A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK ¨ ZLEMÉNYEI KO XLII. ÉVFOLYAM 2005. 1-2. SZÁM

Versenypiaci hatékonyság – út a megfelelô szállítóhálózatok kialakulásához A Bánhidai Erômû búcsúztatójára A CO2-kereskedelem számviteli elszámolásának rendszere SETSO – a délkelet-európai rendszerirányítók szövetsége

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK ¨ ZLEMÉNYEI KO

MAGYAR VILLAMOS MÛVEK RT.

XLII. ÉVFOLYAM 2005. 1-2. SZÁM

FELELÔS KIADÓ DR. KOCSIS ISTVÁN

FÔSZERKESZTÔ DR. GERSE KÁROLY

FELELÔS SZERKESZTÔ TRINGER ÁGOSTON

SZERKESZTÔBIZOTTSÁG DR. BACSKÓ MIHÁLY CIVIN VILMOS DR. DOBOS GÁBORNÉ GAÁL GÁBOR (OVIT RT.) HANTI ÁGOTA (PA RT.) HORNAI GÁBOR (MVM PARTNER RT.) KERÉNYI A. ÖDÖN KOVÁCS KRISZTINA (MAVIR RT.) KREISSNÉ HARTAI GABRIELLA NAGY RÓBERT DR. NAGY ZOLTÁN SÁNDOR JÓZSEF SIMIG PÉTER (MAVIR RT.) SIMON GÁBOR DR. STRÓBL ALAJOS (MAVIR RT.)

SÁNDOR JÓZSEF

VERSENYPIACI HATÉKONYSÁG – ÚT A MEGFELELÔ SZÁLLÍTÓHÁLÓZATOK KIALAKULÁSÁHOZ

1-

DR. STRÓBL ALAJOS

KITEKINTÉS AZ ENERGIAHATÉKONYSÁGRA ÉS A TÁMOGATÁSOKRA A TÉNYEK TÜKRÉBEN

7

DR. FAZEKAS ANDRÁS ISTVÁN

ADATOK KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI 21 TECHNOLÓGIÁK EXTERNÁLIS KÖLTSÉGÉRE VONATKOZÓAN SZABÓ LÁSZLÓ

A BÁNHIDAI ERÔMÛ BÚCSÚZTATÓJÁRA

33

DR. POTECZ BÉLA

AZ ÁTVITELI ÉS A 120 KV-OS HÁLÓZAT FESZÜLTSÉGMEDDÔTELJESÍTMÉNY (U-Q) SZABÁLYOZÁSA

35

ALMÁSI KRISTÓF, BERTALAN ZSOLT, SIMIG PÉTER, SULYOK ZOLTÁN

SZALKAI ISTVÁN TARI GÁBOR VERÉB TAMÁS

SETSO – A DÉLKELET-EURÓPAI RENDSZERIRÁNYÍTÓK SZÖVETSÉGE

42

KÉPES-GORDOS GABRIELLA

MEGJELENT A MECUM STÚDIÓ GONDOZÁSÁBAN

A CO2-KERESKEDELEM SZÁMVITELI ELSZÁMOLÁSÁNAK RENDSZERE

48

DR. HAMAR EDINA

A 2005. ÉVRE VONATKOZÓ ÚJ ADÓJOGSZABÁLYOK

53

SZÉNÁSY ÁGNES

ISSN 0238-7247

A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ TÖRVÉNY 2005. ÉVI VÁLTOZÁSAI

58

DR. NAGY ZOLTÁN

CÍMLAPFOTÓ ZAJLANAK A GYÔR–SZOMBATHELY 400 KV-OS ÁTVITELI HÁLÓZATI ÖSSZEKÖTTETÉS OSZLOPSZERELÉSI MUNKÁLATAI

GAZDASÁGI ROVAT

62

KITÜNTETÉS

64

E SZÁMUNK SZERZÔI

66

SUMMARY OF ARTICLES

68

VERSENYPIACI HATÉKONYSÁG – ÚT A MEGFELELÔ SZÁLLÍTÓHÁLÓZATOK KIALAKULÁSÁHOZ n A KÖZLEMÉNYEK 2004/4. SZÁMÁBAN MEGJELENT „ELLÁTÁSBIZTONSÁG A VÁLTOZÓ VILLAMOSENERGIA-PIACI VISZONYOK KÖZÖTT” CÍMÛ ÍRÁSOMBAN A PIACI HATÉKONYSÁG NEM KÖNNYÛ NÖVELÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE MELLETT ÉRVELTEM. A VERSENYPIACI HATÉKONYSÁG NÖVELÉSÉNEK EGYIK LÉNYEGES FELTÉTELE A MEGFELELÔ, SZÛK KERESZTMETSZET NÉLKÜLI SZÁLLÍTÓ HÁLÓZATOK KIALAKÍTÁSA. BÁR AZ EU-BAN IS FELISMERÉSRE KERÜLT EZ A PROBLÉMA ÉS MEGHATÁROZTAK BIZONYOS ELVEKET A MEGOLDÁS ÉRDEKÉBEN, AZONBAN AZOKAT JELLEMZÔEN NEM ALKALMAZZÁK, ÉS A HÁLÓZATI PROBLÉMA MEGOLDÁSA KÉSIK. A MEGOLDÁST SEGÍTÔ LÉPÉS LEHET AZ ÁTVITELI JOGOKAT GAZDASÁGILAG HATÉKONYAN KIOSZTANI KÉPES NEMZETEK FELETTI KERESKEDELMI KÖZPONTOK KIALAKÍTÁSA. SÁNDOR JÓZSEF

A Közlemények 2004/4. számában megjelent, a piaci modellekrôl folyó vitához való hozzászólásomban (Ellátásbiztonság a változó villamosenergia-piaci viszonyok között) amellett érveltem, hogy a kialakítani tervezett villamos energia versenypiacok normális mûködésének, és különösen a hosszú távú ellátásbiztonság megteremtésének elôfeltétele, hogy a piacok a megfelelô, megbízható gazdasági jelzéseket nyújtani tudják a piaci szereplôk felé, vagyis, hogy megvalósuljon a szükséges mértékû piaci hatékonyság. Megkíséreltem azonosítani – a teljesség igénye nélkül – a piaci hatékonyság megteremtésének legnagyobb kihívásait, és javasoltam, hogy induljon közös gondolkodás arról, hogyan lehet ezeknek a kihívásoknak megfelelni. Az egyik nagy kihívás a versenypiaci viszonyoknak megfelelô szállítóhálózatok kialakításának problematikája. Ezzel kapcsolatosan – Leonardo Benítez Díez gondolatait felhasználva – az alábbiakat ajánlom szíves megfontolásra, illetve megvitatásra:

A villamos energia ipari liberalizáció fokozatosan megteremti a villamosenergia-kereskedôk számára a külföldi, illetve az egységesülô regionális piacokon való kereskedés jogi lehetôségét. Ez a lehetôség a szükséges versenypiaci hatékonyság egyik elôfeltételét képezô, kellôen nagy méretû egységes piacok kialakulása szempontjából kulcsfontosságú feltétel. A lehetôség a kereskedôk számára – és végsô soron a fogyasztók számára – többlet elônyöket kínál, de ugyanakkor többlet bizonytalanságot, illetve többlet kockázatokat is jelent. A lehetôségek és kockázatok megfelelô menedzselése új követelményeket támaszt a kereskedô cégekkel szemben. Rendelkezniük kell a piacszimuláció, a kockázatkezelés és a termékmenedzsment képességeivel. Egy villamosenergia-ügylet megvalósíthatóságánál és beárazásánál számos tényezôt figyelembe kell venniük, többek között annak az energia rendszernek – fôleg a termelô és átviteli eszközöknek – a sajátosságait, amelyben tevékenykednek. Többek között – és mostani témánk

szempontjából ezen van a hangsúly – tisztában kell lenniük annak a hálózatnak a sajátosságaival, a villamosenergia-szállítás üzleti feltételeivel, amelyiken a kereskedelem bonyolódik. Jogos elvárás, hogy ezek az üzleti feltételek minél jobban támogassák a teljes értéklánc gazdaságilag hatékony mûködését, és diszkriminációmentesek legyenek. Feltételezve, hogy a szükséges versenypiaci hatékonyság többi elôfeltétele is teljesül, természetesen ez szolgálja a villamosenergia-fogyasztók érdekeit is. Az elméleti helyi villamosenergiaárak a szállítási veszteségek és a szûk keresztmetszetek következtében eltérnek egymástól. A helyi árazási elmélet szerint a villamos energia helyi ára a „határ termelôegység” tüzelôanyag valamint mûködési és karbantartási változó költségétôl, továbbá a hálózati veszteségektôl és a szûk keresztmetszetektôl függ. Ha egy távvezetéken szûk keresztmetszet alakul ki, megtörténik az újra-teherelosztás és a vezetéken normális áramlás alakul ki, miközben megjelenik a szûk keresztmetszet által okozott költség.

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2005/1-2

1

Mint ismeretes, még a nemzeti hálózatok esetében is elôfordulhat, hogy bizonyos tranzakciók nem valósíthatóak meg a terhelések és a források területi eloszlása miatt. Amikor a szûk keresztmetszet a helyi (nemzeti) piacon belül alakul ki, az általában hatékonyan kezelhetô a nemzeti teherelosztók által alkalmazott szûk keresztmetszet kezelési módszerekkel (legalábbis a jelenlegitôl lényegesen el nem térô viszonyok között). A nemzeti piacokon az ilyen helyzetek ritkák, és nem okoznak számottevô többletköltséget. Amikor azonban kilépünk a helyi piac határain kívülre a szituáció drasztikusan megváltozik, mivel a határkeresztezô kapacitások általában szûkösek és a hálózati topológiák sem optimálisak, hiszen azokat nem a versenypiaci kereskedelmi forgalomra tervezték. Ezek a hálózatok a nemzeti piacok keretei között, az országhatárokon belüli források és terhelések közötti forgalom lebonyolítására alakultak ki, a nemzeti hálózatok közötti rendszer-összeköttetések alapvetôen üzemzavari kisegítésre és viszonylag kis volumenû, elôre tervezett energiacserére létesültek. Így ezek a hálózatok ma nem teszik lehetôvé, hogy a kellôen likvid regionális villamosenergia-piacok kialakuljanak. A piaci hatékonyság méretkövetelményeit kielégíteni képes regionális versenypiacok kialakulása szempontjából az lenne a kívánatos, hogy a határkeresztezô átviteli kapacitások szûkössége mielôbb megszûnjön és, hogy a földrajzilag kiteljesedô és sokkal intenzívebb kereskedelmi forgalom bonyolításához optimális hálózati topológiák idôvel kialakuljanak. A szûk határkeresztezô keresztmetszetek és a versenypiaci optimális hálózatok problémája új rendszer-összeköttetések létesítésével és a meglévô hálózatok megfelelô megerôsítésével, új távvezetékek építésével – ami jelentôs összegû hálózati beruházásokat igényelne, és ennek megfelelô többletköltségeket okozna – természetesen megoldható lenne. Azonban a szabályozási, tervezési és piaci bizonytalanságok, üzleti ellenérdekeltségek ezt hátráltatják. Tény, hogy határkeresztezô átviteli kapacitások nem létesülnek a szükséges mértékben az egységesülô EU piacon.

2

Mind Európában mind pedig az Egyesült Államokban intézményesen is felismerték már, hogy a jelenlegi helyzetbôl történô elmozdulás végett fontos érdek fûzôdik a szûkös határkeresztezô kapacitások gazdaságilag hatékony kiosztásához (allokálásához), és általában az átviteli szolgáltatás gazdaságilag hatékony árazásához. Ez ugyanis egyfelôl lehetôvé teszi a nemzetközi kereskedelem kiteljesedését, a jelenlegi szûkös határkeresztezô hálózati kapacitások igazságos feltételek melletti maximális kihasználásáig. (A hálózati probléma rövidtávú kezelése). Másfelôl – ami a témánk szempontjából sokkal fontosabb – jó gazdasági jelzôrendszerként szolgálhat az igazán hatékony regionális versenypiaci viszonyok megteremtôdéséhez szükséges hálózatok, illetve egységes rendszerek kialakításához, ösztönözve a piaci szereplôket arra, hogy a termelési és fogyasztási helyeik – hálózati szempontból is – optimálisan kerüljenek kialakítására. (A hálózati probléma hosszú távú megoldása.) Az EU intézményrendszerén belül a Firenzei Fórum foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. A Hatodik Firenzei Fórum szerint „Az életbe léptetett szûk határkeresztezô kapacitást kezelô módszerek gazdaságilag hatékony módon kell, hogy elosszák a rövidtávú szûk határkeresztezô kapacitásokat, és egyidejûleg jelzéseket és ösztönzést kell, hogy adjanak a hatékony erômûvi és hálózati beruházások megfelelô helyeken történô megvalósítására.” A Firenzei Fórum szerint a szûk határkeresztezô kapacitás kezelésének elônyben részesítendô módszerei: az explicit vagy az implicit aukciók, a piacfelosztás (market splitting), a határokon átnyúló koordinált újra-teherelosztás vagy ellen-kereskedés. Ha a tranzakciókat korlátozni kell, akkor a korlátozás elôre meghatározott szigorú szabályok szerint, és csak végsô esetben történhet. Tapasztalnunk kell azonban, hogy az EU átviteli kapacitások kiosztásával kapcsolatos közös szabályainak és elveinek megvalósítása a gyakorlatban egyáltalán nem könnyû feladat. A kiosztás határonként egyedileg, és általában (kevés kivételtôl eltekintve) a villamosenergia-nagykereskedelemtôl különváltan történik. És ami még rosz-


szabb, a módszerek, amelyeket az átviteli jogok (villamosenergia-nagykereskedelemtôl különváltan történô) kiosztására és a szûkös határkeresztezô kapacitások kezelésére általában használnak („first come, first serve”; „pro rata”) egyáltalán nem piackonformak. A Firenzei Fórumon ugyancsak megfogalmazást nyert, hogy szükség van olyan, az átviteli tarifákba beépítendô, európai szintû hosszú távú lokális gazdasági jelzésekre, amelyek a piaci szereplôket a termelôi és fogyasztási helyeik hálózati szempontból is optimális megválasztására ösztönzik. Ha az eddigi EU tapasztalatokat tekintjük, azt látjuk, hogy a jelenleg alkalmazott szûk határkeresztezô kapacitást kezelô módszerek messze nem felelnek meg az elvárásoknak és nincsenek hosszútávú lokális gazdasági jelzésekre alkalmas átviteli tarifák. Különféle okai vannak annak, hogy a gazdaságilag hatékonyabb mechanizmusokat – kevés kivételtôl eltekintve – nem alkalmazzák Európában. Tény azonban, hogy jellemzôen nem alkalmazzák, és ez bizony alapvetô akadályát képezi a hatékony versenypiaci viszonyok megteremtôdéséhez szükséges szállító hálózatok kialakításának! Megfigyelhetô ugyanakkor az is, hogy ellentétben más regionális piacokkal, Európában nincs egy központi entitás, aki felelôs lenne a belsô energiapiac mûködtetéséért, hiszen történelmileg az európai belsô piac „csupán” a nemzeti piacok öszszegzése, bizonyos az EU szintjén elfogadott közös (sokszor meglehetôsen laza) elvek alapján, nem pedig egy szerves fejlôdés eredménye. Díez véleménye, hogy az egységes belsô energiapiac nem lehet realitás addig, amíg a határkeresztezô kapacitásokra, és végsô soron a teljes regionális átviteli hálózatra a piaci szereplôk nem úgy tekintenek, mint az összes piaci szereplô (nem csak a rendszerüzemeltetôk vagy a határ egyik vagy másik oldalán lévô szereplôk) közös eszközeire, (természetesen nem tulajdoni értelemben). Valahogy úgy, ahogy a monopolista idôkben a „piaci” szereplôk (erômûvek, szolgáltatók) a nemzeti szállító hálózatokra és teherelosztókra tekintettek. (Ez versenypiaci viszonyok kö-

zött alapvetôen egy mentalitásbéli dimenzió, végsô soron nagyon mély és fontos gazdasági tartalommal, aminek a lényege az, hogy a szereplôk felfogása szerint a hálózat az egységes villamosenergia-rendszer és -piac közös érdekeit kell, hogy szolgálja.) A lényeg az, hogy nagyon fontos lenne, hogy a szûkös határkeresztezô kapacitások kiosztása (a probléma rövid távú kezelése), és a regionális átviteli hálózat fejlesztése (a probléma hosszú távú megoldása) egy közös, a nemzeti határokon átnyúló, regionális perspektívával, és természetesen piac-konform módon, gazdaságilag hatékonyan történjen. A hálózati probléma versenypiaci viszonyok közötti megoldásához vezethet Díez szerint egy, a hálózati kapacitásokkal való kereskedésre létrehozandó nemzetek feletti kereskedelmi központ, amely a jól definiált terjedelmû regionális piacon belül lévô összes szûkös határkeresztezô kapacitást rögzített kritériumok szerint kezeli, és amelyet az a cél vezérel, és arra alakították ki, hogy az összes hálózathasználó piaci bizonytalanságát mind rövid, mind hosszabb távon minimalizálja. Egy ilyen kereskedelmi központ megvalósíthatóságával kapcsolatosan megválaszolandó fôbb kérdések: n Szervezeti megvalósíthatóság – új szervezetet kell-e létrehozni, vagy a központ a meglévô rendszerirányítók által kezelt „virtuális piac” legyen? n Kereskedelmi megvalósíthatóság – milyen elveken és szabályokon nyugodjon az átvitelikapacitás-kiosztás és a szûk keresztmetszet kezelése? Milyen legyen az elszámolás, a pénzügyi terhek és elônyök milyen elvek szerint kerüljenek megosztásra a piaci szereplôk és a rendszerüzemeltetôk között? n Mûszaki megvalósíthatóság – hogyan történjen a piacmûködtetés? Meg kell tervezni, és létre kell hozni a megfelelô kereskedelmi platformot valós idejû összeköttetéssel a rendszerüzemeltetôkhöz. n Szabályozási megvalósíthatóság – a szabályozások összehangolása érdekében szabályozásmódosításokra lehet szükség az egyes országokban, régiókban a határok mindkét oldalán.

n Átmeneti költségek – mi legyen a

határkeresztezô kapacitások használatára vonatkozó meglévô szerzôdésekkel? Ez különösen a „firstcome, first-serve” kezelésû határkeresztezô kapacitások esetében fontos, amelyek bizonyos feleket privilegizált arbitrázs lehetôségekkel ruháznak fel. Az EU-ban kialakulóban van az ilyen irányú gondolkodás, de azt is látni kell, hogy olyan horderejû kérdésekrôl van szó, amelyek megfelelô politikai konszenzus, akarat és erô nélkül, valamint – és véleményem szerint, mindenekelôtt – az érdekelt rendszerüzemeltetôk fenti mentalitáson nyugvó hozzáállása, egyfajta elkötelezettsége, belsô indíttatása, és megfelelô gazdasági motiváltsága nélkül megoldhatatlanok. Díez szerint az elôrelépés érdekében mindenekelôtt definiálni kellene egy olyan közös átviteli kapacitás modellt, amely kellô figyelemmel van a régión belüli különbözô (jelenlegi és perspektivikus) energiatranszferek közötti kölcsönhatásokra, és lehetôvé teszi egy olyan új és transzparens módszernek az alkalmazását, amelylyel megbízhatóan kalkulálható és kommunikálható az érdekeltek felé a nettó és a rendelkezésre álló átviteli kapacitás, valamint a korlátozó tényezôk és körülmények valamennyi rendszer-összeköttetés esetében. Ez kulcsfontosságú feladat a piaci szereplôk bizalmának kialakulása érdekében. Nagyon fontos a kereskedelmi központ szervezésének kérdése. Célszerû lenne a fokozatosság elvét alkalmazni. Az átviteli jogok kiosztását kezdetben az egyszerûbb explicit aukcióra, majd a koordinált explicit aukcióra lenne célszerû alapozni. Az explicit aukciók – a kapacitáskiosztás és a nagykereskedelmi villamosenergia-piac közötti kölcsönhatás figyelembe vételének hiánya miatt – gazdaságilag kevésbé hatékonyak, mint az implicit aukciók, amelyek ezt a kölcsönhatást figyelembe veszik. De, egyfelôl az explicit aukció alkalmazásával az átmenet a jelenlegi helyzetbôl egy lényegesen fejlettebb fázisban sokkal egyszerûbb lenne, hiszen ezt a módszert már ma is több fontos rendszer-összeköttetés esetében alkalmazzák, másfelôl az implicit aukciókon alapuló kiosztási eljárások elô-

feltétele – a koncentrált piaci villamosenergia-kereskedelem – még nem kellôen fejlett (különösen nem a kelet-közép-európai régióban). A regionális piaci szereplôkkel egyetértésben ki kellene dolgozni az átviteli jogokkal kapcsolatos konkrét piaci termékeket, és szükség lenne a lehetséges határközeli hálózati túlterhelôdések kezelésére a rendszerüzemeltetôk által kidolgozott eljárásrendre, ami különbözô módszerek (újra-teherelosztás, ellen-kereskedés stb.) kombinációja lehet. Egy ilyen, vagy ehhez hasonló regionális kereskedelmi központ a hatékony villamosenergia-versenypiac kialakítása szempontjából csak a hálózati probléma rövid távú, viszonylag hatékony kezelését lehetôvé tevô állapothoz vezetô elsô lépése lehetne. A hosszú távú ellátásbiztonság megvalósulásához szükséges, a megbízható gazdasági jelzéseket produkálni képes, igazán likvid, hatékony villamosenergia-versenypiac kialakulásához szükséges hálózatokhoz majd az átviteli jogok implicit (az átviteli jogokat és az energiapiaci egyensúlyt együttesen kezelô) aukciók révén történô kiosztásán keresztül lehetne eljutni. Az implicit aukciókon alapuló átvitelijog-kiosztás gazdaságilag hatékonyabb, mivel ennek során figyelembe veszik a villamosenergia-piaci viszonyokat és a párhuzamos áramlásokat („loop-flow”) is. Megvalósíthatóságának azonban elôfeltétele a regionális koncentrált villamosenergia-piacok kialakulása és tényleges mûködése. A kereskedelmi megvalósíthatóság szempontjából fontos lenne, hogy a versenypiaci viszonyokra megfelelô hálózatok kialakításával kapcsolatos költségek viselésében érvényesüljön az igazságosság elve. Ezért a szûk keresztmetszetek kezelésével, illetve a többletforgalommal kapcsolatos hálózati (hálózatüzemeltetési, hálózatmegerôsítési, hálózatfejlesztési) többletköltségeket azoknak kellene viselniük, akik miatt ezek a költségek felmerülnek, és akik a többletforgalom elônyeit élvezik. Ez a megközelítés nem csak igazságos lenne, hanem gazdaságilag hatékony is, mivel közvetlenül ösztönözné az új termelési és fogyasztási helyek hálózati szempontból elônyös kiválasztását. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a nemzeti határokon, illet-


3

4

ve hálózatokon a rövid távú és a hoszszabb távú többletköltségeket okozó többletforgalom egyelôre jellemzôen a versenypiaci nagyfogyasztói kör érdekében jelentkezik (különösen a fejletlenebb piacok, mint pl. a kelet-közép-európai piac esetében), ráadásul sokszor tranzit forgalomként. A többletköltségeket ezen elv szerint tehát nekik kellene viselni. A többletköltségek kisfogyasztókra is történô terhelése akkor lesz majd igazságos, ha a többletforgalom elônyeit igazolhatóan ôk is élvezik. Sôt az igazságos költségviselés kérdéskörében azt is indokolt lenne mérlegelni – különösen a nagy volumenû tranzitot bonyolító országok esetében – hogy a jelenlegi, a többletforgalmat is bonyolító hálózatok létesítési költségeit (vagy azok nagy részét) a többletforgalom elônyeit nem feltétlenül élvezô hazai fogyasztói körök az esetek többségében már megfizették. (A tranzitvonatkozásokkal az EU intézményrendszere a horizontális hálózatok és a CBT kérdéskörökön belül foglalkozik.) Olyan felfogás is van, amely szerint a többlet költségeket célszerû „szocializálni”, azaz valamennyi piaci szereplô között elosztani. A felfogás hívei azzal érvelnek, hogy az arbitrázs lehetôségek kihasználása csökkenti a nagykereskedelmi piacok árait, és ennek pozitív hatását az öszszes fogyasztó élvezi. Ez azonban csak akkor igaz, ha a piac valóban képes biztosítani, hogy az elônyöket mindenki egyformán élvezhesse. Ez a megoldás azonban a mellett, hogy a jelenlegi piaci viszonyok között nem igazságos, gazdasági jelzések szempontjából is kevésbé hatékony. Felmerül az a kérdés is, hogy – amíg a szûk határkeresztezô kapacitások léteznek – ki legyen a jogosult-

ja a határkeresztezô kapacitások aukciós árbevételének? Az egységes piac paradigmáját alapul véve az szolgálja legjobban az összes piaci szereplô érdekeit, ha a jogosultak a TSO-k, azzal, hogy a keletkezô bevételeket, transzparens módon, a szûk keresztmetszetek mielôbbi megszûnését eredményezô, regionális szinten koordinált hálózatfejlesztésekre kell fordítaniuk. Feltétlenül olyan gazdasági szabályozó rendszerre van szükség, amely a TSO-kat erre ösztönzi. Az ilyen regionális kereskedelmi központokban alkalmazott, implicit aukciókon alapuló átviteli jog kiosztásán keresztül vezethetne az út egy olyan szállítóhálózati egységes átviteli jog árazási és üzleti gyakorlat kialakulásához, amely a piac alap-infrastruktúráját képezô hálózat problémakörét regionális perspektívával kezelve biztosítani képes, hogy egyszer majd a hálózati szûk keresztmetszetek a piaci erôk hatására, gazdaságilag hatékony módon megszûnnek, és az egységes versenypiac mûködéséhez szükséges, a megfelelô piaci likviditás elérését biztosító hálózatok kialakulnak. Az ilyen központok kialakításához fontos lenne a régiók körültekintô meghatározása. Ennek javasolt szempontjai: a regionális piac – a hatékony versenypiac méretkövetelményeit kielégítendô – kellôen nagy legyen, de csak annyira legyen nagy, hogy a régión belüli energiapolitikák és szabályozások, a hálózati árazási gyakorlatok összehangolhatóak legyenek; a régión belüli TSO-k intenzív együttmûködése belátható idôn belül költséghatékonyan megvalósítható legyen; a regionális koncentrált villamosenergia-piac belátható idôn belül kialakulhasson.

A régiók kialakításánál célszerû lenne alapozni a TSO-k, illetve elôdszervezeteik együttmûködési tradícióira, kulturális közelségére. (Pl. a kelet-közép-európai országok rendszerüzemeltetôinek korábbi legendásan jó és sikeres szakmai együttmûködésére.) A teljes – ráadásul folyamatosan bôvülô – EU piac egységes régióként való kezelése valószínûleg túlságosan ambiciózus hozzáállás. Sokkal célravezetôbb lenne kezdetben a kisebb, a fenti kritériumokat reálisan kielégíteni tudó régiók kialakítása. A hálózati probléma megoldásának ilyen megközelítése elôsegítené a hatékony versenypiacok kialakulásához szintén elengedhetetlenül szükséges koncentrált villamosenergia-piacok mielôbbi kialakulását is. A fentiekben vázolt, a hálózati problematikát még hatékonyan kezelni tudó méretû, regionális perspektívára alapuló, nemzetek feletti együttmûködés megvalósítható lenne a vonatkozó EU-s irányelvekkel összhangban. Ugyanis, ezekkel az elvekkel nem az a baj, hogy rosszak, hanem az, hogy – az eddigi tapasztalatok szerint – összeurópai szinten egyelôre nagyon nehezen megvalósíthatóak. Miért ne vethetné fel ezt a gondolatot potenciális partnereinek (Ausztria, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia) megfontolásra a kelet-közép-európai villamosenergiarendszerek UCTE csatlakozását oly sikeresen elôkészítô és lebonyolító CENTREL szövetség értelmi szerzôje – az MVM, illetve a valószínûleg MVM leányvállalatként kialakítandó magyarországi TSO.

A Magyar Villamos Mûvek Közleményei 2004/4. számában, a hosszú távú ellátásbiztonság és a piaci hatékonyság, illetve a megfelelô piaci modellek kérdésével foglalkoztam. Javasoltam, hogy a jó megoldások kialakítása érdekében folyjon gyakorlatias szakmai vita ezekrôl a kérdésekrôl. Az ilyen vita jegyében ajánlom az olvasók figyelmébe az alábbi két cikk fordítását. Az egyik cikk jól tükrözi a kaliforniai, mértékadó (szakmai, érdekvé-

delmi és politikai) köröket foglalkoztató – sajnos már csak krízis utáni – dilemmákat, álláspontokat és vitákat. A dilemmák az EU és Magyarország szempontjából is tanulságosak, különös tekintettel arra, hogy Kalifornia a liberalizáció élharcosa volt, és – a mai napig – a meggondolatlan lépések, illetve a következetlenség legnagyobb kárvallottja. Érdekes és talán tanulságos lenne utánajárni, hogy a viták eredményeképpen milyen megoldás született, és mik a

tapasztalatok, merre tart ma Kalifornia?! A másik cikk az ún. kereskedelmi erômûvek (merchant power plants) problematikájáról fest – szintén utólag, az igen sokba kerülô irracionális döntéseket követôen – plasztikus képet. Mindkét cikk jól szemlélteti, hogy milyen súlyos problémákat, indokolatlan többletköltségeket illetve anyagi veszteséget okozhat az, ha a versenypiacokba vetett (vak)hit nem pá-


rosul olyan valós piaci hatékonysággal, amely következtében a piac a megfelelô gazdasági jelzéseket képes produkálni a piaci szereplôk részére.

JAVASLAT AZ ÁLLAM (ti. KALIFORNIA) VILLAMOSENERGIA-IPARA JÖVÔJÉVEL KAPCSOLATOS VITA MEGÚJÍTÁSÁRA San Diego Union-Tribune, 2004. 01. 17 Arnold Schwarzenegger kormányzó a múlt hét végén találkozott energia fôtanácsadóival, és várhatóan hamarosan nyilvánosságra hozza a kampányban vázolt deregulációs tervének részletes változatát. Közben Dianne Feinstein demokrata szenátor levelet írt a kormányzónak, hogy sürgesse a további dereguláció leállítását és annak garantálását, hogy az állam kisebb fogyasztóinak többsége – becslése szerint 70% – szabályozói védelmet kapjon. Feinstein szenátor ugyanakkor javasolja megengedni, hogy az állam legnagyobb fogyasztói, 30%-os mértékig, privát villamosenergia-üzleteket köthessenek a szabályozott piacon kívül. A fogyasztói érdekvédôk szerint mindkét javaslat téves. „Az a probléma, hogy nincs olyan, hogy részleges dereguláció”, mondta Douglas Heller a Santa Monica-i Adófizetôk és Fogyasztói Jogok Alapítványának képviselôje. „A vitának arról kellene folynia, hogyan szabályozzuk újra a villamosenergia-rendszert.” Egy fontos törvényhozó bejelentette, hogy folytatja annak a bizalmas kezdeményezésnek a tanulmányozását, amely a teljesen szabályozott villamosenergia-rendszerhez való visszatérést irányozza elô, és amely hasonlít ahhoz, amely a múlt évszázad nagy részében érvényben volt az államban. A vita hátterében annak az egyre erôsödô felismerése van, hogy Kalifornia két éven belül, vagy a legrosszabb esetben még hamarabb, újra villamos energia hiánnyal szembesülhet. Egy sereg új erômûvi projekt megvalósítását leállították a szabályozási bizonytalanságok miatt, míg az öre-

gebb, rossz hatásfokú és környezetszennyezô erômûvek megújítási tervek nélkül mûködnek tovább, és a tulajdonosok azok leállítását, konzerválását tervezik. James Sweeney a Stanfordi Egyetem professzora, aki segített a kormányzó energia politikájának kialakításában a kampány során, és aki találkozott a kormányzóval a múlt héten, elmondta, hogy egy munkacsoport olyan rendszert javasolt, amelyben a nagy villamosenergia-fogyasztóknak megengednék, hogy olcsóbban villamos energia ügyleteket próbáljanak kötni a szabályozott piacon kívül. Sweeney professzor elmondta, hogy javaslata, megkövetelné, hogy ezek a nagyfogyasztók viseljék a döntésük kockázatát, és nem háríthatnának költségeket a kisfogyasztókra. Hozzátette, hogy a nagyfogyasztóknak viselniük kellene a krízissel kapcsolatos milliárdos költségek egy részét is, amit a közmûfogyasztók folyamatosan fizetnek a havi számláikkal. A Stanfordi professzor nem hiszi, hogy a közmûtársaságoknak vissza kellene térni az erômûvi üzletágba. Elônyben részesítené azt a megoldást, ha ezt a szerepet meghagynák a nem szabályozott cégeknek. Az állam deregulációs kísérlete során a San Diego Gas & Electric-nek és más közmûtársaságoknak megtiltották, hogy erômûvet építsenek, és ezek a társaságok sok erômûvet eladtak a szabályozatlan cégeknek. Azonban azokban a várakozásokban, hogy a piaci erôk majd biztosítani fogják a megfelelô mennyiségû villamos energiát ésszerû árak mellett csalódni kellett a 2000. és 2001. évi krízis során, amikor a villamos energia árak nôttek és egymást követték az üzemzavarok. Egy tegnapi interjúban Feinstein szenátor beszélt a közelmúltban a kormányzónak küldött levelében megfogalmazott gondolatairól. A szenátor azt mondja, támogatja a visszatérést ahhoz a gyakorlathoz, amely szerint a szabályozott közmûvek, beleértve az SDGE&E-t is, építhetnek erômûvet. „Nem érdekel, hogy ki épít erômûvet, a lényeg az, hogy az erômûvek megépüljenek” – mondja Feinstein szenátor. Ô, mint gyakorlati kompromisszumot, egy vegyes – részben

szabályozott, részben deregulált – rendszert támogat. Hozzá tette, hogy úgy látja, bizonyos fogyasztók rendelkeznek az anyagi háttérrel ahhoz, hogy boldoguljanak a villamosenergia-versenypiacon. „Úgy gondolom, a nagyfogyasztók képesek harcolni az érdekeikért” – mondja Feinstein szenátor. „Valójában a kisfogyasztók, 70%, azok, akiknek a védelmérôl gondoskodnunk kell”. Joseph Dunn demokrata szenátor, aki a villamos energia krízissel kapcsolatos állami vizsgálatot vezette, és aki most a szabályozott piachoz való visszatérést támogatja, azon a véleményen van, hogy a deregulációs törekvések kudarcra vannak ítélve a kaliforniai szenátusban. Dunn szenátor elismeri, hogy az ô személyes véleményével szemben, van támogatás amellett, hogy a nagyfogyasztók privát villamos energia ügyleteket kössenek. Hozzátette, hogy nincs meggyôzôdve arról, hogy Feinstein szenátor szakértôi tisztában vannak annak a következményeivel, ha a piaci forgalom 30%-át privát ügyletek fedezik. „Ez költségek kisfogyasztókra hárítását igényelné” – mondta Dunn szenátor. Ô és mások, akik ellenzik a privát ügyleteket (Direct Access Agreements), úgy érvelnek, hogy a kisfogyasztókra maradna a hálózat-fenntartási költségek nagy részének viselése, és nekik magasabb árakat kellene fizetniük ugyanazon erômûveknek, amelyek alacsony költségû villamos energiával látnák el a nagyfogyasztókat. „Katasztrofálisak lennének a negatív következményei annak, ha a piac 30%-ának biztosítva lenne a „Direct Access”, és én soha nem támogatnék olyan energiapolitikát, amely a kisfogyasztókat arra kényszerítené, hogy támogassák a nagyfogyasztókat. Soha!” Dunn szenátor hozzátette, hogy ô és mások folytatják annak a bizalmas kezdeményezésnek a tanulmányozását, amely az államot (ti. Kaliforniát) visszatérítené a teljesen szabályozott rendszerhez. „Minden közvélemény-kutatás erôs támogatást mutat” – mondta Dunn. „Egyes közvélemény-kutatások szerint a reguláció támogatottsága 75%-os, mások szerint 90%-os”.


5

MEGHIÚSULNAK A KERESKEDELMI ERÔMÛVEKKEL (MERCHANT POWER PLANTS) KAPCSOLATOS TERVEK Baton Rouge Advocate, 2004. 12. 7. Három évvel ezelôtt az állami hivatalnokok (ti. Louisianában) magukévá tették a kereskedelmi erômûvek – mint gazdasági katalizátorok – ötletét. A kereskedelmi erômûvek, amelyek (az elképzelések szerint) a legmagasabb (spot) vételi ajánlati árat adó vevônek értékesítik a megtermelt energiát, sokmilliárdos beruházásokat, sok száz új munkahelyet, és olcsóbb villamos energiát jelentenének Louisiana lakosainak, és új fogyasztóként jelennének meg az állam földgáz forgalmazói számára. A független termelôk mintegy 30 kereskedelmi erômû létesítési terveit jelentették be Louisianaban, ahol (a várakozások szerint) a bôségesen rendelkezésre álló olcsó földgáz a villamosenergia-árak növekedésével egyre nagyobb profitokat eredményezne. Az állam – adókedvezményeket ígérve az erômûveknek, amely kedvezményt eredetileg a gyártóknak tartott fenn – vörös szônyeget terített az erômû-beruházók elé. A bejelentett erômûvek több mint felét megépítették, de ma számos erômû pénzügyi gondokkal küzd, mondta David E. Dismukes, a Louisianai Energetikai Kutatások Központjának igazgatóhelyettese. Egy erômûvet részben építettek meg, míg a többi építését nem kezdték meg, és ezeket valószínûleg nem is fogják megépíteni. „Az erômûvek tervezését olcsó 22,25 USD/1000 köbláb árú gázra tervezték”, mondta Dismukes. „Találják ki, mi történt? A helyzet ma egészen más, és már nem is fogunk visszatérni a tervezett állapothoz.” A földgázárak több mint megduplázódtak 2001 óta (a földgázzal ma 6 USD/1000 köbláb áron kereskednek). Ugyanakkor a spot piacok, ahol a kereskedelmi erômûvek eladhatták volna a megtermelt villamos energiát, soha nem jöttek létre a Délkele-

6

ten, hívta fel a figyelmet Jack Hawks, a Villamos Energia Ellátók Szövetségének szóvivôje. „Nagy volt az ellenállás a villamos közmûvek és az állami szabályozó hatóságok részérôl”, mondta Hawks. „Kalifornia és az ENRON csak súlyosbította ezt a problémát.” Ezen túlmenôen, a közmûvek nem állították le az öreg, alacsony hatásfokú erômûveket, ami csökkentette az igényt az új, nagyobb hatásfokú erômûvekben megtermelhetô villamos energia iránt, vélekedett Hawks. Ehelyett a közmûvek tovább üzemeltették az öreg erômûveket és növelték azok hatásfokát. Ez vezetett a többlet kapacitásokhoz, mondta Hawks. A Délkelet meglévô erômûvei közel 46%-kal több villamos energiát tudtak volna termelni ezen a nyáron, mint amennyit a régió igényelt. Mindezek eredményeképpen számos új erômûvet bezártak, vagy csökkentett teljesítményen üzemeltetnek, mondta Hawks. Hawks nem tudta megmondani pontosan azon új erômûvek számát, amelyeket bezártak, vagy csökkentett kapacitással üzemeltetnek. A Louisianai Energetikai Kutatások Központjának 2004. évi jelentése szerint a javasolt többletkapacitások mintegy 45%-át Luisiánában valószínûleg nem fogják megépíteni. 2004. év után üzembe helyezni tervezett 9 erômûbôl csak egy mûködik, 5 létesítését visszavonták, vagy felfüggesztették. Dismukes szerint, hacsak a társaságok nem tudnak hosszú távú szerzôdéseket kötni a villamos energia értékesítésére, a javasolt erômûvek közül sokat nem fognak megépíteni. Közben a független villamosenergia-termelôk egy másik kihívással is szembe találják magukat. Nevezetesen azzal, hogy a közmûtársaságok építik saját erômûveiket úgy, hogy a költségeket beépítik a villamos energia fogyasztói árába. Hawks (mindazonáltal) úgy véli, a kereskedelmi erômûvek kezdenek pénzügyileg talpra állni, és az évtized végéig több új erômûvet fognak építeni, és üzembe helyezni.

n SAJTÓKÖZLEMÉNY Új internet és intranet portál az MVM-nél

Új arculattal és szolgáltatásokkal jelentkezik a Magyar Villamos Mûvek Rt. (MVM Rt.) portálja. Az új, integrált internet és intranet oldal lényegi változásai az oldal megjelenésében, motorjában és a szolgáltatások folyamatos fejlesztésében észlelhetôk. A portálhoz kapcsolódóan két további microsite is az integrált rendszer részeként valósult meg: az MVM versenypiaci áramkereskedô cégének, az MVM Partner Rt.-nek és az Eurelectric Magyarországi Tagozatának (EMT) honlapjai. Az MVM új honlapja nemcsak a társaság, hanem az MVM Csoport egészérôl is a korábbinál jóval bôvebb információval szolgál. Az internet oldal egy leegyszerûsödött, közérthetôbb oldalszerkezettel, ugyanakkor jelentôsen kibôvült tartalommal várja a látogatókat. Az egyszerû szerkezeti felépítés a felhasználók könnyebb eligazodását szolgálja az oldalon. A magyarországi villamos energetika legjelentôsebb cégcsoportjának vezetôje, a Magyar Villamos Mûvek Rt. vállalati intranet és publikus Internet portálját integrált rendszerré kívánta fejleszteni. Rövidtávon megoldást kerestünk a vállalati tartalmak karbantartására, hosszú távon pedig a lehetô legtöbb vállalati alkalmazást kívánjuk integrálni az új portálba – mondta Nagy Róbert, a társaság informatikai fômérnöke. A rendszer lehetôvé teszi, hogy a jövôben számos összetettebb, alkalmazás épüljön be a portálba (ERP, CRM stb.). A Sense/Net Portal Engine portálmotor lehetôséget nyújt a site-ok és tartalmuk (szöveg, kép, file-ok) egyszerû szerkesztésére, tetszôleges menürendszer és navigáció kialakítására, sablonok alkalmazására, szerkesztésére és létrehozására. Mindezek mellett lehetôség van kiegészítô oldalak létrehozására és a portálhoz tartozó interaktív szolgáltatások igénybevételére. Ilyen például a fórum, a portál hírlevél küldô szolgáltatása, a dokumentumtár és galéria – ismertette a meg-

Sándor József


Folytatás a 32. oldalon

KITEKINTÉS AZ ENERGIAHATÉKONYSÁGRA ÉS A TÁMOGATÁSOKRA A TÉNYEK TÜKRÉBEN n TAKARÉKOSKODJON AZ ENERGIÁVAL! – SZÓL A FELHÍVÁS, AMELYET KIEGÉSZÍTENEK EGYÉB SZÓLAMOKKAL. SZEMREHÁNYÁSOKKAL IS TALÁLKOZNI: TÚL SOK ENERGIÁT FOGYASZTUNK, NEM ELÉG HATÉKONYAN HASZNÁLJUK FEL AZ ENERGIÁT, PAZAROLUNK. MIELÔTT A SZÉGYEN NEMZETIVÉ VÁLNA, GONDOLJUNK ARRA, HOGY NEM HASZNÁLUNK FEL SOK ENERGIÁT, TÖBBET IS HASZNÁLHATNÁNK, CSAK A HASZON KEVÉS ABBÓL, AMIT FELHASZNÁLUNK. VISZONYLAG KEVÉS ÉRTÉKET TEREMTÜNK. MUNKÁNK EREDMÉNYE EMBERI, TERMÉSZETI ÉS ANYAGI TEKINTETBEN NEM ELÉG ÉRTÉKES. A JÓLÉTHEZ ENERGIA KELL, SOK ENERGIA. A LÉNYEG AZ, HOGY A JÓLÉTÜNKHÖZ TÖBB ÉRTÉKET ÁLLÍTSUNK ELÔ, AMELYHEZ NYUGODTAN HASZNÁLHATUNK TÖBB ENERGIÁT, HA EZ HASZNOS. AZ ENERGIÁVAL VALÓ TAKARÉKOSSÁG NEM ÖNCÉL, ÉS A JÓLÉTI ÁLLAMOK NEM TAKARÉKOSSÁGGAL ÉRTÉK EL EMBERI, TERMÉSZETI ÉS ANYAGI SZINTJÜK UTÁNOZNIVALÓJÁT, HANEM ÉRTÉKTEREMTÔ MUNKÁVAL, AZ ENERGIA HATÉKONY FELHASZNÁLÁSÁVAL. CÉLSZERÛ MINDEZEK ALAPJÁN ÁTTEKINTENI AZ ENERGIA HATÉKONY FELHASZNÁLÁSÁT, EZEN KÍVÜL PEDIG A KAPCSOLT ENERGIATERMELÉS ÉS A MEGÚJULÓK HASZNÁLATÁNAK TÁMOGATÁSÁT, MINT A MANAPSÁG IDÔSZERÛNEK LÁTSZÓ LEGFONTOSABB KÉRDÉSEKET. DR. STRÓBL ALAJOS

ENERGIAMÉRLEGEK Számok kellenek ahhoz, hogy megtudjuk, mennyi energiát használunk fel évente. Errôl vonzó statisztikák jelennek meg [1]. Megtudható, hogy részleteiben és összességében hogyan változik energiafelhasználásunk évrôl évre. Az energiastatisztika tájékoztat több nyelven is, és gyakran öszszehasonlításokat tesznek más országokkal. A statisztikai adatokból aztán sokféle következtetést levonnak. Egyrészt az idôbeni változásokat elemzik, a dinamikát vázolják, másrészt „fajlagos” mutatószámokat szerepeltetnek. Ilyen például az ún. primerenergiaigényesség, amely egy ország teljes energiafelhasználását jellemzi a bruttó hazai termékre vonatkoztatva. Ebben a tekintetben hazánkat el szokták marasztalni, pedig a gond nem az, hogy sok energiát használunk, ha-

nem az, hogy kevés a hazai termék, a megtermelt anyagi érték. Jobb mutatószámnak látszik az egy fôre jutó energiafelhasználás, amely az ország lakosságára vonatkoztat. Ebben a tekintetben hazánk „jól” áll, hiszen kis szám adódik a jóléti államokhoz képest. Ennek azonban nem kell megörülni, hiszen csak azt jelenti, hogy nem használtuk ki az adott munkavégzô képességet. A helyzet azonban bonyolultabb, mivel sokféle energia van egy mérlegben. Ezek közül hármat szoktak kiemelni: a halmozatlan bruttó energiafelhasználást, a végenergia-felhasználást és a hasznos energiafelhasználást. Az elsôt gyakran nevezik primerenergia-felhasználásnak vagy alapenergia-felhasználásnak. A másodikat még kimutatják – pontosabban – közvetlen energiafelhasználásból kiindulva, a harmadikról azonban

legtöbbször semmit sem mondanak. Pedig ez a fontos, talán a legfontosabb, hiszen itt a fogyasztókról van szó. Nézzük meg egy vázlaton (1. ábra) az energiafolyamatot! Jól látszik a nem energetikai felhasználás, a szállítás, tárolás és átalakítás vesztesége, de fôleg az energiafelhasználás tökéletlensége. Önkényesen három energiamennyiséget lehet egy évben elkülöníteni az országos mérlegben: a primer energiát (PE), a végsô energiát (VE) és a hasznos energiát (HE). Ezekbôl – osztással – hatásfokok képezhetôk, és a részhatásfokok összeszorozhatók. A 2002. évi országos energiamérlegbôl kiderül, hogy a halmozatlan bruttó energiafelhasználás, a TPES1 1058,6 PJ volt, a közvetlen energia-

1 TPES = Total Primary Energy Supply


7

1. ÁBRA AZ ORSZÁGOS ENERGIAMÉRLEG ELVI FELÉPÍTÉSE

felhasználás pedig 818,4 PJ. Ez utóbbiból levonva az anyagjellegû és nem energetikai célú felhasználást a végenergia-felhasználás: 761,2 PJ. Ebbôl már könnyû kiszámítani, hogy az energiaszolgáltatás hatásfoka 71,9% volt. A hasznos energiafogyasztással a magyarországi statisztikusok nem foglalkoznak olyan mélységben, hogy abból országos energiamérle-

get lehetne összeállítani. Nem volt eddig a feladatuk, de talán nem is lehetne ilyen feladatot adni. Vannak azonban német kutatók, akik országuk energiagazdaságának adatait részletesen elemzik, és természetesen kitérnek a hasznos energiafelhasználásra is (1. táblázat). [2] Ebbôl már teljesebb kép alakul ki, hiszen az energiaszolgáltatás hatásfoka 64,4%, ami kisebb, mint ha-

zánkban tapasztalt 71,9% (elsôsorban a nagyobb német villamosenergia-fogyasztás miatt). Az energiafelhasználás hatásfoka viszont kiszámítható a számokból, és ez feltûnôen kicsi: 52,7%. A két részhatásfok szorzatából aztán kiadódik az energia hasznosításának tényleges hatásfoka: 33,9%. Látható, hogy a hasznos munkavégzô képesség alig több mint egy harmada az összes rendelkezésre állónak – egy jóléti államban. Javítani mindkét hatásfokot kell, ez természetes, de a meghatározó a hasznos energia. Ebbôl lehet úgy többet felhasználni, hogy közben a végenergia-felhasználás és a primerenergiafelhasználás mérséklôdik. A hatásfok, a hatékonyság javításában nagy feladatot kap a fogyasztó és az energiaszektor. A számokból úgy tûnik, hogy az elôbbi feladat nagyobb.

