/LXXXIII. tv. 42/D. §).

zisközeli helyzete a gázellátás terén még inkább aláhúzza stratégiánk helyességét, melyben az atomerômûnek tartósan stabil helyet szánunk a hazai energiaellátásban. – Milyen lépéseket tesznek azért, hogy az MVM regionális nagyvállalattá váljon? – Ide sorolható többek között, hogy tavaly írtuk alá a romániai Transelectricával a Békéscsaba-Arad távvezeték létesítésérôl szóló megállapodást. Ezt nemcsak azért tartjuk fontosnak, mert egy évek óta húzódó projekt végrehajtása indulhatott meg, hanem azért is, mert a távvezeték létesítésével olyan új hálózati elemek jelennek meg, melyek hozzájárulnak a hazai ellátás biztonságának javulásához. Ugyanakkor bôvülnek kereskedelmi lehetôségeink is. Az erôs hálózati kapcsolatok ahhoz is szükségesek, hogy a magyar villamosenergiarendszer egyik égetô problémáját, a völgyidôszaki többlet energiák tárolására is alkalmas szabályozó kapacitások hiányát megoldjuk. Például szivattyús tározós vízerômû létesítésével ott, ahol ez ésszerûen lehetséges. – Putyin orosz elnök látogatása kapcsán számos kétoldalú megállapodás aláírására is sor került a magyar energetikai vezetôk és orosz energetikai nagyvállalatok vezetôi között. Ezekrôl a megállapodásokról mit lehet tudni? – Elsôként említendô ezek sorában az MVM és az orosz villamos energetikai nemzeti társaságcsoport, a RAO UES közötti memorandum, amely nem csak szorosabbra fûzi a két cégcsoport szakmai kapcsolatait, hanem számos konkrét projekt közös megvalósításáról is szól. Ezek közül a fontosabbak: az európai villamosenergia-rendszer (UCTE) és az orosz rendszer közötti párhuzamos üzem elôkészítésével kapcsolatos közös tevékenység, a meglévô hálózati és termelô egységek rekonstrukciójának és új létesítmények közös megvalósításának, valamint a közös üzemeltetésüknek az elôkészítése és természetesen a villamos energia kereskedelemben való együttmûködés. Az erômûvi projektek közül említésre méltó a szivatytyús tározós vízerômû létesítési lehetôségének vizsgálata, melyrôl már az elôzôekben szó volt és szintén komoly lehetôségeket jelentene a magyar villamosenergiarendszer számára. – A híradások beszámoltak egy másik megállapodásról is… – Valóban, az MVM egy további memorandumot is aláírt Oroszország egyik legnagyobb magántulajdonban lévô energetikai társaságával a KESZ Holding-

gal, valamint az ATOMSTROYEXPORT társasággal, amely az orosz atomenergetikai szektor egyik zászlós hajója. Ez a megállapodás is energetikai projektek közös megvalósítására irányul. A dokumentum elsôdleges célja, hogy keretet, illetve lehetôséget biztosítson a késôbbiekben további megállapodások kötésére. Ennek érdekében a felek többek között közös munkacsoportokat hoztak létre. A memorandum rögzíti ugyanis, hogy a Paksi Atomerômû üzemidejének meghosszabbítása és teljesítménynövelése az elkövetkezô idôszak kiemelt feladata, tekintettel a magyar nukleáris energiatermelés meghatározó volumenére, megbízható és környezetkímélô jellegére. Az orosz fél a memorandumban kifejezte érdeklôdését a hazai nukleáris energiatermelés jövôképének megvalósítása során az esetleges részvételre a fenti tervekhez kapcsolódó beruházásokban. Az MVM természetesen örömmel vette a nukleáris energetikában nemzetközi szinten is jelentôs és nagy tapasztalattal rendelkezô társaságok érdeklôdését. – Mindezek fényében miként összegezhetô az MVM új stratégiájának lényege? – Alapvetô és meghatározó a biztonságos energiaellátás, hiszen jól mûködô villamosenergia-ipar nélkül nem lehet sikeres egyetlen ország gazdasága, így Magyarországé sem. Az MVM az ország 3-4. legnagyobb vállalatcsoportja, így eredményes mûködése az élet minden területére kihat. Elképzelésünk lényege a csoportszintû hatékonyság javítása, a jövedelmezôség és a cégcsoport értékének növelése. A stratégia elfogadásával megteremtettük a siker, az eredményes munka külsô és belsô feltételeit. Középtávon, vagyis a következô 35 évben jelenlegi piaci értékünket szeretnénk többszörösére növelni. Valamennyi lépésünk ezt a célt szolgálja. Az egész ország érdeke, hogy versenyképessé tegyük a nemzeti villamos társaságcsoportot, mert ezt követeli meg a hazai és fôleg a nemzetközi piac. Az európai tapasztalatok is azt mutatják, hogy csak azok a cégcsoportok sikeresek az erôsödô versenyben, amelyek hatékonyan, erôiket koncentrálva mûködnek. Az egész magyar nemzetgazdaság, de meggyôzôdésem szerint valamennyi magyar állampolgár közös érdeke is, hogy az MVM csoport is ilyen sikeres, gyarapodó, és ugyanakkor a hazai áramellátást változatlanul magas színvonalon és elfogadható áron biztosító nemzeti vállalat legyen.

n HÍREK Régiós szerepre törekszik az MVM A Magyar Villamos Mûvek (MVM) Zrt. az ország olyan meghatározó nemzeti villamos energetikai vállalatcsoportjává fog válni, amely a régióban is jelentôs szerepet játszik - mondta dr. Kocsis István, az MVM vezérigazgatója. Az MVM stratégiai holdingként fog mûködni a jövôben, valamint erôsíteni kívánják termelési pozícióikat is, melyben fontos szerepe lesz a Paksi Atomerômûnek. – Mit értsünk az alatt, hogy az MVM stratégiai holdingként mûködik a jövôben, és miként képzelik el régiós szerepvállalásukat? – Arra törekszünk, hogy az MVM erôs, integrált, azaz a villamosenergia-ellátás teljes vertikumában jelen lévô nemzeti társaságcsoport legyen, mely szûkebb hazánkon kívül a régióban is szerepet vállal. A tavalyi évben már megtettük az elsô, legfontosabb lépéseket, melynek igen jelentôs cégjogi változásaként létrehoztuk az integrált átviteli hálózati rendszerüzemeltetô társaságot, a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító (Mavir) Zrt.-t, az MVM csoport keretében. Ezzel az MVM egyik korábban alaptevékenységnek számító funkciója, az átvitel a leányvállalatunkhoz került. Idén folytatjuk ezt az építkezést azzal, hogy már a teljes piacnyitásra is készülve létrehoztuk az MVM új kereskedô cégét. Ez a másik alaptevékenységünket, a közüzemi villamos energia-nagykereskedelmét fogja ellátni. Ezzel jön létre igazából az a korszerû, ütôképes irányítási modell, melyet célul tûztünk ki az MVM erôs, hatékony stratégiai holdinggá alakulásához. – Ebben a struktúrában hol a helye a Paksi Atomerômûnek? – Az MVM csoport új struktúrájában meghatározó szerepe van és lesz az egyetlen hazai nukleárisenergia-termelônek. A tavalyi év e téren is mérföldkônek számított, amikor decemberben a Parlament elsöprô többséggel támogatta az atomerômû üzemidô-hosszabbítási programját, valamint ezzel együtt a teljesítménynövelési elképzeléseket, amely stratégiánk egyik kulcseleme. Másrészt az erômû tavaly igen eredményesen mûködött, ismét a hazai villamosenergia-termelés 40%-át adta, a legolcsóbb áron, biztonságosan és egyben szolid nyereség mellett. Nagyon sok minden szól az atomenergia mellett, például az, hogy a kôolaj a világ politikailag bizonytalan régióiból származik. Másrészrôl úgy vélem, hogy az elmúlt idôszak krí-

46


(Magyar Nemzet, 2006. március 14.)

