Magyar karikatúristák adat- és szignótára

Gyöngy Kálmán

Magyar karikatúristák adat- és szignótára 1848-2007

Vonalgondolatok A magyar karikatúraművészet különlegességét igazából egyetlen korszak jelenti, viszont ez az időszak nemzetközileg is kiemelkedő, a világ karikatúraművészetében is egyedülálló – és máig nem kellőképpen feldolgozott. Az 1950-es évek végétől nagyjából egy negyedszázadon át egyszerre több, világszínvonalú alkotó is dolgozott, akik megújították a magyar karikatúraművészetet. Többségük ráadásul egyazon szerkesztőségen belül.

Pusztai Pál (Ludas Matyi, 1960.11.10.)

A fennállásának második periódusát élő, átlagban heti 400 ezres példányszámban megjelenő Ludas Matyiban hetente, szerényen számolva is kb. 60 rajz jelent meg, nagyjából ugyanattól a tíz (később több) szerzőtől.

Várnai György (Ludas Matyi, 1958.10.23.)

Kaján Tibor (Ludas Matyi, 1961.09.26.)

Máig nem felderített, de valószínű a véletlenek folytán olyan fiatal művészek kerültek össze ebben a szerkesztőségben, akik különböző irányokból érkezve ugyan, de rövid időn belül világszínvonalú alkotói tevékenységgel határozták meg a korszakot. Olyan zseniális formanyelvű, újító szellemű

karikatúraművészek dolgoztak egy időben, mint Kaján Tibor, Várnai György, Pusztai Pál, és 1959-ig Réber László, vagy a hozzájuk képest benjámin, Hegedűs István, hogy tényleg csak a legnagyobbakat említsük.

Hegedűs István: (Ludas Matyi,1957.11.14)

Réber László: (Ludas Matyi, 1957.06.6)

Mindegyikük egyéniség volt, és egymástól eltérő módon, de korszerű, egységes, és virtuóz nyelven szólaltak meg, és ezzel új minőséget hoztak ebbe a műfajba. Réber László volt közülük az első, aki intellektuális, és grafikailag is átgondolt rajzokkal jelentkezett az ötvenes évek végétől. Kaján a “vonalgondolatok” mestere, akit Réberrel együtt egyfajta minimalista intellektualizmus jellemez mind a mai napig. Várnai György rajzmodora nagyon gyorsan, pár év alatt, a 60-as évek elejére kialakult, és a rajzi feketehumor mestereként haláláig ezen a magas színvonalon dolgozott. Az ő rajzaik sokszor szöveg nélkül is tökéletesen működnek, mert az abszurd humort zseniális dramaturgiával, képileg is meg tudják jeleníteni. Ők a filozófusai a karikatúrának. Ezzel szemben kortársuk, Pusztai Pál frivol világa mintha egy felnőtteknek szóló rajzfilm képiségét hozná. Pusztai alkotta meg az ikonikus “Iván és Joe” toposzt, valamint a három rajzban működő Jucikát (aki valószínűleg sok nő számára lehetett szerep-modell akkoriban).

Pusztai Pál (Ludas Matyi 1964.13.19.)

Nagy kár, hogy nem dolgozhatott animációval, és így Jucikából nem lett Gusztáv. Itt csak jelezni szeretném, hogy ezidőben a magyar rajzfilmanimációs művészet is aranykorát élte. Szerencsére Várnainak alkalma volt rajzfilmben is dolgozni. Vasvári Anna nem formabontó módon ugyan, de hosszú ideig egy kivételesen egységes rajz- és humor-nyelvet képviselt, az ő érdeme a “női abszurd” gyakran pszichológusi finomságú megörökítése. A náluk majdnem tíz évvel fiatalabb Hegedüs István virtuóz rajzosságának

sajátos, depresszív vonalvezetés volt a védjegye. A szintén ehhez a nemzedékhez tartozó Fülöp György tőlük erősen eltérő, de szintén eredeti és egységes formanyelvben dolgozott: egyfajta plebejus expresszivitás jellemezte a legjobb munkáit. És ne felejtsük, hogy mellettük, a Ludas Matyi szerkesztőségében olyan, náluk nagyjából húsz évvel idősebb klasszikusok is jelen voltak, mint a világhírű Kassowitz Félix, Toncz Tibor, Szűr-Szabó József, vagy éppen Szepes Béla (olimpikon és) sportkarikatúrista. Hihetetlen!

Szűr-Szabó József (Ludas Matyi, 1958.10.16.)

A Ludas Matyi című újság történetét általában a politika szempontjából szokták elemezni. A kommunista párt által alapított, hivatalos vicclap az egypárt vonalát volt hivatva képviselni olyanok számára, akik “más újságot nem olvasnak”. Egyértelműen a propaganda eszköze volt, egyfajta vállalati faliújság, ahol vicces formában ábrázolták azt, amit a főnökség megadott. Ehhez nem vártak el művészeti szempontból igényes formanyelvet, a rajzok grafikai nyelve, virtuozitása – ami a karikatúraművészetben fontos - itt mellékes volt. Egyértelmű szöveg tartozott a képhez, és ez a szöveg jelentette a lényeget. A karikatúra csak lejegyezte a szituációt. Ezen változtatott Kaján, Réber, Várnai, hihi és a többiek megjelenése. Mindegyikük kialakított egy igényes, és nemzetközi összehasonlításban is egyedi, rajzi formanyelvet. A náluk idősebb generáció általában a reklámgrafika irányából érkezett, és ezért eleve egy modern grafikai világgal jelentkezett: erre a legjobb példa Kassowitz Félix tevékenysége. Ami az ő számukra a reklámgrafika volt, az az új nemzedéknek a rajzfilm, a pop art, és a korszak progresszív illusztráció-művészete volt. Ez utóbbi jeles képviselői ebből az időszakból Heinzelmann Emma, vagy a későbbiekben az illusztrációra váltó Réber László. A karikatúrák esetében az új formanyelv kialakulásának kedvezett az egyszerű nyomdatechnika is, mert kreatívan lehetett élni a színes foltok, részlet-színezések lehetőségével.

Kassowitz Félix (Ludas Matyi, 1957.09.05.)

A témaválasztás szabadsága 1956 után kissé kiterjedt: a vicclapot is enyhébben cenzúrázták, és ugyanakkor még erősen jelen volt a bátor, és a politikai kötéltáncot jól ismerő budapesti kabaré hagyománya. (Ezt a témát az a Kozma György kutatta, ki a 90-es évektől maga is foglalkozik karikatúrával.) A történelmi környezet, a diktatúra megkívánta nevettetés, a kabaré megmaradt hagyományai kialakították azt a mikroklímát, ami a magyar karikatúra-aranykorához vezetett. A Fészek művészklub apró könyvtárában sok fontos grafikai, kortársművészeti folyóirat, kiadvány megtalálható volt. 1968-ban hatalmas érdeklődést kiváltó, az egész Műcsarnokot betöltő országos karikatúra kiállítást rendeztek meg, és néhány olyan „objekt” is kiállításra került, amit akár pop-art-ként is be lehetne leltározni. Az idő múlásával a kiváló alkotók sora ugyan folytatható: Sajdik Ferenc, Brenner György, Lehoczky István, hogy megint csak a legkíválóbbakat emlitsük, de nem volt olyan jelentős a számuk, mint korábban, és mintha az intellektuális, kreatív képiségű karikatúra iránti érdeklődés is csökkent volna. A pop art-ot felváltotta a pangás unalma, majd a megváltozott politikai, gazdasági, társadalmi körülmények miatt 1992-ben a Ludas Matyi is megszűnt. (Ahogy egyébként a hatvan éves múltra visszatekintő angol Punch is 2002-ben.) Újabb, hatékony technikák jelentek meg “a más újságokat nem olvasók” egyre szélesebb rétegei elérésére. Némiképp hasonló figyelhető meg a nagyhagyományú kabaré-műfaj tekintetében is. Ennek a korszaknak a rajzai általában nem haladták meg az A4-es méretet. A műszaki rajzlapra tussal, később filctollal rajzolt, mára már megsárgult eredeti lapokon gyakran a ceruzavázlatok nyomai, radírozások, visszakaparások, fedőfestékkel letakart részek találhatóak, és nemegyszer a nyomdának szánt, ceruzával odaírt színezési utasításokat is olvashatjuk rajtuk. Mindez a kor rotációs ofszet nyomdatechnikájából következik: általában vonalas eredetiket reprodukáltak, amin a tónus nem jelent meg, ezért lehetett javítani, ceruzával ráfirkálni. Színezett rajzokat csak ritkán közöltek, és általában a címlapokon. A belső oldalakon publikált rajzokon maximum szinezett alányomást alkalmaztak, és általában világos, áttetsző színfoltokat – mindezt egyre inkább egy popos vizuális logika szellemében.

Várnai György: A krimi múzsája eredeti és publikált (Ludas Matyi, 1964.04.20)

Az eredeti rajzok hátoldala is sokat elárul. Általában a címet, az újság pecsétjét, és a kicsinyítési (ez is hozzájárult a bravúros megjelenéshez) arányt találjuk rajtuk. Gyakran látni a hátoldal felső szélén ragasztásnyomot: sok esetben pauszpapiron jelezték a színezendő területeket.

Várnai György: A krimi múzsája (Ludas Matyi, 1964.04.20)

Mivel kevés rajzoló kérte vissza és őrizte meg az eredeti rajzokat – (szerencsére pl. Várnai György életműve fennmaradt), ennek a korszaknak a legtöbb eredeti rajza valószínű eltűnt a nyomdai tárolószekrények mélyén, majd végül elveszett. Sugár János, 2009. Takács Róbert: Nevelni és felkelteni a gyűlöletet (1/7) A Ludas Matyi karikatúrái az 1950-es években http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_01_tavasz/03_nevelni_es_felkelteni/01.html Berta Hubert: A Ludas Matyi 1969-es és 1979-es évfolyamának összehasonlítása. 203233. p. In: Metszetek a mindennapi élet politikai szociológiájából. Szerk. Kéri László, Bozóki András. Budapest, ELTE soksz., 1985. http://www.ludas-matyi.com

Thought Sketches The uniqueness of Hungarian caricature art is signified by a single era. This period, however, is outstanding in an international context as well; it is unmatched in the world of caricature art and has not been explored sufficiently enough to this day. From the end of the 1950s, for approximately a quarter of a century, an increasing number of world class artists were creating graphics, who, in effect, reformed Hungarian caricature art. What is more, most of these artists worked in the same editorial office. The weekly Ludas Matyi, which was in the second period of its existence with 400,000 copies in circulation, featured at least 60 cartoons per week, basically by the same ten (later more) authors. For reasons still unclear today – but most probably as a result of a series of coincidences – young artists were brought together in this editorial office, who, albeit through various approaches, ended up defining the period with world class artwork. These innovative artists who simultaneously worked together employing ingenious graphic styles included Tibor Kaján, György Várnai, Pál Pusztai, and – until 1959 – László Réber, or the comparatively young István Hegedűs, only to mention the most prominent names. All of them were strong characters who expressed their personal voice in different ways, but in an up-to-date, solid and virtuosic language, thereby bringing a new quality to the genre. László Réber was the first to appear with intellectual, graphically thought-through drawings at the end of the 50s. Kaján is the master of “thought sketches”, whose work, together with Réber’s, has been characterised by a kind of minimalistic intellectualism up until today. The graphic style of György Várnai was quickly and fully established by the beginning of the 60s. He continued to work to this high standard as a master of black humour graphics until his death. The drawings of these artists often work perfectly even without text, as they were able to visually depict absurd humour with ingenious dramaturgy. These artists are philosophers of caricature art. In contrast, the frivolous world of their contemporary, Pál Pusztai, seems to offer the visuality of animation films. It was Pusztai who created the iconic “Ivan and Joe” topos as well as Jucika, who operated in a triple frame format (and was probably a role model for many women of the day). It is a real shame that he did not have the opportunity to work with animations and, in this way, Jucika could not be turned into a Gusztáv (the main character of a popular Hungarian animation series by the same title). I would also like to quickly note here that this was also the golden age of Hungarian graphic animations. Fortunately, Várnai had a chance to also work with animations films. Though her approach was not exactly “avant-garde”, Anna Vasvári represented a uniquely solid language of graphics and humour for a long time. She is to be credited for what often were psychologically refined portrayals of the “female absurd”. A uniquely depressive treatment of lines was the trademark of István Hegedüs’ virtuosic graphics, who was nearly ten years younger than the above mentioned artist. György Fülöp, also a member of this generation, worked in a graphic style that was quite different from that of the others, but was nevertheless very original and solid. His best works were characterised by a kind of plebeian expressivity. And let us not forget that, beside these artists, such classic figures – who were more or less twenty years their senior – were also present at Ludas Matyi as the world famous Félix Kassowitz, Tibor Toncz, József Szűr-Szabó, and Béla Szepes, (Olympic athlete and) sports caricaturist. How incredible! The story of the magazine entitled Ludas Matyi is usually analysed from the perspective of politics. This official humour magazine established by the Communist Party was meant to represent the single-party system for those who “didn’t read any other papers”. It was clearly a tool of propaganda, a kind of company notice board, where things prescribed by management were depicted in a humorous manner. For this, no high quality form of expression was expected; the graphic language and virtuosity of the drawings – that were important in caricature art – were beside the point. There were obvious texts to go with the drawings, and the texts themselves constituted the bottom line. The caricature only documented the situation. All this was changed by the appearance of Kaján, Réber, Várnai, Hegedűs and others. For these artists formulated their own high standard and internationally unique language of graphics. The preceding generation usually came from the area of commercial graphics

and thus appeared on the scene with an already existing paradigm of graphics. (The best example for this is Félix Kassowitz’s work.) Commercial graphics to them was what animation film and pop art are to the new generation. Emma Heinzelmann and László Réber (who later switched over to illustrations) were both prominent representatives of the latter. In the case of caricatures, the simple printing technique that was used also facilitated the development of a new graphics style as it was possible to put the opportunities offered by colour spots and partial colourings to creative use. The freedom to choose topics grew to some extent after 1956. Humour magazines were also less restricted by censorship and, at the same time, the Budapest tradition of bold stand-up comedy shows known as cabarets – ever walking the political tightrope – was also still very much present. (This subject was researched by György Kozma, who, from the 90s on, worked as a caricature artist himself.) The surviving traditions of humour and levity – the Budapest cabaret – which were called for by the historical environment of dictatorship helped formulate the microclimate that lead to the golden age of Hungarian caricature art. In the tiny library of the Fészek Artists’ Club, many important journals and publications of contemporary art – graphic and otherwise – could be found. In 1968, a large-scale national caricature exhibition was organised, which filled the entire Műcsarnok/Kunsthalle Budapest and which aroused great interest. Some of the “objects” that were put on display could even be characterised as pop art. With the passing of time, the list of outstanding artists can be continued: Ferenc Sajdik, György Brenner, István Lehoczky – to, once again, only mention the best – but their numbers were not as significant as before. There also seemed to be a decrease in enthusiasm for intellectual, creative caricature art. The boredom of stagnation took the place of pop art. Then, as a result of changes in political, economic and social circumstances, Ludas Matyi ceased publication in 1992 (just as the English Punch did in 2002 with sixty years of history behind it). Newer, more effective techniques appeared for reaching the growing masses of people who “didn’t read any other papers”. Something similar can be observed in terms of the cabaret genre with its long tradition. The graphics of this period didn’t usually exceed the A4 size. The works drawn with ink, and later with felt-tip pen, on – by now yellowed – drafting paper reveal traces of pencil sketches, erasure marks, scratch-outs, and parts concealed with whiteout. Sometimes we can also read pencilled in instructions to the printers in reference to colouring. All of this follows from the rotational offset printing technique of the period: the contoured originals were usually reproduced without colour tone and therefore could be corrected and written on by pencil. Coloured drawings were only rarely published and were usually featured on the cover. The graphics on the inside pages at best utilised colour layer preprint usually with light, transparent colour spots – all this in the spirit of an increasingly pop art oriented visual logic. The reverse side of the original drawings also reveal a lot. They usually bear the title, the stamp of the magazine and the reduction ratio (this also contributed to the brilliantly executed appearance). Often, marks of pasting are visible at the upper edge of the reverse side: the surfaces that were to be coloured were often indicated on tracing paper. Since few graphic artists asked to have – and kept – the original drawings (luckily, György Várnai’s oeuvre, for example, did survive), most of the original graphics from this period probably disappeared in the bottom of printing storage cabinets and were then lost for good. http://www.ludas-matyi.com János Sugár, 2009.

Argejó Éva A politikai karikatúrák a rendszerváltás után 1

A magyar politikus férfi, tehetetlen, hozzá nem értő alak, közéleti zaklató, demagóg szónok, megélhetési politikus. Számára saját anyagi boldogulása az elsődleges, a köz gondjai csak másodlagosak. A politikai életben a nők csupán mellékszereplők, akik feleségként, anyaként hallgatják a közügyekben eljáró férjüket, gyermeküket. Ha nagyritkán bekerülnek is a törvényhozásba, női mivoltukat akkor sem tudják levetkőzni. Legalábbis ezt gondolhatja az, aki a rendszerváltás után (1990 és 2002 között) keletkezett politikai karikatúrákból szerzi minden ismeretét. Magyarországon 1945 után a politikai karikatúra műfaja csak néhány évig virágzott. A koalíciós időszakban még több szatirikus lap is helyt adott a politikai és a társadalmi élet visszásságaival foglalkozó rajzoknak, népszerű volt a kisgazdapárt lapja, a Szabad Száj, kedvelt volt a Fűrész, a Pesti Izé és számtalan, később elhíresült karikatúra jelent meg a Demokrácia című lap hasábjain vagy a Ludas Matyiban is. Az ötvenes évek légköre azonban megfojtotta ezt a jól indult kezdeményt. Karikatúrákat ugyan ekkor is több újság közölt, ám a szatirikus lapok közül egyedül a Ludas Matyi maradhatott fenn, maguk a rajzok sematikusak lettek, lényegében csak a pártpropaganda követelményeinek feleltek meg. A sajtóirányítás 1956 utáni átalakulása, majd folyamatos változása a politikai karikatúra műfajára is hatással volt. Az agitációs célzatú, propagandisztikus rajzok mellett egyre nagyobb számban jelentek meg valódi szatirikus ábrázolások. Magyarországon – mindezek ellenére – a politikai karikatúra mint műfaj csak a rendszerváltás után, az 1990-es évek elejétől nyerte vissza szellemi és kifejezésbeli teljességét. Tanulmányomban1 azt próbálom bemutatni, hogy ez a „magára találás” milyen módon történt. Megkísérelem felépíteni a rendszerváltás óta eltelt 13 év írott sajtójának a politikai karikatúrákból kibontakozó társadalomképét, bemutatni azt, hogy a rendszerváltást követő politikai-társadalmi események közül mely történések szolgáltak a humor forrásául, miként jelent meg a rajzokon az új politikai-társadalmi intézményrendszer, az újonnan alakult pártok tevékenysége, a mindenkori kormány és ellenzéke működése, és hogyan változott az ismert politikusok „karikatúraarculata”. Ennek érdekében a Népszabadság, a Népszava, a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap, az Új Magyarország, a Hócipő és a Ludas Matyi hasábjain az 1990. január 1. és 2002. április 20. közötti időszakban megjelent politikai karikatúrákat tanulmányoztam, és összesen 4345 ilyen ábrázolást dolgoztam fel számítógépes tartalomelemzéssel.

A karikatúra-történetek környezete Politikai karikatúráink között elenyésző számú az univerzális jelentést hordozó rajz, az, amelyik az addig uralkodó két világhatalom egyikének bukását és egy új világrend kialakulását elvont tér–idődimenzióban mutatta. Míg a kelet-európai régióban a lengyel politikai karikatúrákat inkább az elvontabb, modellszerű ábrázolás jellemzi, a magyar politikai karikatúrák – úgy is fogalmazhatunk – a „magyar talajban gyökereznek”. Ha ugyanis karikatúráinkat magyar történelmet nem ismerő idegenek nézegetnék, vajmi keveset értenének meg a történelmi utalások és vizuális jelrendszerek sajátos szövevényébe ágyazott jelenetekből. A helyszín hangsúlyozottan Magyarország, s ezt a nemzeti és pártjelképek, a szimbolikus épületek és terek vagy a túlhangsúlyozott (magyaros) öltözet ironikus megjelenítése is alátámasztja. Emellett persze megjelenik a nemzetközi környezet is: ezek a rajzok a szovjet csapatkivonáshoz, a szomszédos országokhoz fűződő kapcsolatainkhoz, a NATO-hoz és nem 1

az írás a Médiakutató 2003-as tavaszi számában jelent meg 5-19 old.

utolsósorban az Európai Unióhoz való csatlakozásunk előkészületeihez kötődnek. A karikatúrák ez utóbbi csoportja annyiban tér el a „nyers magyar valóságot” megjelenítő rajzoktól, hogy ezeken a helyszín (azaz Európa) többnyire idealizált, számunkra elérhetetlennek tűnő régióként jelenik meg. A társadalmi nem Politikai karikatúráink világa jellegzetesen férfivilág: férfiak művelik, a férfiak világáról szól és a férfiértékek dominálnak benne. A rajzokon jelen vannak ugyan a nők is, de csak mellékszereplőkként. (A rendszerváltás utáni írott sajtó politikai karikatúráiban megjelenő közel 5000 szereplőjének csupán töredéke nő.) Ez természetesen összefügg azzal a ténnyel, hogy Magyarországon magát a politikát jórészt férfiak művelik, ők politikai életünk reprezentánsai. A karikatúrák tehát a valóságnak megfelelően ábrázolnak többségben férfiakat.

Népszabadság, 2001. 09. 11. Még ennél is rosszabb képet kapunk, ha a számszerűségen túl a nők megjelenésének jellegét vizsgáljuk. A karikatúrák sugallata szerint életük kitüntetett színtere az intimszféra, a család és a szomszédok körének zárt univerzuma, míg a külvilág – és így a politika világa is – számukra legtöbbször a váratlan és kiszámíthatatlan események színhelye. Míg a férfiak családi szerepeikben, férjként és apaként kis számban jelennek csak meg, addig a nők leginkább feleségként, anyaként és a világ dolgait a szomszédasszonnyal megbeszélő háziasszonyként szerepelnek. A nők jórészt a férfiak jelentéktelen szereppartnerei: mint „átlag magyar feleségnek” a férjek nekik mesélik el fontosnak vélt gondolataikat, politikusként az aznapi parlamenti eseményeket, vezetőként pedig munkahelyi gondjaikat. Ha viszont egy karikatúrán például női (parlamenti) képviselő szerepel, bizonyosra vehető, hogy a politikai kontextuson túl, de leginkább ahelyett, valami személyes, „emberi” megnyilvánulásnak is tanúi lehetünk. Karikatúráink szexista világképe megkövesedett, a modern világból egyre inkább kivesző szerepstruktúrákat közvetít az olvasóknak. A nemek közötti egyenlőtlenséget mutatja az az egyetlen téma is, amely kapcsán többségben nők jelennek meg. A gyors politikai-társadalmi átalakulás révén életre kelt gazdasági-politikai elit egy jelentős része, az „újgazdagok” reprezentánsai leginkább „úrinők”, akik időnként bizonytalan szerepfelfogással és nem ritkán súlyos szerepzavarral küszködve jelenítik meg a műveletlen parvenüség mulattató fonákságait. A politikusok A rendszerváltás után született politikai karikatúrák háromnegyed része közvetlenül a politikai intézményrendszer működéséhez: leginkább az éppen hatalmon lévő kormányhoz és

ellenzékéhez, illetve az önálló arculattal megjelenő pártokhoz kötődik. Az ezeken a rajzokon leggyakrabban felbukkanó szereplőtípus a „no name” politikusé. A vizsgált karikatúrák egyik sajátossága ugyanis éppen a „névtelen-arctalan hősök” nagyszámú szerepeltetése: a közel 5000 karikatúra-szereplő majdnem egyharmad részét ők adják. Ez a figura mindhárom kormányzati ciklusban leggyakrabban a Magyar Hírlap és a Népszava hasábjain jelent meg; kisebb részben a főként közéleti témákkal foglalkozó Népszabadságkarikatúrákban, és szinte elhanyagolható mértékben a Magyar Nemzetben, illetve az Új Magyarországban. Leggyakoribb megjelenési formájában „a” parlamenti képviselő, aki tipikusnak gondolt közéleti attitűdök, politikai magatartásminták hordozója. Ha a magyar politikus „ideáltípusát” a politikai karikatúrák alapján határozzuk meg, meghökkentő kép tárul elénk. „A” magyar politikus természetesen férfi: megélhetési politikus, akinek saját anyagi boldogulása az elsődleges, a köz gondjai csak ezután következnek. Számtalan karikatúra foglalkozik azzal a jelenséggel, hogy míg a Parlamentben az ország sorsát meghatározó fontos kérdések megszavazása időnként csak nagy nehézségek és „betartások” árán sikerül, addig „a” politikusok javadalmazásukat mindig elsőre, „csont nélkül” megszavazzák. A vitriolos rajzok tanúsága szerint kormányváltások után a volt képviselők komoly végkielégítésekkel távoznak a Parlamentből, van úgy, hogy talicskán tolják el a nekik járó pénzt. A pénzt pártemberként is nagyon szeretik: korruptak, pártszékházat és pártvagyont rendszerint nem tanácsos a közelükben hagyni, mert „lenyúlják”.

Népszava, 1994. 03. 29. A karikatúrákban a parlamenti képviselőknek két típusát lehet elkülöníteni. Egyrészt tehetetlen alakok: vagy enerváltságuk okán, vagy képességek híján képtelenek az ország ügyeinek intézésére. Bár a legtöbbször szakértelem hiányában végzik munkájukat, komolyan megsértődnek, ha alacsony presztízsű feladatot kínálnak fel számukra. A karikatúrákban megjelenő „szakember” szélsőséges megjelenési formája a mindenkori „szakértő kormány” semmihez sem értő, de politikai indíttatásból az államigazgatásban magas pozícióhoz juttatott pártembere. A másik típus az exhibicionista politikai-közéleti zaklatóé, aki – különösen választási kampányok idején – személyes karrierje érdekében fűt-fát ígér, ám – a hatalomra kerülés után – nem állja a szavát. Stílusát tekintve demagóg szónok, aki egyazon időben tud mindenkinek jót ígérni, még ha az ígéretek betartása a különböző csoportok számára ellentétes következményekkel jár is. („Tehát egy adott párt valós értékét úgy kapjuk meg, ha a

tettekből kivonjuk a szólamokat, és azt elosztjuk a taglétszámmal” – tanítja már az általános iskolában a tanító néni.) Az ábrázolt szereplők esetlegesen választják ki maguk közül politikai vezetőjüket, aki bármelyikük lehet, hiszen egyikük sem jobb a másiknál, egyiküknek sincs saját arca, személyisége. Pártpolitikusként a pártfegyelmet maximálisan betartják: szemellenzőt és szájtapaszt viselnek, és azért, hogy a parlamenti szavazásnál biztosan ne tévedjenek, a szükségtelen szavazógomb le van ragasztva előttük. A karikatúrák gyakori szereplői a nevesített, felismerhető politikusok is, akik közül mintegy 50 a rendszeresen visszatérő alak. A legismertebb „karikatúraarcok” a miniszterelnökök, a pártvezetők és híres-hírhedt pénzügyminiszterünk: kiugróan magas (430) szerepléseivel Orbán Viktor vezeti e rangsort, utána következik Horn Gyula (270), majd Torgyán József (265) és Csurka István (131), illetve Bokros Lajos (87). Említést érdemel a rendszerváltást követő első államfő, Göncz Árpád szereplése, aki rendszerint valamilyen országot felkavaró botrány (például a médiaelnökök kinevezése) kapcsán került – legtöbbször a Magyar Hírlap és Népszava – karikatúristáinak tollhegyére. Hozzá képest Mádl Ferenc kifejezetten halvány karikatúraarccal bírt

Népszabadság, 2001. 09. 11. A karikatúrák „politikusarcainak” pártok szerinti rangsorát az MSZP vezeti Kovács László, Medgyessy Péter, Békesi László, Nagy Sándor és Keleti György szerepeltetésével. Őket követik az MDF politikusai: Boross Péter, Szabó Iván, Dávid Ibolya, Kónya Imre és Lezsák Sándor, míg az SZDSZ-ből Kuncze Gábort, Demszky Gábort, Pető Ivánt és Fodor Gábort kedvelik a karikatúristák. A három másik párttal szemben a Fidesz némiképpen „arctalanul” jelenik meg: míg a Népszava vitriolos karikatúráinak köszönhetően Orbán Viktor elsöprően sokszor szerepel, addig a párt csupán két rendszeresen felbukkanó „karikatúraarccal” bír: Kövér Lászlóéval és Deutsch Tamáséval.

A politikai kultúra A karikatúra mint elvont gondolatok képi kifejeződése csak leegyszerűsítve képes bonyolult gondolatok közvetítésére: leginkább dualista, oppozícióra épülő világfelfogást tükröz. Ezt a fajta beállítottságot csak felerősíti a rendszerváltás utáni magyar politikai életet olyannyira jellemző sérelmi politizálás, a későbbiekben még inkább meghonosodott „ultimátumpolitizálás”, a kompromisszumkészség gyakori hiánya. „Legütősebb” politikus szereplői a baloldali liberális, de mindhárom ciklusban kritikai hangvételt vállaló napilapoknak, a Népszavának és a Magyar Hírlapnak voltak, hetilapként pedig a mára már megszűnt Ludas Matyinak. Ezen újságok rajzain a rendszerint két szereplő „együttműködése” szélsőséges, konfrontatív, már-már abszurdba hajló. Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy a karikatúraszereplők háromnegyedére jellemző az elutasítás, a tagadás. Ábrázolások sora sugallja azt a felfogást is, miszerint ellenzéki politikusnak lenni csupán tét nélküli okoskodást jelent, a kormánypártiak pedig mindig erőből politizálnak. A karikatúrákra jellemző még az ambivalens, lebegtető, néha nagyon bonyolult emberi viszonyokat kifejező interakciós helyzetekből fakadó humor, helyzetkomikum is. A Magyar Nemzet jelentősebb tanulmányaihoz viszont gyakran közöl egyszereplős karikatúrákat, ahol is nem a szereplők közötti interaktív viszony hordozza a jelentést, hanem a szereplőre külsőleg ráruházott, általában nagyon negatív konnotációjú tulajdonság. A 2002. évi választási kampányidőszakban ilyen módon jelent meg sokszor Kovács László vagy mondjuk Medgyessy Péter.

Magyar Nemzet, 2002. 04. 05. A pártok A rendszerváltás után született politikai karikatúrák jelentős része a politikai intézményrendszer működéséhez kötődik: a karikatúrák foglalkoznak a múlttal való leszámolással és politikai életünk demokratikus alapokon történő újjászerveződésével, az 1989 után életre hívott politikai pártokkal, a négy – Antall-, Boross-, Horn-, Orbán- – kormány parlamenti munkájával, valamint az államhatalomhoz kapcsolódó intézményrendszer tevékenységével. Belpolitikai életünkről a Horn-kormány első két évében (1994–1995-ben) született a legtöbb karikatúra,

melyeket a Magyar Hírlap és a Népszava hasábjain láthattunk leggyakrabban. Az összes rajz egyötöde foglalkozott ezzel a korszakkal, ami a Bokros-csomag életbeléptetésének időszakában született nagyszámú karikatúrának tudható be. A pártok működésével a politikai életünkről szóló karikatúrák mintegy harmada foglalkozott, s a különböző politikai irányzatok nagyjából azonos arányban jelentek meg. Ezzel a témával legtöbbet a rendszerváltást követő első három évben (1991-ben, 1992-ben, 1993-ban), majd 2001-ben foglalkoztak a politikai karikatúrák. A legutóbbi választásokat megelőzően (miként a korai időszakban is) ezeknek az ábrázolásoknak az egyötöde koncentrált a pártok tevékenységére – leginkább újfent a Magyar Hírlap és a Népszava hasábjain. A pártok bemutatásának módjáról természetesen csak akkor nyerhetünk ismereteket, ha külön-külön vizsgáljuk megjelenésüket. A Magyar Demokrata Fórumról az Antall-, majd a Boross-kormány négy éve alatt született a legtöbb karikatúra (a párt később – néhány alakját kivéve – már érdektelenné vált a karikatúristák számára). Az MDF „fénykorában” megjelent karikatúrák három nagy témakör köré csoportosíthatók. A kezdeti időszakban kormánypárttá válásának körülményeivel, az MSZMP-hez való viszonyával és a koalíciós partnerekkel – részben a színfalak mögött – történt egyezkedéseivel foglalkoztak legtöbbet a karikatúristák. A rajzok jelentős hányada a rendszerváltás lendületéből adódó bizakodást, a kezdeti optimizmust tükrözi: számtalan, ez idő tájt született karikatúrában figyelhető meg a felemelkedés, az önfeledt repülés, a súlytalan lebegés motívuma. Később, amikor már jobban láthatóvá vált az ország valós gazdasági állapota, a karikatúrák a maguk humoros stílusukban azokról az erőfeszítésekről szóltak, amelyekkel az MDF irányította kormány új pályára kísérelte állítani az országot.

Hócipő, 1990. 05. 03. A karikatúristák a párt történetében kétszer is – először Csurka István és hívei 1993-as, majd a Szabó Iván és követői 1996-os kiválásakor – sokat foglalkoztak a bekövetkezett pártszakadásokkal és a párt ideológiai útkereséséivel. A karikatúrák kiemelt témájául szolgált az a pártesemény is, amikor a Lezsák Sándor által vezetett MDF 1997-ben választási szövetséget kötött a Fidesz-Magyar Polgári Párttal.

Az MDF-ről szóló rajzok harmadik nagy csoportja nem annyira a párt körül zajló eseményekkel, sokkal inkább a párt mentalitásával foglalkozott. Ezekből a karikatúrákból egy múltba néző, anakronisztikus ideológiát magáénak valló, kivagyiságot árasztó párt képe bontakozik ki. Az 1990 és 1994 közötti időszak karikatúraarcot kapott MDF-es politikusa Boross Péter, Szabó Iván, Csurka István és Kónya Imre. Meglepő, hogy a rendszerváltás utáni első szabad választáson megválasztott miniszterelnök, Antall József rendkívül ritkán tűnt fel a karikatúrákon. Ennek két oka is volt, és egyik sem jelenti azt, hogy ő kisebb formátumú politikus lett volna, mint a későbbi miniszterelnökök. Feltűnően kevés szereplésének objektív oka, hogy a rendszerváltás első éveiben a napilapok még egyáltalán nem vagy csak nagyon szórványosan publikáltak politikai karikatúrákat. E tekintetben az 1992–1993-as év tekinthető vízválasztónak, mert ekkor kezdett három napilap: a Népszava, a Népszabadság és a Magyar Hírlap napi rendszerességgel karikatúrákat közölni (míg a Magyar Nemzet mind a mai napig csak a kiemelkedően fontos cikkeihez mellékel illusztrációként rajzokat). A szubjektív ok pedig az volt, hogy Antall József gyógyíthatatlan betegsége viszonylag korán nyilvánosságot kapott, és attól kezdve – emberileg érthető módon – a karikatúristák nem szerepeltették többé karikírozott rajzfiguraként a beteg miniszterelnököt. Az MDF, majd a Fidesz-MPP volt koalíciós partnerének, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártnak elsőszámú vezetője, Torgyán József a karikatúristák kedvelt figurája volt. Arra, hogy a közgondolkodásban miként jelenhetett meg az ő nevével egybeforrott FKGP tevékenysége e két kormányzati ciklusban, karikatúrák végtelennek tűnő sora utal. A pártelnök gyakran szélsőséges érzelmeket kiváltó megnyilatkozásaival és szereplésvágyával különleges helyet vívott ki magának politikai életünkben, sajátos stílusával pedig újságírók és karikatúristák hálás témájává vált. Népszerűségének növekedése annak példázata, hogy a média a politikában (is) vonzódik a showmanekhez, és akire „rátalál”, azt országosan ismertté teszi, a kiválasztott pedig médiabeli „ismertség-tőkéjét” politikai tőkévé válthatja át. Torgyán Józsefet a rajzolók debatter alkatú, a politikai ellenfeleivel és a párttagság vele szembeforduló részével folyamatosan megütköző, a hatalomért minden politikai irányzattal kiegyezni képes politikusként mutatták be. A róla készült karikatúrák két nagy csoportba sorolhatók: vagy egyedüli szereplőként valamelyik tulajdonságát domborítják ki, vagy az éppen soros koalíciós partnerével mutatják valamiféle konfrontatív interakcióban. Rajzok egész sora foglalkozik „agrárszakértelmével”, a világ távoli pontjain Cseh Máriával tett közös „szakmai tanulmányútjaikkal” és ezen utazások tapasztalatainak gyümölcsöző hazai felhasználásával. A kisgazdapárt működéséből a rajzok (ezen kívül) a fővárosban élő, falut talán sosem látott párttagok vidékhez való viszonyát, az egymással való örökös békétlenkedésükből fakadó megosztottságukat, a pártszakadásokat, a helyenként már a tettlegességet súroló pártgyűléseiket és a Belgrád rakparti székházuk körüli bonyodalmakat karikírozzák ki.

Magyar Hírlap, 1999. 05. 14. A második szabad választásokat megnyerő Magyar Szocialista Párt az 1990-es években kormányzópártként jelent meg igazán a karikatúrákban. Előtte az MSZMP-vel való ideológiai „leszámolásával” foglalkoztak többet a karikatúristák, főként azon tény kapcsán, hogy számos volt MSZMP-tag a pártállamban szerzett politikai tőkéjét komoly gazdasági tőkévé kovácsolta a rendszerváltást követő években. A Horn-korszak karikatúraarca maga Horn Gyula volt, aki egyedül is, de leginkább koalíciós partnereivel – az ez idő tájt gyakran szerepeltetett Kuncze Gáborral és Pető Ivánnal – egyszeriben számtalan rajz főszereplője lett. Megjelenései két témacsoport köré sűrűsödtek: egyrészt a magyar gazdaság tragikus állapota miatt bevezetésre került Bokros-csomag, másrészt a fennállása alatt mindvégig rendkívül konfliktusosan működő MSZP–SZDSZ-koalíció kapcsán.

Népszava, 1995. 01. 28. A párt 1994-es választási győzelme után számtalan olyan karikatúra született, amely – az 1945 utáni koalíciós időszakhoz hasonlatosan – az egymással szövetségre lépő pártok vezetőit – akkor Rákosi Mátyást és Szakasits Árpádot – mint jegyespárt, házaspárt, a családi fészek turbékoló-marakodó szerelmespárját ábrázolta. A civakodó házaspár motívumát a koalíció egész ideje alatt használták a rajzok készítői – és ezt egészítették ki a következők: SZDSZ-

madarak Horn Gyula által kalitkába zárva, két dudás egy csárdában (Horn–Pető), egy tálból cseresznyézők (Horn–Pető), két bohóc egy nadrágban (Horn–Kuncze) és a háborgó vízen közösen navigált hajó képe. A karikatúrákon mindvégig Horn a domináns személy, így legtöbbször ő határozza meg a szituációk jellegét is. Ez a rajzok egy részében a méretarányokkal való játékkal is kifejeződik: elefánt és egérke szövetsége a koalíció, ahol az egér nincs tisztában saját méretével. (Úgye, hogy dübörgünk mi ketten? – kérdezgeti öntudatosan az elefánttól.) Több mulatságos karikatúra is azt sugallja továbbá, hogy a hatalom ugyan az MSZP-nél és Horn Gyulánál van, de az ész az SZDSZ-nél. A szocialista politikusok közül figyelemre méltó még az MSZOSZ vezetőjévé vált Nagy Sándor, akit a karikatúrák az állampárt szakszervezeti mozgalmának zavaros múltú átmentőjeként jelenítenek meg: a rendszerváltás idején Antall József lábához dörgölődző macskaként, majd – a Ludas Matyi címlapján – a szakszervezet átmenekített vagyonát egy szigeten elásó féllábú-félszemű kalózként. Az MSZP – az MDF-től eltérően – ellenzéki pártként is a karikatúristák kedvelt témája maradt. A közvélemény-kutatások tanúsága szerint 2000 decemberében az MSZP támogatottsága már elérte az 50 százalékot, s ez mintegy másfélszerese volt az akkori kormánypárténak. A szocialisták ekkortájt kezdtek komolyan foglalkozni a miniszterelnök-jelölt személyével – előbb Németh Miklósra gondoltak, ám 2001 nyarán Medgyessy Péterre esett a választásuk. A karikatúristákat mindkét politikus megihlette: Medgyessy pénzügyminisztersége óta először ekkor vált szereplővé – főként a rajzokat egyébként csak szórványosan közlő Magyar Nemzet és a Népszava kiemelten fontos karikatúraarcává. Az MSZP-ről szóló karikatúrákban fontos szerepet kapott egy különös tárgy, amely a későbbiekben jelentéshordozóvá vált: Horn Gyula „koronája”, az a vasabroncs, amelyet autóbalesete után hosszú ideig volt kénytelen viselni. („S íme itt látható gyerekek a magyarok legősibb hatalmi jelképe, az úgynevezett Horn-korona” – mutatja a múlt rekvizitumát a tanár 2994-ben a gyerekeknek. „E jelben győzni fogsz!” – mondja Horn Gyula, amikor átadja „koronáját” utódjelöltjének, Medgyessy Péternek a 2002-es választások előtt fél évvel.) A Szabad Demokraták Szövetségéről szóló karikatúrák nagy részének – értelemszerűen – az MSZP-vel kötött koalíció és annak konfliktusos működése a témája. Ezen rajzok tanúsága szerint a két párt egymás közötti játszmájában mindkét félnek megvolt a maga jól bevált módszere. Horn Gyula autokratikusan kormányzott, gyakran állította kész tények elé koalíciós partnerének politikusait, akik intézkedéseiről nemegyszer csak a médiából értesültek. Az SZDSZ pedig gyakran „lebegtetett”: „Igen, talán, mégsem, nem” – ugrál egy rajzon Pető Iván az ugróiskola felrajzolt válaszalternatívái között. De születtek karikatúrák, amelyek azt sejttették, hogy az SZDSZ – a koalíciós együttműködés minden nehézsége ellenére – nagyon is szeret a hatalom részese lenni. Az SZDSZ-ről szóló rajzok másik része a szervezet belső, politikai-morális válságait, a személyi ellentéteket, az elnökváltásokat jeleníti meg. Ezeken a rajzokon a főszereplő Kuncze Gábor, Pető Iván és Demszky Gábor. Utóbbival kapcsolatban többször felmerül a főpolgármesteri és pártelnöki pozíciók összeegyeztethetősége. („Azzal úgy otthagyta a királylányt, mint polgármester az SZDSZ-t!” – zárja le az esti mesét a nagymama.) A karikatúrák harmadik nagy csoportja a párt közvélekedésben élő imázsát mutatja. Részben politikusainak a történésekhez, döntésekhez való kritikai hozzáállását, részben a kisebbségek védelmét és a párt vezetőinek önelégültségét karikírozzák ezek a rajzok. („Nem jut eszembe… Valami miatt mindig tiltakozunk ’89 óta, de mi lehet az,…mi is lehet az?” – töpreng zavartan a beszédében megakadt pártszónok.)

Népszava, 1995. 12. 07. A Fiatal Demokraták Szövetsége a rendszerváltás radikális, alternatív erejeként 1988 márciusában alakult, ám a 2002-es választásoknak már konzervatív-kereszténydemokrata orientációjú polgári néppártként (mint FIDESZ-Magyar Polgári Párt) vágott neki. A Fidesszel foglalkozó karikatúrák jelentős része ezt a pályafutást tematizálja, közülük nem egy a Találkozás egy fiatalemberrel irodalmi analógiáját felhasználva. Ezeken a karikatúrákon a fiatal Orbán Viktor néz szembe a mai Orbán Viktorral, és minden esetben olyan kijelentést tesz, amellyel egyértelműen elkülöníti valamikori önmagát mai énjétől („Nahát, rám sem ismerek!” – kiált fel önmaga tükörképe láttán). A rajzolók a párt nevében szereplő „fiatal” szót is szeretik karikírozni: ilyenkor aggastyán „fiatal demokraták” szónokolnak meglepett fiatalembereknek. A Fideszről szóló karikatúrák négy főbb témakörbe sorolhatók: az elsőben a pártot radikális, a parlamentben még ellenzéki pozíciót betöltő korszakában mutatják be. („Aztán előre köszönj ám az Antall bácsinak!” – indítja útnak az aggódó mama képviselő fiát az első szabad választást követően összeülő parlamentbe.) A rajzok második csoportja már az 1998 utáni új szerepkörben lévő pártot mutatja be: az Orbán-kormány tagjainak vezetési stílusát és szakértelmét karikírozza ki. A párt pénzhez való viszonyát veszi górcső alá a karikatúrák következő csoportja: a kétéves költségvetés megszavaztatását, a költségvetési pénzek időnként rejtélyes felhasználását és nem utolsósorban az Országimázs Központ tevékenységét. Mivel a baloldali liberális Magyar Hírlap és Népszava közölte a legtöbb karikatúrát a kormányzópártról, ezen ábrázolások alapján igen kritikus kép bontakozik ki a kormány négyéves tevékenységéről. Az utolsó, legfontosabb csoportba azok a karikatúrák sorolhatók, amelyek a párt arculatát teljességgel meghatározó Orbán Viktorral foglakoznak – nem túl hízelgő hangnemben. Szembetűnő, hogy míg a négy legtöbbször szereplő politikusról, Horn Gyuláról, Torgyán Józsefről, Csurka Istvánról és Bokros Lajosról (eltérő gyakorisággal ugyan, de) valamennyi napilap közölt rajzokat, addig a harmadik kormányciklusban Orbán Viktorral szinte csak a Népszava és a Magyar Hírlap foglalkozott. A karikatúrák egy részében a miniszterelnök egyedül szerepel, és vagy valamely frappáns kijelentésével – leginkább úgynevezett dakota közmondással – minősít egy politikai helyzetet, vagy valamely negatív tulajdonsága domborodik ki erősen. Jellemzőbb azonban, hogy szövetségeseivel és/vagy politikai ellenfeleivel jelenik meg. Az ilyesfajta interakciókban három politikus játszik kitüntetett szerepet. Elsőként Csurka István, akihez a karikatúrák tanúsága szerint ambivalens viszony fűzi a miniszterelnököt: politikai ambíciói miatt szüksége van rá (és a MIÉP-frakcióra), de nyíltan nem

vállalja a vele való együttműködést. (Már az Orbán-kormány első évében megjelent „Kövérgyerek” címmel olyan karikatúra, amely a Fidesz és a MIÉP „vérrokonságát” sugallja.) Ezzel szemben Torgyán Józseftől – a rajzok tanúsága szerint – Orbán mindenáron meg akart szabadulni. Amíg azonban szövetséges-ellensége kormányának tagja volt, a miniszterelnök őt (és Csurkát) kihasználva, „meglovagolva” próbálta kiiktatni az ellenzéket és gyakorolni hatalmát.

Népszava, 2002. 04. 10. Harmadik gyakori szereplőtársát, a választási kampány időszakában politikai riválisaként fellépő Medgyessy Pétert viszont Orbán Viktor levegőnek nézte. A karikatúrák legalábbis azt mutatják, hogy nem tekintette igazi politikai ellenfélnek.

Éva Argejó Political Cartoons After the Regime Change 1

The Hungarian male politician is a helpless, incompetent person, a public harasser, a demagogic orator, who uses politicising as a means of subsistence. His own financial wellbeing is of primary consequence to him, the problems of the public are secondary. Women – who, as wives and mothers, listen to their publically active and engaged husbands and children – only play a minor role in political life. If every once in a blue moon they become involved in legislation, they still cannot rid themselves of their femaleness. Or at least this is what anyone who bases their information on political cartoons from after the regime change (between 1990 and 2002) might think. In Hungary, after 1945, the genre of political cartoons had a short-lived peak of a few years. During the coalition period, a number of satirical papers still lent credence to graphics addressing the absurdity of political and societal life. Popular papers included Szabad Száj (of the Smallholders Party), Fűrész, and Pesti Izé. Countless caricatures – which would later become famous – appeared in the columns of Demokrácia and Ludas Matyi. What seemed like a good beginning, however, was soon choked off by the milieu of the fifties. While a number of papers still published caricatures, only one of the satirical periodicals stayed afloat (Ludas Matyi). The drawings became schematic; in essence, they only met the criteria of party propaganda. The post-1956 transformation – and subsequent continuous changes – of control over the press also influenced the political caricature genre. In addition to agitationoriented, propagandistic caricatures, genuine satirical depictions began to crop up in increasing numbers. In spite of these developments, however, in Hungary, political caricature as a genre only regained its intellectual and expressional integrity after the regime change, as of the beginning of the 1990s. My study 1 aims to discuss how the genre’s “finding of self” came about. I will attempt to construct the image of society that has enfolded from the political cartoons of 13 years of written press. Furthermore, I will explore which events following the regime change served as a source for humour, how the new political-social institutional system, the activities of the newly formed parties, as well as the operation of the government and its opposition manifested in the drawings. Finally, I will also examine how the “cartoon image” of wellknown politicians changed. To this end, I researched the political caricatures which appeared in Népszabadság, Népszava, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Új Magyarország, Hócipő and Ludas Matyi between 1 January 1990 and 20 April 2002. Using computerised content analysis, I studied a total of 4345 such depictions. The environment of the cartoon stories Among our political cartoons, there are only very few which carry universal meaning; which show the fall of one of the two current superpowers and the establishment of a new world order in an abstract, spatiotemporal dimension. While, within the Eastern European region, Polish political caricatures are characterised by more abstract, model-like renderings, their Hungarian counterparts have their root in, shall we say, “Hungarian soil”. If our cartoons were presented to foreigners with no knowledge of Hungarian history, they would understand very little of the scenes embedded in the unique mesh of historical references and visual symbol systems. The fact that the location is – emphatically – Hungary is confirmed by the ironic representation of symbolic buildings and spaces as well as overemphasised (traditional) attire. In addition, of course, the international environment also makes its appearance: these graphics are connected to the withdrawal of Soviet troops, our ties with the surrounding 1

The text was originally published in Médiakutató, Spring / 2003. 5-19pp

countries, NATO and, last but not least, steps made in preparation for entering the European Union. This latter group of cartoons is different from caricatures that depict the “raw Hungarian reality” in that, in most of these drawings, the location (Europe) appears idealised, showing us regions that seem unreachable to us. Social gender The world of political cartoons is characteristically a man’s world: the artists are men and it is about the world of men where male values dominate. While women are, indeed, present in the caricatures, they are only secondary characters. (Only a fraction of the nearly 5000 characters appearing in post-regime change political cartoons are women.) This is, of course, also related to the fact that, in Hungary, politics is mostly engaged in by men – they are the representatives of our political life. Thus, these satirical drawings, in depicting mostly men, are true to the facts of reality.

Népszabadság, 11. 09. 2001. We are presented with an even less favourable picture if we look at the how women are depicted in terms of their appearance. The caricatures suggest that the private sphere is the favoured domain of their lives – the closed universe of the family and circle of friends – while the outside world, including the politics scene, is a realm where unexpected and unforeseeable things happen. While men are represented in their family roles as husband and father only in rare instances, women are portrayed as wives and mothers, as homemakers who discuss the things that go on in the world with their female neighbours. Women are mostly men’s insignificant role-partners: as “average Hungarian wives”, the husbands communicate to them the things they deem important – as politicians, the day’s events at the Parliament, or, as managers, the problems at work. If, however, a female representative (of the Parliament) is portrayed by the cartoon, we can be sure that it is done outside the political context, and, instead, we will be shown some personal or “human” expression. The sexist world view of our cartoons has become fossilised; it communicates role structures to readers which are increasingly disappearing. The prevalence of gender inequality is also evidenced by the one topic in conjunction with which women are mostly depicted. The “nouveau riche” (an economic-political elite, which has come into existence as a result of the rapid social and political transformation) are, in most cases, represented by “ladies”, who – with an uncertain grasp of “their place” in some instances and full-on confusion regarding their social roles in others – amuse readers with the absurdities of what is means to be the uneducated parvenu.

The politicians Three-quarters of the political cartoons from the period following the change in regime are directly related to the operation of the political institution system – mostly the government in power and its opposition, as well as the parties that have their own image. The most commonly appearing character type in these drawings is that of the “no name” politician. One of the distinctive features of the examined caricatures, as a matter of fact, happens to be the frequent representation of “nameless, faceless heroes”. They constitute almost onethird of the nearly 5000 cartoon figures. In all three governing cycles, this character appears, most often, in the columns of Magyar Hírlap and Népszava. In a smaller number of cases, it also shows up in the caricatures of Népszabadság – mostly those which address the topics of public life. A much less insignificant portion of them are also featured in Magyar Nemzet and Új Magyarország. In its most common rendering, this character is “the” member of the parliament who displays public attitudes and political behaviours that are assumed to be stereotypical. If we are to define the “ideal” of the Hungarian politician based on political cartoons, a shocking picture unfolds before us. “The” Hungarian politician is, naturally, a man. He makes his living as a politician; his own financial well-being is his primary concern, the problems of the public only come second. Numerous caricatures deal with the phenomenon whereby voting on important questions that may determine the fate of the country can only come to pass at the cost of great difficulties and opposition, while “the” politicians have no trouble voting on their salaries in the first round. According to these vitriolic graphics, following a change of regime, former representatives leave the Parliament with significant severance pay – sometimes they carry the money away in a wheelbarrow. Money is a well-liked thing among party members as well. They are corrupt; it is generally not advisable to leave party funds and headquarters within their grasp as they will not think twice about “helping themselves to it”.

Népszava, 29.03.1994. The caricatures portray two distinct types of Parliamentary Representatives. On the one hand, they are incompetent; be it because of their enervated nature or their lack of abilities, they are incapable of running the affairs of the country. Although, in most cases, they engage in

their activities in the absence of the appropriate knowledge and skills, they become severely offended if they are offered low-prestige tasks. The extreme rendering of the “expert” which appears in cartoons consists of the party man of the “expert government” who is not skilled at anything, but has nevertheless been placed in a high position of public administration out of political considerations. The other type is that of the exhibitionist harasser of political public life who – especially during the election campaign – promises the moon and stars in order to further his personal career, but then – once he is in power – does not keep his word. As for his style, he is a demagogue orator who can simultaneously promise good things to everyone, even if keeping his promise would yield opposite consequences for the various groups. (“Thus the true value of a given party is obtained by subtracting the slogans from the actions and we divide what is left by the membership number”, says the female teacher in to elementary school students.) The depicted characters choose the political leaders from their ranks in a random manner; he could be any one of them, as none of them are better than the other, none of them have their own face or personality. As party politicians, they maintain party discipline to the maximum: they wear eye shades and plaster over their mouths, and – in order to ensure that they will not make the wrong choice during parliamentary voting – the unnecessary voting button is taped down in front of them. Famous, recognisable politicians are often targeted by the cartoons as well, of whom about 50 are frequently recurrent characters. The best known “caricature faces” are those of the prime ministers, party leaders and our (in)famous minister of finance. Viktor Orbán is in the lead with his outstandingly high number of appearances (430), Gyula Horn follows (270), then comes József Torgyán(265) István Csurka (131), and Lajos Bokros (87). The name of the first head of state after the change of regime, Árpád Göncz, should also be mentioned, who usually makes his appearance – most often in Magyar Hírlap and Népszava – in conjunction with scandals that cause upheaval in one nation or another (such as the election of media leaders). In comparison, Ferenc Mádl has a positively mild caricature image.

Népszabadság, 11.09.2001.

The party-specific hierarchy of the “politician faces” is headed by the Hungarian Socialist Party with László Kovács, Péter Medgyessy, László Békesi, Sándor Nagy and György Keleti. They are followed by the politicians of the Hungarian Democratic Forum: Péter Boross, Iván Szabó, Ibolya Dávid, Imre Kónya and Sándor Lezsák, while from the Alliance of Free Democrats cartoonists favour Gábort Kuncze, Gábort Demszky, Iván Pető and Gábort Fodor. In contrast to the other three parties, the Alliance of Young Democrats appear somewhat “without a face”. While, thanks to the vitriolic caricatures of the Népszava, Viktor Orbán is represented in an exceptionally high number of instances, the party only has two regular “caricature faces” – László Kövér and Tamás Deutsch. The political culture The cartoon as a visual manifestation of abstract thoughts can only communicate complicated ideas in a simplified manner; it reflects a mostly dualistic world view built on opposition. This type of orientation is only enhanced by the venting of grievances so characteristic of Hungarian politics following the change of regime, by the “ultimatum politics” which later became prevalent, as well as by the frequent absence of the willingness to compromise. The most “hard hitting” political figures belonged to the leftwing liberal daily papers, Népszava and Magyar Hírlap – which nevertheless maintained a critical tone through all three cycles – and the weekly paper Ludas Matyi – which no longer exists. In the satirical drawings featured in these papers the “cooperation” between the – usually – two characters is extreme, confrontative and verging on absurd. In terms of numbers, this is to say that threequarters of the caricature figures are characterised by rejection and denial. Countless depictions suggest that being a politician of the opposition means know-it-all arguing without any stakes and that those of the government party politicise with might and not brains. Ambivalent, neither here nor there gag comedy and humour derived from scenarios of interaction – that sometimes express very complicated human relationships – are also characteristic of cartoons. In conjunction with its more significant articles, the Magyar Nemzet often publishes single-character caricatures where the emphasis is not on the dynamics of interaction between the depicted figures but on some attribute – of a generally very negative connotation – given to the character. During the election campaign period of 2002, László Kovács and Péter Medgyessy were often represented in such a manner.

Magyar Nemzet, 05.04.2002.

The parties A significant portion of the caricatures from the post-regime change period is associated with the modus operandi of the political institution system. These caricatures deal with getting over the past, the democratically-based reorganisation of political life, the political parties brought to life after 1989, the parliamentary work of the Antall, Boross, Horn, and Orbán Cabinets, as well as the activities of the institution system associated with the government. The most cartoons focusing on our domestic politics appeared in the initial two years of the Horn Cabinet (1994–1995) primarily in the columns of Magyar Hírlap and Népszava. Thanks to the large number of satirical drawings that were published when the Bokros package took effect, one-fifth of all the cartoons dealt with this time period. About one-third of the political caricatures addressed the way the parties operated, and the various political tendencies were represented in approximately equal proportions. This topic was mostly dealt with by the political cartoons that came to life during the first three years following the regime change (1991-1993) and, then, in 2001. Prior to the last elections (just as before) one-fifth of the depictions concentrated on the activities of the parties, once again mostly on the pages of Magyar Hírlap and Népszava. We can only learn about the way the parties are presented, however, if we examine their appearance separately. Most cartoons of the Hungarian Democratic Forum were drawn during the four years of the Antall and, then, Boross Cabinets (later, the party – save for a few of its representatives – lost its relevance for caricature artists). The cartoons which cropped up during the “heyday” of the Democratic Forum can be associated with three themes. In the initial period, cartoonists mostly addressed the circumstances of its becoming a governing party, its relationship with the Hungarian Socialist Party and its negotiations with the coalition partners – which partly took place behind the scenes. A significant portion of the satirical renderings reflect the hopefulness and initial optimism that arose from the momentum of the regime change. Numerous cartoons from this time carry the motif of progress, ecstatic flight and weightless floating. Later, when the real economic state of the country became more evident, the caricatures, in their own humorous style, poked fun at the efforts the government – lead by the Democratic Forum – made in an attempt to set the country on a new course.

. Hócipő. 03.05.1990. In the party’s history, cartoonists dealt quite a bit with the party’s splits and ideological soulsearches on two occasions in particular: first when István Csurka and his followers quit the party in 1993, and, then, when Iván Szabó did the same in 1996. Another well-covered political event by caricature artist was when, in 1997, the Democratic Forum (lead by Sándor Lezsák) and the Alliance of Young Democrats [Hungarian abbreviation: FIDESZ] – Hungarian Civic Union entered into an election alliance. The third large group of cartoons inspired by the Hungarian Democratic Forum did not address the events surrounding the party so much as it focused on its mentality. These caricatures reveal the image of a party that looks backwards into the past, advocates anachronistic ideologies and displays a narcissistic attitude. In the period between 1990 and 1994, Péter Boross, Iván Szabó, István Csurka and Imre Kónya were the Democratic Forum politicians that were given a cartoon face. Surprisingly, József Antall – the Prime Minister elected during the first free election following the regime change – rarely appeared in caricatures. There are two reasons for this, neither of which suggests that he was a lesser politician than his successors. The objective reason for his scarce appearance is that, in the initial years of the regime change, the daily papers featured few or no political cartoons. In this regard, the years of 1992-1993 can be considered a corner stone, as it was then that three papers – Népszava, Népszabadság and Magyar Hírlap – began to publish caricatures on a daily basis (while Magyar Nemzet only supplemented its most key articles with drawings by the way of illustration). The subjective reason, on the other hand, is that József Antall’s incurable illness became public relatively early, from which point on – understandably – cartoonists did not choose the ill Prime Minister as the subject of their satirical drawings. József Torgyán, the number one leader of the Hungarian Democratic Forum and, then, the Independent Smallholders and Civic Party – the former coalition partner of FIDESZ – Hungarian Civic Party – was one of the favourite figures of cartoon artists. How the activity of the Smallholders Party – which became synonymous with Torgyán’s name – was seen in the public eye in these two cycles is indicated by a seemingly unending series of cartoons. The

President of the Party, with his desire to be in the limelight and his utterances that often elicited extreme emotions, earned himself a special place in political life, and – thanks to his unique style – he became a fruitful subject for cartoonists to depict. The increase in his popularity exemplifies how the media is attracted to showmen in politics (as well), and how once the media “discovers” someone, it will make that person nationally recognised. The “chosen ones”, in turn, can use their media recognisability to further their political career. Cartoonists portrayed József Torgyán as a debater-type politician who was in perpetual conflict with his political opponents and those party members who did not share his agenda and who was willing to come to a compromise with any political tendency in the name of power. Torgyán cartoons can be divided into two groups. When he appears as a solo character, one of his personal characteristics is exaggerated, when he is portrayed in company, he is shown in confrontation with the coalition partner “of the day”. A whole barrage of drawings dwell upon his competence as an “agrarian expert”, his “professional study trips” undertaken in the company of Mária Cseh and his fruitful domestic implementation of the experiences thus gathered. In addition to the above, of the operations of the Smallholders Party, the cartoons caricatured the relationship of the capital city-dwelling party members – who have perhaps never even seen a village – to the countryside, the Party’s dividedness resulting from the perpetual bickering between its members, the splits in the Party, their Party conventions that, in some cases, bordered on violent, as well as the sticky situation surrounding their headquarters on the Belgrád embankment.

Magyar Hírlap, 14.05.1999. The Hungarian Socialist Party, which won the second free election, appeared in cartoons in the 1990s as a governing party. Before that, it was its ideological showdown with the Hungarian Socialist Workers’ Party that was of more interest to cartoonists, especially since, in the years following the regime change, a good number of the former members of the Socialist Workers’ Party managed to transform their political assets (acquired during the party state days) into impressive financial assets. The cartoon face of the Horn era was Gyula Horn, himself, who – on his own as well as with his coalition partners who were popular cartoon subjects around this time, Gábor Kuncze and Iván Pető – suddenly became the target of innumerable satirical depictions. His appearances

can be categorised around two themes: firstly, the Boros package which was introduced because of the tragic state of the economy, and, secondly, in conjunction with the coalition between the Hungarian Socialist Party and the Alliance of Free Democrats, whose operation was filled with conflict for the entire duration of its existence.

Népszava, 28.01.1995. After the party won the elections in 1994, countless cartoons were published, which – similarly to the post-1945 coalition period – depicted the leaders of allying parties – then Mátyás Rákosi and Árpád Szakasits – as an engaged couple, as bride and groom, the sometimes bickering sometimes cooing lovebirds of the family nest. The motif of the squabbling spouses was used by cartoonists for the full duration of the coalition period – and was supplemented by the following: Alliance of Free Democrats-birds locked into a birdcage by Gyula Horn, two clowns inside the same pair of pants (Horn-Kuncze) and the image of a jointly navigated ship on choppy waters. In the cartoons, Horn remains the dominant figure, thus determining the nature of the depicted situations. This, in a portion of the drawings, also gains expression through playing with scales: the coalition is an alliance between the elephant and the mouse, where the mouse is not aware of its own size. (“We do make a rumble together, don’t we? – asks the mouse self-consciously from the elephant.) A number of funny caricatures suggest that, while the Socialist Party and Gyula Horn have the power, the Free Democrats have the brains. Of the socialist politicians, Sándor Nagy, who became leader of the National Confederation of Hungarian Trade Unions, deserves a mention. He was represented by caricaturists as the salvager of the state party’s trade union movement with a troubled past – during the change of regime, as a cat rubbing up against the József Antall’s leg, then, on the cover page of Ludas Matyi, as a one-legged, one-eyed pirate who is burying the salvaged wealth of the trade union on an island. The Hungarian Socialist Party – in contrast to the Hungarian Democratic Forum – remained a favoured topic of cartoonists as an opposition party as well. According to public opinion polls, in December 2000, support for the Hungarian Socialist Party reached 50 percent, which was nearly one and a half times as great as the support for the state party of that time. The socialists were just beginning to seriously consider the question of Prime Minister candidacy. First they thought of Miklós Németh, but, then in the summer of 2001, they chose Péter Medgyessy. Caricaturists were inspired by both politicians: this was the first time Medgyessy was caricatured since he had become Minister of Finance, soon becoming a key cartoon figure on the pages of Magyar Nemzet and Népszava, which otherwise only featured cartoons sporadically.

In caricatures of the Hungarian Socialist Party, a strange object was given an important role and would later come to carry significant meaning: Gyula Horn’s “crown” was a metal band that he was forced to wear around his head for quite some time after a car accident. (“And here, children, we have the most ancient Hungarian symbol of power, the so-called Horn crown”, declares the teacher in the year 2994, as she points towards the relic of times past. “This symbol will make you victorious”, says Gyula Horn as he hands his “crown” over to his candidate for succession, Péter Medgyessy, half a year before the 2002 election.) A large portion of the cartoons caricaturing the Alliance of Free Democrats – predictably – addresses its coalition with the Socialist Party and the subsequent conflict-filled operation of the coalition. According to these drawings, in the back and forth game between the two parties, both had their own tried and tested methods. Gyula Horn governed in an autocratic fashion and often confronted the politicians of his coalition partner – who learned of his policy measures from the media on more than one occasion – with fait accompli. The Alliance of Free Democrats, on the other hand, often played the “neither here nor there” angle – Iván Pető is shown jumping back and forth between alternative answers written in the fields of a hopscotch game: “Yes, maybe, maybe not, no”. But there were also caricatures that suggested that the Alliance of Free Democrats – in contrast to the difficulties of collaboration within the coalition – very much liked to partake in the power. The other group of cartoons that targeted the Alliance of Free Democrats focuses on the inner political-moral crises of the organisation, the personal conflicts and the changes in presidency. The main protagonists of these cartoons are Gábor Kuncze, Iván Pető and Gábor Demszky. In conjunction with the latter politician, the reconcilability of the positions of mayor and party president is an issue that surfaces more than once. (“And then he left the princess there, like the mayor left the Free Democrats”, says grandma to the children to conclude her fairy tale.) The third major group of cartoons reflect the image of the party as it lives in the public mind. These drawings satirise politicians’ critical attitude towards events and decisions as well as the protection of the minorities and the complacency of party leaders. (“I cannot recall... There has always been something to protest against ever since ’89,.. but what was it?” – wonders the embarrassed party speaker whose mind has gone blank.)

Népszava, 07.12.1995.

The Alliance of Young Democrats, or FIDESZ, was established in March 1988 as a radical, alternative force of the regime change. It participated in the 2002 elections, however, as a civic people’s party of a conservative christian-democratic orientation (as FIDESZ - Hungarian Civic Party). A significant portion of the cartoons targeting FIDESZ thematises this trajectory, often by referring to the literary analogy of Frigyes Karinthy’s “An Encounter with a Young Man”. In these caricatures, a young Viktor Orbán stands face to face with today’s Viktor Orbán, every time making some declaration that indisputably separates his former person from his present self. (“Hah! I don’t even recognise myself”, he exclaims upon seeing his own reflection.) Cartoonists also like to caricature the word “young” in the party’s name. In these scenarios, elderly “young democrats” give speeches to surprised young men. Cartoons about FIDESZ can be divided according to four major themes. The first type of cartoon represents the party in its radical period, when it still belonged to the opposition. (“Do make sure you greet uncle Antall first”, the fretting mother instructs his son, the parliamentary representative, as she sets him on his way to the parliament following the first free election.) The second group of satirical drawings contains depictions of the party in its new, post-1989 role. These cartoons satirise the leadership style and competence of the Orbán Cabinet. The next group explores the party’s relationship to money: the voting process on the two-year budget, the mystical circumstances in which party funds are periodically put to use, and, last but not least, the activities of the Center for Country-Image. Since the leftwing liberal Magyar Hírlap and Népszava published the most caricatures about the governing party, a rather critical picture unfolds of the government’s four years of activity based on these depictions. The last, most important group of cartoons consists of depictions that poke fun at Viktor Orbán – who fully defined the party’s image – in rather unflattering tone. Noticeably, while caricatures that portrayed Gyula Horn, József Torgyán, István Csurka and Lajos Bokros were featured (albeit with varying frequency) on the pages of all the daily papers, in the third cycle, Népszava and Magyar Hírlap were almost the only ones to caricature Viktor Orbán’s persona. In some of the cartoons, the Prime Minister is depicted alone, either describing a political situation with a witty declaration – in most cases, with a so called Dakota proverb – or it is one of his negative attributes that is inflated. More typically, however, he is shown with his allies and/or political opponents. In such interactions, three politicians are given leading roles. Firstly, István Csurka appears, with whom, according to the cartoons, the Prime Minister has an ambivalent relationship: Orbán needs him (and the Hungarian Justice and Life Party fraction) on account of his political ambitions, but he does not openly own up to his relationship with him. (As early as the first year of the Orbán Cabinet, a cartoon was published by the title “Fat Kid” which suggested a “blood relationship” between FIDESZ and the Hungarian Justice and Life Party.) In contrast, according to the cartoons, Orbán wanted to rid himself of József Torgyán at all costs. As long as his ally-opponent was part of his cabinet, the Prime Minister tried to short out the opposition and exercise his power by taking advantage of him (and Csurka) and “turning them to good use”.

Népszava, 10.04.2002.

As for his third most common cartoon partner, Péter Medgyessy, who operated as Viktor Orbán’s political rival during the election campaign period: he was completely ignored by Orbán – caricatures seem to suggest, that he was not regarded as a real political opponent.

KÉSDOBÁLÓ PARLAMENT Gáspár Antal (1881-1959) és kortársainak politikai karikatúrái A politikai karikatúra egyidős a polgári nyilvánosság intézményrendszerének kialakulásával, a sajtó- és szólásszabadság eszményének megszületésével. Rajzolói nem a hatalom képviselői, hanem a szabad polgár szószólói, akik képeiken egy tágabb közösség véleményének adnak formát. Hatalmuk közvélemény formáló erejükből ered, hiszen képeik a sokszorosítás révén ezrekhez jutnak el. Ők a közösség döntéshozóira már nem úgy tekintenek, mint a földöntúli hatalom birtokosaira, hanem olyan választott képviselőkre, akiknek minden lépése a nyilvánosság ellenőrzése alatt áll. A jó politikai karikatúra “időzített bomba”, leleplező erejű vádirat, amely a kíméletlen szatíra eszközével, egyetlen jól eltalált képi ötlettel képes rávilágítani a közéleti események visszásságaira. Nem magasztal és nem istenít, beszédmódja a bíráló kritika. Nem ismer tekintélyt, sem mellébeszélést. Koczogh Ákos megfogalmazása szerint: “sosem körmondatokban, hanem tőmondatokban beszél. Két pontot választ s közöttük a legrövidebb utat, az egyenest”. Nyíltsága, elfogulatlansága éppen ezért kínos vagy egyenesen veszedelmes a hatalom képviselői számára. Fölényes pimaszsága, csibészes szemtelensége természetszerűleg irritálja a politikai hatalom birtokosait, akiknek működése a feltétlen tekintélytiszteleten alapul. Ennél fogva a politikai karikatúra története bővelkedik betiltásokban és üldözésekben. E képeken keresztül egy adott korszak sajátságos históriai görbe tükre rajzolódik ki, ami olykor fényévnyi távolságban áll az iskola történelemkönyvek higgadt elbeszéléseitől. Hitelességéből azonban egy csipetnyit sem von le szatírája, sőt a olykor úgy tűnhet egy groteszk világ tükrözésének egyedüli autentikus eszköze a karikatúra. Hasonlóképpen látta ezt Feleky Géza is 1910-ben: “a kacagó művészet karikatúra és karikatúra a kétségbeesés művészete. Azonkívül karikatúrának mondjuk még némelykor a tárgyilagos világlátás visszaadását is.” Az első illusztrált hazai élclapot Charivari címen 1848-ban Szerelmey Miklós alapította, aki a reformkori új típusú vállakozó-értelmiség jellegzetes képviselőjeként egyszerre volt lapja kiadója, szerkesztője és rajzolója. Képeinek egy része közvetlenül követte a politikai szatíra klasszikus úttörője, a francia Honoré Daumier rajzait. A szabadságharc erős lökést adott a műfaj hazai fellendülésének, a sajtószabadság hatására szatirikus képes röplapok sokasága árasztotta el hazánkat. E rövid időszakot követően a közéleti élclap csak egy évtized múltán, az osztrák abszolutizmus enyhülésével éledt fel újra, a kiegyezést követő politikai konszolidáció pedig az élclapok valóságos elburjánzását eredményezte. Ám a növekvő kereslet ellenére a karikatúra sajátos műfajában járatos rajzoló alig akadt. A bécsi és müncheni akadémiákon képzett művészeink jobbára csak pályájuk kezdetén, megélhetésük fedezésére vállaltak újságrajzolást, később pedig a nemzeti művészet kidolgozásának programja nemesebb és impozánsabb feladatokkal várt rájuk. Az 1870-es évek végéig a politikai karikatúra “koronázatlan királya” Jankó János volt, aki – lemondva nagyreményű művészpályájáról – teljességgel a gúnyrajz efemer műfajának szentelte magát. Fénykorában Jankó hetente mintegy fél tucat – ellenkező politikai alapállású – élclap karikatúráit rajzolta. Mellette csak Karel Klic és valamivel később Homicskó Atanáz képeivel találkozhatott a közönség. Rajzaik hűségesen követték a közéleti gúnyrajz német hagyományait. Kompozícióikat részletező, a környezetet, ruházatot is aprólékosan kidolgozó látásmód jellemezte, amelynek groteszk hangvételét csak az ábrázoltak aránytalanul nagy feje, eltúlzott gesztusai és az eredeti, “blickfangos” képi ötlet adta. Utóbbi rendszerint az újság szerkesztőitől vagy az olvasóktól eredt, akiknek minden részletre kiterjedő leírásait követték a rajzolók. Mai szemmel nézve kissé nehézkes, képrejtvényszerű látásmódjuk jól tükrözte a 19. század verbalizálható képi eszményét.

Gáspár Antal: Itt nyugszik a Frank-ügy (kArton gyűjtemény) Az 1889-ben Kalocsán született Gáspár Antal jól ismerte ezt a rajzstílust. Gyermekkorában ő is a Borsszem Jankó, az Üstökös és a Bolond Istók gúnyképein találkozhatott a gúnyképek bizarr világával. Visszaemlékezései szerint, már az iskolában is javarészt a szamárpadban üldögélt, ahol végre átadhatta magát a “firkálásnak”. Ez a “firkálás” hamarosan élethivatásává vált. 12 évesen már a Gyermekújság rajzoló munkatársai között volt és egy évvel később a neves Kakas Márton is közölte karikatúráit. (Igaz, utóbbihoz csak inkognitóban, közvetítő futárfiúként merte elvinni Gáspár saját rajzait.) A századforduló a magyar karikatúra megújulását hozta. A nyolcvanas évektől sorra tűntek fel az élclapok szerkesztőségeiben a müncheni, párizsi akadémiákon tanult képzőművészek, akik immár európai tapasztalatokkal, nagyfokú mesterségbeli tudással és harcos újító kedvvel vették be a sajtó birodalmát. A nyugati igazodású, modern szemléletű élclapok úttörője az 1883-ban indult Pikáns Lapok (Magyar Figaró) volt, amelynek rajzolói között már megjelent Fényes Adolf és Linek Lajos neve is. A müncheni magyarok köréből lépett később az újítók közé Faragó József és Garay Ákos. A tízes évek legmodernebb szatirikus lapjai a Fidibusz és az Április lapjain már egyértelmű volt a modern szecessziós, expresszionista áramlatok térhódítása. Sassy Attila, Major Henrik, Bíró Mihály, Pólya Tibor, Vértes Marcell vagy Hermann Lipót rajzai eleven és eredeti módon, lényegretörő vonalrajzzal, abszurd képi ötletekkel újították meg a századforduló realista hagyományú karikatúráját. Gáspár Antal született rajztehetsége nehezen viselte el az intézményes képzés béklyóit. Az Iparrajziskolában csak rövid időt töltött. Hamarosan olyan országos élclapok keresett rajzolója lett mint a Borsszem Jankó, a Herkó Páter, az Üstökös, a Magyar Figaró és a Mátyás Diák. Első éveinek munkáiból 1908-ban Linek Lajossal és Polgár Mártonnal közös kiállításon mutatkozott be az Upor Kávéházban, ami karikatúra-tárlat lévén nagy feltűnést keltett a közönség körében. A világháború és a forradalom az ő pályáját is derékba törte, öt évet töltött a fronton, majd bal oldali szimpátiája miatt ő is jobbnak látta, ha a fehérterror elől külföldre menekül. Az emigráció szabályosan megtizedelte a századfordulón oly bíztatóan felpezsgő magyar karikatúra műfaját. Külföldön folytatta munkáját Major Henrik, Dezső Alajos, Korber Leó, Gedő Lipót, Vértes Marcell és Bíró Mihály. Rajztudásuk és humoruk világszerte keresett “exportcikké” tette a magyar karikatúrát, amelyért Európa és az Egyesült Államok legjelentősebb sajtótermékei versenyeztek. Gáspár Antalnak jelentős bécsi és berlini lapok kínáltak munkát, de ő azon kevesek között volt, akik a politikai helyzet enyhülését látva hazajöttek. A két háború közötti időszak nem kedvezett az élclapoknak. A századforduló egyetlen neves lapja sem indult újra, karikatúrákat szinte kizárólag csak a napi- és hetilapok közöltek. Gáspár 1925-től újra Magyarországon dolgozott és rövidesen a legkeresettebb és legismertebb politikai karikatúristává vált. 1930-1934 között a Pesti Hírlap, majd három éven át a Budapesti Hírlap állandó munkatársa volt, majd 1937-től a háború végéig ismét a Pesti Hírlapnak dolgozott, miközben rajzai az Esti Kurír, a Függetlenség, a Friss Újság és az Esti Újság lapjain is megjelentek. Mivel karikatúráit kivétel nélkül fővárosi vagy országos terjesztésű napilapok közölték, Gáspár közéleti élcei egy nemzedék politikai látásmódját formálták. Mellette többen is foglalkoztak politikai-közéleti karikatúrával, köztük Gerő Sándor, Mocsay Béla, Forrai Zoltán. Rajzaik stílusa, kritikájuk hangvétele Gáspáréhoz hasonlóan mérsékelten modern és mértéktartóan kritikus volt.

