az mvm magyar villamos művek közleményei

L. évfolyam ■ 2013. 1-2. szám

az mvm magyar villamos mŰvek közleményei

az atomenergetika első 30 éve magyarországon ■ A villamosenergia-ipar és az atomenergetika három évtizede ■

Műszaki fejlődés és biztonság – a kezdetektől a stressz-tesztig ■ Műszaki fejlődés és gazdaságosság ■ A kutatás szerepe az atomenergetika biztonságos alkalmazásában ■ Az emberi tényezők ■ A következő 30 év kihívásai ■

MVM Magyar Villamos Mûvek Zrt. 1031 Budapest, Szentendrei út 207-209. Telefon: 304-2000 ■ www.mvm.hu

AZ MVM MAGYAR VILLAMOS MÛVEK ZRT.-RÔL NAPRAKÉSZ INFORMÁCIÓK AZ INTERNETRÔL IS BÁRMIKOR ELÉRHETÔK. A WEB-OLDALON CÍMLISTÁKAT, GYORSHÍREKET, A CÉG MÛKÖDÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓ FONTOS ESEMÉNYEK LEÍRÁSÁT, FOTÓKAT ÉS ÁBRÁKAT LEHET MEGTALÁLNI, VALAMINT A TÁRSASÁG ÁLTAL KIADOTT SAJTÓKÖZLEMÉNYEK IS AZONNAL OLVASHATÓK. KAPCSOLAT TALÁLHATÓ A VILLAMOSENERGIA-IPAR SZÁMOS HAZAI ÉS KÜLFÖLDI CÉGÉHEZ.

2012

1982

Az mvm MAGYAR VILLAMOS MŰVEK KÖZLEMÉNYEI L. ÉVFOLYAM ■ 2013. 1-2. SZÁM Felelôs kiadó Baji Csaba Sándor

Fôszerkesztô

Az atomenergetika első 30 éve magyarországon

Dr. Gerse Károly

Baji Csaba sándor

Felelôs szerkesztô Felkai György

Szerkesztô Kreissné Hartai Gabriella

Szerkesztôbizottság

Összefoglaló a jubileumi ünnepségről

Szakmai előadások 4

A villamosenergia-ipar és az atomenergetika három évtizede

Gerse Lajos, MVM Zrt. Kacsó András, MVM Partner ZRt.

Műszaki fejlődés és biztonság – a kezdetektől a stressz-tesztig

Király Géza, MVM Partner ZRt.

Műszaki fejlődés és gazdaságosság

Lengyel Gábor, MVM ERBE Zrt.

Dr. Nemes Imre (társszerzők: Szőke Larisza, dr. Katona Tamás János, Kovács Ferenc, Rátkai Sándor)

Mayer György, újságíró

A kutatás szerepe az atomenergetika biztonságos alkalmazásában

Pintér Tamás, MVM GTER Zrt.

Dr. Gadó János

Sándor József, MVM Zrt. Dr. Stróbl Alajos, Pöyry-Erôterv

24

dr. Elter József

Lengyel Enikô, MVM OVIT ZRt. Lovászi Zoltánné, MVM PA Zrt.

3

Lovászi Zoltánné

Dr. Gerse Károly

Kerényi A. Ödön, tanácsadó

1

43 55

Az emberi tényezők (tudásnövelés, szimulátor, Karbantartó GYakorló Központ)

67

Kiss István

Formaelôkészítés Brand Content Kft.

A következő 30 év kihívásai

76

Bajsz József

A paksi kommunikáció előremutató hatása

83

Bevezető: Iványi Krisztina

Szellemi energiatermelés – A paksi Energetikai Szakképzési Intézet ISSN 1216-4992 (nyomtatott) hu ISSN 1786-674X (online)

megalapítása Szimbiózis –Az együttműködés európai mintapéldája Kováts Balázs

30 éve történt… – 1982. december 28. a magyar technika-történet egyik kiemelkedő napja

91

Szabó Benjámin

Szakterületi visszaemlékezések

96

Bevezető: Lovászi Zoltánné

Címlapkép A Paksi Atomerőmű I. blokkjának vezénylőterme az indításkor és napjainkban (Fotó: MVM Paksi Atomerőmű Zrt.)

A 30 éves jubileumi ünnepségek kiadványai

110

Beregnyei Miklós

hírek, információk

112

Az atomenergetika első 30 éve Magyarországon BajI csaba sándor*

Az MVM Közleményei jelen lapszáma az első hazai kereskedelmi atomerőmű blokk üzembe helyezésének 30. évfordulója alkalmából tartott jubileumi ünnepségekhez, az egykori közreműködők visszaemlékezéseihez kapcsolódóan jelenik meg. Felvetődhet, tulajdonosként, lapkiadóként mi az érdekünk, hogy külön kiadványban, más helyen részben már megjelent írásokat ismételten közzétegyünk. Nemcsak a megemlékezés, tisztelgés az elődök, közreműködők előtt, hanem a tanulságok megismerése, annak bemutatása, hogy a múlt a jövőt is meghatározza, amellyel minden jelenbeli döntésünk során tisztában kell lennünk. * Baji Csaba Sándor, elnök-vezérigazgató, MVM Zrt.

Az atomerőmű megépítése, finanszírozása nagy kihívást jelentett az egész országnak, a hasznát is az egész ország élvezi. Mint a jubileumi ünnepségen kiemeltem: az MVM Csoport ékköve, a hazai villamosenergia-fogyasztás több mint harmadát biztosító, nemzetközileg is elismert Paksi Atomerőmű létesítése volt a XX. század legnagyobb ipari beruházása Magyarországon. A paksi szakemberek harminc éve biztonságosan és gazdaságosan üzemeltetik Magyarország meghatározó villamosenergia-termelő egységét. Jelen bevezetőben azonban nem erre, hanem a közreműködőkre, szűkebb környezetet érintő változásokra szeretnék utalni. Minden új létesítmény a semmiből indul, valahol születik egy ötlet, megkezdődik az előkészítés. Kü-

lönféle tervek, dokumentumok születnek, egyre többen lesznek részesei a folyamatnak. Vannak, akik csak pas�szív közreműködőként, mások egyre inkább sajátjukként kezelik az ügyet. Kinevezik a felelős vezetőt, aki megkezdi a csapat összeállítását. A tagok között egyfajta szövetség alakul ki a cél elérésére. A kör egyre bővül, lassan háttérbe szorul, esetenként eltűnik a magánélet, csak a cél elérése számít. Sokan átéltük már ezt, vagy hasonlót. A jubileumi ünnepség egyfajta visszaemlékezés a sikerekre, hogy az egykori résztvevők képesek voltak megbirkózni a nehézségekkel és gyakran önmagukat is legyőzni, ugyanakkor bizonyíték arra, hogy a legnehezebb feladatok is megoldhatók, valamint ösztönzés arra, hogy legyenek ötlete-

az mvm magyar villamos mûvek közleményei ■ 2013/1-2

1

ink, vállaljuk fel azok megvalósítását, mert sikerülni fog. Az atomerőmű létesítése sok mindent megváltoztatott, kapukon belüli és kívüli hatása máig is érvényesül. Sokan jöttek az ország minden részéről az építkezésre. Egyeseknek ez csak munkahelyet, pénzkereseti lehetőséget jelentett, de mások új otthonra találtak. Biztos, hogy mindenki több lett az építkezés során megismert új technológiák, munkakapcsolatok révén, amit a későbbiekben is hasznosítani tudott. Jónéhányan lettek átlagemberből „erőművesek”, egész viselkedésüket meghatározza a szabályosság, egymásra figyelés, biztonságtudatosság. Értik a csak bennfentesek számára érzékelhető metakommunikációs jeleket. Naponta legyőzik a fáradtságot, a mások számára esetleg elviselhetetlennek tűnő eseménytelenséget, egyhangúságot, közben mindig beavatkozásra készen állnak. Készek a folyamatos tanulásra, gyakorlatokra, megmérettetésekre. Vezetőként felismerik a biztonsági hiányosságokat, kihívásokat, a berendezéseket ezek figyelembevételével folyamatosan korszerűsítik. A termelési sikerek mögött

2

2013/1-2 ■

a folyamatos, alázatos szolgálat és az állandó megújuló képesség egyszerre van jelen. A lapszámban közzétett írások – legyenek szakmai közlemények, visszaemlékezések – mind ezt tükrözik. Tanúsítják, hogy az erőmű dolgozói képesek és készek a legnagyobb elvárások kielégítésére. Az atomerőmű nem csak az ott dolgozókat, hanem a külső környezetét is folyamatos fejlődésre, megújulásra készteti. Sok beszállítót foglalkoztat, egyetemi és más kutatásokat, oktatást finanszíroz. Nehéz lenne számba venni, hogy hány szakmai közlemény, tudományos dolgozat született az atomerőműhöz kapcsolódó témakörben, amelyek eredménye valamilyen formában a hétköznapokat szolgálta. A közösség büszke lehet arra is, hogy tagjai közül − napi munkájuk eredményeként − többen értek el különféle tudományos fokozatokat. Paks városa, a régió, a sportélet ma elképzelhetetlen az atomerőmű, az általa biztosított anyagi támogatás nélkül. Utóbbi is hasznos ráfordítás, a tevékenység eredményességét szolgálja, csak ennek segítségével tartható fenn, újítható meg az a környezet, háttér,

az mvm magyar villamos mûvek közleményei

amely a pihenést, az emberi erőforrás megújulását garantálja. Az együttműködés példázza, hogy egy gazdasági szereplő hogyan tudja megváltoztatni környezetét. Példaszerű, hogy az atomerőmű nemcsak erőforrásként, a tevékenységhez szükséges elemként tekint a környezetre, hanem gondoskodik annak megőrzéséről, fejlesztéséről. A visszatekintés a sikerekre nem feledtetheti a naponta jelentkező új kihívásokat, elsősorban a nukleáris létesítmények biztonsága iránti egyre növekvő elvárásokat, a társadalmi igények és megítélés változását, a villamosenergia-piaci liberalizáció támasztotta működési és hatékonyságjavítási igényeket. Fel kell készülni az üzemidő hosszabbításra, a nehezebb piaci körülmények melletti üzemeltetésre, és az atomerőmű bővítésére. Ehhez kérem az olvasók támogatását, hiszen mint arra utaltam, az atomerőmű mindannyiunké, biztonságos és eredményes tevékenysége mindannyiunk sikere. Az erőműben dolgozó munkatársaimnak pedig ezúton is köszönöm áldozatos tevékenységüket, jó egészséget és további sikeres munkavégzést kívánva.

Összefoglaló a jubileumi ünnepségről Az I. blokkot ünnepeltük Lovászi Zoltánné*

Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. az I. blokk indításának 30. évfordulójára emlékezve ünnepséget rendezett 2012. december 14-én a paksi kulturális központban, amelyre meghívást kaptak az I. blokk üzembe helyezése idején az atomerőműben dolgozó munkatársak. A megjelenteket elsőként Baji Csaba, az MVM Zrt. elnök-vezérigazgatója, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. igaz-

gatóságának elnöke köszöntötte, majd Hamvas István, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója mondott beszédet, amelyben elismeréssel szólt a kollégák, az egykori „csikócsapat” munkásságáról. A hatóság képviseletében dr. Rónaky József, az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója mondott beszédet, aki annak idején maga is jelen volt az I. blokk indításánál. Bejelentette azt is, hogy a hatóság pozitívan bírálta el az ünnepelt blokk üzemidő-hosszabbítását. Ezt követően archív anyagokból összeállított film vetítésével idézték fel az atomerőmű építésének munkálatait, majd Szabó Benjáminnak, az atomerőmű egykori kormánybiztosának és első vezetőjének visszaemlékezése következett. Paks város képviseletében Hajdú János polgármester, a paksi lakosok nevében pedig Szinger Ferenc szólt az ünnepeltekhez. A köszöntők után Hamvas István emlékokleveleket adott át az I. blokk indításánál közreműködő munkatársaknak, majd Baji Csabával közösen szelték fel az atomerőművet ábrázoló hatalmas születésnapi tortát. * Lovászi Zoltánné, az Atomerőmű újság főszerkesztője

A rendezvénynek részét képezte az elmúlt 30 évet, és az azt megelőző, az építkezés időszakát bemutató helyszíni fotókiállítás is. A „Délutáni Fórum” elnevezésű szakmai programon – amelynek előadásait ugyanezen a címen könyvbe foglalták – Cserháti András, a Paksi Atomerőmű műszaki főszakértője moderálásával 15 perces szakmai előadások hangzottak el. Dr. Gerse Károly elnöki kabinetvezető (MVM Zrt.) a villamosenergiaiparról és az atomenergetika három évtizedéről adott tájékoztatást. Dr. Gadó János főigazgató (MTA Energiatudományi Kutatóközpont) A kutatás és oktatás szerepe az atomenergetika

biztonságos alkalmazásában címmel tartotta előadását. Dr. Elter József főosztályvezető (Paksi Atomerőmű, Nukleáris Főosztály) a műszaki fejlődés és biztonság témáját, dr. Nemes Imre osztályvezető (Paksi Atomerőmű, Reaktorfizikai Osztály) a műszaki fejlődés és gazdaságosság témakörét fogta át. Kiss István főosztályvezető (Paksi Atomerőmű, Oktatási Főosztály) az emberi tényezőkről, Bajsz József főosztályvezető (Paksi Atomerőmű, Minőségfelügyeleti Főosztály) a következő 30 év kihívásairól beszélt. A Paksi Digitális Archívumot Csapó Sándor projektvezető mutatta be. Az ünnepség Hamvas István vezérigazgató záróbeszédével fejeződött be.


3

A villamosenergia-ipar és az atomenergetika három évtizede Dr. Gerse Károly*

Az első paksi blokk üzembe helyezése óta eltelt harminc év — egy emberöltő — alkalmat ad arra, hogy áttekintsük a villamosenergia-ipar és az atomenergetika közelmúltját. A három évtizedet a folyamatos változás jellemezte, amely elsősorban a politikai rendszerváltozásból, a gazdaságpolitikában bekövetkezett változásokból, a piaci liberalizációból, a feltételezett klímaváltozás megelőzésére irányuló politikai szándékokból adódott. Miközben az atomerőművek megbíz-

hatóan, versenyképesen, a környezetet nem szennyezve teljesítették feladatukat, a néhány helyen bekövetkezett súlyos üzemzavar folytán az atomenergetika mára ellentmondásos helyzetbe került. * Dr. Gerse Károly, vezérigazgatói főtanácsadó, MVM Zrt.

A rendelkezésére álló terjedelem nem teszi lehetővé, hogy minden változásra, jellemzőre teljes részletességgel, a hátteret is bemutatva kitérjünk, csak a legfontosabb elemeket: a gazdasági környezet, a működési modell, a szabályozás változását és ezeknek a villamosenergia-ipar működésére, az atomerőművek működési környezetére kifejtett hatását vázoljuk, esetenként az időrendtől eltérő s orrendben.

Az 1980-as évek A villamosenergia-ipar fejlődését hos�szú időn keresztül a közel egyenletes igénynövekedés, a teljesítményigények 10 évenkénti megduplázódása, az egyre nagyobb kezdőparaméterek, egységteljesítmények, feszültségszin-

tek megjelenése jellemezte. A második világháború, az 1956-os forradalom csak átmeneti visszaeséseket okoztak. Az 1978-as olajválság következményeként azonban a gazdasági növekedés megtorpant (1. ábra[1]), 1982-ben, az első atomerőművi blokk üzembe helyezésének idején már érződött az igénynövekedés lassulása. Nyilvánvalóvá vált, hogy a szocialista rendszer működése sem függetleníthető teljesen a világgazdasági folyamatoktól. A belföldi energiafelhasználás növekedése megállt, a villamosenergia-igények növekedése átlagosan 3%/ év körüli értékre csökkent (13. ábra). Az iparág gondolkodását a hagyományos, legjobb közszolgáltatói gyakorlatnak megfelelően az „ellátásbiztonság mindenek előtt” szemlélet jellemezte, folytatódott a jö-

1. ábra: GDP, belföldi energiafelhasználás, a villamosenergia-fogyasztás változása 140 130

GDP, energiafelhasználás változása (%)

120 110 100 90 80 70

GDP 2000. évi árakon (1989=100)

60

Belföldi energiafelhasználás Országos nettó villamosenergia-fogyasztás

50 40 1970

4

2013/1-2 ■

1975

1980

1985

1990


1995

2000

2005

2010

lenes, majd — októberi parlamenti határozattal — végleges leállításához, az eredeti állapot helyreállításához vezetett. A Bősi Erőmű 1992-ben elkészült, a Duna elterelése Magyarország számára hátrányos módon, az úgynevezett C variáns szerint, az eredeti Duna-meder vízellátásának szabályozását – a félig elkészült Dunakiliti zsilip ellenére – is szlovák területen hagyva megtörtént, az ügy a Hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i határozata ellenére ma sincs lezárva. Nincs megállapodás az ítélet rendelkező részében megállapított közös üzemeltetési rendszerről, a kölcsönös kártérítésekről és a költségek rendezéséről. Ennek hiányában nem részesülünk a Bősi Erőműből a vízszintkülönbség, vízhozam alapján járó mintegy évi 1000 GWh villamosenergia-termelésből.

Rendszerváltozás, ipari szerkezetváltás A rendszerváltás és ezzel a KGST-n belüli kereskedelmi kapcsolatok szétesése csaknem minden iparágban a villamosenergia-igények csökkenését okozta, összességében a villamosenergia-fogyasztás néhány év alatt mintegy 5 TWh-val csökkent (2. ábra[3]). A fogyasztás csökkenése lehetővé tette a

megkezdett nagymarosi építkezés ideig-

villamosenergia-import csökkentését.

2. ábra: A nettó fogyasztás változása 1980–2010 között 39000

37000

(GWh/év )

fel a Dunamenti Erőműben, amely a hőigények jobb hatásfokú kielégítését is biztosítva szükségtelenné tette a régi hőszolgáltató blokkok megújítását. Az 1000 MW-os atomerőműblokkok üzembe lépését 1995 júliusára és 1997 decemberére tervezték, amit később (1989-ben) 1998 márciusára és 2000 szeptemberére módosítottak. Az alapváltozatban — az 1998 utáni időszakra — kétévenkénti belépéssel további 4×1000 MW atomerőmű-bővítés vetődött fel alternatívaként. A rendszerváltást követően, 1991 tavaszán a 2×1000 MW bővítés létesítését leállították.

1988-ban megünnepeltük az 1888ban Mátészalkán kezdődött hazai villamosenergia-szolgáltatás 100 éves évfordulóját. A gazdasági visszaesésből adódóan nyilvánvalóvá vált, hogy a tervezett beruházásokat nem tudjuk finanszírozni, ezért nyugati cégek bevonásával (1990ben) több tanulmány készült a kor követelményeinek megfelelő erőművek (például az import kőszenet felhasználó 3×570 MW-os Lábatlani Erőmű) építésére. Külön kell említetést tenni a bős— nagymarosi erőműrendszerről, amelynek kivitelezési munkái már 1979-ben megkezdődtek. Az eredeti tervek szerint egy két erőműből álló erőműrendszer létesítését tervezték, amelynek felső egysége, a Bősi Vízerőmű 720 MW-os teljesítőképességgel, csúcsra járatással üzemelt volna, míg az alsó Nagymarosi Vízerőmű 158 MW beépített teljesítménnyel átfolyásos vízerőműként. A megvalósítás ellen már az építkezés megkezdése előtt megkezdődött a tiltakozás, majd a politikai közhangulat változását érzékelve a környezetkárosítással, a Duna elterelésével összefüggő aggályokra alapozva, széles körű környezetvédő civil ellenállás bontakozott ki, amely végül 1989 májusában mintegy 100 Mrd Ft ráfordítást követően, a

Nettó fogyasztás

vőt megalapozó beruházások létesítése (Bős-Nagymarosi Vízerőmű-rendszer), előkészítése (Paksi Atomerőmű 2×1000 MW-os bővítés, Prédikálószéki 4×300 MW-os Szivattyús Tározós Erőmű). Ezeket az igények növekedése mellett a hazai erőműpark erkölcsi avultsága (kis egységteljesítmények, alacsony kezdőparaméterek, rossz hatásfok, nagy munkaerő- és karbantartásigény) is sürgetővé tette. A nagy hazai szénkészletek ellenére a szénbázisú villamosenergiatermelés fejlesztése háttérbe szorult, a korábban tervezett erőművek közül leállt a lignitre alapozott 4×500 MW-os (8×250 MW-os) Bükkábrányi Erőmű, illetve az Eocén programhoz kapcsolódó 3×500 MW-os Bicskei, Dunántúli gyűjtőerőmű előkészítése. Ugyanakkor sor került a széntüzelésű erőművek (Mátrai – korábban Gagarin, Pécs, Oroszlány) rekonstrukciójára, ami csak a műszaki állapoton javított, de a versenyképességet meghatározó hatásfok változatlan maradt. Az igények várható növekedése miatt az 1992–95 időszakra 400 MW importnövekmény mellett 600 MW új teljesítőképesség tűnt szükségesnek[2]. Az új erőmű típusaként célszerűen egy mintegy 380 MW teljesítőképességű, két gázturbinából és egy gőzturbinából álló kombinált ciklus létesítése vetődött

35000

33000

31000

29000

27000

25000 1980

1985

1990

1995

2000

2005

2010


5

Az időszakot a szénbázisú villamosenergia-termelés fokozatos ellehetetlenülése jellemezte. Mint az 1970–1994 közötti fajlagos hőárakat összefoglaló 3. ábrából látható, a szén ára már a 80-as évek végén megközelítette, majd 1989-ben rövid időre meg is haladta a fűtőolaj és a földgáz fajlagos hőárát. Miután az utóbbi tüzelőanyagokat felhasználó erőművek fajlagos hő fogyasztása lényegesen jobb volt a szént üzelésű erőművek fajlagos hő fogyasztásánál, az iparág ellenérdekeltté vált a szén felhasználásában. Ehhez járult, hogy az ipari termelés visszaesése, később a háztartások jelentős részének földgáztüzelésre történő átállása miatt a szénigény lényegesen csökkent, így a bányavállalatok nehéz gazdasági helyzetbe kerültek. Számukra átmeneti kiutat csak a villamosenergia-ipari szénfelhasználás szinten tartása jelenthetett, miközben a villamosenergia-ipar csökkenteni kívánta a szén felhasz nálását. Bányászati oldalról a küzdelmet az átvétel szinten tartásáért a munkahelyeket féltő Bányászati Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (BDSZSZ) vezette. Kezdetben (1992–1993) sztrájkfenyegetésekkel súlyosbított tárgyalásokon éves szénmegállapodásokra került sor. A helyzet hosszú távú rendezését a hatékonyan működtethető bányák 1994-re befejeződött integrációja je-

lentette, de a 2000-es évek elejéig folyamatosan napirenden volt az integráción kívül maradt bányákból történő szénátvétel is. Ennek eredményeként a szénfelhasználás — mint a 4. ábra mutatja — konszolidálódott, sőt 1995 után az árrendszerbe beépített, állandó bányászati költségeket fedező „bányajáradék” az alacsony változó költség hatására átmenetileg még növekedett is. Az integráció következtében az iparági létszám a korábbi 36–37 ezer főről közel 45 ezerre nőtt (18. ábra).

Részvénytársasággá alakulás A Magyar Villamos Művek Tröszt (MVMT) részvénytársasággá alakulására az 1986. évi VI. törvény alapján, formálisan 1991. december 31-ével került sor. A részvénytársasággá alakulás nemcsak a szervezeti forma, hanem elsősorban a működési modell megváltozását jelentette. Előkészítése 1990–1991 folyamán, több munkabizottság keretében történt. Ennek során felvetődött például az erőművek három társaságba (atomerőmű, a Dunától jobbra, illetve balra épített erőművek) történő egyesítése. Végül csak néhány kisebb erőmű regionális összevonására került sor. Felülvizsgálták, hogy ténylegesen szükség van-e az áramszolgáltató társaságoknál a háromszintű szerve-

3. ábra: A fajlagos hőárak változása

zet: központ, üzletigazgatóság, kirendeltség fenntartására. A társaságok vezetői az utóbbiak mellett érveltek, a privatizáció az ellenkezőjét igazolta, mára nyoma sem maradt az akkor optimálisnak tartott működési modellnek. Az 1986–1990 közötti időszak költségadatainak feldolgozásával kialakított nagykereskedelmi árrendszer egységes teljesítménydíjat és áramdíjat tartalmazott, az egyes társaságok közötti hatékonysági különbséget járadékrendszer kompenzálta. Így a korábbiaknál hatékonyabb működési forma, belső kapcsolatrendszer, árrendszer alakult ki. A leányvállalatok gazdasági tevékenységüket illetően önállóságot kaptak, számos korábbi tröszti funkció (pl. tüzelőanyag-beszerzés), szakszolgálat megszűnt. Ennek következtében a központ létszáma a korábbi mintegy 750 főről 450 főre csökkent. Csaknem teljesen kicserélődött a társaságok vezetése, a vezetőtestületekbe döntő mértékben új, korábban vezető tisztséget be nem töltött személyek kerültek. Az MVM Rt. mint holdingtársaság az átviteli hálózat tulajdonosa, a rendszerirányítás és a nagykereskedelem működtetője lett. Tulajdonosi részesedése az egyes leányvállalatokban 50% volt, a másik 50%-on az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) és néhány százalék mértékéig az önkormányzatok osztoztak. Utóbbiak részesedése

4. ábra: Energiahordozó-felhasználás villamosenergia-termelésre 450000 400000

Szén Fűtőolaj Gudron Tüzelőolaj Földgáz Gázturbina olaj Nukleáris

350000

Energiahordozó (PJ/év)

Fajlagos hőár (Ft/GJ)

1000

100

300000 250000 200000 150000 100000 50000

10 1970

6

2013/1-2 ■

1975

1980

1985

1990

1995


0 1970

Nukleáris Földgáz Fűtőolaj+Gudron+Tüzelőolaj+Gázturbina olaj Szén 1975

1980

1985

1990

1995

2000

2005

2010

az egyes társaságokban az azok által tulajdonolt önkormányzati területen fekvő ingatlanok alapján változott. Az MVM Rt. — mint az 1992. július 16-án aláírt alapszerződés rögzítette — az „ellenőrzött részvénytársaságokat közvetlen utasítási jog hiányában, ös�szehangolt műszaki gazdasági és egyéb feltételeket magába foglaló szerződéses rendszer alapján” működtette a finanszírozhatóság, az irányíthatóság, a hosszú távú célkitűzések, a fogyasztói ellátás biztonsága, valamint a nemzetközi kötelezettségekből eredő jogok és kötelezettségek optimális kielégítése érdekében. A modell jól működött, megváltoztatására, az alapszerződés megszüntetésére a privatizáció érdekében került sor. A holding vezetése egyik legfontosabb feladatának a jövő megalapozását tekintette, számos program, stratégia került elfogadásra: n a megújulóerőmű-építési program, n a hálózatfejlesztési stratégia, n az infrastruktúra-stratégia (ennek részeként a villamosenergia-rendszer üzemirányítási rendszerének irányítástechnikai korszerűsítési programja: ÜRIK), n a távhőstratégia, n az áramszolgáltató társaságokra vonatkozó stratégia. Sajnálatos, hogy ezek végrehajtása csak részben történt meg (pl. hálózatfejlesztés, ÜRIK program).

UCPTE-csatlakozás A magyar villamosenergia-rendszer a rendszerváltást megelőzően az európai KGST-országok villamosenergiarendszereinek egyesülésével (IPS-CDO) járt párhuzamosan. A nyugat-európai UCPTE rendszerrel való egyesüléssel (az osztrák villamosenergia-rendszerrel) csak esetenként, szigetüzem, irányüzem formájában valósított meg együttműködést. (A bős–nagymarosi projekt

finanszírozásának törlesztéséhez kapcsolódóan a Wien-Südost alállomáson megépített egyenáramú betét a rendszerváltás után csak rövid ideig volt üzemben.) A KGST villamosenergia-rendszerében a villamos energia minőségi paramétereit a szovjet villamosenergia-rendszer határozta meg: a rendszer egyensúlyának alapvető biztosítása is a Szovjetunióból történt. A frekvencia rendszeresen a névleges 50 Hz alatt volt, a szinkronórák naponta több percet is késtek. Műszakilag kedvező volt a nagy kapacitású 750 kV-os átviteli összeköttetés, amely nagy villamosenergiaimportot tett lehetővé. Ugyanakkor ez egyoldalú importfüggőséget is jelentett. A Szovjetunió felbomlása, az utódállamok gazdasági problémái, a KGST megszűnése, a magyar gazdaságnak az Európai Unió felé irányuló politikai, gazdasági nyitása szükségessé tette a rendszer-együttműködés felülvizsgálatát is. Ennek részeként az MVMT már 1989 telén megkezdte annak vizsgálatát, hogy párhuzamos üzemet alakítson ki az UCPTE-vel. 1990 tavaszán bejelentettük csatlakozási szándékunkat[4]. 1990. december 12-én a szomszédos osztrák és jugoszláv társaságokkal aláírtuk a magyar rendszer csatlakozására vonatkozó követelményrendszert (Maßnahmenkatalog). A mielőbbi csatlakozást a körülmények is sürgették, például 1990 szeptemberében az őszi-téli felkészülési terv készítésekor még csak előkészítő fázisban voltak a következő évi importra vonatkozó tárgyalások. 1991 elején a szomszédos szlovák, cseh, lengyel társaságok is bejelentették csatlakozási szándékukat. A kölcsönös együttműködés és az UCPTE-csatlakozásra való felkészülés elősegítésére a visegrádi országok társaságai 1991 decemberében négyoldalú munkabizottságot hoztak létre. A magyar rendszer csatlakozására, a követelményrendszerben előírtak telje-

5. ábra: CENTREL együttműködés, hálózati kapcsolatok

sítésére vonatkozó megvalósíthatósági tanulmány 1992 májusára elkészült. 1992 nyarán a négy villamosenergiarendszerrel szomszédos, UCPTEegyüttműködésben részt vevő villamos társaságok vezetőiből álló bizottság és

a csatlakozni szándékozó villamos társaságok együttműködésében elkészül a négy ország együttes csatlakozására vonatkozó követelményrendszer is. Az együttműködés intézményes formájaként 1992. október 11-én megalapítására kerül a CENTREL (5. ábra). A követelményrendszer alapján az UCPTE alapelveinek megfelelően biztosítani kellett a primer és szekunder szabályozást, a feszültség- és meddőteljesítmény-szabályozást, az üzemzavari esetek kezelésére alkalmas gyorsan indítható tartalék gépegységeket, melyek megvalósítását az Európai Közösség PHARE programmal is támogatta. Hazai részről az üzemirányítás korszerűsítését a már említett ÜRIK program fogta össze. A csatlakozás előkészítésére — mintegy felkészülve az IPS-CDO együttműködésben várható problémákra 1993. szeptember 29–30-án tervezett erőmű- és fogyasztói kiesésekkel sikeres C ENTREL+VEAG önálló próbaüzemre is sor került. A CDO rendszer végül nem tervezett, nem egyeztetett módon, 1993. november 18-án 11 óra 38 perckor orosz-ukrán elszámolási viták miatt bomlott három (orosz,


7

ukrán-bolgár és CENTREL) részre. Ennek következtében a CENTREL együttműködés a vele párhuzamosan járó keletnémet VEAG rendszerrel és egy kis ukrán szigettel az UCPTE-vel történő csatlakozásig közel két éven át önálló, mintegy 50 000 MW nagyságú szigetüzemben működött. A próbaüzem jellegű párhuzamos működés az UCPTE rendszerrel 1995. október 18-án kezdődött, amelyet kéthetes (mesterséges üzemzavarokkal megzavart) kísérleti időszak előzött meg. A társaságok közötti elszámolást átmeneti jelleggel még a CDO szabályozóközpont végezte, feladatát 1996 második felétől a varsói elszámoló és szabályozó központ vette át. A kellő nagyságú tartalékot biztosító gyorsindítású gázturbinák Litéren és Sajószögeden 1998 decemberében, Lőrinciben 2000 márciusában kerültek üzembe. Az MVM Rt. 1999. január 1-től lett az időközben nevet változtatott UCTE társult tagja, amit 2001. május 17-től a teljes jogú tagság váltott fel. Miután feladatát elvégezte, 2006. december 31-én megszűnt a CENTREL együttműködés. A CDO-tagság formálisan 2004. december 31-én szűnt meg. A párhuzamos működéssel szükségtelenné váltak a korábbi kereskedelmi lehetőségeket biztosító egyenáramú betétek (Etzenricht, Dürnrohr, WienSüdost). Ezek hasznosítására, az ukrán, illetve orosz villamosenergia-rendszerrel történő kereskedelmi kapcsolatok biztosítására több elemzés[5], megvalósíthatósági tanulmány készült, a legutóbbi inkább a közvetlen integrációt javasolja.

Az 1993-as energiapolitika Az évtized elején bekövetkezett gazdasági szerkezetváltás, a KGST felbomlása, a korábbi olcsó energiaimport meg-

8

2013/1-2 ■

drágulása és csökkenése szükségessé tették az energiapolitika áttekintését. A teendőkre vonatkozóan az Országgyűlés 1993 áprilisában határozatot fogadott el a magyar energiapolitikáról[6], amelynek lényegi elemei az alábbiak voltak: n Gondoskodni kell arról, hogy a gazdaság és a lakosság energiaigényei kellő biztonsággal, a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével gazdaságosan kerüljenek kielégítésre. n A Kormánynak átfogó országos energiatakarékossági, energiahatékonyság-növekedést elősegítő programot kell kidolgoznia és gondoskodnia kell a program érvényre juttatásáról. n Folytatni kell az alaperőmű döntés-előkészítő munkáit, a szakmai környezetvédelmi és társadalmi megalapozást követően a beruházás szükségességére, feltételeire, az erőmű típusára és telepítésére vonatkozó javaslatokat kellő időben az Országgyűlés elé kell terjeszteni. n A Kormánynak gondoskodnia kell a szénbányavállalatok integrációjáról, a szénbányászati leépítés fokozatos, a humánpolitika szempontjait is figyelembe vevő leépítés biztosítása érdekében. n A Kormánynak az Országgyűlés elé kell terjesztenie az EK jogrendjével harmonizáló energetikai kerettörvény koncepcióját. Az előbbiek csak részben, illetve később kerültek végrehajtásra. Az alaperőmű előkészítését az energetikai privatizáció következtében megváltozó működési modell tette szükségtelenné, az energiatakarékossági, energiahatékonyság-növekedést elősegítő program kidolgozására pedig az EU keretrendszerében a közelmúltban került sor. A szakma többszöri sürgetése ellenére az energetikai kerettörvény máig sem született meg.


Az első villamos energia törvény, a privatizáció Az Antall-kormány külföldi tanácsadóinak javaslatára a rendszerváltást követően napirendre került az energetikai privatizáció is. Ennek előfeltétele volt egy olyan működési modell kialakítása, amely egymástól elkülönülő tulajdonosi érdekek esetén is biztosítani tudja a fogyasztók biztonságos, legkisebb költségű ellátását. Többszöri előkészület után 1993 tavaszán született meg a lényegében az ún. kizárólagos vásárló modellt létrehozó és szabályozó törvénytervezet, amelyet az Országgyűlés végül 1994-ben utolsó ülésszakán fogadott el[7]. A törvény létrehozta a Magyar Energia Hivatalt, bevezette az engedélyezést az erőművek létesítésére, üzembe helyezésére, megszüntetésére, a villamos energia termelésére, szállítására és szolgáltatására. Utóbbiak kizárólagossági jogot biztosítottak, és ezzel arányos kötelezettségeket írtak elő. Az ellátásbiztonságért a szállító engedélyes volt felelős, az általa a többi engedélyessel együttműködve kidolgozott üzemi szabályzat szerint. Az ellátásbiztonság garantálását elősegítette a szállító engedélyes kizárólagos export-import jogosultsága, valamint az engedélyesek közötti szerződéskötési kötelezettség, a

termelő engedélyesek termelőkapacitásfelajánlási kötelezettsége. A hosszú távú ellátásbiztonságot az országos erőműlétesítési terv kétévenkénti elkészítése támogatta, amely alapján a 200–600 MW teljesítményű erőmű létesítéséről a Kormány, a 600 MW-nál nagyobb teljesítményű erőmű létesítéséről az Országgyűlés dönthetett. A legkisebb költség elvének teljesülését a legalacsonyabb árú villamos energia beszerzési kötelezettsége biztosította. Az árszabályozás költségalapú maradt, a törvény rögzítette, hogy „A villamos energia termelői, átviteli,

elosztási, szolgáltatási árának (díjának) tartalmaznia kell az indokolt befektetések és a hatékonyan működő engedélyesek költségeinek megtérülését, valamint a tartós működéshez szükséges nyereséget”. A díjak megállapításánál figyelembe kellett venni a tartalék kapacitások, továbbá a villamos mű bezárásával, elbontásával kapcsolatos környezetvédelmi kötelezettségek teljesítésének garanciális költségeit, illetve a gazdaságpolitikai, energiapolitikai, ellátásbiztonsági, környezetvédelmi, nemzetközi gazdasági követelményeket, tényezőket is. Az első privatizációs kísérletre 1993 őszén került sor, amikor az áramszolgáltató társaságok kisebbségi részesedését kínálta az ÁPV Rt. eladásra. Szabályozási feltételek hiányában a megajánlott vásárlási ár lényegesen elmaradt a társaságok valós értékétől, így az eladásra nem került sor. Ezt követően kérték fel a Schroders angol tanácsadó céget[8] a privatizáció koncepciójának kidolgozására, végrehajtásának elősegítésére. A privatizáció jogi alapját az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény[9] hozta létre. E törvény alapján tartósan állami tulajdonban csak az országos közüzemi szolgáltató, a nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőségű-

nek minősülő, illetve honvédelmi vagy más különleges feladatot megvalósító, szolgáló vagyon, ilyen vagyont működtető társaság maradhat. Az e körbe tartozó társaságokat a törvény melléklete tételesen is felsorolta, az iparágból az MVM Rt.-t az OVIT Rt.-t és a Paksi Atomerőmű Rt.-t nevesítve 50%+1 szavazat legalacsonyabb tartós állami részesedéssel. Az elfogadást követően alig egy hónappal később az OVIT Rt. és a Paksi Atomerőmű Rt. kikerült[10] a tartósan állami tulajdonban maradó társaságok köréből, ugyanakkor minden erőmű- és áramszolgáltató társaságnál

1 db szavazatelsőbbséget biztosító részvényt vezettek be. A jogalap megteremtését követően a privatizáció előkészítése felgyorsult, ennek részeként: n Júliusban előkészítették és kihirdették a villamosenergia-törvényben meghatározott jogszabályokat. n Megkezdődött az információs memorandumok kidolgozása. n A Stikeman, Elliott ügyvédi iroda közreműködésével megkezdődött a hosszú távú villamosenergia-vásárlási (HTM) és értékesítési (VEASZ) szerződések kidolgozása. n Megtörtént az üzemi, illetve kereskedelmi szabályzat kidolgozása, MEH általi jóváhagyása. n A Kormány határozatot hozott a villamos energia árszabályozásáról és 1997. január 1-jéig terjedő árkiigazításáról[11]. A kereskedelmi szerződések társaságok általi aláírását követően október közepén közzétételre került a privatizációs felhívás november végi beadási határidővel. Az eredményes privatizáció érdekében az árszabályozásra vonatkozó előbbi kormányhatározat mellett a Magyar Energia Hivatal főigazgatója, az ipari és kereskedelmi miniszter, illetve a pénzügyminiszter szeptember végén közös állásfoglalást adott ki, amelyben egyértelműen ismertették a

villamosenergia-árak növelésére vonatkozó menetrendet, megerősítve, hogy az 1997. január 1-jétől érvényesülő árakban 8% tőkearányos nyereség ismerhető el, amelyet az 1996. októberi áremelés során építenek be az árakba. A 2005. december elején kihirdetett eredmények alapján: n a Dunamenti Erőmű Rt. az Electrabel, n a Mátrai Erőmű Rt. az RWE, EnBW konzorcium, n a Budapesti Elektromos Művek Rt. és az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Rt. az RWE, EnBW konzorcium,

n a

Dél-dunántúli és a Tiszántúli Áramszolgáltató Rt. a Bayernwerk, n a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Rt. az EdF, n az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Rt. a Bayernwerk és az EdF többségi tulajdonába került. Az ajánlatot tett befektetők elégedetlenek voltak a külföldi jogi szakértők által kidolgozott hosszú távú szerződésekben biztosított jogokkal, a szerződések struktúrájával, nyelvezetével, ezért kezdeményezték a szerződések újratárgyalását. Erről 1995. december 18-án az MVM Rt. és a leányvállalatok képviselői az ÁPV Rt. ellenjegyzésével megállapodást írtak alá azzal, hogy 1996. február 19-ig bizottságot hoznak létre, amely jóhiszeműen áttekinti a megállapodáshoz mellékelt kérdéseket, és változtatási javaslatot terjeszt be a MEH részére a dokumentumok nyelvezetét, kereskedelmi kifejezéseit illetően. A bizottságnak 1996. június 30-ig kellett volna kialakítani a javaslatait, egyhangú megállapodás hiányában a véleménykülönbségről egy ad hoc választott bíróságnak kellett volna döntenie. Az erőműtársaságok és az MVM Rt., illetve az áramszolgáltató társaságok és az MVM Rt. részvételével két albizottság alakult. Ezekben a privatizált társaságok jogi tanácsadói is részt vettek. Az albizottságok munkájukat megkezdték, de az erőművi szerződések módosításáról a lényegesen eltérő vélemények miatt a megadott határidőig közös vélemény nem alakult ki. Az áramszolgáltatói értékesítési szerződések vonatkozásában az eredeti VEASZ-tól eltérő, egyeztetett megállapodás jött létre. Utóbbit 1997 tavaszán az érintettek alá is írták. Választott bírósági eljárás a HTM-ek módosításáról történő megállapodás hiányában nem folyt. A későbbiekben további privatizációkra (Budapesti Erőmű Rt., Tiszai Erőmű Rt., Bakonyi Erőmű Rt., Pécsi


9

Erőmű Rt.) is sor került. Vásárlási ajánlatok az MVM Rt. kisebbségi részesedésére, illetve a Paksi Atomerőmű Rt.-re is érkeztek, ezek azonban nem voltak elfogadhatóak.

Árszabályozás A villamos energia ára és a villamosenergia-ipar hozzájárulása az infláció növeléséhez állandóan napirenden van. Így az áralakulást, az ezt befolyásoló tényezőket érdemes külön is áttekinteni. Az átlagárak nagyságát, változását (6. ábra) az 1980–1995 közötti időszakban a háztartási fogyasztók egyéb fogyasztók általi keresztfinanszírozása jellemezte. 1990–92 között az egyéb fogyasztók ára csaknem kétszerese volt a háztartási fogyasztók árának, miközben az ellátás (a változó energiaigények kielégítése és a háztartási fogyasztókat kiszolgáló kisfeszültségű infrastruktúra) költségei az utóbbiaknál lényegesen nagyobbak. A háztartási fogyasztói árak jelentősebb emelésére 1995-ben került sor, ettől kezdve meghaladják az egyéb fogyasztók árait. Az 1994–99 közötti nagyobb áremelkedési ütem az infláció növekedésével volt összhangban. Az inflációval korrigált árszint (7. ábra) 1990–94 között a háztartási fogyasztóknál közel azonos értéken

maradt, míg az ipari fogyasztóknál

csökkent, és 2004-ig az 1990-es szint alatt maradt. A háztartási árak korrigált árszintje 1995-től kezdve folyamatosan növekedett, és mára az 1990-es értéknek közel duplájára nőtt. Az árnövekedés okait vizsgálva egyrészt az energiahordozó-költségek növekedésére, az olcsó orosz villamosenergia-import kiesésére, az UCPTE hálózathoz való csatlakozás rendszerfejlesztési költségeinek megjelenésére lehet utalni. Ezek mellett lényeges áralakító tényező volt az árakba a villamosenergia-törvény alapján beépülő nyereség. Mint arra utaltunk, a privatizációt megelőzően közzétett kormányhatározat, állásfoglalás a befektetőknek 8%-os tőkearányos nyereséget ígért. Ennek az árakba való beépítésére az 1996-ban, külső szakértők bevonásával elvégzett költség-felülvizsgálatok alapján került sor. Míg az áramszolgáltató társaságoknak átlagosan kellett a 8% nyereséget biztosítani, addig az erőműveknél eltérő árak megállapításával egyedileg volt lehetőség a nyereség beállítására. Nyilvánvaló volt, hogy a befektetők által alkalmazott korszerűbb irányítási módszerek jelentős hatékonyságjavulásra vezethetnek, ennek egy részét az árszabályozás a befektetők ösztönzésé-

6. ábra: A fogyasztói árak változása

re vissza kívánta hagyni, így az árak ármegállapítást követő évenkénti áremelésére az inflációnál kisebb mértékben került csak sor. Visszatekintve a tényleges nyereségekre (8. ábra), az egyes tulajdonosi csoportok között lényeges eltérés figyelhető meg. Egyrészt az első árszabályozási időszakban (1997–2000 között) az induló árak beállítása a privatizált társaságoknál biztosította az ígért 8%-os szintet, amely a hatékonyságnövekedés eredményeként az időszak végére közel 15%-ra nőtt. A második árszabályozási időszakban (2001–2004 között) azonban a privatizált erőműveknél már az induló évben sem került sor a 8%-os nyereség beállítására, a nyereségszint az előző időszak végén lévő átlagos 15%-os értékről mintegy 23%-ra nőtt, és az egész árszabályozási időszakban magas értéken maradt (9. ábra). Az árszabályozás ezen erőművek tulajdonosainak luxusprofitot biztosított. Az áramszolgáltató társaságoknál a 8%-os kezdő értékre csökkentés megtörtént, ami a hatékonyságnövekedés eredményeként az időszak végére ismét 15% körüli értékre nőtt. A következő árszabályozási időszakban a nyereségek a megelőző időszak végének szintjén maradtak. A privatizált társaságokkal szemben az állami tulajdonú társaságok nyeresé-

7. ábra: Inflációval korrigált fogyasztói árak

Korrigált fogyasztói átlagár (1990:100 %) (Ft/kWh)

6,0

35

Átlagár folyóáron (Ft/kWh)

30 25 20 15 10 Nem háztartási fogyaszás

5 0 1980

10

2013/1-2 ■

Háztartási fogyasztás

1985

1990

1995

2000

2005

2010


5,0

4,0

3,0

2,0 Ipari árindexszel korrigált nem háztartási ár Fogyasztói árindexszel korrigált háztartási ár

1,0

Ipari áindexszel korrigált átlagár Fogyasztói áindexszel korrigált átlagár 0,0 1990

1992

1994

1996

1998

2000

2002

2004

2006

2008

2010

ge elmaradt a 8%-os tőkearányos szinttől (8. ábra). Az első árszabályozási időszakban a kezdeti negatív érték után a nyereség kis mértékben emelkedett, a második időszakban azonban átlagosan negatív maradt, így folyamatos vagyonvesztés jelentkezett. Az árszabályozó a fogyasztói árak emelkedésének lassítására és a privatizált társaságok indokoltnál nagyobb nyereségének biztosítására csökkentette saját vagyonát. Ennek következményei elsősorban abban jelentkeznek, hogy nem akkumulálódott a kapacitások (elsősorban a Paksi Atomerőmű) megújításához szükséges tőke. Meg kell említeni, hogy a VET szabályozásával ellentétben a villamos mű bezárásával, elbontásával kapcsolatos környezetvédelmi kötelezettségek teljesítésének garanciális költségei nem kerültek beépítésre a villamosenergiaárakba. Ilyen célra szolgáló források elhatárolására az erőműveknél általában nem került sor, így a régebbi széntüzelésű erőművek leállítását követően szembesülhetünk az el nem végzett rekultiváció állami forrásokból történő végrehajtásának kényszerével. Mint a 6. és 7. ábrán látható, a fogyasztói árak a 2004-ben bekövetkezett teljes piacnyitást követően is növekednek. Ennek alapvető oka a kapcsolt

átvétel és a megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia-értékesítés növekvő keresztfinanszírozása. Adatok hiányában a 2008-at követő időszakra az árváltozás nem volt ábrázolható, de bizonyos, hogy a keresztfinanszírozás korábbi mértékének kormányzati kezdeményezésre történt megszüntetése lassította az árnövekedést, és a fogyasztói árak alakulása elsősorban a regionális energiapiaci áralakulástól függ.

A kapacitástender A villamosenergia-törvény alapján az MVM Rt. 1996-ban elkészítette „A magyar erőműrendszer létesítési terve és kitekintés a 2010-ig terjedő időszakra” című dokumentumot, amelyet a Kormány 1996 decemberében elfogadott. A terv alapján 1997-ben kétlépcsős erőmű-létesítési pályázat kiírására került sor két kategóriában: 200 MWnál kisebb és azt meghaladó névleges teljesítményű, menetrendtartó, közcélú erőműegységek létesítésére. A nyertes pályázók lehetőséget kaptak a pályázati kiírásban szereplő határidők közötti erőműlétesítésre, a pályázatban bemutatott megvalósíthatósági tanulmányban részletezett különböző kihasználási óraszámra készített üzleti tervekből adódó átvételi árakon megkötendő hosszú távú

8. ábra: A nyereség változása és megoszlása az engedélyesek között 30% 25%

9. ábra: A privatizált erőműtársaságok nyeresége

Elosztói és közüzemi szolgáltatói engedélyesek Állami vállalatok Termelői engedélyesek

28% Saját tőke arányos nyereség

24%

15%

8%

5% 0% 1997 -5% -10%

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

Nyereség (AES Tisza, Budapest, Csepel, Dunamenti, Mátra)

Saját tőke arányos nyereség

20%

10%

szerződések alapján. A pályázat kiírását az indokolta, hogy a 90-es években — a dunamenti és a kelenföldi hőszolgáltatás kombinált ciklusú gázturbinás erőművekkel történő megújítását (valamint az évtized végén a gyorsindítású gázturbinákat) kivéve — nem léptek üzembe új egységek, és az importlehetőségek is csökkentek, miközben az évtized második felében meginduló gazdasági fejlődés az igények gyorsuló növekedését eredményezte (10. ábra). A kapacitástender mellett, részben azt megelőzően döntés született a privatizált Csepeli Erőmű 395 MW teljesítőképességű bővítésének hosszú távú lekötéséről, illetve 600 MW hosszú távú villamosenergiaimport-szerződés előkészítéséről. A pályázatot nagy érdeklődés kísérte, minden hagyományos erőműtípusban érkezett ajánlat, végül azonban 1999 februárjában az európai villamosenergia-piac liberalizációjára is tekintettel csak a kisebb kategóriában került sor eredményhirdetésre, a Kispesti Erőmű és a Főnix projekt kapacitásának lekötésére, amelyek közül csak az előbbi valósult meg. A nagy erőművek kategóriájában az import kőszénre alapozott projekt tűnt a legversenyképesebbnek. A pályázatot értékelők számára meglepőnek tűnt, hogy a hazai lignitre ala-

Eszköz arányos nyereség

20% 16% 12% 8% 4% 0% 1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

-4% -8%


11

10. ábra: Teljesítőképességek, teljesítmények változása 10000 BT+ bejáratási próba TIT Csúcsterhelés Import-export szaldó Csúcsigény

T e lje s ítő k é p e s s é g , te lje s ítm é n y (MW )

9000 8000 7000 6000 5000 4000 3000 2000 1000 0 1970

1975

1980

1985

pozható bükkábrányi projekt nem volt versenyképes az import kőszénre alapozott, közel azonos nagyságú egységgel.

Az eredmény kihirdetését gondos műszaki és gazdasági vizsgálat előzte meg. Ennek részeként részletesen elemzésre került, hogy az egyes megajánlott projektek hogyan illeszthetők a rendszerbe, megvalósításuk hogyan befolyásolja a várható fogyasztói árakat. A rangsorolás a megajánlott villamosenergia-árak alapján történt. A nyertesnek kihirdetett egységek ára a villamosenergia-átlagár alatt volt, így belépésük a villamos energia beszerzési árának csökkentését valószínűsítette. A nyertesnek nyilvánított erőművek árszintje hosszú távon, a hazai villamosenergiapiac várható liberalizációja során is versenyképesnek tűnt. E feltételezést az elkészült Kispesti Erőmű utólag is igazolta, lekötése nem okozott befagyott költséget. A pályázati kiírás lehetőséget adott a meglévő erőművek megújítására, illetve a korábban erőmű létesítésre kötött, de hatályba nem lépett hosszú távú áramvásárlási szerződések mérlegelésére is. Az Oroszlányi és Pécsi Erőművek megújítására beadott pályázatok alapján a megújítás versenyképtelennek tűnt. Hasonlóan drágának bizonyult az AES Borsodi Áramtermelő Kft.-vel kötött szerződés is, így hatályba lépteté-

12

2013/1-2 ■

1990

1995

2000

2005

2010

se elmaradt. A tender kibocsátása előtt alapvető cél volt a szénhidrogén-felhasználás részarányának csökkentése,

az 1993-ban elfogadott országgyűlési energiapolitikai határozattal is összhangban. A két gázturbinás projekt győztesnek nyilvánítása ezzel ellentétes eredményre vezetett. A későbbi erőműlétesítési tervek — a piacnyitás és az importlehetőségek bővülése következtében — kapacitástender kiírását nem indokolták.

A villamosenergiarendszer működése az 1990-es években Az előbbi, külön is kiemelhető események hátterében a villamosenergia-rendszer megbízhatóan működött, fogyasztói korlátozásra még a CDOrendszeregyesülés 1993. novemberi szétválásakor sem került sor. Az üzemvitel célfüggvénye a legkisebb költség elvének az adott feltételrendszerben való érvényesíthetősége volt. Már az ipari szerkezetváltással összefüggésben is utaltunk a tüzelőanyag-árak változására, a szénhidrogén-felhasználás gazdasági célszerűségére. Az atomerőmű belépését követően a nemzetközi fizetési mérleg egyensúlyának fenntartása érdekében az olaj- és gázfelhasználás


jelentősen csökkent (11. ábra). A kereskedelmi forgalom liberalizálásával, dollárelszámolásra való áttérésével a 90-es évek elején a fűtőolaj a kereskedelmi forgalomban nagyon olcsóvá vált. Ez az olajfelhasználás gyors növekedésére vezetett. Az áringadozások mérséklésére, az olajkereskedelemben rejlő lehetőségek kihasználására a Dunamenti és Tiszai Erőművekben MVM Rt.-tulajdonú olajtárolók létesültek, előkészítésre került Záhony körzetében egy saját szélesnormál nyomtávú vasúti átrakóállomás megvalósítása. A hőszolgáltató, kombinált ciklusú egységek üzembe lépésével a gázfogyasztás is növekedésnek indult. A hazai nyersolaj-feldolgozás technológiájának javításával a rendelkezésre álló maradék fűtőolaj-mennyiség fokozatosan csökkent, a kénmentes olajok felhasználási kényszere és az olaj árának növekedése a versenyképességet is csökkentette, így a folyékony szénhidrogén tartalék tüzelőanyaggá vált, mára csak a csúcsgázturbinák és gázkorlátozás esetén az egyéb erőművek használnak folyékony szénhidrogént. Az előbbi tendenciákkal ellentétben az atomerőmű a teljes időszakban egyenletesen, megbízhatóan, a lehetséges maximális kihasználással működött, részaránya csak az egyéb erőművek termelésének a fogyasztói igények növekedéséből adódó változása miatt csökkent.

A villamosenergia-piac liberalizálása A legutóbbi évtizedet a villamosenergia-piac liberalizálása, az európai és a hazai szabályozás folyamatos fejlődése határozta meg. Az európai villamosenergia-iparra a liberalizációt megelőzően az integrált működés volt a jellemző, amely a termeléstől a fogyasztók kiszolgálásáig az értéklánc minden elemét tartalmazta. A legtöbb országban a II. világháborút követően

egy másik tagállamban csak a saját piacuk nyitásának mértékéig láthattak el fogyasztókat. A hazai piacliberalizálás az Európai Unióhoz való csatlakozással párhuzamosan került előkészítésre és megvalósításra. Alapelveit a Gazdasági Minisztérium által 1999 júliusában elkészített kormány-előterjesztés[12] foglalta ös�sze. A villamosenergia-iparban célként tűzte ki többek között a versenypiac létrehozását, ennek részeként az átlátható piaci viszonyok megteremtését, a villamos energia export-import monopóliumának megszüntetését, a hosszú

távú szerződések újratárgyalását, a versenyképtelenné váló erőművek befagyott költségeinek kezelését, a villamosenergia-árszabályozás módosítását. Az MVM Rt. felvetette a portfóliójában lekötött mennyiségre vonatkozóan az erőművek által tőzsdén történő transzparens értékesítést, amely a viszonteladók számára is elfogadhatónak tűnt. A javasolt eljárásrend alkalmazása esetén a piacnyitás kezdetétől fogva transzparens árak alakulhattak volna ki és transzparens módon mérhető lett volna a befagyott költség nagysága.

A liberalizációt megalapozó hazai villamosenergia-törvény[13], amely az előbbi irányelv teljesítését célozta, a korábbi törvényhez képest számos változást eredményezett: n A közüzemi szerződés mellett a feljogosított fogyasztók számára lehetővé vált a piaci alapú megállapodások megkötése, a védendő fogyasztókat kivéve megszűnt az ellátási kötelezettség. n A hatósági árszabályozás csak a közüzemi szolgáltatásra, illetve a természetes monopólium jellegű (hálózati,

11. ábra: a Villamosenergia-termelés forrásszerkezete 45000 Hulladékból, megújulóból Vízenergiából Atomenergiából Földgázból Olajból Szénből

40000 35000

Termelés (GWh/év)

30000 25000 20000 15000 10000 5000 0 1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000

2005

12. ábra: A villamosenergia-termelés forrásszerkezetének megoszlása 100% Hulladékból, megújulóból Vízenergiából Atomenergiából Földgázból Olajból Szénből

80%

Termelés megoszlása

megalakult nemzeti villamos társaságok működtek. A liberalizáció az értéklánc egyes elemeinek szétválasztását, a nagykereskedelmi és viszonteladói piaci verseny megteremtését célozta. Ehhez az 1996 decemberében elfogadott, a villamos energia belső piacának közös szabályaira vonatkozó, 96/92/EC irányelv lehetővé tette, hogy: n Bárki létesíthessen új termelő kapacitást az előzetesen meghatározott engedélyezési feltételek teljesítése esetén. n Forráshiány esetén az ellátásbiztonság érdekében erőmű-létesítési pályázat kerüljön kiírásra. n A feljogosított fogyasztók, kereskedők, termelők szabályozott vagy tárgyalásos szabad hozzáféréssel, illetve a kizárólagos vásárló modelljének alkalmazásával hozzáférjenek a hálózatokhoz. Az egyes tevékenységek keresztfinanszírozásának megelőzésére előírták a tevékenységek szétválasztását, a könyvvitel átláthatóságát. A piacnyitást fokozatosan, 1999 márciusától (a legnagyobb fogyasztók részére >40, >20, >9 GWh/év lépésekben) tervezték, de több ország kezdettől fogva teljes piacnyitást vezetett be. Ugyanakkor az egyes tagállamok viszonylatában viszonosságot vártak el, azaz egy tagállam kereskedői

60%

40%

20%

0% 1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000

2005


13

rendszerirányítási stb.) tevékenységekre maradt fenn. n A hosszú távú szerződések alapján igénybe nem vett teljesítőképesség az átvevő kellő időben történő lemondása esetén értékesíthetővé vált a szabad piacon. n A piaci szereplők kötelesek voltak megfelelő arányú megújuló energiaforrásból származó villamos energia átvételére. n A korábbi szállító engedélyesből közüzemi nagykereskedelmi engedélyes lett, mellette megjelentek a kereskedő engedélyesek. Az átviteli engedély mellett külön engedélytípusként megjelent a rendszerirányító engedély. További engedélytípusok is bevezetésre kerültek: közüzemi szolgáltató, a szervezett villamosenergiapiac működtetése, a villamos energia határon keresztül történő szállítása. n A hálózatokhoz való hozzáférés szabályozott szabad hozzáférés keretében történhetett. n A villamosenergia-rendszer irányításáért és üzemvitelének biztonságáért a rendszerirányító engedélyes vált felelőssé. n A rendszertervezés elősegítésére és a kereskedelmi forgalom elszámolhatósága érdekében bevezetésre került a mérlegkör rendszer. n A

feljogosítás fokozatosan történt, először a legnagyobb fogyasztók, majd az eredeti tervek szerint 2007. július 1-től minden fogyasztó részére. n A kiserőművek engedélyezése egyszerűbbé vált. n A közüzemi nagykereskedő kizárólagossági jogosultsága megmaradt a közüzemi célra lekötött forrásokra, a nagykereskedelemre és a közüzemi szolgáltatók kiszolgálására. n A különféle engedélyesi tevékenységek szétválasztására legalább a számviteli szétválasztást kellett alkalmazni.

14

2013/1-2 ■

A piacnyitást követő fogyasztói elvándorlás következtében felszabaduló kapacitások értékesítése aukciókon, transzparens módon történt. A beszerzési ár és az értékesítési ár közötti különbözet (befagyott költség) a rendszerirányítónál gyűjtött, fogyasztók által befizetett különdíjakból került kiegyenlítésre. Az EU joganyagának módosulásával a törvényt többször módosították[14]. A módosítások az engedélyesek feladatai (engedélyezés, kötelező átvétel, szétválasztás) szabályainak pontosítását segítették elő. A tevékenységek értéklánc mentén történő szétválasztása az MVM Rt. tevékenységének módosulását is igényelte. Ennek részeként először a rendszerirányítási tevékenység vált szét a 2000. október 19-én megalapított, tevékenységét 2000. november 9-én megkezdő MAVIR Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt. létrehozásával, amely feladatát kezdetben szerződéses jogviszonyban, az MVM Rt. szállítói engedélye alapján látta el. 2002. január 1-jén megkezdte működését az MVM Csoport versenypiaci kereskedelmi leányvállalata, az MVM Partner Rt. is. A közüzemi nagykereskedelmi, átviteli és egyéb tevékenységeket számviteli szempontból szétválasztották. Az átviteli hálózat és rendszerüzemeltetés külön vállalatban történő, szétválasztott működése számos problémát vetett fel, ezért 2006. január 1-vel a hálózati eszközök apportálásra kerültek a MAVIR Rt.-be. Az átláthatóság érdekében 2006 augusztusától az MVM Trade Rt. működésének megkezdésével a villamosenergia-nagykereskedelmi tevékenység is kivált az MVM Rt.-ből. A 96/92/EC irányelv előírta a piac működésének rendszeres, háromévenkénti felülvizsgálatát. Erre első ízben 2001-ben került sor. A vizsgálat tapasztalatai alapján egységes, teljesen liberalizált villamosenergia-piac létrehozását


célozták meg, a lakossági és egyéb sérülékeny fogyasztók részére nyújtható védelem biztosítása mellett, ez utóbbit a tagországok kompetenciájában hagyva. Ennek érdekében szükségesnek tűnt: n a határkeresztező kereskedelem, a regionális piac, ezek elősegítésére a határkeresztező vezetékek kapacitásának fejlesztése, n a választási (váltási) lehetőség és a általános szolgáltatás biztosítása, a termelés megfelelőségének folyamatos nyomon követése, n egy konzisztens támogatási rendszer kialakítása, n a piactorzító elemek megszüntetése, n a harmadik országokkal való kapcsolatok javítása. E célok érvényesítését szolgálta a korábbi irányelvet felváltó 2003/54/ EC irányelv[15], amely a következő lényegesebb változásokat eredményezte: n Közszolgáltatói kötelezettségek előírása (általános gazdasági érdekből a biztonságra, az ellátás folyamatosságára, minőségére, árára és a környezetvédelemre vonatkoztatva) valamint fogyasztóvédelem előírása (általános szolgáltatás méltányos, átlátható áron). n A hálózatokhoz történő szabályozott szabad hozzáférés általános előírása. n Az ellátásbiztonság megfigyelésének előírása, új kapacitások engedélyezésének, a tendereztetés szabályainak pontosítása. n A rendszerüzemeltetők kijelölése, szétválasztása, az információk bizalmasságának óvása. n Az elosztóhálózati üzemeltetők kijelölése, szétválasztása. n A szétválasztás, a könyvvitel átláthatósága. n A teljes piacnyitás időpontjának előírása: 2004. július 1-től minden nem lakossági fogyasztó, 2007. július 1-től minden fogyasztó feljogosított fogyasztóvá válhat.

n A szabályozó hatóságok feladatainak

meghatározása. A célok azonban csak részben teljesültek, a 2005-ben folytatott második felülvizsgálat során elsősorban a piacműködés hiányosságai kerültek előtérbe: n Nagy a piaci koncentráció (a nagykereskedelmi piacokon erőfölény érvényesül, minek következménye az árak eltérítése). n Vertikális piaclezárás érvényesül (az integrált társaságok nem a piacon kereskednek, így kicsi a likviditás). n Hiányzik a piaci integráció (a kis határkeresztező forgalom miatt a domináns inkumbensek érvényesülhetnek, nincs ösztönzés a szűk összekötő vezetékek bővítésére). n A piaci transzparencia hiányzik (nincs elég információ a kereskedelmi döntésekhez). n Az árképzés átláthatatlan (a tüzelőanyag-árak befolyása, a szabályozott és szabad árak egymásra hatása, a nagyfogyasztók támogatása). n A piaci szereplők a hálózati és szolgáltatási tevékenységek szétválasztásának elégtelenségére panaszkodnak. A felülvizsgálathoz helyszíni ellenőrzések is kapcsolódtak. Ennek részeként 2006. május 16–17-én a versenyjogi szabályok megsértésének gyanúja miatt „házkutatást” tartottak az MVM Rt.-nél és a MAVIR Rt.-nél is. Nagy mennyiségű írásos dokumentumot, valamint számítógépen tárolt információt gyűjtöttek, továbbá 2006. augusztus elején kérdőívet küldtek egy hónapos válaszadási határidővel. Végül a COMP/B-1/39318 számot kapott ügyet adminisztratív úton lezárták, amiről az Európai Bizottság illetékes osztályvezetője 2008. december 19-én kelt levelével tájékoztatta az MVM vezérigazgatóját. Az új irányelvnek a hazai jogrendbe történő átültetése a 2007. évi LXXXVI.

törvénnyel[16] megtörtént. Bevezették a végső menedékes, illetve a védendő fogyasztók fogalmát. A törvény a villamosenergia-piaci verseny elősegítésére előírta a le nem kötött kapacitások árverését, a piaci erőfölénnyel való visszaélés megelőzésére bevezette a domináns piaci szereplők kiszűrését, a jelentős piaci erő érvényesülésének kizárására vonatkozó eljárásrendet (JPE szabályozás). A törvény újraszabályozta a MEH jogállását, feladatkörét, hatáskörét, új szabályokat alkotott az EU szerveivel történő együttműködésre, illetve az Energetikai Állandó Választott bíróságra vonatkozóan. A JPE szabályozás alkalmazására a 2008-ban végzett piacelemzés alapján az MVM Trade Rt. és a GTER Rt. kereskedelmi tevékenysége esetében került sor. A Magyar Energia Hivatal az MVM Trade Rt.-nél[17] az egyetemes szolgáltatóknak értékesített villamos energiára a lipcsei EEX tőzsde árának árplafonként való alkalmazását, a többi értékesítésre rendszeres kapacitásaukciót írt elő, míg a GTER Rt. vonatkozásában[18] a rendszerszintű szolgáltatások céljára értékesített kapacitások eladási árára határozott meg költségalapú árképzést. A törvény célul tűzte ki a szervezett villamosenergia-piac hazai létrehozá-

sát. Az előkészítő munkák elvégzésére a MAVIR Rt. 2007. május 9-én megalapította a HUPX Magyar Szervezett Villamosenergia-piaci Rt.-t. A társaság a szervezett villamosenergia-piac működtetésére vonatkozó engedélyt[19] 2009. április 9-én kapta meg 10 évre. Az első kereskedési nap 2010. július 20-a volt, a megelőző napi piacok mellett fizikai futures és OTC kereskedés is folyik. 2011-ben a különféle piacok összforgalma meghaladta az 5 TWh-t. A forgalom növekedése töretlen. Megkezdődött a származékos ügyletek kereskedésének (HUPXD), illetve a föld-

gázpiaci (CEEGEX) szervezett piacnak az előkészítése. 2012 szeptemberében megtörtént a cseh-szlovák-magyar piacok összekapcsolása, amihez a román piacüzemeltető is csatlakozni kíván. A hazai szabályozásban a következő lényeges változást az EU által 2005ben indított, a korábban kötött HTMszerződések által biztosított tiltott állami támogatással[20] kapcsolatos C 41/2005 eljárás[21] eredményének 2008 júniusában történt kihirdetése[22] eredményezte. A döntés alapján a HTM-eket meg kellett szüntetni, az esetleges indokolatlan állami támogatást az érintett erőműveknek vissza kellett fizetni. Az EU határozatának végrehajtásáról — és ezzel a HTM-rendszer megszüntetéséről — a 2008. évi LXX. törvény döntött. Miután a döntés tartalma már korábban valószínűsíthető volt, az MVM Rt. tárgyalásokat kezdett a versenyképes erőművekkel az előnyöket és hátrányokat, kockázatokat kiegyensúlyozottan megosztó, kereskedelmi szerződések megkötéséről, amelyekre 2008 folyamán, részben még a vizsgálat eredményének kihirdetése előtt sor került. A többi szerződés kölcsönös megállapodással, MVM Rt. részéről történő felmondással, illetve a törvény erejénél fogva szűnt meg. A HTM-ek megszűnésével hátrányosan érintett társaságok eljárást kezdeményeztek a Magyar Állam ellen, az ICSID előtt. Ezek az eljárások azonban a közlemény összeállításának időpontjáig még nem vezettek eredményre. A tiltott állami támogatások nagyságának megállapítására a Magyar Energia Hivatal nemzetközi szakértők bevonásával végeztetett számításokat, ezek, Bizottság által is elfogadott eredménye alapján tiltott állami támogatás megállapítására, illetve befagyott költségek kifizetésére nem került sor. A bizottság a 2005-ben lefolytatott vizsgálat alapján ismét javaslatot tett a


15

13. ábra: A villamosenergia-igények változása

14. ábra: A fogyasztói kategóriák igényének változása

100000

160 150

2,0 %/év

3,1 %/év

140 130

Fogyasztás változása (%)

Nettó fogyasztás (GWh/év)

7-9 %/év 10000

1000

120 110 100 90 80 70 60 50 40 30 1998

100 1920

1930

1940

1950

1960

1970

1980

belső piaci irányelv módosítására. Végül a 2009/72/EK irányelv[23] elfogadására csak hosszas egyeztetéseket követően került sor. A változtatások közül a közszolgáltatói kötelezettség újraszabályozását, a regionális együttműködés előmozdítását és az átvitelirendszerüzemeltetés szétválasztását, továbbá az európai energetikai szabályozó hatóságok ügynökségének (ACER), illetve az európai hálózatüzemeltetők egységes szervezetének (ENTSO-E) tevékenységét kell kiemelni. Az utóbbi az MVM Csoportot is érintette. Az irányelvben szabályozott három szétválasztási modell (TSO, ISO, ITO) közül a hazai szabályozás az ITO modell alkalmazását választotta[24], később az EU irányelvvel történő teljes harmonizáció érdekében a másik két modell törvényi szabályozása is megtörtént[25]. A szétválasztás végrehajtása a kapcsolatrendszer egyes elemeit érintő vizsgálatokat, külföldi jogi szakértők bevonását követően a tiltott kapcsolatok felszámolásával, a paksi alállomás MAVIR Zrt. részére történő eladásával, a székház szétválasztásával, a MAVIR Zrt. alapító okiratának, FB- és IG-ügyrendjének módosításával az év elején, az előírt határidő előtt megtörtént, megfelelőségét a Magyar Energia Hivatal a Bizottság véleményének figyelembevételével tanúsította[26].

16

2013/1-2 ■

1990

2000

2010

Nagyfeszültségű fogyasztás Középfeszültségű fogyasztás Kisfeszültségű fogyasztás Háztartások Közvilágítás Elosztó hálózati veszteség Szolgáltatók összes beszerzése 1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2020

Az ACER és az ENTSO-E megkezdte tevékenységét, ennek keretében az egységes európai üzemi és kereskedelmi szabályzatok, illetve az egységes európai átviteli hálózat fejlesztési tervének kidolgozását. A legújabb, piaci liberalizációval összefüggő szabályozási elemek közül a kereskedelmi ügyletek transzparenciájának megvalósítását célzó REMIT szabályozást[27] kell kiemelni. Ez alapján minden nagykereskedelmi ügyletről előírt tartalmú információt kell adni az illetékes szabályozó hatóságok részére, és a saját termelői portfólióban bekövetkezett, a piaci folyamatokra hatással lévő eseményeket még azok kereskedelmi úton történő kezelése előtt nyilvánosságra kell hozni. A jövő érdekében fontosnak tűnik annak megemlítése, hogy mely jogkörök vannak központi, és melyek maradtak tagállami hatáskörben. EU jogkörbe tartozik: n a környezetvédelem (EKA 175. cikk,), n a belső piacok harmonizációja (EKA 95. cikk), n a transzeurópai hálózatok (EKA 156. cikk), n a belső piacok működésének biztosítása, EU-ellátásbiztonság biztosítása, energiahatékonyság, energia-megtakarítás, valamint az új- és megújuló


energiaforrások fejlesztésének támogatása, a belső energiahálózati összeköttetések támogatása (Lisszaboni szerződés 194. cikk). Minden más jogkör jelenleg tagállami hatáskörbe (EKA 5. cikk) tartozik.

Az iparág helyzete, fejlődése A villamosenergia-igények változását az elmúlt évtizedben és a jövőben is elsősorban a gazdasági helyzet alakulása befolyásolja. A rendszerváltást követő visszaesés után az igények átlagos növekedése 2% volt évente (13. ábra), amelyet a 2008-ban bekövetkezett gazdasági válság — jelentős visszaesést okozva — megszakított. A válságot követő évek szerényebb mértékű növekedését 2012. évben ismét a felhasználás csökkenése követte, december végéig a szökőnap hatásával korrigált csökkenés 1,2%. Igénynövekedés elsősorban középfeszültségen jelentkezett, a nagyfeszültségű felhasználás csökkent (14. ábra). A felhasználás szerkezetében a hatékonysági törekvések eredménye is megfigyelhető, az elosztóhálózati veszteség mintegy 20%-kal, a közvilágításra felhasznált energia mintegy 65–70%kal csökkent. A háztartások energiafogyasztása 1998–2008 között mintegy 15%-kal nőtt, a növekedés azonban

15. ábra: Az import-export tevékenység alakulása 25 000

reexport közüzemi import import hazai célra

20 000

Import, export (MWh)

egyenlőtlenül, elsősorban 2000–2003 között jelentkezett. A hazai termelés és import arányát a határkeresztező kapacitásokból adódó korlátokon belül elsősorban a regionális kereslet alakulása, illetve a piaci árak változása befolyásolja. Alacsonyabb regionális kereslet esetén az import csökkenti az árakat, a hazai erőművek egy része kiszorul a piacról. A hazai HUPX villamosenergia-tőzsdén a regionális kereslet-kínálat változásától függően rendkívül nagy volatilitás figyelhető meg, a nagyobb keresletek esetén 200 €/MWh-t elérő, meghaladó árak is előfordulnak, míg nagy megújuló kínálat, kisebb kereslet esetén az ár akár 0 €/ MWh értékre is csökken, és az egész napi átlag sem haladja meg a 20–30 €/ MWh értéket. 2011-et a korábbi évekkel összevetve (15. ábra) a tranzit lényeges növekedése figyelhető meg. A forrásszerkezeten belül a földgáz aránya újra nő. Jelenleg nem ítélhető meg, hogy teljesíthető-e 2020-ig a megújuló erőforrások EU által előírt 13%-os aránya, az ennek megvalósítását célzó Megújuló Cselekvési Terv. Az import növekedése miatt a hazai erőművek termelésének részaránya csökken, így a változó villamosenergia-igények követését egyre kevesebb működő hazai blokkal kell ellátni. A hazai villamosenergia-piac 2003ban történt megnyitását követően a kereskedelmi forgalom, mint a 16–17. ábrák a 2004–2009 közötti időszakra bemutatják, gyorsan nőtt. A forgalom legnagyobb részét a kereskedők egymás közötti értékesítései teszik ki, mint a 15. ábrán bemutatott import-export tevékenység esetén is. A hazai villamosenergia-rendszer termelő egységei — a legutóbbi időben üzembe helyezett kombinált ciklusú blokkokat kivéve — erkölcsileg elavultak, megújításra szorulnak. 2020-ig a rendszerváltást követően üzembe helye-

15 000

10 000

5 000

0 2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

-5 000

16. ábra: A villamosenergia-beszerzés szerkezete

17. ábra: A villamosenergia-értékesítés szerkezete


17

18. ábra: Az iparág létszámának alakulása

45000 40000

Foglalkoztatottak (fő)

35000 30000 25000 20000 15000 10000 5000 0 1970

1975

1980

1985

zett hőszolgáltató egységek is elérik az ilyen berendezések szokásos élettartamának végét. A rendszer megújítására

a privatizáció során tulajdont szerzett magánbefektetők és az MVM Csoport is több beruházást indított el. Ezt ösztönözték a 2008-as pénzpiaci válságot megelőzően felfelé tartó, a befektetések biztos megtérülését valószínűsítő árak. Az ezen időszakban elkezdett projektek közül 2011-ben kereskedelmi üzembe került a 433 MW-os Gönyűi Erőmű (E.ON), a Dunamenti Erőmű 407 MW-os G3-as egysége (GdF Suez) és az MVM Bakonyi Villamos Művek Termelő Zrt. telephelyén a 2×58 MW névleges teljesítőképességű csúcserőmű. A hazai szénbázisú termelés arányának megőrzésére az MVM Zrt. a Mátrai Erőmű Zrt.-vel közösen a hazai lignitbázisra alapozva egy 450 MW-os széntüzelésű erőmű fejlesztését is megkezdte. A szén-dioxid-kvóták várható árával, esetleges szén-dioxid-leválasztó későbbi, kötelező beépítésével kapcsolatos bizonytalanság, illetve a tartósan alacsony, nagyon volatilis árak a projekt várható megtérülését bizonytalanná tették, ezért az leállításra került. Az új gázturbinás egységek alkal masak a gyors indításra, üzemálla pot-változtatásra, így a változó meg újulóenergia-termelésből adódó igény-

18

2013/1-2 ■

1990

1995

2000

2005

2010

változások követésére. Üzemeltetésüket a nyugat-európai versenypiaci gázáraknál lényegesen magasabb hazai gázárak

mellett elsősorban a villamosenergiapiaci árak ingadozása határozza meg, emiatt kihasználásuk alacsony. Miután üzembe helyezésükkel a kondenzációs szénhidrogén-tüzelésű blokkok kiszorulnak a piacról, a földgázfelhasználás érdemben nem növekszik. A legutóbbi időszak erőművi fejlesztései közül ki kell emelni a Paksi Atomerőműben megvalósított 134 MW-os teljesítménynövelést, amelyet a reaktorok hőteljesítményének az eredeti 1375 MW-ról 1485 MW-ra történő növelése tett lehetővé. A beruházás meglehetősen alacsony, 30,6 MFt/ MW fajlagos költséggel történt[28]. A fejlesztés sikerét az erőmű részére adományozott Innovációs Nagydíjjal is elismerték. Az iparág hatékonysága a privatizáció és a működési modellek változásának eredményeként a privatizációt követő időszakban gyorsan nőtt. A bányászati integrációt követő 45 ezer fős csúcslétszám mára 12 ezer fő körüli értékre csökkent (18. ábra). Ebben jelentős szerepe van annak, hogy korábban a társaságok alkalmazásában lévő munkavállalókkal ellátott tevékenységek (hálózat-karbantartás, fejlesztés)


kiszervezésre kerültek, ma ezeket és más feladatokat feljogosított, megfelelően képzett vállalkozók látják el. A hatékonyságjavulás jelentős része származik a nagy létszámigényű szenes erőművek leállításából, az üzemirányítás korszerűsítéséből is. A fejlesztések közül külön ki kell emelni a hálózatfejlesztést, amelynek eredményeként egy korszerű átviteli rendszer jött létre. A fejlesztést alapvetően a rendszerváltás után kidolgozott stratégia határozta meg. Ennek elfogadásakor a magyar villamosenergia-rendszer ellátását a 19. ábrán látható alap- és főelosztó hálózat biztosította. A stratégia a hálózat megerősítését, a hiányzó nemzetközi összeköttetések megvalósítását, az alállomási berendezések rekonstrukcióját és a távkezelés megoldását tűzte ki célként. A célok teljesültek, mára, mint a 20. ábra mutatja, Szlovéniát kivéve minden szomszédos országgal rendelkezünk közvetlen összeköttetéssel, megvalósult a regionális gazdasági központok (Pécs, Debrecen, Szombathely, Bicske) átviteli hálózatról történő ellátása, a távkezelés néhány regionális központból történik. A felhasználók részéről állandóan elhangzó vád, hogy a hazai villamosenergia-árak magasak. A 2010. évi második félévi árakat összefoglaló

21. ábrából azonban megállapítható, hogy a hazai átlagárak az EU átlagos árainál mind az ipari, mind a háztartási árak vonatkozásában kisebbek[29]. Az átlagnál lényegesen nagyobb árak csak a piacoktól elzárt szigeteken (Málta, Ciprus, elégtelen összeköttetései miatt Olaszország), illetve az intenzív megújulóenergia-hasznosítást támogató tagállamok (Németország, Dánia) területén figyelhetők meg. Az előzőekből kitűnik, hogy az energiapolitika 1993-ban parlamenti határozattal történt elfogadása óta lé-

19. ábra: a Nagyfeszültségű hálózat 1993-ban

Ennek ellenére újabb parlamenti határozat elfogadására csak 2008-ban[30] került sor. A szakmai közvélemény és az érintett társaságok már hosszabb ideje indokoltnak tartották egy új energiapolitika előkészítését, az energiával kapcsolatos döntéseket megalapozó tézisek kidolgozását. Az illetékes minisztérium által felkért szakmai bizottság mintegy 2000 oldalt kitevő elemző tanulmányok alapján 2006 novemberében bizottsági anyagként állította össze Magyarország energiapolitikai tézisei 2006–2030 című anyagát[31]. Alapvető prioritásként határozta meg az energiahatékonyság növelését, a megújuló energiahordozók részarányának növelését, a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés szorgalmazását, az épületek energiahatékonyságának javítását. Az atomenergia alkalmazását az ellátásbiztonság javítása egyik leghatékonyabb eszközének minősítette, amely hozzájárul a környezet- és klímavédelmi célok eléréséhez, segítve a nemzetgazdaság versenyképességének javítását. Fontosnak tartotta a lignitfelhasználás szinten tartását, a kiegyensúlyozott forrásszerkezet elérése és fenntartása érdekében.

A 2011 őszén elfogadott Nemzeti energiastratégia[32] a szakmai anyaghoz hasonlóan az energiatakarékos-

állami szerepvállalás erősítésére helyezi a hangsúlyt. A villamosenergia-ellátás szempontjából az „atom-szén-zöld”

ságra, a megújuló és alacsony széndioxid-kibocsátású energiatermelés növelésére, erőmű-korszerűsítésre, a közösségi távfűtés és az egyéni hőenergia-ellátás korszerűsítésére, a közlekedés energiahatékonyságának növelésére, CO2-intenzitásának csökkentésére, a zöld ipar és a megújuló mezőgazdaság megteremtésére, az energetikai célú hulladékhasznosítás részarányának növelésére, valamint az

forgatókönyvet tartja legreálisabbnak és megvalósítandó célnak.

Atomenergetika Az elmúlt 30 évben nemzetközi viszonylatban az atomenergia hasznosítása ellentmondásos helyzetbe került. A visszaesés már az első paksi blokk üzembe helyezése előtt, az 1979. március 28-án bekövetkezett Three Mile

21. ábra: Ipari és háztartási árak az Európai Unióban

0,19

MT 0,17

CY IT

0,15

Ipari ár (€/kWh)

nyeges változások történtek az energetika technikai, gazdasági, politikai környezetében, peremfeltételeiben.

20. ábra: Az átviteli hálózat 2012-ben

0,13

SK CZ

EU LT SI PL LU NL LV EL UK PT HU HR

0,11

0,09

RO 0,07

IE

DE

ES NO AT

BE DK

SE

FR

FI

EE BG

0,05 0,05

0,10

0,15

0,20

0,25

0,30

Háztartási ár (€/kWh)


19

22. ábra: Üzemelő és tervezett atomerőművek (Teller projekt)

Island-i üzemzavarral megkezdődött, ami az Amerikai Egyesült Államokban jelentett fordulópontot. A baleset időpontjában az engedélyezett 129 egységből csak 53 készült el. A következő fordulópontot az 1986. április 26-ai csernobili baleset jelentette, amelynek következtében Európában hosszú időre leállt az atomerőművek építése, több országban döntöttek működő atomerőművek leállításáról. Abbamaradtak sokat ígérő fejlesztések is, mint pl. a tóriumot hasznosító „pebble bed” golyós reaktorok. A fukushimai atomerőmű 2011. március 11-ei üzemzavara az időközben meginduló konszolidációt lehetetlenítette el: újabb országok döntöttek az atomerőművek leállításáról, építésük tilalmáról. Az egyes eseményeket utólag vizsgálva minden eseményben jelentős szerepe volt a személyzetnek: Three Mile Islandon a műszakos személyzet nem ismerte fel a hiba okát, az érdemi beavatkozást csak a műszakváltást követően kezdték el, Csernobilban a személyzet tevékenysége, a reaktor alapvető tulajdonságaival kapcsolatos, fontos információknak az üzemeltetők előli elhallgatása idézte elő

20

2013/1-2 ■

a robbanást, Fukushimában pedig, mint a japán parlament vizsgálóbizottsága megállapította, a személyzet elégtelen képzése, a szükséges vezetési instrukció hiánya eredményezte a helyzet lényeges romlását. Az illetékes hatóságok mind a három esetben visszatartottak információkat, az érintetteket nem tájékoztatták megfelelően. Talán ez utóbbi körülmény a legfontosabb a közvélemény értékítéletének lényeges változásában. A történtek ellenére Csernobil óta is több atomerőmű épült, Európában is új beruházások indultak. A Fukushimát követően egyes európai országokban meghozott politikai döntések más országokra is hatást gyakorolhatnak, és lényegesen befolyásolhatják a szubszidiaritás alapján elfogadott nemzeti stratégiák végrehajthatóságát. A fukushimai események közvetlen hatásaként az Európai Unióban elvégezték minden üzemelő atomerőmű-egység célzott biztonsági felülvizsgálatát (stressztesztjét). A vizsgálatok az egységesen előírt szempontrendszer alapján elsősorban a különleges események esetén várható következményekre irányultak.


A vizsgálatok alapján az atomerőművi blokkok a követelményeknek megfelelnek, ugyanakkor az elemzések alapján további biztonságnövelő intézkedések végrehajtása is célszerűnek tűnik[33]. Szakmailag a környezetre, a versenyképességre kifejtett hatásokat tekintve az atomenergia alkalmazása az egyik legjobb megoldásnak tűnik a klímaváltozás elleni küzdelemben. A fukushimai eseményeket megelőzően számos, nukleáris energiát jelenleg nem alkalmazó, esetenként még szénhidrogénben is gazdag országban kezdődött meg új atomerőművek létesítésének vizsgálata, előkészítése (22. ábra). Ebben a folyamatban kiemelendő az Amerikai Egyesült Államokban közelmúltban engedélyezett két blokk, ami a Three Mile Island-i eseményeket követően ellenkező irányú fordulatot eredményezhet az atomenergia egyesült államokbeli alkalmazásában[34]. A Paksi Atomerőmű legutóbbi évtizedét a már említett teljesítménynövelés mellett az üzemvitel hatékonyságának javítása és az üzemidő-hosszabbítás határozta meg. Sajnálatos módon az előbbi olyan következményekkel is

járt, mint a fűtőelemek külön tartályban történő tisztításakor 2003. április 10-én bekövetkezett esemény, amelynek következtében a 2. blokk hosszabb időre üzemképtelenné vált. A káresemény vizsgálata és felszámolása is megmutatta, hogy atomerőművek esetén a legfontosabb a kezelőszemélyzet megfelelő felkészítése, a biztonságtudatos szemlélet kialakítása és folyamatos szinten tartása, a biztonságos munkavégzéshez szükséges körülmények biztosítása. Az üzemidő-hosszabbítás általános gyakorlatnak tekinthető mind a hagyományos, mind az atomerőművek esetében. A közvélemény és a hatóságok az utóbbiakat azonban lényegesen nagyobb figyelemmel kísérik. Jellemző, hogy a vonatkozó szabályzatok alapján az üzemidő meghosszabbítására irányuló szándékot atomerőművek esetén a tervezett üzemidő lejárta előtt 4 évvel be kell jelenteni, és be kell nyújtani a tervezett üzemidőn túli üzemeltethetőség feltételeinek megteremtésére kidolgozott programot. A 2001-ben megkezdett előkészületeket követően 2006-ban az illetékes szakhatósághoz benyújtásra került a környezetvédelmi engedélykérelem, az espoo-i egyezmény alapján közmeghallgatásokra és hatósági konzultációkra került sor külföldön is. A környezetvédelmi engedélyt 2006 októberében adták ki. A meghosszabbításra irányuló szándékról 2008 novemberében bejelentett és a vele együtt benyújtott üzemidő-hosszabbítási programról a nukleáris hatóság 2009. június 19-én hozott határozatot. A program végrehajtása megkezdődött. Ennek során több, az eredeti engedélyezési folyamatnál még nem igényelt vizsgálatot is el kellett végezni. 2011 decemberében, határidőben benyújtásra került az 1. blokk üzemeltetési engedélykérelme is. A klímavédelem szükségességét és az atomerőművek megbízható működését, versenyképességét és a nemzetközi

tendenciákat is figyelembe véve a tulajdonos 2007-ben kezdeményezte a hazai atomerőművi kapacitás bővítési lehetőségének vizsgálatát. Az erre (2007. július 31-én) alapított Teller projekt munkájának eredményeként 2008 tavaszára elkészült a bővítésre vonatkozó döntéseket megalapozó megvalósíthatósági tanulmány, az előzetes környezeti értékelés és az elemzés az új atomerőművi blokkok kiégett fűtőelemeinek és nagyaktivitású radioaktív hulladékainak elhelyezéséről[35]. A dokumentumok államigazgatási áttekintését, értékelését követően az Országgyűlés 2009. március 30-án előzetes elvi hozzájárulást adott a Paksi Atomerőmű telephelyén új blokk(ok) létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez[36]. A munka folytatására az MVM Zrt. megalapította a Lévai projektet, 2010 februárjában elfogadásra került az „in house” koncepció, közgyűlési döntés született az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. megalapításáról, és a Kormány döntött a nukleáris energia hazai alkalmazásával, annak fejlesztésével kapcsolatos stratégiai kérdéseket vizsgáló Nukleáris Energia Kormánybizottság létrehozásáról, összetételének és feladatainak meghatározásáról[37].

Az EU energiapolitikájának hatása Visszatekintve az elmúlt 30 évre, a rendszerváltás, a privatizáció, a piacliberalizáció lényegesen megváltoztatta a villamosenergia-ipar működési környezetét. Az aktuális környezet legfontosabb jellemzője a bizonytalanság, miközben az iparágnak a modern élethez nélkülözhetetlen villamos energiát megbízhatóan kell szolgáltatnia és a környezetre veszélyes berendezéseket biztonságosan kell üzemeltetnie. Jelentős hatékonyságjavulás következett be, de tervezhetetlenné váltak az ellá-

tásbiztonságot garantáló befektetések. A folyamatban lévő fejlesztések mint pl. az okos mérők, okos hálózatok az ellátásbiztonságnak a fogyasztók által megszokott szintjét is kikezdhetik. A korábban alapvetően a biztonságra, gazdaságosságra törekvő iparág a politikai kiszámíthatatlanság állandó támadási pontjává vált. Miközben a hagyományos villamosenergia-ipar a közgazdasági laboratóriumokban kieszelt piaci folyamatoknak, változásoknak van kitéve, addig a megújuló energiák felhasználási arányának növelése bőkezű támogatásokban részesül, kiszorítva, esetenként ellehetetlenítve a hagyományos erőműveket. A piaci árak alacsonynak tűnnek, a rejtett (különdíjakba, adókba bújtatott) kereszttámogatások azonban ellehetetlenítik a transzparens értékelést. A fogyasztói árak folyamatosan nőnek. A megfigyelő számára úgy tűnik, hogy a rendszerfejlesztést nem a műszaki szükségszerűség, a fogyasztókat terhelő költségek optimalizálása, hanem a politikai célok megvalósítása határozza meg. Az egyes erőmű-technológiák a politikai szándékoktól függően, akár a közhangulat változását is kihasználva, a technikai, gazdasági célszerűséget semmibe véve válhatnak támogatottá vagy elfogadhatatlanná. Az egységesülő európai piac közvetítő hatása miatt a nagyobb tagállamok kiszámíthatatlan döntései az előrelátóan, gondosan tervező tagállamokat is kedvezőtlen helyzetbe hozhatják. Megkezdődött a tagállami szubszidiaritás felszámolása is. Jelenleg úgy tűnik, hogy a keresztfinanszírozott, megújuló fejlesztések bőven pótolják a versenypiacról kiszoruló hagyományos erőműveket. Egyes előrejelzések szerint a piacnyitást követően leállított közel 20 ezer MW-nyi hagyományos erőművet még ebben az évtizedben további 50–60 ezer MW követheti. Megoldatlannak tűnik az időjárásfüggő


21

termelés többletének tárolása, a gyorsan változó terhelések kiszabályozása, az elsősorban tengeren épülő szélerőművek termelésének a fogyasztói központokba való szállítása. Az előbbiek a tározós erőművek kapacitásának bővítését, az utóbbiak ún. szuperhálózatok kialakítását igénylik. Ezekre nemzeti elképzelések ismertek, de egységes európai koncepció még nem alakult ki. A hazai lehetőségeket mérlegelve úgy tűnik, hogy Magyarország jelenleg fordítókorong szerepet játszik a villamosenergia-piacon. A hazai árakat elsősorban Magyarország és a forgalomhoz képest elegendően nagy távvezetékekkel összekötött balkáni regionális piac kereslet-kínálati helyzete befolyásolja. A német főpiac hatása elsősorban a bőséges megújulóenergia-kínálat időszakában, nagyon alacsony árakban érvényesül. Nagy kereslet, illetve az északi importlehetőségek beszűkülése esetén a regionális kereslet-kínálati egyensúly eltolódása a hazai árakat is igen megnöveli, mivel ekkor a már részben elavult, nagy változó költségű erőműveket is igénybe kell venni. Miután azonban ezek az év hosszabb időszakában bevétel nélkül állnak, előbb-utóbb véglegesen leállításra kerülhetnek. A közelmúltban üzembe lépett egységek teljesítőképessége kisebb a várhatóan leállításra kerülő hazai teljesítőképességnél, így megszűnhet az a kedvező állapot, hogy mindig rendelkezésre áll az országban a legnagyobb fogyasztói igények kielégítéséhez szükséges erőmű kapacitás. A nagy teljesítményigényű nyári időszakokban már 2012-ben is előfordult, hogy az importforrások nélkül nem rendelkeztünk kellő tarta-

22

2013/1-2 ■

lékkapacitással. A szén-dioxid-kvóták szűkítése, a szomszédos országok erőműfejlesztéseinek időbeli elmaradása esetén könnyen előállhat olyan helyzet, hogy a hazai fogyasztói igények kielégítésére csak a közelmúltbeli, 200 €/ MWh áraknál nagyobb árszinten kerülhet sor, végső esetben (a szomszédos országok piacvédő intézkedései, ezzel az importlehetőségek lényeges csökkenése esetén) fogyasztói korlátozásokra is sor kerülhet. A MAVIR Zrt. által összeállított legutóbbi dokumentumok alapján több, előkészítési fázisban lévő hazai erőműprojekt ismert, ezek beruházásának tényleges megkezdése azonban az alacsony, volatilis piaci árak mellett bizonytalannak tűnik. Így a hagyományos erőművek létesítésének ösztönzésére indokoltnak tűnhet egy megfelelő támogatási mechanizmus bevezetése. A hazai földgázbázisú villamosenergia-termelés versenyképessége szempontjából alapvető elvárás a főpiaci spot árakkal összemérhető árazású földgázellátás biztosítása is. Az európai és hazai villamosenergiaellátás állapotát az elődök örökségével összehasonlítva úgy tűnik, sokat tettünk: n előkészítettük és végrehajtottuk az európai integrációt, n tartalék- és csúcserőműveket létesítettünk,

n megnöveltük a Paksi Atomerőmű tel-

jesítményét, előkészítettük az üzemidő- hosszabbítását, n korszerűsítettük, kibővítettük az átviteli hálózatot, modernizáltuk, függetlenítettük a rendszerirányítást, n ellenszélben alkalmazkodtunk a folyamatosan változó feltételekhez, n van működő energiatőzsdénk,


de nyugtalanító helyzetet hagyunk magunk után: n stabil, természeti, gazdasági törvényszerűségeken alapuló szabályozás helyett távoli politikai alkukon alapuló, folyamatosan változó szabályozást, n bizonytalanságot a jövőbeli működési feltételeket illetően, n a keresztfinanszírozások miatt folyamatosan növekvő villamosenergiaárakat, n a nem kellően megfontolt és előkészített beavatkozások miatt romló ellátásbiztonságot, n a kis lépésekkel lopakodó szabályozási centralizáció következtében a nemzeti beavatkozási lehetőségek csökkenését, n az alapelveket, feladatokat, felelősséget egyértelműen meghatározó, hiányzó energetikai kerettörvényt, n az 1997. évi hágai döntés ellenére máig megoldatlan bős-nagymarosi rendezést, n az állami tulajdonú társaságok korábbi, diszkriminatív árszabályozása következményeként hiányzó forrásokat a piaci szerep megőrzéséhez, az atomerőmű megújításához, n a Paksi Atomerőművet kivéve a versenyképes gázellátás hiánya miatt is versenyképtelen öreg erőműparkot. Az európai szabályozás a fogyasz-

tóknak megfizethető, biztonságos energiaellátást ígért. Ezt nem az egyes tagállamokban (mint a 21. ábra mutatja) még bizonyosan meglévő keresztfinanszírozással, hanem a piaci szereplők stabil, kiszámítható — az egyes tagállami nemzetgazdaságok és az egységes Európa számára — optimális működési feltételeinek biztosításával kell elérni.

Hivatkozások [1] Az ábrák szerkesztéséhez, elemzésekhez felhasznált statisztikai adatok a

Villamosenergia-ipari visszatekintő

[12] A magyar energiapolitika alapjai, az

energetika üzleti modellje, Gazdasági

[25] 2011. évi XXIX. törvény az energeti-

giáról

[26] A Magyar Energia Hivatal 200/2012

energiáról szóló 2001. évi CX. törvény

[27] Az Európai Parlament és a Tanács

törvény a villamos energiáról szóló

delete a nagykereskedelmi energiapi-

[13] 2001. évi CX. törvény a villamos ener-

Energia Statisztikai Évkönyv soro-

[14] 2005. évi LXXIX. törvény a villamos

A villamosenergia-rendszer (VER)

módosításáról, 2005. évi CLXXXV.

zatból, az utóbbi évekre vonatkozóan 2009., illetve 2010. évi statisztikai

adatai c. kiadványokból származnak.

tikai tárgyú törvények módosításáról

Minisztérium 1999. július

statisztikai adatok 1952–1994 c. ki-

adványból, az évente kiadott Villamos

[24] 2010. évi VII. törvény egyes energe-

2001. évi CX. törvény módosításáról

kai tárgyú törvények módosításáról sz. határozata

2011. október 25-i 1227/2011/EU renacok integritásáról és átláthatóságáról

Esetenként az adatsorok hiányosak, il-

[15] Az európai Parlament és Tanács

[28] Dr. Elter József: Kutatás, fejlesztés

így az ábrákon nem a teljes időszak

a villamos energia belső piacára vonat-

ben, MVM Közleményei, 2010/1–2.,

letve bizonyos adatsorok elmaradnak, szerepel.

[2] Lengyel Gyula: A villamosenergia-

2003/54/EK irányelve (2003. 06. 26.) kozó közös szabályaira és a 96/92/EC

[29] Electricity and natural gas price

mos energiáról

[30] 40/2008. (IV. 17.) OGY-határozat a

[16] 2007. évi LXXXVI. törvény a villa-

1987. október 2.

[17] 739/2008. sz. határozat, A villamos

[3] A statisztikai nyilvántartás, adatgyűjtés változása miatt nincs lehetőség az egyes iparágakra vonatkozó, teljes

időszakot bemutató értéksorok ábrázolására.

62–64.old.

direktíva hatályon kívül helyezésére

igény várható növekedése, az erőműépítés fő irányai, Atomerőmű Nap,

és innováció a Paksi Atomerőmű-

energia nagykereskedelmi piacokon

statistics, Eurostat, 21/11/2011.

2008–2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikáról

lefolytatott piacelemzés alapján je-

[31] Magyarország energiapolitikai tézisei

azonosított engedélyes számára kö-

jelent: az MVM Közleményei 2006.

lentős piaci erővel rendelkezőként telezettségek kiszabása, 2008. 07. 09

2006–2030 (bizottsági anyag); megnovemberi különszámában.

[4] MVM CENTREL UCPTE, Magyar

[18] 727/2008.sz. határozat, A rendszer-

[32] Nemzeti Energiastratégia 2030, Nem-

[5] European, CIS and Mediterranean

szerzett teljesítmény és energia pia-

[33] Paksi Atomerőmű Zrt. 1–4. blokk Cél-

Villamos Művek Rt., 1995.

Interconnection: State of Play

2006, 3rd SYSTINT Report Joint EU R ELECT R IC-UCT E SYSTINT

WG

[6] Az Országgyűlés 21/1993. (IV. 9.)

OGY-határozata a magyar energiapolitikáról.

[7] 1994. évi XLVIII. (április 6.) törvény

a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról

szintű szolgáltatások érdekében be-

cain jelentős piaci erővel rendelkező engedélyes(ek) azonosítása és kötelezettségek kiszabása, 2008. 07. 09

[19] MEH 136/2009. számú határozat

zeti Fejlesztési Minisztérium, 2011.

zott biztonsági felülvizsgálati jelentés, Paks, 2011. október 31.

[34] Vogtle 3 and 4: preparing to make

nuclear revival a concrete reality,

[20] Állami forrásból származik, a kedvez-

Modern Power Systems, December

ténylegesen vagy potenciálisan torzít-

[35] Cserháti A., Dr. Katona T., Lenkei I.:

ményezettnek előnyt nyújt, szelektív, ja a piacot, befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet.

[21] Állami támogatás — Magyarország,

2011, p. 35–36

A Paksi Atomerőmű bővítése új blokkokkal, befektetés a jövőbe, MVM Közleményei 2011/1. 12–14. old.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja, C

[36] 25/2009. (IV. 2.) OGY határozat az

állam tulajdonában lévő vállalkozói

[22] A Bizottság C(2008)2223 számú, 2008.

törvény 7. §-ának (2) bekezdése alap-

[10] 1995. évi LXIX. törvény (VI. 30.) az

[23] Az Európai Parlament és Tanács

vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi

13.) a villamos energia belső piacára

[8] J. Henry Schroder & Co. Limited

[9] 1995. évi XXXIX. törvény (V. 9.) az vagyon értékesítéséről

állam tulajdonában lévő vállalkozói XXXIX. törvény módosításáról

[11] A Kormány 1074/1995. (VIII. 4.) határozata

324/12, 2005. 12. 21.

június 5-én kézbesített határozata

2009/72/EK irányelve (2009. 07. vonatkozó közös szabályokról és a

2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. ján, a paksi atomerőmű telephelyén új

atomerőművi blokk(ok) létesítésének előkészítését szolgáló tevékenység

megkezdéséhez szükséges előzetes, elvi hozzájárulás megadásáról

[37] 1195/2012. (VI. 18.) sz. kormányhatározat


23

Műszaki fejlődés és biztonság „a kezdetektől a stressz-tesztig” Az atomerőmű biztonságát nem tekintjük statikusnak, az folyamatos kritika és megújulás tárgya. Az atomerőmű biztonsági színvonalát a legújabb nemzetközi kutatási eredmények, üzemi tapasztalatok, bekövetkezett üzemzavarok vagy balesetek alapján rendszeresen újraértékeljük. Az első átfogó biztonsági felülvizsgálat mintegy húsz éve indult. Ez alapján egy komplex biztonságnövelő intézkedési csomag végrehajtására került sor, amelynek eredményeképpen a Paksi Atomerőmű biztonsága elérte a hasonló korú nyugati atomerőművek biztonságának szintjét. A közelmúltban a japán fukushimai atomerőmű balesetét követően újabb, célirányos biztonsági felülvizsgálat keretében mutattuk be, hogy az atomerőmű védettsége a fukushimaihoz hasonló eseményekkel szemben is jó.

Dr. Elter józsef*

Bevezetés A Paksi Atomerőmű blokkjai csaknem három évtizede kezdték meg működésüket. Az eltelt időszakban bebizonyosodott, hogy az atomerőmű üzemviteli

biztonsága kiemelkedően jó, az okozott környezeti sugárterhelés a nemzetközi előírások szerint megengedett értékek csekély töredékét éri el. Az atomerőmű biztonságára kezdettől fogva nagy figyelmet fordítottunk, amely kiterjedt a szigorú minőség-ellenőrzésre, a folyamatosan végrehajtott biztonságnövelő intézkedésekre, az irányítórendszer lényeges korszerűsítésére és a személyzet magas szintű képzésére. Ezek a tényezők a Paksi Atomerőművet az egyik legjobbnak tekintett VVER-440/V-213 erőművé teszik. Az atomerőmű üzemeltetői soha sem tekintették s nem tekintik a biztonságot statikusnak, az folyamatos kritika és megújulás tárgya. A biztonságra való törekvés megnyilvánult az atomerőmű létesítésének és eddigi működésének minden fázisában: a műszaki terv védése során, a beérkező berendezések szigorú ellenőrzésének, az úgynevezett nullrevíziók rendszerének bevezetésében, az üzembe helyezés során

* Dr. Elter József, főosztályvezető, MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Nukleáris Főosztály

24

2013/1-2 ■

a tesztek, próbák élveztek elsőbbséget — még ha késleltették is az üzembe vételt —, s nem az akkori szokások szerint a jeles dátumokhoz, párthatá-

rozatokhoz való igazodás. Biztonságnövelő szándék is vezérelte az építtetőt és a leendő üzemeltetőt, amikor már a kezdetektől egyre több magyar fejlesztésű irányítástechnikai, diagnosztikai és zónaellenőrző eszközt alkalmaztak. Jelentős volt a szerepe a szimulátor létesítésének, amelynek fejlesztésében a magyar szakemberek jelentős részt vállaltak. Reagálni kellett, ahogy ma a fukushimai tragédiára, korábban a TMI Atomerőmű, majd a Csernobili Atomerőmű katasztrófájára. Ez utóbbit követően kezdődött a Paksi Atomerőműben a biztonságnövelő intézkedések felmérése és a biztonságnövelő program előkészítése. Eleinte a saját törekvések mellett az erőmű szállítójának kezdeményezései, valamint a szovjet tervezésű atomerőművekkel szembeni nemzetközi vélekedés is motiválta ezt a munkát: Fehér könyv készült a VVER-440-ről az USA-ban, az NSZK GRS intézet biztonsági felülvizsgálatot javasolt a szovjet tervezésű atomerőművekre, a NAÜ célzott vizsgálatokat végzett, megállapítandó a szovjet tervezésű atomerőművek biztonsági hiányait (Issue Book-ok). A szovjet tervezésű atomerőművekkel szembeni


biztonsági fenntartások miatt, azonnal a német újraegyesítés után bezárták a Greifswaldi Atomerőművet. A nyolcvanas évek végére — elsősorban szakértői véleményekre építve — az alapvető biztonsági problémákat azonosították.

Ezekre válaszul a Paksi Atomerőmű kidolgozott egy előzetes biztonságnövelő programot, amelynek végleges tartalmát és prioritásait majd az AGNES projekt keretében elvégzett első szisztematikus és korszerű biztonsági elemzés határozta meg. A kilencvenes években a figyelem középpontjában a biztonság korszerű módszerekkel történő elemzése, az ezekhez szükséges tudás és eszközpark kifejlesztése, a tervezési alap új szabályok, normák szerinti meghatározása és a korszerű követelmények nemzetközileg is elfogadott színvonalú teljesítése volt. A számos fontos egyedi intézkedés — például a kiegészítő üzemzavari tápszivattyúk külső hatásoktól védett helyre való áthelyezése — után, az 1999–2003 között megvalósított programmal az atomerőmű elérte azt a biztonsági szintet, amelyet a korszerű normák és a hazai szabályozás megköveteltek. Ennek nemzetközi elismerését tapasztalhattuk az Európai Unióhoz való csatlakozás tárgyalásai során. A VVER-440/213 típusú blokkok üzemeltethetőségének nemzetközi elismerése sokban a hazai műszaki tu-

dományos teljesítményen, a biztonsági problémák innovatív megoldásán múlott. A második időszakos biztonsági felülvizsgálat komplex értékelést adott az erőmű biztonságáról, s egyúttal áthelyezte a hangsúlyt a tervezési alapon túli események kezelésére. A három évtized alatt megvalósított biztonságnövelő intézkedések a tapasztalatok szerint nemcsak a biztonságra és az elvégzett számtalan elemzés vizsgálat révén a biztonság tudatos kezelésére hatottak, hanem pozitív visszahatással voltak az üzemmenetre, az erőmű rendelkezésre-állására, lévén ezek az intézkedések jelentősen javították több berendezés minőségét, megbízhatóságát. Ilyen, a digitális technikát VVER erőműben elsőként alkalmazó korszerűsítés volt a reaktorvédelmi rekonstrukció, amely az üzemelés megbízhatóságát és biztonságát egyaránt szolgálja. Az atomerőműben az elmúlt évtizedekben számos, az üzemeltetést, karbantartást megkönnyítő, a rendelkezésre állást javító módosítás, átalakítás is történt. Itt is tapasztalhattunk pozitív szinergiákat, amire jó példa a turbinakondenzátorok csöveinek cseréje, amely a biztonság és az élettartam szempontjából egyaránt fontos gőzfejlesztők állapotának megőrzését biztosító vízüzem bevezetésére adott módot. Meg kell említeni, hogy szinte azonnal az üzembe helyezés után elkezdődött, és az évek során folyamatosan fejlődött az a tevékenység is, amely kezdetben a reaktortartály, a gőzfejlesztők és a primer kör állapotának ellenőrzését, felügyeletét célozta, s amely nemcsak a biztonságot szolgálta, hanem az atomerőmű biztonságos üzemidő-hosszabbítását is megalapozta, és lehetővé teszi. Az atomerőmű létesítésével, üzembe helyezésével és üzemeltetésével kapcsolatos problémák vizsgálatára és kezelésére felkészült műszaki-tudományos háttér állt és áll rendelkezésre hazánk-

ban. Erre feltétlenül szükség volt és van az önálló szakmai álláspont kialakítása, az üzemeltető felelős döntéseinek tudományos megalapozása és a biztonsági problémák sokszor egyedi megoldásainak kidolgozása érdekében. Ma — összhangban a hazai hatósági elvárásokkal és a nemzetközi gyakorlattal — a biztonságot, a biztonsági rendszereket, a biztonság szempontjából fontos technológiai elemeket a legújabb nemzetközi üzemi tapasztalatok és kutatási eredmények alapján folyamatosan újraértékeljük, és tízévente az időszakos biztonsági felülvizsgálatok során jelentésekben, elemzésekben mutatjuk be a biztonság felülvizsgálatából levonható következtetéseket. Az engedélyező hatóságon kívül természetesen a hazai és a nemzetközi laikus, valamint szakmai közvélemény is jogosan igényli, hogy atomerőművünk biztonságát időről időre újraértékeljük, és szükség esetén megtegyük a megfelelő intézkedéseket a biztonság megfelelő mértékű javítására. A műszaki tudományos eredmények alkalmazása széles körben jellemző volt az atomerőmű eddigi történetére. Bátran állíthatjuk, hogy az atomerőmű permanens fejlesztés tárgyát képezi. Enélkül — amelyek jelentős anyagi és szellemi ráfordításokat igényelt és igényel — az atomerőmű nem tudna megfelelni a jelen kor követelményeinek, az üzemeltető pedig nem lenne képes viselni a rá háruló felelősség terhét.

Az AGNES projekt Az első átfogó biztonsági felülvizsgálatra húsz évvel ezelőtt, nem sokkal az atomerőmű teljes üzembe helyezését követően került sor. Akkor a felülvizsgálatnak különös hangsúlyt adott az a tény, hogy a csernobili baleset következtében a külföldi szakemberek egy része nem tett különbséget a különböző reaktortípusok között, és azon a véle-

94 ’ S E

N AG

1. ábra: AGNES projekt 1991–94 ményen volt, hogy a szovjet tervezésű atomerőművek általában nem tesznek eleget a kilencvenes évek nemzetközi elvárásainak, és úgy ítélték meg, hogy ezeknél a biztonsági követelmények utólagos kielégítése vagy technikailag

végrehajthatatlan, vagy rendkívül költséges. Ezt a vélekedést igen nehezen lehetett cáfolni, tekintve, hogy az atomerőmű biztonsága valójában nehezen volt értékelhető kizárólag az eredeti dokumentáció alapján. Szükséges volt, hogy az újraértékelés akkor elsősorban hazai erőkre támaszkodva történjen meg, és az atomerőművünkre vonatkozó esetleges bírálatokra saját válaszokat adhassunk. Fontos volt ez azért is, mert külföldi intézmények és vállalatok által végzett vizsgálatok eredményeit saját piaci érdekeik is befolyásolhatták. A felülvizsgálat hazai végrehajtását lehetővé tette, hogy addigra a biztonsági kutatások tekintetében jelenős hazai tapasztalat halmozódott fel, és az érintett intézmények összefogásával kialakulhatott a nemzetközileg is elismert hazai tudományos-műszaki bázis. Mindezek figyelembevételével került sor a Paksi Atomerőmű biztonságának a 90-es évek színvonalán való újraértékelésére az e célból indított és közel három év (1991–94) munkájával megvalósított AGNES (Advanced General and New Evalution of Safety) projekt keretében.


25

A projekt eredményeit összefoglaló jelentés [1] megállapítása szerint az atomerőmű akkori és hosszabb távú biztonságának megítélése alapvetően pozitív volt. A biztonsági rendszerek száma és teljesítőképessége kielégítőnek bizonyult, és az elemzések szerint a tervezési üzemzavarok esetén a környezetbe kikerülő radioaktivitás kisebb volt a hatóságilag engedélyezett szinteknél. Bebizonyosodott az is, hogy a szovjet konstrukciókra jellemző túlméretezésnek a VVER-440/213 típusú atomerőműveknél a biztonságot fokozó hatásai vannak. Igazolható volt az is, hogy a zónasérülés kockázata a reálisan végrehajtható (azóta már befejezett) biztonságnövelő intézkedések révén igen lényegesen tovább csökkenthető. A projekt eredményei alapján feltárt problémák további vizsgálata, majd a javasolt biztonságnövelő intézkedések megvalósítása elősegítette, hogy a Paksi Atomerőmű megfeleljen a nemzetközi elvárásoknak. A projekt további fontos eredménye volt, hogy egyrészt megteremtette az atomerőmű új biztonsági jelentésének alapjait. Ez ugyanis szükséges volt az 1994 szeptemberében létrejött nemzetközi Nukleáris Biztonsági Egyezmény teljesítésére, amely előírja minden szerződő ország atomerőművének biztonsági felülvizsgálatát és a vizsgálat

A felülvizsgálat alapvetően az alábbi négy tematikus értékelés elkészítésére koncentrált: n A speciális tervezési elvek teljesülésének vizsgálata keretében először került sor az egyszeres és a közös okú meghibásodások elemzésére, a tűzbiztonsági, elárasztási, nagyenergiájú csőtörési vizsgálatokra és a szándékolatlan bórhígulás lehetőségének felmérésére. n Az atomerőmű tervezése során még nem használtak valószínűségi elemzési módszereket. Az elkészített kockázatelemzés során felállítottuk a névleges teljesítményen fellépő, technológiai eredetű kiindulási eseményekhez tartozó eseményfákat, valamint a hibafákat. Megtörtént az emberi tényező kvantifikálása, és elkészült egy teljes megbízhatósági adatbázis. Mindezek alapján kiszámítottuk a zónakárosodási valószínűség becsült értékét, és sor került az érzékenységi és bizonytalansági vizsgálatokra. Becslést végeztünk a nagy radioaktív kibocsátás valószínűségére is. Ezeknek megfelelően a biztonságnövelő intézkedések prio-

2. ábra: Magyarország földrengés-veszélyeztetettsége (horizontális gyorsulási értékek 50 évre, 10% meghaladási valószínűség mellett)

Magyarország földrengés-veszélyeztetettsége

eredményeinek nemzetközi értékelését. Másrészt jelentősen hozzájárult a hazai nukleáris biztonsággal kapcsolatos hatósági követelményrendszer korszerűsítéséhez is. Az AGNES projekt — bár átfogó felülvizsgálatot hajtott végre — a célkitűzése szerint nem tartalmazta a biztonságot érintő valamennyi kérdés vizsgálatát, de nagy súlyt helyezett mindazoknak a problémáknak a tisztázására, amelyek az atomerőmű szállítója által nyújtott információk köréből hiányoztak, vagy ellenőrizhetetlenek voltak.

26

2013/1-2 ■

ritásainak meghatározására ajánlást lehetett készíteni. n Az üzemzavari elemzéseket a felülvizsgálat keretében a teljes tervezési terjedelemre elkészítettük. Az elemzések a tervező által eleve is vizsgált terjedelmen kívül kitértek olyan speciális esetekre, mint a nyomás alatti hőütés vagy a reaktorvédelem működésképtelenségének feltételezése mellett zajló tranziensek. n A korábban tervezett atomerőművek tervezési alapja általában nem tartalmazza az igen kis valószínűségű, de jelentős következményekre vezető súlyos baleseteket. A felülvizsgálat keretében megtörtént néhány alapvető baleseti folyamat determinisztikus elemzése, és következtetéseket vontunk le a tartályon belüli folyamatok és a konténmenten belüli jelenségek tekintetében, beleértve a radioaktív anyagok terjedését. Először került sor baleset-kezelési eljárások megfogalmazására. Az AGNES projekt legfontosabb eredménye abban állt, hogy a felülvizsgálat tanulságai alapján javító intézkedéseket, ezen belül biztonságnövelő


átalakításokat és további komplex elemzéseket fogalmazott meg. Lehetőséget biztosított a korábban megkezdett biztonságnövelő intézkedéssorozat elemeinek súlyponti átrendezésére, prioritások megadására.

A külső környezeti hatásokkal szembeni biztonság értékelése Az atomerőmű külső környezeti hatásokkal szembeni biztonsága közvetlenül összefügg az erőmű telepítésével, a telephely-kiválasztás kérdéseivel. A hajdani telepítési és tervezési gyakorlat döntően gazdaságpolitikai kérdésként kezelte a telephely kiválasztását, a külső hatásokkal szembeni biztonság érdekében pedig a biztonsági távolságokat, védőzónákat alkalmazta, és lényegében másodrendű kérdésként kezelte a környezeti hatásokkal szembeni biztonságot. Ennek ellenére a Paksi Atomerőmű telephelyét a hatvanas években a történelmi feljegyzések és a műszeres mérések alapján az ország egyik legkisebb veszélyeztetettségű területén jelölték ki,

s ennek alapján, illetve az 1970-es években érvényes földrengés-biztonsági követelmények figyelembevételével tervezték és építették. A későbbi vizsgálatok a telephely ilyen szempontból történő megválasztásának helyességét igazolták, ahogyan az a 2. ábrán is látható. A külső környezeti hatásokkal ös�szefüggő biztonsági követelmények viszont a nyolcvanas években radikálisan megváltoztak, szigorúbbak lettek, így a történelmi feljegyzésekből és műszeres regisztrátumokból meghatározható intenzitás alapján származtatott gyorsulásértéknél jóval kisebb valószínűségű, 10 -4/év meghaladási valószínűséggel jellemezhető megrázottság vált a tervezés alapjává. Arra, hogy ennek milyen súlyos következményei lehetnek, a nyolcvanas évek második felében a paksi telephelyen végzett geológiai, szeizmológiai vizsgálatok rámutattak. Nyilvánvalóvá vált, hogy a tervezés alapjaként figyelembe veendő maximális vízszintes gyorsulásérték legalább tízszer nagyobb, mint amit a tervezésnél számításba vettek. Az AGNES projekt végrehajtásával párhuzamosan, egyfelől a korszerű nyu-

3. ábra: A Paksi Atomerőmű telephelyére jellemző veszélyeztetettségi görbe (a talajfelszíni vízszintes gyorsulás értékeihez tartozó éves meghaladási gyakoriságok)

gati biztonsági elvárásokhoz igazodva, másfelől pedig a külső környezeti hatásokra vonatkozó aktuális ismeretekre tekintettel, szükség volt az atomerőmű biztonságának a külső hatások szempontjából való felülvizsgálatára is. Bár ez a felülvizsgálat nem az AGNES projekt programjának keretében zajlott, az első eredményekről szintén az [1] jelentésben számoltunk be. Ennek keretében felmértük az összes valószínűsíthető, a biztonságot veszélyeztető külső környezeti hatást. Vizsgáltuk az atomerőmű telephelyén lehetséges természeti eredetű veszélyforrásokat, valamint a telephelyen és környékén végzett emberi tevékenységhez köthető veszélyeket. Nyilvánvaló volt, hogy az atomerőmű földrengésbiztonsága a külső környezeti hatásokkal szembeni biztonság kulcskérdése. Ezért 1993-ban a földrengés-veszélyeztetettség vizsgálatára és az erőmű megerősítésére a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakértő támogatásával és az Országos Atomenergia Hivatal felügyelete mellett egy átfogó, több évig tartó programot indítottunk. Ennek keretében végül sor került az atomerőmű telephelyére és tá4. ábra: Tipikus megerősítések épületszerkezetre és csővezetékre


27

gabb környezetére vonatkozó komplex földtudományi vizsgálatra [2], a telephelyre jellemző mértékadó földrengés meghatározására (3. ábra), valamint az annál ritkább földrengések jellemzőinek valószínűségi meghatározására [3, 4]. Kidolgoztunk és alkalmaztunk egy olyan technológiai, megerősítési és minősítési koncepciót, amely biztosítja, hogy még a 10 000 évenként egyszer előforduló rengés esetén is a reaktor leálljon, lehűthető és tartósan hűthető maradjon, és az aktivitás visszatartása biztosítva legyen [5]. A koncepció két szakaszban valósult meg. A könnyen végrehajtható, legsürgősebb megerősítések még egy előzetes, felülbecsült földrengésinputra

1994–1995-ben megtörténtek. Ekkor a kábeltálcák, a villamos és irányítástechnikai keretek, szekrények, az akkumulátortelepek rögzítésének ellenőrzése, illetve a főépület különböző helyiségeit elválasztó, nem szerkezeti válaszfalak állékonyságának ellenőrzése, illetve mindezek megerősítésének megtervezése és kivitelezése történt meg. A komoly előkészítést igénylő megerősítések tervezése és kivitelezése 1998-ban kezdődött, és 2002 végéig befejeződött (két ilyen tipikus megerősítést mutat a 4. ábra). Az elvégzett munka jellemzésére elég egy számot ismertetni: több mint 2 500 tonna acélszerkezetet építettek be az erőmű megerősítésére. A feladat megvalósíthatósága érdekében a szerkezetek és a rendszerek dinamikai számításának módszerét és a minősítési eljárást azok biztonsági és földrengés-biztonsági osztálya szerint differenciáltuk. Kombináltuk az atomerőmű tervezéséhez előírt, szabványos módszereket és az újraminősítéshez kidolgozott elemzési és empirikus minősítési módszertant. A módszertan kiválasztását egyedülálló robbantásos kísérletekkel, próbaszámításokkal és numerikus kísérletekkel alapoztuk meg.

28

2013/1-2 ■

A földrengés-biztonsági program keretében kidolgoztuk az üzemeltető személyzet számára azt az üzemzavarelhárítási utasításrendszert, ami meghatározza a teendőket földrengés esetén. Az ilyen helyzet kezelése a személyzet rendszeres képzésének immáron ugyanúgy része, mint bármely más rendkívüli eseményé. A program végén valószínűségi biztonsági elemzés igazolta [6], hogy az elvégzett intézkedések a biztonság „szükséges és elégséges” szintjét eredményezték. A 2007-ben elvégzett második időszakos biztonsági felülvizsgálat pedig megerősítette, hogy a földrengésbiztonság megvalósítása megfelel az aktuális nemzeti és a nemzetközi normáknak. A feladat egyedülálló komplexitású volt, hiszen egy lényegében földrengésre nem tervezett erőművet kellett egy jelentős megrázottságra megerősíteni és minősíteni. Ez a projekt a Paksi Atomerőmű legnagyobb és másfél évtizedig tartó biztonságnövelő programja lett.

Tervezési üzemzavarra vonatkozó elemzések Jóllehet az atomerőmű eredeti engedélyezési dokumentumaiban szereplő biztonsági elemzések, amelyek a korabeli számítástechnikai eszközök segítségével készültek, alapvetően hiteleseknek voltak tekinthetők, mégis sok szempontból érte őket kritika a nemzetközi felülvizsgálók részéről. Ezért mindenképpen indokolt volt a megismétlésük és kiegészítésük. Tekintve, hogy a korábbi elemzések köre nem volt teljes, feltétlenül szükségessé vált a tervezési üzemzavarok között vizsgált esetek körének bővítése az atomerőműveket üzemeltető országok évtizedes gyakorlata alapján kialakult teljes kezdeti eseménylistára, amelyet még ki kellett egészíteni a VVER típus


sajátos rendszerei következtében megjelenő további esetekkel. Az eredeti elemzések egyik szembetűnő hiányossága volt a minőségbiztosítás legfontosabb elemének, az ellenőrzést lehetővé tevő dokumentáltságnak a nem kielégítő volta. Ez a dokumentálási probléma több igen fontos területen is tapasztalható volt, aminek kiküszöbölésére maximális mértékben törekedtünk az elemzések megismétlése során. n Biztosítottuk, hogy csak megfelelő referenciával rendelkező adatokat használjunk, amelyeknek — ha szükséges volt — a bizonytalanságát is meghatároztuk. n Csak ellenőrzött, validált eszközö-

ket alkalmaztunk a számítások elvégzésére. Nemzetközileg ismert, elfogadott kódokat alkalmaztunk a felhasználás körülményeinek pontos megadásával. Ahol lehetséges volt, a VVER- vagy a paksi sajátságokat figyelembe vevő speciális kísérleti vizsgálatokkal hajtottuk végre az ellenőrzést. n Az elemzések input adatait, a modellezés módját (nodalizáció) archiváltuk, hogy a számítás később bármikor megismételhető legyen. Egy ilyen nodalizáció részlete látható az 5. ábrán. n Az elemzések kezdeti eseményeinek meghatározásánál valamennyi üzemállapotot figyelembe vettük. n Az üzemzavar-elemzéseket az egyszeres meghibásodás feltételezésével végeztük el, hiszen a biztonsági rendszereket is úgy tervezték, hogy azok egyszeres meghibásodás ellen védettek legyenek. n Általában realisztikus, ún. „best- estimate” kódok felhasználására került sor, a szükséges és elégséges konzervativizmusnak a kezdeti és határfeltételekben történő, pontosan definiált biztosításával. Az üzemza-

5. ábra: A primer kör nodalizációjának és modellezett biztonsági rendszereinek egyik részlete [7]

var-elemzések kezdeti feltételeiben — konzervatív módon — a normál üzemi állapotot az üzemeltetési feltételek és korlátok által limitált szélső értékeivel, járulékosan az egyes mennyiségek mért értékeinek bizonytalanságával vettük figyelembe. Mivel az egyes állapotok kritikus paraméterei esetében az elemzési eredmények szempontjából a konzervatívan megválasztható szélső értékek nem mindig egyértelműek, ezért az elemzések lehetséges céljai szerint az adott üzemzavar elemzését több különböző irányban szélsőségesen megválasztott paraméter variálásával is elvégeztük. Ezzel biztosítottuk, hogy az üzemzavar-elemzések terjedelme (a kiinduló állapotok tekintetében) lefedi a normál üzemi állapotok egész halmazát, ráadásul ez minden blokkra egyszerre igaz, továbbá a reaktorok fűtőelemcseréje közötti kampányok nagyobb halmazára is megfelelő a lefedettség.

A gazdaságosabb üzemanyagciklus megvalósítása érdekében az elmúlt években több alkalommal sor került az alkalmazott üzemanyag módosítására, majd később a reaktorok hőteljesítményének emelésére. Ezek, illetve a kapcsolódó egyéb műszaki átalakítások az üzemzavar-elemzések összes eredményét megváltoztatják, emiatt az atomerőmű biztonságosságát bizonyító minden számítást újfent meg kellett ismételnünk. Az új számításokkal kvantitatív módon vizsgáltuk az erőmű tervezett üzemi és üzemzavari állapotaiban, hogy milyen mértékűek a változások, illetve bebizonyítottuk, hogy az átalakítások következtében a biztonsági elfogadási kritériumok teljesülnek, a biztonsági tartalékok mértéke kedvező irányban változik [8]. A megismételt elemzések eredményei egyértelműen igazolták, hogy sem a biztonsági korlátok túllépése (forráskrízisig meglévő tartalék, üzemanyaghőmérséklet és entalpia, primer és sze-

kunder köri nyomás, az üzemanyagpálca burkolathőmérséklete és oxidáció, a hermetikus tér igénybevétele, az esetleges radioaktív kibocsátások mértéke), sem a korlátokig rendelkezésre álló tartalék érdemi csökkenése nem történt meg az üzemanyag változtatása, valamint a teljesítménynövelés hatására, sőt számos esetben a biztonsági tartalékok még nőttek is.

Valószínűségi biztonsági elemzések Az atomerőművünk tervezésekor még nem terjedtek el a különféle kockázatelemzési vagy valószínűségi biztonsági elemzési módszerek. Ezek elvégzésére és az eredmények alkalmazására az elmúlt évtizedekben fokozatosan került sor. Az elvégzett valószínűségi alapú biztonsági elemzések segítségével határoztuk meg a feltételezhető kezdeti események miatti üzemzavari folyamatokból


29

adódó, a mélységi védelem első három szintjének együttes sérülését eredményező (aktívzóna-sérülés, olvadás) miatti kockázatot. Azonosítottuk a kockázatot legnagyobb mértékben befolyásoló tényezőket, lehetséges további javító intézkedéseket fogalmaztunk meg, amelyek segítségével még tovább növelhető volt a nukleáris biztonság, azon belül is csökkenthető volt a nagy hozzájárulású üzemzavari folyamatok (kezdeti események) kockázati részaránya. Így lehetővé vált a blokk biztonságának számszerű értékelése az elemzésekben figyelembe vett kockázati tényezők (kezdeti események, hardvermeghibásodások, nem megfelelő emberi beavatkozások) terjedelmében. Feltárhatók lettek azon összetevők, illetve gyenge pontok, amelyekre a biztonság színvonalának megőrzése, illetve javítása érdekében fokozott figyelmet kell fordítani. Kijelölhetők voltak a biztonságnövelés célszerű irányai a valószínűségi alapú elemzések szemszögéből. A kitűzött alapvető célokkal összhangban a valószínűségi alapú biztonsági elemzések elsődlegesen a zónasérüléshez vezető üzemzavari

eseményláncok modellezésére és valószínűségi alapú értékelésére, azaz a zónasérülés kockázatának számszerű kifejezésére irányultak. Az üzemanyagátrakásra, főjavításra történő leállás egyes üzemállapotaiban a zónasérülésen túl önálló végállapotként vizsgáltuk a primer köri hűtőközeg forrását a zónában, amennyiben az közvetlen radioaktivitáskijutással jár, jelentősen növelve az erőművi személyzet sugárterhelését. Hasonlóan a tervezési üzemzavarok determinisztikus elemzéseihez, a valószínűségi alapú biztonsági elemzések kezdeti eseményei a technológiai rendszerek meghibásodásából, illetve kezelői hibából származó, belső eredetű kezdeti eseményekre, valamint az ún. belső és külső veszélyforrásokra, illetve hatásokra bonthatók. A belső eredetű kezdeti eseményeket teljes körűen vizsgáltuk, figyelembe véve a gépészeti, irányítástechnikai, illetve villamos alrendszerbeli meghibásodásokat, valamint az emberi tevékenység miatt feltételezhető üzemzavari folyamatokat. A belső veszélyforrások közül elsősorban a tűz, valamint a belső elárasz-

6. ábra: A zónasérülés gyakoriságának változása 1995–2011 között

5.0E4.5E-04 Tűz és belső elárasztás kezdeti események 4.0E-04

Technológiai kezdeti események, leállított állapot, Technológiai kezdeti események, teljesítmény üzem

3.5E-04 3.0E-04 2.5E-04 2.0E-04 1.5E-04 1.0E-04 5.0E-05 0.0E+00 1995

30

1996

2013/1-2 ■

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009


2010

2011

tás hatása jelenthet számottevő kockázati tényezőt, míg a külső hatások tekintetében a különböző intenzitású földrengésekből származó zónasérülés gyakorisága a jelentősebb. A valószínűségi elemzésekben mindezen tényezők vizsgálatára sor k erült. A felhasznált módszerek a nemzetközi gyakorlatban legáltalánosabban javasolt kockázatelemzési eljárásokra épültek, és az alábbi elemeket tartalmazzák: n az erőművi üzemállapotok definiálása a valószínűségi alapú biztonsági elemzés szempontjai szerint, n a kezdeti események és gyakoriságuk meghatározása üzemállapotonként, n eseményfák, eseményláncok kidolgozása, n rendszer‑megbízhatósági elemzés, hibafa-építés, n az összefüggő hibák elemzése, n az emberi megbízhatóság elemzése, n a bemenő adatok, megbízhatósági jellemzők meghatározása, n az üzemzavari eseményláncok, a kockázat számszerű értékelése, beleértve az érzékenységi és bizonytalansági elemzéseket is, n az eredmények értelmezése, következtetések, a biztonságnövelés lehetős égeinek megfogalmazása. Az elemzések egy igen fontos, más elemzési módszerekkel nem számszerűsíthető eleme az emberi megbízhatóság valószínűségi alapú leírása. Az emberi tényezőnek az atomerőművi blokk biztonságában játszott kiemelten fontos szerepe miatt a kezelői megbízhatóság értékelése olyan módszer alkalmazásával történt, amely a lehető legjobban tükrözi a paksi blokkokra jellemző üzemviteli és üzemzavar-elhárítási körülményeket. Az üzemzavar közbeni kezelői tevékenység valószínűségi leírásának alapját a Paksi Atomerőmű teljes léptékű szimulátorán több alkalommal végrehajtott kezelői megbízha-

tósági kísérletek során gyűjtött adatok elemzésének eredményei képezték. Összhangban a nemzetközi gyakorlattal, a hazai szabályozás is azt várja el, hogy az egyes blokkok teljes zónasérülési gyakorisága legyen kisebb, mint 10 -4/reaktorév, a nagy radioaktivitás-kibocsátás gyakoriságát pedig baleset-kezelési intézkedésekkel kell elfogadható, az előbbinél legalább egy nagyságrenddel alacsonyabb szintre csökkenteni. A jelenlegi ismereteink [9] alapján annak valószínűsége, hogy egy kampány során vagy a kampányt követő üzemanyag-átrakásra/főjavításra történő leállás alatt belső eredetű kezdeti esemény, tűz vagy belső elárasztás miatt zónasérülés következik be: 1,71·10-5. A földrengés miatti kezdeti eseményekből származó zónasérülési gyakoriság várható értéke valamennyi gyorsulástartományt figyelembe véve: 4,31·10 -5/év. Az összes eddig vizsgált kezdeti eseményt figyelembe véve tehát a földrengés a meghatározó kockázati összetevő. A földrengések kivételével a vizsgált kezdeti eseményekre, ill. üzemállapotokra vonatkozó összegzett átlagos éves zónasérülési valószínűség több mint egy nagyságrenddel kisebb, mint az AGNES projekt keretében végzett első átfogó valószínűségi alapú biztonsági elemzés elkészítésekor csupán a névleges teljesítményű üzemre és a belső eredetű eseményekre kapott kockázati érték, ahogyan ez a 6. ábrán is látható. A számottevő — és az élő valószínűségi alapú biztonsági elemzések gyakorlata segítségével folyamatosan figyelemmel kísért — javulás — kimutatottan — elsősorban a bevezetett biztonságnövelő intézkedések eredménye. A javító intézkedések hatására egyrészt növekedett a biztonság, másrészt az egyes feltételezhető belső események által kiváltott üzemzavari eseménylán-

cok kockázathoz való hozzájárulása is kiegyenlítettebbé vált.

Biztonságnövelő intézkedések Az atomerőmű biztonságának növelését célzó tevékenység 1986-ban, tehát még a 4. blokk üzembe helyezése előtt kezdődött. Kezdetben a szállító által javasolt intézkedések vizsgálata és megvalósításának előkészítése állt a tevékenység középpontjában, majd a biztonságnövelő intézkedések körét fokozatosan bővítettük és pontosítottuk a blokkok üzemeltetése során felismert nem megfelelő megoldások értékelése, valamint a külföldi erőművekből érkező üzemi tapasztalatok feldolgozása alapján. Az AGNES projekt eredményei segítségével a feladatok listáját felülvizsgáltuk és azok prioritásait biztonsági jelentőségük alapján állapítottuk meg. A biztonságnövelés terén folyó tevékenységünket a célokat tekintve az alábbiak szerint csoportosítottuk: n a berendezések igénybevételének csökkentése (pl. reaktortartály nyomás alatti hőütéskockázatának mérséklése); n a biztonsági berendezések megbízhatóságának növelése (villamos betáplálás, tűzbiztonság, a védelmek diverzitása, a gőzfejlesztők üzemzavari tápvízellátása stb.); n a tranziens kezelés javítása (a gőzfejlesztő kollektor törésének kezelése, a mesterséges feszmentesítés megszüntetése stb.); n a konténment felülvizsgálata (a zsompok védelme, hidrogénkezelés, az épületszerkezet, a kábelezés és a műszerezés viselkedése extrém körülmények stb.); n a földrengésállóság növelése; n az operátort támogató eszközök és eljárások, az operátori megbízhatóság növelése.

Az 1996-ban befejezett első időszakos biztonsági felülvizsgálat megerősítette a kitűzött intézkedések és a rangsorolásuk helyességét, valamint az intézkedések végrehajtásához jogi keretet is adott. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 1992-ben a régebbi VVER-440 blokkokkal foglalkozó programját kiterjesztette a Pakson is alkalmazott V-213 típusra is, 1995-ben elkészült egy összeállítás ennek a típusnak az esetleges biztonsági problémáiról. A dokumentum megállapításai szinte tökéletes korrelációban voltak a saját, önállóan kialakított biztonságnövelő programunkkal. Ezt támasztotta alá az az 1996-ban lefolytatott helyszíni NAÜ-felülvizsgálat is, amely éppen ezt a programunkat elemezte az említett dokumentum tükrében. Az összehangolt intézkedési program végrehajtása 2002-ben befejeződött [10] — ahogyan a 6. ábrán már bemutattuk —, jelentősen javítva az erőmű biztonságát, s egyúttal lehetőséget nyújtott a világban addig felhalmozott üzemeltetési tapasztalat hasznosítására is. A Paksi Atomerőmű biztonsága világszínvonalúvá vált, elérte a hasonló korú nyugati atomerőművek biztonságának szintjét. A biztonságnövelő intézkedések eredményes végrehajtása egyúttal biztos alapot nyújtott a stratégiailag legfontosabb céljaink, a teljesítménynövelés és az üzemidő-hosszabbítás megvalósításához. A VVER-erőművek szakértői között rendszeres konzultáció és tapasztalatcsere folyt a biztonságnövelési programok végrehajtása kérdéskörében. Ez jótékonyan befolyásolta a munka hatékonyságát annak ellenére, hogy az egyes országokban működő erőművek által követett irányok nem mindig egyeztek. A 90-es években a három középeurópai VVER-üzemeltető ország


31

közös témákkal pályázott PHAREtámogatásra. Ez a törekvés Brüs�szelben is kedvező fogadtatásra talált. Az így kezdeményezett programoktól számottevő segítséget kapunk az aktuális feladatok megoldásához (pl. a buborékoltatókondenzátor vizsgálata, a gőzfejlesztő tömörtelenségének kezelése). Korábban jelentős erőket fordítottunk biztonsági elemzéseink megújítására, a vizsgálati terjedelem kiterjesztésére. Így az egyes biztonságnövelő intézkedések megtervezése, végrehajtása során minden alkalommal elkészülhettek a szükséges biztonsági megalapozások, amelyekben rendre bemutattuk a tervezett konkrét intézkedés biztonságra gyakorolt hatását, számszerűsítettük a kockázatcsökkenés mértékét. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a program keretében végrehajtott fontosabb biztonságnövelő átalakításainkat. A hermetikus tér padlóösszefolyóinak (box-zsomp) védelme eldugulás ellen A csőtöréses folyamatokban nem zárható ki, hogy a nagy energiájú víz- vagy gőzsugarak a berendezések hőszigetelő

anyagát elsodorva a zsompösszefolyók szűrőit eltömítik. Ekkor a zónahűtéshez szükséges víz visszavezetése az üzemzavari hűtőszivattyúkhoz, a hermetikus tér hűtését biztosító sprinklerszivattyúkhoz oly mértékben lecsökkenhet, ami végső soron a reaktorzóna jelentős károsodásához, illetve a hermetikus tér sérüléséhez vezethet. A problémát a zsompszűrők átalakításával (új típusú szűrési technológia, a szűrőfelület növelése) kellett megoldani. Az eredeti, szovjet gyártmányú szűrőelemeket a nemzetközi és hazai kutató-fejlesztő intézetek ajánlata, valamint finn referencia alapján kifejlesztett, a 7. ábrán is látható elemekkel váltottuk fel. Az üzemzavar kialakulásakor leváló szigetelés mennyiségének meghatározására alkalmazott kritériumok az USA nukleáris hatósága (NRC) útmutatóinak megfelelően történt. Az elméleti törmelékbefogási kapacitás az eredeti szűrőnél 75–95 kg volt, az új szűrők esetében kísérletekkel igazoltuk ennek a tízszeresét. Az új, passzív elven működő szűrőelemek a régiek helyére kerültek beépítésre. A szűrőrendszer kiépítése jelentősen csökkentette a biztonsági rendszerek szivattyúinak meghibáso-

7. ábra: A hermetikustéri zsomp szűrők beépítése

dási kockázatát a hűtőközeg-vesztéses üzemzavarok esetén. A kisnyomású ZÜHR tartályok leürülés utáni visszatöltődésének megakadályozása A hűtőközegvesztéssel járó üzemzavar kezelése során a hűtővíztartályok leürülése után megkezdődik a boxzsompról a hűtővíz visszakeringetése. Az eredeti terv szerint csak adminisztratív intézkedésekkel és kezelői beavatkozásokkal lehetett megakadályozni, hogy a visszakeringtetett víz ne a tartályokat töltse újra. A kezelői beavatkozások esetleges elmaradásakor a hűtéshez szükséges víz mennyisége oly mértékben csökkenhetett volna, hogy az veszélyeztetné a reaktorzóna állapotát, a hermetikus tér épségét. Az átalakítás kizárta ennek a körülménynek a kialakulását. Szigetüzemképző automatikák telepítése A szigetüzemképző automatika feladata az atomerőművi blokk hálózatról történő leválasztása olyan villamosenergia-rendszeri üzemzavarok alkalmával, amikor a hálózati frekvencia megváltozása a blokk további üzemelésére nézve káros hatású lehetne. A hálózatról való ilyen automatikus lekapcsolódás a saját háziüzemi ellátás képességének megőrzése mellett

biztosítja az esetleges károsodások elkerülését és a villamosenergia-rendszer gyors újrafelépítését is. A védelem beállítási értékeinek meghatározása oly módon történt, hogy abban az esetben indul a házi szigetüzemre való lekapcsolás kezdeményezése, amikor az országos hálózat rendszermentő automatikáinak nem sikerült az alaphálózati összeomlás elkerülése érdekében végrehajtott fogyasztói korlátozásokkal (egyes kiválasztott nagy fogyasztók lekapcsolásával) megállítani a frekvencia csökkenését, azaz a blokkok további tartós üzemeltetése az

32

2013/1-2 ■


alacsony frekvenciaértékek (elsősorban turbinakorlátok) miatt nem lehetséges.

8. ábra: A biztonságnövelő program egyik legfontosabb eleme: a kiegészítő üzemzavari tápvízrendszer áthelyezése védett épületbe

A Pihentetőmedence hűtőrendszere megbízhatóságának javítása A pihentetőmedence két hűtőköre eredeti állapotában csak akkor lehetett tartaléka egymásnak, ha mind technológiai, mind villamos betáplálás és mind a biztonsági hűtővíz (BHV) oldalról biztosítva volt a berendezések rendelkezésre állása. A két rendszer szétválasztható módon történő összekötésével bármelyik, az egyébként redundáns hűtőkörök szivattyúi, illetve hőcserélői egymás tartalékaivá váltak. Ehhez a biztonságnöveléshez járult hozzá a keringtetőszivattyúk motorjai villamos betáplálásának a harmadik biztonsági rendszerről történő kiépítése, ami a két biztonsági rendszer meghibásodása esetén is biztosítja a pihentetőmedence hűtését. A blokkok átrakási időszakaiban, a BHV rendszerek karbantartása alatt az ikerblokkon nem volt biztosítható a tartalék hűtővízrendszer. Emiatt a reaktor teljes zónakirakásos állapotában, amikor a pihentetőmedencék hőterhelése kiugróan magas, nem lehetett a BHV-rendszert karbantartásra kiadni. A megvalósított átalakítást követően a pihentetőmedence hűtőköre mindhárom rendszerről hűthető lett. a Kiegészítő üzemzavari tápvízrendszer (KÜTR) átalakítása, a szivattyúk áttelepítése a primer körbe A KÜTR korábbi (turbinagépházi) el-

helyezkedéséből adódóan ki volt téve az ott keletkező tűz, csőszakadás káros hatásainak. Ezért szükségessé vált a szivattyúknak és csővezetékeknek a gépházból való kitelepítése a gőzfejlesztők üzemzavari tápvízellátásának javítása érdekében. A valószínűségi biztonsági elemzések szerint kockázatcsökkentési hatékonyságát tekintve ez az átalakítás az egyik legjelentősebb.

A 8. ábrán látható kiegészítő üzemzavari tápszivattyúk az ellenőrzött zó-

na egy védett helyiségébe kerültek át. A betápláló vezetékek a primer köri épület folyosóin haladnak keresztül, így védettek az említett veszélyektől. A szivattyúk két új közös szívó gerincvezetékkel csatlakoznak az udvartéren lévő két blokkra közös, 3 db 1000 m3-es sótalanvíz-tartályra. Az egyes szivat�tyúktól mennyiségszabályozón, visszacsapó szelepeken és elzáró tolózárakon át jut a víz a gőzfejlesztőkig. Az egyes tápfejvezetékeken egy-egy szintszabályozó szelep, visszacsapó szelep és elzáró tolózár került beépítésre. A két szivattyú nyomóága össze van kötve, de kiszakaszoló szerelvénnyel a két ág egymástól elkülöníthető. Mindkét blokkra lehetőség van egy független külső betáplálás (pl. tűzoltóautó) csatlakoztatására, egyben a két blokk összeköttetését is lehetővé teszi kézi működtetésű armatúrákon keresztül. Üzemzavari gázeltávolítás a fővízkörből Csőtöréses üzemzavarok során nem kondenzálódó gázok (pl. H2) fejlődhetnek a primer körben az üzemanyagköteg burkolatának magas hőmérsékletű

oxidációja következtében. A keletkező gázok a primer kör magas pontjain ös�szegyűlve hűtési problémához vezethetnek. A gázok eltávolításáról gondoskodni kell, mert a reaktor felső keverőterét kitöltő gázpárna megakadályozhatja a stabil természetes cirkulációt. A biztonságos gázeltávolítás érdekében gázeltávolító rendszer kiépítése vált szükségessé. A rendszer a meglévő primer köri légtelenítő csővezetékek felhasználásával, kiegészítésével a kéziarmatúrák villamos hajtásúra cserélésével, illetve új villamos hajtású armatúrák beépítésével lett kialakítva. A fővízkör magas pontjain felhalmozódó nem kondenzálódó gázokat az alábbi helyekről távolítjuk el: a reaktor, a gőzfejlesztők és a hurkok légtelenítőiből a meglévő légtelenítők felhasználásával. A robbanásveszélyes hidrogénkoncentráció megakadályozása a hermetikus térben tervezési üzemzavarok esetén A hermetikus tér meghatározott pontjain, blokkonként 16 db, katalitikus elven működő, platinalemezeket tartalmazó hidrogénrekombinátort szereltünk fel, amely csőtöréses üzemzavarok esetén


33

megakadályozza, hogy a primer körből kikerülő vagy a hermetikus tér fémfelületeinek oxidációja során képződő hidrogén koncentrációja elérje a robbanásveszélyes mértéket. A reaktorvédelem rekonstrukciója A digitális automatizálási technológiák jelentősen fejlődtek az elmúlt évtizedekben. A korszerű, nagy feldolgozási kapacitással rendelkező folyamatirányító rendszerek lehetővé tették kifinomultabb algoritmusok alkalmazását az egyes kezdeti események azonosítására. Élve az új technikák adta lehetőségekkel, integrált védelmi rendszert létesí-

tettünk olyan módon, hogy az irányítástechnikai technológia megváltoztatása mellett nemcsak a rendszer architektúráját, hanem a funkcionalitását is módosítottuk. A rendszernek a vezénylőben elhelyezett ellenőrző panelje látható a 9. ábrán. A konzekvensen háromszorozott redundancia biztosítja az egyszeres meghibásodási kritérium teljesülését. Az integrált rendszerben a reaktor gyorsleállítási és a zóna üzemzavari hűtési funkciói csaknem azonos bemeneti jelfelületet igényelnek, ami lehetővé tette az érzékelők számának markáns csökkentését. A korszerű di-

9. ábra: A reaktorvédelmi rendszer vezénylőben elhelyezett panelje

gitális technológia jelentős feldolgozási kapacitása révén biztosítja a lehetőséget egyes funkciók finomítására és az egyes beavatkozások következetes sorrendiségének megvalósítására. A diverzitás elvét biztonságtechnikailag indokolt mértékben alkalmaztuk. Funkcionális szempontból ez azt jelenti, hogy valamennyi kezdeti eseményt, ami a reaktor gyorsleállítását eredményezi, legalább két fizikailag független paraméter alapján kell érzékelni. Az egyes készleteken belüli rendszerstruktúra pedig követi a funkcionális diverzitás következtében bevezetett belső feladatallokálást. A védelmi rendszer üzem közben folyamatosan ellenőrzi önmagát és környezetét, hogy az esetleges meghibásodásokat detektálja. Ha az önteszt hibát észlel, akkor erről jelzést küld az operátor számára a biztonsági ellenőrző rendszerre, és a kimeneteit az előre meghatározott biztonságos irányba állítja. A primer köri túlnyomásvédelmi rendszer átalakítása Az eredetileg kialakított rendszer a reaktor lehűtött, hideg állapotában nem valósított meg túlnyomásvédelmi funkciót. A biztonsági elemzések is rámutattak arra, hogy ilyenkor a ridegtörés kialakulása jelentős veszélyforrás

lehet. A hideg állapotban szükséges túlnyomásvédelem egy új lefúvatóág beépítését vagy a jelenlegi ágaknak az üzemitől eltérő paramétereken történő működtetését igényelte. A rendszerfunkciót kibővítettük egy másik nagyon fontos lehetőséggel, alkalmassá téve az ún. primer köri „bleed and feed” eljárás megvalósítására. Ez többszörös meghibásodások esetén lehetővé teszi az akítv zóna alternatív hűtését, valamint radikális nyomáscsökkentéssel elkerülhetővé teszi a romboló hatású, nagy nyomáson lejátszódó súlyos baleseti folyamatokat.

34

2013/1-2 ■


Ezen új funkciók érdekében — a gőz, a telített és alulhűtött víz lefúvatása esetén — a fázisátmenetekben és nitrogénre egyaránt folyamatosan garantálni kell a szelepek működését.

