A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI

XLIV. ÉVFOLYAM

I

2007. 1-2. SZÁM

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI

I

Fenntartható-e a fejlôdés? (A füstölgô kéménytôl a zéró kibocsátásig)

I

Az MVM csoport új stratégiai irányítási rendszerének bemutatása

I

A hazai vízgazdálkodás távlati feladatai

I

Összeállítás a Paksi Atomerômûben megvalósult fejlesztésekrôl

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK ¨ ZLEMÉNYEI KO XLIV. ÉVFOLYAM I 2007. 1–2.SZÁM

Felelôs kiadó Dr. Kocsis István

Fôszerkesztô Dr. Gerse Károly

Felelôs szerkesztô Tringer Ágoston

DR. KOCSIS ISTVÁN

FENNTARTHATÓ-E A FEJLÔDÉS

1

DR. BACSKÓ MIHÁLY

Szerkesztôbizottság Dr. Bacskó Mihály Civin Vilmos Gaál Gábor (MAVIR ZRt.) Kerényi A. Ödön

AZ MVM CSOPORT ÚJ STRATÉGIAI IRÁNYÍTÁSI RENDSZERÉNEK BEMUTATÁSA

7

DR. GERSE KÁROLY

MIÉRT KELL TÁROZÓS VÍZERÔMÛ?

10

Kreissné Hartai Gabriella (MVM Trade ZRt.) Sándor József Simig Péter (MAVIR ZRt.) Simon Gábor (MAVIR ZRt.)

DR. BACSKÓ MIHÁLY, DR. SZTANKÓ ÉVA

AZ EURÓPAI UNIÓ EGYETEMES SZOLGÁLTATÁSI KÖTELEZETTSÉG FOGALMÁNAK ÉRTELMEZÉSE, BEVEZETÉSÉNEK TAPASZTALATAI ÉS VÁRHATÓ HATÁSAI AZ ENERGIAIPARBAN

21

Dr. Stróbl Alajos (MAVIR ZRt.) Szalkai István

SZÁNTÓ ISTVÁN

Tari Gábor (MAVIR ZRt.)

GENERÁTORÁLLÓRÉSZ-CSERE A PAKSI ATOMERÔMÛ 1. BLOKKJÁN

33

Veréb Tamás (MAVIR ZRt.) SCHÄFFER KÁROLY

Megjelent a Mecum Stúdió Kft. gondozásában

REAKTOR BELSÔ BERENDEZÉSEINEK VÍZSUGARAS TISZTÍTÁSA (PROBLÉMÁTÓL A MEGOLDÁSIG)

37

ELTER ENIKÔ, DR. KATONA TAMÁS JÁNOS, PÉCSI ZSOLT

A PAKSI ATOMERÔMÛ TERVEZETT ÜZEMIDÔHOSSZABBÍTÁSÁNAK KÖRNYEZETVÉDELMI ENGEDÉLYEZTETÉSI ELJÁRÁSA

40

SZÔKE LARISZA

ISSN 1216-4992 (nyomtatott) HU ISSN 1786-674X (online)

TELJESÍTMÉNYNÖVELÉS A PAKSI ATOMERÔMÛBEN

46

MAYER GYÖRGY

ENERGIAPIACI KÖRKÉP – ÚJSÁGÍRÓI SZEMMEL Címlapkép Az MVM Csoport 2008-ban átadásra kerülô új székházának látványterve

51

DR. MOSONYI EMIL

A HAZAI VÍZGAZDÁLKODÁS TÁVLATI FELADATAI

63

GAZDASÁGI ROVAT

68

EURELECTRIC HÍREK

70

E SZÁMUNK SZERZÔI

76

FENNTARTHATÓ-E A FEJLÔDÉS? (A FÜSTÖLGÔ KÉMÉNYTÔL A ZÉRÓ KIBOCSÁTÁSIG) DR. KOCSIS ISTVÁN

Jelen dolgozat kiinduló alaptézise, hogy a villamos energetika és az annak áldásait élvezô gazdaság, illetve társadalom viszonya az elmúlt mintegy 150 évben – a villamosság gyakorlati hasznosítása óta egészen napjainkig – a lényegét tekintve mit sem változott. A folyamatos mûszaki fejlôdés, az új és új technológiák egyfelôl mind magasabb színvonalú ellátást tettek lehetôvé egyre többek számára egyre könnyebben, de ezt a fejlôdést ugyanakkor a verseny kényszere is hajtotta. Az eredmény: az emberi civilizáció 150 éven keresztül szorosan összefonódott, együtt fejlôdött az energetikával. (1. ábra) Úgy tûnik, mára ez a helyzet viszszafordíthatatlanul megváltozott. Akár izgalmasnak is mondhatnánk azt a jelenkorunkban mindinkább érzékelhetô folyamatot, amely egyre bôvülô mértékben hatja át immár mindennapjainkat is – ha nem lenne a probléma mértéke ennyire fenyegetô, hovatovább a civilizáció egészét veszélyeztetô. Az energetikának a környezetre gyakorolt hatása kezdetben teljes egészében kézben tarthatónak, lokális jelentôségûnek tûnt. Késôbb ez a viszonyrendszer regionális méretûvé nôtt, miközben továbbra is úgy tûnt, hogy a technológia fejlôdése ezeket a gondokat orvosolni tudja – gondoljunk például a hagyományos erômûvek füstgáztisztítási eljárásaira, vagy az új tüzelési technológiákra. Mára azonban a Föld egészét fenyegetô veszélyforrássá vált az energetika környezeti hatása. Nyilvánvaló, hogy a tendencia lineáris, de akkor az is nyilvánvaló, hogy a folyamat megállítása az egész emberi civilizáció alapkérdése. (2. ábra) Mindennek szemléltetésére elég a Föld átlaghômérsékletének trendjét követni. A grafikon által kirajzolt tendencia egyértelmû. Ha pedig a helyzet mélyebb elemzéséhez néhány további tényt is számba veszünk, aligha bízhatunk abban, hogy a trend vissza-

KÉMÉNY – FÜST

AZ IPARI FEJLÔDÉS JELKÉPE

A gazdaságosság javítása (költségcsökkentés), másképpen fogalmazva a gazdasági verseny kezdetektôl fogva fejlesztésre ösztönzött: • kondenzáció bevezetése • nyomás növelése • túlhevítés bevezetése • tüzeléstechika javítása • szerkezeti anyagok, gyártásfejlesztése • alternáló (gôz) gép felváltása forgógéppel (gôzturbina) • gázturbina kifejlesztése • együttmûködô villamosenergia-rendszer kialakulása • atomenergia alkalmazása • termodinamika, elektrotechnika, anyagtudomány, gyártástechnológia, fizika… fejlôdése Az energetikában végbement tudományos-mûszaki fejlôdés 150 éven keresztül biztosította a civilizáció fejlôdését

1. ÁBRA

KÖRNYEZETI HATÁSOK – A PROBLÉMÁK NAGYSÁGRENDJE Kezdetben: Kis léptékben a természet kompenzálta, zavar csak szûkebb környezetben: por, szmog – közvélekedés: vele jár (kedvezô mikrohatások ellensúlyozzák) Késôbb: Savas esôk, ózonpajzs vékonyodása: kénleválasztás, NOx-kibocsátás-csökkentés Vízhiány: száraz hûtôtornyok (Heller–Forgó rendszer) Napjainkra: Globális problémák: üvegházhatás: légköri melegedés?

LOKÁLIS

REGIONÁLIS

GLOBÁLIS 2. ÁBRA

GLOBÁLIS ÁTLAGHÔMÉRSÉKLET-NÖVEKEDÉS (a) Globális felszíni átlaghômérséklet-növekedés (°C) 0,6

0,4

0,2

0,0

-0,2

-0,4 1880

1900 Évi átlag

1920

1940

1960

1980

2000

Ötévi átlag

Nincs tovább, meg kell állítani, vissza kell fordítani a tendenciát DE: kb. 1,8 Mrd ember villamos energia nélkül, napi energiaellátási gondok Feltörekvô gazdaságok: nem a mi gondunk, oldják meg mások Commission staff working document, Impact Assessment Summary (COM(2007) 2 final; SEC (2007) 8

3. ÁBRA

a magyar villamos mûvek közleményei I 2007/1-2

1

EU-KIHÍVÁSOK, CÉLOK, KÉRDÉSEK KIHÍVÁSOK • Fenntarthatóság (+2 °C átlaghômérséklet, +5% CO2-növekedés veszélye) • Ellátásbiztonság (2030-ban a gáz 85%-a, az olaj 93%-a import lesz) • Versenyképesség (drága munkaerô, nagy energiaszámla, 100 $/hordó feletti olajár 2030-ban)

3320%

STRATÉGIAI CÉLOK • Üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése 2020-ig 30%-kal, 2050-ig 50%-kal, ebbôl fejlett országokban 60-90%-kal • EU kötelezettségvállalása mindenképpen 20% csökkentésre 2020-ig 1990-hez viszonyítva (ez hozzájárul a versenyképességhez is, mivel így jelentôsen csökkenteni kell a primerenergia-felhasználást is) ÚJ IPARI FORRADALOM, DE KÉRDÉSEK: • Megvalósíthatóság, versenyképesség, egyenlôtlenségek kezelése, igazságosság 4. ÁBRA

MEGOLDÁSOK • Csak megújuló energiaforrásokból – középtávon nem lehetséges (ma is ~35% CO2-mentes) • Hagyományos erômûvek: hatásfokjavítás, CO2-befogás, -tárolás (CCS) • Nukleáris opció – IV. generációs atomerômûvek

¨

Hatások hatásvizsgálatok • EURELECTRIC: role of electricity • MVM: magyar lehetôségek 5. ÁBRA

SZÉNERÔMÛ KÖRFOLYAMAT-JAVÍTÁSA Világátlag 1200 EU-25

Mai technológia

1000 700 °C technológia 800

600

400

200

1116 g CO2/kWh

881 g CO2/kWh

743 g CO2/kWh

669 g CO2/kWh

30%

38%

45%

~50%

480 g szén/kWh

379 g szén/kWh

320 g szén/kWh

288 g szén/kWh

0 2000

2005

2010

2015

CO2-mentes erômû, 5-14% hatásfokcsökkenés 6. ÁBRA

2020

fordulna, vagy akár enyhülne. Az egyik alapprobléma – amit a kérdésre könnyû válaszokat ígérôk közül sokan hajlamosak figyelmen kívül hagyni – ugyanis az, hogy egyféle, egy adott mûszaki-gazdasági fejlettségû régióra hatékony megoldás nem lehet gyógyír globális méretekben, mivel az egyes területek, kultúrák adottságai olyannyira eltérôek. Sôt: a Föld lakosságának igen jelentôs része számára például a villamosenergiaellátás mint civilizációs alapelem nem is létezik, miközben az ellátási igény fennáll. Nemigen várható el, hogy a New York-i tôzsdebróker, és a közép-indiai nomád kecskepásztor ugyanúgy járuljon hozzá a globális célokhoz (miközben elvben mindkettô ugyanazt szeretné: táplálékot, biztonságot, kényelmet), hiszen energiafelhasználásuk legalább 3-4 nagyságrendben különbözik egymástól. Hamis próféták tehát, akik ebben a rendkívül összetett viszonyrendszerben egyszerû recepteket kínálnak az emberiség számára. (3. ábra) Ha szûkebb régiónkat, az Európai Uniót tekintjük, a helyzetet egyrészt konkrétabban is jellemezhetjük, másrészt kijelenthetjük, hogy a feszítô gondok egy még összetettebb szempontrendszer által meghatározottak, hiszen azokat a klímavédelem mellett az energetikai ellátásbiztonság és az EU gazdaságának versenyképessége is determinálja, esetünkben leszûkíti a mozgásteret. Nem véletlen, hogy lényegében elsô számú

CO2-BEFOGÁS, -SZÁLLÍTÁS, -TÁROLÁS Elôtüzelés (IGCC)

Oxyfuel

Leválasztás

Szénelgázosítás, szintetikusgáz-tisztítás, CO ¨ CO2-konverzió ¨ H2 gáz-, gôzturbina

Levegôszétválasztás, gôzkazán, tüzelés oxigénnel, vízgôz-kondenzáció gôzturbina

Hagyományos erômû, CO2-lekötés alkalikus (mono/dietanolamin, ecoamin) abszorpció, deszorpció

Gáz halmazállapotú CO2, továbbítás szokásos eszközökön, gáz, vagy cseppfolyós állapotban (.73 bar nyomás) Forrás: Role of electricity

7. ÁBRA

2

2007/1-2 I

a magyar villamos mûvek közleményei

stratégiai kérdéssé lépett elô az uniós szintû politikában a probléma kezelésének szándéka. Kérdés, hogy mindez elegendô-e a hosszú távú fennmaradáshoz. (4. ábra)

A megoldások keresése során tehát mindenekelôtt az illúziókkal kell leszámolni. Ki kell mondani például, hogy a megújuló energiaforrások alkalmazása, a probléma kezelésének

sürgôssége miatti rövid idôtávon nem jelenthet önmagában megoldást. Természetesen enyhíti a problémákat, de eközben új típusú problémákat is eredményez. Létezik ugyanak-

ATOMERÔMÛ-FEJLESZTÉS

I. GENERÁCIÓS

II. GENERÁCIÓS

III. GENERÁCIÓS

Korai prototípus reaktorok

Kereskedelmi reaktorok

Fejlett könnyûvizes reaktorok

Továbbfejlesztett tervek megnövelt hatékonyságot ajánlva közeljövôbeli alkalmazásra

– ABWR – System 80+ – SWR-100

– PBMR Dél-Afrikai Köztársaság – GT-MHR USA – IFBR India

– Shippingport –Dresden, Fermi I – Magnox

– LWR-PWR, BWR – CANDU – AGR

III+. GENERÁCIÓS

IV. GENERÁCIÓS – Nagyon gazdaságos – Fokozott biztonság – Minimális hulladék – Proliferation Resistant

– AP-100 – WER-100 I. GEN. 1950

1960

II. GEN. 1970

1980

III. GEN. 1990

III+. GEN.

2000

2010

2020

IV. GEN. 2030

Forrás: Role of electricity, US DOE http://gen-iv.ne.doe.gov

8. ÁBRA

ROLE OF ELECTRICITY

Változatok • Business as usual (Baseline scenario) • Erômûoldali beavatkozások (Supply scenario) • Hatékonyságjavítás, megújulók alkalmazása (Efficiency & RES scenario) • Minden lehetôség optimális használata (Role of Electricity scenario) Eredmények 2030-ra

Baseline

Efficiency & RES

Teljes energiaigény (2005=100)

118

102

113

106

Villamosenergia-fogyasztás (2005=100)

145

127

143

172

Villamos energia atomerômûbôl (TWh) Villamos energia megújulóból (TWh) Tárolt CO2 (Mrdt)

Supply

Role of Electricity

654

852

1535

1643

1092

1675

1267

1359

0

0

4,8

3,6

Erômû-létesítés (SGW)

928

984

950

1090

Nettó gázimport (2005=100)

188

179

174

164

Nettó olajimport (2005=100)

116

97

108

93

Villamosenergia-ár (2005=100)

111

122

132

120

Teljes energiaköltség a GDP %-ában

9,57

10,27

10,61

9,64

CO2-emisszió (1995=100)

110

70

70

70

5

116

125

56

CO2-kvóta ára (a/t) 9. ÁBRA


3

4

2007/1-2 I

szen a szakma megnyugtató, biztonságos és hatékony megoldásokat kínál. A kérdés, hogy a társadalom miként tud együtt élni mindezzel. Éppen az atomerômûvek léte az a pont, ahol a jelen dolgozatban feszegetett tételek leginkább érvényesülni fog-

nak, itt fog eldôlni, hogy képesek vagyunk-e józanul, felelôsen dönteni közös jövônkrôl. (8. ábra) Az elôzôekben fôbb vonalaiban felvázoltuk az energiatermelés jövôje szempontjából leginkább szóba jöhetô lehetôségeket. Gondolatmenetünk

A MAGYAR VÁLASZ : ÜVEGHÁZHATÁSÚ GÁZEMISSZIÓ ALAKULÁSA

Szén-dioxid-kibocsátás (kt/év)

19 000

18 000

17 000

16 000

15 000 2005

2010

2015

20% csökkentés Alapeset (business as usual) Intenzív biomassza + szélerômû program Alapeset atomerômû-bôvítéssel

2020 30% csökkentés Intenzív biomassza program

A MAGYAR VÁLASZ : FOGYASZTÓI KÖLTSÉGEK 16,0 15,5 15,0 Átlagköltség (Ft/kWh)

kor szakmai alapú útkeresés, az európai villamos társaságok szövetségén belül. Az Eurelectric is elkészítette a realitásokon alapuló, stratégiai megoldási javaslatcsomagot, és hazánk energetikai jövôjére is elvégeztük a szakmai alapú, a hazai adottságokra és realitásokra építô elemzéseket. (5. ábra) A szakmai alapú útkeresés egyik lehetséges iránya, hogy a mûszaki fejlôdés kínálta új esélyeket vesszük számba. Ha az egyes technológiákban meglévô lehetôségeket elemezzük, megállapítható, hogy a hatásfoknövelés pl. a szénerômûvi energiatermelésben reális lehetôséget jelent, bár az alapprobléma megoldására, azaz az üvegházhatású gázok kibocsátásának drasztikus csökkentésére csak korlátozottan alkalmas. Léteznek ugyan CO2-mentes technológiák, ezek alkalmazása azonban olyan mérvû hatásfokcsökkenést eredményez, ami egyenértékû a korábbi, rosszabb hatásfokú megoldások újbóli alkalmazásával. Mindazonáltal, ha a korábban említett józan, az adottságokból kiinduló válaszokból indulunk ki, számos esetben a célhoz közelebb vezetô eredményeket ígér a korszerû technológia. (6. ábra) A CO2-mentes tüzelési technológiák elvi alapjai már adottak, a közeljövôben mintaprojektek megvalósulása várható, ahol a gyakorlat próbáját is kiállhatják ezek a hagyományos energiatermelés környezetre gyakorolt hatását új alapokra helyezô eljárások. Segítségükkel az üvegházhatású gázok kibocsátása megszûnik, a költségnövekedés ugyanakkor az adott üzemeltetô társaság vagy nemzetgazdaság versenyképességét rontja. Nagy kérdés, hogy ezeket a többletköltségeket ki állja, amennyiben a klímavédelem szorító kényszere szükségessé teszi ezen eljárások alkalmazását. (7. ábra) Folyamatos a technikai fejlôdés a nukleáris energiatermelés területén is. Jelenleg a II. generációs reaktorok jelentik a legkorszerûbb, kereskedelmi célú technológiát, és intenzív fejlesztések folynak a minél biztonságosabb reaktortípusok kifejlesztése érdekében. Úgy tûnik, mára a nukleáris alapú energiatermelés jövôje immár nem technológiai kérdés, hi-

14,5 14,0 13,5 13,0 12,5 2005

2010

Alapeset (business as usual) Intenzív biomassza + szélerômû program Alapeset atomerômû-bôvítéssel

10-11. ÁBRA


2015

2020 Intenzív biomassza program

A SZÜKSÉGES PLUSZ : TÁROZÓS VÍZERÔMÛ 5000 4800 4600 4400 Teljesítmény (MW)

következô lépése tehát, hogy mindezek alapján van-e, lehet-e olyan optimális megoldás, amely összességében az alapproblémát kezelni képes. A már említett Eurelectric-tanulmány felvázolja azt az ideális utat, amely az európai energetika számára a kiutat jelentheti. Röviden összefoglalva ezt a valamennyi szóba jöhetô lehetôség optimális alkalmazása, a villamos energia bôvülô felhasználása, a nukleáris alapú energiatermelés bôvülô részaránya jellemzi. (9. ábra) A felelôs energetikai gondolkodás ugyanezt az útkeresést a nemzeti dimenziókban is elvégzi. Ha Magyarország földrajzi és technológiai adottságait, valamint import lehetôségeit együttesen számba vesszük, a szakmai elemzések az európaiakéhoz hasonló követendô jövôképet vázolnak fel, mint az európai elemzések. A nukleáris energiatermelés bôvítése, a megújulók részarányának realitásokon alapuló bôvítése jelenti a nemzeti szintû megoldást – a klímavédelem, de a hazai fogyasztói árak szempontjából is. A két teljesen eltérô cél-

4200 4000 3800 3600 3400 3200 3000 0:15

6:15

18:15

12:15 Idô (munkanap)

0:15

Tározóértékesítés (,0,73Tározó alaptöltés) Tározó többletértékesítés (,0,753Tározó többlettöltés) Gyors felterhelés (max. 300 MW) Tározó többlettöltés egyenletes (max. 300 MW) Tározó alaptöltés (max. 300 MW) Rendszer eredeti (töltés alatti) és módosult (értékesítés alatti) teljesítménye 12. ÁBRA

KONKLÚZIÓ

AZ EGYES IPARÁGAK HOZZÁJÁRULÁSA AZ ÜVEGHÁZ HATÁSÚ GÁZOK KIBOCSÁTÁSÁHOZ AZ EU-BAN

A megoldás kulcsa

130

• Átfogó szemlélet • Egyedi sajátosságokra és adottságokra alapozott válaszok

120

Történelmi esély A tecjnológiai fejlôdés által elôidézett problémákra az új, innovatív technológiák kínáljanak megoldást!

Index (1990=100)

1 10

100

90

80

DE: ehhez erôs, stabil hátterû társaságok kellenek – Nemzeti villamos társaság!!!

70 1990

1992

Energiaipar Egyéb

1994

1996

Nehéz- és feldolgozóipar Összes

1998

2000

2002

Közlekedés

13. ÁBRA


5

függvény szerinti ábrasor meglepôen azonos futású görbéket mutat, a kérdés ugyanaz, mint néhány gondolattal korábban: Eléggé bölcsek vagyunk-e, hogy e görbék tanulságait súlyos, évtizedes fejlôdést meghatározó döntések formájában hasznosítsuk? (10-11. ábra) Mindehhez azonban még egy feltételnek teljesülnie kell: ez a hazai erômûrendszer adottságait ellensúlyozó, rugalmas tározós erômû megépítése. Errôl az elemrôl nemcsak azért érdemes említést tenni, mert valóban nélkülözhetetlen, hanem mert a szivattyús tározó léte mintegy energetikai „állatorvosi ló” szemléltetheti, hogy az energetikai döntéseknek, a lehetséges opciók választásának mennyire összetett, sokféle

I

szempontrendszer alapján kell történnie. A tározós vízerômû ugyanis nettó energiafogyasztó, mégis paradox módon szinte megkerülhetetlen feltétele annak, hogy fenntartható és alacsony költségû energiaellátás valósuljon meg egy adott régióban – komoly szakmai elemzések alapján hazánkban is. (12. ábra) Az idáig vázolt gondolatok öszszegzéseként – tanulságként elsôsorban az átfogó, valamennyi egyedi szempontot és adottságot figyelembe vevô megoldások keresésének igényét kell említenünk. Ennek szemléltetésére kiváló illusztráció az egyes ágazatok hozzájárulásának alakulása az üvegházhatású gázok kibocsátásához. A megoldás kulcsa kézenfekvô: Nem az energetikán kell minden erô-

hírek

ÚJ TAGGAL BÔVÜLT AZ MVM CSOPORT A Vértesi Erômû Zrt. 2007. szeptember 26-ától megkezdi csatlakozását az MVM Elismert Vállalatcsoporthoz. A csoporthoz tartozás lényege, hogy az eddigi anyavállalatleányvállalat viszonyban álló, de üzleti értelemben MVM-irányítású Vért ezután egységes, csoportszintû üzletpolitikai koncepció alapján mûködik. Magyarország nemzeti villamos társaságcsoportja, az MVM csoport 2007. június 1-jétôl mûködik – hazánkban elsôként – ún. Elismert Vállalatcsoportként. Ez azt jelenti, hogy az anyavállalat MVM Zrt. egységes, hatékony irányítási eszközrendszer birtokában koordinálja a cégcsoport 12 leányvállalatának üzleti tevékenységét. A Vértesi Erômû Zrt. Elismert Vállalatcsoporthoz való tartozásáról a szerdai Közgyûlésen született döntés. Errôl Kamarás Miklós, a Vért Igazgatóságának elnöke tájékoztatott. Az MVM irányító pozíciót kíván kialakítani abban a vállalatcsoportban, amely a többségi tulajdonába tartozó cégeket jelenti. Az új irányítási rendszer korszerû és hatékony eszköz a cégcsoport versenyképességének javítása, piaci és tulajdonosi értékének növelése érdekében. Az Elismert Vállalatcsoport tagjai nem egyenként, hanem a vállalatcsoport részeként törekszenek a gazdasági optimumra. Az MVM stratégiai célja a rövid idôn belüli tôzsdeképesség elérése – ez, illetve a küszöbön álló árampiaci liberalizáció kihívásai is indokolják, hogy a nemzeti

6

vel számon kérni a kibocsátások csökkentését, ha ugyanannyi ráfordítás árán sokszorta nagyobb eredménnyel lehet pl. a közlekedés által okozott környezetterhelést csökkenteni. (13. ábra) Összefoglalásként – egyben a bevezetô gondolathoz való visszatérésként elmondhatjuk, hogy történelmi fordulóponthoz érkezett az emberi civilizáció és a mûszaki fejlôdés viszonya – legalábbis az energetika terén. Rajtunk múlik, hogy azt a kritikus és azonnali megoldást sürgetô helyzetet, amit az emberiség jólétén munkálkodva idôközben elôidéztünk, megfordítsuk, és – ismét a technológia lehetôségeit segítségül hívva – biztosítsuk a civilizáció további fennmaradását.

2007/1-2 I

villamos társaságcsoport irányítása egységes, egyben korszerû eszközrendszer segítségével történjen – fogalmazott az elnök. Kamarás Miklós elmondta: a csoportba lépéssel nem került le a napirendrôl a Vért privatizációja. Ha az MVM kap olyan ajánlatot, amely mellett a Vért jövôbeli fejlôdése, piacon való jelenléte garantált, úgy megfontolják a privatizációs ajánlatot, ugyanis az MVM nem mondott le a Vért részvényeinek esetleges értékesítésérôl. A Közgyûlési döntés nincs közvetlen befolyással az itt dolgozók mindennapi munkájára. A cégcsoporthoz való csatlakozás során kiemelt figyelmet fordítanak az érdekképviseletekkel történô egyeztetésekre. Azoktól a kisrészvényesektôl, akik ebben az ellenôrzött viszonyban nem kívánják részvényeiket megtartani. az MVM a jogszabályban foglaltak szerint megvásárolja a részvényeket. Az elismert vállalatcsoporttá alakulással egyidejûleg az MVM Társaságcsoport külsô megjelenésében is megújult: a cégcsoport anyavállalatánál és valamennyi, az új irányítási rendszer keretében mûködô leányvállalatánál egységes arculat váltotta fel a korábbi heterogén vállalati arculatot, ezzel is kifejezve a cégcsoport összetartozását és közös stratégiai céljait. Ehhez az arculathoz csatlakozik a Vért is, a közeljövôben új logóval jelenik majd meg.


VÉ ZRt. sajtóközlemény

AZ MVM CSOPORT ÚJ STRATÉGIAI IRÁNYÍTÁSI RENDSZERÉNEK BEMUTATÁSA AZ MVM ZRT. KÖZGYÛLÉSE ÁLTAL 2005-BEN ELFOGADOTT KÖZÉPTÁVÚ CSOPORTSZINTÛ STRATÉGIA – A TULAJDONOSI ÉS PIACI ÉRTÉK NÖVELÉSE ÉRDEKÉBEN – CÉLKÉNT RÖGZÍTETTE A CSOPORTMINIMUMON TÖRTÉNÔ MÛKÖDÉS MEGVALÓSÍTÁSÁT AZ ELLÁTÁSBIZTONSÁG ELSÔDLEGESSÉGE, AZ ÁLLAMI VAGYON ÉRTÉKÉNEK NÖVELÉSE ÉS A VILLAMOS ENERGIA ÁRÁNAK A LEHETÔ LEGALACSONYABB SZINTEN TARTÁSA MELLETT. A STRATÉGIAI CÉLOK ELÉRÉSE ÉRDEKÉBEN KIALAKÍTÁSRA KERÜLT A TÁRSASÁGCSOPORT ÚJ, CSOPORTSZINTÛ IRÁNYÍTÁSI RENDSZERE, AMELY ALAPVETÔ FELTÉTELE ANNAK, HOGY A MÛKÖDÉSBEN ELÉRHETÔ HATÉKONYSÁGNÖVEKEDÉS ÁLTAL AZ MVM CSOPORT – A HAZAI VILLAMOSENERGIA-PIAC TELJES KÖRÛ LIBERALIZÁCIÓJÁT KÖVETÔEN IS – A VILLAMOSENERGIA-PIAC DOMINÁNS RÉSZTVEVÔJE MARADJON, VALAMINT REGIONÁLIS SZINTEN IS VERSENYKÉPESSÉ VÁLJÉK.

DR. BACSKÓ MIHÁLY

AZ ÚJ IRÁNYÍTÁSI RENDSZER KIALAKÍTÁSÁNAK ELÔZMÉNYEI Az MVM Rt. Közgyûlése 39/2005. (VII. 29.) számú határozatával fogadta el az MVM középtávú üzleti stratégiáját, amely alapvetô célként tûzte ki a tulajdonosi és piaci érték növelését az ellátásbiztonság elsôdlegessége, az állami vagyon értékének növelése és a villamos energia árának a lehetô legalacsonyabb szinten tartása mellett. A stratégiai célok elérése érdekében kiemelten fontossá vált az MVM csoport jövedelmezôségének javítása és a mûködési hatékonyság fejlesztése, amelynek elengedhetetlen feltétele volt, hogy a társaságcsoport mûködésében alapvetô szemléletváltás történjen. Ennek megfelelôen tulajdonosi döntés született arról, hogy az MVM csoport a vállalati optimumon mûködô társaságok csoportjából csoportoptimumon mûködô stratégiai holdinggá alakuljon és kialakításra kerüljön az új, csoportszintû mûködési szemléletmódot támogató makrostruktúra és irányítási rendszer. Az új irányítási rendszer kialakításának jogi keretrendszerét a 2006. július 1-jével hatályba lépô új Gazdasági törvény (a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, a továbbiakban: „új Gt.”) teremtette meg. Az új Gt. bevezette a magyar társasági jogban az „elismert vállalatcsoport” intézményét, amely révén az elkülönült – anyavállalat-leányvállalat jellegû viszonyban álló –, de üzleti értelemben mégis közös irányítású cégek egységes üzletpolitikai koncepció alapján mûködhetnek. Az ebbôl szár-

mazó elônyök minél szélesebb körû kihasználása érdekében célként került rögzítésre, hogy – az új irányítási rendszer kialakítását célzó munka részeként – az MVM csoport elismert vállalatcsoporttá alakuljon.

A CSOPORTSZINTÛ IRÁNYÍTÁS KÖZVETLEN CÉLJA, A STRATÉGIAI CÉLOK MEGVALÓSÍTÁSÁBAN BETÖLTÖTT SZEREPE A csoportszintû irányítási rendszer átalakításának közvetlen célja, hogy elôsegítse a csoportoptimum elérését azáltal, hogy I biztosítja a holdingközpont tulajdonosi érdekérvényesítésének feltételeit, I megteremti a csoport – vertikális és horizontális – integráltságából adódó szinergiák kihasználásának lehetôségét, valamint I biztosítja a holdingközpont megfelelô informáltságát és a gyors felsô vezetôi döntéshozatal lehetôségét. A csoportoptimum elérése mellett a csoportszintû irányítási rendszer további stratégiai célok megvalósulását is támogatja I hozzájárul a társaságcsoport tulajdonosi és piaci értékének növeléséhez, valamint a tôzsdeképesség eléréséhez, I elôsegíti az MVM csoport pénzügyi stabilitásának és az iparági átlagnak megfelelô csoportszintû jövedelmezôségének elérését, I hozzájárul a meghatározó nagykereskedôi szerep fenntartásához a

I

I

I

belföldi villamosenergia-kereskedelemben, segíti az MVM csoport termelôi portfoliójának jövedelmezôséget növelô, kereskedelmi célú bôvítését, tôkeerejénél és koncentrációjánál fogva képessé válik befektetôként és/vagy beruházóként megjelenni a régió országainak villamosenergia-piacain, a VET keretein belül jelentôs mértékben képessé válik az ellátásbiztonsághoz és a hosszú távú nemzeti energiapolitikához kapcsolódó állami feladatok megvalósulásának piaci eszközökkel történô támogatására a tulajdonosok erre vonatkozó igénye esetén.

AZ IRÁNYÍTÁSI RENDSZER FELÉPÍTÉSE, ESZKÖZEI Az új, csoportszintû irányítás a gyakorlatban egy komplex, többszintû szabályozási rendszerként, illetve az e szabályozás szerinti mûködés által jelenik meg, amelynek kiemelten fontos részét képezik az elismert vállalatcsoport jogintézményéhez kapcsolódó uralmi szerzôdések (illetve társasági szerzôdések), a csoportszintû szabályzatok és az egyedi utasítások. Az MVM Zrt., és a többszemélyes ellenôrzött társaságok között létrejött uralmi szerzôdések az új irányítási rendszer legfontosabb létesítô és mûködtetô dokumentumai, amelyek biztosítják annak jogi kereteit, hogy az uralkodó tag – a csoportoptimumon történô operatív mûködés érdekében – hatáskör(öke)t vonjon el az ellenôrzött társaság(ok)tól. Amennyiben az ellenôr-


7

zött társaságban az uralkodó tag az egyedüli tag (részvényes), akkor a társaságok közötti együttmûködésrôl az uralmi szerzôdés helyett az uralkodó tag és az egyszemélyes ellenôrzött társaság társasági szerzôdése rendelkezik. Az uralmi szerzôdések (illetve a társasági szerzôdések) csak a hatáskörök elvonásának lehetôségét, a további szabályozás kereteit teremtik meg. A részletes szabályozás komplex csoportszintû folyamatok esetében csoportszintû szabályzatokban, eseti jelleggel történô, illetve egyszerûbb hatáskör-átcsoportosítás esetén egyedi utasításokban kerül rögzítésre. Ezen csoportszintû szabályozó dokumentumok az adott csoportszintû folyamat, illetve tevékenység vonatkozásában tartalmazzák a folyamatban részt vevô szervezetek közötti felelôsség-megosztást, valamint az együttmûködés pontos eljárásrendjét. Az uralmi jogviszonyon alapuló csoportszintû szabályzatokat és egyedi utasításokat – a szabályozott folyamat jellegétôl, kiterjedésétôl függôen – az MVM Zrt. IG ügyrendje szerint az MVM Zrt. Igazgatósága, illetve vezérigazgatója hagyja jóvá. A csoportszintû szabályozási esz-

közrendszert további, nem az uralmi jogviszonyon alapuló szabályozási eszközök (például csoportszintû irányelvek, szolgáltatási szerzôdések) teszik teljessé. A csoportszintû irányelvek nem kötelezô jellegû szabályozó dokumentumok, amelyek a társaságcsoport stratégiai céljai elérése érdekében tartalmaznak ajánlásokat egyes tagvállalati vagy csoportszintû tevékenységek vonatkozásában. Az MVM Zrt. által alapított csoportszintû szolgáltatásokat nyújtó szolgáltató társaságok és az MVM csoport néhány vagy összes társasága között létrejött szolgáltatási szerzôdések bizonyos támogató, kiszolgáló tevékenységek esetén egységes rendszerû, magas színvonalú és költséghatékony szolgáltatás biztosítását teszik lehetôvé.

AZ ÚJ IRÁNYÍTÁSI RENDSZER KIALAKÍTÁSÁNAK FÁZISAI Az új irányítási rendszer kialakítását célzó munka – az MVM csoport új makrostruktúrájának kialakítását, valamint a társaságok MVM csoportban betöltött szerepének és az irányítási esz-

közrendszer körének meghatározását követôen – 2006. közepén kezdôdött. A munka kereteinek meghatározásaként kialakításra került a holdingközpont és az MVM csoport meghatározó leányvállalatai közötti felelôsségmegosztást tartalmazó kompetenciamátrix, valamint a csoportszinten szabályozandó területek, tevékenységek körét, a szabályozás javasolt eszközeit és az ezek összefüggéseit tartalmazó szabályozási mátrix. A csoportszintû irányítás szabályozási rendszerének elkészítésére – a feladatok nagyságrendjét és összetettségét, valamint a csoport tagvállalatai részérôl biztosítandó együttmûködés szükségességét figyelembe véve – egy önálló projekt (Csoportszintû Szabályozási Projekt, a továbbiakban: „Projekt”) alakult. A Projektet tanácsadóként a TIG-RES Vállalkozásfejlesztési ZRt. és a Budapesti 5000. Ügyvédi Iroda segítette. A Projekt keretében folyó munka kiterjedését, logikáját, valamint az irányítási rendszer kialakításában betöltött szerepét az 1. ábra mutatja be A projektmunka elsô lépésében elkészült az MVM csoport irányítási rendszerének koncepciója, amelynek

Az irányítási rendszer stratégiában megnevezett keretei Az MVM csoport új makrostruktúrája

A társaságok szerepe az MVM csoportban

Az irányítási rendszer eszközrendszere

Csoportszintû szabályozási projekt A szabályozási munka elôkészítése

Uralmi szerzôdések és társasági szerzôdések elkészítése

Az új Gt. szerinti egyeztetések lebonyolítása

Uralmi és társasági szerzôdések elfogadása

Csoportszintû szabályozó dokumentumok elkészítése Az irányítási rendszer átalakításához kapcsolódó további (Projekten kívüli) feladatok Csoportszintû szabályozó dokumentumok elfogadása

1. ÁBRA

8

2007/1-2 I

Az MVM csoport irányítási rendszere koncepciójának elkészítése, elfogadása


célja a csoportszintû irányítási (illetve az azt leíró szabályozási) rendszer tartalmi kereteinek meghatározása volt. A koncepcióban meghatározott feladatok, célok két párhuzamosan futó, de egymással szoros összhangban álló munkafolyamat keretében kerültek megvalósításra. A jogi munkafolyamat során az új Gt. rendelkezéseinek megfelelôen elkészültek és jóváhagyásra kerültek az elismert vállalatcsoport jogalapját képezô uralmi szerzôdések (illetve társasági szerzôdések). Ennek eredményeként – Magyarországon elsôként – a Fôvárosi Bíróság, mint Cégbíróság 2007. május 25-i határozata alapján megtörtént az MVM csoport, mint az új Gt. szerinti elismert vállalatcsoport bejegyzése. A párhuzamosan futó szabályozási munkafolyamat során szövegszerûen kidolgozásra kerültek a csoportszintû szabályzatok és az egyedi utasítások. A csoportszintû szabályzatok és egyedi utasítások köre a mûködés során bôvíthetô, jelenleg a 2. ábrán látható területekre terjed ki.

Folyamatcsoportok Alapvetôen az uralkodó tag által mûködtetett, az irányítás szempontjából kiemelt jelentôségû csoportszintû folyamatok

Az irányítási rendszer kialakítását célzó, Projekten kívüli munka keretében – a Projekt eredményeinek bázisán – folyamatban van az MVM Zrt. és az érintett ellenôrzött társaságok új Igazgatósági Ügyrendjének elkészítése.

A HATÁSKÖRÖK ÉS FELELÔSSÉGEK MEGOSZTÁSA A CSOPORTSZINTÛ IRÁNYÍTÁSBAN A csoportszintû irányítási rendszer – az uralmi jogviszonyon alapuló szabályozás, valamint további társaságjogi és szabályozó eszközök alapján – az alábbi társaságokra terjed ki I MVM Zrt. I MVM Trade Villamosenergia Kereskedelmi ZRt. I MVM Partner ZRt. I MVM–ADWEST HgmbH. (külföldi bejegyzésû társaságként az együttmûködés módja nem az uralmi szerzôdésben kerül szabályozásra) I MAVIR ZRt. (az MVM Zrt.-vel kötött Együttmûködési Megállapo-

Csoportszinten szabályozott folyamatok Üzleti tervezés Kontrolling jelentési rendszer Pénzgazdálkodás és finanszírozás (likviditásmenedzsment, kockázatkezelés, hosszú távú finanszírozás Stratégiai menedzsment Csoportszintû beruházás, befektetés, üzletfejlesztés

Az alaptevékenység vertikális és horizontális integráltságából adódó lehetôségek kihasználását biztosító csoportszintû folyamatok

A kereskedelem csoportszintû koordinációja Termelés (villamos energia, hô) koordináció Karbantartás és rendelkezésre állás tervezés

A központi irányítást segítô, illetve a

Bértömeg-gazdálkodás

csoportszintû jövedelmezôséget javító

Az elsô számú vezetôk és a

csoportszintû támogató folyamatok

felsôvezetôk kiválasztása és ösztönzése PR tevékenységek Számviteli politika, eszköz- és forrásértékelés Közös beszerzés

Kontrollt segítô támogató folyamatok 2. ÁBRA

Belsô ellenôrzés

dás alapján, a jogszabályokban biztosított függetlenségének figyelembe vételével) I Paksi Atomerômû Zrt. I Vértesi Erômû ZRt. I GTER Kft. I Tatabánya Erômû Kft. I MIFÛ Kft. I MVM Észak-Buda Projekt Kft. I ERBE Energetika Kft. I OVIT ZRt. I VILLKESZ Kft. I MVMI Informatika Zrt. I MVM KONTÓ ZRt. I Energo-Merkur Kft. I EKS-Service Kft. I Niker Kft. I Energetikai Kiadó Kht. Az új irányítási rendszer mûködése során a társasági szintû irányítás szintjén jelentôsen megváltoznak a hatásköri és felelôsségi viszonyok az MVM csoportban: a társaságok vezetô tisztségviselôi a korábbi gyakorlattól (a társaság érdekének elsôdlegessége) eltérôen – a csoportszintû szabályzatok és egyedi utasítások, illetve további, nem az uralmi jogviszonyon alapuló szabályozó eszközök alapján – a társaságcsoport üzleti érdekeinek elsôdlegessége alapján látják el feladataikat. Az uralkodó tag ügyvezetése – az elismert társaságcsoporti körben – az ellenôrzött társaságok ügyvezetésének báramely hatáskörét elvonhatja, ezzel azonban a kapcsolódó felelôsséget is felvállalja. Amennyiben az ellenôrzött társaság ügyvezetése az uralmi szerzôdés, illetve uralkodó tag utasítása alapján járt el, nem vonható felelôsségre. Az MVM Zrt. az elismert vállalatcsoporti körön kívül egyéb társaságjogi eszközökkel, illetve további, nem az uralmi jogviszonyon alapuló szabályozó dokumentumokkal biztosítja a csoportoptimum prioritását a társasági mûködésben. Az engedélyes tevékenységet is érintô csoportszintû szabályozás esetén az engedélyekhez kapcsolódó törvényi és hatósági elôírások, szabályozások prioritást élveznek. Az új irányítási rendszer kialakítása során ezért önálló, speciális kérdésként kell kezelni a MAVIR ZRt. TSO csoporton belüli mûködését, biztosítani kell a döntési, mûködési függetlenségre vonatkozó, jogszabályokban rögzített elôírások teljes körû érvényesülését.


9

MIÉRT KELL TÁROZÓS VÍZERÔMÛ? DR. GERSE KÁROLY

A villamosenergia-rendszer fogyasztói igényei fokozatosan, az elmúlt idôszak gazdasági, társadalmi fejlôdésének eredményeként alakultak ki. A rendszer mûködése szempontjából a fogyasztói igényeket azok minimuma, maximuma, igényváltozási sebessége jellemzi. Ezek alakulását az élet- és munkaritmus, szezonális hatások, valamint a fogyasztói tarifarendszer is befolyásolják. Az ellátást biztosító erômûparkot úgy kell kialakítani, mûködtetni, hogy lehetôség szerint a fogyasztók számára legkisebb költségen tudja követni a fogyasztói igények változását. Liberalizált piaci körülmények között a hazai erômûpark mellett az importból beszerezhetô források is elôsegíthetik az igények kielégítését. Miután a fogyasztói igény (kereslet) folyamatosan változik, az erômûvekben elôállított villamosenergia-mennyiséget (kínálat) is folyamatosan változtatni kell. A keresletkínálat közötti egyensúlyt a hálózati frekvencia változása mutatja. Egyensúly esetén a frekvencia állandó, a kínálatot meghaladó kereslet esetén csökken, ellenkezô esetben növekszik. A frekvencia ugyanakkor fontos minôségi paraméter is, mivel meghatározza a villamos energiával mûködtetett berendezések teljesítményét, forgógépek esetén azok sebességét is, ezért állandósága, a szándékolt érték betartása elsôrendû érdek. Együttmûködô rendszerek esetén (mint az UCTE rendszer) a frekvencia állandóságának biztosítására, az esetleges üzemzavarok következményeinek elhárítására szigorú szabályok vonatkoznak. Ezek Magyarország vonatkozásában is elôírják a primer és szekunder tartalék nagyságát, ezek minôségi (aktiválási idô, beavatkozási sebesség stb.) elvárásait, a szabályozási zóna határán megengedhetô idôleges mennyiségi eltéréseket.

10

2007/1-2 I a

PIACNYITÁS HATÁSA A RENDSZER SZABÁLYOZHATÓSÁGÁRA A magyar villamosenergia-rendszer az UCTE-elvárásoknak a csatlakozást megelôzôen eleget tett, a technikai rendszer alkalmasságát üzemi kísérletekkel, próbaüzemmel igazolta. A piacnyitást megelôzô szabályozási rendben a kizárólagos vásárlónál (szállító engedélyesnél) mûködtetett rendszertervezés folyamatosan elemezte a rendszer mûködését, a nemzetközi kötelezettség vállalásokban elôírt minôségi jellemzôk betartását. A bevezetôben említett minimális és maximális terhelés közötti igények követését forrásoldalról az erômûvek, illetve az import teljesítményének változása követte. Miután a rendszer optimalizálása (az említett legkisebb költségelv és a technikai adottságok, korlátok figyelembevételével) egy helyen történt, a rendszer – az elôírt tûréseken belül – hagyományos erômûvekkel is gazdaságosan mûködtethetô volt. Egyértelmû volt a költségviselés is, hiszen a rendszer optimumának biztosítása, ennek legkisebb költség melletti megoldása egyben a kizárólagos vásárló hatékony mûködését is jelentette. Az import menetrendek változtatása, az export lehetôségek kihasználása az üzemtervezésnél maximálisan támogatta a rendszerszintû optimum elérését. Ebben a mûködési modellben az import beszerzések optimalizálása az erômûvek változóköltségeinek figyelembevételével történt. A piacnyitással együtt megváltozott az optimalizálás szempontrendszere, megszûnt az érdemi beavatkozásokra képes rendszertervezés, ezen túlmenôen hatásvizsgálat nélküli beavatkozások történtek a rendszerben: I A kereskedôk az importot nem a hazai erômûvek változóköltségével, hanem a közüzemi nagykereskedelmi árakkal hasonlítják össze.

magyar villamos mûvek közleményei

Így a döntôen zsinór import a korábbiakkal ellentétben nem javítja, hanem nehezíti a rendszer szabályozását. I A rendszerirányítónál mûködô rendszertervezés csak elvi megállapításokat, javaslatokat tehet, az egyes portfolió tulajdonosok az érdekkörükbe tartozó erômûveket, saját érdekeiket mérlegelô döntéseik alapján, esetenként a rendszertervezésbôl adódó optimum ellenére mûködtetik. A rendszertervezés és a termelôkapacitások fejlesztése között nincs közvetlen kapcsolat. Utóbbi a befektetôk egyéni érdekekre alapuló döntésein múlik. I A kapcsolt villamosenergia-termelés, illetve a megújuló erôforrások arányának növelésére vonatkozó EU irányelvek teljesítésére – a rendszer technikai adottságainak figyelembevétele, az ebbe a körbe tartozó berendezések elszaporodásából adódó következmények elôzetes hatásvizsgálata nélkül – kialakított hazai támogatási rendszer (kötelezô átvétel) a szabályozhatatlan teljesítôképesség gyors növekedésére vezetett, ami ellehetetlenítette a rendszer eddigi eszközökkel fenntartott szabályozását. A kötelezô átvétel növekedése esetén a hatásmechanizmus a következôk szerint képzelhetô el: I Normál esetben minimális igénynél a legolcsóbb, úgynevezett alaperômûvek teljes terheléssel járnak, a drágább, menetrend tartó, szabályozó egységek minimális terhelésen. Az igények növekedésekor az utóbbi berendezések fokozatosan (a növekményköltség sorrend figyelembevételével) felterhelôdnek, maximális igénynél csak a forgótartalékot tartó berendezések járnak részterhelésen. A minimális terhelésnél is üzemben tartandó berendezések számát úgy kell meghatározni, hogy a naponta elindítható-leállítható berendezé-

helésének elkerülésére és a minimális-maximális teljesítmény igény közötti szabályozási tartomány követésére (az esetenkénti leállítható berendezések teljesítmény felfutás elôtti beindítását is figyelembe véve) alkal-

mas számú berendezés minimális teljesítményen történô üzemeltetésére. A közüzemi portfolióba tartozó nagyobb erômûvek nyári (júniusi) és téli (decemberi) átlagos üzemmenetét az 1. és 2. ábra mutatja.

3500 3300 3100

Teljesítmény (MW)

2900 2700 2500 2300 2100 1900 1700 1500 0:15

12:15

I Paksi Atomerômû I Pécsi Erômû IV. blokk I Bpesti Erômû ZRt. Kispesti Erômû I AES Tiszai Erômû

0:15

12:15

I Mátrai Erômû 200 MW-os blokkok I Bpesti Erômû ZRt. Kelenföldi Erômû I Csepeli Áramtermelô ZRt.

0:15 12:15 (Átlagos napok 2005. július) I Dunamenti Erômû G2 I Bpesti Erômû ZRt. Újpesti Erômû I Dunamenti Erômû F blokkok

1. ÁBRA KÖZÜZEMI PORTFOLIÓBA TARTOZÓ ERÔMÛVEK ÁTLAGOS TERHELÉSE (2005. JÚNIUS)

3500 3300 3100 2900 Teljesítmény (MW)

sekkel, import-export menetrend változtatással együttesen az elôírt tûréseken belül legyenek képesek az igényfelfutás követésére, a maximális terhelésnél szükséges forgótartalék biztosítására. I Amennyiben a teljes terheléssel járatandó (technikai adottságok miatt, mint pl. az atomerômû 1, vagy hatósági elôírás eredményeként a kötelezô átvétel körébe tartozó erômûvek) berendezések teljesítôképessége megnô, minimális igénynél a korábban minimális terhelésen járó berendezések egy részét le kell állítani. Az igények felfutásakor, miután a maximális igény nem változik, ezen berendezéseket ismét el kell indítani. (A következmény naponkénti indításleállítás, amennyiben a technológiai berendezések arra alkalmasak.) I Amennyiben tovább növekszik a kötelezô átvétel körébe tartozó, így maximális teljesítménnyel járatható berendezések aránya, más beavatkozási lehetôség hiányában az atomerômû teljesítményét is csökkenteni kell. Miután erre nagyobb mértékben, nagyobb gyakorisággal nincs lehetôség, továbbá a fosszilis energiahordozókat hasznosító berendezések mindegyikét sem lehet naponta indítani-leállítani, a rendszerszabályozás kénytelen kereskedelmi eszközöket is igénybe venni, azaz a minimális igények idôtartományában, a piacnyitást követôen „völgyidôszakban” az erômûvekkel szembeni igények növelésére villamos energiát értékesíteni az idôszakra jellemzô rendkívül olcsó áron. Az értékesített villamos energia teljesítményét a technikai feltételek által meghatározott mértékig kell növelni, azaz az atomerômû visszater-

2700 2500 2300 2100 1900

1 Technikailag, az engedélyezett korlátok között az atomerômû is alkalmas menetrendtartó üzemmódra, átmeneti teljesítménycsökkentésre, ezek száma azonban a vastag falú szerkezeti elemeknél bekövetkezô, a tervezettnél gyorsabb kisciklusú kifáradás megelôzésére korlátozott. Minden – egy adott mértéket meghaladó – visszaterhelés végsô soron az atomerômû várható üzemidejét csökkenti. Természetesen olyan atomerômûvek is megvalósíthatók, amelyek a berendezések, részelemek gyorsabb kifáradása nélkül alkalmasak szabályozó üzemmódra, ezen igényt azonban a berendezés kiválasztása elôtt kell meghatározni.

1700 1500 0:15

12:15

I Paksi Atomerômû I Pécsi Erômû IV. blokk I Bpesti Erômû ZRt. Kispesti Erômû I AES Tiszai Erômû

0:15

12:15

I Mátrai Erômû 200 MW-os blokkok I Bpesti Erômû ZRt. Kelenföldi Erômû I Csepeli Áramtermelô ZRt.

0:15 12:15 (Átlagos napok 2005. december) I Dunamenti Erômû G2 I Bpesti Erômû ZRt. Újpesti Erômû I Dunamenti Erômû F blokkok

2. ÁBRA KÖZÜZEMI PORTFOLIÓBA TARTOZÓ ERÔMÛVEK ÁTLAGOS TERHELÉSE (2005. DECEMBER)


11

Az ábrákon jól látható az üzemben lévô erômûvek völgyidôszaki visszaterhelése, az is, hogy a rendszerirányító más fizikai beavatkozási lehetôség hiányában kénytelen a Paksi Atomerômû teljesítményét is csökkenteni. Fontos hangsúlyozni, hogy az atomerômû visszaterhelésére nem a kereskedelmi értékesítés hiánya miatt (hiszen termelése teljes mértékben értékesítésre kerül a közüzemi nagykereskedô vásárlói, a szolgáltató társaságok részére), hanem egyéb beavatkozási lehetôség hiányában kerül sor. (Fizikailag természetesen leállítható lenne bármelyik nagyobb változóköltségû egység is, de ez esetben a völgyidôszakot követô gyors igénynövekedés nem lenne uralható forrásoldalról, mivel az üzemben lévô berendezések terhelés változtatási sebességének összege kisebb lenne az igényfelfutás által megkövetelt értéknél.) Az elôbbi napi erômûvi leállításokat, paksi visszaterheléseket, a versenyképes erômûvek kihasználásának csökkenését jelenleg mérsékli, elfedi a közüzemi nagykereskedô tevékenysége. Ugyanis a kötelezô átvétel a közüzemi szereplôk (nagykereskedô, szolgáltatók) kötelezettsége, így az elôbbi problémák a közüzemi mérlegkörben, a közüzemi nagykereskedô hatáskörében jelentkeznek. A közüzemi nagykereskedô a technikai lehetôségek kimerülését követôen csak kereskedelmi eszközökkel tudja biztosítani a rendszer szabályozását. Azaz rendszeresen leállít blokkokat, nem teljesíti a korábban tervezett, optimális üzemmenethez tartozó garantált átvételt, a Paksi Atomerômû visszaterheléseinek minimalizálására, valamint a minimális-maximális teljesítmény közötti szabályozási tartomány csökkentésére rendkívüli, elsôsorban völgyidôszaki értékesítéseket kénytelen végrehajtani. Az egyes napok fogyasztásának eltérô jellege, a minimális-maximális fogyasztói igények idôjárás és más hatások miatti változása, pontos elôre jelezhetetlensége miatt a közüzemi nagykereskedô rákényszerül az optimális értéknél több villamos energia kényszerértékesítésére. A kényszerértékesítésre versenypiaci körülmények között nem csak a minimális

12

2007/1-2 I

terhelés idôszakában (néhány órára), hanem a termék típus kívánalmainak megfelelôen a teljes völgyidôszakban sor kerül. Így a kényszerértékesítés lényegesen nagyobb a technikailag szükséges mértéknél. Miután a portfolió az elôbbiek következtében nem az optimumon mûködik, és a völgyidôszaki értékesítés a nem alacsony változó költségû berendezésekbôl csak veszteséggel lehetséges, jelentôs, a piaci szereplôk számára jelenleg nem transzparens többletköltségek jelentkeznek. Az utólagos beavatkozások, mint pl. a mélyvölgy idôszaki átvételi tarifa bevezetése a kötelezô átvételnél csak a romlás ütemét tudták csökkenteni, érdemi változást nem jelentettek. További súlyos következményekkel jár a MEH által szélerômûvek létesítésére kiadott engedélyek alapján megvalósítandó, mintegy 350 MW „sztochasztikusan” termelô kapacitás. Ez lényegesen módosítja a rendszer szabályozhatóságával szembeni elvárásokat. Ezek közül a legjelentôsebb a völgyidôszaki úgynevezett negatív szabályozási tartomány megnövelésének igénye, amely jelenleg csak kereskedelmi eszközökkel, az éjszakai értékesítés mennyiségi növelésével (és ezzel, mint arra más helyen rámutattunk, az eredeti szándékokkal szemben, öszszességében a CO2-kibocsátás növekedésével) biztosítható. Gyakorlatilag a rendszerbe belépô szélerômûkapacitás nagyságát megközelítô mértékkel kell növelni a völgyidôszaki értékesítés teljesítményét. Az elôbbiek (azaz a rendszerszintû problémák megoldásának egyetlen piaci szereplôre hárításának) fenntartása csak a teljes piacnyitásig lehetséges. Azt követôen a fogyasztói igények kereskedelmi ügyletekkel nem megoldható követését a rendszerüzemeltetônek kell biztosítania, hiszen a piaci szereplôk a számukra üzletileg nem kezelhetô kereslet-kínálat egyensúly biztosítását nem fogják megoldani. Kereskedôk csak optimális, a döntési kompetenciájukba tartozó technikai háttérrel teljesíthetô termékeket (mint pl.: zsinór, völgy, csúcs, menetrendes) fogják értékesíteni, a változó fogyasztói igények pontos követése nem lehet a kereskedôk feladata.


