Mennyire szolidáris a magyar?

Mennyire szolidáris a magyar? A szolidaritás makro- és mikroszintű aspektusai

2013. augusztus

Tartalomjegyzék Vezetői összefoglaló ................................................................................................................................ 3 Módszertani tudnivalók (adatfelvétel módja, mintavétel, minta bemutatása) ...................................... 6 Részletes eredmények............................................................................................................................. 7 Hazai és nemzetközi közügyek iránt való érdeklődés ......................................................................... 7 Adakozási hajlandóság ........................................................................................................................ 8 Az adományozás formái ................................................................................................................ 10 A segítségben való részesedés jellemzői ........................................................................................... 15 A segítségben való részesedés formája......................................................................................... 17 Az adakozásban és az adományokban való részesedésben való részvétele alapján kirajzolódó lakossági csoportok ....................................................................................................................... 18 Globális segítségnyújtás .................................................................................................................... 20 Magyarország nemzetközi szolidaritási szerepvállalása ................................................................... 23 Ismeretek és attitűdök .................................................................................................................. 23 A segítségnyújtás célcsoportjai ..................................................................................................... 27 A fejlesztési célokkal kapcsolatos attitűdök .................................................................................. 30 A potenciálisan segítő szervezetek megítélése ............................................................................. 32 Magyarország segítségnyújtásával kapcsolatos attitűdök ............................................................ 33 További információ, kapcsolat .............................................................................................................. 35

2

Vezetői összefoglaló A kutatás célja

A kutatással arra a kérdésre kerestük a választ, hogyan vélekedik a magyar felnőtt lakosság a szolidaritásról, hogyan vesz részt a társadalmat átszövő közvetlen mikroszolidaritási rendszerben (egymásnak való közvetlen segítségnyújtás), valamint hogy mit gondol a szolidaritás egyik makroszintű aspektusáról, az intézmények segítségével közvetített nemzetközi segítségnyújtásról és fejlesztéspolitikáról. A mikroszintű részvétel intenzitásáról a klasszikus szocio-demográfiai karakterjegyek mellett azt feltételeztük, hogy érdemben befolyásolja azt, hogy az emberek miként vélekednek Magyarországnak a nemzetközi szolidaritási hálóban betöltött szerepéről.

Módszertan

A kutatási kérdésekre egy telefonos kérdőíves adatfelvétel segítségével válaszoltunk. A kutatást 2013 júliusában a Publicus Intézet végezte. A 734 fős minta korcsoport, nem és iskolai végzettség mentén jól reprezentálja az ország felnőtt lakosságát. A teljes mintában a mintavételi hiba 3,7 százalék (azaz átlagosan körülbelül ekkora eltérése várható az egyes mért százalékértékeknek akkor, ha az összes lehetséges mintából becslést adnánk az adott értékre). A kutatási összefoglaló csak a szignifikáns eltéréseket mutató összefüggéseket említi meg.

Hazai és nemzetközi

A kutatás eredményei alapján a megkérdezettek nagyobb arányban mutatnak

közügyek iránti

érdeklődést a hazai, mint a nemzetközi közügyek iránt. Előbbi tízből körülbelül nyolc,

érdeklődés

utóbbi tízből mindössze 5 ember érdeklődésére tart számot. Mind a hazai, mind a külföldi közéleti ügyekre igaz, hogy a magasabb iskolai végzettségű, dolgozó, jobb anyagi helyzetű csoportok érdeklődésére tarthatnak inkább számot.

Adakozási

A szolidaritás irányát tekintve elmondható, hogy jellemzően a hozzánk közel állóknak

hajlandóság

segítünk elsősorban: a kutatást megelőző 1 évben a felnőtt lakosság fele segített valamelyik közelebbi családtagjának. Valamilyen ismert segélyszervezetnek a válaszadók ötöde adományozott. Hajléktalannak vagy ismeretlen rászorulónak 17 százalék adott valamilyen segítséget, barátnak 15, távolabbi családtagnak 14 százalék. Valamilyen egyháznak 12 nyújtott támogatást. Saját bevallása alapján csupán a lakosság 15 százaléka nem segített semmilyen személynek vagy csoportnak.

Az adakozás formái

A valamilyen csoportnak vagy személynek segítők legnagyobb hányada (72 százalék) pénzt adományozott. 44 százalék jelezte, hogy ruhákat, háztartási és egyéb eszközöket adott. A válaszadók harmada saját munkájával segített, 22 százalék pedig ételt és/vagy italt készített. A saját munkájukkal segítők jókora többsége saját bevallása szerint évente több mint 5 alkalommal segített. A valamilyen segélyszervezetnek, egyháznak vagy hajléktalanoknak pénzzel segítők átlagosan 25 300 forintot adakoztak az elmúlt 1 évben. A pénzadománnyal segítők

3

leggyakrabban valamilyen segélyvonalat hívtak, készpénzt adtak a rászorulónak, az adójuk 1 százalékát ajánlották fel vagy közvetlenül pénzt utaltak. A pénzbeli segítségnyújtástól tartózkodók közel fele anyagi lehetőségük korlátozottsága miatt hagyta ki ezt a segítségnyújtási formát, további ötödüket bizalmatlanság tartja távol a pénzbeli adományozástól. Segítségben való

A megkérdezettek több mint fele semmilyen anyagi segítséget vagy támogatást nem

részesedés

kapott a kutatást megelőző 1 évben. A válaszadók harmada részesedett segítségben valamelyik

közeli

családtagjától.

A

valamilyen

formában

segítséget

kapók

leggyakrabban pénzbeli, anyagi támogatásban részesültek (61 százalék), 39 százaléknak munkával segítettek, 27 százalék pedig ruhát, háztartási és egyéb eszközöket kapott. Szolidaritási

A segítségnyújtásban és a támogatásokban való részvétel alapján különböző

tipológia

csoportokba soroltuk a megkérdezetteket. A válaszadók közel fele (45 százalék) az elmúlt 1 évben csak másokat támogatott, miközben ő maga nem kapott segítséget másoktól. A kérdezettek 22 százaléka nagyobb részben másokat segített, miközben ő maga is részesült támogatásban. 10-ből 1 megkérdezett többnyire maga szorult támogatásra, miközben ő is támogatott, és 1 százalékot tettek ki azok, akik senkinek sem segítettek, csak őket támogatták. 13 százalék maradt teljesen ki a szolidaritási rendszerből: ők nem is támogattak másokat, és őket sem támogatta senki.

Magyarország

A válaszadók ötöde szerint az ország ne támogasson másokat, mert maga is segítségre

szerepének

szorul. További 45 százalék már valamivel engedékenyebb, és úgy véli, hogy bár

megítélése a

inkább segítségre szorul, de másokat is támogathat. A kérdezettek negyede szerint

nemzetközi fejlesztésben

egyértelműen támogathat másokat Magyarország. 10-ből 7 ember hallott arról, hogy az ország segítséget szokott nyújtani bizonyos katasztrófahelyzetekben lévő más országok számára. Ezt a kérdezettek 71 százaléka támogatja is. Arról már kevesebben (10-ből 4-en) hallottak, hogy Magyarország a katasztrófahelyzeteken túl, fenntartható módon is szokott más, fejlődő országokat segíteni. A kérdezettek 14 százaléka szerint a jelenleginél többel, 38 százaléka szerint a jelenlegi szintnek megfelelő összeggel kell a rászoruló országokat támogatni. 30 százalék sokallja egyértelműen a jelenlegi ilyen célú kiadásokat. A különböző attitűdállítások közül a legnagyobb arányban azzal értettek egyet a kérdezettek, miszerint az országnak először a saját problémáit kellene megoldania, aztán segíthet majd másoknak. Ugyancsak magas annak a támogatottsága, hogy az országban túl sok a szegény ahhoz, hogy más országokban élőket támogassunk. Mindemellett a lakosság körülbelül fele így is elkötelezett amellett, hogy Magyarországnak elő kell segítenie a hátrányos helyzetű országok fejlődését.

