© UNHCR/ B. Szandelszky
2010. évi jelentés
Menekültlét Menekültek és menedékkérők tapasztalatai Közép-Európában
ENSZ Menekültügyi Főbiztosság Közép-Európai Regionális Képviselet
2010. évi jelentés
Menekültlét Menekültek és menedékkérők tapasztalatai Közép-Európában
Kiadta az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának Közép-Európai Regionális Képviselete Budapest, 2011. Fotók: A publikációban szereplő fényképek illusztrációk, nem feltétlenül a jelentésben említett személyeket ábrázolják. Az egyes országokhoz kapcsolódó fejezetekben lévő fotókat különböző fényképészek készítették a régióban az elmúlt években. Nevek: A publikációban említett menedékkérők, menekültek és kiegészítő védelemben részesülő személyek nevét a biztonságuk érdekében megváltoztattuk.
Tartalomjegyzék Előszó ..................................................................................................................................................................... 7 Bulgária .................................................................................................................................................................. 9 Módszertan ................................................................................................................................................ 10 Mindenütt jó, de legjobb otthon ................................................................................................................ 10 A munkakeresés kemény munka ............................................................................................................... 11 Mondd meg, kik a barátaid, és én megmondom, mennyire illeszkedtél be .............................................. 12 Ma nincs hideg tej, holnap nem lesz melegvíz .......................................................................................... 12 Menedékkérők rács mögött ....................................................................................................................... 13 Pozitív változások a menedékkérők helyzetében ...................................................................................... 13 Pozitív változások a menekültek helyzetében ........................................................................................... 14 Ajánlások ................................................................................................................................................... 14 Statisztikák ................................................................................................................................................ 15 Csehország .......................................................................................................................................................... 17 Módszertan ................................................................................................................................................ 18 A menekültügyi eljárás hosszadalmas és bonyolult .................................................................................. 18 A bizonytalanságban eltöltött hosszú várakozásnak ára van .................................................................... 19 Egy kis empátia nagyot lendítene a dolgokon ........................................................................................... 20 Sok menedékkérő és menekült még mindig nem fér hozzá az egészségügyi ellátáshoz ......................... 20 A hátrányos helyzetű menedékkérők körülményei nem megfelelőek ........................................................ 21 A menekültek számára komoly problémát jelent a lakhatás megoldása ................................................... 21 A menekültek lemaradnak a cseh nyelvoktatásról..................................................................................... 22 Pozitív változások ...................................................................................................................................... 23 Ajánlások ................................................................................................................................................... 24 Statisztikák ................................................................................................................................................ 25 Magyarország ...................................................................................................................................................... 27 Módszertan ................................................................................................................................................ 28 Nincs kiságy, nincs télikabát ..................................................................................................................... 28 Az iskola ideális környezetet jelenthet a beilleszkedéshez ........................................................................ 29 A menekülteknek segítségre van szükségük ahhoz, hogy segíthessenek magukon ................................ 30 Menedékkérők rács mögött ....................................................................................................................... 30 A fogvatartottakkal szembeni visszaélésekkel kapcsolatos aggályok....................................................... 31 Pozitív változások ...................................................................................................................................... 32 Ajánlások ................................................................................................................................................... 32 Statisztikák ................................................................................................................................................ 33 Lengyelország ..................................................................................................................................................... 35 Módszertan ................................................................................................................................................ 36 Nem éppen szívélyes fogadtatás ............................................................................................................... 36 Hol játszanak majd a gyerekek? ................................................................................................................ 36 Az iskolákban tovább javul a szolgáltatások színvonala ........................................................................... 37 Elveszve és összezavarodva ..................................................................................................................... 38 A befogadási körülmények a poloskák számára is jók .............................................................................. 39 Változatosabb élelmezésre lenne szükség ................................................................................................ 39 A menedékkérőket és menekülteket aggasztja az egészségügyi szolgáltatások színvonala .................... 39 Az integrációs programok nem működnek hatékonyan ............................................................................ 40 Az otthonteremtés még mindig elérhetetlen vágy ..................................................................................... 40 A legális munkavállalás továbbra is nehezen elérhető .............................................................................. 41 Pozitív változások ...................................................................................................................................... 42 Ajánlások ................................................................................................................................................... 42 Statisztikák ................................................................................................................................................ 43
4
2010. évi jelentés
Románia ............................................................................................................................................................... 45 Módszertan ................................................................................................................................................ 46 „Megmentették az életünket” .................................................................................................................... 46 „Hogy mondhatják, hogy térjek vissza Irakba?” ........................................................................................ 47 A betegek és a szegények ......................................................................................................................... 47 Megértésre várva….................................................................................................................................... 48 Új hazára várva .......................................................................................................................................... 49 Sok csalódott áttelepített menekült kilép az integrációs programból ....................................................... 49 Az integráció az alapszükségletekkel kezdődik......................................................................................... 50 Pozitív változások ...................................................................................................................................... 50 Ajánlások ................................................................................................................................................... 51 Statisztikák ................................................................................................................................................ 51 Szlovákia .............................................................................................................................................................. 53 Módszertan ................................................................................................................................................ 54 Jó és rossz élmények a befogadóközpontokban ...................................................................................... 54 Az internet segít az elszigeteltség érzésének leküzdésében ..................................................................... 54 A személyi dokumentumok megmutatása nem mindig segít .................................................................... 54 Jobb tolmácsszolgáltatásokra van szükség .............................................................................................. 55 Kiegészítő védelem – bizonytalan segítség ............................................................................................... 56 Nagy szükség van strukturált nyelvoktatásra ............................................................................................ 57 A menedékkérő gyermekek problémái ...................................................................................................... 57 Pozitív változások ...................................................................................................................................... 57 Ajánlások ................................................................................................................................................... 58 Statisztikák ................................................................................................................................................ 59 Szlovénia .............................................................................................................................................................. 61 Módszertan ................................................................................................................................................ 62 Integráció lépésről lépésre ......................................................................................................................... 63 Megélhetés ................................................................................................................................................ 63 A nyelvtanulás az integráció kulcsa ........................................................................................................... 63 A biztonság jó érzés, még jobb lenne, ha szívesen is látnának ................................................................. 64 Várni, várni, várni... .................................................................................................................................... 64 A ljubljanai “Menekültotthon” nem mindenkinek otthon............................................................................ 65 A szabadságra várva ................................................................................................................................. 66 Pozitív változások ...................................................................................................................................... 66 Ajánlások a menekültvédelemmel kapcsolatban ....................................................................................... 67 Ajánlások a menekültügyi eljárással kapcsolatban.................................................................................... 67 Statisztikák ................................................................................................................................................ 67 Menekültügyi rendszerek Közép-Európában ................................................................................................... 68
5
Előszó Az UNHCR Regionális Képviseletének jelen beszámolója a Közép-Európában évente lebonyolított, az érintettek bevonásával végzett felmérés eredményeit összegzi, ezen belül átfogó képet ad a régióban élő menedékkérők, menekültek, valamint kiegészítő védelemben részesülő személyek helyzetéről azon információk alapján, amelyet az érintettek osztottak meg az UNHCR munkatársaival és a vizsgálatban részt vevő más szakemberekkel 2010ben. Az érintettek bevonásával végzett felmérés részét képezi az UNHCR AGDM (Age Gender Diversity Mainstreaming) stratégiájának, célja pedig az, hogy lehetőséget nyújtson a különböző etnikai hátterű, korú és nemű menekülteknek arra, hogy hangot adjanak véleményüknek, tapasztalataiknak és panaszaiknak, amelyeket az UNHCR felhasznál programjainak megtervezése és érdekérvényesítő tevékenysége során. A folyamat elsődleges célja a szükségletek és hiányosságok feltérképezése, valamint a követendő gyakorlatok megosztása. Az állami hatóságok, civil szervezetek és az UNHCR képviselőiből álló multifunkcionális csoportok hét középeurópai országban több tucat helyszínre látogattak el. A szakemberek fókuszcsoport beszélgetéseket és személyes interjúkat készítettek a menedékkérőkkel és a menekültekkel, valamint felmérték életkörülményeiket a különböző helyszíneken. Néhány országban a menekültek kérdőívet is kitöltöttek. Ezután minden egyes csoport összeállított egy nemzeti jelentést, amely ajánlásokat is tartalmazott a főbb problémák megoldására vonatkozóan. A program 2005-ben indult Közép-Európában. Az azóta eltelt időben az éves jelentésekben megfogalmazott ajánlások alapján számos, a menekültek és menedékkérők által jelzett problémára született megoldás az állami hatóságok és a civil szervezetek összehangolt erőfeszítéseinek köszönhetően. Az egyes országokhoz tartozó fejezetek a főbb eredményekről is beszámolnak, amelyek arról tanúskodnak, hogy a kormányok igyekeznek lépéseket tenni annak érdekében, hogy teljesítsék nemzetközi kötelezettségeiket, és megfelelő nemzetközi védelmet nyújtsanak az erőszak és üldöztetés elől menekülő emberek számára. Az elért eredmények ugyanakkor az érintettek részvételével zajló, évente lebonyolított felmérések hatékonyságát is alátámasztják. 2010-ben több országban is javult a menekültek és menedékkérők tájékoztatásának színvonala a menekültügyi eljárással, valamint az egészségügyi ellátásához és egyéb szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatban. A korábbinál több létesítményben internetezhetnek a menekültek, a gyerekeknek pedig több program és játszótér áll rendelkezésükre. Egyes országokban az állami hatóságok és a civil szervezetek tudatos erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy kulturális programokon, valamint az új központokkal kapcsolatos tájékoztatáson keresztül elfogadóbbá tegyék a helyi közösséget a menekültek iránt. Egyes országokban a kiegészítő védelemben részesülő személyek részt vehetnek integrációs programokban és szállást kaphatnak olyan befogadóközpontokban, ahol korábban csak menekültek lakhattak. Ám ahogy az a jelentésben is tükröződik, a menekültek és menedékkérők által elmondottak arra engednek következtetni, hogy továbbra is számos súlyos probléma vár megoldásra. A régió minden országában változatlanul komoly problémát jelent a lakhatáshoz és a munkalehetőségekhez való hozzáférés, egyes országokban pedig a kiegészítő védelemben részesülő személyek és a menekültek ki vannak téve a hajléktalanság veszélyének, köztük olyanok is, akik már évek óta Közép-Európában élnek. Minden területen szisztematikus és összehangolt programok kidolgozására van szükség a menekültek beilleszkedésének támogatása érdekében. E programok megtervezéséhez és megvalósításához nélkülözhetetlen az állami hatóságok és a civil társadalom, ezen belül különböző vallási csoportok, üzleti vállalkozások és közösségi szervezetek együttműködése. Folyamatosan nő a fogva tartott menedékkérők száma, akik részben a szigorú nemzeti jogszabályok, részben pedig a túl alacsony kapacitással működő nyitott befogadóállomások miatt kerülnek őrizetbe. A menekültek és a menedékkérők számára gyakran okoz gondot, hogy hétköznapi helyzetekben megértessék magukat, mivel csak korlátozott mértékben áll rendelkezésükre tolmácsszolgáltatás. A kiegészítő védelemben részesülő személyek az elismert menekülteknél hosszabb időt töltenek bizonytalanságban, csak rövid időtartamra kapnak dokumentumokat, és kevesebb szolgáltatáshoz férnek hozzá, még olyan esetekben is, ha származási országukban elhúzódó konfliktus zajlik. A statisztikák szerint a régióban egyre többen részesülnek kiegészítő védelemben, ezzel párhuzamosan pedig csökken az elismert menekültek száma, ami felhívja a figyelmet arra, hogy sürgősen tenni kell valamit a kiegészítő védelemben részesülők körülményeinek javítása érdekében. Gottfried Köfner Közép-Európai Regionális Képviselet Budapest, 2011. november
Előszó
7
8
2010. évi jelentés
© UNHCR/ B. Szandelszky
Magyarország Horvátország
Románia
Szerbia
Montenegró
Bulgária
Bosznia Hercegovina
Bulgária
Koszovó Szófia
Macedónia Törökország Olaszország
Albánia
Görögország
Miközben Bulgária 2010-ben a gazdasági válság súlyos következményeivel küzdött, az országban új otthonra lelt menekülteknek javultak a lehetőségei arra, hogy valamilyen bolgár vagy nemzetközi vállalatnál elhelyezkedjenek. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a munkaadók a korábbinál tájékozottabbak voltak a menekültek jogaival kapcsolatban. Szintén pozitív fejlemény, hogy a menekültek és más nemzetközi védelemben részesülő személyek ma többet tudnak az egészségügyi szolgáltatásokhoz való jogukról, mint korábban. Ám a jó hírek ezzel véget is értek. A jelentést előkészítő kutatómunka eredményei szerint még számos ponton van szükség előrelépésre ahhoz, hogy a menekültek integrációja valóban sikertörténet legyen. Nem elegendő a kormány által a a menekültek lakhatásához és nyelvtanulásához nyújtott támogatás; az ebből adódó problémák leginkább a gyermeküket egyedül nevelő anyákat és az időseket érintik. A Bulgáriában élő menekült kisgyermekek számára gyakran még az oltások sem elérhetők.
Bulgária
Az ország az Európai Unió délkeleti határvidékén fekszik, ezért a szabálytalan bevándorlás elleni küzdelmet a bolgár kormány prioritásként kezeli. Ennek ellenére a bolgár határőrök példásan járnak el abban a tekintetben, hogy beengedik az országba a menedékkérőket, a határon pedig több nyelven is elérhetők tájékoztató anyagok. Sajnos azonban a példamutató gyakorlatok sora ezzel véget is ér. A menekültügyi hatóság gyakran csak jelentős késéssel regisztrálja a menedékkérelmeket, a befogadó központok kapacitása pedig túl alacsony, ezért sok kérelmező őrizetbe kerül. A fogvatartottak száma és a fogva tartás időtartama változó, de 2010 végén, a jelentést előkészítő kutatás idején sokan és viszonylag hosszú ideig voltak őrizetben. A menedékkérők és a fogva tartó személyzet, valamint a határőrök és a menekültüggyel foglalkozó hivatali tisztviselők közötti nyelvi akadályok leküzdését segítő tolmácsszolgáltatás nagyon alacsony színvonalú volt, vagy nem is volt elérhető. Az életkörülmények a higiénia, valamint a gyermekek, terhes nők és egészségügyi problémákkal küzdők élelmezése terén elmaradtak az uniós és nemzetközi normáktól.
Bulgária
9
© UNHCR/I. Grigorov
Módszertan A jelentés hátterét adó „Életkor, társadalmi nem és sokszínűség” stratégia (Age-Gender-DiversityMainstreaming, AGDM) célja az, hogy megjelenítse a menedékkérők, menekültek és más védett státuszt élvező személyek különböző csoportjainak véleményét arról, hogy milyen tapasztalatokat gyűjtöttek és milyen kilátásaik vannak Bulgáriában. A programba bevont, különböző helyeken élő személyeket egy multifunkcionális csoport kereste fel, mely az UNHCR Bulgáriai Képviselete, az Állami Menekültügyi Hivatal, valamint különböző, menekültekkel foglalkozó civil szervezetek, köztük a Bolgár Vöröskereszt, a Bolgár Helsinki Bizottság, a Caritas, a Menekült Nők Tanácsa, illetve a Menekült és Migráns Integrációs Egyesület képviselőiből állt. 2010-ben a multifunkcionális csoport a május és szeptember közötti időszakban készített interjúkat menedékkérőkkel és védett státuszú személyekkel. A beszélgetésekre a banyai (Kelet-Bulgária) és a szófiai befogadó központban, a busmantsi menekültközpontban, valamint szófiai és sliveni otthonokban került sor. A programba bevont menedékkérők Afganisztánból, Algériából, Irakból, Iránból, Libanonból, Marokkóból, Szudánból, Kamerunból, Jemenből és Szíriából érkeztek az országba. Az elismert menekültek és a humanitárius státuszt élvezők Afganisztánból, Albániából, Irakból, Tanzániából, Palesztinából és Etiópiából érkeztek. A kutatás keretében hontalan menedékkérőkkel és menekültekkel is készültek interjúk. A beszélgetések a legtöbb esetben csoportinterjúk formájában zajlottak, amelyeken 3-10, jogi státusz, életkor vagy nem szempontjából azonos csoportba tartozó személy vett részt. A program keretében személyes interjúkra is sor került, leginkább fogvatartott menedékkérők gyermekeivel. A multifunkcionális csoport három különböző típusú kérdőívet használt az interjúk során. A 170 interjúalany között 28 családtagjaival érkezett menekült vagy menedékkérő kiskorú, valamint két, felnőtt hozzátartozóitól elszakított gyermek volt. A megkérdezettek között 52 felnőtt rendelkezett védett státusszal, közülük 25 nő volt. A 88 meginterjúvolt menedékkérő közül 74 férfi volt. Az interjúalanyok közül heten voltak 55 évnél idősebbek.
10
2010. évi jelentés
Mindenütt jó, de legjobb otthon A menekülteknek a státusz megszerzése után is hosszú utat kell még megtenniük, míg sikerül beilleszkedniük a bolgár társadalomba. A kutatás eredményei szerint számos probléma nehezíti integrációjukat. Az Állami Menekültügyi Hivatal (ÁMH) elindította a Menekültek Integrációját Segítő Nemzeti Programot, amelyhez hasonlót csak kevés európai ország vezetett be. De az állam által nyújtott támogatás nem minden esetben elégíti ki azoknak a szükségleteit, akik új életet próbálnak kezdeni Bulgáriában. Az ÁMH tisztában van azzal, hogy a támogatás fejlesztésre szorul, ezért több civil szervezettel – például a Menekült Nők Tanácsával – együttműködést alakított ki az integrációt hatékonyabban támogató megoldások kidolgozása érdekében. 2010-ben a Tanács a Menekültek Integrációját Segítő Nemzeti Program Integrációs Bizottságának tagja lett, és ettől kezdve megkapja a megbeszélések jegyzőkönyveit. Ám további fejlesztésekre is szükség van. A lakhatási támogatásnak fontosabb szerepet kellene játszania abban, hogy azok a menekültek, akiknek nincs elég pénzük lakhatásuk megoldásához, megfelelő lakóhelyet találjanak, ahol biztonságban érzik magukat. Különösen fontos ez az országba való megérkezésüket követő első néhány évben. A kutatás során megkérdezett menekültek elmondták, hogy a – gyakran késve megérkező – támogatás összege a piaci árakat figyelembe véve nem elég a bérleti díj és a rezsi fedezésére. Néhány megkérdezett csoport, például a gyermeküket
Bulgária
egyedül nevelő anyák és a nagycsaládosok jelezték, hogy a lakhatási támogatás és a piaci bérleti díjak között egyre nagyobb a különbség. Estabraq Moaddel, egy harmincas éveiben járó, gyermekét egyedül nevelő iraki anya vázolta a helyzetét az UNHCR szakembereinek. Már több mint két éve él Bulgáriában kislányával, ennek ellenére alig beszél bolgárul, és képtelen olyan munkát szerezni, amelyből eltarthatja kettejüket. Az asszony és gyermeke néhány 20 és 30 év közötti egyedülálló férfival él egy lakásban. Ez azonban az ő kultúrájában nem elfogadható megoldás, ráadásul ki van téve a zaklatás kockázatának is. A férfiak fizetik a bérleti díjat, és ők vásárolnak élelmiszert is. Az asszony cserébe főz rájuk és rendben tartja a lakást. Részvétele a Nemzeti Integrációs Programban nem hozta meg számára a vágyott biztonságérzetet. „Szeretnék feleségül menni egy férfihoz, hogy védelmet nyújtson számomra” – mondta.
A munkakeresés kemény munka Rendes munkát találni éppolyan nehéz feladat a menekültek számára, mint lakhatásuk megoldása. A megkérdezettek elmondták, hogy kizárólag részidős vagy alkalmi munkát tudnak szerezni, munkaszerződést nem kötnek velük, és társadalombiztosítást sem fizetnek utánuk a munkaadók. Sok menekült jelezte, hogy a gazdasági válság következtében 2010-ben elveszítette az állását. A Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium foglalkoztatási politikája nem terjed ki ezeknek az embereknek a speciális körülményeire. A menekültek azt is elmondták az UNHCR szakembereinek, hogy nem ajánlottak fel nekik megfelelő munkát, vagy olyan szakképzést, amely segíthetné elhelyezkedésüket. A menekültek számára a származási országban megszerzett képzettségük igazolása sem könnyű feladat, mivel a munkaügyi hatóságok nem alkalmaznak kidolgozott mechanizmust a külföldön szerzett diplomák honosítására. Néhány menekült idényjelleggel más EU-tagállamban vállal szezonális munkát. Ugyanakkor a helyi és a nemzetközi munkaadók ma már jóval tájékozottabbak a menekültek jogaival kapcsolatban, mint néhány évvel ezelőtt. A menekültek beszámolói szerint a cégek könnyebben felveszik őket, mint korábban.
© UNHCR/ B. Szandelszky
Továbbra is problémát jelent a menekültek számára az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele, bár ezen a területen is történt előrelépés. Érkeztek beszámolók olyan háziorvosokról, akik nem voltak hajlandók kezelni olyan menekültet, aki nem hozott magával tolmácsot, mivel tudta, hogy erre a menekülteknek lehetőségük van. Más orvosok nem voltak tisztában azzal, hogy a menekültek ingyenesen vehetik igénybe a bolgár egészségügyi rendszer szolgáltatásait. Erről egyébként gyakran maguk a menekültek és a nemzetközi védelmet élvező személyek sem tudtak. A kutatási eredmények egyértelműen arról tanúskodnak, hogy ma már jóval több menekült próbálja igénybe venni az egészségügyi szolgáltatásokat, mint korábban.
Bulgária
11
Mondd meg, kik a barátaid, és én megmondom, mennyire illeszkedtél be A menekült nőkkel folytatott csoportinterjúk felhívták a figyelmet az integrációval kapcsolatos nem-specifikus problémákra. Míg a férfiak általában nem találták hatékonynak a bolgár nyelvtanfolyamok módszertanát, a kisgyermekes anyáknak lehetőségük sem volt látogatni ezeket az ÁMH által a Nemzeti Integrációs Program keretében szervezett kurzusokat, mivel nem tudták kire bízni gyermeküket. Estabraq Moaddel sem tudja elhelyezni gyermekét a nyelvórák idejére, ezért nem tud részt venni a kurzuson, így azonban nem tud önállóvá válni és elköltözni a férfiaktól, akiknek segítségére jelenleg rá van utalva. A menekült nők másik fő problémája a társadalmi kapcsolatok hiánya volt, ami azt jelzi, hogy nem sikerült előrelépniük a beilleszkedés terén. A beilleszkedés az idősebb menekültek számára sem egyszerű feladat. Az 55 évnél idősebb férfiak és nők számára még nagyobb problémát okozott a társadalmi kapcsolatok hiánya; többségük elszigeteltnek és kiszolgáltatottnak érezte magát. Az idősebbek más csoportoknál gyakrabban tették szóvá, hogy nem élvezhetik teljes mértékben az őket megillető jogokat, például az egészségügyi ellátás, a lakhatás vagy a foglakoztatás területén. Legtöbbjük számára családtagjaik és rokonaik biztosították a szükséges élelmiszert és egyéb alapvető cikkeket. Azok helyzete azonban sokkal nehezebb, akik nem rendelkeznek családi háttérrel. Ami a korspektrum másik végét illeti, a 17 évnél fiatalabb menedékkérők többsége beiratkozik az iskolába, és úgy tűnik, a befogadóközpontokban nyújtott nyelvoktatás meghozza eredményét. Sajnos vannak gyerekek, akik otthagyják az iskolát, például azért, mert nem a koruknak és tudásszintjüknél megfelelő osztályba vették fel őket, és ez demoralizáló hatással van rájuk, vagy mert kénytelenek munkát vállalni, hogy segítsék a családjukat, esetleg fiatalabb testvérükre kell vigyázniuk. Talán célszerű lenne speciális támogatást nyújtani az ilyen helyzetbe kerülő gyermekek számára. Néhány gyerek szóvá tette, hogy nem tud lépést tartani a tananyaggal. A kutatási eredmények szerint az egészségügyi ellátás, ideértve például a védőoltásokat, nem érhető el minden gyermek számára.
© UNHCR/I. Grigorov
Ma nincs hideg tej, holnap nem lesz melegvíz A bolgár befogadóközpontok színvonala általában elmarad az Európai Unió által meghatározott elvárásoktól. Nincs minden létesítményben mosógép, vagy ha van, nem működik rendesen, és a menedékkérőknek nincs lehetőségük a rendszeres mosásra. „Nincs hűtőszekrény” – mondta dühösen Yaghoub Tehrani, egy iráni menedékkérő a befogadóközpontban uralkodó körülményekkel kapcsolatban. „Ezért minden nap el kell mennem a piacra, de nincs ennyi pénzem buszjegyre.” A menedékkérő nők elmondták, hogy nem kapnak bébiételt. A befogadóközpontokban uralkodó higiéniai állapotok elmaradnak az elvárt szinttől, és úgy tűnik, folyamatosan romlanak. A 2010 végén lebonyolított, az érintettek bevonásával zajló felmérés óta eltelt időben az UNHCR arról értesült, hogy a zuhanyzókban csak munkaidőben van melegvíz. Nincs kidolgozott megoldás arra az esetre, ha valaki ezen időszakon kívül szeretne mosakodni.