AZ ENERGIASZEKTOR HATÉKONYSÁGÁRÓL Átmenetileg tekintsünk el a hasznos energiafelhasználásról, és csak azt tûzzük ki a fogyasztónak, hogy igyekezzék minél több hasznos energiát használni hasznos munkájához, értékteremtéséhez, de minél kevesebb végsô energia felhasználásával! Ma-

1. TÁBLÁZAT NÉMETORSZÁG ENERGIAMÉRLEGE 2002-BEN [2]

Energiafelhasználás PJ % Primerenergia-felhasználás

14 313

100,0

Az energiaszektor veszteségei, saját felhasználása

4 028

28,2

Nem energetikai célú felhasználás

1 064

7,4

Végenergia-felhasználás

9 221

64,4

az ipar felhasználása

2 332

16,3

a háztartások felhasználása

2 707

18,9

a közlekedés felhasználása

2 672

18,7

a többi szektor felhasználása

1 509

10,5

4 858

33,9

az ipar felhasználása

1 479

10,3

a háztartások felhasználása

1 929

13,5

a közlekedés felhasználása

532

3,7

a többi szektor felhasználása

918

6,4

ebbôl:

Hasznos energiafelhasználás ebbôl:

8


2. ÁBRA AZ ENERGIASZEKTOR ORSZÁGOS ENERGIAMÉRLEGÉNEK ELVI FELÉPÍTÉSE

3. ÁBRA AZ ENERGIASZEKTOR KIINDULÓ FOLYAMATÁBRÁJA

gának a – tágabb értelemben vett – energiaszektornak a gondjaival tudunk csak az ismereteink alapján részletesebben foglalkozni. Induljunk ki egy elvi folyamatábrából (2. ábra) a fogalmak pontosítása érdekében. Az országos primerenergia-felhasználás (PE) és a végsô energiafelhasználás (VE) közötti összefüggésre térünk ki, ezért csak az energiaszolgáltatás hatásfokát elemezzük. A cél, hogy adott végsô energiához a

lehetô legkedvezôbb primerenergiabeszerzésrôl adjunk tájékoztatást. Energetikai szempontból a legkedvezôbb itt a legjobb hatásfokot jelenti. Gazdasági, környezetvédelmi, biztonsági és egyéb tekintetben a legkedvezôbbnek más a jelentése. Az ország teljes primerenergia-felhasználása (PE) összeadódik a hazai energiahordozó-termelésbôl, a behozatal és a kivitel különbségébôl (a szaldót egyszerûsítve behozatalnak

nevezhetjük), a készletváltozásból (a készlet növelésére szánt energiahordozó és a készlet csökkenésébôl eredô módosulás különbsége), továbbá az ún. mérlegen kívüli tételekbôl. Ez utóbbit, a mérlegen kívülit, rendszerint nem veszik figyelembe, mivel csak becsülhetô, így kívül kerülhet a mérlegelésen. Amíg meg nem jelent a megújuló energiahordozók felhasználásának követelményére vonatkozó igény, addig ezzel nem is foglalkoztak. Indiában is nehezen becsülhetô a szárított tehénürülék energetikai értéke. A geotermikus energiát, a hasznosított napenergiát, a hulladékok energiáját és a biomassza egy részét szokták itt megbecsülni. Nálunk ez a becsült érték kb. 20-25 PJ körül van, és így jön ki a mérlegben valóban szereplô, azonos nagyságrendet képviselô, megújuló forrásokkal együtt a kb. 3,5-4%-os jelenlegi részarány a hazai megújuló-felhasználásban. Ez így már jobban néz ki a nemzetközi összehasonlításban. A hazai energiahordozók egy része fosszilis tüzelôanyag (szén, kôolaj, földgáz), másik része mérhetô megújuló energiaforrás (víz-, szél-, napenergia, biomassza). Az eltüzelhetô energiahordozóknál az alsó fûtôértékkel számolnak, bár helyesebb lenne – pl. japán példára – a felsô fûtôértékkel (égéshôvel) számolni, hogy ne adódjék nagyobb átalakítási hatásfok, mint száz százalék. A víz-, szél- és napenergia-hasznosításban egységes elvek, megállapodások alapján számolnak a termelt villamos energia, ill. a kollektorok felülete alapján. Mivel urántermelésünk megszûnt, ma már a hasadóanyag nem tekinthetô hazai energiaforrásnak. Ennek ellenére gyakran hazainak tekintik az atomerômûvek üzemanyagát, hiszen azok éveken keresztül tárolhatók az adott telephelyen. Az energetikai importszaldó – a behozatal – primer és szekunder energiahordozókat egyaránt tartalmaz. Az átalakított, ezért másodlagos (szekunder) energiahordozók közül kiemelhetô például a villamos energia, a brikett, a koksz, a kôolaj-feldolgozási termékek egész sora. Hosszú távú elemzésben célszerû az importált primer energiahordozók között nyilvántartani a hasadóanyagot is. A további elemzéshez ismét ki kell térni egy részletesebb folyamatábrá-


9

3. ÁBRA AZ ENERGIASZEKTOR KIINDULÓ FOLYAMATÁBRÁJA

4. ÁBRA A MÁSODLAGOS (SZEKUNDER) ENERGIAHORDOZÓK MÉRLEGE

ra (3. ábra). Itt minden elnevezés, tétel vitatható, helye módosítható. Gyakran változik is a kép, ezért nehéz pontosságra törekedni. Az ábra az eddigieken kívül újabb fogalmakat vezet be az energiaszektor mérlegébe: átszámítási veszteség, veszteséghasznosítás, a primer energiahordozó anyagként való hasznosítása, szállítási és tárolási veszteség. A bemenet nyilvánvaló, a kimenet két részbôl áll: az energiaátalakításra és a végenergia-felhasználásra jutó évi energia.

10

Az átszámítási (elszámolási) veszteség a statisztika konvertálási faktoraiból ered, a veszteséghasznosítás pedig visszanyert, hulladék energiahordozókból (pl. kohógáz). Az elsôdleges (primer) energiahordozók egy részét nem az energiaipar használja fel, hanem egyéb iparágak nyersanyagként: szenet és olajat vegyipari nyersanyagként, földgázt mûtrágyagyártásra, fát bútoripari és papírgyári hasznosításra, hasadóanyagot izotópgyártásra. Természetesen anyagként másodlagos (szekunder) ener-


giahordozókat is használnak, sôt, fôleg ezeket, pl. a kôolaj-finomítás termékeit. Az energia szállításával és tárolásával kapcsolatos veszteségeket nem kell magyarázni. Ezek ésszerû csökkentése nyilvánvaló feladat. Az energiaszektor tényleges hatékonysága – e veszteségek csökkentésén kívül – elsôsorban az energia átalakításának hatásfokától függ. Mint az elôbbi ábrából kitûnt, az elsôdleges energiahordozók egy részét a kedvezôbb hasznosítás érdekében átalakítják. Itt két átalakításra érdemes figyelmet fordítani: (i) a tüzelôanyagok nemesítésére, (ii) a hô- és villamosenergia-termelésre. A szekunder energiahordozók (4. ábra) között ezek alapján megkülönböztethetôk az anyag jellegûek (szilárd, cseppfolyós, gáznemû energiahordozók), a villamos energia és a hô. Kiemelhetô, hogy a szekunder energiahordozók egy részét – kokszot, brikettet, gázolajat, villamos energiát – importáljuk, tehát a magyarországi átalakításoknál nem lehet a teljes átalakítási hatásfokra kitérni. Nem tudunk regionális mérleg készítésével foglalkozni, de ez körzeti, több országra (pl. OECD) kiterjedô elemzéshez szükséges, ezért nagyon fontos, hogy az importált energiahordozók számértékeinek meghatározásakor milyen átszámítási kulcsokat használunk. Ma elsôsorban a villamos energia importja a nagy tétel a magyar mérlegben, ezért ezzel külön kell foglalkozni. A szekunder energiahordozók egy részét természetesen anyagként értékesítik. Elsôsorban a kôolaj-finomítás termékei sorolhatók ebbe a csoportba, de természetesen szilárd és gáznemû energiahordozókat is lehet nem energetikai célra hasznosítani (5. ábra). Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert ezzel az energetika nem foglalkozhat. Az anyagként vagy az energiaként való hasznosítás nagyobb ésszerûsége nem tartozik megítélésünk tárgykörébe. Maradjunk tehát annyiban, hogy a fogyasztó hôt és villamos energiát igényel az energiaszektortól. Természetesen benzint, gázolajat, földgázt is, de ezzel itt nem foglalkozom. A fogyasztók hasznos energiával való ellátásához szükséges villamos energia természetes szolgáltatásnak, értékesí-

5. ÁBRA A SZEKUNDER ENERGIAHORDOZÓK FELHASZNÁLÁSA

6. ÁBRA A HÔ- ÉS VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS HAZAI ENERGIAFOLYAM ÁBRÁJA

tésnek látszik, de a hô nem. Azt maga is elô tudja állítani, és nagyon gyakran ezt is teszi. A távhô, a közelhô itt a lényeg, tehát a vezetékes hôszolgáltatás. Ez lehet központosított (centralizált) vagy elosztott (decentralizált), hasonlóan a villamos energiához. Magának a fogyasztónak is lehet – gyakran van – erômûve, amely hôt és villamos energiát egyaránt szolgáltat. Nem az a fontos, hogy ki teszi, csak tegye. Energetikai tekintetben a közcélú vagy saját célú ellátás egyformának

tekinthetô, legfeljebb az elôbbinél nagyobb a szállítási veszteség. Nem lényeges a tulajdon sem. Nézzük meg a magyarországi hôés villamosenergia-termelés folyamatát (6. ábra)! Vannak benne erômûvek és fûtômûvek; az elôbbiek hôt is adnak, nem csak villanyt; az utóbbiak viszont villanyt is igényelnek. Mindkét átalakító létesítményt el lehet látni importált és hazai primer energiahordozóval, szekunder energiahordozókkal vagy megújuló forrásokkal. Ma még vannak megkötések,

korlátok (pl. nincs atomfûtômû, még nincs import szenet tüzelô hôerômû). Mindkét energiaátalakítási létesítménytípusnál van átalakítási veszteség, önfogyasztás (hô és villany), továbbá a végenergia-felhasználásig vannak hálózati energiaveszteségek (hôtárolási veszteségek egyelôre – hôtároló hiányában – nincsenek). Az erômûveknek két terméket adnak végfelhasználásra, a fûtômûvek csak egyet. Mivel a hô mind erômûbôl, mind fûtômûbôl származhat, nem mindegy a két átalakítás aránya. Az elôbbiben van kapcsolt termelés, az utóbbiban nincs. Elég eltérô ma hazánkban a két, energiát átalakító létesítmény primerenergia-felhasználásának a szerkezete. Az erômûvek import hasadóanyagot, hazai és import földgázt, hazai szekunder energiahordozót (fûtôolajat, tüzelôolajat, gázolajat), hazai szenet és megújuló forrást használnak fel. A fûtômûvek hazai és import földgázt, hazai szekunder energiahordozót (tüzelôolajat) és megújuló forrást használnak. Külön kell foglalkozni a villamosenergia-iparhoz rendelhetô erômûvekkel. A szekunder energiahordozó a villany és a hô. A villany egy része importból jön, így nem tartozik az energiaátalakítás hazai szektorához. Csoportosítva az erômûveket, bemutatva az értékesített villanyt (E) és az eladott hôt (Q), megadva a felhasznált primer energiát (B), kiszámítható az energiaátalakítás hatásfoka a 2003. évi mérlegbôl (2. táblázat). Természetesen vannak nemzetközi egyezmények a hatásfokokra is. Az atomerômû hatásfoka a termelt villamos energiára vonatkoztatva 33%, a víz-, szél- és naperômûvek hatásfoka 100%, a geotermikusoké 10%, és az importszaldó 100%-os hatásfokkal értelmezhetô. Ezek a megállapodások természetesen önkényesek, bírálhatók (pl. miért nem a kiadott energiára vonatkoztatják, miért nem veszik figyelembe ezeknél a hôkiadást), de a nemzetközi összehasonlításkor használni kell ôket. Ha túl sok atomerômû van a rendszerben, akkor az rontja az eredô hatásfokot, de ha túl sok víz- vagy szélerômû van, akkor az javítja. Az import mindenképen kedvezôbb. Mivel az értékesített szekunder energiák összegére (E+Q) vonatkoz-


11

2. TÁBLÁZAT MAGYARORSZÁG 2003. ÉVI VILLAMOSENERGIA-MÉRLEGÉBÔL

Atomerômû (Paks) Nagy szénhidrogén-erômûvek1 Nagy szénerômûvek

2

Kisebb széntüzelésû erômûvek Nagy fûtôerômûvek

Villany, E

Energiamennyiségek, PJ Hô, Q

Primer, B

37,216

0,262

120,146

31,19

33,662

7,224

88,232

46,34

21,831

0,563

77,784

28,79

6,979

6,683

36,969

36,96

6,733

11,384

25,729

70,41

0,032

0,000

0,108

29,14

106,452

26,116

348,969

37,99

6,514

17,267

38,282

62,12

112,965

43,383

387,251

40,37

24,977

0,000

24,977

100,00

137,942

43,383

412,228

43,99

3

4

Csúcserômûvek (gázturbinák)

5

Összes nagyerômû Kiserômûvek (BT<50 MW) Összes magyarországi erômû Importszaldó Magyar villamosenergia-rendszer

Hatásfok %

Megjegyzések: 1 – Dunamenti, Tisza II., Csepel 2 – Mátra, Oroszlány 3 – Ajka, Bánhida, Borsod, Pécs, Tiszapalkonya 4 – Kelenföld, Újpest, Debrecen, Dunaújváros 5 – Lôrinci, Litér, Sajószöged

tatják a hatásfokot, ezért nagyon fontos a villany és a hô aránya is az eredô értékesítésben. Az értékesített termékek arányában persze még felosztható a hatásfok additív tagokra (E/B + Q/B), így aztán külön szerepeltethetô villamosenergia- és hôátalakítási hatásfok is. A magyarországi villamosenergiarendszer energiaátalakítási hatásfoka viszonylag jó (~44%), mert – más európai országokhoz2 képest – nagy az importált villany aránya (18,1%), és az értékesített szekunder energiák között a hô aránya is elég magas (31,5%). Energetikai szempontból viszont kedvezôtlennek ítélhetnénk az atomerômûves értékesítés részarányát (27%), ha nem tudnánk, hogy ez csak a hasadóanyag egyezményes elszámolásának a következménye. Megállapítható, hogy a nagy szénhidrogén-tüzelésû – fôleg földgáz-tüzelésû – erômûvek viszonylag jó hatásfoka csak a hôkiadás eredménye. A villamos hatásfok itt alig haladja meg a 38%-ot, sôt, a régebbi erômûveknél – Dunamenti, Tisza II. – a 2 Nem számítva a törpeállamokat (Luxemburg, San Marino stb.).

12

36%-ot. Új, korszerû erômûveknél külföldön már 50% felett tartanak. Még kedvezôtlenebb a helyzet a nagy szénerômûveknél, ahol a villamos hatásfok csak 28%, a külföldi új, korszerû erômûveknél pedig már 40% feletti. A kis szénerômûveknél a gond kisebb, hiszen azok 2005-ben környezetvédelmi okokból vagy leállnak, vagy átalakulnak (pl. fatüzelésre). A nagy fûtôerômûvek hatásfoka 70% felett van, miközben az értékesített villamos energia és hô hányadosa 0,60 közelébe került. Itt mind a hatásfok, mind e mutatószám javítható a jövôben. A csúcserômûveknél – a kis kihasználás miatt – nem olyan nagyon fontos a jó hatásfok. A fûtômûvek nem tartoznak a villamosenergia-iparághoz, de az adatok beszerezhetôk. A meglévô fûtômûvek – forróvíz-kazánok, gôzkazánok – egyrészt földgázzal mûködnek (pl. Révész utcai Fûtômû), másrészt megújuló forrásokkal (pl. fatüzeléssel Tatán). Az elôbbi jellemzôbb a magyar rendszerre. A legnagyobb magyarországi fûtômû 2002-ben 860 TJ hôt értékesített, felhasznált 910 TJ földgázt és 15 TJ (4,2 GWh) villamos energiát, tehát a hatásfoka elérte a


93%-ot. Ennél jobb hatásfokú fûtômûvek csak akkor létesíthetôk, ha kondenzációs – égéshôt hasznosító – kazánokból állnak. Itt könnyen elérhetô a 100%-nál nagyobb hatásfok is – természetesen az alsó fûtôértékre számítva, mint minden magyarországi energetikai számításban. Meg kell említeni, hogy míg a tüzelôanyag-nemesítések hatásfoka általában 90% felett van, és a hôátalakítás is meghaladja a 80%-ot, addig a villamos energia termelése hô- és atomerômû-park túlsúlya esetén alig éri el a 35-40%-ot. Ez nagyrészt természeti törvény következménye – a hôbôl termelt villamos energia hatásfoka korlátozott (Carnot). Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy elsôsorban a villamosenergiatermelés területét kell megvizsgálni; itt kell keresni a legjobb megoldásokat.

AZ ENERGIA MEGTAKARÍTÁSA Az energiamegtakarításban a hagyományos veszteségcsökkentés – a hatásfokjavítás – és a kapcsolt energia-

3. TÁBLÁZAT ENERGIA- ÉS TÜZELÔANYAGÁR-MEGTAKARÍTÁS KAPCSOLT TERMELÉSSEL

Villany TJ

Hô TJ

Primer TJ

Hatásfok %

Tüzelôár Mrd Ft

Megtak. arány –

9,00 3,30 8,70 12,00 1,95 11,10 13,05

1,000

Alapeset: régi, rosszabb hatásfokú, gáztüzeléses kiegészítô, kondenzációs erômû A

Bo

Co

Kombinált ciklus Gázmotor Kiegészítô erômû Gázmotoros megoldás Fûtômû Kiegészítô erômû Fûtômûves megoldás

2700 600 2100 2700 0 2700 2700

1200 1200 0 1200 1200 0 1200

6000 2200 5800 8000 1300 7400 8700

65,0 81,8 36,2 48,7 92,3 36,4 44,8

1,333

1,450

I. változat: újabb, jobb hatásfokú, gáztüzeléses kiegészítô, kondenzációs erômû Kiegészítô erômû B1 Gázmotoros megoldás Kiegészítô erômû C1 Fûtômûves megoldás

2100 2700 2700 2700

0 1200 0 1200

3900 6100 5000 6300

53,9 63,9 54,0 61,9

5,85 9,15 7,50 9,45

1,017 1,050

II. változat: régi, rosszabb hatásfokú, széntüzeléses kiegészítô, kondenzációs erômû Kiegészítô erômû B2 Gázmotoros megoldás Kiegészítô erômû C2 Fûtômûves megoldás

2100 2700 2700 2700

0 1200 0 1200

7000 9200 9000 10300

30,0 42,4 30,0 37,9

4,20 7,50 5,40 7,35

0,833 0,817

III. változat: újabb, jobb hatásfokú, széntüzeléses kiegészítô, kondenzációs erômû Kiegészítô erômû B3 Gázmotoros megoldás Kiegészítô erômû C3 Fûtômûves megoldás

termelés a két legfontosabb lehetôség. Itt csak az utóbbira térünk ki. Ez azt jelenti, hogy a primer vagy szekunder energiahordozót egy technológiával egy idôben alakítják át hôvé és villamos energiává. A felhasznált energiahordozó és az átalakítási technológia függvényében ezzel különbözô mértékû energiamegtakarítás érhetô el (3. táblázat). Ma a legkedvezôbb kapcsolt termelésnek az összetett körfolyamatú (CCGT) technológia látszik. Megfelelô hûtési lehetôségekkel kiegészítve ez a termelés elég rugalmasan alkalmazkodhat mindkét termék idôben változó igényéhez, ugyanakkor a hatásfok is kellôen nagy. Ilyen megoldást használnak például az egyik vidéki nagyvárosunkban. A technológiák és a tüzelôanyagok szerepe akkor vethetô össze, ha azonos szekunderenergia-felhasználást tekintünk. Legyen például egy összekapcsolt, nagyobb távhôrendszerben az évi hôigény 1200 TJ, az évi villamosenergia-igény pedig a körzetben 2700 TJ (750 GWh).

2100 2700 2700 2700

0 1200 0 1200

5300 7500 6800 8100

A három összehasonlítható technológia legyen a CCGT megoldás (A), a népszerû gázmotoros ellátás (B) és a külön termelés (C). Ezzel öszszehasonlítható egy jobb, egy roszszabb kapcsolt termelés és a külön hô- és villamosenergia-termelés évi mérlege. Annak érdekében, hogy a tüzelôanyagokra is tekintettel legyünk, az összehasonlításban a kiegészítô kondenzációs erômûnél több lehetôséget vizsgáltunk. Az alapesetben minden átalakítás forrása földgáz, és a kiegészítô villamos energia a meglévô, régi, menetrendtartó kondenzációs egységekbôl adódik 36% körüli hatásfokkal. Az I. változat ettôl annyiban különbözik, hogy itt a kiegészítô erômû technológiája már korszerû, jó hatásfokú (54%). Ezt a változatot az indokolja, hogy a régebbi technológiák megszûnnek, és földgázra is korszerû erômûvek épülnek. A II. változatban a kiegészítô erômû egy meglévô ligniterômû rosszabb hatásfokkal (30%), a III. változatban pedig korszerû ligniterômû jobb hatásfokkal (40%).

39,6 52,0 39,7 48,1

3,18 6,48 4,08 6,03

0,720 0,670

Az energia megtakarítása mellett sokakat érdekel a tüzelôanyag árában jelentkezô megtakarítás, ezért a 3. táblázatban ezt is bemutattuk. Itt feltételeztük, hogy a földgáz növekményköltségének megfelelô ár két és félszer nagyobb, mint a lignit kitermelésének növekedésébôl adódó. A táblázat adataiból nyilvánvaló, hogy azonos tüzelôanyag-fajta felhasználása mellett, régi kondenzációs erômûvekkel való kiegészítés esetén a korszerû kapcsolt termeléshez képest a külön termelés majdnem 50%-kal több tüzelôanyagot igényel. Korszerû kondenzációs egységekkel való kiegészítéskor az energia és a tüzelôanyag-költség megtakarítása csak 5%. Széntüzelésû, lignittel mûködô kondenzációs erômûvek esetén az energia megtakarítása jóval nagyobb ugyan – különösen régebbi ligniterômûnél –, mint földgáznál, de a tüzelôanyag ára már megfordítja a képet. Drága földgázzal nem érdemes olcsó lignitet megtakarítani – még kapcsolt termeléssel sem. Még kevésbé érdemes földgázzal hasadóanyagot meg-


13

alakulhat a környezet terhelése. Ez az ösztönzés nagyságrendekkel kisebb, mint a kôolaj-finomítás termékeinél.

A HASZNOS ENERGIAFOGYASZTÁS

7. ÁBRA A FOGYASZTÓI HASZNOS ENERGIAFELHASZNÁLÁS SZERKEZETE

takarítani, azaz visszaterhelni egy atomerômûvet azért, mert kapcsoltan villamos energiát termelünk. Mindezek alapján levonható az a következtetés, hogy az adott ország vagy régió erômûparkjának elemzése alapvetô fontosságú a kapcsolt energiatermelés hasznának a megítélésében.

ÖSZTÖNZÉSEK A primer és szekunder energiával való takarékosságra ösztönzést kell teremteni. Ez a piacgazdaságban egyszerûen meghatározható az árakba épített többletekkel (adók, illetékek, járadékok). Ezzel a módszerrel ösztönzik a felhasználókat a kisebb fogyasztásra, a bevételeket pedig az állam, az önkormányzat, befektetési támogatásra használhatja. A hazai primer energia árában van például bányajáradék, ha a kitermelés bányászat eredménye. Az import primer energia árába beépíthetôk a vámok. Természetesen mind a primer, mind a szekunder energia végsô eladási árában érvényesítenek általános forgalmi adót különféle törvényes, egyezményes kulcsok szerint. Ezekkel sem érdemes itt foglalkozni. Van két olyan energiaátalakítás, amelynek termékei jelentôsebben megdrágulnak a beépített ösztönzôk miatt. Ilyen hazánkban (is) a kôolaj-fi-

14

nomítás és a villamosenergia-termelés. Tételezzük fel, hogy hazánkban egy év alatt értékesítenek kereken hat milliárd liter benzint és gázolajat. Ezért a fogyasztók fizetnek évente mintegy 1600 Mrd Ft-ot, és ebbôl a járadék kb. 1100 Mrd Ft. A villamosenergia-iparban a nettó fogyasztás évente 35 TWh lehet, amiért a fogyasztók kerekítve 700 Mrd Ft-ot fizetnek. A megújuló források és a kapcsolt termelés ösztönzése miatt az árban elszámolnak – rendszerszintû szolgáltatásként (kötelezô átvételek pénzügyi alapja, KÁP) – mintegy 14 Mrd Ft többletet. Ez tehát 2% többlet. Mindez azt jelenti, hogy a fogyasztó az ösztönzések érdekében kb. 0,40 Ft/kWh-val nagyobb egységárat vállal. A kapcsolt termelés miatt olcsóbb lehet a távhô, több villamos energia termelhetô megújuló forrásból, és kedvezôbben

Térjünk vissza röviden a fogyasztóra! A végsô energiából ôk végeznek igazán hasznos munkát. Elegendônek látszik négy fogyasztói csoport elemzése: az ipar, a háztartások (lakosság), a közlekedés és a többi egyéb (mezôgazdaság, szolgáltatások, tercier szektor stb.) szektor bemutatása (7. ábra). A hasznos energia – mondjuk – öt részre osztható: folyamatenergia (ipari hô, melegvíz-készítés), fûtési energia (helyiségek fûtése), mechanikai energia (különféle hajtások), világítási energia, végül az informatika és a kommunikáció (I&T). Magyarországi számértékeink nincsenek, de bemutathatók német adatok (4. táblázat). Itt csak a hasznosítás mértékét, az energiafogyasztási hatásfokokat mutattuk be. Ez a hatásfok a hasznos energia és a végenergia hányadosa. Külön összesítô adatokat is adtunk fogyasztói csoportonként és felhasználási módonként. A legjobb hasznosítást a háztartások érték el (71%), a legrosszabbat a közlekedés (20%). Az ipar és az egyéb szektorok hatásfoka átlagosnak tekinthetô (61-63%). Az átlagos energiafogyasztási hatásfok még az 53%-ot sem éri el, ami a közlekedés nagy energetikai részaránya és rossz hatásfoka miatt nem mondható jónak. Feltehetôen Magyarországon ezek a hatásfokok nem jobbak, mint Németországban. A felhasználási módok közül a legkedvezôbb az információ- és kommu-

4. TÁBLÁZAT ENERGIAFOGYASZTÁSI HATÁSFOKOK 2002-BEN, NÉMETORSZÁGBAN, % [2]

Ipar

Közlekedés Háztartások

Egyéb

Összesen

Folyamat

62,0

0,0

50,0

46,0

57,4

Fûtés

74,0

74,0

78,0

76,5

77,3

Hajtások

65,5

19,5

55,0

58,0

30,6

Világítás

10,5

8,5

8,0

8,5

8,8

Információ

89,0

89,0

70,0

80

79,0

Összesen

63,4

19,9

71,0

60,9

52,7


nikációtechnika és – meglepô módon – a fûtés (77-79%), míg a legrosszabb a világítás (<9%) és – a közlekedés kedvezôtlen volta miatt – a hajtások (31%). Feltehetôen Magyarországon a fûtés hatásfoka jóval kisebb, és a közlekedésben sem a legjobb autók mûködnek még nálunk. Feltételezhetô, hogy Magyarországon az energiafogyasztás hatásfoka valamivel rosszabb, mint Németországban, hiszen az anyagi és hatósági ösztönzés még nem elég hatékony hazánkban.

A MEGÚJULÓK ÉS A KAPCSOLTAK TÁMOGATÁSA KÜLFÖLDÖN A megújuló energiaforrásokkal termelt villamos energia egy részét, a kapcsoltan termelt villamos energia egy hányadát valamilyen formában támogatják Európa egyes helyein, mert vannak egyéb célfüggvények is, mint a gazdaságosság. Ilyen például az ellátás biztonsága, a környezet védelme, a takarékosságra való ösztönzés, a nagyobb elfogadhatóság kihasználása és sok egyéb, nehezen számszerûsíthetô cél. A támogatásnak vannak hátrányai is. Drágább lesz a villamos energia, nehezebb lesz a villamosenergia-rendszer irányítása, gondot jelent a jó piaci szabályozás kialakítása. Skandinávia Az évszázad elsô évében a „zöld” villany részaránya Svédországban 51,3%, Dániában 16,4%, Finnországban 29,1% volt. Az EU e három tagországa villamos tekintetben a Nordel-rendszerben – szabályozási tömbben – mûködik együtt, és a kialakított támogatási rendszereiket is igyekeznek összehangolni. Svédország A svéd parlament (Riksdag) 2002 júniusában hagyta jóvá a svéd energiapolitikai irányelveket. A megújuló források használatát korábban is támogatták beruházási és termelési segítségekkel, majd 2003. május 1-jén bevezették a bizonylatolási kereskedelmet az ún. áram-certifikációs törvénnyel (Lag om elcertificat, LEC). Ez azt jelenti, hogy minden MWh meg-

újuló forrásból termelt villamos energiára a svéd hálózati hatóság (Svenska Kraftnät) az áramtermelônek ad egy bizonylatot. A szél-, nap- és hullámenergia mellett a nem fosszilis biomasszából, a földhôbôl és meghatározott méretû kis vízerômûbôl termelt villamos energiát ezzel a módszerrel támogatják. Az áramfogyasztókat kötelezték arra, hogy az éves villamosenergia-fogyasztásuk arányában bizonyos mennyiségû bizonylatot szerezzenek („kvóta-kötelezettség”). A kvóta és ezzel a beszerzendô bizonylatok száma évente növekedik. A kvóta például 2003-ban 0,074 (7,4%) volt, és 2010-re 0,169-re növekedik. Egy bizonylat árát 120150 SEK között állapították meg. A kvóta-kötelezettség alól kivételeket is tettek – például a sok villamos energiát igénylô ipar részére. A végsô fogyasztó választhat. Vagy maga teljesíti a kvótát, vagy részt vesz a bizonylatolási kereskedelemben, és ott vásárol. Évente ellenôrzik, hogy április elsejéig teljesítették-e a kvóta-kötelezettséget. Ha nem, akkor megfelelô illetéket szabnak ki: a hiányzó bizonylatokra 150%-os többletet. Az illeték mértékét 2005-ig korlátozták. Az említett törvényben megszabják a szabad bizonylatolási kereskedelem feltételeit. Azt is elhatározták, hogy a hagyományos áramtôzsde (Nord Pool) mellett 2004-ben lehetôséget adnak az árambizonylatok tôzsdei kereskedésére is. Csak a svéd áramtermelôk kaptak jogot arra, hogy árambizonylatot kapjanak. Más országokból származó bizonylatokat nem fogadnak el. A bizonylatolási kereskedelem bevezetése elôtt voltak idôben korlátozott egyéb állami támogatási formák is az országban, amelyeket a következô években fokozatosan leépítenek. A zöld bizonylatokkal való kereskedés bevezetése után is megmaradtak fontos támogatási formák. n Környezeti bonusz (miljöbonus): A szélerômûvekkel termelt villamos energiára vonatkoztatva az energiaszolgáltatók a számukra megszabott energiaadóból levonhattak kilowattóránként 0,181 SEK-et 2003-ban. Ez a támogatási forma 2008-ig megmarad, de a bonusz évente 0,020 SEK-kel csökken. n Állami beruházási segítség az energetikára: Biomasszára épített kap-

csolt termelésre, hôerômûvek kapcsolt termelésre való átépítésére, bizonyos szélerômûvekre és kis vízerômûvekre 2003 októberének végéig állami beruházási támogatásokat lehetett kapni. n Rendelet a hatékony és környezetkímélô energiaellátás támogatására: Az elôbb említett intézkedést ezzel a rendelettel váltották fel. Ennek értelmében környezetvédelmi intézkedésekre, megfelelô technikai megoldásokra segítséget lehet kapni. Ennek feltétele például a távhôrendszer kiépítése vagy nagy szélerômûvek építése a tengerparton, ill. a hegyekben. n Állami beruházási támogatás a napenergiára: A lakóházakhoz épített napkollektorokhoz bizonyos feltételek mellett a beruházási öszszeg 25%-áig terjedô támogatást lehet kapni. n Mérsékelt hálózathasználati díjat számolnak el a legfeljebb 1,5 MW beépített villamos teljesítôképességû egységekre. Dánia A dán parlament (Folketing) már 1999 márciusában elfogadta azt a javaslatot, hogy 2003 végéig alapvetôen megreformálják a dán villamosenergia-ellátást. A reform célja az volt, hogy a megújuló energiaforrásokkal termelt villamos energia részarányát az akkori 12%-ról az átmeneti idôszak végéig 20%-ra növeljék. A cél eléréséhez bizonylatolási kereskedelmet vezettek be, és újrafogalmazták a meglévô támogatási programokat. A zöld áram eddigi betáplálásának támogatását így akarták fokozatosan mérsékelni, mivel a szubvenciók nagyon megterhelték az államháztartást. A bizonylatolási kereskedelmet azonban sokat bírálták, ezért bevezetését 2001 ôszén elhalasztották. A sok szélerômû-üzemeltetô kritikája mellett a fô érv az volt, hogy hiányzik az európai harmonizálás, illetve kis kereslet esetén politikai és technikai bizonytalanságok is lehetnek a bizonylatok piacán. Ezért elhatározták, hogy a rendszer bevezetését mindaddig elhalasztják, míg a többi EUtagországokkal összehangolt rendszer ki nem alakul. A tervezett dán bizonylatolási rendszer hasonlított a svédhez. Lé-


15

nyeges eltérés volt, hogy a törvény csak egy bevezetési keretfeltételt teremtett, és a részleteket a gazdasági miniszternek kellett volna megadnia. Ô szabta volna meg, hogy a zöld áramból mekkora mennyiséget kell bizonylattal ellátni. Ez a mennyiség – bizonylatonként – eltérô lett volna a technológiák és a megújuló energiafajták szerint. A tervek szerint ezzel akarták volna elérni a 2003-ra tervezett 20%-os határt. Ez a határ Svédországban kisebb. Jelenleg átvételi és elszámolási kötelezettséggel támogatják az országban a megújuló forrásokat. A hálózati üzemeltetôk és az energiaszolgáltatók megszabott áron veszik át a zöld villanyt. Az átvételi árat a dán gazdasági miniszter határozza meg. Ez az ár a piaci árból és egy többletbôl áll. Ez tehát nem közvetlen állami támogatást jelent, hanem a fogyasztói villamosenergia-ár növekedését. Egyes létesítményeket az állam közvetlenül is támogat. Beruházási segítséget nyújt például a napenergiás és biogázos létesítésekhez, és támogatja a biogén tüzelôanyagok elégetéséhez szolgáló berendezések felépítését. Finnország A finn állam néhány éve szubvenciókkal és adókönnyítésekkel támogatja a megújuló energiát. A finn Ke-

reskedelmi és Ipari Minisztérium a befektetés 30%-áig adhat közvetlen támogatást. Szél- és naperômûveknél, valamint innovatív létesítmények esetén 40%-os beruházási támogatás is adható. Az energiapiac 1997-es liberalizálása óta a villamos energiát egységesen adóztatják – függetlenül attól, hogy ez megújuló vagy egyéb forrásból származik. Ennek ellenére bizonyos megújuló energiaforrások termelési támogatást kapnak, amelynek terhét ebbôl az adóból egyenlítik ki. Finnországban nincs konkrét terv a bizonylatolási kereskedelem bevezetésére. Vita folyik arról, hogy az EU-irányelv (2001/77/EG) követelményét miként kell majd 2010-ig teljesíteni. Dániával ellentétben, Finnországban nincs államilag meghatározott, állandó betáplálási ár a zöld villanyra. A finn politika egyes tervek konkrét támogatására koncentrál, és indirekt módon nyújt a fejlesztéshez segítséget. A megújuló energiaforrásokból termelt villamos energia várható költségcsökkenése mellett – úgy látszik – csak a jó bizonylatolási rendszer nyújt olyan elônyöket, amivel kialakulhat az EU-ban egy nemzetközi kereskedelem. Egy ilyen, határokon átnyúló bizonylatolási kereskedelem lehetôvé teszi, hogy a zöld villanyt abban az országban, abban a régió-

ban termeljék meg, ahol annak feltételei a legkedvezôbbek. A kötelezô átvételi áron való támogatási rendszer csak egyes országokra korlátozódik, és nem nyújt elég ösztönzést a termelési technológia továbbfejlesztésére, hiszen a bevétel állandó és biztos. [3] Ausztria Az országban 2002 augusztusában közzétették az ún. ökoáram-törvényt (BGBL 149/2002.) azzal a céllal, hogy a vízerômûvek mellett más megújuló forrásokat (szél, biomaszsza, nap, depóniagáz, földhô) is bevonjanak a villamos energia termelésébe. Ezekkel 2008-ig további 4% termelést akartak elérni. A Szövetségi Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium (BMWA) 2002 decemberében hirdette ki az ilyen erômûvekbôl átveendô villamos energia árát. Ez az átlagos piaci villamosenergia-árakhoz (pl. 2,5 cent/kWh-hoz3) képesti többleteket határozza meg. A négy százalékos többlet felét a szélerômûvek adnák 5,3 cent/kWh támogatással (210%-os többlet a piaci ár felett). Garantáltan átvennék tehát a szélerômûves termelést 7,8 cent/kWh-ért

3 Itt és a következôkben eurócentrôl beszélünk, amikor centet írunk (egyszerûsítve 1 cent = 2,5 Ft)

5. TÁBLÁZAT A MEGÚJULÓ FORRÁSOKBÓL TERMELT VILLANY ÁTVÉTELI ÁRAI AUSZTRIÁBAN, CENT/kWh

Kis vízerômûvek

Elsô 1 GWh/a

Következô 4 GWh/a

Következô 10 GWh/a

Következô 10 GWh/a

Túllépve a 25 GWh/a-t

Régebben épültek (<2003)

5,68

4,36

3,63

3,28

3,15

2005-ig 15% többlettel

5,96

4,58

3,81

3,44

3,31

2005-ig 50% többlettel

6,25

5,01

4,17

3,94

3,78

Napelemek

< 20 kW-peak

> 20 kW-peak

60,00

47,00

Új berendezésre Szélerômûvek Biomassza, hulladék Új berendezésre

(2002. 12. 31. után) < 2 MW

2–5 MW

16,00

15,00

Folyékony biomassza

Új berendezésre Depóniagáz Új berendezésre

16

5–10 MW

> 10 MW

13,00

10,20

< 200 kW

> 200 kW

13,00

10,00

Új berendezésre Biogázra

7,80

< 100 kW

100–500 kW

16,50

14,50

500–1000 kW

> 1 MW

12,50

10,30

< 1 MW

> 1 MW

6,00

3,00


8. ÁBRA A MEGÚJULÓKBÓL TERMELT VILLANY TÁMOGATÁSA AUSZTRIÁBAN

(kb. 19-20 Ft/kWh-ért) tizenhárom éven át. Az EU által kitûzött célt (78,1% megújulókból) 2010-re ezzel feltehetôen elérik majd (8. ábra). A nagy vízerômûvek (BT>10 MW) nem támogatott, 62% részarányú termelése mellett a támogatott kis vízerômûvek (BT<10 MW) jelenlegi 8%-os részaránya 9%-ra növelhetô 1,52,0 cent/kWh többlettel (kb. 70%-os támogatás). Természetesen jelentôsen támogatják a biomassza erômûves hasznosítását, amelybôl szintén 2%-os növekményt akarnak elérni. A napelemes rendszertôl nem sokat várnak (0,03%) az igen nagy támogatás (60 cent/kWh) ellenére sem. Kisebb támogatást kapnak az egyéb megújulók (pl. földhô). A mintegy 500-550 MW-ot kitevô szélerômûparkkal és a biomassza tüzelésû erômûvekkel, tehát a 4%-os többlet „zöld” villannyal (1100+1100= = 2200 GWh) a cél elérhetô vagy megközelíthetô. A szélerômûvek támogatása évente mintegy 57 Mrd aba, a biomassza-erômûveké 88 Mrd a-ba kerül. Hozzá kell még tenni, hogy például a szélerômûvekhez szükség van kiegyenlítési és szabályozási energiára is, hiszen a szélenergia sem tárolható. A beruházásoknál természetesen ezt is figyelembe kell venni. Az átvételi árak részleteit külön rendelettel (BGBl. 508/2002) adták meg (5. táblázat). A rendeletben további kikötések is vannak. Más – nem támogatott – megújuló forrásokkal együtt 2008-ra már a 77%-ot is meghaladhatja Ausztriá-

ban a megújuló forrásokból termelt villamos energia aránya, így a 2010re vállalt kötelezettség teljesíthetônek látszik. [4]

