Március 15-i regionális és helyi ünnepségek. Közéleti havilap. III. évfolyam 3. szám. Ára 10,- korona március

KÜ RT Ö S

s Q t r W k III. évfolyam 3. szám

Közéleti havilap

2005. március

Ára 10,- korona

N e m z e t i ü n n e p a v i r á g va s á r n a p t ü n d ö k l ő c s e n d j é b e n Ha van, létezik a nemzetnek ünnepe, mely megérintheti minden magyar ember szívét, hát az bizonyosan az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ünnepe. Különösen felemelõ ez Szent István király megcsonkított országában, Mária vallásos népének, amikor e gyönyörû nemzeti ünnepünket a közelgõ virágvasárnap tündöklõ fényében, közelségében élhetjük meg, a feltámadás reménységében és várakozásában. Minden esemény nagyságát, úgy e magasztos, az idõ keresztjén egymás mellé sodródó kettõsségnek is akkor tudjuk csak igazán megtapasztalni a valós súlyát, értékét, ha lélekben megtisztulva, mindent félretéve, az alkalom méltóságához illõen felkészülünk rá, felöltöztetjük magunkat szellemiekben, mint édesanyánk tette ezt egykoron egy-két mesével és dallal, ahogy az egy igazi ÜNNEPHEZ illik, csupa nagybetûvel. Mert az igazi ünnep olyan kevés ma már, mint a fehér holló. Látjuk a csonka Magyarország határain belül folyó „kommunikációs cunamiban“ egymásnak feszülõ pártokat, melyek versenyt futva próbálják eldönteni, ki a nagyobb magyar, az országot féltõ hazaffy. Pedig ez az ünnep nem errõl szól, nem jobboldali, baloldali vagy liberális ügy, nem akármilyen oldali ünnep, hanem sokkal több: nemzeti. A nemzethez pedig, akarjuk, nem akarjuk, mindenki hozzátartozik, aki hozzá tartozni akar! A kirekesztés legalább annyira elfogadhatatlan, mint a túlzott, a semmilyen komolyabb

feltételekhez nem köthetõ befogadás, honosítás. Idehaza, de általában a határon túl rekedt honfitársainknak, nemzettársainknak, valahogy mégis töb-

bet jelent, többet kell hogy jelentsen pusztán számokkal jelzett ünnepnél ez a pirosbetûs nap. Többet, mert benne van a lelkekben gyökerezett fájdalom, a kitaszítottság, a magunkra hagyatottság, melyet elvetettek bennünk a terméketlen évek, évtizedek, s mely görcsök csak lassan olvadnak, mint a kora tavaszi hó hogyan is olvadnának, ha a nemzet teremti azokat újra és újra - mintha nem eléggé fájna amúgy is minden, ami fájhat. Duray Miklós néhány évvel ezelõtt egy kis palóc község könyvtárának avatóján azt mondta, hogy mivel még senki nem állapította meg, hogy mi az, ami egy közösség, de akár egy nemzet megmaradását, fennmaradását biztosítja,

hanyatlását megállítja, lehet az éppen egy könyvtáravató is, de lehet egy méltón, a nemzet nagyságához illõen megült nemzeti ünnep is. Valóban lehet. Mert mindegy, hogy díszes atillában, vagy éppen foltozott nadrágban, vagy kabátban ünnepeljük, mindegy, hogy hatalmas kokárda, vagy csak egy tépett, maszatos nemzeti színû szalag árválkodik a szívünk fölött, vagy csak lélekben „felöltözve“, minden külsõség nélkül vagyunk jelen egy ünnepségen, ahol a NEMZET áll fölöttünk, mindennél magasabban és ragyogóbban, de mégis csak olyan magasságban, hogy mindnyájan felérhessünk hozzá, egyenes gerinccel és tartással, és kicsinek se érezzük magunkat mellette, elõtte. Itt nem számít a rang, a pénz, a gazdagság vagy a szegénység, mint ahogyan a forradalom idején sem számított a puskagolyónak vagy a kardnak, hogy kinek osztja a halált vagy az életet, a gyávaságot vagy a hõsiességet. Mert legalább a nemzeti ünnepen jó egynek lenni mindenkivel, a sírok elõtt állva, tisztelegve kicsivel és naggyal, és jó volna ezt az egységet megõrizni a mindennapokra is. Talán szebb lenne a virágvasárnap is, a várakozás öröme, az a magasztos érzés, hogy Isten elõtt mindnyájan egyek vagyunk, ha hiszünk feltételek és alkudozások nélkül. Lehet, hogy ez volna számunkra az igazi feltámadás! Meg kellene próbálni. Talán még nem késõ. Hrubík Béla

Március 15-i regionális és helyi ünnepségek Ipolynyék - Március 15. 19.00 - Fáklyás felvonulás, ünnepi megemlékezés Pajor István emléktáblájánál Inám - Március 13. 15.00 - Ünnepi megemlékezés Nagy Tamás nemzetõr sírjánál a temetõben Kõkeszi - Március 13. 9.30 - Ünnepi megemlékezés a templomkertben található kopjafánál Ipolyvarbó - Március 15. 17.00 - Kistérségi nemzeti ünnep Óvár - Március 15. 15.00 - Ünnepi megemlékezés az 1848/49-es emlékmûnél Zsély - Március 15. 17.00 - Ünnepi megemlékezés a községháza épületében Ipolybalog - Március 13. 12.00 - Ünnepi megemlékezés a kopjafánál a temetõben

Jog

2 Kürtös

2005. m á r c i u s

JOGÕR - Ombudsman A Nagykürtösi Körzeti Hivatal épületében minden hónap második péntekén fogadóórát tart az

OMBUDSMAN (JOGŐR) akihez beadványt nyújthat be, ha úgy hiszi, hogy a jogrenddel vagy a demokratikus és jogállammal ellentétben az Ön alapvető jogait és szabadságát megsértették a közigazgatási szervek az eljárásaikkal, határozataikkal vagy a tétlenségükkel. Figyelmeztetés a panaszosok számára: - A beadványból váljon világossá, mire vonatkozik, mit igényel a kérelmező. - A névtelen beadvánnyal az ombudsmannak nem kell foglalkoznia. - Az ombudsmannal való kapcsolatban használhatja anyanyelvét. - Beadványának gyors ügyintézése céljából kérjük, mellékelje az állítását alátámasztó iratok fénymásolatát. - Az ombudsmannal kapcsolatos ügyintézésére felhatalmazhat más személyt is. - Az emberi jogok biztosa Szlovákia régióiban is tevékenykedik. Közelebbi tájékoztatás a telefonszámokon. Közelebbi tájékoztatást kaphat: Kancelária verejného ochrancu práv Nevädzová 5, P.O.BOX 1 820 04 Bratislava 24 02/4827401 - a hivatal titkársága Az alábbi nyomtatványon terjeszthet elő beadványt az emberi jogok biztosához: I. A panasztevő adatai: A. Természetes személy (állampolgár) Teljes neve:............ ........................................................... Címe:................................................................................ Telefon/fax/e-mail:............................................................. B. Jogi személy A cég képviselőjének teljes neve: ......................................................................................... Címe (székhely):......................................................................... Telefon/fax/e-mail:.............................................................

0* 0* 0* 0* 0* 0* 0* 0*

kerületi hivatal területi hivatal szociális biztosító egészségbiztosító munka és szociális hivatal földhivatal egyéb közigazgatási szerv bíróság

amely ellentmond a jogrendnek, vagy a demokratikus és a jogállam elveinek. * jelölje meg a megfelelőt III. A beadvány rövid tartalma: ......................................................................................... ......................................................................................... ......................................................................................... ......................................................................................... IV. Mellékletek: (Nevezze meg a beadványhoz mellékelt iratokat, nagyobb mennyiségnél legalább a számukat - mellékelje az iratok fénymásolatát!) V. Egyetértés a személyi adatok felhasználásával Aláírásommal igazolom, hogy ezennel beleegyezésemet adom a Kancelária verejného ochrancu práv nak a személyi adatok védelméről szóló 428/2002 Tt sz. törvény értelmében a személyi adataim felhasználásához, beleértve a külön kategóriába tartozó adatokat is a beadványomban szereplő adatok terjedelmében. Jelen - a személyi adatok felhasználására vonatkozó beleegyezésem érvényben marad a beadványom kivizsgálásának és későbbi irattári elhelyezésének időtartamára a Kancelária verejného ochrancu práv belső szabályzatának megfelelően. Esetemnek a médiákban történő esetleges nyilvánosságra hozatalával: egyetértek - nem értek egyet*. Kelt : ....................................... dátum : ...................................

II. Milyen ügyben és ki ellen szól a beadvány: A beadvány 0* eljárás, 0*határozat, 0*tétlenség ellen irányul: 0* 0* 0* 0*

minisztérium az államigazgatás egyéb központi szerve község (községi hivatal) magasabb területi egység

............................................... sajátkezű aláírás

nem kívánt törlendő Az Ombudsman központi iroda tájékoztatójából összeállította Balázs Péter

2005. m á r c i u s

Közélet

Kürtös 3

…hogy ne fújjon el bennünket a nagy Európa szele! Az alábbiakban Ipolyvarbó polgármesterével, Zólyomi Károllyal beszélgetek. - Két évvel ezelõtt lettél Ipolyvarbó polgármestere. Milyen állapotban vetted át a hivatalt, és hogyan sikerült ez idáig az elképzeléseidet megvalósítani? - Amikor elhatároztam, hogy jelöltetem magam, eleve tudtam, hogy milyen fába vágom a fejszémet. Úgy indultam neki, hogy rendet csináljak ott, ahol ez eddig nem sikerült. Egy kicsit átrendeztem a hivatalt, kifestettük az egészet belülrõl, megszüntettük a szigetelési hibák okozta beázásokat, hogy egy kicsit a szemnek tetszõ dolgokat is csináljunk, majd folytattam a kultúrház környékével, a faluban meglévõ hulladéklerakatok felszámolásával, melyekért egyébként komoly büntetést is kaptunk, és lassan elmondhatom, hogy alakulnak a dolgaink. Elképzelhetetlennek tartom azt, hogy Ipolyvarbó zsákutca szerepet töltsön be a továbbiakban is, ezért a választási terveimhez hûen

Milyen az együttmûködés az iskolával? - Talán ott kezdeném, hogy az iskola, az óvoda, amely egy név alatt futó intézményünk, valamint a tornaterem és az iskolakonyha alatti füldterületek a mai napig nincsenek rendezve, annak ellenére, hogy az átvételi jegyzõkönyvbõl ez nem derült ki annak idején. Tettünk bizonyos lépéseket a kerület és a minisztérium felé, hogy ezt az egykori tulajdonosokkal, akik ezt joggal kérik, rendezni tudjuk, de sajnos csak ígéreteket kaptunk. Mi ezt a saját költségvetésünkbõl nem tudjuk kigazdálkodni. Ez volt a kezdet. Aztán kiderült, hogy a tetõ, a kazánház, a központi fûtés hibáit, a padlóburkolatokat az osztályokban csak felületesen kezelték, javították meg az iskolaügy részérõl, és szinte minden a nyakunkba szakadt egyszerre. Pályázatokon keresztül és állami pénzekbõl végül is sikerült a kritikus helyeZólyomi ken kijavítani ezeket a Károly, hibákat, mert egyszerûen egy szükségállapot közeIpolypén éltük meg ezt a varbó helyzetet. Sikerült megapolgár- lakítani az iskolakörzeEgészen Bussáról mestere tünket. is járnak hozzánk diákok. Az iskola és óvoda, mint szorgalmazom az Õrhalom- mondtam egy intézmény és mal egykoron összekötõ híd önálló jogi személy, és a újjáépítését, vagy legalább nagy palócról, Mikszáth is a tervek elkészülését, Kálmánról kapta a nevét. Az valamint az átjárhatóság iskola igazgató asszonyával a szempontjából az Erdõsze- kapcsolatunk korrekt, és lestyén felé vezetõ út meg- együtt keressük azokat a építését, elindítását. Mert megoldásokat, amelyek hiába beszélünk mi falusi mentén tovább fejlõdhet az turizmusról, meg egyéb fej- iskola, amelynek egyébként lesztésekrõl, ha alapvetõ kitûnõ a felszereltsége, hála dolgokban nem tudunk elõ- a különbözõ alapítványoktól megpályázott pénzeknek és re lépni. - Ipolyvarbó abban a sze- egyéb adományoknak. Ki merencsés helyzetben van, hogy rem jelenteni, hogy a széles utolsó végvárként még benne régióban nincs ilyen jól felvan abban a küzdelemben a szerelt iskola, mint a miénk. - Ipolyvarbó mindig is egymagyar iskolák megmaradásáért, mely küzdelmet már fajta központi szerepet töltött sokan feladtak a környéken. be a régióban, március apropó-

ján pedig elmondhatjuk, hogy immár több mint egy évtizede itt tartjuk az 1848 - 49-es szabadságharc regionális ünnepségeit Erdélyi János honvéd sírjánál. Ez egy tartást ad ennek a falunak. Mennyire tudjátok ezt a továbbiakban felvállalni? - Talán egy hasonlattal élnék, hogy a szekér már megvan, és jó irányban a rúdja, s ha a kocsis változik is, azért a szekérnek mennie kell tovább, nem állhat meg. Szeretnénk ezt a gyönyörû hagyományt folytatni ugyanúgy, mint az Országbíró Napokat, mely április közepén kerül majd megrendezésre. Visszatérve a tíz évvel ezelõtti kezdetekhez, jómagam is a kezdeményezõje és támogatója voltam ennek a rendezvénynek. Alig egy páran vonultunk ki akkor ahhoz a sírhoz, és az utóbbi években feltûnt hazafiakat sem láttam ott akkortájt, de szépen kinõtte magát ez az ünnepség, és itt meg kell említenem ennek a rendezvénynek a zászlóvivõjét, Urbán Aladárt. Rangot és elismerést adott ez a rendezvény nemcsak nekünk, de ennek a kistérségnek is, ahol a hazaszeretet és a szülõföld szeretete, a földhöz való ragaszkodás nemcsak hagyomány, hanem az itteni emberek hitvallása is. - Mik azok a kapaszkodópontok, melyek a jövõt kicsit biztatóbbá teszik számotokra? - Nagyon nehéz erre röviden válaszolni, de ha a megmaradást, a továbblépést szeretném tömören megfogalmazni, akkor az összefogás szó jut az eszembe. Egységbe tömöríteni a kis palóc falvakat, hogy ne fújjon el bennünket a nagy Európa szele. Ha kell vitorlát varratunk, hogy belekapaszkodjon a szél, de ott kell hogy legyünk ennél képletesen és a valóságosan is mindnyájan. Ezért alakítottuk meg az Ipoly-völgye mikrorégiót Ipolyvarbó,