Nincs hűtőszekrény. Ezért minden nap el kell mennem a piacra, de nincs ennyi pénzem buszjegyre.”
12
2010. évi jelentés
Bulgária © UNHCR/I. Grigorov
Menedékkérők rács mögött
Pozitív változások a menedékkérők helyzetében
A befogadóközpontokban elhelyezett menekültek még mindig jobb helyzetben vannak, mint azok, akiket hosszabb ideig őrizetben tartanak. A menedékkérők tartós fogva tartása néha annak következménye, hogy a hatóságok nem kommunikálnak egymással megfelelően, és a menedékkérelmek regisztrációja lassan zajlik. Előfordul, hogy az ÁMH nem tudja biztosítani az elhelyezést valamelyik nyitott befogadóközpontban, ezért sok menedékkérőt a szófiai reptér közelében fekvő Busmantsiban lévő Átmeneti Menekültközpontban helyeznek el. „Több mint egy hónapig voltam Busmantsiban. Olyan volt, mintha börtönben lennék” – mondta Kathem Al-Rassam, egy Irakból érkezett menedékkérő.
Az érintettek bevonásával zajló felméréseken keresztül a multifunkcionális csoport már évek óta dokumentálja a menedékkérők által jelzett problémákat. Részben ennek is köszönhető, a Bulgáriában élő menedékkérők életkörülményei több szempontból is javultak az utóbbi időben. Az alábbiakban néhány 2010-ben tapasztalt előrelépést ismertetünk.
A kutatási program részét képező interjúk elkészítése óta eltelt időben jelentősen nőtt a Bulgáriába érkező kérelmezők által őrizetben eltöltött idő. Egyes menedékkérők több hónapot is fogva tartó létesítményben töltenek.
• Miután egy menedékkérő bekerült az ÁMH valamelyik létesítményébe, kérelmét azonnal regisztrálják, vagyis sikerült kiküszöbölni a korábban sok problémát okozó késlekedést.
A Busmantsiban lévő fogva tartó létesítmény arról is ismert, hogy nem nyújt tolmácsszolgáltatást a menedékkérőkszámára. A kérelmezők, viszontagságokkal teli történetét a tolmácsok gyakran csak nagy vonalakban foglalják össze a hatóságok számára. A beszámolók szerint a képzett tolmácsok hiánya a határátkelő helyeknél, a Bevándorlási Igazgatóság fogva tartó létesítményében, valamint a bíróságokon is problémát jelent. „Amikor megkértek, hogy írjam alá a fordítást, láttam, hogy olyasmi is bele van írva, amit én nem mondtam” – mesélte Mehrdad Mozafar, egyedül érkezett iráni menedékkérő. „Ezért nem írtam alá.”
• A bolgár határhoz érkező menedékkérők számára a korábbinál több és jobb minőségű tájékoztató anyag áll rendelkezésre a hivatalos eljárásokkal és a menekültvédelemmel kapcsolatban. A tájékoztató anyagok bolgár, arab, dari, angol, francia, kurd, pastu, szomáli és török nyelven érhetők el.
• A menekültek fogva tartásának időtartama rövidebbé vált 2010-ben, mivel az ÁMH rendszeresen helyezett át menedékkérőket a fogva tartó létesítményekből a nyitott befogadóközpontokba. Különösen örvendetes, hogy lényegesen rövidebbé vált a gyermekes családok és anyák fogva tartásának ideje a Busmantsi Átmeneti Menekültközpontban. (A felmérés óta a határok közelében megfordult ez a tendencia – a beszámolók szerint a határőrség gyakrabban vesz őrizetbe az országba szabálytalanul belépő menekülteket. Ennek eredményeképpen a menedékkérelmeket gyakran csak jelentős késéssel regisztrálja az ÁMH.)
Bulgária Bulgaria
13
Pozitív változások a menekültek helyzetében A multifunkcionális csoport az alábbi pozitív változásokat tapasztalta 2010-ben a menekültek helyzetével kapcsolatban: • A menekültek általában jobban ismerik jogaikat, különösen az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban, ennek köszönhetően többen kérnek önállóan ilyen jellegű segítséget. • A munkaadók tájékozottabbak a menekültek foglalkoztatáshoz való jogával kapcsolatban, és nagyobb hajlandóságot mutatnak arra, hogy alkalmazzák őket. • A menekülteknek gyakrabban van lehetőségük arra, hogy helyi vagy nemzetközi vállalatoknál – például kiskereskedelmi láncoknál – helyezkedjenek el, míg korábban csak a külföldiek vagy saját etnikai közösségük tagjai által felkínált lehetőségek közül választhattak. • Az ÁMH kapcsolatot alakított ki menekülteket tömörítő szervezetekkel (pl. a Menekült Nők Tanácsával) annak érdekében, hogy hatékonyabban segíthesse a menekültek integrációját. A két szervezet ma közösen szervez kulturális rendezvényeket, tanácsadó szolgáltatást nyújt menekültek számára, és figyelemmel kíséri a sérülékeny menekültek részvételét az integrációs programban.
© UNHCR/ B. Szandelszky
A munkaadók tájékozottabbak a menekültek foglalkoztatáshoz való jogával kapcsolatban, és nagyobb hajlandóságot mutatnak arra, hogy alkalmazzák őket.
14
2010. évi jelentés
Ajánlások • Az ÁMH valamelyik befogadó létesítményébe való minél gyorsabb áthelyezéssel előzzék meg a menedékkérők őrizetbe vételét és elhelyezését a Busmantsiban lévő Átmeneti Menekültközpontban. • Biztosítsák a határra érkező és nemzetközi védelemért folyamodó személyek bebocsátását és támogatását azáltal, hogy az általuk beszélt nyelven tájékoztató anyagokat, valamint tolmácsszolgáltatást tesznek elérhetővé számukra a határon és a Busmantsiban lévő Átmeneti Menekültközpontban. • Jogszabályi eszközökkel és a menedékkérőknek az ÁMH valamelyik befogadóközpontjába történő gyors áthelyezésével küszöböljék ki azt a problémát, hogy az ÁMH jelentős késéssel regisztrálja a benyújtott menedékkérelmeket. • Biztosítsanak jobb, átfogóbb és érthetőbb tájékoztató anyagokat a fogva tartott menedékkérők számára, hogy azok tisztában legyenek jogaikkal és a különböző eljárások menetével. • Javítsanak a menekültügyi eljárások minőségén olyan tolmácsok alkalmazásával, akik tisztában vannak azzal, hogy semleges facilitátorként kell részt venniük a folyamatban, és a lehető legpontosabban kell lefordítaniuk a felek által elmondottakat. • Minél előbb biztosítsanak jogi segítséget a menedékkérők számára, hogy azok tisztában legyenek helyzetükkel, és élhessenek a nemzeti törvények értelmében őket megillető jogokkal. • Újítsák fel a befogadóközpontok lakószobáit és közös helyiségeit. Minden létesítményben legyen megfelelően működő mosógép/mosoda, hűtőgép és tűzhely.
• A speciális szükségletekkel rendelkező menedékkérők számára dolgozzanak ki alternatív elhelyezési megoldásokat a befogadóközpontokon kívül. • A menedékkérők hajléktalanná válása és huzamosabb ideig történő fogva tartásának megelőzése érdekében minél előbb adják át a török határ közelében lévő pastrogori tranzitközpontot. • Növeljék a menedékkérőknek és menekülteknek nyújtott anyagi támogatást (amely jelenleg havi 32 eurónak megfelelő összeg) olyan mértékben, hogy elég legyen az alapvető szükségletek kielégítésére. A Nemzeti Integrációs Program keretében biztosítanak kiegészítő élelmiszercsomagokat. • A Nemzeti Egészségbiztosítási Alap és az ÁMH alakítson ki szorosabb együttműködést annak érdekében, hogy a menekültek és a menedékkérők késedelem nélkül hozzáférjenek az egészségügyi szolgáltatásokhoz. • Az egészségügyi problémákkal küzdő személyek számára a menekültügyi eljárás során és a menekült elismerése után egyaránt biztosítsák a szükséges gyógyszereket. • A Nemzeti Egészségbiztosítási Alap és az ÁMH érthető tájékoztató anyagokon keresztül informálja a menekülteket és a menedékkérőket arról, hogyan vehetik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat. Az egészségügyi szolgáltatók nyújtsanak képzést személyzetük számára a menekültek és menedékkérők jogaival kapcsolatban. • Az integrációt támogató megoldások hatékonyabb tervezése érdekében határozzák meg az országban élő elismert menekültek profilját. Elemezzék a menekült vagy humanitárius státuszú emberek helyzetét a lakhatás, oktatás, bolgár nyelvtudás, foglalkoztatás, egészségügyi szolgáltatások igénybevétele és a szociális juttatások szempontjából.
• Az integrációt célzottan támogató megoldásokat tegyék elérhetővé az elismert menekültek számára, függetlenül azok korától, szociális helyzetétől és egészségi állapotától. Szervezzenek megfelelő integrációs szolgáltatásokat a sérülékeny menekültek számára.
Bulgária
• Gondoskodjanak az alapvető higiéniai feltételek folyamatos biztosításáról a befogadóközpontokban (melegvíz, rovarirtás, rendszeres takarítás).
• Gondoskodjanak arról, hogy a Nemzeti Integrációs Program a nem Szófiában élő menekültek számára is elérhető legyen. • Javítsák a bolgár nyelvi kurzusok színvonalát és elérhetőségét, ideértve annak megoldását is, hogy a képzéseken családi kötelezettségekkel rendelkező menekültek (pl. kisgyermekes anyák) is részt vehessenek. • A kísérő nélküli menedékkérő kiskorúak mellé a lehető leghamarabb jelöljenek ki gyámot. • Gondoskodjanak arról, hogy minden menekült gyermek részt vegyen bolgár nyelvtanfolyamon és iskolába járjon, a szülők számára pedig működtessenek tanácsadó szolgáltatást annak érdekében, hogy minél kevesebb gyermek maradjon ki az iskolából, és a gyermekek szorosabb kapcsolatot alakítsanak ki a helyi gyerekekkel. • Dolgozzanak ki megfelelő megoldásokat a menekült gyermekek egyedi egészségügyi, szabadidős és oktatási szükségleteinek kielégítése érdekében. • A menekültek és menekült csoportok kapjanak lehetőséget arra, hogy részt vehessenek a befogadóközpontok irányításában • Megfelelő kommunikáció és célzott kampányok alkalmazásával küzdjenek a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen, és igyekezzenek elfogadó attitűdöt kialakítani a nemzetközi védelemre szoruló emberek iránt.
Statisztikák Bulgáriában 2010-ben az előző évhez képest 20 százalékkal nőtt a menedékkérők száma (2008-ban 746, 2009ben 853, 2010-ben pedig 1025 személy nyújtott be menedékkérelmet). 2011-ben ez a trend megfordult. 2010ben a legtöbb menedékkérő Irakból és Örményországból érkezett Bulgáriába, és a kérelmezők között sok volt a hontalan. Ugyanakkor 2010-ben csökkent azok száma, akik menekült státuszt kaptak, vagy kiegészítő védelemben részesültek. Míg 2009-ben 39 személy kapott menekült státuszt, 2010-ben csak 20. A kiegészítő védelemben részesülők száma 48 százalékkal csökkent az előző évhez képest (2009-ben 228, 2010-ben pedig 118 személy részesült ilyen típusú védelemben).
Bulgária
15
© UNHCR/ L. Taylor
16
2010. évi jelentés
gy g Lengyelország
Németország
Prága
Franciaország
Csehország
Csehország Szlovákia Szlovákkia
Ausztria Au Ausz sztr tria ia Magyarország
Svájc
Olaszország Olas Ol aszo zors rszá zág g
SSzlovénia zllové énia i
Csehországban sok menedékkérő és nemzetközi védelemben részesülő külföldi számára súlyos problémát jelent a lakhatás és a munkavállalás. Bár a korlátozott szolgáltatásokat nyújtó befogadóközpontokban számos hiányosságot tapasztaltak a szakemberek, örvendetes változás, hogy néhány jogszabály-módosításnak köszönhetően 2010-től ez a lakhatási lehetőség már kiegészítő védelem alatt álló, hátrányos helyzetű személyek számára is elérhető, amíg nem találnak lakást maguknak az ingatlanpiacon. Problémát jelent, hogy a felnőtt hozzátartozóiktól elszakított gyermekek egy aprócska, közép-csehországi faluban kerülnek elhelyezésre, távol a helyi közösségtől, és ez akadályozza a társadalmi beilleszkedésüket.
Csehország
A cseh nyelv megtanulása elengedhetetlen feltétele annak, hogy a menekültek meg tudják oldani lakhatási problémájukat, munkát találjanak, és az élet különböző területein sikeresen boldoguljanak. Bár 2010-ben születtek olyan döntések, amelyek célja a menekülteknek nyújtott nyelvoktatás színvonalának javítása, a megvalósítás késedelmes volta miatt az eredmények még nem jelentkeztek a gyakorlatban. Mivel a hatóságok nem jelöltek ki szolgáltatókat, 2010-ben az integrációs központokon kívül egyetlen nyelvtanfolyam sem indult menekültek számára, ami azt jelenti, hogy a Cseh Köztársaság nem teljesíti sem saját jogszabályi előírásait, sem pedig nemzetközi kötelezettségeit. A tolmácsok hiánya szintén problémát okozott a menedékkérők, menekültek és kiegészítő védelemben részesülők számára a befogadóközpontokban, a menekültügyi eljárás során, valamint az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén.
Csehország
17
Módszertan Az érintettek bevonásával végzett felmérésre 2010 októberében és novemberében került sor. A multifunkcionális csoportok 15 tagból álltak, a következő szervezetek képviseletében: a Belügyminisztérium Menekültügyi és Migrációs Osztálya (DAMP), a Belügyminisztérium Menekültügyi Létesítményeket Kezelő Részlege (RFA), a Menekültsegélyező Szervezet (OPU), a Migránsokat Támogató Állampolgárok Szövetsége (SOZE), Migrációval Kapcsolatos Jogi Problémákkal Foglalkozó Szervezet (ASIM), valamint az UNHCR Csehországi Képviselete és Közép-Európai Regionális Képviselete (Budapest). A csoportok célja elsősorban a menedékkérők és a menekültek befogadási körülményeinek, a menekültügyi eljárásnak, valamint a menekültek és kiegészítő védelemben részesülő személyek számára nyújtott integrációs támogatásnak a vizsgálata volt. Módszertani szempontból a csoportok részben strukturált személyes interjúkat, különböző öszszetételű fókuszcsoport beszélgetéseket, valamint helyszíni megfigyeléseket alkalmaztak. A csoportok az alábbi helyszínekre látogattak el: • A prágai nemzetközi repülőtér és a dél-morvaországi Zastávkában lévő befogadóközpont; • A Kelet-Bohémiában lévő Havířovban Kostelecben lévő menekültotthonok;
és
• Integrációs létesítmények Brnóban (Dél-Morvaország) és Česká Lípában (Észak-Bohémia); • Brnóban lévő magánotthonok; • A SOZE brnói létesítményei; • Felnőtt hozzátartozóiktól elszakított gyermekek elhelyezésére szolgáló létesítmény Prágában és Hříměždicében (Dél-Bohémia); • Fogvatartó létesítmény Bělá Jezovában (ÉszakBohémia) és Poštornában (Dél-Morvaország). A multifunkcionális csoportok tagjai összesen 68 menedékkérővel, menekülttel és kiegészítő védelemben részesülő személlyel találkoztak, akik a következő országokból érkeztek: Fehéroroszország, Kamerun, Kuba, Kongói Demokratikus Köztársaság (DRC), Irán, Irak, Kazahsztán, Koszovó, Mongólia, Nigéria, Palesztina, Orosz Föderáció, Szomália, Szíria, Törökország, Üzbegisztán és Jemen.
A menekültügyi eljárás hosszadalmas és bonyolult Számos menedékkérő jelezte, hogy nem érti, miért kell olyan sokáig várnia (akár két-három évig), míg első fokon határozat születik ügyében. Elmondásuk szerint nem tájékoztatják őket a késedelem okáról, csak zavaros információt kapnak, ha egyáltalán kapnak, és nem értik, miért kell időnként újabb menekültügyi meghallgatáson részt venniük. „Mindig ugyanazokat a kérdéseket teszik fel, újra és újra, de én csak ugyanazt tudom elmondani, mint korábban” – mondta Kyran, egy fiatal kazah menedékkérő. Bár az elmúlt években történt előrelépés, néhány menedékkérő megjegyezte, hogy továbbra is problémák vannak a tolmácsokkal, akik néha „türelmetlenek és agresszívak”, és nincsenek tisztában azzal, hogy a menedékkérő panaszt tehet ellenük. „A tolmács mindvégig durva volt velem az interjú során. Gyakran félbeszakított, és egyértelműen jelezte, hogy nem hiszi el, amit mondok” – mesélte Serhan, egy szír menedékkérő az egyik fogva tartó létesítményben. Egy másik menedékkérő elmondta, hogy úgy akarták aláíratni vele a meghallgatási jegyzőkönyvet, hogy nem készült számára fordítás. Hasonló panaszok hangzottak el a nemzetközi repülőtéren is a tolmácsszolgáltatás minőségével és az idegenrendészek viselkedésével kapcsolatban.
Mindig ugyanazokat a kérdéseket teszik fel, újra és újra, de én csak ugyanazt tudom elmondani, mint korábban.”
18
2010. évi jelentés
© UNHCR/ B. Szandelszky
Csehország A menedékkérők azt is elmondták, hogy nem mindig férnek hozzá a jogi tanácsadáshoz. A civil szervezetek ügyvédei nem látogatnak el minden központba, ahol menedékkérők élnek, és a tanácsadás színvonala is nagyon változó. A menedékkérőkkel dolgozó ügyvédek általában beszélnek angolul vagy franciául – némelyikük oroszul is –, de ritkább nyelvek esetén a civil szervezetek forráshiány miatt nem tudnak tolmácsot biztosítani. Emiatt számos menedékkérő – például azok, akik csak kínaiul vagy arabul beszélnek, esetleg a volt Szovjetunió területéről érkeztek, de nem beszélnek oroszul – úgy érzi, nincs lehetősége arra, hogy világosan kommunikáljon ügyvédjével.
A bizonytalanságban eltöltött hosszú várakozásnak ára van A menedékkérők hosszú ideig tartó bizonytalan helyzetét tovább rontja, hogy nehezen találnak munkát. Bár az eljárás kezdetétől számított egy év elteltével már dolgozhatnának, a munkaadók nem szívesen alkalmazzák őket, mivel a vízumukat havonta meg kell újítani. „Szinte lehetetlen legálisan elhelyezkedni, mert a vízumunk havonta lejár és folyamatosan hosszabbítgatni kell” – mondta Sulambek, egy befogadóközpontban élő fiatal csecsen férfi. „Egyetlen munkaadó sem vállalja a bürokratikus ügyintézést, ha még abban sem lehet biztos, hogy utána legalább néhány hónapig számíthat rám” – tette hozzá. Néhány létesítményben több szabadidős programot szerveznek a menedékkérők számára, de ezek nem rendszeresek, és a külföldieknek kevés lehetőségük van arra, hogy tanuljanak, vagy fejlesszék a képességeiket. Kuandyk, egy fiatal kazah férfi, aki már közel egy éve élt az egyik menekültotthonban, a következőt mondta a csoport tagjainak: „hat hónapot elpazarolunk az életünkből anélkül, hogy bármi tartalmasat csinálnánk. Nem szerzünk új ismereteket, nem sajátítunk el új készségeket, csak ülünk és várunk, és az égvilágon semmit sem csinálunk.” Máshol a rugalmatlan szabályok tették lehetetlenné a bentlakók számára, hogy kihasználják a programlehetőségeket. A dél-morvaországi fogva tartó központ jól felszerelt fitneszteremmel rendelkezik, de a menedékkérőknek előre fel iratkozniuk egy listára, ha edzeni szeretnének, és naponta csak 10 ember használhatja a termet. „Ha valaki feliratkozott, de később lemondja, nem iratkozhat fel a helyére más” – mondta Kuandyk.
Hat hónapot elpazarolunk az életünkből anélkül, hogy bármi tartalmasat csinálnánk. Nem szerzünk új ismereteket, nem sajátítunk el új készségeket, csak ülünk és várunk, és az égvilágon semmit sem csinálunk.”
Csehország
19
Egy kis empátia nagyot lendítene a dolgokon
© UNHCR/ L. Taylor
A multifunkcionális csoport tudomást szerzett arról, hogy egy magánkézben lévő biztonsági cég emberei durván és arrogánsan kezelték a menedékkérőket, ezért azt javasolja, hogy az alkalmazás feltételeként minden, a külföldiekkel kapcsolatba kerülő személynek részt kelljen vennie egy alapszintű képzésen a nemzetközi védelmet élvező személyek szükségleteivel kapcsolatban. Az egyik fogva tartó létesítményben a menedékkérők elmondták, hogy időnként megtiltják számukra a mobiltelefon használatát, a szobáikban pedig biztonsági ellenőrzést végeznek, amit megalázónak éreznek. Bár minden fogvatartott nagyon várja azt a napot, amikor végre szabadon engedik, sokan aggódnak amiatt, hogy hogyan tudnak majd gondoskodni alapvető szükségleteikről. „Nagyon várjuk már, hogy kikerüljünk innen. De ha valakit nyáron hoztak be ide, és télen engedik szabadon, annak nincs meleg ruhája” – mondta az Orosz Föderációból érkezett Lilia, aki néhány hónapja volt a fogva tartó létesítményben. A civil szervezetek is megerősítették, hogy vannak gyakorlati problémák, például egy anyát a gyermekével késő délután engedtek ki a fogva tartó központból, csakhogy aznap már nem indult buszjárat a környéken.
Sok menedékkérő és menekült még mindig nem fér hozzá az egészségügyi ellátáshoz Sok menedékkérő, menekült és kiegészítő védelem alatt álló személy jelezte, hogy komoly problémák vannak az egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréssel, annak ellenére, hogy jogosultak a cseh egészségügyi rendszer igénybevételére. Az egyik helyi civil szervezet EU-források segítségével átvállalja a leginkább rászorulók orvosi ellátásának költségeit, de a 2010-ben rendelkezésre álló keret nem volt elég ahhoz, hogy minden igénylő élhessen a segítséggel. Egy cukorbeteg menekült elmondta, hogy egyszerűen nincs pénze inzulinra. Egy másik menedékkérő elpanaszolta a csoport tagjainak, hogy egy másik városba kellene elutaznia szakrendelésre, de nem tudja kifizetni az útiköltséget. „Nem járok már orvoshoz. Ha felír valamilyen gyógyszert, úgysem tudom megvenni, még a receptdíjra sincs pénzem” – mondta a Törökországból érkezett Songu, aki az egyik menekültotthonban él két gyermekével. A beszámolók alapján a tolmácsok hiánya is komoly problémát jelent ezen a területen, mivel a menekültek nagyon nehezen tudják elmagyarázni problémáikat az orvosnak, és nem értik pontosan az általa elmondott kezelési javaslatokat.
20
2010. évi jelentés
© UNHCR/ B. Szandelszky
A hátrányos helyzetű menedékkérők körülményei nem megfelelőek
Csehország
2010-ben a Havířovban (Észak-Morvaország) lévő menekültotthont bezárták, a bentlakókat pedig a zastávkai (dél-morvaországi) létesítménybe költöztették át. „Csak kósza híreket hallottunk az átköltöztetésről, hivatalos értesítést pedig csak utolsó pillanatban kaptunk” – mondta Marjam, egy fiatal nő, aki az Orosz Föderációból érkezett. „Ráadásul alig mondtak valamit a másik létesítményről, ahová néhány napon belül át kellett költöznünk” – tette hozzá. Az egyik fiatal lány végzős volt a helyi középiskolában, és úgy érezte, hogy az átköltöztetés megnehezíti a tanulmányai folytatását. Több olyan személyt is átköltöztettek rövid határidővel, akik már kapcsolatot alakítottak ki a helyi közösséggel.
Csak kósza híreket hallottunk az átköltöztetésről, hivatalos értesítést pedig csak utolsó pillanatban kaptunk.”
A menedékkérők szóvá tették azt is, hogy az új központban rendkívül rossz körülmények fogadták őket, a családoknak például nincs lehetőségük magánéletre. „Nem sejtettem, hogy ezentúl a lányomnak és nekem nem lesz saját külön szobánk. Megdöbbenve láttam, hogy az új szálláshelyünkön az egyik ágyban egy idegen nő fekszik” – mesélte Aminat, aki szintén az Orosz Föderációból érkezett. „Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy mikor megérkeztünk, a nő részeg barátja is ott ült az ágy mellett, aki nem volt hajlandó elhagyni a szobát” – tette hozzá. A multifunkcionális csoporthoz több hasonló panasz is eljutott a privát szféra hiányával, a biztonság elégtelen szintjével (ami a hátrányos helyzetű menekülteket is érinti), valamint azzal kapcsolatban, hogy a létesítmény vezetősége alig kommunikál a bentlakókkal. Egy ugyanabban a létesítményben élő másik asszony elmondta a csoportnak, hogy az ügyintéző egy újonnan érkezőt hajnali két órakor akart beköltöztetni hozzá a szobába. „A fiam súlyos értelmi fogyatékos, ezért attól tartottam, hogy az eset miatt egész éjjel, vagy akár másnap is nagyon zaklatott lesz. Időre van szüksége ahhoz, hogy akár a legkisebb változást is megszokja a napi rutinjában, és már annak puszta gondolatát is nagyon nehezen viselte, hogy egy másik menedékkérővel kell osztoznunk a szobán.” A nő azt is elmondta, hogy mivel attól félt, hogy gyermeke kizuhanhat az ablakból, kérvényezte, hogy helyezzék át egy földszinti szobába, de mivel minden földszinti szoba foglalt volt, erre nem kapott lehetőséget.