Felvethetô, hogy villamosenergiatôzsde mûködése esetén, ahol a kereslet-kínálat folyamatosan találkozik, és elméletileg létre jöhet az egyensúly, a rendszer szabályozása csaknem automatikusan, a piaci eszközökkel megoldódik, így a rendszerüzemeltetô által ellátandó technikai kiegyenlítés feladata lényegesen leegyszerûsödik. A valóságban a technikai berendezések korlátai miatt ez esetben is piacra kellene jutni völgyidôszakban is, a piaci árnál drágább, jól szabályozható berendezéseknek. Ez pedig csak úgy valósítható meg, ha van vevô a minimális terhelésû idôszakban felkínált többletre, azaz a szervezett piac valamilyen más részpiacra értékesíteni tud. A hazai többlet villamos energia kényszerértékesítése végeredményben más országok szabályozó erômûveinek visszaterhelését eredményezi, vagy ottani tározós erômûvek töltését szolgálja. Ezen túlmenôen az árkülönbségeket (azaz az újra teherelosztás többletköltségét) is meg kell fizetni valakinek, nyilvánvalóan az egyensúly biztosításáért felelôs rendszerüzemeltetônek. A likvid szervezett piac talán annyi elônyt kínál, hogy az újra teherelosztásra (kényszer kereskedelemre) nem az egész völgyidôszakban, hanem csak a technikai minimumok idôszakában lesz szükség. A helyzet a rendszer szabályozhatósága szempontjából már jelenleg is aggasztó, a MAVIR Rt. Igazgatóságának 2005. november 29-i ülésére készített – az érintett államigazgatási szervezeteknek, tulajdonosoknak is megküldött – tájékoztató alapján 2005 januárja és októbere között a felszabályozáshoz szükséges szekunder tartalékot az idôszak 14%-ában, míg a leszabályozáshoz szükséges szekunder tartalék teljesítményt az idôszak 24%-ában nem tudta teljes mértékben lekötni a rendszerirányító – az üzemelô blokkokból igénybe vehetô ajánlat hiányában. Miután az elôbbiek miatt az Európai Rendszerirányítók Szövetségében aláírt – a villamos energia minôségének, az együttmûködô rendszeregyesülés zavartalan mûködésének biztosítására hozott ajánlások betartására vonatkozó – Sokoldalú Megállapodást a hazai rendszerirányító nem tudja betar-

tani, elvileg kártérítés érvényesítése is felvetôdhet.

LEHETÔSÉGEK A RENDSZER SZABÁLYOZÓKÉPESSÉGÉNEK JAVÍTÁSÁRA A rendszer szabályozó képességének javítására az elôbbiekbôl adódóan, tehát nem a primer-szekunder szabályozás javítására, perces, órás és egyéb tartalék biztosítására, hanem a mindenkori kereslet-kínálat egyensúlyának, a rendszer szabályozóképességének megôrzésére van szükség. A megoldandó részfeladatok: I a versenyképtelen völgyidôszaki (éjszakai) értékesítés minimalizálása, I a csúcsidôszaki erômûvi terhelés csökkentése, a csúcsidôszaki kihasználás növelése, I a rendszer felfutási/lefutási sebességének növelése. A probléma megoldására: I Legegyszerûbb lehetôségnek a regionális villamosenergia-piac mielôbbi kialakítása kínálkozik, egy ilyen piacon (miután a szomszéd országokban jelentôs átfolyós és tározós vízerômû kapacitások, még visszaterhelhetô hagyományos erômûvek vannak) a hazai minimális fogyasztói igény idôszakbeli többletek rugalmasan értékesíthetôk lennének és a teljesítmény felfutáshoz, csúcsidôszaki igényekhez szükséges villamos energia is beszerezhetô lenne. Erre azonban csak addig van lehetôség, míg a megújuló erôforrások aránya el nem éri azt a mértéket, amikor már regionális szinten is ellehetetlenül a rendszer szabályozása. I A völgyidôszaki igény növelésére korlátozottan tarifális eszközökkel is van mód, ennek hatása azonban önmagában nem elegendô a helyzet rendezésére. Ebbôl a szempontból hazai viszonylatban különösen a tarifális völgyidôszakban (délután) jelentkezô csúcsigények csökkentésénél nagy jelentôsége lenne a zónaidôk, villamosenergiaigényekhez, beszerzési költségekhez igazításának. I Lényegi változást csak a keresletikínálati oldalon egyaránt beavat-

kozásra képes szabályozó erômû jelenthet2. Ilyen berendezés létesítésére a regionális kereskedelmi, szabályozási lehetôségek kimerülését követôen mindenképpen szükség lesz. Ennek több gyakorlatban alkalmazott megoldása lehetséges, technikailag, gazdaságilag azonban legoptimálisabbnak a tározós vízerômû létesítése tûnik. Egy ilyen új erômûtípus alapvetô feladata, tehát nem a villamosenergia-igények kielégítése, nem a rendszer szabályozása, hanem a rendszer mûködôképességének megôrzése, a minimális terhelési idôszakokban kényszerûen „elnyeletendô” villamosenergia-mennyiség tárolása és ennek csúcsidôszaki hálózatra adása. Természetesen e csúcsidôszaki többlet teljesítôképességgel a rendszer számára „hasznot hajt”, csökkenti a más erômûtípusok iránti igényt és – bizonyos mértékig – hasznosítható a rendszer szekunder szabályozására, forgó, vagy hideg tartalékának biztosítására is. Megvalósításának gazdasági elemzésénél nem a meglévô szabályozási lehetôségekkel való versenyképességet, nem az energiatárolás árkülönbözetbôl adódó önfinanszírozó mûködésének lehetôségét kell bizonyítani, hanem azt kell vizsgálni, hogy a rendszer mûködésének elôbbi okok miatti ellehetetlenülése hogyan kerülhetô el a legkisebb költséggel3. Ugyanakkor az elôbbiekbôl adódóan a berendezés visszahat az (energia-

és rendszerszintû szolgáltatások) piac mûködésére, a várható árakra, ezzel befolyásolja a meglévô szabályozási, energiatárolási lehetôségek versenyképességét. Az elemzést zavaró tényezôk közül a legnehezebben a várható villamosenergia-árak alakulása becsülhetô. Ebbôl a szempontból a jelenlegi közüzemi tarifák, vagy a versenypiaci árak nem tekinthetôk jellemzônek, hiszen egy olyan berendezés esetében, amely folyamatosan képes energianyelésre, energialeadásra, miközben az utóbbi változó költségét az elôbbi bekerülési költsége határozza meg, a gazdasági számításokat a változó kínálati árak figyelembevételével indokolt végezni. Egy további, mûködést, gazdaságosságot befolyásoló tényezô, hogy a jelenlegi tarifális völgyidôszakban a délutáni órákban jelentkezô vezérelt terhelés és az ebbôl adódó csúcsfogyasztás a hatósági árak megszûnését követôen bizonyosan megszûnik, átkerül egy olcsóbb termelôi árkínálatú idôszakba.

TÁROZÓS ERÔMÛ KIHASZNÁLÁSA, GAZDASÁGI JELLEMZÔI

2 Többen felvetik, hogy a völgyidôszaki minimális terhelés növelhetô lenne a fogyasztók átterelésével, a villamosenergia-fogyasztás ezen idôszakbeli (pl.: hôtároló berendezésekkel történô) növelésével. Valóban ezek is javíthatják a rendszer szabályozhatóságát, de a megoldandó probléma méretéhez képest hatásuk kevés. Érdemi változást az úgynevezett hidrogén gazdaságra történô áttérés hozhat, amikor az éjszakai völgyidôszaki energiafelesleget a gépjármûvek hajtására felhasználandó hidrogén elôállítására lehet felhasználni, ha ennek gazdaságosságát a villamos- és motorhajtóanyag piaci árak biztosítják. Ennek gyakorlati bevezetésére azonban 2030-at megelôzôen nem lehet számítani.

Annak ellenére, hogy a tározós vízerômû rendszerbe állítására a rendszer mûködésének, szabályozásának biztosítására (az ellehetetlenülés megelôzésére) mindenképpen szükség van, indokolt az energiatárolás finanszírozó képességének, a tározó által biztosítható szolgáltatások kereskedelmi értékesíthetôségének vizsgálata is. Az elôbbi megfontolásokat is figyelembe véve a tározós vízerômû – kereskedelmi szempontból – a következô ügyletek ellátásában4 vehet részt: I Energiatárolás (3. ábra): az éjszakai völgyidôszakban olcsón beszerzett villamos energiával energiatárolás (zöld terület), majd a tárolt energiamennyiség értékesítése a legdrágább piaci árú csúcsidô-

3 Természetesen az értékesítési kényszer (kiszorítósdi) hatására érvényesülô völgyidôszaki árak, illetve a jelenlegi csúcsidôszaki árak mellett az energiatárolás gazdaságossága önmagában is vizsgálható, azonban figyelembe kell venni, hogy a tározós erômû belépése által gerjesztett kereslet-kínálat megváltoztatja az árakat.

4 Az E.ON Wasserkraft GmbH tapasztalatairól jó összefoglalás található dr. Dominik Godde, dr. Josef F. Ciesiolka: Pumped Storage Plants in a New Framework – Challenges and Consequences címû cikkében. (VGB PowerTech 4/2006 S. 52–57)


13

5000 4800 4600

Teljesítmény (MW)

4400 4200 4000 3800 3600 3400 3200 3000 0:15

6:15


18:15

0:15

Tározóértékesítés (0,73 Tározó alaptöltés) Tározó többletértékesítés (,0,75 Tározó többlettöltés) Gyors felterhelés (max. 300 MW) Tározó többlettöltés egyenletes (max. 300 MW) Tározó alaptöltés (max. 300 MW) Rendszer eredeti (töltés alatti) és módosult (értékesítés alatti) teljesítménye 3. ÁBRA IGÉNYBEVÉTEL ENERGIATÁROZÁSRA (2005. JANUÁR ÁTLAGOS MUNKANAP) [V.Ö. JELEN LAPSZÁMUNK VEZÉRCIKKÉNEK 12. ÁBRÁJÁVAL]

szakokban (sötétebb zöld terület). Fontos hangsúlyozni, hogy sem az energiatárolás, sem az energialeadás nem a szokásos völgyidôszaki, csúcsidôszaki termékek kereskedelmével, hanem egyedi – a termelôi, kereskedôi kínálathoz, fogyasztói, viszonteladói kereslethez igazodó, – esetleg mérési idôintervallumonként változó nagyságú beszerzéssel, értékesítéssel történik majd. A kiadott energia az eredô hatásfokból adódóan maximum a betárolt energia mintegy 75%-a lehet. Amennyiben az energiatárolás nem csak a legolcsóbb egységek visszaterhelésének elkerülésére, hanem a szivattyúzási teljesítmény maximális kihasználásával (az ábrán a zöld és piros terület összege) történik, akkor a kiadható energiamennyiség is megnövekszik (az ábrán a többletértékesítést narancssárga terület jelöli). Az értékesítés egyik formája lehet, ha az erômû völgyidôszakban betárolt energiával rendszeresen részt vesz a csúcsidôszakot (csúcsidôszakokat) megelôzô gyors igényfelfutások kielégítésében

14

2007/1-2 I

I

(kékkel jelölt terület). Miután (a rendkívüli események hatásától eltekintve) statisztikailag – mind a napi, heti energiatárolás, felszabályozási rásegítés esetében – jól valószínûsíthetô folyamatokról van szó az energiabeszerzés, -értékesítés jól tervezhetô a tároló kihasználása kereskedelmileg, gazdaságilag maximalizálható. Ez csökkenti a csúcsidôszakban értékesíthetô energiamennyiséget (ezért szerepel az ábrán az alapértékesítésre 0,75-nél kisebb szorzó). Forgó+hideg szekunder (másodperces, perces) tartalék: az éjszakai völgyidôszakban betárolt energiával energiatárolás, majd a sztochasztikusan jelentkezô tartalék igények kielégítése. Miután a forgó, hideg tartalék üzemállapotból értékesített energia mennyisége nem határozható meg pontosan az energia beszerzés is rendszertelenül, a megelôzô napi, heti energiaértékesítésnek megfelelôen történhet. A vásárlás az elôzôekhez hasonlóan, mérési idôintervallumonként változó teljesítménnyel az erômûvek, kereskedôk völgyidô-


szaki kínálatából történhet. Valószínûsíthetô, hogy a rendszertelen értékesítés miatt a tározó feltöltött állapotban, hosszú ideig is kihasználatlanul állhat. I Szabályozó tartalék: a piaci szereplôk által bejelentett elôzetes menetrendekhez képesti többlet beszerzés tárolása és a betárolt energiával az elôzetes menetrendekhez képesti többletértékesítés biztosítása (kiegyenlítô szabályozás). Egy ilyen üzemmódban a tárolás és energiakiadás folyamatosan, sztochasztikusan történik, a folyamatok változása miatt a betárolt, kiadott energiamennyiség viszonylag kicsi, a mûködôképesség érdekében azt kell biztosítani, hogy a betárolt, kiadott energiamennyiség, a tározó többlettárolási kapacitásának (amelynek töltésére az energiatárolás szempontjából kedvezô völgyidôszakokban kerülhet sor) figyelembevételével is folyamatosan egyensúlyban legyen. Nyilvánvalóan az elôbbi lehetôségek közül azt (azokat) kell választani, amely (amelyek) a rendszer szabályozhatóságát legjobban elôsegítik, miközben az önfinanszírozó képességet (elvárt megtérülést) a lehetséges kereskedelmi ügyletek mesterséges áreltérítés nélkül, a lehetô legnagyobb mértékben biztosítják. A lehetôségek gazdasági értékeléséhez elkerülhetetlen a valószínûsíthetô árak becslése. Ezen árak a helyettesítô ügyletek5 várható árszínvonalától érdemben nem térhetnek el. Egy ±300 MW-os tározós vízerômûre elvégzett költségbecslés eredményét a 4. ábra mutatja. A töltésre igénybe vehetô villamos energia költségét (negatív tartomány) a rendelkezésre álló források növekményköltsége határozza meg. Amennyiben a termelôknek piaci értékesítésre is lenne lehetôségük, akkor az árak a piaci árakkal egyeznének meg. Miután azonban a vizsgált idôszakokban regionális kereslet nincs, a töltésre felhasználható villamos energia 5 Nyilvánvaló, hogy összehasonlításra a helyettesítô termékekkel csak a tényleges helyettesíthetôség mértékéig van lehetôség. A tározós erômû meglévô forrásokkal nem helyettesíthetô szolgáltatása új termékként jelenik meg és értékelendô.

14000 12000

Kiadás (-), költség (MFt)

10000 8000 6000 4000 2000 0 -2000 -2000 -4000

-2000

0

1 000

2 000

Kihasználás szivattyú (-), turbina üzemmódban (h/év) Völgyidôszaki beszerzési költség (MFt) Értékesítési költség (MFt)

4. ÁBRA KÖLTSÉGGÖRBE A KIHASZNÁLÁSI ÓRASZÁM FÜGGVÉNYÉBEN

60 50

Ft/kWh

40 30 20 10 0 -2000

-1000 0 1000 Kihasználás szivattyú (-), turbina üzemmódban (h/év)

2000

Beszerzési átlagár (Ft/kWh) Értékesítési átlagköltség (Ft/kWh) Nyílt ciklusú gázturbina 5. ÁBRA ÁTLAGOS TÖLTÉSI ÉS ÉRTÉKESÍTÉSI ÁR

beszerzési ára vélelmezhetôen a viszszaterhelést elkerülô erômûvek növekmény költségével egyezik meg. Miután a kihasználás növekedésével részben egyre drágább, vagy egyébként visszaterhelésre már nem kerülô forrásokat is igénybe kell venni, az átlagos költség (5. ábra) egyre jobban nô. A minimális értékesítési ár (állandó költségek figyelembevétele nélkül) a hatásfok reciprokának arányá-

ban megnövelt beszerzési ár + egyéb változó költségek összege lenne. A valóságban az állandó költségek megtérítését is biztosítani kell. Ez közismerten a befektetés megtérülésébôl, a befektetô elvárt hozamából, valamint az állandó karbantartási, üzemeltetési költségekbôl tevôdik össze. A nagyságára vonatkozó becslés – a fajlagos beruházási költség (800, 1000 a/kW), az alaptôke/hitelarány (30/70%), az elvárt

megtérülés (3-16%), futamidô (max. 60 év) és a fajlagos beruházási költségre vetített 2,75%-os egyéb állandó költség arány figyelembevételével 6 – 67-193 a/kW/év értéket eredményezett. Az 5. ábrán a 100 a/kW/év értékkel (amely közelítôleg a 800 a/kW beruházási költséggel, 6,71% átlagos tôkeköltséggel, 60 év üzemidôvel becsült fajlagos éves állandó költségnek felel meg) számított fajlagos értékesítési ár szerepel. A 6. ábrán bemutatott – a rendszerben lévô egységekre vonatkozó – átlagos költségek alapján megítélhetô, hogy az elôbbi ár versenyképes lehet-e a valószínûsíthetô kis kihasználási óraszám mellett. Megállapítható, hogy néhány (nem alaperômûvi üzemmódban járó) berendezés fajlagos költsége bizonyosan nagyobb az 5. ábrán bemutatott értékeknél, így elvileg lehetséges meglévô berendezések csúcsidôszaki termelésbôl történô „kiszorítása” a tározós erômû igénybevételével. Természetesen figyelembe kell venni azt is, hogy a tározós erômû nagyon rövid idôszakokra is igénybe vehetô, míg a 6. ábrán szereplô berendezések nem alkalmasak a 3. ábrán valószínûsített nagyságú, jellegû csúcsidôszaki értékesítésekre. A potenciális versenytárs nyílt ciklusú csúcs gázturbinával való összehasonlíthatóság érdekében az 5. ábrán az erre (60 a/kW/év fajlagos állandó költség, jelenlegi gázárak mellett) becsülhetô átlagos költségeket is feltüntettük. A nagyvonalú becslés alapján úgy tûnik, hogy mintegy 1000 óra/év kihasználás felett a

6 Jogosan vethetô fel, hogy miért van szükség a nagyon eltérô, esetenként (3% megtérülés) hihetetlen értékek figyelembevételére, miért nem lehet a szokásos benchmark számításoknál alkalmazott értékekkel közelítô számításokat végezni. A magyarázatot a beruházási költségek erôs telephely-, teljesítményfüggése, a megvalósításnál szóba jöhetô különféle pénzügyi megoldások, és legfôképpen a hozzáférhetô irodalom befektetések megtérülésével kapcsolatos sokszínûsége indokolja. (IEA, World Energy Investment Outlook, 2003.; AEN-IEA, Projected Costs of Generating Electricity, 2005 Update; Wolfgang Pfaffenberger, Maren Hille: Investitionen im liberalisierten Energiemarkt: Optionen, Marktmechanismen, Rahmenbedingungen, Abschlussbericht, Januar 2004; Concept Study, Reference Power Plant North Rhine-Westphalia (RPP NRW), Code for supported project: 85.65.69 – T-138, February 2004)


15

lôk megkapják a többlettermelés miatti jogos többletköltségeket. Tározós vízerômûvel végzett szabályozás esetén a felszabályozást a tározós erômû végezné, a leszabályozási idôszakban – a leszabályozás végrehajtása nélkül – megtermelt és tárolt többletenergiával. Amennyiben ugyanolyan változóköltségû berendezések végzik a le- és felszabályozást, akkor a tározós erômû hatásfoka miatt ugyanolyan felszabályozási energiamennyiség többe kerülhet, mint hagyományos erômûvekkel végzett kiegyenlítô szabályozás esetén. A döntô különbség azonban nem a költségeknél, hanem az éjszakaivölgyidôszaki tároló töltés rövid idôszakát kivéve a bármikor igénybe vehetô leszabályozási 7 lehetôségben van.

80

70

Átlagos költség (Ft/kWh)

60

50

40

30

20

10

LEHETÔSÉGEK A MAGYAR RENDSZERBEN

0 1000

1500

2000

2500

3000

Kihasználási óraszám (h/év) A F

B G

C H

D I

E J

6. ÁBRA MEGLÉVÔ ERÔMÛVEK ÁTLAGOS KÖLTSÉGE A KIHASZNÁLÁSI ÓRASZÁM FÜGGVÉNYÉBEN

tározós erômû a csúcsigények kielégítésére is elônyösebb lehet. Az elôzôekben csak vázlatos öszszehasonlítást végeztünk, a szabatos vizsgálatoknál nyilvánvalóan a befektetôk által elvárt megtérülésekbôl, a megvalósítási helyszíntôl, gépnagyságtól függô tényleges beruházási költségekbôl kell kiindulni, emellett egyéb járulékos költségeket, mint pl. a töltéshez felhasznált villamos energia elôállításához kapcsolódó CO2-kibocsátásnövekedés stb. figyelembe kell venni. Szabályozási tartalékként történô igénybevétel esetén a versenyképességet csak az biztosíthatja, ha a felszabályozási célú értékesítés maximális ára a versenytárs erômû – ma rendszerint kombinált ciklusú gázturbinás erômû, vagy szénhidrogén tüzelésû hagyományos erômû változó költségénél (15-22 Ft/kWh) kisebb. Amennyiben a töltésre felhasznált energia ára ennél, a hatásfokot is fi-

16

2007/1-2 I

gyelembe véve, lényegesen kisebb, akkor az ebbôl adódóan megjelenô árkülönbözet is hozzájárulhat az állandó költségek finanszírozásához. Amennyiben leszabályozási igény esetén lenne lehetôség hagyományos erômûvek visszaterhelésére, de e helyett inkább a tározó töltésére kerülnek igénybevételre, akkor az elôbbi felszabályozási ártartományból maximum 11,25-16,5 Ft/kWh árú berendezések jöhetnek szóba. Ennél nagyobb változó költség esetén olcsóbb a berendezések visszaterhelése. Az optimalizálást nyilvánvalóan a rendszerirányítónak kell majd elvégezni, de az visszahat a kiegyenlítô szabályozás költségszintjére is. Jelenleg leszabályozás esetén az energiadíj nulla. Ezzel az érintett termelôk csak a fajlagos hôfogyasztás változásából adódó mértékben károsodnak, hiszen a termeléscsökkentés miatt üzemanyag-felhasználásuk is csökken. Felszabályozás esetén az érintett terme-


Az elôzôekben általánosan érintettük a tározós erômû felhasználását, gazdasági lehetôségeit, bár ezekhez felhasználtuk a hazai erômûrendszer tipikus adatait. A következôkben azt vizsgáljuk, hogy egy olyan, döntôen kereskedelmileg szabályozott erômû rendszer esetében, mint a jelenlegi magyar villamosenergia-rendszer az elôbbi szokásos lehetôségek mellett további költségmegtakarítások is figyelembe vehetôk-e a beruházás gazdaságosságának mérlegeléséhez. Ehhez a 2005. évre a havi típusnapok figyelembevételével elvégeztük8 a magyar villamosenergia-rendszer vizsgálatát egy ±300 MW-os tározós erômû üzemeltetésének feltételezésével. Az igénylefutások változását a fôbb erômûvek megjelenítésével a 7. ábra, egész évre vonatkozóan a 8/ab ábra mutatja. Az egyes átlagos napokra a töltéshez felhasznált energia és a csúcsidô-

7 Ne tévesszen meg senkit: a leszabályozás (felesleges termelés megszüntetése, hagyományos erômûvek esetében erômûvi termeléscsökkentés) a tározós erômû igénybevétele esetén a tározó töltésével, azaz változatlan erômûteljesítménnyel valósul meg. 8 A szerzô ezúton köszöni meg Balázs Antal osztályvezetônek és munkatársainak a különféle üzemállapotokra készített napi menetrendeket, költségszámítást.

7. ÁBRA ERÔMÛVEK ÁTLAGOS TELJESÍTMÉNYE TÁROZÓS ERÔMÛ NÉLKÜL (FELSÔ SOR), TÁROZÓS ERÔMÛVEL (KÖZÉPSÔ SOR), TÁROZÓ TÖLTÉSE, KISÜTÉSE (ALSÓ SOR), 2005. JANUÁR MUNKANAP, SZOMBAT, PIHENÔNAP

szakban értékesíthetô energia menynyiségét napi bontásban, havi összesítésben az indokolatlan völgyidôszaki visszaterhelés elkerülésére az 1. táblázat mutatja. Látható, hogy az átlagos kihaszná-

lás szivattyú üzemmódban kevéssel 1000 óra/év felett, turbinaüzem módban az alatt van. Miután a töltésre felhasználható energiamennyiséget a szivattyú maximális teljesítményigénye mellett az igénygörbe alakja is

befolyásolja az értékesítésnél a turbina teljesítménye nem használható ki teljes egészében, mint azt a következô táblázat mutatja. Olyan eset is elôfordulhat, hogy lenne lehetôség maximális kiadott teljesítménnyel törté-

1. TÁBLÁZAT. ENERGIATÁROZÁS, ENERGIAKIADÁS

Munkanap GWh/nap

Töltô energia Szombat Pihenônap GWh/nap GWh/nap

Havi GWh/hó

Munkanap GWh/nap

Kinyert energia Szombat Pihenônap GWh/nap GWh/nap

Havi GWh/hó

Január

0,929

0,655

0,781

26,818

0,697

0,491

0,586

20,114

Február

1,008

0,667

0,803

26,035

0,756

0,500

0,602

19,527

Március

0,963

0,763

0,866

28,372

0,722

0,572

0,649

21,279

Április

1,014

1,263

0,892

31,176

0,760

0,947

0,669

23,382

Május

1,110

0,788

0,977

32,313

0,832

0,591

0,732

24,235

Június

1,029

0,758

1,027

29,772

0,772

0,568

0,770

22,329

Július

1,127

0,890

1,011

33,166

0,845

0,668

0,759

24,875

Augusztus

1,014

1,181

0,904

31,395

0,761

0,886

0,678

23,546

Szeptember

0,940

1,349

1,433

31,808

0,705

1,012

1,075

23,856

Október

0,966

1,309

1,448

34,064

0,724

0,982

1,086

25,548

November

0,952

0,946

0,786

27,879

0,714

0,709

0,590

20,909

December

0,940

0,632

0,686

26,324

0,705

0,474

0,514

Összesen

359,121

19,743 269,341


17

5000

5200

4800 4600 4400 4200 4000 3800 3600 3400 3200

4600 4400 4200 4000 3800 3600 3400

3000

3200

2800

3000

2600 0:00

Jelenleg Tározós erômûvel

4800 Teljesítményigény (MW)

Teljesítményigény (MW)

5000


12:00

0:00 12:00 0:00 Idô (munkanap, szombat, pihenônap)

12:00

2800 0:00

0:00

12:00

Január 5000


4600

12:00

0:00

12:00

0:00


4800

4400



0:00

5200

4800

4200 4000 3800 3600 3400 3200

4600 4400 4200 4000 3800 3600 3400

3000

3200

2800

3000 12:00


12:00

2800 0:00

0:00

12:00


Április

Március 4800

4800

4600

4600


4400 4200 4000 3800 3600 3400 3200

4200 4000 3800 3600 3400 3200

3000

3000

2800

2800

2600

2600

2400 0:00

2400 0:00

12:00


12:00




12:00

Február

5000

2600 0:00


0:00

12:00


Június

Május 8/a. ÁBRA ÁTLAGOS IGÉNYLEFUTÁS VÁLTOZÁSA TÁROZÓS ERÔMÛ RENDSZERBE ILLESZTÉSE ESETÉN (I. FÉLÉV)

nô értékesítésre, de ezt (a feltételezett üzemi mód melletti) kevés betárolt energiamennyiség megakadályozza (sárgával jelölt idôszakok). Az elôzôekben a tározós erômûvet elsôsorban helyettesítô erômûként vizsgáltuk, alkalmas-e más berendezéseknek a gazdaságos kiváltására, versenyképes kiszorítására. Indokolt annak vizsgálata, hogy vajon a portfolión belül nem jelentkeznek-e olyan további elônyök, amelyek a

18

2007/1-2 I

gazdaságosságot javíthatják (egy ilyen vizsgálat nem felesleges a portfolió teljes felbontása esetére sem, hiszen a rendszer szabályozását az esetben is meg kell oldani, de az elkülönült felelôsségrendszerben nyilvánvalóan bonyolultabb lesz.) Egy ilyen vizsgálat abból indulhat ki, hogy jelenleg a rendszer völgyidôszaki leszabályozhatóságának megôrzésére egyéb lehetôség hiányában rendszeresen kell a völgyidô-


szakban (EU típustermék esetén este 8 órától reggel 8 óráig) villamos energiát értékesíteni. A tározós erômû rendszerbe állítása esetén ez a villamosenergia-értékesítés megszüntethetô, másrészt pedig a hagyományos erômû egységekkel szemben megjelenô kisebb maximum-minimum különbség és kisebb maximális teljesítményigény következtében az összköltségigény csökkenhet. Feltételezve, hogy a 12 órás idôtar-

4800

4800

4600

4600


4400




4400

4000 3800 3600 3400 3200

4000 3800 3600 3400 3200

3000

3000

2800

2800

2600

2600

2400 0:00

2400 0:00

12:00


12:00

0:00

12:00

Július 4600

5000




12:00

0:00


4800

4200 4000 3800 3600 3400 3200 3000

4600 4400 4200 4000 3800 3600 3400

2800

3200

2600

3000 12:00


12:00

2800 0:00

0:00

12:00

Szeptember


Október

5200

5200

5000

5000


4800


4800

4600



0:00

5200

4400

4400 4200 4000 3800 3600 3400

4600 4400 4200 4000 3800 3600 3400

3200

3200

3000

3000

2800 0:00

12:00

Augusztus

4800

2400 0:00


12:00


12:00

0:00

2800 0:00

12:00

November


12:00

0:00

December

8/b. ÁBRA ÁTLAGOS IGÉNYLEFUTÁS VÁLTOZÁSA TÁROZÓS ERÔMÛ RENDSZERBE ILLESZTÉSE ESETÉN (II. FÉLÉV)

tamú többletértékesítés 4% arányban Paksi Atomerômûbôl, 35%-ban a Mátrai Erômûbôl, maradó részében kombinált ciklusú gázturbinás egységekbôl történik az átlagos beszerzési költség 12,38 Ft/kWh-ra adódik. Ezzel szemben áll a mintegy 8,65 Ft/kWh átlagos munkanapi völgy fôpiaci ár (a hétvégi völgy még ennél is alacsonyabb.) Ebbôl könnyen kiszámítható, hogy az értékesítési árnál drágább átlagos beszerzési költség naponta mintegy

13,43 MFt, havonta közelítôleg 403 MFt veszteséget eredményez. Amennyiben csak 8 órás (este 10, reggel 6 óra közötti) völgyidôszaki értékesítésre kerülne sor, a megváltozó öszszetételnek megfelelô 11,95 Ft/kWh-s átlagos beszerzési árral, mintegy 8 MFt/nap többletköltség jelentkezne. Az elôbbi értékek nem tartalmazzák a többlettermeléshez, kényszerértékesítéshez felhasznált többlet CO2-kvóta beszerzési költségét.

A berendezések módosuló termelés optimalizálásából (amelyet a 7. ábra középsô sora mutat) 2005. januári átlagos napokra, január hónapra 466 MFt megtakarítás adódna. A részletes számítások mellôzésével a kényszerértékesítés elmaradása 4900, az optimális berendezés kihasználásból adódó megtakarítás 5500 MFt megtakarítást eredményezne, amely 128 a/MW/év rendelkezésre állási díj fedezetét biztosíthatná.


19

2. TÁBLÁZAT. A TÖLTÉSI LEHETÔSÉGEK FIGYELEMBEVÉTELÉVEL KIADHATÓ MAXIMÁLIS TELJESÍTMÉNYEK

Maximális kiadott teljesítmény Munkanap Szombat Pihenônap Január

246

164,5

184,5

Február

257

170,7

212,5

Március

213

207,5

265,5

Április

253,5

300

300

Május

300

207

300

Június

300

132

300

Július

300

150

280,5

Augusztus

300

213

282

Szeptember

263

300

300

Október

293

300

300

November

262

245

173

December

285

234

144

5000

Teljesítmény (MW)

4500

4000

3500

3000 0:15

6:15


Kereskedelmi kényszerértékesítés Gyors felterhelés (max. 300 MW) Tározó többlettöltés (egyenletes 300 MW)

18:15

0:15

Tározó alaptöltés (max. 300 MW) Rendszer eredeti teljesítményigénye

9. ÁBRA VÖLGYIDÔSZAKI KÉNYSZERÉRTÉKESÍTÉS

Így a portfolió együttes kezelése esetén a tározós vízerômû létesítés az MVM számára önmagában is nyereséges ügylet lehetne. A teljes piacnyitást követôen a tározós erômû tulajdonosa az egyes kereskedôk beszerzésének-értékesítésének optimalizálásához nyújthat nyereséges szolgáltatást. Összefoglalva: a tározós erômû létesítésére a megújuló energiaforrások hasznosíthatóságának növelése, a rendszer – nemzetközi kötelezettségvállalásoknak megfelelô minôségû – szabályozhatóságának biztosítására mindenképpen szükség van. Emellett elônyösen hasznosítható a hagyományos erômûvi portfolió mûködésének

20

2007/1-2 I

optimalizálására. Az értékesítési lehetôségek a bemutatott nagyvonalú számítások alapján a beruházás gazdaságosságát valószínûsítik. Így a létesítés elôkészítését mielôbb el kell kezdeni. Több lehetôséget kell vizsgálni különös tekintettel arra is, hogy a szélerômûvek térnyerésével egyre nagyobb szabályozó kapacitásra, ezzel tározós erômû megvalósítására lesz szükség. A tényleges megvalósítási feltételek, költségek, üzembe lépési idôpont figyelembevételével a gazdaságossági vizsgálatok a befektetési döntés elôtt pontosíthatók és kiválaszthatók a közvélemény számára elfogadható, legoptimálisabb helyszínek.


I

hírek

A VILÁG LEGNAGYOBB LIGNITERÔMÛ EGYSÉGEI Az RWE Power társaság az összes engedély birtokában elkezdte Németországban a Neurathi Hôerômû beruházását. Az erômûben két 1100 MW teljesítôképességû blokk lesz, amelyek a lignittüzeléssel üzemelôk közül a legnagyobbak lesznek a világon. Emellett hatásfokuk eléri a 43%-ot, ami egyharmaddal kisebb, mint az eddigi hasonló egységeké. A társaság az elsô blokk üzembe helyezése után leállítja a Frimmersdorfi Erômû hat 150 MW-os elavult blokkját. A selejtezés után a társaság erômûveinek a CO2-kibocsátása 6 millió tonnával fog csökkenni évente. Emellett az SO2, az NOx-gázok és a pernyekibocsátás is kb. 31%-kal mérséklôdik. A hírhez az alábbiakat fûzöm hozzá magyar energiastratégiai tanulságul: A ligniterômûvek létesítése az Európa Unióban gazdaságos megoldást jelentenek, mivel hazai tüzelôanyag felhasználása csökkenti a primer energiahordozók importját és mérsékeli az importfüggôséget. Emellett gyakorlatilag állandó marad a saját termelésû tüzelô költsége, mivel függetleníthetô a világpiac hatásaitól. (Az RWE honlapján egyébként bô hír- és fényképanyag található a hatalmas beruházásról.) Ezt az elvet valósítja meg az RWE a tulajdonában lévô Mátrai Hôerômû vezetése az erômû és lignitbánya folyamatban lévô mûszaki fejlesztésnél és tervezett nagybôvítésnél is. A fejlesztés tehát gazdaságos és kevés kockázatot rejtô, biztos beruházást jelent. Ezért tôkeerôs világcég valószínûleg banki költség nélkül is képes azt fedezni, ami tovább mérsékelheti a termelési költségeket. Mindez alátámasztja, hogy a Mátrai Hôerômû a jövôben is biztos bázisa maradhat a magyar VER-nek és beleillik a készülô energiastratégiai tervekbe. VEÖ Journal 06/9. Fordította Kerényi A. Ödön

AZ EURÓPAI UNIÓ EGYETEMES SZOLGÁLTATÁSI KÖTELEZETTSÉG FOGALMÁNAK ÉRTELMEZÉSE, BEVEZETÉSÉNEK TAPASZTALATAI ÉS VÁRHATÓ HATÁSAI AZ ENERGIAIPARBAN DR. BACSKÓ MIHÁLY, DR. SZTANKÓ ÉVA

Az egyetemes szolgáltatás fogalma, mint az általános gazdasági érdekû szolgáltatások egy szûkebb területe, a piaci alapon szervezôdô közszolgáltatási kötelezettségek körére értelmezendô. Az egyetemes szolgáltatást a meghatározott minôségû szolgáltatások minimális csomagjaként határozzák meg, amelyhez valamennyi fogyasztó hozzáfér az egyedi nemzeti feltételeknek megfelelô megfizethetô áron. Az Európai Unió belsô piacán betöltött szerepének jobb megértéséhez, elôször tekintsük át az általános gazdasági érdekû szolgáltatások területén lezajlott változásokat. Az elmúlt közel tíz évben, az Európai Bizottság széleskörû nyilvános konzultációt indított el az általános gazdasági érdekû szolgáltatások közszolgáltatási célkitûzéseirôl, az életminôségre, a környezetre és az európai vállalkozások versenyképességére gyakorolt hatásairól, valamint a szolgáltatások szervezésének és finanszírozásának módjáról. Ehhez a konzultációhoz az Európai Közösségek Bírósága (European Court of Justice) és az Elsôfokú Bíróság (Court of First Instance) általános érdekû szolgáltatásokkal1 kapcsolatos ügyekben hozott határozatai is hozzájárultak. Bár a bíróságok döntései nem voltak mindig konzisztensek, mégis nagyban segítették az általános gazdasági érdekû szolgáltatások (és ennek részeként az egyetemes szolgáltatások) fogalmának pontosabb meghatározását.

AZ ÁLTALÁNOS GAZDASÁGI ÉRDEKÛ SZOLGÁLTATÁSOK RENDELTETÉSE Az európai közösség tagállamaiban a 80-as évek második felében kezdôdött el a nagy közszolgáltató hálózatok liberalizációja, és ezzel együtt a közszolgáltató társaságoknak juttatott különleges jogok megkérdôjelezése (European Commission, 1996). Az EK Szerzôdés (továbbiakban Szerzôdés) 86. cikkének (2) bekezdése azonban továbbra is lehetôvé tette, hogy a tagállamok az általános gazdasági érdekû szolgáltatásokat nyújtó vállalatokra nézve kedvezôbb, a közösségi versenyjogtól eltérô jogszabályokat alkalmazhassanak2. Ez utóbbi cikk alapján (részletesen lásd. 2. fejezet) az Európai Közösségek Bírósága (1993. óta) elismeri, hogy a közszolgáltatás nyújtásával megbízott vállalkozás feladatának elvégzéséhez a Szerzôdés versenyszabályaitól eltérôen (illetve akár a verseny teljes kizárásával is) mûködhet, amennyiben az általános gazdasági érdekû szolgáltatás megfelelô szintû ellátásához erre szüksége van. A bírósági esetjog pedig elfogadottá tette, hogy nem

minôsül állami támogatásnak (bizonyos feltételek teljesülésekor) a közszolgáltatási kötelezettségeket teljesítô vállalat tevékenységének ellenértékeként járó kompenzáció. Az 1997-es Amszterdami Szerzôdés 16. cikke3 egyértelmûen megerôsítette az általános gazdasági érdekû szolgáltatások szerepének fontosságát az Európai Unió közös értékrendjében, és közösségi feladatként elôírta ezen szolgáltatások teljesítésének elôsegítését, de a közszolgáltatói piac szereplôire vonatkozó politika alapelveirôl, az állami szerepvállalás mértékérôl, módjáról és a piac mûködtetésérôl semmit nem tartalmazott. Elôrelépést jelentett az Európai Tanácsnak a lisszaboni ülésen (2000) tett javaslata, amely szerint „meg kell valósítani és teljesen mûködôképessé kell tenni a belsô piacot” az általános gazdasági érdekû szolgáltatások területén is, a hálózatos közszolgáltatások széles körû liberalizációjával és a versenynek a nemzeti piacokra való kiterjesztésével, különösen a vasúti közlekedés, a postai szolgáltatások, az energia- és a távközlési piac területén. Ugyancsak ezen az ülésen döntöttek az általános gazdasági érdekû szolgáltatások rendeltetésének és pontos meghatározásának aktualizálásáról, amelynek lényegi elemei a következôk (Communication, 2001): I Az általános gazdasági érdekû szolgáltatások célja, az állampolgárok megfelelô minôségû szolgáltatásokkal való ellátása, megfizethetô áron. I A felhasználói igények meghatározásánál figyelembe kell venni a környezetvédelmi elôírásokat, a népesség bizonyos csoportjainak egyedi igényeit és az alapvetô szolgáltatások területén a teljes területi lefedettséget (egyetemes hozzáférés). I Elsôsorban a helyi, regionális vagy a nemzeti hatóságok feladata (a teljes átláthatóság mellett) az általános gazdasági érdekû szolgáltatások rendeltetésének és a teljesítés módjának a meghatározása. I Ezeket a szolgáltatásokat akkor is biztosítani kell az állampolgárok részére, ha a piacon nincsenek erre ösztönzô megfelelô tényezôk4. I A kötelezettségek teljesítése együtt járhat (bár ez nem szükségszerû) különleges, kizárólagos jogok és egyedi finanszírozási módok biztosításával. Ennek egyik formája a klasszikus egyetemes szolgáltatási kötelezettség, amelyet az adott területen megfizethetô ár mellett és egységes minôségi feltételekkel biztosítanak függetlenül attól, hogy ez a tevékenység nyereséges vagy veszteséges5. I A hatóságok a kötelezettségek delegálásánál többféleképpen dönthetnek, amelyek gyakorlati megvalósítása a távközlési ágazatból vett példákkal jól szemléltethetô:


21

A) A piacon lévô minden szolgáltatóra alkalmazzák. A távközlésben 1998-ban bekövetkezett teljes liberalizáció ellenére, a nyilvános telefonszolgáltatás az Európai Unión belül egyetemes szolgáltatási kötelezettség alá tartozik. Az ágazatban a különleges és kizárólagos jogok fenntartása azonban már nem minôsült hatékony és arányos eszköznek azon bevételek biztosításához, amelyekre a szolgáltatóknak az egyetemes szolgáltatás nyújtásához szükségük van. A közösségi keretszabály ezért lehetôvé teszi a többletköltségek megosztását a piacon jelenlévô szolgáltatók között különbözô módszerek kialakításával. B) Egy vagy korlátozott számú szolgáltató számára írják elô különleges vagy kizárólagos jogok biztosításával, illetve anélkül. Abban az esetben, ha csak egyetlen (vagy néhány) szolgáltató mûködése lehet gazdaságos, akkor ehhez általában különleges és kizárólagos jogok is kapcsolódnak. Versenytárgyalási eljárások során határozott idejû koncessziókat ítélnek oda, és ha szükséges, a hatóságok feladata a megfelelô finanszírozás biztosítása. Ennél a változatnál elképzelhetô olyan megoldás, hogy az egyébként költségvetési bevételeket növelô tételekkel (privatizációs bevételek, koncessziók, frekvenciaaukciók) finanszírozzák az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek terheit6, sôt hosszabb távon egyes tagállamok nem zárkóznak el az adóbevételekbôl származó finanszírozástól sem (Commission, 2007. OJ C185).

AZ EGYSÉGES PIAC ÉS AZ ÁLTALÁNOS GAZDASÁGI ÉRDEKÛ SZOLGÁLTATÁSOK KAPCSOLATA Felvetôdhet a kérdés, hogy a belsô piaci szabályokat minden esetben kötelezô jelleggel kell-e alkalmazni az általános gazdasági érdekû szolgáltatásokra, illetve mennyire van összhangban ezen szolgáltatások biztosítása a Szerzôdésben foglaltakkal. Elôször tekintsük át ez utóbbi kérdéskört. Az általános gazdasági érdekû szolgáltatások kifejezés a Szerzôdés 16. cikkében, illetve a 86. cikk (2) bekezdésében olvasható, de pontos fogalma nincs meghatározva sem a Szerzôdésben, sem a másodlagos jogszabályokban. Ennek ellenére elfogadott a közösségi gyakorlatban, hogy olyan gazdasági természetû szolgáltatásokra vonatkozik, amelyeket az adott tagállam, vagy a Közösség meghatározott közszolgáltatási kötelezettség hatálya alá helyez az általános érdek szempontjai alapján. Ebbe a körbe tartoznak a hálózatos iparágak által nyújtott szolgáltatások (közlekedés, postai szolgáltatások, energiaszolgáltatás, hírközlés), de a kifejezés természetesen kiterjedhet bármely más, a közszolgáltatási kötelezettségek hatálya alá tartozó, gazdasági tevékenységre is. • A szerzôdés 86. cikke és különösen annak (2) bekezdése alkotja azt a központi rendelkezést, amely a közösségi célkitûzéseket összehangolja az általános gazda-

22

2007/1-2 I


sági érdekû szolgáltatások rendeltetésével az alábbiak szerint: 1. „A közvállalkozásoknál és olyan vállalkozásoknál, amelyeknek a tagállamok különleges vagy kizárólagos jogokat biztosítanak, a tagállamok nem hozhatnak, és nem tarthatnak fenn a Szerzôdéssel, különösen az annak 12. és 81–89. cikkében foglalt szabályokkal ellentétes intézkedéseket.” Ennek a bekezdésnek az alkalmazása a vállalkozások tulajdoni formájára (köz- vagy magántulajdon) vonatkozó semlegességen alapul, amelyet a Szerzôdés 295. cikke biztosít. A Bizottság egyrészrôl nem teheti kérdésessé, hogy az általános érdekû szolgáltatások biztosításáért felelôs vállalkozások közvagy magántulajdonban legyenek-e (ezért nem követelheti meg a közvállalkozások privatizációját sem), másrészrôl a Szerzôdés szabályait, különösen a versenyszabályokat és a belsô piaci szabályokat a vállalkozás tulajdoni formájától (köz- vagy magántulajdon) függetlenül kell alkalmazni. 2. „Az általános gazdasági érdekû szolgáltatások mûködtetésével megbízott vagy a jövedelemtermelô monopólium jellegû vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerzôdés szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. A kereskedelem fejlôdését ez nem befolyásolhatja olyan mértékben, amely ellentétes a Közösség érdekeivel.” A 86. cikk alapját képezô másik két alapelv a tagállamok szabadsága és az arányosság, amelyek alkalmazásával lehetôvé válik a tagállamok eltérô gazdasági körülményeinek és céljainak, valamint az ágazatonként változó mûszaki korlátoknak, technikai fejlettségi szinteknek a minél rugalmasabb figyelembe vétele. Tiszteletben kell tehát tartani az adott ország történelmén, a hagyományokon, az intézményrendszeren alapuló és a szolgáltatás típusától függô szabályozási módszerek sokféleségét, természetesen a közösségi célok figyelembe vételével. A tagállamok szabadsága azt jelenti, hogy elsôsorban a tagállamok felelôsek azért, hogy a tevékenységek egyedi jellemzôi alapján meghatározzák az általános gazdasági érdekû szolgáltatások jellemzôit, amihez különleges vagy kizárólagos jogokat is biztosíthatnak, és adott esetben finanszírozhatják a vállalkozásokat. A nem kifejezetten közösségi szabályozás hatálya alá tartozó területeken tehát széles körû mozgástérrel rendelkeznek, mivel nincs semmilyen egységes megoldás ráerôltetve a tagállamokra. Az arányosság alapelv pedig azt jelenti, hogy az általános gazdasági érdekû célok teljesítésének eszközei nem eredményezhetik a kereskedelem szükségtelen torzítását. Fôként azt kell biztosítani, hogy a Szerzôdés szabályainak bármely korlátozása (különösen a versenykorlátozások és a belsô piac szabadságának korlátozása) ne haladja meg az adott szolgáltatás hatékony megvalósításának biztosításához szükséges szintet.

Ez utóbbi pontatlan megfogalmazás gyakran eredményezi azt, hogy számos vitás ügyben a bíróságnak kell ítéletet mondania, mivel a Bizottság döntései ellen fellebbezéssel lehet élni. Az esetjog alkalmazásának ezért komoly szerepe van, különösen a finanszírozási kérdések jogosságának eldöntésében. A közszolgáltatási kötelezettség kompenzációjának megítélése, a megfelelô jogbiztonságot eredményezô szabályok hiányában számos vitát váltott ki és vált ki ma is. Ebben a kérdésben, az Altmark Trans ügyben hozott bírósági döntés nyomán történt elôrelépés (Arhold, C. 2005). Röviden tekintsük át az ítélet fôbb megállapításait: A Bíróság azt vizsgálta, hogy a helyi menetrendszerinti autóbuszjáratok üzemeltetési veszteségeinek támogatása állami támogatásnak minôsül-e. Az ítélet szerint, ha másként nem biztosítható a megfelelô közlekedési ellátás7, akkor megengedhetô a támogatás, a következô feltételek mellett: I A kedvezményezett vállalkozást szerzôdésben vagy jogszabályban kell feljogosítani a szolgáltatás elvégzésére. I A kompenzáció alapját képezô paramétereket elôre, objektíven és átlátható módon kell rögzíteni. I Nem lehet túlkompenzálni, azaz a kompenzáció mértéke nem haladhatja meg azt a mértéket, amely részben vagy egészében szükséges a költségek fedezéséhez (figyelembe véve a vonatkozó bevételeket és a szolgáltatás teljesítéséért járó ésszerû profitot is). I Ha a szolgáltatást végzô vállalkozást nem közbeszerzéssel választják ki, akkor a kompenzáció mértékét olyan költségek elemzése alapján kell megállapítani, amelyek egy versenypiacon mûködô, hatékonyan vezetett vállalkozásnál felmerülhettek volna. Az ettôl eltérô kompenzáció minden más formája állami támogatásnak minôsül. Az állami támogatás vélelme a bizonyítási terhet, a támogatást nyújtó tagállamra, illetve a kedvezményezettre hárítja. Az Altmark Trans döntésben tehát a Bíróság megerôsítette, hogy amennyiben egy állami intézkedés általános gazdasági érdekû szolgáltatás ellátását vállaló vállalkozás kompenzálására szolgál, a kedvezményezett nem részesül pénzügyi elônyben, ezért nem kerül versenytársaihoz képest elônyösebb helyzetbe, így ez az intézkedés nem minôsül állami támogatásnak. Az elôzô feltételek túlzott általánosságuk miatt kritizálhatók, de a Bíróság joggyakorlata alapján mégis általánosan elfogadottá vált a következô döntés a finanszírozás jogosságának megítélésérôl. Az általános gazdasági érdekû szolgáltatások teljesítéséért nyújtott állami támogatás a Szerzôdés 87. cikke (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minôsül, de a 86. cikk (2) bekezdése alapján összeegyeztethetô lehet az Szerzôdéssel feltéve, ha a

rendelkezés minden feltétele teljesül, és ha az ellentételezés nem haladja meg a vállalkozás által nyújtott szolgáltatás nettó többletköltségét. Az EU állami támogatásokra vonatkozó politikáját a Római Szerzôdés 87. cikke határozza meg. A támogatás szabályai csak azokra az intézkedésekre vonatkoznak, amelyek a 87. cikk (1) bekezdésében szereplô valamennyi követelménynek egyszerre eleget tesznek. Ezek a következôk: Állami források juttatása Állami források szétosztása (országos, regionális, helyi hatóságok, állami bankok, alapítványok révén); Ezen túlmenôen nem feltétlenül szükséges, hogy a támogatást maga az állam nyújtsa, lehet az állam által kijelölt nyilvános, vagy magán közvetítô szervezet is. Gazdasági elôny A támogatásnak olyan gazdasági elônyt kell jelentenie, amelyben a kedvezményezett piaci körülmények között nem részesülne. Például: a vállalat piaci ár alatti áron vásárol, vagy bérel köztulajdonban lévô területet, a vállalat piaci árnál magasabb áron ad el területet az államnak, a vállalat kedvezményesen, költségfizetés nélkül jut hozzá infrastruktúrához, a vállalkozás a magánbefektetônél elérhetônél kedvezôbb feltételekkel kap kockázati tôkét az államtól. Szelektivitás A támogatásban csak bizonyos kedvezményezett kör részesülhet. A „szelektivitás” különbözteti meg az állami támogatást az „általános intézkedésektôl”, vagyis az olyan intézkedésektôl, amelyek általánosan, a tagállam valamennyi ágazatában mûködô összes vállalatára megkülönböztetés nélkül vonatkoznak. Az is kimeríti a szelektivitási követelményt, ha a program a tagállam csak egy részterületén mûködik. A verseny és a kereskedelem befolyásolása A támogatás potenciálisan befolyásolhatja a tagállamok közötti versenyt és a kereskedelmet. A 87. cikk (1) bekezdése szerint azok az állami támogatási intézkedések, amelyek kielégítik a fentiekben leírt valamennyi követelményt, elviekben, összeegyeztethetetlenek a közös piac mûködésével. Az összeegyeztethetetlenség elve azonban nem jelent teljes mértékû, általános tilalmat. A Római Szerzôdés 86. cikk (2) és a 87. cikk (2)–(3) bekezdései részleteznek számos olyan esetet, amelyekben az állami támogatás elfogadhatónak tekinthetô. A mentesítési lehetôségek egyik csoportja automatikusan megadható8, míg a másik része a Bizottság mérlegelési jogkörébe tartozik9. Ez utóbbinál a Bizottságnak kizárólagos hatásköre van annak eldöntésére, hogy a javasolt állami támogatás kivételnek minôsíthetô-e, vagy pedig az érintett államnak meg kell szüntetnie, vagy módosítania kell a támogatást.