10. ábra: A buborékoltatókondenzátor vizsgálatához kialakított BC V213 kísérleti berendezés

A mesterséges feszültségmentesítés megszüntetése Az erőmű 1. és 2. blokkjának létesítéséhez szállított eredeti biztonsági dízelek tulajdonságai miatt a zónahűtő rendszer működésével járó tranziensek során a biztonsági villamos betáplálás sínjeit le kellett választani a hálózatról, és a dízelek felőli táplálásra kapcsolni. Ez többletigénybevételt jelentett a dízelek számára, ugyanakkor feleslegesen fosztotta meg a személyzetet attól a lehetőségtől, hogy igénybe vegye a hálózat felőli betáplálást. A mesterséges feszültségmentesítés megszüntetésére irányuló átalakítás a dízelgenerátor fordulatszám-szabályzó és vezérlő egységének cseréjét, valamint az indítási logika módosítását jelentette. A 3. és 4. blokkon az ottani dízelek eltérő konstrukciójának köszönhetően a fordulatszabályzó ilyen cseréjére nem volt szükség. A gőzfejlesztő tömörtelenségének kezelése A primer körből a szekunder körbe történő átfolyás a gőzfejlesztőben (PRISE) az egyetlen olyan tervezési üzemzavar, ahol az aktív hőhordozó a gőzfejlesztőben a primer köri kollektorfedél felnyílása vagy a hőátadó csövek törése következtében a gőzvezetékeken és a biztonsági szelepeken keresztül közvetlenül — a konténment visszatartó funkcióját megkerülve — az atmoszférába kerülhet. Ezért erre vonatkozóan egy komplex átalakítási csomagot hajtottunk végre: n A gőzfejlesztő primer köri kollektorok fedele szerkezeti kialakításának módosítása a fedél felnyílásakor kialakuló átfolyási mennyiség csökkentése céljából.

n Automatikus jelképzés megvalósítá-

sa a reaktorvédelemben a szükséges beavatkozásokkal együtt.

n Hatékony

üzemzavari nyomáscsökkentő befecskendezés a térfogat-kiegyenlítőbe, közvetlenül a nagynyomású zóna üzemzavari hűtőrendszeri szivattyúitól. n A tervezésen túli üzemzavarok kezeléséhez tartalékvíz-utánpótlás biztosítása a lokalizációs toronytálcák vízkészletének felhasználásával. n Olyan, a hermetikus tér irányába történő nagy kapacitású lefúvatási lehetőség kiépítése a gőzfejlesztők szekunder oldali vízteréből, ami megakadályozza a gőzfejlesztők esetleges feltelését, és a vízre, illetve kétfázisú közegre nem feltétlenül minősíthető gőzfejlesztő biztonsági szelepek felnyílását. A blokk- és a tartalékvezénylők baleseti jódszűrő rendszere A blokkvezénylők kiszolgálhatóságát (a személyzet ott-tartózkodásának feltételeit) biztosítani kell még a súlyos baleseti helyzetekben is. Ennek érdekében megvalósítottuk a blokk- és tartalékvezénylők jódszűrt szellőzését. Építészeti beavatkozásokkal biztosítottuk az érintett terek légtömörségét, a szellőztető rendszerbe új szűrőket építettünk be. Kidolgoztuk a rendszer

üzembe vételének kézi és távvezérlésű algoritmusait. Magas pH-jú vízüzem bevezetése a szekunder körben Az atomerőművi blokkok üzembe helyezése után néhány évvel a szekunder

körben számos korróziós probléma mutatkozott. Nagymennyiségű korróziós termék halmozódott fel a gőzfejlesztők hőátadó csövein, ami a vizsgálatok szerint a nagynyomású előmelegítő csövek, a cseppleválasztó hőátadó felületek és a tápvíztraktus-vezetékeinek anyagának fogyásából adódott. A vizsgálatok szerint a szekunder köri vízüzem módosításával, azaz a magas pH-jú vízüzem bevezetésével minimálissá válik a gőzfejlesztők korróziós kockázata, és jelentősen csökkennek a szekunder köri korróziós problémák is. A vízüzemváltáshoz a szekunder körben „réztelenítési” programot indítottunk, melynek a legfontosabb része a régi rézcsöves kondenzátorok cseréje volt. Az új vízüzem bevezetésének tapasztalatai szerint a változás valóban kedvező hatást gyakorolt a gőzfejlesztők üzemi körülményeire. A hermetikus tér funkciójának vizsgálata és megbízhatóságának növelése A 90-es évek elején a nemzetközi szakértői körökben kritikák és kéte-


35

11. ábra: A „Szubkritikusság” KBF állapotfa-kiértékelésének eredményét megjelenítő képernyő (szimulált „súlyosan veszélyeztetett” állapot)

lyek fogalmazódtak meg a speciális, csak a V-213 reaktoroknál alkalmazott buborékoltatókondenzátor (BK) megfelelőségével kapcsolatban. A rendelkezésre álló eredeti tervezői dokumentáció alapján a felvetett kérdéseket nem lehetett megválaszolni. Az EU egy Phare-projektet hagyott jóvá a BK kísérleti

minősítésére. A projekt 1999‑ben befejeződött, azonban időhiány miatt nem tudott minden nyitott kérdést lezárni. Az érintett erőművek (Paks, Dukovany, Bohunice, Mochovce) konzorciuma 2002-ben újabb kísérleteket végeztetett el az elektrogorszki berendezésen (a kísérleti berendezés kialakítása látható a 10. ábrán). A munkák az OECD NEA irányító csoportjának szakmai felügyelete mellett zajlottak. A tesztek eredményei, valamint az elvégzett számítások alapján maradéktalanul igazolható volt, hogy a buborékoltatókondenzátor megfelelően látja el tervezési funkcióit [11]. Az emberi hibázás lehetőségének csökkentése Elkészült és átadásra került a Karban-

tartó Gyakorló Központ. A központ

36

2013/1-2 ■

egyedülálló, mivel a benne elhelyezett, oktatási célokat szolgáló primer köri nagyberendezések nem makettek, hanem valósak (reaktor, gőzfejlesztő stb.). Megtörtént a szimulátor korszerűsítése, üzembe helyeztük a szimulátor vezénylőben az új reaktorvédelem kezelői megjelenítő pultját és paneljeit, vala-

mint a szükséges interface-egységeket. A szimulátort az új rendszer teszteléséhez is felhasználtuk. Az emberi tevékenység megbízhatóságának növelésében fontos szerepet játszik az új üzemzavar-elhárítási és a baleset-kezelési utasítások bevezetése. Ezek a kezelési utasítások állapotorientált megközelítést alkalmaznak. Ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy az összes, a kezelési utasítás által előirányzott beavatkozás a blokk aktuális állapotáról szerzett közvetlen — általában mért — információn alapul. A konkrét eljárások egyik része eseményfüggő utasítás, azaz segítségükkel egy felismert esemény elhárítását a rendelkezésre álló eszközök segítségével optimális módon, a lehető legkisebb


kockázatot jelentő állapotokon keresztül lehet megoldani. Így az azonosítható események kezelésére optimális helyreállítási utasítások vannak. Speciális, kiegészítő baleset-kezelési beavatkozásokat is tartalmazó utasítások szolgálnak a diagnosztizálható, de igen kis valószínűséggel bekövetkező — többnyire

tervezési alapon kívül eső — esetekre. Mindezeken túl, mintegy redundáns tartalékként készült egy alternatív eseményfüggetlen utasításcsomag is. Ennek használatához nem szükséges az eseményt felismerni, hanem inkább a blokk általános biztonsági helyzetét kell értékelni bizonyos kritikus biztonsági funkciók ellenőrzésének segítségével. A kritikus biztonsági funkciók bármilyen sérülését is meg kell szüntetni az ún. funkció-helyreállítási utasítások alkalmazásával. Összesen hat, folyamatosan kiértékelendő biztonsági funkció van, ezek: a szubkritikusság, zónahűtés, hőelvezetés, reaktorintegritás, konténment és a hűtőközeg men�nyiségének biztosítása. Mindegyik biztonsági funkcióhoz tartozik egy olyan

utasításegyüttes, amelyben a sérült funkció helyreállításához szükséges beavatkozási lehetőségek találhatók. Az operátort támogató rendszerek fejlesztése A biztonságnövelő intézkedések végrehajtásával párhuzamosan, azt kiegészítve zajlott több operátort támogató számítógépes rendszer kifejlesztése és üzembe állítása. Ezek közül az alábbi három funkciót ellátó rendszer emelhető ki: n a reaktor létfontosságú biztonsági funkcióinak monitorozása, n az aktív zóna állapotának folyamatos ellenőrzése, n a reaktor zajdiagnosztikai vizsgálatai. A kritikus biztonsági funkcióik monitorozása Az atomerőmű blokkszámítógépeinek modernizálására egy nagyszabású rekonstrukciós projekt indult különböző hazai cégek és kutatóintézetek együttműködésében az új, digitális alapú reaktorvédelmi rendszer létesítésével szinkronizálva. Az új rendszer a blokkok eredeti üzembe helyezésekor létesült és a már erkölcsileg elavult, fizikailag elhasználódott, a megnövekedett igényeknek már meg nem felelő, funkcionálisan bővíthetetlen szovjet (1–2. blokk) és magyar (3–4. blokk) blokkszámítógépeket váltotta fel [12]. Az új blokkszámítógép megnövekedett számítástechnikai kapacitása és szoftvereszközei lehetővé tették olyan operátorsegítő funkciók kialakítását, amelyek a vezénylői személyzet munkáját támogatják. Ezek közül a legfontosabb a kritikus biztonsági funkció (KBF) monitorozó rendszer, amely a fentebb már említett állapotorientált üzemzavar-elhárítási utasítások végrehajtását segíti. Ezt a rendszer az alábbi szolgáltatások révén valósítja meg [13]: n A reaktor kritikus biztonsági funkcióinak állapotát jellemző állapotfák

on-line kiértékelése és megjelenítése (erre mutat egy példát a 11. ábra). n A biztonsági rendszerek állapotának folyamatos kiértékelése és megjelenítése. n Az utasítások szöveges megjelenítése és szabályozott böngészése. n Az utasításokban hivatkozott technológiai jelek automatikus megjelenítése. Az aktív zóna állapotának folyamatos ellenőrzése A VERONA zónaellenőrző rendszer rekonstrukciója a blokkok tervezett teljesítménynövelésének kiszolgálására való felkészítéssel együtt történt. A teljesítménynövelés során az aktív zóna különféle paramétereire vonatkozó biztonsági korlátokat nem változtattuk meg, viszont új típusú üzemanyag alkalmazásával, az arra vonatkozó új reaktorfizikai számításokkal a zóna nagyobb pontosságú ellenőrzése biztosítható és így felszabadíthatók lettek a tartalékok. A rekonstrukciót több lépcsőben hajtottuk végre, először csak a régi, MicroVAX alapú rendszereket bővítettük olyan mértékben, hogy azok megbízhatóan ki tudják szolgálni a blokkok üzemeltetését abban az időszakban, amikor a fejlesztések, tesztelések és

telepítések folynak. A következő lépcsőben a reaktorfizikai számításokat „leválasztottuk”, és külön erre a célra dedikált szervergépeken futtattuk. Végül az utolsó fázisban a teljes architektúra megújult, és az új platformon egy teljesen új adatfeldolgozó, reaktorfizikai és megjelenítő rendszert helyeztünk üzembe. Az átalakítás fő újdonságai az alábbiak voltak: n Egységes, Windows-alapú futtató környezet a rendszer összes gépén. n Elosztott architektúra, két adatfeldolgozó és két reaktorfizikai szervergéppel, amelyek 100 Mbit/s sebességű

hálózati adatkapcsolatban állnak egymással. n Egységes adatbázis- és adatarchívum-kezelés, amely szabványos, SQL-kompatibilis eszközöket alkalmaz. n Professzionális képszerkesztő és megjelenítő program az adatok megjelenítésére. n A külső (nem operatív) felhasználók kiszolgálása két dedikált szervergépen keresztül történik, ezek többfelhasználós grafikus munkaállomásként működnek a rendszerben. n A rendszer működését egy olyan elosztott, szoftver alapú felügyelő és öndiagnosztikai rendszer monitorozza, amely szükség esetén automatikusan beavatkozik. n A rendszer üzemeltetését és állapotának megfigyelését grafikus eszközök támogatják, amelyek nagymértékben segítik az üzemeltető és karbantartó személyzet munkáját. A zónaellenőrzés alapvető funkciója változatlan maradt az új verzióban is, vagyis a rendszernek folyamatos és megbízható információt kell szolgáltatnia a vezénylői személyzetnek a zóna állapotáról. Az adatgyűjtés és -feldolgozás továbbra is 2 másodperces ciklusidővel folyik, de míg a régi rendszer 349×20×72 zóna térfogatelemben (ún. nóduszban) volt képes számolni, addig az új verzió 349×48×258 nóduszban ad információt minden ciklusban. Reaktorfizikai szempontból a legfontosabb újdonság a C-PORCA töltettervező kód on-line rendszerbe történő integrálása volt. Stacioner reaktorállapotokban a C-PORCA kód óránként végez el egyegy teljes zónaszámítást, ebbe beleértendő az összes fűtőelempálcára és az összes szubcsatornára vonatkozó részletes analízis, 48 axiális szinten. A kód inputként megkapja a reaktor aktuális állapotának globális jellemzőit (pl. hűtőközeg-forgalom, szabályo-


37

zórúd-helyzetek, belépő hőmérséklet stb.), vagyis pontos kampánykövetést valósít meg. Ha a globális jellemzőkben lényeges változás következik be, akkor a részletes zónaszámítás automatikusan elindul, hogy a változások megfelelően tükröződjenek a számított paraméterekben is. Szintén fontos újdonság a 2 másodperces ciklusban futó radiális (2D) kiterjesztés algoritmusának kicserélése egy gyors és pontos modellre (GEPETTO), amely az általános perturbációelméleten alapul. Az új modelleket igen részletes és hosszú ideig tartó (teljes kampányokat felölelő) tesztelési eljárásnak vetették alá, beleértve a benchmark feladatok megoldását, a párhuzamos üzemet a régi modellel történő összehasonlításra, továbbá a próbaüzemet a valós blokki körülmények közötti működés átfogó ellenőrzésére [14]. A tesztelésben fontos szerepe volt a szimulátor melletti VERONA konfigurációnak, mivel a szimulátorban sokféle tranziens lejátszható, és eközben részletesen ellenőrizhető a zónaellenőrző rendszer által számított értékek helyessége. Az átalakítás során nagy figyelmet fordítottunk az új rendszer kezelői felületének megfelelő kialakítására. A képek alapvető szerkezete — az operátorok kérésének megfelelően —

nem változott az új rendszerben, de az új megjelenítés teljesen új eszközökre épült, és számos új szolgáltatást is bevezetett (pl. az alarmok kezelése, grafikus üzemeltetői rendszer stb.). A 12. ábra az új VERONA operátori megjelenítő alapképét illusztrálja. Reaktor zajdiagnosztikai mérések A reaktor zajdiagnosztikai vizsgálatok anélkül képesek megbecsülni a reaktor másképpen sokszor nem is mérhető egyes paramétereit, illetve azok normális állapottól való eltérését, hogy szük-

38

2013/1-2 ■

ségessé tennék az üzemmenetbe való beavatkozást. A reaktorban uralkodó szélsőséges körülmények (magas hőmérséklet, intenzív sugárzás), továbbá gazdaságossági megfontolások miatt a zajdiagnosztika hagyományosan az üzemviteli detektorok által mért jeleken alapszik. Ezeket a vizsgálatokat a technológiai paraméterek névleges érték körüli kismértékű ingadozása teszi lehetővé. A reaktor belső szerkezeteinek rezgései megjelennek a reaktorban kialakuló neutronfluxust mérő detektorok zajjeleiben is. Ezen jelek statisztikai mennyiségeinek elemzésével észlelhető a normál üzemviteltől való mindenféle eltérés. Ugyanezen detektorjelek segítségével, korrelációs technika alkalmazásával mérhető a zónán átáramló hűtőközeg sebességének eloszlása. Ennek közvetlen, hagyományos módszerrel történő mérését a reaktor felszereltsége nem is teszi lehetővé [15]. A zajdiagnosztikai módszer lehetővé teszi a reaktivitás moderátorhőmérséklet-együtthatója paraméternek a kampány alatti folyamatos nyomon követését, melyet hagyományos módszerrel csak a kampányok indításakor, a normál üzemmenettől eltérő reaktorállapotban lehet mérni.

A biztonság értékelése a nagy radioaktív kibocsátások szempontjából A korábban ismertetett, a tervezési biztonság javulását eredményező intézkedések megvalósítását követően sem maradt abba az atomerőmű biztonsági szintjének javítására irányuló elemző és műszaki tevékenység. Az atomerőmű tervezése során közvetlen módon nem kellett felkészülni a tervezési üzemzavaroknál súlyosabb, de nagyon kis valószínűségű üzemzavaroknak, a baleseteknek a kezelésére. Ezért a figyelem egyre inkább a kis valószínűségű,


jelentősebb következményekre vezető, tervezési alapon túli komplex üzemzavarokra és súlyos balesetekre irányult. Elkészült az atomerőmű biztonságának értékelése nagy radioaktív kibocsátások szempontjából [16]. Ez az értékelés lényegében egy kibővített 2. szintű valószínűségi biztonsági elemzés, ami egyaránt figyelembe veszi a blokkok teljesítményüzeméből és a leállított állapotokból kiinduló összes olyan üzemzavart, amely valamilyen járulékos meghibásodás miatt zónavagy üzemanyag-sérülésre vezet és következményei súlyosabbak, mint ami a tervezési üzemzavarokra megengedett. A vizsgálat kiterjedt a reaktoron kívüli, jelentős radioaktivitást tartalmazó rendszerekre, így a pihentető medencére is. Annak ellenére, hogy az elemzések igazolták a nagy, hatósági határértékeket meghaladó radioaktív kibocsátásra vezető súlyos balesetek kialakulásának alacsony valószínűségét, megvizsgáltuk az ilyen hipotetikus események lehetséges következményeit és értékeltük olyan műszaki biztonsági intézkedések, beavatkozási stratégiák kidolgozásának lehetőségét, amelyekkel a súlyos balesetek miatti fennmaradó kockázat hosszabb távon tovább mérsékelhető. A több ezer vizsgálandó baleseti eseményláncot a további elemzés megkezdése előtt ún. baleseti állapotokba csoportosítottuk. Egy-egy ilyen csoportba azokat a baleseti eseményláncokat gyűjtötték össze, amelyekre a zónasérülés tovább fejlődése, az üzemanyagból történő aktivitáskikerülés, a hermetikus tér állapota és folyamatai, valamint a környezetbe való kibocsátás várhatóan hasonló módon zajlik, és így a környezet szempontjából azonos következményekre vezet. Részletes valószínűség-számítással határoztuk meg a különböző baleseti állapotok gyakoriságát, és végeztük el

12. ábra: A VERONA-rendszer operátori képernyője

az állapotok gyakoriság szerinti rangsorolását. A számítások alapján jelentős eredménynek tekinthető, hogy a súlyos rombolásra vezető magas nyomású baleseti állapotok gyakorisága jelentéktelennek adódott. Ez a kedvező eredmény az állapotorientált üzemzavar-elhárítási utasításokban előirányzott preventív nyomáscsökkentő baleset-kezelési lépéseknek köszönhető. A teljesítményüzemről induló balesetek nagy többségénél a zónasérülés igen alacsony, 7 bar primer köri nyomás alatt történne. Ez egyrészt enyhébb következményeket okoz, másrészt így műszakilag megvalósítható lehetett a reaktortartály sérülését megakadályozó baleset-kezelési eljárás kidolgozása. A leállás alatti, nyitott reaktorral jellemzett üzemállapotok jelentős mértékben hozzájárulhatnak a baleseti állapotokhoz, bár a reaktorcsarnoki nagydaruk megerősítését követően a kockázatot

domináló nehézteher-leesés gyakorisága jelentősen csökkent. A reaktortartály sérüléséig a kikerülés a reaktortartályból közvetlenül a reaktorcsarnokba, majd innen a környezetbe történik. Az elemzések rámutattak arra, hogy a reaktorzónán kívüli források közül a pihentető medencében tárolt fűtőelemek sérülése esetén lehetséges nagymértékű radioaktív kikerülés. A pihentetőmedence hűtésének kimaradása, illetve a hűtőközeg elvesztése vezethet baleseti állapotra, a tárolt fűtőelemek sérülésére. A reaktorcsarnokban jelenleg nincs — és ésszerűen nem is létesíthető — olyan eszköz, amelyet arra terveztek volna, hogy a hasadási termékeket kimossa a légtérből, vagy valamilyen felületen növelje azok kirakódását. Mindezek miatt a nyitott reaktor és a pihentetőmedence baleseti állapotainak gyakoriságát kellett csökkenteni preventív intézkedésekkel, illetve az ezek-

re az esetekre érvényes üzemzavar elhárítási utasítások továbbfejlesztésével. A baleseti végállapotokat a becsült dózisokkal jól korreláló céziumk ibo csátás alapján öt következménykategóriába soroltuk. Az első két kategóriába eső nagy radioaktív kibocsátások csak igen kis valószínűség mellett tolerálhatók. Megállapítottuk, hogy az ezekbe a kategóriákba eső baleseti eseményláncok összegzett gyakorisága kisebb, mint 10-5 1/év. A harmadik és negyedik kategóriába eső kibocsátások egészségügyi hatása nem elhanyagolható, de ezeket telephelyi, illetve telephelyen kívül alkalmazandó védőintézkedésekkel jól lehet kompenzálni. Az ötödik kategóriába eső kibocsátások — az egészségügyi következményeik alapján — nem tekinthetőek nagy radioaktív kibocsátásoknak. A súlyos balesetek elemzésének eredményeiben jelentős a bizonyta-


39

lanság, számtalan jelenség pontosabb megismerésére még intenzív, nemzetközi szervezetek által koordinált kutatási projekt zajlik. Ennek ellenére az elvégzett baleseti elemzések alapján az atomerőmű összeállított és végrehajtott egy baleset-kezelési koncepciót, amely olyan, már több blokkon is megvalósított intézkedésekből, műszaki átalakításokból áll, amelyekről belátható volt, hogy alkalmazásuk mindenképpen az igen kis valószínűségű súlyos baleseti folyamatok következményeinek csökkentését szolgálja. Igyekeztünk elsőbbséget adni azoknak az intézkedéseknek, amelyeknek a kockázatcsökkentési hatékonysága jelentősebbnek volt becsülhető. Nyilvánvaló, hogy balesetkezeléssel sem szüntethető meg a nagy radioaktív kibocsátások lehetősége, de az ilyen esetek gyakorisága és/vagy következménye markánsan mérsékelhető.

Súlyosbaleset-kezelési átalakítások A nagy radioaktív kibocsátásokra vonatkozó elemzés azon túl, hogy számszerűsítette az atomerőmű kockázatát, lehetőséget adott olyan, a balesetek következményeit enyhítő eljárások kidolgozására, amelyek az alábbi három baleset-kezelési funkció helyreállítására, illetve baleseti körülmények közötti megvalósítására irányulnak: n az olvadék hűtése; n a radioaktivitás kibocsátásának mérséklése; n a hermetikus tér szerkezeti integritásának megőrzése. A koncepció egyik fontos eleme a reaktorakna elárasztása hűtővízzel a hermetikus tér padlóján összegyűlt hűtőközeg segítségével. Ezzel lehet biztosítani a baleseti folyamat során a megolvadt aktív zóna hűtését és a reak-

13. ábra: A CERES berendezés alsó része a speciális fűtőblokkal

40

2013/1-2 ■

tortartályban tartását. A hermetikus tér szerkezeteit, egyes szellőzővezetékeket, illetve a reaktortartály hővédő pajzsát úgy alakítottuk át, hogy a hűtőközeg levezethető legyen a reaktoraknába, majd annak feltelését követően közvetlen kontaktusba kerüljön a reaktortartály külső falával. A hűtést biztosító természetes cirkulációs kör működőképességét kísérletekkel igazoltuk. A kísérleti berendezés látható a 13. ábrán. A balesetkezelés másik kulcseleme a hidrogénkezelés. A 14. ábrán látható 30 db nagyteljesítményű, palládiumkazettákat tartalmazó, pas�szív autokatalitikus rekombinátorpár segítségével biztosítható, hogy a súlyos baleseti folyamatban esetleg felszabaduló hidrogén mennyisége folyamatosan csökkenthető legyen, és ne alakulhassanak ki olyan robbanásszerűen lejátszódó folyamatok, amelyek a nagy

14. ábra: Egy rekombinátorpár a beépítési helyén, a hermetikus térben; valamint a rekombinátorban elhelyezett egyik palládiumk azetta


nyomás miatt a hermetikus tér épségét veszélyeztetnék. A súlyos balesetek során az operátori beavatkozások, kezelések végrehajtásához szükség van egyes reaktorbeli, primer köri és konténmentparaméterekre vonatkozó információkra. Ezért elengedhetetlen volt olyan súlyos baleseti mérőrendszer és műszerezés kialakítása, amely a súlyos baleseti körülmények (hőmérséklet, sugárzás, páratartalom) között is működőképes marad. A súlyosbaleset-kezelés végrehajtásához, a mérőrendszer betáplálására és bizonyos létfontosságú szelepek működtetéséhez baleseti helyzetben az egyéb villamos betáplálási lehetőségek hiányában, az akkumulátorok lemerülését követően speciális, az udvartéren felállított, a 15. ábrán látható mobil súlyos baleseti dízelgenerátorokat kellett létesíteni.

A célzott biztonsági felülvizsgálat A japán fukushimai atomerőmű balesetét követően az Európai Unió összes atomerőművében, így a Paksi Atomerőműben is a reaktorbaleset tanulságain alapuló biztonsági felülvizsgálatot hajtottak végre. Ezt a célirányos bizton-

sági felülvizsgálatot közkeletű szóval „stressz-teszt”-nek nevezték. A hatósági elvárásokkal összhangban az általunk végrehajtott célzott biztonsági felülvizsgálat [17] célja a Paksi Atomerőmű biztonsági tartalékainak újraértékelése volt a fukushimai súlyos reaktorbaleset azon tanulságainak fényében, amelyek a mai napig világossá váltak. Egyértelmű szándékunk volt azoknak az intézkedési lehetőségeknek a feltárása is, amelyek biztosítják, hogy a Paksi Atomerőmű egy, a fukushimaihoz hasonló baleseti szituációban helytálljon, a jelenleginél nagyobb védettséget bizonyítson. A felülvizsgálat a Paksi Atomerőmű mind a négy reaktorblokkjára kiterjedt, beleértve a pihentetőmedencéket, valamint a felülvizsgálat célja szempontjából fontos berendezéseket, létesítményeket, dokumentációt, műszaki és humán infrastruktúrát. A fukushimai baleset legfontosabb sajátsága az volt, hogy a részben a tervezési alapon túli természeti csapások olyan súlyos helyzetet is teremtettek, amilyet a tervezési alapon belüli események nem okozhattak volna. Ezzel összhangban a felülvizsgálat során három

15. ábra: Súlyos baleseti dízelgenerátor az egyik felállítási helyen

— egymástól nem független — kulcseseményt vizsgáltunk: (1) a villamos betáplálás tartós (többnapos) elvesztése, (2) a végső hőelnyelő tartós elvesztése és (3) súlyos baleset miatt jelentős radioaktív kibocsátás, vagy extrém intenzitású sugárzási tér kialakulása és tartós fennmaradása. A határidőre végrehajtott felülvizsgálat a következő lépésekből állt: Sorra vettük a fukushimiai tapasztalatok alapján legsúlyosabbnak tekintett kulcsesemények előfordulásának lehetőségeit. Elemeztük a kulcsesemények előfordulásának lehetséges okait. Bemutattuk a kulcsesemények megelőzésének és elhárításának lehetséges módozatait. Vizsgáltuk, hogy milyen következményekre vezet, ha a kulcseseményeket nem sikerül megelőzni vagy elhárítani. Értékeltük a kulcsesemények következményei telephelyi kezelésének módozatait. A célzott biztonsági felülvizsgálat eredményeképpen összeállított jelentés [18] igazolta, hogy a Paksi Atomerőmű blokkjai teljesítik a tervezési alaphoz tartozó követelményeket, beleértve a belső és külső hatásokkal szembeni védettség kritériumait. Az atomerőmű védettsége a vizsgált kulcseseményekkel szemben is jó. A vizsgálatok alapján rögzíthető volt, hogy a fukushimai tapasztalatok feldolgozása és a felülvizsgálat eredményei azonnali beavatkozásokat nem tesznek szükségessé. A felülvizsgálat emellett arra is rámutatott, hogy több lehetőség kínálkozik a tartalékok növelésére a kis valószínűségű, de a tervezési alapon túli terheléseket eredményező hatásokkal vagy azok következményeivel szemben. A célzott biztonsági felülvizsgálat során különböző javító intézkedések lehetőségeit tártuk fel. A javító intézkedések négy különböző kategóriába sorolhatók: (1) a külső hatásokkal (föld-


41

rengés, elárasztás) szembeni védettség fokozása, (2) a kezelési utasítások módosítása, újak készítése, (3) a meglévő és alternatív villamos betáplálási vagy hűtési lehetőségek biztosítása és (4) a súlyos balesetek következményeinek csökkentése. A javító intézkedések végrehajtását követően a villamos betáplálás és a végső hőelnyelő, valamint a pihentetőmedencék hűtésének tartós elvesztése csaknem lehetetlenné válik. Ezért a súlyos balesetek bekövetkezésének valószínűsége az eddigi alacsony

értékhez képest is radikálisan csökken. Az extrém külső események ugyan továbbra is okozhatnak károkat a telephelyen, de e károk biztonsági hatása jelentősen csökken. A több-blokkos balesetek esélye még a jelenlegi rendkívül kis értékhez képest is elhanyagolhatóvá válik.

A Paksi Atomerőmű nemzetközi biztonsági normáknak való megfeleltetése és a biztonság folyamatos vizsgálata, s

a mindenkori készség a biztonság növelésére elengedhetetlen feltétele az üzemeltethetőségnek. Az elért eredmények nem csak az üzemeltetőt minősítik, de dicsérik a magyar műszaki-tudományos intézmények, a mérnöki és kivitelezői cégek képességeit is. A Paksi Atomerőmű biztonságának vizsgálata és fejlesztése a hazai műszaki fejlődés fontos elemének tekinthető. Ezt a folyamatot — s benne az elvi és gyakorlati eredményeket is felmutatni képes szakmai kompetenciát — fenntartani és továbbfejleszteni pedig nemzeti érdek.

[8] J. Elter: Preserving safety margins

[14] Végh J., Pós I., Major Cs., Kálya Z.,

NPP, Implications of power uprates

Core analysis at Paks NPP with a

Zárszó

Hivatkozások [1] A Paksi Atomerőmű biztonságának

újraértékelése, Összefoglaló jelentés, AGNES projekt, Budapest, 1994.

[2] Marosi S., Meskó A.: A Paksi Atomerőmű földrengésbiztonsága, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997.

[3] VVER 440–213 Seismic Hazard Reevaluation, PHARE Project No.: 4.2.1, Ove Arup, Contract No 94–06000

[4] Földrengéskockázat-meghatározás

a Paksi Atomerőmű telephelyén, GeoRisk Kft, Budapest, 2000.

[5] Földrengés-biztonsági technológiai

átalakítások, Műszaki leírás, PA-00FTÁ-01/E/ Paksi Atomerőmű Rt., Paks, 1999.

[6] Paks Seismic PSA, Summary of

Results VEIKI Technical Report No. 22.52–921/7, Budapest, 2002.

[7] Nagy L.: Az állapotorientált ke-

zelési utasítások bevezetését meg-

előző NPA alapú elméleti képzés, Termohidraulikai jelenségek, 1. kötet, Paks, 2000.

with planned power uprate at Paks

on safety margins of nuclear power plants, IAEA-TECDOC-1418, 2004.

[9] Korábbi PSA vizsgálatok részle-

tes végeredményei 202–125–00/1, NUBIKI, 2011.

[10] Bajsz J., Elter J.: Jelentés a biztonságnövelő intézkedések végrehajtásáról, Paksi Atomerőmű Rt., Fejlesztési és Elemzési Osztály, Paks, 2002.

[11] Answers to Remaining Questions

2013/1-2 ■

new generation of VERONA, Nuclear Engineering and Design 238 (2008)

[15] Kiss S., Lipcsei S., Végh J.: Overview of Recent KFKI AEKI Activities

in the Field of Plant Surveillance and Diagnostics, Power Plant Surveillance and Diagnostics —

Modern Approaches and Advan-

ced Applications, Physica-Verlag, Germany (2002)

on Bubbler Condenser, N EA /

[16] A Paksi Atomerőmű biztonságának

[12] Tapolcai L., Végh J., Sopronfalvi

tások szempontjából, Zárójelentés,

CSNI/R(2003)12, OECD NEA, 2003.

Z., Barota Zs., Major Cs., Farkas R.,

Ignits M., Eiler J.: A Paksi Atomerő-

mű blokkszámítógépeinek rekonstrukciója, Magyar Energetika (2001/3, 41–48. oldal)

[13] Végh J.: Az atomerőmű biztonságos üzemeltetésének támogatása on-line

folyamatinformációs rendszerek alkalmazásával, PhD-értekezés, Budapest, 2003

42

Horváth Cs., Parkó T., Ignits M.:


értékelése nagy radioaktív kibocsáKFKI AEKI, VEIKI Zrt., Budapest, 2003.

[17] Eiler J., Elter J.: Célzott biztonsági

felülvizsgálat a Paksi Atomerőműben, Fizikai Szemle 02–03, 2012.

[18] Célzott biztonsági felülvizsgálati je-

lentés, Paksi Atomerőmű Zrt., Paks, 2011.

Műszaki fejlődés és gazdaságosság „A vár ereje nem a kőben van, hanem a védők lelkében.” (Dobó kapitány szavai, Gárdonyi Géza: Egri csillagok című művéből)

Szőke Larisza, Dr. Katona Tamás János, Kovács Ferenc, Rátkai Sándor, Dr. Nemes Imre*

Bevezetés A biztonság növelése mellett az elmúlt 30 évben a Paksi Atomerőműben végre hajtott fejlesztések jelentős részben a gazdaságosság növelését szolgálták. Ugyanakkor a kétféle cél nem választható szigorúan véve ketté: a biztonság

növelése érdekében végrehajtott fejlesztések és átalakítások döntő részben alapjául szolgáltak a gazdaságosság nö velésére irányuló fejlesztéseknek és for dítva: ez utóbbiaknak minden esetben figyelembe kellett venniük a biztonság szempontjait. Az erőmű hatékonyságát számtalan kisebb és nagyobb fejlesztés és átalakítás javította az első indulás óta; jelen anyagban ezek közül a három legfontosabbat ismertetjük részletesen: a teljesítménynövelés, az üzemidő-hosszabbítás megvalósítását és az üzemanyag-gazdálkodás fejlesztésének lépcsőfokait. A teljesítménynövelés és az üzemidő-hosszabbítás egy 1999-től zajló műszaki és gazdasági előkészítő fo-

* Szőke Larisza, osztályvezető, MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Nukleáris Üzemanyag Osztály Dr. Katona Tamás János, tudományos tanácsadó, MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Bővítés Koordinációs Osztály Kovács Ferenc, kiemeltprojekt-vezető, MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Üzemidő-hosszabítás Végrehajtási Kiemelt Projekt Rátkai Sándor, osztályvezető, MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Öregedéskezelési Osztály Dr. Nemes Imre, osztályvezető, MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Reaktorfizikai Osztály

lyamat után 2001-ben indult. A társasági jövőképben is megjelenített célok megvalósításának előkészítésére a társaság egy projektet indított, ez alapozta meg a végleges stratégiai döntést a tervezett élettartamon túli üzemeltetés és a teljesítménynövelés megvalósítása tárgyában, 2003-ban. A teljesítménynövelés 2009-re megvalósult. Az üzemidő-hosszabbítás műszaki-tudományos előkészítése és megalapozása megtörtént, és most folyik az 1. blokk üzemidő-hosszabbításának engedélyezése. Harmadik témánk, az üzemanyaggazdálkodás fejlesztése szinte a kezdetektől zajló folyamat. Mint a továbbiakból kiderül, átlagosan ötévente megvalósuló módosításokkal válik egyre gazdaságosabbá az üzemanyag-felhasználás, mindenkor összhangban az erőmű más folyamataival, fejlesztéseivel. A legszorosabb együttműködésre a teljesítménynövelés megvalósításakor volt szükség. Jelenleg is dolgozunk egy olyan üzemanyag-módosításon, amely a tervek szerint a blokkjaink rendelkezésre állását tovább növeli.

A blokkok névleges teljesítményének növelése A teljesítménynövelés előzményei Szakmai körökben a paksi blokkok korszerűsítésére, teljesítménynövelésére irányuló ötletek szinte a blokkok

üzemelésének kezdetétől felmerültek, és azóta is többször szóba kerültek. Bár hosszú időn keresztül a teljesítménynövelésre vonatkozó szándékot nem sikerült elfogadtatni, a mérnöki gondolkodás nem állt meg, az ötleteket továbbgondolták, és már 1983‑ban —

tehát éppen csak túljutva az 1. blokk üzembe helyezésén — írásos javaslat is született az ügyben. Azonban több sikeres műszaki átalakításban bővelkedő évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a blokkok teljesítménynövelési célkitűzése realitássá váljon: előbb a reaktor teljesítményét, illetve az erre vonatkozó korlátokat változatlanul hagyva, pontosabb méréseknek és a hatásfok javításának köszönhetően növelhettük a blokkok teljesítményét, majd a radikálisabb módosításra — a reaktor hőteljesítményének növelésére — is sor került. Már a nyolcvanas években, szinte az üzembe helyezések során, javítottuk a reaktorhőteljesítmény-mérés pontosságát, aminek köszönhetően az engedélyezett nominális reaktor-hőteljesítményt jól megközelítve üzemelhettünk, a mérési hibára kisebb tartalékot adva. A 90-es években megvalósult a turbinaretrofit, azaz a turbinák és a szekunder kör egyes elemeinek további átalakításával járó szekunder köri hatásfoknövelés, aminek eredményeképpen az erőmű eljutott oda, hogy blokkjainak névleges villamos teljesítménye 460 és 470 MW közötti értékre nőtt.


43

1992–94-ben az AGNES projekt keretében, az ország kompetens műszaki-tudományos intézményeivel együtt elvégeztük a blokkok biztonságának újraértékelését. E projekt eredményein alapulva és az időszakos biztonságtechnikai felülvizsgálatok során szerzett tapasztalatok birtokában számos, az erőművi blokkok technológiáját érintő intézkedés, átalakítás történt az erőműben. Az intézkedéssorozat célja a Paksi Atomerőmű blokkjai biztonsági színvonalának olyan szintre emelése volt, hogy az a hasonló korú nyugati nyomottvizes erőművek biztonsági színvonalával azonos, illetve azt meghaladó legyen. Az ezredfordulóra biztonságnövelő programunk legfontosabb elemei megvalósultak. Ekkorra a világban felerősödtek az üzemelő blokkokon végrehajtott teljesítménynövelési tendenciák is. USA-ban és Európában a teljesítménynövelés megvalósításával jelentősen nőtt az atomerőművek beépített teljesítménye, például Loviisában 1998 óta 510 MW-os teljesítményen üzemel a két VVER-440-es blokk. Mindez jó alapot szolgáltatott a korábbi elképzelések megvalósításához. Ezt tovább erősítette a felhalmozott üzemeltetési tapasztalat és műszaki tudás, a szerkezeti anyagok viselkedésére vonatkozó információk gyarapodása, a számítási és mérési módszerek fejlődése.

A műszaki érvek mellett az erőmű teljesítménynövelési törekvéseit — annak ellenére, hogy már így is a Paksi Atomerőmű volt a legolcsóbban termelő hazai erőmű — még gazdasági szempontok is erősítették, mert az atomerőművek üzemeltetőivel szemben — minden más gazdasági szereplőhöz hasonlóan — a piaci változások is egyre markánsabban támasztják azt az igényt, hogy eszközeiket minél magasabb hatékonysággal működtessék. Idejekorán felismertük, hogy a jövőben új piaci kihívásoknak is meg kell felelni, hiszen

44

2013/1-2 ■

az EU-csatlakozást és a piac liberalizációját követően az atomerőműnek a hazai erőműveken túl az európai erőművekkel való összehasonlításban is versenyképesnek kell lennie. Fontos szempont volt az is, hogy az országon belül legolcsóbban előállított villamos energiának köszönhetően megvalósíthatók legyenek a fogyasztói árak alacsony szinten tartására vonatkozó energiapolitikai célok is. Általában a hatékonyság növelése történhet a meglévő kapacitás jobb kihasználásával vagy a kapacitás növelésével. A Paksi Atomerőműben előbb a magas fokú rendelkezésre állás valósult meg és állandósult, majd a kapacitás növelésével történő többlettermelés vált elérendő c éllá. A felsorolt fejlődés figyelembevételével és a vázolt célok szem előtt tartásával az MVM Rt. Igazgatósága, majd a PA Rt. Közgyűlése 2001 januárjában elfogadta a PA Rt. jövőképét, amelynek két fő eleme a blokkok üzemidőhosszabbítása és teljesítménynövelése volt. Az elfogadott célkitűzéseknek megfelelően a PA Rt. 2001. október elsejével létrehozta a blokkok tervezett élettartamon túli üzemeltetését és a blokkok teljesítménynövelését előkészítő projektet. A 2001 októbere és 2002 augusztusa közötti időszakban megtörtént az előzetes projektterv szerint a teljesítménynövelés megvalósíthatósági vizsgálatának lezárása, a teljesítménynövelés koncepciójának kidolgozása és szakmai elfogadtatása, a teljesítménynövelés megvalósításához szükséges műszaki előkészítési és engedélyezési feladatok meghatározása, valamint a végleges projektterv kidolgozása. A koncepció célként a reaktorok hőteljesítményének 1375 MW-ról 1485 MW-ra történő növelését (+8%) és ezzel minimum 500 MW villamos teljesítmény elérését rögzítette.


A megvalósítás ütemezését az új üzemanyag bevezetésének időigénye, az engedélyezés menete és a hosszú főjavításokhoz kötött átalakítások megvalósítása határozták meg. Az eredeti projektterv szerint a teljesítménynövelés megvalósítása minden blokkon 2–3 lépésben, a 2003–2008 közötti időszakban történt volna, azonban a megvalósítást befolyásolta a 2003. április 10-i 2. blokki üzemzavar folytán kialakult helyzet, a nem reguláris üzemanyagtöltetek alkalmazásának kényszere, valamint az üzemzavar következményeinek felszámolása. A 2003. évi üzemzavar erősen vis�szavetette a munkák ütemét. Először a pszichológiai faktorokat kellett legyőzni: Szabad-e ezek után teljesítménynövelésről gondolkodni, beszélni? Majd a mérnöki és a tudományos kapacitások lekötöttsége miatt kellett a programunkat áttervezni. Ma már sikerként értékelendő, hogy az eredeti tervekhez képest mindössze egy év késéssel fejeztük be a programot. A teljesítménynövelés megvalósításában nemcsak jelentős számú erőműves szakember működött közre, hanem a megalapozó munkában több magyar és oroszországi tudományos intézet vett részt, például a megvalósíthatósági tanulmány és a biztonsági elemzések elvégzésében vezető szerepet játszott a KFKI AEKI, a független szakértői feladatokat a VEIKI Rt. látta el. Az üzemanyag-fejlesztések az erőmű-üzemanyag szállítójával, az oroszországi OAO „TVEL” cég közreműködésével történtek. Az engedélyezési eljárások állandó, jelentős mértékű odafigyelést és szakértelmet igényeltek az Országos Atomenergia Hivatal Nukleáris Biztonsági Igazgatósága (OAH NBI) szakembereinek részéről is. Az átalakítások tervezése és kivételezése pedig számos kisebb és nagyobb magyar cég bevonásával történt.

A teljesítménynöveléshez szükséges átalakítások és azok engedélyezési eljárásai A teljesítménynövelés megvalósításához a következő legfontosabb átalakításokat kellett végrehajtani: n a módosított üzemanyag fejlesztése, bevezetése, n a primer kör nyomástartásának javítása céljából a térfogat-kompenzátor nyomásszabályozó rendszerének átalakítása, n a PDA-Verona zónaellenőrző rendszer rekonstrukciója, n a reaktorvédelmi rendszer beállítási értékeinek módosítása, n a hidroakkumulátorok új paramétereinek beállítása, n a 2. blokki primer köri forgalom növelése a fő keringtetőszivattyúk járókerekeinek cseréjével, n a turbina-fúvókakoszorúk cseréje és a turbinaszabályozók módosítása, n a generátorok végzónahűtésének javítása és segédrendszereinek átalakí tása, n az 1–2. blokki generátor tokozott sínhídja udvartéri szakaszának rekonstrukciója. Maga a teljesítménynövelés, továbbá minden egyes átalakítás többlépcsős engedélyezéssel járt. Az engedélyezés nemcsak a nukleáris hatóság engedélyeinek, hanem az elvi vízjogi engedély beszerzését is igényelte. Az elvi vízjogi engedélyt a 108%os teljesítményszintre 2004-ben adta ki a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság 12 szakhatóság — köztük az Alsó-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség (ADvKTVF) — hozzájárulásával. Később az ADvKTVF nyilatkozott, hogy a teljesítménynövelés megvalósítása vízügyi szempontból nem létesítés, és mivel az érvényes vízvédelmi korlátok változatlanul betarthatók, a teljesítménynövelés nem engedélyköteles tevékenység üzemeltetési szempontból sem.

A nukleáris engedélyezés az elvi engedély beszerzésével kezdődött. 2005. május 13-án a társaság benyújtotta az 1–4. blokkra a teljesítménynövelés elvi átalakítási engedély kérelemét, amelyben a nukleáris biztonsági szabályzatokban előírt minden szükséges információ, adat rendelkezésre állt ahhoz, hogy a hatóság megítélhesse a teljesítménynövelés hatását a blokk biztonságára a normál és üzemzavari helyzetekben. Az OAH NBI 2005. no vember 26-án megadta ezt az engedélyt, elismerve, hogy a teljesítménynövelés a biztonság szempontjából megengedhető és megvalósítható. Ezt követően történt az egyedi átalakítások kidolgozása, engedélyeztetése és végrehajtása. Az átalakítások megvalósításával, a főjavítások után lehetővé vált a blokkoknak az új teljesítményszintre való felterhelése. A megvalósulás menete a blokkok teljesítménynövelése kapcsán 4. blokk A teljesítménynövelés elsőként a 4. blokkon valósult meg. A 4. blokk a 2006. évi főjavításról már deklarált 1485 MW névleges reaktor-hőteljesítménnyel indult vissza 2006. június 30-án. A blokk felterhelése és az előírt ellenőrzések végrehajtása az engedélyezési dokumentációban bemutatott, a felterhelési üzemviteli programban leírt módon történt. A 100%‑os szinten elvégzett ellenőrzések után a blokkot 2006. július 31-én terhelték fel 104%-ra, 1. ábra: Pillanatkép a 4. blokkvezénylőben a TN megvalósítása után

amit két hónapos próbaüzem követett. A blokk 2006. szeptember 28-án érte el a 108%-os teljesítményt. A 4. blokk 1485 MW-os névleges reaktor-hőteljesítményére vonatkozó új üzemeltetési engedélyt 2007. szeptember 30-án kaptuk meg az OAH-tól. 1. blokk A blokkon a 2007. április-májusi főjavítás alatt megvalósultak a szükséges átalakítások. Az 1. blokkon az átalakítási terjedelem eltért a 4. blokkitól, mert a generátorok állapotát felülvizsgálva szakértői döntés született a 11SP generátor állórész cseréjéről. Az 1. blokk az átalakítások után, a 2007. évi főjavítást követően már növelt teljesítményre képesen indult vis�sza. A blokk a 100%‑os teljesítményen történő ellenőrzéseket követően 2007. június 18-án érte el a 104%‑ot, majd az előírt vizsgálatok megfelelő eredményeinek birtokában 2007. július 19-én felterheltük 108%‑ra. A PA Zrt. az 1. blokk 1485 MW névleges reaktor-hőteljesítményére szóló új üzemeltetési engedélyt 2008. szeptember 18-án kapta meg a hatóságtól. 2. blokk A 2. blokkon az átalakítások a 2008. évi főjavítás alatt megtörténtek. A 2. blokkon kiemelkedő feladat volt a fő keringtetőszivattyúk járókerekének, tengelyének és rögzítő alkatrészeinek cseréje. A 2. blokk az ütemtervnek 2. ábra: Pillanatkép az erőmű irányító központban a mind a négy blokkon megvalósult teljesítménynövelés után


45

megfelelően 2008. november 12-én érte el a 104%‑ot, majd a program szerinti vizsgálatokat követően december 5-én a 108%‑ot. Az átfogó értékelés és az üzemeltetési engedély módosítási kérelmének benyújtását követően az OAH 2009. június 23-án adta ki az 1485 MW névleges reaktor-hőteljesítményre szóló új üzemeltetési engedélyt a 2. blokkra. 3. blokk A 3. blokkon a 2008. évi főjavítás alatt végezték el a még szükséges átalakításokat. A munka különlegessége az volt, hogy valamennyi primer köri átalakítást végrehajtották, de nem végezték el a turbinaátalakításokat, mivel a normál főjavítási időtartam erre nem volt elegendő. A 3. blokk úgy indult vissza a 2008. évi főjavításról, hogy a turbinaszabályzó állapotától függően a biztonságosan elérhető legnagyobb villamos teljesítmény az eredeti teljesítmény 104– 105%‑ára volt tehető. A blokk október 31-én érte el a 104%‑ot. Itt a szokásosan előírt vizsgálatokat végezték el — megfelelő eredménnyel. Kiegészítő vizsgálat után 2009. február 12-én a 3. blokkot 105%‑ra terhelték fel, és a következő leállásig a 3. blokk 105%‑on üzemelt megbízhatóan és biztonságosan. Az 5–6. turbinán a nagynyomású fúvókakoszorúk cseréjét és a turbinaszabályzó-rekonstrukciókat tervezetten, a 2009. évi nagyjavítás alatt hajtották végre. A visszaindulást követően a blokk 2009. november 13-án érte el a 108%‑os teljesítményt. A blokkok növelt teljesítményszinten való üzemeltetési tapasztalatai Az eltelt idő alatt szerzett üzemi tapasztaltok alapján kijelenthető, hogy a Paksi Atomerőmű blokkjai stabilan üzemelnek a 8%-kal megnövelt teljesítményen. Az aktív zónák valamennyi korlátozó paramétere jelentős tartalékkal rendelkezik. A 108%-os teljesítmé-

46

2013/1-2 ■

nyen a blokkok vizsgált reaktorfizikai, technológiai, radiokémiai és vegyészeti paraméterei megfelelnek a műszaki üzemeltetési szabályzat kritériumainak, illetve a felvett adatok nem térnek el a normál üzemre jellemző és az üzemviteli dokumentációban szereplő adatoktól. A főbb paraméterek az előzetesen számított vagy becsült értékekkel jó egyezést mutatnak. A blokkok bruttó hatásfoka a teljesítménynövelés hatására gyakorlatilag nem változott, 34% feletti. Az optimális (hideg Duna) hűtővíz-hőmérséklet esetén a blokkok villamos teljesítménye jelentősen magasabb, mint a névleges (500 MW) teljesítmény. A nagyon meleg nyári időszakban a kiadott villamos teljesítmény némileg alacsonyabb a névleges értéknél. A teljesítménynövelés gazdasági hatásai A Paksi Atomerőmű a teljesítménynövelési munkálatokat megelőzően a mintegy 470 MW villamos teljesítményű blokkjaival éves átlagban — az 1993–2002. közti időszakot tekintve — 14 032 GWh villamos energiát termelt és juttatott el a hazai hálózatba. A 2006. év szeptemberétől fokozatosan belépő megnövelt termelőkapacitásnak köszönhetően a termelés évről évre növekedett, és a 2010–2011. évek átlagában — amikor valamennyi blokk növelt teljesítményen üzemelt — az éves termelés elérte a 15 725 GWh értéket, ami a hazai termelésnek mintegy 43%-a volt. A teljesítménynövelés végrehajtását követően megállapítottuk, hogy a projekt beruházásaihoz kapcsolódóan a 2002– 2009. közötti időszakban — 2010-es árakon számolva — a tervezettnél kevesebb, összesen csak mintegy 4,1 Mrd Ft-nyi tényköltség került elszámolásra. Figyelembe véve, hogy immáron mind a négy blokkunk névleges teljesítménye 500 MW (az erőműé összesen


2000 MW), azaz a beruházás következtében összesen legalább 120 MW kapacitás létesült, a fajlagos beruházási költség 34,2 M Ft/MW. Ez a fajlagos beruházási költség alacsonynak mondható, mintegy az ötöde bármilyen más erőmű-technológiára alapozott villamosenergia-termelő kapacitás beruházási ráfordításainak. Ma hazánkban a potenciálisan elképzelhető alaperőmű-építéseknél a legalacsonyabb fajlagos beruházási ráfordításoknál a kombinált ciklusú gázturbinás erőművekre optimálisan alacsonyra becsülve ez 600 €/kW, azaz átszámítva 162 M Ft/MW-ra tehető. Hasonló értékek adódnak a nagyon olcsó szélerőművek esetében is, míg a szén-

tüzelésű erőművekre ennek az értéknek mintegy a másfélszerese jut. Az elért teljesítménynöveléssel az értékesítésre kerülő villamos energia árbevétele a 2006-tól 2009-ig tartó átmeneti időszakban összesen 13,9 Mrd Ft-tal emelkedett, míg a tervezett bevételnövekmény ezt követően, a projekt teljes befejezésével a 2010. évi áron számítva évente kb. 12,0 Mrd Ft volt. Ennek alapján a projekt eredményeként a várható hozamok kumulált összege a jelenleg engedélyezett, 2012-től 2017-ig tartó üzemidővel — 2010. évi árakon számolva — kb. 113,0 Mrd Ft, míg az atomerőmű 20 év (2037-ig) tervezett üzemidő-hosszabbítását is figyelembe véve — változatlan szintű termelési, illetve értékesítési kondíciókat feltételezve — összesen mintegy 349,0 Mrd Ft-ra tehető. A megtérülési idő tekintetében megállapítható, hogy a végrehajtott teljesítménynövelés a tervezettnél lényegesen hamarabb, már az első éven belül megtérült, azaz már egy teljes üzemi év bevételei is messze meghaladják a befektetés költségeit. A fenti adatok alapján könnyen belátható, hogy a Paksi Atomerőmű-

3. ábra: 2009-ben Süli János, a PA Zrt. akkori vezérigazgatója átveszi a Parlamentben a Magyar Innovációs Nagydíjat

ben végrehajtott teljesítménynövelés a megvalósítást követő normál üzemi időszakban elérhető éves rendszeres, kockázatmentes hozamával egyedülálló megtérülésű befektetés, így ezzel

a társaság egyik legsikeresebb műszaki projektje volt. A projekt eredményeit értékelve a PA Zrt. vezetése úgy ítélte meg, hogy az eredmények kielégítik a Magyar Innovációs Nagydíj pályázati feltételeit (eredetiség, újszerűség, innovativitás, többleteredmény vagy többlet árbevétel, társadalmi hasznosság), és 2010 februárjában a PA Zrt. benyújtotta a „Teljesítménynövelés a Paksi Atomerőmű blokkjain” című innovációs pályázatot a Magyar Innovációs Alapítványhoz. A 2009-ben az alapítványhoz összesen 35 pályázat érkezett, és a bírálóbizottság a felsorolt értékelési szempontok szerint a 2009. évi Magyar Innovációs Nagydíjat a Paksi Atomerőmű Zrt.-nek ítélte oda.

engedélye a végéhez közelít. A 2000ben készített részletes megvalósíthatósági tanulmány szerint lehetőség van az üzemidő további 20 évvel történő meghosszabbítására, mivel — az üze-

meltetési és karbantartási gyakorlatnak, a szerkezetek és rendszerelemek robusztus konstrukciójának, illetve a számos felújításnak és biztonságnövelő intézkedésnek köszönhetően — az erőmű állapota lehetővé teszi a további biztonságos üzemelést. A Paksi Atomerőmű üzemidő-hos�szabbításának előkészítése — a tárgyról szóló, 1992-ben keltezett első publikációtól számítva — csaknem két évtizedes történet. 1999-ben a Paksi Atomerőmű Zrt. közgyűlése megbízta a cégvezetést, hogy dolgozza ki az atomerőmű működésének középtávú stratégiáját, beleértve az üzemidő-hosszabbítás műszaki-gazdasági működési és jogi feltételeinek értékelését. A tervezett élettartamon túli üzemeltetés mint stratégiai cél megvalósíthatóságát a társaság a Villamosenergia-ipari Kutató Intézet A Paksi Atomerőmű Rt. és az Ernst&Young Kft. közreműköVVER-440/213 típusú désével megvizsgálta, és megállapította, blokkjai üzemidejének hogy az üzemidő-hosszabbításnak műmeghosszabbítása szaki vagy biztonsági akadálya nincsen, Az üzemidő-hosszabbítás üzleti szempontból pedig megalapozott előzményei és messzemenően nyereséges vállalA Paksi Atomerőmű négy VVER- kozás. 2001-ben a Magyar Villamos 440/213 blokkjának — eredetileg 30 Művek Zrt. igazgatósága, majd a Paksi üzemévre érvényes — üzemeltetési Atomerőmű Zrt. közgyűlése elfogadta a

társaság jövőképét, amelynek két fő eleme a teljesítménynövelés és a blokkok tervezett élettartamon túli üzemeltetése lett. A célok megvalósításának előkészítésére a társaság egy projektet indított, ez alapozta meg a társaság, illetve a tulajdonos végleges stratégiai döntését a tervezett élettartamon túli üzemeltetés és a teljesítménynövelés megvalósítása tárgyában 2003-ban. A közelmúltban a reaktorok hőteljesítményének 8%-os növelésével a bruttó villamos teljesítmény 470 MW-ról 500 MW-ra nőtt, így tovább erősödtek az erőmű piaci pozíciói, és nőtt versenyképessége is, ami a hosszú távú üzemeltetés gazdasági ésszerűségét is alátámasztja. Az üzemidő-hosszabbítás előkészí-

tése több szálon futott. Egyik első lépésként 2003-ban a Paksi Atomerőmű Zrt. elindította az üzemidő-hosszabbítás környezetvédelmi engedélyezési eljárását. Az előzetes környezeti hatástanulmányt elbírálva 2005-ben a hatóság kiadta a részletes hatástanulmány készítését előíró határozatát. 2006-ban elkészült a Paksi Atomerőmű üzemidőhosszabbításának környezeti hatástanulmánya, amely megállapította, hogy az üzemidő-hosszabbítás környezetvédelmi szempontból megvalósítható. 2006-ban zajlottak a közmeghallgatások: Pakson a hatósági, míg Kalocsán önkormányzati közmeghallgatás történt. Jóllehet az üzemidő-hosszabbítás nem eredményez jelentős mértékű országhatáron átterjedő hatást, az espooi egyezmény alapján Ausztria, Horvátország és Románia részt vett az engedélyeztetési folyamatban. Mindhárom ország képviselőivel konzultációkra került sor, szervezett közviták zajlottak, amelyek sikeresen zárultak. 2006-ban a hatóság kiadta az erőmű 20 évvel történő továbbüzemelésére vonatkozó környezetvédelmi engedélyt. A határozat ellen az eljárásban ügyfélnek minősülő Energia Klub Környezetvédelmi Egyesület


47

fellebbezést nyújtott be. A fellebbezés nyomán született másodfokú határozat jóváhagyta a kiadott engedélyt. Ez ellen az Energia Klub keresetben bírósághoz fordult, kérve a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését. A bíróság elutasította a keresetet, így az eljárás eredményeként a Paksi Atomerőmű Zrt. érvényes környezetvédelmi engedéllyel rendelkezik az üzemidő-hosszabbítás végrehajtására. A 89/2005. sz. kormányrendelettel kiadott nukleáris biztonsági szabályzatok, illetve az ehhez kapcsolódó útmutatók megadták a követelményeket és a jogi kereteket az üzemidő-hos�szabbítás engedélyezéséhez. 2008-ban a követelményeknek megfelelően a Paksi Atomerőmű Zrt. elkészítette és az Országos Atomenergia Hivatalhoz benyújtotta a Paksi Atomerőmű 1–4. blokkjaira a tervezett üzemidőt 20 évvel meghaladó üzemeltethetőség feltételeinek megteremtésére irányuló programot, amelyet a hatóság 2009-ben határozatban rögzített feltételekkel elfogadott, és a Paksi Atomerőmű Zrt. megkezdte a programban előirányzott feladatok végrehajtását. Ennek eredményeként 2011-ben az 1. blokkra a Paksi Atomerőmű Zrt. elkészítette a nukleáris engedélykérelem dokumentációját, és jóváhagyásra benyújtotta azt az Országos Atomenergia Hivatalhoz. Az üzemidő-hosszabbítás előkészítését országos érdeklődés kísérte. A felmérések egyértelmű társadalmi támogatást igazoltak, aminek legszebb példája az Országgyűlés 2005-ben hozott határozata, amelyben támogatta az atomerőmű üzemidő-hosszabbítását. Az üzemidő-hosszabbítás engedélyezésének koncepciója Az atomerőmű blokkjainak tervezett üzemidőn túli üzemeltetéséhez a vonatkozó jogszabály szerint az Országos Atomenergia Hivatal engedélye szükséges. Az üzemidő biztonságos

48

2013/1-2 ■

és gazdaságilag ésszerű meghosszabbítását azonban komplex módon kell értelmezni, s nem szabad csak a formális újraengedélyezési szempontokra korlátozni. Az atomerőmű üzemeltetése mindenekelőtt megköveteli a biztonság iránti elkötelezettséget. Ezt a Paksi Atomerőműben végrehajtott biztonságnövelő programok és intézkedések demonstrálják, amelyek eredményességét a 2011-ben végrehajtott célzott biztonsági felülvizsgálat is bizonyította. Az üzemidő-hosszabbítás egy sajátos üzemeltetői attitűdöt is megkövetel. Egyfelől az üzemidő meghosszabbítása előtérbe helyez bizonyos tevékenységeket és képességeket, mint: n a saját és az azonos típusú blokkok jellemző öregedési jelenségeinek ismerete, n az öregedési folyamatok monitorozással, öregedéskezeléssel megvalósított felügyelete, n a korábban nem tapasztalt öregedési jelenségek felismerésének képessége, n a jó üzemeltetői gyakorlat és tapasztalatok átvétele és alkalmazása, a tapasztalatok visszacsatolása. Másfelől a biztonságos és gazdaságos továbbüzemelés megvalósításához olyan üzemeltetői gyakorlatra van szükség, amely az alkalmazott műszaki eszközök, módszertanok és ellenőrzési folyamatok mindenre kiterjedő, teljes rendszerét eredményezi. A teljesség a feladat komplexitásának megfelelő üzemeltetői rendszer meglétét jelenti, azaz: n az üzemeltetői programok összességének — az öregedéskezelési, a tervszerű megelőző karbantartási, felújítási stb. programok — le kell fedniük az erőmű összes rendszerét, rendszerelemét; n biztonsági osztályba sorolt rendszerek, rendszerelemek esetén az erőművi programoknak és gyakorlatnak garantálniuk kell a biztonsági funkciók megmaradását a meghos�-


szabbított üzemidőre, sőt bizonyos tartalékkal azon túl is, és meg kell felelniük a hatósági előírásoknak; itt célszerű és kell is alkalmazni a biztonsági relevancia szerinti differenciálás elvét; n biztonsági osztályba nem sorolt rendszerelem esetén a program komplexitása attól függ, hogy az adott rendszer mennyire fontos az energiatermelés szempontjából, így alkalmazható például a tervszerű megelőző karbantartás és — néhány esetben — a meghibásodásig tartó működés elve is; minden öregedési folyamatot figyelembe kell venni, különös tekintettel azokra, amelyeknek hatásuk van vagy lehet a biztonsági funkciókra. Az üzemeltetői rendszerben minden erőművi programot, tevékenységet figyelembe kell venni, azaz a rutinszerű fenntartási tevékenységet és a hosszú távú üzemeltetés szempontjából specifikus tevékenységet egy egységben kell kezelni, kihasználva a kettő közötti szinergiákat. Nyilvánvaló, hogy a fentiekben vázolt rendszer értéke nem annak tudományos újdonságából ered, hanem az erőművi öregedési problémák kezelését szolgáló kipróbált módszerek pragmatikus alkalmazásából úgy, hogy közben megvalósul egy sajátos egyensúly az üzemeltetés biztonsága és gazdaságossága között. Az üzemidő-hosszabbítás előkészítésének legfontosabb feladatai a meghosszabbított üzemidő alatti biztonságos üzemeltetést szolgáló tevékenység megfelelő voltának igazolása, illetve az engedély megújításának megalapozása voltak, azaz: A) a rendszerelemek öregedési folyamatait időben észlelő és az öregedés hatását hatékonyan csökkenteni képes öregedéskezelési programok kidolgozása, illetve a korábban alkalmazott programok alkalmasságá-

nak felülvizsgálata és szükségszerű módosítása; B) az erőmű állapotának felmérése (ezen belül kiemelten kezelve a legfontosabb rendszereket, rendszerelemeket), és annak igazolása, hogy az további 20 éves üzemeletetésre megfelelő állapotban van; C) az üzemidőkorlátot jelentő öregedéselemzések körének felmérése, az elemzések érvényességének kiterjesztése vagy azok újraértékelése az üzemidő-hosszabbítás időszakára; D) környezetállósági vizsgálatok elvégzése, illetve a korábbi minősítések kiterjesztése az érintett villamos és irányítástechnikai berendezéseknél; E) a jogszabály szerint előírt engedélyezési dokumentáció összeállítása az engedélyezési eljárás megindításához. A fenti feladatok végrehajtása a hazai előírások szerint elengedhetetlen az engedély megújításához. E feladatok nagyban támaszkodnak a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség tárgyi előírásaira, az USA-beli atomerőművek üzemidő-hosszabbítási tapasztalataira, illetve az ahhoz társított követelményekre s más nemzetközi tapasztalatokra. Az öregedéskezelés felülvizsgálata Az öregedéskezelés terjedelme Az üzemeltetési engedélyt a biztonság

mérlegelése alapján újítják meg, tehát az eljárás kiterjed az összes olyan biztonsági osztályba sorolt rendszerre, amelyeknek a teljes üzemidő során a rendeltetés szerinti biztonsági funkciót kell ellátniuk. Azokat a nem biztonsági funkciójú rendszerelemeket is be kell vonni a mérlegelés körébe, amelyek meghibásodása akadályozhatja/befolyásolhatja a biztonsági funkcióval rendelkező rendszereket, rendszerelemeket feladatuk ellátásában.

Az öregedéskezelés tárgyát képező rendszerelemek meghatározása két lépésből áll. Először a rendszerek fent meghatározott terjedelmét kell kijelölni, majd ebből a teljes terjedelemből kell a passzív, hosszú élettartamú szerkezeteket, rendszerelemeket kiválasztani, mivel ezek korlátozzák az erőmű élettartamát, így beletartoznak az üzemidő-hosszabbítás terjedelmébe. Az aktív biztonsági funkcióval rendelkező rendszerelemek a karbantartás és a karbantartás hatékonyságának ellenőrzésére bevezetett programok, illetve szükség esetén a felújítások és tervezett cserék terjedelemébe tartoznak, amit az üzemeltető az üzemidő-hosszabbítástól függetlenül is elvégez, és annak eredményeiről, tapasztalatairól a hatóságnak rendszeres jelentésekben kötelezően beszámol. A fenti eljárás alapján megállapított öregedéskezelési terjedelembe az 1. blokkon mintegy 25 ezer rendszerelem tartozik, ezekre vonatkozóan kell hatékony öregedéskezelési programokkal rendelkezni. E rendkívül nagyszámú rendszerelem öregedéskezelése egyesével nem indokolt, sőt majdnem lehetetlen lenne, így további műszaki megfontolásokat kellett tenni a feladat megvalósíthatósága érdekében. Az öregedéskezelési programok strukturált szervezése Differenciált, fokozatos megközelítést alkalmaztunk az adott szerkezet vagy

rendszerelem biztonsági jelentősége, valamint az adott öregedési folyamatnak az erőmű élettartamát korlátozó jellege, jelentősége szerint. Ennek megfelelően a rendszerelmeket két kategóriába osztottuk: n A nukleáris biztonság szempontjából kiemelt fontossággal bíró rendszerelemekre, mint a reaktortartály vagy a reaktorhűtőkör fő berendezései, azaz az 1. biztonsági osztályba sorolt és

néhány 2. biztonsági osztályba sorolt szerkezet. E rendszerelemek körére egyedi öregedéskezelési programokat dolgoztunk ki. n Öregedéskezelési csoportokat képeztünk, azaz olyan rendszerelem halmazokat, amelyekben a rendszerelemek vagy építési szerkezetek hasonló konstrukciójúak és anyagúak, azonos közegben működnek, így hasonló módon öregszenek, ezért elegendő közös programmal kezelni őket. A gépészeti rendszerelemeket tekintve mintegy kilencven öregedéskezelési csoportot határoztunk meg, az építési szerkezetek öregedéskezelési csoportjainak számát közel harmincban állapítottuk meg, a villamos és irányítástechnikai csoportok száma tizenhatra adódott. Így a 25 ezer rendszerelemet közel másfélszáz öregedéskezelési programmal kezelni tudtuk. A fenti programok alkalmasságának igazolása képezte az üzemidő-hosszabbításhoz szükséges engedélydokumentáció egyik fontos fejezetét. Az öregedéskezelési programok alkalmasságának igazolását megelőzően szükség volt a korábbi öregedéskezelési gyakorlat teljes körű felülvizsgálatára is, a már meglévő programok szükségszerű módosítására, illetve néhány esetben újak készítésére. A rendszerelemek állapotának felmérése Az üzemidő-hosszabbítás megalapozásához igazolni kell, hogy a rendszerelemek állapota lehetővé teszi a továbbüzemelést. Az atomerőmű rendszerei és építési szerkezetei állapotának ellenőrzése már az üzembe helyezéstől kezdve folyik. Az erre vonatkozó ellenőrzési programok, időszakos ellenőrzések rendszere magában foglalja a roncsolásos és a roncsolásmentes vizsgálatokat egyaránt. Az elmúlt évek során a vizsgálatok műszaki színvonala


49

folyamatosan fejlődött, az eszközök, és az eljárások tekintetében egyaránt. A minősített vizsgálatok az Európai Vizsgálatminősítő Testület (ENIQ) által javasolt módszerek szerint folynak. A rutinszerű és az atomerőművi gyakorlatnak megfelelő állapot-ellenőrzés ellenére a hatósággal egyeztetett terjedelemben és módszerrel külön vizsgálatokra is sor került az összes kiemelten fontos rendszerelem és építési szerkezet állapotának értékelése céljából. E vizsgálatok főként olyan szerkezeti helyeken történtek meg amelyek nem részei az időszakos ellenőrzéseknek, de az élettartamot korlátozó öregedési folyamatok elemzése alapján az egyszeri vizsgálat szükségesnek látszott. E vizsgálatok mintavételezéses és mikroroncsolásos technikák alkalmazásával történtek annak igazolására, hogy a beépített szerkezeti anyagok mechanikai tulajdonságainak jelenlegi értékei (például folyáshatár, szakítószilárdság, törési szívósság) a tervek szerinti megkövetelt értékeket meghaladják még a tervezett üzemidő-hos�szabbítás időszakában is. Az elvégzett vizsgálatok alapján megállapítható volt, hogy az atomerőmű építési szerkezetei és berendezései a továbbüzemeltetésre alkalmas állapotban vannak, hibamentesek, az anyagjellemzők értékei a megkövetelt értékek felett vannak.

Az élettartamot korlátozó öregedési folyamatok elemzése Egyes öregedési folyamatok elemzését ab ovo a tervező elvégzi, és igazolja, hogy a tervezett üzemidő alatt a rendszerelem integritása, funkciója megmarad. Ilyenek az eróziós korrózió, a fáradás vagy a neutronbesugárzás által kiváltott ridegedés elemzése. Ezeket az elemzéseket a tervező a körülményekre, a terhekre és hatásokra tett feltételezések alapján végzi el az adott műszaki követelményeknek megfelelően, figyelembe véve a célként kitűzött üzemeltetési idő-

50

2013/1-2 ■

szakot. Az elemzésekből megállapított élettartamkorlátok, illetve az elemzések maguk is érvényüket veszítik, illetve veszíthetik, ha az üzemidőt a tervezetten túl meghosszabbítják, és/vagy a körülmények jellemzői és a terhelési ciklusok gyakorisága megváltozik. Ezért az üzemidő-hosszabbítás megalapozása keretében el kellett végezni ezen elemzések felülvizsgálatát, ha lehet, érvényességük kiterjesztését, azaz igazolni kellett, hogy azok megállapításai, következtetései érvényesek maradnak a meghosszabbított üzemidőre is. Az elemzések körét a tervező által elvégzett elemzések, a mai elvárásokat is tükröző végleges biztonsági jelentés, valamint a nemzetközi gyakorlat alapján több mint harminc amerikai, orosz és spanyol atomerőmű hasonló elemzéseinek áttekintése után határoztuk meg, különös tekintettel a paksi sajátosságokra és egyedi problémákra. Összesen 27-féle elemzést végeztünk el, mint például a reaktortartály nyomás alatti hősokkelemzését, a gépészeti, tartó- és daruszerkezetek kifáradáselemzését, a korlátozott időre érvényes környezetállósági vizsgálatokat, továbbá az anyagtulajdonság időbeli változásának értékelésére irányuló célvizsgálatokat. Az elemzések kimenetelére két lehetőség adódott:

n a legtöbb esetben a kiterjesztett vagy

ismételten elvégzett elemzések eredményei igazolták, hogy a megadott korlátokat (például terhelési ciklusszámot) a vizsgált szerkezet nem éri el, így az üzemeltethetőségre vonatkozó megállapítás érvényes a meghosszabbított üzemidőre is; n egyes esetekben a kiterjesztett vagy az ismételten elvégzett elemzések/ vizsgálatok eredményei a meghos�szabbított üzemidőnél rövidebb idejű üzemeltethetőséget igazoltak, ezért célzott öregedéskezelési programot vagy más intézkedést (például a be-


rendezés cseréjét, felújítást, későbbi megismételt vizsgálatot) kellett alkalmazni, illetve tervbe venni az adott probléma kezelésére. Az 1. blokk üzemidő-hosszabbítá sának engedélykérelme A Paksi Atomerőmű Zrt. az 1. blokk vonatkozásában elvégezte a követelményekből származó, valamint az üzemidő-hosszabbítás programjában időarányosan előirányzott feladatokat, valamint a Dél-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség környezetvédelmi engedélyében meghatározott és időarányosan esedékes feladatokat. Ezek között a legfontosabbak az alábbiak voltak: n a telephely szeizmicitásának felülvizsgálata, amely megtörtént a 2007. évi időszakos biztonsági felülvizsgálat során; n a VVER 440/213 típusú blokkok tervezési alapjának felülvizsgálata és rekonstrukciója; n a Paksi Atomerőmű átfogó öregedéskezelési rendszerének kialakítása, a konkrét rendszerelemek/csoportok öregedéskezelési programjainak kidolgozása, biztosítva ezzel azt, hogy az öregedéskezelés terjedelmébe tartozó rendszerelemek állapota, biztonsági funkciója folyamatosan monitorozva legyen a kiterjesztett üzemidő során; atomerőmű műszaki állapotának felmérése és a rendszerelemek alkalmasságának igazolása a meghos�szabbított üzemidőre; n a karbantartás hatékonyságának monitorozására szolgáló rendszer kialakítása, bevezetése, és a tapasztalatok negyedéves rendszerességű jelentése a hatóság számára; n a villamos és irányítástechnikai rendszerelemek környezetállósági minősítése; n az élettartamot korlátozó és a korlátozott időtartamra érvényes ören az

4. ábra: Az üzemanyag-stratégia módosításai az 1. blokkon

0 1

0

2

1 2 3 -1

2

3

-1

4

4 5 6

5

6

gedéselemzések felülvizsgálata, elvégzése, valamint az elemzések eredményei alapján szükséges intézkedések megtétele. A munka legfontosabb elemeit a fen-

tiekben ismertetettük. A teljes tevékenységet és annak eredményeit az 1. blokki üzemidőhosszabbítási engedélykérelmet megalapozó dokumentáció tartalmazza, amely terjedelmében meghaladja a másfélezer oldalt. A teljes háttér-dokumentáció mintegy hetvenezer oldalt tesz ki. Ez képezi az engedélykérelem megalapozását, és igazolja az 1. blokk további húsz évvel történő biztonságos üzemeltethetőségét. Szinergiák és következtetések

A paksi blokkok üzemidő-hosszabbítási programjában meghatározott intézkedések kapcsolatban vannak az üzemeltető szinte minden más tevékenységével. A társaság különféle tevékenységei közötti szinergiákat ki lehet és ki kell használni. Nyilvánvaló, hogy a teljesítménynövelés többszörösen összefügg az üzemidő-hosszabbítással: egyfelől javította a versenyképességet, ahogy azt az alábbiakban még ismertetett üzemanyag-gazdálkodás fejlesztése is, másfelől pedig ellenőrizni kellett, nem hat-e a teljesítménynövelés az élettartamot korlátozó folyamatokra.

A turbinakondenzátorok cseréjével, ami egy megbízhatóságot, termelési érdeket szolgáló átalakítás volt, meg lehetett valósítani a magas pH-értékű szekunder köri vízüzemet, így meg le-

het védeni a gőzfejlesztőket a hőcserélő cső korábban jellemző feszültségkorróziójától. A fukushimai tragédia tanulságaira tekintettel a biztonság, a biztonságnövelés és az üzemidő-hosszabbítás összefüggése kiemelt figyelmet kapott. Az elmúlt években a Paksi Atomerőműben átfogó biztonságnövelő programot hajtottak végre, és ennek keretében jelentős átalakítások történtek. Ennek köszönhetően a zónasérülés gyakorisága a ~10-5/év szintre csökkent. Itt nyilvánvaló pozitív kapcsolat létezik, hiszen a biztonságnövelés nélkülözhetetlen előfeltétele volt az üzemidő-hosszabbításnak, továbbá a biztonság és az üzemeltető biztonság iránti elkötelezettsége a lakossági elfogadottság legfontosabb feltétele. A biztonságnövelés azonban közvetlen vagy implicit műszaki előnnyel is jár. A biztonságnövelő átalakítások miatt egyes rendszereket vagy azok létfontosságú részeit felújították, azok újszerű állapotba kerültek. Néhány esetben a biztonságnövelő intézkedések követlen hatással vannak az élettartamot korlátozó folyamatokra. Így például a térfogat-kiegyenlítőn telepített új nyomásszabályozó szelepek biztosítják a reaktor túlnyomás elleni

védelmének lehetőségét hideg állapotban, azaz megszüntetik a reaktortartály ridegtörésének veszélyét. Egyes biztonságnövelő intézkedések — amelyeknek komoly szerepük van a tervezési alapon

túli helyzetek kezelésében (mint például a primer körből a szekunder körbe való átfolyás esetének kezelése) — az üzemidő-hosszabbítás engedélyezhetőségének feltételei voltak. A Paksi Atomerőmű Zrt. kiemelten kezeli a célzott biztonsági felülvizsgálat alapján azonosított javító intézkedéseket, és úgy tekinti, hogy azok az üzemidő-hosszabbítás biztonságát is szolgálják, jóllehet nincsenek összefüggésben az üzemidővel, illetve az üzemidővel arányos romlási folyamatokkal. Az elmúlt évtizedben átfogó szabályozási rendszer és az atomerőmű megkövetelt műszaki állapota fenntartására egy teljes körű erőművi műszaki-adminisztratív rendszer alakult ki, amely lehetővé teszi a Paksi Atomerőmű hosszú távú, biztonságos üzemeltetését. Mind a szabályozási rendszer, mind pedig az üzemidő-hosszabbítását szolgáló erőművi program az itt felvázolt elveken alapul. Ezáltal — a biztonsági relevancia és a termelésre gyakorolt hatása szerint differenciált módon — minden rendszer és rendszerelem meghatározott felügyelttel működik, és a megkövetelt műszaki állapotának fenntartása biztosítva van. Az üzemeltetési engedély megújításának előkészítése és megalapozása a


51

0–6. táblázat: Az üzemanyag-stratégiák és üzemanyag-felhasználások táblázatai

nemzetközi gyakorlat és a kor színvonalának megfelelő módszerek kreatív alkalmazását követelte meg, figyelembe véve a tervezési jellemzőket, a nemzeti szabályozást és a Paksi Atomerőműben kialakult gyakorlatot. Az elvégzett munka példa nélküli, mert — bár formális üzemidő-hosszabbítás történt más

VVER-440/213 típusú blokkok esetében — a paksihoz hasonló komplexitású megalapozásra első ízben került sor. A jelen összefoglalóban bemutatott módszerek, programok, az ezeken alapuló hatósági jóváhagyás és ellenőrzés alkalmazása biztosítja a Paksi Atomerőmű lehető leghosszabb ideig tartó biztonságos és gazdaságilag ésszerű, magas teljesítményen történő üzemeltetését.

Az üzemanyag-gazdálkodás fejlesztése A fejlesztés lépései Az erőmű üzemeltetésének aligha van még egy szegmense, amelyet olyan mértékben jellemzett volna a folyto-

52

2013/1-2 ■

nos megújulás, mint az üzemanyaggazdálkodást. Az eltelt 30 év alatt ma már az ötödik típusú üzemanyag-stratégiát valósítjuk meg, és a hatodikat készítjük elő. Mivel az üzemanyag és üzemanyag-felhasználás módosításának előkészítése, engedélyeztetése és valamennyi blokkon való bevezetése

egy-egy alkalommal néhány évet is igénybe vesz, elmondhatjuk, hogy az üzemanyag-stratégia a kezdetektől a folyamatos fejlesztés állapotában van. A legkorábban induló 1. blokk esetében a különböző módosítások fázisait mutatja a 4. ábra. Az 1. blokk induló töltetét az orosz szállító javaslata alapján állítottuk ös�sze, a 0. táblázatnak megfelelően, három különböző dúsítású üzemanyagkazettából. (A 2. blokki induló töltet is ilyen volt, a 3. és 4. blokk esetében viszont már módosítottunk.) Az 1. blokk üzemeltetésének első tíz évében 3,6 és 2,4% dúsítású üzemanyag-kazettákat használtunk 3–3 üzemévig, a kampányhosszat a kétféle dúsítás arányával szabályoztuk. (1.


tábla) Ezen belül azonban már 1988tól bevezettük a csökkentett neutronkiszökésű elrendezést, amely azonos kampányhossz mellett az átlagdúsítás, így az üzemanyag-költségek csökkentését is hozta. 1994-től az alkalmazott dúsítás kizárólag 3,6% lett, az éves darabszám

csökkent, a kazetták egy részét 4 évig kezdtük használni. (2. tábla) Az 1. blokkon 2002-től (más blokkon korábban) 3,82% dúsítású üzemanyagot kezdtünk használni, ami az éves darabszám további csökkenését hozta valamennyi munkakazetta 4 éves használatával. (3. tábla) A blokkok teljesítményének növelése (az 1. blokk 2007-től) miatt az éves kazettadarabszám növelése vált szükségessé, ez az üzemanyag-felhasználás gazdaságosságát kis mértékben rontotta. (4. tábla) Második lépésben magasabb, 4,2% dúsítású üzemanyagot vezettünk be, az üzemanyag-kazetta mechanikailag is módosult, ezzel a gazdaságosság jelentősen javult, az éves darabszám 84 friss kazettára csökkent.

5. ábra: Az üzemanyag-stratégiák, a dúsítás és a kiégés összefüggése

Jelenleg folyamatban van a 15 hónapos kampányokra való átállás előkészítése. Ehhez 4,7 és 4,2% dúsítású üzemanyag-kazetták kombinációjára

lesz szükség, kampányonként 102 kazettával. Az üzemanyag és üzemanyag-stratégia módosításának elsődleges célja többnyire a gazdaságosság javítása volt. (Kivétel a teljesítménynövelés és a 15 hónapos kampány, ezekben az esetekben az üzemanyag-stratégia nem cél, csak eszköz.) Az eredményt egészében a következőkkel jellemezhetjük. Egységnyi termelt energia frissüzemanyag-költsége ma 15%-kal lenne magasabb, ha az eredeti, 80-as évekbeli üzemanyagot és stratégiát használnánk. Az egységnyi termelt energiára eső üzemanyagkazetta-darabszám ma 33%kal lenne nagyobb, ha az eredeti, 80as évekbeli üzemanyagot és stratégiát használnánk. A műszaki feltételek fejlődése A fejlesztés fent leírt lépéseit az 5. ábrával is szemléltethetjük. Látható, hogy

a kirakott üzemanyag-kazetták átlagos kiégése a kezdeti 32–33 MWnap/tU értékről mára ~49 MWnap/tU értékre nőtt, ez tette lehetővé a felsorolt előnyök

elérését. Az elemeiknek — pálcának, távtartónak stb. — azonban viselniük kell a hosszabb használatból származó terheléseket. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy a leírt fejlesztési sorozat hátterében az üzemanyag-gyártás technológiájának folyamatos fejlesztése állt. Új anyagok, hegesztési módszerek, módosított komponensek tették lehetővé a kiégés jelentős növelését. A fejlesztések sikerességét mutatja, hogy a jelentősen hosszabb alkalmazás nem járt a megbízhatóság csökkenésével, az üzemanyag üzem közbeni meghibásodása miatt semmilyen termeléskiesés sem volt a PAE blokkjain. Ugyancsak az üzemanyaggyártó fejlesztéseinek köszönhetően egy VVER-440 üzemanyag-kazetta ma már nukleáris szempontból is jóval összetettebb elem, mint korábban. Kezdetben valamennyi pálcában azonos dúsítású üzemanyag volt elhelyezve, majd be-

vezették az ún. profilírozást, amelynek során a szélső és sarki pozíciókba alacsonyabb dúsítású pálcák kerülnek, így simítva ki a teljesítméneloszlást. (6. ábra) A magasabb dúsítással járó nagy kezdeti reaktivitástartalékot kiégő mérget tartalmazó pálcák segítségével csökkenthetik, így a különböző dúsítású és tartalmú pálcák elrendezésének megtervezése maga is komplex feladattá vált. A másik fontos feltétel, amely a jelentős és folyamatos fejlesztést lehetővé tette: a töltettervezési és in-core ellenőrzési apparátus magas színvonala és folyamatos megújítása. A kategóriájában élvonalat képviselő HELIOS program licenszét megvásárolva, valamint hazai

fejlesztésekre alapozva, a fejlett tervezőszoftvereket a VERONA in-core ellenőrző programba is beépítve, ma egy világszínvonalú tervezési–ellenőrzési rendszert üzemeltetünk, amely alkalmas, a zónafizikával kapcsolatos bármely probléma megoldására, fejlesztés megvalósítására. A színvonalra jellemző, hogy a jelenleg alkalmazott 4,2% dúsítású üzemanyag-kazetta nukleáris tervét (7. ábra) már a PA Zrt. kollégái készítették, azt az orosz gyártó elfogadta, gyártja, és mi sikerrel alkalmazzuk. Hasonlóan saját tervek alapján folynak a 15 hónapos ciklus bevezetéséhez tervezett 4,7% dúsítású kazetták előkészítő elemzései. Az üzemanyag és üzemanyag-stratégia fejlesztéséhez a TN-hez hasonlóan biztos hátteret nyújtanak az ÁGNES projektre épülő, a korábbi KFKI AEKI és a TVEL alvállalkozói által végzett elemzések. Azonban mindenek felett a legfontosabb „műszaki” feltétel az a részben az MVM PA Zrt.-nél, részben a KFKI AEKI-nél és még néhány hazai intézménynél meglevő szakembergárda, amely az üzemanyag és a reaktorzóna ismeretében magas szintű, megbízható tudással rendelkezik.


53

6. ábra: 3,82% dúsítású profilírozott üzemanyag-kazetta

fog jelentkezni. Ennek a fejlesztésnek viszont csak a blokkok üzemidejének meghosszabbítása ad értelmet, így kapcsolódnak össze a Paksi Atomerőmű legfontosabb fejlesztési lépései.

Összefoglalás: az elért eredmények

7. ábra: 4,2% dúsítású üzemanyag-kazetta kiégő mérget tartalmazó Gd-pálcákkal

Kölcsönhatás más fejlesztésekkel Az üzemanyag-gazdálkodás kapcsolata az erőmű más jellemzőivel igen szoros. A javuló rendelkezésre állás, a rövidebb karbantartási időszakok hosszabb kampányokat igényelnek, amit a töltetek tervezésével követni kell. A stratégia fejlesztése többnyire az üzemanyagköltségek csökkentését célozta, más

54

2013/1-2 ■

esetekben viszont csak eszköz volt más fejlesztési célok megvalósítására. Ilyen volt a teljesítménynövelés esete, amikor az üzemanyagtölteteknek biztosítaniuk kellett a megnövelt teljesítményt. Ilyen lépés lesz a 15 hónapos üzemelési ciklus bevezetése is, amikor a várható haszon a több kiadott energiában és a lecsökkent karbantartási költségben


A Paksi Atomerőmű üzemeltetésének gazdaságosságában elért eredmények impozánsak: 8%-kal nagyobb kiadott teljesítmény, a 30 éves üzemidő 20 évvel való meghosszabbításának kidolgozott programja, 30%-kal kevesebb felhasznált üzemanyag, 15%-os üzemanyagköltség-csökkentés. A sor még folytatódik, ma is folyamatban van olyan munka, amely biztosítja a hatékonyság további javítását. Ha azt kérdezzük, mi az a legfőbb momentum, amely ezt a fejlődést lehetővé tette, a válasz egyértelmű: az induló mottó jelképezte szaktudás, a reaktor, az erőmű működésének olyan pontos, magabiztos ismerete, amely lehetővé tette, illetve teszi a gazdaságosság javításában rejlő lehetőségek felismerését és megvalósítását. Harminc évvel ezelőtt, az 1. blokk indulásakor — noha a szükséges ismeretek alapjai maradéktalanul rendelkezésre álltak — ez a tudás még nem volt

meg. A fejlesztésekben jelentős segítség volt a számítástechnika fejlődése; általa a régebben egyszerűsítve kezelt problémák részletesen modellezhetővé váltak. A fejlesztések legfontosabb eleme mégis egy szakembergárda által fokozatosan elsajátított és folyamatosan továbbfejlesztett, saját és ellesett tapasztalatokra is építő magas szintű tudás. Mindezekre alapozva állítható, hogy mind a Paksi Atomerőmű, mind a hazai nukleáris ipar életében a jövő szempontjából legfontosabb feladat ezt a megszerzett tudást az utánunk jövőkre hagyni.

A kutatás szerepe az atomenergetika biztonságos alkalmazásában Gadó János*

Bevezetés Az atomkorszak hajnalát a fizikai és kémiai kutatások dominálták. A maghasadás jelenségét mint új, érdekes jelenséget a fizikusok fedezték fel, csakúgy mint a neutront, az 1930-as évekig nem ismert elemi részecskét, az atommag egyik építőkövét. Ugyanakkor világossá vált, hogy a maghasadás láncreakcióként is végbemehet, és így roppant energia

termelődhet, ugyanis a hasadó nehéz izotópokból minden maghasadás során nemcsak két könnyebb izotóp és néhány (átlagosan kb. 2,5) neutron keletkezik, hanem a tömegveszteséggel járó folyamat során az ekvivalens, mintegy 210 MeV energia is felszabadul. Mivel a maghasadás felfedezése már közvetlenül a második világháború kitörése előtt történt, mindegyik hadviselő nagyhatalom megkezdte annak kutatását, hogy a maghasadás alapján lehet-e nagyhatású tömegpusztító fegyvert készíteni. Az Amerikai Egyesült Államok ért elsőként célba, de nem sokkal később a Szovjetunió és Nagy-Britannia is felrobbantotta saját atomfegyverét. Egyre nagyobb hatású fegyvereket dolgoztak ki, és eljutottak az olyan hatalmas pusztító erejű, ráadásul rakétával vagy repülőgéppel célba juttatható hidrogénbombákig, amelyek már az emberiség létét kezdték veszélyeztetni. 1954-re az atomhatalmak felismerték, hogy bár a fegyverkezés egyensúlya akár a háború teljesen értelmetlenné

* Gadó János, főigazgató, MTA Energiatudományi Kutatóközpont

válásához is elvezethet, mindenképp célszerű az atomfegyver elterjedését megakadályozni. Ugyanakkor az atomenergia békés célú alkalmazását az egész emberiség számára ígéretesnek tartották, ezért a fegyver készítéséhez szükséges tudáson kívül az akkor elmúlt másfél évtized kutatási eredményeit megosztották a világ valamennyi országával (legalábbis azokkal,

amelyek készek voltak lemondani az atomfegyverek előállításáról). Ennek keretében jöttek létre világszerte, így Magyarországon is a nukleáris kutatóintézetek, amelyeket az atomhatalmak békés célú kutatásokra alkalmas, ún. kutatóreaktorokkal is felszereltek. Az 1950-es években építették meg a világ első áramot szolgáltató, békés célú atomerőműveit. Mind a mai napig a nukleáris kutatóintézetek legfontosabb feladata, hogy az adott ország atomenergetikai fejlesztésében, elsősorban az atomerőművek biztonságosságának elérésében közreműködjenek, többek között szakemberek képzésével és tréningjével. Emellett a kutatóintézetek fontos szerepet játszanak az atomenergia egyéb békés célú hasznosításában, pl. az orvosi és ipari célú radioaktív izotópok előállításában, a korszerű anyagok vizsgálatában nélkülözhetetlen neutronos vizsgálatokban. Ma már nehéz megérteni, hogy bizonyos eszközök fejlesztésében milyen nagy szerepet játszott az atomenergia, pl. a sugárzásmérő számlálókból hogyan fejlődtek ki a már rég divatjamúlt sokcsatornás analizátorok és azután a sokáig használatos PDP, majd VAX számítógépek.

A magyar nukleáris kutatások kezdetei is az 1950-es évekre tehetők. 1959ben indult a csillebérci kutatóreaktor, és ezzel gyakorlatilag egyidejűleg megkezdődtek a sugárvédelmi kutatások, valamint a radioaktív izotópok gyártása. Az 1960-as években már erőteljesen felmerült egy magyarországi atomerőmű létesítésének elképzelése, és ezzel együtt megkezdődtek a reaktorfizikai és termohidraulikai kutatások is. Az atomerőmű-építés elhalasztását a KFKI a kutatások nemzetközi kapcsolatainak erősítésére, a kutatók külföldi ösztöndíjas továbbképzésére használta fel. 1971-ben megkezdte működését a BME oktatóreaktora. Ezt a reaktort azóta is intenzíven használják a fiatal szakemberek képzése során. Amikor az olajválság után végre pozitív döntés született a paksi atomerőmű létesítéséről, akkor a fiatal szakemberek képzése abszolút fontossá vált. Ebben a legnagyobb szerepet egyrészt a BME, másrészt a moszkvai MEI játszotta, de más magyar egyetemek és főiskolák is komolyan hozzájárultak ahhoz, hogy a szakmailag kellően művelt, intelligens szakemberek a kezdettől fogva garantálni tudják az atomerőmű biztonságát. Ez a bevezető csak egy rövid történeti áttekintés az előzményekről. A továbbiakban néhány példát mutatunk be arra vonatkozóan, hogy hogyan zajlottak azok a kutatások, amelyek lehetővé tették, hogy az atomerőmű és a hatóság megfelelő tudományos háttérintézményekkel rendelkezzék. A példák azt mutatják, hogyan járult hozzá a kutatás az atomerőmű biztonsá-


55

gos üzemeltetésének megalapozásához, ezért az egyéb részletkérdésekről csak minimális mértékben lesz szó. A kutatóintézetek munkatársai alkalmanként közvetlenül is részt vesznek a paksi biztonsági problémák megoldásában, ezzel azonban más anyag[1] foglalkozik. A példák főképp a KFKI-ból és annak utódintézményeiből származnak, mert a szerző számára ez a legismertebb, de természetesen ez nem jelenti azt, hogy a többi intézményben folyó kutatásokat ne kellene ugyanolyan nagyra értékelni. E munka során — engedélyükkel — különböző kollégák anyagait is felhasználtuk, a szerző hozzájárulása a szöveghez viszonylag csekély. Az anyag nem törekszik teljességre, sokkal több, ami kimaradt, mint ami említésre kerül — remélhetőleg senki sem fog neheztelni emiatt.

A kísérleti berendezések építése A KFKI kísérleti berendezései önmagukban is rendkívül érdekes, sajátos rendszerek. Építésük azért is figyelemre méltó, mert biztonságukat mindig garantálni kellett. A berendezések ezen aspektusáról általában nem szoktak beszélni, mert maga a berendezés és főképpen a segítségükkel elért kutatási eredmények érdekesebbek. Most éppen ezt az aspektust helyezem előtérbe. A kutatóreaktor A Budapesti Kutatóreaktor szovjet tervezéssel és jórészt szovjet kivitelezéssel készült el 1959-re, amikor — mint az ország első nukleáris létesítménye — üzembe került. A reaktor üzembe helyezésekor és még jóval utána is – egészen a Paksi Atomerőmű létesítéséig – olyan állapotok voltak, hogy biztonsági szabályzatok és előírások híján csak a szovjet kollégák és a magyar üzemeltetők ügyeltek a reaktor biztonságára.

56

2013/1-2 ■

A reaktor 1986–92-es rekonstrukciója során gyakorlatilag minden rendszert, berendezést kicseréltek (a reaktor betontömbje kivételével). A rekonstrukció módot adott a reaktor biztonságának felülvizsgálatára és a biztonság növelésére, miközben a reaktor teljesítményét a korábbi 5 MWth-ról 10 MWth-ra emelték (az elméleti maximum 13–15 MWth). A rekonstrukció során követett biztonsági elvek mai szemmel nézve is igen korszerűnek mondhatók: például a determinisztikus és valószínűségi elemzések egymással összefonódva készültek a kockázat csökkentése érdekében, a súlyos balesetek kezelésére biztonságnövelő intézkedések történtek, a külső események hatását figyelembe vették. A reaktor — rekonstrukció utáni üzembe helyezése óta — saját (KFKI) készítésű, hibátlan és üzembiztos digitális reaktorvédelmi rendszerrel működik. A kutatóreaktor jól példázza, hogy egy jelentős kutatási infrastruktúraként működő nukleáris berendezés létrehozásából milyen sok szakmai tapasztalatot lehetett gyűjteni, amelyeket aztán az atomerőműben is alkalmaztunk. A ZR-kísérletek A kutatóreaktor üzembe helyezése kapcsán felmerült, hogy az akkor használt EK-10 típusú fűtőelemekből akár egy

szubkritikus rendszert is fel lehet építeni, amin tanulmányozni lehet a neutronsokszorozás jelenségét. Ez a rendszer fel is épült (SR-1). Ennek tanulságait felhasználva a fűtőelemek 1967-ben történt cseréjét (VVR-SzM fűtőelemekre) megelőzte egy kritikussági kísérlet (ZR3), amelynek eredményei elősegítették a reaktor biztonságos újraindítását az új zónával. Időközben létesült egy igazi kritikus rendszer is (ZR-2), amelynek fűtőelemeit szovjet eredetű urán-dioxid por felhasználásával itthon állították elő. A ZR-2 reaktoron már igazi reaktorfi-


zikai méréseket végeztek, elsősorban a kritikusság H/U viszonytól való függésének tanulmányozására. A következő zérusteljesítményű reaktor, a ZR-4 polietilénnel kevert, 20% dúsítású U3O8-port tartalmazó fűtőelemekből állt, grafitreflektorral. Ezt a reaktort az akkori laza biztonsági előírások mellett működés közben is be lehetett mutatni a Budapesti Nemzetközi Vásár közönségének. A ZR-4 a későbbiekben egy termikus oszloppal kiegészítve kalibrációs eszközként szolgálta a ZR-6 kutatási programját. A ZR-5 kritikus rendszert más formájában nagyon sokan ismerik: ez maga a BME oktatóreaktora, amelynek bemérése a KFKI-ban történt. A reaktort a kutatóreaktorból „visszamaradt” EK-10 fűtőelemekből állították össze. Ez a nagyon röviden összefoglalt történet arról szól, hogy a KFKI-ban létrejött az a szakismeret, hogy hogyan kell bánni a fűtőelemekkel, hogyan kell felépíteni egy kis reaktort, hogyan kell azt kritikussá tenni, és biztonságosan használni. Létrejöttek az alapvető módszerek a kritikusság és a neutronfluxus mérésére. Mindez a szakismeret alapvető a nukleáris biztonsági kérdések megválaszolásában. 1970-ben kritikussági baleset történt a Kurcsatov Intézetben, és a Szovjetunió Atomenergia Bizottsága (amely — ahogyan akkor mondtuk — békés és egyéb célokon dolgozott) akkoriban teljesen meglepő módon úgy döntött, hogy a VVER-1000 reaktortípus reaktorfizikai alapméréseit nem a Kurcsatov Intézetben, hanem valamelyik baráti ország kutatóintézetében fogják elvégezni. Petroszjanc, a Bizottság nagy hatalmú elnöke végigjárta az akkor is inkább rivalizáló, mintsem együttműködő nukleáris kutatóintézeteket (Řež Prága mellett, Świerk Varsó mellett és a KFKI). A KFKI-ban is óriási volt az izgalom és a készülődés, de Petroszjanc csak

1. ábra: A BKR csarnokának képe a kísérleti csatornákkal (© AEKI)

2. ábra: A ZR-6 kritikus rendszer (© AEKI)

Az NVH (nagynyomású vízhűtéses

3. ábra: A PMK-2 termohidraulikai kísérleti berendezés (© AEKI)

két kérdést tett fel: Hány zéróreaktoruk és hány balesetük volt? A válasz 5 és 0 volt, aminek következtében a KFKI lett a VVER-1000 reaktorfizikai méréseinek központja. Itt jött létre a ZR-6 kritikus rendszer, amely 1972 és 1990 között működött. A reaktor tervezése és működtetése során külön figyelmet kapott az, hogy a moszkvai kritikussági baleset semmiképpen ne ismétlődhessék meg. A tanulság az, hogy a biztonság mindennél fontosabb, és ez a megfelelő szakértelem első számú bizonyítéka. A KFKI egyéb kísérleti berendezései A KFKI Atomenergia Kutatóintézetben számos kísérleti berendezés működött/ működik. A teljesség igénye nélkül néhányat megemlítünk.

hurok) berendezésen a VVER-1000 reaktor termohidraulikai viszonyainak egyes, akkoriban megválaszolatlan kérdéseit lehetett tanulmányozni. Ezt követte a máig is használatos PMK (paksi modellkísérlet), amely a VVER-440 reaktorok primer körének villamos fűtésű modellje. A PMK berendezésen paksi üzemi nyomást és hőmérsékletet lehet előállítani, így az gőz fejlesztésére is alkalmas. Ezt használták ki a vízütés jelenségének tanulmányozására megépített, a PMK-hoz csatlakozó mérőszakasznál. A gőz fejlesztését ugyanígy felhasználták a reaktortartály külső hűtését modellező CERES kísérletekben. A fentiektől függetlenül megépült a CODEX berendezés, amelyen a fűtőelemek magas hőmérsékleti viszonyok közötti viselkedését lehet kísérletileg vizsgálni. (A kísérleti programokkal a 3. fejezetben foglalkozunk). Ezekről a kísérleti berendezésekről két általános dolgot meg kell jegyezni. Egyrészt a Magyar Tudományos Akadémia intézeteiben nem szokás kísérleti berendezéseket építeni (kivételként em-

líthető az MTA Mezőgazdasági Kutató-

központ fitotrona), hanem inkább vásárolt vagy saját építésű műszerekkel tanulmányozzák a természetből vett vagy persze sokszor a kutatók által trükkös módon előállított mintákat és az általuk reprezentált természeti jelenségeket és folyamatokat. A kísérleti berendezések építése azért nagyon fontos, mert az építéshez egyrészt eleve szükséges a tanulmányozandó jelenségek magas színvonalú ismerete, másrészt nélkülözhetetlen annak alapos felmérése, hogy a modelleken milyen mértékben lehet reprezentálni a valóságos (az atomerőműben lezajló) folyamatokat. A fent említett berendezések létrehozása — a később rajtuk végrehajtott kísérleti programtól függetlenül is — nélkülözhetetlen az atomenergetikai kutatásokban, mert ez a szakemberek tudásbázisának egyik legfontosabb forrása.

A kísérleti programok Az alábbiak néhány, főképp a KFKI AEKI-ben lebonyolított kísérleti prog-


57

rammal foglalkoznak, összességében és egyenként is a teljesség igénye nélkül. A ZR-6 kísérletek A ZR-6 kísérletekre 1972 és 1990 között került sor. Szatmáry Zoltán értekezése[2] alapján mutatom be a kísérleti programot, amelyet egy nemzetközi kutató kollektíva szervezett és hajtott végre. Célja az akkor fejlesztés alatt lévő VVER-1000 reaktortípus zónafizikájának megismerése, a számítási modellek kifejlesztése és validálása volt. A méréseket nagyon gondosan kellett megtervezni ahhoz, hogy a mérések eredményei valóban felhasználhatók legyenek a számítási modellek validálására. Ez alapvetően három dolgot jelentett: n A ZR-6 reaktoron olyan zónakonfigurációkat kellett megvalósítani, amelyek az egyszerűbbektől a bonyolultabbakig jól követhetők voltak az egyre bonyolultabb számítási modellekkel. Ellentétben tehát azokkal az elképzelésekkel, hogy a ZR-6

reaktoron olyan konfigurációkat kell megvalósítani, amelyek a lehető legközelebb állnak a VVER-1000 valóságos körülményeihez, az elv az volt, hogy jól számítható konfigurációkat valósítsunk meg, az azokon végzett mérések alapján pontosítsuk a számítási modelleket, és azután ezeket a modelleket alkalmazzuk a bonyolultabb helyzetekre is. A probléma lényege az, hogy az erősen heterogén felépítésű zónákban bonyolult hely- és energiafüggő neutronfluxuseloszlás alakul ki, amit fizikailag helyes elvek alapján kell számolni. n Olyan mérési módszereket kellett bevezetni, amelyek a számítással jól elérhető mennyiségeket közvetlenül, a lehető legkevesebb korrekcióval szolgáltatják. Ez az elv azt jelentette, hogy a reaktorfizikai gyakorlatban szokásos, sokszor kétséges számítási korrekciókat is tartalmazó, de az atomerőművek tervezésében gyakorlatiasan használható végeredményeket szolgáltató mérési módszerek he-

lyett „letisztított” módszereket használtunk. Nagy figyelmet fordítottunk a mérések korrekt kivitelezésére, és elvetettük a megbízhatatlannak bizonyult mérési módszereket. n Nagyon nagy gondot kellett fordítani a mérési eredmények pontosságának matematikailag helyes meghatározására. A legjobb statisztikai módszereket kellett bevetni és esetenként továbbfejleszteni ahhoz, hogy a számítási és mérési eredmények eltérése valóságos fizikai tartalommal bírjon, és a számítások esetleges korrekciója, illesztése fizikailag helyes módon történjék. A mérési programról nagyon röviden annyit érdemes elmondani, hogy összesen mintegy 330 zónakonfiguráción történtek mérések. Minden konfiguráción meghatározták a kritikus vízmagasságot[3] és a reaktivitás vízszinttényezőjét. Kiválasztott konfigurációkon mérték a pálcaszintű radiális és az axiális teljesítményeloszlást, illetőleg bizonyos fóliadetektorok aktivitáseloszlásait.

4. ábra: Fűtőelem felületi hőmérsékletének alakulása 0,5%-os hidegági törés esetén (© AEKI)

700 EXP CATHARE RELAP ATHLET

650

te15

600 550 500 450 400 0

1000

2000

3000

4000

Time (s)

58

2013/1-2 ■


5000

6000

7000

Ugyancsak a mérték különböző fontos magreakciókból eredő aktivitások arányait és/vagy térbeli eloszlásait. A létrejött hatalmas adatbázist informatikailag a kor színvonalát meghaladó módon rögzítették, és az alkalmas különböző kiértékelésekre és a számításokkal való automatikus egybevetésre is. A részletek egyrészt a kollektíva kiadványaiban[4], másrészt az RFIT program leírásában[5] megtalálhatók. A ZR-6 méréseket világszerte használják számítási programok validálására. Két eseményt érdemes megemlíteni. n A politikai változások után az Egyesült Államok és Oroszország illetékes kutatói kezdeményezték egy ún. International Handbook of Evaluated Criticality Benchmark Experiments kiadását (ezt ma az OECD Nuclear Energy Agency gondozza). Ez a könyv a kritikussági kísérletek körülményeit és eredményeit tartalmazza a lehető legrészletesebb módon. A vezető atomhatalmak a többi ország közül egyedül Magyarországot hívták meg adatszolgáltatásra, és a ZR-6 reaktoron végzett kritikussági mérések így méltó helyet kaptak a témakör irodalmában. A magyar hozzájárulást Szatmáry Zoltán és Vidovszky István szolgáltatták. n Az 1990-es évek végén az OECD

Nuclear Energy Agency kezdeményezte egy olyan általánosabb kiadvány anyagainak összegyűjtését és kiadását, amely a kritikus rendszereken végzett egyéb mérésekre vonatkozik. A munka az ún. International Reactor Physics Experiments projekt keretében folyt és kiadványai mind a mai napig jelentős figyelmet kapnak. A projekt megbeszélései Budapesten zajlottak intenzív magyar részvétellel. A ZR-6 mérések jelentették a referenciát, a projekt vezetője a jelen anyag szerzője, egyik fő közreműködője pedig Szatmáry Zoltán volt.

A PMK kísérletek A PMK kísérletek 1985-ben kezdődtek. Ekkor a PMK volt az egyetlen integrális termohidraulikai berendezés VVER reaktorok modellezésére. A nyugati világban elterjedt atomerőművi reaktorok tervezői rendelkeztek a tervezéshez és a biztonsági elemzések validálásához szükséges hasonló berendezéssel, de sajnálatos módon a Szovjetunióban ilyen berendezés nem létezett[6]. Magyarországon az a vélemény alakult ki — amit egyébként az élet igazolt —, hogy a VVER-440 biztonságosságának nemzetközi színvonalú igazolására szükség van egy ilyen berendezésre. A berendezés axiálisan egy az egyben, horizontálisan 1:2070 arányban

modellezi a VVER-440 primer körét. 19 fűtött csőből álló zónamodell adja le a hőt, a hőveszteségek kérdését különösen alaposan kezelték. Kiterjedt, a kor színvonalának megfelelő, szerteágazó mérésekből származik a későbbiekben felhasználható információ (nyomás, hőmérséklet, szint, forgalom, sűrűség, teljesítmény). A kísérleti programot a PMK összefoglaló jelentése[7] alapján ismertetem nagyon röviden. A kísérleti program során 55 kísérletet hajtottak végre. A mérések három területre fókuszáltak: n hogyan zajlanak le a csőtöréses üzemzavarok (különös tekintettel a VVER-440 zóna-üzemzavari hűtőrendszer befecskendezéseinek elhelyezkedésére); n hogyan működik a természetes cirkulációs hűtés (különös tekintettel a melegág speciális kialakítására és a vízszintes gőzfejlesztők alkalmazására); n hogyan zajlanak le különböző erőművi üzemzavarok és balesetek (különös tekintettel az állapotorientált kezelési utasítások validációjára). A mérések eredményeinek felhasználása kétirányú volt.

n Egyrészt

közvetlen szerepet játszottak bizonyos biztonsági kérdések eldöntésében. Különösen emlékezetesek azok a korai mérések, amelyekben finn eredetű szovjet javaslatra azt vizsgálták, hogy vajon a hidegág és a melegág esetleges pótlólagos összekötése milyen biztonsági előnyökkel és hátrányokkal jár. Annak idején e mérések alapján sikerült meggyőzni a szovjet erőműtervezőket arról, hogy a közbenső cső utólagos behegesztése rezgéseknek eléggé kitett csőszakaszok közé nagyobb biztonsági kockázatot jelent, mint az a viszonylag csekély előny, amit az összekötés — a magyar mérések szerint — okozna. A loviisai atomerőmű blokkjain az összekötés addigra már megvalósult. Jóval később ott ezen az összekötő szakaszon csőtöréses üzemzavar történt. n A mérések felhasználásának másik iránya a különböző rendszertermohidraulikai kódok (RELAP, ATHLET, CATHARE) validációja volt (lásd a 4. ábrát). Ez a validáció ugyan nem járt olyan eredménnyel, hogy ezek a kódok valamiért nem, vagy csak módosítások után alkalmasak a VVER-440 primer körének termohidraulikai számítására, de e nélkül a kísérleti igazolás nélkül nem lehetett volna nemzetközileg elfogadtatni a biztonsági elemzések megfelelőségét. A validációs célú mérések jelentős része eleve nemzetközi keretekben zajlott, míg a biztonsági vizsgálatok magyar projektek keretében történtek. A kísérleti program nemzetközi beágyazottsága alapvetően fontos volt akkor, amikor az OECD Nuclear Energy Agency égisze alatt létrejött a VVERreaktorokra vonatkozó validációs tesztmátrix. A PMK összefoglaló jelentését az OECD Nuclear Energy Agency forgalmazza, a PMK-méréseket minden


59

CODEX-kísérletek A CODEX berendezésen inaktív fűtőelemek súlyos baleseti viselkedését lehet kísérletileg vizsgálni. Ez Magyarországon egy unikális lehetőség bizonyos folyamatok (oxidáció, hidridizáció stb.) megértésére. Természetesen mindig meg kell fontolni, hogy az eredmények mennyire vihetők át a kiégett fűtőelempálcák esetére, de pl. a 2003-as paksi üzemzavarkor a CODEX-kísérletek során korábban felhalmozódott szaktudás nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a kiégett paksi fűtőelemekben lezajlott folyamatokat késlekedés nélkül meg lehessen érteni. A CODEX-kísérletek előtt kisléptékű kísérletek folytak annak érdekében, hogy az egyes súlyos baleseti fűtőelemviselkedési folyamatokat jobban meg lehessen érteni, a folyamatok paramétereit számszerűsíteni lehessen. Különösen fontosak voltak a burkolatanyag felfúvódásával kapcsolatos kísérletek, amire egy példát mutat az 5. ábra. A CODEX-kísérleteket egy ös�szefoglaló anyag[8] alapján tekintjük át. A CODEX (COre Degradation EXperiment) integrális magas hő-

5. ábra: Magas hőmérsékleten felfúvódott fűtőelemek (© AEKI)

fejezése után anyagvizsgálati módszerekkel elemzik a sérült fűtőelemeket és a baleset-szimuláció során kikerülő anyagokat. A kísérleti program hét mérésből állt, ezek fő adatait az 1. táblázat tartalmazza. A mérések jól mutatják, ahogy a hőmérséklet egy bizonyos határ fokozatos elérése, majd túllépése után megszalad. (6. ábra) A kísérlet utáni anyagvizsgálatok ból látható, miként alakult át a fűtő elempálca burkolata, amire példát mutat be a 7. ábra (a rétegek rendre: ZrO2, ZrN, a-fázisú Zr és UO2). A CODEX-mérések jelentősen bővítették ismereteinket a súlyos balesetek lefolyásáról, különös tekintettel arra, hogy mi történik ilyenkor a fűtőelemek burkolatanyagával. A CODEX-mérések feldolgozása — nemzetközi együttműködésben — több súlyos baleseti kóddal történt (ICARE/CATHARE, MELCOR, ATHLET-CD). A kódokban található modellek fejlesztésében támaszkodnak a CODEX-eredményekre, példaként a levegős oxidációt, vagy a bórkarbid modellezését lehet említeni. A CODEX-kísérletek szerepelnek az OECD súlyos baleseti kódvalidációs

6. ábra: Hőmérséklet-mérések a CODEX-2 kísérletben (© AEKI) 2200

550 mm 425 mm 300 mm 175 mm

2000 1800

o

mérsékletű berendezésen 1995–2002 között hét súlyos baleseti kísérletet hajtottak végre elektromosan fűtött fűtőelemkötegekkel. A kísérletek tapasztalataiból egyrészt közvetlenül is

számos tanulságot lehetett levonni a súlyos balesetek várható lefolyásáról, másrészt a mérési adatok alapján itthon és külföldön jelentős kódvalidációs tevékenységre és modellfejlesztésekre került sor, amelyek növelik a súlyos reaktorbalesetek során fellépő folyamok előrejelzésének megbízhatóságát. A CODEX berendezés legfontosabb része a fűtőelemköteget magában foglaló mérőszakasz. A reaktorban fejlődő maradványhő modellezésére a fűtőelem-tabletták belsejében elhelyezett volfrám fűtőszál szolgál. A hűtőközeg forgalma és összetétele (argon, vízgőz, oxigén, levegő vagy az elárasztást szimuláló víz) a mérési programnak megfelelően állítható be. A berendezésben használt anyagok (beleértve a távtartó rácsokat) és a köteg jellemző méretei általában megegyeznek a referenciareaktorban használt fűtőelemmel, de a köteg fűtött hos�sza csak 600 mm. A VVER modellben 7 darab hatszögrácsban elhelyezett rúd, míg a PWR esetben 9 darab négyzetrács elrendezésű rúd alkotta a köteget. A kísérletek során — nagyszámú termoelem, pirométer, forgalommérő és nyomástávadó segítségével — mérni lehet a fűtőelemköteg és a hűtőközeg jellemző paramétereit. A kísérlet be-

Central rod temperature [ C]

olyan intézmény használja eredményei igazolására, amely VVER-440 reaktorokkal foglalkozik.

1600 1400 1200 1000 800 600 400 0

500

1000

1500

2000

Time [s]

60

2013/1-2 ■


2500

3000

3500

mátrixában is. A mérési adatok rendszerezett elektronikus formában állnak a modellezők rendelkezésére.

Elméleti-számítási kutatásfejlesztés A kísérletes kutatásokkal kapcsolatban a fentiekben is többször említettük, hogy a kísérletek, mérések egyik fontos célja a folyamatokat leíró számítógépes modellek, kódok ellenőrzése és validálása. A tervezési és biztonsági elemzési feladatok ellátásához jól kipróbált, hiteles kódokra van szükség. Ezekkel kapcsolatban a következő fontos megállapítások tehetők: n A kódok egy része a nemzetközi adatkönyvtárakon keresztül beszerezhető, de ellenőrzésük VVERkörülményekre nem történt meg. Lényegében ez volt a helyzet a termohidraulikai rendszerkódokkal, vagy a CFD[9]-kódokkal is. Ezek hitelesítéséhez rengeteg kísérletet, mérést kellett elvégezni ahhoz, hogy pozitívan lehessen nyilatkozni ezek alkalmazhatóságáról. Erről a korábbiakban már volt szó. n A szükséges kódok egy része egyszerűen nem állt rendelkezésre, mert a VVER-körülményekre ilyenek egyáltalán nem léteztek, vagy a létezők nem voltak olyan színvonalúak, hogy azokat érdemes lett volna kiterjedt validációnak alávetni. Ez volt a helyzet a reaktorfizika terén (a hatszöges

zónaszerkezet miatt) és a fűtőelemviselkedés terén is (elsősorban a VVER reaktorok fűtőelempálcáinak burkolatanyagául szolgáló speciális cirkóniumötvözet miatt). Ilyen helyzetben a kódfejlesztés tűnt a helyes kutatási iránynak, ezzel foglalkozik a jelen fejezet. Természetesen a kódfejlesztésen kívül is voltak olyan kutatási feladatok, amelyek kezelése erősen befolyásolta a Paksi Atomerőmű biztonságáról alkotott mai képet. Ezek közül a determinisztikus és a valószínűségi biztonsági elemzések kapcsolatát emeltem ki. A kódfejlesztés és hatásai A kódfejlesztés, azaz a reaktorokban lejátszódó folyamatok matematikai leírása, az egyenletek algoritmizálása és a számítógépi programok elkészítése végig jelen volt az elmúlt közel fél évszázad hazai nukleáris kutatásaiban. Természetesen a kódfejlesztésnek is voltak fontosabb és kevésbé fontos szakaszai, amelyeket erősen árnyaltak a számítógépes lehetőségek és a kielégítetlen külső és belső igények. A kódfejlesztés elkerülhetetlen szükséglet, hiszen a reaktorokon, különösen az atomerőművi reaktorokon nem lehet olyan részletezettségű és mélységű méréseket végezni, hogy az eredmé-

nyek minden lehetőséget (pl. a baleseti viselkedést is) lefedjenek, ugyanakkor a biztonság megítélésének minden helyzetre ki kell terjednie. Ugyanakkor a

Köteg

lektuális igény, még ha a mai pontatlanságok elviselhető mértékűek is, és aligha csökkenthetők lényegesen. Várható, hogy a következő években ez 7. ábra: A CODEX-AIT-1 mérésben sérült fűtőelem jellemző rétegei (© AEKI)

1. táblázat: A CODEX program mérései

Kísérlet

modellezés erősen segít a folyamatok természetének megértésében, és a reaktor vagy hasonló bonyolultságú rendszerek esetén a modellekkel végzett numerikus kísérletek, számítássorozatok szinte ugyanolyan érdekesek, mint a valóságos kísérletek. A modellezés egyik legérzékenyebb pontja, hogy a modellek a komplex folyamatok egy-egy részére vonatkoznak, és a reaktor egész komplexitását még a mai, szinte korlátlan számítógépi lehetőségek mellett is igen nehéz lenne egységesen modellezni. Ez a körülmény arra vezetett, hogy a különböző részterületeken (pl. reaktorfizika, termohidraulika, fűtőelem-viselkedés) önálló, magukban is rendkívül bonyolult modellek jöttek létre, amelyeknek a többi diszciplinából eredő peremfeltételeit az adott diszciplinához tartozó folyamat modellje csak közelítőleg tudja figyelembe venni. A folyamatok paramétereire vonatkozó kísérleti tudás hiányosságai mellett ez a körülmény okozza a számítógépi modellek pontatlanságát. Az alábbiakban két olyan modell példáján mutatjuk be ezeket a problémákat, amelyek egyébként a jelenlegi helyzetben is kiválóan alkalmazhatók azokra a célokra, amelyekre kidolgozták őket, de továbbfejlesztésük multidiszciplináris irányba intel-

Tabletta

A mérés rövid leírása

Év

CODEX-1

VVER-440

Al2O3

előkísérlet

1995

CODEX-2

VVER-440

UO2

felmelegedés gőzben

1995

CODEX-3/1

VVER-440

UO2

vizes elárasztás 1150 °C

1996

CODEX-3/2

VVER-440

UO2

vizes elárasztás 1500 °C

1997

CODEX-AIT-1

PWR

UO2

légbetörés

1998

CODEX-AIT-2

PWR

UO2

gőzös oxidáció és légbetörés

1999

CODEX-B4C

VVER-1000

UO2, B 4C

felmelegedés gőzben

2001


61

8. ábra: A számított és mért felmelegedés eltérései °C egységekben (© AEKI)

az irányzat (amit „multi-physics”-nek szokás nevezni) mind nagyobb teret fog hódítani. Az első példa a KARATE reaktorfizikai kódrendszer[10], amelyet a Paksi Atomerőmű Zrt. munkatársai is kiterjedten alkalmaznak a zónatervezés ellenőrzésére. Ez a kódrendszer számos reaktorfizikai számítási eljárást kapcsol össze, de célja nem egyetlen hatalmas, térben és energiában nagyon részletes neutronfizikai leírás kiszámítása. A KARATE nagyon átgondolt közelítésrendszert használ. Alapszinten egy ún. elemi cellára oldja meg a reaktorfizikai transzportegyenletet. Az elemi cella egy (végtelen hosszúnak tekintett) fűtőelempálcából és annak vizet tartalmazó hatszöges környezetéből áll. Ha

62

2013/1-2 ■

az egész reaktor ilyen elemi cellákból

lenne felépítve, akkor (legalábbis a külső határoktól viszonylag távol) a neutronspektrum, azaz a neutronok energia szerinti eloszlása a cella azonos részein mindenütt egyforma lenne, a cellán belüli térbeli eloszlást pedig egy hatszöges periódusú függvény írná le. Ez persze nem így van: maguk a kötegek is többféle fűtőelempálcát tartalmaznak, ma már van ezek között gadolínium abszorbenst tartalmazó, a többitől erősen különböző pálca is. A kötegeket kazettafal határolja, közöttük vízrés van, egyes kötegek az SZBV-abszorbensek mellett, illetve a zóna határán helyezkednek el. A reaktorfizikai kódrendszernek elvileg tehát úgy kell jellemeznie a cellákat, hogy a jellemzők függenek


a határfeltételek paramétereitől. Ezek a paraméterek egy kötegen belül csak úgy határozhatók meg, ha elvégezzük a köteg részletes neutronfizikai számítását, ugyanakkor a kötegek jellemzői is függenek a kötegek határán érvényes aktuális határfeltételektől, amelyeket már csak a zóna egészére vonatkozó számításból lehet meghatározni. A térben egyre bonyolultabb alakzatok (cella — köteg — zóna) számítása arra vezet, hogy a számítás egyre durvábban tudja csak követni a neutronok eloszlásának energiafüggését. Ez tolerálható, mivel a határfeltételek paraméterei is viszonylag durva energiafüggést mutatnak (gyakorlatilag csak a gyors és termikus neutronok fluxusát érdemes követni). Elképzelhető, hogy egy ilyen

9. ábra: Szélsőségesen terhelt fűtőelempálca-szakasz kerületi feszültségének változása a kiégés során (© AEKI)

kétirányú számítási rendszer, amely az egyszerűbb geometriai alakzatok jellemzőit határfeltétel-függőnek tekinti, és azok csak a bonyolultabb alakzatokra vonatkozó egyenletek megoldása után rögzülnek, nem egyszerű. Persze, a valóság ennél bonyolultabb, hiszen az említett jellemzők egyrészt függenek attól, hogyan alakul az adott alakzat kiégése, másrészt függenek a reaktor általános állapotától (teljesítmény, bórsav-koncentráció stb.) is. És ez csak a reaktorfizika, azaz a termohidraulikai és fűtőelem-viselkedési jelenségeket nem is vettük figyelembe. Elképzelhető, hogy az ezeket a visszacsatolásokat is figyelembe vevő multi-physics kezelésmód milyen további bonyodalmakkal jár majd. A KARATE programrendszer kifejlesztése rengeteg tudáselem intelligens összegzését jelentette. Ezeknek az elemeknek a fejlesztése a KARATE létrehozása előtt mintegy 20 évvel kezdődött. A kódrendszer validálásához rengeteg mérési információt, más számításokkal való összehasonlítást, benchmark feladatok megoldását kellett felhasználni. A számítások pontosságát hozzávetőlegesen demonstrálja az

8. ábra, amely a mért eredményeket veti össze egy, a VERONA rendszerben folyó (a KARATE-eredményekhez hasonló pontosságú) számítás eredményeivel. Miközben meggyőződésem, hogy a reaktorfizika a legegyszerűbb a három említett diszciplína közül, a termohidraulika pedig talán a legbonyolultabb, érdemes még egy példát mutatni a kódfejlesztésre az általam közepesen bonyolultnak tartott fűtőelem-viselkedés területén. A fűtőelemek viselkedése a rendszerváltásig tabutéma volt, arról itthon alig lehetett valamit tudni. Az azt közvetlenül megelőző időszakban zajlott a VVER-1000 reaktorok fogadására való felkészülés, és ekkor kezdődött meg itthon a fűtőelem-viselkedési tudás létrehozása. A mérési programot részben említettük. Az 1990-es évek vége felé kezdtük meg a FUROM kód kifejlesztését a kvázistacionárius fűtőelem-viselkedési folyamatok leírására; mára ez a kód[11] a hazai elemzési eszközök stabil eleme. A fűtőelem-viselkedés is komplex probléma. A számítások mindig egyetlen fűtőelempálcára vonatkoznak,

a hűtőközeg tulajdonságainak axiális eloszlását előzetesen ismerni kell. Ugyancsak ismerni kell, hogyan változik a lineáris hőteljesítmény axiális eloszlása a kiégés folyamán. Ez utóbbiból meghatározható a fűtőelem-pálca axiális szakaszaira jellemző izotóp-ös�szetétel. Maga a fűtőelem-viselkedési számítás axiális szakaszonként történik: a hőforrás és a hűtőközeg hőmérsékletének ismeretében, a hővezetési egyenlet megoldásával kiadódik a hőmérséklet térbeli eloszlása. Persze maga a hővezetési együttható függ egyrészt a hőmérséklettől, másrészt a kiégéstől is. A hőmérséklet, a nyomásviszonyok és a besugárzás hatására a fűtőelempálca burkolata deformálódik. A hőmérséklet és a besugárzás hatására a tablettaoszlop maga is deformálódik. Egy darabig a tablettaoszlop szakaszainak átmérője nő, a burkolat belső átmérője csökken (hiszen a külső hidrosztatikai nyomás nagyobb a belső gáznyomásnál). Egy idő múlva azonban a tablettaoszlop legerősebben terhelt szakasza annyira megduzzad, hogy közvetlen kontaktusba kerül a burkolatanyaggal, amely ezután mechanikailag eléggé furcsa helyzetbe kerül: alakváltozását lényegében a tablettaoszlop radiális és axiális növekedése fogja diktálni. Hogy mindez bonyolultabb legyen, a kiégés előrehaladtával egyre nő a gáznyomás, hiszen a tablettákból kikerülő izotópok egy része stabil nemesgáz, ezek a tablettaoszlop és a burkolat közti „szabad térfogatban” felhalmozódnak. A gázkibocsátást befolyásolja a hőmérséklet, de még inkább a tabletták anyagának besugárzás okozta átstrukturálódása. Hogy mindez egy kicsit még bonyolultabb legyen, az axiális szakaszokra vonatkozó számításokat összeköti a pálca egészére jellemző gáznyomás. Ez azért lényeges, mert a gáztartalomtól erősen függ a tablettaoszlop és a burkolat közti rés hővezetőképessége.


63

Valószínűleg itt érdemes abbahagyni az elmélet leírását. Nyilvánvaló, hogy a vonatkozó kód elkészítése az alapegyenletek mély ismeretét, „jó” megoldási algoritmus megtalálását, az anyagi adatok megfelelő megadását igényli. Ráadásul a pálcák nem tökéletesen egyformák: a csekély gyártási bizonytalanságokon belüli eltérések a fűtőelem-viselkedési jellemzőket erősen perturbálják (pl. az induló résméret döntően befolyásolja a tablettaoszlopburkolat összeérési időpontját). A FUROM kód által számolt paraméterek egyik legfontosabbika a burkolatban ébredő kerületi feszültség. A reaktor le- és felterhelése következtében ez a feszültség (a tabletta-burkolat mechanikai kölcsönhatás fellépését követően) tág határok között változhat, és rossz esetben meghaladhatja azt az értéket is, ami után a burkolat épsége már nem garantálható. Számításokkal kell igazolni, hogy ez a túllépés az adott üzemviteli előírások betartása esetén nem következik be. Ilyen számításra mutat be példát a 9. ábra. A determinisztikus és valószínűségi elemzések kapcsolata A Paksi Atomerőmű biztonságának megítéléséhez determinisztikus és

valószínűségi elemzéseket egyaránt

használunk. Most ezek eszközeivel nem foglalkozom, inkább a két elemzéstípus közti kapcsolatra koncentrálok, mert az mind a mai napig nemzetközi szinten is kutatások tárgya. Mielőtt erre rátérnék, meg kell mondani, hogy mit értünk determinisztikus, illetve valószínűségi elemzéseken. A determinisztikus biztonsági elemzések során egy adott normál üzemi tranziens, üzemzavar vagy baleset kezdeti eseményével kezdődő, rendszertechnikailag legsúlyosabbnak tekinthető folyamat paramétereit vetjük össze az elfogadási kritériumokkal. Ha ezek mind teljesülnek, akkor a biztonság megfelelő. Ezek az elemzések képezik mindenfajta engedélyezés alapját. Az elfogadási kritériumok szigorúsága függ a vizsgált folyamat gyakoriságától: a gyakoribb eseményekre szigorúbb, a ritkább eseményekre viszonylag kevésbé szigorú előírások vonatkoznak. A valószínűségi elemzések kezdetiesemény-halmaza egybeesik a determinisztikus elemzésekével. A valószínűségi elemzések azonban kiterjednek valamennyi, az adott kezdeti eseményből eredő folyamatra, meghatározzák ezek gyakoriságát, és mérnöki megfontolásokkal (esetleg determinisztikus elem-

10. ábra: Sematikus eseményfa (© AEKI)

K1 — VR1 nem működik — VR2 működik — VR3 nem működik — F VR1

VR2

VR3

A B C D

K1

E F G H

64

2013/1-2 ■


zésekkel) meghatározzák, hogy mekkora a kedvezőnek és a kedvezőtlennek tekintett végállapotok összgyakorisága. (A kedvező állapotokban az elfogadási kritériumok teljesülnek, a kedvezőtlenekben nem.) A valószínűségi elemzések akkor mutatják megfelelőnek a biztonságot, ha a kedvezőtlen végállapotok összgyakorisága kisebb egy hatóságilag meghatározott értéknél. A valószínűségi elemzések nyilvánvalóan nem helyettesítik a determinisztikus elemzéseket, egymásnak nem riválisai, viszont jól kiegészíthetik egymást. Látható, hogy egyrészt a determinisztikus elemzések elfogadási kritériumainak gyakoriságfüggése miatt, másrészt azért, mert a valószínűségi elemzésekben vizsgált folyamatok végállapotainak milyenségéről időnként determinisztikus elemzésekkel kell meggyőződni, a kétféle elemzési mód között vannak kapcsolatok. A kérdés az, hogyan teremthető meg a kétféle elemzési módszer optimális összhangja. Először egy egyszerű, idealizált esettel foglalkozunk. A valószínűségi elemzésekben első közelítésben eseményláncokat és azokból felépített eseményfákat vizsgálnak. Az üzemzavarok végigkövetése során a rendszer paramétereinek megváltozása különböző biztonsági rendszerek beavatkozását váltja ki. Ezek a biztonsági rendszerek egyfelől redundánsak,

másfelől a biztonsági rendszerek kiépítése olyan, hogy ha egy, az adott baleset vagy üzemzavar elhárítására szolgáló, először aktiválódó biztonsági rendszer mindkét redundáns ága működésképtelenné válik, akkor a folyamat során általában egy másik, diverz biztonsági rendszer lép működésbe. Ennek tudatában minden kezdeti eseményre meg kell vizsgálni a kiváltott eseménysort, amelynek során a biztonsági rendszerek beavatkozása megtörténik, és azokat az eseménysorokat is, amelynek során a beavatkozás valamilyen okból elmarad.

végállapotokig jutunk el. Az elmaradás mindig a redundáns ágak mindegyikének elmaradását jelenti, és az elmaradás nélküli eseménysorban is csak az egyik redundáns ág működőképességét tételezzük fel. Az elágazásoknál azt a konvenciót alkalmazzuk, hogy a felső ág az adott biztonsági rendszer egyik ágának működését, az alsó ág a működés teljes elmaradását jelzi. Ha a kezdeti eseménytől elindulva az elágazási pontoknál így vagy úgy döntve haladunk tovább egy végállapotig, akkor ún. eseményláncokra jutunk, pl. az eseményfa 8 eseményláncot tartalmaz. A 10. ábrán látható részletezve pl. az F végeseményhez vezető lánc. Az elágazási pontokhoz a fentiek szerint a rendszerek működőképességi valószínűségeinek megfelelő valószínűséget kell rendelni, és így ezekből, valamint a kezdeti esemény bekövetkezési gyakoriságából meghatározható a végesemény sikerességének, ill. sikertelenségének gyakorisága. A determinisztikus elemzésekre vonatkozó előírások szerint fel kell tételezni, hogy a kezdeti esemény által kiváltott eseménysorban valamely redundánsan felépített biztonsági rendszer

11. ábra: Az elfogadási kritériumok teljesülésének megítélésekor figyelembe veendő bizonytalanságok sematikus képe (© OECD NEA)

0.005 Best-estimate code prediction for event i

Probability density function

A rendszer működésének ismeretében az egyes eseménysorok vizsgálata megmutatja, hogy a biztonsági rendszerek beavatkozására milyen sorrendben kerül sor. Ezen az alapon minden kiindulási eseményhez egy ún. eseményfát rendelhetünk, amely lineáris eseményláncokra bomlik. Egy eseményláncon végighaladva az egyes biztonsági rendszerek beavatkozása (igen/nem) egyértelmű[12]. Az eseményfa és az eseményláncok szerkezetét a 10. ábra szemlélteti. Az eseményfa a K1 kezdeti eseményhez tartozik, sorban a VR1, VR2, VR3 biztonsági rendszerek beavatkozása történik meg vagy marad el, ennek megfelelően az A–H betűkkel jelzett

0.004

Safety limit

0.003 Variability of code predictions for event sequence i The probability of exceedance of the safety limit is a measure of loss of margin in any accident sequence.

0.002

0.001

0.000 1000

1500

2000

2500

3000

Safety parameter (e.g., PCT in deg. F)

egyik ágának működése elmarad valamilyen rejtett hiba miatt. Ezek közül a legsúlyosabb következményekre vezetőt kell kiválasztani, és e feltételezés mellett kell elvégezni az üzemzavar elemzését. A fenti eseményfán a B, C vagy E eseménylánc felel meg az egyszeres meghibásodás feltételezésének, ezek közül kell kiválasztani a legsúlyosabbat. A sematikus ábrán vastagított vonallal jelöltük azokat az eseményláncokat, amelyek végállapotának jellegét valamilyen módon el kell dönteni. A vékony vonallal jelölt eseményláncokról eleve feltételezhető, hogy sikertelenek. Ha a tényleges helyzet ilyen egyszerű lenne, akkor a determinisztikus és a valószínűségi elemzések összhangja adott volna: a fentiek szerint felépített eseményfák minden eseményláncára mérnöki megfontolással vagy determinisztikus elemzéssel megállapítható a végállapot sikeressége/sikertelensége, de mindenfajta paraméterei is. A gyakorlatban azonban nem ez a helyzet. A fenti séma szerint kialakított eseményfák az atomerőművi gyakorlatban elviselhetetlenül bonyolultak lennének. Éppen ezért a valószínűségi

elemzésekben az elágazásokat nem a rendszerek szerint, hanem az ún. biztonsági funkciók teljesülése szerint rendezik el. Az alapvető biztonsági funkciók a reaktivitás kontrollja, a hűthetőség és a radioaktív anyagok kikerülésének megakadályozása, de biztonsági funkcióknak tekintjük az alapvető biztonsági funkciók teljesülését előmozdító, kevésbé alapvető funkciókat is. A biztonsági funkciók teljesülését a valószínűségi elemzések ún. hibafák segítségével modellezik. A hibafában szereplő rendszerek működőképességének valószínűségeiből adódik ki egy-egy biztonsági funkció teljesülésének valószínűsége, és azután ennek megfelelő valószínűséget lehet rendelni az eseményfák elágazásaihoz. Ezek után azonban nehéz a biztonsági funkciók teljesülése szerint elágaztatott valószínűségi eseményfa láncait és a determinisztikus elemzés számára kiválasztott, a rendszerek egyszeres meghibásodását feltételező eseményláncokat összerendelni. További, itt nem vizsgált problémát jelent annak értelmezése, mit is jelent az a kijelentés, hogy egy determinisz-


65

tikus elemzés eredménye megfelel az elfogadási kritériumoknak. Maguk az elfogadási kritériumok, amelyek mérési eredmények feldolgozásából származnak, csak azt jelentik, hogy a kritérium számszerű teljesítése esetén a megcélzott biztonsági feltétel nagy valószínűséggel teljesül. Ugyanakkor az elemzések modellezési pontatlanságai és a gyártási pontatlanságok, a kezdő és peremfeltételek modellezési és rendszertechnikai konzervativizmusainak pontatlanságai összességében a determinisztikus számítások eredményeit is valamilyen mértékben pontatlanná teszik (lásd a 11. ábrát). A kritériummal összevetendő számított érték bizonytalanságát figyelembe kell venni akkor, amikor a biztonsági tartalékot értékeljük. Ez a bizonytalanság viszont összefüggésben van a valószínűségi elemzésekkel. Az elmúlt években a KFKI AEKI és a VEIKI/NUBIKI kutatói sok időt töltöttek azzal, hogy ezeket a problémákat rendezzék (különös tekintettel a terve-

zésen túli üzemzavarok vizsgálatára). Bár nem lehet azt mondani, hogy e kérdéskört véglegesen tisztázták volna, és megtalálták volna a kétfajta elemzési módszer optimális összhangját, mégis a kialakult gyakorlat lényegesen és�szerűbb, mint amit más országokban tapasztalni lehet. Az OECD Nuclear Energy Agency keretében folyt ún. SMAP és SM2A projektek eredményeit a hazai kutatók elégtelennek tartják, mert az ott alkalmazott módszerek a fenti kérdéseket alábecsülték.

A Paksi Atomerőmű Zrt. munkatársai és mindenkori vezetői mindig fontosnak tartották és nagyra becsülték a nukleáris kutatás-fejlesztésben részt vevő kutatókkal, mérnökökkel fennálló kapcsolatot. Szellemi és anyagi értelemben is ösztönözték ezt a tevékenységet. A kutatások irányait nagymértékben befolyásolta a közvetlen kapcsolat. Valószínűleg nem sokan gondolták végig annak a fontossá-

gát, hogy egy viszonylag jelentős kutatóbázis valóságosan lényeges kérdésekkel tud foglalkozni. Az ipari kutatóintézetek eltűnésével, az OMFB és azután az NKTH háttérbe szorulásával kevés nem kifejezetten alapkutatással foglalkozó kutatóintézet maradt Magyarországon. Így az atomenergia biztonságos használatával kapcsolatos kutatások időnként kuriózumként hatnak. Ugyanakkor számtalanszor beigazolódott, hogy erre a tudományos bázisra normális és üzemzavari helyzetekben egyaránt szükség van. A nehéz helyzetek kapcsán példaként a fukushimai balesetet követő célzott biztonsági felülvizsgálat azon elemére utalok, amely a tervezésen túli külső események hatásaival foglalkozott, messze az európai színvonalat meghaladó szakértelemmel. Még egy példa, hogy az új paksi blokkok létesítésének előkészítése során nem vitatott sarokpont az, hogy a tudományos-műszaki szakértői bázis ebben a munkában is fontos szerepet fog játszani.

[5] Szatmáry Z.: User’s Manual of

berendezésen. MNT Szimpózium,

Záró megjegyzések

Hivatkozások [1] Elter J.: Műszaki fejlődés és biztonság, 30 éves a paksi atomerőmű I. blokkja, 2012. december 14.

Program RFIT, Parts 1–4, report

KFKI-1991-(13–14–15–16)

[9] CFD: Computational Fluid Dynamics

[2] Szatmáry Zoltán: Kritikus rendsze-

[6] Azóta Oroszországban működik

Értekezés a tudomány doktora cím

intergrális berendezés, Finnország-

ramrendszer programcsomagjai,

VVER-440 modellt, amely nem he-

[11] Gadó J., Griger Á., Kulacsy K.:

rek az atomenergetika szolgálatában. elnyeréséhez, 1985.

[3] A reaktor vízszint-szabályozású volt,

azaz az adott zóna kritikusságát a vízszint fokozatos növelésével érték el.

[4] Final Report of TIC, Vols. 1, 3, 4 and the Supplement, Akadémiai Kiadó, 1985–2001.

egy VVER-1000 reaktort modellező

ban pedig ugyancsak létesítettek egy lyettesíti, de sok szempontból kiegészíti a PMK-t.

[7] Szabados L., Ézsöl Gy., Perneczky L., Tóth I.: Final Report on the PMK-2 Project, Vols 1–2, Akadémiai Kiadó 2007–2009.

[8] Hózer Z., Maróti L., Windberg P.:

Súlyos baleseti kísérletek a CODEX

66

2002.

2013/1-2 ■


[10] Keresztúri A., Hegyi Gy., Makai M., Maráczy Cs.: A KARATE 4.0 prog-

AEKI-G-1531, 2005.

A FUROM-2.0 kód fizikai modelljei,

AEKI-FL-2010–748–01/01 jelentés, 2010

[12] A balesetkezelés modellezése során

jóval bonyolultabb elágazások is előfordulhatnak.

Az emberi tényezők: tudásnövelés, szimulátor, Karbantartó GYakorló Központ 30 év emberi léptékkel nézve is nagy idő. Ma a Paksi Atomerőműnek több olyan dolgozója van, aki 30 éve még meg sem született, és sajnos már sokan hiányoznak azok közül, akik 30 évvel ezelőtt részesei lehettek a nagy pillanatnak, az ország első atomreaktora indításának.

kiss istván* Az idő múlásával az atomerőműben dolgozók cserélődnek, egy dolog azonban nem változik: 30 évvel ezelőtt ugyanúgy felkészült és elkötelezett emberek álltak az üzemeltetés élén, mint most. Természetesen lényeges különbség van az akkori felkészültségünk, tudásunk és a mostani között. Akkor segítségre és támogatásra szorultunk, ma már mi

tudunk támogatni másokat, készek és képesek vagyunk a birtokunkban levő tudást, tapasztalatot átadni a nukleáris táborba újonnan érkezőknek. Az évforduló jó alap ahhoz, hogy áttekintsük, hogyan fejlődött, gyarapodott a tudásunk a múltban. A mai korosztály számára talán már nem annyira kézenfekvő, hogy Magyarország hogyan készült az atomenergia békés célú hasznosítására, és hogy az 1. blokk indításáig mi minden történt ezen a területen. A fissziós energia előállításának legendás magyar atyjai, a „marslakók” mellett számos meghatározó alakja van a magyar nukleáris egyetemi oktatásnak és tudományos életnek. A teljesség igénye nélkül, meg lehet említeni Jánossy Lajos, Pál Lénárd, Szabó Ferenc, Gyimesi Zoltán, Szatmáry Zoltán, Marx György, Csikai Gyula, Simonyi Károly, Lévai András és Csom Gyula nevét. Az ő és sok más tudós kollégáik munkájának eredményeként többek között 1954-ben

* Kiss István, főosztályvezető, MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Oktatási Főosztály

megalakult az ATOMKI, 1958-ban létrejött az ELTE Atomfizikai Tanszéke, 1959-ben megkezdődtek a kutatások a KFKI kísérleti atomreaktorán, 1960ban indította az első atomenergetikai szakmérnöki képzést a Budapest Műszaki Egyetem, majd ugyanitt 1971-től az oktatóreaktor is az oktatás és a kutatás szolgálatába állt. Ezek a létesítmé-

nyek és tudós professzoraik, kutatóik alapozták meg Magyarországon azt a nukleáris kultúrát, amely lehetővé tette, hogy intelligens befogadói legyünk az új ipari technológiának, és intelligens partnerei az atomerőmű szállítójának. Ennek viszonylag hamar eljött az ideje. 1963-ban az Országos Atomenergia Bizottság állást foglalt az atomenergia ipari léptékű felhasználása mellett, 1966-ban hivatalosan is megszületett az elhatározás az atomerőmű építéséről. 1969-ben megkezdődött a telephely-előkészítés, két év múlva félbeszakadt, de 1973-ban folytatódott, majd 1974-ben ténylegesen megkezdődött az 1-es és 2-es blokk építése. 1976. január 1-jével magalakult a Paksi Atomerőmű Vállalat. Az atomerőmű építéséről szóló döntés más dimenzióba helyezte a korábban folytatott kutatási és oktatási tevékenységet, új célokat fogalmazva meg a benne részt vevők számára. Az atomerőmű építésének híre nemcsak a tudományos köröket hozta lázba, az építkezés hatalmas méretei, technikai kihívásai és újdonságai, az ott dolgozók kiemelt kezelése sok embert vonzott Paksra. A magyar egyetemeken tanulók közül sokan készültek arra, hogy

az atomerőműnél helyezkedjenek el, a Budapesti Műszaki Egyetem majd minden évben indított atomenergetikai szakmérnöki képzést. Sok fiatal a Szovjetunióban tanulta a nukleáris szakmát, csak a moszkvai energetikai egyetemen, a MEI-n a 70-es és 80-as években több mint 300 magyar fiatal szerezett diplomát.

Az iskolapadban megszerezhető tudás mellett egyre nagyobb szerepet kapott az épülő atomerőmű technológiájának megismerése, az atomerőművek üzemeltetésével kapcsolatos tudás megszerzése. Ez abban az időben nem volt könnyű. Pakson a VVER-440-es típus továbbfejlesztett változata épült V-213 típusú reaktorral. Ebből a reaktortípusból az atomerőmű építése idején csak Finnországban, a Loviisai Atomerőműben helyeztek már üzembe két blokkot. Bár a finn atomerőművel kezdettől fogva nagyon jó kapcsolatot ápolt a Paksi Atomerőmű, még sem jöhetett szóba, hogy Finnországban nagyobb létszámú magyar ismerkedjen az atomerőmű-üzemeltetéssel. Helyette a betanulás fő helyszíne a Szovjetunió, s azon belül a novovoronyezsi oktatóközpont volt. Novovoronyezsben ebben az időben egy 1964-ben üzembe helyezett 196 MW-os blokk és három, 69-ben, 71-ben és 72-ben üzembe helyezett 386 MW-os VVER-179-es reaktor üzemelt. A VVER-179-es blokk a VVER-440/230-as reaktorok elődjének tekinthető. 1980-ban helyezték üzembe ugyanitt a Szovjetunió hatodik VVER1000-es blokkját.


67

A paksi blokkok leendő üzemeltető személyzetének nagy része itt, a novovoronyezsi nemzetközi oktatóközpontban tanulta a mesterséget. A jelentős technológiai és üzemeltetési kultúrabeli különbségek ellenére hasznos volt ez a sokak számára hónapokon át tartó betanulás; a résztvevők megismerték, hogy mit jelent egy atomerőmű üzemeltetése, megízlelték a műszakos munkavégzés szépségét, nehézségeit és az elvárt viselkedési szabályokat. A leendő vezénylői személyzet a novovoronyezsi szimulátoron üzemeltetési, üzemzavar elhárítási gyakorlatokat végezhetett. A nehéz és sok kalanddal tűzdelt külföldi betanulás legfőbb értéke abban rejlett, hogy a résztvevők a novovoronyezsi üzemelő blokkokon szerzett tapasztalatok birtokában a paksi építkezés-szerelés, majd üzembe helyezési munkák során már rendelkeztek azzal az élménnyel, hogy láttak üzemelő reaktort, atomerőművi berendezéseket, és így volt elképzelésük

VVER-440-es blokkok üzembe helyezési ideje

68

Kola 1

V230

Kozloduj 1

V230

1973 1974

Kola 2

V230

1975

Kozloduj 2

V230

1976

Kozloduj 3

V230

1980

Bohunice 2

V230

1981

Bohunice 1

V230

1981 1982

Kozloduj 4

V230

Loviisa 1

V213

1977

Loviisa 2

V213

1980

Paks 1

V213

1982

Kola 3

V213

1982

Paks 2

V213

1984

Kola 4

V213

1984

Dukovany 1

V213

1985

Bohunice 3

V213

1985

Bohunice 4

V213

1985

Dukovany 2

V213

1986

Paks 3

V213

1986

Dukovany 3

V213

1986

Dukovany 4

V213

1987

Paks 4

V213

1987

2013/1-2 ■

arról, milyenné kell összeállnia a nagy műnek Pakson. A külföldi betanulások jelentőségét nem lebecsülve elmondható, hogy az igazi felkészülés itthon folyt úgy, hogy kezdetben se oktatási épület, se oktató, se képzési program, se oktatási anyag nem állt rendelkezésre. Eleinte az orosz, majd a honosított magyar tervdokumentációból, rajzokból kellett megfejteni, hogyan épülnek fel a technológiai rendszerek, hogyan fognak működni a berendezések. A helyszíni munkavégzést és ezzel együtt a tanulást is segítették ugyan az orosz tervező képviselői és szakértők százai, de a tanulás, tanítás elsősorban a magyar résztvevők között zajlott. A pár hónappal korábban érkezettek gyorsan tanárokká válhattak, frissen megszerzett tudásukat továbbadhatták az újaknak. Az idő sürgetett, az első reaktortartály 1980. október 20-i helyszínre emelése után alig több mint két évvel indítani kellett a blokkot. A szerelési munkák előrehaladtával felállt a műszakos személyzet, számukra megkezdődtek a rendszermosatások, a nyomáspróbák, a funkciópróbák. Eljött a pillanat, amikor az első üzemanyagkazetta bekerülhetett a reaktorba, majd jött a hosszú, de a végén sikeres indítási program, amelynek részeként 1982. december 14-én lett először kritikus a reaktor, és két hét múlva, 1982. december 28-án megtörtént a történelmet író első párhuzamos kapcsolás. Ebben a sok eseménnyel terhelt két évben már mindenki inkább a helyszínen tanult, mintsem a tantermekben. A tudásanyag a sötét csőfolyosókon zseblámpa mellett készített piszkos jegyzetlapokon, az üzembehelyezési dokumentumokból kimásolt, kézzel írt feljegyzések formájában gyarapodott. Abban az időben, amikor még nem létezett fénymásoló, a kézzel írott jegyzetek értéke felbecsülhetetlen volt.


