Matyóföld kultúrájáról III. Matyóföld kultúrájáról III. A feltáratlan matyó örökség értékelése – a 2009. év felolvasóüléseinek anyaga – (szerk.: Pap János) Pap János, MAME elnök által szerkesztett könyv a 2009-es év felolvasóüléseinek anyagát tartalmazza. A Matyóföldi Alkotók és Művészetpártolók Egyesülete fontos feladatának tekinti, hogy minél jobban feltáruljon Mezőkövesd múltja és jelene.
Részlet a bevezetőből: “… 2009-ben melyek is voltak témáink a felolvasóüléseken? Ezeket csupán jelezni szeretném. Van arra lehetőség, hogy akár az előadás anyaga elolvasásával, akár kutató munkával róla többet tudjunk. Történelmi, kulturális előadásainknál megtudhatjuk a híres, régi mezőkövesdi egyházi anyakönyvek rejtelmes és egyedüli értékeit, a II. világháború mezőkövesdi igaz történetét, a járások megszüntetésének helyzetét, a matyósággal foglalkozó filmek tudásunkat kiegészítő szépségeit, ismereteit. Az irodalom területéről, hogy miért fontos nekünk Janus Pannónius, Radnóti költészete, egy matyóföldi költő (Sorki Dala Andor) verseinek elemzésével egész irodalmunk helyzetére is utalva. A néprajz-népművészet terén Győrffy Istán, Móra Ferenc és Szabó Zoltán munkáinak kövesdi vonatkozásait, az utánozhatatlan székely kapu népszerűségét. Nyelvészetben a mai szóhasználat kirívó
jelenségeiről, a képzőművészetben a karikatúra szükségességéről olvashatunk. Témáink felsorolása után mégegyszer szeretném hangsúlyozni, hogy az országos évfordulókra figyelemmel voltunk, de a mezőkövesdi olvasókat is érintették valamilyen módon előadásaink.” Pap János, a könyv szerkesztője
Matyóföld kultúrájáról II. Matyóföld kultúrájáról II. A feltáratlan matyó örökség értékelése – a 2007. és a 2008. felolvasóüléseinek anyaga – (szerk.: Pap János)
év
Matyóföld kultúrájáról II. Pap János, MAME elnök által szerkesztett könyv a 2007-es és 2008-as év felolvasóüléseinek anyagát tartalmazza. A Matyóföldi Alkotók és Művészetpártolók Egyesülete fontos feladatának tekinti, hogy minél jobban feltáruljon Mezőkövesd múltja és jelene.
Minden ismertetésnél többet mond a könyv tartalma: 2007 Jéger Károly: Ezer éve született Szent Imre herceg
Bán József: Simon Istvánné Gari Takács Margit élete és munkássága (1907-1998) Pap János: Dr. Sándor István a mezőkövesdi gimnázium tanára, néprajztudós (1907-1993) Kóró Józsefné: A matyók Vilma nénije Dajaszászy Józsefné Dietz Vilma (1882-1965) Dorog Ferenc Miklós: Matyó Mit tudnak mások a Matyókról? Komjáthyné Lévai Ildikó: Kodály és az énekoktatás Kolyvek István: Szederkényi Anna írónő (1882-1948) Viga Gyula: Egy eltűnt település emlékezete – Nagyecsér Pap János: Miért szűnt meg Nagyecsér tanyaközpont? A nagyecséri római katolikus templom építésének rövid története Csirmazné Cservenyák Ilona: Nagyecsér a mezőkövesdi Városi Könyvtár helyismereti gyűjteményében Kiss Mátyás: A nagyecséri gyűjtőúton 2008 Márton József: A családfakutatás nehézségei Daragó Károly: Víg Rudolf (1929-1983) Jéger Károly: A reneszánsz év — Mátyás király Mezőkövesden Pap Pál: ’56-OS MATYÓK Kupak Lázár János Hajdu Ráfis János: Mezőkövesd és környéke malmai a XX században Pap János: Nagy Imre miniszterelnököt 50 éve végezték ki Pap János: Illyés Gyula (1902-1983) és Mezőkövesd írója, Kiss Gyula levelezése – Illyés Gyula negyedszázada hunyt el Kiss Mátyás: Wass Albert emlékhelyei a trianoni és a történelmi Magyarországon Gáspár Anita: A Szent László Gimnázium könyvtárának rövid története