REGIONÁLIS ÁRKÉPZÉSEK Ausztria egyes tartományaiban, nagyobb városaiban és a fôvárosban – eddig a megújuló forrásokból és a kapcsoltan termelt villamos energiára egyéb, részletesebb szabályozásokat is adtak. Kitértek a nyári (pl. áprilistól októberig) és a téli hónapokra, a szokásos csúcsidôkre (Hochtarifzeit, HT, pl. 6-tól 22 óráig) és völgyidôkre (Niedertarif, NT), a különféle primerenergia-hordozókra és egyebekre. Alsó-Ausztria Az elismert megújuló források és a kapcsoltan termelô erômûvek termelésének az elosztóhálózatra való csatlakozásakor a tartomány vezetôje 2002 májusában elôírta a legkisebb használható átvételi árakat. A rendelet új berendezésekre vonatkozik, de a „lényegesen” megújítottakra is kiterjed. A lényeges megújítás azt jelenti, hogy a felújítás költségének el kell érnie egy új létesítésnek legalább az 50%-át. A megadott árak minimális, nettó árak, amelyek forgalmi adót nem tartalmaznak. Ezek az árak a berendezés 15 évig tartó mûködését veszik figyelembe. Biomasszából – hazai szilárd vagy folyékony biomasszából, ill. nagy biogén részarányt tartalmazó hulladékból – termelt villamos energia 1 MW-

nál nagyobb egységbôl télen 14,10 cent/kWh, nyáron 7,05 cent/kWh. Ha a csatlakozási teljesítmény 1-5 MW között van, akkor az ár ennek a 85%-a, ha 5-10 MW között, akkor a 60%-a, ha pedig 10 MW-nál is nagyobb, akkor 45%-a. Biogázból való termelésnél – trágyából vagy mezôgazdasági, ôstermelôi anyagból származó gáz esetén – HT 18 cent/kWh. NT 9 cent/kWh, ha a csatlakozási teljesítmény 100 kW-nál kisebb. Más biogáz esetén a két szám 16,57, ill. 8,28 cent/kWh. Itt is csökken az ár, ha nô a csatlakozási teljesítôképesség: 100–400 kW között 90%, 400–700 kW között 80% és >700 kW-nál 70%. Depóniagáz vagy szennyvíztisztítási gáz esetén az eddigiek 70%-a mértékadó. Szélenergiánál megtartották az új egységekre vonatkozó 7,8 cent/kWh-t, de kiegészítést adtak: 1999 elôtt épültekre 6,69 cent/kWh, 1999 után épültekre 7,58 cent/kWh az átvételi ár. Napelemre kWh-nként 50,87 centet adnak; geotermikus energiával termeltre télen 11,6 centet, nyáron 5,8 centet. Hagyományos, fosszilis tüzelôanyaggal mûködô, kapcsolt termelésbôl származó villamos energia átvételekor 1 MW-nál kisebb berendezésnél télen 6,20 cent/kWh, nyáron 3,1 cent/kWh; nagyobb teljesítôképesség esetén pedig a két szám 4,40 és 2,20 cent/kWh. [4] Burgenland A szomszédos osztrák tartományban bevezették az évi átlagos teljesítmény és az éves óraszám fogalmát is. Szilárd hazai biomassza esetén például a kWh-nkénti átvételt télen így számítják: 12,4 mínusz az átlagos teljesítmény (MVA), és az egész beszorozva 1,24 cent/MVA-val. A legkisebb érték azonban 6,4 cent/kWh, a legnagyobb 12,2 cent/kWh. A nyári ár ennek a 75%-a, de legalább 4,8 cent/kWh. Erdei vágott fa esetén a megállapított legkisebb átvételi árak 30%-kal nônek. Külön foglalkoznak a 80%-os hatásfokkal felhasznált folyékony hazai biomasszából termelt villannyal: például növényi olajnál télen 14,53 cent/kWh, nyáron 12,10; biodízelnél télen 12,69; nyáron 10,57 cent/kWh. Depóniagázra és tisztítási gázra 4,52 és 3,76 cent/kWh-t adnak télen és nyáron. Szélbôl termelt villany télen


17

KÖRNYEZETBARÁT MÉRLEGKÖRÖK

9. ÁBRA A BÉCSI VILLAMOSENERGIA-ÁR ÖSSZETEVÔI

6. TÁBLÁZAT TÁMOGATÁS AZ ÖKO-MKF TÖBBLETKÖLTSÉGEINEK FEDEZETÉRE 2004-RE, [9]

Támogatás, cent/kWh Kis vízerômûvekbôl származó zöld villamos energiára

0,035

Egyéb megújuló forrásokból, öko-termelôktôl származó zöld villamos energiára, ha a végsô fogyasztó az 1-3 hálózati szintre csatlakozik (110 kV-ról)

0,143

a 4-5 hálózati szintre csatlakozik (10–30 kV-ról)

0,168

a 6 hálózati szintre csatlakozik (400 V-ról)

0,175

és egyéb végsô fogyasztó részére

0,204

8,5 cent/kWh-t ér, nyáron azonban csak 6,2 cent/kWh-t. Napelemnél ugyanannyit adnak, mint Alsó-Ausztriában. Földhônél (geotermális energia hasznosításánál) télen 9,51 cent/kWh-t, nyáron 7,93 cent/kWh-t. Hagyományos kapcsolt termelésbôl származó villamos energiáért 5,09 cent/kWh-t kapni. Természetesen mindent dokumentálni és jelenteni kell. A 10 kVA-nél nagyobb egységeknél mérési díjat is el lehet számolni. [7] Bécs A fôvárosban külön megkülönböztetik a több évre szóló szerzôdéses kapcsolattal elôállított villamos energiát a többlet szállításoktól. Ez elôbbire többet, az utóbbira kevesebbet adnak. Minden árnál kitérnek a téli és a

18

nyári adatokra, mindkét idényhez HT-t és NT-t rendelnek. Külön kiemelik például, hogy a szilárd hazai biomasszából hôvel kapcsoltan termelték-e a villamos energiát. A szerzôdés szerint télen ilyen villanyért 12,42 cent (HT), ill. 8,75 cent (NT) jár kWh-nként, többlet szállítás esetén pedig 10,63 és 8,01 cent. Mindez akkor, ha kizárólag az elosztóhálózat üzemeltetôjének adják el a villanyt. Ha csak részben, akkor kevesebbet kapnak (pl. szerzôdéssel télen HT 10,07 cent/kWh az ár). [8] Célszerû azt is megvizsgálni, hogy az árösszetétel milyen, hogyan oszlik meg az energiaár, a hálózati ár és az összes többi (adó, illeték) tétel aránya. A példa a bécsi legjobb ajánlati árat mutatja (9. ábra) 3500 GWh/a fogyasztásnál 2003 végén.


Közismert az Európában és nálunk is „mûködô” mérlegkörös rendszer a szabaddá tett – liberalizált – villamosenergia-piacon. Egy ilyen mérlegkör (MK) virtuális csoportba fogja össze a beszállítókat és a vevôket úgy, hogy az egyensúly létrejöjjön a betáplálás és az elvétel között. Egy ilyen MK-nak van egy felelôse – a mérlegkör-felelôs (MKF) – a mérlegkör képviseletére a többi piaci szereplôvel szemben. Kialakítottak ún. öko-mérlegköröket (ÖKO-MK), és ezeknek is van egy illetékes jogi, vagy természetes személyként öko-mérlegkörfelelôse (ÖKO-MKF). Minden osztrák szabályozási zónában meghatározták a ÖKO-MKF általános és speciális feladatait, kapcsolatait a partnerekkel: az öko-termelôkkel, a hagyományos mérlegkörökkel, az áramkereskedôkkel, a hálózati üzemeltetôkkel. Az ÖKO-MKF kötelezett arra, hogy az öko-termelôk által részére felajánlott öko-áramot átvegye meghatározott feltételekkel. Az öko-termelô – megújuló energiaforrásokból elismerten villamos energiát termelô – köteles az ÖKO-MKF öko-mérlegkörének tagja lenni. Az ilyen erômû írásbeli szerzôdés alapján adja a villamos energiát a közcélú hálózatba. Közremûködési kötelezettsége is van, hiszen meg kell adnia a várható menetrendet ahhoz, hogy a mérlegkör minimális kiegyenlítési energiát igényeljen a rendszerirányítótól. Megújuló energiáknál ez nem egyszerû feladat, ezért külön részletezik hogy minden reggel, legkésôbb 8:30-ig milyen adatokat kell megadni a következô napra, ill. a hétvégére. [9] Az áramkereskedôket kötelezték, hogy mérlegkörük a menetrend szerint vegye át az öko-áramot, azt adja el a megfelelô részaránnyal, és az ÖKO-MKF-nek fizesse ki havonta az elszámolási áron az így átvett villamos energiát. Meghatározott évi átvételi kvóta arányában minden mérlegkörnek át kell vennie ilyen zöld villanyt. Az átvételi kvótát minden év februárjának végéig meghatározzák (provizórikus kvótával januárra és februárra) az adott szabályozási zóna mérlegkörei számára. A VERBUNDAustrian Power Grid AG zónájában

7. TÁBLÁZAT A KAPCSOLT TERMELÉS TÁMOGATÁSÁNAK ÁTALAKULÁSA AUSZTRIÁBAN [11]

Kritérium

Eddigi törvény (EIWOG 2000)

Új törvény (Ökostomgesetz, 2002)

Célkitûzés

Elsôdleges: a távhôellátás biztonsága

Primerenergia-megtakarítás, CO2-csökkentés, távhôszolgáltatás

Meghatározás

Lényeg: a hô és a villany egyidejû betáplálása egy közcélú hálózatba

Lényeg: a hô és a villany egyidejû betáplálása egy közcélú hálózatba

Illetékesség

Tartományi vezetô

BMWA, E-Control

Hatékonysági kritérium

Meghatározásból: „közvetlen és hatékonyságában maximált kapcsolt termelés”

Havonta: W/B * 2/3 +E/B ≥ 0,55 (2005-tôl 0,60) B = tüzelôanyag, W =hô, E = villany

Hôérték-kritérium

Nem volt ilyen

Távhô a betáplált tüzelôanyagból: > 10%, támogatás 1,50 ¢/kWh 3–10%, támogatás 1,25 ¢/kWh < 3%, nincs támogatás

Berendezések bizonylatolása

Nem volt ilyen

Nem kell, csak egy kérelem a támogatásra a BMWA-nak

A támogatás összetétele

Legkisebb ár szerinti tarifa (= piaci ár + támogatás)

Támogatási tarifa (1,50-1,25 ¢/kWh), amely 2010-ig csökken + piaci ár

Kapcsolt termelés többlete

Tartományonként eltérô (pl. Bécs 0,7427; Stíria 0,217; Karintia 0,042; Alsó-Ausztria 0,04; Salzburg 0,06 ¢/kWh)

Tartományonként egységes (pl. 2004-ig 0,15 ¢/kWh; 2006-ig 0,13 ¢/kWh; 2008-ig 0,10 ¢/kWh; 2010-ig 0,50 ¢/kWh)

Támogatás nagysága

Bécs: 1,60–2,88 ¢/kWh; Stíria: 2,36–12,54 ¢/kWh stb.

Csökkenés 2004: 74 M a; 2005: 65 M a; 2007: 51 M a; 2009: 26 M a stb.

Támogatott egységek

Korlátozás nélkül

meglévôkre (engedély <2003) korszerûsítettekre (üzembe >2001)

Többletek számítása

Összes költség

meglévôkre (üzem+karbantartás+ tüzelô – – eladási bevételek); korszerûsítettekre (elôbbiek + tôkeköltség leírása)

A támogatás tartama

2004

meglévôkre 2008-ig, korszerûsítettekre 2010-ig

Támogatási mennyiség

Nincs korlátozás

2003–2010 között: kb. 360 M a

Átvételi kötelezettség

Hálózati üzemeltetôknek a kapcsoltan termelt energiát

Nincs átvételi kötelezettség. Termelôket nem lehet megkülönböztetni.

Költségek szocializálása

Regionális

Egységes (BMWA)

Az ipar tekintetbevétele

Csak akkor támogatják, ha a termelt hô és villamos energiát a közcélú hálózatba táplálják

Csak akkor támogatják, ha a termelt hô és villamos energiát a közcélú hálózatba táplálják

Bizonyítási kötelezettség

A tartományi vezetônek (nincs részletesen megállapítva)

Minden szükséges bizonylattal a BMWA ellenôrzéséhez

Kapcsolt termelés részaránya

Kb. 4,8 TWh (2001-ben együtt a Donaustadt 3 Erômûvel)

Kb. 5,3 TWh (a közcélú termelésnek mintegy 10%-a).


19

egy mérlegkör kereskedôi részére úgy határozzák meg az átvételre kötelezett mennyiséget, hogy az összes áramkereskedô által igazolt öko-áram mennyiségét beszorozzák a mérlegkörönkénti átvételi kvótával. Az elszámolási árat – a zöld villany átvételei miatti többlet teher kiegyenlítésére – a hatóság szabja meg minden évben, és ennek megfelelôen támogatja a mérlegköröket (6. táblázat). [10]

A KAPCSOLT TERMELÉS TÁMOGATÁSA Az osztrák Szövetségi Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium (BMWA) minden évben elôre meghatározza a kapcsolt termelésért – a piaci árakhoz képest – fizetett többlet egységárat. Például 2002 decemberében 2003ra 0,15 cent/kWh-t állapított meg. 2003 szeptemberében az újabb árképzés kidolgozását a villamos regulátor (E-Control) javaslata alapján kezdték meg. Megállapították, hogy 2002-ben az osztrák fogyasztók öszszesen 47 971 GWh villamos energiát fogyasztottak, és a tapasztalatok alapján két évre évi 1,6%-os növekedést vettek fel. Ebbôl aztán 2004-re 49 518 GWh adódott. Elôzetes számításokkal meghatározták, hogy 2003-ban a támogatott kapcsolt termelésbôl származó villamos energia mennyisége eléri az 5900 GWh-t, mivel az év elsô felében az elôre jelzetthez képest 8,3%-os növekedést tapasztaltak. A 2004-re várható növekedést ebbôl mintegy 10%-ra vették fel, amibôl az adódott, hogy ebben az évben Ausztriában 6500 GWh elismert kapcsolt termelés várható. A következô lépés a piaci árak értékelése volt. A 2003. esztendô elsô három negyedévében ismert volt az átlagos, alapterhelésû piaci ár (negyedévente rendre: 2,450–2,543 –2,841 cent/kWh). Ezek alapján a piaci ár átlagát 2004-re 2,886 cent/kWh-ra vették fel. A törvény szerint az ún. támogatási tarifa 2003-ra és 2004-re – 2,40 cent/kWh piaci tarifából kiindulva – 1,50 cent/kWh, ill. legfeljebb 1,25 cent/kWh lehet. Ez alapján tehát a kapcsolt termelésbôl származó villamos energia átvételi egységára 3,90 (3,65) cent/kWh.

20

Megállapították, hogy a törvény szerint a hatékonysági kritériumok alapján a kapcsolt termelés 88%-a az 1,50 cent/kWh-val támogatandók, 12%-a pedig az 1,25 cent/kWh-val támogatandók táborába tartozik. Ha a piaci ár növekszik, akkor természetesen a támogatási többlet csökken. Ha például 2,40+1,50 (1,25) = 3,90 (3,65) cent/kWh a kiindulás, akkor egy nagyobb piaci árnál már csak 2,90+1,00 (0,75) = 3,90 (3,65) cent/kWh. Az elôbbi esetben a teljes támogatási összeg 2004-ben 95,55 M a-t tenne ki, az utóbbi esetben viszont csak 63,05 M a-t. Végül 2003 szeptemberében a minisztériumnak azt javasolták, hogy 2004-ben maradjon meg teljes egészében az 1,50 cent/kWh kapcsolt termelési többlet egységár, így például „kritikus” piaci ár esetén 2,73 cent/kWh-nál a támogatás mintegy 74,3 M a-t tesz ki. Érdemes megnézni a 7. táblázatot, amely a kapcsolt energiatermelésre vonatkozó eddigi osztrák törvényes szabályozás és az új közötti eltérésekre hívja fel a figyelmet. Havonta ki kell számítani a kiadott hôbôl, a kiadott villamos energiából és a felhasznált primer energiahordozóból egy-egy „hatásfokot”, és a hôhatásfok kétharmadát kell venni, majd hozzáadni a villamos hatásfokot. Az így kiadódó általános hatásfoknak 2004ben nagyobbnak kell lennie 0,55nél, 2005-tôl kezdve pedig 0,60-nál. Ez jelent egy ún. hatékonysági kritériumot a kapcsolt energiatermelés támogatásához. A kiadott távhônek el kell érnie a bevezetett tüzelôanyag energiatartalmának bizonyos hányadosát. Ha 3% alatt van ez az érték, akkor nincs támogatás, ha 10% felett akkor a támogatás „teljes”. [11]

[3]

Annika von La Chevallerie: Martwirtschaftliche Förderwege: Stromzertifikatehandel in Skandinavien. = Energiewirtschaftliche Tagersfragen, 54. k. 6. sz. 2004. p. 380–384.

[4]

Christian Schönbauer: Ökostromzielerreichung durch Windenergie – Chancen und Risiken. = VEÖ Journal, 2003. május p. 34–35.

[5]

http://www.oekv-energy.at/aktu/aktu.htm

[6]

http://www.wienerzeitung.at/frameless/kundmachungen.htm

[7]

Verordnung

des

Landeshaupt-

mannes von Burgenland vom 24. April 2002 betreffend die Bestimmung von Mindespreisen für die Abnahme elektrischer Energie aus Ökound KWK-Anlagen durch Verteilernetzbetreiber. = Landesgesetzblatt für Burgenland, 25. Stück, 2. Mai 2002. [8]

Verordnung

des

Landeshaupt-

mannes von Wien betreffend die Bestimmung der Preisen für die Einlieferung elektrischer Energie aus Anlagen in Wien, die auf Basis bestimmter erneuerbarer Energieträger betrieben werden. = Datum Publ. Blatt Fundstelle ABI Nr. 49/1999. [9]

VERBUND-Austrian Power Grid AG: Allgemeine Bedingungen des Ökobilanzgruppenverantwortlichern, Dezember 2002.

[10] BMWA 135. Verordnung: Bestimmung der Förderbeiträge zur Abgeltung von Mehraufwendungen der Ökoblinazgruppenverantwortlichen

IRODALOM

für das Jahr 2004. = Bundesgesetzblatt für di Republik Österreich, am

[1]

Energia Központ Kht.: Energiagaz-

26. März 2004.

dálkodási Statisztikai Évkönyv, 2002. [11] Gutachten zur Bestimmung der Hö[2]

Geiger, B.; Wittke, F.: Die energie-

he

wirtschaftlichen Daten der Bundes-

Zuschlag für das Kalenderjahr 2004

republik Deutschland = Brennstoff,

gemäß § 13 Abs. 10 Ökostrom-

Wärme, Kraft, 56. k. 1/2. sz. 2004.

gesetz, Wien am 22. September

p. 41–46.

2003.


des

Kraft-Wärme-Kopplungs-

ADATOK KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIATERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK EXTERNÁLIS KÖLTSÉGÉRE VONATKOZÓAN n JELEN ÖSSZEÁLLÍTÁS SZAKIRODALMI FORRÁSOKBÓL ÖSSZEGYÛJTÖTT ADATOK ALAPJÁN MUTATJA BE A KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK ESETÉBEN JELENTKEZÔ EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEKET. A KORLÁTOZOTT TERJEDELEM MIATT AZ EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEK MEGHATÁROZÁSÁVAL KAPCSOLATOS PROBLÉMÁK ISMERTETÉSÉRE ITT NINCS LEHETÔSÉG (ERRE VONATKOZÓAN LÁSD: [260], [278]). AZ EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEK FOGALMÁVAL, MIBENLÉTÉVEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEKET, ÍGY TÖBBEK KÖZÖTT A KÖRNYEZETI KÁR ÉS A GAZDASÁGI KÁR FOGALMÁT RÉSZLETESEN TÁRGYALJA MÉG ([314]). MOST CSAK A LEGFONTOSABB FOGALMAKAT EMLÍTJÜK ANNAK ÉRDEKÉBEN, HOGY A KÖZÖLT ADATOK ÉRTELMEZHETÔEK LEGYENEK. AZ ÖSSZEÁLLÍTÁS VERIFIKÁLHATÓ SZÁMOKAT ÉS KIJELENTÉSEKET, TÉNYÁLLÍTÁSOKAT KÖZÖL, MINDEN ESETBEN FELTÜNTETVE AZ ADATOK FORRÁSÁT. NEM VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK ELLEN VAGY MELLETT ÉRVEL, HANEM AZOKRÓL AD MEG ADATOKAT. AZ ÖSSZEÁLLÍTÁS CSAK TÉNYEKRÔL ÉS SZÁMOKRÓL BESZÉL, NEM PEDIG AZOK ÉRTELMEZÉSÉRÔL, ÉRTÉKELÉSÉRÔL. EZEK UGYANIS MÁR MESSZE A TÁRSADALMI TUDAT MÁS SZFÉRÁIT ÉRINTÔ KÉRDÉSEK. DR. FAZEKAS ANDRÁS ISTVÁN

AZ EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEK FOGALMA Az externális költségek költségként való elismerése, elismertetése, maguknak a költségeknek a meghatározása ma még sok vonatkozásban meglehetôsen problematikus, bizonytalan, nem egyértelmû. Nem világos az sem, hogy perspektivikusan, akár a távolabbi jövôben is e költségek beépítésre kerülnek-e a villamosenergia-ellátás ténylegesen elismert költségei közé. Az alapelvek, a számítási módszerek egyelôre kiforratlanok ([116], [117], [139]). Externális költségeknek, vagy más néven járulékos, külsô költségeknek azokat a költségeket nevezik a villa-

mosenergia-ellátás vonatkozásában, amelyek az emberek egészségkárosodásával, a természetben, a gazdasági tevékenység természeti feltételeinek romlásában, a társadalom anyagi javaiban, életkörülményeiben, szociális viszonyaiban jelentkezô károkkal, többlet ráfordításokkal, többlet költségekkel hozhatók összefüggésbe, s amelyek a villamosenergia-ellátás technológiájának negatív hatásaiból eredeztethetôek, ezzel kapcsolatban merülnek fel. Tisztán gazdasági megközelítésben és a fogalom terjedelmének erôs leszûkítésével a villamosenergia-ellátás externális költségei alatt azok a költségek értendôk, amelyek a mindenkori piaci árakban nem ismertethetôk el. Jóllehet a külsô költségek léte mindenki számára vilá-

gos, a fogalom kvalitatíve meghatározott, a költségek számszerûsítése, kvantitatív meghatározása nagyon nehéz. Ennek alapvetô oka, hogy nincs egységes módszer, eljárás a különbözô területeken jelentkezô külsô költségek számbavételére, s abban sincs egyetértés, hogy mely költségek sorolhatók a villamosenergia-ellátás külsô költségei közé. Egyes vélemények az ide sorolható költségek szûkebb körét határozzák meg, mások a költségek lényegesen tágabb körét hozzák összefüggésbe a villamosenergia-ellátással. A költségek számbavétele más okokból is nagyon nehéz. Számos esetben egyértelmû, hogy az adott költség a villamosenergia-ellátás külsô költségei közé sorolható, ugyanakkor nem állnak rendel-


21

kezésre adatok a költségek számbavételére. Más esetben elvi problémaként merül fel, hogy egyes károkat hogyan lehet számszerûsíteni, hogyan lehet a veszteség költségét, a kárt számszerûsíteni. A tájrombolás, a zavaró zaj „kára” nagyon nehezen számszerûsíthetô, s bizonyosan bármilyen számszerûsítés erôsen szubjektív, esetleges.

AZ EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEK MEGHATÁROZÁSÁRA IRÁNYULÓ ERÔFESZÍTÉSEK A villamosenergia-termelés környezetterhelésével kapcsolatos externális költségekre példa a környezetszennyezéssel összefüggésbe hozható megbetegedések, a munkaképesség-csökkenés, halálozás miatt fellépô költségek. Ezen a példán azonban jól érzékeltethetôek az externális költségek meghatározásával kapcsolatos problémák majd mindegyike. Mindenekelôtt elsôszámú elvi és gyakorlati problémaként jelentkezik, hogy milyen egészségkárosodások sorolandók azon körbe, amelyek egyértelmûen a villamosenergia-termelés okozta környezetszennyezésbôl, károsanyag-kibocsátásból származnak. Más jellegû, azonban nem kevésbé problematikus kérdés annak megítélése, hogy az adott konkrét megbetegedés, munkaképesség milyen mértékben hozható összefüggésbe a villamosenergia-szektor környezetszennyezésével. A munkaképesség-csökkenés esetében elvileg adott a károsodás számszerûsítése (pl. a YOLL, vagy a YERC stb. módszerrel [260], [278]). Szélsô esetben, például az egészségkárosodást szenvedett beteg elhalálozásakor már elvi problémaként vetôdik fel az elveszett emberi élet értékének meghatározása, számszerûsítése. Erre is vannak természetesen eljárások. Még nehezebb sok esetben az anyagi javakban bekövetkezô károk értékének számszerûsítése. Elsô közelítésben nyilvánvaló, magától értetôdô megoldásként adódik az ilyen módon fellépett károk számszerûsítésére az a módszer, amely a károk

22

nagyságát a helyreállítás költségeivel azonosítja. Problematikusabb a helyzet olyan esetben, amikor például mûemlékek károsodásáról van szó, adott esetben helyrehozhatatlan károsodásáról, pusztulásáról. A közfelfogás és a szakmai közvélemény is szoros összefüggést feltételez a savas esôk és az erdôk pusztulása, károsodása között. Ugyanakkor nagyon nehéz becsülni a kárt, amely adott esetben sok ezer kilométerrel távolabb levô szennyezôforrások károsanyag-kibocsátásával hozható összefüggésbe. Ebben az esetben arról van szó, hogy a kár más országban jelentkezik (például a villamos energiát alapvetôen vízerômûvekben termelô Norvégiában). Kérdésként vetôdik fel, hol kell ezeket a károkat figyelembe venni, s milyen áron kell számolni a károkat?

AZ EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEK INTERNALIZÁLÁSÁRA IRÁNYULÓ ERÔFESZÍTÉSEK A villamosenergia-ellátás területén már jó néhány negatív hatás, következmény, kár társadalmi „terheit”, költségeit számszerûsítették, s e károkat különféle bírságok, adók, díjak formájában „ismertetik el”. Externális költségek elismertetésérôl van szó akkor is, amikor bizonyos munkahelyeken, munkakörökben a munkavállalók valószínûsíthetô egészségkárosodását magasabb munkabérrel, javadalmazással biztosítják, vagy bizonyos károkozásért kártérítést fizetnek. A különbözô környezetvédelmi mozgalmak folyamatosan törekednek, hogy az externális költségek minél több összetevôjét építsék be a villamosenergiaárakba. A villamosenergia-termelés külsô költségeinek minden mértéken túli elismertetése azonban tulajdonképpen sem a forrásoldalnak, sem a fogyasztói oldalnak végsô soron nem érdeke. A villamos energia mindenkori ára, az igénybevett szolgáltatás költsége ugyanis a lakosság egészét érinti, méghozzá elég jelentôs mértékben, s még fontosabb a villamos energia árának hatása az


adott ország gazdaságának versenyképessége szempontjából. Természetesen a gazdaság egyes területei különbözô mértékben villamosenergia-igényesek, ebbôl következôen a villamosenergia-árak különbözô mértékben vannak jelen az adott gazdasági terület költségeiben. Nyilvánvaló példa erre az üvegházhatás csökkentését célzó szén-dioxid kibocsátás korlátozására irányuló erôfeszítések nemzetközi megítélése, az egyes országok e kérdésben elfoglalt álláspontja. A széndioxid-kibocsátás erôteljes csökkentése nagyarányú költségráfordítást igényel az azt vállaló országtól, ami erôteljesen befolyásolja az adott ország iparának, gazdaságának versenyképességét. Lényegében a külsô költségekkel hozható összefüggésbe a kibocsátási kvóták kereskedelme is. Az üvegházhatás globális hatás, ebbôl következôen nincs gyakorlati jelentôsége, hogy a kibocsátáscsökkentés hol valósul meg. Ez alapozza meg a kibocsátási jog (szennyezési jog) kereskedelmét. Ennek az intézmények a lényegét az adja, hogy a károsanyag-kibocsátás különbözô helyeken, különbözô technológiák esetében igen eltérô fajlagos költségekkel valósítható meg. Vannak olyan helyek, ahol az eredményráfordítás görbének olyan szakaszán van az adott létesítmény, hogy viszonylag kisebb ráfordítással is jelentôs eredmény, azaz fajlagos és abszolút károsanyag-kibocsátás csökkenés érhetô el. Más helyeken a görbe lapos ága a jellemzô, ami azt jelenti, hogy a jelentôs fajlagos ráfordítással is csak nagyon szerény eredmény érhetô el.

AZ ADATOK SZÓRÁSA A villamosenergia-ellátás externális költségeinek meghatározására jelentôs erôfeszítések vannak. Az egyes számítások eredményeinek „szórása” azonban igen számottevô, amit a meghatározással kapcsolatos problémák, az egyes országok eltérô árstruktúrája, a számítási módszerek különbözôsége indokol. (1. táblázat) A számítások peremfeltételeinek, elôfeltevéseinek ismertetésére terjedelmi korlátok miatt itt nincs lehetô-

1 TÁBLÁZAT A VILLAMOSENERGIA-ELLÁTÁS EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEI A TELJES TECHNOLÓGIAI LÁNCRA VONATKOZTATVA, KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK ESETÉBEN ([271]; 12)

Villamosenergia-termelési technológia

cC2004/kWh

Szénbázisú villamosenergia-termelés (kôszén tüzelôbázis)

1,5–9,0

Lignit tüzelôbázisú bázisú villamosenergia-termelés

2,0–14,0

Nehéz fûtôolaj tüzelôbázisú villamosenergia-termelés

1,07–7,0

Földgáz tüzelôbázisú villamosenergia-termelés

0,4–4,5

Szélerômûvi villamosenergia-termelés

0,1–0,22

Vízerômûvi villamosenergia-termelés

< 0,23

Atomerômûvi villamosenergia-termelés

ség, azonban szükséges annak kiemelt hangsúlyozása, hogy ezek az eredmények, költségadatok csak az adott számítás peremfeltételeivel együtt értelmezhetôek. Nyilvánvalóan más peremfeltételek más eredményeket, más költségadatokat eredményeznek.

A KÜLÖNBÖZÔ IDÔPONTOKBÓL SZÁRMAZÓ BECSLÉSEK ÖSSZEVETÉSE Az elôzôekben megadott értékek különbözô idôpontokban készült számítások, felmérések alapján kerültek meghatározásra. Az összevethetôség érdekében szükség volt a különbözô idôponthoz és különbözô pénznemekben megadott adatok egységesítésére. Az átszámítások során a kulcsvaluta szerepét betöltô USA dollár esetében „belsô” inflációval számoltunk. Ennek pontos értékeit tartalmazza [260] és [278]. Jelentôsen eltérnek egymástól az egyes országokra vonatkozó számítási eredmények az országok közötti eltérô árak, adórendszer, közterhek stb. következtében. A különbségeknek természetesen még más okai is vannak, az elôzôekben ezek közül csak a legfontosabbakra utaltunk. Az 1–7. ábrák mutatnak erre példát. Az Union of the Electricity Industry EURELECTRIC vizsgálatai ([290]; 4) és [291] a szénbázisú, az olaj tüzelôbázisú, a földgáz tüzelôbázisú, az atomerômûvi, a vízerômûvi, a szélerô-

0,04–0,25

mûvi villamosenergia-termelés, valamint a biomasszából történô villamosenergia-termelés externális költségeinek meghatározására irányultak. A vizsgálatokat egységes módszer alapján Ausztriára, Belgiumra, Dániára, Finnországra, Franciaországra, Németországra, Görögországra, Írországra, Olaszországra, Hollandiára, Norvégiára, Portugáliára, Spanyolországra, Svédországra, Nagy-Britanniára vonatkozóan végezték el. A hivatkozott ábrák foglalják össze a vizsgálatok végeredményét. Összességében az állapítható meg, hogy európai átlagban (pontosabban a vizsgálatba vont országok átlagában) 4,0 cC2004/kWh körül van jelenleg (2004) a villamosenergia-termelés externális költsége.

AZ EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEK ALAKULÁSA KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIATERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK ESETÉBEN ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK A VIZSGÁLATBA VONT VILLAMOSENERGIATERMELÉSI TECHNOLÓGIÁKKAL KAPCSOLATBAN A táblázatok a vizsgálatba vont villamosenergia-termelési technológiákat tartalmazzák ([24], [260], [278]).

Olyan technológiák is szerepelnek a táblázatban, amelyekre vonatkozóan a vizsgálat készítésekor nem álltak rendelkezésre adatok. Ezen technológiák említését az indokolja, hogy a késôbbiekben remélhetôen bôvül az adatok köre, másrészt az egyes villamosenergia-termelési technológiák más szempontból (például energetikai hatékonyság, gazdasági hatékonyság, környezetterhelés, egészségkárosító hatások stb. összehasonlításakor) összevethetôek egymással. Így lehetségessé válik az egyes villamosenergia-termelési technológiák – többé-kevésbé – objektív összehasonlítása. Nem szorul különösebben bizonyításra, hogy az elôbbiekben bemutatott technológiák között jelentôs különbség van három alapvetô vonatkozásban: n az egyes technológiák villamosenergia-termelésben játszott szerepében, azaz alkalmazásuk elterjedtségében; n abban a vonatkozásban, hogy a fejlesztésnek, illetve az ipari alkalmazásnak mely fázisában vannak; n abban a vonatkozásban, hogy az ismereteink mai szintjén milyen fejlesztési, alkalmazási perspektívával bírnak az egyes technológiák. Ezeket a vonatkozásokat tekintve nem „egyenszilárdságúak” tehát az egyes villamosenergia-termelési technológiák. Célkitûzés volt, hogy mindazon villamosenergia-termelési technológiák szerepeljenek a kiválasztásban, amelyek napjainkban meghatározó, vagy jelentôs szerepet játszanak a világ, és ezen belül Magyarország villamosenergia-termelésében. E szempontok alapján foglalkozunk a szén, olaj, földgáz tüzelôbázisú konvencionális (gôzerômûvi) villamosenergia-termelés, az atomerômûvi, a vízerômûvi, a kapcsolt energiatermelés technológiáival. jelû technológiák). Ezek mindegyikére jellemzô, hogy széles körben elterjedt, „érett” technológiák, amelyek tömeges alkalmazásának eredményeképpen óriási tapasztalat halmozódott fel. Ezek a technológiák adják a világ villamosenergiatermelésének abszolút túlnyomó részét. Jelen összehasonlító vizsgálatokba azonban nemcsak a széleskörûen elterjedt, napjainkban jelentôs szerepet játszó technológiákat vontuk be,


23

Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Németország Görögország Írország Olaszország Hollandia Norvégia Portugália Spanyolország Svédország Egyesült Királyság 0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10 11 12 13 14 15 16

Fajlagos externális költség cC/kWh

1. ÁBRA SZÉNBÁZISÚ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS EXTERNÁLIS KÖLTSÉGE KÜLÖNBÖZÔ ORSZÁGOKBAN

Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Németország Görögország Írország Olaszország Hollandia Norvégia Portugália Spanyolország Svédország Egyesült Királyság 0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11


2. ÁBRA OLAJ TÜZELÔBÁZISÚ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS EXTERNÁLIS KÖLTSÉGE KÜLÖNBÖZÔ ORSZÁGOKBAN

hanem olyan villamosenergia-termelési technológiákat is, amelyek ma még nem széleskörûen elterjedtek, ugyanakkor igen intenzív erôfeszítéseket tesznek az adott technológiák továbbfejlesztésre, s a társadalom jelentôs pozitív diszkriminációval segíti e technológiák alkalmazását. Errôl van szó például a megújuló energiaforrásokat hasznosító villamosenergia-termelési technológiák esetében. E technológiákon belül egyesek már az ipari alkalmazás fázisában vannak, például a geotermikus erômûvi technológiák, a szélerômûvek, a hulladékból történô villamosenergia-termelés technológiái. Más technológiák ugyanakkor még csak a kísérleti fejlesztés szakaszában vannak, illetve csak néhány ipari méretû alkalmazás történt (például: naptorony stb.)

24

Megint más esetekben még csak kisebb egységteljesítményû energiatermelô egységek üzemelnek (például a napelemek). Vannak olyan villamosenergia-termelési technológiák, amelyek már érettek az ipari alkalmazásra, jóllehet még csak néhány adott technológiájú erômû üzemel (például az integrált szénelgázosításos, összetett gázgôz körfolyamatú villamosenergiatermelési technológia esetében, de ilyen technológiának tekinthetô az árapály erômûvekkel történô villamosenergia-termelés is). Még nem tekinthetô domináns technológiának a szénbázisú villamosenergia-termelési technológiákon belül, de egyre nagyobb számban épülnek különbözô fluidtüzelést alkalmazó szénerômûvek, illetve szu-


perkritikus kezdôparaméterû széntüzelésû erômûvek. Más technológiák esetében még csak kisebb teljesítményû energiatermelô egységek üzemelnek, a nagyobb, erômûvi méretû egységek fejlesztése folyamatban van (például a tüzelôanyag-cellák esetében). A teljesség kedvéért szerepeltetünk néhány extrém technológiát is, amelyek ma még csak kísérleti fejlesztési stádiumban vannak (például: hullámerômûvek, az MHD generátoros villamosenergia-termelés), sôt olyan technológiát is, amelyekbôl még kísérleti berendezések sincsenek (OTEC technológia). Szerepeltetjük az összeállításban a fúziós atomerômûvi villamosenergia-termelés technológiáját is, tekintettel arra, hogy ez bizonyosan korszakváltó jelentôségû lesz az atomenergia békés célú felhasználásának területén. Ez azonban egyelôre nem áll rendelkezésre, s ipari méretû alkalmazására még a jövô évtizedben sem lehet számítani. Magyarország jelenlegi és prognosztizálható jövôbeli villamosenergia-termelésében a konvencionális lignit, olaj, és földgáz tüzelôbázisú, az atomerômûvi, a földgáz tüzelôbázisú, gáz-gôz összetett körfolyamatú, kombinált ciklusú villamosenergiatermelés, valamint a kapcsolt energiatermelés technológiái játszanak meghatározó szerepet. Megtalálható még a hazánkban alkalmazott technológiák között a nyíltciklusú gázturbinákkal és átfolyós vízerômûvekkel történô villamosenergia-termelés, és kibontakozóban van a szélerômûvek építése is. Nem kizárt szivattyús-tározós vízerômû építése sem. Van már példa biomassza tüzelésû erômûre és hulladékból történô villamosenergiatermelésre is. Nagy számban üzemelnek villamosenergia-termelési célokra (is) használt belsô égésû motorok. Ezek döntô többsége az elôbbiekben már említett kapcsolt energiatermelés céljait szolgálja, de vannak tartaléktartási célokat szolgáló egységek is.

JELLEMZÔ ÉRTÉKEK Mindezek figyelembevételével a 2., 3. és 4. táblázatok a különbözô villamosenergia-termelési technológiákra

2. TÁBLÁZAT AZ EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEK ALAKULÁSA KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK ESETÉBEN (1.–3.4. JELÛ TECHNOLÓGIÁK)

Ssz.

Villamosenergia-termelési technológiák (Power Generation Technologies)

Fajlagos externális költség, termelt villamos energiára vetítve cC/kWh

1.

Szénbázisú villamosenergia-termelés

1,5–10,3; 1,5–3,0

1.1.

Konvencionális szénbázisú villamosenergia-termelés

1,5–10,3

1.1.1 Konvencionális kôszénbázisú villamosenergia-termelés

1,5–8,7; 1,2–3,5; 2,1; 2,7; 2,1; 1,7; 3,7

1.1.2 Konvencionális lignit és barnaszén tüzelôbázisú villamosenergia-termelés

1,8–10,3; 2,2; 4,3; 10,3; 7,9; 3,7

1.2.

Fluidtüzeléses szénbázisú villamosenergia-termelés

nincs adat

1.3.

Szuperkritikus kezdôparaméterû szénbázisú villamosenergiatermelés

2,9

1.4.

Integrált szénelgázosításos kombinált ciklusú (összetett

1,9; 0,14–4,10

gáz-gôz körfolyamatú) villamosenergia-termelés 2.

Olaj tüzelôbázisú villamosenergia-termelés

0,4–5,72

2.1.

Olaj tüzelôbázisú konvencionális villamosenergia-termelés

1,6–1,8; 0,4–5,72; 1,8; 3,3

2.2.

Könnyû fûtôolaj tüzelôbázisú gázturbinák

2,7; 5,00–5,72

2.3.

Villamosenergia-termelés benzin/gázolaj üzemanyagú belsôégésû motorral

1,4

3.


0,4–2,3; 0,4–2,0

3.1.

Földgáz tüzelôbázisú konvencionális villamosenergia-termelés 0,5; 0,4–2,3; 2,3; 1,9; 1,7; 1,8; 1,6

3.2.

Összetett, gáz-gôz körfolyamatú (kombinált ciklusú) villamosenergia-termelés

0,4; 0,5; 0,42–1,51

3.3.

Villamosenergia-termelés nyíltciklusú gázturbinával

1,4

3.4.

Villamosenergia-termelés földgáz üzemanyagú belsôégésû motorral

1,4

3. TÁBLÁZAT AZ EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEK ALAKULÁSA KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK ESETÉBEN (4.-7. JELÛ TECHNOLÓGIÁK)

Ssz.

Villamosenergia-termelési technológiák


4.

Kapcsolt energiatermelés

Specifikusan e technológiákra nem értelmezhetô. Alapvetôen a primerenergia-hordozó bázistól függ.

5.


0,007–0,4; 0,007–0,2; 0,3

6.


0,2–0,45

6.1.

Átfolyós vízerômûvek

0,2–03; 0,3

6.2.

Tározós vízerômûvek

0,2–03; 0,45

7.

Szivattyús-tározós vízerômûvek

0,2–03; 0,45


25

Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország Németország Görögország Írország Olaszország Hollandia Norvégia Portugália Spanyolország Svédország Egyesült Királyság 0 0,2 0,4 0,6 0,8 1,0 1,2 1,4 1,6 1,8 2,0 2,2 2,4 2,6 2,8 3,0 3,2 3,4 3,6 Fajlagos externális költség cC/kWh

3. ÁBRA FÖLDGÁZ TÜZELÔBÁZISÚ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS EXTERNÁLIS KÖLTSÉGE KÜLÖNBÖZÔ ORSZÁGOKBAN Ausztria Belgium Dánia Finnorsz. Franciaorsz. Németorsz. Görögorsz. Írorsz. Olaszorsz. Hollandia Norvégia Portugália Spanyolorsz. Svédorsz. Egy. Kir. 0,2

0,25

0,3

0,35 0,4 0,45 0,5 0,55 0,6 0,65 Fajlagos externális költség cC/kWh

0,7

0,75

0,8

4. ÁBRA ATOMERÔMÛVI VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS EXTERNÁLIS KÖLTSÉGE KÜLÖNBÖZÔ ORSZÁGOKBAN

4. TÁBLÁZAT AZ EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEK ALAKULÁSA KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK ESETÉBEN (8.-14. JELÛ TECHNOLÓGIÁK)

Ssz.