4

A segítségnyújtás

A szegénységben élő, illetve katasztrófa sújtotta országok abszolút prioritást élveznek

földrajzi és

a válaszadók szemében, ha segítségnyújtásról van szó. Elenyésző a környező

szektorális iránya

országoknak és a külpolitikai stratégiai partnerek segítésének támogatottsága. A különböző területek közül az egészségügyre, az oktatásra és a gazdaságfejlesztésre fordítanának a kérdezettek leginkább, ha a külföldi országoknak adott támogatás felett rendelkezhetnének. Az ún. millenniumi fejlesztési célok szinte abszolút és stabil támogatottságot élveznek a felnőtt magyar lakosság körében. Egyedül a nemek közti egyenlőség előmozdítása, és a fenntartható gazdaságpolitika tűnik valamivel kevésbé fontosnak a közvélemény számára a többinél.

A nemzetközi

A különböző nemzetközi és egyéb, a nemzetközi fejlesztésben és segítségnyújtásban

fejlesztésben

érintett szervezetek közül a válaszadók szerint az ENSZ és az EU az a két intézmény,

érintett

amely a leghatékonyabban képes segíteni a fejlődő országokat. A dobogó harmadik

szervezetek

fokára a Világbank lépett fel, Magyarország kormányáról 6 százaléka gondolta azt,

támogatottsága

hogy az egyik alkalmas szerv a kérdésben.

5

Módszertani tudnivalók (adatfelvétel módja, mintavétel, minta bemutatása)

A telefonos kérdőíves adatfelvételre 2013 júliusában került sor. A válaszadók a kérdésekre telefonon keresztül, közvetlenül a kérdezőbiztosnak válaszoltak. A mintába 734 megkérdezett válaszai kerültek be. 84 százalékukat mobiltelefonon, 16 százalékukat vezetékes telefonon keresztül sikerült utolérni. A minta nem, életkor és iskolázottság szerint reprezentálja a felnőtt magyarországi lakosságot. A teljes mintában a mintavételi hiba becsléséül szolgáló standard hiba +/- 3,7 százalék, vagyis 95 százalékos valószínűséggel körülbelül ekkora eltérése várható az egyes mért százalékértékeknek akkor, ha az összes lehetséges mintából becslést adnánk az adott értékre. Jelen kutatási összefoglaló csak azokról az összefüggéseket mutatja be, amelyek szignifikánsak.

6

Részletes eredmények Hazai és nemzetközi közügyek iránt való érdeklődés

A válaszadók nagyobb hányada érdeklődik a hazai, mint a külföldi közéleti események iránt (1. ábra). Míg a megkérdezettek 78 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nagyon vagy inkább érdekli, miként alakulnak a köz ügyei Magyarországon, addig a külföldi közügyekkel kapcsolatban csupán a kérdezettek 47 százaléka nyilatkozta ugyanezt. 1. ábra

Önt mennyire érdekli, hogy miként alakulnak a köz ügyei hazánkban? És mennyire érdekli, hogy miként alakulnak a köz ügyei külföldön általában? (összes megkérdezett, %)

külföldön

hazánkban 1%

1%

9%

10% 22%

27%

12%

37% 30%

51% nagyon érdekli

inkább érdekli

egyáltalán nem érdekli

nem tudja, nem válaszol

inkább nem érdekli

A hazai közéleti események iránt leginkább a 45-59 évesek, a magasabb iskolai végzettségűek, a foglalkoztatásban lévők és a nyugdíjasok érdeklődnek, de még a legkevésbé érdeklődő munkanélküliek, illetve legfeljebb 8 osztállyal rendelkezők körében sem csökken kétharmad alá az érdeklődők aránya. A nemzetközi események iránt a diplomások, a dolgozók, valamint a jobb anyagi helyzetű háztartások lakói érdeklődnek. Legkevésbé a hónapról hónapra vagy nélkülözések között élők, a nyugdíjasok, 7

valamint a legfeljebb 8 általánossal rendelkezők érdeklődnek. Úgy tűnik tehát, hogy az adatokból megerősítést nyert az a feltevés, miszerint a külföldi hírek felé való orientálódás a magasabb státusú, a nagyvilág dolgai fele nyitottabb társadalmi rétegekre jellemző inkább. Mind a hazai, mind a külföldi események iránti érdeklődésre igaz továbbá, hogy a kormánypárti szavazók között a legmagasabb az érdeklődést mutató válaszadók aránya. A hazai ügyek iránti érdeklődés esetében a különböző szavazói csoportokon belül mért érdeklődési százalékértékek meglehetősen közel esnek egymáshoz, míg a külföldi közéleti események esetében határozottabb a kormánypárti szavazók érdeklődési előnye.

Adakozási hajlandóság A válaszadók leggyakrabban valamilyen közelebbi, nem a háztartásban élő családtagnak nyújtottak segítséget az elmúlt egy évben: a megkérdezettek egészen pontosan fele nyilatkozott így (2. ábra). A második leggyakrabban megsegített csoportot a különböző ismert, országos vagy nemzetközi segélyszervezetek jelentik: a kérdezettek több mint ötöde (22 százalék) segített ilyen szervezetnek a kutatást megelőző egy évben. Nem sokkal marad el ettől az árvízkárosultak megsegítése; a válaszadók 21 százaléka jelezte, hogy segített nekik. A képzeletbeli dobogóról már lecsúszik a hajléktalanok vagy ismeretlen rászorulók megsegítésének gyakorisága, hiszen a megkérdezettek 17 százaléka említette, hogy az elmúlt egy évben ő vagy közvetlen családtagjai közül valaki segített ezen csoport valamely tagján. A barátok, távolabbi családtagok, rokonok megsegítésére a válaszadók 1415 százalékának életében volt példa az elmúlt egy évben. Valamilyen egyházat 12, szomszédot 11 százalék segített meg. Mindössze 2 százalékot tett ki azon megkérdezettek aránya, akik egyéb csoportnak segítettek. Az összes megkérdezett között 15 százalékot tettek ki azok, akik az elmúlt egy évben semmilyen csoportnak és semmilyen személynek nem nyújtott semmilyen segítséget vagy anyagi támogatást.

8

2. ábra

Ön és közvetlen családja az elmúlt egy évben nyújtott-e segítséget, vagy adott akár anyagi támogatást (az alábbiak közül)? (összes megkérdezett, említések aránya, %, több válasz lehetséges, így a százalékok összege több lehet, mint 100) 50

közelebbi családtagnak (akivel nem egy háztartásban él) valamilyen ismert, országos, vagy nemzetközi segélyszervezetnek (segélyvonal is) árvizkárosultaknak (árviz minden, ha a saját „utcáját” védte, akkor is)

22 21 17

hajléktalannak, ismeretlen rászorulónak

barátnak

15

távolabbi családtagnak, rokonnak

14 12

valamilyen egyháznak (pl. katolikus, krisna, baptista, stb.)