Ma már nehezen képzelhető el, hogyan tudta a Paksi Atomerőmű Vállalat 3–4 év alatt feltölteni és úgy kiképezni az első blokk üzemeltetéséhez szükséges személyzetet, hogy közben gőzerővel folyt az építkezés. A vállaltvezetést ebben az időben a hagyományos erőművektől verbuvált, az erőmű- és vállalatüzemeltetésben, vállalatirányításban járatos szakemberek alkották, ami jól kiegészült a fiatal szakemberek tudásával és lendületes tenni akarásával. A felkészítést úgy kellett ütemezni, hogy az üzembe helyezés befejező fázisára, az indítási folyamat megkezdésére elegendő létszámú vizsgázott személyzet álljon rendelkezésre. Az első személyzet alkalmassági jogosító vizsgái 1982. szeptember 9. és december 22. között zajlottak, 41 jogosítvány kiadásával. Összesen 6 ügyeletes mérnök, 6 reaktoroperátor, 7 primer köri művezető, 9 turbinaoperátor 4 turbinafőgépész, 6 sugárvédelmi szolgálatvezető, 2 turbinaüzemi művezető és egy főművezető szerzett jogosítványt arra, hogy az 1. blokk indításában részt vegyen. Az 1. blokk, majd a többi blokk üzemeltetésének első évei olyan tanulóévek voltak, amikor az erőmű vezetése és a személyzet napról napra nyert meg egyegy nagy csatát. Nyilvánvalóvá vált, hogy a reaktor és a technológia nem is-

mer sem ünnepeket, sem szabadságot, a nap 24 órájában és az év 8760 órájában szolgálatot kell adni. Az évek során ennek a szolgálatnak a legnagyobb része rutinfeladattá vált, amelyet az operatív és az őket kiszolgáló szervezetek személyzete jól meghatározott rend szerint lát el. Az első években még nem léteztek ezek a rutinok, az értekezletrendtől a naplózási szabályokig, a szervezetek közötti munkamegosztásig mindent ki kellett alakítani. Sok „első” esemény jelentett nagy kihívást, de egyben nagy megtiszteltetést azok számára, akik részt vehettek benne. Ilyen volt például

1. ábra: Az ÜV-1 működések átlagértéke

az első üzemanyagkazetta elhelyezése

a reaktorba, az első FKSZ indítása, a reaktor első kritikus állapotba hozása, az első turbinalöketés, és végül ilyen volt a szolgálatot adó ügyeletes mérnök számára először jelenteni, hogy a Paksi Atomerőmű első blokkja elérte a 100%-os reaktorteljesítményt. Kevésbé volt megtisztelő a résztvevőknek — bár bőven volt közben erre alkalom — átélni az első reaktorvédelmi működéseket, találkozni száz és száz felmerülő új technikai problémával, majd megoldást találni rájuk. A vezénylői személyzet tevékenysége reflektorfényben volt, s mivel kezdetben nem léteztek szigorú szabályok a vezénylőben való tartózkodásra, a jelesebb eseményeket néha több tucat kolléga, főnök „szurkolta” végig a háttérből. Ebben az időben nem volt igazán követelmény számukra a kezelési utasítások használata. Az oroszból fordított kezelési utasítások nem is igazán voltak alkalmasak arra, hogy azokat az operátorok betű szerint kövessék az üzemmód–változtatások vagy üzemzavarok esetén. Az üzemeltetés rutinja csak lassan alakult ki. Az operátorok számára a legnagyobb mumus a műszakjukban bekövetkezett

reaktorvédelmi működés volt. Reaktor-

védelmi működés nagyon sokféle okból következhet be, lehet közöttük műszer– vagy berendezésmeghibásodás, a technológiában bekövetkezett nem kívánatos esemény, de a kiváltó okok között lehet az operátorok tévesztése is. A blokkvezénylőkben kezdetben voltak olyan technikai megoldások, amelyek szinte magukban hordozták a tévesztés lehetőségét, és amelyekkel „könnyű volt” reaktorleállással járó ÜV-1 jelet képezni. Ilyen volt a neutronteljesítmény méréstartományát beállító élkerék vagy az üzemelő turbinák számát meghatározó turbinaüzemmód- választó kapcsoló. Ezeket a legnagyobb odafigyelés mellett is könnyű volt rossz irányba tekerve indokolatlan reaktorvédelmi működést előidézni. Bár a rektorvédelmi működések száma önmagában nem meghatározó mutató egy atomerőmű működtetésének, az üzemeltetés biztonságának megítélésére, mégis jellemzője annak, hogy az erőmű vezetése mennyire tudja kézben tartani az üzemeltetést. Az 1. ábrán a diagram jól mutatja, hogy Pakson kb. egy évtizednyi erőfeszítés kellett ahhoz, hogy az eseménymentes üzem beálljon, és hogy a reaktorvédelmi működések

száma stabilan csökkenjen. Az üzemel-

tetés szintjének nagyságrendi javulását mutatja az is, hogy míg az első 10 évben 46, a másodikban már csak 22, a harmadik 10 évben pedig összesen 3 reaktorvédelmi működés történt (2. ábra). Az üzemeltetés biztonságának növelésére irányuló erőfeszítések sokirányúak voltak. Ma már nehéz megítélni, melyek voltak a fontosabbak, vagy melyek járultak hozzá jobban a javuláshoz. Az biztos, hogy a műszaki, technikai megoldások, az üzemeltetési szabályok és eljárások fejlődése mellett egyre fontosabb tényezővé vált a személyzet tudásának és gyakorlatának gyarapodása. Kezdetben a blokkvezénylői személyzet csak „élesben” gyakorolhatta az üzemeltetési műveleteket, úgymint a blokkindítás, leállítás, különböző üzemmódváltások, tesztelések és próbák különböző feladatait. Egyre inkább nyilvánvaló lett azonban, hogy az üzem közben nincs elegendő lehetőség a gyakorlatszerzésre; egyrészt a műszakbeosztás „szeszélye” nem minden operátornak adott lehetőséget a kritikus műveletek végrehajtására, de ennél fontosabb probléma volt, hogy az üzem egyáltalán nem biztosított lehe-


69

tőséget az üzemzavar-elhárításra való felkészülésre. A paksi blokkok építésével párhuzamosan a blokkvezénylői személyzet felkészítése külföldi szimulátorokon történt: úgymint a Szovjetunióban a novo voronyezsi oktatóközpont szimulátorán, az NDK-ban a greifswaldi erőmű 1–4. blokkjához készült rheinsbergi szimulátoron és Csehszlovákiában, a bohunicei atomerőmű melletti Tranavában található oktatóközpont szimulátorán. Ezek a külföldön igénybe vett szimulátoros képzések költségesek és alacsony hatékonyságúak voltak, ezért hosszú távon csak a saját szimulátor építése jelenthetett megoldást. Az 1979-ben az egyesült államokbe-

li TMI atomerőműben bekövetkezett üzemzavar híre és az üzemzavar után a szimulátorok jelentőségére való felhívás eljutott a Paksi Atomerőműhöz is, megerősítve, hogy az atomerőműnek minél előbb szüksége van saját szimulátorra. Bár a felismerés egyértelmű volt, kézenfekvő megoldás nem kínálkozott. A 80-as évek elején a saját blokk specifikus szimulátorok léte még szinte teljesen irreális volt az atomerőműveket üzemeltető országok többsége számára. Ebben a helyzetben volt Magyarország

is. Az orosz, német és csehszlovák szimulátorokon folytatott képzés tapasztalata az volt, hogy azok szimulációs hűsége az alkalmazott szoftver- és hardvereszközök korlátozott kapacitásai miatt messze elmarad a várakozásoktól. Jó szimulátorokat nyugaton gyártottak ebben az időben, ezekre viszont két okból nem gondolhatott Magyarország: egyrészt megfizethetetlen árúak voltak, másrész a szimulátorfejlesztő eszközök a fejlett nyugati technológiáknak a keleti országokba történő szállítását tiltó COCOM-egyezmény hatálya alá tartoztak, ami Magyarország számára lehetetlenné tette a vásárlást. Szerencsére a megoldhatatlannak tűnő helyzet nem ijesztette el az atom-

erőmű vezetőit. Igaz, hogy ebben már volt rutinjuk, mivel az erőmű építése tele volt olyan feladatokkal, amelyek a résztvevőktől rendkívüli megoldásokat és olyan hősies helytállást kívántak, ami nélkül az egész építkezés kudarcra lett volna ítélve. A szimulátorügy hőse egyértelműen a Paksi Atomerőmű Vállalat akkori Műszaki Fejlesztési Osztályát vezető dr. Petz Ernő volt (később a vállalat vezérigazgatója lett), akinek a kitartása és szívóssága minden akadályt legyőzött. Ennek köszönhető, hogy a feltételek

2. ábra: ÜV-1 működések száma dekádonként

70

2013/1-2 ■


megteremetésének hosszas előkészítő munkája után a finnországi Nokia cég vállalta azt, hogy magyar részvétellel, elsősorban a Központi Fizikai Kutató Intézet és a Paksi Atomerőmű szakembereinek bevonásával, elkészíti a paksi szimulátort. A szimulátorprojekt létrejötte, munkája és sikeres befejezése egy különleges, az abban részt vevők számára felejthetetlen történet, amelynek részletezésére itt most nem kerül sor. Végeredményként az 1983–88 között folyó nemzetközi projekt létrehozott egy finn–magyar közös szellemi terméket, a paksi teljes léptékű szimulátort. A szimulátor finnországi tesztelése 1988 áprilisában befejeződött, majd a hazaszállítás és végső helyén történő felállítás és tesztelés sikeres befejezése után 1989-ben megkezdődhetett a blokkvezénylői személyzetnek a saját szimulátoron való képzése. Érdemes kitérni rá, milyen kritériumok alapján lehet egy szimulátor jóságát, a szimuláció hűségét megítélni. Az alap- és általában a világon mindenhol elfogadott amerikai ANSI/ ANS szabvány szerint a szimulátor hűségét valójában az operátoroknak kell megítélniük, azaz nem találkozhatnak semmi olyan eseménysorral,

4. ábra: Az instruktori rendszer napjainkban

paraméterváltozással a szimulátoron folytatott gyakorlatok során, ami eltér a valós blokkon tapasztaltaktól. Természetesen a szabvány emellett még előír a referenciablokkon felvett tranziensek paraméterlefutásaitól megengedett eltérést is, de a lényeg az, hogy az operátorok számára kell egy valósághű

környezetet teremtenie, ahol minden úgy történik, mint az életben. Nos, a paksi szimulátoron, amely természetesen kiválóan megfelelt az átvételei teszteken, kezdetben sokszor felmerült a kérdés, hogy egy-egy az életben még nem látott tranziens, üzemzavar vajon megfelelően játszódik-e le. Különösen így volt ez a hűtőközegvesztéses üzemzavarok esetében, amelyekre szerencsére nem voltak referenciaadatok egyik erőműből sem. A különböző méretű primer köri csővezetékek törésekor (beleértve a VVER-440 blokkok legnagyobb tervezési üzemzavarát, a hidegági hurokvezeték teljes keresztmetszetű törését is) bekövetkező eseményés paraméterlefutások, az üzemzavari rendszerek elvárt működésére elég gyéren álltak rendelkezésre tervezői

adatok. A tervezői adatokat többnyire a RELAP5 elemző kóddal végzett futtatások eredményeivel lehetett kiegészíteni, de ennek a kódnak a VVER-440 reaktorokra készített applikációja abban az időben még nem volt teljesen kifinomult. A számítási eredmények és a szimulátoron tapasztaltak között sok esetben voltak eltérések, amelyek okát gondos vizsgálatok tudták csak kideríteni. A kezdeti bátortalanság után a szimulátor egyre fontosabb szerepet játszott a kezelési és az üzemzavarelhárítási utasítások ellenőrzésében, validálásában is. Az 1991-ben létrehozott AGNES projekt (Advanced, General and New Evaluation of Safety) célja annak bizonyítása volt, hogy a VVER-440/213-as blokkok, közöttük a paksiak megfelelnek az alapvető európai normáknak és elvárásoknak. Az 1994-ben lezárt projekt bizonyította ezt a tézist, mindamellett meghatározta azokat a biztonságnövelő intézkedéseket, amelyekkel a blokkok biztonsága tovább növelhető. A szimulátor szempontjából az AGNES projekt azért volt meghatározó, mert a projekten belül

3. ábra: Az instruktori fülke a 90-es évek elején

számtalan olyan elemzési eredmény

született, amely felhasználható volt a szimulátor hűségének ellenőrzésére, s ennek alapján sok finomítás is történt a szimulációs modellekben. De ugyanígy pozitívan hatott vissza a szimulátor is az elemző kódok továbbfejlesztésére, mert pl. csak a szimulátorból lehetett megbízható input adatokat adni a kódok számára a tranziensek során fellépő védelmi és reteszlefutások, szabályozóköri működések paramétereiről. Ennek a folyamatos fejlesztésnek a legfőbb győztesei a szimulátor fő felhasználói, az instruktorok és a vezénylői személyzet voltak. A szimulátoron folytatott üzemeltetési és üzemzavar- elhárítási gyakorlatok akkor hatékonyak csak igazán, ha a szereplők el tudják felejteni azt, hogy nem a valódi blokkon vannak. A valódi sze-


71

5. ábra: Szimulátor–blokkvezénylő

repjátékhoz az is szükséges, hogy a szimulátorinstruktorok százszázalékosan higgyenek abban, hogy az operátorok számára összeállított gyakorlatok valóságszerűen játszódnak le. A szimulátor állandó vallatása, a minden lehetséges hiteles forrásból származó adattal való összehasonlítás végül is olyan szintre emelte a szimulátorba vetett bizalmat, hogy annak az oktatásra való alkalmasságát, mi több elsődleges validációs eszköz szerepét már senki sem vonta kétségbe. Ehhez az is hozzátartozott, hogy a szereplők egyre pontosabban értették, hogy a folyamatok hogyan és miért úgy zajlanak, ahogy azt a szimulátor mutatja. A szimulátort üzemeltető, fejlesztő személyzet, a szimulátorinstruktorok és az oktatott vezénylői személyzet számtalan szép feladatban vehetett részt az évek során. Ezek közül meg kell említeni a kezdeti kezelési és üzemzavar-elhárítási utasítások pontosításában, kifejlesztésében játszott nagyon fontos szerepet, vagy az amerikai EPRI (Energy Power Research Institute) vezetésével

72

2013/1-2 ■

1992–93-ban végrehajtott kísérelteket, amelyek adatokat szolgáltattak a paksi PSA modellek építéséhez. A szimulátornak mindig fontos szerepe van az atomerőművi korszerűsítések, módosítások végrehajtásában. Az atomerőmű blokkjain végrehajtott módosítások a fontosabb esetekben a szimulátoron valósulnak meg először annak érdekében, hogy a vezénylői személyzetet fel lehessen készíteni a módosított technológiával történő üzemeltetésre. A szimulátort a legnagyobb mértékben érintő erőművi átalakítás az 1999 és 2002 között végrehajtott reaktorvédelmi rekonstrukció volt. A német Siemens Teleperm-XS eszközbázison megvalósított új reaktorvédelmi rendszer tervezésében, fejlesztésében és tesztelésében, majd a személyzet felkészítésében alapvető szerepet játszott a teljes léptékű szimulátor. Előre tekintve számba kell venni, hogy a szimulátort a jelenlegi paksi blokkok személyzetének oktatására további 25 évig, 2037-ig kell még használni, ha az üzemidő-hosszabbítás terv


szerint megvalósul. Bár a jelenlegi szimulátor egyes komponensei továbbra is cserélhetők lennének, a szimulátor szívét jelentő, a 80-as évekből származó szimulátor fejlesztő-futtató környezet biztosan nem tartható életben addig. Ezért megkezdődött a jelenlegi szimulátornak egy korszerű környezetbe való átültetését célzó projekt előkészítése. Az új, PC-alapú fejlesztő-futtató rendszer nemcsak a szimulátor oktatásra történő alkalmasságához szükséges fejlesztéseket teszi lényegesen könnyebbé, de olyan mértékben hordozhatóvá teszi a szimulátort, hogy az erőmű mérnökei számára is fontos eszközt tud biztosítani a fejlesztési tevékenységekhez. A 80-as években a karbantartó személyzet képzéséről nem túl sok szó esett a nemzetközi nukleáris életben. A TMI-baleset után a figyelem elsősorban a vezénylői személyzettel szemben támasztott követelmények újrafogalmazására, a képzésük feltételeinek javításra összpontosult. A karbantartó személyzet ebben az időszakban többnyire a hagyományos ipari, energetikai

karbantartói alapszakmákkal, a gyártóművek által biztosított képzéssel, valamint az atomerőművek építése, üzembe helyezése során szerzett tapasztalatokkal felfegyverkezve látta el feladatát. Így volt ez Pakson is. A karbantartók Paksra toborzott első generációja számára a négy blokk építése, szerelése és üzembe helyezése bőséges lehetőséget biztosított a felkészülésre, és az első években megszerzett tudás kiváló és hatékony munkát tett lehetővé. Addig, amíg épültek a blokkok, a berendezések szerkezetének megismerésére és az elvégzendő karbantartási feladatok jelentős részének gyakorlására szinte korlátlan lehetőség volt. A berendezésekhez való hozzáférést sem a nehéz fizikai környezet, sem a sugárzási viszonyok nem korlátozták. 1987 után viszont ez a gyakorlási, tanulási lehetőség megszűnt, a reaktorok környezetében és a primer körben a továbbiakban már nem nyílt lehetőség gyakorlásra tiszta körülmények között. A működő blokkon a tanulási, gyakorlási lehetőséget tovább korlátozza, hogy az „éles”

rendszereken csak nagy körültekintéssel és csak felügyelet mellett engedhető meg tanulási célú beavatkozás. Mivel a karbantartási tevékenység zöme a főjavítás alatt zajlik, a főjavítás feszesen ütemezett programja szintén korlátozza az újoncok tanítására fordítható időt. A paksi blokkok üzemeltetésének első 5–10 éve után egyre fokozottabban jelentkezett az igény a karbantartó személyzet pótlására, és az erőmű vezetése szembesült azzal, hogy a képzésükhöz, gyakorlati betanításukhoz az előbb említett okok miatt hiányoznak a feltételek. A Paksi Atomerőmű akkori karbantartási vezetői 1992-ben egy bátor kezdeményezéssel a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséghez (NAÜ) fordultak támogatásért, hogy Pakson felépülhessen egy gyakorlóközpont a karbantartó személyzet képzésére. A kérés hátterében ott volt annak ismerete, hogy Európában van két ország, ahol a politikai fordulat következtében a paksival azonos típusú, megépült vagy épülőfélben levő blokkok felett mondták ki a halálos ítéletet. Lengyelországban 1990-

ben népszavazás döntött arról, hogy a

megépült zsarnowieci atomerőművet nem helyezik üzembe. Németországban az Északi-tenger melletti greifswaldi atomerőmű 4 működő blokkját leállították, az 5. — indítási fázis előtti — 7. ábra: Gőzfejlesztő-szerelési gyakorlat

6. ábra: Karbantartó Gyakorló Központ


73

blokk ugyanerre a sorsa jutott, míg az építés alatt álló 6–8-as blokkok építési munkáit félbehagyták. Az ezekben az erőművekben levő berendezések Paks számára egyedülálló lehetőséget biztosítottak egy olyan karbantartó oktatási létesítmény létrehozásához, amelyben valódi primer köri főberendezéseken lehet a karbantartási feladatokat gyakorolni. A NAÜ felkarolta a kérést, de úgy adta a támogatását, hogy egy átfogó, a képzés valamennyi területét érintő projekt végrehajtását kérte Magyarországtól. Így az 1992–93-as évek előkészítő munkája után 1994–97 között Magyarország sikeresen végrehajtotta a HUN/9/19, „Strengthening Training for Operational Safety of Paks NPP” elnevezésű, Pakson „Oktatási modell projektnek” nevezett programot. Ennek keretében a Karbantartó Gyakorló Központ létesítése mellett megtörtént a paksi képzési rendszernek a NAÜ módszertana szerinti átdolgozása, és komoly lépések történtek a biztonsági kultúra szintjének emelésére.

A projekt valódi és mai napig fenn-

maradó értékeket teremtett a Paksi Atomerőmű számára. Az ennek során kialakított képzési rendszer követi a ma már általánosan szabványnak tekintett „szisztematikus megközelítésű képzési rendszer” (Systematic Approach to Training — SAT) módszertanát. E módszertan lényege, hogy a képzési programokat a munkaköri feladatok részletes elemzése útján kell definiálni úgy, hogy azok teljeskörűen és bizonyíthatóan biztosítsák a feladatok ellátásához szükséges kompetenciákat. A SAT-alapú képzési rendszer következetes alkalmazása a 90-es években még kuriózumnak számított az atomerőművekben, ezért volt nagy a jelentősége annak, hogy az a Paksi Atomerőműben az Oktatási modell projekt keretében az megvalósult. A ma már a magyar nukleáris hatóság által kötelezően előírt módszertan használatával a projekt kidolgozta a legfontosabb üzemviteli és karbantartó munkakörök számára a SAT-alapú képzési programokat, és százával készültek a munkakör-speci-

8. ábra: Vietnami egyetemi oktatók csoportja a háromhetes paksi képzésen

74

2013/1-2 ■


fikus oktatási anyagok. A projekt egyik fontos eredménye, hogy a benne legfontosabb szerepet vállaló erőműves szakemberek a program befejezése után főállású oktatóvá váltak, és a mai napig meghatározó szerepet játszanak az oktatási szervezet munkájában. A másik nagy eredmény, hogy a munkaköri feladatok elemzésében, a képzési programok, majd az oktatási anyagok készítésében részt vevő szakemberek ezzel a munkával leképezték és dokumentálttá tették az erőmű üzemeltetéséhez szükséges tudásnak egy nagyon jelentős részét, megvalósítva ezzel az atomerőmű mind a mai napig legnagyobb léptékű tudásmenedzsment-programját. A projekt által megalapozott működési rend szerint történik ma is a munkaköri jegyzetek karbantartása, naprakészségük biztosítása. Az Oktatási modell projekt leglátványosabb eredménye azonban a Karbantartó Gyakorló Központ, amely 1997-es megnyitásának pillanatától fogva hihetetlen népszerűségnek örvend Pakson,

Magyarországon és szerte a világban, de ami ennél még fontosabb: kiemelten fontos szerepet tölt be a Paksi Atomerőmű működésében. A Karbantartó Gyakorló Központ alapfeladata, a képzés soha nem korlátozódott az eredetileg tervezett funkcióra, a gépész karbantartó személyzet gyakorlati képzésére; az elméleti és a gyakorlati oktatás ideális ötvözetét biztosító környezet ugyanúgy helyet ad kezdetektől fogva az üzemviteli és a műszaki személyzet oktatásának is. A valódi nagyberendezések emellett teret biztosítanak a karbantartási technológiák, karbantartó eszközök és anyagok fejlesztésére, tesztelésére. A Karbantartó Gyakorló Központ és szakemberei az ilyen tervszerűen végrehajtott alkalmazások mellett számtalanszor támogatják a főjavítások vagy üzemzavarok során felmerülő elvi kérdések, műszaki problémák megoldását. Felbecsülhetetlen jelentőségű, hogy ott tiszta, sugárzásmentes körülmények között és időkorlát nélkül lehet kipróbálni, begyakorolni bármilyen műveletet. Talán a legjobb példa erre a gőzfejlesztők tápvízelosztó csővezetékeinek átalakítása, amelynek során a gőzfejlesztők belsejében, magas hőmérsékletű, szűk helyen kellett a régi tápvízelosztókat kivágni, az újakat

behegeszteni. Mindezt úgy, hogy egyegy ember tartózkodási idejét a gőzfejlesztőben sugárzási viszonyok miatt korlátozni kellett. A négy blokk mind a 24 gőzfejlesztőjében elvégzett munka sikeres végrehajtásában fontos szerepet játszott az, hogy a résztvevők a Karbantartó Gyakorló Központ gőzfejlesztőjében a műveleteket a rutin szintjéig begyakorolhatták. A Karbantartó Gyakorló Központ mára sok tekintetben kinőtte kezdeti funkcióját és méreteit. Az atomerőmű saját munkavállalói és a szerződéses partnerek képzési igénye olyan nagy,

hogy a közeljövőben komolyan meg kell fontolni a létesítmény bővítésének lehetőségét. Az atomerőmű-bővítés gyakorlati képzési helyigényét is figyelembe véve az épület méretbeli és funkcionális bővítésére hosszú távú megoldást célszerű találni. A KGYK a képzés mellett fontos objektuma a nukleáris tudományok, az atomenergia népszerűsítésének, és jelentősen növeli a Paksi Atomerőmű elfogadottságát a lakosság körében. A megnyitás óta számtalan hazai és nemzetközi konferenciának, munkaértekezletnek volt a helyszíne, és nagyon sok látogatót fogadott. A KGYK-t rendszeresen látogató csoportok számára érintésközelbe kerülnek a reaktor és a főberendezések, amellett a szakszerű tájékoztatás érthetővé és szerethetővé teszi számukra a nukleárisenergia- termelést. Érdekességként meg lehet említeni, hogy a KGYK-ban már több filmforgatás és élő TV-adás is zajlott. A KGYK jelentős helyszíne nemzetközi eseményeknek. A NAÜ szervezésében sok konferenciának, munkaértekezletnek ad helyet. Emellett rendszeresek a külföldi karbantartó és karbantartás oktatási szakemberek számára biztosított egy-két hetes szakmai vagy oktatási programok, amelyek során a résztvevők számára lehetőség nyílik a paksi karbantartási technológiák és oktatási módszertan megismerésére. Ilyen csoportok érkeztek már többek között Ukrajnából, Örményországból, Kínából és Németországból is. Napjainkban a nukleáris energia iránt mutatkozó fokozott érdeklődés további lehetőséget biztosít Magyarország és a Paksi Atomerőmű számára, hogy az atomerőmű üzemeltetése során szerzett tapasztalatait hasznosítsa. Azok az országok, amelyek most kezdik előkészíteni nukleáris programjukat, vagy az ahhoz szükséges oktatási, intézményi infrastruktúra kialakításán

dolgoznak, nagy érdeklődést mutatnak a magyar tapasztalatok iránt. A Paksi Atomerőmű oktatási infrastruktúrája, azon belül a Karbantartó Gyakorló Központ valamint a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézete a tanreaktorral, ideális oktatási környezetet jelent ezen tapasztalatok és ismeretek átadására. Az előzőekben a szimulátor, majd a KGYK köré szőtt gondolatok ugyanarról tanúskodnak. A Paksi Atomerőmű 30 év alatt felmutatott eredményei mögött ott van az a sok ezer kollégánk, aki a tudását könnyű vagy nehéz körülmények között, de folyamatosan gyarapítja, aki büszke a tudására, és aki kész azt másokkal megosztani annak érdekében, hogy a Paksi Atomerőmű biztonságosan üzemeljen. A Paksi Atomerőmű vezetése mindig nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy a tanuláshoz meglegyenek a megfelelő körülmények. Ennek köszönhető, hogy kiemelkedően jó, nemzetközi viszonylatban is egyedülálló oktatási infrastruktúra áll itt a tanulni vágyók rendelkezésre. A megszerzett tudás őrzésében, átadásában, gyarapításában a főállású oktatók mellett a mintegy 70 fős minősített atomerőművi oktatói közösség vállal elsődlegesen szerepet, de mellettük sok száz kollégánk is részt vesz benne, amikor tudását szakmai fórumokon, konferenciákon, külföldi szakmai közösségekben másokkal megosztja, vagy minden alkalmat megragad arra, hogy ismereteit bővítse. Ez a tudás — és azok a kollégáink, akik ennek a birtokosai — a garanciája annak, hogy a Paksi Atomerőmű első négy blokkja a meghosszabbított üzemidő végéig biztonságosan és eredményesen tudjon üzemelni. De ez a tudás ahhoz is elegendő, hogy a birtokában megtegyük az új blokkok létesítéséhez szükséges kezdő lépéseket.


75

A következő 30 év kihívásai Amikor az elmúlt 30 évre tekintünk vissza, és értékeljük, elemezzük az eltelt idő alatt elért eredményeinket, bekövetkezett kudarcainkat, azt nem azért tesszük, mert itt a vége, és nincs tovább. Ellenkezőleg, az ilyen számvetések arra szolgálnak, hogy a tapasztalatokkal felvértezve még felkészültebben vághassunk a közeli és távoli jövő feladatainak. Szem előtt tartva a szimmetriamegmaradás elvét, nem haszontalan felmérni, hogy mi vár ránk a következő 30 évben. Ez a tanulmány erre tesz kísérletet, nem titkolva azokat a korlátokat és bizonytalanságokat, amelyekkel a jövőbeli fejlemények előrejelzésénél ma szembesülünk. Mindenesetre a szerző örömmel venné, ha majd 30 év múlva valakik számon kérnék rajta az itt leírtakat.

bajsz józsef*

Miben változott életünk a legnagyobb mértékben az eltelt 30 év alatt? Természetesen 30 éve nem volt működő atomerőművünk. Ha a tágabb világot vizsgáljuk, akkor azt kell megállapítanunk, hogy életünkbe a legnagyobb változást az elmúlt három évtizedben a számítástechnika és informatika fejlődése hozta. Hogy eme területek fejlődése miképp befolyásolta az eltelt időszak politikai történéseit, az meghaladja a jelen tanulmány kereteit. Értékelésünket a műszaki és gazdasági folyamatok területére korlátozzuk. Harminc éve a PC-k hajnalát éltük. 1976-ban Steve Jobs és Steve Wozniak értékesítette az első Apple I komputert, az IBM fejlesztéseknek köszönhetően a személyi számítógépek a fogyasztási eszközök kategóriájába kerültek. 1982ben a Time Magazine a számítógépet az év gépének választotta. 1983-ban, azt követően, hogy az addig szigorúan ellenőrzött ARPANET-ből leválasztották annak hadászati szegmensét, megszületett a mai fogalmaink szerinti internet. 1985-ben az MS-DOS-t felváltotta a Windows, megteremtve a számítás-

* Bajsz József, főosztályvezető, MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Minőségfelügyeleti Főosztály

76

2013/1-2 ■

technika használatának felhasználóbarát környezetét, s egyben biztosítva, hogy az a gazdasági és hétköznapi élet részévé váljon. Mára a számítógépek teljesítménye korábban elképzelhetetlen mértékűre nőtt, fizikai méretük csökkent. Ez lehetővé tette bonyolult számítási feladatok valós idejű elvégzését, ezáltal olyan tervezési, folyamatvezérlési feladatok végrehajtását, amelyek jelentősen átalakították életünket. A példákat hosszan lehetne sorolni az iparitól kezdve az orvosin át a tudományos alkalmazásokig. A legnagyobb hatású változásnak az információkezelésben bekövetkezett robbanás bizonyult. Ennek egyik eredménye a telefónia átalakulása, a másik a digitális információtárolás megvalósulása. A digitálisan rögzített információ mennyisége napjainkban exponenciálisan növekszik. Nemcsak az új ismeretek szaporodásának köszönhetően, hanem amiatt is, hogy folyamatosan zajlik a papíron és más hordozón tárolt adatok digitalizálása. Ennek legszembetűnőbb érintettje a szórakoztatóipar (dalok, filmek terjesztése), de a személyes használat következményeit, például a fényképezés átalakulását sem szabad figyelmen kívül hagyni. A rendelkezésre álló hatalmas men�nyiségű információ kezeléséhez biztosítva vannak az eszközök. A nagy kérdés az, hogy tudunk-e élni a helyzet


nyújtotta lehetőségekkel, vagy gondolkodásunk még a múlt századi. Az információkezelés forradalma azt is eredményezte, hogy a világ kisebb lett abban az értelemben, hogy a történésekről az internet jóvoltából gyakorlatilag azonnal értesülünk. Az interneten csevegünk, földrészekre kiterjedő hálózati csoportok tagjai vagyunk. Sajnos az emberiség ezt a fejleményt még nem minden esetben tudta a szükséges mértékben a világ jobbítására fordítani. Példa erre a tőzsdék működése. Ma már ott tartunk, hogy a világ tőzsdei ügyleteinek 90%-át a számítógépes rendszerek bonyolítják le. A tőzsdék nyitvatartási ideje Sydneytől Chicagóig összeér, minden másodperc számít a nyereség növelésében, vagy a veszteség mérséklésében. De ennek a termelési reálfolyamatokhoz egyelőre kevés köze van, ma a tőzsde inkább a spekuláció színtere, semmint az új ötletek megvalósításához szükséges tőke bevonásáé. A számítástechnika és informatika 45 évvel ezelőtti állapotára következzék itt egy kép (1. ábra). Ami az űrhajós — a későbbi Apollo–11 Holdra szálló egységének pilótája — orra előtt lebeg, az nem más, mint egy logarléc. Az Apollo űrhajók számítógépe ma már kezdetleges törpének tűnik még az első, kézben tartható mobiltelefonok processzoraihoz képest is. 1970-ben az Apollo–13 bravúros

1. ábra: Buzz Aldrin a Gemini–12 kabinjában, 1966 novemberében [1]

visszahozatala során az egyik legna-

gyobb kockázat abban állt, hogy az űrhajósoknak sikerül-e kézzel a holdkomp komputeréből az adatokat a földi leszállóegységébe áttáplálni. Akkor még nem voltak floppy lemezek (ezek 1973-tól jelentek meg), nem beszélve a mai 100 GByte-os USB-tárolókról. Az informatika fejlődése új ellenőrzési módszereket hozott, ami az ipari folyamatok jobb tervezhetőségéhez, irányíthatóságához vezetett. Mindez a termékek minőségének javulásában is megjelent, ami visszacsatolásként az egyes folyamatok megbízhatóságát növelte. Gondoljunk bele: 30 évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt az óceánátkelés két hajtóműves repülőgéppel. Ma ez a gyakorlat. Házunk táján maradva: az üzemeltetés kezdete óta a rendelkezésre állásban elért eredményeink lehetetlenek lettek volna az informatika áldásainak használata nélkül. A technológiában elterjedtek a programozott eszközök, a legfontosabb védelmi rendszerünk immár egy évtizede szoftverbázisú. Az operátorok munkáját számítógépes szakértői rendszerek támogatják. A modern diagnosztikai és ellenőrzési eszközök használata jelentősen javította

a műszaki háttértevékenységek ered-

ményességét. A példákat itt is hosszan lehetne sorolni. Emellett mindennapi életünkben is számottevő változások következtek be: ahogy telefonálunk, ahogy egy kezelési utasítást elkészítünk és használunk, ahogy egy elektronikus tesztelési utasítást végrehajtunk, ahogy egy hiányzó információt a világhálóról begyűjtünk, és így tovább. Ezek ma már annyira természetes dolgok, hogy időnként az a feltűnő, ha valahol „kőkorszaki” megoldásokkal találkozunk: például amikor papírokat utaztatunk épületek között aláírás céljából.

A fent vázolt fejlődés tükrében mit prognosztizálhatunk az elkövetkező időszakra? Az informatika térhódításával a termelési folyamatok hatékonysága javult, az egységnyi termékre — így az egységnyi információ továbbítására és tárolására —fordított energia mennyisége is csökkent. Vajon az informatika elképesztő fejlődése magával hozta-e az energiafelhasználás mérséklését is? Nem ez történt. Az energiafogyasztás szoros kapcsolatban van a gazdaság fej-

lődésével. Ezt a történeti adatok is alátámasztják, igazolva azt a tételt, hogy az energiafelhasználás mindenekelőtt az emberi élőmunka kiváltását szolgálta és szolgálja. Az ábrából (2. ábra) látható, hogy a fogyasztás növekedésében 1980-tól érdemi mérséklődés nem következett be. Erre több magyarázat is létezik. Először is az informatika fejlődése nem minden gazdaságot érintett egyformán. Másrészt az energiahatékonyság-javulás eredményeképpen megjelenő nyereség a fogyasztás további bővülését generálta, generálja. Következzen igazolásul még egy ábra a gazdaság és az energiafogyasztás növekedésének kapcsolatáról. (3. ábra) A fentiek tükrében rendkívül merész — ha nem lehetetlen — elképzelésnek kell tekintenünk azt az EU-s irányt, hogy 2020-ra 20%-kal mérsékeljük energiafogyasztásunkat a 2005-ös szinthez képest. Vizsgáljuk meg, miképp változott Magyarország GDP-je, energia- és villamosenergia-fogyasztása 1970-től 2010-ig. Követte-e energiafelhasználásunk a világtrendet? A 4. ábra, amelyik ezt szemlélteti, mintha cáfolná az előbb mondottakat: 1990 óta a teljes energiafelhasználásunk gyakorlatilag szinten maradt a gazdasági növekedés ellenére is.

E mögött a tény mögött az a strukturális változás áll, ami a 90-es években bekövetkezett a versenyképtelen gazdasági tevékenységek felszámolásának és az egész gazdaság — egyáltalán nem fájdalommentes — európai integrációjának köszönhető. Tehát kellően óvatosnak kell lennünk, amikor az ábrából arra kívánunk következtetni, hogy a gazdasági fejlődés hosszú időn át is lehetséges az energiafelhasználás szinten tartása vagy éppen a csökkenése mellett. Az érdemi vizsgálatok eredményei nem ezt mutatják.


77

2. ábra: A világ energiafogyasztásának alakulása 1820-tól napjainkig [2]

3. ábra: A világ energiafogyasztása és GDP-je éves változásának regressziós analízise

4. ábra: A GDP, a villamosenergia-felhasználás és az összes energiafelhasználás alakulása 1970 = 100% [3]

78

2013/1-2 ■


Tűnhet az energiahatékonyság növelése a minden problémára gyógyírt jelentő megoldásnak, ahogy ezt a mai politikai főirány sugallja. Vitán felül áll, hogy az energiapazarlást meg kell szüntetni, a hatékonyság javítására nem kell sajnálnunk sem időt, sem más forrást. De a gazdaság fejlődése elképzelhetetlen az energiafogyasztás növekedése nélkül. És ez az igazi dilemmája mai világunknak. Ugyanis a mai energiaszerkezetben a növekvő energiafelhasználás növekvő CO2-kibocsátással jár. Ez nem túl biztató jövendölés a klímakatasztrófát tekintve. Időzzünk még el kicsit a 4. ábránál. Mit mondanak nekünk ezek az adatok a jövőre vonatkozóan? Az ábra a mostani válság előtti 17 éves — békebeli — időszakra évenkénti 1,3% villamosenergiafogyasztás-növekedést mutat. Ha ennek az ütemnek a fennmaradását prognosztizáljuk a következő 30 évre, akkor 2042-ben az ország fogyasztása 64,4 TWh lesz. Ezzel elérjük a 7600 kWh-át az egy főre jutó fogyasztásban, ami Belgium és Svájc 2009-es szintjének felel meg. S itt tegyünk egy kis szociológiai kitérőt. Vannak olyan társadalmi folyamatok, amelyeknek alakulása jellegüknél fogva jól prognosztizálható, mert nagy belső inerciával és nagy időállandóval rendelkeznek. Az egyik ilyen terület a demográfia. A témában ma olvasható tanulmányok egybehangzóan azt állítják, hogy 2042-re országunk népessége 7,9–8 millió főre csökken. Hogy ez ne így legyen, ahhoz már ma láthatóaknak kellene lenniük azoknak a változásoknak, amelyek biztosítanák, hogy az egy emberöltő múlva szülőként szerepet kapó nemzedék létszáma jelentősen emelkedjék. Ennek egyelőre nincs érzékelhető jele. A kitérő ahhoz kellett, hogy tisztázzuk: a belga és svájci 2009-es szint

elérése 2042-re az 50%-os fogyasztásbővülés mellett a népesség 20%-os csökkenéséből jön össze. A demográfiával szemben a gazdaság fejlődésének előrejelzése már jóval bonyolultabb tendenciák, összefüggések együttes átlátását követeli. Itt számos előre nem látható változás, esetleg gyökeres fordulat teszi bizonytalanná a „jövendölések” eredményeit. A gazdaságkutatással foglalkozó nem kormányzati intézetek 2025-ig régiónkra 2,0–1,7%-os évenkénti GDP-bővülést jeleznek. Ez többé-kevésbé megfelel az előbb említett válság előtti — béke beli — időszakot jellemző mutatónak. Ezek tükrében a villamosenergia-felhasználásra vonatkozó előrejelzésünk e tekintetben is helytálló lehet. Más szemszögből a villamosenergia- fogyasztás 50%-os bővülése 2042-ig pesszimista jóslatnak bizonyulhat. Ha a politikai döntéshozók komolyan vennék — ahogy azt ma nem teszik — a klímakatasztrófa fenyegetését, akkor mindent megtennének az energiafogyasztáson belül a villamosenergia-használat részarányának (VE/E) növeléséért. Az energetika CO2–kibocsátásának csökkenéséhez az út a több villamos energián keresztül vezet. Ma az EU-s országokban a VE/E arány 16 és 35% között változik, az alsó érték közelében a volt szocialista országok, a felső értéknél Svédország és Finnország találhatók. A villamos energia kibocsátásmentes megtermelésére számos technológia áll rendelkezésre — nukleáris és a megújulók közül a víz, a szél- és napenergia —, míg mindez nem igaz a hőenergia és a gépjármű-hajtóanyagok előállítására. Ezért tűnik perspektivikusnak más energiafelhasználási módoknak a villamos energia felé terelése. Például hőszivattyúk alkalmazásával az épületek fűtése biztosítható — egységnyi villamos energiával 4–5-szörös mennyiségű

hőenergia nyerhető —, a közlekedésben a villamos hajtás arányának növelése mérsékelheti az olajfelhasználást. Itt nem árt azt sem megjegyezni, hogy Európában a közlekedés az a szektor, amelynek CO2-kibocsátása a leggyorsabban bővül. A fentieken túl a villamos energia felhasználási arányának növekedése fogyasztóoldali hatékonyságjavuláshoz is vezet. Ez a tendencia a szénmentes energiatermelési módokkal együtt eredményezheti egészében az energetikai célú szén-dioxid-kibocsátások érezhető mérséklését. Mindezt tükrözi az Eurelectric által a témában készített előrejelzés egyik ábrája. (5. ábra)

A tanulmány előfeltételként kezelte, hogy a gazdaság 1,6–2%-kal növekszik évente, hogy egyik villamos energiatermelési módot sem diszkreditálják politikai megfontolásból. Ahhoz, hogy 2050-re a villamosenergia-termelés CO2-kibocsátásának értékét a mai 10%-ára csökkentsük, az 5. ábrán látható villamosenergia-struktúra szükséges. A célokhoz közeledés tekintetében az EU nem dicsekedhet átütő sikerekkel. Minden hangzatos politikusi fogadkozás és direktívagyártás ellenére az EU-ban a „szénmentes” villamosenergia-termelés részaránya 2000 óta nem nőtt, amint ezt a 6. ábra is mutatja.

5. ábra: A különböző forrásokból termelt villamos energia mennyisége TWh-ban az EU-ban [4]

Megújulók

Olaj

Gáz

Szén

Nukleáris

6. ábra: Az egyes villamosenergia-termelési módok arányainak változása az EU-ban [5]


79

7. ábra: A világ atomerőműveinek termelése [6]

Az ábra alapján azt mondhatjuk, hogy a megújuló energiaforrások (RES)

térnyerése nem csökkentette a fosszilis bázisú (Th) termelés arányát. Valójában csak a víz- (H) és atomerőművek (N) termelésének csökkenő arányát kompenzálta. Ki beszél itt a CO2-kibocsátás csökkentésről? Tudnunk kell, hogy 2017-re a klímakatasztrófa szempontjából még megengedett összes kibocsátás az akkor létező erőmű- és gépjárműpark miatt meghatározott mennyiségű lesz.

Mi történt a villamos energetikában? Az informatikában végbement fejlődéssel szemben a villamosenergia-termelés technológiája alapjaiban nem változott. A víz-gőz fázisváltozást használó energiaátalakítás évszázada ilyen. Új anyagok kifejlesztésével, a berendezések tökélesedésével a hatásfokok javultak, de a mai 35–40%-os értéket csak a kombinált ciklusú gázturbinás technológia tudta meghaladni. Az 55– 60% hatásfokú egységek megszületése tekinthető egyedül az elmúlt időszak áttörő változásának. A nukleáris technológiában sem történtek forradalmi változások az elmúlt

80

2013/1-2 ■

évtizedekben. A 30 éve még ígéretesnek látszó fejlesztési irányzatok lekerültek a

napirendről. A gyorsreaktoros nemzedékből csak az orosz BN-600 üzemel, igaz, mellette épül — immár 20 éve — a BN-800. A könnyűvizes technológián kívüli eljárások — grafitos reaktorok, nehézvizesek — élettartamuk leteltével a múltba vesznek. A könnyűvizes és ezen belül a nyomottvizes technológia dominánssá vált. Bár a technológia alapjai nem változtak, a gyarapodó ismereteknek és az üzemeltetési tapasztalatoknak köszönhetően a biztonsági megoldások hardver- és szoftverelemei folyamatosan fejlődtek. Gyökeresen új megoldások a 3. generációs terveknél jelentek meg. A nukleáris bázisú villamosenergia-termelés az 1980-as 700 TWh négyszeresére nőtt 2006-ig, majd némi visszaesés következett, amint ez a 7. ábrán látható. A 2011-es változás a fukushimai baleset következménye. A TMI-2 és a csernobili baleseteket követően az új erőművek építési hulláma megtört. Ma igazából csak Ázsiában látható valódi pezsgés e területen. A megrendelések elapadásával a gyártóbázis jelentősen leszűkült, a fejlesztések csak néhány szűk területre koncentrálódtak. Ez a folyamat eredményezte az egység-


teljesítmény növelésében megjelenő tendenciát, ami a mai beruházási környezetben az üzemeltető társaságok számára nehezen kezelhető helyzetet teremtett. Mit várhatunk a következő évektől? A 3. generációjú blokkok építése nagyobb lendületet vesz. Elsősorban azokban a térségekben, ahol ehhez a tőkebevonási feltételeket biztosítani tudják. A mai gazdasági válság az európai energetikai cégeket különösen nehéz helyzetbe hozta, amit tetéztek az EU-s energiapolitika bizonytalanságai és átgondolatlanságai. A 3. generációs blokkok mellett perspektivikusnak tűnik a kis moduláris reaktorok irányzata. A 300–500 MW-os, gyári körülmények között összeszerelt

modulokból létesíthető erőművekben a kisebb társaságok is érdekeltek lehetnek. Ezen egységek rugalmasan, a fogyasztás alakulásának megfelelően létesíthetők, beruházásuk nem köt le évekig csillagászati összegeket. A 4. generációs fejlesztések az igazán új megoldások szempontjából szükségesek. Ahhoz, hogy az atomenergiát mint energiaforrást a villamosenergiatermelésen kívüli felhasználási módok — ipari hőtermelés, vegyipari folyamatok — számára is elérhetővé tegyük. Az új generációs technológiákkal az üzemanyagciklust zárttá tehetjük, ezáltal biztosíthatjuk, hogy a nukleáris energetika is olyan erőforrás-bővülést jelentsen a világ számára, mint amilyet a szén, majd a kőolaj jelentett egykor.

Mi lesz 30 év múlva? A tudományos fantasztikum kategóriájába tartózó jövendölések — a számítógépekkel gondolataink útján kommunikálunk, mindent a robotok végeznek stb. — helyett álljon itt néhány egyszerű, a mai valóságból következő megállapítás. Paks 1–4. nem lesz elavult 20–25 év múlva sem, amikorra a blokkok meg-

hosszabbított üzemeltetési engedélye lejár. Nem lesznek múzeumi darabok. Ez rajtunk múlik: meg kell tudnunk felelni a következő időszak kihívásainak. Melyek ezek? a) A klímaváltozás Meglátásom szerint azon már túl vagyunk, hogy a klímaváltozás folyamatát visszafordítsuk. Amit tehetünk, hogy ezt a folyamatot lassítjuk, és felkészülünk a változásokra, azok ugyanis erőművünket is érinteni fogják. Az 1. táblázatból és a 8. és 9. ábrából látható, hogy nyaraink és őszeink melegebbek és szárazabbak lesznek, még ha a +5 °C-os emelkedést csak az évszázad végére érjük is el. Mindez extra igénybevételt jelent a klíma- és szellőzőrendszereink, és közvetve az egész technológiai folyamat számára. A hűtővízellátás is nehezülhet, elsősorban a hőmérsékleti korlátok miatt. Lelkiismeretes monitorozással, előrelátó tervezéssel időben meghozhatók azok az intézkedések, amelyekkel biztosítható a blokkok zavartalan üzeme. Ehhez folyamatosan figyelnünk és követnünk kell a klímaváltozás tendenciáit. b) Változó energiarendszerben kell működnünk A villamosenergia-rendszer mai centralizáltsága mérséklődni fog. Teret

nyernek a helyi kis teljesítményű — például egy családi ház igényeit kielégítő — egységek. Mindez a rendszer irányításával szemben új követelményeket támaszt. Minden bizonnyal nagyobb mértékben lesz szükség arra, hogy blokkjaink részt vegyenek a hálózati frekvencia és a feszültség szabályozásában. c) Változó társadalmi és gazdasági környezetben kell működnünk Már ma is tapasztaljuk, hogy a társadalmi változások felgyorsultak. Egy emberöltőn belül is jelentős értékrendváltozások történnek. E ten-

1. táblázat: Várható hőmérséklet- és csapadékértékek a XXI. század első harmadában 1 °C globális hőmérséklet-változás esetén [7]

8. ábra: A Kárpát-medence hőmérsékletének várható alakulása a XXI. század végén [7]

9. ábra: A csapadék várható változása a Kárpát-medencében a XXI. század végén [7]


81

dencia fennmaradásával és gyorsulásával kell számolnunk. Ebben a helyzetben különösen fontos, hogy biztosítani tudjuk a biztonsági kultúra magas szintjét. A „biztonság mindenekelőtt” elv érvényesüléséhez fenn kell tartanunk szervezetünk intaktságát, belső bizalmát — nemegyszer a külső hatások ellenében. d) Az emberi erőforrások biztosítása Ahogy korábban szó volt róla, az informatika fejlődésének köszönhetően a világ kisebb lett. A „világfalu” a maga divatjaival, tendenciáival növekvő mértékben alakítja nem csak a legifjabb nemzedék gondolkodásmódját, elvárásait a munkahellyel szemben. E téren már ma is feladatunk feloldani a belső — atomerőművön belüli — és a külső világ konfliktusait. Ez a rendeltetés a jövőben még nagyobb szerepet kap.

Ha ezeknek a kihívásoknak megfelelünk, akkor van esélyünk, hogy feladatainkat sikeresen elvégezzük: n hogy biztonságosan és gazdaságosan üzemeltessük a blokkokat; n hogy felkészüljünk az üzemeltetés befejezésére vagy az újabb üzemidőhosszabbításra; n hogy szakmai hátteret nyújtsunk az új blokkok előkészítéséhez és létesítéséhez. A kihívásoknak való megfelelés elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan, ha elveszítjük nyitottságunkat az új dolgokra, ha nem tudjuk feladni indokolatlan ragaszkodásunkat megszokott rutinjainkhoz. A tanulmány elején meglehetősen hosszasan taglaltuk az informatikai

konyan feldolgozható információ azt az érzetet is keltheti, hogy önálló gondolkodásra már nincs is szükség. A számítógépek majd gondolkodnak helyettünk, és a problémák megoldását fogyasztásra kész állapotban, házhoz szállítva megkapjuk. A ránk leselkedő egyik legnagyobb veszély, ha az internetről, a médiából kapott képet a valósággal azonosítjuk. A kreatív gondolkodás alapja a kérdezni tudás megőrzése. A mérnököket — s itt most nem az iskolai végzettség értelmében kívánom használni ezt a kategóriát, hanem az olyan mérnöki művet működtetőkre, mint az atomerőmű — mindig az alkotó, jobbító gondolkodás jellemezte. Ezt kell megőriznünk a következő 30 évben is.

[3] Tájékoztató a MEH 2010. évi tevé-

[5] Eurelectric: Power Statistics & Trends

[4] Eurelectric: Power Choices —

[6] www. theoildrum.com/node/9419

fejlődés eredményezte változásokat. E változások negatív vonzatokkal is jártak. A növekvő mennyiségű és haté-

Hivatkozások [1] www.theatlantic.com/infocus/2012/ 04/remembering-project-gemini/ 100274/

[2] Gail Tverberg: World Energy

Consumption Since 1820 — http:// ourfiniteworld.com

82

2013/1-2 ■

kenységéről

Pat hways t o Ca rb on-Neut r a l Electricity in Europe by 2050 — www.eurelectric.org


2011 — www.eurelectric.org

[7] A Duna-vízgyűjtő magyarországi

része — VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁL-

KODÁSI TERV — VITUKI, 2010. április

A paksi kommunikáció előremutató hatása Szellemi energiatermelés – A paksi Energetikai Szakképzési Intézet megalapítása SZIMBIÓZIS – Az együttműködés európai mintapéldája

Kováts Balázs*

Bevezető „Kommunikáció az egész világ…” – gyakran érezhetjük akár így is manapság, olyan gyakran halljuk és használjuk ezt a kifejezést. Hogyan kerül a csizma az asztalra, miért beszélünk kommunikációról Kováts Balázs – az Energetikai Szakközépiskoláról, illetve a TEIT-ről szóló – írásainak felvezetőjében? Mert a kommunikáció nem más, mint jeladás, üzenetküldés: valakitől valakinek. Az Energetikai Szakközépiskola és a Társadalmi Ellenőrző, Információs és Településfejlesztési Társulás – ismertebb nevén a TEIT – létrehozása egyaránt jelzés volt a Paksi Atomerőmű részéről. Jelzés arról, hogy a vállalat minden módon keresi a kapcsolatot az őt befogadó közeggel, jelzés arról, hogy figyeli és feldolgozza a befogadó közegből érkező jelzéseket – és reagál is azokra. Ez a párbeszéd lényege. A párbeszéd során az abban résztvevő felek kölcsönösen

meghallgatják egymást, elmondják saját véleményüket, elképzeléseiket és válaszolnak a másik fél által elmondottakra is. A párbeszéd során természetesen egymásnak feszülhetnek eltérő vélemények, érvek is – de ettől a párbeszéd még két egyenrangú fél eszköze az együttműködés, a békés együttélés megteremtésére és fenntartására. A Paksi Atomerőmű nagyon sokat kapott, nagyon sokat kap a várostól és a régiótól, amelyben immáron több mint három évtizede működik. Bizalmat kapott, lehetőséget – és nem utolsósorban kiváló, a nehézségeket is vállaló, elkötelezett munkaerőt, valamint türelmes, megértő szomszédságot. Mindezért cserébe az erőmű sokat adott, sokat ad a városnak és a régiónak, amelyeknek ennyit köszönhet. Biztos megélhetést több ezer család számára, jelentős adóbevételt az önkormányzatnak, milliárdos nagyságrendű fejlesztéseket megalapozó támogatást a régió gazdaságának, sok százmilliós segítséget a helyi sport, kulturális és civil kezdeményezések céljainak megvalósításához, s nem utolsó sorban jövőképet. Egy olyan jövő képét, amely nem csupán ígéreteken, hanem valódi alapokon, a tudás, a szakismeret bázisán nyugszik. Iskolát építeni és diófát ültetni olyan befektetések a jövőbe, amelyek nem egyik napról a másikra hoznak eredményt – később azonban számos generáció profitál majd belőlük. És profitál majd az erőmű is, hiszen az általa működtetett iskolából kerülnek ki a jövő újabb és újabb elkötelezett, jól képzett dolgozói, profitál a város és a régió, hiszen a felnövekvő új generációk nem vándorolnak el, családot alapítanak, fizetőképes keresletet biztosítanak, adót fizetnek, gyermekeket nemzenek, akiket iskolába járatnak… Csodálatos, önmagát újrateremtő rendszer jött létre a valaha volt jelzésekből, az egymásra figyelésből, a párbeszédből. Hát ezt tudja a kommunikáció. Biztos vagyok benne, hogy mostanra már több olyan települése is van az országnak, ahol bizony nagyon sajnálják, hogy anno nem voltak hajlandóak beszélni… Főleg ha találkoznak azon települések képviselőivel is, amelyek tagjai a TEIT-nek. Ők a leghitelesebb bizonyítékai annak, hogy bár a párbeszéd sokszor nehéz, fájdalmas folyamat, de elkerülhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a félelem bizalomra, az előítélet pedig tudásra változhasson. E két évtizedes kommunikációs folyamat eredményeként ma a kölcsönös tiszteleten és egymás érdekeinek önkéntes szem előtt tartásán nyugvó bizalmi viszony működik az ország legnagyobb áramtermelője és a hatvanezer polgárt képviselő szervezet között. Ehhez azonban – mint minden más jól működő kapcsolatban is – minden nap meg kell hallgatni a másikat, minden nap adni kell magunkból valamit és tudni kell a másikból is elfogadni valamit. Ehhez kell a kommunikáció. Iványi Krisztina, MVM Paksi Atomerőmű Zrt., kommunikációs operatív vezető * Kováts Balázs, az ESZI „alapító” igazgatója (1985-1992), térségi főszakértő


83

Szellemi energiatermelés – A paksi Energetikai Szakképzési Intézet megalapítása 1985 második felében bizonyos tekintetben hasonló volt a helyzet a magyar villamos-energetika területén, mint manapság. A Paksi Atomerőmű beruházása a végéhez közeledett, és egyre nagyobb teret kapott az a gondolat, hogy a telephely további kettő, ezer megawattos blokkal bővüljön, 1995-ös üzembelépéssel. Természetesen napirenden volt a létesítéshez, az üzemeltetéshez és a karbantartáshoz szükséges, jól képzett munkaerő hosszú távú biztosításának kérdése is, elkerülve a Paks I-IV építés-szerelésének rossz tapasztalatait. A Paksi Atomerőmű Vállalat akkori

vezérigazgatója, Pónya József nagyot és szokatlant álmodott. A vállalat vegye saját kezébe az utánpótlás nevelését már középiskolás kortól, némileg példaként tekintve a háború előtti tanoncképzés szebbik hagyományaira. Gondolatait tovább vezette az a demográfiai tény is, hogy Paks város létszáma a duplájára

duzzadt, és szükség volt a középiskolai kapacitások növelésére is. Harmadikként pedig egy ipari hátterű, de a város közepén működő tanintézmény megjeleníthette az atomerőmű „emberarcát” a civil világ, a lakosság felé. Pónya József egy budapesti tanácskozás szünetében a büfében találkozott azokkal az érintett országos vezetőkkel, akik egy ilyen irányú döntés meghozatalára jogosultak voltak. Mire a kávé elfogyott, a döntés megszületett. Az iskola létrehozásának története innen indul. Az alapítás formai része 1986. március 6-án levél érkezik az erőműbe az ipari és a művelődési miniszter aláírásával, amelyben hozzájárulnak egy szakmunkásképző és szakközépiskola létesítéséhez. Külön kiemelésre került, hogy felépítésének és működésének költségeit a Paksi Atomerőmű Vállalat fedezi, az oktatásban pedig

A paksi energetikai szakképzési intézet

84

2013/1-2 ■


a vállalati sajátos igények figyelembe vehetők. A Tolna megyei Tanács 1986. április 1-én hozza létre a „Paksi Atomerőmű Műszaki Szakközépiskolát”. (Csak zárójelben megjegyezve: ebben az időben már nagy lendülettel folytak a tanintézmény építési munkái). Az alapítás dátumának van egy szomorú aktualitása is. Az atomenergetika addigi három évtizedes történelmének eseményei egyre erőteljesebben bizonyították, hogy még a legkorszerűbb, legbiztonságosabb technika mellett is az emberi tényező a legfontosabb, a meghatározó. A tanintézmény alapítását követő 25. napon következett be a csernobili katasztrófa. Kísérleti oktatás Ezt a különleges tartalommal tervezett oktatást nem lehet a hagyományos tantervekre alapozni, maximálisan valóságtartalmúnak kell lennie. Egy ilyen jellegű intézmény létesítése és fenntartása – elsősorban az igényelt speciális felszereltség miatt – nagyobb gazdasági erőforrásokat igényel, mint amennyi az oktatásnak a rendelkezésére áll. Megjelenik a vállalati fenntartású középfokú szakképzési tanintézmény, mintegy új iskolatípus. Mivel a paksi az első ilyen jellegű az országban, ezért kísérleti minősítést kap, ami nagy szabadságfokot jelent. Az iskola szervesen illeszkedik a vállalati rendbe, de emellett tartja magát az oktatásügy fő előírásaihoz, hiszen érettségizni, szakvizsgázni is kell, nem is beszélve a továbbtanulás megalapozásáról. A vállalati iskolamodell nem kizárólag tananyagtartalmi, pedagógiai kísérlet, hanem egy komplex intézménytípus kísérlete, ami magában foglalja a működés legésszerűbb módozatait, figyelve

az ifjúságpolitikai és szociálpolitikai szempontokra is. A jól működő vállalatok éppen azzal emelkedtek ki a többiek közül, hogy valamit másképpen, jobban csinálnak. Ha a munkaerő utánpótlása már eleve magában hordozza ezt a másképpen gondolkodást és cselekvést, ez tovább viszi előre a vállalatot. Ez a belterjes utánpótlás nevelés a vállalati önfejlesztés egyik eleme. Ha valaki a saját pénzén, saját magának csinál valamit, ez már egyik biztosítéka a jó eredménynek. Érdemes erőteljesen kapacitálni a vállalat dolgozóit, hogy középiskolás korú gyermekeiket – amennyiben erre tehetségük van – a vállalati iskola felé irányítsák. Itt kezdődik annak a dinasztiális rendszernek az újjászületése, amely az elmúlt generációk során annyi dicsőséget és eredményt hozott néhány gazdasági ágazatnak (bányászat, vasút, villamos-energetika). A vállalati munkaerő pótlás nem merül ki a középfokú végzettségű dolgozók képzésében. Legalább ilyen fontos s felsőfokú szakemberek tervszerű utántermelése. Az igazi, gyaBallagás az eszi-ben

korlaton alapuló műszaki felsőfokú képzés is csak vállalati együttműködéssel valósulhat meg. A vállalati szakközépiskola jól megalapozza a hasonló tartalmi jegyekkel működtetett főiskolai képzést. Paks esetében a kísérlet kiterjed a középiskola és főiskola direkt együttélésére is. A paksi Energetikai Főiskola – szintén kísérleti minősítéssel – 1987-ben nyitotta meg kapuit a Budapesti Műszaki Egyetem kihelyezett szakaként, a szükséges egyetemi oktatási háttérrel és annak garanciáival. A szakközépiskola és a főiskola oktatás- és költséghatékony szimbiózisával alakult meg az Energetikai Szakképzési Intézet. Az intézet szervezeti sajátosságai A középiskola főállású oktató személyzeti létszáma az iskola tanulói létszámához és a szakok sokféleségéhez képest kicsi. A tantestület elsősorban a közismereti tárgyak oktatására szerveződött, illetve ők látják el a klasszikus középiskolai pedagógiai feladatokat (osztályfőnök, sport, kirándulások, kulturális

rendezvények). A főállású oktatószemélyzet másik felét a szakvezető és szakoktató tanárok alkotják, feladatuk a szakoktatás szervezése, irányítása, és az iskolában elvégzendő alapozó gyakorlatok levezetése. A szakmai oktatás és a reál tárgyak tanításának nagy része a vállalati tanárokra hárul. Ez az oktatási tevékenység ennek az iskolatípusnak az egyik meghatározó alapvonása. Ők munkajogilag nem tagjai az iskolai szervezetnek, de oktatási és ember kapcsolatok vonatkozásában igen. Ők biztosítják a vállalati szellem és gondolkodásmód, továbbá a vállalati munkastílus behozását is az iskolába. Nem véletlenül lett az iskola jelmondata: „Tanítsd az utódodat!” A kor szellemét példázza, hogy az intézmény minden osztályában diákszakszervezeti csoport működik. Az osztályok érdekvédelmi ügyeivel a bizalmiak foglalkoznak, a diák főbizalmi pedig szavazati jogú tagja a vállalat bizalmi testületének is. A sportélet fellendítése és legalább egy sportág minőségi szintre emelése érdekében az iskola a testnevelők mellett főállású edzőt is alkalmaz. Ennek egyik kiemelkedő eredménye, hogy 4 év múlva a kosárlabdacsapat már megnyeri a magyar középiskolai bajnokságot. A gokart szakosztály autóit a diákok maguk építik a gyakorlati képzés keretében. A főiskolai képzés az energetikai és a folyamatirányítási irányt követi, ahol viszont nincsenek főállású oktatók. Az alapozó és a szakmai elméleti tárgyakat a Műegyetem helyszínre utazó tanárai oktatják, a gyakorlati órákat az erőmű, esetenként tudományos minősítéssel is rendelkező, de mindenképpen komoly szakmai tudás és tapasztalat birtokában levő szakemberei tanítják. Az intézet kapcsolata a vállalattal A középiskola a vállalat szerves, elválaszthatatlan része, annak üzemegysé-


85

ge. A vállalat szervezeti szabályzata szerint: „A szakközépiskola a vállalaton belül önálló igazgatóságként működik. A vezérigazgató alá rendelt szervezet.” A Paksi Atomerőmű Vállalat módosított Létesítő Határozatában már benne foglaltatik a tevékenységi kör megfogalmazásánál a „Középiskolai tanulók ellátása” címszó is. Az iskolára érvényesek a vállalatra vonatkozó munkaügyi, pénzügyi, anyaggazdálkodási, személyzeti szabályzatok és utasítások. Az iskola minden dolgozója az erőmű alkalmazottja. A pedagógus státusz hivatalosan nem létezik, mindenki iparvállalati dolgozó. Egy tanár munkajogi, anyagi megítélése megegyezik bármilyen felsőfokú végzettségű vállalati dolgozóéval (pl. mérnök, fizikus). Az iskola dolgozóira vonatkozó speciális megkötések, kedvezmények a Vállalati kollektív szerződésben vannak rögzítve. Alapvető eltérés a közoktatási rendszertől, hogy a tanároknak nem kötelező óraszámuk van, hanem munkaidejük, amely alatt folyamatos munkavégzésre rendelkezésre kell állniuk, külön díjazás nélkül. Infrastrukturális feltételek Az intézmény Paks város központi részében egy építészeti komplexumot foglal magában, amelynek tervezője ezért a munkáért Ybl-díjat kapott. Középpontjában a középiskola és a főiskola négyszintes épületei állnak hídátjáróval összekötve. A parkosított területen helyezkedik el a konyha-étterem, a sportpálya és a nemzetközi előírásoknak is megfelelő sportcsarnok. Az intézet mellett épült fel a melegített vizű tanuszoda. A diákoknak és a hallgatóknak az atomerőmű lakótelepén kerültek kialakításra a diákotthonok, kétszemélyes szobákkal. Az épületek felszereltsége messze a hazai lehetőségek előtt jár, nem véletlenül emlegetik már a 80-as években úgy, mint a 21. század iskoláját. Az iga-

86

2013/1-2 ■

zi oktatási hátteret persze igazán az biztosítja, hogy az intézetnek van egy hatalmas gyakorló műhelye, amely a mai legkorszerűbb technikát foglalja magában – ez pedig maga az atomerőmű, mint üzemelő létesítmény. A kísérlet várható eredményei Egy új típusú középiskola működési rendszerének kidolgozása és megvalósítása, amelynek általános jegyei modell értékűek lehetnek a hasonló törekvésű vállalatok, nagyüzemek és az egész magyar oktatásügy számára. Egy nagyvállalat változó, speciális képzettséget igénylő szakember utánpótlási rendszerének létrehozása. Rugalmas, a változásokhoz gyorsan alkalmazkodni tudó szervezet és rendszer megalkotása. Az új szakmákhoz, illetve a régi elnevezésű, de új tartalommal feltöltött szakmákhoz új tananyagok meghatározása, tankönyvek, modul füzetek írása. Ezzel a munkával előkészítésre kerül ezeknek a szakoknak más helyen történő igény szerinti későbbi bevezetése is. Tartalmilag és formailag is új típusú szakmai munkaközösségek létrehozása, szakképzett tanárok és nagy tapasztalatú vállalati szakemberek együttműködésével. A vállalat rajtuk keresztül biztosítja a folyamatos részvételét az oktatásban. A szakközépiskolai és főiskolai egy helyszínű és irányultságú képzési rendszerének összehangolása az átlépési folyamatok kidolgozása és megvalósítása a Budapesti Műszaki Egyetem együttműködésével. A középiskolai képzés profilja A meghirdetett és induló képzési szakok a kezdetektől fogva alapjában véve változatlanok, de természetesen folyamatosan illeszkednek a magyar oktatásügy rendelkezéseihez és az iparági elvárásokhoz. A 2013/14-es tanévre meghirdetett szakok:


n Informatika:

Szoftverfejlesztők, programozók, vagy rendszergazdák lehetnek az itt végző tanulókból. n Elekrtotechnika – elektronika: Ez a szak az energetikai területén is jól hasznosítható, keresett szakképesítést ad. A tanulók jártasságot szereznek a gyengeáramú elektronikában, az automatikában, a digitális áramkörökben és a PLC programozásban. n Gépészet: Az energetikai ágazatba elsősorban a gépgyártás területére történik a szakemberképzés, akik jártasságot szereznek a számítógéppel segített tervezésben és gyártásban is. n Környezetvédelem- vízgazdálkodás: Ezen a szakon a környezetért felelősséget érző szakembereket képeznek, akik átlátják a vizet, a levegőt, a talajt és a természetet érintő problémákat, az erőművek környezetvédelmét, és ezeket kezelni képesek. n Közgazdaság: Vállalkozások, bankok, biztosítók pénzügyi működését, az adózást, a gazdasági mozgató rugókat ismerő szakemberek kerülnek ki ebből a képzésből. n Ügyvitel: Az üzleti életet jól ismerő, hatékony irodai munkára képes szakemberek képzése folyik, akik jártasak rendezvények lebonyolításában, munkaszervezésben és idegen nyelvű kapcsolattartásban is. És mi történt az elmúlt 26 évben? A szakközépiskola él és virul. A kezdetektől fogva az ország legjobb tanintézményei között tartják számon, mind az oktatás minőségét, mind a tanulmányi versenyeredményeket, mind a felsőfokú felvételi mutatókat, mind a folyamatos fejlesztéssel megalapozott épület és eszközhátteret tekintve. Eddig csaknem pontosan 4000 tanuló koptatta a padokat és sokan tértek vissza örömmel az elmúlt évi 25 éves jubileumi rendezvényre. Az intézmény az MVM cso-

port bázisiskolája lett, s ebben a minőségében újra fókuszálnia kell a leendő paksi bővítés humánerőforrás igényeire. Az ezredfordulón a jogszabályoknak megfelelően alapítványi iskolává alakult át, amelynek legfőbb támogatója az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Sajnos a képzés szakmai alapját adó vállalati szakemberek részvétele az oktatásban minimálisra redukálódott, mert az új jogszabályi követel-

mények már nem engedik meg a diákokkal való foglalkozást pedagógiai végzettség nélkül. Ugyancsak gondot jelentett, hogy az iskola személyzete kikerült az erőmű személyi állományából, s munkájukat már szintén a kötelező óraszámok nem mindig ésszerű követelményrendszere szerint végzik. A szakközépiskola talán legnagyobb „problémája”, hogy túlzottan magasra került az oktatás színvonala, így az itt

végzettek többsége továbbtanul. Ennek megfelelően az eredetileg tervezettnél jóval kevesebb középfokú végzettségű szakember kerül be innen a villamosenergia-iparág vérkeringésébe. A főiskolai képzés Pakson 2004-ben befejeződött, folytatása a Műegyetemen valósult meg. A tervezett paksi blokkbővítések kapcsán ismét napirendre került a Bsc fokozatú képzés megindítása energetikai gépész szakirányban.

SZIMBIÓZIS – Az együttműködés európai mintapéldája

Az elmúlt évtizedek gyorsan változó világában a Paks és Kalocsa súlypontú, az atomerőmű körüli térség egyik stabil és meghatározó együttműködési szervezete a Társadalmi Ellenőrző, Információs és Településfejlesztési Társulás, ismertebb nevén a TEIT. A speciális alapokon szerveződött településszövetség ez év június 30-án ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját. A TEIT létrejöttének háttere A Paksi Atomerőmű megépítése a hetvenes, nyolcvanas évek Magyaror-

szágának legnagyobb beruházása volt. Az építkezésre vonatkozó meghatározó döntések az akkori politikai, gazdaságpolitikai és nemzetközi viszonyok között nem a lakosság bevonásával születtek. Paks környékének települései kevés információt kaptak, amelyet elsősorban a központi vezérlésű médiák „csepegtettek” számukra. Annak ellenére, hogy az építkezés ideje alatt a világ nukleáris energiaipara dinamikusan fejlődött, sokan gyanakodva, tudat alatt félve tekintettek a Duna-parton rohamosan növekedő gigantikus épületre. Gyökeresen megváltozott a helyzet a nyolcvanas évek végén, amikor a történelem törvényeinek engedve egy markáns demokratizálódási folyamat kezdődött el politikai, társadalmi és gazdasági téren egyaránt. Szükségszerűen változott a közigazgatási rendszer is, új jogokat, lehetőségeket és kötelességeket teremtve a tanácsi szervezetek helyett létrejött önkormányzatok számára. A 90-es évek elején Paks környékén voltak olyan megnyilvánulások (aláírásgyűjtések, egészségügyi statisztikák készítése, parlamenti felszólalások, stb.), amelyek valamilyen

„kompenzáció” kiharcolását tűzték ki célul. Elszigetelt próbálkozások voltak és nem állt fenn a lehetősége az átfogó, tárgyalásos megoldások kidolgozásának. Ugyanakkor az erőmű is nehéz helyzetbe került, hiszen a lényegesen tágabb teret kapott sajtó számára az atomenergiával kapcsolatos negatív hírek bizonyulnak „eladhatóbbnak”, sok esetben elrugaszkodva a valóságtól. Az erőmű tájékoztatási stratégiájának alapja akkor is és most is a nyitottság, amelynek leghatékonyabb eszköze a közvetlen információs kapcsolat. Annak érdekében, hogy eredményes párbeszéd alakulhasson ki, elkerülhetetlenné vált egy olyan társadalmi jellegű szervezet létrehozása, amely bejegyzett jogi személyként, önálló egységes programmal, működési renddel, költségvetéssel rendelkezik, és hatékonyan képes képviselni a térség lakosságának reális igényeit, érdekeit. Ennek megfelelően az erőmű kezdeményező együttműködésével alakult meg a 12 kilométeres körzetben 13 környező település önkormányzataiból a Társadalmi Ellenőrző és Információs Társulás (TEIT) 1992. június 30-án, Kalocsa központtal.


87

Miért pont 12 kilométer? A jogszabály akkor 3 kilométeres sugarú körben húzta meg az atomerőmű körüli biztonsági övezetet. Ugyanez a szám szerepel az erőmű biztonsági rendszereinek tartalékaiban, azaz minden a biztonságot garantáló technológiai rendszer három független egységből áll. Az akkori alapító polgármesterek a 3 kilométert először a háromszoros biztonsági szorzóval növelték meg 9 kilométerre, amelyet közös bölcselettel megfejeltek még egy szakasszal, így jött létre a 12 kilométeres kör. Megjegyzendő, hogy sem az induláskor, sem ma nem szerepel a TEIT tagjaként néhány jogosult település, de ennek minden esetben külön története van. A társulás működésének jellemzői A társulás nevéből is kiderül, hogy munkáját két fő momentum jellemzi. Egyrészt ellenőrzési tevékenységet végez, másrészt szorosan együttműködik az erőművel az információk továbbításában. Célja nem az erőművel való szembehelyezkedés, hanem az őszinte párbeszéd, az együttműködés megteremtése és fenntartása, a kölcsönös bizalom továbbépítése. A TEIT nem az erőmű ellen szövetkezett, hanem szervezett színtere a folyamatos információcserének, a bizalomépítésnek, a megalapozott együttműködésnek. A Társulás érdekvédelmi szervezet, mintegy 60.000 állampolgárt képvisel. Kéthavonta üléseznek az érintett települések polgármesterei, amelyen minden alkalommal részt vesz az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. állandó képviselője. A TEIT képviselői a Paksi Atomerőműben alkalmazott technológia bármely pontjára betekintést nyerhetnek, legyen az a nukleáris villamosenergiatermelés, a radioaktív hulladékok, az elhasznált nukleáris üzemanyag kezelése, tárolása, vagy az erőmű környezeti hatásai. A Társulás lakóinak bevoná-

88

2013/1-2 ■

sával (fizikatanár, építész, állatorvos) Ellenőrző Bizottságot alakítottak, akik bejuthatnak az általuk megjelölt objektumokba, és a jogszabályi korlátokat betartva betekinthetnek a kapcsolódó dokumentumokba, a lakosság kiemelt érdeklődésére számító programok, létesítések, műveletek esetén helyszíni társadalmi kontrollt végezhetnek. Ehhez való jogukat külön megállapodás rögzíti. Az erőmű csúcstechnikával üzemeltetett sugárvédelmi környezetellenőrző rendszerének mérési adatait havi rendszerességgel kérés nélkül megkapják, összevethetik a párhuzamos hatósági mérések eredményeivel, illetve saját méréseikkel. Az erőmű szakmai és műszaki-technikai segítségével, valamint a katasztrófavédelmi szervekkel együttműködve a TEIT saját mérőhálózatot épített ki. Ennek legfontosabb elemei a 13 helyre telepített dózismérők, amelyhez hasonló rendszert működtet az erőmű is, továbbá a Bátya községben létrehozott „vizes labor”, ahol felszíni és talajvizek, csapadékvizek korrekt aktivitásmérése valósítható meg. Az elmúlt években az erőmű beruházásában teljesen megújult a lakossági mérőrendszer. A Központi Fizikai Kutató Intézet által készített különleges kiértékelő egységből kettőt a TEIT üzemeltetet, a harmadik pedig a nemzetközi űrállomáson dolgozik. A tájékoztatással kapcsolatos feladatok A lakosság közvetlen tájékoztatását szolgálja az a három sugárvédelmi megjelenítő rendszer, amelyeket Kalocsa, Paks és Uszód legforgalmasabb helyére telepítettek. A műszer a pontos idő, a levegő hőmérséklete mellett a háttérsugárzás pillanatnyi szintjéről, illetve annak 24 órás és egy hetes változásáról tájékoztatja az érdeklődőket. Ezek a lakossági megjelenítő rendszerek hitelesítik az erőműből kapott in-


formációkat és szükség esetén cáfolják a médiában, vagy egyéb csatornákon terjesztett ál(rém)híreket. A TEIT önkormányzatok lehetővé teszik a személyes találkozásokat lakossági fórumok keretében, amelyhez időt, helyet, megfelelő hírverést biztosítanak. A Társulás elősegíti és megszervezi az erőmű megtekintését személyes élményszerzés céljából a különböző szervezeteknek (iskoláknak, kluboknak, civilszervezeteknek, intézményeknek stb.). A TEIT szervezeti felépítéséből következik, hogy a lakosság köreiben felmerülő félelmek, kételyek nála bukkannak fel először. A társulástól az erőmű felé továbbított információk így az erőmű tájékoztatási munkáját segítik. Az információs kapcsolat tehát kétirányú. A TEIT segít abban, hogy az erőmű a szerződéses kapcsolatain túl is megjelenhessen az önkormányzati tulajdonú regionális és helyi sajtóban, a helyi rádiókban, televíziókban és egyéb kiadványaikban. A sokéves TEIT – MVM Paksi Atomerőmű Zrt. együttműködés eredményeként jelentősen megváltozott a települések és az atomerőmű viszonya. A helyzet normalizálódott, a kezdeti félreértések tisztázódtak, a hangulat alapvetően nyugodt, az esetleges feszültségek tisztességesen kezelhetővé váltak. A TEIT nyitott minden civil társadalmi szervezet felé, szívesen átadja információit, tapasztalatait és felajánlja együttműködését. A legemlékezetesebb együttműködések Egyik legnagyobb jelentőségű eredmény, hogy az elhasznált nukleáris üzemanyag elhelyezésével kapcsolatos probléma sikeresen megoldódott. A kényszerpályára került atomerőmű a TEIT-tel közös erőfeszítésben egy részletesen kidolgozott tájékoztatási stratégia végrehajtása után 1994 nyarán megállapodásra jutott az újabb nuk-

leáris létesítmény, a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolója (KKÁT) létesítése ügyében. A célirányú megállapodás csaknem másfél éves intenzív egyeztető munka eredménye volt, amelyben megfogalmazódtak az információs kötelezettségek, a lakosságot megnyugtató garancia feltételek és a TEIT helyszíni ellenőrzésének biztosítása. Ez példaértékű az erőmű körzetében, de országosan is. 1998-99-ben a KKÁT bővítése adott újabb komoly munkát a TEIT-nek. A lakossági elfogadtatási programot az erőművel együtt sikeresen végrehajtotta, mind a 13 település kiadta a tudomásulvételi nyilatkozatot. 2006-ban az erőmű blokkjainak üzemidő-hosszabbítási törekvése került a nagy nyilvánossága elé, a Duna mindkét oldalán sikeres közmeghallgatások segítették a program előrehaladását. Az eredmények mögött természetesen több éves, közösen végzett lakossági tájékoztató munka áll. 2003 áprilisában súlyos üzemzavar minősítésű esemény történt az erőműben. Villámgyorsan terjedtek a rémhírek, félő volt, hogy kontrolálatlan pánikhelyzet is kialakul a környéken. A korábban kialakított jó együttműködésnek, a többszörösen kipróbált lakossági és polgármesteri tájékoztató rendszerek segítségével sikerült úrrá lenni a hely-

zeten. Egyértelműen kijelenthető, hogy mindez a TEIT segítő együttműködése nélkül nem sikerülhetett volna. Ez az együttműködési forma annyira sikeresnek bizonyult, hogy mintájára és segítségével hasonló „nukleáris településszövetségek” alakultak meg a 90-es évek második felében. A kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladék végső elhelyezése szintén neuralgikus pontja az atomenergetikának, ugyanúgy, mint az elhasznált fűtőanyag végleges elhelyezése is. Mindkét problémakör a lakosság érdeklődésének középpontjában áll. A felmerülő félelmeket, bizonytalan-

ságokat csak a TEIT – Erőmű együttműködéshez hasonlóan lehet kezelni. Így alakult meg a Társadalmi Ellenőrző és Tájékoztató Társulás (TETT) Tolna és Baranya megye határán, Bátaapáti székhellyel, ahol azóta már a tároló építése is a végéhez közeledik. A nagy aktivitású anyagok lehetséges tárolóhelyének környezetében hat Baranya megyei település részvételével alakult meg a Nyugat-Mecseki Társadalmi Információs Társulás (NYTIT), Boda központtal. Az 1976 óta működő püspökszilágyi radioaktív hulladéktá-

roló környezetében is megszerveződött az Izotóp Információs Társulás (IIT). A pénzügyi kapcsolat A térségben történelmi léptékben csak vendégeskedő atomerőműnek elemi érdeke, hogy a környezetében lévő településekkel jó kapcsolatokat ápoljon, szövetségesévé tegye azokat. A hos�szú távú üzemben tarthatóság feltétele a kölcsönös előnyökön és tiszteleten, a hitelességen alapuló szimbiotikus kapcsolat. A gazdasági együttműködés kérdései is megkerülhetetlenek.


89

Az erőmű és a társulás között már két évtizede szerződéses kapcsolat áll fenn. Ennek keretében kap anyagi ellentételezést a TEIT, hogy az ellenőrzési és tájékoztatási feladatait magas szinten, megfelelő eredménnyel tudja ellátni. Az együttműködés kiterjed önkormányzati beruházások támogatására is. Ennek új megoldása a Duna-Mecsek Területfejlesztési Alapítvány és az azt felváltó Jövőnk Energiája Térségfejlesztési Alapítvány, amelyen keresztül jól megalapozott pályázatok esetén helyi beruházások, vállalkozásfejlesztés és munkahelyteremtés valósítható meg. Az elmúlt 20 évben igen jelentős mértékű működési és fejlesztési forráshoz jutott a térség, így tudott az erőmű hozzájárulni a környezeti életminőség javításához. A Társulás 20 éves összetett tevékenysége sikertörténet mindkét fél oldaláról. A kialakult regionális társadalmi béke, a higgadt hangvétel, a KKÁT megvalósíthatósága, az üzemzavarok alatti (utáni) lakossági nyugalom megőrzése, az üzemidő-hosszabbítási projekt sikere a TEIT nélkül nehezen lenne elképzelhető. Ez az együttműködés ma már európai példa is. Több külföldi polgármesteri grémium jött tanulmányozni ezt a rendszert. Csaknem 10 éve a TEIT jelentkezett a Nukleáris Létesítmények Melletti Települések Európai Szövetségébe, ahová olyan lendülettel érkezett, hogy a következő évben a szervezet kongresszusát már a TEIT működési területén tartották. Nyomdokain a másik három hazai nukleáris településszövetség is taggá lett. Időközben az MVM PA Zrt. – TEIT együttműködésért, a tudati környezetszennyezés felszámolásáért a két együttdolgozó partner Kör-

90

2013/1-2 ■

nyezetvédelmi Aranyérmet kapott, ami nagy meglepetést váltott ki. Az együttműködés eredményei Az emberek kezdettől fogva gyanakvással kezelik a nukleáris energiát, és akik ezen a területen dolgoznak, saját bőrükön érzik, hogy ebben a légkörben milyen nehéz eredményes munkát végezni. Sok esetben ez azzal a következménnyel jár, hogy a nukleáris ipar képviselői bezárkóznak, a gyanakvásra gyanakvással felelnek. A paksi atomerőmű vezetői éppen ellenkező irányt választottak, két évtizede vallják és vállalják a teljes nyitottság politikáját. Ebben találtak megértő partnerekre a környék önkormányzati vezetőiben. A már említett elhasznált fűtőanyagtároló létesítésének kérdése mintegy szakítópróbája volt az önkormányzatokkal kialakított együttműködésnek. Ha a korábbi közös munka során nem alakul ki kölcsönös bizalom, sokkal nehezebb, talán lehetetlen lett volna az Erőmű indítékait megérteni, szándékait elfogadni. Hiú remény azt várni, hogy a környék lakói lelkesedjenek a nukleáris szomszédságért, annyit azonban sikerült elérni, hogy előítéletektől mentesen, tárgyilagosan mérlegelik mindazt, ami az erőműben és közvetlen környezetében történik. Meghallgatják a másik fél érveit, és ha meggyőzőek, fenntartás nélkül, vagy esetleg fenntartásokkal, de elfogadják azokat. A TEIT és az MVM PA Zrt. együttműködése a társadalmi megbékélés, az ésszerű kompromisszumokra épülő konszenzus kipróbált és követendő módszerének tekinthető. A kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködésnek egyik szép példája


a Kalocsa városában létrehozott erőműves bemutatóterem, amely egyúttal a TEIT munkaszervezetének otthona is. A mindennap látogatható létesítményben egymás mellett lóg a TEIT és az erőmű zászlaja. Az Atomerőmű c. újság már sok éve eljut minden TEIT-es háztartásba, ezen keresztül az erőmű minden aktualitása, jövőépítő terve megismerhető a környezetben élők számára. Maga a TEIT, illetve annak települései is gyakori szereplői ennek a kisrégiós sajtóorgánumnak. Az évente 2-3 alkalommal megjelenő TEIT Hírlevélben viszont az erőmű szakemberei írnak cikkeket a legnagyobb érdeklődést kiváltó eseményekről. Hogyan tovább? 20 éve a TEIT készen kapott egy erőművet, ami akkor már egy évtizede üzemelt. Az üzemidő hosszabbítás keretében további legalább 20 év van a működő paksi blokkok előtt. Messzire mutató tervei vannak a MVM Magyar Villamos Művek Zrt.-nek új, korszerű blokkok létesítésére a paksi telephelyen. Komoly feladat lesz a TEIT számára az új partnerrel való kapcsolatfelvétel és együttműködés, a Társulás helyének és szerepének megtalálása ebben a grandiózus, az ország számára nélkülözhetetlenül fontos programban. Megnyugtató és fontos alapként szolgál, hogy sikerült bebizonyítani az elmúlt két évtizedben: békésen, nyugalomban, egészségben és fejlődésben élhet együtt a felelősséggel és hozzáértéssel működtetett atomerőmű és a körülötte lévő, nemes hagyományokkal, szívmelengető népművészettel, jellegzetes termékekkel és dolgos emberekkel rendelkező kultúrtáj.

30 éve történt… 1982. december 28. a magyar technika-történet egyik kiemelkedő napja Amikor 2012. december 28-án az újságok, a rádiók és a televíziók hírül fogják adni, hogy 30 évvel ezelőtt ezen a napon 0 óra 18 perckor megkezdte az áramtermelést a Paksi Atomerőmű első 440 MW –os egysége, az ország lakosainak többsége ezt egy hírnek fogja tekinteni a sok közül. Biztosan nem fognak arra gondolni, hogy ez alatt az idő alatt minden hazai villamosenergia-fogyasztó erszénye valamilyen mértékben ettől maradt vastagabb. Az talán még kevésbé jut eszükbe, hogy az erőmű építésén, továbbfejlesztésén, kimagasló üzemeltetési eredményein keresztül az ország ipari elismertsége a világban jelentősen növekedett és még növekszik ma is.

Szabó Benjámin*

Bevezetés Néhány ezren vagyunk, akiknek különböző módon és mértékben ez a nap, az odáig vezető út és az azt követő 30 év

sokat jelentett. Ezen keresztül ismertük meg azt a minőségi korszakváltást, amit a technika területén a hazai atomerőmű építés, üzembe helyezés, üzemeltetés, és a teljesítmény és biztonságnövelő fejlesztések jelentettek, jelentenek. Nagyon sok oldalról lehet megvilágítani az atomerőmű építésével megjelent változást: Akik ismerik az elmúlt 50–60 év hazai villamosenergia-termelés fejlődését tudják, hogy a hagyományos erőművek fűtőanyag ellátása milyen rendkívüli feladat. A szenet ki kell bányászni, az erőműbe kell szállítani csillékben, vagonokban, vagy tehergépkocsival. Az erőmű helyszínén biztosítani kell egy állandó készletet a szállítás vagy a kitermelés akadályoztatása esetére. Óriási mennyiségekről van szó, nem beszélve arról, ami a tüzelőanyag elégetése után a levegőbe jut, a salak- és meddő tárolókba kerül. Ezzel szemben a reaktor üzemanyaga urán-dioxid, amelyből egy reaktorba –

* Szabó Benjámin, a Paksi Atomerőmű Vállalat első igazgatója, 1982-ben kormánybiztosa

fémtokokban – 42 tonnányi mennyiséget helyeznek el és ennek teljes cseréje 4 éves ciklusban történik meg.

Megemlíthetjük az erőművek évi kihasználási óraszámát vagy a lehetséges gazdaságos élettartalmát az atomerőmű javára. Amíg egy hagyományos erőműben szén, gáz, olaj vagy bármilyen más tüzelőanyag elégetésével állítunk elő gőzt és ezzel termelünk villamos energiát, annak mennyiségét elsősorban a kazán egyes elemeinek viszonylag gyorsabb elhasználódása határozza meg, addig az atomerőmű hőciklusában egyik legbiztonságosabb elem maga a reaktor tartály, rendszeres ellenőrzés, és magas színvonalú üzemeltetés mellett. Én azonban nem az atomerőmű indítás utáni 30 évről, színvonalas üzemeltetéséről, jelentős biztonsági és teljesítménynövelő fejlesztéséről, kimagasló megtermelt villamos energia mennyiségéről, a viszonylag alacsony önköltségről, a nemzetközi elismertségről szeretnék beszélni, mert abban már nem vettem részt tevőlegesen. Ezt gondolom meg fogják tenni azok a kollégák, akik ennek az időszaknak aktív részesei voltak vagy még ma is azok. Összefoglalva a bevezető részt, az én értékelésem szerint minden Magyarországon élő ember életére, különböző mértékben, de pozitívan hatott és

1. kép: A helyszíni friss üzemanyag tároló

hat ma is ennek a nagy teljesítményű atomerőműnek 30 évvel ezelőtt történt megépítése. Ezt a megállapítást még akkor is fontosnak tartom, ha sokan a termelés részleteit nem ismerik. Nem is biztos, hogy részleteiben ismerni lehet vagy kell az ember széleskörű igényeit kiszolgáló technikát, a végtermékhez vezető utat. A lényeg, hogy minden területen azok a vezetők, szakemberek hozzák meg a felelős döntéseket, akik a részletek ismereteinek is birtokában vannak, és a teljes technológiát is átlátják. Az atomenergia-termelés elfogadásához, a közbizalomhoz, az üzemeltetés során a biztonsági előírások betartása a legfontosabb. Ezért kiemelten szeretném megjegyezni, hogy nincs a világon még egy olyan iparág, amelyre ilyen erős, mindenre kiható nemzetközi feltétel rendszert alakítottak volna ki, mint az atomenergia-ipar. Az előírások, amelyeket folyamatosan fejlesztenek az atomerőmű építésére, létesítésére és az


91

üzemeltetésre is vonatkoznak, és betartásukat ellenőrzik. Egyik legfrissebb kedvenc példám, a fukushimai baleset miatt előírt vizsgálatokat Pakson is elvégezték, ennek során megállapítást nyert, hogy a földrengés biztonságra méretezés a Paksi Atomerőmű esetében megfelelő. Egyetlen, az erőmű termelésétől független melléképület megerősítését határozták meg, valószínű nagyon kevesen találnák el, hogy melyikről van szó. Ez az épület a tűzoltó laktanya, azt hiszem ehhez az alapossághoz és felelősség vállaláshoz nincs mit hozzátennem. Én nyugodtan aludtam e tekintetben eddig is és ezután is úgy fogok. Remélem – főleg, akik ismernek – nem tekintenek nagyképűnek, ha azt mondom, hogy az első egyezmény megfogalmazásától, 1966 nyarától 1983 elejéig, a termelés megkezdéséig, az atomerőmű tervezésének, felépítésének, üzembe helyezésének egyik meghatározó vezetője voltam, különböző beosztási címekkel felruházva. Ezért ebből az időszakból szeretnék kiemelni három fontos területet, ami rávilágíthat arra, hogy a létesítés elkezdése és végrehajtása során milyen belső küzdelmeket kellett megvívni és a korábbi műszaki, beruházási, szervezési gondolkodástól jelentősen eltérően milyen új megoldásokat kellett alkalmazni az atomerőmű létesítése során.

ATOMERŐMŰ LÉTESÍTÉS = SOKOLDALÚAN MEGALAPOZOTT DÖNTÉS ÉS KÖVETKEZETES VÉGREHAJTÁS Az első nagy vitát kiváltó kérdés a felső szakmai és politikai vezetés körében az volt, hogy ebben az időszakban egyáltalán kell e nekünk itthon atomerőművet építeni. A hazai atomerőmű építés konkrét lehetősége 1965-ben merült fel, amikor a szovjet fél a KGST-országok részére rendelkezésre bocsáj-

92

2013/1-2 ■

tott egy kétblokkos, összesen 800 MW teljesítményű atomerőműre vonatkozó előtervet. Számunkra atomerőmű építés terén akkor ennek elfogadása volt az egyetlen reális lehetőség. A kormány határozatot hozott a tárgyalások megkezdésére és egy kormányközi egyezmény aláírására, amely 1966. december 28-án meg is történt. Ez azonban a nélkül ment végbe, hogy itthon a mértékadó szakmai és politikai vezetőkkel egy részletes egyeztetés történt volna. A vita, amely az aláírás után robbant ki, nem az atomerőmű, mint nukleáris objektum ellen irányult, hanem az alapja konkurens választási lehetőségekből és más gazdasági megfontolásokból táplálkozott. 1962-ig a Magyarországon épült jelentősebb erőművek a mátrai, borsodi, a nógrádi, dorogi, tatabányai, ajkai és a várpalotai szénbányák barnaszén vagyonára, valamint a komlói és pécsi szénbányák fekete szenére épültek. Később, a hatvanas években a Gyöngyös környéki külszíni fejtésű lignit kitermelése is megindult. Mindezek alapján a szénbányászat Magyarország legnagyobb befolyású termelőjévé nőtte ki magát, erős érdekérvényesítő képességgel. Más választása ebben az időben nem is nagyon volt az országnak a nagy ütemben növekvő villamosenergia-igény kielégítésére. Az 50-es évek végétől egyre több lehetőség nyílott az energetika területén is a hazai kitermelésű, majd a kedvező árú import olaj és gáz felhasználására. A kőolaj finomítása után – mint végterméknek – a gudronnak az eltüzelése a széntüzeléssel szemben olcsóbb erőművek építését tette lehetővé. Bár voltak jelek már a hatvanas évek második felében is, hogy a szénhidrogének ára jelentősen drágulni fog, az olajiparral összefüggő iparágak fejlesztése megalapozott és fontos törekvés volt. Ennek tükrében az ezen a területen tevékeny-


kedő vezető szakemberek érthetően ellenezték egy hazai atomerőmű építését. Az elmondott okok, a felső vezetés ingadozása, az aláírt kétoldalú egyezmény alapján 1975-re tervezett üzembe helyezés mind-mind akadályozta a hazai előkészítő munkákat. Ezek együttesen oda vezettek, hogy az előzetes műszaki tervek elkészítése, és közvetlenül a helyszíni előkészítő munkák megkezdése után, az 1970-es év első napjaiban a korábban kötött egyezményt a Magyar Kormány módosította, a munkákat leállította. Később a kőolaj beszerzés növekvő nehézségei miatt, 1972-ben – a korábbi egyezmény ismételt módosítása után – újra indultak a munkálatok. A kormány elhatározása az atomerőmű építése mellett most már egyértelművé vált, de a többszintű vezetői láncban, elsősorban a finanszírozásban szerepet játszó szervezetek és vezetők között akadtak, akik az atomerőmű építése helyett más irányt szerettek volna kijelöltetni. Az évek haladásával természetesen a viták és az ellenzők száma csökkent, de ez a megosztottság a vezetés különböző szintjein egészen az első blokk üzembe helyezéséig sok tekintetben megnehezítette a beruházók, építők helyzetét. Természetesen ebben nagy szerepe volt annak, hogy az atomerőmű létesítése jelentős forrásokat kötött le, és beruházási eszközöket vont el más területektől. A tárgyilagosság kedvéért azonban el kell mondanom, hogy az elhalasztással, mint utóbb kiderült, sokat nyertünk. Az első megállapodás szerint 1975-re egy úgy nevezett elsőgenerációs erőművet építettünk volna, amelynek a biztonsági kritériumai sokkal alacsonyabb szintre voltak tervezve, és ezt a mai nemzetközi normák szerint már le kellett volna állítanunk. A munkák újraindítása után az egyenként 440 MW teljesítményű reaktorblokkokat a nemzetközileg elfo-

gadott biztonsági elveknek megfelelőre tervezték át a szovjetek. Az új erőmű építése lényegesen nagyobb és összetettebb feladatot jelentett – elsősorban a nagy mennyiségű és minőségileg igényes anyagok felhasználása és a szigorúan ellenőrzött, dokumentált beépítési kötelezettség miatt.

ATOMERŐMŰ ÉPÍTÉS = AZ ADOTT FELADATHOZ SZÜKSÉGES TECHNIKA, TECHNOLÓGIA, SZAKEMBER és SZERVEZÉS BIZTOSÍTÁSA Ma már elmondhatjuk, hogy a legnagyobb nehézséget az első hazai atomerőmű létesítésénél nem az előzőekben – dióhéjban – bemutatott vezetői ingadozás, vagy vita okozta. Már 1967-ben, az első tervegyeztetésénél kiderült, hogy az eddigi hazai erőművek építésénél jól felkészült tervezőink gondolkodása eltér a szovjet tervezők e területen szerzett ismereteitől. El kellett fogadni, hogy egy atomerőmű esetében sokkal körültekintőbben kell eljárnia már a kiinduló adatok meghatározásánál is. Gondolok itt pl. a talaj szerkezet, a várható földrengések, minimális-maximális vízhozamok, széljárási viszonyok és más környezeti adottságok meghatározására. Az igazi hideg zuhany azonban 1974-től ért bennünket, amikortól az új tervek elvi felépítését, de különösen a kivitelezésnél előírt anyagok minőségét, mennyiségét és a beépítési követelmények meghatározását megismertük. Hamar rá kellet jönnünk, hogy ez az erőmű alapvetően különbözik az eddigi hazai erőművek építésénél szerzett ismereteinktől, ipari felkészültségünktől, illetve a korábbiakban megismert atomerőmű terveitől. Először a vezetőknek és az előkészítő munkában részt vevő szakembereknek ezen változások miértjét kellett

2.kép: A kép szemléltetően mutatja az épület-szerkezet bonyolultságát

elfogadni, megérteni, és az előkészítési munkákban érvényesíteni. Még a részleteket nem ismertük, de számunkra egyértelművé vált, hogy a reaktort és az azt körülvevő berendezéseket egy olyan hermetikusan zárt, szabálytalan alakú „tartályba” kell beépíteni, amely meggátolja egy esetleges üzemzavar során keletkező gázok, gőzök és folyadékok kijutását a környezetbe. Ennek a 1,5 atmoszféra túlnyomást kibíró kívül-belül hermetikusan lemezzel burkolt, 1,5 m vastag falú építménynek a térfogata 160.000 köbméter egy reaktornál (ha ezt a tartályt egy szabályos mértani testként akarjuk elképzelni, akkor ez egy 40x40 méter alapterületű, 100 m magas hasábnak a képében jelenne meg). Mi a kiviteli terveket orosz szabvány szerint kaptuk, orosz nyelven. Ezeket honosítani kellett, és a hazai kivitelezők kezébe olyan terveket kellett adni, amit a magyar építő-szerelő munkások megértenek. Szerencsére e tekintetben elég jól álltunk, mert nagyon jól felkészült tervező intézeteink voltak, mint pl. az ERŐTERV, IPARTRERV, MÉLYÉPTERV, de ez a munka hónapokat vett igénybe. Az építés tervezés területén való felkészültségünk színvonalát az is megmutatta, hogy jól meghatározott területeken – figyelembe véve az orosz kiinduló adatokat – egyes épületrészek, kiszolgáló épületek

3.kép: A rektor épület nulla szintjére a födém megépítése előtt már rozsdamentes tartályokat kellett beépíteni

kimondottan magyar tervelgondolások alapján valósultak meg. A hermetikus tér nagyságának építés közben történő bemutatását azért tartom szükségesnek, hogy érzékeltessem azt a nehéz helyzetet, amely a hagyományos munkákon felnőtt építőiparunkra várt. A lemezzel burkolt, óriási vasbeton szerkezetek legyártására a hazai építőipar teljesen felkészületlen volt. Még olyan neves gépgyártó vállalat, mint a Ganz MÁVAG sem vállalta el ezeket a munkákat, egyrészt azért, mert el voltak látva más, egyszerűbb berendezések gyártásával, másrészt nem vállalták fel a magas minőségi igények miatti szigorú ellenőrzést. Hosszasan lehetne sorolni azokat az új feladatokat, amelyekkel a magyar iparnak szembe kellett nézni. A 2. kép szemléltetően mutatja az épület-szerkezet bonyolultságát. Ebben az időszakban a vállalatok központi irányítását már a piaci vállalkozási irányzat kezdte felváltani, azon-


93

5. kép: A kiskunfélegyházi gyárban jelenleg Paks részére készítenek hőcserélőt

4.kép: Így néz ki belülről a reaktortérben lévő gőzfejlesztő végleges technológiai szerelése

ban a kialakult helyzetben nem volt más lehetőség, mint az erőteljes kormány

beavatkozás. Ezért volt szükség többek között az első blokk megépítésénél egy kormánybiztosi irányítás kiépítésére is. Itt kell megemlíteni még azt a rendkívüli körülményt is, hogy ez idáig nem volt még olyan ipari építkezés Magyarországon, ahol ilyen kis alapterületen ilyen nagy mennyiségű, különböző rendeltetésű anyagot és berendezést kellett összehangoltan meg- és beépíteni amellett, hogy pl. a betonozási technológia több helyen előírta a folyamatosságot. Egy reaktorhoz tartozó alapterület 54x75 méter, az épület a -9.00 métertől a + 50.00 méter magasságig tart. Az atomerőmű építésénél összehangoltan több szakmának együtt kellett dolgoznia. A 3. kép jól mutatja, a nulla szintre is be kellett szerelni a tartályokat és csak utána lehetett a födémet ráépíteni. Az atomerőmű építéséig az építőipar úgy dolgozott nyújtott műszakban, hogy hétfő déltől péntek délutánig végeztek munkát. Itt Pakson biztosítani kellett a szünetmentes munkát. Ez többek között olyan szakemberigényt jelentett, amit akkor csak az ország területéről több vállalat mozgósításával lehetett megoldani, illetve külföldről, pl. Lengyel-

94

2013/1-2 ■

országból kellett elsősorban hegesztő szakembereket foglalkoztató vállalatokat igénybe venni. A technológiai, valamint a villamosés irányítás-technikai szerelés egy kicsit jobb helyzetben volt, mert több idő volt a felkészülésre, de az első blokknál ott is meg kellett küzdeni az addig ismeretlen technológiai követelményekkel és a szerelési munkák összehangolásával. A vállalatok az első blokk megépítésénél megtalálták a szükséges műszaki megoldásokat a nehézségek leküzdésére és arra is rájöttek, hogy ebben a vállalkozásban részt venni hosszú távon gazdaságilag is eredményes. A végeredmény sokat elmond. Az 1760 MW összteljesítményű beruházás összes költségéből közvetlenül mintegy 70%-ban magyar vállalatok részesültek (természetesen ebben voltak közvetett import anyag költségek is).

ATOMERŐMŰ ÜZEMELTETÉS = JÓL KIKÉPZETT SZAKEMBEREK BIZTOSÍTÁSA ÉS FOLYAMATOS TOVÁBBKÉPZÉSE A harmadik kérdéskörnek, amelyet röviden ismertetek, szerintem máig kiható jelentősége van. Ez az üzemeltetésre történő szakmai felkészülés.


Az atomerőművet importáló országok között nem tudom, hogy van e még egy, ahol 16 évvel az első gépegység üzembe helyezése előtt tudatosan megindult a majdani üzemeltetők sokrétű felkészítése. Az 1966 utolsó napjaiban aláírt kormányközi egyezményt követően az akkori nehézipari miniszter 1967. január 1-től létrehozott egy miniszteri biztosi

intézményt kettős feladattal, egyrészt az újszerű beruházási feladatok összefogására, másrészt az üzemeltetésre történő felkészítés megszervezésére. A miniszteri biztos felelősségi körébe – többek között – az alábbiak tartoztak: „e.) az atomerőmű üzemeltetéséhez szükséges szak-, középirányító, valamint speciális szakemberképzés és betanítás biztosításáért, ezen túlmenően, elsősorban tárcán belül, az adott atomerőmű létesítéséhez, a perspektivikus atomerőmű program felkészüléséhez szükséges szakemberképzés, betanítás elősegítéséért. f.) az atomerőmű gazdasági és jogi szervezete kialakításának előkészítéséért.” Amikor 1976. január elsején, 7 évvel az első gépegység üzembe helyezését megelőzően, jogilag is megalakult az üzemeltetésre létrehozott Paksi Atomerőmű Vállalat, már osztályvezetői szintig előzetes elméleti és gyakorlati képzésben részesült és a konkrét terveket naprakészen ismerő szakemberekkel rendelkeztünk. Ekkor még a reaktor épület építése jóval a 0.00 szint alatt

tartott. Mire a technológiai szerelés megkezdődött, már az erőmű olyan szakszemélyzettel rendelkezett, hogy a beépítés előtt a berendezések készülékek un. „0” revízióját már ők végezték el. Úgy gondolom, hogy ez a későbbi üzemeltetés szempontjából felbecsülhetetlen jelentőséggel bírt. Mint a Paksi Atomerőmű Vállalat igazgatói tisztéből kinevezett kormánybiztos, 1979. június 26-án a fentiekre alapozva hoztam meg azt a döntést, amellyel részletesen szabályoztam az üzembe helyezési munkákat és azok irányításával és döntő többségének az elvégzésével a Paksi Atomerőmű Vállalatot bíztam meg. Ezzel a döntéssel akkor a villamosenergia-iparág vezetése sem értett egyet, mert ellentétes volt a korábbi évtizedek gyakorlatával, amikor is ez a feladat a jól felkészült beruházó vállalat feladata volt. Mint utóbb kiderült, túl azon, hogy ezt a munkát az e területen legjobban felkészült szakemberek végezték, ez a vállalat volt egyedül érdekelt abban, hogy a sürgető határidők ellenére is csak akkor

végezze el az üzembe helyezést, amikor minden műszaki feltétel és hatósági ellenőrzés maradék nélkül teljesült. Az akkori elég nehéz, rendszer szintű villamosenergia-ellátási problémák ellenére ezt az álláspontot a legfelső kormányvezetés is elfogadta. Az előzőekben leírtakkal is az volt a szándékom, mint a 2005. év elején megjelent ATOMKORKÉP című könyv megírásával, hogy ezen a kerek évfordulón nagyon röviden éreztessem azt a küzdelmet, akaratot, amely elvezetett a Paksi Atomerőmű első blokkjának üzembe helyezéséig, egy kicsit emléket állítva mindazoknak, akik ebben a gigantikus munkában részt vettek. Emellett arra is gondoltam, hogy a tervezett atomerőmű bővítés lebonyolításánál iránytűként kellene vis�szapillantani a régmúltra, pl. a hazai bedolgozás minél nagyobb hányadú részarányára. Ehhez viszont referenciákkal rendelkező üzemek, és képzett szakemberek is kellenek. Számomra e tekintetben egy kis reményt adott, hogy nemrégen a Szenior

Energetikusok Klubja szervezésében az egykor gyáróriásnak számító Kiskunfélegyházi Kazángyárban jártunk, ahol az MVM OVIT ZRt. – az acélszerkezetek építése, a villamos és irányítástechnikai terén szerzett több évtizedes szaktudása mellett – újra elindította a hőtechnikai berendezések gyártását is. Megismerve a gyár kapacitását, sok évtizedes gyakorlattal rendelkező szakember-hátterét, és figyelembe véve a cég több irányú vállalkozási törekvéseit, a gyár a hazai atomerőmű bővítés komoly bázisa lehet. Összegzésként azt mondhatom, hogy Magyarországon a villamosenergia-igények biztonságos kielégítése érdekében kell atomerőművet építeni, de egy ilyen

létesítést csak kiemelt figyelemmel és nagy szakértelemmel, tudatos felkészüléssel lehet elkezdeni és végigcsinálni. Fentiekhez kapcsolódóan örömmel olvastam azt a hírt, hogy a Paksi Atomerőmű bővítésére a miniszterelnök vezetésével kormánybizottság alakult.

korabeli sajtófotó az i. blokk párhuzamos kapcsolásáról


95

Szakterületi visszaemlékezések

Bevezető A Paksi Atomerőmű I. blokkjának üzembe helyezése és országos hálózatra kapcsolása (1982. december 28.) idején fiatal szakemberek sokasága dolgozott az erőműben. Az akkori ún. „csikócsapatból” többen még mindig aktívan részt vesznek az üzemeltetésben, különböző szakterületeken látják el feladataikat. A hosszú éveken át itt dolgozó kollégák életútja egybeolvadt a pályaúttal, hiszen ezen idő alatt természetszerűleg hatással volt egymásra a munkahelyi élet és magánélet, összekapcsolódásuk magától értetődővé vált. Az atomerőmű megteremtette munkavállalói és családjaik számára a létbiztonságot. A kiegyensúlyozott családi háttér pedig a dolgozóknak erőt, biztos alapot adott a munkahelyi nehézségek, kihívások elviseléséhez, a feladatok magas szintű elvégzéséhez, teljesítéséhez. Sok kollégát a munkahelyi körülmények késztettek arra, hogy tudásukat gyarapítsák, üzemen belül munkakört, beosztást váltsanak. És a kollégák tették a dolgukat, legjobb tudásuk, igyekezetük szerint, lojálisan és elhivatottan. Az Atomerőmű újság 2012 decemberi száma megemlékezett az 1. blokk 30. évfordulójáról és a munkatársak visszaemlékezései révén is felidézte a múlt események. Az Atomerőmű munkatársai az MVM Közleményei számára is írásba foglalták visszaemlékezéseiket, amelyek által saját élet- és pályaútjukon keresztül olvasmányosan mutatják be a szakmát, a műszaki fejlődést, színesítve a személyes élményeikkel és a néhol felbukkanó társadalomrajzzal. A következő oldalakon a kollégák írásait közöljük. Lovászi Zoltánné, az Atomerőmű újság főszerkesztője

Hallatlan energiával és motiváltsággal Hamvas István, vezérigazgató Úgy érzem, szerencsésnek mondhatom magam, mert az életem során sikerült olyan döntéseket hoznom, amelyek alapvetően meghatározták pályámat, és amelyeket visszatekintve utólag is jónak értékelek. Ilyen volt, amikor utolsó éves egyetemistaként – bár hívtak dolgozni a debreceni egyetemre és az Atommagkutató Intézetbe is – úgy határoztam, hogy Paksra jövök. Itt fizikust kerestek, és nekem mindig is az volt a vágyam, hogy olyan munkát végezhessek, aminek látható, nyilvánvaló eredménye van. Akkor csábítónak és ígéretesnek tartottam azt a lehetőséget, amit a magyarországi nukleáris ipar megteremtése jelentett. Ma vis�szaigazoltnak látom az akkori döntésem helyességét, kiegészítve azzal, hogy a csábító és ígéretes lehetőség

96

2013/1-2 ■

egyben nagy kihívás is volt. Mivel a Paksi Atomerőműbe került fizikusok közül is az elsők között voltam, ezért a szakmai pályafutásom során nagyon tág lehetőség adódott az érdekesebbnél érdekesebb kérdéskörökben dolgozni. Azonban nem csak a fizikusok, hanem az erőmű alkalmazottai közt is az elsők között kerültem a céghez, 128-ikként lettem részese ennek a csapatnak. Fizikus társaimmal 1977 őszén a KFKI-ba kerültünk, hogy felkészüljünk az atomerőmű üzemeltetésére. Ehhez kapcsolódó emlékeimből kiemelkedik a csapat motiváltsága. Nagyon ritkán adatik meg az ember életében az, hogy olyanokkal dolgozhat, akik egyformán lelkesek, igyekvőek, akik mindent megtesznek azért, hogy egy közös célt, esetünkben az atomerőmű „átvételét” sikerre vigyék. Együtt tanultunk, egymást tanítottuk, és ahogy a kisbabákra szokták mondani, az ismereteket a szivacs


módjára szívtuk magunkba. Ez nemcsak a fizikus kollégákra, hanem az erőmű minden dolgozójára igaz volt. Élmény volt oktatni, és élmény volt másoktól tanulni. Magunkénak tekintettük már akkor is az erőművet, amikor az még nem is volt kész, és mindent megtettünk azért, hogy jó minőségben üzembe helyezzük és majd üzemeltessük azt. Pónya József találóan fogalmazta meg, amikor azt mondta, hogy itt egy „Csikócsapat” van. Ez nagyon jól jellemezte a hallatlan energiával és motiváltsággal rendelkező közösséget. Szerencsésnek érzem magamat, és egyben büszke is vagyok rá, hogy tagja lehettem a ma már legendás „Csikócsapat”-nak. Szakmai pályámra visszaemlékezve, több jelentős mérföldkő volt az elmúlt 30 év során. Ezek közül kiemelkedik az I.-es blokk első kritikus állapotba hozása, az első indítás. Ez olyan esemény volt, amelyre mi fizikusok éveken

át nagyon készültünk. Azon a napon 14 órakor vettem át a műszakot. Nem sokkal ezt megelőzően Beier Matthias kollégám felügyelete mellett már megkezdték a reaktor elindítási folyamatát, és a délutáni műszakban ezt folytatva 21 óra körül, a műszak vége felé értük el a kritikus állapotot. Így ügyeletes indításvezető fizikusként nekem adatott meg a szerencse azt deklarálni, hogy az első reaktorban az önfenntartó láncreakció beindult, amiért éveken át dolgoztunk, az megtörtént. Mindannyian büszkék voltunk arra, hogy ez sikerült, hiszen ez volt az a pillanat, amikor Magyarországon elkezdődött a nukleáris iparág története. De ez az esemény csak egyike azok nak, amelyekre szívesen visszaemlékezem. A „Csikócsapat” az első indításon túl nagyon sok úttörő dolgot tett. Büszke vagyok arra, hogy sikerült problémamentesen üzembe helyezni a blokkokat, és ebben a nagy munkában én is részt vehettem, és arra is, hogy a blokkok üzemeltetését nemzetközi szinten is elismertté tudtuk tenni. Abban a tekintetben is szerencsésnek érzem magam, hogy a környezetem mindig olyanná alakult, amit a nyugodt, konstruktív alkotószellem jellemzett. Mint fizikus olyan összetartó csapatban dolgoztam, amit a munkatársi és magánemberi összhang is jellemzett. Ez a csapat nemzetközileg is elismert, amit a tudományos fejlesztő tevékenység, az elért eredmények alapoztak meg. Örömmel tölt el, hogy a közösség kialakításában és a sikerek elérésében részt vehettem. A jelentős események sorába tartozik, hogy számos biztonságnövelő intézkedést hajtottunk végre az atomerőműben. Ebben – együttműködve a hazai szakemberekkel – szerepe volt a fizikus csapatnak is. Mind az AGNESprojekt, mind a többi biztonságnövelő intézkedés megvalósításában kulcsszerepet játszott ez a társaság.

Abban, hogy a Paksi Atomerőmű célzott biztonsági felülvizsgálatának eredményét nemzetközi szinten is nagyon pozitívan értékelik, nagy szerepet játszik az a gondolkodásmód, ami mérnökcsapatunkat jellemzi. Ez a siker is a csapat mentalitásában, hozzáállásában rejlik, és úgy érzem ennek kialakításában nekem is részem volt. A közelmúltra is visszaemlékezve a teljesítménynövelést emelem ki. Azt, hogy az üzemzavart követő nagyon terhelt időszakban, amikor egy kezünkön nem tudtuk megszámolni a nagyon fontos feladatokat, a lelkesedés mégis hajtotta munkatársaimat, és sikerre vitték a teljesítmény-növelési programot. Kiérdemeltük vele a hazai ipar megbe-

csülését, az Innovációs Nagydíjat. Erre is büszkék vagyunk. Nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy amikor vezérigazgató-helyettes lettem és a fizikusoktól elkerültem, akkor üzemzavari állapot volt, és egy megtört lelkiállapotú szakembergárdával kellett dolgoznom. Ilyen körülmények között kellett végrehajtani a 2-es blokk elindítását, majd az üzemzavari állapot felszámolását. Nehéz és sok izgalmas, kreativitást igénylő feladat volt, de megoldottuk. Ennek során nem csak a műszaki problémákon lettünk úrrá, de sikerült azt a kedvezőtlen és keserű légkört olyanná alakítani, amelyet az együttműködés, a pozitív gondolkodás jellemez. Az üzemzavar felszámolásakor újra érezni lehetett az első üzembe helyezéshez hasonló lelkesedést, a valamikori csikócsapat szellemet. Úgy gondolom, hogy ez az együttműködési képesség, a felelősségérzet a dolgozók részéről mind a mai napig megmaradt. A Paksi Atomerőmű biztonsági és gazdasági mutatói pozitív, javuló tendenciát mutatnak. Úgy tapasztaljuk, a munkavállalói elégedettség és a nyugalom szempontjából jó a tendencia. És örülhetünk annak is,

hogy a társadalom bízik bennünk, elfogadottsági mutatónk tartósan nagyon magas. Magyarország domináns, stratégiailag kiemelkedő szerepű termelő cége lettünk, és mindez ennek a kiváló kollektívának a közös munkája.

Szinte mindent láttam… Cserháti András, a Műszaki Igazgatóság műszaki főszakértője Az atomerőműben 36 év óta dolgozom, több területen: beosztott majd vezető mérnökként, háromszor is főosztályt vezetve, közben tanácsadóként, főszakértőként. A moszkvai egyetemet 1976 már-

ciusában végeztem el, atomerőművek és nukleáris berendezések szakon. Egy héten belül harmadmagammal (Damjanovits Andrással, Kapocs Györggyel) jelentkeztem Budapesten az akkor a Nehézipari Minisztériumban székelő, újonnan megalapult Paksi Atomerőmű Vállalatnál, Szabó Benjámin igazgatónál és Lajkó Sándor személyzeti vezetőnél. Céges törzsszámom mutatja, hogy a 17. belépő voltam – jelenleg a legkorábbi még aktív dolgozó, ami persze nem érdem, hanem csak egy tény! Az atomerőmű helyszínén még egyetemistaként jártam először, 1973 nyarán. A turbinák tengelye akkor még póznákkal volt kitűzve a vadvirágokkal tarkított mezőn. Háromnegyed éves hazai betanulásokat (ERŐTERV, majd KFKI) követően tartósan csak a katonai szolgálatom után, 1979 őszén kerültem Paksra. Szinte mindent láttam az építkezés folyamatában, sok olyat is, ami ma már elfedett, nem látható. Pályafutásom alatt több emlékezetes munkám volt, közülük csak néhányat említenék: n Amikor 1982-ben reaktorfizikusként – együtt az irányítástechnikusokkal


97

– az első reaktor in-core mérőrendszerét helyeztük üzembe, felmerült, hogy meg kellene győződni a vanádium detektorok elhelyezkedéséről a függőleges neutron mérőcsatornákban. Ehhez röntgenfelvételt javasoltunk a szovjet szakértőknek. Egyikük azt az ellenvetést tette, hogy elromolhatnak tőle a mérőláncok. Megmosolyogtuk, mert a reaktorban sok nagyságrenddel intenzívebb gammasugárzásnak és neutronoknak vannak kitéve évekig. Végül nagy nehezen hozzájárultak a méréshez. Ki is derült, hogy a detektorok mes�sze nem a névleges helyükön voltak, ami hamis mérésre vezetett volna. Számítógépes módszerekkel összeválogattunk egy lehető legjobb készletet a két első reaktorra leszállított mérőláncokból. A gyárban pedig leváltották a MEO-t, és új gyártási folyamatot vezettek be. n 1986 májusában a műszaki fejlesztési osztályt vezettem, amikor beütött Csernobil. Ekkor – internet még nem lévén – hetekig éjjel-nappal hallgattam a hazai és külföldi rádiókat, bújtam a sajtót, szedtem össze az RBMK-ról tudható műszaki részleteket. Naponta készítettem összefoglalót Pónya József igazgatónak az akkor új Rosytext szövegszerkesztő gépen. Később tudtam meg, hogy egyes írásaimat olvasták az akkori „legmagasabb hazai íróasztalnál” is. Igazgatóm elérte, hogy augusztusban elküldjenek Moszkvába, a Kurcsatov Intézetbe. A szovjetek a szeptemberi bécsi Csernobil konferencia előtt a „baráti országok” válogatott szakemberei előtt főpróbát tartottak, hogyan prezentálják a világnak a történteket. Így elsők között, első kézből vehettem Petroszjanc és Legaszov akadémikusok magyarázatait. Azóta, pár éve jártam Csernobilban is, mély benyomást tett rám.

98

2013/1-2 ■

n A kilencvenes évek derekán elsőként

Pakson készült a VVER reaktorra időszakos biztonsági felülvizsgálat (IBF), az általam vezetett team munkája keretében. Később a még vizsgálat előtt álló kínaiak, dél-koreaiak intenzíven érdeklődtek módszereink, eredményeink iránt, aminek kapcsán eljutottam országaikba, konzultációkat tarthattam a témáról. Ugyanekkor évekig a részvénytársasággá alakult vállalat felügyelő bizottságának munkavállalók által választott tagja is voltam, ami különleges rálátást nyújtott sok mindenre. n A legemlékezetesebb munkám természetesen a sérült üzemanyag tokozása, a 2. blokki akna helyreállítása volt, a projekt tagjainak embert próbáló feladat, hatalmas műszaki kihívás. Az itteni munka előkészítésekor elvetődtem az Uralba, egy zárt városba, ahol a munkaplatformot gyártották. De ott álltam Idahóban a TMI-2 reaktor üzemanyagának fémtartályokban és betonkockákban eltárolt maradványai mellett, illetve Hanfordban, a Columbia folyó partján egy korai plutónium termelő katonai reaktor falánál is. Mégis azt kívánom, hogy ne legyen ilyenből része egy munkatársamnak sem. n Tavaly megint Ázsiába vezetett egy emlékezetes utam, prototípus reaktorok építkezésére (Kína, Sanmen-1 és Dél-Korea, Shin Kori-3), ahol a kollégákkal együtt nagyon sokat tanultam. Az eltelt évek alatt számos elismerést kaptam. A kezdeti időkben miniszteri okleveles kiváló dolgozó lettem, később megkaptam a Céggyűrűt is, 2008 őszén pedig Hevesy-díjban részesültem. A kitüntetések, kézrázások és bőven mért dicsérő szavak mellett az egyik legnagyobb elismerésnek mégis azt a viszonylagos csendet tartom, amely egy fontos előadásom után állt be. 2006 vé-


gén Bécsben, Ausztria külügyminisztériumában ismertettem a sérült üzemanyag tokokba helyezésének menetét az osztrák-magyar nukleáris biztonsági és sugárvédelmi vegyes bizottság ülésén, már a munkák befejezésének látható közelségében. A rendszerint a kákán is csomót kereső, antinukleáris házigazdák akkor valahogy nem próbálták ízekre szedni az általam elmondottakat. Ez az elismerés persze nem annyira személyemnek szólt, mint inkább a közös orosz-magyar munka sikerének. A jelenlegi tevékenységemet tekintve lényeges, hogy 2012 áprilisában a Lévai projekttől visszatértem az erőműves feladatokhoz. Nem szakadt meg teljesen a kapcsolatom a bővítéssel sem, de most főleg megint azzal foglalkozom, amivel valamennyire az ezredforduló előtt: a Végleges Biztonsági Jelentés aktualizálásával, illetve kapcsolódóan az IBF feladataival és egyes üzemidő-hosszabbítási dokumentumokkal. Hatvanegy éves vagyok, pár évig még tenném itt az erőműben is a dolgom, de túl sok gyökeres váltást már nem tervezek. A paksi 5. blokk indítását – ha nem is aktívan – még szeretném megérni.

A biztonság maximális szem előtt tartásával Tóth János, a Biztonsági Főosztály vezetője 1980. április 1-én elkezdődött életem egy nagyon hosszú szakasza, elkezdődtek a „munkás” éveim, felvettek a Paksi Atomerőmű Vállalathoz üzembe helyező mérnöknek. Befejezéshez közeledett a létesítés, és már elkezdődött a technológiai rendszerek átadása, funkció-próbája. A biztonság elsődlegességének a szem előtt tartása valahol ott kezdődött, amikor a szovjet beszállító erőteljes nyomásának ellenére az akkori cégvezetés határozottan kiállt a mellet, hogy nem veszünk át olyan berendezést,

amely nem ment át a szigorú minőségi ellenőrzésen, funkciópróbán, még akkor sem, ha ez jelentős csúszást eredményezett a megvalósításban. Akkor ezt még nem biztonsági kultúrának hívták, egyszerűen „csak” felelősségteljes műszaki igényességnek lehetett nevezni. Ettől kezdve szakmai pályafutásom több mint 30 éve összefonódik a Paksi Atomerőmű nukleáris és üzemeltetési biztonságával, a biztonság megalapozásával, megvalósításával és ellenőrzésével, felügyeletével. A jelenlegi biztonsági igazgatóság csírái még a 80-as évek közepén keresendők. Volt egy nukleáris főosztály, amely magába foglalta a reaktorfizikusi csapatot, a sugárvédelmet, de ott voltak a minőségellenőrzési kollégák is, és volt egy úgynevezett szuperkontrol csoport is. Ezzel párhuzamosan az üzemviteli szervezeten belül létezett az üzemviteli osztály, amely rövid időn belül felvette az üzemviteli biztonsági osztály nevet. Ezen belül működött egy csoport, amely a blokkok üzembe helyezéséhez kapcsolódóan termohidraulikai számításokat végzett úgy a primerkörre, mint a szekunderkörre vonatkozóan. Ennek eredményeképpen sikerült a paksi blokkok paramétereit úgy kimérni és értékelni, hogy a blokkok teljesítményét a tervezett 440 MW értékről 460 MW fölé tudtuk, növelni kihasználva a szekunderkör jó hőtechnikai tulajdonságait, de (még) nem növelve ezzel a reaktor teljesítményét – az egy későbbi, másik történet. Volt szerencsém ezt a csoportot irányítani 1985-91 között, és abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy engem bíztak meg az akkor Magyarországon a VEIKI közreműködésével megjelenő valószínűségi biztonsági elemzések (PSA) paksi meghonosításával, ami szintén e csoport tevékenységének a részévé vált. Nagy örömmel gondolok vissza arra az időre és Holló Előddel, az akkori VEIKI munkatársával – jelenleg

NUBIKI igazgató – végzett közös úttörő munkára. Ha időrendben nézzük a dolgokat, akkor a 80-as és 90-es évek fordulója jelentős mérföldkő volt a világ és a Paks atomerőművi blokkjainak a biztonságát illetően. 1989-ben megalakult a WANO (az atomerőműveket üzemeltető szervezetek világszövetsége), amely önkéntes szervezetként az erőművek biztonságának és megbízhatóságának a növelését tűzte zászlajára. A Paksi Atomerőmű alapítóként csatlakozott a szervezethez, és 1992-ben elsőként vállalta, hogy megméretteti magát a WANO legjelentősebb programja a Partneri Vizsgálat által. Úgy érzem, megint volt egy nagyon szerencsés pillanat az életemben, amikor a cégvezetés engem javasolt a WANO londoni Koordinációs Központjában a Moszkvai Központ képviselői munkakörére. Az ott töltött közel két év alatt sikerült nemzetközi kitekintést és tapasztalatot szerezni, amit a későbbi pályafutásom során kamatoztathattam. 1992 volt az az év is, amikor a rendszerváltás után elkezdett szervezeti átalakulás eljutott a végső formájába, és létrejött az a szervezet, amely a mai napig jelentősebb szervezeti átalakulás nélkül betölti a funkcióját, és amelynek létjogosultságát törvény írja elő. Ez a szervezet a biztonsági igazgatóság.

A törvény előírja, hogy az atomerőmű szervezetében kell lenni egy, az üzemviteltől, karbantartástól és műszaki háttértől független szervezetnek, amely ellátja a biztonság belső, független felügyeletét. Lényeges hangsúlyozni, hogy a biztonsági igazgatóságnak törvény és a belső szabályozások értelmében nem a biztonság biztosítása a feladata. Ez a felelősség a globális értelemben vett üzemeltető szervezetet, azaz az MVM Paksi Atomerőmű Zrt.-t terheli, azon belül is a cég első számú vezetőjét, ahogy ez a törvényi szabályozásban le van fektetve. A megvalósítás szintjén

pedig az atomerőmű minden dolgozója felel azért, hogy tevékenységét a biztonság maximális szem előtt tartásával végezze. A biztonsági igazgatóságnak a feladata az, hogy ellenőrizze, felügyelje, hogy a biztonság szavatolása az erőmű minden tevékenységi területén megvalósul. 1994 januárjában tértem vissza Paksra a WANO-ban eltöltött két év után, és mivel távollétem alatt a céget teljesen átszervezték, az újonnan megalakult igazgatóságon kaptam munkát. Először a BIG Biztonsági Főosztály (BIFO, akkor még főmérnökség) vezetőjének a közvetlen beosztottjaként biztonsági értékeléseket végeztem, valamint a WANO múltamra való tekintettel végeztem a kapcsolattartói munkát, és irányítottam a nemzetközi tapasztalatok hasznosítását. 1996-ban a BIFO Üzemviteli Biztonsági Osztályának (ÜBO) vezetésével, 1998-ban pedig a BIFO vezetésével bíztak meg. Azóta változatlan struktúrában, és változatlan vezetéssel működik a főosztály három osztályszervezete, az Üzemviteli Biztonsági Osztály, Nukleáris Biztonsági Osztály és az Esemény Kivizsgáló Csoport A BIFO szervezete végzi a WANOval való kapcsolattartást is. A közelmúltban nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy a vezérigazgató úr megbízott azzal, hogy a Paksi Atomerőművet képviseljem a WANO Moszkvai Központ Kormányzó Tanácsában. A pozitív dolgok mellett nem szabad azonban említés nélkül hagyni azt, hogy az elmúlt 30 év alatt komoly csapás is érte cégünket, erőművünket. A biztonság megítélésében, a biztonságtudatosság fejlődésében jelentős szerepet játszott a 2. blokkon 2003ban bekövetkezett súlyos üzemzavar is. Úgy gondolom, hogy cégünk jelenlegi vezetése pontosan látja és értékeli a helyzetet, tisztában van azzal, hogy mivel járhat a múlt hibáinak megismét-


99

lése. Folyamatban van egy újabb átfogó stratégia kidolgozása a biztonsági kultúra szintjének megtartására, lehetőség szerint további javítására.

Ha leírható, le is írtuk Dr. Nemes Imre, a Reaktorfizikai Osztály vezetője Éppen 30 éve, 1982 nyarán álltam munkába a PAV-nál, friss diplomával, a fiatalság lendületével, szakmailag felkészülten. Az egyetemen éppen futott egy reaktoros szakirány, a diplomamunkám is idevágó volt, ismertem néhány leendő kollégát Paksról is, minden együtt volt egy repülőrajthoz. Az 1. blokkon már nagyban folytak az előkészületek, majd eljött az izgalommal várt indítás de cemberben. Friss emberként még csak a mérések kiértékelésében vettem részt, januárban meg hazavihettem az első, megérdemelt jutalmat. Dolgos évek következtek, kezdettől az üzemanyag töltetek tervezése, reaktorfizikai számítások voltak a feladataim, amit néhány hasonló korú és hasonlóan szerény tapasztalatokkal bíró kollégával láttunk el. Rengeteg volt a lélekölő, szinte manuális munka, rész-számítások eredményei papírra nyomtatva, kiböngészni, összeszorozni és elosztani, grafikont rajzolni. Látható volt, ahogy a blokkjaink szaporodnak, elveszünk a részletekben. Nem volt még dugógépes munkaidő elszámolás, délutánokba és estékbe nyúlóan írtunk okos programokat, amelyekkel automatizáltuk az ismétlődő munkákat, az operátori segédlet számításait, a kartogram készítését. A szorosabban vett szakmát szinte autodidakta módon tanultuk. A reaktorfizikai alapokat persze megtanították az egyetemen és a szakmérnökin, de a gyakorlati célú alkalmazásról a tanáraink se tudtak sokat. Hihetetlen hasznosak voltak a hasonló feladatú külföldi kol-

100

2013/1-2 ■

légákkal a tapasztalatcserék, ötleteket, információ morzsákat csippentettünk fel és fejlesztettünk tovább. Konferenciákra jártunk először keletre, majd kinyílt a világ nyugat felé is. Először furcsának tűnt a kicsit más terminológia, de rövid úton rájöttünk : hiszen mi sok mindenben jobbak vagyunk. Az alkalmazott reaktorfizika az el múlt harminc évben hatalmas fejlődé sen ment keresztül a számítógépek fejlődésének köszönhetően. Kezdettől ismertek voltak ugyan a diffegyenletek, de a megoldásukhoz mindenféle egyszerűsítéseket és trükköket kellett bevetni és az eredmény pontossága szerény lett. Aztán csak megjelentek az asztali számítógépek és a még fiatalabb kollégák, akik nem tudták, hogy a reaktor milyen komoly dolog és a tapasztalatlanság bátorságával részletesebb modelleket alkottak, amelyek egyszer csak működni kezdtek. Kezdtük elhinni, hogy a modellek jók és lecseréltük a régi, egyszerűbb alkalmazásokat. A kilencvenes évek végére jutottunk el oda, hogy a reaktorok működéséhez már nem kellenek valaki által fittelt adatok, az leírható az anyagi jellemzők és a magfizikai adatok ismeretében. És ha leírható, le is írtuk, már a saját modellekkel terveztünk töltetet, elemeztünk biztonságot. A reaktorfizika alkalmazott módszerei hasonlíthatók egy kislányhoz, aki 82-ben született. A 90-es évek végére a leány felserdült, tizenéves lett, már csak érett nővé kellett válnia a modellek csiszolásával, végül a sminkelést is megtanulni az interaktív grafika használatával. Most éppen harminc éves és már szült is néhány gyönyörű gyermeket, mint a teljesítmény-növelés és a gadolíniumos üzemanyag. Most éppen a harmadikkal várandós, ez lesz a legkisebb és a legszebb! Szeretném még megünnepelni a legkisebb gyermek 15 hónapos szülinapját.


Komoly sugárvédelmi szakmai munka folyt Varjú Béla, a Dozimetriai Osztály vezetője 1978-ban végeztem műszaki főiskolán. Akkor kizárólag pályázati úton lehetett elhelyezkedni, én szándékosan olyan pályázatokat kerestem, amit akkor induló nagyvállalatok adtak fel. Számomra akkor úgy tűnt, hogy ezeknél jobbak a lehetőségek, jobb fizetés, jobb lakáslehetőség, egyéb juttatások. Néhány észak-magyarországi kirándulás után Pakson kötöttem ki, a Sugárvédelmi Osztályon mint dozimetriai szolgálatvezető. Akkor 6 főt kerestek, 78’ szeptemberére meg is lettünk mind a hatan (Gelencsér János, Krix Béla, Orbán Mihály, Pálfi György, Szatmári István, Varjú Béla). Természetesen a sugárvédelemhez nem sokat értettünk, mindnyájan gépész-irányítástechnikai műszaki végzettséggel rendelkeztünk. Könnyen ki lehet számítani, hogy 78 szeptemberétől 82 teléig volt bő négy évünk, hogy megtanuljuk a szakmát. Akkor Magyarországon még több helyen is komoly sugárvédelmi szakmai munka folyt, mára sajnos szinte „elsorvadt” ez a szakma az országban. A mi képzésünket Dr. Virág Elemér vette a kezébe, az Ő vezetésével indult el a „Sugárvédelmi Iskola” a Műszaki Egyetemen. Kisebb megszakításokkal mintegy két évet töltöttünk Budapesten, az elméleti oktatás a BME-n, a gyakorlati képzésünk a BME Tanreaktorában, a KFKI-ban, OSSKI-ban és az OMHban folyt. Közben itt Pakson is folyamatos tanfolyamokon vettünk részt, itt tanultuk az atomerőmű működését. Több hónapot voltunk Novovoronyezsben, ott éles körülmények között folyt a tanulás. Ezen kívül az akkori baráti országok atomerőműveiben is megismerhettük az ottani atomos kultúrát. Közben hatunkból öten nyolc hónapig katonák

is voltunk, itt az erőműves műszaki alakulatnál. Nekem szerencsém volt, mert az ERBE-nél dolgoztam éppen a sugárvédelmi ellenőrző rendszer műszaki ellenőreként. Az ott szerzett ismereteimet később kiválóan tudtam hasznosítani. Megismertem a tervező, beruházó és kivitelező cégek szakembereit, a személyes kapcsolatok nagyon sokat értek, bármilyen probléma adódott tudtam kihez kell fordulni. Közben az atomerőműves létszám is egyre gyarapodott, megismerkedtünk egymással is, mi főleg a primerkörösökkel, hisz velük együtt végeztük a munkánkat. Emlékszem, 1978-ban a kettes blokk még ki sem látszott a földből, az egyes még úgy sem állt. Eleinte úgy gondolták, először a kettest helyezik üzembe, talán azért, mert az közelebb volt az Eü. épülethez. Később mégis az egyeset vették előre. Ezek az idők sajnos már rég elmúltak, az emlékek egyre halványulnak és mi valóban kevés időt töltöttünk az első években Pakson. Most, hogy írom ezt a cikket, nem jutnak eszembe nevek időpontok, felhívom az akkori baráti körünk tagjait, sajnos ők is hasonló gondokkal küzdenek. Több telefonhívást követően állt össze az időpont, a név (vagy még akkor sem). Ez a négy év meghatározó volt az életünkben. Beilleszkedtünk egy munkahelyre, egy új lakóhelyre, városba. Közben a Sugárvédelmi Osztályon belül is voltak személyi változások. Orbán Mihály, az akkori Műszerhitelesítő Laboratórium vezetője lett, helyére Jánosi Ferenc került. Így 1982. június 1-én, amikor megkezdtük a folyamatos három műszakozást, már ő volt a hatodik Dozimetriai Szolgálatvezető. Az első műszakokat még csak egy szolgálatvezető, és egy dozimetrikus (köztük a legelső: Gelencsér János és Szinger Imre) adta. 1982.09.20-tól viszont már teljes létszámmal egy szolgálatvezetővel és négy dozimetrikussal adtuk a

műszakokat. Mi hatan tettük le az első hatósági jogosító vizsgát 1984.12.22én. Emlékszem, mennyire izgultunk az első vizsga előtt, a vizsgán akkor még a szovjet szakértők vezetője, bizonyos Szatarin elvtárs is részt vett. Így 82’ december 28-án hajnalban – amikor hálózatra kapcsolták az egyes blokkot – már gyakorlott műszakosok voltunk. Ekkor, véletlen ugyan, de éppen én voltam szolgálatban Ottmár Attila és Szinger Imre kollégáimmal. Tulajdonképpen ekkor indult igazándiból a mi szakmai munkánk. Az elméletet megtanultuk, de most következett a gyakorlat. Az egyes blokk fizikai indításakor a – múzeumban meglévő – hőskori VAJ típusú sugárzásmérővel ültünk a gőzfejlesztők alatt a csonkzónánál és izgatottan vártuk, mikor mozdul meg a műszer mutatója. Hát egyszer csak megmozdult! Mindenképpen meg kell említenem Dr Rónaky József, a Dozimetriai Üzem akkori vezetőjének nevét, aki nagyon nagy segítséget adott az első lépések megtételében. Ő adott egy atomerőművi sugárvédelmi iránymutatást, hozzáállást, szemléletet. Rá mindig számíthattunk, örömünkben, bánatunkban, bajunkban. Ezekre az évekre, mint talán érezhető volt az előbbi sorokból, bizony jó érzéssel gondolok vissza. Közben teltek az évek, a műszakozás fárasztó dolog volt. Én az első lehetőséget kihasználva elhagytam a műszakos életet, bár a hatósági jogosítványomat az utóbbi évekig megtartottam. Először sugárvédelmi mérnök lettem, majd lassan haladtam a Dozimetriai Osztály vezetéséig. 1986-ban kiváló dolgozó lettem, majd 2006-ban Céggyűrűt kaptam. Mellőlem kikoptak a kollégák, sokan kihasználták a kedvezményes nyugdíj lehetőségét. Néhány éve, ha valamit a hivatalos úton csak nagyon nehezen lehetett elintézni megvoltak az ismerősök, akiket megkeresve meg lehetett gyorsítani az eseményeket. Ma már

mindenhol újak, fiatalok vannak, akit természetesen ismer az ember, de már nincs meg az a közvetlen kapcsolat, mint korábban volt. A sugárvédelmi szervezet 2010-re megérett arra, hogy főosztállyá alakuljon. Ez időponttól vagyok a Dozimetriai Osztály vezetője. A Dozimetriai Szolgálat, a Személyi Dozimetriai Laboratórium, a KKÁT Sugárvédelmi Laboratórium és a Tervezési Csoport tartozik hozzám. Ezek mind olyan területek az erőműben, amik a „kirakatban” vannak, így nem lehet ránk fogni, hogy unatkozunk, nagyon oda kell figyelni mindenre. Én úgy látom, hogy egy ös�szetartó, jó közösség alakult ki, és azt kívánom magunknak, hogy ez így is maradjon.

Ismertük a primerkört, mint a tenyerünket Bajor László, Oktatási Főosztály primerköri szakterületi instruktora Kissé kalandos előélet után a 2-es blokkra kerültem, a „bányába”, ahogy a kollégák nevezték akkoriban a primerköri épületegyüttest (megjegyzem, ez a szlogen a mai napig is tartja magát az ott dolgozók körében). A blokkon éppen a technológiai rendszerek cirkulációs mosatása folyt, amely jó alkalmat nyújtott arra, hogy megismerjem ezeket a számomra akkoriban még oly hatalmasnak tűnő berendezéseket üzem közben. Megvallom, le voltam nyűgözve az új munkahelyemtől, nagyszerű dolognak tartottam ilyen környezetben dolgozni. Időközben a munka mellett megkezdődött az elméleti oktatás is a „Reaktortechnika” tanfolyamon, ahol a primerköri gépész munkakör ismereteit sajátítottuk el. A szakmai fejlődésünkhöz nagyon sokat segített a blokk üzembe helyezési állapota, ami azt jelentette, hogy mindenhová be tudtunk menni,


101

mindent meg tudtunk nézni. Gyakorlatilag szó szerint értendő, hogy állandóan úton voltunk: vagy dolgoztunk, vagy valamit kerestünk, kutattunk, megnéztünk (akár csúszva-mászva is) – akkoriban sikk volt szinte mindent tudni a rendszerek, illetve berendezéseik és vezetékeik elhelyezkedéséről. Ismertük a primerkört, mint a tenyerünket, és fiatal suhancként élveztük is ezt a melót! A blokk meleg-járatásán még nem vizsgázott, de már használható gépészként dolgoztam, ez volt az első igazi üzemeltetői munkavégzésem, ahol rengeteget tanultam – amire persze szükség is volt még bőven, hiszen rettenetesen nagy terület a primerköri gépészet. Ebben az időszakban tanultam meg, hogy sosem szabad szégyellni, ha valamit nem tudunk, viszont szégyellni kell magunkat, ha a nem tudást, vagy hibáinkat elhallgatjuk. Az egyetlen helyes magatartás, ha bizonytalanok vagyunk magunkban, hogy bátran kérdezzünk a nálunk nagyobb tapasztalattal rendelkező munkatársunktól. Azt hiszem ez a lecke máig ható igazságokat tartalmaz, és ma is megfontolandó! Adódik a kérdés, hogy egy visszaemlékezésben miért is hozakodok elő ilyen magasröptű gondolatokkal, de számomra egyértelmű a válasz: ezeket a gondolatokat nekem első főnököm, főgépészem, remek kollégám, néhai Stiglincz Gábor tanította. Gábor nélkül számomra nincsen visszaemlékezés, hiszen ő az egyéniségével egy nagyon jó hangulatú, összetartó, dolgos és lelkiismeretes csapatot kovácsolt össze a 2/D műszakban. Ahogy múlt az idő, elindítottuk a 2-es blokkot, mi is fehér ruhások lettünk, majd levizsgáztam főgépésznek, és önálló műszakot kaptam. 1986 januárjában kijelöltek betanuló reaktor operátornak – e pályafutásom első állomásaként mindjárt ki is utaztunk

102

2013/1-2 ■

az akkori NDK-ba, Reinsbergbe blokk szimulátoros gyakorlatra. Eléggé más jellegű volt az ottani technológia, így inkább csak az operátori munka jellegét, illetve atmoszféráját ismertük meg a hathetes gyakorlaton. A szimulátorról hazaérve következett a „Reaktor operátori” tanfolyam, majd a 3-as blokkvezénylőbe kerültem betanuló operátornak. Ismét a tanulásé volt a főszerep az életemben, és hál istennek újra egy nagyon érdekes és izgalmas munkafázisba csöppentem bele – ez volt a 3-as blokk indítása. Még messze volt az operátori vizsgám, amikor a reaktort először METre (minimálisan ellenőrizhető teljesítményszint) hozhattam – bizony remegett kezem-lábam, de ugyanakkor nagyon elégedett és boldog voltam, hogy sikerült megcsinálnom. Kezdetben Czakó János, majd Nagy István Csaba volt a betanító operátorom. A hármas blokk elindulását követően állt fel a négyes blokk vezénylői személyzete, ahol az „A” műszak reaktor operátora lettem. Nagyon sok műszer helyén még csak üres lyukak tátongtak, ha látni akartam, hogy mit csináltam a vezénylőben, akkor beszaladtam a primerkörbe, ahol vagy elégedetten nyugtáztam, hogy jól dolgoztam, vagy szörnyülködtem, hogy

mit tettem. Bizony néha előfordult, hogy tartályfeltöltésnél ellenőrző műszerek híján bizony kilégtelenítettünk egyik másik tartályt és elárasztottuk az adott helyiséget. Az idő múlásával egyre jobb lett a csapat, így a gépészek lettek a helyszínen a szemeim és a füleim, ami következtében megszűntek a hibázások. Így csináltuk végig a „cirmost” (a cirkulációs mosatást), majd a meleg-járatást. Ez az időszak rengeteg munkával járt, nagyon sokat túlóráztunk, de ugyanakkor rettentő érdekes és izgalmas is volt. Alkottunk, és ez mindenkinek jólesett!


Az 1987-es nyári blokkindítást már vizsgázott reaktor operátorként végeztem – mögöttünk volt a teljes üzembe helyezés tapasztalata, és előttünk volt a „saját gyermekünk” felélesztése. Igen felemelő élmény volt MET-re hozni a reaktort, szinte érezni vélte az ember a felszabaduló energiát, ami minket, résztvevőket is oly jó érzéssel töltött el. Akkor még minden blokkindítás nagy csinnadrattával járt, így a Magyar Televízió is a helyszínen forgatott az akkor igen népszerű Poór Klári vezetésével. Ifjú titánként többen is igen büszkék voltunk magunkra, hogy a szerkesztőnő készített velünk egy-egy rövidke riportot, úgyhogy riadóztattuk az egész rokonságot, hogy este benne leszünk a TV-ben. Nagy izgalommal várta mindenki az adást, amiből természetesen nagyvonalúan teljes egészében kivágtak bennünket. Másnap jól kinevettük magunkat, és konstatáltuk, hogy ez legyen a legnagyobb kudarcunk a blokk indítása során – szerencsére ez lett. Őszintén állítom a magam nevében (de azt hiszem az akkori társaim nevében is), hogy mi nagyon szerettük a munkánkat és nagyon elégedettek voltunk az életünkkel, hogy részesei lehettünk a Paksi Atomerőmű blokkjainak az üzembe helyezési munkáiban, valamint a blokk elindításában. Azt hiszem, nem cserélném el ezeket az alkotó éveket semmire! Valószínű ma néhányan megmosolyogják ezeket a patetikus hangulatú sorokat, de tudom, hogy akinek volt szerencséje átélni ezeket az éveket, azok többnyire mind velem hasonlóan gondolják. Számomra ez volt az ún. hőskor, ezután a békés üzemmenet időszaka következett, amely viszont 10 év elteltével változás után kiáltott. A műszakozás nehézségeinek elviselése egyre nehezebbé kezdett válni, valamint a

vezénylői munka is mind kevesebb örömet nyújtott már – megérett az idő a változtatásra! – ennek megfelelően 1997 júniusában munkakört váltottam, és azóta is az Oktatási Főosztályon a Szimulátor Osztály primerköri szakterületi instruktora vagyok.

A laboratóriumi szervezet is átalakult Dr. Pintér Tamás, a Vegyészeti Ellenőrzési Osztály vezetője Friss diplomával a kezemben léptem be a Paksi Atomerőműhöz 1979. szeptember 1-én. A Veszprémi Vegyipari Egyetemen radiokémiai szakán végeztem. A hét végzős közül hárman érkeztünk az erőműbe, ezek közül velem együtt ketten még mindig itt dolgozunk. A belépéssel a Nukleáris Főosztályra kerültünk, ott is a nemrég megalakult radiokémiai laboratóriumba. Ehhez az egyetemi speciális radiokémiai képzés adott alapot. Laboratórium még nem volt, az épület sem volt készen, így az irodaépület 5. emeletén egy szobában voltunk a fizikusokkal együtt. Az időközben zajló felvételekkel kevésnek bizonyultak a székek, és általában csak úgy volt ülőhelyünk, ha valaki éppen nem dolgozott Pakson. Ebben szerencsénk volt, mert a fizikusok nagy része a KFKI-ban volt betanuláson. Ma ha megkérdeznek egy új belépőt, milyen érzésekkel érkezett az erőműbe, nyilván azt válaszolja, hogy a legjobb tudása szerint belevetette magát a tanult ismeretek hasznosításába. Nálunk ez nem volt így, nem is lehetett, hiszen az 1. blokk építése valahol a 6 méteres szintnél tartott. 1979 októberében történt meg a gőzfejlesztők helyére-emelése. A többi blokk meg csak ekkor kezdett kiemelkedni a gödörből. Ennek ellenére nagy kihívás volt építés közben látni a blokkokat. Az erőmű építési területe ERBE terület volt, így

az ERBE által kiállított belépővel tudtunk közlekedni. Ez alatt az idő alatt olyan ismretekre tettünk szert, amit a mostani belépők már nem láthatnak, hiszen sok minden a beton mögött van, láthatatlanul bebetonozva. Még a mai napig használható információk rögzültek azokból az időkből, amikor végigaraszolva a berendezések, csövek mentén próbáltuk megérteni majdani működésüket. Meghatározó élmény volt, amikor egy 8 mm-es filmfelvevővel végigkövethettem az egyes reaktortartály útját az uszályról való leemeléstől a helyére kerüléséig. A reaktortartály beemelését és a szerelés befejezését követően már a tényleges vegyészeti munkák is elkezdődtek. A primerköri berendezéseket a szerelés közben belekerült szennyeződésektől meg kellett tisztítani. Ez a művelet vizes mosásokkal történt, a szakzsargon ezeket „cirkulációs mosatás”-nak (hideg vizes mosás) illetve „melegjáratás”-nak (melegvizes mosás) nevezte. Ekkor még nem készültek el a laboratórium helyiségei, így az egyes blokk mosatási munkálatainak kezdeti ellenőrzését az irodaépület 5. emeletén berendezett laboratóriumban végeztük. Az egészségügyi és laborépületben lévő laborok elkészültével fokozatosan áttelepültünk a végleges helyre. A radiokémiai laboratórium helyiségei és személyzete készen várta az egyes blokk indulását. Az egyes blokk párhuzamos kapcsolása 1982. december 28-án 0 óra 18 perckor történt, természetesen ez is éjjel. Ettől kezdődően „kettészakadt” a laboratórium tevékenységi területe. Volt az egyes blokk, ahol sugárveszélyesnek minősített munkavégzés folyt, a szigorú szabályokkal, míg az építési területen, az induló blokkoknál a korábbi tevékenységet folytattuk a tisztaszerelés, tisztára mosás ellenőrzésére.

1982. december 1-i hatállyal megbízást kaptam a fűtőelem kazetta hermetikusság ellenőrző csoport vezetésére. Ez a megbízás a mai napig meghatározó a munkámban. Ebben a témában védtem meg a doktori disszertációmat 1986-ban a Veszprémi Egytemen. Az erőműben elvégzett tanfolyamok, oktatások fontosak és szükségesek, de a működő erőműveknél tett látogatások, betanulások ugyanilyen fontosak voltak és fontosak a mai napig. Szinte a teljes laboratóriumi személyzet részt vett egy hónapos időtartamban a Novovoronyezsi atomerőműben betanuláson, ahol megismerkedtünk a laboratóriumi munkákkal, mérésekkel. Tapasztalatot szereztünk egy már működő erőmű belső életéről is. Ezután több rövidebb betanulási periódus következett a Novovoronyezsi és a Buhunyicei erőművekben, ahol a kezdeti időszakokban a laboráns személyzet is részt vett. A betanulások alatt a szakmai munka mellett szadadidőnk is volt, ami alatt bejártuk a környék nevezetességeit. Később szűkebb szakmai kapcsolatok épültek ki a VVER erőművekkel, így szerencsém volt több alkalommal ellátogatni a Bohunyice, Mohovce (Szlovákia), Dukovany (Csehország), Greifswald (NDK) és Kozloduj (Bul-

gária) erőművekbe, ahol a szakmai kapcsolatokon túlmenően baráti kapcsolatok is kialakultak. Megtapasztaltuk, hogy NDK-s kollégáinkkal azonos cipőben járunk, hiszen előző nap mindenki megvette a salamander lábbelijét. Közben épültek a blokkok, és egymás után megtörtént az üzembe helyezésük. Pl. a hármas blokk indításának elején történt, természetes éjjel, hogy telefonon értesítettek, mi szerint baj van a primerköri mintavételi rendszerrel, mert nem onnan jön a minta, ahonnan várták. Az idő előre haladtával a laboratóriumi szervezet is átalakult.


103

A Nukleáris Főosztályon lévő, kezdetben önálló radiokémiai laboratórium egyesült az Üzemviteli Főosztályhoz tartozó vegyészeti osztállyal, különálló laboratóriumként, majd 1989-től a vegyészeti ellenőrzés egységes irányítás alatt áll vegyészeti ellenőrzési osztály néven, amelynek én lettem a vezetője és vagyok a mai napig is. Az évek során szakmailag részese lehettem olyan tevékenységeknek, amelyek hosszútávon maradandónak bizonyultak. Elindítottuk és megvalósítottuk a gőzfejlesztők korszerű szivárgás ellenőrzését, a fővízkör folyamatos gamma-spektrometriai ellenőrzésében is úttörők voltunk, ami véglegesen az új sugárvédelmi ellenőrző rendszer részeként valósult meg. Tevékeny részesei voltunk a korszerű fűtőelem kazetta hermetikusság ellenőrzés kidolgozásának, megvalósítottunk egy folyamatos analítikai ellenőrző rendszert, amelynek korszerűsítése jelenleg folyik és szeretném látni a kiépülését is. A „nyugati” szakirodalomból vett információk alapján kidolgoztunk egy un. in-situ méréstechnikát a Debreceni Egyetem Kísérleti Fizika Tanszékével (akkor Kossuth Lajos Tudományegyetem), amivel a primerköri főkeringtető csővezetékek belső felületének fajlagos aktivitását, izotóp-összetételét lehet meghatározni. Az erőműért végzett munkámért még 1981-ben kaptam egy Kiváló Ifjú Szakember kitüntetés, majd 2003-ban Céggyűrű kitüntetést vehettem át. Munkámnak és az erőműnek köszönhetően több erőműtípust, szakmai hozzáálást, szabályozást sikerült megismernem. Eljutottam Indiától Kanadáig, USA-tól Dél-Koreáig különböző konferenciák, szakmai kapcsolatok révén. Részese lehettem a 20. század meghatározó híres-hírhedt embereivel történt találkozóknak, mint Wigner Jenővel 1983-ban,

104

2013/1-2 ■

mint Teller Edével 1990-ben Pakson és 1994-ben Szegeden.