8.

Tüzelôanyag-cellák

0,4 – 0,8; 0,5–0,8; 0,4; 0,8

9.

Geotermikus energia villamosenergia-termelési célú hasznosítása

nincs adat

10.

Napenergia villamosenergia-termelési célú hasznosítása

10.1. Naphôerômû 10.2. Napelemes (fotovoltaikus) villamosenergia-termelés

0,1–0,4; 0,1–0,3; 0,4; 0,6; 0,3

11.

Szélerômûvek

0,1–0,3; 0,1–0,2; 0,3; 0,2; 0,25; 0–0,2

12.

Villamosenergia-termelés biomasszából

0,1–1,0

12.1. Konvencionális hôerômûvi villamosenergia-termelés biomassza tüzeléssel

26

0,1–0,6 0,2 – 0,4; 0,1–0,3

0,8–1,0; 0–0,7

12.2. Konvencionális villamosenergia-termelés biogáz tüzeléssel

nincs adat

13.

Villamosenergia-termelés hulladékból

nincs adat

14.

Egyéb, nem konvencionális villamosenergia-termelési technológiák

nincs adat


5. TÁBLÁZAT A VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS TELJES TECHNOLÓGIAI LÁNCÁRA VETÍTETT EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEK ALAKULÁSA KÜLÖNBÖZÔ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSI TECHNOLÓGIÁK ESETÉBEN (1.-3. JELÛ TECHNOLÓGIÁK)

Ssz.


A villamosenergia-termelés teljes technológiai

(Power Generation Technologies)

láncára vonatkozó externális költség, termelt villamos energiára vetítve cC/kWh

1.


1,5–14,0; 1,5–4,5

1.1.

Konvencionális szénbázisú villamosenergia-termelés

1,5–14,0; 1,5–4,5

1.1.1 Konvencionális kôszénbázisú villamosenergia-termelés

1,5–12,0; 1,5–3,0

1.1.2 Konvencionális lignit és barnaszén tüzelôbázisú villamosenergia-termelés

1,8–14,0; 1,5–4,5

2.

0,4–7,0

Olaj tüzelôbázisú villamosenergia-termelés (Oil-Fired Power Plants)

3.


0,4 –4,5; 0,4–2,5


Ssz.


A villamosenergia-termelés teljes technológiai

(Power Generation Technologies)

láncára vonatkozó externális költség, termelt villamos energiára vetítve cC/ kWh

4.

Kapcsolt energiatermelés

Specifikusan e technológiákra nem értelmezhetô. Alapvetôen a primerenergia-

5.


0,007–1,0

6.


0,2–0,45

7.

Szivattyús-tározós vízerômûvek

0,2–0,45


Ssz.


A villamosenergia-termelés teljes technológiai láncára vonatkozó externális költség, termelt villamos energiára vetítve cC/kWh

8.

Tüzelôanyag-cellák

0,4–4,5

9.

Geotermikus energia villamosenergia-termelési célú hasznosítása

nincs adat

10. 11.

Napenergia villamosenergia-termelési célú hasznosítása Szélerômûvek

0,1–0,6 0,1–0,3

12.

Villamosenergia-termelés biomasszából

0,1–1,0

13.

Villamosenergia-termelés hulladékból

nincs adat

14.

Egyéb, nem konvencionális villamosenergia-termelési technológiák

nincs adat


27

Ausztria Belgium Dánia Finnorsz. Franciaorsz. Németorsz. Görögorsz. Írorsz. Olaszorsz. Hollandia Norvégia Portugália Spanyolorsz. Svédorsz. Egy. Kir. 0

0,4 0,8 1,2 1,6 2,0 2,4 2,8 3,2 3,6 4,0 4,4 4,8 5,2 0,2 0,6 1,0 1,4 1,8 2,2 2,6 3,0 3,4 3,8 4,2 4,6 5,0 5,4 Fajlagos externális költség cC/kWh

5. ÁBRA BIOMASSZA TÜZELÔBÁZISÚ VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS EXTERNÁLIS KÖLTSÉGE KÜLÖNBÖZÔ ORSZÁGOKBAN

Ausztria Belgium Dánia Finnorsz. Franciaorsz. Németorsz. Görögorsz. Írorsz. Olaszorsz. Hollandia Norvégia Portugália Spanyolorsz. Svédorsz. Egy. Kir. 0 0,05 0,1 0,15 0,2 0,25 0,3 0,35 0,4 0,45 0,5 0,55 0,6 0,65 0,7 0,75 Fajlagos externális költség cC/kWh

6. ÁBRA VÍZERÔMÛVI VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS EXTERNÁLIS KÖLTSÉGE KÜLÖNBÖZÔ ORSZÁGOKBAN

Ausztria Belgium Dánia Finnorsz. Franciaorsz. Németorsz. Görögorsz. Írorsz. Olaszorsz. Hollandia Norvégia Portugália Spanyolorsz. Svédorsz. Egy. Kir. 0 0,02 0,04 0,06 0,08 0,1 0,12 0,14 0,16 0,18 0,2 0,22 0,24 0,26 0,28 0,01 0,03 0,05 0,07 0,09 0,11 0,13 0,15 0,17 0,19 0,21 0,23 0,25 0,27 Fajlagos externális költség cC/kWh

7. ÁBRA SZÉLERÔMÛVI VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS EXTERNÁLIS KÖLTSÉGE KÜLÖNBÖZÔ ORSZÁGOKBAN

28




Olaj tüzelôbázisú villamosenergia-termelés Földgáz tüzelôbázisú villamosenergia-termelés Atomerômûvi villamosenergia-termelés Vízerômûvi villamosenergia-termelés Szivattyús-tározós vízerômûvek Tüzelôanyag-cellák Napenergia villamosenergia-termelési célú hasznosítása Szélerômûvek Villamosenergia-termelés biomasszából 0

0,5 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 3,5 4,0 4,5 5,0 5,5 6,0 6,5 7,0 7,5 8,0 8,5 9,0 9,5 10,0 10,5 11,0 11,5 12,0 Fajlagos externális költség cC/kWh

8. ÁBRA VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSSEL ÖSSZEFÜGGÉSBE HOZHATÓ EXTERNÁLIS KÖLTSÉG



Olaj tüzelôbázisú villamosenergia-termelés Földgáz tüzelôbázisú villamosenergia-termelés Atomerômûvi villamosenergia-termelés Vízerômûvi villamosenergia-termelés Szivattyús-tározós vízerômûvek Tüzelôanyag-cellák Napenergia villamosenergia-termelési célú hasznosítása Szélerômûvek Villamosenergia-termelés biomasszából 0 0,5 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 3,5 4,0 4,5 5,0 5,5 6,0 6,5 7,0 7,5 8,0 8,5 9,0 9,5 10,0 10,511,0 11,5 12,012,5 13,013,5 14,014,515,0 Fajlagos externális költség cC/kWh

9. ÁBRA VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS TELJES TECHNOLÓGIAI LÁNCÁRA VETÍTETT EXTERNÁLIS KÖLTSÉG


29




0,5

1,0

1,5

2,0

2,5

3,0

3,5

4,0

4,5

5,0


10. ÁBRA VILLAMOSENERGIA-TERMELÉSSEL ÖSSZEFÜGGÉSBE HOZHATÓ EXTERNÁLIS KÖLTSÉG 2010 KÖRÜL




0,5

1,0

1,5

2,0

2,5

3,0

3,5

4,0

4,5


11. ÁBRA VILLAMOSENERGIA-TERMELÉS TELJES TECHNOLÓGIAI LÁNCÁRA VETÍTETT EXTERNÁLIS KÖLTSÉG ALAKULÁSA 2010 KÖRÜL

30


5,0

jellemzô externális költségeket adják meg. A különbözô szakirodalmi forrásokból átvett értékeket pontosvesszô választja el egymástól. Terjedelmi okok miatt nem adtuk meg tételesen az egyes adatok forrását, csak az adatforrásokat tartalmazó szakirodalmat közöljük az összeállítás végén.

JELLEMZÔ ÉRTÉKEK Az 5., 6. és 7. táblázatok a villamosenergia-termelés teljes technológiai láncára vonatkoztatott externális költségeket adják meg különbözô villamosenergia-termelési technológiák esetében. A teljes technológiai láncra vonatkoztatott externális költségek meghatározása esetében további bizonytalanságok és módszertani problémák lépnek fel. Ezek részletezése nélkül közöljük az összegyûjtött adatokat.

ÖSSZEFOGLALÁS Az elôzôekben közölt adatok összefoglaló áttekintését könnyítik meg a 8–11. ábrák. Az összehasonlító vizsgálatok alapján egyértelmûen megállapítható, hogy a fosszilis tüzelôbázisú erômûvi technológiák externális költsége jelentôsen meghaladja az egyéb technológiák externális költségeit. A különbség megközelítôleg egy nagyságrend. A szénbázisú villamosenergia-termelési technológiák externális költségei a legmagasabbak. A kiemelkedôen magas externális költségek a régi, gyakorlatilag minden környezetvédelmi berendezés nélkül üzemelô széntüzelésû erômûvek „maradványköltségének” tekinthetôk. A környezetkárosító, egészségkárosodást és anyagi károkat okozó hatások idôben ugyanis jelentôs késleltetéssel jelentkeznek. A magas externális költségek tehát alapvetôen a „régi” erômûvek környezetterhelésébôl adódnak. A korszerû szénbázisú erômûvi technológiák esetében e költségek már 1,5–3,0 cC/kWh tartományban mozognak, tehát lényegesen alacsonyabbak, mint a környezetvédelmi technológiákkal nem felszerelt erômûvek esetében. Ez az érték a rendkívül szigorú kibocsátási követelmények következtében ma

már gyakorlatilag azonos nagyságrendbe esik a fosszilis tüzelôbázisú erômûvek esetében. Természetesen éppen a számítási módszertanból következôen nem, vagy csak számos hipotézissel élve lehet különbséget tenni (szétválasztani) az új és a régi technológiájú szénbázisú erômûvek externális költségeit. A legegyszerûbb és legmegalapozottabb feltevésnek az tekinthetô, hogy a károsanyag-kibocsátás csökkenésének arányában csökkennek az új technológiájú szénbázisú erômûvek externális költségei. Ez azonban csak elsô közelítésben tûnik minden szempontból megalapozott feltevésnek, mert az externális költségek számításakor, a hatások számbavételekor nem lehet kiszûrni az idôben nagy késleltetéssel jelentkezô hatásokat. Az azonban megalapozottan kijelenthetô, hogy az externális költségek a korszerû technológiájú szén tüzelôbázisú erômûvek esetében radikálisan csökkenô tendenciát mutatnak. E megfontolás alapján célszerû a korszerû, azaz a jelenkori és közelebbi jövô erômûvi technológiáinak externális költségeit összehasonlítani. Ez az összehasonlítás értelemszerûen az új technológiák térnyerésével (az új technológiájú erômûvek „termelési súlyának” növekedésével) válik egyre jellemzôbbé. Másképpen fogalmazva, öt-tíz éven belül alacsonyabb költségek prognosztizálhatók (10. és 11. ábra). A megújuló energiaforrásokat hasznosító villamosenergia-termelési technológiák externális költsége jelentôsen alacsonyabb a fosszilis tüzelôbázisú villamosenergia-termelési technológiák externális költségeinél.

IRODALOM Dr. Büki Gergely: Energetika. Budapest, Mûegyetemi Kiadó, 1997. [24] Dr. Fazekas András István: Erômûvi villamosenergia-termelési technológiák fôbb fejlesztési irányai. Elektrotechnika, 89. évf., 1996/5, p. 219– 224. [53] Dr. Vajda György: Energiapolitika. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2001. [116] Karl Strauss: Kraftwerkstechnik zur Nutzung fossiler, regenerativer und nuklearer Energiequellen. 4. Auflage mit 226 Abbildungen und 53 Tabellen, Berlin etc., Springer Verlag, 1998.

[6]

[117] Leonhard Müller: Handbuch der Elektrizitätswirtschaft/Technische, wirtschaftliche und rechtliche Grundlagen. Berlin etc., Springer Verlag, 1998. [139] Externe Kosten der Stromerzeugung. 2. Korrigierte Ausgabe, Verlags- und Wirtschaftsgesellschaft der Elektrizitätswerke m.b.H., VWEW, 1990. [229] Dr. Fazekas András István (I.): Szénelgázosítással összekapcsolt kombinált ciklusú villamosenergia-termelés/Környezetkímélô nagy hatásfokú szénerômûvek. Környezetvédelmi Füzetek, 1994/24, Országos Mûszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK), Budapest, 1994 [230] Dr. Fazekas András: Fluidtüzeléses erômûvi technológiák/Környezetkímélô nagy hatásfokú szénerômûvek. Környezetvédelmi Füzetek, 1994/24, Országos Mûszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK), Budapest, 1994. [231] Dr. Fazekas András (I.): Megnövelt kezdôjellemzôjû erômûvek/Környezetkímélô nagy hatásfokú szénerômûvek. Környezetvédelmi Füzetek, 1994/24, Országos Mûszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK), Budapest, 1994. [232] EURELECTRIC – VGB REPORT ON EFFICIENCY IN ELECTRICITY GENERATION, Efficiency in Electricity Generation. Report drafted by: EURELECTRIC „Preservation of Resources” Working Group’s „Upstream” SubGroup in Collaboration with VGB, Brussels, Union of the Electricity Industry – VGB, June 2003. [235] SENIOR EXPERT SYMPOSIUM ON ELECTRICITY AND THE ENVIRONMENT, Senior Expert Symposium on Electricity and the Environment / Key Issues Papers. Prepared by International Expert Groups according to the Objectives assigned by the Joint Steering Committee, Vienna, IEA, 1991. [258] A QUANTITATIVE ASSESSMENT OF DIRECT SUPPORT SCHEMES FOR RENEWABLES. Working Group: Renewables & Distributed Generation, Brussels, Union of the Electricity Industry EURELECTRIC, Ref: 2003 030 0741, November 2003. [259] Dany Gundolf, Hans-Jürgen Haubrich, Mathias Luther, Frank Berger, Klaus von Sengbusch: Auswirkungen der zunehmenden Windener-


31

[260]

[261] [268]

[269]

[270] [271]

[272]

[273] [275]

gieeinspeisung auf die Übertragungsnetzbetreiber. Energiewirtschaftliche Tagesfragen, 2003., 53. Jg., Heft 8, p.562–566. Dr. Fazekas András István: Villamosenergia-termelési technológiák komplex összehasonlító vizsgálata. Budapest, 2004 (elôkészületben) Dr. Büki Gergely: Erômûvek. Budapest, Mûegyetemi Kiadó, 2004. Externe Externalities of Energy. Volume 7–9. European Commission, 1999. L. Echavarri: Nuclear Energy in Future Sustainable, Comopetitive Energy Mixes. ATW. 48. Jg. (2003.), Heft 1, Januar VDEW Mitteilung, 2004. Environmental Evaluation of Generating Systems Expansion Options. ANL, Illinois, USA Environmental Costs Studies and Their Applications. 2004. TWA, NewYork, USA External Costs. TWAS, Co. USA, 2004. Enhanced Electricity System Analysis For Decision Making. A Refe-

[278]

[283]

[284]

[285]

[286]

rence Book. (Dr. Fazekas András István (co-author, (4.1.)) International Atomic Energy Agency, Vienna 2000 Dr. Fazekas András István: Villamosenergia-rendszerek rendszerszintû tervezése I. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest (megjelenés alatt). Kulcsár Dezsô: Környezetgazdaságtan. Jegyzetek a környezetvédelmi szakmérnökképzéshez 2., Budapest, Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, 1986. Karl Schröder: Grosse Dampfkraftwerke. Planung, Ausführung und Bau. Kraftwerksatlas, mit Kennwerten von 200 Kraftwerken, 98 Kraftwerkbeschreibungen und 6 Ausführungsbeispielen. Erster Band. Springer Verlag, Berlin / Göttingen / Heidelberg, 1959. Karl Schröder: Grosse Dampfkraftwerke. Planung, Ausführung und Bau. Die Lehre vom Kraftwerksbau. Zweiter Band. Springer Verlag, Berlin / Göttingen / Heidelberg, 1962. Karl Schröder: Grosse Dampfkraft-

[287]

[288] [290]

[291]

[314]

werke. Die Kraftwerksausrüstung. Teil A. Kessels. Dritter Band. Erster Teil. Springer Verlag, Berlin / Göttingen / Heidelberg, 1967. Karl Schröder: Grosse Dampfkraftwerke. Die Kraftwerksausrüstung. Teil B. Dampf- und Gasturbinen, Generatoren, Leittechnik. Dritter Band. Zweiter Teil. Springer Verlag, Berlin/Göttingen/Heidelberg, 1968. VDEW Mitteilungen. Union of the Electricity Industry EURELECTRIC. Executive Briefing Externalities and the ExternE Project. By EURELECTRIC Working Group ”Environmental Management & Economics” Bruxelles. 2004. ’ExternE’ Project, Externalities of Energy. European Commission, DGXVII, Science, Research and Development, JOULE, 1999. Vol. nº10: National Implementation. Dr. Fazekas András István: Villamosenergia-termelési technológiák externális költségének meghatározása. Magyar Energetika, XIII., 2005/2, p.2–7.

n SAJTÓKÖZLEMÉNY Folytatás a 6. oldalról valósított rendszert Bíró Tamás, a Sense/Net marketingigazgatója. Az MVM munkatársai az új intranet portálon egy pontban összegyûjtve számos információt találnak, amire napi munkájuk során szükségük lehet. Az új szolgáltatások között szerepel a napi és az archív sajtószemle, letöltô központ, melyben belsô és külsô dokumentumok, a szervezettel kapcsolatos törvényi rendelkezések egyaránt megtalálhatók. További elérhetô szolgáltatás a telefonkönyv, a hibabejelentô és véleménynyilvánító portlet, melyen keresztül az intranettel kapcsolatos, de a továbbiakban tetszôleges, közérdekû témákra vonatkozó javaslatokat jelezhetik a kollegák. Egyéb rendelkezésre álló funkciók – az internetes megoldáshoz hasonlóan – a dokumentumtár, a fórum és a galéria. Az új integrált rendszer egyik legfôbb elônye, hogy lényegesen leegyszerûsíti, egyben hatékonyabbá teszi a publikációt, csökkentve ezáltal a szükséges élômunka-ráfordítást –

32

mondta Tringer Ágoston, az MVM Rt. kommunikációs vezetôje. Az egy rendszeren történô megvalósulás lehetôséget teremt a rendszerek közötti átjárásra, így az intraneten megjelenô dokumentumok, anyagok egy


gombnyomással megjeleníthetôk az interneten is. A sokrétû információkat szolgáltató portál a vállalat belsô és külsô kommunikációja és annak minôsége szempontjából kiemelten fontos tényezô a jövôben.

A BÁNHIDAI ERÔMÛ BÚCSÚZTATÓJÁRA SZABÓ LÁSZLÓ

A ma már több mint 75 éves Bánhidai Erômû története eddig többnyire szerencsével és sikerekkel volt kikövezve. 1919-ben Verebélÿ László profeszszor dunántúli villamosítási tervében, még Várpalota volt a Budapest–Hegyeshalom vasútvonal villamosenergia-ellátására kijelölve. 1924-ben, Londonban megrendezett Elsô Energia Világkonferencián Verebélÿ László és Kandó Kálmán által ismertetett dunántúli villamosítási terv felkeltette angol pénzügyi körök érdeklôdését, és figyelemre méltó ajánlatuknak köszönhetôen elérhetô közelségbe került az erômû, számos távvezeték és alállomás megépítése. A Magyar Kôszénbánya Részvénytársaság az utolsó pillanatban hozta nyilvánosságra, hogy Tatabánya körzetében az erômû mûködéséhez több évtizedre elegendô szénkészlettel rendelkezik. A hír hallatán az erômû-telepítési tervek felülvizsgálatra kerültek, viharos elôkészületek és sajtóvita után a magyar kormány 1927ben az erômû Bánhidára telepítése mellett döntött, mi utódok mondhatjuk, szerencsénkre. A beruházás megvalósítására létrehozott Magyar Dunántúli Villamossági Rt. alacsony alaptôkéje miatt a hitelt azonban csak úgy vehette fel, hogy a létesítményeket 30 évre bérbe adta a Magyar Királyi Államvasutak Rt.-nek. Így 1928-ban megkezdôdhetett a Bánhidai Centrálé építése, és rekordidô alatt felépülve, 1930-ban megkezdte a termelést 68 MW beépített teljesítménnyel. Az erômû 8 db 40 t/h-s kazánnal rendelkezett, amelyek 28 bar 400 °C-os gôzt szolgáltattak a 3 db 22 MWe-os fôturbinának és 2 MWe-os háziturbinának. A Centrálé korának egyik legkorszerûbb erômûvének számított a maga 18%-os hatásfokával, amikor a magyar erômûvek átlagos hatásfoka 8,5% közelében mozgott, a villamos vontatással kiváltott gôzmozdony hatásfoka pedig mindössze 6% volt.

Az erômû berendezésein 1943-ig több módosítást hajtottak végre. Negyedik fôturbinát helyeztek üzembe, és kazánátalakításokat végeztek. Ezzel az erômû névleges teljesítménye 86 MW-ra nôtt, azonban kazán és generátor oldali korlátok miatt végül 78 MW-os teljesítôképesség alakult ki. Az erômû angol érdekeltségének köszönhetôen szerencsésen átvészelte a II. világháború bombázásait, bár volt idô, amikor a távvezetékek megszakadása miatt csak a házi gép maradt üzemben. A visszavonulásra kényszerült német csapatok az erômû felrobbantását tervezték, ám a személyzet nagy leleményességgel meggyôzte ôket, hogy néhány fontosabb alkatrész leszerelésével és elszállításával is mûködésképtelenné tehetô, és amikor újra visszajönnek, hamar üzembe lehet helyezni. A front gyors elôretörésével a gépkocsira rakott alkatrészek elszállítására szerencsére már nem maradt idejük. Ezután békésebb idôszak következett az erômû életében. 1961-ben bekövetkezett generátor forgórész meghibásodás után született az a döntés, hogy a javítás helyett új 65 MVA teljesítményû hidrogén és vízhûtésû generátort építenek be, 100 MW-os gép gyártásához szükséges üzemi tapasztalatok megszerzése céljából. A kísérleti gépet 1965 szeptemberében kapcsolták párhuzamosan. 1962-ben hôszolgáltatás kezdôdött Tatabánya-Újváros felé, amely 1970-ig mûködött. Az erômû termelése az 50-es években érte el csúcspontját, ezt követôen jelentôsége fokozatosan csökkent, utolsó gépe 1973-ban került véglegesen leállításra. A 43 év alatt mintegy 12 milliárd kWh villamos energiát termelt. 1952-ben már felvetôdött az erômû korszerûsítésének gondolata. A felújítás azonban nem járt volna je-

lentôs többletteljesítménnyel, így többszöri halasztás után a telephely az idôközben eldöntött hazai fejlesztésû 100 MW-os blokkegység bölcsôjévé vált. Az erômû beruházási programja 1962 szeptemberére elkészült, 1963 márciusában megkezdôdtek a helyszíni munkák. 1967. január 7-én többéves küzdelmes építési munka megkoronázásaként hivatalosan is párhuzamosan kapcsolták az elsô 100 MW-os blokkot a magyar villamosenergia-rendszerrel. Ebben a munkában a magyar energetikai ipar legjobbjai tették le névjegyüket. Teljesen hazai fejlesztésû erômû épült, amely gyermekbetegségei felszámolása után a magyar villamosenergia-rendszer stabil tagjává vált. A beruházás tapasztalataiból tervezôk, kivitelezôk, üzemeltetôk sokasága profitált és alapozta meg a korszerû, hazai fejlesztésû magyar energetika jövôjét. Az elôzôekben ismertetett rövid áttekintés alapján is látható, hogy az erômû történelme milyen mozgalmas volt, szép célok, szép feladatok kerültek megvalósításra. A Centráléban megalapozott erômûves szakma és munkakultúra biztosította, hogy a 100 MW-os blokk Bánhidára telepítésével új távlatok nyíljanak az itt dolgozók számára. A két erômû generációk részére biztosított megélhetést az elmúlt 75 évben. A bánhidaiak elismertségét bizonyítja, hogy tucatnyi szakembert adtak több erômû, köztük a Paksi Atomerômû születéséhez, a Nagymarosi Erômû elôkészületeihez. A bicskei erômûépítés kudarca, és az 1997. évi erômûépítési kapacitástender sikertelensége után még történt próbálkozás további létesítési lehetôségek vizsgálatára, azonban az életképességét meghatározó megvalósíthatósági tanulmány elkészítésére nem került sor. Ekkor már félô volt, hogy a 60-as években megvalósított


33

módon, azaz üzemeltetés mellett egy új erômû létesítésére nincs lehetôség, a múlt nem ismételhetô meg. A mányi szénvagyon kimerülése, a környezetvédelmi elôírások szigorodása 2004 végéig tartó üzem lehetôségét biztosították. Az elmúlt években ismét napirendre került elôbb a Vértesi Erômû Rt., majd késôbb a Bánhidai Erômû önálló privatizációja, amely még megcsillantotta a telephely késôbbi feltámadásának lehetôségét, azonban a dolgozók tovább foglalkoztatásának reménye az idô múlásával szertefoszlott. Az erômû 2004. december 28-án befejezte mûködését, kürtje fájdalmasan harsant az éjszakába, hogy azután örökre elnémuljon. A 100-as nem fúj többé, nem jelez a korán munkába igyekvôknek, vagy este a gyermekeknek. Egy hangos jelkép megszûnt létezni. Egy csillag fénye kihunyt a magyar energetika egén. Egy piciny, de fényes csillagé, amely sugaraival táplálta feltörekvô nagy csillagok születését, fejlôdését. A 100 MW-os blokk indulása óta: n a generátor több mint 21 milliárd kWh villamos energiát termelt, n a kazánban csaknem 20 millió tonna szén égett el, n a turbina ez alatt 43 milliárd fordulatot tett meg, n mindezt közel 240 000 üzemóra alatt teljesítette. A blokk mûködésének 38 éve alatt nem került sor rekonstrukcióra. Ennek ellenére az erômû derekasan helyt állt, dacolva az idô vasfogával. Az utóbbi években is elôfordult több mint 2 hónapos folyamatos üzem, elvétve látni lehetett 103 MW-ot a teljesítménymérôn. A 38 év eredményei bizonyítják, a tervezôk, kivitelezôk jó munkát végeztek, az üzemeltetôk és a karbantartók gondos gazdák voltak, s maradtak volna azok, ha a lehetôségeik engedik. A blokk teljes élete alatt különleges figyelemben részesült, mert ezt tanultuk az elôdöktôl, mert ennek az erômûnek az vált elônyére, ami a hátránya volt: egy turbinája, egy generátora volt. Ha ment – minden ment, ha állt – minden állt, s ilyenkor a gépház kísérteties csendje nyomasztólag hatott a lelkekre. Tagadhatatlan: az erômû legnagyobb igénybevételnek kitett beren-

34

dezése, kazánja elhasználódott. Az erômû minden porcikája nehezen viselte, hogy a szebb idôk alaperômûvi kiterheltségével szemben az utóbbi években a menetrend tartó erômûvek sanyarú, nem ritkán napi 10-20 terhelésváltozást is követelô sorsát élte. Az üzemeltetô és a karbantartó munkatársak létszámuk folyamatos fogyása ellenére is teljesítették küldetésüket, bár nem szívesen tették, a megfáradt hajót a kikötôbe kormányozták. A nemzedékeken át örökölt szemlélet biztosította, hogy a Bánhidai Erômû fôberendezései ma is üzemképesek, felújítás után akár tovább szolgálhatják a magyar villamosenergiarendszert. Aki huzamosabb idôt eltöltött itt – megszerette a helyet, a munkáját, a kollégákat, vagyis az erômûvet – az büszke lehet arra, hogy részese volt, annak a lételemnek az elôállításában, amit villamos energiának nevezünk, és ami ma az emberiség számára talán a legfontosabb a levegô, a víz, és az élelem után. Az itt dolgozó olyan munkahelyre talált, amely ha nem is nyújtott hivalkodó megélhetést, de hosszú távon tervezhetô jövedelmet biztosított munkavállalói számára. Kiszámíthatóság, emberség, biztonság, egy jó munkahely fontos szempontjai itt megtalálhatók ma is. Folytonos munkarend: így jártak dolgozni az erômû üzemeltetését végzôk nap mint nap, ha kellett hétvégén, ünnepnap, karácsonykor vagy szilveszterkor, mûszakbeosztásnak megfelelôen. Folytonos munkarend, gondolhatnánk soha véget nem érô. És most mégis véget ér egy hosszabb-rövidebb korszak az itt dolgozók életében. Véget ér, de kérem, ne feledjék a helyet, ahol otthagyták életük és szívük kisebb nagyobb darabját, emlékezzenek jó szívvel. Köszönöm minden volt és jelenlegi dolgozónknak, hogy ki-ki a maga területén munkájával hozzájárult ahhoz, hogy az erômû megélhette ezt a szép kort. Köszönöm azoknak, akik a rájuk rótt feladatoknak megfelelôen az utóbbi nehezebb idôszakban is helytállva végezték munkájukat. Mi erômûvesek köszönjük Tatabánya lakóinak, hogy kellô toleranciával viselték nem mindig észrevehetetlen ténykedésünket. Erôfeszítéseink és szándékaink megvalósítására tech-


nikai lehetôségeink olykor gátat szabtak. Reménykedtünk, hogy eljô az idô, amikor korszerû berendezéssel tovább tudjuk folytatni mesterségünket. Nem így lett. 2004. december 31-én munkatársaink mintegy felétôl elváltunk, elhagyták az erômûvet. Január elején megkezdôdött és a végével befejezôdik a telephely kiürítése, a berendezések téliesítése, a fôberendezések mûködôképességének megôrzéséhez szükséges munkálatok elvégzése. A korábban itt dolgozó mintegy 200 ember számára ez a munkahely rövidesen megszûnik létezni, de az Oroszlányi Erômû mintegy 60 fô számára biztosítja a szakma továbbmûvelésének lehetôségét. Kívánom nekik, hogy találják meg számításukat és állják meg helyüket a megújult és még hosszú ideig üzemelô Oroszlányi Erômûben. Akik új élet mellett döntöttek, járjanak szerencsével új munkahelyük megtalálásában és végezzék munkájukat becsülettel, mint azt korábban itt tették. A Bánhidai Erômû sorsának alakulása Kölcsey Ferenc: Huszt címû versét juttatja eszembe, amely így hangzik: Kölcsey Ferenc: Huszt Bús düledékeiden, Husztnak romvára [megállék; Csend vala, felleg alól szállt fel az [éjjeli hold. Szél kele most, mint sír szele kél; s a [csarnok elontott Oszlopi közt lebegô rémalak inte [felém. És mond: Honfi, mit ér epedô kebel e [romok ormán? Régi kor árnya felé visszamerengni [mit ér? Messze jövendôvel komolyan vess [öszve jelenkort; Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza [fényre derül! A jövô bizonytalansága ellenére sokan reménykednek még abban, hogy az erômû történet e verssoroknak megfelelô formában folytatódhat, nem veszik el véglegesen az iparág számára az itt felhalmozott tapasztalat, az értékes szakember gárda, lesz még új erômû Bánhidán. Addig is búcsúzúnk tôled Bánhidai Erômû, nyugodj békében „Vas Lady”.

AZ ÁTVITELI ÉS A 120 KV-OS HÁLÓZAT FESZÜLTSÉGMEDDÔTELJESÍTMÉNY (U-Q) SZABÁLYOZÁSA n AZ ENERGIARENDSZERBEN MIND A FOGYASZTÓI IGÉNYEK, MIND AZ ÜZEMBEN LÉVÔ TERMELÔ BERENDEZÉSEK ÖSSZETÉTELE, MIND PEDIG A HÁLÓZAT KAPCSOLÁSI ÁLLAPOTA VÁLTOZHAT, EMIATT A HÁLÓZAT CSOMÓPONTJAIBAN A FESZÜLTSÉG ÉRTÉKE IS SZÜKSÉGSZERÛEN INGADOZIK. AZ U-Q SZABÁLYOZÁS FELADATA, HOGY AZ ÜZEMI FESZÜLTSÉGET A SZABVÁNYBAN MEGENGEDETT TÛRÉSHATÁROK KÖZÖTT TARTSA ÉS A MEDDÔTELJESÍTMÉNY-SZÁLLÍTÁSOK LEHETSÉGES KORLÁTOZÁSÁVAL A HÁLÓZATI VESZTESÉG ELÉRHETÔ MINIMUMÁT IS BIZTOSÍTSA, A „LEGKISEBB KÖLTSÉG” ELV BETARTÁSÁVAL. DR. POTECZ BÉLA

Az összetett bonyolult feladat megoldásának korábbi gyakorlata és a jelenlegi, részben liberalizált villamosenergia-kereskedelmi körülmények közötti megoldási lehetôségek

A legkisebb költség elv betartása természetesen nem a MW-ban kifejezhetô legalacsonyabb hálózati veszteséget jelenti, hiszen ebbôl az következne, hogy a fogyasztói csomópontok közelében lévô üzemképes erômûvi termelô egységeket kellene kiterhelni, függetlenül azok fajlagos változó költségeinek nagyságától, vagyis termelésük gazdaságosságától, mivel ez biztosítaná a hálózaton a hálózati veszteséget okozó teljesítmény áramlások minimumát. Az optimumot ez esetben a hálózati veszteségeket is tartalmazó rendszerszintû fogyasztói igények kielégítéséhez szükséges erômûvi termelések változó költségei összegének szélsôértéke (minimuma) adja. Ezt nevezik gazdaságos terheléselosztásnak, amelyre a liberalizált villamosenergia-kereskedelem körülményei között csak korlátozott lehetôségek adódnak.

A megoldás a feltételes szélsôérték számítás Lagrange-féle módszerével: Célfüggvény: n

Ki (Pi ) → min.

i=1

ahol: Ki (Pi) Ft/h

az i-edik termelô egység változó költsége Pi termelés esetén az i-edik termelô egység Pi MW termelése az adott idôpontban i =1,2,…n db az üzemben lévô termelô egységek száma Korlátozó feltétel, hogy a termelések összegének egyenlônek kell lenni a fogyasztói igények és a hálózati veszteség összegével: n

Pi = PF + PV

i=1

ahol: PF MW az összes fogyasztói igény az adott idôpontban

Pv MW a hálózati veszteség az adott idôpontban Az optimum a célfüggvény és a korlátozó feltétel zérusra rendezett, a l féle multipikátorral szorzott alakjából képzett F jelû módosított alkotófüggvény teljesítmény (Pi) szerinti deriváltjának zérus helyén található. A módosított függvény:

Φ=

n

Ki (Pi ) −

i=1 n Pi − PF − PV ) − λ( i=1

dΦ dKi dPv = − λ(1 − )=0 dPi dPi dPi ebbôl:

λ = dKi /dPi

1 1 − dPv /dPi

ahol: l Ft/MWh az i-edik termelô egység hálózati veszteséggel korrigált változó költsége (menetrendkészítés során a rendszerszintû növekményköltség)


35

dKi /dPi

dPv /dPi

az i-edik termelô egység változó költsége (áramdíja) az i-edik termelô egység hálózati növekmény vesztesége

1 –––––––––– az i-edik termelô egység 1–dPv /dPi hálózati növekményveszteség tényezôje Az esetben, ha az adott termelô egység olyan körzetben termel, amelyben a fogyasztói igények meghaladják az ottani erômûvi termeléseket, akkor a hálózati növekményveszteség tényezô 1-nél kisebb, ha viszont az erômûvi termelések nagyobbak a körzet fogyasztói igényeinél, úgy a hálózati növekményveszteség tényezô 1-nél nagyobb, mivel a termelések egy részét más körzetekbe kell szállítani. A jelenlegi helyzetben a részben liberalizált villamosenergia-kereskedelem körülményei között a fenti optimalizációt a napi erômûvi menetrendek készítése során csak a Közüzemi Nagykereskedô MVM alkalmazza a saját erômûvei és a részérôl lekötött privatizált erômûvi termelôegységekre a gazdaságos terheléselosztás keretében. A fentebb ismertetett és korábban évtizedeken keresztül alkalmazott erômûvi hálózati növekményveszteség tényezôk figyelembevételére jelenleg sajnos nem kerül sor, mert a közüzemi célra termelô erômûvek napi menetrendjének optimalizálása a Közüzemi Nagykereskedô MVM feladata, a hálózati veszteség beszerzése viszont MAVIR hatáskör. Ebben a helyzetben a feszültség-meddôteljesítmény szabályozás keretében történô hálózati veszteség optimalizáció (mindkettô MAVIR feladat), az erre vonatkozó számítógépes tanácsadó program felhasználásával az U-Q szabályozáshoz felhasználható eszközök és lehetôségek szakszerû igénybevételével, az erômûvi wattos teljesítmény menetrendek változtatása nélkül történik. Jóllehet a hálózati veszteségek túlnyomó többségét a wattos teljesítményáramlások okozzák, az U-Q szabályozás is kihatással van a hálózati veszteségek értékére. A távvezetékeken a hálózati veszteség a Pv = I2w3R képlettel számítható, ahol Iw a wattos

36

1. TÁBLÁZAT MEDDÔENERGIA-NYELÉSRE ALKALMAS ERÔMÛVI GENERÁTOROK

Dunamenti Erômû

VIII–XIII. generátorok

Kelenföldi Erômû

II. generátor

Paksi Atomerômû

I–VIII. generátorok

Tiszai Erômû

I–IV. generátorok

Újpesti Erômû

I–II. generátorok

2. TÁBLÁZAT ÁTVITELI HÁLÓZATI FESZÜLTSÉGSZABÁLYOZÁSRA SZOLGÁLÓ FOJTÓTEKERCSEK

750 kV Név

Helyszám

Teljesítmény

Albertirsa

I., II.

330 MVAr

18 kV Név

Helyszám

Teljesítmény

Békéscsaba

I., II.

50,2 MVAr

Felsôzsolca

IV., V.

70,8 MVAr

Göd

I., II.

50 MVAr

Gyôr

III., IV.

70,9 MVAr

Hévíz

I., II.

72 MVAr (30 kV)

Litér

A, B

70,8 MVAr

Sándorfalva

I., II.

70,8 MVAr

Toponár

I., II.

70,8 MVAr

Pécs

I., II.

70,8 MVAr

3. TÁBLÁZAT ÁTVITELI HÁLÓZATI ÉS 120 KV-OS TÁVVEZETÉKEK MEDDÔENERGIA-TERMELÉSE ÉS TERMÉSZETES TELJESÍTMÉNYE

Meddôtermelés

Távvezeték ermészetes teljesítménye

120 kV-on 4 MVAr/100 km

40 MW


130 MW


520 MW


2300 MW

áramerôsség, R pedig a távvezeték ohmos ellenállása. Az optimális feszültségszintek tartásával a teljesítményáramlásokhoz kisebb áramerôsség tartozik, ez pedig a hálózati veszteséget csökkenti. Ismeretes, hogy az átviteli hálózaton és a 120 kV-os hálózaton a meddôteljesítmény-áramlások irányát a szomszédos csomópontok közötti feszültségkülönbségek determinálják úgy, hogy az áramlás mindig a magasabb feszültségû csomóponttól az


alacsonyabb feszültségû felé történik. A wattos teljesítményáramlások irányára ez a törvényszerûség nem vonatkozik, mert azokra a Kirchhoff csomóponti törvény és a váltakozó áramú Ohm törvény érvényes, és a szomszédos csomópontok közötti teljesítményáramlást a két csomópont közötti vektoriális feszültségkülönbség biztosítja. Az átviteli és a 120 kV-os hálózat csomópontjaiban a névleges feszültségek tûréshatárai:

szerben többnyire csak alig érzékelhetô változást okoz, míg a rendszer frekvenciájának vagy feszültségének változása egy erômû vagy gépegység wattos vagy meddô termelését számottevôen befolyásolhatja. A viszonyok egyszerûsített bemutatásánál a vizsgált gépegységhez képest a rendszer teljesítményét végtelennek, feszültségét U(kV) merevnek tekintjük. Az erômû gyûjtôsínjére redukált hálózatot jelöljük XH hálózati reaktanciával, amely

P(MW) 280

S=259 MVA 2

240 Pn =215 MW 200 4 160

120 3

1

XH =

80

40

Pmin =50 MW

80

40

0

40

80

120

160

200

240 Q(MVAr)

1. ÁBRA AES TISZA ERÔMÛ KFT. TISZA II. ERÔMÛ I.–II.–III.–IV. SZ. GENERÁTOR P–Q ÁBRA Uk =15.75 KV

750 kV-on 697,5–787,5 kV 400 kV-on 380–420 kV 220 kV-on 189,2–244,2 kV 120 kV-on 114–134,4 kV Nagyobb tûrési intervallum megadása lefelé stabilitási, felfelé pedig szigetelés koordinációs okok miatt sem célszerû.

U2 (ohm) Sz

képletbôl számítható, ahol SZ(MVA) a gyûjtôsín 3F zárlati teljesítménye. A merevnek tekintett U(kV) feszültségszintre kell vonatkoztatni a vizsgált gépegység Xd szinkron reaktanciáját és a fôtranszformátor Xtr reaktanciáját is. Ezzel a vizsgált generátor és a végtelennek tekintett rendszer közötti átviteli (transzfer) reaktancia:

X = XH + Xtr + Xd

átviteli-hálózati szabályozós transzformátorok (4. táblázat)

AZ U-Q SZABÁLYOZÁS ELMÉLETÉNEK ÖSSZEFOGLALÁSA

AZ U-Q SZABÁLYOZÁSHOZ IGÉNYBE VEHETÔ ESZKÖZÖK

Az energiarendszerben párhuzamosan üzemelô erômûvek teljesítményének és feszültségének szabályozása, a rendszerhez csatlakozó erômû statikus stabilitása

Az U-Q szabályozáshoz rendelkezésre álló aktív elemek: n meddôenergia termelésre: erômûvi generátorok (kördiagram szerint) Az 1. ábra a Tisza II. Erômûre vonatkozik. n meddôenergia nyelésre: erre alkalmas erômûvi generátorok – (kördiagram szerint) (1. táblázat); – sönt fojtótekercsek (2. táblázat). Az U-Q szabályozáshoz rendelkezésre álló passzív elemek: n meddôenergia termelésre: átviteli hálózati és 120 kV-os távvezetékek (3. táblázat) n meddôenergia feszültségszintek közötti elosztására:

Váltakozó áramú energiaátvitel esetén a hálózat bármely feszültségszintjén azonos a frekvencia, azaz a hálózatra tápláló erômûvek párhuzamos üzemet tartanak. Egy erômû, vagy gépegység esetét vizsgálva n db gépegységbôl álló nemzetközi kooperációs rendszerben 1 db gépegység n-1 db gépegységgel jár párhuzamosan. Mivel n nagy szám (több száz), egy erômû vagy gépegység kapcsolata az adott rendszerrel nem tekinthetô oda-vissza egyenrangú partnerek kooperációjának. Ez következik abból, hogy 1 gépegység wattos teljesítményének, vagy gerjesztési állapotának változása a rend-

Ha az erômû gyûjtôsínjére n db (azonos teljesítményû) generátor táplál, úgy az egyetlen gépegységre vonatkozó transzfer reaktancia:

X = n·XH + Xtr + Xd Ezekkel az adatokkal megszerkeszthetô az energiarendszerhez X átviteli reaktanciával csatolt, a merev U feszültséghez képest w szögû I áramvektorral terhelt generátor vektorábrája (2. ábra). Az ábrában vastag vonallal rajzolva Up a pólusfeszültséget, Uk a kapocsfeszültséget, Ugy a gyûjtôsínfeszültséget, d a terhelési szöget, Iw a wattos, Im a meddô áramkomponenst jelenti. Tekintsük ezt alapesetnek! E jelölésekkel a generátor a rendszerbe és P = U ·Iw = U ·I· cos ϕ wattos és Q = U ·Im = U ·I· sin ϕ meddô teljesítményt szállít. A vektorábrából az energiarendszerben mûködô generátor (erômû) üzemének és szabályozásának minden lényeges tulajdonsága megállapítható.


37

A wattos teljesítmény elméleti maximuma (a statikus stabilitás határa) d= 90°-os terhelési szög esetén:

4. TÁBLÁZAT ÁTVITELI HÁLÓZATI FESZÜLTSÉG-SZABÁLYOZÓS NAGYTRANSZFORMÁTOROK

750/400 kV Név

Helyszám

Teljesítmény

Áttétel

Albertirsa

I., II.