2006. ÉVI ADÓTÖRVÉNYVÁLTOZÁSOK n JELEN CIKK A 2006. ÉVI ADÓTÖRVÉNY-VÁLTOZÁSOKAT ISMERTETI. MINT EDDIG MÁR MEGSZOKHATTUK, A PARLAMENT MINDEN ÉVBEN MÓDOSÍTJA A KÖZTERHEKRÔL SZÓLÓ JOGSZABÁLYOKAT. AZ IDEI TALÁN ANNYIBAN MÁS, HOGY AZ ORSZÁGGYÛLÉS AZ ÉVKEZDETET NEM SOKKOLTA ANNYIRA NAGY HORDEREJÛ VÁLTOZÁSSAL, SÔT AZ ÖTÉVES ADÓCSÖKKENTÉSI PROGRAM JEGYÉBEN SZÜLETTEK A MÓDOSÍTÁSOK, AMELYNEK EREDMÉNYEKÉNT MINTEGY 1000 MILLIÁRD FORINTNYI ADÓ- ÉS JÁRULÉKCSÖKKENTÉSRE SZÁMÍTHATUNK. AZ ÁTLAGOS ÁLLAMHÁZTARTÁSI ELVONÁS A JELENLEGI 38%-RÓL 34,8%-RA MÉRSÉKLÔDIK, ÉS MÁR 2006-BAN KÖZEL 200 MILLIÁRDDAL TÖBB JÖVEDELEM MARAD AZ ADÓFIZETÔKNÉL. AZ ELSÔ RÉSZBEN AZ ÁFA, AZ ADÓZÁS RENDJE, A TÁRSASÁGI ADÓ SZABÁLYAI KERÜLNEK BEMUTATÁSRA, A MÁSODIKBAN PEDIG A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ, ILLETVE A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS ELÔÍRÁSAI. DR. HAMAR EDINA

ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓ ÁFA-KULCSVÁLTOZÁS Az áfa-törvény módosítása kapcsán külön kiemelendô a 2005. évi XCVII. törvény, amely alapján üzemanyagok esetében 2005. október 1-jétôl, más termékek és szolgáltatások esetében 2006. január 1-jétôl a normál áfa-kulcs 25%-ról 20%-ra csökken. Külön figyelmet érdemel az a tény, hogy a 2005-ben folyósított 2006. évi teljesítésre vonatkozó elôleg kezelésére nem tartalmaz az áfa módosító törvény e fô szabálytól eltérô átmeneti rendelkezést. Az elôleg az áfatörvény 17. §-a szerint teljesítési idôpontnak minôsül, ezért az elôlegre vonatkozóan annak átvétele idôpontjában érvényes adómérték figyelembevételével adókötelezettség keletkezik. (Az átvett elôleg tartalmazza az adó összegét is a 17. § (2) bekezdés szerint.) Mivel az elôleg után az adókötelezettség annak átvételekor keletkezik 2005-ben folyósított elôleg esetén 25%-os adómértékkel, az ügylet (a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás) teljesítési idôpontjában csak az elôleg adóalapjával csökkentett maradék összeg mint adóalap erejéig keletkezik adókötelezettség a 28. § (1) bekezdés szerint 20%-os adómérték alkalmazásával. E törvényhely elôírja, hogy az

adókötelezettség keletkezési idôpontjában adóalapot képezô összeg hány százaléka az adó összege (vagyis arról rendelkezik, hogy az adóalap és adóösszeg között milyen százalékos összefüggésnek kell fennállnia): 2005-ben 25%, 2006-ban 20%. Mivel az elôleg és a fennmaradó összeg külön-külön képez (és eltérô idôpontban) adóalapot, az elôlegre (annak átvételekor) és a fennmaradó összegre (a teljesítés idôpontjában) különbözô adókulcs vonatkozik. Az elôlegszámlán és a termékértékesítésrôl, szolgáltatásnyújtásról kiállított számlán feltüntetendô helyes adóalap és adóösszeg kiszámításának módja attól függ, hogy a szerzôdésben áfa nélküli ellenértéket adtak-e meg a felek vagy áfá-val növelt ellenértéket. (Amennyiben a szerzôdés az áfá-ról nem tartalmaz rendelkezést, úgy kell tekinteni, hogy az ár áfá-val növelt.) Folyamatos termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetében, ha a teljesítés mérése számlálóleolvasás útján történik, és nincs a számlálóleolvasásnál rövidebb idôszakonkénti ár- vagy díjfizetés, e törvény rendelkezéseit az elsô olyan számlálóleolvasás napjától kezdôdôen kell alkalmazni, amelynél a teljes leolvasási idôszak 2005. december 31. napját követi. Ha a teljesítés mérése nem számlálóleolvasás útján történik, illetve ha a teljesítésért járó ellenértéket a számlálóleolvasásnál rövidebb idô-

szakonkénti ár (díj) fizetése ellenében teljesítik, e törvény rendelkezéseit az esedékes idôszaknak 2006. január 1. napjától kezdôdô részére idôarányosan kell alkalmazni.

NAPILAPOK ÉS EGYÉB LAPOK ÁFÁ-JA A napilap (akár újságárus által, akár elôfizetéses formában értékesítik azt) adómértéke a törvénymódosítást követôen – átmeneti rendelkezés mellett – 5%. Az újságárus által értékesített napilap esetében az új adómérték a 2006. január 1-jét követô értékesítésekre alkalmazható. Az újság, folyóirat elôfizetéses értékesítésénél az áfa-törvény 16. § (14) bekezdésének változatlan elôírása értelmében a teljesítés idôpontja az egyes részkifizetések esedékességének napja. Átmeneti rendelkezés biztosítja, hogy a törvény kihirdetésének napját követô teljesítési idôpontú (fizetési esedékességû) olyan elôfizetésnél, amelynél az elôfizetett idôszak kezdô napja 2005. december 31. napját követi, már az új, 5%-os adómérték alkalmazandó. Így például, ha december 15-i fizetési esedékességgel fizetünk elô napilapra, és az elôfizetés 2006. I. negyedévére szól, a lapterjesztô a teljes idôszakra 5%-os adómértékkel kell, hogy számlázzon. A napilapok körébe nem sorolható egyéb újságokra, folyóiratokra 2006.


47

január 1-jétôl az 5%-os adómérték csak akkor vonatkoztatható, ha elôfizetéses formában értékesítik azt. Az újságárus által értékesített folyóiratok továbbra is 15%-os adómérték alá esnek. 2006. július 1-jétôl ezen folyóiratok is teljes körûen az 5%-os adókulcsba kerülnek. Ettôl az idôponttól kezdôdôen akár újságárusnál, akár elôfizetéses értékesítés keretében értékesítenek, a felszámítandó áfa egységesen 5% lesz.

TÁMOGATÁSOK MIATTI ARÁNYOSÍTÁS 2006. január 1-jétôl megszûnik az államháztartási támogatások miatti arányosítás adómegosztási kötelezettség. A hatályon kívül helyezés nem visszamenôleges hatályú, rendelkezéseit a 2005. december 31. napját követô beszerzések (igénybe vett szolgáltatások) esetében kell elôször alkalmazni. Megmarad az arányos megosztás azokban az esetekben, amikor az adóalany adólevonásra jogosító és nem jogosító tevékenységet egyaránt végez, és az ehhez történô beszerzéseket (igénybe vett szolgáltatásokat) tételesen elkülöníteni nem tudja.

LÍZINGGEL KAPCSOLATOS SZABÁLYOK Az Áfa-törvény 2005. június 24-tôl hatályos módosítása szerint pénzügyi lízing esetén – a lízing tárgyának besorolásától függetlenül – a tôkerész áfa-kötelesnek minôsül. A módosítás az Áfa-törvény 33. §-át egy új (7) bekezdéssel egészíti ki, amelynek értelmében a levonási tiltás nem vonatkozik azon lakóingatlanok beszerzésére, amelyeket abból a célból szereztek be, hogy pénzügyi lízing keretében adják át. A levonási joghoz szükséges, hogy ezen tevékenysége tekintetében a lízingbe adó az adókötelezettséget válassza. Adókötelezettség választása esetén is adófizetési kötelezettség csak a tôkerész tekintetében áll fent, a kamatrész tekintetében megmarad a tárgyi adómentesség.

VÁLTOZÁS A TÉNYLEGES HASZNÁLAT, ÉLVEZET ELVÉBEN A tényleges használat, élvezet elve („effective use and enjoyment”) alkal-

48

mazását a 77/388/EGK tanácsi irányelv a tagállamok hatáskörébe utalja. Hazánk 2004. május 1-jén élt e lehetôséggel, s egyes szolgáltatások – így például a távközlési szolgáltatások – teljesítési helyét a szolgáltatás tényleges használata, élvezete helyének segítségével határozta meg. (A szabály csak harmadik országbeli megrendelônek nyújtott, illetve harmadik országbeli adóalanytól igénybe vett szolgáltatásokra vonatkozik.) Eszerint a teljesítés helyének belföldet kell tekinteni, ha az harmadik ország területére esne, azonban a szolgáltatás tényleges használata, élvezete belföldön történik; harmadik országot kell tekinteni abban az esetben, ha az belföldre esne, azonban a szolgáltatás tényleges használata, élvezete harmadik országban történik. Telekommunikációs szolgáltatások esetén e szabály gyakorlatban történô kezelése nehézségekbe ütközött, illetve aránytalan adminisztrációs terhet rótt a szolgáltatókra. A törvénymódosítással ezen szabályok hatályukat vesztik, így 2006. január 1-jétôl az ilyen szolgáltatások esetén harmadik országbeli megrendelô és megrendelés esetén is újra a szolgáltatás megrendelôjének székhelye határozza meg a teljesítés helyét az áfa-törvény 15. §-ának (5) bekezdése alapján.