Tovább sarkallt a tanulásra Dr. Nagy Tibor, a Szerviz Főosztály vezetője A Dunaújvárosi Főiskolán (akkori nevén Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Kar) tanítottam több mint tíz éve, amikor az egyik napilap hirdetései között megakadt a szemem a Paksi Atomerőmű Vállalat diagnosztikai csoportvezetői állás hirdetésén. Akkor már második éve oktattam karbantartó mérnök hallgatóknak a műszaki diagnosztikát, amely tárgyat én indítottam el és én vittem az előadásait, gyakorlatait is. Kíváncsi voltam rá, hogy a paksi atomerőműben mit is csinálhatnak a diagnosztika keretében és esetleg beépíthetek-e belőle valamit a főiskolai tananyagba, illetve milyen lehetőségek vannak ott ezen a szakmai területen. Elmentem személyesen érdeklődni a munkakörrel kapcsolatosan, de sajnos azzal fogadtak, hogy a diagnosztikai csoportvezetői állást belső pályázóval betöltötték. A Munkaügyi Osztályon viszont azzal vigasztaltak, hogy ha már eljöttem ide nézzek körül, van még néhány egyéb felvételi lehetőség. Első helyen

a Szimulátor Központot javasolták, nyilván az oktatói múltamra való tekintettel. Elmentem tehát a Szimulátor Központba, ahol az akkori osztályvezető Pákai László elmondta, hogy a szimulátor létesítés munkálatait éppen most kezdik, ami várhatóan több évig fog eltartani. Nekem addig meg kellene tanulni az erőművi technológiát, eljutni az ügyeletes mérnöki vizsgáig és ha a szimulátor elkészül, azon kellene majd tréningeztetni az üzemviteli személyzetet. A feladat annyira izgalmasnak látszott, hogy otthon a családdal megbeszéltem a dolgot és egy napon


belül eldöntöttem, hogy munkahelyet változtatok. Másnap a főiskolán is bejelentettem, hogy a szeptemberi tanévet már nem fogom ott megkezdeni. Ennek megfelelően 1985. szeptember 2-án beléptem a Paksi Atomerőmű Vállalathoz szimulátor ügyeletes mérnöki munkakörbe. Ez lett tehát a második munkahelyem és ma már nyugodtan mondhatom, hogy egyben az utolsó is. A belépést követő napon az üdvözlést követően Pákai Laci átkísért az üzemviteli szervezethez és azzal hagyott ott, hogy találkozunk néhány év múlva ügyeletes mérnöki jogosítvánnyal a kezemben. Üzemviteli pályafutásomat váltóműszakos betanuló primerköri gépészként kezdtem és ehhez kapcsolódóan végeztem a szükséges tanfolyamokat is. Minél többet tudtam meg az erőmű működéséről, annál izgalmasabbá vált és tovább sarkallt a tanulásra. Az elkövetkező években primerköri főgépészi, reaktoroperátori, blokkügyeletesi, majd ügyeletes mérnöki jogosítványt szereztem és én lettem az akkor megalakított hatodik műszak (az „F” műszak) első ügyeletes mérnöke. Közben elkészült a szimulátor és Pákai Laci megkeresett, hogy pakoljak össze az üzemvitelnél és irány a Szimulátor Központ. Én viszont akkor már nem akartam a szimulátorra menni, sokkal izgalmasabbnak és felelősségteljesebbnek éreztem az üzemvitelt és ott maradtam. Aztán 1993-ban jött egy szervezeti változtatás, amelynek keretében létrehozták a Műszaki Igazgatóságot. Pályázat útján elnyertem a Rendszertechnikai Osztály vezetői beosztását. A munka itt is izgalmasnak látszott, de sajnos a szükséges erőforrásokat nem sikerült hozzá biztosítani, ezért másfél éves küszködés után felmentésemet kértem az osztályvezetői beosztásból. Rövid féléves főtechnológusi kitérő után aztán 1995-ben az Üzemviteli Osztály vezetését ajánlották fel, amit örömmel

elfogadtam és öt évig végeztem is. Aztán 2000-ben egy újabb szervezet átalakítás során került megalakításra az Üzemirányítási Főosztály, amelynek a vezetésével engem bíztak meg. Ezt a munkakört három évig töltöttem be, amikor is a 2002-es kormányváltás után jött egy újabb vezető váltás. A karbantartási igazgatóság vezetője lettem. Néhány hónappal a kinevezésem után bekövetkezett a sajnálatos 2. blokki esemény, amit az első időszakban az erőmű szakember gárdája mellett a hazai és nemzetközi szakmai körök is igen nagy aggodalommal és óvatossággal közelítettek. Néhány hónap alatt aztán sikerült az 1. aknában zajló folyamatokat megismerni, ellenőrzötté tenni és az 1. aknát a blokki technológiai rendszerekről a szükséges, illetve lehetséges mértékig leválasztani. Ekkor már felmerülhetett a 2. blokk visszaindításának lehetősége is. Úgy gondolom, hogy a műszaki és karbantartó szervezetek tevékenységének az egyik legkiemelkedőbb eredménye a C-30-az traverz ötlete és megvalósítása, amelynek én is részese voltam. Igazgatói beosztásomból ebben az időszakban váltottak le azzal az indoklással, hogy a KAIG előtt álló feladatok megoldását egy fiatalabb, agilis igazgató hatékonyabban tudja irányítani. Nekem három főosztályvezetői munkakört ajánlottak fel. Az eredeti szakmámhoz legközelebb álló Szervíz Főosztályt választottam, amit jelenleg is vezetek. Összességében tehát 16 évet dolgoztam az Üzemviteli Igazgatóságon váltóműszakos primerköri gépésztől ügyeletes mérnökig, majd ugyanitt főtechnológusként, osztályvezetőként és főosztályvezetőként, ezen kívül másfél évet dolgoztam a Műszaki Igazgatóságon osztályvezetőként és most gyakorlatilag már 10 éve dolgozom a Karbantartási Igazgatóságon az elején igazgatóként, jelenleg pedig főosztályvezetőként. Pá-

lyafutásom során készség-szinten megismertem az atomerőművi technológiát és vezetőként mindhárom műszaki területet, amire büszke vagyok. Az elmúlt 10 évben a karbantartás jelentős változásokon ment át. Ezek közül az egyik legfontosabb a technologizálás. Valamennyi biztonsági berendezés karbantartására írott technológia alapján kerül sor, amelynek része az elvégzett feladatok és megfelelőségek dokumentálásra szolgáló minőségellenőrzési terv. Ugyancsak jelentős és pozitív változás a berendezés felelősi rendszer kialakítása. Szintén jelentős változás a külső kapacitások tömeges megjelenése a karbantartás területén. A KAIG-on az elmúlt időszakban készült egy feladat megosztási mátrix, amelyben rögzítésre került, hogy mely berendezéseket kell karbantartani saját erőforrással, melyeket cégcsoporton belüli és melyeket cégcsoporton kívüli erőforrásokkal. Összességében megállapítható, hogy az erőművi berendezések karbantartása szabályozott keretek között zajlik, ami megalapozza az üzemállapot fenntartásának sikerességét a blokkok meghos�szabbított üzemideje alatt is.

Sok műszer, rengeteg tabló, számítógép és monitor Bihari István, blokkügyeletes 1979 őszén jártunk először Pakson. Már a Déli pályaudvaron találkoztunk egy leendő kollégával, aki egész úton csak az erőműről és Paksról mesélt. Az első erőműves élményem igen vegyes volt. Egy nagy építkezés sok-sok emberrel és rengeteg porral. Az itt dolgozók többsége pedig fiatal. Hamar eldöntöttük, hogy jövünk. November 5-én álltam először munkába, kissé szorongva. Mégis az ország első és egyetlen atomerőműve, amiről azt sem tudtam, hogy mi is az. A kihívás

vonzott. Az erőmű lakást ígért, addig is, míg megkaptuk, unokatestvéremnél laktunk a várandós feleségemmel. Kezdődhetett a tanfolyamok sora. Az első volt az alaptanfolyam. A reaktor osztály alapelve az volt, hogy csak a kiváló és jó osztályzatok voltak az elfogadható eredmények. A reaktorfizika is meglepetés volt, olyan dolgokat tanultunk, amit addig ilyen mélységben nem ismertünk. Nem volt egyszerű, de sikerült az elvárásoknak megfelelni. A társaság és a becsvágy átlendített sok mindenen. A területre kijárva kerestük a majdani berendezések helyét, ismerkedtünk a tereppel. Nekem az is vonzó volt, hogy a turbinagépház egyes vasszerkezeteit az előző munkahelyemen gyártottuk, kerestem is, hogy hová lettek beépítve. Voltunk olyan bejáráson, amikor ahol korábban bementünk, ugyanott már visszajönni nem lehetett, mert bebetonozták. Áprilisban megkaptuk a lakást, ahová már gyermekünkkel költöztünk. Az első napok igazán jól teltek a lakótelepi panelben. De jött az augusztus, és már mehettem Voronyezsbe két hónapra… Utána itthon a rendszerek átvétele és a mosatás várt ránk. Már műszakba kellett járni, berendezéseket, rendszereket kellett üzemeltetni. A műszakozásban az volt a szép, hogy félig elvégzett munkákat kellett átadni a következő műszaknak, és azok ott folytatták, ahol mi azt abbahagytuk. Nagyon jó közösségek alakulhattak ki, akik munka után is közösen csináltak programokat. Jött a meleg-járatás, az első főke ringtető szivattyú indítása, mind-mind olyan esemény, ami emlékezetes maradt. Volt olyan kolléga, aki a szabadidejét feláldozta, csak hogy jelen lehessen az eseményen. Nagy volt a lelkesedés és az izgalom. Még ma is jó érzés, hogy ez a mi kezünk munkája is.


105

Az üzembe helyezésnek ezt az időszakát már a hatósági vizsgák után végeztük. A vizsgák az orosz szakértők jelenlétében történtek, én primerköri főgépészi vizsgát tettem. A primerkörben is ott voltak velünk az orosz szakértők. Bent a „bányában” – a primerkörben – zárt ajtók mögött végeztük a reaktor indítását. Az utasításokat telefonon kaptuk és igazoltuk vissza. Mikor beléptünk a primerkörbe átöltözve, mások számára labirintusnak vélt helyen dolgoztunk. Jókat mosolyogtunk azokon az embereken, akik nem, vagy nehezen ismerték ki magukat ezen a területen. A műszak mellett további tanfolyamokat végeztem, hogy reaktor operátor lehessek. Megszületett a második fiam is, és én mehettem megint külföldi betanulásra, az NDK-ba. Itt már csak egy hónapot kellett eltölteni, szimulátoros képzésen. Hazatérve nemsokára elkezdtem a betanulást reaktor operátornak. Az első találkozásom a blokkvezénylővel igen megrázó volt. Sok műszer, rengeteg tabló, számítógép és monitor, az ott dolgozók pedig teszik a dolgukat és látnak. Én azt sem tudtam, hogy merre kell nézni. Az operátorok hamar befogadtak és elmondták, ők is így kezdték. Az első üzemzavar. Bábeli hangzavar, de mindenki tudja, hogy mi a dolga, csodálatos volt a kollégák közötti összhang! Azt hiszem, ez fogott meg, ez az összehangolt munka, ahogy mindenki tudta, mi a dolga. Nagyon érdekes volt a felkészülés az üzemzavar elhárításra. A vezénylőben két műszak van jelen. Az éles műszak, és akik az elképzelt üzemzavart elhárítják. Az ügyeletes mérnök elmondja, mi az elképzelt üzemzavar, majd az operátorok, hogy akkor mit láthatnak, és mit kell tenniük. Mindenki tűzbe jött, beszélni kezdett, a végén mégis kialakult az elhárítás helyes menete.

106

2013/1-2 ■

Ismét hatósági vizsga következett, és elkezdhettem az operátori tevékenységemet. Olyan műszakba kerültem, amit a mai napig igazan tisztelek. Vámos Gábor volt az ügyeletes mérnök és Weisz József a blokkügyeletes. További tanulás következett, turbinagépész illetve turbinaoperátori tanfolyamot végeztem el. Mivel már két blokk üzemelt Pakson, létrehozták a szolgálatvezetői státuszt. Ismételt hatósági vizsga és már a „C” műszak reaktor szolgálatvezetője vagyok. Ismét rendszeresen visszajárok a „bányába”, és szervezem az ottani munkákat is. Nagyon sok új kollégát ismerhettem meg, akik később már itt dolgoztak velünk. A hármas blokk mosatása, meleg járatása, üzembe helyezése volt a következő kihívás. Már itt szerveztük meg az új műszakot, és végeztük a rendszerek üzembevételét. A blokk indítása már hatósági vizsga után történt, és blokkügyeletesként végeztem. Nekem ez a szívem csücske, nagyon szeretem csinálni. Olyan jó az összhang a kollégák között, a műszakok között. Még a kezdetén szívesen mentem volna nappalra dolgozni, de ma már semmi pénzért nem váltanék. „Pakson csak egy dolog az állandó, a változás” mondta az egyik kollégám, és ez igaz is. De az a csapatmunka, ami itt a mű-

szakban kell, az állandó marad. Azok a műszakok tudnak igazán jól teljesíteni, akik jó közösséget tudnak alkotni. Munkám elismeréseként többször kaptam díjat a kiváló üzemeltetésért. A céggyűrűt a kollégáim javaslatára, kiváló üzemeltetői díjat pedig a vezetők javaslatára. Ahhoz, hogy ezt jól csináljuk, kell egy jó családi háttér. A családunk ugyan úgy műszakozik, mint mi. Feleségem is az erőműben dolgozott kilenc évig, így közelről ismerhette az erőműves munkát. Megszületett a kislányom is (feleségem ezután számolt le), neki


megmagyaráztuk, nálunk akkor van karácsony, ha apa itthon van. Még egy. Mikor fáradtan hazamegyek – főleg a külön megpróbáltatást jelentő nagykarbantartás után –, sokszor nem lehet hozzám szólni, a család már jól tudja ezt kezelni. Elmonthatom, olyan gyorsan eltelt ez a harminc-valahány év, hogy szinte észre sem vettük. Csak a gyerekeimen észlelem az idő múlását, felnőttek, kirepültek. A nagyfiam szintén az erőműben dolgozik, és azt remélem, hogy legalább olyan tartalmas éveket tölthet el, mint én. A munka mellett saját érdekeink védelmére megalakult a Műszakosok Érdekvédelmi Szervezete, amelynek alapító tagja voltam, később az elnökségben is tevékenykedtem. Szerintem ez a szervezet sokat tett azért, hogy a műszakosok elismerése jobb legyen. Azt gondolom, hogy életem legjobb döntése volt, hogy idejöttünk és azt csinálhatom, amit igazán szeretek. A szívem csücske azért mégis a régi PAV, majd PART marad. Az igazi nagyvállalat, ami meghatározó ipari létesítménye az országnak. Itt sokan úgy éreztük, hogy ezt mi is építettük, a mi munkák is benne van, amire igazán büszkék lehetünk.

Én ide fogok jelentkezni Péter László, Erőmű Irányító Központ szolgálatvezető A Paksi Atomerőmű Vállalattal, a PAVval 1984-ben kerültem először kapcsolatba egy üzemlátogatás alkalmával. A nemrég indult atomerőmű látogatása akkoriban népszerű programnak számított, az 1. blokkvezénylő személyzete a sajtó érdeklődésén túl rendszeresen szakmai és laikus látogató csoportok élénk figyelme mellett végezte a munkáját. Egy ilyen látogatáson való részvétel az első és meghatározó élményem az atomerőművel kapcsolatban.

Az 1.blokk 1982 decemberi indításának híre csak a sajtó útján jutott el hozzám, és egyáltalán nem gondoltam, hogy valaha is itt fogok dolgozni. Az a nevezetes üzemlátogatás, aminek során az erőművi technológia rövid ismertetése mellett az 1. blokkvezénylőt, a gépházat, és a hálózati vezénylőt mutatták meg, mély benyomást tett rám. A kísérőink az erőmű villamos üzemviteli szervezetének dolgozói voltak, a szakmai tájékoztatás mellett céloztak rá, hogy az erőmű üzemviteli létszámát folyamatosan bővítik majd a további blokkok üzembe lépésekor. Elhatároztam, hogy én ide jelentkezni fogok! Nem ismertem senkit, nem volt ajánlóm, nem volt támogatóm. Levélben elküldött szakmai önéletrajzomra egy idő után válasz érkezett, hogy az erőmű Üzemviteli Osztályára jöhetek diszpécsernek három műszakos „sugárveszélyes” munkakörbe. (Ma is emlékszem, hogy a válaszlevélben a munkakörnek ezek a jellemzői voltak kiemelve.) Így jöttem 1985. január 1-én. Természetesen volt előzetes személyes el beszélgetés, a szokásos felvételi proce dúra, majd pedig el kellett végezni a munkakörhöz szükséges atomerőművi tanfolyamokat (alaptanfolyam, primer-, és szekunderköri gépész tanfolyam, stb.).

Soha nem dolgoztam még folyamatos három műszakos munkarendben, nagyon új volt, ugyanúgy, mint ahogy az akkor frissen létrehozott diszpécser csoport feladatköre – ezek menet közben alakultak ki. A betanulás élesben történt, hiszen a kollégáim is hasonló cipőben jártak, „úttörők” voltunk. Jelenleg is ebben a munkakörben dolgozom. Az elnevezését időközben „EIK szolgálatvivő”-re módosították és sok más változás is érintette. Ma is úgy érzem, hogy az az 1984-es döntésem jó döntés volt, a munkámmal igyekeztem rászolgálni a bizalomra, az

erőmű részéről biztosított juttatásokkal pedig elégedett voltam. 2007-ben az Atomerőmű Kiváló Üzemeltetője díjban részesültem. A kezdeti szállón lakás, majd a lakótelep után mostanra nyílt lehetőségem, hogy „gyüttmentből” igazi paksivá legyek. Már nem fiatalon az a véleményem, hogy a céghez való lojalitás, a helyhez való kötődés alapja a kölcsönös kiszámíthatóság és a biztos egzisztenciális háttér megteremtésének lehetősége adva volt. Az erőműben a diszpécsert majdnem mindenki ismeri, legalábbis telefonon a hangját az ügyeletes gépkocsik forgalmazása kapcsán. A feladatköre természetesen ennél sokkal összetettebb és sokoldalúbb. A legjelentősebb változás 1987-ben állt elő, amikor is üzembe lépett az Erőmű Irányító Központ, röviden EIK. Itt a feladatkör a folyamatosan változó és fejlődő számítástechnikai, informatikai és híradástechnikai berendezések kiszolgálásával bővült. A helyhez kötöttség miatt viszont megszűnt a diszpécser szabad mozgása a blokkok között, ami a személyzet többi tagjával a korábban meglevő személyes kapcsolat és ismeretség megszűnéséhez vezetett. Az EIK megjelenítőin figyelemmel kísérhetők a blokkok technológiai rendszerei, az esetlegesen több blokkot érintő események lefutása és elvégezhetők a szükségessé váló belső, ill. külső kiértesítések tájékoztatások. Külföldi erőművekben nem mindenhol gyakorlat ehhez hasonló központi irányító hely üzemeltetése, ezért ebben a munkakörben külföldi betanulásra nem volt lehetőség. Az erőmű életében az évek során bekövetkezett adminisztratív változások, átszervezések bennünket annyiban érintettek, hogy bár változó felállásban, de üzemviteli osztály a kezdetek óta létezett, és jelenleg is ehhez az osztályhoz tartozunk. A közvetlen munkahelyemen a munkahelyi légkör, a kollégák, főnökök beosztottak

munkatársi viszonya kifejezetten jónak mondható, sőt visszatekintve hosszú távon is általában a viszonylagos „békés sziget” állapot volt jellemző. A közös rendezvények mellett kifejezetten hasznosnak, jó közösség fejlesztő alkalomnak tartottam a műszakosok számára meghonosított relaxációs, csapatépítő tréningeket. A munkahelyünk az EIK éppen ezekben a hónapokban egy igen jelentős technikai átalakításon, modernizáción esik át, szinte teljesen megfiatalodik. Ennek következtében az EIK az erőműben valószínűleg sokkal hos�szabb üzemidő elé néz, mint a benne kezdetek óta dolgozó kollégák egyike – másika. Az itt ledolgozott 28 év hosszú idő, visszatekintve mégis úgy tűnik, gyorsan telt el. A diszpécser – ma EIK szolgálatvívő – az erőmű ügyeletes mérnökének közvetlen beosztottja volt a kezdetek óta. Az eleinte kézzel írott operatív ÜM naplók ma az erőmű történelmének kutatói számára biztosítanak forrásanyagot. A korai naplókban rögzített műszak névsorok diszpécserei közül még ketten vagyunk aktívak. A nálam csak egy-két évvel idősebb munkatársak többsége – élve az akkori lehetőségekkel – általában nyugdíjba ment. Ennek is köszönhetően kerülhettem bele a visszaemlékezők generációjába. Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt.-t a sok változással együtt is a mai napig jó munkahelynek tartom. Ugyanúgy, ahogy az országnak szüksége van az itt gazdaságosan és biztonságosan megtermelt villamos energiára, a környék lakosságának is szüksége van egy ilyen kiszámítható megélhetést biztosító munkahelyre. Természetes, hogy a mai erőműves üzemlátogatások sem olyanok,mint a régiek voltak, valószínűleg nem történik célzás munkaerő felvételre sem, bár az új blokkok építése kapcsán még ez is megváltozhat.


107

Erre az esetre nyugodt szívvel merem ajánlani az atomerőműves munkahelyeket a jövőben is minden olyan fiatalnak és kevésbé fiatalnak, akikben egyaránt megvan az elkötelezettség, a szorgalom és a felelősségteljes feladatok végzése iránti alázat.

Nagyjából azonos korosztály dolgozott itt Medveczky Gábor, a Karbantartási Igazgatóság művezetője 1977-ben történt, hogy telefonon keresett Paksról volt visontai munkatársam, Knizner István, majd nem sokkal később, volt százhalombattai munkatársam, Jakabffy György. Mindketten az után érdeklődtek, volna-e kedvem Pakson, a most épülő atomerőműben dolgozni. Hát nem igazán tudtam, mit válaszoljak. Jól éreztem magam Százhalombattán, megbecsülték a munkámat. Akkor már csoportvezető voltam, akkor kaptam a második kiváló dolgozó kitüntetést. 1977 őszétől be akartam iratkozni a műszaki egyetemre. Két hónap gondolkodás után úgy döntöttem, megyek, így 1977 októberében már a Paksi Atomerőmű villamos laboratóriumának csoportvezetője voltam. Az első héten bejártam a beruházás minden zegét-zugát, ismerkedtem a területtel. Az egyes turbinacsarnok helyén pár oszlop állt, a primer kör és a segédépület helyén pedig egy akkora gödör volt, hogy akkorát még éltemben nem láttam. Nagy is volt, mély is volt. Alig látszottak az alján az emberek, a karvastagságú periódikus betonacél kalodák és acélrudak között. Mindenütt hatalmas daruk, munkagépek. Rengeteg teherautó szállította a kitermelt földet, és még több betonszállító a betont. Mindenütt hegesztettek, csiszoltak, kalapáltak, kiabáltak. Nagyon oda kellett figyelni, hogy egy jármű el ne üssön, be ne essek valami gödörbe, vagy bele

108

2013/1-2 ■

ne szaladjak egy hegesztő vagy csiszoló szikraesőjébe. Egy hét után azonban, mint Százhalombattán, itt is megjött a mélyvíz, megjöttek a szakmai feladatok. Felvonulási kazánház 6 kV-os és 0,4 kV-os elosztói, iroda épület villamos rendszerek, telefonközpont erősáramú rendszerek üzembe helyezése. A beérkező szovjet berendezések null-revíziója. Közben alaptanfolyam, helyismereti, szakmai, biztonságtechnikai, munkavédelmi, sugárvédelmi vizsgák. Az új berendezések, és azok terveinek megismerése. Mind olyan feladat, amit nem volt elég „csak” jól megcsinálni. Nagyszerű emberek tanítottak bennünket a tanfolyamokon, akiknek a nevét, a teljesség igénye nélkül, de meg kell említenem: Simon Péter, Ajtai Aladár, Tímár Géza, Vámos Gábor, Bajsz József. Akkoriban azt mondták a vezetőink, legyünk büszkék rá, és vegyük megtiszteltetésnek azt, hogy az első magyar atomerőmű dolgozói lehetünk. A sikeres vizsgák után kéthónapos novovoronyezsi betanulás következett, és aztán jött, aminek jönnie kellett. Akkor még nem voltak kerítések, és talán csak porta is ímmel-ámmal volt. Mikor először került főelosztó hálózati (120 kV) feszültség a paksi 120 kV-os állomásra, úgy helyeztünk üzembe he-

teken keresztül az alállomáson, hogy saját autónkkal, a Kondor-tó felé vezető földutat igénybe véve, reggel fél hatra már az alállomáson voltunk, és este hatig abba sem hagytuk a munkát. És akkor még nem nagyon fizettek túlórát… Emlékszem egy hideg télre, amikor a 400 kV 1. mezőt helyeztük üzembe. Térdig érő hóban toltuk ki az állomásra a nagyáramú mérőváltó nyomatókat. A csatlakozó kábelekkel alig tudtunk felcsatlakozni a négy méter magasan lévő mérőváltóra, mert olyan keményre megfagyott rajtuk a szigetelés, mintha acélrudak lettek volna. Óránként be


kellett mennünk, melegedni a hálózati vezénylőbe, mert már nem mozogtak az ujjaink a hidegben. Ezekkel párhuzamosan folyt az üzembe helyezés a blokki erősáramú, folyamatirányítási, primer és szekunder köri technológiai, valamint a külső technológiai rendszereken is. Az egyes blokk üzembe helyezésének dandárján voltak olyan hetek, hogy reggel hattól, este tízig dolgoztunk. Voltak olyan villamos vagy technológiai rendszeri próbák, hogy elkezdtük pénteken reggel hat órakor, és hétfőn délután keveredtünk haza. Senki sem kérdezte, hogy fáradtak vagyunk-e, de mi sem reklamáltunk. Nagyon összetartó, egységes, egyet akaró, nagyjából azonos korosztály dolgozott itt. Azért pihenésre, kikapcsolódásra is maradt némi időnk. A természetjáró szakosztály túravezetőjeként sokat jártam túrázni. Állandó résztvevője voltam az iparági természetjáró rendezvényeknek, ahol néha egy kis tájfutás is bekerült a programba. A 4. blokk üzembe helyezésének befejezése után, aki velem együtt az üzembe helyezésen nőtt fel, az azt hihette, itt a vége, nem lesz mit csinálni. De mint sok más dolog az életemben, ez sem úgy történt, ahogy elképzeltem. Az üzembe helyezésről nem volt nagy kihívás átállni a karbantartásra, ment könnyedén. Az igényes műszaki tartalom megmaradt, a munkavégzés filozófiáját azonban meg kellett alkotni, meg kellett szokni, és meg kellett tanulni, így a növekvő és sokrétű feladatok magukkal hozták a továbbképzés szükségességét. 1985-ben kineveztek művezetőnek, és a további évek folyamán a kötelező, villamos mű kezelői végzettség után megszereztem a nagyfeszültségű mérésvezető, és a műszaki ellenőri képesítést is. Kellemes feladataim közé tartozott, és tartozik a fiatalok tanítása. A mai

napig feladatomnak érzem a villamos mű kezelő tanfolyamokon a védelmek és automatikák tantárgy oktatását a hallgatók számára. Az analóg elektronikus, majd a digitális rendszerek bevezetése az erőmű technológiájába, illetve a napi munka szintjén használt informatika pedig ismét az „iskolapadba ültettek”. Mikor 1977-ben Paksra kerültem, én voltam a legfiatalabb a villamos laboratóriumban.

Az akkori munkatársaim nagyszerű emberek, nagyon szerettem velük dolgozni. Köszönöm nekik azokat az évtizedeket, amelyeket együtt töltöttünk az erőműben. Sajnos ők már mindan�nyian nyugdíjasak. Ma én vagyok a legidősebb, és sajnos egyre sűrűbben kérdezik, mikor megyek már nyugdíjba. Munkával teli, sűrű időszak áll mö göttem. Néha, mikor az erőműves iparág múltjáról beszélek a munkatársaimnak, némelyik azt hiszi mese, hiszen

ilyen dolgok manapság már elképzelhetetlenek. Az erőműves iparágban eltöltött, pár hónap híján 45 év komoly, tanulságos könyvet írt az emlékezetembe, és ezt a könyvet mindig szívesen lapozgatom. Az iparág és a Paksi Atomerőmű mindig igényt tartott a munkámra, és mindig meg is becsülte azt. Az ”Atomerőmű kiváló karbantartója”, és” Céggyűrű” kitüntetésben részesültem az elmúlt években.

a jubileumi emlékérme

anno 1982


109

A 30 éves jubileumi ünnepségek kiadványai Beregnyei Miklós *

A könyvhöz Hamvas István vezérigazgató írt bevezetőt, amelyben elmondja: a mai 1. blokk már nem az a blokk, amelyet 1982. december 28-án kapcsoltak az országos hálózatra. Ezt az állítást igazolják a könyvben lévő tanulmányok, amelyek felvázolják az elmúlt harminc év változásait. Dr. Gerse Károly: A villamosenergia-ipar és az atomenergetika három évtizede; dr. Gadó János: A kutatás szerepe az atomenergetika biztonsá-

„30 éves az 1. blokk” című kiadvány Az 1. blokk indításának 20 és 25 éves évfordulóját könyv kiadásával is emlékezetessé és maradandóvá tette az Atomerőmű. Így természetes volt, hogy a 2012. december 14-én tartott ünnepség üzenetét, a 30 éves évforduló jelentőségét szintén könyv-alakban tárjuk a nyilvánosság elé. A „30 éves az 1. blokk – Jubileumi ünnepség” című könyv hat tanulmányt tartalmaz, amelyekben az elmúlt harminc év főbb műszaki, gazdasági és tudományos eredményeit foglalják össze a szerzők, valamint prognózist próbál adni a következő harminc évre. Az 1-es blokk indítására emlékező ünnepség délutáni fórumába lett beépítve a szerzők tanulmányainak bemutatása, 15 perces prezentációkban.

gos alkalmazásában; dr. Elter József: Műszaki fejlődés és biztonság – a kezdetektől a stressztesztig; dr. Nemes Imre: Műszaki fejlődés és gazdaságosság (társszerzők: Szőke Larisza, dr. Katona Tamás János, Kovács Ferenc, Rátkai Sándor); Kiss István: Az emberi tényezők (Tudásnövelés, Szimulátor Központ, Karbantartó Gyakorlóközpont, Tudásmegőrzés); Bajsz József: A következő 30 év kihívásai.

„Visszaszámlálás” A Paksi Atomerőmű 1. blokkja 30. évfordulójára jelent meg a Visszaszámaz i. blokk indításakor tele volt a vezénylőterem

* Beregnyei Miklós, MVM Paksi Atomerőmű Zrt., üzemtörténész

110

2013/1-2 ■


lálás című könyv, amelyet a 2012. de cember 14-én rendezett ünnepségen vehettek először kezükbe az érdeklődők. Magyarország legnagyobb XX. századi beruházása volt a Paksi Atomerőmű építése. Az 1969-től 1987-ig tartó időszak eseményeiről szinte napi gyakorisággal számolt be a Tolna Megyei Népújság című napilap. A közel két évtizednyi időszak sajtóanyagát dolgozta fel Beregnyei Miklós üzemtörté-

nész. A 60 000 oldalnyi újság lapjairól 10 000 olyan digitális felvételt készített, amelyen az építkezéssel és Pakssal kapcsolatos hírek vannak. Ebből a hatalmas adathalmazból lettek válogatva azok az írások és fotók, amelyek segítségével szinte újra feleleveníthetjük – innen a visszaszámlálás cím – az építkezés és a város építési fázisait. Plasztikusan mutatja be a könyv, hogy egy nagy ipari beruházás hogyan hat a befogadó település épített környezetére, milyen változásokat indukál. A könyv három fejezetből áll és CD- mellékletet is tartalmaz. A „Gémeskút tól a maghasadásig” című fejezet az atomerőmű építését követi nyomon a Népújságban megjelent fotók segítségével. A szerkesztő arra törekedett, hogy az építkezés „névtelen” munkásait is bemutassa. A „Nagyközségből atomváros” című fejezet a város épített környezetének változásait tárja elénk. Ez a fejezet fontos helytörténeti adatokat szed csokorba, segítve a majdani helytörténeti kutatókat abban, hogy egyes épületek mikor épültek, és főleg kik építették azokat. Végül a harmadik fejezet az 1. blokk indítása óta eltelt 30 év vezérigazgatóit veszi számba, vezérigazgatónként 2020 korabeli fotó segítségével. A Visszaszámlálás kézikönyvként is

getikai Múzeum munkatársai számára, mert segítségével sok, a filmtárban őrzött és datálatlan régi fotót lehet majd azonosítani. A könyvet a Paksi Atomerőmű vál lalat adta ki az 1. blokk 30 éves évfordulójára rendezett ünnepség színesítésére.

A „Fél évszázad pillanatai” fotókiállítás Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. az 1. blokkjának indítása óta eltelt harminc év alkalmából – a december 14-i ünnep-

ség keretében – fotókiállítással idézte fel az építkezés és az 1. blokk indítása óta eltelt időszak egy-egy pillanatát, illetve Paks mint befogadó település épített környezetének változásait. Érdekes az a 20-20 képből álló sorozat, amely a tíz vezérigazgatót és tevékenységüket örökíti meg. A kiállítás anyaga az ünnepség után az Atomenergetikai Múzeumba kerül mint állandó kiállítás, ezzel kielégítve azt a látogatói igényt, amely kifogásolta, hogy a múzeumban nem láthatók a nagy beruházásról készült és sokszor közkézen forgó fotók.

1992-ben lévai andrás professzor kitüntetést vesz át petz ernő vezérigazgatótól

használható, különösen az AtomenerSchiller jános, az mvmt vezérigazgatója, pónya józsef, a pav igazgatója és szabó benjamin kormánybiztos az i. blokk párhuzamos kapcsolásán

diszpécserek


111

■


Sajtóközlemény Az MVM Csoport megnyugtatóan rendezheti a Vértesi Erőmű jövőjét, a dolgozók és a márkushegyi bányászok sorsát, az oroszlányi térség távhőellátását 2013.01.25.

Az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. üdvözli az Európai Bizottság Verseny Főigazgatóságának döntését, amellyel jóváhagyta a Vértesi Erőmű ZRt. támogatási kérelmét. Az Európai Bizottság engedélyével a Magyar Energia Hivatal határozza meg az így kifizethető szénipari szerkezetátalakítási támogatás összegét, amely az elmúlt két év alapján 12 és 15 milliárd forint között várható. A Vértesi Erőmű ZRt. a jelenleg érvényes reorganizációs terve értelmében 2014-ben leállítja a bányászati tevékenységét, majd gondoskodik a munkavállalók sorsának megnyugtató rendezéséről, a táj rekultivációjáról, valamint az oroszlányi térség távhőellátásának hosszú távú biztosításáról. „Az MVM Csoport vezetése a Vértesi Erőmű 2010. évi, szinte kilátástalan helyzetéből sikeresen állította talpra tagvállalatát, felszámolta a legjelentősebb veszteségforrásokat, eredményesen kezelte a több tízmilliárd forintos kockázatokat, így a társaság ma már képes önerőből működni „Nagyon sokat, nagyon keményen dolgoztunk azon, hogy visszaállítsuk a Vértesi Erőmű ZRt. fizetőképességét, és megnyugtatóan rendezzük a munkavállalók jövőjét. A társaság tavaly szigorú gazdálkodással, koncentrált üzleti terv végrehajtásával, a szénfillér-támogatás nélkül is képes volt tovább működni. Most, az Európai Bizottság engedélyével biztosak vagyunk benne, hogy minden fél számára megnyugtatóan, hosszú távon gondoskodhatunk a munkavállalók sorsáról, a természeti környezet

112

2013/1-2 ■

helyreállításáról és az oroszlányi térség távhő-ellátásáról.” – mondta Baji Csaba, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. elnök-vezérigazgatója. A Vértesi Erőmű ZRt. 2009-ben került kilátástalan helyzetbe, miután a társaság előző vezetése a tulajdonos engedélye nélkül 210 megawatt villamos energia szállításáról állapodott meg Kapolyi László volt országgyűlési képviselő vállalkozásával, a System Consulting Zrt-vel. Miután a System Consulting az áramárak csökkenése miatt egyoldalúan kihátrált a megállapodásból, az annak teljesítésére már megkötött villamosenergia-vásárlási szerződések fejében a Vértesi Erőmű

ZRt. kereskedő partnerei több tíz milliárd forint értékű kártérítési igényt nyújtottak be. A társaság fizetőképességének fenntartása érdekében a tulajdonos MVM Zrt. több mint egy éven át havi egymilliárd forint tulajdonosi kölcsönnel kényszerült életben tartani az erőműtársaságot. A Vértesi Erőmű ZRt. 2010-ben csődvédelmet kért, az MVM Zrt. támogatásával a következő évben sikerült csődegyezség keretében kivezetni több tízmilliárd forintos hitelállományát. Az MVM Zrt. egy hosszú távú, 2018-ig szóló reorganizációs terv elfogadása mellett tulajdonosi hitellel is segítette az erőműtársaság további működését. A reorganizációs terv az erőmű 2014 végéig való működtetésével és a bányatermelés ehhez igazodó megszüntetésével számol. A villamos energia nyomott piaci ára, valamint a mélyművelésű bánya rendkívül költséges működtetése ugyanakkor további veszteségek forrása, így az integrált bánya-erőmű termelés kivezetéséhez szükség van a 2011. évtől fennmaradó ún. „szénfillérből” finanszírozott támogatásra.


Az Európai Bizottság döntése szerint a havi villamosenergia-számlákban megfizetett szénipari szerkezeti átalakítási támogatás, az ún. szénfillér folyósítása továbbra sem ellentétes az Uniós versenyjogi előírásokkal. A széntermelési költségek fedezésére nyújtott szerkezeti átalakítási támogatás összege évente folyamatosan csökken, 2018-ig bezárólag mindösszesen több mint 42 milliárd forint áll majd a Márkushegyi Bányaüzem, illetőleg a Vértesi Erőmű rendelkezésére. Az összeg biztosítja az üzem normál működését 2014-ig, majd a következő négy évben lehetővé teszi, hogy a társaság gondoskodjon a munkavállalók sorsának rendezéséről, a rekultivációról – vagyis a tájsebek begyógyításáról, a természetes környezet állapotának visszaállításáról –, illetve az oroszlányi térség lakosságának távhő-ellátásáról. A tulajdonos MVM Magyar Villamos Művek Zrt. az önkormányzatokkal szorosan együttműködve azon dolgozik, hogy hosszú távú, elsősorban biomassza-alapú, vagy gázciklusú, környezetbarát megoldást találjon a lakosság távhő-ellátására is. HÁTTÉR: A veszteségesen működő szénbányák fokozatos piaci kivezetésére az EU 2002-ben alkotott rendeletet (1407/2002/EK), amelyet 2010-ben módosított (2010/787/EU). A rendelet meghatározza a támogatás elveit és a támogatható jogcímeket, ám a támogatás finanszírozását nemzeti hatáskörbe helyezi, helyi forrásokra alapozza. A fogyasztói számlákon is megjelenő csökkenő mértékű díjelemből befolyó összeget, a „szénfillért” az egyetemes szolgáltatók és a kereskedők kötelesek befizetni a MAVIR ZRt. elkülönített számlájára. Ezen számláról kifizetés csak a nemzeti fejlesztési miniszter jóváhagyásával, az Európai Bizott-

■


ság engedélye alapján, és kizárólag a Vértesi Erőmű ZRt. részére, szénipari szerkezetátalakítási támogatás címen történhet. A szénipari szerkezetátalakítási támogatás azt a célt szolgálja, hogy a Vértesi Erőmű ZRt. tulajdonában lévő Márkushegyi Bányaüzem, Magyarország utolsó működő mélyművelésű bányája azon költségeire adjon ideiglenes, évről évre csökkenő összegű fedezetet, amelyek a felszínre hozott szénből termelt villamos energia értékesítéséből nem térülnek meg. Ez a támogatás teszi lehetővé, hogy a gazdaságtalan széntermelés, illetve az annak elégetésével a légkört üvegházhatású gázok kibocsátásával szennyező villamosenergiatermelés leépítése – elsősorban foglalkoztatási és szociális szempontok miatt – fokozatosan legyen megvalósítható. Az MVM Csoport sikeres, nemzeti tulajdonú integrált energetikai vállalatcsoport. Működése lefedi a hazai energiarendszer teljes vertikumát, mindemellett az MVM regionális szinten is meghatározó, társaságcsoporttá kíván válni. Erőművein keresztül aktív szereplője az energiatermelésnek, kiaknázva a megújuló energiaforrásokat is. Tulajdonosa a nagyfeszültségű villamos hálózatnak és a villamosenergiarendszer irányítását végző társaságnak. Kereskedő cégei révén a megtermelt áram nagyfogyasztókhoz, valamint a kis- és középvállalkozásokhoz történő eljuttatásában is részt vesz. A cégcsoporthoz tartoznak a hazai áramtőzsdét, illetve a gáztőzsdét működtető társaságok is. Az MVM Csoport a távközlési szegmensben, illetve 2011 óta a földgáz nagykereskedelmi piacon is jelen van. Tagjai között megtalálhatók a különféle műszaki (mérnökiroda, távvezeték építő, üzemeltető), valamint ügyviteli (pénzügyi, informatikai) szolgáltatásokat nyújtó vállalatok is. Az MVM

Csoport befektetései, illetve üzletrészei révén a régió ellátásbiztonságát szavatoló földgázszállítás területén is jelentős szerepet tölt be. (MVM Zrt. Kommunikáció)

Sajtóközlemény Új, egységes vállalatirányítási rendszert vezetett be az MVM Csoport 2013.01.18.

Az MVM Csoport az egész vállalatcsoportra kiterjedő, egységes, átlátható, modern vállalatirányítási rendszert vezetett be az SAP 6.0 formájában, a folyamatok átláthatóságának, javításának és a költségek optimalizálásának érdekében. „A felelős működés, az üzleti folyamatok átláthatósága és fenntarthatósága alapvető elvárás a gazdasági társaságokkal szemben. Az új, transzparens rendszerek bevezetésétől az MVM teljesebb képet kap az energetikai szektor számos területén jelenlévő társaságcsoport üzleti működésről. A beruházás a világ vezető cégeihez hasonló működési feltételeket teremt, amellyel a holdingszintű irányítás, az erőforrások jobb kihasználása az MVM Csoport nemzetgazdasági szerepét fogja tovább erősíteni. Az MVM Csoport teljesíti az elvárásokat, tevékenysége során a pénzügyi-gazdasági, fenntarthatósági célok egyenrangúak. Az egységes, holdingszintű vállalatirányítási rendszer lehetőséget teremt a társaságcsoport versenyképességének növelésére, működési kiválóságra, a lehetséges kockázatok csökkentésére, a hatékonyság növelésére és az értékteremtő növekedésre.” – mondta Baji Csaba, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. elnökvezérigazgatója.

Az elmúlt majdnem egy év során az MVM Csoport több száz munkatársa dolgozott a rendszer tervezésén, beállításán, tesztelésén. Munkájuk eredményeképp idén januártól mind a pénzügyi modulokat, mind a logisztikai funkciókat bevezették, amelyek több mint ezer felhasználó munkáját segítik. Az új rendszer nem csupán a meglévő frissítése, hiszen az SAP 6.0 bevezetéssel párhuzamosan nem csak a beszerzési eszközrendszer, hanem maga a beszerzési folyamat is megváltozott az MVM Csoportnál. Hasonló módon csoportszintű egységes költségszámítási modellt vezetett be a társaságcsoport. Az SAP 6.0 bevezetés nem csupán új eszközt, hanem új szemléletet is jelent az MVM Csoport életében. Az egységes vállalatirányítási rendszer megfelel a XXI. század követelményeinek, jelentősen javítja a pénzügyi és beszerzési folyamatok átláthatóságát, és optimalizálását. (MVM Zrt. Kommunikáció)

Sajtóközlemény Létrejött a Nemzeti Távközlési Gerinchálózat 2013.01.24.

A Nemzeti Távközlési Gerinchálózat (NTG) felállásával 2012 végén lezárult a kormányzati informatika konszolidációjára 2011 júliusában elindított Nemzeti Hálózatfejlesztési Projekt első fázisa. Ebből az alkalomból köszöntötte ünnepélyes keretek között az NTG létrehozásában közreműködő szakembereket Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter, Baji Csaba, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. elnök-vezérigazgatója és Szabó Zoltán Attila, a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt.


113

■


vezérigazgatója 2013. január 24-én az MVM Zrt. székházában. A Nemzeti Távközlési Gerinchálózat révén az állami intézményrendszer részére, annak infrastruktúrájára támaszkodva állami tulajdonú társaságok biztosítják az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat. Ehhez az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. és a 2012. március 1-jén elindult MVM NET Távközlési Szolgáltató Zrt. (MVM NET Zrt.) biztosítja a gerinchálózatot országos optikai távközlési hálózatának szabad kapacitásait kihasználva. A kormányzati felhasználók részére a szolgáltatást a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. (NISZ Zrt.)

nyújtja. A korábbi, számos párhuzamosságot magában hordozó, pazarló rendszer kiváltásával éves szinten mintegy 4,5 milliárd forint megtakarításra lehet számítani a területen. Németh Lászlóné fejlesztési miniszter elmondta: „A Kormány kiemelt céljának tekinti az ország működését alapjaiban érintő rendszerek, így a közigazgatás racionalizálását. Ennek része a kormányzati informatikai infrastruktúra átalakítása is. Ezt a nagyszerű eredményt ráadásul egy pénzügyi és gazdasági gondokkal teli időszakban tudtuk elérni. A kormány éppen e nehéz körülmények ellenére kivívott sikerrel, a költséghatékony megoldások bevezetésével tette és teszi kiszámíthatóvá az ország működését.” „Az MVM NET igazi sikertörténet, hiszen a hazai távközlési piacon komoly technológiai fejlesztési projektet valósítottak meg igen rövid idő alatt. A magyar villamosenergia-rendszerirányítás technológiai célú távközlési igényeinek kiszolgálása mellett a kormányzat az MVM NET Zrt. távközlési infrastruktúráját használja az államigazgatási infokommunikációs szolgáltatások biztosításához, amely az állami költségek

114

2013/1-2 ■

csökkentését eredményezi, ugyanakkor megteremti a lehetőséget arra, hogy a meglévő nemzeti erőforrásainkat minél ésszerűbben és hatékonyabban tudjuk kihasználni.” – mondta Baji Csaba, az MVM Zrt. elnök-vezérigazgatója. Szabó Zoltán Attila, a NISZ Zrt. vezérigazgatója a Nemzeti Hálózatfejlesztési Projekt elindulását mérföldkőnek nevezte a kormányzati infokommunikáció konszolidációja területén. „Az elmúlt egy évet az MVM NET Zrt.-vel vállvetve dolgoztuk végig annak érdekében, hogy a Nemzeti Távközlési Gerinchálózat megvalósuljon, és a rendszer képes legyen kiszolgálni a folyamatosan bővülő ellátotti kör igényeit.” – fejtette ki a vezérigazgató. Hozzátette: „Örülünk, hogy a két cég az elmúlt egy évben bebizonyította, hogy képes magas színvonalon együttműködni.” Az ünnepi köszöntők után az NTG létrehozásában közreműködő munkatársak elismerésben részesültek. (MVM Zrt. Kommunikáció)

Sajtóközlemény Átadták az MVM Gábor Dénes Energetikai Nemzeti Díjakat 2012.12.20.

Kövér László, az Országgyűlés Elnöke, Prof. Gyulai József a NOVOFER Alapítvány kuratóriumi elnöke és Baji Csaba az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. elnök-vezérigazgatója a Parlamentben adta át a villamosenergia-ipar területén nyújtott kiemelkedő teljesítményért az MVM Gábor Dénes Energetikai Nemzeti Díjakat. A két díjazott villamosmérnök, Dr. Imecs Mária és Dr. Dán András nem csupán kiváló szakember, hanem kiemelkedő képességű tanár is, a jövő generációjá-


nak elhivatott nevelői az országhatárokon innen és túl. „Egy sikeres, eredményes, integrált nemzeti energetikai társaságcsoportnak, amely a magyar tehetségekhez hasonlóan nemzetközi szerepre, ismertségre készül, erkölcsi kötelessége, hogy lehetőségeihez mérten visszaadjon a társadalomnak. Ezért kiemelt fontosságúnak tartjuk, hogy támogassuk mindazokat, akik tudásukkal, tehetségükkel gazdagítják az országot, akik a legtöbbet tették, teszik és tehetik az ország tudományos fejlődéséért, függetlenül attól, hazánkban vagy külföldön alkotnak.” – mondta Baji Csaba, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. elnök-vezérigazgatója. „Okkal örülünk mérnökeink nemzetközi sikereinek, közös célunk mégis az kell legyen, hogy a magyar szellem, a magyar műszaki teljesítmény idehaza kapja meg a legnagyobb elismeréseket, legyen az erkölcsi vagy anyagi kitüntetés.” A Gábor Dénes-Díj bő negyedszázados története során a mintegy kétszáz díjazott közül két tucatnál is több villamosmérnök vehette át az elismerést. Az MVM Gábor Dénes Energetikai Nemzeti Díj az alapítók szándéka szerint a villamosenergia-ipar és a kapcsolódó szakterületeken kiemelkedő teljesítményt nyújtók munkáját ismeri el. A NOVOFER Alapítvány és az MVM Magyar Villamos Művek a tudomány és az oktatás eredményes résztvevőit, a jelen és a jövő villamosmérnök-generációját, szaktekintélyeit és az ő képzésükben kiemelkedő szerepet játszó oktatatókat támogatja. A Díj különlegessége, hogy az Alapítvány kuratóriuma két kiváló szakembernek adományozza: egy Magyarországon élő, magyar állampolgárnak és egy a határainkon túl, akár a Kárpátmedencében, akár távolabbi országban

■


alkotó, magyar nemzetiségű, magyarul beszélő mérnöknek, tanárnak. A szakmai és civil szervezetek, oktatási intézmények képviselői olyan elismert, kreatív, jelenleg is tevékeny, az innovációt létrehozó kutatókat, feltalálókat, mérnököket és oktatókat jelöltek, akik a villamosenergia-ipar területén az elmúlt 5 évben kiemelkedően eredményes mérnöki munkát folytattak, kutatói teljesítményt nyújtottak, eredeti felfedezést tettek, vagy munkájukkal lehetővé tették, hogy tanítványaik maradandót alkossanak. Dr. Imecs Mária villamosmérnök, a Kolozsvári Műszaki Egyetem profes�szora, a SAPIENTIA Erdélyi Magyar

Tudományegyetem társult egyetemi tanára. A hajtástechnika és az ehhez kötődő teljesítményelektronika terén végzett nemzetközileg is elismert eredményes kutatómunkát. Dr. Imecs Mária innovatív szellemű kutató, aki Romániában a villamos gépek vezérlése és szabályozása terén 5 bejegyzett találmány és szabadalom társszerzője. A kutatótanárnő számos doktori disszertáció témavezetője volt az utóbbi években, ezeknek is köszönhetően sikerült továbbfejlesztenie és megvalósítania több innovatív ötletét. Dr. Dán András villamosmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem habilitált professzora. A BME Villamos Energetika Tanszék oktatási- és kutatási tevékenységének meghatározó egyénisége, előbbi elismeréseként Szent-Györgyi Albert díjjal tüntették ki. Dr. Dán András a villamosenergiahálózat elektromágneses tranziensei, a teljesítményelektronika alkalmazása a villamosenergia-rendszeren és a smart grid kutatások területén alkotott kiemelkedőt. Oktatási tevékenységének csúcspontja a tanszék PhD képzésének

irányítása, rendszeresen évente több hallgató témavezetője. A kuratórium kifejezetten olyan szakembereket keresett, akik teljesen új tudást hoznak létre, akiknek műszaki-szellemi alkotását eredményesen hasznosítják az iparágban, akik ismereteiket a gyakorlatban is alkalmazzák, és legfőképp akiknek látóköre messze meghaladja szűken értelmezett szakterületüket. Az MVM Gábor Dénes Energetikai Nemzeti Díj mindkét kitüntetettje olyan kutató-mérnök, aki egyben kiemelkedő oktató, és a jövő villamosmérnökeit képzi. (MVM Zrt. Kommunikáció)

Sajtóközlemény Könnyűzene, komolyan: a Man Doki Soulmates a MüpA-ban 2013.01.16.

Az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. valódi sztárparádét hozott a Művészetek Palotájába: Európa egyik legbefolyásosabb zenei producere, Leslie Mandoki több közeli barátjával és kollégájával „örömzenélt” a hazai közönségnek. Persze a magyar származású Mándoki László „hobbizenekarának” tagjai egytől-egyig világsztárok: olyan rockegyüttesek alapítói, mint a Cream, a Toto vagy az Emerson Lake & Palmer, illetve közismert szólóelőadók, mint Al Di Meola, Peter Maffay vagy Chaka Khan. „A nemzeti energetikai társaságcsoport fontos küldetésének érzi, hogy nem csak a gazdaságban, de a kultúrában is értéket teremtsen”, mondta Felkai György, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. kommunikációs igazgatója. „Eddig elsősorban a klasszikus zenére koncentráltunk, az MVM Koncertek hangversenysorozattal a komolyzene

hazai és külföldi klasszisait hoztuk el a magyar közönségnek. A Man Doki Soulmates februári fellépése több szempontból is mérföldkő: minőségi könnyűzenei koncert a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, ahol mára alapvetően a kulisszák mögött dolgozó, magyar származású világsztár a jazz és a rock csillagaival végre a hazai közönségnek is bemutatkozott, az őket megillető körülmények között, a világ egyik legjobb akusztikájú koncerttermében.” A hazánkban leginkább a korábbi Dzsingisz Kán formáció azonos című slágeréről ismert Mándoki László többek között Csupó Gábor világhírű

animátorral együtt hagyta el Magyarországot. A diszkó hanyatlása után visszatért a könnyűzene komolyabb ágához: szólólemezei mellett Európa egyik legendás stúdióját építette fel München közelében. Producerként olyan világsztárok lemezeit gondozta, mint Phil Collins, Lionel Richie vagy Jennifer Rush, a szintén dobos Collins kivételével mindegyikük albumain ütős hangszereken is közreműködött. Zenésztársai szerint ő „a magyar Quincy Jones”, aki már a dalok, ötletek kigondolásának pillanatában tudja, melyik szólamot ki játssza, és az hogyan szól majd. Különösen nagyra tartják azért, hogy a digitális zene korában továbbra is ragaszkodik a valódi hangszerekhez és az analóg stúdiótechnikához. Éppen ettől olyan gazdag, lélekkel teli minden Mandoki-felvétel. Az eredetileg a rockzene születésének ötvenedik évfordulójára létrehozott Man Doki Soulmates valódi supergroup: a rocktörténelem kiemelkedő alakjai játszanak együtt a közönség szórakoztatására. A budapesti koncerten Mandoki mellett fellépett Jack Bruce basszusgitáros (Cream), Bobby Kimball énekes (Toto), Greg Lake éne-


115

■


kes-gitáros (King Crimson, Emerson Lake & Palmer), John Helliwell szaxofonos (Supertramp), és a Manfred Mann´s Earth Band énekeseként ismertté vált Chris Thompson is. Színpadra lépett még a jazztrombitás Randy Brecker, a szaxofonos Bill Evans, a Magyarországra már-már hazajáró gitáros-legenda Al Di Meola, valamint Németország legsikeresebb énekes-dalszerzője, Peter Maffay és a funk-soul királynője, Chaka Khan is. (MVM Zrt. Kommunikáció)

Sajtóközlemény Az MVM bemutatja: 3x LGT 2013.02.01.

Az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. támogatásával rendhagyó koncertsorozat keretében, három egymást követő estén lépett fel a Locomotiv GT a budapesti Sportarénában. A magyar rocktörténelem meghatározó zenekara 42 éve alakult, több mint öt éve léptek fel utoljára önállóan. A tagok hatalmas bulira készülve február 15-16-17-én mindhárom este több mint 30 dallal szórakoztatták a nagyérdeműt. „Az MVM Csoport gazdasági súlyának megfelelő szerepet vállal a társadalmi célok megvalósításában, szellemi értékeink megóvásában, különös tekintettel a magyar kultúrára”, mondta Felkai György, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. kommunikációs igazgatója. „Az MVM a klasszikus zene mellett mindig is felkarolta az színvonalas egyedi magyar rockzenét, a társaság évek óta a Tabán Fesztivál főtámogatója, Demjén Ferenc vagy éppen Zorán művészetének elkötelezett szponzora. A LGT februári három napos maratoni fellépése egyedülálló produkció, hiszen az együttes még sosem játszott

116

2013/1-2 ■

az Arénában, amely – természetesen teltház előtt – még a legprofibb előadóművészeknek is komoly kihívást jelent.” Az egyedülálló, három egymást követő napra időzített buli – öt év kihagyás után – természetesen a zenészeknek is komoly kihívást jelentett, de már jó ideje hosszú órákon át próbáltak nap mint nap. Egy-egy fellépés legalább három órán át tartott, mintegy 30-40 dalt játszottak, hogy maradandó élményt nyújtsanak a rajongóknak. A számokat egy jelenleg 54-es szűkített keretből választották, a végleges dallista csak a koncertek előtti főpróbán állt össze. A díszletek között természetesen a zenekar nevéhez illő régi vasúti kellékek

is megjelentek. Az LGT különleges gitárversenyt is hirdetett Barta Tamás emlékére, amelynek győztese a több mint tízezres publikum előtt játszhatott az együttessel egy számot. Az LGT dalai egyszerre könnyedek, slágeresek, ugyanakkor kiemelkedően magas zenei nívót képviselnek. Belegondolni is nehéz, hogy mennyi örömöt, felszabadító élményt adtak dalaikkal több generáció zeneszerető rajongóinak. A Locomotiv GT több mint egy zenekar: karizmatikus jelenségei ők a magyar kulturális életnek. A Locomotiv GT 42 éve, 1971-ben alakult. A zenekar négy alapító tagja (Presser Gábor, Frenreisz Károly, Barta Tamás és Laux József) a kor élvonalbeli rock and roll-, illetőleg beatzenekaraiból érkezett. Az új csapat létrehozását az igényesebb muzsika iránti vágy, új utak keresésének szándéka motiválta, ahogy erre a Gran Tourismo rövidítés reflektál is a zenekar nevében. Az együttes megalakulásától óriási népszerűségnek örvend. Több tagcsere után 1977-re kialakult az LGT végleges, az Arénában is látható, hallható felállása: Presser Gábor, Somló Tamás, Karácsony János, Solti


János. A zenekar 13 nagylemeze mellett hét angol nyelvű albumot, 24 kislemezt, számos filmzenét és több zenés darabot készített, amelyek közül kiemelkedik a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, Déry Tibor azonos című kisregényének 1973-as musicalváltozata. Az LGT mindemellett számos szólóénekessel közös produkciót is jegyez, lemezeket készítettek többek között Zoránnak, Katona Klárinak, Kovács Katinak, Révész Sándornak. Zenei felkészültségüket, összhangjukat, szakmai elismertségüket jól mutatja, hogy az LGT-t mindig is „a zenészek zenekarának” tartották. A zenekar tagjai szólókarrierjük során is kimagaslót alkottak. (MVM Zrt. Kommunikáció)

Beszámoló a Visegrádi Országok Energetikai Együttműködése keretében 2012. október 4-én tartott konferenciáról „Visegrád Brand” – Mérnökök az energetikai együttműködésért A Visegrádi Csoport országai az Európai Unióban a többi tagországgal egyenlő jogú tagok, ami azt jelenti, hogy joguk van érdekeiket képviselni. A politikai vezetők felismerték: ahhoz, hogy érdekeiket érvényre is juttassák, össze kell fogniuk, fel kell építeniük egy „Visegrád Brand”-et. Különösen igaz ez az energetikára. Hosszú út vezetett a korábbi, évtizedekig a szovjet hálózattal együttműködő villamosenergia-rendszertől a Nyugat-európai rendszerrel szinkron üzemben járó és immár az egyesített regionális piacon való kereskedést lehetővé tevő rendszerig. Az átmenet műszaki feltételeit az érintett országok szakemberei, mérnökei teremtették meg. A villamosenergia-rendszer

■


mindig biztonságosan üzemelt, a szakemberek sikeresen védték ki például az emlékezetes nagy olaszországi és németországi üzemzavarok hatásait. Az útnak azonban még nem vagyunk a végén. Ahhoz, hogy a régió gazdasága élvezhesse az egyesített villamosenergia-piac előnyeit, közös erőfeszítésekkel el kell távolítani néhány akadályt. Távvezetékek építésével, a rendszerirányítók együttműködésének fejlesztésével, a szabályozási környezet összehangolásával erősíteni kell az integrációt. A V4 Csoport képviselőinek egyeztetett álláspontot kell képviselniük az egyesített európai hálózat üzemvitelének szabályozásában (pl. hálózati veszteségek el-

számolása, hurokáramlások problémái). El kell érni, hogy a régió országai ne szenvedjenek hátrányt az uniós fejlesztési források elosztásakor. A Connecting Europe Facility (CET) pénzalap tényleg európai és ne csak Nyugat-európai fejlesztéseket szolgáljon. A gázrendszerek esetében a fizikai és kereskedelmi feltételek alakulása nincs szinkronban a politikai integrációval. Az elmúlt évek ellátási zavarai felszínre hozták a problémákat. Ezen a területen különösem kitűnt a régió országainak egymásra utaltsága. Együttes és összehangolt lépéseket kell tenniük a fizikai infrastruktúra fejlesztésében (észak-dél irányú összeköttetések, energiatárolók létesítése). Meg kell teremtenünk a valóságos, integrált gázpiac kialakulásának műszaki és intézményi feltételeit. Közösen kell fellépni annak érdekében, hogy az EU energiapolitikájában és a fejlesztési források elosztásakor a térség ellátásbiztonsága megfelelő súllyal szerepeljen. A Visegrádi Csoport tagjainak össze kell hangolniuk véleményüket, és azt határozottan, egyenjogú partnerként kell képviselniük az olyan témákban, mint a nukleáris energetika, szén és

palagáz vagyonuk hasznosítása, vagy a földgázforrások diverzifikációja. A „Visegrád Brand” részévé kell tenni a régió mérnökeinek tudását, a mérnökképzés és a kutatás-fejlesztés lehetőségeit. Az energetikai fejlesztéseket úgy kell véghezvinni, hogy azok a térségben növeljék a foglakoztatást és a hozzáadott értéket. Mindezek a kérdések kerültek terítékre a Magyar Mérnöki Kamara szervezésében, a Duna Palotában rendezett „Energetikai együttműködés a V4 országokban: harmonizáció, hálózati kapcsolatok, ellátásbiztonság” című nemzetközi konferencián. (Mayer György, újságíró) A konferencián elhangzott egyes előadások rövid tartalmát Kacsó András, az MVM Partner Zrt. vezérigazgatói főtanácsadója foglalta össze Kovács Pál, az Nemzeti Fejlesztési Minisztérium klíma- és energiaügyért felelős államtitkára kifejtette, hogy az EU által kitűzött kibocsátás csökkentési célok eléréséhez hozzájárul a megújuló energia részarányának növelése, bár hatása nem elegendő. A zöldenergia nagyarányú felhasználása nehezen kezelhető feladatokat jelent a villamos energia rendszer biztonságos üzemeltetése és a folyamatos energiaellátás szempontjából. A nukleáris energiára úgy kell tekinteni, mint az energia tiszta, megbízható és megfizethető forrására. Úgy vélekedett, hogy meg kell őrizni a tagállamok szerepét az energiamix megállapításában. Dr. Kaderják Péter, a Regionális Energiagazdasági Központ igazgatójának véleménye szerint a piac meghatározó szegmense a szabályozott spot piac, amelynek árviszonyai erősen befolyásolják a jellemző piaci árat. Szerinte a piaci árra kizárólag a piaci viszonyok hatnak. A gázzal kapcsolatosan is azt

sugallta, hogy a gázár kizárólag a piaci viszonyok alakulásának függvénye. Végezetül megjegyezte, hogy a 2050-re meghatározott dekarbonizációs célkitűzést túlzottnak tartja, ezzel kapcsolatban túltámogatás van. Félti a piacot a dekarbonizáció torzító hatásától. Alena Žakova, igazgató, Szlovák Gazdasági Minisztérium: Szlovákia energia biztonságáról beszélt, különös tekintettel a földgázra. Tömören felsorolta az ország jellemzőit, majd sorba vette az egyes területeket, kifejtve az ország energia politikáját, kiemelve a nukleáris energia jelentőségét. Hosszan beszélt a „Transgas” vezetékről, amely jelenleg nemcsak az

ország igényét elégíti ki, hanem keletnyugati tranzit útvonalként is szerepet játszik. Részletezte a legutóbbi gázkrízis tanulságait, melynek hatására új kapcsolatokat építenek ki Ausztriával, Csehországgal és Magyarországgal. Röviden bemutatta az észak-déli interkonnektor vonalvezetését. A Balti tengertől induló gázvezeték rendszer a Magas-Tátra nyugati oldalán lépi át a szlovák határt, szorosan a cseh határ mellett halad kialakítva a cseh kapcsolatot. Pozsony fölött az osztrák határnál csatlakozik egyrészt a Baumgarteni csomóponthoz, másrészt a Transgas vezetékhez. Ez azt jelenti, hogy a keleti országrész, ahol az ellátási probléma volt, nem kap megerősítést, csupán a magyar csatlakozás révén könnyebbedhet a helyzet. Megemlítette, hogy a villamos energiával kapcsolatban két új csatlakozás: Bős-Gönyű és Rimaszombat-Sajóivánka kiépítéséről született döntés. Dr. Stróbl Alajos, MAVIR Zrt. tanácsadó: Az előadó az európai erőműépítésekről beszélt aggregált formában. Miközben az energiaigény alig-alig nő, jelenleg főleg gáz, szél és naperőművek épülnek.


117

■


Az egyes országok (Németország, Oroszország, Franciaország) célkitűzéseinek rövid bemutatása után ismertette a költségbecsléseket, kockázatokat, végül az alábbi megállapításokat tette: n Sok a teljesítőképesség és több okból nehézkes a beruházási folyamat. n Később várható a szénerőmű terjedése, majd atomerőművek épülnek döntően a meglévők helyettesítésére. n Létre kéne hozni a kapacitás piacot. n Fontos lenne az egységes energiapiac. n Nem szabad igénynövekedéssel számolni. Jacques de Jong, főmunkatárs, Clingendael International Energy Prog ramme: Azt elemezte, hogy a kocká zatviselés, illetőleg annak egyes részei kihez köthetők: szolgáltatóhoz, fogyasztóhoz, kormányhoz, parlamenthez, EUhoz. Elemezt a politikai felelősséget, majd kitért az egyes energiaforrások arányára, szerepére. Ismertette a stratégiai célkitűzéseket, a piaci integráció szerepét és a hálózati gondok látványos növekedését. Végül megállapította, hogy nem elég a stratégia, hanem újra kell gondolni a piac tervezését és a jövőben szükséges fejlesztéseket. A „Kerekasztal beszélgetés” moderátora Dr. Orbán Anita, energiabiztonságért felelős utazó nagykövet volt a Külügyminisztériumból, résztvevői: J. de Jong, Zsigri Mónika (Európai Bizottság Energiaügyi Főigazgatósága), Frank Umbach (Atlantic Council Energy and Environmental Programme), dr. Stróbl Alajos, Alena Žakova. A kerekasztal beszélgetés a piacokról, energiapolitikáról, beruházásról, a stratégiák egyeztetésének nehézségéről szólt. Finoman újra megemlítették a piacok újraszervezésének szükségességét. Aggódtak a hálózaton esetleg bekövetkező kaszkád bomlások hatásától, melyek a szomszéd országokra is kiterjedhetnek (főleg Németországból eredően). Többször

118

2013/1-2 ■

kiemelték az EU 2050-re vonatkozó célkitűzéseit. Dr. Stróbl Alajos hozzászólásából érdemes kiemelni, hogy véleménye szerint sokkal óvatosabban kellene tervezni a jövőt, nem célszerű egységes elvárásokat megfogalmazni az egyes tagállamokkal szemben, hiszen nagyon nagyok a különbségek. Helyette szorgalmazná a verseny mellett az egyeztetéseket, kölcsönös segélynyújtásokat, melyek igazi fejlődéshez, a társadalmi jóléthez vezetnek és nem a GDP mutatókat hajszolják. Rámutatott arra is, hogy a hosszú távra történő kitekintéseket fenntartással kell fogadni, és inkább az integrált és rugalmas mérnöki–közgazdasági gondolkodást kell előtérbe helyezni. Vojuczki Péter, okleveles bányamérnök: előadásában a szénfelhasználás növelését kívánta ösztönözni, elsősorban a tekintélyekre való hivatkozásokkal. Dicsérte Szlovákiát a barnaszén tüzelésű Vojani Erőmű és a barnaszén bányászat fenntartásáért, ahol a kiadott villamos energia önköltsége 105 €/MWh. Azzal érvelt, hogy a szél és napenergia sokkal többe kerül. Felvetette 250-300 MW-os, barnaszén tüzelésű blokkok, valamint lignitbázison Toronyba, Bükkábrányba, Kápolnára, Nagyrédére 1000 MW fölötti erőművek létesítését. Nagy Sándor, MVM Zrt. termelési vezérigazgató-helyettes: a magyar nukleáris fejlesztésről beszélt, kiemelve hogy nem bővítésről, hanem kapacitás pótlásról van szó, hiszen a meglévő és az új erőmű csak pár évig üzemel párhuzamosan.. Rögzítette, hogy az új blokkoktól 50-100 % közötti terhelés változtatási képességet várnak el. Végül röviden ismertette a reális beruházási variációkat. Dr. Balogh László, a Magyar Megújuló Energia Szövetség elnöke: együttműködést javasolt a különféle szakterületek között. Szerinte nemcsak energia


politikáról kell beszélni, hanem kapcsolódó innovációról, vidékfejlesztésről, stb. Jellemző példaként elmondta, hogy annak idején a fölöslegessé vált fegyvergyárakat állították át szélerőmű tornyok gyártására. Rátért az EU harmadik energia csomagjára. Röviden elemezte a fő célkitűzéseket. Hiányolta, hogy a kapcsolódó direktíva jogi honosítása lassan halad. Martin Palkovsky, CEPS a.s. Energy Markets Development: Ismertette a Market Coupling történetét, a további bővülés lehetőségeit. Finom részleteket is érzékeltetett előadásában. Beszámolt a gondokról is, különösen a nem tervezett áramlások mértékének növekedéséről.

Tihanyi Zoltán, MAVIR Zrt. üzemviteli vezérigazgató-helyettese előadásában pótolta Konrad Purchala elmaradt előadását is, amely a legutóbbi lengyelországi hálózati zavarok kezelését taglalta. Ismertette a közös projekteket, a Market Coupling tapasztalatait. Kitért az Okos Mérés Pilot Projektre, amelyen elsősorban a meglévő hálózatok „okosabb” kihasználását értette. Kitért a Storage mintaprojektre is, melynek keretében lokális villamos energia tárolókat kívánnak a hálózatra elhelyezni, a hálózat rugalmatlanságának oldása érdekében. A regionális együttműködés aktuális és igen fontos terepe a hálózati zavarok közös leküzdése. Ezek leggyakoribb, sajnos ma már tipikus kiváltó eseménye a megújuló energiaforrások teljesítményében bekövetkező előre nem jelzett ugrásszerű változás. Ezek hatására lokális túlterhelődések lépnek fel, nemcsak a német hálózatban, hanem pl. a lengyelben is. Az elhárítás során nagyon bonyolult helyzetben, gyorsan kell határozott döntéseket hozni, nagy az esélye a személyzet hibázásának, ezért előre kidolgozott eljárásrend és

■


döntés előkészítés, valamint nemzetközi együttműködés szükséges. Tilesch Péter, a Magyar Energia Hivatal Villamosenergia- és Távhő Felügyeleti, Szabályozási Főosztály vezetője: A MEH képviseletében a végfogyasztókkal kapcsolatos célkitűzéseket ismertette. Dr. Balogh György, Olajterv Zrt. vezérigazgató: Plasztikusan bemutatta a különféle gáztárolók tulajdonságait és szerepüket az ellátás biztonságban. Jól áttekinthető táblázatok segítségével elemezte a V4 országok és más környező országok tároló helyzetét. A V4 országok összefogása az ellátás biztonság érdekében komoly előnyt jelenthetne.

Elmondta, hogy Magyarország úttörő szerepet játszott a stratégiai gáztározók kiépítésében európai viszonylatban is. Az ország ellátás biztonsága lényegesen javult a megfelelő tárolók beépítésével. Csallóközi Zoltán, Magyar Mérnöki Kamara, Gáz- és Olajipari Tagozat elnöke: A régió gázellátásnak kérdéseiről tartott előadást. Röviden ismertette a világ jelenlegi készleteit, rámutatva azok egyenlőtlen eloszlására. Az igényekben a válság különféle eloszlásban jellemzően 6-7 % csökkenést okozott. Az egyes országok import függősége, biztonsága, vezetékekkel való ellátottsága rendkívül eltérő. Lényeges fejlemény az Észak-Déli gázkorridor kialakítása, mely – lényegében több csővezeték felhasználásával – az Északi-tengeri és az Adriai LNG terminálokat köti össze úgy, hogy a gázáramlás iránya változtatható. A közeli, Oroszországgal kötendő szerződés szempontjából ez a fejlesztés lényeges. Végül elemezte és összehasonlította a Nabucco, a Déli Áramlat, valamint LNG források előnyeit és hátrányait. (Kacsó András, MVM Partner Zrt.)

A Paksi Atomerőmű zrt. hírei Átadták a Wigner Jenő-díjat Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. és a Magyar Tudományos Akadémia által alapított Wigner Jenő-díjat a Magyar Tudomány Napja keretében rendezett ünnepségen, 2012. november 5-én az MTA székházában adták át. A Magyar Tudomány Napján Pálinkás József, az akadémia elnöke nyitotta meg az egész hónapos rendezvénysorozatot, melynek budapesti és vidéki programjain világhírű magyar kutatók, kivételesen tehetséges tudósok mutatták be kutatási eredményeiket és számoltak

be arról, hogy mi várható az új ismeretek nyomán. Az akadémia elnöke szerint a tudomány idei ünnepének az a legfontosabb küldetése, hogy tisztázza azokat a fogalmakat és értékeket, amelyek saját jövőjét és felelősségét is meghatározzák. „A tudomány elsősorban lehetőség. Nem nyújt gyorssegélyt és nem ad mindig egyértelmű választ” – figyelmeztetett beszédében. Az elnöki megnyitó után adták át azokat a tudományos elismeréseket, amelyeket hagyományosan a tudományünnep nyitónapján osztanak ki, így a Winger Jenő-díjat is. A Wigner Jenő-díjat az MTA és a Paksi Atomerőmű hozta létre 1999ben azon szakemberek, kutatók munkájának elismerésére, akik a magyar nukleáris energetika és fizika terén tevékenységükkel maradandót alkottak. Az idei évben Bencze Gyula, az MTA

Wigner Kutatóközpont Részecske- és Magfizikai Intézet professor emeritusa, a fizikai tudomány doktora részesült Wigner Jenő-díjban . Bencze Gyula az MTA tagja, szakterülete az elméleti magfizika, sokrészecske szóráselmélet. Kutatási témái: Atomi ütközések elmélet, Atommag-reakciók elmélete, sokrészecske kvantum szóráselmélet, Coulomb soktesti probléma.

Tolna Megyei Prima Díj A 2012. évi Tolna megyei Prima Díj és az Év vállalkozója elismerés ünnepélyes díjátadó gálaestjét 2012. november 23-án tartották Szekszárdon a Garay

János Gimnázium dísztermében. A rendezvényen az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. képviseletében Hamvas István vezérigazgató és dr. Kovács Antal kommunikációs igazgató vett részt és adta át a díjakat. A Magyar Zene kategóriában a Bogyiszlói Zenekar, Magyar Irodalom terén Kiss Pál István, a Magyar Sportért kategóriában Horváth Ferenc nyerte el a Tolna megyei Prima díjat. Az országos Prima Primissima Díj megyei változatát, a Prima Díjat az országos díj 2003-as alapítását követően hozták létre Tolna megyében. Az erkölcsi értékén túl egymillió forint jutalommal járó elismerést évente a Magyar Zene, a Magyar Irodalom és Magyar Sportért kategóriában ítélik oda. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) Tolna Megyei Szervezete által rendezett díjátadó főtámogatója a Paksi Atomerőmű.

Kiadták az 1. blokk üzemidőhosszabbítási engedélyét Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. 2012. december 18-án hivatalosan is megkapta az Országos Atomenergia Hivatal az mvm magyar villamos mûvek közleményei ■ 2013/1-2

119

■


(OAH) engedélyét, amelynek értelmében – az évek óta sikeresen végzett előkészítő és megalapozó munka eredményeként – további húsz évig, 2032-ig működhet az atomerőmű I. blokkja. „Fontos és felelősségteljes pillanat ez, azért dolgoztunk az üzemidő-hosszabbítási programon több mint egy évtizeden keresztül, hogy továbbra is biztosítani tudjuk az ország villamosenergia-igényének közel 40 százalékát, mégpedig a legalacsonyabb áron. Az engedély ellátás-biztonsági és nemzetgazdasági szempontból is egyaránt kiemelt jelentőséggel bír. Minél több áramot tudunk termelni Pakson, annál kevésbé függünk az importtól, és ha magasabb az álta-

lunk olcsón előállított áram részaránya a termelésben, akkor a fogyasztókra, végfelhasználókra is kisebb teher hárul. A Paksi Atomerőmű természetesen a jövőben is azt a biztonsági filozófiát követi, amelynek eredményeként sikeresen helyt álltunk a tavaly lezárult célzott biztonsági felülvizsgálaton is, és amelynek a hatóság mostani engedélyét is köszönhetjük. A majd’ húsz éve zajló, folyamatos biztonságnövelő programnak köszönhetően, a paksi blokkok mindenben megfelelnek a nemzetközi gyakorlatban ma alkalmazott feltételeknek” – mondta Hamvas István, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója. Az atomerőmű az egyéb, hagyományos erőművekhez képest környezetkímélőbb, mivel működése során nem bocsát ki üvegházhatást kiváltó gázokat. Pusztán azzal, hogy az I. blokk tovább üzemelhet, a magyar erdők éves oxigéntermelésének egynegyedét spóroljuk meg évente a következő húsz esztendőben. Az OAH határozata kimondja, hogy: „A kérelmező rendelkezik a biztonsági funkciót ellátó rendszerelemek, szerkezetek állapotának fenntartását biztosító programmal, és e tevékenységet végzi,

120

2013/1-2 ■

így biztosítható az 1. blokk további 20 éves biztonságos üzemeltetése”. Az atomerőműben 12 éve kezdték el a blokkok üzemidő-hosszabbításának előkészítését, felhasználva a műszakitudományos ismereteket, az üzemeltetés tapasztalatait, a mértékadó külföldi ipari gyakorlatot és a nemzetközi szervezetek ajánlásait. Az atomerőmű szakemberei a másik három blokk esetében is készülnek már a további működtetéshez szükséges engedélyek megszerzésére. Legközelebb a II. blokk esetében lesz aktuális a hos�szabbítás, 2014-ben.

Lezárult a stressz-teszt A Fukushima Daiichi Atomerőműben bekövetkezett baleset után 2011. március 25-én az Európai Unió Tanácsa arra a következtetésre jutott, hogy az Európai Unióban található atomerőműveket átfogó biztonsági felülvizsgálatnak kell alávetni, értékelve az üzemeltetés kockázatát és nyilvánossá téve a teljes folyamatot. A felülvizsgálat magyarországi elnevezése a célzott biztonsági felülvizsgálat (cbf), köznyelven a stressz-teszt. A célzott biztonsági felülvizsgálat értékelése alapján az engedélyes Paksi Atomerőmű számos javító intézkedést javasolt a biztonsági tartalékok növelése érdekében, amelyek további előkészítést igényeltek. Az OAH részletes akcióterv elkészítését rendelte el, mely tervet az Atomerőmű 2012. június 27-én nyújtotta be hatósági felülvizsgálatra, a hatóság pedig 2012. december 18-án határozatban rendelte el a hatósági értékelés eredményeként előálló intézkedések végrehajtását. Az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) HK 5589 számú határozatával lezárta a célzott biztonsági felülvizsgálat során az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. által készített jelentés felülvizsgála-


tára és értékelésére vonatkozó eljárását. A hivatal határozata a hatóság weboldalán mindenki számára megismerhető (http://www.oah.hu).

Kiemelkedő termelési és gazdasági eredménnyel zárta a 2012-es évet a Paksi Atomerőmű Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. a hagyományoknak megfelelően idén is megtartotta évindító sajtótájékoztatóját. Az eseményen Baji Csaba, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. elnökvezérigazgatója, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Igazgatóságának elnöke és Hamvas István, az MVM Paksi Atom-

erőmű Zrt. vezérigazgatója ismertette az elmúlt év eredményeit és az idei év célkitűzéseit. A rendezvényre 2013. február 7-én a Magyar Tudományos Akadémia klubjának könyvtártermében került sor. A sajtó és média képviselőit dr. Kovács Antal, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. kommunikációs igazgatója köszöntötte. A nemzetközi biztonsági felülvizsgálatokon jelesre vizsgázott az MVM Paksi Atomerőmű Zrt., és a legszigorúbb biztonsági előírások betartása mellett rekordnak számító termelési eredményt ért el tavaly. 2012 a biztonság és a gazdasági versenyképesség terén is a társaság történetének legsikeresebb éve volt. Az üzemidő-hos�szabbítás kapcsán – miután tavaly az 1. blokk már megkapta a szükséges engedélyeket – az idei évben a 2. blokk engedélykérelmének előkészítése és benyújtása lesz az atomerőmű egyik legfőbb feladata. „Az MVM Csoport legjelentősebb energiatermelője, a Paksi Atomerőmű tavaly a legszigorúbb biztonsági előírások betartása mellett teljesítette a maga elé tűzött célokat mind bizton-

■


Hamvas istván vezérigazgató, baji csaba, az igazgatóság elnöke és dr. kovács antal, kommunikációs igazgató az mvm paksi atomerőmű zrt. sajtótájékoztatóján

sági, mind gazdasági szempontból.” – mondta Baji Csaba, az MVM Paksi

Atomerőmű Zrt. Igazgatóságának elnöke, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. elnök-vezérigazgatója. „Az Európai Unió által elrendelt Célzott Biztonsági Felülvizsgálat zárójelentésének független felülvizsgálata is bizonyította: a Paksi Atomerőmű biztonsági szempontból Európa egyik legjobban megfelelt erőműve. A több mint húsz éve folyó biztonságnövelő programoknak köszönhetően, a paksi blokkok ma már közel egy teljes generációval modernebbek a nyolcvanas évekbeli, új állapotuknál. Ezek a tények és a lakosság folyamatos, több mint háromnegyedének támogatása lehetővé teszi, hogy az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. a tervezett üzemidejüknél húsz évvel tovább üzemeltethesse az atomerőművi blokkokat.” Az atomerőmű eddigi történetének legjobb termelési eredményével zárta a 2012. évet: tavaly 15 793 GWh-val járult hozzá a hazai villamosenergiatermeléshez. A kiemelkedő eredmény nagyban köszönhető a létesítmény közel 90%-os teljesítmény-kihasználtságának, amellyel az erőmű részaránya 45% fölé emelkedett a magyar villamosenergia-termelésben.

„A sikerek a fegyelmezett üzemvitelnek, a jól tervezett és kivitelezett

karbantartásoknak, átalakításoknak köszönhetőek. A nemzetközi szervezetek elismerő nyilatkozatai az ellenőrzésekről, felülvizsgálatokról és az 1. blokk üzemidő-hosszabbítási kérelmének pozitív elbírálása az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) által, mind azt bizonyítják, hogy az atomenergia hazai alkalmazása nemcsak környezetkímélő és gazdaságos, hanem biztonságos módja is a villamosenergia-termelésnek” – foglalta össze előadását Hamvas István, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója. A társaság vezetői arról is beszámoltak, hogy az erőmű az elmúlt esztendőben is megfelelt minden vele szemben

támasztott környezeti elvárásnak. Klímavédelmi szempontból pedig továbbra is nélkülözhetetlen az atomenergia, hiszen működése nem jár szén-dioxid kibocsátással, így üzemeltetése ebben is megfelel a fenntarthatóság követelményeinek. A paksi blokkok évente 2 millió ember oxigénszükségletét, vagyis a magyar erdők éves oxigéntermelését takarítják meg azáltal, hogy nem bocsátanak ki üvegházhatást kiváltó gázokat. A tájékoztató munka egyik fontos mérföldköve volt, hogy tavaly nyílt meg Pakson az Atomenergetikai Múzeum, amely igényes részletességgel mutatja be a létesítmény múltját és jelenét, működésének elméletét és gyakorlatát.

A Tájékoztató és Látogató Központot pedig 10%-kal keresték fel többen tavaly, mint az azt megelőző esztendőben. Az ilyen jellegű ismeretterjesztéssel is a vállalatcsoport egyik tervezett beruházásának, az atomerőmű bővítésének társadalmi elfogadottságát kívánják segíteni. Az idei év legfontosabb feladatai között szerepel a 2. blokk üzemidőhosszabbítására vonatkozó engedélykérelem előkészítése. Ennek a blokknak az esetében 2014-ben jár majd le az eredetileg tervezett 30 éves üzemidő, így a további üzemeltetéshez szükséges dokumentumokat ez év végéig nyújtják be az OAH-hoz. Emellett a Célzott Biz-

1. ábra Társadalmi elfogadottság


121

■


tonsági Felülvizsgálat alapján elhatározott további fejlesztések kivitelezése, és az úgynevezett tokozott üzemanyagok, tehát a speciális kezelést igénylő fűtőelemek elszállításának előkészítése is az idén lesz aktuális. A legfrissebb közvélemény-kutatásokból egyébként kiderült, hogy a magyar lakosság háromnegyede, tehát 75%-a ért egyet azzal, hogy hazánk egy atomerőmű segítségével gondoskodik a villamosenergia-ellátásról. „Ön egyetért-e azzal, hogy Magyarországon működik atomerőmű?” kérdésre adott válaszok az 1. ábrán láthatók. Az eddigi legjobb termelési érték A Paksi Atomerőmű Zrt. 15793,0 GWh villamos energiát termelt 2012-ben. Ebből a termelési értékből az 1. blokk 3988,2; a 2. blokk 3770,9; a 3. blokk 4035,4; a 4. blokk 3998,5 GWh-val vette ki a részét. A termelési értéket tekintve a 2012. év kiemelkedőnek számít, mivel az erőmű történetének legnagyobb termelési eredményét sikerült elérni. A korábbi évekkel összehasonlítva, a termelési rangsorban most az 1. helyet a 2012. év, 15793,0 GWh-s, a 2. helyet a 2010. év, 15760,6 GWh-s, a 3. helyet a 2011. év foglalja el, 15685,0 GWh-s termeléssel. Az 1. blokk első párhuzamos kapcsolása óta az erőmű által termelt összes villamos energia mennyisége 2012. év végére meghaladta a 382,6 TWh-t.

villamos energia mennyisége 2012 végére meghaladta a 382,6 TWh-t. n Fegyelmezett üzemvitel, jól tervezett és kivitelezett karbantartások, átalakítások n Eredményes WANO (World Asso ciation of Nuclear Operators ) vizsgálat n Az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) az 1. blokk üzemidő-hos�szabbítására irányuló engedélykérelmet befogadta és az üzemeltetési engedélyt 20 évre megadta n A Célzott Biztonsági Felülvizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a Paksi Atomerőmű megfelel a legszigorúbb európai biztonsági aján-

n Növekvő az érdeklődés a Tájékoztató

és Látogatóközpont iránt. n 2009 óta közel 134 ezren tekintették meg a tájékoztató kamiont. n 2012-ben a Jövőnk Energiája Térségfejlesztési Alapítvány félmilliárd forint támogatás odaítéléséről döntött, 3 kistérség közel félszáz pályázatát támogatta. A támogatások közvetett módon ötmilliárd forintnyi fejlesztést generálnak az érintett térségekben. 2013. évi célkitűzések n A

blokkok biztonságos és gazdaságos üzemeltetése n Versenyképesség fenntartása

lásoknak n Az Európai Unió szakértői a 2012 tavaszán tartott kölcsönös nemzetközi felülvizsgálat során megállapították, hogy a magyar felülvizsgálat kellően alapos, valamint az elhatározott intézkedéseket megfelelőnek tartották n Atomenergetikai Múzeum nyílt Pakson.

n Rendelkezésre

állás további javítása n Az üzemidő-hosszabbítás végrehajtásának folytatása n A 2. blokki üzemeltetési engedélykérelem benyújtása n Biztonságnövelő átalakítások, CBF javító intézkedések feladatai n A 2. blokkon tárolt tokozott üzemanyag szállításra történő előkészítése

2. ábra az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. részaránya (Országos adatok)

A 2012. év eredményei n Terven

felüli, kiemelkedő termelési és gazdasági eredmény n Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. blokkjai 2012-ben 15 793 GWh villamos energiát termeltek. n 19,329 Mrd forint befizetése a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba n Az 1. blokk első párhuzamos kapcsolása óta az erőmű által termelt összes

122

2013/1-2 ■

1. táblázat A Paksi Atomerőmű 2012. évi üzleti terv alakulása

2011. évi tény

Megnevezés

2012. évi tény

Változás %

Villamosenergia-termelés

GWh

15.685

15.793

100,7%

Értékesítés nettó árbevétele

Mrd Ft

174,6

184,2

105,5%

1 kWh-ra jutó villamosenergia-árbevétel

Ft

11,66

12,28

105,3%

Teljesítmény-kihasználási tényező (erőmű átlag)

%

89,53a

89,9

100,4%


■


n Cél a nukleáris biztonság mindenko-

ri elsődlegessége mellett, optimális költségszinten és műszakilag megalapozottan a lehető leghosszabb ideig történő villamos energia termelése.

Családbarát munkahely a Paksi Atomerőmű „Boldog ember az, aki örömmel indul munkába, s még boldogabb az, aki örömmel indul haza is onnan!” – hirdette a felirat az Emberi Erőforrások Minisztériumában, a Családbarát Munkahely Pályázat díjátadóján. A pályázat eredményhirdetésére

2013. január 21-én került sor az Emberi Erőforrások Minisztériumában, ahol Soltész Miklós szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkár köszöntötte a díjazott munkahelyek képviselőit. A Paksi Atomerőmű pályázata is elismerésben részesült, és a kitüntető cím elnyerésével együtt a támogató 1 millió forint vissza nem térítendő támogatást ítélt meg. A 2012 őszén kiírt pályázat célja olyan családbarát munkahelyek kialakítását és fejlesztését megvalósító munkahelyi programok támogatása, amelyek elősegítik a munka és magánélet összeegyeztetését, a családi, magánéleti és munkahelyi kötelezettségek összehangolását. A pályázatot négy kategóriában hirdették meg: nagyvállalatok, kis- és közepes vállalatok, valamint költségvetési intézmények számára. A felhívásra a Paksi Atomerőmű is benyújtotta pályázatát, amelyben a szervezeti adatok mellett ismertetni kellett azokat a családbarát, a munka és a családi élet összeegyeztetését támogató politikákat, intézkedéseket, programokat, amelyek a gyakorlatban működnek társaságunál. A pályázat harmadik és leglényegesebb eleme a megvalósítandó családbarát in-

tézkedések részletezése, és a programok megvalósítására készített költségvetés volt. Az Atomerőmű pályázatában első helyen szerepelt a bábkészítő és bábjáték akadémia megszervezése. A másik tervezett program az Egészségkuckó tavaszi gyermektábor.

Együttműködés a megye fejlődéséért Területfejlesztési célok megvalósítása érdekében köttetett az az együttműködési megállapodás, amelyet január 17-én írt alá Pakson dr. Puskás Imre, a Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke és Hamvas István, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója. Az együttműködés kezdeményezője a Tolna Megyei Önkormányzat, amely 2012. január 1-jétől projektgazdaként komoly szerepet vállal fel a területfejlesztésben. A közös munkának aktív részese lesz az Atomerőmű. A múlt évben elkezdett helyzetfeltárást február 28-ig elkészítendő területfejlesztési koncepció követte. Dr. Puskás Imre a megállapodás aláírásakor tartott sajtótájékoztatón elmondta, hogy a területfejlesztési célok megvalósításában számítanak az MVM Paksi Atomerőmű Zrt., mint a megye legjelentősebb gazdasági társaságának közreműködésére. Olyan területfejlesztési koncepciót és programot kívánnak kidolgozni, amely 2014-től a legkedvezőbben kezeli a gazdasági fejlesztésre fordítható összegeket. Arra törekednek, hogy a fiatalok a megyében találjanak munkalehetőségeket, itt telepjenek le, alapítsanak családot és alakítsanak ki megfelelő egzisztenciát. Hamvas István tájékoztatójában kiemelte, hogy az erőmű üzembe helyezése során idetelepült és az erőműben

dolgozó emberek magukénak érzik Tolna megyét. Az Atomerőmű számára is fontos, hogy fejlődjön a régió. Ezért is vették örömmel a megkeresést, és maximális segítséget adnak a koncepció készítése és megvalósítása során. Az Atomerőmű több területen nyújtott eddig is támogatást, mint például a Duna-Mecsek Területfejlesztési Alapítvány és a Jövőnk Energiája Térségfejlesztési Alapítvány által. Ez a segítség megtízszerezte azt a tőkét, ami a megyébe érkezett. Szintén a fejlődést szolgálta – több mint 26 éves működése során – az Energetikai Szakközépiskola is, hisz sok olyan szakembert képzett, akik ötleteikkel, gondolkodásukkal, döntéshozásaikban nagyban segíthetik a megye fejlődését.

Művészetpártolói elismerés az Atomerőműnek Három Tolna megyei civil szervezet által alapított „A Tolna megyei művészetért” plakett elismeréssel jutalmazták a Paksi Atomerőmű művészetpártoló tevékenységét. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége tolnai csoportja, a Kézjegy Tolnai tollforgatók Klubja és a Bárka Művészeti Szalon közös elismeréseit, a Mözsi-Szabó István grafikájának felhasználásával készült ezüst plaketteket 2013. január 22-én adták a szekszárdi zeneiskola hangversenytermében. Az idén négy alkotó, Gacsályi József író, költő, Sebestyén István székely mesemondó, Zsiros Ari festő, művészetszervező, Német Tibor művész-tanár, és egy művészetpártoló, a Paksi Atomerőmű részesült a díjban. A díjátadásakor elhangzott, hogy az Atomerőmű, mint Tolna megye kulturális életének legjelentősebb támogatója kapta az elismerést. A cég komoly segítséget nyújt az egyéni alkotók és az


123

■


alkotóközösségek munkájához, szponzorálja kiadványok, köztéri alkotások létrehozását, előadások, koncertek és kiállítások megvalósítását. Az ünnepségen külön kiemelték, nagy elismeréssel szóltak az Atomenergetikai Múzeum létrehozásáról, mellyel a megye turistákat vonzó látványosságainak sorát az erőmű ezzel az ipartörténeti unikummal gazdagította. (Összeállította: Lovászi Zoltánné, az Atomerőmű újság főszerkesztője)

az mvm ovit zrt. hírei Az MVM OVIT Zrt. az E.ON Németország egyik legnagyobb acélszerkezet-beszállítója 201314-ben Az MVM OVIT Zrt. mint az E.ON Németország minősített acélszerkezetbeszállítója az elmúlt évek során már sikeresen teljesítette az óriáscég számos, acél távvezetékoszlopok gyártására és szállítására vonatkozó megbízatását. Az eddigi beszállítói feladatok sikeres kivitelezése alapján az E.ON 2013-ban minden eddiginél nagyobb bizalmat szavaz az MVM OVIT Zrt.-nek: az idei évre tervezett távvezeték-építési projektjeihez felhasználandó összes acélszerkezet-mennyiségből (11 018 tonna) a megküldött keretszerződés szerint 4 035 tonna acélszerkezet gyártásával bízzák meg a társaság gödi acélszerkezet-gyártó üzemét. A keretben foglalt teljes mennyiség lehívása a német vállalat projektjeinek függvényében történik. Ez hatalmas volumennövekedést jelent az elmúlt évekhez képest. Mindez azért is nagy siker, mert az E.ON minősített beszállítói státuszának megszerzését hosszadalmas, több évig zajló előminősítési eljárás előzi meg, majd ezek után is minden évben óriási a verseny az egyes beszállítók között. Az ajánlatok

124

2013/1-2 ■

bekérése után, versenytárgyaláson zajló eljáráson az idei acélszerkezet-gyártási mennyiség elnyeréséért 13 cég indult, amely cégek által adott ajánlatok kiértékelése után ítélte oda az E.ON az MVM OVIT Zrt.-nek a tetemes nagyságú, az összes mennyiség csaknem felét kitevő beszállítói tételt. Az eddigi együttműködés és az idei megbízatás alapján az MVM OVIT Zrt. arra számít, hogy a németországi társaság számára általa gyártandó acélszerkezet mennyisége a jövőben még tovább növekedhet. Háttér-információk: Az MVM OVIT Zrt. – a nemzeti energiaszolgáltató MVM Csoport tagvál-

lalata – gödi telephelyén működteti Magyarország egyik legkorszerűbb acélfeldolgozó üzemét, amelynek ma már európai rangja is megalapozott. Az üzem évi mintegy 12–15.000 tonna kiváló minőségű, beépítésre kész, duplex felületvédelemmel ellátott fémszerkezet előállítására képes. Az MVM OVIT Zrt. hazai és külföldi vállalkozásaihoz szükséges összes acélszerkezet ebben a gyártóüzemben készül. A társaság 40 évvel ezelőtt kezdte meg acélszerkezet-gyártói tevékenyséAz E.ON Németország számára 2012-ben gyártott távvezetékoszlop


gét, amely üzletága azóta is töretlenül fejlődött és fejlődik. Napjainkban az acélszerkezeti gyártóüzem fő tevékenységet az egyedi és kis- és nagyszériás, csavarozott, illetve hegesztett acélszerkezetek gyártása és felületvédelme jelenti. Az itt készülő acélszerkezetek közel fele duplex vagy hagyományos felületvédelemmel ellátva kerül ki az üzemből. A gyártóüzemben általános középnehéz acélszerkezetek készülnek, így például 120–400 kV-os rácsos szerkezetű távvezetékoszlopok, alállomási acélszerkezetű portáloszlopok és gerendák, térvilágítást tartó acéloszlopok, távközlési hálózatok acéloszlopai, épületacél-szerkezetek, hídszerkezetek, vasúti tartóoszlopok és gerendák, felsővezetékek, ipari berendezések tartószerkezetei, acélszerkezeti járófelületek, valamint gépjárművek alvázszerkezetei. (MVM OVIT Zrt. Kommunikáció) Az MVM OVIT Zrt. használatba veszi új felsővezeték-szerelő járművét Az MVM OVIT Zrt. középtávú stratégiai célkitűzési nyomán a 2010. évben több kiemelten releváns cél megfogalmazása között a vasúti felsővezeték-építési feltételek megteremtése igen nagy hangsúlyt kapott, és kap napjainkban is. Fentiek nyomán a 2011. évben meghatározásra kerültek azon feltételek, illetve szükséges gépek és gépegységek, mellyel társaságunk önerőből meg tud jelenni a hazai felsővezetéki piacon, továbbá meg tud felelni a jelen kor követelményeit is kielégítő engedélyes járművekkel és a hozzájuk kapcsolódó berendezésekkel. A 2011. év közepétől tartó, az év végéig sikeresen lezárult tárgyalások és egyeztetések nyomán szerződést kötöt-

■

hírek, információk Beszámoló a németországi távvezetéki munkákról

tünk egy új építésű felsővezeték-szerelő

jármű gyártására, szállítására. A gép építésének átfutási ideje közel 9 hónapig tartott. (Viccesen meg is jegyeztük, a gyártó időben megszülte.) Gyártását a nagy múltú és a speciális vasúti járműgyártásban kiemelkedő tapasztalattal és referenciákkal rendelkező MÁV FKG Felépítménykarbantartó és Gépjavító Kft. végezte, Jászkiséren. A jármű megrendelői kívánalomra szakított a hasonló építőgépek sárgás színvilágával, felvette az MVM OVIT Zrt. arculati megjelenését, mellyel szinte egyedülállóan és az országban bárhol megkülönböztethetően lép a munka porondjára. A felsővezeték-szerelő jármű a hazai gyártású „FJ” kategóriában jelenleg igen korszerűnek mondható. A teljesség igénye nélkül felszereltségéről többek között elmondható: n új DEUTZ V6-os dízelmotor n új hajtáslánc segédberendezéseivel, valamint Trigon sebességváltóval n új rádiótávirányított Palfinger daru n újonnan épített felsővezeték-szerelő platform n a hasonló gépekkel megegyező belső, új kivitelben

n mérőáramszedő a felsővezetékek kí-

gyózásának és magasságának mérésére Nagy „háttérmunka” van már mögöttünk, amiben igen sok tapasztalatra tettünk szerint, de mint jelen beszámoló is mutatja, lassan de biztosan a személyi állományunkon túl, gépeinkkel is szakmailag alkalmassá válunk. A továbbiakban is mindent megteszünk a jármű megbízható és stabil, valamint balesetmentes üzemeltetéséért, és a munkák által igényelt feladatok maradéktalanul precíz ellátásért. (Kulcsár Attila, koordinációs mérnök, MVM OVIT Zrt.)

Nem sokkal azután, hogy Skóciában megkezdtük a munkát, cégünket felkérték egy németországi 400 kV-os távvezetéki rekonstrukciós munkára is, amelyre 2012. szeptember 12-én indultak el kollégáink 10 fő részvételével Gerába. Az első napokban egy alapos orvosi vizsgálaton kellett átesniük a munkavállalóknak, azt követően munkavédelmi oktatások következtek, amelynek során többek között a sérült magasból való mentését kellett gyakorolnia a résztvevőknek. Egy kiskönyvet kaptak, amely feljogosítja őket, hogy egész Németország területén végez-

hetnek munkát. Kezdetben Bremenben voltak, ahol egy többrendszeres távvezetéken szigetelőláncokat, kötegtávolság-tartókat bontottak, valamint itthon is elhíresült fordított „T” láncokat építettek be a szükséges helyeken. A kezdeti nyelvi nehézségeket legyőzve úgy gondoljuk, sikerült megmutatni műszakilag is mire vagyunk képesek. Munkatársaink Bremen után Dortmundba utaztak szeptember végén, ahol hasonló többrendszeres távvezetékoszlopokat kellett megerősíteniük 220–400 kV-os feszültségszinteken. A kollégák hamar bebizonyították, hogy nagyon jó szakemberek, új kihí-


125

■


vásokkal találkoztak, mivel az itthoni oszlopoknál jóval magasabb, kb. 80–90 méteres távvezetéken kellett dolgozniuk. Minden segítséget (szerszámokat, csörlőt) megkaptak a német építésvezetőtől, aki sokszor meg is dicsérte a fiúkat. Október közepén a lekapcsolási idő leteltével hazajöttek, ami után egy hét pihenő következett, aztán ez a remek kis csapat ismét Németország felé vette az utat. Jelenleg is kinn dolgoznak, november közepén fejeződik be a munka. A németországi visszajelzések alapján is bebizonyosodott, hogy az MVM OVIT Zrt. az ottani követelményeknek mind műszakilag, mind egyéb szempontok alapján is meg tud felelni. A tények ismeretében bízunk benne, hogy a jövőben az MVM OVIT Zrt.nek lehetősége lesz arra, hogy egyre több külföldi megbízatás teljesítésével bizonyítsa hozzáértését. A munkatársainknak ezúton kívánok további jó munkát!

(Páll Tamás, koordinációs mérnök, MVM OVIT Zrt.) Háború után újjáépítés: az MVM OVIT Zrt. segítségével szépül Szarajevó Az MVM OVIT Zrt. segítségével ismét régi pompájában ragyoghat az OsztrákMagyar Monarchia időszakában épült szarajevói városháza. A magyar társaság a homlokzat felújításához szükséges Zsolnay díszítőelemeket ajándékozott a bosnyák fővárosnak, a patinás épület felújítása a napokban fejeződött be. Szarajevó polgármestere emlékplakett és díszoklevél formájában köszönte meg a támogatást Baji Csabának, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. elnök-vezérigazgatójának, Gopcsa Péternek, az MVM OVIT Zrt. vezérigazgatójának és Nagy Sándornak, az MVM Zrt. termelési és műszaki vezérigazgató-helyet-

126

2013/1-2 ■

tesének. A kulturális együttműködés az MVM OVIT Zrt. egyre intenzívebb balkáni jelenlétének része. Az együttműködés 2012. április 18án kezdődött, amikor Gopcsa Péter az MVM OVIT Zrt. vezérigazgatója Pandur József magyar nagykövet és Félegyházi Csaba EU-attasé jelenlétében találkozott a bosnyák főváros polgármesterével. A megbeszélésen Prof. Alija Behmen, Szarajevó polgármestere kiemelte az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában épült városháza közös történelmi jelentőségét. Részletesen beszámolt a délszláv háborúban elszenvedett károk helyreállításához nyújtott magyar kormányzati és fővárosi támogatások-

ról, és kérte, amennyiben az MVM Csoportnak van lehetősége, segítse az épület homlokzatának helyreállítását. Az 18921894 között pszeudo-mór stílusban épült történelmi épület homlokzatát eredetileg Zsolnay elemekkel díszítették, ezek közül 10 pótlására volt szükség. A látogatást követően az MVM Csoport úgy döntött, közös történelmi örökségünk megóvása, valamint a bosznia-hercegovinai gazdasági kapcsolatok támogatása érdekében az MVM OVIT Zrt. a díszítőelemek legyártatásával és átadásával segíti a szarajevói városháza megszépülését. Az arabeszk mintázatú fali csempéket a társaság képviseletében 2012. augusztus 10-én Kazinczy Jenő adta át Alija Behmen polgármester részére. A kiemelkedő művészettörténeti jelentőségű épület helyreállítása a napokban fejeződött be. Az MVM OVIT Zrt. intenzív piacépítési tevékenységbe kezdett több külföldi országban, köztük BoszniaHercegovinában is. Az elmúlt hónapokban számos üzleti tárgyalást folyatattak állami tisztségviselőkkel és a nemzeti energetikai cégek vezetőivel. (MVM OVIT Zrt. Kommunikáció)


hírvilág – kitekintő OAH: minden előírásnak megfelel a Paksi Atomerőmű Az Európai Bizottság 2012. október 4-én közleményt adott ki az Európai Unióban található atomerőművek átfogó kockázati és biztonsági értékeléséről (a 2011. márciusi fukusimai katasztrófára reagálva elvégzett úgynevezett stressz-tesztről). Magyarország üdvözli a bizottság erőfeszítéseit, javaslatait pedig alaposan megfontolja. Mivel Magyarország az atomenergia biztonságának kiemelkedő jelentőséget tulajdonít, a többi tagállamhoz hasonlóan jelentős forrásokat fordított a vizsgálat (stressz-teszt) végrehajtására – reagált a közleményre az Országos Atomenergia Hivatal (OAH). Az OAH hangsúlyozni kívánja, hogy a szakértői értékelésről készült zárójelentés - amelyet mind az Európai Nukleáris Biztonsági Hatóságok Csoportja (ENSREG), mind pedig a bizottság 2012. április 26-án egyetértően aláírt kimutatta, hogy a biztonság színvonala egészében véve jó, Európában egyetlen atomerőmű azonnali bezárására sincs szükség. Az OAH továbbá azt is ki kívánja emelni, hogy az egyes telephelyekre egyedi módon jellemző (és a közleményben utólag azonosított) kér-

■


dések kezelése a tagországok Nemzeti Cselekvési Tervei alapján történik majd, és maga a stressz-teszt folyamat tisztázta, hogy a nukleáris biztonság, s az azt javító intézkedések és mechanizmusok folyamatosan fejlődnek. A stressz-teszt eredményei azt mutatták, hogy a Paksi Atomerőmű megfelel a legszigorúbb európai biztonsági ajánlásoknak. Ezen kívül, miközben a közlemény helyesen állapítja meg, hogy még számos teendő van, azt a téves benyomást keltheti, hogy az alapvető biztonság érdekében is sok még a tennivaló. A stressz-teszt eredményeként ajánlott, a biztonság növelését szolgáló intézkedések közül már sokat meg is valósítottak. Az eredmények leegyszerűsített összevetése és a költségek becsült

értékekkel való növelése félrevezető értelmezésekhez vezethet. Mindent ös�szevetve az OAH bizonyos abban, hogy a stressz-teszt eredményei az európai atomerőművek biztonságának további növelését szolgálják, még a megfelelőnek tekintett biztonsági határértékeket meghaladó szélsőséges helyzetekben is. Az OAH mind hazai, mind nemzetközi szinten továbbra is a nukleáris létesítmények biztonságának növeléséért tevékenykedik, és maradéktalanul figyelembe fogja venni az Európai Bizottság megalapozott javaslatait. Ugyanakkor véleménye szerint a nemzeti megközelítések közötti különbségek önmagukban nem tekinthetők eleve hiányosságnak. Minden ország közös célja kell legyen, hogy hatékony intézkedéseket tegyen a biztonság érdekében, és továbbra is fennmaradjon a lakosság bizalma az európai nukleáris létesítmények biztonságát illetően. Megkezdődött az okos mérés bevezetésének előkészítése A magyarországi villamosenergia-elosztók, összhangban az Európai Unió,

a magyar kormány és a Magyar Energia Hivatal követelményeivel – elkezdték az úgynevezett okos (smart) mérési rendszer bevezetésének előkészületeit jelentő pilot projekt megvalósítását. Az elosztó engedélyesek közösen egy országos kísérletet indítottak el, amelynek célja az okos mérés magyarországi elterjesztésének műszaki, gazdaságossági vizsgálata, a jövő intelligens elosztóhálózatának egyik alapját jelentő okos mérés technológiájának integrálása az egyéb hálózati rendszerekhez. A pilot projekt keretében – Európában is egyedülálló módon – országos lefedettségű reprezentatív felmérés keretében vizsgálják, hogy mely fogyasztói csoportok milyen energiahatékonysági javulást tudnak realizálni, milyen aktívan alkalmazzák az új technológiát. A projekt keretében országos szinten mintegy 20 ezer mérőórát szereltek fel a fogyasztási és statisztikai adatok alapján kiválasztott fogyasztói körben. Az okos mérők a fogyasztásmérők (áram, gáz, víz, távhő) új generációja, mely támogatni tudja az energiahatékonyság növelésére irányuló programok megvalósulását. Az okos mérés egyik legfőbb előnye, hogy biztosítja az ügyfelek számára energiafelhasználásuk átláthatóságát, hiszen a folyamatosan rögzített fogyasztási adatok a kijelzőn és az interneten is megjeleníthetők. Az ügyfelek összehasonlítást végezhetnek az egyes napok, hetek, vagy akár hónapok energiafogyasztásai között, így pontosan nyomon követhetik a fogyasztásukat, és a tudatosabb energiafelhasználás révén költségmegtakarítást érhetnek el. Az okos mérők a talán nem is nagyon távoli jövőben segíthetik az „intelligens otthon” előnyeinek kihasználását. Az okos mérők vezetékes vagy mobil kommunikáci-

ós összeköttetés révén kapcsolatban vannak az elosztó mérőközpontjával, így a rögzített fogyasztási adatokat automatikusan továbbítják a szolgáltató központjába. Ennek köszönhetően a fogyasztónak már nem kell bediktálnia a mérőóra állását, és a rendszer havi szinten is lehetővé teszi a tényleges fogyasztáson alapuló számlázást, vagyis az ügyfél minden hónapban pontosan annyit fizet, mint amennyit elfogyasztott. A tudatos energiafogyasztás előmozdítására az energiakereskedők az okos mérés programba bevont ügyfeleket 2013 elején új tarifa ajánlatokkal kereshetik meg, amelyek lehetőséget nyújtanak számukra költségeik csökkentésére. Az új rendszer ugyanakkor a szolgáltatók számára is előnyökkel jár, a távleolvasás és vezérlés révén csökkenthetik költségeiket, hiszen szükség esetén a központból képesek irányítani az ellátást. Az okos készülékek a hibabejelentések ellenőrzésében és a hiba pontos helyének megtalálásában is segítenek. Az okos mérés program eredményei transzparens módon a Magyar Energia Hivatal rendelkezésére állnak, melyek segíthetnek majd választ adni arra, hogy Magyarország milyen formában, illetve mértékben vezesse be az okos mérést. Az eredmények ismeretében kerülnek majd meghatározásra az országos bevezetés részletei. A Magyar Energia Hivatal a kiértékelt adatok alapján 2014 március végén fogja elkészíteni a projekt összesítő jelentését. Az EU direktívái szerint 2020-ra a fogyasztók 80 százalékánál kell bevezetni ilyen fogyasztásmérést. Az okos rendszerek a villamosenergia-fogyasztás mellett kiterjeszthetők a gáz, a víz és távhő mérésére is, így kialakíthatók a smart home rendszerek, vagyis az okos otthonok.


127

■


Kampány az energiatudatosságért Horváth Péter, a Magyar Energia Hivatal (MEH) elnöke a „Takarékoskodj a Föld energiájával!” kampány keretében Komáromban, Egyházasdengelegen, Püspökladányban és Dévaványán napenergiával megvilágított köztéri padokat adott át. Az átadott padok szimbólumok; azt jelképezik, hogy a települések lakói energiatudatos fogyasztók. A padok fény és mozgásérzékelőkkel vannak ellátva, vagyis a világítás csak akkor működik, ha szükség van a fényre. Horváth Péter a kampány hasznáról szólva elmondta, hogy rengeteg energiát lehetne megtakarítani, ha az emberek mindig csak annyi energiát használnának, amennyire feltétlenül szükségük van. A MEH 2012 elején indította el a Takarékoskodj a Föld energiájával! elnevezésű, energiatudatosságra ösztönző kampányát. A program illeszkedik a MEH hosszú távú kommunikációs és szemléletformálási terveihez, célja, hogy az energiaellátás biztonsága érdekében informálja a hazai lakosságot, illetve valamennyi, az energiahasználatban érdekelt, arra hatással levő szereplőt, és ösztönözze őket a takarékos megoldások és a megújuló energiaforrások alkalmazására. A MEH arra is szeretné felhívni a lakosság, a helyi települések, közösségek és saját dolgozóinak a figyelmét, hogy miként lehetnek a napi tevékenységük során energiatudatosak. HEBC : elkerülhetetlen az erőművek megújítása Magyarország energiaellátása jelenleg stabil, kiegyensúlyozott és biztonságosnak mondható. Az ország 2030-ig szóló Energiastratégiája előremutató, az irányaival egyetértünk, azok össz-

128

2013/1-2 ■

hangban állnak az EU célkitűzéseivel is. Amit a stratégia nem érint, az az, hogy milyen iparági keretrendszerben szeretne eljutni az ország a megvalósításig. Véleményünk szerint a magyar energiaipar legnagyobb kérdése, hogy a piacvédelem, az energiaellátás biztonsága és a piaci verseny feltételeinek megteremtése hogyan kerülhet egyensúlyba – olvasható a Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC*) éves ország jelentésének energetikával foglalkozó fejezetében. „Európában élünk” címmel mutatták be 2012 közepén a Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC) 14. éves ország jelentését. A jelentés hagyományosan ismét külön, „Természeti tőke” című fejezetében foglalkozik az energetikával, melynek része a nukleáris energiatermelés is. Eszerint a Japánt ért szörnyű katasztrófa után bizonytalan helyzet alakult ki a világ nukleáris energiaiparában. A társadalmi nyomásra történő, nem kellően átgondolt atomerőmű leállások számos problémát vetnek fel. Magyarországon az alapellátás részét képezi a nukleáris energiatermelés. Nélkülözhetetlen megoldás az importfüggőség és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére. Számolni kell a kapacitások elavulásával, ezért véleményük szerint a fejlesztés feltétlen szükséges. Érdemes tekintettel lenni a környező

* A HEBC az Európai Gyáriparosok Kerekasztalának (ERT) kezdeményezésére alakult 1998ban. Az ERT 50 európai iparvállalat legfelső vezetőjének fóruma. Európai értékesítésük meghaladja az 1 ezer milliárd eurót, ezzel 6,6 millió munkahelyet teremtve a régióban. Az HEBC tagjai 15 ERT vállalat magyarországi leányvállalatának legfelső vezetői (ABB, AkzoNobel, British American Tobacco, British Telecom, Electrolux, Ericsson, GDF SUEZ, Nestlé, Nokia, OMV, Philips, SAP, Shell, SKF és SUEZ Environnement). Az HEBC-tagvállalatok a magyar gazdaság jelentős befektetői, munkahelyteremtői, amelyet az adatok jól érzékeltetnek. A HEBC-tagvállalatok összesített nettó árbevétele közel 3 500 milliárd forint, a közvetlen és közvetett foglalkoztatottak száma megközelítőleg 62 ezer fő.


országokban már folyamatban lévő beruházásokra, mert ha a döntések sokáig késlekednek, megkérdőjelezhetővé válik az új erőmű megtérülése. Középtávon a villamosenergia-erőművek megújítása is elkerülhetetlen. Figyelembe véve az energetikai beruházások rendkívüli költségigényét és hosszú megtérülési idejét, csak egy kifejezetten stabil üzleti környezetben várhatók befektetők. Ha elmarad a szükséges kapacitások megépülése, az országos szinten komoly problémákat vetít előre, ezért a kiszámíthatóság itt is kulcskérdés. A HEBC, mint az európai értékek és a szabad piaci verseny mellett el-

kötelezett vállalatok csoportja, az energiaiparban erősebben liberalizált versenypiacot javasolna, az energiaforrások importjára és helyben történő előállítására épp úgy, mint a technológiai fejlesztésekre vonatkozóan. Európában a népesség fogyása éreztetni fogja hatását az energiafelhasználásban is. Komoly kutatások és fejlesztések zajlanak a világban, ám ezek a technológiák csak évek múlva jelentik majd az energiafelhasználás meghatározó részét. Addig megmaradnak azok a fókuszterületek, amelyek az elkövetkező 20-30 év viszonylag stabil piacát jelentik. Az ellátás biztonsága mellett a károsanyag-kibocsátás csökkentése prioritás a XXI. században. Továbbra is a gázfelhasználás arányának növelése a legelismertebb hozzájárulás a világ fenntartható szén-dioxid-kibocsátásához. A kitermelés és felhasználás fejlett technológiáinak és a kitermelt men�nyiség növekedésének következtében a világ várhatóan intenzívebben fog a földgázra összpontosítani. Magyarország ezen a téren jó adottságokkal rendelkezik, kiépült az infrastruktúra, megoldott a stratégiai tárolás, ami lehetővé teszi az együttműködést regionális

■


szinten is. Stratégiai kérdés az orosz gázellátásnak való kitettség, mivel a csővezetékrendszer jelenlegi kiépítettsége nem tesz lehetővé más földgázbeáramlást Magyarországra. Megállapodás a nukleáris anyagok szállításáról Magyarország, Oroszország, és Ukrajna kormánya közös megállapodást írt alá az Ukrajna területén át Magyarország és Oroszország között történő nukleáris üzemanyag szállításról. A megállapodást hazánk képviseletében az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója, Dr. Rónaky József, Oroszország részéről a ROSATOM nemzetközi együttműködésekért felelős helyettes-főigazgatója, Nikolai Spasskiy, ukrán oldalról pedig az Állami Nukleáris Szabályozási Főfelügyelet elnöke, Olena Mykolaichuk írták alá. A megállapodás a három ország által 1992. december 29-én kötött megállapodást váltja fel. Ki fog erőművet építeni? Ki épít majd a jövőben erőműveket Magyarországon? Milyen tüzelőanyagban, energiaforrásban érdemes, kell gondolkodnia a befektetőknek? Hogyan látják a befektetési környezetet a szabadpiaci szereplők? Milyen szabályozási lépésekkel javítható, tartható fenn az ellátásbiztonság? Ezekre a kérdésekre keresték a választ az enerfgiainfo.hu Sajtóklub rendezvényének résztvevői (Turai József - a Magyar Energiakereskedők Szövetségének elnöke, Hornai Gábor – CEZ Magyarország ügyvezető igazgatója és Drucker György – az energiainfo.hu vezető elemzője) egy minapi sajtóbeszélgetésen. A rendezvényen elhangzottak alapján egyöntetű volt a vélemény, hogy a közeljövőben egyetlen befektető sem fog Magyarországon erőművet építe-

ni. A hazai erőműparkról bemutatott ábra alapján látható volt, hogy 2015-re 9317 MW beépített erőművi kapacitás lesz (ebből 8092 MW nagyerőmű), míg 2020-ra 10583 MW kapacitással számolhatunk (ebből 7281 MW nagyerőmű) a rendszerben. A MAVIR adatai szerint tavaly a beépített erőművi kapacitás több mint 10 ezer megawatt volt. A hazai erőművek bruttó termelése 35 984 GW/h-t tett ki, 1387 GW/h-val kevesebbet az előző évinél. A bruttó hazai fogyasztás meghaladta tavaly a 42 600GW/h-t, az export-import szaldó tavaly 6643 GW/h volt 14 664 GW/h import és 8021 GW/H export eredőjeként. A beszélgetés minden részvevője egyetértett abban, hogy a jelen befektetői környezetben egyetlen erőmű beruházásra sem lehet számítani, így akár 2-3 éven belül ellátási problémák lehetnek a hazai árampiacon. Turai József szerint ma a legtöbb energetikai szereplő egy kínálathiányos piacban érdekelt, ami felhajtja az áramárakat. Most azonban a recesszió miatti kereslethiány még kiegyenlíti a kínálathiányt az elkövetkező hónapokban, években, de hogy 2014-ben mi lesz, arra jobb nem is gondolni. Nyolc-tíz év óta most fogja elérni Magyarország a legnagyobb áramimport mennyiséget, az idei bruttó import elérheti a 17 TW/h-t ugyanakkor az áramexportunk is a 10 TW/h körüli lesz majd, így nettó importőrök leszünk. Magyarország szempontjából meghatározó, hogy rajtunk keresztül kapja a Balkán jelentős része is az áramot, és ebben a régióban egyhamar szintén nem várható új erőművi kapacitás kiépítése. Rövidesen eljöhet az a pillanat, amikor egyszerűen nem tudunk majd annyi áramot importálni, amennyi a balkáni és a magyar fogyasztás növekedésének kielégítéséhez szükséges lesz. Meghatározó,

hogy befektetői szempontból manapság csak olyan országban érdemes erőművet építeni, ahol nincs szén-dioxid kibocsátás korlátozás, és van jelentős szén, vagy lignitvagyon. Ilyen egy-két balkáni ország, például van Bosznia. Magyarország adottságai megfelelőek lennének minimum egy ezer MW-os szén- vagy lignit erőmű építésére, de akkor mi lenne a szén-dioxid kibocsátás csökkentésével. Hornai Gábor jelezte, hogy a CEZ Magyarország eltöltött öt évet azzal, hogy előkészítsenek két olyan projektet – köztük a Százhalombattai kombinált ciklusú gázturbinás erőművet – amelyből nem lesz semmi. Ezzel a

piacon nincsenek egyedül: jelenleg mindenki úgy véli, hogy túlságosan kockázatos most az energiaiparba fektetni. Emellett meghatározó, hogy a zsinórárhoz képest a napközbeni csúcsidejű ár jelentősen veszített az értékéből. Ezeknek a tényezőknek a következtében jelentősen csökkent bármilyen nagyerőművi beruházás megtérülése, vagyis magánbefektető jelenleg nem engedheti meg magának, hogy erőművekbe ruházzon be, még annak ellenére is, hogy lenne rá pénz, volna banki lehetőség. Vagyis maradhat a stratégiai beruházás, ám azt csak államok képesek finanszírozni. Ilyen lehet a Paksi Atomerőmű beruházása, amit stratégiai projektnek kell tekinteni, mert üzleti szempontból megvalósíthatatlan. Nagy kérdés, miből lehetne finanszírozni mert – véleményük szerint – arra az MVM egyedül képtelen lesz és nagy kérdés, hogy mennyibe fog majd kerülni a megtermelt villamos-energia, egyáltalán lesz-e aki azt az akkori áron el tudja adni. Vagyis Paks nem üzleti kérdés, hanem állami stratégiai kérdés, ám rendkívül fontos a hazai árampiac ellátásbiztonsága miatt.


129

■


Csúcstechnológia Mohácson A Pannonia Ethanol Mohács Zrt. bioetanol üzemet épít Mohácson, melynek építési munkálatai 2013 végére fejeződnek be - évi 240 millió liter bioetanol üzemanyag mellett további 175 ezer tonna magas fehérjetartalmú, jó minőségű, génmódosítás-mentes állati takarmányt (száraz kukoricatörkölyt) termel majd. A beruházás, amely elkészülte után 75 főt foglalkoztat majd, már a kivitelezés alatt több mint 600 munkahelyet teremtett, és még 1000 közvetett állás jöhet létre működtetése során. Az alapanyagként szolgáló kiváló minőségű magyar kukoricának és a világszín-

vonalú technológiának köszönhetően a mohácsi üzem lesz az egyik legmodernebb Európában. Az itt gyártott bioetanol európai szinten is kiemelkedően környezetbarát üzemanyag, amely jelentős szerepet játszik a jövőben az üvegházhatást okozó gázok csökkentésében is. A megújuló energia-szektor és az üzem a környékbeli gazdák számára is nagy lehetőséget jelent, hiszen új piacon értékesíthetik terméküket. Zöld távhő Kalocsán Felerészben az Új Széchenyi Terv forrásaiból valósul meg az 1,2 milliárd forint összértékű biomassza alapú távhőfejlesztés Kalocsán. A beruházás létrejötte a városi önkormányzat fenntarthatósági törekvéseit összegző Zöld Kapu Program első lépése, melynek részeként a város tizenöt év alatt a külső forrásoktól függetlenedve önellátásra kíván berendezkedni energiából és élelmiszerekből. A 4 MW-os biomassza erőmű létesítésével 2,5 millió köbméter gáz váltható ki, és a helyi energiaellátásban 15 százalékos megtakarítás érhető el. A távhőhálózatra Kalocsa legnagyobb intézményeinek,

130

2013/1-2 ■

kereskedelmi és állami egységeinek négyötöde csatlakozhat. A szolgáltatást igénybe veheti majd a Polgármesteri Hivatal, a kórház, két középiskola, az ügyészség, a földhivatal és az Érsekség több intézménye is. A távhőberuházás mellett a közintézmények épületenergetikai fejlesztésére, napelem rendszerek kiépítésére és a helyi közvilágítás korszerűsítésére is készülnek. Az Új Széchenyi Terv Helyi hő és hűtési energiaigény kielégítése megújuló energiaforrásokkal című konstrukciója keretében a kalocsai beruházással együtt 20 darab nyertes projekt született, a megítélt támogatás összege meghaladja a 3,5 milliárd forintot. Kalocsa korábban már más pályázatokaon is eredményesen szerepelt, 84 projektjéhez 8,3 milliárd forint támogatást nyert el. Vizsgálják az uránbányászat újraindításának lehetőségét A kormány döntése szerint állami és piaci szereplők bevonásával, vegyesvállalati együttműködés keretében vizsgálják meg a mecseki uránérc-bányászat esetleges újraindításának gazdaságossági feltételeit és társadalmi lehetőségeit. Kormányzati felügyelet mellett, minden lehetséges szempontot áttekintve elemzik az ásványvagyonkészlet hasznosíthatóságát, kiemelt hangsúlyt fektetve a környezetvédelmi, egészségügyi és biztonsági kockázatokra is. A fizikai megvalósíthatóság és a gazdaságosság mellett alapjában meghatározó döntési tényező lesz a tervezett bányászati tevékenység társadalmi elfogadottsága, a térség lakóinak véleménye. A kormányzat az elemzés eredményének ismeretében határozhat a mecseki uránvagyon kiaknázását célzó tervek további támogatásáról vagy elvetéséről. Fontos, hogy a bánya


tényleges megnyitásának támogatásáról szóló majdani döntését széleskörű társadalmi vita és alapos vizsgálat előzze meg. A vizsgálatok előkészítésében vegyesvállalat tagjaként a magánbefektetők mellett állami oldalról a Mecsek-Öko Zrt., a Mecsekérc Zrt. és az MVM Zrt. vesz részt. A minden kérdésre kiterjedő megvalósíthatósági tanulmány készítői a legnagyobb szakmai alapossággal, körültekintően elemzik és értékelik az ásványvagyon hasznosításának gazdasági, társadalmi, egészségügyi, környezetvédelmi, szociális és egyéb hatásait. A mecseki uránérc-bányászat újraindításának kormányzati támogatásáról kizárólag az említett vizsgálatok elvégzését követően születhet döntés. A további vegyesvállalati együttműködés alapvető feltétele, hogy a vizsgálatok eredménye alapján az uránérc hasznosítása műszakilag lehetséges, gazdaságos és biztonságos legyen. A döntésben meghatározó szempontként veszik figyelembe a térség és különösen a baranyai megyeszékhely, Pécs lakosainak véleményét. Üzembe állították Ausztria leghatékonyabb hőerőművét A Siemens, mint generálvállalkozó 2012 közepén hivatalosan is átadta a VERBUND Thermal Power GmbH & Co KG energiaszolgáltatónak a Mellach-i kombinált (gáz-gőz, GuD) ciklusú erőművet. A kogenerációs, azaz a villamos áram mellett hőenergiát is szolgáltató létesítmény tiszta villamos teljesítménye 838 MW, 59,2 %-os hatásfoka pedig meghaladja a szerződésben előírt értéket. Az ezen felüli, akár 400 MWth távhőteljesítményét is számításba véve itt a földgáz tüzelőanyag energiája több mint 80 %-ban hasznosul. Ezzel Mellach

■


nemcsak a legnagyobb teljesítményű, hanem a legmagasabb termikus hatékonyságú erőmű is Ausztriában, amely fontos hozzájárulást teljesít Stájerország tartomány környezetkímélő és megbízható áram- ill. távhő-ellátásához. Rövid felfutási ideje és meredek terhelési grádiense (a terhelés változásához való gyors alkalmazkodása) révén ez az erőmű kiválóan alkalmas a megújuló energiaforrások szolgáltatta ingadozó áramtermelés kiegészítésére. A Mellach-i erőmű öt régi – barnaszén- v. olajtüzelésű – erőmű-blokkot vált ki Ausztria déli részén. Nagy hatékonyságának köszönhetően évi akár 2 millió tonnával is csökkenhet így a CO2-kibocsátás. A létesítmény két egytengelyű blokkból áll, amelyekben a turbinák és a generátor egy tengelyben vannak elrendezve. Évi energiatermelését 5 milliárd kWh elektromos és 800 millió kWh távhő-energiára tervezték. A kulcsátadásos erőműhöz a Siemens szállította a két-két SGT54000F gázturbinát, az SST5-5000 gőzturbinát és a SGen5-2000H generátort, valamint a komplett elektrotechnikát és az SPPA-T3000 irányítástechnikát. A stájerországi vízvédelmi törvényre tekintettel a két blokk közül csak az egyiket hűtik friss vízzel, a másik hűtőtoronnyal van ellátva. Elkészült a FŐGÁZ első épületenergetikai beruházása Átadták a FŐGÁZ épületenergetikai üzletágának első fűtéskorszerűsítési fejlesztését egy II. kerületi társasházban, a Bimbó úton. Az alkalmazott kondenzációs technológia jelentős tüzelőanyag megtakarítást, ezáltal költségcsökkentést eredményez. A FŐGÁZ épületenergetikai beruházásokkal foglalkozó új üzletágának célja társasházak fűtés és hőközpontjainak

korszerűsítése, amelyek eredményeként a lakóingatlanok fűtési és melegvíz előállítási költségei optimalizálhatóvá és hosszútávon biztosíthatóvá válnak. A társasházak cserére szoruló, elavult hőtermelő berendezéseinek kiváltását a cég saját költségén végzi el, így a lakók akár több tízmillió forintot is megtakaríthatnak a beruházással. Az alkalmazott kondenzációs technológiának köszönhetően a hőtermelés hatásfoka elérheti a 105%-ot, a korábbi 75-80%os hatásfokhoz képest. A konstrukció lényege, hogy a FŐGÁZ éves szolgáltatási díj ellenében üzemelteti a beépített berendezést és vállalja annak karbantartását garanciával. A Bimbó úti

mintaprojekt esetében a szolgáltatási időszak 8 év. A cég a mintaprojektet követően Budapest számos kerületében több társasházzal kötött hasonló szerződést. A jövőben, a lehetséges helyeken ún. mikro kogenerációs berendezések telepítését is tervezik, amelyek villamos energiát és hőt egyidejűleg termelnek. Saját villanyszerelőket képez a DÉMÁSZ Egyedülálló képzési programot indított az EDF DÉMÁSZ Zrt. a villanyszerelő utánpótlás nevelésére. Mivel csaknem 20 éve megszűnt a hálózati villanyszerelő képzés a szakmunkásképző iskolákban, így az energetikai cégek csak saját „nevelésű” munkatársakkal tudják biztosítani a korszerű hálózatüzemeltetéshez értő szerelők utánpótlását. Az EDF DÉMÁSZ 2010-ben meghatározta a következő években szükséges szerelői létszámot és erre alapozva dolgozott ki egy saját két éves hálózati szerelő képzési programot. A júniusban eredményes szakmunkás vizsgát tett villanyszerelőkkel munkaszerződést kötöttek, ők körzetszerelőként

dolgoznak tovább és részt vesznek a társaság által kidolgozott Jedlik Ányos Képzési Programban. A bentlakásos iskolai képzés 2012 szeptemberében kezdődött és 2013 májusáig tart. A tanév folyamán a pályakezdő szerelők minden héten két napot tanulással, három napot munkával töltenek. A szakmai tárgyak mellett gazdálkodási, informatikai, kommunikációs és nyelvi óráik is vannak. Milliárdos fejlesztések a Főtávnál Megkezdődött a Főtáv Zrt. „Mintaépületek pályázatának” első nyertes épü-

letében, a XV. kerületi Rákos út 100. alatti házban a kivitelezés. A három nyertes mindegyikénél napelem kerül a tetőre, felújítják a melegvíz-rendszert, valamint az eddig alkalmazott módszereknél egyszerűbben követhetővé válik a lakások hőenergia-felhasználása. A Főtáv ezen kívül milliárdos fejlesztéseket tervez, amelyek olcsóbbá teszik a hőt és a cég működését. A költségek csökkentése az új fogyasztók csatlakozásában is megmutatkozik. A pályázaton nyertes három épület (XV. ker. Rákos út 100., XV. ker. Nyírpalota utca 1-21. és III. ker. Hadrianus utca 7.) lakóközösségével kötött szerződést a Főtáv, melynek értelmében a korszerűsítésének során 50 millió forint értékben elvégzik az épület használati melegvíz (HMV) rendszerének korszerűsítését, a teljes vezetékhálózat átépítését, hatékony hőszigetelést és a cirkulációs rendszert termosztatikus beszabályozó szelepekkel szerelik fel. Ezzel együtt megtörténik a „smart költségosztás” rendszer teljes körű kialakítása, mind fűtési, mind HMV rendszerre vonatkozóan, melynek révén lakásonként havonta, akár forintban is nyomon követhető a fogyasztás.


131

■


Az épületen elhelyezett napelemekkel termelt villamos energia az épületszintű rendszerben kerülhet felhasználásra, vagy az átalakított mérési ponton keresztül az elosztóhálózatra lehet visszatáplálni. A szolgáltató célja az, hogy mintákat, tapasztalatot adjon az épületek tulajdonosainak energetikai korszerűsítésre és a megújuló energia hasznosítására, költségosztásra. Terjed a szélenergia Németországban A megújuló energiafajták közül Németországban a szélenergia, s azon belül is a tengerparti erőművek nagyarányú térhódítása várható – derült ki a stutt-

garti központú tanácsadó cég minapi felméréséből. A kérdésekre válaszoló, a piac 85 százalékát reprezentáló 71 német és osztrák energiavállalat tervei azt vetítik előre, hogy a 2010-es 46 százalék után 2020-ra már 73 százalék lesz a szélenergia aránya a megújuló áramtermelésen belül. Németországban a zöld energiatermelés gyors térhódítását hozza, hogy a Bundestag döntése alapján 2022-ig le kell állítani az atomerőműveket. Az ebből fakadó kiesést ugyanis a német energiacégek nem hagyományos erőművekkel szeretnék pótolni, mert többségük szerint a hagyományos energiatermelés több kockázatot, mint lehetőséget rejt magában. A megújuló energiák mellett egyedül a kapcsolt energiatermelésnek van esélye, amikor az atomerőművek kiváltása miatt új beruházásokat hajtanak végre a német energiavállalatok. A kicsi, decentralizált kapcsolt hőerőművek száma vár-

132

2013/1-2 ■

hatóan megduplázódik 2020-ra. A felmérés kimutatta, hogy Németországban a szélenergia előretörése mellett nagy növekedési potenciállal bír az épületek energiatakarékos felújítása is. Nem ilyen gyorsan, de szaporodnak majd az „intelligens épületek” (Smart Home) is, amelyekben központilag szabályozható a világítás, a fűtés-hűtés és akár különkülön minden egyes intelligens háztartási eszköz is. Jelenleg csak a megkérdezett cégek kisebbsége foglalkozik ezzel, de 2020-ig a többség be akar lépni erre a területre, amelyben elsősorban marketing szempontból látnak fantáziát. A német cégek az egész kontinens kizöldítésében szeretnének részt venni: 2020-ig 64 százalékuk kíván országos projektbe fogni, 32 százalékuk pedig ezt az európai piacon is megtenné. Kockázatos a palagáz technológia Ismert, hogy az úgynevezett palagáz technológia megváltoztatta a világ energiatérképét, hiszen például ennek is köszönheti az USA, hogy nettó energiaexportőrré vált a világpiacon. A földkéreg rétegeinek repesztésével, a vízszintes fúrással további gáz kinyerését lehetővé tevő módszer azonban az Unión belül egyelőre vitatott, az elfogadott állásfoglalás szerint körültekintéssel kell bánni az alkalmazásával. Kétségtelen, hogy az élesedő energiapiaci versenyben az EU-nak is szinte minden elektron, minden molekulányi gáz számít, hogy csökkentse függőségét a külső szereplőktől. Nem tekinthetünk el azonban az Unió polgárainak az egészséges környezethez való jogá-


tól sem. Ma még nem tudni, mekkora gázkészletek rejlenek a föld alatt Európában, de Lengyelország, Ausztria, Németország, Svédország és az Egyesült Királyság engedélyezte a palagázt lelőhelyek feltérképezését, Franciaország és Bulgária viszont moratóriumot rendelt el. A frissen elfogadott parlamenti állásfoglalás szerint a Európai Bizottságnak körültekintő vizsgálatot kell elrendelnie a palagáz technológia terén, különös tekintettel annak az ivóvíz-készletre gyakorolt hatása miatt. Nemcsak arra kérik tehát a Bizottságot, hogy a nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok feltárására vagy kitermelésére vonatkozóan vezessen be az EU egészére kiterjedő kockázatkezelési keretrendszert, de a tagállamokkal és az illetékes szabályozó hatóságokkal együttműködve gondoskodnia kell az e területen zajló fejlesztések folyamatos nyomon követéséről, és az uniós környezetvédelmi jogszabályok kiegészítése és kiterjesztése érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket. Az elfogadott szöveg lényeges eleme, hogy az európai szerveket nyomatékosan kéri a vonatkozó környezetvédelmi szabályok tagállamok általi betartatására, ennek ellenőrzésére. Ugyanígy számos ponton kötelezi a kockázatos technológiákkal dolgozó energiaipari szereplőket a sorozatos együttműködésre a különféle hivatalos és társadalmi szervezetekkel. Lényeges tehát, hogy amennyiben ki akarjuk aknázni az Európa alatti gázmezőket, nem spórolhatjuk ki a kutatást, illetve a környezetvédelmi szempontok figyelembe vételét. Összeállította: Mayer György újságíró

L. évfolyam ■ 2013. 1-2. szám


az atomenergetika első 30 éve magyarországon ■ A villamosenergia-ipar és az atomenergetika három évtizede ■

Műszaki fejlődés és biztonság – a kezdetektől a stressz-tesztig ■ Műszaki fejlődés és gazdaságosság ■ A kutatás szerepe az atomenergetika biztonságos alkalmazásában ■ Az emberi tényezők ■ A következő 30 év kihívásai ■



2012

1982

L. évfolyam ■ 2013. 3–4. szám


„ Hazai stratégiai holdingból regionális energiacéggé válunk!” Interjú Baji Csaba elnök-vezérigazgatóval ■T ovábbi lendületet hoz az MVM megerősödött földgázdivíziója INTERJÚ HORVÁTH PÉTER VEZÉRIGAZGATÓVAL ■ Visszatekintés ■ MVM: ötven éve a biztonságos villamosenergia-ellátásért Interjúk az MVM korábbi vezérigazgatóival ■ Interjúk az MVM Csoport nagyobb társaságainak vezetőivel ■



Az mvm MAGYAR VILLAMOS MŰVEK KÖZLEMÉNYEI L. ÉVFOLYAM ■ 2013. 3–4. SZÁM Felelôs kiadó Baji Csaba Sándor

Fôszerkesztô

„Hazai stratégiai holdingból regionális energiacéggé válunk”

Dr. Gerse Károly

interjú baji csaba elnök-vezérigazgatóval

Felelôs szerkesztô Felkai György

További lendületet hoz az MVM megerősödött földgázdivíziója

Visszatekintés 6 Dr. Gerse Károly

Kreissné Hartai Gabriella

MVM: ötven éve a biztonságos villamosenergia-ellátásért

Szerkesztôbizottság

interjúk az Mvm korábbi vezérigazgatóival Mayer György

Gerse Lajos, MVM Zrt.

nagy projektek, fejlesztések

Kerényi A. Ödön, tanácsadó Király Géza, MVM Partner ZRt.

4

INTERJÚ HORVÁTH PÉTER VEZÉRIGAZGATÓVAL

Szerkesztô

Kacsó András, MVM Partner ZRt.

1

40

Erőműépítések, kapacitástervezések – egykor és most 51 Dr. Stróbl Alajos

Lengyel Enikô, MVM OVIT ZRt.

750 kV-os nemzetközi összeköttetés: technológiai forradalom a távvezeték-építésben 55

Lengyel Gábor, MVM ERBE Zrt.

Kimpián Aladár

Lovászi Zoltánné, MVM PA Zrt.

Feszültség alatti munkavégzés (FAM) az átviteli hálózaton 58

Mayer György, újságíró

Kimpián Aladár

Pintér Tamás, MVM GTER Zrt. Sándor József, MVM Zrt. Dr. Stróbl Alajos, Pöyry-Erôterv

A villamosenergia-rendszer irányításának fejlődése 59 Simig Péter

A magyar villamosenergia-rendszer irányításának komplex információ-technológiai megújítása az ÜRIK projekt keretében 61 Kovács György

Az MVM Tröszt átalakulása 65 Járosi Márton

Formaelôkészítés Brand Content Kft.

A magyar villamosenergia-rendszer nyugat-európai rendszerhez történő csatlakozása 71 Reguly Zoltán, Galambos László,

ERŐMŰ-BÁNYA INTEGRÁCIÓ 1993–1994 között

74

HOLLÓ VILMOS

A magyar átviteli hálózat fejlődése 79 Tari Gábor

ISSN 1216-4992 (nyomtatott) hu ISSN 1786-674X (online)

A hazai villamosenergia-ipari privatizáció

84

Sándor József

Erőművi Kapacitás Pályázat (1997) 88 Lovas Győző

Gázturbinás erőművi projektek 91 Módos Géza

Tőzsdeképességi Projekt

97

Dr. Bacskó Mihály

A VILLAMOS-ENERGIA KERESKEDELEM TÖRTÉNETE AZ MVM CSOPORTNÁL

100

Kacsó András

Interjúk az MVM Csoport nagyobb társaságainak vezetőivel

108

mayer györgy

mavir – az energia irányítója

116


118

„Hazai stratégiai holdingból regionális energiacéggé válunk!” Interjú Baji Csaba elnök-vezérigazgatóval Az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. 1963. szeptember 1-jével jött létre a Magyar Villamos Művek Tröszt. Az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. és az általa irányított társaságok együttesen alkotják Magyarország nemzeti energetikai társaságcsoportját, az MVM Csoportot. A sokrétű feladatkört ellátó cégcsoport tagjai szinte a teljes energetikai vertikumot lefedik, a villamosenergia-termeléstől, az átvitel, a rendszerirányítás területén át az energia kereskedelemig. A csoport az energiapiaci változásokhoz alkalmazkodva, a tulajdonos döntéseivel összhangban a hagyományos villamosenergia-ipari tevékenysége mellett megkezdte a gázpiaci terjeszkedést is. Az MVM Csoport 2007. június 1-jétől úgynevezett Elismert Vállalatcsoportként működik. Ennek köszönhetően az anyavállalat MVM Zrt. egységes, hatékony irányítási eszközrendszer birtokában koordinálja a cégcsoport valamennyi leányvállalatának üzleti tevékenységét. Az MVM 50 éves jubileuma kapcsán a jelen szerteágazó feladatairól és a jövő kihívásairól Baji Csaba elnök-vezérigazgatóval beszélgettünk.

Milyen tervekkel vette át az MVM vezetését és milyen kihívások várták? Az eredményes tervezéshez, a fenntartható növekedéshez először is szükséges volt a társaságcsoport átvilágítása, jelentős veszteségforrásokat kellett megszüntetnünk. Nehéz döntéseket kellett hoznunk, amely elengedhetetlen volt ahhoz, hogy szilárd alapokról kezdhessük a következő növekedési időszakot. Ahogy a 2011-ben bemutatott középtávú stratégiánkban megfogalmaztuk, az MVM Csoport célja, hogy sikeres, nemzeti, regionálisan meghatározó, integrált energetikai vállalatcsoporttá váljon. Az elmúlt évek során jelentős erőfeszítéseket tettünk, hogy megteremtsük a hosszú távú, biztonságos ellátás és a jövőbeni növekedés szilárd alapjait. Középtávú stratégiánk hangsúlyos eleme az ország villamosenergia-termelésének több mint 45 százalékát biztosító MVM Paksi Atomerőmű Zrt. üzemidejének meghosszabbítása, amely az 1. blokk esetében – évtizedes munka eredményeként – már meg is történt. Meghatározó kihívás a bővítés előkészítése, amely feladatot új társaságunk, az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. viszi tovább, előkészítve a majdani beruházásról szóló döntést. Felmérte a lehetséges hazai beszállítók, alvállalkozók körét és a szükséges munkaerő nagyságát, illetve áttekintette a biztonsági és műszaki szempontból szóba jöhető 3+ generációs, nyomott vizes reaktortípusokat.

2011-ben megkezdett gázkereskedelmi tevékenységünk már az első üzleti évben eredményes volt. A piacralépés – a likviditás növelésével – a fogyasztók számára előnyösen befolyásolta a szabad piaci gázárakat. Ma már, a villamosenergia kiskereskedelemmel fennálló szinergiákat kihasználva, a

nagykereskedelem, nagyfogyasztók ellátása mellett, számos kis fogyasztót is kiszolgálunk. Az E.ON gázüzletág átvétele, miközben elősegíti a nemzeti energiastratégiában megfogalmazott célok gázpiaci teljesülését, további nemzetgazdasági szintű hatékonyság javulást eredményezhet.


1

Stratégiánk további fontos eleme az MVM Csoport regionális jelenléte. A társaságcsoport a hazai villamosenergia-piac meghatározó, integráltan működő szereplője, erre építve egyre inkább az energetikai szektor regionális játékosává kívánunk válni. Ehhez hatékonyan, eredményesen kell működnünk, és a tulajdonosi tervekkel, a kormányzati energiapolitikával összhangban ki kell használnunk a kínálkozó piaci üzleti lehetőségeket. Mit sikerült megvalósítania az elképzeléseiből és mit tart a legfontosabbnak ezek közül? Tervszerűen haladunk a magunk és a társaságcsoport számára kijelölt úton. Alapvető, hogy a társaságcsoport stratégiájának tervezése és végrehajtása során a hagyományos pénzügyi-gazdasági tervek és célok mellett az össztársadalmi célokat, így a magyar energiarendszer fenntarthatóságát, az ellátás biztonságát is elsőrangú szempontnak tekintjük. Tavaly a társaságcsoport sikeresen teljesítette feladatait, történetének legsikeresebb évét zárta, árbevétele több mint 100 milliárd forinttal, közel 770 milliárd forintra bővült. Adózás előtti eredménye több mint felével, közel 100 milliárd forintra nőtt, igaz, ebben több egyszeri tétel, köztük a Vértesi Erőmű Zrt. sorsának rendezésére szánt, több éve visszatartott szénipari szerkezetátalakítási támogatás egy összegű bevételezése is közrejátszott. A több mint 70 milliárd forintos adózott eredményt, mint mindig, a hosszú távú társadalmi célok megvalósítására fordítjuk. Legnagyobb részét hazánk energiaellátásának további megszilárdítására, egy kisebb szeletét pedig egyetemes értékeink megóvására, a környezetvédelem, az oktatás, a kultúra, a sport és a rászorulók támogatására szánjuk. Természetesen az MVM Csoport sikereihez jelentősen hozzájárult villamosenergia-termelő portfóliónk ékköve, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. Az ország villamosenergia-termelésének több mint 45 százalékát biztosító atomerőmű, kiemelkedő, példaszerű biztonsági színvonal mellett, termelési és árbevétel-rekorddal zárta az évet, és nagyot lépett előre üzemidejének meghosszabbítása terén. Az 1. blokk decemberben megkapta a 20 éves továbbüzemelési engedélyt, így hosszú

2

2013/3-4 ■

távon számíthatunk a kedvező árú, az üvegházhatású gázok kibocsátása nélkül előállított villamos energiájára. Ez komoly eredmény. Fontos lesz a másik három működő blokk üzemidő-hos�szabbításának előkészítése is. Társaságcsoportunk egyik legjelentősebb feladata, hogy támogassa a mindenkori kormányzat energetikai és gazdasági célkitűzéseit. Története első 50 évében az MVM Csoport a szűken értelmezett villamosenergia-iparágban működött, ám az elmúlt években megkezdtük a valódi integrált, nemzeti energetikai társaságcsoporttá való átalakulást. Elhatároztuk, hogy a meglévő eszközeinkre és szakértelmünkre alapozva, az alaptevékenységhez jól illeszkedő területekre is belépünk. Ilyen az MVM Csoport országos optikai hálózatának hasznosítása: ma már az MVM NET Zrt. üzemelteti az állami intézményrendszer elektronikus hírközlési igényeit kiszolgáló Nemzeti Távközlési Gerinchálózatot. A következő években pedig a társaságcsoport földgázpiaci szerepvállalása lesz a fókuszban. Az MVM Csoport megjelenése a gázpiacon jelentős változást hoz a társaságcsoport életében, történetében. Mely lépéseket tartja a legfontosabbnak? Máris szép sikereket értünk el. A társaságcsoport energiakereskedő leányvállalata már 2011-ben megkezdte a földgáz – egyelőre zártkörű – értékesítését, majd az MVM OVIT Zrt. földgáz igazgatóságának kiválásával megalakult a Magyar-Szlovák Összekötő Földgázszállító Vezeték magyar szakasza megépítését irányító Magyar Gáz Tranzit ZRt. A földgázvezeték az Európai Unió észak-déli, Lengyelországot Horvátországgal összekötő gázfolyosójának fontos eleme. Az új társaság már megkezdte a hazai szakasz megépítését. Magyarország megbízható, biztonságos energiaellátása, az Európai Unióba vezető ellátási útvonalak diverzifikációja stratégiai feladat, ezért a kormány támogatásával az MVM és a Gazprom végső beruházási döntést hozott a Déli Áramlat földgázvezeték 229 kilométeres magyarországi szakaszának megépítéséről is. A hazai ellátásbiztonság növelésének következő lépése a kormányzat energiastratégiájával összhangban az E.ON magyar-


országi földgázipari érdekeltségeinek, a gáztározók és a földgáz nagykereskedő megvásárlása. Történetének legnagyobb értékű tranzakciójával az MVM Csoport hazánk legnagyobb földgázkereskedőjévé válik, az adásvétel ez év második felében lezárult. A társaságcsoport nemzetközi szerepe az infrastruktúra-fejlesztések mellett a kereskedelemben is jelentősen bővült. A kereskedelmi terület fontos eredménye, hogy a hatékonyabb működés, a szinergiák kihasználása érdekében egyesült a cégcsoport két kereskedőtársasága az MVM Trade ZRt. és az MVM Partner ZRt. Miben változott a cég működése vezérigazgatói időszaka alatt? Ha röviden kellene megfogalmaznom: sikeres céget építünk. Az MVM Csoport feladat- és tevékenységi köre jelentősen bővült. A sikeres, eredményes működés, stratégiai céljaink megvalósítása és Magyarország hosszú távú energetikai ellátásbiztonságáért érzett felelősségünk azt is szükségessé tette, hogy bővítsük tevékenységi körünket. Néhány éve az MVM még a magyar gazdaság egyik kevésbé ismert, noha meghatározó kulcsszereplője volt. Ma már nagyságrendekkel nagyobbak és jóval ismertebbek vagyunk. Úgy gondolom, felelősségünk túlmutat az ellátásbiztonság hosszú távú szavatolásán és a sikeres, eredményes működésen. Az MVM Csoport piaci súlyának – nemzetgazdasági jelentőségének – megfelelő, komoly szerepet kell vállalnunk az össztársadalmi ügyek támogatásában is. A társaságcsoport szélesebb körben való megismertetésén túl, formálni szeretnénk napjaink és a jövő fogyasztóinak gondolkodását, véleményét környezetünk védelméről, az innovatív energiaforrásokról, iparágunk jövőjéről és az MVM abban betöltött szerepéről. Milyen változásokat eredményezett az össztársadalmi ügyekért, jövőért érzett felelősség az MVM megjelenésében? E küldetés és a fenntartható működéshez szükséges gondos utánpótlás-tervezés érdekében például az Energia 2.0 Programsorozatunk a felsőoktatásban, a társaságcsoport jövője számára leg-

fontosabb egyetemeken, főiskolákon is megjelent. Az eljövendő nemzedékek támogatását kiemelten fontosnak tartjuk, segíteni kívánjuk azokat, akik tudásukkal, tehetségükkel gazdagítják az országot. Munkáltatóként a gazdaságban, mecénásként és szponzorként a kultúrában és a sikeres versenysportban. A nyitás, a nyitottság a társaságcsoporton belül is látványos: az MVM Csoportot alkotó társaságok közti együttműködés egyre hatékonyabb, ami eredményekben is megnyilvánul. Mit tart a vállalat legnagyobb erősségének? A folyamatos megújulást. Talán nincs még egy olyan magyar vállalat, amely ilyen sebességgel, ilyen eredményesen lenne képes végrehajtani egy olyan hatalmas átalakulást, mint amilyenen az

MVM Csoport megy át. Az elmúlt ötven év sikerei megbízható alapot adnak azokhoz a változásokhoz, amelyeket egyrészt a hazai és a regionális energiapiacon tapasztalható trendek, másrészt a magyar energiapolitika hangsúlyainak változásai igényelnek. Az MVM Csoport stratégiai holdingként való működése biztosítja, hogy az egyes tagvállalatok tevékenységében, az engedélyesi önállóság teljes körű érvényesítése mellett, a csoportszintű optimum kapjon prioritást, ami lehetővé teszi a szinergia lehetőségek kihasználását, az erőforrások hatékonyabb hasznosítását és ezek eredményeként a jövedelmezőség javítását, a cégcsoport piaci, tulajdonosi értékének növelését. A 2012. év meghatározó volt a társaságcsoport növekedésében, átalakulásában. Jól haladunk a 2011-ben bemutatott középtávú stratégiánk végrehajtásában,

a kormányzat energiastratégiájával összhangban társaságcsoportunk gázpiaci szerepvállalásának kiszélesítésében. Jól halad az atomerőmű üzemidejének meghosszabbítása, és az MVM Paks II. Zrt. megalapításával újabb fontos mérföldkőhöz érkezett az új atomerőművi blokk, blokkok létesítésének előkészítése. Úgy ítélem meg, hogy jó úton járunk. Ötven év tapasztalatával, biztos alapokkal vághatunk neki a következő ötven évnek. Szeretnék köszönetet mondani szakmai és üzleti partnereinknek, a velünk kapcsolatban álló szervezeteknek, hogy segítik munkánkat és támogatnak bennünket céljaink elérésében. Végül, de nem utolsó sorban kiemelném társaságcsoportunk munkatársainak elkötelezettségét. Köszönöm áldozatos munkájukat, amellyel hozzájárultak az MVM Csoport fejlődéséhez és folyamatos megújulásához.