Ipolykér, Szécsénykovácsi, Óvár, Galábocs és Csalár községek részvételével, ahol már közös tervek is készülnek szennyvíztisztítóra, utakra, mert sikeresen csak úgy pályázhatunk, ha a lakosság száma elér egy bizonyos nagyságot. Sok munka és lehetõség van a hulladékgazdálkodás körül, melyet mi már sikeresen beindítottunk a szelektív hulladékgyûjtéssel, de a mi jövõnk, egyben a mikrorégió jövõje is lesz, mert egymás nélkül nem tudunk eredményeket elérni. Sajnos az egykori szövetkezet tönkrement, amely itt az emberek nagy részét foglal-

koztatta, és ami megmaradt belõle azt eladták, szétlopták, elherdálták. Ez egy tragédia, de tehetetlenek vagyunk, bár jogi úton próbálunk lépéseket tenni a felelõsök felkutatása érdekében, de nagyon nehéz egyrõl a kettõre jutni. A megélhetés nem könnyû mifelénk, sokan járnak Magyarországra dolgozni a faluból, és ha a híd megépül, új távlatok nyílhatnak a falu fejlõdése szempontjából. Én nagyon bízom abban, hogy ez a község visszanyeri egykori fényét, és az a jövõ, melyet ma még csak álmodni merünk, hamarosan érintésközelbe kerül. Köszönöm a beszélgetést! Bé

4 Kürtös

Közélet

2005. m á r c i u s

Nek em jó magyarnak lenni! …Életemet a gyógyításra és a beteg emberek szolgálatára tettem fel, de so h a n em feled kezem m e g a r r ó l , h o g y h o n n a n j ö t t e m … - nyilatkozta lapunknak Kanyó József a nagykürtösi kórház belgyógyászati osztályának főorvosa - Főorvos úr! Sok kollégáddal ellen- vunkat is, és elsősorban a betegek javát egy-két dolog beindulására, amiről szetétben, akik városra költöztek, te falun szolgálja az én helyzetemben, hiszen az rettél volna beszámolni, és ami mögött maradtál, mégpedig az egyik legcsende- orvostudományban az a jó, hogy a mun- egyértelműen Te is ott vagy, és ott van a sebb zugában a Palócföldnek, Óvárban, kának a minőségét és hatékonyságát le regionális magyar politika is. Hogyan és úgy lettél öt évvel ezelőtt a belgyó- lehet mérni. Azt, hogy az ember néha értékeled a kórház jelenlegi helyzetét, és gyászati osztály főorvosa, hogy közben egy “sa"-t nem jó helyre tesz, vagy milyenek a lehetőségek a továbblépésre? - Amikor idejöttem dolgozni, immár felvállaltad mindazt, amit magaddal esetleg elragoz valamit, az nem olyan hoztál egykori iskoláidból, Ipolybalog16 évvel ezelőtt, tudatosítottam, hogy nagy baj az orvostudomány szempontról és Ipolyságról. egy ilyen kis kórházban dolgozni előny - Falusi gyerek vagyok, ahogyan jából. Itt a minőségi és a szakmai tudás is, meg hátrány is. Az irányítástól azonmondani szokás, imádom a teret, az ud- a mérvadó, és ezt kell bizonyítani. Ilyen ban nagyon sok függ. El kell mondavart, a természetet. Ezek az életelemeim. peremvidéken, mint amilyen a miénk is, nom, és el is mondom, hogy amióta Nem tudnék a négy fal között élni vá- a főorvos nemcsak orvos, hanem me- Martin Vachula doktor a kórház igazrosi környezetben. Sokan megkérdez- nedzser, gazdasági felelős, szervező és gatója, a dolgok elindultak egy nagyon ték már tőlem, hogy miért maradtunk a sok minden más is, tehát sokkal több jó irányba, főleg az utóbbi két évre családdal Óvárban. Mérlegeltük a hely- dolgot kel felvállalnia, mint máshol. Ez jellemző ez, amióta nonprofit szervezet zetet a feleségemmel, nem is beszélve természetesen érvényes a többi kollégá- vagyunk, és nem függünk a minisztéarról, hogy Nagykürtös időben 10 perc ra is a kórházon belül. Ez a trend úgy öt riumtól úgy, mint azelőtt. Akik ezt nem autóval, tehát ez nem távolság és idő, évvel ezelőtt indult be a kórházon be- lépték meg időben, azoknak most sokcserébe azért a nyugalomért, amit lül, amikor is a főorvosváltásokkor egy kal nehezebb dolguk van. Nézzék csak kapok, kapunk. Az óvári völgy amúgy meg a losonci, a zólyomi vagy a rimais festőien gyönyörű. Meg vagyok róla szombati kórházak körül kialakult győződve, hogy jól döntöttünk, a két helyzetet. Amit ezalatt a két év alatt fiam is imádja azt a falut, ahol élünk, megtakarítottunk, azt mind fejlesztésre aktívan futballozik a nagyobb, rengeteg fordítottuk. A tavalyi évben vettünk egy barátjuk van és átélhetik mindazt a szakitűnő állapotban lévő egésztestű ultrabadságot, amit én is átélhettem gyerekhangot négymillió korona értékben, koromban. Falun az emberi kapcsolatok továbbá egy gastroendoskópot gyomoris egészen más értékűek, mint városban. és nyelőcsőtükrözésre. Beindítottuk az A szomszédok, a barátok, a viszony veatroskópikus programot, tehát az izülelük, csak egy kis közösségben lehet ilyen, teket is tükrözéssel operáljuk már. Ami s ami különösen fontos, hogy Óvár nagyon jó kis csapat vette a kezébe az viszont nagyon nagy áttörés volt a kórmagyar falu, s én vallom, hogy jó ma- osztályokat, és úgy érzem, hogy az idő ház életében, hogy beindíthattuk nemgyarnak lenni. Van helyben iskolánk, igazolta a döntések helyességét. Örülök régiben a computer tomográf (CT) óvodánk, templomunk, egy jól működő annak is, hogy itt maradtam, mert vol- munkahelyünket, ahol a kritikus pillaközségi hivatalunk, ügyes polgármester tak lehetőségeim a kezdetekkor. Hívtak natban, ahonnan nem tudtunk továbbasszonnyal az élén. A másik dolog, Pozsonyba és Besztercebányára is, ahol lépni, jött az MKP részéről a segítség, eleve amiért ezt felvállaltuk, hogy egy kezdő orvosnak sokkal nagyobbak a és ezt külön is szeretném megköszönni. Nagykürtösön sokkal nehezebb dolgunk lehetőségei, mint itt, de tudatosítottam Ez a fejlesztés egy egészen új távlatokat lett volna megőriztetni az anyanyelvet azt, hogy a családomnak nem tudok nyit a kórház életében, ami a diaggyermekeinkkel, utaztatni kellett volna 100-200 kilométeres távolságról segí- nosztikát illeti, hiszen ilyen vizsgálatot őket Csábra, magyar iskolába, mert az teni, és édesanyám, aki nagyon beteg eddig csak Losoncon vagy Zólyomban, eltökélt szándékunk volt, hogy mi ma- volt, vagy akár anyósom, de a barátaim, esetleg még távolabb végeztek, ahová a gyar emberként csak anyanyelvi iskolá- ismerőseim köréből is sokan már nem beteget szállítani kell. Ott, ahol minden ba íratjuk gyermekeinket. Most már 16 élnének, ha nem szentelek nekik olyan perc számít egy élet megmentéséhez, éve lakom Óvárban, és nem bántam figyelmet, amilyenre olyan távolságból csak az tudja igazán értékelni, hogy mit meg, sőt mindenkinek ajánlom, hogy ha nem lett volna lehetőségem. Ezért külö- is kaptunk, mit is teremtettünk itt, helyilyen lehetősége van, ne futamodjon nösen hálás vagyok a sorsnak. Úgy ér- ben. Persze nem fogunk a babérjainkon meg a falusi élettől, mert az élete, a zem, hogy mára már megbecsülnek, és ülni, és megyünk tovább a teljes szászemlélete a világról és az emberekről én is igyekszem magam mellé venni mítógépes rendszer kiépítése felé, ahol egészen átértékelődik egy ilyen kis olyan fiatal orvosokat, akiknek több minden osztály, rendelő, orvos- és nőszakvizsgájuk van, hogy ezáltal is emelközösségben. vérszoba egy rendszerben működik, és - Egyetlen magyar főorvosa vagy a jem a gyógyítás szakmai színvonalát. egy egységes egészen belül, keresztül nagykürtösi kórháznak. Akik tudatosan Természetesen mi is emberek vagyunk, irányítható, ahol az adatokat elküldhetvállalják a kisebbséghez való tartozást hiszen egy 24 órás szolgálat után az em- jük és letölthetjük bárhonnan a kórtudják, hogy nekünk sokkal többet kell ber nem mindig jókedvű, úgy ahogyan bizonyítani, vállalni, hogy elérjük azt, ezt a beteg esetleg elvárná, és ezért itt, házon belül, és végigkövetjük a beteg amit akarunk. Te hogyan látod ezt? az újságon keresztül is elnézést kérek, gyógyulási folyamatát és vizsgálati - Egyetértek veled abban, hogy ne- de hát nem vagyunk robotok, csak em- eredményeit anélkül, hogy kimozdulnánk a székünkből. Ez egy óriási dolog, künk magyarként sokkal többet kell berek, úgy, mint mindenki más. bizonyítanunk ahhoz, hogy elérjünk va- Már egy fél éve, hogy halasztgatjuk hiszen aki időt nyer, az életet nyer. lami pozíciót, viszont ez egyben a ja- ezt a beszélgetést, mert vártunk még (Folytatás az 5.oldalon)

2005. m á r c i u s

Kürtös 5

Közélet

Nek em jó magyarnak lenni! (Folytatás a 4. oldalról)

Megérkeztek az új ágyak az oszályra

Megkérdeztük Megkérdeztük Bakay Lászlót, a Korponai Erdészeti Üzem igazgatóját az erdészet jelenéről és az erdők jövőjéről. 15 év a rendszerváltás után. Lassan egy év eltelik az EU-ba való belépésünktől, de ami az erdőgazdaságot illeti, nem sok változott, inkább csak egy helyben topogunk. Leállt az Állami Erdőgazdasági Vállalat átalakulása, és politikai kérdés vált belőle. Még kb. 250 ezer ha erdőterület vár tulajdonrendezésre egész Szlovákiában, elsősorban gazdaságtalan apró területekről van szó és az ismeretlen tulajdonosokról. Ezzel sem az erdőtulajdonosok, sem az erdészek nem elégedettek, akik az adott erdőterületet használják ill. használnák. Más országokban tudomásul veszik, hogy a folytatódó urbanizáció és a globális felmelegedés mellett ápolás nélkül az erdő nem tud fenntarthatóan hasznot nyújtani a lakosságnak, az emberiségnek, és hogy az államnak is át kell venni a felelősséget elsősorban dotációk formájában. Az erdőt valamilyen formában a lakosság minden tagja igénybe veszi. Ez értendő a gyalogos turizmustól a faanyag hasznosításán és vadászaton keresztül sajnos a nem engedélyezett szemétlerakásig. Ezért nagyon fontos, hogy az erdőhöz kapcsolódó biológiai folyamatokat, emberi tevékenységet minél többen és lehetőleg fiatal korban megismerjék. E felvázolt problémák megoldására még nagyon sok munka vár ránk, elsősorban az erdészekre, de gondolom munka vár másokra is mindenkire. Hisz az erdő maga a kincs. Balogh Gábor

- Milyen a visszhangja az ausztriai segélyszállítmánynak, amely néhány hete érkezett a segítségünkkel? - Nagyon pozitív már most is, de még jobb lesz, ha az emberek az osztályokon szembesülnek azzal, hogy miről is van szó. A gyakorlatilag vadonatúj, hidraulikusan mozgatható krómnikkel ágyak, az éjjeliszekrények, melyek mögül mozgatható kisasztal fordítható az ágyon fekvő beteg elé anélkül, hogy felkelne az ágyból, a rengeteg orvosi és nővérköpeny, nadrág, ruha szinte felbecsülhetetlen érték, de mindenféleképpen többmillió korona, és csak köszönet azért, hogy a munkátokkal, a szervezésetekkel és közvetítésetekkel, a magyar községek

hozzájárulásával a kamion útiköltségéhez bebizonyítottátok, hogy milyen kevéssel, jószándékkal és tisztességes munkával, milyen nagyot lehet alkotni. Érzem és köszönöm azt a szándékot az MKP részéről, melynek én is a tagja vagyok, hogy a segítséggel, amellett, hogy a kórházat és a betegeket támogatták, az én pozíciómat is erősíteni akarják a kórházon belül, hiszen elsősorban a belgyógyászaton fogjuk kicserélni az ágyakat és a szekrényeket. Most érzem azt igazán, hogy mennyire jó magyarnak lenni, amikor az ember mögött ott áll az a közösség, amelyet szolgál, gyógyít és barátként, emberként, egyaránt megbecsül. Köszönöm a beszélgetést. Bé