A menekültek számára komoly problémát jelent a lakhatás megoldása Az újonnan elismert menekülteknek lehetőségük van arra, hogy egy integrációs menekültközpontban maradjanak addig, amíg nem találnak megoldást lakhatásukra, de maximum 18 hónapig. Annak ellenére azonban, hogy e létesítmények célja a menekültek beilleszkedésének támogatása, a gyakorlatban csak néhány szolgáltatást és minimális szociális tanácsadást nyújtanak, jogi tanácsadás igénybevételére pedig egyáltalán nincs lehetőségük a bentlakóknak. Ráadásul ezekben a létesítményekben az elhelyezés költségei igen magasak, miközben nincs elegendő beköltözhető albérlet az ingatlanpiacon, bár a nemzeti jogszabályok elvileg garantálják a lakhatási támogatás biztosítását. A multifunkcionális csoport információi szerint a menekültek gyakran magasabb díjat fizetnek ezekben a létesítményekben, mintha lakást bérelnének. Egészen mostanáig a lakhatási szerződések csak cseh nyelven készültek, a menekülteknek pedig még az előtt alá kellett írniuk ilyen dokumentumokat, mielőtt nyelvtan-
Csehország
21
folyamra járhattak volna. Sok menekült jelezte a csoportnak, hogy mivel nem tudnak csehül, azt sem tudják, mit írtak alá, és többségük számára az sem volt világos, hogyan kell fizetni az elektromos áramért, a gázért és a vízért. A Migrációval Kapcsolatos Jogi Problémákkal Foglalkozó Egyesület által 2010-ben elvégzett független vizsgálat szerint az integrációs létesítményekben élő menekültek havi bevételük átlagosan 75 százalékát fordítják lakhatási költségeik fedezésére, annak ellenére, hogy a nekik juttatott összeg egy részét másra kellene felhasználniuk (pl. gyermekgondozási támogatás). Még rosszabb volt a kiegészítő védelem alatt állók helyzete, akik a menekültügyi törvény nemrégiben történt módosításáig nem is kaphattak helyet az integrációs menekültközpontban. Miután megkapták státuszukat, el kellett hagyniuk a menedékkérők számára fenntartott létesítményt, és önállóan kellett megoldást találniuk lakhatási problémájukra. Ez azonban fokozottan kiszolgáltatottá tette őket a feketemunkát kínáló munkaadókkal szemben, miközben igyekeztek a lehető leghamarabb munkát találni. A mielőbbi munkavállalás kényszere sokakat akadályoz abban is, hogy eljussanak cseh nyelvtanfolyamra, amire egyébként jogosultak lennének. „Valaki szólt, hogy járhatok nyelvtanfolyamra, és érdekel is a dolog, de fogalmam sincs, hogyan tudnék időt szakítani rá. Három gyermeket nevelek és rengeteget dolgozom, hogy ki tudjam fizetni a lakbért. Semmi másra nem marad időm” – mesélte Mariman, egy iraki anya, aki egy egyszobás lakásban él, amelynek fenntartása jövedelme túlnyomó részét felemészti. „Folyamatosan aggódom amiatt, hogy nem kapom meg a fizetésemet, vagy elveszítem az állásomat, ami katasztrofális lenne” – tette hozzá. A csoport gyermekekkel is találkozott, köztük menedékkérőkkel és kiegészítő védelem alatt állókkal, akik egy speciális létesítményben élnek közép-Csehországban. A központ, amely korábban üdülőként funkcionált, egy erdő közepén helyezkedik el, és sem a gyermekek, sem pedig a személyzet szerint nem alkalmas a gyermekek társadalmi beilleszkedésének támogatására. A gyermekek többsége a létesítmény saját iskolájába jár, és nem is találkozik helyiekkel. Azoknak pedig, akik a szomszéd város középiskolájába járnak, hazafelé el kell érniük az utolsó buszt, amely délután négykor indul. „Tudom, hogy nem könnyű ezt megoldani, de itt semmit nem tudunk csinálni. Nincs semmilyen program, nincs tanulási lehetőség. Nézhetjük a tévét és olvashatunk, de ez minden” – mesélte Paul, aki nemrég töltötte be a 18. életévét. „Nincsenek cseh barátaim, mert mióta itt vagyok, nem is találkoztam helyiekkel” – mondta.
Valaki szólt, hogy járhatok nyelvtanfolyamra, és érdekel is a dolog, de fogalmam sincs, hogyan tudnék időt szakítani rá. Három gyermeket nevelek és rengeteget dolgozom, hogy ki tudjam fizetni a lakbért. Semmi másra nem marad időm.”
A menekültek lemaradnak a cseh nyelvoktatásról A nemzeti jogszabályok előírásaival ellentétben a magánotthonokban élő menekültek számára nem volt elérhető a cseh nyelvoktatás 2010-ben. A menekültügyi törvény szerint minden, a Cseh Köztársaságban élő, nemzetközi védelemben részesülő személy jogosult ingyenes nyelvi képzésre (400–600 óra). Az Oktatási Minisztérium azonban nem bonyolította le időben a szolgáltatók számára kiírt közbeszerzési eljárást. Ennek eredményeként 2010-ben sem az újonnan elsimert menekültek nem vehettek részt nyelvi képzésben, sem pedig azok, akik 2009-ben már elkezdték a nyelvtanulást, de képzésük az év végén megszakadt. (2011-ben már történtek lépések annak érdekében, hogy a menekültek számára elérhető legyen a nyelvoktatás.) A befogadóállomásokon zajló nyelvtanfolyamok sem minden esetben elégítették ki a menekültek szükségleteit. Egy fiatal szomáliai nő elmondta a csoport tagjainak, hogy amikor négy hónappal korábban megérkezett a központba, csak haladó nyelvtanfolyam indult. „Közölték velem, hogy nem indul kezdő tanfolyam” – mesélte Joseline. Más menekültek elmondták, hogy csak hónapokkal a tanfolyam indulása után, vagy egyáltalán nem kaptak nyelvkönyvet. A csoport azt tapasztalta, hogy a nyelvórákra gyakran a menekültek lakásán kerül sor, ahol nem áll rendelkezésre megfelelő felszerelés. Bár a menekülteknek ezzel nem volt problémájuk, a multifunkcionális csoport szerint ez nem megfelelő megoldás, ráadásul további terhet ró a menekültekre, akik gyakorlatilag vendégül látják a nyelvtanárt. A csoportnak számos menekült szülő jelezte, hogy a 16 évnél fiatalabb gyerekek számára nincs nyelvi képzés, ami szintén nincs összhangban a jogszabályi előírásokkal. A fokozottan kiszolgáltatott menekültek – például a kisgyermekes anyák, valamint az egészségügyi problémákkal vagy tanulási nehézségekkel küzdők – gyakran kénytelenek abbahagyni a tanulást. „Nem jelentkeztem a tanfolyamra, mert szerintem én csak akadályoznám a tanítást” – mondta egy idős asszony, aki az Orosz Föderációból érkezett. „Megpróbálok egyedül boldogulni. Az egyik barátom adott egy latin ábécét, azt tanulgatom, ahogy tudom” – mesélte Khasent a csoportnak.
22
2010. évi jelentés
© UNHCR/ L. Taylor
Csehország
Pozitív változások • 2010-ben a kormány módosította a menedékjogi törvényt (a módosítás 2011. január 1-jén lépett hatályba). Ennek köszönhetően most már a kiegészítő védelem alatt álló, hátrányos helyzetű személyek is az integrációs menekültotthonban maradhatnak legfeljebb három hónapig a kérelmük elbírálását követően. Bár ez az időtartam még mindig túlságosan rövid, mindenképpen örömteli fejlemény a hátrányos helyzetű külföldiek számára. • Az Oktatási Minisztérium lépéseket tett a nyelvoktatás fejlesztése érdekében, különös tekintettel a fokozottan kiszolgáltatott csoportok – például a kisgyermekes anyák és az egészségügyi problémákkal küzdő menekültek – szükségleteinek kielégítésére, valamint a gyermekek bevonására. Bár még nem került sor végleges módszertan elfogadására, a kormány felülvizsgálta a körülményeket, és megbízott egy új szolgáltatót azzal, hogy 2011. szeptemberétől kezdje meg az oktatást. • A Belügyminisztérium tolmácsai számára az UNHCR képzési programot szervezett az ország hat különböző pontján. A képzés a menedékkérők speciális szükségleteire, az interjúk során felmerülő kommunikációs problémákra, valamint etikai kérdésekre terjedt ki. A képzési program az UNHCR és a Belügyminisztérium együttműködésének köszönhetően, és a korábbi években az érintettek bevonásával elvégzett felmérések folyományaként valósult meg. • A menekültelismerési eljárást végző ügyintézők is részt vettek képzésben, amelyet az UNHCR szervezett egy, a döntéshozás minőségének javítását szolgáló projekt során feltárt problémák kezelése érdekében. A program a tolmácsokkal való együttműködéssel kapcsolatban is segítséget nyújtott a döntéshozóknak. • Az áttelepített menekültek gyermekei számára speciális képzést szervezett az UNHCR 2010-ben. A program egy átfogó projekt részét képezte, melynek célja a menekült gyermekek oktatási szükségleteinek hatékonyabb kielégítése.
Csehország
23
Ajánlások • Olyan esetekben, amikor a jogszabályban előírt 90 napos időtartamnál hosszabb időt vesz igénybe a menedékkérelem elbírálása, a Belügyminisztérium tájékoztassa a menedékkérőket a késedelem okáról. Ha az eljárás során további meghallgatáson kell megjelennie a menedékkérőnek, tájékoztassák ennek okairól. • Olyan esetekben, amikor 90 napon belül nem születik döntés, a menedékkérő tartózkodási engedélyét a szokásos egy hónap helyett 3–6 hónappal hosszabbítsák meg. • A menekültügyi eljárás részeként minden kérelmező kapjon tájékoztatást egy általa beszélt nyelven a folyamatról, a döntés ismertetésének módjáról, valamint arról, hogy bármikor panaszt tehet, ha úgy érzi, a hatóságok nem kezelik megfelelően az ügyét.
© UNHCR/ L. Taylor
• A befogadóállomásokon elhelyezett külföldieket tájékoztassák írásban, egy általuk beszélt nyelven arról, hogy bármikor panaszt tehetnek, ha úgy érzik, hogy a létesítmény személyzete nem bánik velük megfelelően, vagy a civil szervezetek által nyújtott szolgáltatások nem elfogadható minőségűek. Arról is tájékoztassák őket, hogyan tehetnek panaszt, hogyan kezelik a hatóságok az általuk benyújtott panaszt, és hogyan értesülnek az eredményről. Az újonnan érkező menekülteket a bevezető tájékoztatón informálják ezekről a részletekről.
24
2010. évi jelentés
• Biztosítsanak tolmácsot a menedékkérők számára a menekültügyi meghallgatások során, valamint a befogadóállomásokon, továbbá azok számára is, akik már magánotthonokban élnek, de az egészségügyi vagy egyéb szolgáltatások igénybevételéhez szükségük van tolmácsra. • A menedékkérő, menekült és kiegészítő védelem alatt álló, felnőtt hozzátartozóiktól elszakított gyermekek számára nyújtsanak megfelelő tájékoztatást a menekültügyi eljárásról, a fellebbezési lehetőségekről, a nemzetközi védelem tartalmáról, a gyámügyi rendszerről és a gyámok szerepéről, valamint az általuk igénybe vehető támogatásokról. A tájékoztatást a gyermek által beszélt nyelven és számára érthető formában végezzék. • Tegyenek elérhetővé hatékony szociális és jogi tanácsadást a menedékkérők, menekültek és más, nemzetközi védelem alatt álló személyek számára, mégpedig egy általuk beszélt nyelven, és függetlenül attól, hogy állami létesítményben vagy magánotthonban élnek. Az elérhető szolgáltatásokról a lehető leghamarabb, írásban, egy általuk beszélt nyelven tájékoztassák a menekülteket. Szükség esetén az Európai Menekültügyi Alap forrásait is vegyék igénybe, függetlenül attól, hogy a szolgáltató civil szervezet vagy állami hatóság.
• Az Oktatási és a Belügyminisztérium vizsgálja felül az Állami Integrációs Program keretében nyújtott nyelvoktatás rendszerét annak érdekében, hogy minden nemzetközi védelem alatt álló személynek – ideértve a gyermekeket, a speciális tanulási igényekkel rendelkezőket és más fokozottan kiszolgáltatott személyeket is – lehetősége legyen a tanfolyamokon való részvételre, gondoskodjanak arról, hogy az órákra a hatékony tanításra alkalmas helyen kerüljön sor, és minden résztvevő kapjon nyelvkönyvet.
• A menedékkérőkkel, menekültekkel és nemzetközi védelem alatt álló személyekkel dolgozó személyzet (ideértve a szolgáltatásokat szerződéses keretek között nyújtó vállalkozások munkatársait is) vegyen részt legalább alapszintű képzésben a nemzetközi védelemmel és a menekültek speciális szükségleteivel kapcsolatban. • A multifunkcionális csoport azt javasolja az Oktatási Minisztériumnak, hogy telepítse át a felnőtt hozzátartozóiktól elszakított gyermekek létesítményét egy olyan helyre, ahol a körülmények nagyobb mértékben segítik a gyermekek beilleszkedését. A csoport emellett javasolja, hogy a nemzetközi védelemért folyamodó gyermekeket külön helyezzék el a függőségben szenvedő vagy viselkedési problémákkal küzdő állami gondozott gyermekektől.
Csehország
• Új stratégiákra és forrásokra van szükség annak érdekében, hogy a menedékkérők és a nemzetközi védelemben részesülő személyek ténylegesen igénybe vehessék az egészségügyi ellátó rendszert, és élvezhessék az általa nyújtott szolgáltatásokat. Ez magában foglalhatja az utazás és a tolmácsolás költségeinek, valamint a gyógyszerek árának fedezését is. A menekülteket a lehető leghamarabb tájékoztassák az egészségügyi ellátó rendszer működéséről, és arról, milyen szolgáltatások igénybevételére jogosultak.
• A fogva tartó létesítményekben, ahol elkerülhetetlen a személyi biztonsági átvizsgálás, az ellenőrzés során maximálisan tartsák tiszteletben a menedékkérők méltóságát.
• A gyermekek számára biztosítsanak célzott nyelvi képzést. A menekült gyermekek helyi iskolákba való beiratkozásának kapcsán szakértők mérjék fel a gyermekek speciális tanulási szükségleteit, és biztosítsák számukra a szükséges segítséget.
• A fogva tartó létesítményekből kiengedett külföldieknek a hatóságok nyújtsanak logisztikai támogatást, valamint tájékoztatást azzal kapcsolatban, kihez fordulhatnak, ha segítségre van szükségük.
• A Belügyminisztérium továbbra is szervezzen képzési programot a menekültügyi eljárásban részt vevő döntéshozók és tolmácsok számára. Rendszeresen adjanak visszajelzést a döntéshozóknak munkájuk minőségével kapcsolatban, és dokumentálják a menekültügyi meghallgatásokat.
• A hatóságok – akár az Európai Menekültügyi Alap támogatásával – szervezzenek a menekültekkel foglalkozó létesítményekben olyan szabadidős tevékenységeket, valamint nyelvi, szociális és kulturális orientációs programokat, amelyek növelik a menekültek önállóságát.
Statisztikák 2010-ben a korábbi évekhez hasonlóan tovább csökkent a hatóságokhoz benyújtott menedékkérelmek száma. Ebben az évben mindössze 833 kérelmet nyújtottak be, míg 2009-ben 1258 menedékkérelmet, 2008-ban pedig 1656 menedékkérelmet nyújtottak be a Cseh Köztársaságban. 2010-ben a nemzetközi védelemért folyamodók többsége Ukrajnából, Mongóliából és Fehéroroszországból érkezett. 2010-ben 125 személy kapott menekült státuszt és 104 személy részesült kiegészítő védelemben, ami lényegesen magasabb az előző évi adatoknál. 2009-ben 75 személy kapott menekült státuszt, és 28 külföldi részesült kiegészítő védelemben. 2008-ban 157 személy kapott menekült státuszt, és 132 személy részesült kiegészítő védelemben.
Csehország
25
26
2010. évi jelentés
© UNHCR/ A. Szobolits
Lengyelország Csehország
Németország
Budapest
Ausztria
Magyarország
Románia
Szlovénia Horvátország
SSzerbia bi
Magyarország
Olaszország
Ukrajna
Szlovákia
Bosznia Hercegovina
Magyarországon 2010-ben javult a menedékkérők és menekültek helyzete, főleg azokon a területeken, amelyeken magánszemélyek vagy civil szervezetek részt vállaltak a támogató munkában. A menekültügyi eljárás különböző fázisaiban érintett állami hatóságok a korábbinál hatékonyabban működtek együtt, ennek köszönhetően a menedékkérőknek kevesebb időt kell bizonytalanságban tölteniük kérelmük elbírálására várva.
Magyarország
Az elismert menekültekkel folytatott beszélgetésekből kiderült, hogy beilleszkedésük támogatása egyelőre nem elég szisztematikus, és az erre fordított anyagi források sem elegendőek, aminek következményei leginkább az integráció két kritikus területén, a nyelvoktatás és a munkakeresés terén jelentkeznek. A 2010-es év egyik negatív fejleménye, hogy nőtt a fogva tartott menedékkérők száma. Az őrzött szálláshelyek általában nem voltak felkészülve a menedékkérők befogadására, ebből adódóan előfordultak erőszakos incidensek, néhány menedékkérőtől pedig a beszámolók szerint törvénysértő módon megtagadták a hozzáférést a menekültügyi eljáráshoz. Az alkalmatlan létesítmények bezárása és az őrök szisztematikus felkészítése a feladatra javíthatná azon menedékkérők helyzetét is, akiknek kérelmük pozitív elbírálása esetén később be kell illeszkedniük a magyar társadalomba.
Magyarország
27
Módszertan A multifunkcionális csoport 27 tagja az UNHCR-t, a Belügyminisztériumot és a Nemzeti Erőforrások Minisztériumát, az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának Hivatalát, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalt, valamint az alábbi civil szervezeteket képviselte: Artemisszió Alapítvány, Menedék Egyesület, Magyar Vöröskereszt, Magyar Helsinki Bizottság és Magyar Református Egyház. Az érintettek bevonásával zajló felmérésre 2010. szeptember 27. és október 1. között került sor. A program keretében a szakemberek összesen 17 helyszínre látogattak el, köztük Csongrádra, Kiskunhalasra, Békéscsabára, Nyírbátorba, Debrecenbe, Bicskére, Győrbe, Zalaegerszegre, a budapesti nemzetközi repülőtérre, és a budapesti Thán Károly általános iskolába. A felmérés a következő tényezők vizsgálatára terjedt ki: befogadási körülmények (menedékkérők életkörülményei, egészségügyi ellátás, biztonság, szociális és jogi segítségnyújtás), oktatás, integráció, és a rendőrségi idegenrendészeti őrzött szálláshelyeken uralkodó körülmények. A multifunkcionális csoport fókuszcsoport beszélgetések, az érintettek bevonásával zajló megfigyelés, félig strukturált és magánotthonokban történő beszélgetések keretében vonta be a menekülteket és menedékkérőket a kutatási programba. Annak érdekében, hogy a szókimondó és a szereplést könnyebben vállaló személyek véleményének túlsúlya ne torzítsa az eredményeket, a kutatók nem hirdették meg a beszélgetéseket, hanem különböző korcsoportokat és nemet képviselő személyeket hívtak meg a találkozókra. Ez a jelentés 454 menedékkérő és nemzetközi védelemben részesülő személy véleményét és meglátásait tükrözi. A résztvevők túlnyomó többsége (416 személy) férfi volt vagy fiatal fiú. Közülük 164 személy őrizetben volt a felmérés idején. A programban 32 gyermek vett részt, többségük hozzátartozók nélkül érkezett az országba. 12 résztvevő volt fiatalabb 14 évnél.
Nincs kiságy, nincs télikabát A multifunkcionális csoport alaposan megvizsgálta a körülményeket néhány olyan létesítményben, ahol menedékkérőket helyeztek el a hatóságok, és több hiányosságot is tapasztalt. Egyes befogadóállomások az alapvető higiéniai követelményeknek sem feleltek meg, míg egyes őrzött szálláshelyek jobb feltételeket biztosítottak a menedékkérők számára. A dél-magyarországi Csongrádon például rendszeresen kaptak tiszta ágyneműt a bentlakók, Budapesten pedig rendszeresen fertőtlenítették a matracokat, amire nem nagyon van példa a befogadóállomásokon. Az Ökumenikus Segélyszervezet és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) által közösen üzemeltetett, kísérő nélküli gyermekek számára fenntartott bicskei létesítményben koszos ágyneműket és rossz állapotban lévő zuhanyzókat találtak a felmérést végző szakemberek. A debreceni befogadóállomáson az ágyakban poloskák voltak, és a szobákban nem volt ritka vendég a csótány sem. A szintén Debrecenben lévő őrzött szálláshelyen élők nem kaptak elegendő mennyiségű szappant és sampont. Bár Debrecenben történt előrelépés az egészségügyi szolgáltatások terén (hetente kétszer gyermekorvos látogat az intézménybe), a csoport gyakorlatilag minden magyarországi befogadóállomáson tapasztalt hiányosságokat. Debrecenben és Bicskén nem biztosítanak tolmácsot az orvosi konzultációk során, továbbá szintén Debrecenben és a kísérő nélküli gyermekekkel foglalkozó bicskei létesítményben a menedékkérők számára nem érhető el szemvizsgálat és fizikoterápia. Békéscsabán várandós nők arra panaszkodtak, hogy nem részesülnek terhesgondozásban. A bicskei elő-integrációs létesítményben a kisgyerekek nem kapnak rendes babaágyat, és nincs elegendő pelenka, se speciális bébiétel, csak tej. A poszttraumás stressz szindrómában szenvedő menekültek számára nyújtott pszichológiai és szociális tanácsadás és kezelés, amelyet korábban a Cordelia Alapítvány nyújtott a bicskei rendelőben, az anyagi források hiánya miatt már csak igen korlátozott mértékben volt elérhető. Nyírbátorban, Debrecenben és Bicskén a menedékkérők nem kaptak elegendő meleg ruhát a téli időszakban. A csongrádi fogvatartó létesítményben és a békéscsabai befogadóállomáson a menedékkérők nem kaptak cipőt, a várandós nők pedig kismamaruhát. A kísérő nélküli gyermekek számára fenntartott bicskei létesítményben élő kiskorúak szóvá tették, hogy rossz és alacsony tápértékű ételt kapnak, ezért kénytelenek magukra főzni. A havi 7125 forintos juttatás azonban még az alapvető élelmiszerekre sem elég. A békéscsabai létesítményben élő menedékkérők is jelezték, hogy a nekik nyújtott támogatás nem elég az alapvető szükségleteik kielégítésére. Elmondásuk szerint a létesítményben lévő kisboltban háromszor-négyszer drágábbak a termékek, mint a városban.
28
2010. évi jelentés
© UNHCR/ B. Szandelszky
Magyarország A debreceni befogadóállomáson problémás volt a bentlakók hozzáférése jogi tanácsadáshoz, pedig az EU-ban minden menedékkérőnek joga van ahhoz, hogy tájékoztatást kapjon a menekültügyi eljárásról és a lehetséges döntések következményeiről. 2010-ben a multifunkcionális csoport tagjai egy új problémát is feltártak, nevezetesen azt, hogy egyes létesítményekben a menedékkérőket más státuszú külföldiekkel együtt helyezték el. A BÁH debreceni befogadóállomásán befogadott státuszú személyek (rendszerint olyan menedékkérők, akiknek kérelmét a hatóság elutasította, de technikai okokból egy ideig engedélyezte számukra, hogy az országban maradjanak), és Magyarországra illegálisan érkezett, idegenrendészeti intézkedésre váró, nemzetközi védelemért nem folyamodó külföldiek is élnek. Ezek a csoportok egészen más helyzetben vannak, más jogokkal és lehetőségekkel rendelkeznek, ezért az, hogy a menedékkérőkkel egy létesítményben helyezik el őket, komoly problémákat okozhat a mindennapok során. A multifunkcionális csoport ezért azt javasolja, hogy a BÁH a létesítményeiben vagy csak menedékkérőket, vagy csak idegenrendészeti intézkedésre váró külföldieket helyezzen el. Az ideális megoldás az lenne, ha a menedékkérők magánotthonokban kerülnének elhelyezésre, ami hatékonyan segíthetné későbbi beilleszkedésüket a társadalomba.