Az MVM Csoport Központi Kereskedelmi Részlege (Central Trading Floor)


3

További lendületet hoz az MVM megerősödött földgázdivíziója INTERJÚ HORVÁTH PÉTER VEZÉRIGAZGATÓVAL Az MVM Magyarország legnagyobb nemzeti tulajdonú társaságaként a magyar gazdaság egyik fő letéteményese, valamint a kelet-közép-európai régió legfontosabb energetikai vállalatainak egyike. Az MVM középtávú stratégiájának megfelelően elhatározta, hogy meglévő eszközeire és szakértelmére alapozva, az alaptevékenységhez jól illeszkedő területek felé is nyit, ezért az MVM Csoport portfólióját diverzifikálva belépett a gázpiacra. 2011 óta az MVM Partner ZRt. a földgáz nagykereskedelmi piacon is jelen van. Az MVM két fontosabb befektetése közül a Magyar Gáz Tranzit ZRt. a Magyar-Szlovák Összekötő Földgázvezeték, míg a Déli Áramlat Zrt. a Fekete-tengeren keresztül érkező orosz gázvezeték magyar szakaszának megépítéséért felel. Mindezeken felül az MVM Csoporthoz tartozó CEEGEX Zrt. üzemelteti a magyar gáztőzsdét 2013. január 1-je óta, illetőleg olyan további ellátásbiztonság-növelő projektet is tanulmányoz az MVM, mint az AGRI. Az MVM Zrt. közgyűlése 2013 augusztusában Horváth Pétert kérte fel, hogy készítse elő és szervezze meg az MVM Csoport átfogó földgázipari tevékenységének koordinált működését. 2013. október 1-jén, az E.ON hazai földgázüzletágának megvásárlásával megalakult az MVM Csoport két új társasága: a Magyar Földgázkereskedő Zrt. és a Magyar Földgáztároló Zrt. Az MVM új társaságai révén a régió ellátásbiztonságát szavatoló földgáztárolás és kereskedelem területén is piacvezető szerepet tölt be. Az MVM Csoport gázüzletágának jövőjéről és az 50 éves MVM-ről beszélgettünk Horváth Péterrel, az MVM új vezérigazgatójával, aki személyes motivációjáról is beszélt.

Milyen érzés volt a legnagyobb nemzeti tulajdonú, éppen félszáz esztendős Társaság életébe belépni? Megtiszteltetés számomra, hogy Magyarország egyik legnagyobb energetikai holdingjának, az MVM Csoport földgázüzletágának vezetésére kaptam felkérést. A gázüzletág szélesítése egy újabb komoly lépés az 50 éves energetikai múlttal rendelkező integrált nemzeti energetikai társaságcsoport életében, hiszen mindez akkora volumenű, hogy az MVM Csoport árbevétele, tevékenysége szinte a duplájára nő ezáltal. Az MVM ma már nem egy patinás háttérszervezet, hanem folyamatos megújulásra képes, 2010 óta intenzíven növekedő, megkerülhetetlen piaci szereplője a magyar gazdaságnak. Az E.ON magyarországi földgáz-kereskedelmi és földgáztárolási érdekeltségeinek megvásárlásával szinte az egész energetikai szektorban az MVM lett a hazai ellátásbiztonság letéteményese. A kormányzati energiapolitikával és a Nemzeti Energiastratégiával összhangban fontos lépést

4

2013/3-4 ■

tettünk Magyarország energiabiztonságának megszilárdítása, a gazdaság hosszú távú növekedési potenciáljának további erősítése felé. A két új földgáz cég az MVM Csoportot a legnagyobb, közép-európai szinten is meghatározó, nemzeti tulajdonú társasággá emeli, hiszen a cégcsoport árbevétele jövőre az 1300 milliárd forintot is meghaladhatja. Egy ekkora társaságcsoport megfelelő, az ország és a lakosság érdekeit szem előtt tartó, mégis – jelentős költségvetési befizetőként – profitorientált irányítása igen komoly felelősséget ró mindannyiunkra. A Magyar Földgázkereskedő Zrt. és a hazai földalatti tárolói kapacitás kétharmada felett diszponáló Magyar Földgáztároló Zrt. mellett három gázvezeték építésében is érdekelt az MVM. Úgy látom, hogy az MVM Csoport rendelkezik a megfelelő tudással és szakembergárdával, emellett az utóbbi két évben megfelelően készült fel arra, hogy a földgázüzletág minden jelentős szegmensében piacvezető szereplőként további sikereket érjen el. Meggyőződésem, hogy a komoly kihívást jelentő fel-


adatot kollégáimmal együtt sikerrel végezzük el. Hogyan látta korábban az MVM-et a regulátor szemével? Az energetika stratégiai jelentőségű iparág, amelynek fejlődése döntő hatással bír a hazai ipar versenyképességére, valamint a lakossági fogyasztók terheire. Éppen ezért indokolt, hogy az állam ne csak a szabályozás és felügyelet által legyen jelen az iparágban, hanem vállalatai révén az energia ellátásból is kivegye részét. Az MVM Csoport a Nemzeti Energiastratégiát támogató működésével sikerrel valósítja meg ezt az igényt, az állam energetikai mozgástere így tovább nőhet, ami biztosítja a hosszú távú, stratégiai jelentőségű befektetések megvalósulását. Az MVM egyre növekvő szerepe nemcsak a hazai energiabiztonságot, de a magyar gazdaság versenyképességének fejlődését is segíti. Melyek a közeljövő legfontosabb feladatai a gázüzletág területén? Ön mivel járulhat hozzá a sikerhez?

Amit én személyesen hozzáadhatok az MVM Csoport földgáz-divízió sikeréhez, az a több évtizedes vezetői, energetikai, nemzetközi tapasztalatom, illetve a korábbi megbízatásomból fakadóan a szabályozás mélyreható ismerete. Ez alapján olyan hosszú távú gázstratégia kialakítását tűztem ki célul, amely az MVM Csoport eredményességének növelésére, a magyar ellátásbiztonság további erősítésére és

a fogyasztói árak megfizethető szinten tartására épül. Az elmúlt évek legnagyobb magyarországi akvizícióját követően, a társaságcsoporttal ös�szemérhető árbevételű cégeket kell az MVM Csoportba integrálni úgy, hogy közben biztosítsuk a folyamatos és zavartalan működést. A Magyar Földgázkereskedő Zrt. látja el szinte teljes egészében az összes magyar gázszolgáltatót földgázzal, így köz-

vetve a lakossági fogyasztókat is. A Társaság hosszú távú gázbeszerzési szerződéseivel több különböző forrásból biztosítja Magyarország ellátását, azonban a szerződések közül kiemelkedik az orosz hosszú távú gázbeszerzési megállapodás. Kiemelt fontosságú feladatnak tartom, hogy a két év múlva lejáró szerződésről a lehető leghamarabb megkezdjük a tárgyalásokat a Gazprommal. A Magyar Földgáztároló Zrt. négy földalatti tárolója, a Kelet-Közép-Európában legnagyobb kapacitású zsanai, a hajdúszoboszlói, a pusztaedericsi és a kardoskúti biztosítja a vállalkozások, illetve a lakosság ellátását a legkritikusabb időszakokban is. Ezen a területén az elsődleges cél a tárolói kapacitások kihasználtságának javítása, amelyen a tervezett és épülő gázvezetékek, illetve egy likvid gáztőzsde jelentősen lendíthet. A mostani tranzakcióval az MVM többségi tulajdonosának, az államnak jelentősebb beleszólása lesz a magyarországi közép- és hosszú távú gázárak alakulásába. Az infrastruktúra másik területén a magyar-szlovák interkonnektor építésének befejezése és a tesztüzem megkezdése az elsődleges feladat, amelyet fél éven belül realizálni kell, hiszen a vezeték a tervek szerint 2015-től kereskedelmi forgalmat lát el. Mit tart a legfontosabbnak az életben?

Horváth Péter, 2013. augusztus 15. óta az MVM Zrt. vezérigazgatója és Igazgatóságának tagja. Az 51 éves, olajmérnök-közgazdász, aki korábban a Magyar Energia Hivatal elnöke volt, arra kapott felkérést, hogy készítse elő és szervezze meg az MVM Csoport átfogó földgázipari tevékenységének koordinált működését, alakítsa ki a cégcsoport földgáz-stratégiáját. Horváth Péter a moszkvai Gubkin Kőolaj- és Gázipari Egyetemen, ezt követően pedig a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett, majd a MOL Nyrt.-nél dolgozott különböző vezető pozíciókban. Nemzetközi tapasztalatait többek között a társaság sikeres kazahsztáni szénhidrogén kutatási területén szerezte. 2010-től a Magyar Energia Hivatal elnöke volt. Angolul és oroszul beszél.

Úgy gondolom, hogy az egész életemet meghatározza a személyes példamutatás, mind a családban, mind a szakmában, valamint a kikapcsolódást jelentő kosárlabdában. Egy apa, egy vezető állandóan példát mutat, attól a pillanattól kezdve, hogy akár a személye, akár a munkája láthatóvá válik, ezért igyekszem úgy élni és dolgozni, hogy az a környezetem számára mértékadó legyen és mindig emelt fővel járhassak.


5

Visszatekintés Dr. Gerse Károly*

2013-ban több eseményre emlékezünk. Ebben az évben 125 éves a hazai villamosenergia-szolgáltatás, 50 éve alakult meg a Magyar Villamos Művek Tröszt (MVMT), 15 éve kezdte meg tevékenységét az MVM Adwest GmbH, 10 éve szolgálja a hazai villamos energia fogyasztókat az MVM Partner Zrt. Az alábbiakban ezek közül az MVM tevékenységére tekintünk vissza, bemutatva a társaság megalapítását, a szabályozási környezet, a feladatok változását, a szervezet alakulását, a tevékenység mérlegét, kitérve néhány fontosabb témakörre, mint az ország villamosításának befejezése, a beru-

* Dr. Gerse Károly, elnök-vezérigazgatói főtanácsadó, MVM Zrt.

házási, erőmű építési tevékenység, villamos energia árak alakulása, a tevékenység nemzetgazdasági megítélése.

1. Az alapítás A Magyar Villamos Művek Tröszt formálisan a nehézipari miniszter 667/1963. (VIII.28.) sz. határozatával, 1963. szeptember 1-én alakult meg. A társaság alapításakor fennálló, a II. világháborút követő változások − az 1946-ban a háborús károk helyreállítása érdekében bekövetkezett részleges, majd az 1948 májusában végrehajtott általános államosítás, a vidéki áramszolgáltató vállalatok 1951-ben, az Erőmű Tröszt 1954. szeptember 1-én történt létrehozása − eredményeként

kialakult1 iparszerkezetet az 1. ábra mutatja. Az egységes villamosenergia-rendszer is a szervezeti átalakulásokkal l együtt alakult ki, illetve bővült 1949 őszétől, az Országos Villamos Teherelosztó (OVT) tevékenységének beindulásától kezdődően, a korábban szigetüzemben működő rendszerek párhuzamos üzemének fokozatos kiépítésével. Az iparág irányítását a Nehézipari Minisztérium illetékes miniszterhelyettese látta el. A szervezeti ábrán jól látható, hogy az Erőmű Tröszt keretében az OVT mellett meg1 Az előzményeket, az alapítás körülményeit rész-

letesen ismerteti Kerényi A. Ödön: A magyar villamosenergia-ipar története 1888-2005, Tények és személyes élmények, MVM, Budapest 2006.

1. ábra: A villamosenergia-ipar szerkezete 1963-ban Miniszterhelyettes Vill. energ.ágazat vezetője Villamosenergiaipari Igazgatóság

Erőmű Beruh. Váll. (ERBE)

ERŐMŰ TRÖSZT

Erőmű Terv. Iroda (ERŐTERV)

Vill. en. ip. Tatarozó és Építő Váll. Vill. Hálózati Fejl. és Tervező Váll.

Vill. Hálózati Szolg.

Déldunántúli Áramszolg. V. Pécs

Északmagyarországi Áramszolg. V. Miskolc

2013/3-4 ■

Tiszántúli Áramszolg. V. Debrecen

Budapest Főváros Elektromos Művei

Győri ü.ig.

Pécsi ü.ig.

Miskolci ü.ig

Szegedi ü.ig.

Debreceni ü.ig.

Budafoki üz.oszt.

OVTÁSZ OVRAM OTUSZ

Borsodi Hőerőmű Váll.

Esztergomi ü.ig.

Kaposvári ü.ig.

Egri ü.ig.

Bajai ü.ig.

Nyíregyházi ü.ig.

Pesterzsébeti üz. oszt.

KTSZO KKSZ, KHSZ, KVSZ

Budapesti Fűtőerőművek Váll.

Székesfehérvári ü.ig.

Keszthelyi ü.ig.

Salgótarjáni ü.ig

Békéscsabai ü.ig.

Szolnoki ü.ig.

Szentendrei üz.oszt.

Vill. en.ip.Váll. Közp.Anyagsz.

Dorogi Erőmű Váll.

Szombatheyi ü.ig.

Szekszárdi ü.ig.

ERŐKAR

Dunamenti Hőerőmű Váll.

OVIT (60-120-220 kV)

Kelenföldi Hőerőmű Váll.

Mátravidéki Hőerőmű Váll.

Komlói Erőmű Váll.

November 7. Erőmű Váll.

Oroszlányi Hőerőmű Váll.

Pécsi Hőerőmű Váll.

Salgótarjáni Erőmű Váll.

Tatabányai Hőerőmű Váll.

Tiszapalkonyai Erőmű Váll.

Veszprémi ü.ig

Tiszalöki Vízerőmű Váll.

6

Délmagyarországi Áramszolg. V. Szeged

Ajkai Erőmű Váll.

OVT Vill. Erőmű Terv. és Szerelő Vállalat

Északdunántúli Áramszolg. V. Győr

OVILLEF VILLENKI


Nagykörösi ü.ig.

Újpesti üz.oszt.

Ügyvitel Szerv. és Gépesítési szolg. Ár és norma szolg.

2. ábra: Az iparirányítás és az MVMT szerkezete 1963-ban Nehézipari Miniszter Energiaügyi Miniszterhelyettes

Nemzetközi Kapcsolatok Főosztály

Igazgatási Főosztály

Pénzügyi és Vizori Főosztály

Tervfőosztály

Magyar Villamos Művek

Vill.energiaipari Műsz. Főosztály

Kereskedelmi Főosztály

Iparszervezési Főosztály

Kooperáló üzemi erőművek

Országos Villamosenergia Felügyelet

Személyzeti és oktatási Főosztály

ERŐTERV

Erőmű Beruházási Váll.

Ajkai Erőmű Váll.

Mátravidéki Hőerőmű Váll.

ÉDÁSZ

DÉDÁSZ

Villamos Erőmű Terv. és Szerelő Váll.

Borsodi Hőerőmű Váll.

November 7. Erőmű Váll.

ÉMÁSZ

DÉMÁSZ

Vill.energiaip. tatarozó és építő Váll.

Budapesti Fűtőerőművek Váll.

Oroszlányi Hőerőmű Váll.

TITÁSZ

ELMŰ

Dorogi Erőmű Váll.

Pécsi Hőerőmű Váll.

Országos Villlamos Távvezeték Váll.

Dunamenti Hőerőmű Váll.

Tatabányai Hőerőmű Váll.

Kelenföldi Hőerőmű Váll.

Tiszapalkonyai Hőerőmű Váll.

VEIKI

Erőmű Javító és Karbantartó Váll.

Országos Energiagazd. Hatóság Energiagazd. Intézet

jelentek azok a központi szolgálatok2: OVTÁSZ, OVRAM, OTUSZ, KTSZO, KKSZ, KHSZ, KVSZ, amelyek az erőművek, illetve a villamos hálózatokat üzemeltető vállalatok tevékenységét egységes alapelvek alapján szolgálták ki. Az áramszolgáltató vállalatoknál a területi irányítást az egyes üzletigazgatóságokon, a fővárosban osztályokon keresztül végezték. Előzmények Az alapítás előzményeihez tartozott az 1931. évi XVI. törvénycikket és az azt módosító helyreállítási (1946. évi XX.), államosítási (1948. évi XXV.) törvénye2

OVT: Országos Villamos Teherelosztó; OVTÁSZ: Országos Villamos Távközlési Szolgálat; OVRAM: Országos Relé-, Automatika, és Mérésügyi Szolgálat; OTUSZ: Országos Túlfeszültség-védelmi Szolgálat; KTSZO: Központi Tüzelőanyag-ellátási Szolgálat; KKSZ: Központi Karbantartó Szolgálat; KHSZ: Központi Hőirányítás-technikai Szolgálat; KVSZ: Központi Vegyészeti Szolgálat

ket felváltó 1962. évi IV. törvény a villamos energia fejlesztéséről, átviteléről, elosztásáról. A törvény amellett, hogy meghatározta az iparág szervezetének, működésének alapvető feltételeit, néhány, a szocialista tervgazdaságra jellemző, a mai liberalizált energiapiacon furcsának tűnő rendelkezést is tartalmazott. Például: n „A villamosmű és a benne fejlesztett, illetve az általa átvitt villamos energia – ha a Minisztertanács kivételt nem tesz – társadalmi tulajdonban… állhat.” n „Villamos energiának külföldről az ország területére való behozatalát az ország területén való átvitelét és külföldre történő kivitelét a Minisztertanács engedélyezi.” A törvény az együttműködő villamosenergia-rendszerben történő üzemben tartásról rendelkezett. A szabályozás a törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendelettel, a működéssel összefüggő lényeges döntéseket a tervgazdasági rendszerben természetesnek tűnő mó-

don − például: „Az együttműködő villamosenergia-rendszer üzembiztosan igénybe vehető teljesítményének éves tervét… az ipari miniszter állapítja meg és az Országos Tervhivatal elnöke hagyja jóvá.”, illetve „Az együttműködésben részt vevő erőművek mindenkori hatásos és meddő terhelését (napi fejlesztési menetrendjét) a népgazdasági terv alapján az ipari miniszter állapítja meg.” − központi kézben tartotta. A központosítás ös�szefüggésben lehetett a korra jellemző hiánygazdálkodással. Az eredmény A villamosenergia-ipari társaságokból létrehozott tröszt (2. ábra) az erőművek és a hálózati társaságok mellett magába olvasztotta a villamosenergia-ipari beruházó, tervező, szerelő, tatarozó és építő tevékenységet ellátó vállalatokat, valamint a villamosenergia-gazdálkodás felügyeletét ellátó Országos Villamosenergia Felügyeletet is. A vil-


7

3. ábra: Az MVMT belső szervezete 1963-ban V e z é rig a z g a tó Személyzeti és okt. főo.

Szem. o.

Terv és munkaügyi főo.

Okt. csop.

Tervoszt.

Munkaügyi o.

Jogi és iparig. O

Műszaki vezigh. Nemzetk. Koop.

Beruházási Ig.

Beruházási műsz. elők. o.

Gazdasági vezigh. ÜBF

Pű. és keresk. főo.

Termelési Ig.

OVT

Erőművi üzemviteli főo.

Hálózati Ig.

Pénzügyi o.

Árosztály

Főszakértő

Erőművi műsz. fejl. főo.

Értékesítési o.

Számv. beszám. főo.

Beruházási műsz. leb. o.

OÜSZ

Termelési műsz. o.

Korszerűsítési és műszszintt. o.

Távfűtési műsz. leb. o.

ODSZ

KKO

Új létesitm. o.

Beruházási elvi o.

KTSZO

Beruházási terv. és keretg. o.

KHSZ

Beruházási gép és m. gazd. o.

KVSZ

Hálózati üzemviteli főo.

Hálózati műsz. fejl. főo.

Hálózati létesitm. főo.

Villamos szaksz. főo.

Ált. üzvit. o.

Energia tervezési o.

Távvez. o.

OVRAM

Karb. o.

Hálózati fejl. o.

Alállomási o.

OTUSZ

Hálózati gép és készl. o.

Számviteli és szervez. o.

Beszám. elemz. o.

Anyaggazd. és beszerz. főo.

OVTÁSZ

Anyagterv. és közg. o.

Erőművi anyago.

OMSZ

Gépjármű és száll. o.

Hálózati anyago.

Villamos o.

Revizori főo.

Rrőművi revizori o.

Belső ellenő. csop.

Hálózati revizori o. Gazdasági Hiv.

Központi ügyviteli o.

lamosenergia-ipar érdekkörébe tartozó vállalatok közül a távlati tervezést, erőművek, hálózatok generáltervezését végző ERŐTERV, illetve a kutatási tevékenységet végző VEIKI közvetlenül a minisztérium irányítása alatt maradt. A Tröszt megalapításával néhány kisebb erőmű vállalat megszűnt, beolvadtak a régióban tevékenykedő nagyobb vállalatokba. Az iparág integrálása, nagy állami, közösségi társaságok létrehozása a II. világháborút követő Európában általános gyakorlat volt. Az 1940-es évek végén jött létre az osztrák Verbund, az angol CEGB, a francia EdF, a belga Electrabel, és számos más, nemzeti vállalat. Az egységes vállalatok létrehozását a háborús károk gyors helyreállítása mellett az egységes rendszerek kialakítása, a gyorsan növekvő villamos energia-igények kielégítéséhez szükséges nagy léptékű beruházások tőkeigénye is indokolta. A francia állami villamos művek (EdF) akkori szervezete alapján kialakított tröszti belső szervezet felépítését a

8

2013/3-4 ■

3. ábra mutatja. A szakmai feladatokat a műszaki vezérigazgató-helyettes irányítása alatt három igazgatóság - termelési, hálózati, beruházási – látta el. Az Erőmű Tröszt szervezetében korábban kialakult központi szolgálatok fennmaradtak, újabbakkal egészültek ki. A vállalatok formálisan önállóak maradtak, a felső szintű irányítást azok a belső szervezetek, szolgálatok jelentették, amelyek a különböző vállalatok közötti – azonos funkciókat átvállalva – tevékenységeket koordináltak. Az 1963-ban megalapított szervezet az 1991 végén végrehajtott, részvénytársasággá történt átalakulásig alapjaiban nem változott, csupán az új tevékenységek szervezetbe illesztése történt meg (22. ábra). Előnyök Mi volt az átalakulás előnye? Általában kijelenthető, hogy az integrált szervezet hatékonyabb, a különböző szintek között optimális feladatmegosztás, érdekegyeztetés lehetséges. Visszaemlékezőként ezen túlmenően


Gondnoksági o.

a szakmai színvonal növekedését és a kiemelkedés lehetőségét említeném. Szakmai színvonal növekedést abból adódóan, hogy az integrált szervezeten belül a különféle problémák megoldása, különféle feladatok ellátása sokkal egységesebben, nagyobb erőforrások bevonásával történhetett meg, különös tekintettel a különféle szolgálatokra. A kiemelkedés lehetőségét az biztosította, hogy csaknem minden szakmai területen tevékenykedő munkatárs alsóbb szinten – erőműben, hálózati társaságoknál – kezdett, hogy ismerje a részleteket, fokozatosan egyre komolyabb feladatokat kapott és azt lehetett mondani, hogy aki a Trösztben annak idején beosztottként dolgozott, az valószínűleg vállalati osztályvezetőként is megállta volna a helyét. Hasonlóan a tröszti főosztályvezetői beosztás vállalati főmérnöki, igazgatói beosztással volt egyenértékű. Ebből adódott, hogy kellő szakmai ismerettel, a berendezések és a gyakorlati részletek ismeretével felvértezett emberek irányították a munkát.

14% Gazdaság Háztartás

12000

12%

Éves növekedés

10000

10%

8000

8%

6000

6%

4000

4%

2000

2%

0

Éves növekedés (%)

Az alapítás időszakát a villamosenergia-igények gyors emelkedése jellemezte, a ’60-as évtized elején az éves igénynövekedés 9-10% körül volt. A lakossági, háztartási villamosenergia-igények aránya alacsony volt, a 13 TWh termelői, ágazati felhasználáshoz képest a lakossági fogyasztás alig érte el a 2 TWh-t (4. ábra). Az időszakot forráshiány jellemezte, a csúcsigény nagyobb volt a beépített teljesítőképességnél (5. ábra). A rendszerirányítás részéről nagy erőfeszítést igényelt az ’50-es években megszokott rendszeres fogyasztói korlátozások elkerülése. A hazai forráshiányt szerény nagyságú import pótolta, Csehszlovákiából az ’50-es években kiépített összeköttetéseken kezdetben 40, később 110 MW maximális teljesítménnyel importáltunk. Említésre méltó, hogy az alapítást megelőzően, 1962-ben született az első megállapodás a Szovjetunióból, közvetlenül Ukrajnából 60 MW villamos energia importjáról. A teljesítményhiány csökkentésére számos erőműépítés volt folyamatban. 1962-ben az Országos Tervhivataltól engedélyt kap a 100 MW-os Bánhidai Erőmű, megkezdődik a Gyöngyösi (Gagarin, jelenleg Mátrai) Erőmű engedélyezése. 1963-ban elkészült a 200 MW-os Oroszlányi Erőmű, befejeződik a 100 MW-os pécsi bővítés, döntés születik a gyöngyösi beruházási programról. A beruházásokra az időszak körülményei mellett jellemzők a késedelmek is, a Dunamenti Erőmű első 150 MW-os blokkja például csak a tervezett időpontnál másfél évvel később jön üzembe. Az alapítás időszakában létezett nagyfeszültségű hálózatot a 6. ábra mutatja. A hálózat általános feszültségszintje 120 kV volt, néhány korábban létesült 60 kV-os vezetékszakasszal. Csak a Vác-Bisztricsány és az Ukrajna irányába kiépített új távvezeték volt 220 kV-os feszültségszintű. 1962-63-ban formálisan befejeződött a falu-villamosítás, az utolsó 16 falut, ütemezetten, 1963. augusztus 20-ra kapcsolták be. Ez azonban nem jelentette az ország tényleges, teljes villamosítását.

14000


Igénynövekedés, kapacitáshiány

4. ábra: Villamosenergia-igények változása

0% 1960

1961

1962 1963

1964

1965

1966

1967 1968

1969

1970

5. ábra: Teljesítőképesség, villamosenergia-igény változása 3500

Teljesítmény, Teljesítőképesség (MW)

2. tevékenységek mérlege az alapítástól a rendszerváltásig

Csúcsigény BT TIT Import-export szaldó

3000 2500 2000 1500 1000 500 0 1960

1961

1962

1963

1964

1965

1966

1967

1968

1969

1970

6. ábra: Az alaphálózat 1962 végén


9

7. ábra: a Fogyasztók számának alakulása 5 500 000 5 000 000

Nem háztartási fogy Vidék Budapest

Fogyasztók száma (db)

4 500 000 4 000 000 3 500 000 3 000 000 2 500 000 2 000 000 1 500 000 1 000 000 500 000 0 1960

1965

1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000

1. táblázat: Tanyavillamosítás 1998-ban

Tanyák száma

Ebből villamosított

Fogyasztók száma

darab DÉMÁSZ TITÁSZ ELMŰ Összesen

105461

51526

51645

1949

1608

28131

80

59

670

107490

53193

80446

8. ábra: Háztartásonkénti fogyasztás alakulása

Fogyasztás (kWh/év, háztartás)

2500

2000

1500 Budapest Vidék 1000

500

0 1960

1965

1970

1975

1980

Az újonnan megalapított trösztnek ebből a vázlatos áttekintésből adódóan is nagy feladatokkal kellett megbirkózni: erőművek és átviteli hálózat-elemek létesítésével meg kellett teremteni a biztonságos és gazdaságos villamosenergia-ellátás hátterét, be kellett fejezni az ország villamosítását.

10

2013/3-4 ■

1985

1990

1995

2000

2005

2010

A villamosítás általánossá tétele A falu-villamosítás 1963-ban történt formális befejezése csak lehetőséget teremtett a falusi lakosságnak, de az épületeken belüli hálózatok kiépítésére – az idősebbeknél vállalkozó kedv és anyagi lehetőségek hiányában –, a tényleges villamosításra csak lassan


került sor. Abban az időszakban ez a 15-25 W-os villanyégőket, a telepes rádiót felváltó Néprádiót, esetleg az új villanyvasalót jelentette. A fogyasztók számának 1960-2000 közötti változását bemutató 7. ábrán látható, hogy míg a fővárosban a fogyasztószám csak kismértékben (elsősorban a lakásépítések hatására) növekedett, addig vidéken erőteljesen nőtt, és 1990-re az alapítás évéhez viszonyítva csaknem megduplázódott a fogyasztók száma. A villamosítás az előbbi fejlődés ellenére még jelenleg sem tekinthető teljes körűnek. Az 1998-as állapotot bemutató 1. táblázat alapján valószínűsíthető, hogy még jelenleg is számos villamosítatlan tanya lehet. Ezek egy részének villamosítása azonban független, esetleg megújuló energiaforrásokat hasznosító áramtermelő egységekkel bizonyosan gazdaságosabb lehet, mint a közcélú hálózatból történő ellátás. A fővárosi fogyasztás a televíziók, mosógépek, villamos hűtőszekrények használatának általánossá válásával már a ’70-es évek második felében telítődött. A vidéki lakosság fogyasztása az alacsonyabb életszínvonal, ennek lassúbb növekedése következtében, − mint a 8. ábra mutatja − csak az 1990-es évek elejére érte el a budapesti háztartások átlagos fogyasztását. Az utolsó évek növekedésében a szokásos háztartási készülékek, kisgépek beszerzése mellett nagy szerepe lehetett a hagyományos füstöléses tartósítást felváltó, fagyasztásos tartósításhoz szükséges mélyhűtő láda beszerzések gyors növekedési ütemének is. Az egy főre eső, 1100 kWh/év körüli hazai háztartási felhasználás azonban még jelenleg is csak mintegy fele az ausztriai értéknek. Növekedésre csak a gazdasági fellendülést, a lakosság életszínvonalának, a családok létszámának növekedését, és ezzel a lakásépítések beindulását követően lehet számítani. A kisfeszültségű hálózat fejlesztése A növekvő számú fogyasztó kiszolgálása intenzív elosztó hálózat fejlesztést igényelt. A 9. ábrán látható, hogy a kisfeszültségű hálózat hossza 1990-ig csaknem lineárisan növekedett. Az is megfigyelhető, hogy − elsősorban a

10. ábra: 10%-nál nagyobb feszültségeséssel kiszolgált körzetek arányának alakulása

9. ábra: 0,4 kV-os vezetékhossz alakulása 100000

40

Kábel Szabadvezeték

80000

Vezetékhossz (km)

>10 % feszültségeséssel kiszolgált körzetek aránya (%)

90000

70000 60000 50000 40000 30000 20000 10000 0 1960

1965

1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000

30 25 20 15 10 5 0 1960

2005

1965

1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000

12. ábra: Beépített új teljesítőképességek

11. ábra: Csúcsigények, teljesítőképességek, import teljesítmény alakulása 10000

800

Csúcsigény BT TIT Import-export szaldó

9000 8000

700

Beépített új teljesítőképesség (MW)

Teljesítmény, Teljesítőképesség (MW)

35

7000 6000 5000 4000 3000 2000

600

500 400

300

200 100

1000 0 1960

0

1965

1970

1975

1980

1985

1990

városokban − egyre nagyobb arányban építettek kábelhálózatokat, illetve cserélték nagyobb üzembiztonságú kábelhálózatra a korábbi szabadvezetékes kiépítést. 1990-ben a növekedést (a tsz majorokat ellátó mezőgazdasági hálózatok funkcióvesztése következtében) átmeneti csökkenés váltotta fel, azóta a növekedés a gazdasági környezet változásának megfelelően hullámzó, és szerényebb mértékű. A hálózathossz növekedése és az átépítések ellenére a szolgáltatás minősége csak a ’60-as évtized végére javult annyira, hogy a 10%-nál nagyobb feszültségeséssel kiszolgált körzetek aránya 10% alá csökkenjen (10. ábra). A későbbiekben ez a mutató ingadozott, értéke a legutóbbi időkig sem csökkent lényegesen 5% alá. Erőműépítés A gyorsan növekvő igények kiszolgálása, kellő tartalékok biztosítása jelentős erőműfejlesztést igényelt. A szocialista gazdasági rendszer lehetőségeit kihasználva azonban a gazdaságpolitika nem törekedett teljes mértékű hazai ellátásra, hanem az igények egyre nagyobb

1995

2000

2005

2010

1960

1965

részét elégítette ki importból. A ’60as évek elején kezdődött 60 MW-os szovjet import a ’70-es évtized elejére csaknem 1000 MW-ra, a ’80-as évtized első felére 1500 MW-ra, az évtized végére közel 2000 MW-ra növekedett (11. ábra). Az MVMT időszakában megszületett döntések alapján megvalósított nagyobb erőműveket, az egyes években üzembe helyezett teljesítőképességekkel a 2. táblázat, összesítve a 12. ábra mutatja. Megfigyelhető, hogy a ’60-es évtizedben átlagosan 150 MW, a ’70es évtizedben 200 MW volt a beépített teljesítőképesség éves növekedése. A ’80-as években az import erőteljes növelése mellett az erőműfejlesztés üteme lelassult, csupán a 4 paksi blokk üzembe helyezésére került sor. A további időszakokra a későbbiekben térünk ki. A nagyobb beruházásokról történő döntés, az állami forrásokból történő finanszírozásra is tekintettel, több lépcsős volt. Az ERŐTERV által elkészített távlati tervek alapján elkészült, majd jóváhagyásra került a beruházási program, az építés megkezdéséhez az Országos Tervhivatal engedélye kellett.

1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000

Korlátok, lehetőségek A ’60-as évtized elején a hazai energetikai gépgyártás nem volt olyan szinten, ahogy azt a villamosenergia-ipar igényelte volna. A kazángyártás 100 t/h, a turbinagyártás 50 MW teljesítményű egységeket tudott készíteni, előbbi a ’40-es években tervezett Mátravidéki Erőmű kazánjai színvonalának felelt meg. 10 év alatt a háttéripar alig fejlődött. Ennek a következménye volt, hogy Pécsett orosz, Oroszlányban, a Borsodi Erőműben kelet-német kazánok épültek. Az energetikai gépgyártásban az áttörést 1968-ban a Bánhidai Erőmű létesítése, vagy kicsit korábban az 50 MW-os turbinák megjelenése, és az ahhoz tartozó hazai tervezésű, gyártású, olajtüzelésű kazánok Dunamenti Erőműbe történő beépítése jelentette. A villamosenergia-igények éves növekedési üteme nagyobb volt, mint 100 MW. Látszik az 5. ábrából, hogy a rendszer nagyobb gépegységeket is integrálni tudott volna, tehát már sokkal korábban lehetett volna jobb hatásfokú, 50-100 MW-os egységeket építeni. Erre az akkori feltételrendszerben hazai gyártásból nem volt lehetőség. Ennek volt a következménye, hogy a


11

2. táblázat: Erőmű létesítések 1960-1998 között

Ajkai

Pécsi

Oroszlányi

Bánhidai

Dunamenti

Mátrai

Tiszai

Paksi Atom

Inotai GT

Dunamenti GT

Kelenföldi GT

1994

1×145

1×136

1996

1×156

1998

1×80+24

erőmű 1960 1961

1×32 3×32

1×32

1962

1×50

1963

3×50

1964

2×50

1965

1×22,5; 1×50

1966

1×50

1×40

1967

1×150

1968

1×100

1970

2×150 1×24

2×100

1971

1×200

1972

1×200

1973

1×200

1974

2×215

1×85

1975

3×215

1×85

1976

1×215

1977

2×215

1978

2×215

1983

1×440

1984

1×440

1986

1×440

1987

1×440

3. táblázat: Beruházási költségek 2010-es árszinten

Összes költség

Fajlagos beruházási költség

MrdFt

Mft/mw

€/kw

Mátrai Erőmű

115,3

144

506

Dunamenti ii-iii. bővítés

102,5

81

285

Paksi Atomerőmű

858,9

488

1712

Paksi Atomerőmű bővítés Tiszai I. Erőmű

32,2 100,7

117

411

Inotai Gázturbinák

14,5

72

254

Bicskei Hőerőmű

20,9

Dunamenti G1

31,0

199

697

Dunamenti G2

30,5

117

411

Kelenföldi gt

34,6

222

778

Dunamenti Erőműbe a 150 MW-os egységteljesítményű blokkok szovjet importból kerültek beszerzésre. A ’60-as évtized végére a hazai energetikai gépgyártás német és svájci licencek alapján, valamint korszerű gyártóberendezések beszerzésével fel-

12

2013/3-4 ■

készült a nagyobb egységteljesítményű gépegységek gyártására, így a Mátrai Erőmű kazánjait, 100 MW-os blokkjait, két utolsó 200 MW-os blokkját, illetve a Dunamenti, Tiszai Erőművek gőzturbináit is hazai gyártásból lehetett megrendelni. Korabeli információk


alapján az utóbbi két erőműben a kazánok is leszállíthatók lehettek volna hazai gyártásból, a politikai döntéshozók azonban a csehszlovák import mellett döntöttek. Beruházási források A fejlesztések finanszírozásához felhasznált beruházási forrásokat folyó áron a 13. ábra mutatja. Az ábrán az új erőművek létesítéséhez, a meglévő erőművek korszerűsítéséhez és a hálózatok fejlesztéséhez felhasznált források is megjelennek. A folyó áron számított beruházási forrásokat, göngyölt termelői inflációval 2010-es árszintre átszámítva kiadódott értékek a 14. ábrán láthatók. Megfigyelhető, hogy a ’70-es évtized második felétől a Paksi Atomerőmű beruházásának befejezéséig, 2010-es árszinten 140-150 Mrd Ft/év beruházás történt. A Paksi Atomerőmű létesíté-

sét megelőzően a beruházási források közel fele-fele arányban fordítódtak erőművi és hálózati létesítményekre. A 3. táblázatban összefoglaltuk az egyes erőművek létesítési költségeit és fajlagos beruházási költségeit is. A számadatokból látható, hogy a fajlagos értékek lényegesen kisebbek voltak, mint a ma elérhető legkisebb beruházási költségek. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a ’90-es évtized első felében üzembe került Dunamenti G1, Kelenföldi Gázturbinák fajlagos beruházási költségei már közelítenek a mai nagyságrendhez. A 15, 16. ábrák az egyes beruházások éves ráfordításainak lefutását is bemutatják mind folyóáron, mind 2010-es árszinten. Az ábrákon a félbehagyott erőmű beruházások (Paksi Atomerőmű bővítés, Bicskei Hőerőmű) adatai is szerepelnek. Ezekre a későbbiekben visszatérünk. Látható, hogy a beruházások tényleges megkezdését megelőzően is jelentős ráfordítási igények jelentkeztek. A 13-14. ábrákon feltűnhet a működő erőművek beruházási ráfordításainak növekedése is. Ez a retrofit programmal volt összefüggésben. A ’70-es évek második felétől kezdődően sor

került az Inotai, Ajkai, Borsodi, Pécsi, Oroszlányi és Mátrai Erőművekben a technológiai főberendezések (kazánok, turbinák, esetenként tápszivat�tyúk), irányítástechnika megújítására. Az ’50-’60-as évek alacsony technológiai színvonalának konzerválását a korabeli gazdaságpolitika indokolta: meglévő berendezések felújítására inkább lehetett forrásokat szerezni, mint új beruházásokra. A Borsodi Erőmű retrofitjával összefüggésben a Budapesti Műszaki Egyetem Kalorikus Gépek Tanszéke által elvégzett elemzés kimutatta, hogy a gyűjtősínes körfolyamat kazánjainak megújítása helyett, két jobb hatásfokú, bánhidai típusú, 100 MW-os blokk beépítése a tüzelőanyag költségek csökkenéséből néhány éven belül kifizetődött volna. Az átviteli hálózat fejlesztése A fogyasztói igények növekedése, az új erőművek fejlesztése és a villamosenergia-import növelése, az átviteli hálózat gyors ütemű fejlesztését is igényelte. Kezdetben ez 120, 220 kV-on történt, majd a ’60-as évek második felétől kezdődően a 400 kV-os feszültségszint lett a fejlesztés fő iránya

14. ábra: Beruházások alakulása 2010-es árszinten

13. ábra: Beruházások alakulása folyóáron 60 000

180

hálózati társaságok

Beruházás (MrdFt)

Beruházás (MFt)

hálózati társaságok erőművek

140

erőművek 40 000

egyéb vállalatok

160

egyéb vállalatok

50 000

új erőművek

30 000

20 000

új erőművek

120 100 80 60 40

10 000

20 0

0 1960

1965

1970

1975

1980

1985

1990

1960

1995

15. ábra: Erőmű beruházások folyóáron

1975

1980

1985

1990

1995

Mátrai erőmű Dunamenti II-III. bővítés

100

Paksi atomerőmű Tiszai I erőmű Inotai Gázturbinák

Beruházás (MrdFt)

Bicskei hőerőmű Dunamenti G1

6000

1970

110

Dunamenti II-III. bővítés Paksi atomerőmű bővítés

8000

1965

16. ábra: Erőmű beruházások 2010-es árszinten

Mátrai erőmű

10000

Beruházás (MFt)

(17. ábra). A jelentősen megnőtt szovjet villamosenergia-import biztonságos beszállításához a ’70-es évek második felében üzembe került az AlbertirsaZapadnoukrainszkaja alállomások közötti, 750 kV-os távvezeték is. Az „alaphálózat” (átviteli hálózat) összetételében jelentős változást eredményezett a részvénytársasággá alakulás előkészítése. Addigra a 220, 400 kV-os feszültségszintű átviteli hálózat (19. ábra) olyan fejlettségi szintet ért el, hogy a 120 kV-os feszültségen működő hálózatelemek döntő többsége átadható volt az áramszolgáltató társaságok részére, bár néhány vezeték a karbantartások, üzemzavarok idején még a nagyobb feszültségű hálózatelemek tartalékául szolgált. A 120 kV-os hálózatok átadásához az is hozzájárult, hogy ily módon az átviteli és elosztó hálózatok között kevesebb átadás-átvételi pont kialakítására volt szükség, ami lecsökkentette a társaságok közötti pontos, gyors elszámolás érdekében kialakítandó mérési rendszer beruházási költségeit, áttekinthetőbbé vált az átviteli hálózat betáplálási/kitáplálási pontjai közötti teljesítmény áramlás, az átviteli hálózat veszteségének megállapítása.

Dunamenti G2 Kelenföldi Gt

4000

Paksi atomerőmű

90

Paksi atomerőmű bővítés

80

Inotai Gázturbinák

Tiszai I erőmű Bicskei hőerőmű

70

Dunamenti G1 Dunamenti G2

60

Kelenföldi Gt

50 40 30

2000

20 10

0 1965

1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000

0 1965

1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000


13

Az MVMT időszakában végbement hálózatfejlesztés eredményeként bekövetkezett minőségi változást jól példázza a 18-19. ábrák összehasonlítása. A korábbi sugaras kialakítást számos elemében a gyűrűs kialakítás, az (n-1) elv fokozatos alkalmazása váltotta fel, így 1-1 hálózatelem kiesése vagy kikapcsolása nem okozott fogyasztói korlátozást.

17. ábra: Az alaphálózat nyomvonal-hosszúságának változása 6000

60 kV 120 kV 220 kV 400 kV 750 kV

Nyomvonal hosszúság (km)

5000

4000

3000

2000

a Rendszerirányítás fejlesztése

1000

0 1960

1965

1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000

2005

18. ábra: Az alaphálózat 1967-ben

19. ábra: A nagyfeszültségű hálózat 1993-ban

14

2013/3-4 ■


2010

A nemzetközi összeköttetések fokozatos kiépítése együttműködést igényelt a szomszédos rendszerirányítókkal is. A csehszlovák villamosenergia-rendszerrel már 1952-től, a tranzitvezeték üzembevételétől kezdődően szinkronüzemben járt a hazai rendszer. A számítógéppel vezérelt világból visszatekintve nehezen képzelhető el a kézzel, megfelelően szabályozható gőzturbinák és távműködtetés nélkül végzett frekvencia- és csereteljesítmény szabályozás. A söjtöri (1958-tól), illetve a szabadkai (1959-től) távvezetékeken csak szigetüzemben, sötét áttéréssel (a tervezett import nagyságának megfelelő méretű fogyasztói terület hazai rendszerről történő lekapcsolásával, majd a jugoszláv rendszerre történő bekapcsolásával) volt lehetőség importra. Hasonlóan, az 1968-ban üzembe helyezett Győr-Bécs távvezetéken is csak irány-, illetve szigetüzemi együttműködés történt. Az MVMT munkatársai által kifejlesztett pszeudoszinkron átkapcsolási módszer alkalmazásával a fogyasztók kikapcsolására nem volt szükség, a fogyasztók az áttérítést nem érzékelték. E távvezetékhez kapcsolódóan, meg kell említeni a 2000-es évek elejéig jól működő, szezonális villamos energia cserét. Téli időszakban az osztrák hálózathoz szinkronizált hő(elsősorban az oroszlányi) erőműből irányüzemben szállítottunk villamos energiát Ausztriába, amelyet nyáron – fogyasztói területet az osztrák hálózatra kapcsolva – az értékviszonyoknak megfelelően 1,6 szoros mennyiségben, vízerőművekben termelt energiából kaptunk vissza. A szocialista országok közötti nemzetközi kooperáció elősegítésére még 1962-ben, az MVMT alapítása előtt létrejött a KGST tagállamok villamosenergia-rendszereinek egyesülése, amelynek központi teherelosztója, a CDU (Centralnaja Diszpecserszkaja

Az igények várható alakulásának téves előrejelzése Az előzőekben bemutatott lendületes villamosenergia-igény növekedés 1978ban megtört, a korábbi évekre jellemző 7-9 %/év növekedés ~3,1 %/év értékre esett vissza (20. ábra). Miután a gazdasági prognózisok a további intenzív gazdasági növekedést jósolták, az iparág 1975-ben elkészített távlati terve a korábbi gyakorlatnak megfelelően, az igények 10 évenkénti megduplázódásával számolt és jelentős fejlesztéseket tervezett. Kerényi A. Ödön hivatkozott könyvéhez mellékelt diagram alapján például az éves villamosenergia-igény 1994-re elérte volna a 100 TWh/év értéket, a kooperációs csúcs értéke 2000-re a 30000 MW-ot (összehasonlításképpen a 2012. évi igény 42,3 TWh, a bruttó csúcsteljesítmény 6463 MW volt). Az erőmű létesítési tervek előkészítése is e várakozásoknak felelt meg. 2005-ig 3200 MW, 2010-ig további 4000 MW új kapacitás létesítését tervezték. Különféle változatok vetődtek fel. Például lignittüzelésű Bükkábrányi Erőmű 8x250 MW (4x500 MW) teljesítménnyel, vagy Dunántúli (Bicskei) Gyűjtőerőmű barnaszéntüzeléssel, 3x500 MW teljesítménnyel, szovjet szállítású, szuperkritikus blokkokkal. Utóbbi, az eocén bányászati programhoz kapcsolódó döntések alapján ellehetetlenítette a bükkábrányi létesítést, majd az eocén program sikertelensége következtében a tényleges beruházás megkezdése előtt maga is ellehetetlenült. A nemzetgazdaságnak 2010-es árszinten így is ~21 Mrd Ft-ba került.

Az előbbiek mellett folytatódott a jövőt megalapozó beruházások előkészítése (Bős-Nagymaros Vízerőmű-rendszer, Paksi Atomerőmű 2x1000 MW-os bővítés, Prédikálószéki 4x300 MW-os Szivattyús Tározós Erőmű). A részben csúcsra járatható Bős-Nagymarosi Vízerőmű-rendszert és a Prédikálószéki SzET-et a további nagy teljesítményű atomerőmű-blokkok létesítése következtében ellehetetlenüléssel fenyegető rendszer-szabályozás, a napi fogyasztói igényingadozás követésének megoldása sürgette. A vízerőmű-rendszer és a tározós erőmű mellett az 1992-95 időszakra 400 MW import növekmény mellett 600 MW új teljesítőképesség tűnt szükségesnek3. Az új erőmű típusaként egy 380 MW teljesítőképességű, két gázturbinából és egy gőzturbinából álló kombinált ciklus létesítése vetődött fel a Dunamenti Erőműben, amely a hőigények jobb hatásfokú kielégítését is biztosítva, szükségtelenné tette a régi hőszolgáltató blokkok megújítását. Az 1000 MW-os atomerőmű blokkok üzembe lépését 1995 júliusra és 1997 decemberre tervezték, amelyet később (1989-ben) 1998 márciusára és 2000 szeptemberére módosítottak. Az alapváltozatban 1998 utáni időszakra, két évenkénti belépéssel további 4x1000 MW atomerőmű bővítés vetődött fel alternatívaként. A rendszerváltást követően, 1991 tavaszán a 2x1000 MW 3 Lengyel Gyula: A villamosenergia-igény várható

növekedése, az erőmű építés fő irányai, Atomerőmű Nap, 1987. október 2.

bővítés előkészítése mintegy 32 Mrd Ft (2010-es árszinten) ráfordítását követően leállításra került. A gazdasági visszaesésből adódóan nyilvánvalóvá vált, hogy a tervezett beruházásokat nem tudjuk finanszírozni, ezért nyugati cégek bevonásával 1990ben több tanulmány készült a kor követelményeinek megfelelő erőművek (például az import kőszenet felhasználó 3x570 MW-os Lábatlani Erőmű, francia szállítású atomerőmű blokk) építésére. Jogi, szervezeti változások Az MVMT a rendszerváltást a jövőre készülve, csaknem változatlan szervezettel érte meg. A vállalati struktúrában változás csak a kisebb erőművállalatok nagyobbakba olvasztásával, ennek következtében a Dorogi Erőmű, Mátravidéki Hőerőmű Vállalatok megszűnésével, a Budapesti Fűtőerőművek és a Kelenföldi Hőerőmű Vállalat ös�szeolvadásával történt (21. ábra). A Tröszt és az egyes vállalatok jogállását az ipari miniszter által Ig782/1986 számon megküldött létesítő határozat az alábbiak szerint rögzítette: n Tröszt: államigazgatási felügyelet alatt működő, vállalatszerűen gazdálkodó…egy gazdasági egységet, önálló költségvetési alanyt képező, jogi személyként működő szervezet. A tröszti vállaltokat műszaki-gazdasági kérdésekben irányítja, teljes körűen ellenőrzi, vagyonával a létesítő határozat keretei között önállóan rendelkezik.

20. ábra: Villamosenergia igények változása 1925-2010 között 100000

2,0 %/év

3,1 %/év


Usztanovka, más rövidítéssel CDO) állandó magyar munkatársakkal is, Prágában működött. A rendszerirányítás fejlődésében mérföldkövet jelentett az 1978-ban üzembe helyezett Hitachi gyártmányú, központi folyamatirányító számítógép, amely a volt szocialista országok közül elsőként, ténylegesen lehetővé tette az automatikus frekvencia és csereteljesítmény szabályozás megvalósítását, jóllehet a nagy szovjet villamosenergia-rendszerrel való szinkronüzem következtében a CDU rendszerben a hálózati frekvencia a Szovjetunióban beállított értéktől függött. Az iparág a rendszerirányítás mellett más területeken is élen járt a számítástechnika alkalmazásában.

7-9 %/év 10000

1000

100 1920

1930

1940

1950

1960

1970

1980

1990

2000

2010

2020


15

21. ábra: Társasági szerkezet 1987-ben MVMT

Ajkai HV

ER KAR

OVIT

DÉDÁSZ

Borsodi HV

DÉMÁSZ

Budapesti HV

ÉDÁSZ

Dunamenti HV

ÉMÁSZ

Gagarin HV

ELMÜ

Oroszlányi HV

TITÁSZ

VERTESZ

VITÉV

ERBE

November 7. HV

Paksi AV Pécsi HV

Tatabányai HV Tiszai EV

n Tröszti

vállalat: államigazgatási felügyelet és tröszti irányítás alatt működő, nem önálló költségvetési alanyt képező, jogi személykén működő állami vállalat. Önállóságuk a tröszti jogosítványok által korlátozott, vagyonukkal a létesítő határozatban foglalt korlátozásokkal gazdálkodnak csak. Létrejön az MVMT vezérigazgatójából és a vállalati igazgatókból álló igazgatótanács, amelynek főbb feladatai: középtávú terv meghatározása, éves mérlegbeszámoló jóváhagyása, üzletés árpolitika, jövedelem elosztási elvek meghatározása, kötelező irányelvek kiadása. A tröszt feladatai: n a villamosenergia-rendszer és a tröszti vállalatok tevékenységének összefogása, irányítása, n a népgazdaság villamosenergiaszükségletének kielégítése, n intézkedés a villamos energia importjáról, exportjáról, tranzitjáról, a kapcsolódó külkereskedelmi feladatok ellátásáról (21/1967/V.27/ GB sz. határozat alapján), n tröszti vállalatok központi nagy- és célcsoportos beruházási tevékenységének összefogása, irányítása (46/1984 (XI. 6) MT sz. rendelet alapján), n atomenergetikai létesítmények biztonságos működési feltételeinek megteremtése, folyamatos biztosítása, az érintett hatóságokkal való együttműködés a vonatkozó törvény és más jogszabályok alapján.

16

2013/3-4 ■

Az MVM rendszerváltást megelőző szervezeti felépítésén4 (22. ábra) feltűnik a fejlesztési vezérigazgató-helyettesi tisztség, és az üzemvitelivé átnevezett műszaki vezérigazgató-helyettesi szervezetből a beruházási terület fejlesztési vezérigazgató-helyettesi szervezetbe történt átszervezése. A külön fejlesztési vezérigazgató-helyettesi funkció létrehozását a Paksi Atomerőmű létesítési munkáinak nagyságrendje, összetettsége indokolta. A vezérigazgató közvetlen szervezeten belül, új, alárendelt szervezeti egységek megjelenésével a személyzeti, jogi, terv-és üzemgazdasági szakterületeknél bővülés figyelhető meg. Közvetlen vezérigazgatói alárendeltségbe került az alapítás idején gazdasági vezérigazgató-helyettes alá rendelt revizori szervezet. Az új főegységek közül, az üzembiztonsági felügyelet (ÜBF), üzemviteli vezérigazgató-helyettes alatti, illetve a szervezési és számítástechnika alkalmazási szakterület gazdasági vezérigazgatóhelyettes alatti megjelenése említhető. A fő folyamatokat (a tröszti vállalatokat is beleértve): n a műszaki gazdasági tervezés, n villamos- és hőenergia termelés, n a villamosenergia-rendszer operatív üzemirányítása, n villamos energia átvitel, elosztás, szolgáltatás, 4 A Magyar Villamos Művek Tröszt Szervezeti és

Működési Szabályzata, MVMT, Budapest 1987. április


n karbantartás,

rekonstrukció, fejlesztés, n beruházás, n anyag és készletgazdálkodás, n jövedelemgazdálkodás, n keresetgazdálkodás, ösztönzési rendszer, n munkagazdálkodás, n tevékenység finanszírozása, pénzgazdálkodás, n árképzés áralkalmazás, n számvitel, n belső ellenőrzés, n szervezési és számítástechnikai tevékenység n személyzeti és oktatási tevékenység, n üzem- és munkabiztonsági felügyelet, n energiagazdálkodás, n környezetvédelem és hulladékhasznosítás képezték. Az alapítástól a rendszerváltásig tartó időszakot összefoglalóan értékelve megállapítható, hogy az MVMT teljesítette alapvető küldetését, az ország villamosenergia-ellátását fenntartható, és mint később bemutatom, a fogyasztók számára megfizethető módon, biztonságossá tette. Az időszak a generációk személyes felelősségére is példát mutat: az adott gazdasági rendszer lehetőségei között a vezetők a nemzetgazdaság számára legjobb megoldásokra, a hazai szellemi kapacitás, gyártási lehetőségek legjobb kihasználására törekedtek. Az ország villamosenergia-ellátását alapvetően ma is az akkor épített Paksi és Mátrai Erőművek biztosítják. A Paksi Atomerőmű 1. blokkja üzembe n műszaki

22. ábra: Az MVMT szervezeti felépítése 1987-1991 között Vezérigazgató Titkárság

Szem-i Okt.-i F oszt. Szem.-i Oszt.

Okt-i Oszt.

Önáll. Szem-i Csop.

Terv-és Üzgazd. F o.

Üzemviteli vezérig.h. OVT

ÜBF

OÜSZ

Üzembizt. Oszt.

ODSZ

Munkavéd-i Oszt.

Munkaügyi Oszt.

Számtechn. Szolg.

T zvéd-i Oszt.

Statisztikai Oszt.

Közg.-i és Elemzési Oszt.

Rendsz.-közi Kapcs. Oszt.

Iparjovéd. Öá. Cs.

Ált. M sz. Öá. Csop.

Jogi és Igazgatási F o.

Jogi Oszt.

Igazgatási és TÜK Oszt.

Üzemrendészet Revizori F o.

Fejlesztési vezérig.h.

Termelési Igazgatóság

Terv Oszt.

Szab-i és Alapgazd.Oszt.

Polg. Véd-i Oszt.

Hálózati Igazgatóság

Beruházási Igazg.

Er m. Üz.-viteli F o.

Hál.Üzemv. F o.

Term.-i M szaki O.

KTSZO

Alaphál-i Oszt.

KVO

Er m v. Üzemv.O.

Fogy-i M sz.O

Er m vi M sz. fejl. F o

M sz-i Fejl. Oszt.

Villamos Oszt.

KHSZ

Szám.techn. Öá. Cs.

Karbant.-i és Rekonstr. F o

Közp.-i Karbant.-i O.

Er m vi Nagyber.F o

Hál.Köz.és kisfesz. O

Hál. fejl Energ.terv.O

Váll-i Beruh-i O.

Hál.Gép.Kész fejl.O.

Hál. szer. és tech.F o. Távvezeték Oszt.

Célcsop. Beruh.-i O. Beruh-i Közgazd.F o.

Alállomás Oszt.

Orsz Vill Szaksz.F o

Rekonstr. Szakért.Törzs

Nagyber. Törzskar

Beruh. Közg. Elvi O. Beruh-i Terv-Pü.O.

Árosztály

Pü-i és Ért.-i O.

Tarifa Önálló Csop. Számviteli F o. Számviteli Oszt.

Közp-i ügyviteli O.

Anyag-áruforg F o.

Anyagellátási O.

Készletgazdálk.O.

Gépjárm Oszt. Szerv-i és Szt.-alkalm F o Szerv-i Önálló Csop

OVRAM

Rendsz.fejl-i Önálló Csop

Rendsz.techn-i Öács.

OVTÁSZ

Nemzetk. Kapcs.F o.

M sz.Tud. Együttm k.O.

Ár-Pénzügyi F o.

Beruh.-i M sz.F o.

Hálózati M sz. fejl.F o

OTUSZ Revizori Oszt.

Gazdasági vezérig.h.

Gondnoksági Oszt.

Külker. Önálló Csop.

helyezésének 30 éves jubileumára az MVM Közleményei tematikus különszámot jelentetett meg (2013. 1-2. sz.).

3. Rendszerváltás A részvénytársasági struktúra Az MVM esetében az előbbiekben vázolt tröszti szervezetet az 1989. évi XIII. törvény5 alapján létrehozott, kétszintű részvénytársasági szervezet váltotta fel. Ennek előzményeit, előkészítését dr. Járosi Márton könyve6 részletesen ismerteti. A szervezeti változás a belső működési modell lényeges változtatását is igényelte. 1991-ben az előkészítésre – az MVMT kétszintű részvénytársasággá való átalakulására vonatkozó döntést követően – 15 munkabizottságban került sor, amelyekben tröszti munkatársak, vállalati vezetők, szakértők vettek részt. Ezek a munkabizottságok a vállalati struktúrától, kapcsolatrendszertől, a működési modellen, belső árrendszeren, vagyonértékelésen, új alapszabály tervezeten át 5

1989. évi XIII. (VI. 13.) törvény a gazdasági szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról 6 Járosi Márton: Életem a magyar energetikáért, Püski Kiadó, Budapest, 2010

az MVM, mint leendő tulajdonos társaság feladatainak és belső szervezeti felépítésének meghatározásáig, az új működési rend minden lényeges kérdésével foglalkoztak. A végleges döntéstől eltérő leányvállalati struktúra (csak három, több erőmű telephelyből álló erőműtársaság), egyszerűbb vállalati szervezetek (üzletigazgatóságok, kirendeltségek szerepe), főelosztó hálózatok optimális tulajdonlása is részletes elemzés tárgyát képezte. Az új belső ár- és járadékrendszer kialakítására öt évre visszatekintő költségelemzés alapján született javaslat. Társasági összevonásra csak három térségben került sor: az Ajkai és az inotai November 7. Erőmű a Bakonyi Hőerőmű Rt.-ben, az Oroszlányi és a Tatabányai Erőmű a Vértesi Erőmű Rt.-ben, illetve a Borsodi Hőerőmű és Tiszai Erőmű a Tiszai Erőmű Rt.-ben folytatta tovább tevékenységét. Utólag visszatekintve, egy-egy adott kérdéskör (társasági struktúra) eltérő megoldása lényegesen befolyásolhatta volna a későbbi privatizáció eredményét, mértékét is. A részvénytársasággá alakulás formálisan 1991. december 31-vel történt. A részvénytársasági formában történő működés ténylegesen 1992. február elején, az új igazgatóságok, felügyelő bizottságok megválasztásával, esetenként új, pályázati úton kiválasztott vál-

lalati vezetők kinevezésével kezdődött meg. Az új testületekbe nagy számban kerültek be középvezetők, korábban vezető tisztséget be nem töltött személyek. A szervezeti átalakulás vagyonmozgással is járt: egyrészt az áramszolgáltató társaságok tulajdonába kerültek a 17. ábra kapcsán már említett főelosztó hálózatok, másrészt az OVIT-tól az MVM tulajdonába került az „alaphálózat” (átviteli hálózat). Az MVM Rt., mint holdingtársaság hálózatüzemeltetési, rendszerirányítási, nagykereskedelmi tevékenységet végzett. Az egyes társaságokban 50% tulajdoni részesedése volt, a másik 50%-on az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) és néhány százalék erejéig az önkormányzatok osztoztak. Megbízás alapján az Állami Vagyonügynökség részvényesi jogosítványait is az MVM Rt. gyakorolta. Az MVM Rt. közgyűlésén a többségi részvényesi joggyakorló az Ipari- és Kereskedelmi Minisztérium lett. Alapszerződés Közvetlen utasítási jog hiányában, a társaságcsoport működtetéséhez 1992 júliusában Alapszerződés megkötése vált szükségessé. A társaságokat az MVM Rt. összehangolt, műszaki, gazdasági és egyéb feltételeket magába foglaló szerződéses rendszer útján


17

működtette annak érdekében, hogy az együttműködő villamosenergiarendszer az adott körülmények között optimálisan elégítse ki a finanszírozhatóság, az irányíthatóság, a hosszú távú célkitűzések, a fogyasztói ellátás biztonsága, valamint a nemzetközi kapcsolatokból eredő jogok és kötelezettségek által támasztott követelményeket. Az Alapszerződés szabályozta a kétoldalú kereskedelmi szerződéseket, az ezekben alkalmazandó belső árakat, az árak és a tényleges működési költségek eltéréseit kiegyenlítő járadékrendszert. A nagykereskedelmi ár teljesítménydíjat és zónaidős áramdíjat tartalmazott. A szabályozható (kondenzációs) egységekre egy áramdíjas, a nem szabályozható, ellennyomású egységekre zónaidős árszabályozás volt érvényben. Járadékrendszer működött az értékesítési oldalon is, az áramszolgáltatók eltérő értékesítési és költségstruktúrájának figyelembevételével, a lehetőleg azonos nyereségtermelési képesség elérése érdekében. Az együttműködés érdekében az alábbi kétoldalú szerződések megkötésére került sor: n erőművi üzemviteli szerződés, az erőművek rendszer-igényeknek megfelelő üzembiztos, gazdaságos működtetésére,

n erőművi

kereskedelmi szerződés a tényleges kereskedelmi paraméterek (lekötött kapacitás, szállítandó villamos energia mennyiség és ezek tűrései, valamint ellenértéke) rögzítésére, n alaphálózati-üzemeltetési szerződés, az MVM tulajdonában lévő alaphálózat üzemeltetésével kapcsolatos együttműködés kereteinek, illetve a berendezések és eszközök működtetésére vonatkozó követelmények meghatározására, n elosztó hálózati üzemviteli szerződés, a műszaki jellemzők, működés terület rögzítésére, a villamosenergia-szolgáltatás paramétereire, n elosztó hálózati kereskedelmi szerződés, a tényleges kereskedelmi paraméterek (lekötött kapacitás igény, szállítandó villamosenergia mennyiség és ezek tűrései, valamint ellenértéke) rögzítésére, n rendszerérdekű fejlesztési szerződés, az esetleges rendszerérdekű fejlesztéssel kapcsolatos jogok és kötelezettségek rögzítésére. A társaságok pénzgazdálkodás és finanszírozás szempontjából önállóak voltak, ugyanakkor az éves beszámoló elkészítésénél, az MVM Rt. által a konszolidációs elveknek megfelelően

előírt számviteli, értékesítési módszereket, eljárásokat kellett alkalmazniuk. Az MVM Rt. az áramszolgáltató társaságok részére az egy hónapos átlagos kintlévőség mértékéig fix kamatozású hitelt biztosított. Az erőművek stratégiai tüzelőanyag készletét megfinanszírozta, de az általános tüzelőanyag gazdálkodás decentralizálttá vált, szemben a korábbi centralizációval. A rendszerszintű fejlesztések finanszírozása (saját forrásból vagy hitelfelvétellel) az MVM feladata volt, a rendszerérdekű erőmű fejlesztések forrásaként, az erőmű társaságok technológiai berendezésein keletkezett amortizáció központosításra került. Az alapszerződéssel rögzített modell az 1994-ben elfogadott új Villamos Energia Törvénnyel szabályozott modell bevezetéséig, gyakorlatban az 1995-ben végrehajtott privatizációig megfelelően működött, megszüntetésére a privatizáció érdekében került sor. Új belső szervezet A feladatoknak megfelelően megváltozott belső szervezet felépítését a 23. ábra mutatja. A szakmai feladatokat az üzemviteli, fejlesztési, gazdasági

23. ábra: az MVM Rt. szervezeti felépítése 1992 januárjától Vezérigazgató

Jogi és Igazgatási Főosztály

Személyügyi Osztály

Külkapcsolati Iroda PR Iroda

Revizor

Vezérigazgató-helyettes

Üzemviteli Igazgatóság

OVT

ODSZ

OÜSZ

SZTSZ

OVRAM

18

2013/3-4 ■

Fejlesztési Igazgatóság

Erőművi Üzemviteli Főosztály

Hálózati Üzemviteli Főosztály OVTÁSZ

Erőművi Fejlesztési Főosztály

Gazdasági Igazgatóság Informatikai és Gazd. Kontrolling Osztály

Hálózati Fejlesztési Főosztály

Stratégiai Osztály Környezetvédelmi Osztály

Beruházástechnikai Osztály


Pénzügyi Főosztály

Gazdasági Főosztály

Üzemgazdasági Osztály

Számviteli Osztály

Kereskedelmi Osztály

Központi Ügyviteli Osztály

Vagyongazdálkodási és Befektetési Osztály

Szolgáltató Üzem

Munkagazdasági Osztály

7 Az 1. sz. bizottság 1991. december 13-án 8 óra-

kor kezdődő ülésének előkészítő anyagai

24. ábra: a hazai források és az import változása 40000 35000


igazgatóság alá szervezett főosztályok, osztályok látták el. A főosztályok alá nem minden esetben tartozott osztályszervezet, a kiemelést az ellátott feladat jellege indokolta. A szervezeti átalakulás jelentős létszámcsökkenéssel járt, a korábbi mintegy 750 főről 450 fő alá csökkent az alkalmazottak létszáma. Ezen belül a vezetői beosztások száma a korábbi, 100 feletti értékről 35 alá csökkent. A leépítés során a döntéshozók nagy figyelemmel voltak arra, hogy minden, a további működés szempontjából hasznosítható kompetencia, gyakorlati tapasztalat maradjon meg a szervezetben, így − a későbbi korfa alakulása szempontjából hátrányosan − fiatalabb munkavállalók is nagyobb arányban kerültek elküldésre. A villamosenergia-ellátással összefüggő fő folyamatok7 a Szervezeti Szabályzatban felsorolt 150 feladat alapján: n fogyasztói igények becslése, erőműrendszer teljesítőképesség mérlegének, működésének tervezése, n operatív rendszertervezés, hálózattervezés, rendszerirányítás, rendszerszabályozás, n együttműködés a szomszéd villamosenergia-rendszerekkel, n villamos energia export import kereskedelem, n nagykereskedelmi (belső) árrendszer, árszínvonal kialakítása, áralkalmazás, árszabályozás, n belső villamos energia kereskedelem, n villamos energia forgalom számlázása, n rendszerirányítást, működést támogató számítástechnikai, távközlési rendszer üzemeltetése, hibaelhárítása, fejlesztése, n villamos védelmek tervezése, beállítása, ellenőrzése, n hálózattervezés, hálózati üzemvitel tervezése, n erőmű-, hálózatfejlesztések távlati tervezése, n konszern távlati stratégiájának kialakítása, n beruházások előkészítése, menedzselése, lebonyolítása, n erőművi, hálózati irányelvek kidolgozása, n műszaki szakértői tevékenység,

30000 25000 20000 15000 10000 Import 5000

Hazai forrás

0 1960

1965

1970

1975

1980

n környezetvédelmi

stratégia kialakítása, szakértői tevékenység, n állami, társadalmi ellenőrzéshez szükséges dokumentumok kidolgozása, egyeztetése voltak. A kialakított szervezet minden tevékenységet lefedett. A későbbi, piacnyitásig bekövetkezett változások az atomerőmű felügyeletével (Atomerőművi Osztály), a kapacitástender előkészítésével (Kapacitáslétesítési Osztály), gyors indítású gázturbinák létesítésével és üzemeltetésével (Erőmű Üzemeltetési Osztály), a belföldi és export- import kereskedelem szétválásával (Kereskedelmi Osztály, EXIM Osztály), az informatika, elszámolási mérés szerepének fontosabbá válásával (Méréstechnikai Osztály, Informatikai Főosztály), a privatizációt követően a vagyongazdálkodás fontosságának növekedésével (Vagyongazdálkodási Igazgatóság), a kereskedelem szerepének megerősödésével – a Kereskedelmi Igazgatóság megalakulásával (1997. december 17.) voltak kapcsolatban. Új feladatok A korábbi, KGST gazdasági együttműködésen belüli kereskedelmi kapcsolatok politikai rendszerváltással együtt járó szétesése a hazai villamosenergiaigények mintegy 5 TWh/év értékkel történő csökkenését eredményezte, ugyanakkor az import árak is jelentősen módosultak. Ennek eredményeként az importált villamos energia mennyisége néhány év alatt a korábbi töredékére esett vissza (24. ábra). A rendszerváltástól máig tartó időszakot, az alapítástól a rendszerváltásig

1985

1990

1995

2000

2005

2010

terjedő, alapvetően szakmai feladatokra koncentráló működés helyett részben a folyamatosan változó elvárásokhoz történő alkalmazkodás, azok teljesítési igénye jellemezi. Ezek közül a rendszerváltást követő évekből csak a „széncsatát”, illetve a Bős-Nagymaros projektet említem meg. A „széncsata” A ’80-as évtized végére a szén hőára megközelítette a fűtőolaj és a földgáz fajlagos hőárát, 1989-ben rövid időre meg is haladta azt. A szénhidrogén tüzelésű erőművek hatásfoka lényegesen jobb volt az ’50-es évek színvonalát képviselő széntüzelésű erőművek hatásfokánál, állandó minőségi viták voltak, így a villamosenergia-iparág ellenérdekeltté vált a szén felhasználásában. Az ipari szerkezetváltás, illetve a háztartások földgáz tüzelésre történő, gyors ütemű átállása következtében az egyéb szénigények is lényegesen csökkentek, a bánya vállalatok nehéz gazdasági helyzetbe kerültek. Működőképességük megőrzése a villamosenergia-ipari szénfelhasználás szinten tartását igényelte. 1992-93-ban a Bányászati Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége által irányított sztrájk-fenyegetésekkel nehezített tárgyalások alapján éves szénmegállapodásokra került sor, majd az akkori elemzések alapján hatékonyan működtethető bányák 1994-re végrehajtott integrációjával stabilizálódott, tervezhetővé vált a szénfelhasználás. Emellett az integráción kívül rekedt bányák tovább működtetésére, a regionális foglalkoztatottság érdekében, kormányzati közreműködéssel a


19

2000-es évek elejéig folyamatosan sor került szénátvételre. A bányák átvétele az iparági dolgozói létszámot is jelentősen megnövelte.

sára hivatkozással választott bírósági eljárást kezdeményezett a szállítási szerződés érvénytelenítésére, amely eredménnyel járt, így a szállítások rövid időn belül befejeződtek.

A Bős-Nagymaros projekt Külön említetést kell tenni a BősNagymarosi Vízerőmű-rendszerről is, amelynek kivitelezési munkái már 1979-ben megkezdődtek. Az eredeti tervek szerint egy két erőműből álló erőműrendszer létesítését tervezték, amelynek felső egysége a Bősi Vízerőmű 720 MW-os teljesítőképességgel, csúcsra járatással üzemelt volna, míg az alsó Nagymarosi Vízerőmű 158 MW beépített teljesítménnyel átfolyós vízerőműként. A megvalósítás ellen már az építkezés megkezdése előtt megkezdődött a tiltakozás, majd a politikai közhangulat változását érzékelve – a környezet-károsítással, Duna eltereléssel összefüggő aggályokra alapozva – széleskörű környezetvédő civil ellenállás bontakozott ki, amely végül 1989 májusában mintegy 100 Mrd Ft ráfordítást követően, a megkezdett nagymarosi építkezés ideiglenes, majd – októberi parlamenti határozattal – végleges leállításához, az eredeti állapot helyreállításához vezetett. A Bősi Erőmű 1992-ben elkészült, a Duna elterelése Magyarország számára hátrányos módon, az úgynevezett C variáns szerint, az eredeti Duna-meder vízellátásának szabályozását – a félig elkészült Dunakiliti zsilip ellenére is – szlovák területen hagyva megtörtént. Az ügy a Hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i határozata ellenére ma sincs lezárva. Nincs megállapodás az ítélet rendelkező részében megállapított közös üzemeltetési rendszerről, a kölcsönös kártérítésekről és a költségek rendezéséről. Ennek hiányában nem részesülünk a Bősi Erőműből a vízszintkülönbség, vízhozam alapján járó mintegy évi 1000 GWh villamosenergia-termelésből. Az MVM Rt. az eredeti, finanszírozáshoz kapcsolódó megállapodásoknak megfelelően megkezdte az ellentételezésként szolgáló villamosenergia-szállítást az osztrák Verbund társaság részére. A piacnyitást követően ennek ára meghaladta a piaci árakat. Erre tekintettel, a villamos energia átvevője a körülmények lényeges megváltozá-

20

2013/3-4 ■

Szabályozási rendszerek együttműködése, UCPTE csatlakozás Mint korábban utaltunk rá, a magyar villamosenergia-rendszer két villamos energia rendszer-együttműködés (KGST VERE, illetve UCPTE) határán működött, villamosenergia-kereskedelemre csak fogyasztói területek, erőművek átkapcsolásával (irány- vagy szigetüzemben) volt mód. A KGST VERE (IPS-CDO) együttműködés teljesítményegyensúlyát, és ezzel frekvenciáját a Szovjetunió (Oroszország) szabályozta. A rendszer frekvencia tényértéke rendszeresen elmaradt az 50 Hz névleges értéktől. Az együttműködés, a nagy szállítóképességű 750 kV-os összeköttetés előnyös volt számunkra. A Szovjetunió felbomlása, az utódállamok gazdasági problémái, a KGST megszűnése, a magyar gazdaság Európai Unió felé irányuló politikai, gazdasági nyitása azonban indokolttá tette a rendszer együttműködés felülvizsgálatát is. Az előbbiekre is tekintettel már 1989 telén megkezdődött annak vizsgálata, hogy hogyan lehet párhuzamos üzemet kialakítani az UCPTE-vel, és 1990 tavaszán bejelentettük csatlakozási szándékunkat. Ennek gyakorlati előkészítésére 1990. december 12-én aláírtuk a magyar rendszer csatlakozására vonatkozó követelményrendszert (Maßnahmenkatalog-ot) a szomszédos osztrák, jugoszláv társaságokkal. 1991 elején a szlovák, cseh és lengyel társaságok is bejelentették csatlakozási szándékukat. A felkészülés elősegítésére 1991 decemberében négyoldalú munkabizottság alakult. A követelményrendszerben foglaltak teljesítésére vonatkozó megvalósíthatósági tanulmány 1992 májusában készült el, 1992 nyarán a négy ország együttes csatlakozására vonatkozó követelményrendszer is elfogadásra került. A négy ország együttműködésének intézményes formájára 1992. október 11-én létrejött a CENTREL szervezet. Az UCTPE filozófiájának


(minden rendszer felelős a saját ellátásbiztonságáért, mindenki segít mindenkit, de kisegítésre csak átmenetileg lehet számítani) megfelelően, a jobb minőségű és megbízhatóbb villamosenergia-ellátás érdekében meg kellett oldani n a termelés és fogyasztás mindenkori egyensúlyának biztosítását, n az egyes turbinákba beépített primer szabályozók üzembe helyezését, az elvárt primer tartalék aktiválását, n az előírásoknak megfelelő szekunder teljesítmény biztosítását, n rendszer lengéscsillapító (PSS) berendezések felszerelését, n a rendszerirányítási és távközlési rendszer korszerűsítését (EMSSCADA8 rendszer üzembe helyezését), valamint n új védelmi és rendszer újra-felépítési tervet kellett kidolgozni. A követelmény-rendszer alapján – az együttműködés előfeltételeként – Magyarországon tározós erőmű hiányában az üzemzavari események gyors kezelésére alkalmas, gyorsan indítható tartalék gázturbinákat is létesíteni kellett. A litéri és sajószögedi 120 MW névleges teljesítményű gázturbinák 1998 végén, a lőrinci 170 MW-os gázturbina 2000 márciusában kerültek üzembe. Beruházásuk részben világbanki hitelből történt. A fejlesztések megvalósítását a PHARE programmal az Európai Közösség is támogatta. A csatlakozás előkészítésére, mintegy felkészülve az IPS-CDO együttműködésben várható problémákra, 1993. szeptember 29-30-án, tervezett erőmű és fogyasztói kiesésekkel sikeres CENTREL+VEAG önálló próbaüzemre is sor került. A CDO rendszer végül nem tervezett, nem egyeztetett módon, 1993. november 18-án 11 óra 38 perckor, orosz-ukrán elszámolási viták miatt bomlott három (orosz, ukrán-bolgár és CENTREL) részre. Ennek következtében a CENTREL együttműködés, a vele párhuzamosan járó kelet-német VEAG rendszerrel és egy kis ukrán szigettel az UCPTEvel történő csatlakozásig, közel két éven át önálló, mintegy 50000 MW nagyságú szigetüzemben működött.

8

EMS-SCADA: Energy Management SystemSupervisory Control and Data Acquisition System

A próbaüzem jellegű, párhuzamos működés az UCPTE rendszerrel 1995. október 18-án kezdődött, amelyet két hetes (mesterséges üzemzavarokkal megzavart) kísérleti időszak előzött meg. A társaságok közötti elszámolást átmeneti jelleggel még a CDO szabályozóközpont végezte, feladatát 1996 második felétől a varsói elszámoló és szabályozó központ vette át. Az MVM Rt. 1999. január 1-től lett az időközben nevet változtatott UCTE társult tagja, amelyet 2001. május 17től a teljes jogú tagság váltott fel. Miután feladatát elvégezte, 2006. de cember 31-el megszűnt a CENTREL együttműködés. A CDO tagság formálisan 2004. december 31-én szűnt meg. A párhuzamos működésessel szükségtelenné váltak a korábbi kereskedelmi lehetőségeket biztosító egyenáramú betétek (Etzenricht, Dürnrohr, Wien-Südost). Ezek hasznosítására az ukrán, illetve orosz villamosenergia-rendszerrel történő kereskedelmi kapcsolatok biztosítására – több elemzés9, megvalósíthatósági tanulmány készült, a legutóbbi inkább a közvetlen integrációt javasolja. Stratégiák A holding vezetése egyik legfontosabb feladatának a jövő megalapozását tekintette, számos program, stratégia került elfogadásra (rövid összefoglalásukat dr. Járosi Márton hivatkozott könyve ismerteti): n Megújuló erőmű építési program, n Hálózatfejlesztési stratégia, n Infrastruktúra stratégia (ennek részeként a villamosenergia-rendszer üzemirányítási rendszerének irányítástechnikai korszerűsítési programja: ÜRIK), n Távhő-stratégia, n Áramszolgáltató társaságokra vonatkozó stratégia. Sajnálatos, hogy ezek végrehajtása csak részben (pl.: hálózatfejlesztés, ÜRIK program) történt meg.

9

Europ e an, CIS and Me diter rane an Interconnection: State of Play 2006, 3rd SYSTINT Report Joint EURELECTRIC-UCTE WG SYSTINT 10 1994. évi XLVIII. (április 6.) törvény a villamos

energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról.

4. A szabályozási környezet változása, a szervezet alkalmazkodása Az első Villamos Energia Törvény, privatizáció Az Antall-kormány külföldi tanácsadóinak javaslatára a rendszerváltást követően napirendre került az energetikai privatizáció is. Ennek előfeltétele volt egy olyan működési modell kialakítása, amely egymástól elkülönülő tulajdonosi érdekek esetén is biztosítani tudja a fogyasztók biztonságos, legkisebb költségű ellátását. Többszöri előkészület után, 1993 tavaszán született meg a lényegében az un. kizárólagos vásárló modellt létrehozó és szabályozó törvénytervezet, amelyet az Országgyűlés végül 1994-ben, utolsó ülésszakán fogadott el10. A törvény létrehozta a Magyar Energia Hivatalt, bevezette az engedélyezést az erőművek létesítésére, üzembe helyezésére, megszüntetésére, a villamos energia termelésére, szállítására és szolgáltatására. Utóbbiak kizárólagossági jogot biztosítottak és ezzel arányos kötelezettségeket írtak elő. Az ellátásbiztonságért a szállító engedélyes volt felelős, az általa a többi engedélyessel együttműködve kidolgozott Üzemi Szabályzat szerint. Az ellátásbiztonság garantálását elősegítette a szállító engedélyes kizárólagos export-import jogosultsága, valamint az engedélyesek közötti szerződéskötési kötelezettség, a termelő engedélyesek termelő kapacitás felajánlási kötelezettsége. A hosszú távú ellátásbiztonságot az országos erőmű létesítési terv két évenkénti elkészítése támogatta, amely alapján a 200-600 MW teljesítményű erőmű létesítéséről a Kormány, a 600 MW-nál nagyobb teljesítményű erőmű létesítéséről az Országgyűlés dönthetett. A legkisebb költség elvének teljesülését a legalacsonyabb árú villamos energia beszerzési kötelezettsége biztosította. Az árszabályozás költségalapú maradt, a törvény rögzítette „A villamos energia termelői, átviteli, elosztási, szolgáltatási árának (díjának) tartalmaznia kell az indokolt befektetések és a hatékonyan működő engedélyesek költségeinek megtérülését, valamint a tartós működéshez szükséges nyereséget.” A díjak megállapításánál figyelembe kellett venni a tartalék

kapacitások, továbbá a villamos mű bezárásával, elbontásával kapcsolatos környezetvédelmi kötelezettségek teljesítésének garanciális költségeit, illetve a gazdaságpolitikai, energiapolitikai, ellátás biztonsági, környezetvédelmi, nemzetközi gazdasági követelményeket, tényezőket is. Az első privatizációs kísérletre 1993 őszén került sor, amikor az áramszolgáltató társaságok kisebbségi részesedését kínálta az ÁPV Rt. eladásra. Szabályozási feltételek hiányában a megajánlott vásárlási ár lényegesen elmaradt a társaságok valós értékétől, így az eladásra nem került sor. Ezt követően került felkérésre a Schroders angol tanácsadó cég11 a privatizáció koncepciójának kidolgozására, végrehajtásának elősegítésére. A privatizáció jogi alapját az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény12 teremtette meg. E törvény alapján tartósan állami tulajdonban csak az országos közüzemi szolgáltató, a nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőségűnek minősülő, illetve honvédelmi vagy más különleges feladatot megvalósító, szolgáló vagyon, ilyen vagyont működtető társaság maradhat. E körbe tartozó társaságokat a törvény melléklete tételesen is felsorolta, az iparágból az MVM Rt.-t, az OVIT Rt.-t és a Paksi Atomerőmű Rt.-t nevesítve 50%+1 szavazat legalacsonyabb tartós állami részesedéssel. Az elfogadást követően, alig 1 hónappal később az OVIT Rt. és a Paksi Atomerőmű Rt. kikerült13 a tartósan állami tulajdonban maradó társaságok köréből, ugyanakkor minden erőmű és áramszolgáltató társaságnál 1 db szavazatelsőbbséget biztosító részvény került bevezetésre. A jogalap megteremtését követően a privatizáció előkészítése felgyorsult, ennek részeként: n júliusban előkészítésre és kihirdetésre kerültek a Villamos Energia Törvényben meghatározott jogszabályok,

11 J.

Henry Schroder & Co. Limited

12 1995. évi XXXIX. törvény (V.09.) az állam tulaj-

donában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről 13 1995. évi LXIX. törvény (06.30) az állam tulaj-

donában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról


21

n megkezdődött

az információs memorandumok kidolgozása, n a Stikeman, Elliott ügyvédi iroda közreműködésével megkezdődött a hosszú távú villamos energia vásárlási (HTM) és értékesítési (VEASZ) szerződések kidolgozása, n megtörtént az Üzemi, illetve Kereskedelmi Szabályzat kidolgozása, MEH általi jóváhagyása, n a Kormány határozatot hozott a villamos energia árszabályozásáról és 1997. január 1-jéig terjedő árkiigazításáról14. A kereskedelmi szerződések társaságok általi aláírását követően, október közepén közzétételre került a privatizációs felhívás, november végi beadási határidővel. Az eredményes privatizáció érdekében az árszabályozásra vonatkozó előbbi kormányhatározat mellett a Magyar Energia Hivatal főigazgatója, az ipari és kereskedelmi miniszter, illetve a pénzügyminiszter szeptember végén közös állásfoglalást adott ki, amelyben egyértelműen ismertették a villamos energia árak növelésére vonatkozó menetrendet, megerősítve, hogy az 1997. január 1-jétől érvényesülő árakban 8% tőkearányos nyereség ismerhető el, amelyet az 1996. októberi áremelés során építenek be az árakba. A 2005 december elején kihirdetett eredmények alapján: n a Duna menti Erőmű Rt. az Electrabel, n a Mátrai Erőmű Rt. az RWE, EnBW konzorcium, n a Budapesti Elektromos Művek Rt. és az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Rt. az RWE, EnBW konzorcium, n a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Rt. a Bayernwerk, n a Tiszántúli Áramszolgáltató Rt. az Isar Amperwerke n a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Rt. az EdF, n az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Rt. a Bayernwerk és az EdF tulajdonába került, a menedzsment jogok teljes átengedésével. A befektetők elégedetlenek voltak a külföldi jogi szakértők által kidolgozott hosszú távú szerződésekben biztosított jogokkal, a szerződések struktúrájával,

14

A Kormány 1074/1995. (VIII. 4.) Korm. határozata

22

2013/3-4 ■

nyelvezetével, ezért kezdeményezték a szerződések újratárgyalását. Erről 1995. december 18-án az MVM Rt. és a leányvállalatok képviselői az ÁPV Rt. ellenjegyzésével megállapodást írtak alá azzal, hogy 1996. február 19-ig Bizottságot hoznak létre, amely jóhiszeműen áttekinti a megállapodáshoz mellékelt kérdéseket és változtatási javaslatot terjeszt be a MEH részére a dokumentumok nyelvezetét, kereskedelmi kifejezéseit illetően. A Bizottságnak 1996. június 30-ig kellett volna kialakítani javaslatait, egyhangú megállapodás hiányában a véleménykülönbségről egy ad hoc választott bíróságnak kellett volna dönteni. Az erőmű társaságok és az MVM Rt., illetve az áramszolgáltató társaságok és az MVM Rt. részvételével két albizottság alakult. Ezekben a privatizált társaságok jogi tanácsadói is részt vettek. Az albizottságok munkájukat megkezdték, de az erőművi szerződések módosításáról a lényegesen eltérő vélemények miatt a megadott határidőig közös vélemény nem alakult ki. Az áramszolgáltatói értékesítési szerződések vonatkozásában az eredeti VEASZ-tól eltérő, egyeztetett megállapodás jött létre. Utóbbi 1997 tavaszán az érintettek részéről aláírásra is került. Választott bírósági eljárás a HTM-ek módosításáról történő megállapodás hiányában nem folyt. A későbbiekben további privatizációkra (Budapesti Erőmű Rt., Tiszai Erőmű Rt., Bakonyi Erőmű Rt., Pécsi Erőmű Rt.) is sor került. Vásárlási ajánlatok az MVM Rt. kisebbségi részesedésére, illetve a Paksi Atomerőmű Rt.-re is érkeztek, ezek azonban nem voltak elfogadhatók. Kapacitástender A kizárólagos vásárlói modell különleges eleme volt a kapacitáslétesítési pályázat lehetősége, amelyre a modell alkalmazásának időszakában egyszer került sor. Előkészítésére a Villamos Energia Törvény alapján, az MVM Rt. 1996-ban elkészítette „A magyar erőműrendszer létesítési terve és kitekintés a 2010-ig terjedő időszakra” című dokumentumot, amelyet a Kormány 1996 decemberében elfogadott. A terv alapján 1997-ben kétlépcsős erőmű létesítési pályázat kiírására került sor, két kategóriában: 200 MWnál kisebb és azt meghaladó névleges


teljesítményű, menetrendtartó, közcélú erőműegységek létesítésére. A nyertes pályázók lehetőséget kaptak az erőmű − pályázati kiírásban szereplő határidők közötti − létesítésére, a pályázatban bemutatott megvalósíthatósági tanulmányban részletezett különböző kihasználási óraszámra készített üzleti tervekből kiadódó átvételi árakon megkötendő hosszú távú szerződések alapján. A pályázat kiírását az indokolta, hogy a 90-es években a dunamenti és a kelenföldi hőszolgáltatás kombinált ciklusú gázturbinás erőművekkel történő megújítását (valamint az évtized végén a gyorsindítású gázturbinákat) kivéve, nem léptek üzembe új egységek, és az import lehetőségek is csökkentek, miközben az évtized második felében meginduló gazdasági fejlődés az igények gyorsuló növekedését eredményezte (11. ábra). A kapacitás tender mellett, részben azt megelőzően döntés született a privatizált Csepeli Erőmű 395 MW teljesítőképességű bővítésének hosszú távú lekötéséről, illetve 600 MW hosszú távú villamos energia import szerződés előkészítéséről. A pályázatot nagy érdeklődés kísérte, minden hagyományos erőműtípusban érkezett ajánlat, végül azonban 1999 februárjában, az európai villamosenergia-piac megkezdett liberalizációjára is tekintettel, csak a kisebb kategóriában került sor eredményhirdetésre, a Kispesti Erőmű és a Főnix projekt kapacitásának lekötésére, amelyek közül csak az előbbi került megvalósításra. A nagy erőmű kategóriában az import kőszénre alapozott projekt látszott a legkedvezőbbnek. A pályázatot értékelők számára meglepőnek tűnt, hogy a hazai lignitre alapozható bükkábrányi projekt nem volt versenyképes, az import kőszénre alapozott, közel azonos nagyságú egységgel. Az eredmény kihirdetését gondos műszaki és gazdasági vizsgálat előzte meg. Ennek részeként részletesen elemzésre került, hogy az egyes megajánlott projektek hogyan illeszthetők a rendszerbe, megvalósításuk hogyan befolyásolja a várható fogyasztói árakat. A rangsorolás a megajánlott villamos energia árak alapján történt. A nyertesnek kihirdetett egységek ára a villamos energia átlagár alatt volt, így belépésük a villamos energia beszerzési ár csökkentését valószínűsítette. A nyertesnek nyilvánított erőművek árszintje hos�szú távon, a hazai villamosenergia-piac

várható liberalizációja során is versenyképesnek tűnt. E feltételezést az elkészült Kispesti Erőmű utólag is igazolta, lekötése nem okozott befagyott költséget. A pályázati kiírás lehetőséget adott volna a meglévő erőművek megújítására, illetve a korábban erőmű létesítésre kötött, de hatályba nem lépett hosszú távú áramvásárlási szerződések mérlegelésére is. Az Oroszlányi, Pécsi erőművek megújítására beadott pályázatok alapján a megújítás versenyképtelennek tűnt. Hasonlóan drágának bizonyultak az AES Borsodi Áramtermelő Kft.vel és a Bakonyi Erőmű Rt.-vel kötött szerződések is, így hatályba léptetésük elmaradt. A tender kibocsátása előtt alapvető cél volt a szénhidrogén felhasználás részarányának csökkentése, az 1993-ban elfogadott országgyűlési energiapolitikai határozattal is összhangban. A két gázturbinás projekt győztesnek nyilvánítása ezzel ellentétes eredményre vezetett. A későbbi erőmű létesítési tervek – a piacnyitás és az import lehetőségek bővülése következtében – kapacitástender kiírását nem indokolták.

Az európai villamosenergia-piac liberalizálása A legutóbbi évtizedet a villamosenergia-piac liberalizálása, az európai és hazai szabályozás folyamatos fejlődése határozta meg. Az iparágra a liberalizációt megelőzően az integrált működés volt a jellemző, amely a termeléstől a fogyasztók kiszolgálásáig az értéklánc minden elemét tartalmazta. A legtöbb országban a II. világháborút követően kialakult nemzeti villamos társaságok működtek. A liberalizáció az értéklánc egyes elemeinek szétválasztását, a nagykereskedelmi és viszonteladói piaci verseny megteremtését célozta. A hosszas egyeztetések után 1996 decemberében elfogadott, a villamos energia belső piacának közös szabályaira vonatkozó, 96/92/EC irányelv lehetővé tette, hogy: n bárki létesíthessen új termelő kapacitást az előzetesen meghatározott engedélyezési feltételek teljesítése esetén, n forráshiány esetén az ellátásbiztonság érdekében erőmű létesítési pályázat kerüljön kiírásra,

n a

feljogosított fogyasztók, kereskedők, termelők szabályozott vagy tárgyalásos szabad hozzáféréssel, illetve a kizárólagos vásárló modell alkalmazásával hozzáférjenek a hálózatokhoz. Az egyes tevékenységek keresztfinanszírozásának megelőzésére a tevékenységek szétválasztása, a könyvvitel átláthatósága került előírásra. A piacnyitást fokozatosan, 1999 márciusától (a legnagyobb fogyasztók részére >40, >20, >9 GWh/év lépésekben) tervezték, de több ország kezdettől fogva teljesen megnyitotta piacát. Ugyanakkor az egyes tagállamok viszonylatában viszonosságot vártak el, azaz egy tagállam kereskedői egy másik tagállamban, csak a saját piacuk nyitásának mértékéig láthattak el fogyasztókat. A kereskedelmi üzletág létrehozása Az európai változásokat, tendenciákat látva nyilvánvalóvá vált, hogy a piaci liberalizációt követően a kereskedelmi tevékenység jelentősége nő. Az MVM

25. ábra: A kereskedelmi üzletág létrehozása (1997. dec. 17)

K ÖZ G Y ÛL É S

F elüg yelõbiz otts ág

Igazgatóság

Könyvvizsgáló

1. Vezérigazgató

1.0.1 B els õ ellenõrz és i O s z tály

1.0.3 Atomerõmûvi Iroda

1.0.2 PR Iroda

1.2 Rendszertervezési és Kereskedelmi Igazgatóság

1.1 OVT Igazgatóság

1.1/A. 1 ODSZ

1.1/B Informatika

1.1/A. 2 OÜSZ

1.2.1 RKO

1.6 Általános Igazgatóság

1.5.1 Privatizációs Osztály

1.2.2 EÜO

1.3.2 Pénzügyi Osztály

1.4.2 Stratégiai Osztály

1.5.2 Vagyongazdálkodási és Portfolio Osztály

1.2.3 KERO

1.3.3 Számviteli és Ügyviteli Osztály

1.4.3 Kapacitáslétesítési Osztály

1.6.3 Személyügyi Osztály

1.4.4 Környezetvédelmi Osztály

1.6.4 Szolgáltató Üzem

1.2.4 EXIM 1.1/B.3 SZK

1.5 Vagyongazdálkodási Igazgatóság

1.4.1 Hálózati Fejlesztési Osztály

1.1/B.2 OVTÁSZ

1.1/A. 4 MÉTE

1.4 Stratégiai és Fejlesztési Igazgatóság

1.3.1 Terv és Kontrolling Osztály

1.1/B.1 Rendszerfejlesztési és Alkalmazási Osztály 1.1/A. 3 SZTSZ

1.3 Pénzügyi Igazgatóság

1.1/A. 5 OVRAM

1.4.5 Beruházási Osztály

1.1/A. 6 H álózati Üzemelõkés z ítés i O s ztály

1.4.6 ÜRIK

Ügyvédi Iroda

1.6.2 Munkagazdasági Osztály

1.4.7 Minõs égirányítási projekt


23

26. ábra: Készülődés a piacnyitásra (2000. márc 1.)

KÖZGYŰLÉS Könyvvizsgáló

Felügyelőbizottság

Igazgatóság 1.0.4 Munkaügyi és Szociálpolitikai Osztály

1.0 Vezérigazgató

1.0.1 Belső Ellenőrzési Osztály

1.1 OVT Igazgatóság

1.1.1 OVT Igazgatóhelyettes

1.1.1.1 Országos Diszpécser Szolgálat 1.1.1.2 Országos Üzemelőkészítő Szolgálat 1.1.1.3 Számítástechnikai Szolgálat 1.1.1.4 Mérés és Telemechanikai Osztály 1.1.1.5 Országos Villamos Relévédelmi Automatika és Mérés Szolgálat

1.0.2 Kommunikációs Osztály

1.0.3 Igazgatási Osztály

1.2 Kereskedelmi Igazgatóság

1.2.1 Kereskedelmi Igazgatóhelyettes

1.0.4 Humánpolitikai Osztály

1.3 Pénzügyi Igazgatóság

1.3.3 Informatika Főmérnökség

1.0.5 Személyügyi és Oktatási Osztály

1.4 Létesítményi Igazgatóság

1.4.1 Erőművi Főmérnökség

1.2.2 Rendszertervezési Osztály


1.4.1.1 Erőművi Üzemviteli Osztály Szolgálat

1.2.3 Kapacitáslétesítési Osztály

1.3.2 Számviteli és Ügyviteli Osztály

1.4.1.2 Erőművi Fejlesztési Osztály

1.4.2 Hálózati Főmérnökség

1.4.2.1 Hálózat Üzemeletési Osztály 1.4.2.2 Hálózat Fejlesztési Osztály

1.2.4 Kereskedelmi Osztály 1.2.5 Villamos Energia ExportImport Osztály

1.2.6 Fogyasztói Kapcsolatok Osztálya

1.0.6 Minőségügyi és Biztonsági Osztály

1.5 Stratégiai Igazgatóság

1.5.6 Telekommunikációs Főmérnökség

1.5.1 Stratégiai Osztály 1.5.2 Terv és Kontrolling Osztály 1.5.3 Üzemgazdasági Osztály

1.3.3.1 Rendszerfejleszési és Alkalmazási Osztály 1.3.3.2 Számítástechnikai Központ

1.4.3 Beruházási Osztály

1.4.4 Atomerőművi Osztály

1.4.5 Infrastruktúra Beruházási Osztály


1.5.4 Befektetési és Privatizációs Oszály 1.5.5 Vagyongazdálkodási és Portfolió Osztály

1.5.6.1 Távközlési Osztály 1.5.6.2 Telekommunikációs Szolgáltatási Osztály

szervezetének felkészítésére, 1997 de cemberében, meglévő szervezetekből (Rendszerközi Kapcsolatok Osztály, Rendszertervezési Osztály, Kereskedelmi Osztály, Villamos Energia Exportimport Osztály) létrejött a Kereskedelmi Igazgatóság (25. ábra). A 96/92/EC irányelv alapján az EU tagállamokban már 1998 elején megindult a szabadpiaci kereskedelem. Annak érdekében, hogy ebbe mielőbb bekapcsolódhassunk, és a legközelebbi, piacnyitással érintett országban tapasztalatokat szerezhessünk, 2008 áprilisában, a régiós piacon tevékenykedő ADWEST Wien üzletfelünkkel együttműködve, 75% MVM Rt. tulajdoni aránnyal, megalapítottuk Bécsben az MVM-ADWEST Marketing GmbH társaságot, amelyet a később teljesen kivásároltunk, miután üzletfelünk a

24

2013/3-4 ■

villamos energia üzletágból kivonult. A társaság kezdetben regionális export-import ügyleteket bonyolított, a későbbiekben, a tőzsdei kereskedés beindulását követően, az osztrák és német tőzsdén is eredményesen kereskedett, a villamos energia mellett széndioxid kvótákkal is. Célunk volt fogyasztók közvetlen ellátása is, ez azonban nem sikerült. A társaság ugyan több nagyfogyasztó közvetlen ellátására is tett ajánlatot, ezeket a fogyasztók azonban csak osztrák kereskedőjük árának leszorítására használták. A tevékenység felfuttatására, az MVM Rt.-ből kiküldött ügyvezető, munkatársak betanulására költségtérítés nélkül, folyó üzleti tevékenység során volt mód. A piaci, kockázatkezelési tapasztalatokat jól tudtuk hasznosítani a hazai tevékenység beindítása során. Mára a kereske-


dés nem igényli a bécsi jelenlétet, így várhatóan a közeljövőben a társaság megszüntethető lesz. A következő lényeges előrelépést, 1999 szeptemberében a hazai fogyasztók ellátására történő felkészülés részeként, a Fogyasztói Kapcsolatok Osztály létrehozása jelentette (26. ábra). Miután már a 96/92/EC irányelv is előírta a tevékenységek számviteli szétválasztását, ennek elősegítésére szükségessé vált a hálózati, termelői tevékenységek áttekinthető szétválasztása is, amely főmérnökségek formájában valósult meg. A MAVIR megalapítása Az MVM Rt. tevékenységének értéklánc mentén történő jogi szétválasztása először a szűken értelmezett rendszer-

27. ábra: Az MVM Rt. szervezete a versenypiaci tevékenység kiválását követően (2003. július 31.)

Közgyűlés

Könyvvizsgáló

Felügyelő Bizottság

Igazgatós ág

1.0.1. Biztonsági Vezető Biztonsági Osztály (BIO)

1.0. Vezérigazgató (VE Z IG )

Igazgatósági Titkárság (IGIT)

Vezérigazgatói Titkárság (VIGIT)

1.0.2. Jogi és Igazgatási Osztály (JIO)

1.0.4. Belső Ellenőrzési Osztály (BELO)

1.0.3. Humán Erőforrás Osztály (HEO)

1.0.5. Kommunikációs Osztály (KO)

1.1. Általános Vezérigazgatóhelyettes (ÁVIGH)

K Ö Z Ü Z E M I N A G Y K E R E S K E D E L M I

1.2. Kereskedelmi Igazgatóság (KIG)

1.3. Vagyongazdálkodási Igazgatóság (VAGYIG)

1.2.1. Közüzemi Nagykereskedelmi Főosztály (KNF)

1.2.2. Kereskedelmi Szolgáltatási Főosztály (KSF)

1.2.1.1. Közüzemi Ügyletek Osztálya (KÜO)

1.2.2.1. Energiagazdálkodási Osztály (EGO)

1.2.1.2. Piaci Értékesítési Osztály (PÉO)

1.2.2.2. Elszámolási, Számlázási Osztály (ESO)

1.2.1.3. Menetrend-készítő és Mérlegkör Irányító Osztály (MIO)

Á T V I T E L I Ü Z L E T Á G

1.4. Stratégiai Igazgatóság (STIG)

1.3.1. H álózati F omérnöks ég (H F )

1.3.2. Erőművi Főmérnökség (EF)

1.3.3. Beruházási Főmérnökség (BEF)

1.3.4. Műszaki Fejlesztési és Atomerőművi Osztály (MFA)

1.3.1.1. H álózati Üzemeltetés i O s ztály (H ÜO )

1.3.2.1. Erőművi Üzemeltetési Osztály (EÜO)

1.3.3.1. Beruházási Osztály (BEO)

1.3.5. Vagyongazdálkodás i és P ortfólió O s ztály (VP O )

1.3.1.2. Hálózatfejlesztési Osztály (HFO)

1.3.2.2. Erőművi Fejlesztési Osztály (EFO)

1.3.3.2. Létesítmény Üzemeltetetési Osztály (LÜO)

1.3.6. Befektetési és Privatizációs O. (BPO)

1.4.1. Informatikai Főmérnökség (INF)

1.4.1.1. Informatikai F ejles ztés i O s ztály (IF O )

1.4.1.2. Informatikai Üzemeltetési Osztály (INÜ)

1.3.1.3. Hálózati kapacitás-tervezési és Gazdálkodási Osztály (HKGO)

Ü Z L E T Á G

irányítási tevékenység tekintetében történt meg, a 2000. október 19-én megalapított, működését 2000. novem ber 9-én megkezdő MAVIR Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt. létrehozásával. A társaság a 26. ábrán látható OVT igazgatóságból jött létre, az önálló működéshez szükséges gazdasági és más szakterületek fokozatos kialakításával. Az új társaság feladatát kezdetben szerződéses jogviszonyban, az MVM Rt. szállítói engedélye alapján látta el, tulajdonképpen az MVM Rt. tulajdonában álló hálózatot „üzemeltette” részben az OVIT Rt. állományában lévő munkatársakkal, a rendszer forrásegyensúlyának, szabályozásának biztosítását az MVM Rt. beszerzési portfóliójában lekötött kapacitásokkal végezte. A hálózat kar-

15 A magyar energiapolitika alapjai, az energetika

üzleti modellje, Gazdasági Minisztérium 1999. július 16

2001. évi CX. törvény a villamos energiáról

1.5 Gazdasági Igazgatóság (GIG)

1.4.2. Telekommunikációs Főmérnökség (TF)

1.4.3. Infokommunikációs Vezető (IKV)

1.5.1. Pénzügyi Osztály (PÜO)

K ockázatkezelés i B izotts ág (K K B )

1.4.2.1. Távközlési Osztály (OVTÁSZ)

1.4.4. Stratégiai Osztály (STO)

1.5.2. Számviteli és Ügyviteli Osztály (SZÜO)

T árs as ág-cs oport Irányítás i B izotts ág (T IB )

1.4.2.2. Telekomm. Szolg. Osztály (TSZO)

1.4.5. Szabályozási Koordinációs Osztály (SZKO)

1.5.3. Terv- és Kontrolling Osztály (TKO)

1.4.6. Nemzetközi Osztály (NO)

1.5.4. Üzemgazdasági Osztály (ÜGO)

1.4.7. Minőségügyi Osztály (MO)

1.5.5. Kockázatkezelési Vezető (KKV)

1.4.8. Környezetvédelmi Osztály (KVO)

bantartása, fejlesztése MVM Rt. hatáskörben maradt. Az átviteli hálózat és rendszerüzemeltetés külön vállalatban történő, szétválasztott működése számos problémát vetett fel, ezért 2006. január 1-én a hálózati eszközök apportálásra kerültek a MAVIR Rt.-be, az annak karbantartását, fejlesztését végző MVM Rt. Hálózati Főmérnökség (27. ábra) és a tényleges kezelést, karbantartást ellátó OVIT Rt. munkavállalók átvételével. Így az átviteli engedélyesi tevékenység jogi szétválasztása teljes körűen megtörtént. A második Villamos Energia Törvény, a hazai piacnyitás A hazai piacliberalizálás az Európai Unióhoz való csatlakozással párhuzamosan került előkészítésre és megvalósításra. Alapelveit a Gazdasági Minisztérium által 1999 júliusában elkészített kormány előterjesztés15 foglalta össze. A villamosenergiaiparban célként tűzte ki többek között a versenypiac létrehozását, ennek ré-

szeként az átlátható piaci viszonyok megteremtését, a villamos energia export-import monopóliumának megszüntetését, a hosszú távú szerződések újratárgyalását, a versenyképtelenné váló erőművek befagyott költségeinek kezelését, a villamos energia árszabályozás módosítását. Az MVM Rt. az érintett intézmények társaságok szakértőivel folytatott egyeztetések alapján, az előbbi dokumentum elfogadását megelőzően, felvetette a portfoliójában lekötött mennyiségre vonatkozóan, az erőművek által tőzsdén történő transzparens értékesítést, amely a viszonteladók számára is elfogadhatónak tűnt. A javasolt eljárásrend alkalmazása esetén a piacnyitás kezdetétől fogva transzparens árak alakulhattak volna ki, és mérhető lett volna a befagyott költség nagysága, megelőzhetők lettek volna a még ma is folyamatban lévő peres eljárások. Az EU irányelv teljesítését célzó, 2001-ben elfogadott Villamos Energia Törvény16 számos változást eredményezett:


25

n A

feljogosított fogyasztók számára lehetővé vált a piaci alapú megállapodások megkötése, a védendő fogyasztókat kivéve megszűnt az ellátási kötelezettség. n A hatósági árszabályozás csak a közüzemi szolgáltatásra, illetve a természetes monopólium jellegű (hálózati, rendszerirányítási, stb.) tevékenységekre maradt fenn. n A hosszú távú szerződések alapján igénybe nem vett teljesítőképesség az átvevő kellő időben történő lemondása esetén értékesíthetővé vált a szabad piacon. n A piaci szereplők kötelesek voltak megfelelő arányú megújuló energiaforrásból származó villamos energia átvételére. n A korábbi szállító engedélyesből közüzemi nagykereskedelmi engedélyes lett, mellette megjelentek a kereskedő engedélyesek. Az átviteli engedély mellett külön engedélytípusként megjelent a rendszerirányító engedély. További engedélytípusok is bevezetésre kerültek: Közüzemi szolgáltató, szervezett villamosenergia-piac működtetése, villamos energia határon keresztül történő szállítása. n A hálózatokhoz történő hozzáférés szabályozott szabad hozzáférés keretében történhetett. n A villamosenergia-rendszer irányításáért és üzemvitelének biztonságáért a rendszerirányító engedélyes vált felelőssé. n A rendszertervezés elősegítésére és a kereskedelmi forgalom elszámolhatósága érdekében bevezetésre került a mérlegkör rendszer. n A feljogosítás fokozatosan történt, először a legnagyobb fogyasztók, eredeti tervek szerint 2007. július 1-től minden fogyasztó részére. n A kiserőművek engedélyezése egyszerűbbé vált. n A közüzemi nagykereskedő kizárólagossági jogosultsága megmaradt a közüzemi célra lekötött forrásokra, nagykereskedelemre, közüzemi szolgáltatók kiszolgálására. n A különféle engedélyesi tevékenységek szétválasztására legalább a számviteli szétválasztást kellett alkalmazni. A hazai piacnyitásra, a legnagyobb fogyasztók részére 2003. január 1-én került sor. Erre készülve az MVM Rt.

26

2013/3-4 ■

2002-ben átalakította a Kereskedelmi Igazgatóság szervezetét, a szokásos kereskedő (front office) és támogató, elszámoló (back office) egységeket létrehozva (27. ábra). A kereskedelmi tevékenység és a kockázatkezelés támogatására ETRM rendszer került beszerzésre. Csak érdekességként említjük meg, hogy az átalakítás pályázattal kiválasztott tanácsadó bevonásával kezdődött, a késedelmek miatt azonban veszélyben forgott az átszervezés kellő időben történő befejezése. Így a megbízás visszavonásra került, és végül a pályázaton második tanácsadó módszertani támogatásával a kereskedelmi szakterület munkatársai készítették el a folyamatleírásokat és más dokumentumokat. Ezzel sikerült az átszervezést kellő időben befejezni. A piacra lépő fogyasztók versenyképes ellátására 2002 második felében a korábbi, létszámában, kompetenciáiban megerősített Fogyasztói Kapcsolatok Osztály bázisán - MVM Partner Rt. néven - versenypiaci kereskedelmi leányvállalatot alapítottunk, amelynek tényleges kereskedelmi tevékenysége csak a piacnyitást követően, 2003. január 1-től kezdődhetett meg. Az eredeti elképzelések alapján a társaság back office és egyéb, működéséhez szükséges feladatait az MVM Rt. illetékes szervezetei látták volna el. A későbbiek során, a kereskedelmi tevékenység bővülésével, teljesen önállóvá vált. Az MVM Rt. 2003. január 1-én közüzemi nagykereskedő és átviteli engedélyt kapott. Jóllehet a gyors indítású tartalék gázturbinák az MVM Rt. tulajdonában voltak, üzemeltetésüket az 1999 őszén alapított Gázturbinás Erőműveket Üzemeltető és Karbantartó Kft. (GTER Kft.) végezte, így a termelői működési engedélyes is a GTER Kft. lett. Az engedély előírta, hogy az MVM Rt. a gázturbinákat „…a GTER Kft. engedély kérelmének tárgyát képező erőművek létesítéséhez igénybe vett hitelszerződések lejártakor, de legkésőbb 2012. december 31-ig a GTER Kft. tulajdonába adja.” A későbbiekben az engedély módosítása megszüntette az elidegenítési kötelezettséget, mivel a feladat ellátását a gázturbinákra vonatkozó, tartós bérleti jogviszony is lehetővé teszi. Megemlítjük, hogy az átláthatóság érdekében, 2006 augusztusától, az MVM Trade Rt. működésének megkezdésével17 a villamos


energia nagykereskedelmi tevékenység is kivált az MVM Rt.-ből, így jelenleg villamosenergia-ipari engedélyesi tevékenységet nem lát el. A közüzemi, és versenypiaci nagykereskedelem, a versenypiaci kiskereskedelem merev jogszabályi szétválasztásának megszüntetésével később lehetővé vált az egységes nagykereskedelem (Central Trading Floor) kialakítása 2010-ben, és ezt követően a két kereskedő társaság összevonása is. Az összevonásra, az MVM Trade Zrt. MVM Partner Zrt.-be történt beolvadásával 2012. július 1-jével került sor. A versenypiaci kereskedelem megindulása szükségessé tette a kockázatkezelés kialakítását is. Az önálló, Gazdasági Igazgatósághoz tartozó kockázatkezelési szervezet mellett Kockázatkezelési Bizottság is működött. A kockázatkezelés a kereskedelem mellett az egyéb tevékenységek, ügyletek kockázatainak vizsgálatára is kiterjedt. A piacnyitást követő fogyasztói elvándorlás (a piac fejlődését a későbbiekben folyamatában mutatjuk be) következtében felszabaduló kapacitások értékesítése aukciókon, transzparens módon történt. A beszerzési ár és az értékesítési ár közötti különbözet (befagyott költség) a rendszerirányítónál gyűjtött, fogyasztók által befizetett különdíjakból került kiegyenlítésre. Az EU joganyagának módosulásával a törvény többször módosításra került18. A módosítások az engedélyesek feladatainak, engedélyezés, kötelező átvétel, szétválasztás szabályainak pontosítását segítették elő. Az egységes piac újraszabályozása A 96/92/EC irányelv előírta a piac működésének rendszeres, három évenkénti felülvizsgálatát. Erre első ízben 2001ben került sor. A vizsgálat tapasztalatai alapján egységes, teljesen liberalizált villamos energia piac létrehozását célozták meg, a lakossági és egyéb sérülékeny fogyasztók részére nyújtható vé-

17

MEH 379/2006. számú határozata alapján

18 2005. évi LXXIX. törvény a villamos energiáról

szóló 2001. évi CX. törvény módosításáról, 2005. évi CLXXXV. törvény a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény módosításáról

nyesül, amelynek következménye az árak eltérítése), n vertikális piaclezárás érvényesül (az integrált társaságok nem a piacon kereskednek, így kicsi a likviditás), n hiányzik a piaci integráció (kis határkeresztező forgalom miatt a domináns inkumbensek érvényesülhetnek, nincs ösztönzés a szűk összekötő vezetékek bővítésére), n hiányzik a piaci transzparencia (nincs elég információ a kereskedelmi döntésekhez), n árképzés átláthatatlan (tüzelőanyag árak befolyása, szabályozott és szabad árak egymásra hatása, nagyfogyasztók támogatása), n a piaci szereplők a hálózati és szolgáltatási tevékenységek szétválasztásának elégtelenségére panaszkodnak. Házkutatás A felülvizsgálathoz helyszíni ellenőrzések is kapcsolódtak. Ennek részeként, 2006. május 16-17-én, a versenyjogi szabályok megsértésének gyanúja miatt „házkutatást” tartottak az MVM Rt.-nél és a MAVIR Rt.-nél is. Nagymennyiségű írásos dokumentumot, valamint számítógépen tárolt információt gyűjtöttek, továbbá 2006. augusztus elején kérdőívet küldtek, egy hónapos válaszadási határidővel. Végül, a COMP/B-1/39318 számot kapott ügyet adminisztratív úton lezárták, amelyről az Európai Bizottság illetékes osztályvezetője, 2008. december 19-én kelt levelével tájékoztatta az MVM Rt. vezérigazgatóját.

Diszkrimináció Mint arra utaltunk, a privatizációt megelőzően közzétett kormányhatározat, állásfoglalás 8%-os tőkearányos nyereséget ígért. Ennek árakba történő beépítésére – az 1996-ban, külső szakértők bevonásával elvégzett költség felülvizsgálatok alapján – 1997. január 1-től került sor. Míg az áramszolgáltató társaságoknak átlagosan kellett a 8% nyereséget biztosítani, addig az erőműveknél, eltérő árak megállapításával, egyedileg volt lehetőség a nyereség beállítására. Nyilvánvaló volt, hogy a befektetők által alkalmazott korszerűbb irányítási módszerek jelentős hatékonyságjavulásra vezethetnek, ennek egy részét az árszabályozás a befektetők ösztönzésére vissza kívánta hagyni, így az árak ármegállapítást követő, évenkénti emelésére az inflációnál kisebb mértékben került csak sor. Visszatekintve a tényleges nyereségekre (28. ábra) az egyes tulajdonosi csoportok között lényeges eltérés figyelhető meg. Egyrészt az első árszabályozási időszakban (19972000 között) az induló árak beállítása a privatizált társaságoknál biztosította az ígért 8%-os szintet, amely a hatékonyság növekedés eredményeként az időszak végére közel 15%-ra nőtt. A második árszabályozási időszakban (2001-2004 között) azonban a privatizált erőműveknél már az induló évben sem került sor a 8%-os nyereség beállítására, a nyereségszint az előző időszak végén lévő átlagos 15%-os

28. ábra: Nyereségesség a privatizációt követően 30%

Elosztói és közüzemi szolgáltatói engedélyesek Állami vállalatok Termelői engedélyesek

25%

Saját tőke arányos nyereség

delem biztosítása mellett, ez utóbbit a tagországok kompetenciájában hagyva. Ennek érdekében szükségesnek tűnt a: n határkeresztező kereskedelem, regionális piac, ezek elősegítésére a határkeresztező vezetékek kapacitásának fejlesztése, n választási (váltási) lehetőség és általános szolgáltatás biztosítása, n termelés megfelelőségének folyamatos nyomon követése, n konzisztens támogatási rendszer kialakítása, n piactorzító elemek megszüntetése, n harmadik országokkal való kapcsolatok javítása. E célok érvényesítését szolgálta a korábbi irányelvet felváltó 2003/54/EC irányelv19, amely a következő lényegesebb változásokat eredményezte: n közszolgáltatói kötelezettségek (általános gazdasági érdekből vonatkoztatva biztonságra, ellátás folyamatosságára, minőségére, árára és a környezetvédelemre) és fogyasztóvédelem (általános szolgáltatás méltányos, átlátható áron) előírása, n a hálózatokhoz történő szabályozott szabad hozzáférés általános előírása, n ellátásbiztonság megfigyelésének előírása, új kapacitások engedélyezésének, tendereztetés szabályainak pontosítása, n rendszerüzemeltetők kijelölése, szétválasztása, információk bizalmasságának óvása, n elosztóhálózati üzemeltetők kijelölése, szétválasztása, n szétválasztás, könyvvitel átláthatósága, n teljes piacnyitás időpontjának előírása: 2004. július 1-től minden nem lakossági fogyasztó, 2007. július 1-től minden fogyasztó feljogosított fogyasztóvá válhat, n szabályozó hatóságok feladatainak meghatározása. A célok azonban csak részben teljesültek, a 2005-ben folytatott második felülvizsgálat során elsősorban a piacműködés hiányosságai kerültek előtérbe: n nagy a piaci koncentráció (nagykereskedelmi piacokon erőfölény érvé-

20% 15%

8%

10% 5% 0% 1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

-5% 19

Az európai Parlament és Tanács 2003/54/EK irányelve (2003. 06.26.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályaira és a 96/92/ EC Direktíva hatályon kívül helyezésére

-10%


27

29. ábra: Stratégiai holding szervezet (2006. augusztus 17.) Közgyűlés

Felügyelő Bizottság

Könyvvizsgáló

Igazgatósági Titkárság

Igazgatóság

1.0.1 Jogi és Igazgatási Osztály

1.0 Vezérigazgató

1.0.5 Biztonsági Igazgató 1.0.6 Vezérigazgatói tanácsadók

1.0.2 Humán Erőforrás Gazdálkodási O. 1.0.3 Kommunikációs Osztály 1.0.4 Belső Ellenőrzési Osztály

1.1 Kereskedelmi Vezérigazgatóhelyettes

1.1.1 Kereskedelmi Koordinációs Osztály

1.2 Termelési Vezérigazgatóhelyettes 1.2.1 Termelés és Karbantartási Koordinációs O. 1.2.2 Távközlési Osztály

1.3 Gazdasági Vezérigazgatóhelyettes

1.4 Stratégiai Vezérigazgatóhelyettes

1.5 Törzskari Vezérigazgatóhelyettes

1.3.1 Projekt Koordinációs Osztály

1.4.1 Stratégiai Osztály



1.4.2 Üzletfejlesztési Osztály

1.5.2 Minőségügyi Osztály

1.3.3 Számviteli Osztály

1.4.3 Szervezetfejlesztési Osztály

1.5.3 Informatikai Osztály

1.3.4 Kontrolling Osztály

1.5.4 Elemző Osztály

1.3.5 Vagyongazdálkodá si és Portfólió Osztály 1.3.6 Beszerzési és Létesítménygazdálkodási Osztály

értékről mintegy 23%-ra nőtt, és az egész árszabályozási időszakban magas értéken maradt. Az árszabályozás ezen erőművek tulajdonosainak luxus profitot biztosított. Az áramszolgáltató társaságoknál a 8%-os kezdő értékre csökkentés megtörtént, amely a hatékonyság növekedés eredményeként az időszak végére ismét 15% körüli értékre nőtt. A következő árszabályozási időszakban a nyereségek a megelőző időszak végének szintjén maradtak. Az értékesítési árak, díjak meghatározása az állami tulajdonú társaságoknál nem a tényleges bekerülési költségek, nyereségelvárások figye-

28

2013/3-4 ■

lembevételével történt, így a privatizált társaságokkal szemben – mint a 28. ábra mutatja – az állami tulajdonú társaságok nyeresége elmaradt a 8%os tőkearányos szinttől. Az első árszabályozási időszakban a kezdeti negatív érték után a nyereség kis mértékben emelkedett, a második időszakban azonban átlagosan negatív maradt, így folyamatos vagyonvesztés jelentkezett. Az árszabályozó, a fogyasztói árak emelkedésének lassítására a privatizált társaságok indokoltnál nagyobb, kiugró nyereségének biztosítására saját vagyonát csökkentette. Ennek következményei elsősorban


abban jelentkeznek, hogy nem akkumulálódott a kapacitások (elsősorban a Paksi Atomerőmű) megújításához szükséges tőke. A közüzemi nagykereskedelem az előbbieken túlmenően, a csak a közüzemet terhelő kötelező átvétellel, a rendszer működéséhez szükséges tartalékok és a versenypiaci szereplők számára állandó, díjtalan visszalépési opció biztosításával a versenypiacot is keresztfinanszírozta. A privatizációt követő, hátrányos diszkrimináció kezelése folyamatosan nagy erőforrásokat kötött le, a vezetés egyik legnehezebb feladata volt.

Stratégiai holding, elismert vállalatcsoport A piaci liberalizáció versenyképes termelő, kereskedelmi portfolió esetén kedvező lehetőségeket teremtett növekedésre, mint az MVM Rt.-vel korábban azonos helyzetű regionális társaságok fejlődése mutatta. Ezt látva, a holding vezetése a társaság piaci értékének jelentős növelését (a 2004 évi 300-320 MrdFt-fól 3-5 éven belül 800-1000 MrdFt-ra) tűzte ki célként20. Ennek eléréséhez diszkriminációmentes reguláció, a belső hatékonyság lényeges javítása, külső forrásbevonás, kereskedelem-orientált működés, Paksi Atomerőmű üzemidejének hosszabbítása jelent meg feladatként. Az MVM Rt. tőzsdei bevezetését később az államigazgatás is napirendre vette. A belső hatékonyság javítását célozta a csoport működési filozófiájának megváltoztatása: a vállalati optimumon működő társaságok csoportjából, csoport optimumon működő stratégiai holding kialakítása. Ennek részeként kezdődött meg a csoporton belüli szolgáltató központok (MVM Kontó a számviteli, ügyviteli szolgáltatások, MVM Informatika a számítástechnikai szolgáltatások ellátására, OVIT műszaki szolgáltatások) kialakítása, illetve jött létre a csoport szintű pénzgazdálkodás (cash-pool). Az előbbiekkel a holding szerepe is lényegesen változott, 2006 augusztusában, operatív szervezetből stratégiai irányító, ellenőrző szervezetté alakult át (29. ábra), a létszám a korábbi 300-at megközelítő értékről 150 főre csökkent. Az egyes osztályok néhány fővel működtek, a hiányzó kompetenciákat tanácsadók – korábbiaknál nagyobb arányú – igénybevételével kellett pótolni. Az irányítás hatékonyságának javítása érdekében, döntés született az MVM csoport elismert vállaltcsoporttá alakulásáról is, amelynek előkészítésére csoportszintű szabályozási projekt működött. Az átalakítás célja volt, hogy: n az új irányítási rendszer (különösen a hatáskörök megosztása) a csoport társaságainak a stratégiában meghatározott szerepeihez, feladataihoz igazodjon,

20 MVM Rt. Közgyűlés 39/2005. (VII. 29.) számú

határozata a társaságcsoport középtávú stratégiájáról

n a

holdingközpont csak olyan területeken és olyan mértékben vonjon magához hatásköröket, ahol és amennyire ez a csoportszintű stratégiai célok eléréséhez szükséges, n az engedélyekhez kapcsolódó előírások, szabályozások minden esetben prioritást élveztek. A jogszabályokban, társasági dokumentumokban szabályozott folyamat eredményeként az Uralmi Szerződés aláírására 2007 márciusában, cégbírósági bejegyzésre 2007 áprilisában került sor. A csoportszintű szabályozás alapvetően n a holdingközpont által működtetett, az irányítás szempontjából kiemelt jelentőségű csoportszintű folyamatokra (üzleti tervezés, kontrolling jelentési rendszer (VIR), költség- és teljesítmény-elszámolás, pénzgazdálkodás és finanszírozás, stratégiai menedzsment, üzletfejlesztés), n az alaptevékenység vertikális és horizontális integráltságából adódó lehetőségek kihasználását biztosító csoportszintű folyamatokra (villamos energia, gáz, CO2 határkeresztező kapacitás kereskedelem, illetve a villamos, hőenergia termelés csoportszintű koordinációja, karbantartás és rendelkezésre állás tervezése), n a központi irányítást segítő, illetve a csoportszintű jövedelmezőséget javító csoportszintű támogató folyamatokra (bértömeg-gazdálkodás, első számú vezetők és felsővezetők kiválasztása és ösztönzése, PR, számviteli politika, eszköz- és forrásértékelés, közös beszerzés, vagyongazdálkodás), n kontrollt segítő támogató folyamatokra (belső ellenőrzés) terjedt ki. 1997 végére, tanácsadók bevonásával, elkészült az értékalapú vállalatirányítási rendszer modellje is, amely az egyes üzletágak, társaságok tevékenységét a vállalat−érték növeléséhez való hozzájárulás alapján értékelte volna. A fejlesztések finanszírozásához szükséges kötvénykibocsátás előfeltételeinek biztosításához előkészületek történtek a társaság hitelminősítésére (rating) is. A harmadik Villamos Energia Törvény, a teljes hazai piacnyitás A 2003/54/EK irányelv hazai jogrendbe történő teljes átültetése a 2007. évi LXXXVI. törvénnyel21 történt. A tör-

vény bevezette a végső menedékes, illetve a védendő fogyasztók fogalmát, a verseny elősegítésére előírta a le nem kötött kapacitások árverését, a piaci erőfölénnyel való visszaélés megelőzésére a domináns piaci szereplők kiszűrését, valamint a jelentős piaci erő érvényesülésének kizárására vonatkozó eljárás rendet (JPE szabályozás). Újraszabályozta a MEH jogállását, feladatkörét, hatáskörét, új szabályokat alkotott az EU szerveivel történő együttműködésre, illetve az Energetikai Állandó Választott-bíróságra vonatkozóan. A tőzsdei bevezetés előkészítése, Új Tulajdonosi Program A piaci érték tervezett növekedését biztosító befektetések finanszírozásához, a stratégiai holdinggal összefüggésben említett hitelfelvételi, kötvény kibocsátási lehetőségek kihasználásán túlmenően, felvetődött az MVM Rt. kisebbségi részesedést megtestesítő tőzsdei bevezetése (IPO) is, azzal hogy a bevezetés nem veszélyeztetheti az ellátásbiztonságot, nem korlátozhatja az állami kontrolt, szakmai irányítást, és nem csökkentheti az állami kézben maradó vagyonhányad értékét. A bevezetés holding szinten mutatkozott célszerűnek, mivel ez garantálta volna legjobban az előbbi elvárások teljesülését, egyúttal a legnagyobb tőkebevonási lehetőséget is valószínűsítve. A kisebbségi részvényhányadból adódóan, a befektetők menedzsment jogokat nem kaptak volna, így csak a nyilvános, információkhoz jutottak volna hozzá, és a közgyűlési döntésekre sem tudtak volna érdemi befolyást gyakorolni. A bevezetés előkészítésére 2008 februárjában Tőzsdeképességi Projekt jött létre, amely a vállalatértékelésben, részvénykibocsátások megszervezésében nemzetközi gyakorlattal rendelkező pénzügyi tanácsadó és más tanácsadók segítségével 2008 elején megkezdte az előkészítést. A projekt célja az volt, hogy a társaság feleljen meg a tőzsdei társaságokkal szemben támasztott követelményeknek, befektetői elvárások-

21

2007. évi LXXXVI. törvény a villamos energiáról


29

nak, javuljon az MVM Zrt. részvények befektetői megítélése, illetve hogy elősegítse a hatékony, átlátható vállalati működés tényleges tőkepiaci tranzakciótól független kialakítását. A folyamat azonban új irányt vett, mivel, a 2008 elején végrehajtott teljes piacnyitás − a regionális villamosenergia-piacon, 2007 végén bekövetkezett forráshiány (33. ábra) következtében megjelenő − negatív hatásaiért, közöttük az áremelkedésért, a kialakult piaci helyzetért, a kérdéskörben pártatlan megfigyelőként fellépő Magyar Energia Hivatal, Gazdasági Versenyhivatal, Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont jelentős mértékben az MVM Csoportot tette felelőssé. Elemzéseikben kiemelték domináns, monopólium szerepét, amellyel – kihasználva a szabályozás hiányosságait – árfelhajtó, inflációnövelő módon, esetenként pozitív diszkriminációt(!) élvezve (a valóság kitűnik a 28. ábrából és a kapcsolódó magyarázatból) tevékenykedik. Megoldásként a monopólium felszámolását, a domináns szerep megszüntetését, a társasági szerkezet megváltoztatását javasolták. Ennek hatására a Kormány a villamosenergia-piaci verseny hatékonyságának növeléséhez szükséges intézkedésekről, ennek részeként a MAVIR ZRt. és MVM Zrt. tulajdonosi szétválasztásáról, és kisebbségi részesedésük tőzsdei bevezetéséről döntött22. A bevezetésre az Új Tulajdonosi Program keretében23 került volna sor, amelyre részletes ütemterv készült, a bevezetés 2009. végéig történő befejezését előirányozva. Így a MAVIR ZRt.-nél is megalakult a Tőzsdeképességi Projekt. Az ügyben 2008. november 7-re összehívott MVM Zrt. közgyűlésen azonban nem volt érdemi döntés, mivel a „gazdasági helyzetre tekintettel időközben egy olyan politikai döntés született, hogy a program felfüggesztésre kerül.” (1069/2008. (XI. 12.) Korm. határozat alapján), ugyanakkor a MAVIR ZRt. tőkeszerkezetének módo-

sítására, a tőzsdei bevezetés előkészítése érdekében, szükséges intézkedések továbbra is feladatként jelentek meg. Végül 2009 júliusában a projektek lezárásra kerültek, az eredmények az átláthatóbb működésben hasznosultak. JPE szabályozás alkalmazása A JPE (jelentős piaci erő) szabályozás alkalmazására, a 2008-ban végzett piacelemzés alapján, az MVM Trade Rt. és a GTER Rt. kereskedelmi tevékenységére került sor. A Magyar Energia Hivatal az MVM Trade Rt.-nél24 az egyetemes szolgáltatóknak értékesített villamos energiára a lipcsei, EEX tőzsde árának árplafonként történő alkalmazását, a többi értékesítésre rendszeres kapacitás aukciót írt elő, míg a GTER Rt. vonatkozásában25 a rendszerszintű szolgáltatások céljára értékesített kapacitások eladási árára határozott meg költségalapú árképzést. a HUPX megalapítása A törvény célul tűzte ki a szervezett villamosenergia-piac hazai létrehozását. Az előkészítő munkák elvégzésére a MAVIR Rt. 2007. május 9-én megalapította a HUPX Magyar Szervezett Villamosenergia-piaci Rt.-t. A társaság a szervezett villamosenergia-piac működtetésére vonatkozó engedélyét26 2009. április 9-én kapta meg, 10 évre. Az első kereskedési nap 2010. július 20. volt, a megelőző napi piacok mellett, fizikai futures és OTC kereskedés is folyik. 2011-ben a különféle piacok összforgalma meghaladta az 5 TWh-t. A forgalom növekedése jelenleg is töretlen. 2012 szeptemberében megtörtént a cseh-szlovák-magyar piacok összekapcsolása, amelyhez a román és lengyel piacüzemeltető is csatlakozni kíván.

Hosszú távú szerződések: tiltott állami támogatás A hazai szabályozásban a következő lényeges változást az EU által 2005-ben indított, a korábban kötött HTM szerződések által biztosított tiltott állami támogatással27 kapcsolatos C 41/2005 eljárás28 eredményének, 2008 júniusában történt kihirdetése29 eredményezte. A döntés alapján a HTM-eket meg kellett szüntetni, az esetleges indokolatlan állami támogatást az érintett erőműveknek vissza kellett fizetni. Az EU határozatának végrehajtásáról, és ezzel a HTM rendszer megszüntetéséről a 2008. évi LXX. törvény döntött. Miután a döntés tartalma már korábban valószínűsíthető volt, az MVM Rt. tárgyalásokat kezdett a versenyképes erőművekkel az előnyöket és hátrányokat, kockázatokat kiegyensúlyozottan megosztó, kereskedelmi szerződések megkötéséről, amelyekre 2007-2008 folyamán, részben még a vizsgálat eredményének kihirdetése előtt sor került. A többi szerződés kölcsönös megállapodással, MVM Rt. részéről történő felmondással, illetve a törvény erejénél fogva szűnt meg. A HTM-ek megszűnésével hátrányosan érintett társaságok eljárást kezdeményeztek a Magyar Állam ellen, az ICSID előtt, melyek még nem zárultak le. A tiltott állami támogatások nagyságának megállapítására a Magyar Energia Hivatal nemzetközi szakértők bevonásával végeztetett számításokat. Ezek Bizottság által is elfogadott eredménye alapján tiltott állami támogatás megállapítására, visszafizetésére nem került sor. Teller projekt A klímavédelem szükségességét és az atomerőművek megbízható működését, versenyképességét és a nemzetközi ten-

27 24

22 2119/2008. (IX. 2.) Korm. határozat a villamos-

energia-piaci verseny hatékonyságának növeléséhez szükséges egyes intézkedésekről. 23

1059/2008. (IX. 9.) Korm. határozat az Új Tulajdonosi Program keretében értékesítendő egyes társasági részesedések kijelöléséről. A program keretében az MVM Zrt., és a MAVIR ZRt. mellett az Állami Autópálya Kezelő Zrt. is tőzsdei bevezetésre került volna.

30

2013/3-4 ■

739/2008.sz. határozat, A villamos energia nagykereskedelmi piacokon lefolytatott piacelemzés alapján jelentős piaci erővel rendelkezőként azonosított engedélyes számára kötelezettségek kiszabása, 2008.07.09 25 727/2008.sz. határozat, A rendszerszintű szol-

gáltatások érdekében beszerzett teljesítmény és energia piacain jelentős piaci erővel rendelkező engedélyes(ek) azonosítása és kötelezettségek kiszabása, 2008.07.09 26

MEH 136/2009. számú határozat


Állami forrásból származik, a kedvezményezettnek előnyt nyújt, szelektív, ténylegesen vagy potenciálisan torzítja a piacot, befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet. 28 Állami támogatás – Magyarország, Az Európai

Unió Hivatalos Lapja, C 324/12, 2005.12.21. 29

Bizottság C(2008)2223 számú, 2008. június 5-én kézbesített határozata 30

Cserháti A., Dr. Katona T., Lenkei I.: A Paksi Atomerőmű bővítése új blokkokkal, befektetés a jövőbe, MVM Közleményei 2011/1. 12-14. old.

Teljes szétválasztás A Bizottság a 2005-ben lefolytatott vizsgálat alapján ismét javaslatot tett a belső piaci irányelv módosítására. Végül a 2009/72/EK irányelv33 elfogadására csak hosszas egyeztetéseket követően került sor. A változtatások közül a közszolgáltatói kötelezettség újraszabályozását, a regionális együttműködés előmozdítását és az átviteli rendszerüzemeltetés szétválasztását, továbbá az európai energetikai szabályozó hatósá31

25/2009. (IV. 2.) OGY határozat az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 7. §-ának (2) bekezdése alapján, a paksi atomerőmű telephelyén új atomerőművi blokk(ok) létesítésének előkészítését szolgáló tevékenység megkezdéséhez szükséges előzetes, elvi hozzájárulás megadásáról 32 A Kormány 1195/2012. (VI. 18.) Korm. határozata 33

Az európai Parlament és Tanács 2009/72/ EK irányelve (2009. 07.13.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

30. ábra: a Villamosenergia-termelés változása 45000 Hulladékból, megújulóból Vízenergiából Atomenergiából Földgázból Olajból Szénből

40000 35000

Termelés (GWh/év)

denciákat is figyelembe véve a tulajdonos 2007-ben kezdeményezte a hazai atomerőművi kapacitás bővítési lehetőségének vizsgálatát. Az erre (2007. július 31.-én) alapított Teller projekt munkájának eredményeként, 2008 tavaszára elkészült a bővítésre vonatkozó döntéseket megalapozó Megvalósíthatósági tanulmány, Előzetes környezeti értékelés, Elemzés az új atomerőművi blokkok kiégett fűtőelemeinek és nagyaktivitású radioaktív hulladékainak elhelyezéséről 30. A dokumentumok államigazgatási áttekintését, értékelését követően az Országgyűlés 2009. április 2-án előzetes, elvi hozzájárulást adott a Paksi Atomerőmű telephelyén új blokk(ok) létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez31. A munka folytatására az MVM Zrt. megalapította a Lévai projektet, 2010 februárjában elfogadásra került az „in house” koncepció, közgyűlési döntés született az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. megalapításáról, amelyre 2012. augusztus 1-én került sor. Folyik a tenderkiírás előkészítése. Az atomerőmű bővítését a Kormány is kiemelt feladatának tekinti, döntött a nukleáris energia hazai alkalmazásával, annak fejlesztésével kapcsolatos stratégiai kérdéseket vizsgáló Nukleáris Energia Kormánybizottság létrehozásáról, összetételének és feladatainak meghatározásáról32.

30000 25000 20000 15000 10000 5000 0 1970

1975

1980

1985

gok ügynökségének (ACER), illetve az európai hálózatüzemeltetők egységes szervezetének (ENTSO-E) létrehozását kell kiemelni. A teljes szétválasztás követelménye az MVM Csoportot is érintette. Az irányelvben szabályozott három szétválasztási modell (TSO, ISO, ITO34) közül a hazai szabályozás az ITO modell alkalmazását választotta35, később az EU irányelvvel történő teljes harmonizáció érdekében a másik két modell törvényi szabályozása is megtörtént36. A szétválasztás végrehajtása a kapcsolatrendszer egyes elemeit érintő vizsgálatokat, külföldi jogi szakértők bevonását követően, a tiltott kapcsolatok felszámolásával, a Paksi alállomás MAVIR Zrt. részére történő eladásával, a székház szétválasztásával, a MAVIR Zrt. Alapító Okiratának, FB és IG ügyrendjének módosításával, az előírt határidő előtt megtörtént, megfelelőségét a Magyar Energia Hivatal a Bizottság véleményének figyelembe vételével tanúsította37. 34

TSO: Transmission System Operator, az integrált energetikai társaságtól tulajdonilag is független rendszerüzemeltető; ISO: Independent System Operator, az integrált társaság által tulajdonolt hálózati vagyont tulajdonilag független társaság üzemelteti; ITO: Independent System Operator, az integrált társaság működésében teljesen független leányvállalata üzemelteti az általa tulajdonolt átviteli rendszert. 35 2010. évi VII. törvény egyes energetikai tárgyú

törvények módosításáról 36

2011. évi XXIX. törvény az energetikai tárgyú törvények módosításáról

37 Magyar Energia Hivatal 200/2012 sz. határozata

1990

1995

2000

2005

2010

5. Villamosenergia-ellátás a rendszerváltástól a teljes piacnyitásig A hazai villamosenergia-rendszer az előbb bemutatott, gyakori változások hátterében megbízhatóan működött. Fogyasztói korlátozásra, forráshiányból adódóan, a rendszerváltást követően csak két alkalommal, 2003. január 13án a Mátrai Erőműben bekövetkezett elfagyás, illetve 2007. május 21-én az AES Tiszai Erőműben bekövetkezett kiesés következtében került sor. A hagyományos, jó közszolgáltatói gyakorlatban az üzemvitel célfüggvénye a legkisebb költség elv volt. Az egyes erőművek termelését a privatizációig az integrált társaságcsoporton belüli optimalizáció, azt követően a hosszú távú szerződésekben lekötött kapacitások optimális kihasználására irányuló törekvés határozta meg. Miután elegendő kapacitás állt rendelkezésre, a hazai erőművek kihasználását és az import nagyságát elsősorban versenyképességük befolyásolta: kisebb-e az import ára, mint a kiszorított hazai erőmű változó költsége. A társasági érdek érvényesülését a kötelező szénátvételek, kapcsolt termelés, majd 2003-at követően a megújuló alapú termelés kötelező átvétele korlátozta. A liberalizációval bevezetett, tisztán energia-alapú piac is a termelők versenyképességére (a növekmény költség sorrend helyett a növekmény ár sorrendre) alapoz. Ugyanakkor az importőrök a beszerzési költséget, az állandó költségeket is tartalmazó hazai árakkal hasonlítják


31

Az iparág helyzete, fejlődése

31. ábra: Bruttó hazai igény előrejelzés

Bruttó hazai igény (MWh)

50000

45000

40000

Tény Kis igénynövekedés Közepes igénynövekedés Nagy igénynövekedés

35000

30000 2000

2005

2010

2015

32. ábra: Villamos energia csúcsigény előrejelzés 7500

Csúcsigény (MW)

7000

6500

6000 Tény Kis igénynövekedés Közepes igénynövekedés Nagy igénynövekedés

5500

5000 2000

2005

össze. Így az import források könnyen kiszoríthatnak hazai erőműveket. A rendszerváltástól eltelt több mint két évtizedben az egyes energiahordozók ára folyamatosan változott. Ez okozta a széntüzelésű erőművek, vagy a földgáztüzelés olajtüzeléssel történő átmeneti kiszorítását a ’90-es évek elején (30. ábra). Ekkor a kereskedelmi forgalom liberalizálásával, dollár elszámolásra történő áttérésével, a fűtőolaj nagyon olcsóvá vált. Ez az olajfelhasználás gyors növekedésére vezetett. Az áringadozások mérséklésére, az olajkereskedelemben rejlő lehetőségek kihasználására, a Dunamenti és Tiszai Erőművekben MVM Rt. tulajdonú olajtárolók létesültek, előkészítésre került Záhony körzetében egy saját széles-normál nyomtávú

32

2013/3-4 ■

2010

2015

vasúti olajátfejtő állomás megvalósítása. Később, a nagyobb kéntartalmú olajok tüzelése ellehetetlenült, a jobb minőségű olajok ára megnőtt, így mára az olajfelhasználás a gyors indítású gázturbinák területére szorult vissza, az időközben az érintett erőműveknek eladott olajtárolók elvesztették jelentőségüket. A barna- és feketeszén tüzelés az 1950-60-as években épített erőművekben egyre versenyképtelenebbé vált, többségük leállításra került. Jelentős szénbázisú termelés csak a mátrai lignittüzelésű erőműben maradt fenn. Új, alaperőművi üzemmódra is alkalmas erőművek, a rendszerváltást követően, csak földgáztüzelésre, kombinált ciklussal épültek. Az atomerőmű piaci pozíciójának stabilitását a változások nem befolyásolták.


A villamosenergia-igények változását az elmúlt évtizedben és a jövőben is elsősorban a gazdasági helyzet alakulása befolyásolja. A rendszerváltást követő visszaesés után az igények átlagos növekedése 2% volt évente (20. ábra), amelyet a 2008-ban bekövetkezett gazdasági válság, jelentős visszaesést okozva megszakított. A válságot követő évek szerényebb mértékű növekedését 2012-ben ismét a felhasználás 0,6%-os csökkenése követte, amely ez évben is folytatódik, május végéig a csökkenés mintegy 0,7%. A rendszertervezés a bizonytalanságok számbavételével, a korábbiaknál jóval óvatosabb volt a várható igények becslését illetően. Az MVM Rt. által 1999-ben készített Országos Erőmű Létesítési Tervben szereplő bruttó hazai igény és csúcsigény előrejelzéseket a tényadatokkal összevető, 31-32. ábrákon megfigyelhető, hogy a 20002005 közötti időszakra valószínűsített, szerényebb (1%/év) változás helyett a nagy igénynövekedésnél (2% év) feltételezett ütemmel indult meg a növekedés, a gazdasági válság hatására azonban az igények a kis igénynövekedésnél feltételezett értékek alá estek. Az 1998-2008 közötti, válságot megelőző időszakban, az igénynövekedés elsősorban középfeszültségen (mintegy 50%-kal) jelentkezett, a nagyfeszültségű felhasználás ~10%-kal csökkent. A felhasználás szerkezetében a hatékonysági törekvések eredménye is megfigyelhető, az elosztó hálózati veszteség mintegy 20%-kal, a közvilágításra felhasznált energia mintegy 65-70%-kal csökkent. A háztartások energiafogyasztása 1998-2008 között mintegy 15%-kal nőtt, a növekedés azonban egyenlőtlenül, elsősorban 2000-2003 között jelentkezett. A hazai villamosenergia-rendszer termelő egységei – a legutóbbi időben üzembe helyezett kombinált ciklusú blokkokat kivéve – erkölcsileg elavultak, megújításra szorulnak. 2020-ig a rendszerváltást követően üzembe helyezett, hőszolgáltató egységek is elérik az ilyen berendezések szokásos élettartamának végét. A rendszer megújítására a privatizáció során tulajdont szerzett magánbefektetők és az MVM Csoport is több beruházást indított el. Ezt ösztönözték a 2008-as pénzpiaci

38

Dr. Elter József: Kutatás, fejlesztés és innováció a Paksi Atomerőműben, MVM Közleményei, 2010/1-2., 62-64.old. 39

KK: kényszerkiesés (üzemzavar); TMK: tervszerű karbantartás; VH: változó (időjárásfüggő) hiány; AH: állandó hiány (a mérlegben még szerepel, de már nem üzemeltethető)

tak. A megtérülést biztosító kötelező átvételi árakkal támogatott, 0 €/MWh változó költségű, megújuló termelés a hagyományos erőműveket kiszorítja a piacról. A folyamat egész Európára jellemző. Jelenleg úgy tűnik, hogy a keresztfinanszírozott, megújuló fejlesztések bőven pótolják a versenypiacról kiszoruló hagyományos erőműveket. Egyes előrejelzések szerint a piacnyitást követően leállított közel 20 000 MW hagyományos erőművet még ebben az évtizedben, további 5060 000 MW követheti. A 35. ábrából is megfigyelhetően, az import aránya folyamatosan nő, bár 2006-ban már előfordult a tavalyihoz hasonló nagyságú import. Ez mindaddig nem jelent gondot, amíg egyrészt üzemben marad annyi hazai erőmű,

amellyel a rendszer szabályozása megoldható, a szükséges primer, szekunder tartalékok biztosíthatók, másrészt az import elapadása, igen magas piaci árak esetén az igények hazai forrásokból kielégíthetők. A 33. ábrán látható, hogy importhiányos időszak 2007 végén, 2012 februárjában is előfordult. A magyar rendszer, hazai forrásokból, már 2012-ben április-május között, illetve 2013-ban január-március hónapokban sem tudta teljesíteni az ENTSO-E maradó teljesítményre (legalább a beépített teljesítőképesség 5 százaléka) vonatkozó elvárását. A közelmúltban üzembe lépett egységek teljesítőképessége kisebb a várhatóan leállításra kerülő hazai teljesítőképességnél, így megszűnhet az a kedvező állapot, hogy mindenkor rendelkezésre áll az ország-

33. ábra: Beépített teljesítőképesség, csúcsigények alakulása

Teljesítőképesség, igény (MW)

11000

Beépített teljesítőképesség Igény heti maximum Hazai termelés heti maximum

10000 9000 8000 7000 6000 5000 4000 3000 2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013

34. ábra: Hiányzó teljesítőképességek 39 (2012)

4500

Hiányzó teljesítőképesség (MW)

válságot megelőzően felfelé tartó, a befektetések biztos megtérülését valószínűsítő árak. Az ezen időszakban elkezdett projektek közül 2011-ben kereskedelmi üzembe került a 433 MWos Gönyűi Erőmű (E.ON), a Dunamenti Erőmű 407 MW-os G3-as egysége (GdF Suez) és az MVM Bakonyi Villamos Művek Termelő Zrt. telephelyén a 2x58 MW névleges teljesítőképességű csúcserőmű. A legutóbbi időszak erőművi fejlesztései közül kiemelendő a Paksi Atomerőműben megvalósított 134 MW-os teljesítménynövelés, amelyet a reaktorok hőteljesítményének az eredeti 1375 MW-ról 1485 MW-ra történő növelése tett lehetővé. A beruházás meglehetősen alacsony, 30,6 MFt/MW fajlagos költséggel történt38. A fejlesztés sikerét az erőmű részére adományozott Innovációs Nagydíjjal is elismerték. A hazai szénbázisú termelés arányának megőrzésére, az MVM Zrt. a Mátrai Erőmű Zrt-vel közösen, a hazai lignitbázisra alapozva egy 450 MWos széntüzelésű erőmű fejlesztését is megkezdte. A széndioxid kvóták várható árával, esetleges széndioxid leválasztó későbbi, kötelező beépítésével kapcsolatos bizonytalanság, illetve a tartósan alacsony, nagyon volatilis árak a projekt várható megtérülését bizonytalanná tették, ezért leállításra került. A beépített teljesítőképességet a csúcsigényekkel összevetve (33. ábra), úgy tűnik, bőségesen állnak rendelkezésre hazai kapacitások. A valóságban a Dunamenti, Tiszai Erőművek 215 MW-os blokkjai és más kisebb széntüzelésű erőművek is állandó hiányban vannak, 2013-ra mintegy 1000 MW a kapacitásmérlegből is kikerült, a különböző okokból hiányzó teljesítőképesség (34. ábra) időnként a 4000 MWot is meghaladja. A leállítás alapvető oka a piaci versenyképesség hiánya. A németországi szél- és naperőművek intenzív fejlesztése („Energiewende”) következtében az értékesítési lehetőségek, termékárak teljesen megváltoz-

KK

4000

TMK VH

3500

AH

3000 2500 2000 1500 1000 500 0 I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

X.

XI.

XII.

Hónap


33

36. ábra: HUPX árak (2012. éves átlagos lefutás, legnagyobb, legkisebb átlagárú nap lefutása)

35. ábra: Import-export tevékenység alakulása

220

25 000

reexport

200

import hazai célra

180 160 140 120

HUPX ár (€/MWh)

Import, export (MWh)

20 000

15 000

10 000

5 000

100 80 60 40 20 0 -20 -40

Maximum (február 16.)

-60

Átlag

-80

0 2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

Minimum (december 26.)