A kényszerű nyugat-európai kalandozások évei jótékony hatással voltak Gáspár Antal rajzstílusára. Paulini Béla visszaemlékezései szerint a század első éveiben képei még olyannyira szolgaian követték a Jankó-féle látásmódot, hogy sokan azt hitték rajzolójuk egy “szélütött kezű rajzmatuzsálem”. Hazatérése után azonban friss és modern képek sokaságával jelentkezett: “S jó néhány évvel utóbb, a java-férfi Gáspárból kirobbant egy remek, hetykefürge legény, mint a kismókus, az odvas fából, úgy ugrott ki. Annyira az egyik napról a másikra változott át, hogy olyannak tűnt, mintha valamely varázsló cserélte volna ki, kezestül, de a szívét, az agyvelejét is. Egyszerre minden modern lett, friss és hallatlanul szellemes.” Gáspár újszerű karikatúráit könnyed vonalrajz, eredeti térképzés, szürreális képzettársítások sokasága jellemezte. Ritkaságszámba ment, hogy mind a képi ötleteknek, mind a frappáns feliratoknak egyedül ő volt a szerzője. “Először elolvasom a lapokat, keresek valami témát, aztán beretválkozni kezdek s mire kész vagyok, kész van a rajz is minden apró részletével. Csak le kell ülni lerajzolni.” – nyilatkozta munkamódszeréről 1934-ben az Est riporterének. Gáspár maga legnagyobb elismerésének azt tartotta, hogy Rákosi Jenő, a Pesti Hírlap szerkesztője egy alkalommal azt mondta, nem egy vezércikkéhez Gáspár rajzaiból merítette az ötletet. Az Est tudósítója egyébként eképpen jellemezte a rajzolót: “Jólvasalt, mint egy miniszteri tanácsos, kopasz, mint egy tudós professzor és az arca, szeme, szája olyan izgatott-élénk, mint egy… mint egy újságíróé.” Gáspár megjelenése valóban nélkülözött minden polgárpukkasztó külsőséget, visszavonultan élt Dunára néző lakásában, életét kitöltötte a rajzolás.

Gáspár Antal: Hitler dominó Rajzai javarészt a napi kül- és belpolitikai eseményekhez kötődtek, így nem nélkülözhették a személyeket megnevező feliratokat. Két háború közötti karikatúráit többnyire barokkos zsúfoltság jellemezte, amelynek főszereplői a zaklatott belpolitikai élet sebesen váltakozó kormányai, képviselői, közéleti emberei voltak, akik nem csak Gáspár rajzain, de a való életben, a közember számára is alig átlátható csatározásokba merültek. Sikerét kiegyensúlyozott, kulturált beszédmódjának köszönhette, amelyben nyoma sem volt a politikai vagy forradalmi dühnek. Nem megváltoztatni, csupán tükrözni kívánta a mindennapi politizálás visszásságait, látásmódját inkább elnéző humor, mint maró gúny jellemezte. A zaklatott külső és belső viszonyok között új életet kezdő csonka ország számára ez a sosem bántó, jobbító hangnem elismerésre talált. “Ez a kritika pedig minden alkalommal szabad és független, szókimondó és befolyásolhatatlan, de ugyanakkor sohasem sértő, mindenkor meglepő és ha melegszívvel korholó is, de szeretettel simogató is.” – írta rajzairól a Budapesti Hírlap 1934-ben. Gáspár élceinek középpontjában többnyire a pártpolitika állt, a Bethlen-éra új gazdasági fellendülést ígérő programja, a Károlyi-kormány felemás népjóléti intézkedései, Gömbös Gyula hatalomátvételét követően az Egységes Párt széthullása. Mondandóját Gáspár olykor találó képzőművészeti “kerettémákba” illesztette, így utalt a Laokoón-csoport felidézésével a mindenkori képviselőházi választások körüli bonyodalmakra. Másutt szójátékokat formált képi történésekké, így kapott rajzi formát a düledező miniszteri szék foltozása, a késdobáló parlament vagy a struccpolitika. Közéleti tárgyú rajzain üres boltok jelzik a gazdasági világválság begyűrűzését, robotgép testesíti meg radikális adóemelést, bizarr röntgengépen vizsgálja a belügyminiszter a névmagyarosító kérelmet benyújtó ügyfél nemzeti érzelmeit. Leginkább időtálló rajzai felülemelkednek a napi politika villongásain és egy vészterhes korszak szellemiségét ragadják meg, mint egy 1938-as ruhatár képe, ahol

türelmesen vár új gazdájára a huszárcsákó, darutollas csendőrkalap, cilinder és a királyi korona.

Gáspár Antal: Fellendült az építkezés Tito országában (Sólyom Istvánné tulajdona) Tevékenysége széleskörű közéleti elismerést hozott Gáspárnak. 1930-ban egyéni kiállítás keretében mutatta be rajzait, majd 1934-ben A magyar politika görbe tükre címen 300 rajzból álló válogatást adott ki karikatúráiból. Az 1940-es években rendszeresen részt vett a Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének kiállításain. Bal oldali elkötelezettsége miatt 1945 után az új politikai hatalom bizalmát is élvezte. A fordulat évét megelőző rövid időszakban ismét számos politikai élclap indult útjára és Gáspár szinte valamennyi új lapnál nélkülözhetetlennek bizonyult.

Gáspár Antal: Rajk, Kádár és Rákosi Rajzai megjelentek a Szabad Száj, a Pesti Izé, a Kossuth Népe, a Hírlap, a Ludas Matyi, a Fűrész, a Magyar Vasárnap, a Képes Figyelő, a Képes Hét, a Rádióélet és az Irodalmi Újság lapjain. 1950-ben – a karikatúrarajzolók közül elsőként – Érdemes Művész kiüntetést kapott. Ebben az időszakban több alkalommal viselte a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöki tisztét. Életmű-kiállítását nem sokkal halála előtt, 1959-ben a MUOSZ székházában rendezték meg. Révész Emese Irodalomjegyzék - Feleky Géza: A nemzetközi karikatúra kiállítás. Nyugat, 1910, I, 706-708. - N. n.: Gáspár Antal kiállítása. Pesti Hírlap, 1930. január 10. - N. n.: A magyar politika görbe tükre. Bethlentől Gömbösig. Az Est, 1930. május 27. - N. n.: Karikaturakiállításra készül Gáspár Antal, aki már 12 éves koréban Gáspár apó néven illusztrálta a magaköltötte gyermekmeséket. Esti Kurir, 1930. január 10. - Magyar rajzolóművészek. Szerk.: Pérely Imre. Könyvbarátok Szövetsége, Budapest, 1930. - A mű és alkotója, A magyar festészet és szobrászat írásban és képben. Szerk.: Csókássy István. Budapest, 1933, 83-84. - Gáspár Antal: A magyar politika görbe tükre. Budapest, 1934. - N. n.: Gáspár Antal rajzai a Budapesti Hírlapban. Budapesti Hírlap, 1934. június 3.

-

Szegi Pál: A karikatúra. Széljegyzet Gáspár Antal politikai karikatúráihoz. Fényszóró, 1945/12. D.: Gáspár Antal. Világ, 1949. március 27., 4. (szegi): Magyar karikatúra-művészet. Szabad Művészet, 1950, 503. Frank János: A harmadik Magyar Karikatúra-kiállítás. Szabad Művészet, 1951, 513-515. Szegi Pál: A 3. Magyar Karikatúra-kiállítás. Szabad Művészet, 1951, 546-551. Frank János: A magyar politikai karikatúra. 1867-1875. In: Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1951. Budapest, 1952, 90-102. (d. m.): Gáspár Antal emlékére. Magyar Nemzet, 1964. március 22. N. n.: Kilencven éve született Gáspár Antal. Új Tükör, 1979. április 8., 43. Koczogh Ákos: Vázlat a karikatúráról. TIT, Budapest, 1981. Buzinkay Géza: Borsszem Jankó és társai. Élclapok és karikatúrák. Corvina, Budapest, 1983. Botos János: A politikai humor 1945-1948. Reflektor, Budapest, 1989. Argejó Éva: A politikai karikatúrák a rendszerváltás után. Médiakutató, 2003, tavasz, 5-19. Takács Róbert: Nevelni és felkelteni a gyűlöletet. A Ludas Matyi karikatúrái az 1950-es években. Médiakutató, 2003, tavasz, 45-60.

PARLIAMENT AS KNIFE-TROWING SPECTACLE The Political Cartoons of Antal Gáspár (1881-1959) and His Contemporaries The history of political cartoons goes back to the time when the civil public as an institution was established and the ideals of the freedom of press and speech were born. Those who create them are not representatives of authority; they are advocates who speak on behalf of a free public and who, in their images, give shape to the perspective of a wider community. Their authority lies in their power to shape public opinion, as their work is reproduced in countless copies to reach thousands. They do not regard the decision makers of the community as owners of unearthly powers, but as elected representatives whose every step is watched and monitored by the public. The good political cartoon is a “time bomb,” it is an indictment with the power to expose. Through the ruthless means of satire and with a single, well-aimed image concept, it can throw light on the absurd nature of public events. It does not praise and does not deify, its language is critique. It recognises no authority and tolerates no nonsense. In Ákos Koczogh’s words: “it never speaks in runon sentences, only in simple sentences. It chooses two points and between them the shortest distance: a straight line.” And it is for precisely this reason that representatives of authority find its straightforwardness and impartiality uncomfortable, or outright dangerous. Its cocky insolence and scoundrelous cheekiness naturally irritates the owners of political power whose agency is grounded in an unconditional respect for authority. Thus, the history of political cartoons is replete with bans and prosecutions. Their images add up to a curved mirror perspective on history, which is often lightyears away from the sober accounts of history textbooks. Their satire nevertheless does not detract from their validity. Sometimes it may even seem that such caricatures are the only authentic means of reflecting on such a grotesque world. Géza Feleky expressed similar feelings in 1910: “caricature is art laughing and the art of desperation. Furthermore, on some occasions we refer to the rendering of an objective world view as caricature.” The first illustrated Hungarian humour magazine by the title Charivari was founded in 1848 by Miklós Szerelmey, who, as a typical representative of the new entrepreneur intelligentsia of the reform period, was simultaneously the artist, editor and publisher. Part of his images followed directly in the footsteps of the French Honoré Daumier, the classical pioneer figure of political satire. The war of independence provided the development of the genre with a strong impetus in Hungary. As a result of the freedom of press, illustrated, satirical leaflets flooded the country. Following this short period, public humour magazine as a genre came back to life only with the easing up of Austrian absolutism a decade later. Political consolidation subsequent to the Compromise resulted in a real effusion of such publications. In spite of the growing demand, however, there were very few artists available who were familiar with the unique genre of cartoons. As graduates of the academies of Vienna and Munich, Hungarian artists took to newspaper illustration typically at the beginning of their professional career mainly to cover living expenses. Later, a program for developing national art, provided them with much more noble and impressive challenges. Until the end of the 1870s, János Jankó was the foremost authority on political caricatures, who – turning his back on a promising career in art – dedicated himself exclusively to the ephemeral genre of cartoons. In his golden age, Jankó drew cartoons for up to half a dozen humour magazines of opposing political dispositions. Besides him, only Karel Klic and, sometime later, Atanáz Homicskó were active in the Hungarian scene. These were artists who remained loyal to the German cartoon tradition. Their compositions were characterised by a great attention to detail (with a highly nuanced depiction of clothing and the environment) whose grotesque undertones were only apparent in the characters’ abnormally large heads, exaggerated gestures and the original, gimmicky image concept. The latter usually came from the editors or readers of the magazine, whose elaborate ideas

were followed by the artists to the tiniest details. Their cumbersome, picture-puzzle perspective – as it would seem to us today – was an eloquent reflection of the verbalisable image ideal of the 19th century.

Antal Gáspár: Here rests the Frank case (kArton Collection) Antal Gáspár, who was born in 1889 in Kalocsa, knew this style of drawing well. As a child he too was first introduced to the bizarre world of caricatures through the cartoons of Borsszem Jankó, Üstökös and Bolond Istók. According to his recollections, in school he was already spending much of his time in the sluggard’s bench, where he could abandon himself to “doodling.” This “doodling” soon became a vocation. At the age of 12, he was already a member of the drawing team for Gyermekújság (Children’s Magazine) and later the reputed Kakas Márton also published his caricatures. (Albeit, Gáspár only dared take his drawing to the latter incognito, as a messenger boy). The turn of the century brought the renaissance of Hungarian cartoons with it. As of the 80s, fine artists began to turn up at the editorial offices in increasing numbers – artists who once studied at the academies of Paris and Munich, but also possessed highly refined professional skills and experience acquired in and around Europe, and who were ready to take the press empire by storm. The pioneer of humour magazines with a Western-orientation and a modern perspective was launched in 1883 by the title of Pikáns Lapok - Magyar Figaró (Magazine Piquant – The Hungarian Figaro). Adolf Fényes and Lajos Linek were among the artists working for this publication. József Faragó és Ákos Garay joined the leagues of innovators from the circle of Munich’s Hungarian artists. As was evident on the pages of the Fidibusz and Április, which were the most up-to-date satirical magazines of the 1910s, the modern secessionist and expressionist trends were gaining ground. The cartoons of Attila Sassy, Henrik Major, Mihály Bíró, Tibor Pólya, Marcell Vértes and Lipót Hermann reformed the turn-of-the-century, realist traditions in a lively and original fashion, with frank, to-the-point linear drawings and absurd image concepts. Antal Gáspár’s born talent hardly tolerated the fetters of institutional education. He spent only a short time at the School of Applied Drawing and soon he became a much sought after cartoonist of national humour magazines such as Borsszem Jankó, Herkó Páter, Üstökös, Magyar Figaró and Mátyás Diák. In 1908, audiences were introduced to his early work in a joint exhibition with Lajos Linek and Márton Polgár (held at the Upor Coffeehouse), which, being a cartoon show, made considerable waves. World War I and the revolution were very damaging to Gáspár’s career. He spent five years at the battlefront, and then, as a left wing sympathiser, felt it was for the best to flee abroad in an effort to escape the White Terror. The Hungarian cartoon scene, on such a promising upswing at the turn of the century, was now severely decimated by emigration. Artists such as Henrik Major, Alajos Dezső, Leó Korber, Lipót Gedő, Marcell Vértes and Mihály Bíró all continued their work abroad. Their graphic skills and humour made Hungarian cartoons an export item in high demand all around the world with major European and US publications lining up to have their share. Although Antal Gáspár was offered work by

reputable publications from Vienna and Berlin, he was among the few who returned home with the easing of political tension. The period between the World Wars was not a good time for humour magazines. Of the well-known publications from the turn of the century none were re-launched, cartoons appeared almost exclusively in daily and weekly papers. As of 1925, Gáspár was working in Hungary again, and soon became the most popular and well-known political cartoonist. Between 1930 and 1934, he was employed by Pesti Hírlap, then was a member of the editorial staff at the Budapesti Hírlap. From 1937 until the end of the war, he once again worked for Pesti Hírlap, while his cartoons appeared on the pages of Esti Kurír, Függetlenség, Friss Újság, and Esti Újság. Since Gáspár’s caricatures were published, without exception, by metropolitan and national dailies, his humour shaped the political perception of a whole generation. Sándor Gerő, Béla Mocsay and Zoltán Forrai were among other political cartoonists active at the time. Similarly to Gáspár’s work, the style and tone of their caricatures were temperately modern and moderately critical. The years of adventure Gáspár was forced to spent in Western Europe had a positive effect on his style of graphics. According to the memoirs of Béla Paulini, in the first years of the century Gáspár’s images followed the Jankó-type perspective with such devotion, that many were made to think the artist who created them was but a “graphics Methuselah with a palsied hand.” Following his return, however, he had an array of fresh and modern images to show for himself: “And many years later, the nearly-all-man Gáspár gave way to a splendid, cheeky and agile lad who sprang forth like a squirrel from a hollow tree. The transformation was so one-day-to-the-next, that it appeared as if some wizard had swapped him, his hands, his heart, and even his brains. All of the sudden everything became modern, fresh and unbelievably witty.” Gáspár’s new cartoons were characterised by graceful line drawing, original spatial compositions and surreal idea associations. His exclusive authorship of both the image concepts and the striking captions was a rare phenomenon. “First I read the papers, I look for a topic, then I begin shaving. By the time I am done, the cartoon is finished too in all its detail. I just need to sit down and draw it,” revealed Gáspár to a reporter of the Est about his working method in 1934. It was Jenő Rákosi’s assertion that he got the idea for a number of his editorials from Gáspár’s cartoons that the artist considered to be the highest degree of professional recognition. The Est reporter described the cartoonist as follows: “His clothes are well pressed like those of a ministerial adviser, he is bald as a professor and his lively and excited face, eyes and mouth resemble the features of a news reporter.” Gáspár’s appearance was indeed devoid of all scandalous trappings. He lived in seclusion in his flat overlooking the Danube, his life was dedicated to cartoon making.

Antal Gáspár: Hitler’s Domino (kArton Collection) As his caricatures were mainly linked to everyday events in domestic and foreign politics, their captions often named specific participants in these arenas. His cartoons from the period between the two wars were characterised by a baroquelike crowdedness and featured quickly alternating governments, representatives and

public figures engaging in the hectic skirmishes of domestic politics indecipherable to the common folk – not only in Gáspár’s renderings but in real life as well. He owed his success to his even-tempered and refined eloquence, which showed no trace of political or revolutionary anger. It was not his intention to make changes, he merely wished to reflect the absurdity of everyday politics. His approach was characterised more by indulgent humour, than by biting irony. This never hurtful, remedial tone found appreciation in a dismembered country that was trying to make a fresh start among distressing domestic and foreign conditions. “His critique is always free and independent, outspoken but never hurtful, always surprising and even if goodheartedly chiding, nevertheless, lovingly affirming too,” wrote the Budapesti Hírlap about his cartoons in 1934. Gáspár’s jokes were focused primarily on party politics, on the new program of the Bethlen era promising an economic boom, on the Károlyi Government’s lopsided welfare measures, and the disintegration of the Single Party after Gyula Gömbös’ rise to power. At times Gáspár framed his message in pertinent fine art themes, for example, by using the analogy of the Laocoon Group in reference to the complications surrounding the House of Representatives elections. In other cases, he turned puns into images, this is how the mending of a collapsing ministerial chair, the parliament as knife-throwing circus act, and the pursuit of ostrich politics gained cartoon format. In his caricatures depicting public life, empty shop shelves indicated the ripple effect of worldwide economic crisis, a robot embodied radical tax increase, and the Minister of the Interior inspected a bizarre x-ray image of the nationalistic emotions of a person who had just applied for the Hungarianisation of his name. His most time-enduring cartoons were the ones that rose above the dissensions of everyday politics and captured the zeitgeist of a calamitous era – like the image of a cloakroom from 1938 where a shako of hussars, a crane-feathered gendarme hat, a top hat and a royal crown waited patiently for their new owner.

Antal Gáspár: Construction is booming in Tito’s country (courtesy of Sólyom Istvánné) Gáspár’s work earned him extensive public recognition. In 1930 he presented his cartoons in a solo exhibition, then in 1934 a 300-piece collection was published by the title A magyar politika görbe tükre (The Curved Mirror of Hungarian Politics). In the 1940s, he frequently participated in the exhibitions of the Hungarian Association of Newspaper Cartoonists (Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesülete). After 1945, as a result of his left wing affiliations, he won the confidence of the new political administration.

Antal Gáspár: Rajk, Kádár, Rákosi A few years prior to the change in regime, a number of humour magazines were launched again and Gáspár proved to be an indispensable contributor to all of them. His cartoons appeared on the pages of Szabad Száj, Pesti Izé, Kossuth Népe, Hírlap, Ludas Matyi, Fűrész, Magyar Vasárnap, Képes Figyelő, Képes Hét, Rádióélet and Irodalmi Újság. In 1950 he was the first among the cartoonists to receive the Artist of Merit distinction. During this period he was president of the Association of Hungarian Journalists (Magyar Újságírók Országos Szövetsége, MÚOSZ) a number of times. His oeuvre was exhibited in 1959, shortly before his death, at the headquarters of the Association. Emese Révész Bibliography Feleky, Géza: “A nemzetközi karikatúra kiállítás.” Nyugat, 1910, I, 706-708. N. n.: “Gáspár Antal kiállítása.” Pesti Hírlap, 10 January 1930 N. n.: “A magyar politika görbe tükre. Bethlentõl Gömbösig.“ Az Est, 27 May 1930 N. n.: “Karikaturakiállításra készül Gáspár Antal, aki már 12 éves koréban Gáspár apó néven illusztrálta a magaköltötte gyermekmeséket.” Esti Kurir, 10 January 1930 Magyar rajzolómûvészek. Ed.: Imre Pérely. Könyvbarátok Szövetsége, Budapest, 1930. A mû és alkotója, A magyar festészet és szobrászat írásban és képben. Ed.: István Csókássy. Budapest, 1933, 83-84. Gáspár, Antal: A magyar politika görbe tükre. Budapest, 1934. N. n.: “Gáspár Antal rajzai a Budapesti Hírlapban.” Budapesti Hírlap, 3 June 1934 Szegi, Pál: “A karikatúra. Széljegyzet Gáspár Antal politikai karikatúráihoz. ” Fényszóró, 1945/12. D.: “Gáspár Antal.” Világ, 27 March 1949, 4. (szegi): “Magyar karikatúra-mûvészet.” Szabad Mûvészet, 1950, 503. Frank, János: “A harmadik Magyar Karikatúra-kiállítás.” Szabad Művészet, 1951, 513-515. Szegi, Pál: “A 3. Magyar Karikatúra-kiállítás.” Szabad Művészet, 1951, 546-551. Frank, János: “A magyar politikai karikatúra. 1867-1875.” In: Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1951. Budapest, 1952, 90-102. (d. m.): “Gáspár Antal emlékére.” Magyar Nemzet, 22 March 1964 N. n.: “Kilencven éve született Gáspár Antal.” Új Tükör, 8 April 1979, 43. Koczogh, Ákos: Vázlat a karikatúráról. TIT, Budapest, 1981. Buzinkay, Géza: Borsszem Jankó és társai. Élclapok és karikatúrák. Corvina, Budapest, 1983. Botos, János: A politikai humor 1945-1948. Reflektor, Budapest, 1989.

-

Argejó, Éva: “A politikai karikatúrák a rendszerváltás után.” Médiakutató, spring 2003, 5-19. Takács, Róbert: “Nevelni és felkelteni a gyûlöletet. A Ludas Matyi karikatúrái az 1950-es években. ” Médiakutató, spring 2003, 45-60.

ÁBRÁN ZOLTÁN (Baranyaszentlőrinc, 1906. – Budapest, 1986.): festő, grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt 1927–1933-ig. Képeiből Budapesten és Hollandiában rendezett kiállításokat. Sportkarikatúrákat 1933–1944 között készített nagyobb számban, melyek főleg a Tenisz című lapban jelentek meg. Publikáció: Tenisz (1933–44), Magyar Cserkész (1934–39), Kis Pajtás (1937), Kicsi Góbé (1937–40), Sporthírlap (1943). ÁBRÁNYI LAJOS (1849 – 1901): festő. Münchenben és Párizsban végezte tanulmányait. Arcképfestőként, képeslaprajzolóként és illusztrátorként tevékenykedett. Nyíregyházán élt és alkotott. Karikatúrát, illusztrációt az Urambátyám című újságba rajzolt 1888–1889-ben. ACZÉL HENRIK EMIL (Nagyvárad, 1876. – Budapest, 1946.): iparművész. A budapesti Iparművészeti Főiskolán és Münchenben tanult. A Színházi Újság (1911) részére rajzolt karikatúrákat, illusztrációkat. Festőként 1899-től hangulatos tájképekkel vett részt tárlatokon. ÁCS ISTVÁN (Miskolc, 1950.): grafikus, festő. Az egri TKF rajzszakán folytatott képzőművészeti tanulmányokat, mestere Blaskó János. Nyolc alkalommal járt Olaszországban tanulmányúton. Sokáig szülővárosában élt, finom tus- és tollrajzainak az észak-magyarországi lapok és folyóiratok biztosítottak publicitást. Három évig a Debreceni Művészek Alkotóközösségének volt tagja, 1978 óta Budapesten él. Műveit nagyfokú kulturáltság, asszociatív készség, humor és irónia jellemzi, s nem idegen tőle a groteszkre való hajlam sem. ÁCS KLÁRA (–,): grafikus. Társasági körökben jól keresett dekoratív ruhatervező és ismert grafológus volt. A Színházi Újságnak (1918) rajzolt ruhaterveket és karikatúrákat. ADAMIK BÉLA (–,): karikaturista. 1919 és 1921 között a Mátyás Diák (1919–20), a Fidibusz (1920), a Borsszem Jankó (1921) című vicclapoknak rajzolt karikatúrákat. A Borsszem Jankó élclapban együtt rajzolt Pólya Tibor, Gedő Lipót, Gáspár Antal, Garay Ákos, Kelen Imre művészekkel. ADE MATILD (Sárbogárd, 1877 – 1930): grafikus. Münchenben tanult, és ott is telepedett le. Illusztrációi és karikatúrái a MeggendorferBlätter című újságban jelentek meg 1899-től 1911-ig. Az aprólékosan kidolgozott színes karikatúrái a polgári élet fonákságait örökítették meg. Magyarországon nem publikált. Halála után, 1934-ben Szegeden állították ki grafikai műveit. ÁDLER MÓR (Óbuda, 1826. – Budapest, 1902.): festő. Tanulmányait 1842-től a bécsi, 1845-től a müncheni Művészeti Akadémián folytatta, majd 1846-ban a Párizsi Akadémián, Delaroche-nál fejezte be. Drolling párizsi magániskolájában is tanult. 1846–1848-ig Franciaországban, német földön és Itáliában járt tanulmányúton. 1848-tól Budapesten élt. 1852-ben Memento mori című festményével vonta magára a figyelmet. Főként biedermeier stílusú, aprólékos kivitelezésű csendéleteket és portrékat készített. Képeinek többségét a Szépművészeti Múzeum őrzi. Karikatúrákat a Szombathelyen megjelenő Torma című szatirikus lapban publikált (1882–1883). Üstökös: 1885. Grafikái jelentek meg az Ország-Világ hasábjain 1901-ben.

ÁGAS ERVIN (Budapest, 1930.): alkalmazott grafikus. Az ötvenes-hatvanas évek magyar plakátművészetének sokat foglalkoztatott alakja. Főként reklámcélú plakátokat készített, s állandó résztvevője volt a korszak egymást követő plakátkiállításainak. Karikatúrákat és illusztrációkat publikált a Színház és Mozi (1949–50), a Képes Magyarország (1961), a Múzsa (1985) című újságokban. Kiállítás: III. Magyar Plakátkiállítás 1958, Nemzeti Szalon 1960, 8. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok 1961, IV. Magyar Plakátkiállítás, Ernst Múzeum. ÁGI JÁNOS (Városlőd, 1910. – München, 1985.): író, újságíró, illusztrátor, karikaturista. Felsőkereskedelmi iskolát végzett. A második világháború után Németországban élt, a müncheni Hungária és az Új Hungária munkatársa volt. 1953 júniusától 1975 januári nyugdíjaztatásáig a Szabad Európa Rádió szerkesztőségének tagjaként (Ősze János álnéven) riportműsorokat írt és szerkesztett. F. m.: A császár hagyatéka. (München, 1963) AGGHÁZY GYULA (Dombóvár, 1850. – Budapest, 1919.): festő. Eredetileg zenésznek készült, konzervatóriumot végzett, játszott a budapesti Nemzeti Színház zenekarában. Ezzel párhuzamosan Ujházy Ferencnél rajztanulmányokat folytatott 1869–71-ben a bécsi Művészeti Akadémián, 1872–74-ben Münchenben állami ösztöndíjjal Wagner Sándornál tanult, 1874–75-ben Párizsban Munkácsy Mihály mellett működött. 1876-ban hazatért Magyarországra, és a szolnoki művésztelepre költözött. 1874-től rendszeresen szerepelt a Képzőművészet Társulat kiállításain. 1887– 97-ben Budapesten az Iparművészeti Iskola, 1897–98-ban a Mintarajziskola, 1908–19ben a Képzőművészeti Főiskola tanára. Naturalista zsánerképeket, idillikus népéletképeket, alföldi és balatoni témájú tájképeket, oltárképeket, történelmi tablókat is festett, s több könyvet és újságot illusztrált. Karikatúrát Az Üstökös élclap részére készített 1886-ban. Néhány képét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Kiállítás: Műcsarnok (Bp., 1874–1913). Emlékkiállítás: Műcsarnok (Budapest, 1922), Szolnok (1952). Díj: Ráth György-díj (1881), „Mention Honorable” (Párizsi Szalon tárlata, 1886), a londoni m. tárlat ezüstérme (1908). Publikáció: Képes Néplap és Politikai Hírlap (1879), Magyar Szalon (1884–92), Üstökös (1886), Vasárnapi Újság (1887), Magyar Géniusz (1894), Világlap (1898), Képes Folyóirat (1891), Új Idők (1919). ÁGOSTON ERNŐ (Sopron, 1889–1957): festő, grafikus. 1910–1914-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly és Réti István tanítványaként szerzett rajztanári oklevelet. 1914-től egy soproni magángimnázium rajztanára volt. Élete végéig soproni lakos maradt, tevékenyen részt vett a város művészeti- és közéletében, vezette a helyi képzőművészeti kört. Impresszionista hangulatú festményei, portrék, figurális kompozíciók mellett grafikusi tevékenysége is jelentős. Sopronnal kapcsolatos rajzait és karcait a városi Liszt Ferenc Múzeum őrzi. Fő műve a kópházai búcsújáró templomot díszítő freskó. Tervezett üvegablakot, festett portrét, életképet. Igazi hírnevet pasztellképeivel szerzett. Illusztrációt és karikatúrát a Színházi Újság részére készített. Publikáció: Színházi Újság (1914–25), Dunántúli Tárogató (1925). Díj: Állami grafikai díj (1924), Budapest Székesfőváros nagydíja (1926). AGOTHA GÉZA (Kassa, 1891. – ?): karikaturista, festőművész. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán (1910–1913) Hegedűs László, Nádler Róbert és Edvi-Illés Aladár növendéke. 1921-től húsz éven keresztül tanított rajzot a soproni Rákóczi Ferenc Fiúnevelő Intézetben. Elsősorban tájképfestő volt, de 1933-ban torzképkiállítást rendezett.

AGYAGASI LÁSZLÓ (–,): marosvásárhelyi grafikus és karikaturista. Karikatúráiban korunk nagy politikai, gazdasági problémáival foglalkozik. 1983-ban a Vörös Zászló című lap különdíjban részesítette. Szignó: Alldy. ÁLDOR JÁNOS LÁSZLÓ (Nagyigmánd, 1895. – 1944.): mérnök, festő. 1919-ben építészmérnöki oklevelet szerzett, de autodidaktaként már korábban festett. 1913-ban Nagybányán Réti István, 1923–1925 között nyaranta a Szolnoki Művésztelepen Fényes Adolf mellett dolgozott. 1924-től szerepelt kiállításokon naturalista stílusú festményeivel. 1926-ban Párizsban, 1928-ban Olaszországban volt tanulmányúton. A Benczúr Társaság vezetőségi tagja. „Ezüstszürkület” című olajfestménye a Magyar Nemzeti Galériában található. Publikáció: Magyar Magazin (1930), Lantos Magazin (1930), illusztrációk, karikatúrák. Díj: Halmy Artúr-díj (1925), a Táj- és Életkép-festészeti Kiállítás III. díja (1927), a Lipótvárosi Kaszinó díja (1930), a Nemzeti Szalon elismerése (1931). Kiállítás: Nemzeti Szalon (1920), Műcsarnok (1921), Lipótvárosi Kaszinó (1924), Velencei Biennálé (1930, 1932), Őszi Tárlat (1940, 1942). ÁLDOR PÉTER (Budapest, 1904–1976): karikaturista. A Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán végzett, Budapesten. Itt kezdett el rajzolni az egyetemi Vicinális Dugóhúzó című lapnak (1936). Publikált a Demokrácia (1945), majd az újonnan induló szatirikus Ludas Matyi újságban politikai karikatúrái jelentek meg: Meddő szembekötősdi, Közmunka rapszódia. 1947-ben kivándorolt, az AFP hírügynökségnek és a Ringier Kiadónak dolgozott Zürichben. 1948-ban Kolumbiában telepedett le. Politikai karikatúrái az El Tiempo, Semana, Vinculo, Lámpara, Mercurio lapokban jelentek meg. Több karikatúraalbumot adott ki. Kiállítás: Budapest (1946), Cali (1963, 1964), Bogota (1964, 1968). ALFÖLDI JÁNOS (Debrecen, 1902. – Szombathely, 1966.): ötvös, érmész. 1923–27-ben Budapesti Iparművészeti Iskolán végzett, mestere Csajka István. Az érmek mellett a szombathelyi, a gellénházai és a rábagyarmati római katolikus templomok domborított réz tabernákulum ajtóit is ő készítette. Karikatúrái jelentek meg: Ország-Világ (1957), Kincses Kalendárium (1958) újságok humormellékleteiben. AMBRUS GYŐZŐ (Marosvásárhely, 1935.): grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt (1953–1956). A Világ Ifjúság részére készített karikatúrákat grafikákat. 1956-ban Angliába vándorolt és Londonban telepedett le, ahol a Royal College of Artban folytatta művészeti tanulmányait. ÁMON LÁSZLÓ (1951 – 2000): grafikus. Budapesten végezte tanulmányait. 1977-től a Kisalföld megyei újság rajzolójaként illusztrációkat készített cikkekhez, de jelentek meg önálló karikatúrái is. Játékos képsorokat rajzolt gyermekrovatokba, és igényes grafikákat a hétvégi mellékletekbe. A sokoldalú művész 1995-ig volt alkalmazásban a nagy példányszámú lapnál. A Galaktika című magazinnak készített képregényeket. Reklámgrafikusként plakátokat, lemezborítókat rajzolt. 1983-ban ifjúsági nívódíjat kapott. Csoportos kiállításon szerepelt grafikáival a fővárosban és Győrött is.

ANDOR LORÁND (Budapest, 1906. – Budapest, 1966.): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke, majd tanársegédje. 1930– 1936-ig a székesfehérvári Ybl Miklós Gimnázium tanára. Közben a Magyar Nemzeti Múzeum és a Természettudományi Múzeum külső rajzolója. Több természettudományi ifjúsági könyvet és természettudományi tárgyú munkát illusztrált. Nagyobb szabású és egyben úttörő jellegű munkái a magyar múzeumok dioráma kiállításainak festészeti anyaga. Karikatúráit és illusztrációit a Zászlónk című cserkészújság közölte. Itt együtt rajzolt Márton Lajos és Márton Ferenc grafikusokkal. Tónusos rajzait főleg állatokról, vadászatokról készítette. Rövid képregényeket is rajzolt gyermeklapok számára. A Borsszem Jankó (1929) élclapban sztori-karikatúrákat publikált. Publikáció: Zászlónk (1924–36), Retorta, Sziporka (1928), Lantos Magazin (1929), Borsszem Jankó (1929). ANDRÁSSY MANÓ (Kassa, 1821. – Görz, 1891.): grafikus, ipari vezető, karikaturista, utazó, festőművész, műgyűjtő. Autodidakta. Nyugat-európai és észak-afrikai útjáról a Honderű című lapnak küldött tudósításokat. 1848-ban országgyűlési képviselő lett. 1867–81-ig Gömör vármegye főispánja. Részt vett az 1848–49. évi forradalomban, majd Kínába, Indiába utazott. Keleti tárgyú rajzai, illetve vadász- és sportjeleneteket tartalmazó képei albumban jelentek meg. E munkáiért a Magyar Tudomány Akadémia levelező tagjává választotta (1858). ANTAL JÓZSEF (Eger, 1965.): karikaturista. Tanulmányait 1990-ben a Veszprémi Vegyipari Egyetemen fejezte be. 1985–90 között a gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont kutatója. Karikatúrái a Ludas Matyi szatirikus lapban jelentek meg először, egyedi szignóval. A rajzoló felfedezője Dluhopolszky László főszerkesztő volt 1991-ben, még ebben az évben a Ludas Matyi újsággal párhuzamosan a Hócipő is közölte rajzait. Politikusportrékat és sajtókarikatúrákat rajzolt még a Magyar Fórum részére is. Díj: A hazai karikatúrafesztiválokon több díjat is kapott. Legutóbb a Magyar Millennium kiállítás fődíjasa lett (2000). Publikáció: Nyugati Futár (1991), Hócipő (1991–2000), Ludas Matyi (1991–93), Ludas Matyi Évkönyv (1993), Magyar Fórum (1993), Ludas Matyi Rejtvény Magazin (1993, Darázs (1994), Maszk (1995). APÁTI-ABKAROVICS BÉLA (Érmihályfalva, 1888. – Szentendre, 1957.): festő. A Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly volt a mestere. Diplomaszerzés után a nagybányai művésztelepen folytatta tanulmányait Thorma János és Réti István mellett. Itt hat évig dolgozott, majd tanulmányutat tett Ausztria és Németország több városában. Először 1920-ban állított ki a Nemzeti Szalonban. 1936-ban rajzolt karikatúrákat és grafikákat az Új Magazin részére. Nevesebb művei közül megemlítjük a sümegi Darnay Múzeumban lévő Önarcképét, a nagyváradi múzeum tulajdonában lévő Munkások, a Székesfőváros által megvásárolt Famunkások című képét. Tagja volt a KÚT művészeti egyesületnek. Főleg életképeket festett. ARANYOS ISTVÁN (–,): karikaturista. Többféle stílusban és technikával alkotott. Kezdetben tónusos karikatúrái jelentek meg, majd egyszerűsödtek rajzai, de lényegesen jobban karikírozta alakjait. Az Üstökös-Urambátyám (1908–10), újságban kezdett el rajzolni, itt munkatársai voltak: Földes Imre, Kónya Sándor, Gáspár Antal, Vanek József, Szüle Péter művészek. Öt élclapnak rajzolt egy időben: Bolond Istók (1908–18), Magyar Miska (1909–10), Herkó Páter (1909–31), Bohó Misi (1909). A Herkó Páter foglalkoztatta legtovább, több mint húsz évig, kisebb-nagyobb megszakításokkal.

ARATÓ GYULA (Budapest, 1898– 1969): festő, tanár. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán (1918– 1924) rajztanári oklevelet szerzett, majd a művészképzőt is elvégezte. Mesterei Csók István és Rudnay Gyula voltak. Grafikustanár. Sportkarikatúrái a Nemzeti Sport és az Autó c. újságokban jelentek meg 1920–1940 között. Publikáció: Sporthírlap (1924), Nemzeti Sport (1925–38), Autó (1938). ÁRENDÁS JÓZSEF (Imely, 1946.): tervezőgrafikus (1969–72). Magyar Iparművészeti Főiskola alkalmazott grafika szakán végzett. Mesterei: Finta József, Konecsni György. 1988-ban a Magyar Iparművészeti Főiskola mesterképző kurzusán tanít. 1991-ben Faragó Istvánnal együtt közös stúdiót alapít Tandem néven. Film- és színházi plakátokat, kisnyomtatványokat, emblémákat, piktogramokat tervez, arculatterveket készít. Munkásságának kiemelkedő alkotásai a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház számára készített plakátok és prospektusok (1982–90). Mindig friss ötlet, atmoszférateremtő készség jellemzi változatos plakátjait, lendületes rajzai, képi metaforái a könnyed hangvétel és a súlyos gondolatok hordozására egyaránt alkalmasak. Karikatúrái jelentek meg a Tallózó (1990), Kurír (1990) lapokban. Díj: Grafikai Biennálé (1988), Békéscsaba fődíja (1992), különdíj (1990), Az év legjobb plakátja verseny fődíja, Munkácsy-díj (1992). BACSA ANDRÁS (Szepesmindszent, 1870. – Szepesmindszent, 1933.): festő és grafikus. Az Országos Mintarajziskolában (1890–1896) Lotz Károly növendéke. Az Iparművészeti Iskola tanára volt. 1899-től szerepelt a budapesti kiállításokon naturalista stílusban festett zsánerképeivel. Portréfestéssel, fényképezéssel is foglalkozott. Karikatúrát a Borsszem Jankó részére készített. BACSA GERGELY (Salgótarján, 1975.): karikaturista. 1993-ban érettségizett a Stromfeld Aurél Gépipari Szakközépiskolában. 1993–95-ig a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola szlovák-történelem szakos hallgatója volt. Egy szlovák nemzetiségű falucskában lakik, Lucfalván. 1999-től egyéni vállalkozóként tevékenykedik, egy biztonsági cég szolgálatvezetője. A fiatal autodidakta karikaturista munkája mellett kezdetben vonalas „bonyolult” karikatúrákat rajzolt. Mára stílusa lényegre törőbb, egyszerűbb és kifejezőbb lett. A publikálás mellett fontos számára a külföldi, nemzetközi megmérettetés. A nyolc éve rajzoló karikaturista a következő lapokban szerepelt az elmúlt években: Móricka (1999–2004), Kis Malac, Morbid (1999–2000), No Komplett (1999–2005), Pistike, Vicc Mix, Vicc Özön (2000– 2002), Undor Grund (2000–2001), Tuti Vicc (2001–2003), Com-X, Kutyahús, Pató Pál (2003–2004), Tüske (Szlovák kiadvány magyarul), Pistike (2004), Füles, Poénvadászat (2007), Reader’s Digest. Díj: Homour & Vigne (2004) Franciaország-Diploma, A. L. E. X. Szlovákia I. helyezett (2004), UCGE I. C. C. (2006), Törökország - különdíj, Golden Helmet Szerbia II. helyezett (2006). Aktívan részt vesz a hazai, illetve nemzetközi versenyeken, fesztiválokon. (Belgium, Bulgária, Szlovákia, Lengyelország, Oroszország, Ukrajna, Törökország, Szerbia, Horvátország, Németország, Svájc, Csehország, Kína, Szíria, Irán, Kanada, Portugália, India, Olaszország, Spanyolország, Brazília, Azerbajdzsán, Románia, Argentína, Görögország, Izrael, Franciaország, Svédország, Japán). Best of 2004, Best of 2005, Best of 2006. Nemzetközi versenyekről kapott albumok száma: 15.

BACSKAY DONÁT (Sopron, 1983.): grafikus. Győri Tánc - és Képzőművészeti Szakközépiskola, Dekoratőr Iskola, majd 2004-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatója. Reklámgrafikák, arculattervek készítésével foglalkozik. Színházi és moziplakátjai: Vágy villamosa, Lear király, Taxidermia, Hurrá nyaralunk, Faust. Grafikai munkái mellett vállalja karikatúraportrék készítését. Díj: Megyei Rajzverseny I. hely. (1996), Országos Rajzverseny III. díj (2001), Sopron (Plaza Galéria) grafikai kiállítás Egyed Bálinttal (2002), „Prototype Master Copy” című zenei versenyen külön díj (2005). Munkái a http://rajz.try.hu honlapon megtalálhatók. Telefon: 20/454-0937. BADITZ OTTÓ (Tótkeresztúr, 1849. – Magyarkeresztúr, 1936.): festő. Főleg életképeket festett akadémikus modorban. Sopronban Steinacker Károlynál tanult festeni, Pozsonyban jogot végzett. 1871-ben a bécsi, majd a müncheni akadémián tanult. 15 évig élt Münchenben, egy ideig Spányi Bélával közös műteremben dolgozott. 1885-től jelentek meg grafikái és karikatúrái: Magyar Szalon (1885), Új Idők (1885–95), Üstökös (1886), Magyar Géniusz (1896–1901), Ország-Világ (1901). Az Üstökösben együtt publikált Jankó János, Fényes Adolf, Goró Lajos, Vágó Pál, Linek Lajos karikaturistákkal. Számos gyermekarcképet festett. Művei a Magyar Nemzeti Galériában, a miskolci, a soproni múzeumban és külföldön találhatók. „Önarcképét” a Magyar Történelmi Képcsarnok őrzi. BAJA BENEDEK (Temesvár, 1893 – 1948): grafikus, festő, díszlet- és jelmeztervező, karikaturista. 1914-ben az Országos Mintarajziskolában végzett, majd német- és franciaországi tanulmányutak után szibériai hadifogságba került. Az irkutszki operaháznak díszletet tervezett és megismerkedett az orosz és a kínai színpadművészettel is. Indiában is járt, majd hazatérve 1922-ben az UNIÓ Rt. színházainak díszlet- és jelmeztervezője lett, de tervezett a Vígszínháznak és a Városi Színháznak is. Iparművészeti és népművészeti akciók, kiállítások, rendezvények, valamint filmek számára is dolgozott. 1925-ben társrendezője volt az első magyar színpadművészeti kiállításnak. 1929-ben a Lantos Magazin részére készített színes karikatúra-címlapokat. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). Színházi plakátok, könyvillusztrációk tervezője és kivitelezője is volt. Kubista, szecessziós, népművészeti jellegű képszerűség, drámától, akciótól függően váltakozva jellemezte színpadképeit, jelmezeit. BAJI MIKLÓS ZOLTÁN (Békés, 1961.): újságíró, képzőművész, performer. Pék, majd segédmunkás, hírlapkézbesítő, nyomdász és dekoratőr. 1992 óta újságíró. Publikációi számos lapban megjelentek (Napi Délkelet, Délkeleti Krónika, Tromf, Cápa, Zabhegyező, Háromszék, Hecc, Hargita népe, Hunyad Vármegye, Fakutya, Levél, Erdővidék, Kis Újság, Új Kelet, Ifi Fórum, Góbé, Bihari Napló, Erdélyi Napló stb.). Karikatúrákat készített a Corvin Rejtvény (1994–97) és a Pulzus című gazdasági magazinnak (1997). Szerkesztőként és riporterként dolgozott tévéállomásoknál és rádióknál (Körös TV, Alföldi Rádió, Csaba Rádió). BAKOS IMRE (–,): Karikatúrákat rajzolt a grafikához inkább közelebb álló kevésbé torzított kivitelben Az Üstökös (1888–90) élclapnak és az Urambátyám vicclapnak. Az Üstökösben együtt rajzolt Garay Ákos, Fényes Adolf, Goró Lajos, Homicsko Atanáz, Tornyai János, Cserépy Árpád, Kiss Lajos grafikusokkal. Készített reklám-karikatúrákat is: „…Dr. Tarnkóczy-féle KRAFT BITTER likőr a legjobb”.

BAKOSS TIBOR (Nagykőrös, 1868. – Porrog, 1950.): festő. 1886–91 között az Országos Mintarajziskolában Székely Bertalan tanítványa volt. A debreceni református kollégiumban volt rajztanár. Karikatúrákat Az Üstökös közölte. Az Üstökös-Urambátyám fúziója után még két évig publikált a szatirikus lapban. Vízfestményeivel 1913-ban állami első díjat nyert. 1921-ben és 1926-ban gyűjteményes kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. Később Porrogon élt. Publikáció: Üstökös (1905), Üstökös-Urambátyám (1906–1908). BALÁZS G. ÁRPÁD (Felsőtőkés, 1894. – Szeged, 1981.): festő és grafikus. Tanulmányait Nagybányán Réti István és Thorma János mellett kezdte, majd Prágában fejezte be. Fiatalon rajzolt karikatúrákat több szatirikus lapnak: Bolond Istók, Kakas Márton, Borsszem Jankó. Prágai tanulmányai alatt (1922) a Brömse közölte karikatúráit. Grafikái jelentek meg a Vasárnapi Újság, Revü, Képes Vasárnap, Nyíl, Híd, HétrőlHétre című újságokban. Hosszabb külföldi tartózkodása után Belgrádban, majd Szabadkán telepedett le. Elkészítette a Vajdasági Galéria/Vojvodjanska Galeriaja című kétnyelvű kiadványt, amelyben háromszáz személyt rajzolt meg. 1947-ben visszatért Magyarországra, Szegeden a Délmagyarország lapnak illusztrált 1957-ig, majd 1958-ban visszament Jugoszláviába. Belgrádi évei alatt is rendszeresen rajzolt karikatúrákat, amelyeket belgrádi lapokban publikált. Figurális műveket festett, újabban főleg rézkarcokat, fa- és linómetszeteket, monotípiákat készített. Publikáció: Bolond Istók (1918), Kakas Márton (1913), Borsszem Jankó (1920), Vasárnapi Újság (1920), Revü (1926), Képes Vasárnap (1928–29), Nyíl (1932), HétrőlHétre (1935), Híd (1941–43), Bácsmegyei Napló (1922–1923), Vreme (1920–1935), Délmagyarország (1947–1957). Díj: Szabadka város Októberi Díja (1966), Aranykoszorús Érdemrend (1969), Fórum képzőművészeti díj (1976). Kiállítás: Prága (1925), Szabadka (1922, 1926, 1936, 1939, 1941, 1957, 1964, 1972, 1976), Belgrád (1929), 1932, 1987), Zágráb (1934), Ljubljana (1935), Újvidék (1936, 1970, 1982, 1984), Szarajevó (1938), Budapest (1942), Nagyvárad (1943), Szeged (1956, 1981, 1987). Önéletrajzát Bolyongó paletta (Szabadka, 1969) címen írta meg. BALÁZSFY REZSŐ (Döbrőköz, 1885. – Budapest, 1973.): grafikus, illusztrátor, karikaturista. Az iparművészeti iskolán végzett. Bolond Istók vicclapban kezdett rajzolni 1916-ban, majd a Borsszem Jankó is közölte rajzait. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). 1945 után a Friss Újságban és a Forintos újságban publikált. Mesekönyvekhez és regényekhez is készített illusztrációkat. Az ő rajzaival jelent meg Hegedűs Gyula emlékirata: Emlékezések a Vígszínház első huszonöt évére (Bp., 1921). Publikáció: Jó Pajtás (1924), Magyar Rádió (1944), Forintos Újság (1946), Friss Újság (1945), Borsszem Jankó (1920), Bolond Istók (1916–1917). BALÁZS-PIRI BALÁZS (Gyöngyös, 1937.): grafikus, karikaturista. 1961-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki diplomát. Már az egyetemi évei alatt rajzolni kezdett a Jövő Mérnöke (1956), Magyar Ifjúság, Közért, Autóbusz című újságoknak. 1958-ban külsősként közölte rajzait a Ludas Matyi és a népszerű Füles. A diplomás villamosmérnök az ipar helyett a karikatúra-rajzolást választotta, 1961-től a Ludas Matyi szatirikus lapnak belső munkatársa lett. A szerkesztőségben a közismert Pusztai Pált tekintette mesterének, akit évek múltán munkásságával, népszerűségével felülmúlt. A fiatal karikaturista minden alkalmi humoros kiadványban publikált, Tollasbál, Szúr, Plajbász és Paróka stb. Külsősként több magazin, napilap felkérésének tett eleget. 1990-ben a teljes Ludas Matyi szerkesztőség kivált Árkus József vezetésével megalapították az Új Ludas című vicclapot. Az újság 1992-ben megszűnt. 1993-ban az Úritök főszerkesztője lett a lap megszűnéséig (1994). Szabadúszóként sajtókarikatúrák mellett készít reklám-, rajz-, és diafilmeket, foglalkozik még könyvillusztrálással. 1995– 1999-ig a Pesti Vicc helyettes főszerkesztője. A rövid életű LMLM humormagazin művészeti vezetője (2000). Nyugdíjasként is folyamatosan rajzol az Ügyes rejtvény- és viccmagazinban, a Ludas Matyi rejtvényújságban, a Fannyban stb. Rajzai

megjelentek különböző külföldi albumokban, antológiákban is, így az NDK-ban, az NSZK-ban, Kanadában, az USA-ban, Japánban, Csehszlovákiában, a Szovjetunióban, Bulgáriában és Jugoszláviában. Kiállítás: (Montreal, Bordighera, Moszkva, Szkopje, Gabrovo, Isztambul stb.). Csoportos kiállítás: Műcsarnok (1964) Bp., Ernst Múzeum Montreal (1965), Isztambul (1979), Nyíregyházi Biennálék (1983–85–87–89), Tokió (1986), San Fransisco (1990) stb. Önálló kiállítása.: Gyöngyös, Siófok (1977), Sárvár, Szeged, Bp., Eger stb. Kiállított Gelsenkirchenben 1968-ban, Clermont Ferrandban 1979-ben, Bécsben, NyugatBerlinben, Prágában, Szófiában. Díj: Montreal, I. díj (1964); Montreal, Grand Prix (1979); Tokió, Excellence-díj (1986); Munkácsy-díj (1994). A gép is ember - nemzetközi kiállítás II. díj 1988. Könyv: Vonalparádé (1966), 1111 ötlet háziasszonyoknak (1988), Kiskereskedők nyelvművelő könyve (1987), A titokzatos agy (1968), Otthontól az iskoláig (1987), Nevető sport (1968), Ma csoda holnap valóság (1966), Rádió, televízió évkönyv (1966), Férfiaknak készült (1973), Senki többet (2000), Ifjúsági szemle (1986), 30 év krónikája (1986), Kettőslátás (1985), Most mi is fúrunk (1970), Csináld magad (1968), Nappal is szólhat a csalogány (1999), Metropolisz (1972), Erről jobb nem beszélni (1981), Satirikon (1980), Névjegy (2000), A rendszerváltás humora. (1992), Micsoda város! (1998). Publikáció: Jövő Mérnöke (1956–57), Magyar Ifjúság (1957-), Egyetemi Lapok (1957), Autóbusz (1957), Közért (1957–61), Füles (1958-), Ludas Matyi (1958–90), Film Színház Muzsika (1958), Képes Nyelvmester (1960), Csúzli (1961), Tollasbál (1961), Vas Népe (1961-), 80 Rajzzal a Föld Körül (1961), Fejér Megyei Hírlap (1962–65), Dolgozók Lapja (1962–65), Néplap (1965–65), Tavaszi Tárlat (1962), Füles Évkönyv (1962–68), Kisalföld (1964), Nők Lapja (1964-), Dupla vagy Semmi (1966–67), Krimi Magazin (1966), Nyári Kis Ludas (1966), Tavaszi Kis Ludas (1966), Néplap (1967), Kisalföld (1967), Éjféli Tarka Kurír (1967), Világ Ifjúság (1967), Plajbász és Paróka (1967–69), Sportoló Kis Ludas (1967), Ludas Magazin (1967), Mindent Tudó Kis Ludas, Gólya (1968), Napos Oldal (1968), Pajtás (1968-), Ludas Magazin (1968–96), BÚÉK (1968–69), Groteszk (1969), Dolgozók Lapja (1969), Vas Népe (1970), Kisalföld (1970), Szúr (Szeged, 1970), Napos Oldal (1970–71), Plajbász és Paróka (1970), Foci Press (Szeged, 1971), 153 Vicc (1972), Majális (1973), Képes Sport (1974–75), Nők Lapja Évkönyv (1974), Nyári Örömök (1974), Vidám Nyaralás (1974), Tollasbál (1975–89), Csúzli (1975), Zsákbamacska (1975–76), Reklám Újság (1977), Világ Ifjúság (1977), Szúr (1977), Humor (1977), Színész Újságíró (Szúr) Magazin (1978-), Magyar Horgász (1979), Úttörő Zsebkönyv (1979–84), Világ Ifjúság (1979–81), Tiszacipő (1979), Kincses Kalendárium (1980-), Éva Évkönyv (1980), Füles Évkönyv (1981–91), Humor VB. (1981), Nők Lapja Évkönyv (1982), Magyar Horgász (1983), Ifjúsági Magazin (1982–94), Tévé Könyv (1985), Pajtás (1985), Pajtás Fészek Magazin (1985), Hahota (1985–96), Gólyahír (1985), Magyar Konyha (1986-), Extra Ludas (1986–89), Színész Újságíró Magazin (1986), Humor VB. (1986), Kölyök (1987-), 3. Országos Biennále, Kincses Kalendárium (1987–88), T-Boy (1988), Autós Szúr (1988), Képes Sport (1990-), Új Ludas (1990–92), Új Ludas Magazin (1990–91), Népszabadság (1990), Ludas Matyi Évkönyv (1990), Nyugat Futár (1991), Nők Lapja Évkönyv (1991), Hócipő (1991), Új Ludas Kalendárium (1991), Bukfenc (1992), Kisalföld (1993–2004), Tiszacipő (1993), Magyar Nemzet (Tökmag melléklet) (1993), Úritök (1993–94), Magyar Poén Tőzsde (1994), Fejér m. Hírlap (1998), Pesti Vicc (1994–99), Ügyes (1997–2006), Dunaújváros (1998-), Új Néplap (1998-), Jászkun Krónika (1998), Vicc az Egész (1998), Napló (Veszprém, 1999), Kacsa (1999–2000), Tollasbál (2000), Play-Boy (2000), Ügyes (2000–2006), Ügyes Évszakok (2000–2006), Poén Parádé (2003–2006), Poén Parti (2003– 2006), Poén Lap (2003–2006), Poén Ász (2003–2006), Poén Festő (2003–2006), Poén Fergeteg (2003–2006), Poén Kavalkád (2003–2006), Poén Desszert (2003–2006), Poén Csemege (2003–2006), Poén Fricska (2003–2006), Poén Só (2003–2006), Vidor (2003– 2006), Morgó (2003–2006), Tudor (2003–2006), Jászkunkakas (2000–2001), LMLM (2000), Tollasbál, Magyar Nemzet (2001–2002), Vasárnapi Néplap (2001), Jó Vicc (2001–2006), Ludas Magazin (Évszakok, 2001), Vasárnap (2003), Hölgyvilág (2003), Hatvanhat Vicc (2003–2006), Fanny (2003–2006), Tere-Fere, Kisalföld (2003–2006).

BALÁZS-PIRI TAMÁS (Gyöngyös, 1940.) : orvos. Balázs-Piri Balázs karikaturista testvére. 1962-től rajzolt a Magyar Ifjúság humor mellékletében. 1963-ban orvosi diplomát kapott. Egyetemi évei alatt az egyetem lapjában a Csipesz rovatban rajzolt. A Magyar Ifjúságban 1965-ig publikált, az újság bemutatta, mint kezdő karikaturistát. Orvos nyugdíjasként a rövid életű, de színvonalas LMLM (2000) vicclapba rajzolt karikatúrákat Budai Pál Tamás néven. Szignó: (bpl) BÁLINT BENEDEK (Szentkatolna, 1860. – Békéscsaba, 1920.): grafikus. Az Országos Mintarajziskolában végzett (1876–1880) Morelli Gusztáv tanítványa volt. Rövid párizsi tartózkodása után 1885-től itthon dolgozott. 1900 után Kézdivásárhelyen volt rajztanár. Az egyik legjobb technikájú magyar fametszőként tartották számon. Főként illusztrációkat metszett fába, székely népi stílusban iparművészeti munkákat is készített. Karikatúrát a Borsszem Jankó élclapnak rajzolt. BÁLINT ENDRE (Budapest, 1914. – Budapest, 1986.): festő, grafikus. Az Iparművészeti Főiskola, Reklámgrafika szakát végezte el, majd Vaszary Jánosnál és Aba-Novák Vilmosnál képezte tovább magát. A harmincas években expresszionista képeket festett. 1945 után a Szentendrei Iskola, és ezen belül is az Európai Iskola kiemelkedő tagja lett. 1957 és 1962 között Párizsban élt, hazatérve Vajda Lajossal és a Szentendrei Iskola más művészeinek szürrealista álomlátomásai nyomán a létező világ groteszk értelmezését fogalmazta meg. Montázsaiban a fanyar groteszk és az abszurd, olykor fekete humor érvényesül. Neves illusztrátor is volt, színpadi díszleteket is tervezett, írásait humoros, anekdotikus, ironikus elemek gazdagították. Kiállítás: Tamás Galéria (Bp., 1938); Európai Iskola (1946, 1948); Galerié Greuze (Párizs, 1947); Kamarakiállítás (Bp., 1964). BÁLINT ISTVÁN JÓZSEF (1950): grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt (1970–1971). Az Élet és Irodalom (1980) újságnak rajzolt karikatúrákat, illusztrációt. Munkatársai voltak Gácsi Mihály, Tettamanti Béla, Lehoczki István, Dallos Jenő, Dunai Imre, Lengyel Gyula, Orosz István. BÁLINT JÁNOS (1892. – ?): grafikus. Az Országos Mintarajziskolába járt (1911–1915). Karikatúrákat és illusztrációkat rajzolt: az Ejnye Be Jó (1903), Színházi Élet (1913–15), Tolnai Világlapja (1930–31) részére. Az Ejnye Be Jó vicclapban grafikus társai voltak: Bér Dezső, Miklósi Ödön. BÁLINT RÓBERT PÁL (Csíkszereda, 1960.): grafikus, karikaturista. Tanulmányait a Művészeti Líceumban grafikai szakon végezte Marosvásárhelyt. Karikatúrái több magyar és román nyelvű helyi lapban megjelentek: Jóbarát, Új Élet, Vatra. Kiállítás: Bukarest (1975); Csíkszereda (1976); Marosvásárhely (1977–78). BALLA FRIGYES FÜLÖP (Pécska, 1871. – Arad, 1937.): festő. Braun Fülöpről magyarosított (1894). Tanulmányait a bécsi képzőművészeti akadémián végezte. 1893-tól Aradon élt, ahol 1908–1913 közötti években a városi polgári iskola rajztanáraként is működött, majd festőiskolát alapított. Karikatúrákat rajzolt: Füles Bagoly (Arad) (1889–1908), Paprika Jancsi (Szeged) (1908– 13), Új Idők (1914), Borsszem Jankó (1922), Fekete Macska (1922–23). Művei jobbára naturalista arc- és életképek. Bécsben Dessauer-díjat nyert.

BALLA TAMÁS (–,): karikaturista. Grafikusként a Színházi Élet (1935–37), magazinban novella-illusztrációkat a hét humorába karikatúrákat rajzolt. A szerkesztőségben munkatársai voltak: Szűr-Szabó József, Szigethy István, Gebhardt Tibor, Jaschik Álmos. Publikált még a Színházi Élet Jubileumi Albuma (1935), Színházi Magazin (1943) újságokban. Szignója: Balla. BALLNER PÉTER (Eger, 1972.): karikaturista. Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán végzett Egerben, matematikaszámítástechnika-rajz szakon (1996-ban). Az egri Eventus Üzleti Tudományok Szakiskola tagozatvezetője. 1996-tól 1998-ig tanár, 1998-tól webszerkesztő, webdesigner. Folyamatosan jelentek meg munkái a Kurír Elefánt, Népszabadság, Heves Megyei Nap, Ludas Matyi, Hócipő, Magyar Hírlap című lapokban. Az 1990-es években rövid időn belül vált ismertté politikai portréival és szokatlan, sokvonalas karikatúráival. A sikert főleg a Hócipő lapnak köszönhette. Foglalkoztatta a karikaturistát az Úritök és a Pesti Vicc újság is. Kiállítás: Ifjúsági ház, Eger (1995); Hotel Kulturinnov, Bp. (1996). Díj: Brenner György-díj (1994). 1996-ban az Internettótól Rulez-díjat kapott. Könyv: A rendszerváltás humora (1992); Internetto zsargon. Illusztráció (1997). Micsoda város! (1998). Publikáció: Hócipő (1990–2002), Elefánt (1992–96), Heves Megyei Nap (1992), Úritök (1994), Év Vége (Népszabadság-melléklet) (1995), Pesti Vicc (1995–96), Ludas Matyi (1996–99), Kincses Kalendárium (1997), Magyar Hírlap (1998). BALOGH BERTALAN (Budapest, 1935.): karikaturista. Műszaki pályán indult, gépésztechnikusként tervezett és esztergált, majd újságíróként dolgozott. 1961-től rajzolt és írt a Magyar Ifjúságnak, külsősként a Ludas Matyi rövid ideig foglalkoztatta. Elvégezte a MÚOSZ újságíró iskolát. Újságíróként rovata volt az Esti Hírlapnál. 1968-ban részt vett és egyik szervezője a Fiatal Karikaturisták Kiállításának. A kiállítók között több kiválóságot találhatunk, mint Brenner György, Krenner István, Dallos Jenő, Tót Gyula, Barát József, Császár Tamás, Czifferszky Béla stb. Balogh Bertalan főleg megyei lapokban publikált, illetve országosan terjesztett ifjúsági újságokban is. 1967–1968-ban a Népszabadság vasárnapi mellékletében rajzolt karikatúrákat. 1968-ban Svédországba ment, később USA-ban telepedett le. Könyv: Kaktusz virágok, Oszlopszent, Iszlám és Európa. Publikáció: Vas Népe (1961–64), Magyar Ifjúság (1961–68), Dolgozók Lapja (1962–65), Néplap (1962–65), Fejér Megyei Hírlap (1963–64), Új Néplap (1963–68), Háztartási Magazin (1966), Esti Hírlap (1963), Népszabadság (1967–1968). Szignó: BéBé. BALOGH CSABA (Székelyudvarhely, 1964.): karikaturista Rajzolt Hócipő vicclap részére 1990–92-ben, itt munkatársai voltak: Békési Joe, Brenner György, Jókó Csaba, Lehoczki István, Lehoczki Károly, Fenekovács László, Farkas Lajos. 1992-ben bemutatta és közölte rajzait a Ludas Matyi vicclap. BALOGH GÁBOR BEÖDI (Kassa, 1868 – 1934): festő, tanár. Az Országos Mintarajziskolában (1887–1888) tanult, majd Münchenben Hollósy Simonnál végezte tanulmányait. Hosszabb ideig a Ludovika Akadémia rajztanára volt. Arc-, táj- és életképeket festett. 1910-ben a Móka című újságnak rajzolt karikatúrákat. Munkatársai voltak: Sajó Sándor, Sassy Attila, Tichy Gyula, Bér Dezső. Az I. világháború után Belgiumban telepedett le, ahol templomfestéssel foglalkozott. 1932-ben tért haza Magyarországra. BALOGH LAJOS (Kaposvár, 1954.): grafikus, karikaturista. A tatai Eötvös József Gimnáziumban érettségizett. Érettségi után sokszorosító grafikát, valamint nyomdai előkészítést tanult. Fő munkaterülete a karikatúra, a könyvillusztráció, könyvborító-tervezés, valamint a portrékarikatúra. Az Élet és Irodalom című hetilap figyelt fel munkáira (1981–1990), valóságfeltáró

„szociografikák” néven lettek közismertté. Az Élet és Irodalom két különszámban is bemutatta rajzait, a heti rendszeres megjelenések mellett. Számos irodalmi illusztrációt rajzolt a Rakéta Regényújság (1980–1990), illetve a Magvető Könyvkiadó, Európa Könyvkiadó részére. Dluhopolszky László főszerkesztősége idején, 1990-től három évig a Ludas Matyi hetilap belső munkatársa volt, mint karikaturista. Rajzolt a Ludas Matyi Magazin, Ludas Matyi Évkönyv, Ludas Matyi Nyári Örömök, Extra Ludas, Ludas Matyi Rejtvényújság kiadványokba. Munkája mellett külsősként foglalkoztatta: a Hócipő, Új Borsszem Jankó, később a Magyar Nemzet, Magyar Fórum, Pesti Vicc, No Komplett, Maláta újságok. Jelenleg televíziónál dolgozik grafikusként. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Képzőművészeti szakosztályának. 1990 óta tagja a MÚOSZ Karikatúra Szakosztálynak. Kiállítás: Bécs, (1990); Budapest Nemzeti Galéria (1990); Budapest Jókai klub (1990); Kaposvár (1991). Egyéni kiállítás: Siófok (1991), Dunakeszi (1993), Diósd (1999), Nagyigmánd (2003). Publikáció: Rakéta (1980–90), Riport (1990), Élet és Irodalom (1981–90), Magyar Ifjúság (1988), Szabad Száj (1989), Tallózó (1990–96), Ludas Matyi (1990–93), Ludas Matyi Magazin (1991–93), Nyári Örömök (1990–91), Ludas Matyi Évkönyv (1991–93), Extra Ludas (1992), Magyar Fórum (1993–96), Hócipő (1993), Ludas Rejtvény Magazin (1993), Új Borsszem Jankó (1994, Maszk (1995), Magyar Nemzet (1995–99), Pesti Vicc (1995), No Komplett (1996), Maláta (1997). Könyv: Micsoda város! (1998), Az első világvége évkönyv (2000). BALOGH PATRIK (Sopron, 1978.): tanár. Vörös Ferenc volt a mestere. Gimnáziumi érettségi után (Sopron) Budapesten rajzfilm fázisrajzolóként dolgozott, majd felvételizett a szombathelyi Tanárképző Főiskola rajztanári tagozatra, diplomát 2004-ben kapott. Tanári munkája mellett portré karikatúrákat rajzol rendezvényeken. BALOGH ZOLTÁN (–,): grafikus. Első rajzait a Rakéta (1986–87), és a Népszava napilap közölte (1993–94). Közel félszáz rajzot készített különböző cikkekhez. A Népszavánál ismerte meg Pintér Pétert és Fazekas Attila grafikusokat, akiktől sok szakmai segítséget kapott. Később a Magyar Televízió Sportosztályán dolgozott. Karikatúrái megjelentek a Telesport műsorában. Első bemutatkozó képregényét a Botond képregény magazinnak rajzolta. A lap kiadója és szerkesztője az a Fazekas Attila volt, aki ma már klasszikusnak számít a magyar képregény történetében. A kilencvenes évek óta számtalan képregényt, karikatúrát és illusztrációt készített: Eszes rejtvényújság (képregény), Füles Bagoly (képregény), Extra Füles Bagoly (képregény), Penthouse magazin (illusztráció), Poén Zsák (borítóterv), Poén Próba (borítóterv), Sudoku rejtvényújság (Bagoly logó-figura), Felhőút (logó pólóra), Európa Futár (képregény), Internet magazin (képregény), Népszava (illusztrációk, karikatúrák), Magyar Televízió – Tele Sport Birodalom Sci-fi magazin (képregény), Botond Képregény magazin (színezés, tördelés, képregény), TMobie – internet (bannerek, játékok, grafikai munkák), Kikapcsolat (humor, képregény), Pandúr magazin (képregény). BÁLVÁNYOS HUBA (Budapest, 1938.): grafikus és művészetpedagógus. A KOKSZ (Kortárs Karikatúra és Szatíra Műhely) tagja és kiállítója. Vizuális oktató munkái könyvformában kiadásra kerültek. Könyv: Vizuális megismerés kommunikáció (2000), Differenciális művészeti nevelés (2002), Vizuális kultúra I-IV kötet (2003). Díj: Munkácsy-díj 1989, Szentgyörgyi Albert -díj (1994). Művei több mint száz egyéni és csoportos kiállításon szerepeltek. BAMBER JÁNOS (–,): karikaturista. Munkái háborús években a Liliput (1938), Új Magazin (1938), Drótkefe (1944) című lapokban láthatók. A Drótkefe újságban együtt rajzolt: Szűr-Szabó Józseffel és néhány amatőr rajzolóval. Szignó: bamber

BÁN ATTILA (Budapest, 1955.): karikaturista. Gimnáziumi érettségi (1973), majd nyomdásznak tanult. Szabadúszóként rajzolt lapoknak, szerkesztőségben nem dolgozott. A Hahota újságnál teljesedett ki stílusa, de szívesen közöltek alkalmanként az alábbi lapok karikatúráiból: a Magyar Horgász (1983–85), Magyar Ifjúság, Ludas Matyi, Rakéta, Szabad Föld, Interpress Magazin, Ötlet, Kutya, Szabad Száj (1989–91), Új Ludas (1990), Viccözön, Mai Nap, Hahota (1986–89), Rajzszex (1990), Dilibogyó (1998), Móricka (1998–2001), Kismalac (2000– 2003), Pikáns Magazin (2000), Kutyahús (2001), No Komplett (2001), Pató Pál (2003– 2004). Szignó: bán. BÁN TIBOR (Dunaszentgyörgy, 1894. – ?): festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult (1912–1918), majd a József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen Nádler Róbert mellett tanársegéd volt. Több ízben dolgozott a nagybányai és a szentendrei művésztelepeken. Karikatúrát rajzolt 1916-ban Magyar Figaró részére. 1922-ben „Műteremsarok” című képével a Rigler-díjat nyerte el. 1926-ban gyűjteményes kiállítást rendezett a Nemzeti Szalonban. BÁNFALVI ANDRÁS (Jászberény, 1948.): fémműves tervező. Magyar Iparművészeti Főiskolára járt 1968–73-ig, mestere Engelsz József. 1973 óta önálló tervező, 1987 óta a Magyar Iparművészeti Főiskola fémműves szakán adjunktus. 1998-ban megkapta a Soros Alapítvány képzőművészeti díját. A főiskola befejezése után tárgytervezéssel foglalkozott. A 70-es évek második felében készítette első csavarmenetes ékszereit. Ezt a sorozatot ujjlenyomatokkal kialakított „pecsétgyűrű” és tipográfiai jelekkel kiegészített sorozat követte. Több ékszerét – az ezüst és arany mellett – a XX. század, a modern kor talán legjellemzőbb anyagából, rozsdamentes acélból készítette el. A kéz mozgását jelző, hangokat keltő ékszerek mellett ugyancsak a mozgásra alapozta türelemjáték-ékszereit. A 80-as évek közepétől – a csontokból kialakított mag-, tojás-, csőr formájú tárgyaiba hajcsomókat, szövegeket illesztett – alkotói világában különböző dolgok, minőségek kerültek egymás mellé, látszólag értéktelen anyagokat (pl. acél) emel az ékszer rangjára (egyes esetekben viszont értékes fémekből készített csavarokat). Karikatúrái jelentek meg: Nyári Magazin (Ország-Világ melléklet) (1978), Interpress Magazin (1978), Magyar Ifjúság (1985). BÁNFFY MIKLÓS (Kolozsvár, 1874. – Budapest, 1950.): politikus, grafikus. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte. 1913–1918-ban az állami színházak intendánsa. A Kisfaludy Társaság tagja. 1922–1923-ban a Bethlenkormányban külügyi tárcát töltött be. Karikatúrákat és grafikákat rajzolt: az Új Idők (1904), Borsszem Jankó (1922), Lantos Magazin (1930), Tábortűz (1932) újságoknak. Kulturális tevékenységet is folytatott. 1923–1927-ben a Képzőművészeti Tanács elnöke. 1926-ban visszaköltözött Erdélybe, és vezető szerepet játszott a magyar irodalomban. Szerkesztette az Erdélyi Helikont. Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványainak számos kötetét illusztrálta.Könyv: Politikus portrék /karikatúra/ 1921. BANGA FERENC (Újpest, 1947.): grafikus. 1968–72-ig a Néprajzi Múzeum restaurátora. 1972–77: Újpesten tanít esti rajziskolában, 1986-tól az Újpest Galéria művészeti vezetője, 1985–86: a Négy Évszak, 1990–92: a Hitel, 1993–97: a Magyar Szemle művészeti szerkesztője. 1975-től készít könyvillusztrációkat, 1996-ban Szemethy Imrével Képes prózatár című könyvsorozatot jelentet meg. Publikál az Élet és Irodalom lapban. Animációs film (Banga-Varga) „A Szél” képzőművészeti filmben Banga Ferenc grafikáit Varga Csaba animálta (1985). 1970-től hazai és nemzetközi képzőművészeti kiállításokon vesz részt. 1970–89: egyéni kiállítása volt. Stúdió Galéria (1972), New 57. Gallery, Edinburgh (Szabados Árpáddal, 1979), Magyar Nemzeti Galéria (1980), Galerié ám Parkberg, Hamburg (1987). Díj: Derkovits-díj (1974), Munkácsy Mihály-díj (1982), Fővárosi Tanács Művészeti díja (1987), miskolci Grafikai Biennále nagydíja (1979), II. Országos Rajz Biennále nagydíja

(1984), hirosimai animációs világfesztivál első díja (Varga Csabával, 1987), II. kecskeméti animációs filmszemle – a legjobb grafikai terv díja (1988). Szép Magyar Könyv illusztrációs nagydíja (1988), Csillag Albert Alapítvány díja (1991). BÁNÓ ATTILA (Budapest, 1949.): újságíró, szerkesztő, grafikus, karikaturista. 1971-től főleg ifjúsági lapokban publikált: Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin. Szabadfoglalkozású grafikusként múzeumok részére műtárgyakról aprólékosan kidolgozott grafikákat készített. 1990-től Ludas Matyi belső munkatársa 1992-ig. Külsős karikaturistaként a Szabad Száj és a Füles is foglalkoztatta, majd az Új Magyarország segédszerkesztője (1992), a Pest Megyei Hírlap főszerkesztő helyettese (1992–95), a Reform és a Nyugati Magyarság külső munkatársa (1995–98). 1998-tól a Kis Újság felelős szerkesztője. Kiállítás: Vízivárosi Pinceklub, Angyalföldi Művelődési Ház, Műegyetem, Bécs stb. Könyv: 1984-ben jelent meg Kíntenzív című orvosi tárgyú karikatúra-albuma. Régi Magyar családok, Magyar titkok nyomában, A főnyeremény. Százféle adalék a derűs életszemlélethez. Foglalkozik könyvillusztrálással, valamint plakát- és bélyegtervezéssel is. Díj: Jennersdorf: Az igazságügyi miniszter különdíja a Paragráfus című rajzért (1987). Publikáció: Magyar Ifjúság (1971–88), Ifjúsági Magazin (1978–79), Rakéta (1978–80), Interpress Magazin (1984), Füles (1988), Szabad Száj (1989–90), Ludas Matyi (1990–93), Ludas Magazin (1990–93), Ludas Matyi Nyári Örömök 1990, Szabad Száj Magazin (1990), Ludas Matyi Évkönyv (1991–93), Extra Ludas (1990), Hócipő (2002). Szignó: Bánó. BÁNYAI ISTVÁN (Budapest, 1949.): tervezőgrafikus, illusztrátor. 1969–72 között az Iparművészeti Főiskolán Haiman György és Kass János tanítványa. A Világ Ifjúság, Élet és Irodalom, Ludas Matyi közölte rajzait. Négy éven keresztül készítette Hamm című filmjét (1977). 1979-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán. A diploma megszerzése után moziplakátokat, és a Hungarotonnak lemezborítókat tervezett. Ezt követően egy évig dolgozott Párizsban René Aloux meghívására a Hachette és a Le Monde kiadónak, valamint a L’Expansion magazinnak, majd Los Angelesben reklám-animációkat, illusztrációkat (Times, Newsweek, Atlantic Monthly) és lemezborítókat (MCA, CBS, Capitol Records) készített. 1987-től illusztrátorként és animátorként New Yorkban élt, ahol több híresség számára is rajzolt karikatúrákat (pl. Rolling Stones, Jean-Michel Jarre). A Viking Kiadónál tervez gyermekkönyvet, amely Zoom címmel 18 országban jelent meg. A hazai Pesti Esthez hasonló New York-i műsorfüzetet is illusztrálta. Egyik munkája felkerült a legjobb amerikai illusztrációkat évente összegyűjtő könyv, az American illusztrátor borítójára. A Perspektíva-csoport tagja. Egy egyéni és számos csoportos kiállításon vett részt. Könyv: Grimm, J. -W.: A méhkirálynő (1972); Líra négy keréken (1979); Kamarás I.: Sárkányos mese igaziból (1979). Díj: Az Év Legjobb Plakátja nívódíj (1975); nívódíj és fődíj (1978); az Expo kabalafigurapályázat I. díja (1994). Publikáció: Világ Ifjúság (1977), Élet és Irodalom (1976), Ludas Matyi (1979), Reader’s Digest (2004). BÁNYÁSZ ISTVÁN (1893–1974): grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt (1914–1918). Karikatúrát, illusztrációt, portrékarikatúrát rajzolt a Színház és Társaság (Kolozsvár 1922–24) című magazin részére. Itt együtt publikált: Kora Korber Nándor, Olasz Lajos, Ács Ferenc grafikusokkal. Ludas Matyi (1949) vicclapban rövid ideig közölték karikatúráit.