Az iskola ideális környezetet jelenthet a beilleszkedéshez Magyarország továbbra sem használja ki kellő mértékben az oktatásban mint a menekültek beilleszkedését segítő hatékony eszközben rejlő lehetőségeket. Ettől függetlenül a multifunkcionális csoport tapasztalatai szerint előfordulnak egyedi esetek, amikor egy-egy tanár vagy önkormányzat erőfeszítéseket tesz e potenciál kihasználására. Bicskén a gyerekek beiskolázása alapvetően rendben volt. Különösen pozitív tapasztalatokkal gazdagodtak a szakemberek a Kossuth Zsuzsa Általános Iskolában. Az iskola tanárai nagy lelkesedéssel igyekeztek segíteni az írástudatlan gyermekeknek, többek között professzionális módon, egyénre szabott rugalmas és toleráns oktatási terveket dolgoztak ki számukra. A jelentés összeállításában részt vevő szakemberek nagyra értékelik e magánszemélyek erőfeszítéseit. Ám továbbra is szükség van a kísérő nélkül vagy családdal érkező menekült gyerekek oktatásának szisztematikusabb megközelítésére. A speciális előkészítő osztályok jól szervezettek és figyelembe veszik a gyermekek egyedi szükségleteit, de nem minden esetben felelnek meg az iskoláskorú gyermekek kötelező oktatására vonatkozó követelményeknek.Lehetővé kell tenni, hogy az előkészítő időszakot követően a gyerekek minél előbb csatlakozhassanak a normál osztályokhoz. A normál iskolai képzésben való részvétel akadályokba ütközött Békéscsabán és Bicskén, Debrecenben azonban ebből a szempontból jelentősen javult a helyzet.
Magyarország
29
Az új kormány 2010 júniusában történt beiktatását követően megszűnt a Migrációs Munkacsoport, melynek keretében állami és civil szervezetek működtek együtt és cseréltek információt oktatási kérdésekben. Azóta nem jött létre olyan fórum, melynek célja a követendő oktatási gyakorlatok alkalmazásának előmozdítása lenne. Összességében a multifunkcionális munkacsoport arra a következtetésre jutott, hogy a menedékkérők befogadási körülményei nem támogatják hatékonyan azon nemzetközi védelemben részesülő személyek későbbi beilleszkedését, akik Magyarországon szeretnének új életet kezdeni.
A menekülteknek segítségre van szükségük ahhoz, hogy segíthessenek magukon A menekültek úgy érzik, elvárják tőlük, hogy minél gyorsabban illeszkedjenek be a társadalomba, ugyanakkor ehhez nem kapnak megfelelő támogatást. Egy szomáliai menekült, Roble Nadif így fogalmazta meg gondolatait ezzel kapcsolatban: „Ha valakinek igazán segíteni akar az ember, nem elég az, hogy naponta háromszor enni ad neki.” A menekültektől elvárják, hogy munkát találjanak, megoldják lakhatásukat, és önellátóvá váljanak, s mindezt egy éven belül. A bicskei, elő-integrációs befogadóállomáson élő menekültek szerint a napi egy óra magyartanítás és a munkakeresőknek nyújtott támogatás nem elegendő. „Az idő talán elég lenne, de nem kapunk elég segítséget a folyamat során” – mondta Zemar Qaderi, egy kiegészítő védelemben részesülő afgán menekült. „A magyar emberek kedvesek, de az államnak több segítséget kellene nyújtania számunkra” – tette hozzá a szintén Afganisztánból érkezett Anoushirvan Kohistani. Roble Nadif konkrétabb javaslatot fogalmazott meg: „Hogy szerveznek-e számunka kulturális orientációs foglalkozásokat? Istenem, bárcsak szerveznének!” A bicskei, elő-integrációs befogadóállomáson meghirdetett szakképzési program technikai okok miatt mégsem indult el a terepmunka időpontjáig. A nők csalódásuknak adtak hangot, mivel az internetszoba mindig zárva volt, így nem férhettek hozzá olyan információkhoz, amelyek segíthették volna a beilleszkedésüket. Egy albán nő palesztin férje így fogalmazott: „Jeleztük a problémáinkat a helyi hatóságoknak és az ENSZ-nek is, de nem történt semmi. Szerettük volna felvenni a kapcsolatot az UNHCR-rel is, de még a címüket vagy a telefonszámukat sem sikerült megszereznünk”. A multifunkcionális csoport szerint, ha a létesítményben könyveket és felkészítő programokat biztosítanának a bentlakók számára, akkor a menekültek a munkakeresés időszakában jobban felkészülhetnének az állásinterjúkra. A csoport megítélése szerint a menekültek nem kapnak elegendő segítséget az álláskereséshez.
30
2010. évi jelentés
Ha valakinek igazán segíteni akar az ember, nem elég az, hogy naponta háromszor enni ad neki.”
Menedékkérők rács mögött Bár a nemzetközi jog korlátozza a fogvatartás alkalmazását, a jelek szerint Magyarországon ezt a gyakorlatot nem kivételként, hanem alapmegoldásként alkalmazzák. A magyar jog a szabálytalan határátlépést szabálysértésként kezeli, és egyre nagyobb számban vesznek őrizetbe menedékkérőket, abban az esetben is ha, azok azonnal jelzik, hogy menedéket kérnek. A multifunkcionális csoport találkozott rövid időtartamú (max. 72 óra) fogva tartásra szolgáló létesítményekben elhelyezett menedékkérőkkel is, és azt tapasztalta, hogy a körülmények és a hely szűkössége miatt ezek a létesítmények valóban nem alkalmasak hosszabb idejű fogva tartásra. A csoport véleménye szerint ezek a körülmények pszichológiai problémákat is eredményezhetnek. „Magyarországból még csak a tábor kerítését láttuk. Szeretnénk látni Békéscsabát, Debrecent és Budapestet” – mondta a 17 éves afgán, Pashah Achakzai. A hatóság által alkalmazott, túlzottan leegyszerűsített kormeghatározó eljárás miatt gyermekek – fiúk és lányok egyaránt – is rács mögé kerülnek. Az életkormeghatározás során nem alkalmazzák a „kétség esetén a kérelmező javára való döntés” elvét, és a gyermek mindenek felett álló érdekét sem veszik kiemelten figyelembe. A kiskunhalasi őrzött szálláshelyen csak korlátozott mértékben érhető el pszichológiai, szociális és jogi tanácsadás, és a tapasztalatok szerint egyáltalán nem végeznek életkor-meghatározást. Például két afgán fiú 17 évesnek mondta magát, de a személyzet mindkettejüknek következetesen magasabb életkort tulajdonított. Menedékkérelmüket nem regisztrálták, és nem tájékoztatták őket arról, hogy lehetőségük van ügyvéddel konzultálni – mindkét gyakorlat sérti a Menekültügyi Egyezmény és a Gyermekjogi Egyezmény előírásait, amelyek Magyarországra is vonatkoznak.
Magyarországból még csak a tábor kerítését láttuk. Szeretnénk látni Békéscsabát, Debrecent és Budapestet.”
A fogvatartottakkal szembeni visszaélésekkel kapcsolatos aggályok A kiskunhalasi létesítményben elhelyezettek közül többen is jelezték, hogy nem tudják, miért és mennyi ideig tartják fogva őket. A megfelelő tájékoztatás, valamint a magyar őrökkel való kommunikációt segítő tolmácsszolgáltatás hiánya miatt az afgán menedékkérők folyamatosan attól féltek, hogy visszaküldik őket hazájukba, ahol újra bizonytalanság és üldözés vár rájuk.
Magyarország
A fogvatartottakat át-átszállították valamely másik hasonló létesítménybe, ami megnehezítette számukra a jogi tanácsadás igénybevételét. A menedékkérők olyan incidensekről – jellemzően verbális, pszichológiai vagy fizikai zaklatásról – is beszámoltak, amelyek szükségessé tették vezető beosztású tisztségviselők intézkedését: a kiskunhalasi őrzött szálláshelyen előfordult, hogy bántalmaztak menedékkérőket vagy rasszista megjegyzéseket tettek rájuk, szintén Kiskunhalason és Nyírbátorban pedig megfenyegettek menedékkérőket az őrök. Különösen az afgán menedékkérők megalázónak és embertelennek tartották, hogy az őrök vezetőszárat (ahogy ők mondták”pórázt”) használnak, amikor a központot elhagyva bíróságra, kórházba, bankba vagy postára kísérik őket. Győrben a beszámolók szerint az őrök rendszeresen büntettek azzal, hogy napközben bezárták a kérelmezőket egy cellába, vagy lefújták őket gázspray-vel. „Úgy bánnak velünk, mint a kutyákkal” – mondta Sidiq Azadzoi, egy nemzetközi védelemért folyamodó idős afgán férfi. Különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak az írástudatlan menedékkérők, mivel a különböző kérelmeket – pl. amikor orvossal vagy ügyvéddel szeretnének beszélni – írásban kell benyújtani. Pozitív fejlemény, hogy a budapesti fogva tartó létesítményben a muszlim fogvatartottak szabadon gyakorolhatták vallásukat, ideértve az imádkozáshoz kapcsolódó rituális tisztálkodást is. Ebben a létesítményben a menedékkérők gyümölcsöt és gyümölcslevet is kaptak; lehetőségük volt arra, hogy kimossák és megszárítsák ruháikat; az általuk benyújtott petíciókat pedig megfelelően dokumentálta a személyzet. A debreceni őrzött szálláshelyen is tapasztaltak pozitív megoldásokat, például tolmács állt az elhelyezettek rendelkezésére, aki napi szinten segítette a kommunikációt a fogvatartottak és a személyzet között.
© UNHCR/ B. Szandelszky
A menedékkérők elmondták, hogy amikor megkérték az őröket arra, hogy vásároljanak számukra valamilyen terméket a városban, nem mindig kaptak nyugtát. Kiskunhalason, ahol az élelmiszeradagok mennyisége és minősége miatt a bentlakók rendszeresen kénytelenek további élelmiszert vásárolni maguknak, elmondásaik szerint szinte mindenért 30 eurót kértek tőlük az őrök. A multifunkcionális csoport szerint ezen a helyzeten sokat javíthatna, ha nyilvántartást vezetnének a vásárlási megbízásokról és a nyugtákról.
Magyarország
31
Néhány őr nem tesz különbséget a különböző státuszú bentlakók között. A magyarországi fogva tartó létesítményekben a menedékkérőket olyan személyekkel – például kiutasításra váró külföldi bűnözők és kábítószerfüggők – együtt helyezik el, akik ellen idegenrendészeti eljárás folyik. A menedékkérők beszámolói szerint időnként őket is úgy kezelik, mintha bűnözők volnának. „Ártatlanok vagyunk, nem követtünk el semmit. Miért zárnak minket börtönbe?” – tette fel a kérdést az Algériából érkezett Antar Aissa. A beszámolók szerint az őrök az egyébként is szigorú rendszabályoknál indokolatlanul keményebb, a fegyházakhoz hasonló szabályokat kényszerítenek az elhelyezettekre. Nyírbátorban a bentlakóknak nincs lehetőségük testmozgásra az épületen belül. A fogvatartottak csak ötperces telefonbeszélgetéseket folytathatnak, és 45 perc helyett csak 20 percig beszélhetnek látogatóikkal. A multifunkcionális csoport megfigyelései szerint a menedékkérőket általában a felmérés idején érvényben lévő jogszabályban meghatározott 15 napos maximális időtartamnál hosszabb ideig tartották fogva. Ehhez kapcsolódik, hogy a Lokpo & Touré kontra Magyarország ügyben az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy határozott, hogy Magyarország megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezménye 5. cikkének 1. bekezdését (2011. szeptember 20.). Ez a jelentés a 2010-ben, az érintettek bevonásával végzett felmérés idején tapasztalt körülményeket ismerteti, ám mire nyomdába került, megváltozott a jogszabályi környezet: az új előírások még hosszabb fogva tartást tesznek lehetővé, ugyanakkor javítják a támogató szolgáltatások elérhetőségét.
Ártatlanok vagyunk, nem követtünk el semmit. Miért zárnak minket börtönbe?”
Pozitív változások A magyar kormány programot indított a fogva tartó létesítményekben dolgozó őrök létszámának növelésére. A kormány reményei szerint megfelelően kiválasztott és jól képzett őrök alkalmazása javítani fogja a fogvatartottak életkörülményeit. Debrecenben a gyermekeket most már speciális előkészítő programok segítik abban, hogy könnyebben csatlakozzanak a normál osztályokhoz, bár erre nem mindig kerül sor elég gyorsan ahhoz, hogy elkerüljék a megbélyegzést. A Magyar Református Egyház különböző támogató programokat ajánlott fel, melyek keretében segítenek a lakhatási problémák rendezésében, a gyermekek beiskolázásában, valamint magyar nyelvtanfolyamot és gyermekgondozói képzést szerveznek a nők számára.
32
2010. évi jelentés
Ajánlások • Menedékkérőket csak kivételes és valóban indokolt esetben tartsanak fogva. Kiskorúakat ne vegyenek őrizetbe. • Az ENSZ Emberjogi Bizottsága 6. általános megjegyzésének és az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának Hivatala 7120/2009 számú jelentésének megfelelően végezzenek teljes körű, komplex életkor-meghatározást, orvosi és pszicho-szociális vizsgálattal egybekötve. • Módosítsák a jogszabályokat annak érdekében, hogy az idegenrendészeti okokból őrizetbe vett menedékkérő párok együtt kerüljenek elhelyezésre. • Gondoskodjanak arról, hogy a győri őrzött szálláshelyen elhelyezetteknek lehetőségük legyen menedékkérelem benyújtására és az eljáráshoz való hozzáférésre. • Ha a menedékkérők fogva tartása elkerülhetetlen, és nem sérti a vonatkozó jogszabályokat, a menedékkérőket bűnözőktől és kábítószerfüggőktől elkülönítve helyezzék el, a budapesti létesítményben is. • Olyan menekültek esetében, akik nem követtek el bűncselekményt, csak a zöld határon keresztül érkeztek az országba és nemzetközi védelemért folyamodtak, ne használjanak bilincset és vezetőszárat. • Késedelem nélkül javítsanak a fogvatartottaknak nyújtott jogi és szociális tanácsadás színvonalán, különösen a debreceni és a kiskunhalasi átmeneti fogva tartó központokban. A hatékony szociális tanácsadás érdekében alkalmazzanak szociális munkásokat. • Regisztrálják és dokumentálják a fogvatartottak által benyújtott panaszokat oly módon, amely lehetővé teszi a panasszal kapcsolatos intézkedések nyomon követését. • Kezeljék prioritásként annak felismerését, ha egy menedékkérő kínzás vagy más erőszakos cselekedet áldozata volt, és biztosítsanak számára professzionális segítséget. • A fogvatartottakat részletesen tájékoztassák az eljárásokról, a dublini rendeletről, fogva tartásuk okairól, valamint az ügyükkel kapcsolatos fejleményekről, ezáltal csökkentve bizonytalanságukat. Tájékoztassák őket az önkéntes hazatérés lehetőségéről, és biztosítsanak számukra ügyvédet, különösen a győri őrzött szálláshelyen. • Debrecenben a BÁH egyazon létesítményén belül lehetőleg ne helyezzenek el menedékkérőket és olyan személyeket, akik ellen idegenrendészeti eljárás folyik. Ezáltal megelőzhető, hogy a két csoport eltérő jogai, státusza és kötelezettségei miatt feszültség és frusztráció alakuljon ki. • Csatlakozzon Magyarország az ENSZ kínzás elleni egyezményéhez, és dolgozzon ki független nemzeti ellenőrző mechanizmust, melynek keretében előzetes figyelmeztetés nélkül tartsanak ellenőrzést a fogva tartó létesítményekben. Ez a javaslat a felmérés azon megfigyelésére épül, hogy a jelenlegi ellenőrző
rendszer elégtelen működése miatt gyermekek kerülnek rács mögé, és 15 napnál hosszabb időt töltenek elzárva olyan személyek, akik menedékkérelmet nyújtottak be. • Minden elismert menekült számára dolgozzanak ki személyre szabott integrációs tervet. • A nemzetközi védelemben részesülő személyeket tájékoztassák jogaikról és kötelezettségeikről. • Támogassák a menekülteket abban, hogy munkát találjanak, mivel ez kulcsfontosságú eleme beilleszkedésüknek. • Gondoskodjanak arról, hogy a menedékkérő gyermekek a lehető leghamarabb csatlakozhassanak normál iskolai osztályokhoz, mivel ez rendkívül fontos nyelvtanulásuk és társadalmi beilleszkedésük szempontjából.
Statisztikák 2010-ben 2104 személy nyújtott be menedékkérelmet Magyarországon. Ez kevesebb mint fele az előző évben benyújtott kérelmek számának (4672), de a 2008-as adattól is elmarad (3118). A legtöbb menedékkérő Afganisztánból, Koszovóból és Palesztinából érkezett az országba. 2010-ben a nemzetközi védelemben részesült menekültek száma is csökkent: 74 személy kapott menekültstátuszt, (55 százalékkal kevesebben, mint 2009-ben), és 173 kérelmező maradhatott Magyarországon befogadott státuszúként vagy kiegészítő védelmet élvező személyként (20 százalékkal kevesebben, mint egy évvel korábban).
Magyarország
• Javítsák az egészségügyi szolgáltatások minőségét segítőkész és elkötelezett szakemberek – köztük fogorvosok – bevonásával, különösen a bicskei előintegrációs befogadóállomáson. Tolmácsok biztosításával előzzék meg a nyelvi problémákból adódó kockázatos.
© UNHCR/ B. Szandelszky
• Hozzanak létre munkahelyeket a bicskei elő-integrációs befogadóállomáson.
Magyarország
33
34
2010. évi jelentés
© UNHCR/ B. Szandelszky
Litvánia
FFehéroroszország ehéroroszzország
Varsó
Németország
Lengyelország Ukr rajna Ukrajna
Csehország Cseh Cs ehor orsz szág ág
Lengyelország
Szlovákia
Annak ellenére, hogy a Lengyelországban élő menekültek és nemzetközi védelmet élvező személyek integrációs támogatást kapnak és számos tekintetben a lengyel állampolgárokkal azonos jogokkal rendelkeznek, legtöbbjük számára továbbra is problémát okoz, hogy megfelelő életkörülményeket alakítsanak ki maguk és családjuk számára. Továbbra is krónikus problémát jelent számukra például a lakhatás és az álláskeresés, és túl sok menekültet fenyeget a hajléktalanság veszélye is. A menekültek általában hálásak a formális integrációs programokért, de sokuk szerint a programok nem készítik fel eléggé őket arra, hogy önállóan boldoguljanak Lengyelországban.
Lengyelország
2010-ben az előző évhez képest 38%-kal csökkent a benyújtott menedékkérelmek száma, és a Külföldiekkel Foglalkozó Hivatal felülvizsgálatát követően novemberben a tizenöt befogadóközpontból ötöt bezártak. A hivatalos álláspont szerint a bezárások során a létesítményekben nyújtott szolgáltatások ára és minősége volt a meghatározó szempont. Ugyanakkor két új létesítmény is megnyitotta kapuit, az egyik kifejezetten egyedülálló nők elhelyezésére szolgál. Az Európai Unió országai közül Lengyelországban a legmagasabb a gyermekek aránya a menedékkérők és a menekültek között (50%). Rendkívül fontos, hogy a gyerekek számára elérhetők legyenek megfelelő oktatási és szabadidős programok. 2010-ben javult a helyzet az oktatás terén: számos iskolában külön erre a célra alkalmazott szakemberek nyújtanak segítséget a menekült és menedékkérő gyermeknek. A fejlesztések ellenére azonban egyes befogadóközpontokban a gyermekeknek továbbra sincs lehetőségük arra, hogy óvodába járjanak vagy sportoljanak.
Lengyelország
35
Módszertan Lengyelországban az AGDM jelentést előkészítő interjúkra 2010 májusa és októbere között került sor. A multifunkcionális csoport tagjai a következő szervezeteket képviselték: UNHCR, Jogállam Intézet, Caritas, Lengyel Vöröskereszt, Helsinki Alapítvány, Oktatás és Kreativitás Alapítvány, Ocalenie Alapítvány, Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium, Rendőrség, Külföldiekkel Foglalkozó Hivatal, tartományi hivatalok Mazowieckie-ben, Podlaskie-ben és Lubelskie-ben, valamint a városi és kerületi családsegítő központok. A csoportok hét befogadóközpontot látogattak meg a következő helységekben: Czerwony Bór (Podlaskie régió), Linin és Radom (Mazowieckie régió), Lublin, Łuków, Biała Podlaska, Kolonia Horbów (Lubelskie régió). A csoport tagjai emellett a Jogállam Intézet lublini, az Oktatás és Kreativitás Alapítvány bialystoki, és az Helsinki Emberi Jogi Alapítvány varsói létesítményében is találkoztak és beszélgettek menekültekkel és nemzetközi védelemben részesülő személyekkel. Kb. 220 személlyel készült interjú, akiknek túlnyomó többsége Csecsenföldről vagy az Orosz Föderációból érkező menedékkérő volt. A menekültek, menedékkérők és a kiegészítő védelemben részesülő személyek részvételi aránya az AGDM-programban általában magas volt. Az érintettek készségesen osztották meg tapasztalataikat és aggályaikat az interjúkat vezető szakemberekkel.
Nem éppen szívélyes fogadtatás
Hol játszanak majd a gyerekek?
Bár az országos felmérések szerint a lengyelek általában úgy gondolják, hogy az országnak menedéket kell nyújtania a menekültek számára – hiszen a történelem során a lengyelek is kerültek már olyan helyzetbe, hogy menekülniük kellett hazájukból –, előfordulnak olyan esetek, hogy a befogadóközpontok környékén élő közösség nem fogadja jó szívvel az idegeneket. Lomzában és Bialystockban többször is sor került ingerült szóváltásra, sőt fizikai erőszakra is a helyiek és a menekültek között. Lomzában a helyi közösség – egy szintén helyi politikus buzdítására – minden követ megmozgatott a befogadóközpont bezárása érdekében arra hivatkozva, hogy az idegenek munka- és lakhatási lehetőséget vesznek el a helyi lakosságtól. A központ egyike volt azon létesítményeknek, amelyeket 2010 végén bezártak, a hivatalos indoklás szerint azért, mert nem felelt meg a kritériumoknak. A központ korábbi lakóinak egy része magánlakásokban él a környéken. Az élmény hatására sok menedékkérő jelezte, hogy kiszolgáltatottságot és félelmet érez.
Bár három befogadóközpontban is kialakítottak új játszóteret és óvodát, a bentlakók továbbra is arra panaszkodtak, hogy kevés szabadidős program és létesítmény áll a gyermekek rendelkezésére. Kevés szociális munkás és önkéntes szervez például mozivagy múzeumlátogatást. A távolabbi területeken, ahol kevésbé vannak jelen a civil szervezetek, nem érhetők el ilyen programok, és önkéntesek sem segítenek a szervezésben, vagy akár a házimunkában.
Ezzel szemben az új, egyedülálló menedékkérő nők számára létrehozott Targowek befogadóközpont Varsóban és a szintén új Grotniki központ Lodz közelében semmilyen tiltakozást nem váltott ki a helyi közösségben, és a beköltöző menedékkérők szívélyes fogadtatásról számoltak be. A két központ megnyitásával párhuzamosan egy tájékoztató kampányt is lebonyolított a Külföldiekkel Foglalkozó Hivatal és a Lengyel Migrációs Fórum nevű civil szervezet; a hatóságok szerint a kampány nagyban hozzájárult a feszültségek megelőzéséhez.
36
2010. évi jelentés
A befogadóközpontokban élő gyermekek elpanaszolták a szakembereknek, hogy nem sok lehetőségük van a szabadidő eltöltésére, különösen rossz időben, amikor nem játszhatnak a szabadban. „Szeretünk kint játszani, de amikor rossz az idő, nem mehetünk ki és unatkozunk” – mondta Ahmed Zakulov, egy 11 éves menedékkérő, aki az Orosz Föderációból érkezett az országba. A gyerekek elmondták, hogy a nyári szünetben, amikor nincs iskola, unatkoznak és senki nem foglalkozik velük. Néhány központban még mindig nincs játszótér. Az is problémát okoz, hogy nincsenek tornatermek a létesítményekben, amelyeket télen vagy esős időben használhatnának a bentlakók. Különösen a fiúk jelezték, hogy szeretnének szervezett sportprogramokat, és szívesen edzenének tornateremben. Szinte minden gyerek szeretne eljárni uszodába. Még ahol van játszótér, ott is csak a nap bizonyos időszakában használhatják a gyermekek, egy felügyelő jelenlétében. Amikor nincs ott a felügyelő, a gyermekek nem használhatják a játszóteret. A gyerekek azt javasolták, hogy a játszóterek hosszabb ideig legyenek
© UNHCR/ B. Szandelszky
használhatók, és egy lengyelül beszélő felügyelő legyen velük, ami lehetővé tenné számukra a nyelvtanulást is játék közben. Az évek során a kutatócsoport számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a játszóterek – különösen a központon kívüli játszóterek – fontos szerepet töltenek be a menekültek integrációjában. Azok a gyerekek, akik gyakran játszanak a létesítmények környékén lévő játszótereken gyorsabban beilleszkednek a helyi közösségbe, hamarabb megtanulják a nyelvet, és hamarabb megtalálják helyüket a társadalomban. A játszóterek látogatása a menekült szülők számára is megkönnyíti a beilleszkedést, hiszen lehetővé teszi számukra, hogy gyakran kommunikáljanak a helyi szülőkkel. Ahol lehetőségük van arra, hogy gyermeküket óvodában helyezzék el, a menedékkérő szülőknek több idejük jut arra, hogy integrációs előkészítő programokban – például lengyel nyelvtanfolyamon vagy szakképzési programban – vegyenek részt a központokban.