11

szomszédnak, ismerősnek

2

egyébnek senkinek nem nyújtottam segítséget, és nem adtam anyagi támogatást

15 1

nem tudja, nem válaszol 0

20

40

60

80

100

A különböző csoportok támogatottsága a következőképpen alakul a társadalom egyes szegmenseiben. A közelebbi családtag támogatása a 44 évesnél fiatalabbakra jellemzőbb az átlagosnál. A valamilyen országos vagy nemzetközi segélyszervezetet inkább a nők, a 30 éven felüliek, a diplomások és a jó anyagi helyzetűek támogattak az elmúlt egy évben. Az árvízkárosultak a diplomások, a fővárosiak, a nyugdíjasok és a jó anyagi helyzetűek támogatására számíthattak a többi társadalmi csoporthoz képest nagyobb arányban. Hajléktalant vagy ismeretlen rászorulót leginkább a 30-44 év közöttiek, a diplomások, a foglalkoztatottak, valamint a jó anyagi helyzetben lévők támogattak az átlagosnál gyakrabban. A barátokat a fiatalabbak, az érettségizettek, a dolgozók és a jó anyagi helyzetűek támogatták az elmúlt egy évben a többi csoporthoz képest jobban. A távolabbi rokon támogatása a 44 évesnél fiatalabbakra, a legalább érettségizettekre és az nyugdíjasokon és munkanélkülieken kívüli egyéb inaktívakra jellemzőbb. Valamilyen egyházat a diplomások és a jó anyagi helyzetű háztartásban élők támogatnak nagyobb arányban. A senkinek nem segítők aránya az iskolai végzettség növekedésével csökkenő tendenciát mutat vélhetően a rendelkezésre álló több anyagi erőforrás miatt. A különböző gazdasági aktivitású csoportok közül hasonló okokból kifolyólag a munkanélkülieken belül a legmagasabb és az aktívakon 9

belül a legalacsonyabb a senkinek sem segítők aránya. Még látványosabb az anyagi helyzet és a segítségnyújtástól való tartózkodás közti összefüggés, ha a háztartás szubjektív anyagi helyzete mentén kirajzolódó különbségeket figyeljük meg: a hónapról hónapra vagy nélkülözések között élők közel negyede, míg a kifejezetten jó anyagiak között élők 8 százaléka vallotta, hogy senkinek sem segített az elmúlt egy évben. A különböző pártpreferenciájúak között a vallási szervezetek és az árvízkárosultak megsegítésének gyakoriságában mutatkozik különbség: a kormánypárti szavazók szignifikánsan nagyobb arányban támogatták ezeket a szervezeteket, rászorulókat. Figyelembe véve az árvíz idején történt adományozás központosítására tett kísérleteket és az azt övező adományozási kampányokat, úgy tűnik, hogy ezeknek a segítségével jelentős hatásokat lehet elérni – legalábbis a kormánypárti szavazók körében. Összességében véve az összes lehetséges adományozott vagy megsegített 9 csoport közül átlagosan 1,6-nak segítettek a megkérdezettek. A különböző társadalmi csoportok közül átlagosan a legtöbb csoportnak a 30-44 évesek, a diplomások és az anyagi gondok nélkül vagy beosztással jól kijövők segítettek, vagyis kirajzolódik az a tendencia, miszerint az erőforrásokban gazdagabb társadalmi csoportok tudnak inkább segíteni.

Az adományozás formái Azok, akik segítettek akár egy csoportnak is (az összes megkérdezett 83 százaléka), leggyakrabban pénzt adományoztak: a legalább egy csoportnak segítséget nyújtók 72 százaléka adományozott pénzt (3. ábra). A segítők közel fele, 44 százaléka ruhákat, háztartási és egyéb eszközöket adományozott. A segítséget adók 33 százaléka saját munkájával segített, 22 százalék pedig azt jelezte, hogy ételt, italt adott azoknak, akiket megsegített.

10

3. ábra

Ön és közvetlen családja az alábbiak közül milyen formában, hogyan nyújtott segítséget? (azok között, akik nyújtottak valakinek segítséget (N=610), említések aránya, %, több válasz lehetséges, így a százalékok összege több lehet, mint 100) pénzt adományoztam (telefonos segélyvonal is)

72

ruhákat, háztartási- és egyéb eszközöket adományoztam

44

saját munkámmal segítettem (pl. önkéntesség)

33

ételt, italt készítettem (/adtam)

22

egyéb

1


1 0

20

40

60

80

100

A pénzadományozás a legalább érettségizettek, a jó anyagi helyzetűek, valamint az ellenzéki szavazók csoportjára volt nagyobb arányban jellemző. Ruhákkal, háztartási eszközökkel a 30-44 évesek, a munkanélkülieken és nyugdíjasokon kívüli egyéb inaktívak és a diplomások segítettek a többi csoporthoz képest nagyobb arányban Saját munkájával a 18-59 évesek, az aktívak és a munkanélküliek valamint a hónapról hónapra vagy nélkülözések között élők segítettek nagyobb arányban. Ételt, italt pedig jellemzőbb módon a nők adományoztak. A hajléktalanoknak vagy ismeretlen rászorulóknak, a valamilyen országos vagy nemzetközi segélyszervezetnek, illetve egyháznak saját munkájával segítők, akik kevesebb, mint a megkérdezettek 10 százalékát tették ki, 70 százaléka több mint 5 alkalommal segített az elmúlt egy évben, további 28 százalékuk pedig 2-5 alkalommal nyújtott segítséget (4. ábra).

11

4. ábra

Ön és közvetlen családja az elmúlt egy évben összesen kb. hány alkalommal segített? (akik hajléktalanoknak, hazai vagy nemzetközi segélyszervezetnek, egyháznak segítettek és saját munkájukkal segítettek, %, N = 69) 2% 0%

28%

70%

egyszer

néhányszor (2-5)

sokszor (több mint 5)


Az ugyanezeknek a csoportoknak pénzbeli adományt adók átlagosan 25.300 forintot adományoztak az elmúlt egy évben. A különböző társadalmi csoportok közül a diplomások és a kifejezetten jó anyagi helyzetű háztartások lakói emelkedtek ki az adományozott összeg átlagos mértékével (5. ábra). A legmagasabb iskolai végzettségűek átlagosan 42.300, a nagyon jó anyagiak között élők 33.800 forintot adományoztak saját becslésük szerint a kutatást megelőző teljes naptári évben.

12

5. ábra

Ön és közvetlen családja az elmúlt egy évben nagyságrendileg összesen mennyi pénzt adományozott? (akik hajléktalanoknak, hazai vagy nemzetközi segélyszervezetnek, egyháznak segítettek és pénzt adományoztak, érdemben válaszolók átlaga ezer Ft-ban, N = 176)

ÉRDEMBEN VÁLASZOLÓK

25,3

ISKOLAI VÉGZETTSÉG Legfeljebb 8 általános

9,1

Szakmunkásképző

13,7

Érettségi

27,4

Diploma

42,3

HT SZUBJEKTÍV ANYAGI HELYZETE Anyagi gondok nélkül vagy beosztással jól kijönnek

33,8

Éppen hogy kijönnek a havi jövedelmükből

21,7

Hónapról-hónapra anyagi gondjaik vannak vagy … 0

9,7 20

40

60

80

100

ezer Ft

Az említett csoportoknak pénzt adományozók (az összes megkérdezett 34 százaléka1) közül a legnagyobb arányban (42 százalék) segélyvonalat tárcsázva segítettek, 40 százalék készpénzt adott valamilyen egyéni rászorulónak, 39 százalék adójának 1 százalékát ajánlotta fel, 38 százalék pénzt utalt a támogatandó félnek, 25 százalék pedig készpénzt adományozott valamilyen szervezetnek (6. ábra).

1

Ez az arány azért magasabb, mint az 5. ábrán szereplő elemszám összes megkérdezetthez viszonyított aránya, mert az átlagos adomány becslését csak azokra a válaszadókra végeztük, akik maguk is képesek voltak becslést adni az általuk adományozott összeg nagyságára. Összesen 249 válaszadó adott pénzt hajléktalannak, hazai vagy nemzetközi szervezetnek, egyháznak, és ebből 176 tudott becslést adni ennek mennyiségére vonatkozóan.