BARABÁS LÁSZLÓ (Tapolcafő, 1934.): tanár. A Pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett rajztanári diplomát. Tanított Győrött, a tanítóképző intézetben. Tanulmányúton járt Angliában, Francia- és Olaszországban, a Szovjetunióban, Jugoszláviában és az NSZK-ban. 1963-ban Vas Népe megyei lapnak rajzolt karikatúrákat. Kiállítás: Több csoportos bemutató mellett egyéni kiállításai is voltak Győrött, Szombathelyen és Budapesten. Grafikákat, festményeket és tűzzománcokat állított ki. BARABÁS MIKLÓS (Márkusfalva, 1810. – Budapest, 1898.): festő, grafikus. Erdélyben, Bécsben, végül 1840-től Pesten működött, mint az elismerten legkiválóbb arcképfestő. Az ország majd minden hírességét portretizálta. Számos illusztrációt és karikatúrát is készített sportlapok és magazinok részére. BARANYAI ANDRÁS (Debrecen, 1974.): grafikus. 2004-ben végzett a Magyar Iparművészeti Egyetem grafikai szakán. „Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután” (Kiss Ottó-Baranyai András) munkája humoros elmélkedés a családfő szerepéről, viselkedési formákról. Ismert illusztrációi: Én és te, mi (2005), Piroska és a farkas (2006), a Három kismalac, Levélforma mese, Csoda Kósza (2007). Készít társasjáték grafikát pl.: Kint a bárány bent a farkas. Díj: Eper Grafikai Stúdió ösztöndíja a Római Magyar Akadémián (2001), Erasmusösztöndíj, Universiade do Porto (Portugália) (2002), Gál Mátyás díj (2004), az Év Gyermekkönyv díj illusztráció kategóriában (2007). Kiállítás: Trakta Vigadó Galéria 2002, MIE-kiállítás, Trafó Kortárs Művészetek Háza (2002), POSZT, Pécs Csontváry Múzeum (2003), Csillagpor, a MIE nemzetközi sikerei, Ponton Galéria (2004). Békéscsabai Grafikai Biennále (2005). BARÁT JÓZSEF (Budapest, 1940.): karikaturista. A Képző- és Iparművészeti Iskola grafika szakán végzett Budapesten 1958-ban. Magyar Ifjúság 1959-től közölte rajzait a humor mellékletében. Rajzolt a Csúzli (1961), illetve a Ludas Matyi (1962) vicclapoknak. Három évig külső munkatársként, majd 1965-től belső munkatársként alkalmazták a Ludas Matyi lapcsaládnál. A fiatal karikaturista a Ludas Matyi Magazin, Ludas Matyi Évkönyv, Ludas Matyi Extra, Nyári örömök és minden alkalmi kiadványban szerepelt. A tehetséges, jó humorú karikaturistát a MÚOSZ Tollasbál, Tollasbál Bizalmas, Zsákbamacska stb. alkalmi lapjaiban évente felkérte karikatúra képregény, illetve karikatúrák készítésére. 1990ben Árkus József vezetésével az Új Ludas újságnál alapító tagként publikált 1992-ig, a lap megszűnéséig. 1993-tól az Úritök és a Magyar Nemzet rajzolója. 1995-től 1999-ig a Pesti Vicc munkatársa, párhuzamosan Jura Trade-nél dolgozik. Az Ügyes rejtvény lapcsalád, a Ludas Matyi rejtvényújság, Kakas Márton és több tucat rejtvényújság közli karikatúráit. Kiállítás: Fiatal karikaturisták kiállítása (Esztergom, 1968), Műcsarnokban. 1969-ben volt önálló kiállítása a Fiatal Művészek Klubjában. Díj: Kiváló Munkáért (1985). Könyv: Hopp már értem (1990); Sport a szexben – szex a sportban (1989); Bedobjuk a törülközőt (1986). (Peterdi Pállal); Nevessünk együtt!, Névjegy (2002), A dohányzás 2000 éve (1999), Barát József válogatott karikatúrái (2006), Gól volt, gól nem volt (2002), Ki mint véd, úgy adat!, A rendszerváltás humora (1992). Az RTV újság kalendárium (1987–1989), Bukfenc (1991), Csillagforduló (1988), Hogyan telefonáljunk (1991), Ludas Matyi rekordok évkönyve (1987), Mindenki máshogy csinálja (1993), Mulatságos tarkabarka (1985), Senki többet (2000), Tények könyve (1989), Viccmozaik (1992), A Magyar futball anekdotakincse (1988), Telefonkultúra (1997), Tények könyve (1992). Publikáció: Magyar Ifjúság (1959–65), Csúzli 1961, Ludas Matyi (1962–96), Nyári Kis Ludas (1967), Tavaszi Kis Magazin (1966), Minden Tudó Kis Ludas (1967), Ifjúsági Magazin (1968), Ludas Magazin (1968–96), BÚÉK (1968), Zsákbamacska (1970), Nyári Örömök (1974), Vidám Nyaralás (1974), Pajtás (1976–1985), Tollasbál (1974), Tollasbál

Bizalmas (1977), Humor (1977), Humor EB. (1977), Humor Olimpia (1979), Nők Lapja Évkönyv (1982, 1989), Képes Sport (1983), Tévé Könyv (1985), Pajtás Fészek Magazin (1985), Hahota (1985–96), Gólyahír (Ludas) (1985), Extra Ludas (1986), T-Boy (1988), Tollasbál (1989), Kölyök (1989), Extra Ludas (1989), Élet és Irodalom (1989), Új Ludas (1990–1992), Kisalföld (1991–99), Új Ludas Kalendárium (1991), Új Ludas Magazin (1990–91), Bukfenc (1992), Népszabadság (1973), Magyar Nemzet (Tökmag melléklet) (1993), Magyar Nemzet (1993), Úritök (1993–94), 24 Óra (1994), Vasvármegye (1994), Magyar Poén Tőzsde (1994), Fejér Megyei Hírlap (1995–96), Pesti Vicc (1995–99), Ludas Matyi Rejtvénymagazin (1996), Jászkun Krónika (1998–99), No Komplett (1998), Kacsa (1998), Jászkun Kakas (1998–2002), Új Néplap (2000), Jó Vicc (1999–2006), Vicc Mix (1999–2001), Pistike (1999–2001), Kisalföld (2000–2003), Ludas Magazin Évszak, Play-Boy (2000), Füles (2000), Ügyes (2000–2006), Ügyes Évszakok (2000–2006), Vicc-Börze (2000), Kacsa (2000), Vasárnap (2001), Vasárnap Reggel (2003–2004), Hölgyvilág (2003), Hajnal Krimi (2000–2005), Hatvanhat Vicc (2003), Színes Lap (2004), Tere-Fere (2003–2006), Zsebrejtvény 2005, 51 vicc 15 rejtvény (2004), Forintos Rejtvényújság (2004–2006), Havi Skandi (2004–2007), Plusz Egy (2004–2007), Poén Találat (2004–2007), Szóvadászat (2004–2007), Nagyrejtvény (2004–2006), Skandi Rébusz (2004–2007), Skandi Vadászat (2005), Poén Halászat (2006), Piramis (2006), Góliát (2005–2007). BARDÓCZ ÁRPÁD (Budapest, 1882. – Budapest, 1938.): festő, grafikus, karikaturista. Iparművészeti Iskolában Prenoszil Sándornál és Pap Henriknél tanult. Feltételezhetően Prenosil Sándor volt hatással tanítványára, ő is karikatúrákat publikált több élclapban. A fiatal művész karikatúrákat rajzolt Az Üstökös-Urambátyám (1909–17), Pikkoló (1909– 12), Móka (1911–12) vicclapok részére. A Politikai Magyarország című kiadvány számára 1911–1913 között illusztrációkat készített. Több vicclap és magazin részére rajzolt karikatúrákat és grafikákat: Borsszem Jankó (1917–25), Pesti Tőzsde (Bp. 1926), Az Újság Vasárnapja (1928), Az Újság Könyve (1928), A Toll (1929), Színházi Élet (1929– 32), Váci Ucca (1936), Pesti Hírlap Karácsonyi Albuma (1937), Képes Vasárnap (1937). A Nemzeti Szalonban több gyűjteményes kiállítása volt. 1934-ben Egyiptomban dolgozott, ahol az Al Moaszat Kórház falképeit festette meg. BARNA ELEK (–,): újságíró, grafikus. 1921-ben karikatúrát rajzolt a Borsszem Jankó vicclapnak. Munkatársai voltak: Pólya Tibor, Gáspár Antal, Garay Ákos, Kelen Imre. 1925–35-ig Berlinben élt és alkotott. 1935től több hazai lapnak dolgozott, főleg az Új Magazin cikkekhez készített illusztrációkat, karikatúrákat. Publikáció: Tükör (1935), Új Magazin (1935 –1938), Vasárnapi Újság (1935), Vidám Újság (1938). Szignó: BR. BARTA ERNŐ (Székesfehérvár, 1878. – Budapest, 1956.): festő és grafikus. A budapesti Iparművészeti Iskolában, majd Münchenben végezte tanulmányait, ahol néhány művét (Táncosnő, Júdás) 1901 és 1902-ben ki is állította. 1903-tól Budapesten élt. Ekkor publikált a Szikra, a Művészet, Színházi Újság című lapokban. Karikatúrát rajzolt a Borsszem Jankónak 1903. Részt vett a szolnoki művésztelep munkájában, majd 1908-tól egy ideig Berlinben és Drezdában tartózkodott. 1910-től a Kner Nyomda alkalmazott művésze. Grafikai kiállításokon számos hazai és külföldi díjat nyert. 1948-ban a Szalmássy Galériában, 1949-ben a Fészekben volt kollektív kiállítása. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének 1930-tól. Publikáció: Szikra (1903), Borsszem Jankó (1903), Művészet (1904), Színházi Újság (1914). Könyv: Hannibál című sportkarikatúra album (Hollandia) Képregény: Mosolytól a Nevetésig (Bp.)

BARTHA LÁSZLÓ (Kolozsvár, 1908 – 1998): grafikus, festő. A Budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait 1927–33 között, Benkhard Ágost tanítványaként. Ismertek karikírozott képeslapjai: a Balek, Szerencsés vadászatot, stb. 1936-ban volt első kiállítása. A KÚT művészcsoport tagja. 1936–38 között Olaszországban, 1946–48-ig Franciaországban dolgozott ösztöndíjjal. 1955 óta idehaza élt. 150 könyvet illusztrált és tervezett az Európa, a Szépirodalmi és a Magvető Kiadónak, 15 díszletet tervezett a Madách, a Katona József, a miskolci, a szegedi és a veszprémi színháznak. Finom akvarelljei, ironikus, szellemes regényillusztrációi igazi humorérzékéről tanúskodnak. Függetlenül tárgyuktól, önálló szatirikus műalkotásként is megállják a helyüket. Az ötvenes években főleg tihanyi és Balaton környéki figurákat festett meg humoros életképekben (A köszörűs, A postás, Borpincében stb.). Több olajképe, akvarellje a Magyar Nemzeti Galériában látható. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja (1992). Díj: A Szinyei Társaság nagydíja (1942); Egry díj (1962); Munkácsy Mihály-díj (1963); Pannónia-díj (1971, 1973); érdemes művész (1975); Derkovits Emlékérem (1978); kiváló művész (1984); Kossuth-díj (1993). Kiállítás: Bp. (1942, 1948, 1958, 1965, 1971, 1973, 1974, 1978, 1985, 1989); Anglia, Ausztria (1942); Párizs (1947, 1960, 1962, 1966, 1971, 1986); Marseille (1962); Belgrád (1973); Guggenheim Galéria, London (1976); Graz (1980); Pécs (1982); Kolozsvár (1983); NSZK (1983); Díjon (1986); München (1987); Szombathely, Kőszeg (1988); Kaposvár (1990); Ljubljana (1991); Stuttgart (1992, 1995); Ernst Múzeum Bp. (1993); Frankfurt (1995). BARTÓK LAJOS (Szatmárnémeti, 1851. – Budapest, 1902.): festő. A Mintarajziskolában végezte művészeti tanulmányait. Rajztanár volt a váci siketnéma intézetben. Életképeket, falképeket (Szatmári református gimnázium díszterme) festett. A Bolond Istók vicclap rajzolója volt. BASCH ÁRPÁD (Pest, 1873. – Budapest, 1944.): festő, grafikus. Hosszabb külföldi tanulmányútjáról 1896-ban jött haza. Számos illusztrációt és plakátot festett. A Magyar Szalon, a Magyar Géniusz, a Képes Szalon, a Kultúra, az Új Vasárnap részére grafikákat, illusztrációkat készített. Karikatúrákat Az Üstökös és a Jó Pajtás lapoknak rajzolt. 1898-tól 1902-ig szerkesztője volt a Magyar Géniusz újságnak. A magyar alkalmazott grafika egyik elismert mesterének számított. 1922-ben a Műcsarnokban, 1925-ben és 1927-ben a Nemzeti Szalonban rendezett gyűjteményes kiállítást. Könyv: A mulató Budapest. Márk Lajos neves grafikussal közösen illusztrálták a kiadványt. Publikáció: Magyar Szalon (1893–96), Üstökös (1896), Krónikás (1897), Képes Heti Krónikás (1903), Jó pajtás (1909), Magyar Géniusz (1998–1902), Képes Szalon (1910), Kultúra (1911), Színházi Élet (1918), Színházi Világ (1928), Az Újság Vasárnapja (1929). BÁTAI SÁNDOR (Veszprém, 1955.): grafikus, festő. A végtelenül egyszerűsített karikatúrái megjelentek a Grimasz, az Élet és Irodalom, az Új Szabad Száj című lapokban. A Rippl-Rónai Stúdió alapító tagja. Festményeiben a szentendrei festészet hagyományaiból merít, de nagy hatással vannak rá kortárs magyar művészek is. Publikáció: Grimasz (1986), Élet és Irodalom (1987–90), Szabad Száj (1989). Kiállítás: 2. Országos Karikatúra Biennále (1985), 3. Országos Karikatúra Biennále (1987), 4. Országos Karikatúra Biennále (1989).

BATICZ LEVENTE (Budapest, 1941 – 2000): grafikus. 1967-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János, Fónyi Géza és Ék Sándor növendékeként. 1962-től 1964-ig a Ludas Matyi külső munkatársa volt, ebben az időben még a Magyar Ifjúság is foglalkoztatta. 1968-tól jelentkezik a Stúdió tárlatain és más rendezvényeken. Kiállítás: Kamara-bemutatója volt Győrött és Mosonmagyaróváron. A Kirakatrendező Iskola tanára. Festményeit a szín- és vonalritmusra építi. A jelenségeket lényeges összetevőikre egyszerűsítve jeleníti meg. Gyakorta merít témát a sportvilágból. Publikáció: Magyar Ifjúság (1961–63), Ludas Matyi (1962–63). BATÓ GÉZA (–,): karikaturista. A nevezetes kilenc számot megélt Pesti Posta (1944), rajzolója volt, együtt rajzolt: Pesthy István dr., Szepes Béla, Toncz Tibor, Szigethy István, Hauswirth Magda, Byssz Róbert grafikusokkal. Háború után a Ludas Matyi külsős rajzolója, majd a Fűrész című vicclap is foglalkoztatta. Több hetilap humorrovata közli rajzait. Publikáció: Ludas Matyi (1945–60), Fűrész (1949), Ország-Világ (1958–61), Film Színház Muzsika (1958–60), Lobogó (1959), Füles (1959–1967), Füles Kalendárium (1963–65), Polgári Védelem (1964), Magyar Légoltalom (1962), Család és Iskola (1962). BATTA PÉTER (–,): karikaturista. Herkó Páter (1903–1907), élclapban együtt rajzolt: Hatos Sándor, Csernek András, Gáspár Antal grafikusokkal. Több vicclapban publikált: a Bolond Istók (1905), Karikás (Debrecen) (1905–1908), Villám (1911). Szignója: BATTA. BATTHYÁNY GYULA gróf (Ikervár, 1887. – Budapest, 1959.): festő, grafikus. 1905–1907: az Országos Mintarajziskolában Budapesten Vaszary Jánosnál, majd Münchenben és Párizsban tanult. 1905-től rajzolt az Új Idők részére majd két évtizeden keresztül. Megjelentek festményei, grafikái, karikatúrái a Társaság, a Pesti Hírlap, a Vasárnap, a Színházi Élet, a Híd és a Magyar Magazin lapokban. Stílusa egyedi, megkapó, szatirikus. Foglalkozott portréfestészettel és színházi díszlettervezéssel. Kiállítás: Több mint karikatúra című 1914-ben rendezett kiállítását 1921, 1924, 1929-ben újabbak követték az Ernst Múzeumban, 1931-ben Berlinben állította ki műveit. Tagja volt: Újságrajzoló Művészek Egyesületének, 1930, a bicskei művésztelep alapítója, a Benczúr Társaság tagja. Művei a Magyar Nemzeti Galériában, hazai magángyűjteményekben és több külföldi múzeumban megtalálhatók. Aukciókon keresett művész. Publikáció: Új Idők (1905–24(, A Társaság (1914–30(, Magyar Magazin (1928(, Pesti Hírlap Vasárnap (1929(, Színházi Élet (1933(, Híd (1944). BAYOR ÁGOST (1892–1958): grafikus, festő. Az Országos Mintarajziskolában végzett. (1911–1912). Grafikákat és karikatúrákat rajzolt Hegedűs Lászlóval, Ágoston Ernővel a Színházi Újság című lapba (Szeged, 1914). BECHTOLD JAKAB Kőszegi (Budakeszi, 1888. – Pfarrkirchen, Németország 1982.): katonatiszt, újságíró. Budapesti V., Markó utcai Általános Reáliskolában érettségizett, a pozsonyi császári és királyi hadapródiskolában, majd a bécsújhelyi katonai akadémián a katonai tanár előkészítő tanfolyamon végzett. 1914-től 1918-ig az I. világháborúban a szerb és az orosz fronton harcolt, 1923-tól a kőszegi reáliskola földrajz-, természetrajz- és rajztanára, 1928-tól az intézet igazgatója. Újságíróként 1914-től 1925-ig a Borsszem Jankó munkatársa, de nem csak rajzol, ír is az újságba. 1917-től karikatúrái a Szamárban és Képes Újságban is megjelentek. 1920-ban a Dugó c. sportvicclap szerkesztője és kiadója. 1921–22-ben a Bohóc címő lap munkatársa. A szatirikus lapot Sopronban adták ki, de példánya nem található. A Képes Újság szerkesztőjeként és a Borsszem Jankóban is (betűjele: told) dolgozott. Sportlövőként Kőszegi néven, az 1936. évi berlini olimpián a gyorstüzelő pisztoly versenyszám résztvevője a magyar válogatottal.

Könyv: Céllövészet a hatalakos (olimpiai) gyorstüzelő pisztolyszámról (Kőszeg, 1944); Ein Donaischwabe kritzelt Text (München, 1977). Publikáció: Borsszem Jankó (1914–25), Képes Újság (1916), Szamár (1917), Dugó (Bp., 1920), Bohóc (Sopron, 1921). BECK JUDIT (Budapest, 1909. – Budapest, 1995.): festő, grafikus. Képzőművészeti Főiskolára járt, mestere Csók István 1926–1930-ig. Grafikákat és portrékarikatúrákat rajzolt az Élet és Irodalom újságnak (1965–68). Itt munkatársai voltak: Gyulai Líviusz, Würtz Ádám, Hegedüs István, Szűr-Szabó József, Dallos Jenő. Díj: 1935-ben elnyerte a Szinyei Társaság festészeti díját. Kiállítás: Tamás Galéria (1938), Nemzeti Szalon (1942), Fényes Adolf Teremben (1953), Derkovits Terem (1960), Csók Galéria (1966), Mednyánszky Terem (1972), Szentendre Galéria (1976). BECK VILMOS (Baja, 1824. – Pest, 1862.): festő, karikatúra-rajzoló és illusztrátor, „az első karikaturisták apostola”. 1846-ban Fr. Eyblnél tanult Bécsben, és egy ideig arcképeket is festett. Visszatért Pestre és megindította, írta és rajzolta a Habsburg Birodalom első élclapját (Der Zeitgeist, 1847), majd a bécsi Charivari társszerkesztője lett (1849). Ez utóbbiban közölt rajzaiért fogházbüntetést kapott. 1850-től Pesten a Der Eulenspiegelnek dolgozott és a Lacikonyha című lapot szerkesztette, de készített illusztrációkat és bécsi biedermeier stílusban festett képeket is. Művei (többek között Önarcképe és Férfiarcképe) a Magyar Nemzeti Galériában találhatók. Publikáció: Lacikonyha (1850), Der Zeitgeist (1847), Charivari (1849), Der Eulenspigel (1850). Szignó: Willy. BEDNÁR JÁNOS (Budapest, 1886. – Budapest, 1932.): festő. Budapesten az Országos Mintarajziskolában (1905–1908) és Párizsban végezte tanulmányait. 1907 óta állított ki akt- és arcképeket. 1920-ban a Fészek-díjat nyerte, 1921-ben kitüntető elismerést kapott a Műcsarnokban. „A balkonon” című képe a főváros tulajdona. Karikatúrákat rajzolt a Színházi Élet Jubileumi Albuma részére. Portrékarikatúrákat is készített, Fényes Adolf és Herman Lipót asztaltársaságról. BÉKÉSI JÓZSEF SÁNDOR (Rákoshegy, 1946): karikaturista. 1964-ben a Képző- és Iparművészeti Gimnázium díszítőszobrász szakán végzett. 1967től 1972-ig a MAFILM stúdióban dekoratőr. 1989-től kezd el rajzolni karikatúrákat az Új Szabad Száj szatirikus lapnak. Innen került a Ludas Matyihoz belső munkatársnak. Árkus József 1990-ben átadta helyét az új főszerkesztőnek Dluhopolszky Lászlónak, aki az Új Szabad Száj rajzolóival vitte tovább a Ludas Matyit. Békési Joe meghatározó karikaturistája volt a megújult lapnak. Címlapjai újszerűek, jól komponáltak, érthetőek voltak. A portrérajzolásban kiváló rajzoló gyors népszerűségre tett szert. Több hazai napi- és hetilap közli karikatúráit: Népszava, 168 óra, Mai Nap, Hócipő. A Ludas Matyi vicclaptól a Magyar Hírlaphoz távozott 1992-ben. A napilapnál szinte kizárólag politikai karikatúrákat készített. Számítógépes torzított politikus portréit a Népszava és a Pesti Hírlap is közölte. Rajzolt a Pesti Veréb a Pesti Vicc szatirikus lapoknak. 1996-ban alapító tagja volt a Veszett Veréb kétheti lapnak és a Veréb asztaltársaságnak. Ebben az időben az asztaltársaság tagjai megyei lapoknál is kezdtek publikálni, az együttműködés nyolc éven keresztül tartott. 1996-ban újra a Ludas Matyi rajzolója Spán Gábor főszerkesztősége alatt. Az újság 1999-ben ismét megszűnt, így végleg a csoportos portrérajzolás vált fő tevékenységévé. Kiállítás: (Bp., Kőszeg, Kaposvár, Siófok, Gyula, Fonyód, Debrecen, Vác, Bécs stb). Portrékarikatúrák készítésére hívták többek között Frankfurtba, Grazba, Bécsbe és New Jersey-be is. Önálló kiáll.: Rákoskeresztúr (1990, 1993); Siófok (1992); Rákoskert (1997); Kaposvár (1998); Budai Vár (1998). A. Witty World nemzetközi szaklap hazai szerkesztője és több karikatúraalbum szervezője. Többször szerepelt a tévé és rádió beszélgető műsoraiban. Napjainkban internet-oldalak készítésével is foglalkozik.

Díj: Japán (1994) különdíj, II. Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál különdíja, illetve november 7-én fődíj (1997). Kartoon különdíj, Kurír: Amerika pályázat, különdíj, Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál (2005) kategória díj. Könyv: Magyar kártya politikusokkal, Viccalbum, Névjegy, Ki mint véd, úgy adat!, TEX Kezdő lépések, Turista Vízum, Amerikai - Magyar Szakácskönyv, Vadászösztön, Befektetési Ismeretek Újrakezdőknek, Zöldfüzet. Publikáció: Szabad Száj (1989–91), Ludas Matyi (1990–91), Ludas Matyi Magazin (1990– 91), Ludas Matyi Nyári Örömök (1990–91), Rajzszex (1990), Monokel (1990), Nyugati Futár (1991), Ludas Matyi Évkönyv (1991–92), Magyar Hírlap (1992), Hócipő (1992– 2004), Extra Ludas (1992), A Hírlap (1993–94), Magyar Hírlap (1993), 24 Óra (1993), Új Néplap (1993–96), Petőfi Népe (1993–97), Kanizsa (1993), Jászkun Kakas (1993–94), Salginfo (1993), Népszava (1994), Vasvármegye (1994), Pesti Veréb (1994–96), Új Kelet (1995), Heves Megyei Nap (1995–97), Déli Hírlap (1995–97), Kisalföld (1995–97), Veszprémi Napló (1995), Karikatúrák és más Marhaságok (1995), Pesti Vicc (1996–98), Veszett Veréb (1996–99), Napló (1997), Új Kelet (1997), Elefánt (1996–97), Hócipő (1997–99), Ludas Matyi (1997–99), No Komplett (1998–99), Új Néplap (1991–2000), Kisalföld (2000–2001), Jászkun Kakas (2003), Magyar Sajtó (2003), 51 vicc 15 rejtvény (2004). Szignó: joe. BÉKÉS ROZÁLIA (Budapest, 1955.): alkalmazott grafikus, jelmeztervező. A Magyar Iparművészeti Főiskola, grafika és könyvművészet szakán végzett (1979). Díj: Stúdió-díj (1985), Szép Magyar Könyv (1989), Szép könyv verseny oklevele: Tükrös Kata c. (angol-magyar) mesekönyv illusztrálásáért (1992), Szép könyv verseny oklevele: Dugó Dani a Városligetben című mesekönyv illusztrálásáért (1996). Dolgozik színházban, filmekben. Meseillusztrációkat (pl. Benedek Elek: Furulyás Palkó), mesekönyv borítókat, címlapokat készít. Arculattervezéssel, reklámgrafikával (plakáttervek), emblémákkal, piktogramokkal foglalkozik. Humoros rajzokat, illusztrációkat készített ifjúsági lapoknak és magazinoknak, például Kisdobos (1984), Manager Magazin (2005). Kiállítás: Az év legjobb plakátjai MNG (1984), FIS, Ernst Múzeum (1985), Varsói Biennálé, Varsó; Unias képeslapok, Strasbourg (1986), A változás jelei: Plakátok (1990), Könyvtárgyak, OSZK Könyvtár gyűjtemény (1988–90), Metamorfózis (művészi könyvkiállítás.), Balassi Könyvesbolt (1994), Művészkönyvek, Magyar Intézet, Párizs (1995), Magyar Illusztrátorok Társasága. Könyv: Medveünnep közeledik (1986); Furulyás Palkó (1989); Tükrös Kata (1990–1991); Dugó Dani a Városligetben (1995–96). BELÁNYI VIKTOR Tarnói (Nyitraludány, 1877. – Budapest, 1955.): festő, grafikus. Hollósy Simon növendéke volt. Dolgozott Nagybányán is, de főként Münchenben. Ismert, mint ex libris rajzoló és illusztrátor. 1919-ben az Április című viccújságba karikatúrákat publikált. A szerkesztőség tagjai voltak: Vértes Marcell, Gedő Lipót, Kónya Sándor, Kober Leó, Pólya Tibor. A szecesszió és a posztimpresszionizmus formajegyei jellemezték dekoratív képeit. A Paál László Társaság, és az Újságrajzoló Művészek Egyesületének tagja volt (1930). Kiállítás: 1920-ban és 1930-ban az Ernst Múzeumban, 1943-ban a Műteremben állította ki műveit. BELEZNAY ISTVÁN (Arad, 1892. – Arad, 1954.): grafikus, festő. 1912–1918-ig a budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt. Grafikákat és karikatúrát rajzolt a Fekete Macska (Arad, 1922–23) lap részére, itt munkatársai voltak Balla Frigyes, Kiss Károly, Krausz Albert, Szegedy Szűcs István.

BENE ERZSÉBET, Dr. Csillag Ferencné (1931.): karikaturista. A gépipari technikum elvégzése után a Hadtörténeti Múzeumban, majd a Műszaki Egyetem Katonai Tanszékén dolgozott, később az Agrober-Elitinél kazántechnológus tervező 1950-től 1987-ig. Munka mellett ontotta rajzait minden olyan újságba, ahol humormellékletekben külsős karikaturistákat foglalkoztattak. Ilyenek voltak a Néphadsereg, Magyar Rendőr, Magyar Honvéd, Munkásőr, Polgári Védelem, A katonás belépő után az egyéb heti- és napilapoknál is sikeresen vette az akadályokat, és egyre ismertebb lett a szakmában. Szinte minden induló laphoz bejelentkezett: Magyar Ifjúság, Új Szabad Száj, Füles, Rajz Szex, Csízió, Borsszem Jankó, Ludas Matyi, Sült Galamb. Érdekelték a pikáns témák is, így a Móricka, Kis Malac, Dilibogyó című újságokban is publikált. 2000-től az új lehetőségek felé fordult, és a gombamód szaporodó rejtvényújságok nagy szállítójaként az Ügyes lapcsalád Fanny, Kápé, Kópé, Terefere, Eszes újságoknak rajzolt. Kiállítás: (Kecskemét); Világvége kiállítás. (Gazdagrét); Dohányzás kiállítás (Karikatórium) Best of 2004, 2005, 2006. Önálló kiállítás: Jókai Klub (1998). Díj: Kecskeméten a Poén pályázaton második helyezett, Országos Karikatúra Pályázat (2004) Különdíj. Publikáció: Néphadsereg (1962), A Hazáért (1962), Jövő Mérnöke (1963), Magyar Horgász (1962–63), Kisiparos Újság (1963–65), Népsport (1963), Szabad Föld (1963–64), Modellezés (1964–65), Magyar Rendőr (1963–68), Füles (1963), Határvidék (1963–1974), Balatoni Híradó (1964), Magyar Hírlap (1968–72), Ezermester (1969–1991), Ludas Matyi (1966–69) Kutya (1969–73), Vicinális Dugóhúzó (1967), Szárnyaskerék (1967), Vöröskereszt Családi Lap 1964–66), Dolgozók Lapja (1965), Magyar Ifjúság (1967– 1973), Ludas Matyi Magazin (1969–72), Egészségügyi Dolgozó (1968), Ludas Matyi (1968–70), Kutya (1970–71), Tollasbál (1976–83), ÁEV Híradó (1983), RTV Újság (1983), Kis Újság (1989), Munkásőr (1989), Őszidő (1989–90), Szabad Szó (1989), Tallózó (1989), T-Boy (1990–91), Szabad Száj (1989–92), Gyermekünk (1989), Új Szabad Száj Magazin (1990), Új Fórum (1990), 3V Verseny, Vállalkozás, Biztosítás (1990–1991), Kiáltás (1991– 92), Csízió (1992), Kockáról Kockára (1992), Magyar Honvéd (1990–96), Lét-Kép (1990), A MEDOSZ Lapja (1991), Kiáltás (1991–1992), Magyar Gazda (1991), Munkástanács (1992–93), Csíz (1992), Sült Galamb (1992), Kockáról kockára (1992–93), Magyar Vigyor (1992), Ludas Matyi (1993), Belváros-Lipótváros, majd Kék Belváros (2004–2006) Hírhozó (1993–1995) Új Gazda (1994–95) Új Borsszem Jankó (1994–95) Budapesti Újság (1994–1995) Rajzszex (1990), Kamarai Hírlap (1990), Kulcslyuk (1990), Nők Lapja (1994– 1995), Ludas Matyi Rejtvénymagazin (1996), Mai Nap (1995), No Komplett (1996), Hegyvidék (1997–2004), Móricka (1998–2006), Magyar Honvéd (1996–97), Ludas Matyi (1997–99), Dilibogyó (1998–99), Vesevilág (1998–2006), Mai Nap 1998–99), Jó Hírnök (1998–2006), Taxisok világa (1999–2000), Erosz (1999–2000), Hölgyvilág 2000 (1999– 2006), Kis Malac (1999–2006), Ügyes (1998–2006), Ügyes Évkönyv (2000–2006), Vasárnapi Néplap (2001, Jó vicc (2000–2006), Kápé (2000–2006), Kópé (2000–2006), Kutyahús (2001), Móricka Évkönyv (2002), Magyar Szabadság (2002), BelvárosLipótváros, majd Kék Belváros (2004 – 2006), Sárga Televízió és Rádió Újság Kópé (2002–2006), Vasárnap Reggel (2003–2004), Hölgyvilág (2003), Fanny (2003–2006), Pató Pál (2003–2004), Eszes (2003–2006), Tere-Fere (2003–2006) Könyv: Ki mint véd, úgy adat (2001), Micsoda város!, Púpos teve és a helikopter (2000) BENEDEK GÁBOR (Budapest, 1938.): építész, karikaturista. 1960 óta Németországban él. 1961–67-ig a müncheni Műszaki Egyetemen folytatott tanulmányokat. 1967 óta a Süddeutsche Zeitung karikaturistája, munkái más lapokban is megjelennek (Kölner Stadtanzeiger, Hannoverische Allgemeine, Der Spiegel, Die Zeit, Die Weltwoche). Sajtókarikatúrái legtöbbször aktuális politikai témát dolgoznak fel. Kiállítás: München, Bonn, Hamburg, Bécs, Berlin, Koppenhága, Oslo. Könyv: Benedek’s Sport-ABC, Gedankenstriche. (1980). /Humorlexikon/

BENEDEK KATA (Budapest, 1903 – 1988): grafikus, festő. Szablya-Frischaufné iskolájában, később (1921– 1922) Jaschik Álmosnál képezte magát. Tagja volt a Rajzoló Művészek Egyesületének (1930). Meseillusztrációkat rajzolt ifjúsági lapba (Jó Pajtás), magazinoknak: Múlt és Jövő, Képes Krónika, Kaviár; karikatúrákat, grafikákat készített. 1929-ben a Nemzeti Szalonban, majd az Ernst Múzeumban gyűjteményes kiállításokon mutatkozott be. Műveit kiállította Szegeden, Sárospatakon, Münchenben és Kölnben. Számos könyvet illusztrált. Publikáció: Jó Pajtás (1924–25), Múlt és Jövő (1925), Kaviár (1925), Képes Krónika (1926). BERGER GYŐZŐ (–,): festő, karikaturista. 1877–1879: mintarajziskolát végzett. Rövid ideig rajzolt karikatúrákat vicclapoknak. Az Üstökös (1886), élclapnál együtt publikált: Jankó János, Aggházy Gyula, Fényes Adolf, Goró Lajos, Homicskó Atanáz, Jantyik Mátyás, Linek Lajos, Vágó Pál grafikusokkal. A Mehett humorisztikus néplap (1886), fő rajzolója Homicskó Atanáz volt, tőle vette át Berger Zoltán a lapot. A Magyar Miska (1887), humoros lapban Csörgey Zoltán volt a munkatársa. BENKŐ KÁROLY (–,): grafikus. Erotikus karikatúrákat rajzolt a Pillangó (1909), Pikkoló (1909–13), Fidibusz (1910–1916), vicclapokban. A férfiak körében kedvelt színes Pikkoló élclapot neves karikaturisták, grafikusok szerkesztették: Földes Imre, Polgár Márton, Bér Dezső, Gyöngyössy Rezső, Zórád Géza, Józsa Károly, Major Henrik. A Flekken (Kézdivásárhely) újságba grafikákat, illusztrációkat készített (1922–23). BENKŐ VIKTOR (Budapest, 1950.): grafikus, festő. 1972-ig a BME építészeti karán, 1977-ig a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán végezte tanulmányait. Gimnáziumi tanár. 1971-től rajzolt ifjúsági lapoknak: Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin. Groteszk rajzait az Élet és Irodalom több mint tizenkét évig rendszeresen közölte. Rajzolt a Bakfity, Esti Hírlap, Ludas Matyi, Füles újságokba. Fokozatosan a festészet felé fordult, de nem távolodott el a groteszk témáktól. A karikatúra-rajzolás szervesen beépült alkotásaiba. Kiállítás: Táblakép festészeti Biennálék, Szeged (1997); 44. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely (1977). Önálló kiállítás: MÉSZ (1975, 1985); Schönherz Zoltán Kollégium, Bp. (1976); FMK (1977, 1981); Vízivárosi Pinceklub, Bp. (1978); Dózsa György Művelődési Ház, Bp. (1979); Mednyánszky Galéria, Bp. (1992); Újlipótvárosi Klubgaléria, Bp. (1997). Publikáció: Kutya (1970), Ifjúsági Magazin (1971–75), Magyar Ifjúság (1971–73), Bakfity (1972), Jövő Mérnöke (1973–1974), Élet és Irodalom (1972–85), Ludas Matyi (1973), Füles (1974), Esti Hírlap (1972), Ország-Világ (1973), Esti Hírlap. BENYOVSZKY ISTVÁN (Szatmárnémeti, 1898. – Budapest, 1969.): grafikus. Révész Imre tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán (1916–1922). A kecskeméti művésztelepen folytatta tanulmányait. 1924-től szerepelt kiállításokon. Az USA-ban (1925–1930), majd Párizsban és Zürichben volt tanulmányúton, ahol tárlatokat is rendezett. Jelentős volt illusztrátori tevékenysége, többek között Solymossy Sándor: „Magyar mondák és mesék”, valamint Győrffy István: „A szilaj pásztorok” c. könyvének illusztrációit készítette. 1944-ben a 9 kiadást megélt Pesti Posta politikai vicclapban rajzolt. Fővárosi kiállításokon ritkábban, vidéken gyakran szerepelt, a debreceni Déri Múzeumban volt gyűjteményes kiállítása 1936-ban.

BÉR DEZSŐ (Kalocsa, 1875. - Budapest, 1924.): festő, grafikus. Budapesten végezte képzőművészeti tanulmányait. 1887-től rajzolt karikatúrákat a Borsszem Jankó részére, 1910-től volt a lapnak művészeti szerkesztője 1924-ig. Bér Dezső meghatározó vezető karikaturistája volt korának. Rajzolt a Kakas Márton, Herkó Páter, Dongó, Üstökös, Új Pityi Palkó, Bolond Istók, Urambátyám, Paprika Jancsi, Kacsa, Pikkoló Élclap, Mátyás Diák szatirikus lapoknak. Számtalan éves naptár borítóját rajzolta és festette meg. Ebben az időben a hasznos hétköznapi tanácsok, információk mellett sok szöveges és rajzolt humort kapott az olvasó. Például: Ex-Lex Naptár, Banzáj Naptár, Borsszem Jankó Naptár. Grafikákat jelentetett meg: Jövendő, Szikra, A Reflektor, Világháborús Képes krónika, Színház és Divat, Pénzvilág, Társaság, Pesti Mozi című újságokban. A felkapott, de rövid életű pikáns lapokban is szívesen alkotott. Briliánsan és ízléssel oldotta meg feladatát. Készített plakátokat, pl.: a Tauril az ideális hintóabroncs. Festett és készített könyvillusztrációkat igény szerint karikatúrát, grafikát, pasztellképet. Könyv: Utazás Pestről Budapestre, Mindenféle a folyosóról. A TH humora (1905), Seiffensteiner Salamon adomái (1920, 1927), Kner Izidor: Agyafúrt alakjai. 1921-ben megjelent 10 tabáni utcarészletet ábrázoló litografált albuma. Kiadta tájrajzait tartalmazó albumát, Művészmappa címen. Anya gyermekével c. festménye a Magyar Nemzeti Galériában található. Kiállítás: 1903-ban a Nemzeti Szalonban, 1906-ban a Könyves Kálmán Szalonban rendezett műveiből gyűjteményes kiállítást. Díj: 1911-ben megnyerte a Nemzeti Szalon grafikai díját. Publikáció: Borsszem Jankó (1887–1924), Magyar Figaró (1891–1913), Kakas Márton (1896–1912), Üstökös (1898), Új Pityi Palkó (1900), Május 1 (1901), Magyar Géniusz (1901), Bolond Istók (1901–1906), Néplap (1902), Bunkó (Kassa) (1902), Dongó (Debrecen) (1902–1905), Ejnye Be Jó (1905), Herkó Páter (1903), Jövendő (1903), Szikra 1903), Urambátyám (1903–1906), Ex-Lex Naptár 1904, Banzáj Naptár (1905), Karácsony (1906), Üstökös-Urambátyám (1906), Olvasótár (1907–1908), Paprika Jancsi (Arad) (1907–10), A Reflektor (1908), Képes Szalon (1909), Fehér Figaró (1909), Vasárnapi Újság Karácsonyi Kiadványa (1909), Móka (1909–11), Pesti Futár (1910, Pikkoló (1910–11), Borsszem Jankó Naptár (1911), Vasárnapi Újság Karácsonyi Kiadványa (1911), Borsszem Jankó Naptár (1912), Pesti Mozi (1913), Új Idők (1913, Érdekes Újság (1914), Jó Pajtás (1914), Világháborús Képes krónika, Színház és Divat (1916), Társaság (1917), Pikkoló Élclap (1917–18), Mátyás Diák (1919), Pénzvilág (1921– 29), Széchenyi-Bál (1922), Kacsa (1923–24). BERCZEL MIKLÓS (–,): grafikus. Karikatúrákat és illusztrációt készített a Délibáb (1936– 38) és az Ünnep (1939) című magazinoknak. A kornak megfelelő egyszerű, nem túlzottan eredeti, Toncz Tibor stílusa hatott rá. A Délibáb újságban munkatársai voltak Gedő Lipót, Toncz Tibor, Szigethy István, Sebők Imre, Forrai Zoltán, Zádor István. BÉRCZI OTTÓ (Budapest, 1929.): grafikus. Képzőművészeti Főiskolát végzett. Több lapban illusztrált és rajzolt karikatúrát: Lányok, Asszonyok, Ludas Matyi, Szovjetunió, Éva Magazin, Asszonyok kézikönyve (1962), Füles, Éva Évkönyv (1977–83). Az Ezermester újságban címlapokat, belső illusztrációkat publikált. A MEDIKOR részére tíz évig reklámgrafikákat, könyvillusztrációkat rajzolt. Ismertek balesetvédelmi és BKV-, VOLÁN-plakátjai, villamos-reklámjai. Saját ötleteit dolgozta fel gyermek társasjátékok tervezésénél, számuk eléri a harmincat. A Dörmögő Dömötör (1996–2007) humoros gyermeklap meghatározó rajzolója, rejtvénykészítője, mese és versírója, meseillusztrátora. Könyv: Karácsonyi varázslat, A felébresztett atommag, Kincses sziget, Erdei karácsony, Elindult a Mikulás. Mikulástól karácsonyig (2005), Erdei bajnokság, Rókapapa rendet teremt, Jelmezverseny, Berci és Fáni kalandjai, Mikulás meseerdőben, Dörmi kastély rejtélye, Ez vagyok én.

BERÉNYI NAGY PÉTER (Mezőberény, 1960.): grafikus, tanár. Rajz és földrajz szakon végzett a szegedi Tanárképző Főiskolán. 1986-tól gyermekműsorokban lép fel, évente 60–80 koncertet ad művésztársával. Saját dalaikat, meséiket mutatják be Tücsök Peti és Hangya Levi néven. Az elmúlt évek során többször szerepeltek az RTL és az MTV 1 műsoraiban. Könyv: Firkáló (1998), Bolondos ABC (2000), Firkáló 2. (2001), Samu a kisbocs (2001), Melengető mesék (2005), Mókás ABC (2006), Álmot hozó mesék (2006). Tizenkétféle mesekifestő, Hét különböző mese, foglalkoztató kiadvány. Publikáció: Berényi Nagy Péter rajzolt karikatúrát, képregényt, feladványokat a Szerencse Magazin (1994), Tini Titán Teknőcök (1994–1995), Tiszta Dili (1995), Békés Megyei Hírlap (1996–2007), Dörmögő Dömötör (1995–1996), Kis Füles (1995), Rejtvénykoktél (2000), Új Néplap Kalendárium (1998), Krix Krax kikapcsoló (2005) újságoknak. BERÉNY RÓBERT (Budapest, 1887. – Budapest, 1953.): grafikus. Párizsban ismerte meg a Cezanne-tól kiinduló modern művészeti törekvéseket. Karikatúrát rajzolt fiatalon az Urambátyám részére (1903), majd a Villám című humormellékletben (1906). Az I. világháború előtt az új törekvéseket képviselő „Nyolcak” csoportjának tagja. Ő alkotta a Tanácsköztársaság „Fegyverbe, Fegyverbe” c. plakátját. Az 1918–1919-es években a Borsszem Jankó élclapban publikál. A 20-as években Bécsben és Berlinben működött, a Panoráma (Bécs, 1925) rajzolója. 1926-tól ismét itthon dolgozott. Magyar Grafika, Reklám Élet újságok részére készített grafikákat. Művészi kísérletezései során végül a természet vált fő ösztönzőjévé. Táj- és alakos képeit lágy, világos színek, puha, harmonikus folthatások jellemzik. Kiválóak összefogott formájú, erőteljes portréábrázolásai. Emlékkiállítását 1963-ban rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában. Díj: Munkácsy- és Kossuth-díjas. Publikáció: Urambátyám (1903–1904), Villám (Tolnai Világlap Melléklet) (1906), Színház és Divat (1917), Borsszem Jankó (1918–19), Panoráma (Bécs, 1925), Magyar Grafika (1928), Reklám Élet (1932). BERKI IMRE (Jászapáti, 1945.): karikaturista, újságíró, tanár. A Jászberényi Tanárképző Főiskolára járt, majd a szegedi Tanárképző Főiskolán szerzett rajztanári diplomát. Elvégezte a népművelő szakosítót is. A tanulmányai és később a tanítás mellett rajzolt a Magyar Ifjúság (1968–76), humormellékletének és a Pajtás (1978) újságnak. A Néplap (Szolnok) közölte rendszeresen karikatúráit. 1985-től a Néplap munkatársa lett. Újságíróként dolgozott a lapnál, az ő érdeme volt a nagy múltra visszatekintő Jászkun Kakas humormelléklet újraindítása. Berki Imre mellett a hetente megjelenő Jászkun Kakas élclapba rajzolt több éven keresztül Gácsi Mihály grafikus. 1995-től lett az Új Néplap főszerkesztője 2005-ig, nyugdíjba vonulásáig. Munkája mellett több újságban publikált külsősként: A Hírlap (1993), Vasvármegye (1994), 24 Óra (1995–2002), Új Néplap Kalendárium (1998–2006). Jelenleg az Uhu rejtvényújság rajzolója. Kiállítás: Vigyázat, a humor mögött pénz van (1968). BERKICS MIKLÓS (–,): karikaturista. 1984-ben a Rakéta regényújságnak rajzolt. Szombathelyen az 1990-es években a Vasvármegye (1990) hetilap és a Vaskarika (1991–1992) karikaturistájaként gazdasági politikai témákat dolgozott fel. Több karikatúra „képregénye” is megjelent, ilyen a „kockás” Róka koma-sorozat.

BERNÁTH ILMA (LUKÁCS HUGÓNÉ) (Kolozsvár, 1898. – Budapest, 1960.): festő, grafikus, karikaturista. Münchenben Hollósy Simon, majd itthon Kernstok Károly tanítványa volt. A Pikkoló és a Borsszem Jankó részére karikatúrákat rajzolt 1911-ben, illetve 1915-ben. Később a Fidibusz rajzolója lett 1917-ben. Tanácsköztársaság után a Szovjetunióba emigrált. Könyv: „Lötyög a fejem.” Könyvborító illusztráció. Publikáció: Pikkoló (1911), Borsszem Jankó (1915), Érdekes Újság (1915), Fidibusz (1917– 19). BERNÁTH SÁNDOR (–,): grafikus, karikaturista. A Pikkoló (1909–1913) erotikus lapnak főleg tónusos kivitelben készített pikáns karikatúrákat. Itt munkatársai voltak Földes Imre, Józsa Károly, Polgár Márton, Major Henrik, Pál Hugó, Zórád Géza, Gáspár Antal. Több élclapban külsősként egy időben publikált: a Bolond Istók (1909), ÜstökösUrambátyám (1913), Borsszem Jankó (1917), Fidibusz (1919), Fregoli (1919). Rajzolt címlapokat, illusztrációt a Magyar Magazin (1930) és az Új Magazin (1938) részére. Reklám és hirdetési karikatúrái is ismertek. BERTALAN TIVADAR (Budapest, 1930.): Festő, grafikus, látványtervező. Az Iparművészeti Főiskolán végzett díszlettervező szakon (1949–55). Mintegy kétszáz film látványtervezője, pl.: A Tenkes kapitánya (1962); Tüskevár (1966); Sztrogoff Mihály (1974); Az Operaház fantomja (1982); Dr. Jekyll és Mr. Hyde (1988); Drakula (1989). Jean Delannoy a Francia Filmakadémia elnöke így nyilatkozott: „…BertalanTivadar egyike a világ legjobb art directorainak”. Humoros regényeket, novellákat és elbeszéléseket is ír. Karikatúrát a Magyar Nemzetben publikált 2001–2003 között. Könyv: A mindenség púpja. (1997); Hatalom utáni vágy; Hatalomtól való félelem könyve; Emberisten. (1998); Kirándulószoba (2000). Hangok a papírgalacsinból. BERWALDSZKY KÁLMÁN (Pankota, 1875. – Budapest, 1932.): tanár, karikaturista. Szakfelügyelőként dolgozott a budapesti tanfelügyelőségen. A Herkó Páter (1898–99), Herkó Páter Naptár (1900) vicclapokba rajzolt, itt munkatársai voltak: Hatos Sándor (vezető rajzoló), Homicskó Atanáz, Jeney Jenő, Kádor László. Könyv: A magyar katolikus iskolázás története (1900), A népiskolai rajzoktatás (1907), A rajzoktatás módszerei . Szignó: Berwaldszky K. BIAI-FŐGLEIN ISTVÁN (Besztercebánya, 1905. – Budapest, 1974.): grafikus. Magyar Képzőművészeti Főiskolán (1924–1929) Vaszary János és Csók István tanítványa volt. Karikatúrákat, grafikákat rajzolt a Színházi Élet (1933–38), Sztár (1939), Színházi Magazin (1939) részére. 1945 után a Művelt Nép (1951), Esti Budapest (1956), Füles Évkönyv (1965), Füles (1966), Tavaszi Rejtvények (1967) lapoknak készített címlapokat, illusztrációt és karikatúrát. A Pál utcai fiúkat 1959-ben rajzolta együtt Zórád Ernővel. 1962-ben A világgá ment csacsi és bari címmel készített diafilmet. Könyv: Péter és Peggy (1940), Föld alatti ösvényeken (1961), Album (1975). Kiállítás: 1926 óta számos budapesti tárlata nyílt. Gyűjteményes kiállítása volt 1928-, 1930-, 1931-, 1933-ban az Ernst Múzeumban, 1937 és 1941-ben a Tamás Galériában, 1954-ben ismét az Ernst Múzeumban, 1959-ben a Csók Galériában, a Derkovits Teremben 1965-ben és Pécsett 1973-ban. Főleg tájképeket, arcképeket, állatkerti, cirkuszi jeleneteket festett impresszionista modorban. Több műve van a Magyar Nemzeti Galériában.

BICZÓ ANDRÁS (Nemespátka, 1888. – Budapest, 1957.): grafikus. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, mint Hegedűs László és Révész Imre tanítványa. Budapesten rajztanár. 1885-től rajzolt Az Üstökös részére karikatúrát, majd a Borsszem Jankó rajzolója lett. A Vasárnapi Újság, Képes Krónika, Levente, Pesti Hírlap, Képes Vasárnap részére főleg grafikákat és akvarelleket rajzolt, illetve festett. Könyv: Magyar történelem anekdotákban. Keleti magyarok nyomában (1941), Kósa János: Snukó elindul a grundról (1941), Emlékezetes napok a Magyar történelemből, Dalok szárnyán (1947). Díj: Jankó János-díj 1926. Kiállítás: Budapesten 1939-ben. Publikáció: Móka (1911), Április (1918), Borsszem Jankó (1916–31), Kacsa (1923–24), Pesti Hírlap Naptára (1926), Képes Krónika (1927), Képes Kis Lap (1928), Levente (1928–30), Pesti Hírlap (1929–36), Pesti Hírlap Vasárnapja (1931), Pesti Hírlap Karácsonyi Albuma (1937), Képes Vasárnap (1937). BICZÓ GÉZA (Nagykőrös, 1853 – Budapest, 1907.): festő, grafikus. Az Országos Mintarajziskolában, Bécsben és Münchenben tanult. 1873-tól jelentek meg rajzai a Vasárnapi Újságban. Karikatúrákat Az Üstökös élclap 1885-ben, a János 1907-ben közölt a művésztől. A Képes Folyóirat és a Magyar Szalon című lapban grafikákat publikált. A Magyar Tudományos Akadémia több portréját őrzi (Balassi Bálint, Arany János stb.) Publikáció: Vasárnapi Újság (1873–89), Üstökös (1885), Képes Folyóirat (1887–92), Magyar Szalon (1887–90), János (1907). (BICSÉRDY) PERSIAN ANTAL (Kolozsvár, 1842. – Budapest, 1908.): festő. Drezdában és Bécsben tanult, majd Budapesten telepedett le. Fiatal korában arcképeket festett, később restaurálással foglalkozott. Karikatúrát 1873-ban a Mátyás Deák élclapnak rajzolt. BIHARI SÁNDOR (Rézbánya, Bihar, 1855. – Budapest, 1906.): festő. 1874-től Pesten retusőr, és esetenként Székely Bertalan mintarajziskolai tanfolyamának látogatója volt. 1876-tól Bécsben dolgozott, s közben a Képzőművészeti Akadémiának (1878–1979-ben) rendszeres növendéke. 1883-ban Párizsba ment. J. P. Laurens-nál folytatott tanulmányai mellett a Louvre-ban másolatokat készített műkereskedők számára. A Párizsban megismert impresszionizmus és a plein air irányzat erős hatással volt festészetére. Kereszttűzben című képét, amelyet a budapesti, 1885-ben megtartott kiállításon mutattak be, Ferenc József megvásárolta. Karikatúrákat rajzolt az Üstökös-Urambátyám , és az Erdélyi Bakter vicclapnak, itt munkatársai voltak: Miklósi Ödön, Lakos Alfréd, Cserépy Árpád, Zórád Géza, Jeney Jenő. BIRÓ ANTAL (Pozsony, 1907. – Székesfehérvár, 1990.): festő, grafikus. Gyermekéveit és hentesinas-tanuló éveit Várpalotán töltötte, majd 15 éves korában világvándorló útra indult, Bécsben árnyékrajzolásból élt, majd Párizsban 1928-tól 1939ig karikatúrákat rajzolt, mellette rajztudását csiszolta, képezte magát. Tehetségét Koffán Károly Párizsban fedezte fel, és az ő ajánlására kezdett 1940-től, Szőnyi István és Varga N. Lajos irányításával tanulni a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1944ben a főiskolások egy avantgárd csoportjával a Gömör megyei Vámosbalogon létrehozott művésztelepen dolgozott. 1946-ban az Új Holdban jelentek meg rajzai. Festményeinek jellemzői a fény és a szín. Képei sosem veszítik el kapcsolatukat a természettel. Több száz művet adományozott a várpalotai Képzőművészeti Gyűjteménynek.

BIRÓ GYÖRGY (Gyula, 1900. – Gyula, 1962.): festő. Aba-Novák Vilmos növendéke volt, majd a természetben önállóan végzett tanulmányokat. Főként alföldi témájú tájképeket, akvarelleket festett. Karikatúrát és illusztrációt rajzolt: Kis Magazin (1939), Színházi Magazin (1939) újságok részére. BIRÓ JÓZSEF (Pókakeresztúr, 1887. – Castagnole, 1975.): festő. Középiskoláit Máramarosszigeten végezte. 1911–14-ig Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt, mestere: Balló Ede. Miután befejezte főiskolai tanulmányait, Párizsba ment, és a Julián Akadémián tanult tovább. Az I. világháború kitörése Párizsban érte, ezért az internálás elől Svájcba menekült. Festészeti képzését Genfben fejezte be. Első önálló kiállítását Zürichben rendezte. 1919-ben hazatért Magyarországra, de továbbra is szoros kapcsolatot tartott fenn a svájci művészeti körökkel. A magyar művészetet népszerűsítő írásai, cikkei rendszeresen jelentek meg svájci lapokban. 1920–23 között rajztanárként dolgozott Budapesten. 1923–46 között a Paál László Társaság titkáraként működött. 1930-ban két albuma jelent meg Zürichben, svájci tájképekkel. 1946-tól haláláig Svájcban élt. Karikatúrát, illetve illusztrációt az Új Magazin (1934) részére készített. BIRÓ MIHÁLY (Budapest, 1886. – Budapest, 1948.): festő, grafikus és szobrász. Az Iparművészeti Főiskolán tanulmányai során a kisplasztika terén mutatott fel sikereket. 1901-ben több karikatúraújság közölte rajzait: Magyar Bors, Urambátyám. Rajzolt grafikákat 1901-ben a Május 1 munkás-kiadványban. Ösztöndíjasként bejárta Németországot, Franciaországot, Angliát, itt 1910-ben a The Studio plakettpályázatán I. díjat kapott. Kapcsolatba került a munkásmozgalommal, s felhagyva a kisplasztikával, elsősorban politikai plakátokat készített a szociáldemokrata párt részére. A magyar politikai plakátművészet megteremtője és legjelentősebb képviselője. Nevét az 1911-es Népszava-plakát (Kalapácsos munkás) tette ismertté, más plakátjai: „Bitangok, ezt akartátok?” (1919), „Köztársaságot” (1919), „Az alkohol méreg” (1919), „Vöröskalapácsos ember” (1919). Az I. világháborús élményeiből született 1916-ban 17 lapból álló harctéri kőrajz-sorozata. Plakátrajzolás mellett folytatta a karikatúra-rajzolást: Borsszem Jankó, Szamár, Vágóhíd, Figaró. Az Április (1919) baloldali elkötelezettségű humorújság volt. Együtt rajzol Vértes Marcell, Gedő Lipót, Dezső Alajos, Kelen Imre, Kónya Sándor, Kober Leó, Major Henrik grafikusokkal. 1918–19-ben folytatta a politikai plakátok készítését. A Tanácsköztársaság idején ő tervezte a május 1-i ünnepségek művészi dekorációinak nagy részét. Részt vett a Képzőművészek Szakszervezetének szervezésében. A Tanácsköztársaság megdöntése után Bécsbe emigrált, ahol a Bühne c. színházi lap rajzolója lett. Szinte egyedül rajzolta tele a bécsi Bunkó c. élclapot (1921). Itt jelent meg 1920-ban 20 lapból álló Horthy című kőrajz-sorozata. Emigrációjának további állomásain, Berlinben, Pozsonyban és Nyitrán a szociáldemokrata pártok részére falképeket és plakátokat festett. 1938-ban a fasizmus elől Párizsba menekült, ahonnan 1947-ben a magyar kormány hívására tért haza. A Képzőművészeti főiskolán felkínált tanári állást súlyos betegsége miatt betölteni már nem tudta. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének. Könyv: Beszéljünk másról, Pesti versek. Publikáció: Május 1. (1901), Magyar Bors (1901), Urambátyám (1901), a János (1907), Képes Hét (1911–12), Pesti Mozi (1913), Érdekes Újság (1914), Heti Újság (1917), Borsszem Jankó (1917–18), Szamár (1917), Április (1919), Vágóhíd (1918), Figaró (1919– 19), Bunkó (Bécs, 1921), Lantos Magazin (1929), Reklámélet (1932).

BODÓ JÁNOS (1956.): karikaturista. Erdélyi Szövetség titkára. 1976-ban fiatal karikaturistaként bemutatta a Ludas Matyi és külsősként foglalkoztatta. Több országos, megyei és helyi lapnak rajzolt karikatúrákat: Hajdubihari Napló, Karikás, Magyar Ifjúság (1976–82), Néplap (1977), Ifjúsági Magazin, Pesti Műsor, Magyarország, Rakéta regényújság. 1999-ben diplomázott Janus Pannonius Tudományegyetemen, szakdolgozata: A karikatúra története. Szignó: Frédi, majd bj. BODOLA GYÖRGY (Budapest, 1952. – Vancouver, 2007.): karikaturista. 1979-től rajzolt az Ifjúsági Magazin és a Füles részére karikatúrákat. Később 1989-ben az Új Szabad Száj induló lapban jelent meg néhány munkája. 1986 óta a kanadai Vancouverben élt. Legismertebb könyvillusztrációja a Rocklexikon (Tardos Péter, 1980), amelyben híres együttesekről és zenészekről készített karikatúrái, portréi láthatók. Publikáció: Ifjúsági Magazin (1979–80), Füles (1979), Új Szabad Száj (1989). BOGNÁR JÓZSEF (Tab, 1951.): grafikus, karikaturista. Tabon érettségizett 1970-ben, majd a pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett tanári diplomát földrajz-rajz szakon 1974-ben. Rajzos tevékenysége mellett aktívan táncolt a Baranya Táncegyüttesben, vendégként pedig többször közreműködött az Eck Imre vezette Pécsi Balett produkcióiban. Többek között a Fából faragott királyfi és a Csodálatos mandarin címszerepeit is táncolta. Karikatúrái jelentek meg a pécsi egyetemi lapokban, munkahelyein (Pécsi Nyári Színház, Pécsi Kisszínház) színházi kiadványokat, díszleteket tervezett, a Pécsi Műsor szerkesztője volt. Koreográfusi tevékenységét is a karikatúraszerű groteszk látásmód jellemzi, országos koreográfiai fesztiválokon négyszer nyert nagydíjat és több nívódíjat (Don Quijote, Tisztelet Rejtő Jenőnek, In memoriam Örkény István, Tóték tánca, Szorító). 1994-től önálló vállalkozásként a pécsi Tér Nyomdai és Grafikai Stúdió társtulajdonosa, könyvet, plakátot, logót, folyóiratot, prospektust stb. tervez. Karikatúrákat rajzol folyóiratokba (Dél-Dunántúli Gazdaság, Késműves, Magyar Mérce). Önálló grafikai kiadványai: Szóképtelenségek (1994), A banda (2003), Szürke Péter (kártyajáték politikai karikatúrákkal, 2003), A pedagógia csődje (2007). BOHNER FERENC (Hajós, 1961.): karikaturista. Vedres István Szakközépiskolába járt 1979-ig. Dolgozott hűtőházban, fűrészüzemben, folyami hajósként. 1981-től európai vándorútra indult Olaszországtól Dániáig. 1983ban jött haza. 1991-től 1997-ig havi újságot szerkesztett Új Hajós címmel. Ebben az időben kezdett a szerkesztés mellett képregényt és karikatúrákat rajzolni. Főállásban címfestőként dolgozott. A Móricka (1992–2006) pikáns vicclap felfedezte az autodidakta rajzolót, és rövid időn belül az első számú karikaturistájává nőtte ki magát. A Móricka lapcsalád minden kiadványában szerepelt rajzaival: a Dilibogyó (1998), Com-X (2000), Szaft (2000–2006), Kismalac (2001–2006), Kutyahús (2001), Móricka Évkönyv (2002), Pató Pál (2003–2004.) Illusztrációkat, karikatúrákat, grafikákat készített a Rock Terror, a Manager Magazin, Pistike, ill. a Vadászlap számára. Önálló képregényfüzetei jelentek meg. Rejtő Jenő írásaiból készült munkája, ’Pipacs a fenegyerek „Legény a talpán”!’ címmel a szegedi Szukíts Kiadó jelentette meg. A „Farzan” erotikus és humoros történeteit Rock city Kft adta ki. Díj: A Nemzeti Bank által kezdeményezett, bankkártyák népszerűsítésére hirdetett kiállítás 2. helyezettje lett. Szignó: GIDDY.

BOJCSUK IVÁN (Budapest, 1947.): grafikai restaurátor, kiállítás rendező, kirakatrendező-dekoratőr, grafikus. A gimnáziumi érettségi (1965) után kirakatrendező, dekoratőr szakmunkásképzőben tanult. Volt segédmunkás, múzeumi kiállításrendező, napilapnál reklámgrafikus. Készített újsághirdetéseket, könyvborítókat, emblémákat, kiállítási standokat, újságrajzokat. Karikatúrái jelentek meg: Magyar Hírlap (1968), Magyar Ifjúság (1980), Népszava (1980), Népszabadság (1982–83, 1987), Rakéta (1979–86), Új Tükör (1979–84, 1997–2000), Magyar Nemzet (1995–2000, 2004–2007), Digitart 2004-től. Alkotásai inkább groteszk, mint karikatúra rajzok. 1984-től az Élet és Irodalom közölte grafikáit. Kiállítás: Ars Caricatura, MÚOSZ (Bp., 1999); Nemzetközi Post Mail Biennále (Hajdúszoboszló, 1999); A kávé. Olof Palme-ház (Bp., 1999); Búcsú a XX. századtól. III. Magyar Karikatúra Fesztivál (Bp., 1999); Ars Caricatura. Magyar Karikatúra Alapítvány (Bp., 2000). Best of 2004, 2005, 2006, Önálló kiáll.: Művészoldal Galéria (Bp., 1998); Galéria Kávézó (Visegrád, 1999). BOKROS LÁSZLÓ (Monor, 1928.): festő, grafikus. Középiskolásként Pécsett Martyn Ferenctől tanult. 1952–57: Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt, mesterei: Hincz Gyula, Domanovszky Endre, Pór Bertalan, Szőnyi István. Díj: 1967: Alföldi festők kiállítása, Taskent, elismerő oklevél. 1977: SZOT Szolnok megyei díja; 1979: Szolnok megye művészeti díja. A szolnoki művésztelep lakójaként az első években az alföldi festészethez kapcsolódva festményeket, grafikákat, faliszőnyegeket készített. 1961-ben az Új Néplap részére készített illusztrációkat, karikatúrákat. 1989-től Szigligeten élt. Illusztrációk: Petrolay M.: Különös dolgok (1975); Tersánszky J. J.: Makk Marci (1975); Galambos L: Lepkekirály, Horváth P.: Sárga táltos (1977). BONYHÁDI KÁROLY (Budapest, 1951.): grafikus, tanár. Reklám-propaganda szak (1979), dekoratőr (1983). Fiatal Fotóművészek Stúdiója (1980– 1985). Animációs filmezéssel és karikatúrával középiskolásként kezd foglalkozni, külsősként a Vas Népe (1969–73), megyei lapban és a Magyar Ifjúság (1973–1980) humormellékletében rajzolt. 1974-től reklámgrafikusként dolgozik és emellett az experimentális fotográfiával kezd el foglalkozni. 1981–1986 között A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának tagja. Grafikusként a műfaj minden területén alkot: arculattervezés, csomagolás- és plakáttervezés, könyvtervezés pl.: Csuk Ferenc: A gát (borítóterv), Euro pénzügyek, globalizáció, (borítóterv), Devecseri Gábor: Karácsony kopogtató (1992). 1995-től napjainkig művészeti szerkesztője a Leopold Bloom című kortársművészeti, évente egyszer 75 példányszámban megjelenő szombathelyi kiadványnak és a Pannon Termál Magazin art direktora. 1996-tól művészeti tanár a Művészeti Szakközépiskola és Gimnázium szombathelyi tanintézetében. Kiállítás: Budapesti Fiatal Művészek Klubja: „2 K” (1979), Esztergom Fotó Biennále (1980, 1982, 1984), Békéscsaba Alkalmazott Grafikai Biennále: (1982, 1984, 1990, 1996, 2000), Budapest Nemzeti Galéria: Stúdió II. kiállítás (1982), Torinó-Kelet-európai Aktfotó (1975), Budapest, Ernst Múzeum: Stúdió III. kiállítás 1986 Budapest, Műcsarnok: Iparművészet (2001), Budapest Tölgyfa Galéria: „Postscript” (1998), Budapest Vigadó: „Trakta” (2001), Budapest, Ponton Galéria: „Kakukkfiók” (2005), Szombathely, Művészetek Háza: Dublin 1–7 (1998–2005), „2 K” (2003). Tagja a Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfusok Társaságának. Szignó: BK. BORDÁS FERENC (Temesvár, 1911. – Budapest, 1982.): grafikus. Korán megnyilatkozó tehetségével Devich Sándor foglalkozott. Grafikusi hajlamainak kibontakozásában – elsősorban is a fametszésre – Buday György példája ösztönözte. A rézkarc művelése iránt pedig Hubert Weyty-Wimmeil bécsi mester keltette föl érdeklődését, noha az akkoriban Szegeden freskózó Aba-Novák Vilmos is hatott rá. A szegedi képzőművészek 1937-es kiállításán 42 különböző fametszettel szerepelt. 1943ban megjelenő Tóth Ervin: Csúfondáros rajzolatok című kiadványban tollrajzos karikatúrával jelentkezett. Szovjet hadifogsága után Székesfehérváron orvosként

dolgozott, szabadidejében pedig a képzőművészeti kört vezette. Grafikai tevékenysége teljes kötetlenségében – az ötvenes évektől kezdve – Budapesten való végleges letelepedését követően bontakozott ki. BORIS LÁSZLÓ (Budapest, 1897. – Mentene, 1924.): grafikus. 1915-ben 18 éves korában már rajzolt karikatúrákat a Bolond Istók című neves lapban. 1917-től a baloldali politikai vicclap a Szamár és a Borsszem Jankó szatirikus újságok megbízott rajzolója lett. A Fregoli újságban Fodor László és Faragó Sándor volt a munkatársa. A Pesti Hírlap és a Képes Krónika közölte éveken keresztül grafikáit. A háború alatt hadi térképeket rajzolt. A Tanácsköztársaság idején május 1-jei dekorációkat is tervezett, illetve készített. A Tanácsköztársaság bukása után felelősségre vonták, és bebörtönözték, majd több grafikus társával emigrált. Bécsben, Münchenben, Berlinben, Párizsban és Londonban grafikusként dolgozott. Kiállítás: Rajzaiból, rézkarcaiból az Ernst Múzeum rendezett kiállítást 1921-ben. Könyv: Gogol: Egy őrült emlékiratai (1922). Publikáció: Pesti Hírlap (1915), Bolond Istók (1915–18), Szamár (1917), Borsszem Jankó (1918–24), Képes Krónika (1919), Fregoli (1919). BOROMISZA TIBOR (Bácsalmás, 1880 – Szentendre, 1960.): festő, grafikus. Nagybányán, majd Párizsban tanult. 1909-ben karikatúrákat rajzolt a Fidibusz című vicclapnak. Később grafikákat készített: a Független Kritika (1937), Így Látjuk (1938) és a Híd (1940) című újságok részére. A húszas évek végén a Hortobágyon dolgozott és friss szemléletű életképeket festett. Emlékkiállítását 1962-ben rendezték meg Szentendrén. Műveit (Csikós számadó, Juhász számadó, Kucsmás férfi, Anya gyermekével) a Magyar Nemzeti Galéria és a debreceni Déri Múzeum őrzi. BOROS BÉLA (Gyula 1942.): karikaturista. Képzőművészeti középiskolát végzett 1960-ban, majd Budapesten kirakatrendező szakmát tanult. Karikatúrái jelentek meg a Kincses Kalendárium (1958), Ország-Világ (1958), humormellékletében és a Vicc Szüret (Eger, 1959) újságokban. Katonaságnál a Hazáért határőrújság humorrovatában publikált. 1960-tól Békés Megyei Hírlap bedolgozó karikaturistája. Kirakatrendező, grafikus és dekoratőrként dolgozott Mezőkovácsházán és külföldön is. Külsősként foglalkoztatta a Ludas Matyi (1967– 1968), Magyar Ifjúság (1967–1973), Békéscsabai Szúr (1973), Néplap (1992–93) újságok. Majd’ minden megyei újságban ismertté váltak egyedi munkái. Díj: Kecskemét Országos pályázat közönségdíj (1981), Magyar Reklámszövetség II. díj (1982). Kiállítás: Vigyázz, a humor mögött pénz van (1968), Arad (önálló karikatúrakiállítás.), 3. Országos Karikatúra Biennále (Nyíregyháza, 1987). Szekszárd, Orosháza. Publikáció: Kincses Kalendárium (1958), Ország-Világ (1958), Vicc Szüret (1959), Békés Megyei Hírlap (1960), Ludas Matyi (1967–1968), Magyar Ifjúság (1967–1973), Szúr (1973), Néplap (1992–1993). Szignó: Boros. BOROS ISTVÁN (1942.): karikaturista. Marosvásárhelyen végezte el az építészeti szakot, 1970-ben. 1964-től a marosvásárhelyi Megyei Kórház főtechnikusaként dolgozott. 1970-től közlik karikatúráit, főleg román újságokban. Az elmúlt években több ezer munkája jelent meg: Scinteia, Vörös Zászló, Foaia Noastra. Magyarországon a Ludas Matyi bemutatta és méltatta a grafikusi munkásságát és több ízben közölte rajzait az 1989– 1990 közötti időszakban. Két ízben részt vett a budapesti Országos Tavaszi Karikatúra Fesztivál kiállításon Boros Olimp grafikus fiával együtt. Díj: Urzica díj (1972); Tokió (1982); Havanna (1982, 1984, 1985, 1986); Tolentino (1983); Ancona (1983); Dicsőszentmárton (1991); különdíj (1994); Mező-Gerebenes, I. díj (1995); Suceava, Costineti, Marosvásárhely, Beszterce, II. díj (1995); Pescara (1997).

Kiállítás: Tokió, Ankara, Isztambul, Prága, Skopje, Belgrád, Varsó, Siena, Tolentino, Ancona, Marostica, Bern, Vancouver, Montreal, Brüsszel, Knokke Heist, London, Amszterdam, Berlin, Sevilla, Zágráb, Gabrovo, Havanna, Budapest. Szignó: TETY. BOROSS GYULA (Nagyvárad, 1857. – Budapest, 1930.): festő. Az Országos Mintarajziskolában Greguss János és Székely Bertalan tanítványa (1873– 1879). Főleg arcképeket festett. Karikatúrákat Az Üstökös, Veréb Jankó, Urambátyám, Csiptető és a Villám című újságoknak rajzolt. A Vasárnapi Újság részére grafikákat, illusztrációt készített. A Nemzeti Szalon egyik alapító tagja. Publikáció: Vasárnapi Újság (1878), Üstökös (1887), Veréb Jankó (Pécs, (1887–89), Urambátyám (1887–1903), Csiptető (Nagykőrös, 1892), Villám (1902–1905). BOROS OLIMP (Marosvásárhely, 1973.): grafikus, karikaturista. A Bolyai Farkas Sportiskolában járt a 11. osztályig, majd átigazolt a Művészeti Líceum grafika szakára, itt 1991-ben érettségizett. Első munkái között a Maros Megyei Kórház Gyerek Poliklinika osztályán freskókat készített, ezt követően több óvodának rajzfilmfigurákat festett. 1993–1995 között Románia legolvasottabb napilapjának az Evenimentul Zilei-nek volt grafikus karikaturistája. Naponta közöltek ismert politikusokról portrékarikatúrákat. Még számos újságban és folyóiratban megjelentek rajzai, így: az Ambassador havilap; Vörös Zászló; Tribuna romniei; Gura lumii; Mondo business. 2000– 2002 közt környezetvédelmi technológusként tevékenykedett, majd külföldön Egyiptomban, Brazíliában, Törökországban idegenvezető 2006-ig. Díj: Tribuna Romniei díj (1979); ifjúsági díj, Marosvásárhely (1986); I. díj (1988); Yomiuridíj, Tokió (1987). Kiállítás: Montreal, Tokió, Kagoshima City, Kyoto, Havanna, Marostica, Siena, Tolentino, Zágráb, Isztambul, London, Knokke Heist. Önálló kiáll.: Perla bár (1995); Repülőtér (1996); Expo cartoon Olimp ’96 (Marosvásárhely). Szignó: OLI BORSOS G. BÉLA (1885. – ?): karikaturista, festő. 1904–1909: Képzőművészeti Fősikola. Egy időben több újságnak volt külsős munkatársa. Képzett grafikusként többalakos, térben elhelyezett karikatúrákat rajzolt: Derű (1903–1904), Bolond Istók (1904), Borsszem Jankó (1904), Virgács (1904), Rakéta (Szabadka, 1906–1907) újságok részére. A Kakas Mártonban (1904) tónusos rajzai jelentek meg, itt munkatársai voltak: Bér Dezső, Paulini Béla, Gáspár Antal, Éder Gyula, Feiks Jenő, Garay Ákos, Ház Miklós, Jeney Jenő, Linek Lajos. BORTNYIK SÁNDOR (Marosvásárhely, 1893. – Budapest, 1976.): festő és grafikus. Karikatúrákat a Magyar Figaró részére rajzolt. 1919–1925 között emigrációban élt Bécsben, Weimarban és Berlinben. Plakátjai a modern magyar grafika kiemelkedő alkotásai. Ilyen például a híres Zwack Unikum plakátja (1925). Szerkesztette és kiadta a Plakát című folyóiratot. 1930-ban emigrációból hazajött. A Kner Nyomda katalógusában szerepelt kivitelező művészként, majd Macskássy Gyula, Halász János, később Kassowitz Félix grafikusokkal animációs filmstúdiót alapítottak, és itt reklámfilmeket készítettek. Az 1928–1938 között a „Műhely” elnevezésű iskolája a Bauhaus elveinek hazai meghonosításával kísérletezett. Háború után animációs filmek készítésével foglalkozott. Rajzolt grafikákat az Est Hármas Könyve, Színházi Élet, Reklám Élet, Az Est és az Ünnep című újságoknak. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). 1949–1956 között a Képzőművészeti Főiskola főigazgatójává nevezték ki. Realisztikus és szatirikus témájú képeket festett. 1969-ben a Magyar Nemzeti Galériában állított ki. Díj: 1955-ben Munkácsy-díjat, 1956-ban érdemes művész címet, 1970-ben kiváló művész címet és 1973-ban Kossuth-díjat kapott. Könyv: Kétezer év festészete (Hevessy Ivánnal és Rabinovszky Máriusszal, 1943), Masereel (1965).