-100 -120 0

ban a legnagyobb fogyasztói igények kielégítéséhez szükséges erőmű kapacitás. További berendezések végleges leállítása esetén nem maradnak piaci zavarok idején igénybe vehető berendezések. Szélső esetben (a szomszédos országok piacvédő intézkedései, ezzel az importlehetőségek lényeges csökkenése esetén) fogyasztói korlátozásokra is sor kerülhet. Az időjárásfüggő megújuló villamos energia rendelkezésre állása bizonytalan, emiatt a hazai HUPX villamos energia tőzsdén a regionális keresletkínálat változásától függően rendkívül nagy volatilitás figyelhető meg. A hazai árakat elsősorban Magyarország, és a forgalomhoz képest elegendően nagy távvezetékekkel összekötött balkáni regionális piac kereslet-kínálati helyzete befolyásolja. A német főpiac hatása elsősorban a bőséges megújuló energiakínálat időszakában, nagyon alacsony árakban érvényesül. Nagy kereslet, illetve az északi importlehetőségek beszűkülése esetén, a regionális kereslet-kínálati egyensúly eltolódása a hazai árakat is igen megnöveli, mivel ekkor a már részben elavult, nagy változó költségű erőműveket is igénybe kell venni. Ekkor 200 €/MWh–t elérő, meghaladó árak is előfordulnak, míg nagy megújuló kínálat, kisebb kereslet esetén az ár negatívvá válhat és az egész napi átlag sem haladja meg a néhány €/MWh értéket (36. ábra). A Dunamenti G3, Gönyűi új gázturbinás egységek alkalmasak a gyors indításra, üzemállapot változtatásra, így a változó megújuló energia termelésből adódó igényváltozások követésére, kihasználásuk azonban nagyon

34

2013/3-4 ■

4

alacsony, az év hosszabb időszakában bevétel nélkül állnak, a hitelszolgálat a folyó bevételekből nem fedezhető. Így félő, hogy ezen legkorszerűbb erőművek is előbb-utóbb konzerválásra, és állandó hiányba kerülhetnek. A megoldást az ellátásbiztonság, szabályozhatóság érdekében nélkülözhetetlen hagyományos erőművek rendszerben tartására a megújuló erőművek támogatott külön piacának megszüntetése, és az energiapiacról be nem szedhető, a rendszerben tartáshoz szükséges jövedelem pótlására kapacitás piac (kapacitás mechanizmusok40) bevezetése jelentené. Erre egységes európai javaslat még nem született, egyedi megoldásokat több tagállamban alkalmaznak. A helyzet aggályos, mivel a folyamatosan bővülő megújuló forrásokból származó kínálat a piaci árakat tovább nyomja lefelé, miközben a legkorszerűbb hagyományos erőművek tüzelőanyag költségét a mai árak sem fedezik. Tervezhetetlenné váltak az ellátásbiztonságot garantáló befektetések. Így új erőművek üzleti alapon történő létesítésére a közeljövőben nem lehet számítani. Ez hazai viszonylatban a nagy importarány állandósulását, az árak volatilitásának további növekedését, a szomszédos országok piacvédő intézkedései esetén (amelyre a közelmúltban már volt példa) az ellátás korlátozásának kockázatát vonja maga után. A folyamatban lévő fejlesztések, mint pl. az okos mérők, okos hálózatok, az ellátásbiztonság fogyasztók által megszokott szintjét is kikezdhetik. Megoldatlannak tűnik az időjárásfüggő termelés többletének tárolása, a gyorsan változó terhelések kiszabályo-


8

12

16

Idő (h)

20

zása, az elsősorban tengeren épülő szélerőművek termelésének fogyasztói központokba történő szállítása. Az előbbiek a tározós erőművek kapacitásának bővítését, az utóbbiak un. szuperhálózatok kialakítását igénylik. Ezekre nemzeti elképzelések ismertek, de egységes európai koncepció még nem került elfogadásra. Rendszerműködés szempontjából további kedvezőtlen következmény, hogy a termelő és fogyasztó körzetek közötti energiaszállítást lehetővé tevő átviteli hálózatok hiányában, az energiaszállítás a szomszédos rendszerek hálózatain bonyolódik. Ez helyi túlterhelődéseket, kritikus üzemállapotokat eredményezhet. A hálózatépítések azonban folyamatosan elmaradnak a megújuló termelés bővülésétől, így az érintett rendszerek védőintézkedésekre (az energiaáramlás korlátozására) kényszerülhetnek. Korszerű alaphálózat A piacnyitás és a hazai fogyasztói centrumok áthelyeződése a korábbi nehézipari fogyasztói régiókból az elsősorban Dunántúlon települt gépipari, feldolgozóipari, elektronikai iparágaknak helyet adó körzetekbe, továbbá a korszerű üzemirányítás kiépítése, illetve a védővezetők OPWG vezetékekre történő cseréje, jelentős hálózat fejlesztést igényelt, annak ellenére, hogy a villamosenergia-igények csak 2003-ban érték el az 1990 előtti szintet.

40 DG Ener – Directorate B: Capacity Mechanisms

in Individual Markets within the IEM; ENER/ B2/175/2012 project, Draft 28 May 2013, Közreműködők: THEMA, COWI, E3M Lab

A hálózat fejlesztések közül külön ki kell emelni az átviteli hálózat 1993ban elfogadott hálózatfejlesztési stratégia alapján végrehajtott, fejlesztését amelynek eredményeként egy korszerű, távirányítható, Szlovéniát kivéve minden szomszédos országgal több összeköttetést biztosító, átviteli rendszer jött létre (37. ábra). A kapcsolatok lehetővé teszik, hogy a regionális kereskedelemben fordítókorong szerepet töltsünk be. További határkeresztező fejlesztésekre, a Szlovéniával magyar területen a határig megvalósított összeköttetés szlovén szakaszának megépítésére, és az észak-déli tranzitáramlás feltételeinek javítása érdekében, a szlovák-magyar összeköttetések átviteli kapacitásának új vezeték(ek)kel való bővítésére van szükség.

37. ábra: az Átviteli hálózat 2013-ban

38. ábra: HUPX árak (2012. éves átlagos lefutás, legnagyobb, legkisebb átlagárú nap lefutása) 220000

Kereskedelem

villamosenergia-kereskedőtől hazai erőműtől

180000

Vásárlás (GWh)

160000 140000 120000 100000 80000 60000 40000 20000 0 2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

39. ábra: HUPX árak (2012. éves átlagos lefutás, legnagyobb, legkisebb átlagárú nap lefutása) 220000 egyéb célra exportra más kereskedőnek feljogosított fogyasztóknak közüzemi/egyetemes értékesítés

200000 180000 160000

Értékesítés (GWh)

A hazai villamosenergia-piac 2003ban történt megnyitását követően a kereskedelmi forgalom, mint a 38-39. ábrák a 2004-2012 közötti időszakra bemutatják, gyorsan nőtt. A növekedés különösen a teljes piacnyitás óta nagy. A 38. ábrán megfigyelhető, hogy a hosszú távú szerződések 2008. évi megszüntetésének teljes hazai piacnyitással és a gazdasági válsággal együttes hatására, 2009-re a hazai termelés 2025 százaléka szorult ki a piacról. A forgalom legnagyobb részét a kereskedők egymás közötti értékesítései teszik ki. A villamos energia a termelők és a fogyasztók közötti értéklánc-elemekben több mint ötször cserél gazdát. Az igényeket ténylegesen a hazai termelés és az import elégíti ki. Természetes módon, a beszerzésihez hasonló szerkezetet mutat az értékesítés is (39. ábra). A hazai fogyasztás mintegy kétharmada versenypiaci fogyasztás. Tartós, komparatív előnyt biztosító források hiányában, az egyetemes szolgáltatásra jogosult fogyasztók piacra lépése minimális. Az MVM Partner Zrt. piaci részaránya a piacnyitást követően is jelentős maradt. A cikk összeállításának idején, kereskedelmi megállapodások alapján, a privatizációt megelőzően kötött szerződések felbontása ellenére, rendelkezett a hazai erőművek több mint felének értékesítési jogával. Az átvett villamos energia mintegy felét az egyetemes fogyasztókat ellátó szolgáltatók

importból

200000

140000 120000 100000 80000 60000 40000 20000 0 2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012


35

40. ábra: a fogyasztói ár növekedése

41. ábra: Villamos energia árelemek 16

140

12

Háztartási energia drágulása

Árelemek (Ft/kWh)

Árnövekedés (1960:1)

Üzletági eredmény Elosztási költség Hálózati veszteség Az értékesítésre átadott vill.en.önk.

14

Fogyasztói ár növekedése

120

100

80

60

10 8 6 4 2 0

40

-2

1989

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

2000

20

0 1960

1970

1980

1990

2000

2010

42. ábra: Villamos energia árak folyóáron 40

Átlagár folyóáron (Ft/kWh)

35 30 25 20 15 10 Nem háztartási fogyaszás

5 0 1980

Háztartási fogyasztás

1985

1990

1995

2000

részére, a maradékot, a hivatkozott JPE határozatnak megfelelően, transzparens módon értékesítette. Viszonteladóként minden fogyasztói szegmensben jelen van, 2012-től a gázpiacon is tevékenykedik.

6. Villamos energia árak, nemzetgazdasági haszon Célszerű áttekinteni, hogy az állami tulajdonú MVMT, ma MVM Zrt. társaságcsoport, mint befektetés, megfelelt-e a gazdaságpolitikai céloknak. Ezt egyrészt a villamos energia árak alakulása, másrészt a nemzetgazdasági jövedelem, költségvetési befizetések jellemzik. Az alapadatok e tekintetben is hiányosak, így az értékelést elősegítő ábrák esetenként csak a vizsgált időszak egy részét tudják bemutatni. A fogyasztói árak alakulása A KSH adatai szerint 1960-1989 között, a fogyasztói árak folyóáron is csak szerény mértékben emelkedtek (40. ábra). A duplázódás 1983-ban következett be, az 1989. évi fogyasztói átlagár ~3,5-ször volt nagyobb, mint az

36

2013/3-4 ■

2005

Korrigált fogyasztói átlagár (1980:100 %) (Ft/kWh)

43. ábra: Villamos energia árak korrigált áron

2010

3,5 Ipari árindexszel korrigált nem háztartási ár 3,0

Fogyasztói árindexszel korrigált háztartási ár Ipari árindexszel korrigált átlagár Fogyasztói áindexszel korrigált átlagár

2,5

2,0

1,5

1,0

0,5

0,0 1980

1985

1960-as érték. Azt követően az infláció és más hatások eredményeként gyors árnövekedés indult be. Ezen belül azonban, a háztartási energia drágulásának mértéke 1990-ig elmaradt a fogyasztói árnövekedés mértékétől, azt követően csaknem duplája az utóbbinak. Különösen gyors növekedés jelentkezett 2006-ot követően. A villamos energia árát meghatározó árelemek változását, a rendelkezésre álló adatok alapján, a 41. ábra mutatja. Megfigyelhető, hogy az energia önköltsége 1989-hez viszonyítva 2000-re mintegy nyolcszorosára nőtt, és hasonló arányú növekedés következett be az elosztói költségekben is. Az üzletági eredmény, a jóval nagyobb befektetett tőke ellenére, abszolút értékben alig változott. A hálózati veszteség nagysága − mint arra az előzőekben rámutattunk − csökkent, a költség növekedése a villamos energia önköltségének növekedéséből adódik. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a privatizációt követő első évben (1996-ban), az árak rendezése előtt, az üzletági eredmény negatív volt. Az energia önköltségének 41. ábrán megfigyelhető, forintban ábrázolt gyorsuló növekedését az import energia-


1990

1995

2000

2005

2010

hordozók részarányának növekedése, világpiaci árnövekedése és a hazai fizetőeszköz cserearányának romlása magyarázza. Az elosztói költségek növekedése, elsősorban a hálózati beruházások 14. ábrából látható növekedésének eredményeként létrejött nagyobb eszközállományból adódik, de a tevékenységek szétválasztásából adódó többletköltségek is közrehatnak a növekedésben. A villamos energia fogyasztói árát csaknem a teljes időszakban, a hatósági árszabályozás határozta meg. Csak a 2003. január 1-én bekövetkezett piacnyitást követően volt lehetőség szabad árazású, bilaterális megállapodások megkötésére, 2008 végéig ezzel csak a nagyobb fogyasztók kisebb része élt, azt követően az egyetemes ellátásban részesülőket kivéve, csak szabadpiaci beszerzésre van lehetőség. A szabadpiac nagysága ma mintegy kétszerese az egyetemes fogyasztói értékesítés nagyságának (39. ábra). Ebből adódóan, a fogyasztói átlagárak nagyságát, alakulását bemutató 42. ábrán, 2003-tól kezdődően, a nem háztartási fogyasztás átlagára a hatósági- és szabadpiaci villamosenergia árak piaci arányoktól függő átlagos értéke. A hatósági ár-

44. ábra: Értékesítési árak alakulása

45. ábra: Háztartási kiadások változása

26 11%

24

9%

20

8%

18

7%

Kiadás

Értékesítési árak (Ft/kWh)

10%

22

16 14

5% 4% 3%

12

8

2005

2006

2007

2008

2009

szabályozást 1995-ig, a háztartási fogyasztók egyéb fogyasztók általi keresztfinanszírozása jellemezte. 1990-92 között például az egyéb fogyasztók ára csaknem kétszerese volt a háztartási fogyasztók árának, miközben az ellátás (a változó energiaigények kielégítése és a háztartási fogyasztókat kiszolgáló kisfeszültségű infrastruktúra) költségei az utóbbiaknál lényegesen nagyobbak. A háztartási fogyasztói árak jelentősebb emelésére 1995-ben került sor, ettől kezdve meghaladják az egyéb fogyasztók árait. Az 1994-99 közötti nagyobb áremelkedési ütem az infláció növekedésével volt összhangban. Az inflációval korrigált árszint (43. ábra) 1990-94 között a háztartási fogyasztóknál közel azonos értéken maradt, míg az ipari fogyasztóknál csökkent és 2004-ig az 1990-es szint alatt maradt. A háztartási árak korrigált árszintje 1995-től kezdve folyamatosan növekedett, mára az 1990-es érték közel duplájára nőtt, de a 2011-es érték alig volt nagyobb az 1980-as átlagárnál. Az árnövekedés okaként egyrészt az energiahordozó költségek növekedésére, az olcsó orosz villamos energia import kiesésére, az UCPTE hálózathoz való csatlakozás, illetve az egységes európai villamosenergia piac kialakulásához szükséges nemzetközi összeköttetések rendszerfejlesztési költségeinek megjelenésére, árfolyamváltozásokra lehet utalni. Ezek mellett lényeges áralakító tényező volt – a Villamos Energia Törvény alapján – az árakba beépülő nyereség. Mint a 44. ábrán látható, a fogyasztói árak a 2004-ben bekövetkezett teljes piacnyitást követően is növekednek. Ennek alapvető oka, a kapcsolt átvétel és a megújuló energiaforrásokból

2010

2011

elektromos energia tüzelőanyagok, fűtés járműüzemanyag telefon és egyéb hírközlési szolgáltatás

2%

Vásárolt villamos energia Feljogosított fogy/felhasználóknak Kereskedőnek Export ár Közüzemi/egyetemes szolgáltatás

10

6 2004

6%

1% 0% 2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

történő villamos energia értékesítés növekvő keresztfinanszírozása. Árcsökkenés csak a 2008-as gazdasági válságot követően jelentkezett. Érdemes megfigyelni, hogy a feljogosított fogyasztóknak történő értékesítés ára még 2009-ben is növekedett, és az MVM Csoport nagykereskedőjének (2008 végéig közüzemi-, 2009-től egyetemes szolgáltatók részére történő) eladási ára felett maradt. A hazai nagykereskedelmi (vásárlási) átlagár és a kereskedőknek történő értékesítés ára 2012-ben, mintegy 1 Ft/kWh értékkel nagyobb volt a 36. ábrán bemutatott tőzsdei átlagárnál. A regionális energiapiaci ár hatása csak késedelemmel érvényesül a fogyasztói árakban. Az MVM Trade által, az egyetemes szolgáltatóknak értékesített villamos energia ára annak ellenére kisebb volt a feljogosított fogyasztók átlagáránál, hogy a döntően háztartási fogyasztók részére történő értékesítés csak pontatlanul tervezhető. Az ábrán szereplő árak az állami tulajdonú kereskedő cég árstabilizáló, árszínvonal csökkentő hatását is tanúsítják. Energia-szegénység Mint a fogyasztói árindexekkel korrigált árakat bemutató 43. ábra alapján megállapítottuk, a korrigált ár alig nagyobb az 1980-as értéknél. Ennek ellenére lényegesen nagyobb az energia-szegénység41. Ennek alapvető oka, hogy a hazai háztartások kiadásaiban

41 Az Egyesült Királyságban használatos kritériu-

mok alapján a villamos energia szegénységet 3%nál, az energia-szegénységet 10%-nál nagyobb kiadási arány esetén lehet vélelmezni.

a háztartási energiahordozók részaránya az 1993. évre jellemző 9,52 %-ról 2011-re 17,7%-ra, ezen belül a villamos energia részaránya 2,78%-ról 2011-re 6,05%-ra nőtt. A 2000-2011 közötti változásokat a 45. ábra mutatja. A fogyasztói preferenciákat, érzékenységet jól jellemzi, hogy 2011-ben egy átlagos háztartás telefonra és más hírközlési szolgáltatásra 50 211 Ft-ot adott ki, miközben a villamos energiára csak 47 817 Ft-ot, és a telefon-szegénységre senki sem panaszkodik. Az előbbi arányok értékeléséhez hozzá kell tenni, hogy azok a teljes háztartási fogyasztásra számított átlagos értékek. A legszegényebb, alsó decilisek (tizedek) körében az energiahordozókra fordított kiadások aránya az átlagok többszöröse is lehet. Árbevétel, nyereség alakulása Az MVMT, illetve MVM Rt. nettó árbevételének és az árbevételre számított nyereségének alakulását 1970-től a privatizációig, 2010-es árszinten, a 46. ábra mutatja. Míg az árbevétel a villamosenergia-igények változását követve 1988-ig növekszik, majd 1990-et követően, a rendszerváltásból, gazdasági szerkezetváltásból eredően csökken, a nyereséghányad a ~’70-es évek elején meredeken csökken, és csak a következő évtized végén emelkedik ismét. A társaságcsoport − nem konszolidált − összevont eredmény-kimutatásai alapján készült összesítés42 alapján számított nemzeti jövedelem (47. ábra) a rendszerváltás előtt az összes nemzeti jövedelem mintegy 1%-át tette ki. A nemzeti jövedelem és a társadalmi tiszta jövedelem növekedésében jól megfigyelhető a ~’70-es évek máso-


37

16% Nettó árbevétel

1400

12%

1000

10%

800

8%

600

6%

400

4%

200

2%

0

0% 1970

1975

1980

1985

dik felétől üzembe lépő erőművek, különösen a Paksi Atomerőmű hatása. A csoporton belüli jövedelem növekedés mellett nem szabad elfeledni a multiplikátorhatást, a más ágazatokban erőmű létesítés, működés következtében megjelenő jövedelem növekedést: amikor egy erőműbe bekerül egy forint költségként, abból valahol 1,8 forint körüli továbbgyűrűző gazdasági hatás jön ki. Ezért lenne nagyon fontos, hogy a gazdasági környezet mielőbb tegye lehetővé a meglévő, versenyképes erőművek működését, újak létesítését. Ennek hiányában az iparág hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez tovább csökken. A munkavállalók létszáma 1970-85 között 35 000 fő körül volt, 1989-re elérte a 40 000 főt. A bányászati integrációt követő 45 000 fős csúcslétszám mára 12 000 fő körüli értékre csökkent. Ebben jelentős szerepe van annak, hogy korábban a társaságok alkalmazásában lévő munkavállalókkal ellátott tevékenységek (hálózat karbantartás, fejlesztés, mérőleolvasás, stb.) kiszervezésre kerültek, ma ezeket és más feladatokat feljogosított, megfelelően képzett vállalkozók látják el. A hatékonyság javulás jelentős része származik a nagy létszámigényű bányák bezárásából, szenes erőművek leállításából, az üzemirányítás korszerűsítéséből is.

42 Nemzeti jövedelem: bérköltségek + bérjárulékok + eszközlekötési járulék + egyéb befizetések + különféle bevételek és ráfordítások egyenlege + forgalmi adó + vállalati nyereség – állami vis�szatérítés Társadalmi tiszta jövedelem: értékesítési eredmény + társadalombiztosítási járulék + bankköltségek + biztosítás, adójellegű, céljellegű befizetések + bírságok + egyéb növelő tételek – vásárolt készletek selejtezése – káresemények miatti veszteség – egyéb csökkentő tételek

38

14%

Nyereséghányad

1200

2013/3-4 ■

Nyereséghányad (%)

Nettó árbevétel 2010-es árszinten (MrdFt)

1600

47. ábra: Nyereség, nemzeti jövedelem, társadalmi tiszta jövedelem Nyereség, nemzeti jövedelem 2010-es árszinten (Mrd Ft)

46. ábra: Az MVMT (MVM Rt.) nettó árbevételének, árbevételre számított nyereségének alakulása

1990

350 Vállalati nyereség

300

Nemzeti jövedelem összesen Társadalmi tiszta jövedelem

250 200 150 100 50 0 1970

7. Következtetések, üzenet A piaci liberalizáció lényegesen megváltoztatta a villamosenergia-ipar működési környezetét, amelynek legfontosabb jellemzője a bizonytalanság, miközben az iparágnak a modern élethez nélkülözhetetlen villamos energiát megbízhatóan kell szolgáltatnia, és a környezetre veszélyes berendezéseket kell biztonságosan üzemeltetnie. A korábban alapvetően a biztonságra, gazdaságosságra alapozó iparág a politikai kiszámíthatatlanság állandó támadási pontjává vált. Az alapítás óta eltelt ötven esztendő vázlatosan ismertetett tevékenysége, eredményei alapján mérleget vonva megállapítható, hogy az MVM Csoport vezetőinek és munkatársainak együttműködésével, szolgálatával: n alkalmazkodott − időnként ellenszélben − a folyamatosan változó, bizonytalan működési környezethez, feltételrendszerhez, van jövőképe, n belső szervezetét, vállalati struktúráját az igényeknek megfelelően korszerűsítette, hatékonyságát növelte, n aktívan közreműködött az európai integráció előkészítésében, végrehajtásában, n az értéklánc egyes elemeiben elfoglalt, kiemelt szerepéből adódóan résztvevőként, keresztfinanszírozóként támogatta az energiapolitikai célok megvalósulását, aktívan hozzájárult a nemzeti jövedelem növekedéséhez, n folyamatosan biztosította a fogyasztók kiszámítható, a feljogosított fogyasztók árával összevetve versenyképes árú ellátását, a piacnyitást követően a piaci zavarokat is kompenzálva, n a kor követelményeinek megfelelő, az egységes európai villamosenergiapiac kialakulását regionális szinten elősegítő, átviteli hálózatot, rendszerirányítást valósított meg,


1975

1980

n termelő

1985

1990

portfolióját az igényeknek (tartalék-, csúcserőművek), lehetőségeknek (Paksi Atomerőmű teljesítménynövelése, üzemidő hosszabbításának előkészítése) megfelelően fejlesztette, n a Nemzeti Energiastratégiával összhangban, a fenntarthatóságot szem előtt tartva, folytatja a jövőbeli hazai ellátásbiztonságot megalapozó atomerőmű bővítés előkészítését, n a nemzetgazdaság működésében ma is jelentős szerepet játszik, értéket teremt, adó- és osztalék befizetései fontos társadalmi célok megvalósulását szolgálják. Az ellátásbiztonság, fenntarthatóság jövője bizonytalannak tűnik. A piaci árak alacsonyak, a rejtett (különdíjakba, adókba bújtatott) kereszttámogatások azonban ellehetetlenítik a transzparens értékelést. A fogyasztói árak folyamatosan nőnek. Úgy tűnik, hogy az Európai Unió több tagállamában a rendszerfejlesztést nem a műszaki szükségszerűség, a fogyasztókat terhelő költségek optimalizálása, hanem a politikai célok megvalósítása határozza meg. Egyes erőmű technológiák a politikai szándékoktól függően, akár a közhangulat változását is kihasználva, a technikai, gazdasági célszerűséget semmibe véve, válhatnak támogatottá vagy elfogadhatatlanná. Az egységesülő európai piac közvetítő hatása következtében a nagyobb tagállamok kiszámíthatatlan döntései az előrelátóan, gondosan tervező tagállamokat is kedvezőtlen helyzetbe hozhatják. Megkezdődött a tagállami szubszidiaritás felszámolása is, miután néhány tagállam a piacnyitással, intenzív megújuló fejlesztéssel együtt járó problémákat látva az EU − jelenleg csak a belső piacok harmonizációjára, transzeurópai hálózatokra, környezetvédelemre, belső piacok működésének, illetve az EU ellátásbiz-

tonságának biztosítására, energetikai és belső energia hálózati összeköttetések fejlesztésének támogatására kiterjedő − hatásköreinek bővítését, ezzel a nemzeti hatáskörök csökkentését kezdeményezte. Személyes felelősség Már említettem a generációk személyes felelősségét. A mai generáció is felelős a jövőért, nem csak a hátrahagyott alkotásokkal, jól működő üzleti vállalkozásokkal, hanem a jövő generációknak átadott szellemi hagyatékkal is. A villamos energia egy megkerülhetetlen termék, mindig szükség lesz rá, és a politika nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a lehető legolcsóbban álljon rendelkezésre. A szünetmentes szolgáltatási igényből adódik az is, hogy a biztonságot egy folyamatosan működő technikai rendszer garantálja, amelyik újabb és újabb igényekkel jelenik meg a piacon, és úgy lehet rá tekinteni, mint biztos vevőre. Az első kérdés az, hogy a vevő melyik boltba megy be, kitől vásárol? Második kérdés pedig az, hogy kik azok, akik neki szállítanak – és szállítóként a tervezőtől kezdve, a gyártókon át egészen az oktatásig felsorolható jó néhány ágazat. A villamosenergia-ipar, és más ilyen iparágak is „eltartanak” más gazdasági ágazatokat. Az „eltartanak” szót nem szabad rossz értelemben érteni, mert ugyanakkor ezek a gazdasági ágazatok szolgálják, támogatják és megerősítik a villamosenergia-ipart. Tehát, amikor egy ilyen rendszerről, a rendszer fejlődéséről, jövőjéről beszélünk, akkor tulajdonképpen az egész gazdaság működéséről, fejlődéséről, a nemzetgazdaságról magáról van szó. Ezért, ha nem marad olyan villamosenergia-rendszer, amelyik a hazai boltokba megy be, hanem csak olyan villamosenergia-rendszer lehet, amelyiknek nemzetközi boltokba kell bemenni, akkor nyilvánvalóan az ös�szes többi iparág is szegényebb lesz, és nem tud olyan módon fejlődni, nem jut olyan lehetőségekhez, mintha folyamatosan számíthatna vásárlókra. Nyilvánvalóan, a villamosenergia-termeléstől a fogyasztók kiszolgálásáig a rendszer működése egy gazdasági ügylet – mert pénzt kell beletenni a rendszerbe, és több pénz jön ki –, de nagyon fontos az is, hogy ez a „több pénz” hol marad, kinek a zsebében, a multiplikátor-hatásról sem elfeledkezve.

Visszagondolva a szocialista gazdasági rendszerre, valaminek a megvalósításához a döntéseknek számos grádicson kellett végigmenni: a Politikai Bizottság döntött sok mindenben, a Központi Bizottság meghatározta a főbb feladatokat, Gazdasági Bizottság, Minisztérium, Országos Tervhivatal, és így tovább. Az ezekben ülők kívülről, mintegy páholyból nézték az egészet, és az iparági vezetők voltak azok, akik megpróbálták a rendszert optimálisan, költséghatékonyan, és a közösség javára működtetni, megvalósítani. Továbbadandó tanulság: azok a vezetők, még ha politikailag esetleg más nézeteik is voltak, szellemileg azonosan gondolkoztak, a köz javát akarták. A szellemi hátteret jól jellemezte Szádai Rezső mondása: „Mi is vagyunk olyan okosak, mint mások, mi is meg tudjuk csinálni”. Az a tudás, ami akkor megvolt a magyar tervezőirodákban, kutatóintézetekben, a magyar oktatásban, a magyar gyárakban, munkásokban, elegendő volt arra, hogy kiemelkedő termékeket hozzanak létre. A döntéshozóknak nem szabad elfelejteni: van magyar szellemi tőke, van magyar munkás, van élő gyakorlat, amelyik sok mindent meg tud csinálni. Amennyiben ezek közül bármelyik elmarad, akkor a magyar munkás csak egy kiszolgáló lesz, valaki másnak a terveit valósítja meg, alárendelt szerepet kap; a szellemi tőke hiába van, ha nem kap lehetőséget, hogy alkothasson és megvalósíthassa; és hiába tud valaki valamit papíron, ha nincsen élő gyakorlata, akkor soha sem kap megbízást. Ezzel már a második világháború előtti magyar tőkések is tisztában voltak, és saját érdekükben is, a hazai lehetőségek legjobb kihasználására törekedtek. A mába átlépve, úgy gondolom, hogy a szellemi háttér − amelyik össze tudott hozni egy magyar energiapolitikát − megvan. Ennek az alapelvei elfogadhatók mindenki számára. Ma – piacgazdasági körülmények között – az állam fő feladata a stratégiai célok elérésének a biztosítása. E célokat a szakma felé közvetítve, a magyar emberek készek lesznek a közreműködésre. A legnagyobb bizonytalanság ma abban van, hogy milyen erőművet építsünk – és nem mára, hanem holnapra, vagy holnaputánra. Ma egy olyan, liberalizált feltételrendszer van − elsősorban a bizonytalan árak, a támogatott átvételi rendszerek, a hosszú távra kiszámítha-

tatlan tüzelőanyagárak, folyton változó szabályozás miatt −, amelyikben a beruházási döntések igen nagy kockázatokkal járnak. A kihívásokra példa, hogy hiába van hazai lignitbázisunk, amire lehetne erőművet építeni, ha a feltételrendszer nem megfelelő, akkor a gazdasági következmények és a potenciális kockázatok miatt nem lesz lignitbázisú erőmű. Az előbbiekből a szellemi összefogás szükségessége következik. Ahogy az MVMT-t alapító generáció összefogott azért, hogy az akkori célokat megvalósítsák, úgy a mai generációnak is össze kellene fogni, elsősorban a fiataloknak. Mindenkinek a saját helyén, a saját feladatait úgy kellene végezni, hogy az a közös nemzeti érdek megvalósulását segítse elő. Ezért nagyon fontos az, hogy az oktatás ma is egy integráló szerepet játsszon. Integráló szerepet olyan szempontból, hogy az alaptudás, azok a készségek, és azok a nézetek – és nem politikai nézetekről, hanem entrópiáról, költségminimumról és más hasonló, alapelvekről van szó – ma is egy közös nyelvet jelentsenek, és akik azt a nyelvet megtanulták, egyformán tudjanak gondolkodni, beszélni. Nagy baj a közgazdászok és a műszakiak közötti merevnek tűnő választóvonal. A legfontosabb rövid távú feladat, hogy a közgazdász-gondolkodást – amelyik a piacra, az esetlegességre, a kockázatviselésre, és más hasonlókra próbál támaszkodni – és a szigorú, megmaradási törvényeken alapuló, termodinamikai szemléletet – amelyik tudja, hogy a folyamat nem játszódhat le másképp csak úgy, és nincs kockázat, mert ha jól valósult meg, akkor az a teremtett világ törvényeinek megfelelően megy végbe – valamilyen módon konszenzusra hozzuk. Sokaknak jobban tetszik az intuíció, a kockázat, a verseny, mert ott nem kell annyi tudás és megfontolás. Ebből adódik a bizonytalanság, a gyakori beavatkozások kényszerűsége. Az európai energiapolitikát alakítóknak be kellene látni, hogy egy olyan iparág, ahol 3040 évre kiható döntéseket kell hozni, egy 3-4 évente újraszabályozott, célokat változtatgató rendszerben csak drágán, a szűkösen rendelkezésre álló forrásokat pazarolva tud működni, és emiatt − ha nem változtatunk a gondolkodáson, − lemaradunk a versenyképességért folytatott versenyben.


39

MVM: ötven éve a biztonságos villamosenergia-ellátásért Interjúk az MVM korábbi vezérigazgatóival Az interjúkat készítette: Mayer György újságíró

Schiller János, az MVM alapító vezérigazgatója (1963. szeptember 1. – 1987. szeptember 1.)

A Magyar Villamos Művek Tröszt (MVMT) 1963. szeptember 1-jén alakult meg 12 erőmű vállalatból, a hat területi áramszolgáltatóból, egy villamos távvezeték építő és üzemeltető vállalatból, egy beruházási vállalatból, egy karbantartó szervezetből, egy erőmű- és alállomás-szerelő cégből és egy tatarozó-építő vállalatból. Az MVMT új szervezetének kialakításánál elsősorban a francia EDF volt az a minta, amely akkoriban a legkorszerűbb szervezet volt egész Európában. Ennek az új szervezetnek lett az alapító vezérigazgatója Schiller János. Küldetése a magyar villamosenergia-termelés, átvitel és -elosztás teljes vertikuma egységes irányítási rendszerének megvalósítása, a villamosenergia-rendszer elemeinek és egészének a hazai adottságokat maximálisan kihasználó, méreteiben és technológiai szintjében is európai színvonalú villamosenergia-ellátást biztosító fejlesztése és üzemeltetése volt. Schiller János vezetésével, a közel két és fél évtized alatt az MVMT sokat tett a közcélú villamosenergia-szolgáltatás folyamatos fejlesztéséért: n megnégyszerezte az erőművi beépített teljesítőképességet, szénhidrogén és lignit tüzelőanyagú erőművek (Dunamenti, Tiszai, Mátrai), a Paksi Atomerőmű, az Inotai és a Kelenföldi Gázturbinás Erőművek, valamint a Kiskörei Vízerőmű létesítésével; n jelentősen fejlesztette a 220, 400 és 750 kV-os átviteli hálózatot, nagy áteresztő kapacitású hazai és nemzetközi összeköttetéseket létesített; n a rendszerirányításban világszínvonalú folyamatirányító rendszert épített ki; n a védelem- és automatika rendszerek, a távközlés, az elszámolási mé-

40

2013/3-4 ■

rések modernizálása folyamatosan történt; n az MVM-nél kiterjedt nemzetközi két- és sokoldalú együttműködési kapcsolatrendszer működött; n létrejött az áramszolgáltatók fogyasztó-közeli szervezeti struktúrájának kialakítása és üzemirányítási rendszerük korszerűsítése; n programmá emelkedett a környezetvédelem és az energiagazdálkodást szolgáló fogyasztó-vezérlés; n a szakmai felkészültség és az emberi elkötelezettség magas szintű egysé-


gét felmutató iparági kollektíva alakult ki; n támogatta a hazai energetikai gyártóipar fejlődését is nagymértékben elősegítő műszaki fejlesztési tevékenységet; n támogatta a kutató- és tervezőintézeteket, és az oktatási intézményeket; n létrehozta az Elektrotechnikai Múzeumot, támogatta a MEE és ETE mérnökegyesületi munkáját, és előkészítette a magyar villamosenergia-szolgáltatás 100. évfordulója megünneplését;

Az MVMT az elsők között támogatta már a 60-as évektől a számítástechnika technológiai célú elterjesztését, kezdve a rendszertervezési, üzemirányítási alkalmazásoktól az erőművi gépegység irányításon át az áramszolgáltatói elektronikus rendszerek széles spektrumú felhasználásáig (fogyasztói igények tervezése, felügyelete, szabályozása, számlázás). A vezérigazgató fogyasztók iránti elkötelezettségét példázza az áramszolgáltató vállalatok fogyasztó-közeli szervezeti struktúrájának kiépítése a 60-as években, valamint az, hogy a villamos energiát értékesítő MVMT első embereként élen járt az energiatakarékossági-programok végrehajtásában, a cég ösztönzési rendszerét is átalakítva e cél érdekében. Irányítása alatt – rendszerszemléletének köszönhetően – évtizedek mun-

kájával olyan villamosenergia-rendszer épült fel, amely a különösen kritikus 70-es és 80-as években is bizonyította az egész világnak, hogy a hozzáértés és az elkötelezettség egy kicsiny országban is tud csodákat művelni, a folyamatos, biztonságos villamosenergia-ellátás csodáját, amikor az áramszünetek nemcsak a körülöttünk lévő KGST-országokat, de a fejlett nyugati világ nagyhatalmait is többször sújtották. Schiller János igen népszerű, az iparágon kívül is elismert vezetőként kiváló szakembereket, vezetőket nyert meg a grandiózus tervek megvalósításához mind az iparágban, mind azon kívül is. Tekintélye nem csak hazánkban, de a keleti és nyugati országokban és az európai nemzetközi szakmai szervezetekben is töretlen volt. Külföldi partnerei is osztatlan elismeréssel adóztak felkészültségének, szakmai

elkötelezettségének, erélyes, de értelmes kompromisszumokat befogadni kész tárgyalási stílusának. Schiller János nem csak az MVMT alapító vezérigazgatója volt, hanem a cég ötven éves története során a leghosszabb ideig, huszonnégy évig irányító vezetője is, aki az MVM-et küldetését betöltő, eredményesen gazdálkodó, egységes cégcsoporttá fejlesztette. Jó alapot adott az őt követő vezérigazgatóknak, hogy továbbvigyék az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. sikertörténetét.

(Schiller János 1989-ben meghalt, rá emlékezett Kovács György, aki hosszú évekig közvetlen munkatársa volt)

A Paksi atomerőmű 1982 óta termel villamos energiát


41

Hatvani György, az MVM második vezérigazgatója (1987. szeptember 1. – 1991. május 10.)

Milyen tervekkel vette át az MVM vezetését és milyen kihívások várták?

Miben változott a cég működése vezérigazgatói időszaka alatt?

Egy évvel a magyarországi villamosenergia-szolgáltatás százéves évfordulója előtt, 1987-ben neveztek ki az MVM Tröszt vezérigazgatójának. Attól a Schiller Jánostól vettem át a cégcsoport vezetését, aki megalakulásától kezdve, majd 25 éven át volt a tröszt igen elismert és sikeres első embere. Ez már önmagában is nagy kihívás volt számomra, ezért a cégcsoport pozícióinak megtartása és lehetőség szerinti további erősítése volt az alapvető célom.

Az állami támogatások és elvonások rendszere helyett meg kellett teremteni a cégcsoport önfinanszírozó működésének feltételeit. Ennek szervezeti alapjait szolgálta a tröszt kétszintű, konszern típusú részvénytársasági formába történő átalakításának már 1989-ben megindított folyamata. Az átalakítást úgy kellett előkészíteni, hogy az önálló részvénytársaságok hosszú távú műszaki, gazdasági működési feltételei biztosítottak legyenek, ugyanakkor a társaságok vagyonának kezelése és a villamosenergia-rendszer optimális működtetéséhez elengedhetetlenül szükséges műszaki és gazdasági irányítási funkciók az irányító szervezetnél maradjanak. Ezt a hatalmas volumenű munkát természetesen úgy kellett végezni, hogy közben semmilyen zavar ne legyen az ország villamosenergiaellátásában. A sikeres előkészítő tevékenységünket igazolta az átalakítási terveknek a kormány, majd a Parlament általi elfogadása, és az a tény, hogy MVMT tagvállalataiból 1991. december 31-én – ugyan már nem az én vezetésemmel – megalakult a kétszintű részvénytársaság, a Magyar Villamos Művek Rt. irányításával.

Mit sikerült megvalósítania az elképzeléseiből és mit tart a legfontosabbnak ezek közül? A premisszák nem voltak rosszak: a magyar villamosenergia-rendszer kereken 7200 megawatt beépített teljesítménnyel, kiegyensúlyozott forrásszerkezetű erőművi struktúrával, jó állapotban lévő hálózatokkal rendelkezett. 1987-ben helyeztük üzembe a Paksi Atomerőmű utolsó blokkját, folyamatban volt a Bős-Nagymaros Vízerőmű-rendszer beruházásának előkészítése. A KGST rendszeregyesülése – bár komoly rendszerszabályozási gondokkal –, de mégis biztosította az évi 10 milliárd kilowattóra körüli villamos energia importját. A hazai fogyasztók ellátása tehát alapjában véve zavartalan volt. Ekkor még évi 3-3,5 százalék fogyasztói igény növekmén�nyel számoltunk, ami további erőműépítéseket tett szükségessé. Akkoriban merült fel először a Paksi Atomerőmű 1000 MW-os blokkal történő bővítése, az ezredforduló körüli üzembe helyezéssel. Ugyancsak ekkor került szóba egy rendszerszabályozó szivat�tyús energiatározós erőmű létesítése. Legfontosabb célkitűzésünk az ellátásbiztonság fenntartása és a kiegyensúlyozott, költséghatékony gazdálkodás mellett a jövedelmezőség növelése volt, ami egyben megteremthette a

42

2013/3-4 ■

hazai erőművi és hálózati fejlesztések anyagi bázisát is. Ennek minél hatékonyabb támogatása érdekében a számítógépek bázisán integrált vállalatirányítási rendszert vezettünk be. A rendszer szabályozhatóságának javítása, a hatékonyabb villamos energia felhasználás elérése érdekében megvalósítottuk a fogyasztói oldal befolyásolását, a keresletkorlátos fogyasztói magatartás kialakítását. Az összehangolt csapatmunka eredményei gazdasági téren is jelentkeztek. Az 1990-es évet addig még soha nem látott – mintegy 11 milliárd forintos – nyereséggel sikerült zárni. A rendszerváltás azonban alapvetően megváltoztatta az eltervezett folyamatokat. A megváltozott gazdasági körülmények hatására a villamosenergia-fogyasztás draszt ikusan lecsökkent. A vízerőmű építés leállt. A keleti áram import gyakorlatilag megszűnőben volt. Megkezdődött a nyugat európai villamos energia rendszeregyesüléshez (UCPTE) való csatlakozásunk folyamata. A villamos energia külkereskedelmében a KGST elszámolási mechanizmust a piaci viszonyok váltották fel.


Mit tartott/tart a vállalat legnagyobb erősségének? Az MVM legnagyobb erősségének mindig is a magas színvonalú szakmai kompetenciát, a vezetők és beosztottak motiváltságát, valamint a szinte tökéletesen működő csapatmunkát tartottam. Véleményem szerint ezen időálló értékek megőrzése és erősítése jelenleg is aktuális és az erős nemzeti energia vállalat hatékony működésének egyik alapfeltétele, különösen a nehezedő piaci viszonyok között.

Dr. Halzl József, az MVM harmadik vezérigazgatója (1991. május 10. – 1994. október 28.)

Milyen tervekkel vette át az MVM vezetését és milyen kihívások várták? Elég hirtelen jött a felkérés, hogy vállaljam el az MVM vezetését. Korábban az Energiagazdálkodási Intézetben dolgoztam, ekkor már vezérigazgatóhelyettesként, így elég hamar sikerült kidolgozni azokat az elképzeléseket, amelyekkel vállaltam a feladatot. Legelsőnek a rendszerváltást követően és annak a logikájából adódóan az új szervezeti struktúrának a kialakítását kellett elvégeznünk, vagyis a tröszti működésből az részvénytársasággá alakulást kellett előkészíteni és megvalósítani. Az átalakulás természetesen az MVM mellett az erőműtársaságokat és az áramszolgáltatókat is érintette. A másik kiemelt feladatnak éreztem, hogy megerősítsük a kapcsolt villamosenergia-termelést, ami korlátozottabb mértékben, de korábban is megvolt az MVM-nél. Az Energiagazdálkodási Intézetben erre vonatkozóan már az előző időszakban részletes terveket dolgoztunk ki.

Ennek részeként sikerült létrehozni a CENTREL-t, a lengyel, cseh, szlovák és magyar villamosenergia- rendszerek szövetségét. Az a megtiszteltetés ért, hogy a CENTREL alapító elnökévé választottak. A CENTREL a szakmai


Mit sikerült megvalósítania az elképzelésekből és mit tart a legfontosabbaknak ezek közül? A részvénytársasággá alakulás végül 1991. december 31-én történt meg, bár azt is jelezni kell, hogy az előkészítő munkák már korábban elkezdődtek. Elindult a gáz-gőz körfolyamatra alapozott fejlesztési program megvalósítása is a Kelenföldi, az Újpesti, a Kispesti és a Debreceni Erőművekben. Természetesen állandó vita volt a Paksi Atomerőmű bővítésének a kérdése, de mindig lekerült a napirendről – úgy látom, mostanra végre elindult a program. Ebben az időben került napirendre a közép európai országok együttműködésének kérdése, elsősorban azzal a céllal, hogy csatlakozzunk a nyugateurópai UCPTE rendszerhez. Ez kicsit később, de az előkészítő munkánknak is köszönhetően végül megvalósult.

két nagy erőműnél, a Mátrai és a Dunamenti esetében pedig legalább 25 százalékos állami tulajdont kell megtartani, a többi erőmű esetében nem elleneztük a privatizációt. Azt viszont kikötöttük, hogy az áramszolgáltató cégeknél a többségi tulajdonos az állam maradjon, továbbá azt, hogy nem részvényeladás formájában, hanem szakmai befektetők bevonásával hajtsák végre a privatizációt. Azt pedig tudjuk, hogy miként valósult meg a privatizáció…

együttműködés mellett azt is céljának tekintette, hogy segítse a kapcsolatok létrehozását az érintett országok ifjúsági szervezetei között. Ez sikeresen működött, többek között olyan módon is, hogy CENTREL ifjúsági táborokat szerveztünk a minél szélesebb társadalmi kapcsolatok létrehozásáért az érintett országok jövendő szakemberei között. Ekkor, de korábban is villamos energia importra szorultunk, ennek meg kellett teremteni a minél kedvezőbb műszaki és gazdasági feltételeit, így sikernek számított, hogy megvalósítottuk az előnyös ukrán import lehetőségét. Beszélni kell a legkritikusabb kérdésről, a privatizációról is. Úgy gondoltuk, hogy a privatizáció nem érintheti az MVM-et és a Paksi Atomerőművet,

Sokat törődtünk a társadalmi kapcsolatok fejlesztésével, létrehoztuk az MVM klubot, ahol jeles energetikai, és közéleti személyiségek tartottak előadásokat. Új elem volt az MVM életében a Rákóczi Szövetséggel kiépített kapcsolat, ami azóta is hatékonyan működik és hozzájárul a határon túli magyarság identitásának megőrzéséhez. Örömmel tudom elmondani, hogy ezt a munkát jelentős mértékben segítette több más hazai energetikai cég is. A szövetség 1989-ben alakult és ma is hatékonyan működik. Én magam 1990-től máig az elnöke vagyok. Ugyancsak beszélni kell a HÉRA alapítványról is, amelyet az MVM segítségével azért hoztunk létre, hogy az energiaárak emelkedése miatt anyagilag megszorult családoknak támogatást adjunk. Máig 2,5 milliárd forintot fizettünk ki, valamint zászlónkra tűztük az energiatakarékosság kérdését is, ennek megfelelően a támogatás részben energiatakarékos izzók adományozásával történik. Mit tartott/tart a vállalat legnagyobb erősségének? A cég szervezeti struktúrájának sikeres átalakítását, létrejöttek azok a szervezeti egységek, amelyek a nyugat-európai energetikai cégek mintájára megteremtették az MVM csoport sikeres működését.


43

Lengyel Gyula, az MVM negyedik vezérigazgatója (1994. október 10. – 1997. május 27.)

44

Milyen tervekkel vette át az MVM vezetését és milyen kihívások várták?

Mit sikerült megvalósítania az elképzelésekből és mit tart a legfontosabbaknak ezek közül?

Már 1987-től az MVM felső vezetésének a tagja voltam, akkor lettem üzemviteli vezérigazgató-helyettes, így részese voltam minden döntésnek, szakmai munkának, amely a cég gazdálkodásával, fejlesztésével, jövőjével volt kapcsolatos. Amikor az OVIT vezérigazgatóságát otthagyva átvettem az MVM vezetését, egy olyan folyamatba kapcsolódtam be, amelyben korábban is részt vettem. Az MVM egészéről, működési struktúrájáról, tulajdonosi szerkezetéről, jövőképéről lényeges véleménykülönbség szakmai körökben nem volt. Tudni kell, hogy az MVM vezetésének minden esetben a tulajdonos döntéseit kellett követnie, így sok tekintetben kész helyzet fogadott. A tulajdonos ÁPV a parlament határozata alapján már döntött a privatizációról. Még ezt megelőzően már volt egy „próbaprivatizáció” 1993-ban, akkor az áramszolgáltatók egy kisebb hányadát kívánták értékesíteni. A baj az volt, hogy nem volt Villamos Energia Törvény (VET), egyértelmű árszabályozás, az Európai Unió is akkoriban készítette elő a villamosenergia-piacok szabályozását, Európában is megkezdődött a nagy cégek felbontása, vagy a folyamat előkészítése. Ilyen viszonyok mellett nem sikerült értékesíteni a szolgáltatókat. Világossá vált, hogy soron kívül szükség van a VET-re, egy olyan szabályozási környezetre, amely stabilizálhatja a vevők jövőképét. Még Halzl vezérigazgató úr időszakában megszületett az új VET, létrejött a MEH, kialakult az árszabályozás (igaz ez csak 1997. elején lépett hatályba) és a rendszer működési mechanizmusa. Az MVM, magas szintű szakmai munkát végezve, ez után világossá tette a cégek vagyoni helyzetét, megalapozta jövőképét, működési szerkezetét, struktúráját, mindazt, ami a vevők

Álszerénység nélkül mondhatom, hogy minden lényeges és elérhető szakmai célt sikerült megvalósítanunk. A legnagyobb fájdalmam az, hogy nem sikerült a Mátrai Erőmű megőrzése, végül a Dunamenti Erőművel együtt mindkét erőműben 25 százalék feletti részvényhányadot tudtunk megtartani. Az MVM kezében maradt az alaphálózat, a rendszerirányítás és az atomerőmű.

2013/3-4 ■


ajánlattételéhez szükséges volt. Természetesen az egész folyamat alatt az volt a szakmai elképzelésünk, hogy minél nagyobb mértékben tartsuk együtt azt az állami vagyonhányadot, amelyet ki lehet kapcsolni a privatizációs kényszer alól, hiszen még a Paksi Atomerőmű privatizációja is felmerült. Az áramszolgáltatók tulajdonának megőrzése már az előző kormányzat alatt sem volt reális szakmai cél. A célunk az volt, hogy legalább az alaphálózatot, a rendszerirányítást, az atomerőművet, a lignittüzelésű Mátrai Erőművet és a nagy olaj erőműveknek minél nagyobb részvényhányadát megőrizzük, így egy versenyképes, a későbbiekben jól működő és minél nagyobb vagyonnal rendelkező, elsősorban a hazai villamosenergia-igények ellátását felelősen biztosítani tudó társaság maradjon az MVM, miközben készüljön a szükséges fejlesztésekre és a versenyre. A privatizációt még egy nagyon fontos munkának, az úgynevezett részvénycserének − az MVM tulajdonában álló áramszolgáltatói részvények erőművi részvényekre cserélésének az ÁPV-vel − kellett megelőznie, ehhez óriási segítséget adott az MVM.


Megőriztük és tovább fejlesztettük legnagyobb értékeinket, a szakmaiságot, a tisztességet, a szellemiséget, a hozzáértést, a becsületességet. Elkezdtük azoknak a piacnyitással kapcsolatos, közép és hosszú távú koncepcióknak a kidolgozását, amelyek ma is az alapját jelentik az MVM működésének. Felvetődött az atomerőmű üzemidő hosszabbítása, és napirendre került a teljesítménynövelés. Átalakult az MVM szervezeti struktúrája, megvalósult az önálló cégek központi tulajdonosi irányításának modellje. Megkezdtük a versenypiaci működésre történő felkészülést, az értékesítés és a kereskedelem terén létrehoztuk az alapokat. Mit tartott/tart a vállalat legnagyobb erősségének? Az MVM-nek sikerült megőriznie minden jót, ami jellemezte. Az MVM sok cikluson keresztül küzdött azzal a tulajdonosi szemlélettel, amely nem engedte nyereséges céggé válni. Ez nem az MVM munkáján, lehetőségein, hozzáértésén és piaci jelenlétén múlott. De e téren sem lehetett az MVM-et legyőzni, fontos beruházásait megvalósította, vagyonát megőrizte és fejlesztette.

Dr. Tombor Antal, az MVM ötödik vezérigazgatója (1997. május 27. – 1998. október 19.)

Milyen tervekkel vette át az MVM vezetését és milyen kihívások várták? Ebben az időszakban viszonylag konszolidált volt a helyzet az iparágban, lezajlott a privatizáció, de szerencsére az MVM-et sikerült megvédeni az eladástól, mert még ennek a lehetősége is felmerült. Mint vezérigazgató viszonylag kényelmes volt a helyzetem, mert az igazgatóság elnöke, Lengyel Gyula, korábbi vezérigazgató tartotta a kapcsolatot a kormánnyal, nekem a szakmai feladatok jutottak. Alapvetően három dolgot emelnék ki. Ekkor volt napirenden a gyorsindítású gázturbinás erőművek létesítésének előkészítése. Ez rendkívül fontos volt, mert 1995ben csatlakoztunk az UCPTE-hez és a tartalékok tekintetében nem tudtunk akkor még megfelelni az előírásoknak. Először kettő, majd még egy gyorsindítású egységgel kellett bővíteni a rendszert. A második a középtávú erőmű létesítési terv előkészítése volt, ehhez a Magyar Energia Hivatal és a minisztérium jóváhagyásával egy pályázatot írt ki az MVM, meghatározva, hogy milyen tüzelőanyaggal és hová kellene erőművet építeni. Alapvetően sikeres pályázatról beszélhetünk, amelyre jelentkeztek is a befektetők, de 1998-ban megállt minden, mert a választásokat követően a kormány energiapolitikája teljesen megváltozott, így lassan gyakorlatilag elhalt az ügy. A harmadik dolog a piacnyitás előkészítése volt, ebben a folyamatban meg kellett találni az MVM helyét, a lehetséges működési modellekből kiválasztani azt, amelyik a cég és a magyar kormány számára is elfogadható. Mit sikerült megvalósítani az elképzeléseiből és mit tart a legfontosabbnak ezek közül? Gyakorlatilag egyik feladatnak sem jutottam a végére, mert az alig másfél év, amíg én voltam a vezérigazgató, az kevés az ilyen horderejű változások véghezvitelére. A villamosenergia-ipar

óriási tehetetlenséggel működő rendszer, a másfél év kevés a változtatásra. A gyors vezető-váltásokat nagyon szomorúnak tartom, ami az MVM-

alakulthoz, a leglényegesebb az volt, hogy az MVM portfoliójába tartozó cégek száma a privatizációt követően lényegesen lecsökkent. Azt látni kell, hogy az MVM csoport privatizációja sosem a szakma, a cég vezetésének a kezdeményezése volt, hanem mindig a politika döntött az ÁPV-n keresztül. Mit tartott/tart a vállalat legnagyobb erősségének?

re sajnos azóta is jellemző. 1990-től napjainkig 10 vezérigazgatója volt a cégnek, akik kezdetben a szakmából jöttek, de később kívülről kerültek a cég élére. Azt ismét megerősítem, hogy az erőmű fejlesztési terv kifejezetten jól sikerült, jelentkeztek a befektetők, de az energiapolitika változása miatt semmi nem lett belőle. Miben változott a cég működése vezérigazgatói időszaka alatt? Annyira rövid idő állt a rendelkezésemre, hogy nagyobb léptékű változásokra nem volt lehetőség. Inkább azokat az előkészítő munkálatokat tudtuk elvégezni, amelyek a piacnyitáshoz szükséges struktúráihoz tartoztak. A cég működése alig változott, lényegében hasonló volt a korábbi, a rendszerváltást követő időszakban ki-

Alapvetően a szakmaiságot tartottam a legnagyobb erősségnek. Egy nagyon jó mérnök, közgazdász, jogász gárda dolgozott az MVM-ben, óriási iparági és szakmai elismertséggel, amelyet a tulajdonos és a tulajdonos működését meghatározó politika is elismert. Szakmai válaszokat tudtunk adni a kormányzat energiapolitikai elképzeléseire, és ha nem is mindig, de néha sikerélményeink is voltak, amikor a szakmai álláspontunkat érvényesíteni tudtuk. A mai MVM legnagyobb erősségét már csak sajtóhírekből próbálom megítélni. Az, hogy az MVM a gázpiacon is jelentős szerepet kap, még a közép-európai térségben is jelentős energetikai társasággá fogja tenni, vagyis a régióban is meghatározó szerepet fog játszani akár a tőke ellátottság, akár a gáz üzletágban való megjelenését vizsgálva. Ezzel egy komplett energetikai társaságként tud majd működni, amelyik a gáz- és villamos-energia piacon is jelentős, ami azért is fontos, mert a villamosenergiatermelés rendkívül szorosan kapcsolódik a gázpiachoz. Végezetül még egy dolgot emelnék ki, mégpedig a Paks-2 előkészítését és remélhetőleg a minél hamarabbi építését. Ez az egyik legjelentősebb beruházás, amiben óriási az MVM feladata és felelőssége. Remélem, sikerül olyan alaposan, pontosan előkészíteni és eredményre vinni majd az építést is, hogy nem lesz a négyes Metróhoz hasonló költségnövekedés és határidő csúszás.


45

Bakács István, az MVM hatodik vezérigazgatója (1998. október 19. – 2000. május 26.)

a Paksi Atomerőmű, az alaphálózat, az eladhatatlan Vértesi Erőmű és a háttérvállalatok. A privatizációt megelőzően az állami tulajdonos által kierőszakolt részvénycsere tőkevesztést is eredményezett, s az előző kormány egy „nemes gesztussal” részlegesen úgy rendezte a helyzetet, hogy a hiányzó tőkét Postabank részvényekkel pótolta ki. Ezt a 3 milliárd forintos befektetést kellett leírni vezérigazgatói munkám első heteiben. Ugyanakkor ez nem oldotta meg a privatizációs technika miatt a cég által elszenvedett több tízmilliárdos tőkevesztést.

Milyen tervekkel vette át az MVM vezetését és milyen kihívások várták? Az MVM egyik igazgatója voltam 1989 óta, így jól ismertem a céget, annak történéseit, környezetét. Ez szakmailag egy rendkívül érdekes időszak volt a vállalati átalakulás, a reguláció, az 1994-es VET, a privatizáció előkészítése, majd végrehajtása, a kapacitástender korszaka. Az európai szakmai szervezetekben végzett munkám, az MVM nemzetközi kapcsolatrendszere alapján is elég jó rálátásom volt a hasonló energetikai társaságok szervezetére, működésére. A rendszerváltás óta szorosan figyelemmel kísértem két hasonló energetikai cég átalakulását, sorsát, fejlődését, amelyek 1990-ben még az MVM-mel lényegében azonos „méretűek” voltak: az egyik az OKGT-MOL volt, a másik a CEZ. Sajnos a kormányok elszalasztották a lehetőséget az MVM esetében, hogy hasonló fejlődést érjen el, ma mindkét cég sokkal nagyobb, erősebb, de már az volt 1998-ban is. Az MVM 1998-ban nem volt kedvező állapotban, az 1995-ben végrehajtott privatizáció eredményeképpen funkcionálisan is torzó maradt. Az áramszolgáltatókat, illetve a végfogyasztói kapcsolatot „amputálták”, megmaradt

46

2013/3-4 ■

Mit sikerült megvalósítania az elképzelésekből és mit tart a legfontosabbaknak ezek közül? Az MVM-nek korábban nem volt saját stratégiája és az államnak tulajdonképpen nem volt konkrét elképzelése az MVM-mel, inkább olyan elképzelések éltek, hogy a kisebbségi tulajdonhányadát tőzsdei úton kellene értékesíteni. Ebben a környezetben vettem át az MVM vezetését, így érthető, hogy a legfontosabb feladat a cég stratégiájának megalkotása volt, szerencsére az ilyen háttérmunkák már valamivel korábban elkezdődtek. Az esetleges tőzsdei bevezetéshez elkészítettünk egy előzetes tőzsdeképesség vizsgálatot is, mert – úgy gondoltam, hogy függetlenül attól, hogy a bevezetésre sor kerül-e –, egy tőzsdeképes, hatékony gazdasági működés és transzparencia mindenképpen előnyös lehet a cégnek. A Postabank ügy után ismételten rendezni kellett a cég mérlegének szerkezetét. Ebben a környezetben a legfontosabbnak a liberalizációra való felkészülést tartottam, úgy láttam, hogy a piacnyitásban nem hátrányt, hanem esélyt kell látni: amit a privatizáció során elvettek, azt a piacon vissza lehet szerezni. Meggyőződésem volt, hogy ehhez az MVM-nek kiváló adottságai voltak, mind a technikai, mind a humán infrastruktúra terén. Be kell


vallani, hogy az elképzeléseimből sajnos nem sokat sikerült megvalósítani, hiszen nagyobb léptékű átalakításban gondolkodtunk, s a rendelkezésre álló idő ehhez nem volt elégséges, valamint 2000 közepére a kormányzat politikai szándékai is megváltoztak. Sok szakmai vélemény hangzott el, versenyhivatali elemzésektől parlamenti interpellációkig gyökeresen ellenétes tartalommal. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és a Gazdasági Minisztérium vezetésében ekkor is felmerült az MVM feldarabolásának gondolata, az alaphálózat és az OVT leválasztása. Ez volt talán az egyik legfontosabb kérdés: sikerül-e megőrizni a privatizáció után megmaradt MVM integritását, hiszen nélkülük szinte nem maradt volna semmi. Miben változott a cég működése vezérigazgatói időszaka alatt? Fontos volt, hogy sikerült rendezni a MVM tőkeszerkezetét – bár nem a legkedvezőbb módon – és sikerült szerény nyereséggel működtetni a vállalatot. Lépéseket tettünk a regionális terjeszkedés irányába is, és hasonlóan kísérletet tettünk az akkor folyó harmadik mobilszolgáltatói tenderen az egyik pályázati konzorciumban elindulni, de ezekből nem lett semmi, mert a végső tulajdonosi hozzájárulást nem kaptuk meg. Mit tartott/tart a vállalat legnagyobb erősségének? A szakmaiságot, vagyis, hogy minden nehézség közepette sikerült olyan stratégiát megalkotni, amely az MVM későbbi – így a mai – stratégiájának is az alapjait adja. Kár, hogy egyelőre utódaimnak sem sikerült ebben valódi áttörést elérni, mindenestre örömmel látom, hogy a mai kormányzat már ehhez hasonló stratégiai célokat követ.

Katona Kálmán, az MVM hetedik vezérigazgatója (2000. május 26. – 2002. július 2.)

Milyen tervekkel vette át az MVM vezetését és milyen kihívások várták? Az MVM vezetését rossz iparági hangulatban vettem át, meglehetősen előrehaladott állapotban volt annak a dezintegrációs folyamatnak az előkészítése, amely az MVM-ből egy szimpla kereskedő céget kívánt megtartani. Ennek az elképzelésnek az ellenkezőjét, egy erős holding létrehozását javasoltam. Ebben a környezetben a legfontosabb küldetésem és célom – az egészséges gazdasági környezet elérése mellett – az volt, hogy a nemzeti villamos energetikai céget szellemileg és önérzetében megerősítsem. Célom a társaságra jellemző műszaki alapállású, ellátásközpontú szemlélet megváltozása, eredményorientált, szolgáltatói alapállású és környezettudatos szemlélet elfogadtatása volt. Az egyik legnagyobb kihívást az erőművek privatizációs szerződéseihez köthető, hosszú távú szerződések kezelése okozta, az árampiac liberalizációjának előkészítési szakaszában. A másik az EU szabályozásnak megfelelő szervezeti struktúra kialakítása a nemzeti érdekek hatékony érvényesítése mellett. A rövid távú üzleti megfontolások szempontjából, akkor még nem is volt (és sajnos még ma sincs igazán) komoly szerepe a megújuló energiaforrások hazai alkalmazásának, számomra mégis igazi tétet jelentett legalább az elmozdulás ebbe az irányba is. Azt terveztem, hogy nekünk kell a megújuló energiatermelés élére állnunk. Mit sikerült megvalósítani az elképzeléseiből és mit tart a legfontosabbnak ezek közül? Minden fontos kérdésben sikerült előre lépni, sajnos a két szűk esztendő kevés volt a feladatok befejezéséhez. Megszületett a szempontjainkat is figyelembe vevő villamos energia törvény, megtörténtek az alállomás-fejlesztések és korszerűsítések, lényegében befejeződött az ellátás biztonságot szolgáló távköz-

lési fejlesztési projekt, megvalósult a piacnyitást szem előtt tartó szervezetfejlesztés-korszerűsítés, szintén ezeknek a követelményeknek megfelelően megtör-

tént a rendszerirányító függetlenítése, előrelépés történt a határkeresztező kapacitások fejlesztésében. Elnök-vezérigazgatóként a szervezetfejlesztési stratégiát és a hozzá kapcsolódó részstratégiák kidolgozását tartottam annak az integráló lehetőségnek, ami képes lehet összehangolni azt a munkát, amelyek révén az egyes kulcsterületek korszerű, megváltozott szemléletű és tartalmú tevékenységéből összeállhat egy erős nemzeti vállalatcsoport irányítására képes központ. Ennek megfelelően megindult az egyes részstratégiák, így a kereskedelmi, az informatikai, a kommunikációs, a humán, a környezetvédelmi stratégiák újragondolása. Miben változott a cég működése vezérigazgatói időszaka alatt? Kidolgozásra került az MVM holding koncepciója. Megújult a szervezet, el-

készült a stratégia, erősebb lett a közösségi érzés és kapcsolatrendszer, számos, a belső összetartozást erősítő lépést tettem: megújult az arculat, csapatépítő rendezvények sora indult meg, és közvetlenebbé tettem a kapcsolatot a felső vezetés és a szakértők között. A diverzifikációs folyamat megindításával az MVM csoporton belül elkülönülő irányítást kaptak a korábban nem önálló, vagy engedély hiányában nem gyakorolt tevékenységek (kereskedelem, távközlés, távhőszolgáltatás, erőművi beruházások). Megindult az MVM tőzsdeképessé tételét szolgáló felkészülési folyamat. A minőségbiztosítási rendszer tovább épült, az ISO 9000 mellett bevezetésre került a környezet-központúságú irányítást szolgáló ISO 14001 szabvány és megkezdődött a TQM rendszer fe lé nyitás is. A döntés-előkészítési és irányítási folyamatok minőségileg megújultak. A gazdasági, pénzügyi területek könyvelői jellegű tevékenysége a gazdálkodási, üzleti tevékenység irányába fordult. A környezettudatosság a döntések előkészítésétől kezdve a mindennapos üzemeltetési kérdésekig elvárássá vált. Mit tartott/tart a vállalat legnagyobb erősségének? A feladatok megoldására jól képzett és elkötelezett szakemberek serege állt rendelkezésre. Óriási ismeretanyag halmozódott fel az MVM-nél, és ezek a villamosenergia-rendszer valamennyi területét átfogják. Ismereteken egyrészt szakmai hozzáértést, másrészt termeléssel, szállítással, irányítással, harmadrészt kis- és nagyfogyasztói szokásokkal összefüggő adatokat, továbbá kül- és belföldi kapcsolatrendszert értek, a politikától kezdve, a környező országok társcégeinek legkülönbözőbb szintű vezetőin át a magyarországi partnerekig. Mindezeken túl, ami igazán nagy erőt jelent az a hatékony vállalat csoport, a stabil gazdálkodás.


47

Pál László, az MVM nyolcadik vezérigazgatója (2002. július 2. – 2004. november 30.)

Milyen tervekkel vette át az MVM vezetését és milyen kihívások várták? A 2002-es választások után a kialakult, de nem jó magyar gyakorlatnak megfelelően került sor a vezérigazgató váltásra. Be kell vallani, hogy nem egészen jó szájízzel vettem át a cég vezetését, mert számos fenntartásom volt. Meglátásom szerint az MVMnek korábban egészen más utat kellett volna bejárnia. Szerintem a helyes út az lett volna, ha az áramszolgáltató vállalatokban az MVM társtulajdonos marad és nem szakmai befektetőkkel, hanem tőzsdei úton került volna sor a privatizációra. Emellett bizonyos meghatározó erőművek sem tartoztak már a vállalathoz. Az igazsághoz tartozik még, hogy 2000 után az MVM-nek évi kb. 36 milliárd forint üzemi vesztesége volt, amit konszolidálni kellett, miközben az uniós menetrendnek megfelelően pont a piacnyitás előtt álltunk. Számos kérdés volt tehát terítéken, miközben az energetika állami szabályrendszere szinte áttekinthetetlenné vált, és folyamatosan változott is. Mit sikerült megvalósítania az elképzelésekből és mit tart a legfontosabbaknak ezek közül? A piacnyitás 2003. január elsejével indult, vagyis az első fél évben leginkább az előkészítésére kellett koncentrálnunk. Terveim szerint az MVM-nek biztosítani kellett a gazdaságos működés mellett a tőzsdeképessé tételét is, előkészítve az ehhez szükséges adminisztratív, szervezeti, áttekinthetőségi és gazdálkodási feltételeket. Ezek nem voltak maximalista célkitűzések, mégis számos nehézséggel kellett szembenézni. Az egyik, hogy a közhangulat nagyon MVM-ellenes volt, ez lehet, hogy nekem szólt, de lehetett egy monopol-ellenes érzés is. Az első pillanattól kezdve mind az Energia Hivatallal, mind a szakminisztériummal komoly nézeteltéréseim voltak. Szerettem volna egy jobban áttekinthető és az MVM

48

2013/3-4 ■

számára is hatékony szabályrendszert kialakíttatni. Csak példaként jelezve, hogy a rendszerváltás előtt – amikor az Ipari Minisztérium államtitkára-

fel sem vetődhet, de a cég egész működésében alapvetően sikerült teljesíteni azokat a kritériumokat, amelyeket egy komoly tőzsdei cégtől elvár a piac. Miben változott a cég működése vezérigazgatói időszaka alatt?

ként dolgoztam – mintegy 12 oldalnyi állami dokumentum rögzítette a villamosenergia-rendszer szabályait, ekkorra a rendszer működését már 1400 oldalnyi központi dokumentum szabályozta. Ezek persze részben az uniós előírásokból adódtak, részben azok félreértelmezéséből és részben pedig rossz kompromisszumokkal megvívott belső vitákból. Ezekben a vitákban rendszeresen részt vettem, de meg kell mondani, hogy rendre alul is maradtam. A későbbiek során sajnos beigazolódott, hogy szigorúan szakmai szempontok alapján nem lehet üzemeltetni az MVM-et, ezt rendszeresen felülírták a hatalmi és politikai erőviszonyok. Mindezek ellenére az MVM fontos szereplőjévé tudott válni az áramkereskedésnek, létrehoztuk az ehhez szükséges személyi állományt, szervezeti és technikai feltételeket. A 2004-es év gazdálkodásában már nyereséget tudtunk felmutatni. A tőzsdeképesség terén is sokat sikerült előrelépni, bár nyilvánvalóvá vált, hogy a 2006-ig terjedő időszakban ez a kérdés


Sikerült a cég belső életét függetleníteni a politikai befolyásoktól. A házon belüli vitákban és a személyi kérdésekben is mindenkor a szakmai kérdések döntöttek. Sajnos nem sok beruházást sikerült megvalósítanunk. Erre az időszakra esett a paksi kettes blokk üzemzavara, amely jelentős károkat okozott az erőműnek és a cégcsoportnak egyaránt. Amikor a biztonsági feltételek már lehetővé tették, megküzdöttem a blokk biztonságos újraindításáért, annak ellenére, hogy a tartály teljes tisztítása még nem történt meg. Így lényegesen kisebb veszteség érte az országot, mintha még hónapokig állt volna a blokk. Megindítottuk a Mátrai Erőmű új 400-500 MW-os lignitbázisú erőművének a létesítési folyamatát, ami azóta – véleményem szerint – sajnálatos módon félbeszakadt. A hálózatfejlesztésben a Paks-Pécs szakasz és a román relációjú fejlesztés vitte a prímet. Sajnos a szlovák relációjú határkeresztező kapacitások növelésében nem vezettek eredményre a tárgyalások. Mit tartott/tart a vállalat legnagyobb erősségének? Érdemes kiemelni, hogy az MVM dolgozói és vezetői gárdája rendkívül értékes volt, ami a hazai villamosenergia-iparban történt, azt ők határozták meg és nem a vezérigazgatók. Én mindent megtettem ennek a csapatnak és a bennük rejlő tudásnak a megtartásáért. Volt egy mondás, ami nagyon igaz: vezérigazgatók jönnek-mennek, de mi visszük tovább a céget…

Dr. Kocsis István, az MVM kilencedik vezérigazgatója (2005. január 13. – 2008. május 9.)

Milyen tervekkel vette át az MVM vezetését és milyen kihívások várták? A Paksi Atomerőmű éléről érkeztem, egy olyan üzemzavar sikeres menedzselését követően, amely az ország valaha volt legnagyobb tudományos, pénzügyi, logisztikai és kommunikációs feladata volt. Egyben ugyancsak a valaha volt legnagyobb kártérítést sikerült „kipréselni” a vétkes Framatome-tól. Ilyen előzmények után volt egy határozott elképzelésem az MVM jövőjéről, hogy a céget egy erős, integrált, a villamosenergia-ellátás teljes vertikumában jelen lévő nemzeti társaságcsoporttá, stratégiai holdinggá tesszük, a régióban is piacvezető szerepet elérve. Ezt a kormányzat elfogadta, támogatta, hogy a MVM csoport három-négy éven belül megduplázhatja, megháromszorozhatja piaci értékét, vagyis 1,5 milliárdról 3-4 milliárd euróra emelve, s a csoport értékének növelése lehetőséget ad a társaság részvényeinek majdani tőzsdei bevezetésére is. Mit sikerült megvalósítania az elképzelésekből és mit tart a legfontosabbaknak ezek közül? A regionális terjeszkedési stratégiát elfogadta a közgyűlés is, megadva a felhatalmazást, hogy elinduljunk ezen a közel sem zökkenőmentes úton. Ennek egyik alapkérdése volt, hogy a MAVIR-t sikerüljön visszahozni a csoportba, amely végül nagy küzdelem árán megvalósult, és a szakma teljes elismeréssel fogadta. Az eredmény engem igazolt, mert a rendszerirányító a vállalatcsoport egyik meghatározó tagja lett, bár a minisztérium közel sem fogadta kitörő örömmel a döntést. Sikerült létrehozni a stratégiai holdingot, elsőként az országban az akkori gazdasági törvény szerinti Elismert Vállalatcsoportot, amely 13 társaságot fogott át. Ebben a leglényesebb volt, hogy ez

a koncentrált erő lehetőséget adott a régiós terjeszkedés megkezdésére is. Az MVM Csoport átvételkori 4

milliárdos veszteségét 80 milliárd forint nyereséggé sikerült három év alatt feltornázni. Szorosan kapcsolódik ehhez, hogy az országban szintén elsőként létrehoztuk a cash-pool rendszert, amellyel évi egymilliárd forint kamatköltséget takarított meg a csoport. Beszélni kell az új székházról is, amelyhez a kezdő lökést az adta, hogy a MAVIR-nak környezetvédelmi okokból (kiderült, hogy azbesztet tartalmazott az épület) el kellett költöznie a Várból, így a leggazdaságosabb megoldás az volt, ha az egész holding egy új székházat kap. Kihagyhatatlan a Paksi Atomerőmű bővítése, amely az egész szakma egyöntetű támogatását élvezte. Ehhez létrehoztam a Teller projektet a Paksi Atomerőmű bővítésére, hogy hosszú távon is biztosítható legyen az ország stabil és kiszámítható villamosenergia-ellátása. Ennek sikerét fényesen igazolja, hogy a parlament több mint 99 százalékos többséggel támogatta a javaslatot.

Miben változott a cég működése vezérigazgatói időszaka alatt? Bebizonyosodott, hogy a stratégiai holding sokkal versenyképesebb, mint a különálló vállalatok együttműködése. A holding a központi irányítással, az energetikai regulációval, a stratégiai akvizíciókkal és a regionális terjeszkedéssel foglalkozott, amely meghatározta az Elismert Vállalatcsoport cégeinek tennivalóit. Jól jelzi az új formáció sikerét, hogy az európai pénzügyi világ is észlelte az MVM Csoport erejét és a meghatározó bankok sorban álltak pénzügyi javaslataikkal. Alapvető célomnak jelöltem ki, hogy elérjük a CEZ piaci értékét, amely az MVM 3 milliárd euró körüli értékéhez képest akkor 20 milliárd euró volt, és erre reális esélyt láttam. Igaz, számos támadás is ért minket, így többek között 2006 májusában az MVM-nél és a MAVIR-nál az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága bejelentés nélküli helyszíni ellenőrzést tartott piaci erőfölényre hivatkozva, „kommandó szerűen” megszállva a székházakat. Szerintem a sikeres terjeszkedéstől tartó versenytársak „nyomására” indított és erősen vitatható eljárást közel három év elteltével zárták le, egyértelműen igazolva, hogy az MVM csoport üzleti gyakorlata és működése semmilyen tekintetben sem sértette az uniós normákat és versenyszabályokat. Mit tartott/tart a vállalat legnagyobb erősségének? Mivel kitűnő szakemberek vettek körül, minden erőmmel négy területre, a cégcsoport stratégiájára, az üzleti terv teljesítésére, a reguláció figyelemmel kísérésére és a Teller projektre koncentrálhattam, az irányítás egyéb részleteivel alig kellett foglalkoznom. A csoport legnagyobb erőssége ebből is adódóan az, hogy meghatározó integrált vállalatcsoport lett, ezt mai működése is alátámasztja.


49

Mártha Imre, az MVM tizedik vezérigazgatója (2008. május 09-től megbízott vezérigazgató, majd 2008. június 1. – 2010. július 30. között MVM Zrt. vezérigazgató)

Milyen tervekkel vette át az MVM vezetését és milyen kihívások várták? A felkérés váratlanul ért, de döntésemben sokat segített, hogy a menedzsment tagjaként már hatodik éve belülről láttam a cég egyik fontos területét, az energiakereskedelmet. Kinevezésemkor négy súlypontot jelöltem meg, amelyekben feltétlenül eredményt akartam elérni. Elsőként említeném az európai uniós jogharmonizációt és az ebből fakadó kötelezettségeket, például az áramvásárlási szerződések átalakítását. Másik érzékeny terület volt a számos anomáliával terhelt hazai energetikai piacnyitás keretei között az állami energiaholding helyzetének stabilizálása, egyensúlyteremtés a tulajdonos, a vállalat, a piac és a fogyasztók érdekei között. Harmadikként az egyre sürgetőbb erőművi fejlesztésekben történő előrelépést tartottam kulcskérdésnek, ezen belül is a belépést a megújuló energiatermelésbe. Végül pedig az MVM belső folyamatainak szabályozottabbá és ellenőrizhetőbbé tételét tűztem célul. Mit sikerült megvalósítania az elképzeléseiből és mit tart a legfontosabbnak ezek közül? Átalakítottuk a hosszú távú áramvásárlási szerződéseket, az Unió jogrendjébe illeszkedő, kereskedelmi szemléletű megállapodásokkal váltva fel a privatizáció idejéből származó kontraktusokat. Elértük, hogy lezáruljon az uniós vizsgálat, amelyet az európai versenyszabályok vélelmezett megsértése miatt indítottak az MVM és leányvállalatai ellen, s más jónevű európai versenytársaival szemben az MVM-et semmiben nem marasztalták el. Az árampiac meghatározó szereplőit megnyerve létrehoztuk a Powerforum nevű kereskedési platformot, amellyel az áramtőzsdére való felkészülést, egy új szemlélet térnyerését is elő tudtuk

50

2013/3-4 ■

segíteni és a piaci szereplők bizalmát elnyerve működtettük az áramárverések rendszerét. Létrehoztuk a Central Trading Floor-t, ezáltal a cégcsoport teljes energiakereskedelmi aktivitása

fizikailag is egy helyszínen, koordináltan, sokkal hatékonyabban zajlik. Elindítottuk a Mátrai Erőmű bővítésének előkészítését, amelynek alapelvei ma is érvényesek: az állami többségi tulajdon mellett megvalósuló, hazai energiaforrásra alapozott korszerű erőmű jelentősen csökkentené az importfüggőséget, munkahelyek ezreit teremtve és hosszú távon is megőrizve Paks mellett az MVM termelési portfólió stabilitását. Egy korszerű és környezettudatos vállalat képét is hivatott képviselni az MVM által megvásárolt 23 MWos szélerőmű-park, de az új területre való belépés gazdaságilag is kifejezetten racionálisnak bizonyult. Nagy eredménynek tartom, hogy a korábban elindított Teller, majd Lévai-projekt keretében zajló atomerőművi bővítés mögé gyakorlatilag teljes törvényhozói és politikai konszenzust sikerült elérni. Fontos költségcsökkentő döntés volt,


hogy a cégcsoport új székházát megvásároltuk és ezáltal biztonságos, saját tulajdonú elhelyezést kapott a MAVIR és az MVM. Miben változott a cég működése vezérigazgatói időszaka alatt? Úgy hiszem, sokat változott szemléletében, ismertségében, gazdasági és társadalmi beágyazottságában. Sokat tettem azért, hogy az MVM felé a nyilvánosság, a tulajdonos, és a piac részéről megnyilvánuló, növekvő érdeklődés, és a cég ismertsége közötti szakadék csökkenjen, ne egy rejtélyes zárt dobozként működjön a cég. Emellett a folyamatok szabályozottsága, kontrollja is erősödött, miközben meglévő belső értékeit nem adta fel. Fontosnak tartottam az MVM-es szakembergárda megtartását, ezért létrehoztuk a „mérnökóvodát”, tehetséges BME-s hallgatókat nyerve meg a cég számára. Én az MVM-ben egy nagyon fegyelmezett, de jó hangulatú, szakmai alapokon működő, bajtársias közösséget próbáltam kialakítani, és megőrizni. Mit tart a vállalat legnagyobb erősségének? A szakmai rutin, az elhivatottság, kiegyensúlyozottság és a kollegialitás, ami ezt az iparágat és a zászlóshajó MVM-et is egybentartja. Az MVM mindenkori vezetőjének óriási felelőssége van abban: úgy vigye előre a cég ügyét, hogy eközben ezeket az értékeket is képviselje. A cég szakmai súlya, piaci pozíciója tekintélyt parancsoló, de ez a tekintély elsősorban a társaság szakmai erején, a felhalmozott tapasztalaton kell, hogy nyugodjon. Az MVM úgy tudott erős lenni, hogy közben részese maradt az iparág szakmai közösségének, az érdemi párbeszédnek, partnerként működött együtt az államigazgatási szervekkel és egyenlő távolságot tartott a politikai pártoktól is.

nagy projektek, fejlesztések Bevezető Az MVM 50 éves jubileumára készített különszám cikkeiből, a visszatekintésből, a vezérigazgatói visszaemlékezésekből is kitűnik, hogy mennyi fontos dolog történt 50 év alatt az iparágban. Ezekről a korabeli sajtóban, korábbi lapszámainkban részletes tájékoztatások jelentek meg. Mérleget készítve azonban fontosnak tűnt néhány fejlesztés, kiemelkedő projekt, fontos változás felelevenítése – az akkori vezetők, közreműködők tollából. A visszaemlékezések az MVMT legnagyobb jelentőségű projektjére – az atomerőmű projektre – nem térnek ki, mivel a Paksi Atomerőmű I. blokkja 1982. decemberi üzembe helyezésének 30. évfordulójához kapcsolódóan az MVM Közleményei tematikus különszámában részletesen megemlékeztünk a beruházásról (MVM Közleményei 2013/1-2. szám). Végignézve a következő cikkek listáját, megállapítható, hogy a válogatás és a visszaemlékezések is szubjektívek, gyakran ugyanazt az eseményt, történést is másképpen élték meg és látták a benne résztvevők. Felkérőként ezúton is köszönöm minden szerzőnek, hogy hozzájárultak a múlt jobb megismeréséhez és elkészítették az összefoglalókat, amelyek tárgyszerűek és pontosak. A betűk, fényképek mögött nem látszik a sok munka, fáradság, amelyek eredménye beépült mindennapjainkba, és természetesnek vesszük, már külön nem is gondolunk rájuk. Mégis jó visszaemlékezni! Az egykori közreműködőknek előjönnek a saját emlékek, a mai olvasó pedig irigyelheti a visszaemlékezőket: Mi mindent csináltak az elődök! A tényeknél azonban fontosabb a tanulság és az üzenet: az iparág dolgozói mindig a legjobbra, legmagasabb színvonalra törekedtek, az egészet és nem csak a részeket látták és látják ma is. A villamosenergia-iparágat, az MVM-et – minden változás ellenére – ma is sajátjuknak érzik és a jövőjéről is felelősen gondolkodnak. Dr. Gerse Károly, főszerkesztő

Erőműépítések, kapacitástervezések – egykor és most Dr. Stróbl Alajos, az MVM Rt. Stratégiai Osztályának, 2001-től a MAVIR Rt. Kapacitástervezési Osztályának vezetőjeként irányította a kapacitáslétesítési tervek készítését

Az erőműépítés rövid története A háború utáni államosításkor, 1948-ban megalakult az Állami Villamosművek Rt. (ÁVIRT), és a folyamat 137 erőmű államosítását jelentette Magyarországon. 1949-ben megalakult az Erőművek Irányító Központja (ERIK) a nagy és a közepes erőművek felügyeletére, majd az erőművek és a hálózat szétválasztásával, 1950-ben átvette a kiserőművek gondozását is. Ebben az évben már 558,8 MW beépített teljesítőképességű erőmű üzemelt. Köztük a legnagyobb a Mátravidéki Erőmű, a Kelenföldi Erőmű és a Bánhidai Erőmű volt. Az Erőmű Tröszt 1954-ben alakult meg, amikor a magyar erőművek névleges beépített teljesítőképessége már 821,1 MW-ra növekedett. Ő irányította a nagyobb erőműveket (Ajka, Bánhida, Inota, Kelenföld, Mátravidék). A meglévő ipari erőműpark is bővült a Dunaújvárosban üzembe helyezett acélgyári nagyerőművel (még mindig üzemel). Az erőművek tervezésével az 1950-

ben alakult Erőmű Tervező Irodát (ERŐTERV-et) bízták meg. Több új nagyerőművet (Borsod, Tiszapalkonya) helyeztek üzembe az ötvenes években. Amikor a Magyar Villamos Művek Tröszt (MVMT) 1963-ban megalakult, a hazai erőművek BT-je elérte az 1587 MW-ot. Az MVMT-hez nyolc erőműves vállalat tartozott. Amikor 1991 végére ez a tröszti vállalati forma megszűnt, és újból részvénytársaság lett 1992-től az MVM, az erőműparkunk bruttó névleges beépített villamos teljesítőképessége elérte a 7000 MWot. Ekkor még fejleszthette az MVM Rt. a hazai erőműveket, és végül az ezredfordulóra a kapacitás 8000 MW fölé növekedett. Az 1994. évi – harmadik – magyar Villamos Energia Törvény (VET) nem tette lehetővé, hogy az MVM Rt. erőműveket építsen – az ún. szekunder tartalékok kivételével. Épült is három nyílt ciklusú gázturbinás egység, amelyeket aztán perces tartaléknak vesznek figyelembe a rendszerszintű szolgáltatásban.

A privatizáció után tehát a magántársaságok feladata lett az erőmű-létesítés. Az MVM Rt. versenyeztette e társaságokat 1997-1999 között. A díj a hosszú távú szerződés megkötése volt. Az újabb – negyedik – magyar Villamos Energia Törvény (2001. évi CX. törvény) alapján azonban már módjában állt az MVM Rt.-nek is erőműveket építeni, és élt is ezzel a lehetőséggel. Az állami cégek és – főleg a külföldi – magántársaságok aztán építettek új nagy- és kiserőműveket, sőt a meglévő erőművek egy részének a teljesítőképességét meg is növelték a megfelelő korszerűsítési intézkedésekkel. Mindezek eredményeképpen a magyarországi erőműpark teljes beépített bruttó teljesítőképessége 2011 végére elérte az eddigi legnagyobbat: a 10 109 MW-ot. Azóta a magyar szabályozási zóna erőműveinek teljesítőképessége a leállítások miatt csökken, idén már alig haladja meg a 9000 MW-ot. Ez a kapacitás a következő években tovább csökkenhet.


51

1. táblázat: Az MVM erőmű-létesítései 1950 és 2000 között

Sor

Erőmű

1

Inota (gőzerőmű)

2

Borsod

BT, MW

Üzembe

Megjegyzés

6×20

1952 – 1954

leállt

6×32+5,5

1955 – 1957

ÁH-ban ÁH-ban

3

Tiszapalkonya

4×50

1958 – 1959

4

Tiszalöki vízerőmű

3×3,8

1958 – 1959

5

Pécs

3×32+22,5+2×50

1960 – 1966

6

Ajka II.

3×32

1961

7

Oroszlány

4×50

1962 – 1963

2×50+40+20+3×150

1964 – 1968

leállt

100

1968

ÁH-ban

8

Dunamenti I.

9

Bánhida II.

átalakítva

10

Mátra

2×100+3×200

1969 – 1973

11

Kelenföld (GT 1)

32

1973

leállt

12

Inota (gázturbina)

2×85

1973 – 1974

leállt

13

Kiskörei vízerőmű

4×7

1974

14

Dunamenti II. (F)

6×215

1973 – 1976

leállt (egy ÁH)

15

Tisza II.

4×215

1977 – 1978

ÁH-ban

16

Paksi Atomerőmű

4×440

1982 – 1987

17

Dunamenti III. (G)

145+156+60+20

1991 – 1998

18

Kelenföld (GT 2)

136

1995

19

Litér

120

1998

20

Sajószöged

120

1998

21

Lőrinci

170

2000

1. ábra: Az MVM Rt. erőmű-létesítései 1960 és 2000 között

Az állami erőmű-létesítésnek, azaz az MVM-nek és jogelődjének a múlt század második felében elért sikereit össze lehet foglalni (1. táblázat). Ez az erőműépítés több mint 7600 MW-ot jelentett. Az MVM Rt. 1960-2000 közötti erőmű-létesítési aktivitását időrendbe rendezve szemléltetni lehet (1. ábra). Az ezredforduló óta az MVM Rt. főleg kiserőműveket építtetett (Mis-

52

2013/3-4 ■

kolc, Tatabánya, Óbuda) összesen 130 MW-tal, de kezdeményezésére létesültek nyílt ciklusú gázturbinák is Ajkán (2x58 MW). Jellemző volt az erőművekben felhasznált energiahordozók eddigi változása: szénre építettek 1950-1970 között; olajra 1965-1980 között; hasadóanyagra a nyolcvanas években. Földgázra a kilencvenes évektől építenek (kivéve a


perces tartalékokat). Az ezredforduló után valamennyi erőművet földgázra építették. A megújuló energiában a víz volt a meghatározó.

A hosszú távú erőműtervezés módszertana A magyar erőműtervezés módszertana az elmúlt évtizedekben sokat változott. Három szakasz különböztethető meg: a) a politikai váltás előtti időszakasz (1950-1990); b) a piacnyitásig terjedő időszakasz (1991-2002); c) a jelenlegi elemzési időszakasz (2003-tól). ad a) A tervgazdaságban a hosszú távra szóló erőmű-fejlesztési tervekkel az ERŐTERV foglalkozott – a Nehézipari Minisztérium, az Országos Tervhivatal (OT) és a Magyar Villamos Művek irányítása alapján. A hetvenes évek végéig a központi tervirányításos rendszer alapján a magyar erőműfejlesztés az MVMT kezében volt, aki a nagyerőműves tervezésben az ERŐTERV-re támaszkodott, míg a kiserőművek – főleg a fűtőerőművek – az EGI-hez tartoztak. Az OT által meghatározott fejlődési ütemhez igazodva az ERŐTERV éves előrejelzéseket, terveket készített az ún. hiányerőmű-tanulmányok alapján. Ezek az adott időszak legkorszerűbb erőműveire vonatkozó legfontosabb adatokat tartalmazták – mint lehetséges fejlesztési elemeket. A nyolcvanas években kicsit változott a helyzet, mert az olajválság után bizonytalan lett a környezet. Bizonytalan lett az előrejelzés, még kevésbé valóságos az erőmű-létesítés. Jellemző. hogy 1975-ben a 2000-re vonatkozó előrejelzés még 159 TWh összes villamosenergia-felhasználást mutatott, és a valóságban csak 39 TWh lett. A Bükkábrány, Bicske, Paks II., Nagymaros és egyéb tervekből nem lett semmi – együtt az eocén- és liászprogrammal. Nyilvánvalóvá vált az állami tervezés módszerének megbízhatatlansága. ad b) A hosszú távú kapacitástervezés feladatát a MVM Rt. vette át az ERŐTERV-től 1991-ban, és a Stratégiai Osztály kétévente számítógépes módszerekkel tanulmányban foglalta össze a szükségesnek látszó fejlesztéseket.

Ennek megfelelően az első jelzést 1993ban adta ki az ismert amerikai WASP program használata segítésével, majd az első nagyobb szabású tanulmány ezek alapján 1995-ben jelent meg. Az iparági érdekeltek ezeket a tanulmányokat a készítéskor figyelemmel követték, és az elkészült anyagokat zsűrizték. A privatizáció után kicsit változott a helyzet, hiszen a nagyerőműves részvénytársaságok többségét (Dunamenti, Mátra, Tisza, Pécs, Budapest, Bakony) magántulajdonba adták, és csak a Paksi Atomerőmű Rt. és a Vértesi Erőmű Rt. maradt állami tulajdonban. A nagyerőművek eladási szerződéseiben bizonyos erőmű-fejlesztési elképzelésekről is szó volt. Az MVM Rt. ún. erőmű-létesítési versenye 1997 és 1999 között zajlott le – egy valódi győztessel, a 114 MW-os Kispesti Erőművel. Az elvek, a felvett alapadatok és a módszer alapján nyilvánvaló volt, hogy ez nem csak az első, hanem az utolsó ilyen átfogó, országos erőmű-építési verseny lesz Magyarországon. Ennek megfelelően ugyan elkészült még egy fejlesztési tanulmány 2001-ben az MVM-ben, de az már csak szűk körben vált hozzáférhetővé. Előkészültek a piaci versenyre, amelyben a befektetők a saját kockázatuk alapján építenek majd erőműveket – törvényes garanciák mellett a kellő ösztönzés hatására. Ebben a tervezési szakaszban főleg három gond, adatbizonytalanság nehezítette a pontos elemzést. n Nehezen volt jelezhető, hogy a politikai váltás utáni időszakban erősen csökkenő villamosenergia-igények mikor és milyen mértékben fognak ismét növekedni. Az MVM Rt. első erőmű-építési stratégiája 1992-ben 2005-re 46,4 TWh villamosenergiafelhasználást jelzett, de aztán a valóságban még a 42 TW-t sem érte el. n Az erőmű-létesítési változatok nagyon bizonytalanok voltak: Inke-Liszó, Algyő, Mohács csak jó tervek voltak, de nem „komolynak” bizonyult fejlesztések. Szerencsére a meglévő erőművek igyekeztek bővülni: a 30 MW-os gépekből 35 MW-osok lettek (Pécs), az 50 MW-osakból 60 MW-osak (Oroszlány, Pécs), a 215 MW-osakból 225 MW-osak (Tisza). A Mátrai Erőmű 800 MW-ról lassan 950 MW-ra nőtt, a Paksi Atomerőmű teljesítőképessége pedig aztán fokozatosan 1760 MW-ról 2000 MW-ra.

n Továbbra

is nagyon bizonytalanná vált a nemzetközi kereskedelemben a behozatali többlet (importszaldó) megítélése, hiszen 1991-ben még 20% felett volt ennek a részaránya az összes felhasználásban, de 1998ra 2%-ra csökkent, majd utána ismét növekedésnek indult. A bizonytalanságok ellenére az erőműlétesítés mégis beindult az évszázad fordulóján, Részben az elvégzett elemzések, de elsősorban a kiserőművek támogatásának hatására. ad c) A kapacitástervezést 2002-től a megalakult MAVIR vette át. Itt is kétévente – a páratlan években – kellett egy tanulmányt összeállítani a 15 éves jövő jelzéseire. A páros években a MAVIR ez alapján készített hálózatfejlesztési tervet. A kétezres évek első évtizedében elkészült négy tanulmány természetesen lassan átalakult a kapacitás előrejelzésre, hiszen a részleges piacnyitás után, 2003-tól már döntő szerepet kapott a szabad piaci erőmű létesítési lehetőség. A már független rendszerirányító, egyúttal a piacirányító csak jelzéseket adhatott a jövőre, de nem befolyásolhatott egyetlen befektetőt sem. Kialakult egy lényegében máig érvényes módszertan a kapacitás-előrejelzésre – finomított vizsgálatokkal, de hagyományokat és az európai eljárásokat követve. A módszer a következő lépésekre támaszkodik: n Az igények előrejelzésére szerződéseket köt a MAVIR – verseny alapján – különféle gazdaságkutatókkal. A beérkező anyagokat összeveti a területi és az európai fejlesztési irányokkal, majd zsűrik után eldönti a legvalószínűbb fejlődés alapszámait – a fogyasztás és a csúcsterhelés nagyságát. n Általában 15 évre előre tekintve felvesz egy alapváltozatot és két szélsőségest (nagyobb és kisebb növekedési ütem). n Feldolgozva az elmúlt időszak jellemző adatsoraiból kialakult irányokat, minden változathoz felveszi az éves energetikai (villamos energia, hő) és terhelési (csúcs, átlag, minimum) alapadatokat. n A terhelési adatok alapján meghatározza a biztonsági peremfeltételek mellett szükséges forrásoldali teljesítőképességeket az ún. sarokévekre (például 2020-ra, 2025-re és 2030-ra).

n Az

erőműveket levélben keresi meg – a tulajdonosi kapcsolatokat keresve –, hogy megismerje a meglévő erőművek egységeinek várható élettartamát, és ezek alapján tapasztalati leállítási menetrendeket állít össze. n Hasonló piacfelméréssel kapcsolatot alakít ki a potenciális erőműves befektetőkkel, akik egyébként is jelzik a szükséges hálózati kapcsolataikat, és így tájékoztató képet vesz fel az egyes években várható nagyerőműves üzembe helyezésekre. n A hazai és a külföldi, az állami és a magántulajdonú befektetőkkel felvett kapcsolat alapján az egyes lehetséges beruházásokat (terveket) mérlegek alapján úgy sorolja, hogy minden évben az üzemeltetés feltételei – alaperőművek, menetrendtartók, csúcserőművek, tartalékok – teljesíthetőek legyenek. n Éves rendezett kapacitás- és energiamérlegek alapján meghatározza a szükséges kapacitáshoz tartozó energetikai adatot: termelt és kiadott villamos energia, importált és exportált villamos energia, kiadott és értékesített hőenergia, felhasznált primerenergia-hordozó. n Minden változatot kockázatelemzéssel egészít ki: a felvett független változók szélső értékeinek hatásait elemzi az említett mérlegekkel, szakirodalmi forrásokból felvett számok (költségek, árak) segítségével. n Mivel semmiféle beruházási költségadatot nem tud – nem szabad – felvenni, nem elemzi a várható villamosenergia-termelési költségeket (különösen nem a fogyasztói árak módosulásait), de az irányokat bemutatja. n A kapacitás- és energiaadatok alapján jelzéseket ad a befektetőknek és az energetika felsőbb irányítóinak arról, hogy milyen változat miként illeszkedik a magyarországi villamosenergiaellátáshoz. n Összeveti a kapott eredményeket a korábbi tanulmányokkal, az újabb külföldi (térségi) irányzatokkal és legfőképpen az időközben kialakított Nemzeti Energiastratégiával, annak Cselekvési Terveivel. n A szokásos fajlagos mutatószámokat (pl. hatásfokok, energiagazdálkodási jellemzők, szén-dioxid-kibocsátások) táblázatokba rendezve áttekinthető indikátorkészletet generál.


53

n Határozottan

felhívja a figyelmet a forrásoldal fejlesztésének kritikus tényezőire, a legfontosabb teendőkre. n Kapacitást előrejelző tanulmányát a honlapján közreadja, és a beérkező észrevételeket átvezeti, ezek alapján korszerűsíti a következő évi tanulmányát. n Évközben elemzi az ENTSO-E, az IEA és a többi fontosabb nemzetközi szervezet szakmai anyagait, azokról összeállítást készít, és azt szakmai körökben terjeszti (maga is adatokat ad az ENTSO-E részére). n Az újonnan jelentkező befektetőknek tájékoztatást nyújt a magyar szabályozási zóna működésének várható körülményeiről és a legfontosabbnak látszó fejlesztési és támogatási irányokról (megújulók, kapcsoltak). n A Magyar Energia Hivatal és a megfelelő minisztériumok kérésének megfelelően időszakos vizsgálatokat készít különféle egyedi feladatok forrásoldali elemzésével. A korábban bemutatott három fő nehézség az előrejelzéseknél nagyrészt ebben az időszakban is megmaradt, sőt újabban – a piaccal – fokozódott: n A MAVIR-ban 2003-ban közel 50 TWh országos felhasználást jeleztünk 2015-re, de ma már tudjuk, hogy valószínűleg a 45 TWh-t sem fogjuk elérni. Még nagyobbat tévedhettünk a csúcsterhelés felvételekor, amikor évtizedünk közepére 7500 MW-ot jeleztünk, míg mostanában ezer me-

gawattal alatta vagyunk. Az a korábbi általános megítélés, hogy jobb nagyobbat jelezni, ma már aligha fogadható el. n Az erőmű-létesítési változatokban eleinte voltak „komoly” változatok, amelyek meg is valósultak (Gönyü, Dunamenti G3), de volt nagyon sok olyan elképzelés (Nyírtass, Vásárosnamény, Almásfüzitő), amelyek hamar „füstbe ment” terveknek bizonyultak. Mostanában pedig – elsősorban az egész európai piaci helyzetre gondolva – több igen komoly tervről (Ercsi, Csepel, Szeged) mondanak le. n A piaci bizonytalanságból adódóan a behozatali többlet megítélése még a korábbiaknál is nagyobb kockázat. Az importszaldó aránya a piacnyitás után közvetlenül még 18%-ra emelkedett, de aztán az elmúlt évtized második felének elején 9%-ra csökkent. Azóta ismét növekedik, sőt a növekedés üteme gyorsulni látszik. n A térségi, európai földgáz- és villamosenergia-piac egyre meghatározóbb szerepe, a megújuló források támogatásának különféle rendszere és nagysága nem tesz lehetővé biztonságos előrejelzést. Ez a módszer mostanában csak annyit változott, hogy nem kétévente, hanem évente kell előre jelezni a szükséges kapacitásokat. Illeszkedni kell a Nemzeti Energiastratégiához és a készülő Erőmű-létesítési Cselekvési Tervhez.

2. ábra: A teljesítménymérleg múltja és közeli jövője

54

2013/3-4 ■


A jelenlegi hosszú távú tervezés nehézségei A szabad piac megnyitásával, az Európai Unió 2020-ra kitűzött alapelveinek betartásával, a formálódó egységes európai villamosenergia-piac (földgázpiac) kihívásaival és általában a világméretű energetikai, technikai fejlődéssel kell lépést tartva a magyarországi szabályozási zóna területén szükséges forrásoldali teljesítőképességeket megjövendölni. Mindez tetemes kockázatokat jelent. A legsürgősebb teendő most a 2020-ig, tehát a nagyon közeli időpontig várható fejlődés jelzése a döntést hozók részére. Fel kell tételeznünk, hogy a hatékonysági intézkedések bevezetése ellenére növekedni fog az éves csúcsterhelés bizonyos mértékig a szabályozási zónánkban. Az itthon beépítendő (BT) és a külföldről beszerezhető (vehető) kapacitásoknak mindig kellő biztonságot kell nyújtaniuk a hazai villamosenergia-fogyasztók részére. Ma ez a biztonság adott, félni nem kell. Nézzük meg a hazai csúcsterhelés, a beépített erőműves teljesítőképesség és az importszaldó együttes változását (2. ábra)! A nyolcvanas évek elején még az importszaldóval teremtettünk biztonságot, de kérdés, hogy ez a jövőben ésszerű útnak látszik-e. A legfőbb látszólagos nehézséget az jelenti, hogy a hazai erőműpark teljesítőképessége rohamosan csökkenhet a közeljövőben. Azért látszólagos ez a gond, mert eddig a kereskedőink be tudták szerezni a térségből a szükséges villamos energiát, ami kedvező is volt, mert a nemzetközi szabadpiaci (tőzsdei) villamosenergiaárak erősen csökkentek az elmúlt másfél évben. A gázárak azonban inkább nőttek, ezért ma nem tűnik gazdaságosnak a legjobb hatásfokú gázturbinás erőművek létesítése és üzemeltetése sem. Szén- és atomerőmű ilyen gyorsan nem létesíthető. Bízni kellene tehát a megújuló forrásokban – például a 2020-ig jelzett vállalásunk alapján. Az ilyen erőművek építését azonban jobban kellene ösztönözni, ami emelné a villany árát. A térségi alaperőmű-létesítések reményt adnak arra, hogy az igényeink növekedéséhez az új erőművek majd biztonságot adnak – külföldről. Kereskedésünk fejlesztése épp’ oly alapvető, mint a hálózat vagy a termelőképesség bővítése. Nem lenne azért baj, ha az MVM Rt. bemutatott múlt századi erőmű-létesítési aktivitása megújulna.

750 kV-os nemzetközi összeköttetés: technológiai forradalom a távvezeték-építésben Kimpián Aladár, 1975–78 között az Albertirsai alállomás beruházásának vezetője, 1983-ig az alállomás vezetője, majd az OVIT műszaki vezérigazgató-helyettese volt

A Munkács-Göd 400 kV-os távvezeték révén elért villamosenergia-import növekmény az 1970-es évek végére a közben létesült erőművi kapacitásokkal együtt is kevésnek bizonyult a még mindig évi 7%-kal növekvő fogyasztás kielégítésére, és tekintve, hogy a Paksi Atomerőmű üzembe lépését nem lehetett 1982-nél előbbre várni, többlet forrást megint csak a szovjet import jelenthetett. A szovjet fél azonban közölte, hogy az újabb, mintegy 600 MW-os magyar igényt a nyugat-ukrajnai térségből már nem tudja kielégíteni, és javasolta, hogy a már meglévő DonbasszDnyepr-Vinnyica 750 kV-os összeköttetés nyugati irányú meghosszabbításával jöjjön létre az az „energiahíd”, amely egyrészt le tudja bonyolítani a többlet magyar importot, másrészt nagy átviteli kapacitása révén alkalmas a Szovjetunió 60 000 MW-os Déli Energiarendszerének és a 100 000 MW-os CDU

VERE-nek az összekapcsolására, a két rendszer szinkron együtt járásának biztosítására. A rendszerek egyesítése következtében csökkenthetők a tartalékteljesítmények, és a földrajzilag egymástól több ezer km-re lévő területek egymáshoz képest időben eltolt menetrendjeinek kiegyenlítődése – az ún. rendszerközi hatás – további felosztható megtakarítást tesz lehetővé, nemcsak Magyarország, hanem a többi CDUtagország számára is. E műszaki-gazdasági alapon írta alá 1974. február 28-án Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió meghatalmazott képviselője a VinnyicaZapadnoukrainszkaja (SZU)-Albertirsa (MNK) 750 kV-os összeköttetés megvalósításában való együttműködésről szóló Általános Egyezményt. Így Kanada, a Szovjetunió és az Egyesült Államok után Magyarország lett a világon

a negyedik ország, amely ilyen feszültségosztályú összeköttetést épített. A Minisztertanács 3297/1975. sz. határozatával a 750 kV-os összeköttetés létesítését állami nagyberuházássá nyilvánította és kijelölte a fő kivitelezőket. Jelentős elméleti, konstruktőri és munkaszervezési előkészítő tevékenység előzte meg a kiviteli tervezés, majd az építés-szerelés megkezdését, amelyben szinte a teljes hálózatos iparág részt vett. Helyszínen készreszerelt, 50 t tömegű 750 kV-os feszítőoszlop állítása 3 bikával

Az Albertirsai 750/400 kV-os alállomás – madártávlatból


55

Az OVIT kifejlesztette a távvezetéképítés technikáját, többek között az előre gyártott vasbeton alaptestekkel való alapozást, a helyszínen készre szerelt 10-63 t tömegű tartó- és feszítőoszlopok 1-2-3 bikával történő állítását, a négyes kötegű, 500/65 mm 2 keresztmetszetű áramvezető sodrony egy menetben való húzását, kiválasztotta és beszerezte nagygépeit, megtervezte és legyártotta kisgépeit és nagyszerszámait, felkészült a valaha volt legnagyobb éves távvezeték-építési feladat háromszorosát meghaladó munkavolumen érdemi létszámnövelés nélküli végrehajtására, ami úgy volt lehetséges, hogy a karbantartási tevékenységnek a hálózat üzembiztonságát nem veszélyeztető átütemezésével az üzemviteli személyzetet is bevonta a távvezeték és az Albertirsai 750/400 kV-os alállomás építésébe-szerelésébe. A tűzihorganyozott távvezetékoszlopok és a 2100 t tömegű alállomási portálszerkezet gyártására a Dunai Vasmű új vasszerkezeti gyárat és tűzihorganyozó üzemet létesített. A Villamos Berendezés és Készülék Művek EKA gyára megszerkesztette a sugárzásmentes, íválló és korrózióálló távvezeték-szerelvényeket, és bővítette gyártási kapacitását. A Ganz Villamossági Művek megkonstruálta, legyártotta és a VEIKI-ben típuspróbának vetette alá addigi legnagyobb transzformátorait, az Albertirsai alállomás 750/400 kV-os, 1100 MVA teljesítményű háromfázisú csoportjainak 314,5 t tömegű egyfázisú egységeit, valamint a Brown Boveri & Cie óriás-

cég licencét honosítva, megtervezte, legyártotta, a helyszínen összeépítette és az OVIT-tal karöltve üzembe helyezte az alállomás 400 kV-os ötmezősoros, kénhexafluorid-gáz szigetelésű, szabadtéri kivitelű, másfélmegszakítós kapcsolóberendezését. A Villamosenergia-ipari Kutató Intézet (VEIKI) Nagyfeszültségű Laboratóriuma kiterjedt vizsgálatokat végzett a 750 kV-os távvezetéki szigetelőláncok különböző túlfeszültségekkel szembeni villamos szilárdságának, valamint az árnyékoló és ívvédő szerelvények optimális alakjának és méretének meghatározására. Az elektrotechnika hazai tudósai, kutatói nagy érdeklődéssel fordultak a 750 kV-os távvezeték nagy kapacitása és az ezt kompenzáló 750 kV-os söntfojtók által kiváltott, nagy belső túlfeszültségekkel járó tranziens folyamatok felé. A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosművek Tanszéke hullámfizikai szemléletű elektronikus tranziens hálózati modellt (TNA – Transient Network Analyzer-t) fejlesztett ki, amellyel már a tervezés stádiumában el lehetett készíteni a 750 kV-os összeköttetés nagypontosságú, részletes szimulációját. Ezzel a modellel meg lehetett érteni a távvezetéken és az alállomásokban fellépő tranziens folyamatok fizikáját, meghatározni a tranziens igénybevételek várható nagyságát, jellegzetességüket, befolyásolhatóságukat a hálózat különböző konfigurációi, valamint a kapcsolási műveletek különböző jellege esetére. A távvezeték és az alállomás műszaki kiviteli terveit a szovjet műszaki terv

A Ganz Villamossági Művekben gyártott 1100 MVA-es, 750/400 kV-os transzformátor egyik fázisa

56

2013/3-4 ■


felhasználásával az Erőterv készítette. A 477 km hosszú ZapadnoukrainszkajaAlbertirsa 750 kV-os távvezeték 268,06 km-es magyar szakaszát az OVIT építette 17 500 m3 beton, 11 300 t magyar gyártmányú, tűzihorganyozott acél oszlopszerkezet, 6400 t ugyancsak magyar gyártmányú 500/65 mm2 keresztmetszetű, alumíniumacél áramvezető és 400 t 95/55 mm 2 keresztmetszetű, alumíniumacél védővezető, valamint 225 000 db szovjet egysapkás üvegszigetelő felhasználásával. A távvezeték természetes teljesítménye 2140 MW, termikus határteljesítménye 4260 MVA, kapacitív töltőteljesítménye 1100 Mvar. Az Albertirsai 750/400 kV-os alállomás 750 kV-os szabadtéri készülékei szovjet gyártmányúak, szerelésüket szovjet gyártóművi szakértők közreműködésével az OVIT végezte, a többi primer és a teljes szekunder szerelés a Vertesz munkája volt. Az üzembe helyezést az OVIT és az MVMT szakszolgálatai a Vertesz-szel karöltve végezték. A leendő távvezetéki és alállomási üzemeltető személyzetnek a 750 kV-os feszültségszinthez való szinte észrevétlen hozzászoktatására kitűnően bevált intenzív bevonásuk a távvezeték-építésbe és az alállomási villamostechnológiai szerelésbe, úgy hogy amikor először megjelent a 750 kV-os feszültség a maga kísérőjelenségeivel (koronakisülési zaj, „csíp a fű”), már ismerősként üdvözölték. Kezdetben a légnyomásos megszakítók hangrobbanás-szerű kikapcsolási zaja szokatlan volt ugyan, de az elektrikusok hallása rövid idő alatt annyira kifinomult, hogy a csukott ajtajú-ablakú vezénylőből is meg tudták különböztetni a szabályos kikapcsolás dörejét a szelepgumi-szakadás nyomán elszökő 40 bar nyomású sűrített levegő hangjától. Az üzembe-helyezési próbákban való részvételük során olyan részletességgel ismerték meg a bonyolult szekunder berendezéseket is, hogy az üzem közben fellépő hibákat, rendellenességeket mindegyikük képes volt feltárni és elhárítani. Ugyanez a könnyed, érdeklődő elsajátítás jellemezte a helyszínre gyakran látogató ODSZ-diszpécsereknek a 750 kV-tal kapcsolatos viszonyát is. Az Albertirsai alállomás és a magyar 750 kV-os távvezetékszakasz első feszültség alá helyezése 1978. novem-

A kénhexafluorid-gáz szigetelésű, fémtokozott 400 kV-os kapcsolóberendezés

ber 4-én, a Dunamenti Erőmű VIII. sz. 215 MW-os blokkjával való gerjesztéssel történt. A teljes távvezetéket 1978. december 4-én kapcsolták be. Ezután egy tekintélyes kétoldalú mérési program kezdődött, amelyben az OVIT és az MVMT szakszolgálatai mellett jelentős részt vállalt a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosművek Tanszéke. A mérések célja egyrészt a hosszú, négy söntfojtós távvezeték tranziens viselkedésének kísérleti tanulmányozása, másrészt a 750 kV-os és a többi nemzetközi távezetékek által összefogott szovjet déli energiarendszer és a CDU VERE teljesítményáramlásainak, szabályozhatóságának és metszékbomlásainak vizsgálata volt. A mérési program során mód nyílt a tervezés kezdetén elvégzett szimuláció eredményeinek és a valós távvezetéken mért értékeknek az összehasonlítására; az egyezés nagyon jó volt. A 750 kV-os söntfojtók eredeti, szikraközzel kombinált, nagy karbantartási igényű, áramlevágásra és visszagyújtásokra hajlamos megszakítóit az 1980as évek közepén ABB gyártmányú, SF6 oltóközegű megszakítókra cserélték, és a Villamosművek Tanszék professzora, dr. Bán Gábor javaslatára pótlólag megoldották a söntfojtók szigetelését a

kapcsolási túlfeszültségek egy részétől megóvó vezérelt kikapcsolást is. Az erre szolgáló automatika a söntfojtó szándékolt, kézi kikapcsolásakor a kiválasztott fázis áramát a szükséges mértékben késleltetve, a nullátmenetkor, azaz levágás, illetve visszagyújtás nélkül, a másik két fázisét pedig az elsőhöz képest 120, illetve 240 villamos fokkal később szakítja meg, így megóvja a sötfojtó szigetelését a kikapcsolási túlfeszültségtől. A hosszú 750 kV-os távvezeték nagy kapacitása következtében az 1FN íves rövidzárlat kikapcsolását követő EVA holtidőben az ép fázisok feszültsége jelentős kapacitív jellegű, ún. szekunder íváramot képes fenntartani a hibahelyen. Ha ez a szekunder ív a holtidőben nem alszik ki, akkor a visszakapcsolás biztosan sikertelen lesz, amelyet végleges háromsarkú kikapcsolás követ, azaz a teljesítményszállítás megszakad. Ennek elkerülésére az Erőterv (Csida Sándor), a Villamosművek Tanszék, az OVRAM és az Ovit javaslatára a 750 kV-os primer söntfojtók csillagpontjaiba 1-1 db 180 ohmos fojtó lett beépítve. E csillagponti fojtók normál üzemben megszakítóval rövidre vannak zárva. Ha zárlat lép fel, az alapvédelem mindkét alállomáson kikapcsolja a zár-

latos fázis megszakítóit, valamint az üzemben lévő söntfojtó(k) csillagponti fojtóját (fojtóit) söntölő megszakító(ka)t. Az induktív kompenzálás hatására a kapacitív szekunder ív árama a kompenzálás nélküli 68 A-ről kb. 20 A-re esik vissza, tehát az ív 0,2-0,3 s alatt kialszik. Ilyenkor jöhet a Villamosművek Tanszék által javasolt és megvalósított adaptív EVA, amely érzékelve a szekunder ív kialvását, a beállított 2-2,2 s-os EVA holtidő lejárta előtt parancsot ad a zárlatos fázis kikapcsolódott megszakító pólusainak visszakapcsolására, ami a rendszerstabilitás megóvása szempontjából igen előnyös. A 750 kV-os állami nagyberuházás részeként 1978 végére megépült az Albertirsa-Göd I.-II., az Albertirsa-Martonvásár és a Győr-Podunajské Biskupice/Pozsonypüspöki 400 kV-os távvezeték, valamint a Gödi, Martonvásári, Győri alállomások 400 kV-os bővítése és a Litéri alállomás áttérítése 220 kV-ról 400 kV-ra. A magyar átviteli hálózaton még nem volt ekkora és ilyen komplex beruházás, amelynek fő kivitelezési terheit az OVIT viselte. Ennek a műnek dr. Csikós Béla műszaki vezérigazgató-helyettes volt fáradhatatlan és virtuóz karmestere, éppúgy, mint invenciózus konstruktőre.


57

Feszültség alatti munkavégzés (FAM) az átviteli hálózaton Kimpián Aladár, az OVIT Rt.-nél a FAM-technikában a feltaláló dr. Csikós Béla munkatársa

A Munkács-Göd – akkor még egyetlen – 400 kV-os távvezeték üzemeltetésére való felkészülés idején, 1967-ben merült fel az igény a nagyfeszültségű feszültség alatti munkavégzésre (a NaF FAM-ra). A különleges magyar technikát dr. Csikós Béla, az OVIT műszaki vezérigazgató-helyettese találta fel, dolgozta ki és vezette be a gyakorlatba. Nyilvánvalóvá vált, hogy a nagyságrendileg 500 MW-ot importáló távvezeték kikapcsolása üzemzavar-elhárítás és -megelőzés, illetve karbantartás végett az import jelentős csökkenéséhez vezet, amit úgy lehet elkerülni, ha a beavatkozások legnagyobb részét feszültség alatt végzik el. Az 1970-es évek második felében kidolgozott, két szabadalommal is védett Csikós-féle NaF FAM technológiára különösen a 750 kV-os távvezeték

üzemeltetése során volt szükség, amikor az egysapkás üvegszigetelők törési aránya 0,1%/év körül mozgott, azaz a beépített 225 000 db-ból évente eltört kb. 225 db (ha közel egyenletes eloszlást tételezünk fel, akkor majd’ minden munkanapra jutott egy szigetelőtörés). Nyilvánvaló, hogy a törött szigetelők cseréje végett nem lehetett naponta kikapcsolni az 1500-2000 MW-ot szállító 750 kV-os távvezetéket, hanem használni kellett a NaF FAM technikát. Az OVIT az 1980-as években szovjet és lengyel FAM-csoportok betanítását és szerszámaik szállítását is végezte. Nagy eseménye volt a feszültség alatti munkavégzésnek az 1982-ben Keszthelyen rendezett első európai ICOLIM (International Conference on Live Maintenance) Konferencia, amelyen magyar és külföldi gyártók és há-

lózatüzemeltetők vonultatták fel FAM technológiáikat. Itt mutatta be az OVIT a dr. Csikós Béla harmadik szabadalmán alapuló, úgynevezett forgókonzolos potenciálmegközelítési technikát és a mágneses árnyékolású szerelőszéket. Mit nyújt a NaF FAM a villamosenergia-rendszernek? A távvezetékek kikapcsolásának elmaradása következtében csökken a hálózati veszteség, nő az átviteli hálózat eredő megbízhatósága, ha erőműközeli távvezetékeket nem kell kikapcsolni, akkor nem korlátozódik a teljesítmény-kihozatal, a nemzetközi távvezetékek lekötött kapacitásai folyamatosan rendelkezésre állnak, és nem rendeződik át az elosztóhálózatok számára történő teljesítményátadás szerződéses rendje, ezáltal nem keletkezik az elosztóhálózatokban belső járulékos tranzitveszteség.

750 kV-os feszítőlánc törött üvegszigetelőjének cseréje feszültség alatt dr. Csikós Béla FAM technikájával

58

2013/3-4 ■


A villamosenergia-rendszer irányításának fejlődése Simig Péter, az MVM Rt. OVT Országos Üzemelőkészítő Szolgálat vezetőjeként, később a MAVIR ZRt. igazgató-helyetteseként vett részt a rendszerirányítás fejlesztésében

A villamosenergia-rendszer üzemének tervezése, előkészítése, az üzem irányítás főbb területei A villamosenergia-igény hosszú távon, szezonálisan, heti ciklusban, egy napon belül, sőt pillanatról pillanatra is változik, amely változást a forrásoldallal folyamatosan követni kell. Ezen követés, azaz a teljesítmény-egyensúly biztosítása már két termelőegység esetén is megkívánja annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy azok között hogyan osszuk meg az összesen jelentkező teljesítmény igényt. A párhuzamosan üzemelő gépegységek számának növekedésével a feladat egyre komplexebbé válik. A megosztás módját, annak gyakorlatát nevezzük teherelosztásnak (angol nyelvű irodalomban: dispatch). Ennek optimális változata, a gazdaságos teherelosztás elméleti és gyakorlati kidolgozásában és megvalósításában elévülhetetlen érdemei voltak Dr. Potecz Bélának, az Országos Villamos Teherelosztó – OVT, az MVM operatív szervezete egyik meghatározó személyiségének. Az üzemirányítás másik fő műszaki tevékenysége a gazdaságosan termelt villamos energia lehető legbiztonságosabb eljuttatása a közvetlen végfogyasztókhoz, illetve a fogyasztókat közvetve ellátó elosztók csomópontjaihoz, azaz az átviteli hálózat üzemeltetése.

Az üzemirányítás tervezésének időhorizontjai A fogyasztói igények hosszú távú változása általában a gazdaság fejlődésétől, a háztartások gépesítésének változásától, hatékonysági intézkedésektől, stb. függ. A különböző ütemű fejlődést mind az erőművi, mind a hálózati kapacitás bővítésével kell követni. A hosszú távú tervezés időhorizontja

általában 10-15 év, amely időtávra még rendelkezhetünk megfelelő becsléssel az igények és források terén. A következő időhorizont az egy év. Az éves forrástervezés során elsősorban a szezonális változások miatti villamosenergia-, illetve teljesítmény igény követését kell figyelembe venni. A szezonális változást legjobban a munkanapi csúcsterhelések burkológörbéje szemlélteti (e diagramot annak alakjáról az iparág „kacsagörbének” nevezte el). Az éves erőművi karbantartási tervek készítésénél úgy kellett eljárni, hogy a mindenkori összes rendelkezésre álló teljesítőképesség az előírt tartalékok biztosításával együtt fedezze a várható rendszerteljesítmény-igényeket. Ennek megfelelően általában az erőmű karbantartások zöme a nyári, alacsonyabb terhelésű időszakra esett. Itt kell megjegyeznünk, hogy az utóbbi években a különösen meleg nyári hónapokban a hűtő- és légkondíciós berendezések dinamikus terjedésével a nyári csúcsterhelések évről évre drasztikusan nőnek a „kacsagörbén” egy nyári csúcsértéket is képezve, ezáltal az erőművi karbantartás ütemezésének új kihívást jelentve. Az erőművi teljesítőképesség tervezéséhez hasonlóan a hálózati üzem tervezésének is megvan az éves üteme. Az üzem-előkészítés e szintjén már csak az átviteli hálózat (220 kV és efeletti feszültségszint) tervezésével és feszültség mentesítési ütemezésével kell foglalkozni, de természetesen figyelembe kell venni az ahhoz kapcsolódó elosztó hálózat, azon belül is az átviteli feladatokat időnként átvevő 120 kV-os (korábban főelosztó hálózatnak nevezett) hálózati elemek rendelkezésre állását is. Az éves karbantartási (feszültségmentesítési) tervet heti ütemezéssel készítik az ismert n-1 biztonsági kritérium figyelembe vételével. A tervezéskor sok peremfeltétellel kell számolni, illetve számos külső szereplővel kell egyeztetéseket végezni. Figyelembe kell venni az említett erőművi rendelkezésre állási

tervet, különösen a nagyobb erőművek betáplálását illetően. Ebben a vonatkozásban minőségi változást jelentett a 80-as években a Paksi Atomerőmű blokkjainak egymást követő üzembe lépése, ugyanis a mindenkori atomerőművi üzemállapot alapvetően meghatározta a térségben a statikus és tranziens stabilitás fenntartása érdekében minimálisan üzemben tartandó hálózati elemek számát, annál is inkább, mert a nukleáris biztonság megkívánta ebben a körzetben az n-2 biztonsági kritérium teljesülését is. Az elosztó hálózat üzemeltetőivel való egyeztetési kötelezettség mellett a villamosenergia-rendszerek kooperációjának bővülésével egyre több ország teherelosztójával/rendszerirányítójával is egyeztetésre lett szükség, amit a kialakuló európai szabályzatok is javasolnak, majd előírnak. A tervegyeztetések régiók szintjén történnek, Magyarország központi helyzete miatt négy ilyen régiónak is tagja. A valós idejű üzemirányítást a napi üzem-előkészítés alapozta meg. Ez az erőműveket illetően a gazdaságos teherelosztás módszerével készült menetrendekben, a hálózatot illetően a Napi Kapcsolási Lapban testesült meg. Természetesen a tárgynap folyamán a napi menetrendtől és kapcsolási tervtől adódhattak eltérések, amelyeket a diszpécsereknek kellett kezelniük, sokszor igen rövid rendelkezésre álló idő alatt. A villamosenergia-ipari tevékenységek szétválasztásáig a vázolt tervezési időhorizontok az alábbiak szerint oszlottak meg az MVM Központ és az MVM operatív szerve, az OVT között: n Forrás

tervezés: Hosszú táv, éves, havi tervek – MVM Központ Heti, napi tervek, valós idejű üzemirányítás – OVT n Hálózati

tervek: Hosszú táv – MVM Központ Éves, havi, heti tervek, valósidő OVT


59

A teherelosztás módszereinek fejlődése, változása A központi gazdaságos teherelosztás módszerét a tevékenységek szétválasztásáig, a működési modell váltásáig (2003), azaz a szabad hozzáférésnek és a szféra piacnyitásának bevezetéséig mind a napi menetrendek készítése, mind a diszpécseri üzemirányítás során alkalmazták. Ezt követően a feladat megoszlott a mérlegkörfelelősök és a rendszer szintű szolgáltatásokat beszerző és igénybe vevő rendszerirányító között. A mindenkori technikai lehetőségeknek megfelelően a gazdaságos teherelosztást különböző eszközökkel, de mindvégig azonos elvi alapokon végezték. A kezdeti „tolóléces” módszert felváltva számítástechnikai eszközökkel és lehetőségekkel a növekmény-költség görbék számítása és azok alkalmazása is könnyebbé vált. Az informatikai eszközök gyors fejlődése, valamint a rendszerirányítással szemben jelentkező új igények (UCPTE csatlakozás!) lehetővé és szükségessé tették az automatikus helyi primer- és központi szekunder zárt hurkú szabályozás megvalósítását is, a tercier szabályozásnál továbbra is alkalmazott gazdaságos teherelosztás mellett.

A hálózati üzemirányítás fejlődése A kezdetben még csak havi gyakoriságú teljesítményeloszlás-számításokat felváltották a heti „mérések”, amelyek az elkövetkező hét várható legkritikusabb idejére készültek és a heti kikapcsolási tervek elbírálására szolgáltak. A módszerek javulásával a heti mérések kibővültek ún. kontingencia vizsgálatokkal, amelyek sorozatos „load flow mérések” alapján kiválasztották a hálózat kritikus elemeit, s azok esetleges kiesése esetén kialakult terhelési viszonyokat. Az informatika látványos fejlődésével lépést tartott a hálózati üzemirányítás is. A diszpécserek felkészítését és rendszeres gyakorlását, valamint rendkívüli, nem várt üzemzavari ese-

60

2013/3-4 ■

mények forgatókönyveit a diszpécseri tréningszimulátoron (DTS) lehet – a rendszer zavarása nélkül, de azt hűen tükrözve – végezni és elemezni. A Hálózati Operatív Szolgálat (HOSZ) az üzem-előkészítés során az ENTSO-E többi rendszerirányítójával (TSO Transmission System Operator) együttműködve napi torlódás előrejelzést (day ahead congestion forecast – DACF) végez közös napi adatbázis alapján. A diszpécseri üzemirányító rendszer rendelkezik állapotbecslő (state estimation) modullal, ami folyamatos számításokkal helyettesíti az esetlegesen hiányzó vagy pontatlan távméréseket/távjelzéseket, pontos képet adva ezáltal a diszpécserek részére. Emellett folyamatos kontingencia elemzés történik a rendszerirányító folyamatirányítást végző számítógép-rendszerén és ugyancsak folyamatos hálózati veszteség-számítás és optimalizáció is történik. Miután a hazai hálózati terhelési viszonyokat erősen befolyásolják környezetünk hálózati és termelési/terhelési arányai, a térség TSO-ival egyre kiterjedtebb előzetes és valós idejű adatcsere folyik, ezáltal az említett folyamatos számítások egyre pontosabb képet adnak a hálózat valós helyzetéről. A hálózati üzemirányítás egyik legújabb eszköze a központi távkezelés. Ez több lépésben került megvalósításra, először egy-egy alállomásból végezték a hozzájuk tartozó körzet kapcsolási manővereit, majd 2011-től a teljes központi távkezelés ad lehetőséget a MAVIR erre kijelölt diszpécserének az esetlegesen azonnal szükségessé váló közvetlen alállomási kapcsolások elvégzésére.

Üzemértékelés, mérés, elszámolás A rendszerirányításnak mindig is elidegeníthetetlen részét képezte az utólagos üzemértékelés, amely az üzemi, elszámolási mérésekre támaszkodott. Többek között ide tartozott az esetleges veszélyes üzemi helyzetek, üzemzavarok utólagos kiértékelése, vizsgálata, következtetések levonása. Az így nyert tapasztalatok sok segítséget nyújtottak pl. az ún. Havária Tervek készítéséhez és a hosszabb távú tervezéshez is.


A rendszerirányítás szabályozási keretrendszere Mindenképpen szólnunk kell a rendszerirányítás kereteit megadó jogi és szabályozási rendszerről is. A rendszerirányítás kötelezettségeit és jogosultságait a mindenkor hatályos Villamos Energia Törvény (VET) határozza meg, a részletesebb szabályokat a vonatkozó rendeletek és szabályzatok tartalmazzák. Évtizedekig a villamosenergia-ipari szervezetek együttműködését rendező szabályzat (VILLMÜSZ) volt érvényben, majd az új VET-ek (1994-től kezdődően) az Üzemi Szabályzat kidolgozását írták elő a megváltozott modell szerinti együttműködés műszaki-technikai szabályaira vonatkozóan. Az UCTE rendszeregyesülésen belül párhuzamosan üzemelő energiarendszerek együttműködési szabályrendszerét az UCTE Üzemi Kézikönyv (Operation Handbook – OH) írta elő. Alapvető változást hoz e téren is az Európai Tanács és Parlament által elfogadott és hatályba lépett ún. Harmadik Energia Csomag. Ennek előírásai alapján hozták létre az EU tagországok szabályozó hatóságainak (regulátorainak) hivatalos központi szervét (ACER), a rendszerirányítók addigi önkéntes közös szervezetéből (ETSO) azok hivatalos egyesülését (ENTSO-E). A villamosenergia-rendszerek együttműködésére – és a közös európai belső piac megteremtésére – az ACER-nek Keret Iránymutatásokat (Framework Guidelines), majd ezek alapján az ENTSO-E-nek Hálózati Szabályzatokat (Network Code) kell kidolgozniuk, azokat széles körben egyeztetniük. Az így elfogadott szabályzatok még egy ún. comittológiai folyamaton átmenve véglegesednek, ezt követően a tagországok részére kötelezővé válnak és a nemzeti törvényekbe/szabályzatokba átültetésre kerülnek. A Harmadik Energia Csomag előírásainak megfelelően a tagországok nemzeti szabályozó hatóságainak tanúsítania kellett az országaik rendszerirányítóinak státuszát, függetlenségét. Magyarország esetében a MAVIR az MVM Zrt társaságcsoport tagjaként az ún. Független Átviteli Rendszerirányító (Independent Transmission-system Operator – ITO) modell szerinti minősítést kapta és e szerint végzi felelősségteljes munkáját.

A magyar villamosenergia-rendszer irányításának komplex információ-technológiai megújítása az ÜRIK projekt keretében Kovács György, projektvezetőként irányította az ÜRIK projekt megvalósítását

Az Üzemirányítási Rendszer Irányítástechnikai Korszerűsítése egy olyan átfogó fejlesztési program, amelynek célja – figyelembe véve az üzemirányítási rendszer műszaki irányítási eszközeinek fizikai és erkölcsi elavulását, az üzemirányításnak az UCTE rendszerhez és az Európai Unióhoz csatlakozás kapcsán növekvő feladatait, valamint több áramszolgáltatónál a számítógépes támogatás hiányát – a háromszintű üzemirányítási rendszer irányítástechnikai eszközbázisának világszínvonalú korszerűsítése volt a részvevő MVM, áramszolgáltató és erőművi részvénytársaságok összefogásával, egységes műszaki követelményrendszerre épülve, központilag koordinálva, világbanki hiteltámogatással. A meghozott közös döntés figyelembe vette azt is, hogy az üzemirányítási rendszer bonyolult és nagy értékű irányítástechnikai rendszere természetesen nem csak műszaki célokat szolgál, hanem olyan gazdasági előnyök kiaknázását is célozza, amelyek a tevékenység gazdaságosságát is növelik. A rendszer alkalmazásának gazdasági haszonnal is járó főbb összetevői az alábbiak: n az UCTE együttműködés műszaki feltételeinek folyamatos biztosítása, n a fogyasztói terhelés erőművek közötti – gazdasági optimum szerinti – elosztása, n a hálózati teljesítményáramlások és szállítási menetrendek optimalizálása, n nemzetközi tranzit kapacitások jobb kihasználása, n üzemzavarok megelőzése gyorsabb helyzetfelismeréssel és beavatkozással, n összehangolt fogyasztói terhelésvezérlés, ezáltal csúcsterhelés csökkenés, n a berendezések jobb kihasználása miatt elmaradó vagy halasztható beruházások, n a rendszerirányítás üzembiztonságának növelése, n a villamosenergia-szolgáltatás minőségi színvonalának emelése,

n teljesebb

és megbízhatóbb információk a döntésekhez.

A projekt specialitásai Az ÜRIK projekt előkészítése és megvalósítása során egy sor olyan sajátos kérdéskört kellett kezelni, amelyek nem jellemzőek általában az információ technológiai projektekre. Túl azon, hogy rendszer- és üzemirányítási célú folyamatirányító számítógépekhez nem létezik alkalmazásra kész szoftver – az erőművi és hálózati rendszer, valamint az üzemirányítás felépítésének, eljárásainak jelentős eltérései miatt az igen összetett applikációs szoftvercsomagokat csak fejlesztéssel, igen nagy erőforrás ráfordítással lehetett kidolgozni – a projekt megvalósítást az alábbi sajátosságok jellemezték: n összetett nemzetközi és hazai kötelezettség struktúra; n nagyszámú funkcionalitás; n termékek és gyártók széles, nem konzisztens köre; n az innovációs fejlesztést igénylő, nem standard termékek nagy részaránya; n az időben állandóan és gyorsan fejlődő műszaki megoldások követése, a megvalósítás folyamatában is végrehajtott innováció;

n az

egész országot lefedő nagy objektumszám (166); n a 15 céget magába foglaló megrendelői oldalon menet közbeni privatizáció útján változó tulajdonosi kör eltérő érdekeinek, műszaki koncepció eltéréseinek kezelése az előrevivő kompromisszumok megtalálása, elfogadtatása útján, a stratégiai célok szem előtt tartásával, n a gyártó telephelyén működtetett rezidens programozási rendszer (on job training), az oktatás és munka igen hatékony közös eszközének működtetése n a megvalósulási és az elavulási idő viszonylag nagy hányadosa, n világbanki kölcsönrész a finanszírozásban, n a rendszer távoli elérése SW módosításokhoz, n igen nagy mennyiségű dokumentáció, n közös projekt biztosítási rendszer és raktározás n titokkör kezelés. A független külföldi konzultáns által készített megvalósíthatósági tanulmány és az azt követően kidolgozott nemzetközi tenderkiírások alapján megkötött külföldi és hazai szállítási, kivitelezési szerződésekre támaszkodva az egész ország területére, összesen 166 helyszí nen megvalósított projekt műszaki tartalma magába foglalta:


61

n a MAVIR-ban telepített – az UCPTE

csatlakozást lehetővé tevő és a piacliberalizálás feladatait is előkészítő – folyamatirányító számítógéprendszert, n egy 32 alközpontból (RTU-ból) álló alaphálózati és erőművi telemechanikai rendszert, n a fő rendszerrel azonos funkcionalitású tartalék teherelosztó kiépítését, n egy duplikált tartalék mérőrendszer létesítését, n a DÉDÁSZ, ÉDÁSZ, TITÁSZ és ELMÜ Rt. Körzeti Diszpécser Szolgálatainál (KDSZ) az üzemirányítást támogató számítógéprendszerek, továbbá az említett rt.-k területén összesen 12 Üzemirányító Központ (ÜIK) adatkoncentrátorainak, valamint ezen KDSZ-ÜIK-khoz csatlakozó 68 alállomási telemechanikai alközpont létesítését, n az ÉMÁSZ és DÉMÁSZ Rt. funkcionáló számítógépes támogatású telemechanikai rendszerének integrálását az új rendszerbe, n kiegészítő hazai számítógépes fejlsztéseket, n a fentieket kiszolgáló távközlési fejlesztést, amely 5 földrajzi régióra bontva a szükséges preinstallációs munkák elvégzése után mintegy 800 km korszerű (SDH és PDH rendszerű) fénykábeles és digitális mikrohullámú összeköttetést létesített az ÜRIK objektumok között, számítógépes távfelügyeleti rendszer alkalmazásával, n új diszpécseri telefonközpont, valamint a MAVIR és a tartalék rendszer-

irányító központ közötti optikai kábel kapcsolat átkapcsoló pontja létesítését, belső hírközlési rekonstrukciót, n végponti objektumok csatlakozásához szükséges távközlési összeköttetések létesítését (debreceni és szegedi KDSZ, Mátrai Erőmű, MAVIR-tartalék OVT), n a fizikai környezet biztonsági megerősítést is magába foglaló kialakítását vagy átalakítását (építészeti, épületgépészeti, belső építészeti, szünetmentes áramellátási és villamos installációs, szekunder túlfeszültség védelmi munkák megvalósítását, biztonság növelés céljából mechanikai héjvédelem, elektronikus behatolás védelem megvalósítását, a tűzvédelem megerősítését, a beléptetővideomegfigyelő rendszer korszerűsítését, mozaikséma és kivetítő, egyéb vezénylőtermi infrastruktúra létesítését) a MAVIR-ban és a tartalék rendszerirányító központban, n a 100 alállomáson és erőműben az RTU telepítéshez szükséges szekunder átalakításokat, n belső illesztéseket, fizikai környezeti infrastruktúra átalakítást, n hazai szoftver fejlesztéseket, adatbázis- és képgenerálást, n dokumentáció szállítást, n kiképzést és rezidens programozást, n tesztelési és átvételi eljárásokat. Az erőművek a telemechanikai rendszeren keresztül rendelkeznek a MAVIR felé közvetlen rendszerirányítási, vagy ha ez nem szükséges, adatkapcsolattal. A négyirányú kommunikációs lehetőséggel rendelkező alállomási tele-

1. ábra: létesítmények

mechanikai alközpontok nagy többsége elosztott architektúrájú, ahol a fejgépek és a külön telepített mezőgépek helyi hálózattal vannak összekötve.

Előzmények A projekt független külföldi konzultáns által kidolgozott megvalósíthatósági tanulmányát a magyar kormánnyal kötött megállapodás alapján az USA kormánya finanszírozta. Ezt követően történt meg a számítógéprendszerekre és távközlési fejlesztésekre bontott két nemzetközi tenderdokumentáció kidolgozása, a szállítók előminősítése, a beruházási program jóváhagyása, a versenytárgyalások lebonyolítása és a beruházás külföldi beszerzéseire nyújtott világbanki hitelről kötött szerződés aláírása. Az MVM ezután aláírta a szállítási szerződést a számítógéprendszerek és telemechanikai alközpontok (EMS/ SCADA) szállítására kiírt tender győztesével, a Siemens USA székhelyű Energy and Automation nevű cégével 26,1 MUSD, valamint az ÜRIK távközlési tenderét megnyerő, milánói Siemens Telecommunicazionival 5,7 MUSD értékben. Még ez évben az MVM Rt, mint a világbanki hitel felvevője, a részvevő áramszolgáltató részvénytársaságok felé a refinanszírozás végrehajtója, valamint a Siemens szállítási szerződések aláírója, az érintett áramszolgáltató és erőművi részvénytársaságokkal kétoldalú megvalósítási és együttműködési szerződéseket kötött. Ezekkel párhuzamosan írta alá az MVM Rt. a külföldi konzultánssal és a projektet támogató magyar mérnökirodákkal a vonatkozó szerződéseket, megkezdődött a hazai vállalkozási szerződések egyeztetése, aláírása, végrehajtása.

A projekt szervezése A projektmegvalósítás konkrét feladatait az e célra létrehozott ÜRIK projektszervezet irányította és koordinálta az érintett iparági cégek helyi projekt megvalósító teamjeivel, az 5 mérnökirodával és több, mint 60 szállító-kivitelező cég szakembereivel együttműködve. Az ÜRIK működését kétoldalú és sokoldalú szerződések rendszere biztosította.

62

2013/3-4 ■


Sokoldalú szerződések a több részvevő számára azonos feladatok megoldására köttettek (pl. mérnökirodai, raktározási, projekt biztosítási szerződések). Az MVM Rt. az ÜRIK projekt megvalósítására több, mint 300 szerződést és szerződésmódosítást írt alá a kutatás-fejlesztés, tervezés, szállítás, kivitelezés, üzembe helyezés, szolgáltatás, együttműködés különböző területein az érintett külföldi és hazai cégekkel. A projektet az előkészítő munkáktól kezdődően n a KEMA- MACRO Corporation (USA), mint külföldi konzultáns, n az ERBE Energetika Mérnökiroda Kft., mint projekt lebonyolító n az ETV-ERŐTERV Rt., mint generáltervező n a MICROCOM Kft., mint távközlési n a PROTAN Rt. mint biztonsági mérnökiroda támogatta. E támogatás összességében mintegy 1300 mérnökhónapot tett ki. A megvalósításban érintett áramszolgáltató és erőművi rt.-k saját projekt menedzserei illetve megbízottai közvetítették a cégspecifikus érdekeket, melyeket a továbbiakban a szállítók felé az MVM projekt menedzsere képviselt. A megvalósítás során felmerülő, közös állásfoglalást igénylő kérdéseket szükség szerinti gyakoriságú - általában havonta, vagy a külföldi szállítóval tartott projekt értekezleteket megelőzően szervezett hazai projekt megbeszéléseken egyeztették a részvevők. Az áramszolgáltató és erőművi rt.-k az ÜRIK megvalósításához szükséges saját feladataik végrehajtását saját szervezeteikkel, illetve saját nevükben kötött szerződések révén szervezték. Az MVM érintett vezetői kétheti előrehaladási jelentéseket kaptak a projektmegvalósítás helyzetéről. A hitelfolyósító Világbank részére a projektszervezet a nemzetközi hitelintézet helyszíni ellenőrzéseihez információt szolgáltatott, gondoskodott a projektet érintő jelentések, így például negyedévente az MVM világbanki előrehaladási jelentésének kidolgozásáról.

A projekt megvalósítása A szállítási szerződések aláírását követően megkezdődött azok végrehajtása, valamint a kapcsolódó hazai munkák

1. táblázat: Az ÜRIK beruházások jellemzése (MFt)

Világbanki

Hazai

Összesen

MVM Rt.

4012,36

5497,34

9509,70

ÁSZ Rt.-k és erőművek

3393,15

3988,08

7380,23

Összesen

7405,51

9485,42

16890,93

Világbanki

Hazai

Összesen

MVM Rt.

4206,74

4665,10

8871,84

ÁSZ Rt.-k és erőművek

3445,90

4122,39

7568,29

Összesen

7652,64

8787,49

16440,13

Az ÜRIK projekt végleges költségei az alábbiak voltak

szerződéseinek létrehozása, a műszaki tartalom megvalósítása. Több részletben történt meg a magyar szakemberek szerződés szerint rögzített képzése Magyarországon és a gyártó telephelyén, Minneapolisban, illetve a távközlés területén Milánóban. Speciális oktatási formának tekinthető a rezidens programozás is, amely a 2.fázisú gyári átvételi tesztek befejezése után fejeződött be. Ennek keretében az MVM és az érintett áramszolgáltató részvénytársaságok néhány szakembere a gyártóműben, több hónapos, egyes esetekben éves kint-tartózkodás során – elsajátítva az ehhez szükséges ismereteket – részt vett a saját üzemirányítási rendszer specifikus szoftvercsomagok és adatbázisok fejlesztésében és tesztelésében, ami az oktatás és munka igen hatékony közös eszközének bizonyult. A világon is ezen időszak legnagyobb méretű energiaipari folyamatirányító számítógéprendszer projektjei között számontartott, igen összetett magyar projekt végrehajtása a fő szállító Siemens kapacitás problémái miatt két fázisban történt meg. Először üzembe került a korábbi folyamatirányító rendszer funkcionalitásaival jellemezhető számítógép-és telemechanikai rendszer, a működtetéséhez szükséges ÜRIK távközlési rendszer és a fizikai környezet, 2001 szeptemberében pedig a második fázist alkotó fejlett alkalmazások. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás kapcsán szükséges piacliberalizáció megvalósításához, az új rendszerirányítási feladatok ellátásához – a nélkülözhetetlen adatgyűjtésen és feldolgozáson, valamint az erőmű

szabályozási és hálózat irányítási optimalizáláson túlmenően – a liberalizált piac kezelésére alkalmas speciális szoftverek telepítése és rendszerbe integrálása jelent meg fontos új feladatként, aminek első lépéseként egy nagyteljesítményű adatbázis kezelő szerverrendszer létesítése e projekten belül történt meg.

Az ÜRIK beruházások jellemzése Az MVM Rt. Igazgatósága által jóváhagyott, majd a kétfázisú megvalósítás miatt később módosított Beruházási Program a beruházás felhasználható költségeként folyó áron MFt-ban az 1. táblázaton láthatóakat rögzítette. Megjegyzendő, hogy az aktiválás alapjául szolgáló beruházási érték a kötbérek érvényesítése és azok többlet műszaki tartalommal kitöltése miatt 536 MFt-tal meghaladja a beruházás eredeti műszaki tartalmát, ugyanakkor az összes beruházási költség nem haladta meg az engedélyezett költség- és tartalékkeretet. A világbanki hitel tényleges összes projekt kifizetése a műszaki tartalom többlete mellett 33,8 MUSD volt az eredetileg tervezett 33,2 MUSD +15% tartalékkal szemben.

A projekt értékelése Az MVM által irányított, világszínvonalú technikai megoldásokra épülő projektnek hídverő szerepe volt a harmadik évezredben induló új villamosenergia-piaci struktúrát is szolgáló


63

folyamatirányító számítógépek és az információ továbbítás rendszerváltásában, melynek keretében a központi számítógépekre épülő folyamatirányító rendszer felváltása elosztott számítógép hálózati struktúrákkal, a telemechanikai berendezéseknél bevezetett elosztott fejgép-mezőgép rendszer, a távközlés területén a szinkron-digitális rendszerek, a fénykábelek kiterjedt alkalmazása és az automatikus távfelügyeleti rendszer mutatják az információ technológia legújabb eredményein keresztül az üzemirányítási technológia megújulását. Fémjelzi a projekt megvalósítást, hogy a végrehajtása közben végbement energiaipari privatizáció – amelynek során új, döntő többségükben külföldi tulajdonosok jelentek meg az áramszolgáltató és erőművi részvénytársaságoknál – nem törte meg a közös végrehajtás folyamatát és az esetenként eltérő érdekek összehangolását is sikerült a szakembergárda példaszerű együttműködésével megoldani. Meghatározó jelentőségű az a tény, hogy a műszaki tartalom megvalósítás közbeni növekedése és a pénzügyi feltételek romlása (valutaszorzó és infláció tervezettnél nagyobb növekedése, SW vám bevezetés) mellett is a projekt a beruházási programban engedélyezett költség- és tartalékkereten belül valósult meg. Ebben kiemelendő hatása van a Világbank által a hazai beruházásokra is megkövetelt és a projekt kezdetétől alkalmazott versenyeztetésnek, a vállalkozókkal a szerződéskötéseknél, szerződésmódosításoknál, pótmunka árazásoknál folytatott ártárgyalások eredményességének, de része van ben-

ne a több esetben – külföldi és hazai szállítóknál is - alkalmazott késedelmi kötbér és jóteljesítési garancia szankció működtetésének is. A számítógéprendszer szállításáról aláírt szerződés terjedelmének mintegy egynegyedét kitevő, összesen 100 egységből álló telemechanikai alközpont szállítást, telepítést és üzembe helyezést a Siemens alvállalkozóiként a magyar Prolan (83 RTU) és az Infoware Rt (17 RTU) teljesítette magas színvonalon. A telemechanikai alközpontok telepítéséhez szükséges alaphálózati alállomási átalakításokat az OVIT Rt. hajtotta végre, az áramszolgáltatói alállomásokon és az erőművekben pedig szintén hazai cégek végezték el azokat. Az MVM-nél és a négy ÁSZ Rt.nél valósult meg az erőforrás igényes adatbázis- és képgenerálási munka, melyet az ETV, Dynadata, ODD, Prolan, Infoware és Astron cég támogatott szakértelmével. E cégek dolgozták ki a hazai SW csomagok döntő többségét is. A távközlési berendezések konkrét helyszíni telepítéséhez szükséges preinstallációs munkákat és magát a telepítést az OVIT Rt. és a Siemens Telefongyár hajtotta végre. A rendszerirányítási tevékenység folyamatosságát alátámasztó duplikált tartalék mérőrendszer létesítését az OVTben, TOVT-ben és a végpontokon a VERTESZ Elektronika Kft. végezte el. A kiváló organizációt és a technikai megoldásokat dicséri, hogy a fizikai környezet e szempontból különösen kritikus munkálatai, de az egyéb ÜRIK munkák mellett is a MAVIR-ban folyó

2. ábra: Cégenkénti Cégenkénti beruházási költségek éves eloszlásaéves eloszlása beruházási költségek 4000 Teljes költség 16440 M Ft 3500 3000 Erőművek TITÁSZ ÉDÁSZ ELMŰ DÉDÁSZ MVM

MFt

2500 2000 1500 1000 500 0 1994

64

2013/3-4 ■

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001


rendszerirányítási tevékenység zavartalanul folyt az egész projekt megvalósítás alatt. Ez elsősorban a KÖZÉV és a Vegyépszer, az ABB és a SARM , az MGV és a Power Quattro, az OMIKRON, a Cad Server , a Rass és a mérnökirodák jó munkáját bizonyítja. A működő SCADA rendszerrel rendelkező, ezért a projektben közvetlenül részt nem vevő DÉMÁSZ és ÉMÁSZ Rt. számítógépes rendszerének a létesülő új rendszerhez való illesztését a Realsoft fogta össze, aminek eredményeképpen az MVM Rt. és mind a hat áramszolgáltató részvénytársaság folyamatirányító számítógéprendszerének együttműködése biztosítható. Az ÜRIK projektmegbízások több mint 60 hazai cég számára jelentettek a rendszerváltás utáni átmenet nehéz éveiben jelentős, magas műszaki színvonalú munkákat, amelyek az egész régió számára felértékelték azok teljesítményét, vállalkozási lehetőségeit. E cégek – a világbanki projekt szigorú kötöttségeinek is eleget téve – munkájuk minőségét és áraikat is tekintve, különösen ebben a régióban, de bárhol a világon versenyképes ajánlattevőként jelenhettek meg. E hazai cégek hozták létre a projekt műszaki tartalmának mintegy kétharmadát. A projekt lezárásakor a munkában résztvevő több száz szakembert illető köszönet szavai mellett a társaságok kiemelkedő munkát végzett munkatársai az MVM által külön ez alkalomra készíttetett kitüntető emlékplakettet kaptak. Az MVM projekt menedzsere e munkájáért Az Év Projekt Menedzsere 2002 pályázat különdíját is elnyerte. Az MVM Rt. – a rendszerirányításnak az ÜRIK projekt keretében elvégzett megújításáért – a X. Magyar Innovációs Nagydíj pályázaton Innovációs Díjat, az INDUSTRIA 2002 kiállításon INDUSTRIA Nagydíjat kapott. A résztvevő cégek közös célt jól szolgáló együttműködésével, az ezredforduló előtt tulajdonilag több részre szétvált magyar villamosenergia-rendszer minden területét (a termelést, szállítást és elosztást) és irányítási szintjét egyaránt átfogó, műszaki tartalmában igen összetett, sok specifikumot hordozó fejlesztési projekt eleget tett a számítógépes üzemirányítás világszínvonalú korszerűsítését célzó feladatának s ezzel a hozzá fűzött tulajdonosi elvárásoknak.

Az MVM Tröszt átalakulása Járosi Márton, az MVM Rt. vezérigazgató-helyettese volt a rendszerváltás idején

Az előzmények Látszat és a gazdasági valóság. A későbbiek megértése céljából röviden ös�sze kell foglalnom a magyar villamosenergia-rendszer (VER) rendszerváltozás előtti fejlesztésének, finanszírozásának néhány alapkérdését. A Magyar Villamos Művek Tröszt (MVMT), mint állami nagyvállalat — az energetika más vállalataihoz hasonlóan — gazdaságilag szorosan kötődött a költségvetéshez. A fejlesztések (erőmű és hálózatépítések) kiemelt állami beruházásokként létesültek. Az MVMT nyereségesen gazdálkodott, a képződött nyereséget az állami költségvetés Különbözeti Termelői és Forgalmi Adó (KÜTEFA) formájában vonta el. Az MVMT adózás előtti eredménye 1990-ben 14,7 Mrd Ft volt. Ebben a rendszerben nem lett volna szükség a karbantartási, szinten tartási költségek fedezetére világbanki kölcsönökre. A finanszírozási kölcsönök alapvető oka az volt, hogy a tröszti vállalatok külön-külön, különböző bankok közreműködésével finanszírozták magukat, s ennek következtében a pénzforgalom lassú, alacsony hatékonyságú volt, s ezért külső forrásokra is szükség volt. Az ország gazdaságának az 1970-es évektől bekövetkezett általános válsága az iparágban is éreztette hatását. Leálltak a tervezett nagy energetikai beruházások előkészületei, nem volt pénz a fejlesztésekre, de a szinten tartás is egyre nehezebben ment. Ennek egyik példája a szenes erőművek un. „rekonstrukciója” a nyolcvanas években, amelynek eredményeként minimális többletteljesítmény és hatásfokjavulás árán hosszabb időre konzerválták a korábban sem magas technikai színvonalat. Ebben az időben döntöttek a Paksi Atomerőmű 2x1000 MW-os bővítéséről. Ehhez hatalmas tervezőiberuházási kapacitás épült ki a Paksi Atomerőműben, ami hosszabb ideig improduktív gazdasági terhet jelentett az iparágnak.