Szeretünk kint játszani, de amikor rossz az idő, nem mehetünk ki és unatkozunk.”
Lengyelország
Az iskolákban tovább javul a szolgáltatások színvonala 2010-ben tovább javult a menedékkérő gyermekek hozzáférése az oktatási programokhoz. Ez az örvendetes tendencia 2005-ben kezdődött, amikortól – egy jogszabály-módosításnak köszönhetően – az iskoláknak lehetőségük van asszisztensek alkalmazására, akiknek feladata a menedékkérő és menekült gyermekek speciális szükségleteinek kielégítése. Néhány iskola már alkalmaz ilyen asszisztenseket, sok intézmény pedig tervbe vette a rendszer bevezetését. A 2010-ben készített interjúk során csak kevesen panaszkodtak az oktatáshoz való hozzáférés miatt, a szülők pedig arról számoltak be, hogy gyermekük beiskolázása problémamentesen zajlott, és a gyermek utaztatása az iskolába sem jelent problémát számukra. Bár néhányan jelezték, hogy késve kapják meg a tankönyveket, a legtöbb gyermek arról számolt be, hogy szeret iskolába járni, ahol nap, mint nap találkozhat új barátaival. Néhány nemrég érkezett vagy nagyon fiatal, oroszul egyáltalán nem beszélő csecsen gyermek elmondta, hogy a nyelvtudás hiánya gondot okoz számára az iskolában. Elmondásuk szerint az, hogy nulla lengyel nyelvtudással kellett elkezdeniük az iskolát azt eredményezte, hogy nagyon elszigetelten érzik magukat, ez pedig később gyakori hiányzásokat vagy akár kimaradást eredményezhet. Ugyanakkor az iskolák számára időnként problémát okoz a gyermekek besorolása a megfelelő osztályba, különösen olyan kamaszok esetén, akik országukban csak néhány osztályt végeztek el, vagy alig beszélnek lengyelül.
Lengyelország
37
Elveszve és összezavarodva A 2010-ben lebonyolított felmérés során megkérdezettek többsége jelezte, hogy nagyon rosszul éli meg a jogi státusza körüli bizonytalanságot. A menedékkérők számára komoly frusztrációt okoz a hosszadalmas menekültügyi eljárás. Lengyelországban a menedékkérelmek elbírálása általában 6–8 hónapig tart, a legtöbb elutasított menedékkérő azonban újra benyújtja kérelmét, ami tovább nyújtja a folyamatot. A menedékkérőket egyre jobban aggasztja az elutasított kérelmek magas száma és bizonytalan helyzetük, és sokan jelezték, hogy félnek attól, hogy vissza kell térniük származási országukba. „Csak várunk, várunk és várunk” – mondta Ruslan Magomiedov, egy csecsen menedékkérő. A befogadóközpontokban elhelyezett menekültek szóvá tették, hogy nem tájékoztatják őket időben az őket is érintő jogszabályi változásokról. Sokan jelezték, hogy úgy érzik, senki nem foglalkozik a problémájukkal, ugyanakkor az iskola vagy a munka miatt nincs idejük arra, hogy felkeressenek egy civil szervezetet vagy egy hivatalt, és ott a legfrissebb információkról érdeklődjenek. Szintén sokan panaszkodtak a jogi segítségnyújtás elégtelensége miatt, ami leginkább a vidéken élő menekültek számára jelent problémát, mivel jogi tanácsadást csak civil szervezetek nyújtanak. A menekültek támogatásával foglalkozó civil szervezetek a nagyvárosokban működnek, és nincs elég forrásuk ahhoz, hogy rendszeresen ellátogassanak minden befogadóközpontba. Sajnos a menekülteknek sincs pénzük arra, hogy valamelyik nagyvárosba utazzanak jogi segítségért. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a menedékkérők alig beszélnek lengyelül, és – valószínűleg a kulturális különbségek miatt – nem igazán bíznak a kapott információk hitelességében. A kormány és civil szervezetek szakértői szerint a gyenge nyelvtudás miatt gyakoriak a félreértések a menekülteljárással, valamint a menedékkérők jogaival és kötelezettségeivel kapcsolatban. A civil szervezetek képviselői szerint a nyelvtudás hiánya az oka annak is, hogy a menedékkérők és a menekültek nem kérnek segítséget a helyi hatóságoktól és a rendőrségtől.
© UNHCR/ B. Szandelszky
Egyes területeken a menedékkérők jelezték, hogy a hivatali tisztviselők, akikkel kapcsolatba kerültek, nem rendelkeztek megfelelő interkulturális kommunikációs készségekkel, és tapasztalatlanok voltak a menekültekkel kapcsolatos ügyintézés terén. A beszámolók szerint a tisztségviselők nem voltak hajlandók megfelelő tájékoztatást nyújtani, és nem igazán voltak tisztában azzal, milyen helyzetben vannak a menedékkérők és menekültek Lengyelországban. Ebből a szempontból lényegesen jobb volt a helyzet azokon a területeken, ahol több külföldi élt.
38
2010. évi jelentés
© UNHCR/ B. Szandelszky
A menedékkérők beszámolói szerint 2010-ben a meleg nyár és az enyhe tél miatt több befogadóközpontban elszaporodtak az ágyi poloskák. A hatóságok szerint rendszeresen fertőtlenítik a matracokat, de előfordul, hogy a menekültek nem engedik be a rovarirtókat. Hozzátették, hogy sokan élelmiszert tartanak a hálókban, ami fokozza a problémát, és csökkenti a fertőtlenítés hatékonyságát.
Változatosabb élelmezésre lenne szükség Habár viszonylag kevés menedékkérő panaszkodott a befogadóközpontokban biztosított élelmezésre, többen jelezték, hogy jó lenne, ha beleszólhatnának a menü kialakításába, és szeretnék, ha több gyümölcsöt és zöldséget kapnának. „Folyton csak krumplit kapunk” – bírálta egy menekült a rendkívül egysíkú menüt. Lengyelországban az utóbbi években emelkedtek az élelmiszerárak. Ennek ellenére a fejadagokra ugyanolyan összeg jut, mint korábban, ezért a központoknak kevesebb pénzből kell megoldaniuk a bentlakók étrendjét. Néhány létesítményben, például Kolonia Horbow-ban a menekülteket megkérdezik arról, milyen ételek szerepeljenek a menüben. 2010-ben a Ramadan idején minden központban száraz élelmiszert is elérhetővé tettek a főtt ételek mellett a menekültek számára, hogy a muszlim vallásúak betarthassák vallási előírásaikat.
A menedékkérőket és menekülteket aggasztja az egészségügyi szolgáltatások színvonala
Lengyelország
A befogadási körülmények a poloskák számára is jók
Bár 2010-ben csökkent az egészségügyi ellátással kapcsolatos panaszok száma, a menedékkérők és menekültek nagy része továbbra sem bízik a szolgáltatások színvonalában. A beszámolók alapján az orvosok gyakran írják fel ugyanazt a gyógyszert különböző betegségekre, ami gyanakvóvá és bizalmatlanná teszi a menedékkérőket. Ugyanakkor sokan elégedettek voltak az orvosi ellátással. Eközben a kormány jelezte, hogy a toborzási erőfeszítések ellenére kevesen jelentkeznek a befogadóközpontokban meghirdetett egészségügyi pozíciókba. Számos Lengyelországban élő külföldi igényel szakorvosi ellátást, és a központokban nyújtott alapellátás szintje sem megfelelő. Néhány speciális egészségügyi problémával küzdő férfi és nő jelezte, hogy nehezen tud beutalót szerezni szakorvoshoz. Sokan számoltak be a nyelvi és kulturális különbségekből adódó félreértésekről, és érkeztek panaszok a bialystoki és a lukowi létesítményben dolgozó egészségügyi személyzettel kapcsolatban is.
Lengyelország
39
Az integrációs programok nem működnek hatékonyan Miután egy külföldi megkapja a menekültstátuszt vagy a kiegészítő védelmet, részt vehet az állami hatóságok által szervezett egyedi integrációs programban. Általában, ezek a programok felölelik az alapvető szükségletek és a lengyel nyelvórák költségeinek fedezésére szolgáló pénzügyi támogatást; szükség esetén jogi, pszichológiai és családi tanácsadást; valamint tájékoztatást azzal kapcsolatban, hogy a menekült hogyan veheti fel a kapcsolatot a munkaügyi központokkal, valamint a helyi közösségi csoportokkal és civil szervezetekkel, akiktől szükség esetén segítséget kérhet. Összességében azonban a menekültek és más státusszal rendelkező külföldiek nem tartották hatékonynak az integrációs program működését. Sokan fejezték ki elégedettségüket a nyelvórákkal és a szakképzési programokkal kapcsolatban, de elmondásuk szerint a program mégsem elégíti ki beilleszkedési szükségleteiket. A megkérdezettek szóvá tették, hogy a program túl rövid, és nem kínál megoldást arra, hogy a dolgozó emberek is részt vehessenek a nyelvtanfolyamokon. Többen jelezték azt is, hogy néhány követelmény kifejezetten megnehezíti az integrációt. Ilyen például az az elvárás, hogy a menekült köteles részt venni a nyelvoktatásban, valamint rendszeresen találkoznia kell egy szociális munkással, ezek a követelmények ugyanis nehezen teljesíthetők teljes munkaidőben végzett tevékenység mellett.
Az otthonteremtés még mindig elérhetetlen vágy A beszámolók alapján a Lengyelországban élő menekültek számára a legnagyobb problémát lakhatásuk megoldása jelenti. Szinte minden megkérdezett menekült jelezte, hogy megélt már olyan helyzetet, amikor státusza miatt esett el lakáslehetőségtől, és gyakorlatilag mindegyiküket fenyegeti a hajléktalanná válás veszélye. A menekültek és a kiegészítő védelemben részesülő személyek szerint a piaci árú albérletek elérhetetlenek számukra. Ha egy menekült ki szeretne venni egy lakást, azonnal ki kell fizetnie egyhavi bérleti díjat és valamennyi kauciót. A menekültek azonban csak akkor kapják meg lakhatási támogatásukat, amikor elhagyják a létesítményt, így azonban a lakáskeresés során egyszerűen nincs elég pénzük a kaució és a bérleti díj kifizetésére. A nagyobb városokban az albérletek túl drágák a menekültcsaládok számára, vidéken pedig nagyon szűkös a kínálat. A szociális bérlakás rendszer sok helyen nem alkalmas az igények kielégítésére – az igénylőknek gyakran évekig kell várniuk, míg lakáshoz juthatnak.
40
2010. évi jelentés
A menekültek elismerik, hogy a túl kevés szociális bérlakás a rászoruló lengyelek számára is problémát jelent, de hozzáteszik, hogy a nagycsaládos külföldiek lényegesen nehezebb helyzetben vannak, például a lakástulajdonosok gyakran előítéleteik miatt nem adják nekik oda a lakást. A tulajdonosok rendre magasabb bérleti díjat kérnek a menekültektől és a migránsoktól, mint a lengyel bérlőktől. Umar Dobgiegov, egy kiegészítő védelemben részesülő 48 éves férfi az Orosz Föderációból így beszélt a problémáról: „Előfordul, hogy amikor a tulajdonos megtudja, hogy Oroszországból érkeztem, automatikusan felemeli a bérleti díjat néhány száz zlotyival, így viszont már csak nehezen tudnám havonta kifizetni az albérletet.” Ha egy menekültnek mégis sikerül albérletet találnia, gyakran előfordul, hogy a tulajdonos nem köt vele bérleti szerződést (adóügyi okokból, vagy azért, hogy ne okozzon problémákat a szerződés felbontása), és nem járul hozzá ahhoz, hogy a külföldi bérlő bejelentkezzen a lakásba. Ez azonban további problémákat eredményez. Ludmila Jakobczenko, egy 33 éves orosz nő szavait idézzük: „Bejelentett lakcím nélkül nem kaphatunk „PESEL”-t, vagyis személy azonosító számot. PESEL nélkül viszont nem írathatjuk be a gyermekeket iskolába, és nem vihetjük őket orvoshoz sem. És így tovább.”
Előfordul, hogy amikor a tulajdonos megtudja, hogy Oroszországból érkeztem, automatikusan felemeli a bérleti díjat néhány száz zlotyival, így viszont már csak nehezen tudnám havonta kifizetni az albérletet.”
Úgy tűnik, különösen kevés bérelhető lakás van egyes befogadóközpontok környékén, a menekültek nagy része azonban nem szívesen költözik másik városba, amelyet nem ismer. Néhol, például Lublinban a városi önkormányzat által kibocsátott rendeletek nem teszik lehetővé, hogy a kiegészítő védelemben részesülők szociális bérlakást igényeljenek. Ez a lehetőség csak olyan menekültek számára érhető el, akik befejezték integrációs programjukat Varsóban. Jó hír, hogy Varsóban a helyi önkormányzat minden évben fenntart öt lakást menekültcsaládok számára. A lublini önkormányzat azonban csak két lakást biztosít a menekültek számára, azokat is csak addig vehetik igénybe a rászorulók, amíg nem találnak más megoldást.
© UNHCR/ B. Szandelszky
Lengyelország
A legális munkavállalás továbbra is nehezen elérhető Lengyelországban magas és folyamatosan nő a munkanélküliek száma, ezért a munkaadók egyre kevésbé hajlandóak külföldi munkavállalókat alkalmazni. A külföldiek számára gyakran a rosszul fizetett, rövid távú, kétkezi munkák jelentik az egyetlen alternatívát, és gyakran szerződést sem kötnek velük a munkaadók. Magomied Tarabakov, egy orosz menekült így beszélt erről: „A nők takarítóként tudnak elhelyezkedni, a férfiak többsége pedig csak építkezésen kap munkát, vagy betanított munkásként veszik fel valahová.” A menekültek és a menedékkérők szerint a lakhatás után az álláskeresés jelenti számukra a legnagyobb problémát. Sok menekült szerint a munkaadók úgy gondolják, hogy a külföldiek alkalmazása több adminisztrációval és nagyobb költségekkel jár, és nincsenek tisztában azzal, hogy a nemzetközi védelemben részesülők a lengyel állampolgárokkal egyenlő jogokkal rendelkeznek a foglalkoztatás terén. Sok munkaadó hiszi azt tévesen, hogy a menekültek csak munkavállalási engedéllyel helyezkedhetnek el, alkalmazásuk pedig bonyodalmakkal és extra terhekkel jár. Ugyanakkor a menekültek is magabiztosabbak lennének a munkaadókkal folytatott beszélgetések során, ha pontosan ismernék jogaikat és kötelezettségeiket.
Ezen kívül sok külföldi nem rendelkezik olyan tudással és készségekkel, amelyeket a helyi piac igényel, ráadásul nem beszélnek elég jól lengyelül, ami szintén rontja esélyeiket. Azok szerint, akiknek sikerült munkát találniuk, túl alacsonyak a bérek ahhoz, hogy abból eltartsák családjukat. A menekültek számára a munkanélküli segély igénybevétele sem egyszerű. Az integrációs program során kapnak ugyan anyagi támogatást, de ha utána nem találnak munkát, nem tudnak munkanélküli segélyt igényelni, mivel nem rendelkeznek a segély feltételeként szabott legalább egyéves munkaviszonnyal. Az érvényben lévő jogszabályok jelentősen megnehezítik a menekültek és a kiegészítő védelemben részesülők helyzetét.
A nők takarítóként tudnak elhelyezkedni, a férfiak többsége pedig csak építkezésen kap munkát, vagy betanított munkásként veszik fel valahová.”
Lengyelország
41
Pozitív változások
Ajánlások
• Annak érdekében, hogy javítsa a védett státuszt élvező személyek helyzetét és beilleszkedési esélyeit, a lengyel kormány a kiegészítő védelemben részesülőkre és a humanitárius státuszú személyekre is kiterjesztette a korábban csak menekültek számára elérhető integrációs program hatókörét.
• Tegyék lehetővé, hogy a menedékkérő gyermekek a központok közelében lévő óvodákba járjanak, ha pedig erre nincs lehetőség, hozzanak létre óvodát a központban. Biztosítsanak sporteszközöket és játékokat a gyermekek számára.
• 2010-ben tovább javult a menedékkérő gyermekek hozzáférése az oktatáshoz, amit az ezzel kapcsolatos panaszok számának csökkenése is jelez. Egy jogszabály-módosítás lehetővé teszi az iskolák számára speciális asszisztensek alkalmazását, akiknek feladata a menedékkérő és menekült gyermekek egyéni szükségleteinek kielégítése. Számos iskola már ki is használja az új megoldásban rejlő lehetőségeket. • Néhány befogadóközpont új játszótérrel és óvodával gazdagodott. • A civil szervezetek több programlehetőséget kínálnak a gyermekek számára Lomzában, Bialystokban és Lublinban; számos központba rendszeresen látogatnak el önkéntesek, hogy a gyermekkel játszanak és segítséget nyújtsanak nekik.
© UNHCR/ B. Szandelszky
• Csökkent az egészségügyi ellátással kapcsolatos panaszok száma, ami azt jelzi, hogy a korábbi évekhez képest javult a szolgáltatások elérhetősége és színvonala.
• Tegyék elérhetőbbé a menekültek számára az egészségügyi ellátást, ideértve a szakorvosi kezelést is. Ezen felül nyújtsanak segítséget ahhoz, hogy az egészségügyi személyzet, valamint a menedékkérők és a menekültek megértsék egymást. • Gondoskodjanak arról, hogy a menedékkérők számára elérhető legyen hatékony jogi tanácsadó szolgáltatás. • Indítsanak szakképzési programokat a központokban a formális integrációs program indulása előtt, hogy a menekültek könnyebben találjanak munkát. • Gondoskodjanak arról, hogy a menedékkérők, menekültek és humanitárius státuszú személyek tájékoztatást kapjanak az őket érintő jogszabályváltozásokról, jogaikról és kötelezettségeikről, valamint az általuk igénybe vehető szolgáltatásokról. • A menekültek beilleszkedési kilátásainak javítása érdekében szervezzenek olyan programokat, amelyek révén a helyi lakosság jobban megérti a menekültek helyzetét, ezáltal elfogadóbbá válik irányukban, különösen azokon a területeken, ahol sok menekült él, valamint a befogadóközpontok környékén. A lengyel hatóságok az ország minden részén időben tájékoztassák a helyi közösséget az új befogadóközpontokról, és tegyenek erőfeszítéseket az esetleges konfliktusok rendezése érdekében. • Gondoskodjanak arról, hogy a menekülteknek és más nemzetközi védelmet élvező személyeknek legyen reális lehetőségük lakhatási problémájuk megoldására, ideértve a szociális bérlakások elérhetőségét is.
2010-ben tovább javult a menedékkérő gyermekek hozzáférése az oktatáshoz, amit az ezzel kapcsolatos panaszok számának csökkenése is jelez.
42
2010. évi jelentés
© UNHCR/ B. Szandelszky
• Módosítsák a jogszabályokat úgy, hogy a menekültek már a befogadóközpont elhagyása előtt megkapják az integrációs támogatást, ezáltal lehetőségük legyen a kaució kifizetésére, ha találnak egy megfelelő albérletet. • Gondoskodjanak arról, hogy a külföldiek megfelelő tájékoztatása érdekében a különböző hivatalok és hatóságok (pl. rendőrség) szakemberei rendszeres találkozók keretében egyeztessenek egymással. • A menekültek munkaerő-piaci helyzetének javítása érdekében indítsanak tájékoztató kampányt, amely lehetővé teszi, hogy a munkaadók tisztában legyenek a Lengyelországban élő külföldiek jogaival.
Lengyelország
Menedékkérők által javasolt megoldások:
Statisztikák Lengyelországban 2010-ben 6534 menekült folyamodott nemzetközi védelemért, ami 38%-kal alacsonyabb az előző évi – rekordnak számító – 10 587 kérelemnél, de a 2008-ban benyújtott kérelmek számát sem éri el (8517). 2010-ben a legtöbb menedékkérő Oroszországból, Grúziából és Örményországból érkezett az országba. Szintén csökkent azok száma, akiknek a lengyel hatóságok megítélték a nemzetközi védelmet. 2010-ben mindössze 82 menekült kapott elismert státuszt, ami 38%-kal alacsonyabb az előző évi adatnál. A kiegészítő védelemben részesített személyek száma 81%-kal csökkent 2010-ben, amikor mindössze 438 személy részesült ilyen típusú védelemben az előző évi 2377 személyhez képest.
• Hosszabbítsák meg az egyéni integrációs programok jelenleg egyéves időtartamát annak érdekében, hogy a külföldiek további készségeket sajátíthassanak el, és jobban megtanulhassák a lengyel nyelvet. • Annak érdekében, hogy az iskolába járó külföldi gyerekek nyelvtudása gyorsabban fejlődjön, egész évben biztosítsanak számukra lengyelórákat.
Lengyelország
43
44
2010. évi jelentés
© UNHCR/ B. Szandelszky
Ukrajna
Szlovákia
Moldova Magyarország
Románia Horvátország
Bukarest
Bosznia Hercegovina Szerbia
Montenegró
Bulgária Bulg gária Koszovó
A gazdasági válság miatt 2010-ben Romániában számos vállalkozás kényszerült leépítésekre, valamint csökkentek a szociális juttatások és a bérek. A megszorítások hatását a menedékkérők is megérezték – a kiadáscsökkentő intézkedések miatt például csak meghatározott időszakokban volt elérhető melegvíz a befogadóközpontokban. Ugyanakkor a nehéz pénzügyi helyzet ellenére számos előrelépés történt a menekültek ügyében, például a befogadóközpontok számítógépet és internetelérést, a Galatiban elhelyezett áttelepített menekültek pedig pénzügyi támogatást kaptak.
Románia
Románia
A civil szervezetek erőfeszítéseinek köszönhetően javult az áttelepített menekültek hozzáférése az oktatáshoz, a menekültek és a menedékkérők pedig természetbeni támogatást kaptak. Ez nagy segítséget jelent a menedékkérők számára, akik nem jogosultak munkavállalásra a menekültügyi eljárás első évében. Ebben az időszakban havi juttatásból kell gondoskodniuk magukról, melynek összege napi 85 eurócent. Ez az összeg azonban még az alapvető szükségletek kielégítésére sem elég Romániában.
Románia
45
Módszertan Romániában az AGDM jelentés alapját képező, az érintettek bevonásával zajló felmérésre 2010 különböző időszakaiban került sor. A felmérést egy multifunkcionális csoport végezte, amely az UNHCR szakembereiből, egy döntéshozóból, egy integrációs munkatársból (akit a Román Bevándorlási Hivatal Menedékügyi és Integrációs Igazgatósága delegált), valamint a menekültügy és az integráció területén tevékenykedő alábbi civil szervezetek képviselőiből állt: Román Menekültügyi és Bevándorlásügyi Fórum (ACRA), Nemzeti Menekültügyi Tanács (CNRR), a Romániai Jezsuita Menekültsegítő Szolgálat (JRS) és a Save the Children Romania (SCR). A június és október közötti időszakban a csoport tagjai menekültekkel, kiegészítő védelemben részesülő személyekkel, menedékkérőkkel, elutasított menedékkérőkkel, valamint fogvatarott külföldiekkel készítettek interjúkat. A menekültek különböző országokból és régiókból érkeztek, például Afganisztánból, Albániából, Kamerunból, Csádból, a Kongói Demokratikus Köztársaságból, a korábbi Jugoszlávia területéről, Grúziából, Indiából, Moldovából, Marokkóból, Nigériából, Pakisztánból, Szomáliából, Szíriából, Tibetből és Törökországból. Az érintettek bevonásával zajló felmérésre az alábbi helyszíneken került sor: • A Bevándorlási Hivatal aradi, bukaresti, galati (délkelet), otopeni (Bukarest mellett), radóci (Rădăuți, észak), nagysomkúti (Șomcuta Mare, északnyugat) és temesvári (délnyugat) befogadóközpontjaiban és fogvatartó létesítményeiben • A JRS Galatiban lévő menekültszállásán • A temesvári (ETC)
vészhelyzeti
tranzitközpontban
• Bukarestben és a temesvári ETC központban (elismert menekültekkel és más védett státuszú személyekkel folytatott interjúk). A felmérés keretében a csoport tagjai 85 afrikai és ázsiai kisfiúval és kislánnyal is találkoztak, akiknek életkora hét és tizennyolc év között volt. A találkozókra 2010 januárja és októbere között került sor. A multifunkcionális csoport különböző kutatási módszereket, nevezetesen félig strukturált beszélgetéseket, személyes interjúkat, fókuszcsoport beszélgetéseket, megfigyelést és szúrópróbaszerű ellenőrzést alkalmazott. A beszélgetések középpontjában a menedékkérelmek kezelése (ideértve a határon zajló folyamatokat is), a befogadási körülmények, valamint a védett státuszú személyeknek nyújtott integrációs programok álltak.