13

6. ábra

És milyen módon adták a pénzbeli segítséget? (akik hajléktalanoknak, hazai vagy nemzetközi segélyszervezetnek, egyháznak segítettek és pénzzel segítettek (N=249), %, több válasz lehetséges, így a százalékok összege több lehet, mint 100) segélyvonalat hívott

42

készpénzt adott az egyéni rászorulóknak

40

az adóm 1%-át ajánlottam fel

39

pénzt utal (vagy csekken befizet)

38

készpénzt adott az szervezetnek

25

egyéb

1


1 0

20

40

60

80

100

Egyéni rászoruló számára készpénzt a legfiatalabbak, az aktívak és az egyéb inaktívak adtak nagyobb arányban az összes pénzt adományozóhoz képest. Az adó 1 százalékának felajánlása az aktív korúak (18-59 évesek), az aktívak, a munkanélküliek és az egyéb inaktívak csoportjára jellemzőbb. Pénzt utalni a nők, a 60 év felettiek, a jó anyagi helyzetűek, valamint a bizonytalan pártpreferenciával rendelkezők szoktak nagyobb arányban. Azok, akik segítettek ugyan, de nem pénzben (7. ábra), leggyakrabban azért tartózkodtak a pénzbeli adakozástól, mert nincs rá lehetőségük (46 százalék). A második leggyakrabban említett indok volt a bizalmatlanság: 21 százalék nem bízik abban, hogy adománya jó helyre kerül. Mindössze 2 százalék jelezte, hogy az tartotta vissza az adományozástól, hogy nem tudja, miként lehet adni.

14

7. ábra

Ön és közvetlen családja miért nem adott pénzbeli segítséget, adományt? (azok között, akik nyújtottak valakinek segítséget, de nem pénzbelit (N=252), %)

27%

46% 4% 2%

21% nincs rá lehetőségünk

nem bízom abban, hogy jó helyre jut az adomány

nem tudtam, hogyan lehet adni

egyéb


Az anyagi lehetőségek hiányára a legfeljebb 8 osztályt végzettek és a szakmunkások, a munkanélküliek és a nyugdíjasok, valamint a közepes és rosszabb anyagi helyzetű háztartások tagjai hivatkoztak nagyobb arányban. A bizalom hiánya leginkább a nyugdíjasokon és munkanélkülieken kívüli egyéb inaktívakat jellemzi az átlagosnál nagyobb arányban.

A segítségben való részesedés jellemzői A kérdezettek leggyakrabban, az esetek harmadában valamilyen közelebbi, nem a háztartásban élő családtagtól kaptak segítséget, akár anyagi támogatást az elmúlt egy évben (8. ábra). Ettől erőteljesen leszakadva említették a második leggyakoribb segítségforrást: az államot és az önkormányzatot a kérdezettek 7 százaléka jelölte meg. Távolabbi családtagtól, rokontól 6 százalék, valamilyen segélyszervezettől 2 százalék kapott segítséget. A válaszadók abszolút többsége, 57 százaléka senkitől sem kapott segítséget vagy anyagi támogatást a kutatást megelőző egy évben.

15

8. ábra

Ön és közvetlen családja (akivel egy háztartásban él) az alábbiak közül kitől kapott segítséget, akár anyagi támogatást az elmúlt egy évben? (összes megkérdezett, említések aránya, %, több válasz lehetséges, így a százalékok összege több lehet, mint 100) közelebbi családtagtól

33

államtól, önkormányzattól

7

távolabbi családtagtól, rokontól

6

valamilyen ismert (országos, vagy nemzetközi) segélyszervezettől

2

ismeretlen támogatótól

1

egyéb

2

semmilyen segítséget, vagy anyagi támogatást nem kaptam

57


1 0

20

40

60

80

100

Valamelyik közelebbi családtagtól a 18-44 évesek, az aktívak és az egyéb inaktívak, valamint a közepes és kifejezetten rossz anyagiak között élők kaptak nagyobb arányban segítséget az elmúlt egy évben. Az államtól vagy az önkormányzattól a 30 és 44 év közöttiek, a munkanélküliek és az egyéb inaktívak, valamint a hónapról hónapra vagy nélkülözések között élők kaptak nagyobb arányban támogatást. Távolabbi rokontól a legfiatalabbak és az egyéb inaktívak kaptak nagyobb arányban segítséget. A semmilyen támogatást vagy segítséget nem kapók aránya a 45 év felettiek, a nyugdíjasok és a jó anyagi helyzetű háztartásokban élők között magasabb. A különböző szavazói csoportokhoz tartozók között nincs érdemi eltérés abban, hogy részesednek-e különböző forrásoktól segítségben, és abban sem, hogy általában véve mekkora hányaduk kap bármilyen segítséget. Az összesen hatféle szondázott segítségi forrás közül a válaszadók átlagosan nem egészen egy forrásból kaptak segítséget. A különféle társadalmi csoportok közül a legfiatalabbak és a rossz anyagiak között élők átlaga magasabb a megkérdezettek főátlagánál, vagyis ők kaptak az átlagosnál több forrásból is segítséget.

16

A segítségben való részesedés formája Az összes megkérdezett 43 százalékát teszik ki azok, akik a felsoroltak közül legalább egy forrásból kaptak segítséget. A segítséget kapók abszolút többsége, 61 százaléka említette, hogy pénzbeli, anyagi jellegű támogatást kapott. 39 százalék jelezte, hogy a kapott segítség munka formájában érkezett hozzá (9. ábra). A segítségben részesülők 27 százaléka pedig ruhákat, illetve háztartási vagy egyéb eszközöket kapott segítségül. Egyéb módon 7 százaléknak segítettek. 9. ábra

Ön az alábbiak közül milyen formában kapott segítséget? (azok között, akik kaptak segítséget, N=312, említések aránya, %, több válasz lehetséges, így a százalékok összege több lehet, mint 100)

pénzt, anyagi támogatást kaptam

61

munkával segítettek

39

ruhákat, háztartási és egyéb eszközöket kaptam

27

egyéb

7


4 0

20

40

60

80

100

Pénzzel a munkanélkülieknek és az egyéb inaktívaknak, valamint a kifejezetten rossz anyagi helyzetű háztartásokban élőknek segítettek mások nagyobb arányban. Munkával a foglalkoztatott válaszadóknak segítettek a többi csoporthoz képest nagyobb arányban. Azok a válaszadók, akik segítséget is adnak és kapnak is, az összes megkérdezett 38 százalékát teszik ki. Ezeknek a válaszadóknak az abszolút többsége (58 százaléka) nyilatkozott úgy, hogy inkább másokat támogat, míg 22 százalékuk úgy érezte, hogy inkább őt támogatják mások (10. ábra).

17

10. ábra

Összességében hogy érzi, Ön inkább másokat támogat vagy inkább Önt támogatják? (azok között, akik adtak is és kaptak is támogatást, N= 276, %)

20%

58%

22%

inkább másokat támogat

inkább Önt támogatják


A különböző szocio-demográfiai változók egyike mentén sem rajzolódott ki szignifikáns különbség a társadalmi csoportok között a kérdés megítélésében.