23

A kizárólagos hatáskör gyakorlásakor a Bizottság a vállalat méretétôl, elhelyezkedésétôl, az érintett iparágtól és a támogatás céljától függôen speciális bírálati szempontokat érvényesíthet10. Vizsgálhatja többek között, hogy a) a támogatás hozzájárul-e egy vagy több közösségi célkitûzés eléréséhez; b) a támogatásnak van-e ösztönzô hatása, azaz a beruházás a támogatás nélkül valószínûleg nem valósulhatna meg; c) a támogatás arányos-e, mind idôtartamában, mind mértékében az elérendô céllal.

I

24

A Szerzôdés tehát megengedi a kivételeket az állami támogatás tilalma alól olyan esetekben, amikor a javasolt támogatási programok az Unió egészének szempontjából elônyösek lehetnek, ha világosan megfogalmazott közérdekû célok teljesítése a feladat és nem torzítja a Közösségen belüli versenyt és kereskedelmet a közös érdekkel ellentétes mértékben. Sôt az állami támogatási intézkedések esetenként a közös érdekû célok hatékony megvalósításának eszközei lehetnek, mivel korrigálhatják a piaci hiányosságokat, javítva ezáltal a piacok mûködését. Ezért az állami támogatás megadását kivételes körülmények indokolttá tehetik (Vademecum, 2007). 3. „A Bizottság biztosítja a 86. cikk rendelkezéseinek alkalmazását, és szükség esetén megfelelô irányelveket vagy határozatokat intéz a tagállamokhoz.” Összességében elmondható, hogy a Szerzôdés rendelkezései, ha nem is minden esetben egyértelmûen, de összeegyeztethetôk az általános érdekû gazdasági szolgáltatások rendeltetésével. A következôkben nézzük meg, hogy mikor van lehetôség a 86. cikkben foglaltaktól való eltérésre, illetve mikor nem szükséges alkalmazni a 86. cikk feltételeihez kapcsolódó közösségi szabályokat. Ennek vizsgálatakor három szempontot érdemes kiemelni: 1. a gazdasági és a nem gazdasági tevékenységek közötti különbségtételt, 2. a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatást, 3. és a kevésbé jelentôs ügyekre vonatkozó közösségi politikát. 1. A 86. cikkben foglalt feltételek az általános gazdasági érdekû szolgáltatásokra vonatkoznak. Általánosságban a belsô piaci és a versenyszabályok nem vonatkoznak a nem gazdasági tevékenységekre, így nincsenek hatással az általános érdekû szolgáltatásokra sem, ameddig ezek a szolgáltatások nem gazdasági tevékenységeket jelentenek11. A nem gazdasági jellegû általános érdekû szolgáltatásokra nincs tehát külön közösségi szabályozás, valamint nem tartoznak a belsô piac, a versenyjog, és az állami támogatások szabályainak hatálya alá sem. A gazdasági és nem gazdasági jelleg közötti különbség meghatározása azonban meglehetôsen homályos és bizonytalan12 (Communication, 2006). 2. Hangsúlyozni kell azonban azt is, hogy a közösségi versenyjogot csak abban az esetben kell alkalmazni,

2007/1-2 I

ha a kérdéses magatartás hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre. Hasonlóképpen nem kell alkalmazni a Szerzôdésnek a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó szabályait, ha ezek a tevékenységek csak egyetlen tagállamra korlátozódnak. Ezen túlmenôen, az olyan általános gazdasági érdekû szolgáltatások közfinanszírozását, amelyek érinthetik a kereskedelmet, a Szerzôdésnek az állami támogatásokra vonatkozó egyedi rendelkezéseire alapján is meg kell vizsgálni. A 86. cikk fentiekben értelmezett (2) bekezdésében biztosított kivétel mellett számos egyedi mentesség is létezik az állami támogatás tilalma alól13. 3. A trösztellenes szabályokat tekintve (Szerzôdés 81. és 82. cikk) az a tevékenység, amely a piacra csak jelentéktelen mértékben van hatással (pl. helyi jellegû általános gazdasági érdekû szolgáltatások), általában nem érinti a tagállamok közötti kereskedelmet, és így nem tartozik a közösségi szabályok hatálya alá. Számos helyi szolgáltatás feltehetôen kevésbé jelentôs ügynek minôsül, így a Bizottságnak nem kell ezen ügyeknél a trösztellenes szabályok feltételezett megsértése ellen fellépnie.

KÖZSZOLGÁLTATÁS VAGY EGYETEMES SZOLGÁLTATÁS? A terminológiai különbségek, a szemantikai zavar és a tagállamok különbözô hagyományai sok félreértéshez vezethetnek, mivel az általános gazdasági érdekû szolgáltatások kontextusában különbözô kifejezéseket és meghatározásokat használnak. A Bizottság ezért megkísérelte pontosan megfogalmazni az egyes szolgáltatások jelentéstartamát a 2004-ben közzétett Zöld Könyvben (European Commission, 2003). A Zöld Könyv széles körû nyilvános konzultációt indított el arról, hogy melyek az Európai Unió általános gazdasági érdekû szolgáltatásai, hogyan kell ezeket a szolgáltatásokat megszervezni és milyen finanszírozási módszerek alkalmazhatók mûködtetésük során. A hozzászólásokból levont bizottsági következtetéseket a Fehér Könyv (Commission, 2005) foglalja össze. Az európai szinten kialakult vita eldöntésére az összefoglaló jelentés nem alkalmas ugyan (mivel a szolgáltatások környezete, köztük maga az Európai Unió, folyamatosan átalakul), de a szolgáltatások megfelelô mûködési kereteinek meghatározásához hatékonyan hozzá tudott járulni, kiegészülve a Bíróságoknak a szolgáltatások ellentételezésérôl hozott határozataival. Az alábbiakban tekintsük át a Zöld könyvben megfogalmazott, és a Fehér Könyvben változatlan tartalommal átvett, különbözô kifejezések meghatározását. MEGHATÁROZÁSOK Általános gazdasági érdekû szolgáltatás (lásd 1. fejezet) Olyan gazdasági természetû szolgáltatást jelent, amelyet az adott tagállam vagy a Közösség meghatározott közszolgáltatási kötelezettségként definiál. A hálózatos


iparágak szolgáltatásai is ebbe a kategóriába tartoznak (pl. közlekedés, postai szolgáltatások, energiaszolgáltatás). Közszolgáltatás Az általános gazdasági érdekû szolgáltatás kifejezést nem szabad a közszolgáltatás kifejezéssel összetéveszteni. Ez utóbbi kevésbé pontos, különbözô jelentéstartalmú és így zavaró lehet. A kifejezés néha arra hivatkozik, hogy az adott szolgáltatást mindenki számára kötelezô biztosítani, néha azt emeli ki, hogy egy szolgáltatásnak meghatározott szerepet jelölnek ki a köz érdekében, és néha a szolgáltatást nyújtó jogalany tulajdonlására vagy státusára14 vonatkozik. Ezért ennek a kifejezésnek a használatát az európai bizottsági és tanácsi anyagokban a Fehér Könyv megjelenését követôen (2005) igyekeznek elkerülni Communication, 2004). Közszolgáltatási kötelezettség A közszolgáltatási kötelezettségek kifejezést viszont használja a Fehér Könyv. Olyan meghatározott követelményekre vonatkozik, amelyeket a hatóságok a szolgáltatásnyújtónak kötelezôen elôírnak annak biztosítására, hogy bizonyos közérdekû célkitûzéseknek eleget tegyen (pl. légi, vasúti és közúti közlekedés, energiaszolgáltatás). A közszolgáltatási kötelezettségekre vonatkozó elôírásokat közösségi, nemzeti és regionális szinten lehet meghatározni a feladattól függôen. Közvállalkozás A közvállalkozás fogalmát a szolgáltatásnyújtó tulajdoni formájának meghatározására használják, amelyre a Szerzôdés szigorú semlegességet ír elô. A közösségi jog szerint lényegtelen, hogy az általános gazdasági érdekû szolgáltatásokat nyújtó szolgáltató köz- vagy magánkézben van-e, ugyanazok a jogok és kötelezettségek vonatkoznak rá. Ezek a meghatározások kiegészültek, a hálózatos iparágak liberalizációjával összefüggô európai uniós irányelvekben használt új, egyetemes (univerzális)15 szolgáltatás fogalmával, a következô tartalommal: Egyetemes szolgáltatás Az egyetemes szolgáltatás az alapvetô szolgáltatásokhoz kapcsolódó kifejezés, amely biztosítja mindenki jogát az alapvetô szolgáltatásokhoz való tényleges hozzáférésre, és a szolgáltatók számára elôírja azok meghatározott feltételeknek megfelelô kínálatát, beleértve a területi lefedettséget és a megfizethetô árat is16. A szolgáltatás tartalma idôszakosan újradefiniálást igényel, alkalmazkodva a környezeti változásokhoz, mivel a technológiai fejlôdés miatt folyamatosan változnak az ágazatok jellemzôi és ehhez kapcsolódóan a fogyasztói elvárások is. Az egyes kifejezések nem mindig pontos meghatározása, továbbra is gyakori fogalmi keveredéseket okozhat. A közszolgáltatást és az egyetemes szolgáltatást változatlanul azonos tartalmúnak értelmezik a legtöbb esetben. Az általános gazdasági érdekû szolgáltatás homályos megfogalmazása miatt pedig, sokszor csak az uniós esetjog alapján lehet eldönteni, hogy mely szolgáltatások tartoznak ebbe a kategóriába. Ilyenkor a bírósági döntéseket

példaértékûnek tekintve, próbálják a hasonló ügyeket azonosan kezelni, de a helyzetet tovább bonyolítja, hogy a bírósági döntések nem mindig konzisztensek, és a többségi szavazással meghozott nyilvános ítéletek ellen fellebbezni nem lehet. EGYETEMES SZOLGÁLTATÁS Az elôzmények alapján tekintsük át az egyetemes szolgáltatás körébe tartozó legfontosabb alapelveket annak ismeretében, hogy ez egy olyan közszolgáltatási kötelezettség, amely a piaci alapon szervezôdô hálózatos iparágakra értelmezendô. I Közszolgáltatási kötelezettség alatt a mindennapi élethez nélkülözhetetlen olyan szolgáltatások értendôk, amelyek szükségesek a mai életvitel és a termelési rendszer fenntartáshoz, mûködtetéséhez. Ezért ezek a szolgáltatások társadalmi-szociális és ellátásbiztonsági szempontból is különleges figyelmet érdemelnek. Szabályozásuk gazdaságilag indokolható okai mellett mindig megtalálhatók a nem tisztán gazdasági megfontolások is. A társadalmi és a gazdasági szabályozás keveredése általában jellemzô a szabályozó rendszerekre és intézményeikre egyaránt (Foster, C. 1992). I A hálózatos szolgáltatásokat (víz, távközlés, energia, közlekedés), korábban a legtöbb országban, állami tulajdonban lévô monopóliumok biztosították. (Gyakran elôfordult, hogy a méretgazdaságosság miatt társadalmilag az volt a leghatékonyabb, ha egyetlen vállalat volt a piacon.) A liberalizációs folyamat elôrehaladtával a monopóliumokat lassan felváltják kezdetben az oligopol, majd a versenypiaci struktúrák. I Az elmúlt közel két évtizedben, mind a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítésének módja, mind a velük szemben támasztott követelmények lényegesen megváltoztak. Erôsödött a fogyasztóvédelem, a választék és a minôség kérdése egyre inkább elôtérbe került. A magánszektor is ígéretes befektetésnek tekinti az egyetemes szolgáltatást nyújtó vállalatokat. Az egyes területein lezajlott technológiai áttörések (pld. mûsorszórás, távközlés), pedig megkérdôjelezték a korábban kialakult monopolhelyzetek létjogosultságát. I A kínálati oldali szereplô(k)nek nem biztos, hogy kizárólag gazdasági megfontolások alapján érdekében állna az adott szolgáltatást egyenlô feltételekkel mindenki számára biztosítani. Erre a szabályozás keretében elôírt egyetemes szolgáltatási kötelezettsége kényszerítheti, természetesen ésszerû keretek között, mivel az nem lehet független a felmerülô költségektôl17. A kötelezettségnek az olyan árdiszkrimináció tilalmát is magában kell foglalnia, amelyet sem költségoldalról, sem a termék minôségkülönbözôségével nem lehet megindokolni. I A szolgáltatás alapelvei a következôkben foglalhatók össze: – Egyenlôség (mindenkit azonos mércével mérnek). – Egyetemesség (mindenkire kiterjed). A kevésbé differenciált szolgáltatásoknál (pld. víz, villamos energia) az egyetemes szolgáltatás fogal-


25

I

ma alapvetôen a hozzáférésre vonatkozik. A szolgáltatási kötelezettség (a fogyasztó szolgáltatásba való bekapcsolása) bizonyos feltételek fennállásakor, igény esetén nem tagadható meg18 (Commission, 2007. OJ C206). – A szolgáltatások megfizethetôsége (mindenki számára megfizethetô legyen); Az egyetemes szolgáltatásnak az elôzôhöz hasonlóan fontos eleme, a szolgáltatásból való kizárás szabályozása. A korábbi monopolhelyzetek megszûnése, illetve csökkenése miatt a szolgáltatók egyre inkább rákényszerültek/nek a szociális és más problémákat is kezelni képes kifinomultabb eszközök alkalmazására19. – Folyamatosság (a szolgáltatás mindenkor biztosítandó). – A szolgáltatások finanszírozása (méltánytalanul nagy teher esetén a szolgáltatót kompenzáció illeti meg). Az egységes európai belsô piac kialakítása az egyetemes szolgáltatások területén különleges közösségi támogatásokat, eszközöket is igényelhet, a tagállami lehetôségek mellett. Ide tartozhat a hálózati beruházások finanszírozásának közösségi támogatása (különösen a regionálisan fejletlen területeken) és a fejlesztések európai szintû koordinációja. Az új tagállamok egy részének csak korlátozott finanszírozási lehetôségei vannak, akár a szolgáltatások fenntartásához szükséges beruházásokat, akár a szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó kompenzációs igényeket tekintjük, ezért nagyon fontos szerepük lehet a szolgáltatásokat támogató gazdasági és nem gazdasági jellegû közösségi eszközöknek. A szolgáltatás tartalma idôben változhat az ágazat technológia, piacszerkezeti változásainak, valamint a fogyasztói szükségletek és a társadalmi elvárások változásainak függvényében. (Directive 2007/2/EC)

EGYETEMES SZOLGÁLTATÁSI KÖTELEZETTSÉG AZ ENERGIAIPARBAN A TELJES PIACNYITÁST KÖVETÔEN Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek pontos meghatározása és szabályozása kulcsfontosságú eleme a hálózatos szolgáltatási ágazatok európai uniós liberalizációjának. Az egyetemes szolgáltatás fenntartása/garantálása biztosíthatja az adott szolgáltatás folyamatos hozzáférhetôségének és minôségének fenntartását az egyedi nemzeti feltételeknek megfelelôen, megfizethetô áron minden fogyasztó számára azon piaci folyamatok során, amikor a korábbi monopol-szolgáltatás nyújtását a versenypiaci szolgáltatások váltják fel (Einhorn, M. 1995). A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján, a szolgáltatások fokozatos liberalizációja kedvezô hatással volt az egyetemes szolgáltatások elérhetôségére, minôségére és megfizethetôségére. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a szolgáltatások minden területen kielégítôen mûködnek (Opinion, 2006).

26

2007/1-2 I

Az Európai Unióban az egyetemes szolgáltatás koncepciója a távközlés és a légi közlekedés területén a legkidolgozottabb, és a liberalizáció mindkét piacon jelentôs árcsökkenést eredményezett. A többi hálózatos szolgáltatásnál az elmaradás az elôzôekhez képest jelentôs, különösen a vasúti közlekedésnél. A távközlésben és a légi közlekedésben az egyetemes szolgáltatások körét és az általános alapelveket európai uniós szinten határozzák meg. A tagországok hatáskörébe a szolgáltatási módok közötti választás és a megfizethetôség meghatározása tartozik. Teljes viszont a tagállami szabadság arra vonatkozóan, hogy a finanszírozáshoz szükség van-e valamilyen rendszer kiépítésére20. A tagállamok politikai prioritásaik és az adott ágazat becsült gazdasági bevételei alapján, nemzeti, regionális vagy helyi szinten, rugalmasan dönthetnek arról, hogy hogyan kívánják finanszírozni a közszolgáltatási kötelezettséget nyújtó szolgáltatásokat. A távközléshez és a légi közlekedéshez viszonyítva az energiaágazat liberalizációja a legtöbb uniós országban késôbb kezdôdött el, így a piacnyitásnak az egyetemes szolgáltatásokra gyakorolt hatásáról még kevés releváns információ áll rendelkezésre. Az ágazatra vonatkozó európai uniós direktívák 2007. július 1-jétôl teszik kötelezôvé minden tagország számára a teljes körû piacnyitást (ipari nagyfogyasztók, kis- és középvállalkozások, háztartási fogyasztók), és ezzel egyidôben megszûnik a közüzemi szolgáltatás, amelynek szerepét csak részben azonos tartalommal, az egyetemes szolgáltatás veszi át (Directive 2003/54/EC, 2003/55/EC). Néhány országot kivéve (pl. Nagy Britannia, skandináv államok) a szolgáltatások körének meghatározása, szabályozása és bevezetése még kezdeti szakaszban tart, a fogyasztók nagy részének nincs valós lehetôsége az energiaszolgáltatójuk megválasztására21. Ezért a tanulmány a következôkben elsôsorban az egyetemes szolgáltatások területén várható legfontosabb változások ismertetésére próbál koncentrálni. Az energiaszektor jelentôs hatással van az adott ország nemzetgazdaságának versenyképességére, hiszen olyan alapvetô iparág, amelynek termékét infrastrukturális, szolgáltató jellegénél fogva a gazdaság szinte minden területén felhasználják. Az energiaipar másoknak szolgáltatott input árai, költségelemként az összes többi szektor teljesítményére és így versenyképességére befolyással vannak. Az Európai Unió a 2000-ben meghirdetett lisszaboni stratégiáját követôen felgyorsította az energiapiac versenypiaccá alakítását, majd az energiaipart érintô direktívák idéztek elô radikális változásokat a villamosenergiaés a földgázszektorban22. A környezetvédelmi szabályozás szigorodása, és az újonnan bevezetett CO2-kvóta kereskedelem is folyamatosan alakítja az ágazat vállalati szerkezetét, értékrendjét és költségviszonyait. Az energetikai cégek termékei, szolgáltatásai sok területen olyan versenyhelyzetbe kerültek, amely korábban szinte elképzelhetetlen volt. Az egyik legfontosabb feladat az állami beavatkozás


helyes mértékének meghatározása ügyelve arra, hogy a piaci liberalizáció (az állami szabályozás visszaszorítása) megfelelô jogi biztosítékok mellett valósuljon meg. Ez nem könnyû feladat, ahogy azt az elmúlt évek Enron-botránya23 is mutatta, ráirányítva a figyelmet a stabil jogrendszer és fogyasztóvédelem fontosságára, valamint a szektor súlyos piaci instabilitását kezelni nem tudó állami intézményrendszer mûködésére24. Az a privatizáció, amely nem jár együtt a hatásos szabályozás bevezetésével, komoly veszélyeket rejthet magában, hiszen csökken az állami beavatkozás lehetôsége, miközben annak szükségessége nem szûnik meg (pl. egyetemes szolgáltatás területén). Az egyetemes szolgáltatás megbízható, kiszámítható szabályozási környezetének kialakításával befolyásolni lehet a liberalizált piac szereplôinek számát és viselkedését, beleértve a beruházási szándékot is. Különösen a szabályozási környezet kiszámítható volta fontos a piaci szereplôk számára. Természetesen a piac szereplôi igyekeznek a szabályozási változásokra felkészülni és azokat befolyásolni. Az adott társaság érdekében történô lobby tevékenységet a szabályozó hatóságoknak mindenkor versenysemlegesen kell kezelniük a stabil szabályozási környezet fenntartása érdekében. Több tagállamban is elôfordul például, hogy a nemzeti szabályozó hatóság a nagy energetikai cégek befolyása alatt áll. Ha összehasonlítjuk az egyes tagállamok különféle egyetemes szolgáltatási (közszolgáltatási) szabályozási rendszereit, azt tapasztaljuk, hogy egyik modell sem tekinthetô mintának, mert mindegyik az adott ország történelmétôl, intézményeitôl, hagyományaitól, részben a földrajzi elhelyezkedésétôl, valamint az adott ágazat technológiai fejlettségétôl függ. Az energiaárakat, különösen az új tagállamokban gyakran politikai döntések befolyásolták, miközben olyan kompenzációs rendszerek alakultak ki, amelyek nem képesek a jóléti szempontokat érvényesíteni. Az árszabályozás és a jóléti intézkedések gyakran összekeveredtek. Az egyetemes szolgáltatás (közszolgáltatás) árainak szóródása az Európai Unióban eddig is lassan csökkent, és a bôvítéssel ez a folyamat új alapokra helyezôdve feltehetôen tovább fog lassulni. A jövôben az egyetemes szolgáltatások területén is fontos szabályozási feladat lehet a közszolgáltatási kötelezettséget ellátó piacra való belépés adminisztratív korlátainak csökkentése. Olyan jogi környezetet kell kialakítani, ügyelve a speciális elôírásokra és az állami felügyeletre, amely lehetôvé teszi a szükséges erôforrásokkal rendelkezô és az üzleti kockázatot vállaló befektetôk részvételét a beruházásokban25. A liberalizált-privatizált szolgáltatási piacokon az állam feladata a szabályozás révén megteremteni azon feltételeket, amelyek alapján a piaci szereplôk az állam közvetlen tevékenysége helyett látják el a közszolgáltatási kötelezettségeket. Az állam szabályozói eszköze az egyetemes szolgáltatási kötelezettsége, amely elôírja, hogy milyen feltételekkel kell az energetikai szolgáltatónak nyújtania a szolgáltatást olyan fogyasztóknak, illetve

olyan területeken, akiknek és ahol saját piaci, gazdaságossági és versenyszempontjai alapján ezt nem tenné meg. Az egyetemes szolgáltatás központi eleme az energia piacok liberalizációjának is. Az elfogadható árú villamosenergia-ellátás vagy a gázellátás (ahol van csatlakozási lehetôség) biztosítása az Európai Unió valamennyi fogyasztója számára egyike a legalapvetôbb közszolgáltatási kötelezettségeknek. Ezért a villamosenergia- és a földgázpiaccal foglalkozó irányelvek számos rendelkezést és biztosítékot tartalmaznak annak érdekében, hogy megvalósulhassanak az alapvetô célkitûzések, például az ellátás biztonságának garantálása, a villamosenergia-hálózathoz elfogadható áron történô egyetemes csatlakozás, és a veszélyeztetett állampolgároknak a hálózatról történô lekapcsolása elleni védelem. Mind a gáz-, mind a villamosenergia-irányelv lehetôséget nyújt a tagállamok számára az egyetemes szolgáltatások fenntartására és fejlesztésére. A szolgáltatások megfelelô teljesítésének biztosítására az Európai Unió tagországaiban követett normává váltak/válnak a következôk (Directive 2006/32/EC): I A hálózat biztonsága és megbízhatósága Az átviteli és elosztó hálózatokat természetes monopóliumokként üzemeltetik, így a helyzet a liberalizáció elôtt és után is változatlan maradt. A tagállamok továbbra is szabadon megbízhatnak egy köz- vagy magánvállalkozást a feladatok elvégzésével, amelyek végrehajtásának ellenôrzését vagy egy független, vagy a kormányzattól függô szabályozó szervezet végezheti. I Az ellátás biztonsága Az irányelvek szerint, a tagállamok (ahogy korábban is tették) szabadon hozhatnak a villamosenergia- és gázellátás biztonságát garantáló intézkedéseket (energia diverzifikáció). A meghozott intézkedések azonban nem lehetnek megkülönböztetô jellegûek. I Hálózathoz való csatlakozás joga A villamosenergia-irányelv kimondja, hogy „a tagállamok kötelezhetik az elosztó vállalkozásokat egy adott területen lévô fogyasztók ellátására”. (A gázhálózatra ez nem vonatkozik.) Az elosztó hálózat tulajdonosait a teljes piacnyitás után (2007. július 1.) is kötelezni lehet az egyetemes csatlakozás biztosítására. Tagállami hatáskörbe utalt viszont annak eldöntése, hogy az egyetemes szolgáltató(k) egy adott területen belül valamennyi hasonló fogyasztót azonos árakon köteles(ek)-e ellátni. I Különleges fogyasztóvédelem [COM(2007)386] Mivel mind a villamosenergia-, mind gázellátás alapvetô szolgáltatás, szigorú rendelkezések szükségesek annak biztosítására, hogy a társadalom veszélyeztetett tagjait ne zárják ki az ellátásból. I Szolgáltatási követelmények Egyértelmûen közérdeknek minôsül annak biztosítása, hogy a villamosenergia- és gázellátáshoz kapcsolódó szolgáltatási követelmények (pl. a csatlakozási igények gyors teljesítése, a javítások elvégzése, a számlázás pontossága) a lehetô legszigorúbbak legyenek, és folyamatosan fejlôdjenek.


27

AZ EGYETEMES SZOLGÁLTATÁSI KÖTELEZETTSÉG MAGYARORSZÁGI BEVEZETÉSÉNEK VÁRHATÓ HATÁSAI A VILLAMOSENERGIA-IPARBAN A 2007. évi LXXXVI. számú új villamos energia törvény az egyetemes szolgáltatás 2008. január 1-jei bevezetésével elsôdlegesen azt kívánja elérni, hogy a többi fogyasztói csoporttól eltérôen a lakossági villamosenergia-fogyasztók bizonyos, a törvény által garantált védelemben részesüljenek a liberalizált piaci körülmények között is. Az állam közcélú ellátási felelôsségének lakossági megítélésében Magyarországon ma még nem elhanyagolható szempont a villamosenergia-ellátás államilag garantált biztonsága és a megfizethetô villamosenergia ár. Ez a helyzet egyrészt abból az elôzménybôl fakad, hogy a privatizáció kezdetéig, vagyis 1995-ig egy teljes egészében állami tulajdonú nagy állami konszern (MVM Tröszt és utódszervezetei) végezte a villamosenergia-szolgáltatást. Másrészt a modern civilizációknak annyira nélkülözhetetlen részévé vált a villamosenergia-szolgáltatás, hogy a lakossági fogyasztók a liberalizáció ellenére jelenleg is és késôbb is ragaszkodni fognak bizonyos állami szerepés felelôsségvállaláshoz. Az egyetemes szolgáltatási kötelezettség meghatározásánál az uniós szabályok alapján abból indulhatunk ki, hogy a lakossági fogyasztók villamosenergia-ellátásakor a szabadpiaci villamosenergia-kereskedelmet csak olyan mértékben szabad korlátozni, amilyen mértékben a célok elérése ezt indokolttá teszi (Szerzôdés 86. cikk (2) bekezdés, arányosság elve). Ennek alapján a 2007. évi új villamos energia törvény (VET) és a hozzá kapcsolódó 273/2007 kormányrendelet (Vhr.), az uniós jogszabályok figyelembe vételével, speciális lakossági villamosenergia-kereskedelmi szolgáltatásként definiálja az egyetemes szolgáltatási kötelezettséget. Két fontos fogalmat külön is kiemelnénk az egyetemes szolgáltatás kérdéskörében, az ellátásbiztonságot és a szolgáltatás árának a meghatározását. ELLÁTÁSBIZTONSÁG A lakossági fogyasztók ellátásbiztonságát szavatoló, a régi VET közüzemi ellátási kötelezettséget elôíró rendelkezéseihez hasonló közvetlen elôírást sem az új VET, sem az új Vhr. nem tartalmazza. Az egyetemes szolgáltatásra, mint speciális villamosenergia-szolgáltatásra általában az általános kereskedelmi szabályok érvényesek azzal, hogy az egyetemes szolgáltatói engedélyt szerzô engedélyesekre a VET és annak felhatalmazása alapján kiadásra kerülô végrehajtási rendeletek számos egyéb, az általános kereskedelmi elôírásoktól eltérô szabályt fogalmaznak meg. Abban az esetben, ha egy egyetemes szolgáltatói engedélyes nem tud eleget tenni a jogszabályban, szerzôdésben (egyetemes szolgáltatói üzletszabályzatban) vállalt kötelezettségeinek, akkor a Magyar Energia Hivatal kijelölése alapján egy úgynevezett végsô menedékes veszi át a feladatait. A végsô menedékes végzi a továbbiakban a villa-

28

2007/1-2 I

mosenergia-szolgáltatást azon fogyasztók felé, akiknek az egyetemes szolgáltatója nem tudja ezt ellátni. Az egyetemes szolgáltatók a saját fogyasztóik biztonságos ellátása érdekében szerzôdéssel biztosíthatják a fogyasztóik ellátásához szükséges villamos energiát. Erre a VEASZ-ok újratárgyalásával és módosításával nyílik lehetôség az áramszolgáltatókból kivált kereskedô társaságok közül azok számára, amelyek a jövôben egyetemes szolgáltatási kötelezettség nyújtásával kívánnak foglalkozni és erre a Hivataltól engedélyt kapnak. A VEASZ-ok fedezetéül viszont jelenleg még a HTM-ek szolgálnak. Ezért a HTMek esetleges megszûnésével az ellátásbiztonságról eddig alkotott képünket felül kell vizsgálni, és az idevonatkozó állami elvárásokat újra meg kell fogalmazni. ÁRMEGHATÁROZÁS Ma Magyarországon a lakossági földgáz és a villamos energia ár alapvetôen politikai kérdés. A magyar fogyasztókban még élénken él az a kép, hogy mindenért az állam a felelôs, és nehezen fogadják el azt, hogy ma már nagyrészt a piaci folyamatok alakítják a termékek és a szolgáltatások árait. Ez a tény nagyban befolyásolja az egyetemes szolgáltatás ármeghatározására vonatkozó szabályok kialakítását. Az egyetemes szolgáltatás árképzését, valamint az egyetemes szolgáltatás keretében nyújtandó termékcsomagokat és azok árait egy miniszteri rendelet (GKM) fogja szabályozni. Az elôkészítés alatt álló jogszabálytervezet melléklete tartalmazza azt a képletet, ami alapján az ármeghatározás történik. A képlet gyakorlatilag a piaci alapú és a kötelezô átvétel alá tartozó villamos energia súlyozott átlagárának és egy megengedhetô kereskedelmi árrésnek az összegeként határozza meg az egyetemes szolgáltatási kötelezettség árát. Az egyetemes szolgáltatót pedig a kereskedelmi engedélyesek között a MEH jelöli ki. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a korábbi közüzemi szolgáltatók kapnak egyetemes szolgáltatási engedélyt. Ennek a megoldásnak az a nagy elônye, hogy a lakossági fogyasztók ellátása folyamatos marad és a modellváltás nem okoz a számukra ellátási zavart, ugyanakkor igen korlátozott piaci elemet tartalmaz ez a fajta megoldás. Az Európai Unióban gyakran alkalmaznak költség alapú árképzést, amely megegyezik a korábbi hazai közüzemi árképzési gyakorlattal. Lehetôség van továbbá pályázat útján meghirdetni az egyetemes szolgáltatási feladatok ellátását, melynek során a nyertes ajánlati ára lesz a szolgáltatási ár is. A liberalizált piaci viszonyokhoz jobban közelített volna az a megoldás, ha az egyetemes szolgáltatói engedélyt a kereskedôk határozott idôre pályázat útján nyerhetnék el, és a nyertes ajánlati ára lenne a hatósági ár. Ez a megoldás egyrészt közelebb lenne a piaci viszonyokhoz, másrészt az, hogy hogyan határozzuk meg a piaci árat, sok vitára adhat okot, amit jó lenne elkerülni. Nagyon lényeges kérdésként merül fel az egyetemes szolgáltató kapcsán, hogy kaphat-e állami támogatást. Erre vonatkozóan az uniós bírósági gyakorlat az mondja, hogy bizonyos feltételek fennállásakor az egyetemes szol-


gáltató részesülhet állami támogatásban, és ez a támogatás nem minôsül versenyellenesnek (pl. ha az egyetemes szolgáltató más szabadpiaci kereskedôkhöz képest kisebb nyereséget realizál, akkor az átlagos kereskedelmi nyereség mértékéig állami támogatásban részesülhet). Természetesen a támogatás elnyerésének vannak feltételei: pl. a szolgáltatás minôsége megfelel-e az engedély kiadásakor meghatározott szintnek, a költségei megfelelôek-e. A MODELLVÁLTÁS VÁRHATÓ KÖVETKEZMÉNYEI A 2008. január 1-je utáni magyar villamosenergia-rendszer fizikailag és a szereplôk tekintetében is gyakorlatilag meg fog egyezni az egy nappal korábbi állapottal, de a villamosenergia-kereskedelmi modell megváltozásával mégis lényeges változások várhatók. Amennyiben a HTM-ek jelenlegi rendszere megváltozik vagy módosul, akkor az egyetemes szolgáltatóknak új megoldást kell keresniük a fogyasztóik biztonságos ellátása érdekében. Természetesen az egyetemes szolgáltatók a termelôktôl közvetlenül is beszerezhetnek villamos energiát, de ekkor a HTM-ek megszûnése a nagykereskedelmi piacon a kockázatot mind a mennyiség, mind pedig az ár tekintetében megnövelné, ami a lakossági fogyasztók biztonságos és alacsony áron történô ellátását veszélyeztetné. A HTM-ek megszûnésekor ugyanis a termelôi oldalon az erômûvi üzemzavarok és az egyetemes szolgáltatók fogyasztói igényének bizonytalansága miatt a piaci szereplôk saját kockázataik csökkentésérôl különkülön kellene, hogy gondoskodjanak. A lakossági villamosenergia-árak várható növekedése több okra vezethetô vissza, és az általános infláción túl maga a modellváltás is árfelhajtó hatású lehet. I Egy nagyobb, fizikailag minden elemében összefüggô villamosenergia-rendszer szétdarabolása a szinergiák megszûnése miatt fajlagos költségnövekedéssel járhat. I A korábbi költség alapú hatósági árképzést a versenypiaci folyamatok eredményeként kialakuló volatilis piaci ár veszi át. A piaci árat pedig elméletileg a piacon még utolsóként értékesíthetô legdrágább termék ára határozza meg. Mivel jelenleg a hazai villamosenergia-rendszerben nincsen felesleges kapacitás (szûkös a kínálat), az eladók diktálnak és ôk egyértelmûen a magasabb árban érdekeltek. I Ahhoz, hogy megfelelô verseny alakulhasson ki a termelôk között, új termelô kapacitások létesítésére lenne szükség, de ez se okozna belátható idôn belül árcsökkenést, mivel az új beruházások tôkeigényesek és általában hosszú átfutási idejûek. Piaci alapon létesülô új erômû kapacitások gyakorlatilag még nem létesültek Magyarországon, és nem is igen várható a CO2-szabályozás és a HTM-ek körüli bizonytalanság miatt. I A már privatizált villamosenergia-társaságok az elmúlt 10 évben jelentôs költségcsökkentéssel járó intézkedéseket hajtottak végre, ami miatt további jelentôs költségcsökkentést nem lehet tôlük várni. A nem privatizált társaságoknál (MVM csoport tagjai) folyamatban van egy költségcsökkentési projekt bevezetése, de mivel ezek átlagos költségszintje ma is alacsony, a jövôbeni piaci ár szempontjából nem meghatározók.

I

A legutóbbi 12 ország Európai Uniós csatlakozását követôen a csatlakozási megállapodásokból (Bohunice, Kozloduj), vagy a környezetvédelmi elôírások szigorodásából (Nováky, Voján) adódóan a közelmúltban jelentôs erômû leállításokra került sor a régióban, ezáltal a kínálat lényegesen csökkent, miközben a fogyasztói igények a gazdaság növekedésébôl adódóan a régióban is növekednek. Így a korábbi kínálati piac keresleti piaccá alakult át, ami az általánosan tapasztalható árnövekedési tendenciákat meghaladó regionális árszintnövekedéshez vezetett (Dr. Gerse, MVM tájékoztatás).

ÖSSZEFOGLALÓ ÉRTÉKELÉS AZ ENERGIAIPARI EGYETEMES SZOLGÁLTATÁS EURÓPAI UNIÓS ÉS HAZAI TAPASZTALATAIRÓL Az energiapiaci liberalizáció reform folyamata a fejlett európai uniós országokban már közel két évtizede megindult, és alapvetôen a keresztfinanszírozás megszüntetését és a költségeket tükrözô árak, bevezetését tûzte ki célul. Ennek ellenére kevés országban áll rendelkezésre sok éves elemezhetô tapasztalat az eddigi piacnyitási tapasztalatokról, amit részben az átlagosnál jóval hosszabb energiaipari beruházások hosszabb visszacsatolási idejével lehet magyarázni. A tapasztalatok összehasonlításában további problémát okoz az egyes országok liberalizáció elôtti piacszerkezetének nagymértékû különbözôsége is. Összességében elmondható, hogy a legtöbb tagállamban még nem létezik valódi verseny (Communication, 2005, 2007). Az okok egyrészt tagállami oldalról az uniós irányelvek hiányos átültetésével, másrészt a vállalati oldalról, a jelentôs energiamonopóliumok fennmaradásával/]újraalakulásával magyarázhatók. Az energetikai ágazat privatizációja és átalakulása eddig nem változtatta meg lényegesen a piacon már jelenlévô szolgáltatók (a korábbi monopóliumok) pozícióit, továbbra is meghatározó szereplôi maradtak az energia piacoknak, bár a vállalati, tulajdonosi struktúrák átalakulásával, a piaci koncentráció foka csökkent, és oligopol piacok alakultak ki, ahol már több kisebb szereplô is megjelenhetett. Egyértelmûen elônynek könyvelhetô el viszont a munkatermelékenység emelkedése a szolgáltatási színvonal csökkenése nélkül és az egyetemes szolgáltatók fogyasztóorientáltabb piaci megközelítése. Az eddigi tagállami fogyasztói értékelések szerint a villamosenergia-ellátás (és a vízellátás) területén csaknem teljes az egyetemes hozzáférés. A gázellátásnál (és a közlekedésnél) a szolgáltatáshoz való hozzáférésnél jelentôs eltérések mutatkoznak, mivel a szolgáltatások tényleges igénybe vétele szorosan követi azok fizikai elérhetôségét. Egy 2005-ös felmérés pedig az összes hálózatos szolgáltatások közül az energiaellátást regisztrálta a legmagasabb vevôelégedettségi mutatókkal annak ellenére, hogy az árakkal kapcsolatos vélemények alacsony értéket mutattak (European Commisssion, 2005). A privatizációk nagyban segítették a termelékenység növekedését, amit természetesen befolyásolt az, hogy a


29

privatizációt követôen az állam milyen tulajdonosi pozíciókat tartott meg, és a privatizáció együtt járt-e az ágazat liberalizálásával. A hálózatos, közszolgáltatási kötelezettséget végzô vállalatok korábban társadalmi és szociális feladatokat is elláttak. Részben a társadalmi funkciók betöltésének ellentételezéseként ezek a társaságok kizárólagos jogokkal is rendelkezhettek. Az átalakuló vállatoknál azonban, a közvetlen társadalmi funkciók már kevésbé meghatározóak. A politikai befolyásolás lehetôségének csökkentése egyrészt növeli a vállalati autonómiát, másrészt hozzájárulhat az eredményes gazdálkodás körülményeinek a kialakításához, növelve ezzel a termelékenységet. Kedvezô az is, hogy a pénzügyi szektor is elfogadta a liberalizációs lépéseket, hiszen sikerült tôkét mozgósítani a magánosításhoz, illetve a közszolgáltatási kötelezettségekhez kapcsolódó beruházások finanszírozásához. Annak ellenére azonban, hogy a tagállamokban a liberalizációs folyamatok azonos irányban haladnak, az országok közötti eltérések változatlanul igen jelentôsek, hiszen az ágazat liberalizációját célul kitûzô direktívák nem kívánnak meg semmiféle piacszerkezeti azonosságot és nincs is közeledés ezen a területen. A direktívák alapvetôen a széttagolt nemzeti piacok összekapcsolását, egységes energiapiac létrehozását, és ezáltal a verseny nemzetközi méretekben történô kiterjesztését célozzák. Az Európai Unió új tagjainak felvételével pedig, tovább sokasodhatnak a feldolgozatlan és részben nem kellô alapossággal eldöntött, az állami támogatásokkal, a versenyszabályokkal foglalkozó ügyek, amelyeket a Bíróságok ítéletei alapján általánosan elfogadott uniós esetjog alkalmazásának elterjedése is jól szemléltet (Arhold, C. 2007). Néhány új tagállamnak (köztük Magyarországnak) meg kell küzdenie azokkal a problémákkal, amelyek az adott gazdaság méretével és piacgazdasággá alakulásának viszonylag rövid történetével függnek össze. Ez utóbbit tekintve, a radikális átalakulás ellenére, az energiapiacokon viszonylag kevésszámú piaci szereplô van és a piacok koncentráltak, a piacok relatíve kis mérete miatt pedig nem tud mindig kialakulni a méretgazdaságosság szempontjából hatékony vállalatméret, ami elôrevetítheti a régiós terjeszkedés jelentôségét a jövôben. Újabb problémaként körvonalazható az ellátásbiztonság kérdése (ehhez kapcsolható a folyamatos szolgáltatás biztosításának egyetemes szolgáltatói alapelve), és a profit szempontok korábbinál nagyobb érvényesülése. A közösségi energiarendszerhez való csatlakozás (egy nagyobb rendszer részeként mûködve) elviekben megnövelheti az ellátásbiztonságot, de az áramszünetek számát, gyakoriságát és hosszát tekintve az elmúlt években Európában inkább negatív fejleményeket találunk. A piaci alapú mûködés önmagában nem csökkenti az ellátásbiztonságot, bár az állami beavatkozás lehetôsége csökken, és megjelennek a piaci típusú bizonytalanságok (üzleti kockázat). Ugyanakkor az állam mentesül az alól, hogy minden kockázatért kizárólag ô legyen a felelôs. Egyelôre azonban még nehezen felmérhetôk a liberali-

30

2007/1-2 I

záció hatásai az ellátásbiztonság hosszú távú alakulása szempontjából. Az energiaiparban is sok más iparághoz hasonlóan megindultak a vállalati felvásárlások, összeolvadások a vertikális integráció egyes elemeit újraépítve/bôvítve (pl. termelés, elosztás), vagy esetenként teljesen új regionális alapon felépítve. A liberalizáció piaci újrarendezô hatása egyre határozottabban érzékelhetô a nemzetek feletti vállalatok létrehozásában, illetve az ágazatközi összeolvadásokban26. Az Európai Unió versenyügyi biztosa, Neelie Kroes több nyilatkozatában is kijelentette, hogy fel kell darabolni azokat az energiavállalatokat (pl. német RWE, E.ON, francia EDF), amelyek az energiaszolgáltatás minden fázisát ellenôrzik. Természetesen az iparág nagy vállalatainak ellenállása igen erôs, és jelentôs politikai érdekérvényesítô képességük sem elhanyagolható. Az Európai Bizottság már elôkészítette Németország és Franciaország ellenkezése ellenére azt a tulajdonjogi szabályozó csomagot, amelytôl a versenypiaci feltételek javulását remélik. A fúziók fô mozgatóereje azonban már nem a hagyományosan a monopóliumokra jellemzô méretgazdaságosságból eredô költségelônyök, hanem a fogyasztóorientált, minél szélesebb szolgáltatási választékkal elérhetô költségmegtakarítási elônyök kihasználása. Ezeknek az elônyöknek a kihasználásban nemcsak energiaipari, hanem más szektorokban (vízszolgáltatás, távközlés) mûködô egyetemes szolgáltató társaságok is részt vehetnek. A jövôben feltehetôen el fognak terjedni az olyan vállalati struktúrák, amelyek több szektorú széles választékú egyetemes szolgáltatást fognak nyújtani ugyanannak a fogyasztói körnek. Ami nem feltétlenül fogja azt jelenteni, hogy a szolgáltatott „terméket/termékcsomagot” az adott társaságnál állítják elô27. A vállalatoknak lehetôségük nyílhat arra, hogy ugyanazt a fogyasztóbázist ne csak a hagyományos szolgáltatási körükbe esô termékekkel lássák el. Az energiapiacokon belüli koncentrációs folyamatok (részben a globalizációs verseny elleni védekezésként) a vállalati akvizíciókkal, összeolvadásokkal tovább fognak folytatódni és egyre több vállalat lesz képes arra, hogy az Európai Unión kívüli piacokra is belépjen. A több szektorban tevékenykedô szolgáltató társaságok megjelenésével a ma még ágazati alapon mûködô szabályozói kereteknek is meg kell változniuk, és a regionális (esetleg globális) szabályozás létrehozására is egyre nagyobb lesz az igény a nemzetközi nagyvállatok kialakulásával. Az elkülönült, ágazati alapon mûködô szabályozó szervezetek a jövôben együttmûködésre kényszerülhetnek, esetleg össze is olvadhatnak. Ezzel együtt erôsödhet az egymáshoz kapcsolódó piacok szabályozási problémája és elképzelhetô, hogy az ágazati szabályozás sok piaci szegmensben át fogja adni a helyét az általános belsô piaci és a versenyszabályoknak. A szabályozásnak biztosítania kell, hogy az egyes tevékenységekhez kapcsolódó szolgáltatásoknak új kombinációi jöhessenek létre. Az Európai Unió tagállamainak többségében már megkezdôdött az egyetemes szolgáltatások koncepciójának


kidolgozása, de komoly hiányosságok vannak a felügyelet, az ellenôrzés, a minôség biztosítása és a finanszírozás feltételeinek kidolgozása területén. Összegezve elmondható, hogy az energetikai egyetemes szolgáltatás európai uniós tagállami gyakorlata egyelôre a kezdeti megvalósítás stádiumában van. A magyarországi villamosenergia-ágazati helyzetrôl is hasonló összegzés mondható el. A törvényi, a másodlagos és az egyéb jogszabályok bevezetésével (mûködôképes piaci modell hiányában) nem oldódik meg a kínálati piac létrejötte, továbbra sem várható a torzítatlan, jól szabályozott versenypiac kialakulása. A piaci verseny alapvetô feltétele, az árutöbblet, nem biztosított 2008. január 1-je után, így piaci alapon az árcsökkenésnek nincsenek meg a feltételei. Az árak féken tartása érdekében a szabályozó hatóságok (GKM, MEH) mindenféle piacellenes intézkedéssel próbálnak majd beavatkozni (pld. az egyetemes szolgáltatás áránál, vagy a HTM-ek kezelésénél), ami egy torz piaci modell kialakulásához vezethet. Fennállhat a veszélye annak, hogy elmozdulás történik egy olyan rendszer irányába, amely fizikai és üzleti teljesítményében is messze elmarad a célként megfogalmazott jól mûködô liberalizált piaci mûködéstôl.

IRODALOMJEGYZÉK A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény Arhold, C. (2005): The Case Law of the European Court of Justice and the Court of First Instance on State Aids in 2004/2005, European State Aid Law Quarterly, 2/2005. page 175–235. Arhold, C. (2007): The Case Law of the European Court of Justice and the Court of First Instance on State Aids in 2006/2007, European State Aid Law Quarterly, 2/2007 page 151–215. Commission (2007): Information from the European Union Institutions and Bodies, State aids- Decisions propose appropriate measures pursuant to Article 88 (1) of the EC Treaty where the Member State concerned has accepted those measures, OJ C206, 5. 9. 2007. page 1. Commission (2007): Information from the European Union Institutions and Bodies, State aids- Decisions propose appropriate measures pursuant to Article 88 (1) of the EC Treaty where the Member State concerned has accepted those measures, OJ C185, 8. 8. 2007. page 1–6. Communication from the Commission (2001): Services of general interest in Europe, OJ C17, 19. 1. 2001. page 4–24. Communication from the Commission (2006): Implementing the Community Lisbon programme: Social services of general interest in the European Union, COM(2006)177 final, page 1–10. Communication from the Commission (2007): Towards a European Charter on the Rights of Energy Consumers, COM(2007)386 final, page 1–18. Communication from the Commission to the Council and the European Parliament (2005): Report on progress in creating the internal gas and electricity market, COM(2005)568 final, page 1–16.

Communication from the Commission to the Council and the European Parliament (2007): Prospect for the internal gas and electricity market, COM(2006)841 final, page 1–22. Communication from the Commission to the European Parliament, the Council, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions (2004): White Paper on services of general interest, COM(2004)374 final, page 1–20. Directive 2003/54/EC of the European Parliament and of the Council of 26 June 2003 concerning common rules for the internal market in electricity and repealing Directive 96/92/EC, OJ L176, 15. 7. 2003. page 37–56. Directive 2003/55/EC of the European Parliament and of the Council of 26 June 2003 concerning common rules for the internal market in natural gas and repealing Directive 98/30/EC, OJ L176, 15. 7. 2003. page 57–79. Directive 2006/32/EC of the European Parliament and of the Council of 5 April 2006 on energy end-use efficiency and energy services and repealing Council Directive 93/76/EEC, OJ L114, 27.4. 2006. page 64–86. Directive 2007/2/EC of the European Parliament and of the Council of 14 March 2007 establishing an Infrastructure for Spatial Information in the European Community, OJ L108, 25. 4. 2007. page 1–14. Einhorn, M. (1995): Universal Service: Realities and Reforms, Industrial and Corporate Change, Vol. 4., No. 4., page 721–726. European Commission (1996): Services of general interest In Europe, COM(1996)443 final, page 1–18. European Commission (2003): Green Paper on services of general interest, COM(2003)270 final, page 1–63. European Commission (2004): White Paper on services of general interest, COM(2004)374 final, page 1–29. European Commission (2005): Project for the European Commission Directorate General on Health and Consumer Protection: Development of indicators on consumer satisfaction and pilot survey, 1. 02. 2005. page 1–138. European Commission (2007): Vademecum Community Rules on State Aid, 15. 02. 2007. page 1–37. Foster, C. (1992): Privatization, Public Ownership and the Regulation of Natural Monopoly, Oxford: Blackwell Dr. Gerse Károly (2007): Tájékoztatás a villamos energia ellátásbiztonság helyzetének és a piaci szereplôk ellátásbiztonsággal kapcsolatos feladatainak bemutatásáról Kormányrendelet (237/2007) a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról Opinion of the European Economic and Social Committee (2006): The future of services of general interest, OJ C309, 16. 12. 2006. page 135–142.