AZ ADÓZÁS RENDJE AZ EGYÉNI ADÓÉS JÁRULÉKRENDSZER KIALAKÍTÁSA Az egyéni adó- és járuléknyilvántartás kialakítása érdekében a munkáltatók és a kifizetôk terhére az Art. bevezet egy egységes, személyre lebontott adatok feltüntetésével havonta, a tárgyhót követô hó 12-éig elektronikus úton vagy gépi adathordozón teljesítendô bevallási rendszert. A törvény pontosan meghatározza a havi részletezô nyilvántartásban feltüntetendô adatokat, amelyek az adókötelezettségek teljesítésének ellenôrzéséhez, illetôleg a társadalombiztosítási ellátásokra való jogosultság megállapításához szükségesek. Ezzel egyidejûleg megszûnik a kifizetôk, munkáltatók (egyéni vállalkozók) nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek részére közvetlen módon teljesített adatszolgáltatási kötelezett-


sége, valamint az adóévet követô január 31-ig teljesítendô éves adatszolgáltatási kötelezettség is. A rendszert 2006 áprilisától vezetik be, elôször május 12-én kell az új rendszer alapján teljesíteni a kötelezettséget. A kötelezettek körébe a havi és negyedéves bevallók, az e rendszerhez önkéntesen csatlakozók, valamint a kiemelt adóalanyok tartoznak.

A MUNKÁLTATÓI ADÓMEGÁLLAPÍTÁS MEGSZÜNTETÉSE 2007. évtôl a munkáltatók adóadminisztrációs terheinek jelentôs mérséklése érdekében megszûnik a munkáltatói adómegállapítás. Ebbôl következôen az adózó a 2006. évre vonatkozó jövedelmei tekintetében önadózás, illetôleg az adatszolgáltatás alapján történô adóhatósági adómegállapítás útján tehet eleget adókötelezettségének.

TÁRSASÁGI ADÓ Belföldi illetôség

Feltétel nélkül belföldi illetôségû adózónak minôsül 2006. január 1-jétôl a külföldi személy akkor, ha üzletvezetésének helye Magyarország, és a külföldi személy államával nincs kettôs adóztatás elkerülésérôl hatályban egyezmény. Kettôs adóztatás elkerülésérôl szóló egyezmény megléte esetén változatlanul csak akkor minôsülhet belföldi illetôségûnek a külföldi személy, ha az egyezmény szerint az illetôséget az üzletvezetés helye határozza meg. Szakképzô iskolai tanuló alkalmazása

Nô az érvényesíthetô adókedvezmény a 2006-os adóévben abban az esetben, ha a társaság tanulószerzôdés alapján szakképzô iskolai tanuló gyakorlati képzését végzi. A tanuló után havonta az adóév elsô napján érvényes minimálbér 24%-át lehet adóalap-csökkentésként érvényesíteni az eddigi 20% helyett. Ha a tanuló foglalkoztatása az iskolával kötött együttmûködési megállapodás alapján történik, akkor az igénybe vehetô kedvezmény mértéke továbbra is 12%.

Helyi iparûzési adó

A 2005. adóévre visszamenôlegesen, a ráfordításként elszámolt iparûzési adó 50%-a – más feltételek mellett – abban az esetben csökkenti az adózás elôtti eredményt, ha az adózónak nincs az adóév utolsó napján olyan adótartozása, amelyet állami vagy önkormányzati adóhatóság tart nyilván. 2005-tôl az a köztartozás, amelyet nem az állami vagy önkormányzati adóhatóság tart nyilván, nem keletkezteti a kedvezmény elvesztését. Az adóalap-módosító tétellel kapcsolatos másik változás 2006-tól alkalmazandó. Ennek értelmében, a jövôben a helyi iparûzési adó jogcímen ráfordításként elszámolt összeg teljes egésze figyelembe vehetô a társaság adózás elôtti eredménye csökkentésénél. Alultôkésítés

Amennyiben egy társaság napi kötelezettségeinek értéke meghaladja a napi saját tôke értékének háromszorosát, úgy az adózás elôtti eredményt növelni kell a kötelezettség alapján fizetett kamatnak a saját tôke háromszorosát meghaladó kötelezettségrészre jutó arányos részével. Az adó megállapítása

Fôszabályként a társasági adó mértéke változatlanul a pozitív adóalap 16%-a. 2006. adóévtôl ugyanakkor – bizonyos feltételek teljesülése esetén – lehetôség van sávosan megállapítani az adót. Az arra jogosult adózónál az adómérték a pozitív adóalap 5 millió forintjáig 10%, míg az ezt meghaladó része után továbbra is 16%.

OSZTALÉKADÓ 2006. január 1-jével megszûnik a társaságoknak fizetett osztalék adókötelezettsége. Az e dátum után kifizetett osztalék mentessé válik az adó levonása és megfizetése alól.

HELYI ADÓK A helyi iparûzési adó 2008. január 1jétôl megszûnik. Ezzel összefüggésben az átmeneti idôszakban is mérséklôdnek a vállalkozások terhei: 2006. január 1-jétôl ugyanis a vállalkozások a külföldi telephelyen végzett

tevékenységébôl származó, külföldön adózott adóalapjukkal – az összes iparûzési adó 90%-áig – csökkenthetik az iparûzési adó alapjukat. A naptári évtôl eltérô üzleti évet választó adózót a 2005. év folyamán kezdôdött adóévre a fenti adóalap-mentesség nem illeti meg, azt elsô ízben csak a 2005. december 31-ét követôen kezdôdô elsô adóévben veheti igénybe.

LUXUSADÓ Új törvény a luxusadóról szóló törvény, amely a nagy értékû lakóingatlanok (lakások, lakóházak, családi házak, üdülôk, kastélyok) adóztatását írja elô. Az adó alanya az a magánszemély, aki a lakóingatlannak az adóév elsô napján a tulajdonosa. Több tulajdonos esetében tulajdoni hányad alapján történik az adóztatás. Ha egy magánszemélynek több ingatlan van a tulajdonában, az ingatlanok értékei nem adódnak össze. Az adó mértéke a 100 millió forint számított értéket meghaladó 0,5%-a. A luxusadó az önkormányzat bevétele, alkalmazása kötelezô.

SZÁMVITEL n A nemzetközi számviteli sztandar-

dokkal összhangban üzleti vagy cégértékként csak a megvásárolt társaság eszközei és kötelezettségei piaci értékének figyelembevételével meghatározott (számított) vételár-különbözet mutatható ki. n A természetes személyek részére (nem munkabérként és nem vállalkozási díjként) fizetett, teljesített, elszámolt összegeket személyi jellegû egyéb kifizetésnek kell tekinteni, függetlenül attól, hogy az érintett természetes személy munkavállalói vagy egyéb más minôségében részesült a kifizetésben. n A használatbavételkor (a beszerzéskor) egy összegben költségként elszámolható eszközök (vagyoni értékû jogok, szellemi termékek, tárgyi eszközök) értékhatára 50 ezer forintról 100 ezer forintra módosul. n A hazai gazdálkodók a jövôben nemcsak magyar nyelven állíthatják ki a bizonylatokat (ideértve a számlát is), hanem bármely más nyelven is. A könyvviteli nyilvántartásokban történô rögzítést megelôzôen a csak idegen nyelven kiál-

lított számlákra az adatrögzítéshez, a könyveléshez szükséges legfontosabb adatokat magyar nyelven is rá kell vezetni.

INNOVÁCIÓS JÁRULÉK A járulék mértéke a 2006. évben a járulékalap 0,3%-a. Új szabály, hogy az innovációs járulékkötelezettség keletkezésének évében az elsô két negyedévi járulékelôleget annak megfizetésével egyidejûleg be is kell vallani.

KÖRNYEZETTERHELÉSI DÍJ Módosul a környezetterhelési díj elôlegének bevallására vonatkozó szabály: míg 2005-re a tárgyévre vonatkozó bevallásban vallják be a kötelezettek az egyes negyedévekre megállapított díjelôlegeket, addig 2006ban minden egyes elôlegfizetéshez kapcsolódik bevallás is.