Jegyzet

Demokrácia: felelõsségteljes színlelés? Mielõtt gyanúba keverednék, szeretném kijelenteni, hogy az alábbi írásnak nincs a politikai berendezkedést célzó, azt felforgató, az ellen uszító célja. Csupán személyes gondolataimat, megfigyeléseimet tartalmazza. Címzettje(i) az(ok), aki(k) velem együtt helyesnek ítéli(k) azokat, és a nem helyeslõ(k) egyaránt. Tizenöt évvel ezelõtt kezdõdött a mindent megígérünk politikai cselvetés játéka. Másfél évtizede tart a tanóra arról, hogy a jövõre már jobb lesz kijelentéseket követõ valóság még rosszabb és elkeseredettebb egzisztenciális harcát túl kell élni. Mert, ugye, az árdrágulás sok esetben már kézlegyintéssel is elintézhetõ, a többi pedig - a gravitációnak fricskát hányó égbeszökkenés - a boldog mindennapjainkhoz tartozik. Életkorát tekintve demokratikus államberendezkedésünk most éli pubertás éveit. Persze a kérdés az, hogy valóságos demokrácia-e a gyermekünk? Fiatalság, bolondság - szól a régi latin közmondás, de miért állampolgárok százezreinek (hogy ne millióit írjam) rovására kell bolondozni? Szeretem a parlamenti választásokat megelõzõ minden rajtatok múlik, ha bejutunk, akkor nektek is jobb lesz kezdetû rigmusokat. Már evidens, hogy ez így úgysem lesz valósághû. Sok a tárgyalnivaló, a nézetkülönbség, meg hasonló, azonban egyszer-másszor már a kisember érdeke, valós élete is felmerülhetne egy-egy parlamenti vitanap alkalmával. Örömmel olvasnám a sajtó beszámolóit a tisztelt honatyák és honanyák egyszerû, adófizetõ emberekkel folytatott beszélgetéseirõl. A félreértések elkerülésére: itt nem arra gondolok, hogy díszes ünnepségeken, rendezvényeken megjelennek és „felelõsségteljesen“ nyilatkoznak, hanem hogy az utca emberével váltsanak szót és ne csak a szavazatszámlálás elõtt. Számomra már kevés, hogy folyton az állam (vagy vezetõik?) érdekei élvezik az elsõbbséget. De akkor mi hol élünk, mi, állampolgárok? Valahogy a hol atyáink, hol anyáink bánásmód puszta, üres szavakká degradálódott. Kérdés esetén pedig úgy kell válaszolni, hogy azt magunk se értsük meg (ez egy javaslat a parlamenti képviselõk viselkedésérõl irandó kódex vonatkozó szócikkéhez). Egyet, furcsamód, mégis elfelejtenek a minket képviselõ (nemzetiségi hovatartozás nélkül értendõ) "vezetõink": akárcsak más demokratikus országban, itt is emberek élnek, akik minden nap szeretnének enni, telente meleg (földgázzal, elektromos árammal fûtött) szobában álmodozni, betegség idején némi orvosi ellátásban részesülni úgy, hogy másnap még undor nélkül nézhessenek a pénztárcájukba, és sorolhatnánk tovább. Ha azonban ez nem megvalósítható, akkor már csak azt kérdezném, õk és sokan mások mit színleljenek? Baki Attila

6 Kürtös

SZÉLTÉBEN−HOSSZÁBAN

2005. m á r c i u s

Boci, boci tarka...

Z ö l d e rd ő b e n j á r ta m . . .

Egy szakértő pedagógus írta valahol, hogy az iskolai közös éneklés csak arra jó, hogy ott a botfülű gyerekek rontsák a hallásukat azoknak, akik egyébként tudnak énekelni. Hogy a zsélyi óvodások kórusa énekversenyben nem nagyon érne el helyezést ezt egy anyáknapi program után az igazgatónővel megállapítottuk, és meg is beszéltük, hogy megpróbáljuk a gyerekeket hangszeres kísérettel szólóban énekeltetni, hogy így külön-külön megtanulják a dallamot helyesen. Aki imeri a problémát, annak világos, hogy ilyen tanítást a dur skála sekund és terc lépéseiben írott dallammal kell kezdeni, amire kiválóan alkalmas a gyerekkorunkból ismert „Boci, boci tarka“. Eddig rendben vagyunk, csakhogy ezt nem szabad a zsélyi óvodában énekelni, még úgy sem, ha felváltva énekeljük a „jedna druhej riekla“ (ugyanaz a dallam), mert a gyerekek spontán módon inkább a boci tarkát énekelik, erre a szájuk mosolyban szalad szét, és tapsolni kezdenek. Ma pont harmadszor szóltak nekem ez ügyben, de értelmes indokot nem adtak rá. Nekem hirtelen eszembe jutottak bizonyos fogalmak: Európa, európaiság, Zsély és az összehasonlításhoz szükséges mérce - a béka fenekének magassága. Vagy talán csak én nem értem, mért jobb az, ha a gyerekek éneke fals és szlovák nyelvű, mint az, ha úgy ahogyan legkönnyebben lehet megtanulják helyesen? Lehet hogy az óvoda színvonalához elég, hogy már angolul is tanulnak. Azaz angolul és szlovákul, csak éppen az anyanyelvükön nem szabad. Kérdezem, miért, és ha valaki (netán a kompetensek közül) tudja, szóljon. Bőhm András

Az élelmiszer- és ajándékboltok polcain már hetekkel ezelőtt és nagy választékban megjelentek a húsvéti csokinyuszik, csokitojások, üdvözlőlapok meg a közelgő ünnepre utaló motívumokkal díszített ajándéktárgyak és különféle mütyürök. Idén valóban viszonylag korán, tehát e hónap utolsó hétvégéjére esik a mozgó ünnepnek számító húsvét. Amelyre, ugye, illik időben (fel)készülni. Másképp várják az ünnepet a kicsi lányok és fiúk, másképpen a tinik, és egészen másképp a felnőttek. Más jelent a húsvét a hívőknek, mást a nemhívőknek. Gondolom, a húsvéthétfői locsolásban nincsenek "ideológiai" ellentétek, és félő, hogy az emberek jelentős többségének húsvét hallatán hitbeli meggyőződésétől függetlenül a korlátlan evésivás lehetősége lebeg szeme előtt. (Csak zárójelben jegyzem meg, ha most körkérdéssel fordulnék az utca emberéhez, minek a jelképe a locsolás, nem tudom, hányan tudnának megközelítően pontos választ adni a kérdésre.) Ha az imént már szóba hoztam a locsolást, hadd mondjam el, hogy eme legismertebb húsvéti népszokásunkat pogány motívumok és keresztény legendák magyarázzák. Kétségtelen, hogy a locsolás a tavasz, a diadalmas új élet megjelenésének, a természet megújulásának jelképe. A víznek pedig rituális jellegű tisztító és éltető erőt tulajdonítottak. A pogány termékenységvarázsló locsolkodás és a megkeresztelés - a keresztény újjászületés - között nyilvánvaló a párhuzam. Egy biztos, mára alaposan megváltoztak a locsolkodási szokások is. Valaha szilajabb, vadabb szórakozás volt a lányokat, menyecskéket megöntözni, mint manapság. Egyébként a kölnivel, szagos vízzel való locsolkodás, és a hozzá elmondott versikék újabb keletű szokás városban és falun egyaránt... Apropó, locsolóversek. Erről jut eszembe, hogy megboldogult gyerekkoromban, legalábbis mifelénk csak a "Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam..." kezdetű versikét fújtuk, de azt nagyon. Ma viszont húsvét közeledtével a kereskedelmi rádiók meg az internet jóvoltából ötletesebbnél ötletesebb, frappánsabbnál frappánsabb meg pikánsabbnál pikánsabb rigmusok és versikék közül választhatnak a lányok és aszonyok, öntözésére készülő ifjak és meglett urak. Mindenesetre óva intem főleg a tizenéves fiúkat, hogy húsvéthétfőn ne vigyék túlzásba a belső locsolkodást, a lányok szüleit pedig arra, ne is kínálják őket alkohollal!

(avagy, miért nem szabad a zsélyi óvodában magyarul énekelni)

„Minek az a gyűlés?“ Nem csoda, hogy ebben a mai nehéz gazdasági és szociális helyzetben az emberek, sajnos, szűkebb pátriájukban is egyre közömbösebbé váltak, válnak a helyi politikai, társadalmi és kulturális történések iránt is. A társadalmi és a politikai szervezetek elnökei a megmondhatói, mennyi utánjárásba, győzködésbe kerül például egy-egy évzáró taggyülés megtartása (tisztelet a kevés kivételnek). "Minek az a gyűlés?" - gyakran hallani ilyen és hasonló kérdést a megszólítottaktól. Megértem, hogy az emberek elsősorban saját megélhetési gondjaikkal vagy egyéni boldogulásuk keresésével vannak elfoglalva, de ez még nem ok arra, hogy elhanyagolják egyik vagy másik politikai vagy társadalmi szervezetben önként vállalt tagságukkal járó kötelességeiket. Azt is elhiszem, hogy az adott helyi szervezetben vagy annak vezetőségében tapasztalt esetleges visszáságok miatt elmaradoznak egyesek a taggyűlésekről. Megint másoknak a településük polgármesterének vagy pártjuk helyi képviselőinek ilyen-olyan kifogásolható döntései szegik kedvüket. Ez megintcsak nem ok arra, hogy hátat fordítsanak a szervezeti életnek. Ellenkezőleg, a taggyűlés a legjobb fórum arra, hogy elmondhassák javító és segítő szándékú észrevételeiket, vagy rákérdezzenek a taggyűlésen jelenlevő polgármesterre, képviselőkre a hibásnak vélt döntések, határozatok hátterét, okait illetően. Vagy ha alaptalanok a vádak, megvédhessék választott elöljáróikat. Egyszóval, jobbat a taggyűlésnél el sem lehet képzelni a gondok, problémák tárgyilagos megvitatására, vagy az esetleges félreértések tisztázására, s ezzel elkerülhető az is, hogy a tisztázandó dolgokat az utcán vagy poharazgatás közben a kocsmában beszéljék meg. Persze, a szervezet elnökén, vezetésén is múlik, hogy megfelelően előkészítve ne bólogatójánosok unalmas, semmitmondó összejövetele legyen pl. az évzáró taggyűlés. Ám, a másik végletbe sem szabad esni, vgyis hogy csupa személyeskedések, kölcsönös sértegetések és rosszindulatú odamondogatások nyomják rá bélyegét a rendezvényre. Ezzel nem az értelmes és szükséges viták elkerülését kívánom sugallni, hanem azt, hogy ezeket kulturált hangnemben és tárgyilagosan beszéljék meg a taggyűléseken. Úgy gondolom, évente egy-két taggyűlés megszervezése igazán nem okozhat különösebb nehézséget. Ha a tagok vonzó programot tartalmazó meghívót kapnak kézhez, biztosra vehető, hogy túlnyomó többségük talál magának időt az összejövetelre. És ha majd látják, hogy a taggyűlés sablonoktól mentes, és előmozdítója a valódi problémák felvetésének és megoldásának, akkor bizonyára egyre kevesebben kérdezik majd, hogy „minek az a gyűlés?“

Az oldal anyagát írta Bodzsár Gyula

2005. m á r c i u s

Tö r t é n e l e m

Kürtös 7

A K r ú d y c s a l á d s ze re p e a z 1 8 4 8 - 4 9 - e s s za b a d s á g h a rc b a n Az országgyűlés alig két hét alatt 31 törvényt fogalmazott meg. Ezeket április 11-én V. Ferdinánd jóváhagyta, és aláírásával szentesítette. Az áprilisi törvények szentesítése után lezajlottak a választások, s az új országgyűlés júliusban ült össze. Első feladatának a honvédelem megszervezését tekintette. Egyre több jel mutatott ugyanis arra, hogy a bécsi udvar taktikázik, időt húz, várja az erőviszonyok megváltozását, hogy eltiporja a forradalmat, és megtámadhassa Magyarországot. A honvédelemről szóló törvényjavaslatot Kossuth terjesztette elő: negyvenkétmillió ezüstforint és 200 ezer újonc megszavazását kérte a kormány nevében. Az utasításoknak megfelelően az egyes megyéknek népességarányukhoz mért újonckvótát - minden 127 lakos után 2 honvédet - kellett kiállítaniuk. Ez Nógrád vonatkozásában, a megye 191 128 lakosát figyelembe véve 3030 újoncot jelentett. Nógrád megyének feltétlen könnyebbséget jelentett, hogy a gyakorlatban csupán 2000 újoncot kellett kiállítania, hiszen a már korábban megszervezett megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj 1.000 emberét a megye eleve beszámíthatta a kivetett kvótába. És itt kapcsolódunk be a Krúdy család történetébe, mely család két tagja, Gyula és Kálmán, végigharcolta a szabadságharcot, dicsőséget szerezve egy kis községnek, szülőfalumnak, Szécsénykovácsinak. A következő történet róluk szól… A Krúdy család a XVII. században nyerte el címeres nemeslevelét, és eredetileg Zólyomból kerültek Szécsénykovácsiba, ahol is a megye szegényebb sorsú kisnemesei közé tartoztak. Már az 1770. évi nemesi összeírásban Szécsénykovácsiban találjuk Krúdy Pált, aki valószínűleg a későbbi generációk alapító tagja. A család életmódja, tevékenysége nem egyedi, rétegük az elszegényedett kisnemesség képét tükrözi. Az iratokból, amelyek a család életébe nyújtanak betekintési lehetőséget, egy labilis, kölcsönökre alapozott, kisnemesi gazdaság körvonalazódik ki, amelyben a főszerepet a máról holnapra való megélhetés örök gondja játszotta. A család igazi fénykorát az 1794-ben született Krúdy János hozza meg, akit 1832-ben Nógrád megye várnagyává választanak meg. A romantikus hangzás ellenére a cím igen hétköznapi foglalkozást takart, ma afféle gondnoknak, ügyintézőnek nevezhetnénk. Feladatai közé tartozott a megyeháza rendben-

tartása, tűzifa beszerzése a hivatalok számára, a hajdúk felszerelésének beszerzése vagy a rabdolgoztató intézet gazdasági ügyeinek intézése. De bármi legyen a feladat, mégiscsak vármegyei hivatal volt ez, ami csekélyke fizetéssel és némi befolyással is járt. A családnak mindkettőre szüksége volt. Krúdy János és testvérei: Mária,