LÁBJEGYZETEK 1 Szélesebb körû, mint az általános gazdasági érdekû szolgáltatások kifejezés, és mindazon piaci és nem piaci szolgáltatások beleértendôk, amelyeket a hatóságok általános érdekûnek és meghatározott közszolgáltatási kötelezettség hatálya alá tartozónak minôsítenek. 2 Az Amszterdami Szerzôdéssel (1997) módosított 86. cikk korábbi számozása 90. cikk volt. A továbbiakban minden hivatkozásnál az EK Szerzôdés (Szerzôdés) módosított változatának számozásai értendôk. 3 A 16 cikk tartalma: „A 73., 86., és 87. cikkek sérelme nélkül, és figyelemmel az általános gazdasági érdekû szolgáltatásoknak az Európai


31

Unió közös értékrendjében elfoglalt helyére, valamint a társadalmi és területi kohézióban játszott szerepére, a közösség és a tagállamok saját hatáskörükben és a Szerzôdés alkalmazási körén belül, gondoskodnak arról, hogy ezek a szolgáltatások olyan elvek és feltételek mellett mûködjenek, amelyek lehetôvé teszik rendeltetésük teljesítését.” 4 Ez nem jelenti azt, hogy számos esetben nem a piac lenne a legmegfelelôbb ezen szolgáltatások biztosítására, feltéve, hogy a piac megfelelôen mûködik. 5 A szolgáltatás árát, az össztársadalmi szempontokat figyelembe véve határozzák meg, ami többnyire eltér a versenypiaci ártól, így magában hordozhatja a kompenzáció iránti igényt. Az egyetemes szolgáltatás fogalmát az Elsôfokú Bíróság joggyakorlata is elfogadja (Corbeau C-320/91 és Almelo C-393-92 sz. ügyek). Olyan szolgáltatásokra vonatkozóan alkalmazzák, amelyek szabályozására az egységes európai piac kialakítása érdekében közös keretszabályokat alakítottak ki. 6 A német ARD és ZDF közszolgálati televízió adók négy évre mentességet kaptak a frekvenciadíj fizetése alól. Az összesen 27,2 millió a támogatást (évente 6,8 millió a) a mûködtetés finanszírozásához használhatják fel 2005. és 2008. között. 7 Ennek eldöntése a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartozik. 8 Automatikus mentességnél csak értesítési kötelezettség van a Bizottság felé (pld. magánszemély fogyasztóknak nyújtott szociális támogatása, természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatások). 9 Például: a szokatlanul alacsony életszínvonallal, vagy jelentôs foglalkoztatási gonddal küzdô térségek gazdaságának fejlesztését elômozdító támogatások, a közösségi szinttôl elmaradott régiók támogatása, a közös európai érdekeket szolgáló fontos projektek megvalósításának támogatása, egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetéséhez nyújtott támogatás, meghatározott gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlesztésének elômozdítása, ahol a támogatás nem befolyásolja a kereskedelmet a közösségi érdek ellenében, a kulturális örökség megôrzését elômozdító támogatás, olyan egyéb támogatások, amelyet a Tanács a Bizottság javaslata alapján minôsített többséggel elfogad. 10 Azt, hogy az általános gazdasági érdekû szolgáltatások (beleértve az egyetemes szolgáltatásokat) ebbe a kategóriába taroznak-e, nem derül ki világosan a Szerzôdés szövegébôl. Ezért van szükség a Bírósági esetjog alkalmazására, amelyek döntései azonban nem mindig konzisztensek, újabb vitákra adva ezzel lehetôséget. 11 Az olyan ügyeket, amelyek természetüknél fogva állami elôjognak minôsülnek (pl. biztonság, közhatalom gyakorlása), kizárják a versenyszabályok és belsô piaci szabályok alkalmazásából. Ennek megfelelôen a 86. cikket és annak feltételeit itt nem kell figyelembe venni. Az Elsôfokú Bíróság megállapította például azt, hogy az a magánjogi társaság, amely egy tengeri kikötôben a szennyezés ellenôrzését végzi, olyan hatásköröket gyakorol, amelyek jellegzetesen közhatalmi, és nem pedig gazdasági természetûek. 12 Szinte minden általános érdekû szolgáltatásnyújtás, még a nonprofit vagy jótékonysági jellegû is, rendelkezik valamilyen gazdasági értékkel anélkül, hogy a versenyszabályok alkalmazása felmerülne. Ráadásul minden szolgáltatás lehet kereskedelmi, illetve nem kereskedelmi jellegû is. A különbözô európai intézmények között sem egyértelmû a meghatározás. Az Európai Bizottság számára az általános érdekû szolgáltatás fogalma minden általános érdekû szolgáltatásra kiterjed, a kereskedelmi és a nem kereskedelmi jellegûekre egyaránt, míg az Európai Parlamentben az általános érdekû szolgáltatás fogalma csak a nem gazdasági jellegûeket fedi le. 13 Különösen jelentôsek például azok a mentességek, amelyeket a 73. cikk a közlekedési támogatásokra, a 87. cikk (3) bekezdésének d) pontja pedig a kultúrát és a kulturális örökség megôrzését elômozdító támogatásokra írja elô. A 87. cikk (3) bekezdés a)-c) pontja szerinti összeegyeztethetôségi feltételeket keretszabályok, vagy iránymutatások szabályozzák, amelyek rendelkeznek a kis- és középvállalkozások, a hátrányos helyzetû városi térségekben mûködô vállalkozások, a foglalkoztatás, a képzés, a nemzeti regionális támogatás, a környezetvédelem, valamint a kutatás-fejlesztés részére nyújtott állami támogatásokról. 14 A «közszolgáltatás» és a «közszektor» kifejezéseket gyakran összetévesztik. A «közszektor» kifejezés magában foglal minden közigazgatási szervet, minden, a hatóságok által ellenôrzött vállalkozással együtt. 15 A továbbiakban a távközlésben már meghonosodott, és a többi hálózatos iparágban is elfogadott egyetemes szolgáltatás kifejezést használjuk az angol „universal service” fordításaként. 16 Az egyetemes szolgáltatás abban különbözik a kötelezô szolgáltatás fogalmától (az egész ország területén bárki által, bármikor hozzáférhetônek kell lennie megfelelô minôségben), hogy követelmény az elérhetô ár alkalmazása is. 17 A szolgáltatás nyújtásához kiterjedt fizikai hálózatra van szükség,

32

2007/1-2 I

amibôl eredôen igen magas a fix költségek aránya a költségszerkezetben. A rosszul kialakított szabályozás felesleges kapacitások vagy szûk keresztmetszetek kialakulását is okozhatja. A közszolgáltatási kötelezettségekkel elôször 1996-ban foglalkozó bizottsági dokumentum hangsúlyozta a tulajdonsemlegesség követelményét, a versenysemlegességet nem sértô finanszírozási módot és a tagországok jogát a fogalom meghatározására, valamint kiemelte, hogy a megvalósításhoz használt eszközöknek arányban kell állniuk a teljesítendô célokkal. 18 Az „ésszerûség” elve alapján természetesen ez a kötelezettség is csak bizonyos feltételek mellett áll fenn. Az elosztóvezetéktôl adott távolságban lévô fogyasztó kérheti a bekapcsolást, de a nagyobb távolságban lévôknek hozzá kell járulniuk a vezetéképítés költségeihez (pld. tanyavillamosítási programok). 19 A brit „fogyasztóbarát” rendszerek bevezetésének és mûködtetésének tapasztalatait az Európai Unió többi tagországában is igyekeztek/igyekeznek hasznosítani. A kártyás fogyasztásmérô felszerelésével például megakadályozható az adósságok felhalmozása, és egyben a korábbi felhalmozódott adósságok visszafizetésére is lehetôség nyílhat. A közszolgáltatási díjakat nem fizetô fogyasztókat az adott terület szolgáltatója felkeresi, és különbözô lehetôségeket ajánl fel a díjhátralék kiegyenlítésére. A TIGÁZ Tiszántúli Gázszolgáltató Zrt. 2007. I. féléves adatai szerint 1,15 millió lakossági fogyasztójából (teljes fogyasztók száma 1,2 millió) 35% nem fizet idôben, és sokan csak többszöri felszólításra rendezik számlájukat. A társaságnak 2007. II. negyedévében 23 000 esetben kellett kikapcsolást kezdeményeznie a szolgáltatási területén. 20 Elképzelhetô, hogy a tagállam a közvetlen vagy közvetett állami támogatás mellett dönt. Ekkor automatikusan az EU állami támogatásokról szóló rendelkezései lépnek életbe. Biztosítani kell az átláthatóságot, a diszkrimináció-mentességet, az egyenlô bánásmódot, és a támogatás nem haladhatja meg a kötelezettség miatt felmerülô költségeket. 21 A kivételnek számító Nagy-Britannia és a skandináv országok jóval megelôzik az európai országokat az energetikai liberalizáció területén, mivel az ágazat átalakításához már a 80-as évek végén hozzákezdtek. 22 A lisszaboni ülést követô fontos lépés az állam és kormányfôk 2002. barcelonai csúcstalálkozója volt, ahol döntöttek az ipari fogyasztók szabad szolgáltató váltásának pontos dátumáról. A találkozó után jelentek meg a földgáz és a villamosenergia-piacok liberalizációs menetét elôíró 2003/54/EK és 2003/55/EK európai uniós irányelvek, amelyek szerint 2007. július 1-jétôl már a lakossági fogyasztók is szabadon választhatnak energiaszolgáltatót. 23 Az amerikai gazdaságtörténet eddigi legnagyobb csôdjét produkálta 2001. végén, a 90-es évek amerikai sztárvállalatának számító Enron energia-nagykereskedô cég. Az amerikai tôzsdefelügyelet vizsgálata számos, éveken át folytatott, a társaság veszteségeit eltüntetô, hamis nyereségadatokat kimutató pénzügyi bûvészmutatványt leplezett le az Enron gazdálkodásában. A botrány az egész pénzügyi világot megrázta, és kiterjedt a cég könyvvitelét végzô nemzetközi hírû Arthur Andersen könyvvizsgáló társaságra is, amely hitelesítette a könyvekben szereplô adatokat. A kongresszus az Enron-botrány megismétlôdésétôl tartva 2002-ben megalkotta az úgynevezett Sarbanes–Oxley-törvényt, amely az amerikai értékpapírpiac jogbiztonságába vetett hit megerôsítését szolgálja, és amelynek egyik kiemelt célja, hogy törvényi szinten szabályozza a gazdasági társaságok pénzügyi-számviteli jelentéseinek formaiságát és a felelôsségre vonás kérdését. 24 A korábbi monopóliumok magán-monopóliummal történô felváltása komoly, megbízható szabályozási rendszert és a hozzátartozó intézményrendszer kialakítását igényli. 25 A pénzintézetek is piaci alapon mûködnek, mégis az állam elôír tartalékolási kötelezettségeket, korlátozhatja befektetési szabadságukat. A kormányzatok részérôl gyakran felmerülhet az igény a társadalmilag érzékenynek tekintett szolgáltatások adott áron történô értékesítésére, ami nem feltétlenül jelent veszteséges értékesítést. Elképzelhetô a szokásos megtérülési rátától alacsonyabb hozamok realizálása és veszteséges értékesítés is. Ilyenkor a bevételhiányt más szolgáltatások bevételével igyekeztek kipótolni, vagyis keresztfinanszírozást alkalmaztak. A liberalizáció folyamatos kiteljesedésével és a drasztikus szabályozási reformokkal, a vállalati tevékenységek számviteli és egyes területek jogi szétválasztásával, az átláthatóságot, a keresztfinanszírozási rendszer megszüntetését kívánják biztosítani. 26 Az Európai Bizottság eddig sikertelenül próbálkozott azzal, hogy a túlzott koncentráció elkerülésére szabályokban rögzítsék a felvásárlásokra, fúziókra vonatkozó felsô határokat. 27 A hálózatos iparágak konvergenciájára, vagyis az egyes iparágak szereplôinek más hálózatos iparágakba való átlépésére, az energiapiaci liberalizáció jelenlegi (2007) szintjén is találhatunk példákat, leggyakrabban a távközlésbe történô befektetések révén.


GENERÁTORÁLLÓRÉSZ-CSERE A PAKSI ATOMERÔMÛ 1. BLOKKJÁN ATOMERÔMÛVI BLOKKOK TELJESÍTMÉNYNÖVELÉSE A TURBÓGENERÁTOROK VONATKOZÁSÁBAN SZÁNTÓ ISTVÁN, PA Zrt. Villamos Karbantartó Osztály üzemvezetô

ELÔZMÉNYEK A TELJESÍTMÉNYNÖVELÉS KIVÁLTÓ OKAI Az atomerômûvek üzemeltetôivel, mint minden gazdasági szereplôvel szemben a piaci változások egyre markánsabban támasztják az igényt, hogy eszközeiket minél jobb hatékonysággal mûködtessék. Az atomerômûvek hatékonyságát is a termelt villamos energia fajlagos költsége mutatja. A hatékonyság növelése történhet a meglévô kapacitás jobb kihasználásával vagy a kapacitás növelésével. A magas rendelkezésre állás elérését követôen az üzemeltetô társaságok többsége a kapacitás növelésével történô többlettermelés elérését célozta meg. Ennek megfelelôen jelenleg nemzetközi tendencia az atomerômûvek teljesítményének növelése. Ez (az élettartam-növeléssel együtt) jóval kisebb költséggel, és jelentôsen egyszerûbb engedélyezési eljárást követôen teszi lehetôvé a termelt nukleáris energia volumenének növelését, mint újabb erômûvi blokkok létesítése útján. A TELJESÍTMÉNYNÖVELÉST LEHETÔVÉ TEVÔ KÖRÜLMÉNYEK A ma mûködô atomerômûves blokkok átlagos életkora 20 év. Ez azt jelenti, hogy az átlagot reprezentáló erômû terveit a 70-es évek közepénvégén készítették, berendezéseit a 80-as évek elején gyártották. Azóta a technológia jelentôsen fejlôdött. Mindenekelôtt tudásunk bôvült: pontosabb ismeretekkel rendelkezünk a szerkezeti anyagok viselkedésérôl, a komponensekre ható külsô

Lektorálta: Miholics János, PA Zrt. Villamos Karbantartó Osztály osztályvezetô

és belsô tényezôk együttes hatásairól. E tudás bôvülésében meghatározó szerepe volt és van az üzemeltetési tapasztalatok módszeres, országhatárokon és cégérdekeken felülemelkedô feldolgozásának és hasznosításának. A ma rendelkezésre álló számítási eszközökkel a korábbinál sokkal pontosabban meghatározható a tranziensek következtében a berendezéseket érô igénybevétel, csökkenthetô a számítások bizonytalansága, s ennek eredményeképp számszerûsíthetô, sôt mérsékelhetô az a konzervativizmus is, amelyet a tervezés során alkalmaztak. Természetesen az egyes berendezésekbe beépített tervezési „tartalékok” magasabb fokú kihasználása azt is eredményezi, hogy a megnövelt teljesítményû berendezés rendelkezésre állása kisebb lesz az eredeti kialakításúénál. A technikai eszközök fejlôdésének köszönhetôen ma pontosabb, megbízhatóbb ellenôrzési, vizsgálati módszerekkel rendelkezünk, mint az atomerômûvek zömének tervezésekor. A mérési pontatlanság, a detektálási küszöb jelentôs csökkenése nemcsak a berendezésekben meglévô tartalékok feltárását segítette, hanem az üzemeltetési, karbantartási tevékenység ésszerûbb megszervezését is. Az energetikai-gépgyártás olyan új technológiai eljárásokat fejlesztett ki, amelyekkel lehetôvé vált a nyomott vizes nukleáris blokkok szekunder körét jellemzô telített gôzös ciklus elônytelen hatásait (nagy gôznedvesség-tartalom) jobban toleráló berendezések alkalmazása, és ezáltal a szekunderköri hatásfok növelése. Számottevôen fejlôdtek a nukleáris üzemanyaggal, a zóna termohidraulikájával kapcsolatos ismeretek is, ami az üzemanyag-kazetták fajlagos teljesítményének növelése mellett az üzemanyag-hasznosítást javították.

Az üzemanyag-hasznosítás (az egységnyi hasadóanyagból kinyerhetô energia) szintje a 80-as éveknek megfelelô érték 1,5-szeresére emelkedett. MI TÖRTÉNT EDDIG PAKSON? Az erômû 1. blokkjának üzembe helyezésekor nehézséget jelentett elérni a névleges 440 MW teljesítményt. A szûk keresztmetszetet a turbina jelentette, ezért a 2. blokktól kezdve új típusú turbinákat építettek be, majd 1989-ben megtörtént a turbinák kis nyomású fokozatának cseréje az 1. blokkon is. Ekkor a blokkokból kinyerhetô teljesítmény egyenként kb. 450 MW volt. A 90-es években megtörtént a kondenzátorok cseréje, majd a 2002-ben befejezôdött turbinarekonstrukciókat követôen a blokkok névleges teljesítménye 472 MWra nôtt. Az eddig elért teljesítménynövekedés a szekunder kör hatásfoknövelésének eredménye volt. A szekunder körben lévô lehetôségek kimerítését követôen napjainkra megérett a helyzet arra, hogy a nemzetközi tendenciákat követve megteremtsük a reaktoroldali teljesítménynövelés feltételeit is. A teljesítménynövelési lehetôségek feltárása, a célszerû irányok meghatározása céljából az Atomenergia Kutatóintézet (AEKI) megvalósíthatósági vizsgálatot végzett, a megvalósíthatósági tanulmány közel egyéves munkával 2001 novemberére készült el. A megvalósíthatósági vizsgálat és szakembereink elemzô munkája alapján készült el 2002 elején a teljesítménynövelés koncepciója, amely a Társaság vezetésének döntését megalapozta. Eszerint a cél a reaktorok hôteljesítményének 107-108%ra növelése, s ezzel a blokkok 500 MW-os villamos teljesítményének elérése.


33

HOGYAN ÉRINTI MINDEZ A GENERÁTOROKAT? A GENERÁTOROK ELÔÉLETE A Paksi Atomerômûben alkalmazott generátorok hidrogén-vízhûtéses rendszerûek, névleges hatásos/látszólagos teljesítményük 220 MW/259 MVA, típusjelük TVV-221. A Ganz Villamossági Mûvek gyártotta ôket 1979–91 között. A VVER-440 erômû típusterveiben eredetileg szovjet TVV-220 típusú generátorok szerepeltek, és a szovjet generáltervezô csak úgy járult hozzá a magyar beszállításhoz, ha emiatt nem kell megváltoztatni a turbina, illetve turbinaasztal terveit. Ezért a Ganz szakemberei lemásolták a TVV-220 generátor házát, és beleépítették a hasonló paraméterekkel rendelkezô hazai ORV-220 aktív részét (sajnos a csereszabatosságnak áldozatul esett az ORV típusok függôleges hûtôelrendezése is – a karbantartók bánatára). Így alakult, hogy ebbôl a típusú generátorból – a tartalékkal együtt – összesen kilenc darab készült. Az erômûvi generátorok sajátossága, hogy rendkívül nagy teljesítményük miatt próbateremben csak részlegesen tesztelhetôk, azaz a prototípus egyben az elsô üzemi gép is, terhelési diagramjukat csak a beépítési helyükön, egyenként lehet kimérni. Ez a tény a tervezôt bizonyos mértékû túlméretezésre készteti annak érdekében, hogy az elkészült gép biztosan képes legyen az elvárt teljesítmény leadására. Az elsô gépeken szerzett tapasztalatokat aztán a késôbbiek gyártása során felhasználták, és így bár a generátorok azonos típusúak, mégis egyedi gépeknek tekintendôk, pl. darabonként külön terhelési diagramjuk van. Az erômû indulása óta eltelt évtizedek során minden generátoron végre lett hajtva bizonyos mértékû modernizáció, de ezek célja nem a teljesítménynövelés, hanem elsôsorban konstrukciós problémák megszüntetése, élettartam kiterjesztés volt. 1992-ben, 1995-ben és 1998-ban állórészcserékre került sor, és a lecserélt állórészek teljes gyári felújításra kerültek a Ganz Ansaldo mûhelyében. A cserék oka a lemeztestek súlyos mértékû lazulása volt, amit a gyártás során felhasznált szovjet gyártmányú dinamólemezek alakhibája okozott (a lemezek vastagsága eltérô volt a táblák

34

2007/1-2 I

1. ÁBRA. ÁTALAKÍTÁS ELÔTTI TEKERCSFEJ, MEGJELÖLVE NÉHÁNY LÁBBETÉT

szélén, ill. közepén). A 90-es évektôl kezdve több forgórészcsere és modernizáció is történt különbözô okokból, így mostanra gyakorlatilag nincs két azonos szerkezetû generátorunk. A TERHELHETÔSÉG VIZSGÁLATA Az eddig lezajlott modernizációk kis lépésekben történtek, a megelôzô üzemi tapasztalatokból mindig látható volt, hogy a generátorok képesek a növelt teljesítményt szolgáltatni. Az új évezred elején elhatározott teljesítménynövelés ezzel szemben egy lépésben okoz akkora terhelésnövekedést, mint eddig az összes, ezért szükséges volt elôre megvizsgálni a gépek terhelhetôségét. A szükséges teendôk meghatározására a Teljesítmény Növelô Teamen belül 2002ben létrejött egy generátoros szakértôi csoport. A team alapvetôen 3 intézkedést határozott el: I a generátor segédüzem modernizációját a hûtôvíz paraméterek javítása céljából (a rendszer villamos irányítástechnikai rekonstrukciója amúgy is aktuális volt), I a generátorok tervezôi felülvizsgálatát – lényegileg újraméretezését – 250 MW hatásos teljesítményre, I egy terheléses melegedésmérési program elvégzését minden egyes gépen az elvárt növelt teljesítményen (mivel minden reaktorhoz két turbógenerátor egység tartozik, lehetséges egy gépet túlterhelni, ha a másik teljesítményét csökkentjük). A tervezôi felülvizsgálat elvégzésére, valamint a melegedés mérési program kiértékelésére az Alstom


Power Hungária Rt.-t kérték fel. Az elvégzett vizsgálatok azt mutatták, hogy ilyen mértékû teljesítménynövelés mind mechanikai, mind villamos, mágneses szempontból megengedhetô, nem csökkenti számottevôen a berendezések élettartamát sem. Korlátot egyedül a melegedés szabhat, a vastest végzónáinak hômérséklete lehet a kritikus pont. A mérések számszerûsítették azt, amit eddig is tudtunk, hogy az egyes gépek terhelhetôsége jelentôsen eltér, és a két „leggyengébb” állórész az egyes blokké. Végeredményben cosw=1 teljesítménytényezô közelében, és kedvezô hûtôvíz paraméterek esetén minden gép alkalmas a növelt teljesítményre, de romló feltételek között nagyok a különbségek. A hûtôvíz átlagos paraméterein javít a segédüzem elhatározott modernizációja, de sajnos az erômûhöz befutó 6 db 400 kV-os távvezeték nagy természetes teljesítménye miatt gyakran kell meddôt nyeletni a generátorokkal, ami a végzónák melegedése szempontjából a legkellemetlenebb üzemmód. A végzóna hûtésének javítására az Alstom Power Hungária Rt. két javaslatot tett, az egyik az árnyékoló tárcsa hûtôvíz-hômérsékletének csökkentése, a másik a tekercsfej-rögzítés átalakítása oly módon, hogy a lábbetétek eltávolításával nagyobb mennyiségû hûtôgáz jusson a végzónához. Mivel pontosan nem lehetett kiszámítani a két módosítás hatásosságát, az a javaslat született, hogy próbaképpen egy-egy gépen meg kell valósítani azokat, majd ismételt mérést követôen dönteni további alkalmazásukról. A

a cserélendô állórész emelési súlya 161 t, a gépházban üzemelô 3 daru viszont egyenként 125 t teherbírású, a generátor-állórész emeléséhez két daru vezérlését össze kell kapcsolni, és egy 14 t önsúlyú emelôgerendával együttesen képesek az állórész mozgatására; generátor-állórész szállítása utoljára 2000-ben történt, azóta lejárt mind az emeléstechnológia, mind az alkalmazott függesztô eszközök teherpróbájának érvényessége, mindezeket aktualizálnunk kellett, I a két összekapcsolt daru alatt alkalmazott emelôgerenda kb. 3 mrel csökkenti a szabad magasságot; ez, és a generátor nagy mérete ahhoz vezet, hogy az állórész csak mintegy másfél méterrel emelhetô a turbinaasztal szintje fölé, úgy kell átvezetni a turbinák és a táptartályok között; ez a tény már az erômû létesítése során problémát okozott, ezért akkor készítettek acél zártszelvénybôl egy makettet, és ezt daruzták végig a gépházon. A tapasztalt ütközések miatt aztán egyes berendezéseket át kellett helyezni, néhány korlátot bonthatóvá alakítani. A legutóbbi állórészcsere óta a turbinagépházban számos átalakítás történt, ami esetleg akadályozhatta a szállítást, ezért elhatároztuk, hogy a makett szállítását megismételjük, ez egyben lehetôséget ad a daruirányítóknak is a gyakorlásra. - a makett az elmúlt jó húsz évben a szabadban volt tárolva, ezért elôbb rendbe kellett hozni, aztán jöhetett a próbaemelés; szerencsére nem találtunk akadályt a leendô szállítási útvonalon, de a daruk nem megfelelô együttfutása miatt az 1. sz. daru kisebb tûzijáték kíséretében meghibásodott; emiatt a darukat beszabályozták, és a késôbbi emeléshez nem az 1-2. számú, hanem a jobban együttfutó 2-3. számú darut használtuk; végsô soron a próbaemeléssel megelôztük, hogy a daru a 175 t tömeg szállítása közben váljék mûködésképtelenné. I

2. ÁBRA. ÁTALAKÍTOTT TEKERCSFEJ, LÁTHATÓVÁ VÁLT ÁRNYÉKOLÓTÁRCSA UJJAKKAL

tekercsfejrögzítés módosítása volt az egyszerûbben elvégezhetô átalakítás, mert csupán passzív elemeket érintett, így az a 4. blokki 7. generátor 2006–os karbantartása során megtörtént. Az 1. és a 2. ábrán látható egy tekercsfej átalakítás elôtt, ill. után (a képek elôterében az állórészcserénél használatos tájolóvilla látható). A hûtôvíz fokozottabb visszahûtésére vonatkozó átalakítást az 1. blokk idei hosszú leállása során szerettük volna végrehajtani az 1. generátornál, de különbözô okokból ezt elhalasztottuk. Az átalakítást követô mérés kiértékelése során arra jutottunk, hogy a generátor paraméterei javultak, ezért a hatékony meddôszabályozás érdekében minden gépen meg kell azt valósítani. Ugyanakkor világossá vált az is, hogy a változás mértéke nem elég a teljesítménynövelésben soron következô 1. blokk 500 MW-on történô üzemeltetéséhez a nyári meleg hónapokban.

I

I

I

AZ 1. BLOKKI 1. GENERÁTORÁLLÓRÉSZ CSERÉJE I

AZ ELÔKÉSZÜLETEK A fentieket mérlegelve 2006 végén döntés született a legkevésbé terhelhetô 1. blokki 1. generátor-állórész cseréjérôl. A csere elôkészítésére két hónap állt rendelkezésre. Ez alatt az idô alatt számos mûszaki és nem mûszaki problémát kellett megoldanunk: I elvégeztünk egy méret ellenôrzést az üzemi és a tartalék állórész között; ennek eredményeként az 1.

blokk többitôl eltérô turbina-, turbinaasztal konstrukció miatt az állórész rögzítéshez 2 db új rögzítô furatot kellett fúrni a 65 mm vastag acéltalpba, be kellett állványozni, kikonzerválni a 7 éve álló tartalék állórészt, ellenôrizni kellett az állapotát, állórészcsere utoljára 9 éve történt, azóta az azt végzô személyek nagy része nyugdíjba vonult, összesen két olyan szakember maradt az erômû szervezetében lévô villamos karbantartáson, akik korábban vettek már részt ilyen munkában; át kellett tekinteni és rendszerezni a rendelkezésre álló dokumentációkat, elôkeresni és komplettírozni a célszerszámokat, biztosítani az esetleg szükséges pótalkatrészek rendelkezésre állását, a generátorok állórésze átvezetô szigetelôk nélkül szállítható, illetve tárolható; a kapcsok beépítése speciális anyagok felhasználásával történik, ezért szerzôdést kellett kötni ezek ki-beszerelésére egy szakcéggel (Alstom Power Hungária Rt.), a tekercsfejrögzítés elhatározott átalakítását célszerûen a még be nem épített tartalék állórészen kell elvégeztetni, ehhez elôzetesen végre kellett hajtani a tekercselés nyomás- és feszültségpróbáját; a tároló kereten álló generátorhoz nem tudtunk üzemelô tekercshûtôvíz rendszert biztosítani, így a hûtôvíz tefloncsövek átütését elkerülendô, a tekercselést SF6 típusú szigetelô gázzal töltöttük fel a méréshez;

A CSERE VÉGREHAJTÁSA Az állórészcsere munkáit igyekeztünk a blokk fôjavításának elejére koncentrálni. Egyrészt, hogyha vala-


35

A kritikus mûveletek befejeztével kevésbé látványos, de annál hosszadalmasabb feladatok adódtak, a gép csatlakozásait kellett helyreállítanunk. A 6 db csillagponti és 3 db vonali kapocs beszerelését zömében az Alstom Power Hungária Rt. végezte, ezek szerencsére pontosan a helyükre kerültek. A jó tucatnyi csôcsatlakozással kevésbé volt szerencsénk, mert ezeket kivétel nélkül illeszteni kellett. A hegesztési mûveletek elvégzésében Alstom Power Hungária Rt. alvállalkozójaként a Gépkar Kft. szakemberei voltak segítségünkre. Természetesen befejezésül az elvégzett munkák megfelelôségét is igazolnunk kellett, ami számos nyomás-, illetve tömörségpróba, valamint az állórész teljes körû villamos diagnosztikájának elvégzését kívánta.

A JÖVÔ FELADATAI

3. ÁBRA. AZ ÚJ ÁLLÓRÉSZ ÁTSZÁLLÍTÁSA A 2. BLOKKON

milyen mûszaki probléma jelentkezik, legyen idônk kezelni, másrészt mert a tekercsfejek átalakítását és az átvezetôk szerelését végzô Alstom Power Hungária Rt. kapacitásait március közepétôl lekötötte a Mátrai Erômû rekonstrukciója. Részben ezért is történt meg elôre a tekercsfej-átalakítás a tartalék állórészen. A blokk március 2-án történt leállítását követôen elôször szétszereltük a 2. generátort, hogy munkaterületet biztosítsunk azon is a tekercsfej-átalakításhoz. Ezután az 1. generátor forgórészének és hûtôinek kifûzése és csatlakozásainak bontása következett. Az alapos elôkészítésnek és a folyamatos munkavégzésnek köszönhetôen következô vasárnap, március 11-én, eljött a nagy nap és megtörtént az állórészek cseréje. A generátorok tömege miatt a gépházban összesen két helyen lehet letenni ôket, ott is csak speciális tároló keretre, így a csere összesen 3 emelést jelentett, miközben kétszer kellett keresztezni az üzemelô 2. blokkot. A

36

2007/1-2 I

3. ábrán látható amint a beépítésre váró állórészt éppen átvezetjük a 2. blokki felsô átömlô vezeték és a gôzsugár-légszivattyúk között. A következô kényes mûvelet az állórész pozicionálása volt, mert ha a forgó- és az állórész középvonala több mint 2 mm-rel eltérnek egymástól, akkor a generátort nem lehet öszszeszerelni. A forgórész tengelyvonalát a turbinák nagy nyomású háza felôl a generátor felé haladva kell beállítani, így az a turbina minden összeszerelésekor változik valamennyit, emiatt pontosabban kellett pozícionálnunk, hogy a jövôbeni állítások után is a 2 mm-es tûrésen belül maradjunk. A csere idôpontjában a forgórészhez nem tudunk viszonyítani, helyette az 1. ábrán látható tájolóvillát és kifeszített acélhuzalt használtunk. Az állítás eredményességét a csere elôtt és után elvégzett geodéziai beméréssel ellenôriztettük, majd kb. egy hónap múlva a beállított forgórészhez visszamértük, minden irányban 1 mm-en belül voltunk.


A cikk írásának idején a cserélt generátor indításra készen várja a blokk felfûtését, amit az új gépegység terhelési diagramjának felvétele fog követni. A kiszerelt állórész konzerválását a következô blokkfôjavítás megkezdése elôtt el kell végeznünk, hogy állapotát megóvjuk, míg további sorsáról döntés születik. Jelenlegi ismereteink szerint az állórész 1993–1994-ben történt felújítása során a Ganz gyárban elkövettek egy gyártástechnológiai hibát. Összeszerelés elôtt lefestették az árnyékoló tárcsát, lerontva így a vezetôképességet a réz árnyékoló- és az acél szorítótárcsa között. Valószínûleg ez okozta a végzóna melegedését, amely a cserét szükségessé tette. A hiba megszüntetéséhez sajnos a gépet a csupasz vastestig le kell bontani, ami mai áron igen jelentôs költséggel jár. Ugyanakkor a PA Zrt. egy-két éven belül el fogja végeztetni a javíttatást, mert ezt követeli a termelés biztonsága. Természetesen ennek idôpontját erôsen befolyásolja, hogy az 1. blokk ténylegesen mekkora teljesítményre lesz képes visszaindulása után. Írásomban felhasználtam a PA Zrt. internetes honlapján a teljesítménynövelésrôl található összefoglalót.

REAKTOR BELSÔ BERENDEZÉSEINEK VÍZSUGARAS TISZTÍTÁSA (PROBLÉMÁTÓL A MEGOLDÁSIG) SCHÄFFER KÁROLY technológus

A reaktorok belsô berendezésein a nagyjavítások ideje alatt teljes körû fôvízköri mûszaki felülvizsgálatot kell végrehajtani. Ezen felülvizsgálat egy fontos eleme a fôberendezések kiemelten fontos részeinek vizuális anyagvizsgálata. Reaktorkosár belsô vizsgálati pontjai I I

I I I I

Ø3010 és Ø3020 mm-es belsô felületek, sokszögû övlemez hegesztési varratai, felülete és a rögzítô csavarok alsó lap felülete, üzemi kazetták befoglaló fészkeinek felülete, hatszögletû labirinttömítések, megfogó körmök ablakai és a megfogó vezetô hornyai, védôcsôblokkot megtámasztó felület.

Fékezôcsô-blokk belsô vizsgálati pontjai I I I

fékezôcsövek belsô felületei, fékezôtüske és környezete, fojtótárcsák.

Reaktorakna külsô vizsgálati pontjai I I I I I

külsô hengeres felület hegesztési varratai, függesztô váll felülete, perforált felület, labirinttömítés felülete, tájoló hornyok felülete.

A VIZSGÁLATOK AKADÁLYA A reaktorok üzeme során, ezeken a vizsgálandó felületeken különbözô mértékû magnetitlerakódás képzôdik. Ez természetes folyamat, de külsô tényezôk hatására felgyorsulhat. Az 1. blokk 2003. évi fôjavításán –

az akna külsô felületének ellenôrzése során – a hengeres felület hegesztési varratainak, valamint a perforált felületnek a vizsgálata nem volt elvégezhetô, mivel a felületek szinte teljes mértékben, egyenletes rétegben lerakódással fedettek voltak. Ugyanez a jelenség volt tapasztalható a reaktorkosár és a fékezôcsô-blokk vizsgálandó felületein. Hasonló mértékû lerakódás volt tapasztalható a 2-es és a 3-as reaktorok fôberendezésein is. A PA Zrt. cégvezetése a probléma biztonságos és hatékony kezelésére a fôberendezések vizsgálati helyeinek megtisztítását választotta. A tisztítási eljárás kiválasztásának alapvetô szempontjai következôk voltak I az eltávolítás során az alapfém ne szenvedjen sérülést, I az alkalmazott technológiával 100%-ban eltávolítható legyen a lerakódás, I az eltávolítás lehetôleg egy menetben, hatékonyan történjen. Ezen alapelvek szerint és a felaktiválódott belsô berendezések sajátosságit figyelembe véve a nagy nyomású vízsugaras tisztítás alkalmazása tûnt célravezetônek.

NAGY NYOMÁSÚ VÍZSUGARAS TISZTÍTÁSI ELJÁRÁS BEMUTATÁSA A felület tisztítását ebben az esetben az abrazív szemcsék nélküli, szûrt, nagy nyomású tiszta víz mechanikai energiája biztosítja, az alapfém károsítása nélkül. Kiindulási referenciaként a kondenzátorok tisztítását vizsgáltuk meg. Az elmúlt négy évben sikeresen alkalmaztuk a nagy nyomású vizes tisztítást a kondenzátorok hôátadó csöveinek belsô felületére tapadt vízkô eltávolítására.

ELÔZETES VIZSGÁLATOK, PRÓBATESTEK A tisztítási kísérletek elvégzéséhez próbatesteket készíttettünk. A mesterségesen elôállított magnetitet a tisztítandó berendezésével megegyezô anyagminôségû alapanyagra hordtuk fel két lépcsôben. A DC GÉPSZER Kft. közremûködésével, a Németországi HAMMELMANN cég laboratóriumában végeztük el a szükséges kísérleteket.

PRÓBATEST TISZTÍTÁS ELÔTT

A kísérletek sikeresen záródtak. Igazolták az eljárás helyessége és segítségükkel meghatározásra kerültek a technológiai paraméterek. A reaktorkosár és a fékezôcsô-blokk víz alatti vízsugaras tisztításához meghatározott paraméterek: nyomás: 2800 bar vízmennyiség: 17 l/min fúvóka darabszám: 6 fúvókaátmérô: 0,3 mm elôtolás: 22 mm/s tárgytávolság: 30 mm fúvókatartó fordulat: 1500/min fúvókatartó meghajtás: hidraulikus.

A reaktorakna és reaktorkosár külsô palástfelülete vízsugaras tisztításának paraméterei: nyomás: 2500 bar vízmennyiség: 15 l/min fúvóka darabszám: 5 fúvókaátmérô: 0,4 mm


37

elôtolás: tárgytávolság: fúvókatartó fordulat: fúvókatartó meghajtás: tisztított felület szélessége:

17 mm/s 40 mm 1500/ min elektromos 60 mm

A kiválasztott nagy nyomású pumpa: HAMMELMANN HDP 124

PRÓBATEST TISZTÍTÁS UTÁN

KONCEPCIÓ ÉS MEGVALÓSÍTÁS Eltérô eljárást kell alkalmazni a külsô palástfelület anyagvizsgálati helyeinek tisztítására és a belsô felületek tisztítására. A külsô palástfelületek tisztítására ún. „víz-levegôs” tisztítási technológiát alkalmazunk, a belsô felületek tisztításra pedig víz alatti vízsugaras tisztítási technológiát.

VÍZ ALATTI VÍZSUGARAS TISZTÍTÁSI TECHNOLÓGIA Ahhoz, hogy a reaktor belsô berendezéseinek – jelen esetben a kosár és a fékezôcsô-blokk – belsô felületét nagy nyomású vízzel víz alatt tisztítani tudjuk az alábbiakat, kell biztosítani: I a szivattyú által elôállított paraméterû vizet a tisztítás helyére kell juttatni, mintegy 11 méter mélyen a revíziós aknában, I a fúvókát a tisztítandó felülettôl mintegy 20-30 mm-re, állandó tárgytávolságban kell pozícionálni, I a fúvókatartót állandó 1500/min fordulatszámon kell forgatni, I le kell követni a mintegy 11-féle alakos felületet a belsô berendezéseken, a fenti paraméterek állandó biztosításával, folyamatos állandó sebességû mozgással,

38

2007/1-2 I

I

mindezt a vízzel (16 g/l-es bórsav) feltöltött revíziós aknában, felaktiválódott belsô berendezéseken kell végrehajtani.

VÍZ ALATTI VÍZSUGARAS TISZTÍTÓ BERENDEZÉS BEMUTATÁSA A berendezés mozgató és tartó szerkezeteit a revíziós aknák fölé telepíthetô anyagvizsgáló és mentôhíd foglalja magába. A függôleges (Z) és forgó (R) mozgásokat egy integrált központi munkarúd végzi. A víz alatti pozicionálást, mozgatást és tárgytávolságtartást, valamint a tisztítás hatékonyságát biztosító egyenletes elôtolási sebesség meghatározását PLC vezérelt szervomotorok teszik lehetôvé. A tisztítandó felületek sokfélesége érdekében a Hammelmann fúvókatartókat forgató egyedi fejlesztésû TRI-HIDRO turbinák rögzítéséhez két különbözô kiegészítô munkarudat tervezünk. Így többféle fúvóka alkalmazásával a két különbözô munkarúd és a mozgatást biztosító hídszerkezet együttesével tizenegy különbözô felület hatékony tisztítására alkalmas berendezést hozunk létre. A teljes rendszer irányítását központi vezérlôpultról félautomata üzemmódban végezzük.

A TISZTÍTÁSI NYOMÁS: 2800 BAR

VÍZ-LEVEGÔS TISZTÍTÁSI TECHNOLÓGIA KONCEPCIÓJA A reaktorakna az úgynevezett védôhengerben helyezkedik el, a védôhenger szerepe a tisztítás és a szállítás közbeni biológiai árnyékolás, az akna palástjának távolsága a védôhenger belsô palástjától 100 mm. A védôhengeren található egy búvónyílás (6003800 mm). Ebbe a búvónyílásfedélbe építettük be a rotoros fúvókatartót és az elszívást biztosító beavatkozó egységet, amelynek mozgatását pneumatikus egység biztosítja.

FÔ BEAVATKOZÓ EGYSÉG A VÉDÔHENGERBE ÉPÍTVE

FÉKEZÔCSÔ-BLOKK VÍZ ALATTI VÍZSUGARAS TISZTÍTÁSA

A BEAVATKOZÓ EGYSÉG A VÉDÔHENGER BELSEJÉBÔL NÉZVE

ANYAGVIZSGÁLÓ HÍDRA ÉPÍTETT MUNKARÚD RENDSZER


A 250 t-s darun függô reaktoraknát emeljük és forgatjuk a fúvókák elôtt, a védôhenger belsejében.

A tisztítási folyamatok ellenôrzéséhez öt különbözô pozícióban Visatec kamerákat építettünk a beavatkozó egység köré, A teljes berendezés távirányítását központi vezérlôpult biztosítja.

VÉGREHAJTÁS A legelsô vízsugaras tisztítás „víz-levegôs” technológiával az 1-es blokk reaktoraknáján 2004. április 15. napján (6 óra alatt) megtörtént! Reaktorakna külsô felületi anyagvizsgálat és szerkezeti vizsgálat sikeres volt! 2005-ben a 2-es és a 3-as blokk fôjavítása során a kosár és a fékezôcsôblokk belsô felületén sikeresen hajtottuk végre a víz alatti vízsugaras tisztítást. A tisztításokat követô anyagvizsgálatok és szerkezeti vizsgálatok eredménye szintén sikeres volt. Az elmúlt években a nagyjavítások során több esetben standard karbantartási technológiaként alkalmaztuk a nagy nyomású „víz-levegôs” és a víz alatti vízsugaras tisztítási technológiákat. Ezúton szeretnék köszönetet mondani kollégáimnak és külsô partnereinknek, akik ezen technológiák kidolgozásában és megvalósításában segítségemre voltak.

I

VÉDÔHENGER A 2-ES AKNÁN

hírek

AZ ÖKOTECH KIÁLLÍTÁS MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOKKAL FOGLALKOZÓ KONFERENCIÁJA Az Ökotech szakkiállítás nyitó napján, november 6-án rendezték meg a német nap keretében a megújuló energiaforrások gyakorlati hasznosításával foglalkozó konferenciát, melyen Kovács Kálmán, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium államtitkára ismertette a magyarországi helyzetet, valamint Hans Peter Schiff német nagykövet is elôadást tartott. Mint Kovács Kálmán elôadásában többek között elmondta: az EU-országok vállalása szerint a megújuló energiák részarányát 2010-re a jelenlegi 6 százalékról 12 százalékra, 2015-re 15 százalékra és 2020-ra 20 százalékra, ezen belül 2010-re a zöld villamos energia részarányát a mai 14,8-ról 22,1 százalékra kell emelni. Ilyen környezetben kell vizsgálni a magyarországi lehetôsége-

ket, ahol 2010-re a zöld villamos energia részarányában 3,6 százalékos mértéket vállaltunk, ám ezen a téren már most teljesítettük a kitûzött célt, mert elértük a 3,7 százalékos arányt. Kovács Kálmán a hazai lehetôségekrôl szólva jelezte, hogy Magyarországon a megújuló energiaforrások között továbbra is a biomassza marad a meghatározó, bár 2020-ra a jelenlegi 90 százalékos részaránya várhatóan 70 százalékra fog csökkenni, miközben növekedni fog a biogáz, a biometán, a geotermikus és szélenergia részaránya, valamint megtöbbszörözôdik a hulladékhasznosítás és a napenergia felhasználása. Az ellátás biztonsága, a fenntartható fejlôdés és a versenyképesség követelményeinek teljesítéséhez alapvetô az energiatakarékosság és energiahatékonyság javítása, ám ehhez egy környezettudatos társadalom kialakítása szükséges, a megfelelô támogatások biztosításával együtt. A követkeFolytatás a 62. oldalon


39

A PAKSI ATOMERÔMÛ TERVEZETT ÜZEMIDÔHOSSZABBÍTÁSÁNAK KÖRNYEZETVÉDELMI ENGEDÉLYEZTETÉSI ELJÁRÁSA ELTER ENIKÔ mûszaki szakértô, Paksi Atomerômû Zrt. DR. KATONA TAMÁS JÁNOS tudományos tanácsadó, Paksi Atomerômû Zrt. PÉCSI ZSOLT környezetvédelmi csoportvezetô, Paksi Atomerômû Zrt.

ÖSSZEFOGLALÓ A Paksi Atomerômû üzemidô-hoszszabbításának egyik feltétele a környezetvédelmi engedély. Az üzemi környezetvédelmi és sugárvédelmi monitoring, valamint a 2000–2005 között végrehajtott telephely jellemzési program eredményei együttesen tették lehetôvé az üzemidô-hosszabbítás környezetvédelmi hatásvizsgálatát, amely a stratégiai cél eléréséhez szükséges környezetvédelmi engedély alapját képezte. A kétlépcsôs, elôzetes és részletes szakaszból álló hatásvizsgálat biztosította az atomerômû környezeti hatásainak teljes körû vizsgálatát. Az eljárás a nyilvánosság szabályozott bevonását (közmeghallgatás) is magában foglalta. Bemutatjuk a paksi atomerômû üzemidô-hosszabbítása környezeti hatásvizsgálatának tartalmát, sajátosságait, a megalapozó program szakmai értékeit, különös tekintettel arra, hogy komplexitását tekintve ez az egyik legbonyolultabb eljárás a jelenkori hazai gyakorlatban. Ismertetjük a környezeti hatástanulmány fôbb megállapításait, a hazai és nemzetközi eljárás lépéseit, az eljárás tapasztalatait. Bemutatjuk, hogy az eljárás során milyen mértékben befolyásolta az atomerômû engedélyesének tevékenységét, attitûdjét a folyamat társadalmi auditálhatósága, milyen hazai és külföldi társadalmi reflexiókat váltott ki az engedélyezési folyamat.

BEVEZETÉS A hatályos jogszabályok szerint a Paksi Atomerômû üzemidô-hosszabbításának egyik feltétele, a tervezett tevékenységre vonatkozó környezetvédelmi engedély.

40

2007/1-2 I a

Az erômû 1998-ban pályázott az MVM által meghirdetett kapacitásbôvítési tenderre. Az ott szerzett tapasztalatok megérttették, hogy az erômû üzembe helyezése óta eltelt idôszak jogszabályi változásai új elvárásokat fogalmaznak meg a jövôbeni stratégiai célok teljesítéséhez. A Paksi Atomerômû felismerte, hogy feltétlenül szükség van arra, hogy a telephely, valamint az erômû–telephely kölcsönhatás vizsgálatára kiemelt programot kell indítson. A program tematikájának összeállításakor az elôírásokon túl figyelembe vették az engedélyezési folyamatokban érintett szakhatóságok, hatóságok javaslatait, elvárásait is. Az erômû üzemi környezetvédelmi és sugárvédelmi monitoring adatai, valamint a 2000–2005 között végrehajtott telephely jellemzési program eredményei együttesen lehetôvé tették az üzemidô-hosszabbítás környezetvédelmi hatásvizsgálatát, amely a stratégiai célok eléréséhez szükséges környezetvédelmi engedély alapját képezte. A kétlépcsôs, elôzetes és részletes szakaszból álló hatásvizsgálat biztosította az atomerômû környezeti hatásainak teljes körû vizsgálatát. Abból adódóan, hogy egy mûködô létesítményre kellett hatásvizsgálatot végezni, néhány sajátosságot is figyelembe kellett venni. Ez egyszerre nehezítette és segítette a készítôket a tanulmányok kidolgozásakor. A munka során feldolgozták a többéves telephely-jellemzési és monitoring program, illetve az erômû üzemi környezeti és sugárvédelmi monitoring eredményeit is. A hatástanulmányok egymásra épültek, s az üzemidô-hosszabbítás hatásainak bemutatásán túl az erômû létesítését megelôzô, valamint a több


mint húszéves üzemelési idôszakot is értékelték. A hatótényezôk meghatározása a jogszabályi elôírások bázisán történt. Az eljárás egyben a nyilvánosság szabályozott bevonását (közmeghallgatás) is megvalósította hazai és nemzetközi téren. Az elôkészítô munka és a hatásvizsgálati eljárás során az erômû támaszkodott a hazai tudományos munkákban élenjáró szakemberek és intézmények munkájára, technikai és laboratóriumi hátterére, felkészültségére.

A TELEPHELY-JELLEMZÉSI PROGRAM A telephely-jellemzési és monitorozási program önkéntes üzemeltetôi vállalás volt, amelyet az erômû jóval az üzemidô-hosszabbítás elôkészítése elôtt elindított. A program indításakor inkább a jövô feltételezhetô elvárásaiból, mint az akkor hatályos követelményekbôl kellett kiindulni. Ezért, a szakmai megfelelôség érdekében, a súlyponti kutatási témák meghatározásában az illetékes hatósági, szakhatósági körön túl, az üzemeltetô kikérte a vezetô szakértôk és intézmények véleményét is. A program terjedelmében és mélységében messze túlmutat az erômû jogszabályok által elôírt környezetvédelmi és sugárvédelmi monitoring programján. A program az alábbi területeket fedte le, messzemenôen kihasználva a hazai tudományos munkákban élenjáró szakemberek és intézmények kapacitását: 1. Felszíni vizek (Duna) állapota és változása 2. Hatás a felszíni és felszín alatti vizek hasznosítására

3. A Duna medre és a partfal állapota (hidrometria) 4. A hûtôvíz Dunában történô elkeveredésének vizsgálata légi termovíziós mérésekkel 5. A vízbázis tríciumtartalmának vizsgálata 6. Lokális klíma az atomerômû környezetében 7. Minta értékû biomonitoring vizsgálatok 8. A környezetben élôk egészségi állapotának vizsgálata 9. Az élôvilág sugárterhelésének meghatározása 10. Az erômû környezetének jellemzése légi és ûrfelvételekkel 11. Határokon átterjedô környezeti hatások 12. Környezeti sugárzás vizsgálata 13. Kibocsátások környezeti radiológiai értékelésével kapcsolatos metodikai fejlesztések 14. Mikroszeizmikus monitorozás Az eredményeket összegezve elmondható, hogy az erômû a környezet állapotában változást nem okozott a Duna hôterhelése esetén észlelhetô többlet terhelés. Az elvégzett modellezések, becslések azt mutatják, hogy a hatásokban nem várható változás (romlás) a meghosszabbított üzemidô alatt sem. A program keretében mért adatok, vizsgálati eredmények az üzemidô-hosszabbítás 2003ban elkészített elôzetes környezeti tanulmányának alapját képezték. Az ezt követô idôszak mérési eredményei, értékelései 2005-ben a részletes környezeti hatástanulmányba kerültek. A monitoring program lezárult, de egyértelmûvé vált, hogy ha nem is folyamatosan, de valamilyen periodicitással szükség van a program folytatására. Ezt erôsíti a folytonosan változó, ökológiai szempontú jogszabályok megjelenése, valamint a lakosság érdeklôdése. A lakosság biztonságérzetének növelése szempontjából is célszerû az üzemi vizsgálatokon túl, új vizsgálati módszereket, modellezést alkalmazó monitoring tevékenységet végezni. Ez igazolja az üzemi mérések helyességét, megfelelôségét is. A telephely-monitoring program végrehajtásában közremûködtek: ETV–ERÔTERV Rt., ÖKO Rt., OSSKI, VEIKI Hôenergetikai Divízió, VITUKI Rt. – Hidraulikai Inté-

zet, Vízminôségvédelmi Intézet, ARGOS távérzékelési és filmstúdió; Magyar Természettudományi Múzeum, Kék Csermely Vízvédelmi és Környezetgazdálkodási Tervezô és Szervezô Bt., Florisztikai Bt., V-Med Bt., BME (PA Zrt. számára az üzemeltetési célokat szolgáló, a telephely-jellemzési programot kiegészítô vizsgálatokat végzik) A szakmai értékek mellett az is fontos volt, hogy az atomerômû környezetében élô lakosság erre a tevékenységre felfigyelt, azt értékelte, a törôdés jelének fogta fel.

A KÖRNYEZETI HATÁSVIZSGÁLAT Az atomerômû üzemeltetôje 2004 elején nyújtotta be az illetékes hatóságnak az üzemidô-hosszabbítás elôzetes környezeti tanulmányát (EKT). A szakhatósági, szakértôi állásfoglalások kialakítása és hiánypótlási munka után, 2005 májusában a hatóság kiadta a határozatot a részletes környezeti hatástanulmány elkészítésére. A részletes környezeti hatástanulmány (KHT) a legújabb erômûves jelentések, a telephely jellemzési program zárójelentései, valamint az erômû teljesen megújított Végleges Biztonsági Jelentése alapján készült, 2006 elején. Mivel a hazai környezetvédelmi szabályozás keretjellegû, nem tartalmaz részleteket leíró irányelveket, útmutatókat. Ugyanakkor a precedens nélküli eljárás megkívánta a feladat egységes értelmezését. Ezt támasztotta alá az a tény is, hogy a szabályozások elôírásai új létesítésre vonatkoznak, nem egy meglévô, több mint húsz éve üzemelô létesítmény hatásvizsgálatára. Mindezeket figyelembe véve készült el az üzemidôhosszabbítás hatásvizsgálatának részletes tematikája az elôzetes szakaszban, 2002-ben. A helyzet specifikumából adódóan az erômû létesítése elôtti állapoton túl, a jelen környezeti állapotot, és a továbbüzemelés során kialakuló jövôbeli állapotot is vizsgálat tárgyává kellett tenni. Gondot okozott például, hogy a hatásminôsítési kategóriák sem léteztek, így azokat is definiálni kellett. Az üzemidô-hosszabbítás környe-

zetvédelmi és nukleáris biztonsági engedélyezésének alapkérdése az, hogy az atomerômû berendezéseinek mûködôképessége megváltozhat-e a meghosszabbított üzemidô alatt az öregedés következtében úgy, hogy az az atomerômû biztonságát csökkentse, és az üzemelés kockázatát növelje. A hatásvizsgálat és a környezetvédelmi engedélyezés során konkrétan azt a kérdést kell megválaszolni, hogy a húsz évvel meghosszabbított üzemidô alatt – feltéve a nukleáris biztonsági követelmények teljesítését – felléphetnek-e a környezetet terhelô hatások. Ilyen hatás valójában csak az akkumulációs idô miatt várható, hiszen ha az erômû a nukleáris biztonsági követelményeknek nem felel meg, az üzemeltetési engedélyt korlátozzák, vagy visszavonják. A nukleáris biztonsági szabályozással való ilyen szoros kapcsolódás bizonyos szempontrendszer és szemléletmód kényszerû átvételét is jelentette a hatásvizsgálat és a környezetvédelmi engedélyezés terén, ami természetesen problémákat is okozott, elsôsorban az üzemzavari környezeti hatások értékelésénél. Az üzemzavarok és balesetek megítélése a nukleáris és környezetvédelmi szabályozásban eltérô, sôt az üzemzavar és baleset fogalma sem azonos. A fogalmak hétköznapi használatában pedig még nagyobb a konfúzió. A környezetvédelmi szabályozás szerint minden, a normál üzemeltetéstôl eltérô esemény „baleset”, függetlenül annak bekövetkezési valószínûségétôl és a következmények súlyosságától. A nukleáris szabályozás árnyaltabb, megkülönbözteti a normálüzemet, a várható üzemi eseményeket, és a tervezési alapba tartozó üzemzavarokat, baleseteket és súlyos baleseteket, s ezekhez elôfordulási gyakoriságokat rendel. A nukleáris szabályozás e fokozatokhoz rendeli és illeszti a biztonsági követelményeket. Nyilvánvaló, hogy ez egyúttal a veszélyek, meghibásodások valószínûségének meghatározását, és a kockázat kvantitatív értékelését is igényli. A környezetvédelmi és nukleáris szabályozás szerinti különbözô értelmezések szemléltetését az 1. ábra foglalja össze:


41

Nukleáris fogalmak szerint Normál üzemi állapotok

Tervezési üzemzavarok, tervezési alapba tartozó események

Várható üzemi események

Súlyos balesetek

Balesetek

Meteorbecsapódás 1 10

10 –0

10

–1

100

1000

–2

–3

10

10

10000 10

–4

100000 10

–5

1000000 10

–6

10000000 100000000 1000000000 10000000000 év 10–7

10–8

10–9

10–10

NBSZ elôírások

– Van határérték (környezetvédelmi sugáregészségügyi)

eseménygyakoriság

– baleseti intézkedések – következménycsökkentô beavatkozások 10 mSv – nincs határérték (környezetvédelmi sugáregészségügyi) – nem engedélyezési terjedelem

Környezetvédelmi fogalmak szerint Baleset

Normál üzem

Idô, amely egy esemény nagy valószínûséggel történô bekövetkezéséhez szükséges 1

10

100

1000

10000

a legutóbbi jégkorszak

100000

1 000000

Földtörténeti NEGYEDIDÔSZAK

10000000 100000000 1 000000000

év

Földtörténeti HARMADIDÔSZAK A Himalája A Vörös-tenger kialakulása kinyílása, Ausztrália és az Antarktisz különválása, a virágos növények megjelenése

1. ÁBRA BEKÖVETKEZHETÔ ESEMÉNYEK ÉVES GYAKORISÁGA

A nukleáris szabályozás egyik alapfogalma a tervezési alap. Ebbe a 10-4/év gyakoriságú események, az úgynevezett tervezési üzemzavarok/balesetek kerülnek, amelyeket az erômû biztonsági rendszereinek ki kell védeni. Ekkor csak az elôírások szerinti megengedett kibocsátásokkal, dózisokkal kell számolni. Az atomerômûvek valószínûségi biztonsági elemzései természetesen ennél kisebb gyakoriságú eseményekre is kiterjednek. A valószínûségi biztonsági elemzések azt igazolják, hogy a reaktor aktív zónájának megolvadása ~10-5/év gyakoriságú esemény. Ennél nagyságrendekkel kisebb az olyan esemény gyakorisága, amelynél a konténment sérülése folytán jelentôs radioaktív kibocsátás történhet. Ez utóbbi, kis valószínûségû események, kockázati megfontolások alapján nem a tervezés, hanem a baleset-elhárítás tárgyát képezik. Ez a világ nukleáris szabályozási gyakorlata (sôt, ez a gyakorlat kimondottan-kimondatlanul minden területen). Nyilvánvaló,

42

2007/1-2 I

az extrém kis valószínûségû események korrekt mûszaki-tudományos vizsgálata nehézségekbe ütközik, hiszen ezen a skálán az emberi tapasztalat hiányával kell szembesülni.