1100 MVAr

750/417,5 kV

400/120 kV Név

Helyszám

Teljesítmény

Áttétel

Békéscsaba OVIT Felsôzsolca Göd Gyôr Hévíz Litér Sajóivánka Sándorfalva Toponár Pécs Paksi A.E.

I., II. IV., V. I., II., V. III., IV. I., II. A, B III. I., II. I., II. I., II. I., II.

250 250 250 250 250 250 250 250 250 250 250

400/132/18 400/132/18 400/132/18 400/132/18 400/132/30 400/132/18 400/132/18 400/132/18 400/132/18 400/132/18 400/132/18

220/120 kV Név

Helyszám

Teljesítmény

Áttétel

Albertfalva Debrecen Detk Dunaújváros Gyôr Kisvárda Oroszlány Ócsa Sajószöged Szeged Szolnok Tiszalök Zugló Dunamenti E.

I., II. A, B I., II. I., II. I., II. I., II. I., II. I., II. I., II. IV. IV., V. I., II. N, O, P, I., II.

160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160 160

220/126 220/126 220/126 220/126 220/126 220/126 220/126 220/126 220/126 220/126 220/126 220/126 220/126 220/126

Vegyük sorra a lényeges szempontokat: A 2. ábrában vékony folytonos vonallal rajzolva látható, hogy miképpen módosul az alapeset vektorábrája, ha változatlan a gerjesztés (Up) és az X átviteli reaktancia, de megnöveljük a generátor wattos teljesítményét. A rajzon nyomon követhetô, hogy a wattos teljesítménynövelés hatására megnô a d‘ terhelési szög, csökken a kiadott meddô teljesítmény és csökken a kapocsfeszültség (U’k) és a gyûjtôsínfeszültség (U’gy). (A wattos teljesítmény csökkentése ellentétes következményekkel jár, azaz csökken a terhelési szög, növekszik a kiadott meddô teljesítmény és növekszik a kapocsfeszültség és a gyûjtôsínfeszültség.)

38

MVA MVA MVA MVA MVA MVA MVA MVA MVA MVA MVA

MVA MVA MVA MVA MVA MVA MVA MVA MVA MVA MVA MVA MVA MVA

kV kV kV kV kV kV kV kV kV kV kV

kV kV kV kV kV kV kV kV kV kV kV kV kV kV

A 2. ábrában pontvonallal rajzolva látható, hogy milyen változással jár, ha az alapesethez képest növeljük a gerjesztést (U’p), változatlan wattos terhelés és változatlan átviteli reaktancia (X) mellett. Az eredmény: csökken a d‘’ terhelési szög, megnô a kiadott meddô teljesítmény és növekszik a kapocsfeszültség (U’’k) valamint a gyûjtôsínfeszültség (U’’gy). (A gerjesztés csökkentése fordított hatásokat eredményez.) A 2. ábra alapján felírható:

Iw ·X = Up · sin δ mindkét oldalt U-val megszorozva és rendezve, a wattos teljesítmény:

P = U ·Iw =

U ·Up sin δ X


Pmax =

U ·Up X

Mivel Up növelésének a kapocsfeszültség és a gyûjtôsínfeszültség felsô határa korlátot szab, az adott erômû statikus stabilitását gyakorlatilag az átviteli reaktancia, ezen belül – mivel Xd és Xtr adott – az XH hálózati reaktancia határozza meg. A gyakorlatban üzembiztonsági okok miatt 0,8 Pmax-ot tekintünk megengedhetô felsô határnak (ez 20%-os stabilitási tartalékot jelent), amely dmax = 53°-os terhelési szöggel egyenértékû. Az X átviteli reaktancia értékétôl függ az erômû rendszerhez való csatolásának minôsége. Ha az erômû nagy zárlati teljesítményû, erôs hálózati ponthoz csatlakozik, azaz XH értéke kicsi, szoros csatolásról, ellenkezô esetben laza csatolásról van szó. Szoros csatolás esetén az erômû wattos és meddô teljesítményének szabályozhatóságát a hálózathoz történô csatlakozása gyakorlatilag nem korlátozza. Az alapesethez képest a 2. ábra alapján belátható, hogy azonos wattos teljesítmény leadása (Iw) és azonos gerjesztés (Up) mellett, az XH hálózati reaktancia növekedése esetén (pl. az erômû gyûjtôsínjérôl elmenô távvezetékek közül karbantartás, vagy meghibásodás miatt egy vagy több vezeték üzemen kívül van), a d terhelési szög növekszik és csökken a kiadott meddôteljesítmény értéke.

AZ ENERGIARENDSZER U-Q SZABÁLYOZÁSA Az U-Q szabályozás az energiarendszerben összetartozó fogalmak, optimális megoldásuk bonyolult feladatot jelent, amelyet az erômûvekben, a hálózatokon és a hálózati csomópontokban (alállomások) egyidejûleg, de egymással szoros összhangban, koordináltan kell végezni. Váltakozó áramú energiaátvitel esetén az elfogyasztott és megtermelt meddôteljesítmény egyensúlyi állapotának helyzetét a feszültség mindenkori értéke mutatja. A med-

ahol: L az induktivitás v a körfrekvencia (2p 3 f) Up

A távvezeték meddôtermelése: U’p I’.Xd

Up

I’’.Xd

Qc = U 2 · C · ω

I.Xd

U’k

Uk I’.Xtr

U’gy d’’ d d’

Ugy

I’.Xh U

I’m

w w ’

U’’k

Iw.X I’w.X

I’’.Xtr I.Xtr U’’gy I’’.Xh I.Xh

Iw I’ I’w

Im

I

I’’m

I’’

ahol: C a kapacitás Az egyensúlyi helyzet: QC = QL azaz:

U 2 · C · ω = I2 · L · ω ebbôl a hullámimpedancia:

U Zo = = I

2. ÁBRA

L C

és a természetes teljesítmény: dôtermelés és -fogyasztás egyensúlyi állapotában a feszültség az elôírt tûréshatárok között van. A meddôteljesítmény-mérleg deficitje a feszültségszint csökkenését okozza, ill. a fogyasztásnál nagyobb meddôtermelés emeli a feszültségszintet. A megoldandó feladat bonyolultsága abban van, hogy amíg a wattos termelés és fogyasztás rendszerszintû, pillanatnyi egyensúlya minden fogyasztói csomópontban a névleges frekvenciát biztosítja, addig a meddôtermelés és -fogyasztás rendszerszintû pillanatnyi egyensúlya korántsem biztosítja mindenütt a névleges feszültséget. Lehetséges, hogy egyes körzetekben magas, más körzetekben alacsony a feszültségszint, mivel a meddôteljesítmény szállítása az átviteli és a 120 kV-os hálózaton jelentôs feszültségesést okoz. Ez következik az R ellenállású és X reaktanciájú vezetéken történô wattos és meddô áramok (Iw és Im) szállítása esetén bekövetkezô hosszirányú feszültségesés (DU) ismert képletébôl:

∆U = Iw · R + Im · X Mivel az átviteli hálózati és a 120 kV-os vezetékeknél X >> R, ezért a meddôáramlás korlátozásával lehet a feszültségesést csökkenteni. A meddôtermelés és -fogyasztás egyensúlyát tehát nem elég rendszerszinten biztosítani, hanem szûkebb körzetekben is meg kell valósí-

tani, az erre a célra rendelkezésre álló eszközök összehangolt, optimalizált igénybevételével. Amint az ismert, a meddôteljesítményt igénylik a motorikus és egyéb indukciós fogyasztók (fénycsövek, olvasztó kemencék stb.), de meddôt fogyasztanak a transzformátorok, és mind a wattos, mind a meddôteljesítmény szállításakor a hálózaton is fellép Q v = I2m 3 X meddôteljesítmény veszteség. Meddôteljesítmény forrásként rendelkezésre állnak az erômûvi szinkron generátorok (amelyek meddôtermelése a gerjesztéssel szabályozható), és a távvezetékek kapacitív töltôteljesítménye. A generátorok meddôtermelésérôl már volt szó. A távvezetékek kapacitív töltôteljesítménye a

Qc ≈ 0, 1

U2n (MVAr/100km) Zo

képletbôl számítható, ahol: a névleges feszültség Un (kV) Zo (Ohm) a hullám impedancia Fontos fogalom az U-Q szabályozásban a távvezeték természetes teljesítménye. Ez azt a teljesítményt jelenti, amelynek szállítása esetén a távvezeték induktivitásán elfogyasztott meddôteljesítmény éppen egyenlô a távvezeték kapacitásán termelt meddôteljesítménnyel. A távvezeték meddôfogyasztása:

QL = I 2 · L · ω

Pt =

U2 (MW) Zo

ha U-t kV-ban Zo-t Ohm-ban helyettesítjük. Természetes teljesítményével terhelt távvezeték külsô forrásból meddôenergiát nem fogyaszt és kifelé meddôenergiát nem termel. Az U-Q szabályozáshoz rendelkezésre álló meddôtermelô források áttekintése után vegyük számba a hálózati feszültségszabályozáshoz igénybe vehetô meddônyelési lehetôségeket. E célra az erre alkalmas erômûvi szinkron generátorok és az átviteli hálózati csomópontokba telepített sönt fojtótekercsek használhatók. A generátorok meddônyeléses üzemmódra vonatkozó vektorábrája a 3. ábrán látható. Az ábrában a folyamatos vonallal rajzolt, generátorkapocsra vonatkoztatott nulla meddôtermelés tekintendô alapesetnek, mivel a meddônyeléses üzemmód mindig generátorkapocsra vonatkozik. Ehhez képest látható a Qm = I2m Xd meddôenergia-nyelésre vonatkozó vektorábra, szaggatott vonallal rajzolva, a generátor változatlan wattos teljesítmény leadásának feltételezésével. Az ábrában használt betûjelölések: Up, U’p a generátor pólusfeszültség a generátor kapocsfeszültség U k, a generátor wattos árama Iw a generátor által elnyelt med-Im dô áram


39

U’p

az eredô áramvektor fázisszöge nô, ugyanakkor a terhelési szög ez esetben csökken, ami stabilitási szempontból kedvezô.

Up I’.Xd Iw.Xd

I’

-Im d

w’

d’ Uk

Iw

3. ÁBRA GENERÁTOR VEKTORÁBRA MEDDÔNYELÉSES ÜZEMMÓDBAN

R

X UT

U’T

Iw.X XL

IL.X

U’T

Usz

IL.R UT I.X IR.X

Usz

U U w’ I w IL IL

I.R IR.R

IR

4. ÁBRA SÖNT FOJTÓTEKERCS VEKTORÁBRÁJA

I’

a generátor eredô árama meddônyeléses állapotban a generátor szinkron reaktanXd ciája w’ az eredô áramvektor fázisszöge meddônyelés esetén d a nulla meddôtermeléshez tartozó terhelési szög d‘ a meddônyeléses állapothoz tartozó terhelési szög Az ábrából látható, hogy az alapesethez képest a meddônyeléses üzemmódban a pólusfeszültség és a kapocsfeszültség csökkent (U’pd). Ez utóbbi a generátor stabilitási tartalék tényezôjét csökkenti. A sönt fojtótekercsek az albertirsai primer feszültségszintû egységek kivételével az alaphálózati 400/120 kV-os transzformátorok 18 kV-os tercier tekercsén keresztül csatlakoznak a hálózathoz, ebbôl következôen hatásuk nagyobbrészt a 120 kV-os hálózat feszültségszintjének alakulásában érvényesül. A primer feszültségszintû sönt fojtótekercsek elvi vektorábrája a 4. ábrán látható.

40

Az ábrán használt jelölések: UT tápponti feszültség bekapcsolt fojtótekercs esetén USZ szabályozott feszültség XL fojtótekercs reaktancia X vezeték reaktancia R vezeték ohmos ellenállása I áramvektor kikapcsolt fojtótekercs esetén fojtótekercs áramvektora IL eredô áramvektor a fojtótekercs IR bekapcsolt állapotában U’T tápponti feszültség értéke kikapcsolt fojtótekercs esetén w‘ az áramvektor fázisszöge kikapcsolt fojtótekercs esetén w az eredô áramvektor fázisszöge Q terhelési szög bekapcsolt fojtótekercs esetén Q‘ terhelési szög kikapcsolt fojtótekercs esetén Az ábrában szaggatott vonallal berajzolva látható, hogy alacsonyabb tápponti feszültségre lenne szükség fojtótekercs nélkül, ugyanolyan értékû szabályozott feszültség biztosításához. Az ábrából kiolvasható, hogy a fojtótekercs bekapcsolt állapotában


AZ U-Q SZABÁLYOZÁS GYAKORLATI KÉRDÉSEI Alapvetô szempontok a diszpécseri U-Q szabályozás során: n Az átviteli hálózaton és a 120 kV-os hálózaton körzetenként és feszültségszintenként kell biztosítani a meddôtermelés és -fogyasztás egyensúlyát. Ehhez az erômûvi meddôtermelések olyan szabályozása szükséges, amely az elôírt csomóponti feszültségek tartását eredményezi. n A nemzetközi kooperációs vezetékek határkeresztezô pontjaiban lehetôleg nulla, vagy csak minimális meddôáramlás legyen. n A csomóponti feszültségek tûréshatáron belüli értéke olyan legyen, amely nem igényli a hálózaton a jelentôs feszültségeséssel járó meddôteljesítmény szállítást. n Lényeges a meddôtermelés és -fogyasztás mindenkori egyensúlyának kellô idôben történô biztosítása, mert egy lecsökkent feszültségszintû átviteli hálózati és 120 kV-os hálózati feszültségszint helyreállításához jelentôs többlet meddôtermelésre van szükség. n Fontos, hogy a nagyerômûvek (elsôsorban Paks) átviteli hálózati feszültségszintje stabilitási okokból megfelelô legyen. n A generátorok gerjesztés szabályozásával meddôteljesítményt termelünk, vagy fogyasztunk (meddônyelés). n Az átviteli hálózati feszültségszabályozós nagytranszformátorok áttétel változtatásával meddôteljesítményt osztunk el, ill. helyezünk át egyik szintrôl a másikra azzal, hogy az áttételi feszültségszinteket közelítjük, vagy távolítjuk egymástól. n Az átviteli hálózati szabályozós transzformátorokkal történô feszültségszabályozás csak akkor hatékony, ha az egyik feszültségszintrôl a másikra áthelyezett meddôteljesítményt azon a feszültségszinten, ahonnan áthelyezzük, a generátorok gerjesztés szabályozásával kompenzálni tudjuk.

n A szabályozós nagytranszformáto-

rokkal való feszültségszabályozás MAVIR-szintû koordinációt igényel, mert szakszerûtlenül végezve a késôbb részletezett lavinaszerû hálózati feszültség összeomlás veszélyével járhat. U-Q szabályozás normál esetben Ha a feszültségszabályozáshoz elegendô meddô termelôforrás áll rendelkezésre, a fogyasztáshoz közelebb álló 120 kV-os feszültséget kell a névleges és a pozitív tûréshatár között tartani, és az átviteli hálózati nagytranszformátorok szabályozói lehetôleg legyenek középállásban. Azokban a körzetekben, ahol a helyi meddô forrásokkal a szükséges 120 kV-os feszültségszint nem biztosítható, a helyi nagytranszformátorok szabályozásával a hiányzó meddô a 120 kV számára pótolható, de a magasabb feszültségszintrôl áthelyezett meddôt, lehetôleg villamosan közeli forrásból a meddôtermelés növelésével pótolni kell. Feszültségszabályozás az energiarendszer meddôhiányos állapotában Ebben az esetben a 120 kV-os hálózati feszültségszint koordinálatlan szabályozása az alábbi veszélyekkel járhat: Ha egy vagy több alállomásban a névleges érték alá csökkent feszültségszintet a 400/120, ill. 220/120 kV-os nagytranszformátorok szabályozásával biztosítanák, úgy a 120 kV-os feszültségszint emelése a 400, ill. 220 kV-os feszültségszint csökkenését okozná. Mivel az átviteli hálózati feszültségszintrôl 120 kV-ra áthelyezett meddô már az átviteli hálózatra dolgozó generátorok többlet meddôtermelésével nem pótolható, a hiányzó meddôteljesítmény a szomszédos 400, ill. 220 kV-os alállomásokból (távvezetéki feszültségesés árán) érkezne, csökkentve ezzel azok feszültségszintjét is. Ennek hatására az ottani 120 kV-os feszültségszint is csökkenne, és ha ezt a helyi 400/120, ill. 220/120 kV-os transzformátorok szabályozásával próbálnák emelni, ez a 400, ill. 220 kV-os feszültségszint további csökkenését eredményezné, ami további szomszédos átviteli hálózati alállomásokon okozna hasonló következménye-

ket. Ez továbbterjedve az egész átviteli hálózat, és ezen keresztül a teljes 120 kV-os hálózat feszültségszintjének csökkenéséhez vezetne. Az átviteli és a 120 kV-os hálózat feszültségszintjének csökkenése miatt csökkenne az átviteli és 120 kV-os hálózat kapacitív töltôteljesítménye, ami további feszültségcsökkenéssel járna. Emellett a hálózaton az azonos teljesítményszállítás a lecsökkent feszültség miatt nagyobb árammal történne, emiatt nône a hálózat soros meddô vesztesége, de nône a wattos hálózati veszteség is. A folyamatot tetézné, hogy tekintettel az erômûvi blokk-transzformátorok merev áttételére, az erômûvi kapocsfeszültségek is csökkennének, emiatt a generátorok a névlegesnél kisebb feszültségen teljesítményüket nem tudnák leadni, mivel sztátor áramuk a névleges fölé nem növelhetô. Ezért – a wattos teljesítmény kényszerû leadása miatt – meddôtermelésüket csökkenteni kellene, ez pedig további feszültségcsökkenést okozna. A három hatás eredôjeként (csökken a hálózat meddôtermelése, nô a hálózat meddôfogyasztása, csökken a generátorok meddôtermelése) lavinaszerûen összeomolhat az átviteli és a 120 kV-os hálózat feszültsége. Fenti hatást megelôzendô, az átviteli és a 120 kV-os hálózaton elô kell írni az alállomások alsó és felsô feszültséghatárait és az e határok közötti feszültségszabályozások is csak MAVIR koordinációval végezhetôk. Meddôhiányos állapotban a 120 kV-os feszültségszintet a nagytranszformátorok szabályozásával az alsó tûréshatár közelében célszerû tartani, ezáltal a 220 és 400 kV-os hálózat kapacitív töltôteljesítménye növekszik. Ekkor az erre a feszültségszintre tápláló generátorok több meddôteljesítmény termelésére képesek. A hálózat meddôhiányos állapotában a fojtótekercsek természetesen kikapcsolt állapotban vannak. Feszültségszabályozás az átviteli és a 120 kV-os hálózat alacsony terhelésû, meddôfelesleggel bíró állapotában Ez az állapot kisterhelésû idôszakban és többnapos ünnepek alkalmával jelentkezik. Ilyenkor az átviteli és a 120 kV-os hálózaton a csomóponti feszültségek felsô tûréshatárainak

túllépését kell elkerülni, mivel az a szigetelés koordinációra való tekintettel a berendezések állapotát veszélyeztetné. A teendôk sorrendje a következô: n A generátorok meddôtermelését a generátorkapocsra vonatkoztatva a nullához közeli értékre kell csökkenteni, ill. a meddônyelésre alkalmas (homlokfal hûtéssel rendelkezô) generátorokat a lehetséges maximális meddônyelésre kell szabályozni. n Az igénybe vehetô fojtótekercsekkel meddôt kell nyeletni. n Az átviteli hálózati szabályozható nagytranszformátorokkal a 120 kV-os hálózati feszültségszintet a felsô tûréshatár közelébe kell szabályozni, ez csökkenti a 400 és 220 kV-os átviteli hálózati feszültséget, így az átviteli hálózat kapacitív töltôteljesítménye (meddôtermelése) csökken. n Amennyiben szükséges, sor kerülhet alacsony terhelési állapotban lévô – emiatt jelentôs meddôt termelô – átviteli hálózati (általában 400 kV-os) távvezeték kikapcsolására is. Ezt a mindenkori hálózati topológia és terhelési állapot figyelembevételével kell elrendelni.

IRODALOM [1] Kiss László dr., Potecz Béla dr.: Gazdaságossági optimalizációs eljárások villamosenergia-rendszerek irányításában. Ipargazdaság, 17. k. 1965/7. [2] Potecz Béla dr.: Instacioner jelenségek értékelése a terheléselosztásban. MVM Közleményei, XI. évf., 1967/5–6. [3] Potecz Béla dr.: Megszakításos üzemvitel rendszerszintû vizsgálata (Mûszaki doktori értekezés). 1967. [4] Potecz Béla dr.: Az energiarendszer központi irányítása és ellenôrzése. (Dr. Lévai András, Dr. Zettner Tamás: Hôerômûvek IV.7. fejezet) Mûszaki Könyvkiadó, Budapest, 1971. [5] Potecz Béla dr.: Üzemállapot optimalizációs menetrend program („Számítástechnika a villamosenergia-iparban” konferenciára készített dolgozat). Pécs, 1973. [6] Potecz Béla dr.: Számítógépes módszerek használata az energiarendszer operatív üzemelôkészítésében. (A 6. Országos Erômûvi Konferenciára készített dolgozat) Budapest, 1974.


41

SETSO – A DÉLKELETEURÓPAI RENDSZERIRÁNYÍTÓK SZÖVETSÉGE n AZ EURÓPAI UNIÓ ORSZÁGAINAK (SVÁJCOT ÉS NORVÉGIÁT IS BELEÉRTVE) RENDSZERIRÁNYÍTÓIT MAGÁBA TÖMÖRÍTÔ SZERVEZET, AZ ETSO MINTÁJÁRA, A DÉLKELET-EURÓPAI ORSZÁGOK RENDSZERIRÁNYÍTÓI IS MEGALKOTTÁK SZÖVETSÉGÜKET. JELEZVE AZ ÚJ CSOPORT ORIENTÁLTSÁGÁT, SZÁNDÉKAIT, A FENTI SZERVEZETHEZ IGEN HASONLÓ NEVET, A SETSO-T VÁLASZTOTTÁK, AMELYNEK ELSÔ KÉT BETÛJE JELZI A DÉLKELET-EURÓPAI (SOUTH-EAST EUROPEAN) RÉGIÓT. A RÉGIÓHOZ TARTOZÓ ORSZÁGOK POLITIKAI, GAZDASÁGI FEJLETTSÉGE IGEN HETEROGÉN, AMI ELMONDHATÓ AZ EGYES VILLAMOSENERGIA-RENDSZEREKBEN BEVEZETETT, ILL. BEVEZETÉSRE KERÜLÔ ÁTALAKULÁSOK ELÔREHALADOTTSÁGÁRÓL IS. MINDAMELLETT AZ ÉRINTETT RENDSZERIRÁNYÍTÓK (TSO-K) IGEN AKTÍV MUNKÁBA KEZDTEK AZ ETSO ÁLTAL ELÉRT EREDMÉNYEK KÖVETÉSÉBEN, ELSAJÁTÍTÁSÁBAN. A KÖVETKEZÔKBEN A SETSO EZIRÁNYÚ TEVÉKENYSÉGÉRÔL, A GONDOKRÓL ÉS AZ EDDIGI EREDMÉNYEKRÔL IGYEKSZÜNK KÉPET ALKOTNI. ALMÁSI KRISTÓF, BERTALAN ZSOLT, SIMIG PÉTER, SULYOK ZOLTÁN Mindenekelôtt néhány szó az ETSO-ról, jóllehet annak története sokkal ismertebb: az ETSO – az Európai Unió Hálózati Rendszerirányítóinak Szövetsége – az Európai Bizottság kérésére jött létre, a négy, európai uniós tagországokat tömörítô rendszeregyesülés (UCTE, NORDEL, az angol és ír VER) részvételével, majd a második fázisban az összes tagország (továbbá Svájc és Norvégia) egyes rendszerirányítóinak egyesületeként. (Az ETSO és a SETSO tagországokat az 1. ábra szemlélteti). A testület célja és feladata az Európai Unió döntéshozóival való kapcsolattartás, az iparágat érintô döntések elôkészítése, befolyásolása. Az ETSO Irányító Bizottság „keze alá“ dolgoznak az egyes témákra kijelölt munkacsoportok, amelyek száma és létszáma korlátozott. Az ETSO kiemelkedô szerepet tölt be az Európai Bizottság által elérni kívánt egységes európai belsô villamosenergia-piac feltételeinek megteremtésében. Az említett munkacsoportok dolgozták ki mind az egységes határkeresztezô-tarifa rendszert (CBT – Cross Border Tarification), mind a szûk határkapacitás kezelés piaci alapú megelôzô (aukciós) eljárásait.

42

Az Európai Bizottság – a jelzett célok elérésére – rendszeresen, többnyire évenként fórumot rendez a villamosenergia-iparág érdekcsoportjainak (ETSO, regulátorok európai szövetsége CEER (CEER – Coordination of European Electricity Regulators), termelôk, fogyasztók, kereskedôk érdekképviseleti szervei, Eurelectric stb.) részvételével. Ezen fórumok a helyszínül választott város(ok)ról eleinte Firenzei, majd Római Fórum néven váltak ismertté. A délkelet-európai országok (Szerbia és Montenegró, Románia, Bulgária, Macedónia, Görögország, BoszniaHercegovina, Horvátország, Albánia, Törökország) és a velük szoros kapcsolatban levô többi európai ország (Ausztria, Magyarország, Olaszország és Szlovénia) felismerve közös érdekeiket, megalakították közös rendszerirányító szervezetüket, a SETSO-t. Az ETSO ezen új szervezet támogatására külön munkacsoportot (Task Force) állított fel még 2002 végén Antonio Serrani, a GRTN olasz rendszerirányító vezetôjének irányításával. Ebben a munkacsoportban az érintett országok és az ETSO reprezentánsai mellett a SETSO régióval szomszédos rendszerirányítók képviselôi, köztük a MAVIR munkatársa (Sulyok Zoltán) is helyet kaptak.


Az ETSO munkacsoportjának irányításával a SETSO is létrehozta azokat a szakértôi munkacsoportokat, amelyek megfelelôi az ETSO-ban is megtalálhatók, és amelyek a közös, egységes villamosenergia-piac kialakításához dolgozták ki módszereiket. A SETSO munkacsoportjainak célja, hogy elôsegítse e módszerek bevezetését a délkelet-európai országokban, és ezáltal az együttmûködést az európai villamosenergia-piaccal. Így megalakult a hálózat hozzáférés és szûk keresztmetszet kezelés (SETSO– NACMPF), valamint a határkeresztezô villamosenergia-kereskedelem gazdasági kérdései (SETSO–ERCBT) munkacsoport. A három csoport között kialakult a munkamegosztás, s ezen testületekben – az ETSO megbízásából – a MAVIR szakemberei is aktívan részt vesznek (NACMPF – Almási Kristóf, ERCBT – Bertalan Zsolt). (NACMPF – Network Access Congestion Management and Power Flows, ERCBT – Economic Rules of Cross Border Transmission). Idôközben a Római Fórum mintájára ezen térség érdekelt szervezeteinek rendszeres találkozóira is sor került, a térség egyetlen uniós tagállamának fôvárosában. Így e rendezvény az

Athéni Fórum néven vált ismertté. Az Athéni Fórum – a Római Fórum mintájára – a térség villamosenergia-piac harmonizációjára törekszik. Az esemény szervezésében az Európai Bizottság kiemelkedô szerepet játszik, annak lebonyolítása, témája sok mindenben követi a római rendezvényét, természetesen a helyi specialitásokra koncentrálva. Így pl. a legutóbbi idôkig a Fórum kiemelkedôen fontos témája volt az UCTE II. szinkronzóna összekapcsolása az ún. I. szinkron területtel, azaz a kontinentális Európa magját kitevô villamosenergia-rendszerrel. (Mint tudjuk, ez 2004. október 10-én, az elôzetes terveknek megfelelôen sikeresen megtörtént). Az ETSO délkelet-európai hálózati rendszerirányítóinak szövetsége (SETSO – Task Force) munkacsoport tevékenysége

A munkacsoport megalakulásakor (2002. június 12.) az alábbi feladatokat tûzte ki célul:

n A CEER munkacsoporttal és az UC-

TE-vel együttmûködve munkaterv kialakítása a regionális villamosenergia-piac EU villamosenergiapiacba történô integrálása érdekében. n Vizsgálni és megvalósítani egy CBT mechanizmust a CEER munkacsoport helyzetjelentésének megfelelôen a Firenzei Fórum, az ETSO CBT mechanizmusa és annak további fejlôdési folyamatai alapján. A SEE CBT mechanizmusnak lehetôség szerint a valós fizikai áramlásokon kell alapulnia a kereskedelmi „szerzôdéses út” helyett, s kerülni kell a „pancaking-et” (a tarifák halmozódását, egymásra épülését), és a TSO-k közötti kompenzációs mechanizmusban biztosítani kell a határkeresztezô áramlásokból fakadó hálózati költségek fedezetét. A CBT mechanizmus vizsgálata és bevezetése azért szükséges, mert a jelenlegi – az SEE régión belüli hálózathasználati – kompenzációs mechanizmus a hagyomá-

nyos „szerzôdéses út” elvén alapul. Azért, hogy átlátható költségek legyenek és elkerülhetô legyen a piac torzulása, a CBT mechanizmust akkor lehet bevezetni, ha az SEE régió villamosenergia-szektor átalakulása eléri a kívánt szintet. n Átlátható és diszkriminációmentes módszereket, eljárásokat kell kifejleszteni a hálózati hozzáférés és a szûk keresztmetszetek kezelése terén a következô feladatok ellátása érdekében: – átviteli kapacitások meghatározása, – szûk keresztmetszetek kezelése, – rendszerirányítók közötti adatcsere. n A regionális rendszerirányítók képviselete a SEEER (South East European Electricity Region) Fórumokon, kapcsolattartás az Európai Bizottsággal, a SEEER munkacsoporttal és nemzetközi adományozókkal, találkozókon való részvétel annak érdekében, hogy a délkeleteurópai régió villamosenergia-piaca integrálódhasson az európai belsô villamosenergia-piacba. n A TSO-k segítése és támogatása az átalakulási fázisban. A SEE régió regionális villamosenergia-piac bevezetésének feltétele, hogy az érintett országokban az energiaszektorok átalakulása nehézségek nélkül megtörténjen. Ezen folyamat figyelemmel kísérésében részt kell venni. Különös figyelmet kell szentelni a nemzeti „Grid Code”-ok (ellátási szabályzatok) megalkotásában és bevezetésében a nemzeti villamosenergiapiac mûködése érdekében, a szükséges mûszaki irányelvek és EU szabályozás közepette. A SETSO Hálózati hozzáférés, szûk keresztmetszet kezelés és hálózati áramlások (NACMPF) almunkacsoportjának tevékenysége

1. ÁBRA ETSO ÉS SETSO TAGORSZÁGOK

Megalakulásakor a munkacsoport két fô tevékenységi irányt tûzött ki maga elé: n Egyrészt az UCTE második szinkron zónájával kiegészítve átvette a korábbi SUDEL „Interconnection” munkacsoport feladatát, ezáltal folyamatosan elemzi az érintett TSO-k területén felmerülô üzemviteli gondokat (pl. a nem egyezte-


43

gát felemelték napi két idôpontra (3,30 h és 10,30 h) vonatkozó elôrejelzésre. Szûk keresztmetszet-kezelési eljárások

2. ÁBRA SZÛK HÁLÓZATI KERESZTMETSZETEK A DÉLKELET-EURÓPAI TÉRSÉGBEN

tett tranzit-áramlások), és így elôsegíti a délkelet-európai régió hálózatának biztonságos üzemeltetését. n Másik fô feladata, hogy kidolgozza és alkalmazza a hálózati hozzáféréssel és a szûk keresztmetszet kezeléssel kapcsolatos eljárásokat a térségben. Ahhoz, hogy ezt a feladatot ellássa, a csoport elsôdlegesen az ETSO NACM munkacsoport eddig elvégzett munkájára támaszkodik.

AZ NACMPF SG FÔ FELADATAI Átviteli kapacitások kezelési eljárásai

Feltérképezték a térségben meglévô hálózati szûk keresztmetszeteket. Az átviteli kapacitások számítására a rendszerirányítók az ETSO-n belül al-

44

kalmazott módszert vették át, illeszkedve a számítás és publikálás rendjéhez. Az 5. Athéni Fórum határozata alapján az UCTE-hez történô reszinkronizáció után az NTC számításokat az UCTE keretén belül fogják végezni. Szûk keresztmetszet-elôrejelzési eljárások

A résztvevô országok közötti, a hálózati modellek rendszeres cseréje területén már meglévô együttmûködést lépésrôl lépésre beillesztették az UCTE-n belüli napi szûk keresztmetszet elôrejelzés (DACF – Day Ahead Congestion Forecast) folyamatába. A csoport támogatta a napi szûk keresztmetszet elôrejelzés módszerének egységesítését és fejlesztését. A modell szerinti adatcsere gyakorisá-


A munkacsoport fô feladatai közé tartozik a szûk hálózati keresztmetszetek kezelése elveinek tanulmányozása, a hálózati szûk keresztmetszetek megszüntetésére legalkalmasabb megoldási mód kiválasztása. Ezen feladat megoldásakor a csoport figyelembe veszi mind az egyes TSO-k által irányított hálózatrészek specifikus jellemzôit, mind a régió teljes hálózatát, valamint ügyel arra, hogy az erre vonatkozó szabályozók megfeleljenek az Európai Unió belsô energiapiaci eljárásainak is. A munkacsoport szoros kapcsolatban van az ETSO NACM csoportjával, hogy a tárgyban a fejleményeket figyelemmel kísérhesse. Ugyancsak szoros kapcsolatot tart az érintett országok szabályozó hatóságaival is, hogy közös és versenyképes eredményeket érjenek el a régióban alkalmazott eljárások terén. A munkacsoport korábbi, második szinkron zónához tartozó tagjai között hagyományosan jó együttmûködés volt. Ezt kihasználva e tagok között kísérleti jelleggel létrehozták a koordinált aukció „pilot projekt“-et. Havi rendszerességgel összeállítják a kétoldali egyeztetett szállítások és a tényleges áramlások között kapcsolatot teremtô PTDF-mátrixot (PTDF – Power Transfer Distribution Factor). Ez megadja a lehetôséget arra, hogy a késôbbiekben koordinált aukciós rendszer alakuljon ki. A pilot projekt megvalósítását követôen a munkacsoportnak világos következtetéseket kell levonnia a régióban a koordinált kapacitás aukció bevezetésérôl, és az illetékes szabályozó hatóságok felé jelezni kell azokat a jogi és szervezeti kérdéseket, amelyeket a bevezetés érdekében tisztázni kell. Ugyanakkor a csoport más, pl. kétoldalú vagy közös kapacitás elosztási módszereket is értékel mint átmeneti vagy végleges megoldásokat egyes határszakaszokon. Az 5. Athéni Fórum döntése alapján a munkacsoport javaslatot tesz a koordinált aukció ún. „dry run“ (szimulált, fizetés nélküli) bevezetésére 2005 közepén.

Adatcsere a TSO-k diszpécserközpontjai között

Az UCTE, SÜDEL és más donor szervezetekkel együttmûködésben a munkacsoport figyelemmel kíséri az ETSO „Elektronikus Országút“ (Electronic Highway) programjának kiterjesztését a délkelet-európai TSO-kra, és ahol arra szükség van, elôsegíti a TSO-k közötti adatcsere megvalósítását. Átláthatóság (transparencia) és adat publikáció

Feladata az érintett TSO-k és más érdekelt szervezetek hivatalos web oldalainak vizsgálata a célból, hogy az érintettek gyorsan hozzájuthassanak a rendelkezésre álló információkhoz (terhelési adatok, hálózat rendelkezésre állása, elosztási eljárások és eredmények). A munkacsoport segíti az ETSO azon törekvését, hogy kapcsolatot teremtsenek az ETSO központi és a TSO-k egyedi web oldalai között, s ezáltal minden piaci szereplô könnyebben hozzáférhessen a jövôbeli regionális piac minden fontos információjához. A munkacsoport feladatát képezi a régió TSO-jai között az adatközlés tartalmának harmonizációja is – az ETSO ajánlásokkal összhangban –, hogy a piaci szereplôk igényeinek megfelelô átláthatóságot valósítsanak meg. Szakmai rendezvények, mûhelytalálkozók

A munkacsoport munkatalálkozók keretében segíti elô egyedi problémák megoldását, új módszereket mutat be, különös tekintettel az ETSO-ban kifejlesztettekre. A szabályozó hatóságokkal, az ETSO NACM munkacsoportjával és az érintett szervezetekkel közös találkozókat szervez, mivel ez a regionális energiapiac (REM) megteremtésének hatékony eszköze. Üzemi kérdések

A közös (ETSO–SUDEL) NACMPF alcsoport kiemelten foglalkozik az üzemi és az elôre jelzett adatok cseréjével, valamint a biztonsági analízissel. Ezzel hozzájárul a SUDEL ezirányú tevékenységéhez a reszinkronizáció

3. ÁBRA A SEE RÉGIÓ ORSZÁGAI

után is. Látható, hogy a munkacsoport feladatai nagy részét úgy végzi, hogy felkészíti tagjait az ETSO-n és az UCTE-n belüli folyamatokban való részvételre, és utána ezeket a tevékenységeket átadja az ott már mûködô munkacsoportoknak. Ennek következtében hosszú távon a munkacsoport csak a térségben felmerülô üzemviteli kérdések regionális kezelésével foglalkozik majd. A határkeresztezô villamosenergiakereskedelem gazdasági kérdései munkacsoport (SETSO–ERCBT) tevékenysége

Annak ismeretében, hogy az Európai Uniós országokban mûködik a határkeresztezô-tarifa (ETSO CBT) rendszer, a délkelet-európai országok (3. ábra) megkezdték egy hasonló, a régiójukban mûködôképes rendszer megalkotását (SETSO CBT vagy SEE CBT). Az Athéni Fórum felhatalmazásával a SETSO TF fô feladata volt ezen TSO-k közötti kompenzációs mechanizmus kidolgozása, amit a délkelet-európai piacon alkalmaznak,

figyelembe véve a térség speciális adottságait is. A második Athéni Fórum döntése alapján a munkacsoport kidolgozta azt a regionális CBT mechanizmust, amely alapvetôen az ETSO–CBT 2003. évi mechanizmusára épült. Az új tarifa rendszer 2004. január 1-jétôl hat hónapon keresztül csak szimuláltan mûködött (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, FYR Macedónia, Szerbia és Montenegró, Románia), míg az év második felében az Athéni Fórum pozitív döntése alapján a régióban hat CBT partner között ténylegesen bevezetésre került a SEE régió országainak többségében (Montenegró visszalépett). A SETSO TF és a CBT felek a Belgrádi Elszámoló Központot (EKC) bízták meg mind a virtuális, mind a valós CBT eljárás adat adminisztrációs feladatának elvégzésére.

A SEE–CBT MECHANIZMUS TÉNYLEGES BEVEZETÉSE A valós CBT eljárás 2004. július elsejei bevezetéséhez szükséges volt, hogy a munkacsoport az ETSO-hoz


45

TOVÁBBI FELADATOK Az elmúlt idôszak tapasztalataiból kiindulva – mind a virtuális, mind a valós CBT mechanizmust tekintve – a jövôben a következô fô feladatokat kell megoldani: n a 2004-es SEE CBT Elosztási és Elszámolási megállapodás továbbfejlesztése; n a 2005. évi Megállapodás szerinti tarifa-rendszer mûködtetése (4. ábra); n a reszinkronizáció hatásának értékelése; n az ETSO és SETSO CBT terület közötti határfelület kezelésének költség hatékony megoldása; n a SEE országok lépésenkénti, vagy egyszerre történô integrációja az ETSO CBT mechanizmusba. 4. ÁBRA A 2005. ÉVI SEE–CBT

hasonlóan elkészítse az üzleti eljárás leírását is (Business Process Description – BPD), amelyben többek között az adatok gyûjtése, feldolgozása, a számlázás rendje került részletezésre. Az eljárás ebben a fázisban teljesen azonos az ETSO-éval, a CBT felek az elszámoláshoz megadják (SETSO) peremországi deklarált import és a tényleges import-export forgalmi adatokat óránkénti bontásban az adat adminisztrátornak, aki a havi belsô fogyasztási adat ismeretében kiszámítja az egyes országok tranzitkulcsát, majd ennek segítségével a költségigényét, továbbá a tényleges áramlási adatok alapján a nettó import/export nagyságával arányos hozzájárulásuk mértékét, és ezek eredôjeként összeállítja az elszámolási értesítôt.

TAPASZTALATOK Természetesen a módszer bevezetése nem volt problémamentes. Számos kérdés vetôdött fel – az ETSO országokéhoz hasonlóan – a tranzitköltségek szempontjából alapvetôen fontos, ún. horizontális hálózat (HN) halmazának meghatározását, ill. annak költségét illetôen. Jóllehet az ETSO CBT rendszernél alapelvként elfoga-

46

SPECIÁLIS HELYZET AZ ETSO–SETSO CBT TERÜLET HATÁRÁN (5. ábra) dott volt, hogy a 110/120 kV-os hálózat nem képezi a HN részét, ebben a régióban van olyan ország, ahol szinte csak ilyen feszültségszintû hálózattal rendelkeznek, s így ezt kellett átviteli jellegûnek tekinteni. A horizontális hálózat azonosítására az ETSO-ban elfogadott módszert alkalmazták, továbbá a kölcsönös elfogadottság érdekében az audit egy bizonyos módszerét is igénybe vették. Az elsô néhány hónap eredményeit összehasonlítva a bázisidôszakon alapuló elôzetes kalkulációval igen nagy eltéréseket tapasztaltak. Ennek okaiként a következôket látják: n A SEE CBT terület (az ETSO CBThez hasonlítva) kicsi, csak hat országból áll és ezek között is csak hat közvetlen határkeresztezô öszszeköttetés van. A résztvevôk fele a CBT alap 22%-át, míg a másik fele 78%-át képviseli. n Miután az eredô (netto) import-export áramlások csak az említett hat határszakaszon jelentkeznek – ugyanakkor jelentôs tranzitáramlások indukálódnak a szomszédos peremországokból, illetve országokba – a nettó áramlások „ára” kb. 2,5-szerese a peremországi betáplálási díjnak (1 euro/MWh).


Miután mind az ETSO-hoz, mind a SETSO-hoz tartozó országok területén mûködik CBT mechanizmus – nagyon hasonló elveken alapulva –, felmerült a két terület egy rendszerbe történô integrálásának kérdése. Ezt az ETSO egyelôre túl korainak tartotta, több, nyilvánvaló okra visszavezetve. A már említett különbségeket leszámítva a SETSO CBT-be tartozó országok még nem tagjai az Európai Uniónak, így a tagokra vonatkozó Direktíva elôírásai rájuk nézve még nem kötelezôek. Jóllehet a régió egykét országában (Románia, Bulgária) megkezdôdött a villamosenergiapiac liberalizációja, de többségükben a villamosenergia-ipar vertikálisan integrált állami vállalat irányítása alatt áll. Ezt követôen felmerült a kérdés, hogy a két CBT terület határán alkalmazzunk-e betáplálási díjat egymás felé, amit az érintett szélsô (edge) országoknak kell befizetniük a saját CBT alapjukba. A megoldásra nagyon sok javaslat született, többek között az ETSO részérôl a deklarált szállítások helyett a két terület közötti tényleges áramlás képezze az alapokba történô befizetés bázisát. Ez az elképzelés a pontos topográfiai helyzet hiányos ismeretébôl eredt, mivel azt feltételezte, hogy ezen teljesítményáramlások algebrai összege azonos azok menet-

n SAJTÓKÖZLEMÉNY Projektfinanszírozásban valósítja meg az MVM Rt. a Miskolci Kombinált Ciklusú Erômûvet

Aláírták a villamos ipar elsô pénzügyi közbeszerzési pályázatának megállapodását

5. ÁBRA AZ ETSO–SETSO CBT TERÜLET HATÁRA

rendjével. Ez esetünkben nem igaz, mert Ukrajnán és Horvátországon keresztül is indukálód(hat)nak olyan teljesítményáramok (flow-k), amik jelentôsen különböznek azok menetrendi értékeitôl. A másik alapvetô gond, hogy az ún. CBT alap nem konkrét helyen képzôdött konkrét összeg, hanem csak virtuálisan képzôdik, a kifizetések a költségigény és a hozzájárulás eredôjeképpen kiadódó összegek TSO-k közötti kiegyenlítésével valósulnak meg. Így a két CBT alap közötti közvetlen pénzforgalom sem realizálható, hacsak egy TSO nem vállalja azt a közvetítô szerepet, hogy mindkét CBT rendszerben részt véve az alapok közötti fizetéseket lehetôvé teszi. Erre a szerepre a határországok rendszerirányítóinak egyikét szánták, bár elvileg bármelyik ETSO vagy SETSO tag alkalmas lett volna rá. A SETSO régióban meglévô financiális kockázatok miatt ezt a szerepet nemcsak a magyar fél, de más rendszerirányító sem vállalta. A kérdéskör részletesebb tanulmányozására, és megoldási javaslattételre az ETSO és SETSO érintett (ERCBT) munkacsoportjai közös albizottságot hoztak létre. Ez a testület a lehetô legegyszerûbb, és a két terület késôbbi összekapcsolása szempontjából a leglogikusabb javaslatot tette: mégpedig a két terület közötti betáplálási díj (injection fee) alkalma-

zásának elhagyását. Sajnos ezt az ETSO Irányító Bizottsága parciális érdekek miatt, a többi peremországgal szembeni diszkriminációra hivatkozva elutasította. A kérdéskör végsô rendezését a két CBT mechanizmus integrációja fogja jelenteni.