Pál és Apollónia állandó pereskedésben álltak, perbe szálltak idegenekkel éppúgy, mint egymással, vagy éppen anyjukkal. Ezek az ügyek minden esetben anyagi vonatkozásúak. Birtokháborítások, vissza nem fizetett kölcsönök, örökösödési viták aktáival jártak-keltek a fiskálisok a szécsénykovácsi kúria szobáiban. A családtagok életkörülményei szülték ezeket a pereket. A birtok kicsi, a gazdálkodás korszerűtlen, elavult, a megélhetés egyre drágább, meg kellett hát ragadni mindent, ami a felszínen maradáshoz szükségesnek látszott. A bajokat újak is tetézték. Krúdy János ellen egyre gyűltek a panaszok. Feladatát hanyagul, pontatlanul látta el, elszámolásaiban rendre hibák sorakoztak. Odáig jutott a dolog, hogy különbizottságot hívtak össze a várnagy ellen emelt panaszok kivizsgálására. 1846-ban távoznia is kellett a hivatalából. S noha a vizsgálat hosszú ideig tartott, illusztrálva a vármegyei ügyintézés tehetetlenségét, ítélet mégsem született, mert a márciusi forgószél ezeket az iratokat is a történelem szemétládájába sodorta, mint megannyi mást. Ebben a környezetben élte mindennapjait Krúdy János feleségével, Virág Teréziával és hat gyermekével, akik közül négy lány: Mária, Ilona, Izabella, Amália és két fiú, Gyula és Kálmán. A család két fia, két különböző jellem.

Gyula, a jó fiú, a család szemefénye, akinek iskoláztatása állandó gond. A megyétől kért segítség útján juttatják el Nagyváradra, ahol jogi tanulmányait végezte. Különben ő az idősebbik fiú is, mint azt az Ipolyvarbón bejegyzett anyakönyvi kivonat is tanúsítja, 1823. december 28-án született, s azért Varbón jegyeztetett be, mert Szécsénykovácsiban nem volt templom, így életük jelentős eseményeit ide jártak bejegyeztetni az emberek. A nagyváradi jogi tanulmányok befejezése után, elindult a szokásos hivatali pályán. 1846-ban tiszteletbeli aljegyzővé választják, így ő volt hivatott magasra emelni a Krúdyak családi címerét. Kálmán, a másik véglet, 1826. február 26-án született. Az ő taníttatására, képzésére, már nem futja a család anyagi helyzetéből, neki otthon kellett maradnia, s folytatni a hagyományos kisnemesi életet: gazdálkodás a parányi birtokon, örökös gazdasági zavarok, pereskedések, kiúttalanság minden területen. Élete azonban - talán éppen a fenti körülmények miatt - más fordulatot vett. Nevével 1841-től legtöbbször a megye fenyítőtörvényszéki jegyzőkönyveiben találkozunk. A vádak ellene: egy juhászbojtárt félig agyonvert, betört a megyeházbeli lakásokba, s a legsúlyosabb: lányokkal erőszakoskodott. Egyikmásik vádban sikerült felmenteni őt, de a „lányfertőzésekben“ a vádak igaznak bizonyultak. A család egyetlen kiutat látott: katonának adni a bajt bajra halmozó, a családra szégyent hozó fiút. Így a forradalmat Kálmán már egyenruhában élte meg, s így köszöntött az egész nemzetre 1848 tavasza, mely a magyar történelem egyik legszebb korszaka. Krúdy Gyula, mint önkéntes nemzetőr, a sírig A bevezetőben említett önkéntes nemzetőrzászlóalj tagjai között már 1848 augusztusában ott találjuk Krúdy Gyulát, mégpedig a 7. honvédzászlóaljban, ahol is mint honvéd, majd később mint őrmester harcol. Az első támadás Magyarország ellen Horvátország felől indult. Szeptember 11-én, Jellasics császári tábornok, horvát bán mintegy 35.000 fős hadseregével átlépte a Drávát, és megindult Pest felé. A magyar sereg, a Velencei-tó északi partján, Pákozdnál állta útját Jellasics csapatainak. (Folytatás az 7.oldalon)

8 Kürtös

Tö r t é n e l e m

2005. m á r c i u s

A K r ú d y c s a l á d s ze re p e a z 1 8 4 8 - 4 9 - e s s za b a d s á g h a rc b a n (Folytatás a 7. oldalról)

A híres pákozdi csatában harcolt Szécsénykovácsi szülötte is, ahol is végül a magyar seregek szeptember 29-én visszaverték a többszörösen túlerőben lévő Jellasics csapatait, aki rádöbbent, hogy seregei elégtelenek a győzelem kivívásához. Taktikázva fegyverszünetet kért, majd az éjszaka sötétjében megszökött a hadszíntérről, és Bécs felé menekült. Október 3-án seregével már Győrben volt, október 9-én utolsó csapatai is elhagyták az országot. Segédcsapatai, mintegy 8.000 fő, Ozoránál körülzárva megadták magukat. Hogy mekkora elszántsággal harcoltak a magyar honvédek, azt csak itt lehetett érzékelni igazán, hiszen a körülzárt, maradék Jellasics hadsereg létszáma a fegyverszünet megkötésekor, még mindig nagyobb volt, mint a vele szembenálló magyar haderőé. A történelem azóta is úgy emlegeti ezt a csatát, mint az ozorai példát, ahol a bátorság és az elszántság győzedelmeskedett a túlerővel szemben. Közben a forradalmi magyar hadsereg győzelmének hírére Bécsben újabb felkelés tört ki. A nép megostromolta a hadügyminisztériumot. Elfogta és felakasztotta a hadügyminisztert, Latourt, a császári udvar pedig elmenekült Bécsből. A győztes bécsiek fellelkesülve várták, hogy megérkezzenek a Jellasicsot üldöző magyar csapatok, azonban hiába vártak. A magyar hadsereg a határt elérve megállt. Vezetői mintegy három hétig tanakodtak, vitatkoztak, szabad-e, kell-e üldözni az elűzött császári csapatokat az országhatáron túl is. Ezalatt a császári udvar felocsúdott. A birodalom minden részéről erősítéseket vont össze. Amikor a magyar hadsereg mégis támadott, már elkésett, mert egy újjászervezett, megerősített császári hadsereg fogadta. Október 30-án, Bécs közelében Schwechatnál a magyar sereg vereséget szenved. Krúdy Gyula is részt vesz ebben az ütközetben, majd november elejétől december 4-ig a Kis-Kárpátokban a nádasi szorost őrizte az Ordódy őrnagy vezette dandárban. December 14-én Simunich altábornagytól vereséget szenvedett, és visszavonult Lipótvárra az Ordódy dandár, ahol is bekerítve egészen február 2-ig tartották magukat. Krúdy Gyula azonban már előbb elkerülhetett az Ordódy dandárból, mert a Lipótvári fegyverletételnél már nem tartózkodik a várban. December végén

hadnaggyá léptetik elő a feldunai hadtest hadfelszerelési parancsnokságán Pozsonyban. 1849 februárjában főhadnagy a 18. honvédzászlóaljnál Komáromban. A komáromi ténykedéséről pontosabb információkat a Szinnyei József által írt „Komárom 1848-49-ben“ című naplóból tudhatunk meg. Szinnyei három alkalommal említi Krúdy Gyula

A 48-as öreg honvédek menhelye Budapesten (balról elsõ Krúdy Gyula)

nevét naplójában. Először is egy körlevél kapcsán, melyben a zászlóaljak tisztjei kinyilatkoztatják, az osztrákkal Komárom feladásáról nem egyezkednek. Idézet a körlevélből: „Drága tisztelt tiszt urak! Értésemre esett, hogy az osztrák kormánya egyezkedni akar velünk, és hogy annak következtében már képviselők, mind tőlünk, mind az osztrák részről a német táborában össze jöttek. Az én véleményem szerint az egyezkedést csak a sereg engedheti meg, mert a sereg szenvedett, vért öntött és vért önt, úgyszinte szenvedni és vért ontani fog, e végből én jónak látom egy felhívást elküldeni és honvédelmi bizottmánynak megírni, hogy a komáromi vár védserege semmi egyezkedésről hallani sem akar semmit, hogy mink szabadságunkat vérrel és fegyverrel ki akarjuk vívni… A hadi szerencse kedvez minekünk, s erőnk összpontosítva és nagy, azért semmi egyezkedés, csak háború. Krivácsy József, tüzér százados" A körlevél ezután a zászlóalj parancsnokokhoz került, akik maguk is aláírták, majd tisztjeiknek továbbították. A 18. zászlóalj nevében az alábbi tisztek írták alá a körlevelet: „Nem akarják az egyezkedést: …Hyross hadnagy, Duschek Ferdinánd őrnagy, Böchmes százados, Kink százados, Pfeifer százados, Titteldorf főhadnagy, Krúdy Gyula főhadnagy…" Folytatva a napló olvasását elérkeztünk május 30-hoz. „Takács főhadnagy haditörvényszékhez rendelt Ferencsik százados, Heszler főhadnagy és Cserna hadnaggyal együtt, egy csicsói hajdut vallat-

tunk, mikor jött a szekérmester a hírrel, hogy jönnek a németek, a szekeret Tanyra küldte. Valóban, az ágyuk is kifelé indultak, mi tehát a törvényszéket abbahagytuk. Mikor a táborba értünk, jött a parancsolat, a 18. zászlóalj 3. százada helyére, a 3. század Kulcsodra megy a Csilizközbe, kiket, mint híresztelték, az ellenség elfogott. A roppant hőségben a Csiliz mellett lefelé indultunk, a hídnál, hol átkelni szoktak, egy pár Hunyadihuszár állott és vagy négy honvéd a 18. zászlóaljból, a hidat pedig elbontották. Ezek beszélték, hogy az éjjel megtámadták a 18. zászlóalj 3. századát, és kívülük a többit mind elfogták. Mi tehát a Csiliz torkánál keltünk át, s Kulcsod elébe érvén, letelepedtünk, s az elő őrsöket kiállítotuk. Megérkezett ide egy hadnagy, később Krúdy Gyula főhadnagy, ki imigyen adta elő az eseményt: A Hunyadi-huszárok Patason tegnap reggeli 11 órától fogva egyre-másra attakírozták, bosszantották az ellent, ez 2 órakor éjfél után megtámadta őket és a gyalogságot. Ezek az előőrsöket hirtelen bevonták, s egy őrvezető jött hírül adni a faluba, hogy jönnek a chevauxlegersek és a Baumgarten-gyalogság. Kapkodtak mindenhez, de már a faluban volt az ellen. Ekkor mondta ő, mint századparancsnok, hogy ki mint tud, meneküljön, maga pedig az ellenség közepette kerítést ugorva egy padlásra menekült, ahonnan szűrben és parasztgúnyában szabadult meg. Egyetlen lövés sem történt, a mieink megszabadulásukat egyedül a ködnek köszönhették. Ebédet ettünk, ezután indítványozták, hogy nyomuljunk előre, de ennek csak Váczy mondott ellent egyedül. Estve egy ismeretlen törzstiszt látogatott meg minket, német volt, de igen nagy hazafi, melle érdemjellel volt díszítve. Mint később megtudtam, Unizer ezredes volt. Ez mondta, kapunk Csallóközben 11 ezer embert, ezt századosunk is erősítette, ki hozzánk érkezett. Estve roppant sereg szúnyog jött a nyakunkra, s a vacsorát, mely túrós csuszából állt megettem és lefeküdtem, de a nyugvás nem volt ínyemre, mert a szúnyogok sehogy sem hagytak aludni.“ Klapka György 1849. augusztus 29-én, felsőbb jóváhagyás reményében f. hó 26-tól számítandó rang- és illetménnyel, századossá nevezi ki Krúdy Gyulát a 203. zászlóaljhoz. Nincs tudomásunk arról, hogy ő lett volna Klapka hadsegédje, (Folytatás az 9.oldalon)