A KÖRNYEZETI HATÁSTANULMÁNY FÔBB MEGÁLLAPÍTÁSAI A környezeti hatásvizsgálat középpontjában tehát a tervezési alapban meghatározott, egy tízezred év gyakoriságú események álltak, amelyeket mind a környezetvédelmi terminológia, mind a köznyelv szerint balesetnek lehet nevezni, jóllehet azokat a nukleáris szabályozás szerint tervezési alapba tartozó üzemzavaroknak hívunk. A fenti koncepció alapján, a tervezési alapban meghatározott események figyelembevételével elvégzett részletes környezeti hatásvizsgálat tanulmányának fôbb megállapításai az alábbiak: Az atomerômû üzemideje megfe-


lelô öregedéskezelési eljárásokkal meghosszabbítható, és az ehhez szükséges tevékenységek többségét már a tervezett 30 éves üzemelés miatt is szükséges elvégezni. A beavatkozások – alig néhány kivétellel – az egyébként is tervbe vett karbantartási és rekonstrukciós tevékenységek részeként elvégezhetôk. Így sem az üzemidô-hosszabbítás elôkészítése, sem a már meghosszabbított üzemidô alatt nem kell a jelenlegitôl eltérô hatótényezôkkel, hatásfolyamatokkal számolni, a várható hatások is megegyeznek a jelenlegiekkel. Így a hatásterület környezetállapotában számottevô változásokkal nem kell számolni sem 2012-ig, sem a meghoszszabbított üzemidô alatt. Az üzemzavarok környezeti hatása igen összetett, a környezeti terjedési viszonyoktól erôsen függ. Ennek értékelését a Végleges Biztonsági Jelentés tartalmazza, ahol megtaláljuk a tervezési alapba tartozó üzemzavarok során várható kibocsátásokat, azok bekövetkezési valószínûségét, vala-

mint az üzemi épületekben és a környezetben várható becsült dózisokat. Az üzemzavarok során a primerköri aktivitás egy része kikerül az üzemi fôépület helyiségeibe, esetleg a levegôkörnyezetbe is. A Végleges Biztonsági Jelentésben megtalálható az erômû környezetébe potenciálisan kijutó radioaktív anyagok izotópösszetételének, aktivitásának és az ebbôl adódó sugárterhelésnek számítása. Bizonyított, hogy a legsúlyosabb esetben sem kell a környezetben terhelô hatással számolni, sem a normál, sem pedig a kedvezôtlen meteorológiai viszonyok esetén. Az elviselhetônek minôsített hatások is, még a hígulás szempontjából extrém kedvezôtlen körülmények között is, 20-24 km távolságon belül maradnak. Egy biztonságnövelô átalakítás eredményeként, amely az üzemidô-hosszabbítás elôkészítése során megvalósul, az üzemzavari kibocsátási értékek egy nagyságrenddel még alacsonyabbak lesznek, miáltal a tervezési alapba tartozó üzemzavarok hatásterülete 6,3 km sugarú körrel lehatárolható. Összességében a hatásterületeket tekintve az alábbiak állapíthatók meg Radiológiai hatásterületek I Normál üzemben az atomerômû nem befolyásolja a semleges állapotot a légnemû, a folyékony kibocsátások, és az ebbôl következô humán-egészségügyi, dózis kritériumok szerint. I A tervezési alapba tartozó események esetén a hatásterület 6,3 km maximális kiterjedéssel jellemezhetô. A nem radiológiai hatásterületek Levegô: a közlekedési hatásterület a 6-os úttól bevezetô szakaszainak 25 m-es környezete, az üzemi források tekintetében a telephely, a dízelgenerátorok próbájakor a gépek köré írt 590 m-es kör. I Felszíni vizek esetében a hatásterület, elsôsorban a hôterhelést tekintve, a Sió torkolatáig terjedhet. Összességében a Duna vízminôségébôl, vízhozamából, vízhômérsékleti viszonyaiból következôen a tervezett üzemidô-hosszabbítás megvalósítható úgy, hogy ne ütközzön a befogadó vízminôségéI

nek védelmét szolgáló korlátokba, illetve ne mondjon ellent a természetvédelmi és a Víz Keretirányelv által meghatározott szempontoknak sem. I Talaj, talajvíz esetében az esetleges rendkívüli szennyezések hatása a telephelyen belül marad. I Zaj: a telephely, a bevezetô utak, valamint ezek közvetlen környezete tekinthetô hatásterületnek, a hatás a telephelyen belül marad. I Települési környezet: a hatásterület elsôsorban Paks közigazgatási területével azonos. A munkahelyteremtés szempontjából kedvezô hatások azonban a Pakssal közigazgatásilag szomszédos környezô településekre, valamint a FaddDombori Duna-holtágra is kiterjednek. I Szárazföldi élôvilág: közvetlen hatásterületet a vizsgálataink nem mutattak ki. I Vízi élôvilág: hatásterületként kell értékelni a hidegvíz csatornát és a melegvíz csatorna beömlése alatti néhány kilométeres folyószakaszt. I Tájhasználat: hatásterületnek az erômû 3 km-es biztonsági övezetét tekinthetjük. Tájképi szempontból a hatásterület ennél kiterjedtebb, bizonyos rálátási irányokból 810 km-es környezet jelölhetô ki. A normálüzemi hatásokat, mivel több, mint húsz éve üzemelô erômûrôl van szó, tényadatok (beleértve a telephely-jellemzési és monitoring rendszer adatait is) igazolják. Bizonyítható az is, hogy az üzemidôhosszabbítás következtében normálüzemben országhatáron átterjedô hatás nincs. Az üzemzavari potenciális hatásokat tekintve pedig kijelenthetô, hogy igen alapos vizsgálatok (talán a leginkább elemzett típusról van szó) támasztják alá azt, hogy az üzemidôhosszabbítás következtében a tervezési üzemzavarok esetén sem várható országhatáron átterjedô káros, vagy bármilyen új környezeti hatás. A berendezések öregedésének, mûszaki, biztonsági állapotának figyelése és kezelése folyamatos tevékenység. A meghosszabbított üzemidô alatt az erômû biztonsága nem csökken, sôt a tudományos és mûszaki ismeretek fejlôdése, valamint a rendelkezésre álló tapasztalatok révén növekszik.

AZ ÜZEMIDÔ-HOSSZABBÍTÁS TÁRSADALMI ELFOGADÁSA A HAZAI TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉS ÉS RÉSZVÉTEL A KÖRNYEZETVÉDELMI ELJÁRÁSBAN Az atomerômû és az üzemidô-hoszszabbítás társadalmi elfogadása egymással szorosan összefügg. A paksi atomerômû telepítése, létesítése a lakosság megkérdezése nélkül történt. Ez ellenérzést keltett a beruházással szemben, még akkor is, ha ez nem okozott akut problémákat. Az atomerômû, s általában az atomenergiával kapcsolatos vélemény megváltozása hosszú folyamat volt. Ma, és már évek óta tartósan, a megkérdezettek 75%-a egyetért azzal, hogy atomerômû mûködik az országban. A parlament 2005. november 21-i politikai állásfoglalásában a képviselôk 96,6%-a támogatta a paksi atomerômû üzemidô-hosszabbítását. Ez a tény visszahatott a közvéleményre is, hiszen a magyar közéletben szinte példátlan, pártállástól független támogatás az ügy fontosságát üzente a lakosságnak. Az üzemidô-hosszabbítás társadalmi elfogadtatásáért az erômû legtöbbet nem a környezetvédelmi eljárás során, hanem azt jóval megelôzôen tette. Az üzemeltetô jóval az eljárás elôtt kezdeményezte a tájékoztatókat, látogatásokat szervezett minden érintett településnek, s minden formában és körben kész volt a kérdések megválaszolására. Az üzemidô-hosszabbítást az érintett települések elfogadták. A Duna jobb partján ezt még könnyen meg lehet magyarázni azzal, hogy ez a régió közvetlen haszonélvezôje az atomerômû létének. A Duna bal partján élô emberek viszont sem önkormányzati adóbevételek, sem munkahely formájában nem élveznek közvetlen elônyöket az erômûtôl. Itt mutatkozik meg a maga tiszta formájában a tudatosan ápolt évtizedes kapcsolat és partneri viszony haszna. Itt az volt a döntô, hogy a Duna bal partján is mûködik tájékoztató központ, a környezô települések kezében saját mérôállomások szolgáltatnak pontos, naprakész információkat, elejét véve minden téves híresztelésnek. Ez a lakossági tapasztalat hitelesítette az üzemidôrôl szóló tá-


43

jékoztatásokat s a közmeghallgatás tárgyát képezô hatástanulmányt is. Vélhetôen ezért nem érkeztek írásos észrevételek az atomerômû üzemidôhosszabbításának hatásait illetôen, s nem a passzivitás miatt. Az üzemidô-hosszabbítás környezetvédelmi engedélyezésében a közmeghallgatás elôkészítése az elôírások szerint történt. A hatóságilag szervezett közmeghallgatás 2006. április 28-án volt, Pakson. A közmeghallgatás során az atomerômûben termelt villamos energia ára, illetve az üzemidô-hosszabbítás finanszírozása, a fogyasztókat, adófizetôket terhelô költsége állt a lakossági érdeklôdés középpontjában. A tények itt egyértelmûen az üzemidôhosszabbítás javára billentik el a mérleget, s a válasz a hétköznapi közgazdaság szintjén is adekvát módon megfogalmazható volt, amely kielégítette kérdezôket. A Duna bal partján, Kalocsa város önkormányzata részérôl külön kezdeményezés indult, s a lakosságának szervezett önkormányzati közmeghallgatás elsô napirendi pontjaként, a város egyéb ügyeit megelôzve, a paksi atomerômû üzemidô-hosszabbítását vette fel. Ezen az önkormányzati közmeghallgatáson részt vettek az erômû külsô és belsô szakértôi, s az önkormányzat által meghívott hatóságok, szakhatóságok képviselôi is. A közmeghallgatás során, az erômû által nyújtott szakmai tájékoztatást követôen, a feltett kérdések alapvetôen megegyeztek a paksi közmeghallgatás kérdéseivel, de újként jelentek meg az erômû által okozott egészségkárosító hatásokra, valamint a környezeti mérésekre vonatkozó kérdések. A hazai civil és zöld szervezetek közül az Energia Klub Környezetvédelmi Egyesület és a Greenpeace követte nyomon az eljárást. Az Energia Klub ügyfélként jelentkezett be az engedélyezési folyamatba, s ez által minden dokumentációt megkapott az eljáró környezetvédelmi hatóságtól. Szakértôik írásban véleményezték mindkét tanulmányt (EKT és a KHT), s az írásos véleményeket honlapjukon is elérhetôvé tették. Képviselôik részt vettek és felszólaltak mind a két közmeghallgatáson. A hatósági közmeghallgatást megelôzôen

44

2007/1-2 I

nyílt levélben fordultak a környezetvédelmi miniszterhez, a helyszín és idôpont megválasztással és további közmeghallgatási lehetôségek biztosításával kapcsolatban. Ezen kezdeményezést több társadalmi és civil szervezet is támogatta. A környezetvédelmi engedélyt kiadó határozatot megfellebbezték, a fellebbezés elérhetô a honlapjukon. A Greenpeace az eljárás közben, 2003 júniusában, az üzemzavart követôen szervezett megmozdulást Pakson, az erômû elôtti területen, ellenezve az üzemidôhosszabbítást. 2005 februárjában az Energia Klubbal közösen tiltakozó kampányt indítottak az üzemidôhoszszabbítás ellen, s ugyancsak ebben az évben az Energia Klub és a Védegylet 80 közéleti személyiség aláírásával szervezett tiltakozást fizetett hirdetésben egy napilap hasábjain. 2005–2006 folyamán az erômû környezetében lévô településeken a Greenpeace információs kiállításokat szervezett az atomenergia felhasználás, az atomerômûvek ellen, illetve a megújuló energiák felhasználásának népszerûsítésére. Természetesen nem csak ellenzôink, de támogatóink is voltak az évek során, így például 2004. márciusi állásfoglalásában a Magyar Atomfórum Egyesület az üzemidô-hoszszabbítást támogatólag nyilatkozott. A környezeti hatásvizsgálat idôszaka alatt a 2. blokki súlyos üzemzavar bekövetkezése és a csernobili katasztrófa 20. évfordulója kapcsán a társadalmi és civil szervezetek által az atomenergia-felhasználás, az üzemidô-hosszabbítás ellen több tiltakozó eseményt és sajtómegnyilvánulást eredményezett. Ezek a sajtóban is jelentôs visszhangot kaptak. Ebben a helyzetben tehát a közvélemény támogatása, az atomenergia-felhasználás elfogadása, az erômûvel szemben kialakult bizalom kiemelt jelentôséggel bír az atomerômû számára. A NEMZETKÖZI TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉS ÉS RÉSZVÉTEL A KÖRNYEZETVÉDELMI ELJÁRÁSBAN Az elôzetes és a részletes hatásvizsgálati szakaszban az engedélyes és a hatóság is megállapította, hogy az üzemidô-hosszabbítás nem eredményez jelentôs mérvû, ártalmas, or-


szághatáron átterjedô hatást, ezért nem történtek nemzetközi elôzetes értesítések. Ennek ellenére, a hatásvizsgálati eljárás során az espoo-i egyezmény szerinti nemzetközi érdeklôdés és bejelentkezés történt, Ausztria, Horvátország és Románia vett részt a folyamatban. Az Egyezményben elôírtakkal összhangban a magyar fél elfogadta az érdeklôdô megkeresést, megadta a szükséges tájékoztatást, biztosította a „hatásviselô” fél nyilvánossága számára a tájékoztatást, az észrevételtételt. Az eljárásban részt vevô három országgal konzultációkra és lakossági meghallgatásokra került sor, s a felvetéseikre, kérdéseikre összeállított kiegészítô írásos válaszok készültek. Az osztrák és a horvát kormány szakértôket bízott meg a témában, míg Románia nem élt ezzel a lehetôséggel. A közvitát és konzultációt megelôzôen román társadalmi és civil szervezetek kérdéseit, észrevételeit továbbították a KvVM részére. Az osztrák közmeghallgatáson magánszemélyek, néhány társadalmi és civil szervezet, az osztrák tartományok képviselôi, valamint a kormány által felkért szakértôk vettek részt. A közmeghallgatást erôsen áthatotta az osztrák közvéleményt jellemzô antinukleáris szemlélet, a szakértôi felkészültség és a biztonsággal, mûszaki megoldásokkal kapcsolatos témaválasztás. A negatív közszemlélet ellenére a szakértôk tudomásul vették a mûszakilag megalapozott válaszokat, érveléseket. Ez tette lehetôvé az eljárás jegyzôkönyvvel történô lezárását. A horvát közvitán néhány magánszemély, a kormány által felkért szakértôk, az Eszéki Zöldek, s egy másik civil szervezet és néhány zöld újság és napilap képviseltette magát. Elsôsorban az erômû Dunára gyakorolt hatása érdekelte a jelenlévôket, biztosított-e a monitoring, hozzáférhetôek-e az eredmények. A hangulat elfogadó volt az üzemidô-hosszabbítással szemben, a folyamat lezárását ebben az esetben is jegyzôkönyv rögzíti. A román közvitán néhány magánszemély és több társadalmi és civil szervezet képviseltette magát. Ezek részben azonosak voltak a közvita elôtt írásbeli észrevételeket adó, kérdéseket feltevô szervezetekkel. A

közvitán a kérdések zöme általánosságban az ököszisztéma vizsgálatához, a vizsgálatok kiterjedéséhez, az erômû Dunára gyakorolt hatásainak vizsgálatához kapcsolódott. A hangulat elutasító volt, ami nem az üzemidô-hosszabbítás, hanem egy, a román félnél folyamatban lévô másik hatásvizsgálat magyar részrôl történô oppozíciója okozta. A folyamatot ebben az esetben is jegyzôkönyv zárta le.

AZ ELJÁRÁS TAPASZTALATAI A paksi atomerômû üzemidô-hoszszabbításának szigorú nukleáris biz-

I

tonsági és környezetvédelmi feltételei vannak, amelyek teljesülését az engedélyezési eljárásokban kell és lehet ellenôrizni, érvényre juttatni. Ennek során nem szabad elhallgatni a tényt, hogy az atomerômû esetében sem, mint ahogy semmilyen más emberi tevékenység esetében sem lehet a nulla kockázat elvét megvalósítani, de a mennyiségileg meghatározható kockázatnak a társadalom számára ismertnek és elfogadhatónak kell lenni. A paksi atomerômû üzemidô-hoszszabbítását szakmai kérdésként kell felfogni, és a mûszaki-tudományos ismeretek aktuális szintjén kell ke-

zelni, s feltétlenül a magyar társadalom bevonásával kell intézni. Ezek megvalósulnak az üzemidô-hosszabbítás elôkészítése, implementációja, a nukleáris biztonsági és a környezetvédelmi engedélyezés során. A lakossággal való nyílt kommunikáció pozitív eredményeit tapasztalhattuk az üzemidô-hosszabbítás társadalmi megítélésében és a környezetvédelmi eljárás során. A paksi atomerômûvet a biztonsági követelmények teljesítése mellett még hosszú ideig üzemben kell tartani, hogy gazdaságos és környezetkímélô kapacitásként szolgálja hazánk fejlôdését és jólétét.

hírek

AZ AUKCIÓ EREDMÉNYÉNEK ELÔZETES ÉRTÉKELÉSE Mindenki arra kíváncsi, hogy hogyan alakulnak az árak 2008-ban. Nos. ezt senki nem tudja megmondani, megjósolni. Miért? Azért, mert 2008. január 1-jétôl a piac liberalizált lesz, az árakat nem egy központi akarat, hanem az egyes szereplôk közötti egyedi áralku fogja eldönteni. Nem lesz hatósági végfogyasztói árszabályozás. A fogyasztók által fizetendô árak több részbôl tevôdnek majd össze: I az energiaköltségekbôl (amely függ majd a fogyasztó fogyasztási szokásaitól, mennyi zsinór-, csúcsenergiát igényel, mennyit fogyaszt éjszaka, hétvégén, stb.), I a támogatott villamos energia beszerzés arányától, árától (a kapcsolt és megújuló villamos energia kötelezô átvételét a rendszerirányító végzi majd és ennek eredményeként alakul ki egy átlagos ár, amelyet minden fogyasztónak arányosan téríteni kell), I a rendszerhez való hozzáférés díjából (amelyet a Magyar Energia Hivatal az egyes hálózati társaságok költség struktúrája figyelembevételével hagy jóvá.) Az úgynevezett egyetemes szolgáltatásban részesülô háztartási fogyasztóknál (2008. december végéig 3350 A, azt követôen 3325 A csatlakozási teljesítményig) hatósági árellenôrzés lesz, azaz az úgynevezett egyetemes szolgáltatók beszerzési költségeik alapján tesznek javaslatot a fogyasztói árakra, amelyeket a hatóság vagy jóváhagy, vagy nem. Alkalmazni csak a jóváhagyást követôen lehet. Néhány nagyfogyasztónak nem tetszett a meghirdetett pályázat. Azt szerették volna elérni, hogy számukra külön pályázat kerüljön meghirdetésre, korlátozva a részvételt és ezzel lehetôséget adva az esetleges összejátszásra. Mi ennek a törvények szellemének megfelelôen ellenálltunk és minden kereskedô, jogosult nagyfo-

gyasztó részére azonos feltételeket, lehetôségeket biztosító, az egyes piaci szereplôk közötti diszkriminációt teljes körûen kizáró aukciót hirdettünk meg. Az aukció során végig jelen voltak a közjegyzô és a Versenyhivatal vezetô képviselôi, akik folyamatosan figyelemmel kisérték a fejleményeket, az adatok alapján utólagos ellenôrzésre is lehetôség nyílik, hogy az aukció során bármilyen versenyszabály ellenes együttmûködés alakulhasson ki. Az aukciót a versenyszabályok teljes körû betartásával is sokféleképpen lehet lefolytatni. Lehet alacsony árról indulni, lehet magas árról indulni, lehet kislépcsôkkel, lehet nagylépcsôkkel emelni az egyes körökben a villamosenergia-árakat. Az MVM attól vezéreltetve, hogy a fogyasztóknál minél kisebb áremelkedés következzen be, az aukciókat alacsony árakról indította és lehetôség szerint kis lépcsôkkel emelte az egyes körökben az árszínvonalat. Ez vezetett oda, hogy két terméknél a szabályzat szerinti 10 aukciós kört követôen a kereslet még mindig nagyobb volt az értékesíthetô mennyiségnél. Ez esetben úgynevezett pro ráta (a legutolsó körben igényelt mennyiségek aránya szerinti) felosztást alkalmaztunk. Sôt a legfontosabb, az árakat legjobban befolyásoló úgynevezett base-load kategóriában az eredetileg meghirdetett mennyiség 115%-át értékesítettük. A két hatás eredményeként a fogyasztók lényegesen kedvezôbb árakon juthatnak villamos energiához, amennyiben a kereskedôk az aukció kedvezô árszínvonalát közvetítik feléjük. Az egyes sajtóhírekben számos félreérthetô, hibás következtetésbôl adódó információ jelent meg. Ezek közül néhánnyal kapcsolatban a következôkre hívjuk fel a figyelmet: I A kialakult árak egyértelmûen az adott termékre iráFolytatás az 50. oldalon


45

TELJESÍTMÉNYNÖVELÉS A PAKSI ATOMERÔMÛBEN SZÔKE LARISZA osztályvezetô, TN alprojekt vezetô

A TELJESÍTMÉNYNÖVELÉS (TN) SZÜKSÉGESSÉGE A Magyar Villamos Mûvek (MVM) Zrt. társaságcsoport középtávú stratégiáját a Közgyûlés 2005. július 29-én fogadta el, majd 2006. október 27-én aktualizálta. A jövôképben rögzítettek szerint villamosenergiatermelôként az MVM csoport a paksi atomerômû révén meghatározó szerepet tölt be a magyar piacon. A termelôi portfolió alapvetô célja az MVM kereskedelmi versenypozíciójának javítása. Stratégiai célként a társaságcsoport piaci értékének növelése, piaci célként a termelôi portfoliónak a jövedelmezôséget növelô, kereskedelmi célú bôvítése szerepel. Ennek érdekében többek között cél a paksi atomerômû teljesítményének növelése. Az MVM csoport tagjaként a Paksi Atomerômû Zrt.-re vonatkozó célkitûzés a megtermelt villamos energia önköltségének csökkentése, valamint a teljesítménynövelés végrehajtása (2009 végéig) és az üzemidô-hosszabbítás elôkészítése. A PA Rt. már 2001-ben elfogadott Jövôképének egyik fô eleme a teljesítménynövelés volt. A 2002-ben elfogadott projektterv alapján folyik jelenleg is a munka. A Paksi Atomerômû Zrt. 2014-ig szóló, – az MVM középtávú stratégiájához illeszkedôen felülvizsgált – Stratégiájának a hosszú távú, eredményes gazdálkodás és versenyképesség fókuszában szereplô célok egyik stratégiai akciója szintén a teljesítménynövelés projekt kivitelezése. Ennek megfelelôen a projekt tevékenysége és eredményei kiemelt vezetôi figyelmet kapnak.

A MEGVALÓSÍTHATÓSÁG ELÔZMÉNYEI ÉS MEGALAPOZÁSA A paksi atomerômûben négy VVER–440 típusú reaktorblokk üzembe helyezésére került sor

46

2007/1-2 I a

1982–1987 között. 1994-re az erômû elvégezte a blokkok biztonságának teljes újraértékelését, amelynek alapján 1996–2002 között végrehajtott biztonságnövelô intézkedések (BNI) program eredményeként a paksi blokkok biztonsági színvonala megegyezik a hasonló korú nyugati atomerômûvek biztonsági színvonalával. A turbinák rekonstrukciója és több szekunderköri átalakítás eredményeképpen a blokkok 470 MW-os névleges villamos teljesítményt értek el. Magyarországon az atomerômû termel a legolcsóbban, de az atomerômûnek európai összehasonlításban is versenyképesnek kell lennie. A BNI programot követôen a társaság a hatékonyság növelését, a termelés fajlagos önköltségének csökkentését tûzte ki célul, ennek egyik lehetséges útja a termelésnövelés. A magas teljesítménykihasználási tényezôt (TKT) figyelembe véve a termelésnövelés a reaktorok hôteljesítményének növelésével érhetô el. A teljesítménynövelés (TN) megvalósíthatósági tanulmányát közel egyéves munkával 2001 novemberére készítette el a KFKI Atomenergia Kutató Intézet. A tanulmány áttekintette a lehetséges megoldásokat, azok hatását az erômû rendszereire. A tanulmány legfontosabb megállapításai: I a reaktorok hôteljesítményének 8%-os növelése lehetséges a biztonsági korlátok betartása mellett; I a reaktorok 8%-os teljesítménynövelése csak korszerûsített üzemanyag-kazetta alkalmazásával lehetséges; I a szekunderköri rendszerek képesek a megnövekedô gôz- és vízforgalmak kezelésére, I a turbina hatékonyságának megtartása érdekében a többlet gôz bevezetése miatt szükséges a turbina fúvókakoszorú cseréje. 2002 októberében a PA Rt. szakemberei elkészítették a TN koncepciót, ami alapján elkészült a


végleges projektterv. Az Igazgatóság és a Közgyûlés által is jóváhagyott projekttervben rögzítésre került: cél a reaktor hôteljesítményének 1375 MW-ról 1485 MW-ra történô növelése, és ezzel blokkonként legalább 500 MW villamos teljesítmény elérése. A projekttervben megtörtént a szükséges átalakítások véglegesítése, a megvalósítási ütemterv kidolgozása. A TN megvalósítását a következô elvek betartása mellett kell elvégezni: I a biztonsági kritériumok nem változhatnak; I a teljesítménynövelés nem befolyásolhatja negatívan az erômû élettartamát; I nem lehet kedvezôtlen hatása az erômû rendszerelemeinek meghibásodására, karbantartására; I a befektetéseknek még az eredetileg tervezett üzemidô lejártáig meg kell térülni. Az erômû két stratégiai célt tûzött maga elé: az üzemidô-hosszabbítást (ÜH) és a teljesítménynövelést. Mivel az ÜH magasabb prioritású cél, fontos volt megvizsgálni a TN hatását az üzemidô-hosszabbításra. A kapcsolódó értékelô elemzés megállapította, hogy a paksi atomerômû üzemidejének 20 évvel történô kiterjesztését a tervezett teljesítménynövelés miatt megváltozó körülményekbôl származó hatások számottevôen nem befolyásolják. A feltételezhetô eltérések hatását az öregedéskezelési lépések megfelelô végrehajtásával biztonságosan minimalizálni lehet.

A TELJESÍTMÉNYNÖVELÉS ALAPJA, A TELJESÍTMÉNYNÖVELÉSHEZ SZÜKSÉGES ÁTALAKÍTÁSOK A megvalósítást a nukleáris iparban megszerzett nagy üzemeltetési tapasztalat, tudás, a szerkezeti anyagok viselkedésére vonatkozó informá-

ciók, a számítási és mérési módszerek fejlôdése teszi lehetôvé. A nemzetközi tapasztalatok is pozitívak: az USA-ban eddig mintegy 1600 MW teljesítménynövelés történt, és 2010ig összesen további 8000 MW növelés várható. Finnországban emelt teljesítményen üzemel a paksival azonos típusú kétblokkos loviisai atomerômû, amelynek névleges villamos teljesítménye 23510 MWe. A paksi atomerômûben a blokkok villamos teljesítményének gazdaságos növelése a reaktor hôteljesítményének növelése útján lehetséges. A tényleges TN megvalósítás mértékét az aktív zóna, az üzemanyagtöltet jellemzôi határozzák meg. A számítások szerint a TN-t korlátozó tényezô a szubcsatorna kilépô hômérséklet (egy-egy üzemanyagpálca és az azt körülvevô hûtôközeg rész egysége). Ahhoz, hogy a reaktorfizikai korlátokat be lehessen tartani, és biztosítani lehessen a blokk biztonságos üzemeltetését a TN-nel kapcsolatosan a következô fô átalakítások, módosítások elvégzése szükséges: I módosított üzemanyag-kazetta alkalmazás; I pontosabb primerköri nyomásszabályozás; I a zónaellenôrzô rendszer rekonstrukció; I a hidroakkumulátorok paramétereinek megváltoztatása; I a turbinák fúvókakoszorúinak cseréje; I az üzemzavari rendszerek bórsav koncentrációjának módosítása. Új üzemanyag bevezetése A teljesítmény növelése korszerûsített üzemanyag-kazetták alkalmazásával lehetséges. A jelenlegi üzemanyag profilírozott (radiálisan változó), 3,82%-os átlagos U235 dúsítású, négyéves üzemanyagciklust lehetôvé tevô kazettákat jelent. Az üzemanyag-fejlesztés két fázisban történik. Az elsô fázisban a munkakazetta pálcarácsosztása 12,2 mmrôl 12,3 mm-re változik a kazetta hatékonyabb hûtése érdekében. Bevezetésre kerül a hafnium neutronelnyelô lemez alkalmazása a szabályzó és biztonságvédelmi (SZBV) kötegek üzemanyagrészének felsô szekciójában. Ennek eredményeképpen

megszûnik a szomszédos kazetták környezô részében fellépô helyi teljesítménycsúcs, simítva ezzel az axiális neutronfluxus- és teljesítmény-eloszlást, a kilépô hômérséklet radiális eloszlását. A módosított, átmeneti üzemanyag bevezetése elégséges a 108%-os reaktorteljesítmény eléréséhez, de a többlet reaktivitás biztosítása miatt az átrakások alatt a TN-hez több friss kazetta berakása szükséges, tehát az üzemanyagciklus gazdaságossága romlik. A fejlesztés második fázisában az üzemanyag-gazdálkodás optimalizálása történik az üzemanyag továbbfejlesztésével. Ezzel az üzemanyaggal megvalósítható lesz a jelenleginél is gazdaságosabb, ötéves üzemanyagciklus. Ehhez a dúsítást kell megnövelni, és „kiégô mérget” kell alkalmazni. Az optimalizált kazetta átlagos dúsítása várhatóan 4,20% lesz, és három darab kiégô mérget (gadolíniumot) tartalmazó pálcát fog tartalmazni. Az optimális üzemanyag fejlesztését az orosz TVEL társasággal végzi az erômû. A primerköri nyomásszabályozás javítása A telítési hômérséklet a nyomástól függ. Eredetileg a zónaellenôrzô rendszer egy konstans 325 °C telítési hômérsékletbôl számította a szubcsatorna telítési tartalékot. A 325 °C telítési hômérséklet 120,6 bar (abszolút) nyomáshoz tartozó érték. A blokkokon a térfogat-kompenzátor nyomásszabályozó rendszere a primerköri nyomást 121-123 bar (túlnyomás) között tartotta. Abban az esetben, ha pontosabb nyomástartást lehet biztosítani, és a zónaellenôrzô rendszer nem egy konstans értékbôl, hanem az aktuális értékbôl számítja a telítési hômérsékletet, akkor olyan tartalék szabadul fel, amely a TN-hez felhasználható. A primerköri nyomásszabályzó átalakítása a szabályzó rendszer teljes cseréjét jelenti folytonos szabályzó alkalmazásával. Az átalakítás eredményeképpen a térfogatkompenzátor gôzterének nyomása normál üzemi körülmények között 123,0±0,4 bar az aktív zóna feletti nyomás 123,6±0,4 bar (túlnyomás) értéken tartható.

A zónaellenôrzô rendszer rekonstrukció Az aktív zóna, az üzemanyag-kazetták állapotát és bizonyos technológiai paraméterek alakulását ellenôrzô PDA-Verona rendszer (PVS) MicroVAX–3100 bázisú változata változatlan biztonsági korlátok mellett – a hardver kapacitása szûk keresztmetszete miatt – nem tudta volna biztosítani a magasabb reaktorteljesítményhez szükséges nagyobb pontosságot és adatforgalom-kezelést. A TN szempontjából jelentkezô fôbb igények I nyomásfüggô telítési hômérséklet figyelembevétele; I a számítási algoritmusok új alapokra helyezése, kiterjesztés növelése, a pontosság fokozása; I az adatfeldolgozási ciklusok csökkentése. A PVS rekonstrukció utáni fontosabb jellemzôi I gyors és részletes reaktorfizikai számítások; I a feltárt tartalékok elérhetôségének biztosítása; I az új üzemanyag online reaktorfizikai analízise; I a finom rúdhelyzet mérése és feldolgozása; I megnövelt hálózati áteresztôképesség; I új adatgyûjtô és operációs rendszer, operátori felület.

1. ÁBRA AZ ÚJ ZÓNAMONITOROZÓ RENDSZER OPERÁTORI FELÜLETE

A hidroakkumulátorok paramétereinek változtatása A paraméterek változtatása a biztonsági elfogadási kritériumok betartása miatt szükséges. Az átalakítás lényege az, hogy az üzemzavari zónahûtést passzívan szolgáló hidroak-


47

kumulátorok (HA) paraméterei 58 bar nyomás és 40 m3 tárolt hûtôvíz mennyiség helyett 35 bar és 50 m3 értékre módosulnak. Ennek következményeképpen az esetleges üzemzavar alatt a hidroakkumulátorok több hûtôvizet tudnak táplálni a reaktorba és ezt a hûtés szempontjából kedvezôbb idôpontban végzik. A paramétermódosítás miatt szükségessé vált néhány irányítástechnikai átalakítás elvégzése. Az új paramétereknek köszönhetôen a maximális tervezési üzemzavar (a nagy keresztmetszetû hûtôközeg-vesztéssel járó csôtörés) esetén a számított maximális üzemanyagburkolat-hômérséklet és -burkolatoxidáció 108%-os teljesítményen alacsonyabb a 100%-os teljesítményre számított értéknél. Azonkívül a konténmentben kialakuló maximális nyomás és a kibocsátott aktivitásértékek is kedvezôbben alakulnak. Turbinák fúvókakoszorúinak cseréje A friss gôz tömegáramának megnövelése nagyobb átömlô keresztmetszettel rendelkezô fúvókakoszorú alkalmazását teszi szükségessé. A szabályzó rendszer átalakítása is szükséges a biztonságos, gazdaságos, megbízható gôzelosztás érdekében. Ez a szabályzószelepek nyitásiúthossznövelését jelenti, ami néhány szerkezeti változással biztosítható. A 2. blokk fô keringtetô szivattyúinak átalakítása A paksi atomerômû blokkjain a primerköri hûtôközeg-forgalmak eltérnek egymástól. Mivel a zóna üzemi biztonsága szempontjából a szubcsatorna kilépô hômérséklete a korlátozó tényezô, és a teljesítménynövelés hatására a zóna kilépô hômérséklet nô, célszerû a legkisebb hûtôközegforgalmú 2. blokk primerköri forgalmát megnövelni. A forgalomnövelés a fô keringtetô szivattyúk járókerékcseréjével történik. A modernizált járókerekek új, kovácsolt és hegesztett technológiával készülnek. A méreteik a jelenleginél kissé nagyobbak, de az eredeti járókerekek tûrési határait nem lépik túl. A járókerekeket gyári körülmények között a kívánt karakterisztikára szabályozzák.

48

2007/1-2 I

A járókerekek beépítése a blokk hosszú fôjavítása alatt lehetséges. Az üzemzavari rendszerek bórsav-koncentrációja Az azonos kampányhosszal jellemzett zónának az eddiginél nagyobb tartalék reaktivitással kell rendelkeznie, amit a kampány elején csak a mostaninál magasabb bórsav-koncentráció képes lekötni. Ezért a maximális kritikus bórsav-koncentráció értéke 12 g/kg-ra nô, az üzemzavari rendszerek minimális bórsav-koncentrációja és a leállási bórsav-koncentráció 12 g/kg-ról 13,5 g/kg-ra nô.

A TELJESÍTMÉNYNÖVELÉS BIZTONSÁGI ÉRTÉKELÉSE A névleges teljesítmény 108%-ra történô növelése következtében a Végleges Biztonsági Jelentésben (VBJ) vizsgált üzemzavarok eredményei változnak, emiatt az összes, VBJ-ben szereplô számítást meg kellett ismételni. A cél annak vizsgálata volt, hogy az erômû tervezett üzemzavari állapotaiban milyen mértékûek ezek a változások, illetve, hogy az új értékek is kielégítik-e a biztonsági elfogadási kritériumokat. A tranzienselemzések teljeskörûen elvégzésre kerültek 108+2+2%-os teljesítményre, figyelembe véve a szükséges technológiai átalakításokat is. A tervezési üzemzavarok elemzése során elvégezték a reaktor védelmi rendszer (RVR) és a zóna üzemzavari hûtôrendszer (ZÜHR) jeleinek és beállítási értékeinek ellenôrzését. Az elemzések alapján a ZÜHR jeleket nem kellett módosítani, az RVR jelek néhány módosítása szükséges az új teljesítményszintnek megfelelôen. Az elemzések eredményei egyértelmûen igazolták, hogy sem a korlátok (forráskrízisig meglévô tartalék, üzemanyag-hômérséklet és -entalpia, primer- és szekunderköri nyomás, üzemanyagpálca burkolathômérséklet és -oxidáció, a hermetikus tér igénybevétele, esetleges radioaktív kibocsátások mértéke) túllépése, sem a korlátokig rendelkezésre álló tartalék jelentôs mértékû csökkenése nem várható, tehát a teljesítménynövelés semmiképpen sem vezet az elfogadási kritériumok megsértéséhez.


A tervezett teljesítménynövelés biztonságra gyakorolt hatása a determinisztikus számításokon kívül a valószínûségi biztonsági elemzés (PSA) módszerével számszerûleg is értékelésre került. A 108%-os teljesítményen a blokk névleges teljesítményû üzemére vonatkozó zónasérülési gyakoriság (CDF) a kapcsolódó átalakítások hatásának figyelembevételével 1,09·10-5/év. Ez elhanyagolható mértékû (1,4%) növekedést jelent a teljesítménynövelést nem tartalmazó, referencia PSA eredményhez képest.

ENGEDÉLYEZÉSI FELADATOK A projekt céljainak megvalósítása, az átalakítások végrehajtása a jogszabályok és Nukleáris Biztonsági Szabályzatokban (NBSZ) szigorúan szabályozott engedélyezés után lehetséges. A magyar gyakorlatban az ehhez hasonló komplex átalakítás engedélyezésére még nem volt példa. Az erômû a hatóságokkal konzultálva alakította ki az engedélyezés menetére vonatkozó többlépcsôs engedélyezési koncepciót. Az Országos Atomenergia Hivatal Nukleáris Biztonsági Igazgatóságával (OAH NBI) történô engedélyezés az 1–4. blokkra szóló létesítmény szintû elvi átalakítási engedélyezéssel indult. Az eljárásban résztvevô szakhatóságok megítélték az átalakítások engedélyezhetôségét környezetvédelmi, környezet-egészségügyi és más szempontból. Az erômû megalapozó dokumentáció benyújtásával bemutatta, hogy a biztonság szempontjából az átalakítás megengedhetô. PA Zrt. az elvi átalakítási engedélykérelmet 2005 májusában nyújtotta be. Az engedélyt az OAH NBI 2005 novembere végén adta ki, tehát biztonsági szempontból megengedhetônek ítélte a TN megvalósítását. A módosított üzemanyag és az összes szükséges átalakítás engedélyezése külön eljárásokban történt. Az átmeneti üzemanyag engedélye szerint a 4. blokkon az elsô töltet 2005-ben, a második 2006-ban berakásra került. A 4. blokki teljesítménynövelésre szóló átalakítási engedélyt 2006 elején nyújtották be a hatósághoz,

amely jóváhagyó határozatában 2006 júliusában engedélyezte azt. Október elején az 1. blokki átalakítási engedélykérelem is a hatósághoz került, amelyre 2007. április 12-én engedélyezô határozatot adott ki az OAH NBI. A teljesítménynövelés megvalósítása után blokkonként az NBI-tôl az üzemeltetési engedély módosítását, a Magyar Energia Hivataltól (MEH) a mûködési engedély módosítását kell kérni. A TN megvalósítással kapcsolatosan vízügyi engedélyezési eljárást is le kellett folytatni. Az eljárás az elvi vízjogi engedély beszerzésével kezdôdött. Az atomerômû az engedélyezési dokumentációban bemutatta, hogy a jelenleg érvényes Dunavízfelhasználásra vonatkozó korlátok érvényben maradnak, és nincs szükség vízügyi létesítésre, átalakításra. A megalapozó dokumentáció alapján a vízügyi hatóság nyilatkozott arról, hogy a teljesítménynöveléshez létesítési engedély nem szükséges. Az engedélyezés elôkészítésében, a teljesítménynövelés megalapozásában részt vett számos nagy tapasztalattal rendelkezô magyar és külföldi tudományos és tervezôintézet; a KFKI AEKI, a Villamosenergiaipari Kutató Intézet (VEIKI), ETV–Erôterv Zrt., az orosz Hidropressz, a Kurcsatov Intézet, az üzemanyagszállító TVEL cég, valamint az ukrajnai Turboatom cég.

AKTUÁLIS HELYZET, A MEGVALÓSÍTÁS ÜTEMTERVE A megvalósítást az új üzemanyag bevezetésének idôigénye, az engedélyezés menete és a négyévenkénti hosszú fôjavításokhoz kötött átalakítások megvalósítása határozza meg, valamint a megvalósítást befolyásolta a 2. blokkon 2003-ban bekövetkezett üzemzavar és következményeinek felszámolása is. Az ütemterv szerint a megvalósítás a 4. blokkal kezdôdött a 2006-ban. A fôjavítás alatt megtörtént a szükséges átalakítások kivitelezése, és a hatóság megadta az átalakítási engedélyt is. A visszaindulás után a 4. blokk felterhelése, az engedélyezett üzemviteli program alapján történt. A tel-

510

MWe

500 490 480 470 460 450 440

2005

2006 1. blokk

2. blokk

2007 3. blokk

2008

2009

4. blokk

2. ÁBRA A TELJESÍTMÉNYNÖVELÉS ÜTEMEZÉSE

jesítménynövelés három lépésben történt meg: az eredeti 100%-os, majd 104%-os és 108%-os szinten. 100%-os teljesítményen került elvégzésre a módosított turbinaszabályzók dinamikai ellenôrzése. Minden teljesítményszinten megtörtént a blokk üzemének teljes körû reaktorfizikai, technológiai, vegyészeti ellenôrzése, illetve a kiválasztott szekunderköri csôvezetékek rezgésmérése is. A 4. blokk 2006. szeptember 28-án érte el elôször az 1485 MW reaktor hôteljesítményt (108%), és azóta is így üzemel. 108%-os teljesítményen megtörtént a blokk dinamikai ellenôrzése teherledobással, a háziüzemi teljesítmény szintjére. A felterhelés óta a blokk stabilan üzemel a 108%-on, a paraméterek az elôzetesen számított értékeknek megfelelnek, illetve megengedett határértékeken belül vannak. A zóna valamennyi korlátozó paramétere tekintetében rendelkezik tartalékkal. A 108%-os teljesítményen a vizsgált radiokémiai és kémiai paraméterek megfelelnek a kritériumoknak, illetve a 108%-on felvett adatok nem térnek el a 100%-os üzemre jellemzô és az üzemviteli dokumentációban szereplô adatoktól. A vizsgálati eredmények alapján a fôvízkörben fûtôelem-inhermetikusságra, vagy más anomáliára utaló jelenségek nem tapasztalhatók. A szekunderkörben mért rezgések abszolút értékei nem haladták meg az

eredeti névleges teljesítményen általában jellemzô értékeket és az amerikai ASME szabvány szerint elvégzett számítás alapján a megengedett határokon belül maradtak. A megnyugtató eredmény részben a korábbi földrengésvédelmi programnak köszönhetô. A blokk bruttó hatásfoka a teljesítménynövelés hatására nem változott, értéke 34,2%. Az optimális hûtôvízhômérséklet esetén a blokk villamos teljesítménye min. 507 MW, de figyelembe véve, hogy a melegebb nyári idôszakban a blokkot nem mindig lehet a maximális teljesítményen üzemeltetni, a blokk új névleges villamos teljesítményét 500 MWe-ban határoztuk meg. A 4. blokki megvalósítási tapasztalatok alapján a Paksi Atomerômû Zrt. folytatja a teljesítménynövelés programját. A négy VVER–440 blokk villamos teljesítménye 2009-re éri el az 500 MWe-t az alábbi ütemezésben:

A TELJESÍTMÉNYNÖVELÉS GAZDASÁGOSSÁGA A TN megvalósítás beruházási programjának tervezett költségvetése a projektterv szerint valamivel kevesebb, mint 5 milliárd forint. A gazdaságossági vizsgálatot a projektterv egy modern, kombinált ciklusú gázturbinás (CCGT) erômû létesítésével összehasonlítva, valamint megtérülés elemzéssel végezte.


49

A belsô megtérülés vizsgálatához a folyó évi beruházási költségek konzervatívan becsülve a projekt 2009. évi befejezésére átszámítva 5,537 milliárd forintot tesznek ki. A számítás bemenô adatai között a jelenlegi rendelkezésre állással számított villamosenergia-termelés többlete, lineáris értékcsökkenés, az üzemeltetési költségek változása és a makrogazdasági tényezôk szerepelnek. Az elvégzett számítás szerint a beruházás már 3 év után nyereségessé válik, belsô megtérülési rátája 55,7%, amely kiemelten jó értéknek számít. A TN beruházás a teljes végrehajtás után a 2010. évben várhatóan 0,54 Ft/kWh fajlagos költségcsökkenést eredményez. A projekt végén mind a négy paksi blokk új névleges teljesítménye 500 MW (az erômûé összesen 2000 MW) lesz, tehát a beruházás következtében összesen legalább 120 MW kapacitás létesül. A többlet teljesítmény létrehozásának fajlagos költsége mintegy 43,8 MFt/MW. Ezt összevetve a hazánkban ma potenciá-

I

lisan elképzelhetô alaperômû-építésekkel a következôt látjuk: 1. TÁBLÁZAT VILLAMOSKAPACITÁS-LÉTESÍTÉS FAJLAGOS KÖLTSÉGE

Új építésû erômûtípus

Fajlagos beruházási költség [MFt/MW]

Ligniterômû

350

Földgázerômû

125

(CCGT) Biomassza

400

erômû AE teljesítmény-

~43,8

növelés

Az adatokból látszik, hogy a paksi atomerômû teljesítménynövelése révén létesített alaperômûvi kapacitástöbblet beruházási költsége mintegy harmada egy kombinált ciklusú gázturbináénak, és nyolcada egy ligniterômûének. A fenti eredményeket összegezve elmondható, hogy a 2009. évig a villamos energiát legolcsóbban elôállító paksi atomerômûben gazdaságos módon 120-140 MW többlet – CO2-

I

50

IRODALOM [1] Projekt terv a paksi atomerômû 1–4. blokk teljesítményének növelését szolgáló projekthez. Paksi Atomerômû Rt. 2002. 09. 23. [2] A paksi atomerômû teljesítménynövelésének gazdasági vizsgálata. PA Rt. 2005. szeptember. [3] Miért nincs az atomerômû üzemidôhosszabbításának ésszerû alternatívája Magyarországon? TIG-RES Rt., Budapest, 2004. október 6. [4] MVM Zrt.: Magyarország energiapolitikai tézisei 2006–2030. Magyar Villamos Mûvek Közleményei különszám. XLIII. Évfolyam, 2006. november. [5] PA Zrt. Mûszaki Igazgatóság: Elôterjesztés a 2007. január 22-i MûszakiGazdasági Értekezletre: A 4. blokki teljesítménynövelés értékelése.

hírek

Folytatás a 45. oldalról

I

kibocsátás nélküli – termelôi kapacitás létesül úgy, hogy az erômû biztonsági mutatói nem romlanak. E cél elérése erôsíti a PA Zrt. és MVM Zrt. versenyképességét és lehetôvé teszi a stratégiai célok teljesülését.

nyuló regionális árszint alatt álltak meg, azzal hogy az MVM lényegében megfékezte az áremelkedést a hazai fogyasztókra nehezedô árnyomást korlátozta. Piacnyitás kérdése: Jelenleg jogilag a fogyasztás mintegy 65%-a történhetne a szabadpiacról. Ezzel szemben a hatóságilag alacsonyan tartott árak hatására a 2006. szeptemberi 39%-ról, mintegy 22-23%-ra csökkent a versenypiac nagysága. 2008. január 1-jétôl a fogyasztók szándékától függetlenül minden nem háztartási fogyasztót kivéve, mindenki a versenypiacon kap villamosenergia-ellátást. Tehát a jelenlegi versenypiaci nagyságrend, mintegy háromszorosára nô, ami azt jelenti, hogy a fogyasztók jelentôs részénél következik be lényegi változás. Milyen árnövekedések láthatók? A jelenlegi hatósági árakhoz viszonyítva a számítások csak a hátteret, részleteket is ismerôk által végezhetôk el. Ugyanis teljesen más termékek értékesítésére került sor a tegnapi napon, mint amit a közüzemi nagykereskedô jelenleg értékesít. Csak egy példát: az úgynevezett nappali villamos energia hatósági nagykereskedelmi ára jelenleg 10,99 Ft/kWh (a csúcsidôszaki ár 21,98 Ft/kWh). Amennyiben a nappali és csúcsidôszaki termék helyett ugyanazt a mennyiséget zsinór energiaként értékesíte-

2007/1-2 I

nénk, az azonos értékû ár 13,93 Ft/kWh lenne, a csúcsidôszaki ár változatlansága mellett. Ehhez képest a tegnapi napon eladott zsinór villamos energia ára 16,55 Ft/kWh volt (65 b/MWh), azaz a termék áremelkedésének mértéke 18,3%. A fogyasztói árakban ennek hatása csak részben jelentkezik. Az úgynevezett kisfogyasztóknál (iskolák, üzletek, kisvállalkozások, kisfeszültségen vételezô közintézmények, stb.) az utóbbiak aránya az árnak mintegy kétharmada, így a végfogyasztói árra kifejtett hatás lényegesen kisebb. A több 10%-kal való áremelkedéssel való riogatásnak semmi alapja nincs. Az MVM a kormány szándékával összhangban minden rendelkezésre álló, a versenypiaci szabályokkal összhangban lévô eszközzel elô kívánja segíteni a lakosság megvédését a közép-európai piacokon tapasztalható meredeken emelkedô áremelési hatásoktól. Ennek legfôbb eszköze az a versenyképes hosszú távú erômûvi szerzôdéses portfolió (HTM-ek), amely stabil kiszámítható árakon biztosít villamos energiát. Az elmúlt egy év során az MVM óriási erôfeszítéseket tett a versenyképes szerzôdések EU konform módon történô megôrzése érdekében. Ennek köszönhetôen képes az MVM a kínálat megteremtésével – elsôsorban a lakosság számára – kedvezô árú villamos energiát biztosítani.


ENERGIAPIACI KÖRKÉP – ÚJSÁGÍRÓI SZEMMEL 2007. ELSÔ FELÉBEN FINISÉHEZ ÉRKEZETT A VILLAMOSENERGIA-PIAC MÛKÖDÉSÉT SZABÁLYOZÓ TÖRVÉNYKEZÉSI MUNKA, AMELYNEK EREDMÉNYEKÉNT JÚNIUS VÉGÉN HOSSZAS ELÔKÉSZÜLET UTÁN A PARLAMENT TAVASZI UTOLSÓ ÜLÉSNAPJÁN ELFOGADTÁK AZ ÚJ VILLAMOS ENERGIA TÖRVÉNYT (VET), SÔT ELKÉSZÜLT A GAZDASÁGI TÁRCA 2020-IG ELÔRE MUTATÓ ENERGIAPOLITIKAI KONCEPCIÓJA IS. IGAZ, EKÖZBEN EGYRE-MÁSRA AZT HALLOTTUK A KÜLÖNFÉLE ENERGETIKAI RENDEZVÉNYEKEN A PIACI SZEREPLÔKTÔL, HOGY BIZONY KÖZEL SEM ELÉGEDETTEK, SÔT BIZONYOS ESETEKBEN ALAPVETÔEN KÉRDÔJELEZIK MEG A PIAC TÉNYLEGES MÛKÖDÉSÉT. BÁR ÍRÁSUNKBAN FÔLEG A VILLAMOSENERGIA-PIAC KÉRDÉSEIVEL FOGLALKOZÓ RENDEZVÉNYEKEN ELHANGZOTTAKAT ÖSSZEGEZZÜK, NÉHÁNY ESETBEN AZÉRT „KITEKINTÜNK” A GÁZPIACRA IS.

MAYER GYÖRGY

Az eltelt hat hónap legjelentôsebb eseménye, hogy hosszas elôkészület után elfogadta a T. Ház az új áramtörvényt, amely minden fogyasztó számára lehetôvé teszi a szabad szolgáltató választást, igaz minderre majd csak jövô január elsejétôl, a törvény tényleges hatályba lépésétôl kezdôdôen lesz lehetôség. Ám az eddig vezetô út közel sem volt zökkenômentes, sôt számos még mindig nyitott kérdés maradt megoldatlan. Talán a legjelentôsebb ezek közül, hogy a hosszú távú áramvásárlási (HTM) szerzôdéseket nem rendezi az elfogadott VET, erre egy késôbbi, a Miniszterelnöki Hivatal által vezetett eljárásban lesz lehetôség. Ez a téma, vagyis a HTM-ek jövôje egyben jelentôs árvitát is hozott. Egyes szakértôk szerint akár 30 százalékos áremelkedést, valamint közel 300 milliárd forintos kártérítést is okozhat a szerzôdések hatalmi szóval történô megszüntetése, mások szerint viszont szóba sem jöhet semmilyen kártérítés, sôt a piaci verseny még árcsökkenést is eredményezhet. Mindeközben egy eddig nálunk nem igazán tapasztalt eseményt is regisztrálhattunk, májusban néhány órás fogyasztói korlátozás bevezetésére kényszerült a Mavir. Ez utóbbi, vagyis az átmeneti és országos szinten tényleg nem jelentôs áramszünet aztán komoly vitát eredményezett a hazai kapacitások elégségét, illetve szûkösségét illetôen. Ehhez kapcsolható, mert ténylegesen is bebizonyosodott, hogy a paksi atomerômû nélkül lehetetlen garantálni az ellátás biztonságát, sôt Podolák György, a parlament gazdasági bizottságának

alelnöke nyíltan kimondta: 2008 végére meg kellene hoznia a parlamentnek azt az elvi döntést, amely megerôsíti, hogy új atomerômûvi blokkra vagy blokkokra van szükség Magyarországon, mert 8-10 év, amíg az engedélyezéstôl kezdve megvalósulhat egy ilyen beruházás. De mielôtt az elfogadott törvény tudatában elégedetten várhatjuk a mindent megoldó liberalizált piac beköszöntét, nézzük idôrendben az eddig történteket.