Publikáció: Magyar Figaró (1915–16), Plakát (1928), Reklám-Élet (1929–32), Az Est Hármas Könyve (1930), Színházi Élet (1932), A Hang (1932–34), Az Est (1933), Ünnep (1937). BOSCHÁN GYÖRGY (Szabadka, 1918. – Belgrád, 1984.): festőművész, karikaturista. 1937-től Belgrádban tanult a Képzőművészeti Főiskolán. Hangya Andrással és Ács Józseffel egyike a Híd első illusztrátorainak (1937). Karikatúrákat is rajzolt, amelyek a Grimaszban jelentek meg az 1935-ben. A Gál László által megteremtett Pistike rovatának címét is ő rajzolta. A háború évei alatt Budapestre költözött, majd Erdélybe deportálták (1943). Tanulmányait a belgrádi Képzőművészeti Akadémián fejezte be 1947-ben. Zágrábban képezte tovább magát (1948). 1949-ben a belgrádi Akadémia tanára lett. Díj: 1982, Fórum képzőművészeti díj. Kiállítás: 1952: Grafikai Galéria, Belgrád, 1954: Szabadka, 1958: Zenta, 1972: Grafikai Galéria Zenta, 1983: Forum Klub, Újvidék. Publikáció: Grimasz (1935), Híd (1937). BOTH MENYHÉRT (Ördarma, 1857. – Budapest, 1916.): grafikus. A Mintarajziskola (1884–1887) után Münchenben és Párizsban tanult. 1885–95 között az Új Idők lapnak grafikákat rajzolt. 1893-tól karikatúrákat rajzolt az Urambátyám élclap részére. Életképekkel és képmásokkal szerepelt a Műcsarnok tárlatain. „A nő” c. triptychonja a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Arcképei közül Pesty Frigyes mellképe az MTA tulajdona. BOTTLIK JÓZSEF (Budapest, 1876. – Budapest, 1941.): grafikus. Rövid ideig az Országos Mintarajziskolában tanult. Karikatúrákat az Április című baloldali politikai lapba rajzolt. Munkatársai: Vértes Marcell, Biró Mihály, Gedő Lipót, Major Henrik, Pólya Tibor. 1919 után főleg plakátrajzolással foglalkozott. Grafikát készített a Röpke Lapok (1929) és a Kner Nyomda részére. BOUCSEK ZOLTÁN (Szentgothárd, 1963.): karikaturista. Mezőgazdasági és vendéglátóipari érettségit szerzett. Munka mellett kezdett karikatúrákat rajzolni. 1996-tól a Móricka, majd a Dilibogyó (1998), Kismalac, Pató Pál (2003–2004) lapcsaládnál jelentek meg karikatúrái. Publikált az Érden kiadott Kacagó Viccújság (2000–2002) lapban. A Zalaegerszegen szerkesztett egyedi és politikamentes No Komplett vicclap külső munkatársa volt. Hosszú évekig jelentek meg erotikus rajzai a Nyíregyházán jegyzett Pistike, Viccmix, Viccözön, Viccbörze lapokban. BRAMBACH ÁRPÁD (Budapest, 1951.): karikaturista. Nyomdaipari montírozónak és retusőrnek tanult, később érettségizett le. Különböző nyomdáknál dolgozott mint montírozó, retusőr, műszaki szerkesztő és nyomdai grafikus. 1971-ben katonai újságokban kezdett rajzolni. Néphadsereg, Határőr, Igaz Szó. 1971-től a Magyar Ifjúság humormellékletében szinte hetente jelentek meg rajzai 13 éven keresztül. Karikatúráit szívesen közölték alkalmi lapoknál is letisztult grafikája és finom, kellemes humoráért (Tollasbál, Év Vége, Ludas Matyi Extra stb). A közkedvelt Kurír Elefánt is többet foglalkoztatta miután a lap által meghirdetett „Itt van Amerika” karikatúrapályázatot megnyerte. A napilapok közül a Magyar Nemzet és a Népszabadság közölte rajzait. Külföldön a Für Dich, Wochen Post, Eulenspiegel, NBI, Das Magazin lapok fogadták el munkáit. Brambach Árpád volt talán az első gyűjtő, aki kollégáit megbecsülve szortírozta és elrakta azok megjelent rajzait. Az 1970–80-as években humoros képeslapokat adott ki az NDK-ban. Kiállítás: Rendszerváltás Bp.: Divatcsarnok (Lotz Terem), Angyalföld, Petőfi Csarnok; Kaposvár; Salone Internazionale umorismo, Bordighera (Olaszország); Gabrovó (Bulgária); Önálló kiáll.: Szelidi-tó (1974); Bp., USA „Hotel Mercure” Buda. Díj: (Kurír Elefánt „Itt van Amerika”, - I. díj); Dubrovnik (Jugoszlávia, I. díj).

Publikáció: Néphadsereg (1971), Határőr (1971), Igaz Szó (1972), Magyar Ifjúság (1971–84), Néplap (1974), Pajtás (1974–81), Ludas Matyi (1974), Tollasbál (1975–76), Rakéta (1978), Ludas Matyi Évkönyv (1979–84), Magyar Horgász (1984), Magyarország, Füles, Szabad Száj (1989–1992), Rajz Szex (1990), Ludas Matyi (1990, 1991), Extra Ludas (1992), Ludas Matyi Magazin (1990), Úritök (1993–94), Magyar Nemzet (1993), Új Borsszem Jankó (1994), Év Vége (Népszabadság, 1995), Maszk (1995), Pesti Vicc (1995), Móricka (1996–99, Kis Malac, (1993–96), Pató Pál, Kacagó Viccújság (1998), Dilibogyó (1999), Elefánt (1992–96). BRENNER GYÖRGY (Budapest, 1939. – Budapest, 1993.): grafikus, karikaturista. Dolgozott, mint mélynyomó fényképész, retusőr, majd az Állami Nyomda bélyeggyártási osztálya munkatársa 14 éven át. A Kossuth Lajos Közgazdasági Technikumban oklevelet szerzett (1957). 1959-től jelentek meg rajzai. „Az urbanizálódás nagyszerűsége mellett pontosan és mélyen felmutatja a veszélyeket, az elembertelenedést, az elidegenedést, a természet rovására történő technikai fejlődést, az elgépiesedést, a sematizálódást, a szürkeséget, unalmat, az ember magára maradását.” (Koczogh Ákos). „Több méltatója megszámolta már, hogy nagytotáljaiban hány tucatnyi egyéni arc, karakter és egyedi lélekállapot hitelesíti a tömeget. Ez a pokolian munkaigényes kisrealizmus, sőt mikrorealizmus teremti meg a hitelét. Halála után, 1993-ban jelent meg Tizenötmillió című karikatúra albuma. Könyv: A rendszerváltás humora, Tizenötmillió, Micsoda város! Brenner György emlékére a Hócipő és Népszabadság szerkesztősége 1993-ban Brenner-díjat alapítottak. Kiállítás: itthon és külföldön egyaránt számos egyéni (Esztergom, KPVDSZ kultúrotthon, Magyar Sajtó Háza; (1968); Békés (1975); Zalaegerszeg (1975); Sárvár (1977); Erlangen, NDK (1982); Dortmund (1984); Marczibányi téri Művelődési Központ, Bp. (1992); Legújabb kori Történeti Múzeum, Bp. (1993);) és csoportos (Műcsarnok, Bp. (1967); Fiatal Művészek Klubja, Bp. (1970); Szeged (1972); Ernst Múzeum, Bp. (1975); Szófia (1976, 1982); Nyugat-Berlin (1977); Vác, Siófok (1979); Erlangen (1982); Gödöllő (1983); Dortmund (1980, 1984); Bp. (1989); Országos Karikatúra Biennále (Nyíregyháza, 1983, 1985, 1987); stb.) Díj: Az év legjobb karikatúrája, II. díj (1968); Moszkva, III. díj (1969); Skopje, II. díj (1970); Brodighera, I. díj; Nyugat-Berlin, különdíj (1975); Munkácsy-díj (1976); Montreal, VI. díj (1976); Pest megyei Tanács díja (1979); Aksehir Grand Prix, SZOT-díj (1989) OPUS-díj (1990). Publikáció: Csúzli (1961), Füles (1961–63), Élet és Irodalom (1966–77), Ludas Matyi (1966–96), Sportoló Kis Ludas (1967), Mindent Tudó (1967), Ifjúsági Magazin (1968), Vigyázat, a humor mögött pénz van, Magyar Ifjúság (1968–71), Ludas Magazin (1968– 1996), Groteszk (1969), Dolgozók Lapja (1969), Néplap (1970), Kisalföld (1970), Mozgó Világ (1971), Napos Oldal (1971), 153 Vicc (1972), Film Színház Muzsika (1973), Nyári Örömök (1974), Vidám Nyaralás (1974), Tollasbál (1974–90), Képes Sport (1975), Csúzli (1975), Világ Ifjúság (1976–77), Humor 77 (1977), Humor EB. (1977–78), Pajtás (1978), Színész Újságíró Magazin (1978), Humor Olimpia (1979), Humor VB. (1971–86), Tévé Könyv (1985), Gólyahír (Ludas) (1985), Extra Ludas (1986–1989), T-Boy (1988), Ifjúsági Magazin (1988), Nemzetközi Kiállítási Katalógus (1988), Grimasz (1988), Tallózó (1989– 1993), Képes Hét (1989), Kunszenti Hírek (1989), Kölyök (1989), Magyar Nemzet (1990), Új Ludas (1990–92), Magyar Szó (1990), Ludas Matyi Évkönyv (1990), Kisalföld (1991– 92), Népszabadság (1990–93), Elefánt (1991–93), Hócipő (1991–93), Új Ludas Kalendárium (1991, Új Ludas Magazin (1990–92), 24 Óra (1992), Bukfenc (1992), Látlelet (1992), 1. Országos Karikatúra Biennále (1983), 2. Országos Karikatúra Biennále (1985), 4. Országos Karikatúra Biennále (1989).

BRENNER NÁNDOR (Budapest, 1903 – 1961): iparművész, festő. 1918–1921-ig az Iparművészeti Iskolán Haranghy Jenőnél, 1923–1925 között a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkárnál tanult. Párizsban a Julián Akadémia növendéke volt. Karikatúrákat rajzolt a Lantos Magazin (1929) és a Magyar Magazin (1930) részére. A pikáns hangvételű Új Magazinban két évig publikált (1934–36). 1930ban az Ernst Múzeumban, 1937-ben a Műterem szalonjában volt gyűjteményes kiállítása. 1945 után főleg bányász témájú képekkel szerepelt a kiállításokon. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). Könyv: Pintér Ferenc: Légi szerelem című könyvét illusztrálta. Diafilm: A kis dobos (1957), Az árvízi hajós (1958). BRETTSCHUDER KOCSÁRD (–,): karikaturista. Magyarországon végzett művészek között neve nem található, pedig grafikái karikatúrái alapján képzett művész. A Fidibusz (1910–11) vicclapban együtt rajzolt Major Henrik, Szüle Péter, Márton Ferenc, Dezső Alajos, Pólya Tibor, Hosszú Pintér Gyula, Vanek József grafikusokkal. A Magyar Magazin (1928–30) részére lendületes, mozgalmas illusztrációkat készített. BROD ERNŐ (–,): grafikus. Rajzait Párizsból küldte haza a Magyar Figaró részére (1899–1914). Mint írta, Párizsban „jelölték a rajz útját”. Ízléses, kicsit pikáns, inkább grafikákat, mint karikatúrákat rajzolt a férfi olvasóknak kedvezve. A pikáns lapok szinte az ő munkáinak köszönhetik sikereiket. Kétféle szignót használt, teljes nevet, vagy B. E. aláírást. Publikáció: Magyar Hírlap (1897), Magyar Figaró (1899–1914), Pikáns Lapok (1916), Móka (1909). BRÓDY ANDRÁS (Ungvár, 1941.): festő, grafikus, tanár. 1965-ben felvételt nyert a szmolenszki Fővárosi Főiskola képzőművészeti szakára, 1969ben végzett, majd angol nyelv és irodalom tanári diplomát szerzett. Ungváron tanított és alkotott. 1991-ben települt át Magyarországra. Portréfestéssel és grafikával, karikatúra rajzolással is foglalkozik. 1996-tól kezdve 2–3 nyári hónapot külföldön dolgozik, ahol főleg portrét fest, karikatúrát rajzol. 1998-ban egy tévéműsorban készített karikatúraportrékat az adásban résztvevő humoristákról. BUDAI TIBOR (Budapest, 1946.): grafikus. Négy évig tanult a Dési Huber István Képzőművészeti Körben, mesterei: Bálint Géza, Lelkes István és Tamás Ervin festőművészek. 1966 óta kiállító művész. Tanulmányutak: 1975: Lengyelország; 1976: Szovjetunió. A művész aprólékosan kidolgozott tusrajzai, rézkarcai és egyedi szitanyomatai a politizáló, filozofáló grafika hagyományait követik. A tiszta rajzossággal, részletező műgonddal, realisztikusan megfogalmazott, szinte montázsszerűen egymáshoz illesztett képi elemek szürrealisztikus, asszociatív, iróniától sem mentes kompozíciókká állnak össze műveiben. Karikatúrát, portrékarikatúrákat, grafikákat készített az Élet és Irodalom (1976), Magyar Poén Tőzsde (1994), Füles Évkönyv (1990–91) lapok részére. Mint grafikus könyvillusztrációval foglalkozik: Csili Csala csodái, Az én kutyám, Tollas albérlők, Varangy a papucsban, A kisfiú és a madarak, Csi és Vit meg az emberek, Gombfutball, Ismerd meg a kutyádat stb. BUDAY GYÖRGY (Kolozsvár, 1907. – Coulsdon, 1990.): grafikus. Szegeden 1930-ig jogi tanulmányokat folytatott. Az egyetemi ifjúság egyik vezetője lett. Elindítója a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának A Szegedi Kis Kalendáriumokat fametszetekkel illusztrálta. Első jelentős alkotása 1931-ben készült, 15 fametszetből álló kiadványa a „Boldogasszony búcsúja”. A következő évek a szegedi egyetemi lektorrá lett Buday művészi tehetségének kibontakozását tükrözik. Illusztrálta Ortutay: „Mondotta…” című könyvét 8 fametszettel. Kolozsvárott jelent meg Arany János Balladáinak 19 fametszete. Az angol nyelvű „Book of Ballads” külföldön is sikert arat. Jelképes formában leplezte le a társadalom emberellenes megnyilvánulásait az

5 metszetből álló „Századunk chimérái” című sorozatának lapjain. Radnóti Miklós „Újhóm c. verseskötetéhez (1935) 7 fametszetet készített. A harmincas évek közepén ismét a balladák és a népmesék világa felé fordult. Az Ortutay Gyula gyűjtéseként megjelent „Székely népballadák” (1935) és a „Bátorligeti mesék” (1937), valamint a Nyíri és Rétközi parasztmesék című kiadványokat illusztrálta. 1936-ban a – Malmőben megjelent – Madách Tragédiájához készített 25 metszetet. Illusztrálta a Jézus életéről szóló Mauriac-kötetei (1936), metszeteket készített Tamási Áron: Ábel-trilógiájához (1937). Díj: Grafikai munkássága elismeréseként 1936-ban elnyerte a Zichy Mihály-grafikai díjat. Fametszetei nemzetközi (lipcsei, firenzei, párizsi) kiállításokon díjakat nyertek. Angliába költözött. Sikert hozott számára a „Britania” (1941) című műve. Kiemelkedő alkotásai közt jegyzik a Shakespeare: „Athéni Timon”-jához (1941) metszett, egész oldalas illusztrációsorozatát. 1947-ben Budapesten, 1967-ben Szegeden, valamint a Magyar Nemzeti Galériában nyílt kiállítása, 1970 őszén jelent meg „Buday György fametszetei” címen összeállított albuma, mely a művész sokoldalú tehetségét bizonyítja. 1926-ban karikatúrákat publikált a Borsszem Jankó vicclapba. Több lapnak készített grafikákat, illusztrációt, fametszetet: Tábortűz (1926–36), Homokóra (1930), Magyar Grafika (1931), Független Szemle (1933), Pesti Hírlap Vasárnapja (1934), Magyar Exlibris (1935), Tükör (1935), Vasárnapi Újság (1935), Kelet Népe (1936). BUZAY ISTVÁN (Eger, 1976.): grafikus. 1994–2001 közt járt a Magyar Képzőművészeti Egyetemre. 2003-ban publikált az ismert és népszerű Dörmögő Dömötör gyermekújságban. Együtt rajzolt Haui Józseffel, Őszi Zoltánnal, Dunai Imrével, Szűcs Éduával és Bérczi Ottóval. Jelenleg a Macskamánia magazin és a Süni magazin illusztrátora. Illusztrál még könyveket és egyéb kiadványokat is a Ciceró Könyvkiadónak. BYSSZ RÓBERT (Berkenyéd, 1893. – Budapest, 1961.): karikaturista. Karikaturistaként a sport, a színház és a film érdekelte. Sokan úgy tartják a magyar sportkarikatúra egyik megteremtője. Rajzolt a Sporthírlapba, a Nemzeti Sportba. 1920as években lehetősége nyílt több színházi lapnak illusztrációt, portrét készítenie: Színházi Élet, Mozi és Film, Színházi Világ, Pesti Est. A Délibáb az Est Hármas Könyve, az Új Magazin sok fotóval és rajzzal megjelenő közkedvelt magazinok voltak, tág teret adva az alkotóknak. 1926–1940-ig az Est lapok munkatársa, mellette változatlanul rajzolt a Mozgó Életnek és a Kincses Újságnak. A kilenc kiadást megélt Pesti Posta szatirikus újságban együtt rajzolt az alapító Pesthy Istvánnal, Toncz Tiborral. 1941–1945ben a Tobis Film sajtófőnöke. Háború után az induló Ludas Matyihoz került 1946-ban, majd a Pesti Izé, a Fűrész, a Szabad Száj rajzolója lett. Ezek a lapok megszűntek. 1949től a baloldali Ludas Matyi maradt talpon, így a Füles Bagoly rejtvény- és humorújság, a Szabad Ifjúság, a Pajtás, a Béke és Szabadság és a Kirakat című újságok biztosították megélhetését. Időnként külsősként rajzolt a Ludas Matyinak. 1957 után a Füles, az Ország-Világ és a Rádióújság munkatársa lett. Az újságrajzolás mellett plakátokat, könyvillusztrációkat készített. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). Könyv: könyvalakban kiadott sportkarikatúra-sorozatával 1932-ben részt vett a Los Angeles-i olimpia művészeti versenyein. Illusztrációi: Felcsaptam filmcsinálónak. Cezarina (1920), Geselligkeit, Volete ridere, Egy kis illemtan mindenkinek, Magyar horgászat kézikönyve, Művelt és udvarias ember, Tamás bátya kunyhója, Bécsi tinta magyar toll, Az idegen leány, Ezermester Palkó (1943), Vidám magyar nyelvtan és helyesírás (1940). Kiállítás: 1933-ban a milánói biennálén szerepelt reklámgrafikáival. Publikáció: Kispajtás (1907), Színházi Élet (1920–33), Mozi és Film (1922), Színházi Világ (1922), Ma Este (1923–24), Tolnai Világlap (1924), Pesti Est (1925), Nemzeti Sport, Sporthírlap, Borsszem Jankó (1925), Képes Krónika (1926–27), Az Est (1926–30), Vasárnap (Bp., 1926–29), Hét (1926), Délibáb (1929–31), Az Est Hármaskönyve (1929), Magyar Magazin (1930), Az Est (1933–38), Tükör (1933), Színházi Élet (1929–35), Nyíl

(1933), Ünnep (1934), Új Magazin (1934), Az Est Hármaskönyve (1937–38), Mozgó Élet (1938), Színházi Élet (1938), Rádióélet (1938), Az Est (1940), Révai Tavaszi Könyve (1939), Színházi Magazin (1939–40), Híd (1940–43), Élet (1942), Mozi újság (1942–44), Kincses Újság (1942–44), Film Színház), Irodalom (1943), Pesti Posta (1944), Ludas Matyi (1945–1961), Magyar Rádió (1946–49), Pesti Izé (1946–48), Fűrész (1947–1949), Szabad Száj (1946–1949), Színház és Mozi (1948–50), Pajtás (1949), Füles Bagoly (1949–50), Naptár (1950), Szabad Ifjúság (1952), Béke és Szabadság (1954), Kirakat (1957), Füles (1957–61), Ország-Világ (1958–61), Film Színház Muzsika (1958). CAKÓ FERENC (Budapest. 1950.): animációs filmrendező, grafikus. A Magyar Iparművészeti Főiskola alkalmazott grafika szakán végzett 1973-ban. 1973tól a Művészeti Alap tagja, animátortervező rendezőként dolgozott a Pannónia Filmstúdióban (1974–91-ig), ahova új technikát hoz: a homokanimációt. 1978–1985-ig rajzol karikatúrákat, grafikákat a Rakéta regényújságnak. 1986–1989-ig a Kölyök című, fiataloknak szerkesztett lapban Sajdik Ferenccel együtt illusztrációkat készítettek. 1993–1997-ig a Népszabadságban hétvégi gyermekrovatot rajzolt. 1996-ban megalapítja saját animációs filmstúdióját, a C. A. K. Ó. Stúdiót. 1997-től az Iparművészeti Főiskola animációs szakának óraadó tanára. Foglalkozik illusztrálással és reklámfilm-készítéssel is, részt vesz hazai és nemzetközi grafikai kiállításokon országszerte rendez egyéni kiállításokat. A báb-, gyurma- és homokanimáció terén nemcsak sorozatfilmekkel ér el nemzetközi sikereket, hanem egyedi művészfilmjeivel kitűnik jó néhány fesztivál mezőnyéből. Könyv: Titkos napló, Mit jelent? (2003), Segítség ember (2003), Újra segítség ember (1996), Hogyan neveljünk? Diétás tanácsok (1984), Hazám, hazám te mindenem (1976), Szülők iskolája (1977), A téli tücsök meséi (2001), Ptepite (2005), Gazdag akarsz lenni te is? (2003), Mese sakkal, Diétás tanácsok (2006), Emberismeret, önismeret (1988), Irodalmi olvasókönyv (1999). Kiállítás: Országos Grafikai Biennálék (Miskolc, 1975–79), Szeged (1981), Ernst Múzeum (Bp., 1983), Újpest Galéria (1998). Önálló kiáll.: Szeged (1980), Ferencvárosi Pincetárlat (Bp., 1981), Miskolc (1982), Ságvári T. (Bp., 1984), Marczibányi téri Ifjúsági Ház (Bp., 1985–86), Rátkai Márton Művészklub (Bp., 1985, 1996), Duna Galéria (1985), Szirák (1990), Várszínház Galéria (Bp., 1991), Annecy (1997). Díj: Országos amatőr fesztivál nagydíja (Petőfi, 1973), Okularia (1974), Ezüst Sárkány-díj (Krakkó, 1983), a magyar tv- és filmkritikusok díja (1984), Cannes-i Filmfesztivál animációs fődíja (1988), kecskeméti, uppsalai, teheráni, huescai, barcelonai, annecyi fesztiválok animációs fődíjai (1988, 1989, 1994, 1998, 1999), FIPRESCI-díj, Annecy (1989), érdemes művész (1989), az Oberhauseni Fesztivál díja (1990), a San Fransiscó-i Golden Gate Fesztivál fődíja (1991), berlini Arany Medve-díj (1994), kiváló művész (1999). CONRÁD GYULA (Budapest, 1877. – Budapest, 1959.): grafikus. Vajda Zsigmond festőiskolájában, majd Olgyai Viktornál tanult. Fametszeteket, rézkarcokat és kőrajzokat készített. Hat színes litográfiája a „Tavasz Rómában”, nyolc rézkarca a „Magyar Föld” című mappában jelent meg. Itthon és külföldön számos kitüntetésben részesült. Műveinek nagy része a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). CZIGÁNY DEZSŐ (Budapest, 1883. – Budapest, 1937.): festő, grafikus. Budapesten, Münchenben, Nagybányán Hollósynál és Párizsban J. P. Laurensnél tanult. A „Nyolcak” tagja volt. Grafikákat készített a Ház című újságnak. Karikatúráit 1909–1910-ig az Izé vicclap közölte. A lapnál munkatársai voltak: Paulin Béla, Vadász Miklós, Zórád Géza, Erdei Viktor. Késői korszakában gyakran festett önarcképet, amelyek közül a Magyar Nemzeti Galériában is található egy példány. Hagyatéki kiállítását 1944-ben rendezték meg.

CZIFFERSZKY BÉLA (1935.): újságíró, grafikus, karikaturista. A Kandó Kálmán Villamosipari Technikum (1953) elvégzése után az Újságíró Iskolában szerzett diplomát. 1968-tól a Képes Sport, később a Pajtás, az Ifjúsági Magazin, illetve a Füles belső munkatársa. A Magyar Konyha című lap szerkesztőségének alapító tagja és 11 évig munkatársa. A Hahota című közkedvelt gyermekzsebkönyv egyik elindítója és címadója. Külsősként több vicclap foglalkoztatta: Ludas Matyi, Ludas Magazin, Vicc az Egész. Rajzai lendületesek, ritkán rajzol hátteret vagy enterőrt. Kiállítás: Karikatúráiból 1972-ben volt önálló kiállítása Újvidéken. Díj: Ezüst Gerely, Sportkarikatúra díj (1967). Publikáció: Népsport (1959–76), Magyar Ifjúság (1960–62), Ludas Matyi (1962–71), Képes Sport (1968–88), Népi Sport (1965), Ifjúsági Magazin (1965–92), Pajtás (1968–84), Labdarúgó Világ (1969), Füles (1980–2006), Hahota (1987–93), Pajtás Fészek Magazin (1985), Magyar Konyha (1979–87), Mini Pajtás (1986–88), Téli Magazin (1987), Úttörő Zsebkönyv (1985–87), Vicc az Egész (1998), Dörmögő Dömötör (1992), Kis Füles (2001), Hahota Évkönyv (1992), Skandi Varázs (2001), Skandi Kamera (2001). CZOBOR KÁROLY (–,): karikaturista. Külsősként rajzolt hetilapok humormellékleteibe. A Ludas Matyi hét évig rendszeresen jelentette meg jellegzetes karikatúráit. A Vas Népe megyei újság külsősként napi aktualitású rajzait közölte. Publikáció: Vöröskereszt Családi Lap (1961–65), Ország-Világ (1961), Füles (1961–64), Vas Népe (1963–75), Füles Évkönyv (1963–64), Ludas Matyi (1963–70), Mindent Tudó Kis Ludas (1967), Ludas Magazin (1968), Lobogó (1970). Szignó: CZOBOR. CSABAI-ÉKES LAJOS (Budapest, 1896. – Budapest, 1944.): grafikus. Budapesten végezte tanulmányait. Főleg grafikai jellegű női fej tanulmányai, városképei és könyvdíszei ismertek. Nagy aktkompozíciókat is készített, és mint plakátrajzoló is működött. Több hetilap foglalkoztatta illusztrátorként. Alkalmanként karikatúrákat is rajzolt. A Kner Nyomda katalógusában (1930) kivitelező művészként szerepel. A Fővárosi Népművelési Központ 1947-ben emlékkiállítást rendezett műveiből. Tagja volt a Paál László Társaságnak, és az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). Publikáció: Magyar Grafika (1925–28), Ma Este (1925), Színházi Élet (1925), Reklám Élet (1930), Új Idők (1930–33), Tűzhely (1932–33). CSALA SÁNDOR (1975.): grafikus. Tanulmányok: 2001: Magyar Képzőművészeti Egyetem, tervező grafika szak. Vizuális nevelőtanár szak 1995–2001. Art and Design University of Helsinki, 1993–1995: Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, rajz szak; 1989–1993: Pécsi Művészeti Szakközépiskola, tervező grafika szak. A Csodaceruza folyóirat rajzolója. Készít illusztrációt, grafikát, karikatúrát. Díj: ösztöndíjak: 2000 Erasmus ösztöndíj, Art and Design University of Helsinki, Finnország 1998: Deutsche Telecom, kommunikáció – „Művészet a hálózatban, hálózat a művészetben.” – pályázatának második díja Tagság: Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület, Gyermekkönyv szerzők és Illusztrátorok Egyesülete. Művésztelepek: 1998 a Magyar Képzőművészeti Egyetem nyári művésztelepe, Tihany (1997) nyári művésztelep, Sümeg (1997) a Magyar Képzőművészeti Egyetem nyári művésztelepe, Balatonakali (1996) a Magyar Képzőművészeti Egyetem nyári művésztelepe, Tihany (1996) Forma, nemzetközi szobrász művésztelep, Szekszárd (1995) nyári művésztelep, Csertő (1994) Forma, nemzetközi szobrász művésztelep, Szekszárd (1994) nyári művésztelep, Csertő (1992) Művészeti szabadiskola, Plain-air festő szak, Zebegény (1992) a Pécsi Művészeti Szakközépiskola művésztelepe, Csertő (1991) Művészeti szabadiskola, Fotó szak, Encs (1991) a Pécsi Művészeti Szakközépiskola művésztelepe, Mohács: a Pécsi Művészeti Szakközépiskola művésztelepe (1990).

CSÁSZÁR VERA MAKINA (Budapest, 1979.): grafikus. Iskola: Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola (grafika szak); Magyar Képzőművészeti Egyetem, képgrafika szak. Kiállítás: Egyéni kiállítások: 1995: Rét Galéria; 1996: Csók Galéria Csoportos és kollektív kiállítások: 1997, 1998, 1999, 2000, 2001: Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál; 1999: Nádor Galéria; 2000: Kőszeg; 2000, 2001: Strasbourg; Prága 2001: Kolmar; 2001: Burgerland; 2001: Berlin; 2002: Salgótarján, Országos Rajz Biennále; 2003: Párizs; 2003: Duna Galéria; 2003: Ráckeve; 2003: Budapest Galéria; 2005: Római Magyar Akadémia; 2005: Vízivárosi Galéria. Díj: 1998: Rékassy-díj; 1998, 1999: Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál (a Kulturális Minisztérium díja); 2000: Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál (Szakmai díj); 2001: Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál (MAOE-díj); Tagság: MKISZ MAOE. Andrassew Iván írta: „Ő történetesen rajzban jegyzetel, nagyon ravasz módon, mert a látszólag szerteszét szaladó, de mégis összetartozó figurákat látunk mindenféle pózokban, azok aztán valahogy mégis egységes képpé, véleménnyé, pláne egységesen értelmezhető humorrá, szeretetteljes szatírává állnak össze különleges lapjain. Imádkozzunk együtt, hogy legyen szorgalmas, élete végéig csinálja ezt a sorozatot! Aztán az emberek az idők végezetéig csodálják, mi lesz egy lányból vénasszony korára, és mi minden említésre méltó fordul meg a fejében élete során. Azt is kutattam, más munkáit is nézegetve, hogy Makina szereti-e a világot? Arra a meggyőződésre jutottam, hogy noha ez érthetetlen, vélhetően igen: szereti. Sőt, az embereket is, ami végképp talányos. Másképp honnan lenne az a ragyogás, ami képeiről árad?” CSÁSZÁR TAMÁS (1948.): grafikus, karikaturista. 1965–1971-ig sajtókarikaturista. 1967-től Ludas Matyi munkatársa. A fiatal karikaturista új színt, szellemiséget, lendületet vitt a Ludas Matyi kiadványokba. Külsősként a Magyar Ifjúság, Világ Ifjúsága közli rajzait. Az Élet és Irodalom újságban kezdetben karikatúrákat később linó-, fa- és rézmetszeteket publikált. Az ÉS két évtizeden keresztül foglalkoztatta a művészt. Teljesen nem szakadt el a karikatúrától, alkalmi és új vicclapok felkérésére rajzolt: Zsákbamacska, Groteszk, Grimasz, az Új Szabad Száj, Új Szabad Száj Naptár, Veszett Veréb. 1971 után szabadúszó, a karikatúra szakelméleti kérdéseivel és szatirikus sokszorosított grafikával foglalkozik. A 80-as évek végétől számos pályázat, illetve kiállítás díjazottja, nemzetközi és országos karikatúrakiállítások szervezője: 1992-ben rövid ideig még a Magyar Nemzet közölt groteszkjeiből. A Magyar virtuális Karikatúra Múzeum (www.karton.hu) író-szerkesztője. 2002-től a KOKSZ - Kortárs Karikatúra és Szatíra - Műhely „művészeti stalkere”. KOKSZ tagjai: Árvay László, Bojcsuk Iván, Császár Tamás, Fenekovács László, Gyulai Líviusz, Hegedűs István, Halász Géza, Jelenszky László, Kaján Tibor, Kemény György, Lipták György, Makina, Sajdik Ferenc, Szalay Pál, Szerényi Gábor, Tettamanti Béla, Varga Zsófi. Kiállítás és díj: A II. és III. Nyíregyházi Biennále, a II. Kaposvári Országos Karikatúra Kiállítás, valamint a II. Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál díjazottja. – A MÚOSZ díja (1989). A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja. Publikáció: Öngól (1965), Ludas Matyi (1967–73), Magyar Ifjúság (1968–70), Ludas Matyi Magazin (1969–73), Világ Ifjúság (1969), Élet és Irodalom (1970–89), Groteszk (1969), Zsákbamacska (1970), Film Színház Muzsika (1971), Film Színház Muzsika Évkönyv (1971), Grimasz (1986–87), 3. Országos Biennále (1989), Új Szabad Száj (1989– 90), Új Szabad Száj Naptár (1990), Magyar Nemzet (1992), Veszett Veréb (1998). Szignó: Császár. CSÁTTH ATTILA (Debrecen, 1942.): karikaturista. Mint nyomdász-gépmester dolgozott a Kecskeméti Petőfi Nyomdában (1961–62), a budapesti Tempó KTSZ nyomdájában (1966–70), Debrecenben (1970–75), a Hajdú Volánnál (1975–91), a MÁV Debreceni Igazgatóságán (1991-től). Rajzai több hazai lapban megjelennek (Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin, Hajdú-Bihar Megyei Napló és több üzemi lap). Karikatúráival számos csoportos (Esztergom, 1968; Debrecen, 1971,

1976, 1978; Dunapataj, 1974, I. díj; Kecskemét, 1980, közönségdíj; Nyíregyháza, 1985– 89; Bp., 1998–2000) és önálló kiállításon (Debrecen, 1982, 1983, 1987, 1988, 1994, 1995, 1997, 1999; Balmazújváros, 1982; Tiszafüred, 1985; Abádszalók, 1985; Bp., 1986; Derecske, 1989) vett részt. Könyv: Vázlatfüzetemből (1998). 1991–2003-ig a Debreceni Nyári Egyetem nyelvkönyveinek illusztrálása. Publikáció: Ifjúsági Magazin (1968), Magyar Rendőr (1970), Magyar Ifjúság (1970–83), Néplap (1974–75), Vidám Nyaralás (1974), Füles (1974–80), Gázláng (1980), Vitriol (1989), Ludas Matyi (1990), Elefánt (1996), Vidám Füzetek (1998), Körkép 2005, 2005 Best of 2004, 2005, 2006 Szignó: Csatilla. CSEH ANDRÁS (Budapest, 1927.): rajzfilmrendező. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványa (1946–51). 1951-től a Pannónia Filmstúdióban mozdulattervező, majd operatőr, rendező, az MTV-nek is dolgozott. Pályáját csaknem egyszerre kezdte Macskássy Gyulával, Dargay Attilával, Réber László és Várnai György grafikusokkal. Készített reklám-, egészségügyi felvilágosító és környezetvédelmi filmeket. Arthur-sorozat (amerikai, 1962); Peti-sorozat (1962–63); A tapéta nem minden (1964); Áprilisi szél (1965); Marci-sorozat (1965); Topino-sorozat (francia, 1967); Vili és Bütyök-sorozat (1968–69); Hurrá-sorozat (1970); Frakk-sorozat (1971–72, 1985–86); Ambíció (1973); Jómadarak-sorozat (1979, tv); Bűvésziskola (1984, tv); Bolonduska Ivanuska (tv, 1985); Vackor-sorozat (tv, 1987). CSEHI JÁNOS (Budapest 1952. – Gyál, 1998.): grafikus, karikaturista. Villanyszerelőként dolgozott. 1970-től közölték karikatúráit Ludas Matyi és a Füles, majd a Magyar Ifjúság, Világ Ifjúság, Pajtás újságok is. A Ludas Matyi később alkalmazta, belső munkatársaként dolgozott a lap megszűnéséig. 1990-ben alapító tagja volt az Árkus József vezette Új Ludas szerkesztőségének, két évig rajzolt 1992-ig, a lap megszűnéséig. Az induló Úritök rajzolója lett, mellette több lapban publikált: Hahota, Tallózó, Magyar Poén, Tőzsde. A Spán Gábor vezette (1996) Ludas Matyiban 1998-ig, haláláig rajzolt. Párhuzamosan a Pesti Vicc is közölte karikatúráit. Napilapok kedvelt rajzolója volt: Magyar Nemzet, Blikk, Népszabadság, Esti Hírlap, Mai Nap. Kiállítás: 4. Országos Karikatúra Biennále, 1989. Publikáció: Füles (1970–89), Ludas Matyi (1970–90), Magyar Ifjúság (1973–78), Világ Ifjúság (1973), Pajtás (1975–89), Magyar Horgász (1979–85), Hahota (1986–91), Reform (1989), Extra Ludas (1989), Képes Sport (1990), Ludas Matyi Évkönyv (1990), Új Ludas (1990–92), Új Ludas Kalendárium (1991–92), Kisalföld (1992–94), Hahota Évkönyv (1992), Esti Hírlap), Blikk, Tallózó (1990–93), Magyar Nemzet (Tökmag melléklet) (1993– 94), Úritök (1993–94), Magyar Poén Tőzsde (1994), Fejér Megyei Hírlap (1995–96), Pesti Vicc (1995–99), Ludas Matyi Rejtvény Magazin (1996), Ludas Matyi (1996–98), Móricka (1997–98), Népszabadság (1998). Szignó: CSEHI. CSENGERY ISTVÁN (1887 – 1946): festő, grafikus. Sportkarikatúrákat rajzolt Mühlbeck Károly ismert grafikussal a Szent-György (1929–41) sportlap részére. CSEPREGI GYÖRGY (Budapest, 1966.): grafikus, feső. Autodidakta, tanulmányait magánúton végezte, mestere Sinkó István. 1986-ban hosszabb időt töltött Amszterdamban, Párizsban és Londonban. Rajzait és írásait, karikatúráit Ifjúsági Magazin (1990) az ÉS, az Új Magyarország, a Mozgó Világ, a Kalligram és a pozsonyi Irodalmi Szemle közli rendszeresen. Szociográfiai ihletettségű munkái speciális élethelyzetű embereket, drámai szituációkat, perifériára szorult szereplők portréit jelenítik meg. Több műfajban is dolgozik.

CSER ANDOR (1952.): karikaturista. Karikatúrákat a Magyar Ifjúság humormellékletében kezdett rajzolni (1974). A Ludas Matyi fiatal karikaturistaként a lapban bemutatta és külsősként foglalkoztatta. CSERÉPY KÁROLY ÁRPÁD (Sátoraljaújhely, 1859. – Budapest, 1907.): festő, grafikus. Az Országos Mintarajziskolában (1876–1877) folytatott tanulmányokat. 1883-tól rajzolt karikatúrákat a Bolond Istók, Urambátyám, Magyar Figaró, Üstökös, Caviár, Pikáns Naptár, Kamukéró, Pokrócz Ádám Lapja, Kakas Márton, Borsszem Jankó, Magyar Bors című lapoknak. Vidéken a Veréb Jankó és Erdélyi Bakter szatirikus lapok foglalkoztatták. Kezdetben Jankó János kidolgozott stílusához hasonlóan rajzolt, néhány év múlva munkái lazábbak, oldottabbak lettek. Harminc év alatt szinte minden jelentős vicclap közölte munkáit. Illusztrációkat készített a Vasárnapi Újság részére. Kiállítás: 1882-től 1894-ig a Műcsarnokban állította ki kisméretű tájképeit, valamint életképeit, számos műve a Magyar Nemzeti Galériában található. Publikáció: Bolond Istók (1883–1902), Urambátyám (1886–1903), Magyar Figaró (1886– 1898), Veréb Jankó (Pécs, 1886–92), Üstökös (1887), Caviár (1888–89), Pikáns Naptár (1889), Kamukéró (1890), Pokrócz Ádám Lapja (1891), Darázs (Nagyvárad, 1891), Kakas Márton (1892–1907), Borsszem Jankó (1894–1901), Magyar Bors (1901–1902). CSERKUTI DÁVID (Budapest, 1974.): grafikus, illusztrátor, karikaturista, képregényrajzoló. A Magyar Képzőművészeti Egyetem tervező grafika szakán végzett 2002-ben. Már tanulmányai alatt elkezd publikálni. Haragos Péterrel együttműködve képregényeket készít a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet (Szuper Alakok Regénye; 1994) és az Óvegylet Alapítvány számára (Séta a korzón; 1995). Karikatúrái és képregényei jelennek meg a Ludas Matyiban (1996), a Magyar Televízió által kiadott Telehír című lapban (1997–98), a Fülesben (Róbert Sheckley, Kiss Ferenc: Tranai; 1998) és a Fókusz magazinban (1999). 1999-ben Galla Miklós Nagy Holló-könyvében szerepel Ügyes Lajos Irodája – A miheztartás végett című képregényével (Athenaeum Kiadó; 1999). Illusztrál a Reader’s Digest – Válogatásnak (1999–2000), 2002–03-ban a Cinema magazin munkatársa. A népszerű rapper, Dopeman Szeretlek is + nem is című videóklipjéhez Gáspár Tamással közösen készít animációs képregényt, amit a VÍVA Comet szavazáson az év videó klipje díjra jelölnek (2002, rendező: Garas Dániel). Illusztrációkat és filmplakátot készít a Felhő című Produkciónak (Fehér alsó; 2000, Somlói galuska; 2004, rendező: Meskó Zsolt). 1996-tól folyamatosan dolgozik hazai és nemzetközi reklámügynökségeknek. Munkájának legnagyobb elismeréseként 2005ben a McCann Erickson számára rajzolt storyboardját beválogatják a New York-i The Society of Illustrators (Illusztrátorok Társasága) The Art of Storyboard című kiállítására, és meghívást kap a társaság tagjai közé. Illusztrációival szerepel többek közt az Adidas (2001), a Coca-Cola (2002–03), a Fiat (1999), a Matáv (1998) vagy a MOL (2001) kampányában. 2001-ben elnyeri a Kinley új arculatának illusztrációs feladatait, amit további két éven át lát el (2002–2003). 2004-től az Unicum illusztrátora és karakterdesignere. Az Arany Effie (2005) és Bronz Penge (2006) díjjal is jutalmazott kampányban Gáspár Tamás színezőként működik közre. Az Unicum Next reklámfilmjének art directora (2006). 2004-ben csatlakozik a Magyar Képregény Akadémiához, majd az elnökség tagja lesz. Az MKA Pinkhell című magazinjának művészeti vezetője. A megújult képregényes színtér lapjaiban jelennek meg munkái: Fohász (Pinkhell; 2005, író: Péteri Gábor), 8 perc (Fekete-Fehér Képregény-antológia, Pinkhell; 2006), A torony (Eduárd – Fapados képregényújság, Pinkhell; 2006), író: Fekete Imre). Cikkeket publikál a képregény nagy alakjairól: Sebők Imréről (Sebők Imre: Jack London nyomán; Míves Céh Kiadó; 2005), Korcsmáros Pálról (Korcsmáros Pál: Egy jenki Artúr király udvarában és más képregények; Míves Céh Kiadó; 2006), valamint Simon Bisleyről (Buborékhámozó; Korcsmáros Kft.; 2007). 2007-ben 8 perc című munkáját a szakmai zsűri az év legjobb képregényeinek járó Alfabéta-díjjal jutalmazza. Első kiállítását Fekete Imrével és Zsoldos Péterrel közösen rendezi Képregény és Karikatúra címmel 1997-ben. 2002-től szinte valamennyi képregényes

tárlaton részt vesz, a Magyar Képregény Akadémia kiállításaival szerepel Budapesten, Kecskeméten, Pécsen és Szabadkán, munkái láthatók a Budapesti Őszi Fesztivál keretében először megrendezett Körút Fesztiválon is (Kockáról kockára; 2006). CSERMÁK TIBOR (Kaposvár, 1927. – Budapest, 1965.): grafikus, rajzfilmrendező. Balázs Béla-díjas (1963). Oklevelét a budapesti Képzőművészeti Főiskolán (1949–1950) szerezte. 1951-ben került a filmgyártással kapcsolatba, és 1957-ben rendezte Móricz Zsigmond meséje nyomán A török és a tehenek című első, önálló kisfilmjét. A Pirospöttyös labda című lírai mesefilmjéért 1961-ben Velencében a gyermekfilmfesztivál első díját nyerte. Film: A török és a tehenek (1959); Kismalac meg a farkasok (1959); Pirospöttyös labda (1961); Mackókaland (1962); A dal öröme (1962); Peti és a csodaautó (1963). Diafilm: A tücsök lakodalma (1961), Az égig érő fa (1962), Nagyhatalmú sündisznócska. CSEMICZKY TIHAMÉR (Törtei, 1904. – Budapest, 1960.): grafikus. Gyógyszerészeti tanulmányok mellett tanult az Iparművészeti Iskolában. 1927-től főleg alkalmazott grafikával foglalkozott. 1943-ban grafikai műveit kiállította az Alkotás Művészházban. 1940–1944-ig a Film Színház Irodalom című hetilap képszerkesztője, karikaturistája, a Képes Újság szerkesztője. A Therapia Hungarica című folyóirat tördelőszerkesztője, illusztrátora és művészeti tanácsadója. 1945–ben a Színház rajzolója. A kedvelt „Pipi-rajzsorozat” egy fiatal hölgyről szól, versben, karikatúrával.Az 1950-es évek végéig a Tungsram tervezőgrafikusa.1964-ben emlékkiállítása volt a Magyar Nemzeti Galériában. CSERNA KÁROLY (Kunszentmiklós, 1867. – Budapest, 1945.): festő, illusztrátor. Az Országos Mintarajziskola (1884–1889) elvégzése után illusztrációkat és karikatúrákat rajzolt a Vasárnapi Újság (1889–1906), Urambátyám (1905), Fidibusz (1906) lapok részére. Festészeti tanulmányútra Münchenbe ment. Hazatérve arcképeket, valamint akvarelleket festett budapesti városrészekről. CSERNA REZSŐ (1882. – ?): festő. Budapesten az Országos Mintarajziskolában (1898–1899) végzett, majd Münchenben és Párizsban tanult. 1905-től karikatúrákat rajzolt Urambátyám lapnak. 1906-tól Az Üstökös, 1909–1910 között az Izé című szatirikus újságokban publikált, a szerkesztőségek tagjai voltak: Egry József, Paulin Béla, Pólya Tibor, Vadász Miklós Erdei Viktor. Kiállítás: A Műcsarnok tárlatain 1902-től arc- és tájképekkel vett részt. CSERNEK ANTAL (CSERNECH) (Szatmárnémeti, 1881. – Pestszentlőrinc, 1935.): festő, karikaturista, grafikus. Tanulmányait Budapesten és Münchenben végezte. Sokat foglalkoztatott grafikus karikaturista. 1915-től szatirikus rajzokat karikatúrákat készített a Képes Újság részére. Fő grafikusi tevékenysége képeslap illusztráció. A Herkó Páter (1899–1922), vicclapban kisebb nagyobb megszakításokkal huszonhárom évig rajzolt karikatúrákat. Fő munkatársai voltak: Gáspár Antal, Batta Péter, Hatos Sándor. Publikáció: Herkó Páter Naptár (1899), Urambátyám (1900–1906), Borsszem Jankó (1901–1905), Karikás (Debrecen, 1903–1908), Derű (Marosvásárhely, 1903–1904), Magyar Miska (1909–10), Kacsa (Ungvár, 1909–10), Mátyás Diák (1909), Színházi Hét (1912), Képes Újság (1916–17), Vasárnapi Újság (1920), Gyerekek Vasárnapja (1929), Pesti Hírlap (1929), Pesti Hírlap Vasárnapja (1929), Láng (1934) című lapok.

CSERNUS TIBOR (Kondoros, 1927. – Párizs, 2007.): festő, grafikus. Az Iparművészeti Iskola után, a Képzművészeti Főiskolán (1946–1952) Bernáth Aurél növendéke volt. Festményei és grafikái mellett számos humoros és szatirikus kiadványhoz készített remek illusztrációkat. William Hogarth metszeteinek variációjára saját sorozatot festett (Szajna útja). 1964 óta Párizsban élt. Díj: Munkácsy-díj (1952, 1963); Derkovits-ösztöndíj (1953); Budapesti Tavaszi Tárlat zsűrijének díja (1957); Premio Lissone, Olaszo. (1967); Chevalier d’ Árts ét Lettres, Franciao. (1986); Kossuth-díj (1997). CSETE TAMÁS (Tatabánya, 1967.): grafikus, karikaturista. Iskolák: Hild József Építőipari szakközépiskola, Győr, mélyépítő szak; 1982–1886: Ybl Miklós Építőipari Főiskola, magasépítési szak, Budapest; 1987–1991 Tipográfus; 1996, Mestertipográfus tanfolyam 1997, Nyomdász szövetségnél Rajzszakkör: Zugligeti kör 1990–1993, Tanárok: Szemadám György, Sinkó István. Munkahelyek: szellemi szabad foglalkozású, 1991– 1992 Cardex Kft. Ementhalos képeslapok rajzolása saját ötlet alapján 1992–1998, TID Montázs Kft, kiadványszerkesztés és egyéb grafikai munkák 1999–2001 Magyar Könyvklub, katalógusszerkesztőség, grafikus 2001–2004 M&C Kft, grafikus 2004–2006 ICO Zrt, grafikus kiadványszerkesztő 2006. Karikatúrák: Kretén magazin (1994–99); Mad Cinema magazin (2001); egyéb eseti munkák. CSIKY LÁSZLÓ dr. (Szeged, 1942.): orvos, szobrász. Az Orvostudományi Egyetemen végzett Szegeden (1966). Előbb a szentesi kórházban, a belgyógyászati osztályon dolgozott, majd körzeti orvos volt. Magyarországon számtalan képes magazin mutatta be, készült több riport- és dokumentumfilm róla, de az igazi sikereket külföldön érte el. Híres emberekről készített karikatúraszobraival: (Jacques Chirac, Bill Clinton és Borisz Jelcin), illetve a honi politikai életünk szereplőivel nemzetközi sikereket aratott. Kiállítás: Szeged (1992, 1994); Marosvásárhely, Párizs, Cyney (1993); Bp. (1994, 1996, 1998); Kecskemét (1995); Cegléd (1997); Tatabánya, Székesfehérvár (1999); Rambouillet (2000). Csoportos kiállítás: Liége, Georges Simenon világtárlat (1993, nagydíj); Genf, Feltalálók Világkongresszusa (1996, Aranyplakett). 1999-ben Párizsban a Sacré Coeur. Díj: A 2000-ben Dubaiban tartott első karikaturista világtalálkozón a zsűri szobrait egyedülállónak és a világon a legjobbnak találta, így az első hely és a nagydíj tulajdonosa lett. Számos műve múzeumokban és köztereken látható. CSINCSÁK ELEMÉR (1893–1994): grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt (1916–1921). Karikatúrát rajzolt a Fidibusz (1917) vicclapnak. Szerkesztőtársai voltak: Sajó Sándor, Vanek József, Zórád Géza, Major Henrik, Fodor László. CSÓK ISTVÁN (Sáregres, 1865. – Budapest, 1961.): festő. Az Országos Mintarajziskolában (1882–1885), Münchenben és Párizsban tanult. Mesterei: Greguss János, Székely Bertalan, Lotz Károly, Hackl, Löfftz, Bouguereau és Robert Fleury voltak. 1901-től 1917-ig rendszertelenül, kihagyásokkal, de időnként címlapot rajzolva publikált a Borsszem Jankó vicclapban. Rajzolt grafikákat OrszágVilág, A Ház, A Magyar Lányok, Új Idők című lapoknak 1898–1917-ig. 1903-ban Párizsba költözött és ott festett. 1909-ben hazajött és itthon Wlasics Tibor arcképével (1911) megkapta az állami nagy aranyérmet. 1925–1931 között festette balatoni ciklusát. 1921–1932 közötti években a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. A MIÉNK művészegyesület egyik alapítója. 1920-tól a Szinyei Társaságnak, 1949-től a Magyar Képzőművészek Szövetségének volt az elnöke. Öregkori művei közül a Háború és Béke című triptichonja (1951, MNG) a legjelentősebb. 1948-ban, 1952-ben Kossuthdíjjal, valamint kiváló művész címmel tüntették ki. 1955-ben, 90 éves korában a Műcsarnokban volt kiállítása. 1965-ben az MNG nagyszabású emlékkiállítást rendezett műveiből. A szülőfaluja mellett, Cecén múzeum őrzi művészetét.

CSÖRGEY ZOLTÁN Achmed (Pest, 1850. – ?): festő. Az Országos Mintarajziskolában Lotz Károly osztályában tanult (1888–1889), azután két évtizedig számos illusztrációt készített, illetve képeslapokat és népies kiadványokat, például: „Kedélyes történetek” (1900), humoros elbeszélések. Karikatúrát publikált: Füllentő (Eger) 1880–83, Mehett 1886–87, Pokrócz Ádám Lapja 1887, Magyar Miska 1887, Bolond Miska 1887 lapokban. Utóbb Üszkübben vállalt rajztanítói állást. A balkáni háború ideje Konstantinápolyba menekült, ahonnan csak 1924 körül jött vissza Budapestre. CSUKÁSSY ELEMÉR (Budapest, 1876. – Budapest, 1954.): festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol Zemplényi Tivadar, majd később Ferenczy Károly voltak a mesterei. Főleg mint naturalista állatképfestő vonta magára a figyelmet. Karikatúrát a Fidibusz vicclap részére rajzolt 1906–1908-ig. Munkatársai voltak: Major Henrik, Szüle Péter, Márton Ferenc, Faragó Géza, Dezső Alajos. CSUPÓ GÁBOR, Gabor Csupo (Budapest, 1952.): rajzfilmrendező. 1971-ben került a Pannónia Rajzfilmstúdióba. 1975-ben Jugoszlávián keresztül Ausztriába, onnan a Német Szövetségi Köztársaságba, majd Svédországba ment. 1978-ban kivándorolt az Egyesült Államokba, és hamarosan társult a nagy tehetségű grafikussal, Arlene Klaskyval. Létrehozták azóta is funkcionáló vállalatukat, a KlaskyCsupo Incorporatedet. A cég számos tévéfilmet és reklámot készített, de az igazi áttörést 1988-ban a The Simpsons hozta meg számukra. A népszerű szombat reggeli sorozat hősei egyszerűen megrajzolt figurák, és – a szakma általános megdöbbenésére – sárga színűek. Simpsonék már Európát is meghódították. A Klasky–Csupo Inc. 1991-ben új tévéműsorral, a Rugrats for Nickelodeonnal jelentkezett. A világot a totyogó kisgyermek nézőpontjából láttató műsor több Emmydíjat nyert, és általánosan ismertté vált Amerikában. Két évvel később Csupó Gábornak új sikeres sorozata indult, az Aaahh! Real Monsters for Nickelodeon (1993). DABIS RÓZSA Farkas Jenőné (Mezőtúr, 1900. – ?): újságrajzoló. Festeni a kecskeméti művésztelepen Iványi-Grünwald Bélánál tanult. Iparművészként dolgozott, majd gyermek- és színházi lapokban illusztrált, igény szerint karikatúrát is rajzolt. Budapesten az újságrajzolás mellett festészettel foglalkozott, a „Falun” című műve a főváros tulajdona. DALLOS HANNA (1909 – 1945): grafikus. Fametszéssel, illusztrálással foglalkozott. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének. Fametszeteivel zömében bibliai témákat dolgozott fel. Ismertek humoros rajzai, a Tükör Magazinból (1938), és alkalmi, vidám témát feldolgozó fametszetei is. A Magyar Bibliofil Társaság 3. díjjal jutalmazta a Szűz Szent Imre Herceg Legendája című könyv szövegének fametszetét, Dallos Hanna munkáját. „Áhítatos elgondolása, művészi kivitele kiváló stílusérzékről tanúskodó, összhangzatos egysége a bibliofil kiadványok legjava közé sorozzák a fiatal művésznőnek ezt a művét” (1930). DALLOS JENŐ (Vasas, 1940.): karikaturista. 1958: Középiskolai érettségi. 1960: tényleges katonai szolgálat. 1963: Pécsi Geodéziai és Térképészeti Hivatal, geodéta munkakör. 1966: Országos Orvostudományi Filmintézet (Budapest), grafikus. 1967: Fölvételt nyert a Magyar Újságírók Országos Szövetségébe. 1970: Ludas Matyi szatirikus vicclap, belső munkatárs, rajzoló-művész munkakör. 1972: Diploma az Újságíró Akadémia három éves tördelő-, kép- és művészeti szerkesztői tagozatán. 1974: Tagja lett a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének. Ezen belül a karikatúra szakosztály vezetőségi tagja.

Publikáció: Csúzli (1961), Pajtás (1963–70), Magyar Ifjúság (1963–86), Igaz Szó (1962– 70), Képes Újság (1964), Élet és Irodalom (1965–74), Ifjúsági Magazin (1965–92), Füles (1966), Vas Népe (1967–70), Néplap (1967–70), Mindent Tudó Kis Ludas (1967), Ludas Matyi (1967–90), Kutya (1968), Ludas Matyi Magazin (1968–90), Magyar Rendőr (1969), Úttörő Zsebkönyv (1969–74), Őrsvezető (1969), Képes Sport (1969), Népsport (1969), Világ Ifjúsága (1969), Borsodi Express (1970), Plajbász és Paróka (1970), Zsákbamacska (1970–71), BÚÉK (1971), Esti Hírlap (1970–1975), Mozgó Világ (1971), Napos Oldal (1971), Vas Népe (1971), Kisalföld (1972), 153 Vicc (1972), Majális (1973), Szabad Föld (1973–2006), Képes Évkönyv (1974), Pajtás (1974–89), Nyári Örömök (1974), Vidám Nyaralás (1974), Néplap (1975), Magyar Rendőr (1975), Tollasbál (1975–77), Úttörő Évkönyv (1977), Csúzli (1975), Inter Press (1975), Népsport (1976), Élet és Irodalom (1977–85), Világ Ifjúság (1977), Tollasbál Bizalmas (1977–78), Szúr (1977), Humor (1977), Kisdobos (1975–77), Ifjúsági Magazin (1978–82), Humor OB. (1978), Rakéta (1978), Néplap (1979), Füles Évkönyv (1982), Múzsa (1982–85), Nők Lapja Évkönyv (1982), Mini Pajtás (1985), Magyar Horgász (1983), Élet és Tudomány Évkönyv (1983–88), Magyar Konyha (1983), Hahota (1983–92), Világ Ifjúság (1984), Rakéta (1984–87), Pajtás Fészek Magazin (1985), Hahota Pörgető (1985), Gólyahír (Ludas) (1985), Extra Ludas (1986– 92), Humor VB. (1986–87), Élet és Irodalom (1988), Grimasz (1988), Kincses Kalendárium (1987), T-Boy (1988), Tallózó (1989–91), Új Ludas Magazin (1990–92), Népszava (1990), Színházi Élet (1990), Ludas Matyi Évkönyv (1990), Kisalföld (1990–91), Magyar Hírlap (1991), Szabad Föld (1991–2006), Hócipő (1991–96), Új Ludas Kalendárium (1991), 24 Óra (1991), Mai Reggel (1991), Napszúrás (1991), Privát Profit (1991–1996 Bukfenc (1992), Új Ludas (1990–92), Színházi Élet (1990), Kritika (1990–1992), Hahota Évkönyv (1992), Kincses Kalendárium (1993), Népszava (1993), Her Magazin (1993–1994), Kakas (1993), Patika Tükör (1993), Magyar Nemzet (Tökmag melléklet) (1993–94), Úritök (1993–96), Magyar Poén Tőzsde (1994), Pesti Vicc (1995–99), Ludas Matyi Rejtvény Magazin (1996), Népszabadság (1996), Mai Nap (1997–2000), Ludas Matyi (1996–99), Veszett Veréb (1996–99), Népszabadság (1997), Üzleti 7, Új Néplap (1998), Jászkun Kakas (1998), LMLM (2000), Patika Magazin (1996–2001), Kedvenceink (1998), Ludas Magazin (Évszakok) (2001), Ügyes (2000–2004), Ügyes Évszakok (2000–2004), Kincses Kalendárium (2003), Reform (2004). Nemzetközi karikatúra-kiállításokon elért helyezései: 1969: Moszkva, II. díj. 1970: Montreal, III. díj, világkiállítás. 1970: Novi Sad, Ezüst Kupa-díj. 1971: Bordighera (Olaszország) különdíj. 1971: Heringen (Belgium), különdíj. 1972: Novi Sad I. díj. 1972: Sarajevo I. díj. 1972: Bordighera II. díj. 1974: Marostica (Olaszország), nagydíj. 1975: Bordighera (Olaszország), különdíj. 1975: Ancona, különdíj. 1975: Nyugat-Berlin, különdíj. 1975: Isztambul, különdíj. 1975: Vercelli (Olaszország), II. díj. 1977: NyugatBerlin X. díj. 1978: Zug (Svájc), III. díj. 1978: Bordighera (Olaszország), különdíj. 1979: Isztambul, Extra Különdíj. 1979: Párizs „Kiemelt Karikatúra” díj. 1979: Ankara, különdíj. 1980: Vercelli (Olaszország), különdíj. 1980: Pescara, II. díj. 1981: Ancona, különdíj. 1981: Bordighera (Olaszország), különdíj. 1981: Tokió „Kiváló Művész” díj. 1982: Pistoia (Olaszország), különdíj. 1982: Vercelli, különdíj. 1982: Pescara, különdíj. 1982: Skopje, különdíj, 1982: Nairobi (Kenya) Az SOS című album (Corvina) a Karikatúra Albumok Díját nyerte (UNEP-díj) 1983: Marostica, különdíj. 1983: Ancona, különdíj, 1985: Gabrovo (Bulgária) Humor és Szatíra Ház díj. 1985: Ancona, sportdíj. 1987: Montreal 5. díj, világkiállítás. Magyar díjak: 1980: „Kiváló Munkáért” kitüntetés. 1982: „Szocialista kultúráért” miniszteri kitüntetés. 1983: l. Országos Karikatúra Biennálé (SzabolcsSzatmár Megyei Tanács-díja). 1983: Nívódíj (Hírlapkiadó Vállalat). 1985: 2. Országos Karikatúra Biennále (a SZOT díja). 1987: 3. Országos Karikatúra Biennále (a Magyar Képző és Iparművészek Szövetsége és a Képzőművészeti Lektorátus nagydíja). 1998: II. Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál (Magyar Kultúra Alapítvány nagydíja), 1999: III. Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete díja), 1999: Magyar Sajtópáholy (Az Év Karikaturistája) Megjelent önálló kötetei: 1977: Adam und Eve (Corvina-Eulenspigel Könyvkiadó) 2. kiadás. 1977: Tréfás ABC (Móra Könyvkiadó). 1978: Krix és Krax (Móra Könyvkiadó), 1979: Tréfás Katonai Lexikon (Zrínyi Katonai Kiadó). 1979: Tréfás KRESZ (Móra

Könyvkiadó). 1979: Charlie Chaplin (Kner Nyomda, minikönyv), 1979: S. O. S. (Corvin Könyvkiadó). 1982: Télapó az állatok között (Móra Könyvkiadó). 1982: Vonalparádé (HK Kiadó). 1983: Rajzos közéleti Ábécé (Gondolat Könyvkiadó). 1983: Dallos Jenő bélyegei I., II. (Kner Nyomda, minikönyv). 1984: Négy és fél dimenzió (Atelier Muse, Japán KK.) 1984: Léniák (Kner, minikönyv). 1984: Bogaraink (Kner, minikönyv). 1985: A halak beszélnek (Kner, minikönyv). 1985: Cirkuszi állatkert (Kner, minikönyv), 1986: Háztáji pillangók (Kner, minikönyv). 1988: A Madárkereskedő kisvállalkozása (Kner, minikönyv). Bélyeg: 1980: Az első magyar karikatúra-bélyeg tervezése, kivitelezése (3, + 1,50 Ft. névértékben) Naptár: 1982. évi színes Filatélia Asztali-falinaptár (Képzőművészeti Alap Kiadó). Rajzfilm: 1977: „Voanders Lacht Man Anders” Teil II. (DEFA Filmstúdió). 1982: „S.O.S.” (Pannónia Filmstúdió). 1986: Smog (Pannónia Filmstúdió) (A Magyar TV megbízásából). Önálló kiállításai: 1970: Fiatal Művészek Klubja Bp. (Kőszegi Judit, Brenner). 1974: Budapest, Pesterzsébeti Múzeum. 1975: Cegléd, Kultúrközpont, 1978: Budapest, Fészek Művészklub. 1979: Komáromi Kisgaléria. 1980: Budapest, Kisduna Galéria, 1980: Nyugat-Berlin, Hammer Galéria, Európa Center. 1981: Pécs, Orvostudományi Egyetem. 1982: Eger, Megyei Könyvtár. 1982: Gábor Andor Klub, Budapest, 1983: Vác, Járási-Városi Könyvtár. 1983: Erlangen (Brenner, Dallos, Sajdik, Lehoczki). 1984: Sárvár, Városi Műv. Központ. 1984: Hajdúböszörmény Műv. Központ. 1984: Cegléd, Helyőrségi Művelődési Központ. 1985: Helsinki (Magyar Intézet) (Brenner, Dallos, Sajdik). 1985: Lenti, „Sólyom László” Műv. Központ, 1985: Linz (Ausztria) Magyar Intézet (Dallos, Tettamanti, Sajdik). 1985: Landau (NSZK) BMW Kultúrprogram (Dallos, Sajdik, Hegedűs, Tettamanti), 1985: Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem. 1986: Burgenlandi Kulturális Központ (Dallos, Sajdik, Hihi, Tettamanti). 1986: Magyar Napok, Párizs, Monterrei Egyetem (Dallos, Kaján, Sajdik, Hihi). 1987: Villach (Ausztria) (Dallos, Kaján, Hihi, Sajdik). 1987: Ernst Múzeum (Brenner, Dallos, Sajdik). 1986: Collegium Hungaricum und Burgenlandische Kulturzentren Karikaturen aus Ungarn (Dallos, Sajdik, Hihi, Tettamanti). Hazai csoportos kiállítások: 1967: Műcsarnok. 1968: Esztergom (Művelődési Ház). 1969: Fiatal Művészek Klubja. 1970: Szépművészeti Múzeum. 1975: Ernst Múzeum 1977: Siófok (Művelődési Központ) (Balázs-Piri, Mészáros). 1978: Kaposvár (Művelődési Ház). 1979: Csepeli Munkásotthon (Dallos, Balázs-Piri, Mészáros). 1979: Vác (Művelődési Ház), 1979: Műcsarnok. 1982: Móra Könyvkiadó (Sci-Fi kiállítás). 1982: Madzsar József Kórház (Salgótarján). 1983: Gödöllői Galéria (Dallos, Lehoczki, Balázs-Piri, Brenner, Sajdik). 1983: Nyíregyháza (I. Országos Karikatúra Biennále) díj. 1985: Műcsarnok „40 alkotó év” jubileumi kiállítás. 1985–89 Nyíregyháza csoportos kiállítások: 1990 Nemzetközi Karikatúra Kiállítás /Nemzeti Galéria/ Best of 2004, 2005, 2006. DÁLNOKI KOVÁCS ISTVÁN (Budapest, 1950.): filmrendező, író, költő. 1969–89 a Pannónia Filmstúdió munkatársa, 1973-tól önálló rendező, forgatókönyvíró és dramaturg. 1989-től szabadfoglalkozású. 1985-től publikál verset, prózát, grafikákat. 1982-ben az Élet és Irodalom újságnak karikatúrákat rajzolt. Karácsonyi meglepetés (1975), Borravaló (1976), Változó idők (1977), Közgazdasági lexikon I-XIII. (tévésorozat, 1977–78), Ó utca (1980), Ezredvégi vadászidény (1987). Forgatókönyv: Auguszta (sorozat, 1990–91), Robin (tévésorozat), Big Sister & Little Brother (tévésorozat, 1995–96), Pettson & Findus (tévésorozat, 1997–99), The Adventures of Félix (tévésorozat, 2000–2001). A zágrábi animációs világfesztivál különdíja (1978), a barcelonai színes rövidfilmek fesztiváljának bronzérme (1978). DAMÓ ISTVÁN (Nagyszeben, 1951.): grafikus. A bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. 1978–79ben mesterképző ösztöndíjat kapott, mesterei Szalay Lajos és Kondor Béla. 1979–90-ig mint grafikus dolgozott a bukaresti Kriterion és az Ion Creang gyermekkönyv kiadónál. 1990 óta Magyarországon él. Grafikusi munkásságát a kép és sokszorosító grafika mellett az újság és könyvillusztrálás egészíti ki.

Díj: 1992: Bukarest „A legszebb könyv”című I. díj, 1996: Belgrád, „Arany tollhegy”, 1999: Kaposvár Groteszk IV. a grafikus szövetség díja, 2000: Quingdao Kína Grafikai Biennále tiszteletdíja, 2002: Lengyelország 11. Sokszorosító Grafikai Biennále tiszteletdíja. Kiállítás: (könyv illusztráció és grafikai) Olaszország, Franciaország, Belgium, Jugoszlávia, Románia, Egyesült Államok, Anglia, Horvátország, Németország, Magyarország. Publikáció: Nők Lapja Évkönyv (1991), Dörmögő Dömötör (1992). DARGAY ATTILA (Mezőnyék, 1927.): rajzfilmrendező. A Képzőművészeti Főiskola (1945–1949) után végigjárta a rajzfilmkészítés összes grádicsát. Először gyakornok, majd tervező, végül rendező vált belőle. 1959-ben debütált a Ne hagyd magad, emberke! című szocialista fejlődéstörténeti művével. Az ifjúsági lapok hamar felfedezték a kivételes tehetségű, a klasszikus rajzfilmes stílust képregényre adaptáló, vagy azt önálló illusztrációként felhasználó rajzolót. A Tábortűzben 1957-tôl tizennégy részes sorozatban futott az Öt lovag históriája, mely Oroszlánszagú Richárd hányattatásait regélte el, míg a Pajtásban 1968-ban alkotta meg Kajla kutya figuráját. Kajla a honi úttörőélet olyan meghatározó alakjává vált, mint amilyen Pif volt a franciáknál. A kétszál hajú átlag magyar, Gusztáv kalandjai után 1976-ban celluloidra álmodta Fazekas Mihály Ludas Matyiját, mely minden addigi magyar rajzfilmes nézettségi rekordot megdöntött. 1972-ben rajzolta meg a Füles felkérésére az elárvult kisróka: Vuk kalandjait, mely Fekete István állatregénye alapján készült. A történet annyira megihlette Dargayt, hogy 1981-ben másfél órás rajzfilmmé bővítette a képregényt. Dargay Attila számtalan hazai és nemzetközi díjat nyert műveivel. Egész estés rajzfilmjei közül 1984-ben készült el Jókai Mór Cigánybárója alapján a Szaffi, 1987-ben pedig saját ötletéből írta meg Az erdő kapitányát. Dargaynál nem beszélhetünk korszakokról. Ő a kezdet kezdetén is magas színvonalú, jellegzetesen „dargays” munkákat készített, csakúgy, mint egész pályafutása során. Főbb képregényei: Arany János: A nagyidai cigányok (1972), Fekete István: Vuk (1972), Félix Salten: Bambi (1975), Jaroslav Hasek: Svejk. Diafilm: Három kis törpe (1957), Tücsök és hangya (1961), Jancsi és Juliska (1957), Három kis törpe (1957). Publikáció: Tábortűz (1957–60), Pajtás (1957–88), Magyar Ifjúság (1959), Dörmögő Dömötör (1961–2002), Képes Nyelvmester (1962–2000), Füles (1962–80), Füles Évkönyv (1963–74), Gyermekünk (1973), Pesti Műsor Szilveszter (1977), Hahota (1981–92), Mini Pajtás (1985–86), Pajtás Magazin (1985), Pajtás Fészek Magazin (1985), Hahota Pörgető (1985), Kamasz Magazin (1986), Kölyök (1986–89), Hahota Évkönyv (1992). DARVAS ÁRPÁD (Nagyszombat, 1927.): grafikus. A Magyar Iparművészeti Főiskolán (1944–46) és a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult (1947–51) között. Mesterei: Konecsni György, Ék Sándor. Foglalkozott plakát-, embléma-, címer- és kiállítástervezéssel, könyvillusztrálással. Képei sokszor szatirikus jeleneteket és figurákat ábrázolnak. 1947-ben a Pesti Izé rajzolója volt, munkatársai: Byssz Róbert, Sebők Imre, Gáspár Antal, Endrődi István, Korcsmáros Pál. DARVAS IVÁN (Beje, 1925. – Budapest, 2007.): színész. A Színész Akadémia elvégzése után 1946-ban a Művész Színházhoz szerződött. 1949–56 között a Madách Színházban játszott. 1957–1959-ben politikai okokból kirótt börtönbüntetését töltötte, 1959–1963 között segédmunkásként dolgozott. 1963tól egy-egy évadot töltött a Miskolci Nemzeti, illetve a József Attila Színházban. 1965– 1985 között a Vígszínház tagja volt, 1990 óta szabadfoglalkozású színművész. 1990-től országgyűlési képviselő. A színpadi alakok belső lelki vívódásait árnyaltan jelenítette meg. Magas fokú intellektualitása érzelmi elmélyültséggel, rejtett iróniával párosult. Több filmben nyújtott kimagasló alakítást. Kossuth-díjas (1978), Jászai Mari-díjas (1955, 1967), érdemes (1969) és kiváló művész. Kitűnő karikatúraportrékat rajzolt

kedvtelésből. Rajzai cikkek mellett illusztrációként jelentek meg: Színház és Mozi, illetve a Színész Újságíró Magazin (1984) lapokban. Kiállítás: „Rémes – mondja Jordán Tamás, amikor kedvünkért odaguggol a karikatúrája mellé Darvas Iván kiállításán, amely tegnap nyílt a Nemzeti Színházban. Láthatóan tetszik neki a rajz, mulat saját magán, miközben megjegyzi, mennyire árkosak a karikatúrán a szemei, és milyen sok ránc van az arcán. Mosolyogva végignéz a kiállításon, amely – Eöri Szabó Zsolttal, a Nemzeti honlapjának főszerkesztőjével együtt – az ő ötlete is volt. A Gundelben gyűltek össze a nemzet színészei, ott beszéltek Darvassal arról, hogy jó lenne a Nemzeti Színház honlapján olyan művészek karikatúráit közölni, akik tagjai a társulatnak. Ebből már szinte automatikusan következett a kiállítás ötlete. Azt már Darvas Iván mondja el a kérdésemre, hogy volt, akiről már korábban rajzolt portrét, másokat a kiállítás kedvéért örökített meg. Egyébként gyerekkora óta »firkálgat«, ez állandó elfoglaltságává vált.” DEÁK-ÉBNER LAJOS (Pest, 1850. – Budapest, 1934.): festő, grafikus. Münchenben és Párizsban tanult. Első képét 1873-ban állította ki Bécsben. 1847–1887 között fölváltva Szolnokon, illetve Párizsban élt. Ekkor festett népi életképei a Munkácsy-hagyományt és a plein air festést egyesítik. 1887-től az Állami Női Festőiskola igazgatója volt. 1890-től rajzolt grafikákat a Vasárnapi Újság részére. A Borsszem Jankó vicclapban (1903) készített karikatúrákat címlapokat. Grafikáit a Tanulók Lapja, a Művészet, a Képes Szalon, az Új Idők és a Reggel közölte. Dekoratív falképek megoldására kapott megbízást, 1889–1890-ben Lotz Károllyal és Székely Bertalannal együtt megfesti a tihanyi apátság freskóit. 1895–1899-ben a Műcsarnok aulájának falképeit készítette el. 1918-ban gyűjteményes kiállítása volt az Ernst Múzeumban. Számos képét őrzi az MNG. 1934-ben a Műcsarnokban emlékkiállítást rendeztek műveiből. Publikáció: Vasárnapi Újság (1890), Borsszem Jankó (1903), Tanulók Lapja (1904), Művészet (1907–11), Képes Szalon (1910), Új Idők (1926), A Reggel (1930). DEÁK FERENC (1886. – ?): festő. Elvégezte az Országos Mintarajziskolát (1915–1916). Karikatúrát rajzolt a gyulai Dongó (1914) című élclapnak. A színvonalas vidéki szatirikus újság kilenc számot élt meg. DEÁK GÉZA (1859. – ?): festő. Elvégezte a budapesti Országos Mintarajziskolát (1888–1889-ben). Karikatúrát a Kakas Márton (1895) vicclapnak rajzolt, itt munkatársai voltak: Cserépy Árpád, Mülhbeck Károly, Linek Lajos, Jeney Jenő, Garay Ákos, Faragó József. DÉRY BÉLA (Budapest, 1870. – Budapest, 1932.): festő. A Nemzeti Szalon igazgatója. Szemlér Mihály, majd Székely Bertalan tanítványa volt. Naturalista, olykor impresszionista tájképeket festett. 1919–1923 között karikatúrákat rajzolt a Borsszem Jankó szatirikus újságnak. Kiállítás: 1915-ben 1921-ben gyűjteményes kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. Több művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria: A Krisztina csatahajó; Halászok, a Szajnán, Tavasz a Múzeumkertben. DÉZSY ZOLTÁN (Dés, 1945.): rajzoló, karikaturista. 1969–70-ben a sepsiszentgyörgyi városi kórházban dolgozott, 1970–77 között az Egészségügyi Igazgatóság nevelési osztályának vezetője volt Kovásznán, 1977 óta a sepsiszentgyörgyi járóbeteg-intézet osztályának főasszisztense. Tollrajzai, karikatúrái jelentek meg a Municitorul Sanitarban, a Megyei Tükörben, az Ifjúmunkásban, az Előrében. 1990 óta a Trompf belső munkatársa, valamint a Romániai Magyar Szó, a Háromszék, és a Moldvai Magyarság állandó munkatársa. 1969–77 között rendszeres kiállítója volt a megyei képzőművészeti tárlatoknak, egyéni kiállításai voltak Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Baróton, Kovásznán, Kézdivásárhelyen.