Az adakozásban és az adományokban való részesedésben való részvétele alapján kirajzolódó lakossági csoportok Ha az összes megkérdezett adományozási hajlandóságát és az adományokban való részesedését nézzük, öt különféle csoportot tudunk érdemben meghatározni (11. ábra). A lakossági relatív többsége, abszolút arányait tekintve közel fele azok közé tartozik, akik csak segítenek másoknak, de adományokat nem kapnak. További 22 százalékot tesznek ki azok, akik jellemzően inkább másokat támogatnak, miközben ritkábban, de ők is részesednek valamifajta segítségből. Tízből egy megkérdezett tartozik azon válaszadók csoportjába, akik inkább másoktól kapnak segítséget, de néha ők is segítenek másokon. Egy százalékot tesz ki azok aránya, akik nem képesek másoknak segíteni, és teljesen mások segítségére szorulnak. Azoknak az aránya pedig, akiknek nem segítenek, és ők maguk

18

sem nyújtanak segítséget másoknak, vagyis teljesen kívül maradnak a mikroszintű szolidaritás rendszeréből, 13 százalékot tesz ki. 11. ábra

A különböző segítői és megsegített csoportokba tartozás tipológiája (összes megkérdezett, %) 9% 13% 1%

45%

10%

22% csak támogat, de nem kap segítséget

inkább másokat támogat

inkább őt támogatják

csak megsegített, támogatást nem ad

se nem támogat, se nem segít másokat


A csak támogatók aránya a 45 év felettiek, a diplomások, a nyugdíjasok, valamint a jobb anyagi helyzetben élő válaszadók csoportjában magasabb. Azok, akik a segítségben való részesedés mellett inkább másokat támogatnak, a 18-29 évesek, a szakmunkások és az aktívak körében találhatóak meg nagyobb arányban. Azok, akik mások segítése mellett inkább maguk kapnak több segítséget, a munkanélküliek és nyugdíjasokon kívüli egyéb inaktívak csoportjában képviseltetik magukat nagyobb arányban. A szolidaritási rendszerből teljesen kimaradók a 60 év felettiek, a legfeljebb 8 osztályt végzettek és a munkanélküliek köréből kerülnek ki a szokásoshoz képest magasabb arányban.

19

Globális segítségnyújtás Az összes megkérdezett relatív többsége, 45 százaléka szerint Magyarország inkább külföldi segítségre szorul, de azért másoknak is segíthet (12. ábra). További 22 százalék ennél is szigorúbban vélekedik, és azt állítja, hogy egyértelműen segítségre szorul az ország, és ne támogasson másokat. 14 százalék gondolja úgy, hogy inkább másokat segítsen az ország, bár egyes esetekben maga is segítségre szorul. Mindössze 10 százalék vélte úgy, hogy elég fejlett már Magyarország ahhoz, hogy másokat segítsen, nincs szüksége segítségre. 12. ábra

Ön szerint Magyarország rászorul külföldi segítségre, vagy elég fejlett-e ahhoz, hogy maga segítsen szegényebb országokat? (összes megkérdezett, %)

9% 10%

22%

14%

45% segítségre szorul, ne támogasson másokat inkább segítségre szorul, de azért másokat is segíthet inkább segítsen másokat, de azért egyes esetekben inkább rászorul a segítségre elég fejlett már, hogy másokat segítsen, nincs szüksége segítségre nem tudja, nem válaszol

A kérdés megítélésében szignifikáns különbségek rajzolódnak ki a különböző korúak, iskolai végzettségűek, lakhelyűek, gazdasági aktivitásúak és szubjektív anyagi helyzetűek között. A különböző korúak közül a legfiatalabbak és a 45-59 évesek között a legmagasabb azok aránya, akik szigorúan nullára csökkentenék Magyarország egyéb országoknak történő segítségnyújtását, mivel szerintük maga az ország szorul segítségre. A 18-44 év közöttiek között a legmagasabb azok aránya, akik szerint inkább segítségre szorul az ország, de ha tud, segíthet más államoknak. A legidősebbek között a legmagasabb azok aránya, akik szerint az ország már fejlett és bátran támogathat más, kevésé fejlett országokat. 20

A különböző iskolai végzettségű csoportok közül a legkevésbé iskolázottak között a legmagasabb azok aránya, akik szerint Magyarország inkább segítségre szorul, és nem kellene másokat támogatnia. A diplomások abszolút többsége (51 százalék) véli úgy, hogy az ország inkább segítségre szorul, de azért másokat is támogathat, ezzel a különböző iskolai végzettségűek között ők jelölték ezt a választ meg a legnagyobb arányban. A diplomások mellett a szakmunkásképzőt végzettek körében magasabb annak a véleménynek a támogatottsága, miszerint Magyarországnak inkább más országokat kell segítenie, miközben néha-néha maga is rászorul a támogatásra. Pár százalékpontos különbséggel, de a szakmunkások azok, akik a legnagyobb arányban vélik úgy a különböző iskolai végzettségűek között, hogy az ország már elég fejlett ahhoz, hogy másokat segítsen és nincs szüksége támogatásra. Az eltérő régiókban élők között is kirajzolódnak különbségek abban, hogy miként ítélik meg Magyarország nemzetközi szolidaritásban betöltött szerepét. A fővárosiak vélik úgy a legnagyobb arányban (27 százalék), hogy az ország ne támogasson más államokat, hiszen maga is segítségre szorul. A kelet-magyarországi megyékben élők közel fele volt azon a véleményen, hogy bár inkább segítségre szorul az ország, azért másokat is támogathat, és ezzel ez a régió az, ahol a legnagyobb támogatottságot szerezte ezt a vélemény, melyet legkevésbé a fővárosiak támogattak. A Dunántúlon élők között a legmagasabb azok aránya, akik szerint inkább másokat segítsen az ország, de azért egyes esetekben maga is segítségre szorul. A segítségnyújtást tekintve leginkább optimista véleményen a fővárosiak között voltak a legnagyobb arányban. A különböző gazdasági aktivitásúak közül a munkanélküliek között a legmagasabb azok aránya, akik határozottan elutasítják, hogy Magyarország segélyezőként vagy segítőként részt vegyen a nemzetközi szolidaritási foyamatokban. A maga is segélyezett csoport tagjai, az egyéb inaktívak több mint fele (62 százalék) osztja a leginkább azt a vélekedést, miszerint az ország inkább segítségre szorul, de ennek ellenére másokon is segíthet. A legnagyobb arányban a nyugdíjasok látják kellően fejlettnek az országot ahhoz, hogy mások segítségére nem szorulva támogatni tudjon más országokat. A háztartás szubjektív jövedelme alapján az emelhető ki, hogy a szubjektív jóllét érzékelésével egyenesen arányos a rászoruló országok támogatásával való egyetértés: minél rosszabb a háztartás anyagi helyzete, annál inkább ellenzik a kérdezettek, hogy Magyarország segítsen. A hónapról hónapra élők közel harmada, míg a jó anyagiakkal rendelkezők hatoda vélte úgy, hogy az ország segítségre szorul, és így ne támogasson másokat. Az anyagi gondok nélkül vagy beosztással jól kijövők harmada látta úgy, hogy az ország többnyire már inkább vagy teljesen segíthet, semmint támogatást várjon a nemzetközi szolidaritás rendszerében, miközben ugyanezen a véleményen a nélkülözők ötöde áll. 21

Hatással van a kérdés megítélésére a kérdezett pártpreferenciája is. Az ellenzéki szavazók és a bizonytalan pártpreferenciájúak között magasabb azok aránya, akik vagy teljesen, vagy nagyobb részben tartózkodnak más országok támogatásától. Ezzel párhuzamosan a kormánypárti szavazók nem látják ennyire szigorúan a helyzetet, és nagyobb arányban támogatják azt, hogy Magyarország más országoknak nyújtson segítséget. A szolidaritási tipológia alapján kirajzolódó csoportok közül a kizárólag vagy inkább segítséget kapók között magasabb a más országok támogatásától elzárkózók aránya. Azok, akik a segítségkapás mellett inkább segítenek másoknak, a legnagyobb arányban vélik úgy, hogy bár Magyarország segítségre szorul, de támogathat másokat. A szolidaritási rendszerből kimaradók között pedig azok találhatóak meg a legmagasabb arányban a többi szolidaritási csoporthoz képest, akik szerint az ország már elég fejlett ahhoz, hogy más, rászoruló országokat segítsen. A kérdés megítélésére jellemzően annak is van hatása, hogy a kérdezett adott-e közvetlenül személyes ismerőseinek vagy családtagjainak az elmúlt 1 évben valamilyen segítséget, támogatást. A nemzetközi segítségnyújtástól az ország anyagi helyzetére való hivatkozással történő elzárkózás inkább azokra jellemző, akik nem adtak közvetlenül, személyesen támogatást, míg azok között, akik adtak, azoknak volt magasabb az aránya, akik szerint az ország inkább segítségre szorul, de azért másokon is segíthet.