Matyóföld kultúrájáról Matyóföld kultúrájáról A feltáratlan matyó örökség értékelése A Pap János, MAME elnök által szerkesztett könyv a 2005-ös év felolvasóülésének anyagát tartalmazza. A Matyóföldi Alkotók és Művészetpártolók Egyesülete fontos feladatának tekinti, hogy minél jobban feltáruljon Mezőkövesd múltja és jelene. A felolvasóülés célja az volt, hogy az előadók olyan témát dolgozzanak fel, amelyek nem, vagy csak kevéssé voltak föltárva. Így olvashatunk többek között városunk 1905ös villamosításáról; a Zsóry-fürdő létrejöttéről; ízelítőt kaphatunk a családfakutatás módszeréről; megismerhetjük a Szent Anna kultuszt; újabb adatokat kapunk Dala József és Takács István művészetéről; a Matyó Múzeum átalakulásáról; a negyedik matyó falu, Dolya életéről; a népi írók munkájáról; Kiss Gyula és Benkóczy György írásairól; a Városi Könyvtár helyismereti gyűjteményéről, mely további kutatáshoz használható. A könyvet színes és fekete-fehér fotók teszik még élvezetesebbé.
Családfakutatás Mezőkövesden
II. Farkas Attila:
Családfakutatás Mezőkövesden II. Előszó A Családfakutatás Matyóföldön című könyvemmel kapcsolatban megjegyezték, hogy abban csak a mezőkövesdi anyakönyvekkel foglalkozok, ezt csupán anyagi és terjedelembeli korlátok miatt tettem, most pedig könyvem címéhez híven a további két matyó település Szentistván és Tard anyakönyveiről is szólok. A családfakutatás egyéb kiegészítő forrásairól is írok, most is csak a terjedelmi határok figyelembevételével, és szeretném, még ha további könyveket is ki tudnák adni, hiszen ez a téma kiaknázhatatlan. A családfakutatás kiegészítő forrásairól sokat találhatunk, levéltárakban, ahol a régmúlt emlékeit őrzik. A levéltárakkal kapcsolatban két idézet is eszembe jutott: az egyik a „scripta manent”vagyis az írás megmarad, ezt könnyen beláthatjuk, hiszen csak az marad fenn amit leírtak valamikor, mert a „szó elszáll, az írás megmarad”. A másik idézet pedig ami több levéltárban olvasható: „HIC MORTUI VIVUNT ET MUTI LOQUNTUR” vagyis „Itt a halottak élnek és a némák beszélnek”, azt hiszem ehhez a kijelentéshez nem kell sokat hozzáfűznöm, mert a levéltárakban őrzött iratok őrzik a múlt emlékeit, és mutatják be az akkor élt emberek hétköznapjait, és az iratokból derül fény az egyes emberek tetteire. Ez a felirat olvasható a sátoraljaújhelyi levéltárban is ahol Kazinczy Ferenc 16 éven át dolgozott. Kazinczy Ferencet azért is említettem meg mert idén születésének 250. évfordulója van, aki a magyar nyelv
kiemelkedő alakja, ezért 2009-et a Magyar Nyelv Évének is tartjuk. Könyvemben is az akkori helyesírással írtam le a különböző dokumentumokban használt szövegeket, így ne csodálkozzon senki se azon, ha például Kis János Kis jánosként, vagy kis jános-ként szerepel, ugyanis előfordult hogy kis betűvel írták a vezeték vagy keresztnevet vagy mindkettőt. A tizedesek szót is két k-val írták, a rövid és hosszú magánhangzókat sem mindig a mai helyesírás szerint alkalmazták. A feljegyzések kézzel íródtak, melyek nem könnyen olvashatók, néha pedig elmosódottak, vagy hiányosak. Ebben a könyvben Mezőkövesdre vonatkozó levéltári iratok vannak, de a lehetőségek figyelembevételével a másik két matyó településsel is szeretnék foglalkozni. A szövegekbe gyakran latin szó vegyül, pl. A 1804 Die 4 novembris – mely azt jelenti, hogy 1804. november 4-én. A hónapok magyar megfelelőit előző könyvemben közöltem, ezért azokat most nem közlöm. Idén
333
éve
kezdték
el
vezetni
azt
az
anyakönyvet