ÖSSZEFOGLALÁS A villamosenergia-rendszerek együttmûködésének mûszaki-gazdasági szabályozását nem lehet a fizikai törvények figyelmen kívül hagyásával elvégezni. A délkelet-európai régió UCTE (s benne a CENTREL) rendszerhez való kapcsolódásával új helyzet állt elô, amit mindkét félnek egyaránt megfelelôen kell kezelnie. Az eddig csak az Európai Unió államaiban megtörtént modellváltás, a villamosenergia-piac nyitása, az ahhoz szükséges funkció szétválasztás (unbundling) a közeljövôben a délkelet-európai országokban is várhatóan bekövetkezik, annál is inkább, mert ezen térség több országa (Románia, Bulgária) az Európai Unió következô tagjelöltjei közé tartozik. Ezért szükségessé válik az Uniós tagországokra vonatkozó elôírások, ajánlások kiterjesztése ezen régióra is, ami az érintett TSO-k együttmûködésének egyik fontos elôfeltétele.

Budapest, 2005. április 20. – A K&H Bank Rt. és a Miskolci Fûtôerômû a mai napon írta alá a 11,375 Mrd forint keretösszegû hitel megállapodást, amelybôl egy villamos energiát és hôt termelô korszerû erômûvet létesítenek Miskolcon. A 2003. évi közbeszerzési törvény hatályba lépése óta ez az elsô energetikai beruházás, amelynél a finanszírozó hitelintézetet közbeszerzési eljárás során választották ki. Projektfinanszírozásban valósul meg a Magyar Villamos Mûvek Rt. által elôkészített Miskolci Kombinált Ciklusú Erômû projekt. Mint arról a sajtó már többször beszámolt 2001-ben az MVM Rt. a Miskolci Hôszolgáltató Kft. által kiírt nyilvános pályázaton nyerte el a Tatár utcai Fûtômû hôtermelésének korszerûsítését, kihasználva a kapcsolt villamosenergia-termelés elônyeit, amely a hôtermelés költségének csökkentését tette lehetôvé. A projekt I. üteme, 533,9 MW-os gázmotoros blokkok létesítése 2003 ôszén sikeresen befejezôdött. A II. ütem egy maximum 50 MW villamos teljesítményû erômû megvalósítását tartalmazza, amely finanszírozási szempontból magába foglalja a már létesített MVM Rt. tulajdonú gázmotorokat, a csúcshôigények kielégítésére szolgáló MIHÔ Kft. tulajdonú kazánokat, valamint a létesítendô kombinált ciklusú erômûvet. E három létesítményt magába foglaló projekt együttes beruházási költsége 14,275 Mrd Ft, amelynek 30%-a saját, 70%-a hitel útján kerül finanszírozásra. A Magyar Villamos Mûvek Rt. úgy döntött, hogy a Miskolcon megvalósuló kogenerációs (kapcsoltan hôt és villamos energiát termelô) fejlesztés

Folytatás az 52. oldalon


47

A CO2-KERESKEDELEM SZÁMVITELI ELSZÁMOLÁSÁNAK RENDSZERE n NAPJAINKBAN EGYRE SÜRGETÔBBEN LÉP FEL A KLÍMAVÁLTOZÁS PROBLÉMÁJÁNAK KEZELÉSE. A KUTATÁSOK EREDMÉNYEKÉNT SZEMBESÜLNÜNK KELLETT AZZAL A TÉNNYEL, HOGY A FELFOKOZOTT ENERGIATERMELÉS OLY MÉRTÉKBEN NÖVELTE MEG A KÁROS ANYAGOK LÉGKÖRI KIBOCSÁTÁSÁT, AMINEK KÖVETKEZTÉBEN A FÖLDET KÖRÜLVEVÔ ÓZONRÉTEG NAGYMÉRTÉKBEN KÁROSULT. AZ ÓZONRÉTEG ELVÉKONYODÁSA PEDIG A KLÍMAVÁLTOZÁSON KERESZTÜL SZÁMOS KÁROS KÖRNYEZETI HATÁS, VÁLTOZÁS EREDÔJE. EZEK A KÖRNYEZETI HATÁSOK, VÁLTOZÁSOK, MINT AZ IDÔJÁRÁSI ANOMÁLIÁK, A TENGERSZINT MEGEMELKEDETT SZINTJE, A SIVATAGOK ÉSZAKABBRA TOLÓDÁSA, A JÉGHEGYEK OLVADÁSA TÚL GYORSAN KÖVETKEZNEK BE AHHOZ, HOGY AZ ÉLÔVILÁG ALKALMAZKODNI TUDJON HOZZÁJUK. EZ A FOLYAMAT SAJNOS MÉG NAPJAINKBAN IS FOLYAMATOSAN TART. MIT TEHETÜNK ELLENE? KÉPES-GORDOS GABRIELLA

A KÁROS ANYAGOK LÉGKÖRI KIBOCSÁTÁSÁNAK HATÁSA Az elsô jelentôsebb kezdeményezés eredményeként 1992-ben született meg az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezmény. Az Egyezmény célja az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának olyan szinten történô stabilizálása, amely megakadályozza az emberiség által gyakorolt hatások esetleges következményeinek érvényesülését. Ezt követte az 1997-ben, a közélet számára vélhetôen a legismertebb kapcsolódó dokumentum, a Kiotói Jegyzôkönyv, amely 2005. február 16-án lépett hatályba. Ezzel összhangban a fejlett országok számszerûsített kötelezettséget vállaltak az üvegházhatású gázok kibocsátását illetôen. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése pénzbe kerül. Az egységnyi kibocsátás-csökkentéshez szükséges ráfordítások országonként és iparáganként is eltérnek egymástól. Azért, hogy a szükséges csökkentés a lehetô legkisebb költséggel valósulhasson meg, a Kiotói Jegyzôkönyv ún. rugalmas mechanizmusokat is lehetôvé tesz, amelyek egyike a kibocsátási engedélyek (egységek) kereskedelme.

48

A KIBOCSÁTÁS-KERESKEDELEM GAZDASÁGI ASPEKTUSAI Hogy a kibocsátás pontosan ellenôrzött, követhetô keretek között történhessen, a kibocsátókat kibocsátási engedéllyel (egységgel, ún. kvótával) látják el. A kvóták azonos elvek szerint kerülnek szétosztásra a kibocsátók között, számukat általában valamely kormányzati szerv állapítja meg. A kvóták – azaz az elôre meghatározott mértékû szennyezôanyag kibocsátására vonatkozó jogok – elôre meghatározott idôtartamra, három-, illetve ötéves, ún. kereskedési idôszakra vonatkoznak majd. A kvóták szabadon forgalmazhatóak, amelyekkel a kibocsátóknak minden évben el kell számolniuk. Várható, hogy ilyen helyzetben szükségszerûen megjelenjenek a gazdasági effektusok. Mi történhet közgazdasági szempontból? A kibocsátó annyi szennyezôanyagot bocsát ki, amennyi kvótája van

Ebben az esetben csak a kvóták felhasználásának elszámolásával van dolgunk, amelyet a késôbbiekben tekintünk át.


A kibocsátás meghaladja a rendelkezésre álló kvótákat

A kibocsátók a számukra elôírt kvótákkal gazdálkodhatnak, de elôfordulhat, hogy a keretben meghatározott mennyiség nem elegendô (többet bocsát ki, mint amennyi kvótája van). Ugyanakkor egy másik kibocsátónál elôfordulhat, hogy a kvótakeretét nem használja ki teljes mértékben, tehát nála felesleg keletkezik. Ebben a pillanatban a kereskedés alapfeltételei már meg is születtek. A felmerülô kérdés az, hogy mennyi a kvóták piaci ára, illetve hogy azt hogyan alakítja a piac. A keretet túllépô kibocsátásnak másfajta aspektusa is van: azt a kibocsátót, aki határidôre nem tud elszámolni, bírság sújtja, hiszen ellenkezô esetben a rendszer nem érné el a célját. A kibocsátás nem éri el a rendelkezésre álló kvótákat

Ez azt jelenti, hogy a kibocsátó felesleges kvótákkal rendelkezik az év végén. Ahogy azt már az elôzô pontban említettem, megteheti, hogy a felesleges kvótákat eladja egy olyan

kibocsátónak, akinél a kibocsátás meghaladja a rendelkezésre álló kvótákat. Mindemellett, a kibocsátónak arra is lehetôsége nyílik, hogy kvótáit az adott kereskedési idôszakon belül, egyik évrôl a másikra, tovább görgethesse. Két kereskedési idôszak között azonban a kibocsátó ezzel a lehetôségével nem élhet. Határidôs ügyletek

Napjainkban egyre növekvô mértékben vannak jelen a határidôs, spekulációs ügyletek, és ezek a CO2-piacon is megjelentek. Jelentôségük abban rejlik, hogy ezen ügyleteket a ténylegesen rendelkezésünkre álló kvóták mennyiségétôl függetlenül is megköthetjük, hiszen ez esetben nem a meglévô kvótákkal, hanem azok jogaival kereskedünk. A kibocsátó megteheti például, hogy több kvóta eladására köt megállapodást, mint amennyivel az adott idôpontban rendelkezik, arra számítva, hogy a hiányzó kvótákat a piacról kedvezôbb áron tudja majd pótolni. Ilyen esetben, hogy még jobban csökkentse kockázatát, az eladásra vonatkozó megállapodással egyidejûleg vételi opciót is köthet, amelyet az esetben hív le, ha a piaci feltételek mégsem a számára kedvezô módon alakulnának.

A KIBOCSÁTÁSI EGYSÉGEK SZÁMVITELI ELSZÁMOLÁSA A CO2 számviteli elszámolása minden bizonnyal kihívást jelent az érintettek, esetlegesen a törvényalkotók számára is. Az IFRIC (International Financial Reporting Interpretation Committee) él ugyan egyfajta javaslattal a számviteli elszámolást illetôen, de ezt a magyar Számviteli Törvény a jelenlegi állapotában nehézkesen kezelné. Szakembereink azt is nehezményezik, hogy a Számviteli Törvény nem nevesíti a kvóta fogalmát, ami továbbnehezíti annak a beszámolóban való elhelyezését. A mindenképpen megválaszolandó kérdések a következôk: n Hogyan kerül be a mérlegbe a kvóta?

n Hogyan jelenik meg a kvóta fel-

használása a beszámolóban? n Van-e az elszámolásnak eredményhatása, és ha igen, milyen? n Van-e a tôkére közvetlen hatása a tranzakciónak?

HOGYAN KERÜL BE A MÉRLEGBE A KVÓTA? A jövôben arra lehet számítani, hogy a kvóták 90-95%-a térítésmentesen kerül kiosztásra a kibocsátók számára, a fennmaradó szükséges mennyiséghez pedig tôzsdei, tôzsdén kívüli forgalomban lehet majd hozzájutni. A kiosztott kvóták három, illetve öt évre szólnak majd, de azokkal évente kell elszámolni. A fentiek szerint két kérdés merül fel. Milyen soron szerepeljen a mérlegben a kvóta, és milyen értékkel? A kvóták mérlegben történô szerepeltetése

Tekintettel a kvóta forgalomképességére, illetve arra, hogy a kvóták „változatlan állapotban” továbbértékesítésre kerülhetnek, egyes szakemberek szerint a kvótát a készletek között kellene szerepeltetni. Véleményem szerint ugyanakkor itt sokkal inkább beszélhetünk a kvóták jogainak megszerzésérôl, illetve az azokkal történô kereskedelemrôl. Emellett az sem biztos, hogy a kvóták nem kerülnek teljes mennyiségben felhasználásra, akkor ezek szerint a kvóták anyagként lennének kezelve, amelyet a szolgáltatásnyújtás során használ fel a kibocsátó. Nehézkesnek, nehezen kezelhetônek tartom ezt a megközelítést. Mások szerint a kvóták leginkább pénzügyi instrumentumként viselkednek. A pénzügyi instrumentum fogalma 2004 januárjában került a Számviteli törvény által bevezetésre. Fogalma szerint ez olyan szerzôdéses megállapodás, amely szerint az egyik félnél pénzügyi eszköz, a másik félnél pénzügyi kötelezettség, illetve saját tôke keletkezik. Ilyenek különösen a szerzôdéses megállapodáson alapuló követelések, kötelezettségek, a pénzeszközök, értékpapírok, származékos ügyletek. [Sztv. 3. § (8) 3.] Az IFRIC D1 tervezete viszont, és jómagam is ezen az állásponton vagyok, a kvótákat vagyon értékû jogként szerepeltetné a mérlegben. Mi-

ért is képviseli ezt az álláspontot? A vagyon értékû jog fogalma az olyan megszerzett jogokat foglalja magában, amelyek nem kapcsolódnak ingatlanhoz, nem tartoznak a szellemi termékek közé. [Sztv. 25. § (6)] A kibocsátó tulajdonképpen egy joghoz jut, miszerint a kereskedési idôszak alatt a számára megengedett menynyiségû szennyezôanyagot bocsáthatja ki. Két dologra szeretném viszont felhívni figyelmet. Már foglalkoztunk azzal, hogy a Számviteli törvény pontosan nevesíti a vagyon értékû jogokat, de a felsorolás a kvóta fogalmát értelemszerûen nem tartalmazza. Másfelôl a Számviteli törvény feltételezi a vagyon értékû jogok idôarányos amortizálását a szerzôdésben meghatározott idô elôrehaladtával. Az IFRIC D1 tervezete viszont a kvótákra csak a felhasználást követô értékelés alkalmával, csökkenô piaci árak jelentkezése esetén számolna el értékvesztést (lásd lent „A kvóták felhasználásának elszámolása” címszó alatt). Mindazonáltal, még a fentiek figyelembevételével is, a vagyon értékû jogok fogalma fedi leginkább a kvóta fogalmát. Ha feltételezzük, hogy a kibocsátók a kvótákhoz térítés nélkül jutnának hozzá, akkor azok a könyvekben vagyonértékû jogként a halasztott bevételek passzív idôbeli elhatárolásával szemben kerülhetnének felvételre. A kvóták bekerülési, illetve év végi értéke a mérlegben

Az eszközök, illetve források értékelésének kérdése visszatérô probléma a számvitel területén. Jelentôsége óriási, hiszen egy vállalkozás az eszközei, illetve forrásai (saját tôkéje) értéke alapján kerül megítélésre. Nyilvánvaló tehát a vállalkozások azon törekvése, hogy a törvényi kereteken belül élhessenek eszközeik minél magasabb értéken való megjelenítésével. A Számviteli törvény elmúlt évi változásai is ezt preferálják, hiszen a vállalkozásokban rejtett tartalékok bújhatnak meg, amit a jobb megítélés szempontjából mindenképpen célszerû kimutatni. Nem különben célja a Számviteli törvénynek a nemzetközi standardokhoz való igazodás is, amelyek már régóta preferálják mind


49

A kvóták felvétele a könyvekbe T vagyon értékû jogok T bevétel

K bevétel K passzív idôbeli elhatárolás (halasztott bevétel)

A kvóták idôszak végi értékelése T immat. javak értékhelyesbítése T értékvesztés

K értékelési tartalék K vagyon értékû jogok

kiosztáskori piaci ár kiosztáskori piaci ár

mérlegkészítéskori piaci ár–kiosztáskori piaci ár kiosztáskori piaci ár–mérlegkészítéskori piaci ár

Megjegyzés: a bevétel, illetve az értékvesztés kategóriáját a késôbbiekben „A kvóták elszámolásának eredményhatása” címszó alatt tárgyalom. A kvóták felhasználása T egyéb ráfordítás T passzív idôbeli elhatárolás (halasztott bevétel)

K céltartalék K bevétel

felhasználáskori piaci érték kiosztáskori piaci ár

A kvóták felhasználásukat követô értékelése T vagyon értékû jogok K egyéb bevétel T értékvesztés K vagyon értékû jogok

felhasználáskori piaci érték–kiosztáskori piaci ár kiosztáskori piaci ár–felhasználáskori piaci érték

A kvóták felhasználásukat követô kivezetése a könyvekbôl T céltartalék K vagyon értékû jogok

felhasználáskori piaci érték

Megjegyzés: a bevétel, illetve az értékvesztés kategóriáját a késôbbiekben „A kvóták elszámolásának eredményhatása” címszó alatt tárgyalom.

az eszközök, mind a források piaci alapon nyugvó értékelését. Ennek megfelelôen a kvóták az elképzelések szerint a kiosztáskori piaci áron kerülnének a könyvekbe. Kezdetben ez nagy nehézséget okoz, hiszen amíg piaci forgalmuk nem teljesedik ki, eladási áruk nehezen megfogható. Ha feltételezzük, hogy egy kereskedési idôszakon belül a kibocsátó az év végén még rendelkezik kvótával, akkor azok értékelését el kell végezni, amire a mérlegkészítéskor ismert aktuális piaci árat alapul véve kerülhet sor. (A kereskedési idôszak végével meglévô kvóták, az eredmény terhére kerülnek kivezetésre a könyvekbôl.) Abban az esetben, ha a kvóták piaci ára növekszik, a kvótákat a saját tôkével szemben hozhatom piaci értékre, míg ellenkezô esetben a csökkenô piaci ár hatását az értékvesztésen keresztül kell érvényesítenem.

A KVÓTÁK FELHASZNÁLÁSÁNAK ELSZÁMOLÁSA A felhasználás a kibocsátással egyidejûleg jelentkezik. Az IFRIC D1 tervezet elgondolása a felhasználásokat külön számlán, céltartalékként gyûjtené, míg az elhatárolást a felhasználással arányos mértékben oldaná fel.

50

Az elképzelésben a szokványostól eltérô megoldásként jelentkezik, hogy a céltartalékokat a felhasználások piaci árán képezné meg, míg az elhatárolást a bekerülési értéken oldaná fel (ez a Számviteli törvény szerint is elfogadott eljárás). A D1 tervezet szerint a felhasználások piaci árának meghatározása havonta, átlagos piaci ár figyelembevételével történne, amely értékelési eljárás a számviteli politikában kerülne rögzítésre. Ha feltételezzük, hogy az év végével az összes kiosztásra került kvóta felhasználásra került, akkor azokat az év végén a céltartalékkal szemben ki kell vezetni a könyvekbôl. Tehát a kvóták a kiosztáskori piaci áron, míg a céltartalék a felhasználáskori piaci értéken szerepel a könyvekben. Ha az összevezetéssel járó eredményt nem az összevezetés idôpontjában, egy összegben szeretnénk realizálni, akkor a felhasználással egyidejûleg a kvótákat is a felhasználás idôpontjában érvényes piaci értékre kell hoznunk. (Az elszámolást tekintve, az értékelést nyilván csak a hónap végén, az átlagos piaci ár alkalmazásával célszerû elvégezni.) Növekvô piaci árat feltételezve a kvótákat egyéb bevétellel szemben értékelhetem át, ellenkezô esetben értékvesztést számolok el.


Ha egy kereskedési idôszakon belül, az elôzô évbôl megmaradt kvóták kerülnek tárgy évben felhasználásra, értelemszerûen a felhasználásukkor elszámolandó értékelési különbözetet az elôzô év végén ismert (mérlegkészítéskori) piaci értékükhöz képest képzem, miután a kvóták elôzô év végi értékelésük során a mérlegkészítéskor ismert piaci értéken szerepelnek már a könyvekben.

A KVÓTÁK ELSZÁMOLÁSÁNAK EREDMÉNYHATÁSA A fentiek jól mutatják, hogy a kvóták elszámolása mind a kiosztáskor, mind azok felhasználásakor, illetve értékelésükkor érinti az eredményt. A kiosztás, illetve a felhasználás eredményhatása

Az IFRIC D1 tervezete a kvótakiosztás, illetve felhasználás elszámolásának bemutatásakor nem véletlenül nem nevesít eredménykategóriákat, ugyanis annak eldöntését, hogy a kiosztás és a felhasználás mely eredménykategórián keresztül kerül majd bemutatásra, az adott ország törvényi kereteit is figyelembe véve, az alkalmazóra bízza.

Az IFRS-t tekintve (International Financial Reporting Standards), a nemzetközi beszámoló készítôjének sok választási lehetôsége nincs, hiszen a fentiekbôl egyértelmûen következik, hogy a kiosztás, illetve az azt követô felhasználás sem pénzügyi, sem rendkívüli tételként nem jelenhet meg. Az IFRS rendkívül szigorúan korlátozza, és egyúttal szûkre szabja a rendkívüli tételek körét. Ebbôl kifolyólag ezen tranzakciókat egyéb bevételként („other income”) célszerû kimutatni. Vizsgáljuk meg, hogy a magyar Számviteli törvény lehetôségeinek figyelembevételével mely eredménykategóriák „alkalmasak” leginkább az elszámolás eredményhatásának bemutatására! Miután a kvóta kiosztást egyfajta térítés nélküli átadásként kezeljük, mindenekelôtt azt kell megvizsgálnunk, hogy a Számviteli törvény milyen keretek között engedi elszámolni a térítés nélküli átadást. A Számviteli törvény 45. § (1) pontja szerint „A passzív idôbeli elhatárolások között halasztott bevételként kell kimutatni a rendkívüli bevételként elszámolt térítés nélkül (visszafizetési kötelezettség nélkül átvett) eszközök átadónál kimutatott nyilvántartási (legfeljebb forgalmi, piaci) értékét….” A Számviteli törvény 86. § (2) pontja viszont azt mondja: „A rendkívüli bevételek és a rendkívüli ráfordítások függetlenek a vállalkozási tevékenységtôl, a vállalkozó rendes üzletmenetén kívül esnek, a szokásos vállalkozási tevékenységgel nem állnak közvetlen kapcsolatban.” Ezek szerint viszont a kvóta kiosztását nem számolhatnám el rendkívüli bevételként, hiszen az a szokásos vállalkozási tevékenység része! Nézzük meg, mit mond a törvény az egyéb bevételekrôl! A Számviteli törvény 44. § (2) pontja szerint „Passzív idôbeli elhatárolásként kell kimutatni a költségek (a ráfordítások) ellentételezésére – viszszafizetési kötelezettség nélkül – kapott, pénzügyileg rendezett, egyéb bevételként elszámolt támogatás öszszegébôl az üzleti évben költséggel, ráfordítással nem ellentételezett öszszeget.” Ez sem fedi igazán a kvóta kiosztását, hiszen vagyoni értékû jogot kap a kibocsátó, és nem történik pénzügyi teljesítés. A fentiek szerint nem határozható

meg egyértelmûen, hogy a kiosztással egyidejûleg a vagyoni értékû jogok rendkívüli vagy egyéb bevételként kerüljenek-e elszámolásra, illetve azt követôen a bevételek elhatárolásra. Pedig ha valamely elszámolás mellett elkötelezi magát az alkalmazó, akkor a továbbiakban a felhasználás elszámolására már egyértelmû útmutatásként alkalmazhatóak a Számviteli törvény 45. § (2), illetve 44. § (2) paragrafusai az alábbiak szerint: „…a térítés nélkül átvett, eszközként kimutatott halasztott bevételt…a térítés nélkül átvett eszköz 47–51. § szerint meghatározott bekerülési értékének, illetve bekerülési értéke arányos részének költségkénti, illetve ráfordításkénti elszámolásakor kell a rendkívüli bevételekkel szemben megszüntetni. „….Az elhatárolást a költségek ráfordítások tényleges felmerülésekor, illetve a támogatási szerzôdésben, megállapodásban foglaltak teljesülésekor – a fentiekbôl adódóan, értelemszerûen egyéb bevétellel szemben – kell megszüntetni.” Felhívnám a figyelmet arra a jogszabályi szembenállásra, ami az IFRIC D1 tervezet nehézkes adaptálását látszik igazolni, mert a Számviteli törvény 45. § (2) pontja szerint a kvóták „bekerülési értékének” ráfordításkénti elszámolásakor kell a halasztott bevételt a rendkívüli bevételekkel szemben megszüntetni, ugyanakkor az IFRIC D1 tervezete a felhasználással járó céltartalék képzését a felhasználás idôpontjában aktuális piaci értéken preferálja. Kvóták értékelésének eredményhatása

A kvóták értékelésének tekintetében a kvóták értékének csökkenése az elszámolással kapcsolatos kérdéseket vethet fel. Ugyanis a kvóták értékének növekedése esetén, ha azt a felhasználáskor realizáljuk, értelemszerûen egyéb bevételként (tekintettel a Számviteli törvényre, más eredménykategóriát a fenti fejtegetések után nem érinthet), míg ha az év végén meglévô kvóták értékelésekor érvényesítjük a növekményt, azt értékelési tartalékként számoljuk el. Nem ennyire egyértelmû a helyzet a kvótaérték csökkenés elszámolásának tekintetében.

A szakemberek véleményét megosztja, hogy a kvótákat – vagyon értékû jog jellegükre tekintettel – folyamatosan kellene amortizálni, és így ellentétben az IFRIC D1 tervezetének álláspontjával, nem csak a felhasználást követôen történne (adott esetben) a kvóták értékvesztésének elszámolása. Az év végi értékelés kapcsán az álláspontok már találkoznak, hisz mind az IFRS, mind a Számviteli törvény 53. § (1) és (2) pontja szerint a kvótákat év végén értékelni kell, és a piaci ár csökkenését az értékvesztésen, illetve a terven felüli értékcsökkenésen („other expenditure”, egyéb ráfordítás) keresztül kell érvényesíteni. „Terven felüli értékcsökkenést kell az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél elszámolni akkor, ha az immateriális jószág, a tárgyi eszköz könyv szerinti értéke tartósan és jelentôsen magasabb, mint ezen eszköz piaci értéke.” „….az értékcsökkenést olyan mértékig kell végrehajtani, hogy az immateriális jószág,…. a mérlegkészítéskor érvényes (ismert) piaci értéken szerepeljen a mérlegben.”

AZ ELSZÁMOLÁS TÔKEHATÁSA A fent ismertetett elszámolás tükrében megállapítható, hogy olyan alaphelyzetben, mikor a kvóták kiosztás útján jutnak a kibocsátókhoz, a kvótákkal történô tranzakciók elszámolásának (kvóták megszerzésének, illetve felhasználásának) sem az eredményre, sem a pénz mozgására nincs hatása, így természetüknél fogva a saját tôkére sem. Ugyanakkor a kvótákkal történô kereskedés már számos lehetôséget hordoz a kibocsátók számára, hiszen a fel nem használt kvóták értékesítése a kibocsátónál bevételként, míg a másik félnél, a vásárolt kvóták felhasználásával egyidejûleg, ráfordításként jelentkezik, a kapcsolódó pénzmozgásokkal kísérve. A kereskedés így a kibocsátó saját tôkéjére közvetetten a mérleg szerinti eredményen keresztül hat. A kvóták év végi értékelését tekintve a csökkenô piaci ár által megkövetelt értékvesztés elszámolása megint csak közvetetten, a mérleg szerinti eredményen keresztül érinti a saját tôkét, míg a kvóták piaci árának nö-


51

vekedése esetén elszámolható különbözet, közvetlenül az értékelési tartalékon keresztül érinti azt. … és végül egy lényegesen egyszerûbb megközelítése a kvóták elszámolásának …

Véleményem szerint az IFRIC D1 tervezete, a fent ismertetettek szerint, meglehetôsen nehézkes, több ponton is további kérdéseket, intézkedéseket vethet fel a magyar szabályozást illetôen. Ezek elkerülése érdekében egyes hazai szakemberek a kvóták lényegesen egyszerûbb, áttekinthetôbb számviteli elszámolását javasolják. A kvóták a magyar Számviteli törvény elôírásainak megfelelôen, a kiosztáskor vagyon értékû jogként, piaci értéken kerülnek a könyvekbe. Azonosulva a térítés nélküli átadás koncepciójával, az átadásból keletkezô rendkívüli bevételek ugyanakkor elhatárolásra kerülnek. Miután a kvóták az idô során – más vagyoni értékû jogokhoz hasonlóan – a kereskedési idôszak végéhez közeledve folyamatosan veszítenek értékükbôl

(hiszen egyre kevesebb idô áll a kibocsátó rendelkezésére, hogy meghatározott mértékû szennyezôanyag kibocsátására vonatkozó jogát érvényesítse), azok után amortizáció kerül elszámolásra. A kvóták felhasználásának elszámolása az egyéb ráfordításokon keresztül történik a felhasznált kvóták könyv szerinti értékének kivezetésével egyidejûleg. Mind az amortizáció, mind a felhasználás elszámolásával egyidejûleg a megfelelô értékû passzív idôbeli elhatárolás is feloldásra kerül. A felhasználás egyéb ráfordításként történô elszámolását a szakemberek a következôvel indokolták: véleményük szerint a Számviteli törvény koncepciója az, hogy szigorúan meghatározza, mi számolható el pénzügyi ráfordításként, és mi rendkívüli ráfordításként. Minden egyéb (természetesen csak a vizsgálódásunk körét érintô), a fenti kategóriákban nem szerepeltethetô ráfordítást a törvény egyéb ráfordításként kezeli. A kvóták év végi értékelése az immateriális javak értékelését követi. Ennek megfelelôen, ha a kvóták mér-

legkészítéskori piaci értéke tartósan és jelentôsen meghaladja azok könyv szerinti értékét, adott a lehetôség, hogy a saját tôkén keresztül a kvótákat felértékeljük a mérlegkészítéskor ismert piaci értékükre [Sztv. 58. § (5)]. Amennyiben a piacon ismert értékük ugyanezen idôpontban tartósan és jelentôsen a könyv szerinti értékük alatt van, a kvóták értékét a terven felüli értékcsökkenésen (egyéb ráfordítás) keresztül kell csökkenteni azok piaci értékéig [Sztv. 53. § (1)–(2)]. Mint minden újonnan megjelenô szabályozásnak, ennek is idôt kell hagyni, hogy a gyakorlatban forrja ki magát. Az sem elképzelhetetlen, hogy valamilyen mértékben majd bôvítésre szorul a Számviteli törvény. Addig is köszönet a számviteli szakembereknek, a kvóta elszámolását illetôen nem maradtunk javaslatok nélkül. Ahhoz, hogy ezen elgondolások gyakorlati megvalósítása biztosan elfogadható legyen a jövôben, további segítséget nyújt majd a PM hamarosan nyilvánosságra kerülô állásfoglalása is.

lis szolgáltatás „beszerzésére” alkották. Éppen ez a speciális jelleg tette szükségessé, hogy a törvényben meghatározott eljárási módok közül az egyik leghosszabb és legösszetettebb eljárási módot, nevezetesen Hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárást kellett választani.” Az eljárás átfutási ideje 6 hónapot vett igénybe, ami mintegy két hónappal több, mint a korábban alkalmazott versenyeztetési eljárások átfutási ideje. A kiíró mellett a bankoknak is szigorú ajánlattételi elôírásoknak kellett megfelelni. A projekttársaság – erre felkészült szakemberek hiányában – anyavállalatát, az MVM Rt.-t bízta meg a közbeszerzési eljárás szakmai elôkészítésével és lebonyolításával, az MVM Rt. pedig igénybe vette a PROFIL Kft. pénzügyi, finanszírozási tapasztalatait és tudását, továbbá a Buda-

pesti 5000. Ügyvédi Iroda és az ERBE Energetikai Kft. közremûködését. E kollektív munka és az ajánlattevô bankok lelkiismeretes és kitartó hozzáállása eredményeként sikerült az országban elsôként közbeszerzési eljárás keretében létrehozni egy erômû-építési projekt finanszírozását biztosító Hitelszerzôdést. A közbeszerzési pályázatot a Kereskedelmi és Hitel Bank Rt. nyerte, így a K&H Bank Rt. és a MIFÛ Kft., mint projekt társaság között jön létre az a hitelszerzôdés, amely 9.975 Mrd Ft projekthitelt, 400 M Ft forgóeszközhitelt és 1 Mrd Ft ÁFA finanszírozási hitelt tartalmaz. A hitelmegállapodást a MIFÛ Miskolci Fûtôerômû Kft. részérôl Négyessy István ügyvezetô igazgató, a K&H Bank Rt. részérôl pedig Sándor Béla vezérigazgató-helyettes és Gáldi György ügyvezetô igazgató jegyezte ellen.

n SAJTÓKÖZLEMÉNY Folytatás az 47. oldalról II. ütemét projektfinanszírozásban valósítja meg, megteremtve ezen finanszírozási forma valamennyi szükséges feltételét. Projekt társaságként a MIFÛ Miskolci Fûtôerômû Kft.-t jelölte ki, amely társaság jelenleg a meglévô gázmotorokat az MVM Rt.-tôl bérli és üzemelteti. (A 80 M Ft jegyzett tôkéjû társaság többségi, 75%-os tulajdonosa az MVM Rt., 25%-ban pedig a Miskolci Hôszolgáltató Kft.) Az MVM Rt. megbízásából a MIFÛ Miskolci Fûtôerômû Kft. közbeszerzési pályázatot tett közzé 2004. október 28-án a finanszírozó bank kiválasztására. Holló Vilmos, az MVM Rt. vagyongazdálkodási igazgatója elmondta: „Nem volt könnyû megfelelni a Közbeszerzési Törvény szigorú elôírásainak annál is inkább, mert ezt a törvényt nem egy ilyen speciá-

52


A 2005. ÉVRE VONATKOZÓ ÚJ ADÓJOGSZABÁLYOK DR. HAMAR EDINA

Mint azt már az évek során megszokhattuk, ez az év sem kezdôdött új, adózással kapcsolatos szabályok nélkül. Az év végi salátatörvény (2004. évi CI. tv.) megint nem hagyta munka nélkül a gazdasági szakembereket, szokásához híven számos, helyenként jelentôs szerkezeti változtatásokkal tarkított változáshalmaz gyakorlati alkalmazását kellett ismét megoldani. Ráadásul a „finisben” még a költségvetési törvény is néhány dologban azonnali beavatkozást igényelt. A szabályok ismertetése közül a jelen cikkek azokra szorítkoznak, amelyek a nagyvállalati környezet munkáltatói, illetve munkaadói oldala körében érdeklôdésre tarthatnak számot. Az elsô részben az ÁFA, az adózás rendje, a társasági és osztalékadó, a helyi adó valamint a környezetvédelmi termékdíj, a második részben pedig a személyi jövedelemadó és társadalombiztosítás módosításainak ismertetése történik.

AZ ÁFA TÖRVÉNY 2005. ÉVI VÁLTOZÁSAI A FÖLDGÁZ ÉS VILLAMOSENERGIAÉRTÉKESÍTÉSSEL KAPCSOLATOS SZABÁLYOK VÁLTOZÁSA Az úgynevezett 6-os áfa irányelv módosításáról szóló 2003/92/EK irányelv rendelkezéseit 2005. január 1-jétôl kell alkalmazni, így ezeket a – számunkra könnyebbséget jelentô – rendelkezéseket ezért kellett beiktatni. Az irányelv értelmében terméknek tekintendô mind a gáz, mind a villamos energia, azaz ezek értékesítése az értékesítési lánc minden szakaszában termékértékesítésként kezelen-

dô, de a folyamatos teljesítés szabályai megmaradtak. Megváltoztak viszont a teljesítés helyére vonatkozó szabályok. Új fogalomként került meghatározásra az adóalany kereskedô, amely szerint ennek minôsül akinek (aminek) fôtevékenysége a gáz- vagy villamos energia beszerzése tekintetében azok továbbértékesítése, és a saját célra történô fogyasztása ezen termékekbôl elhanyagolható. n Az adóalany kereskedôk (továbbértékesítôk) közötti ügyleteknél (ideértve azt is, ha a termelô az eladó) a terméket megrendelô gazdasági tevékenységének helyén keletkezik az adófizetési kötelezettség; [Áfa tv. 14. § (7) bek.] n Nem továbbértékesítôk között zajló ügyletekben (azaz, ha a szolgáltatást igénybe vevô a végsô fogyasztó) a teljesítés helye az, ahol a terméket beszerzô ezt ténylegesen felhasználja vagy elfogyasztja. Emellett – mivel Magyarországon a fogyasztó részére történô értékesítés szolgáltatásnyújtás marad – a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét is a megrendelô székhelye, telephelye határozza meg. [Áfa tv. 15. § (11) bek.] n A földgáz- és villamosenergia-értékesítésekhez kapcsolódó szolgáltatások esetében (vagyis az elosztási rendszerekhez való hozzáférés biztosításánál, valamint a termék e rendszerekben való „szállításánál” és az ehhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásoknál) a teljesítési hely: [Áfa tv. 15. § (5) bek. k) pont] – ha más államban bejegyzett adóalanyok közötti ügyletrôl van szó, az a hely, ahol a szolgáltatás megrendelôje be van jegyezve; – ha a megrendelô nem adóalany, akkor a szolgáltatást nyúj-

tó nyilvántartásba vételének a helye (kivéve, ha a szolgáltatást igénybevevô harmadik állambeli magánszemély, ekkor ugyanis a magánszemély lakóhelye határozza meg a teljesítési helyet). Az esetben, ha a földgáz- és villamosenergia-értékesítés nemzetközi viszonylatban történik, az adó fizetésére kötelezett személy vonatkozásában az alábbiak szerint alakul: n amennyiben a terméket beszerzô adóalany, akkor a fordított adózás szabályai szerint ô az adó fizetésére kötelezett, n amennyiben viszont a terméket beszerzô nem adóalany, akkor a termékértékesítô, szolgáltatást nyújtó köteles az adót megfizetni abban a tagállamban, ahol a fogyasztás történik. Tehát, ha az XY Rt. mint adóalany szerez be villamos energiát, akkor az ügyletrôl egy adómentes számlát kap, és neki kell a fordított adózási szabályok szerint a fizetendô forgalmi adót bevallani, illetôleg ugyanabban a bevallási idôszakban a feltételek fennállása esetén lehetôsége van a levonásra. A földgáz és a villamos energia importja (vagyis harmadik országból való beszerzése) 2005. január 1-jétôl adómentes. Ezen rendelkezés célja, hogy elkerülhetô legyen a kettôs adóztatás, hiszen, ha nem mondaná ki az Áfa tv. 31. §-a az adómentességet, akkor az import során mind termékimport jogcímén, mind a termékértékesítés teljesítési helyére vonatkozó szabályok miatt is keletkezhetne belföldön adófizetési kötelezettség. [Áfa tv. 31. § (8) bek.] Nem minôsül termékértékesítésnek – így nem adóztatható –, ha az adóalany a tulajdonában lévô gázt vagy villamos energiát belföldrôl másik tagállamba maga, illetve bizomá-


53

nyos által továbbítja vagy továbbíttatja. [Áfa tv. 7. § (2) bek. c) pont]

FIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG KELETKEZÉSE Ha a magyar adóalany közösségen belüli beszerzési ügyleteiben elôleget fizet másik tagállambeli adóalanynak, az elôleg átadásának, átutalásának napját magában foglaló adómegállapítási idôszakban az elôleget adó magyarországi adóalanynak kell az elôleg utáni adófizetési kötelezettséget teljesítenie. Az adó alapja az átadott, átutalt pénzösszeg, erre vetítve kell a bevallásba beállítani a fizetendô adót (ezen adóösszeg ugyanebben a bevallásban a levonható adók között is szerepeltethetô, ha az adózónak az általános szabályok szerint adólevonási joga van). [Áfa tv. 26/A. § (7), 32. § (1) e) pont] Közösségen belüli ügyleteknél nem kell a bevallást önellenôrizni, ha az ügyletrôl a számlát a teljesítési hónap 15. napját magában foglaló adómegállapítási idôszakot követôen veszik kézhez. [Áfa tv. 20/A. §]

LEVONÁSI TILALMAK MÓDOSULÁSA

A parkolási szolgáltatás és úthasználati díjhoz kapcsolódó beszerzések utáni levonási tilalmat 2004. január 1-jétôl vezette be az Áfa tv. Ennek célja a magánhasználatból adódó adólevonási jog korlátozása volt. Tekintettel azonban arra, hogy a 3,5 tonnát meghaladó össztömegû gépjármûvek esetén a magánhasználat elenyészô mértékû, a nemzetközi fuvarozás és személyszállítás versenyképességének javítás érdekében indokolttá vált ezen korlátot feloldani, mivel nyilvánvaló, hogy ezen kategóriába tartozó jármûvek leginkább vállalkozási célú szállítást valósítanak meg, így méltánytalan számukra ezen korlát fenntartása. [Áfa tv. 33. § (2) bek. h) pont] A telefonszolgáltatások igénybevételét terhelô áfa részleges levonási tilalmára vonatkozó szabályok 2005. januártól annyiban szigorodnak, hogy a korábbi 30% helyett az e szolgáltatásokat terhelô áfa 50%-a válik levonhatatlanná. További változás a jelzett idôponttól, hogy ez alól a levonási tilalom alól akkor mentesülhet az adóalany, ha az igénybe vett telefonos szolgáltatások 50%-át továbbértékesítési céllal, vagy az Áfa tv. 8. § (4) bekezdése szerint (azaz közvetített szolgáltatásként) számlázza tovább. [Áfa tv. 33. § (4) bek.]

TERMÉKIMPORT A törvény értelmében nem vonható le az elôzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást egészben nem a törvényben meghatározott (fôleg a vállalkozási tevékenysége érdekébe tartozó) célok érdekében használja fel. Visszamenôlegesen 2004. május 1-jei hatállyal rendezte a módosítás a kis értékû ajándékok (2005-tôl bruttó 5700 Ft) áfájának levonhatóságát, valamint a közcélú adományokét és a vállalkozási tevékenységbôl ingyenesen adott termékek esetén, tekintve, hogy ez a korábbi szabályozásból nem volt egyértelmûen kiolvasható. A levonhatóság indoka, hogy valójában a gazdasági tevékenység keretében történô ügylet valósul meg. Arra, hogy erre hányszor van lehetôsége az adóalanynak, a törvény nem állít feltételt, azonban ezt nyilvánvalóan ésszerû korlátok között kell tartani. [Áfa tv. 33. § (1) bek. b) pont]

54

Tekintettel arra, hogy a törvény adóalanyokon nem csak a belföldön nyilvántartásba vett adóalanyokat érti, a törvényben pontosabb megfogalmazást nyert, hogy a termékimport utáni áfát – önadózással – a belföldön nyilvántartásba vett adóalany rendezi (mivel ezt a belföldön nyilvántartásba nem vett adóalany értelemszerûen nem tudná megtenni.) Rendezi továbbá a törvénymódosítás, hogy a jogellenes forgalomba hozatal esetén is a vámhatóság jár el az import áfa tekintetében, és nem az adóhatóság. [Áfa tv. 46. § (2) bek. a) e) pontok] Termékimport esetében az adófizetési kötelezettség a szabad forgalomba bocsátásról szóló árunyilatkozat – elfogadásáról hozott határozat közlésének –, nem pedig az árunyilatkozat elfogadásának napján keletkezik (az adóalap megállapításához ugyanis


szükség van az elfogadott vámértékre, az adólevonási jog gyakorlásához pedig határozatra). [Áfa tv. 21. § a) pont] Ezentúl adómentes a földgáz és a villamos energia importja (vagyis harmadik országból történô beszerzése). [Áfa tv. 31. § (8) bek.]