KÖRNYEZETVÉDELMI TERMÉKDÍJ Az új rendelkezések az áfa-törvény elôírásaival összhangban kerültek beépítésre, s a termékimport esetén fennálló termékdíj megfizetésének módját rendezik. Eszerint visszaáll a 2004. május elseje elôtti rendszer, a vámhatóság fogja kiszabni a termékdíjakat az import után. A megváltozott szabályokat 2006. január 1-jét követôen elfogadott árunyilatkozatok tekintetében kell elôször alkalmazni.

SZAKKÉPZÉSI HOZZÁJÁRULÁS A felsôfokú szakképzés esetén a képzés mind hallgatói, mind tanulói jogviszonyban folyhat. 2006-tól a hallgatói jogviszony alapján folyó felsôfokú szakképzésben résztvevôk is ugyanazon juttatásokban részesülnek, mint a tanulószerzôdés alapján tanulói jogviszonyban állók. A szakképzési hozzájárulás 2006-tól teljesíthetô a gyakorlati képzés hallgatói szerzôdés alapján történô megszervezésével is.

REHABILITÁCIÓS HOZZÁJÁRULÁS A rehabilitációs hozzájárulás mértéke 2006. január 1-jétôl 139 900 Ft/fô.


49

n HÍREK EURELECTRIC:

Az európai villamosenergia-iparnak

n a nagyobb szabályozói stabilitást,

„VILLAMOSENERGIA-PIACOK:

jelentôs beruházásokra van szüksé-

ami elengedhetetlen a beruházói

VILÁGOSABB KÉPET

ge, az IEA (Nemzetközi Energiaügy-

ALKOTNI ÉS FELLENDÍTENI A PIACI INTEGRÁCIÓT”

Az Európai Bizottság Verseny Fôigaz-

n a végfelhasználói villamosenergia

2030-ig. Mindezek a beruházások a

árakra rakódó egyre növekvô adó-

2000. évi árakkal azonos végfelhasz-

terhek, költségek tendenciájának

nálói árakon egyszerûen nem kivite-

visszafordítását;

lezhetôk.

n a nagy ipari fogyasztóknak a nagy-

gatósága elvégezte az energiaszek-

Az EURELECTRIC végül összefoglal-

kereskedelmi piacon akár eladó-

tor átfogó felülvizsgálatát, amelyet

ja azokat a legfontosabb területeket,

ként akár vevôként való részvételé-

2005. november 15-én hozott nyilvá-

amelyeken elôrelépés szükséges a

nek növekedését a bizalom vissza-

nosságra. A Bizottság a vizsgálat

piaci integráció kiszélesítéséhez:

állítása és a piaci szereplôk számá-

eredményét az energetikáért felelôs miniszterek

Tanácsának

december

1–2-i ülésén is ismertette.

A villamos-energia végfelhasználói

nak növelése érdekében;

árakról szóló vitát sajnálatos módon

n a likvid nagykereskedelmi piacok

beárnyékolják a rövidtávú és oppor-

és a versenyképes hosszú távú

Az EURELECTRIC a felülvizsgálat-

tunista szempontok. Az európai villa-

megállapodások közötti arbitrázs-

hoz kapcsolódóan egy „position pa-

mosenergia-ipar felhívja a döntésho-

hoz szükséges feltételek megte-

per”-ben

álláspontját,

zókat, véleményalkotókat és fogyasz-

amelynek címe „Villamosenergia-pia-

ismertette

tókat, hogy határolják el magukat

n a távvezetékek és az erômûvek épí-

cok: világosabb képet alkotni és fel-

ezektôl az érvelésektôl, és olyan pán-

téséhez szükséges az engedélyezé-

lendíteni a piaci integrációt”. Az állás-

európai villamosenergia-piac megte-

foglalást az EURELECTRIC legutóbbi,

remtéséhez szükséges alapvetô célki-

n az elsôdleges energiaforrásokhoz

november 23-i igazgatósági ülésén

tûzéseket fogalmazzanak meg, ame-

– különösen a kôolajhoz és a föl-

fogadták el.

remtését;

si folyamat egyszerûsítését;

lyek képesek a fogyasztóknak ver-

gázhoz – való versenyalapú hozzá-

A tanulmány vizsgálja többek kö-

senyképes árakat kínálni, miközben a

férés javítását;

zött a villamos energia árának alaku-

befektetett tôke tisztességes megté-

n ellátásbiztonság: minden lehetsé-

lását - az EURELECTRIC megbízásából

rülést biztosítják a társaságoknak,

ges energiaforrás opciójának fenn-

készített KEMA jelentés alapján. Meg-

úgy hogy a szükséges beruházások-

állapítja, hogy a liberalizációs folya-

kal garantálni lehessen a jövôbeni el-

mat a villamos energia árának a csök-

látásbiztonságot.

kenését hozta magával, azonban a

50

döntésekhez;

nökség) szerint 1000 milliárd euróra

Ezek a célkitûzések magukban fog-

tartását; n a

klímaváltozás világméretû és

hosszú távra orientált megközelítését; minden szektor hozzájárulását

folyamatot komplex módon szüksé-

lalják:

az üvegházhatású gázok kibocsá-

ges értelmezni. Kiemeli, hogy az ár-

n a további piaci integrációt az „EU-

tásának csökkentéséhez, ahelyett,

csökkenés kifejezettebb lehetett vol-

RELECTRIC útiterve a pán-európai

hogy a terheket egyoldalúan a vil-

na, ha az adott periódusban az

piac felé” címû dokumentum alap-

lamosenergia-iparra raknák;

adók, járulékok és plusz terhek, vala-

ján (az EURELECTRIC az Európai

n piac-orientált, konzisztens, és költ-

mint a tüzelôanyagárak nem növe-

Szabályozói Fórumon ismertette

ségkímélô megközelítést az ener-

kedtek volna jelentôsen, és az alkal-

2005. szeptemberében), azaz a

gia és a környezetvédelem hatá-

mazott tagállami politikák következ-

meglévô szabályozási csomag tel-

rán lévô politikák kialakításához;

tében nem rakódtak volna további

jes és gyors megvalósítását, a szét-

n reális célokat, és megfelelô hatás-

költségek a végfelhasználói árakra.

választás (unbundling) kultúrájá-

vizsgálatot minden elkövetkezen-

Mindezek az árak alakulásának rész-

nak megteremtését, a regionális

dô EU szabályozáshoz.

leges és hibás elemzéséhez vezet-

piacok fejlesztését, a likvid nagyke-

Az EURELECTRIC állásfoglalásának

hetnek.

reskedelmi piacok kiterjesztését, a

teljes szövege a www.eurelectric.org

Emlékeztet arra, hogy a villamos

piaci átláthatóságra vonatkozó kö-

nyilvános honlapon olvasható.

energia ára a korábbi szabályozott ár

zös szabályokat, a szabályozó ha-

helyett jelenleg piaci ár, amelyet kü-

tóságok, TSO-k és energiatôzsdék

Kelemen Hajnalka

lönbözô tényezôk határoznak meg.

zökkenômentes együttmûködését;

MVM Zrt.


n HÍREK BIZONYTALAN A HOSSZÚ TÁVÚ ÁRAMVÁSÁRLÁSI SZERZÔDÉSEK JÖVÔJE Egyre több a bizonytalanság az erômûvek hosszú távú áramvásárlási szerzôdéseivel (HTM) kapcsolatosan, hiszen a közelgô teljes piacnyitás alapvetôen megváltoztatja majd az erômûvek és a kereskedôk, köztük a Magyar Villamos Mûvek (MVM) Zrt. pozícióját is. Az MVM-nek jelenleg hét erômûvel van hosszú távú szerzôdése, melyeket a kilencvenes évek közepén kötöttek. Az állami tulajdonú nagykereskedô MVM-nek jelenleg hét erômûvel (Paksi Atomerômû, pécsi, csepeli, tiszai, Dunamenti, mátrai és a budapesti) van hosszú távú áramvásárlási szerzôdése, melyeket a kilencvenes évek közepén kötöttek, többnyire 15-20 éves idôtartamra. A szerzôdések felülvizsgálatának szükségessége már többször felvetôdött, így például a Villamos Energia Törvény (VET) 2001-es módosítása, majd a 2003. év eleji részleges piacnyitást megelôzôen is. A piaci szereplôk már akkor több tízmilliárd forintos befagyott költségeket emlegettek, melyet végsô soron a fogyasztóknak kell a villanyszámlában megfizetni. Ugyanakkor az is igaz, hogy a szakemberek többsége szerint a hosszú távú áramvásárlási szerzôdések nélkül nem lehetne garantálni az ellátás biztonságát, amely ilyen összefüggésben további kérdéseket is felvet. Bonyolítja a helyzete, hogy a VET 2001-es módosításának hatására három évvel késôbb, vagyis 2004-ben megszûnt az erômûvi hatósági ár, melyet tavaly év végén a parlament ismét visszaállított. Kóka János, mint az árszabályozást irányító gazdasági miniszter ezt követôen felkérte a Magyar Energia Hivatalt, hogy végezze el az érintett erômûvek és az MVM közötti ármegállapításhoz szükséges számításokat. Mindez azért is rendkívül fontos, mert egyrészt legkésôbb 2007 júliusától kell a teljes energiapiacot megnyitni, amely minden szereplô számára új helyzetet jelent majd, másrészt ma még ezt sem lehet teljesen biztos dátumként elfogadni, mert ép-