2005. m á r c i u s

Tö r t é n e l e m

Kürtös 9

A K r ú d y c s a l á d s ze re p e a z 1 8 4 8 - 4 9 - e s s za b a d s á g h a rc b a n (Folytatás a 8. oldalról)

de hogy vitézül harcolt az kétségtelen, hiszen az ostromlott komáromi várban nevezték ki századossá. Számára a szabadságharc itt ért véget, komáromi kapitulánsként mentesült a felelősségre vonás alól, és menlevéllel haza távozott. A háború után Krúdy Gyula a Nyírségbe költözött. Soha nem tagadta meg elveit, és a szabadságharc eszméi örökké megmaradtak a szívében. Nyugdíjasként a debreceni honvédegylet tagja lett, majd az 1890-es évek elején a Szabolcs megyei honvédegylet elnöke lesz Nyíregyházán. Közel nyolcvanévesen Fejérváry Géza báró, honvédelmi miniszter, a budapesti Honvédmenház parancsnokává nevezi ki, ahol is idejét a közel hetven fős „legénység“, vagyis az öreg honvédek ügyei intézésének szentelte, különösen azokat az álhonvédeket „adjusztálta“, akik mindenféle hazug kitalálásokkal vagy hamis iratokkal akartak a Menházba bejutni. Krúdy Gyula a Gordonkázás című könyvében így emlékezik meg atyai nagyapjáról. „Sajnos az 1848-49-i honvédek utólagos életének a történetírók csak annyi figyelmet szentelnek, amelyet Kossuth Lajos és a nevezetesebb társai megérdemeltek az emigrációban, de alig van történetük azoknak az öregeknek, akik a 67-es kiegyezés után, Fejérváry Géza báró elmúltával, a nyolcvanas években és a millenáris kiállítás végeztével Kossuth halála óta itt maradtak, és Országos Honvédgyűléseket tartottak, ahol mindenki megmozdult, aki még az országban a lábát emelni tudta. Pesten ilyenkor bátrabban beszéltek a barnapiros zsinórzatú kabátot viselő öreg honvédek, akik egyébként a Soroksári úti menházban szivarvéget pipálgattak. Hány esztendeje is annak, hogy Krúdy Gyula, az 1848-49-es honvéd kapitány és a Honvédmenház utolsó parancsnoka kiadta a másnapi parancsot a Soroksári úti laktanya legénységének, hogy mindenkinek meg legyen nyesve a százesztendős, hattyúfehér szakálla, kipederve a kókadt bajusza, kisubickolva a bakancsa, kikefélve az atillája, mert másnap van Budavár bevételének évfordulónapja, és megérkeznek a vidéki honvédek, az ország minden részéből való kiküldöttek, akiket a különböző megyebeli egyletek félárú vasúti jeggyel, megbízólevéllel a fővárosi gyűlésbe küldenek, hogy szavazatukat leadhassák arra nézve, hogy áruló volt-e Görgey, vagy nem? Mert akármilyen pontozatokat tartalmazott a kormánynak előzetesen bemu-

tatott gyűlési program, a szívbeli vitatkozás, a padok döngetéséig fokozódó veszekedés, az öregek kilobbanó szenvedélyessége és végül ünnepélyes szívre tett kézzel vallott szavazása mindig arról folyt, vajon áruló volt-e Görgey Artúr vagy nem? Egyik esztendőben, amint a szavazók elmaradoztak a különböző betegeskedések, vagy pláne a másvilágra való eltávozásuk miatt; már majdnem „győzött“ Görgey. No de erre fel is pattant az öreg Krúdy Gyula, a menház parancsnoka, aki mégiscsak a legnagyobb hatalommal rendelkezett az eleven honvédek között, annál a százfőnyi „legénységnél“ fogva, amely a men-

Az öreg gróf (baloldalt)

házat lakta, felpattant a gyűlésen az egykori komáromi kapitány: Abba se egyeztem bele, hogy Komárom kapituláljon addig, amíg ágyúi vannak. Ebbe a terembe pedig mához egy évre fegyveresen jövök el a „legényeimmel“, ha itt egyszer még az áruló Görgey neve szóba kerül. Akik a honvédek utolsó parancsnokát ismerték, tudhatták, hogy az öreg beváltja a szavát. Ugyanezért nyudíjazta a kormány, mert a kapitány közelebb volt a nyolcvan esztendőhöz, mint az egy századoshoz illett volna. Helyére más parancsnokot többé nem neveztek ki, éppen az esetleges összeesküvés miatt. Persze egy-két következő májusban, a budavári évfordulón még megmozdult az öreg Krúdy Nyíregyházán, ahová a sokszorosan kiszolgált századost a családjához „internálták“. Akárhogy vigyáztak rá májusban módját ejtette, hogy megszökjön a fogságból, Pesten termett, és helyet foglalt az új városháza gyűléstermében a padsorban, amikor már senki sem várta. Szavazott is az öreg, bár titokban nem számított a szavazása, mert a Szabolcs megyei honvédegylet, amelynek elnöke volt, már régen megszűnt tagok hiányában. A legkitartóbb, a száz esztendőt még játszva viselő öregek is lassan megadták magukat sorsuknak. Otthon maradtak a

fárasztó vasúti utazás miatt, vagy még „otthonosabb“ helyet választottak maguknak. A pesti utcákról kimentek a divatból a térdig érő, kávébarna, piros zsinórzatú, sőt itt-ott még arannyal is díszített atillák. Csak azt nem tudom, hogy mi történik manapság a szivarvégekkel, amelyeket az 1848-49-es honvédeknek, a nagy idők tanúinak oly szorgalmasan gyűjtögettek országszerte? Krúdy Gyula, közel százesztendős korában, Nyíregyházán halt meg. Itt is van eltemetve. A legendák hőse, a bujdosó honvéd Kálmán, a másik testvér katonai pályafutásáról nem sokat tudunk, de az kétségtelen, hogy a történelmi források ellentmondanak azoknak az írói fantázia alkotta kalandoknak, melyeket Krúdy Gyula, a család későbbi híres íróleszármazottja, műveiben megörökített. Annyi bizonyosan kiderül az egyes történelmi forrásokat vizsgálva, hogy nem volt Görgey futárja, sem a vörössipkás halálzászlóalj parancsnoka, sem 200 fős népfelkelő csapat vezére. Egyszerű katonaként, 1848. december 22-én nevezték ki alhadnaggyá, becsülettel végigküzdötte a drámai másfél esztendőt. Világos után azonban nem tette le a fegyvert. Kilátástalannak ítélte meg a helyzetét: börtön, vagy nyolcévi katonáskodás vár rá, otthon esetleg a reménytelen, sivár élet. Választottta hát inkább a szabadabb világot, életet. De valóban gerilla lett volna, az árulók réme? Ő volt a legendás hírű gerillavezér, aki csapatával a szabadságharc bukása után végigsarcolta az Ipoly-völgyi pecsovics urakat? Sajnos a források ennek is ellentmondanak. A fennmaradt iratokból, körözvényekből, sajtótermékekből nem a szabadságért küzdő hős, nem egy legendás betyár képe rajzolódik ki, hanem egy közönséges útonállóé. Ez még akkor is így van, ha ismerjük a hivatalos álláspontot, amely igyekezett a közvélemény szemében a bujdosókat, betyárokat bűnözőként feltüntetni, elrettentve tőlük a szimpatizánsokat. S egy másik adalék: a megye néprajzi hagyományaiban sem szerepel alakja. Vidróczki vagy Sisa Pista kalandjairól mondák, dalok szólnak, de Krúdy Kálmánról sehol egyetlen szó sincs. Pedig ezek az idők, a bujdosók kora - a forradalom utáni esztendők regényesen, nagyszerűen vésődtek bele az emberek emlékezetébe. Kléh István, a nevezetes öregúr mondta egyszer (Folytatás az 10.oldalon)

Kürtös 10

2005. m á r c i u s

Tö r t é n e l e m

A K r ú d y c s a l á d s ze re p e a z 1 8 4 8 - 4 9 - e s s za b a d s á g h a rc b a n (Folytatás a 9. oldalról)

a Sasok társaságában: „Azok voltak életem legszebb évei. Csupa álomban éltünk. A szomszédunkban lakott egy siket varga, az minden reggel ágyúdörgést hallott… Itt vannak, visszajöttek! … Mindenki tervezett, reménykedett. A valót senki sem látta, az ábrándok rózsaszín képei töltötték meg az emberek lelkét. Szinte rosszul esett, midőn felébredtünk, hogy most már minden rendben van, többé semmi rendkívüli nem történhet a világban. „A délibábok kora volt az - a múlt század magyarjainak a regényessége, színpadiassága kellett ahhoz, hogy a szomorú esztendők derülten - mint egy kalandos regény élnek emlékezetünkben. A bujdosó honvédek, a drótostótok - mind megannyi összeesküvők a hatalom szemében, de a nép előtt a régi forradalmi idők visszatérésének hírt hozó fecskéi. Még ma is mutogatják azt a szép öregasszonyt a pesti társaságban, aki az ötvenes években drótostótnak öltözve szöktette el a vőlegényét Kufsteinból. Igaz-e a legenda? Kufsteinból még a drótostótok sem szöktethettek el senkit. Jó börtön volt az. De hát éppen az az érdekes a legendában, hogy olyan nagyon valószínűtlen. Abból az időből csupa regényes, megbízhatatlan igazságú történetek maradtak fönn. Az emberek fantáziája mindent nagyobbnak látott a valónál, az ábrándok, álmok elvették a tiszta látásukat. Így eshetett meg, hogy egyszerre négy Petőfi Sándor bujdosott az ország különböző vidékein. Nem múlott el hét, hogy az emberek hírét ne hallották volna annak, hogy Klapka a határon áll negyvenezer emberrel…. Legendák kora, szép idők. Ha ma szólsz róluk öregemberrel, fölpirul az agg arca, és suttogva mondja: „Tele volt a pincém puskaporral, fegyverrel…

Csak jött volna!“ Hisz ha ők nem lettek volna, valóban meghal a nemzet! Az asszonyok az ő erős fantáziájukkal, ábrándozásra hajló lelkükkel sok csüggedt, elborult magyarban tartották a lelket. Regényes, ábrándos idők! Ennek a kornak hőse, csínytevő p a j k o s a vo l t Krúdy Kálmán. A legendák tán sok mindent hozzáragasztottak alakjához, vagy kisebbítettek rajta még az éles szemű Lónyané is naplójában, a jeles kortörténelmi könyvben is úgy emlegeti őt, mint egy félistent - de mindenesetre érdekes alak volt. De hát miért is üldözték őt? Utasok fosztogatásáért, rablásért, állatok elhajtásáért, és a legtöbb esetben nőkkel való erőszakoskodásért. A megyei sajtó, még harminc év múlva is ezt írta róla: „…Krúdyról az való, hogy ő rabolt és fosztogatott mindenütt, ahol lehetett. Félelmetes volt, mint kapczabetyár, aki védtelen nőket is megtámadott útonútfélen.“ Többször is elfogták, de mindig megszökött. Halála is egy szökési kísérlet közben esett. Elfogása után a gyarmati börtönből Vácra kísérték egy másik asszonyhistória kivizsgálására, s hazafelé jövet Rétság és Vadkert között szökni próbált, mire lovas kísérői üldözőbe vették, s az egyik pandúr tizedes pisztolyával agyonlőtte. 1861. november 28-án Ormat Antal rétsági plébános megkönnyebbült szívvel jegyezte be a halotti anyakönyvbe: „A vad, veszélyes, közismert rabló méltó büntetését elnyerve, így veszett el szánalmas módon.“ Kálmán halálával azonban a nevéhez

oly szorosan kötődő legendák nem haltak meg, hiszen a család későbbi leszármazottja, az író Krúdy Gyula műveiben gyakran megemlékezik róluk, hogy csak néhány novellát említsek meg közülük: Az álmok hőse, A vadkerti hősnő, Krúdy Kálmán bácsi viselt dolgai, Urak, betyárok, cigányok. Hogy mennyire legenda és mennyire valóság a Kálmán bácsit halálosan megsebesítő pandúr tizedes története, szintén csak találgatni lehet. Történt ugyanis, hogy a pandúr élete, Kálmán bácsi halála után szerencsétlenségek sorozatává vált. Először is rövidesen elbocsájtották állásából, ami miatt feleségével igencsak megromlott a kapcsolata. Mind gyakrabban nézett a pohár fenekére, s így hamarosan egyedül maradt a családi fészekben, melyből felesége kiröppent. Alkoholizmusa olyan méreteket öltött, hogy lassan az elmebaj és a zavarodottság biztos tünetei mutatkoztak rajta. Tébolydába csukatták, ahol haláláig tengette eltékozolt életét. A legenda szerint utolsó útjára is csak a pap és a kántor kísérte, de még ezek sem emelték meg a kalapjukat, midőn koporsóját a sírba engedték. Így ért véget a kor, melyben Kálmán élt. Őutána már megvirradt, új, prózai idők következtek. A színpadias, görögtüzes világnak egyszerre végét vetette a poros kabátú, megyei fiskus. Kijózanodtak az emberek. A Krúdy Kálmán alakja azonban egy darab regényes, magyar történelem, melyet mindörökre megőrzünk, mint a hősöket, akik életüket adták a szabadságért, mely ugyan sosem jött el, de mindenkiben él, mint a mondák, a hőstettek, azok, akik fényt hoztak a szürke, sivár hétköznapokba, mindnyájunk szívébe. Hrubík Béla

„Márciusi nap, nagy a te hatalmad“ Ezt írta Ady Endre 1848. március 15-re emlékezve. Ez az a nap, amelynek hallatán ma is hevesebben dobog minden magyar szíve. A szabadságharc ugyan elbukott, szörnyű megtorlás következett, de a harc mégsem volt hiábavaló. A magyarság megmutatta a világnak, hogy képes nemzetként viselkedni, a nemzetért áldozatokat hozni, a követelések mellett kiállni. Ennek nagyszerű példája március 15. - a nagy nap, amikor a forradalom megkezdődött. Emlékezni rá minden magyar szent kötelessége! Iskolánk is - az ipolynyéki Balassi Bálint Alapiskola már évek óta színhelye a megemlékezésnek. Hagyománnyá vált, hogy ezen a napon egyre több diák és tanár viseli büszkén a kokárdát. A magyar- és törté-

nelemórák a „nagy nap“ eseményeit elevenítik fel. Az iskola előcsarnokában vagy az iskolarádióban emlékező műsort tartunk. Természetesen a forradalom előestéjén március 14-én - részt veszünk a gyertyás felvonuláson, majd ünnepi műsor keretében a község elöljárói és a különféle kulturális szervezetek képviselői megkoszorúzzák az ipolynyéki születésű Pajor István ügyvédnek, Nógrád és Hont vármegye egykori tisztviselőjének emléktábláját, aki a szabadságharcban Hont megye nemzetőr hadnagyaként vett részt. Elmondhatjuk, hogy a Balassi-ünnepségek mellett a szabadságharcról való megemlékezések is méltó helyet kaptak „jeles“ napjaink sorában. Takács Annamária, az ipolynyéki Balassi Bálint Alapiskola 9.-es tanulója