Mezőkövesden, amely máig fennmaradt. Bizony egy évezrednek a harmada nem kis idő, és sok pusztulást el kellett kerülnie ennek a könyvnek hogy megőrizze az ősök emlékét! Ebben az anyakönyvben néha a ragadványneveket külön meg is említik, például egy 1869-es keresztelésnél ezt olvashatjuk: „az anya neve Bán Erzsébet, ragaszték neve Pető Erzsébet”, vagy egy 1872-es házasságnál a következőkkel szembesülünk: „Guba Anna helyett Kovács Anna írandó, mert Guba ragadvány neve”, egy 1872-es halálozási bejegyzésnél megtudjuk, hogy Barczi Ilona „Gábor Ilonának is hívatik”. Egy másik 1879-es halálozásnál a következőket olvashatjuk: „Közönségesen NagySipos Jánosnak neveztetett a nép által”, vagy egy 1891-es halotti bejegyzésből kiderül, hogy „az apa neve Kovács („molnár “melléknéven). Látható tehát, hogy már akkoriban is milyen sokféleképpen nevezték a ragadványnevet, hívták ragasztéknak, ragadványnak, melléknévnek stb. Különböző vallású emberek adatai is bekerültek az anyakönyvbe, valószínűleg azért mert kis létszámban voltak Mezőkövesden és
nem volt itt egyházközségük. Voltak köztük evangélikusok (evangelika, ágoston vallású, lutheránus jelzőkkel szerepelnek az anyakönyvben), reformátusok (helvét hitvallású, kálvinista, református néven szerepelnek), görög katolikusok és convertita-k (konvertita, más vallásra áttérő ember). Érdekes bejegyzésekkel is találkozhatunk, amik ma már felbecsülhetetlenek, például egy 1874-es halotti bejegyzésből megtudjuk, hogy: „Ezen halottnak a temetésre húzatott meg először a „sz. Adalbert” 16 mázsás harang”. Ebben a könyvben a terjedelem korlátai miatt nem fűzök magyarázó szöveget, mert ha kissé bonyolultan, körmönfontan fogalmaztak is akkoriban, azért a lényeg kihámozható, és a célom az volt hogy minél több akkori írás beleférjen ebbe a kis könyvbe. A könyv végén azért az előforduló ismeretlen (többnyire latin és akkor használatos magyar) szavakból és rövidítésekből egy szószedet készítettem a könnyebb érthetőség kedvéért. Többek között az egyes tisztségek betöltőinek neveit, bíró választás lezajlását és esküszövegeket közlök. Annyit azért megjegyeznék, ami a könyvből ki is derül, hogy volt Alsó és Felső Tehén Tsordás, Alsó és Felső Tsikos stb., ami arra utal, hogy Mezőkövesdet két részre oszthatták felső és alsó részre. Gyanítom, hogy a felső rész a fő utcától északra, az alsó rész pedig a fő utcától délre terült el. Erre utal a könyvben idézett Búlyi Mihály mezőkövesdi jegyző írása is, aki „alvidék”-et, és “felföld”-et különböztet meg Mezőkövesden. Az alvidék alsó vagy sík-, a felföld pedig felső vagy dombos vidékre utalhat, ez illik is még ma is Mezőkövesdre, mert a fő utcától délre sík terület, északra pedig dombos, meredek partoldalak találhatók. Ezúton is köszönöm a Borsod- Abaúj- Zemplén – Megyei Levéltár dolgozóinak, akik segítségemre voltak az iratok keresésében. Köszönöm a szentistváni plébánosnak Póta Ferencnek és a tardi plébánosnak Tóth Józsefnek akik engedélyezték az anyakönyvekben való kutatást. Köszönöm továbbá a szentistváni Koncz Andrásnének is és a tardi Fekete Józsefnének akik, saját
képeiket nyújtották a könyvhöz. Remélem, mindenkinek hasznára válik majd ez a könyv! Farkas Attila
Családfakutatás Mezőkövesden Farkas Attila:
Családfakutatás Mezőkövesden Ki ne foglalkozott volna már azzal, hogy kik a szülei, rokonai? A gyerekek első szava is általában ez: mama. Később aztán jönnek a többi rokonok is: apa, nagymama, dédmama stb. A családfakutatással is lényegében őket és a szüleiket keressük meg.