pen Kóka János jelezte, hogy terveik szerint a teljes liberalizációt elôrehozzák 2006. végére. Ezzel szinte egyetemben már tavaly novemberben megkezdôdtek a tárgyalások az MVM és az érintett erômûvek között, sôt az Európai Bizottság még tavaly ôsszel bejelentette: vizsgálatot folytat a kilencvenes években privatizált erômûvekkel kötött hosszú távú áramvásárlási szerzôdések ügyében, mert ezek a szerzôdések, illetve a kapcsolódó állami támogatások vélhetôen nincsenek összhangban az EU alapszerzôdésével. Tringer Ágoston, az MVM kommunikációs vezetôje szerint a HTM-ek jövôjének csupán egyik aspektusa a teljes piacnyitás, legalább ilyen fontos, hogy milyen árampiaci modell keretében fogják a piaci szereplôk végezni feladatukat a jövôben. Szerinte a hosszú távú megállapodások mellett is biztosítható a kellôen likvid piac, bizonyíték erre, hogy a hazai piacnyitás mértéke bôven eléri az uniós átlagot. A nyugat-európai példa is azt bizonyítja, hogy a villamosenergia-forgalom meghatározó része továbbra is ilyen kontraktusok keretében bonyolódik. A hazai, erôsen széttagolt tulajdoni szerkezetû, részlegesen liberalizált villamosenergiaiparban a HTM-ek rendszere tart egyensúlyt kereskedelmi oldalról a szereplôk között. Ez azért is lényeges, mert így tudja az MVM biztosítani a fogyasztók számára a kedvezô villamos energia átlagárat, melyben például a paksi alacsony ár kiegyenlíti a lényegesen drágább, más erômûbôl beszerzett energia költségét. Ezzel szemben a szerzôdések felbontása esetén várható helyzetben az átlagárnál magasabb, még a villamosenergia-igények kielégítéséhez szükséges legdrágább termelô egység határozná meg az árat – szögezte le az MVM munkatársa. Kuhl Tibor, a Dunamenti Erômû vezérigazgatója szerint 3 egyszerû jogszabály-változtatással meg lehetne oldani a hazai árampiac gondjait. Egységesen le kellene 5 évre csökkenteni a ma meglévô HTM-ek kifutását. Aztán pontosan fel kellene mérni a kapacitásigényeket és tendereztetni kellene a piac szereplôit, végül pedig mielôbb meg kellene szüntetni,

hogy az áramszolgáltatók csak a nagykereskedô MVM-tôl vehetnek villamos energiát. A HTM-ek olyan magánjogi szerzôdések, melyeket a piacnyitás nem befolyásol, ezeket a kormány támogatásával kötötte meg az MVM – mondta Tombor Antal, a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító (Mavir) Zrt. elnök-vezérigazgatója. Amennyiben a szerzôdéseket fel kellene bontani, akkor valamilyen módon el kell számolni az érintetteknek egymással. Ebben az esetben azt is alaposan vizsgálni kellene, hogy miként változna a villamos-energia ára, hiszen ezen a téren nem kínálati, hanem keresleti piac van Magyarországon. Azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy a felmérések szerint 2020–25 körül mintegy 6000 MW új erômûvi kapacitást kell építeni a biztonságos energiaellátás biztosítására, a Paksi Atomerômû üzemidô-meghosszabbítása mellett. Az új beruházások pedig banki hitel nélkül gyakorlatilag elképzelhetetlenek, a bankok pedig áramvásárlási szerzôdés nélkül szóba sem állnak egyetlen befektetôvel sem. Mittler István, a legjelentôsebb hazai áramtermelô, az állami tulajdonú Paksi Atomerômû Rt. kommunikációs vezetôje szerint a társaság számára hosszú távú, kiszámítható biztonságot jelent az MVM-mel kötött áramvásárlási szerzôdés. Ez egy nukleáris létesítmény esetében különösen fontos – hangsúlyozta –, hiszen egy fajlagosan magas beruházási költségû atomerômû esetében elsôdleges a mûködés tervezhetôsége. A stabil mûködés szerzôdéses garanciája még a legolcsóbban termelô, regionálisan is versenyképes egység számára is lényeges. Ugyanez vonatkozik a tervezett beruházásokra is, éppen emiatt fontos, hogy az atomerômû parlamenti döntéssel is megerôsített üzemidô-hosszabbítása kiszámítható jövôbeni piaccal tervezhessen, ez pedig az áram-nagykereskedôvel kötött hosszú távú megállapodással érhetô el, szögezte le a kommunikációs vezetô. (Világgazdaság, 2006. március 28.)

Mayer György


51

n E SZÁMUNK SZERZÔI Dr. Bacskó Mihály gépészmérnök diplomáját a Budapesti Mûszaki Egyetemen szerezte 1976-ban, majd ugyanitt 1988-ban doktori címet szerzett. Késôbb az ELTE Jogi Továbbképzô Intézeténél mérnök-jogász diplomát kapott. Az egyetem elvégzését követôen 1976-tól 1982-ig az Erômû és Hálózattervezô Vállalatnál (ERÔTERV) a villamosenergia-rendszer távlati tervezésével foglalkozott különbözô beosztásokban. Ezután napjainkig – két és fél éves megszakítással, amelyet a Bayernwerknél töltött – az MVM Rt.-nél kezdetben az Erômûvi Üzemviteli Igazgatóságon, majd késôbb a Stratégiai Igazgatóságon foglalkozott a társaságcsoport erômû üzemviteli stratégiájával. 1999 óta a EURELECTRIC-nél, illetve annak elôdszervezeténél különbözô funkciókban képviselte a hazai villamosenergia-rendszert, több munkacsoport munkájában vett részt. Bertalan Zsolt villamosmérnök, közgazdász. A Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar Villamosmûvek tanszékén végzett okleveles villamosmérnökként 1997ben. Ezt követôen PhD képzésben vett részt a tanszéken. 1998-ban a Pénzügyi és Számviteli Fôiskola számvitel szakán szerzett közgazdász diplomát, majd a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán MBA képesítést szerzett 2000ben. 1997–2000 között a Magyar Villamos Mûvek Rt. Hálózati Fejlesztési Osztályán hálózattervezôként dolgozott. 2001–2002-ben elôbb az ELMÛ Rt.-nél, majd a Sinergy Kft.-nél dolgozott villamosenergia-kereskedelmi területen. 2002-tôl a MAVIR Rt.-nél dolgozik, kezdetben mint stratégiai osztályvezetô-helyettes, majd a Piacszervezési Osztály vezetôje. Az ETSO, a CENTREL és az EURELECTRIC munkabizottságok tagja. Civin Vilmos, okl. vegyészmérnök, pályáját 1971-ben az MVMT-nél kezdte, majd 1976-tól több mint egy évtizeden át dolgozott a Villamosenergia-ipari Kutató Intézetben. 1998-ban tért vissza, elôbb a Vegyészeti Szolgálat, majd a Környezetvédelmi Osztály vezetôje. Közleményeinek és elôadásainak száma meghaladja az ötvenet. 1989-ben egy németországi atomerômûben töltött hoszszabb idôt, 1992-ben népes delegáció tagjaként az Egyesült Államokban a széntüzeléshez kapcsolódó legfejlettebb környezetbarát technológiákkal ismerkedhetett meg. Aktív részese, vezetôje volt az MVM Rt. vállalatai privatizációt megelôzô környezetvédelmi auditálásának, 2001-ben az ISO 14001 szabvány szerinti környezetközpontú irányítási rendszer bevezetésének. Irányításával jelenik meg négy éve a társaság-csoport környezetvédelmi jelentése. Tagja az EURELECTRIC Környezetvédelem és Fenntartható Fejlôdés fôbizottságának és a Magyar Tagozat elnökségének, valamint a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége Környezetvédelmi Bizottságának. Dr. Hamar Edina 1994-ben fejezte be tanulmányait az Államigazgatási Fôiskolán, majd az APEH munkatársa lett,