ELKÉSZÜLT, DE LÁTHATATLAN KONCEPCIÓ Elkészült az új energiapolitika tervezete, amely jelenleg közigazgatási egyeztetésen van és várhatóan néhány héten belül kerülhet a nagyobb szakmai nyilvánosság elé – jelezte Felsmann Balázs, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) szakállamtitkára február elején, a Népszabadság már hagyományos energiapolitikai kerekasztal rendezvényén. Mint mondta: az új koncepció – amely a jelenleg is érvényes 1993-ban készült energiapolitikát váltja majd fel – az EU hasonló dokumentumainak alapján készült el, vagyis alapkérdése a fenntartható fejlôdés, az energiatakarékosság és a környezetvédelem, így a kiotói célok elérésének biztosítása. Ezen belül természetesen alapvetô kérdés az energiatakarékosság és energiahatékonyság, amelynek támogatásai leginkább három szektort érintenek, a vállalatokat, az intézményeket és a lakosságot. A különféle energiatakarékossági pályázatok elsôsorban a

Nemzeti Fejlesztési Terv keretében kerülnek meghirdetésre. A szakállamtitkár szerint a következô 7 évben a különféle energiatakarékossági pályázatokra a tárca mintegy 40 milliárd forintot tud fordítani. A rendezvényen Horváth J. Ferenc, a Magyar Energia Hivatal (MEH) elnöke az energiatermelés kérdései között azt említette, hogy a kombinált ciklusú erômûvek hatásfoka nagyjából 50 százalék, így ezek tekinthetôk a legjobb energiatermelôknek. Mindez abban az összevetésben érdekes, ha látjuk, hogy a teljes hazai erômûpark termelési hatásfoka viszont csak mintegy 33 százalékos. A kapcsolt energiatermelés támogatása tavaly 8 Ft/kWh volt, míg a megújuló energiabázisú termelés 11 Ft/kWh támogatást kapott. Molnár László, az Energia Központ Kht. ügyvezetô igazgatója szerint a magyar ipar szerkezete lényegesen jobb, mint az EU 15-ök átlaga, viszont a lakásállomány rendkívül rossz állapota lerontja az energiahatékonyságunkat. Varró László, a MOL vezetô közgazdásza szerint Magyarországnak semmilyen energiatakarékossági programja nincs, inkább energiapazarló politikája van. Bírálta a gáz-, és villamosenergia-támogatási rendszereket, valamint az adórendszert és a megszorításokat is. Szerinte lényegesen egyszerûbb lenne, ha a kormányzat az energia valós árát fizettetné meg. A kerekasztal-beszélgetésen többször felvetôdött, hogy az unió elképzelései szerint 2020-ig a tagországok energiafelhasználását 20 százalékkal kell csökkenteni, de ez a résztvevôk többsége szerint Magyar-


51

országon a jelenlegi támogatási és pályázati rendszerek mellett biztosan nem lesz tartható. A villamosenergia-piaci modellre vonatkozó koncepciót január 30-án fogadta el a Gazdasági Kabinet. Ezt követôen áprilisban tárgyalta a kormány az új modellre vonatkozó törvénytervezetet, majd június végéig fogadhatja el az Országgyûlés az új törvényt. Így július elsejével részlegesen hatályba léphet az új VET, majd 2008. január elsejétôl megvalósulhat a teljes piacnyitás – ismertette Zarándy Tamás, a GKM osztályvezetôje február közepén, a GasCon konferencián. Szerinte az új földgázpiaci modell 3-6 hónapon belül követheti a villamosenergia-piaci modellt, így várhatóan 2008. július elsejével léphet életbe. A gázpiac megnyitásának várható gazdasági hatásairól szólva a kormány számára készült szakértôi bizottsági anyagra hivatkozva elmondta, hogy a korlátozott kínálat miatt sem az Európai Unióban, sem Magyarországon nem várható számottevô verseny kialakulása. Így illúzió lenne a piacnyitástól jelentôs versenyt várni vagy az árak csökkenését remélni. A gázpiacon jelentôs természetes és kereskedelmi monopóliumok vannak, amelyek a jövôben is fenn fognak maradni, hiszen mint közismert alapvetôen egy beszállítótól függ az ellátás, ezért az árak és a kínálat terén sem várható számottevô változás. A jövôre vonatkozó elképzelések szerint olyan piaci önszabályozás fog megvalósulni, amelybe a hatóságok csak akkor avatkoznak majd be, ha a verseny sérül. Az energia rendelkezésre állása és költsége nem csak a gazdaság versenyképességének fontos tényezôi, hanem a lakosság közérzetének és életszínvonalának is meghatározói – áll abban a jelentésben, amelyet a kormány javaslatára felállított szakértôi bizottság készített el a magyarországi energiaellátás és biztonság alapvetô kérdéseirôl. Ezeket a mondatokat Vajda György akadémikus, a bizottság elnöke mondta, egy szakújságíróknak rendezett háttérbeszélgetésen. Mint jelezte: a földgázellátás fontosabb kérdéseit vizsgálva látható, hogy részaránya a teljes energiafelhasználásunkon belül rendkívül magas, Európában csak Hollandiá-

52

2007/1-2 I

ban magasabb, ám ôk jelentôs hazai készlettel rendelkeznek. Magyarország teljes energiafelhasználásának közel 50 százalékát földgázzal fedezzük, aminek 80 százalékát import biztosítja. A földgázszükséglet a jövôben tovább fog nôni, ami a behozatal emelkedését okozza. A magyar földgázrendszer mûszaki színvonala megfelelô, de fejlesztése nem tartott lépést a földgázfelhasználás gyors növekedésével, mert az alacsonyra leszorított gázárak nem biztosították a szükséges fejlesztési forrásokat. A gázrendszer a teljesítôképessége határára jutott, nagyjából elérte a napi 90 millió m3-t, így egy tartós kemény tél fogyasztói korlátozást tehet szükségessé. A gázkorlátozás megelôzésére sürgôsen szükséges a kereskedelmi gáztárolói kapacitás növelése (új tároló létesítése, illetve a meglévôk bôvítése), valamint az importvezetékek kapacitásbôvítése. Hosszabb távon szükséges az Ukrajnán áthaladó import mellett új beszállítási útvonal kialakítása. Ezt a Törökországba irányuló „Kék folyam” meghoszszabbítását jelentô Déli vezeték vagy – kisebb valószínûséggel – a Nabucco-projekt teheti lehetôvé. Figyelemmel kell kísérni az ezekkel kapcsolatos nemzetközi fejleményeket, és a gyorsabb megoldást kínáló változat mellett célszerû magunkat elkötelezni. Ellátásbiztonságunkat növelné és gazdasági haszonnal is járna, ha a vezeték Magyarországon keresztül haladna, ezért célszerû a nemzetközi tárgyalásokon erre nagyon odafigyelni. Igaz ez a vizsgálat még azelôtt történt, hogy a makói gázmezôrôl megjelentek a beszámolók, mert ez a lehetôség – amennyiben gazdaságosan kitermelhetô –, új helyzetet teremthet a hazai ellátásban. A bizottság lehetôséget lát a gázbeszerzési ár mérséklésére a szerzôdéses árak felülvizsgálatával, mert Magyarország drágábban vásárolja az orosz gázt, mint a legtöbb európai ország. Vajda György a villamosenergiaellátásról szólva hangsúlyozta: rendkívül lényeges és az energiaellátás nagyon erôs importfüggése is indokolja, hogy a termelés minél szélesebb energiabázisra (földgáz, atom, szén, megújuló) támaszkodjon. A következô két-három évtizedben 78000 MW-ot kitevô új kapacitásra


lesz szükség, fôként a leállításra kerülô erômûvek pótlására, kisebb mértékben az igénynövekedés fedezésére. Gondot jelent viszont, hogy a tervbe vett új erômûvek többsége gáztüzelésû, ez pedig tovább növeli az energiafüggôséget. A bizottság többségi véleménye szerint mindezek miatt is a paksi atomerômû üzemidejének meghosszabbítása a jelenlegi magyar energiapolitika egyik kulcskérdése. Szerepe van – többek között – az ellátásbiztonság növelésében és a kiotói vállalás teljesítésében. Amennyiben ez nem történne meg további 2000 MW-tal növekedne az erômûépítés igénye, ami fôleg gáztüzelésû kapacitásokat jelenthetne és csak meglehetôsen feszített ütemben lehetne teljesíthetô, valamint mintegy 3 milliárd m3-rel növelné a földgázszükségletet. A bizottság tagjainak többsége távlatilag is fontosnak tartja az atomenergia szerepét a magyar energiapolitikában. Mindezek miatt új atomerômûvi blokkokat lenne célszerû üzembe helyezni – feltehetôleg paksi telephelyen –, ám ezt a kérdést csak a következô évtized közepe táján idôszerû megvizsgálni. Addigra figyelembe vehetôek a magyar viszonyok között is számításba jöhetô harmadik generációs erômûvek üzemi tapasztalatai, amelyek világszerte mostanság kezdenek teret nyerni. Japánban már három üzemel, Franciaországban és az USA-ban ilyenek építését tervezik, Finnországban már épül az új blokk és Kínában is több létesítése szerepel a tervekben. Vajda György kérdésre válaszolva elmondta, hogy az új atomerômû-építés kérdésében azért fogalmaztak nagyon óvatosan és jelezték, hogy a döntést néhány évig el kellene halasztani, mert nem szerették volna megzavarni az üzemidôhosszabbítást. Több olyan példa is volt már néhány európai országban, amikor egy-egy elhamarkodott bejelentés, döntés komoly ellenállást váltott ki például a különféle zöld szervezetek részérôl, ezzel pedig nem szeretnék megnehezíteni az üzemidô-hosszabbítás társadalmi elfogadtatását. A februárt a Wbpr Hungária „Modellváltás a teljes piacnyitás tükrében” címû konferenciája zárta, amelyen az új árampiaci szabályozás

alappillérének az uniós direktíváknak megfelelôen az ellátásbiztonságot, a versenyképességet és a fenntarthatóságot nevezte Felsmann Balázs, a gazdasági tárca szakállamtitkára. Szerinte a piacnyitás meghatározásának nem lehet az a fô szempontja, hogy mennyibe fog kerülni az energia. Azért nem lehet ez a legfontosabb szempont, mert az új rendszer alapvetôen más lesz, mint a mostani, elsôsorban a piaci viszonyok fognak dominálni. Mint mondta: bár ezen a rendezvényen a villamosenergiapiacról van szó, de ebben a tekintetben a gázár támogatási rendszerének átalakítása egyfajta jelzésértékû, amely követhetô az árampiacnál is. A támogatás átkerült a szociális és munkaügyi tárcához, ez pedig egyértelmûen jelzi, hogy a szociális kérdések elválasztandóak az energetikai szakmától. Ezt követte Gordos Péter, a gazdasági tárca osztályvezetôjének elôadása, aki szerint a kormánynak sürgôsen dönteni kellene a hosszú távú áramvásárlási szerzôdésekrôl, többek között azért, mert az unió is vizsgálatot folytat ebben a kérdésben. Brüszszel például kifogásolja, hogy a HTM-ek az érintett erômûveket a versenytársakhoz képest kedvezményezett helyzetbe hozzák, illetve nehezítik a piacra lépést. Az EU a garantált megtérülést is kifogásolhatónak tartja, mert így a kérdéses erômûveknek gyakorlatilag csak technológiai kockázatokkal kell számolniuk. A HTM-ek akadályozzák azt is, hogy a teljes piacnyitást követôen harmadik fél ezekhez a kapacitásokhoz hozzáférjen. Ebben az ügyben a magyar kormány és Brüsszel között március 8-án volt egyeztetés. Gordos Péter kétféle megoldást is elképzelhetônek tart, így szóba jöhet a HTM-ek átalakítása, de a teljes megszüntetésük is. Egyvalami viszont rendkívül lényeges, mégpedig az, hogy mielôbb döntsön a kormány ezekrôl a szerzôdésekrôl. Tari Gábor, a Mavir hálózati igazgatója a konferencián jelezte, hogy a rendszerirányító évente mintegy 20 milliárd forintot fordít a hálózatfejlesztésre, ennek felét a felújításokra, másik felét az új hálózatok építésére költik. Megnehezíti a helyzetet, hogy az alállomások és távvezetékek egy

része rendkívül elavult, van amelyik 30-40 éves. Éppen ezért terveik szerint 2010–12–re az összes ilyen régi, még fel nem újított létesítményt korszerûsítik. Ennek a munkának a forrásigénye évi 9-10 milliárd forint. A Mavir a hálózatfejlesztésekkel is igyekszik követni a versenypiac megjelenésével megnövekvô igényeket, ám sok esetben a szomszédos országok lehetôségei is korlátozzák a fejlesztési elképzeléseket. Az ellátás biztonsága és a versenypiac bevezetésével megnövekvô igények miatt folytatni kell a hálózatfejlesztést. Ezek a munkák részben a határkeresztezô, részben a belsô hálózat fejlesztését jelentik.

FÓKUSZBAN A NUKLEÁRIS ENERGIATERMELÉS A márciusi „konferenciaszezont” az Energiapolitika 2000 Társulat fóruma nyitotta, amelyen Hamvas István, a paksi atomerômû mûszaki vezérigazgató-helyettese tartott elôadást. Mint mondta: az atomerômû biztonságos üzemvitellel, kiváló termelési eredményeivel, nemzetközileg elismert rendelkezésre állási mutatókkal igazolta azokat az egykori energiapolitikai döntéseket, amelyeket az atomerômû létesítésére 1964-ben meghoztak. Ezt követôen a hazai és nemzetközi események miatti késedelmek következtében végül 1974-ben döntöttek az építés folytatásáról, így aztán 1982 és 1987 között álltak üzembe az atomerômû blokkjai. Hamvas István szerint az erômû biztonságának növelésére 1996–2002 között összességében mintegy 60 milliárd forintot fordítottak, így sikerült elérni, hogy minden tekintetben megfeleljen a hasonló korú nyugat európai atomerômûvek biztonsági színvonalának. Ezen a kedvezô megítélésen a 2003 áprilisában bekövetkezett üzemzavar sem változtatott, amelyet a paksi atomerômû és a TVEL szakemberei három és fél éves elôkészület után mintegy három hónapos munkával 2007 január végére teljesen felszámoltak. Tavaly az atomerômû a hazai áramtermelés 37,6 százalékát biztosította, továbbra is a legolcsóbban, jelenleg 8,60 Ft/kWh áron. Hamvas István jelezte azt is, hogy

az erômû gazdasági és mûködési hatékonyságának növelése, piaci pozíciójának javítása, valamint a teljes piacnyitásra történô felkészülés kapcsán olyan programot indítottak 2005-ben, amelynek fô elemei a teljesítménynövelés, a karbantartás-optimalizálás és az üzemidô-hosszabbítás. A program egységes keretbe foglalja a már megkezdett és a tervezett rövid-, közép- és hosszú távú intézkedéseket. Ennek részeként például már tavaly megtörtént a négyes blokk 8 százalékos teljesítménynövelése. Az üzemidô-hosszabbítási program környezetvédelmi engedélyezési eljárásában a hatóság már kiadta az erre vonatkozó engedélyt. A következô állomás a kétlépcsôs nukleáris biztonsági engedélyezési folyamat, amely 2008-ban egy program elkészítését és 2012-ben az üzemeltetési engedélyt érinti. Ezt követi majd a termelési, mûködési engedély megszerzése. Mindez azért is rendkívül lényeges, mert az atomerômû ma a hazai közüzemi energiaellátás meghatározó, legolcsóbban termelô egysége. Versenyképessége hosszú távon fenntartható, vagyis a paksi atomerômûnek nincs reális ellátásbiztonsági, környezetvédelmi és gazdasági alternatívája. Mindezt ráadásul olyan környezetben kell vizsgálni, amikor 2020-ig mintegy 6000 MW, 2030-ig pedig 8000 MW új erômûvi kapacitást kell építeni az országban a növekvô energiaigények biztosítására és a leállítandó elavult kapacitások pótlására. A konferencián Járosi Márton, az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke hangsúlyozta, hogy 1993 óta nem készült hazánkban átfogó energiapolitikai koncepció, a jelenlegi kormány 2004-tôl kezdôdôen képtelen egy elfogadható stratégiát kidolgozni. A magyar energiapolitika a rendszerváltozás óta liberál-globalista. A kormányok energiapolitikája egy gyermekmese analógiájára úgy foglalható össze, hogy ez elment vadászni, ez lelôtte és így tovább… Vagyis az Antall-kormány elôkészítette az energetikai privatizációt, a Horn-kormány végrehajtott, a Fidesz-kormány elôkészítette a liberalizációt, az utána következô MSZP-kormányok ezt mind a mai napig végrehajtják, a fogyasztók pedig megisszák a levét.


53

ÚJ ATOMERÔMÛVI FEJLESZTÉSEK Alig egy héttel késôbb került sor arra a Magyar Tudományos Akadémián rendezett konferenciára, amelyen a világ vezetô atomerômû gyártó cégei mutatkoztak be, ismertetve a legújabb fejlesztéseket, az új atomerômûvi technológiákat és gyártási tapasztalataikat. A konferencia bevezetô elôadásában Aszódi Attila, a Magyar Tudományos Akadémia Energetikai Bizottságának elnöke, a BME Nukleáris Technikai Intézet igazgatója a magyarországi energiapiaci helyzetet ismertette, külön kitérve a paksi atomerômû szerepére a biztonságos energiaellátásban. A konferencián a francia AREVA elôadói a Finnországban és Franciaországban épülô EPR, európai nyomottvizes reaktort és az SWR 1000, továbbfejlesztett közepes méretû forróvizes reaktor passzív biztonsági megoldásait ismertették. Az Atomstroyexport szakemberei az elterjedt VVER típusú reaktorok újabb fejlesztéseit mutatták be, míg az amerikai General Electric képviselôi a cég továbbfejlesztett reaktorait szemléltették. A konferencia további részében két japán világcég, a Hitachi és a Mitsubishi atomerômûvi technológiái kerültek napirendre. A konferencián mindegyik világcég elôadója szerint egy új nukleáris reneszánsz tapasztalható, ezért elengedhetetlen az eltelt évtizedekben összegyûlt atomerômû-építési és -mûködtetési technológiák továbbfejlesztése, a biztonság növelése és a gazdaságosság, valamint a környezetvédelmi kérdések elôtérbe helyezése, amelyre mindegyikük kiemelt figyelmet fordított az utóbbi idôszakban. A bemutatkozó vállalatok komplett atomerômû-építési projekteket tudnak ajánlani, amely felöleli a tervezéstôl a kivitelezésig és az azt követôen nyújtandó szolgáltatásokig a teljes vertikumot, sôt néhány cég egészen az uránbányászattól kezdôdôen minden munkafázist saját vállalatain keresztül képes megvalósítani. Az Európai Unió országaiban 2030-ra 50 százalékkal fog megnövekedni az energiafelhasználás, ezen belül 41 százalékkal emelkedik a kôolajfelhasználás. Az unió energia-

54

2007/1-2 I

importja a jelenlegi 50 százalékról 65 százalékra fog növekedni, miközben a kitermelô országok egyre nagyobb politikai és gazdasági befolyást igyekeznek maguknak biztosítani – mondta Andris Piebalgs, uniós energiaügyi biztos az „Energia és klímaváltozás Magyarországon” címû, március végi budapesti konferencián. Szerinte emellett a klímaváltozás okozza a legnagyobb problémát, mert a globális felmelegedés a déli országokban komoly aszályokat fog okozni és a szükséges ivóvíz biztosítása is egyre nehezebb lesz. Ez egyfajta északi irányú elvándorlást és akár háborúkat is kirobbanthat. Az energiaellátás biztonságának növelése mellett tehát a klímavédelem az egyik legfontosabb feladat. Globálisan kell csökkenteni a klímaváltozást okozó gázok kibocsátását, növelni kell az energiatermelésben az alternatív energiaforrások arányát és egyre inkább figyelni kell az energiatakarékosságra. A kitûzött célok eléréséhez többek között egy jól mûködô liberalizált európai egységes energiapiacot kell létrehozni, megteremtve a hálózatok és vezetékek összeköttetését, ám ez rendkívül sok és drága beruházást igényel. Mindezek ismeretében azt is látni kell, hogy Magyarországnak sem sikerülhet egyedül megteremtenie az energiaellátás biztonságát, ehhez össze kell fognia a környezô országokkal. Az energiakérdéshez tartozik az is – tette hozzá Andris Piebalgs –, hogy javítani kell a gépjármûvek hatékonyságának növelését, valamint a nagyvárosokban fejleszteni kell a tömegközlekedést. A hatékonyságnövelésre és energiatakarékosságra a lakosságot is meg kell nyerni, bár a különbözô felmérések szerint az uniós állampolgárok hajlandóak a változásra, így például az energiatakarékos berendezések, eszközök megvásárlására, ám ezt ösztönözni kell többek között adókedvezményekkel, állami támogatásokkal. A megújuló energiaforrásokról szólva az uniós biztos jelezte, hogy azok jelenleg az európai energiamixben 6 százalékot képviselnek, ezt pedig jelentôsen növelni kell. Szerinte a nukleáris energia felhasználása európai szinten várhatóan továbbra is a jelenlegi arány közelében marad,


ami ma a teljes villamosenergia-termelés egyharmadát biztosítja. A fejlesztéssel kapcsolatos döntést minden tagországnak magának kell meghoznia, ezt az unió nem határozza meg, de a közvélemény megnyeréséhez a hulladéktárolást is meg kell oldani.

ÚJ ENERGIAPOLITIKÁRA VAN SZÜKSÉG Magyarország az unió elképzeléseivel összhangban dolgozza ki saját stratégiáját, ezzel is aktívan hozzájárulva a közös energiapolitika megteremtéséhez – mondta az uniós biztos elôadásához kapcsolódva Kóka János gazdasági miniszter. Az országnak új, rugalmas energiapolitikára van szüksége, amelyet a tárca már kidolgozott és jelenleg a szakmai egyeztetések folynak. Az új stratégia szerint csökkenteni fogják az állam szerepvállalását, ki kell vonulni számos területrôl, így például az árszabályozást sem szabad központilag befolyásolni. Inkább a fogyasztóvédelemre kell helyezni a hangsúlyt, megerôsítve a szabályozási kérdéseket, amelyek az ellátás biztonságát szolgálják. Az ellátás biztonsága mellett a környezetvédelem és a hatékonyságnövelés Magyarországon is központi kérdés, valamint alapvetô, hogy az atomenergiának hosszú távon meghatározónak kell maradnia az energiamixben. Az orosz gázfüggôségünk 80 százalékos, ezt minden módon csökkenteni kell. Magyarország az unió elképzeléseivel összhangban aktív szerepet kíván vállalni a nemzetközi Nabucco projektben – hangsúlyozta Kóka János – cáfolva azokat a sajtóhíreket, hogy a kormány inkább az orosz Kék áramlat nevû vezeték építése mellett kötelezte volna el magát. A miniszter szerint hazánk abban érdekelt, hogy a különbözô elképzelésekbôl mielôbb megvalósuló projekt, tényleges energiaszállító vezeték legyen. A tárca elképzelései szerint emellett a megújuló energiaforrások részarányát 2020ra 14-16 százalékra kell emelni, a biodízel részarányát pedig 10 százalékra kell növelni. Jövô év elején érkezhetnek az elsô kis-, és közepes aktivitású radioaktív

hulladékokat tartalmazó hordók a Bátaapátiban épülô tárolóba, majd ezt követôen 2009 végére elkészülhet az elsô négy föld alatti kamra is a lejtôs aknákkal együtt, amely már a végleges tárolását fogja biztosítani az atomerômûvi és intézményi eredetû radioaktív hulladékoknak – ismertette április elején, az Energetikai Szakkollégium rendezvényén Hegyháti József, a Radioaktív Hulladékokat Kezelô Kht. ügyvezetô igazgatója. Mint az elôzményekrôl elmondta: a Bátaapáti kis-, és közepes aktivitású intézményi eredetû radioaktív hulladéktároló helyszínén 1996-ban kezdôdtek el a telephelykutatások, majd 2004-ben fejezôdött be a kôzet alkalmasságát igazoló program. Hegyháti József szerint az idei évben és jövô év elején elkészülnek a felszíni technológiai épületek többségével, ahol átmenetileg már 3000 hordónyi kis-, és közepes aktivitású hulladékot is el tudnak helyezni. Mindennek azért nagy a jelentôsége, mert így el lehet kerülni azt, hogy Pakson kelljen kialakítani egy több milliárd forintba kerülô átmeneti tárolót. Ezt követôen 2009 végére elkészülnek a lejtôs aknák és kialakítják az elsô négy, már végleges tárolást biztosító kamrát. A föld alatti teljes, vagyis 40 ezer köbméteres tároló befejezése pedig 2013-ra várható. Nagyon sokat javított a helyzeten, hogy kiemelt állami beruházássá minôsítették a létesítmény építését, mert ez garanciát jelent többek között az engedélyezési eljárás gyorsabb lebonyolítására és a pénzügyi fedezetre is. A tárolót egyébként úgy alakítják ki, hogy szükség esetén akár 100 ezer köbméteresre is kibôvíthetô legyen. Hegyháti József nagyon fontosnak nevezte, hogy emellett dolgoznak a paksi kiégett kazetták átmeneti tárolójának (KKÁT) bôvítésén is, ahol már 4747 kazettát tárolnak minden probléma nélkül. Jelenleg a 12–16. kamrák építése folyik, amelyek további három évre biztosítják a kiégett üzemanyag átmeneti tárolását. Ezeket a kamrákat – amelyek várhatóan az idei évben elkészülnek – úgy építik meg, hogy már figyelembe veszik a 2003-ban bekövetkezett üzemzavar felszámolásánál keletkezett sérült kazettákat tartalmazó tokok elhelyezé-

sét is. A kamrákban 120 ilyen tároló tok elhelyezésére lesz lehetôség. Az RHK Kht. úgy számol, hogy a kiégett kazetták végleges tárolóját – hiszen a paksi átmeneti tárolóban 50 évig biztosított a kiégett üzemanyag tárolása – 2047-re kell elkészíteni. A végleges tároló kutatási munkái idôközben újraindultak a Nyugat-Mecsek térségében lévô Bodán, ám az anyagi megszorítások miatt a munkálatok lelassultak. Az biztos azonban, hogy szükség van egy hazai nagy aktivitású hulladéktároló felépítésére és ez a létesítmény csak mély geológiai megoldású lehet. Az RHK Kht. feladata ezen kívül még a püspökszilágyi, nem atomerômûvi eredetû kis-, és közepes aktivitású hulladéktároló üzemeltetése is, amely tavaly volt 30 éves. A tároló eredetileg 5040 köbméteres kapacitása megtelt, ezért a közelmúltban korszerûsítették és elvégezték a létesítmény biztonságnövelô programját, tömörítették a korábban elhelyezett hulladékokat, így további 2-3 évtizedre megoldódott az ipari és létesítményi hulladékok biztonságos elhelyezése. Pakson adottak a feltételek, a szaktudás és a mûszaki tapasztalat ahhoz, hogy az atomerômû teljesítménynövelése és üzemidejének meghosszabbítása után újabb blokkot vagy blokkokat építsenek. Az erre vonatkozó döntés azonban nem az atomerômû hatásköre, hanem az Országgyûlésé. Idôközben megkapta az OAH engedélyét az erômû az egyes blokk teljesítménynövelésére, így a négy blokkból már a másodikon is megkezdôdhet ez a munka – összegezhetô az atomenergia jelenérôl és jövôjérôl rendezett április közepi, már hagyományos pécsi szakkonferencián elhangzottakból. Hamvas István, az atomerômû mûszaki vezérigazgató-helyettese elôadásában jelezte, hogy a tavaly év eleji gázkrízis, valamint az idei év eleji kôolaj-szállítási problémák és a klímaváltozás egyre sürgetôbb kérdései miatt Magyarországnak mindenképp át kell értékelnie energiapolitikáját, amelyet az is indokol még, hogy júliustól teljessé válhat az energetikai piacnyitás. Mint mondta: a paksi atomerômû sikeres múltja és jelene kellô alapot ad arra, hogy a jö-

vôbeni kihívásoknak is sikeresen megfeleljen, szolgálva az ellátás biztonságát, a versenyképességet és a fenntarthatóságot, amely feltételek az unió energiapolitikájának is az alapjait képezik. Az atomerômû kedvezô lakossági megítélésén a felmérések szerint a 2003-as üzemzavar sem változtatott, az erômû jelenleg az ország villamosenergia-igényének közel 40 százalékát elégíti ki biztonságosan, minden károsanyag-kibocsátás nélkül, és ami szintén nem elhanyagolható, a legolcsóbban. Pakson adottak a feltételei annak, hogy az üzemidô-hosszabbítás és a reaktorok teljesítményének növelését követôen új nukleáris blokkot vagy blokkokat építsenek, errôl azonban nem az erômûnek, hanem a parlamentnek kell majd annak idején döntést hozni. Précsényi Zoltán, Herczog Edit európa parlamenti lépviselô asszisztense az EU energiapolitikáját ismertetve jelezte, hogy kedvezô változás tapasztalható a nukleáris energiatermelésre vonatkozó közösségi elgondolásokban is. Az Európa Tanács kimondta ugyanis, hogy az európai energiaellátás elképzelhetetlen a nukleáris energiatermelés nélkül, bár ennek eldöntése a tagországok hatásköre. Számos országban új reaktorok építése került napirendre, ezért amennyiben Magyarországon is megszületik az erre vonatkozó döntés, azt optimális esetben 2008-ban meg kellene hoznia a parlamentnek, hogy az engedélyezés és építés átfutási idejét figyelembe véve 2020 táján elkészülhessen az új blokk. Az európai és értelemszerûen a hazai energiapolitikát is alapvetôen meghatározza a globális felmelegedés kérdése, éppen ezért elsôdlegesnek kell tekinteni a CO2-kibocsátás csökkentését – hangsúlyozta elôadásában Gerse Károly, az MVM vezérigazgató-helyettese. Szerinte természetesen többféle megoldás szóba jöhet, kezdve a megújulóenergia-források nagymértékû elterjedésétôl az energiatakarékosságon át a hatékonyságnövelésig, ám optimális megoldás a jövôben is csak a nukleáris energiatermelés figyelembevételével képzelhetô el. A megújuló erôforrások, ezen belül is a szélenergia elterjedésének legkomolyabb gátja,


55

hogy nincs a hazai energiarendszerben megfelelô szabályozós erômû, így gyakran a paksi atomerômûvet kell a rendszerirányítónak visszaterhelnie, ez pedig rendkívül gazdaságtalan megoldás. Mindezek miatt alapvetô, hogy mielôbb létesüljön egy szivattyús tározós erômû, mert csak ez javíthat a rendszerszabályozás már ma is rendkívül nagy problémáin. Czibolya László, a Magyar Atomfórum Egyesület fôtitkára szerint általánosságban elfogadott tény, hogy ma már világszerte a nukleáris energiatermelés reneszánszáról beszélünk. Az ázsiai régióban már évek óta nagyon ambiciózus atomerômû-építési tervek vannak, az USA is hasonlókon gondolkozik és Európában is áttörést jelent, hogy Finnországban elkezdték építeni az ország ötödik blokkját. A teljesítménynövelés terén hasonlóról lehet beszélni, mert szinte minden országban napirendre került már a kérdés, például az USA nukleárisenergia-termelését úgy növelték 10 százalékkal, hogy egyetlen új blokkot sem építettek. A paksi atomerômû blokkjainak 20 éves üzemidô-hosszabbításának semmilyen mûszaki és biztonsági akadálya nincs, ezt minden elvégzett vizsgálat igazolja. A különbözô hatásvizsgálatok és tanulmányok az üzemidô-hosszabbítás gazdaságosságát is igazolták, mert ez az erômû saját forrásából, mindenfajta állami garanciavállalás nélkül elvégezhetô – ismertette Kovács Ferenc projektvezetô. Az üzemidô-hosszabbítás, amelynek beruházási igénye 172,5 milliárd forint a teljes üzemidô végéig 554,5 milliárd forint plusz osztalékot fog hozni a tulajdonosoknak, így az MVM-nek és természetesen az államnak. Szôke Larisza osztályvezetô elôadásában arról beszélt, hogy az üzemidô-hosszabbítási programmal párhuzamosan elkezdôdött a blokkok teljesítménynövelése is. Így hosszas elôkészület után 2005 novemberében mind a négy blokk megkapta az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) elvi engedélyét a teljesítménynövelésre, majd ezt követôen kezdôdött meg a gyakorlati megvalósítás. Elsô lépésben 2006. szeptember 28-án a négyes blokkon érték el tervezett 108 százalékos teljesítményt, amely így

56

2007/1-2 I

már 509 MW-on üzemel. Ezt követôen a tervek szerint még az idei évben az egyes blokkon elérik a 106 százalékot, amelyet jövôre fognak 108 százalékra növelni. A kettes blokk esetében 2008-ban tervezik a 106, és a hármas blokkon a 104 százalékos teljesítmény elérését, amelyet mindkét blokknál 2009-ben növelnek 108 százalékra. Ennek a munkának a teljes költsége 4,8 milliárd forint. Ezzel 2009-re úgy sikerül 120-140 MWtal növelni az erômû teljesítményét, hogy közben nem növekszik az ország CO2-kibocsátása és 50 fillérrel még csökken is az elôállított villamos energia ára. Gazdaságossági szempontból összehasonlításként érdemes megnézni azt is, hogy Pakson az 1 kW-os teljesítménynövelés fajlagos költsége 160 dollár, míg például egy kombinált ciklusú gáztüzelésû erômû létesítése kilowattonként számolva 600 dollárba kerül. Vagyis nagyjából négyszerese lenne, ha ezt a teljesítményt új gáztüzelésû erômû építésével kellene biztosítani.

FEJLESZTENI KELL A MEGÚJULÓ ERÔFORRÁSOKAT IS Magyarországon jelenleg egy gáztüzelésû erômû létesítése harmadába, negyedébe kerül egy biomassza erômû beruházási költségének, és a mûködtetése is olcsóbb. Így a biomasszából csak állami támogatással állítható elô ma gazdaságosan az elektromos energia. Emellett a vízenergia és az atomenergia hosszú távú felhasználásával kell számolni – összegezhetô a Magyar Tudományos Akadémián május elején rendezett, a Biomassza termelése és energetikai felhasználási lehetôségei címmel tartott konferencián elhangzottakról. Vegyük elôször az adatokat: a hazai biomassza potenciál összességében mintegy 200-320 PJ/év. Ebbôl a tûzifa 20-22, az energiaerdô 30-32, vágástéri hulladék 5-7 PJ mennyiséget tesz ki. A növényi biomassza közül a gabonatermékek melléktermékei 10-12, az egyéb növényi melléktermékek 30-50 (szárak, levélzet, venyige stb.), a termesztett energianövények 30-40, a bio-hajtóanyagok 46 PJ, a másodlagos biomasszák közül a hígtrágya 0,7-1, az állati hulladé-


kok, melléktermékek 1,3-5, a feldolgozási hulladékok 5-7 PJ-t jelentenek. Ezek mellett a harmadlagos biomasszák, vagyis az élelmiszeripari hulladékok 3-5, az élelmezési hulladékok 6-9, a szennyvízkezelés iszapjai 15-40 és a kommunális biohulladék pedig 30-80 PJ-t jelentenek. Mindez akkor értelmezhetô igazán, ha látjuk, hogy Magyarország tavalyi teljes primerenergia-felhasználása 1155 PJ volt. Vagyis összességében igen jelentôs forrásokkal rendelkezünk, ám a felhasználás ennél lényegesen kevesebb, jelenleg a villamos energia 3,6 százalékát állítják elô biomasszából, mégpedig hihetetlenül magas, 70 milliárd forint állami támogatás mellett. A rendezvényen ismertették, hogy az Ajkai Erômûben 2003-ban kezdték tervezni a biomassza programot, amelynek beruházási költsége a technológiai átalakításokat figyelembe véve egymilliárd forint volt. A próbaüzemre 2004 elején került sor, majd márciustól megindult a kereskedelmi üzemmenet. A Vértesi Erômû (Vért) Zrt. stratégiájáról kiderült, hogy a cég saját bányájában 358 PJ szénvagyonnal rendelkezik az oroszlányi medencében, ezért egyelôre nem fognak áttérni a teljes biomassza technológiára, inkább olyan fluid-technológiai megoldáson dolgoznak, ami lehetôvé teszi a biomassza és a szén együttes felhasználását. Az erômûben 2002 és 2004 között végrehajtottak egy retrofit (füstgáz-kéntelenítô) programot, ezért széntüzelés mellett is teljesíteni tudják a környezetvédelmi elôírásokat. A projekt elônye viszont, hogy ezt a megoldást biomaszsza tüzelésnél is hasznosítani tudják. Aszódi Attila, az MTA Energetikai Bizottságának elnöke szerint az energiaellátás biztonságára és a klímaváltozás problémáira egyre inkább figyel a közvélemény is. Mindezek miatt egyre nagyobb szerepet fognak kapni az energiaellátásban a megújuló energiák, így a biomassza is, amelybôl jelentôs potenciállal rendelkezünk. Alapvetô az ország számára az ésszerû primerenergia-szerkezet kialakítása. Ehhez csökkenteni kell a fosszilis energiahordozók felhasználását és a klímaváltozást okozó gázok, elsôsorban a szén-dioxid kibocsátását.

ÁRAMTÔZSDE ÉS FOGYASZTÓI KORLÁTOZÁS HUPX Magyar Szervezett Villamosenergia Piac Zrt. néven új céget hozott létre a Mavir ZRt., amelynek részleteirôl május közepén Vinkovits András vezérigazgató tájékoztatta a sajtó képviselôit. Mint a társaság létrehozásának elôzményeirôl elhangzott: a Nyugat- és Észak-Európa számos országában megvalósított teljes körû villamosenergia-liberalizáció után Magyarországon is egyre nagyobb az igény egy szervezett villamosenergiapiac létrehozására. Az európai uniós jogharmonizációhoz illeszkedôen várhatóan 2008 januárjától hazánkban is teljesen megnyílik a villamosenergiapiac, azaz valamennyi fogyasztó elvileg a számára legvonzóbb ajánlatok közül választhatja ki, melyik szolgáltatótól szerzi be a villamos energiát. A piacnyitás óriási kihívást jelent valamennyi villamosenergia-ipari szereplô számára. A Mavirra, mint az ország biztonságos villamosenergia-ellátásért felelôs társaságra ebben a folyamatban is fontos feladat hárul. A valós keresletet és kínálatot tükrözô, referenciaként szolgáló árszintek kialakulását segíti elô a magyar szervezett piac, amelynek létrehozására a rendszerirányító egy projekttársaságot alapított. A magyar szervezett piac gyakorlati jelentôségét, rangját, a tôzsdén zajló villamosenergia-kereskedelem sikerességét, össztársadalmi hasznát nagymértékben segítheti a tôzsdebarát szabályozási környezet, az árampiaci szereplôk részvétele a tôzsdén – akár kereskedôként, akár tulajdonosként. Bekövetkezett az, amire szinte senki nem számított. A Mavir diszpécserszolgálata május 21-én délután terheléskorlátozást rendelt el néhány nem védett fogyasztói csoportnál, mert különbözô mûszaki problémák, valamint a nagy meleg miatti 350 MW fogyasztásnövekedés következtében nem állt rendelkezésre elegendô tartalék kapacitás. Az üzemzavar ezúttal országos nyilvánosságot kapva hívta fel a figyelmet arra, hogy a magyar energiarendszer nem rendelkezik elegendô, gyorsan és rugalmasan igénybe vehetô tartalék kapacitással. A Mavir szerint legalább 5600 MW ilyen kapacitásra lenne mielôbb szükség az ellátás biztonságá-

nak garantálásához. A Mavir közlése alapján látható, hogy a terv szerint rendelkezésre álló gépegységek közül hiányzott az Oroszlányi erômû egyik generátora és mûszaki hiba miatt a Mátrai erômûben is fél teljesítménnyel üzemelt az egyik blokk, valamint tervszerû karbantartás miatt állt a paksi atomerômû egyik blokkja is. A rendkívül meleg idôjárás miatt a fogyasztók 350 MW-ot meghaladó értékkel nagyobb teljesítményt igényeltek a tervezettnél. Ezzel szemben a rendszerirányító számára hozzáférhetô és elôre biztosított mûködô, úgynevezett forgó tartalék 240 MW volt. Délután negyed kettôkor egy üzemzavar következtében kikapcsolódott a Mátrai erômû 212 MW-os blokkja, amelynek pótlására elindította a Mavir a Lôrinci gázturbinás tartalék erômûvet, ám fél órával késôbb kikapcsolódott a Tiszai erômûvel összekötô távvezeték, emiatt az erômû két generátora is kiesett az országos hálózatból, ami további 450 MW-ot jelentett. Hiába indították el a sajószögedi és a litéri gázturbinás tartalék egységeket is, ám mivel több gyorsan hozzáférhetô tartalék teljesítmény nem volt a magyar energiarendszerben, 14.32-kor összesen 221 MW fogyasztói korlátozást kellett elrendelni. Bár a Mavir üzemzavari kisegítést kért a szlovák rendszerirányítótól, ezt csak három órától sikerült megkapni, majd röviddel ezután a Tiszai erômû blokkjai is viszszakapcsolódtak a rendszerbe, így fokozatosan megszûnt az energiahiány és a korlátozás. Az üzemzavar ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy a hazai energiarendszer nem rendelkezik elegendô tartalék kapacitással, fôleg annak ismeretében, hogy a nyári és téli csúcsigény a folyamatosan növekvô légkondicionálói igénybevétel miatt mind jobban egybeesik, vagyis egyre nagyobb gondokat okoz a tavaszi és nyári idôszakra idôzített erômûvi karbantartások ütemezése, a kiesô blokkok pótlása. A Mavir szerint középtávon legalább 10 500 MW bruttó forrásoldali kapacitásra lenne szükség. A ma meglévô 8800 MW beépített hazai kapacitás és a 700 MW körüli importból akár 2000 MW megszûnésére is lehet számítani, ezért legalább 3000 MW – évente 350-400 MW – bruttó forrás-

oldali többletre kell felkészülni. Az eseménysor kapcsán az erômûvi bôvítések fontossága mellett ismét fellángolt a vita a hosszú távú áramvásárlási szerzôdések (HTM) szükségessége vagy megszüntetése körül is. Az üzemzavart követôen Kóka János gazdasági miniszter személyesen tájékozódott a Mavirnál, majd sajtótájékoztatón ismertette az okokat és a hasonló gondok megelôzésének lehetôségeit. A miniszter szerint ettôl az üzemzavartól eltekintve látható, hogy a magyar villamosenergiarendszer biztonságos, a beépített 8500 MW kapacitás mellett a csúcsidejû fogyasztás 6-6500 MW. Hozzájárult az üzemzavar elhárításának nehézségeihez, hogy a hat áramszolgáltató közül három rendszere nem fogadta a Mavir korlátozási utasítását, ezzel jelentôsen csökkent a beavatkozás hatékonysága. A tennivalókról a miniszter elmondta: (többek között) alapvetô, hogy a bejövô import energia ilyen üzemzavari körülmények esetén ne hagyhassa el exportként az országot, hanem a hazai fogyasztói igényeket elégíthesse ki. Minden hazai erômûnek be kell kerülnie a szabályozási körbe, felhatalmazást kell kapnia a Mavirnak és a MEH-nek, hogy a tervezett karbantartásokról ôk dönthessenek, szemben a mai gyakorlattal, amikor errôl az MVM áramkereskedô cégével egyeztetnek az erômûvek. A termelôi kapacitásokat kötelezô legyen felajánlani a rendszerszintû szolgáltatások részére és csak ezen túlmenôen lehessen a szabadpiacra energiát eladni. Ezekre az intézkedésekre az új villamosenergia-törvényben kell kitérni. Mindezek mellett szükség van fejlesztésekre is, így a határkeresztezô kapacitások, valamint az erômûpark bôvítésére. Egyébként jelentôs érdeklôdést tapasztalnak erômûvi befektetésekre, jelenleg is több mint 2000 MW nagyerômû-építési tervrôl tudnak. Kóka János szerint a piacnyitás valódi versenyt fog eredményezni, amely az ellátás biztonsága szempontjából is fontos.

ÖTVENÉVES A NAÜ A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) alapokmánya 1957. július


57

29-én lépett hatályba, a szervezet elsô közgyûlését 1957 októberében tartották, amelyen Magyarországgal együtt 59 tagállam vett részt. Az ügynökségnek ma 138 tagállama van, és mint független kormányközi szervezet az ENSZ családjába tartozik. A szervezet megalakulásának 50 éves évfordulóját köszöntve az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) ünnepi ülést tartott, amelyen a két szervezet közötti sikeres együttmûködést tekintették át. A jubileum kapcsán Rónaky József, az OAH fôigazgatója többek között elmondta, hogy ez az ötvenéves sikeres együttmûködés jó alapot ad a következô ötven évre. Legyünk büszkék arra, hogy a NAÜ és Magyarország kapcsolata valós együttmûködés, amely nagyban hozzájárult és hozzájárul ahhoz, hogy a felgyûlt tudást át tudjuk adni a következô generációknak, hiszen rendkívül széles körben használjuk, és még szélesebb körben fogjuk használni a jövôben a nukleáris energiát. A NAÜ eddigi tevékenységével nagyban hozzájárult a világ békéjéhez és a fenntartható fejlôdéshez. Munkájából aktívan kiveszik a magyar szakemberek is a részüket, hiszen a szervezet titkárságán most is 20 hazai tisztviselô dolgozik, amely jelentôsen meghaladja a kvótánkat. Az utóbbi években egyre több ország támaszkodik az atomenergiára, amely a klímavédelmi kérdések elôtérbe kerülése miatt is egyre fontosabb. Magyarországon széles konszenzus van abban, hogy szükséges a nukleáris energiatermelés. Ezt bizonyítja az is, hogy 2005 decemberében a parlament elsöprô többséggel adta elvi hozzájárulását a hulladéktároló építéséhez, egyben támogatta a paksi atomerômû üzemidô-hosszabbítását, bár azt is látni kell, hogy az atomenergia számos kérdést, így többek között a biztonság növelésének fontosságát is felveti – mondta Horváthné dr. Fekszi Márta, a Külügyminisztérium államtitkára. Mint jelezte: Magyarország rendszeres pénzügyi felajánlásokat is tesz a NAÜ programjaihoz, szakembereink és kutatóink folyamatosan részt vesznek a szervezet különbözô nemzetközi projektjeiben. Eddig 460 magyar ösztöndíjas vett részt ezekben a programokban és mintegy 900 kül-

58

2007/1-2 I

földi ösztöndíjast fogadtunk Magyarországon. Ugyanakkor világszerte számos olyan kérdés is felmerül, amely túlmutat a nukleáris energia békés célú felhasználásán, s ezek kezelésében is rendkívül fontos szerepe volt és van a NAÜ-nek. Yuri A. Sokolov, a NAÜ fôigazgató-helyettese elôadásában végigkísérte az atomenergia történetét, viszszatekintve egészen 1942 decemberéig, amikor az amerikai Chicagóban az elsô atommáglyában megkezdôdött a magreakció, majd 1954-ben a szovjetunióbeli Obninskban megkezdte mûködését az elsô közhasznú, villamos hálózatba dolgozó atomerômû, s ezt követôen 1957-ben megalakult a nemzetközi szervezet. Vajda György akadémikus, az OAH korábbi fôigazgatója a múltra emlékezve elmondta, hogy, Magyarországon viszonylag hamar elkezdôdtek a kutatások, felálltak az egyetemi és akadémiai intézmények, majd 1955-ben megalakult az Országos Atomenergia Bizottság. Rendkívül fontos volt, hogy a NAÜ segítségével szakembereink bekerülhettek a nemzetközi vérkeringésbe, ami felbecsülhetetlen támogatást jelentett a magyar szakmai háttér kialakításában. Ez a munka vezetett el a paksi atomerômû építéséhez, amelynek gondolata már a hatvanas években felvetôdött. Végül az 1973-as olajválság után került ismét napirendre egy atomerômû építésének terve, amely tulajdonképpen szerencsés, mert így már egy korszerûbb, második generációs erômûvet építhettünk fel Pakson. A jövôrôl szólva Vajda György a klímaváltozáshoz kötôdôen a nukleáris energiatermelés további elterjedését jósolta, megemlítve, hogy a tudósoknak ki kell dolgozniuk a negyedik generációs erômûveket és legalább ennyire fontosak a fúziós kutatások is. Az ünnepség keretében a hazai nukleáris intézetek és sugártechnikával foglalkozó intézmények képviselôi is köszöntötték a szervezetet. Köztük Hamvas István, a paksi atomerômû mûszaki vezérigazgató-helyettese elsôként azt említette meg, hogy a szervezet tevékenységének fontosságát és elismertségét fejezi ki, hogy 2005-ben Nobel-békedíjat kapott a NAÜ és Mohamed El Baradei fôtitkár. Hamvas István szerint a pak-


si atomerômû szakemberei rengeteg tapasztalatot szereztek az ügynökség segítségével, sok száz munkatársuk vett részt a különbözô nemzetközi projektekben, megismerve a világ legfejlettebb nukleáris intézményeiben folyó munkát, miközben az elmúlt 15 évben ugyancsak több száz külföldi szakember került kiképzésre Pakson. Az elvégzett OSART vizsgálatok, majd a különféle nemzetközi ellenôrzések, a biztonsági jelentés kidolgozása és az öt évig tartó és 60 milliárd forintos biztonságnövelô programban mindig kiemelt szerep jutott a NAÜ szakértôk munkájának. Mindezek közrejátszottak abban, hogy a paksi atomerômû blokkjai mindenben megfelelnek a hasonló korú nyugat-európai atomerômûvek mûszaki és biztonsági színvonalának. Aszódi Attila, a Mûegyetem Nukleáris Technikai Intézet igazgatója többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy érdemes lenne a paksi atomerômûben 2003-ban bekövetkezett üzemzavar kivizsgálása és felszámolása során szerzett tapasztalatokat összegyûjteni és a NAÜ számára valamilyen egységes formában felajánlani, mert a világ összes nukleáris szakembere részére számtalan hasznos információ tartalmaz. A májusi konferenciák sorát a Népszabadság szokásos energetikai fóruma zárta. A rendezvényen többek között elhangzott, hogy a 2008. januári teljes villamosenergiai piacnyitáshoz szükséges új törvény tervezete számtalan kérdést felvet, de nem kezeli a hosszú távú áramvásárlási (HTM) szerzôdéseket, nem tudni, hogy milyen áron és kitôl szerezhetik be a piaci szereplôk a villamos energiát, miközben a versenyhez szükséges kínálat helyett keresleti piacról beszélhetünk. A piaci árat az import fogja meghatározni, amely magasabb, mint a jelenlegi közüzemi ár, így mindenképpen áremelés várható. Felsmann Balázs, a gazdasági tárca szakállamtitkára szerint a parlament elé került VET tervezetében a piac elsôdlegességének vezetô elvét és a felügyeleti szervek kontrolljának lehetôségét kell növelni, éppen ezért szerepel benne a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és a Magyar Energia Hivatal együttmûködésének erôsítése is. Az áraknak nem szabad majd sem túlkompenzációt,

sem veszteséget tükröznie. Az államtitkár szerint tényleg kevés az idô a törvény elfogadására, mert a parlament döntését követôen még több mint 60 különféle végrehajtási rendeletet is el kell készíteni a jövô évi piacnyitáshoz. Az is tény, hogy a régióban keresleti piac van, de az új modell várhatóan a jelenlegi kettôs piacnál – amelyben egyértelmûen benne van a keresztfinanszírozás – jobban fogja ösztönözni a befektetôket új erômûvi beruházásokra. A törvény tervezete olyan szemléletre alapoz, amelyben nincsenek HTM-ek, de a tárca felkészült egy olyan változat kezelésére is, amelyben még átmenetileg megmaradnak a hosszú távú szerzôdések. Természetesen várható egy árnyomás a lakossági fogyasztók részérôl, de ugyanakkor számolni lehet a hatékonyságnövelés kedvezô hatásaival is. Pozitív jelenség, hogy a VET tervezete a korrekt versenypiac irányába mutat, amely igyekszik megszüntetni a jelenlegi keresztfinanszírozást, ugyanakkor teljes a bizonytalanság, mert nem látni a HTM-ekkel kapcsolatos megoldást, valamint azt sem, hogy a piacnyitást követôen milyen áron, milyen feltételekkel és hogyan juthatnak majd villamos energiához a piaci szereplôk. Szintén bizonytalan, hogy az ellátási kötelezettség és a szabályozott árak miként fognak összejönni. Egyértelmû és normatív szabályozás kellene az egyetemes szolgáltatásra vonatkozóan. Új erômûvek és hálózati beruházások szükségesek az ellátás biztonsága miatt, de ezt a törvény tervezete nem rendezi – jelezte hozzászólásában Bakács István, az E.ON Hungária Zrt. igazgatóságának tagja. Boross Norbert, az ELMÛ és az ÉMÁSZ szabályozásmenedzsment igazgatója szintén a törvény kiszámíthatóságát hiányolta, mert nem lehet tudni, hogy az egyetemes szolgáltatók kitôl és mennyiért tudják majd beszerezni a villamos energiát. A legfôbb kérdés, hogy lesz-e egyáltalán verseny ezen a piacon – tette fel a kérdést Lengyel Gyula, az MVM igazgatóságának tagja. Szerinte ugyanis a rendelkezésre álló kapacitások szûkösek, importra szorul az ország, miközben nem alakult ki a régiós piac sem. A piaci verseny leg-

fôbb feltétele hogy rendelkezésre álljon elegendô és olcsó szabadon hozzáférhetô kapacitás, ám a régióban is kapacitáshiány mutatkozik. A piacnyitáshoz a jogi feltételeket meg lehet idôre teremteni, de a szükséges technikai feltételek, így a kapacitás-összetétel és sok más még rengeteg nyitott kérdést hoz. Azt látni kell, hogy a piaci árakat majd az import fogja meghatározni, amely magasabb, mint a jelenlegi közüzemi árszint, ezért biztos, hogy áremelkedéssel kell szembenéznünk. Hatvani György, a Mavir igazgatóságának elnöke ugyancsak arra hívta fel a figyelmet, hogy rendkívüli fontosságú a beruházások, erômûépítések ösztönzése. Ehhez pedig hosszú távra kiszámítható szabályozásra van szükség Leglényegesebb a HTM-ek kezelése, amely nem szerepel a törvény tervezetében, vagyis akár úgy is értelmezhetô, hogy az új felállásban nincsenek ilyen szerzôdések – mondta Valaska József, a Mátrai Erômû elnöke. Szerinte ezek a szerzôdések jelenlegi formájukban nem maradhatnak fenn, ezt szorgalmazza az unió is, tehát át kell gondolni az újratárgyalás lehetôségét. Az új beruházások és az árak alakulásának kérdését pedig nagyban befolyásolja az, hogy miként alakul majd a CO2-kvóta kérdése, mert az elôzô kiosztási tervhez képest 3 ezer tonnával kevesebbet kapott a villamosenergia-iparág, ez pedig rendkívül megnehezíti az új beruházásokat. A szabadpiac léte egyébként nem fogja meglepetésként érni az erômûveket, mert jelenleg is minden erômû dolgozik a szabadpiacra is. Nagy Márta, a GVH elnökhelyettese azt hangsúlyozta, hogy egy ilyen kis piacon, mint a magyar, nem igazán érvényesülhetnek a verseny valós hatásai. A kínálati oldal szûkössége nem biztos, hogy segíti a versenyt. Nyitott kérdés, hogy a MEH miként viszonyul majd a piaci erôfölényhez és miként alakul a HTM-ek ügye. Nagyon fontos az is, hogy a legnagyobb piaci fölénnyel rendelkezô MVM miként viszonyul a versenyhez, valamint alapvetô a Mavir függetlensége is. Horváth J. Ferenc, a MEH elnöke szerint a VET tervezete a hivatalra a jelenleginél komolyabb feladatokat ró a szabályozás, a felügyelet, az érdekvédelem és a tájékoztatás terén is.

Porpáczy Dezsô, a Magyar Energiafogyasztók Szövetsége alelnöke szintén az érdekvédelem kérdéseit vetette fel, mert szerinte gyengíti ezt, hogy a VET tervezete a fogyasztók érdekvédelmét a MEH helyett a Fogyasztásvédelmi Fôfelügyelôség hatáskörébe utalja. Boross Norbert szerint az erômûépítés kétféle módon is ösztönözhetô, egyrészt lehet állami beavatkozás, ám ezen már valószínûleg túlléptünk, valamint lehet olyan piaci rendszert életbe léptetni, amelyik a privát befektetôket ösztönzi. Van tôke, van erômû-építési szándék, a döntô kérdés az, hogy a VET tervezetének parlamenti tárgyalása milyen keretfeltételeket ad ehhez. A HTM-ek terén egyfajta félreértésrôl beszélhetünk, mert ma hosszú távú szerzôdésnek csak az MVM és az erômûvek közötti korábbi szerzôdéseket értjük. Hosszú távú szerzôdés létrejöhet azonban piaci alapon is és ezekre valóban szükség van, szerte a világban ismertek és léteznek, ám a piaci feltételeknek megfelelôen át kell alakulniuk. A kérdés az, hogy egy HTM ára piaci vagy nem piaci alapú. A hazai villamosenergia-rendszerben a szabályozás általában problémás, mert az alaperômû, fôleg a paksi atomerômû meg a sok kis- és közepes kapcsolt erômû mellett hiányoznak a szabályozható erômûvek, így a szivattyús tározós erômû is, ezért kell korlátozni például a szélerômûvek építését is – mondta Bakács István. Szerinte nagy kérdés a szivattyús tározós erômû, ami sajnos nincs, bár szükség lenne rá, viszont egy új építésének a megtérülése akár 20 éves távlatban is kérdéses, ezért nem sok rá az esély, nem is említve, hogy milyen áremelkedést okozna ez a beruházás. Mindezek alapján sokkal fontosabb lenne egy regionális árampiac kialakítása, közös rendszerirányítóval, egy kiegyenlítési zónával, tôzsdei árral, mert összekapcsolná az egyes országok eltérô adottságait. Van, ahol elfogadott az atomenergia, van, ahol elegendô a vízenergia, van tározós erômû, van bôvíthetô kapacitás, és ez együtt, egy rendszerben elônyösen kihasználható lenne. Az E.ON egyébként érdekelt új beruházásokban is, Gönyûn egy 400 MW-os gázüzemû, kombinált ciklusú erômûvet épít, mégpedig teljesen piaci alapon.