46
2010. évi jelentés
„Megmentették az életünket” Az északkelet-romániai Radócban lévő befogadóközpontban élő afgán nők lelkesen nyilatkoztak a határőrökről, vagyis az első román emberekről, akikkel az országba érkezve találkoztak. „Megmentették az életünket!” „Megmentették az életünket és a gyermekeink életét” – mondták. Ezek az ázsiai menedékkérők egy teherautóban érkeztek az országba. A határőrök nagyon rossz állapotban találtak rájuk, rendkívüli módon megviselte őket a hosszú és viszontagságos út. Féltek, és nem tudták, mire számíthatnak. A kezdeti jó benyomás ellenére, többen a Romániában nemzetközi védelmet kereső férfiak, nők és gyermekek közül kevésbé jó tapasztalatokat szereznek, és úgy érezik, hogy nem kapnak megfelelő tájékoztatást a sorsukat meghatározó menekültügyi eljárásról. A Bevándorlási Hivatal öt regionális központjában elhelyezett menedékkérők beszámolói szerint alig, vagy egyáltalán nem kommunikálnak velük a helyi hatóságok. Többen is szóvá tették, hogy nem kaptak megfelelő tájékoztatást a menekültügyi rendszerről, annak ellenére, hogy minden befogadóközpont civil tanácsadó helyiségében tíz nyelven ki vannak helyezve tájékoztató anyagok (az EU anyagi támogatásának köszönhetően). Például hiányos ismeretekkel rendelkeztek a Dublinrendszerről, valamint arról, milyen következményekkel jár a rendszer alkalmazása életükre. Az EU Dublin rendelete meghatározza, mely országnak kell elvégeznie a menekültkérelem elbírálását, vagyis hol kell lefolytatni a menekültügyi eljárást. Ez többnyire az az ország, amelyben a külföldi személy először regisztrálta magát menedékkérőként. Ha ezután a menekült továbbutazik egy másik országba – például mert ott rokonai vagy barátai élnek, esetleg beszéli a helyi nyelvet –, a hatóságok rendszerint visszaküldik abba az országba, ahol először nyújtotta be menedékkérelmét. A román nyelvtudás hiánya komoly nehézségeket okoz a menedékkérők számára. Bár a Nemzeti Menekültügyi Tanács (CNRR) a kormány és az EU által finanszírozott projekt keretében erőfeszítéseket tett a tolmácsszolgáltatások javítása érdekében, a multifunkcionális csoport tagjainak megfigyelései szerint továbbra is súlyos hiányosságok jellemzik ezt a területet. A tolmácsok gyakran tapasztalatlanok menekültügyi kérdésekben, néhol pedig bizonyos nyelvekhez nem is állnak rendelkezésre tolmácsok. A menedékkérők túlságosan hosszadalmasnak találták az adminisztratív eljárást; különösen igaz ez azok esetében, akik arra várnak, hogy a Dublin rendszernek megfelelően eldőljön, melyik országnak kell elbírálnia menedékkérelmüket. Egyes központokban a bentlakók szóvá tették, hogy a helyi ügyvédek által nyújtott jogi képviselet nem kielégítő minőségű.
„Hogy mondhatják, hogy térjek vissza Irakba?”
A betegek és a szegények
A kommunikációs nehézségek miatt gyakran előfordul, hogy a menedékkérők nem értik meg az ügyükben hozott döntést és annak következményeit. Sokan nyíltan bírálták a döntéshozatali folyamatot. „Azt mondja [a döntéshozó] ezen a részen [a határozatban], hogy hazudtam” – mesélte a csoport tagjainak Aysha, egy fiatal iraki menedékkérő. „De szerintem egyszerűen nem érdekelte, hogy mit mondok. Nem hazudtam, az igazat mondtam. Hogy mondhatja, hogy térjek vissza Irakba?”
Sok menedékkérő jelezte, hogy bizonyos alapvető egészségügyi szolgáltatások nem érhetők el számukra. Egyes betegségek kezelésére nem áll rendelkezésre megfelelő gyógyszer, a személyzet nincs felkészítve arra, hogy ázsiai és afrikai páciensekkel foglalkozzon, a nyelvi és kulturális akadályok pedig rendkívüli módon megnehezítik a felek közötti kommunikációt. Az orvosok és a nővérek gyakran nem tudnak arról, hogy a menedékkérők ingyenes ambuláns ellátásra jogosultak (a Menekültügyi Törvény 17. cikkének 1m bekezdése alapján). A menekült nők jelezték, hogy több női egészségügyi szakemberre lenne szükség a befogadóközpontokban. Ebben az EU tagországban egyik állami befogadóközpontban sem állt rendelkezésére fogászati kezelés a menekültek számára..
A menedékkérők és a menekültek számára akkor vált igazán kézzelfoghatóvá a gazdasági válság hatása, amikor a kiadások csökkentése érdekében a befogadóközpontokban meghatározott időszakokra korlátozták a melegvízellátást. Szintén többen szóvá tették, hogy egyes létesítményekben nem áll rendelkezésre elegendő mosószer. A beszámolók szerint több létesítményben a menekülteknek nincs lehetőségük arra, hogy rendesen kimossák ruháikat, aminek következtében már több gyermeknek adódtak egészségügyi problémái. Ha teljesíteni akarják a belső higiéniai előírásokat, a menedékkérőknek napi 85 eurócentes ellátmányukból kell gondoskodniuk mosószerről.
Románia
A bíró egyetlen kérdést sem tett fel nekem. Mikor jeleztem, hogy szeretnék beszélni vele, azt mondta, hogy nincs ideje. Végül elutasította a kérelmemet.”
Ugyanakkor pozitív fejleményként kell megemlíteni, hogy a HIV/AIDS-fertőzött menedékkérők számára ingyenes anti-retrovírus kezelést biztosít az állam. Szintén örvendetes, hogy a temesvári és a galati központban élő menekültek elismerően nyilatkoztak az őket ellátó orvosokról.
© UNHCR/ B. Szandelszky
A gyermekek még nehezebben értetik meg magukat a számukra teljesen idegen környezetben, egy számukra idegen nyelven. Ezért fontos jogi képviseletet biztosítani a kísérő nélküli kiskorúak számára. A jogi képviselő elmagyarázza nekik az eljárás részleteit, és végigvezeti őket a folyamaton. A gyerekek azonban szóvá tették, hogy képviselőjük nem mélyedt el eléggé ügyükben, és az eljárással kapcsolatban sem kommunikált velük megfelelően. Atash Saghar, egy felnőtt hozzátartozóitól elszakított afgán gyermek a következőt mondta a csoport tagjainak: „A bíró egyetlen kérdést sem tett fel nekem. Mikor jeleztem, hogy szeretnék beszélni vele, azt mondta, hogy nincs ideje. Végül elutasította a kérelmemet.”
Románia
47
© UNHCR/ B. Szandelszky
85 cent nem elég egy minimálisan elvárható életszínvonal biztosítására. Radócban (Észak-Románia) Asal Nuri, a családja jólétéért aggódó hétéves afgán kislány a következőket mondta a felmérést végző szakembereknek: „Ha lenne egy varázsgyűrűm, azt kívánnám, hogy jó körülmények között és nyugodtan élhessek és tanulhassak, és legyen elég élelmünk és más dolgaink a családommal.”
Ha lenne egy varázsgyűrűm, azt kívánnám, hogy jó körülmények között és nyugodtan élhessek és tanulhassak, és legyen elég élelmünk és más dolgaink a családommal.”
Megértésre várva… A menedékkérők szerint a legnagyobb problémát az jelenti számukra, hogy az elhúzódó – gyakran hónapokig, vagy akár évekig tartó – menekültügyi eljárás első évében nem vállalhatnak munkát. Ebben az időszakban azzal telnek a napjaik, hogy várnak. Várnak arra, hogy kiderüljön, hogyan tovább. Ez a rendkívül bizonytalan helyzet komoly mentális terhet ró a menekültekre, akik számára nagyon fontos lenne, hogy a hatóságok jobban megértsék helyzetüket. Egyes központokban számos menedékkérő jelezte, hogy a Bevándorlási Hivatal emberei meglehetősen barátságtalanul bánnak velük.
48
2010. évi jelentés
Míg két központban a bentlakók jó véleménnyel voltak a Bevándorlási Hivatal munkatársairól és a létesítmény vezetőségéről, a beszámolók szerint máshol már az is nagy eredménynek számít, ha a tisztviselők némi érzékenységet mutatnak a kulturális és vallási különbségek iránt. Az egyik menedékkérő a következőt mondta az UNHCR szakembereinek: „Egy fontos ember a központban azt mondta nekem, hogy vigyázzak magamra, mert el tudja intézni, hogy a bíróság elutasítsa a kérelmemet és hazaküldjön.” A létesítményekben szervezett programok nem minden esetben vették figyelembe a kulturális és nemi különbségeket. Az egyik központban élő nők nagyon szerettek volna sportolni, de a létesítmény nem tette lehetővé, hogy bizonyos időszakban csak nők látogathassák a tornatermet. Máshol azok a nők, akik nem szívesen kerültek kapcsolatba idegen férfiakkal, egyáltalán nem tudták használni a számítógéptermet, mivel a létesítmények nem biztosítottak külön időszakot a nők számára. 2009-hez képest lényeges előrelépést jelent, hogy minden központban kialakítottak számítógéptermet, és az internetelérést is biztosították a bentlakók számára. A szolgáltatáshoz való hozzáférést azonban nem szervezték meg megfelelően, ami konfliktusokat eredményezett különböző csoportok között. Egyesek úgy érezték, hogy más csoportok előnyt élveznek velük szemben.
A felmérés során a multifunkcionális csoport tagjai a temesvári vészhelyzeti tranzitközpontban élő menekültekkel is készítettek interjút. A román kormány és a Nemzetközi Migrációs Szervezet segítségével az UNHCR üzemelteti a központot, ahol olyan személyeket helyeznek el átmenetileg, akiket sürgős vészhelyzet miatt kellett kimenekíteni származási országukból, és nemzetközi védelemre szorulnak. Ezek az emberek addig maradnak a központban, amíg döntés nem születik arról, melyik befogadóországba telepítik át őket. A központban a szakemberek fókuszcsoport beszélgetéseket tartottak felnőttekkel és tizenévesekkel, akik Palesztinából, Nigériából és Sri Lankából érkeztek az országba, valamint egy csoport négy és tizenkét év közötti gyermekkel, akik Palesztinából és Sri Lankából érkeztek. Beszámolóik szerint a menekültek számára az jelenti a legnagyobb problémát, hogy sokáig kell várakozniuk a tranzitközpontban, és fogalmuk sincs arról, mikor születik döntés az ügyükben. A menekültek egy része – főleg azok, akik Svédországba, Hollandiába vagy az Egyesült Királyságba utaznak tovább – kevesebb mint két hónapot tölt a létesítményben, azok viszont, akik befogadóországa az Egyesült Államok, Kanada vagy Ausztrália, nem ritkán 6–12 hónapot is eltöltenek itt, mivel az ő esetükben jóval összetettebb folyamatról van szó. Az UNHCR csak az után tájékoztathatja a menekülteket indulásuk időpontjáról, hogy írásban megkapta a szükséges információkat a befogadó ország hatóságaitól. Számos menekült szóvá tette, hogy indulásukkal kapcsolatban ellentmondásos információkat kaptak, és azt javasolták, hogy jelöljék ki a hét valamelyik napját az aktuális fejleményekkel kapcsolatos tájékoztatásukra. A menekültek összességében elégedettek voltak a központ által nyújtott szolgáltatásokkal, különösen az élelmezés és a programok terén. De jelezték, hogy szeretnének gyakrabban kimenni a létesítményből, és jó lenne, ha lenne egy kis zsebpénzük, amiből édességet vásárolhatnak a gyermekeknek. A tizenévesek és a nők egyaránt hálásak voltak a számukra biztosított higiéniai termékekért, de sokan jelezték, hogy jó lenne, ha személyre szabott termékeket is kapnának, pl. sampont és intim betétet. A központban a menekülteknek futballpálya, kosárlabdapálya és tornaterem is a rendelkezésükre áll. A tizenévesek elmondták, hogy szeretnének a létesítményen kívül is sportolni, például szívesen eljárnának úszni, valamint szeretnék, ha intenzívebb angol nyelvtanfolyamon vehetnének részt.
Sok csalódott áttelepített menekült kilép az integrációs programból 2010-ben 38 kacsin etnikumú mianmari menekültet telepítettek át Malajziából a délkelet-romániai Galatiba. A multifunkcionális csoport tagjai érkezésük után két hónappal készítettek velük interjút. A menekültek nagyon keserűen nyilatkoztak körülményeikről és társadalmi, gazdasági helyzetükről, különösen a malajziai körülményekhez képest, ahol számos jól fizetett munkalehetőség közül választhattak. Elmondásuk szerint a román hatóságok által nyújtott anyagi és természetbeni támogatás nem elegendő ahhoz, hogy egy minimálisan elfogadható életszínvonalat biztosítsanak maguknak; még arra is kevés, hogy tejet és pelenkát vásároljanak a gyermekeknek. Néhányuk egyszerűen visszautasította az állami támogatást arra hivatkozva, hogy annak összege túl alacsony. Mivel arra a következtetésre jutottak, hogy az az öszszeg, amelyet eleinte Romániában kereshetnek nem elég szükségleteik fedezésére, többségük nem kívánt részt venni az integrációs folyamatban. Az interjúk készítésének idején mindössze három család tanult románul és próbált elhelyezkedni valamelyik helyi vállalkozásnál. A legtöbb család a gyermekeit sem volt hajlandó beíratni óvodába vagy iskolába. A menekültek szerint az indulásukat megelőző kulturális orientációs program során zavaros információkat kaptak új befogadóországukról a román hatóságoktól és az UNHCR munkatársaitól. Bírálták Romániát a befogadási körülmények miatt, és azt kérték az UNHCRtől, hogy telepítsék át őket az Egyesült Államokba vagy valamelyik skandináv országba. A csoport néhány vezetője arra buzdította a többieket, hogy ne vegyenek részt az integrációs programban, és ne tanuljanak románul. Ezek a vezetők arról is meggyőzték a társaikat, hogy a legjobb megoldás számukra az, ha a lehető leghamarabb elhagyják Romániát.
Románia
Új hazára várva
Egy-egy menekült nyíltan kifejezésre juttatta, hogy nem kívánja betartani a központban érvényben lévő szabályokat. Előfordult, hogy a zuhanyzókban vagy a konyhában megrongálták a berendezést. Néhány menekült köszönetét fejezte ki Romániának, amiért befogadta őket a gazdasági válság ellenére. Az azóta eltelt időszakban mianmari menekülteket áthelyezték egy bukaresti befogadóközpontba.
Mivel néhány esetben sor került családon belüli erőszakra, a központban dolgozó partnerek megkezdték egyedi megoldások kidolgozását, figyelembe véve a központban élők összetételét is.
Románia
49
Az integráció az alapszükségletekkel kezdődik... A Galatiban lévő központban a terhes nők arról számoltak be, hogy nem tudják használni a guggolós vécét, de a létesítmény nem kínál alternatív megoldást (csak ilyen vécék vannak a központban). Egy másik nőnek, akinek megkezdődtek a szülési fájdalmai, először azt mondták, hogy egy őr kíséretében gyalogoljon el a kórházba. Végül hajlandóak voltak kihívni a mentőket. Az integráció legfontosabb strukturális akadálya a munkaerőpiachoz kapcsolódik. A menekültek szerint az integrációs program nem nyújt számukra kellő segítséget ahhoz, hogy hosszú távú munkalehetőséget találjanak, vagy akár karriert építsenek Romániában. A menekültek szóvá tették, hogy korábban megszerzett diplomájukat vagy bizonyítványaikat nem ismerik el Romániában, így azonban nincs sok esélyük arra, hogy a képzettségüknek megfelelő állást találjanak. Az idősebb menekültek elmondták, hogy szinte semmi esélyük nincs az elhelyezkedésre, és nem tudják, hogy jogosultak-e nyugdíjra. Később egy nemzeti kerekasztal-beszélgetés során, amelyet az UNHCR által szervezett a hátrányos helyzetű csoportokról, kiderült, hogy az idős menekültek jogosultak szociális nyugdíjra. Civil szervezetek és a Bevándorlási Hivatal megkezdte az ezzel kapcsolatos megoldások kidolgozását.
…és egy népszerű szappanoperában teljesedik ki A felmérést végző csoport 40 nemzetközi védelemben részesülő személlyel is találkozott Bukarestben. A beszélgetések során kiderült, hogy vannak sikertörténetek az integráció terén. Egy mauritániai (Nyugat-Afrika) menekült négyéves fia szerepet kapott egy népszerű szappanoperában. A gyermek az „Inima de Tigan” („Cigány szív”) című sorozat egyik sztárja. A sorozatot hetente több százezer román család nézi. A fiú édesapja is sikeresen beilleszkedett a román társadalomba. A 43 éves férfi egészségügyi végzettséggel rendelkezik, de jelenleg egy pékáruk gyártásával foglalkozó vállalkozás sikeres igazgatója. Hogy sikerét sorstársaival is megossza, ha módja van rá, a menekültek közül vesz fel új munkaerőt.
Korábban megszerzett diplomájukat vagy bizonyítványaikat nem ismerik el Romániában, így nincs sok esélyük arra, hogy a képzettségüknek megfelelő állást találjanak.”
50
2010. évi jelentés
Pozitív változások A multifunkcionális csoport már évek óta dokumentálja a menedékkérők által jelzett problémákat. Részben ennek is köszönhető, hogy a Romániában élő menedékkérők befogadási és életkörülményei több szempontból is javultak az utóbbi időben. Az alábbiakban néhány 2010-ben tapasztalt előrelépést ismertetünk. • A Bevándorlási Hivatal minden létesítményében elhelyezett internetezésre alkalmas számítógépeket, így a menekültek tarthatják a kapcsolatot családtagjaikkal, és nyomon követhetik, mi történik származási országukban és Romániában. • Miután az érintettek bevonásával zajló felmérés problémákat tárt fel az orvosokhoz és az egészségnevelési programokhoz való hozzáférés terén a radóci központban, a vezetőség azonnal intézkedett a helyzet rendezése érdekében. • A Malajziából Galatiba áttelepített mianmari menekültek, akik úgy érezték, senki nem foglalkozik a problémáikkal és társadalmi-gazdasági helyzetükkel, 2010 augusztusától anyagi támogatást kapnak. • A Jezsuita Menekültsegítő Szolgálat (JRS) magánszervezetektől érkező természetbeni adományok segítségével igyekezett gondoskodni azon 38 mianmari menekült alapvető szükségleteinek kielégítéséről, akiket 2010 júniusa és júliusa során telepítettek át Galatiba. Habár rizsellátmányuk még mindig csak az igények felét fedezi, az adományként kapott egyéb élelmiszerek, valamint higiéniai termékek és tisztítószerek jelentősen megkönnyítik mindennapi életüket a központban. Szintén támogatók segítségével a JRS gyakori betegségek megelőzésére és kezelésére alkalmas gyógyszereket is adományozott a központnak. • Galatiban az UNHCR egyik partnerszervezete, a Save the Children Romania (SCR) tolmácskíséretet biztosít a szülők és a gyermek számára, amikor azok orvoshoz, kórházba vagy gyógyszertárba mennek. • Az SCR az adományok segítségével lehetővé tette, hogy a Galatiban élő mianmari gyerekek óvodába és iskolába járjanak, és ehhez a szükséges felszerelést is megkapják, ideértve a ruházatot is. A szülők között angol-román és román-angol szótárakat osztottak ki, ami megkönnyíti kommunikációjukat a környezetükkel. A gyermekek számára elérhetővé váltak különböző rekreációs programok a központon kívül, valamint számítógép-kezelési tanfolyamot is szerveztek számukra. • A temesvári vészhelyzeti tranzitközpontban (ETC), ahol menedékkérőket is elhelyeztek a hatóságok, sikerült felszámolni a 2009-ben tapasztalt feszültségeket.
© UNHCR/ T. Vintiloiu
Ajánlások
• Szervezzenek további képzési programokat a menedékkérelmek elbírálásában részt vevő szakemberek számára (az Európai Menekültügyi Alap támogatásával). • A menekültügyi interjúkon a tolmácsszolgáltatások hiányosságaiból adódó problémák csökkenthetők például videokonferencia alkalmazásával.
• Tegyék lehetővé a menedékkérők számára, hogy már a kérelmük benyújtásától számított egy éven belül is munkát vállalhassanak. Ez egyrészt lehetővé tenné számukra, hogy kielégítsék szükségleteiket, másrészt csökkentené kiszolgáltatottságukat a feketemunkát kínáló munkaadókkal szemben. • A Galatiban lévő központban biztosítsanak hagyományos európai vécéket a terhes nők számára, mivel a guggolós vécék használata rendkívül körülményes és kényelmetlen számukra. Románia
• Indítsanak képzési programot a Bevándorlási Hivatal munkatársai számára annak érdekében, hogy azok eredményesebben és hatékonyabban kommunikáljanak a menedékkérőkkel és a menekültekkel. Az alapvető célkitűzés az, hogy az emberek minden pillanatban tisztában legyenek azzal, hogy milyen a jogi és a valós helyzetük.
• A menekültek és menedékkérők társadalmi-gazdasági helyzetének javítása érdekében jó lenne, ha több civil szervezet is bekapcsolódna a forrás- és adománygyűjtésbe.
• A Bevándorlási Hivatal regionális központjaiban dolgozó egészségügyi személyzet tagjai között nők is legyenek, és gondoskodjanak arról, hogy igény esetén a női pácienseket doktornők kezeljék.
Statisztikák 2010-ben a korábbi évekhez hasonlóan tovább csökkent a román hatóságokhoz benyújtott menedékkérelmek száma. 2008-ban 1080 személy kért nemzetközi védelmet; 2009-ben már csak 995 kérelmet nyújtottak be, 2010ben pedig 887 személy kért menedéket az országban. Romániába elsősorban Afganisztánból, a Moldovai Köztársaságból, Kínából és Irakból érkeznek menedékkérők. 2010-ben a kérelmek számával párhuzamosan csökkent azok száma is, akik elismert menekült státuszt vagy kiegészítő védelmet kaptak. Ezek a számok az előző években változó tendenciát mutattak. 2010-ben 88 személy kapott menekültstátuszt és 35 személy részesült kiegészítő védelemben. 2009-ben 64 személy kapott menekültstátuszt és 30 személy részesült kiegészítő védelemben. 2008-ben 102 személy kapott menekültstátuszt és 36 személy részesült kiegészítő védelemben Romániában.
Románia
51
© UNHCR/ B. Peterlin
52
2010. évi jelentés
Fehéroroszország Lengyelország Németország
Csehország
Ukrajna
Szlovákia Pozsony
Ausztria Ma Magy gyar aror orsz szág ág Magyarország
Ol Olas aszo zors rszá zág g Olaszország
Románia
Sz Szlo lové véni niaa Szlovénia Szerbia Horvátország H orváátorszáág
A kis közép-európai ország hatóságaihoz viszonylag kevés menedékkérelmet nyújtottak be 2010-ben. Ebben az évben mindössze 15 személy kapott menekültstátuszt, és valamivel több, mint ötvenen részesültek kiegészítő védelemben. Az érintettek bevonásával zajló felmérés eredményei szerint a menekültek integrációját segítő programok nem elég hatékonyak – sok menekült számára továbbra is komoly problémát okoz a nyelvtanulás, a munkavállalás és az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele. A munkakeresés és az egészségügyi ellátás szempontjából különösen nehéz helyzetben vannak a kiegészítő védelemben részesült menekültek, mivel státuszukat sokan nem ismerik, vagy csak ideiglenesnek tekintik. E csoport tagjai rendkívül bizonytalan helyzetben vannak, mivel státuszukat mindig csak egyéves időtartamra hosszabbítják meg, és ez abban az esetben is igaz, ha a menekült származási országában elhúzódó konfliktus zajlik.
Szlovákia
Szlovákia
A megfelelő tolmácsszolgáltatás elérhetőbbé tétele a szlovák menekültügyi eljárások minden fázisában lehetővé tenné a menedékkérők, menekültek és más, nemzetközi védelmet élvező személyek, valamint a helyi közösség tagjai közötti félreértések megelőzését, valamint biztosítaná a menekültek teljes körű tájékoztatását az eljárásokkal és a befogadási körülményekkel kapcsolatban.
Szlovákia
53
Módszertan A civil társadalmat, kormányzati szerveket és az UNHCR-t képviselő tagokból álló multifunkcionális csoport strukturált interjúk és az érintettek bevonásával zajló felmérés keretében gyűjtött információkat a Szlovákiában élő elismert menekültek, kiegészítő védelmet élvezők és menedékkérők életkörülményeivel kapcsolatban. A 2010 augusztusában és szeptemberében lebonyolított terepmunkában a határőrség, az idegenrendészet és a Bevándorlási Hivatal mellett a Belügyminisztérium több más részlege is részt vett. A kutatásban közreműködött a Központi Munkaügyi, Szociális és Családügyi Hivatal egy munkatársa is. A menekültekkel és menedékkérőkkel foglalkozó civil szervezetek közül az Emberi Jogi Liga, a Szlovák Humanitárius Tanács és az ETP Szlovákia vállalt szerepet a felmérésben. A kutatásban a Nemzeti UNICEF Bizottság, valamint az UNHCR szlovákiai irodájának és budapesti Regionális Képviseletének szakemberei is részt vettek. A multifunkcionális csoport Kassán (Košice, Kelet-Szlovákia), Nagyszombaton (Trnava, Nyugat-Szlovákia), és Pozsonyban találkozott elismert menekültekkel. A meginterjúvolt személyek között 21 elismert menekült és 47 kiegészítő védelemben részesült személy volt. A csoport emellett a homonnai (Humenné, Kelet-Szlovákia), nagyszarvai (Rohovce, Nyugat-Szlovákia) és az apátújfalui (Opatovska Nova Ves, Közép-Szlovákia) befogadóközpontokban, valamint a gálszécsi (Sečovce, Kelet-Szlovákia) és medvei (Medvedov, a magyar határnál, Győrtől északra) idegenrendészeti fogdákban is beszélt menedékkérőkkel. A csoport tagjai kísérő nélküli kiskorúakkal is beszélgettek az ország nyugati részén lévő Horne Orechove-ben, ahol egy otthon működik kifejezetten az ebbe a csoportba tartozó gyermekek számára. A kutatás keretében összesen 165 személlyel készült interjú, akik közül öten voltak 50 évnél idősebbek, huszonketten pedig 14 évnél fiatalabbak. A megkérdezett menekültek több mint tizenkét országból, de elsősorban Afganisztánból, Szomáliából és Irakból érkeztek.