22

Magyarország nemzetközi szolidaritási szerepvállalása Ismeretek és attitűdök 10-ből 7 ember hallott arról, hogy Magyarország katasztrófahelyzetben pénzzel és egyéb erőforrásokkal rendszeresen segíti az arra rászoruló országokat (13. ábra). 13. ábra

Hallott Ön arról, hogy Magyarország katasztrófahelyzetben pénzzel és erőforrásokkal rendszeresen segíti az arra rászoruló országokat? (összes megkérdezett, %) 2%

25%

73%

igen

nem


Ennek a ténynek az ismerete a 45 év felettiek, valamint az aktívak és a nyugdíjasok között a legmagasabb arányú, legkevésbé pedig a munkanélküliek és az egyéb inaktívak, valamint a 18-29 éves kor közötti megkérdezettek voltak ezzel tisztában. Összességében pozitívan vélekedik a lakosság Magyarország segítségnyújtásáról. A megkérdezettek fele (51 százalék) támogatja, további 20 százalék inkább támogatja Magyarország ilyen jellegű szerepvállalását (14. ábra).

23

14. ábra

Ön összességében ezt… (összes megkérdezett, %)

6% 14%

9%

51%

20%

támogatja

inkább támogatja

inkább nem támogatja

nem támogatja


Leginkább az aktívak és a munkanélkülieken, valamint a nyugdíjasokon kívüli egyéb inaktívak támogatják azt, hogy Magyarország katasztrófa helyzetben segít más, bajba jutott országokon. A nyugdíjasok és a munkanélküliek között azok aránya magasabb a többi gazdasági aktivitási kategóriához képest, akik nem támogatják a segítségnyújtást. A különböző anyagi helyzetű háztartások lakói közül is a leginkább jó anyagiakkal rendelkezők a leginkább támogatók. A különböző pártpreferenciájú csoportok közül a kormánypárti szavazók támogatják a legnagyobb arányban az ország ilyen jellegű szerepvállalását, míg legkevésbé a bizonytalan pártpreferenciájúak. A valamilyen szervezeten keresztül az elmúlt egy évben segítséget adók között szintén magasabb a nemzetközi segítségnyújtást támogatók aránya azokhoz képest, akik nem segítettek ilyen módon rászorulókon. Fontos még kiemelni, hogy azok között, akik hallottak Magyarország ilyen jellegű nemzetközi szerepvállalásáról, magasabb a támogatók aránya, mint azok között, akik nem.

A katasztrófahelyzeten túli egyéb, az adott országok tartós felemelkedését fenntartható módon segítő magyar támogatásról már kisebb arányban szereztek ezidáig ismereteket a kérdezettek. Tíz 24

válaszadóból

mindössze

négy

jelezte,

hogy

tud

Magyarország

ilyen

módon

történő

segítségnyújtásáról (15. ábra). 15. ábra

Hallott Ön arról, hogy Magyarország a katasztrófahelyzeten túl is rendszeresen támogat más országokat, hogy azok tartós felemelkedését fenntartható módon segítse? (összes megkérdezett, %) 4%

41%

55%

igen

nem


A különböző társadalmi csoportok közül a férfiak, a 45 év felettiek, a legfeljebb szakmunkásképzőt végzettek és a nyugdíjasok értesültek arról, hogy az ország szokott felzárkóztatásban is támogatást nyújtani. Legkevésbé a fiatalok, a nők, és az érettségizettek vagy diplomások tudnak erről. Fontos

azt

is

kiemelni,

hogy

akik

értesültek

Magyarország

katasztrófák

idején

való

segítségnyújtásáról, jelentősen nagyobb arányban szereztek ismereteket a felzárkóztató jellegű egyéb segítségnyújtásról azokhoz képest, akik nem tudtak erről. A megkérdezettek relatív többsége, 38 százaléka szerint pont jó, hogy Magyarország a korábban vállalt 0,3 százalék helyett a GDP 0,1 százalékát fordítja külföldi országok támogatására (16. ábra). 1515 százalék azoknak a válaszadóknak az aránya, akik sokallják, sőt, ennyivel sem támogatnák a külföldi országokat. A kérdezettek hetede vélekedik úgy, hogy az országnak teljesítenie kellene a vállalását, és többet kellene fizetni a jelenleginél.

25

16. ábra

Hazánk, a költségvetéséből, jelenleg a nemzeti össztermék 0,1%-ának megfelelő mértékben támogat egyes külföldi országokat. Azonban Magyarország ennek a háromszorosát, a nemzeti össztermék 0,3%-ának kifizetését vállalta korábban. Ön szerint: (összes megkérdezett, %)

19%

14%

15% 38% 15% többet kellene fizetnünk és teljesíteni kellene a vállalásunkat így pont jó, hogy a harmadát teljesítjük ez is túl sok, ennyit sem kellene fizetnünk semmennyit sem kellene fizetnünk nem tudja, nem válaszol

A különböző korúak közül leginkább a 30-44 évesek, legkevésbé a 60 év felettiek szorgalmazzák, hogy Magyarország teljesítse az ígérteket a külföldi országok megsegítésének volumenében. Minél fiatalabbakat vizsgálunk, annál nagyobb azok aránya, akik úgy látják, hogy pont elég az, amit most fizetünk. Az idősebb válaszadók azok, akik szigorúbbak: köztük a legmagasabb azok aránya, akik szerint ennyit se vagy egyáltalán nem kellene fizetni. Minél magasabb iskolai végzettségűeket tekintünk, annál nagyobb azok aránya, akik szerint vagy többet kellene fizetnünk, vagy pedig tartani az eddigi, a vállaltnál alacsonyabb teljesítést, de ennél lehetőleg nem kevesebbet. Jellemzően az alacsonyabb iskolai végzettségűek sokallják inkább még ezt a csökkentett ráfordítást is. Az aktív és az egyéb inaktív csoportba tartozók pártolják a leginkább, hogy Magyarország teljesítse a vállalt kötelezettségeit más országok támogatásában, míg a nyugdíjasok, illetve a munkanélküliek hangoztatják a legnagyobb arányban, hogy a jelenleginél is kevesebbet vagy egyáltalán nem kellene fizetnie az országnak.

26

A háztartás szubjektív helyzete a várt módon gyakorol hatást a véleményekre: a jobb anyagi helyzetű háztartások lakói között magasabb azok aránya, akik szerint a vállaltat teljesíteni kell, a közepes státusúak között találhatóak meg a legnagyobb hányadban azok, akik szerint a mostani csökkentett teljesítés pont elég, míg a legszorongatottabb helyzetben lévő háztartások tagjai között a legnagyobb azok aránya, akik még ennyit sem fordítanának más ország megsegítésére. A különböző szavazói csoportok közül a kormánypártiak között a legmagasabb azok aránya, akik úgy gondolják, hogy teljesíteni kell legalább azt a támogatást, amit jelenleg tud az ország biztosítani a megnevezett célokra. Az ellenzéki szavazók között a legmagasabb azok aránya, akik szerint ennyit se kellene fizetni. A különféle szolidaritási csoportok közül a támogatást is kapók, de inkább azt adók között a legmagasabb azok aránya, akik szerint a jelenleginél is többet lehetne adni segítségnyújtás címén, de a jelenlegi szintet mindenképpen érdemes lenne megtartani. A szolidaritási hálózatban részt nem vevők között a legmagasabb azoknak az aránya, akik szigorúan elzárkóznak a nemzetközi szolidaritásban való részvétel elől. Azok a válaszadók, akik segítettek valamilyen szervezetnek az elmúlt egy évben, nagyobb arányban vélik úgy, hogy az országnak többet kellene nyújtania, vagy legalább a jelenlegi alacsonyabb támogatást kellene legalább biztosítania.