SZÁMLA Kötelezô feltüntetni a vevô közösségi adószámát, ha közösségen belül adómentes értékesítés történik, mert ilyenkor a másik tagállambeli vevô lesz az adófizetésre kötelezett. A vevô adószámára a negyedéves összesítô nyilatkozat kitöltéséhez is szükség van. (Természetesen normál belföldi értékesítéskor továbbra sem kell szerepelnie a vevô adószámának.) Fel kell tüntetni a vevô – közösségi vagy hagyományos – adószámát akkor is, ha a fordított adózás szabályai szerint kötelezett az adófizetésre. Ilyen eset például a megrendelô székhelyéhez kötött szolgáltatások igénybevétele. Ha tehát az XY Rt. tanácsadási szolgáltatást nyújt német adóalany megrendelônek, úgy a megrendelô székhelyéhez kötött teljesítési helyû szolgáltatás után a német adóalany adózik, Németországban. Adószámát meg kell adnia az XY Rt.-nek, amelyet a számlán fel kell tüntetnie. Ilyenkor nem kell feltüntetni az áfa összegét, helyette az „áfa tv. területi hatályán kívüli” kifejezést kell a számlára írni. 2005. januártól adómentes termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás esetén a számlakibocsátónak a számlán jeleznie kell a mentesség természetét (pl. termékexport, közösségen belüli értékesítés, tárgyi adómentes értékesítés). [Áfa tv. 13. § (1) 16 pont]

AZ ADÓZÁS RENDJÉNEK 2005. ÉVI VÁLTOZÁSAI AZ ADÓZÁS INFORMÁCIÓS RENDSZERÉNEK VÁLTOZÁSA Az adózónak eddig be kellett jelentenie az adóhatósághoz képviselôjének, illetôleg könyvvizsgálójának adóazonosító számát is. Tekintettel arra, hogy ezek a személyek képvise-

lôi, illetve könyvvizsgálói minôségükben, és nem adózóként kerülnek be az adóhatóság nyilvántartásába, az adatvédelmi elôírásokkal összhangban ezentúl nem kell adóazonosító jelüket közölni az adóhatósággal. [Art. 16. § (3) bek. c) pont, 17. § (3) bek. d) pont] Az adóhatóság nyilvántartja az adózók valamennyi, jogszabályi kötelezettség alapján megnyitott pénzforgalmi bankszámláját. A hatályos szabályok alapján a pénzforgalmi bankszámla számát az adózónak külön be kell jelentenie az adóhatósághoz, ugyanakkor a számlavezetô hitelintézetek kontrolladatként szintén közlik a számlaszámot az adóhatósággal. Az adózónak a jövôben nem kell külön bejelentenie pénzforgalmi bankszámláját, azt elegendô feltüntetnie a bevallásában. Az adózó bejelentési kötelezettségének megszüntetésével az adóhatóság a számlaszámokat a hitelintézetek adatszolgáltatása alapján veszi nyilvántartásba. [Art. 17. § (5) bek.] A hatályos szabályozás lehetôvé teszi a gyakoribb áfa elszámolást, amely alapján – az adóhatóság engedélyével – az éves áfa bevallására kötelezett adózó negyedévente, a negyedéves áfa bevallására kötelezett havonta, illetôleg kéthetente, a havi bevallásra kötelezett adózó pedig kéthetente számol el és nyújt be bevallást az adóhatósághoz. Az EU-ban erre nincs lehetôség. Erre, valamint a visszaigénylést tartalmazó bevallások csökkentése érdekében a gyakorított áfaelszámolás 2005. július 1-jétôl megszûnik. 2005. elsô félévében – az átmenet biztosítása érdekében az adóhatóság engedélyezheti a gyakorított elszámolást. (Art. 2. sz. melléklet I.2.b) pontja és a módosító tv. záró rendelkezései.) Az állami adóhatóság elnöke a költségvetés bevételi elôirányzatainak teljesülése, a nemzetgazdaság aktuális állapotának, illetôleg az ezt befolyásoló hatások, folyamatok értékelése, elemzése érdekében soron kívüli adatszolgáltatásra kötelezheti a 10 000 legnagyobb adóteljesítménynyel rendelkezô társaságot, ezek meghatározott csoportját vagy egyes tagjait. Erre az adatszolgáltatásra kivételes esetben és csak azon adatok esetében kerülhet sor, amelyek az adózók jogszabály alapján vezetett

nyilvántartásaiból megállapíthatóak és adókötelezettségeivel összefüggésben állnak. Tekintettel arra, hogy ezek az adózók elektronikus úton teljesítik majd adatszolgáltatási és bevallási kötelezettségeiket, ezért ennek az új kötelezettségnek a teljesítése nem ró az érintettekre jelentôs adminisztrációs többletterhet. [Art. 52. § (11) bek.] 2004. január 1-jétôl a 3000 legnagyobb adóteljesítményû adózó bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét az állami adóhatóság felé elektronikusan teljesíti. 2005. január 1-jétôl ez a kör kibôvül a 10 000 legnagyobb adózóval, április 1-jétôl pedig valamennyi adózóra kiterjed. Az adóbevallás benyújtása és az adatszolgáltatás teljesítése mellett az adóhatóság számos egyéb szolgáltatást kíván nyújtani elektronikus úton is (kiemelt adózói körbe tartozók elektronikus ügyintézése, nemleges adóigazolások kiállítása, illetékfizetés). A részletszabályok kidolgozása a pénzügyminiszter feladata lesz. [Art. 52. § (13) bek.]

A BEVALLÁSOK A 2004. évben keletkezett jövedelmek tekintetében 2005-tôl lehetôség van adóhatósági adómegállapítás választására. Bizonyos feltételek fennállta esetén 2005. február 15-ig kell nyilatkozni arról, hogy ezt a bevallási módot kívánja-e választani. Ezzel az esetleges adó- és a járulékkülönbözetek is megállapításra kerülnek, így a nyilatkozatban ezen összegekrôl is nyilatkozni kell (pl. átvezetésrôl vagy kiutalásról). Jogkövetkezményeit tekintve ez a bevallás ugyanúgy mûködik, mint az eddigi bevallás, utólagos ellenôrzés keretében vizsgálható, önellenôrizhetô, illetve bírság is kiszabható. (Art. 12/A. §, 28. §) A bevallási határidôk megváltoztak. 2005-ben a munkáltatók, az adóhatóság és az önadózó magánszemélyek egységesen, május 20-áig állapítják meg az adót (2004-ben még április 20.), illetôleg önadózó magánszemélyeknek május 20-áig kell jövedelemadó bevallásaikat benyújtaniuk. A személyi jövedelemadó visszatérítéseket 2005-ben az adóhatóság az adóbevallás beérkezésétôl számított 30 napon belül utalja ki, de

legkorábban március 1-jét követôen [Art. 37. § (4) bek.] A munkáltatónak az adó és a levont adóelôleg különbözetét legkésôbb június 20-áig kell levonnia, illetve visszafizetnie. [Art. 41. § (1) bek., 1. sz. mell. I.B 3. f) pont]

KÉPVISELETI SZABÁLYOK A képviseletet rögzítô eljárási szabályok a gyakorlati tapasztalatok alapján egységesednek és kiegészülnek. Az új szabályozás – a korábbi szigorúbb rendelkezésektôl eltérôen – nem tesz különbséget a hatósági eljárásban és a nem hatósági eljárásban történô képviselet között. Ezen túlmenôen bôvül a képviseletre jogosultak köre is. Jogi személyt és egyéb szervezetet az adóhatóság elôtt a rá vonatkozó szabályok szerint képviseleti joggal rendelkezô személy, a képviseleti jogosultságot igazoló nagykorú alkalmazott, jogtanácsos, ügyvéd, ügyvédi iroda, adótanácsadó, adószakértô, könyvelô, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja vagy tagja képviselheti. Állandó meghatalmazás vagy megbízás esetén a meghatalmazott, megbízott által elkövetetett jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság általános szabály szerint a képviselôt terheli. Kivétel az az eset, amikor a számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja vagy tagja, valamint a képviseleti jogosultságot igazoló nagykorú alkalmazott állandó meghatalmazás vagy megbízás alapján jár el, ekkor ugyanis a bírságot a képviselt társaság köteles megfizetni. [Art. 7. § (1)–(3) bek.]

AZ ADÓIGAZGATÁSI ELJÁRÁS VÁLTOZÁSAI A jövôben a vámhatóság együttmûködési megállapodás alapján jogosulttá válik, hogy ellenôrizze az APEH hatáskörébe tartozó adóval, költségvetési támogatásokkal kapcsolatos kötelezettségek teljesítését. [Art. 88. § (5) bek.] Minden felettes szerv egy alkalom-


55

mal hosszabbíthatja meg az ellenôrzési határidôt – mondja ki a törvény. (Korábban az adóhatóság úgy értelmezte a törvényt, hogy erre több alkalommal is van mód, a Legfôbb Ügyészség viszont ezzel ellentétes jogértelmezést adott ki.) E szerint egyszer a másodfokú adóhatóság, szükség esetén még egyszer az APEH elnöke, és végül az ô kérelmére a pénzügyminiszter hosszabbíthatja meg a határidôt. Az adóhatóság fórumai 90-90 nappal, a miniszter pedig legfeljebb további 120 nappal nyújthatják meg a vizsgálatot. [Art. 92. § (2) bek.] Az ellenôrzési határidô lejártát követôen tett adóhatósági megállapítások nem terhelhetik az adózót. [Art. 92. § 9) bek.] Az utólagos ellenôrzést lezáró jegyzôkönyvre tett adózási észrevétel kivizsgálására fennálló 15 napos határidôt ezentúl csak a felettes hatóság hosszabbíthatja meg, az is csak egyszer. [Art. 104. §(4) bek.]

A TÁRSASÁGI ÉS OSZTALÉKADÓ 2005. ÉVI VÁLTOZÁSAI ADÓALAPOT MÓDOSÍTÓ TÉTELEK A törvény hatálytalanítja a behajthatatlan követelésként elszámolt ráfordításokhoz kapcsolódó korrekciókat. Megszûnik a számviteli elszámoláshoz kapcsolódó korrekció, de változatlanul lehetôség lesz a követelés behajthatatlanná válásakor az adóévet megelôzô adóévekben elszámolt értékvesztésnek az adóalapnál történô elismerésére. Ennek kapcsán nem a vállalkozás érdekében felmerült költségnek minôsül, ha a ráfordítás olyan követeléssel összefüggésben merült föl, amely követelés a bíróság elôtt nem érvényesíthetô, vagy a követelés elévülése miatt merült fel. [Tao tv. 3. sz. mell., 29/G. § (3) bek.] Az értékcsökkenések elszámolásakor új rendelkezés, hogy nemcsak a 2003-ban vagy 2004-ben, hanem a 2005-ben vásárolt, elôállított 33 vagy 14,5%-os kulcs alá tartozó tárgyi eszközök, valamint a vásárolt, elôállított szellemi termékek, a kísérleti fejlesz-

56

tés aktivált értéke is 50 százalékos értékcsökkenési leírás alapulvételével elszámolható. (Tao tv. 1. sz. m. 9. pont) A 2004. évi hatályos rendelkezések szerint az adóalap megállapításakor csökkenti az adózás elôtti eredményt az adóévben elszámolt alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés (K+F) közvetlen költsége a felmerülés adóévében. 2004-ben az adóévben kapott, pénzügyileg rendezett támogatás számbavételét írta elô, a jövôben a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott támogatás, juttatás csökkenti az elszámolható K+F költségeit. A kedvezmény esetleges kétszeres igénybevételének kizárására irányul az a szabály, hogy a költségvetési szerv által teljesített K+F megrendelés költsége alapján a megrendelô csak akkor érvényesíthet kedvezményt, ha a kutatást végzô nyilatkozik, hogy a megrendelés teljesítéséhez még közvetve sem vette igénybe másik adóalany szolgáltatását. [Tao tv. 7. § (1) t) pont, (18) bek., 29/G. § (2) bek.] A szabadságvesztésbôl szabaduló, illetve pártfogó felügyelet alatt álló személyeket alkalmazó vállalkozások a foglalkoztatás ideje alatt, de maximum 12 hónapig a személyenként fizetett Tb járulékokkal csökkenthetik adóalapjukat. [Tao tv. 7. § (1) bek. j) pont] A helyi iparûzési adó ráfordításként elszámolt összegének a 2004ben alkalmazható 25% helyett már 50%-ával csökkenthetô az adózás elôtti eredmény (de csak az adózás elôtti nyereség összegéig). [Tao tv. 7. § (1) bek. x) pont]

ADÓKEDVEZMÉNYEK Új adókedvezménnyel bôvül a törvény, amelynek a célja a kutatási tevékenység és a szoftverfejlesztés támogatása. Az adózó a nála szoftverfejlesztôként alkalmazott magánszemély után elszámolt bérköltség 10%-ának megfelelô összeget adókedvezményként veheti igénybe négy adóéven keresztül, egyenlô mértékben. E szabálytól csak akkor lehet eltérni, ha valamennyi adóév fizetendô adója nem teszi lehetôvé a felhasználható kedvezményének érvényesítését. Ekkor a nem érvényesíthetô kedvezmény továbbvihetô és a


négy adóéves korlát figyelembevételével az adóból késôbb is levonható. Ugyanilyen feltételekkel adókedvezmény érvényesíthetô az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés közvetlen költségei között elszámolt bérköltség alapján is. [Tao tv. 22. § (9) bek.] Változtak a fejlesztési adókedvezmény igénybevételének lehetôségei. 2005-tôl egyes kedvezményezett tevékenységek mellett (amelyek esetében 3 Mrd, illetve 1 Mrd Ft-os beruházási értéktôl eltérôen 100 millió forintra változott a kedvezményezett értékhatár) újként jelentkezik az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztést szolgáló beruházás esetén. Az ilyen K+F beruházásoknál további kedvezmény, hogy megszûnik a létszámnövelésre, vagy az e helyett választható más kötelezettségre (pl. bérköltségnövelés, beszállítói kör elôírásszerû kialakítása) vonatkozó elôírás. [Tao tv. 22/B. § (3) bek.] Nem új jogszabályi változás, de a szélesebb körû alkalmazás miatt megemlítendô, hogy a 2005-ben kezdôdô adóévrôl szóló bevallás benyújtásakor az adózónak már valamennyi, kapcsolt vállalkozásával kötött szerzôdésérôl nyilvántartást kell készítenie, amennyiben annak alapján az adóévben teljesítés történt. Eddig ugyanis csak a 2003. szeptember 1. utáni szerzôdésekre vonatkozott ez az elôírás. [Tao tv. 18. § (5) és 29/D. § (14) bek.]

OSZTALÉKADÓ Az uniós irányelveknek való megfeleltetés érdekében tovább enyhülnek az osztalékadó alóli mentesség feltételei, így elôkészítve a feltételeket a 2006-os teljes megszûnése felé (a teljes cím kikerül a törvénybôl).

VESZTESÉGELHATÁROLÁS A 2004. évi veszteség elhatárolására a 2005 májusában beadott adóbevallásban kell adóhatósági engedélyt kérnie annak az adózónak, akinek a 2004. évi adóév az adókötelezettsége keletkezésének évét követô legalább negyedik adóéve, és adóalapja a megelôzô két adóévben is negatív volt. Az engedélykérelmet a bevallással egyidejûleg kell benyújtani. [Tao tv. 17. § (8) bek.]

Termékdíjköteles termékkör

2005. január 1-jétôl termékdíjtétel (Ft/kg)

Háztartási nagygépek, kivéve a hûtôberendezés

83

Háztartási kisgépek

83

Információs (IT) és távközlési berendezések, kivéve a rádiótelefon készülék

90

Szórakoztató elektronikai cikkek

100

Elektromos és elektronikus barkácsgépek, szerszámok, kivéve a helyhez kötött, nagyméretû ipari szerszámok

83

Játékok, szabadidôs és sportfelszerelések

100

Ellenôrzô, vezérlô és megfigyelô eszközök

90

Adagoló automaták

92

Rádiótelefon készülék

1000

ADÓMÉRTÉK NÖVELÉSI LEHETÔSÉG

nyújtása esetén telephelynek minôsül azon önkormányzat illetékességi területe, ahol a szolgáltatás nyújtása a végsô fogyasztónak történik [52. § 31. c)]. Ezeknél a társaságoknál változik az adóalap megosztása is.

A tételes adónemek esetén lehetôvé válik, hogy a törvényben rögzített mértéktôl az önkormányzat bizonyos határok között eltérjen. Ez érinti az építményadót, a telekadót, a kommunális adót és az idegenforgalmi adót. [6. § c)]

A KÖRNYEZETVÉDELMI TERMÉKDÍJRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY 2005. ÉVI VÁLTOZÁSAI

A HELYI ADÓKRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY 2005. ÉVI VÁLTOZÁSAI

FOGLALKOZTATÁS NÖVELÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓ ADÓMENTESSÉG A vállalkozás az általa foglalkoztatottak éves átlagos létszámának növekedése esetén 1 millió Ft/fô adóalapmentességre jogosult.

NETTÓ ÁRBEVÉTEL FOGALMÁNAK VÁLTOZÁSA A nettó árbevételt módosító tételek közül kikerültek a kamatfedezeti ügyletekkel kapcsolatos tételek. [52. § (22.)]

TELEPHELY FOGALMÁNAK VÁLTOZÁSA Villamosenergia-szolgáltatás közvetlenül végsô fogyasztónak történô

ÚJ TERMÉKDÍJKÖTELES TERMÉK Környezetvédelmi termékdíjat kell fizetni az elektromos és elektronikai berendezések importja és EU-ból történô beszerzése esetén, illetve belföldi elôállítás esetén elsô belföldi forgalomba hozatal, vagy saját célú felhasználása esetén. A termékdíj alapja az elektromos és elektronikai berendezés tömege. A termékdíj mértéke: A törvény alapján elektromos és elektronikai berendezésnek minôsülnek: egyenfeszültségû árammal mûködô berendezés, amelynek rendeltetésszerû mûködése elektromágneses mezôktôl vagy villamos áramtól függ, ideértve az elektromágneses mezô, illetve a villamos áram elôállítását, mérését, átvitelét biztosító eszközöket is.

n HÍREK MVM–BME EGYÜTTMÛKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS Az MVM ebben az esztendôben is támogatja a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tudományos munkáját, oktatási és kutatási tevékenységét. A támogatási szerzôdés ünnepélyes aláírására Dr. Kocsis István, az MVM vezérigazgatója és Dr. Molnár Károly, az Egyetem rektora között 2005. április 11-én került sor. Az MVM Rt. társadalmi szerepvállalásnak fontos eleme a hazai felsôoktatási intézmények, elsôdlegesen a mûszaki-gazdasági felsôfokú képzés támogatása. Arra törekszünk, hogy támogassuk azon felsôoktatási intézmények munkáját, melyek a magyar gazdasági élet számára korszerû ismeretekkel rendelkezô, a nemzetközi piacon is helytálló, sokoldalú szakembereket képeznek. Segítséget kívánunk nyújtani ahhoz, hogy az oktatói munka minôsége és eredményessége megfeleljen a nemzetközi elvárásoknak és a hazai mûszaki szakemberképzés a világ élvonalában maradhasson. Fenti elveknek megfelelôen 1997óta elsôsorban ösztöndíjak formájában támogattuk a Budapesti Mûszaki és Gazdasági Egyetem munkáját,1999-tôl a kapcsolatot éves együttmûködési szerzôdés keretében folytatjuk az Egyetemmel, mely nemcsak a támogatás fôbb területeit rögzíti, de azon belül is karokra, illetve projektekre bontva megszabja az összeg lehetséges felhasználását. A támogatás 3 fô területe: n oktatás és továbbképzés, n tudományos kutatás, fejlesztés, n egyetemi és kari hallgatói rendezvények. A Mûegyetemen belül a támogatás a cégünk tevékenységéhez leginkább kötôdô Gépészmérnöki Kar (különös tekintettel az energetikai mérnöki szakra), a Villamosmérnöki és Informatikai Kar, valamint a Természettudományi Kar Nukleáris Technika Intézete különbözô programjaira terjed ki.


57

A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ TÖRVÉNY 2005. ÉVI VÁLTOZÁSAI SZÉNÁSY ÁGNES

2005-tôl az adótábla kétkulcsossá változik, a középsô 26%-os kulcs megszûnik: (szja tv. 30. §)

Személygépkocsi beszerzési ára 1–

0–1 500 000 Ft-ig 1 500 001 Ft-tól

18% 38%

A minimálbér 57 000 Ft-ra emelkedik. Az adójóváírás havi összege nem változott, 9000 Ft és változatlanul 1 350 000 Ft-ig lehet igénybe venni. A kiegészítô adójóváírás azonban 2005-tôl havi 1260 Ft-ra emelkedik. Teljes évi összege, 15 120 Ft, 1 millió Ft éves jövedelemig vehetô igénybe, e fölött mértéke fokozatosan csökken és 1 302 400 Ft éves jövedelem fölött már nem vehetô igénybe. A magánszemély ugyanazon nyilatkozatban kérheti, hogy számolják el neki a havi adójóváírást és a havi kiegészítô adójóváírást. [szja tv. 33. § (3), (4), (7) bekezdések] A kedvezmények és adójóváírások jogosultság vizsgálatánál ezentúl nem kell az éves jövedelem összegébe beszámítani az ingatlanértékesítésbôl származó jövedelmet. [szja tv. 3. § 75. b) alpontja] Visszamenôleges hatállyal 2004. január 1-jétôl nem számít a munkavállaló bevételének azon eszközök, berendezések, szolgáltatások igénybevétele, amelyet a munkáltató a munkavállalónak átenged, nyújt. Ugyanígy nem számítanak bevételnek azok a javak és szolgáltatások sem, amelyek a munkavédelemrôl szóló törvény értelmében a biztonságos munkavégzéshez elengedhetetlenül szükségesek. A személyes szükségletek kielégítése szempontjából, ha nem zárható ki az esetleges magáncélú használat, akkor ezentúl csak akkor adóztatható, ha azt a törvény kifejezetten elrendeli. Ez a mó-

58

Beszerzés évében és az azt követô 1–4. évben

Beszerzés évét követô 5. évtôl

500 000

6 000

3 000

500 001– 1 000 000

8000

4000

1 000 001– 2 000 000

12 000

6 000

2 000 001– 3 000 000

20 000

10 000

3 000 001– 4 000 000

26 000

13 000

4 000 001– 5 000 000

32 000

16 000

5 000 001– 8 000 000

42 000

21 000

8 000 001–10 000 000

60 000

30 000

10 000 001–15 000 000

82 000

41 000

112 000

56 000

15 000 000 felett

dosulás 2004-ben a cégautóra és a céges telefonra vonatkozik. 2005. január 1-jétôl ez kiterjed az ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított úthasználatra jogosító bérletre (autópálya-matrica) is. [szja tv. 4. § (1) bekezdés, 69. § (1) m) pont, 70. §] Ha az autópálya-matricát magánszemély gépkocsijára adják, akkor a magáncélú használat arányában adóköteles természetbeni juttatásnak minôsül. (A juttató választhatja azt is, hogy a matrica árának felét tekinti adókötelesnek.) [szja tv. 70. § (1) bekezdés, 69. § (1) m) pont] A cégautóadó mértéke 2005-ben a fenti táblázatban leírtak szerint változik [szja tv. 70. § (3) bekezdés]. Mint látható, a 8 M Ft fölötti autók adótételei jelentôsen megemelkedtek. 2005. január 1-jétôl bevételnek nem része a bevétel megszerzése során a magánszemély által viselt szabályszerûen igazolt kiadás. Ezen túlmenôen egyéb jövedelemnek minôsül többek között az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által kifizetett


összeg, ha az nem minôsül adómentes szolgáltatásnak. [szja tv. 28. § (1) bekezdés] Új elôírás, hogy jövôre a magánszemély bevételének minôsül, ha a munkáltató fizet helyette tandíjat, felnôtt képzési díjat, feltéve, ha a kiállított számlán szerepel, hogy a magánszemély nevére szóló adókedvezményre jogosító igazolást kapott. [szja tv. 7. § (1) p) pont, 36. § (1), 36/A. § (1) bekezdések] Változik a jövedelemszerzés idôpontja is, ezentúl az elszámolás napja számít a jövedelem megszerzése idôpontjának, ha a bevétel tárgyát képezô vagyoni érték miatti kiadást a magánszemély megelôlegezi, vagy ha a kiadást elszámolni köteles. [szja tv. 10. § (3), (6) bekezdések] Önkéntes kölcsönös biztosítópénztári tag is kérheti a munkáltatói adómegállapítást, ha az egyéni számlájára kizárólag a munkáltatója fizet támogatói adományt. A változás visszamenôleg érvényes, tehát már a 2004. évi bevallásnál alkalmazható

(2005. január 15-éig kérheti). [szja tv. 12. § (4) a) pont] Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély számláján jóváírt (pl. támogatói adomány), egyéb jövedelemnek minôsülô összeget ezentúl nem terheli adóelôleg. A pénztárnak csak az adóköteles jövedelemrôl kell igazolást adnia és a magánszemélynek nem kell adóelôleget fizetnie. [szja tv. 49. § (2) c) pont] Új elôírás, hogy az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba történô munkáltatói hozzájárulás adóköteles részérôl a munkáltatónak igazolást kell adnia. E befizetésekre nem vonatkozik a 100 000 Ft-os adókedvezmény-korlát és a 6,5 milliós összeghatár sem. [szja tv. 35. § (2), (5) bekezdések] Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetések összes kedvezménye jövôre nem haladhatja meg a 120 000 Ft-ot, ill. nyugdíjasok és a 2020. január 1-je elôtt nyugdíjkorhatárt elérôk esetében 150 000 Ft-ot. [szja tv. 35. § (3) bekezdés] Elôször a 2004. évi jövedelemre állapíthat meg az adóhatóság adót, ha ezt a magánszemély kéri, kivéve: n az, aki felsôoktatási tandíj, ill. felnôttképzési díj korábbi években elhalasztott adókedvezményét érvényesíti; n az, aki számítógép, számítástechnikai eszköz vásárlása alapján él adókedvezménnyel; n külföldi magánszemély, külföldrôl adóköteles jövedelmet szerzôk. Az adóhatósági adómegállapításra vonatkozó bejelentést mindig adóévet követô év február 15-éig kell megtenni. [szja tv. 12/A. § (4) n)–p) pontjai] 2005-tôl minden különadózó jövedelem után az levont adó 20%-ról 25%-ra emelkedett, ez a szabály vonatkozik a 2005. évi osztalékelôlegre, de nem vonatkozik a 2004. évi vagy korábbi osztalékra. Ha az adó levonására nincs lehetôség, akkor az adóelôleg szabályai szerint kell eljárni, vagyis a magánszemélynek az adott negyedévet követô hó 12-éig meg kell fizetnie az adót. A kifizetônek az adóköteles bevétel igazolásán fel kell tüntetnie a le nem vont adó összegét és azt is, hogy ezt a magánszemélynek kell megfizetnie. A le nem vont forrásadót a magánsze-

mélynek mindaddig nem kell megfizetnie, míg az év elejétôl számított adóelôleg nem éri el a 10 000 Ft-ot. A le nem vont adót negyedéves bontásban kell szerepeltetnie a bevallásában. [szja tv. 14. § (2), 47. § (9), 49. § (15)–(17) bekezdések] Osztaléknál a jóváhagyott, de a felosztás évében fel nem vett osztalékra, amit 2005. december 31-ig felvesznek a 20%-os, ill. 35%-os adó vonatkozik átmeneti szabályként. Ugyanez vonatkozik a külföldi állam joga szerint megállapított osztalékra is. [szja tv. 66. § (2), módosító tv. 301. § (11) bekezdés] Az adószámmal rendelkezô, számlát kiállító, mûvészeti tevékenységet önálló tevékenység keretében folytató mûvész a jövôben saját maga is teljesítheti adóelôleg fizetési kötelezettségét. Így ebben az esetben a kifizetônek nem kell adóelôleget megállapítania, hisz a mûvész önadózó lesz. [szja tv. 47. § (2) b) pont] A göngyölített módszer alkalmazását ezentúl akkor is kérheti a munkavállaló, ha már év elején tudja, hogy az éves számított jövedelme alapján a magasabb adósávba fog tartozni. Az 1 500 000 Ft-os határ átlépése után azonban minden kifizetés elôtt nyilatkoznia kell, hogy a kifizetésekbôl 38%-os adóelôleget vonjanak. Ha ezt elmulasztja, az évi adóbevallásában 12% adót köteles bevallani az év végén emiatt keletkezô adókülönbözet után és azt az adókülönbözettel együtt meg kell fizetnie. [szja tv. 47. § (2) a) pont, 48. § (8), 49. § (19) bekezdések] A felsôoktatási intézmény nappali tagozatos hallgatójának a gyakorlati képzés ideje alatt fizetett juttatás értékébôl a mindenkori minimálbér összegének megfelelô adóterhet nem viselô járandóságnak minôsül. [szja tv. 3. § (72) f) alpont] A tandíjkedvezmény ezentúl csak akkor vehetô igénybe, ha az igazolás kiállítója feltünteti a bizonylaton, ki adta az igazolást. [szja tv. 36. § (1) bekezdés] Az alábbi kedvezmények összege ezentúl nem haladhatja meg az évi 100 000 Ft-ot: n szellemi tevékenység, n élet- vagy nyugdíjbiztosítás, n közcélú adomány, n felsôoktatási tandíj, n Sulinet + felnôttképzés, n mezôgazdasági ôstermelés.

Évi 6 millió Ft számított jövedelem fölött a keret fokozatosan csökken és 6,5 millió Ft felett nem érvényesíthetô. [szja tv. 44. § (2)–(3) bekezdések] A Sulinet kedvezménye is úgyszintén csak akkor vehetô majd igénybe, ha a számlán feltüntetik, hogy az adókedvezményre jogosító igazolást kiadták. [szja tv. 36/A. § (1), (3) bekezdések] A lakáscélú hitelkedvezmény alapjául ezután a n tôketörlesztést, elôtörlesztést, n kamatfizetést, n kezelési költséget, n hitelfolyósítási díjat lehet a hitelintézeti igazolás alapján figyelembe venni. Ha a hitelt gyermekvállalás mellett, megelôzô kölcsönként vették igénybe, az adókedvezmény a törlesztés megkezdésének évében és az azt követô 4 éven túl is igénybe vehetô, ha abban az évben a hitelfelvevônek gyermeke jogosult családi pótlékra, vagy jogosulttá válik. Ez a szabály vonatkozik azokra is, akik jogosultság hiányában nem kaptak lakásépítési kedvezményt vagy megelôlegezô kölcsönt, de van lakáscélú hiteltörlesztésük. Jár a kedvezmény lakáscélú pénzintézeti hitel munkáltatói kölcsönbôl való törlesztése esetén is akkor, ha: n nem kedvezményes kamatozású, n kedvezményes kamatozású, de erre az adót megfizették. Nem vehetô azonban igénybe ez a fajta kedvezmény, ha a hitelt a munkáltatótól felvett olyan kamatmentes vagy kedvezményes kamatozású kölcsönbôl törlesztik, amelynek nincs kamatkedvezményre vonatkozó adófizetési kötelezettsége. [szja tv. 38. § (1), (5), (7) bekezdések, 72. §] A teljes összegû családi kedvezmény 2005-tôl annak jár, akinek az éves jövedelme nem haladja meg a 8 millió Ft-ot. Ha meghaladja, a meghaladó rész 20%-ával csökkenteni kell a kedvezményt. Tehát: 1 gyermek esetén

8180000 Ft-tól

2 gyermek esetén

8480000 Ft-tól

3 gyermek esetén

9800000 Ft-tól

nem jár kedvezmény. Ha a házastárs éves jövedelme nem haladja meg az összeghatárt, akkor ô jogosult a teljes kedvezményre. [szja tv. 44. § (1) bekezdés] A kedvezmény ezentúl „át-


59

ruházható” akkor is, ha a jogosult nem tudna élni vele, pl. nem közös gyermek esetén, nem jogosult házastárs viszont igen. [szja tv. 40. § (9) bekezdés] Megszûnik 2004-re visszamenôleges hatállyal az üzletszerû ingatlanátruházás önálló tevékenységnek minôsítése, de ha kedvezôbb, akkor a magánszemély még 2004-ben választhatja, hogy az összevont adóalap részeként számolja el. [szja módosító tv. 300. § (8) bekezdés] A magánszemély csak akkor igényelheti vissza az ingatlanértékesítésbôl származó jövedelem adóját, ha igazolja, hogy azt valóban lakáscélra használta fel. A munkáltatói támogatás is csak addig a mértékéig adómentes, ameddig annak lakáscélú felhasználását igazolni tudja. Mindkét esetben nevesíti a törvény azokat a tételeket, amelyeket figyelembe kell venni az elszámolás készítésekor. [szja tv. 63. § (5) bekezdés, 1. sz. melléklet 9.3 pont] Azon vagyonszerzéskor, amikor a magánszemély a vagyoni érték szokásos piaci értékét nem vagy csak részben fizeti meg, a szerzéskori szokásos piaci érték számít a megszerzésre fordított összegnek. [szja tv. 7. § (1) b) pont] Akkor minôsül üzletszerûnek az ingóság átruházás, ha a magánszemélynek az ÁFA törvény alanyaként levonási joga van. [szja tv. 58. § (8) bekezdés]. Ezentúl természetbeni juttatásnak minôsül a magánszemélynek ingyenesen, kedvezményesen nyújtott szolgáltatás, termék, ha azt nem munkáltatójától kapja. 2005-tôl nem csak a kollektív szerzôdésben, hanem más, belsô szabályzat alapján is meghatározható a juttatások köre. Jogviszonytól függetlenül természetbeni juttatásnak minôsül az ingyenes vagy kedvezményes üdülés. Az adómentes üdültetés köre, amelynek mértéke az idén 57 000 Ft/fô, 2005tôl kiterjed a munkáltató cégével kapcsolt vállalkozásban álló cégek üdülôire is. (Üdülô meghatározása: 173/2003. kormányrendelet). Nem kell továbbá a munkavállalónak, illetve hozzátartozójának együtt üdülnie a kedvezmény igénybevételéhez. Az évente 3 alkalommal adható csekély értékû ajándék igénybevételének módja megváltozott. Az eddigi gyakorlattal ellentétben, amely nem

60

engedte, illetve külön közteherrel sújtotta az értékhatárt meghaladóan nyújtott ajándékozás teljes értékét, 2005-tôl már mindenfajta ajándék értékébôl alkalmanként adómentes a minimálbér 10%-a, 2005-ben bruttó 5700 Ft. Csak a meghaladó rész szja köteles attól függôen, hogy azt a magánszemély milyen jogcímen kapta. A csekély értékû ajándékokról nyilvántartást kell vezetni. (szja tv 1. sz. melléklet 8.19 pont) Az iskolakezdési támogatás 17 000 Ft-ra emelkedett és mindkét szülô munkáltatója által adómentesen juttatható. Az is változott, hogy ezentúl a tanévkezdés után 60 napig adható, így gyakorlatilag júliustól októberig. (szja tv. 1. sz. melléklet 8.30 pont) Természetbeni juttatás utalvány formájában is adható, ha azon feltüntették, hogy mire lehet beváltani, pl. termék-szolgáltatás kör. [szja tv. 69. § (11) bekezdés] A munkahelyi étkeztetés keretében a munkáltató által adható juttatás 8000 Ft-ra emelkedik január 1-jétôl, míg az élelmiszer-utalványé 4000 Ftra. (szja tv. 1. sz. melléklet 8.17 pont) A munkáltató 2005-tôl csak akkor fizetheti ki a közigazgatási határon kívülrôl járó dolgozó részére a bérlet/jegy árának – közlekedési eszköztôl függôen – 80%-át, ill. 86%-át adómentesen, ha a munkavállaló elszámol a bérlettel/jeggyel vagy számlával. Amennyiben bérletet ad le, azon szerepelnie kell a bérletigazolvány számának, ellenkezô esetben csak személyre szóló számla fogadható el. [szja tv. 1. sz. melléklet 5.7, 8.29, 3. sz. melléklet 11.7 pont] A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésérôl szóló 2004. évi CXXXV. törvény 96. §-a módosította az SZJA törvény idevonatkozó részeit, mégpedig kedvezôbb irányba. E szerint a helyi utazási bérletek árából havonta 2000 Ft adómentesen adható a munkavállalónak, amely adóalap kedvezményt össze lehet vonni az adott étkezési juttatások értékével. Így a két kedvezmény összesen 10 000 Ft mértékig nyújtható, és azon belül az arányok eltolódhatnak, amelynek mértéke és módja a munkáltató döntésétôl függ. Csoportos létszámleépítés esetén a volt munkáltató által nyújtott újraelhelyezkedést segítô szolgáltatás adó-


mentes juttatásnak minôsül (pl. pszichológiai tanácsadás, munkajogi tanácsadás, át-, illetve továbbképzés). (szja tv. 1. sz. melléklet 8.29 pont) A társadalombiztosítási jogszabályok, valamint az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény 2005. évi változásai

2005. évben a járulékfizetési felsô határ napi 16 440 Ft, ez naptári évre számítottan 6 000 600 Ft. [tbj tv. 24. § (2) bekezdés] A tételes egészségügyi hozzájárulás összege 3450 Ft-ról 2005. november 1-jétôl havi 1950 Ft-ra változik. [eho tv. 9. § (1) bekezdés] Részmunkaidôben történô foglalkoztatás esetén a tételes egészségügyi hozzájárulás összege a teljes és a részmunkaidô arányában csökkentett összeg, a csökkentés mértéke maximum 50% lehet. [eho tv. 9. § (3) bekezdés] A felsôoktatási intézmény iskolarendszerû elsô alapképzésében részt vevô, nappali tagozatos hallgató munkabérébôl a hónap elsô napján érvényes minimálbérnek megfelelô részig nem kell százalékos EHO-t fizetni. [2004/CI. adatmódosító tv. 318. § (6) bekezdés] Ezentúl nem kell tételes EHO-t fizetni a 3 évesnél fiatalabb gyermek gondozása, a gyermekgondozási segélyben részesülô munkavállaló 14 évesnél fiatalabb gyermeke gondozása, valamint a 12 évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság idejére. [eho tv. 7. § (1) d) pont] 2005. január 1-jétôl az SZJA adóhatósági adómegállapítását választó magánszemélyek az adómegállapítás kezdeményezésekor nyilatkoznia kell az egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettségérôl, amelyet a tárgyévet követô február 15-ig kell benyújtani. [eho tv. 11. § (8) bekezdés] 2005-tôl kötelezô magánnyugdíjpénztárba belépnie annak is, aki a tanulói jogviszony megszûnésekor már társadalombiztosítási jogviszonyban van, a magánnyugdíjpénztári tagság kezdete a tanulói jogviszony megszûnésének napja. [mny tv. 3. § (1) b) pont] Késedelmes utalás esetén a folyósító szervnek csak akkor kell fizetni ka-

A családi pótlék összege 2005-ben: gyermekenként egygyermekes család

5 100 Ft

egygyermekes egyedülálló

6 000 Ft

kétgyermekes család

6 200 Ft

kétgyermekes egyedülálló

7 200 Ft

három- vagy többgyermekes család

7 800 Ft

három- vagy többgyermekes egyedülálló

8 400 Ft

tartósan beteg, ill. súlyosan fogyatékos gyermek után

13 900 Ft

tartósan beteg, ill. súlyosan fogyatékos gyermekét egyedülállóként nevelô; ill. 18. életévét betöltött személy

15 700 Ft

gyermekotthonban, intézetben, nevelôszülônél elhelyezett gyermek után

7200 Ft

gyermekotthonban, intézetben, nevelôszülônél elhelyezett, tartósan beteg, ill. súlyosan fogyatékos gyermek után

matot, ha annak összege meghaladja az 1000 Ft-ot. (eb tv. 69. §) A foglalkoztató, illetve magánszemély terhére megállapított visszafizetést, megtérítést nem kell megfizetni,

13 900 Ft

ha az nem haladja meg az 5000 Ft-ot. (eb tv. 68. §) Ezentúl a családi pótlékot teljes havi összegben kell folyósítani, függetlenül a hó közbeni folyósítás-

igénylésektôl, megszûnésektôl. (cst. 11. §) A pályakezdô fiatalok, az 50 év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását/családtag ápolását követôen munkát keresôk foglalkoztatásának elôsegítésérôl és ösztöndíjas-foglalkoztatásról szóló törvény alapján 2005-tôl legfeljebb 12 hónapra járulékkedvezményre jogosult a foglalkoztató, ha 12 havi foglalkoztatást vállalva n 25 év alatti fiatalt, n gyesrôl, gyetrôl, gyedrôl, ápolási díjról visszatérôt, n 50. életévét betöltött munkanélkülit, n 30. életévét be nem töltött diplomást foglalkoztat. A járulékkedvezmény a 25 év alatti, gyesrôl, gyetrôl, gyedrôl, ápolási díjról visszatérô esetében a 29%-os TB járulék 50%-a, de legfeljebb a havi bruttó 90 ezer Ft bérre számítva. [Járulékkedvezmény-törvény 5. § (2) bekezdés]

n HÍREK FÔLEG AZ ELLÁTÁSBIZTONSÁGRA KÖLT AZ MVM Új nemzetközi távvezetékeket is elôkészítenek idén Fejlesztési forrásainak kétharmad részét, mintegy 18 milliárd forintot az átviteli hálózat fejlesztésére, illetve rekonstrukciójára fordítja az MVM Rt. Az alapelv továbbra is az ellátásbiztonság javítása, és ezzel együtt a nemzetközi kapcsolatok erôsítése. Hosszabb távon azonban különbözô erômûvi befektetési lehetôségeket is vizsgálnak. Idén közel 18 milliárd forintot fordít az MVM Rt. az átviteli hálózat fejlesztésére, illetve felújítására – tudtuk meg Tari Gábortól, a hálózati igazgatóság vezetôjétôl. A pénzt nagyjából fele-fele arányban fordítják felújításokra, illetve új fejlesztésekre. A legjelentôsebb beruházás a Gyôr–Szombathely közötti, 400 kV-os távvezeték megépítése, ami a tervek szerint 2006-ra áll üzembe. Ennek a 6 milliárd forintos programnak az elôkészítése már tavaly megkezdôdött. Folynak az elôkészületei a Békéscsaba–Nagyvárad közötti összeköttetés megteremtésének. A megvalósításhoz

szükséges román döntés megszületett, az MVM pedig megkapta a Magyar Energia Hivatal jóváhagyását, a vezeték közcélúvá nyilvánításáról. Ebben az évben a nyomvonalat kívánják engedélyeztetni. A szlovák–magyar viszonylatban régóta húzódó Sajóivánka–Rimaszombat közötti vezeték elôkészítését is elkezdik a magyar oldalon, és elôkészítik a Szombathely–Hévíz közötti összeköttetés kiépítését. Az átviteli hálózati befektetések tervezésekor változatlanul az ellátásbiztonság javítása az elsôszámú szempont, ugyanakkor, ha ezzel párhuzamosan az ország nemzetközi távvezetéki kapcsolatai is bôvíthetôk, akkor nyilván az ilyen megoldásokat választja a társaság. Az erômûvi üzletágban az idei év legfontosabb lépése, hogy elkezdôdik a miskolci kombinált ciklusú erômû kivitelezése – tudtuk meg Holló Vilmostól, a vagyongazdálkodási igazgatóság vezetôjétôl, itt egy 50 MW-nál valamivel kisebb egységet építenek be. Ez a fejlesztés 2007 elejére fejezôdhet be. Azt tervezik, hogy a gázmotorokat üzemeltetô társaságba apportálják a Tatár utcai telephelyen üzemelô, összesen öt gázmotort, illetve megvásárolják a hô-

szolgáltatótól a téli hôcsúcsok idején szükséges kazánokat. A teljes program mintegy 14 milliárd forintba kerül. Holló Vilmos jelezte, hogy folyamatosan figyelemmel kísérik a miskolcihoz hasonló befektetési lehetôségeket, így indulnak a fôvárosi távhôszolgáltató északbudai pályázatán is, ahol szintén egy kogenerációs fûtômû létesítése a feladat. A vagyongazdálkodási igazgató hozzátette, hogy a hálózati területtel ellentétben, a termelésben már kizárólag piaci alapú fejlesztésekre van mód. Folyamatosan vizsgálják a befektetési lehetôségeket, figyelemmel kísérik a Magyar Villamosenergia-Ipari Rendszerirányító Rt. elôrejelzéseit a termelôi kapacitásokat illetôen, és mérlegelik a különbözô üzleti lehetôségeket, így egy tározós vízerômû létesítésének lehetôségét is, akárcsak a meglévô telephelyi adottságok figyelembe vételével hoszszabb távon egy nagyobb, új termelô kapacitás létrehozását is. A legfontosabb azonban egyelôre a paksi atomerômû élettartam-hosszabbítása, ami az egész magyar villamosenergia-rendszer szempontjából alapvetô fontosságú.