2005. m á r c i u s

Kürtös

Kultúra

M A G YA R Í R Á S s A r I s A v o r Egy indiai bölcs mondás szerint „áldott legyen az, aki az írást feltalálta". Az emberiság számára az írás kialakulása valóban az egyik legnagyobb áldás. A múltba való visszatekintésnek is egyik eszköze az írás. Ránk maradt régi írásos emlékekből évezredekre visszamenőleg tájékozódni tudunk egyes népek kultúrájáról, műveltségi fokáról, hitvilágáról, érzelmeiről, szokásairól... Nem utolsósorban a tanulásnak, a tudás megszerzésének is legfontosabb eszköze az írás. Az a jelen, amelyről az írások szólnak, a jövő építését szolgálja. A jövő építésének ez a folyamat nemzedékről nemzedékre napjainkban is tart. Jelenünk építménye tehát egy olyan ősi múlt, melyhez minden nemzedék hozzáadta a maga tapasztalatát és mindazt, amit közösségi munkájával létrehozott. A múltnak tehát nagyon sok összetevője van, ami lényeges és fontos egy nemzet életében jövője szempontjából. Ahhoz, hogy jövőjét, annak folyamatosságát biztosítani tudja, nem mindegy, hogy jövőjét milyen múltra építi. Minden nép arra törekszik, hogy múltjából minél többet ismerjen meg, rendelkezzen minél nagyobb nemzeti öntudattal. S itt tesszük fel a kérdéseket: hogyan állunk mi magyarok múltunk, nemzeti önismeretünk dolgával? Hogyan építjük múltunkra a jövőt? Volt-e közünk az írás feltalálásához? Rendelkezünk-e ősi írásbeliséggel, mely bizonyos rangot ad a népek családjában? Válaszunk: igen. Nekünk, magyaroknak olyan nemzeti kincsünk van a birtokunkban, mellyel kevés nép dicsekdhet. Ősi írásunkról műkedvelők és hivatásos kutatók sok tanulmányt írtak ugyan, de ennek ellenére tudomásunk alig volt róla. A hallgatás, az eltitkolás falát szeretnénk ledönteni sorozatunkkal, amelyet most folytatunk. A következő lapszámokban Forrai Sándor A magyar rovásírás elsajátítása c. könyve segítségével tekintjük át mindazt az ismeretet,

11

amely rendelkezésünkre áll. Ebből következik, hogy sorozatunkban lesznek átfedések az előző folytatásokban közöltekkel, de lesznek új közlések is. Szeretnénk olvasóinkat is tanulásra, ha úgy tetszik „visszatanulásra“ bírni, azaz arra ösztönözni, hogy tanulják meg a rovásírást és a rovásolvasást. Főleg magyar fiataljainkat kérjük, hogy lázas buzgósággal lássanak hozzá először a magyar betűrovás megtanulásához, majd pedig erre és a magyar észjárásra építve az összeírás elsajátításához. Néhány jótanács a tanuláshoz. A rovásírásban csak egyforma nagyságú ún. egysoros jelek vannak, nincs külön nagybetű és kisbetű. Az írásjeleket mai írásunkban használatos írásjelekkel jelöljük. A sorvezetés eredetileg jobbról balra történik, a betűk képei is ebbe az irányba néznek, mert a fába rovás technikája ezt így követelte meg. Mi is ragaszkodjunk a jobbról balra való rováshoz, mert ez jobban kifejezi a magyar rovásírás ősiségét. A tanuláshoz használjunk egysoros vonalas füzetet, és minden második sorba írjunk. A gyakorlást ekképpen javasoljuk: az új betűket különkülön gyakoroljuk, mindegyikből egy-egy sort írjunk jobbról balra haladó sorvezetéssel. Minden leírt jel hangértékét ejtsük ki (akár többször is), suttogva és halkan. Következzenek a szópéldák: latin betűs szavakat írjunk át rovásra és fordítva, közben suttogva mondjuk a leírt szavakat. Mindezt legalább háromszor végezzük el. Ügyeljünk arra, hogy megfelelő helyközt hagyjunk a szavak leírásakor, hiszen a rovásjelek összekötő vonal nélkül álnak egymás mellet, így megkönnyítjük mind a szavak leírását, mind az olvasást. Jó gyakorlást kívánunk! Gróf Széchenyi István alábbi aranymondását írják át rovásbetűkkel! Ez márciusi feladványunk: „A magyar szó még nem magyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi. S hány ily külmázas dolgozik a haza meggyilkolásán...“ Februári feladványunkra sok megfejtés érkezett. A szerencse Cseri Gábor kóvári játékosunknak kedvezett. A Palóc Társaság könyvajándékát nyerte. Urbán Aladár sorozatszerkesztõ

Kik vagyunk, és honnan jöttünk? alapján is felvázolható lenne őstörténetünk. A forrásokat pedig úgy kell olvasni és érteni, ahogyan azokat írták és nem másképpen.

Tisztelt olvasó! Új sorozatot indítunk a KÜRTÖS havilap hasábjain, mégpedig a MAGYAR ŐSTÖRTÉNET témakörében, melyben minden hónapban a származásunk, nyelvünk, kultúránk, szokásaink létrejöttével, kialakulásával foglalkozunk. Fontosnak tartjuk, hogy közreadjuk azoknak az eddigi kutatásoknak az eredményeit, amit a "hivatalos" források a mai napig tagadnak, és a "merjünk kicsik lenni" jelszó szellemében kiűznek, vagy be sem engednek az iskoláinkba, a tudományos és a közéletbe. Hiánypótló történelmi ismeretek ezek nemcsak azok számára, akik tudatosan vállalják magyarságukat nyelvükben és mindennapjainkban, hanem azok számára is, akiknek valamilyen egyéb okoból kifolyólag nem adatott meg az anyanyelven való művelődés lehetősége. Jó olvasást, jó tanulást kíván mindenkinek a szerkesztőség!

Kínai források a hunokról

Írott források, amelyekből ismereteket szerezhetünk a magyarok elődeiről és a magyarokról. A magyarok ősei Belső-Ázsiából a Kárpát-medencébe való jutása előtt mindig a nagy kultúrnépek látókörében mozogtak. A magyarság eredetére vonatkozó írott forrásoknak csak a kis részét fordították le magyarra, és adták közre, pedig csak a forrásmunkák

A kínai dinasztikus évkönyveken kívül az enciklopédiák, a dokumentumgyűjtemények és az utazók leírásai nagymértékben gazdagítják a Belső-Ázsiáról és népeiről szerzett ismereteinket. Ezek a legősibb gyökereinkre vonatkozó forrásmunkák közül sokat Éduard Chavannes franciául, Johannes Jacob Maria de Grot németül és H.J.Bicsurin oroszul adott ki; magyarul ezekből semmi sem jelent meg. Márpedig a kínai források ismerete nélkül őstörténetünk kétezer éve nem ismerhető meg. A kínai történetírók úgy írtak a hsziungnúkról, hogy egyes általuk használt szavakat az ő szájukba adtak. Így például megtudjuk, hogy leányaik a házasság előtt (Folytatás a 15.oldalon)

12 Kürtös

Kultúra

2005. m á r c i u s

Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának rendezésében március 4-én, Ipolynyéken, a helyi művelődési otthonban került sor az idei Tompa Mihály Versés Prózamondó Verseny járási fordulójára, ahol öt kategóriában 43 versenyző diák mérhette össze tudását, mutathatta meg tehetségét. A zsűri, mint az utóbbi években már oly sokszor, most is jórészt Magyarországról érkezett, mégpedig a versmondók részére Oroszlánné Mészáros Ágnes, Balláné Simon Mária és Csábi István összetételben, a prózamondók kiértékelésére pedig a hazai Kliment Éva mellett Hégely Györgyné és Tibay András vállalkozott. A verseny zökkenőmentesen, az elmúlt évekhez hasonlóan olajozottan, jól előkészítetten zajlott. A jó színvonalú verseny, mely a zsűri elnökeinek Tibay Andrásnak és Csábi Istvánnak egybehangzó véleménye szerint is új tehetségeket hozott a felszínre, végül is a következőképpen végződött. Versmondásban első kategóriában 1. Lantos Jenifer, 2. Kovács Vivien, 3. Koncz Bianca. Második kategóriában 1. Várközi Patrícia, 2. Gyebnár

Gábor, 3. Štutika Noémi. Harmadik kategóriában 1. Básty Tímea, 2. Kukolík Tímea, 3. .... Negyedik kategóriában 1. Balga Zoltán, 2. Csicsó Gyöngyi, 3. Villám Katalin. Ötödik kategóriában 1. Cseri Ilona. Prózamondásban első kategóriában 1. Zólyomi Monika, 2. Török Máté, 3. Tóth Benjamin. Második kategóriában 1. Vladár Mária, 2. Struhár Patrik, 3. Korcsog Lúcia. Harmadik kategóriában 1. Málik Nikolett, 2. Szabos Zsuzsanna, 3. Hrubík Csilla. Negyedik kategóriában 1. Račko Tibor, 2. Takács Ágnes. A Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny kerületi fordulójába az egyes kategóriák első három helyzettje jutott, mely szintén Ipolynyéken kerül megrendezésre március 18-án. HB

Bombor Magdi-díj

Palócföldi Pedagógusok XIII. Találkozója

Talán sokan vannak olyanok, akik még emlékeznek a 70-es évekből a bussai éneklő csoport sikereire. Számos rendezvényen, fesztiválon arattak nagy sikert. Így a „Tavaszi szél vizet áraszt...“ népdalversenyen, az országos fesztiválokon Zselízen és Gombaszögön. Törekvésünk egyik fontos része a népművészet kincseinek megóvása a feledésbe merüléstől, élesztgetni, ápolni és átadni az utánunk jövőknek, mert benne él nemzetünk történelme és anyanyelvünk tisztasága. A csoportot a sikerek eléréséhez Bombor Gáborné - Magdi néni szakértelme vezette és juttatta országos szintre. Alapító tagja volt szervezetünknek, ő volt a közösség szíve-lelke. Gyűjtötte, énekelte, tanította a gyönyörű népdalokat, nótákat. Szabadidejében gyűjtögette szülőfalunk múltjának tárgyait, emlékeit, amelyek a falumúzeum berendezéseit képezik. Munkáját a Népművészet mestere címmel jutalmazták. Sajnos 2000-ben örökre elbúcsúztunk a mi „nótafánktól“. Halála nagy vesztesség mindnyájunk számára. Emlékére megalapítottuk a „Magdidíj“-at, amelyet a szervezet vezetősége olyan személynek ad, aki segítette őt munkájában, aki sokat tett a szervezetért. A múlt évben Bencze János kapta, aki egyik alapító tagja volt a szervezetnek. Az idei díjat az évzáró taggyűlésen munkájuk elismeréseként a Pisák házaspár kapta. Reméljük, hogy a Magdi néni munkája nem volt hiábavaló. Akadnak még Bussán olyan emberek, kiknek élete szorosan összefonódik a szülőföld nagy szeretetével, szívügyük a múlt emlékének megőrzése, akik örömmel tartják életben, éneklik népdalainkat, és megajándékoznak vele másokat is. Végh Éva, Bussa

A lukanényei alapiskola 2005. február 18-án másodízben adott méltó otthont a Palócföldi Pedagógusok XIII. Találkozójának. A találkozó eszmei szerzője és rendezője Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke volt A kb. 80 fős társaságot Kuzma Zoltán polgármester, a rendezvény fővédnöke üdvözölte, majd köszöntőt mondott RNDr. Balázs Péter elöljáró, aki megköszönte pedagógusaink munkáját, akik minden nap helytállnak itt a végeken pedagógusként és emberként. Ezt követte mons. Lénár Károly atya áldása, majd az Apáczai Kiadó mutatkozott be, amelyet Buda Mária képviselt. Az itt bemutatott termékeiket, tankönyveket, segédeszközöket 50 %-os kedvezménnyel vásárolhattunk meg. Szögedi Anna, a Besztercebányai Kerület Tanügyi Hivatalának elöljárója ismertette az iskolák finanszírozásának rendszerét, majd arról elmélkedett, milyen pedagógusokra és szülőkre van szükség. Szerinte is a leghitelesebben úgy agitálhatunk a magyar iskoláink, magyarságunk mellett, hogy magyar iskolákba adjuk gyermekeinket. Az előadásblokkot Hoffmann Rózsa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető tanára, aki a Fidesz-MPP Kulturális Tagozat elnökségi tagja is egyben, fejezte be. Egy hétköznapinak tűnő kérdést elemezgetett milyennek kell lennie a pedagógusnak ahhoz, hogy eredményesen végezze munkáját a mai kor gyermekeivel. Rövid szünet után összeültek az egyes munkacsoportok és meghallgatták előadóikat. - az Iskolavezetés tagozat előadója Fodor Attila igazgató a Commenius Pedagógiai Intézettől, - az Óvodai tagozat előadója Dr. Szabó Edit óvodapedagógus a Sellye János Egyetemről, - a Magyar Írás - rovásírás tagozat előadója Raich Károly elnök a Magyarországi Rovásírók Társaságától, - a Környezetvédelmi tagozat előadója Herczegné Varga Ilona igazgató a Mikszáth Kálmán Gimnáziumból és végül a - Pályázat tagozat előadója Pék László igazgató, a Pázmány Péter Alapítvány kuratóriumának elnöke volt. Az előadásokat az egyes tagozatvezetők beszámolói követték. Köszönet illeti Urbán Aladár tanár urat, valamint házigazdánkat, Kuzma Zoltán polgármester urat, hogy nem kevés fáradsággal lehetővé tették ezt a találkozást pedagógusoknak, polgármestereknek, lelkiatyáknak és szülőknek egyaránt. Balázs Tünde