A segítségnyújtás célcsoportjai A megkérdezettek legnagyobb hányada (44 százalék) szerint a legszegényebb, legrászorulóbb országokat kellene Magyarországnak támogatnia (17. ábra). Közel azonos arányban (43 százalék) említették a válaszadók azt, hogy a konfliktus és katasztrófa sújtotta országokat lenne szükséges támogatnia az országnak. Ennél jóval kisebb arányban jelezték a válaszadók, hogy a környező országokat lenne célszerű segíteni a fennálló keretből, és mindössze 11 százalék választotta, hogy a fontos külpolitikai érdekeket jelentő országok élvezzenek előnyt a támogatási listán.

27

17. ábra

Ön szerint mely országokat kellene Magyarországnak támogatnia? (összes megkérdezett, említések aránya, %, legfeljebb 2 válasz volt adható, a százalékok összege több lehet, mint 100) legszegényebb, legrászorulóbb országokat a világban

44

a konfliktus és katasztrófa sújtotta országokat

43

környező országok

17

olyan országokat, ahol fontos külpolitikai érdekeink vannak

11


14 0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

A legszegényebb, legrászorulóbb országokkal való szolidaritás azokra a csoportokra jellemző inkább, akik maguk is bizonyos szempontokból a társadalom peremén helyezkednek el. A nők, a fiatalabbak, a 8 általánost vagy kevesebbet végzettek, a gazdaságilag inaktívak, a rossz anyagi helyzetűek, valamint a személyes ismerősnek segítséget nyújtók (vagyis a segítségnyújtást családjukban közvetlenül gyakorolók), illetve személyes ismerőstől segítséget kapók szorgalmazzák nagyobb arányban a többi társadalmi csoporthoz képest. A szolidaritási tipológia csoportjai közül az inkább támogatók, de segítséget is kapók között magasabb a legszegényebb országokat támogatni kívánók aránya. A konfliktus és katasztrófa sújtotta országokat a diplomások, a valamilyen szervezeten keresztül másoknak segítséget nyújtók, és azok támogatnák nagyobb arányban, akik nem hallottak arról, hogy Magyarország a katasztrófahelyzeten túl is rendszeresen támogat más, felemelkedésben lévő vagy az előtt álló országokat. Vagyis akik már tudják, hogy az ország támogat ilyen helyzetben lévő országokat, azok azért jelölhették meg kisebb arányban ezt a választ, mert tudták, hogy ebben a 28

segítségnyújtásban az ország már részt vesz. A szolidaritási tipológia elemei közül a csak támogatást adók, de azt nem kapók jelölték meg a legmagasabb arányban a konfliktus és katasztrófa sújtotta országokat mint potenciálisan támogatandó országokat. A környező országok támogatását a férfiak, a diplomával rendelkezők és a jó anyagi helyzetűek támogatják nagyobb arányban. A fontos külpolitikai érdekekkel bíró országok támogatási hajlandóságában nincs érdemi eltérés a különböző társadalmi csoportok között. A megkérdezetteknek a különféle területek közül hármat lehetett kiválasztani abból a szempontból, hogy Magyarország mely szakterületeket támogassa külföldi országok esetében (18. ábra). A legnagyobb támogatottságot (52 százalék) az egészségügy érte el, ezt követi az oktatás (30 százalék támogatná), a képzeletbeli dobogó harmadik fokára pedig a gazdaságfejlesztés kerülne fel (22 százalék). A válaszadók hetede jelezte, hogy környezetvédelmi célokat is támogatásra érdemesnek talál, míg rendészeti célokat 6 százalék támogatna. A demokráciafejlesztésre csupán 4 százalék fordítana. 18. ábra

Ön szerint hazánknak elsősorban milyen területeken kellene a külföldi országoknak támogatást nyújtania? (összes megkérdezett, említések aránya, %, legfeljebb 3 válasz volt adható, a százalékok összege több lehet, mint 100) egészségügy

52

oktatás

30

gazdaságfejlesztés

22

környezetvédelem

14

rendészeti segítség

6

demokráciafejlesztés

4

egyéb

7


15 0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

29

Az egészségügyet a nők, a személyes ismerősnek az elmúlt 1 évben segítséget nyújtók vagy a részükről segítséget kapók, valamint a szolidaritási tipológia azon csoportjai támogatnák nagyobb arányban, akik vagy inkább támogatnak, vagy inkább, esetleg kizárólag segítséget kapnak. Az oktatást a diplomások, a nyugdíjasokon és munkanélkülieken kívüli egyéb inaktívak, a személyes ismerősöknek

segítséget

nyújtók

vagy

onnan

támogatást

kapók

és

a

Magyarország

katasztrófahelyzetben lévő országok támogatásáról ismeretekkel rendelkezők tartják nagyobb arányban támogatásra érdemesnek. Ugyancsak igaz ez azokra, akik segítséget adóként és kapóként is tagjai a szolidaritási mikroszintű hálózatnak. A demokráciafejlesztést egyedül a diplomások támogatnák valamivel nagyobb arányban a többi csoporthoz képest. A gazdaságfejlesztés, környezetvédelem és a rendészeti segítség megítélésében nincs érdemi különbség a különböző csoportok között. A fejlesztési célokkal kapcsolatos attitűdök A Millenniumi fejlesztési célokat megragadó nyolc szondázott célkitűzések közül hatot (súlyos betegségek terjedésének megállítása, mélyszegénység mértékének csökkentése, iskolázottság növelése, várandós és kisgyermekes nők egészségügyi helyzetének javítása, gyermek- és csecsemőhalandóság csökkentése, környezetvédelem) tízből közel kilenc ember igen fontosnak ítél meg, vagyis igen magas a támogatottságuk (19. ábra). A fennmaradó célok esetében is az abszolút többséget jelentő 50 százaléknál is nagyobb a célok támogatottsága, így a nemek közötti egyenlőség előmozdítását 63, a fejlődő országokat segítő gazdaságpolitikát 67 százalék tartja nagyon fontosnak. Nagyfokú társadalmi konszenzus mutatkozik tehát abban, hogy ezeket a célok a lakosság szemével is fontos célkitűzések, és csupán apró eltérések mutatkoznak a megítélésükben.