(Világgazdaság, 2005 március)


61

n GAZDASÁGI ROVAT

A VÁLLALKOZÁSNÁL TARTOTT ÜNNEPSÉGEKEN FELSZOLGÁLT ÉTEL, ITAL ELSZÁMOLÁSI LEHETÔSÉGEI A közösségek életében elôfordulnak olyan ünnepi megmozdulások, pl. nônap, névnapok stb., amelyeken étel-, italfogyasztásra kerül sor. Általános szabály, hogy az ilyen ünnepségeken felszolgált étel, ital nem minôsülhet reprezentációnak, mert nem üzleti rendezvényrôl van szó. Van azonban mód bizonyos mértékig olyan megoldást választani, amely nem jelent akkora terhet a vállalkozás (vagy az egyének, dolgozók) részére. Ha a felszolgált étel, ital piaci értéke ugyanis nem haladja meg – a jelen szabályozás szerinti – 5700 Ft/fôt, akkor a juttatás elszámolható csekély értékû ajándékként. Ebben az esetben a társasági adó tekintetében ez a ráfordítás a vállalkozás érdekében felmerültnek tekinthetô, s nem terheli semmiféle külön adó, illetve nem adóalap-növelô tényezô. Meg kell azonban említeni, hogy az ilyen eseményeket körültekintôen érdemes dokumentálni, azaz javasolt a résztvevôket név szerint regisztrálni, s a részvételt az illetékes vezetô által (vagy a dolgozók aláírásával) igazoltatni, miként a felszolgált étel, ital számláit is elkülönülten rendelkezésre tartani az esetleges ellenôrzés céljából. Mindez a dokumentálás azért is szükséges, mert ilyen maximális összegû ajándékban évente egy dolgozó csak három alkalommal részesülhet.

AZ „ÜZLETI JELENTÉS” TARTALMI VÁLTOZÁSA 2005-BEN Az „üzleti jelentést” a számvitelrôl szóló 2000. évi C. törvény 95. §-a szabályozta alapvetôen, amely 2005. január 1-jétôl jelentôsen módosult. A régi rövid tartalmi elôírások helyett, viszonylag részletes szabályozás lép életbe. (Ennyit a törvény megalkotásakor emlegetett „keret jellegû” szabályozásról!)

62

A 2004. évi XCIX. törvény 44. §-ának (2) bekezdése lehetôvé teszi a jogszabály alkalmazását már a 2004-es beszámoló készítése során is. (Az MVM Rt. – sok más vállalkozással egyetemben – nem élt ezzel a lehetôséggel, hanem a következetesség elvét érvényesítette a jogszabály bevezetésének átmeneti szakaszá-ban is.) Az üzleti jelentésre vonatkozó elôírások közül továbbra sem változott az, hogy változatlanul nem része a beszámolónak, hanem célját tekintve mintegy kiegészíti a kiegészítô mellékletet (a beszámoló részei továbbra is: a mérleg, az eredménykimutatás és a kiegészítô melléklet). Üzleti jelentést az éves beszámolóra kötelezett vállalkozásoknak kell készíteni, magyar nyelven, a hely és idôpont feltüntetésével. A vállalkozás képviseletére jogosult személy írja alá. Letétbe helyezni, közzétenni nem kell, viszont a hozzáférhetôséget a cég székhelyén bárki számára (hitelezô, dolgozó stb.) lehetôvé kell tenni. Fontos információkat hordoz a tulajdonosok számára is, de ügyelni érdemes a bizalmas információk kezelésére! A továbbiakban tômondatosan a tartalmi változásokat sorolom fel: n A vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzet elemzése a múltbeli tényadatok és a várható jövôbeni adatok alapján. (Eddig ez jobbára a kiegészítô mellékletben jelent meg.) n A vállalkozás tevékenysége során felmerülô fôbb kockázatok és bizonytalanságok bemutatása. (Eddig is volt hasonló, de a kiegészítô mellékletben.) n Az üzletmenet fejlôdése és a vállalkozás teljesítményének elemzése olyan pénzügyi és – ahol szükséges, – minden olyan kulcsfontosságú, nem pénzügyi jellegû mutató segítségével, amely lényeges az adott üzleti vállalkozás szempontjából. (Lényegében ez sem új követelmény, csak a mutatók szerepe és szükségessége nem volt ennyire kiemelve). n A mérleg fordulónapja után bekövetkezett lényeges események. (Ezek már a követô idôszakra vonatkoznak.) (Ez is volt eddig is, csak a kiegészítô mellékletben.)


n A vállalkozás várható fejlôdésének

leírása a gazdasági környezet ismert és várható fejlôdésének, valamint a belsô döntések várható hatásainak függvényében. A vállalkozásnak be kell mutatnia a gazdasági környezetének fôbb jellemzôit, várható alakulását, saját tervezett döntéseit, s azok várható hatásait. (Ez is volt lényegében, de nem ennyire meghatározva.) n Ki kell térni a K+F területére, de oly módon, hogy üzleti titkok ne szivárogjanak ki. (Ez is volt korábban is.) n Be kell mutatni a vállalkozás telephelyeit. (Eddig ilyen elôírt kötelezettség csak a konszolidált beszámolóban volt.) n Ismertetni kell a cég foglalkoztatáspolitikáját. (Ehhez hasonló szerepelt eddig is az üzleti jelentésben.) n A környezetvédelem kiemelt témaként való szerepeltetése sem új elôírás, de most szabályozva vannak a részletek is, mint – a környezetvédelem befolyásoló szerepe a vállalkozás pénzügyi helyzetére, a cég környezetvédelemmel kapcsolatos felelôssége (pl. környezetvédelmi beruházási kötelezettségek stb.), – a környezetvédelmi eszközökkel kapcsolatos cégpolitika (pl. értékelési eljárások, amortizáció stb.), – környezetvédelmi intézkedések és azok végrehajtásának alakulása, illetve eredménye. n Ismertetni kell a pénzügyi instrumentumok hasznosítását, ha az jelentôs hatással van a vállalkozás vagyoni helyzetére. (Ilyen pl. a pénzügyi instrumentumok befektetési vagy forgatási célú minôsítése, a valós értékelés esetleges alkalmazása stb.) n Be kell mutatni a kockázatkezelési politikát és a fedezeti ügylet politikát. n Ismertetni kell az ár-, hitel-, kamat-, likviditás-, cash-flow kockázatot, lehetôség szerint számszerûsítve is. Az üzleti jelentés fôbb tartalmi elemeit (lényegében a felsoroltakat), s az alkalmazott mutatókat a számviteli politikában rögzíteni kell a következetesség érvényesülésének érdeké-

ben. A pénzügyi instrumentumok minôsítésének és besorolásának szempontjait, a valós értéken való értékelés módszerének választását, a hasznosításuk hatásának jelentôs mértékét a vagyoni helyzetre, szintén a számviteli politikában (az értékelési szabályzatban) kell rögzíteni, szabályozni. A kockázatkezelési politika és a fedezeti ügylet politika is a számviteli politika, illetve az értékelési szabályzat része. (A kockázati elemek tartalmára vonatkozóan az IAS elôírásai is figyelembe veendôk.) A számviteli politika változását ajánlatos minél elôbb, már év elején végrehajtani annak érdekében, hogy a beszámolóhoz, illetve az üzleti jelentés készítéséhez szükséges információkat a számítástechnikai programrendszer megfelelô átalakításával biztosítani lehessen. Ezen túlmenôen szervezési intézkedések is szükségesek a jelentés egyes részeinek elkészítéséhez, mert az eddigiekhez képest nagyobb összhangot és koordinációt igénylô feladatokról van szó.

VÁSÁROLT TELEK ÁFA-JÁNAK LEVONÁSA ÉS VISSZAIGÉNYLÉSE Emlékeztetôül elôrebocsátva megemlítem, hogy a telek értékesítés nagyon sokáig ÁFA-mentes volt, 2004. január 1-jétôl azonban ez az ügylet is ÁFA-köteles tevékenység lett, mégpedig 25%-os (tehát nem is kedvezményezett) adókulccsal. (Az adókötelezettség az építési telekre és a beépítésre szánt földterületre vonatkozik egész pontosan, s az ÁFA törvény 2. számú mellékletének 1. pontja szabályozza.) Ez az elôírás 2005. január 1-jétôl sem változott. Mégis érdemesnek tartom a témát újra elôvenni, mert az ÁFA-zás egyéves tapasztalatai néhány problémát is a felszínre hoztak. Ilyen probléma például, hogy a beszerzés elôzetesen felszámított ÁFA-ja levonható ugyan és visszaigényelhetô, de milyen feltételekkel? A probléma megértéséhez le kell szögezni, hogy az ÁFA törvényben (1992. évi LXXIV. törvény 13. §. 3. pontja) a tárgyi eszköz fogalma némileg különbözik a Számviteli tör-

vény meghatározásától. (A magyar jogszabályok alkalmazhatóságának egyik legnagyobb problémája az eltérô fogalomhasználat!) Az ÁFA törvényben rögzített fogalomba nem tartozik bele a beruházásra adott elôleg, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékû jog. Az elôzetesen felszámított adót kizárólag csak az az adózó vonhatja le, amely egyszeres vagy kettôs könyvvitelt vezet, vagyis jövedelmét tételes költségelszámolás mellett állapítja meg. (Ez a kitétel elsôsorban az egyéni vállalkozók vonatkozásában fontos, hiszen a többi, a számviteli törvény hatálya alá esô vállalkozásnál a tételes költségkönyvelés alapkövetelmény.) Az adólevonási jog kizárólag annak a dokumentumnak (számla) a birtokában érvényesíthetô, amely hitelesen igazolja az ügyletet, s azon belül az elôzetesen felszámított ÁFA-t. A levonhatóság alapelve, hogy a levonás nem elôzheti meg a gazdasági esemény során elôálló adófizetési kötelezettség keletkezését. Az adólevonási jog alapvetôen a teljesítés idôpontjában keletkezik, amely idôpont egyúttal az adófizetési kötelezettséget is keletkezteti. Ingatlan értékesítése esetén – s ezen belüli eszközcsoport a telek is – nem elegendô az adásvételi szerzôdés, hanem a tulajdonjogot az ingatlan-nyilvántartásban is át kell vezetni. A teljesítés idôpontja ugyanis az az idôpont, amikortól a vevô tulajdonosként rendelkezhet az ingatlan felett, mert az eladó hozzájárult az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez. (A bejegyzés pedig esetenként nem kevés idôt vesz igénybe.)

A levonható ÁFA visszaigényelhetô a teljesítés idôpontjának megfelelô bevallási idôszakban, ha az ÁFA nélküli bevétel már elérte a 4 M Ft-ot. Akkor is kérhetô a negatív elszámolandó adó visszatérítése, ha a tárgyi eszköz levonható adója elérte a 200 E Ft-ot, s a bevallás esedékességéig az ellenértéket megfizették és beruházásként lekönyvelték. (Ezen utóbbi feltételek a „nagy társaságok” esetében (rt.-k, nagy kft.-k, de még a középvállalkozások esetében sem számítanak lényegében, mert azok mûködése során a fenti értékhatárokat szinte „azonnal”, a tárgyidôszak elsô bevallási ciklusában „túlhaladják”.) A törvény 13. §. 1. pontja szerinti „ellenérték” a Ptk. 296. §-a szerinti „beszámítással” is egyenlegezhetô, azaz a „megfizetés” kritériumának ezzel is eleget lehet tenni. (Beszámítás = egynemû és lejárt követelések kompenzálása.) Erre vonatkozóan azonban a feleknek megállapodást kell kötni – az ellenôrizhetôség érdekében lehetôleg írásban – még a bevallás benyújtásának esedékességét megelôzôen. Végezetül megállapítható, hogy a telek ÁFA érvényesíthetôsége és levonhatóságának, visszaigényelhetôségének feltételrendszere meglehetôsen bonyolult. Az aláhúzással jelölt feltételek teljesülését körültekintôen kell mérlegelni, mielôtt a visszaigénylésre sor kerülne. Ellenkezô esetben az APEH negatív megállapításai miatt – mivel ezen ügyletek többnyire komoly értéket képviselnek – komoly büntetéstételekre is lehet számítani. Összeállította: Dr. Nagy Zoltán osztályvezetô


63

n KITÜNTETÉS miniszter úrral is rövid beszélgetést

LOVAGKERESZT

folytatni, aki Hatvani György jelenlé-

„Mádl Ferenc, A Magyar Köztársaság

tében megígérte a villamosenergia-

Elnöke Kerényi A. Ödönnek, a Ma-

iparág támogatását, az EU irányelvek

gyar Villamos Mûvek Rt. ny. mûszaki

teljesítése céljából szükségessé váló

vezérigazgató-helyettesének, a ma-

átszervezések és a VET módosítása

gyar villamosenergia-ipar érdekében

során. Arról is meggyôzôdtem, hogy

kifejtett

a gazdasági miniszter tudatában van

munkásságáéért,

eredmé-

nyekben gazdag életmûve elismeré-

annak,

seként a Magyar Köztársasági Ér-

(GDP) fejlôdése szoros korrelációt

demrend Lovagkeresztje kitünte-

mutat a villamosenergia-fogyasztás-

tést adományozta. 2005. március

sal és létszükséglet az iparág hosszú

15. napján.” Ezen megtisztelô kitün-

távú tervezése a jövô biztonságos vil-

a

nemzetgazdaság

lamosenergia-ellátása érdekében.

tetés kapcsán beszélgettünk „Dönci ge, Nyugdíjas Bizottsága és számos

Bácsival”.

iparági kedves barát és munkatárs.

64

hogy

n Mit emelne ki két évtizedes nyug-

díjas tevékenységébôl?

n Mit érzett, mikor megtudta, hogy

Ezek után nem is számítottam arra,

ebben a magas állami kitüntetés-

hogy az említett melegszívû köszön-

Az aktív idôszaknak olyan nyugdíjas

ben részesül?

tések mellett kitüntetési javaslat is ké-

folytatását, amely együtt élt az ipar-

Legelôször is meglepôdtem, majd

szült, és még a múlt ôsszel megindí-

ággal és annak gondjaival. Ehhez

rögtön utána nagyon meghatódtam.

tott eljárás ez év március 15-én kitün-

pár szóval kitérnék néhány fontos

A meglepetés oka az volt, hogy ta-

tetéssé érik. Ez volt a születésnapi kö-

elôzményre. Mûszaki életrajzom köz-

valy október 26-án voltam 85 éves,

szöntések megkoronázása.

ismert. Iparági munkámat számos ki-

aminek alkalmából nagyon sokan

Érthetô, hogy ezek után ôszintén

tüntetéssel ismerték már el, melyek

megköszöntöttek, többek között az

meghatódtam, amikor megkaptam a

közül az Állami Díj egyéni ezüst foko-

MVM dolgozói nevében „életmûvem

GKM értesítést a magas állami kitün-

zatára vagyok a legbüszkébb, amit a

elismeréseként” Pál László vezérigaz-

tetés március 16-ára kitûzött átadási

magyar VER gyakorlati fejlesztéséért

gató úr „MVM Emlékgyûrût” adomá-

idôpontjáról. A GKM munkatársai kö-

kaptam 1973-ban, amit tíz évig, mint

nyozott. Nem feledkezett meg szüle-

zül 5 személy a parlamentben az ál-

iparigazgató-helyettes,

tésnapomról dr. Tombor Antal a

lamelnök úrtól kapta meg a kitünte-

mérnök (minisztérium) és 10 évig,

MAVIR

elnök-vezérigazgatója

téseket, 26-nak pedig az ô nevében

mint az MVM Tröszt mûszaki vezéri-

sem, aki ünnepi keretek között adta

dr. Kóka János miniszter úr nyújtotta

gazgató-helyettese végeztem. Arany

át nekem a „MAVIR Emlékérmet”,

át azokat. Meghatódottságom csak

Érdemrenddel jutalmaztak az 1954.

„megköszönve kiemelkedô munká-

fokozódott, amikor az ünnepségen

januárjában bevezetett tervszerû vil-

mat, annak érdekében, hogy cége

megjelentek az iparág vezetô szemé-

lamos energia és teljesítménygazdál-

„magas színvonalon teljesíthesse fel-

lyiségei, így Hatvani György helyet-

kodási kormányrendeletben végzett

adatait”. Ismeretes talán, hogy ne-

tes államtitkár, az MVM részérôl

munkámért, amely a mai napig meg-

vemhez fûzôdik a VER Országos Vil-

dr.

képviseletében

alapozta, hogy az ország villamos-

lamos Teherelosztó 1978-ban üzem-

dr. Gerse Károly, a MAVIR vezetôje

energia-fogyasztását, mindössze évi

be helyezett új on line rendszerirá-

dr. Tombor Antal és számos régi is-

0,2 ezrelék kieséssel tudta a VER biz-

nyító számítógépes rendszerének lé-

merôs, akik mind gratuláltak. Külön

tosítani, akkor is, amikor az igény

tesítése, amely elsô volt a szocialista

örömömre szolgált, hogy az iparág-

1978-ig évente 8,3%-kal növekedett,

országok között. Ennek korszerûsített

ból Dervarics Attila, a DÉMÁSZ Igaz-

tehát 9 évenként megduplázódott.

továbbfejlesztése (ÜRIK program) biz-

gatóságának elnöke kapott még Lo-

Ebben

tosítja az EU piacgazdasági irányel-

vagkeresztet, a MAVIR Rt. vezérigaz-

tartottam a VER biztonságos mûkö-

veinek megfelelô UCTE VERE együtt-

gató-helyettese, Oroszki Lajos pedig

dése érdekében az iparági oktatást

mûködés feltételeit is. Köszöntöttek a

Magyar Köztársaság Arany Érdemke-

és fegyelmet. Ezt célozta a fôszer-

MTESZ és annak energetikai egyesü-

resztjét. Alkalmam volt az ünnepsé-

kesztésemben készült VILLMÛSZ. Eb-

letei is, valamint a VDSZSZ elnöksé-

get követô fogadáson dr. Kóka János

bôl a fontos szabályzatból az iparág

Rt.

Kocsis

István


kiemelkedô

iparági

fô-

fontosságúnak

veinek túlzott alkalmazását a liberalizált árampiac magyar bevezetésénél. Véleményemet

igazolták

az

EU

2003. évi irányelv módosításai. Fontos szempontokat javasoltam hazánk távlati energetikai tervkészítéséhez. Ezen belül, pl. a megújuló energiák között a Duna vízerô-potenciáljának nagyobb kihasználását, a Paksi Atomerômû

élettartam

hosszabbítását,

sôt, távlati bôvítését emeltem ki, mint a légszennyezés-csökkentés és a drága energetikai beruházások mérséklésének legfôbb eszközeit. A villamosenergia-rendszer szabályozási gondjainak megoldására pedig a Szivatytyús Energia Tározó (SZET) tervek fel40 000 dolgozójának le kellett vizs-

1999-ben, 80. éves születésna-

újítását sürgettem. Mindezt számos

gáznia a maga szintjén, a vállalati fô-

pom alkalmából több öröm is ért.

elôadáson, cikkekben is közzétettem.

mérnökökig bezárólag. A második

Bakács István vezérigazgató, az MVM

Arany Érdemrendet 1984-ben, 43

vezetôsége nevében köszöntött, mi-

éves aktív munkaidôm befejeztével

közben már a visszavonulás gondola-

nyugdíjazásomkor

tával foglalkoztam. Erôt adott a to-

Elsôsorban arra, hogy ezúton is meg-

egyéb állami és gazdasági kitüntetés

vábbi

szív-

köszönjem az iparág vezetôinek és a

után.

ügyem, a magyar VER 50 éves jubi-

MTESZ-nek, hogy elôterjesztettek rá.

Ekkor az MVMT mûszaki vezetését,

leumát ünnepelte, megújult az OVT

A kitüntetés nem csak nekem szól,

a cég kiegyensúlyozott gazdasági

és ebbôl az alkalomból dr. Chikán At-

hanem az iparágnak is, hiszen ezzel

helyzetében jó kezekbe adtam át két

tila miniszter úr Elismerô oklevelet

hangsúlyozták

utódomnak, az egyikük feladatkörét

adott át, a MEE pedig Életmûdíjban

szolgáltatás kiemelt fontosságát a

az induló atomerômû beruházására

részesített. Ekkor az INFO 1999/10,

nemzetgazdaságon belül. A sok ked-

koncentrálva. Nyugdíjasként két fô-

és 12 számában bôvebben is kifejtet-

ves egyéni gratuláció pedig meggyô-

feladatot vállaltam: folytattam a Sta-

tem véleményemet az iparág helyze-

zött arról, hogy érdemes folytatnom

tisztikai Évkönyvek szerkesztését, va-

térôl, a privatizáció hibáiról és az

az 1984, vagyis a nyugdíjazásom

lamint az MVM Közleményei felelôs

iparág jövôjével kapcsolatos javasla-

óta, immár két évtizede végzett mun-

szerkesztôi munkáját. De a vezetés

taimról. Ezek ma is érvényesek, ezért

kát.

továbbra is kikérte tanácsaimat az

arra kérem az érdeklôdôket, hogy

A

iparág fontosabb fejlesztési témái-

azokat most hadd ne kelljen megis-

évek adtak erôt és reményt ahhoz,

ban is.

mételnem.

hogy egészségben élhessem meg

kaptam,

sok

munkához

az,

hogy

n Mire serkenti a jövôben ez a ma-

gas kitüntetés?

munkában

a

villamosenergia-

töltött

nyugdíjas

Mind aktív, mind nyugdíjas idôm-

Nem csökkentettem tanácsadói te-

85. születésnapomat, és továbbra is

ben nagyon fontosnak tartottam,

vékenységemet 80. életévem betöl-

hasznos tevékenységet fejthessek ki

hogy a közcélú villamosenergia-szol-

tése után sem, mint ahogy azt erede-

hazánk biztonságos áramellátása ér-

gáltatás idôszerû feladatairól, tervei-

tileg terveztem. Évente készítettem

dekében. Szeretném ezt a gyakorla-

rôl, gondjairól a közvéleményt is tá-

továbbra is, és folyamatosan kiegé-

tot folytatni, amíg erôm engedi.

jékoztassam. Ezt bizonyítja, hogy

szítem stratégiai tanácsaimat az ipar-

Ismételten gratulálunk a magas ki-

1984-ig 70, majd nyugdíjasként ez

ág idôszerû problémáival kapcsolat-

tüntetéshez és kívánjuk, hogy tervei

év elejéig 74, összesen 144 publiká-

ban az MVM Rt. és a MAVIR Rt. veze-

váljanak valóra és jó egészségben se-

cióm jelent meg hazai és külföldi

tôi, a MEH elnöke és a GKM energeti-

gítse az iparág fejlesztési terveinek

szaklapokban, több könyv, film, vi-

kai államtitkára számára. Az új VET

eredményes elôkészítését a továb-

deofilm és egyéb tanulmányok mel-

készítése során mérsékelni igyekeze-

biakban is.

lett.

tem az EU 96/92 energetikai irányel-

(Gyorsinfo)


65

n E SZÁMUNK SZERZÔI Almási Kristóf 1988-ban végzett a Budapesti Mûszaki

az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi

Egyetem Villamosmérnöki Karának villamos mûves ága-

Karának Filozófia Szakát végezte el. Posztgraduális képzés

zatán. 1990-ben szakmérnöki diplomát szerzett ugyan-

keretében 1988-ban itt doktorált, matematikai logika tárgy-

csak a BME Villamos Mûvek Tanszékén. 1998 és 2001 kö-

ban. 1988 óta dolgozik a Magyar Villamos Mûvek Rt.-nél.

zött elvégezte a Budapesti Mûszaki és Közgazdaságtudo-

1992-ben hosszabb idôt töltött az Amerikai Egyesült Álla-

mányi Egyetem MBA programját. 1988 és 2001 között a

mokban a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szervezte

Magyar Villamos Mûvek Rt. ill. a MAVIR Rt. Országos Villa-

szakmai továbbképzô program (Integrated Energy and

mos Relévédelmi, Automatika és Mérésszolgálatánál (OV-

Electricity Planning Training Course) keretében. Több szak-

RAM) dolgozott. Résztvett az országos terheléskorlátozó

mai szervezet (Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület

automatika rendszer rekonstrukciójában, a zárlatszámítá-

(ETE), Magyar Energetikai Társaság (MET), Magyar Elektro-

si program kifejlesztésében és az európai szintû teljesít-

technikai Egyesület (MEE), Magyar Kapcsolt Energia Társa-

ménylengési mérôrendszer kialakításában. 1994 és 2001

ság (MKET)) tagja, a MET és a MKET elnökségének tagja.

között az erômûvek villamos védelmi szakterületének té-

Villamosenergia-rendszerek rendszerszintû tervezési mód-

mafelelôseként az új erômûvi blokkok tervezésében, kivi-

szerei tárgykörben PhD fokozat megszerzésére jelentkezett.

telezésében és üzembe helyezésében mûködött közre.

A Termelési Mûszaki Osztályon rendszerszintû termeléster-

2001 májusa óta a MAVIR Rt. Hálózati Operatív Szolgála-

vezéssel, termelésoptimalizálással, az 1992-ben alakult Stra-

tánál (ill. annak elôdjénél) dolgozik, 2002 novembere

tégiai Osztályon a hazai erômûrendszer bôvítéstervezésé-

óta osztályvezetôként. A nagy múltú szakterület öröksé-

vel, a hosszú távú, legkisebb költségû erômû-építési prog-

gét átvéve a hálózati üzem-elôkészítés folyamatát irányít-

ram kialakításával, rendszerszintû optimalizációs számítá-

ja. Vezetése alatt valósult meg a hálózati üzemelôkészí-

sokkal, integrált forrástervezéssel foglakozott. Jelenleg a

tésben az új irányítástechnikai rendszer üzemszerû hasz-

vállalati stratégiai tervezés területén dolgozik, az átalakult

nálata, és alkották meg a hálózati igények bejelentésé-

Stratégiai Osztályon. A szakmai egyesületek munkájában

nek korszerû rendjét. 1988 óta laboratóriumi mérésgya-

aktívan részt vesz, szakmai fórumokon, konferenciákon

korlatokat vezet a BME Villamos Mûvek Tanszékén. 1997

gyakran szerepel. Számos publikációja jelent meg Magya-

óta a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Automatizálási

rországon és külföldön.

és Informatikai Szakosztályának titkára. Dr. Hamar Edina 1994-ben fejezte be tanulmányait az ÁlBertalan Zsolt villamosmérnök, közgazdász. A Budapesti

lamigazgatási Fôiskolán, majd az APEH munkatársa lett,

Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar Villamosmûvek

ahol társasági adóval foglalkozott. 1995-tôl a Pest me-

tanszékén végzett okleveles villamosmérnökként 1997-

gyei Kereskedelmi és Iparkamaránál közigazgatási veze-

ben. Ezt követôen PhD képzésben vett részt a tanszéken.

tôként dolgozott, eközben, 1997-ben megszerezte a

1998-ban a Pénzügyi és Számviteli Fôiskola számvitel sza-

Pénzügyi és Számviteli Fôiskola számviteli-vállalkozási

kán szerzett közgazdász diplomát, majd a Budapesti Mû-

szakirányú szakközgazda diplomáját. 2001-ben az ELTE

szaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Tár-

jogi karán végzett, ugyanezen év júniusától az MVM Rt.

sadalomtudományi Karán MBA képesítést szerzett 2000-

Számviteli és Ügyviteli Osztály Adócsoportjának szakértô-

ben. 1997–2000 között a Magyar Villamos Mûvek Rt. Há-

jeként dolgozott, majd 2003 októberétôl fômunkatárs-

lózati Fejlesztési Osztályán hálózattervezôként dolgozott.

ként látja el annak vezetését. Munkaterületét a vállalatot

2001–2002-ben elôbb az ELMÛ Rt.-nél, majd a Sinergy

érintô komplex adózási, gazdasági jogi összefüggésekkel

Kft.-nél

kapcsolatos tevékenységek képezik, különös tekintettel a

dolgozott

villamosenergia-kereskedelmi

terü-

leten. 2002-tôl a MAVIR Rt.-nél dolgozik, kezdetben mint

vállalatot érintô EU-s felkészülésre.

stratégiai osztályvezetô-helyettes, majd a Piacszervezési Osztály vezetôje. Az ETSO, a CENTREL és az EURELECT-

Képes-Gordos Gabriella okleveles közgazdászként 1996-

RIC munkabizottságok tagja.

ban diplomázott a Budapesti Pénzügyi és Számviteli Fôiskola (Gazdasági Fôiskola) számvitel szakán. 1999-tôl be-

66

Dr. Fazekas András István a Budapesti Mûszaki Egyetem

jegyzett okleveles könyvvizsgáló. 1996 és 2003 között az

Gépészmérnöki Karának Folyamattervezô szakán szerzett

Ernst and Young Könyvvizsgáló Kft. munkatársa, ahol

diplomát 1978-ban. Az államvizsgát követôen tíz éven át,

magyar és nemzetközi társaságok könyvvizsgálatával, il-

1987-ig az Energiagazdálkodási Intézetben (EGI) dolgozott

letve konszolidációs munkák vezetésével és végzésével

tervezô mérnökként. Esti tagozaton 1980 és 1984 között

foglalkozik. 2004. január elejétôl dolgozik az MVM Rt.


n E SZÁMUNK SZERZÔI Számviteli és Ügyviteli Osztályán, fômunkatársi munkavi-

megvalósíthatósági

tanulmányainak

elkészítésében.

szonyban. Az MVM Rt.-nél az éves, féléves, illetve a há-

1994-tôl feladata volt: a villamosenergia-ipari társaságok

romnegyed éves magyar konszolidált beszámoló elkészí-

privatizációjának elôkészítésébôl és lebonyolításából adó-

tésével, és az IFRS (Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási

dó iparági teendôk szervezése, koordinálása; majd egyes

Sztenderdek) konszolidált beszámoló összeállításával fog-

részvény-adásvételi szerzôdések alapján keletkezett jogvi-

lalkozik. Feladata továbbá mind a magyar konszolidációs

tákkal, illetve választottbírósági perekkel kapcsolatos te-

ismeretek, mind az IFRS oktatása.

endôk, és az eladói és vevôi kölcsönös szerzôdéses kötelezettségekbôl fakadó munkák menedzselése; valamint

Dr. Nagy Zoltán 1974-ben szerzett közgazdász, majd

iparági befektetési lehetôségek figyelemmel kísérése és

1982-ben Komplex vállalatvezetés, -szervezés szakon

egyes konkrét befektetési lehetôségek vizsgálata. Több

szakközgazdász

könyvelô,

ország villamosenergia-ipari cégei és kormányzati szervei

könyvvizsgáló, adószakértô. 1984-tôl dolgozik az MVM-

részére végzett villamosenergia-ipari szervezetfejlesztési

ben, elôbb gazdasági tanácsadóként, majd számviteli,

és privatizációs tanácsadást, egyénileg és nemzetközi

gazdasági fôosztályvezetôként. Jelenleg a Számviteli és

teamek tagjaként.

képesítést.

Mérlegképes

Ügyviteli Osztály vezetôje. Simig Péter a Budapesti Mûszaki Egyetem GépészmérnöDr. Potecz Béla okl. gépészmérnök és okl. villamos szak-

ki Karán, a hôerômû ágazaton szerzett gépészmérnöki

mérnök. 1997-ben történô nyugállományba vonulásáig

diplomát. Elsô munkahelye az Inotai Hôerômû volt, ahol

beosztott mérnöktôl igazgatóhelyettesig különbözô be-

a vállalat energetikusaként dolgozott 1967-tôl 1969-ig.

osztásokban

villamosenergia-iparágban.

Ekkor áthelyezéssel a Magyar Villamos Mûvek Tröszt Köz-

1997-tôl nyugdíjas szakértôként az OVT, illetve a MAVIR

pontba, a Termelési Mûszaki Osztályra került. Itt a ma-

Rt. aktivált dolgozója. Nevéhez fûzôdik a növekménygör-

gyar villamosenergia-rendszer teljesítôképességének ter-

bék alapján történô gazdaságos teherelosztás, valamint a

vezése, elszámolása volt a feladata. 1971-ben került –

termelô berendezések gazdaságossági megfontolások

szintén áthelyezéssel – az Országos Villamos Teherelosz-

alapján történô megszakításos üzemvitelének kidolgozá-

tóba, ahol annak utódszervezetében, a MAVIR Rt.-ben

sa és bevezetése a magyar villamosenergia-rendszerbe.

(Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító) jelenleg

Folyamatosan részt vett az OVT korszerûsítését szolgáló

is dolgozik, elôször kalorikus csoportvezetôi munkakör-

mûszaki fejlesztési munkákban (számítógépes folyamat-

ben, majd 1987-ig az operatív csoport vezetôjeként. Ek-

irányítás, ÜRIK). Az OVT-t érintô nemzetközi kooperációs

kor a vállalat az Országos Üzemelôkészítô Szolgálat veze-

együttmûködés során szakértôi értekezletek, szerzôdés-

tésével bízta meg. Jelenleg a piacmûködtetési igazgató-

kötési tárgyalások résztvevôje (KDU, CENTREL, UCPTE).

helyettesi feladatokat látja el. A Paksi Atomerômû elsô

Jelenleg a MAVIR Rt. villamos energia versenypiac meg-

egységeinek üzembe lépését megelôzôen, 1976-ban je-

nyitásával kapcsolatos felkészülési munkában vesz részt.

lentkezett a Budapesti Mûszaki Egyetem által indított

dolgozott

a

Atomerômûvi Szakmérnöki tanfolyamra, amit 1978-ban Sándor József, az MVM Rt. osztályvezetôje, 1982-ben a

sikeresen, kitüntetéssel végzett el. 1990-ben alapító tagja

Moszkvai Energetikai Intézet Energia-fizika Tanszékén,

lett a megalakuló Magyar Mérnökakadémiának.

atomerômûvek szakon végzett. Késôbb a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, külgazdaság szakon ok-

Sulyok Zoltán, a BME Villamosmérnöki Karon végezte el ta-

leveles közgazdász diplomát, majd a Dublini Állami Egye-

nulmányait 1989-ben. Az akkori MVMT tanulmányi ösztön-

temen MBA diplomát szerzett. 1982-tôl 86-ig a paksi

díjasaként bekapcsolódott a Hálózati Igazgatóság munká-

atomerômû létesítésén dolgozott primerköri üzembe he-

jába, amelynek 2000 végéig a dolgozója. A Hálózati Fej-

lyezô mérnökként. 1986-tól 90-ig a hazai erômûrendszer

lesztési Osztály tagjaként az alaphálózati stratégiák és

hosszú távú fejlesztésével és az elsô villamosenergia-ipar-

egyéb mûszaki számítások, a magyar alap- és fôelosztó há-

ági világbanki kölcsön felhasználásával kapcsolatos fel-

lózat, az UCTE-t felölelô nagy rendszermodellek felelôse-

adatokon dolgozott. 1990-tôl részt vett (mint nemzetközi

ként a teljesítmény-feszültségeloszlás, a tranzit, az átviteli

munkacsoportok társvezetôje) a külföldi partnerekkel

korlát és a feszültség-meddôteljesítmény viszonyainak

(EDF, RWE, Steag, PreusenElektra, OntarioHydro, Gene-

elemzésében dolgozik. Számos nemzetközi munkacsoport

ral Electric), vegyes vállalati konstrukcióban megvalósíta-

tagjaként az UCTE-csatlakozás elôkészítésében, a keleti,

ni tervezett hazai alaperômûvi fejlesztési koncepciók

dél-keleti villamosenergia-rendszerek (ukrán sziget, román,


67

n E SZÁMUNK SZERZÔI bulgár rendszerek) jövôbeni UCTE csatlakozásának várha-

tött katonai szolgálat teljesítése után a villamos és hôirányí-

tó következményeinek vizsgálatában, a nagy rendszerek

tástechnikai osztály mérnökeként erôsáramú elosztó beren-

tranzitviszonyainak elemzésében vesz részt. 2001. január

dezések, védelmek, automatikák tervezésében és kivitelezés-

1-tôl a MAVIR Hálózati Osztályának a vezetôje, az európai

ében, világítástechnikai korszerûsítések tervezésében kapott

TSO-k közötti hálózati mûszaki adat- és információcsere,

feladatot. 1988-ban a szénszállítási, 1989-ben a vagonürítô

koordinált hálózatszámítások, számítási együttmûködések

és szalagrendszer, 1992-ben a vízlágyító erôsáramú és irá-

magyar felelôse. Speciális szakterülete a piacnyitással kap-

nyítástechnikai rekonstrukciójának tervezési beruházási , ki-

csolatos, ahhoz szükséges hálózati mûszaki számítások. Ki-

vitelezési munkáiban vett részt. A vállalat összevonások és

dolgozta a rendszerirányító által alkalmazandó hálózatátvi-

átalakulások

teli kapacitásszámítás (ATC, TTF stb.), a szûk hálózati ke-

1990–1998 között erôsáramú üzemvezetôként az erômûvi

resztmetszetek elôrejelzése módszerét. Az UCTE, a CENT-

villamos fôberendezések üzemeltetési, karbantartási, beru-

REL, a SÜDEL, az ETSO munkacsoportjainak tagja. Számos

házási munkáinak koordinációja személyi, technikai feltéte-

mûszaki szakmai publikáció szerzôje, társszerzôje.

leinek biztosítása tartozott még feladatai közé. 1998-ban rö-

során

létrejött

Vértesi

Erômû

Rt.-ben

vid idôre a villamos- és hôirányítástechnikai osztály vezetését Dr. Stróbl Alajos, okleveles gépészmérnök, energetikai

is ellátta. 1999. év elején a Vértesi Erômû Rt. funkcionális át-

szakmérnök, egyetemi doktor mûszaki mechanikából. A

szervezése során erômû üzemvezetôi megbízatást kapott.

Budapesti Mûszaki Egyetemen 1962-ben végzett és

Feladatköre az erômûi villamosenergia-termelés, hôszolgál-

azonnal elhelyezkedett az ERÔTERV-nél, ahol 1990-ig

tatás és létesítmény üzemeltetés irányítása, személyi, anya-

dolgozott – húsz éven át osztályvezetôi beosztásban. Mû-

gi, technikai feltételeinek biztosítása volt az erômû 2004. de-

szaki fejlesztéssel, számítógépes hôséma-számítással és

cember 31-i leállításáig. 2005 januárjától a telephely létesít-

rendszertervezéssel foglalkozott, de közben öt évet töl-

ményeinek, mûszaki berendezéseinek állagmegóvási felada-

tött Németországban örvényágyas tüzelésû erômûvek

tainak irányításában, a telephely energetikai célú hasznosítá-

tervezésével és üzembe helyezésével, valamint szénelgá-

sának, értékesítésének elôkészítô munkáiban vesz részt.

zosító erômû alapjainak elkészítésével. Az MVM Rt.-ben 1991 és 2001 között dolgozott osztályvezetôi beosztás-

Szénásy Ágnes, 2000-ben szerezte meg a mérlegképes

ban. Stratégiai és erômû-létesítési terveket készített. A Pé-

könyvelôi végzettséget, jelenleg a Gábor Dénes Fôiskola

csi Erômû Rt. Igazgatóságának az elnöke volt 1992 és

gazdasági informatika szakának hallgatója. Gyakornok-

1997 között. A MAVIR Rt. Kapacitástervezési Osztályát ve-

ként dolgozott a Profit Ôr 2000. Kft. könyvelôirodánál,

zeti 2002 óta. Elnökhelyettese az Energiagazdálkodási

ahol cégek teljes körû könyvelése, beszámolóinak, adó-

Tudományos Egyesületnek, felelôs szerkesztôje a Magyar

bevallásainak elkészítése képezte a feladatát. 2001 októ-

Energetika c. folyóiratnak.

berétôl az MVM Rt. Számviteli és Ügyviteli Osztály Adócsoportjának munkatársa. Feladatkörébe tartozik többek

68

Szabó László 1985-ben a Kandó Kálmán Villamosipari Mû-

között a cég adóbevallásainak elkészítése és ellenôrzése.

szaki Fôiskola elvégzése után a Tatabányai Hôerômû Vállalat

2002 nyarától foglalkozik a Nemzetközi Számviteli Stan-

Bánhidai Erômûvében helyezkedett el. 1986–87-ben letöl-

dardok (IAS) iparágra vonatkozó hatásaival.


n SUMMARY OF ARTICLES Competitive market efficiency – way to developing the adequate transmission network Sándor, József

1

In issue 2004/4 of the “Közlemények” my article “Security of supply under changing electricity market conditions” argues for the necessity of a not very easy requirement – to increase market efficiency. One of the important conditions for increasing efficiency on the competitive market is the creation of adequate transmission network with no bottlenecks. Though the European Union has also identified this problem and some principles have been defined for the solution, these principles are usually not applied and the solution to the network problems is delayed. A step towards solving this problem could be the establishment of supra-national commercial center, which would be in a position to distribute transmission rights efficiently in terms of economy.

An overview of energy efficiency and supports as reflected in facts Dr. Stróbl, Alajos

(U-q) regulation of voltage-reactive load of transmission and 120 kV network Dr. Potecz, Béla

35

In an energy system consumer demands, the composition of generation facilities in operation and the switching conditions of network can change and therefore the value of voltage in the network nodes will inevitably fluctuate. The task of u-q regulation is to keep the effective voltage within the acceptance limits defined in standard and, by observing the principle of “least cost”, to ensure the minimum loss of network by the possible limitation of reactive load transport.

7

Save energy! – says the notice, which is completed with some other slogans. Sometimes rebukes are also around: we use far too much energy, we do not use energy efficiently enough and we squander. Before the shame grows to national level, we should think that we do not use much energy and we could use more. The trouble is that the benefit gained from the used energy is little. Relatively, we create little value. The result of our work is not valuable enough in human, natural and material respects. Energy and a lot of it is needed for living well. The essence is the following: we should create more value for our well-being and for which we might as well use more energy if it is for our benefit. Saving energy is not for its own sake and the well-fare states have reached human, natural and material standards to be imitated now not by saving but by value creating work, by using energy efficiently. Using this as a basis, it is useful to look into energy efficiency and then into cogeneration and support for renewable energy sources as the most important timely issues of today.

Data on external costs of different power generation technologies Dr. Fazekas, András István

is not arguing against or for power generation technologies. It is only revealing data about them. The paper consists of facts and figures and not their interpretation or evaluation. Because interpretation would lead us to other issues which already concern other spheres of the social conscience.

SETSO – the association of South-East European transmission system operators Almási, Kristóf; Bertalan, Zsolt; Simig, Péter; Sulyok, Zoltán

42

On the analogy of ETSO, the organisation of transmission system operators in the European Union member states (including Switzerland and Norway) the South-East European countries have also established their association. Their orientation and intentions are indicated in the chosen name similar to ETSO: SETSO. The first two letters in it show the region: South-East Europe. The countries belonging to this region are very heterogeneous in terms of political and economic development, which is also true for the progress made in the transformations introduced or to be introduced in their electricity systems. The TSOs, however, have started very actively to follow and learn the results achieved by ETSO. In the following paper we try to present the activity of SETSO to this end, their concerns and the results they have reached so far.

The system of accounting settlement of CO2 trading Képes-Gordos, Gabriella

48

21

This paper uses data collected from professional sources to present the external costs of different power generation technologies. Owing to the limited space, problems with the definition of external costs will not be covered (see references: [260], [278]). Issues related to the definition and expounding of external costs such as the definition of environmental damage and economic damage is discussed in detail as of ([314]). Here I am only mentioning the most important concepts so that the data mentioned can be understood. This paper quotes verifiable figures and statements, factual statements with their sources marked in every case. It

It is getting more and more urgent to handle the problems of climate change in our days. The findings of research have made us face the fact that the escalating energy generation has increased the emission of pollutant into the atmosphere to such an extent that the ozone layer around the earth has been considerably damaged. The thinning ozone layer leading to climate change can have a grave impact on the environment and can originate a lot of changes. The environmental impact and changes such as the anomaly in weather, the rise in sea level, the movement of deserts to the north, the thawing icebergs eventuate too fast for the living world to accommodate. This is a process still going on in our age. What can we do against it?


69

MAGYAR VILLAMOS MÛVEK RT. 1011 BUDAPEST, VÁM UTCA 5–7. TELEFON: 224-6200 INTERNET: HTTP://WWW.MVM.HU

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK RT.-RÔL NAPRAKÉSZ INFORMÁCIÓK AZ INTERNETRÔL IS BÁRMIKOR ELÉRHETÔK. A WEB-OLDALON CÍMLISTÁKAT, GYORS HÍREKET, A CÉG MÛKÖDÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓ FONTOS ESEMÉNYEK LEÍRÁSÁT, FOTÓKAT ÉS ÁBRÁKAT LEHET MEGTALÁLNI, VALAMINT A TÁRSASÁG ÁLTAL KIADOTT SAJTÓKÖZLEMÉNYEK IS AZONNAL OLVASHATÓK. KAPCSOLAT TALÁLHATÓ A VILLAMOSENRGIA-IPAR SZÁMOS HAZAI ÉS KÜLFÖLDI CÉGÉHEZ.

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI

Recommend Documents