52

ahol társasági adóval foglalkozott. 1995-tôl a Pest megyei Kereskedelmi és Iparkamaránál közigazgatási vezetôként dolgozott, eközben, 1997-ben megszerezte a Pénzügyi és Számviteli Fôiskola számviteli-vállalkozási szakirányú szakközgazda diplomáját. 2001-ben az ELTE jogi karán végzett, ugyanezen év júniusától az MVM Rt. Számviteli és Ügyviteli Osztály Adócsoportjának szakértôjeként dolgozott, majd 2003 októberétôl fômunkatársként látja el annak vezetését. Munkaterületét a vállalatot érintô komplex adózási, gazdasági jogi összefüggésekkel kapcsolatos tevékenységek képezik, különös tekintettel a vállalatot érintô eu-s felkészülésre. Holló Vilmos villamos üzemmérnök, okleveles közgazda. 1976-tól 1979-ig az ÉMÁSZ gyöngyösi üzemigazgatóságán kiviteli tervezô, késôbb üzemgazdász, majd 1983-tól vezérigazgató-helyettes. 1987 és 1992 között a Gagarin Hôerômû gazdasági vezérigazgató-helyettese. 1992-tôl az MVM Rt. gazdasági igazgató-helyettese, részt vett a Magyar Villamos Mûvek Tröszt átalakulása elôkészületi feladataiban. 1991. december 31. és 1992 januárja között az MVM Rt. Felügyelô Bizottságának és a Paksi Atomerômû Rt. Igazgatóságának tagja, majd 1994-ig a Mátrai Erômû Rt. Igazgatóságának elnöke. Ezzel párhuzamosan 1993 novemberétôl 1994 júliusáig miniszteri biztosként irányította és vezényelte az erômû-bánya integrációkat. 1994 és 1997 között a Bakonyi Erômû Rt. elnöke. 1995 és 1999 között az MVM Rt. befektetési, ill. vagyongazdálkodási igazgatója, 1999-tôl stratégiai igazgató. Az 1998 és 2002 közötti idôszakban az MVM Rt. Igazgatóságának tagja. 2001 óta az MVM Zrt. vagyongazdálkodási igazgatója, feladata az erômûvi beruházási, privatizációs és portfoliókezelési szervezetek irányítása. 1997 óta látja el a Vértesi Erômû ZRt. elnöki tisztségét. Kiss Gábor okleveles gépészmérnök az ERBE ENERGETIKA Kft. osztályvezetôje. 1976-ban végzett a Kijevi Mûszaki Egyetem turbinagyártás szakán, szakmai pályafutását az ERBE Leninvárosi (ma Tiszaújváros) beruházásán kezdte el, ahol 1980-ig dolgozott mûszaki ellenôrként, majd üzembehelyezôként. 1980-tól a Paksi Atomerômû beruházásán szekunderköri üzembehelyezôként tevékenykedett, a gôzturbina idegengôzös indítás és gôzfejlesztô javítás munkacsoportokat is vezette. 1985-tôl 1992-ig a Pécsi Erômû rekonstrukció mindkét ütemén, valamint az ÉDÁSZ gyôri fluidkazán és a KFKI kutató reaktor üzembehelyezésén dolgozott mint csoportvezetô, majd osztályvezetô. 1992-tôl projektvezetôként tevékenykedett a Dunamenti Erômû 2. sz. gázturbinás blokk gôzciklus, a Fôvárosi Hulladékhasznosító Mû rekonstrukció, valamint a Vért Oroszlányi Erômû retrofit feladatok elôkészítésén és megvalósításán. Mayer György újságíró, kommunikációs szakember. Két éve a Paksi Atomerômû Rt. budapesti kommunikációs munkáját segíti, azt megelôzôen energetikai szakújság-


n E SZÁMUNK SZERZÔI íróként dolgozott több napilapnál. Újságírói pályáját a Ganz Villamossági Mûvek Turbó címû újságjánál kezdte, elôtte mûszaki ellenôrként dolgozott a Ganz Transzformátor Gyárában. Eredetileg villamosgép-szerelôként végzett, majd a Budapesti Mûszaki Egyetem és a MÚOSZ újságíró iskola több tanfolyamának elvégzése után tért át az írott sajtó területére. A Turbónál töltött évek után több mint 10 évig a Vasas Szakszervezeti Szövetség lapjánál dolgozott, kezdetben újságíró munkatársként, majd felelôs szerkesztôként. Az újság megszûnése után került elôször a Napi Magyarország, majd a Magyar Nemzet szerkesztôségének gazdasági rovatába. Jelenleg a Paksi Atomerômûnél végzett munkája mellett a Magyar Ipari és Környezetvédelmi Magazin szerkesztôségének is tagja, az energetikai szakterületet felügyeli. Pintér Zsuzsanna 1981-ben végzett a Budapesti Mûszaki Egyetem Folyamatszervezô szakán okleveles gépészmérnökként, 1988-ban pedig a Külkereskedelmi Fôiskolán szerzett külkereskedelmi üzemgazdász diplomát. 1981tôl 1989-ig az Energiagazdálkodási Intézetben tervezô mérnök, majd 1990 és 1994 között a PRODINFORM Mûszaki Tanácsadó Vállalatnál külkereskedelmi üzletkötô. 1994-ben került az MVM Rt. Beruházási Osztályára (BEO), ahol 1998-ig a nemzetközi pénzügyi intézmények koordinátoraként többek között a Világbank és az Európai Beruházási Bankkal folyó közös projektek munkálataiban vett részt. 1999 és 2001 között a Létesítményi Igazgatóság (LIG) mûszaki titkára, majd fômunkatársa. 2001 júliusa óta az MVM Zrt. Vagyongazdálkodási Igazgatóságának mûszaki titkára. 2006-tól az EKS Service Kft. Felügyelô Bizottságának tagja. Ropolyi Lajos energetikus szaktechnikus, minôségügyi mérnök. Felsôfokú tanulmányait a Budapesti Villamosenergiaipari Szaktechnikusképzôben és a Budapesti Mûszaki Egyetem Továbbképzô Intézetben végezte. 1963-tól 1979-ig a Budapesti Fûtômûveknél csoportvezetô, illetve laboratóriumi vezetô. 1979-tôl a Magyar Villamos Mûveknél laboratóriumi vezetôként energetikai mérésekkel és vizsgálatokkal, illetve csoportvezetôként erômûvi levegôtisztaság-védelmi minôsítô mérésekkel foglalkozott. 1992-tôl irányítástechnikai fejlesztési és beruházási szakértô, illetve minôségügyi és minôségirányítási projektvezetô, fômunkatárs. Tevékenységéhez meghatározó módon kapcsolódik az MVM Zrt. minôségügyi rendszerének kiépítése és fejlesztése. Az Energiagazdálkodási Tudományos egyesület (ETE) Hôszolgáltatási Szakosztályának, Mûszer és Automatika Munkabizottságának, Minôségügyi Szakosztályának alapító tagja és kitüntetett tisztségviselôje. Rózsa Péter gépészmérnök diplomáját 2002-ben szerezte meg a Budapesti Mûszaki Egyetemen. 2002-tôl 2003 végéig a MAVIR Rt. Forrástervezési Szolgálatán dolgozik. Munkájához a VER napi menetrendjeinek készítése és