Miután az utolsó dédszülőm meghalt, arra gondoltam, hogy össze kellene írni, amit eddig a családról tudok, és ekkor kezdtem el igazán a családfakutatást. is. Célom a könyv megírásával az volt, hogy segítséget adjak a családfakutatással már foglalkozóknak vagy azoknak, akik kedvet kapva ezután kezdik majd el azt. A könyvből kiderül például, hogy hogyan végezzük a családfakutatást, milyen betegségek voltak régen és melyik betegségnek volt a legtöbb elnevezése, a latin foglalkozásnevek mit takarhatnak. Ma már ritka családnevekkel is találkozhatunk, pl. Kocsmáros, Kuli, Kivala, Szőlősi, Tiba, Uj. A könyv végén többek között a latin nyelvű keresztnevek,
halálokok, foglalkozásnevek, hónapok, rokonsági kifejezések magyar megfelelőiből egy szószedettel szeretném megkönnyíteni a családfakutatók munkáját. Farkas Attila
Matyóföld 1959-2009 Matyóföld 1959-2009 Irodalmi és néprajzi évköny A Matyóföldről írták Kiss Gyula visszaemlékezése alapján az első szám megjelenése a megyei sajtóban is visszhangra talált. Az Észak-Magyarország című lapban Benedek Miklóstól több cikk jelent meg. Ismertette és értékelte a Napjaink és a Borsodi Szemle 1960/3. számában is. „Hosszas várakozás után elhagyta a sajtót a Mezőkövesden élő írók, tollforgató emberek és a Matyó Múzeum kiadványa, a „Matyóföld’, amely másfél száz oldalon kíván képet adni Mezőkövesd és környéke múltjáról és jelenlegi kulturális helyzetéről (…) …a kötet létrehozói dicséretet érdemelnek fáradságos munkájukért és megérdemelnék a szélesebb körű érdeklődést.” Először a fővárosi lapok ismerték fel az antológia jelentőségét. Gyurkó László 1960-ban az Élet és Irodalomban terjedelmes cikkben emlékezett meg róla.