Az átalakulás gyökerei. Az 1980-as évek elején a monetáris-liberális gazdaságpolitika betört a magyar gazdaságirányításba. 1982-ben az országot beléptették a Világbankba és a Nemzetközi Valutaalapba. Beindult a „hiteleket hitelekből törlesztünk” folyamat, amely az adósságcsapda kiépítését jelentette. A nemzetközi pénzügyi szervezetek folyamatosan ellenőrizték az ország gazdasági életét és tanácsokat adtak. Ebben gyökerezett a nyugati kölcsönből építendő, s villannyal törleszteni tervezett alaperőmű építés eszméje is. Az ideológiai alapot a Pénzügykutató Rt.-nél koncentrálódott hazai liberális gazdaságpolitikai elit szolgáltatta. A magyar gazdaságot meghatározó trösztöket és nagyvállalatokat, az un. „dinoszauruszokat” tették felelőssé a gazdaság folyamatosan romló helyzetéért. Ezért ezeket szét kell darabolni, és privatizálni kell. Ez a koncepció később könyv alakban is megjelent [1]. A rendszerváltozás és az energetika. Az MVMT átalakulás megértéséhez fontos összefoglalni a „rendszerváltó” eseményeket. A kapitalizmus magyarországi bevezetése a társasági (1988) és az átalakulási (1989) törvénnyel [2] történt, még az első szabad választások előtt, vagyis a diktatúra utolsó éveiben. Szabó Imre IKM helyettes államtitkár 1989-ben az ETE Gázkonferenciáján ismertette az ezredfordulóig terjedő időszak energiapolitikáját [3]. n Hosszú távon a villamosenergia-felhasználás évi 1,5, később max. 2 százalékos növekedésével számolnak. n 1995-ig új erőművi kapacitásra nincs, 2000-ig 900-1100 MW erőműépítésre van szükség. A paksi atomerőmű 2x1000 MW-os bővítésére nincs szükség, „létesítését el kell csúsztatni.” n „A társasági és átalakulási törvén�nyel kapcsolatban megérett a helyzet, hogy az energiatermelő – szolgáltató, elosztó vállalatok szervezetiműködési formáit felülvizsgáljuk.” Az MDF 1989 végére alakította ki az elsősorban Halzl József nevéhez köt-

hető energetikai koncepcióját, amelyet még a választások előtt nyilvánosságra hozott. A lényegét tekintve liberális koncepció nem beszél a privatizációról. A „rendszerváltoztató” választások csak 1990. március-áprilisban voltak, az Antall-kormány májusban alakult meg. Az MVMT azonban már 1990 februárjában elkészítette „Az ország hosszú távú villamosenergia-ellátásának koncepciója” c. anyagot, amelyet az MVMT Igazgató Tanácsa 1990. február 22-23-i ülésén hagyott jóvá. Ennek tézisei azt mutatják, hogy a tröszt vezetése ekkor már készült a rendszerváltozásra, a piacgazdasági átalakulásra, amelyet persze változatlan vezetőkkel képzelt el. A tézisek jelentős alkalmazkodást mutatnak az MDF energetikai programjához. Az új kormány energiapolitikai koncepciója [4]. A kormány az ipari szerkezet átalakításának hatására 2-3 éves stagnálás után, 2000-ig az igények évi 1,5%-os növekedésére számított. Ennek kielégít ésére a kombinált ciklusú gázturbinás egységek után, külföldi működő tőke bevonással, „atomerőmű és/vagy lignit-, illetve kőszénbázisú” alaperőmű építésével számolt; úgy, hogy „az erőmű egy része hiteltörlesztésként a nyugati országok számára történő, tartós villamosenergia-szállítás forrása legyen.” Vagyis az új kormány magáévá teszi elődjei, illetve az MVMT voluntarista erőmű építési koncepcióját. A koncepció helyesen veti fel az energia import források diverzifikációjának szükségességét, a nyugati villamos energia rendszer-egyesüléssel való összeköttetés feltételeinek megteremtését, amelynek előkészületeit az MVMT már korábban megkezdte. A koncepció további lényeges előirányzatai: n Az energiarendszerek tulajdoni/ szervezeti átalakításának iránya „a centralizált trösztök helyett holdingjellegű vagyonkezelő szervezetek mielőbbi létrehozása”. n Fokozatos privatizáció és tőkebevonás indokolt pl. a kőolaj-feldol-


65

gozásban, a szénbányászatban és az erőműépítésben.” „…célszerű létrehozni a …bánya-erőmű komplexumokat.” n „Egységes elv alapján kidolgozott, a tényleges bekerülési költséget tükröző energia-árrendszer mielőbbi bevezetésére van szükség az ezzel együtt járó szociálpolitikai intézkedésekkel együtt.” „Ez a jelenleginél rugalmasabb, a piaci változásokat gyorsan követő, lényegében liberalizált árrendszert igényel.” Itt érdemes egy megjegyzést tenni: ezeknek a téziseknek a szerkesztői még „a bekerülési költségeket tükröző”, tehát önköltség típusú árakat tekintik liberalizált árnak, s a várható áremelkedések miatt szükségesnek tartják a szociálpolitikai intézkedéseket. A taxisblokád. Az MDF kormány (ipari miniszter Bod Péter Ákos, energetikáért felelős helyettes államtitkár Bakay Árpád), kellő előkészítés nélkül, 1990. október 26-án jelentette be a kőolajtermékek drasztikus áremelését. A kirobbant taxisblokád megpecsételte az Antall-kormány, és a magyar energetika jövőjét, a rendszerváltozás valódi természete látványosan megmutatkozott. Erről írja könyvében [5] Szűcs István: „Valójában nem tudom, hogy a döntések hol és mikor születtek. Én, mint az országos választmány ügyvivője, … és mint az MDF gazdasági munkacsoportjának akkori vezetője, egyben az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának titkára a rádióból értesültem az … áremelés bejelentéséről.” Antall nevezetes mondásának analógiájára: forradalmat nem, de „ellenforradalmat” tetszettek csinálni. Az MDF frakcióülésén Antall az eseményeket így értékelte :”Senki nem hiheti, hogy szervezettség nélkül egy ilyen akciót, országosan, ennyi idő alatt végre lehet hajtani. Ez stratégiailag átgondolt, kidolgozott dolog volt. Az elért eredmény megítélésem szerint jó, azért jó, mert nem tudtuk volna könnyen keresztül vinni a szabadáras benzin rendszert… Ez tehát egy nagyon nagy eredmény és ezért fogadtuk el, és ennek közvetlenül is részese voltam.” Az első megállapítással egyetértek, erről a barikádokat járva magam is meggyőződtem. A második azonban tragikus: jónak minősíti a szociál-liberális „ellenforradalmárok” győzelmét, mert a „mi célunkat” segítették elérni. Világossá vált, hogy

66

2013/3-4 ■

az (energetikai) rendszerváltozás valóságos ideológiája az MDF tézisekben csak burkoltan megfogalmazásra került „piaci” liberalizáció. Az MVMT rendszerváltó forgatókönyve. Ilyen előzmények után nem véletlen, hogy az energetika vezetői megerősítve érezték magukat, hogy a rendszerváltozást az ő forgatókönyvük szerint hajtsák végre. Eredményesen alkalmazták a „szakértelmi taktikát”, azzal ijesztgetve a valójában sodródó, reális koncepció nélküli és gyakorlati gazdasági ismeretekkel nem rendelkező kormányzatot, hogy ők nélkülözhetetlenek. Az Objektív c. üzleti lap 1990. szeptemberi (külön)számában [7] az MVMT vezetői 43 oldalon keresztül már magabiztosan nyilatkoztak az átalakulásról. A szocializmust is ők alakították, a piacgazdaságot is ők akarták kialakítani. Az MVMT-s karrierem kezdete. Az átalakulási törvény kötelezővé tette az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalatoknál a felügyelő bizottságok létrehozását. Az MVMT Felügyelő Bizottságának elnöke Büki Gergely lett; engem 1990. október 9-én nevezett ki az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium (IKM) közigazgatási államtitkára az FB tagjává. Az FB hatásköre ugyan minimális volt, de a bizottsági munka során a korábbinál mélyebb betekintést szereztem az MVMT életébe. 1991. május elején hívott be az IKM-be László Jenő, az 1990 decemberében kinevezett új közigazgatási államtitkár és felkért, hogy vállaljam el az MVMT általános vezérigazgató-helyettesi pozícióját. A felkérésre nem adtam azonnal választ, tisztán láttam a nehézségeket, végül mégis tudatosan vállaltam; tudtam, hogy meg kell tennem; reméltem, hogy még korlátozott hatalmi pozícióban is többet tudok tenni a magyar energetikáért, mint a szakmai egyesületben. Halzl József 1991. május 20-án nevezett ki általános és fejlesztési vezérigazgató-helyettesnek. Bakay Árpád helyettes államtitkár az MVMT VII. emeleti tanácstermében mutatott be a menedzsmentnek, amit akkor még nem így hívtak. A tröszt dolgozóinak június 13-án mutatkoztunk be.

Az átalakulás A korábbiakban bemutattam, hogy az átalakulást már a rendszerváltást meg-


előzően elhatározták. Az MVMT hozzáértő középvezetői a cég és a nemzet érdekeit figyelembe véve olyan átalakítást kezdeményeztek, amelyik alkalmazkodik a kialakuló új (piaci) viszonyokhoz, de megőrzi a céget a nemzeti közösség számára. Ezért dolgoztatták ki azt az átalakítási tanulmányt [8], amely az iparág átalakulásának alapja lett. Néhány alapvető megállapítás ebből a tanulmányból: n „…cél a villamosenergia-ipar szervezetének olyan megújítása, amely a piacgazdaságba történő integrálódás segítségével, a speciális kötöttségek figyelembevételével, a jelenlegi szervezet pozitívumainak megtartása mellett lehetővé teszi új módszerek és új szervezet kialakítását.” n „Alapelvként rögzíthető, hogy hos�szabb távon is cél az állami (nemzeti) tulajdon többségének garantálása. Ezért a privatizáció és az ezen keresztüli külső tőke bevonás belátható ideig csak kiegészítő szerepet kaphat az MVM területén.” n „..a folyó, likviditás-finanszírozás esetében … célszerű önálló, belső pénzintézet keretében gondolkodni.” Felmerülhet a kérdés, hogy helyes volt-e ezen az úton tovább menni, vagy más utat kellett/lehetett volna választani? Ezért röviden összefoglalom erről a véleményemet: n Az átalakulás előkészítése olyan előrehaladott állapotban volt, hogy koncepcióváltás szóba sem jöhetett volna. n A privatizáció politikai döntés kérdése, szervezeti formákkal nem lehet megakadályozni. Ékes bizonyítéka ennek a MOL, amely nem alakult át holdinggá, mégis teljesen privatizálták. n A fent ismertetett átalakulási célkitűzésekkel egyetértettem, ezért a folyamat élére állva igyekeztem a lehető legtöbb kedvező irányú változást kihozni az átalakulásból. n Fő célom volt a piaci viszonyok között is erős nemzeti tulajdonú villamos társaság kialakítása. n Különösen fontosnak tartottam az átalakulással szükségszerűen együtt járó személyi változtatásokat, vezetőcseréket, a korábban mellőzött, nemzeti elkötelezettségű szakemberek helyzetbe hozását. Az MVMT kétszintű társasággá történő átalakításáról a Kormány 1991 májusában döntött. Ezt követően meg

fogalmazták azokat a feladatokat, amelyek az MVMT 1992. január 1-jei átalakulásához szükségesek: n társasági rendszer kialakítása, n egyedi vállalatok átalakítása, n konszern központ funkciója, szervezete, n vagyonértékelés, n vagyon meghatározás, n a társasági rendszer működési mechanizmusa, n a gazdasági társaság alapszabály tervezetének kialakítása, n átalakulási terv összeállítása. Az MVMT vezérigazgatója megbízásával tizenöt munkacsoport alakult (mintegy száz tröszti és vállalati szakember bevonásával) a fenti feladatok kidolgozására, az átalakuláshoz szükséges dokumentumok előkészítésére. Én a „Konszern funkciója és szervezete” nevű bizottság vezetéséhez ragaszkodtam, ami kulcspozíciót biztosított számomra. A séma kialakításáról többször tárgyaltunk Bakay Árpáddal és Halzl Józseffel. Én először a vezérigazgatói pozícióhoz ragaszkodtam, s ebben az esetben Halzlnak a „politikai” helyettesi funkció jutott volna. Ezt presztízs okokból elutasították. Ezért állapodtunk meg egy olyan sémában és szabályzatban, amelyik nekem, az általános helyettesnek szinte teljes körű felhatalmazást adott az MVM Rt. érdemi vezetésére, miközben Halzl József volt a vezérigazgató. Az MVMT felső vezetőiből és az illetékes állami szervek képviselőiből alakult Átalakulási Tanács feladata volt a tanácsadás és ellenőrzés, az MVMT által kidolgozott és előterjesztett javaslatok véleményezése. Az Átalakulási Tanács 1991. szeptember 23-i ülésen fogadta el a működési modellt [9]; a teljes átalakulási dokumentációt az MVMT 1991. november 15-én nyújtotta be jóváhagyásra az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak (IKM). Az Állami Vagyonügynökség 1992. január 31-i ülésén hozta meg döntését az MVMT átalakítására, visszamenőleges, 1991. december 31-i határidővel. Az ülésen egyedül képviseltem az MVMT-t, a várható gazdasági természetű kérdésekre Boczor István készített fel. A következőket tartottam az átalakulás stratégiai alapelveinek, s ezek megvalósítására törekedtem: n Ellátásbiztonság: technikai működőképesség, stabilitás.

n Gazdasági

működőképesség: utánpótlási vagyonértékelés, pénzintézeti és kereskedelmi tevékenység, tőkekivonás (selejtezés), tőkekoncentráció (takarékosság, amortizáció). n Környezeti stabilitás: állam, érdekképviseletek, lakossági (fogyasztói) kommunikáció. n Nemzetközi kapcsolatok fejlesztése. Az Igazgatóság és a Felügyelő Bizottság 1992. február 6-án alakult meg, Az MVM Rt. Igazgatóság tagjai: Büki Gergely elnök, Balsai József, Cinkotai János, Fáy Gyula, Halzl József vezérigazgató, Hoffmann Miklós, Járosi Márton általános vezérigazgató-helyettes, Knizner István, Künszler Béla, Szűcs István [10] lettek. A Felügyelő Bizottság tagjai: Dobozi György elnök, Erdősi Pál, Farkas József, Holló Vilmos, Nagy Zoltán, Simig Péter. A konszern vezető tisztségviselőinek [11] a kinevezési okmányokat február 7-én ünnepélyesen adtuk át. Az átalakulásról részletes beszámoló jelent meg. [12] A megalakulás előzményeit, a felkészülési folyamatot és a megalakult társasági rendszer legfontosabb jellemzőit külön cikk [13] tartalmazza. Szervezet átalakítás, káderpolitika. A konszern megalakulásakor a társaságok vezető testületeibe 98 személyt neveztünk ki, akik közül csak mintegy hatan voltak korábban magasabb beosztású vezetők. Szinte minden poszton változtatást hajtottunk végre, összesen mintegy 130 vezetőcserére került sor. A Tröszt (MVM Rt.) központban az átalakulás lehetőséget nyújtott nemcsak a vízfej-jellegű szervezet lebontására, de a nagyfokú személyi változtatásokra is. 1992 végére a legtöbb társaság központjában megtörtént a szervezeti átalakulás, a személyi változásokkal együtt. A szervezeti egységek száma 26%-al csökkent, az MVM Rt. központban 66%-kal. A vezetőknek mintegy harmada cserélődött ki az átalakulás során. A szervezeteken belül a hierarchia szintek száma átlagosan eggyel csökkent, az MVM Rt. központban ezt a korábbi hétről négyre csökkentettük. Belső működési rend. Az MVM Rt. új vezetősége (menedzsment) a következő lett: Halzl József vezérigazgató, Járosi Márton általános vezérigazgató-helyettes, Boczor István gazdasági igazgató, Holló Vilmos gazdasági igazgató-helyettes, Bakács István fejleszté-

si igazgató, Kacsó András üzemviteli igazgató, Tombor Antal OVT-vezető, Szörényi Gábor PR-irodavezető, Vikmon András, jogi és igazgatási főosztály-vezető. Ez a Vezetői Értekezlet minden hétfőn délelőtt ülésezett; ezt követően, leginkább már a közös ebéd után, az én szobámban volt az általam vezetett Igazgatói Értekezlet, amelyen az igazgatók, Holló Vilmos gazdasági-igazgatóhelyettes és az OVT-vezető, (később Popovics László a Jogi Osztály vezetője is) vettek részt. Ez volt az igazi döntéshozó központ, amint azt később, a rendkívüli felmondásomban szememre is vetették. Itt alakítottuk ki az igazgatósági előterjesztéseket is. Ezt a működési rendet a Szervezeti és Működési Szabályzat (SZMSZ) tette lehetővé, amelynek kialakításáról már korábban szóltam. Gazdasági stabilitás. Az átalakulás után azonnal stabilizációs üzleti tervet dolgoztunk ki, s ezen a bázison alkottuk meg hároméves középtávú üzleti tervünket. Tízmilliárd forintos nettó hitelállománnyal vette át az új vezetés az MVM Rt. működtetését, s 1992 végére hitel nélküli, nullszaldós állapotba kerültünk, annak ellenére, hogy az áremelési előterjesztéseinket az IKM sorra elvetette. Az új kollektív szerződésben bevezettük a 13. havi fizetést. Ezt azért emelem ki, mert amikor 1992 elején az érdekképviseletek az átalakítás és az új vezetés ellen léptek fel, akkor azzal riogattak, hogy a dolgozók rosszabb helyzetbe fognak kerülni. Az érdekképviseletekkel való kapcsolat 1993 elejére konszolidálódott; a február 26-i igazgatósági ülésen Büki Gergely elnök úr arról számolhatott be, hogy „felkereste Gál Rezső úr, a Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke, aki kifejtette a VDSZSZ-nek az MVM átalakulásával kapcsolatos, pozitív irányban megváltozott véleményét.” Akiktől megváltunk, azok törvényes végkielégítést kaptak. Belső pénzintézeti tevékenység. A kétszintű részvénytársasággá alakulás után a villamosenergia-ipari társaságok a közöttük létrejött alapszerződés alapján úgy működtek, hogy a társaságok refinanszírozása és hitelezése az MVM Rt. feladata volt. Az MVM Rt. piac konform rövid lejáratú és határidős hitelek nyújtásával, valamint a társaságok szabad pénzeszközeinek


67

betétbe fogadásával lényegében iparágon belüli pénzintézeti tevékenységet folytatott. Az erőművi társaságoknál képződő amortizációs források allokációjára a rendszerérdekű beruházások finanszírozása érdekében volt szükség. Az MVM Rt. az ilyen módon felhalmozott és átmenetileg még el nem használt forrásokat a kereskedelmi forgalom finanszírozására használta fel, csökkentve ezen tevékenység külső pénzpiaci hiteligényét. Ennek következtében a pénzpiaci hiteligény gyakorlatilag megszűnt, sőt esetenként betétállomány növekedés következett be. A fentiekben körvonalazott rendszer csak a villamos-iparra volt jellemző, s lehetővé tette az MVM Rt. hatékony működését, a költségek csökkentését, az árak stabilitását. Ebben a fontos kérdésben az Igazgatóság már 1992 augusztusában munkánkat támogató határozatot hozott. Fogyasztói kapcsolatok. 1991 szep temberében létrehoztuk a PR irodát, amit azért pártoltam, mert lehetőséget láttam benne, hogy tevékenységünket, törekvéseinket megismertessük a fogyasztókkal. 1993-ban belső pályázaton kiválasztott jelmondatunk ez lett: „Energiánk a fogyasztóké!” 1993 áprilisában a Mester u 7.-ben Bemutatótermet hoztunk létre a hazai villamosenergia-ipar megismertetésére. Segíteni akartuk a lakosság energiatudatának és környezettudatos viselkedésének kialakítását. Kialakítottuk az MVM Rt. új arculatát, logo-ját, referencia-filmet készíttettünk.

Szakmai építkezés 1992-ben, az átalakulás után, kerültünk abba helyzetbe, hogy a stabilizációs feladatok után a stratégiai kérdések felé forduljunk. Közép és hosszú távú erőmű építési, hálózatfejlesztési, rendszerirányítási, személyzeti és kommunikációs stratégiák kidolgozásához fogtunk. Előbb azonban a szénbányászat leépítéséből adódódó problémákat kellett rendezni. Bánya-erőmű integráció. A szénbányászat átalakítása 1990-ban a Szénbányászati Szerkezetátalakítási Programmal kezdődött. A Bányászati Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (BDSZSZ), 1992-től „sztrájkfenyege-

68

2013/3-4 ■

tésekkel” zsarolta az Antall-kormányt, illetve az MVM Rt.-ot. A hazai szénbányászat munkahelyeinek megmentésére hivatkozva meghiúsította a szerkezetátalakítási program végrehajtását, miközben közreműködött — számára pénzügyileg kedvező — import szén behozatalában. A minisztériumi vezetés Bakay Árpáddal az élen nagy nyomást gyakorolt az MVM Rt.-re olyan szénkontingensek átvételére, amelyek tovább növelték a villamos-energia termelési költségét, miközben áremelési előterjesztéseinket lesöpörték az asztalról. Még a leváltásunkkal való fenyegetések sem maradtak el. A helyzetet 1992 végére sikerült konszolidálnunk, 1993-ra megállapodást kötöttünk a szénbányászattal. A folyamat véglegesen az erőműbánya integrációval rendeződött, ami 1994. közepére fejeződött be. Szétválasztásra kerültek a szénbányászat perspektivikus bányaüzemei a bezárásra ítéltektől, és a legalacsonyabb önköltségű bányák egyesültek a termelésüket felhasználó erőművekkel [14] [15]. Az integráción kívül maradt bányák tervszerű visszafejlesztését garantálta a villamosenergia-iparral kötött középtávú (3-5 éves) szénátvételi szerződés. Megújító erőmű építési program. Az MVM Rt. új stratégiáinak legfontosabb eleme az erőmű építési program volt, hiszen az erőműpark modernizációja régóta napirenden lévő, a rendszerváltozás egészét is érintő kérdés volt. Igyekeztünk sokoldalúan feltárni a kialakult helyzetet. Fontosnak tartottuk a hazai erőműrendszer eredményeinek, adottságainak felhasználását, a fejlesztéseknél a szerves fejlődés követelményeihez tartottuk magunkat. A koncepciót 1993. január 29-én terjesztettük az Igazgatóság elé, amely azt elfogadta [16]. Hálózatfejlesztési stratégia. A forrásoldali fejlesztésekhez szorosan kapcsolódó villamos alaphálózat fejlesztési stratégiáját is a szerves fejlődés követelményének figyelembevételével alakítottuk ki. A stratégiát az Igazgatóság 1993. szeptember 24-én fogadta el [17]. UCPTE, CENTREL. Az MVMT már az átalakulás előtt kezdeményezte a nyugat-európai, úgynevezett UCPTE villamosenergia-rendszerhez történő csatlakozást. A nyugat-európai partner villamos társaságok részéről az a döntés született, hogy a magyar villamosenergia-rendszert a többi visegrádi


ország villamosenergia-rendszerével egy időben fogják rákapcsolni a nyugat-európai rendszerre, ha mindezen országok az előírt műszaki követelményeket teljesítik. Ez adta a kiindulópontot arra, hogy 1992. október 11-én Prágában a visegrádi országok (a lengyel, cseh, szlovák és magyar) villamos társaságai létrehozzák a CENTREL nevű tömörülést, amely az UCPTE-hez történő közös csatlakozás előkészítésén túlmenően a négy ország villamosenergetikai-együttműködésének más területein is eredményesnek mutatkozott. Rendszerirányítás. Az infrastruktúra stratégia — amelyet az Igazgatóság 1994 júniusában fogadott el — középpontjában a VER üzemirányítási rendszerének irányítástechnikai korszerűsítési programja (ÜRIK) állt, de ahhoz több részstratégia is kapcsolódott: távközlési, belső és nemzetközi elszámolási mérések korszerűsítése, alaphálózati relé-védelmi és automatikai rendszer felújítása. A vonatkozó megvalósíthatósági tanulmányt már 1991 novemberében elfogadtuk, s meghatároztuk az 1995-ig terjedő első ütem műszaki tartalmát, finanszírozási lehetőségeit. A beruházási programot 1994. szeptember 23-án hagyta jóvá az Igazgatóság. Az áramszolgáltató rt.-kre vonatkozó stratégiát 1994. május 27-én fogadta el az Igazgatóság. Távhő stratégia. A hazai távhőellátás problémáinak megoldását az MVM-ben is fontos feladatomnak tartottam [18]. A megújító erőmű építési program elfogadásával, a kombinált ciklusú gázturbinás erőművek építésével, megnyílt a lehetőség a kapcsolt energiatermelés jelentős növelésére, ami a hazai távhő egyik alap-problémája volt; de lehetőség nyílt az általam nagyon fontosnak tartott tulajdonosi kérdések befolyásolására is. Az Igazgatóság, az átalakulást követően 1992. június 5-én a távhő fejlődése szempontjából jelentős határozatot hozott: „Az MVM Rt. Igazgatósága — a tevékenységek elkülönítése és a gazdálkodás hatékonyságának javítása érdekében — egyetért a városi fűtőerőművek és fűtőművek korlátolt felelősségű társaságokká alakításával, s támogatja ennek két lépcsőben történő megvalósítását.” Utánpótlás, egyetemi kapcsolatok. Személyügyi koncepciónk kiemelt jelentőséget tulajdonított a szakember-

utánpótlásnak. Kapcsolatot tartottunk az érintett egyetemekkel és főiskolákkal. 1991. november 19-én készítettünk javaslatot a BME Gépészmérnöki Karán létesítendő tanszék célkitűzéseire, feladataira és szervezésére:.. „A régi Hőenergetika és Hőerőművek tanszékek helyett ma a két volt tanszék szakmai profilját egy egységben reprezentáló Energetika Tanszék létrehozása szakmailag indokolt és megalapozott”. A javaslatot Szabó Iván miniszter, felkért szakmai tekintélyek, többek között Száday Rezső és Gerse Károly is támogatták, s így 1992. október 15-én Büki Gergely professzor vezetésével megkezdhette működését. Energetikus-képzést Támogató Alapítvány (ETA). Az iparág társaságai 1993. december 15-én alapították meg a felsőfokú energetikai oktatás támogatása céljából 20 millió forintos induló vagyonnal. A Kuratórium elnöke Büki Gergely lett. Ösztöndíj pályázat. 1993 decemberében első alkalommal doktoranduszok részére is, nagy összegű pályázatot írtunk ki. Az elnyert ösztöndíjak első ünnepélyes átadására az 1994. szeptember 9-i tanévnyitón került sor.

Szimbolikus építkezés Az iparág tudati állapota. Az MVMT és az iparág elitje, kevés kivétellel, az éppen aktuális állapotú kommunista párt elkötelezett híve volt. A műszakigazdasági vezetők nagy része azonban szakmailag képzett volt. A náluk is felkészültebbek, ha nem voltak „politikai” szempontból megfelelőek, osztályvezetői szintnél nem nagyon juthattak feljebb. A szakmailag gyenge kádereket hozzáértő háttéremberek legitimálták. A „személyzetisek” és az „igazgatók” azonban pártkatonák voltak, s „félkatonai rendet” tartottak. Szigorúan őrködtek, hogy a rendszerbe ne szivárogjanak be pártidegen nézetek, s személyek. A „politikai” szempontot kiterjesztően értelmezték: aki nem volt párttag, vagy minimum nem azonosult a párt aktuális napi politikájával, vagy például „vallásos” volt, az nem nagyon rúghatott labdába. A fiatal szakemberek, ha érvényesülni akartak, párt karrierre (is) törekedtek. Az iparág vezetői a szakmai egyesületekben is fenntartották befolyásukat, gondoljunk csak

Kerényi A. Ödön elhíresült mondására: „hol hivatali, hol egyesületi sapkában” kormányozták az iparágat. Mégis, az egyesület volt az a szintér, ahol „be lehetett szivárogni” a zárt rendszerbe. Az iparági bérszínvonal messze az országos átlag felett volt, jelentős szociális juttatásokkal. Aki ide bekerült, az igyekezett itt gyökeret verni; nem volt praktikus az elvárásokkal szembe menni. Konszolidált viszonyok voltak, az iparág dolgozóinak legnagyobb része nem érezte a rendszerváltoztatás szükségességét. Az MVMT-ben nem akartak rendszerváltozást, a többség nem is értette, hogy miért kellett a vezetőket leváltani, miért kerültünk mi oda. Ez a helyzet indokolta, hogy erőfeszítéseket tegyünk az iparág és az MVM Rt. központ munkatársainak legalább részbeni „átszocializálására”, ma talán úgy mondhatnánk, hogy a valós történelmi helyzet bemutatására, a polgári értékrend és szemlélet megteremtésére. Ebben Halzl Józseffel teljesen egyetértettünk; több kezdeményezése volt. Ezt a munkát nagyon szívesen és tehetségesen, nagy hozzáértéssel végezte; széleskörű kulturális-politikai kapcsolatait hasznosítva sok kiválóságot bemutatott az MVM-eseknek. Olyan dolgok történtek az MVM Rt. székházában, és az iparágban, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Rehabilitációs megemlékezés. Történelmi tett volt a nemzeti energetika történetében; nem tudok róla, hogy más iparágban ilyen megtörtént volna. A politikai okokból meghurcolt (volt) munkatársaink felkutatása 1991. októberben indult. Halzl József vezérigazgató felhívást tett közzé, kérve, hogy akiket politikai okból sérelem ért, azok kellő dokumentumokkal alátámasztva ezt, jelentkezzenek. A felhívásra 191-en jelentkeztek. Bizottság alakult abból a célból, hogy kiválassza az ünnepségre meghívandókat. A bizottság javaslata alapján nyolcvanöt sérelmet szenvedett kapott meghívást az 1992. április 22i ünnepségre [19], amelyre az MVM Rt. IV. emeleti nagytermében került sor. Halzl József vezérigazgató ünnepi beszédéből a következőket idézem: „..Azért jöttünk össze, hogy emlékezzünk, és hogy elégtételt adjunk. Ezt azonban nem azért tesszük, hogy valamiféle haragos indulatokat tápláljunk magunkban mások ellen. Azt hiszem

inkább a kiengesztelődés és a megbocsájtás, mint a bosszúállás jegyében vagyunk itt mindnyájan.” A műsor után Halzl József vezérigazgató adta át az emléklapokat és a szimbolikus anyagi elismerést a meghívottaknak. Szent Borbála. Szükségesnek láttuk, hogy a megújult villamos iparban is meg kell alkotni a saját szimbólumokat, ünnepségeket. Erősítette elhatározásunkat, hogy az iparágunk életében egyre nagyobb szerepet játszó bányászatban is hagyomány-felújító/ teremtő változás kezdődött. Kezdeményezésünkre 1993-ban Latorcai János ipari és kereskedelmi miniszter Szent Borbála érmet alapított, amelyet a Bányásznapon adnak át a „lelkiismeretes bányászati tevékenységért”. A kitüntetés első átadására az 1993. évi Bányásznapon került sor; a december 2-án a Mátrai Erőműben rendezett ünnepélyen. Villamos Napok. Fontosnak tartottam, hogy — más szakmákhoz hasonlóan — legyen saját ünnepük a villamosenergia-iparban dolgozóknak is. Ezért javasoltam Villamos Napok néven meghatározott ünnepség-sorozatot [20]. Valamennyi társaság maga szervezte saját ünnepi rendezvényét. A társaságcsoport közös ünnepsége mindenkor a Villamosenergia-ipari Országos Természetbarát Találkozó (VOTT)-hoz kapcsolódott, amelyet a rendezvénynek otthont adó részvénytársaság szervezett. A rendezvénysorozat ünnepélyből, valamint különféle kulturális és sport programokból állt. A Villamos Napokról szóló határozatot a konszern 1994. április 14-i elnök-vezérigazgatói értekezlete hozta. Az ünnepélyek keretében kétfajta elismerést adtak át: iparági díjat és helyi kitüntetéseket. Az iparági ún. Zeusz-díj, Zeuszt ábrázoló bronz kisplasztika, talapzatán az MVM Rt. emblémával és a díj nevével. A konszern napja. Az iparág átalakulásáért és szervezeti, műszaki, gazdasági megújításáért végzett kiemelkedő munka elismerésére, az 1992. február 7-i átalakulás emlékére, a konszern társaságai 1993. december 15-én megalapították a Magyar Villamosenergiaipar Megújításáért Emlékérmet (MVM E). Az emlékérem átadására az MVM Konszern Napján, minden év február 7-én, először 1994-ben került sor. [21] MVM Rt. Emlékérem. Igyekeztünk azon iparági szakembereknek emléket


69

állítani, akik a pártállami időkben, nem a tudásuknak megfelelő beosztásban, de kiemelkedően szolgálták a villamos energetikát. Fontosnak tartottuk az iparág egyik szakmai kiválóságának, Ronkay Ferenc emlékének megőrzését, az iparági tudatban való rögzítését. Halzl József vezérigazgató 1994-ben MVM Rt. Emlékérem néven emlékérmet alapított, amit Ronkay Ferencről neveztünk el [22]. Az Emlékérmet az MVM Rt. vezérigazgatója adományozta általában ünnepeken, első ízben a társaság 1994. március 15-i ünnepségén, az arra érdemeseknek. MVM Közéleti Klub. Az 1992 októberében megnyílt klub megalakítása Halzl József ötlete volt, és igen sok közéleti kiválóságot bemutatott itt az MVM-eseknek. Tartott a Klubban előadást és/vagy meglátogatta az MVM Rt.-ot Csoóri Sándor, Jeszenszky Géza, Surján László, a Püski házaspár, Duray Miklós, Szabó Iván, Lipp László

A 80 éves Száday Rezsőt köszönti halzl józsef vezérigazgató

atya, Tőkés László püspök. A kiváló politikai érzékű Halzl József a vezető ellenzéki politikusokat is meghívta az MVM Rt-be. Így találkoztunk a teljes Fidesz vezérkarral (Orbán Viktor, Németh Zsolt, Kósa Lajos), Tölgyesi Péterrel, az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának tagjaival. A miniszterelnökök, Antall József és Boross Péter is meglátogatta a Dunamenti Erőművet, illetve az MVM Rt.-t. Fogadtuk az ipari minisztereket: Bod Péter Ákost, Szabó Ivánt pénzügyminiszterként is, Latorcai Jánost, a népjóléti miniszter Surján Lászlót és Gyurkó János környezetvédelmi minisztert. 1993. no vember 19-én itt köszönthettük a 80 éves Száday Rezsőt, a magyar energiaipar egyik kiemelkedő egyéniségét is. Karácsonyi ünnepély. 1992. december 18-án először tartottunk karácsonyi ünnepélyt a gyerekeknek a IV. emeleti nagyteremben, amelyen közel 200-an, köztük 120 gyerek vett részt.

[7] Szerkesztő Bizottság: Bihari István, Deák János, Juhász Mihály, Pulai Miklós, Dr. Szabó Ferenc, Dr. Vissi Ferenc, Dr. Wiesel Iván. [8] A magyar villamos energia termelő- és elosztórendszer szervezeti, irányítási és tulajdonosi átalakulásának koncepciója. INNOMARK Marketing Tanácsadó Fejlesztő Betéti Társulás, Bp. 1990. április. [9] Boczor István dr.: A villamosenergiaipar átalakulás utáni működési modellje. MVMT Közleményei, 1991/6. sz. [10] Dr. Szűcs István, aki országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának titkára, majd elnöke volt, e tisztségei kapcsán került be az Igazgatóságba. [11] A tisztségviselők teljes névsorát az MVM Közleményei 1992/3. száma (24-25. o.) tartalmazza. [12] Az MVM Közleményei 1992/3. sz. [13] Dr. Járosi Márton: A Magyar Villamos Művek Rt. megalakulása. Az MVM Közleményei XXIX. évfolyam 3. szám, 1992. június (2-7. oldal)

[14] Holló Vilmos: Az erőmű-bánya integráció lezárása és értékelése. Az MVM Közleményei 1993/4. sz. 1-3. o. [15] Holló Vilmos: Az erőmű-bánya integráció II. és III. üteme. MVM Közleményei 1994/3. sz. 37-45. o. [16] Dr. Járosi Márton: A megújító erőműépítés a villamosenergia-ipar korszerűsítésének része. Magyar Energetika 1993/4. (11-23. oldal) [17] Dr. Járosi Márton: A magyar villamos alaphálózat fejlesztése. Magyar Energetika 1994/5. (7-11. oldal) [18] Dr. Járosi Márton: A távhőellátás és a villamosenergia-ipar. Az MVM konszern helye és szerepe a távhőel látásban. A Magyar Villamos Művek Közleményei 1994/3. szám. 26-36. oldal [19] Az MVM Közleményei 1992/4. sz. 1-3. o. [20] Az MVM Közleményei 1994/4. sz. 1-7. o. [21] Az MVM Közleményei 1994/1. sz. 24-26. o. [22] Az MVM Közleményei 1994/1. sz. 39. o.

Felhasznált irodalom: [1] A nagyvállalatok a (politikai) kapitalizmusban. Voszka Éva: A dinoszauruszok esélyei. Pénzügykutató Rt. és a Perfekt Pénzügyi Szakoktató és Kiadó Rt. közös kiadása, Budapest, 1997, 392. oldal. Könyvismertetés:Közgazdasági Szemle, XLV. évf., 1998. június (616– 618. o.) [2] 1988. évi VI. tv. A gazdasági társaságokról, és az 1989. évi XIII. tv. A gazdasági szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról. [3] Energiapolitikánk az ezredfordulóig. Gazdaság és Energia, 1989. október, 5-8. oldal [4] A kormány energiapolitikai koncepciója. Az Ipari és Kereskedelmi Miniszter tájékoztatója, amelyet 1990. augusztus 30-án a Kormány elfogadott. Elektrotechnika, 1991.84. évf. 1. sz. [5] Szűcs István: Mérföldkövek az Antall-kormány bukása útján. 44. o. Püski Kiadó, Bp.1998. [6] Szűcs István: Mérföldkövek az Antall-kormány bukása útján. 46. o. Püski Kiadó, Bp.1998.

70

2013/3-4 ■


A magyar villamosenergia-rendszer nyugat-európai rendszerhez történő csatlakozása Reguly Zoltán, az MVM Rt. Hálózati Fejlesztési Főosztályának, később Rendszerközi Kapcsolatok Osztályának vezetőjeként irányította a csatlakozás előkészítését

Galambos László, főmunkatársként vett aktívan részt a projektben

Magyarország 2004. május 1-jén lett az Európai Unió tagja. Ennek előfutáraként, ezt közel egy évtizeddel megelőzően több éves, következetes műszaki és diplomáciai tevékenység eredményeként 1995. október 18-án 12 óra 30 perckor a magyar villamosenergia-rendszer párhuzamosan kapcsolódott a nyugat-európai (akkor UCPTE) rendszerrel, majd 2001. május 17-én az UCPTE teljes jogú tagjává vált. Ennek a jelentősége messze túlmutat a villamosenergia-ipar keretein, hiszen a nyugat-európai színvonalú villamosenergia-gazdálkodásunk megteremtésével konkrét és fontos lépést tettünk az egész ország európai integrációjának irányába. A csatlakozást lehetővé tevő szigorú műszaki és egyéb feltételek teljesítésével leraktuk a biztonságos és minőségi villamosenergia-ellátás alapjait, amelyre mint infrastrukturális tényezőre a többi gazdasági ágazat is építhetett. Jelen cikk e sikertörténet mérföldköveiről (1. ábra) kíván megemlékezni. A magyar villamosenergia-rendszer a 90-es éveket megelőzően több évtizeden keresztül párhuzamosan járt a volt KGST-országok villamosenergia-rendszereinek egyesülésével (IPS-CDO). Ennek keretében jelentős villamosenergia-mennyiséget importált a volt Szovjetunióból. Földrajzi elhelyezkedése révén Magyarország az IPS-CDO rendszeregyesülés és a nyugat-európai rendszeregyesülés (akkori UCPTE később UCTE rendszer, jelenleg kontinentális európai rendszer) határán helyezkedik el. Szigetüzem és irányüzem formájában kisebb villamosenergia-együttműködést valósított meg az UCPTE rendszer részeként üzemelő osztrák villamosenergia-rendszerrel. A magyar villamosenergia-rendszernek az IPS-CDO-rendszerrel való együttműködéséből három kedvezőtlen öröksége volt:

n egyoldalúan

erős hálózati kapcsolat a volt KGST-országokkal és gyenge kapcsolat az UCPTE irányába; n nagy importhányad és egyoldalú importfüggőség a volt Szovjetuniótól; n a villamosenergia-ellátás minőségi jellemzői nem feleltek meg a nyugateurópai normáknak. E problémákon túlmenően a 80-as évek végén a volt Szovjetunió, elsősorban a FÁK országainak politikai és gazdasági problémái, a KGST megszűnése kétségessé tette az együttműködő rendszer biztonságát. Ezen kívül a magyar gazdaságnak az Európai Unió felé történő közeledése e korábbi kapcsolatok felülvizsgálatát tette szükségessé. Az MVM Rt. jogelődje, az MVMT már 1989-ben vizsgálatokat kezdett az UCPTE-vel való párhuzamos üzem megvalósításáról. Hasonló problémák merültek fel a szomszédos szlovák, cseh és lengyel villamosenergia-rendszerekben, és így szoros együttműködés jött létre e villamosenergia-társaságok között. 1990-91-ben mind a négy villamosenergia-rendszer bejelentette az UCPTE-hez való csatlakozási szándékát. Az UCPTE e csatlakozás kezelésére a négy villamosenergia-társasággal

szomszédos, UCPTE-hez tartozó villamosenergia-társaságok vezetőiből álló bizottságot bízott meg. E bizottság a lengyel, a cseh, a szlovák és a magyar társaságokkal együttműködve 1992ben műszaki, gazdasági és szervezési kérdésekre kiterjedő követelményrendszert – „Massnahmenkatalog”-ot -fogalmazott meg, amelynek kielégítése esetén a párhuzamos üzem megfelelő üzemi próbák után megvalósítható. A legfontosabb műszaki követelmények az alábbiak voltak: n a teljesítménymérleg-tervvel igazolni kellett, hogy mindenkor biztosítva van a villamosenergia-igény fedezete; n modernizálni kellett a primer szabályozást, biztosítva a termelt teljesítmény 2,5 százalékának megfelelő forgó tartalékot; n a legnagyobb erőműi egység nagyságával egyező (460 MW) szekunder tartalékkal kellett rendelkezni; n védelmi és rendszer-helyreállítási tervet kellett készíteni; n rendszerlengés-csillapító berendezéseket kellett telepíteni a nagy erőművi blokkokra. Időközben a lengyel, a cseh, a szlovák és a magyar villamosenergia-társa-

1. ábra: Az UC(P)TE-hez való csatlakozás folyamata


71

ság együttműködése szorosabbá vált és kiterjedt az UCPTE csatlakozáson túlmenően más gazdasági területekre is, mint fejlesztés, üzemvitel, kereskedelem. A négy társaság ezt a kooperációt 1992. október 11-én a CENTREL nevű egyesülésben intézményesítette. Ily módon az UCPTE a négy villamosenergia-társaságot, a CENTREL-t együttesen kezelte mind a követelményrendszer, mind a próbaüzem és a párhuzamos kapcsolás szempontjából. A CENTREL így együttesen folytatta a csatlakozás követelményeinek megvalósítását. Az üzembiztonsággal kapcsolatos kételyek nem voltak alaptalanok: 1993-ban a CDO rendszeren belüli gazdasági problémák miatt a rendszer három részre esett szét: a keleti orosz területre, az ukrajnai és ezzel párhuzamosan járó bolgár részre, valamint a CENTREL-re, amellyel párhuzamosan üzemelt a VEAG (a keletnémet villamosenergia-rendszer, amely már 1992 óta tervezte az UCPTE-hez való csatlakozást, de ez műszaki okokból késett) és egy kis ukrán sziget (mintegy 1000 MW fogyasztói terület). Ily módon a CENTREL kényszerűen közel két éven át tartó autonóm üzemet valósított meg, amit az addig végzett közös munka tett lehetővé. Ebben az autonóm üzemben 1994 elejétől fokozatosan megvalósultak a

„Massnahmenkatalog” követelményei. Ezek között elsősorban említésre érdemes a teljesítmény-frekvenciaszabályozás (primer és szekunder szabályozás), amelynek minősége 1995-re már megfelelt az UCPTE előírásainak. Ebben az időszakban megvalósult a követelményrendszer gazdasági és szervezeti része is. Ennek keretében a szomszédos országok szerződésben rendezték együttműködésüket, és előkészítették a CENTREL-régió elszámoló és szabályozó központjának megvalósítását. A „Massnahmenkatalog” kielégítését és ezzel az UCPTE-vel való párhuzamos üzem megvalósítását eredetileg 1996 végére ütemezték. A VEAG villamosenergia-rendszere UCPTE-hez való csatlakozásának korábban tervezett időpontja vezetéképítési problémák miatt 1995 őszére tolódott. A VEAG rendszerének a CENTREL-hálózatról való leválása a CENTREL-rendszer szempontjából – elsősorban a lengyel és cseh rendszer összeköttetései miatt – kedvezőtlen lett volna. A CENTRELen belül a „Massnahmenkatalog” megvalósításának kedvezően gyors üteme és ugyanakkor a VEAG-rendszer UCPTE-hez való csatlakozásának elhúzódása felvetette annak lehetőségét, hogy e két lépés időben koordináltan történjen. Ezért a CENTREL 1995 elején azt a javaslatot tette, hogy a VEAG-rendszer UCPTE-hez való át-

2. ábra: A CENTREL-rendszerek párhuzamos próbaüzeme az ucpte-vel (1995. október 18-tól 1997. szeptember 30-ig)

72

2013/3-4 ■


téréséhez csatlakozóan a CENTREL párhuzamos próbaüzemet létesítsen az UCPTE-vel. A próbaüzemmel kapcsolatban az a probléma vetődött fel, hogy a CENTREL-régió elszámoló és szabályozó központja – amelyet Varsóba terveztek – erre az időszakra még nem készül el. Ezért a CENTREL és a VEAG közös megállapodással javasolta, hogy e próbaüzem átmenetileg a VEAG-on keresztül valósuljon meg oly módon, hogy a CENTREL-rendszer szaldójának szabályozását és az UCPTE-rendszerrel való elszámolást a VEAG vállalja. E lehetőség vizsgálatára az UCPTE műszaki bizottságot alakított, amely megvizsgálta, hogy a CENTREL miképpen valósította meg a „Massnahmenkatalog” követelményeit, és ennek alapján a CENTRELrendszert a próbaüzemre alkalmasnak találta. Ezt a próbaüzemet a CENTREL egy néhány hetes autonóm próbaüzeme kellett hogy megelőzze, amelynek során a rendszer működését előre tervezett rendszerzavarásokkal próbálták ki. A próba sikerrel végződött és azt az UCPTE elfogadta. Ennek alapján 1995. október 18-án a CENTRELrendszert párhuzamosan kapcsolták az UCPTE-rendszerrel, próbaüzem jelleggel (2. ábra). A próbaüzem első időszakában a CENTREL-társaságok belső elszámolását a prágai CDO végezte. Közben megvalósult a CENTREL-régió elszámoló és szabályozó központja Varsóban és 1996. október 1-jétől átvette a VEAG-tól a CENTREL-régió szabályozását, az UCPTE-vel való elszámolást, és átvette a CDO-tól a CENTREL-rendszer belső elszámolását is. A CENTREL és az UCPTE közötti elszámolás az UCPTE északi régiójának elszámoló központjával, a brauweileri központtal történt. Ezzel kezdetét vette a próbaüzem második szakasza, amely ugyancsak egy évig tartott. A próbaüzem második szakasza is sikeresnek bizonyult, így 1997. október 1-jétől a négy CENTREL-társaság UCPTE-vel való tartós párhuzamos üzeme megkezdődhetett. A négy társaság beadta az UCPTE-felé a tagság iránti kérelmét, majd az UCPTE Közgyűlés döntése értelmében 1999. január 1-jétől a CENTREL-társaságokat társult tagként felvette a soraiba az UCPTE. Ez azt jelentette hogy szava-

3. ábra: Villamosenergia-rendszerek európában (2013. június)

zati jog nélkül ugyan, de részt vehettünk az UCPTE munkájában. 1999. július 1-jén – a villamosenergia-piac deregulációjára vonatkozó 96/92 EU Direktívának megfelelően – a szervezet átalakult a villamos energia rendszerirányító- és üzemeltető társaságok egyesülésévé, és a továbbiakban már nem szolgálta a termelők, elosztók és szolgáltatók koordinációját. Erre utal, hogy a szervezet nevéből kikerült a termelésre utaló „P” betű, az új név UCTE lett. Egy következő lépésben, 2001. május 17-én újjáalakult az UCTE és a piacgazdasághoz igazodó szervezeti változásokat valósított meg. Ettől kezdve a magyar fél immár teljes jogú tagként vehetett részt az UCTE előtt álló feladatok megoldásában. A teljes jogú tagsággal lehetőségünk nyílt arra, hogy aktívan jelen legyünk az UCTE döntéshozatali mechanizmusában és a műszaki kérdéseket koordináló Irányító Bizottság munkájában is. Az 1951. május 23-i alapítása óta eltelt több mint ötven év alatt, az UC(P) TE földrajzi köre 8 országról (Belgium, Németország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria és Svájc) 24-re bővült ki, először délen (1987-ben Spanyolország, Portugália, Görögország és az akkori Jugoszlávia), amelyet kelet (1995-ben a Cseh Köztársaság, Magyarország,

Lengyelország, Szlovák Köztársaság a CENTREL-ben együttműködve) és később délkelet (2001-ben Románia, Bulgária) majd legvégül észak (2006ban Nyugat-Dánia) követett. Eközben, a tagok rendszereinek műszaki ös�szefonódása tovább erősödött, amely lehetővé tette a villamos energia nemzetközi kereskedelmének több mint megtízszerezését, annak előnyeivel és hátrányaival. Időközben az Európai Unió jogszabálycsomagban („3. energiacsomag”) rögzítette az egységes európai belső energiapiac zavartalan működéséhez szükséges feltételeket. A 2009. július 13-án kiadott 714/2009/EK Rendeletben előírták, hogy „a villamos energia belső piaca és a határokon átnyúló kereskedelem megteremtésének és működésének elősegítése és az európai villamosenergia-átviteli hálózat optimális irányítása, összehangolt üzemeltetése és folyamatos műszaki fejlődése érdekében az átvitelirendszerüzemeltetőknek közösségi szintű együttműködést kell kialakítaniuk a villamosenergia-piaci ENTSO révén.” Az európai villamosenergia-szektor rendszerirányítói (34 európai ország 42 rendszerirányítója) 2008. december 19-én ENTSO-E néven (European Network of Transmission System Operators for Electricity) új szervezetet

alapítottak, hogy előre felkészüljenek a 714/2009/EK Rendelet előírásaira és hozzájárulhassanak a megbízható és hatékony pán-európai valamint regionális piacok működtetéséhez. Az addig funkcionáló rendszerirányítói szervezetek, azaz az ETSO (European Transmission System Operators), az UCTE (Union for the Co-ordination of Transmission of Electricity), a Nordel (Skandinávia), az UKTSOA (Egyesült Királyság), a BALTSO (Baltikum) és az ATSOI (Írország és Észak-Írország), tevékenységeiket/feladataikat fokozatosan az ENTSO-E kereteibe helyezték át és 2009. július 1-jével felszámolásra kerültek. Az UC(P)TE csatlakozás eredményeinek elérésében nagy szerepe volt annak is, hogy a közös cél érdekében összefogtak a cseh, a szlovák, a lengyel és a magyar kollégák, továbbá hogy partnerekre találtunk a nyugat-európai villamosenergia-társaságoknál. A magyar villamosenergia-rendszer számára a nyugat-európai rendszerrel 1995. október 18-án 12 óra 30 perckor kezdődött párhuzamos üzem jelenleg is sikeresen folyik, immár az ENTSO-E kontinentális európai regionális csoport (ENTSO-E Regional Group Continental Europe) keretein belül (3. ábra), megőrizve az UC(P)TE-ben folyt közös munka konstruktivitását.


73

ERŐMŰ-BÁNYA INTEGRÁCIÓ 1993–1994 között HOLLÓ VILMOS, az MVM Rt. gazdasági igazgató-helyetteseként, miniszteri biztosi megbízással irányította a szénbányák integrációjának előkészítését, végrehajtását

Az 1980-as évek végére a magyar szénbányászat nehéz helyzetbe került, ugyanis az olaj alacsony világpiaci ára, a magyar szénbányák nemzetközi összehasonlításában is magas fajlagos önköltsége fokozott piacvesztést eredményezett, ugyanis a magyar villamosenergia-rendszer szabályozása a legkisebb változó költség elvén alapult. Így a szénbázisú erőművek termelése jelentős mértékben csökkent, ami csökkentette a bányák bevételi forrásait is. A 80-as évek végére a szénbányák szinte mindegyike adósságspirálba került, azaz bevételeikből nem tudták hiteleiket törleszteni. E két tényező együttesen vezetett oda, hogy a magyar szénbányászat szinte valamennyi bánya vállalata a 90-es évek elejére felszámolás alá került. A probléma kezelésére létrejött a Szénbányászati Szerkezetátalakítási Központ (SZÉSZEK), amely egyben ezeknek a bányavállalatoknak a felszámoló szervezete is lett. Én még a Gagarin Hőerőmű Vállalat (az átalakulást követően Mátrai Erőmű Rt.) gazdasági vezérigazgató-helyettese voltam, amikor a bányavállalatok vezetői által olyan megoldás körvonalazódott, hogy az állami tulajdonú erőmű vállalatok és az ugyancsak állami tulajdonú szénbánya vállalatok olvadjanak össze, komoly politikai lobbi alakult ki e cél érdekében. Időközben, 1992. január 01-i hatállyal megtörtént a villamosenergia-ipar átalakulása, amelynek eredményeként az erőmű vállalatok több tulajdonossal működő részvénytársaságokká alakultak. Az erőmű részvénytársaságok tulajdonosai között 50% tulajdoni hányaddal az MVM Rt., közel 50%-kal az Állami Vagyonügynökség és néhány százalékkal a helyi önkormányzatok vettek részt. Miközben az erőművek részvénytársasággá alakultak, elkerülhetetlenné vált a szénbánya vállalatok felszámolása, így e két folyamat eredményeként a fentebb jelzett kezdeményezés elhalt.

74

2013/3-4 ■

1989-ben láttam az oroszlányi bányákról egy dokumentumfilmet, amely ma is előttem van. A filmben egy bányász felszáll a föld mélyéből, kiszáll a kasból és döbbenten jelenti ki a riporter kérdésére, hogy egyáltalán nem érti, hogy ezek szerint ő ma veszteséget termelt? A helytállás és az értékteremtés ellentmondásba került egymással, ez az érzelem végigkísérte a teljes erőműbánya integrációt. Ezek az élmények vezettek oda, hogy foglalkozni kezdtem a bányászat kérdéseivel, és mint a Mátrai Erőmű Rt. gazdasági vezérigazgató-helyettese, koncepciót készítettem a probléma kezelésére. Ezen koncepció szerint az erőmű-bánya integráció célja az volt, hogy az egymásra utalt, műszakilag és gazdaságilag szoros kapcsolatban álló erőművek és bányaüzemek együttes működési költségének csökkentését, ezáltal a szénbázisú villamosenergiatermelés versenyképességének növekedését eredményezze. Ez azáltal válhatott lehetővé, hogy a bányavállalatok perspektivikus bányaüzemeit, azok szervezeteit, vagyonelemeit szervezetileg integráljuk a szenet hasznosító erőművek szervezetébe. Tehát nem mindegyik bányaüzem integrációjára került sor, hanem csak azokra, amelyek termelésüket tekintve döntő részt a közelükben lévő erőműveket szolgálták ki, ezáltal erőmű célbánya viszony volt közöttük. Azokat a bányaüzemeket, szervezeteket, vagyonrészeket, amelyek az akkori piaci körülmények között nem minősültek perspektivikusnak, bányavagyon hasznosító részvénytársaságokba volt célszerű szervezni, amelynek feladata volt e vagyon hasznosítása, ezek bázisán új társaságok létrehozása, a létszám fokozatos leépítése. Az integrált erőmű-bánya vertikumok hatékonyabb működésre voltak képesek. Megszűnhettek a korábban tapasztalható párhuzamosságok, (szénátvétel, számlázás, adminisztráció) javulhatott az eszközök kihasználtsága, a


szén minősége igazodott az erőművek igényeihez. Mindezek eredményeként a széntermelés fajlagos önköltsége csökkent és az erőművek termelési mutatói is javultak. Az integráció másik célja volt, hogy az erőművek és a bányák összehangoltan legyenek fejleszthetők és e fejlesztések hatékonyan elégítsék ki a mindenkori villamos energia termelési igényeket, tehát ne szakadjon el egymástól a bányák és az erőművek maradó élettartama és technikai színvonala. A bányák és az erőművek termelő kapacitásai illeszkedjenek egymáshoz. Az integráció és a bányavagyon hasznosító társaságok létrejöttének eredményeként felgyorsulhatott a szénbánya vállalatok felszámolási eljárásának lezárása, ezáltal teljes körűen hasznosíthatóvá vált a bányavállalatokban megtestesült vagyon. Ez a koncepció jutott el az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumba az MVM Rt. vezetőin keresztül és az akkori miniszter Szabó Iván, illetve Szűcs István helyettes államtitkár kértek fel arra, hogy dolgozzam ki az erőmű-bánya integráció részleteit. Emlékezetem szerint ez a háromkötetes Módszertani Anyag 1992 őszére készült el, és elfogadást nyerve alapját képezte az erőmű-bánya integrációkról szóló kormányhatározatoknak. Az első 3530/1992. (XI.11.) számú kormányhatározat, három régióban végrehajtandó erőmű-bánya integrációra terjedt ki, ezek közé tartozott a Bakonyi Erőmű Rt. – Veszprémi Szénbányák Ajkai Bányaüzeme (Ármin bánya, Jókai bánya, Padrag bánya), a Mátrai Erőmű Rt. – a Mátraaljai Szénbányák Visontai és Bükkábrányi külfejtéses bánya -üzemei, továbbá a Pécsi Erőmű Rt. – a Mecseki Szénbányák Komlói Bányaüzeme. Az integráció levezénylésére miniszteri biztosnak kértek fel. Többszintű szervezetet hoztam létre az erőmű-bánya integráció lebonyolítására, kizárólag a bányák és erőművek munkavál-

lalóiból. Összesen mintegy 200 fővel működő munkabizottságokat az egyes régiókban irányító bizottságok fogták össze, ezeket én felügyeltem. Az általam készített, az irányító bizottságokkal egyeztetett ütemterveknek megfelelően a Módszertani Anyagban foglaltak szerint végezték munkájukat. Az integrációs munkabizottságok feladata volt annak kimunkálása, hogy mely bányaüzemek és vagyonelemek kerüljenek az integrációba, ezekhez a vagyonelemekhez milyen kötelezettségek kapcsolódnak, amelyeket ésszerűen az integrációnak kellett magára vállalnia. A szerződéses munkabizottság feladata volt a szerződések azon körének feltérképezése és számbavétele, amelyekben szerződéses jogutódként az integrált társaság szerepet vállalt. Szervezési munkabizottság feladatát képezte az erőművek és bányák párhuzamosan végzett feladatainak feltérképezése, a párhuzamosságok megszüntetésére javaslatok kidolgozása és ezek alapján az integrált vertikum szervezeti és működési szabályzatának elkészítése. Külön bizottság foglalkozott a munkavállalókkal, e munkabizottság feladata volt meghatározni, hogy mely munkavállalók kerüljenek át az integrációba, hogyan fog alakulni juttatásrendszerük és a munkaviszonyuk folytonossága. Ezek a kérdések már koncepció szinten is célként nyertek megfogalmazást, ugyanis célul tűztük ki, hogy az integrációba kerülő bányászok munkaviszonya folyamatos marad, korábban szerzett juttatásaikat mindaddig változatlanul megőrzik, amíg az új kollektív szerződésben foglalt eltérő juttatások nivellációjára nem kerül sor, a nivellációt pedig differenciált többletjuttatással és nem a juttatások megvonásával kell elérni. Az integráció I. üteme 1993. január 01-jétől 1993. április 30-ig tartott. Egy negyedév alatt egyesült két iparág tanácsadó bevonása nélkül. Egyedül a vagyonértékelés hitelesítésére kértünk fel tanácsadót. Az integrációba került eszközök részben apportként, részben kötelezettség átvállalás fejében kerültek át az integrált társaságokba. A vagyon felértékelésre került ugyanazzal az általam kidolgozott módszerrel, amellyel, két évvel korábban az erőművek átalakulásakor történt az erőművek vagyonértékelése. Az eszközök két csoportba kerültek, az egyik

csoportba tartozók (általában a forgóeszközök) kötelezettségek átvállalása fejében kerültek az integrációba, míg az eszközök nagyobb csoportja (általában tárgyi eszközök, ingatlanok) az apportlistára került. Az erőmű részvénytársaságokban tőkeemelésre került sor az apport értékével egyező összegben és a tőkeemelés eredményeként kibocsátott új részvényeket az apportáló bányavállalat szerezte meg, és amelyek a felszámolások lezárásával a bányavállalatok hitelezőinek tulajdonába kerültek. A vagyonhoz tapadó kötelezettségek kötelezettségvállalási szerződéssel kerültek az integrációba, eszközök átadása fejében. Ez tartalmazta a bányák bezárási és rekultivációs kötelezettségeit, a baleseti járadékokat és egyéb humán kötelezettségeket. A jövőbeni tevékenységhez és vagyonhoz kötődő szerződések, szerződéses jogutódlással kerültek átvételre, szükség esetén a harmadik fél hozzájárulásával. A munkaerő átvételét a jogelőd és jogutód munkaadó között létrejött foglalkoztatási megállapodások szabályozták, amelyeknek létrehozásában aktívan részt vettek az érintett szakszervezetek is. Az integráció I. ütemének során még nem volt kiforrott gyakorlata a munkajogi jogutódlásnak, ezért a munkavállalók háromoldalú munkaszerződéssel kerültek át az integrációba, amely munkaszerződést a jogelőd, a jogutód munkáltató, illetve a munkavállaló írtak alá. Ezek a szerződések arról is rendelkeztek, hogy az átvett bányászok munkaviszonyának folytonossága mellett megmarad megszokott juttatásrendszerük mindaddig, amíg egy nivelláció eredményeként az integrált vertikumnak közös, egységes kollektív szerződése nem lesz. Az új kollektív szerződés tehát eltérő juttatásokat, de azonos kötelezettségeket írt elő a munkavállalók számára, folyamatos nivellációra törekedve. Az integráció I. ütemében a bányászati munkavállalók közül 7150 fő közvetlenül az erőművek állományába került, mintegy 2100-an pedig az integrált vertikumot kiszolgáló perspektivikus vállalkozások munkavállalói lettek. Emlékezetes élmény marad, hogy mintegy 9250 előkészített munkaszerződés aláírása előtti napon arra buzdították a munkavállalókat,hogy ne írják alá ezeket a munkaszerződéseket.

Az integráció legkritikusabb napja ez volt, de másnap a bányász munkavállalók 80%-a már aláírta a munkaszerződését és 5 nap alatt a munkaszerződések aláírása teljes körűen befejeződött. Ezzel a bányászok kifejezték, hogy számukra a jövőt jelentő munkahely a fontos, mindegy, hogy annak ki a tulajdonosa vagy éppen a vezetője. 1993 áprilisában az MVM Rt. Iskola utcai dísztermében került sor az erőműbánya integráció I. ütemének záró rendezvényére, ahol miniszteri biztosként értékeltem az elvégzett munkát, az elért eredményeket. Ünnepélyes keretek között itt kerültek aláírásra az integráció megvalósítását jelentő szerződések, több száz oldalnyi melléklettel együtt. Időközben az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium élére Dr. Latorcai Jánost nevezték ki miniszternek, aki jelenlétével megtisztelte ezt a rendezvényt és dicsérő okleveleket adott át a szervezőmunkában kimagasló teljesítményt nyújtóknak. 1993 április végére a vagyonátadó bizottságok leltár szerint lebonyolították a vagyon átadását is. Április 1-jétől létrejöttek az új SzMSz-ek, amelyek már az integrált szervezetre vonatkoztak. Az integráció I. ütemének eredményei viszonylag hamar megmutatkoztak, amely kifejezésre jutott a széntermelés fajlagos önköltségében, a szénbázisú villamosenergia versenyképesebbé tételében, megszűnt a korábban tapasztalt érdekellentét, megszűntek a kötelező szénátvételre irányuló széncsaták, a széntermelés jellemzői között egyre inkább a GJ vált dominánssá a tonna helyett, megszűntek a szénátvétel minőségi vitái. Ezek az első tapasztalatok arra késztették a kormányzatot, hogy folytatódjon további bányák és erőművek összevonása, így az integráció I. üteme még további két ütemmel bővült. 1993 nyarán meghosszabbították miniszteri biztosi megbízatásomat és felkérést kaptam dr. Latorcai János miniszter úrtól az integráció II. ütemének előkészítésére, s az arra irányuló koncepció kidolgozására. E koncepció alapján került sor a Balinkai Bányaüzem integrációját előíró 3412/1993. (XI.11.) kormányhatározat elfogadására, amely felülírva az 3530/1992. (XI.12.) sz. kormányhatározat előírását – miszerint egy szervezetbe tömörítette volna a Balinkai Bányaüzemet az


75

Oroszlányi Bányák Kft.-t és a Tatabányai Bányák FA-t –, a Balinkai Bányaüzem Bakonyi Erőmű Rt.-be történő integrációját írta elő, figyelemmel az Inotai Erőmű tervezett fejlesztésére. E koncepció képezte alapját a 2414/1993. (HT-9) kormányhatározat elfogadásának is, amely a Borsodi Szénbányák jövőbeni sorsát rendezte. Ez a kormányhatározat előírta, hogy a Borsodi Szénbányák Lyukó Bányaüzemét – beleértve a Központi Osztályozót és Dubicsányi Bányát – a Tiszai Erőmű Rt. tulajdonában lévő gazdasági társasággá kell szervezni. Rendelkezett arról is, hogy a Putnoki és Fekete-völgyi Bányaüzemeket önálló bányatársaságokká kell szervezni, a bányavagyon hasznosító társaság keretében, 1995-ig terjedő szénátvételi kötelezettség, illetve költségvetésből történő veszteség finanszírozás mellett. Az Edelényi Bányaüzem előírt veszteségnormával 1995-ig működhetett tovább, a veszteségét a költségvetés finanszírozta. Ez a kormányhatározat lényegesen változtatott az integráció I. ütemére is vonatkozó 3530/1992. (XI.12.) sz. kormányhatározatban a borsodi térségre vonatkozó előírásokon. A 3530/1992. (XI.12.) kormányhatározat a Borsodi Szénbányák jövőjét a Nógrádi Szénbányákkal történő összevonással képzelte el. Időközben beigazolódott, hogy a Nógrádi Szénbányák működési paraméterei oly mértékben kedvezőtlenek, hogy a bánya minőségi szénbekeverés nélkül már megfelelő erőművi szenet sem képes termelni. A Nógrádi Szénbányák helyzetét csak súlyosbította, hogy hazai túlkínálat közepette a minőség javító szenet importból szerezte be. A Nógrádi Szénbányák felszámolási ideje alatt további 1 Mrd Ft veszteség keletkezett, ezért döntés született a bánya 1992. december 31-i bezárásáról. Ez igazolta, hogy az integráció nem csodaszer, a geológiai hátrányokat nem képes megváltoztatni, ez azt eredményezte, hogy a Borsodi Szénbányák FA tekintetében csak a megfelelő geológiai adottsággal rendelkező Lyukó Bányaüzemre igazolódott az erőmű-célbánya viszony. A Balinkai bánya a Veszprémi Szénbányák FA szervezetéből az I. ütem során alkalmazott módszerek alkalmazásával, a Bakonyi Erőmű Rt. szervezetébe került különösebb konfliktus nélkül.

76

2013/3-4 ■

A borsodi integráció viszont számos eltérő megközelítést és helyi specifikumok kezelését igényelte. Az első sajátosság, hogy a Borsodi Szénbányák Vállalat egyes bányaüzemei a Tiszai Erőmű Rt. szervezetében működő Borsodi Erőművet látták el energetikai szénnel. Nem lett volna szerencsés, ha nem tisztán erőmű-bánya vertikum jön létre, hanem a bányák a döntően olajbázison működő Tiszai Erőmű Rt-be integrálódnak. Így az a megoldás látszott célravezetőnek, hogy jöjjön létre egy Borsodi Energetikai Kft. a Tiszai Erőmű Rt. által apportált Borsodi Erőműből és a Borsodi Szénbányák FA által apportált bányaüzemekből. Ez a koncepció került elfogadásra és megvalósításra. Az integráció II. üteme 1993. szeptemberében kezdődött és 1993. december 31-én fejeződött be. A II. ütem során is az érintett termelői egységek munkavállalóiból felállított – az integráció I. üteménél ismertetett – munkabizottságok tevékenykedtek ugyancsak tanácsadó bevonása nélkül. A Bakonyi Erőműbe integrált Balinkai bányaüzem további 1 268 fő bányász munkavállaló átvételét jelentette. A Balinkai bányaüzem integrációját követően a Bakonyi Erőmű Rt-ben az MVM Rt. tulajdoni aránya 34,7%-ra csökkent. Az Ajkai és a Balinkai bányaüzemek apportjával a Veszprémi Szénbányák FA 30,62%-os tulajdonosi részesedést szerzett, amelyhez tartozó részvényeket a felszámolási eljárás befejezésével a Veszprémi Szénbányák FA hitelezői kaptak meg. A megalakuló Borsodi Energetikai Kft. 2765 fő bányász munkavállalót foglalkoztatott, akik a Lyukó Bányaüzem és Dubicsányi Bányaüzem alkalmazottai voltak. A borsodi integráció eredményeként a Borsodi Energetikai Kft.-ben a Tiszai Erőmű Rt. 69,7%-os, míg a Borsodi Szénbányák FA 30,3%-os tulajdonosi részesedést szerzett. Még javában tartott az integráció II. üteme, amikor felkérést kaptam arra, hogy dolgozzam ki az Észak-Dunántúli erőmű-bánya integráció koncepcióját és módszertanát. Ez az integráció magába foglalta a Vértesi Erőmű Rt. három erőművét, (Oroszlányi Erőmű, Bánhidai Erőmű, Tatabányai Fűtőerőmű) valamint két szénbánya vállalatot, a Tatabányai Szénbányák FA-t és az Oroszlányi Bányák Kft.-t.


Ismerve e két bányavállalat viszonyát, a mögötte rejlő egzisztenciákat, illúzió lett volna ezeket az egységeket a Vértesi Erőmű Rt.-be integrálni. Így kombinálni kellett az integráció I. ütemének és az integráció II. ütemének koncepcióját, amelynek eredményeként külön integrált vertikum jött létre a tatabányai térségben, Tatabányai Energetikai Kft. néven, amely magába foglalta a Tatabányai Bányák FA tulajdonát képező Mányi Bányaüzemet és a hozzá tartozó kiszolgáló létesítményeket, (szénátadó állomás) de nem foglalta magába a Tatabányai Szénosztályozót. Erőmű részről a Tatabányai Energetikai Kft.-be került a Bánhidai Erőmű és a Tatabányai Fűtőerőmű. A Vértesi Erőmű Rt. Oroszlányi Erőművéhez integrálódott az Oroszlányi Bányák Kft. tulajdonát képező két mélyművelésű bányaüzem, a Márkushegyi Bányaüzem és a XX-as akna, valamint a külfejtés. A módszertan lényegében megegyezett a borsodi integrációnál alkalmazottal, azzal a különbséggel, hogy új társaság alapítása helyett a Vértesi Erőmű Rt. tulajdonát képező Tatbányai Fűtőerőmű Kft. került e célra felhasználásra. Tőkeemelésre került sor a Tatabányai Fűtőerőmű Kft.-ben, amelybe a Vértesi Erőmű Rt. apportálta a Bánhidai Erőművet, bányaoldalról pedig apportálásra került a már említett Mányi Bányaüzem és annak kiszolgáló létesítményei. Az apportálást követően a Tatabányai Energetikai Kft.-be a Vértesi Erőmű Rt. tulajdoni aránya 69,6%, míg a Tatabányai Bányák FA tulajdoni hányada 30,4% lett. A Tatabányai Energetikai Kft. munkavállalója lett 1764 bányász dolgozó. Az Oroszlányi Erőmű és az Oroszlányi Bányák Kft. integrációja úgy történt, hogy az integrációba apportként kerülő vagyon mértékével megemelésre került a Vértesi Erőmű Rt. alaptőkéje és a kibocsátott új részvényeket az Oroszlányi Bányák Kft. kapta meg, amely az Oroszlányi Bányák FA tulajdonában volt, így ezeket a részvényeket az Oroszlányi Bányák Fa hitelezői szerezték meg a felszámolási eljárás lezárását követően. A gépjavító üzem kivételével valamennyi szervezeti egység az integrációba került. Ennek az volt oka, hogy a SZÉSZEK az Oroszlányi Bányák Kft. megalapításakor nem vitt ebbe a kft.-be olyan vagyonelemet, amely

1. kép: Szénből kifaragott bányász

nem volt perspektivikusnak tekinthető. Az Oroszlányi Gépjavító Kft.-vel a Vértesi Erőmű Rt. szerződést kötött, de mint önálló kft. lehetőséget kapott arra, hogy kapacitásait külső piacon is értékesítse. Az Oroszlányi Erőmű és Oroszlányi Bányák Kft. integrációjának eredményeként a Vértesi Erőmű Rt-ben az MVM Rt. tulajdoni aránya 50%-ról 39,5%-ra csökkent, az Oroszlányi Bányák Kft. 20,99% részesedést szerzett, 4503 bányász munkavállaló került közvetlenül a Vértesi Erőmű Rt. állományába munkajogi jogutódlással, míg 201 fő az Oroszlányi Gépjavító Kft. munkavállalója lett. Összefoglalva, az integráció I-III üteme során mintegy 17 450 bányász munkavállaló került közvetlenül az integrált vertikum állományába, továbbá a Mátrai és Oroszlányi Gépjavító Üzemek megalakításával közvetve mintegy 2300 főnek nyújtott az integráció perspektivikus munkalehetőséget. Ez a létszám közel kétszerese az MVM Csoportba tartozó munkavállalók jelenlegi létszámának. Nem csoda tehát, hogy a munkavállalók hozzátartozóit, valamint a beszállítókat is figyelembe véve, a közel 100 000 ember sorsát érintő eseményt fokozott társadalmi figyelem kísérte. Naponta jelentek meg újságcikkek az egyes régiókban zajló integrációs eseményekről, amely sajtó-megjelenés a folyamat végén több 100 oldalnyi terjedelmet ért el. Az eseményről több riportfilm készült a Magyar Televízióban, illetve a városi televíziókban. Az integráció befejeztével közel egy órás dokumentumfilm készült Varga Ágota rendezésében

„Integráltak, szén, áram- szénáramlat” címmel, amely megszólaltatta az integráció szereplőit, beleértve a munkavállalókat is. A film hűen visszaadja azokat az érzéseket, amelyeket a nehéz helyzetbe került szénbánya vállalatok dolgozói éreztek és visszaadja azokat az érzéseket is, hogy az integráció szereplői e folyamatot másképp és másképp élték meg. A dokumentumfilmben elhangzik, hogy 1989-ben 67 500 főt foglalkoztatott a szénbányászat, de az nem hangzik el, hogy az erőmű-bánya integráció kezdetére ez a létszám már 24 000-re csökkent. Ennek a 24 000 fős létszámnak a 80%-a termelte meg a hazai széntermelés 90%-át. Sem az integráció során elhangzott ígéretek, sem a munkavállalók munkaviszonyát és juttatásait elismerő új munkaszerződések nem oszlatták el a bányászok több éve átélt létbizonytalanságát. Egy nagy múltú iparág, a magyar mélyműveléses szénbányászat szűnt meg az integráció eredményeként önálló iparágként létezni, amely nem ment keserű érzések nélkül. Az integráció természetesen vezetői egzisztenciákat is érintett, az már nem volt természetes, hogy az első számú vezetők vonatkozásában a bányászvezetők rovására. A bányász szakszervezet megnyilvánulásaiban is érezhető volt a nagy múltú önálló iparág megszűnésével kialakuló keserűség, ugyanakkor különösen a helyi üzemek szakszervezeti vezetői a munkahelyek megtartását, a bizonytalanság megszűnését, a biztosabb jövőt helyezték előtérbe. Az 1. sz. képen egy szénből kifa ragott bányász látható, amelyet Schalkhammer Antal adott nekem az integrációt követően ezzel is kifejezve a harmonikus együttműködést és az utólagos elismerést. A helyi szakszervezetekkel szót lehetett érteni, különösen, ha nem kellett bántani a megszerzett vívmányokat. Utólag is köszönetet kell mondani konstruktív együttműködésükért. Az integráció eredményeként a bányász szakszervezet is betagozódott a villamosenergia-ipar érdekképviseleti rendszerébe a bértárgyalásokon, a VDSZSZ mellett a BDSZ is képviseltette magát. Az integráció során különösen nagy hangsúly helyeződött a munkavállalók az érdekképviseletek tájékoztatására, az integráció megkezdése előtt munkásgyűlésekre került sor,

ahol ismertetésre került az integráció célja és módja. Az érdekképviseletek képviseltették magukat az integrációt szervező bizottságokban és aktívan részt vettek a munkaviszonyt érintő szerződések, dokumentumok kidolgozásában és egyeztetésében. Az integrációban legaktívabb közreműködő partner a SZÉSZEK volt. A SZÉSZEK jelentős szerepet játszott a Szénbányászati Szerkezetátalakítási Program előkészítésében, amely program még a 80-as évek végén készült. A SZÉSZEK kettős szerepet töltött be az integráció során, egyrészt képviselte a szénbányászatot munkaadói oldalról középszinten, másrészt betöltötte a felszámoló szervezet szerepét is, ami által irányító szervezete lett valamennyi szénbánya vállalatnak. A SZÉSZEK-kel konstruktív együttműködésre került sor, mindenki tudta a szerepét és a SZÉSZEK-nek is érdeke volt az integráció sikeres lebonyolítása és befejezése. Köszönet ezért Vas Lászlónak, a SZÉSZEK akkori igazgatójának, aki két időszakban is volt az integrációt követően a Vértesi Erőmű Rt. vezérigazgatója. Az erőműves dolgozók általában nyugalommal élték meg az integrációt, döntően a vezetők között volt némi izgalom a párhuzamosságok megszüntetése kapcsán megszűnő egzisztenciák okán. Az erőművesek is érdeklődéssel, izgalommal, valamint szorgalmas munkával vettek részt az integráció folyamatában. A 2. sz. képet Szabóné Mákos Margit a Vértesi Erőmű Rt. osztályvezetője festette. A képen egy 2. kép: emlékkorsó


77

holló látható, amelynek a nyakában a bányászat és a villamosenergia-ipar jelképét tartalmazó két érme lóg. Karmaival egymáshoz húzza és köti össze a két iparágat a szárnyai közt látható jegygyűrűvel, miközben azok jelképes eszközeikbe kapaszkodva keményen ellenállnak. Több mint 20 év telt el azóta, hogy az erőmű-bánya integráció I. üteme lezárult. Ma már történelmi távlatból lehet értékelni az akkor bekövetkező történelmi eseményeket. Az integráció befejeztét követő években sorra váltak valóra az integráció célkitűzései. Ma már elmondható, hogy az integráció idején tapasztalt negatív érzések, félelmek eltompultak. Az integrációt követő évben az integrált vertikumokban 14-28% közötti béremelés történt. Mindezzel szemben a BDSZ csak 6,9% béremelést tudott elérni az integráción kívül maradt üzemek viszonylatában. A két iparág megbékélve élt együtt az elmúlt 20 év alatt, több integrált vertikum együtt ugyanazon a napon ünnepelte és ünnepli ma is a Bányász és Villamos Napot. Az integrált vertikumok működési időhorizontját 1993-ban – a lignit bázisú Mátrai Erőmű Rt. kivételével – mintegy 5-7 évre becsültük. Ezzel szemben ezek az integrált vertikumok Komlóbánya kivételével túlélték az ezredfordulót. A bányák bezárását nem azok működési hatékonysága, nem is a szénbázisú villamosenergia-termelés versenyképességének hiánya kényszerítette ki, hanem az Európai Unió által megfogalmazott környezetvédelmi követelmények teljesíthetősége.

A levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II.14.) sz. kormányrendelet az EU Bizottság követelményeinek teljesítése érdekében megszigorította a SO2 kibocsátás határértékeit. A 400 mg/nm3 értéket meghaladó kéndioxid kibocsátás esetén e kormányrendelet legkésőbb 2007. október 30-ig adott elméletileg lehetőséget a továbbműködésre azzal a feltétellel, hogy 2005-2007 közötti időszakra a légszennyezési bírság a korábbi időszakban fizetett összeg tízszeresére nőtt. Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy az erőművek mintegy 4 éves moratóriumot kaptak, hiszen 2005-2007 közötti időszak tízszeres bírságtétele több milliárd Ft/év kiadást jelentett volna. E szigorú követelmény csak igen drága kéntelenítő berendezések beépítésével vált teljesíthetővé, így számos – időközben privatizált – szenes erőmű, az erőmű elöregedett voltára, valamint az integrált szénbányák szénvagyonának kimerülésére is tekintettel nem vállalkozott kéntelenítő berendezés megépítésére. Azon erőművek, ahol gazdaságossági megfontolások teljesítésével kéntelenítő berendezés épülhetett (Mátrai Erőmű Rt., Oroszlányi Erőmű) ezek az integrált vertikumok még ma is működnek. Az erőmű-bánya integráció célszerűségét, indokoltságát és gazdaságosságát az is alátámasztja, hogy ezeket az integrált vertikumokat nem kérdőjelezték meg a 20 év alatti kormányváltások. Bár a Horn kormány idején a villamosenergia-ipar privatizációjával összefüggésben megfontolás tárgyát képezte az integrált vertikumok szétbontása, ugyanis a privatizációs

tanácsadók szerint az erőművet vásárolni kívánó befektetők nem szívesen vették, hogy az erőművel bányát is venniük kell. Szerencsére erre nem került sor a privatizáció végrehajthatóvá vált a bányával rendelkező erőművek vonatkozásában is. Az integrált erőműbánya vertikumok kiállták a privatizációt, azok létjogosultságát a privát tulajdonosok a privatizációt követően sem kérdőjelezték meg. Az integráció túlélte a villamosenergia piac liberalizációját, amelynek eredményeként megszűnt a villamosenergia termelői hatósági ára vele együtt annak részeként működő bányakapacitás lekötési díjelem is. Ezt követően bevezetésre került a széndioxid kibocsátási kvóta, amely nagymértékben érintette a szénbázisú erőművek működését. Számos szénbázisú erőmű széntermelés megtartása mellett, vegyes tüzeléssel zöldáram termelésre vált képessé. Ezek a tények egyértelműen azt bizonyítják, hogy az Antall kormány helyesen döntött, amikor a vonatkozó kormányhatározatokkal elhatározta a felszámolás alatt lévő bányák perspektivikus bányaüzemeinek erőművekbe történő integrálását. A szervező munka minősége is kiállta az idők próbáját, az átfutási időt tekintve pedig talán példanélküli. Utólag is nagy öröm számomra, hogy mind a koncepcióalkotási, módszertani, mind a szervezési munkák egyik meghatározó szereplőjeként részese lehettem e történelmi eseménynek. Az emlékkorsón megörökített kép testesíti meg számomra azt az erőfeszítést, amelyet örömmel tettem a bányászat és a villamosenergia-ipar jövőjéért.

Holló Vilmos: Az erőmű-bánya integráció II. és III. üteme és tanulságai MVM Rt. Közleményei 1994/3. sz.

„Integráltak, szén, áram- szénáramlat” dokumentumfilm 1994. Rendező: Varga Ágota

Felhasznált irodalom: Holló Vilmos: Az erőmű-bánya integráció lezárása és értékelése. MVM Rt. Közleményei 1993/4. sz.

78

2013/3-4 ■


A magyar átviteli hálózat fejlődése Tari Gábor, az MVM Rt. Hálózati Fejlesztési Osztályának vezetőjeként, hálózati igazgatójaként, majd a MAVIR Zrt. vezérigazgatójaként irányította az átviteli hálózat fejlesztését

Bevezetés A magyar villamosenergia-szolgáltatás fejlődésének története egyidős az Európában kialakuló fejlődés-történettel, azzal párhuzamosan – sőt néha azt megelőzve – haladt. Megtorpanás és lemaradás az ötvenes évektől alakult ki, amelynek eredményeként a 90-es évek elejére a nagyfeszültségű villamos hálózat messzemenően nem érte el – sem kiterjedésében, sem műszaki színvonalában – a nyugat-európai szintet. Ezen cikk annak a mintegy 15 évnek próbál emléket állítani, amikor a magyar átviteli hálózat („leánykori” nevén alaphálózat) teljes egészében megújult, mindemellett olyan fejlesztésen esett át, amellyel Magyarország méltán beállt a kiváló hálózattal rendelkező nemzetek sorába. Nagyon-nagyon sokan vállaltak részt személyesen is ebben a munkában, rengeteg cég, vállalkozás (kicsik és nagyok egyaránt) kapcsolódott a meg valósításhoz, amely komoly szervező mun k át, összehangolást igényelt. Az MVM, mint a hálózat akkori tulajdonosa, a hálózatfejlesztési koncepció megalkotója volt a fejlesztések beruházója, amely szerepet a tulajdonos váltás után a MAVIR vette át. A kivitelezési feladatokat az OVIT vállalta magára, amelyhez a megvalósítási terveket az ERŐTERV szolgáltatta, míg a beruházó megbízásából a mérnökirodai tevékenységet az ERBE biztosította. Ezen cégek kiváló bizonyítékát adták annak, hogy hogyan lehet egy nemes cél megvalósítása érdekében összefogni, egymás tevékenységét kiegészítve jelentős műszaki alkotásokat létrehozni. Az alállomások és távvezetékek minden elemére kiterjedő teljes rekonstrukciónak, valamint az ezzel párhuzamosan zajló, ugyancsak milliárdokat igénylő új létesítéseknek köszönhetően a mintegy 4000 km nyomvonal hosszúságú átviteli hálózati távvezetékek és azok 29 pontján

elhelyezkedő alállomások korszerű, a mai elvárásoknak mindenben megfelelő berendezésekkel felszereltek, amelynek járulékos eredményeként a végrehajtandó kapcsolási és szabályozási műveleteket immár egy helyről, a budapesti központból lehet irányítani. A kialakított rekonstrukciós irányelvek és az azoknak megfelelő modern technológiák nem csak a felújítás sikeres befejezésének voltak biztosítékai, de meghatározták az új létesítmények színvonalát, így a további fejlődés irányát és minőségét egyaránt.

A villamos hálózat kialakulása Magyarországon A villamos energia felhasználás kezdete Magyarországon a XIX. század utolsó negyedére tehető. 1878-ban gyulladtak fel ívlámpák a Ganz Gépgyárban, míg a történelmi Magyarország területén először Temesváron működött áramfejlesztő telep 1884-ben, ellátva a térséget villamos energiával (megelőzve ezzel többek között Berlint és Párizst). A mai Magyarország határait tekintve elsőként Mátészalkán kezdődött meg a közcélú villamosenergia-ellátás, alapvetően világítási céllal. A zseniális magyar feltalálók (Déry, Bláthy, Zipernowsky) zárt vasmagú transzformátora lehetővé tette a villamos energia nagyobb távolságra való szállítását, így mód nyílt arra, hogy a növekvő erőművi teljesítményeket minél messzebbre szállítsák. Magyarországon az átviteli hálózat legnagyobb feszültsége az 1910-es években 10 kV, majd 30 kV értéken jelent meg. 1930-ban helyezték üzembe az első 100 kV-os távvezetéket a Bánhidai Erőmű és a budapesti Kőtér (Kárpát utcai) transzformátor állomás között. Bár az egyre nagyobb távolságot átívelő vezetékek folya-

matosan épültek, az egyes erőművek (centrálé) köré létesített rendszerek kezdetben egymástól függetlenül működtek. A II. világháborús dúlást követő újjáépítéssel egyidőben (1946) a villamosenergia-iparban végrehajtott központosítások (nagyobb erőművek és a legnagyobb távvezetékek államosítása) megteremtették az alapokat ahhoz, hogy kialakulhasson az egységes villamosenergia-rendszer, amelyet mind gazdasági, mind műszaki szempontok kényszerítettek. Ez a rendszer azonban már központi irányítást igényelt, ennek megfelelően 1949-ben létrejött az Országos Villamos Teherelosztó (a mai MAVIR elődje), amelyhez akkor 6 erőmű, 11 alállomás és az azokat összekötő távvezetéki rendszer üzemirányítása tartozott. 1952-ben született döntés az addig használatos 100 kV-os feszültségszint 120 kV-ra való emeléséről, jelentősen növelve ezzel az átvihető teljesítmény nagyságát. Ekkor már az un. alaphálózat hossza elérte az 1000 km-t. Miközben a 120 kVos hálózat egyre inkább eljutott az ország összes körzetébe, hurkoltsága növekedett, mindinkább jelentkezett az igény a nemzetközi összeköttetések kiépítésére is. Bár az első nemzetközi összeköttetés 1952-ben még 120 kVon épült ki a magyar és a csehszlovák rendszer között (Kisigmánd-Érsekújvár), a jelentősebb nemzetközi vezetékek megvalósítása már a 60-as, 70-es évekre esett. A 220 kV-os feszültségszint kiépítése 1960-ban szintén egy magyar-csehszlovák összeköttetéssel indult (Zugló-Besztercsény), majd ezt követte a volt szovjet határtól az osztrák határig terjedő kelet-nyugati ív üzembe helyezése. Ehhez csatlakoztak déli irányú leágazások is (Debrecen, Szolnok, Szeged, Dunaújváros), amelynek eredményeként a 220 kV-os hálózat hossza is meghaladta az 1000 km-t a 70-es évek közepére. Az MVMT meg alakítása (1963) jelentős lökést adott a rendszerszemléletű tervezés és üze-


79

meltetés kialakulásához. A hálózati rendszer tervezése hosszú távra történt, egységesen kezelve az akkor már jól hurkolt 120 kV-os hálózatot a magasabb feszültségszintű elemekkel. A 60as évek közepére megfogalmazódott az igény a 400 kV-os szint alkalmazására is, amelyet főként a kelet felől érkező egyre nagyobb villamos energia import biztonságának növelése kényszerített ki, így ennek eredményeként 1968 évben üzembe került a MunkácsSajószöged-Göd 400 kV-os ív. Komoly döntést igénylő kérdésként merült fel ebben az időben – figyelembe véve a futó és tervezett nagyerőmű építéseket (Mátra, Dunamenti, Tiszai, Paks) is – a jövőben használatos hálózati feszültségszint ügye. Jelentős szakmai viták eredményeként az a – magyar villamosenergia-rendszer szempontjából meghatározó – döntés született, hogy a magyar alaphálózat alkalmazott feszültségszintje az elkövetkező időkben a 400 kV lesz. Néhány európai ország akkor még a 220 kV mellett tette le a voksot. Ez az előremutató elhatározás nagyban elősegítette a későbbi évtizedek pozitív hálózatfejlesztési lehetőségeit. Bár a fosszilis nagyerőművek még alapvetően a 220 kV-os szintre kapcsolódtak (később kapva 400 kV-os támogatást: Sajószöged, Martonvásár), Paks teljesítményének kiszállítása már csak 400 kV-on kerülhetett megtervezésre. A másik nagy lökést a 400 kV alkalmazására az jelentette, hogy a keleti im-

port fogadása mellett tranzit funkciót is el kellett látnia a magyar rendszernek (alapvetően északi irányba). Az 1978ban megjelenő 750 kV-os távvezeték (Albertirsa-Zapadnoukrainszkaja) egy értelműen azt eredményezte, hogy a 80-as évekre a magyar rendszer „két tápontúvá” válik (Albertirsa, Paks), így a 400 kV-os hálózat kialakítását ezen táppontok biztonsági feltételei határozták meg. A 80-as évek végére így kialakult 400 kV-os hálózat – amelynek hurkoltsága csak a nukleáris biztonság szempontjai szerint lett kiépítve – a 120 kV-os un. főelosztó hálózattal és a kiépült 220 kV-os részekkel együtt kielégítette az alapvető hálózatbiztonsági elveket (1. ábra). A hálózat műszaki színvonala a 70-es (esetenként a 60-as) évek alkalmazott megoldásait tükrözte, kiépítettségben – elsősorban a beruházási források szűkösségének eredményeként – a legminimálisabb módon kialakítva.

Az új alaphálózati stratégia A beépített 220 és 400 kV-os készülékek jó része tehát a 90-es évek elejére már 20-30 éve szolgálta a magyar alaphálózatot, ezen idő alatt azonban egyrészt elöregedtek, másrészt egyre gyakrabban ütköztek ki olyan típushibák, amelyek bevezetésükkor még nem látszottak, de amelyek súlyosan rontották az alaphálózat élet-, vagyon-

1. ábra: Az átviteli hálózat fejlődése

80

2013/3-4 ■


és üzembiztonságát. (Jellemző volt erre a korszakra a kisolajterű megszakítók, a bizonytalan működésű szakaszolók,a robbanásveszélyes mérőváltók, az olajos söntfojtók, a nyitott alapú transzformátorok, a porcelán hosszúrúd szigetelők, az elektromechanikus védelmek használata.) Az 1970-es, 1980-as években létesült alaphálózati állomások jó része kényszerű takarékossági okokból egyszerűsített diszpozícióval és egy transzformátorral került üzembe, ami értelemszerűen nem elégítette ki a minimálisan elvárt n-1 biztonsági elvet ezen a feszültségszinten. Egyre romlott a távvezetékek állapota is (korrózió, szigetelőtörések, stb), amelyek szintén negatívan befolyásolták az üzembiztonságot. Az eltelt évtizedek alatt a műszaki és gazdasági követelményrendszer is jelentősen megváltozott, melynek a 70-es évek színvonala már nem tudott megfelelni. Az 1990-es évek eleje a magyar villamosenergia-rendszer szervezetében is jelentős változást hozott. Megszűnt az egységes tröszti (MVMT) működés, az áramszolgáltatók és az erőművek részvénytársaságokba szerveződtek (ami azután a privatizációjukhoz vezetett). Hálózati oldalról az MVM fennhatósági körében csak az alaphálózat (220 kV, 400 kV, 750 kV) maradt, ami önmagában nem elégítette ki az n-1 elvet. Korábban a hálózatfejlesztési tervek úgy készültek, hogy az alapés a 120 kV-os főelosztó hálózatnak együttesen kellett megfelelnie ezen biztonsági filozófiának. Ugyancsak a 90-es évek elején folytak már azok a tárgyalások, amelyek szerint a magyar villamosenergia-rendszer – második lépésben már a CENTREL (Visegrádi) országokkal együtt – csatlakozni szándékozott a nyugat-európai rendszeregyesüléshez (akkori nevén UCPTE). Ez nem csak a műszaki fejlesztések vonatkozásában jelentett új kihívást (a nyugati normáknak megfelelő üzemirányítási, üzemeltetési feltételek megteremtése, a hálózati összeköttetés erősítése), hanem új, tranzitszállításból adódó üzleti lehetőségekkel is kecsegtetett. Az új helyzetre való tekintettel tehát mindenképpen szükségessé vált egy új hálózatfejlesztési koncepció, az ún. alaphálózati stratégia kidolgozása. A stratégia megalkotásának szükségességét aláhúzta az is, hogy

2. ábra: döntési táblázat

korábban – a már említett pénzszűke miatt – a felújítások általában nem előre meghatározott koncepció szerint történtek, hanem esetleges jelleggel kerültek lebonyolításra, alapvetően a már a működésképtelenség határán üzemelő berendezések cseréjét jelentették. Olyan stratégia megalkotására volt tehát szükség, amely komplex módon kezelve az új létesítés és felújítás kérdését 2010-ig megadja a főbb létesítési irányokat. Az alaphálózati stratégia 1993-ban készült el az MVM-ben, amelyben az alábbi fő célkitűzések kerültek megfogalmazásra: n az alaphálózatnak önmagában kell kielégítenie az n-1 elvet, olyan műszaki megoldásokkal kiépítve – beleértve a teljes rekonstrukciót is –, amelyek megfelelnek az UCPTEhez való csatlakozás követelményrendszerében megfogalmazottaknak n az alaphálózatnak biztosítania kell az erőművekben megtermelt villamos energia üzembiztos kiszállítását, illetve a fogyasztói körzetekbe történő eljuttatását

n erősíteni kell a szomszédos országok

villamos energia rendszereivel a hálózati összeköttetéseket n növelni kell az alaphálózat átviteli kapacitását, ezzel is biztosítva az UCPTE rendszerrel való együttműködést, illetve a kedvező földrajzi elhelyezkedésből adódó export/import- és tranzitlehetőségekből adódó üzleti előnyöket (ekkor még komoly üzletet jelenthetett ez a kereskedelmi ág) A célkitűzéseknek megfelelő, 2010-ig szóló hálózatfejlesztés meghatározásához az akkori hálózatfejlesztői csapatnak megfelelő módszert, megfelelő (akkor még elég szűkös választási lehetőségű) hardver és szoftver eszközöket kellett találnia. A kiválasztott ún. adaptív módszer alapján új fogalmakat kellett megtanulni, alkalmazni (fejlesztési politikák, természetviselkedések, operatív szakasz, stb.). Egy hosszú hálózatmodellezési tevékenység eredményeként egy 6x7 elemű mátrix minden elemét meg kellett „tölteni” egy-egy, az n-1 elvnek megfelelő 2000-2005-2010 évekre szóló hálózati modellel (2. áb-

ra). Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a különböző fejlesztési politikákhoz és természet-viselkedésekhez tartozó összesen 42 mátrix-elem mindegyikéhez a három sarokévhez rendelt hálózati fejlesztési modellt kellett részletes vizsgálatok alapján meghatározni, azaz a végleges változatban 126 hálózati modell szerepelt, amely természetesen óriási munkát igényelt. Az adott tervezési módszerhez tartozó matematikai apparátussal ezek közül került kiválasztásra az az egy hálózati fejlesztési ív, amely az elmúlt közel két évtized hálózati munkáinak az alapját képezte (3. ábra). Ezzel a munkával párhuzamosan elkészült a felújításra vonatkozó koncepció is. A fő felújítási célok a következők voltak: n a kor követelményeinek megfelelő műszaki eszközök, berendezések használata; n automatizálás, távkezelés kialakítása; n a karbantartási igények és költségek csökkentése; n a környezetterhelés csökkentése; n egyenszilárdságú technológia használata;


81

3. ábra: az 1993-ban elfogadott alaphálózati stratégia

n a

felújítási ciklusidő növelése; alállomási vagyonbiztonsági igények kielégítése. Mindezen tevékenységek eredményeként összességében előállt egy 11 kötetes alaphálózati fejlesztési és felújítási stratégia, amelyet 1993-ban az MVM vezetése elfogadott. Természetesen egy elfogadott stratégia nagyon szépen mutat a tervezőasztalon, de egy stratégia helyességét az mutatja, hogy az milyen mértékben valósul meg. A cél adott volt: az elfogadott stratégia ún. operatív szakaszára (az első 3-5 év) meghatározott hálózati elemeket kellett a teljes folyamaton keresztül meghatározott időpontra üzembe helyezni. Bár az adaptív tervezési módszer elvéből adódóan a stratégiát minimum két évente felül kellett vizsgálni, amely alkalmanként módosított bizonyos korábban eldöntött határidőket, azonban a szükséges tevékenységek köre mindig egyértelműen meghatározott volt. A 90-es évek közepén induló tényleges megvalósítás folyamatos, nagy volumenű feladat elvégzését n az

82

2013/3-4 ■

jelentette a résztvevőknek a következő közel két évtizedben, amelynek sikeres elvégzése nagymértékben támaszkodott a már említett kiváló partneri együttműködésre, a fiatalos lendület és az idősebb kori nagyobb tapasztalat kombinációjára. A stratégia megvalósításához értelemszerűen pénz kellett, mégpedig nem is kevés. Hiába lett volna az elmúlt két évtizedben a szakmai jószándék, a tenniakarás, az összefogás, ha nincs mögötte támogató akarat. A stratégia 1993-ban való elfogadása azt jelentette, hogy elindulhattak az első lépések, amelyhez az MVM akkori vezetése finanszírozási forrásokat rendelt. Természetesen az éves üzleti tervkészítések során újra és újra el kellett fogadtatni a további lépések szükségességét, biztosítani kellett az ehhez szükséges pénzügyi hátteret. Elmondható, hogy a stratégia elfogadását követő közel 20 évben az MVM vezetése – majd 2006-tól a MAVIR vezetése is – elfogadta az átviteli hálózattá átnevezett nagyfe-


szültségű rendszer fejlesztésének és felújításának szükségességét, biztosította a stratégia megvalósítását. Kiemelt köszönetet kell tehát mondani az MVM mindenkori vezetőinek azért, hogy – bár eltérő periódusok voltak az elmúlt évek során, különböző nehézségekkel és akadályokkal – az átviteli hálózat fejlesztése és felújítása minden időszakban jelentős figyelmet kapott. Az 1993-ban elfogadott stratégia a 2010-ig terjedő időtávot célozta meg, meglehetősen ambíciózusan. Most, az ezredforduló utáni második évtizedben célszerű ténylegesen is megnézni, hogy az akkori elképzelések hogyan valósultak meg. Az akkori elfogadott tervekben 29 olyan elem került megfogalmazásra, amelynek megvalósítása, üzembe helyezése 2010-ig volt előirányozva. Ezeket tételesen megvizsgálva megállapítható, hogy a 29 elem közül 19 olyan található, amely (vagy amelynek a stratégiában megfogalmazott alternatívája) 2012 végéig üzembe került, 5 elem megvalósítása a közeljövőben várható (Debrecen 400 kV), vagy már

döntés van középtávon a megvalósítására. Mindössze 5 elemről derült ki az idők során, hogy vagy nincs rájuk szükség (pl. az ukrán sziget szinkron kapcsolata következtében, amely kapcsolat annak idején még nem volt látható), vagy majd csak a Paks bővítés után lesz rájuk szükség (4.ábra). Ezen számok azt mutatják, hogy az akkori tervek viszonylag nagy pontossággal képezték le a jövőt. Többlet beruházásként jelentkezett az akkori stratégiához képest három nemzetközi összeköttetés (Héviz-Zerjavinec, BékéscsabaArad, Szombathely-Bécs), amelyek az időközben jelentkező újabb igények kielégítésére, de a stratégia elveinek megtartása mellett születtek. A stratégia megvalósulásának eredményeként összességében 640 km új 400 kV-os távvezeték és 5 új átviteli alállomás került üzembe (a 6. hamarosan a Debrecen 400/120 kV lesz). A felújításokról elmondható, hogy az alállomások mindegyike teljes primer- és szekunder rekonstrukción esett át, az időütemezéseknél ésszerűen összehangolva a helyi bővítési igényekkel és a rendszerbiztonsági szempontokkal. Gyakorlatilag minden nagy transzformátor alapja a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően átépítésre került („fenekelés”). Több évre elosztva megvalósultak az első-

sorban biztonsági célú szigetelőcserék, valamint részben ezzel is összhangban a szükségessé váló szabványosítások (nem megfelelő védőtávolságok felszámolása). A védővezető cseréket részben azok állapota, részben az MVMben külön programként megvalósult távközlési projekt indokolta (optikai szálas kialakítás). Szisztematikus alapfelújítási programot kellett végrehajtani az átviteli hálózaton, mivel bizonyos alaptípusok korróziója már nem nyújtott megfelelő üzembiztonságot. Külön gondot kellett fordítani az oszlopok korrózióvédelmére, kiemelten kezelve az ún. KORELL oszlopokat. Ezen munkák teljes rendszerre vonatkozó elvégzése nem csak azért húzódott több évre, mert a források rendelkezésre állása ezt követelte, hanem azért is, mert ezek összehangolása, a feszültségmentesítési igények szintetizálása rendszerbiztonsági kihívást is jelentett. A fejlesztésekhez, felújításokhoz szükséges finanszírozási igény nagyságáról annyi mondható, hogy 2000ig – a rekonstrukciókat is beleértve – mintegy 30 Mrd Ft volt az igény, akkori áron. Az ezt követő időszakban előbb évente mintegy 15 Mrd Ft-ot kellett a bővítésre és felújításra fordítani, majd ez a szám felment átlagosan évi 20 Mrd Ft-ra. Összességében tehát az elmúlt

4. ábra: az 1993-ban elfogadott alaphálózati stratégia megvalósulása

szűk két évtizedben közel 200 Mrd Ft értékű beruházással bővült a magyar villamosenergia-rendszer.

Összefoglalás A rendszerváltozással párhuzamosan a 90-es évek elején jelentős változások történtek a magyar villamosenergia-rendszerben is. Ennek egyik következményeként szükségessé vált egy új alaphálózati (átviteli hálózati) stratégia kidolgozása az MVM-ben. Az 1993-ban elfogadott stratégia szabad utat adott arra, hogy a viszonylag korszerűtlen átviteli hálózat szükséges bővítése és felújítása meginduljon. Az ambíciózus tervek 2010-ig fogalmazták meg a szükséges tennivalókat, az évek során adaptív módon korrigálva azokat. Jelentős mértékű fejlesztési és felújítási munka eredményeként biztosíthatóvá vált, hogy n az átviteli hálózaton önmagában teljesül az n-1 biztonsági elv, és ezzel tehermentesült a 120 kV-os elosztóhálózat is; n minden átviteli elem megújult vagy új, így korszerű, magas műszaki színvonalú hálózat jött létre, amely jelentősen megnöveli az üzembiztonságot, korszerű üzemeltetési feltételeket biztosít és kielégíti a környezetvédelmi feltételeket; n erőművi kiszállítási korlát nincs a magyar rendszerben; n érdemi kereskedelmi korlátot nem jelent a hálózat; n az alállomások mindegyike távkezelt; n jelentősen nőtt az átviteli hálózat vagyonértéke. Az elfogadáskor a 2010-ig megfogalmazott 29 fejlesztési lépésből 19 megvalósult, 5 megvalósulás előtt vagy alatt áll és mindössze 5 elemről lehet jelenleg azt állítani, hogy egyenlőre nem látszik megvalósításuk szükségessége. Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy az 1993-ban elfogadott átviteli hálózat fejlesztésére és felújítására vonatkozó stratégia célkitűzései teljesültek, a stratégia megvalósult. Mindez nagy anyagi ráfordítást igényelt, azonban ennek ellenértékeként létrejött egy, a mai kornak mindenben megfelelő, európai normákat kielégítő nemzeti átviteli hálózat.


83

A hazai villamosenergia-ipari privatizáció Sándor József, az MVM Rt. Privatizációs Osztályának vezetője volt a privatizáció idején

Az 1990-es évek elejéig a hazai villamosenergia-ipar eszközeit az állami tulajdonú Magyar Villamos Művek Tröszt, mint a villamosenergia-ellátási értéklánc valamennyi elemét (termelés, szállítás, rendszerirányítás, elosztás és szolgáltatás) magában foglaló szocialista nagyvállalat működtette, teljes ellátási felelősséggel. Amíg a trösztnek nagyfokú szabadsága volt abban, hogy az iparág folyó működését irányítsa, az új – gyakran „szuboptimálisnak” bizonyult – nagyberuházási döntések szigorú állami kontroll mellett születtek meg. Ezen nagyberuházások forrása jellemzően az állami költségvetés volt, következésképpen az árakat mesterségesen alacsony szinten lehetett tartani, összhangban a politikai követelményekkel. Mivel a 80-as évek végétől az állam már nem tudta és nem is akarta finanszírozni a különösen a tőke-intenzív termelői szférában szükségesnek tartott jelentős beruházási elképzeléseket, világossá vált, hogy a villamosenergia-ipar – ugyanúgy, mint a gazdaság többi ágazata – nem működhet a régi módon. Ez, a pénzügyi kényszerekből és a rendszerváltás természetéből fakadó felismerés a villamosenergia-ipar jelentős átalakításához vezetett a 90-es években, amelynek egyik meghatározó eleme volt a privatizáció. A privatizációs szándékot az is motiválta, hogy meghatározó közgazdász és döntéshozói körökben általános volt az a nézet, hogy a gazdasági vállalkozások lényegesen hatékonyabban működtethetők magántulajdonban, mint állami tulajdonlás mellett. A privatizáció tárgyalásakor szükséges kitérni az azt megelőző – annak előfeltételeként szolgáló – lényeges változásokra is. A privatizációt megelőzte az iparág szervezeti és jogi átalakítása. A vertikálisan integrált, a rendszerváltás sodrában főleg a külső szemlélők által gyakran szocialista „dinoszaurusznak” titulált tröszti szervezetet 1992-ben – az új, piacgazdasági berendezkedésnek és az azzal harmonizáló cégjogi követelmények-

84

2013/3-4 ■

1. ábra: A villamosenergia-ipar tulajdonosi struktúrája a „társaságosítás” után

nek megfelelően – részvénytársaságok kétszintű rendszerévé alakították át. A tröszt eszközeinek átértékelése és bizonyos mértékű átcsoportosítása után nyolc erőmű részvénytársaság, hat regionális áramszolgáltató részvénytársaság, egy, a holding feladatokat is ellátó szállítóhálózati részvénytársaság, egy hálózatépítő és üzemeltető részvénytársaság és több kisebb, a fő tevékenységeket támogató korlátolt felelősségű társaság került kialakításra, a közvetlen illetve a közvetett állami tulajdonlás fenntartása mellett. Ennek az átalakításnak az volt a célja, hogy kialakuljon egy piacgazdaság-konform villamosenergia-ipari szervezeti struktúra, amely oldja a monolitikus közszolgáltató monopolisztikus jellegét, sokkal nagyobb döntési szabadságot és felelősséget ad az egyes társaságoknak, valamint megteremti a társaságcsoport és az egyes társaságok, és így az egész villamosenergia-ipar önfinanszírozásának – beleértve a hazai és külföldi tőke bevonásának – feltételeit. A teljesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy az alacsony hatékonyságúnak és


összességében gazdaságtalannak ítélt hazai szénbányászat problematikája megoldásának részeként a villamosenergia-termelési célokat is szolgáló szénbányák gazdaságosnak ítélt részei 1993-1994-ben integrálásra kerültek az újonnan alapított erőmű részvénytársaságok némelyikébe. A villamosenergia-ipar így kialakított struktúrájának lényegét az 1. ábra szemlélteti. A szervezet és a társasági jogi forma változása azonban nem bizonyult elégségesnek ahhoz, hogy a fenti, mindenekelőtt az önfinanszírozási célkitűzések megvalósulhassanak, mivel az iparági szabályozás – beleértve hangsúlyosan az árszabályozást – a központi irányítású gazdasági rendszer logikája szerint működött tovább. A fogyasztói árakat továbbra is a fejlesztések önfinanszírozását biztosító szint alatt tartották és a háztartási fogyasztók és a termelő fogyasztók keresztfinanszírozása továbbra is fennmaradt. Az árak alacsonyan tartásának politikai követelménye, és legalább a rövidtávú és középtávú ellátásbiztonság és a folyamatos üzembiztonság

fenntartásának nyilvánvaló igénye azzal járt, hogy fenn kellett tartani a szállítóhálózati és holding funkciókat ellátó társaság, a Magyar Villamos Művek Rt. (MVM Rt.) szigorú tulajdonosi kontrollját a többi vállalat felett, a működőképességet biztosító transzferár-rendszer működtetése mellett. Ezt azért lehetett megtenni, mert a teljes szektorban fennmaradt a közvetlen vagy közvetett állami tulajdon. Ez a megoldás segített megőrizni a társaságcsoport pénzügyi integritását a 90-es évek első felében, amikor nem volt számottevő villamosenergia-áremelés, miközben az éves átlagos infláció 25% körül alakult. Ugyanakkor a hosszú távú ellátásbiztonság veszélybe került a szektor folyamatosan növekvő eladósodása és az erőmű és hálózati fejlesztések forrásainak hiánya miatt. Érdekes felidézni, hogy a villamosenergia-ipar fokozódó forráshiányos helyzete, valamint az államháztartás hiánya és a magasra nőtt államadósság kezelése céljából még 1993-ban sor került az első komolyabb privatizációs kísérletre. Az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) megpróbálta értékesíteni a hat regionális áramszolgáltató részvénytársaság közvetlen állami tulajdonban lévő részvényeinek 15%-át, 15%-os befektetői tőkeemelési kötelezettség előírása mellett. Számos ajánlat érkezett külföldi szakmai befektetőktől, azonban azok vagy elfogadhatatlanul alacsony értékűek voltak, vagy olyan feltételeket tartalmaztak, amelyeket az állam nem tudott vagy nem akart teljesíteni. Ez a sikertelen privatizációs kísérlet világossá tette a döntéshozók számára, hogy a külső tőke bevonásához és az állami tulajdonrészek értékesítéséből származó, államháztatási konszolidációs bevételek biztosításához – ami az államháztartás romló helyzete miatt egyre erősebb és végül meghatározó szemponttá vált – sokkal strukturáltabb megközelítés szükséges. Ennek kialakítását már nem az ÁVÜ, hanem az Állami Vagyonkezelő Rt, később Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.) kezdte meg még 1993ban, miután átvette a villamosenergiaipari állami vagyon kezelését az ÁVÜtől. Abból indultak ki, hogy a sikeres privatizációhoz olyan új szabályozó rendszer és olyan új működési modell szükséges, amely:

n egyfelől

biztosítja a privatizált társaságok irányításának jogát és az elvárható hozamot a befektetők számára; n másfelől korlátozni képes a privát tulajdonba kerülő társaságok alkuerejét; n megfelelő fogyasztóvédelmet biztosít mind az árak, mind pedig a szolgáltatás minősége tekintetében; n biztosítja valamennyi (még a legkevésbé versenyképes) társaság gazdasági életképességét ellátásbiztonsági és szociális (munkahelymegőrzési) megfontolások miatt. Egy további követelmény volt az új szabályozó rendszerrel és működési modellel szemben, hogy kellően rugalmas legyen a későbbi – Magyarország EU-s csatlakozásával majd mindenképpen együtt járó – liberalizáció miatt szükségessé váló továbbfejlesztéshez. Az a szándék, hogy mindezek a célok egyszerre teljesüljenek, egy erősen szabályozott iparági működési modellt, úgynevezett „irányított poolt” eredményezett, amiben kiemelt szerepet kapott egy független – mind a fogyasztói, mind pedig a villamosenergia-ipari társasági érdekeket szem előtt tartani hivatott szabályozó hatóság – a Magyar Energia Hivatal – és az MVM Rt. 1994 áprilisában jelent meg az új Villamos Energia Törvény (az 1994. évi XLVIII. trv.), amely meghatározta az új szabályozás és működési modell kereteit. Fő elemei az alábbiak voltak: n Deklarálta az iparági értéklánc egyfajta szétválasztását („unbundling”) és három iparági szektort definiált: termelést, szállítást valamint elosztást és szolgáltatást; n Deklarálta a tulajdonsemlegességet; n Megosztotta a szabályozási felelősséget a parlament, a kormány, az ipari, kereskedelmi és turisztikai miniszter és az új szabályozó hatóság, a Magyar Energia Hivatal között; n Előírta, hogy a termelés, a szállítás, az elosztás és szolgáltatás, valamint erőmű létesítése és megszüntetése engedélyköteles tevékenységek, amelyekhez az engedélyt a Magyar Energia Hivatal adja ki; n Az elosztó-szolgáltató társaságokat regionális monopóliumként határozta meg, cserében előre meghatározott feltételeket kielégítő ellátási felelősséggel ruházta fel azokat;

n Definiálta

a legkisebb költség elvét (csak a szükséges és igazolható költségek érvényesítése lehetséges az árakban a teljes értéklánc mentén); n Előírta egy olyan árrendszer bevezetését 1997. január 1-től, amely kompenzálja a befektetőket az ésszerű és igazolható tőke és működési költségekért, beleértve egy olyan mértékű saját tőke megtérülést, amely szükséges a hosszú távú működés fenntartásához; n Központi szerepet határozott meg az MVM Rt., mint szállítóhálózati engedélyes számára; a szállítóhálózati engedélyest tette felelőssé az elosztói-szolgáltatói engedélyesek ellátásáért. Mint ilyen, a szállítóhálózati engedélyes az alábbi – az új működési modell lényegét nagymértékben meghatározó – feladatokkal, jogokkal, és kötelezettségekkel rendelkezett: – a rendszer-együttműködés műszaki szabályainak kidolgozása, együttműködve a termelői és elosztói-szolgáltatói engedélyesekkel; – rendszerüzemeltetés, gazdaságos teherelosztás, erőművek karbantartásának ütemezése; – ellátási kötelezettség az elosztó-szolgáltató engedélyesek felé; – a hazai erőmű kapacitások és a velük előállított villamos energia megvásárlása normatív hosszú távú szerződések alapján, a Magyar Energia Hivatal által előkészített és a gazdasági miniszter által meghatározott hatósági árakon, valamint ezek értékesítése az elosztó-szolgáltató engedélyesek részére normatív hosszú távú szerződések és egységes szabályozott tarifa alapján; – kizárólagos villamosenergia-import és export; – hosszú távú kapacitás és energia igény előrejelzés, legalább két évenként; a parlament által jóváhagyandó rendszer-fejlesztési terv és erőmű kapacitás létesítési terv készítése; – nemzetközi nyílt versenytárgyalások szervezése a meglévő engedélyesek és potenciális új belépők között a szükséges új kapacitások megvalósítására. Az új Villamos Energia Törvény elfogadása és a különböző részvényértékesítési lehetőségek mérlegelése után a kormány 1994 decemberében határozott (1114/94 sz. Korm. hat. – „privatizációs


85

kormányhatározat”) a villamosenergiaipari privatizáció alapelveiről, beleértve a privatizáció utáni, megcélzott tulajdonosi struktúrát, aminek lényeges vonásait a 2. ábra tartalmazza. Az előirányzott tulajdonosi struktúra egyik meghatározó vonása, hogy a kormányhatározat előirányozta valamen�nyi konvencionális erőművet üzemeltető részvénytársaság és valamennyi regionális áramszolgáltató részvénytársaság többségi részvénypakettjének szakmai befektetők részére történő értékesítését, amit a fennmaradó részvények további átadása vagy értékesítése követ önkormányzatok valamint intézményi és kisbefektetők részére, azzal, hogy az állam csak egy darab különleges jogokat biztosító részvényt tart meg ezekben a társaságokban. Az előirányzott tulajdonosi struktúra másik meghatározó vonása az volt, hogy a Paksi Atomerőmű Rt.-t és az Országos Villamos Távvezeték Rt.-t (OVIT Rt.) tulajdonló és irányító, valamint a nagyfeszültségű szállítóhálózatot tulajdonló és üzemeltető és a szabályozott központi nagykereskedői funkciót is ellátó szállítóhálózati engedélyes MVM Rt. többségi állami tulajdonban marad, azzal a további feltétellel, hogy benne szakmai befektető(k) maximum 40%os részesedést szerezhet(nek). A Paksi Atomerőmű Rt. és az OVIT Rt. közvetett állami tulajdonlása úgy valósul meg, hogy azok részvényeinek közel 100%-a az MVM Rt. tulajdonába kerül. Részben egy ilyen MVM csoport kialakítása, részben az áramszolgáltatók

többségi részvénypakettjének szakmai befektetők részére történő ÁPV Rt. általi értékesítésének megkönnyítése motiválta azt a részvénycsere tranzakciót, amelyre a privatizációs folyamatban sor kellett, hogy kerüljön. Ennek keretében az MVM Rt. által tulajdonolt áramszolgáltatói részvényekért cserébe az MVM megszerezte az ÁPV Rt. tulajdonában lévő Paksi Atomerőmű Rt. és OVIT Rt. részvényeket. Meg kell jegyezni, hogy az MVM Rt.-nek voltak alternatív javaslatai az új tulajdonosi struktúrára illetve az értékesítés módjára és mértékére, amelyeknek lényege az volt, hogy egyfelől az iparágba történő külső működő tőke bevonása mellett az értékláncban továbbra is meghatározó maradjon az állami tulajdon és állami irányítás, másfelől hogy az értéklánc mentén ne, vagy csak kisebb mértékű tulajdonosi szétválasztás érvényesüljön. Azonban 1995-re – a Bokros csomaggal összefüggésben – a privatizáció lehetőségből kényszerré, az állami bevételek maximalizálásának szempontja pedig meghatározóvá vált, ami az MVM javaslatok elutasításához és fentiek szerinti kompromisszumos változathoz vezetett. A „privatizációs kormányhatározat” utasította a gazdasági minisztert, hogy a fent hivatkozott Villamos Energia Törvény alapján – a privatizáció előfeltételeként – dolgozza ki a másodlagos szabályozás elemeit. A fent említett „privatizációs kormányhatározat és a „privatizációs

2. ábra: A privatizáció eredményeképpen előirányzott tulajdonosi struktúra lényege

86

2013/3-4 ■


törvény” (az 1995. évi XXXIX. trv.) alapján került sor a villamosenergiaipari privatizáció lebonyolítására 1995 és 1997 között. Ennek első nagy lépése az 1995. évi, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. által szervezett nyílt nemzetközi versenytárgyalás volt, amelyen a hat regionális áramszolgáltató részvénytársaság és két nagyerőmű (a Dunamenti Erőmű Rt. és a Mátrai Erőmű Rt.) talált az irányítási jogokat megszerző szakmai befektető(k)re. Az ezt követő időszakban az ÁPV Rt. által szervezett tárgyalásos értékesítés során talált szakmai befektetőre további négy erőmű társaság (a Budapesti Erőmű Rt, a Tiszai Erőmű Rt., a Pécsi Erőmű Rt. és a Bakonyi Erőmű Rt.). A Vértesi Erőmű Rt. esetében többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült befektetőt találni. A privatizációs folyamatban az MVM Rt., amely a privatizáció előtt tulajdonolta valamennyi erőmű társaság és valamennyi áramszolgáltató társaság részvényeinek 50%-át, és rendelkezett a társaságok irányítási jogaival, meg kellet, hogy váljon ezektől a részvényektől. A végrehajtás során kivételt képeztek ez alól a Dunamenti Erőmű Rt. és a Mátrai Erőmű Rt. esetei, ahol végül az MVM Rt. meg tudott tartani 25-25%-os részesedéseket, és bizonyos, korlátozott menedzsment jogokat; és a Vértesi Erőmű Rt. esete, mivel ennek a társaságnak a részvényeire elfogadható befektetői ajánlat nem érkezett. Ugyanakkor az MVM Rt. a privatizációs folyamatban közel 100%-os mértékűre növelte részesedését a Paksi Atomerőmű Rt.-ben és az Országos Villamos Távvezeték Rt.-ben, miközben az MVM Rt. részvényeinek értékesítésére (bár MVM részvénypakett is meghirdetésre került) végül – minden szempontból megfelelőnek nyilvánítható ajánlat hiányában – nem került sor. Így kialakult az a villamosenergia-ipari szervezeti és tulajdonosi struktúra ami, lényegében a mai struktúráknak is az alapját képezi, és azokat jellemzi. Az 1995 és 1997 között lezajlott privatizáció eredményeképpen az 1. táblázat szerinti szakmai befektetők szereztek többségi tulajdont és irányítási jogokat a hazai villamosenergia-ipar társaságaiban. A privatizáció eredményeként az állam jelentős mértékben csökkentette tulajdonrészét a villamosenergia-

1. táblázat: Az egyes társaságok szakmai befektetői a privatizáció után

Társaság

Szakmai befektetők

Tulajdonosi hányad

Elosztó-szolgáltató társaságok DÉDÁSZ Rt.

Bayernwerk AG

>50%

ÉDÁSZ Rt.

EDF International/Bayernwerk AG

>50%

TITÁSZ Rt.

Bayernwerk Group

>50%

DÉMÁSZ Rt.

EDF International

>50%

ÉMÁSZ Rt.

RWE Energie AG/EBW AG

>50%

ELMŰ Rt.

RWE Energie AG/EBW AG

>50%

Társaság

Szakmai befektetők

Tulajdonosi hányad

Termelő társaságok Mátrai Erőmű Rt. (800 MWe inst.cap.)

RWE Energie AG/EBW AG/ Rheinbraun AG

>50%

Dunamenti Erőmű Rt. (1965 MWe inst.cap.)

Tractebel S.A.

>50%

Tiszai Erőmű Rt. (1140 MWe (inst.cap.)

AES SG. Ltd./AES Co.

>50%

Budapesti Erőmű Rt. (295 MWe inst.cap.)

Imatran Voima Oy/Tomen Co.

>50%

Pécsi Erőmű Rt. (190 MWe inst.cap.)

Croesus CERF S.A./Mecsek Energia Kft.

>50%

Bakonyi Erőmű Rt. (183 MWe inst.cap.)

Euroinvest/Transelektro

>50%

iparban, bízva abban, hogy az állami érdekeket (köztük kiemelten az ellátásbiztonságot és az elfogadható árszínvonalat) az új szabályozó rendszeren a megmaradt tulajdonán és a különleges részvényhez tartozó jogokon keresztül is érvényesíteni tudja, miközben mentesült az energiaszektor finanszírozásának terhe alól. A privatizáció a hazai villamosenergia-ipart sokszereplőssé tette, amiben sokan (mindenekelőtt a liberalizált villamosenergia-versenypiacok (a „láthatatlan kéz”) hatékonyságában bízó gazdasági szakemberek - az akkor még a fejlett piacgazdaságú országokban is csak kezdeti fázisban lévő liberalizáció kibontakozásának esetére - egy versengő szereplőkre épülő hazai villamosenergia-ipar alapjainak a megteremtését látták. Felépült egy új - tulajdon semleges, és a liberalizált működési modellbe való átmenethez megfelelő alapnak gondolt - regulációs rend, amelynek inherens hatékonyságát és/vagy a hatékony működtetését azonban sokan megkérdőjelezték és azóta is megkérdőjelezik, alapvetően azért, mert a hazai villamosenergia-átlagár növekedése a privatizáció után jelentős volt, ráadásul a privatizált társaságok túlságosan magasnak tartott jövedelmezősége mellett. A szolgáltató társaságok fogyasztó-barát magatartását is sokszor és sokan megkérdőjelezik.

A privatizációt követően az üzembiztonság és az ellátásbiztonság veszélybe nem került. A privatizált társaságok többségénél jelentős – bár sokak által nem elégségesnek gondolt – fejlesztéseket hajtottak végre. Az állam a tulajdonrészek értékesítéséből 1995-ben kb. 1,5 milliárd dollár egyszeri bevételre tett szert, amit a költségvetési, alapvetően adósság konszolidációs célokra fordíthatott. A szállítóhálózati engedélyes MVM Rt-nél mintegy 150 millió dollár bevétel keletkezett, amit az MVM Rt. az UCPTE követelmények kielégítése érdekében a szállítóhálózat fejlesztésére fordíthatott. A privatizációs folyamatban az MVM - szándékai ellenére - jelentős pozíciókat veszített, hiszen teljes egészében kiszorult az értéklánc elosztóiszolgáltatói szegmenséből és elveszítette az irányítási jogokat számos jelentős termelő felett is. Sikerült azonban így is erős, a hazai piacon meghatározó és megkerülhetetlen villamos energia társaságnak maradnia, amire támaszkodhatott az 1997-et követő években is időnként felmerülő további dezintegrációs szándékok kivédésében, valamint jó induló pozíciók biztosításában a kibontakozó versenypiacon. Bár a privatizációs folyamat szervezője és irányítója az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. volt, abban

az MVM Rt.-nek és társaságainak is – más iparági szereplőkkel együtt – részt kellett vennie, alapvetően az új regulációs rend és működési modell kialakításához és a tenderdokumentációk elkészítéséhez nyújtott szakmai támogatással, és az MVM Rt. esetében egyes társaságok részvényeinek értékesítésénél a társ-eladói pozícióból adódó feladatok ellátásával. Ezek a feladatok a – zökkenőmentes normál üzletmenet biztosítása mellett – jelentős többletterhet jelentettek ezen szervezetek számára. A villamosenergia-ipari privatizáció és az iparág azt követő működésének eredményei – mint általában a hazai privatizáció és a hazai gazdaság elmúlt 23 év alatti működésének eredményei – erősen megosztják mind a politikai, mid a szakmai, mind pedig a széles közvéleményt, ami természetes, hiszen az életünket lényegesen befolyásoló bonyolult kérdésekről van szó. Fontos, hogy ezekről a kérdésekről (és célszerűen a múlt és a jelen értékelése és a jövő alakítása szempontjából szintén fontos, későbbi energia-piaci liberalizáció folyamatairól és eredményeiről) a viták szakmai alapon, széleskörű és alapos elemzésekre támaszkodva folyjanak, hogy a megszülető következtetések, tanulságok és intézkedések az egész ország javát szolgálják.


87

Erőművi Kapacitás Pályázat (1997) Lovas Győző, az MVM Rt. Kapacitáslétesítési Osztályának vezetőjeként irányította a kapacitástender előkészítését, lebonyolítását

Az 1996-1997-ben hatályos villamosenergia-ipari szabályozás az MVM Rt. részére előírta, hogy a Kormány erőmű létesítési tervében (1996) szereplő új termelő kapacitások létrehozása érdekében nyilvános pályázati felhívást köteles közzé tenni. Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium (IKIM) és a Magyar Energia Hivatal (MEH) ,,Az erőmű létesítés engedélyezési eljárásrendjéről és a versenyeztetés általános szabályairól” címmel kiadott együttes irányelve részletes előírást tartalmazott a kapacitás létesítési pályázat meghirdetésére, lebonyolítására, a pályázatok elbírálására és az eredményhirdetésre vonatkozóan. Többek között előírta, hogy a pályázat menetének és értékelésének korrektségét független auditornak kell tanúsítania. Az MVM Rt. kötelezettségének eleget téve – a Kormány által 1996. decemberében elfogadott országos erőműlétesítési tervben (OET) foglaltakat figyelembe véve – két pályázatot írt ki az ország biztonságos villamos energia-ellátásához szükséges, a 2000. évet követő évtized első felében üzembe léptetendő új erőművi kapacitások létesítésére. A pályázati felhívás 1997. július 28-án, hazai napilapokban (Népszabadság, Világgazdaság) és külföldi (Financial Times) gazdasági lapban került meghirdetésre. A 97/1. jelű pályázat a 200 MW-nál kisebb egység-teljesítőképességű erőművi egységekkel, a 97/2. jelű pályázat pedig 200 MW-os és azt meghaladó egységteljesítő-képességű erőművi egységekkel megvalósítandó projektekre került kiírásra. A tenderkiírásokban szereplő össz kapacitások meghatározásához a csúcsterhelés növekedésére – az OET figyelembe vételével – kétfajta igénybecslés készült: n felső becslés – 1,25%/év igénynövekedés és 25%-os tartalék n alsó becslés – 0,8%/év igénynövekedés és 20%-os tartalék

88

2013/3-4 ■

A 97/1. jelű pályázat összesen 800 (±200) MW 2001. január 1. és 2003. december 31. között üzembe léptetendő, a 97/2. jelű pályázat pedig összesen 1100 (±300) MW 2004. január 1. és 2005. december 31. között üzembe léptetendő menetrendtartó, közcélú erőművi kapacitás megvalósítására szólt. Mindkét pályázat kiírásában az MVM Rt. mint Kiíró rögzítette, hogy fenntartja magának a jogot a kiírtnál kisebb összkapacitás létesítésére, vagy hogy egyáltalán ne fogadjon el ajánlatot. A 97/1. jelű pályázatnál a Kiíró a nukleáris fűtőanyag kivételével bármely tüzelőanyaggal üzemelő erőművi egységet befogadhatott, de a meghirdetett összkapacitás legfeljebb 50%-áig lehetett nyertesként kiválasztani földgáz tüzelésű erőműre vonatkozó pályázatokat. A 97/2. jelű pályázat esetében földgáz kivételével bármilyen tüzelő anyaggal üzemelő erőművi egységgel lehetett pályázni. A pályázati dokumentációkat – a két kiírást összesítve – 44 különböző hazai és külföldi cég vásárolta meg. A pályázati dokumentáció szerint a Pályázóknak két lépcsőben kellett elkészíteniük és benyújtaniuk a pályázatokat. A két lépcsős kiírást többek között az is indokolta, hogy a Pályázókkal a hálózati csatlakozási pontokat, valamint a Kiírónál a hálózati csatlakoztatással kapcsolatban felmerülő és a pályázat értékelése során figyelembe veendő körülményeket egyeztetni lehessen. Az első lépcsőben a Pályázók megfelelőségét bizonyító dokumentumokat és a megvalósítani tervezett erőművi projektek koncepció tervét kellett benyújtani. Az első lépcsőben benyújtott pályázati anyagok Kiíró általi értékelését követően, a Kiíróval folytatott tárgyalások előírásait figyelembe véve kellett kidolgozni a második lépcsőben benyújtott pályázati anyagot. A második lépcsőben benyújtandó pályázatnak a MEH által az előzetes


erőműlétesítési engedélyhez megkövetelt tartalmú és mélységű, valamint a Pályázók megfelelőségének és az általuk tervezett projekt megvalósíthatóságának megítéléséhez szükséges dokumentációkat kellett tartalmaznia. A pályázati dokumentáció szerint a nyertesnek kiválasztott Pályázókkal az MVM Rt. „Kapacitás Lekötési és Villamos Energia Vásárlási Szerződés megkötésére vonatkozó Előszerződést (Szándéknyilatkozatot)” ír alá. A Kapacitás Lekötési és Villamos Energia Vásárlási Szerződés tervezete a pályázati kiírás részét képezte. A végleges szerződés megkötésére az Előszerződésben rögzített feltételek teljesülését követően kerülhetett sor. Ezek a feltételek a következők; n az erőmű egység mindenben megfelel a vonatkozó rendeleteknek és hatósági előírásoknak, n az erőmű egység megkapja a MEH előzetes erőműlétesítési engedélyét, az illetékes környezetvédelmi felügyelőség környezetvédelmi engedélyét és a közmeghallgatás pozitív eredménnyel zárul, n a Pályázó rendelkezik az MVM Rt. számára elfogadható tüzelőanyag szállítási szerződéssel.

A pályázati eljárás első lépcsője A 97/1. jelű pályázati eljárásban a pályázatok benyújtására és bontására 1997. október 14-én került sor. A benyújtott pályázatok bontása közjegyző, auditor, az 5000. Ügyvédi Iroda és az IKIM képviselőjének jelenlétében történt. E pályázatra 25 Pályázó összesen 63 pályázatot nyújtott be. A független auditor a külön versenyeztetéssel kiválasztott Erste Befektetési Bank Magyarország Rt. volt. A pályázati dokumentáció előírásai alapján a benyújtott pályázatok alternatívákat nem tartalmazhattak. Ezért a Pályázók az eljárás első lépcsőjében

az alternatív megoldásokat külön pályázatként nyújtották be. A pályázatok összteljesítménye – a halmozódások kiszűrésével – 5245 MW-ot tett ki. A 97/2. jelű pályázatok benyújtására és bontására 1997. október 28-án került sor. A pályázatok bontása ez esetben is közjegyző, auditor, az 5000. Ügyvédi Iroda, az IKIM és a MEH képviselőjének jelenlétében történt. E pályázatra 9 Pályázó összesen 26 pályázatot nyújtott be. Az összteljesítmény meghaladta a 8000 MW-ot. A 200 MW-nál kisebb erőművek pályázatán a benyújtott pályázatok közel 2/3-a földgáz tüzelésű, kondenzációs vagy hőszolgáltató kombinált ciklusú erőmű egység volt, de nyílt ciklusú gázturbina is szerepelt közöttük. A széntüzelésű pályázatok gyakorlatilag kivétel nélkül fluid tüzelésűek voltak. Ebben a teljesítmény kategóriában egy-egy pályázattal képviseltette magát diesel motoros, geotermikus és petrolkoksz tüzelésű erőművi egység is. Ezek között a pályázatok között szerepeltek az erőművi élettartam több mint három évvel történő meghosszabbításra vonatkozó pályázatok is. A 200 MW-nál nagyobb erőművek pályázatai három meghatározó csoportra tagolódtak, úgy mint a nukleáris egységek, a lignit, illetve az import feketeszén tüzelésű egységek. Összesítve 48 db pályázatot nyújtottak be a villamosenergia-iparban már engedélyesként tevékenykedők és 41 db olyan pályázat érkezett, amelyben leendő társaság alapításával konzorcium pályázott. A konzorciumok esetében 15 olyan cég jelentkezett, amelyek nem voltak jelen a hazai villamosenergiapiacon. A benyújtott pályázatok telephelyét tekintve 27 db „zöldmezős” és 62 db meglévő erőművi telephely volt. A pályázati kiírásban rögzítetteknek megfelelően kerültek értékelésre a benyújtott pályázatok. A megfelelő Pályázók végleges körének meghatározását az IKIM, MEH és MVM Rt. képviselőiből álló bizottság döntése alapozta meg. A döntés alapján az első lépcső során a Pályázó nem megfelelősége miatt kizárásra nem került sor. Ezen döntés birtokában kerülhetett sor a kiírásban rögzítettek szerint a Pályázók meghívására az első lépcsős tárgyalásokra. Minden Pályázó minden pályázatáról külön tárgyalásra került sor. Ezeken

a tárgyalásokon a Kiíró pontosította a Pályázóval az erőmű egység telepítési helyét, üzemviteli mutatóit és ismertette a hálózathoz való csatlakozás műszaki igényeit. A tárgyalásokon a Pályázók és az MVM Rt. megállapodtak a hálózati csatlakozás felelősségi határaiban. A Kiíró rögzítette az első lépcsőben benyújtott koncepció terv alapján a második lépcsős pályázatra vonatkozó igényeket és a tüzelőanyagellátással kapcsolatban a második lépcsőben benyújtandó dokumentumokkal szembeni elvárásait. A tárgyalásokról jegyzőkönyv készült, amelyekben az előbbiekben említettek rögzítésre kerültek. A tárgyalások kivétel nélkül az auditor képviselőjének jelenlétében zajlottak, aki aláírásával hitelesített minden egyes jegyzőkönyvet. Az első lépcsős tárgyalásokat követően 1998. január 15-én az MVM Rt. minden Pályázónak megküldte, az MVM Rt. felelősségi körébe tartozó hálózati csatlakozás kialakításának beruházási költségigényeit és a második lépcsős hálózati vizsgálatokhoz szükséges adatszolgáltatást.

A pályázati dokumentáció módosításai, a második lépcső meghirdetése és a második lépcső a benyújtásig A pályázati eljárás során – a Kiíró élve a pályázati dokumentáció által biztosított jogával – több ízben módosította a pályázati dokumentációt. Az első módosítás az első lépcsős pályázatok benyújtási határidejére vonatkozott, a második módosítás ezen határidő változásból következő további módosítások miatt vált szükségessé. A harmadik módosítás a második lépcső meghirdetésével egyidőben történt, s ez érdemben befolyásolta mindkét tendereljárást a következők szerint: A pályázati kiírás jóváhagyásakor a MEH előírta az MVM Rt. számára, hogy a pályázat második lépcsőjének meghirdetését megelőzően aktualizálja a kapacitási igényeket. Ezen előírásnak eleget téve az MVM Rt. 1998 januárjában áttekintette az MVM Rt. közép- és hosszú távú kapacitás és energia mérlegét. Az országos erőműlétesítési terv (1996) kidolgozása óta eltelt időszak-

ban megkötött hosszú távú szerződéseket (Csepel II. Erőmű, Újpesti Erőmű, Inotai Erőmű, Borsodi Erőmű, mátrai 200 MW-os blokk retrofit), a változási tendenciákat és az 1997. év tényadatait és a kapacitásigény becslések megváltozását figyelembe véve úgy ítélte meg, hogy a tenderekben meghirdetett összkapacitásokat módosítani szükséges. Ennek alapján került sor a kiírás módosítására a következők szerint: 97/1. jelű pályázat 800 (± 200) MW összkapacitás 2001–2003 közötti belépéssel helyett 500 (±200) MW összkapacitás 2002–2004 közötti belépéssel 97/2. jelű pályázat 1100 (±300) MW összkapacitás 2004–2006 közötti belépéssel helyett 600 (±200) MW összkapacitás változatlan 2004–2006 közötti belépéssel. Az MVM Rt. a pályázati eljárás második lépcsőjének meghirdetéséről szóló értesítést 1998. február 26-án küldte meg a Pályázók részére. A második lépcsős pályázatok szakmai értékelésének részét képező számítógépes munkák végrehajtásának szabályszerűségét tanúsító auditor feladatainak ellátására az MVM Rt. pályázatot hirdetett. A pályázat értékelése alapján e feladatkörre az amerikai Argonne National Laboratory került kiválasztásra. A Pályázók pénzügyi megfelelőségét és az Üzleti Tervek ellenőrzését végző pénzügyi tanácsadó kiválasztására ugyancsak pályázat került kiírásra. Ennek eredményeként e feladatkörre a 97/2. tenderben az Arthur Andersen, illetve a 97/1. tenderben az Ernst & Young cégek kaptak megbízást. A pályázati kiírás szerint a második lépcsős pályázatok kidolgozása során minden Pályázónak lehetősége volt pályázatonként 5 alkalommal max. 20 óra terjedelemben konzultációt folytatni a Kiíróval. Ezen konzultációk során a Pályázóknak lehetőségük volt tisztázni a pályázatuk kidolgozásához megválaszolandó kérdéseket. A Pályázók döntő többsége élt ezzel a lehetőséggel. A második lépcső során 1998. június 15-én bocsátotta ki a Kiíró a negye-


89

dik módosítást, amelyben pontosította a Pályázók által, a pénzügyi megfelelőség bizonyítására benyújtandó dokumentumok körét és részletesebben meghatározta a pályázatra vonatkozó kereskedelmi előírásokat. Az ötödik módosítást a tenderkiíráshoz az MVM Rt. 1998. augusztus 7-én bocsátotta ki. Ezen módosítást az tette szükségessé, hogy a második lépcső folyamán indokolttá vált a pályázatok üzleti tervéhez felhasználandó makrogazdasági előrejelzések felülvizsgálata és ennek eredményét közölni kellett a Pályázókkal. A módosítás kibocsátásának időpontjából következően a Kiíró a második lépcsős pályázatok benyújtási határidejét 1998. szeptember 10-ről 1998. október 9-re módosította.

A pályázatok értékelése Az IKIM és a MEH közös irányelve szerint a pályázatokat a benyújtást követő 60 napon belül kellett elbírálni és az eredményt nyilvánosan kihirdetni. A pályázati dokumentáció előírta az értékelés módszerét. Egy előzetes átvizsgálás és egy részletes értékelés volt az alapja a rendszerértékelésben való részvételnek, vagy a kizárásnak. Ezt követően a pályázatokat a WASP és PSIM programcsomagok felhasználásával kellett értékelni, ill. a villamos energia rendszerbe beillesztve modellezni, (az ajánlatokat kiegészítve a hálózati csatlakozás költségével) a rendszerszintű legkisebb költség meghatározása céljából. Ezt a munkát a tender kiírásnak megfelelően független szakmai auditorral (aki nem volt azonos a tender eljárás általános auditorával) kellett ellenőriztetni. A pályázatok részét képező üzleti terveket és a kért cégdokumentumokat az MVM független pénzügyi tanácsadókkal megvizsgáltatta abból a szempontból, hogy azok megfelelnek-e a MEH által kiadott irányelveknek, alátámasztják-e az ajánlati árakat, a vizsgálat ki-

90

2013/3-4 ■

terjedt a projektek pénzügyi megvalósíthatóságára is. A pénzügyi tanácsadók vizsgálták a Pályázó hitelképességét és értékelték az üzleti tervben szereplő finanszírozási konstrukciót. Vizsgáltukban részletesen kitértek minden olyan körülményre, amely kétségessé teheti a projekt finanszírozhatóságát. A pályázatok értékelése több lépcsőben történt. Az Értékelő Bizottság összegezte az eredményeket és az Értékelő Főbizottság elé terjesztette az eredmények érzékenységi vizsgálatait. Az Értékelő Főbizottság az Értékelő Bizottság által előterjesztett dokumentumok alapján hozta meg döntéseit. Az Értékelő Bizottság az MVM Rt. képviselőiből, továbbá a MEH és a GM szakértőiből állt, az Értékelő Főbizottságban az MVM Rt., a MEH, GM és KöM képviselői vettek részt. Az értékelő bizottságok munkáját és az egész értékelési folyamatot a pályázati eljárás auditora az Erste Befektetési Bank Magyarország Rt. ellenőrizte és hitelesítette a keletkezett dokumentumokat. A végső értékelés a következők szerint történt: n Előzetes átvizsgálás n Részletes értékelés n A Pályázók megfelelőségének ellenőrzése n Pénzügyi vizsgálat és értékelés n Hálózati csatlakozás értékelése n Erőmű létesítési vizsgálat n Erőmű üzemviteli vizsgálat n Környezetvédelmi vizsgálat n Rendszerértékelés

A pályázati eljárás eredménye A pályázati eljárás értékelése és az Értékelő Főbizottság döntése alapján az Erőművi Kapacitás Pályázat 97/1. legjobb projektjei: n az AES FŐNIX Kft. pályázó AES FŐNIX és


n a

Budapesti Erőmű Rt. pályázó Kispesti Erőmű pályázata voltak,

az Erőművi Kapacitás Pályázat 97/2. legjobb projektje: n a Dunamenti Erőmű Rt. pályázó C400 jelű pályázata volt. Ez az eredmény megfelelt az Erőművi Kapacitás Pályázat 97/1. és 97/2. minden kiírási feltételének, a magyar villamos energia rendszer számára kellő rugalmasságot biztosított és teljesítette a rendszerszintű legkisebb költség elvét.

Az eredmény kihirdetése A tenderek eredményének ismeretében, az MVM vezetése, valamint a GM és a MEH képviselői közösen áttekintették a hazai villamosenergia-ipar előtt álló feladatokat a közeljövőben várható piacnyitás tükrében. Bebizonyosodott, hogy az 1997-ben aláírt és még hatályba nem lépett szerződések (inotai, borsodi és újpesti bővítések) szerződéses árai elmaradtak a kapacitás tender által bizonyított versenyáraktól, megvalósításuk csakis energiapolitikai vagy egyéb szempontból lehet indokolt. Ilyen körülmény csak Budapest hőellátását biztosító és a távhő árának csökkentését célzó újpesti 100 MW-os erőmű kapcsolt hőszolgáltatása esetében állt fenn. Összességében az a döntés született, hogy a 97/2 jelű pályázat esetében az MVM Rt. - élve a pályázati kiírásban rögzített lehetőséggel - nem hirdetett győztest. A győztesnek hirdetett Kispesti Erőmű megvalósult. Az AES FŐNIX erőmű esetében a pályázó módosítani akarta a telephelyet, ami a tender szabályok megszegését jelentette volna, s így az MVM elzárkózott a tender szerinti villamosenergia-vásárlási szerződés megkötésétől.

Gázturbinás erőművi projektek Módos Géza, az MVM GTER Zrt. vezérigazgatója, az MVM Rt. Beruházási Osztályának vezetőjeként irányította az erőmű beruházásokat

Az MVM Zrt. az elmúlt évtizedek során egyrészt a magyar villamosenergiarendszer nyugat-európai rendszerekhez való csatlakozási követelményeinek való megfelelés érdekében három telephelyen létesített gyorsindítású szekunder tartalék gázturbinás erőműveket, másrészt kereskedelmi célú nyíltciklusú csúcs gázturbinás erőművi projektben vett részt. Az ezek során megépült négy gázturbinás erőmű jelenleg a rendszerszintű szolgáltatási piacon szerepel. A nyugat-európai villamosenergiarendszerhez való csatlakozás gondolata óta eltelt majd negyed évszázad jelentős változások sorát hozta. A hálózat-fejlesztési, üzemirányítási rekonstrukciók, az egyesített rendszerhez való csatlakozás egyéb műszaki feltételeinek megvalósítása összességében járultak hozzá a hazai villamosenergia-rendszer megbízható, üzembiztos üzeméhez. A liberalizált árampiac működése, az EU direktívák hazai alkalmazása során szükségessé vált módosítások a tartalék gázturbinás erőművek működtetésében is folyamatos változásokat és kihívásokat jelentettek. Az MVM Zrt. jogelődje, a Magyar Villamos Művek Tröszt (MVMT) már 1989 végén tárgyalásokat kezdett a nyugat-európai villamosenergiaegyesüléssel (UCPTE) a csatlakozás feltételeiről. Az UCPTE-hez való csatlakozás követelményrendszere többek között előírta a tagállamok részére a rendszer biztonságos üzemeltetése érdekében primer és szekunder szabályozási tartalékok biztosítását, az üzemzavari helyzetek kezelésére alkalmas, gyorsan igénybe vehető gépegységek rendelkezésre állásával. Az UCPTE műszaki követelményei között a szekunder tartalék kapacitásoknak meg kellett egyeznie Magyarország villamosenergia-rendszerében lévő legnagyobb erőművi blokkjának teljesítőképességével, amely a csatlakozás idején a Paksi Atomerőmű 440 MW-os blokkjával volt azonos.

Európában szekunder tartalék célra leginkább szivattyús-tározós erőműveket használnak, azonban néhány országban (Anglia, Finnország, Franciaország) gázturbinás erőműveket építettek erre a célra. Tekintettel arra, hogy a szivattyús-tározós erőmű engedélyeztetése, kivitelezése hosszú időt vesz igénybe, beruházási költsége nagy, ezért Magyarországon gyorsan indítható, gázturbinás erőművek megvalósításának irányában kezdődtek meg a vizsgálatok. Az 1990-es évek elejétől indult széleskörű vizsgálatok során felmérésre kerültek a szóba jöhető gázturbina típusok, a kiszolgáló berendezésekkel szemben támasztott igények, a megfelelő telephely kiválasztása, hálózati csatlakozások lehetőségei és nem utolsósorban a megvalósításuk lehetséges finanszírozása. Az MVM Rt. Igazgatósága 1993-ban döntött arról, hogy a 440 MW kapacitás egyharmadát kitevő 150-200 MW-ot létesít első lépésben, további harmadot forgó tartalékként biztosít, végül a megmaradó részt külföldön vásárolja meg.

Az erőművek létesítése A Sajószögedi és a Litéri Gázturbinás Erőművek az alállomások közvetlen szomszédságában, zöldmezős beruházásként, a Lőrinci Gázturbinás Erőmű a korábban üzemelő Mátravidéki Erőmű telephely meglévő infrastruktúráját felhasználva, barnamezős beruházásként valósult meg. Az erőművek létesítésre a 1996-2000 évek között került sor, MVM beruházásként. A Bakonyi Gázturbinás Erőmű szintén barnamezős beruházásként Ajkán 2009-2011 közötti években, az MVM Zrt. többségi tulajdonában lévő BVMT Zrt. beruházásában létesült. A jogszabályi előírásoknak megfelelően a tényleges kivitelezési munkákat megelőzően az építési, környezetvédelmi, létesítési hatósági engedélyeztetési

eljárásokra került sor. A rendeletileg előírt közmeghallgatások során a helyi közösségek üdvözölték és támogatták az erőművek építését. Litéren egy néhány főből álló csoport részéről volt számottevő ellenállás, de érveink meggyőzték a helyiek döntő többségét. Az üzembevételhez szükséges használatbavételi és üzemeltetési engedélyek kiadása megtörtént, az engedélyes MVM Rt., illetve a BVMT Zrt. részére.