nemzetközi egyeztetés tartozik. 2002 végétôl részt vesz a villamosenergia-piacnyitás, piacmûködtetés MAVIR Rt.-n belüli informatikai, eljárásrendi hátterét megteremtô munkában, fejlesztésekben. 2004-tôl a MAVIR Rt. Piacszervezési Osztályán dolgozik. Itt a menetrend-bejelentéstôl a határkeresztezô kapacitásaukción, a szabályozási tartalékok beszerzésén és elszámolásán át a kiegyenlítô energia elszámolásában is részt vesz. A villamosenergiapiacok nemzetközi, regionális együttmûködésének elôsegítése érdekében ETSO és SETSO munkabizottságok munkájában is részt vesz. Rudolfné Széki Margit 1984-ben végzett a Pénzügyi és Számviteli Fôiskola Pénzügyi szakán üzemgazdászként, 2005-ben pedig a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdasági- és Társadalomtudományi Karán szerzett közbeszerzési menedzser és szakértôi képesítést. 1984 és 1985 között a MEZÔGÉP Vállalatnál szociálpolitikai és bérgazdálkodási elôadó. 1985-tôl 1998-ig az MVM Rt. Beruházási Igazgatóságának Közgazdasági és Elvi Osztályán elôadó, fôelôadó, majd szakértô. Ezt követôen az MVM Létesítmény Igazgatóság Beruházási osztályának fômunkatársa, majd 2003-tól a Vagyongazdálkodási Igazgatóság Beruházási Osztályának osztályvezetôhelyettese. 2004. júliusa óta az MVM Zrt. Vagyongazdálkodási Igazgatóság Beruházási és Közbeszerzési Osztályának vezetôje. 1999-ben az átviteli hálózati beruházások során végzett beruházástechnikai munkájáért MVM Emlékérmet kapott. Simig Péter a Budapesti Mûszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán, a hôerômû ágazaton szerzett gépészmérnöki diplomát. Elsô munkahelye az Inotai Hôerômû volt, ahol a vállalat energetikusaként dolgozott 1967-tôl 1969-ig. Ekkor áthelyezéssel a Magyar Villamos Mûvek Tröszt Központba, a Termelési Mûszaki Osztályra került. Itt a magyar villamosenergia-rendszer teljesítôképességének tervezése, elszámolása volt a feladata. 1971-ben került – szintén áthelyezéssel – az Országos Villamos Teherelosztóba, ahol annak utódszervezetében, a MAVIR Rt.-ben (Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító) jelenleg is dolgozik, elôször kalorikus csoportvezetôi munkakörben, majd 1987-ig az operatív csoport vezetôjeként. Ekkor a vállalat az Országos Üzemelôkészítô Szolgálat vezetésével bízta meg. Jelenleg a piacmûködtetési igazgatóhelyettesi feladatokat látja el. A Paksi Atomerômû elsô egységeinek üzembe lépését megelôzôen, 1976-ban jelentkezett a Budapesti Mûszaki Egyetem által indított Atomerômûvi Szakmérnöki tanfolyamra, amit 1978-ban sikeresen, kitüntetéssel végzett el. 1990-ben alapító tagja lett a megalakuló Magyar Mérnökakadémiának. Szalkai István MVM ösztöndíjasként 1969-ben fejezte be tanulmányait a Budapesti Mûszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának hôerôgépész ágazatán. 1969–1971-ig a


53

n E SZÁMUNK SZERZÔI Kelenföldi Hôerômûben, majd a Budapesti Fûtôerômû Vállalat Üzemviteli Osztályán mûszaki fejlesztési területen dolgozott, 1973-tól csoportvezetôként, 1977-tôl a Villamosenergiaipari Kutató Intézet Hôcserélô Berendezések Osztályán tudományos munkatársként. Itteni munkái: a visontai Heller–Forgó hûtôrendszer hatékonyságának javítása nedvesítéssel, hulladékhô-hasznosítás, a Paksi Atomerômû szekunder köri gáztalanítóinak vizsgálata, különbözô berendezések hatásfokmérése. 1992 óta az MVM Rt.-ben dolgozik. 1993–1996 között a Budapesti Erômû Rt. Kelenföldi Erômûve gázturbinás bôvítésének irányításában vett részt. 1994–1998 között az MVM szekunder tartalék gázturbinák projektjében projektkoordinátor, majd 1998 tavaszától a Sajószögedi Gyorsindítású Gázturbinás Erômû létesítményi vezetôje, 1998 ôszétôl a Lôrinci Erômû Projektben vesz részt. 1999 óta az Erômûvi Fejlesztési Osztály vezetôjeként felelôs az MVM erômûvi beruházásainak lebonyolításáért. Így 1999–2000-ben a Lôrinci Projekt, majd 2001–2003-ban a Miskolci Gázmotoros Projekt végrehajtását irányította. 2003–2005ben a Miskolci Kombinált Ciklusú Erômû elôkészítésén dolgozott az osztály. 2005-ben az Erômûvi Fejlesztési Osztály munkatársai által kidolgozott ajánlat sikerrel szerepelt a FÔTÁV Rt. által az Észak-budai Fûtômû területére meghirdetett pályázaton. Így 2006-tól az Észak-budai Gázturbinás Kogenerációs Fûtôerômû létesítésének elôkészítése a fô tevékenysége. Szénásy Ágnes, 2000-ben szerezte meg a mérlegképes könyvelôi végzettséget, jelenleg a Gábor Dénes Fôiskola gazdasági informatika szakának hallgatója. Gyakornokként dolgozott a Profit Ôr 2000. Kft. könyvelôirodánál, ahol cégek teljes körû könyvelése, beszámolóinak, adóbevallásainak elkészítése képezte a feladatát. 2001 októberétôl az MVM Rt. Számviteli és Ügyviteli Osztály Adócsoportjának munkatársa. Feladatkörébe tartozik többek között a cég adóbevallásainak elkészítése és ellenôrzése. 2002 nyarától foglalkozik a Nemzetközi Számviteli Standardok (IAS) iparágra vonatkozó hatásaival. Tihanyi Zoltán a Budapesti Mûszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki, majd kalorikus szakmérnöki oklevelet. 1988-ban helyezkedett el a Magyar Villamos Mûvek Tröszt (MVMT) Országos Villamos Teherelosztójában (OVT), ahol az Országos Üzemelôkészítési Szolgálatnál (OÜSZ) elsôsorban a szabályozott erômûvek gazdaságos teherelosztásáért, valamint a nemzetközi villamosenergia-szállítások menetrendjeinek egyeztetéséért volt felelôs. A jogutód Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Részvénytársaság (MAVIR Rt.) megalakulásától a Forrástervezési Osztályt (FTO), jelenleg Forrástervezési Szolgálatot (FTSZ) vezeti. A felhasználói oldal képviselôjeként részt vett több számítógépes programrendszer kifejlesztésében. A legnagyobb jelentôsége a 2001 ôszén zárult, az Üzemirányító Rendszer Informatikai Korszerûsítése (ÜRIK) projekt keretében a MAVIR üzem-elôkészítô

54

funkcióinak kialakításában végzett többéves munkának volt. 2001. és 2004. között a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok pályázatán támogatást nyert „Felhasználó-orientált meteorológiai, éghajlati és környezeti információ-szolgáltató rendszer tudományos módszertani bázisának és szolgáltatásainak fejlesztése” címû kutatás-fejlesztési projekt OMSZ vezette tíztagú konzorciumában a MAVIR Rt. témavezetôje volt. Jelenleg a hasonló, „Kockázatbecslés és gazdasági tervezés valószínûségi idôjárás-elôrejelzések felhasználásával” címû projektben lát el hasonló feladatot. A volt szocialista országok számára az Amerikai Egyesült Államok kormánya által finanszírozott ötéves (1993–98.) Utility Partnership Program keretében rendszeresen vett részt szakmai továbbképzéseken és tapasztalatcsere látogatásokon az USA tucatnyi államában. 1998-ban ösztöndíjasként elvégezte Yokohamában a japán kormány által finanszírozott Szövetség Tengerentúliak Mûszaki Képzéséért (Association for Overseas Technical Scholarship – AOTS) közel négyhetes, kelet- és közép-európai vállalatvezetôk számára szervezett menedzser-kurzusát. A magyar villamosenergiarendszer UCPTE-hez történt csatlakozásának elôkészítése során, majd az együttmûködés folyamán CENTREL és EURELECTRIC munkacsoportok tagja. 1999-ben három hónapos tréning keretében az EURELECTRIC brüsszeli titkárságán dolgozott, a Piacszerkezet és Reguláció Fôterületen (Domain 2 – Market Structure and Regulation). Az utóbbi években a MAVIR Rt. piacnyitási felkészülési projektjeinek tevékeny résztvevôje volt. Szakmai munkája elismeréseként több ízben MVM-, majd MAVIR-emlékérmet kapott, 2005-ben pedig Eötvös Loránd-díjat vehetett át. Tóth István okleveles gépészmérnök az ERBE ENERGETIKA Kft. kirendeltségvezetôje. A Budapesti Mûszaki Egyetemen vegyipari gépészmérnökként végzett 1974-ben. Szakmai pályafutását a CHEMIMAS Vegyipari Tervezô és Fôvállalkozó Vállalatnál kezdte. A KGST együttmûködés keretén belül Magyarországon készülô atomerômûvi vízkezelô berendezések létesítményfelelôse 1974 és 1981 között. 1981-tôl 1993-ig különbözô erômûvi és technológiai portalanító berendezések fôvállalkozásban történô megvalósítását irányítja a Szilikátipari Központi Kutató és Tervezô Intézet osztályvezetôként. 1993-tól 2003-ig az ETV-ERÔTERV Rt. környezetvédelmi osztályvezetôje, majd szakági fômérnöke. Ezen idôtartam alatt elsôsorban energetikai létesítmények, nagyobbrészt erômûvek környezeti hatásainak vizsgálatával, a Fôvárosi Hulladékhasznosító mû rekonstrukció elôkészítô munkáival és különbözô gázmotoros kiserômûvek létesítésével foglalkozott. 2003-tól kirendeltség-vezetôként tevékenykedik a Fôvárosi Hulladékhasznosító Mû füstgáztisztító és rekonstrukció, valamint a Pusztazámori Hulladékkezelô Központ depóniagáz ártalmatlanítási feladatainak megvalósításán.