Majd pár év múlva szintén az Élet és Irodalomban Csák Gyula lelkesítő mondatai hozták meg az országos elismerést. Egyebek mellett ezt írta: „Bátor és rokonszenves kezdeményezés született Borsod megyében: Matyóföld címmel létrejött az ország első járási időszaki folyóirata… Az okos szerkesztési mód lehetővé teszi, hogy az országos kiadványokban el nem helyezhető, de a tájkultúra fejlődése szempontjából fontos híradások és vitaanyagok napvilágot lássanak.” „Köszönöm a Matyóföld legújabb számát, elolvastam es nagyon érdekesnek” tartom, érdemesnek arra, hogy tovább folytassátok. További jó munkát és sikereket kívánok ehhez a munkához.” – írta Váci Mihály költő Moldvay Győzőhöz intézett 1964. szeptember 8-i levelében. Tisztelt Olvasók! Ezelőtt
50
évvel,
1959-ben
nagyon
fontos,
értékőrző
tevékenységet indított el Kiss Gyula és Dala József a Matyóföld című néprajzi és irodalmi periodika megalapításával, melynek jelentőségét már közvetlenül a megjelenése után felismerték, hiszen az Élet és Irodalom című lap az ország első járási kiadványaként üdvözölte a Matyóföldet. Azt
az
évkönyvet,
amely
megalapítása
óta
napjainkig
folyamatosan megjelent, s dolgozta fel magas színvonalon Mezőkövesd és környéke, a matyóság néprajzát, értékgazdag kultúráját, hagyományait, szociográfiai helyzetét
gazdasági,
társadalmi
és
A mezőkövesdiek számára mindig is fontos volt az ősök által ránk hagyott, világszerte híres matyó kultúra, identitás megőrzése, fenntartása és átörökítése. Ennek a törekvésnek az egyik kiemelkedő hírnöke ez a fél évszázados kiadvány, melynek fennmaradása és gyarapodása az alapító, valamint az őket követő jelenlegi szerkesztők és szerzők igényes, odaadó munkájának köszönhető. A most kezükben tartott könyvben az elmúlt ötven év alatt a
Matyóföld Periodikában megjelent legkiemelkedőbb írásokból összeállított válogatást és egy, az öt évtized termését bemutató bibliográfiát olvashatnak. A kötetben szereplő tanulmányok, szépirodalmi, képzőművészeti alkotások révén átfogó képet kaphatunk városunk és a környező települések elmúlt fél évszázados történelméről. Kívánom, hogy ez a kivételes kiadvány még nagyon sokáig szolgálja megalapításának nemes célkitűzéseit, és hogy mindig legyenek olyan önzetlen szakemberek, akik szerzőként vagy szerkesztőként folytatják a Kiss Gyula és Dala József által elindított értékmentő, hagyományőrző tevékenységet. A Matyóföld Periodika elmúlt 50 esztendejét bemutató, summázó, jubileumi kiadványt őszintén ajánlom minden mezőkövesdi és Mezőkövesdet szerető polgárnak! Táliai András polgármester, országgyűlési képviselő
Matyóföld 2007-2008 Matyóföld 2007-2008 Irodalmi és néprajzi évkönyv Tartalom
Dr. habil. Márkus Béla: Lukács Gáspár, a kritikus Dr. habil. Veres László: Mezőkövesd és a megyei múzeum ügye Dr. Lukács Gáspár idején … Dr. Lukács Gáspár: A műemlékjellegű parasztházak helyzete Matyóföldön
TÁJ ÉS EMBER Répászky Zoltán: Dr. h. c. Benke György lelkipásztor életútja Pap Pál: „Nagy fehér ember” a jazz zenekarban; Joe Murányi, az amerikai matyó Pap János: Nagyecsér tanyaközpont – 2008 Dr. Pintér Károly: Történetek a bükkzsérci patkókról Tóth Béla: A Gárdonyi Társaság megalakulása (községünkben) Mezőnagymihályon Dr. Kápolnai Iván: Vallási jellegű társulatok, szervezetek Matyóföldön az 1930-as években Márton József: Egy mezőkövesdi diák világháborús élményei TANULMÁNY, CIKK Répászky Zoltán: Mezőkövesd első lakótelepének története Dr. Simon Juda: A mezőkövesdi zsidóság a vészkorszakban Nagy István: A gimnáziumi tanárok tudományos és publicisztikai munkássága Agócsné Halász Andrea: Hagyományismeret a Matyó Múzeumban Diményné Varga Anna: Műkedvelők Mezőkövesden a XX. század első felében SZÉPÍRÁS Bíró József: A költészet napja Bíró József: Figyelmeztetés Csirmaz István: Várnak-e ránk? Dorogi Ferenc József: Gomolygó ködben Drabon József: Az idő mérlegén Dudás Sándor: Megráncosodva Dudás Sándor: Nincs kegyelem
Laboda Kálmán: Két szék a világűrben Laboda Kálmán: Döbbenet és öröm Pázmándy László: Kerestem őt Pap János: Ötven év múltán Pető Margit: Kell a vers Pető Margit: Hagyományunk Pető Margit: 1989 Harsányi Kálmán: Bolyongás Zámborszky László: Helyzet Szesztai István: Mezőkövesdem Várallyay Gyula: Bízzál Matyó! Gulyás István: Az ifjú Mátyás matyói Gaál Mihály: Hogyan csináltam szappanból szappant Gáspár István: Emlékezetes találkozás Pap János: Bogácsi kirándulások Laboda Kálmán: Egy szép este Nagyecsérben K. Dudás Mária: Egy tank csöve meredt arcomba Gánóczy Zoltánné: Amikor megérik a szeder Zámborszky László: Matyókák III. Pető Margit: Gondolatok SZEMLE – HÍR Csirmazné Cservenyák Ilona: Könyvespolcra ajánljuk
Matyóföld 2005/2006 Matyóföld 2005/2006 Irodalmi és néprajzi évkönyv
Tisztelt Olvasó!