30

19. ábra

Az évezred elején az országok (ENSZ) megállapodtak néhány célban, hogy miként segítsék a fejlődő országokat. Ön mennyire érzi fontosnak ezeket? (összes megkérdezett, %) az AIDS, a malária és más súlyos betegségek terjedésétének megállítása

88

8

2

mélyszegénység, az éhinségben élők arányának felére csökkentése

88

7

3

a világban mindenki egyaránt befejezze legalább az általános iskolát

87

8 32

az várandós nők és a kisgyermekes anyák egészségügyi helyzetének javítása

87

8 23

a gyermek- és csecsemő halandóság érdemi csökkentése

86

7 22 4

a környezet fokozottabb védelme

85

10 2 2

olyan gazdaságpolitika, ami jobban segíti szegényebb, fejlődő országokat

67

a nemek közötti egyenlőség előmozdítása

63 0%

fontos

15

inkább fontos

10%

20%

30%

inkább nem fontos

15 40%

50%

60%

egyáltalán nem fontos

70%

7 4 8 9 80%

7 90%

6 100%


A különböző társadalmi csoportok között jellemzően nincs komolyabb, érdemi eltérés abban a tekintetben, hogy az egyes célokat mennyire tartják fontosnak, vagyis továbbra is igaz, hogy igen nagyfokú a társadalmi konszenzus abban, hogy a felsorolt célok valóban követendőek a közvélemény szerint. Némely esetben azonban vannak figyelemre méltó finom eltérések. A diplomával rendelkezők például kissé szofisztikáltabban vagy árnyaltabban nyilatkoztak: közöttük például több esetben a legalacsonyabb volt azoknak az aránya, akik az adott célt igen fontosnak tartják, viszont a többi iskolai végzettségű csoporthoz képest ezt a „hátrányukat” rendre behozták az adott célt inkább fontosnak tartók arányával. Az egyes célok megítélésében néha élesebb különbségek jelentek meg a különböző társadalmi csoportok között. A fejlődő országokat jobban segítő gazdaságpolitika például a 18-29 évesek, az érettségizettek, az egyéb inaktívak között bizonyult számottevően nagyobb arányban fontosabbnak. A nemek közti egyenlőség előmozdításának megítélésében is voltak szembeötlő különbségek: ezt a célt a 45-59 évesek, a diplomások, valamint a csak másokat támogatók, de segítségben nem részesülők csoportján belüliek támogatják nagyobb arányban. 31

A nemzetközi fejlesztésben érintett szervezetek megítélése A válaszadók legnagyobb hányada (36 százalék) az ENSZ-t jelölte meg mint olyan szervezetet, amely a leghatékonyabban tud segítséget nyújtani a fejlődő országoknak (20. ábra). A második legjobban az Európai Unióban bízik a lakosság, míg a harmadik leggyakrabban említett szervezet a Világbank lett (17 százalék). A valamilyen egyház, az IMF és a civil szervezetek után Magyarország kormányát mindössze 6 százalék jelölte meg mint leghatékonyabban segíteni tudó szervezet. 20. ábra

Ön szerint a következők szereplők közül melyik tudja a leghatékonyabban, segíteni a fejlődő országokat? (összes megkérdezett, említések aránya, %, legfeljebb 2 válasz volt adható, a százalékok összege több lehet, mint 100) ENSZ

36

Európai Unió

21

Világbank

17

valamilyen egyház

11

IMF

8

valamilyen civil szervezet

8

Magyarország kormánya

6


20 0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

Az ENSZ-t a 30-44 évesek, a magasabb iskolai végzettségűek, a jobb anyagi helyzetűek, a valamilyen szervezeten keresztül másoknak az elmúlt egy évben segítők, az összességében inkább másokat támogatók jelölték meg nagyobb arányban a leghatékonyabban segíteni képes szervezetek között. Az Európai Uniót a legfiatalabbak és a valamilyen szervezeten keresztül az elmúlt egy évben segítséget adók nevezték meg a többi csoporthoz képest nagyobb arányban. A Világbankot a 30-44 évesek, a magasabb iskolai végzettségűek, az önkormányzattól vagy szervezettől az elmúlt egy évben segítségben részesedők, valamint az általánosságban inkább támogatást kapók választották nagyobb arányban. 32

Az egyházakról a legidősebbek vélték úgy nagyobb arányban, hogy a leghatékonyabb szervezetek között tarthatóak számon, míg az IMF-et az elmúlt 1 évben valamilyen szervezeten keresztül segítők jelölték meg nagyobb arányban. Magyarország kormányát a legidősebbek, az alacsony iskolai végzettségűek, a munkanélküliek és a kormánypárti szavazók jelölték meg a legnagyobb arányban mint a leghatékonyabban segíteni képes szervezetek egyike.

Magyarország segítségnyújtásával kapcsolatos attitűdök A megkérdezetteknek különböző attitűdállításokkal kapcsolatosan kellett megmondaniuk, hogy mennyire értenek velük egyet (21. ábra). Tízből nyolc ember értett egyet teljesen, további 10 százalék pedig inkább azzal, hogy először a saját problémáinkat kell megoldanunk, hogy utána másokon segíteni tudjunk. Magas volt az azzal való egyetért is, miszerint Magyarországon túl sokan élnek szegénységben ahhoz, hogy más országokban élőket segítsünk: 64 százalék teljesen, további 15 százalék inkább egyetértett ezzel. Egy ország vezetésének korrupciójának ellenére a lakosság kétharmada-háromnegyede támogatná a nélkülöző lakosságot. A megkérdezettek abszolút többsége (54 százalék) teljesen, további 19 százalék inkább egyetért azzal, hogy a fejletlenebb országokban élőket nem csak katasztrófa idején kell támogatni. Az elvet, miszerint hazánknak segítenie kell a fejletlenebb országokat, 46 százalék teljesen, további 19 százalék inkább támogatja, vagyis a lakosság kétharmada osztja ezt a nézetet.

33

21. ábra

Most néhány állítást fogok felolvasni. Kérem mondja meg, hogy egyetért-e velük, vagy sem! (összes megkérdezett, %) Először a saját problémáinkat kell megoldanunk, hogy utána másoknak is segíteni tudjunk

84

Hiába korrupt egy ország vezetése, a nélkülöző lakosságot akkor is támogatni kell

66

Hazánkban túl sokan élnek szegénységben ahhoz, hogy más országokban élőket segítsünk

12

64

A fejletlenebb országokban élőket nem csak akkor kell segítenünk, ha valami katasztrófa történt.

19

46 0%

inkább egyetért

10%

20%

19 30%

inkább nem ért egyet

5

15

54

Hazánknak segítenie kell a fejletlenebb államokat

egyetért

10 2 3 2

40%

50%

10 9

12 60%

nem ért egyet

70%

10

6 8 4

14 21

80%

90%

4 3 100%


Azzal, miszerint először a saját problémáinkat kell megoldanunk, hogy utána másoknak is segíteni tudjunk, a 45 év felettiek, a legfeljebb 8 osztályt végzettek és a munkanélküliek értettek egyet az átlagosnál nagyobb mértékben. A korrupt vezetésű országok lakosságának megsegítését a nők, a 44 évnél fiatalabbak, és a szolidaritási tipológia másokat inkább támogató, korlátozottan segítséget is kapó csoportja támogatja nagyobb arányban. Az a vélekedés, miszerint Magyarországon is túl sokan élnek szegénységben ahhoz, hogy más országokban élőknek segítsünk, a 45-59 évesek, a legfeljebb 8 osztályt végzettek, a munkanélküliek, a rossz anyagi helyzetben lévő háztartások lakói, és a szolidaritás mikrohálózatából kimaradók között szerzett nagyobb támogatottságot. Az az állítás, miszerint a fejletlenebb országokban élőket nem csak katasztrófa esetén kell segíteni, a 30-44 évesek és az inkább másokat támogatók között talált nagyobb arányban támogatókra. Azzal az alapelvvel pedig, miszerint hazánknak segítenie kell a fejletlenebb államokat, a gazdaságilag aktív válaszadók értettek egyet nagyobb arányban, minden más társadalmi csoportban konszenzus mutatkozik a kérdésben.

34

További információ, kapcsolat: dr. Bördős Éva projektvezető Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány (DemNet) 1052 Budapest Apáczai Cs. J. u. 1. IV/40. +361 411 0410 [email protected] www.demnet.hu

Kutatás, elemzés A kutatást, az adatfelvétel, és az elemzést a DemNet megbízásából a Publicus Intézet végezte. Publicus Intézet [email protected]

35

Mennyire szolidáris a magyar?

Recommend Documents