Jó és rossz élmények a befogadóközpontokban A befogadó létesítményekben és az otthonokban elhelyezett menedékkérők arról számoltak be, hogy a képzett tolmácsok hiánya miatt nehezen tudják jelezni szükségleteiket a szociális munkásoknak és a személyzet más tagjainak. Ugyanakkor a rohovcei (Nyugat-Szlovákia) központban élők elégedettek voltak a bánásmóddal és az élelmezéssel. Külön kiemelték a Szlovák Humanitárius Tanács kezdeményezését, melynek keretében szociális munkások kíséretében ellátogathattak a környéken lévő történelmi műemlékekhez.
Az internet segít az elszigeteltség érzésének leküzdésében A menedékkérők beszámolói szerint az internet nagy mértékben csökkenti elszigeteltség-érzésüket. Ám a menekültek nem minden szlovák létesítményben férnek hozzá az internethez. A Rohovcében élő menedékkérők például szóvá tették, hogy nem tudnak internetezni az központban. „Szeretnék tájékozódni arról, mi zajlik otthon, a hazámban. És persze ez a legegyszerűbb módja annak, hogy a családommal tartsam a kapcsolatot” – mondta az indiai Raakin Bathia. Hasonló panaszt fogalmaztak meg a humennei központban élő menekültek is. Ugyanakkor az Opatovska Nova Vesben lévő létesítményben internetszobát alakítottak ki, amely egész nap elérhető a menekültek számára,
54
2010. évi jelentés
akik előre elkészített időbeosztás szerint használhatják a gépeket; ez a megoldás megelőzi a bentlakók közötti súrlódásokat. Salim Permal pakisztáni menedékkérő így beszélt erről: „Most, hogy bármikor internetezhetünk, nincsenek már viták azzal kapcsolatban, hogy melyik tévécsatornát nézzük.” Máshol azonban a menedékkérő nők jelezték, hogy a tévészobát – csakúgy mint a tornatermet – a többségben lévő férfiak uralják, és nincs időbeosztás, amely lehetővé tenné, hogy a nők is használják ezeket a lehetőségeket. Egy, a humennei központban élő, harmincas éveiben járó afgán nő, Uzma Atash keserűen osztotta meg tapasztalatait a csoport tagjaival. „Nincs lehetőségünk arra, hogy bizonyos időszakokban csak mi nők használjuk ezeket a létesítményeket. Nem szeretnék úgy tornázni az edzőteremben, hogy férfiak is vannak ott, és néha szeretnénk női sorozatokat nézni.”
Most, hogy bármikor internetezhetünk, nincsenek már viták azzal kapcsolatban, hogy melyik tévécsatornát nézzük.”
A személyi dokumentumok megmutatása nem mindig segít Néhány menedékkérő aggályainak adott hangot a Szlovák Bevándorlási Hivatal által kibocsátott személyazonosító dokumentumokkal kapcsolatban. Elmondásuk szerint a bankokban nem engedik meg
© UNHCR/ B. Szandelszky
Jobb tolmácsszolgáltatásokra van szükség A menedékkérők és menekültek mindennapi problémáinak gördülékeny és humánus kezelése érdekében megfelelő színvonalú tolmácsszolgáltatásra van szükség. A multifunkcionális csoport tagjainak sokan panaszkodtak amiatt, hogy az egészségügyi létesítményekben nem áll rendelkezésre tolmács. A csoport azt javasolja, hogy a szlovák hatóságok alkalmazzanak képzett tolmácsokat mind az egészségügyi ellátás, mind pedig a jogi tanácsadás területén. Az ügyvédeknek szintén célszerű tolmácsok segítségével gondoskodni arról, hogy a menekültek pontosan megértsék jogaikat és kötelezettségeiket, valamint a menekültügyi eljárással kapcsolatos részleteket.
tarthatók fogva. Ha egy menekült a fogvatartása idején menedékkérelmet nyújt be, akkor is fogságban marad, mivel a hatóságok így kívánják megakadályozni, hogy eltűnjön a látókörükből. Az egyik rendőrségi fogdában az UNHCR szakértői találkoztak egy grúz és egy orosz menekülttel, akik elmondták, hogy illegális határátlépésért vették őrizetbe őket, de mióta fogságban vannak, nem volt lehetőségük menedékkérelem benyújtására. „A rendőrök azt mondták, hogy egy menekültközpontba visznek minket, de ehelyett fogdába kerültünk” – mondták. Amikor jeleztük panaszunkat, a rendőrség egy hivatalos közleményben válaszolt, mely szerint bármikor, „korlátozás és feltétel nélkül” jogunk van ahhoz, hogy panaszt nyújtsunk be a hatóságokhoz (akár jogász vagy egy civil szervezet szociális munkása közreműködésével). A csoport arra a következtetésre jutott, hogy ebben a konkrét esetben valószínűleg kommunikációs probléma volt a felek között. Alapvető jelentőségű, hogy a hatóságok a menekültügyi eljárás minden fázisában alkalmazzanak eljárásrendi biztosítékokat – például biztosítsanak lehetőséget a menedékkérőknek arra, hogy független tolmács segítségét vegyék igénybe –, és szintén fontos annak ellenőrzése, hogy a menekültek élhetnek-e azzal a jogukkal, hogy menedéket kérhetnek az országban. A csoport másik fontos következtetése az volt, hogy javítani kell a határon dolgozó személyzet kommunikációs készségeit, ezen belül fejleszteni kell angoltudásukat.
Szlovákia
számukra, hogy az országon belül pénzt utaljanak át, mivel a szlovák hatóságok által kibocsátott dokumentumok nem rendelkeznek biztonsági jellemzőkkel és nem alkalmasak a visszaélések megakadályozására. A multifunkcionális csoport azt javasolja, hogy a hatóságok bocsássanak ki laminált személyi igazolványokat, és alkalmazzanak olyan biztonsági jellemzőket, amelyekkel megelőzhető a dokumentumok sérülése és az azokkal való visszaélés.
A csoport két rendőrségi idegenrendészeti fogdátlátogatott meg, ahol külföldieket, köztük menedékkérőket őriztek. A szlovák jogszabályok értelmében a nem bűncselekmény elkövetése (hanem pl. szabálytalan határátlépés) miatt őrizetbe vett személyek hat hónapig, „indokolt esetben” pedig akár 18 hónapig
Szlovákia
55
© UNHCR/ B. Szandelszky
Kiegészítő védelem – bizonytalan segítség Szlovákiában a menekülteljárás elkerülhetetlenül magában foglal egy olyan időszakot, amelyet a menedékkérők kérelmük elbírálására várva bizonytalanságban töltenek. A menekültstátusz elismerése után azonban az embereknek stabilitásra és belátható jövőképre van szükségük. Szlovákiában ez az elvárás nem minden esetben teljesül. Különösen rossz helyzetben vannak ebből a szempontból a kiegészítő védelemben részesülő személyek, akiknek elmondásuk szerint csak nagyon korlátozott szakmai és elhelyezkedési kilátásaik vannak. Státuszukat minden alkalommal csak egy évre hosszabbítják meg a hatóságok. Ez alól azok a menekültek sem képeznek kivételt, akik olyan országból érkeztek, ahol az elhúzódó politikai problémák és biztonsági problémák vannak. „Vajon meghosszabbítják annyi ideig a státuszomat, hogy befejezhessem a tanulmányaimat?” – kérdezte Mahmoud Ayoub, egy iraki diák. „Menedékre van szükségünk” – mondta Hassan Abtidoon, egy 24 éves szomáliai menekült. „De csak kiegészítő védelmet kaptunk. Évente kérhetjük ugyan státuszunk meghosszabbítását, de meddig?” A multifunkcionális csoport osztja ezeknek az embereknek a bizonytalan státuszuk negatív hatásai miatt érzett aggodalmát. Ezért javasolja, hogy a kiegészítő védelem időtartamának meghatározása során a Bevándorlási Hivatal vegyen figyelembe humanitárius, integrációs, és családi szempontokat is. A Szlovákiával szomszédos államok lényegesen hosszabb időre nyújtanak kiegészítő védelmet a menekültek számára.
56
2010. évi jelentés
A magyar hatóságok például öt évre ítélik meg a státuszt, mely idő elteltével újra felülvizsgálják a menekült körülményeit és indokait. A lengyel és a román hatóságok határozatlan időre nyújtanak kiegészítő védelmet a menekültek számára. Szlovéniában három évre kapják meg a menekültek a kiegészítő védelmet, mely időszak további két évvel meghosszabbítható. A bizonytalan, korlátozott tartózkodási idő negatív hatással van a kiegészítő védelmet élvező menekültek egyébként is nehéz gazdasági helyzetére. Jellemző például a 23 éves iraki Nyiaz Muayad esete, aki öt hónapig keresett munkát Szlovákiában. „A munkaadók nem szívesen vesznek fel, mert nem ismerik a kiegészítő védelmet. Az útlevelemet gyanakodva nézik, ráadásul csak egy évig érvényes. És még ha sikerül is meggyőznöm őket arról, hogy vegyenek fel, akkor is ott van a munkavállalási engedély problémája. Ez nagyon komoly akadály. Nem találtam munkát, de nem adhattam fel, mert nem turistaként érkeztem, hanem szerettem volna itt letelepedni és új életet kezdeni. Végre találtam egy helyet, ahová felvettek volna, de csak részállásban, egyszerűsített munkaszerződéssel. A Munkaügyi Hivatal azonban csak szabályos munkaszerződés esetén adja ki a munkavállalási engedélyt, így aztán erről a lehetőségről is lemaradtam.”
A munkaadók nem szívesen vesznek fel, mert nem ismerik a kiegészítő védelmet. Az útlevelemet gyanakodva nézik, ráadásul csak egy évig érvényes.”
A kiegészítő védelemben részesülők helyzete az egészségügyi ellátás területén is nehezebb, különösen speciális vizsgálatok esetén. Előfordul, hogy az egészségügyi intézmény egyszerűen nem fogadja el azt a dokumentumot, amely az ellátás igénybevételére jogosítja a menekültet. Ha mégis elfogadják az igazolást, az gyakran csak egy szociális munkás közreműködésének köszönhető. A csoport azt javasolja, hogy szisztematikusabb munkával és az Egészségügyi Minisztérium bevonásával keressenek megoldást a problémára annak érdekében, hogy Szlovákia teljesíteni tudja nemzetközi kötelezettségeit.
Nagy szükség van strukturált nyelvoktatásra A menekültek és más nemzetközi védelmet élvező személyek pontosan tudják, mennyire fontos a befogadó ország nyelvének elsajátítása. Voltak, akik nagyon elégedettek voltak a nyelvi képzéssel, és jelezték, hogy további tanfolyamok keretében szeretnék tökéletesíteni szlovák nyelvtudásukat. „Nagyon élvezzük a szlovák nyelvtanfolyamot. Kassán még buszjegyet is kapnak azok, akik rendszeresen részt vesznek az órákon. Szerintem nagyon hasznos lenne, ha még több óránk lenne, már csak azért is, mert még mindig nem sikerült állást szereznem” – mondta Tajvar Saeidabadi, egy elismert menekült Iránból. Sargon Takla, egy harmincas éveiben járó, kiegészítő védelmet élvező szíriai menekült kiemelte annak fontosságát, hogy a menekültek valamilyen papírt kapjanak tudásukról. „Úgy gondolom, hogy igazi nyelviskolába is kellene járnunk, amely ellenőrizhetné nyelvtudásunk szintjét, és azt tanúsítvánnyal igazolná” – javasolta. Mahmoud Ayoub, egy 19 éves iraki diák a következőt tette hozzá: „Szeretnék valami hasznos dolgot tanulni, és mérnök szeretnék lenni. Szeretném úgy alakítani az életemet, hogy esélyem legyen egy jó állásra. De erre nincs lehetőségem, ha nem kapok egy szlovák iskola által kiállított bizonyítványt.” Ez a probléma jelentős mértékben megnehezíti a menekültek beilleszkedését, ezért a csoport azt javasolja, hogy a Munkaügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, valamint az Oktatási Minisztérium keressen megoldást a menekültek tudásának hivatalos elismerésére.
A menedékkérő gyermekek problémái A multifunkcionális csoport alaposan megvizsgálta a kísérő nélküli kiskorú menekültek életkörülményeit is, akiknek helyzetét rendkívül bizonytalanná teszi, hogy gyakran áthelyezik őket másik létesítménybe. A legjobb körülményeket az orechovei (Nyugat-Szlovákia) gyermekotthon biztosítja számukra, de ebben az intézményben is tapasztaltak hiányosságokat a csoport tagjai: A létesítménynek nincs elég pénze ahhoz, hogy biztosítsa a jogi tanácsadást, a rendszeres pszichológiai vizsgálatot és segítséget, a tanárokat, valamint a szlovák nyelvtanuláshoz szükséges segédanyagokat. A csoport tagjai meglepve tapasztalták, hogy a létesítményben néhol együtt helyezik el a fiúkat és a lányokat, és javasolták a vezetőségnek, hogy változtassanak ezen a gyakorlaton.
Pozitív változások • Az UNHCR-rel együttműködve a szlovák Bevándorlási Hivatal egyszerű nyelvezetű tájékoztató anyagot adott ki, mely ismerteti a menedékkérők jogait és kötelezettségeit a menekültügyi eljárás során. A tájékoztató anyag 13 nyelven érhető el. • A hatóságok rugalmasabb megoldásokat vezettek be annak érdekében, hogy a 2009. óta kötelező írásbeli engedély birtokában a menedékkérők könnyebben elhagyhassák a létesítményeket. Az új megoldások jobban kielégítik a menekültek szükségleteit. • Apátújfaluban (Opatovska Nova Ves ) a menedékkérőknek most már egész nap lehetőségük van az internet használatára. Emellett növényeket és zöldségeket termeszthetnek a létesítmény üvegházában. A fenti két gyakorlat bevezetésére a Goodwill Society projektjének keretében, az Európai Menekültügyi Alap (EMA) támogatásával került sor. Most már a nagyszarvai (Rohovce) menekültközpontban élők is rendelkeznek internethozzáféréssel, köszönhetően a Szlovák Humanitárius Tanács projektjének és az EMA anyagi támogatásának. • Nagyszarván emellett új mikrohullámú és elektromos sütőket is kaptak a bentlakók, ami jelentős mértékben javítja a menedékkérők főzési lehetőségeit.
Szlovákia
A szlovák munkaerőpiacon a kiegészítő védelmet élvező menekülteknek munkavállalási engedélyt kell szerezniük, mielőtt munkába állnának. Csakhogy az engedély feltétele az, hogy a menekült rendelkezzen munkaszerződéssel egy meghatározott állásra, vagy legalább konkrét állásajánlata legyen. Ezen a ponton azonban úgy tűnik, értelmezési problémák merülnek fel, ugyanis több esetet is jelentettek, amikor a Munkaügyi Hivatal nem adta ki a munkavállalási engedélyt, holott máskor, hasonló körülmények között kiadott más engedélyeket.
Nagyon élvezzük a szlovák nyelvtanfolyamot. Kassán még buszjegyet is kapnak azok, akik rendszeresen részt vesznek az órákon. Szerintem nagyon hasznos lenne, ha még több óránk lenne, már csak azért is, mert még mindig nem sikerült állást szereznem.”
Szlovákia
57
• Szintén Nagyszarván új szabadidős tevékenységek váltak elérhetővé a bentlakók számára, jelentősen javítva életkörülményeiket. A szlovák történelmi emlékhelyek meglátogatásának köszönhetően bővültek a menekültek ismeretei az ország történelméről, valamint kulturális és nemzeti örökségéről. A kirándulásokat a Szlovák Humanitárius Tanács és a Milan Simecka Alapítvány tette lehetővé.
• Gondoskodjanak arról, hogy a kísérő nélküli kiskorú menedékkérők ne menekültközpontban, hanem az ellátásukra alkalmas, speciális intézményben kerüljenek elhelyezésre. Ehhez szükséges a különböző hatóságok közötti együttműködés, a megfelelő jogszabályi környezet biztosítása, valamint az erőforrások megfelelő elosztása. A horne orechovei létesítményben biztosítsanak legalább két főállású gyámot a kísérő nélküli kiskorúak támogatására.
Ajánlások
• A Belügyminisztérium különböző osztályainak együttműködésével keressenek megoldást annak megakadályozására, hogy a horne orechovei létesítmény közelében rendre felbukkanó szervezett embercsempészek ne jelentsenek veszélyt a gyermekekre.
• A homonnai (Humenné) befogadóközpontban csak annyi időt töltsenek a menekültek, amennyi az egészségügyi és egyéb vizsgálatok elvégzéséhez szükséges. Ez az időtartam ne haladja meg a harminc napot. A Bevándorlási Hivatal gondoskodjon arról, hogy a vizsgálatok szerint egészséges menekültek ne kaphassanak el fertőzéseket és más betegségeket az újonnan érkezőktől.
© UNHCR/ B. Szandelszky
• Módosítsák a humennei központban kötelezően elvégzendő orvosi vizsgálatra vonatkozó jogszabályokat, és indokolt esetben, például ha a menekült rendelkezik az egészségét igazoló dokumentumokkal, tegyenek kivételt a kötelező vizsgálat alól.
58
2010. évi jelentés
• Az egészségügyi vizsgálatok és ellátás során biztosítsanak tolmácsolást a menedékkérők számára. • Az eddiginél nagyobb mértékben tegyék lehetővé, hogy a jogi tanácsadást nyújtó ügyvédek munkáját képzett tolmácsok (ne pedig más menedékkérők) segítsék. • Határozzanak meg minimális elvárásokat a nemzetközi védelmet élvező menekültek lakhatási és egyéb támogatására, és speciális esetekben tegyék lehetővé egyedi megoldások alkalmazását is.
• Tájékoztassák a munkaadókat a kiegészítő védelemben részesülő menekültek jogairól. Ez megoldható például állami hatóságok és civil szervezetek által összeállított tájékoztató füzetek segítségével. • Módosítsák a vonatkozó jogszabályokat oly módon, hogy a kiegészítő védelem egy évnél hosszabb időre illesse meg az érintett menekülteket, és ennek megfelelően személyazonosító okmányaik érvényességét is hosszabbítsák meg. • A külföldiekre vonatkozó törvény módosításával tegyék lehetővé, hogy a kiegészítő védelmet élvező menekültek bizonyos idő elteltével állandó tartózkodási engedélyért folyamodhassanak. Ez a változás összhangban lenne a harmadik országból érkező és tartósan valamelyik tagállamban tartózkodó személyekről szóló 2003/109/EK irányelv kibővített hatókörével, amely immár a kiegészítő védelemben részesülő személyekre is kiterjed. • Magas szintű, több minisztérium bevonásával zajló találkozók keretében keressenek megoldást a kiegészítő védelemben részesülő személyek egészségügyi ellátásának hiányosságaira. Ebben a tekintetben hosszú távú megoldást jelenthetne, ha a kiegészítő védelemben részesülő menekültek az általános egészségügyi szolgáltatás hatókörébe tartoznának,
az ellátásukra elkülönített anyagi erőforrásokat pedig átcsoportosítanák az Egészségügyi Minisztériumhoz (ezt a megoldást eddig megakadályozta az Egészségügyi Minisztérium, pedig összhangban lenne a 480/2002 számú, menekültekről szóló törvénnyel). • A kassai Vodarenska utca 14 szám alatt lévő épületben kössenek az eddigi három hónapnál (sőt, rosszul fizetők esetén egy hónapnál) hosszabb időtartamra szóló bérleti szerződést a menekültekkel. A 6-12 hónapra szóló bérleti szerződés némileg enyhítené jelentene az elismert menekültek által gyakran szóvá tett bizonytalanság érzését. • A Vodarenska utca 14 földszintjén lakó gyermekes családokat költöztessék felsőbb szintekre, ahol télen melegebb van. • A kassai önkormányzat bevonásával alakítsanak ki zebrát a Vodárenská utca 14 alatt lévő épület előtt, hogy a fogyatékkal élő és idős menekültek, valamint a kisgyermekes szülők könnyebben átkelhessenek az úton. Ez az ajánlás 2011-ben megvalósult.
Statisztikák Szlovákiában a korábbi évekhez hasonlóan 2010-ben tovább csökkent a benyújtott menedékkérelmek száma. 2010-ben mindössze 541 személy nyújtott be menedékkérelmet, ami 34%-kal kevesebb az előző évben benyújtott kérelmek számánál (822). 2008-ban 910 személy nyújtott be menedékkérelmet. A legtöbb menedékkérő Afganisztánból, az Orosz Föderációból és Grúziából érkezik az országba.
Szlovákia
2010-ben 15 személy kapott menekültstátuszt Szlovákiában. 2009-ben 14 személy, 2008-ban pedig 22 személy kapott menekültstátuszt az országban. 2010-ben 55 személy részesült kiegészítő védelemben, ami 43%-kal kevesebb a 2009-es adatnál (97).
Szlovákia
59
© UNHCR/ B. Peterlin
60
2010. évi jelentés
Csehország Szlovákia
Németország Franciaország
Ausztria Magyarország
Svájc Ljubljana
Olaszország
Szlovénia
Szerbia
Horvátország Horvátorsszág
Bosznia Hercegovina
A Szlovéniában élő kisszámú elismert menekült és más nemzetközi védelmet élvező külföldi többsége a korábbi Jugoszlávia területéről, valamint Afrika, Ázsia és a Közel-Kelet különböző országaiból érkezett. A benyújtott menedékkérelmek száma is alacsony volt 2010-ben, mindössze 211 külföldi nyújtott be kérelmet. Mivel az országban nincs hagyománya a világ különböző részeiről érkező migránsok befogadásának, az üldözöttek integrációja mind a menekültek, mind a helyi társadalom számára problémát jelent.
Szlovénia
Szlovénia
Az érintettek bevonásával zajló felmérés során a jelentést előkészítő csoport azt tapasztalta, hogy a legtöbb menekült elégedett a Szlovéniában biztosított életkörülményekkel, valamint oktatási és képzési lehetőségekkel. A menekültek egy része azonban úgy érezte, nem szívesen látják őket az országban. Szintén aggályos a túlságosan lassú menekültügyi eljárás; gyakran több mint két év is eltelik, mire a hatóságok döntést hoznak egy ügyben. Emellett problémát jelent az is, hogy a menedékkérők fogvatartása bevett gyakorlat az országban.
Szlovénia
61
Módszertan Szlovéniában az AGDM jelentés egy egész évben zajló folyamat részét képezi. A 2010-es vizsgálat eredményeit 2011 márciusában hagyták jóvá egyhangúlag a multifunkcionális csoportok. A három csoport a következő szervezetek képviselőiből állt: Belügyminisztérium (Menekültelhelyezési és Integrációs Részleg); valamint a civil szervezetek közül a Béke Intézet, a Jezsuita Menekültsegítő Szolgálat (JRS), a Pravno Tájékoztató Központ és a Slovenska Filantropija; valamint az UNHCR Közép-Európai Regionális Képviseletének Budapesti irodája. 2010-ben az érintettek bevonásával zajló felmérés két részből állt: egy, a Belügyminisztérium ki küldött, az integrációs lehetőségekkel kapcsolatos kérdőívből, amelyet az UNHCR-nek kellett visszaküldeniük a nemzetközi védelemben részesülő személyeknek, valamint interjúkból, melyek során 57 Szlovéniában élő menedékkérővel és menekülttel beszélgettek a csoportok tagjai. A kérdőívet 50 nemzetközi védelmet élvező személynek küldték ki, akik közül 15 férfi és 7 nő küldte vissza a kitöltött dokumentumot. A válaszadók Sri Lankából, Szerbiából, Burundiból, Irakból, Iránból, Kazahsztánból, Macedóniából, Koszovóból, és Bosznia-Hercegovinából érkeztek az országba. Az interjúk során elsősorban a befogadási körülményekkel, valamint az integrációs folyamattal kapcsolatban hangzottak el kérdések, ideértve az oktatási rendszer, az orvosi ellátás, a szociális szolgáltatások és a munkaerőpiac elérhetőségét is. Az interjúalanyok a kérdésektől függetlenül bármilyen problémát felvethettek a beszélgetések során. A menedékkérőkkel és a nemzetközi védelemben részesült külföldiekkel a következő csoportokban készítettek interjút a csoportok: nők és férfiak; családok; egyedülálló férfiak és nők; gyermekek, köztük kísérő nélküli és felnőtt hozzátartozóiktól elszakított kiskorúak. Az interjúkra a következő helyszíneken került sor: • A szlovén fővárosban, Ljubljanában lévő menekültotthon; • A Postojnában (Délnyugat-Szlovénia) lévő, külföldiek fogvatartására szolgáló létesítmény; • A maribori Integrációs Ház; • A Slovenska Filantropija irodái Ljubljanában; • Menekültcsaládok otthonai Kamnikban (Közép-Szlovénia), Kozinában (Délnyugat-Szlovénia) és Mengesben (Ljubljanától 15 km-re).