Mezőkövesd egy olyan város, melynek sorsát, mindennapi problémáit és folyamatos fejlődését lakói mindig a szívén viselték-viselik. Az értékek teremtése mellett a matyó emberek becses tulajdonsága az értékőrzés. Kiemelt figyelemmel foglalkoznak a népművészeti, a hagyományok, valamint a képzőés iparművészeti, irodalmi gyökerek jövő nemzedéknek való átmentésével. A kövesdiek szeretik a szép, az egyedi és meghatározó alkotásokat. A Matyóföld periodika évtizedekre visszamenőleg tartalmazza a matyóság által összegyűjtött értékeket. Az idei kiadványban – a korábbiakhoz hasonlóan – kövesdiek tollából olvashatunk, vagy éppen Mezőkövesddel foglalkozó cikket találunk benne. A kötetet városunkhoz kötődő művészek munkái díszítik. Matyóföld
szíve
méltán
híres
kulturális
értékeiről.
A
népművészet és a fesztiválok városában pezsgő élet zajlik. a mai kor embere mozgalmas életét gyakran megállíthatatlannak tűnő folyamnak érzi, azonban nem szabad csak előre néznünk. A múltra is kell időt szakítani! Városunk polgárai közül még sokan emlékeznek az ötven évvel ezelőtt történtekre: az 1956-os eseményekre. Többen aktívan részt vettek a megmozdulásokban, mások gyerekként élték meg a forradalmat. Újra meg újra eszünkbe jutnak, egy-egy mozdulat, kiáltás vagy zajfoszlány villan elménkbe. Olyan emlékek ezek, melyek életünk végéig velünk lesznek. A Matyóföld periodika 2005/2006-os összevont kötetében az ’56-os események fontos
szerepet kaptak: versek, visszaemlékezések és fotók állítanak emléket a félszáz évvel ezelőtt történteknek. A Város Napjának egyik kiemelt programja idén a kiadvány megjelenése-bemutatása, melyet őszintén ajánlok minden mezőkövesdi és Mezőkövesdet szerető polgárnak! Tállai András polgármester
Matyóföld 2003/2004 Matyóföld 2003/2004 Irodalmi és néprajzi évkönyv Tisztelt Olvasó! A magyar nép szellemi vagyonának egyik legszebb és legbecsesebb kincse az irodalmi alkotás – a könyv. Mi, “matyók” ápoljuk hagyományainkat, értékeket mentünk és új értékeket teremtünk, tevékenységünk a múlthoz kötődik. szép szokásokat őrzünk és művelünk a ma emberének hasznára és örömére. ezt tesszük most is, amikor a “Matyóföld” periodikát – e szép és tradicionális kiadványt újra megjelentetjük. Városunk méltán lehet büszke arra, hogy népes azoknak a köztiszteletben álló személyeknek a tábora, akik évtizedek óta lelkesedéssel gyűjtik és feldolgozzák településünk múltját és jelenét. A könyv szerzőinek ezúton is őszinte tisztelettel
köszönöm, hogy két éves értékes szellemi munkájuk gyümölcseként tartalmában gazdag, esztétikus kiadványt adhatunk ismét Mezőkövesd polgárai és vendégeink számára. A “Matyóföld” periodika alapító tagjai és több szerkesztője már nem lehet közöttünk – ezért a könyv első részében rájuk emlékezünk, köszönetünket kinyilvánítva és emléket állítva irodalmi munkásságuknak. Tanulmányok, szociográfiák, szépírások, versek, a helyi és a Kövesdről elszármazott művészek képei teszik értékessé számunkra e kiadványt. Jó szívvel ajánlom a maga nemében páratlan művet városunk polgárai, vendégei és valamennyi olvasó számára. Őszintén remélem, hogy az ellentmondásokkal teli világunkban ennek a számunkra kedves könyvnek a forgatása kikapcsolódást, irodalmi élményt és új ismereteket nyújt mindenki számára. Mezőkövesd, 2004. december 1. Tállai András polgármester