59

Valaska József hangsúlyozta, hogy a magyar rendszer alapvetôen jó, mind az MVM, mind a Mavir tudatos gazdálkodást folytat annak érdekében, hogy a lehetô legalacsonyabb költségen lássa el az országot a szükséges villamos energiával. A szabályozási gondokat pedig egy szivatytyús tározós erômû oldhatja meg. Szaniszló Mihály, az Ipari Energiafogyasztók Fóruma elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországhoz hasonlóan az EU-ban sincs túlkínálat, kevés a tartalék kapacitás, ezért alapvetôen szükség lenne új erômûvek építésére. Meg kell oldani a kötelezô átvételi ár kérdését is, mert a megújuló erôforrásoknak harmonizálni kellene az alaperômûvekkel és a rendszer szabályozhatósággal is. Az új beruházások tekintetében a befektetési hajlandóság érzékelhetô, ám a törvényi szabályozás nem egyértelmû, ezért sokat vár a piac a liberalizációtól és az új VET megszületésétôl. Horváth J. Ferenc szerint a hálózati biztonság jó, az erômûvi biztonság is hasonlóan elfogadható, mert Magyarország része egy 350 000 MW-os európai közös rendszernek, ám a leggyengébb láncszem az elosztó hálózat. A hazai ellátásban jelentkezô mintegy 15 százalékos importhányad nem jelent kockázatot, ez elfogadott az európai ellátási szinten. Az új erômûvek építése alapvetôen a régi és leállítandó kapacitások pótlásához szükséges, ám ezen a téren sem állunk rosszul. A MEH az elmúlt és az idei évben mintegy 1000 MW kiserômûvi (50 MW alatti) kapacitásra adott ki létesítési engedélyt, míg a nagyerômûvek tekintetében több mint 3000 MW-ra adott ki ilyen engedélyt. Ezen belül a hivatalhoz három, 600 MW-os szivattyús tározós erômû építési kérelem érkezett. A befektetôk arra várnak, hogy egyértelmûvé váljon a szabályozás, láthatóvá váljanak a tényleges költségek és árak.

LAKOSSÁGI ÁREMELÉST HOZHAT A PIACNYITÁS A lakossági áramár a teljes piacnyitást követôen plusz-mínusz 10 százalékkal változhat, bár az elsô idôben

60

2007/1-2 I

inkább a drágulás irányába fog elmozdulni – mondta június elején egy szûk körû sajtóbeszélgetésen Felsmann Balázs, annak kapcsán, hogy az új villamosenergia-törvény tervezetének általános vitáját megkezdte a parlament. Az új VET tervezete egy valódi uniós versenypiaci struktúrát követ, amely megszünteti a kettôs piacot, az ellátási kötelezettséget a szolgáltatókhoz helyezi, valamint teljesen új helyzetet teremt azzal is, hogy az erômûvek a teljes piacnyitást követôen nem csak a Magyar Villamos Mûveknek mint nagykereskedônek adhatják el az energiát. Jelenleg a közüzem olcsóbb, mint a versenypiac, ezért a szabadpiacra korábban kilépett nagyfogyasztók jelentôs számban tértek vissza a kedvezôbb árat kínáló közüzemi piacra, ez pedig torzította a versenyt. A közüzemi kedvezôbb ár a hoszszú távú áramvásárlási szerzôdések keresztfinanszírozása miatt alakult ki, ezért a gazdasági tárca továbbra is szeretné megszüntetni ezeket a szerzôdéseket. A HTM-ek felbontásával kapcsolatos tárgyalásokat egyébként a Miniszterelnöki Hivatal fogja lefolytatni, így errôl jelenleg nem tud a GKM nyilatkozni. Természetesen azt sem szabad elfelejteni – tette hozzá a szakállamtitkár –, hogy az MVM, amikor a szerzôdések felbontását követô 20-30 százalékos áremelésrôl beszél, akkor figyelmen kívül hagyja a tulajdonában lévô paksi atomerômû jelentôs, több tízmilliárdos profitnövekedését, amelyet ki lehetne használni akár egy szociális árkompenzációs rendszer felállítására is. Ezen kívül pedig biztos anyagi alapot adhat 2020 táján – amennyiben szükséges – egy új atomerômû építésének finanszírozására is. A gazdasági minisztérium számításai szerint a piacnyitást követôen a lakossági árváltozás egyébként is maximum plusz-mínusz 10 százalékon belül fog maradni, bár a kezdeti idôszakban inkább drágulni fog a villamos energia, ám ez a tényleges versenyt követôen majd visszaáll, sôt csökkenhet is az ár. A kezdeti lakossági áremelkedést a balkáni keresleti piac árnyomása, a CO2-kvóta miatti drágulás, valamint a keresztfinanszírozás megszûnése indokolhatja, míg az árcsökkenést a tényleges


piaci verseny kialakulása fogja majd okozni. Sürget az idô, nem halogatható a paksi atomerômû bôvítése – mondta Podolák György, a parlament gazdasági bizottságának alelnöke azt követôen, hogy június 10-én a gazdasági és környezetvédelmi bizottság Pakson tartotta kihelyezett ülését. A parlamentnek az erre vonatkozó elvi döntését legkésôbb jövô év végéig meg kell hoznia. Podolák György szerint a mai megváltozott helyzetben úgy az unióban, mint Magyarországon átgondolásra kerül az energiapolitika; elôtérbe helyezôdött az ellátás biztonságának és a klímavédelemnek a kérdése. Ebben a környezetben megkerülhetetlen a paksi atomerômû hosszú távú mûködése, mert nemcsak biztonságosan és a legolcsóbban termel villamos energiát, hanem nulla szén-dioxid-kibocsátással üzemel, vagyis maximálisan megfelel a kiotói és az EU-elvárásoknak is. Reményeink szerint az üzemidô-hosszabbítás és a teljesítménynövelés mellett jelentôs bôvítésre is sor kerül a következô évtizedekben, ami azt jelenti, hogy egyvagy kétezer MW új nukleáris kapacitás építésére lesz szükség. Az atomerômû vezetôivel történt konzultáció alapján elmondható, hogy jelen áron számolva egy ekkora beruházás költsége mintegy 3 milliárd euró, amelynek fedezetét költségvetési ráfordítás nélkül a Magyar Villamos Mûvek és a paksi atomerômû saját forrásból elô tudja teremteni, mivel egy ilyen hosszú távú és gazdaságos beruházás finanszírozása a bankok számára is jó üzlet.

ELKÉSZÜLT A HOSSZÚ TÁVÚ ENERGIAPOLITIKAI KONCEPCIÓ Befejezôdött a közigazgatási egyeztetése az ország hosszú távú, 2020-ig elôre mutató energiapolitikai koncepciójának, amely a biztonságos, versenyképes és fenntartható energiaellátás stratégiai kereteit szabja meg – jelezte Felsmann Balázs az ENKON 2007 konferencián. Az energiapolitikai koncepció többek között kiemelten kezeli az energiaellátás diverzifikációjára irányuló kérdéseket, az állami szerepvállalást, az

atomenergia alkalmazásának jövôbeni kérdéseit, az energiaárak stabilitását és a piacnyitást, a hosszú távú áramvásárlási szerzôdések jövôjét, a regionális kontra országos villamosenergia-árak alkalmazását, az új erômûvek engedélyezését és a gázfüggôség kérdését, valamint a kitûzött célokhoz vezetô politikai deklaráció elvét. A konferencia szakmai napján Katona Tamás, a paksi atomerômû tudományos tanácsadója elôadásában ismertette, hogy Európában 35 százalék a nukleáris villamosenergiatermelés részaránya, s egyre több országban kerül ismét elôtérbe az atomenergia, vagyis Európa minden híresztelés ellenére igenis atomenergia párti. Az utóbbi húsz évben nagyságrendekkel nôtt az atomerômûvek biztonsága, a fejlôdés töretlen. Mindezek mellett nemcsak kedvezô áron termelik meg a villamos energiát, hanem beruházási szempontból is versenyképesek, mert átlagosan 1500 dollár/MW bekerülési költséggel építhetôk fel. A konferencián jelentette be Vinkovits András, a Mavir vezérigazgatója, hogy várhatóan júliusban pályázatot ír ki a rendszerirányító a nyári és a szeptemberi csúcsidôszakokra szóló belföldi vagy külföldi villamos energia tartalék kapacitásra. Az Európai Unió egyelôre nem talált megoldást arra, miként zárja le a magyarországi hosszú távú áramvásárlási szerzôdések ügyében indított, több éve folyó vizsgálatát – jelezte elôadásában Jorma Pihlatie, az Európai Bizottság versenyügyekben illetékes részlegének vezetôje. Mint mondta: az EU ugyan egyoldalú és negatív hatásokkal járó döntést is hozhatna, ehelyett azonban a hosszú távú áramvásárlási szerzôdéseknek a kormány és az energetikai cégek tárgyalása útján történô megszüntetésének a híve. Az európai energiaforrások diverzifikálása szempontjából a Kaszpitenger térsége rendkívül fontos, jelenleg napi egymillió hordó kôolajat termelnek ki a régióban, amelyet fel lehet futtatni 1,6 millió hordóra. Azerbajdzsán érdekelt minden olyan közös projektben, így a Nabucco vezeték megépítésében is, amely az európai kôolaj- és földgázellátást javít-

ja. Észtország szerint viszont a Gazprom beruházásai nem a kitermelést segítik, ezért néhány éven belül komoly gázhiány léphet fel – összegezhetôk a Fidesz európai parlamenti képviselôcsoportja által szervezett június közepi budapesti konferencián elhangzottak.

MEGSZÜLETETT AZ ÚJ VET – BÍRÁLATOK KERESZTTÜZÉBEN A GKM KONCEPCIÓJA Eljött a várva várt nap és a parlament júniusi utolsó munkanapján megszavazta az új villamosenergia-törvényt, amely a több mint 220 módosító indítványnak köszönhetôen több ponton jelentôsen változott a gazdasági tárca eredeti elképzeléséhez képest. Ezt követôen mutatta be Felsmann Balázs a minisztérium 2020-ig szóló energiapolitika koncepcióját a parlament gazdasági bizottsága energetikai albizottságának kibôvített ülésén. Mint bevezetôjében elmondta: a tárca elképzelései szerint augusztus végére a kormány elé kerülhet a minisztérium 2020-ig szóló koncepciója – amelynek középpontjában az ellátásbiztonság, a versenyképesség és a fenntarthatóság áll –, és majd ezt követôen szeptember elején már tárgyalhatja is a parlament a javaslatot. Az államtitkár azt is jelezte, hogy a kormány munkatervében szerepel egy megújuló energiastratégia kidolgozása is. A szakállamtitkár beszámolóját követôen a jelenlévô bizottsági tagok és szakmai szervezetek képviselôi számtalan kritikával illették a tárca elképzeléseit, sôt egyenesen megkérdôjelezték a tervezet szakmaiságát. Ez a koncepció inkább egy számvetés, egy aktuál energiapolitika helyzetkép, mint egy hosszú távú stratégia. Az anyagban többek között az szerepel, hogy véget ért az olcsó energia korszaka, pedig ez nem igaz, az egész világon az olcsó energiaforrásokat keresik. Az is olvasható a tervezetben, hogy kialakult a versenypiac, holott minden van, csak valódi verseny nincs – sorolta érveit Szanyi Tibor képviselô. Szerinte sokkal többet kellene az energiatakarékossággal foglalkozni, mert jelenleg az ország energiafelhasználása kétszer,

háromszor nagyobb, mintha megfelelôen takarékoskodnánk és nagyobb súlyt fektetnénk a hatékonyság kérdésére. Fónagy János képviselô szerint a tervezet nem egyszerûen formabontó, hanem cinikus, ez alapján nem lesz társadalmi vita. Nincs új kihívás, nincs paradigmaváltás, a tárca elképzelése mindenhol az uniós elvárásokra és kihívásokra hivatkozik, miközben az alapvetô igények nem változtak meg, arra pedig nem ad választ. Így például a földgázfelhasználásunkat nem növelni, hanem csökkenteni kellene, miközben a stratégiában az szerepel, hogy az új erômûvek alapvetôen mind földgázbázisúak lesznek. Kapolyi László képviselô többek között azt kifogásolta, hogy miért az új VET elfogadása után került tárgyalásra ez a tervezet, holott elôbb kellett volna elkészülnie a piaci modellnek és a hosszú távú stratégiának. Az anyagból az olvasható ki, hogy leginkább a piac újrafelosztásáról van szó, amely a multinacionális cégek érdekeit szolgálja. Az árak tekintetében pedig az árképzés egészét kellene áttekinteni, mivel a szociális feszültségek egyre nônek. Az a stratégia sem helyes, amely a megújuló erôforrások támogatása címszó alatt elvezethet oda, hogy katasztrofális erdôirtás következhet be. Zoltay Ákos, a Magyar Bányászati és Kohászati Szövetség fôtitkára a fenntartható ásványvagyon-gazdálkodás fontosságára hívta fel a figyelmet, jelezve, hogy erre semmi utalás nincs az elkészült anyagban. A tiszta szén stratégia keretében pl. több lehetôség is létezik az erômûépítésekben, erre Európában egyre több példa található. Járosi Márton, az Energiapolitika 2000 Társulat vezetôje szerint a tárca anyaga egyszerûen a szakértelem trónfosztását jeleníti meg, nem tartalmaz hosszú távú téziseket, ehelyett a teljes piaci liberalizációra fekteti a hangsúlyt. Szakmailag érthetetlen és értelmezhetetlen, többek között a távhôszolgáltatás területén is csak üres közhelyeket tartalmaz. Az egyetlen kedvezô megfogalmazása a nukleáris energiával kapcsolatos elképzelés. Szemán Barna, a GVH képviselôje az elmúlt öt évben készült koncepciókhoz képest elôrelépésnek nevezte a tervezetet,


61

mert jelzi, hogy piaci alapokra kell helyezni az energiaellátást is. Szaniszló Mihály, az Ipari Energiafogyasztók Fóruma elnöke szerint viszont nem tükrözi a jelenlegi helyzetet az anyag, mert a leírtakkal szemben mind a földgáz, mind a villamos energia terén bizonytalan az ellátás biztonsága. Nincs stratégiai gáztároló, nincs harmadik gázbetáplálási lehetôség, a villamos energia terén pedig nincs megfelelô szabályozó erômû, így hiányzik a hazai rendszerbôl egy szivattyús tározós erômû is. Komlós Ferenc, a hôszivattyús szakosztály képviselôje ugyanakkor azt emelte ki, hogy miközben a nukleáris energiatermeléssel külön fejezet foglalkozik, a hôszivattyúkról szinte szó sem esik, pedig az ország kiemelkedô geotermikus adottságokkal rendelkezik. A hôszivattyús fûtési és melegvíz rendszerek úgy biztosítják az energiát, hogy közben nem termelnek klímaváltozást okozó káros

I

anyagokat. Balogh Ernô, a Magyar Energetikai Társaság képviselôje ugyanakkor a hidrogéngazdálkodással összefüggô kérdéseket hiányolta a tárca elképzelései közül. A tárca elképzelésével kapcsolatos vita befejezéseként Podolák György, az energetikai albizottság vezetôje arra kérte a jelenlévôket, hogy a következô 2-3 hónapban állítsák össze és küldjék el szakmai javaslataikat, hogy beépíthessék az anyagba. A parlament utolsó ülésnapján elfogadott új VET és ezzel együtt a piac teljes megnyitása 2008. január elsején fog hatályba lépni. A törvényhez még 4-5 kormányrendeletet és mintegy 20 miniszteri rendeletet kell megalkotni, amelyeket még október 15-e elôtt meg kell jelentetni – mondta június végén Felsmann Balázs, aki ismét egy sajtóbeszélgetésen értékelte az új törvényt. Véleménye szerint, mivel a törvény nem rendelkezik a hosszú távú áramvásárlási

szerzôdésekrôl (HTM) ezért rendkívül fontos a jelentôs piaci erôfölényrôl (JPE) és a minden év október végéig megtartandó kapacitásaukciókról szóló szabályozás. Ez utóbbi rendelkezés – bár a törvény és a tényleges piaci verseny csak 2008. január elsejétôl mûködik – már az idei év október 15-én hatályba fog lépni, ami azt jelenti, hogy az MVM-nek a HTM-ekkel lekötött kapacitásokat aukcióra kell vinni, ahol elônyt élvez a rendszerirányító (MAVIR) és az egyetemes szolgáltatók. Természetesen érdekli a minisztériumot az is, hogy az MVM egy jelentôs állami vállalat maradjon, ezt segíti például az a szabályozás, amely lehetôvé teszi, hogy akár az MVM is belépjen az egyetemes szolgáltatók körébe, mint bármely más piaci szereplô. Az igazi verseny kialakulását egyébként nem ezen a területen várja az államtitkár, hanem a kereskedelmi szolgáltatások terén.

hírek

Folytatás a 39. oldalról

zô idôszakban éppen ezért az éghajlat-változási és a megújulóenergia-felhasználási stratégiát, valamint a nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervet kell összehangolni. A támogatásokra elsôsorban az Új Magyarország fejlesztési tervben nyílik lehetôség, a különbözô programokban összességében közel 1000 milliárd forint található az energiahatékonysági, a megújuló energiák bevonására és a környezetbarát technológiák alkalmazásának elôsegítésére. November 7-én tárgyalta a kormány az ország energiastratégiáját, valamint várhatóan az év végére elfogadásra kerül a nemzeti éghajlat-változási stratégia is, amely így jövô évtôl léphet életbe. A konferencián Hans Peter Schiff, Németország magyarországi nagykövete jelezte, hogy az EU vállalása szerint 2020-ig 20 százalékkal kívánják csökkenteni a CO2-kibocsátást, valamint szintén 20 százalékkal szeretnék csökkenteni az energiafogyasztást, miközben 10 százalékkal kellene növelni a bio-üzemanyagok részarányát. Németországban a villamosenergia-termelés 12 százalékát már ma megújuló energiaforrásokból állítják elô, miközben a CO2-kibocsátást tavaly 100 millió tonnával csökkentették.

ÚJ TÍPUSÚ ÜZEMANYAG PAKSRA Ha minden jól megy, 2009-tôl már újabb típusú fûtôelemeket szállít majd a TVEL a Paksi Atomerômû számára is. Ennek elônye, hogy az eddigi hároméves periódus helyett a kazettákat csak öt év után kell cserélni, így kevesebb a leállás és kisebb a fûtôanyag megsérülésének esélye. Az új üzemanyag használata ezen kívül szabályozhatóvá is teszi az erômûvet, így például a magyar hálózat nagyobb mennyiségû szélerômûvi kapacitást lesz képes befogadni. Az új fejlesztésû üzemanyag szállításáról a TVEL és a Paksi Atomerômû már megállapodott, így már csak az van hátra, hogy a megfelelô dokumentáció benyújtása után az országos Atomenergia Hivatal is rábólintson a szállításokra. A jelenlegi kazettákat nem egyszerre, hanem lépésenként cserélik majd újakra, s feltételezhetôen 2014-ben jön majd el az a pillanat, amikor a Paksi Atomerômû reaktoraiban már csak újfajta üzemanyag-kazetták lesznek.

Mayer György

62

2007/1-2 I


Erdôsi Csaba

A HAZAI VÍZGAZDÁLKODÁS TÁVLATI FELADATAI* JAVASLATOK TERVEZÉSI MUNKÁK MEGKEZDÉSÉRE A KLÍMAVÁLTOZÁSNAK ÉS MAGYARORSZÁG SAJÁTOS FÖLDRAJZI HELYZETÉNEK FIGYELEMBEVÉTELÉVEL DR. MOSONYI EMIL akadémikus

BEVEZETÉS A tagadhatatlanul folyamatban lévô klímaváltozás súlyos nemzetközi konfliktusokat, sôt háborúkat is megindíthat, amiknek már elôjelei is vannak. Itt csak néhány kirívó példára hivatkozom. A klímaváltozás következtében az északi pólus övezetében várható nagymértékû hômérséklet-emelkedés annyira lecsökkentheti, sôt helyenként meg is szüntetheti a hó- és jégtakarót, hogy majd a föld alatti nagymennyiségû fosszilis energiahordozók (szén, olaj, gáz) gazdaságos kitermelése lehetôvé válik. A konfliktusok elôjelei máris tapasztalhatók a területileg érintett országok (Kanada, USA, Dánia, Norvégia, Oroszország és Grönland) között. Sajnos az Északi Pólus környékének kihasználására még nincs nemzetközi egyezmény, szemben az Antarktisszal, amire már vannak nemzetközi megállapodások. Egy másik súlyos feszültséget okozó és még háborúkat is elôidézhetô probléma a folyók vízkészletének megosztása. Ilyen konfliktusok már eddig is voltak (Euphrates, Jordán), de még sok helyen másutt is felmerülhet, éspedig nemcsak a vízhasználatok megosztása, hanem az árvízveszélyek és a hordalékterhelések megnövekedése miatt (például a Ganges és a Duna vízrendszerében). Végül egy fenyegetô globális katasztrófára kell rámutatnom, ami az óceánok és tengerek felmelegedésének következménye lehet: a kontinensek tengerparti, mélyen fekvô területeinek elöntése – a korábbi kontinentális és interkontinentális népvándorlásokkal szemben –, egy globális népvándorlás veszélyével fenyegeti * Megjelent a Mérnök Újság 2007/3. számában, de a szerzô a téma fontossága miatt kérte energetikus szaklapokban való közlését is.

az egész emberiséget. A hômérséklet-növekedés mértékétôl függôen, egyes tengerparti országok területének jelentékeny részét, mások teljes egészét fenyegeti az elöntés veszélye, továbbá az óceánok és tengerek egyes szigetei teljesen víz alá kerülhetnek (pl. a Csendes-óceán számos természeti paradicsoma). Ezt a globális népvándorlást nemcsak maguknak a tengerparti országoknak kell majd felfogniuk, hanem a kontinensek ún. belsô országai és azok népei sem lesznek mentesek a népvándorlás következményeitôl. Mi a tanulság az elôbb elmondottakból? A fent felsorolt és nagy valószínûséggel várható katasztrófák elkerülése, vagy legalábbis lényeges enyhítése csak úgy lehetséges: 1. ha világszerte megtörténik a felmelegedést okozó káros emissziók alapos lecsökkentése; 2. ha sürgôsen megindulnak, illetve hatékonyabban folytatódnak azok a tudományos vizsgálatok, amelyek szükségesek a védekezési programok elkészítéséhez; 3. ha egyúttal azonnal elkezdôdik a védekezési mûvek terveinek és mûveinek kidolgozása, éspedig a feltételezhetô különbözô fokozatú klímaváltozási szcenárió figyelembevételével. Az 1. tétellel kapcsolatban meg lehet állapítani, hogy eddig nem sok történt; a Kiotóban, s legutóbb Nairobiban tartott nemzetközi értekezletek távolról sem érték el a kitûzött célokat. De – véleményem szerint – a káros emissziók csökkentésének kitûzött mértéke nevetségesen kicsi, inkább csak szemkiszúrás. A helyzetet még súlyosbítja az is, hogy az atmoszférát legnagyobb mértékben fertôzô országok alig, vagy semmi kötelezettséget sem vállalnak. Tudomásom szerint a 2. és 3. követelmény teljesítése céljából számos

országban megkezdôdött a távlati kutatás és tervezés, amit a nemzetközi szervezetek (ENSZ, Európai Unió stb.) irányítása alatt globálisan kellene végrehajtani.

A KLÍMAVÁLTOZÁS VÁRHATÓ HATÁSA MAGYARORSZÁGRA Magyarországra is érvényesek azok a meteorológiai és hidrológiai változások, amelyek – kompetens szakértôk véleménye szerint – Földünk egészére várható, tehát a csapadékoknak és a folyók vízszállításának a megoszlása szélsôségesebb lesz, vagyis az árvízhozamok megnövekednek és a kisvízhozamok lecsökkennek; a talajvízkészletek rohamosan fogyni fognak, a talajvízszintek lesüllyednek. Hazánk sajátos helyzetének következményeként a Kárpát-medence teknôjében elôfordul majd, hogy a Körösök idônként csaknem kiapadnak, a Tisza a kisvizek, sôt még a középvizek idôszakában sem tudja majd a Körös-völgyet táplálni; a Duna kisvizei és kisebb középvizei idején egyáltalán nem lesz hajózható a bôsi csatorna torkolatától egészen a magyar–szerb határ alatti vízlépcsô duzzasztott teréig. Hazánk fizikai – topográfiai, geológiai, hidrológiai – helyzete folytán várható két súlyos következményû körülményre kell rámutatnom. Az egyik a vízlefolyás nagymértékû megváltozása a Dunán várható az elsô fél év alatt. Az Alpokban a felmelegedés következtében a téli és tavaszi csapadék nem fog hó alakjában tározódni, hanem késô tavaszi esôkkel párosulva fog lefolyni, és így nem fogja a rendszerint kora nyári, száraz idôszak kisvizeit a jelenlegi hóolvadásból származó vízzel gazdagítani. Ez a változás nyilvánvalóan nagy árvizeket és súlyos aszályokat okozhat.


63

Másodszor: feltehetô, hogy a „felvízi országok” (Ausztria, Szlovákia, Ukrajna, Románia) – vízkészleteik hatásosabb kihasználása és árvizeik csökkentése érdekében – minden tározási lehetôséget ki fognak használni. Ezek az új hegyvidéki tározók hasznos és káros hatással lehetnek számunkra, üzemeltetésük módja szerint. Ezeket a terveket meg kell ismernünk, meg kell vizsgálnunk és a számunkra esetleg kedvezôtlen elképzeléseket meg kell tárgyalnunk. El kell érnünk, hogy számunkra elfogadható megoldások jöjjenek létre (esetleg az Európai Unió szakértôinek segítségével).

SZÜKSÉGES FELKÉSZÜLÉS A KLÍMAVÁLTOZÁSRA Ebben a tanulmányban, amit „üzenetnek” is nevezhetnék, nem foglalkozom a vízgazdálkodás aktív és passzív ágazatainak részletes vizsgálatával, hanem csak azokkal a nagy vízépítési-mûvekkel, amelyeknek a létesítését feltétlenül szükségesnek tartom a klímaváltozás miatt várható árvízkatasztrófák elkerülése, a vízellátás (öntözés, ivó- és iparivíz-szolgáltatás) és a biztonságos hajózás, továbbá a vízi energia hasznosítása érdekében. Ezeknek a vízépítési mûveknek a vázlatos tervezését mielôbb el kell kezdeni azért, mert a részletes kiviteli tervek kidolgozása hosszú idôt (több évet is) és széles körû kutatást igényel. Ezen felül ezek a létesítmények igen költségesek; ezért a gazdasági, szociális és környezetvédelmi szempontból legkedvezôbb tervváltozatot kell kiválasztani és a részletes (kiviteli) tervezésre és építésre elôkészíteni. A klímaváltozásnak már az elôbb felvázolt hidrológiai következményeibôl nyilvánvaló, hogy viszonylag rövid idôn belül, tehát 20-30 év múlva (talán még korábban is) létre kell jönnie a Duna és a Tisza-völgy öszszeköttetésének. Tehát a Duna–Tiszacsatorna tervezését, a szóba jöhetô változatok összehasonlítását azonnal meg kell kezdeni, hogy röviddel ezután megindulhasson a kiviteli tervek elkészítése. (A tervezésnek ezt az elôrelátó módját nevezem távlati terve-

64

2007/1-2 I

zésnek.) A Duna–Tisza-csatorna létesítésének célja: a Tisza-völgy, a Körös-völgy, továbbá a Duna-Tisza-hátság felszíni vízellátása és talajvizeinek dúsítása, a mezôgazdaság, ivó- és iparivíz-ellátás, az egészségügy és környezetvédelem (arborétumok és élôhelyek) táplálása, a Duna és Tisza közötti hajózás, továbbá a vízenergia termelés érdekében. Hangsúlyoznom kell, hogy a Hátság talajvizeinek szabályozását a Duna–Tisza-csatorna semmiféle változatával sem lehet közvetlenül elérni; ezt a célt csak valamilyen felszíni vízrávezetéssel (pl. öntözéssel) lehet megvalósítani. Ezért a Hátság vízellátására szivattyútelepeket kell építeni. Ezeknek a helye és vízszállítása (m3/s), egyfelôl a vízigények helyétôl és nagyságától, másfelôl a Duna–Tiszacsatorna vonalvezetésétôl függ. A szivattyútelepek teljesítményét (kW) pedig az szabja meg, hogy a vízkivételek közvetlenül a Dunából vagy a csatornából, esetleg mindkettôbôl történnek. A Duna–Tisza-csatorna alapvetô paraméterei I a dunai és tiszai torkolati helyek; I a csatorna magassági helyzete (magasvezetésû vagy mélybevágású vezetés) I a csatorna vízszállítása (m3/s) I a vízszállítás esetleges változtatása a dunai vízhozamok és más tényezôk, pl. az évszakok szerint, vagy a vízigények függvényében; I a vízszállítás megosztása a Hátság számára és a Tisza–Körös-vidék vízpótlására I a csatorna keresztszelvénye. A csatorna gravitációs módon való táplálása valószínûleg nem lesz megvalósítható. A szükséges vízellátást (m3/s) ugyanazzal a szivattyúteleppel lehet teljesíteni, amelyikkel a Hátságot is el lehet látni, de olyan megoldás is szóba jöhet, hogy a Hátságot külön szivattyúkkal szolgálják ki, amelyek a csatornát egy vagy több helyen csapolják meg. Ha a vizsgálatok azt mutatják, hogy a csatornát a Duna és a Tisza közötti hajózás lebonyolítására is érdemes kiépíteni, akkor a csatorna mindkét végén hajózsilipet kell létesíteni. A csatorna alternatív elôterveit olyan részletességgel kell kidolgoz-


ni, hogy azok megbízhatóan összehasonlíthatók lehessenek a beruházási és üzemi költségek, továbbá a pozitív és negatív szociális és környezeti kihatások tekintetében. A fent felsorolt változók (paraméterek) sokasága miatt ez a követelmény csak rendkívül nagy tervezési és kutatási munkával lesz kielégíthetô. Igaz ugyan, hogy az elmúlt három évszázad alatt számos kezdeményezés történt és az utóbbi kerek 70 év alatt több terv is készült, de a klímaváltozás az eddigi tervezés során nem volt figyelembe véve. Ezért a csatorna tervezését teljesen új feltételekkel kell elvégezni. Vitathatatlan, hogy a magyar Duna-szakasz hajózhatóságának érdekében vízlépcsôket kell építeni! Nem szükséges a nagy duzzasztási magasság, hiszen a hajózás biztosítása a cél, nem a villamosenergia-termelés. Hazai és nemzetközi szakértôk egyértelmû véleménye szerint a gázlós szakaszok folyamatos és biztonságos hajózhatóságát – a nyugat-európai vízi úthálózatban használatos 1350 tonna teherbírású úgynevezett „Európa Uszályok” számára – a tradicionális folyamszabályozási eljárásokkal és mûvekkel (kotrás, sarkantyúk és más keresztirányú mederszûkítô mûvek, a vízfolyással párhuzamos kô, vagy beton partfalak) nem lehet elérni. Az egy naiv javaslat (egy gazdasági abszurdum), hogy olyan sekélyjáratú új uszálytípust kell létesíteni, amely alkalmazkodik a magyar gázlós Duna-szakaszokhoz. Csak nem képzelik azt az ajánlattevôk, hogy az osztrák, svájci, német, francia és holland hajózási vállalatok megsemmisítik több milliárd euró értékû hajóparkjukat (uszályokat, motoros vontatókat, személyszállító és luxus hajó parkokat), s ezek helyett egy új hajóparkot építtetnek. S még kevésbé hihetô, hogy – a magyarok kedvéért – Ausztria, Németország, Svájc, Franciaország, Hollandia és a Balkán országai 5-10 milliárd euró költséggel átépítik a Duna, a Rajna, a Majna, a Majna-Duna-csatorna, a Neckar, a Mosel, a Rhone és a Saar folyók öszszes hajózsilipeit. Ugyanis az évezredek óta ismert archimedesi törvénybôl következik, hogy egy sekélyebb járatú, de változatlan szállítóképes-

ségû hajónak szélesebbnek és/vagy hosszabbnak kell lennie, mint a mélyebb járatúnak. Tehát becslésem szerint több mint 100 olyan hajózsilipet kellene átépíteni, amelyeknek a kamrája nem szélesebb mint 12 méter. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy számos hajózsilip bôvítése helyszûke miatt egyáltalán nem lehetséges. Olyan véleményt is lehet hallani, hogy kisebb szállítóképességgel kell megelégedni. Minthogy a szállítóképesség (tonnában) változatlan alapméret (hosszúság3szélesség) esetében egyenesen arányos a merüléssel, ez a javaslat például azt jelenti, hogyha a merülést 2,40 m-rôl 1,20 m-re csökkentjük, akkor az uszály 1350 tonna helyett csak 675 tonna súlyú áruval terhelhetô. Nyilvánvaló és számításokkal igazolható, hogy az uszályok terhelhetôségének ilyen nagymértékû lecsökkentése gazdasági szempontból elfogadhatatlan, a vízi szállítás nem volna rentábilis. Magyarország már nem gátolhatja sokáig a vízi forgalmat a 3500 km hosszú Európai Víziúton. Ezért helyesebb volna, ha a politikusok és médiák a „gátat nem építünk” szólam folytonos hangoztatása helyett azzal foglalkoznának, hogy mikor és menynyi anyagi segítséget kaphatunk az Európai Uniótól dunai vízlépcsôk és esetleg még a Duna–Tisza-csatorna építéséhez. Az idô sürget! Tekintettel a rohamosan fejlôdô klímaváltozásra, ezeket a mûveket meg kell építeni. Minél jobban késleltetjük a megvalósítást, annál rohamosabban megyünk egy szociális, környezeti és gazdasági katasztrófa felé. Annál kevesebb reményünk lehet egy EU hozzájárulásra, mivel az EU nem úgy osztogatja „ajándékait” szegény tagjainak, mint korábban, s idôközben más országok is „felébredhetnek” és kérhetnek EUsegítséget klímaváltozási katasztrófa elleni védelem céljából. A Budapest alatti dunai vízlépcsô, vagy vízlépcsôk helyét és a duzzasztásuk magasságát a Duna–Tisza-csatorna Duna-oldali torkolatának tervével összhangban kell meghatározni. Egy korábbi, kb. 50 évvel ezelôtt megjelent cikkemben Adony és Fajsz környékét javasoltam két Dunai vízlépcsô helyéül. De abban az idôben még nem foglalkoztunk a klímaváltozással. Ezért az akkori javaslatomat felül kell

vizsgálni. A nagymarosi vízlépcsô helyének kitûzésével más a helyzet. A kiszemelt hely geológiai adottságai annyira kedvezôek, hogy valószínûleg minden további vizsgálat – amitôl nem szabad elzárkózni – ezt a helykijelölést fogja igazolni. Azon felül ismét hangsúlyoznom kell még, hogy a Budapest feletti gázlós szakasz megjavítására sürgôsen szükség van egy Nagymaros környéki duzzasztómûre. Minden késlekedés évenként több száz millió euró kárt okoz. Sajnos a klímaváltozásnak a Tiszavölgy és a Körös-vidék vízgazdálkodására várható káros kihatásait csak részben lehet hazánk területén létesítendô mûvekkel ellensúlyozni. Ezek a létesítmények: a Duna–Tisza-csatorna, a Tiszán már meglévô és a még építendô vízlépcsôk és a Körösök vízlépcsôi. A határainkon kívül épült (és még építhetô) tározók számunkra kedvezôtlen üzemeltetése viszont súlyos károkat okozhat a Tisza–Körös-vidékén; megnövelhetik az árvizeket és csökkenthetik a kisvizeket. Feltételezhetô, hogy ezek az országok (Szlovákia, Ukrajna, Románia) újabb hegyvidéki tározóik méretezésénél és üzemeltetési programjaik elkészítésénél figyelembe veszik a klímaváltozás várható kihatásait. Ezért feltétlenül szükség van egy olyan szoros együttmûködés létrehozására, amely lehetôvé teszi, hogy magyar szakértôk részt vegyenek azoknak a mûveknek a tervezésében, amelyek a Tisza és a Körös vízjárását károsan befolyásolhatják. Ez a kooperáció esetleg az Európai Unió keretében, az Unesco Víztudományi Osztályának közremûködésével bonyolítható le. Ezt az együttmûködést, ha még nem létezne, a legsürgôsebben kezdeményezni kell! Az árvédelem, az árvízvédelmi biztonság helyreállítása, sôt fokozása a legfontosabb feladat, amivel a távlati tervezés során foglalkoznunk kell. Minden folyónkon, illetve azok különbözô jellegû szakaszain gondosan meg kell állapítani az árvízvédelmi biztonság jelenlegi állapotát, vagyis azt, hogy mekkora árvízszint, vízhozam, árhullám tartósság ellen van megvédve a környezet, továbbá meg kell becsülni a különbözô okokból várható árvízhozam- és árvízszint-növekedést, s végül meg kell vizsgálni, hogy milyen eljárásokkal és mûvek-

kel, vagy azok kombinációjával lehet a leghatékonyabban elérni az árvédelmi biztonság megnövekedését. Ennek a célnak az elérésére a következô mûveletek és mûvek szolgálhatnak 1. A folyómeder és a hullámtér kotrása. 2. A mederbôl és a hullámtérbôl mindazoknak az akadályoknak könyörtelen eltávolítása, amelyek az árvízlefolyást csökkentik. Véleményem szerint a folyómeder, a hullámtér és az árvédelmi töltés kialakítását kizárólag az ártéren élô emberek életének és otthonának, továbbá az ott lévô javaknak és infrastruktúrájának védelme szabja meg. Más szempontok, s így a jogos környezetvédelmi igények csupán az árvédelmi töltéseken kívül érvényesülhetnek. 3. Az árvédelmi töltések magasítása, megerôsítése. 4. Oldaltározók létesítése. Ezek kétfélék lehetnek: száraz és vizes tározók. A száraz tározóban mezôgazdasági mûvelés folyik, elöntésére csak nagy árvizek idején kerül sor, az árhullám csúcsának a megcsapolásakor. Mivel így az elöntésre ritkán van szükség, a gyakorlatban az a szokás alakult ki, hogy az elöntési években a tározó tulajdonosa (mûvelôje) kártalanításban részesül. A vizes tározót nem mûvelik meg, állandóan van benne víz. Az árvízmentes idôszakokban különbözô mértékû vízelborítást lehet benne megengedni, de éppen ez a mérték az, ami körül szakértôk között a vita folyik. Ha azt kívánjuk, hogy az árvízi befogadóképessége hatékony legyen, akkor csak nagyon kevés vizet szabad tartani benne. Ennek vízminôségi és közegészségügyi következményei könnyen beláthatóak: az aszályos idôszakokban elposványosodhat, rovarok tenyésztelepévé válhat, sôt még a maláriát terjesztô anopheles is visszatérhet. Ha viszont magasra töltött tározót tartunk állandóan, akkor kicsi lesz az árvízi befogadóképessége, s így teljesen gazdaságtalan lesz az építése és az üzeme egyaránt. Az hogy száraz vagy vizes tározókat létesítünk folyóink mellett, az nagyon sok helyi mezôgazdasági, topográfiai, talajtani,


65

gazdasági és más tényezôktôl függ, s alapos vizsgálatot igényel. A vízkészlet-gazdálkodási célú tározóknál is szembe kell néznünk ezekkel a jövôbeni környezeti hatásokkal. 5. A felvízi szomszédos országokkal való kooperáció, amit már részletesebben megtárgyaltunk. Jóllehet a vízerô-hasznosítás és a hidraulikus energiatározás nem vízgazdálkodási, hanem energiagazdálkodási feladat, célszerû, hogy a „Vízgazdálkodási Távlati Tervezés” (továbbiakban VTT) keretében ezeket is tárgyaljuk, mert a szükséges mûvek (vízerôtelep, tározómedencék stb.) tervezése és építése vízmérnöki feladat és létesítésük a vízlépcsô fômûvével, a duzzasztómû tervezésével, építésével és üzemeltetésével szoros kapcsolatban van. Magyarországnak kicsi a vízerôkészlete, de ezt a keveset is hasznosítani kell az atmoszféra védelmének érdekében. Ezért minden vízlépcsônél vízerôtelepet kell telepíteni, ahogyan ezt a világ minden országában teszik. A Dunán valószínûleg legfeljebb csak három nagyteljesítményû (80100 MW körüli) vízerôtelepet lehet építeni, a többi folyónkon pedig csak kisteljesítményû és néhány törpe vízerôtelep létesítésével számolhatunk. De még egy közepes teljesítményû vízerômû – ami pl. Kínában vagy Brazíliában törpének számít –, mint a Tiszalöki mû (11,5 MW) is az évi átlagos 54 millió kWh villamosenergia-termelésével rendkívül nagy mennyiségû CO2-emisszióval csökkenti az atmoszféra terhelését. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt kerek 50 év alatt mintegy 270 millió kilogrammnál kevesebb szén-dioxid jutott fel az atmoszférába, mintha ezt a villamosenergia-mennyiséget egy barnaszén tüzelésû hôerômûben termeltük volna. (Ehhez a számításhoz azt vettem figyelembe, hogy 1 kWh fosszilis villamos energia termelésénél kerek 1 kilogramm CO2 kerül az atmoszférába. A még károsabb metán (CH4) és már káros gázokról nem is szólva.) a vízerônek, mint a leggazdaságosabb és legmegbízhatóbb megújuló energiaforrásnak a kihasználását most a Világbank, az Európai Unió és a még józan környezetvédôk is szorgalmazzák. A fosszilis energiahordozók (szén, olaj, gáz) ro-

66

2007/1-2 I

hamosan fogyóban vannak, velük takarékoskodni kell, s a lehetô legkisebb mennyiséget szabad belôlük eltüzelni. A gondosan épített és jól karban tartott vízerômû élettartama eléri a 100 évet is, az eredeti beruházási költségnél jóval kisebb befektetéssel egy „második életre” megújítható, amelyben tehát a villamos energia sokkal olcsóbban termelhetô, mint a mû „elsô életében”. Káros hulladékokat nem termel, s így nem merül fel ezek tározásának a problémája sem. A vízépítéssel kapcsolatos másik energiagazdálkodási mód a hidraulikus (szivattyús) energiatározás. A csúcsigények kielégítésének ez a leggazdaságosabb és környezetvédelmi szempontból legkedvezôbb megoldása. Az eredeti célkitûzés a villamosenergia-fogyasztás csúcsigényeinek fedezése volt. Késôbb kiderült, hogy a szivattyús tározómûvek a villamos hálózat több más feladatának megoldására is alkalmasak, és ezek közül a hálózati frekvenciatartás leggyorsabb és legbiztonságosabb eszköze. Külföldi tanulmányútjaim tapasztalatai alapján már az 1950-es évek elején javasoltam egy hidraulikus energiatározó építését. Az 1956. év tavaszán megjelent német nyelvû „Wasserkraftwerke I. Band” címû könyvemben egy ábra a visegrádi Duna-kanyar látképét mutatja, belerajzolva a nagymarosi vízlépcsôt, a nyomóvezetéket és a felsô tározómedencét. Alsó tározónak a vízlépcsô duzzasztott tere (bögéje) szolgált volna. Késôbb, a VIZITERV keretében néhány más felsô medence, köztük a most tervezés alatt álló Prédikálószék topográfiai és geológiai adottságainak a vizsgálatával is foglalkoztunk. Javaslatot tettem egy szivattyús tározómû építésére, de merev visszautasítással találkoztam. Tudomásom szerint, sajnos az a hivatalos vélemény, hogy felsô medence létesítése nem megengedhetô, annak állítólagos környezeti kárai miatt. Ez az álláspont érthetetlen és értelmetlen. A világ számos, a környezetvédelem tekintetében igényes országában, együttesen már több mint 100 nagy teljesítményû hidraulikus energiatározó épült és van üzemben, de sehonnan sem lehetett olyan véleményt hallani, hogy a medencéik káros környezeti hatásokat okoztak volna.


A TÁVLATI TERVEZÉS SZERVEZETI FORMÁJA Ebben a kérdésben egy kitûnô hazai példára hivatkozom: a Magyar Királyi Öntözésügyi Hivatal felállítására. Ennek a hivatalnak a sikeres mûködése fordulópontot jelentett a hazai vízgazdálkodás – mai kifejezéssel élve vidékfejlesztés – történetében. A „passzív” vízgazdálkodás (árvédelem, belvízrendezés, lecsapolás) korából átléptünk az aktív, a területen élôk boldogulását elôsegítô vízgazdálkodás (öntözés, vízpótlás, ipari és ivóvízellátás) országos és regionális fejlesztésének az idôszakába. Hasonlóképpen most is egy fordulópont elôtt állunk: a klímaváltozás „fogadására” kell felkészülnünk. Ezért azt javaslom, hogy a jelen fordulópont esetében ugyanolyan módon, tehát ugyanolyan szervezési keretben bonyolítsuk le a távlati vízgazdálkodási tervezést, ahogyan 1937-ben elôkészítették az Öntözésügyi Hivatal felállítását. A kormány utasítására ugyanis az 1933 nyarán Békés nagyközségben létrejött kezdeményezés nyomán (Körösvölgyi Vízhasznosító Társaság) a Földmûvelésügyi Minisztérium Vízügyi Mûszaki Fôosztályában 1936-ban szerveztek egy Tervezési Csoportot. Lampl Hugó vezetésével elkészítették a Tiszántúl öntözési kerettervét. A csoport által kidolgozott Öntözési Kerettervet a kormány elfogadta, s ez lett az alapja az öntözô gazdálkodás elômozdításához szükséges intézkedésekrôl szóló 1937. évi XX. törvénycikknek, továbbá az Öntözésügyi Hivatal megalapításának. Mivel a klímaváltozás problémájával idehaza már több intézmény foglalkozik, lehetséges, hogy alakultak olyan bizottságok is, amelyek a várható káros következményekkel és azok elhárításával foglalkoznak. Ez feltétlenül hasznos lehet, de távolról sem elegendô. Bizottságok hozhatnak értékes határozatokat, de sohasem terveznek. Ha annak idején a kormány csak bizottságokat szervezett volna, és nem rendelt volna el egy tervezést ténylegesen végrehajtó munkacsoportot, akkor az „Öntözési Törvény” és az Öntözési Hivatal so-

hasem született volna meg, s ma a Tiszán és a Körösön nem léteznének a Körösvölgy kiszáradását meggátló vízlépcsôk. A vízlépcsôk hiányaiból már ez idáig kialakuló ökológiai katasztrófák felmérhetetlen károkat okozhattak volna az egész Alföldnek. Ezért, ha egy súlyos szervezési hibát el akarunk kerülni, feltétlenül szükséges, hogy a kormány – az illetékes minisztérium keretében – sürgôsen állítson fel egy Vízgazdálkodási Távlati Tervezési Csoportot, s az kezdje meg azonnal a munkáját.

ZÁRSZÓ Tudom, hogy ez az írásom sokaknak – számos politikusnak, a média egyes képviselôinek, elfogult környezetvédôknek és sok honfitársamnak – nem fog tetszeni. Tudom, hogy sok támadás fog érni. Lehet, hosszú ideig úgy fog tûnni a közvélemény egy részének, hogy nincs igazam, de késôbb – amit már magas korom miatt nem fogok megélni – a valóság mellettem fog tanúságot tenni. Nem szándékozom ezzel az írással az „ördögöt a falra festeni”, de félek attól, hogy vakon megyünk egy katasztrófa felé, ami ismert nagy tekintélyû nemzetközi szakértôk véleménye szerint már a közeljövôben is megtörténhet. Ezt a katasztrófát elhárítani elsôrendû kötelességünk a következô generációk védelmére. Az az ország és az a nép, amelyik csak a jelen problémáinak megoldásával foglalkozik, s szemét eltakarja a jövô elôtt, pusztulásra van ítélve. Így tûntek el népek a történelem során. Írásom számos olvasója azt fogja a szememre vetni, hogy véleményemmel pánikot keltek. Erre az a válaszom, hogy alvó embert egy veszélyre hangosabban – nagyobb zajjal – kell figyelmeztetni, mint egy éber figyelmes személyt. Sajnos az a benyomásom, hogy a magyar politikusok többsége most torzsalkodásra fordítja minden erejét és a következô generációkkal szembeni kötelezettségérôl megfeledkezve, mint az alvajáró holdkóros vánszorog a jövô veszélyekkel fenyegetô évtizedei felé. Írásommal nem sérteni, hanem ébreszteni akarok.

Meg vagyok gyôzôdve arról, hogy volt tanítványaim és az általuk kiképzett kitûnô magyar vízmérnöki gárda – ha politikusaink bizalmát és támogatását megkapják, s ha a médiák egy része megszünteti a közvéleményt befolyásoló gyalázkodását a magyar vízmérnökökkel és azok nagyszerû ôseivel szemben – kitûnôen végre tudja hajtani a Vízgazdálkodási Távlati Tervezés itt elôadott programját, meg tudja építeni a szükséges mûveket és így fel tudja készíteni hazánkat a klímaváltozás káros eseményeinek a fogadására. Ez a vízmérnöki gárda, a legutóbbi árvíz alkalmával máris bebizonyította tudását és áldozatkészségét. Örültem annak, hogy a sajtóban végre megjelentek olyan cikkek és nyilatkozatok, amelyek nem Vásárhelyi Pált, „a második magyar honfoglalás” hôsét ócsárolták, hanem a vízmérnökök árvédelmi tevékenységét dicsérték. Remélem, hogy ez fordulópont lesz, és egyes újságírók felhagynak a közvélemény butításával. Vannak kételkedôk – éspedig nem is kevesen –, akik a már tapasztalható káros jelenségek (kismértékû felmelegedés, a gleccserek pusztulása, a sarki hó- és jégtakaró fogyása) alapján kénytelenek elismerni, hogy átmenetileg egy klímaváltozásba kerültünk, de ez rövidesen vissza fog fordulni, tehát semmiféle katasztrófától nem kell tartani. Megjegyzem, hogy az ilyen felfogású személyek között kiváló szakemberek is vannak, akik szerint nem kell olyan tervekkel foglalkozni, amelyeknek megvalósítása rendkívül nagy költségekkel, kizárólag a kétes katasztrófák elhárítását szolgálják. Hazai viszonylatban nem fogadhatom el ezt az intést, mert az ebben a tanulmányban felsorolt költséges nagylétesítmények zömét akkor is meg kell építeni, s a tervezésüket sürgôsen meg kell kezdeni, ha a szkeptikusoknak igazuk lenne, és katasztrófák nem következnének be. Így a Tervezô Csoport munkájának csak egy jelentéktelen hányadát kell a klímaváltozás terhére írni. A kockázat nagyon kicsi, de a nagy valószínûséggel várható nyeremény hatalmas, mert hazánk életét és jövôjét biztosítja egy globális természeti átalakulás viharában.

I

hírek

BRONZ TOLL KITÜNTETÉS A PAKSI ATOMERÔMÛ ÜZEMI LAPJÁNAK A lap születésének harmincéves évfordulóján ma megtartott ünnepi megemlékezésén Bronz Toll kitüntetésben részesült az „Atomerômû” címû üzemi újság. A kitüntetést Komornik Ferenc, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) üzemi lapok szakosztályának elnöke adta át, Beregnyei Miklós fôszerkesztônek. A jubileumi évfordulón átadott kitüntetés alkalmából Komornik Ferenc hangsúlyozta, hogy az újság, és az azt fenntartó vállalat (ma már Zrt.) az eltelt harminc év alatt folyamatosan együtt dolgozott és segítette egymást. Jelentôségét külön aláhúzza a tény, hogy a harminc év alatt az újság megjelenéséhez szükséges anyagi és erkölcsi támogatást a tulajdonos mindvégig fenntartotta. Komornik Ferenc aláhúzta: a harmincévi munkáért adott újságíró szövetségi elismerés az elsô ilyen alkalom. A jobb megértéshez tartozik, hogy az üzemi lapok a rendszerváltás utáni években egyre másra szûntek meg, elsôsorban anyagi okok miatt. Ma már szinte a hazai sajtótörténet része, hogy voltak akkoriban olyan újságok is, amelyek a dolgozók mindenkori tájékoztatását tartották hivatásuknak. Az újságíró szakma is sokat köszönhet nekik, hiszen a szakmai alapképzés gyakorlati színterei voltak az üzemi lapok Paks-Press 2007. november 23.


67

hírek

AZ ÁRAMTERMELÉS TELJES KÖLTSÉGE 2 Kerényi A. Ödön cikkismertetése a VEÖ Journal 2006/11. számából A helyes válaszok keresése a jövô áramtermeléséhez Ez a címe dr. Walter Voss professzor, a Stuttgarti Egyetem Energiagazdálkodási és Ésszerû Energiaalkalmazási Intézet igazgatója tanulmánya ismertetésének, amelyet az osztrák villamosenergia-ipar központi folyóirata a VEÖ Journal 2006/11. száma közölt. Az alábbiakban ennek rövidített tartalmát és magyar tanulságok levonását ajánló részeit foglalom össze. „Az áramtermelés teljes költsége és a fenntarthatóság szabja meg a jövô áramtermelését” – sommázza a tanulmány lényegét az osztrák cikk. Voss professzor tanulmánya a tények és a rendelkezésre álló technológiák alapján ideológiamentes képet ad ahhoz, hogy az európai erômûrendszer távlati tervezésénél elkerüljék a tévedés veszélyét az új fejlesztési irányzatok kiválasztásánál. A fenntarthatóság alatt azt érti, hogy a primerenergiabázis a következô generációk számára is tartósan legyen képes biztosítani a szükséges villamos energia termelését. Ez akkor oldható meg, ha a választás megnöveli a fosszilis energiakészletek kimerülési idejét, tehát az állandóan korszerûsödô technológia, a megújuló energiahordozók, valamint az új atomenergia technológiák, pl. az atomfúzió egyre növekedô, gazdaságos hasznosítása valóban mérsékelni tudják a készletfogyás ütemét. Az Európai Unió ma kb. 450 millió fogyasztójával a világ második legnagyobb árampiaca. A 25 tagország kereken 3000 milliárd kWh fogyasztása egyötöde a világ összes villamosenergia-termelésének, azonban ehhez jelenleg nincs meg az elvárható, hatékony, központi tervezés és irányítás. Voss professzor meg van gyôzôdve arról, hogy az EU központi feladata lenne – a liberalizált árampiac mellett is – az áramszolgáltatás reális költségcsökkentési elveinek kialakítása, a termelési módok ennek megfelelô sorolása, az erômûvi és az átviteli hálózati fejlesztések koordinálása, a hálózat használat szabályozása. Ugyanis a villamosenergia-termelés jövôbeli alakítása szorosan kapcsolódik a világ energiapolitikai és villamosenergia-gazdálkodási elvárásaihoz, tehát a környezetvédelem, az ellátásbiztonság, a versenyképes áramárak, valamint az áramszolgáltató vállalatok gazdaságos mûködési követelményéhez. A feladat súlyát megnöveli az európai erômûpark egyre fokozódó elöregedése. A szükségessé vált selejtezések pótlására és a többletigény fedezésére ugyanis 2020-ig kb. 300 000 MW új erômûvi teljesítôképességre lenne szükség. A beruházás elkerülhetetlen voltát az bizonyítja, hogy, hogy ezen mennyiség zöme a selejtezés pótlására és nem az igénynövekedésre kell!