DEZSŐ ALAJOS (Baja, 1888. – New York, 1964.): festő. Budapesten, az Országos Mintarajziskolában (1908–1909), majd Párizsban és Berlinben tanult. 1909-tôl Az Üstökös-Urambátyám és a Fidibusz élclapok rajzolója volt. Munkatársai: Major Henrik, Szüle Péter, Faragó Géza, Feiks Jenő, Miklósi Ödön, Földes Imre. A szorgalmas karikaturista az Erdélyi Bakter és Little Puck című újságokban is publikált. Kedvelték karikatúráit és foglalkoztatták: az Új Revű, Pesti Mozi, Színházi Élet, Színház és Divat című újságok. 1917-ben a szatirikus politikai lap, a Szamár rajzolója lett, majd 1918-tól az Április című baloldali indíttatású újságban rajzolt. 1918 után külföldön élt, és fôleg karikatúra-rajzolással foglalkozott Derse álnéven. Kelen Imrével együtt alkottak. Nagy sikert arattak a genfi népszövetségi tárgyalásokról s azok szereplőiről készített karikatúráikkal. Külföldről is küldött rajzokat a Kacsa, Az Újság Vasárnapja, Az Új Idők, az Est részére. Tagja volt a Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). 1934-ben gyűjteményes kiállítást rendezett Genfben és Londonban „A konferenim aranykora” címmel. 1939-ben az USA-ba költözött. Publikáció: Üstökös-Urambátyám (1909), Fidibusz (1909–11), Erdélyi Bakter (1910–12), Little Puck (1910), Borsszem Jankó (1912–24), Új Revü (1912–13), Pesti Mozi (1912–13), Kakas Márton (1912–13), Mozi (1913), Színházi Élet (1917–18), Színház és Divat (1917– 18), Szamár (1917), Április (1918–19), Társaság (1919), Kacsa (Baja, 1919–20), Az Újság Vasárnapja (1925), Új Idők (1930), Az Est (1933), Mantin (Párizs), United Press. DIENER-DÉNES RUDOLF (Nyíregyháza, 1889. – Budapest, 1956.): festő. Posztimpresszionista művész. Ferenczy Károly növendéke volt. 1912-ben karikatúrákat rajzolt a Fidibusz élclap részére. Munkatársai voltak: Zórád Géza, Major Henrik, Paulini Béla, Gedő Lipót, Pólya Tibor. 1917-ben fiatal művészekkel állított ki a Nemzeti Szalonban. 1931-től rendszeresen festett Szentendrén. A csillogó, derűs színek mellett bensőséges hangulat jellemzi képeit. 1934–1948 között öt ízben volt kiállítása. Ismert mûvei: Rálátás a gázgyár udvarára, Tisza Kálmán tér, Városligeti tájkép, Arcképek. 1949-ben Pro Arte kitüntetést kapott. DINNYÉS KÁROLY (Kőhídgyarmat, 1916 – 1944): festő, karikaturista. A kassai gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. Érettségi után Prágába került főiskolára, rajztanári szakra. Szegeden Aba-Novák Vilmos lett a mestere. Foglalkozott grafikával és festészettel. Újságok részére készített képregényeket, egész oldalas politikai karikatúrákat, portrékat. A Magyar Futár humormellékletének első számú rajzolója volt. Az 1943-ban megjelent: „Csúfondáros rajzolatok”című kiadványban, Vadász Endre, Faragó Géza, Dobry Lajos, Pintér Jenő, Mata János, Toncz Tibor, Drahos István, Pesthy István, Szűr-Szabó József grafikusokkal együtt rajzolt. Publikált a Képes Tábori Újságban is. Részlet a halálakor megjelent cikkből: „Mélységes gyásza van a magyar képzőművészetnek: Dinnyés Károly a fiatal festő- és rajzolóművész, Aba-Novák Vilmos egyik legtehetségesebb tanítványa meghalt. Dinnyés Károly, akinek rajzai annyi gyönyörűséget szereztek a Képes Tábori Újság olvasóközönségének is, mindössze 28 éves volt, de nevét jól ismerték, számon tartották mindenütt és nagy jövőt jósoltak a fiatal, tehetséges magyar művésznek. A kamaszosan jó kedélyű Dinnyés Károly — akit barátai, művészkollégái és dolgozó társai is kivétel nélkül annyira szerettek — pazar bőséggel ontotta rajzait, karikatúráit, illusztrációit, s mindig meglepő könnyedséggel, fölényes mesterségbeli tudással dolgozott. Kifejező erejű rajzai, ötletes, tréfás gúnyképei már aránylag rövid idő alatt nagy népszerűséget szereztek a kiváló magyar művésznek, akit kettétört életművével is a legjobbak között tartanak majd számon.” Publikáció: Színházi Újság (Szeged) Magyar Exlibrisz (1941), Film Színház Irodalom (1941), Magyar Futár (1941–44), Képes Tábori Újság. DIÓS MAGDA (Kál, 1946.): grafikus. Egerben él és dolgozik. Dekoratőrképzőt végzett. 1966–88-ig reklámgrafikus, dekoratőr. 1988-tól szabadúszó illusztrátor: könyv, játékkártya, képeslap, gyermekújság. Készít művészgrafikákat és karikatúrákat is. Sajtókarikatúrái a Heves

megyei Egriportban, a Képhír Tv-ben (1994–96), a Heves Megyei Napban (1994–95), a Premier reklámújságban, a Börtön Újságban és 1995-től 1999-ig, a lap megszűnéséig a Ludas Matyiban jelennek meg. Kiállítás: Eger (1995, 1997, 1998, 2000); Debrecen (1996); Kiskunfélegyháza (1998);. Szekszárd, Bp. (1999); Szeged, Bp. (2000). Párizs (2000), Budapest (2004). Budapest, Eger, Debrecen, Best of 2004, (2006), Agárd, Eger, Debrecen, Nyíregyháza. 1996-tól Debrecenben minden évben megrendezett „Bohém hangulat” című kiállítás állandó meghívottja. Díj: 1999-ben Szekszárdon a „Városi polgármesterek randevúján” közönségdíjat kapott. 2005: Gyöngyös a „Városi polgármesterek randevúja” közönségdíj; 2007: Budapest. A XI. Országos Karikatúra Művészeti Fesztiválon III. díj. Publikáció: Premier Reklámújság (1994–95), Börtön Újság (1995–98), Ludas Matyi (1996–99), Best of 2004, 2006 Heves megye Egriport, Heves Megyei Nap. DIÓSY ANTAL (Budapest, 1895. – Budapest, 1977.): festő, karikaturista. 1910–15-ig az Iparművészeti Iskolában Körösfői Kriesch Aladár tanítványa, később tanársegédje. Főiskolai tanulmányai befejezése után Párizsba ment, ahol újságrajzoló lett. Korán elkezdett gobelinterveket készíteni, amelyeket felesége, Nagyajtay Teréz műhelyében szőttek meg. 1916-tól karikatúrákat rajzol a Borsszem Jankó részére, majd a Színházi Élet is közölte rajzait. Ismert sportkarikaturista lett, hat évig rajzolt a Sport Hírlap részére, foglalkoztatta a Nemzeti Sport is. Grafikái, illusztrációi jelentek meg a Magyar Grafika, a Kolozsvári Tükör, a Gyilkos és a Színházi Világ címő lapokban. Megalapította a Cennini Társaságot, mely 1921–26 között Budapesten kiállításokat rendezett. 1922–23-ban Erdélyben lakott, itt adta ki a Kolozsvár görbe tükre és a Nagyvárad görbe tükre című karikatúraköteteit, és az Ecce Homo 200 karikatúrát tartalmazó albumát. Itáliában, Franciaországban. Hollandiában és a skandináv országokban járt tanulmányúton. Díj: 1937-ben a párizsi világkiállításon Grand Prix-t kapott, Munkácsy-díj (1971); érdemes művész (1977). Kiállítás: 1921-ben az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításán, 1939-ben a Nemzeti Szalonban, 1955-ben a Csók Galériában, 1961-ben a Műcsarnokban, 1970ben az Ernst Múzeumban mutatta be munkáit. 1941 –47-ig az Iparművészeti Fiskola tanáraként dolgozott. Foglalkozott bélyegtervezéssel is. Élete utolsó két évtizedében leginkább akvarelleket festett, e műfaj egyik kiemelkedű magyar képviselőjévé vált. Publikáció: Borsszem Jankó (1916), Színházi Újság (1919), Sport Hírlap (1922–28), Kolozsvári Tükör (1923), Színház és Társaság (1923), Gyilkos (1924–25), Nemzeti Sport (1925), Magyar Grafika (1927), Színházi Világ (1929). DIVÉKY JÓZSEF (Farmos, 1887. – Sopron, 1951.): grafikus. Bécsi tanulmányai után a Wiener Werkstatte munkatársa lett. Később Zürichben, majd Brüsszelben működött illusztrátorként. A világháború kitörésekor hazatérve a békéscsabai Tevan cég a Ludas Matyi és a Peleskei nótáriushoz vele készíttette humoros karikatúráit. Illusztrációi közül Gogol: Holt lelkek című művéhez készült rajzai és Haláltánc sorozata jelentős. 1911-től a Kner Nyomdának dolgozott 1931-ig. 1915-től rajzolt a Röpke Lapok, Magyar Grafika részére. Egy ideig az Iparművészeti Főiskolán tanított. 1943-ban elkészítette Csokonai Dorottyájának illusztrációját. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). Könyv: Divéky illusztrálta a Balázs Béla: Lélek háborúban, Byron: Mazeppa (1917) műveket. Publikáció: Röpke Lapok (1915), Magyar Grafika (1921–22), Röpke Lapok (1929–32). DLUHOPOLSZKY LÁSZLÓ (Budapest, 1951.): karikaturista. 1969–72 között grafikai önképzőkörökben tanult (Varga Hajdú István és Horvai István tanítványa), 1971-ben végzett, mint cinkográfus. 1969–71-ig a Kossuth Nyomdában nyomdász, majd 1976-ig az MGM műszaki ügyintézője. 1976–80-ig a Pénzügyi és Számviteli Főiskola laborvezetője. 1971-ben alapító tagja a Fiatal Karikaturisták

Klubjának és annak megválasztott titkára. Első rajzai a Magyar Ifjúságban (1970) és a Fülesben (1970) jelentek meg. Rajzolt megyei lapok részére is: Vas Népe, Kisalföld, A Hírlap, Új Néplap, Zalai Hírlap, Petőfi Népe, Kanizsa, Napló, Hódmezővásárhely. Külföldön az NSZK-beli Pardon című magazin közölte először karikatúráit. 1976–80-ig a Rakéta Regényújság (mozi-, film- és könyvparódiák), 1980–90-ig a Népszava belső munkatársa. 1978–83 között a Képes Sport közölte sportkarikatúráit (A hét sportolói rovat). 1972-től vesz részt nemzetközi karikatúrafesztiválokon. 1987-ben a tokiói Yumiuri Shimboon karikatúraversenyén 11 000 indulóból a 10. helyen végez, és Excellencedíjat kap. 1987 évben az amerikai C and W szindikátus közvetítésével az International Herald Tribune is közli rajzát. A Witty World című amerikai karikatúra szaklap tudósítója (1987), az Új Szabad Száj képszerkesztője. (1989–90), a Ludas Matyi főszerkesztője. (1990–92) és főszerkesztő h. (1992–93), művészeti szerkesztő. 1994-ben a Darázs vicclap főszerkesztője, rajzolója. Az Esti Hírlap (1996–97) és a Napi Magyarország külső munkatársa (1998–99, Dinka álnéven). Külsősként foglalkoztatja: Új Borsszem Jankó, Jászkun Kakas, No Komplett, Móricka, Dilibogyó, Kutyahús, Magyar Nemzet. 2004-től portrékarikatúra rajzolást és árnyékportré vágást vállal rendezvényeken. Ismert arcképrajzolóként több televízió is szerződtette és foglalkoztatta. 2002–2004: Évszakok MTV 1, Mienk a tér Duna TV) műsoraiban a fellépő ismert személyekről rögtönzött karikatúrákat. 2004–2006: a Reggel című napilap munkatársaként napi aktuális bel- és külpolitikai karikatúrákat rajzolt, a lap megszűnéséig. A jó szervező, agilis karikaturista sokat tett a magyar karikatúra elismertetéséért itthon és külföldön egyaránt. Kiállítás: Számos csoportos kiállításon szerepelt rajzaival (Divatcsarnok Lotz-terme, 1971; MÚOSZ, 1976; Kőszeg, 1972, 1992; Cseljabinszk, 1989; McDonald’s, Bécs, 1990; Dominikánus Galéria, 1991; Ifjúsági Ház, Graz, 1993) Best of 2004, 2005, 2006. Önálló kiállítás: Dél-balatoni Kulturális Központ (Siófok, 1973); Goethe Institut (Bp., 1993); Hunyadi Klub (1994); Duna Holding Székház (Bp., 1998). Könyv: Eddig tizenhárom könyvet illusztrált. Közös karikatúrakiadványok: Névjegy 2002, Best of 2004, 2005, 2006, Micsoda város 1998. Ki mint véd, úgy adat. A Rébusz Egyesület alapító tagja, valamint a Csízió karikatúra rovatának vezetője. 1999-ben a MÚOSZ karikatúra szakosztályában az elnök helyettesévé választották. 2003-tól A Magyar Képzőművészeti Szövetség Karikatúra Szakosztályának vezetője. Díj: Yumiuri Shimboon Excellene-díj (1987), Ancona sportkarikatúra ezüst plakett (1987), Petőfi Sándor Sajtószabadság-díj (1993). Bor dicsérete I. díj (1998, 1999, 2000), Tervezzünk Kádár-szobrot kiállítás I. díj (2001), Eperfesztivál Tahitótfalu I díj (2007), Országos Magyar Karikatúra Kiállítás II. díj (2007). Publikáció: Magyar Ifjúság (1970–87), Ifjúsági Magazin (1971–75), Füles (1971–86), Néplap (1972–75), Vas Népe (1972), Kisalföld (1972), Bakfity (1972), 153 Vicc (1973), BUÉK 1973, Ludas Matyi (1973–81), Ludas Matyi Magazin (1973), Rendkívüli Füles (1974), Tollasbál (1975), Világ Ifjúság (1975), Zsákbamacska (1975), Kirakat (1976), Rakéta (1976), Néplap (1977), Kincses Kalendárium (1977), Képes Sport (1977–79), Kuba (1977), KISZ Aktivisták Köre (1977), Ludas Matyi Évkönyv (1977), Pesti Műsor (1977), Pesti Műsor Szilvesztere (1977), Pokoli Rémület (1978), Tiszacipő (1978), Rakéta (1978–84), Képes Sport (1978–83), Interpress Magazin (1979–80), Népszava (1979–90), Népszava Évkönyv (1983), Dolgozók Lapja (1985), Mini Pajtás (1985–86), Pajtás Magazin (1986), Hahota Pörgető (1985), Asszonyok Évkönyve (1986), Diáknaptár (1986), Hahota (1985–92), Grimasz (1986), Nemzetközi Kiállítás Katalógus (1988), Pikáns Humor (1988), Tallózó (1989-), Vitriol (1989), Új Szabad Száj (1989–92), Képes Sport (1990), Riport (1990), Ludas Matyi (1990–93), Ludas Matyi Magazin (1990–93), Ludas Matyi Nyári Örömök (1990–91), Ludas Matyi Évkönyv (1991–93), Heti Magyarország (1992), A Hírlap (1993), Déli Hírek (1993), 24 Órás (1993–94), Új Néplap (1993–94), Zalai Hírlap (1993–94), Petôfi Népe (1993–94), Kanizsa (1993–94), Napló (1993), Hódmezővásárhely (1993), Természet Búvár (1993), Magyar Fórum (1993–94), Magyar Nemzet (1993), Ludas Matyi Rejtvény Magazin (1993), Jászkun Kakas (1993–98), A Hírlap (1994), Déli Hírlap (1994), Új Borsszem Jankó (1994–95), Börtön Újság (1996), Maszk (1995), Esti Hírlap (1996), Ludas Matyi (1996–99), No Komplett (1996–98), Móricka (1996–2006), (Morbid, 1996), Napi Magyarország (1998–99), Pikáns (1998–

2000), Vigyor (1998), Dilibogyó (1998), Madmax (2000), Kismalac (2001–2003), Kutyahús (2001), Vasárnap Reggel (2003), Fejér Megyei Hírlap (2003–2004), Pató Pál (2003–2004), Körkép (2005), A Reggel (2004–2006), 51 vicc 15 rejtvény, Havi Skandi (2005), Poén Halász (2005), Zsebrejtvény (2005), Best of 2004 (2005), Best of 2005 (2006), Magyar Hírlap (2007). Szignó: DLUHO. DOBAY ZSIGMOND (–,): grafikus. 1909-ben a Kner Nyomda grafikai pályázatán díjazott rajzoló. A pályázaton részt vett művészeket kérte fel a nyomda új meghívók, céges papírok reklámtervek készítésére. A Röpke Lapok (1909–11) adta közre az újszerű grafikai megoldásokat. Karikatúrákat Az Üstökös (1900–1904) vicclapnak rajzolt, itt munkatársa volt: Jeney Jenő. DOBRY LAJOS (–,): karikaturista. Kitűnő portrékarikaturista. A Tóth Ervin: Csúfondáros rajzolatok című kiadványában együtt rajzolt, Toncz Tibor, Faragó Géza Dinnyés Károly, Szűr-Szabó József, Pesthy István, Vadász Endre, Nemes Török János karikaturistákkal. Színházi lapokban publikált, ismert színészek portrékarikatúráit és sztorikarikatúrákat is készített. DOBROVOLSZKY LÁSZLÓ (1949.): karikaturista. A sokoldalú autodidakta művész készít fotóról és modellről portrét, portrékarikatúrát. Sziluettképet vág ollóval, animációs és videofilmet készít. Hivatalos rendezvényeken, fogadásokon, az egész ország területén foglalkoztatják a neves „Doby” karikaturistát. A portrérajzolók a rajztudásuk alapján Tóth Antalt (Tónió) Zsoldos Pétert, Dluhopolszky Lászlót, Szénási Ferencet, Kovács Zsigmondot és Dobrovolszky Lászlót tartják vezető portrékarikaturistának. Animációs film: 3 lépés program a sportban, Tintatartós DOBY grafika. Szignó: DOBY. DOMOKOS GÉZA ALFONZ (Budapest, 1947.): festőművész, grafikus, karikaturista. A Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán végbizonyítványt szerzett (1969– 1976). A festészet mellett jelentős a grafikai munkássága; karikatúrákat is rajzol, amelyek napi aktualitás helyett kizárólag az egyetemes emberi kérdések humorral oldott megközelítését jelenítik meg. Időszakonként napilapokban (Magyar Nemzet, Magyar Hírlap stb.) és folyóiratokban publikál (ÉS, Magyar Napló stb.). A humor nemcsak karikatúráin, hanem festményein, egyéb grafikáin is kifejezésre jut, sokszor már a képek címében is (pl. Omnia vincit HUMOR; Kalitkoid és Eufória; Szüret az uborkafán; Az uborkafán vége a szüretnek; Dialektikon, avagy a köldöküknél összenőtt sziámi ikrek esete; Cím és telefonszám nélkül). Több karikatúra-kiállításon is részt vett (Internacional de Humorismo II. Bienal Ministerio de Cultura San Antonio de los Banos, Kuba, 1981; Humor és Szatíra Háza, Gabrovo, Bulgária, 1981; First International Cartoonisst Exhibit and Contest Guadalajara, Jalisco, Mexico, 1982; Magyar Karikatúra Kiállítás, Budapest, 1998). DOROSZ KÁROLY (Budapest, 1948.): festő, grafikus, karikaturista. Kirakatrendező iskolát végzett. 1967-től rajzolt karikatúrákat ifjúsági lapoknak: Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin humor mellékleteiben. 1980-tól huszonegy évig volt külsős grafikusa az Élet és Irodalomnak. Kezdetben karikatúrákat, később illusztrációkat publikált. Szatirikus lapokban néhány évig rajzolt: Új Szabad Száj, Darázs, Ludas Matyi. Napilap: Magyar Nemzet (1994). Járt tanulmányúton Bulgáriában, Franciaországban. 1975 óta kiállító művész, grafika, olajfestmény, karikatúra. Kiállítás: Derkovits Klub (1975), Budapest (1978), Lila Iskola, Újpest (1980), Ferencvárosi Pincetárlat Budapest (1981), Stúdió Galéria, Budapest (1982), Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola, Kecskemét (1985), Dorottya u. Galéria, Budapest, Neue Galerié am Landesmuseum Joanneum, Graz, (1987), Újpest Galéria, Budapest (1994), Modem Art Galerié, Párizs. Válogatott csoportos kiállítások. 1978-tôl Stúdió kiállítás, 1982 Hagyomány L, Pataky Galéria, Budapest, Mergraphik, Berlin (1983), Mai magyar grafika és rajzművészet Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, (1984), Országos

Képzőművészeti kiállítás ‘84, Műcsarnok, Budapest (1985), Magyar Képzőművészeti kiállítás, Varsó (1986), Nyári Tárlat, Móra Ferenc Múzeum Képtára, Szeged, „Idézőjelben”, Csók Képtár, Székesfehérvár (1988), Tavaszi Tárlat, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Műcsarnok, Budapest, IV. Országos Rajz biennále, Nógrádi Múzeum, Salgótarján (1989), Téli Tárlat ’89, Műcsarnok, Budapest (1994), 80-as évek. Képzőművészet, Ernst Múzeum, Budapest. Művek közgyűjteményekben. Publikáció: Ifjúsági Magazin (1967–74), Magyar Ifjúság (1967–75), BUÉK (1974), Élet és Irodalom (1980–2001), Magyar Nemzet (1994), Darázs (1994), Ludas Matyi (1987), Ludas Matyi Évkönyv (1989), Szabad Száj (1989–90), Új Szabad Száj Magazin (1990). Szignó: DOROSZ. DÖMÉNYI LÁSZLÓ (Tornalja, 1890. – ?): festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte (1910–1914), ahol Zemplényi Tivadar és Réti István voltak a mesterei. 1910-től rajzolt karikatúrát ÜstökösUrambátyám vicclapba. Munkatársai voltak: Földes Imre, Zórád Géza, Gáspár Antal, Jeney Jenő. 1925-ben Algírban telepedett le, ahol több gyűjteményes kiállítást rendezett. Észak-Afrika fénnyel itatott színes életét festette, az arab városok nyüzsgő embertömegét és Algír környékének tájait. DÖRBE TIVADAR id. (Nemespécsely, 1858. – Budapest, 1932.): festő, illusztrátor. 1883-tól jelennek meg illusztrációi a Képes Folyóirat (1887) és a Vasárnapi Újság (1889– 90) lapokban. Több illusztrációt készített az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című nagy kiadvány részére. Művei a Magyar Nemzeti Galériában találhatók. DRAHOS ISTVÁN Darabos (Budapest, 1895. – Szentes, 1968.): grafikus, festő. A Képzőművészeti Főiskolán Helbing Ferenc tanítványa volt. 1924-ben a Országos Műemlék Bizottság részére akvarellsorozatot készített a főváros egyházi műemlékeirűl. 1933-tól 1957-ig Szentesen volt rajztanár. 1935-től az ex libris lett elsőrendű műfaja, annak egyik legkiválóbb hazai képviselője volt. Főként a fametszeteket kedvelte. Könyvillusztrációkat és bélyegterveket is készített. 1988-ban a Szentesi Koszta József Múzeum rendezte meg emlékkiállítását. Tóth Ervin: Csúfondáros rajzolatok kiadványában szerepel karikatúra exlibris fametszeteivel. DUB LÁSZLÓ (Nagyvárad, 1947.): karikaturista. A Kolozsvári Mérnöki (Politechnika) Fôiskola elektrotechnikai szakán fejezte be tanulmányait 1970-ben. 1970–74-ig a medgyesi üveggyárban, később egy kábelgyárban dolgozott 1974–93-ig, majd 1993-tól a Peton Maior Egyetemen vállal munkát. Aktuális napi politikai karikatúrái számos helyi magyar és román nyelvű lapban megjelennek. Díj: Marosvásárhely III. díj (1995, 1997); közönségdíj, Braila (1989); III. díj, Beszterce (1988); II. díj, Bukarest Academica Catavencu (1996). Kiállítás: A Nemzeti Színház elôcsarnokában kiállított karikatúráit méltató újságírót idézzük: „ötletsziporkái, abszurdba hajló látványteremtése kiforrott egyéni stílusa joggal vonja magára a humor kedvelőinek figyelmét.” 1993-ban Molnár Dénessel közösen állított ki: Grotreal, Beszterce, Knokke Heist, Montreal, Brila. Önálló kiállítás: Utunk - Vatra Szerkesztőség (1984); Netsoft (1999); Bernádi Ház (1999). Publikáció: 1983–90-ig Utunk, Vörös Zászló, Stehua Rosie, Szignó: Dub. DUDITS ANDOR (Budapest, 1866. – Budapest, 1944.): festő. Bécsi és müncheni előtanulmányok után Budapesten az Országos Mintarajziskolában tanult (1891–1897), ahol Benczúr Gyula növendéke volt. Tanulmányutakat tett Franciaországban és Olaszországban. A Benczúr Társaság egyik alapító tagja, majd elnöke volt, 1925-től pedig a Képzőművészeti Főiskola tanára. 1895 óta történeti festészettel foglalkozott, pl.: Kardvágás (az Országházban); Rákóczi-emlékmű

(Kassán), Festett oltárképeket is, pl. budapesti Szent István-bazilika, Topolya, Recsk, Breznyóbánya stb. A művészi kihívások mellett karikatúrákat rajzolt az Urambátyám szatirikus lap részére, itt munkatársai voltak: Jankó János, Ábrány Lajos, Rubovics Márk. Az Új Idők és a Tanulók Lapja évtizedeken keresztül közölt az ismert festőtől illusztrációkat, grafikákat festményeket. Publikáció: Urambátyám (1888–97), Képes Folyóirat (1894), Új Idők (1897–1919), Tanulók Lapja (1899), Mindent Tudok (1924), Új Idők (1938). DUKAI KÁROLY (1891. – ?): grafikus. Karikatúrákat rajzolt a Borsszem Jankó (1917) élclapnak, itt munkatársai: Bér Dezső, Vértes Marcell, Garay Ákos, Zórád Géza, Major Henrik, Csók István, Dezső Alajos, Bardócz Árpád. Készített Naptár címlapot (1928) és plakátokat. Külsős munkatársa volt a Magyar Grafika című kiadványnak. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). DUNAI IMRE (Pestszenterzsébet, 1948.): karikaturista. 1966-ban tett gimnáziumi érettségit, majd nyomdaipari formakészítő volt 1968-ig. 1968–80-ig a Kossuth Nyomdában, 1980–85 között a nyomdászszakszervezetben dolgozott. 1967-től a Magyar Ifjúságban, az Ifjúsági Magazinban, a Népszabadságban jelentek meg karikatúrái. Külsősként foglalkoztatta a Ludas Matyi szatirikus újság is. 1971-ben alapító tagja lett Fiatal Karikaturisták Klubjának. Közösen több kiállítást szerveztek. A klubélet a karikaturista szakmai fejlődését nagyban segítette, motiválta. Külföldi kiállításokon sorban kapta az elismeréseket, díjakat, így egyenes út vezetett az egyetlen vicclaphoz: a Ludas Matyi belső munkatársa lett 1985-ben. 1989-től a Garabonciás Könyvkiadó művészeti vezetője. Itt több mint száz könyvet illusztrált, CD-borítót rajzolt a Móra és a Népszava Kiadónak. 1990-től az Új Ludas, majd 1991-től a Ludas Matyi külsős rajzolója. 1994-tôl szabadúszó grafikus. Több országos, megyei és fővárosi lapban publikált: Zalai Hírlap, Új Néplap, Petőfi Népe, A Hírlap, Pesti Veréb, Új Borsszem Jankó, Darázs, Év Vége, Hócipő, Új Tükör, Kacagó Viccújság, Népszava, Pesti Vicc, LMLM. Díj: Marostica (Olaszország), Sci Fi biennále, 1976, I. díj; Knokke Heist (Belgium), Nemzetközi Karikatúra Szalon, 1976, III. díj; I. Karikatúra Biennále, Nyíregyháza, 1983; Karikatórium, Bp., 1996, I. díj; I. Nemzetközi Fekete Humor Fesztivál, Bukarest, 1997, I. díj; Magyarország és Európai Unió pályázat, Bp., 1998, III. díj; III. Magyar Karikatúra művészeti fesztivál, Bp., 1999, III. díj. Kiállítás: Gutenberg Művelődési Otthon (Bp., 1977); Magyar Intézet (Varsó, 1978); Magyar Kulturális Intézet (Berlin, 1978); Hammel Galerié (Nyugat-Berlin, 1978); Stúdió Galéria (Bp., 1980, 1981); Rideg Sándor Művelődési Ház (Bp., 1982); Csokonai Művelődési Ház (Bp., 1983); Gábor Andor Galéria (Bp., 1983); Nissan Galéria (Bp., 1997). 1970-től folyamatosan kiállít a nemzetközi karikatúra szalonokban (Montreal, Marostica, Knokke Heist, Bordighera, Skopje, Gabrovo, Basel, Bukarest, Ankara). Könyv: Erről jobb nem beszélni, Ép testben (1979), Furcsaságok szárazon és vízen (1986), Ludas Matyi Évkönyv (1985), Sábeszgyertyák mellett (1989), Karikatúra album (többekkel, 1981). Senki többet (2000). Publikáció: Ifjúsági Magazin (1967–86), Népszabadság (1967), Magyar Ifjúság (1967– 88), Napos Oldal (1971), Ludas Matyi (1976–90), Élet és Irodalom (1977–81), Ludas Extra (1977), Interpress Magazin (1978–82), Nyári Magazin (1984), Ludas Matyi Évkönyv (1984–90), Ludas Matyi Nyári Örömök (1984), Magyar Horgász (1985), Extra Ludas (1986–87), 3. Országos Biennále, Grimasz (1987), T-Boy (1988), Nemzetközi Kiállítás Katalógus (1988), Népszava (1989–90), Képes Sport (1990), Új Ludas (1990–92), Új Ludas Magazin (1990–92), Új Extra Ludas (1992), A Hírlap (1993), Déli Hírek (1993), 24 Órás (1993), Új Néplap (1993), Zalai Hírlap (1993–94), Petőfi Népe (1993–94), Kanizsa (1993–94), Napló (1993–94), Hódmezővásárhely (1993–94), Hírek (1994), Ludas Matyi (1992–93), Ludas Matyi Évkönyv (1993), Tiszacipő (1993), Magyar Fórum (1993–94), Jászkun Kakas (1993–94), A Hírlap (1994), Déli Hírlap (1994), Vasvármegye (1994), Álláskereső (1994), Pesti Veréb (1994), Új Borsszem Jankó (1994), Darázs (1994), Év Vége (Népszabadság-melléklet) (1995), Hócipő (1995–2000), Új Tükör (1996–99), Ludas

Matyi Rejtvény Magazin (1996), Kacagó Viccújság (1996), Pesti Vicc (1996–99), Ludas Matyi (1996–99), LMLM (2000), Jászkun Kakas (2002), Dörmögő Dömötör (2003), Hatvanhat Vicc (2003), 1. Országos Karikatúra Kiállítás (1983), 2. Országos Karikatúra Kiállítás (1985 Zsebrejtvény (2004). Szignó: Dunai. ÉCSY FERENC JÓZSEF (Pest, 1862. – ?): festő. 1878–1881 között az Országos Mintarajziskolában, 1881–1882 között Bécsben tanult. 1886-tól rajzolt karikatúrát Az Üstökös című vicclapba. Munkatársai voltak: Jankó János, Aggházy Gyula, Biczó Géza, Fényes Adolf, Homicskó Atanáz. Munkácsy Mihálynak magyarországi látogatása alkalmával az 1890-es években titkára volt. Életképeket és arcképeket festett. ÉDER GYULA (Kassa, 1875. – Budapest, 1945.): festő, grafikus. Művészeti tanulmányait Budapesten az Országos Mintarajziskolában (1901–1905) és Münchenben végezte. Mesterei voltak Benczúr Gyula, Gabriel Hackl és Wilheim Diez. A Benczúr Mesteriskolában festette a Pegazus című képét. Az itt töltött évek alatt mesterének stílusa erősen hatott művészetére, arcképeken, aktokon, vallásos kompozíciókon (Angyali üdvözlet, 1908) kívül számos illusztrációt készített. 1904-től a Kakas Márton élclap részére rajzolt számos címlapot, politikai portrékarikatúrát. Több, mint tíz évig elismert karikaturistája volt a lapnak. Munkatársai voltak: Linek Lajos, Feiks Jenő, Jeney Jenő, Zádor István, Manno Miltiádész. A Bolond Istókban 1908-ban publikált. A Borsszem Jankó és a Fidibusz 1912-től közölte rajzait. A karikatúrarajzolás a művész életében kiegészítő tevékenységnek fogható fel. Fő megélhetési forrása a freskófestés, portréfestés volt. A Bánkódás, a Bellerophon és a Salome című képét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Publikáció: Kakas Márton (1904–14), Bolond Istók (1908), Garabonciás (USA) (1909– 10), Képes Szalon (1910), Élet (1912), Borsszem Jankó (1912), Fidibusz (1912). EDINGER BALÁZS MÁRTA, EDMA, Gordon Györgyné, Balázs Róbertné (1924 – 1997): grafikus, karikaturista. Az EDMA nevet egy lengyel menekült karikaturistától kapta. 1940-től a Művészeti Tervező és Műhelyiskolában tanult, amely 3 év elteltével Atelier-diplomát adott. Tanárai között találjuk Kozma Lajost, Lesznai Annát, Kner Albertet, Végh Gusztávot és Bernáth Aurélt is, akit a nagybányai Szabadiskolába is követett. Egy ideig Romániában élt, és ottani lapoknak (pl. Scanteia) készített grafikákat, majd 1947-ben visszatért a magyar fővárosba, ahol először a Szabad Nép alkalmazta. Rajzait a budapesti lapok már az ötvenes évektől rendszeresen közölték. A Szabad Néptől elbocsátották, de a Ludas Matyi rögtön befogadta. 1955-ben fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Koffán Károly tanítványa volt. Már ekkor ismertek voltak portrékarikatúrái, melyeket elsősorban a hazai értelmiségi elitről készített, s amelyeket könyv alakban is kiadtak Nevető Pantheon címen (1955). Az album 100 prominens személy karikatúráját tartalmazta, melyek többsége tollrajz. Szerepel a könyvben Barcsay Jenő és Kovács Margit portréja is, akik fontos szerepet töltöttek be ~ életében. Barcsaytól anatómiát tanult, Kovács hatására pedig később kerámiával kezdett foglalkozni. Az Eötvös Klub rendezett számára kiállítást, ennek kapcsán jelent meg Színészek maszkban című 100 színészportrét tartalmazó kiskönyve. 1956-ban megbízták, hogy készítsen karikatúrákat a melbourni olimpia győzteseiről. A rajzok, bár elkészültek, soha nem jelentek meg, mert kitört a forradalom, melynek leverése után EDMA Angliába vándorolt, ahol már festészettel és kisplasztikával is foglalkozott. Londonban élt, ahol emigrációs (Irodalmi Újság, Magyar Szó) és más újságok (Observer, Reader’s Digest) számára, valamint a Central News-nál dolgozott. 1958-ban Cardiffba költözött, majd kis idő elteltével visszatért Londonba. Karikatúráival már nem aratott nagy sikereket, viszont kerámiái és kisszobrai népszerűek lettek. 1966-ban kerámiaüzemet nyitott, a hetvenes években pedig a South Norwood Education Centre-ben kerámiát oktatott. Bejárta a fél világot (Irán, Olaszország, Spanyolország, Egyiptom, Izrael, Peru, Mexikó, India, Ausztrália, Japán).

1987-ben Amszterdamba, majd 1994-ben Kaliforniába költözött. 1996-ban tért vissza ismét Londonba, s nem sokkal utána Magyarországra. 1997 tavaszán itáliai útja során érte a halál. Kiállítás: Művei rendszeresen szerepeltek kiállításokon (London, Courtaud Intézet, Gallery Petit, croydoni Fairfield Hall, Hollandia, Kalifornia). Könyv: Rajzsorozata, a Három történet, posztumusz látott napvilágot 1998-ban. Ugyanebben az évben jelent meg az EDMA élete és munkássága című könyv is. Díj: Munkácsy-díj (1955). Publikáció: Scanteia, Pest Izé (1947), Ludas Matyi (1947–56), Báli-Bólé (1948), Színház és Mozi (1948–50), Szabad Nép (1948), Naptár (1950), Szabad Ifjúság (1952–54), Világ Ifjúsága (1954), Béke és Szabadság (1956), Irodalmi Újság (1956), Nők Lapja (1956), Magyar Szó, Observer, Reader’s Digest, Central News. Szignó: EDMA. EGRI LÁSZLÓ (Szekszárd, 1910. – Budapest, 1974.): újságíró, karikaturista. 1929-ben tanítóképzőt végzett Pécsett, majd 1932-ben elvégezte a polgári iskola tanárképzőt. Közben 1930–32-ben Aba-Novák Vilmos festőművész stúdiójában képezte magát. 1950-ig különböző polgári iskolákban tanított, emellett 1942-től 1945ig a Képes Sport munkatársa volt, cikkeket írt, illusztrációkat, grafikákat, karikatúrákat készített. Rajzolt politikai karikatúrákat a Népszavának, a Szabad Népnek. Ifjúsági lapok külső munkatársa volt: Szabad Ifjúság, Pajtás. 1948-tól 1956-ig az Új Világ c. lapnál, a Magyar-Szovjet Társaság (MSZT) lapjánál volt kép- és tördelőszerkesztő. 1956tól rajzolt a Film Színház Muzsika, a Pedagógusok Lapja, az Esti Hírlap, majd a Füles rejtvény újságban. Megyei lapok közül Dolgozók Lapja, Vas Népe, Fejér Megyei Hírlap közölte rajzait. 1957-től 1974-ig a Képes Újságnál dolgozott, mint kép- és tördelőszerkesztő, rajzoló, grafikus. Politikai karikatúrái valamennyi kiállításon szerepeltek Könyv: A békéért. Publikáció: Képes Sport (1942–1945), Filmművészeti Évkönyv), Szegedi Bomba Tanfolyam (1944), Szabad Nép (1945), Népszava (1945–46), Pajtás (1947–49), Új Világ (1948-), Szabad Ifjúság (1952), Szabad Nép (1956), Film Színház Muzsika (1956–62), Esti Hírlap (1956), Nők Lapja (1956), Képes Újság (1957–74), Gondűző Naptár (1957), Füles (1958), Kincses Kalendárium (1958), Ország-Világ (1959), Csúzli (1961), Vas Népe (1961), Fejér Megyei Hírlap (1962), Dolgozók Lapja (1962), Képes Újság (1963–79), Nők Lapja Évkönyv (1966), Plajbász és Paróka (1969), Magyar Rendőr (1970), Képes Újság (1974), Képes Évkönyv (1974). EGRY JÓZSEF (Újlak, 1883. – Badacsonytomaj, 1951.): festő. Kossuth-díjas (1948), a magyar modern festészet egyik legeredetibb képviselője. Festészeti tanulmányait Korcsek Jánosnál kezdte meg, majd Münchenben folytatta. 1905-ben Lyka Károly segítségével Párizsba utazott, ahol főként a modern festői törekvéseket tanulmányozta. Visszatérve 1906–1908 között a Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly és Szinyei-Merse Pál tanítványa. 1906-tól 1910-ig karikatúrákat rajzol a Fidibusz és az Izé című vicclapoknak. Grafikákat, festményeket közöltek tőle a Művészet, az Új Idők és a Tükör lapok. 1907-ben Menhely előtt című képével állami ösztöndíjat nyert. 1909-ben kollektív kiállítása volt a Művészházban. 1912-ben Belgiumban járt. Katonáskodása után 1918-tól kezdve a Balaton mellett élt és számtalan változatban festette a Balatont Keszthelyen, Badacsonyban, majd Badacsonytomajban. Tagja volt a Magyar Újságrajzoló művészek Egyesületének (1930). Publikáció: Művészet (1905–14), Fidibusz (1906–10), Izé (1909), Új Idők (1926–46), Tükör (1936). ÉK SÁNDOR (Szentmihályfa, 1902. – Budapest, 1975.): festő, grafikus, főiskolai tanár. Uitz Béla Proletár Képzőművészeti Tanműhelyében kezdte tanulmányait. 1919 után emigrált, s Németországban grafikusként tevékenykedett, A. Keil néven. 1933–1944 között a Szovjetunióban dolgozott, 1944-ben a Vörös Hadsereg tisztjeként tért haza.

1945-ben nagy erejű plakátokat tervezett, például „Náci-Németország rövidesen megsemmisül” 1945, vagy a „Kisemberek magántulajdonát védi a Magyar Kommunista Párt”, grafika és karikatúra ötvözete a „Gyökerestől tépi ki a reakciót a Kommunista Párt” (1946). Publikált politikai tárgyú karikatúrákat, az Új szó című lapban, célpont az imperializmus volt. Kiadásra került: Ék Sándor karikatúrái, „Béke” címmel, Illés Béla előszavával. Realista fölfogású életképeket és történeti jeleneteket festett. A Képzőművészeti Fôiskola tanára volt. Díj: Kossuth- és Munkácsy díjas, érdemes és kiváló, művész. Kiállítás: Gyűjteményes kiállítását 1972-ben rendezték meg a Műcsarnokban. Könyv: Béke, A realizmus zászlaja alatt (1954), Mába érő tegnapok (1968). A szovjet festészetről is jelentek meg elméleti írásai. Szignó: ÉK ELEKES GYULA (Székelyudvarhely, 1960.): grafikus, karikaturista. Marosvásárhelyt végzett a Művészi Líceumban grafikai szakon. Tanulmányait német, spanyol magániskolában végezte. Volt rajztanár, reklámgrafikus. Tűzzománcozást oktató tanár Magyarországon és Romániában. Öt évig vezetett színházat Ausztriában, Németországban, Spanyolországban. Karikatúrái számos helyi lapban jelentek meg (Jóbarát, Új Élet, Ifjúmunkás - itt II. díjat is nyert). Kiállítás: Suceava (1976); Marosvásárhely (1977–78); Bukarest; Gyergyószentmiklós; Csíkszereda; Székelyudvarhely (1975–77). 1999: Dél Balatoni Kulturális Központ, Siófok, 2000: Polgármesteri Hivatal, Tihany, 2003: Művelődési Központ Wolfsburg, 2004: Palacio Municipál, Spanyolország, 2006: Fót – Katolikus templom, 2007: Kortárs Galéria, Tatabánya. ELEK LÍVIA (1954.): grafikus. 1979–1985-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt. A sokoldalú művész rajzolt lemezborítót, újságoknak illusztrációt – Dörmögő Dömötör (1985) –, készített diafilmet: A répa (2004), de a fő tevékenységi területe a könyvillusztrálás, ezen belül is a mesekönyvek és a játékosan oktató ifjúsági kiadványok. Néhány könyvcím a teljesség igénye nélkül: Tudod-e? (1985), Kis magyar paprikakönyv (1987), Elrabolt királykisasszony (1988), Kis könyv a magyar almáról (1990), A csodalámpa (1994), Amit a koalákról feltétlenül tudni kell (1991), Szegény ember királysága (2001), Esti mese lányoknak (2003), Esti mese fiúknak (2003), Képes diáklexikon (2006). Díj: „Sárkánymese”könyvillusztráció díj (2003), Ferenczy Noémi díj (2006). Kiállítás: Pannónia Galéria (2002). Tagja a Magyar alkotóművészek Országos Egyesületének a Magyar Illusztrátorok Társaságának. ENDRŐDI ISTVÁN (Kolozsvár, 1920. – Budapest, 1988.): grafikus, karikaturista. Gallé Tibor szabadiskolában, majd Jaschik Álmos grafikai szakiskolájában tanult. Később díszlettervezőként dolgozott. 1942-től biztosítási tisztviselő, 1950-ig az Európai Biztosító Rt.-nél mint könyvelő dolgozott, majd a Dunai Vasműnél beruházó lett (1951– 53). Külsősként 1942-tôl karikatúrát rajzolt a Retorta Sziporka lapnak, majd a Pesti Hírlapnak. A háború után, 1947-tôl a Szabad Száj, Ludas Matyi, Pesti Izé vicclapok foglalkoztatták. A Postás Szakszervezet lapjának és a SZOT Munka c. kiadványának állandó munkatársa. Tagja volt a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének. 1953-tól a Képzőművészeti Alap alapító tagja, majd 1954-től csatlakozott a Grafikusművészek Derkovits Gyula Alkotóközösségéhez. 1957-től a Tábortűz, Pajtás, Dörmögő Dömötör, Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin, Világ Ifjúság, Üttörő Zsebkönyv, Pajtás, Mini Pajtás ifjúsági lapoknak rajzolt karikatúrákat, illusztrációkat, képregényeket. A színvonalas Képes Nyelvmester szerkesztőségében együtt dolgozott: Zórád Ernő, Dargay Attila, Sebők Imre, Gugi Sándor, Korcsmáros Pál grafikusokkal. A szorgalmas és gyorsan rajzoló művészt meghívták az alkalmi kiadványok szerkesztői is: Tollasbál, Vidám Képes Hírlap, Báli Napló, BUÉK, Plajbász és Paróka, Majális, Zsákbamacska, Humor Olimpia, Humor VB, SZÚR. Napilapokban politikai karikatúrákat készített: Esti Hírlap, Pesti Hírlap, Népszabadság. 1965-től a Ludas Matyi munkatársa lett, így annak minden kiadványában szerepelnek rajzai.

Számtalan címlapot készített a Ludas Matyi Magazin, Ludas Matyi Extra, Nyári Örömök, Ludas Matyi Évkönyv részére. Füles rejtvényújság kiadványaiban 1966-tól haláláig rajzolt. Publikáció: Retorta Sziporka (1942), Szabad Száj (1947–51), Ludas Matyi, Pesti Izé (1947–49), Hírlap 1949), Színház és Mozi (1947), Művelt Nép (1951–52), Élet és Irodalom (1957–58), Tábortűz (1957–64), Képes Nyelvmester (1957–88), Magyarország (1957), Tavaszi Magazin (1957), Pajtás (1958–87), Dörmögő Dömötör (1958–64), Magyar Ifjúság (1958–67), Világ Ifjúság (1959–69), Kisalföld (1961–70), Tollasbál (Szolnok) (1961), Vas Népe (1961–67), Képes Magyarország (1961), Képes Újság (1961), Tavaszi Rejtvények (1961), Fejér Megyei Hírlap (1962–64), Dolgozók Lapja (1962–66), Esti Hírlap (1962–66), Füles Évkönyv (1966–88), Vidám Képes Hírlap (1965), Ifjúsági Magazin (1965), Báli Napló (1964), Úttörô Zsebkönyv (1964–65), Plajbász és Paróka (1965), Vidám Képes Esti Hírlap (1966), Szilveszteri Esti Hírlap (1966), Őszi Kis Ludas (1966), Kis KiMit-Tud (1966), Dupla vagy Semmi (1966–67), Kincses Kalendárium (1966–70), Nyári Kis Ludas (1966), Tavaszi Kis Magazin (1966–69), Néplap (1967), Népszabadság (1967), Sportoló Kis Ludas (1967), Ludas Matyi Magazin (1967–88), BUÉK (1968), Plajbász és Paróka (1969), Úttörő Zsebkönyv (1969–74), Képes Sport (1970–71), Napos Oldal (1970– 74), Plajbász és Paróka (1970), Füles Évkönyv (1971–74), Majális (1973), Rendkívüli Füles (1974), Nők Lapja Évkönyv (1974–81), Úttörő Évkönyv (1975), Zsákbamacska (1975), Magyar Hírek Kalendárium (1976), Magyar Konyha (1979), Pesti Műsor Szilveszter (1977), Tollasbál (1974–87), Extra Ludas (1977–86), SZÚR (1977–84), Humor (1977), Humor OB. (1977), Színész Újságíró Magazin (1978), Képes Sport (1979), Humor Olimpia (1979), Világnyelv (1980), Hahota (1981–98), Humor VB. (1981), Tollasbál Bizalmas (1983), Családi Lap (1984), Gólyahír (Ludas) (1985), Kölyök (1986), Pesti Hírlap (1986), Mini Pajtás (1986), Humor VB. (1986), Képes Sport (1987), T-Boy (1988), Rakéta (1988), Hargitai Kalendárium (1988), Nemzetközi Kiállítás Katalógus (1988), Ludas Matyi (1988), Ludas Matyi Magazin (1988), Ludas Matyi Évkönyv. Kiállítás: Fészek Klub, Bp., 1949; Hajdú-Szabolcs Tanyasi Vándorkiállítások a Műcsarnok rendezésében, 1954–55; Műcsarnok, Bp., 1955–56; Országos Karikatúra Biennále, Nyíregyháza (1983). 1983 májusában a Budapesti Gábor Andor Klubban önálló kiállítást rendezett. Halála után, 1998. márc. 3-án nyílt önálló kiállítása a Helikon Könyvesházban, Budapesten. Díj: Kiváló Munkáért Érdemérem; Gyermekekért Érdemérem (1980). Könyv: A békéért (karikatúra), Férfikozmetika (1965), Úttörő Zsebkönyv (1966), Viselkedjünk, Már tudom mi az eszperantó (1981), Karate suli mindenkinek (1981), 100 recept és egy ötlet Magyarországról, 30 nap alatt eszperantóul, A labdarúgás a világ szenvedélye, Angol nyelvkönyv, Kuriózumok, furcsa dolgok (1988), Schirilla Gy.–Peterdi P., Cini és a többiek; Ignácz R.: Igaz Ibrinkó; Surányi E.: Autós könyvek; Vicc kosár (1987); Zsidó viccek; Surányi E.: Autó és én (1972); Surányi E.: Alfa Rómeó (1981). Szignó: Én. ENGEL TEVAN ISTVÁN (1936. – Budapest, 1996.): grafikus. 1955–57-ig a Magyar Iparművészeti Főiskolán Z. Gács György, Miháltz Pál és Rákosi Zoltán, 1957–62-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Bánhidy Antal és Kádár György növendéke. Főleg könyvillusztrációkat készít. Témától és tartalomtól függően rajzai karikatúra elemeket tartalmaznak. Illusztrációit finom humor és a groteszk lengi át. Könyv: Harriet Regénye (1967), Gergő (1979), Kökörcsin Király Bolondja (1982), Hiszi Piszi Utazásai (1983) Törpe Trombitás (1984, Rügyfakasztó Benedek (1984), Elmés játékok, játékos elmék (1985), Undok Ördög (1986), Képes Angol Szótár (1995) stb. Újságban publikált: Élet és Irodalom (1981) Képes Hét (1989). ENYVVÁRI HERBERT (–,): grafikus. Készített animációs filmeket: Kismalac. Ismertek diafilmjei: Piroska újabb kalandja a farkassal, Kismalac meg a farkasok (1955). Könyv: Háry János kalandjai, Háry János újabb kalandjai, Háry János az olimpiászon, Don Quijote, Potyautas (1937), Madéfalvi veszedelem (1939), Havasok könyve.

Publikáció: Az Ország-Világ (1957), a Füles (1961) rejtvényújságnak, a Mi világunk lapnak rajzolt karikatúrákat, képregényeket, majd az Ifjúsági Magazin (1974) humor mellékletébe és az Asszonyok Lányok Évkönyve (1983) kiadványba. ERDEI SÁNDOR (Pacsér, 1917.): festő, grafikus, karikaturista. Már 15 évesen rajzolt karikatúrákat. 1937-től 1940-ig a belgrádi Képzőművészeti Akadémián Petár Dobrovic növendéke. 1940-től 1941-ig az Iparművészeti Főiskolán tanult, majd tanulmányait 1941-től a budapesti Képzőmővészeti Főiskolán folytatta és fejezte be, Boldizsár István tanítványaként. Festményeit 1942-ben Újvidék városa ezüst emlékéremmel díjazta. Karikatúrái először Gál László szatirikus lapjában, a Grimaszban jelentek meg (1937). 1945 –1949-ig a Szabad Nép napilapban politikai karikatúráit közölték. Az Élet és Irodalom 1957-től foglalkoztatta a művészt 1964-ig. 1960-tól 1978-ig a Ludas Matyi munkatársa, így rajzolt a Ludas Matyi Magazin, Nyári Örömök, Nyári Kis Ludas, Mindent Tudó Kis Ludas, Sportoló Kis Ludas lapokban. Alkalmi humoros kiadványokban is szerepelt: Zsákbamacska, Plajbász és Paróka, Tollasbál. A hatvanas évek óta dolgozott a Sportfogadás kiadványnak. Készített tájképeket és aktokat is. Kiállítás: 1954-ben a Fényes Adolf Teremben politikai rajzaival, 1959-ben a Szinnyei Teremben akvarelljeivel mutatkozott be. Díj: Munka Érdemrend (bronz, 1955); Ezüst Gerely-díj az év legjobb sporttárgyú karikatúrájáért (1963); Munka Érdemrend (ezüst, 1977). Publikáció: Grimasz (1937), Szabad Nép (1945–49), Néphadsereg (1946), Szabad Nép Naptár (1947), Naptár (1950), Tiszavidék (1952), Élet és Irodalom (1957–64), Hétfői Hírek (1958–63), Vas Népe (1961), 80 Rajzzal a Föld körül (1961), Dolgozók Lapja (1962–66), Néplap (1962–67), Tavaszi Tárlat (1962), Néphadsereg (1962), Vas Népe (1963–69), Ludas Matyi Magazin (1963–78), Kisalföld (1964), Nők Lapja (1964), Nyári Örömök (1965), Őszi Kis Ludas (1966), Magyar Ifjúság (1966), Krimi Magazin (1966), Nyári Kis Ludas (1966), Tavaszi Kis Magazin (1966), Fejér Megyei Hírlap (1967), Sportoló Kis Ludas (1967), Ludas Magazin (1967–78), Mindent Tudó Kis Ludas (1967), Zsákbamacska (1968), Zsákbamacska (1971–75), Sportfogadás (1965–76), Plajbász és Paróka (1971), Nyári Örömök (1974), Vidám Nyaralás (1974), Tollasbál (1974–77), Pajtás (1978), 1. Országos Karikatúra Kiállítás (1983). ERDEI VIKTOR (Budapest, 1879. – Budapest, 1945.): festő, szobrász és grafikus karikaturista. A kereskedelmi akadémiát végezte el, majd 1899 nyarán Hollósy Simon szabadiskolájában dolgozott Nagybányán. Később Székely Bertalan, majd a nagybányai telepen Ferenczy Károly mellett tanult. Karikatúrákat 1906-tól rajzolt a Fidibusz részére, külsősként négy évig rajzolt a lapnak. 1909-ben az Izé című élclap is foglalkoztatta, munkatársai voltak: Zórád Géza Pólya Tibor, Gedő Lipót. 1908–09-ben Münchenben, 1912-ben pedig Párizsban képezte tovább magát, 1919-ben Bécsbe emigrált, 1924-ben Nagyszőllősre került. 1930 után Budapesten élt. Kiállítás: 1907-től szerepelt kiállításokon, ekkor Budapesten, majd 1911-ben Nagyváradon, 1912-ben pedig Szegeden rendezett gyűjteményes kiállítást. Könyv: 1907-ben Erős immaterialis c. kőrajzgyűjteményt adott ki. ERDÉLYI JÓZSEF (–,): grafikus. Szerepel az Újságrajzoló Művészek Könyvében (1930), Boross Sándor portréjával. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). ÉRDI ZOLTÁN (Budapest, 1973.): karikaturista. A Paksi Atomerőmű Rt.-nél középfokú biztonságszervező, szivattyú-karbantartó lakatos. Autodidakta karikaturista. Publikálni a pikáns lapoknál volt lehetősége: Morbid, Móricka (2001–2003), Móricka Évkönyv (2002), Pistike, Kutyahús, (2001–2003), Kismalac (2003) magazinokban. Sikerült egyéni, megkülönböztethető rajzstílust kialakítania, számítógépes színezése is igényes. „Airbrush” technikával dolgozik megrendelésre, a humor eszközével: autók, motorok, tárgyak, falak festése. Tervei szerint a jövő a rajzfilmkészítés.

ERDŐS LÁSZLÓ (Bocioka, 1921 – 1999): festő. Mesterei: Imre István, Mattisch Teutsch János, Csikzsögödi Nagy Imre és Szőnyi István voltak. 1943-ban elhagyta Erdélyt, egy ideig Zalaegerszegen élt, majd 1950-től Nagykanizsán telepedett le. Témái között Göcsej után a Balaton, Tihany, Szigliget, a Duna-kanyar, az Alföld szerepelnek a leggyakrabban, de mindig vissza-visszatér az erdélyi tájak, főleg a Gyilkos-tó, a Békás-szoros szépségeihez. Képeinek zöme olajjal készül, bár szereti a pasztellt, az akvarellt „házasítani”. Karikatúrát a Füles rejtvényújságnak rajzolt 1961-ben. 1984 májusában megnyílt a hajdúböszörményi bemutatója, majd következett Hajdúnánás és Debrecen. 1987-ig mintegy félszáz kiállítása nyílt. Művészetének erőssége a tiszta, áttekinthető lírai előadásmód, a lényeget kiemelő leegyszerűsítés. ERDŐS OSZKÁR (1889. – ?): karikaturista. Karikatúrákat rajzolt a Móka (1910), Erdélyi Bakter (1911), Fidibusz (1913) vicclapoknak. Utóbbinál kiváló munkatársai voltak: Zórád Géza, Vértes Marcell, Hosszú Pintér Gyula, Major Henrik, Faragó Géza, Földes Imre, Szigethy István, Pólya Tibor, Szüle Péter, Sajó Sándor. ESE KATA (1964.): grafikus, festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt (1984–1988). Humoros rajzokat készített az ismert és közkedvelt Dörmögő Dömötör gyermekújság (1994–96) részére. Könyvillusztrációkat rajzolt, mint például: Séta a Zöld Emberrel. Diafilmjei: A csodakút tündér, A Kígyóbőr, Testünk felépítése. EZÜST GYÖRGY (Békéscsaba, 1935.): festő. 1957-ben szerzett rajztanári diplomát a Képzőművészeti Főiskolán. Tanulmányúton Lengyelországban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Ausztriában és Olaszországban járt. Fiatalon Békéscsabán, a Ludas Matyi karikatúra-szakkör tagjaként rajzolt és publikált (1954) a Ludas Matyiban. Nyiri Sándor gimnáziumi tanár volt a szakkör vezetője. Kétoldalas anyagot szerkesztettek, megcsipkedve a vétkezőket. Csoportos bemutatók mellett önálló tárlatai voltak Békéscsabán (1961, 1965, 1974), Debrecenben (1961), Szegeden (1967), Budapesten a Mednyánszky Teremben (1972) és Oroszlányban. Díj: (A Munkácsy-emlékérem kitüntetettje (1962), Medgyessy-díj (1967), a Szegedi Nyári Tárlat (1963) díjnyertese. 1986-ban SZOT-díjjal tüntették ki. Biztos rajztudású és színkultúrájú festő, az alföldi festészet szellemiségének folytatója. FÁBRY JÁNOS (Budapest, 1947.): iparművész, karikaturista. Már kisgyermekkorában rendszeresen rajzolt, az általános iskola 5. osztályába járt, amikor a rajzait kiállították Indiában, tizenhárom éves korában akvarellképeivel megnyert egy kerületi rajzpályázatot. 1965-ben felvételt nyert a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába. Rajztanárai Kántor Andor és Szalay Zoltán festőművészek voltak, a művészettörténetet M. Kiss Pál tanította. A középiskola elvégzése után felvették a Magyar Iparművészeti Főiskola Szilikátipari tervező tanszékének üvegtervező iparművész szakára. A rajzot Litkei József és Eigel István festőművészek, az anatómiát egy évig Barcsay Jenő, a környezetesztétikát a főiskola rektora, dr. Pogány Frigyes építész tanította. A mintázást és a szobrászatot Kovács Ferenc és Józsa Bálint szobrászművészektől sajátította el. 1971-től tagja a Művészeti Alapnak és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének. Tagja továbbá a Magyar Illusztrátorok Társaságának és 1990-től a Magyar Újságírók Országos Szövetségének. 1971-től 1985-ig az Ajkai Üveggyár iparművésze volt, az exportra szánt termékeket tervezte és a minták elkészítését irányította, ezután 1993-ig önálló iparművészként és grafikusként, karikaturistaként dolgozott. 1992–2001: az Önkorkép, 1993-tól 2000-ig a Magyar Nemzet művészeti szerkesztője. A lapnál 120 kiváló kortárs grafikus munkáiból hozott létre egy gyűjteményt, amelyekből folyamatosan válogatta ki a lapban megjelenő illusztrációkat, köztük Szalay Lajos, Würtz Ádám,

Reich Károly és Orosz István rajzait. Jelenleg önálló grafikusként és karikaturistaként dolgozik. Az első karikatúráit nyomtatásban a középiskola Kontúr című lapja hozta le 1963-ban. A hatvanas években sok rajza jelent meg az akkor induló Ifjúsági Magazinban, a Magyar Ifjúságban, a Fülesben, néhány színes külpolitikai témájú rajza a Ludas Matyiban, grafikái pedig az Élet és Irodalomban. A hetvenes évek elejétől a nyolcvanas évek közepéig rendszeresen rajzolt az Üvegipar szakmai havi lapnak, rajzai jelentek meg az Építők Lapjában, a Brigádéletben és a Veszprém megyei Visszhangban. A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején rajzolt a Reformnak, a Pesti Hírlapnak, a Magyarországnak (címoldali karikatúra: 1996. január 26.), a Hócipőnek, a Népszavának, az Új Szabad Szájnak, a Poén és a Dili lapoknak. A kilencvenes években sok rajza jelent meg a Magyar Nemzetben és a lap gazdasági és tőzsdei mellékleteiben. Közölt rajzokat tőle a Heti Világgazdaság, a Mai Nap, és állandó rajzolója volt a Ringnek. 1999-ben alapítója a MÚOSZ Karikaturista szakosztályának és rendszeresen részt vesz a karikaturisták kiállításain. 2000-től kezdődően könyvet illusztrál, művészeti vezetője volt a Happy Világ folyóiratnak, rajzolt a Mi Otthonunk és az Építőmester szakmai lapoknak. Díjak: Az I. Nemzetközi Karikatúrafesztivál Nagydíja (1990); Pulitzer-emlékdíj sajtóillusztráció kategória (1996); Városi Polgármesterek Találkozója, különdíj (1998); Városi Polgármesterek Találkozója különdíj (2002); Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál, II. díj (2004). Illusztrált Könyv: Dr. Bernáth Zoltán: Elvtárs, Kivégzésed esetén kérsz-e újratemetést; (Szenei Molnár Társaság, Irodalmi vezető: dr. Szíj Rezső) 2001; Ki mint véd, úgy adat! (Montana Rt., szerkesztette: Hollauer Tibor); Senki többet?… 2000! (Montana Rt., szerkesztette: Hollauer Tibor). 1999.; APEH üldözöttjei, egyesüljetek! (SZERDI Bt., felelős szerkesztő: dr. Szerdahelyi Szabolcs, 1995). Publikáció: Ifjúsági Magazin (1966–70), Ludas Matyi (1967–71), Magyar Ifjúság (1968– 77), Úttörő Zsebkönyv (1964), Napos Oldal (1971), Népsport (1976), Grimasz (1988), Szabad Száj (1989–91), Népszava (1990), Hócipő (1990), Új Ludas (1990–92), (Régi) Ludas Matyi (1990–93), Magyar Nemzet (1991–2000), Best of 2004, 2005, 2006, Füles, Üvegipar, Poén, Dili, Mai Nap, Heti Világgazdaság, Ring, Happy Világ, Mi Otthonunk, Építőmester. Szignó: Fábry. FALUS ELEK (Orosháza, 1884. – Budapest, 1950.): grafikus és iparművész. Budapesten és Nagybányán folytatott tanulmányokat, majd Szolnokon dolgozott. 1904-től Budapesten a Vígszínház díszlettervezője. A Szinyei Merse Pál Társaság alapító tagja volt, több díszlet és plakátmunkát együtt készítettek el a fiatal Herman Lipóttal. A Nyugat című lap címlaprajzolója és Az Est lapok grafikusaként vált ismertté. Könyvillusztrálással is foglalkozott: Halhatatlan szerelem, Szeretném ha szeretnének, Álarcos menet, Családi tűzhely, Heltai Jenő: Kis mesés könyve és versei, Szomory Dezső: Nagyasszony stb. A magyar könyvművészet egyik meghatározó személyének tartja a szakma. Dolgozott Németországban, Angliában. Később itthon iparművészeti feladatokat vállalt. FARAGÓ ÁRPÁD (1887. – ?): képzőművész. Az Országos Mintarajziskolába járt (1905–1908). Készített illusztrációkat és karikatúrákat: a Borsszem Jankó (1913–21), Ország-Világ (1917), Üstökös-Urambátyám (1918), Liliput (1938), lapok részére. A Ludas Matyi néhány rajzát közölte 1945-ben. FARAGÓ GÉZA (Budapest, 1877. – Budapest, 1928.): festő, grafikus és iparművész. Modern hangvételű plakátokat, karikatúrákat, jelmez- és díszletterveket készített. 1909-től rajzolt a Fidibusz élclap részére karikatúrákat, ezzel egy időben a Magyar Figaróban is megjelent. A Művészet, Szikra, Reflektor, Színház és Divat, Társaság, Magyar Grafika, Pesti Hírlapoknak grafikákat készített. Tóth Ervin: Csúfondáros rajzolatok című kiadványában több karikaturistával együtt publikált. 1910-ben. Ismert plakátjai: Rops gyorsfőző (1912), Elsőrangú gyógyfürdő, Lipik (1912), Marha, miért nem iszol Gottschlig rumot? (1912), Tungsram (1914), Alberti fa és szén (1910).

Kiállítás: 1923-ban, 1928-ban voltak kiállításai festményeiből a Nemzeti Szalonban. Est a Dunán, Korai holdsütés, és a Seefeldi paraszt leány című képeit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Publikáció: Magyar Hírlap Karácsonyi Kiadvány (1894), Magyar Géniusz (1896), Új Idők (1903), Szikra (1903), Művészet (1904–1905), Millenniumi Újság (1905), A Reflektor (1906), Fidibusz (1909–13), Magyar Figaró (1909–14), Színházi Élet (1910–27), Művészet (1911), Jó Pajtás (1911), Bolond Istók (1912), Színház-Dia Bühne (1914), Színház és Divat (1917), Társaság (1918–25), Magyar Grafika (1921), Mindent Tudok (1925), Az Újság Vasárnapja (1925), Pesti Hírlap (1928). FARAGÓ JÓZSEF (Esztergom, 1866. – Berlin, 1906.): karikaturista, rézkarcoló. Münchenben Hollósy Simontól tanult, dolgozott Nagybányán is, és együtt állított ki a nagybányai festőkkel. Németországban a Fliegende Blätterben jelennek meg karikatúrái. Budapesten 1885-ben a Poszkiszli Naptárban és a Borsszem Jankó újságokban rajzolt. A Borsszem Jankó részére külföldről is küldött grafikáiból 1906-ig. A Kakas Márton vicclapban 1880-tól 1906-ig volt a vezető rajzoló. 1889-ben Párizsba megy, majd 1892–1894 között Amerikában élt. A New York-i Puck című élclap részére készített karikatúrákat. Népszerű karikaturista volt, munkáit éles társadalombírálat jellemezte. Berlinben 1906-ban öngyilkos lett. Kiállítás: A Műcsarnok 1889–1890-es téli kiállításán szerepelt először. 1896-ban, 1901ben a Nemzeti Szalonban, 1906-ban pedig a Könyves Kálmán Szalonban állította ki műveit. Több grafikai lapja található a Magyar Nemzeti Galériában. Publikáció: Poszkiszli Naptár (1885), Borsszem Jankó (1886–1906), Pikáns Naptár (1888), Kakas Márton (1880–1906), Üstökös (1894), Magyar Szalon (1895–1904), Püf-Neki (1896), Új Idők (1897–1902), Jambó Vidám Naptár (1897), A Hét (1899), Urambátyám (1901), Művészet (1903–1907), Magyar Iparművészet (1903), Fidibusz (1906) Fligende Blätter, Puck /New York/. FARAGÓ LAJOS (1859. – ?): grafikus. 1878–1881-ben az Országos Mintarajziskolában végzett. Illusztrációkat, karikatúrákat rajzolt a Színház (1903) című magazin részére, itt munkatársai voltak: Linek Lajos, Feiks Jenő, Jeney Jenő, Kürthy György. FARAGÓ SÁNDOR / Jász Faragó Sándor/(Jászberény, 1888. – Jászárokszállás, 1968.): grafikus, karikaturista. A gyöngyösi Vak Bottyán Gimnáziumban érettségizett. Az egyetemen gyógyszerész szakot végzett, majd festőakadémián, Pásztor József volt a tanára. Ezután Münchenben, Párizsban, Olaszországban neves mesterektől tanult grafikát. Karikatúrái megjelentek Fregoli (1917), majd a Fidibusz (1919), Borsszem Jankó (1924), Háry János (1926), Kacagó Hold (1932), Kacsa (1938), Izé (1938), vicclapokban. A Pesti Hírlap részére közel harminc évig készített meseillusztrációkat. Díszítőfestészettel, illetve díszlettervezéssel, és kivitelezéssel is foglalkozott, ilyen volt az „Ezüstsirály”. 9 színpadi művet írt, köztük mesejátékot: „Eszes Matyi, esztelen kalandjai” címmel. Készített ex librist. Idős korára Jászárokszállásra vonult vissza. Tagja volt a magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). Publikáció: Fregoli (1917–19), Szerda (1919), Fidibusz (1919–23), Képes Mozivilág (1921– 24), Borsszem Jankó (1924–26), Jó Pajtás (1925), Háry János (Budapest, 1926) Gyermekek (1928–34), Pesti Hírlap (1934), Pesti Hírlap Vasárnapja (1931–34), Nyíl (1932), Kacagó Hold (1932), Reklám Élet (1933), Vasárnapi Újság (1934–35), Kacsa (1938), Izé (1938). FARKAS ENDRE (Temesvár 1915 – 2005): grafikus, karikaturista, díszlettervező. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte Budapesten (1932–1933). 1935ben a Reklám-Élet című újságnak rajzolt. Később Franciaországban telepedett le. Karikatúrái számos külföldi lapban megjelentek (La Tribüné des Nations, Punch, Lilliput, Vogue stb.). Foglalkozott plakát- és címlaptervezéssel, illusztrációval, mesekönyveket,

játékkártyákat készített. Szöveg nélküli karikatúráit fôként az abszurd humor jellemzi, sokszor szürrealisztikus vonásokkal. Könyv: Double Bedside Book (London, 1952). FARKAS, JENŐ Ya’acov Farkas, Ze’év (Budapest, 1923. – 2002.): karikaturista. 1947-ben kivándorolt Izraelbe. 1952–62 között politikai és egyéb karikatúrákat, illusztrációkat készített napilapok (pl. Ma’ariv) és magazinok számára. 1962 szeptembere óta a Ha’aretz Daily karikaturistája. 1993-ban a Ludas Matyiban publikált. Gárdos Károly (DOS) írta cikkében a kivándorlás utáni időszakról (1957): „Sokszor gondolok arra, hogy kettős elégtételben részesültünk mi, népünk hazatérő vándorai. Saját hazánkban, testvérek között élni és egy szabad, demokratikus, emberséges rezsimben. Külön jóérzés azonkívül, hogy szűkebb közösségünk, a magyar származású alija oly lényeges szerepet játszik a demokratikus sajtószabadság egy fontos megnyilvánulásában, mint a kritikus rajztoll forgatói: Farkas „Zeév”, Rosenfeld „Feri”, Katz „Smuel”, „Stei, Joszi” és e sorok írója. Kiállítás: Eddig 9 egyéni kiállítása volt. 1990-ben a budapesti nemzetközi karikatúrafesztivál résztvevője és zsűrijének tagja. Politikai karikatúráiból négy kötet látott napvilágot, több mint 50 könyvet illusztrált és számos díjat kapott. FARKAS LAJOS (Somogysárd, 1963.): reklámgrafikus, illusztrátor, karikaturista. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Vígh Tamás és Segesdi György növendéke. Szobrász szakon végzett 1988-ban. Címlap- és portrékarikatúrái jelentek meg a Ludas Matyiban. A magabiztos rajztudású művész a Hócipőben 1992-től 1993-ig rajzolt. Az Új Borsszem Jankó vicclap, a rövid életű Darázs és a Fülig Jimmy, Csalamádé újságok címlaprajzolója volt. Megyei lapok is foglalkoztatták: 24 Órás, Jászkun Kakas, Kanizsa, Új Néplap, A Hírlap. A MTV Uborka c. műsorához tervezte és kivitelezte a figurákat Tóth Antallal (TONIÓ). A Postabanknak karikatúrakártyákat rajzol politikusok képmásaival és sörszobrokat készít a Kőbányai Sörgyár számára. Reklámgrafikusként dolgozik. Kiállítás: Bartók 32 Galéria (1989). Reklámfesztivál Golden Drum, I. díj (Portorozˇ, Szlovénia). Könyv: Tessék választani (Tónióval, Moment Média, 1998) Publikáció: Hócipő (1992–1993), A Hírlap (1993), 24 Órás (1993), Új Néplap (1993), Kanizsa (1993), Csalamádé (1993), Ludas Matyi (1993), Jászkun Kakas (1993), Új Borsszem Jankó (1994), Darázs (1994), Fülig Jimmy (1995). FARKAS LÁSZLÓ (Budapest, 1953.): szobrász. Az egri Ho Shi Minh Tanárképző Főiskolán rajztagozatán szerzett diplomát 1979-ben. Karikatúrákat rajzolt a Magyar Ifjúság (1969–71) humormellékletébe. Szignó: FL. FARKAS NEY LÁSZLÓ (1900 – 1965): grafikus, festő. Párhuzamosan több újságnak rajzolt karikatúrákat a Magyar Figaró (1918), Színház és Divat (1918), Jó Pajtás (1920). A Borsszem Jankó (1920) vicclapban munkatársai voltak: Major Henrik, Pólya Tibor, Vértes Marcell, Szigethy István, Gedő Lipót, Hosszú Pintér Gyula, Bér Dezső. 1923-tól Párizsban élt és alkotott. FARKASHÁZY MIKLÓS (Budapest, 1895. – Budapest, 1964.): grafikus. Vesztróczy Manónál tanult, majd hosszabb ideig képezte magát Münchenben. 1916-tól külföldön és Budapesten számos kiállítása volt. Eleinte színes dekoratív tusrajzokat és pasztelleket készített, később olajképeket. Rendszeresen foglalkozott rézkarccal is. Publikált a Magyar Grafika (1925) és a Múlt és Jövő Újságokban (1928). 1950-ben feleségével, Donner Gertrúddal együtt készítette a Karolina úti pártiskola graffittóját. FAUSZT JÓZSEF (Dunakeszi, 1944.): karikaturista. Nyomdaipari technikus. Külsősként tíz évig rajzolt a Magyar Ifjúság (1961–71) humormellékletébe. Foglalkoztatta még az Élet és Irodalom (1967), valamint a Füles (1967–69) rejtvényújság. A Ludas Magazin (1970–

74) havonta és a Ludas Matyi (1970–74) vicclap heti rendszerességgel közölte karikatúráit. Jelenleg nyomdai vezetőként dolgozik. FÁY DEZSŐ (Budapest, 1888. – Budapest, 1954.): festő és grafikus. 1907-ben az Iparművészeti Iskolában, majd Párizsban a Julián Akadémián, Münchenben Hollósy Simonnál és Nagybányán tanult. 1902-től rajzolt karikatúrát a Borsszem Jankó részére, majd később a Bolond Istók is közölte rajzait (1911–1912). A Krix-Krax vicclapban munkatársai voltak: Forrai Zoltán, Gedő Lipót, Major Henrik, RipplRónai József. 1923-ban már grafikákat publikált: Múlt és Jövő, Kék Madár, Színházi Élet, Jó Pajtás, Pesti Futár, Literatúra, Utazás Sport Revü, Magyar Magazin, Az Újság Könyvei, Tündérvásár, Tükör, Nyíl, Tábortűz, Híd, Forrás 1944-ig. Díj: Mint illusztrátor igen népszerű volt. 1922-ben a Szinyei Társaság grafikai díját nyerte el, később is több külföldi és hazai díjjal jutalmazták. A Divina Commediához és a Nagyidai cigányokhoz készített illusztrációi ismertek. Kiállítás: Gulácsy Lajossal több ízben járt Itáliában, vele együtt állított ki 1909-től kezdve, s az ő hatása alatt dolgozott. Könyv: A jubilánsok (1944), Pax vobiscum, Kakuk Marci ifjúsága, Adakale mesekertje, Negyvenöt miniatőr,. Budapesti negyed (1936), Hősökről beszélek (1934), Észt rokonaink irodalma, Pázmány, a nemzetpolitikus, Forradalom a Kígyó utcában, Nagyidai cigányok, Via miserorum, Magyarok Rómában, Az ördög tanul, Az ezerkettedik éjszaka. Publikáció: Borsszem Jankó (1902), Kis Pajtás (1907–1909), Zászlónk (1908), Bolond Istók (1911–12), Krix-Krax (1912), Múlt és Jövő (1923), Kék Madár (1923), Színházi Élet (1923), Jó Pajtás (1924), Ma Este (1925), Pesti Futár (1926), Literatura (1926), Utazás Sport Revü (1926), Magyar Magazin (1928), Az Újság Könyvei (1928), Okos Ember Naptára (1929), Tündérvásár (1931), Krix-Krax (1931), Nyíl (1931–33), Tükör (1933–38), Vasárnapi Újság (1938), Képes Vasárnap (1939), Tábortűz (1940), Híd (1940), Forrás (1944). FAZEKAS ATTILA (Keszthely, 1948.): grafikus, illusztrátor, képregényrajzoló. A kunszentmiklósi Damjanich János Gimnáziumban érettségizett 1967-ben. A Magyar Ifjúság részére 1968-tól karikatúrákat, majd képregényeket rajzolt. A hetvenes évektől jelennek meg képregényei különböző hazai lapokban (Pajtás, 1972–74; Pesti Műsor, 1975–77; Népszava, 1974–89; a Csillagok Háborúja (1980) 700 000 példányban jelent meg. Füles, 1976-tól napjainkig. Focisuli (1980) önálló képregényfüzet.; Szexi, 1991–92; Spéci, 1992–96. 1978–88-ig a Népszava levelezési rovatában jelentek meg humoros munkái. 1996—98-ig a Magyar Fórumnak rajzolt politikai karikatúrákat. Csoportos kiállítás: Magyar Kulturális Alap, „Rege a csodaszarvasról” pályázat, III. helyezés (1997); Jankó János közéleti karikatúra kiállítás (1999). Munkásságának zömét a képregény teszi ki, annak is a realista, romantikus, kalandos ága. Kiadásában jelent meg 1988–93-ig az első olyan magyar képregényújság, a Botond, amely nem külföldi képregényeket közölt, jelenleg a 11. füzetnél tart. Illusztrációk: Zsigray J.: Távoli fény, Tőr és paróka; Németh L: Zsarnokok futára; Sewell, A.: Fekete szépség; Muray, J.: Tulipános Fanfan; Rose, J.: Tűzpárbaj a világűrben; Tarzan könyvek (10 db); Rick, P: Jokes; Politikai karikatúrák; Vásott versek; Még vásottabb versek; Kalandozásaim; Haláli; Lukodalmash; Marsbéli orgiák; Hűm. erotikus illusztrációk. (1986–90). Publikáció: Magyar Ifjúság (1971–73), Pajtás (1972- (1975), Népszava (1973–87), Pesti Műsor (1975–1977), Pesti Műsor (1976), Füles (1976–2006), Pesti Műsor (1977), Képes Nyelvmester (1984–95), Képes Sport (1984), Botond (1989–1994 Szexi (1991–1992), Spéci (1992–1996), Ludas Évkönyv (1993), 160, átlagosan 30 oldalas, oldalanként 5–6 kockás képregény. Több száz karikatúra. FECSÓ JÓZSEF (1938.): karikaturista. A Magyar Televízió főtechnikusa (1966). 1959-ben jelentek meg karikatúrái az Igaz Szó katonai lap humormellékletében, a Néphadseregben és a Báli Újságban. Rajzolt még a Magyar Ifjúság humormellékletébe (1960–1961), Ludas Matyi (1966–1967) és a Pajtás (1971) részére.