Kürtös 13

Kultúra

2005. m á r c i u s

A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya járási konferenciája

Évfordulók - április

A legnagyobb kulturális egyesület, a Csemadok kétévente tartja tisztújító konferenciáját. Az idén erre március 6-án Lukanényén került sor. A 21 alapszervezetből csak 13 képviseltette magát, összesen 41 taggal. A kétéves tevékenységről az elnök, Balogh Gábor számolt be, illetve utalt arra, hogy a TV tevékenységét a megvalósított rendezvényeken keresztül mindenki ismeri, minden rendezvényrőI beszámoltunk, és tudattuk az alapszervezetekkel a Hírlevélen vagy pedig a Kürtös újságon keresztül. Az egyéb adminisztratív tevékenységet levelezés útján bonyolítottuk le. A személyes kapcsolattartásra az évente két alkalommal megrendezendő választmányi üléseken kellene hogy sor kerüljön, de ezeken a részvétel sajnos még gyengéb, mint a járási konferencián volt. Ezért a beszámoló nagy része arról szólt, hogyan kellene hatni a közösségekre a hagyományokon keresztül a faluk önkormányzataival együtt, lélekben, műveltségben hogy erősíteni és ismereteikben gazdagí-

Cseres Tibor - 90 éve, 1915. április 1-jén született Gyergyóremetén. Hideg napok c. regénye heves vitákat váltott ki a korabeli sajtóban.

tani az ott élőket. Szóba került még a Kürtös havilap is, amelyet a TV 2005 decemberétől ad ki. Az eddigi visszajelzések alapján az újság tartalma, színvonala jó. Sokan segítik anyagilag is a lapot, a lakosság részéről azonban a vártnál kisebb a vásárlókedv. Gazdasági beszámolót Bodzsár Eszter tartott. A küldöttek az új vezetőségről is döntöttek. A nyolc jelöltből öttagú elnökséget választottak, az elnök Balogh Gábor maradt. A TV-t továbbra is az alapszervezetek elnökei képviselik, ellenőr Filip József, az országos közgyűlésre öttagú küldöttséget jelöltek. A közgyűlésen az OTP Bank képviselői termékbemutatót tartottak, kiemelték a Csemadok-kártya előnyeit. Vendégeink voltak megyei képviselőink. Hamerlik Richárd parlamenti képviselőnk a Csemadok NTV részére egy lézernyomtatót adományozott, amelyet a közgyűlésen adott át. Az anyagiakban nem bővelkedő Csemadok részére minden adomány jól jön. Ez a nyomtató is a munkánkat fogja segíteni. Köszönjük.

Csemadok évzáró A Csemadok TV konferenciája előtt került sor a nagycsalomjai alapszervezet évzáró közgyűlésére. A szép számban megjelent tagok a rendezvény kezdete előtt megkoszorúzták a település jeles szülöttének, Gáspár Imrének emléktábláját, ahol Gyurkovics Mária méltatta az 1854. február 24-én Nagycsalomján született Gáspár Imre újságíró, költő és műfordító munkásságát. Az évzáró bevezető részében Nagy Anna és Rados Katalin fuvolajátéka és Szuchetka Nikoleta szavalata után a szervezet elnöke foglalta össze az elmúlt két év tevékenységét. Az utóbbi években az alapszervezetben a munka fellendült, főleg a Rimóci Gábor vezette Sisa Pista citerazenekar és az asszonykórus közös fellépései érdemelnek említést. A tagok aktívan kivették részüket a helyi falunapi és egyéb kulturális rendezvények előkészítéséből. A község segítségével elkészült a parkban lévő szabadtéri színpad és nézőtér esztétikus megoldású lefedése. Pályázat segítségével fel akarják újítani a megüresedett óvoda épületét, amelyet közelsége révén a szabadtéri színpadon megvalósuló fellépéseknél is igénybe lehetne venni, de civil szerveződések összejöveteléhez is, valamint irodahelyiségeknek is megfelelő teret nyújthatna. A tisztújítás alkalmából új elnököt választottak Vanda Zsófia személyében. Az évzáró taggyűlést követő megvendégelés ideje alatt Rimóci Gábor szórakoztatta citerájával a résztvevőket. BGy

József Attila - 100 éve, 1905. április 11-én született Budapesten. A magyar és a világirodalomnak is egyik legkiemelkedőbb alakja. Kötetei: Szépség koldusa, Nem én kiáltok, Nincsen apám, se anyám, Döntsd a tőkét, ne siránkozz, Külvárosi éj, Medvetánc, Nagyon fáj. Összes versei több kiadást megértek, sok idegen nyelvre is lefordították. Katona József - 175 éve, 1830. április 16-án halt meg szülővárosában, Kecskeméten. A magyar drámairodalom első igazán nagy alakja. Máig játszott legismertebb tragédiája a Bánk bán.

Balogh G.

Népviseleti babák Felvidéki népviseletbe öltöztetett babák kiállítása Járásunkban első ízben kerültek kiállításra a népviseletbe öltöztetett babák. A kezdeményezés Szobiné Kerekes Eszter búcsi óvodapedagógustól indult 1996ban. A megvalósításban a viselete-

ket még hitelesen megvarrni tudó asszonyok segítettek, anyagilag pedig a pártoló intézmények és alapítványok. Az első kiállítást 1996. március 15-én Klapka városában, Komáromban nyitották meg. Azóta Szlovákia magyarlakta városaiban, falvaiban, Magyarországon, Németországban a honnoveri világkiállításon több mint száz alkalommal mutatták be a gyűjteményt. A kiállított népviseletek 11 felvidéki tájegység 40 viseleti csoportját képviselik.

Régiónkból egyelőre csak az ipolybalogi és a varbói népviselet van képviselve. A 130. kiállítás Ipolybalogon volt február 27-28-án, melyet a kezdeményező, Szobiné Kerekes Eszter maga nyitott meg, és emlékezett vissza a gyűjtemény eddigi sorsára. A kiállítás Ipolynyéken folytatódott március 4-6-án, ahol szintén nagy látogatottságnak örvendett. Március 15-hez Ipolyvarbón fog megnyílni a kiállítás, és ünnepli kerek kilencéves évfordulóját. Az itt sorra kerülő regionális megemlékezés alkalmából bizonyára sokan megnézik majd. A néviseletes babák tulajdonjogi kezelését, a kiállítások gondozását és bővítését a Kultúráért és Turizmusért Társulás végzi. Köszönjük az együtműködést, és további sok sikert kívánunk munkájukhoz! BG

14 Kürtös

2005. m á r c i u s

Hitélet

Miért keresitek az élõt a holtak közt J é z u s t feltámasztotta az Atya. Ez hitünk alapja. Ezt hirdette Szent Pál a korintusiaknak jóval az evangéliumok megírása előtt 57 körül. Ez alkotta az őskeresztény igehirdetés magvát. A feltámadás a legfőbb bizonysága annak, hogy Jézus valóban Isten Fia, a megígért Messiás, Megváltó; hogy az ő szava igazság hogy mindaz szilárd alapon áll, amit hirdetett és megalapított: egyház, szentségek, örök élet; hogy érdemes hinni Benne, és akár életünket is feláldozni Érte. Ezért mi, keresztények nemcsak tiszteletre méltó tanítót, prófétát látunk Krisztusban; nemcsak csodálatra méltó élete és halála ragad meg bennünket; nemcsak csodálkozó emlékezetünkben marad meg; hanem Ő a Feltámadott, AZ ÉLŐ ÉS AZ ÉLETET ADÓ. A Feltámadottal való találkozás átalakította a tanítványok életét. Ugyanígy átalakít minket is. Mert a hit életforrás. Krisztusba kapcsol bennünket, a szőlőtőbe, és így bőséges termést hozunk a szeretetben. Ez a gyümölcsöző hit reménységünk forrása is. A Szentlélek által, akit a feltámadt Jézus küldött el nekünk az Atyától, új, isteni életet kezdünk, amely majd akkor teljesedik ki, amikor testünkben is feltámadunk, és az egész világmindenség átalakulva követi az üdvözülteket a dicsőségbe. A húsvét titkában részesedik a keresztény a keresztség, az Eucharisztia és a bérmálás szentségei révén. Akik Krisztussal meghaltak, és új életre támadtak, azon fáradoznak, hogy az emberiséget, az egész világot bevonják a húsvét sugárzó erőterébe, hogy így siettessék az új ég és új föld eljövetelét. A feltámadott Krisztus működik az emberek szívében: a Szentlélek erejével nem csupán a túlvilág vágyát ébreszti fel, hanem éppen ezáltal élteti, megtisztítja és erősíti a nemes kezdeményezéseket, amelyekkel az emberiség nagy családja emberségesebbé teszi a maga életét, és célja szolgálatába állítja az egész földet. Szabó Ferenc jezsuita szerzetes „Hiszek Tebenned“ című könyvéből öszeállította Kliment Éva

Április egyházi ünnepei 3. Isteni Irgalmasság vasárnapja 13. Szent I. Márton pápa és vértanú 23. Szent Adalbert püspök és vértanú Búzaszentelő 24. Szent György vértanú 25. Szent Márk evangélista 29. Sienai Szent Katalin egyháztanító 30. Szent V. Piusz pápa SZENT I. MÁRTON megalkuvás nélkül küzdött a császár olyan törekvései ellen, amellyel szeretett volna beavatkozni az egyház tevékenységébe. 649-ben eredményes tevékenysége nyomán pápává választották. Hitvédő volt, emiatt 653-ban Konstantinápolyba hurcolták. Árulás vádjával halálra ítélték, de a pápagyilkosságtól elálltak, és száműzték a Krím-félszigetre. Bár nem szenvedett vértanúhalált, az egyház mégis kezdettől fogva mártírként tiszteli. SZENT GYÖRGY katonatiszt volt Diocletianus kappadóciai seregében. Hitéért Palesztínában 303 körül szenvedett vértanúságot.Tisztelete a palesztínai Lydiából terjedt el, sok legenda terjedt el róla. Tisztelete gyorsan terjedt, népszerű szent volt keleten és nyugaton egyaránt. A 12. században kezdték tisztelni benne a sárkányölőt, és egyben minden baj legyőzőjét. A keresztes lovagok eszményképüket látták benne.

Egy műemlék, amely még megmenthető! A történeti Magyarország Hont vármegyéjében utazgatva - bár nem tudom, hogy a mai generációk menynyire ismerik a hajdan létezett közigazgatási egység területét - sokak számára feltûnhet, hogy bizony nem egy település büszkélkedhet(ne) építészeti emlékeivel. Hol kisebb, hol nagyobb, hol díszesebb, hol szerényebb kivitelezésben épült, és ami szintén a kegyetlen valóság, általában teljesen romos vagy javában omladozó épületekkel találkozhatunk. Idõjárás, évtizedek, pártállam és egyéb tényezõk (jelenünkben a krónikus pénzhiány a listavezetõ) nem kíméltek a régmúlt korok mestereinek helyi remekeit. Kevés kivételtõl eltekintve az Isten háza szerencsére - mindenhol épségben õrzõdött meg az utókornak. Palócföld e szegletében majdhogynem minden községnek megvan a kisebb-nagyobb temploma. Van, amelynek életkora ezer esztendõ, és vannak olyanok, amelyek 19. vagy 20. századiak. Terbegec község temploma egyike az ilyen falusi templomoknak. A település évszázadokon át minden korban rendelkezett saját templommal. A legkorábbi említés egy 14. századból való oklevélben olvasható. A jelenben látható épület 1794-ben nyerte el végsõ formáját, legalábbis a szentélyében tanúskodó latin felirat ezt bizonyítja. (A

templom patrónusa Szent László.) Építtetõje a falu akkori földbirtokosa, Pongrácz László volt. Alapos utánajárás és kutatás nélkül nem igazán lehet többet megtudni sem az építtetõrõl, sem a templom múltjáról. Az már a 20. század tartozéka, hogy 1933-ban a templom tornyának a tetõszerkezetét lecserélték, és akkor (a ma is látható) új formájú fedelet kapta. Az azóta eltelt évtizedek alatt az épület szakszerû és körültekintõ (külsõ-belsõ) felújítást egyszer sem kapott. Említésre méltó még (és kevesek által tudott tény), hogy 1963-ban az akkori illetékes hatóságok mûemlékké nyilvánították e neobarokk épületet. A szocializmus összeomlását követõ évtized derekán a község önkormányzatának hathatós segítségével sikerült az épület cserépfedelét megújítani. Majd 2003-ban a toronytetõ kapott új rézlemezes borítást, valamint kisebb külsõ javítások valósultak meg. Az elvégzett munkálatok anyagi fedezetét állami támogatásból és helyi pénzadományokból térítették. A 2004 õszén megejtett alapos statikusi vizsgálat azonban váratlan és a helybéliekre nézve megrázó (vég)eredménnyel zárult. A néhány éve már szabad szemmel is jól látható hajszálrepedések mára életveszélyessé tették az épületen belüli emberi tartóz-

kodást. A méréseket és számításokat végzõ szakember elmondása szerint a létesítmény „egy idõzített bomba“. Így a templom azonnali bezárása elkerülhetetlenné vált. Azóta a falu temetõjében található halottasházban mutatják be a legszentebb áldozatot. A veszély a templom szerkezetében rejlik. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy a lehetõ legrövidebb idõn belül az épület statikai állaga megfelelõ erõsítést kapjon. Csakhogy a legkedvezõbb számítások mellett is minimálisan másfél millió koronás megoldásra volna szükség ennek a munkálatnak a kivitelezéséhez. Terbegec önkormányzata tiszteletteljesen szeretné minden kedves olvasó figyelmét felhívni, hogy amennyiben módjukban áll némi anyagi segítséggel hozzájárulni templomuk megmentéséhez, akkor szíves adományaikat a: VÚB - 1719787654/0200-as számlaszámra juttathatják el. Esetleges kérdéseikkel kapcsolatban pedig a (047)48 94103-as telefonszámot hívhatják. Palócföld lakói mindmáig híresek vallásosságukról, és a terbegeciek bár tudatában vannak, hogy sokan nehezen élnek egyik hónaptól a másikig - bizakodnak, hogy nemcsak a vallásosság, hanem a segítõ szándék is ott lakozik a palócföldiek szívében. Baki Attila