Kóró Józsefné, alapító elnöke
a
Matyóház
Kiss József:
Kóró Józsefné, a Matyóház alapító
elnöke Kiss József tanár úr könyve – a személyes érintettség, a mezőkövesdi matyó múlt iránti tisztelet és szeretet okán – érzelmekkel telített, szubjektív értékeket is felvonultató munka. Nemcsak a történész vagy az etnográfus száraz szaktudományának objektív hűvösségével, hanem a helyi tradíciókat mélyen ismerő, azokat naponta átélő pedagógus lokálpatrióta szeretetével fordul a matyóság történelme és annak szereplői felé. Nemcsak a megszólaltatott visszaemlékezők hangjai, hanem a szerző személyes érzései és a múlt megbecsülésére intő gondolatai is megjelennek a kötetben. A könyv a néprajztudomány, a helytörténet-honismeret és az általános magyar művelődéstörténet szempontjából egyaránt fontos értékeket gyűjtött csokorba. A néprajz terén kiemelkedő az első fejezet, Kóró Józsefné önéletrajzi elbeszélése. Kiss József kiváló szerkesztői érzékére vall, hogy a tárgyilagos bemutatás előtt átadja a szót a főszereplőnek, és első személyű narratívában engedi őt beszélni. Így kerül igazán közel az olvasóhoz Kóró Józsefné személyisége, fordulatos életútjának drámaisága, egyéni sorstragédiáinak katartikus ereje. Élményszerűen megismerhető belőle az a szegényparaszti, idénymunkás, ám mégis cifra népművészetet teremtő matyó életvilág, amely annyi tehetséges alkotónak – köztük a Matyóház népművészeinek – felnevelő és kibocsátó közege volt a 20. században. A helytörténet és az egyetemes magyar művelődéstörténet szempontjából példaértékű az a módszer, ahogyan bemutatásra kerül a második részben a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet megalakulása és első 15 éve. A korszerű történetírásra jellemző „mikrotörténelem” és a visszaemlékezéseken alapuló „oral history” műfajainak segítségével rajzolódik ki előttünk a matyó népművészetnek ez
a kései időszaka. Az intézmény történetébe a benne dolgozók személyes sorsán, egyéni szerepvállalásán, emlékekben felidézett mindennapjain át nyerhetünk bepillantást. Az 1950-es, 1960-as években az államilag irányított, szakmailag felügyelt népi iparművészeti tömegtermelés mellett mindvégig jelen volt az egyéni alkotók hagyományőrző tevékenysége. A harmadik részben a kiemelkedő népművészek életrajzain, a Népművészet Mestere címet is elnyerő alkotók munkásságán keresztül érzékelhetjük ezt a folyamatot. Mindezen értékek mellett azonban a könyv legfontosabb üzenete ugyanaz, ami Kiss József legutóbbi könyveinek egységes vezérfonala: kellő tehetséggel, hittel, kitartással és áldozatos munkával a legegyszerűbb sorból származó emberek is képesek voltak maradandót, világhírűt alkotni Mezőkövesden. Ennek a tényfeltáró, értékmentő munkának a folytatásához kívánok magam és munkatársaim nevében is további erőt, egészéget, Isten áldásával! Tóth Arnold etnográfus Néprajzi osztályvezető Herman Ottó Múzeum, Miskolc