Könyv: 1962-ben a Zrínyi Katonai Kiadó: Fecsó József Katonadolog címmel karikatúrakönyvet adott ki. Szerepelt a magyar és külföldi karikaturistákat felvonultató, 1966-ban megjelentetett: Vonalparádé karikatúra gyűjteményben. FEHÉR ZOLTÁN (Zorro de Bianco) (Budapest, 1974.): grafikus. 1992-től 1996-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola képgrafika szakára járt, ahol Eszik Alajos grafikusművész, majd pedig Gaál József festő- és grafikusművész voltak mesterei. Eddig öt egyéni, illetve huszonöt csoportos kiállításon szerepelt, 1995-től performenszeket rendez. 2004. május elsején grafikustársaival megalapította a Magyar Képregény Akadémiát, amely 2005. decembere óta már bejegyzett kulturális egyesületként működik, s amelynek elnöke Fehér Zoltán egyben PINKHELL kiadvány főszerkesztője. 2005-ben indították el a színes képregénymagazint, a PINKHELL-t, mely – hazánkban egyedülálló módon – kizárólag kortárs magyar képregényeket közöl. Alkalmazott grafikai és elméleti munkák katalógusa: 1994-től 2003-ig a Kapu Kiadó és Filmstúdió művészeti vezetője (könyvek és folyóiratok tervezés, kivitelezés, tördelés, képszerkesztés, arculatterv) 1997-től 1999-ig a Kis Buksi című (rajzos rejtvényújság volt a 6-tól 9 éveseknek) gyermeklap írója, rajzolója és szerkesztője. 1997-ben jelmezeket és plakátot tervezett Boris Vian: Venyigeszú és Plankton című darabjához (Kolibri Színház, rendező: Csontos Róbert, Napszínház). 1997-től az Ellenfény című kortárs művészeti lapban jelentek meg kritikái, tanulmányai. 1998-tól az Előfutár című összművészeti antológia-periodika művészeti szerkesztője, valamint képszerkesztő-tördelője. 2002ben fél évig dolgozott háttérfestőként a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műtermében. 2002–2004-ig a Szkéné Színház grafikusa volt. 2003–2005-ig a Diplomacy and Trade című közéleti-kulturális angol-magyar folyóirat illusztrátoraként tevékenykedett. 2004. augusztus - storyboard a TV2-nek 2004. - DVD Center folyóirat (DiscMan képregény) - Weboldal tervezés és kivitelezés a Művészbejárónak. (http://www.muveszbejaro. net) rajz, ötlet: Fehér Zoltán, flashanimáció-ötlet: Dodon CD borító (Bankrupt: Bad Hair Day) 2005. - Zwack Unicum reklám-képregényoldal 2006. - Knorr termékreklám - képregények - CD borító (Szabó Tamás és barátai: Obsession) - CD borító (Bankrupt: Shorter Than Danny DeVito) 2006 őszétől a Képes Kiadó, 2007 tavaszától pedig a Mangafan Kiadó művészeti szerkesztője. Animációs filmek: 2004. november - Videoklip a Kispál és a Borz Etetés című számához (rendező: Fehér Zoltán, animátor: Dodon) 2004. - Animatic a Kispál és a Borz Csiga című számához (rendező: Fehér Zoltán, animátor: Dodon). 2002. Francia-magyar képzőművészek a Tavaszi Fesztivál, 2002. „Tiszta Szívvel” a Beteg Gyermekekért Alapítvány kortárs képzőművészeti kiállítása - Budapest Galéria, BÁBELI TORONY - az elérhetetlenség - Kilátó Galéria. Képregényes (csoportos) kiállítások: 2005. - Kis Magyar Képregénytörténet (1865– 2005), Budapest, kArton Galéria - Torony (a Magyar Képregény Akadémia kiállítása), Retorta Galéria, Bp. - 2005. június 4. A Képregény Világnapja, Gödör Klub, Budapest. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál - Tiszti Klub, Kecskemét - Hungarocomix - Sugár Áruház, Budapest - A magyar képregény mesterei - Városháza Galéria, Pestszentlőrinc 2006. április 15. - KOMIKON (I. Pécsi Képregény konferencia) - Apolló Mozi, Pécs 2006. május 13. - Szabadkai Nemzetközi Animációs Fesztivál - Szabadka 2006. december - Hungarocomix II. - Sugár Áruház, Budapest 2007. március 26–31. - III. Magyar Képregényfesztivál - Gödör Klub, Budapest Képregényes publikációk: 2003 Szivárvány köz - Mások 2005 - Pepita Ofélia (Blues) - Fekete-Fehér Képregény antológia 2. 2005 - Szivárvány köz (Szeplőtelen szűz) - Fekete-Fehér Képregény antológia 3. 2005 - Kimaradt jelenetek - Mozinet Magazin, PINKHELL 0. szám 2005 - Szín Ciki - Mozinet Magazin, PINKHELL 0. szám 2006 - Szivárvány köz (stripek) - PINKHELL l. szám 2006 - VOGEL - PINKHELL l. szám 2006 - Szivárvány köz (strip) - Eduárd a fapados képregény újság 0–3. szám 2007 - Szivárvány köz: Filozófiák a budoárban - Eduárd a fapados képregény újság 8. szám 2006 - 10 perc (író - rajzolta. Gáspár Tamás) PINKHELL 2. 2006–2007 - A halál és az iránytű (író, Jorge Luis Borges azonos című novellája nyomán - rajzolta: Fritz Zoltán) - PINKHELL 2–3.

Díjak: 1995. december - GESZTUS - a Gerhardt Waltz Alapítvány pályázatának I. díja (Magyar Képzőművészeti Főiskola); 2000-ben a Nemzeti Kulturális Alapprogram alkotói ösztöndíjában részesült. FEIKS ALFRÉD (Brod, 1880. – Polgárdi, 1953.): festő. Hollósy Simon tanítványa volt. 1901-től karikatúrát rajzolt a Kakas Márton és a Bolond Istók részére. 1904-ben Feiks Jenővel, testvérével együtt publikált a Borsszem Jankó élclapban. 1918-tól Színházi Élet munkatársaként illusztrációkat, portrékat, színész és újságírók asztaltársaságairól karikatúrákat rajzolt. Ismert plakátja Gedő Lipóttal közös munkája: „Figaró”. Kiállítás: Képei nagyrészt színpadi jeleneteket, tengerparti részleteket ábrázolnak. 1908-ban és 1910-ben a Könyves Kálmán Szalonban az 1917, 1918, 1922, 1931 és 1932 években az Ernst Múzeumba rendezett csoportos tárlatokat. Egy tájképe a Magyar Nemzeti Galéria, „Május” c. festménye a főváros tulajdona lett. Publikáció: Kakas Márton (1901–1902), Bolond Istók (1902), Borsszem Jankó (1904), Színházi Élet (1918). FEIKS JENŐ (Kaposvár, 1878. – Budapest, 1939.): festő, grafikus, művészeti író. Első karikatúrái iskolai engedéllyel 15 évesen (1897) jelentek meg a Mátyás Diák élclapban, majd a Kakas Márton, Bolond Istók, Dongó (Debrecen), Herkó Páter újságokban. A feljegyzés szerint 20 évesen már 500 pengőt keresett. 21 évesen Párizsban, majd Münchenben tanult és dolgozott. Münchenben Hollósy Simon növendéke, és itt élt 18 évet. A fiatal grafikus ontotta a poénokat a szatirikus lapok részére. Külföldön a Fliegende Blätter, Magyarországon a Borsszem Jankó is foglalkoztatta 1904-től 1918-ig. Párhuzamosan rajzolt a Fidibusz vicclapnak is. Több grafikus társával (Vértes Marcell, Szigethy István, Pólya Tibor, Kelen Imre, Kóber Leó Major Henrik) együtt a baloldali Szamár, majd az Április című politikai élclapot (1918) használták propagandacélokra, tették ezt színvonalasan, művészi alázattal. A Figaró és a Fregoli könnyedebb hangvételű újságokban is népszerűek voltak rajzai. Karikatúrarajzolás mellett grafikái jelentek meg a Derű, Színház és Divat, A Társaság, Szikra, Színházi Élet, Új Idők, Pesti Futár, Nyíl, Művészet című újságokban, magazinokban. Tagja volt a Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének 1917–32 között. Budapesten 1926-ban modern szellemű festőszabadiskolát hozott létre (tanárok: Rippl-Rónai József, Vedres Márk, Kernstok Károly). Olajfestményeit a francia impresszionizmus és a szecesszió jellemzi. Több művészi társulás tagjává választotta (a berlini Sezession, Deutscher Künstlerbund, párizsi Salon d’Automne). Díjlovaglás című alkotását az állam, Jégpálya című munkáját a főváros vásárolta meg. Kiállítás: Az Ernst Múzeumban négy gyűjteményes kiállítást rendezett. Publikáció: Kakas Márton (1897–1914), Házi János (Székesfehérvár) (1897), HatárszéliZabszemek (1899), Bolond Istók (1899–1918), Mátyás Diák (1900–19), Dongó (Debrecen) (1902), Herko Páter (1903), Színház (1903), Derű (1903–1904), Szikra (1903), Borsszem Jankó (1904–18), Darázs (Székesfehérvár, 1905–14), Fidibusz (1905–12), Mátyás Diák (1909), Villám (Debrecen, 1911), Színház és Divat (1916–18), Szamár (1918), Április (1918–19), Figaró (1918–19), Fregoli (1919), A Társaság (1922–24), Színházi Élet (1924–31), Új Idők (1925), Pesti Futár (1927), Bridge Újság (1931), Szilveszter (1931), Nyíl (1931), Művészet (1937). FEJES ISTVÁN (Torda, 1943 – 2004): karikaturista. Fizikai munkás volt, munkája mellett rajzolt és festett. 1968-tól publikál magyar és szerb nyelvű lapokban karikatúrákat a Képes Ifjúság, a Dolgozók, a Magyar Szó, a Heti Világgazdaság, a 7 Nap, a Vajdasági Magyar Kalendárium újságokban. Az utóbbi időben pedig a szabadkai Szabad Hét Napban jelennek meg karikatúrái. Szerepel életrajzával a vajdasági humoristák évkönyvében (1998). Díj: A Magyar Szó pályázatának 2. díj (1970); 1. díj (1983). Kiállítás: önálló kiállítása Begaszentgyörgyön, Szabadkán és Magyarországon volt.

FEKETE IMRE (Budapest, 1972.): grafikus, karikaturista. A Magyar Iparművészeti Főiskolán szerzett tervező grafikusi diplomát. Első rajzai a Kölyök magazinban jelentek meg. Grafikáit, képregényeit, forgatókönyveit és írásait 1987 óta közlik folyamatosan a különböző újságok, folyóiratok (Galaktika, Rakéta regényújság, Füles, Tiszta Dili, Vasárnapi Hírek, Ludas Matyi, ÉS, Eduárd). Öt álnéven és a sajátján is publikál. Foglalkozik könyvillusztrálással és reklámgrafikával is. Fantasy és science-fiction grafikáival hazai és nemzetközi díjakat nyert. Abszurd és szatirikus írásai, rajzai több mint tizenhárom éve jelennek meg a Kretén c. magazinban. Képregényeit az Eduárd képregényújság (2006–2007) közli: A próba, Büfi, Példakép, Új Isten . A fekete-fehér képregény-antológiában megjelent First contact, A nagy nanorobot-háború. Kiállítás: Munkái eddig három önálló és több mint hatvan csoportos kiállításon szerepeltek. Publikáció: Galaktika (1993–1995), Kölyök (1987–1990), Füles (1997-1998), Kretén (1995– 2007), Dörmögő Dömötör (1995–97), Tiszta Dili (1996–97), Mad (1999), Eduárd (2006– 2007). Szignó: Feki FEKETE ZOLTÁN (Nagyvárad, 1888 – 1915): festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte (1909–1914), ahol Zemplényi Tivadar volt a mestere, majd Münchenben és Nagybányán képezte magát tovább. Karikatúrát rajzolt: Az ÜstökösUrambátyám (1910), Fidibusz (1910) vicclapokban. A Fidibuszban munkatársai voltak: Major Henrik, Paulini Béla, Szüle Péter, Vanek József. 1913-ban Nagyváradon 64 művéből kiállítást rendezett. Naturalista festőművész volt. FELEKY GYÖRGY (Budapest, 1893. – ?): festő, grafikus. Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán tanult (1912–1914), Ferenczy Károly volt a mestere. Főleg tájképeket festett. Karikatúrákat a Fididbusz vicclap (1908) részére rajzolt, itt munkatársai voltak: Józsa Károly, Kóber Leó, Feiks Jenő, Major Henrik, Földes Imre, Márton Ferenc, Szüle Péter. FENEKOVÁCS LÁSZLÓ (Budapest,. 1950.): grafikus, karikaturista. 1970-ben a Kossuth Lajos Gépipari Technikum általános gépész szakán végzett. 1970– 78-ig műszaki tervezőintézetnél dolgozott, 1978-tól szabadfoglalkozású grafikus. Karikatúráit 1992-től a szatirikus Hócipő kétheti lap közli. Jankó János- igényű, klasszikus szatirikus rajzai szinte egyedülálló értékkel bírnak a sajtókarikatúrában. Egy-egy igényes rajza több napig készül, így a napi politikai lapoktól nincs felkérés munkavégzésre. Díj: Somogy megyei Művelődési Központ díja (1997); Művelődésügyi Minisztérium díja (1999). Számos csoportos kiállításon. vett részt rajzaival (Marczibányi téri Művelődési Ház, Budapest., (1994). Kiállítás: Karikatórium Galéria, Budapest., 1997; Brenner Emlékkiállítások, 1994-től; Magyar Karikatúra Alapítvány kiállításai, 1996-tól; Nemzetközi Kovács kiállítás, 1999; Best of 2004, 2005, 2006. Önálló kiáll.: FMH (1982); RS9 Színpad (1990); Fészek Klub (1990) stb. Többízben szerepelt külföldön is (Mons, Belgium, 1985; Maastricht, Hollandia, 1985). Publikáció: Hócipő (1992–2006), Év Vége (Népszabadság melléklet) (1995), Hatvanhat Vicc 2003), 51 vicc 15 rejtvény (2004), Best of 2004, 2005, 2006. FÉNYES ADOLF (Kecskemét, 1867. – Budapest, 1945.): festő. Jogi tanulmányait félbehagyva 1884-tôl 1887-ig az Országos Mintarajziskolában Székely Bertalan és Greguss János növendéke. 1887–1890 között Weimarban Max Thedytől tanult. 1884-től rajzolt karikatúrákat több éven keresztül Az Üstökös, a Borsszem Jankó, a Poszkiszli Naptár, a Pikáns Naptár című újságokba. 1891-ben Párizsban a Julián Akadémiát látogatta, majd újabb két évet töltött Thedynél. 1894– 98 között Benczúr Gyula mesteriskolájában működött. Pletyka c. képével 1895-ben a

Képzőművészeti Társaság díját, 1897-ben a Civódással Rudits-ösztöndíjat nyert. 1898ban megkezdett Szegény ember élete című festményciklusa a kritikai realizmus legszebb magyar termékei közé tartozik. A festői sikerek fényében is végig kitartott a sajtókarikatúra mellett: Pikáns, Magyar Figaró, Caviár, Urambátyám, Kakas Márton. Tizenkét évig rajzolt a Borsszem Jankó szatirikus lapnak. A karikatúrák mellett grafikákat, festményeket publikált: a Magyar Szalon, Magyar Ifjúság, Krónikás, Művészet, Szikra, A Ház, Múlt és Jövő és az Új Idők címő újságokban. Megbecsült tagja volt a Herman Lipót-féle asztaltársaságnak. 1934 után haláláig festészettel foglalkozott. Publikáció: Üstökös (1884–88), Borsszem Jankó (1884–1908), Magyar Szalon (1884–96), Poszkiszli Naptár (1885), Pikáns Naptár (1885), Magyar Figaró (1886–1990), Magyar Ifjúság (1887), Caviár (1888–90), Krónikás (1897), Művészet (1902–14), Szikra (1903), Urambátyám (1903), Kakas Márton (1903), Villám (Tolnai Világlap melléklet)), A Ház (1909), Múlt és Jövő (1914–16), Új Idők (1918–34). FENYŐ SÁNDOR (Pest, 1864. – Bécs, 1930.): újságíró. Orvosnak tanult, de tanulmányait félbehagyva újságíró lett. 1881-től a függetlenségi Egyetértés munkatársa. 1885-től a Pesti Napló segédszerkesztője. A Szellemi Töpörtyű (1890) vicclapban írt és rajzolt karikatúrákat, itt szerkesztőtársai voltak: Homicskó Atanáz, Jankó János. 1891-ben részt vett a Magyar Hírlap alapításában, és annak 1897-ig szerkesztője, majd Bécsben telepedett le. FERENCZI JÓZSEF (Lajoskomárom, 1921. – Kapuvár, 1993.): festőművész, rajztanár. Budapesten járt iskolába, a jászberényi Állami Tanítóképzőben szerzett 1941-ben oklevelet. Több faluban tanított, 1948-ban került Sarródra. Később Fertődön és Kapuváron volt óraadó. A hatvanas évektől foglalkozott intenzíven a festészettel. Karikatúrát a Kisalföld című megyei lap részére rajzolt. A „Noteszes ember” Ress Marietta emlékezése: „Mindemellett karikatúrákat készített és az ábrázolt személyek aláírását kérve hitelesíttette őket. Kedvenc időtöltése a járókelők megfigyelése volt. Noteszes embernek is hívták, mert mindig volt nála egy kis füzetecske, abba rajzolt, ha valami érdekeset talált.” FERENCZY VALÉR (1885 – 1954): grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolába járt 1911–1912 között. Karikatúrákat rajzolt az Izé (1909–10) című vicclap részére, itt munkatársai voltak: Erdei Viktor, Gara Arnold, Gedő Lipót, Pólya Tibor, Vadász Miklós, Zórád Géza. FERTER JÁNOS (Szakadat, 1950.): karikaturista, tanár. 1968-ban végzett Szegeden a Móra Ferenc Szakközépiskolában. 1973: népművelőszervező szakképesítés a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán. 13 éven keresztül 5 község művelődését irányítja, jelenleg is közalkalmazott. Első karikatúrái 1971-től az Ifjúsági Magazin, Magyar Ifjúság, Magyar Rendőr, Füles, Magyar Hírlap, Kelet-Magyarország lapokban jelennek meg. 1983–91 között szüneteltette munkásságát, majd 1991-től ismét rajzol (Kelet-Magyarország, Magyar Nemzet, Nógrád megyei lap, 20 óra, Ludas Matyi, Pesti Vicc, Kacagó Viccújság, Móricka kiadványok, LMLM vicclap. A Pató Pál politikai élclap rajzolója (2003–2004) a lap megszűnéséig. 2004-től az Ügyes humor és rejtvényújság foglalkoztatja, egyéb kiadványaiban is szerepel: Kópé, Eszes, Kápé, Terefere, Ügyes Évkönyv. Díj: 1976. Nyíregyháza: Alkotó Ifjúság pályázat és kiállítás: I. Díj. 1983. Budapest: Sportfogadási és Lottó Igazgatóság országos karikatúrapályázat I. Díj. Kiállítás: 1993 óta a „Vegyes saláta” című országos önálló vándorkiállításom állomásai: 1999. Nyíregyháza, 2000. Fehérgyarmat-Mátészalka, 2001. TiszavasváriNyíregyháza a „Népművelők Országos Vándorgyűlése”, Kecskemét Örökösföld, 2002. Kisvárda-Nagyhalász, 2003. Szigethalom, 2004. Dunakeszi, 2007. DunaharasztiSzigethalom. Különböző témájú kiállítások voltak Kölcsén-Szatmárcsekén. („Vidék hangjai” és „Környezetünk”) „Városi Polgármesterek Randevúja” című Országos

karikatúrapályázat és -kiállítás: Szekszárd 1999., Szeged 2000., Hévíz 2001., Budapest: Országos karikatúra kiállítás: 1994., Fészek Klub. 1999., 3. Magyar Karikatúra Művészeti Kiállítás. „Búcsú a XX. Századtól” című Országos Karikatúra és Pályázat, 2000. „Társasház” kiállítás. 2000. „Újságíró szövetség”, 2005. Magyar Nemzeti Bank pályázat és kiállítás. A „Gyermeksarok” című kiállítás országosan az első megjelenési forma, mely Szigetszentmiklóson a Mocorgó óvodában valósult meg 2007-ben, és csak gyermekhumorok, illetve gyermekportrék (grafikai) voltak kiállítva. Publikáció: Magyar Rendőr (1971–73), Ifjúsági Magazin (1971), Magyar Ifjúság (1971– 77), Füles (1971–75), Ludas Matyi (1994), Magyar Nemzet (1992–95), 24 Óra (1995), Dilibogyó (1998), Móricka (1998–2006), Pesti Vicc (1999), Súlyos (1999), Kismalac (2000–2003), Kacagó Viccújság (2000–2006), LMLM (2000), Móricka Évkönyv (2002), Pató Pál (2003–2004), Ügyes (2004–2006 Ügyes Évkönyv (2004–2006), Eszes (2004– 2006), Kópé (2004–2006), Terefere (2004–2006), Magyar Hírlap, Kelet Magyarország, Nógrád Megyei. Szignó: NANI. FIORA MARGIT (Budapest, 1903 – 1984): grafikus. Művészeti tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán végezte 1927-ben. A Magyar Grafika című újságnak rajzolt. 1928 óta élt Franciaországban, ahol festészettel és grafikával foglalkozott. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). Könyv: Benedek Elek: Az én első könyvem című kiadványát humoros rajzokkal illusztrálta, Gordon Philips: A robbanó por, Csili Csala csodái. Kiállítás: Egyéni kiállításai voltak Párizsban, Marseille-ben, Arles-ban, Montpellier-ben, Monte-Carlóban, Nizzában, Cannes-ban, Toulonban stb. Magyarországon a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Magyar Iparművészeti Főiskolán, a Magyar Nemzeti Galériában és a gyomai Kner Nyomdában. Részt vett 1982-ben Budapesten a külföldön élő magyar származású művészek kiállításán. FISCHER EDVIN (Budapest, 1887 – 1945): grafikus, festő. Budapesten, Nagybányán és Münchenben tanult. Karikatúrát rajzolt 1909-tôl 1910-ig a Izé vicclapba. Munkatársai voltak: Egry József, Erdei Viktor, Gara Arnold, Paulini Béla, Vadász Miklós, Pólya Tibor, Zórád Géza. 1930-tól a Nemzeti Sportban közöltek tőle sportkarikatúrákat. Fő tevékenységként tájképfestéssel foglalkozott. FISCHER LIPÓT (–,): karikaturista. Az Üstökös élclap (1891–99) meghatározó politikai és portrékarikaturistája volt. Lakatos Éva: „A borítólapok sorsa a könyvtárakban” cikkében írja: Az Üstökös című élclap (1858–1918) 1865-ben Jókai Mór humoros tárcaportréinak sorozatával tette izgalmassá közlésrendjét, amelyet Jankó János rajzai kísértek. 1880-tól az új szerkesztők felelevenítették ezt a hagyományt, s a felnagyított portrékat 1882-től a címlapokra emelték ki. Így az 1883–1885-ös, majd az 1892-es és 1898-as évfolyamok címlapsorozata hangulatos galériában örökítette meg a kor szellemi elitjét – Linek Lajos, Jantyik Mátyás és Fischer Lipót – rajzaiban.” FLORIS ANDRÁS, Andreas Floris (Budapest, 1948.): grafikus, karikaturista. Művészi tanulmányait Nürnbergben végezte. 1957 óta külföldön él, ahol grafikákat és karikatúrákat készít. Kiállításai: Erlangen (1977); Hannover (1978); Ny-Berlin (1980); Altona (1981); Aachen (1982). 1982-ben részt vett a külföldön élő magyar származású művészek kiállításán. FODOR ATTILA (Makó, 1973.): karikaturista. 1981-ben érettségizett, majd az érettségi után szinte azonnal jelentkezett a Kecskeméti Animációs Filmvállalathoz, ahová felvették. Egy évig tanulta a rajzfilmkészítés fortélyait. A legelső karikatúrája a Morbid (1996–97) vicclapban jelent meg. A tehetséges fiatal grafikus több lapnál meghatározó „húzóember”volt: a Vigyor (1999), Kis Malac (2000–2003), Com-X (2000), Mad-Max (2000), Szaft (1998–

2000), Pikáns Magazin (2000), Farzan (2001), Kutyahús (2001), Pikáns (2001). Rajzolt erotikus témájú képregényeket pl. a Com-X magazin részére: Agybetegek címmel. Jelenleg családi vállalkozásban dolgozik, képregényeket, dekorációkat készít. FODOR IMRE (1880–1940): karikaturista. Az ismert grafikus, karikaturista több mint három évtizeden keresztül kedvelt rajzolója volt a Kakas Márton (1904), Móka (1911), Fidibusz (1914), Üstökös-Urambátyám (1916), Fregoli (1917), Színházi Élet (1918–23), Borsszem Jankó (1921–25), Ördög (1923), Az Ojság (1924–37) vicclapoknak. Az Ojság vicclap betiltásáig együtt rajzolt Forrai Zoltán, Pólya Tibor, Szigethy István, Kapcza Ila és Gáspár Antal művészekkel. Készített még reklámgrafikákat, plakátokat. FODOR LÁSZLÓ (Budapest, 1896. – USA, 1945.): karikaturista. 1913-ban jelentek meg karikatúrái Az Üstökös című élclapban, ezt követően a Magyar Figaró, Fregoli, Kakas Márton, Mátyás Diák és a Fidibusz című lapokban. A Fidibusz és a Borsszem Jankó részére még Németországból is küldött karikatúrákat 1924-ig. 1917-ben a Szamár, később az Április című baloldali politikai lapnak elkötelezett rajzolója volt. 1919-ben Berlinbe költözött, s mint riportrajzoló működött. Később igen sikeres riportfotó vállalatot hozott létre Fodor-Bilder néven. A riportfényképeket saját technikai találmányával sokszorosította és terjesztette. A német és cseh sajtó számára dolgozott. 1933-tól Amerikában tevékenykedett jó nevű karikaturistaként. A New York Timesnál mint képszerkesztő, a nagy magazinoknál mint karikatúrarajzoló dolgozott, majd ismét önálló kiadó lett. 1939-ben jelent meg rajzalbuma Pecunia non ötlet címen. 1944-ben New Yorkban kiadott, németellenes, Axis the Grind című albumában az európai tengelyhatalmakat karikírozta ki. Publikáció: Üstökös-Urambátyám (1913–18), Kakas Márton (1914), Fidibusz (1915–21), Magyar Figaró (1917), Szamár (1917), Borsszem Jankó (1918–24), Színház és Divat (1918–20), Bolond Istók (1918), Színházi Élet (1919), Április (1919), Fregoli (1919), Mátyás Diák (1919), Komédia (1919), Az Ojság (1921–37), Panoráma (Bécs) (1923), Sport Hírlap (1924). FOKY OTTÓ (Sárhida, 1927.): animációs filmrendező, reklámgrafikus. 1949: Tanítóképző; 1956: Magyar Iparművészeti Főiskola, színpad-film főtanszak; mesterei: Varga Mátyás, Miháltz Pál, Jiri Trnka, Hermina Tirlova. Pályáját pedagógusként kezdte, majd 1956–62-ig a Pannónia Filmstúdió tervezője, 1962-től animációs rendezője, illetve a Gyarmat utcai Bábfilm Stúdió megszervezője és vezetője 1982-ig. Reklám- és gyermekfilmek szerzője, rendezője. Az ismert tévémaci megalkotója. Filmjei: Misi mókus kalandjai, A legkisebb ugrifüles, Mir Murr, Így lövünk mi, Süsü a sárkány sorozat stb. Filmjei könyvkiadásban és DVD-n is népszerűek, keresett alkotások. A Film- és TV-művészek Szövetségének elnökségi tagja, a Belvárosi Művészek Társaságának tagja. Díj: 1964: Munkácsy-díj, 1970: Balázs Béla-díj, 1977: érdemes művész, 1982: kiváló művész. FÓRIZS ATTILA (1968.): karikaturista. Autodidakta grafikus, 1997-től rajzol karikatúrákat a Móricka című pikáns lapnak. Első számú vezető rajzolója lett a Móricka lapcsaládnak: Kismalac, Kutyahús, Zsebmatyi, Szaft, Morbid. Rajzolt politikai vicclapokban is: Dilibogyó, Pató Pál. A Mai Nap (Rokker Zsolti comic-strip sorozatát közölte. Készített „szelídebb” lapok számára karikatúrákat: Kretén, Mérnök Újság, No Komplett, Digitális Házimozi, Mobil Autóhifi. a Karikatúrák mellett szívesen készít még erotikus képregényeket is. Állandó sorozatai: Krumpli úr és anyósa, Agytörzsy professzor, Falli Manó. Hitvallása: „Különösebb művészi ambícióim nincsenek, lényeg, hogy nevessenek a rajzaimon.” Kiállítás: Best of 2005. Publikáció: Morbid (1996–97), No Komplett (1998), Dilibogyó (1998), Móricka (1998– 2006), Kis Malac (2000–2003), Com-X (2000), Mad-Max (2000), Farzan (2001),

Zsebmatyi (2001), Kutyahús (2001), Móricka Évkönyv (2002), Pató Pál (2003–2004), Kretén, Mérnök Újság, Digitális Házimozi, Mobil Autóhifi. Szignó: Fóka. FORRAI ZOLTÁN (Jeli-puszta, 1901. – ?): festő, grafikus, karikaturista. 1922-től Münchenben tanult Hans Hoffmannál. A tanulmányai mellett karikaturistaként a Meggendorfer Blätternek rajzolt. 1923 óta Budapesten dolgozott, elsősorban karikatúrákat készített. A Borsszem Jankó közismert élclap foglalkoztatta, s 15 évig meghatározó rajzolója lett a szerkesztőségnek. 1924-től Az Ojság is alkalmazta, együtt rajzolt Szigethy István, Madaras László, Gedő Lipót, Gáspár Antal, Pólya Tibor kiváló karikaturistákkal. Az igényesen szórakoztató, már fotókkal és rajzokkal megjelenő Lantos Magazinban és a Magyar Magazinban Gedő Lipóttal, Sch. Kovács Hugóval, Nyáry Alberttel készítettek címlapokat, illusztrációt, vicceket. Tagja volt az új induló élclapoknak: Krix-Krax, Kacagó Hold, Mátyás Diák, Izé. Könnyed rajzaival kedvelt művész volt a Délibáb, Új Magazin, Az Est, Tolnai Világlapja, Képes Krónika újságokban. Tagja volt a Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének. 1940-től Amszterdamban élt és dolgozott, a rajzolás mellett díszlettervezéssel foglalkozott. Publikáció: Borsszem Jankó (1923–38), Színházi Újság (1923), Ma Este (1924–25), Az Ojság (1924–37), Jó Pajtás (1924), Sporthírlap (1925), A Hét (1926), Háry János (1926), Bolond Istók (1928), Képes Krónika (1928–29), Színházi Élet (1928), Mátyás Diák (1928– 30), Panoráma (1928), Az Est (1929), Lantos Magazin (1929), Magyar Magazin (1929– 30), Pesti Hírlap Vasárnapja (1930), Délibáb (1931), Múlt és Jövő (1931), Magyar Közélet (1931), Tolnai Világlapja (1931–33), Mátyás Diák (1931–32), A Hír (1931), KrixKrax (1932), Az Ojság (1932–38), Rakéta (1932–36), Kacagó Hold (1932), Remény (1933), Sternbert Híradó (1934), Új Magazin (1934–38), Színházi Élet Jubileumi Album (1935), Ünnep (1935), Mátyás Diák (1935–39), Délibáb (1936), Pesti Futár (1936–38), Riport (1937), Izé (1937–38), Tizenkét Órás Újság (1938), Új Magazin (1938), Félvér=Hagada (1939), Az Ojság (1939), Magyar Rádió (1944). FÖLDES IMRE (Budapest, 1881–1948): festő, grafikus. Az Országos Mintarajziskolában Hegedűs László és Zemplényi Tivadar osztályában tanult, majd Bécsben és Berlinben képezte magát. Főleg dekoratív képeket és plakátokat készített. Ismertebb plakátjai: Vörös Ernő Rudolfpark kávéháza. 1916, Fedóra 1917, vagy a Gschwindt likőr különlegességek 1920. Fiatalon, 1905-ben a Borsszem Jankó közli rajzait. Majd Az Üstökös-Urambátyám című élclap karikaturistája lett tíz éven keresztül. Munkatársai: Dezső Alajos, Zórád Géza, Polgár Márton, Szüle Péter. A Fidibusz, a Pillangó, Vidám Lapok, Kis Élclap vicclapokban is publikált. Készített grafikákat a Művészet, a Magyar Grafika, a Színházi Élet részére. 1918-tól önálló grafikus intézete volt Budapesten. 1921-ben a temesvári Helikon művészeti vezetője lett. Publikáció: Szikra (1903), Borsszem Jankó (1905), Üstökös-Urambátyám (1908–18), Fidibusz (1908–15), Művészet (1909–14), Röpke Lapok (1909–11), Vidám Lapok (1909), Pillangó (1909), Pikkoló (1909–18), Móka (1911), Színházi Élet (1913–26), Kis Élclap (1916), Pesti Hírlap Naptár (1919–32), Magyar Grafika (1921), Gyilkos (1922), Pesti Hírlap (1928, Kakas (Arad, 1931–32). FÖLDES VILMOS (Esztergom, 1942.): karikaturista, tanár. Rajztanárként végzett 1983-ban, 1991-ben pedig a JATE pedagógia szakán. 1966–76ig az esztergomi Szemüvegkeretgyárban formatervező, majd 1986-ig általános iskolai rajztanár. 1986-től docens az Esztergomi Tanítóképző Főiskolán. A Tatabányai Dolgozók Lapjában kezdett karikatúrákat rajzolni. 1966-tól több ifjúsági lapban sikerült külsősként publikálnia: Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin, Pajtás, Úttörő Zsebkönyv, Világ Ifjúság. A vezető humorlap, a Ludas Matyi 1966-tól közölte rajzait (1990-ig), a lap megszűnéséig. Több megyei lap foglalkoztatja: Vas Népe, Fejér Megyei Hírlap, Dolgozók Lapja, Kisalföld. A Hahota és a Hahota Pörgető fiatalok részére szerkesztett humorújság nagyrészt Földes Vilmos rajzaira épült 1981-től 1992-ig. A rendszerváltozás idején az Új Ludasban publikált, majd a Pesti Vicc következett.

Kiállítás, díj: Komárom megyei Pedagógus Képzőművészet tárlata (1983, 1984); 40 alkotó év, Bp., Műcsarnok (1985); Tavaszi Tárlat, Bp., Petőfi Csarnok (1994); Nyíregyháza, 2–3. Karikatúra Biennále (1985, 1987); Magyar Karikatúra Fesztivál (1997, 1999); 2. és 3. Magyar Karikatúraművészeti Fesztivál (1998, 1999); III. díjat kapott, Best of 2006. Önálló kiállítás: Gábor Andor Klub, Budapest (1983); Dorogi Galéria (1988); Esztergom (1995). Könyv: Névjegy, 2002 Ki mint véd, úgy adat! Háziasszonyok kézikönyve 1987, Ludas Matyi rekordok könyve 1987, Micsoda város 1998. Publikáció: Csúzli (1961), Dolgozók Lapja (1965–89), Igaz Szó (1966), Magyar Ifjúság (1966–88), Ifjúsági Magazin (1966–73), Ludas Matyi (1966–89), Szabad Föld, Néplap (1967–74), Füles (1967), Vas Népe (1968), Kisalföld (1968–72), Fejért Megyei Hírlap (1968), Pajtás (1968–89), Ludas Matyi Magazin (1968–89), Úttörő Zsebkönyv (1969), Világ Ifjúság (1969–71), Élet és Irodalom (1970–72), Zsákbamacska (1971), Napos Oldal (1971), Majális (1973), Ludas Extra (1977), Ludas Matyi Évkönyv (1972–88), Humor VB. (1978), Népsport (1980), Hahota (1981–92), Hahota Pörgető (1985–89), Háziasszonyok (1987), 3. Országos Biennále (1987), Nemzetközi Kiállítás Katalógus (1988), Grimasz (1988), Extra Ludas (1988), Ludas Matyi Évkönyv (1972–90), Új Ludas (1991–92), 24 Óra (1992), Magyar Hírlap (1992), Hahota Évkönyv (1992), Magyar Nemzet (1993–2000), Pesti Vicc (1997–99). Szignó: Földes, Vill. FÖRSTNER FADDI DÉNES (Börcsházapuszta, 1901. – Budapest, 1945.): festő, grafikus. Réti István növendéke volt (1921–1925). Eleinte Uitz Béla korai grafikái, majd Szőnyi István képei hatottak rá. 1924-ben ösztöndíjjal Olaszországban járt. 1928-ban Berlinben rendezte első gyűjteményes kiállítását. Humoros grafikákat, illusztrációkat, karikatúrákat készített: a Pesti Hírlap, Magyar Magazin, Lantos Magazin (1928) részére. 1929-től néhány évet Szolnokon töltött. Tagja volt a Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének. 1932–42 között hét kollektív kiállítása volt Budapesten. 1934-ben Balló Ede-díjat kapott. 1937-től a Tükör című lap illusztrátoraként működött. Posztimpresszionista festészete mellett a rézkarcot is sikerrel művelte. 1945 elején eltűnt. Publikáció: Magyar Magazin (1928–29), Lantos Magazin (1930), Irodalmi Kurír (1931– 32), Pesti Hírlap Vasárnapja (1932–34), Tükör (1934–35). FRANKENBURG ADOLF (Németkeresztúr, 1811. – Eggenberg, 1884.): színész, író, lapszerkesztő, kritikus. 1828–29-ben Földi néven színész volt Győrött, Komáromban és Esztergomban. 1833– 1840 között négy német komédiát írt, ezeket Pest-Budán, Pozsonyban, Aradon és Temesvárott játszották. 1839–40-ben a Pesther Tageblatt kritikusaként bírálatokat írt a Pesti Magyar Színház előadásairól. 1843-ban alapította és 1847-ig szerkesztette a Magyar Életképek című divatlapot (1844–1848 között Életképek), amely 1846. okt. 24től a Nemzeti Színház hivatalos közlönye volt. 1845–47-ben a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának tagja volt. 1861-ben a Bolond Miska élclapnak rajzolt karikatúrákat. Feltehetően más vicclapokban is publikált, de ebben a korai időszakban még kevés karikatúrán található szignó. Könyv: Emlékiratok 1–3 (Pest, 1868). FRANYÓ ISTVÁN LÁSZLÓ (1952.): grafikus. 1971-ben a Képzőművészeti Főiskolára járt. Illusztrációt, időnként karikatúrát rajzolt a Rakéta Regényújságba (1974–80), Élet és Irodalomba (1976–80). 1976-ban a Ludas Matyi ifjú kezdő karikaturistaként bemutatta és külsősként foglalkoztatta, később a Ludas Magazinban címlapot rajzolt (1976). FRECSKAY LÁSZLÓ (LACZHY) (Pest, 1844. – Budapest, 1916.): festő, grafikus. Bécsben P. J. Geigernél folytatott tanulmányokat a Képzőművészeti Akadémián, 1867-től. Vidám karikatúrái bécsi képeslapok hasábjain jelentek meg, amelyeket LACZHY vagy F. néven írt alá. 1886-tól rajzolt a Magyar Figaró című pikáns lapban,

majd a Fidibusz is közölte rajzait. Festményeinek témáját a művészvilág adta. 1911-től ismét Budapesten élt, ahol a Vasárnapi Újság és az Új Idők közölték illusztrációit. Készített akvarell és olaj zsánerképeket is. Publikáció: Magyar Figaró (1886–89), Művészet (1909), Fidibusz (1912)), Új Idők. FRIED PÁL (Budapest, 1893 – 1955): grafikus. Budapesten (Poll Hugótól) és Párizsban tanult. A Műcsarnokban állította ki gazdag színezésű, keleti tárgyú pasztelljeit. Főleg érzékies aktokat, arcképeket és egzotikus tárgyú képeket festett, kielégítve a nagypolgári ízlést. 1938-ban az Új Magazinban publikált, itt munkatársa volt Toncz Tibor. 1947-ben meghívták a New York-i Képzőművészeti Főiskolára tanárnak. Híres filmszínésznők hatásos portréival keltett feltűnést. FRITZ ZOLTÁN (Kecskemét, 1979.): iparművész, grafikus, tanár. 1997-ben a Kandó Kálmán Szakközépiskolában végzett majd 1997-ben Pannonia Rajzfilmstúdió kecskeméti műtermében dolgozott egyetemi felvételéig. 1999–2004-ig tanult a Magyar Iparművészeti Egyetemen, tanári diplomát (rajz, vizuális környezetkultúra) szerzett. 1998–2003: Magyar Iparművészeti Egyetemen szilikáttervező diploma. Az ART 7 Stúdió vezetője. A sokoldalú művész készít épületkerámiákat, cserépkályha csempét, padlóvázát, titokdobozokat, samottos agyagfigurákat, koktélos poharakat stb. A Magyar Képregény Akadémia alelnöke. A Pinkhell 2006–2007 képregényújságban megjelent művei: Az égig érő paszuly, Bárdos darabolás, A halál és az iránytű. Animációs filmek: Fritz és az óra, Alsógöröngyös, Szia Zoli videóklip, Hogyan repüljünk? Díj: Open Filmfesztivál legjobb tárgy animációs díj 2002, Internetes animációs filmpályázat 2. helyezés, MAOE diplomadíj 2003. FUJKIN ISTVÁN (Horgas, 1953.): grafikus. Karikatúrákat rajzolt a Füles Évkönyv (1989), Kretén (1994), Dörmögő Dömötör (1997) újságoknak. „A Kanadában élő Fujkin István képzőművészt korábbi munkássága főként Magyarországhoz kötötte. Egyéni megfogalmazású alkotásai igen jelentős színfoltot képviseltek a magyar képzőművészet és zene világában. Fujkin a művészetében sajátos módon ötvözi a különböző stílusjegyeket. Ez a sehova be nem azonosíthatósága, a senki mással össze nem téveszthető kifejezésmódja nagyságának kulcsa. Művei főként zenei inspirációra készülnek, így a magyar rockzene kimagasló előadói és zenekarai különös szeretettel alkalmazták munkáit albumok és CD-k borítóira.” /internet/ FÜLÖP GYÖRGY (Debrecen, 1923.): újságíró, karikaturista, humorista. 1954-ben a Szabad Ifjúság című lapban kezdett rajzolni. Vidéken a Hajdú-Bihari Naplónak volt munkatársa, és ebben az időben tűnt fel Dongó című vicclapban is. 1961-től a Ludas Matyi alkalmazta a sokoldalú, humoros versíró karikaturistát. 1990-ig a Ludas Matyi Magazin, Ludas Matyi Extra, Ludas Matyi Rejtvény, Ludas Matyi Évkönyv, Mindent Tudó Kis Ludas és minden egyéb alkalmi kiadványban szerepelt rajzaival. Külsősként a Zsákbamacska, Plajbász és Paróka, Majális, Tollasbál, Humor Olimpia, Humor VB, Színész Újságíró Magazin évente néhányszor megjelenő alkalmi kiadványaiban is szinte minden esetben publikált. Napilapok: Népszava, Kisalföld, Vas Népe, Új Néplap, Fejér Megyei Hírlap, Magyar Nemzet, országos és megyei lapok foglalkoztatták. Rajzolt még hetilapoknak: Nők Lapja, Élet és Irodalom. 1990-től alapító tagja volt az Új Ludas című újságnak, de az csak 1992-ig működött, és megszűnt. Ezt követte az Úritök című vicclap, majd a Pesti Vicc 1999-ig. 1996-ban újraindított Ludas Matyinak is dolgozott 1999-ig. Nyugdíjasként könyveket ír és illusztrál. Kiállítás: 1. Országos Karikatúra Kiállítás 1983, 2. Országos Karikatúra Kiállítás 1985. Könyv: Közhírré tétetik (1965); Görbe kalendárium (1966), 1001 vicc, Karikatúra-suli (1986) /2000/ Hősök, zsenik, fa-pofák (1990), Nosztalgia abc, Vidám korrajz (1990), Tréfás névnaptár, Kullancs KRESZ, Vigyázz magadra (1998), Zsidó viccek (1988), Zsidó

viccek II. (1990), Kertész legyen, ki boldogságra vágyik (1987), Szórakozós számolgató (1999), Mesék a szeretetről. (1998), Bátorkodom bemutatni. Nagy vicc és karikatúra gyűjtemény, Mókás Gyerekkalendárium, Mókás ABC, Vidám mesék, Napkeleti történetek, Három kicsi magocska, Grízbe ragadt király, Mesefa, Forró (2000), Vészkorszak (2006). Publikáció: Szabad Ifjúság (1954), Csúzli (1961), Ludas Matyi (1961–90), Vas Népe (1961), 80 Rajzzal a Föld körül (1961), Fejér Megyei Hírlap (1962), Dolgozók Lapja (1962–65), Néplap (1962–66), Új Néplap (1963), Élet és Irodalom (1963), Ludas Matyi Magazin (1963–90), Kisalföld (1964–68), Nők Lapja (1964), Őszi Kis Ludas (1966), Nők Lapja Évkönyv (1966), Kincses Kalendárium), Nyári Kis Ludas, Tavaszi Kis Magazin, Plajbász és Paróka (1966–67), Sportoló Kis Ludas (1967), Mindent Tudó Kis Ludas (1967), Zsákbamacska (1968), Napos Oldal (1968–69), BUÉK (1968–70), Maronikus Népszava (1969), Néplap (1970), Népszava Évkönyv (1970), Farsangi Népszava (1971), Érdekes Kalendárium), 1953 Vicc (1972), Majális (1973), Képes Sport (1974–75), Nyári Örömök (1974), Vidám Nyaralás (1974), Tollasbál (1975–90), Csúzli (1975), Zsákbamacska (1975), Humor (1977), Humor OB. (1978), Nők Lapja Évkönyv (1982), Gólyahír (Ludas) (1985), Színész Újságíró Magazin (1978), Humor Olimpia (1979), Extra Ludas (1986–89), Humor VB. (1986), Kölyök (1987), 3. Országos Biennále), T-Boy (1988), Új Ludas (1990– 92), Új Ludas Magazin (1990), Új Ludas Évkönyv (1991), Ludas Matyi Évkönyv, Új Ludas Magazin (1991), Kisalföld (1992–93), Bukfenc (1992), Kincses Kalendárium (1993), Magyar Nemzet (Tökmag) (1993–94), Úritök (1993–94), Magyar Poén Tőzsde (1994), Pesti Vicc (1995–99), Ludas Matyi Rejtvény Magazin (1996), Ludas Matyi (1996–99), Vicc az egész (1998), LMLM (2000). Szignó: Fülöp, fül. FÜZÉR JÓZSEF (Kiskunhalas, 1944.): ügyvéd, karikaturista. 1962-ben a szegedi Vedres István Építőipari Technikumban érettségizett. Középiskolásként a labdarúgás (az NB III-ban) és a másik szenvedélye, ami meghatározta az életét, a karikatúra-rajzolás volt. 1962–1970-ig: a Dél-Magyarország, Petőfi Népe, Észak-Magyarország megyei lapokban, majd a katonai Igaz Szó (1965– 70) és a Magyar Ifjúság (1967–88), Ifjúsági Magazin (1966–70) humormellékletében jelentek meg munkái. Peterdi Pál sportújságíró és humorista a Képes Sport (1968–71) sportlapba rendszeresen beszerkesztette portré- és sportkarikatúráit. Alkalmi megjelenései és egyben a legtermékenyebb időszaka 1973-tól 1988-ig tartott: a Füles, Élet és Irodalom, Reform, Ludas Matyi, Velünk Történt (1979), Honvéd Program (1980), Népsport (1980–88), Pesti Hírlap (1982), Hahota (1989), Nemzeti Képes Sport (1994). 1971–1976 közt az ELTE jogi karára járt, 1976-ban doktorált. 1986-tól ügyvédként dolgozik. Munkája mellett portrékat rajzol, közéleti ismert emberekről, kiadási szándékkal. Ars poéticája: mindenkor komolynak látszani, de isten őrizzen a komolyságtól. Szigno: füzér. FÜZESI ZSUZSA (1939.): grafikus. Sajdik Ferenc rajzfilmjének, A nagy hoho-horgásznak animációs rendezője. Karikatúrát, illusztrációkat rajzolt a Kölyök című ifjúsági lapnak (1987) és a Csodaország (1991–92) című újságnak FÜZESI ÁRPÁD (Likérkohótelep, 1891. – ?): festő, grafikus. Budapesten végezte a Képzőművészeti Főiskolát (1918–1920). Révész mester keze alatt dolgozott. A Gyógypedagógiai Főiskolán lett rajztanár. Illusztrációkkal, plakátokkal és karikatúrákkal szerepelt. Sportkarikatúrái 1918–1944 közt főleg a Nemzeti Sportban jelentek meg. Publikáció: Nemzeti Sport (1918–44), Magyar Élet Naptár (1928), Kerékpár (1928), Sport Hírlap (1940), Szebb Jövő (1940–42), Népsport (1948–49) (Dugó melléklet). GAÁL ÉVA (Léva, 1940.): grafikus. 1959: Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola. 1964-től könyvek illusztrálásával és írásával foglalkozik. 1973–80 között animációs filmeket készített a Magyar

Televízióban. Több ifjúsági lapnak volt munkatársa, közkedvelt humoros rajzai a Képes Nyelvmester (1962), Kisdobos (1988), Dörmögő Dömötör (1988) újságokban jelentek meg. Az utóbbi években elsősorban evangéliumi könyveken dolgozik. Díj: 1979–84 között nívódíjak hét könyvért; 1980–89 között Szép Magyar Könyv-díjakat kapott hat könyvért; 1984, 1986: MM különdíja két könyvért; 1983: Japán Nemzetközi Könyvpályázat oklevele; 1987: BIB-plakett Pozsony; 1989: IBBY-díj, Az év gyermekkönyv illusztráció díja; 1990: a Lektorátus díja. Kiállítás: 1979: KK1; 1987: Móra Könyvkiadó Galéria; 1988: Petőfi Művelődési Központ Galéria, Esztergom; Tamási Galéria, Szekszárd; 1989: Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár, Szombathely; 1990: Városi Könyvtár, Győr; 1997: MVSZ-pavilon, Ópusztaszer. 1984: Karikatúra kiállítás, Barcelona; 1987: Gyermekkönyv-illusztrációk világszerte, Tokió; 1990: Albatrosz Kiadó, Pozsony. Növénygrafikák (1996, Porva-Szépalma, Szépalma Szálló); Képek, növénygrafikák (1997, Pécel, Biblia Szövetség székház.); képek, grafikák (1998, Bethesda Gyermekkórház). Írásai: Zoknidaxli és sokan mások, Budapest, 1973; Bohóckönyv (versek), Bp., 1984; Elefántföldön, Budapest, 1990; Jézussal egy hajóban, 1995; Zárójelben, 1995; Csibész – egy kiskutya első hónapjai, 1998. GAÁL FERENC (Debrecen, 1891. – Los Angeles, 1956.): festő. A Képzőművészeti Főiskolán tanult (1911–1918), mint Balló Ede, Edvi Illés Aladár és Bosznay István növendéke, majd hosszabb időt töltött a szolnoki művésztelepen. Tanulmányutakat tett Németországban és Franciaországban. Gyűjteményes kiállítása volt Budapesten 1923-ban, Amszterdamban 1925-ben. Karikatúrákat publikált a Borsszem Jankó (1916–1924) és a Színházi Magazin (1940) lapokban. GAÁL IMRE (Csáktornya, 1888. – ?): festő, karikaturista. Zemplényi Tivadar tanítványaként dolgozott a nagybányai művésztelepen és a főiskola kecskeméti telepén. Történelmi tárgyú képeket, csendéleteket, tájképeket festett. Karikatúrákat rajzolt a Fidibusz (1906), Új Idők (1907), Üstökös-Urambátyám (1910–18) lapoknak, itt munkatársai voltak: Gáspár Antal, Pál Hugó, Zórád Géza, Polgár Márton, Jeney Jenő, Paulini Béla. GÁBOR ÁRON (Kaposvár, 1911. – Saarbrücken, 1982.): újságíró, író, grafikus, karikaturista. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát (1933). Grafikai tudását önképzéssel és magánúton szerezte. Karikatúráit több újság is közölte. 1944-ig a 8 órai Újságnál és a Reggelnél újságíró. A 2. világháború alatt haditudósító. 1945-től az ötvenes évek végéig kényszermunkás Szibériában. 1960-tól az Ország-Világ főmunkatársa, 1965-től Németországban élt, írásai számos újságban megjelentek (Új Látóhatár, Kanadai Magyarság, Irodalmi Újság, Új Világ). GÁBOR ÉVA (–,): grafikus. Kevés vonallal lényegre törő karikatúrasorozatokat készített egy-egy témáról az Új Magazin részére. A téma a divat és a nő-férfi kapcsolat. Gyermekkönyv-illusztrációi a kicsiket érdeklő állatokról és különös mesevilágról szóltak. Publikáció: Pesti Hírlap Karácsonyi Albuma (1937), Képes Vasárnap (1937), Liliput (1938), Új Magazin (1938), Kis Magazin (1939), Színházi Magazin (1939). GÁBOR LAJOS (Szakmar, 1886. – Budapest, 1947.): festő. A Képzőművészeti Főiskolán (1909–1913) Balló Ede növendéke volt. Arcképfestőként szerepelt a Műcsarnok kiállításain. 1907-ben Az Üstökös-Urambátyám vicclapnak rajzolt címlap és sztori-karikatúrákat. Karikatúráit Gábor L. szignóval jegyezte, Kalocsáról küldte a szerkesztőségnek. Reklámkarikatúrákat is készített, ilyen volt: a „Kobrak czipő” újsághirdetése. Az Üstökös-Urambátyám szerkesztőségben munkatársai voltak Jeney Jenő, Polgár Márton, Ürmös Péter, Tuszkay Márton. Festői tevékenységénél azonban jelentősebb volt a Kalocsa vidéki népművészet körében

végzett kutató- és szervezőmunkája. Ő alapította a Kalocsai Népművészeti Házat, s a városi múzeum igazgatójaként tevékenykedett. GÁBOR LÁSZLÓ (1888. – ?): grafikus, festőművész. 1907–1911-ben a budapesti Képzőművészeti főiskolán végzett. Karikatúrákat rajzolt a Grimasz (Bécs, 1920) részére, itt munkatársai voltak Glatz Oszkár, Knapp Jenő, Szántó Imre, Vértes Marcell. GÁBOR MÓRIC (Kisújszállás, 1889. – Budapest, 1987.): festő. Művészeti tanulmányait az Iparrajziskolában kezdte, ahol Kölber Dezső és Vesztróczy Manó voltak a mesterei. Az Országos Mintarajziskolában Székely Bertalan, Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly és Balló Ede növendéke volt. 1908-tól a párizsi École des Beaux Arts-ban képezte magát. 1911–12-ben karikatúráit közölte a Móka című képes hetilap. A Vasárnapi Újság 1920-tól fogadta el grafikáit. Nagyobb tanulmányutakat tett Franciaországban és Olaszországban, Hollandiában, Belgiumban, továbbá az Egyesült Államokban. Hazai kiállításain túl bemutatkozott Amszterdamban, Rotterdamban, Hágában, Londonban, Berlinből és Rómában. Londoni tartózkodása során rajzolta a fizikus Einsteint, McDonald angol miniszterelnököt és több ismert személyiséget. 1941-ben a Színházi Magazin részére készített karikatúrákat, grafikát. Itthon számos művész portréját készítette el: Blaha Lujza, Fedák Sári, Svéd Sándor, Góth Sándor, Hegedűs Gyula, Bölönyi György, Krúdy Gyula, Pethes Sándor stb. Díj: 1981-ben SZOT-díjat kapott. A Cennini Társaság tagja. Kiállítás: 1976-ban a hódmezővásárhelyi Medgyessy Teremben jelentkezett gyűjteményes anyaggal. Tisztes kora ellenére rendszeres résztvevője volt a Vásárhelyi Őszi tárlatoknak. GÁCSI MIHÁLY (Budapest, 1926. – Zalaegerszeg, 1987.): grafikus. 1949-től 1956-ig a Képzőművészeti Főiskola növendéke, mesterei Domanovszky Endre, Hincz Gyula és Koffán Károly voltak. 1956–74-ig a Szolnoki Művésztelep alkotója volt. 1961-től 1979-ig a szolnoki Néplap, illetve Új Néplap részére heti rendszerességgel rajzolt karikatúrákat a Jászkun Kakas humormellékletbe. A megyei újság önálló groteszk rajzait is szívesen közölte. Az Élet és Irodalom 1967-től 1983-ig foglalkoztatta a művészt. 1974-től Hódmezővásárhelyen, majd 1976-tól haláláig Zalaegerszegen élt. Anekdotázó hangvétele karikaturisztikus látásmóddal társulva alkották jellegzetes ábrázolásmódját. A linómetszet- és rézkarctechnikának is kiváló ismerője volt. Utolsó éveiben inkább festéssel foglalkozott. Díj: 1974-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. Kiállítás: Budapesten a Dürer Teremben (1967), a Derkovits Teremben (1969), a Csók Galériában (1974), Szolnokon (1967), Miskolcon (1979), Szegeden (1975, 1980), Zalaegerszegen (1977), az NSZK-ban (1980) voltak. Csoportos kiállításon Európa számos országában szerepelt. Főbb művei: Cégem reklámja, A régi ház, A szobrász, Dózsa-sorozat. Publikáció: Tollasbál (Szolnok) (1961), Néplap (Szolnok) (1961–62), Új Néplap (1963–79), Élet és Irodalom (1967–83), Vasárnap (Szolnok) (1971). GÁLL FERENC (Kolozsvár, 1912. – Párizs, 1987.): grafikus. Rómában majd Párizsban tanult. Kolozsvári újságokban publikált politikai karikatúrákat, Hitler-ellenes karikatúrasorozatot készített. Több gyűjteményes kiállítást rendezett Budapesten, Kolozsváron és Párizsban (1937). 1940-től végleg Párizsban telepedett le. GALLAS NÁNDOR (1893 – 1949): szobrász. Erdélyi, modern törekvésű szobrász. Karikatúrákat és illusztrációt rajzolt a Fidibusz (1912), Tollszár (1922), Fajankó (Temesvár, 1923–24), A Toll (1924–25), Múlt és Jövő (1930–33) című újságoknak.

GARA ARNOLD (1882 – 1929): festő, rézkarcoló, grafikus és keramikus. Rövid ideig az Iparművészeti Iskolán, Nagybányán és Németországban tanult, 1905től állított ki. Munkásságának legjelentősebb részét „pontozó” technikával készült rézkarcai alkotják. A lemezen színezett rézkarc műfajának szinte egyedüli hazai művelője volt. Legsikerültebbek a műfajban Puskin Anyeginjéhez készült rézkarcai. Foglalkozott festészettel, plakát-, könyvcímlap- és ékszeres kerámiatervezéssel is. Ismert plakátja: Orbók Lóránd bábjátéka 1915 körül. 1904-ben karikatúrákat rajzolt a Borsszem Jankó élclapnak. Néhány év múlva az Izé, a Bolond Istók és a politikai humorlap, a Szamár is foglalkoztatta. Grafikákat készített: a Ház, Kéve Könyve, Vasárnapi Újság, Színházi Élet, Lantos Magazin, Színházi Magazin újságok részére. 1926-ban adta ki a Magyar Parnasszus című, modern magyar költők verseihez készített illusztrációkat tartalmazó rézkarcalbumát. Kiállítás: Többízben rendezett kollektív kiállítást az Ernst Múzeumban. Tagja volt a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesületének (KÉVE) és a Paál László Társaságnak. Művei nagyrészt az Magyar Nemzeti Galéria birtokában vannak. Publikáció: Borsszem Jankó (1904), A Ház (1907–1909), Március (1909), Izé (1909–10), Kéve Könyve (1913), Bolond Istók (1914), Vasárnapi Újság (1916), Szamár (1917), Színházi Élet (1928), Lantos Magazin (1929). GARAY ÁKOS (Apáti, 1866. – Budapest, 1952.): festő, grafikus, etnográfus. 1882–83-tól a budapesti Országos Mintarajziskolában, majd Pécsett Irinyi Sándornál, 1884–87-ben Münchenben Raupp és Hackl iskolájában tanult Az Üstökös élclapnak 1886-tól rajzolt karikatúrákat, kezdetben torzítás nélküli grafikákat készített, későbbi alkotásainál már élvezte a groteszk, elrajzolás örömét. Ezt követte 1887-től a Borsszem Jankó vicclap, ahol kisebb-nagyobb megszakításokkal huszonkét évig publikált. Szinte minden induló élclap kínált lehetőséget megjelenésre a kiváló karikaturistának: Kakas Márton, Bolond Istók, Fidibusz, Üstökös-Urambátyám, Magyar Figaró, Herkó Páter. A népélet témaköréből készült festményei, rajzai, fotói forrásértékűek. Grafikáit és festményeit az Új Idők, a Képes Szalon Szikra, a Művészet, a Vasárnapi Újság, a Nimród, A Nők Újsága, a Pesti Hírlap, a Csendőr című újságok közölték. Öt évig rajzolt a Szent-György sportlap részére. Nagybátyja, Garay János Az obsitos c. költeményéhez készült illusztrációit s egyben munkáinak leggazdagabb gyűjteményét a szekszárdi Balogh Ádám Múzeum őrzi. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). Ismert moziplakátjai: Csikós, Tábor, Félszüzek, Horthy, Homunkulusz. Kiállítás: 1901–09-ben a Nemzeti Szalonban, 1916-ban a Könyves Kálmán cégnél, 1920-ban pedig az Emst Múzeumban rendezett műveiből kiállítást. Emlékkiállítása 1953-ban volt a szekszárdi múzeumban. Régi magyar férfi hajviseletek (Néprajzi Ért., 1911); Szlavóniai régi magyar faluk (Néprajzi Ért.); Bugaci pásztorok (olajfestmény, MNG); Vásár (olajfestmény, Balogh Ádám Múz.). Könyv: Hannover-huszárok, Lovasiskola, Asszonyok-huszárok, Szedres emlékkönyv, Tóth Ede válogatott munkái (1902), Az utolsó kuruczvilág I-II., Itt a szép Alföld (1906), Kenyér és becsület I-II (1906), Kner Izidor agyafúrt alakjai (1915), Nagy dolog a háború, Simonyi József a híres obmester (1909), Siralmas Erdély, A ló szabadban való idomítása napi leckékbe beosztva (1928), A lófelszerelés kézikönyve, A betyár kendője (1906), Pásztortűz (1907), 25 éves a mozi, Utazás Pestről Budára (1908). Derű a borúban. Publikáció: Üstökös (1886), Borsszem Jankó (1887–1919), Kakas Márton (1895–1919), Püf Neki (1896), Jambó Vidám Naptár (1897), Bolond Istók (1899), Új Idők (1902–1926), Szikra (1903), Politikai Kalendárium (1905), Művészet (1905–14), Karácsony (1906), Vasárnapi Újság (1906–11), Fidibusz (1907), Üstökös-Urambátyám (1907), Májusfa (1919), Röpke Lapok (1909–10), Napsugár (1909), Vasárnapi Újság Karácsonyi Kiadványa (1911), Képes Szalon (1910), Borsszem Jankó Naptár (1911–15), Jó Pajtás (1911–17), Magyar Figaró (1911), Élet (1912), Nimród (1913–14), Röpkelapok (1913–15), Szabadság melléklet (1913), Új Idők (1914), Alföldi Kacagtató (Kecskemét) (1917), Herkó Páter (1926), Szent-György (Sport) (1930–35), Lantos Magazin (1930), A Nők

Újsága (1930), Pesti Hírlap (1935), Magyarság Évkönyve (1937), Művészet (1937), Népek Mosolya (1939), Csendőr (1944). Szignó: GARAY, vagy G. GARDOS KÁROLY (KARIEL) (Budapest, 1921 – 2000): karikaturista. A II. világháború után a szegedi egyetem francia és irodalom szakán, majd Párizsban a Sorbonne-on tanult. 1945-ben a Népszava munkatársa. 1946-ban Párizsban élt. Számos napi- és hetilap karikaturistája. 1947-ben Izraelben telepedett le, ahol a Ha’olam Ha’ze és a Ma’ariv munkatársa volt. Főleg politikai karikatúrákat rajzolt. Megalkotója „Srulik”-nak, az Izraelt szimbolizáló népszerű figurának írt cikkeket, elbeszéléseket, egyfelvonásos darabokat és esszéket is. Illusztrált gyermekkönyveket és 13 kötetet adott ki. 1978–81-ig az izraeli követség kulturális attaséja Londonban. Több alkalommal is kitüntették. Kiállítás: Tel-Aviv (1972); Haifa, 1987); New York (1989); Jeruzsálem (1993); Lisszabon (1994). Szignó: Dosh, Dos. GARISA HERMAN ZSOLT (Baja, 1973.): grafikus. 1990-ben a budapesti Varga Stúdióban mint fázisrajzoló, kulcsrajzoló, majd animátor dolgozott. 1994-ben Kecskeméten az I. C. A. Rajzfilmstúdióban alkotott. 1993-ban az Új Borsszem Jankó című lapban jelent meg Zebulon – az apolitikus című munkája. A Kis Füles című lap 1994/4. és 1995/2. számában Fluff csodái című képregényével szerepelt. 1996-ban ismét a budapesti Varga Stúdióban animációs filmet készített. 1997–2001-ig a Pannónia Film Kft.-nél amerikai rajzfilmekben dolgozott. 2001-től a Kretén Magazin számára készített képregényeket, illusztrációkat, reklámparódiákat, grafikákat, borítókat. 2001-ben Varga Zerge Zoltánnal Az elátkozott part című RejtőKorcsmáros képregény felújításába kezdtek. Munkáikból évente jelenik meg: A három testőr Afrikában, Az előretolt helyőrség, A 14 karátos autó, Piszkos Fred, a kapitány. 2005-ben a József Attila Színháznak készített illusztrációkat színdarabhoz (Vanek úr Afrikában). 2006-ban Eduard címmel képregényt készített. Publikáció: Kis Füles (1993–95), Új Borsszem Jankó (1993–94), Kretén (1995–99). Szigno: Gajo. GÁSPÁR ANTAL (Kalocsa, 1889. – Budapest, 1959.): grafikus, festő. 12 éves korában már a Gyermekújságnak, egy évvel később pedig a Kakas Mártonnak készített rajzokat. Politikai és egyéb karikatúrái valamennyi jelentős élclapban megjelentek. Az Üstökös, később Az Üstökös-Urambátyámnak 1906-tól 8 évig rajzolt kiváló portrés politikai karikatúrákat. A könnyebb, pikánsabb stílusú Magyar Figaró és Pikkoló lapokban is közkedveltek voltak rajzai (1908). Szinte egy időben rajzolt még: a Magyar Miska, Bohó Misi, a Móka, Erdélyi Bakter, Villám, Mátyás Diák vicclapoknak. A nagy munkabírású grafikus a Borsszem Jankó élclap fő rajzolója lett 1919–1934-ig. Még jelentős lapok voltak: Az Ojság, Herkó Páter, Bolond Istók. A Pesti Hírlapban együtt rajzoltak Gömöri Imrével és Mocsay Bélával, s időnként már szerephez jutott a tehetséges Szűr-Szabó József is. A Pesti Hírlap alkalmi kiadványaiban önálló színes karikatúrái jelentek meg, pl. Pesti Hírlap Naptára. 1934-ig a Pesti Hírlap, majd 1934–37-ig a Budapesti Hírlap karikaturistájaként dolgozott. A magyar politika görbe tükre Bethlentől Gömbösig címmel jelent meg önálló karikatúraalbuma (1934). 1937-től ismét a Pesti Hírlap munkatársa, ezzel egyidejűleg a Függetlenség, az Esti Újság, az Esti Kurír, a Friss Újság, a Színházi Élet stb. is gyakran közölte karikatúráit. 1945 után a Ludas Matyinak rajzolt 1959-ig, haláláig. A tapasztalt karikaturista az induló vicclap meghatározó egyénisége volt, több színes címlapot, portrét készített. Párhuzamosan a Pesti Izé 1948-ig, a Füles Bagoly 1950-ig, a Fűrész 1947-ig, a Szabad Száj 1951-ig, a lapok megszűnéséig foglalkoztatták. A magyar karikatúraművészet kimagasló egyénisége, fő megújítója, politikai karikatúrái kiváló jellem- és korrajzok. A Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének társelnöke volt. Díj: Pro Arte (1949); érdemes művész (1956).