68

2007/1-2 I

Az új erômûfajtákat azonban úgy kell kiválasztani, hogy a megújuló villamosenergia-rendszerek összetétele kielégítse a fenntartható fejlôdés fentebb meghatározott követelményét. Ennek érdekében Voss professzor tanulmánya az áramtermelés teljes költségén alapuló modell használatát javasolja. Ennek alapja az „energiaforrás-igényesség” csökkentése. Ez a módszer az erômûvek létesítési és üzemi költségeinek hagyományos számítási elvéhez képest figyelembe veszi az externális költségeket, akár pénzben kifejezhetôek, akár nem. Így például a környezet károsítását, illetve annak megelôzését célzó költségeket is. Ezekhez azonban hozzá kell adni a megújuló energia átmeneti hiánya miatt üzemképtelen erômûvek (Back up) pótlásához szükséges tartalékerômû költségeit is. Például, ha szélcsend miatt állnak le a szélerômûvek. Ezen számítások eredményét mutatja be a tanulmányból vett 1. ábra.

48,00 46,00 16,00 14,00 eurócent/kWh

I

12,00 10,00 8,00 6,00 4,00 2,00 0,00

Kôszén

Barnaszén

Földgáz (kombi ciklus)

Atom

Fatüzelés

Nap

Szél

Folyami víz (.3,1 MW)

ERÔMÛTÍPUSOK

1. ÁBRA AZ ÁRAMTERMELÉS HAGYOMÁNYOS ÉS EXTERNÁLIS KÖLTSÉGEI

Az 1. ábrából igen fontos következtetések vonhatók le: A maghasadás elvén mûködô, korszerû atomerômûvek termelnek a jövôben is a legolcsóbban, mivel az összevetésben a külsô (externális) többlet-költségeket nem kell kimutatni. Ugyanis a mai nemzetközi elôírásokon alapuló atomenergia törvény szerint mind a radioaktív hulladék elhelyezését, mind a reaktorok selejtezés utáni sugárzásmentesítési költségeit már a mai termelési költségek eleve tartalmazzák. Így pl. a Paksi Atomerômû 8,5 Ft/kWh energia árában ezek a tételek kb. 1,5 Ft/kWh költséget képviselnek és egy pénzalapban gyûlik az erre szánt összeg. I A fosszilis energiát használó erômûvek jelentôs bírságot fizetnek a CO2-kibocsátás és egyéb légszennyezések, valamint talaj, folyóvíz stb. szennyezése miatt, de még nagyobb az a költség, amit ezek csökkentését célzó beruházásokra kell kiadniuk. I


I I I

I

I

I

I

I

hírek

A teljes termelési fajlagos költséget a tanulmány az új kôszénerômûveknél 5,5 cent/kWh-ra becsüli. A barnaszénerômû – ami alatt a német terminológia lignitet ért – hagyományos költség része, az olcsóbb külszíni bányászkodás miatt kisebb ugyan, de nagyobbak a külsô költségek. A földgázerômûvek teljes költsége is eléri az elôbbiekét, de ennek oka az, hogy itt a tüzelôanyag beszerzési költsége már közel kétszerese a lignitének. A fatüzelés magas hagyományos költsége jó figyelmeztetés a hazai felhasználók számára, mivel a valós faárak várható növekedését jelzi. Itt is jelentôsek a külsô költségek. A naperômûvek várható, hagyományos költsége 46 cent/kWh, több, mint tízszerese a fosszilis tüzelôt használóknak, emellett igen jelentôs a külsô költségek (energiahiány stb.) miatti növekmény is. (Ezért az ábrán az ároszlopot is meg kellett törni). Nagyon tanulságos a szélerômûvek reálisan magas hagyományos költsége és a váratlan szélcsend miatt szükséges póterômûvek külsô költségei. Ez az egyik nálunk is idôszerû téma a megújulóenergia-felhasználást ösztönzô kötelezô átvétel növekedô többletterheinek csökkentési vitáinál. Ugyanis ez a többletteher a villamosenergia-rendszer átlagos termelési költségét növeli, amit vagy a tarifában kell elismerni, vagy az állami költségvetésnek kell az adóbevételekbôl megtéríteni. A folyami vízerômûveknél legkisebb a külsô költség. Ez a legtisztább villamosenergia-termelési mód és élettartamuk a leghosszabb. Emellett a folyók komplex hasznosítását valósítják meg, mivel az elsôdleges hajózási cél mellett az árvízvédelmet, a mezôgazdaságot és a közúti közlekedést egyaránt szolgálják.

A fentiek alapján belátható, hogy távlati tervekben sem a nap-, sem a szélenergiára nem célszerû jelentôs mértékben építeni. Voss professzor a teljes költségekre alapozva három távlati villamos energia tervváltozatot (szcenárió) dolgozott ki. 1. Az alap, vagy referencia változat gyakorlatilag folytatása a jelenlegi EU energiapolitikának. 2. A megújuló energiák fokozott hasznosítását helyezi elôtérbe. 3. Az áramtermelés teljes költségein alapuló, hatékonyabb energiaforrás kihasználására épülô változat. Mindhárom változat abból indul ki, hogy a CO2-kibocsátást a kiotói határozatok alapján 2010-ig 10 %-ponttal kell csökkenteni és 2030-ig további 10% csökkentést kell elérni. Ezek a változatok a tanulmány szerzôje szerint azonban semmiképpen nem tekintendôk elôrebecslésnek (prognózisnak) hanem csupán idôszerûsített trendleírásoknak

Az EU jelenlegi energiakoncepciója egyelôre számol több atomerômû leállításával, így pl. Belgiumban, Hollandiában, Németországban és Svédországban, és eddig tudomásul vette ennek a környezetvédelmi hátrányait. A tanulmány 1. változatában hosszú távon a cél valamivel nagyobb, mivel a CO2-kibocsátást 2030-ra 20%kal tervezi csökkenteni 1990-hez képest. A leálló atomerômûvek pótlását zömében a hagyományos, fosszilis tüzelôt használó hôerômûvekkel irányozza elô. A 2. változat a megújuló energiát preferálja és 2030-ig 40%-kal irányozza elô növelni ezek használatát. A 3. változat a CO2-csökkentést a „hatékony energiaforrás kihasználás”, tehát az externális költségeket is figyelembe vevô módszer révén, a lehetô legkisebb költségû energiaellátási célnak rendeli alá. Ebben számit az új technológiák esetleges alkalmazásra is, de a reális megoldást az atomenergia további hasznosításában látja. Bár növeli a földgáz- és az olajfelhasználást is, de 2030ra az atomerômûvi termelést a duplájára emeli. Nem közömbös a javasolt módszer beruházásiköltségcsökkentô hatása. Az üvegházhatás csökkentését szolgáló többletköltségek a különbözô változatokban 2030-ig a 300 és 600 milliárd euró között mozognak. Ennek hatására a fajlagos termelési költség az 1. változatban 5,2 cent/kWh, a 2. változatban pedig 6 cent/kWh értékre adódik. Ezzel szemben a 3. változat 0 többletköltséggel éri el a legolcsóbb, átlagosan 3,5 cent/kWh értéket! (1. táblázat) 1. TÁBLÁZAT A HÁROM VÁLTOZAT JELLEMZÔ MUTATÓI

Áramköltség cent/kWh 2030

Többletberuházás milliárd euró

Ssz.

Változatok

1

Hagyományos hôerômûvek

5,2

320

2

Megújuló energiákat támogató

6,0

600

3

A hatékony forráskihasználás

3,5

0

Voss professzor meg van gyôzôdve arról, hogy a jövô villamosenergia-rendszere nem az állami tervezés és direkt utasítások alapján fog kialakulni, hanem azt a szûk energiaforrások hatékony kihasználását lehetôvé tevô módszerrel a piac maga fogja szabályozni. Azonban ehhez le kell építeni a piactorzító hatásokat és hatékonyságát piaci eszközökkel növelni. Úgy érzem, hogy a tanulmány rendkívül hasznos elveket ad a magyar távlati energia koncepció készítôi számára is és ezért indokolt ezek minél szélesebb körû megismerése a lap olvasói körében is. Kerényi A. Ödön


69

I

sajtóközlemény

EURELECTRIC A VILLAMOSENERGIA-IPAR ELÔTERÉBEN… Az EURELECTRIC elnöke arra szólított fel, hogy nagyobb szinergia és hangsúlyozottabb európai hozzáállás valósuljon meg a hármas cél – versenyképes, biztonságos és alacsony szén-dioxid-tartalmú energiaellátás – megvalósítása során. „Az európai villamosenergia-ipar tökéletesen tudatában van annak, hogy milyen szerepet játszhat és kell is játszania Európa támogatásában egy új, fenntartható energiát biztosító úton történô továbbhaladás érdekében” – mondta el Rafael Miranda, az EURELECTRIC elnöke a szövetség Antwerpenben, június 11-én tartott Éves Konferenciáján megjelent sajtótestületeknek. Miranda megismételte az ipar elkötelezettségét aziránt, hogy a század közepére megtörténjen az eltolódás az alacsony szén-dioxid-tartalmú áramellátás irányába. Hangsúlyozta azonban, hogy ehhez a politikai döntéshozóknak meg kell teremteniük azt a megfelelô keretet, amely az energia területén meglévô minden lehetôség kihasználásán alapul, és amely mellett megjelenik az energiahatékonyság kultúrájának ösztönzése is, miáltal ki lehet aknázni a villamos energiában rejlô értékes szinergiákat a gazdaság és társadalom intelligens magatartása által. Arra tett felhívást, hogy Európa erôteljesebben koncentráljon a politika alakítására, nagyobb legyen a koherencia a politika területei között, és a nemzeti politikák között erôteljesebb harmonizáció valósuljon meg annak érdekében, hogy a piaci torzulások megszûnjenek. Egy versenyképes európai villamosenergia-piac megteremtésére tett erôfeszítések tekintetében hangsúlyozta, hogy a kisfogyasztók számára igazi választási lehetôségre van szükség, amely többek között megkívánja a nagykereskedelemi és kiskereskedelmi piacok közötti kapcsolat javítását. A jelenlegi új liberalizálási kezdeményezések tekintetében elmondta, hogy ’a központi célkitûzés az integráció legyen – vagyis egy regionális piacokon keresztül vezetô igazi belsô piac megteremtése.’ Miranda rámutatott arra, hogy az európai villamosenergia-szerkezet 45%-a már ma is szén-dioxidmentes, viszont olyan korszakban élünk, amikor további korlátozásra van szükség: „Tudunk és kell is többet tennünk. A vízerô, kisebb mértékû megújuló energiaforrások, nukleáris energia, valamint a szén-dioxid befogásra és tárolásra alkalmas technológia alkalmazásával minden egyes óránként megtermelt kilowatt szén-dioxid-tartalmát nagyon kis mennyiségre tudjuk csökkenteni a század közepére.” A nemrégiben indított EURELECTRIC projekt – A villamos energia szerepe – megmutatta, hogy a megvalósítás megfelelô politikával lehetséges. Ezért a politikai döntéshozóktól függ egy keretnek a létrehozása, amely elvezet az olyan befektetésekhez, amelyekre a következô három évtizedben szükség van. Ezeknek hosszú távú célokat kell kitûzniük – 2050-re – „amelyek megfelelnek az ipar idôigényességének, hogy tudjuk, hová kell akkorra

70

2007/1-2 I

eljutnunk, és hogy tudjuk mozgósítani a megfelelô befektetéseket. Alapvetôen kulcsfontosságú a szabályozási stabilitás – tehát nem olyan politikára van szükség, amelyet a rövid távú célokat szolgáló politikai szelek ide-oda fújnak. A céloknak az energia hatékonyságban rejlô erôket az alacsony CO2-tartalmú áramtermelés és a villamos energia intelligens felhasználása közötti szinergia ösztönzésével kell felszabadítaniuk a társadalom és gazdaság minden területén” – emelte ki az EURELECTRIC elnöke. Az elnök kiemelte azt is, hogy „hangsúlyozottabb európai hozzáállás”-ra is szükség van. Egy EU-piac megteremtéséhez nem célravezetô huszonhét különbözô módszer. Olyan fontos célok eléréséhez, mint az ígéretes megújuló energiaforrások vagy kapcsolt hô- és áramtermelés támogatása, az adók és illetékek megállapítása és a CO2-kibocsátás allokáció meghatározása nem történhet huszonhét különbözô megközelítéssel. „A környezeti és energiapolitikák között erôteljesebb koherenciát, valamint következetesebb piaci orientációt szeretnénk látni. Egy EU energiapolitika összekovácsolását célzó minden intézkedésnek ezeken a területeken az erôteljesebb harmonizációt kell keresnie, amely támogatja az egységes európai energiapiac megteremtésére tett erôfeszítéseket.” Miranda üdvözölte a tényt, hogy július 1-jétôl az EU minden fogyasztójának joga lesz ellátót választania. Ezzel kapcsolatban aláhúzta, hogy „a fogyasztónak valódi választási lehetôséggel kell rendelkeznie”, ami azt jelenti, hogy a nagy- és kiskereskedelmi piacok közötti kapcsolatot javítani kell „azért, hogy az ellátók a piacot belépéshez vonzónak találják, és hogy a fogyasztók élvezni tudják a választás széles lehetôségének az elônyét.” Miranda az EU energialiberalizációs jogalkotás közeledô felülvizsgálatára tett jelenlegi intézkedéseket úgy írta le, hogy azok „kiváló lehetôséget adnak a további piaci integrációhoz szükséges keret elfogadására. Az integráció a kulcsszó. Minden új elfogadott intézkedésnek biztosítania kell a lehetô leggyorsabb piaci integrációt, amelyhez a regionális piacok egy lépcsôfokot képeznek a belsô európai energiapiachoz vezetô úton.” A fentiek megvalósulásához meg kell állapodni egy következetes útvonalban. Az EURELECTRIC Útiterv 2005 megmutatta, hogyan kell a piacok fejlesztésével és integrációjával kapcsolatban eljárni. Azóta szakembereink tovább folytatták a kulcsfontosságú kérdések elemzését és megoldásokat javasoltak. Kezdeményezéseink egyike az volt, hogy az adatok létrehozásában valósuljon meg az átláthatóság. Ezt az ipar már átültette a gyakorlatba számos országban és várjuk, hogy a többi ország kövesse a példát. Arról is tettünk javaslatot az asztalra, hogy miképpen integráljuk a határokat keresztezô napi piacokat. Az EURELECTRIC szakemberei jelenleg a kiegyensúlyozó piacok integrációjának részletein dolgoznak. A piaci integráció kulcsfontosságú eleme a különbözô szinteken megvalósuló határokat átszelô szoros együttmûködés biztosítása. Ha a javasolt ERGEG-plusz


I

sajtóközlemény

modell a szabályozói együttmûködésre olyan európai módszert jelent, amely képes legyôzni a jelenlegi határokon átnyúló kérdésekben jelentkezô nehézségeket, akkor az Európai Bizottságnak feladatul kellene kitûzni ennek az eljárásnak az áttekintését és a megfelelô intézkedés megtételét, hangsúlyozta Miranda. Döntô fontosságú az is, hogy biztosítsuk a rendszerirányítóknak a versenypiaci szereplôktôl történô független mûködését, amelynek célja, hogy megvalósuljon a hálózathoz való korrekt hozzáférés. „Annak biztosításához, hogy a függetlenség és a piaci integráció kéz a kézben valósuljon meg, a rendszerirányítók átviteli feladatait

I

egy független szervezetbe kell egyesíteni – ami a Regionális Független Rendszerirányító (RIO). A RIO modell nagyobb eséllyel éri el a kívánt célokat – a döntéshozók függetlensége plusz aktív piaci integráció – mint a Bizottság preferált megoldása, azaz az átviteli eszközök kényszerû szétválasztása, amihez a tulajdoni szétválasztást nevezte meg” – hangsúlyozta az EURELECTRIC elnöke. A kérdés részletesebb elemzése a www.eurelectric.or weboldalon található. Kapcsolattartó személy: Chris Boothby, tel: +32 2 515 1005; e-mail: cboothby@eurelectric. org

hírek

A FLAMANVILLE 3 ATOMERÔMÛ TERVE (Az EDF honlapjáról lehívott közlemény fordítása) Miért épít új atomerômûvet az EDF? • Franciaország energiapolitikája oda irányul, hogy a jövô számára megôrizze az atomenergetika választásának a lehetôségét, amikor elérkezik az ideje helyettesíteni az élettartamuk végéhez érô erômûveket. • Az elsô erômû leállítások 2020 táján várhatók, ami megszabja a pótlásukra szánt erômû legalább öt évvel korábbi építéskezdési idôpontját. • Ennek elôkészítésére vethetô be a Flamanville 3 atomerômû blokk, amely egy „sorozat feje” lesz. Várható üzembe helyezési éve 2012 (3 év elôkészítés, és 5 év az építkezés), ami lehetôvé teszi levonni ezen elsô példány 2, vagy 3 évi üzemének a tanulságait, az esetleges sorozat szerkesztése elôtt. Telepítési elvek • A tengervízhûtés a tenger alatti melegvíz-kifolyómû faláttörésével oldható meg. • Összehasonlítva az 1. és 2. egységekkel, földmunkák minimálisak, mivel már a múltban elôkészítették két másik egység elhelyezésére. • A telepítés maga csupán kisebb pontosítást igényel. Üzemviteli elvek • A többlet tengervíz kivétel és visszaadás kb. 60 m3/s, ami hozzáadódik a az üzemelô egységek 90 m3/s mennyiségéhez, ami igen csekély a tenger tömegéhez képest. • A Flamanville 1, 2, és 3 egység okozta környezeti radioaktivitás sokkal kisebb – mindössze 1% –, mint a megengedett maximum. A terv célja Új EPR (európai nyomott vizes) típusú atomreaktort használó villamosenergia-termelô egység szerkesztése.

Ez a haladó technológia új fejlôdést nyit a biztonság, a környezetvédelem és az átalakítás gazdaságossága terén. Fôbb jellemzôk Villamos teljesítmény: kb. 1600 MW Várható üzembe helyezési idôpont: 2012 Az építkezés idôtartama: 60 hónap Élettartam: 60 év Becsült költség: 2,8 milliárd euró Miért Flamanville? A Flamanville telephelyet olyan alábbi kritériumok alapján választották, amelyek megengedik a projekt technikájának alkalmazását, és a 2012 évi üzembe helyezést. • Rendelkezésre állnak a pénzügyi alapok. • Az átviteli hálózat teljesítôképessége megfelelô lesz az üzembe helyezés idejére. • Nincsenek különösebb környezetvédelmi ellenvélemények. • Megvannak a projekt elfogadásának feltételei. A Flamanville-i telephely • Az EDF a tervezett egységet Flamanville (Manche) telephelyen kívánja elhelyezni, hogy kiegészítse a már mûködô két már ott lévô 1300 MW-os atomerômû egységet. Ezeket az elsô blokkokat az 1985. és 1986. években helyezték üzembe. • A telephely területe 1200 hektár, Flamanville (Manche) községben található, a tengerparton, az északnyugati Cotentin sziklafalakban, 20 km-re Cherbourg-tól. • Az EDF szárazföldi és tengeri engedélyeit nem szükséges módosítani. Fordította Kerényi A. Ödön


71

I

hírek

PLATTS: EUROPEAN POWER DAILY 2007. JÚLIUS 13. Az MVM 150 MW-ot ajánl fel 2008-ra aukció keretében Magyarország állami tulajdonú villamos társasága, az MVM, felajánlott max. 100 MW baseload és 50 MW pickload energiát aukció keretében 2008-ra, jelentette be az MVM csütörtökön. Az ajánlatokat július 20-án helyi idô szerint 12 óráig kell megküldeni az MVM Trade-nek, ami a társaság nagykereskedelmi szervezete. Ez az elsô a tervezett számos aukció közül, amelyet 2008 végéig kívánnak megtartani, mondta Mártha Imre, az MVM Trade vezérigazgatója a Platts-nak. „Több aukciót fogunk tartani természetesen a Magyar Energia Hivatallal történô konzultáció keretében” – mondotta Mártha. Ô nem adott bizonytalan becslést arra vonatkozóan, hogy az MVM mekkora kapacitást fog aukcióra vinni 2008-ban összességében, de elmondta, hogy az többszöröse lesz a 2007. évre szóló mennyiségnek, amikor az év elsô felében 330 MW-ot, míg a teljes évre 226 MW-ot vittek aukcióra. „A végsô mennyiség függ a jogalkotás második fázisától, amely még nem fejezôdött be” – jelentette ki Mártha. Magyarország új villamosenergia-törvényt hagyott jóvá júniusban, de a rendeletek teljes rendszere és az alkalmazási szabályok még nem készültek el. Az új törvény értelmében Magyarország teljesen liberalizálni fogja villamosenergia-piacát 2008. január 1-jén, egy fél évvel késôbb mint ahogy azt az EU-szabályok megkívánták. „Ha megmarad az MVM-nek az a kötelezettsége, hogy energiát biztosítson az egyetemes szolgáltatóknak, akkor mi elegendô villamos energiáról fogunk gondoskodni a portfoliónkban, hogy teljesítsük ezt a kötelességünket” – jelentette ki Mártha. Elérheti a 2500-3000 MW-ot az a teljesítmény, amelyet az MVM aukcióra tudna bocsátani a következô évben. Amennyiben a bevezetendô joganyag azt tartalmazza, hogy az MVM nem köteles szolgáltatni az egyetemes szolgáltatóknak, a felajánlott mennyiség nagyobb lehet. Az egyetemes szolgáltatók – csaknem biztosan az MVM-bôl és Magyarország jelenlegi hat regionális elosztó társaságából, vagy azok tulajdonosaiból (E.ON, RWE és EdF csoportok) fog állni – villamos energiát biztosítanak a háztartásoknak és bizonyos kisvállalkozásoknak szabályozott ármegállapítási eljárások mellett, amelyek a Magyar Energia Hivatal ex post vizsgálatának tárgyai lesznek. Mártha ugyancsak érzékeltette, hogy az MVM elôször nem kér kompenzációt a befagyott költségekre, amelyek az aukció során keletkeznek. „Ha mi eladjuk a villamos energiát magasabb áron mint ahogy vásároltuk azt, akkor

72

2007/1-2 I

abból profit keletkezik. Ha az ár alacsonyabb mint a költség mi veszíteni fogunk azon.” – mondta. Mártha ugyancsak megerôsítette, hogy a befagyott költségkompenzációnak a hiánya azt is jelenti, hogy korántsem a minimum árat állapítja meg a Magyar Energia Hivatal. A múltban a villamos energiáért fizetendô magas induló árak olyan helyzetet teremtettek, amely akadályozta a teljes rendelkezésre álló kapacitás értékesítését. A júliusi aukció lesz az elsô, amelyet a közép- és délnyugat-európai régióban tartanak 2008-ra – jelentette ki az MVM. A társaság megújította az aukciós eljárást és a termékajánlatot. Egy MVM szóvivô kijelentette, hogy ennek elônye a termék flexibilitásának növelése, amely öt termékvariáció felajánlását teszi lehetôvé, mind csúcs-, mind alapterhelésre. A kereskedôk ajánlatot tehetnek egy teljes évre vonatkozó termékre, vagy bármelyik negyedévre az éven belül. A teljes felajánlott kapacitás nem haladhatja meg a 100 MW-os határértéket baseload esetben és az 50 MW-ot pickload esetben. Az ajánlatokat 5 MW-os lépcsôkben kell megadni. Mostanáig az MVM teljes éves és féléves termékeket kínált. A szélesebb termékajánlat a társaság új aukciós stratégiájával kapcsolatos: ahogy mondják, ez az MVM elsô „Szivárvány Aukciója”. A társaság felhívta a figyelmet, hogy más európai társaságok köztük a CEZ és a francia EdF hasonló struktúrájú aukciókat tartott. Budapest, 2007. 07.13. EURELECTRIC ÉVES KÖZGYÛLÉSE Az éves közgyûlést megelôzôen megtartott igazgatósági ülés az aktuális döntések mellett elsôsorban az energiacsomag következményeivel, a várható szabályozási elemekkel foglalkozott. Az igazgatósági ülésen megtörtént a fôtitkárváltás, Paul Bulteel pozícióját Hans ten Berge vette át. Több munkabizottság élén is változás történt, ezek közül számunkra eredményként értékelhetô, hogy az External Trade WG vezetôi tisztségét Kacsó András vette át. A közgyûlésen az éves zárással kapcsolatos szokásos döntések születtek. Az igazgatósági üléshez, konferenciához kapcsolódóan megrendezett The Next 10 Years konferencia elsôsorban a villamosenergia-piac mûködésének javításával, a vezetôi szekcióban az európai villamosenergia-iparág várható jövôképével foglalkozott. Részletes tájékoztatás 2007. június 10-én délután került megrendezésre az Igazgatósági ülés. A részletes, angol nyelvû jegyzôkönyvet mellékeljük, a következôkben csak néhány lényegesebb kérdésre utalunk: – megtörtént a fôtitkárváltás,


I

hírek

– új, a felhasználók számára több információt nyújtó honlapot alakítottak ki, – fokozatosan módosulnak, megszûnnek a csatlakozást megelôzôen bevezetett kedvezményes tagdíjszorzók, – míg a tulajdonosi szétválasztást helyettesítô regionális rendszerirányítói együttmûködés észak-európai (Franciaország, Németország, Benelux államok) kialakítását Piebalgs biztos dicsérte, addig Kroes versenypolitikai biztos asszony szerint az együttmûködés verseny problémákhoz vezethet. Egyöntetû vélemény volt, hogy a megoldás részletein tovább kell dolgozni. Az iparágnak keresni kell az együttmûködési lehetôségeket a politikusokkal. – A Bizottság dolgozik az új energiacsomag részletein, ez várhatóan ôszre készül el (ennek egyes részleteirôl Thomas Barth, Joao Babtista, Gunar Lundberg, Bill Kyte tartottak összefoglalókat). Nagyon fontos, hogy a Bizottság illetékes munkatársaival rendszeres véleménycserére kerüljön sor. – A szovjet utódállamokkal való együttmûködést a Koordinációs Bizottságban indokolt alaposabban áttekinteni, miután 2005 novembere óta érdemi elôrehaladás nem történt. Az Igazgatóság következô ülésére november 21-én Brüsszelben kerül sor. Az igazgatósági ülést követôen tartott közgyûlés a napirend, határozatképesség, jegyzôkönyvvezetô, hitelesítôk elfogadását követôen jóváhagyta a 2006. éves tevékenységi jelentés, mérleget, eredmény kimutatást, a könyvvizsgáló jelentését, döntött a 2007–2009. évekre vonatkozó könyvvizsgáló megválasztásáról. A The Next 10 Years konferencián (amelynek elôadásai az Eurelectric honlapján energy/challenges hivatkozás/jelszó beírásával elérhetôk) bemutatásra került az Egyesült Államok energetikájának jövôképe, a Role of Electricity program eredményei, Ruete fôigazgató elôadásában a közös európai energiapolitika lehetôségei, az ellátás biztonságával kapcsolatos kérdések, a technológiai fejlesztés és az emisszió kereskedelmi rendszer kapcsolata, az Európai Unió álláspontja a klímaváltozás kérdésében, a nagykereskedelmi,viszonteladói piac kapcsolata, a viszonteladói piac hatása a villamosenergia-piacok mûködésére, a vezetôi szekció keretében a strukturális változások és a piaci fejlôdés összefüggései.

ALÍRTÁK ESZÉKEN A MAVIR ZRT. ÉS A HEP–OPS ÁLTAL KÖZÖSEN MEGVALÓSÍTANDÓ 400 kV-OS TÁVVEZETÉKI ÖSSZEKÖTTETÉS LÉTESÍTÉSI SZERZÔDÉSÉT

jelenlétében írta alá Eszéken Tari Gábor, a MAVIR ZRt. átviteli igazgatója és Dubravko Saboliç, HEP TSO igazgató a Pécs–Országhatár–Ernestinovo 400 kV-os összeköttetés létesítési szerzôdését. A beruházás mindkét országban nagymértékben hozzájárul az áramellátás biztonságának növeléséhez, ezen felül segíti a magyar villamosenergia-rendszer tartalékolási problémáinak megoldását és erôsíti az Európai Unió által kiemelten kezelt észak–dél irányú nemzetközi kapcsolatokat. A magyar villamosenergia-rendszer a lengyel, cseh és szlovák rendszerekkel együtt 1995-ben csatlakozott a nyugat-európai villamosenergia-rendszerhez (UCTE). Ez megteremtette a lehetôségét annak is, hogy a magyar és a horvát villamosenergia-rendszer között új hálózati összeköttetés létesüljön. Ennek nyomán készült el és került 1999. végén üzembe a Hévíz–Tumbri magyar–horvát 400 kV-os távvezeték, amely a bôvítéseket követôen jelenleg Hévíz – Zerjavinec összeköttetésként üzemel. Ennek megfelelôen Magyarország Horvátország felé jelenleg 1 db kétrendszerû 400 kV-os összeköttetéssel rendelkezik. A dél-dunántúli térség ellátásbiztonságának javítása érdekében 2004. évben üzembe került a Paks–Pécs 400 kV-os összeköttetés. Pécs második alátámasztásaként már korábban felmerült a Pécs–Ernestinovo távvezeték megépítése, amelynek megvalósításáról a magyar és a horvát fél a 90-es évek végén tárgyalásokat kezdett, amelyet elôkészítô munkák követtek. Ezen elôkészítési munkálatok folytatására közös munkacsoportot alakított a MAVIR és a HEP–OPS, elsô feladatként egy – a távvezeték létesítésére való szándékot kifejezô – közös dokumentum elkészítését tûzték ki célul. Ennek eredményeként 2006. október 17-én a HEP–OPS és a MAVIR vezérigazgatói aláírták az ún. Joint Position Papert. A Magyar Energia Hivatal (MEH) – a MAVIR Rendszerirányítási Igazgatósága által kétévenként készülô Hálózatfejlesztési Terv alapján – 21/2005. számú határozatával a határkeresztezô összeköttetést közcélúvá minôsítette. Az elôkészítési folyamat engedélyeztetési eljárásában a 2007. július 11-én lépett hatályba a magyar szakaszra a nyomvonalengedély. A Pécs–Ernestinovo 400 kV-os projekt beruházási volumene magyar oldalon mintegy 5 Mrd Ft. MAVIR ZRt. Kommunikációs Osztály

Ünnepélyes külsôségek között Branko Vukeliç horvát gazdasági, munkaügyi és vállalkozásfejlesztési miniszter


73

I

hírek

KÍNA ATOMENERGIÁBAN GONDOLKODIK

erômû a világ legbiztonságosabbjai közé tartozik. A blok-

A kontinensnyi ország orosz közremûködéssel építette

kokat a szokásos kettô vagy három helyett négy, egymás

meg legújabb erômûvét

után aktiválódó biztonsági rendszerrel szerelték fel, a

Két új atomerômûvi blokkot avattak nemrégiben Kíná-

reaktoroknak helyet adó épületeket pedig kettôs héj fedi.

ban. A Sárga-tenger partján lévô Tianvani Atomerômûvet

Utóbbiak a reaktorokat még akkor is megvédik, ha egy

az orosz Atomsztrojexport Zrt. építette meg, üzemanyag-

repülôgép zuhanna az erômûre, s természetesen sértetle-

ellátásáról pedig a szintén orosz TVEL gondoskodik.

nek maradnak a tartományban elméletileg lehetséges leg-

A jelenben még nem, de a jövôben Kína a világ vezetô

nagyobb méretû földrengésben, hurrikánban vagy árvíz-

országai közé tartozik majd az atomenergia felhasználá-

ben is. Az aktív zóna a valószínûség-számítások szerint

sában is. Jelenleg az atomerômûvi energiatermelés 1,9

százezer évente egyszer sérülhet meg komolyabban, an-

százalékot tesz ki az ország energiamérlegében. Ez a mu-

nak az esélye pedig, hogy az erômû területét radioaktív

tató ugyan csak a „világranglista” harmincadik helyére

szennyezés hagyja el, egymillió évente egy alkalom. Ha

elegendô, a mûködô reaktorok számát tekintve azonban

ezt levetítjük az erômû várható üzemeltetési idejére, nul-

Kína már a 11. a világon, az építés alatt lévô blokkok

lához nagyon közeli számot kapunk. Az blokkok irányító

rangsorában pedig a harmadik. Jelenleg öt új blokk épül a

rendszerét az ASE német partnere, a Siemens szállította,

kontinensnyi országban, s 2020-ig összesen húsz új egy-

s a világon egyedülálló módon elérték, hogy az irányítás

séget állítanak majd termelésbe.

94 százalékban automatikus legyen. Az erômûvet nemso-

Ma négy mûködô atomerômû van Kínában, s köztük a

kára két újabb blokkal egészítik ki, s ha teljesen felépül,

legújabbat, a tianvanit nemzetközi sajtótájékoztatón mu-

Tianvanban összesen 8 blokk üzemel majd. A beruházás

tatták be nemrégiben orosz, ukrán, bolgár és magyar új-

eddig mintegy 750 milliárd forintba került, és 8 százalé-

ságíróknak. A lista nem véletlenül alakult így: a meghí-

kos eszközarányos nyereséggel számolva huszonöt év

vottak mind olyan országból érkeztek, ahol orosz típusú

alatt térül majd meg.

atomerômû mûködik. A tianvani is ilyen, a legmodernebb

Az atomerômû biztonságát szavatolja a benne használt

technológiai kivitelben. Az erômû építésérôl Kína 1997

fûtôanyag minôsége is. Ezt a szintén orosz TVEL szállít-

decemberében kötött általános szerzôdést az orosz

ja – a társaság neve idehaza azért lehet ismerôs, mert ôk

Atomsztrojexport (ASE) Zrt.-vel. A megállapodás két

emelték ki nemrégiben a Paksi Atomerômû kettes blokk-

1000 megawattos blokk felépítésérôl és beüzemelésérôl

jának tisztítótartályából a sérült fûtôelemeket. A TVEL új

szólt; az elsô idén júniusban, a második szeptemberben

fejlesztésû fûtôanyagának egyik elônyös tulajdonsága,

kezdett termelni normál kereskedelmi üzemben. Az

hogy tíz százalékkal kevesebb kell belôle, mégis ugyn-

erômû egyedülálló abból a szempontból, hogy tengervíz-

annyi energiát szolgáltat, mint a korábbi. Pjotr Lavre-

zel hûtik – Tianwan Pekingtôl körülbelül 850 kilométerre

nyuk, a társaság vezérigazgatója elmondta, hogy Kínán és

fekszik délnyugati irányban, Csiangszu tartományban,

természetesen

közvetlenül a Sárga-tenger partján. A sókicsapódást kü-

Bulgáriába, Csehországba, Magyarországra, Szlovákiá-

lönleges fémekbôl készült berendezésekkel gátolják meg.

ba, Örményországba, Ukrajnába, Németországba, Své-

A két blokk 8000 milliárd kilowattórányi áramot termelt

dországba és Hollandiába is szállítanak kazettákat.

Oroszországon

kívül

Finnországba,

eddig, különösebb üzemzavar nélkül. A teljesítményt Erdôsi Csaba

mindössze egyszer kellett rövid idôre visszavenni, amikor az áradások miatt a tengerbe jutó hordalék az erômû hûtôvíz-kiemelô rendszerét részben eltömítette, de ez a nukleáris biztonságot nem veszélyeztette.

74

KIVÉTELEZETT ÁRAMÁR A KÖZINTÉZMÉNYEKNEK?

Az ASE helyi kirendeltségének vezetôje, Alexander

A közintézmények számára várhatóan mégis külön „sáv-

Szelikov sajtótájékoztatóján külön is kiemelte, hogy az

ban” adná a kormány a jövô évi áramot – tudtuk meg. Így

2007/1-2 I


I

hírek

ez a kör átlagosan 10-15 százalékos áremelésre számít-

aukció elôtt 2 nappal olyan rendeletet hozott, amely min-

hatna. A terv úgy pattant ki, hogy egyes villamosenergia-

dent visszarendez, és az Atel–EGL-behozatalnak újra

kereskedôk épp a „sáv” ellen tiltakoztak.

biztosítja a március elôtti kivételezett helyzetet. Mivel

A piac felszabadításának felrótt korábbi, 30-40

azóta a szóban forgó vezetéken karbantartás is zajlik, a

százalékos áramár-emelési becslések tompulnak. Szerdán

Mavir az éves aukció keretében most már gyakorlatilag

ugyanis kiderült, a kormány egy rendeletével elôkészítet-

nem biztosít a többi kereskedônek szlovákiai behozatalt

te annak lehetôségét, hogy ne csak a lakossági fogyasz-

– jelezte kérdésünkre Hornai Gábor, az MVKE elnöke.

tók áramát vonják ki az elvben jövô év elejétôl nyitott

Ez még a márciusinál is rosszabb helyzet; a kormány

piacról, hanem a közintézményekét is. Eddig ugyanis az

döntése megkérdôjelezi a kereskedôi és az általános jog-

árampiacon az összes „nem lakossági” fogyasztót – le-

biztonságot – tette hozzá. Leszögezte: az intézkedés nö-

gyen az gyár, üzlet, kórház vagy iskola – egy kalap alá

velheti az üzleti szféra áramárát, mivel Szlovákiából ôk

vették. Az uniós szabályok szellemében jövô év elejétôl

is szerettek volna ezen a vonalon vásárolni, és most eles-

úgymond „megnyíló” teljes magyar árampiacról elsôként

tek a lehetôségtôl.

a lakosságot vonták ki. Mint az várható volt, a „felszaba-

Bár a kormány lépése újabb csapás az unió által cél-

dított” piacon a nagykereskedelmi árak felszöktek, így a

ként megjelölt piacfelszabadításra – melynek elvi értelme

kiskereskedelmi árakra is 30-40 százalékos becslések

mégiscsak az árcsökkenés és a minôségjavulás –, a kabi-

születtek. Bár ez ellen a céges vevôk tiltakoztak, megfi-

net ezt valószínûleg az adott körülmények közötti áre-

gyelôk szerint az amúgy is rosszul fizetô állami-önkor-

melkedés megfékezésére hozta. Mártha Imre, az MVM

mányzati szféra intézményeit egy ekkora emelés még in-

vezérigazgató-helyettese legalábbis kérdésünkre kifejtet-

kább földre küldte volna.

te: a kedvezô árú beszerzés újbóli biztosításának nyomán

Bár e kör 2008-as áramát a kereskedôk egy árverésen

az áramszolgáltatók a lakossági áramhoz hasonlóan a

már átvették, a kormány azóta „talált” még egy, eddig el

közintézmények áramát is „külön” kapják majd meg tô-

nem adott mennyiséget, amit a lakosságéhoz hasonló kü-

lük. Bár az ármegállapítás a kiskereskedôk hatásköre, az

lön „sávba” küldhet. Mégpedig az importált áramok kö-

MVM az érintett körben „nem lát indokot 10-15 száza-

zött. Arra az állami Magyar Villamos Mûvek (MVM) ár-

léknál nagyobb fogyasztóiár-emelésre”. Hozzáfûzte: az

verésén is felhívták a figyelmet, hogy a kisebb áram-

új, liberalizációs szabályok miatt azért az elkerülhetetlen

mennyiségek beszerzésének feltételei még november-

lesz, hogy intézménytípustól függôen ez a mérték szór-

decemberben is tisztázódhatnak. A közintézmények ára-

jon. Vagyis az éjjel-nappal egységes fogyasztású intéz-

mát – mint az a Magyar Villamosenergia-kereskedôk

mények – mint például a közkórházak – ennek az alsó,

Egyesületének (MVKE) szerdai nyílt levele nyomán ki-

míg a nagyon hullámzó intézményi fogyasztók – például

derült – a kormány egy alacsony árú, szlovákiai import-

az iskolák – a felsô sávjába eshetnek. (A 10-15 százalék

ból fedezné. Az intézkedés ellen tiltakozó egyesület fel-

ugyanakkor még mindig magasabb, mint az ugyanilyen

hívja a figyelmet: a kormány ez év márciusában meg-

elvek szerint kiszolgálandó lakossági fogyasztók eseté-

szüntette két, Szlovákiából hosszú távú szerzôdéssel ér-

ben ígért, „10 százalék alatti” emelés.) Az még egyezte-

kezô árambeszerzés minden más behozatalt felülíró,

tést igényel, hogy az áramszolgáltatók pontosan el tudják

kivételezett helyzetét. (A beszerzô, mint megtudtuk, a

különíteni a közintézményeket az üzleti fogyasztóktól –

svájci Atel, illetve EGL, a vevô pedig az MVM.) Ehe-

tette hozzá.

lyett nekik is részt kellett volna venniük a szûk határ igénybevételére kiírandó aukción. Az MVKE kereskedôi

Más szakértôk rámutattak: jó kérdés, egy magánkórház vagy alapítványi iskola minek minôsül majd?

ezt, mint a piacfelszabadítás jelét, üdvözölték is, és felkészültek, hogy a határ kapacitásait szétosztó Mavirnak kedvezôbb ajánlatokat tegyenek. Ám a kormány az

Marnitz István Népszabadság

a magyar villamosmûvek közleményei I 2007/1-2

75

I

e számunk szerzôi

Dr. Bacskó Mihály gépészmérnöki diplomáját a Budapesti Mûszaki Egyetemen szerezte 1976-ban, majd ugyanitt 1988-ban doktori címet szerzett. Késôbb az ELTE Jogi Továbbképzô Intézeténél mérnök-jogász diplomát kapott. Az egyetem elvégzését követôen 1976-tól 1982-ig az Erômû és Hálózattervezô Vállalatnál (ERÔTERV) a villamosenergia-rendszer távlati tervezésével foglalkozott különbözô beosztásokban. Ezután napjainkig – két és fél éves megszakítással, amelyet a Bayernwerknél töltött – az MVM Rt.-nél kezdetben az Erômûvi Üzemviteli Igazgatóságon, majd késôbb a Stratégiai Igazgatóságon foglalkozott a társaságcsoport erômû üzemviteli stratégiájával. 1999 óta a EURELECTRICnél, illetve annak elôdszervezeténél különbözô funkciókban képviselte a hazai villamosenergia-rendszert, több munkacsoport munkájában vett részt. Elter Enikô, okleveles vegyészmérnök, környezetvédelmi szakmérnök. 1986-ban a Moszkvai Kôolaj- és Földgázipari egyetem elvégzése után az MMG–AM szekszárdi üzemében helyezkedett el technológusként, ahol felületkezelési, ragasztási technológiákkal foglakozott. 1989tôl kezdôdôen az üzem környezetvédelmi feladatait is átvette. Részt vett az üzemi veszélyes hulladéktároló és szennyvízkezelô beruházási, kivitelezési munkáiban. 1994-tôl a Paksi Atomerôben dolgozik. Itt a radioaktív hulladékkezeléshez kapcsolódó fejlesztési és üzemeltetési feladatok munkáiban vett részt 1998-ig. 1997–2002 kötött az erômû balesetelhárítási szervezetében dolgozott, ahol a nukleáris balesetelhárítás szervezési és környezeti kérdéseivel foglalkozott. 2002-tôl az erômû stratégiai céljainak teljesítésére létrejött Üzemidô Hosszabbítási Projektben dolgozik, ahol az üzemidô hosszabbításhoz kapcsolódó telephely-jellemzési programot és a környezeti hatásvizsgálati folyamatot koordinálja. Dr. Gerse Károly a Magyar Villamos Mûvek Zrt. (MVM Zrt.) törzskari vezérigazgató-helyetteseként társasági, szabályozási és energiapolitikai kérdésekkel foglalkozik. Kereskedelmi igazgatóként 2003 elôtt a kereskedelmi tevékenységért, Üzemi Szabályzatért, szabályozási kérdésekért volt felelôs. Hozzájárult a villamosenergia-piac liberalizációjához, többek között az optimális piaci struktúra, befagyott költségek, piaci erôfölény kérdését vizsgálva. A 90-es évek elején az erômûvi üzemvitel vezetôjeként fontos szerepe volt a szabályozási változásokban, a villamosenergia-ipar privatizációjának elôkészítésében. Az MVM Közlemények fôszerkesztôje, meghívott egyetemi tanár, különféle testületek, közöttük az ETEF tagja. 1972-tôl 1986-ig a Budapesti Mûszaki Egyetem oktatójaként, kutatóként, tüzeléstechnikával (ütközô lángok hôátadása), gôzkazánokkal (lángcsöves kazánok, gôzkazánok élettartam-meghatározása és szakértô rendszerei) foglalkozott. Okleveles gépészmérnök, mûszaki doktor, mûszaki tudományok kandidátusa, a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára. Dr. Katona Tamás János, okleveles mérnök-fizikus, a mûszaki tudományok kandidátusa. 1973-ban a Moszkvai

76

2007/1-2 I

Energetikai Egyetem, Atomerômûvek és berendezések szakának elvégzése után az MTA Központi Fizikai Kutató Intézetben tudományos munkatársként dolgozott 1983-ig. 1983–1995 között a Paksi Atomerômû Vállalatnál, illetve a Paksi Atomerômû Rt.-nél különbözô mûszaki beosztásokban (mûszaki fejlesztési osztályvezetô, általános mûszaki fômérnök, mûszaki-tudományos fômérnök, mûszaki fômérnök) dolgozott. 1995-tôl Paksi Atomerômû Rt.-nél tudományos tanácsadó, ezzel párhuzamosan 2004-tôl a Pécsi Tudományegyetem tudományos fômunkatársa. Munkája során rendszeresen kérte fel a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakértôként különféle felülvizsgálati missziókban, nemzetközi tanfolyamok, tréningek oktatójaként, illetve munkabizottság vezetôként is. Ugyancsak felkért szakértôje az OECD Nuclear Energy Agencynek, ahol munkabizottság-vezetô, illetve munkabizottsági tag is. Kerényi A. Ödön gyémántdiplomás gépész-villamosmérnök. Hétévi erôsáramú, távközlési és gépészeti gyakorlat után 1949-tôl dolgozik a villamosenergia-iparágban. Az MVM Tröszt mûszaki vezérigazgató-helyetteseként folytatta a VER fejlesztési munkáinak irányítását. Tevékenységét az Állami Díj egyéni ezüst fokozatával méltányolták. Nagy szerepe volt a VER nemzetközi kapcsolatainak kiépítésében és ennek kapcsán a VER-ek közötti együttmûködés fejlesztésében. Nyugdíjazása után tanácsadóként dolgozott tovább az MVMT-nél. Több mint 130 cikk, könyv, videofilm és egyéb kiadvány tanúsítja szakirodalmi munkásságát. Dr. Kocsis István 1952-ben született Pusztavámon. 1976ban végzett a Budapesti Mûszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán, egyetemi doktori fokozatát (1985) is itt szerezte. 1991-ig a Gépészmérnöki Kar oktatója. A 90-es évek elején az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban a hazai ipart felügyelte, az ipar kormányzati szintû válságkezelését irányította. Ezt követôen az állami vagyont kezelô szervezetet vezette. A 90-es évek végén az egyik legjelentôsebb európai energetikai vállalatcsoportnál, az RWE-nél illetve hazai leányvállalatainál töltött be vezetô pozíciókat. 2002-tôl a Paksi Atomerômû Rt. vezérigazgatója, majd 2005 januárjától Magyarország nemzeti villamos társaságcsoportjának vezetôje, az MVM Zrt. vezérigazgatója. Gazdasági vezetôi megbízatásai mellett számos tudományos-szakmai és társadalmi szervezet vezetôségi tagja, illetve elnöke, a BME Gazdasági Tanács elnökhelyettese, az OTP NYRt. Igazgatóságának tagja, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke. Tudományos és szakmai konferenciák rendszeres elôadója. Paks város 2007-ben díszpolgárává avatta. Mayer György újságíró, kommunikációs szakember, 2003-óta a Paksi Atomerômû Rt. budapesti kommunikációs munkáját segíti, azt megelôzôen energetikai szakújságíróként dolgozott több napilapnál. Újságírói pályáját a Ganz Villamossági Mûvek Turbó címû újságjánál kezdte, azt megelôzôen mûszaki ellenôrként dolgozott a Ganz


I

e számunk szerzôi

Transzformátorgyárában. Eredetileg villamosgép-szerelôként végzett, majd a Budapesti Mûszaki Egyetem és a MÚOSZ újságíró iskola több tanfolyamának elvégzése után tért át az írott sajtó területére. A Turbónál töltött évek után több mint 10 évig a Vasas Szakszervezeti Szövetség lapjánál dolgozott, kezdetben újságíró munkatársként, majd felelôs szerkesztôként. Az újság megszûnése után került elôször a Napi Magyarország, majd a Magyar Nemzet szerkesztôségének gazdasági rovatába. Jelenleg a Paksi Atomerômûnél végzett munkája mellett az Energiainfó és a Paks-Press Hírügynökség munkatársa, valamint a Napi Gazdaság energiával foglalkozó cikkeinek külsô szerzôje. Dr. Mosonyi Emil 1934–1936 között a József Nádor Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tanársegédként kezdte, további pályáját 1942–1948 között az Öntözésügyi Hivatalban, majd Vízerôügyi Hivatalban folytatta. 1948-tól egyetemi elôadó és 1953–1957 között tanszékvezetô egyetemi tanár a Budapesti Mûszaki Egyetemen. Az 1950-es évektôl a dunai vízlépcsôrendszer tervezésének vezetôje; a magyar–csehszlovák vízlépcsôrendszer tárgyalások mûszaki irányítója volt. A békésszentandrási duzzasztómû építésének fô szakértôje, a tiszalöki vízlépcsô felelôs fôtervezôje, majd az építés létesítményi fômérnöke. Kezdeményezésére és irányításával dolgozták ki Magyarország elsô nagy távlatú Vízgazdálkodási Kerettervét, amely nemzetközileg is úttörô munkának számított. 1956-os tevékenysége miatt 1957-ben felfüggesztik állásából, de szakértelmét nem nélkülözhetik. 1964-ben a baden-württembergi kultuszminiszter tanszékvezetônek hívta meg Karlsruhéba. 1965-ben távollétében elítélték és csak 1990-ben térhetett haza, amikor itthon is számos kitüntetésben részesült. 1964ben a FAO (Food and Agricultural Organisation, az ENSZ egyik szervezete) kéri fel szakértônek, Afrikába. 1965-tôl a Karlsruhei Mûszaki Egyetemen egyetemi tanár, a Theodor Rehbock Laboratórium igazgatója, 1984tôl a professzor emeritus. A világ minden részében végzett szakértôi munkát, elsôsorban a vízerô-hasznosítás területén, és a világ 52 városában tartott elôadásokat, fôként a vízi létesítmények tervezése és építése, illetve üzeme tárgykörében. Kutatásai tették lehetôvé a 20. század egyik legnagyobb vízügyi alkotásának, a Duna–Rajna–Majna-csatorna különleges hajózsilipjeinek korszerû és gazdaságos kialakítását. Számos egyetemen, tanfolyamon tartott elôadásokat, 4 külföldi egyetem és a BME tiszteletbeli, illetve díszdoktora. Az Argentin Tudományos Társaság 1963-ban, a Toulouse-i Tudományos és Szépirodalmi Akadémia 1969-ben levelezô tagjává választotta. Az új-zélandi Aucklandi Egyetem 1993-ban Mosonyi-díjat alapított a „fenntartható vízerô” témában. Életének fô mûve a háromkötetes vízerô-hasznosítási szakkönyve, a Water Power Development, amely az angol mellett magyar és német nyelven is megjelent. Kiemelkedô a mintegy 200 mûbôl álló szakirodalmi tevékenysége. A Magyar Hidrológiai Társaságnak 1950–1954 között elnöke volt, 1990-tôl a Társaság tiszteletbeli tagja. Az 1950-es években elnöke volt a Balatoni Intézô Bizott-

ságnak, a Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség (ICID) Magyar Nemzeti Bizottságának, alelnöke az ICID-nek. Ô és professzortársai 1967-ben megalapították az International Water Resources Associationt (Nemzetközi Vízgazdálkodási Szövetség). 1995-ben alapítója és elsô elnöke az International Hydropower Associationnak (Nemzetközi Vízerôhasznosítási Szövetség). Ma is aktív tudományos tevékenységet végez. Pécsi Zsolt, okleveles vegyész, környezetvédelmi szakmérnök. 1988-ban a József Attila Tudományegyetem elvégzése után a Paksi Atomerômûben helyezkedett el. 1988– 1990 között az erômû vízvegyészeti szakterületéhez kapcsolódóan végzett feladatokat. Ezt követôen a hatósági kapcsolatokkal foglakozott, majd 1991-tôl alapító tagja és egyben csoportvezetôje lett az erômû környezetvédelmi feladatait ellátó csoportnak. 1996 óta társasági környezetvédelmi megbízott, 1996–1998 között az erômû kapacitásbôvítési pályázatán a bôvítés környezetvédelmi kérdéskörével is foglakozott. Részt vett a hatástanulmányok elkészítésében, a bôvítéshez kapcsolódó környezetvédelmi eljárásban. Aktívan közremûködött a az erômû KIR rendszerének bevezetésében. 2000-tôl kezdôdôen részt vesz az erômû stratégiai céljainak teljesítésére Üzemidô Hosszabbítási Projektének munkájában, ezen belül a telephely-jellemzési program és a környezeti hatásvizsgálat munkáiban. Szôke Larisza 1983-ban szerzett hôfizikus mérnöki diplomát a Moszkvai Energetikai Egyetemen. Elsô munkahelye az Erômû Beruházási Vállalat paksi kirendeltsége volt, ahol üzembehelyezô-mérnökként dolgozott a paksi atomerômû 2. blokkján. Ebben az idôszakban reaktoroperátori tanfolyami képzésen vett részt és sikeres vizsgát tett. 1986-ban áthelyezéssel került a Paksi Atomerômû Vállalat Reaktor Osztályára, ahol technológusként dolgozott. 1977-ben a Rendszertechnikai Osztályra került át, ahol rendszerfelelôsi beosztásban elsôsorban a zóna üzemzavari hûtôrendszerekért felelt. 2001 februárjában felkérést kapott a Teljesítménynövelés projekt keretében a fôtechnológusi feladatok ellátására. A projekt vezetésében történt változások következtében 2003 májusa óta átvette a Teljesítménynövelés projekt vezetését. 2006 nyarán a TN projektvezetôi feladatok ellátása mellett kinevezték Nukleáris Üzemanyag osztályvezetôvé. Rendelkezik elfogadott és a paksi atomerômûben megvalósított újítási javaslattal. Dr. Sztankó Éva mûszaki egyetemi doktorátussal és közgazdász Phd.-val rendelkezik. Korábban kutató mérnökként, tudományos munkatársként (Vasipari Kutató Intézet, Alumíniumipari Tervezô és Kutató Intézet) dolgozott, majd a GKM-ben az Innovációs Osztály és a Beszállítói Programiroda vezetôje volt. Az MVM Zrt.-nél 2002 óta fômunkatársi beosztásban dolgozik, jelenleg a Stratégiai Igazgatóság Szervezetfejlesztési Osztályán. A Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és a Pannon Egyetem Közgazdaságtudományi Karán oktat, egyetemi docens.

a magyar villamosmûvek közleményei I 2007/1-2

77

Magyar Villamos Mûvek Zrt. 1011 Budapest, Vám utca 5–7. Telefon: 201-5455 I www.mvm.hu

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK ZRT.-RÔL NAPRAKÉSZ INFORMÁCIÓK AZ INTERNETRÔL IS BÁRMIKOR ELÉRHETÔK. A WEB-OLDALON CÍMLISTÁKAT, GYORSHÍREKET, A CÉG MÛKÖDÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓ FONTOS ESEMÉNYEK LEÍRÁSÁT, FOTÓKAT ÉS ÁBRÁKAT LEHET MEGTALÁLNI, VALAMINT A TÁRSASÁG ÁLTAL KIADOTT SAJTÓKÖZLEMÉNYEK IS AZONNAL OLVASHATÓK. KAPCSOLAT TALÁLHATÓ A VILLAMOSENERGIA-IPAR SZÁMOS HAZAI ÉS KÜLFÖLDI CÉGÉHEZ.

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI

Recommend Documents