© UNHCR/ B. Szandelszky
A Menekültotthonban élő menedékkérők közül néhányan nem vettek részt a folyamatban, valószínűleg azért, mert valamelyik korábbi évben már részt vettek a programban, de nem tapasztaltak pozitív változást a helyzetükben, és még mindig kérelmük elbírálására vártak.
62
2010. évi jelentés
Az érintettek bevonásával zajló felmérés során a multifunkcionális csoportok elsősorban a Szlovéniában élő menekültek integrációjával kapcsolatos problémákra koncentráltak. Mint minden esetben, ha valaki letelepedik egy idegen országban, a menekültek első feladata az, hogy otthont találjanak maguknak. Ám a szociális és a nonprofit lakhatási lehetőségek nem érhetők el a Szlovéniában élő menekültek és más, nemzetközi védelemben részesülő külföldiek számára. Az érvényben lévő jogszabályok és a jelenleg alkalmazott gyakorlatok szerint ezekre a lakásokra kizárólag szlovén állampolgárok nyújthatnak be igénylést. Az UNHCR arról értesült néhány menekülttől, hogy a Belügyminisztérium (BM) nem nyújtott segítséget nekik lakhatási problémáik megoldásában. Azok viszont, akik végre találtak lakást, támogatást kaptak a bérleti díj kifizetéséhez. A felmérés során megkérdezett, bérelt lakásban élő külföldiek elmondták, hogy a BM és a helyi önkormányzat egyaránt juttat nekik albérleti támogatást. Szükség esetén egyéb anyagi segítséget, például gyermekgondozási segélyt is kapnak. A bérelt lakásban élő egyedülálló menedékkérő nők szintén arról számoltak be, hogy elégedettek lakhatási körülményeikkel, valamint a hétköznapi kiadásokra nyújtott havi 226 eurós támogatással. Néhány nő állást is talált magának.
Megélhetés A világ más részein letelepedett menekültekhez hasonlóan a Szlovéniában élő menekültek túlnyomó része is szeretne önállóvá válni anyagi értelemben. Miután megkapták a jogi státuszt, a menekültek jogosulttá válnak arra, hogy munkát vállaljanak. Azonban a Szlovéniába érkező menedékkérők a menekültügyi eljárás első kilenc hónapjában nem dolgozhatnak a fellebbezési fázisban pedig egyáltalán nem vállalhatnak munkát. Az ebből adódó anyagi problémák mellett ez a korlátozás teljesen kiszakítja ezeket az embereket a munka világából, és lehetetlenné teszi számukra, hogy új készségeket és ismereteket sajátítsanak el, valamint kapcsolatba kerüljenek a helyiekkel, ami pedig nagy segítséget jelentene a beilleszkedés szempontjából. Azok, akik nap, mint nap bejárnak egy gyárba, irodába vagy üzletbe, hamarabb megtanulják a nyelvet és a hétköznapi helyzetek kezelését. A munka és az integráció közötti összefüggés fényében a jelentést előkészítő csoport örömmel tapasztalta, hogy a nemzetközi védelemben részesülő külföldiek jellemezően igényelhetik a helyi hatóságoktól a szlovén állampolgárok számára elérhető támogatásokat. Az egyik megkérdezett családnak például sikerült saját éttermet nyitnia.
Azok a menekültek azonban, akik nem találnak munkát, nem kaphatnak munkanélküli segélytsem, mivel korábban nem volt munkaviszonyuk az országban. Ez rendkívüli mértékben megnehezíti a helyzetüket. Mások szóvá tették, hogy nem kapnak elég információt azzal kapcsolatban, hogyan kereshetnek munkát. Annak ellenére, hogy a menekültek és a kiegészítő védelemben részesülő személyek jogosultak a munkavállalásra, a kérdésekre válaszolók többsége arról számolt be, hogy nem fűznek nagy reményeket ahhoz, hogy sikerül stabilan elhelyezkedniük.
A nyelvtanulás az integráció kulcsa Az integrációs folyamat egyik legfontosabb lépése a helyi nyelv elsajátítása, és a Szlovéniában élő menekültek példája azt mutatja, hogy ez megvalósítható célkitűzés. A kérdőívet visszaküldő 22 nemzetközi védelemben részesülő külföldi közül 19 jelezte, hogy jár szlovén nyelvtanfolyamra, és tudásszintjük már lehetővé teszi, hogy problémamentesen megértessék magukat a helyiekkel. Néhány menedékkérő jelezte, hogy az elhúzódó menekültügyi eljárás miatt már nem érez motivációt a szlovén nyelv megtanulására, mivel egyáltalán nem biztos, hogy az országban maradhat. Néhányan azok közül, akik komoly fejlődést értek el, és már képesek voltak kommunikálni a helyiekkel jelezték, hogy nehezen férnek hozzá felsőoktatási programokhoz. A legtöbb menedékkérőnek otthont adó ljubljanai Menekültotthon szlovén nyelvtanfolyamot nyújt a bentlakók számára, ezáltal biztosítja számukra azt az alapot, amely később, miután megkapták elismert menekült státuszukat vagy a kiegészítő védelmet, nélkülözhetetlen segítséget nyújt majd beilleszkedésükhöz. A Szlovéniában élő menedékkérők életkörülményeinek tekintetében további örvendetes fejlemény, hogy a felnőtt kísérő nélküli kiskorúak számítógép-kezelési képzésen vehetnek részt. Ez a későbbiekben javíthatja elhelyezkedési esélyeiket, akár Szlovéniában maradnak, akár vissza kell térniük származási országukba, vagy abba az országba, ahonnan Szlovéniába érkeztek. A szlovén hatóságok és a helyi civil szervezetek tisztában vannak azzal, hogy a nemzetközi védelemben részesülő külföldiek beilleszkedéséhez nem elég a lakhatás megoldása és némi szlovén nyelvismeret, ezért minden elismert menekült számára egyéni integrációs tervet dolgoznak ki. A kérdőívet visszaküldő 22 személyből 18 jelezte, hogy rendelkezik egyéni integrációs tervvel.
Szlovénia
Integráció lépésről lépésre
Szlovénia
63
A biztonság jó érzés, még jobb lenne, ha szívesen is látnának A kérdőívekben pozitív tapasztalatokról is beszámoltak a Szlovéniában élő menekültek. A válaszadók túlnyomó többsége (a 22-ből 17) pozitívan nyilatkozott életkörülményeiről, és elégedettségének adott hangot annak kapcsán, hogy akadálytalanul ápolhatja kultúráját, hagyományait és vallását. Huszonegy válaszadó jelezte, hogy biztonságban érzi magát Szlovéniában.
Nem tudunk annyira beilleszkedni, amennyire szeretnénk, mivel őszintén szólva nem érezzük úgy, hogy szívesen látnak bennünket az országban.”
Az interjúk során azonban kiderült, hogy sok menekült érzi úgy, hogy nem látják szívesen az országban. „Nem tudunk annyira beilleszkedni, amennyire szeretnénk, mivel őszintén szólva nem érezzük úgy, hogy szívesen látnak bennünket az országban” – mondta a 28 éves, egyedülálló Qader Sajadi, aki Afganisztánból érkezett. Több válaszadó is jelezte, hogy zaklatja a rendőrség, például gyakran igazoltatják és ellenőrzik tartózkodási engedélyét. Ez a gyakorlat a beszámolók szerint félelmet és szorongást ébreszt a menekültekben.
Várni, várni, várni... Kérelmük pozitív elbírálása ellenére számos menekült nyilatkozott keserűen a menekültügyi eljárással kapcsolatban, elsősorban annak hossza miatt. Annak ellenére, hogy évente viszonylag kevés új menedékkérelmet nyújtanak be, a szlovén hatóságok általában nem tudnak döntést hozni a törvényben előírt hathónapos időszakon belül. Nem ritka, hogy egy-egy menedékkérőnek két, vagy akár több évet is várnia kell a döntésre. Az elhúzódó eljárás a tapasztalatok szerint néha testi és lelki problémákat okoz a kérelmezők számára. „Teljesen kiborít ez a várakozás” – mondta Milenko Komazec, koszovói menedékkérő. „Már régóta várok, de még mindig nem született döntés a kérelmemmel kapcsolatban. Már az se érdekel, hogy jóváhagyják vagy elutasítják. Csak szeretnék végre továbblépni az életemben.” A multifunkcionális csoport tagjai egyetértettek abban, hogy a kérelem pozitív elbírálása esetén ez a hosszú, bizonytalanságban töltött várakozás rossz hatással lehet az integrációs folyamatra. Tovább súlyosbítja a problémát, hogy az elhúzódó folyamat során a menedékkérők nem kapnak tájékoztatást a fejleményekről. Mansour Rabini, egy iráni menedékkérő a következő kérdést tette fel: „Miért kell ennyi idő – több mint egy
64
2010. évi jelentés
év – ahhoz, hogy döntést hozzanak? Miért nem tájékoztatnak arról, hogy miért húzódik el az eljárás? Csak várok és várok, és ez egyre ijesztőbb...” A menedékkérők elégedetlenségüknek adtak hangot a tolmácsszolgáltatás minőségével kapcsolatban is. Többen szóvá tették, hogy amikor megkapták az elutasító határozatot, azt látták, hogy abban nem úgy szerepelnek bizonyos információk, ahogy ők azt elmondták a hatóságoknak. A csoport azt javasolja, hogy tegyék világossá a tolmácsok számára, hogy feladatuk a menedékkérő által elmondottak minél pontosabb (szó szerinti) tolmácsolása, nem pedig annak kivonatolása, vagy megjegyzésekkel történő kiegészítése. Különösen fontos ez olyan helyzetben, amikor a menedékkérő azokról a traumatikus élményekről számol be, amelyek miatt elmenekült hazájából. Nagyon fontos, hogy a tolmácsok pártatlanok legyenek, és pontosan közvetítsék az elhangzó információt. A multifunkcionális csoport azt javasolja, hogy a szlovén menekültügyi eljárásokban részt vevő tolmácsoknak képzési program keretében tanítsák meg, hogyan közvetíthetik az elhangzott információkat pontosan és tényszerűen. A nemzetközi tapasztalatok szerint az, ha egy tolmács csak összefoglalja a menedékkérő által elmondottakat, könnyen vezethet félreértésekhez, ezért ez a gyakorlat kerülendő. A bérelt lakásban élő egyedülálló nőkkel folytatott beszélgetések során a csoport tagjai számára világossá vált, hogy a menekültügyi eljáráshoz kapcsolódó tolmácsszolgáltatás során nem veszik figyelembe a nemi különbségeket. Akár kulturális okokból, akár azért, mert korábban szexuális vagy nemi alapú erőszak áldozatai voltak, sok nő örülne annak, ha az eljárás során női tolmács segítené a kommunikációt, kérelmüket pedig női döntéshozók bírálnák el. Ez lehetővé tenné az adott eset releváns részleteinek minél korábbi feltárását, ezáltal pedig megelőzhető lenne a folyamat elhúzódása.
Miért kell ennyi idő – több mint egy év – ahhoz, hogy döntést hozzanak? Miért nem tájékoztatnak arról, hogy miért húzódik el az eljárás? Csak várok és várok, és ez egyre ijesztőbb...”
© UNHCR/ B. Peterlin
Az állam által működtetett ljubljanai Menekültotthonban élő egyedülálló nők szóvá tették, hogy nem érzik biztonságban magukat, mivel a szobáik közvetlen közelében férfiak élnek. Ez főleg azok számára jelentett problémát, akik korábban családon belüli erőszak vagy emberkereskedelem áldozatává váltak. Egy szerb, egy bosnyák és egy koszovói anya elmesélte, hogy a Menekültotthon által az anyák és gyermekeik számára szervezett különleges programok örvendetesen kiszakítják őket a mindennapi rutinból: „Nagyon örülünk ezeknek programoknak, például néha kirándulni megyünk a tengerpartra, vagy ellátogatunk valamelyik múzeumba” – mondta egyikük. Mások szóvá tették, hogy nem kapnak zsebpénzt, amire kisebb személyes kiadások fedezésére lenne szükségük, például születésnapi ajándékot vennének belőle a gyermekeiknek. A központban élő négy gyermek, akikkel a csoport tagjai beszélgettek, általában elégedett volt életkörülményeivel. Járhattak a közeli iskolába, szállításukról pedig a Menekültotthon gondoskodott. A szülők elégedettek voltak a létesítményben működő óvodával, de jelezték, hogy este tíz után még mindig nagy a zaj központban, és a gyerekek nem tudnak aludni. A játszótér beton aljzata nem gyermekbarát, és könnyen eredményezhet sérüléseket. Ezért a gyermekek nem futballozhatnak. A csoport javasolja, hogy a központ dolgozzon ki megoldásokat ezekre a problémákra, és konzultáljanak a menedékkérőkkel az őket érintő változásokkal kapcsolatban.
A Menekültotthonban élők közül néhányan jelezték, hogy túl sokat kell fizetniük a hazájukban megszerzett járművezetői engedélyük honosításáért, és csak korlátozott lehetőségük van munkavállalásra. Bár az az időszak, amíg a menedékkérők nem vállalhatnak munkát 12 hónapról 9 hónapra csökkent 2010-ben, a külföldiek keserűségüknek adtak hangot amiatt, hogy ez idő alatt nem dolgozhatnak, legfeljebb kisebb munkákat kapnak a létesítményen belül. A létesítményben élők az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban is megfogalmaztak kritikákat. A kisebb problémák kezelésére mindig jelen van egy nővér, de a bentlakók elmondták, hogy betegség esetén nem mindig érhető el az orvos. Szintén nehézkes a szakellátáshoz való hozzáférés. Az ezzel kapcsolatos kérelmeket egy állandó bizottság bírálja el, amely a Menekültotthon vezetőiből, a nővérből, valamint az Egészségügyi Minisztérium és különböző civil szerveztek képviselőiből áll. A legtöbb kérelmet elutasítja a bizottság. Annak ellenére, hogy sok menekült küzd a stresszre visszavezethető mentális problémákkal és a depresszió sem ritka, nincs lehetőség arra, hogy ezek az emberek pszichoterápiás kezelésen vegyenek részt. A megkérdezett menedékkérők elismerően nyilatkoztak a létesítmény által nyújtott sportolási lehetőségekről, ugyanakkor bírálták a központ szabályzatát, amely szerint este nem maradhattak kint a városban, hanem le kellett jelentkezniük. Petar Zupan, egy szerb menedékkérő a következő véleményt fogalmazta meg ezzel kapcsolatban: „Nem értem, hogy egy felnőtt ember miért nem tartózkodhat a létesítményen kívül este 11 után.”
Szlovénia
Szlovénia
A ljubljanai “Menekültotthon” nem mindenkinek otthon
65
© UNHCR/ B. Szandelszky
A szabadságra várva Más létesítményekben a menedékkérők tiltakozásuknak adtak hangot amiatt, hogy adminisztratív okokból fogva tartják őket addig, míg a hatóságok eldöntik, melyik európai országnak kell elbírálnia menedékkérelmüket. A Dublin-rendelet értelmében az EUtagállamoknak vissza kell küldeniük a menedékkérőket abba az EU-tagállamba, ahol azok először nyújtottak be menedékkérelmet. Ilyen esetekben a szlovén hatóságok őrizetbe veszik a menedékkérőt annak érdekében, hogy az ne tűnhessen el, amíg a két ország között rendeződik a kérdés. Ez néhány hetet, de akár hónapokat is igénybe vehet. Ez a gyakorlat nincs összhangban azzal a megállapodással, amelyet a kormányok és az UNHCR közös egyetértéssel rögzítettek a Végrehajtó Bizottság (ExCom) egyik határozatában. A vonatkozó ExCom-határozat szerint a menedékkérők csak végső megoldásként és csak a lehető legrövidebb ideig tarthatók fogva. A multifunkcionális csoport a délnyugat-szlovéniai Postojnában lévő Külföldieket Fogvatartó Központban interjút készített néhány egyedülálló férfival. A korábbi látogatásokhoz hasonlóan a csoport tagjai most is tapasztaltak olyan fejlesztések, amelyek elviselhetőbbé tették a fogvatartottak körülményeit. A pozitív változások között említést érdemel, hogy a létesítményben kialakítottak imaszobát, egy kis könyvtárat különböző nyelven írt könyvekkel, szociális munkások pszichoszociális tanácsadást nyújtanak a bentlakóknak, és reggel 7-től este 9-ig egy nővér van jelen a létesítményben. A „Dublini” visszatelepítésre váró fogvatartottak világos tájékoztatást kaptak jogaikról és kötelezettségeikről. Sajnos nem minden nyelv esetében volt elérhető tolmács.
66
2010. évi jelentés
A problémák között meg kell említenünk, hogy a férfiak nem mozoghatnak szabadon a létesítményben, és nem viselhetik saját ruháikat. Ez olyan érzést kelt bennük, mintha nem menedékkérők, hanem elítélt bűnözők lennének.
Pozitív változások • 2010-ben 12 hónapról 9-re csökkent az az időtartam, amíg a menedékkérők kérelmük benyújtását követően nem vállalhatnak munkát. Ez egyike volt a nemzetközi védelemről szóló törvény módosításainak, amelyekre azt követően került sor, hogy az UNCHR jelezte aggályait a szlovén Belügyminisztériumnak. • A törvény egy másik változtatása nyomán immár zsebpénzt kapnak a menedékkérők a kisebb kiadásaik fedezésére. • Az UNHCR, a szlovén hatóságok és a civil szervezetek közötti nyílt párbeszéd az AGDM folyamat során azt eredményezte, hogy az elmúlt években folyamatosan javultak a menedékkérők számára biztosított befogadási körülmények. 2010-ben például a ljubljanai Menekültotthon lakói elégedettebbek voltak a szociális tanácsadással és a családoknak nyújtott szolgáltatásokkal, mint az előző évben. A szociális munkások fokozottan odafigyeltek a legsérülékenyebb csoportok, köztük a gyerekek, a kísérő nélküli kiskorúak és az egyedülálló nők szükségleteire.
Ajánlások a menekültvédelemmel kapcsolatban • Vizsgálják felül a nemzetközi védelmet élvező külföldiek számára kidolgozott egyéni integrációs tervek rendszerét, és azt alakítsák át oly módon, hogy alkalmasabb legyen a menekültek szükségleteinek kielégítésére. • Minden érintett támogassa azokat a kezdeményezéseket, melyek célja a menekültek önállóságának növelése, és bátorításuk arra, hogy saját vállalkozást indítsanak. • Biztosítsanak hozzáférést a nemzetközi védelemben részesülő külföldiek számára a szociális/nonprofit bérlakásprogramhoz. • Dolgozzanak ki támogató mechanizmust az idősebb menekültek számára, különös tekintettel azokra, akik már nem tudnak munkát vállalni. • Ahelyett, hogy a menekülteknek megtérítik az egészségügyi ellátás díját, az összeget közvetlenül és automatikusan utalja át a Belügyminisztérium. Ez lehetővé tenné, hogy a pénztelen menekültek is igénybe vehessék az egészségügyi szolgáltatásokat.
Ajánlások a menekültügyi eljárással kapcsolatban
• A menekültügyi eljárásban részt vevő tisztviselők a lehető legrészletesebben tájékoztassák a menedékkérőket a kérelmükkel kapcsolatos fejleményekről, ideértve az esetleges késedelmek indoklását is. • A kérelem benyújtásakor az interjúvezető ismertesse a menedékkérővel a menekültügyi eljárás menetét, gondoskodjon arról, hogy a kérelmező tisztában legyen az interjú fontosságával, valamint a döntéshozatali folyamatban játszott szerepével. • A traumát elszenvedő vagy erőszak áldozatává vált külföldiek számára biztosítsanak professzionális segítséget és pszichoterápiás lehetőséget attól a pillanattól kezdve, hogy belépnek az ország területére. • A bérelt lakásban élő menedékkérőknek a Menekültotthonban élőkhöz hasonlóan biztosítsanak lehetőséget szociális munkások által nyújtott tanácsadás igénybevételére. • A balesetek megelőzése érdekében a ljubljanai Menekültotthonban cseréljék ki a beton aljzatot valamilyen puhább anyagra. • Enyhítsenek a Menekültotthonban érvényben lévő szabályokon annak érdekében, hogy a felnőttek szabadabban mozoghassanak éjszaka. • Tegyék lehetővé a fogvatartott menedékkérők számára, hogy a saját ruháikat viseljék, és szabadon mozogjanak a fogvatartó létesítményen belül. • Tegyék elérhetővé a fogvatartó létesítményekben elhelyezett menedékkérők számára a jogi tanácsadást és a tolmácsszolgáltatást annak érdekében, hogy a menedékkérők tökéletesen tisztában legyenek helyzetükkel és jogaikkal.
• Csökkentsék a menedékkérelmek elbírálásának időtartamát (jelenleg két, vagy akár több év), és hozzák azt összhangba a 2007. évi nemzetközi védelemről szóló törvénnyel, melynek értelmében a kérelmekkel kapcsolatban azok benyújtásától számítva hat hónapon belül döntést kell hozni.
Statisztikák 2010-ben 246 külföldi – 197 férfi és 49 nő – nyújtott be menedékkérelmet Szlovéniában. Legtöbbjük Törökországból, Afganisztánból, Bosznia-Hercegovinából és Koszovóból érkezett az országba. Ez valamivel több, mint a 2009-ben (201) és a 2008-ban (240) benyújtott kérelmek száma.
Szlovénia
2010-ben 21 személy kapott menekültstátuszt. Összehasonlításképpen 2009-ben 16, 2008-ban pedig mindössze 2 ember kapott menekültstátuszt az országban. 2010-ben két ember kapott kiegészítő védelmet Szlovéniában.
Szlovénia
67
-ENEKàLTàGYI¬RENDSZEREK¬+ÚZÏP %URØPÉBAN
*%,-!'9!2:!4 /RSZÉGHATÉR
.YITOTT¬BEFOGADØÉLLOMÉS
&ĚBB¬UTAK¬ÏS¬AUTØPÉLYÉK
)NTEGRÉCIØS¬KÚZPONT
%5¬KàLS̬HATÉRÉTKELĚHELY
TMENETI¬EVAKUÉCIØS¬BEFOGADØÉLLOMÉS
%5¬TENGERI¬HATÉRÉTKELĚHELY
ÂJONNAN¬ÏRKEZĚK¬SZÉLLÉSA
.EMZETKÚZI¬REPàLĚTÏR
+ÓSÏR̬NÏLKàLI¬KISKORÞAK¬OTTHONA
&ĚVÉROS
+IEGÏSZÓT̬VÏDELEM¬ALATT¬ÉLLØK¬SZÉLLÉSA
%GYÏB¬VÉROS¬VAGY¬FALU
-ENEKàLTàGYI¬ELJÉRÉSÏRT¬FELELĚS¬HATØSÉG
5.(#2¬KÏPVISELET
LLAMI¬¬RENDĚRSÏGI¬HATÉRRENDÏSZETI¬ ÏS¬IDEGENRENDÏSZETI¬HIVATAL
(ATÉRĚRSÏGI¬¬RENDĚRSÏGI¬FOGDA &OGDA
-ENEKàLTEKET¬SEGÓT̬ NEM¬JOGI ¬CIVIL¬SZERVEZET &ĚBB¬HATÉRÉTKELĚHELY
¬OKTØBER
Bulgária UNHCR - Bulgária Denkoglu Street 19, 1000 Sofia, Bulgaria Tel. +359 2 980 2453, Fax: +359 2 980 1639 e-mail:
[email protected], www.unhcr.bg
Csehország UNHCR - Csehország Námesti Kinských 6, 150 00 Prague 5, Czech Republic tel.: +420 257 199 860-1, fax: +420 257 199 862 e-mail:
[email protected], www.unhcr.cz
Magyarország UNHCR – Közép-Európai Regionális Képviselet Felvinci út 27., 1022 Budapest, Hungary tel.: +36 1 336 3060, fax: +36 1 336 3080 e-mail:
[email protected], www.unhcr.hu
Lengyelország UNHCR - Lengyelország Al. Szucha 13/15 lok.17, 00-580 Warsaw, Poland tel.: +48 22 628 69 30, fax: +48 22 625 61 24 e-mail:
[email protected], www.unhcr.pl
Románia UNHCR - Románia UN House, 48A Primaverii Blvd., sector 1, 011975 Bucharest, Romania tel.: +40-21-201 78 72, fax: +40-21-210 15 94 e-mail:
[email protected], www.unhcr.ro
Szlovákia UNHCR - Szlovákia Štúrova ul. 6, 811 02 Bratislava, Slovakia tel.: +42 1 52 927 875, fax: +42 1 52 927 871 e-mail:
[email protected], www.unhcr.sk
Szlovénia UNHCR – Közép-Európai Regionális Képviselet Felvinci út 27., 1022 Budapest, Hungary tel.: +36 1 336 3060, fax: +36 1 336 3080 e-mail:
[email protected], www.unhcr.si
United Nations High Commissioner for Refugees Regional Representation for Central Europe Felvinci út 27, 1022 Budapest, Hungary
Tel. +36 1 336 3060, -70 Fax: +36 1 336 3080 Email:
[email protected] Website: www.unhcr-centraleurope.org