n SUMMARY OF ARTICLES MVM Group’s Medium-Term Business Strategy

1

Area Management Company of Budapest) was built in 1982, and at the time of establishment it was fully comp-

Dr. Bacskó, Mihály

liant with the environmental regulations and thus also Resolution

with the clean-air regulations. As a result of the incinera-

No. 60/2005 (VII 13) and the Company’s Extraordinary

tion of nearly 350,000 tons of municipal wastes on an-

Shareholders’

Resolution

nual level in the four boilers of the combustion plant, po-

No. 39/2005 (VII 29) have given their approval to MVM’s

wer was generated from the steam of the boilers and al-

Medium-Term Business Strategy. This document gives a

so district heating was supplied.

MVM’s

Board

of

Directors

Meeting

with

with

their their

summary of the goals set for MVM Group by the Strategy as well as the tasks to be performed by the Group. MVM’s first quality policy statement was

22

issued ten years ago quality development Power plant construction under the provisions

6

mosaics from the period between 1995 and 2005

of the public procurement act

of the operation of MVM

Holló, Vilmos–Pintér, Zsuzsanna–

Ropolyi, Lajos

Rudolfné Széki, Margit–Szalkai, István In the planning and shaping of the future, it is more than Act CXXIX of 2003 on Public Procurements (PPA), which

illuminating to perform a review and analysis of the ob-

has been effective since May 2004, has expanded the

jectives and occurrences of the past. This article was also

range of public procurers with public service providers

written with this purpose in mind in order to provide

whereby it has prescribed the application of the public

room for the process of the preservation of values, which

procurement procedure also to power and heat genera-

also involves historian’s tasks - while maintaining the

tors (provided that the conditions specified in the Act are

priority of development and the creation of new values.

fulfilled).

The Hungarian National Environmental The market of ancillary services

10

30

Council (OKT) about the energy policy

Simig, Péter

Civin, Vilmos

In the course of the transformation of the model of the

Act LIII of 1995 founded the institution of the Hungarian

electricity market, we had to get familiar with new con-

National Environmental Council (OKT) as initiatory and

cepts such as - among others - the so-called ancillary ser-

advisory body to the Government. OKT gives its opinion

vices. This concept had not been distinguished in the

on draft bills on environmental protection and major en-

previous models as the monopolistic electricity supply

vironmental programmes and prepares and submits to

performed by a single supplier incorporated all the un-

the Government position statements on issues, which

derlying conditions required for its qualitative and quan-

are within its own competence and are mainly of strate-

titative provision.

gic importance. The Council consists of 22 members. The Hungarian Academy of Sciences, the non-governmental organisations with environmental interests and the representation bodies of professionals and businesses delega-

Hungary’s first and so far only Municipal Waste

15

te 7 members each. The Chairman of the Council is no-

Incinerator Plant has been retrofitted with the

minated every two years by one of the partners (scienti-

assistance of Erbe Power Engineering and

fic, NGO or business) and elected by the members by

Consulting Ltd.

majority vote. Currently, this position is filled by Vilmos

Kiss, Gábor–Tóth, István

Kiszel, member of the Board of Göncöl Foundation, on behalf of the NGO partner. István Láng Academic has

The Municipal Waste Incinerator Plant of Budapest ope-

been Honorary Chairman of OKT since 2005. He chaired

rated by Fôvárosi Közterület-fenntartó Rt. (the Public

the Council for several terms after it was formed. The mi-


55

n SUMMARY OF ARTICLES nister in charge of environmental protection is Perma-

had been said, but trying to give a view from a slightly

nent Co-Chair of the Council.

different angle, from the position of a journalist who has some knowledge also of the energy industry. This article gives a report on the continuation of that conference series.

Role of the state in shaping the relation between 32 the energy sector and environmental protection position statement of the Hungarian National Environmental Council (OKT)

A follow-up on the energy security forum of

Civin, Vilmos

Hungarian daily Népszabadság

44

Mayer, György It was in 1993 for the last time that the Hungarian Parliament discussed the State’s energy policy and guidelines

Under the title ’About Energy Security’, Hungarian daily

for the energy sector. The changes of the more than a

Népszabadság held a roundtable in Budapest on 24 Ja-

decade’s period that has elapsed since then have enfor-

nuary with the involvement of the participants of the

ced the rethinking of such guidelines and policies, the re-

market and the Government. The forum was attended

sults of which have been incorporated in a Study prepa-

by János Kóka, Minister of Economic Affairs; Gábor Di-

red by GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. [GKI Energy

óssy, Under Secretary of the Ministry of Economy and

Research and Consulting Ltd.]. Although the Study has

Transport; György Mosonyi, CEO of MOL; Konrad Kreu-

been met both by praise and criticism from several direc-

zer, Chair of the Board of E.ON Hungária; László Kapolyi,

tions, for the time being nobody knows what has happe-

Academic; Antal Tombor, Chairman and CEO of MAVIR

ned to it: it hasn’t been developed into a socially accep-

and Mihály Szaniszló, Chairman of the Forum of Indust-

ted national energy policy to be followed in the medium-

rial Energy Consumers.

and long-term. In addition to using this Position Statement for drawing the attention of the Government and national bodies to this deficiency, OKT wishes to point out with emphasis the aspects which must be included

Tax law changes 2006

by all means and in a detailed analysis in the energy po-

Szénásy, Ágnes–Dr. Hamar, Edina

47

licy concept to be prepared and brought out for social discussion as soon as possible. This is how OKT wishes to

This article gives a description of the tax law changes for

contribute to the elaboration of that concept as part of

2006. As we could already get accustomed to it, the

the fulfilment of its mission assigned by Act LIII of 1995.

Hungarian Parliament amends the laws of taxation every year. This year’s amendments are perhaps distinguished inasmuch as the Parliament didn’t shock the start of year with any change of as great consequence as that, and

Conference scenery with the journalist’s eye II

36

Mayer, György

what is more, amendments were made in the spirit of the five years’ tax reduction programme, as a result of which we can count on a reduction of nearly 1000 bil-

In the last issue of Magyar Villamos Mûvek Közleményei

lion forints in terms of taxes and contributions. Average

[MVM’s Publications] I tried to provide an overview of the

tax income will be reduced from the current 38% to

discussions of the conferences held on the domestic

34.8%, and, already in 2006, the incomes retained by

energy market, or, to be more precise, mainly of those

taxpayers will be increased by nearly 200 billion forints.

held on the electricity market. In that article, I reached

The first part of the article describes the rules on VAT, the

back in the past, to the extent of a few thoughts, as far

rules of taxation and of corporation tax, and the second

as the partial opening of the market in early 2003, but

the regulations on personal income tax and social

mainly tried to present history by giving a summary of

security.

the events of 2005 until the beginning of summer, that is, end May/start June. The writing was perhaps somewhat ’non-conforming’ to the profile of these Publications, as it was not, strictly speaking, an expert review of what

56


MAGYAR VILLAMOS MÛVEK Zrt. 1011 BUDAPEST, VÁM UTCA 5–7. TELEFON: 224-6200 INTERNET: WWW.MVM.HU

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK Zrt.-RÔL NAPRAKÉSZ INFORMÁCIÓK AZ INTERNETRÔL IS BÁRMIKOR ELÉRHETÔK. A WEB-OLDALON CÍMLISTÁKAT, GYORS HÍREKET, A CÉG MÛKÖDÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓ FONTOS ESEMÉNYEK LEÍRÁSÁT, FOTÓKAT ÉS ÁBRÁKAT LEHET MEGTALÁLNI, VALAMINT A TÁRSASÁG ÁLTAL KIADOTT SAJTÓKÖZLEMÉNYEK IS AZONNAL OLVASHATÓK. KAPCSOLAT TALÁLHATÓ A VILLAMOSENERGIA-IPAR SZÁMOS HAZAI ÉS KÜLFÖLDI CÉGÉHEZ.

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI

Recommend Documents