2005. m á r c i u s

Szabadidõ - Kultúra

NÉPI KALENDÁRIUM „Április, oh Április, /Minden csínyre friss!/ Faun-bokájú, vad suhanc, /Újra itt suhansz!/“ A múlt század remek tollú lírikusa, Tóth Árpád jellemezte így a tavasz középső, ám legrakoncátlanabb hónapját, vagy miként a legrégebbi kalendáriumaink emlegették: Virághozó Szent György havát. Egyébként máig fennmaradt latin elnevezését az ókori rómaiaktól örökölte. Miután az akkori, évkezdő márciust a Rómát alapító Romulus atyjának, Marsnak szentelték, illő volt - legalábbis a mitikus hagyományok szerint -, hogy a rá következő hónapot Mars kedvesének, Vénusz istenasszonynak dedikálják, aki viszont a „megnyitni“ jelentésű „aperire“ nevet viselte. Nálunk ugyan - az éghajlati adottságok miatt - szeszélyesebb az április, mint a mediterrán országokban, a szépsége azonban vitathatatlan. Gondoljunk csak a szirmukat bontó őszibarack- és cseresznyeültetvényekre vagy később a bódítóan illatos orgonára. Hogy közben a kamasz lány modorú időjárás a kedvünket is szegheti? Bizony, ilyen a tavasz. Egyik órában még derűsen árasztja szelíd sugarait, de hamar „könynyekre“ is fakad. Dúl-fúl, viharzik, mérgében képes még a hófellegeket is előcsalni. Sokan ezért is tartják az áprilist a bolondok hónapjának, noha a nem túl hízelgő jelző inkább csak elsejére, a beugratások napjára vonatkozik. A hónap első napja, Hugó napja, mint a tágabban értelmezett nyári félév kezdete, a népi kalendáriumban is helyet kapott. Ez a nap a téli napfordulótól számított időszaknak kerek dátuma, dédapáink „száznapnak“ is nevezték. Annak okán pedig, hogy a Jézust eláruló Judás április l-jén született, az „átkozott“ napot sokfelé kimondottan szerencsétlennek tartották. Nem volt ajánlatos ezen a napon tyúkot ültetni, esküvőt tartani, hosszab útra indulni, építkezésbe fogni, vagy épen eret vágatni sem. Ahol a téli napfordulattól számították az eltelt időt, ott azért április elsején - a századik napon csak-csak elveztették az indás növények, a dinnye, a tök és az uborka magját, hogy a következő száz napon, július közepén várhassák a termés zsendülését. A virágnyitó, de különösen szeszélyes áprilisról azt is tudjuk, hogy „hét tél, hét nyár“ hónapja. Így hát a tizennegyedikén esedékes Tibor napjához fűződő népi jóslatot is csak óvatosan kommendálhatjuk: „Tibor király könyve szerint ha zöldül a nyírfa, nem kell félni már a fagytól, akárki is írta.“ A múlt század eddig legzordabb Tibor napját mínusz ötfokos mélyponttal 1912-ben jegyezték fel. A legforróbb Tibor-névünnep pedig plusz 30 fokkal 1920ban volt. A hajdanán oly sejtelmes Szent György-nap a jószág legelőre való első kihajtásával meg a csőszök, cselédek szegődtetésével az igazi tavaszkezdetet, a jó idő állandósulását jelölte. A gazdák sokfelé Szent György napját tartották legalkalmasabbnak a kukorica vetésére. Huszonötödikén, Szent Márk evangelista névünnepéhez kapcsolódik a búzaszentelés egyházi hagyománya, a régi néphiedelem szerint pedig, ha ekkor már a fürj el tud bújni a vetésben, az aratás sem okoz majd csalódást. Huszonnyolcadikán a Valériákat köszönthetjük, akiknek helyét régebben a már igencsak feledésbe merült Vitálisok foglalták el a naptárban. Hozzájuk - már csak latin eredetű nevük jelentése okán is - az életerős, eleven tulajdonságú férfiakhoz kapcsolta a néphiedelem az április végi időjóslatot. Ha ugyanis ekkor felhőtlen napsütés kapott erőre, abból a megfigyelők termékeny tavaszutóra következtettek. Korabeli lapokból válogatta és összeállította: Bodzsár Gyula

Kürtös 15

Számítógép a mindennapokban Ebben a cikkben egy kicsit visszapillantunk a hard− verekre, mivel ez az eszköz, az USB flash memória (USB kulcs) habár már viszonylag régebbtől ismert a hazai pia− cokon is, jelenleg már kedvezőbb az árfekvése MB/Sk−ra átszámolva, mint mondjuk a floppy lemezé. Ezt a kis szerkezetet általában ceruzaelem nagyságúak, egyszerű és gyors adatátvitelt tesznek lehetővé a számítógépek között. Ha gyakran van szükségünk néhány 100 MB adat átvite− lére, akkor erre az egyik legmegfelelőbb eszköz az USB meghajtó, amelyek tárkapacitása és ára (a jelenleg pia− con kaphatók) 256 MB/1200 Sk − 2 GB/6000 Sk között mozog. Az adatátvitei sebesség néhány MB egy másodperc alatt. Az USB tár élettartama kb. 1 millió át− játszás. Ha a számítógépünkön Microsoft Windows XP operációs rendszerünk van még meghajtót sem kell telepítenünk, elég az USB tárát csatlakoztani a géphez és az felismeri az új eszközt. A Windows 98 SE−hez meghajtóra van szükség, amit rendszerint a forgalmazó az USB memóriához CD−n mellékel. Némely CD−n hasznos szoftvert is találhatunk a meghajtó programon kívül, amelynek segítségével rendszerindító eszközt készíthetünk az USB tárból, vagy adatokat titkosít− hatunk. Végezetül megállapíthatjuk, hogy ez a kis eszköz sok− szor nagyon hasznos lehet a számunkra. Balázs Péter, RNDr.

Kik vagyunk, és honnan jöttünk? (Folytatás a 11. oldalról) szüzek voltak és a szegény ember rossz időben „odúba“ húzódott. A kínai források tanulmányozása révén sok, eddig ismeretlen eredetű jövevényszónak tartott szót megtalálunk őseink belső-ázsiai hazájában. A hunokról sok adatot Konficiusznál (Kung Csiunál Kr.e. 551-479) találunk, aki a hunokat senjün néven említi, mint olyan népet, amely már 350 éve a Góbi-sivatag peremvidékén él. Egy másik, Szuó nevezetű úr is sokat ír a hunokról Kr. előtti II. században. Szemacsien (Sza-ma Kien Kr.e. 145-90) a szerzője a Si-ki (Történeti Feljegyzések) című munkájának, amely mű a kínaiakkal kapcsolatban álló népekről szól. Munkája 110. fejezetében írja le a hsziungnúkat (hunokat) és a nála jüecsi néven szereplő onogurokat. Tőle megtudjuk, hogy a hsziungnúk főleg lovat, tehenet és juhot tartanak. Földjeik területekre vannak felosztva, s ezek különböző vezetőik ellenőrzése alatt állnak. Hosszú távú fegyvernek az íjat és a nyilat, közelharcra a kardot és a dárdát használják. Szemacsientől megtudjuk, hogy a hunok bőrövvel összefogott kabátfélében (kazakban) járnak, lovagláshoz nadrágot és csizmát viselnek. Kiszely István után Folytajuk

2005. m á r c i u s

Kürtös 16

Sport

Tavaszi futballsorsolás

Sakk

I . o s z t á l y - F e l n õttek 14. forduló

2005.03.27

Bušince Bátorová Balog nad Ip¾om Lesenice Èebovce Op. N. Ves Kosihy nad Ip¾om

15. forduló

16. forduló

18. forduló

19. forduló

26. forduló Bušince elovce St. Plachtince

16.00

D. Strechová “B” Ip. Predmostie St. Plachtince elovce M. Zlievce Kosihy nad Ip¾om Op. N. Ves

2005.05.01

Èebovce Op. N. Ves Kosihy nad Ip¾om M. Zlievce elovce St. Plachtince Ip. Predmostie

16.00

Bušince Èebovce Lesenice Balog nad Ip¾om Bátorová Daèov Lom Sklabiná

2004.04.24

Bušince Sklabiná Daèov Lom Bátorová Balog nad Ip¾om Lesenice Èebovce

15.30

Sklabiná D. Strehová “B” Ip. Predmostie St. Plachtince elovce M. Zlievce Kosihy nad Ip¾om

2005.04.17

Op. N. Ves Kosihy nad Ip¾om M. Zlievce elovce St. Plachtince Ip. Predmostie D. Strehová “B”

15.30

Bušince Op. N. Ves Èebovce Lesenice Balog nad Ip¾om Bátorová Daèov Lom

2005.04.10

Bušince Daèov Lom Bátorová Balog nad Ip¾om Lesenice Èebovce Op. N. Ves

17. forduló

Daèov Lom Sklabiná D. Strehová “B” Ip. Predmostie St. Plachtince elovce M. Zlievce

2005.04.03

Kosihy nad Ip¾om M. Zlievce elovce St. Plachtince Ip. Predmostie D. Strehová “B” Sklabiná

15.00

16.30

Bušince Lesenice Balog nad Ip¾om Bátorová Daèov Lom Sklabiná D. Strehová “B”

2005.06.19

17.30

M. Zlievce Kosihy nad Ip¾om Op. N. Ves

20. forduló 2004.05.08 Bušince D. Strehová “B” Sklabiná Daèov Lom Bátorová Balog nad Ip¾om Lesenice

Ip. Predmostie St. Plachtnice elovce M. Zlievce Kosihy nad Ip¾om Op. N. Ves. Èebovce

21. forduló 2005.05.15 Lesenice Èebovce Op. N. Ves Kosihy nad Ip¾om M. Zlievce elovce St. Plachtince

17.00

elovce M. Zlievce Kosihy nad Ip¾om Op. N. Ves Èebovce Lesenice Balog nad Ip¾om

25. forduló 2005.06.12

Mint már arról hírt adtunk, a 2004/2005-ös bajnokságban csak négy csapat vett részt. A küzdelemkbõl nagy fölénnyel Kékkõ csapata került ki gyõztesen. A többiek egymás elleni játéka kiegyenlített küzdelmet hozott. A második és harmadik helyet csak minimális különbség döntötte el. A verseny kiértékelése és az oklevelek átadása március 13-án Csábon lesz.

Végeredmény :

17.00

Bušince Bátorová Daèov Lom Sklabiná D. Strehová “B” Ip. Predmostie St. Plachtince

24. forduló 2005.06.05 Bušince St. Plachtince Ip. Predmostie D. Strehová “B” Sklabiná Daèov Lom Bátorová

17.00

St. Plachtince elovce M. Zlievce Kosihy nad Ip¾om Op. N. Ves Èebovce Lesenice

23. forduló 2005.05.29 Balog nad Ip¾om Lesenice Èebovce Op. N. Ves Kosihy nad Ip¾om M. Zlievce elovce

16.30

Bušince Balog nad Ip¾om Bátorová Daèov Lom Sklabiná D. Strechová “B” Ip. Predmostie

22. forduló 2005.05.22 Bušince Ip. Predmostie D. Strehová “B” Sklabiná Daèov Lom Bátorová Balog nad Ip¾om

Véget ért a járási 5. liga

16.30

17.00

Bátorová Balog nad Ip¾om Lesenice Èebovce Op. N. Ves Kosihy nad Ip¾om M. Zlievce

Bušince Daèov Lom Sklabiná D. Strehová “B” Ip. Predmostie St. Plachtince elovce

Ip. Predmostie D. Strehová “B” Sklabiná Daèov Lom

Èebovce Lesenice Balog nad Ip¾om Bátorová

1. 2. 3. 4.

Kékkõ Csáb Ipolybalog Dacsókeszi

6 5 1 0 18,5 : 11,5 16 6 2 1 3 16 : 14 7 6 2 1 3 15,5 : 14,5 7 6 1 1 4 10 : 20 4

A legeredményesebb játékosok (pont/mérkõzés)

Kékkõ: J. Slobodník J. Pavèo M. Tomášik

6/6 3,5/5 2,5/5

Ipolybalog: Gyurász Péter ifj. 5/6 Papp László 3/4 Gyurász Pál 3,5/5

Csáb: Jakab Robert 3/4 Jakab István 3,5/4 Balga Ferenc 2,5/4

Dacsókeszi: Fónod Ervin 3/3 Povalaè Štefan 1,5/4 Balga László 2,5/6 Összeállította Balogh Gábor

E lapszám megjelenését a Földmuvelésügyi Minisztérium és Ipolyvarbó önkormányzata támogatta. havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Hrubík Béla. Szerkesztõk: Bodzsár Gyula, Urbán Aladár. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 466. E-mail: [email protected]: 0905/60 87 77. Nyilvántartási szám: OÚ 2003/05297. ISSN 1336-3972. Nyomda: NOVAPRESS Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 10.korona. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk. A lap a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának támogatásával készül.