A gyorsindítású szekunder tartalék gázturbinás erőművek A beruházások finanszírozása banki hitel és saját forrás felhasználásával történt. A sajószögedi és a litéri beruházás főberendezéseinek részfinanszírozására az MVM Rt. a Világbankkal 1997. július 2-án állami garanciavállalással kötött kölcsönszerződést. A lőrinci erőmű főberendezéseinek finanszírozására az MVM Rt. az Európai Beruházási Bankkal (EIB) 1997. december 18-án kereskedelmi banki kezességvállalással hozott létre szerződést, majd 1998. március 2-án hazai és nemzetközi bankokkal kötött finanszírozási szerződést. Ismereteink szerint az EIB akkor nyújtott magyar vállalatnak először állami garanciavállalás nélkül hitelt, az MVM történetében pedig először került sor arra, hogy kereskedelmi bankoktól hosszúlejáratú szindikált hitelt vett fel. Mindhárom erőművi beruházást az MVM Rt. munkatársaiból kialakított projektmenedzsment irányította. A telephelyeken erőművi beruházási tapasztalatokkal rendelkező szakemberekből álló, kis létszámú kirendeltségek létesültek. Az erőmű létesítés generáltervezője az ETV-Erőterv Rt. volt. A beruházó MVM Rt. mérnökszolgálatát az ERBE Energetika Mérnökiroda Kft. látta el. A sajószögedi és a litéri telephelyre a főberendezések szállítására az


91

1. kép: A Sajószögedi Gázturbinás Erőmű

MVM Rt. a francia GEC Alsthom cég European Gas Turbines S.A (EGT) leányvállalatával 1997. július 9-én kötött szerződést. A telephelyek előkészítésére, a kiszolgáló létesítmények (tüzelőanyag-ellátás, vízelőkészítés NOx mentesítése, tűzivízellátás, villamos berendezések stb.) és a befejező építési és parkosítási munkákra helyi kisvállalkozókkal, illetve országos nagyvállalatokkal (Energiagazdálkodási Rt.) kötött szerződést az MVM Rt. A kivitelezési munkákban az OVIT Rt. és a Villkesz Kft. is részt vett. A nyílt ciklusú erőmű főberendezése a 120 MW névleges teljesítményű PG 9171E (Frame 9E) típusú General Electric által kifejlesztett 3000 f/perc fordulatszámú egy tengelyes gázturbina, amelyet az EGT licence szerződés alapján gyártott, a T 900 B típusú 165 MVA-es statikus gerjesztésű generátor és a Ganz Ansaldo által gyártott 115/155 MVA teljesítményű főtranszformátor. A nyíltciklusú gázturbina tüzelőanyaga gázturbina olaj. A tüzelőanyagellátás érdekében 2x1000 m3-es belső úszófedeles, vasbeton védőgyűrűs olajtartály épült kétállásos közúti lefejtővel, és olajlefejtő és feladó szivattyúteleppel. A turbinából távozó füstgázok NOx tartalmának csökkentéséhez szükséges sótalanvizet egy fordított ozmózis elvén működő (RO) kevertágyas ioncserélővel rendelkező 2 t/h teljesítményű vízelőkészítő egység biztosítja 2x300 m3-es tartályparkkal. Az erőmű tűzivízrendszerét a 400 m3-es földalatti tűzivíz medence, tűzivíz szivattyúk és tűzcsapok, valamint a tüzelőanyag tartályok haboltó és palásthűtő berendezé-

92

2013/3-4 ■

2. kép: A Litéri Gázturbinás Erőmű és alállomás

sei alkotják. Az erőmű nyersvízellátása az ivóvíz hálózatról biztosított. Az erőmű 120 kV-on csatlakozik az alállomások két gyűjtősínes rendszerére Litéren távvezetéken, Sajószögeden földkábelen keresztül. Az erőművek „MARK V” típusú gázturbina vezérlő rendszerrel, a francia ALSHTOM gyártmányú MICROREC DCS rendszerrel, illetve az erőművi segédlétesítmények SIEMENS PLC-kel és WINN CC operátori állomással kerültek üzembe. Az erőművek irányító központja az alállomás vezénylőjébe került elhelyezésre. Sajószögeden az OVIT Rt.-től, Litéren magántulajdonosoktól megvásárolt területeken egyidejűleg 1997 áprilisában kezdődtek meg a telephely előkészítési (tereprendezés, utak építése, közművek kiépítése) munkák, és még az év szep temberében a munkaterületek átadásra kerültek a főtechnológia és kiszolgáló létesítmények kivitelezői részére. 1998. I. negyedévében a gyártóművi átvételeket követően leszállításra kerültek a főberendezések. Érdekességként érdemes megemlíteni a Litérre kerülő gépegység szállítását: a nagyméretű berendezés a franciaországi gyárból a Duna-Rajna-Majna csatornán Paksra érkezett az atomerőmű kikötőjébe, ahol kisebb hajóra rakták át, majd a Sió csatornán felfelé utazva érte el a Balatont és Balatonkenesén ért partot. Az OVIT Rt.-nek döntő szerepe volt e kalandos szállítás szervezésében és lebonyolításában A helyszíni szerelési, majd üzembe helyezési munkákat követően az erőművek a sikeres garanciális méréseket követően 15 évvel ezelőtt, 1998 őszén üzemi géppé lettek nyilvánítva.


A Lőrinci Gázturbinás Erőmű A beruházás műszaki és előkészítési, finanszírozási munkáival egyidejűleg folyt a megvásárolt területen lévő, veszélyesnek minősített, vagy feleslegessé vált épületek és építmények lebontása, valamint a terület infrastruktúráinak rekonstrukciója. A beruházás során az iparvágány felújítására is sor került. Hasonlóan a korábbi projekthez, a főberendezések szállítására nemzetközi tender került kiírásra, a pályázatok kiértékelésének eredményeként a SIEMENS AG ajánlata volt a legkedvezőbb. Az 1998 októberében aláírt szállítási szerződés keretében került leszállításra a 170 MW teljesítményű V 94.2 típusú olaj és földgáz eltüzelésére alkalmas gázturbina, a 215 MVA teljesítményű TLRI 115/41 típusú statikus gerjesztésű generátor, a TELEPERM XP irányítástechnikai rendszer, a 2,7 MW-os black start dízelgenerátor és egyéb kiegészítő berendezések. Az erőmű tüzelőanyagának ellátásához 2x2.000 m3-es belső úszófedeles, acélvédő köpenyes olajtároló tartály épült ötállásos vasúti lefejtő állomással, olajfeladó szivattyúházzal és automatikus haboltó és palásthűtő rendszerrel. A NOx csökkentéshez szükséges vízbefecskendezéshez 2x27 t/h teljesítményű fordított ozmózis elvén működő (RO) kevertágyas ioncserélővel rendelkező vízelőkészítő létesült, 1x150 m 3 -es nyersvíz és 2x300 m 3 -es sótalanvíz tároló tartályokkal. Az erőmű hűtési, tüzivíz és nyersvízellátása a hűtőtóból a vízkivételi művön keresztül biztosított. Az erőművi létesítmények fűtését egy gáztüzelésű kazán látja el. Az erőmű 120 kV-on keresztül csatlakozik az

3. kép: A Lőrinci Gázturbinás Erőmű

ÉMÁSZ alállomásában kialakított új mezőhöz. A főberendezések telepítéséhez szükséges egyes építészeti munkákat a Vegyépszer, a főtranszformátor szállítását a Ganz Ansaldo, a kiszolgáló berendezések (tüzelőanyag ellátó és vízelőkészítő rendszer, vízkivételi mű, stb.) létesítését az Energiagazdálkodási Rt. végezte el. Ezen kívül még számos helyi és környéki vállalkozás kapott munkalehetőséget. A terület előkészítéseket követően 1998 év végén kezdődtek meg a kivitelezési, technológiai szerelési munkák. A szerelési munkák 1999 novem berében befejeződtek, az üzembe helyezéseket követően a 2000 márciusában próbaüzemre került sor, és a berendezést június végén üzemi géppé nyilvánították. Az erőmű rendelkezik egy 2,7 MW teljesítményű Wärtsilä gyártmányú black start dízel gépegységgel, amely hálózati feszültségkiesés esetén alkalmas a gázturbina indítására, valamint egy esetleges villamosenergia-rendszer összeomlása esetén a hálózat újraépítésének megkezdésére. 2003-ban a MAVIR és az áramszolgáltatók segítségével éles próba keretében a Mátrai Erőmű egyik blokkjának indítása ennek segítségével történt meg. A Bakonyi Gázturbinás Erőmű Az MVM Zrt. Közgyűlése 2008 második felében támogatta, hogy a társaság befektetőként vegyen részt a magántulajdonban lévő Bakonyi Kombiciklus Kft. által a Bakonyi Erőmű Zrt. ajkai hőerőművének területén tervezett

4. kép: A Bakonyi Gázturbinás Erőmű

2x58 MW névleges teljesítményű nyíltciklusú gázturbinás erőművi projektben. Az MVM tulajdonosi és piaci értékének növelése volt a cél, a termelői portfolió korszerű, jó hatásfokú, környezetbarát gázturbinás erőművel való fejlesztése révén. Az MVM Zrt. 2008 őszén többségi tulajdonosként lépett be a társaságba, amely 2010. január 1-jével BVMT Bakonyi Villamos Művek Termelő Zrt.vé alakult, szintén többségi MVM Zrt. tulajdonjoggal. A 2 db nyílt ciklusú 58 MWe névleges teljesítményű gázturbina szállítására az angol CENTRAX Limited-el, a további gépész, villamos és irányítástechnikai segédberendezések tervezésére, szállítására, valamint az erőmű építésére, szerelésére, üzembe helyezésére a GEA EGI Energiagazdálkodási Zrt.-vel történt fővállalkozási szerződéskötés. A projekt finanszírozás forrását hazai bankokból álló konzorciummal kötött hitelkeret-szerződés és saját tőke biztosította. A létesítmény főberendezése a 2 db Rolls-Royce gyártmányú Trent 60 WLE típusú, 58 MWe névleges teljesítményű, 41% bruttó hatásfokú, kettős tüzelési rendszerű, víz-befecskendezéses gázturbina, amely gázturbinákat két fő modulban (gázturbinás package és generátor package) a CENTRAX Limited Angliából szállította a helyszínre és amelyek a környezetvédelmi előírásokra figyelemmel zárt csarnokba kerültek elhelyezésre. A Trent 60 típusú gázturbinákat Kanadában gyártották és légi úton történt szállítást követően a már beállított package-be szerelték be.

Az erőmű üzeméhez szükséges infrastruktúrák (sótalanvíz, hűtővíz, hőenergia) a régi erőműből vannak biztosítva, az ezekhez szükséges berendezéseket (sótalanvíz-ellátórendszer, hűtővíz rendszer, fűtési hőközpont) a GEA EGI Zrt. kivitelezte. Az erőmű tüzelőanyag ellátása az FGSZ tulajdonában lévő Ajka 2. gázátadó állomásról kiépített mintegy 4,3 km hosszúságú, nagynyomású földgáz célvezetéken keresztül történik az erőmű területén kiépített gázkompresszorokon át a turbinák égőteréig. A hazai előírásoknak megfelelően a kettős tüzelési rendszerű gázturbina tartalék tüzelőanyaggal, nevezetesen gázturbina olajjal is működtethető. Ennek biztosítása céljából létesült egy 3.000 m3 tárolókapacitású tartálypark, közúti lefejtő állomással, lefejtő és feladó szivattyútelepekkel. Az erőmű helyszíni kivitelezési munkái 2009 őszén indultak meg és a sikeres próbaüzemet és garanciális méréseket követően 2011. április 1-jétől kezdte meg a kereskedelmi üzemét. A projekt keretén belül megvalósuló erőmű csúcs gázturbinás erőműként való üzemeltetési módra volt tervezve. A villamosenergia-árak csökkenése és a földgáz tüzelőanyag árának jelentős emelkedése következtében a korábban jó üzleti lehetőségnek számító üzemmód gazdaságtalanná vált. A 2011 első negyedévében üzembe helyezett erőmű további sorsával, gazdaságos működtetésével kapcsolatban az MVM Zrt. számos lehetőséget megvizsgált. Ezek eredményeként született döntés a kisebbségi részvények kivásárlására 2011 végén. Ezzel egyidejűleg az erőmű


93

Az erőművek üzemeltetése

5. kép: A Litéri Gázturbinás Erőmű karbantartása – generátorkifűzés

6. kép: A Sajószögedi Gázturbinás Erőmű karbantartása – turbina és kompresszor forgórész kiemelése

üzemeltetése átkerült az MVM GTER Zrt.-be. Az erőmű szekunder és tercier szabályozási képességeivel a rendszerszintű szolgáltatások piacán teljesít 2012 januárjától. Ettől az időponttól kezdődően a négy erőmű öt gázturbinás egységének 526 MW kapacitása biztosítani tudja a Paksi Atomerőmű egy 500 MW-os blokkjának üzemzavari tartalékát.

Környezetvédelem Az energiaigények biztonságos kielégítése mellett alapkövetelmény a vo-

94

2013/3-4 ■

natkozó környezetvédelmi előírások betartása. A gázturbinák és azok működését támogató segédtechnológiai rendszerek műszaki színvonala biztosítja a lehető legkisebb mértékű környezetterheléssel és igénybevétellel járó környezethasználatot. A gázturbinás erőművek füstgázában a káros anyagok kibocsátásának mértéke hatóságilag került meghatározásra. Társaságunk korszerű technológia alkalmazásával és előírás szerinti ellenőrző mérésekkel igazolja, hogy nem lépi át az engedélyezett határértékeket.


A Litéri és Sajószögedi Gázturbinás Erőművek üzembe helyezését követően az üzemeltetési feladatokat az MVM Rt. látta el oly módon, hogy a kezelési és üzemfelügyeleti feladatokra az OVIT Rt.-vel kötött szerződést. Az OVIT Rt. a beruházási időszakban létrehozta a Gázturbinás Főmérnökségét, és az alállomás kezelőszemélyzetének egy részét átképezte gázturbina-kezelő szakemberekké. A Lőrinci Gázturbinás Erőmű üzemeltetésére 1999 őszén az MVM Rt. megalapította egyszemélyes társaságként a GTER Gázturbinás Erőműveket Üzemeltető és Karbantartó Kft.-t, az MVM GTER Zrt. jogelődjét. A megalapítást követően a lőrinci erőmű üzemeltetésére az MVM Rt.-be felvett személyzet az új társasághoz került át. 2000 júniusától a litéri és sajószögedi gázturbinás erőmű kezelése és felügyelete is a GTER Kft. feladatkörébe került. Az OVIT Rt. alkalmazásában lévő kezelő és irányítói szakemberek egy része áthelyezésre került a társaságba, a hiányzó létszám pótlása új emberek felvételével és kiképzésével idővel megoldódott. Ebben az időszakban mindhárom erőmű vonatkozásában az erőművek karbantartási feladatai az MVM Rt. kompetenciájába tartoztak. A liberalizációt megalapozó, a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény hatályba lépését követően 2003. január 1-től jelentős változások következtek be az erőművek üzemeltetésében. Az MVM Rt. a korábbi szállítói engedélyesből – amelynek része volt a három gázturbinás erőmű – közüzemi nagykereskedelmi és átviteli hálózati engedélyes lett. Miután a törvényi rendelkezések értelmében az MVM Rt. további engedélyekkel nem rendelkezhetett, így a három gázturbinás erőmű esetében a GTER Kft. szerezte meg a Magyar Energia Hivataltól (MEH) a termelői működési engedélyeket. A Magyar Energia Hivatallal történt többszöri egyeztetés eredményeként a GTER Kft. az engedélyeiben foglalt működésének biztosítása érdekében bérbe vette az erőműveket az MVM Rt.-től oly módon, hogy a berendezések mindenkori használatra alkalmas állapotban történő rendelkezésre állása, a szükséges és rendszeres időszakos karbantartás, szinten tartó felújítás, valamint a tartós

üzemzavarok felszámolása az MVM Rt. feladatkörébe tartoztak. Miután a törvényi szabályozás a villamosenergia-rendszer irányításáért és üzemvitelének biztonságáért a rendszerirányítói engedélyes vált felelőssé, a GTER Kft. a MAVIR Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Rt.-vel (MAVIR Rt.) kötött kapacitáslekötési és villamosenergia-adásvételi megállapodást 2003. január 1-jétől. Ennek keretén belül üzemzavari tartalékként üzemeltek az erőművek. Az erőművek főberendezéseinek karbantartása az azokat szállító cégekkel kötött szerződések alapján történt. A villamos rendszerek karbantartását az OVIT Rt., a gépészeti berendezések karbantartását a Villkesz Kft.-nél létrehozott gázturbinás karbantartó szervezet látta el, az egyéb rendszerek és berendezések szerviz szolgáltatásait a szállító cégek biztosították. 2007-ben született döntés arról, hogy az MVM Zrt. tulajdonában lévő szénhidrogén tüzelésű erőművek üzemeltetése egy társaságba kerüljön. 2008. január 1-jén a GTER Kft.-ből megalakult az MVM GTER Gázturbinás Erőmű Zrt. Ezzel egyidejűleg arról is született döntés, hogy az erőművek karbantartási feladatai az OVIT Zrt.-hez kerüljenek. Ezen döntéseket követően a korábban MVM Zrt. karbantartás szervezési feladatai átkerültek az MVM GTER Zrt.-be, a Villkesz Kft. gépészeti karbantartási tevékenysége és szakember állománya egyrészt az OVIT Zrt.-be, másrészt az MVM GTER Zrt.-be került át. Az MVM Zrt. nevére szóló egységes környezethasználati és egyéb engedélyek folyamatosan az üzemeltető MVM GTER Zrt.-hez kerültek. A 96/92/EC irányelv előírta a piac működtetésének rendszeres felülvizsgálatát, a tapasztalt hiányosságok hazai jogrendbe való beépítését. Ez a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXVI. törvénnyel megtörtént. Ez a társaságot abban érintette, hogy a MEH 2008-ban a jelentős piaci erő érvényesülésének kizárására vonatkozó eljárásrend (JPE szabályozás) alapján megállapította a jelentős piaci erőfölényt a rendszerszintű szolgáltatások területén, és a 727/2008. sz. határozatával a kapacitások eladási árára költségalapú árképzést határozott meg az MVM GTER Zrt. számára. A határozat végrehajtása jelentős árbevétel-csökkenéssel járt.

2010. január 1-jén megnyílt a rendszerszintű tartalék szolgáltatások piaca. A Magyar Energia Hivatallal egyeztetetten a szekunder tartalék gázturbinás erőművek három lépcsőben kerülhettek ki a kezdetben perces, majd terciernek nevezett piacra.

Üzemeltetési tapasztalatok, elvégzett fejlesztések A tartalék gázturbinás erőművek specialitása, hogy bármikor, bármilyen időjárási viszonyok esetén is tudjanak indulni és tartósan üzemelni, még akkor is, amikor más erőművek erre nem mindig képesek. Az eltelt mintegy 15 év üzemeltetési tapasztalatai bebizonyították, hogy a rendkívüli szélsőséges időjárási körülmények (hideg, meleg) esetében is szükség volt és van az erőművekre. Az indíthatóság biztonsága ezért nagyon fontos szempont és szakmai kihívás is egyben. Az eltelt időszakban főként a szabadtéri telepítéssel kapcsolatosan jelentkezett üzemviteli problémák (korrózió, lefagyás) kezelését igyekeztünk megoldani. Tekintettel arra, hogy nem voltak gyártói tapasztalatok az ilyen telepítésű és üzemmódú gépekkel kapcsolatban, saját erőből, az üzemeltető és karbantartó szakemberek ötleteiből, javaslataiból – esetenként a Budapesti Műszaki Egyetem bevonásával – hajtottunk végre módosításokat, fejlesztéseket.

Ennek során felhúzható rolóval láttuk el a turbina légbeszívó nyílását, légszárító kompresszort építettünk be a gázturbinákhoz, megoldottuk a generátor-konténer hőszigetelését, a fűtési teljesítményét növeltük. Berendezéseinket túlfeszültség-védelemmel láttuk el. Az indításbiztonság növelése érdekében a kézi tengelyforgatást automatizáltuk, amelynek következtében az üzemeltetés költségei valamint a boroszkópos ellenőrzés időszükségelete érezhetően csökkentek. Az erőművek állapotfüggő karbantartása lehetővé tette, hogy az elmúlt 12 évben magas rendelkezésre állások és indításbiztonság volt. Az erőművek elmúlt közel 15 éves üzemideje alatt csak egy jelentős (a litéri gázturbina generátorának forgórésze hibásodott meg 2002-ben) és csak néhány kisebb üzemzavar volt. A rendelkezésre állási mutatók éves szinten 96-98%-os értéken vannak. A rendszerirányítói indítási igények maradéktalanul kielégítésre kerültek az elmúlt időszak során. Megemlítésre érdemes, hogy 8 esetben fordult elő az a helyzet, hogy egyidejűleg mindhárom gázturbinás erőmű indítására sor került. Ilyen esemény történt 2006. november 4-én, amikor egy Hamburg környékén lévő 400 kV-os távvezeték tervezett kikapcsolása után bekövetkező kaszkádvédelmi működés miatt a nyugat-európai villamosenergia-rendszer három részre esett szét, illetve 2011. november 4-én és 2012. július

7. kép: A Lőrinci Gázturbinás Erőmű karbantartása – turbina házfelbontás


95

5-én a Paksi Atomerőműben bekövetkezett blokk kiesések miatt. 2010-2013 közötti időszakban jelentős fejlesztési és nagykarbantartási munkák elvégzésére került sor. Az erőművek elérték a tervezett üzemeltetési időszakuknak a felét, és szükségessé vált a gyártóművek által előírt házfelbontásos nagyjavítás és a generátor 12 éves kötelező kifűzéssel járó karbantartása. Az erőművi irányítástechnikai-rendszerek elavultak, esetenként tartalék alkatrész beszerzési nehézségek is adódtak. Az MVM GTER Zrt. szakemberei előkészítették a fejlesztési projekteket, amelynek során: n 2010-2011-ben a Litéri és Sajószögedi Gázturbinás Erőművek gázturbináinak MARK V. vezérlőrendszere MARK VIe-re lett lecserélve, amely a General Electric jelenlegi legkorszerűbb megoldásait tartalmazza. A segédlétesítmények esetében pe-

dig a kiépített WINCC upgrade-elve lett. Elvégzésre került a házfelbontásos nagyjavítás, melynek során a turbina első fokozati lapátjainak cseréjére, a kompresszor korrodált lapátjainak javítására, a csapágyak cseréjére, valamint a generátor kifűzéses javítására került sor. 2013-ban a sajószögedi gázturbinán egy időközben letört kompresszor-állólapát miatt ismét házfelbontás történt, és beépítésre került az új fejlesztésű megoldás. Ezzel egyidejűleg került sor a generátor gerjesztő és védelmi rendszerének cseréje is a MARK VIe-be integrálva. n 2012-ben a Lőrinci Gázturbinás Erőműben is megtörtént az irányítástechnikai rendszernek a fejlesztése. Ennek keretén belül a Siemens szállítási terjedelmében a T3000 rendszer került a leszerelt TELEPERM XP helyére. A segédlétesítményeknél a GEA-EGI

8. kép: Kompresszorlapátok

96

2013/3-4 ■


Zrt. upgrade-elte a WINCC rendszerét. Sor került a gázturbina részleges házfelbontásos nagyjavítására is. A generátor jelentős költségű és időigényű kifűzéses nagyjavítását kiváltottuk egy Siemens által kifejlesztett ipari robottal történt vizsgálattal. Az MVM Zrt. által finanszírozottan végrehajtott fejlesztések és a gyártóművek részéről előírt nagyjavítások eredményeként a gépegységek műszaki színvonala, indítás és üzembiztonsága jelentősen megnövekedett, biztosítva ezzel az erőművek 25 évre tervezett életciklusa második felében is azok működését. Az erőművek üzemeltetési módja, a szakképzett üzemeltető, karbantartó és irányító szakemberek tudatos munkájával, az életciklus lejártát megelőzően végrehajtandó fejlesztésekkel legalább 2028-2030-ig meghosszabbítható az erőművek üzemeltetése ideje.

Tőzsdeképességi Projekt Dr. Bacskó Mihály, az MVM Zrt. Stratégiai Osztályának vezetőjeként volt felelős a projekt végrehajtásáért

1. Szakmai előzmények A Tőzsdeképességi Projekt elindulásakor, 2008 februárjában több területen kisebb-nagyobb mértékben volt már mire építkezni, nem kellett mindent teljesen nulláról kezdeni. Ezek közül a teljesség igénye nélkül érdemes néhányat megemlíteni. a) Az MVM Csoport jogelődje az MVMT volt, amely szervezetének és működésének kialakításánál annak idején a francia EdF szolgált mintául. Az EdF egy döntően állami tulajdonban levő villamosenergiaés gáz-ipari társaságcsoport, amely magas fokú ellátásbiztonság mellett hatékonyan szolgálja ki a fogyasztóit. A Tőzsdeképességi Projekt szempontjából érdemes megemlíteni, hogy az MVMT-nél egy nagyon hatékony kontrolling rendszer működött, valamint a szervezeti és irányítási rendszerben külön egységek voltak felelősek az erőműrendszer és a hálózat műszaki, gazdasági paramétereinek betartásáért, ezen kívül a beruházások és fejlesztések is állandó kontroll alatt álltak. A kontrolling rendszer tekintetében érdemes kiemelni azt a körülményt, hogy volt napi és havi szintű kontrolling. A napi kontrolling minden nap reggel 9 óráig készült el, és az előző nap fontosabb eseményeit, adatait mutatta be pl. a villamos energia igényt, a tüzelőanyag felhasználást tüzelőanyag fajtánként, az erőművi és hálózati üzemzavarokat. A havi kontrolling havi szinten mutatta be a műszaki és gazdasági adatokat, amelyek segítségével figyelemmel lehetett kísérni a műszaki és gazdasági folyamatokat, az éves várható értékeket stb. b) 1992-1994 között az MVM Rt. rendelkezett egy erőmű és egy hálózat fejlesztési stratégiával, amihez egy 10 éves üzleti terv tartozott. Az üzleti terv bemutatta, hogyan lehet az új beruházásokat finanszírozni, és hogyan alakul majd a villamos energia

szolgáltatás költsége. Az erőmű építési stratégiát később a privatizáció meghiúsította, a hálózati stratégia a szolgáltatók hosszú távú szerződésének melléklete lett, ez ugyan csúszásokkal, de megvalósult. c) A villamosenergia-ipari privatizáció nemcsak gazdasági, hanem szellemi értelemben is károkat okozott az MVM Rt.-nek: pl. a kontrolling rendszer folyamatosan visszafejlődött, több területen meg is szűnt. d) A villamosenergia-ipari privatizációt követően, de különösen a villamosenergia-piac fokozatos liberalizációjával megindult az MVM Rt. újrapozícionálása, pl.: n a villamosenergia-ipari liberalizációt követően az MVM Rt. már nem volt egyetemlegesen felelős a hazai villamos energia ellátásért, n az un. hosszú távú szerződéseket fel kellett bontani, n az 1994-évi Villamos Energia Törvény gyakorlatilag az MVM Rt. munkatársainak irányításával készült, az új helyzetben elképzelhetetlenné vált az, hogy egy piaci szereplő készítse el a jogszabályokat, n a Csepeli Erőmű új blokkja esetében az erőmű kerítésénél vette át a villamos energiát az MVM Csoport. Ma már alállomásoknál van az átvétel, és az erőmű feladata a villamos energiát eljuttatni az alállomásokig.

2. A Tőzsdeképességi Projekt célja A Tőzsdeképességi Projektnek az volt a célja, hogy tegye lehetővé azt, hogy az MVM Rt.-nek egy kisebbségi részvénypakettje a Budapesti Tőzsdére bevezethető legyen. Önmagában a tőzsdei bevezetés azért hasznos, mert növeli a társaság presztízsét azáltal, hogy a befektetők számára átláthatóbbá, kisebb kockázatúvá válik a társaság, aminek eredményeképpen a társaság alacsonyabb költség mellett juthat pénzügyi forráshoz (pl. alacsonyabb kamatfizetés

mellett hitelhez, a kötvénykibocsátás is olcsóbba válik, valamint új részvények kibocsátására is lehetőség nyílik). Természetesen tőzsde és tőzsde, valamint az egyes részvény típusok között is nagyok a különbségek, pl. a New Yorki Tőzsde presztízse sokkal nagyobb, mint pl. a Budapest Tőzsdéé, de ugyanakkor a tőzsdei követelmények között is jelentős az eltérés. Az MVM Rt. a Budapesti Tőzsdén kívül pl. a Londoni Tőzsde egyéb kategóriájába is bevezethetővé válna, de pl. a New Yorki Tőzsdére gyakorlatilag rövid időn belül nem lehetne bevezetni, mert ott sokkal szigorúbbak a követelmények. Az olcsóbb forráslehetőségen túlmenően az MVM Rt. tőzsdei bevezetésnek lehetne egy nem elhanyagolható, hivatalosan soha se hangoztatott haszna is, hogy ha pl. az állam az MVM Rt.-t annak gazdasági érdekeivel ellentétes magatartásra kényszeríti, akkor a gyors piaci reakció ellensúlyként korlátozhatja az állami beavatkozást. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatta, hogy ilyen ellensúlyra szükség lenne, mert az állam politikai érdekei, ugyan rövidtávon általában megtakarítást jelentenek a fogyasztók számára, de hosszú távon egyrészt veszélyeztetik az ellátás biztonságot, másrészt a villamos energia költségét a későbbiekben az elmaradt beruházások és fejlesztések miatt emelik. Általános tapasztalat az, hogy ha a szabályozás vagy tulajdonosi magatartás nem veszi figyelembe az adott terület írott és íratlan gazdasági és műszaki szabályait, akkor az adott tevékenységet folytató társaság gyakorlatilag tönkremegy. A tőzsdének az az egyik nagy haszna, hogy gyorsan jutalmaz és büntet, ezáltal a tulajdonosokat és a menedzsmentet a döntéseiknél nagyobb odafigyelésre ösztönzi.

3. A Tőzsdeképességi Projekt feladatai Egy tőzsdei bevezetés akkor tekinthető rövid távon sikeresnek, ha a bevezetés


97

során a felkínált részvényeket a meghirdetett áron lejegyzik. Középtávon (1-5 év) pedig akkor tekinthető a bevezetés sikeresnek, ha a részvények értéke gyorsan növekszik. A sikeres bevezetésnek vannak formai és tartalmi követelményei. A formai követelmények közé tartoznak azok a jelentések, dokumentumok, amelyek a bevezetés un szükséges feltételei. Elégségessé akkor válnak ezek a jelentések, dokumentumok ha egyrészt, hitelesek lesznek, másrészt a már tőzsdén lévő hasonló villamosenergia-ipari társaságok jelentései és dokumentumai alapján befektetésre ajánlottá válnak. A fentiek alapján a Tőzsdeképességi Projekt feladata egyrészt a hitelesség magas fokú biztosítása volt, másrészt a formai követelményeken túlmenően a nemzetközi gyakorlatot követte. A Tőzsdeképességi Projekt az alábbi feladatokat foglalta magába: A tőzsde és azon belül a részvény kategória kiválasztása A Budapesti, Frankfurti, Londoni és a New Yorki Tőzsdét és ezeken belül az egyes részvénykategóriákat vizsgálta meg a projekt. Arra az eredményre vezetett a vizsgálat, hogy elsősorban a Budapesti Értéktőzsdét és ezen belül pedig az un. blue chip kategóriát érdemes megcélozni. Szóba jöhet még a Frankfurti és a Londoni Tőzsde egyéb kategóriája is, de pl. a New Yorki Tőzsde feltételeit rövid időn belül biztosan nem lehet teljesíteni. A Londoni Tőzsde kedvezőbb a Frankfurtinál, mert nagyobb a forgalma. (A DÉMÁSZ Rt. részvényeit a privatizációt követően a Londoni Tőzsdére vezették be.) Vállalatértékelés Egy társaság tőzsdei bevezetéséhez szükség van egy nemzetközi sztenderdeken alapuló vállalatértékelésre, mely megadja, hogy mekkora lehet a társaság piaci értéke. A vállalatértékelés folyamatát leíró dokumentum, majd pedig a vállalatértékelés elkészült. A potenciális befektetők egy számukra kialakított szobában tudnak hozzáférni a társaság fontosabb dokumentumaihoz, ezáltal lehetőségük nyílik a vállalatértékelés ellenőrzésére. Az adatszoba kialakítására vonatkozó szabályzat elkészült.

98

2013/3-4 ■

Tőzsdei jelentési rendszer kialakítása Elkészült a tőzsdei társaságok jelentési rendszerével kapcsolatos elvárásokat összefoglaló dokumentum, amelynek alapján a következő feladatok jelentkeztek: n A Menedzsment Információs Rendszerrel szembeni tőkepiaci elvárások meghatározása megtörtént. Mivel az MVM Zrt. meglévő kontrolling rendszere gyakorlatilag nem támogatta a tőzsdei jelentések elkészítését, ezért kézzel készült el egy mintajelentés. A projekt lezárását követően került volna sor egy olyan célszoftver kifejlesztésére, amely az SAP rendszerből legyárthatta volna a tőzsdei gyorsjelentés fontosabb számadatait, diagramjait. n Elkészült a pénzügyi jelentési rendszer folyamatait bemutató dokumentum, a kontrolling beszámolók elkészítési rendjét összefoglaló anyag, valamint a tervezési és pénzügyi jelentési folyamat áttekintését és az ehhez kapcsolódó elvárásokat tartalmazó dokumentum. Az MVM Csoport stratégiájának továbbfejlesztése Az MVM Csoport stratégiájának készítése és annak a végrehajtása sokat fejlődött az MVM Rt. Stratégiai Osztályának 1999. évi létrejöttével, de sok szempontból nem elégítette ki a tőzsdei bevezetés feltételeit, elsősorban hitelességi szempontokból. Egy stratégiát akkor tekintenek hitelesnek, ha kielégíti a következő feltételeket: n A stratégiát egy üzleti terv támasztja alá, ennek hossza legalább 5 év és kb. 10 éves kitekintést vesz figyelembe, erre az utóbbira a nagy beruházások, fejlesztések miatt van szükség. n A beruházások és fejlesztések megalapozottságát piacelemzés és nemzetközi trendek támasztják alá. n A pénzügyi források igénybevételére (minimum 3 évre előre) konkrét tervet kell készíteni pl. részvények kibocsátására/bevonására, hitelfelvételre, kötvény kibocsátásra. n A nemzetközi gyakorlattól eltérő kockázatok kezelésére tervet kell készíteni. Pl. az MVM csoporttal ellentétben a nagy villamosenergia-ipari társaságcsoportok saját villamos energia


termelésének volumene megegyezik a végfogyasztói értékesítésükkel. n Biztosítani kell a stratégia végrehajtását és annak folyamatos ellenőrzését. (Az MVM-nél 1992 és 1994 között két alkalommal, valamint 2011-ben készült 10 éves üzleti terv, de ezek sem lettek következetesen végrehajtva) A Projekt során elkészült az MVM Csoport stratégiájának egy olyan változata, amely a stratégiakészítés nemzetközi sztenderdjeinek formailag megfelelt, de számos tartalmi követelményt nem elégített ki, pl. nem állt mögötte üzleti terv, a stratégia végrehajtás és ellenőrzés mechanizmusa pedig nem jött létre. A szervezeti és irányítási rendszer továbbfejlesztése Az MVM szervezeti és irányítási rendszere folyamatosan változott, fejlődött az évek során. Létrejött az elismert vállalatcsoport, ami jogilag is lehetővé tette az MVM csoporthoz tartozó társaságok közvetlen irányítását un. csoportszintű szabályzatok, utasítások révén. Az MVM Zrt.-n belül létrejöttek szervezeti egységként a divíziók. n A Tőzsdeképességi Projekt részeként a költségek, ráfordítások és bevételek, valamint a tárgyi eszközök divíziókhoz való rendelése megtörtént. n Az MVM Zrt. Igazgatósága bizottságokon keresztül közvetlenül irányított volna bizonyos területeket, ezeknek a bizottságoknak az ügyrendje tervezet formájában elkészült. n Az MVM Zrt. új irányítási rendszerének tervezete elkészült. n Elkészült a hazai és nemzetközi tőzsdei társaságok ösztönzési rendszereit bemutató tanulmány, valamint az MVM csoport tagvállalatainál jelenleg alkalmazott menedzsment ösztönzési szabályozás felmérése és értékelése. A kialakításra kerülő menedzsment ösztönzési rendszer alapelveinek tervezete elkészült. Kockázatkezelés A kockázatkezeléssel szembeni tőkepiaci elvárások meghatározásra kerültek. Ennek alapján az alábbi feladatok jelentkeztek: n A nyilvánosan jegyzett társaságok gyakorlatával és a befektetői elvá-

rásokkal összhangban lévő kockázatkezelési irányelvek, valamint a kockázatkezelési eljárásrend kidolgozása megkezdődött. n A kockázatkezelés részeként, de önálló feladatként elkészült az üzletfolytonosság biztosítására irányuló szabályozással szembeni tőkepiaci elvárások meghatározása. A csoportszintű üzletfolytonossági irányelvek kidolgozása elkezdődött. n Elkészült az MVM csoport működéséhez és a tőzsdeképesség megteremtéséhez kapcsolódó, az MVM csoport értékelését jelentősen befolyásoló jogi kockázatokat bemutató összefoglaló dokumentum aktualizált verziója.

port hitel/saját tőke aránya nemzetközi mércével mérve jelentősen alacsony. Szabályozás A hazai villamosenergia-ipari szabályozási környezet üzleti értékre gyakorolt hatásának elemzését bemutató dokumentum, valamint a magyar villamosenergia-rendszerben 1996 és 2007 között képződött jövedelmek elemzését bemutató dokumentum elkészült. A szabályozói környezet módosítására vonatkozó javaslat összeállítása megkezdődött. Erre azért volt szükség, mert a szabályozás számos eleme az MVM Csoportra gazdaságilag káros volt és ezáltal az MVM Zrt. piaci értékét csökkenti.

Üzleti tervezés Az üzleti tervezés továbbfejlesztésének érdekében elkészült a tervezési és pénzügyi jelentési folyamatot áttekintő és az elvárásokat összefoglaló dokumentum, valamint önálló feladatként jelent meg a tőkestruktúra optimalizációja. Erre azért volt szükség, mert az MVM Cso-

4. A Tőzsdeképességi Projekt utóélete A Projekt ugyan leállításra került, de a keretében megvalósított feladatok a tőzsdei bevezetéstől függetlenül jelentősen hozzájárultak az MVM csoport

működésének hatékonyabbá tételéhez és az eredményességének növeléséhez. A Projekt eredményei az operatív működés során közvetlenül hasznosíthatók voltak, a már megvalósított részfeladatok hozzájárultak az MVM csoport értékének növeléséhez és az alábbi területeken folytatódtak a fejlesztések és ezek tovább segítették az MVM Csoport hatékonyabb működését: n az MVM csoport működésének irányítása területén, egy új un. CSIR (Csoportszintű Irányítási Rendszer) projekt keretében a munka tovább folytatódott, n a proaktív vállalati működés kialakítása a 2011. évi stratégia készítése során továbbfejlesztésre került (a szabályozói környezet módosítására vonatkozó javaslat összeállítása, az MVM csoport működéséhez és a tőzsdeképesség megteremtéséhez kapcsolódó jogi kockázatok felmérése, a stratégiai beruházási projektek összegyűjtése és értékelése), n a működési költségek csökkentésének továbbfejlesztése a 2011. évi stratégiában is szerepet kapott.


99

A VILLAMOSENERGIA-KERESKEDELEM TÖRTÉNETE AZ MVM CSOPORTNÁL Kacsó András, az MVM Rt. Terv és Kontroling, EXIM, Energiagazdálkodási Osztályainak vezetőjeként vett aktívan részt a hazai piacnyitás előkészítésében, a kereskedelmi tevékenység fejlesztésében

Előzmények Európában A II. világháború befejeződése után a kontinens legjobbjai összefogtak a közös jövő érdekében, létrehozva az Európai Unió elődjét, a „Közös Piacot”. Megfogalmazásuk szerint az új közösség feladata „a közös piac megteremtésével, valamint a tagállamok gazdaságpolitikájának fokozatos egymáshoz közelítésével az egész Közösségben a gazdasági tevékenység harmonikus fejlődésének előmozdítása, fokozott és kiegyensúlyozott bővítése, stabilitásának fokozása, az életszínvonal gyors ütemű emelése, valamint a Közösséghez tartozó országok szorosabb kapcsolatainak kiépítése”. Az alapító hat ország nem véletlenül nevezte az új szervezetet Közös Piacnak, hiszen hittek a piaci mechanizmusok hatékonyságában és abban, hogy a bonyolult társadalmi viszonyok jó irányba terelhetők ennek révén. Ugyanakkor az alapító államférfiak keresztények voltak és ezért a kereszténydemokrácia alapelvei szerint szervezték a közösség életét. Ennek legfontosabb fogalmai: n Perszonalitás: az emberek, mint személyek tisztelete, autonómiájuk figyelembe vétele. n Szolidaritás: együttműködés a másik emberrel különösen, ha az segítségre szorul. n A közjó támogatása: a teljes közösség érdekeinek előmozdítása, fejlesztése. n Szubszidiaritás: a társadalmi hierarchián belül a döntéseket a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni, magasabb szint csak az alsóbb szint kérésére, hozzájárulásával veheti át a döntési jogkört. Témánk szempontjából lényeges, hogy a Római Szerződés bizonyos esetekben kivételt tesz a versenyszabályok alól, speciális jogosítványokat ad valamely különlegesen fontos tevékenység esetében – ilyenek a szolgáltatások is. A Római Szerződés 60. cikkelye a

100

2013/3-4 ■

szolgáltatásokat a következőképpen definiálja: „Szolgáltatásnak a jelen szerződés értelmében olyan teljesítések tekinthetők, amelyek rendszerint ellenszolgáltatás fejében történnek, de nem vonatkoznak rájuk az áru, a tőke és a személyek szabad mozgásának előírásai”. A Szerződés a szubszidiaritás elvének megfelelően nem részletezi a szolgáltatásokat, csupán utal rájuk. A tagállamoknak kell a mindennapok tapasztalata alapján tartalommal feltölteni ezt a fogalmat. Fontos dolog, hogy ezekben az esetekben egy kettősség érvényesülhet: egyrészt a piac szabályai, másrészt bizonyos kivételek, specialitások. A versenypiaci szabályok alóli kivételeket a 90. cikkely (2) bek. határozza meg: „Azon vállalatok számára, amelyek általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal vannak megbízva, vagy pénzügyi monopólium jellegűek e szerződés előírásai, különösen a versenyre vonatkozó szabályok, annyiban érvényesek, amennyiben ezen előírások alkalmazása a rájuk ruházott feladatok teljesítését jogilag vagy ténylegesen nem akadályozza.” Az elmúlt évtizedek gyakorlatában ide tartoztak – több minden más mellett – a vezetékes energiaszolgáltatások, különösen is a villamos energia és gázszolgáltatás. Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások kapcsán pénzügyi kérdések is felvetődnek. A Római Szerződés – megakadályozandó a különféle célok és eszközök összemosását – a 92. cikkelyben meghatározza az állami támogatásokat, felhívva a figyelmet, hogy ezek nem torzíthatják a versenyt, sőt nem is fenyegethetnek a torzítással. Ugyancsak nem befolyásolhatják hátrányosan a tagállamok közötti kereskedelmet.

Az energetikai direktívák Az Európai Unió joganyagai hosszú ideig nem foglalkoztak az alapvető ve-


zetékes energiaszolgáltatásokkal. Monopol ill. oligopol viszonyok uralkodtak az egyes tagállamokban. A 80-as évek közepére érett meg a helyzet arra, hogy európai uniós irányelvek (direktívák) szülessenek ezekkel a szolgáltatásokkal kapcsolatban. A folyamat elindításának három fő oka volt: n Az extenzív iparfejlesztés befejeződött, az energia igények változása telítődést mutatott, minek következtében viszonylag sok szabad kapacitás állt rendelkezésre a villamosenergiaés gáz-szolgáltatáson belül; n A szolgáltatások biztonsága nagy volt, de ehhez viszonylag magas árak kapcsolódtak; n A piacosítás első kísérletei NagyBritanniában bizonyos sikereket mutattak fel, elsősorban az állam és a befektetők szempontjából. Mintegy 8 évi munkával és sok kompromisszummal alakult ki az első villamos energia direktíva és mintegy másfél évvel később a gáz direktíva. A villamos energiával foglalkozó 96/92/EC dokumentum 1996. december 19-én került elfogadásra, a gázszolgáltatással foglalkozó 98/30/EC dokumentum pedig 1998. június 22-én. A dokumentumok 1999-ben, ill. 2000-ben lettek hatályosak. Mindkét direktíva szövege törekszik az azonosságra. Szinte csak a legszükségesebb fogalmak változnak a villamos energiáról a gázra való áttérésnél. A 96/92/EC Irányelv már a hivatkozások keretében utal a szubszidiaritás elvére, miszerint „közösségi szinten kell kialakítani a keretszabályozást biztosító általános elveket, de ezek részletes alkalmazását a tagállamokra kell bízni, ezzel lehetővé téve az egyes tagállamok számára, hogy maguk válasszák meg az adott helyzetüknek legjobban megfelelő rendszert”. A direktíva a fentieknek megfelelően általánosságokat fogalmazott meg, de ezek jól körülhatárolható, viszonylag szűk döntési lehetőséget jelentettek az egyes tagállamok számára. A fő jellemzői a következők:

n Csupán

a vezetéküzemeltetés és a rendszerirányítás maradhat meg monopóliumnak, regulált működéssel és árakkal; n A piaci tevékenységek szétválasztásra kerülnek elsősorban pénzügyileg, de esetenként szervezetileg is, a keresztfinanszírozás megakadályozása és az átláthatóság érdekében; n A piacra lépést szigorú szabályok védik, törekedve a diszkrimináció mentességre; n A verseny két szinten zajlik: a nagykereskedelemben az egyes források versenyeznek, míg a kiskereskedelemben a szolgáltatók versenyeznek a végfogyasztók ellátásáért; n A hagyományos bilaterális szerződések mellett új típusú kereskedelmi kapcsolatok is megjelenhetnek: a szervezett piac, a derivatívak, a kiegészítő szolgáltatások piacai, stb.; n A nemzeti piacok megnyitása fokozatosan történik, figyelembe véve a szomszédok piacnyitási mértékét is. Cél az egységes európai áram (gáz) piac létrehozása; n Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra történő hivatkozás viszonylag rövid. Két területen kerülhet alkalmazásra: a biztonság (beleértve az ellátás, szabályozás, minőség és ár biztonságát), és a környezetvédelem. Az egyes országok szabályozásának kidolgozása során, valamint a gyakorlati tapasztalatok alapján a 96/92/EC bizonyos részei feleslegessé váltak. A piacnyitás új problémák felszínre kerülését is jelentette, mivel a piaci szereplők célfüggvénye megváltozott. Ez régen a gyakorlatilag maximális ellátásbiztonság mellett lehetőleg minimális költségek elérése volt, az új helyzetben elfogadható ellátási paraméterek mellett a maximális profit a célkitűzés. Mivel nem volt precízen definiálva, hogy mi az „elfogadható ellátás”, helyenként és időnként gondok jelentkeztek a szolgáltatás minőségével. A beruházási tevékenység megcsappant és problémát jelentett a nagy rendszerek együttműködése a határkeresztező kapacitások korlátai miatt. Felerősödtek a fogyasztóvédelmi problémák, kiderült, hogy főleg a kisfogyasztók árérzékenysége rövid távon igen gyenge. A felgyülemlett megoldandó kérdések kezelésére megkezdődött a villamos energia és gáz direktívák felváltása új irányelvekkel.

Az új irányelvek egyszerre készültek el a földgázra és a villamos energiára és 2003. június 26-án kerültek elfogadásra. A 03/54/EC a villamos energiára, a 03/55/EC a földgázra vonatkozik. Kiegészíti a fentieket az 1928/2003 szabályozás, amely a hálózati hozzáférés és a villamos energia határkeresztező cseréje érdekében tesz megállapításokat. Az új direktívák egyszerűsítették a szabályozást, különösen a rendszerhez való hozzáférés terén, ugyanakkor több területen jelentős bővítésre került sor. A főbb eltérések: n Az új direktívában bővített cikkely foglalkozik a közérdekű szolgáltatásokkal és a fogyasztóvédelemmel, valamint egy új cikkely az ellátásbiztonság felügyeletével. n Újdonság, a Római Szerződés 86. cikkelyére hivatkozva, hogy a tagállamok megbízhatnak villamos energia ágazatban működő társaságokat általános gazdasági érdekből, közérdekű szolgáltatási kötelezettségekkel. n A tagállamoknak biztosítani kell a háztartási fogyasztók és – ha úgy látják jónak – a kisvállalkozások számára az „egyetemes szolgáltatást”, amely a tagállam területén meghatározott minőségű, ésszerű, könnyen és világosan összehasonlítható és átlátható árú villamos energiával való ellátottság jogát jelenti. n Kötelezi a tagállamokat a végfelhasználók védelmére, különös tekintettel a „sérülékeny” fogyasztókra. Hatékony intézkedéseket kell tenni segítésükre, hogy elkerüljék a kikapcsolást a szolgáltatásból. n A fogyasztók tájékoztatására kötelezővé teszi a villamos energia számlákon feltüntetni a villamos energia előállításához felhasznált energia típusát, másrészt egyéb formában tájékoztatni a fogyasztókat a villamosenergia-fogyasztás környezeti hatásairól. n Lényeges újdonság az elosztó hálózati üzemeltetés leválasztása minden más tevékenységtől, pénzügyileg és szervezetileg. Ez együtt járt a TSO (Transmission System Operator = Átviteli hálózat Rendszer Üzemeltető) létrehozásával, amellyel kapcsolatban lehetőség volt ezt a szervezetet összevonni a rendszer irányítóval. Ma ennek felel meg Magyarországon a MAVIR Zrt.

Magyarországi helyzet A villamosenergia- és gáz-ellátás kezdetei – hasonlóan más országokhoz – Magyarországon is monopóliumokhoz kapcsolódtak. Speciális jogi struktúrák szabályozták ezek működését annak érdekében, hogy teljesítsék a társadalmi elvárásokat és ugyanakkor biztosítsák számukra a minimális profitot. A korszak jellemzői közül három körülményt emelek ki: n Ellátási monopólium volt mind a termelők, mind a hálózat üzemeltetők és szolgáltatók esetében, de ehhez gyakorlatilag „korlátlan” ellátási kötelezettség kapcsolódott. n Az ellátás biztonság és megbízhatóság egy bizonyos szintjét elvárták, de ugyanakkor az állam gondoskodott a szükséges fejlesztési források rendelkezésre állásáról: vagy garanciákat biztosított, vagy az országos költségvetés része volt a fejlesztés ára. n A vállalkozások számára előírták a legkisebb költség elvének alkalmazását, de ugyanakkor az ellátási értéklánc minden egyes elemére regulált és garantált – költségalapú – árrendszer került meghatározásra. A rendszerváltozáshoz kapcsolódóan, a ’90-es évek elején a változások fő mozgató ereje az új Társasági Törvény volt. Ekkor alakult ki az iparágban a korábbi tagvállalatok bázisán a részvénytársaságok kétszintű rendszere, amelyben a felső szintet az MVM Rt., mint tulajdonos, az alsó szintet a korábbi „tröszti” tagvállalatok, mint új részvénytársaságok alkották. A ’90-es évek közepére – az Európai Unió ösztönzése mellett – megtörtént az iparág privatizációja is. Ez az esemény lényeges szervezeti változásokat nem indukált az MVM Csoport köztulajdonban maradt részénél, csupán a struktúra vált „karcsúbbá” és a rendszerirányítás függetlensége növekedett. Az állami tulajdonban maradt szervezetnek, amely lényegében megegyezik a mai MVM Csoport társaságaival, változatlanul kötelezettsége volt a fogyasztók villamosenergia-ellátási biztonságának fenntartása a korábban megszokott színvonalon. Ezen felül a Magyar Energia Hivatal továbbra is elvárta a legkisebb költség elvének érvényesítését, mindezt változatlanul korlátozott külkereskedelmi lehetőségek mellett. Ezzel párhuzamosan a Hivatal


101

által felügyelt költségalapú árrendszer is működött azzal a kiegészítéssel, hogy az új tulajdonosoknak biztosította a normatív 8%-os eszközarányos nyereséget. Mivel a privatizált társaságokat ellátási kötelezettség nem terhelte, csak a szerződésekben foglalt kötelmek és erős feltételezés volt a remélt gazdasági növekedéshez kapcsolódóan a villamos-energia igénynövekedés, az MVM vezetését az a veszély fenyegette, hogy távlatban nem tud helytállni az ellátási kötelezettségének. Ezért hosszú távú villamos energia importszerződéseket kötött és pályázatot írt ki erőmű létesítésre, megígérve a hosszú távú energia átvételt. Ennek keretében épült meg a kispesti kombinált ciklusú gázturbina.

Hazai felkészülés a piaci működésre Az MVM a privatizációt követően megkezdte a Magyarországon is bevezetésre kerülő piaci liberalizációra való felkészülést, ami EU csatlakozásunk feltétele volt. Az Európai Unióban 1999 februárjában végrehajtott piacnyitásig szakértőink figyelemmel kísérték az Unió tagállamaiban folyó vitákat, a majdani versenypiacra történő felkészülést. Részt vettünk a különféle szakmai szervezetek ez irányú munkájában. Itthon a Magyar Energia Hivatal által létrehozott munkabizottságokban folyt a piacnyitás előkészítése, különös tekintettel a leendő működési modellre az egyes részfeladatokkal kapcsolatos módszerek kiválasztására. A piaci kereskedelemre való felkészülés keretében még 1997 végén az MVM Rt.-n belül kialakításra került a Kereskedelmi Igazgatóság, amely Dr. Gerse Károly vezetésével 1998. január 1-től kezdte meg működését, az alábbi fő feladatokat látva el: n Felkészülés a piaci típusú villamosenergia ellátásra; n A hosszú távú villamos energia kapacitás-lekötési szerződések (HTM-ek) kezelése; n A hosszú távú villamos energia import szerződések kezelése; n A területi áramszolgáltatóknak történő hosszú távú villamos energia értékesítési és ellátási szerződések (VEASz-ok) kezelése; n Az MVM csoport stratégiáját és különféle időtávú üzleti terveit meg-

102

2013/3-4 ■

alapozó optimum kereső vizsgálatok, rendszer szintű elemzések készítése. Ugyancsak a piaci kereskedelemre való felkészülést szolgálta, hogy 1998ban megkezdte működését Bécsben az MVM tulajdonú ADWEST GMbH kereskedő társaság, amely osztrák jog alatt tevékenykedik. A felkészülés során meghatározó jelentőségű volt az új Villamos Energia Törvény (VET) előkészítése, amelyet 2001 decemberében hagyott jóvá a Magyar Parlament (CX. sz. törvény), és 2003. január 1-én lépett hatályba. A törvény alapvetően kerettörvény jellegű volt. Ennek következménye volt további 7 kormányrendelet és 16 miniszteri rendelet kiadása, valamint több szabályzat és engedély kérelem elfogadása. Az MVM Rt. működésére lényeges következményekkel járt a törvény elfogadása és különösen a 2003. január 1-jei hatályba lépése. A legfontosabb változások: n Egymástól szétválasztásra került és külön szabályozást kapott a villamosenergia-ellátási vertikumon belül a termelés, az átvitel és az elosztás; n Szétválasztásra került a versenypiaci kereskedelem a közüzemi nagykereskedelemtől és szolgáltatástól; n Az egész ellátási rendszert összefogja, és az együttműködést biztosítja a piaci szereplőktől független rendszerirányítás; n Gazdálkodásunkon belül az engedélyesi tevékenységek szerint külön kellett választani a költségeket, bevételeket, a kapcsolódó könyvelést. a kereskedelmi igazgatóság 2001-ben


A fentiek és a VET egyéb rendelkezései több vonatkozásban is lényegesen módosították az MVM Rt. jogait és kötelezettségeit. A fontosabb következmények az alábbiak: n Az MVM Rt.-nek nincs általános ellátási kötelezettsége, kivéve a nem piaci ellátást választó (közüzemi) fogyasztók esetében, ahol az változatlan. n Az MVM Rt.-nek nincs felelőssége a hazai rendszer (szabályozási terület) forrás/igény egyensúlyával kapcsolatban. Ezt rövid és hosszú távon egyaránt a rendszerirányító (MAVIR Rt.) biztosítja. n A meglévő mindenkori – rendszerszintű szolgáltatások biztosítására alkalmas – többletkapacitásait az MVM Rt. köteles felajánlani a rendszerirányítónak. n A társaság egyértelműen profitorientált. 2003. január 1-jétől az erőművek árszabályozása megszűnt, az értékesítésnél csak a közüzem („közérdekű szolgáltatás”) árai szabályozottak. n A piac működése érdekében az MVM Rt. köteles meglévő hosszú távú kapacitás lekötési és értékesítési szerződéseit újratárgyalni, piac konformmá alakítva azokat. n A piaci értékesítés és a korábbi regulált árak közötti különbségből eredő veszteséget „befagyott költség”-ként kezeli a reguláció és megtéríti az MVM Rt.-nek. Az új típusú villamosenergia-ellátási rendszerre történő átállás számos, főleg informatikai fejlesztést tett szükségessé.

Tulajdonképpen már a korábban lezárult ÜRIK program is a majdani piaci modell működését támogatta. A lényegesebb fejlesztések: n Az ETRM (Energy Trade and Risk Management= Energia Kereskedelem és Kockázat Kezelés) rendszer egy számítógépes informatikai struktúra, amely nagy tömegű, az egyes kereskedelmi kontraktusokhoz kapcsolódó adathalmazt tud kezelni. n Az MVM Rt. fölös kapacitásainak értékesítésére szolgáló energia értékesítési aukciós rendszer kialakítása, a Magyar Energia Hivatal jóváhagyásával és felügyeletével. n A versenypiac likviditásának növelésére szolgált az MVM Rt. által kialakított és működtetett elektronikus kereskedő eszköz: az MVM-Piactér (később: POWERFORUM Zrt., amely a gázkereskedelmet is lehetővé tette). n Az elszámolási-mérési intervallumok mért energia mennyiségeihez minden piaci szereplőnek hozzáférést kellett biztosítani. Erre szolgál a MAVIR Rt. adatgyűjtő adattárház rendszere (NIP).

A piacnyitás hatása A 2001. évi CX. tv. (VET) alapján 2003. január 1-én a piacnyitás részlegesen megtörtént a 6,5 GWh/év felett átvevő fogyasztók részére, ami 2004. július 1-től kiterjedt az összes nem lakossági fogyasztóra is. Ettől kezdődően a fogyasztók mintegy kétharmada szabadon választhatott a közüzemi és a piaci ellátás között. 2008. január 1-től a piaci ellátás általánosan kötelező, a közüzem megszűnik. Az MVM Rt. közüzemi nagykereskedelmi feladatait ellátó Kereskedelmi Igazgatóság napi feladatai is megváltoztak: n Talán legfontosabb feladat a munkatársak gondolkodásmódjának átalakítása volt a régi feladatok új formában és feltételek mellett történő végrehajtása érdekében. n Az új működési renddel kapcsolatos harmonizációs és értelmezési problémák feloldását – közösen a többi piaci szereplővel és a regulátorral – el kellett végezni. n Működtetni kellett az új regulációhoz kapcsolódó eszközöket (Piactér,

kapacitás aukció, mérlegkör, stb.), rendszeres használatba kellett venni az ezeket kiszolgáló informatikai rendszereket. n A versenypiaci nyitást követően megnövekedő kockázatkezelési kérdések hatékony megválaszolására az elemző-értékelő munkát fejleszteni kellett. n Mivel az MVM ellátási kötelezettsége változatlanul fennállt a közüzemi fogyasztók felé, indokolttá váltak bizonyos átalakítások a forrásoldali portfólió alapját képező hosszú távú kapacitás lekötési szerződéseknél (HTM). Ezek közül a legfontosabb az árképzés átalakítása volt. Megszűnt a korábbi, MEH által előkészített és az illetékes miniszter által jóváhagyott központi ármegállapítás. Helyette a felek akkori kölcsönös érdekeit leképező árképletek alapján alakultak ki az árak és a díjak – mai szemmel furcsa szerkezetben. Az árrendszer telephelyenként eltérő, költségérzékeny, de külön csúcs és völgyidőszaki árat, valamint a rendszerszabályozást szolgáló tevékenységet elismerő elemeket is tartalmazott. Ugyanakkor az értékesítési ár változatlanul központilag meghatározott és minden közüzemi vásárló irányában azonos, kételemű – energia és teljesítmény díjat tartalmazó – tarifa maradt. n A közüzemi nagykereskedő árrése változatlanul negatív volt, azaz az MVM csak veszteséggel tudta ellátni ezt a társadalmilag értékesnek tartott tevékenységet. El kellett járni annak érdekében, hogy a reguláció, ill. az államigazgatás a hiányt pótolja.

Az MVM Partner Zrt. megalapítása A piaci liberalizációt követően különvált a villamosenergia-kereskedelmen belül a közüzemi fogyasztók hagyományos ellátása a liberalizált piacot választó fogyasztók piaci típusú ellátásától. Ez utóbbi piaci szegmensben való működésre az MVM Csoport létrehozta az MVM Partner Zrt.-t 2002 szeptemberében. Az új társaság a Fogyasztói Értékesítési Osztály személyi állományának átszervezésével 2003. január 1-én kezdte meg működését, amelyhez a kezdetekben az MVM szolgáltatásokat biztosított. Az új társaság tevékenységének fő pillérei a fogyasztói értékesítés és a nagykereskedelem volt. Az MVM Partner közvetlenül megalakulása után számos ajánlatot tett a hazai nagyfogyasztók számára, amelynek eredményeképpen több szerződést is kötött, elsőként a GE Hungary Rt.-vel. Az új társaság később is sikeresen működött a piacon: rövidesen a piacról ellátott végfelhasználói fogyasztói szegmens egyik főszereplőjévé vált.

Az MVM Villamosenergia Kereskedelmi ZRt. (MVM Trade) megalapítása A fokozatos piacnyitás következtében idővel fontossá vált a kereskedelmi tevékenység teljes leválasztása a villamos társaság csoport egészéről, és az új helyzetnek megfelelően egy további

1. ábra: az mvm rt. közüzemi nagykereskedelmi tevékenységet folytató leányvállalatának szervezeti felépítése


103

kereskedelmi leányvállalat kialakítása. A legfőbb ösztönző tényezők az alábbiak voltak: n Az MVM Csoport folyamatos támadások célpontja volt még a privatizációt követő években is. Sokan nem értették, hogy a társaság csoport a legfőbb letéteményese a hazai ellátásbiztonságnak. A támadások kivédésének illetőleg kezelésének érdekében egyre inkább célszerűnek látszott a szervezeti leválasztás. n A hosszú távú villamos energia vásárlási szerződések (HTM) megkötését annak idején a privatizációs tanácsadó cég szorgalmazta a privatizáció sikere érdekében (aláírással együtt két-három hét alatt készültek el!). A piaci viszonyok között idegen testként hatottak, de nélkülük az MVM nem tudta volna a rárótt ellátási kötelezettséget teljesíteni, ugyanakkor helyenként költségnövelő tényezőt is jelentettek. Átalakításuk vagy helyettesítésük egyre sürgetőbb feladattá vált, amihez a független szervezet előnyös volt. n Az MVM-en belüli kereskedelmi tevékenység pénzügyi leválasztása feltárta a reguláció diszkriminatív gazdasági hatásait, a piaci ellátás közüzem általi keresztfinanszírozását, melyek az egész MVM gazdálkodását veszteségessé tették. A 2005 szeptemberében megkezdett felkészülés eredményeként az új társaság működését jóváhagyó alapítói határozat 2006. július 7-én született meg, amely intézkedett a közüzemi nagykereskedelmi engedély Magyar Energia Hivataltól való megszerzéséről, a hosszú távú kereskedelmi szerződések átruházásáról, a szükséges vagyonátadásról, valamint az egyéb kapcsolódó szerződések megkötéséről. A társaság a tényleges működését 2006. augusztus 1-én kezdte meg, ahol a szervezeten belül megjelent a front office (Közüzemi Nagykereskedelmi Főosztály) és a back office (Kereskedelmi Szolgáltatási Főosztály) funkció. A middle office feladatokat a back office látta el. Újdonság volt a külön szervezet a mérlegkörök kezelésére, működtetésére. Az induló szervezeti sémát az 1. ábra mutatja. A szervezet később bővült a gazdasági kérdésekkel foglalkozó osztállyal, majd a szerződéseket kezelő ETRM rendszerüzemeltető külön szervezetével.

104

2013/3-4 ■

A piacnyitás értékelése, GVH és DG COMP. vizsgálatok Nagy várakozás előzte meg a piacnyitást. Sokan arra gondoltak, hogy a feljogosított fogyasztók – különösen az után, hogy a részarányuk elérte a hazai fogyasztás kétharmadát – tömegesen térnek át piaci ellátásra. Ez csak részben következett be. Az igen nagy fogyasztók szinte azonnal éltek a lehetőséggel, de a többség óvatos volt. Még 2004 végén is alig haladta meg a piac részaránya a 10%-t az összes fogyasztáson belül. Mindez annak ellenére alakult így, hogy a hibás reguláció miatt a közüzem erősen kereszt-finanszírozta a versenypiacot (kötelező átvételt csak a közüzem finanszírozta, a nyomott áras rendszerszintű szabályozás az MVM-t terhelte, kifutó bányák kényszerű szénfelhasználásának terheit a közüzem viselte stb.). A várakozások elmaradásáért többen – így a Gazdasági Verseny Hivatal is – az MVM-t látta hibásnak. A GVH 2004. április 2-i kezdettel „ágazati vizsgálatot” indított – eredetileg tájékozódási célzattal –, kibocsátva az iparági szereplőknek egy összességében mintegy hetven kérdést tartalmazó kérdőívet. A válaszadás határideje 2004. május 21. volt. Az MVM természetesen konzultációs lehetőséget is felajánlott a jelentés összeállításához, amit a GVH sajnos nem vett igénybe. A „jelentés tervezet” 2005. december 22-re készült el és 2006. január 30-ig volt hozzászólási lehetőség, amivel az MVM élt is tekintettel a nagyszámú tartalmi és formai hibára, félreértelmezésre – sajnos eredménytelenül. A GVH 2006. február 28-ra szakmai fórumot szervezett a „jelentés tervezet” megvitatására. Meglepő módon ezt megelőzően – február 24-én – a GVH vezetése levelet küldött Brüsszelbe a Versenypolitikai Főigazgatóságra (DG COMP.), amelyben a vizsgálatot lezártnak tekintve a „jelentés tervezet” összefoglalóját angol nyelven mellékelte. A következő esemény május 16.án egy rendkívüli helyszíni vizsgálat volt, amelynek során a Versenypolitikai Főigazgatóság megbízottai dokumentumok tömkelegét vitték el az MVM és a MAVIR irodáiból. Júniusban egy terjedelmes kérdőív érkezett, amelyet augusztus végéig válaszoltunk meg (2400 lap szöveg és dokumentum). Ér-


demi reakció soha nem érkezett, csupán egy kétsoros levél – másfél év múlva –, hogy a vizsgálat lezárult. A hazai intézmények reakcióit látva, valamint az alább ismertetendő tapasztalatokat figyelembe véve az MVM vezetése 2007 tavaszán külső tanácsadó igénybe vételével vizsgáltatta az elkövetkező időszak feladatait kiemelten két területtel kapcsolatban: a hazai villamosenergia-ipari ágazati joganyag készülő változásai, valamint a Társaság tevékenységét érintő közösségi joganyag és eljárások. A leglényegesebb kérdések a villamosenergia-piac új működési modelljével, az új VET-el (majd: LXX/2008 tv.), valamint az energiapolitikával voltak kapcsolatosak. Fontos kérdés volt az EU egyes tagállamaiban alkalmazott, a megújuló és kapcsoltan termelt villamos energia támogatási és szabályozási gyakorlata is.

Tiltott állami támogatások kérdése Más gondok is voltak. Az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága (DG COMP.) C 41/2005. számon a tiltott állami támogatások kapcsán vizsgálta az MVM Zrt. által az erőművekkel kötött villamos-energia Hosszú Távú Megállapodások (HTM) összeegyeztethetőségét a közösségi joggal. Az eljárás a Magyar Állammal szemben folyt, amely ügyben az Európai Bizottság 2008. június 4-én, C(2008)2223 számon határozatot hozott. A határozat kötelezte a Magyar Államot, hogy a HTM-ekben meglévő tiltott állami támogatást szüntesse meg. A határozatban foglaltaknak eleget téve a Parlament elfogadta a villamos energiával összefüggő egyes kérdésekről szóló 2008. évi LXX. törvényt, amely jogszabály 2008. december 31-el megszüntette az ezen időpontban még hatályban volt HTM-eket. A Bizottsági vizsgálatra tekintettel, a Kormány 2080/2007. (V. 11.) Korm. határozatában előírtak szerint az MVM Trade ZRt. 2007 és 2008 folyamán több fordulóban újratárgyalta a HTM-eket, amelynek eredményeként a Paksi Atomerőművel, a Mátrai Erőművel, a Csepeli Erőművel és a Budapesti Erőművel megkötésre kerültek az új típusú, EU-konform kereskedelmi szer-

2. ábra: energiamegoszlás 2005–2007

ződések, amelyek mindegyike hatályba lépett legkésőbb 2008. december 31én. Az érintett felek a régi HTM-eket közös megegyezéssel megszüntették, amellyel kapcsolatban sem kompenzáció, sem pedig kártérítés fizetési kötelezettség nem merült fel. A Dunamenti Erőmű és az AES Tisza Erőmű esetében az újratárgyalások – figyelemmel az érintett társaságok által a Magyar Állammal szemben megindított nemzetközi beruházás védelmi (ICSID) eljárásokra is – nem vezettek eredményre. Ezen társaságokkal fennállt HTM-eket a már említett 2008. évi LXX. törvény megszüntette. A két érintett HTM törvény általi megszüntetésével összefüggésben az MVM Trade ZRt.-nél sem kompenzáció, sem pedig kártérítés fizetési kötelezettség nem merült fel. A HTM-k megszüntetésével, illetőleg átalakításával (VAM) párhuzamosan lényeges változások következtek be a piac és az MVM működésében is: n Megszűnt számos gazdaságtalan erőmű védettsége a piaci hatásoktól. Megnőtt az országba áramló villamos energia import és ezzel párhuzamosan a piaci viszonyok függvényében változó mértékű export valósult meg. Az import-export szaldó összességében növekedett, így a nem eléggé hatékony erőművek kiszorultak a piacról.

n A

MAVIR által igényelt rendszerszintű szolgáltatásokat már nem az MVM Trade ZRt. biztosította regulált áron, hanem a kialakuló új piaci szegmensben a hazai források versenyeztek a piaci részesedésért az aukciókon kialakuló árak mellett. n Az MVM Trade ZRt. korlátozás nélküli kereskedelmi működési engedélyt kapott (2008. január 1.), amelynek értelmében Magyarországon, a környező országokkal illetőleg azok piacain is korlátozás nélkül kereskedhetett.

Egyéb kérdések Az MVM Trade ZRt. az MVM-től három hosszú távú villamos energia import szerződést is örökölt, amelyeket még a ’90-es években kötött az MVM, amikor az egész országra kiterjedő ellátási kötelezettsége fennállt és veszélyben volt a teljesíthetősége elfogadható áron. A szerződések egy részénél az érvényesség átnyúlt a teljes piacnyitás utáni időszakra, amikor új költségelemként megjelent a határkeresztező hálózati kapacitás díj is. Hosszú tárgyalások után ezeket a megállapodásokat úgy sikerült lezárni, hogy partnereink végül is Ausztriában adták át a szerződött energiát, amit aztán az ADWEST GMbH. értékesített.

A piacnyitással a legfőbb vásárlóink, az integrált területi elosztóhálózat üzemeltető és szolgáltató társaságok nagy átalakulásra kényszerültek. Szét kellett választani az elosztóhálózat üzemeltetést és az energia kereskedelmet, ugyanakkor a közvetlen fogyasztói kapcsolataik is megmaradtak abban a nagyon valószínű esetben, ha megkapják az egyetemes szolgáltatói engedélyeket. Az MVM Trade ZRt. arra törekedett, hogy a majdani „egyetemes szolgáltatói” engedélyesekkel kötendő módosított szerződések amennyire lehetséges „tükörképei” legyenek az erőművekkel kötött megállapodásoknak. Az Európai Unió regulációra vonatkozó direktívái úgy határozzák meg az „egyetemes szolgáltatás”-t, hogy az egy olyan piaci szolgáltatás, amelynek keretében az arra lehetőséget kapott fogyasztók speciális körülmények mellett speciális minőségű villamosenergiaellátásban részesülnek speciális áron. Ez lehetőséget biztosított arra, hogy a reguláció szabályozza az MVM Trade ZRt. ilyen piaci szegmensben történő értékesítésének az árát, amivel azóta is él. Tekintettel az MVM Trade ZRt. – egyébként nehezen definiálható – piaci részarányára, a MEH Jelentős Piaci Erőnek (JPE) minősítette a társaságot és kötelező értékesítési aukciókat írt elő számára, függetlenül azok gazdaságos-


105

ságától (739/2008. június 30. MEH határozat). Ugyanakkor megszűnt a közüzem (jövőben: egyetemes szolgáltatás) negatív diszkriminációja. A rendszer működtetési illetőleg a kötelező átvétel miatti költségei ezentúl a fogyasztás arányában kerültek szétosztásra minden fogyasztóra vonatkozóan.

A közüzemi és piaci ellátás alakulása A tisztán piaci villamosenergia-ellátás tulajdonképpen 2008. december 31. után alakult ki, mikorra nemcsak a reguláció vált véglegessé, de átalakultak, ill. megszűntek a hosszú távú szerződések és minden nem lakossági fogyasztónak (2008. január 1-től) kötelezővé vált a piaci ellátás igénybe vétele. Az átmeneti időszak, a közüzem és piac vegyes működési viszonyait a 2. ábra mutatja be. A kezdeti 20032004 időszak után 2005-től döntően a fogyasztók gazdasági érdeke határozta meg a közüzemi és a piaci ellátás arányát. Mivel a reguláció megkönnyítette az ellátási mód változtatását, ha az árviszonyok úgy alakultak a fogyasztók

egy hónap alatt áttérhettek az egyik ellátási formáról a másikra. Mint látható, bármennyire is támogatta a reguláció a piaci ellátást, annak aránya 2005 elején csak 25% körül alakult, majd beállt egy 1 TWh/hó (3540%) szintre a lehetséges 100% helyett, ami az országos fogyasztás 2/3-a (1/3 a lakossági fogyasztás). Sőt, 2007 januárjában a piac aránya hirtelen visszaesett a 2004. évi 0,6 TWh/hó (20%) szintre! Az ok a nemzetközi piaci árak ugrásszerű növekedése volt, amit nem követett arányosan a regulált közüzemi ár. A piacnyitás az MVM villamos energia nagykereskedelmi tevékenysége számára – a korábbi évekhez képest – kiegyensúlyozott gazdálkodási környezetet eredményezett. Bár a piaci kockázatok növekedtek a gazdasági válság és a megújuló források racionalitást jelentősen meghaladó terjedése miatt, csökkent a regulációs kockázat.

Egységesülő piac – több társaság A hazai folyamatokkal párhuzamosan a szomszéd országokban is megvalósult a piaci liberalizáció, új alapokra helyező-

dött az egyes országok – rendszerszabályozási körzetek – közötti kapcsolat. A piaci kereskedés következményeként a kereskedelmi kontraktusok száma látványosan növekedett. Az egyes piaci szereplők – köztük az MVM Partner és az MVM Trade is – intenzíven kereskedtek, erősítették regionális jelenlétüket. Még 2008-ban egyesült a két társaság mérlegköre. Megnőtt a jelentősége az MVM ADWEST GmbH osztrák bejegyzésű leányvállalatnak, melynek működése egyre jobban segítette ezt a folyamatot. A környező országok sikeres együttműködésének eredményeként napról napra fejlődött az a regionális piac, amely Magyarországot és a környező tízegynehány országot foglalja magába. A kereskedelmi tevékenység újabb és újabb kereskedési felületek, kereskedési eszközök létesítését kényszerítette ki. Átalakult az MVM PIACTÉR kereskedési felület is POWERFORUM ZRt.-vé és lehetővé vált rajta a földgáz kereskedelem is. 2010-ben a piaci elvárásokra reagálva kezdte meg működését az MVM Csoport Központi Kereskedelmi Részlege (Central Trading Floor), amelynek feladata a résztvevő tagvállalatok közötti szinergiák és a piaci lehetőségek minél

Az MVM Partner ZRt. érvényes szervezeti ábrája

3. ábra: az mvm partner zrt. érvényes szervezeti ábrája

MVM ZRt.

Kereskedelmi és Értékesítés Koordinációs Osztály

MVM Partner ZRt.

MVM Kereskedelmi Vezérigazgatóhelyettes (KVH) MVM Partner Vezérigazgató

MVM Partner Igazgatóság MVM Partner Felügyelőbizottság

Jogi Osztály

HR Koordináció

Gazdasági Osztály

Kontrolling Osztály

MVM Partner Kereskedelmi Vezérigazgató-helyettes Üzletfejlesztési Osztály

Proprietary Ker. Igazgatóság Proprietary Ker. Osztály

Eszközalapú Ker. Igazgatóság Eszközalapú Ker. Osztály Aukció Koordinációs Osztály

Middle Office Igazgatóság

Portfolió Optimalizációs Grémium

MVM Partner Értékesítési Vezérigazgató-helyettes Értékesítési Igazgatóság

Portfolió Optimalizációs Osztály

Kiemelt Nagyfogyasztói Osztály

Piacelemzési Osztály

Nagyfogyasztói Osztály

Értékesítés Elemzési és Árazási Osztály

Kisfogyasztói Osztály

Menetrendkezelési és Mérlegkörirányítási Osztály

Kiemelt Szerződések Osztály Tüzelőanyaggazdálkodási Osztály

Marketing Igazgatóság

Háttértámogatási Igazgatóság Háttérműveleti Osztály

Háttérfeldolgozás i Csoport Kereskedői Kapcsolatok Csoport Hátralékkezelési Csoport Kiemelten Kezelt Ügyfelek Csoport

Számlázási Osztály Értékesítési Számlázási Csoport Kereskedelmi Számlázási Csoport Földgáz Számlázási Csoport Üzleti Támogatás Osztály Műszaki Támogatás Osztály

106

2013/3-4 ■


Földgáz Kereskedelmi Igazgatóság Földgáz Kereskedelmi Osztály Földgáz Portfólió Kezelési Csoport

Földgáz Árazási Csoport Földgáz Értékesítési Osztály Földgáz Elszámolási Csoport

méretétől függően eltérő típusú feladatokat. n Háttér támogatási Igazgatóság: Nevéből adódóan az értékesítési terület működési hátterét biztosítja a földgáz kereskedelem részére is. Legnagyobb feladat a számlázási és a fogyasztókkal kapcsolatos tevékenység, de ide tartozik az energia-audit szolgáltatás is (Áramőr). n A Marketing Igazgatóság feladata az üzleti tevékenységhez kapcsolódó promóciók, ügyfél akvizíciós- és megtartó kampányok előkészítése, koordinálása, lebonyolítása, marketingkommunikációs eszközökkel történő támogatása, valamint a kapcsolódó feladatok ellátása.

4. ábra: Az alkalmazotti létszám változása

intenzívebb kihasználása, beleértve a környező országok piacait is és a felmerülő piaci kockázatok hatékony kezelését elsősorban a rövidtávú kereskedelem eszközeivel. Jellemző feladatok: napi pozíciózárás, napon belüli (intraday) kereskedelem, villamos energia aukciókon való részvétel, határkeresztező kapacitás aukciókon való kereskedelem, stb. Ebben segítette a MAVIR által alapított napi kereskedési rendszer, a HUPX létrehozása és működése is.

Egyesítés: az MVM Partner Zrt. megalakítása Ismételten felvetődött a már a társaságok alapításakor is előre jelzett célszerű lehetőség, az MVM Csoport kereskedelmi tevékenységének egy szervezetbe történő összevonása. Ennek hatására – több éves munka eredményeként – az MVM Trade és az MVM Partner összevonásával, MVM Partner Zrt. néven megalakult 2012. július 1-én az MVM Csoport egyesített kereskedelmi szervezete. A szervezet része a földgáz kereskedelem is, amellyel az utóbbi években egészült ki az MVM Csoport tevékenysége. Az új szervezet első működési sémáját a 3. ábra mutatja.

A főegységek tevékenységéről A kereskedelmi terület döntően nagykereskedelmi kérdésekkel foglalkozik

a kereskedelmi vezérigazgató-helyettes irányításával három igazgatóságba szervezve: n Eszközalapú Kereskedelmi Igazgatóság: A Társaság eszközeinek felhasználásával rövid és hosszú távú villamosenergia-kereskedelem a hazai és a regionális nagykereske-delmi piacon. n Proprietary Kereskedelmi Igazgatóság: Feladata kizárólag megtérülési célú kereskedelmi tranzakciók kezdeményezése és megkötése, piaci információszerzés. n Middle Office Igazgatóság: Feladatokat lát el nemcsak a kereskedelmi, hanem az értékesítési és a földgáz kereskedelmi területtel kapcsolatban is. Az ide tartozó osztályok szerteágazó háttér tevékenységet, elemzéseket végeznek, szerződéseket kezelnek. Ide tartozik a Menetrend készítési és mérlegkör üzemeltetési osztály is az ország legnagyobb mérlegkörével, folyamatos munkarendben működve, naponta mintegy 50 mérlegkörbe menetrendezve szállításokat. n Ide tartozik független osztályként az Üzletfejlesztési Osztály, amelynek feladata a regionális nagykereskedelem technikai feltételeinek biztosítása. A kiskereskedelmi végfogyasztói értékesítési terület az értékesítési vezérigazgató-helyettes irányításával három igazgatóságból áll: n Értékesítési Igazgatóság: A nagyszámú értékesítési munkatárs három osztályba sorolva végzi a fogyasztók

A szervezeti séma a feladatok változásához alkalmazkodva értelemszerűen módosult és módosul. A fenti séma mára már elavult. Az egy éves működés tapasztalatai alapján öt osztály és három csoport jött létre, jórészt a meglévő emberi erőforrások és szervezetek átstrukturálásával, függelmi viszonyaik átrendezésével az egyes feladatkörök aktuális méretéhez alkalmazkodva. Tekintettel a feladatok várható bővülésére további változásokra is számíthatunk. Az utóbbi évek robbanásszerű tevékenység bővülését jól érzékelteti az alkalmazotti létszám változása, a 4. ábra szerint.

Visszatekintés Az MVM Csoport kereskedelmi tevékenysége – mint látható – maga volt a megtestesült változás, méghozzá állandó harcoktól kísérve. Hosszú évekig a Társaság léte is veszélyben volt, ennek ellenére ma dinamikus bővülés tanúi vagyunk, bár a tevékenységek, feladatok óriási többsége merőben újszerű. Úgy látszik, az értékek megóvásáért, gazdagításáért még reménytelennek látszó helyzetekben is érdemes küzdeni. Talán ez a legfontosabb tanulság az MVM villamosenergia-kereskedelmének történetéből.


107

Interjúk az MVM Csoport nagyobb társaságainak vezetőivel Az interjúkat készítette: Mayer György újságíró

Hamvas István, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. az MVM Csoport tagjaként, hazánk legjelentősebb villamosenergia-termelő létesítményével, az ország egyetlen atomerőművével büszkélkedhet. Az atomenergia hazai alkalmazása immár több mint 30 éves múltra tekint vissza, és meggyőződésünk, hogy a következő évtizedekben is szükségünk lesz erre a biztonságos, gazdaságos és környezetkímélő megoldásra. A Paksi Atomerőmű négy blokkja a kiemelkedően biztonságos üzemelés mellett az elmúlt évben újabb termelési rekordot ért el, és 45%-os részesedéssel járult hozzá az ország villamosenergia-termeléséhez. Egy atomerőmű működtetésénél legfontosabb szempont a biztonság, és ez természetesen Pakson is elsődleges. Számos nemzetközi felülvizsgálat igazolja, hogy biztonság tekintetében európai szinten a legjobbak között tartják számon a Paksi Atomerőművet. Mindamellett, hogy a legtisztább energiaforrások egyike – hiszen az atomerőmű működése nem jár szén-dioxid, por, hamu, füst illetve egyéb gázok kibocsátással –, hazánkban továbbra is az itt termelt villamos energia a legolcsóbb. Az erőmű évről-évre bizonyította létjogosultságát, és ennek köszönhetjük, hogy az üzemidő-hosszabbítási program keretében még további húsz évig gondoskodhat Magyarország villamosenergia-ellátásáról. Ezt az elképzelést támasztja alá az is, hogy a rendszeres felmérések szerint az ország lakosságának több mint 70%-a támogatja az atomerőmű üzemeltetését. A cég tevékenységéről Hamvas István vezérigazgatóval beszélgettünk. Hogyan kapcsolódik a cég sajátságos profilja az MVM csoportszintű működéséhez? Több sajátossága is van a Paksi Atomerőműnek, amelyek egyedivé teszik az

108

2013/3-4 ■

megosztható – olyan integrált vállalattá alakult, amely jól segíti azt, hogy a társaságcsoport is integráltan és hatékonyan működhessen. Milyen előnyöket jelent ez az előbb említett csoportszintű működés?

MVM Csoporton belül, és a hazai energiapiacon is. Egyrészt nukleáris alapon termeljük a villamos energiát, amihez egy speciális jogszabályrendszer kapcsolódik. Ennek betartása jelentős kötelezettségeket jelent. Másik sajátossága, hogy a termelési kapacitása domináns, a csoporton belül nagyjából 90 százalék, míg az országos villamosenergiatermelés több mint 40 százalékát adja. Az MVM Csoport gazdálkodásában meghatározó, pénzügyi szempontból stabilizáló tényező, valamint a csoport cégeinek nagy megrendelője: akár a műszaki szolgáltatások (OVIT, ERBE), akár a társcégek (pénzügy, informatika) tekintetében, hiszen csoportszinten milliárdos nagyságrendű munkákról és szolgáltatásokról beszélhetünk. Vagyis a társaságcsoport eredményes gazdálkodásában nem csak a jelentős árbevételével – tavaly adózás előtti eredménye 40 milliárd forint, adózás utáni eredménye pedig jóval 20 milliárd forint felett volt – játszik fontos szerepet, hanem megrendelőként a társvállalatoknál is fontos partner. És ne felejtsük el azt se, hogy a nukleáris engedélyesi helyzete miatt – amely nem


Nagyon fontos számunkra a társaságcsoporton belüli működés, mert elősegíti, hogy elsősorban a saját feladatainkra, az energiatermelésre és a nukleáris biztonságra koncentrálhassunk, s nem kell olyan területekkel is foglalkoznunk, amelyek a csoporton belül kön�nyen elérhetőek, mint az Informatika, a Kontó, és az Atomix tevékenységi köre. Mindennek nagy jelentősége van a hatékonyságjavítás terén. Külön kiemelném az MVM Partner Zrt.-t, ami teljesen átveszi helyettünk a kereskedelmi kérdéseket, és kiváló együttműködéssel hatékonyan segíti azt, hogy blokkjaink rendelkezésre állása maximális legyen. Tudjuk, hogy a társaságcsoporton belül a szinergiák jobb kihasználásával még további hatékonyságjavulást is el lehetne érni, ezen természetesen dolgozunk is. Mit gondol, hogyan használhatják ki a tagvállalatok a leghatékonyabban a csoportszintű működésben rejlő lehetőségeket? Éppen a csoportszinten van a hangsúly, mert például az erőforrások összevonása nélkül elképzelhetetlen lenne a Paksi Atomerőmű bővítése. Az MVM ereje nélkülözhetetlen az ilyen méretű és jelentőségű projektek esetében. Aztán rendkívül jelentős a műszaki szolgáltatások kérdése. Az atomerőmű közbeszerzés-köteles: ha bármilyen szolgáltatást meg akar rendelni, akkor pályázaton kell versenyeztetni a partnereket, és ebben bizonyos feltételek mellett rugalmasságot jelent, ha

a megfelelő jogszabályi feltételek teljesülése esetén a társaságcsoporton belül képes valamelyik tagvállalat elvégezni a munkát. Ez a blokkok karbantartásánál, a fejlesztő beruházásoknál meghatározó, hiszen milliárdos üzlethez juthatnak ezzel a csoport vállalatai is. Nem szabad a humán erőforrást sem kifelejteni, hiszen hatékonyabban tudjuk használni a szakembereket is, mert a feladatmegosztás komolyan hozzájárul a csoportszintű gazdálkodás javulásához. Természetesen fontos az a törekvés is, hogy a vállalkozás típusú társaságok ne csak a cégcsoporton belül, hanem külső megrendelőknek is dolgozzanak, mert így amellett, hogy hatékonyabban ki lehet használni a szakemberek tudását, még árbevétel szempontjából is fontos tényező lehet a külső megrendelés.

előzte meg a tavaly év végi bejelentést, amikor az Országos Atomenergia Hivatal kiadta az 1. blokk további 20 éves üzemidő hosszabbítási engedélyét. Sikeresen lezárult a célzott biztonsági felülvizsgálat, amelynek eredménye visszaigazolta, hogy nemzetközi megítélés alapján is megfelelő a Paksi Atomerőmű biztonsága. Ezt támasztja alá az a kifelé kevésbé látványos tény, hogy az atomerőmű biztonsági mutatói folyamatosan javulnak, valamint ide tartoznak a termelési rekordok. Sikeresen végrehajtottuk a blokkok teljesítménynövelését, ezért 2010-ben Innovációs Nagydíjat kaptunk. A nagy munkák most értek be, holott évtizedes felkészülés előzte meg a sikereket.

Miben változott meg a cég működése, mióta Ön vette át a vezetését?

Nem a fent felsorolt konkrét eredményeket tartom a legfontosabbnak, azok csak az igazi nagy eredmény hozadékai. Az igazi nagy eredmény az, hogy egy olyan szellemiségű, elkötelezett szakember gárda alakult ki a Paksi Atomerőműben, akikre a biztonságtudatosság, a feladat- és felelősségorientáltság a jellemző, olyan, akikre alapozva meg lehetett oldani az erőmű szempontjából történelmi jelentőségű feladatokat, s akik garanciát jelentenek az atomerőmű hosszú távú, biztonságos működésére.

Elég nehéz szétválasztani az elmúlt időszakot, mert tíz éve vagyok az atomerőmű felső vezetésének a tagja. Műszaki vezérigazgató-helyettes voltam, amikor 2010 őszén kineveztek az erőmű vezérigazgatójának. Sok olyan változás történt a három év alatt, amely elválaszthatatlan a korábbi években végzett tudatos és következetes munkától. Például az üzemidő hosszabbítás kapcsán egy közel 10 éves munka

Mit tart az eddig elért eredményei közül a legfontosabbnak?

Melyek az Ön és az Ön által vezetett tagvállalat előtt álló legnagyobb jövőbeni kihívások? Folytatni kell azt a sok éve jól átgondolt stratégiát, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a lehető legnagyobb biztonsággal, a lehető legnagyobb hatékonysággal, és a lehető leghosszabb ideig termeljünk villamos energiát. Erre vannak felfűzve azok az akciócsoportok – a biztonság javítása, a termelés maximalizálása, a nukleáris alapú termelés leghosszabb idejű fenntartása és a költségszint minimalizálása –, amelyek mentén dolgozunk. Ennek része többek között az a 2018-ig tartó program, amely a célzott biztonsági felülvizsgálat alapján meghatározott további feladatokat jelenti. Kiemelésre méltó még az úgynevezett „C15-ös projekt”, amelynek lényege, hogy a jelenleg 11 hónapig tartó üzemi ciklusokat 18 hónapra növeljük. Csak ez utóbbival a teljesítménynöveléshez mérhető hatékonyságjavulást érhetünk el. Hosszú távú működésünkhöz nélkülözhetetlen az üzemidő hosszabbítás sikeres folytatása, hogy 2018-ig mind a négy blokkra megkapjuk az engedélyt. Végezetül pedig elhatároztunk egy 15 százalékos költségcsökkentést, amely azt jelenti, hogy minden megtermelt kWh energiát ennyivel olcsóbban állítunk majd elő.

bally attila, az MVM Partner Energiakereskedelmi ZRt. vezérigazgatója Az MVM Partner Energiakereskedel mi ZRt. az MVM Zrt. 100%-os tulajdonában álló, villamos energia fogyasztói értékesítéssel, nagykereskedelemmel foglalkozó, teljes mértékben versenypiaci feltételek között működő leányvállalat. A magyar villamosenergiapiac 2003-as megnyitását követően a 6,5 GWh éves fogyasztás fölötti nagyfogyasztói szegmens villamosenergia-ellátására koncentrált, ügyfélkörét 2008-ban, a teljes piacnyitást követően tovább bővítette az 1-5 GWh éves fogyasztású szegmensben, majd a kis- és középvállalkozások, illetve

az egyetemes szolgáltatásra nem jogosult kis üzleti fogyasztók körében. Az MVM Partner 2011. július 1-jétől új szolgáltatással, a földgáz-kereskedelemmel egészítette ki a tevékenységét. 2010-ben a piaci elvárásokra reagálva kezdte meg működését az MVM Csoport Központi Kereskedelmi Részlege (Central Trading Floor), amelynek fő feladata a résztvevő tagvállalatok közötti szinergiák és a piaci lehetőségek minél intenzívebb kihasználása és a felmerülő piaci kockázatok hatékony kezelése. A cég tevékenységéről Bally Attila vezérigazgatóval beszélgettünk.

Hogyan kapcsolódik a cég sajátságos profilja az MVM csoportszintű működéséhez? Az MVM Csoport tagvállalatai szerteágazó tevékenységet folytatnak, döntően az energia ellátási lánc – kiemelten a villamos energia és a földgáz – területén. Ma a legértékesebb energiahordozók közé tartozik a földgáz, illetve szekunder energiahordozóként a villamos energia is, ráadásul ezek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hiszen a földgázból hatékonyan lehet villamos energiát előállítani. Társaságunk az el-


109

látási láncon belül a viszonylag újdonságnak számító piaci folyamatokkal foglalkozik, az itt realizálható gazdasági eredmények elérésére törekszik.

új kereskedési lehetőségek kihasználását, így többek között a CTF létrehozását és a Proprietary kereskedelem elindítását. Mit tart az eddig elért eredményei közül a legfontosabbnak?

Milyen előnyöket jelent ez az előbb említett csoportszintű működés? A piaci működés transzparenciáját és diszkrimináció mentességét, a piactorzítások elkerülését szigorú szabályok, jogi eszközök biztosítják. Társaságunk természetesen ezeket maximálisan betartja, de a rögzített kereteken belül úgy optimálja tevékenységét, hogy az támogassa a csoportszinten megfogalmazott célkitűzéseket. Így végeredményben a csoportszintű működés egy magasabb szintű optimumot biztosít a társaságcsoport minden tagja részére. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az MVM Partner az ellátási láncban mind az MVM portfóliójába tartozó erőművekkel, mind a velünk szerződéses viszonyban álló, de nem a csoporthoz tartózó erőművekkel úgy optimalizálja a portfólióját, hogy akár a MAVIR rendszerszintű tartalék tenderein, akár az egyetemes szolgáltatók és kiskereskedelmi portfolió ellátása során a legmagasabb szinten és a lehetőségekhez mérten a legkedvezőbb áron tudja kielégíteni az igényeket. Mit gondol, hogyan használhatják ki a tagvállalatok a leghatékonyabban a csoportszintű működésben rejlő lehetőségeket? A csoportszintű célkitűzések támogatása más társaságoktól is elvárás, ezért természetes gyakorlat a csoport tagjai közötti folyamatos kommunikáció és együttműködés, ami hatékonyan segíti az egyes vállalatok tevékenységi területén a működés optimálását. Végeredményben a közös csoportszintű eredmény növekszik, ami minden egyes tagvállalat közös sikere. Miben változott meg a cég működése, mióta Ön vette át a vezetését? A vállalatcsoport piaci tevékenysége állandó forrásban van. Rengeteg változás következett be az alatt a viszonylag rövid idő alatt is, mióta én vagyok a terület vezetője. A két villamosenergia-kereskedő társaságot (MVM Trade és MVM Partner) 2012. július 1-én összevontuk az

110

2013/3-4 ■

MVM Partner Zrt. keretében úgy, hogy közben sikerült a zökkenőmentes működést biztosítani. Korábban az MVM Trade végezte a nagykereskedelmi szolgáltatásokat, az MVM Partner pedig a kiskereskedelmi portfóliót kezelte, az összevonással sikerült az ebben rejlő szinergiákat kihasználva egyesíteni a két céget. Ennek számos előnye van. Sikerült egy erős middle office funkciót kialakítani, amely magában foglalja a piacelemzést, a portfólió optimalizálást, a menetrend-kezelést. Ugyanezek a funkciók korábban is megvoltak mindkét cégben, de ilyen hangsúlyozottan nem jelentek meg. Tavaly év végén a szabályozási folyamatokat megalkotva útjára indíthattuk a „spekulatív” kereskedelmet, ami ugyan első hallásra idegennek tűnhet egy állami vállalatnál, ám egy józanul felmért kockázat mellett megéri ezzel is foglalkozni. Beszélni kell a földgáz-kereskedelemről is, amely 2011 júliusától indult, és elmondható, hogy a földgázzal kapcsolatos kereskedelmi tevékenységet alapvetően zökkenőmentesen sikerült integrálni a társaság működésébe. Célunk az volt, hogy egy organikus fejlődés mentén 10-15 százalékos piaci részesedést érjünk el a gáz végfelhasználói körben. Kiskereskedelmi portfóliónk folyamatosan bővült, és most előttünk az újabb kihívás, amely az E.ON Földgáz Trade megvásárlásával kerül hozzánk. Mindezek mellett említeni kell a folyamatosan fejlődő piaci környezet kínálta


Már beszéltünk a két társaság összevonásáról, ez kétségtelenül az egyik legmeghatározóbb. Sikerült a viszonylag eltérő tevékenységek integrálását egy egységes szervezetbe és a kezdetben nagyon különféle hátterű, adottságú munkavállalók egységes csapattá kovácsolódását elvégezni. Ennek hozadéka a néhány viszonylag idősebb és a nagyon sok fiatal munkatárs konstruktív együttműködése, egymás tevékenységének kiegészítése, vagyis a HR kihívások sikeres kezelése. Sikerült megtartani a villamosenergia-piaci egyetemes szolgáltatókkal korábban kialakult együttműködést, a piac igényeire fel tudtunk készülni és a gázpiacon is érezhetően javulnak a pozícióink. Összegezve elmondható, hogy az MVM Partner a gazdasági válság ellenére is meg tudta őrizni, sőt javítani is tudta piaci pozícióit. Melyek az Ön és az Ön által vezetett tagvállalat előtt álló legnagyobb jövőbeni kihívások? Az európai villamos energia- és gázpiac rohamléptekkel integrálódik és egymásra is egyre nagyobb hatással van. Ugyanakkor az EU szempontjából Magyarország „perem ország”. Az EU-n kívüli energia kereskedelem a villamos energia és gáz esetében is új lehetőségekkel rendelkezik. Ez kétirányú feladatot jelent: egyrészt extenzív terjeszkedést, másrészt mélységi előrehaladást. Mindezt úgy kell elérni, hogy a csoportszintű célok teljesülését maximálisan szolgáljuk. Az MVM Partner kiskereskedelmi tevékenységéről keveset beszéltünk, pedig a jövőben rendkívül fontos, hogy bővíteni tudjuk azokat a szolgáltatásokat, termékpalettánkat, amellyel hozzájárulhatunk a fejlődéshez. Így nagyon jelentős, hogy többek között a zöldenergia terén is jelentkezzünk olyan termékekkel, amelyek a környezettudatos fogyasztók számára kínálnak választási lehetőséget. De ugyanígy lényeges az úgynevezett „áramőr” szolgáltatás elterjesztése, amely a fogyasztói szokások felmérése mellett kínál gazdaságos energiafelhasználási lehetőséget.

gopcsa péter, az MVM OVIT Országos Villamostávvezeték Zrt. vezérigazgatója Az MVM OVIT Zrt. az MVM Csoport tagjaként, Magyarország energetikai iparának legkiterjedtebb tevékenységi körű vállalata. Több mint hat évtizede végzi a nagyfeszültségű távvezetékek és transzformátorállomások létesítését, karbantartását és fejlesztését. Az MVM OVIT Zrt. története alapításától kezdve szorosan összefonódik a magyarországi nagyfeszültségű átviteli hálózat létrehozásával, üzemeltetésével, karbantartásával és fejlesztésével. A jogelőd Távvezetéképítő Nemzeti Vállalat (TÁVÉP) 1949-ben kezdte meg tevékenységét, majd több lépésben összevonták az 1951-ben alapított Országos Villamostávvezeték Vállalattal. A rendszerváltást követően, 1991. december 31-én az OVIT átalakult, általános jogutódjaként létrejött az Országos Villamostávvezeték Rt, majd névváltozások után az MVM OVIT Zrt. A társaság a vállalat eredeti tevékenységi körét teljes egészében megtartotta, viszont 2008-tól folyamatosan kibővítette az erőművi karbantartási, létesítési és felújítási, később erőművi gépgyártási és vasúti feladatokkal. A cég tevékenységéről Gopcsa Péter vezérigazgatóval beszélgettünk. Hogyan kapcsolódik a cég sajátos profilja az MVM csoportszintű működéséhez? Az OVIT tevékenysége kapcsolódik az egész villamosenergia-termelési, nagyfeszültségű átviteli és elosztási lánchoz az erőművektől a távvezetékeken át az alállomásokig. Az MVM pedig a villamosenergia-termeléssel, nagykereskedelemmel foglalkozó, valamint a független rendszerirányító tulajdonosaként a teljes villamosenergia-vertikumban meghatározó szereplő, amelybe jól illeszkednek az OVIT Zrt. vázolt komplex képességei. Az átviteli hálózat vonatkozásában hosszú távú szerződésünk van a MAVIR-ral, míg az erőművi piacon 2008-óta építjük és erősítjük piaci pozícióinkat. 2008-ban kiindulásként a Paksi Atomerőműtől vettünk át jelentős karbantartási tevékenységeket. Mára az atomerőmű gépész és villamos karbantartási tevékenységének mintegy

50-60 százalékát mi végezzük. Erőmű karbantartási, és felújítási munkáink révén jelen vagyunk többek között az MVM Zrt. 100%-os tulajdonában lévő Oroszlányi Erőműben, de ugyanígy az MVM GTER Zrt. erőműveiben is. Természetesen dolgozunk olyan erőműveknek is, amelyek csak részben köthetők az MVM-hez. Ilyen például a Mátrai Erőmű, de az MVM csoporton kívüli erőművek, energiaszolgáltatók is partnereink. Ők jól tudják, hogy az OVIT Magyarország legnagyobb és legkiterjedtebb tevékenységi körű, egyedi – akár rendkívüli helyzeteket kezelő – feladatok ellátására is képes energetikai generálkivitelező, fővállalkozó és műszaki szolgáltató vállalata. Milyen előnyöket jelent ez az előbb említett csoportszintű működés? Az MVM OVIT Zrt. tevékenysége az MVM Csoport teljes területére kiterjed, az energetikai vonal mellett például a távközlésben is jelentős szerepet vállalunk e rendszerek létesítőjeként, karbantartójaként, szükség szerinti hibaelhárítójaként. Tavaly év elején alakult meg az MVM NET Zrt., amelynek kapcsán az üzemeltetési feladatokkal foglalkozó munkatársaink átkerültek az új szervezetbe, de a karbantartás, hibaelhárítás továbbra is napi feladatunk. Ugyancsak az OVIT az európai észak-déli ún. „energia folyosó” egyik elemeként létesülő szlovák-magyar ös�szekötő gázvezeték „bölcsője”, mert a gázvezeték létesítésére az MVM Zrt. megbízásából 2011-ben mi szereztük meg az engedélyesi jogokat. Ez a szoros kapcsolat az MVM Csoporttal meghatározó jelentőségű az OVIT Zrt. életében. Amellett, hogy ez stabil munkaellátottságot biztosít, egyben jó tervezhetőséget is jelent a hosszabb távú üzleti elképzelések kidolgozásánál. És talán a legfontosabb, hogy olyan pénzügyi hátteret, stabilitást jelent, amely komoly érték a különféle hazai és külföldi tendereken. Az OVIT Zrt. tevékenységének mintegy kétharmada köthető az MVM Csoporthoz, bár növekedő versenypiaci aktivitásunk eredményeként a csoporton kívüli te-

vékenységünk elérheti a 40-45%-ot is. Ezzel együtt is evidencia, hogy abszolút elsőbbsége van csoporton belüli kötelezettségeink teljesítésének. Mit gondol, hogyan használhatják ki a tagvállalatok a leghatékonyabban a csoportszintű működésben rejlő lehetőségeket? Az előbbiekben már jelzettek miatt számos előnye van a csoportszintű működésnek. Esetünkben ez azt is jelenti, hogy az MVM-csoporton belüli megrendelések mellett – csoportszintű támogatással – egyre nagyobb részben sikerül versenypiaci projekteket is elnyernünk. Természetesen növekvő árbevételünk növekvő osztalékot is jelent a tulajdonosnak. Összességében 1600 fős kollektívánk munkájával idén várhatóan egy milliárd forint feletti nyereséget fogunk elérni. Miben változott meg a cég működése, mióta Ön vette át a vezetését? 2010. szeptember 15-én vettem át a vezérigazgatói feladatokat. Azóta az OVIT átstrukturálódott, egyre nagyobb szerepet kapnak a kivitelezési projektek. 2010-ben az árbevételnek mintegy 45 százalékát adták a MAVIR-


111

hoz kapcsolódó hálózati (távvezetéki és alállomási) munkák. Mára az ilyen jellegű munkák – az átviteli hálózat rekonstrukciójának befejeződésével – visszaszorulnak 20% környékére. Jelentős és folyamatos az erőművi terület térnyerése és szándékaink szerint ez a jövőben is megmarad. Ez elsősorban az atomerőművi karbantartási és létesítési feladatokban szerzett tapasztalatainkra épül. Ugyancsak meg kell említeni a Transelektro – Ganz Röck korábbi profiljának átvételét, amely a kiskunfélegyházi gyár termelésének újraindítását is jelenti: ma már egyedülálló erőművi gépgyártási eredményekkel. 2010-től megkezdődött a korábban meghatározó módon hálózati munkákat végző cég átalakítása komplex energetikai (generál)kivitelező és fővállalkozó vállalattá. Mindennek eredménye, hogy idén várhatóan az előző évhez képest mintegy 10-15%-kal sikerül az árbevételünket növelni. Mit tart az eddig elért eredményei közül a legfontosabbnak? Sikerült elindítani a céget azon az úton, amely a hálózati tevékenység

megtartása mellett az erőművi piac felé is eredményesen nyitott. Természetesen a hálózati tevékenység is átalakult, bővült, mert például bekapcsolódtunk a vasúti felsővezeték építésekbe, felújításokba, illetve a Nemzeti Távközlési Gerinchálózat kiépítésébe is. Magyarországon három éve nagyon jelentős vasúti rekonstrukciók kezdődtek, 2020-ig a teljes vasúti fővonali hálózat megújul. Ennek keretében rohamléptekkel fejlődik a vasút villamosítás, amelyben sikerül komoly szerepet vállalnunk. Mindezek mellett a 2010-ben kidolgozott stratégiának megfelelően az export irányába is elindultunk. Míg a termékexport tekintetében már eddig is komoly eredményeket tudtunk elérni, addig komplex vállalkozásaink során a piacépítés intenzív szakaszában vagyunk, amely egyre inkább hozza az eredményeket. Például a CERN projektben elnyertünk egy 66 kV-os rekonstrukciós tendert, dolgozunk Nagy-Britanniában és Németországban is. Melyek az Ön és az Ön által vezetett tagvállalat előtt álló legnagyobb jövőbeni kihívások?

Egyrészt szeretnénk Ukrajna, Oroszország, Nyugat-Balkán irányában eredményeket elérni a különböző erőmű építési tendereken. Jordániában indultunk egy távvezeték tenderen, erről éppen jelenleg várjuk a visszajelzést. Az elkövetkezendő másfél év egyik legjelentősebb hazai erőműépítése az oroszlányi biomasszafűtőmű. Várjuk a pozitív döntést, hiszen itthon a következő években a biomassza fűtőművek létesítése előtérbe kerülhet, amelyekben az OVIT Zrt. meghatározó szerepet kíván betölteni. És természetesen a legjelentősebb feladat a Paks-II. erőmű létesítése. Ebben meghatározó hazai beszállítói, fővállalkozói, generálkivitelezői szerepet kívánunk betölteni, szervezve-gondozva a szóba jöhető alvállalkozói, beszállítói kört is, hiszen Magyarországon az OVIT Zrt. az egyetlen olyan vállalat, amely többek között mérete, helyismerete alapján alkalmas erre. Nyilvánvalóan az MVM is arra törekszik, hogy Paks-II. tekintetében mielőbb döntés szülessen, hiszen ez az ország energiaellátási biztonságának garanciális eleme, az elkövetkezendő évek meghatározó energetikai beruházása lesz, amelyet az MVM OVIT Zrt. minden erőforrásával támogatni kíván.

módos géza, az MVM GTER Gázturbinás Erőmű Zrt. vezérigazgatója Az MVM GTER Zrt., az MVM Zrt. 100%-os tulajdonú leányvállalatának jogelődjét (GTER Gázturbinás Erőműveket Üzemeltető és Karbantartó Kft.) az alapító MVM Rt. 1999. október 1-jén hozta létre, a tulajdonában lévő, összesen mintegy 410 MW névleges beépített teljesítőképességű litéri, sajószögedi és lőrinci – rendszerszintű szolgáltatást nyújtó – gyorsindítású szekunder tartalék gázturbinás erőművek kezelési feladatainak ellátására. A Társaság 2003-tól termelői működési engedéllyel rendelkezik. Az alapító 2007 novemberében meghozott döntése alapján 2008. január 1-jén részvénytársasággá alakult. Jelenleg alapvető feladata a korábban is kezelt tartalék erőművek teljes körű és gazdaságos üzemeltetésén túl a tulajdonos által meghatározott fejlesztések

112

2013/3-4 ■

végrehajtása, továbbá az Észak-budai Fűtőerőmű 74 MW hő és 49,98 MW villamos teljesítményű berendezéseinek kezelése, műszaki állapotának fenntartása, azok karbantartása, az erőmű rendelkezésre állásának biztosítása, valamint a 116 MW beépített villamos teljesítményű rendszerszintű szolgáltatást nyújtó Bakonyi Gázturbinás Erőmű hosszú távú üzemeltetési és karbantartási feladatainak ellátása. A cég tevékenységéről Módos Géza vezérigazgatóval beszélgettünk. Hogyan kapcsolódik a cég sajátságos profilja az MVM csoportszintű működéséhez? A társaság alapvető feladata az MVM tulajdonában lévő gyorsindítású tartalék gázturbinás erőművek, valamint


az Észak-budai Fűtőerőmű üzemeltetése. A feladat eltérő, mert a négy gázturbinás erőmű tartalék kapacitásként a tercier felszabályozási piac szereplője a MAVIR igényei szerint működve, a fűtőerőmű hőszolgáltatási feladatot lát el és kapcsoltan villamos energiát termel. Az erőművek üzemeltetésének szépsége és nehézsége is egyben, hogy olyan, összességében mintegy 530 MW kapacitású tartalék erőművekről van szó, amelyeknek tartalékban állnak és szükség esetén 15 percen belül kell teljes kapacitással csatlakozniuk az országos villamosenergia-rendszerre. Üzemidejük változó, éves szinten átlagosan 10-50 órát üzemelnek, vagyis alapvetően az év nagy részében üzemkészen állnak rendelkezésre. Ez a kezelő és karbantartó személyzet számára egy külön

kihívás. A GTER egyébként szinte teljes vertikumában az MVM csoporthoz kapcsolódik, a tagvállalatokhoz ezer szálon kötődik a működésünk. Az MVM csoport termelési üzletágához tartozik a társaság, a szolgáltatását pedig a kereskedelmi üzletágba tartozó MVM Partneren keresztül versenyeztetés keretében a MAVIR felé értékesíti. Az MVM csoportszintű működése, a szolgáltató központok (számvitel, informatika, beszerzés), a műszaki együttműködés keretében a karbantartás stb., mind-mind a társaságcsoport szoros együttműködését igazolja. Mindennek tudható be az is, hogy az anyag és szolgáltatási ráfordításaink mintegy 87 százaléka a társaságcsoporton belül realizálódik.

és karbantartási munkáinak átvétele a korábbi üzemeltetőtől, ami 11 fős létszámbővülést jelentett. Így alakult ki a változások következtében a mostani 115 fős létszámunk. Azt is meg kell említeni természetesen, hogy a változások, átalakulások komoly szakmai kihívást jelentettek a kollégáknak, számos szakmai továbbképzést szerveztünk, hiszen a struktúraváltás szakmai megújulást is jelent és jelentett. Fontos szerepet kapott a munkabiztonság kérdése, a munkakörülmények javítása a munkatársak tudatosságának növelése révén. Mit tart az eddig elért eredményei közül a legfontosabbnak?

Milyen előnyöket jelent ez az előbb említett csoportszintű működés? Az MVM célkitűzései, a jövőképe egyértelműen a növekedést, a hatékonyságot célozzák, vagyis a leányvállalatoknak a működését is a sajátságos profiljuknak megfelelően ehhez kell igazítaniuk. A már említett közös szolgáltatások igénybevétele (beszerzés, számvitel, informatika stb.) nagyban megkönnyítik a tagvállalatok munkáját, mert a menedzsmenteknek ezekre kevésbé kell koncentrálniuk, nem kell külön munkaerőt tartani ezekre a feladatokra, hanem kimondottan az alaptevékenységükre tudnak koncentrálni, ami a mi esetünkben az erőművek mindenkori rendelkezésre állási biztonságának a megteremtése, fenntartása. Ez gazdasági előnyt biztosít csoportszinten. És mindezek mellett szakmai téren megmaradt az önállóságunk. Mit gondol, hogyan használhatják ki a tagvállalatok a leghatékonyabban a csoportszintű működésben rejlő lehetőségeket? Egyrészt a központi szolgáltatások kihasználása komoly szakmai segítséget jelent és tehermentesíti a kollégákat. Másrészt a csoportszintű szabályozások alapján mi is leképeztük, illetve átdolgoztuk a társaság korábbi belső szabályzatait egységes elven való folyamat-centrikusság figyelembe vételével, de beszélhetünk a környezettudatosság javításáról, a biztonsági kultúra növeléséről, csoportszintű projektekben (pl.

vezető utánpótlás, elkötelezettség felmérés, HID) való részvételről és még számos kérdésről, amelyek szorosan kapcsolódnak az MVM Csoport működéséhez. Mindezekben a kérdésekben számos segítséget és támogatást kapunk a csoporttól. Miben változott meg a cég működése, mióta Ön vette át a vezetését? A társaság 1999-ben alakult és már a kezdetektől részt vettem a vezetésében, az első ügyvezetője voltam, egészen 2006-ig, majd a létesítményi igazgatóként tevékenykedtem a 2008-as részvénytársasággá alakulást követően. Ezt követően 2009-ben átkerültem a Bakonyi Gázturbinás Erőmű építési projektbe, és 2010 végén kértek fel ismét a GTER vezetésére. Ekkor indult a társaság átvilágítása, s ezt követően egy szerkezeti átalakulást kellett végrehajtanunk. Sajnos az átalakulás létszámleépítéssel is járt, az akkori 112 fős létszámot közel 10 százalékkal csökkentettük, amit a lehetőségekhez képest a leghumánusabban sikerült levezényelni. Ezzel egyidejűleg indult az MVM Csoport irányítási rendszerének átalakítási projektje, amelyben munkatársaimmal a különböző munkacsoportok munkáiban vettünk részt. Szintén erre az időszakra esik a Bakonyi Gázturbinás Erőmű üzemeltetési

Dolgoztam a villamosenergia-ipar szinte minden területén. A Műegyetem elvégzése után 1975-ben hőerőgépész mérnökként az ERBE volt az első munkahelyem, ott rögtön a Paksi Atomerőmű helyszíni beruházási munkáiba kapcsolódtam be műszaki ellenőrként. Az első két blokk üzembe helyezését követően, 1984-től ERBE kirendeltség vezetőként következett egy újabb kihívás, az Oroszlányi Hőerőmű rekonstrukciója. 1990-ben kerültem át az MVM-be műszaki szakértőként, ahol erőművi karbantartásokkal foglalkoztam. 1999-2003 között a társaság beruházási osztályvezetője voltam. A kilencvenes évek közepétől indultak erőmű és egyéb fejlesztési projektek, így többek között dolgoztam a sajószögedi gyorsindítású gázturbinás erőmű létesítési vezetőjeként is, majd következett az erőmű üzemeltetés, a GTER korszak. Így teljes rálátással tudom megítélni a társaság fejlődését. A társaság elmúlt három éve legfontosabb eredményének az átvilágítási implementációs program sikeres végrehajtását, az új szervezeti struktúra megalkotását, az erőművi telephelyek és központ közötti jobb együttműködést és fiatal, tapasztalt munkavállalók felvételével a szakmai színvonal megerősítését nevezném fontosnak, amelyet úgy sikerült végrehajtanunk, hogy közben az erőművek rendelkezésre állási biztonsági mutatói nem romlottak. Idén év végén lezárul az a három éve megkezdett gázturbinás erőművi irányítástechnikai rekonstrukció, amely a szállítók jelenleg leg-


113

korszerűbb technológiai megoldásait jelenti mindhárom erőműben, és az elvégzett egyéb fejlesztések, illetve nagykarbantartási munkák biztosítják a tervezett életciklus második felére a berendezések megbízható működését. Melyek az Ön és az Ön által vezetett tagvállalat előtt álló legnagyobb jövőbeni kihívások?

Az új csoportszintű működési modellnek megfelelően további változásokat hajtunk végre az SzMSz-ben, a hatékonyabb működés érdekében. Ugyan a korábban említett jelentősebb fejlesztési munkák az év végén lezárulnak, de 2020-ban lejárnak az erőművek működési engedélyei, s azok megújításához már meg kell majd felelni a szigorodó uniós követelményeknek, különösen a környezetvédelem és biztonság terüle-

tén. A jelenlegi elképzeléseink szerint 2016-2017 körül már el kell majd kezdeni az erre való felkészülést. És azért ne feledjük el azt sem, hogy folyamatosan alkalmazkodnunk kell a törvényi és jogszabályi változásokhoz, az egységes villamosenergia-rendszer folyton változó szabályozóihoz úgy, hogy a számunkra legfontosabbra, a biztonságos rendelkezésre állásra mindig készen legyenek a tartalék erőművek.

dohán farkas, az MVM ERBE Energetika Mérnökiroda Zrt. vezérigazgatója Az MVM ERBE Energetika Mérnökiroda Zrt. – az MVM Csoport mérnökirodája – villamos- és hőenergia termelő egységek, villamos átviteli és elosztó hálózatok, valamint ezek működtetéséhez szükséges infokommunikációs projektek előkészítésében, tervezésében és megvalósításában vesz részt, illetve igény esetén vállalja ezen tevékenységek teljes körű elvégzését is. A cég jogelődje, az Erőmű Beruházási Vállalat (ERBE) 1950 januárjában kezdte meg működését. A vállalat 1968-től komplett erőművek és erőművi berendezések importjára is jogot kapott. Az Erőmű Beruházási Vállalat privatizációja 19911993 között történt meg. Első lépésben a vállalat erőmű-építési helyszínekhez kötött szolgáltatási főosztálya vált le, és lett része egy vegyes tulajdonú korlátolt felelősségű társaságnak. A mérnöki-beruházói szakmát képviselő nagyobbik rész közel két év után, 1992. október 1-jével alakult korlátolt felelősségű társasággá, ERBE Energetika Mérnökiroda néven. Tulajdonosa 1993-tól az akkori Magyar Villamos Művek Rt. A cég tevékenységéről Dohán Farkas vezérigazgatóval beszélgettünk. Hogyan kapcsolódik a cég sajátságos profilja az MVM csoportszintű működéséhez? Az ERBE sajátos profilja a mérnökszolgáltatások biztosítása, amelyre az energetikai projektek esetében az előkészítés során is szükség van. Ennek keretében az engedélyezési dokumentációk elkészítése, a telephely kiválasztás, a részletes

114

2013/3-4 ■

van tapasztalatom egy multinacionális energetikai társaság belső működésével kapcsolatosan. 2010 októberében kerültem az MVM ERB E Zrt. élére, és úgy látom az MVM Zrt. is ebbe az irányba mozdul el a csoportszintű működés területén. A tagvállalatoknak ez egy belső piacot biztosít – ezt igazolja az is, ami a bevételünk alakulásáról már elhangzott – ugyanakkor a csoportszintű szabályzatok 2013 eleji bevezetése plusz feladatokat is jelentett a tagvállalatok számára. Mit gondol, hogyan használhatják ki a tagvállalatok a leghatékonyabban a csoportszintű működésben rejlő lehetőségeket?

műszaki elképzelések kidolgozása, a gazdaságossági számítások elvégzése a feladatunk, de szerepet vállalunk a kivitelezésekben, illetve műszaki ellenőrzésekben is. Természetesen az MVM Csoporton kívül a hazai energiapiac minden jelentős szereplőjével van kapcsolatunk, de cégünk árbevételének mintegy 90 százaléka a cégcsoport vállalataitól származik. A legjelentősebb partnerünk a Paksi Atomerőmű, számos projektjéhez kötődnek a napi feladataink. Milyen előnyöket jelent ez az előbb említett csoportszintű működés? Korábban a gönyűi erőmű építésének voltam a kirendeltség vezetője, így


Amennyiben a tagvállalatok közötti együttműködés kellően rugalmas, akkor ennek számos előnye van. Amellett, hogy tervezhető piacot jelent nekünk, a feladatok célszerű felosztásával mindenképpen gazdaságosabban és hatékonyabban működtethető a csoport. A tagvállalatok azokra a feladatokra tudnak koncentrálni, amelyek tényleg a profiljukba tartoznak. Miben változott meg a cég működése, mióta Ön vette át a vezetését? Nem sokkal az MVM ERBE élére történt kinevezésem után indult egy CSIR-nek, majd később TRAFÓ-nak nevezett program az MVM-en belül, amely a korábbi lazább csoportszintű működést próbálta szorosabb mun-

kakapcsolattá szervezni. Alapvető szempont volt a csoport többi tagjával való együttműködés szorosabbá tétele. A vizsgálatok során felmerült lehetőségként a cég összevonása is az MVM OVIT-tal. Végül sikerült megőriznünk azt a mérnökszolgáltatási profilt, ami az MVM ERBE működését jellemzi. Nehéz időszakról van szó, hiszen komoly kiesést jelentett és máig jelent, hogy az egész iparágban visszaestek a beruházások. Ennek negatív hatása megjelent a megrendeléseinkben is. Példaként említhetném a Vásárosnaményi projekt, illetve a Mátrai Erőmű bővítésének leállását. Sajnos mindezek következménye volt, hogy egy jelentősebb, mintegy 30 fős létszámleépítésről is dönteni kellett 2011-ben. A paksi új blokkok előkészítése kapcsán viszont sikerült a korábban előre láthatónál nagyobb szerepet vállalni, ami pozitívan hatott cégünk életére, némileg ellensúlyozta a kieső munkákat, így végül is sikerült az MVM ERBE pozícióit stabilizálni és megőrizni cégünk műszaki kultúráját, mérnöki hátterét. Mindezt erősítettük a vezetésben, illetve a műszaki és adminisztratív állományban lezajlott fiatalítással.

Mit tart az eddig elért eredményei közül a legfontosabbnak? Talán a legfontosabb, hogy sikerült stabilizálni az MVM ERBE helyzetét, az MVM Csoporton belüli pozíciónkat, így továbbra is fontos szerep jut annak a 220 szakembernek az energetikai iparban, akik a több mint hatvan éve alapított ERBE tevékenységét folytathatják. A MAVIR alállomás és távvezeték rekonstrukciókban vállalt feladatainkat sikeresen elláttuk. Érdemes megemlíteni a bicskei alállomás, vagy az Albertirsa-Martonvásár, Martonvásár-Győr távvezeték átadását. A piaci munkák közül talán a legjelentősebb a pécsi biomassza tüzelésű erőmű beruházásban való részvétel, ahol a megrendelő oldalán láttunk el mérnökszolgálati, műszaki ellenőrzési feladatokat. Itt a próbaüzem zárása május végén sikeresen megtörtént. Természetesen nem lehet kihagyni a Paksi Atomerőmű üzemidő hosszabbításában való közreműködésünket sem, hiszen ez az egyik legjelentősebb feladatunk. Az I. blokk 20 éves üzemidő hosszabbításának engedélyezését követően még előttünk áll a további három blokk felkészítése a további 20 éves üzemelésre. Ugyancsak Pakshoz kapcsolódik a vegyészeti min-

tavételi rendszer teljes rekonstrukciója. A paksi feladatok jelentőségét és fontosságát jelzi egyébként, hogy két külön szervezeti egységünk is kimondottan az atomerőműves feladatokkal foglalkozik, beleértve a mérnökszolgálati, műszaki és minőségellenőrzési feladatok elvégzését is. Az MVM Zrt. számára végzett feladataink közül kiemelném az oroszlányi bio-fűtőmű építési engedélyeztetésében való szerepünket, illetve a MVM GTER-rel való együttműködés keretében végzett nagykarbantartási munkálatok lebonyolítását. Ezen felül kiemelt fontosságú a paksi új blokkok előkészítésében végzett tevékenységünk. Melyek az Ön és az Ön által vezetett tagvállalat előtt álló legnagyobb jövőbeni kihívások? Az idei évi feladatokhoz tartozik, hogy befejezés előtt áll a debreceni alállomás. A paksi állandó feladatok mellett évek óta folyamatosan dolgozunk a paksi új blokkok előkészítésén is, ez várhatóan jelentős megrendelést és természetesen komoly szakmai kihívást jelenthet majd az MVM ERBE szakembereinek, illetve új külső piaci munkák megszerzése is a célok közt szerepel.


115

MAVIR – az energia irányítója interjú Sótonyi Gábor vezérigazgatóval Bevezető A mára az MVM Csoporttól teljesen függetlenül működő MAVIR ZRt. szakmai elődje, az Országos Villamos Teherelosztó (OVT) az MVMT alapításától kezdve – önálló szervezeti egységként – fontos szerepet játszott az ellátás folyamatosságának biztosításában. A villamosenergia-piac liberalizálásával kapcsolatos európai uniós szabályozás előbb a tevékenységek számviteli, majd jogi szétválasztását követelte meg, így vált szükségessé a rendszerirányítási feladatok függetlenített ellátására a MAVIR megalapítása. Nem csak a MAVIR működési formája, a tevékenysége is sokat változott, az egykori teherelosztási feladatok ellátása helyett rendszerüzemeltetővé vált. Működése az egész nemzetgazdaságot szolgálja, miközben tevékenységében „a közös múltunk” is benne van. Az MVM 50 éves működéséről megemlékezve sokszor szóba kerül – a kronológia, a projektek bemutatása kapcsán – a teherelosztási, rendszerirányítási, rendszerüzemeltetési feladatkör változása is, ezért tartjuk fontosnak, hogy Sótonyi Gábor vezérigazgató úr bemutassa a mai MAVIR Zrt.-t. Dr. Gerse Károly MVM Közleményei főszerkesztő

116

A MAVIR Magyar Villamosenergiaipari Átviteli Rendszerirányító ZRt. fiatal szervezet, mégis jelentős hagyományokkal és tapasztalatokkal rendelkezik. Ebben az esetben a fiatalság és a tapasztalat nem mond ellent egymásnak, ugyanis a MAVIR megalakulása előtt az Országos Villamos Teherelosztó már 1949 novembere óta látta el a rendszerirányítás műszaki feladatait. 2006 januárjában az integrált átviteli rendszerirányító létrejöttével az Országos Villamostávvezeték Rt. Üzemviteli Igazgatósága és a Magyar Villamos Művek Rt. Hálózati Igazgatósága átkerült a rendszerirányítóhoz. A felkészült, magas szakmai tudással rendelkező kollektíva része lett a MAVIR csapatának. A rendszerirányítás feladata mindenek előtt az országos villamosenergia-rendszer egyensúlyának fenntartása. Mindehhez meg kell határozni a szükséges tartalékokat, a szabályozás számára lekötött teljesítményeket, valamint azt is figyelembe kell venni, hogy melyik erőmű milyen gyorsan, milyen hatásfok-változással és milyen áron tudja követni az elrendelt változásokat. A cég tevékenységéről Sótonyi Gáborral, a MAVIR közelmúltban kinevezett vezérigazgatójával beszélgettünk.

Valóban, még nagyon új számomra ez a közeg, hiszen csak néhány hete érkeztem az MVM-NET gazdasági igazgatói pozíciójából a MAVIR élére. Kollégáim azonban mindenben segítenek, támogatnak és az általuk nyújtott „gyorstalpaló” segítségével, úgy érzem, már egész jól eligazodom a céggel kapcsolatos tudnivalókat illetően.

Ön nemrég került a MAVIR vezérigazgatói székébe. Nem bánja, ha máris a vállalatra vonatkozó kérdésekkel zaklatom?

A magyar villamosenergia-ipar elmúlt 50 évében az MVM tevékenysége számos ponton kapcsolódott a független átviteli rendszerirányító mű-

2013/3-4 ■

ködéséhez. Ön a MAVIR elsőszámú vezetőjeként hogyan látja a rendszerirányítás és átvitel múltját, helyzetét és jövőjét?


A MAVIR és elődjének tevékenysége természetesen mindig is ezer szálon kapcsolódott a villamosenergia-rendszerben tevékenykedő más vállalatokhoz, szervezetekhez. Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett gazdasági és technológiai változások nagymértékben befolyásolták az iparág fejlődési irányvonalait. Ez fordítva is igaz, a villamosenergia-ipar hatékony működése, nélkülözhetetlen feltétele a többi gazdasági szektor vagy akár piaci szereplő sikerének. Ahhoz, hogy minden fogyasztó megfelelő mennyiségű és minőségű villamos energiához jusson, elengedhetetlen, hogy ezt az összetett feladatot egy olyan szervezet lássa el, amely biztosítja a termelők és az elosztók közötti átvitelt és koordinációt. A rendszerirányító az elmúlt évtizedek során a hazai villamosenergia-piac fontos és egyben nélkülözhetetlen szereplőjévé vált. Azt már frissen kinevezett vezetőként is jól látom, hogy a következő évek igen komoly kihívásokat tartogatnak számunkra. Az Európai Bizottság elvárásainak megfelelő egységes uniós belső energiapiac megteremtésének alapvető feltétele, a nemzeti villamosenergia-piacok hatékony integrációja.

Véleménye szerint melyek a MAVIR előtt álló legnagyobb kihívások? Fontos feladatként tekintünk az okos hálózati (Smart Grid) módszerek kiépítésére, amelynek egyik alappillére az okos mérés. Mind az Európai Unióban, mind Magyarországon több regionális mintaprojekt indult. Az elmúlt évben kezdtük meg az országos hatókörű Okos Hálózati Mintaprojektünk részletes kidolgozását, amelynek lebonyolítására létrehoztunk egy projekttársaságot, a Központi Okoshálózati Operátor Zrt-t. A projekt – amely több tízezer fogyasztó bevonásával valósulhat meg – távlati célja az, hogy megalapozott döntés születhessen arról, hogy az okos mérés hazai bevezetése, gazdaságos-e. A hálózatfejlesztés területén is komoly feladatok előtt állunk. Ezek jelentősége azért sem elhanyagolható, mert 2014 végére kell létrehozni – mint említettem – az egységes európai árampiacot. A munka megfelelő ütemben halad, de további fejlesztések is szükségesek még, gondolok itt elsősorban a határkeresztező kapacitások tervezett bővítésére. Amennyiben a Szlovéniával kiépítendő közvetlen fizikai összeköttetés elől is elhárulnak az akadályok, akkor Magyarország valamennyi szomszédos országával létrejöhet a távvezeték kapcsolat. Napjainkra egyre inkább növekszik a megújuló energiaforrások rendszerbe állítása, illetve ennek igénye. Ahhoz azonban, hogy az említett energiaforrások hektikus rendelkezésre állását, teljesítményét egyensúlyozni lehessen, felértékelődik a villamosenergia-tá-

roló eszközök, berendezések szerepe. Az úgynevezett „storage” projektünk is ezt az irányt célozza: a detki alállomásunkon létesül egy kísérleti, 30 MW beépített teljesítményű akkumulátoros energiatároló eszköz. A pilot projekt eredményei, tanulságai alapján dolgozzuk ki Magyarország ipari méretű villamosenergia-tároló rendszerének megvalósítási tervét. Mit tart a társaság legutóbbi eredményei közül leginkább kiemelkedőnek? Szeptember 11-én ünnepelte egyéves évfordulóját a magyar-szlovák-cseh piac-összekapcsolás, ez egy igen nagy jelentőségű esemény Társaságunk életében. Az elmúlt időszak egyértelműen bebizonyította, hogy az európai uniós előírásoknak történő megfelelés mellett, rendkívül sikeres nemzetközi együttműködés vette kezdetét a másnapi kereskedésű villamosenergiapiacok összekapcsolásával. A piacintegráció beváltotta a vele szemben támasztott egyik legfontosabb elvárást: növekedett a régió villamosenergiaellátásának biztonsága. Mindez több tényezőből tevődik össze, egyrészt a résztvevő országok rendszerirányítói hatékonyabban tudják kezelni az átvitel időnkénti szűkösségét, másrészt az import villamosenergia igénybevételével a hazai kereslet váratlan és rövid idejű kilengései is könnyebben áthidalhatóak. Itt kell megemlítenem azt is, hogy ez az integrált platform a hazai erőművek számára is kedvezőbb piacra jutási lehetőséget biztosít. Az integráció előnyei nem kerülték el Lengyel-

ország és Románia érdeklődését sem, 2013. július 11-én az öt ország érintett képviselői közös szándéknyilatkozatot írtak alá Románia és Lengyelország csatlakozásáról, a már összekapcsolt magyar-szlovák-cseh másnapi villamosenergia-piachoz. Az MVM Csoport működése maradéktalanul megfelel az Európai Unió 3. Energia Csomagjában szereplő tulajdonosi szétválasztási követelményeknek, ahogy minden hazai és uniós jogszabálynak, valamint a piaci normáknak is. A MAVIR esetében ez a szétválasztás az úgynevezett ITO modell szerint valósult meg. Hogyan sikerült alkalmazkodni az új rendszer támasztotta elvárásokhoz? Okoz-e nehézséget ez a működési keret? A MAVIR 2011 végétől működik az ITO modell elvárásai szerint. Úgy látom, hogy az eltelt közel két év alatt bebizonyosodott, hogy mind a MAVIR és az MVM képes a szétválasztási követelmények szerint működni és együttműködni. Számos csatorna áll rendelkezésünkre a szakmai kooperáció biztosítására, ezek használatával az uniós és jogi előírások sem csorbulnak. Összefoglalva elmondhatom, hogy a szétválasztással járó kezdeti nehézségek leküzdésén mára sikeresen túl vagyunk. Az összefüggő feladatok ellátása során pedig mindent megteszünk annak érdekében, hogy a nálunk felhalmozott szakmai tudással és professzionális infrastruktúrával járuljunk hozzá az MVM Csoport sikeréhez. (MAVIR Zrt. Kommunikációs Osztály)


117

■


mvm sajtóközlemények Ötvenéves története legsikeresebb évét zárta az MVM Csoport 2013.05.30.

Történetének legeredményesebb évét zárta az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. és az általa irányított, idén ötvenéves MVM Csoport. A társaságcsoport konszolidált árbevétele az előző évinél több mint 100 milliárd forinttal magasabb, közel 770 milliárd forint volt, adózás előtti eredménye minden eddiginél magasabb, 97,26 milliárd forint volt. A tulajdonosok jóváhagyták a társaságcsoport éves beszámolóját, illetve 2011-ben meghirdetett középtávú stratégiájának idei feladatait és terveit. Az MVM Csoport kimagasló árbevétele mellett adózott eredménye 73,5 milliárd forintra bővült 2012-ben. A kiugróan magas eredményhez ugyanakkor több egyszeri tétel is hozzájárult, összesen közel 30 milliárd forint értékben, köztük például az elmúlt évek alatt felgyülemlett, a kormány munkájának köszönhetően, az Európai Unió engedélyével a tavalyi évben egy összegben bevételezett, mintegy 12 milliárd forint szénipari szerkezetátalakítási támogatás (ún. „szénfillér”). A Közgyűlés döntése értelmében az MVM Zrt. részvényenként 400 forint, összesen 10,02 milliárd forint osztalékot fizet – 24 milliárd forint adó befizetése mellett, ezzel is hozzájárul a költségvetés bevételeihez. Az adózott eredmény fennmaradó része eredménytartalékba kerül, azt az MVM Zrt. a tervezett fejlesztések finanszírozására fordíthatja. „Története első évtizedeiben az MVM Csoport a szűken értelmezett villamosenergia-iparágban működött. Támogatva a kormányzat energiapolitikai elképzeléseit, meglévő eszközeire és szakértelmére alapozva, az MVM az alaptevékenységéhez szervesen kapcsolódó, új területekre is belépett: ilyen a társaságcsoport gázkereskedelmi és gázinfrastrukturális tevékenysége, illetve a Nemzeti Távközlési Gerinchálózat kiépítése és működtetése. A magyar villamosenergia-piac fontos szereplőjéből sikeres, regionálisan is meghatározó, integrált nemzeti energetikai társaságcsoportot építünk,” – mondta Baji Csaba, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. elnök-vezérigazgatója. „A kormányzati energiapolitikával és a Nemzeti Energiastratégiával összhangban fontos

118

2013/3-4 ■

lépéseket tettünk Magyarország energiabiztonságának megszilárdítása, a gazdaság hosszú távú növekedési potenciálja erősítése felé. A nehéz világgazdasági környezet és a kedvezőtlen piaci viszonyok ellenére az MVM Csoport története legjobb évét zárta.” Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. – kiemelkedő biztonsági eredmények mellett – 15 793 GWh termelési és 184,24 milliárd forintos értékesítési rekordot ért el. Az 1. blokk megkapta a húsz éves továbbüzemeltetéséhez szükséges engedélyt, a szakemberek még az idén beadják a 2. blokk üzemidejének meghosszabbítására vonatkozó engedélykérelmet. 2012 nyarán egyesült a csoport két energiakereskedő társasága, az MVM Partner ZRt. és az MVM Trade ZRt. A tavaly alakult MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. minden előkészületet megtesz annak érdekében, hogy az év végéig kiírható legyen az új atomerőművi blokk(ok)ra vonatkozó nemzetközi szállítói pályázat. A tenderen várhatóan öt nyomott vizes reaktortípus szállítója indul, az elbírálási szempontok közül a nukleáris biztonság lesz a legfontosabb. A kormányzat támogatásával az MVM Zrt. és a Gazprom végső beruházási döntést hozott az európai ellátási útvonalhálózatot diverzifikáló Déli Áramlat földgázvezeték 229 kilométeres magyarországi szakaszának megépítéséről. Tavaly ősszel intenzívvé váltak a tárgyalások az E.ON magyarországi gázipari érdekeltségeinek megvásárlásáról, a márciusi megállapodást követően a tranzakció 2013 második félévében zárulhat. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. 2013. augusztus 31ig biztosítja az MVM Zrt. saját erőn és hitelfelvételen felül szükséges forrásokat az E.ON tranzakció finanszírozáshoz. A Magyar Gáz Tranzit ZRt. megkezdte a regionális ellátásbiztonságot erősítő, az észak-déli gázfolyosó fontos elemét képező Magyar-Szlovák Összekötő Földgázszállító Vezeték hazai szakaszának megépítését, az MVM NET Zrt. pedig átvette a kormányzati infokommunikációt bonyolító Nemzeti Távközlési Gerinchálózat üzemeltetését. A Közgyűlés a lejáró mandátumú igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok választásáról is határozott, megerősítette pozíciójukban az MVM Zrt. vezető testületeinek tagjait. Az igazgatósági tagok a közgyűlést követő ülésükön ismét Baji


Csabát választották elnöknek. Dr. Bánfi László lemondott igazgatósági tagságáról, az így megüresedett helyre Nagy Sándort, az MVM Zrt. termelési és műszaki vezérigazgató-helyettesét választotta a testületbe a közgyűlés. Az MVM Zrt. Felügyelő Bizottságának új tagjai, a munkavállalói érdekképviselet delegáltjai Halász Linda és Vargáné Stöckler Ágnes. A Felügyelő Bizottság új tagja lett továbbá Dr. Berencsi Tamás, aki a mandátuma lejártával távozó Dr. Szalai Krisztinát váltja.

Az MVM aláírta az E.ON magyar országi gázipari érdekeltségeinek megvásárlásáról szóló szerződést 2013.03.28.

Az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. aláírta az E.ON hazai földgázipari érdekeltségeinek megvásárlásáról szóló megállapodást, miután az MVM Zrt. közgyűlése jóváhagyta a parafált szerződést. A teljes vételár megközelítőleg 870 millió euró, amely magában foglalja az E.ON Földgáz Storage Zrt. és az E.ON Földgáz Trade Zrt. hozzávetőleg 350 millió euró értékű részvényeit és a két társaság egyéb átvállalt kötelezettségeit. A tranzakció a hatósági jóváhagyásokat követően, előreláthatólag 2013 második felében zárulhat, így a végleges ár a záráskori gázkészletek függvényében alakul ki. Az adásvétel tárgya az E.ON Földgáz Storage Zrt. és az E.ON Földgáz Trade Zrt. részvényeinek 100 százaléka, vagyis a két cég minden vagyontárgya az MVM Csoport tulajdonába kerül, beleértve az E.ON Földgáz Trade Zrt. földgázkészletét és az E.ON Földgáz Storage Zrt. tárolóiban található párnagázt. A tranzakció keretében az MVM Zrt. kiváltja a társaságok jelenleg fennálló tulajdonosi kölcsöneit is, ezeket a tranzakció zárásakor fizeti meg az eladó részére. Az MVM Zrt. a tervek szerint részben saját-, részben pedig külső forrásokból finanszírozza a tranzakciót. A két vállalat megvásárlásán felül a szerződő felek rögzítik azt, hogy az MVM vételi opcióval élhet a Panrusgáz Zrt. azon részvénypakettjének megszerzésére is, amely az E.ON Ruhrgas International GmbH tulajdonában van. Az E.ON Földgáz Trade Zrt. hosszú távú gázbeszerzési szerződéseivel több külön-

■


böző forrásból biztosítja Magyarország igényeit. A szerződések közül kiemelkedik az orosz hosszú távú gázbeszerzési megállapodás.

Az MVM Zrt. közgyűlése vezérigazgatót nevezett ki a földgázüzletág élére 2013.08.15.

Az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. Közgyűlése Horváth Pétert nevezte ki a földgáz divízió vezérigazgatói pozíciójára. A továbbiakban Baji Csaba elnök-vezérigazgató irányítja az MVM alaptevékenységéhez, a villamosenergiatermeléshez kapcsolódó területeket, aki az Igazgatóság elnökeként továbbra is a társaságcsoport első számú vezetője. Az MVM Zrt. közgyűlése a vállalatcsoport földgázüzletágának jelentős növekedésére tekintettel úgy döntött, hogy önálló vezérigazgatót bíz meg a tevékenység irányításával. „Az MVM dinamikusan fejlődő, sikeres, integrált nemzeti energetikai társaságcsoport, amelynek mindig szüksége van tehetséges és tapasztalt szakemberekre, akiknek a bevonása garancia a további növekedésre. Horváth Péter kiemelkedő szaktudása révén az MVM tovább erősíti és sikeresen integrálja a földgázüzletágat”, mondta Baji Csaba, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. elnök-vezérigazgatója. Horváth Péter, aki korábban a Magyar Energia Hivatal elnöke volt, arra kapott felkérést, hogy készítse elő és szervezze meg az MVM Csoport átfogó földgázipari tevékenységének koordinált működését. Ide tartozik az E.ON megvásárlás alatt álló magyarországi földgáz-kereskedelmi és földgáztárolási érdekeltsége. Az MVM Csoport földgázüzletágához tartozik továbbá a társaság résztulajdonában álló Déli Áramlat Magyarország Zrt., Magyar Gáz Tranzit ZRt., illetőleg az AGRI* projekttársaság. „Megtiszteltetés számomra, hogy Magyarország egyik legnagyobb energetikai holdingjának, az MVM Csoport földgázüzletágának vezetésére kaptam megbízást. A gázüzletág szélesítése újabb lépés az 50 éves energetikai múlttal rendelkező integrált nemzeti energetikai társaságcsoport életében. Meggyőződésem, hogy a komoly kihívást jelentő feladatot kollégáimmal együtt sikerrel végezzük”, tette

hozzá Horváth Péter, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. vezérigazgatója. A társaság Közgyűlése Horváth Pétert a társaság Igazgatóságának tagjává választotta. Nagy Sándor, az MVM Zrt. termelési és műszaki vezérigazgató-helyettese lemondott igazgatósági tagságáról. *Az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. 2011 márciusában lépett be az AGRI projektbe, majd kereskedő társasága, az MVM Partner ZRt. ugyanazon év júliusától belépett a földgáz nagykereskedelmi piacra. A 2012 januárjában megalakult Magyar Gáz Tranzit ZRt. megkezdte az előkészítő munkálatokat az észak-déli gázfolyosó részeként épülő magyar-szlovák interkonnektor hazai szakaszán. 2012. október végén az MVM és a Gazprom vezetői megkötötték a tulajdonosi megállapodást a Déli Áramlat magyar szakaszáról. 2013. január 2-án elindult Magyarországon a CEEGEX Közép-KeletEurópai Szervezett Földgázpiac, így mostanra az MVM Csoport a gázüzletág minden szegmensében, infrastruktúrától a kereskedelemig képviselteti magát. 2013. március 28-án az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. aláírta az E.ON hazai földgázipari érdekeltségeinek megvásárlásáról szóló megállapodást. A tranzakció zárási folyamata a felek által megállapodott ütemterv szerint zajlik.

A legértékesebb magyar márkák között az MVM 2013.04.19.

Ismét a legelismertebb magyar márkák között van az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. A MagyarBrands** most közzétett listája alapján egyedüli integrált energetikai vállalatcsoportként. A legismertebb magyar márkákat hét szempont alapján független szakértői bizottság értékelte, amelynek eredményeként az MVM Magyarország legjobb üzleti márkáinak egyikeként nyerte el a méltán megérdemelt elismerését. Ezt a kitüntető címet először tavaly kapta az MVM, az idei ismételt siker megerősítette, hogy a társaság a dinamikusan fejlődő, vezető magyar márkák közé tartozik, amelyek megbízhatósága és elismertsége folyamatosan növekszik. Az MVM-hez kapcsolt és elismert értékek kézzelfogható előnyt jelentenek a magyar és nemzetközi piacon is. „Az MVM a szakmában mindig etalonnak számított és az utóbbi években kezdtünk tudatos márkaépítésbe, korábban ugyanis az energetikai szektoron kívül kevés ember ismerte az egyik legnagyobb nemzeti tulajdonú vállalatot. Az utóbbi évek üzleti stratégiájához illeszkedő marketing- és kommunikációs stratégia hangsúlyos eleme a tudatos márkaépítés, hiszen egy sikeres, integrált energetikai

társaságcsoport létrejöttén dolgozunk,” mondta Felkai György, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. kommunikációs igazgatója. „Az MVM Csoport az elmúlt években látványosan fejlődött, hiszen immár nem csak a villamosenergia-iparban, hanem a gázkereskedelemben, a gázinfrastruktúrában és a távközlésben is jelentős szereplővé vált. Rövidesen pedig, amikor megtörténik az E.ON-nal kötött szerződés zárása, akkor a gázüzletágban is a legjelentősebb magyar szereplő lesz. Ezt erősíti a marketing és kommunikáció területén tapasztalható látványos előretörésünk is. Nagyon megtisztelő a MagyarBrands cím újbóli elnyerése. Tavaly az MVM elnyerte a Business Superbrands, illetőleg 2011 után immár másodszor a MagyarBrands címet is a társaság 2012. évi marketingkommunikációs tevékenységének elismeréseként.” **A 2010-ben indított MagyarBrands olyan magyar vonatkozású márkákat díjaz, amelyek a magyar vállalkozások méltó képviselői lehetnek hazánkban és határainkon kívül is. A MagyarBrands márkákhoz kapcsolt értékek olyan kézzel fogható előnyt jelentenek a magyar és a nemzetközi piacon, amely révén növelhető a termékek megbízhatósága és elismertsége is a vásárlók szemében. A díj odaítélése alapvető számszerűsíthető kritériumok (tradíció, menedzsment, foglalkoztatás, tulajdon) alapján történik, amelyet szakmai elbírálás (ismertség, reputációi, identitás) egészít ki.

„Arany Oklevél” az MVM-nek 2013.05.06.

Az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. részére az integrált irányítási rendszerének környezetközpontú, ISO 14001:2004 szabvány szerinti magas színvonalú működtetésének elismeréseként a Magyar Szabványügyi Testület ügyvezető igazgatója 2013. május 6-án, immáron második alkalommal Arany Oklevelet adományozott. Ezt a kitüntetést azok a cégek kaphatják, akik az irányítási rendszerüket folyamatosan fejlesztik, amelyről évről évre tanúbizonyságot tesznek, valamint a Magyar Szabványügyi Testületnél a tanúsítványukat 12 éven keresztül folyamatosan fenntartják. Az MVM Zrt. korábban 2010. március 22-én részesült hasonlóan kiemelkedő elismerésben az ISO 9001:2008 számú minőségirányítási rendszerszabvány szerinti integrált irányítási rendszerének folyamatos fejlesztése és magas színvonalú működtetésének érdemeként.


119

Az MVM Zrt. Integrált Irányítási Rendszerének alkalmazási területei: vagyonkezelés, ezen belül: stratégiai és üzleti tervezés, összehangolt irányítás és kontrolling, üzletfejlesztés, a villamos energia kereskedelmének és fejlesztésének vállalatcsoport szintű koordinálása. A tanúsítások során a társaság bizonyította, hogy: n a felső- és középvezetők elkötelezettek az MVM Zrt. minőség- és környezetközpontú működtetése iránt, n a stratégiai tervezés, az alapos előkészítés, az energiaipar és a technológiák átfogó ismerete jellemzi a vállalat tevékenységét, n a munkatársak környezettudatossága minden irányítási szinten és minden folyamatnál meghatározó, n a külső és belső kommunikáció kiváló, ami az MVM Csoport tevékenységének széles körű elfogadottságát segíti, az érdeklődők részére a szakmai fejlődésre is fórumokat biztosít, n az MVM munkatársai részére egészséges munkakörnyezetet, jó munkakörülményeket biztosít, n a jó munkahelyi légkör a fiatalokat segíti a beilleszkedésben, és a tehetségük kibontakoztatásában, n a folyamatok magas színvonalú informatikai támogatottsággal rendelkeznek, n a társaság tevékenységét áthatja a fenntartható fejlődés iránti elkötelezettség. Az MVM Zrt. valamennyi munkatársa magas szakmai képzettségű, nagy tapasztalattal rendelkező szakember, akik a vezetőséghez hasonlóan elkötelezettek a magas színvonalú munkavégzés és a társaság Integrált Irányítási Rendszerének fenntartása és folyamatos fejlesztése iránt. Ez az elkötelezettség a garanciája annak, hogy a Társaság a jövőben is betöltse vezető szerepét a magyar energetikai iparágban.

Stratégiai együttműködésre lép az MVM Csoport és a MüPa 2013.04.10.

Szorosabbra fűzi kapcsolatát az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. és Magyarország egyik meghatározó kulturális intézménye, a Művészetek Palotája. A két szervezet vezetői stratégiai együttműködést jelentettek be, a nemzeti energetikai társaságcsoport a közeljövőben számos különleges művészeti esemény megvalósulását teszi lehetővé az

120

2013/3-4 ■

intézmény stratégiai partnereként. A vállalat többek között az idén „Nők a horizonton” címmel megrendezett Jazztavasz fesztivál és a hasonlóan különleges őszi „Régi Zene” koncert stratégiai támogatója lesz. „A nemzeti energetikai társaságcsoport fontos küldetésének érzi, hogy nem csak a gazdaságban, de a kultúrában is értéket teremtsen”, mondta Felkai György, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. kommunikációs igazgatója. „A Művészetek Palotája régi kedves helyszínünk, Magyarország egyik legjelentősebb komolyzenei hangversenysorozata, az MVM Koncertek több fontos koncertjét is a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, a világ egyik legjobb akusztikájú koncerttermében tartottuk és tartjuk, ahogy a minőségi könnyűzene krémjét képviselő, eredetileg a rockzene születésének ötvenedik évfordulójára létrehozott ManDoki Soulmates supergroup februári, teltházas fellépését, az MVM és a MüPa stratégiai együttműködésének első mérföldkövét is itt hallgathatta meg a közönség. Úgy gondoltuk, az eddigi sikeres partnerségre érdemes tovább építkezni, ezért döntöttünk a stratégiai partnerség mellett.” A Jazztavasz május 17-18. között várta a műfaj rajongóit a Művészetek Palotájában, a fesztivál különlegessége, hogy idén kizárólag női előadók léptek fel – innen a „Nők a horizonton” cím. A jazz fővárosából, New Yorkból érkezett Budapestre az Anat Cohen Quartet, a brazil származású Eliane Elias és zenekara, valamint az egyik első kiemelkedő jazzdobos, Terri Lyne Carrington is visszatért a MüPá-ba. A hazai művészeket a pop-rock slágerek jazzes feldolgozása mellett ezúttal már saját szerzeményeket is bemutató Mrs. Columbo képviselte. Az őszi koncerten a Jordi Savall személyében a régi zene egyik legavatottabb szakértője látogat a Művészetek Palotájába. A katalán művész a viola da gamba reneszánszát hozta el az 1970-es években, azóta pedig folyamatosan szélesíti repertoárját: zenekaraival a középkortól a 19. századig mindenféle zenét megszólaltat. Budapesti koncertjük a „A Borgia dinasztia zenéje – Egyház és hatalom a reneszánszban” című albumra épül, a zenészek a Magyarországon forgatott televíziós sikersorozatból is ismert család történetét kísérő zenéből válogatnak, a XI-től a XVIII. századig, a reneszánsztól a barokkig.


Az MVM Magyarország nemzeti energetikai társaságcsoportjának holdingközpontjaként nem kizárólag a villamosenergia- és gázpiac meghatározó résztvevője, de társadalmi súlyához mérten, felelős vállalatként működve kiemelt támogatója az egyetemes- és nemzeti kulturális értékek létrejöttének, valamint a tudásalapú társadalom előmozdítására irányuló kezdeményezéseknek, programoknak. Az MVM a világ legtöbb nagyvállalatához hasonlóan vallja, hogy a gazdasági fejlődés ma már leképezhető a kultúra, a szociális háló, a hazai oktatási és szakmakultúra fejlesztése, az egészséges életmód és a sportkultúra fejlettségi szintjén is.

Az MVM nyerte el a RENEXPO Legszebb Stand díját 2013.04.29.

2013. április 25-27 között a SYMA Rendezvény és Kongresszusi Központ adott otthont a 7. RENEXPO Central Europe 2013 kiállításnak, amely a megújuló energiák és energiahatékonyság területének kiemelkedő és a kelet-közép-európai régióban is elismert szakmai eseménye. A rendezvény a magyar megújuló energia szakma éves seregszemléje, valamint olyan cégek és szakmai szervezetek bemutatkozásának helyszíne, amelyek az egyre bővülő és erősödő hazai piacon meghatározó szerepet kívánnak betölteni. A kiállítás mellett szakmai konferenciákon kaptak lehetőséget a piaci szereplők, gyártók, tervezők, kutatók és szolgáltatók a bemutatkozásra. Az MVM Csoport standjánál társkiállítóként jelen volt még az MVM Paksi Atomerőmű Zrt., az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. és az MVM ERBE Zrt. is. A több mint 70 kiállító és társkiállító részvételével megrendezett rangos szakmai eseményen az MVM Csoport nyerte el a Legszebb Stand díját. A kiállítás védnökei voltak: n Kovács Pál, Klíma- és energiaügyért felelős államtitkár, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium n Korányi László elnökhelyettes, Nemzeti Innovációs Hivatal n Radetzky Jenő miniszteri biztos és ügyvezető, Kárpát Régió Üzleti Hálózat

(MVM Zrt. Kommunikáció)

L. évfolyam ■ 2013. 3–4. szám


„ Hazai stratégiai holdingból regionális energiacéggé válunk!” Interjú Baji Csaba elnök-vezérigazgatóval ■T ovábbi lendületet hoz az MVM megerősödött földgázdivíziója INTERJÚ HORVÁTH PÉTER VEZÉRIGAZGATÓVAL ■ Visszatekintés ■ MVM: ötven éve a biztonságos villamosenergia-ellátásért Interjúk az MVM korábbi vezérigazgatóival ■ Interjúk az MVM Csoport nagyobb társaságainak vezetőivel ■



az mvm magyar villamos művek közleményei

Recommend Documents