Kiállítás: II. Magyar Karikatúra Kiállítás Nemzeti Szalon (Bp., 1947): 2. 3. Magyar Képzőművészeti kiáll. Műcsarnok (Bp. 1952–53): életmű kiállítás MÚOSZ Székház (Bp. 1959). Könyv: Ne te ne (1911), Nagy Imre: Dr. Klein (1922), A békéért (karikatúra). Publikáció: Kakas Márton (1892), Színház (1904–1906), Herkó Páter (1904), Az Üstökös (1905), A Reflektor (1906), Üstökös-Urambátyám (1906–14), Magyar Figaró (1908– 1909), Magyar Miska (1909), Bohó Misi (1909), Pikkoló (1909–18), Móka (1909–10), Erdélyi Bakter (1910–11), Magyar Figaró (1910), Színházi Élet (1911), Villám (1911), Képes Színpad (1914), Nemzeti Sport (1918), Mátyás Diák (1919–37), Borsszem Jankó (1919–34), Az Ojság (1921–23), Pest Hírlap (1923–28), Színházi Élet (1925–30), Az Ojság (1925), Pesti Hírlap Naptára (1926), Az Ojság Pengős Naptára (1926), Pesti Hírlap Kincsesháza (1927), Pesti Hírlap Vasárnapja (1927–38), Bolond Istók (1928–34), Pesti Hírlap Naptára (1928–34), Szilveszter (1928), A Reggel (1930–32), Délibáb (1931), Budapesti Hírlap (1933–37), Az Ojság (1931–37), Herkó Páter (1933–36), Pesti Futár (1934), Vasárnapi Újság (1934), Reggel (1934), Kincses Kalendárium (1935), Tizenkét órás Újság (1938), Színházi Élet (1938), Végre-Végre (Cegléd) (1940), Kossuth Népe (1945), Fényszóró (1945), Képes Figyelő (1945), Ludas Matyi (1945–59), Képest Hét (1945), Esti Újság), Esti Kurír, Friss Újság, Szabad Száj (1946–51), Izé (1946), Pesti Izé (1946–48), Fűrész (1947–49), Szabad Száj Naptár (1947), Hírlap (1949), Füles Bagoly (1949–50), Képes Figyelő (1949), Béke és Szabadság (1951–56), Füles (1958). Szignó: Gáspár. GÁSPÁR GUSZTÁV (Nagyigmánd, 1954.): grafikus, karikaturista. Az Egri Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakán 1980-ban végzett. 1980–83 között általános iskolai tanár, majd 1984-ig hivatásos térképész tiszt a Magyar Honvédségnél. 1984–85-ig grafikus, 1985–90 között szerkesztő-újságíró Tatabányán, a 24 óra című megyei napilapnál. 1990–93-ig a Füles rejtvényújság szerkesztője 1993-tól szabadúszó újságíró. A 24 óra (1984-től), a Füles (1990-től), a Szabad Föld (1990–95 között) és a Gyöngy című lapokban (1–6. szám) jelentek meg karikatúrái. 1995-től közreműködik Maksa Zoltán hang- és videokazettáiban is. A Vasárnap Reggel és a Reggel című lapok munkatársa (2003–2004). Kiállítás: Komáromi Kisgaléria (1989); Zalaegerszegi Színház (1994): Megyeháza (Tatabánya, 1994); Víz-zene-virág Fesztivál (Tata, 1995); Tatai Páneurópai Filmcentrum (1995); Művelődési Központ (Nagyigmánd, 1996); Azilum Antikvárium (Tata, 1997). Könyv: Morgas legszebb meséi, A kétéltű ember. Publikáció: Dolgozók Lapja (1984–93), Füles (1984–93), Füles Évkönyv (1991), 24 Óra (1991–95), Szabad Föld (1994), Vasárnap Reggel (2003–2004)), Reggel (2003–2004). Szignó: Árgus. GÁSPÁR IMRE (Budapest, 1947): tervezőszerkesztő-tipográfus, karikaturista. Képesítés: 1968: nyomdai montírozó-fénymásoló, 1969: nyomdai retusőr, 1972–1975: MÚOSZ Tördelőszerkesztői Akadémia, 1988–1990: Iparművészeti Főiskola Felsőfokú Tipográfusképző. Munkahelyek: Kossuth Nyomda (1968–1975), Ifjúsági Lapkiadó Vállalat (1975–1977), Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó (1977–1989), Magyar Ifjúság (1989), Reform (1989– 1991), Ludas Matyi (1989–1992), Füles (1994–1995),Új Magyarország (1990–1991), Ufómagazin (1992–2000), Vasárnap Reggel (2000–2006).Német-magyar Szakmai Képző /óraadó szaktanárként/ 1998-tól. Publikáció: Füles 1969-1977, Kis Füles 1994-1995, Füles évkönyvek/1977-1995/ Ludas Matyi /1967-1998/ Ludas Matyi évkönyvek /1982-1990/. Továbbá: Ifjú Nyomdász (1967–1968), Ifjúsági Magazin (1967–71), Vigyázat, a humor mögött pénz van (1968), Magyar Ifjúság (1969–1985), Ifjúsági Magazin (1967–1971), Világ Ifjúság (1969), Bakfity (1972), Hanglemez Magazin (1972), Rádió és Tévé Újság (1972), Filmszem (1976), Lobogó (1977), Hétfői Hírek (1985), Pesti Műsor Szilveszter (1977), Szúr (1988), Ludas Matyi Évkönyv (1982–90), Nyári Örömök (1984), Diáknaptár (1985), Tévé Magazin (1987), Tollasbál (1987), Mikroszkóp Újság (1988), Szúr Magazin (1988), Népszabadság

(1989), Országos Biennále Nyíregyháza (1985,1987,1989,), Új Szabad Száj (1989–91), Magyar Szó (1990), Kobak (1992–1998), Ufomagazin (1992–2000), Extra Ludas (1992), Ludas Matyi (1996–99), Vasárnap Reggel (2000–2006).Best of 2007. Könyv: Álomcsapat /1977/ A fele sem igaz! /1984 és 1986/ Első világvége évkönyv.Reccs /1999/.Barangolás az operák világában I-IV 2004-2006.Fejvadász,/ 2006/ Díjak:Tolentino- különdíj. GÁSPÁR TAMÁS (1974.): grafikus. A Magyar Képregény Akadémia (MKA) egyik alapító tagja. A kiváló művész szakmájában és olvasótáborában népszerű és elismert képregényíró és -grafikus. Képregényeit, karikatúráit a Kretén és a Tiszta Dili (1996–98), a Pinkhell (2005–2007) publikálja. A Com-X és az Alternatív béka és királykisasszony sorozatot, a Hóhányók, Alternatív mesék, a Tiszta Dili újság közölte. A Pinkhell negyedévenként megjelenő képregényújságban az Éjfél kapitány, Torony, Moszkító (színezés), Királylány, 10 Perc, Henry a Playboy (színezés) munkái jelentek meg. Reklám munkái: Pannon GSM storyboard. Hirdetés: Layout, Ganxta Zolee nagylemezborító. Jelenleg filmstúdióknak készít reklámfilmeket, mozifilmeknek storyboardjait rajzolja. Kiállítás: Magyar Képregényfesztivál (2005), Almássy téri Szabadidő Központ, II. Magyar Képregényfesztivál (2006) Teátrum, III Magyar Képregényfesztivál (2007) Gödör Klub. GAUDER ÁRON (1977.): animációs filmrendező. 2000-ben végzett a Magyar Iparművészeti Egyetem animáció szakán. Tanárai voltak: Jankovics Marcell, Lehotai Zoltán, Orosz István, László Marcell, Békési Sándor. Az Egyetem után két évig alkalmi művészi munkákat vállalt. 2002-ben Izlandra utazott, élményeiről úti filmet készített. Film: Klaustrofobia (1997), Csodamalom (1997), Berserker (1998), Segítő szellem (1999). Fő műve Novák Erikkel: Nyócker. Díj: Magyar Filmszemle, Legjobb rendezői látványfilm. Kecskemét: A legjobb magyar rajzjátékfilm. Szöul: Nagydíj. Ottawa: Nagydíj. Krok: Fődíj. Stiges: Nagydíj. Zágráb: Nagydíj. GEBHARDT TIBOR Gönczi (Budapest, 1902 – 1993): grafikus. Sokat foglalkoztatott grafikus, karikaturista művész. A Kakas Márton vicclapban jelentek meg első karikatúrái. Illusztrációkat rajzolt a Zászlónk (1916–17), című cserkészújságnak. A Borsszem Jankó (1925) vicclapban együtt rajzolt Szigethy István, Madaras László, Gáspár Antal, Forrai Zoltán, Major Henrik, Pólya Tibor, Zórád Géza, Faragó Sándor művészekkel. Publikált még: a Szent-György Sport (1924), Újság (1928), Magyar Magazin (1928–30), Magyar Úriasszonyok (1931–32) lapokban.1930-tól a Klösz nyomda color osztályát vezeti, majd 1961-ig Ofset nyomda munkatársa.Mellette a Kacagó Hold (1932), Pesti Hírlap Karácsonyi Albuma (1937), Képes Vasárnap (1937), Kis Újság (1937), Magyar Cserkész (1937–39), Reklám Élet (1938), Friss Naptár (1939), Kammer S. E. Báli Újság (1940), Hangya Naptár (1942), Naptár (1950) című újságokban készítette reklám csomagolóeszköz grafikát, és tervezett plakátokat, számolócédulákat ,hírdetéseket. Díj: 1952-ben Munkácsy-díjat kapott. GEDŐ LIPÓT (Túrkeve, 1887. – New York, 1952.): grafikus, festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károlynál tanult, majd Münchenben végezte tanulmányait. 1902-től a Magyar Bors, az Urambátyám, majd a Fidibusz, Izé, Pesti Mozi, Színházi Élet vicc- és műsorújságokban. Újságrajzolóként dolgozott, rajzolt riportképeket és karikatúrákat. Kedvelt rajzolója lett a heti és havi magazinoknak: Érdekes Újság, Színház és Divat, Kis Krónika, Pesti Futár, Remény, Művészet, Jó Pajtás. Illusztrációkat készített pasztellel gyermektémákról mesékről. 1914-ben rendezte első kiállítását a Művészházban. 1914–16 között a Prager Tageblatt közölte munkáit. 1915ben Prágában rendezett kiállítást. Rajzolt a Szamár (1917), később az Április újságnak

1919-ig. Mielőtt Berlinbe költözött volna, még a Mefisztó, Az Ojság, a Szilveszteri Malac újságokban is publikált. A Borsszem Jankó élclap 1920-tól 14 évig foglalkoztatta. 1921től Berlinben az Ullstem-lapoknál, később Bécsben a Stundénál dolgozott karikaturistaként. Ebben az évben jelent meg a Mozi humor c. kis füzetecske, melybe Major Henrikkel rajzolt karikatúrákat. 1923-ban látott napvilágot száz osztrák közéleti férfit ábrázoló albuma. A Servus című osztrák élclap elindítója, szerkesztője, s egyben rajzolója is. Művészekről, politikusokról és egyéb közéleti személyiségekről rajzolt karikatúráiból több album is megjelent Bécsben, Prágában és Belgrádban (Köpfe aus der Österreiche Finanz- und Industriewelt). 1927–38 között Magyarországon él, s újra rajzol a Színházi Élet, a Reggeli Újság, Nyíl, Krix-Krax, Tolnai Világlapja, Független Szemle, Tükör, Pesti a Hírlap Vasárnapja, Az Ojság, Tűzhely, Remény, Új Idők, Pesti Futár, Délibáb, Színházi Magazin című újságoknak. Kiállítás: 1931-ben az Ernst Múzeumban tartott kollektív kiállítást. Ugyanebben az évben adta ki Magyar műgyűjtők és bibliofilek című karikatúraalbumát. 1934-ben elnyerte a Szinyei Társaság grafikai díját. 1933-tól három gyűjteményes kiállítást rendezett Budapesten, 1938-tól Párizsban, majd New Yorkban élt haláláig. 1948-ban volt New Yorkban gyűjteményes kiállítása. Könyv: Bűvös szék. Száz színész egy sorban, Gellért Lajossal közös alkotásuk, Szép Ernő írt utószót a könyvhöz. Maga illusztrálta az 1927-ben megjelent Janiból Jonny lesz című ifjúsági regényét, Római kaland, Mindent tudok újság évkönyv (1939), Ágyuk és virágok, Ilyenek vagyunk (1929). Publikáció: Magyar Bors (1902), Urambátyám (1902), Fidibusz (1909), Izé (1909), Pesti Mozi (1911–13), Múlt és Jövő (1912), Krix-Krax (1912), Érdekes Újság (1913–14), Színházi Élet (1913–18), Mozi (1913), Művészet (1914), Érdekes Újság (1914–15), Jó Pajtás (1914), Képes Újság (1915), Borsszem Jankó (1917–18), Figaró (1918–19), Színházi és Divat (1916), Szamár (1917), Pesti Futár (1918), Április (1918–19), Bolond Istók (1918), Remény (1920), Kis Krónika (1919), Mefisztó (1919), Borsszem Jankó (1920–32), Az Ojság (1921), Szilveszteri Malac (1922), A Reggel (1922), Remény (1922), Színházi Élet (1931–32), Borsszem Jankó (1931–38), Reggeli Újság (1931), Nyíl (1931), Krix-Krax (1931), Tolnai Világlapja (1932–33), Független Szemle (1933), Pesti Futár (1933), Tükör (1933–34), Pesti Hírlap Vasárnapja (1933–34), Az Ojság (1933), Tűzhely (1934), Remény (1934), Pesti Hírlap Naptára (1935), Új Idő (1935), Színházi Élet (1935–38), Pesti Futár (1935), Vasárnapi Újság (1935), Múlt és Jövő (1936–38), Délibáb (1936–38), Pesti Futár (1936– 38), Színházi Magazin (1940). Szignó: Gedő. GÉHL ZOLTÁN (Rakó, 1888. – Budapest, 1954.): grafikus. Az Országos Mintarajziskolában (1905–1908) Zemplényi Tivadarnál, majd külföldön tanult, azután Aradon és Budapesten főleg arcképrajzolással foglalkozott. 1929–1932 között Buenos Airesben élt és alkotott. 1932-től Budapesten újságoknak portrékat, ritkán kitűnő karikatúrákat is készített. A Fűrész vicclap foglalkoztatta 1947-ben. Rajzolt a Füles Bagoly humor- és rejtvénylapnak is. A Pesti Futár és a Délibáb, a Szabad Nép illusztrációkat közölt a művésztől. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). Publikáció: Pesti Futár (1934), Délibáb (1939), Fűrész (1947), Füles Bagoly (1950), Világ, Szabad Nép. Szignó: Géhl. GEIGER RICHARD/ HEGEDŰS RICHARD/ (Ungvár, 1882. [más adatok szerint Bécs, 1872.] – Budapest, 1945.): festő, grafikus. Tanulmányait Bécsben és Párizsban végezte. 1903-tól Budapesten élt. 1910-től rajzolt karikatúrákat Az Üstökös-Urambátyám részére. A Borsszem Jankó élclapban kiváló munkatársai voltak öt éven át Bér Dezső, Mühlbeck Károly, Zórád Géza, Garay Ákos, Vértes Marcell, Zombori Lajos, Pólya Tibor. a Pikáns lapok közül a Magyar Figaró és Kis Élclap részére rajzolt. Grafikákat készített az Érdekes Újság, Világháború Képes Krónika, Képes Újság számára. Rajzolt plakátokat, báli meghívókat, exlibriseket. Dolgozott a gyomai Kner Nyomdában is. Részt vett a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon

kiállításain arcképeivel, táj- és életképeivel (1914). Tolnai Világlapjának készített rajzokat. Párizsi tartózkodása idején készült munkái a csavargók életét elevenítik meg. Könyvillusztráció: Hatteras kapitány kalandjai, Drumár János: Kassiopeia (1915), 25 éves a mozi, Martin Paz: Elbeszélés. Publikáció:Magyar Géniusz /1896 /Üstökös /1896—98/ Papramorgó Naptár /1897/ Kalapács Röpke Lapok (1909–15), Üstökös-Urambátyám (1910–11), Borsszem Jankó (1912–16), Érdekes Újság (1914), Tolnai Világlap (1914), Világháború Képes Krónika, Borsszem Jankó Naptár (1915), Világháború (1915), Magyar Figaró (1915–16), Kis Élclap (Párizs, 1916), Képes Újság (1917), Röpke Lapok (1923–30). GELLÉRT HUGÓ (Budapest, 1892. – New York, 1985.): grafikus, karikaturista, festőművész. Fiatalon New Yorkba emigrált, ott végezte művészi tanulmányait (National Academy of Design). Eleinte kubista szemléletű portrékat festett, majd elsősorban politikai karikatúráival vált népszerűvé. Számos lap munkatársa és illusztrátora (Masses and Mainstream, Amerikai Magyar író, Kanadai Magyar Munkás, Liberator, New Masses). A munkásmozgalom világszerte ismert grafikusa. Illusztrálta Marx Tőkéjét 1933-ban. Ugyanebből az évből származik Gulliver-sorozata, melyben az 1930-as évek Amerikáját mutatta be. Mozgósító vagy leleplező erejű szatirikus rajzait a kapitalizmus visszásságai, majd a fasizmus ellen készítette (A kisember százada c. sorozat). Először Majakovszkijról (1925), majd politikusokról és tudósokról rajzolt portrékat (John Reed, Albert Einstein, F. Roosevelt, Martin Luther King stb). 1974-ben Budapesten rendezett képeiből kiállítást, 1981-ben a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntették ki. GELLÉRT LAJOS (Budapest, 1885 – 1963): színész, író. Színiakadémián tanult, majd vidéken helyezkedett el. 1907-ben lett a Thália Társulat tagja, majd 1912-ben a budapesti Új Színpadhoz szegődött. Hol vidéken, hol Budapesten lépett fel. Színészi munkája mellett karikatúrát rajzolt a Színházi Élet (1917– 1937) című lapnak. Publikált több élclapban és magazinban főleg portrékarikatúrát: Ma Este (1923), Az Ojság (1926–27), Borsszem Jankó (1926), A Reggel (1930), Reggeli Újság (1930), Füles rejtvényújság (1963). A Belvárosi Színháznál dolgozott, itt aratta legnagyobb sikereit. A Jókai Színház tagjaként töltötte utolsó éveit, írt regényeket és színdarabokat is. Sok némafilmben szerepelt, sőt 1921-ben maga is rendezett (Az egér címmel). A sokoldalú művész a portrérajzolás nagymestere volt. Portréi vetekedtek Major Henrik rajzaival. A Gedő Lipóttal közösen kiadott karikatúraalbum híres magyar művészekről, politikusokról, üzletemberekről, barátokról készült gyűjtemény (Száz színész egy sorban, Amicus Kiadó). Díj: Érdemes művész (1956). Könyv: Írás egy emberről, aki mindenképp boldog akar lenni. Regényes önéletrajz (1921), Egy cigány, egy király (1928), Gurul a becsület (1941), Nyitott szemmel, Visszaemlékezések (1958). GÉMES JÓZSEF (Budapest, 1939.): filmrendező. Iparművészeti Főiskola: díszítőfestő, 1961: Z. Gács György, és Nepp József tanítványa. 1965: A Pannónia Filmstúdióban sorozatfilmekben mozdulattervező, 1968: rendező. Díj: Chicagói Ezüst Hugó-díj (1968), krakkói Arany Sárkány-díj (1968), miskolci kategóriadíj (1969), Balázs Béla-díj (1975), érdemes művész (1980), kecskeméti kategóriadíj (1986), kiváló művész (1989), Fort Lauderdale-i legjobb gyermekfilm díja (1994). Film: Koncertisszimó (1968), Díszlépés (1970), Esemény (1970), Temetés (1970), Infantilizmus (1971), Vetélkedő (1971), Közös erővel (1971), Hugó, a víziló (1973 amerikai-magyar), Cantinflashow (1974–75), Sün barátom (1976), Daliás idők (1982), Vili, a veréb (1986), A hercegnő és a kobold (1991 magyar-walesi-japán), Új Iliász (1993), Harc a Honért (1995), Erdei mese (1996 amerikai-magyar).

GEORG GYÖRGY (–,): festő, grafikus. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). Évekig élt és dolgozott Olaszországban. Foglalkozott festészettel, készített illusztrációkat, plakátokat, például a Tungsram rádió (1939), Sidol (1939). Az Ojság (1924–30) című vicclapban munkatársai voltak Gáspár Antal, Szigethy István, Forrai Zoltán. Publikáció: A Hét (1926), Magyar Magazin (1928–30), Lantos Magazin (1929–30), Borsszem Jankó (1930–34), Teli Erszény (1933), Karikás (1934–38), Atelier Life (1935), Színházi Élet (1937). Szignó: Georg. GERGELY IMRE (Pest, 1868. – 1957 körül): festő. Az Országos Mintarajziskola (1900–1903) után Bécsben és Münchenben tanult, s 1892től kezdve sűrűn állította ki a Műcsarnokban olaszországi tájak, kisvárosi utcák, virágok, tuniszi vásárok színes, hangulatos képeit. 1901-től rajzolt az Ország-Világ, a Jó Pajtás, (1911) a Röpke Lapok (1914) részére grafikákat, majd az Új Magazin (1936) és a Színházi Életben publikált. A kiváló humorú grafikus az Új Magazin újságban, egész oldalas szöveg nélküli tónusos karikatúrákat készített. Díj: 1911-ben Vásár a Ferenc József rakparton című festményével a Nemzeti Szalonban a Törley-díjat nyerte. Astrik a koronát adja át, Bethlen fogadja a külföldi követeket, Ottokár eleste és a Tordai országgyűlés című vízfestménye a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. GERGELY TIBOR (Budapest, 1900. – New York, 1978.): festő, grafikus. Fiatal korában az avantgárd törekvésű festők közé tartozott. A Képzőművészek Új társaságának tagja volt. 1929-ben a Lantos Magazin részére rajzolt szöveg nélküli karikatúrákat, majd a Tükör magazinban publikált (1935–36). A Lantos Magazinban munkatársai voltak: Byssz Róbert, Gedő Lipót, Nyáry Albert, Kapcza Ila. 1932-ben képeiből kiállítást rendeztek az Ernst Múzeumban. Számos könyvet illusztrált. Az USAban élt. 1974-ben Hatvanban állított ki. GERŐ SÁNDOR (Budapest, 1904. – Budapest, 1977.): grafikus, karikaturista. Uitz Béla festőiskolájában tanult. Budapesten dolgozott mint tisztviselő, majd 1928-ban öt évre Berlinbe ment, és rajztudását fejlesztette. 1930-tól kezdett karikatúrákat rajzolni, a Morgenpost című napilap Brummbeer című szatirikus mellékletébe. A Lustige Blätter című élclapban rendszeresen publikált karikatúrákat. Rajzolt sporttémákat is. Berlint elhagyva fél évre Koppenhágába költözött, majd 1933-ban tért vissza Budapestre, ahol reklámgrafikákat és illusztrációkat készített. A Móka (Lugos) 1932-től 1933-ig közölte karikatúráit. A Pikáns Új Magazin részére rajzolt karikatúrákat és grafikákat (1934), majd a Délibáb, Vasárnapi Újság, Függetlenség című lapoknál volt külsős rajzoló. A 9 számot megélt Pesti Posta vicclapban munkatársai voltak: Szepes Béla, Toncz Tibor, Szigethy István, Hauswirth Magda, Byssz Róbert, Bató Géza, Pesthy István. 1946–66-ig a Ludas Matyinál belső munkatársként dolgozott. Karikatúráival számos egyéb budapesti lapban is szerepelt: Képes Hét, Magyar Rádió, Színház és Mozi, Béke és Szabadság, Vöröskereszt Családi Lapja, Magyar Ifjúság, Képes Újság, Füles, több megyei újság, Plajbász és Paróka. Kiállítás: Magyar Újságrajzoló Művészek karikatúra kiáll. (1946–47); Plakátkiállítás: Szalmássy Galéria. Nemzeti Szalon (1948); Nemzeti Szalon (1950-tôl); Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok (1955); Képzőművészetünk tíz éve. Műcsarnok (1960); Magyar Plakáttörténeti kiállítás, 1885–1960 Műcsarnok; Magyar karikatúra kiállítás, Magyar Kulturális Intézet (Szófia, 1962). Könyv: A békéért (karikatúra). Publikáció: Morgenpost (1930), Lustige Blätter (1930 Móka (Lugos) (1932–33), Új Magazin (1934), Vasárnapi Újság (1934), Délibáb (1935–38), Függetlenség (1939), Pesti Posta (1944), Magyar Rádió (1946), Ludas Matyi (1946–47), Képes Hét (1946), Ludas Matyi Magazin (1947–48), Magyar Szó Naptár (1948), Színház és Mozi (1954), Béke és Szabadság (1956), Gondűző Naptár (1957), Vöröskereszt Családi Lapja (1959), Magyar Ifjúság (1959–61), Képes Újság (1960–68), Füles (1960), Fejér Megye Hírlap

(1961), Néplap (1961), Vas Népe (1961–64), 80 Rajzzal a Föld körül (1961), Fejér Megyei Hírlap (1962), Kisalföld (1962), Dolgozók Lapja (1962–64), Néplap (1962), Képes Újság (1962), Tavaszi Tárlat (1962), Kisalföld (1962–64), Új Néplap (1963), Ludas Matyi Magazin (1964–77), Nők Lapja (1964–66), Dolgozók Lapja (1965–66), Plajbász és Paróka (1965), Nyári Örömök (1965), Napos Oldal (1968). GERSE LÁSZLÓ (Budapest, 1946.): grafikus, karikaturista. Gépipari technikumot végzett Budapesten 1964-ben. Felsőfokú reklámgrafikai propaganda iskolát 1982-ben. A MÚOSZ újságíró iskolán tervezőszerkesztő kurzust 1984-ben. 1964–78 között a MÁV-Posta Számítógép Központ dolgozója. 1978–84-ig az ÁKV reklámgrafikusa és karikaturistája. 1984–92 között a Figyelő tervező grafikusa, karikaturistája (a Fintor című rovat szerkesztője.). 1992–97-ig a Teszt Magazin tervező grafikusa, karikaturistája. 1997-től a Geomédia Kiadó művészeti szerkesztője. 1970-től jelennek meg folyamatosan karikatúrái különböző napi-, heti- és havilapokban, valamint bel- és külföldi kiadványokban (Füles, Ludas Matyi, Rakéta Regényújság, Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin, Hócipő, Teszt Magazin, Magyar Hírlap, Szabad Föld). Számos könyvet illusztrált. Díj: Az év legjobb címlapja pályázat, III. díj (1988); Múzeumok Majálisa, közönségdíj (1996). Kiállítás: Több ízben vett részt csoportos kiállításon (Montreal és Knokke-Heist, 1976–88; Karikatúra Biennále, Nyíregyháza, 1985, 1987, 1989). Önálló kiállításai: Fókusz Könyváruház (1983). Publikáció: Ludas Matyi (1957–87), Ifjúsági Magazin (1968–87), Magyar Ifjúság (1968– 79), Világ Ifjúság (1969), BUÉK (1973–74), Ludas Magazin (1973–75), Füles (1974–75), Kincses Figyelő (1984–1992), Teszt Magazin (1992–1997), Kalendárium (1978), Rakéta (1980–86), Szabad Föld, Magyar Hírlap, Világnyelv (1981), Hahota (1986–90), Hócipő (1989–94), Extra Ludas (1987), Álarc (1990). Szignó: Gerse. GESZTI GÁBOR PÁL (Budapest, 1946.): építészmérnök, grafikus, illusztrátor, karikaturista. 1957 óta Rio de Janeiróban él. Diplomáját az Építészeti Állami Egyetemen, Rio de Janeiróban kapta (1971). 1979 óta rajzol portré- és sztorikarikatúrákat, amelyek számos lapban megjelennek: az O globo (1979–83) között illusztrátorként foglalkoztatta, a Jornal do Brasil, (1985–87); Playboy, MÁD, Ciencija Hoje, Jornál Docomercio lapoknál karikaturistaként publikált. A külföldön jól ismert karikaturista magyarországi lapoknál nem mutatkozott be. 1982-ben a külföldön élő magyar művészek kiállításán részt vett. Díj: Duisburg (1984); Rio de Janeiro (1988); Hilversum (1991). Kiállítás: 1981: Spanyolország, 1982-ben Budapest. Önálló kiállítása: Rio de Janeiro (1979–82–83–90); Sao Paulo (1985); Rotterdam (1989); Párizs és Hága (1990); Bécs 1991). Többízben szerepelt karikatúra-fesztiválokon Kanadában, Belgiumban, Németországban, Hollandiában és Brazíliában. GLATTER ÁRMIN (Szepsi, 1861. – Budapest, 1931.) Először jogot hallgatott Bécsben és itthon, majd hirtelen elhatározással pályát változtatott: 1882-ben beiratkozott a Mintarajziskolába, ahol 1984-ben végzett. 1885ben Az Üstökös részére rajzolt karikatúrákat, munkatársai voltak: Jankó János, Fényes Adolf, Linek Lajos, Jantyik Mátyás, Homicskó Atanáz. 1886-ba Münchenben folytatta festészeti tanulmányait. Beutazta fél Európát, Párizsban töltött egy évet. Pesti festőiskoláját 1897-ben nyitotta meg. A Münchenben tanultaktól sohasem tudott elszakadni. Élete végéig táj- és arcképeket, anekdotikus ízű életképeket festett. GLATZ OSZKÁR (Budapest, 1872. – Budapest, 1958.): festő. Művészettörténetet tanult Bécsben és Münchenben, ekkor kezdett rajzolni. 1982-ben Hollósy Simon magániskolájában készült főiskolai felvételre, majd 1893-ban Párizsban a Julián Akadémián tanult. 1896-tól Nagybányán dolgozott, és itt döbbent rá a pleinair festés valódi sajátosságára, a szín fontos szerepére. Nagybányán bemutatott

festményei igen nagy elismerést váltottak ki. 1897-től rajzol grafikát és karikatúrát a Krónikás, majd 1920-tól a Grimasz (Bécs) lapok részére. 1898-ig dolgozott Nagybányán. Ettől kezdve hosszú ideig csak rajzokat készített, zsánerjeleneteket, tájat és arcképet. Díj: 1952-ben Kossuth-díj; 1953-ban érdemes művész címet kapott. Kiállítás: 1910-ben a Nemzeti Szalonban rendezett kiállítást, 1912-ben a nagybányai jubiláris tárlatra elküldte ifjúkori műveit. 1953-ban az Ernst Múzeum rendezte meg gyűjteményes kiállítását, 1914-től 1938-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára. A bujáki népviselet színpompás világa adja számára a leghálásabb témákat. Formaérzéke és karaktermeglátása tónusos arcképfestésében is szembetűnő. Számos művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria. GÓRÓ LAJOS (Marossolymos, 1865. – Budapest, 1904.): grafikus, karikaturista. Az 1880-as évektől kezdve számos illusztrációt készített a Vasárnapi Újság és az Ország Világ, majd később Új Idők számára. Karikatúráit 1885-től Az Üstökös élclap közölte, majd a pécsi Veréb Jankó, Urambátyám, Kis Pipa, Caviár, Móka újságok. Az Üstökös vicclapnak 5 évig volt a munkatársa, itt együtt rajzolt Linek Lajos, Rubovics Márk, Homicskó Atanáz művészekkel. Illusztrált a Képes Folyóirat, Magyar Szalon, Tanulók Lapja, Néplap című újságoknak. Olajfestményein a városi társasági élet jeleneteit örökítette meg. Publikáció: Üstökös (1885–90), Új Idők (1885–96), Vasárnapi Újság (1886–91), Veréb Jankó (Pécs) (1887–89), Urambátyám (1887–88), Képes Folyóirat (1888–96), Pikáns Naptár), Magyar Szalon (1889), Kis Pipa (1889), Caviár (1889), Ország-Világ (1894–98), Tanulók Lapja (1897), Néplap (1902), Móka (1904). GÖBÖLY SÁNDOR (1923.) grafikus. Magyar Képzőművészeti Főiskola (1945–1947). A főiskola után ő lépett a Szabad Száj (1948–51) vicclapnál Kálmán Viktor (Vasi) karikaturista helyére, aki külföldre távozott. Itt munkatársai voltak Toncz Tibor, Várnai György, Gáspár Antal, Szigethy István, Schöner István, Endrődi István, Ruszkay György. Szignó: Göböly. GÖMÖRI (HOLSTEIN) IMRE (1902 – 1969): grafikus, karikaturista. Rippl-Rónai József növendéke, majd a berlini képzőművészeti akadémián tanult. 1924-ben a Borsszem Jankó szatirikus lapban jelentek meg karikatúrái. Stílusa hasonlított Gáspár Antal és Mocsay Béla rajzolók karikatúráihoz. Később mindhárman a Pesti Hírlap grafikusai voltak. 1927-től az Ojság meghatározó rajzolója lett. Többször próbált Németországban letelepedni és ott alkotni Holstein néven, de ezt nem sikerült megvalósítania. Újra az Ojságnak és a Pesti Hírlapnak dolgozott, mellette a Tükör, Mátyás Diák, Tízperces Újság, Képes Vasárnap is foglalkoztatta. Vidéken a Hódmezővásárhelyen kiadott Karikásban rajzolt Sostarics Lajos, Pintér Jenő karikaturistákkal. A II. világháború után az Izé (1946) és a Pesti Izé (1946) közölte rajzait. Publikáció: Borsszem Jankó (1924–38), Színházi Élet (1925–35), Pesti Est (1926), Háry János (1926), Móricka (1927), Az Ojság (1928–34), Délibáb (1931), Pesti Hírlap Vasárnap (1933–39), Izé (1933), Kis Pesti Hírlap (1934), Tükör (1934), Mátyás Diák (1934– 37), Karikás (1934–37), Színházi Élet Jubileumi Album (1935), Vasárnapi Újság (1935), Képes Vasárnap (1937–38), Az Ojság (1937–39), Tízperces Újság (1938), Mátyás Diák (1938–39), Népújság Évkönyv (1939), Légrádi Testvérek Naptára (1940), Magyar Népnaptár (1940), Kéve (1942), Izé (1946), Pesti Izé (1946). Szignó: Gömöri. GÖNDÖCS GERGELY (Budapest, 1976.): karikaturista, képregényrajzoló. 1994 óta folyamatosan jelennek meg karikatúrái a Kretén, MAD, Tiszta Dili, Dörmögő Dömötör című lapokban. A karikatúra minden műfajában alkot: sztori-karikatúrákat, képregényeket, illusztrációt. A rajzolást kiegészítve gyermek és felnőtt képregényeket ír, és azok többségét maga rajzolja meg. Gyermek képregényei: Pocak. 1–4., képregény füzet (1988) országos terjesztésben. Művészeti vezetőként dolgozik egy

internetes tartalomszolgáltatónál. A TeveClub nevű internetes játék figurái, valamint a játék alapján készült rajzfilmsorozat figuratervei fűződnek a nevéhez. Kiállítás: : „Világvége” - vándorkiállítás (1996); Tavaszi Karikatúra Fesztivál, Budapest (1998) Képregényfesztivál (2006, 2007), Budapest. Publikáció: Kretén (1995–2007), Dörmögő Dömötör (1996), Tiszta Dili (1996), Pocak és Barátai (1998). Szignó: Göndöcs. GÖTZ BÉLA ERNŐ (Ipolyság, 1882. – ?) grafikus, karikaturista, festőművész. Budapesten Vajda Zsigmond, Münchenben Hollósy Simon növendéke. 1905-től Nagybányán tanult. A festészet mellett karikatúrákat, grafikákat rajzolt, munkái számtalan élclapban megjelentek: Móka, Sportszem Jankó, Mátyás Diák, Vicinális Dugóhuzó, Fidibusz. Grafikáit, illusztrációit a Képes Pesti Hírlap, Színházi Világ, Nemzeti Hírek, Színházi Élet, Képes Vasárnap, Tolnai Világlapja közölte. Kiállítás: Gyakran részt vett a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. A Művészház egyik megalapítója, itt nyílt 1910-ben gyűjteményes kiállítása. Publikáció: Móka (1912), Márgus (1919), Sportszem Jankó (1919), Színházi Világ (1922), Fidibusz (1919–21), Mátyás Diák (1928–31), Képes Pesti Hírlap (1930), A Háztartás (1930), Nemzeti Hírek (1931), Tolnai Világlapja (1931–32), Hangya Naptár (1935), Vicinális Dugóhúzó (1936), Villamos Fogyasztók Lapja (1936), Színházi Élet (1937), Kéve (1941), Képes Vasárnap (1942), Háztartási Előjegyzések Naptára (1942), Magyar Föld (1943), Nemzeti Sport (1943). GRESKOVICS LÁSZLÓ (1954.): grafikus. 1953–1958 a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett. Karikatúrát, illusztrációt készített a Vöröskereszt Családi Lapja, az Ország-Világ, Kincses Kalendárium és a tatabányai Dolgozók Lapja (1964) részére. GRÓF BALÁZS (Pécs, 1976.): grafikus, karikaturista. Pécsi Tudományegyetem művészeti karán rajz-vizuális szakon szerzett diplomát. Karikatúrái, rövid képregényei az Est lapok (országos, 1996), Veszett Veréb (1999), Wanted Magazin (2001), Stripburger (Szlovénia), Enigma (2004), Junior Magazin (2003), Pesti Est (2000–2007) újságokban jelentek meg. Könyv: A Mecsek legalja (2005), Képregények (2005). VIDEÓK: Persona Non Grata: Minimál (2002), Heaven Street Seven: Dél-Amerika (2003), Magashegyi underground: Szeplős váll (2007) Alkalmazott grafika: Est Lapok-kampány, Hooligans, Hétköznapi csalódások, Fürgerókalábak, Pécs 2010, Az én kulturális fővárosom (képregény, 2006). Kiállítás: Festivál BD Amadora, Portugália (2006) Grrr! Festival, Pancevo, Szerbia (2006), Trafó Kortárs Művészetek Háza (2002), Karton Galéria (2002 csoportos) Sziget Fesztivál (2001). GUGI SÁNDOR (1917. – Budapest, 1998.): grafikus, tanár. 1934-ben országos rajz tanulmányi versenyt nyert, és egy év múlva felvették a Képzőművészeti Főiskolára, Aba-Novák Vilmos festőtagozatára. Tanulmányai végén tanári oklevelet szerzett mértani rajz és képzőművészeti ismeretekből, melyet AbaNovák mellett Szőnyi István, Rudnyai Gyula, Ferenczy József, Kisfaludi Stróbl Zsigmond és Lechner Jenő parafált. 1940-től kisegítő rajztanárként dolgozott. 1947-től 1949-ig az Árpád Gimnázium rajz- és művészettörténet tanára, valamint igazgatóhelyettese volt. 1949-ben abbahagyta a tanítást, és a Szabad Népnél áttért a sajtógrafikára. Képregényes munkásságát 1954-ben kezdte a Tanácsok Lapjánál, ahol S. J. szövege alapján Talál Tamás kalandjait rajzolta meg 45 csíkban. 1955-ben kereste meg az ifjú Horváth Tibort, aki a Kulturális Minisztérium oktatási osztályán dolgozott, hogy készítsenek együtt képregényt. Horváth kapva kapott az ajánlaton, aki 1956 után egy Cs. (Csepreghy?, nemesi előnév) rövidítéssel gyarapította szignóját. Állítólag összekeverték a sokat publikáló Horváth Tiborral, az ismert orientalistával és művészettörténésszel. Megszülettek a műfaj emblematikus darabjai az Új Világ, a

Szabadságharcos és a Po Sztránye Szovetov oldalain. Gugi számtalan stílusban tudott rajzolni. Reális tusrajz jellemezte Wells Láthatatlan emberében, lavírozott technika Verne Grant kapitány gyermekeinél, képi humor a Mahomed Csömörönnél, melynek szövegkönyvét is Gugi írta. 1954 és 1960 között Gugi lefektette a képregényrajzolás és -írás alapjait, hogy aztán elegáns módon faképnél hagyja az egészet. Hogy ezt a „szakítást” Gugi kettős látása vagy mérhetetlen precizitása okozta, nem tudni. A művész képes volt hosszú heteket eltölteni egy-egy képkocka megrajzolásának előkészületeivel. Minden egyes apró részletnek, bútornak, ruházatnak, épületnek utánanézett, csakúgy, mint a későbbiekben Zórád Ernő. Így eshetett meg, hogy amíg ő kényelmesen, határidő nélkül rajzolta Jókai Mór Szép Mikhálját, addig Cs. Horváth Sebőknek is kiadta ugyanazt a munkát, amit Sebők „le is zavart” annak rendje és módja szerint. A 70-es években Gugi egy időre állást vállalt a Típustervező Intézetben, majd 1974-től a Magyar Ifjúság tördelőszerkesztőjeként dolgozott. Közelmúltig „maradandó” grafikája a Világgazdaság földgömbös fejléce volt. 1970-ben Gugi két Rejtő-kisregény feldolgozásával még visszatért a képregény világába, hogy aztán annak futószalagszerűségétől megcsömörlötten újból otthagyja azt. A Magyar Ifjúságtól ment nyugdíjba 1977-ben. Főbb képregényei: H. G. Wells: A láthatatlan ember (1957), Ribakov: A tőr (1957), Gugi Sándor: Mahomed Csömörön (1959), Szerb Antal: Szerelem a palackban (1964), Rejtő Jenő: Pipacs (1970), Rejtő Jenő: Minden jó, ha vége van (1970) (Kiss Ferenc). Publikáció: Pesti Posta (1944), Népszava (1949), Kincses Kalendárium (1954), Kirakat (1957–58), Képes Nyelvmester (1957–84), Füles Évkönyv (1963–77), Asszonyok Évkönyve (1967–68), Magyar Ifjúság (1957–73), Füles (1970–71), Világ Ifjúság (1977). Szigno: GUGI. GULÁCSY LAJOS (Budapest, 1882. – Budapest, 1932.): festő. Az Országos Mintarajziskolában kezdett tanulni, lényegében azonban autodidakta volt. 1902-ben Rómában, majd Firenzében és Párizsban járt tanulmányúton. Olaszországot később több alkalommal is felkereste, s számos képén festette meg az olasz városok középkori, reneszánsz hangulatát. 1907-ben volt első gyűjteményes kiállítása Budapesten az Uránia műkereskedésben. 1909-től 1910-ig karikatúrákat rajzolt az Izé vicclap részére. Grafikái jelentek meg a Ház című újságban. Fő megnyilvánulási formája a festészet maradt. Díj: 1908-ban el nyerte a Ferenc József jubileumi díjat. Ezekben az időkben kapcsolat alakult ki közte és a Holnap antológia szerzői között. A háború kitörésekor Velencében idegrendszere összeroppant, s ettől kezdve rövid megszakításokkal az idegszanatóriumok, 1917-től kezdve pedig haláláig elmegyógyintézet lakója volt. E korszakban álombirodalmának, Nakonxipannak tájait, embereit ábrázolja gyöngéd színű, lágy tónusú szürrealisztikus képekben (Ópiumszívó álma; Rózsalovag). Festészetének azonban véget vetett 1924-ben bekövetkezett vaksága. Kiállítás: 1911-ben Nagyváradon és Temesvárott, 1912-ben Szegeden állítottak ki műveit, amelyek egy sajátos álomvilág költői megnyilvánulásai (Dal a rózsatőről, Flórenzi tragédia stb.). 1922-ben az Ernst Múzeumban gyűjteményes kiállítást rendeztek műveiből. Ekkor írta hozzá barátja, Juhász Gyula megrázó versét (Gulácsy Lajosnak). Emlékkiállítását 1936-ban a Nemzeti Szalonban, 1947-ben a Bibliotheca Officinában rendezték meg. Publikáció: A Ház (1909), Izé (1909–10). GUNCSER NÁNDOR, családi nevén Gunscher (Hódmezővásárhely, 1886. – Kolozsvár, 1963.): grafikus, karikaturista. Festészeti tanulmányokat Budapesten (1908–1909) és Firenzében végzett, vonzódása a humoros rajz iránt azonban a grafikusi pálya felé irányította. 1912-ben rajzolt a Fidibusz című viccújságnak. Már az I. világháborús katonai szolgálata idején kötetbe szerkeszti rajzos tudósításait (Apuka levelei a harctérről, Bp. 1915). Ezt a naiv, göre gáboros hangnemet később a tartósabb politikai és társadalmi szatíra váltja fel rajzaiban. 1918-ban Kolozsvárt telepedett le, részt vett a romániai képzőművészek

érdekvédelmi szervezeteiben; 1921-ben a kolozsvári Művészeti Klub egyik megalapítója, 1924-től a bukaresti Szépművészeti Szakszervezet tagja. Színes rajzaiból és karikatúráiból 1924-ben rendezett egyéni kiállítást Kolozsvárt (a kritika A vak Európa című rajzát méltatta). Szellemes, vidám rajzaiból kiállított még egy 1940 decemberében szervezett kolozsvári csoportkiállításon. Később a kolozsvári Mezőgazdasági Intézet rajzolója. Könyv: Grand Circus Guncser (Kolozsvár, 1924). GYAPAY MIKLÓS (–,): karikaturista. Karikatúrái jelentek meg a Borsszem Jankó (1926–28) vicclapban, majd sportkarikatúrák az Autó (1930) Autós vicc mellékletében. Az Ojság 1938–39, és a Félvér=Hagada 1939 humorújságoknak betiltásukig rajzolója volt. A Hungaria (1941), Képes Krónika (1942) lapokban illusztrációkat készített. A Pesti Posta (1944) kilenc számot megélt vicclapjában együtt rajzolt Pesthy István dr., Toncz Tibor, Szepes Béla, Szigethy István, Byssz Róbert, Bató Géza karikaturistákkal. GYÁRFÁS L. MIKLÓS (Székelyudvarhely, 1939.): jogász, újságíró, karikaturista. A kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem jogi karán végzett 1969-ben. Volt törvényszéki tisztviselő, nyomdai korrektor, közgazdász, jogtanácsos. 1974-től jelentek meg romániai magyar lapokban humoros írásai és karikatúrái, jobbára írókról, tudósokról, művészekről. Kép a keretben címmel a Vörös Zászlóban interjúkat közölt többek között Molter Károllyal, Bajor Andorral, Szőcs Istvánnal, Bálint Tiborral. Kiállítás: a Korunk Galériában, az Igaz Szó és a marosvásárhelyi Nemzeti Színház termeiben, Gabrovo (1979). Publikáció: Vörös Zászló, Igaz Szó. GYARMATHY LÁSZLÓ (Tatabánya, 1955.): pszichológus, grafikus. 1985-ben szerzett diplomát az ELTE pszichológia szakán. 1974–79-ig a Pannónia Rajzfilmstúdióban rajzoló. 1985–87-ig a Jahn Ferenc Kórház pszichiátriáján, 1987-től a Budapest I. kerületi ideggondozóban pszichológus. 1993 óta Ausztriában dolgozik (SOS Kinderdorf, AKS-gyermekambulancia). A rendszerváltozás idején tűnt fel politikai karikatúráival. Többalakos rajzokat készített igényesen kivitelezett háttérrel, enteriőrrel. A Hócipő 1989-ben kezdte foglalkoztatni a már rajzfilmesként rutint szerzett karikaturistát. Kurír című lapban (1990–92 között) publikált. A Kurír mellékleteként megjelenő Elefánt vicclap két szerkesztője Földes Péter és Krenner István is lehetőséget biztosított a portrékarikatúrában is jártas grafikusnak. Illusztrációkat készített dr. Benedek László Játék és pszichoterápia című művéhez. Kiállítás: Nemzetközi Karikatúra Kiállítás, Budapest, 1990. Publikáció: Hócipő (1989–92), Kurír (1990–92), Elefánt (1991–92), Nemzetközi Karikatúra Kiállítás Katalógus (1988). GYENES GITTA Wallesz Jenőné (Budapest, 1888. – Budapest, 1960.): festő, grafikus. A magyar porcelánfestés egyik úttörője. Budapesten, Nagybányán és Rómában tanult. 1908-tól jelentek meg karikatúrái Az Üstökös-Urambátyám vicclapban. Kedvelte a groteszk illusztrációkat, grafikákat. Publikált a Jó Pajtás, Új Idők, Az Újság Vasárnapja, Délibáb, Vidám Újság, Pesti Hírlap című lapban. Kiállítás: 1910-től szerepelt a budapesti kiállításokon, eleinte festményeivel, később főleg grafikáival. Számos gyűjteményes kiállítása volt, a háború után 1946-ban a Fészek Klubban, 1948-ban a Régi Műcsarnokban. Itt mutatta be a „Néger is ember” című sorozatát, „Parkban” című képét a Magyar Nemzeti Galériában őrzik. Publikáció: Üstökös-Urambátyám (1908), Jó Pajtás (1911), Új Idők (1924–25), Az Újság Vasárnapja (1928–29), Az Újság Könyve (1930), Délibáb (1934), Pesti Hírlap Karácsony Album (1937), Vidám Újság (1938).

GYENES LAJOS (Budapest, 1888 – 1944): festő, grafikus, építészmérnök. A budapesti Műegyetemen végzett építészmérnök tehetséges festő és grafikus. a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult (1909–1914). Saját építkezési vállalkozása volt. A képzőművészettel napi munkája mellett foglalkozott. Rajzolt illusztrációt és karikatúrát a Társaság (1923), Pesti Hírlap Naptár (1926) című újságok részére. GYENIS JÁNOS (1870. – ?): festő, grafikus. A pécsi papneveldéből kilépve Budapesten, utóbb Münchenben tanult festeni. Grafikákat illusztrációt rajzolt az Ország-Világ (1894) és a Képes Krónika (1919) részére. Karikatúráit az Izé című lap közölte (1909), a rajzokat Münchenből küldte. Munkatársai voltak: Egry József, Gara Arnold, Gedő Lipót, Pólya Tibor, Zórád Géza. Kiállítás: A Műcsarnokban 1902-ben a Bognár című kőrajzával szerepelt először. 1903-ban a Nemzeti Szalonban, grafikai kiállításán a Gitáros című kőrajzát az állam vette meg. Többször szerepelt a müncheni Glastpalast kiállításain. GYÖNGY KÁLMÁN (Magyarszarvaskend, 1944.): szerkesztő, karikaturista. Iskola: Jurisich Miklós Gimnázium (1962), Általános vegyész (1975), Kereskedelmi Reklám Marketing 1983, Film-, video-operatőri képesítés (2 éves képzés, MAFSZ). 1965– 89-ig a MOL-nál vegyész, majd reklámpropagandista. 1989-től saját vállalkozásban karikatúrák, videofilmek készítésével foglalkozott. Fiatal korában munkája mellett 1964–1977-ig rajzolt a Vas Népe, Igaz Szó, Magyar Ifjúság, Zalai Hírlap, Ifjúsági Magazin, Szabad Föld részére. 1977 után amatőr filmeket és videofilmeket készít, filmjeit a televízió is bemutatta. 1989-től ismét lehetősége nyílt az Új Szabad Száj és a Ludas Matyi vicclapokban publikálni, mellette: Elefánt, Hahota, Magyar Honvéd, Pesti Hírlap, Pesti Veréb, Pesti Vicc, Fülig Jimmy, Ügyes stb. újságokban is közölték rajzait. 1992–98-ig a Magyar Nemzet napilap rajzolója. 1996–2003-ig a Népszabadság című napilap Budapest mellékletének készített karikatúrákat. 1996-tól alapító tagja és szerkesztője volt a Veszett Veréb vicclapnak. Alapító tagok: Rau Tibor, Lehoczki Károly (czki) Szabó László Róbert (MARABU) Jelenszky László, Nemes Zoltán, Szmodis Imre, Békési Sándor József (joe). A Veszett Veréb 1999-ben szűnt meg. 2000-ben saját vállalkozásban a Rejtvény Futár, Rejtvény Mazsola később Olasz Rejtvény Magyaroknak, Skandinávrejtvény Magyaroknak, Laza Olasz, Hüvelyk Matyi, Nagyon Nagy Olasz című újságokat alapította és szerkesztette. Díj: Az Országos Kaposvári Karikatúra Kiállításon III. Díj 1997 , Országos „Füst” Pályázaton II. díj, az International Message Cartoon Fest ‘94-ben (Japán) különdíj. 2002: Városunk című kiállításon I. díj. Kiállítás: Több csoportos kiállításon vesz részt (Ausztria, Belgium, Jugoszlávia, Törökország, Franciaország, Japán, Kanada, Portugália. Irán, Budapest, Kőszeg, Kaposvár, Eger, Best of 2005, 2006). Könyv, könyvillusztráció: Vicc Albummm 1994, Névjegy 2003, A dohányzás 2000 éve 1999, Gól volt… gól nem volt 2002, Micsoda Város 1998, Polgári Kaszinó 2002, Vállalkozás Előtti Intelmek 2000, A rendszerváltás humora 1992, Lucky Dip I. 2000, Lucky Dip II. 2001, Best of 2005, 2006. Wessely Gábor: Magyar Fanyar 2006, Magyar karikaturisták adat- és szignótára 1848–2007, lexikon (2008). Publikáció: Vas Népe (1964–70), Igaz Szó (1965–70), Magyar Ifjúság (1966–77), Zalai Hírlap (1966–76), Ifjúsági Magazin (1966–68), Vigyázat, a humor mögött pénz van (1968), Új Szabad Száj (1989–92), Tallózó (1990–93), Riport (1990), Ludas Matyi (1990– 93), Ludas Matyi Magazin (1990–93), Ludas Matyi Nyári Örömök (1990–93), Magyar Honvéd (1990–95), Rajzszex (1990), Monokel (1990), Gázláng (1991), Elefánt (1991–95), Ludas Matyi Évkönyv (1991), Hahota (1991–93), Pesti Hírlap (1992), Magyar Nemzet (1992–98), Pesti Veréb (1992–93), Extra Ludas (1992–93), A Hírlap (1993), Déli Hírek (1993–97), 24 Órás (1993–97), Néplap (1993–2004), Zalai Hírlap (1993–94), Petőfi Népe (1993–96), Kanizsa (1993–94), Napló (1993–96), Hódmezővásár (1993–94), Jászkun Krónika (1993–94), Vasvármegye (1993–94), Pesti Hírlap (1993), Ludas Matyi Évkönyv (1991–1993), Magyar Fórum (1993–96), Ludas Matyi Rejtvény Magazin (1993), Jászkun Kakas (1993–2004), Nemzeti Képes Sport (1994), Magyar Poén Tőzsde (1994), Új

Demokrata (1994), Álláskereső (1994–96), Pesti Veréb (1994), Új Borsszem Jankó (1994), Darázs (1994), Új Kelet (1995), Heves Megyei Nap (1995), Dunaújváros (1995), Új Magyarország (1995), Pesti Vicc (1995), Fülig Jimmy (1995), Mai Nap (1995), Kisalföld (1995–2005), Nevessünk (Érd) (1996), Kacagó Viccújság (1996–98), Ludas Matyi (1996– 99), No Komplett (1996–2000), Vicc-Mix (1997–99), Vicc Özön (1997–98), Vicc Börze (1997–98), Príma Vicc Parádé (1997), Ügyes (1997–2006), Napi Magyarország (1998), Humor Patika Tükör (1998), Népszabadság (1996–2003), Kacsa (1998–99), Dilibogyó (1998), Jó Vicc (1999–2006), Pistike (1999), Tollasbál (2000–2001), Play-Boy (2000), Ügyes Évszakok (2000–2006), LMLM (2000), Vasárnapi Néplap (2001), Ludas Magazin Évszakok (2001), Kutyahús (2001), Móricka (1996–2000), Vasárnap Reggel (2003–2004), Hölgyvilág (2003), Hajnali Krimi (2003), Hatvanhat (2003), Fanny (2003–2006), Pató Pál (2003–2004), Rejtvény Futár (2000–2006), Rejtvény Mazsola (2000–2006), Olasz Rejtvény Magyaroknak (2002–2006), Laza Olasz (2003–2006), Hüvelyk Matyi (2004), Kakas Márton (2002–2006), Félórás (2004–2006), Eszes (2004–2006), Tere-Fere (2002–2006 Poén Találat (2004), 51 vicc 15 rejtvény (2004), Zsebrejtvény (2004), Skandi Vadászat (2005), Havi Skandi (2006), Poén Halászat (2006), Hüvelyk Matyi (2007), Nagyon Nagy Olasz (2007). Szignó: Gy. K. vagy GYÖNGY. GYÖNGYÖSSY ELEMÉR (–,): grafikus. A Művészet című újság fejlécgrafikáját rajzolta. (1908). Erotikus karikatúrákat a Pillangó (1909) és a Pikkoló (1909–12) vicclapokban publikált. Itt munkatársai voltak: Józsa Károly, Polgár Márton, Zórád Géza, Földes Imre, Major Henrik. Az ÜstökösUrambátyám (1913), Borsszem Jankó (1913), Vasárnapi Újság (1916), Erdélyi Bakter (1910–12), Pikoló Élclap (1917), Színházi Világ (1920) foglalkoztatta még. GYÖRFFY ANNA, F. (Szucság, 1915. – Budapest, 2006.): grafikus. 1931–35: Állami Felsőipariskola (textil- és divattervezés). Díj: 1982: „Gyermekekért” Érdemérem; 1984: Nívódíj; 1985: Békéért plakett (Országos Béketanács). Az iparrajziskolai stúdiumok mellett alakrajzot Molnár C. Páltól tanult. 1934–45-ig a Goldberger Textilgyár tervezője. Pályája szinte kizárólag a gyermekirodalomhoz kapcsolódott. Számos gyermekkönyvet illusztrált a Móra Könyvkiadó, a Tankönyvkiadó, a Minerva Könyvkiadó részére. Könyv: Nemzedékek nőttek fel illusztrációin (Pöttyös Panni könyvek, Mosó Masa mosodája, Első nap az óvodában (1959), Hét kis törpe egyedül, 1961 stb.). Diafilm: Közel harminc mese diafilmváltozatát készítette el: Csipkerózsika (1973), Hófehérke és a hét törpe. 1946-tól a Kisdobos, majd a Dörmögő Dömötör (1989-ig) sokat foglalkoztatott munkatársa. GYÖRFI ANDRÁS (Kaposvár, 1964.): festő, grafikus, építészmérnök. 1981 óta élt Budapesten. Diplomáját építészként szerezte az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán. 1984 óta jelennek meg illusztrációi különböző magazinokban (Rakéta Regényújság, Galaktika, Népszabadság). 1991-ben állított ki először festményeket. 1993-ban díszletet tervezett a soproni színháznak (Raymond F. Simon-Edmund Kean). 1994-ben öt hétig az USA-ban dolgozott, ahol kiállításokon vett részt. 1994 és 1999 között a belvárosi Poláris Galéria vezetője volt. 1996-ban három hónapra műtermet bérelt Aachenben. 1997-től nyaranként számos művésztelepen vett részt itthon és külföldön. 2000-ben Pozsgai Zsolt Fekete Méz című darabjának díszletterveivel Londonban szerepelt. GYÖRGYFY GYÖRGY (Kaposvár, 1896. – Budapest, 1981.): grafikus, tanár. A Képzőművészeti Főiskolán Tardos-Krenner Viktor növendéke volt, és rajztanári oklevelet is szerzett. Politikamentes sztori karikatúrát rajzolt a Bolond Istók (1914–16) részére. Munkatársai voltak: Jeney Jenő, Hatos Tamás, Aranyos István. Grafikákat és karikatúrát publikált: Zászlónk (1917), Jó Pajtás (1925), Gyermeknaptár (1926) lapokban. Illusztrációkat is készített, főként ifjúsági könyvekbe. Tájképeit 1928-ban és 1934-ben gyűjteményes kiállításon mutatta be.

GYŐRI ARANKA (–,): grafikus. Karikatúrákat rajzolt a Kakas Márton (1913), Borsszem Jankó (1916–19), Bolond Istók (1916), vicclapoknak. Illusztrációi jelentek meg a Magyar Grafika (1925) művészeti lapban. Reklámkarikatúra rajzokat is publikált: a Diana borsszesz és a Diana szépítőszer sorozat. GYULAI LÍVIUSZ (Barót, 1937.): grafikus. 1962-ben végzett Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán (grafikai szakon), ahol Fónyi Géza, Kmetty János és Ék Sándor tanítványa volt. Tanult Olaszországban és Angliában. 1960-tól rajzol karikatúrákat, grafikákat, illusztrációkat az Élet és Irodalom részére, filmes tevékenysége mellett is, mintegy 25 évig. 1962: Ludas Matyi vicclap külsős rajzolója. Publikált még grafikákat és karikatúrákat a Film Színház Muzsika (1964), Színház és Mozi 1964, Rakéta (1974–78), Magyar Ifjúság (1985), Kisdobos (1989). 1975-től animációs filmeket is készít. Díj: Oklevél, Lipcse (1964); aranyérem, Firenze, II. Firenzei biennále (1971); Ezüst galamb-díj, Lipcsei filmfesztivál (1972); Munkácsy-díj (1973); Arany Nofretete-díj, Kairói filmfesztivál (1978); Érdemes művész (1989). Kiállítás: Brno, Buenos Aires, Carpi, Lipcse, Sáo Paulo, Tokió stb.; Stúdió-kiáll.; Ernst Múzeum; 1968 Stúdió (’58, ’68, 1968–69); Műcsarnok (1968, 1969, 1971, 1978); MNG; stb. Önálló kiáll.: Dürer Terem (Bp., 1966); Bécs (1968); Amsterdam (1973); Fészek Klub (Bp., 1974); Csók Galéria (Bp., 1975); München és Műcsarnok (Bp., 1981); Sárospataki Képtár (1992); Festőterem (Sopron, 1997, 1998); Arte Fiera (Bologna, 1998); Vigadó Galéria (Bp., 1998); Tampere (Finnország.); Kaunas (Litvánia); Riga (Lettország., 2000). Fametszetet és rézkarcot is alkotott. Könyv: 500 könyvet illusztrált (pl. Mészöly D.: Villon és a többiek (1966), Weöres S.: Psyché (1972), Sterne. L.: Érzékeny utazások (1976). Illusztrálta többek között a Carmina Buranát, valamint Szerb Antal, Karinthy Frigyes, Csokonai, E. T. A. Hoffmann, Cervantes, Villon, Mark Twain és Italo Calvino műveit. Film: Jómadarak, tévésorozat 1–13. (1979–80); Delfinia, animációs rövidfilm (1976), Új lakok, animációs rövidfilm (1977), Tinti kalandjai - tévésorozat. 1–13. (1987–89), Jónás (1996), Cannes-i versenyfilm, Golyós mese (1998), Szindbád bon voyage! (1999). Diafilm: Trilevip, a törpe (1989), Szélike királykisasszony (1987), Kőtörő (1990). GYULAY LÁSZLÓ (Békésgyula 1843. – Budapest, 1911.): festő, grafikus. Bécsben és Münchenben tanult, ahol Munkácsy tanulótársa és lakótársa. Először 1873-ban állított ki Münchenben cigánytípusokat ábrázoló képeket. Hazatérve rajztanári állást vállalt, emellett főleg könyvillusztrálással foglalkozott. Karikatúrát Az Üstökös élclapba (1885–1886) rajzolt, munkatársai voltak: Fényes Adolf, Homicskó Atanáz, Jantyik Mátyás Linek Lajos. A Vasárnapi Újság részére grafikákat készített. HADNAGY GÁBOR (1945.) tanár, újságíró, karikaturista. A főiskolára készülés jegyében gimnazista korában a vívás mellett hetente háromszor a székesfehérvári Áron Nagy Lajos és M. Tóth István festőművészek rajzszakkörébe járt, közben karikatúrákat is kezdett rajzolni. 1960-ban a Csúzli, majd 1962-től 2005-ig a Fejér Megyei Hírlap közölte karikatúráit. 1962-ben a Magyar Ifjúságban Mikulka Gyula művészeti szerkesztő a „Karikatúra ifjú művészei” sorozatban bemutatta Hadnagy Gábort. Középiskola után Szombathelyen a tanárképző főiskolán tanult tovább, népművelő-könyvtáros szakot végzett. A tanulmányai mellett több országos lapban publikált: Füles 1963, Ludas Matyi (1963–76), Nők Lapja (1964), Élet és Irodalom, Magyar Ifjúság (1962–1971). Diplomaszerzés után két év kultúrmunka, majd a székesfehérvári Fejér Megyei Hírlaphoz került újságírónak. A MÚOSZ tördelőszerkesztői akadémia elvégzése után laptervezőként dolgozott. Újságíró munkája mellett publikált: a Ludas Matyi, Magyar Ifjúság, Esti Hírlap, Élet és irodalom, Füles, Nők lapja, Szabad Föld, Delta, RTV újság, Tükör, Népszava, Autó motor, Igaz szó, Fejér Megyei Hírlap, Vas Népe, Zalai Hírlap, Somogyi Néplap újságokban, és szinte az összes megyei

napilapban, valamint több külföldi újságban. Rajzolt képregényeket is. Szerkesztői munkája alatt kétszer lett a legszebben tervezett megyei napilap a Fejér Megyei Hírlap. 2001-ben az European Newpaper Award versenyben 185 európai napilap között egyetlen magyar újságként Award of Excellenc-díjat kapott a hétvégi melléklet. Felelős szerkesztőként dolgozott a lapnál nyugdíjaztatásáig. Kiállítás: öt önálló kiállítás. Csoportos kiállítás: Vigyázat, a humor mögött pénz van (1968), 1. Országos Karikatúra Kiállítás. Díj: Könyvheti pályázat I. díj (1962). Publikáció: Csúzli (1960), Fejér Megyei Hírlap (1962–2006), Füles (1963 Ludas Matyi (1963–1976), Vas Népe (1963–66), Magyar Ifjúság (1962–71), Élet és Irodalom (1964– 66), Ifjúsági Magazin (1968), Fejér Megyei Zűrlap (1969), Ludas Magazin (1970), Esti Hírlap, Szabad Föld, Delta, RTV újság, Tükör, Népszava, Autó motor, Igaz Szó, Zalai Hírlap, Somogyi Néplap. Szignó: ha, vagy hadnagy. HAJDÚ IMRE, Jean Image (Budapest, 1912. – Párizs, 1989.): rajzfilmrendező, producer. Tanulmányait a budapesti Kereskedelmi Akadémián (1929), az Iparművészeti Főiskolán és Reimann iskolájában végezte (Berlin). 1932-től díszletfestő és reklámszakember. 1934-ben Franciaországban telepedett le, ahol Victor Vasarelynél dolgozott. 1936-ban Macskássy Gyula műtermében részt vett az első magyar animációs reklámfilm elkészítésében. 1938-tól önállóan rendezett. 1948-ban produkciós céget alapított, ahol művészi rajzfilmeket, reklámés propagandafilmeket, animációs és trükkfilmeket készített. Első nemzetközi sikerét 1946-ban aratta Cannes-ban, eredeti látásmódról tanúskodó alkotásával (Saturnusrapszódia). 1949-ben Atomballada című munkájával Velencében keltett feltűnést. Készített gyermekfilmeket (Bátor Jankó, 1951, Velencei nagydíj), és feldolgozott La Fontaine meséket is. Munkásságával fellendítette a francia rajzfilmgyártást. Film: Az alvajáró (1945); A feketék játszanak és nyernek (1945); Satumus-rapszódia (1946); Atomballada (1949); A tücsök és a hangya (1954); Victor úr vagy az időgép (1959); Joe kalandjai (tévésorozat); Aladdin és a csodalámpa (egész estés rajzfilm, 1969). HALÁCSY ENDRE (1880. – ?): festő, grafikus. 1899–1900-ban végzett az Országos Mintarajziskolában. A képzett grafikus „modern folttechnikás” karikatúrákat készített a Kakas Márton (1901–1904) vicclapnak, itt munkatársai voltak Faragó József, Bér Dezső, Garay Ákos, Jeney Jenő, Lakos Alfréd és Linek Lajos. A Zászlónk cserkészújságban (1904) grafikát és karikatúrát publikált. Szignója: HALÁCSY . HALÁSZ GÉZA dr. (Szolnok, 1947.): közgazdász, karikaturista. Marx Károly Közgazdasági Egyetem 1967–1971. 1965: Úszómester, majd esztergályos tanuló. 1967 nyarán SZOT-kultúrfelelős a bélatelepi üdülőben. 1971–72: Magyar Televízió gyakornok szerkesztő. 1971–1986: Marx Károly Közgazdasági Egyetem Informatika tanszék gyakornok, tanársegéd, majd 1978 (doktori fokozat) adjunktus. Oktatás: Bevezetés a számítástechnikába; Fortran; Informatika alapjai; Információrendszerek tervezése és szervezése. 1986–1989: SZÁMALK Kiadó irodalmi vezető. 1989– 1995: Aula Kiadó alapító igazgató. 1993- a Budapesti Corvinus Egyetem információs rendszerek tanszék részfoglalkoztatású tudományos munkatársa. Oktatás: Multimédia a gazdaságban; Média, multimédia; Üzleti informatika. 1995: Aula Kiadó irodalmi vezető, főmunkatárs. Karikaturistaként: 1967-től a Közgazdász című egyetemi lap karikaturistája. Képei szórványosan több lapban, köztük napilapban is megjelentek. Farkasházy Tivadar mellett társszerkesztője a Gőzgazdász című egyetemi humorkötetnek (1973). 1999: MÚOSZ Karikaturista szakosztály tag, 2003: szakosztály elnök, 2003: KOKSZ (Kortárs Karikatúra és Szatirikus Képzőművész Műhely, a MKISZ tagja), 1996: Hullámtér szakcsoport (Mártélyi képzőművész alakulat). 2003: Magyar Nemzet hétvégi melléklet karikatúra rovat, Halász Géza Show címmel.

Díj: 1988. „A számítógép is ember” Nemzetközi karikatúra pályázat Budapest I. díj., 2000. Magyar Karikatúraművészeti Fesztivál, Budapest, a Külügyminisztérium díja. 2006. @rc Óriásplakát pályázat, Budapest, Hősök tere, díj. (Karikatúrák, festmények, fotók és körbeforgó panorámaképek) Blogja a MÚOSZ http://emasa.hu honlapján található. Kiállítás: Fontosabb kiállítások: csoportos kiállítások: Budapest Galéria (2004), Szófia (2005), Vízivárosi Galéria, Római Magyar Akadémia (2006), Bécs, Collegium Hungaricum (2007), ELTE Könyvtár (egyéni kiállítás, 2006). Publikáció: Néplap (1971–78), Magyar Ifjúság (1973), Rakéta (1978), Magyar Konyha (1985), 3. Országos Biennále (1987), 3. Nemzetközi Karikatúra Kiállítás Katalógus (1988), Élet és Irodalom (1990), Magyar Nemzet (2003–2007), Best of 2004, Best of 2005, Best of 2006. HALÁSZ JÁNOS, John Halas (Erzsébetfalva, 1912. – London, 1995.): rajzfilmrendező, producer. Eleinte plakátokat és főcímeket rajzolt (1927). 1930-ban egy évre Párizsba ment, majd itthon Bortnyik Sándor tanítványa és asszisztense lett. Kezdetben reklámfilmeket készített. 1932-től együtt dolgozott Macskássy Gyulával és Kassowitz Félix karikaturistával. Első filmjét 1934-ben rendezte, majd 1936-ban Angliába hívták, ahol színes rajzfilmeket készített. 1940-ben feleségével megalapította a világhírű Halas Batchelor rajzfilmvállalatot. Az angol rajzfilmgyártás megújítója. „Stílusa a hagyományos naturális megoldásoktól mindinkább a részleteket elhagyó karikatúra felé hajlik. Ötletgazdag, áradó humorú, magával ragadó tempót diktáló művész.” (Új Filmlexikon, 1971). A neves karikaturista, Gerard Hoffnung rajzait is feldolgozta filmváltozatban. Több könyvet is írt az animációs filmről, a vizuális kommunikációról és a filmtrükktechnikáról (Graphics in Motion; The technic of film animation; Design in motion). Munkáival számos nemzetközi fesztiválon nyert díjat. Film: A zsebkarikatúra (1941); Szemétláda parádé (1942); Arab rajzsorozat; Charlessorozat; Emelkedj tovább, Johnnym! (1949); A bűvös vászon (1951); Szobor a hajó orrán (báb, 1953); Állatfarm (1954); Foo-foo sorozat; Snip és Snap sorozat; Autómánia 2000 (1963); Hoffnung szimfonikus zenekara (1965) stb. HALMI ARTÚR (Pest, 1866. – New York, 1939.): festő. Korai munkáit a müncheni festészet és a plein air ötvözete jellemzi. Karikatúrákat, grafikákat, illusztrációkat rajzolt az Új Idők (1885–95), Színházi és Divat (1917), Fligende Blätter újságok részére. 1910-től Amerikában élt, ahol a pénzarisztokrácia kedvelt arcképfestője lett. Reprezentatív portréival számos díjat nyert. 1922-ben és 1931-ben műveiből kiállítást rendezett. Öregasszony és Virágok c. művei a Magyar Nemzeti Galériában vannak. Szignó: Adolár. HALTER ANDRÁS (Kaposvár, 1974.): festő,. karikaturista. Tűrr István Ipari Szakmunkásképző Intézet, Baja, Kinizsi Pál Gimnázium, Abony. 1992 és 2001 között keleti vaisnava szerzetes, elvonulva a világ zajától. 2004-től Magyar Képzőművészeti Egyetem Festőrestaurátor Intézet tanárképző tanszékének hallgatója. Itt minden év végén csoportos, tanszéki kiállítások: 2005, 2006, 2007-ben. Illusztráció, karikatúra: 1991–1992-ben a Déli Szél magazinnak készített illusztrációkat. Mára ez a lap már megszűnt. 2005-ben Heti Válasz számára rajzolt karikatúrákat. 2006-ban A Vega Life magazinnál rajzol. 2007: Amatőr karikaturista pályázat, Budapest (Klébelsberg Művelődési Központ rendezésében): I. helyezés. 2007: a Kultimédia Alapítvány online felsőoktatási hírügynöksége, az epresso.hu weboldalának rajzol rendszeresen, a szolnoki „fül” alatt a Játszótér rovatban. www.epresso.hu

HANÁK JÓZSEF (Budapest, 1903. – ?): grafikus, karikaturista. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte (1921–1926), majd Párizsban képezte tovább magát. Az Esti Hírlap és a Pesti Hírlap Vasárnapja (1927–35), Reklám Élet (1928) rajzolója volt. A Pesti Hírlapnál Gáspár Antal és Haranghy Jenő volt a munkatársa. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). HANGYA ANDRÁS (Bácskossuthfalva, 1912. – London, 1988.): festőművész, karikaturista. Autodidaktaként kezdte pályafutását, majd az 1930-as évek elején Belgrádban Petar Dobrovia esti rajztanfolyamát látogatta, később a Képzőművészeti Akadémián tanult (1937–41). A II. világháború évei alatt Budapesten élt. 1942-től 1946-ig a Híd című újságnak rajzolt illusztrációkat. A háború befejeződése után Szabadkán esti rajz- és festőiskolát vezetett, majd Zágrábba költözött (1947), ahol befejezte az akadémiát, és visszavonultan élt műtermében. Számos könyvet illusztrált és könyvborítót tervezett. A Magyar Szó első karikatúráját ő készítette az 1945. évi karácsonyi számba. Díj: Fórum Képzőművészeti díj (1978). Könyv: Sok az eszkimó, kevés a móka (1975). Karikatúrái vajdasági magyar humoristák évkönyveiben – Marad a gyerek, ha látszik – jelentek meg. Rajzokat tartalmazó kötetét a Fórum Könyvkiadó 1960-ban adta ki. Illusztrációk: Robin Hood (1962), Delelő, Nem jó kislányoknak való könyv, Bibliográfia. Kiállítás: 1984-ben rendezték meg Szabadkán retrospektív tárlatát a Képzőművészeti Találkozó szervezésében. Szignó: Hangya. HARANGHY JENŐ (Debrecen, 1894. – Budapest, 1951.): festő, grafikus, tanár. Képzőművészeti Főiskolán tanult (1912–1913) mint Révész Imre és Simay Imre tanítványa. Tanulmányutakat tett Olaszországban és Franciaországban. Az Iparművészeti Iskolán lett tanár. Az oktatás mellett grafikákat időnként karikatúrát is publikált. Tervezett ex libriseket, oklevél-díszítményeket is. Kiállítás: 1916 óta állít ki. Termékeny és sokoldalú festő, aki fal- és üvegfestésben, mozaik-, plakát- és dekoratív tervezésben egyaránt jelentőset alkotott. Ismert plakátja: Kossuth Emlékkiállítás 1916 körül. 1923-ban, 1925-ben és 1943-ban gyűjteményes kiállítása. Könyv: Tékozló fiú, Bolygó Magyarok, Harc a fenevadakkal, A két strázsa írása: A rajzolás iskolás kezdettől a művészetig. Művei a debreceni Déri Múzeumban és a Magyar Nemzeti Galériában taláhatók. Publikáció: Művészet (1915), Jó Pajtás (1916–17), A Társaság (1918), Harangszó (1919), Sport Hírlap (1925–36), Gyermek Hírlap (1925), Mindent Tudok (1925), Pásztortűz (1925– 30), Pesti Hírlap (1927), Vadászat (1928), Őserő (1936), Jó Forrás (1944). HARAGOS PÉTER (1972.) tervezőgrafikus, képzőművész. Dési Hubert Szakközépiskola, ékszerész gyakorlat. 1992–1998: Magyar Képzőművészeti Egyetem tervezőgrafika szak. 1992–1998: tervezőgrafikai megbízások: Pinkhell képregény magazin „Papírmozi”, Könyvillusztráció: „Hétfőre 2 főre”, Kiadványok: Korda Stúdió, OTP, Bridgestone, Arcadom, OBIK, Clexane, Magyar Posta, Sonolance stb. Illusztrációk: Matáv, OTP, Clexane, Citroen, Copy General, First Class Magazin, Generali Biztosító, Readers Digest, Hard Rock Café, Keno. 2005-től 3 kockás karikatúra-képregényeket rajzol. STRIP sorozat (madarak) megtekinthető interneten: http://www.strip.blogter.hu, http://www.haragos.hu honlapokon. Kiállítás: Vittula Contemporary Art Space, Budapest (2007), Magyarországi Németek Háza (2006), Fortis Bank (2006), Gigant Kunst im Palais, Bécs (2006), Galeria de Arte Saravia, San Salvador (2005), Nádor Galéria (2005), Gödör Klub (2005), Retorta Galéria (2005), Nemzeti Táncszínház (2005), Pesti Est Café (2002), Centrális Galéria (2000), 1996 II. Magyar Digitális Grafikai Biennále, Magyar Nemzeti Galéria. Szakmai Szervezeti Tagság: a Magyar Képregény Akadémia és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete tagja.

HARGITAI ZSIGMOND (Esztergom, 1942. – Pécs, 2004.): karikaturista. Érettségi után építész mérnöknek készült, de a rajzolás jobban vonzotta, az első időszakban karikatúra rajzolással foglalkozott. Publikált: a Ludas Matyi (1966–71), Magyar Ifjúság (1966–78), Vas Népe (1967–70), Fejér Megyei Hírlap (1967), Ifjúsági Magazin (1967–69), Groteszk (1969). Ludas Matyi Magazin (1969–70), Füles (1975), Ludas Matyi Évkönyv (1977) és a Fejér Megyei Hírlap (1989) újságokban. Rajzstílusa egyedi volt, a karikatúrában ritkán előforduló békaperspektívából rajzolta meg poénjait. „Ötletteli, lendületes vonalvezetésű, lényegre törő, politikus és kritikus szellemű képi szatírák. Különösség, hogy ezekből személyiségének egyfajta játékos rejtőzésre, átváltozásra való hajlama is kiderül. Időnként megváltoztatta stílusát, és Galambos Hédi (volt felesége) álnéven publikált. A karikatúrát a festészet váltotta ki. Újabb, érett periódusában visszalépett a természetelvűség felé, noha megtartott valamit az expresszív lebegésből, és kétségtelen más avantgárd izmusok ihletése is. Színein a rózsaszínek, narancsvörösek, halvány sárgák, ködlően kékek és fehérek uralkodnak. Komponálása oldottan, de tudatos ritmikussággal tölti be a felületet. Ha mindenáron valamely hagyományos művészettörténeti terminussal akarnám kifejezni alkotói modorát, a szentendreiek vagy a Gresham Kör vagy a negyvenes évek európai iskolája rokonának mondanám, mely irányzatok bármelyike is meglehetősen tág fogalom.” (Fejér Megyei Hírlap). Szignó: Hargitai, Galambos. HARMOS KÁROLY (Somogy, 1879 – 1956): festő, tanár. A budapesti tanárképzőben, majd Münchenben tanult. Több lapban publikált karikatúrákat: Borsszem Jankó (1900), Fidibusz (1907), Szamár (1917). A Szamár című politikai élclapban munkatársai voltak: Bíró Mihály, Dezső Alajos, Feiks Jenő, Garai Arnold, Jeney Jenő, Kóber Leó, Pólya Tibor. Mint rajztanár Pécsett 1907-ben gyűjteményes kiállítást rendezett, majd Rév-Komáromban működött. 1917-ben száz darabból álló anyagát állította ki a Nemzeti Szállóban. A festészetnek csaknem minden ágában próbálkozott, s a grafika terén is a legkülönbözőbb eszközökkel dolgozott. Illusztrálta fametszetekkel Féja Géza Mesélő falu című könyvét, illetve a Hüvelyk Matyi álomországban című művet. A két világháború között szabadiskolájából a felvidéki művészek számos kitűnősége került ki. HARSÁNYI GYULA (-): karikaturista. Sokat foglalkoztatott, kiváló karikaturista volt. Stílusa, karikatúráinak kidolgozottsága vetekedett az ismert és elismert német Meggendorfer-Blätter karikaturistáival. A Herkó Páter (1906), élclapban publikált kisebb-nagyobb megszakításokkal. Itt szerkesztőtársai voltak Gáspár Antal, Batta Péter, Hatos Sándor, Csernek András. Publikáció: Herkó Páter (1906), Kispajtás (1907–1909), Üstökös-Urambátyám (1907– 1909), Erdélyi Bakter (1911–12), Fidibusz (1915–17). Szignója: Harsányi Gy. HARSÁNYI LÁSZLÓ (Budapest, 1933.): karikaturista. A budapesti Gyógypedagógiai Főiskolán tanult. 1957 óta Ausztriában él, ahol orvosi egyetemre járt. 1963-tól az EBEWE-nél tanácsadó. Szabadidejében fest és karikatúrákat rajzol. 10 évig sajtókarikaturistaként dolgozott. 1958-tól a tévé számára is rajzol karikatúrákat (Was sieht man Neues, Quiz 21). Több önálló albuma jelent meg (pl. Paragraphenregen, 1979). Könyveket is illusztrál. 1962 óta az Osztrák Képzőművészek Szövetségének tagja. HANUSZIK LÁSZLÓ (1888. – ?): grafikus, festő. A nagybányai művésztelepen tanult festészetet. Impresszionista tájképeket és portrékat festett, elismerésként kiállított Párizsban és Londonban. Illusztrációkat, grafikákat, karikatúrákat rajzolt a Pesti Hírlap Vasárnapja (1927–37), Magyar Magazin (1928–29), Családi Naptár (1944) részére. A Magyar Magazinban együtt rajzolt Forrai Zoltán, Gebhardt Tibor, Gedő Lipót, Kassowitz Félix, Kelen Imre, Pólya Tibor, Sebők Imre, Szigethy István művésztársaival. Könyvillusztrátorként és díszlettervezőként is sikeres volt.

HÁRY GYULA (Zalaegerszeg, 1864. – Budapest, 1946.): festő. Az Országos Mintarajziskolában (1881–1886) Lotz Károly növendéke volt. Tanulmányutakat tett Olaszországban és Hollandiában. Képviselve van az állami és fővárosi gyűjteményekben. 1891 óta állít ki. A városfestés és rajzolás egyéni erejű művelője. A Budai Vár házsorai, budai lombok közül kitekintő tornyai, vidéki városok képezik témáját. Jól érzékelteti az ódon, magányos utcák romantikáját. Illusztrációkat, grafikákat, groteszkeket készített: a Képes Folyóirat (1887–1902), Vasárnapi Újság (1889–90), Képes Néplap és Politikai Hírlap (1891), Magyar Géniusz (1901) újságok részére. HASKE FERENC (Budapest, 1833 – 1894): grafikus. Itthon és Lipcsében tanult, azután pesti kőnyomdákban főleg arcképeket rajzolt. Az 1850-es év végétől néhány évig saját kőnyomdája volt a fővárosban. Az 1860-as években a Hazánk s a Külföld, 1869–1882-ben pedig a Vasárnapi-Újság, Arany Trombita (1873), majd ismét a Vasárnapi Újság (1874–96) rajzolója volt. Néhány kőrajza és acélmetszete önálló műlapként jelent meg. HATOS SÁNDOR (1868 – 1907): grafikus Karikatúra rajzkészsége vetekedett Jankó Jánoséval. Évekig szinte egyedül töltötte meg aktuális politikai karikatúrákkal a Herkó Páter című újságot. Párhuzamosan több élclap, az Urambátyám, Bolond Istók, Karikás, Fidibusz is foglalkoztatta. Halála után a megjelent rajzaiból az Edélyi Bakter és a Füles Bagoly újságok közöltek. Publikáció: Urambátyám (1893–1907), Papramorgó (Arad, 1894), Herkó Páter (1896– 1907), Pityi Palkó (1897), Bolond Istók (1897–1909), Herkó Páter Naptár (1899–1902), Háry János (1899), Magyar Bors (1901), Villám (1903), Karikás (Debrecen, 1903–1907), Fidibusz (1903), Magyar Herkó Páter (1901–1906), Nagy Képes Naptár (1904), Erdélyi Bakter (1912–13), Füles Bagoly (1918). HATOS TAMÁS (–,): karikaturista. Életrajza nem ismert. Hatos Sándor névrokonával egy időben rajzolt élclapok részére. Képzett grafikus, jó humorral párosítva. Bolond Istók (1910–14), Üstökös-Urambátyám (1913–17), Kakas Márton (1913) lapokban hét éven keresztül publikált, itt munkatársai voltak: Bér Dezső, Éder Gyula, Feiks Jenő, Garay Ákos, Fodor Imre. HAUI JÓZSEF (Komló, 1952.): rajzfilmrendező. Diafilmek: Mátyás király és a varga. Rajzfilmek: Vizipók csodapók, Magyar népmesék, Sicc meseországban, Alice csodaországban, Árgyélus király. Könyv: Ismerkedem a számokkal, Kismalac és a farkas, Hernyó tanácsot ad, Három nyúl, Pityke és a kökény, Hamupipőke, Ismerkedem a betűkkel, Hüvelyk Matyi, A király krokettpályája, Játékos matematika. Haui József rajzolt Sajdik Ferenc karikaturistával a Kölyök (1988) ifjúsági lapban. Jelenleg a könyvillusztrációs munkák mellett a Dörmögő Dömötör (2001–2007) gyermeklapnak dolgozik. HAUSWIRTH MAGDA (Budapest, 1903. – Budapest, 1999.): újságrajzoló, karikaturista. A Színházi Élet (1926–36) című újságban főleg karikatúraportrékat rajzolt. Nőies, finom ízlésű grafikáit színházi újságoknál közölték: Sztár Film-Magazin, Rádióújság, Sztár, Új Magazin, Magyar Magazin, Film Színház. Az úgy nevezett vicckarikatúra rajzolásban is kiváló volt, így egyedüli nőként a Pesti Posta politikai vicclapban is megjelentek karikatúrái. 1945 után megjelenési lehetőség a Pesti Izé (1946–48), a Fűrész (1947- 49), a Szabad Száj (1946–51) vicclapokban volt. A Ludas Matyi 1947-től foglalkoztatta. A Füles Bagoly humor- és rejtvényújsága, a Nők Lapja, a Béke és Szabadság, az Élet és Irodalom és az induló Füles rejtvényújság a már magabiztos portrést, illusztrátort szívesen alkalmazta.

1951–53-ig az IBUSZ sajtóosztályán dolgozott. Alkalmi humorújságokba is meghívást kapott: Plajbász és Paróka, Zsákbamacska, Tollasbál, Tollasbál Bizalmas. Ifjúsági lapok: Ifjú Sólyom, Pajtás, Világ Ifjúság. Foglalkozott rajzfilmkészítéssel is (Pannónia Filmstúdió, 1954–56). Kiállítás: Több csoportos kiállításon szerepeltek alkotásai (Nemzeti Színház, 1946; Nemzeti Szalon, 1947, 1951; Műcsarnok, 1968). Díj: Aranytoll (1992). Publikáció: Színházi Élet (1926–36), Nyíl (1933), Sternberg Híradó (1934), Láng (1934), Színházi Élet Jubileumi Album (1935), Rádióújság (1937–44), Sztár Film-Magazin (1937), Sztár (1938–41), Új Magazin (1938), Magyar Magazin (1929), Film Színház (1943), Pesti Posta (1944), Szabad Száj (1946–51), Pesti Izé (1946), Fűrész (1947–49), Színház (1947), A Hírlap Naptár (1947), Képes Kurír (1947), Szabad Száj Naptár (1947–48), Pesti Izé (1946– 48), Ludas Matyi (1947-), Füles Bagoly (1949–50), Naptár (1950), Nők Lapja (1950), Kincses Kalendárium (1953–58), Béke és Szabadság (1955–56), Irodalmi Újság (1956), Füles (1957–90), Ifjú Sólyom (1959), Élet és Irodalom (1959–63), Pajtás (1959), Csúzli (1960), Ország-Világ (1961), Világ Ifjúság (1961–67), Tavaszi Rejtvények (1961–67), Füles Évkönyv (1962–90), Ki mit tud? (1966), Dupla vagy Semmi (1966–67), Képes Sport (1969), Plajbász és Paróka (1969), Zsákbamacska (1970), Rendkívüli Füles (1974), Tollasbál (1975–84), Szúr (1977), Kincses Kalendárium (1979), Tollasbál-Bizalmas (1981– 84). Szignó: Hauswirth vagy H. HÁY ÁGNES (Budapest, 1952.): grafikus, animációs filmkészítő. Édesapja, Háy Károly László festőművész, nagybátyja Háy Gyula író. 1971: érettségi a budapesti József Attila Gimnáziumban. 1970-től karikatúrákat és illusztrációkat rajzolt az Élet és Irodalom hetilapnak 1974-ig. Formális művészképzésben nem vett részt, mesterei: Krulik Frigyesné, Perneczky Géza, Bíró Dániel, Erdély Miklós, Gémes János (Di-xi). 1985 óta Nagy-Britanniában él és dolgozik. Magyarországon tagja volt a BBSnek, az FKS-nek és az FMK-nak. Munkái önálló grafikák, könyvek, könyvillusztrációk, animációs filmek, színházi díszlet- és jelmeztervek. Foglalkozott budapesti folklórgyűjtéssel is. Animációs filmjei a műfaj valódi értelmében vett képzőművészeti alkotások, a film eszközeivel megfogalmazva. 1968–69 óta publikál. 1992-ben: rövid (1–1 hetes) animációs kurzusokat tartott az MKF-en és a MIF-en. Rendszeresen tart rövidebb animációs kurzusokat Londonban. Évről évre kiállít és vetítéseket tart Budapesten és Londonban, a Toriano Meeting House-ban. HÁY KÁROLY LÁSZLÓ (Abony, 1907. – Budapest 1961.): festő, grafikus. 1925–29: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Csók István, Réti István, Vaszary János. 1960: Munkácsy-díj. 1927-től állított ki. Egyénileg 1929-ben mutatkozott be először. Rajzolt a Lantos Magazin (1929) újságnak. Az új művészeti áramlatokkal Berlinben ismerkedett meg 1931-ben. Hazatérése után az illegális kommunista párt tagjaként röpcédulákat rajzolt, a Vörös Villamos, Vörös Tungsram, Ellenzéki munkás című illegális lapokat illusztrálta, ezért, illetve a Szabadság és Nép című kiállításon való részvételéért két alkalommal börtönbe került. Az 1934-ben létrejött Szocialista Képzőművészek Csoportjának alapító tagja volt, majd a Független Színpad tagjaként dolgozott. Festményeit, grafikáit expresszív hang, az aktualitásokkal való természetes azonosulás szándéka jellemezte. Antifasiszta szellemiségű a Német maszlag, török áfium című linóleummetszet sorozata. 1944-ben Szegeden ő alapította és szervezte meg a kommunista Szikra Kiadót, 1945-től egy éven át a kommunista párt központjában a kulturális alosztályt vezette. A sokszorosított grafika, különösen a linómetszés foglalkoztatta 1945 után is. Ezekben az években jelentős illusztrátori munkásságot fejtett ki, kezdetben Csokonai- és Petőfi-, majd modern műveket (Steinbeck, Déry Tibor) illusztrált. Az 1956-os forradalom eseményeire reagált Menetelők és kitántorgók című grafikai sorozatában. Tervezett díszletet (Gribojedov: Az ész bajjal jár, Nemzeti Színház, 1947; Csehov: Cseresznyéskert, Madách Színház, 1948; Moliére: Zsugori, Madách Színház, 1948). Öt éven keresztül a Magyar Iparművészeti Főiskola diszlettervezési szakának vezető tanára volt, majd ugyanott

egy évig alakrajzot tanított. Szakírói tevékenységet is kifejtett, 1945–48 között a Szabad Nép kritikusa volt. HÁZ (VÁNDOR) MIKLÓS (Zólyom, 1883. – ?): grafikus. A budapesti Iparművészeti Iskolában, azután Münchenben Stucknál, Londonban László Fülöpnél végezte tanulmányait. 1900-tól rajzolt karikatúrákat a Kakas Márton vicclapnak 1909-ig. Az Izé élclap 1909–1910-ben években foglalkoztatta. 1912-ben Lipcsében és Münchenben rendezte első egyéni kiállításait, és még ez évben londoni kiállításon vett részt. 1913-ban a müncheni Glastpalastban rendezett nagy sikerű kiállítást. 1914-től a New York World című lap rajzolójaként működött. HEGEDÜS ISTVÁN (Budapest, 1932. – Budapest, 2007.): grafikus, karikaturista. A Képzőművészeti Főiskolán 1956-ban szerzett alkalmazott grafikai diplomát. A Ludas Matyi újságban 1949-ben jelent meg külsősként karikatúrája. A Farsangi Mulatságok (1952–55) és a Gondűző Naptár (1957) rajzolója volt, majd 1957-től, a főiskola elvégzése után munkatársként dolgozott a Ludas Matyi vicclapnál. Az egyik címlapspecialistája lett a lapnak. Szerepelt minden mellékkiadványban: Ludas Matyi Magazin, Ludas Matyi Extra, Nyári Örömök, Őszi Kis Ludas, Ludas Matyi Rejtvényújság, Ludas Matyi Évkönyv. A főállás mellett publikált heti-, havilapokban: Magyar Ifjúság, Film Színház, Film Színház Muzsika, Rakéta, Világ Ifjúság, Kölyök, Galaktika, Élet és Irodalom, Új Tükör, napilapokban. A Népszabadságba és a Magyar Nemzetbe rajzolt. Meghívták alkalmi humorkiadványok szerkesztőségei is: Tollasbál, Plajbász és Paróka, Szúr, Humor EB, Humor VB, Humor Olimpia, Zsákbamacska. 1990-ben az Árkus József által alapított Új Ludasnál dolgozott, majd az Úritök vicclapban 1993-ig. A Pesti Vicc 1994-től 1999-ig, a lap megszűnéséig foglalkoztatta. Plakátokat, könyvillusztrációkat, címlapokat is készít. Illusztrálta többek között Mark Twain, Gogol, Roald Dahl, Wodehouse, Leacock műveiből készült köteteket az Európa, az Helikon, illetve a Móra Kiadónál. Díj: Munkácsy Mihály-díj (1967); Munka Érdemrend (bronz, 1969); érdemes művész (1986); A MÚOSZ díja (1987); A Művelődési Minisztérium díja (1989). Kiállítás: 1960–80 között számos csoportos karikatúra és alkalmazott grafikai kiállításon vett részt (pl. Nemzeti Szalon. 1953, 1963, 1964. 1965, 1975, KK1; Ny-Berlin. Műcsarnok, 1978). 1991-ben San Franciscóban szerepelt rajzaival. Önálló kiállításai: Helikon Galéria (1981); Collegium Hungaricum (Bécs, 1982). Néhány rajzát a Bázeli Kortárs Karikatúramúzeum őrzi. Könyv: Csodabogarak (1960); Futok a pénzem után (Somogyi Pállal, 1966): Nyomjuk a sódert (Kürti Andrással, 1970); Itt a kezem, nem disznóláb (Csukás Istvánnal, 1977); Mátyás király (Kiss Dénessel, 1987). F. tévé: Alfonshow (Sajdik Ferenccel, Várnai Györggyel), A rendszerváltás humora, Micsoda város. Publikáció: Ludas Matyi (1949–90), Farsangi Mulatságok (1952–55), Gondűző Naptár (1957), Magyar Ifjúság (1957–59), Csúzli (1960), Tollasbál (Szolnok, 1961), Film Színház Muzsika (1961), 80 Nap a Föld körül (1961), Élet és Irodalom (1962–77), Tavaszi Tárlat (1962), Ludas Matyi Magazin (1963–90), Nők Lapja (1964), Nyári Örömök (1965), Őszi Kis Ludas (1966), Új Írás (1966), Krimi Magazin (1966), Nyári Kis Ludas (1966), Plajbász és Paróka (1966–71), Néplap (1967), Budapest (1967-), Sportoló Kis Ludas (1967), Mindent Tudó Kis Ludas (1967), Zsákbamacska (1968), Napos Oldal (1968), BÚÉK (1968), Film Színház Muzsika (1971), Film Színház Muzsika Évkönyv (1971), Rakéta (1974–89), Csúzli (1971), Interpress (1976), Nyári Örömök (1977), Szúr (1977), Humor (1977), Humor EB. (1977), Pajtás (1978), Tollasbál (1979), Humor Olimpia (1979), Világ Ifjúság (1983), Új Tükör (1983), Tévé Könyv (1983), Gólyahír (1985), Extra Ludas (1986–89), Grimasz (1986), Humor VB. (1986), 3. Országos Biennálé, Kincses Kalendárium (1987), T-Boy (1988), Kölyök (1988), Galaktika (1988), Nemzetközi Kiállítás Katalógus (1988), Népszabadság (1989), Tollasbál (1990), Új Ludas (1990–92), Új Ludas Magazin (1990– 92), Új Ludas Évkönyv (1991), Elefánt (1991), Hócipő (1991), 24 Óra (1992), Kisalföld (1992), Bukfenc (1992), Reader’s Digest (1993–2003), Tiszacipő (1993), Magyar Nemzet

(Tökmag) (1993–94), Úritök (1992–1993), Pesti Vicc (1994–1999), Magyar Nemzet (1999). Szignó: Hihi. HEGEDŰS MÁRTON (Budapest, 1973.): rajzfilm rendező, karikaturista. Gimnazista korában zenélni kezdett, majd kipróbálta magát többféle munkaterületen, végül: „stoppal utazni kezdtem szerte Európában. Dolgoztam postásként Amszterdamban, utcazenéltem Palermóban, pakoltam húst és zöldséget a londoni kínai negyedben.” 1998-ban Londonban az Első eset című filmjét készítette el, majd visszaköltözött Budapestre barátaival megalapította Láthatatlan Társaság filmcsoportot. 2000-ben készült el a Mesterlövész, amely a Temetés című filmetűddel 2001-ben elnyerte az OFF Fesztivál nagydíját. A filmezés mellett 2002-től karikatúrái képregényei jelentek meg: Elle, FHM, Nők Lapja, Exit (2004–2006), Bravó, Penthouse magazinokban. Új filmjei: Kis Nagy Város (2002), ZAJ (2003), MarCselló (2004). Szignó: HM HEGYI FÜSTÖS LÁSZLÓ (1950 – 2003): grafikus, tanár, animációs filmrendező. Tanárképző Főiskolát végzett. Kezdetben karikatúrákat rajzolt a Magyar Ifjúság (1969– 75), humormellékletében, majd a Világ Ifjúság (1969), Ludas Matyi (1970), Füles (1971), Néplap (1974–75) is foglalkoztatta. Több televíziós műsort vezetett mint tanár, felhasználva rajztudását, előadásait illusztrálta. Az Átváltozó rajzok sorozatot 1990-ben könyvalakban is megjelentette. Célja volt a játékos, de elgondolkodtató rajzolás terjesztése, közönségét bevonta és ösztönözte az együttrajzolásra. A Kecskeméti Műteremben animációs filmrendezőként tevékenykedett, a Magyar népmeséksorozatot dolgozták fel munkatársaival: A Csókaleányok, Ábelesz, Kóbelesz stb. A népszerű, többszörösen díjazott rajzfilmsorozatot még napjainkban is többször láthatjuk ismétlésben a Magyar Televízióban. A Vizipók csodapók rajzolóstáb tagjaként a filmsorozat háttérrajzait készítette el. HEIM ISTVÁN (Marosvásárhely, 1972.): grafikus, rajzfilmrendező. Tanulmányait a Képzőművészeti Líceum grafika szakán Marosvásárhelyt és az Ion Andreescu Főiskolán végezte Kolozsvárott, 1994-ben átjelentkezett a Magyar Iparművészeti Egyetem animációs szakára. Tanárai: Jankovics Marcell, Lehotai Zoltán, M. Tóth Géza, Orosz István, Richli Zsolt. 2000-ben diplomázott a Piroska világa sorozattal. 2004-től a Magyar Animációfilmes Szakmai és Érdekvédelmi Egyesület alapító és elnökségi tagja. Jelenleg a Hibridfilm műhelyben dolgozik. Film: Riedl Katalinnal közösen rendezett rajzfilmeket is (Állatok, 1998; Szelavi, 1999– 2000). Hulladék-minimalizálás (2001). Piroska világa ötrészes film. Díj: Temesvár, I. díj (1987); Bukarest, III. díj (1988); Szatmár, II. díj (1990). HEINZELMANN EMMA (Nyírbátor, 1930.): grafikus. Török Pál utcai Iparrajziskola Szépmíves Lyceuma, ruha tervezés (divat-kosztüm), 1950. Gyermekkönyveket, animációs és rajzfilmeket, plakátokat és diafilmeket készít, pl. Többsincs királyfi. Kiállítás: 10 évig a Papp Gábor-csoport tagjaként a Dorottya utcában, 1990: Műcsarnok. Díj: A varsói nemzetközi plakát biennále Lot-díja (1972), a Brnói Grafikai Biennále bronzdíja (1980), IBBY-díj, Munkácsy Mihály-díj (1984), IBBY Andersen-diploma (1988), Hamburg életműdíja (1990), a Csillag Albert Alapítvány díja (1992). HELLER ANDOR (1909–): grafikus. Járt a budapesti Országos Mintarajziskolába (1928–1929). Karikatúrákat rajzolt az Új Magazin (1936) részére, itt munkatársai voltak: Barna Elek, Forrai Zoltán, Kandó Gyula, Kassowitz Félix, Toncz Tibor, Vértes Marcell.

HERCZIK ZOLTÁN (–,): nagybányai festő. A Kakas Márton (1912) és a Fidibusz (1912) vicclapokban rajzolt karikatúrát. ÜstökösUrambátyám (1913–16) lapban munkatársai voltak: Fodor László, Földes Imre, Hatos Tivadar, Kónya Zoltán, Miklósi Ödön, Szigethy István, Zórád Géza. Szignója: Herczik Z. HERMANN NÁNDOR (–,): grafikus. Karikatúrákat és grafikákat rajzolt az Ország-Világ (1901), Kis Élclap (1904) újságok részére, itt szerkesztőtársai voltak: Józsa Károly, Wessely Norbert. HERMAN LIPÓT (Nagyszentmiklós, 1884. – Budapest, 1972.): festő, grafikus. 1901–1905 között a Mintarajziskolában Balló Ede, Hegedűs László és Zemplényi Tivadar tanítványa. Borsszem Jankó Naptár közölte karikatúráit 1903-tól. 1905-ben Münchenben tanult, 1909-től rövid ideig a Kakas Márton és a Borsszem Jankó élclapoknak rajzolt Horog álnéven. 1909–10-ig Berlinben élt, majd 1910 őszén visszatért Magyarországra, és a Kecskeméti Művésztelep megalapításában közreműködött. Rajzolt magazinok részére illusztrációt és grafikát rézkarcot: Vasárnapi Újság, Művészet, Est, Világ, Pesti Hírlap részére (1917–1925), az 1917-ben induló Szamár majd az Április (1918) című politikai vicclapnak adott le karikatúrákat. Portrékat, vicceket publikált a Színházi Élet, Rivaldafény és a Színházi Magazin újságokban. A Japán kávéházban megalakult „Művészasztal” egyik alapítótagja. Falus Elekkel közösen plakátokat és könyvillusztrációkat, díszleteket terveztek, és azokat kivitelezték. Az asztaltársaság többi tagja is laza munkakapcsolatban volt: Pólya Tibor, Pólya Iván, Kisfaludi Strobl, Lippay Gyula, Fényes Adolf, Glatter Gyula, Csók István, Kernstok Károly, Róna József. Tagja volt a Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). Díj: Erzsébetvárosi Kaszinó díját nyerte Pásztorjáték c. olajfestményével. Munkácsy-díj (1952); érdemes művész (1964). Gyűjteményes kiállításait az Ernst Múzeumban tartották (1912, 1920, 1921, 1922, 1924, 1929, 1931, 1954, 1959). A MNG 1974-ben emlékkiállítást rendezett munkáiból. Gazdag írásos örökséget hagyott hátra. Kiállítás: 1905 óta folyamatosan voltak kiállításai. A zárt kompozícióra való törekvés és eklektikus megfestés jellemzi képeit. Ugyanebben az évben szerepelt először karikatúráival a Könyves Kálmán kiállítóhelyiségben. 1928–1946-ig számos kiállításon vett részt. „Többnyire tájképi környezetbe helyezett aktkompozíciókat, tájképeket, portrékat festett. Ábrázolásának eszközeit a szabadban való festés gyakorlatából vette, tájpiktúrájában sok elem utal az impresszionizmus előtti hagyományokra.” Portréiban a valósághűségre törekedett. Tájképeit derűs hangulat jellemzi. Könyv: A művészasztal. Visszaemlékezések, saját illusztrációival (1959). Publikáció: Borsszem Jankó Naptár (1903–1905), Borsszem Jankó (1910–25), Kakas Márton (1910), Vasárnapi Újság Karácsonyi Kalendárium (1911), Est (1910), Világ (1910), Vasárnapi Újság (1911), Művészet (1915), Új Idők (1917–25), Szamár (1917), Április (1918–19), Pesti Napló (1930–1935), Színházi Élet Jubileumi Album (1935), Rivaldafény (1935), Sztár (1938), Színházi Magazin (1939), Élet és Irodalom (1957–61). Szignó: Horog. HERNÁDI TIBOR (1951.): rajzfilmrendező. Ismert animációs filmje a Bubó sorozat. Reklámfilmsorozata a Redbull. Karikatúrákat rajzolt a Ludas Matyi Magazin (1976) címlap, és az Élet és Irodalom (1984) részére. HERPAI ZOLTÁN (Budapest, 1951.): festő, grafikus. Az Iparművészeti Főiskolára 1970–75-ig járt, Balog Baska József tanítványa volt. A Pannónia Filmstúdióban animációs filmtervező és -rendező, plakátokat, illusztrál, hanglemezborítókat is készít, publikál újságban pl. Kisdobos (1984), majd képzőművészként 1994-től az aTa Stúdió művészeti vezetője. Kiállítás: Csók István Galéria, Mec Terem, Szeged, Székesfehérvár, Zalaegerszeg, Nyíregyháza, Kaposvár, Ausztria, Németország, Hollandia, USA, Szovjetunió.

HETÉNYI GYÖRGY (–,): grafikus. Karikatúrái átgondoltak, igényes hátterekkel, nem túlzottan torzítottak. A Borsszem Jankó (1920–1922) vicclapban együtt rajzolt Bér Dezső, Gáspár Antal, Szigethy István, Pólya Tibor, Mocsay Béla, Dezső Alajos, Zombori Erbics Gyula művésztársaival. HÉVIZI PIROSKA (Kolozsvár, 1915. – Budapest, 1994.): fotó- és grafikusművész. Gallé Tibor, Iványi-Grünwald Béla és Szüle Péter mellett tanult. (1937—1940). 1939-ben Párizsban divattervezőként működött. Portréival számos kiállításon szerepelt, több könyvet illusztrált. Készített grafikákat, karikatúrákat a Színház és Mozi újság részére (1949–50). Jelentős a munkásmozgalom veteránjait megörökítő portrésorozata. 1983ban a SZOT-díjjal tüntették ki. HIDVÉGI JÁNOS (1949.): karikaturista. Első rajzai az Ifjúsági Magazin (1968–71) és a Magyar Ifjúság (1969–77) humormellékletében jelentek meg, majd a Ludas Matyi Magazin (1968–75), Ludas Matyi (1968–86), vicclapok külsősként foglalkoztatták. Gyengébb grafikai megoldásait kiváló humora feledtette. Rajzait vidéki megyei lapok is közölték: Vas Népe (1969–71), Néplap (1969–74), Kisalföld (1970–74), Dolgozók Lapja (1969). A Magyar Rendőr (1969–76), humormellékletében rendszeresen publikált. Alkalmi megjelenést biztosított az Élet és Irodalom (1969–70), Világ Ifjúság (1969) és a BÚÉK (1970) című újság. Szignó: hidvégi (az i pontja helyett egy virág). HÍDVÉGI GÉZA (Szomaj, 1874. – Miskolc, 1928.): festő, tanár, grafikus. Budapesten a Mintarajziskolában (1890–1896), Münchenben és Nagybányán tanult, majd ezt követően Miskolcon rajztanár. 1911 óta miskolci tárlatokon állította ki képeit. Illusztrációt és karikatúrát rajzolt Bunkó (Kassa, 1902) című lapnak. HINCZ GYULA (Budapest, 1904. – Budapest, 1986.) grafikus. Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványa volt. Sokoldalú művész, a húszas években Párizsban, majd Berlinben járt tanulmányúton, kiállítása is volt a Sturm rendezésében. A német expresszionizmus, majd hosszabb római tartózkodása alatt a neoklasszicizmus hatott művészetére. Olyan művész, aki kezdettől fogva a legnyitottabban reagált a képzőművészet minden újabb rezdülésére. Nem az egymást váltó, vagy egymással párhuzamos stílusvonulatok teszik munkásságát annyira színessé, változatossá, hanem merészsége, ahogyan a legkülönbözőbb műfajokban kezdeményezésre volt képes. Illusztrációkat, karikatúrákat készített: a Sztár (1938), Új Idők (1938) újságoknak. A Délibáb (1939) magazinban munkatársai voltak: Toncz Tibor, Sebők Imre, Gehl Zoltán. Díj: Munkácsy- és Kossuth-díjas érdemes és kiváló művész. Igazi stílusa az expresszionizmus. Kiállítás: Nagy anyaggal vett részt 1970-ben a Velencei Biennálén. 1971-ben nyílt kiállítása a Csók Galériában vietnami témájú munkáiból. 1983-ban az egész életművét felvonultató – mintegy négyszáz – festményét Vác városának adományozta. HÍRES HRABUSA LÁSZLÓ (Újpest, 1917.): karikaturista. Szepes Bélához hasonlóan sportkarikaturistaként ismert. Publikált a Nemzeti Sport (1944–47), Sport (1948), Népsport (1958), lapokban. Külsősként rajzolt a Magyar Ifjúság (1959–63), Ludas Matyi (1945–1963) újságokban. 2002-ben Göd Díszpolgára kitüntetést kapott. HIRSCH NELLI, Radó Sámuelné (Pest, 1871. – Bécs, 1915.): grafikus. Budapesten végezte művészi tanulmányait (1871–1915). Illusztrálta Gyulai, Berczik, Kemény Zsigmond műveit, és karikatúrát, grafikát rajzolt a Vasárnapi Újság (1889–90) részére.

HOFFMANN GÉZA (Felsőréve, 1874. – ?): festő. Tanulmányai után bankszolgálatba lépett. Megválva a bankpályától, 50 éves életkora után minden idejét a festészetnek szentelte. Művészeti irányításban nem volt része, nem látogatott semmiféle művészeti iskolát, így a szó szoros értelmében autodidakta művész. Hazai és külföldi képtárakban a portrékat tanulmányozta. Benczúr Gyula és László Fülöp alkotásai voltak rá nagy hatással. Műveiket másolva sajátította el és fejlesztette ki technikai készségét. Első sikerei után a legmagasabb köröktől kapott arckép-megrendeléseket. Készített illusztrációkat (Ország-Világ, 1899), Magyar Magazin (1930) újságok részére. HOMICSKÓ ATANÁZ (Nagyberezna, 1864. – Budapest, 1916.): grafikus. Eredeti foglalkozása orvos. Az autodidakta karikaturista az egyik legfoglalkoztatottabb volt 1883-tól az élclapoknál. Készen érkezett. A Bolond Istóknál (1883) szerkesztőtársak voltak Jankó János, Cserépy Árpád, majd Az Üstökös (1884) élclapnál együtt rajzolt Linek Lajos, Prenoszil Sándor, Fényes Adolf művészekkel. 1884ben bejelentkezett a győri Garabonciás élclaphoz, ahol az első munkája az újság fejlécének modernizálása, újrarajzolása volt. A politika portrés többalakos karikatúrarajzolás mestere volt, de szívesen készített oldottabb témájú rajzokat is: a Magyar Figaró, Pikáns Naptár, Kispipa című vicclapoknak. A Borsszem Jankó (1884– 1910) élclap volt a fő publikáló fóruma, itt közel tizenhat évet rajzolt változó munkatársakkal, mint a híres szerkesztő Bér Dezső, továbbá Faragó József, Linek Lajos, Polgár Márton, Lakos Alfréd, Varga Imre. Kedvelt publikálási lehetőség volt a rajzolók számára az évente egyszer kiadott naptárak, tele hasznos tanáccsal és sok humorral. Több ilyen kiadványban szerepelt Jankó Jánossal együtt: Poszkiszli Naptár, Virtus Naptár, Pikáns Naptár, Hoch Heti Naptár, Mokány Berci Naptár, Jambó Vidám Naptára, Borsszem Jankó Naptár. Fiatalon, 52 éves korában halt meg a magyar karikatúra nagy egyénisége, életműve maradandó. Publikáció: Bolond Istók (1883–1906), Üstökös (1884–92), Borsszem Jankó (1884–1910), Garabonciás (Győr, 1884–86), Alapitrombitás (1884), Poszkiszli Naptár (1885), Pikáns Naptár (1885–86), Tréfás Lapok (1885), Magyar Figaró (1886–98), Pokrócz Ádám (1886), Mehet (1886), Virtus Naptár (1887), Mátyás Diák (1888–1901), Pikáns Naptár (1888–89), Kispipa (1889), Hoch Heti Naptár (1890), Szellemi Töpörtyű (1890), Veréb Jankó (Pécs, 1891–92), Mokány Berci Naptár (1897), Magyar Karácsonyi Kiadványa (1894), Jambó Vidám Naptár (1897), Herkó Páter (1898–1900), Magyar Bors (1902), Dongó (Detroid, 1903–1908), Füles Bagoly (1903–14), Villám (1903–1906), Magyar Figaró (1904), Politikai Kalendárium (1905), Mátyás Diák (1909), Szókimondó Újság (1909), Röpke Lapok (1910), Borsszem Jankó Naptár (1911–12), Füles Bagoly (Arad, 1915–18), Mátyás Diák (1919), Kacsa (1923). Szignó: Homicskó. HONTI NÁNDOR (Budapest, 1878. – New York, 1935.): festő és grafikus. 1896–1899 között Münchenben és Nagybányán Hollósy Simon, majd Párizsban a Julián Akadémia növendéke volt. 1903-tól 1906-ig New Yorkban és Philadelphiában élt, majd Budapesten telepedett le. Az Újság c. lap rajzolója volt. A Szikra (1903), Millenniumi Újság (1908), A Reklám (1908), Jó Pajtás (1909), Társaság (1919) című újságoknak készített illusztrációkat, grafikákat. Emellett plakátokat és életképeket festett. 1910-ben a Művészházban, majd 1916-ban állították ki műveit. Az I. világháború után az USA-ba vándorolt ki. HONT VARSÁNYI FERENC (–,): grafikus. Vezérkari tisztként publikált karikatúrákat a Magyar Futár (1941–44) című lap humormellékletében. Itt együtt dolgozott Dinnyés Károly, Kovács Tamás, Vogel Eric grafikusokkal. A háború után A kiskakas gyémánt félkrajcára rajzfilm készítőinek a stábjában kapott rajzolási lehetőséget, Réber László, Toncz Tibor, Várnai György karikaturistákkal együtt. Később diafilmeket is készített: Bölcs király (1954), A kis prímás (1955), Dorottya (1956), Kinizsi (1957), Jelky András kalandjai 1958.

HORTHY BÉLA (Mezőkaszony, 1869. – Budapest, 1943.). Münchenben Hollósy Simontól 1897-ben, majd Párizsban tanult. A nagybányai festészet körébe tartozó plein air képeket festett (Búcsú, Lópatkolás, Őszi napsugárban stb). Rajzolt grafikát és karikatúrát a Magyar Géniusz (1899), az Ördögszem (1900) újságoknak, az Új Idők (1915). Számos képe van a Magyar Nemzeti Galériában. 1916-ban a Nemzeti Szalonban, 1921-ben az Ernst Múzeumban volt csoportos kiállítása. HORECZKY KATA (–,): karikaturista. 1940-es években színházi magazinok részére rajzolt karikatúrákat, illusztrációkat. A háború után indított Ludas Matyi (1945) vicclap rövid ideig foglalkoztatta külsősként. Szignója: hory HORN ANTAL (–,): grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult (1903–1910). Karikatúrákat, grafikákat rajzolt a Zászlónk (1903–1939) és a Kispajtás (1907) című újságok részére. HORESZKY FERENC (–,): szobrász. Egyik fő művét az Erzsébet királyné szobrát 1904 májusában avatták fel Pozsonyban, 1886. évi látogatása emlékére. A Caviár vicclapban (1889) karikatúrákat rajzolt Linek Lajos, Fényes Adolf, Karvaly József, Cserépy Árpád, Goró Lajos művészekkel. HORVÁTH HENRIK (Szolnok, 1973.): grafikus. Eddigi munkái: Aliens: Egyszer az életben - színezés Letölthető az Aliens Online-ról. 12 Rings - tus és színezés; Taboo - tus; Red eye of the fear - színezés; Redneck Bros on pigfly hunting - tus és színezés; Everybody’s girl - tus; Good Cat Bad Cat, What an I? tus; Zebramag; Seven deadly - színezés; Planet Lanaisa - karaktertervek és rajz (próbaoldalalak); Markosia / Infinity Uprising Predator; Big Game - komplett magyar borító, Szukits Könyvkiadó (2006) m Aliens: Original Sin - komplett magyar borító. Díj: balSZERENCSE - Galaktika SF Comics 2005. - II. helyezés. A képregény megjelent a Galaktika 192–193. számaiban; Draw off: Angeline 43 - Digital Webbing Presents 2005. - III. helyezés HORVÁTH JENŐ (Baja, 1892. – ?): grafikus. Budapesten végezte művészi tanulmányait. Illusztrációkat, grafikákat, időnként karikatúrákat fametszeteket készített: a Zászlónk (1908–1909), Ifjú Polgárok Lapja (1926), Pesti Hírlap Naptára (1929), Röplapok (1929–32), Pesti Hírlap Vasárnapja (1930– 33) újságok számára. A magyar népművészet hatása alatt készült meseillusztrációival tűnt föl. (Betűország.) 1915 óta figurális rajzokkal, pasztellekkel és néhány olajfestménnyel (Vitéz László, Kain és Ábel) vett részt budapesti tárlatokon. A Cennini Társaság és a Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének tagja volt (1930). HORVÁTH MÁRIA (Pécs, 1952.): rajzfilmrendező. 1971–79: a Pannónia Filmstúdió kecskeméti stúdiójában rajzoló, háttértervező, animátor, 1979–82: Jankovics Marcell társrendezője, 1982-től önálló rendező. 1977ben publikált a Kisdobos újságban. Díj: Ottawai elsőfilmes első díj (1982), hamiltoni reklámfilm kategóriadíj (1986), Balázs Béla-díj (1990). Film: Az éjszaka csodái (1982), Ajtó-sorozat (1983-).

HOSSZÚ PINTÉR GYULA (1890. – ?): karikaturista, festő. 1909–1911: A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. A Fidibusznál (1910–16) munkatársai voltak: Zórád Géza, Márton Ferenc, Sajó Sándor, Kober Leó, Biczó Géza. A Vasárnapi Újság (1911) illusztrációkat, grafikákat közölt a művésztől. Borsszem Jankó vicclapnál (1920) szerzőtársai voltak: Kelen Imre, Gáspár Antal, Bér Dezső, Vértes Marcell, Pólya Tibor, Pólya Iván. Szignó: kb. öt féle! HUSZKA LAJOS (–,): grafikus. Karikatúrákat, grafikát rajzolt a Vasárnapi Újság (1857–62), Üstökös (1858–64), A Nagy Tükör (1858–61), Garabonciás Diák (Bp., 1861–75), Házi Barát (1872) újságokban. A Csodabogár vicclapban (1872) együtt szerkesztett Sauer Károllyal, Jankó Jánossal. IMREY FERENC (Pécs, 1885–1963): festő. Képzőművészeti tanulmányait Budapesten (1906–1914) és Párizsban végezte. Rajzolt grafikákat, karikatúrákat a Zászlónk (1903–1904), Üstökös-Urambátyám (1908), Bolond Istók (1908-), Zászlónk (1908-), Fregoli (1919) újságoknak. A I. világháború után az USAba költözött. Nagyméretű falfestményeket készített a Metro-Goldwyn-Mayer Stúdió részére és a Hotel New Yorknak. IMRE ISTVÁN (Budapest, 1928.): animációsfilm-rendező. A Pázmány Péter Tudományegyetemen, illetve az ELTE JTK-n diplomázott 1950-ben. Amatőrfilmes. 1951–56-ig a Híradó- és Dokumentumfilmgyár díszlettervezője, reklámcélú bábfilmeket forgat. 1953-tól önálló animációs-filmrendező, a Pannónia Filmstúdió műteremvezetője. 1988-tól nyugdíjas. Foglalkozik báb- és játéktervezéssel. 1960–88-ig a Nemzetközi Bábművészek Szövetségének elnökségi tagja. Díj: SZOT-díj (1983). Film: Mese a mihaszna köcsögről (1956); A didergő király (1957); Vetélytársak (1958); Szentgalleni kaland (1961); Jóka ördöge (1964); Autókór (1964); Százarcú Billi (1967); A mindent látó királylány (1968); Gyermek a nagyvilágban (1969); Mekk Elek, az ezermester (tévésorozat, 1973); Stop! Közlekedj okosan! (tévésorozat, 1976). ISTÓK JÁNOS (Bácsfalu, 1873. – Budapest, 1972.): szobrász. Állami Kőfaragó Intézet München; 1898–1904: Stróbl mesteriskolája, mestere: Stróbl Alajos. Karikatúrákat rajzolt a Fidibusz élclap (1912–13) részére. A szerkesztőségben munkatársai voltak: Zórád Géza, Major Henrik, Faragó Géza, Földes Imre. Díj: 1963: érdemes művész; 1970: kiváló művész. A századelőtől Budapesten dolgozott. Emlékműveket, portrékat, díszítőszobrászati alkotásokat, templomi szobrokat készített. Budapesten és az ország számos településén állították fel köztéri szobrait, emlékműveit. IZSÁK JENŐ (Budapest, 1953.): karikaturista. 1971-ben érettségizett. Grafikusként nyomdában dolgozott 1986 –1989-ig. Sokat foglalkoztatott karikaturista, a Magyar Ifjúság (1974–77) humormellékletében kezdett, majd a Világ Ifjúság (1975–78) részére rajzolt. Publikált az alkalmi Tollasbál humorújságban (1976). A Rakéta újságnak (1978–87) illusztrációkat és karikatúrákat készített a lap megszűnéséig. Több megyei újságnak volt külsős munkatársa: Néplap (1975–1993), Dolgozók Lapja (1979), Kisalföld (1979), Új Néplap, 24 Óra (1991). Időszakosan foglalkoztatta a Ludas Matyi (1979–89), és a Ludas Matyi Évkönyv (1979– 90). Napilapok, Magyar Hírlap (1991–1993), Magyar Nemzet (1992–94), közölte rajzait. Az Érden kiadott Kacagó Viccújság (1996–2007), Nevessünk (1996), Príma Vicc Parádé (1997) című humorújságok címlaprajzolója, meghatározó karikaturistája. Rajzolt még: Kutya (2000), Vasárnapi Néplap (2001), Vasárnap Reggel (2002–2004), Börtön Újság (1990–2000), Építőgép (1980), Kőfaragó (1980), Természetgyógyász (1995–2000), lapokban. Több budapesti önkormányzati lap illusztrátora, karikaturistája. Könyv: Murphy sorozat. Díj: 1979: Japán I. díj, 1979: Gabrovó sajtódíj, 1979: Kecskemét II. díj.

JAKOBOVITS ARTÚR (Fenyőháza, 1880. – Budapest, 1945.): festő. 1901-től állított ki. 1910 körül naturalista-impresszionista festészetmódját abbahagyta, stílusa a Nyolcak stílusához közeledett. Zebegényi részlet című tájképét (1909) az állam vette meg. Orosz hadifogsága alatt készült tanulmányait külön kiállításon mutatta be 1926-ban. Karikatúrákat Az Üstökös-Urambátyám (1906–1909), Fidibusz (1908–11) élclapoknak rajzolt. Tudott kicsit torzított stílusban és kísérletező, dekoratív karikatúrát is rajzolni. Az Üstökösben szerkesztőtársai voltak: Dezső Alajos, Zórád Géza, Földes Imre. JANKÓ ELEMÉR (1872 – 1892): karikaturista. Jankó János fia. Az Országos Mintarajziskolában. és Münchenben Hollósynál, valamint az akadémián végezte tanulmányait. Jó barátságban volt Tornyai Jánossal, aki fiatal korában Az Üstökös és a Kakas Márton karikaturistája volt. Jankó Elemér örökölte apja humorát és tehetségét, már 17 évesen rajzolt a Fliegende Blätter számára. A fiatal művész kezdett talán először képregényeket rajzolni (1886–1892) az Urambátyám élclapban. Rajzain mozgalmas jeleneteket örökített meg, nemeseket, polgárokat gúnyolva. A Kerekes Bódi bácsi Münchenben című képregényét az Újság Vasárnapja közölte. Húszévesen tüdőbajban halt meg. 1895-ben albumfüzetben jelentek meg hátramaradt rajzai. JANKÓ JÁNOS (Tótkomlós, 1833. – Budapest, 1896.): festő, karikaturista. Több mint 70 000 rajzával humoros karikatúra rajz megteremtője, s kortársai között e műfaj szinte egyetlen művelője. Először egy kereskedősegédtől tanult rajzot, de 17 évesen már ő is tanította e tárgyat a szarvasi gimnáziumban. 20 évesen Pesten fejlesztette tudását, itt állította ki első képeit (Búsuló betyár, 1854; Felköszöntő a korcsmárosra, A menyasszony üdvözlése, 1855; Magyar parasztmulatság, 1860, amelyek a magyar népélet legjellemzőbb mozzanatait tükrözik vissza. Ezek az életképek színnyomatokban is megjelentek, s nagy népszerűségnek örvendtek (Menyegzői dráma, Magyar Nemzeti Galéria; Csokonai a csikóbőrös kulaccsal, Szépművészeti Múzeum). A falu szépét táncra kérik című alkotása a Magyar Nemzeti Galériában található. Olykor drámai hangvételű életképein a paraszti élet valósághű bemutatására törekedett. 1862-ben ment Bécsbe, s a bécsi akadémián folytatott tanulmányokat 1864–66-ig. Karikatúráival itt aratta első sikereit. 1866-ban Pestre hívták, hogy a magyar élclapoknak dolgozzon. Nevét rövid idő alatt jó hangzásúvá tette az egész országban. Készített rajzokat a bécsi Kikeriki, a Bolond Miska (1860–75), a Bolond Istók (1878–1919), az Urambátyám (1886–1906), Az Üstökös (az Urambátyám utódja), a Vasárnapi Újság, a Magyarország, a Nagyvilág, a Hon és Külföld, a Képes Családi Lapok és a Divat számára. „Fellépte előtt magyar karikatúra-művészetről nem beszélhetünk” – írja M. Kiss Pál. Művei megjelentek az Illustrated London Newsban is. Zseniális karikatúrafigurákat talált ki (Sanyaró Vendel, Tojáss Dániel, Seiffensteiner Salamon stb.). Ezeket a közkedvelt alakokat főként a Borsszem Jankó közölte. Jókai 1858-ban karikaturistákat keresett Az Üstökös számára. A pályázatra Jankó is küldött be rajzokat, s Jókai őt választotta. 1860-ban tűnt fel először humoros rajzaival a hazai élclapok hasábjain. Egyszerre négy különböző gondolkodásmódú lapnak is dolgozott. „Gyakran még ki sem száradt tollából a tinta, mellyel valamelyik kormánypárti vezérférfiúnak eltorzított alakját vetette papírra a Bolond Miska, később a Bolond Istók számára, midőn a kormánypárti Borsszem Jankó szerkesztője kopogtatott az ajtaján s az ellenzék legismertebb alakjainak karikatúráit kívánta. „Jankó … szókimondó, igaz bíráló, akit a kiegyezés korának minden kérdése foglalkoztatott, s állásfoglalása egyértelműen progresszív” – írja Koczogh Ákos, majd így folytatja: „Jankó korában nem volt meglepő, hogy több gazdát szolgált s egymással ellentétben álló politikai csoportok számára rajzolt. A kor üzleti szellemének megfelelően bérmunkásként dolgozott egy-egy lapnál, de egyikőjüknek sem adott igazat. A politikai pártok viaskodása amúgy mélységes undorral töltötte el. Kezdetben az ellenzéktől sokat várt, rövidesen azonban tapasztalnia kellett, hogy az ellenzék képviselői is az uralkodó

osztály érdekeit képviselik, s így nyugodtan karikírozta annak képviselőit is.” „A Deákféle kormánypártot, az ellenzéket, a balközépet Tisza Kálmánnal és a szélsőbal heves küzdelmeit egyformán megörökítette Jankó” – írja monográfusa, Szana Tamás. A Deák által alakított kormányélclapnak nem szívesen dolgozott, mert a szerkesztő őt „kemény balpárti”-nak nevezte. „Ha valaki a pártok fölött áll, úgy művészbarátom az” - írja Ágai Adolf 1871-ben Jankó egyik karikatúráját elemezve. „Szerkesztői ellátták őt a szereplő politikusok fényképeivel, ezek példás ábécérendben tornyosultak Jankó nagy tölgyfa asztalának egyik sarkán. Ha sor került valamelyikre, csak ki kellett onnan húzni. Jankónak rendszerint nem volt róluk személyes emléke. Innen az, hogy sok politikai karikatúráján az alakok jól mozognak, de az arcuk merev, kifejezéstelen. Ezért is alkalmazta gyakran, hogy az illető politikus kalapjára vagy éppen ruhájára ráírta a nevét, hadd tudja meg mindenki biztosan, kiről van szó. Politikai karikatúráiból kezdetben így legtöbbször hiányzik az élményszerűség.” „Klics Károly egy ideig nálunk dolgozó csehországi grafikus felszabadítóan hatott Jankóra. Miután átvette tőle a Borsszem Jankót (1868), elevenebbé, lazábbá, könnyedebbé vált Jankó János művészete. Jellemábrázolása mélyült, szakított a központi kompozíció sablonjával, bár ezek után is inkább a mozdulatokat, a pátoszt tette nevetségessé, vagyis inkább a testben, a mozgásban, a tartásban kereste az egész ember nevetséges voltát, semmint az arckifejezésben.” „Természetes, hogy mint grafikus a vonalból indult ki, s kerüli a tónusokat – ez az újabb kori karikatúrának amúgy sem a feladata, a gyors ötlet és annak megvalósítása jegyében. Ám későbbi rajzaiban vonalrendszere mégis tónusosabbá lesz, több nyomatékot helyez egy-egy részletre.” M. Kiss Pál: „Alkotásaiban általában a témából, nem a látványból indul ki. E szemléletmódja az illusztrálásra igen alkalmassá tette tehetségét. Életrajzírói nem eléggé hangsúlyozták ki ebbéli készségét.” Jankó a modern magyar karikatúra megteremtője. Illusztrátorként is jelentős volt (Petőfi díszkiadása; Mikszáth: Beszterce ostroma, Kísértet Lublón). Ágai írta róla: „Ami politikai, írói tudás volt Magyarországnak 1860-tól 1895-ig, az mind megpördült a Jankó ceruzája hegyén. Vagy hetvenezerre tehető a képek száma, melyeket 35 év alatt szolgáltatott… Egymaga uralkodott a humoros rajz országában. „Szabadidejét festményeinek szentelte, mert mindig is festő akart lenni. Bár alföldi tájképei sikeresek voltak, azonban a karikatúrarajzolás biztosabb megélhetést nyújtott számára. Karikaturistaként a hetvenes évek közepétől a kilencvenes évekig terjedő időszakban alkotta Jankó a legjobb rajzait. Portrékarikatúrái maradtak mindvégig a jellegtelenebbek: a lélektani megfigyelések iránt nem volt érzéke. A szerkesztők ugyan biztatták a vonások torzítására, mégsem lett arcképeiből igazi karikatúra, legfeljebb arányaiban megváltozott portré. A mozgások, mozdulatok és a helyszínek, az atmoszféra jellemzéséhez viszont annál jobban értett. Vonalai magabiztosak, lendületesek és játékosak, hajlékonyak voltak, s ekkor már mozgalmas kompozíciókban alkalmazta a kiemelés lehetőségeit is.” (Buzinkay Géza). Szülőfalujában ma középiskola viseli a nevét. Publikáció: Üstökös (1960–90), Bolond Miska (1860–75), Fekete Leves (Pest, 1861), Kakas Márton Naptára (1861), Röppentyűk (1862), Üstökös Albuma (1862), Handabanda (Pest, 1863), Ifjúság Lapja Gyermekbarát (1863), Paprika Jancsi (Pest, 1865), Magyarország és a Nagyvilág (1865), Bolond Miska és Üstökös közös Naptár (1865), Hétfejű Sárkány (1866), Magyarország Képekben (1867), Pecsovics (1867–68), Heti Posta (Pest, 1868), Borsszem Jankó (1868–91), Pecsovics Naptár (1868), Kobold (1868), Körmös Ferkó (Pest, 1870), Mátyás Deák (1871), Ország-Világ (1871), Barát Füle Naptár (1871), Bolond Istók (1878–1919) Charivari (Bp.) (1875–76), Mamelukok Albuma (1878–79), Nagy Tükör (1878), Úti-Lapu (1880, Bp.), Tavasz (1880), Füstölő Naptár (1883), Garabonciás (Győr, 1884–85), Magyar Szalon (1884), Poszkiszli Naptár (1885), Pikáns Naptár (1885), Urambátyám (1886–96), Pokrócz Ádám (1886), Veréb Jankó (Pécs, 1886–92)), Pikáns Lapok (1886), Virtus Naptár (1887), Magyar Ifjúság (1887), Pikáns Naptár (1888), Képes Folyóirat (1889), Torma (Szombathely, 1890–91), HochHexi Naptár (1890), Szellem Töpörtyű (1890), Mokány Berci Naptára (1893), Nyitricska (Nyitra), 1894), Új Budapest (1894), Püf Neki (1896), Borsszem Jankó (1896), Bolond Istók (1896), Herkó Páter (1896). Szignó: Jankó.

JANKOVICS MARCELL (Budapest, 1941.): filmrendező, művelődéstörténész, könyvillusztrátor. 1960-tól munkatárs, 1997-től ügyvezetője a Pannónia Rajzfilmstúdiónak. A János vitéz (1973) című egész estés rajzfilmen kívül olyan sorozatok fűződnek nevéhez, mint a Magyar népmesék vagy a Gusztáv, amely figurát ő tervezte. „Gusztávon nincs egyetlenegy felesleges vonal sem, s a hátterek is végtelenül egyszerűek. Gusztáv jelenséggé vált.” (Dizseri Eszter). „Egyedi munkáiban elsősorban rendkívüli tömörségével és gondolatainak eredetiségével hívta fel magára a figyelmet.” (Filmlexikon). Ő volt az első, akit fiatal rendező létére 1972-től rendszeresen meghívtak rangos nemzetközi fesztiválokra zsűritagnak. 1998-tól a Nemzeti Kulturális Alap elnöke. A Magyar Iparművészeti Egyetem animációs szakának tanára. Díj: Balázs Béla-díj (1973); Cannes-i Arany Pálma (1977, a Küzdők című filmért); Kossuth-díj (1978); Ifjúsági Díj (1982); érdemes művész (1984): minden idők legjobb rajzfilmje díj (Los Angeles, 1981, a Fehérlófia című filmért); Életfa-díj (1988). Könyv: A Nap Könyve 1996, A Szarvas Könyve 2004, Fehér, ló fia, Ének a csodaszarvasról, Mesék és mondák Mátyás királyról, Lovagkór (2007). JANOVITS ISTVÁN (1903–1966): grafikus. 1928–1929-ben budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt. Grafikákat és karikatúrákat rajzolt az Élet (1938–42), Zászlónk (1943), Családi Naptár (1944), Új Magyarország (1945), Ludas Matyi (1946), Ország-Világ (1957–63) lapok részére. A Ludas Matyi vicclapnál együtt rajzolt: Byssz Róbert, Pályi Jenő, Sándor Károly, Toncz Tibor, Gáspár Antal, Szigethy István Szűr-Szabó József karikaturistákkal. JANTYIK MÁTYÁS (Békés, 1864. – Békés, 1903.): festő. Budapesten (1879–1883) és Párizsban folytatott tanulmányai után 1888-ban visszatért Békésre. Eleinte illusztrációkat készített, majd 1883-tól 1893-ig karikatúrákat rajzolt Az Üstökös élclapnak. 1900-ban a fővárosba költözött. Rövid ideig a Borsszem Jankónak és a Mátyás Diáknak politikai karikatúrákat készített. Grafikákat, festményeket közöltek tőle a Vasárnapi Újság, Képes Folyóirat, Magyar Szalon, Tanulók Lapja, és a Művészet című újságok. Később monumentális, realisztikus történeti képeket festett (Szabadka szabadalomlevele, Tájkép, Magyar Nemzeti Galéria. Marianum: Aranybulla [ez utóbbi a Parlamentben]). Ezekre 1901-ben megkapta a Lotz-díjat. Fiatalon, 39 évesen hunyt el. Publikáció: Üstökös (1883–93), Vasárnapi Újság (1886–94), Borsszem Jankó (1889), Képes Folyóirat (1889–98), Magyar Szalon (1891–97), Papramorgó Naptár (1897), Tanulók Lapja (1899–1903), Mátyás Diák (1901–1902), Művészet (1903). JASCHIK ÁLMOS (Bártfa, 1885. – Budapest, 1950.): festő. A Képzőművészeti Főiskolán tanult (1903–1908) Székely Bertalan, Hegedűs László, Edvi Illés Aladár és Nádler Róbert mellett. Tanulmányutakat tett Olaszországban, Németországban és Franciaországban, Angliában, Belgiumban és Hollandiában. Magániskolája volt Budapesten. 1910 óta állított ki. Pompás humorú festő és illusztrátor. Több újságnak készített grafikát, időnként karikatúrát. Publikáció: Jó Pajtás (1917–24), Harangszó (1919), Magyar Grafika (1922), Színházi Világ (1922), Pesti Hírlap Naptára (1926), Képes Krónika (1929), Színházi Élet (1932–36), Nyíl (1931–33), Színházi Magazin (1939), Tükör (1942), Film Színház Irodalom. JEGES ERNŐ (Torontálvásárhely, 1898. – Budapest, 1956.): festő, grafikus. Művészeti tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán (1918–1922) Réti István növendékeként végezte, majd Párizsban tanult, ahol Cezanne-t tanulmányozta. Hatása alatt készült festményei közül kitűnik a Pirossapkás önarcképe. Fiatal korában ő rajzolta Ady Endre életében utolsónak megjelent, A halottak élén című verseskönyve címlapját. A Tanácsköztársaság alatt nagy hatású plakátokat rajzolt, például: „A világforradalom elsöpri a kizsákmányolás társadalmának hitvány örömeit

(1919); Proletárok! Bélyegezzétek meg soraitokban, aki gyáva lemondást hirdet” (1919); Proletárdiktatúra! Éljen az oroszokkal szövetséges magyar Szovjet Köztársaság! (1919); Publikált lapokban grafikákat, karikatúrákat: Komédia (1919); Fajankó (Temesvár, 1923–24); Tündérvásár (1925). A temesvári Fajankóban együtt rajzolt Kóra Korbert Nándor, Varga Albert művészekkel. 1923-ban az Ernst Múzeumban rendezett kiállításon Dané című képével vonta magára a figyelmet. 1924–1926 között Párizsban élt, hazatérve Szentendrén dolgozott az ottani művésztelep alapító tagjaként. 1932– 1933-ban Rómában járt tanulmányúton. Ettől kezdve az úgynevezett római iskola stílusának jellegzetes képviselője. Plakát-, bélyeg- és könyvtábla terveken kívül egyházművészettel és történelmi festményekkel is foglalkozott. 1945 után grafikusként kiállításokat dekorált és freskókat festett templomok részére. Műveiből többet a Magyar Nemzeti Galéria őriz. JELENSZKY LÁSZLÓ (Budapest, 1947.); grafikus, karikaturista. 1970–80 között nyomdász a Kossuth Nyomdánál, 1980–88-ig szabadúszó grafikus. 1988–90-ig a Garabonciás Könyvkiadó művészeti vezetője. Munkája mellett külsősként 1967-től rajzol karikatúrákat az Ifjúsági Magazin és a Magyar Ifjúság részére. A Ludas Matyinál 1968-tól publikál és 1990-től 1993-ig belső munkatárs lett Dluhopolszky László és Szuhay Balázs főszerkesztősége idején. Rajzolt még a Füles, Bakfity, BÚÉK, Élet és Irodalom, Grimasz újságoknak. A fiatal karikaturista külföldön ismertebb és elismertebb volt, mint hazájában, több díjjal jutalmazták alkotásait. A rendszerváltozás hozta meg a lehetőséget a kibontakozásra. Az új humorlapok indításában nagy szerepet kapott: Új Szabad Száj (1989) Rajzszex, Monokel, Jászkun Kakas, Pesti Veréb, Új Borsszem Jankó, Darázs, Fülig Jimmy, Veszett Veréb, Kacagó Viccújság, No Komplett. 1993-tól szabadúszó grafikusként a Petőfi Népe, A Hírlap, Déli Hírek, 24 Óra, Zalai Hírlap, Újnéplap, Kisalföld, Kanizsa, Hódmezővásárhely, Vasvármegye, Heves Megyei Nap, Dunaújváros megyei lapoknak is dolgozott. 1996ban újra induló Ludas Matyi foglalkoztatta 1999-ig. A Hócipő vicclapnál 1998-tól rovata van napjainkig. A pikáns újságoknak, így a Móricka és lapjai (Dilibogyó, Pató Pál, Kutyahús, Kismalac), ismert rajzolója. 2003-tól az Ügyes rejtvénylap-család, a CSOSCH rejtvénylap-család és a Ludas Matyi rejtvénylap-család alkotója. Foglalkozik könyvillusztrálással és rajzfilmtervezéssel is. Könyv: Jó Játék (1979), Viccalbum, Dohányzás 2000 éve, Névjegy (2003) Gól volt, gól nem volt… (2002), Vállalkozás előtti intelmek, A solymári Csóka, Dolce Vita. (Karikatúraalbum német nyelven, München, 1994). Kiállítás: 1976 óta Budapesten és az ország számos városában kb. száz alkalommal szerepelt rajzaival csoportos kiállításon. Önálló kiállítása: Varsó, Szófia, Nyugat- és Kelet-Berlin és folyamatosan különböző helyeken, ill. több vidéki városban. Díj: Moszkva, III. díj, (1974); Bordighera, L, II. díj (1976); Skopje. II. díj (1980); Skopje, I. díj (1980); Bp., III., I., I, I. díj (1980, 1997, 1998. 1999); Bp., Tokió, Marostica, Skopje (különdíjak). Országos Karikatúra Kiállítás (2003, 2004, 2006, 2007) I. díj. Publikáció: Ifjúsági Magazin (1967–74), Vigyázat, a humor mögött pénz van (1968), Magyar Ifjúság (1968–88), Ludas Matyi (1970–89), Füles (1971), Bakfity (1972), BÚÉK (1973–74), Élet és Irodalom (1977–79), Grimasz (1986), 3. Országos Biennálé Nemzetközi Kiállítás Katalógus (1988), Extra Ludas (1988), Szabad Száj (1989), Tallózó (1990), Riport (1990), Ludas Matyi (1990–93), Ludas Matyi Magazin (1990–93), Ludas Matyi Nyári Örömök (1990), Új Szabad Száj (1989–92), Ludas Matyi Évkönyv (1990–93), Magyar Honvéd (1990-), Rajzszex (1990), Monokel (1990), Pesti Hírlap (1992), Extra Ludas (1992), A Hírlap (1993), Déli Hírek (1993), 24 Óra (1993–97), Zalai Hírlap (1993–96), Petőfi Népe (1993–97), Kanizsa (1993), Napló (1993–97), Hódmezővásárhely (1993–94), Jászkun Krónika (1993–94), Vasvármegye (1993), Pesti Hírlap (1993), Magyar Fórum (1993–95), Ludas Matyi Rejtvény Magazin (1993), Jászkun Kakas (1993–2006), Kisalföld (1994–2006), Déli Hírlap (1994–97), Heves Megyei Nap (1994–97), Új Kelet (1994–95), A Hírlap (1994), Napló (1994–98), Magyar Poén Tőzsde, Magyar Nemzet (1994–98), Új Demokrata (1994–95), Álláskereső (1994–96), Pesti Veréb (1994), Új Borsszem Jankó (1994–95), Darázs (1994), Magyar Honvéd (1995–96), Fülig Jimmy (1995), Mai Nap

(1995), Nevessünk (1996), Kacagó Viccújság (1996), Pesti Vicc (1996), Ludas Matyi (1996–99), No Komplett (1996–2000), Veszett Veréb (1996–2000), Vicc-Mix (1997), Viccözön (1997), Elefánt (1997), Príma Vicc Parádé (1997), Hócipő (1997–2006), Dunaújváros (1998–99), Magyar Nemzet (1998–2000), Új Néplap Kalendárium (1998– 2006), Vicc-Börze (1998), Vigyor (1998), Dilibogyó (1998), Móricka (1998–2006), Pistike (1990), Kis Malac (2000–2006), Kacsa (2000), Vasárnapi Néplap (2001), Ludas Magazin Évszakok (2001), Kutyahús (2001), Ludas Matyi Rejtvény (2000–2006), Móricka Évkönyv (2002), Pató Pál (2003–2004), Ügyes (2003–2006), Ügyes Évkönyv (2003–2006), Eszes (2003–2006), Tere-Fere (2003–2006), Best of 2004, Best of 2005, Balfék (2005), 51 vicc 15 rejtvény (2005–2006), Zsebrejtvény (2006), Skandi Rébusz (2006), Maxi Skandi (2006), Poén Parádé (2003–2006), Poén Kavalkád (2003–2006), Poén Desszert (2003–2006), Poén Csemege (2003–2006), Poén Fricska (2003–2006), Poén Só (2003–2006), Vidor (2003–2006), Morgó (2003–2006), Tudor (2003–2006), Best of 2006. Kiállítás: 1. Országos Karikatúra Kiállítás (1983), 2. Országos Karikatúra Kiállítás (1985). Szignó: Jelenszky. JENEY ISTVÁN (–,): karikaturista. Életrajzi adatait nem ismerjük. Illusztrációkat és karikatúrákat publikált. Együtt rajzolt névrokonával, Jeney Jenővel a Borsszem Jankó élclapban (1902–1908). Publikált: a Bolond Istók (1902–1903), Urambátyám (1903), Villám (1906) (Tolnai Világlapja melléklet), Új Idők (1934) újságokban is. A Borsszem Jankó vicclapban munkatársai voltak: Garay Ákos, Sajó Sándor, Paulini Béla, Fényes Adolf, Bér Dezső, Jeney Jenő. Szignó: Jeney István. JENEY JENŐ (Érendréd, 1874. – 1942.): grafikus, karikaturista. A Képzőművészeti Főiskolán Lotz Károlynál tanult (1894–1895). 16 évesen rajzolt karikatúrát a Magyar Figaró (1890) majd a Bolond Istók (1894) és a Kakas Márton (1894) humorlapoknak. Foglalkoztatta az Urambátyám (1984) Üstökös (1896) Kikiriki (1897) Borsszem Jankó (1898) Mátyás Diák (1900). Jeney Jenő igény szerint rajzolt kidolgozott „míves” karikatúrát, és tudott párvonalas viccet, portrét készíteni. A tehetséges grafikus kimeríthetetlenül ontotta a rajzait az élclapoknak. Az ÜstökösUrambátyám (1906), Darázs (1907), Erdélyi Bakter (1910), Fidibusz, (1917), Tolnai Villám (1917), Az Ojság (1935), és élete végén a Drótkefe (1942) újságok briliáns rajzolója volt. Élt külföldön, dolgozott pl. a müncheni festőakadémián és karikatúrái a Neues Politisches Volksblattban jelentek meg rendszeresen. A Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesület elnökévé választották (1930). Könyv: Bugyi Sándor: Én meg a lú 1914, Bugyi Sándor: A lú meg én (1918), Bugyi Sándor: Tapasztalatok a lú véginél meg gyalogszerrel, Petőfi összes költeményei. Publikáció: Magyar Figaró (1890–1907), Bolond Istók (1894–1919), Kakas Márton (1894– 1912), Urambátyám (1894–1907), Üstökös (1896–1905), Herkó Páter (1896–1906), Jambo Vidám Naptár (1897), Kiriki (1897–98), Papramorgó Naptár (1897), Borsszem Jankó (1898–1906), Mátyás Diák (1900–20), Színház (1903), Dongó (Debrecen, 1903– 1905), Magyar Herkó Páter (1904), Üstökös-Urambátyám (1906–10), Darázs (Vásárhely, 1907), Erdélyi Bakter (1910–12), Képes Színpad (1914–15), Világháború Képes Krónika (1914), Magyar Figaró (1914–18), Fidibusz (1917), Tolnai Villám (1917–18), Villám (1917), Friss Naptár (1933–39), Új Utak (1934), Az Ojság (1935), Kincses Újság (1941), Drótkefe (1942), Képes Friss Naptár (1943). Szignó: Jeney. JENEY KLÁRA (1954.): grafikus. Az 1990-es évek elején kezdett el rajzolni a Dési Huber Rajziskolában, mestere Korga György festőművész volt. Elsősorban grafikákat és portrékat rajzol, a karikatúrarajzolást a 90-es évek közepén kezdte el. Rajzai 1995-től jelentek meg különböző lapokban (Magyar Nemzet, Kereskedelmi Élet). Illusztrált a Ki mint véd, úgy adat! című könyvben (Montana Kiadó), munkái szerepelnek a karikatúra katalógusban, Best of 2006. Az utóbbi években rendszeresen részt vesz a karikaturisták kiállításain: A Magyar Kultúra Alapítvány által megrendezett Karikatúra Fesztiválon, A

Szlovák Kulturális Központ szlovák-magyar karikaturistákat bemutató kiállításán, továbbá a karikaturista szakosztály által évente megrendezett Best of és a Press GT Kft. kiállításán. Szignó: Jeney. JENKOVSZKY IVÁN (Budapest, 1941.): rajzfilmrendező, festő. Közgazdasági technikumot végzett, ezután az Offszet Nyomda rajzolója lett. Rajzolt az Ifjú Nyomdász, a Tipográfia és a Ludas Matyi (1962–64) lapokban külsősként, majd a Magyar Ifjúság (1964–65), humormellékletében publikált. 1976-tól 1985-ig az Ifjúsági Magazin újságnak illusztrált és karikatúrát rajzolt. Grafikákat készített a Rakéta (1978), és a Kölyök (1987) című magazinoknak. A Habfürdő rajzfilm animátoraként dolgozott. Könyv: Toldi (Illusztráció), A dzsungel könyve, Klasszikus állatmesék, Szentkarácsony éjjel. Szignó: jenko. JESSE SÁNDOR (Salgótarján, 1953.): animációs filmrendező, bölcsész. 1976-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen bölcsészdiplomát szerzett. 1976 és 1985 között a Pannónia Filmstúdióban dolgozott. A rajzolók képzésére indított Animációs Akadémián animátori képesítést kapott. 1985-ben elhagyta az országot, és Nyugat-Németországban telepedett le. Először az Egenolf és Jeske Film- és Mediaprodukciós társaság szerződtette Kölnben animátorként, majd rendezőként. 1989-ben Baden-Badenbe költözött, ahol a Stúdió 88 Reklám- és Animációsfilm Társaság stúdióvezetője és rendezője lett. 1996-tól ő az MDR Televíziós Társaság művészeti vezetőhelyettese. Jesse Sándor fontosabb munkái: Városi macskák, Az állatok szerelmi élete, A rendíthetetlen ólomkatona, Az állatok felkelése, avagy az új városi zenészek. JÓKAI MÓR (Komárom, 1825. – Budapest, 1904.): regényíró, szerkesztő. 1856-ban ő alapította a Nagy Tükör című élclapot, szerkesztette, írta és karikatúrákat is rajzolt szignó nélkül. A rövid életű Nagy Tükört követte Az Üstökös (1858) politikai élclap. Az Üstökös lapnak rajzolt a híres Jankó János karikaturista. Az élet fintora, hogy a legismertebb magyar karikaturistának Jókai Mór regényíró megrajzolta a megrendelt karikatúrák vázlatait, szereplőkkel, háttérrel. A híres költő, regényíró, szerkesztő még a Magyar Szalon (1893) című újságnak is rajzolt. JÓKÓ CSABA (Ózd, 1961): karikaturista, tanár. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán matematika-rajz szakon diplomázott 1985-ben. Egy évig tanár, majd 3 évig dekorációs grafikus a Skála Reklám Stúdiónál. 1989-től a Hócipő közölte karikatúráit, majd a Ludas Matyinál külsősként rajzolt (Ludas Matyi Magazin, Extra Ludas, Ludas Évkönyv, Ludas Matyi Nyári Örömök). Rajzolója volt az Elefánt, Pesti Veréb, Úritök, Veszett Veréb, Pesti Vicc, Kacagó viccújság, a No Komplett humorújságoknak. A főleg portrés politikai karikatúrát rajzoló művész kedvelt és elfogadott rajzoló lett a Kisalföld, Dunaújvárosi Hírlap, Petőfi Népe, 24 Órás, Új Kelet, Heves Megyei Lap, Zalai Hírlap, Déli Hírek, Új Néplap megyei lapoknál. Napilapnál szerződéssel a Népszava, a Magyar Hírlap újságoknál publikált. Jelenleg szerződéssel a Magyar Hírlapnak készít politikai-közéleti karikatúrákat. Könyv: A rendszerváltás humora, Micsoda város! Díj: - Kecskeméti Amatőr Karikatúra pályázat különdíja (1978); Országos Környezetvédelmi pályázat különdíja (1985); Yomiuri International Cartoon Contest Honorable Mention díja (1993); Taejon Int. Cartoon Contest Honorable Mention díja (1994). Publikáció: Hócipő (1989–97), Ludas Matyi (1990–93), Ludas Matyi Magazin (1990–93), Ludas Nyári Örömök (1990), Ludas Matyi Évkönyv (1991–93), Elefánt (1991–96), A Hírlap (1993–95), Déli Hírek (1993–95), Új Néplap (1993–97), Petőfi Népe (1993–97), Tallózó (1993–2006), Jászkun Kakas (1993–97), Népszava (1994), Hódmezővásárhely (1994), 24 Órás (1994–97), Napló (1994–97), Álláskereső (1994–95), Pesti Veréb (1994), Úritök (1993–94), Új Kelet (1995–97), Heves Megyei Nap (1995), Dunaújvárosi Hírlap (1995),

Kisalföld (1995–97), Pesti Vicc (1995), Mai Nap (1995), Zalai Hírlap (1996), Heves Megyei Nap (1996–97), Nevessünk (1996), Kacagó Viccújság, No Komplett (1996–98), Veszett Veréb (1996–2000), Magyar Hírlap (1997–2006), Népszabadság (1998), Napi Gazdaság. Szignó: Jókó. JOÓ JÓZSEF (Nyőgér, 1948.): újságíró, karikaturista. 1973-ban végzett a Tanítóképző Főiskola népművelés-könyvtár szakán Szombathelyen és 1978-ban a MÚOSZ Iskola belpolitikai szakán. Karikatúrát a Kisalföld című megyei lapnál kezdett publikálni 1964-ben, 1994-ig változó intenzitással. A másik megyei lap, a Vas Népe (1966) főleg főiskolás éveiben foglalkoztatta. 1978-tól mint újságíró dolgozik. Országosan terjesztett lapokban, Magyar Ifjúság humormelléklet, Úritök (1993), Pesti Vicc (1996-), No komplett (1996), Hócipő (1997), Magyar Nemzet (1993), Magyar Hírlap (1998). Könyv: : Üsse kő! (1995); Innen szép nyerni (1996); Lobbyrintus (1997); Hárem a magyar igazság. (1998). Publikáció: Kisalföld (1961–94), Vas Népe (1966–72), Magyar Ifjúság (1971), Úritök (1993–94), Pesti Vicc (1996–99), No Komplett (1996), Hócipő (1997), Magyar Hírlap (1998). Szignó: Yoyo. JÓZSA KÁROLY (Szeged, 1872. – Budapest, 1929.): festő, grafikus. Tanulmányait Bécsben, Münchenben és Párizsban a Julián Akadémián folytatta. Karikatúrákat Az Üstökös vicclapban rajzolt 1896-tól majd a Bolond Istók (1898) lapokban. A Borsszem Jankó élclapnak 15 évig rajzolt, munkatársai voltak: Garay Ákos, Homicskó Atanáz, Bér Dezső, Faragó József, Lakos Alfréd, Feiks Jenő. Publikált: a Magyar Figaró (1904), Kis Élclap (1904), Fidibusz (1906), Pikkoló (1909), Móka (1909), Pikkoló Élclap (1917), Az Ojság (1926). Grafikái jelentek meg: Szikra, Művészet, Jövendő, Ország Világ lapokban. Művészi elismerést főleg metszeteivel szerezte, melyeket több külföldi folyóiratban is közreadtak, s amelyekkel Londonban elnyerte a fődíjat. Leghíresebb fametszete a Menzel Adolf műtermében címet viseli, melyet a The Studio műmellékletként is kiadott. Művei eleinte szecessziós jegyeket tükröztek (Este, 1915), majd a német expresszionizmus volt rá hatással. Első helyezést ért el a müncheni nemzetközi plakátpályázaton 1898-ban a Fiatal leány ülő aktja. Magyar népfelkelők és Leány virággal című olajfestményei és szecesszionista grafikái a Magyar Nemzeti Galériában találhatók. Publikáció: Üstökös (1896–98), Új Idők (1897), Bolond Istók (1898–99), Szikra (1903), Borsszem Jankó (1904–19), Magyar Figaró (1904–19), Kis Élclap (1904), Művészet (1905– 1907), Végy engem (1906–1908), Jövendő (1906), Fidibusz (1906–17), Pikkoló (1909– 13), Móka (1909–11), Pikkoló Élclap (1917), Ország-Világ (1918), Az Ojság (1926). Szignó: Józsa. JUHÁSZ SÁNDOR (Budapest, 1934. – Budapest, 1993.): animációs filmrendező. 1948–1952 között a pesterzsébeti Kossuth Lajos Gimnázium tanulója volt. 1952-ben iratkozott be a Képzőművészeti Főiskolára. Mesterei: Kmetty János, Bán Béla, Bencze László és Főnyi Géza. 1971–1984 között a Pannónia Filmstúdió tervezője és animációsfilm-rendezője. 1967-től rendszeres tartózkodási helye a Művészeti Alap Mártélyi Alkotóháza. Budapesten hunyt el. „Juhász Sándor hosszú csellengése alatt rajzfilmeket csinált, dalszövegeket írt, filmszüzséket gyártott s verseket dúdolt Isten dicsőségére, így tétlenkedett, hogy aztán az utóbbi nyolc esztendejében nekiveselkedjen a festésnek.” (Kockáról kockára). JUSZKÓ BÉLA (Tatatóváros, (1877. – Budapest, 1969.): festő. Az Országos Mintarajziskolában (1893–1897) Balló Ede és Székely Bertalan mellett, Dachauban Hans Hayek mellett tanult. Tanulmányutakat tett Németországban, Olaszországban és Törökországban, Bulgáriában és Romániában. Karikatúrákat publikált a Bolond Istók (1900–1909), Gyermek Hírlap (1925) lapok részére, itt munkatársai voltak: Haranghy Jenő, Szüts Zoltán.

Kiállítás: 1901 óta állított ki. Gyűjteményes kiállításai voltak Budapesten 1920-ban és 1940-ben. A magyar táj és állatvilág festői témáinak, hitregéink romantikájának tolmácsolója. Természet után festett, közvetlen, apró tájképtanulmányai a meglátás frissességével készültek. Impresszionizmusa a szabadtéri világítás színfoltokra bontó játékában merül el, és így éli át a puszta pásztoréletének benyomásait, a kisvárosi piactér színes vibrálását és a magyar őskor misztériumát. KACZIÁN ÖDÖN (Marosvásárhely, 1852. – Budapest, 1933.): festő. Barabás Miklós tanítványa, majd Münchenben és Párizsban tanult tovább. Festészetétől eltérően grafikái sötét és túlvilági témáival váltak ismertté: A halál és a favágó, Piéta, Várakozó halál. A neves festő és grafikus talán ezt a komorságot oldotta: 1901-ben a Kakas Márton vicclapban rajzolt karikatúrákat. Itt munkatársai voltak: Faragó József, Bér Dezső, Feiks Jenő, Márk Lajos, Linek Lajos, Jeney Jenő. Humoros életképeivel vált híressé. KÁDÁR GYÖRGY (Budapest, 1912. – Budapest, 2002.): festő. Tanulmányait Gallé Tibor és Bortnyik Sándor szabadiskolájában kezdte, majd Párizsban folytatta. 1945-ben karikatúrát rajzolt az induló Ludas Matyi vicclapnak. 1946-ban kapcsolódott be a hazai művészeti életbe, rendszeres résztvevője az országos tárlatoknak és a magyar festészet külföldi bemutatóinak. Kiállítás: Tárlata 1962-ben a Csók Galériában, 1972-ben a Műcsarnokban, 1976-ban Szombathelyen, 1962-ben Rómában állított ki. Díj: 1952-ben Kossuth-díjat, 1955-ben Munkácsy-díjat kapott. KÁDÁR KATALIN (Budapest, 1951.): grafikusművész. A Magyar Képzőművészeti Főiskola tervezőgrafika szakán végzett 1973-ban. Hét éven át tervezőgrafikusként dolgozott, majd 1980-tól autonóm grafikával foglalkozik, s ezen belül szatirikus képzőművészeti alkotásokat hoz létre. Grafikái rendszeresen szerepelnek az Élet és Irodalomban és a Magyar Nemzetben; publikált a Playboy, a Pánsíp és a Lyukasóra című kiadványokban. Mesefilmje: Tojásfestő nyúlapó (1972); diafilmjei: Így jár, aki irigy (1985), Didergő király (1989). 1980-ban és 85-ben elnyerte „Az év plakátja” díjat. Egyéni kiállításai: Ferencvárosi Vasutas Művelődési Központ, Bp. (1982), Pénzügyminisztérium kiállítóterme, Bp. (1982), Gépipari és Automatizálási Főiskola Kecskemét (1985), JATE. Szeged (1985), Óbudai Pincegaléria, Bp. (1988), Gyógyfürdőkórház, Balf (1989), Csók István Grafikai és Éremkabinet, Bp. (1993), ARTEXPO (1995, 96, 98), Kongresszusi Központ, Bp. (1997), Cserepesház. Bp. (1997), MC Galéria, Szekszárd, (1998), Kereskedelmi és Iparkamara, Bp. (1999), Ferencvárosi Pincetárlat, Bp. (1999). Budapest Bank, Bp. (1999), Tetô Galéria, Bp. (1999). F. csoportos kiáll.: VI. Országos Plakátkiállítás, Műcsarnok (Bp. 1972), Reklámbörze, Bp. (1977), Képzőművészeti Világhét, Bp. (1977). III. Alkalmazott Grafikai Biennále, Békéscsaba (1982), XII. Országos Grafikai Biennále, Miskolc (1982), Fiatal képzőművészek kiáll. Ernst Múzeum. Bp. (1983), Kosztolányi, Petőfi Irodalmi Múzeum Bp.; (1985), 25. Nyári Tárlat, Szeged (1986), Karinthy, Bartók 32. Galéria, Bp. (1988), Művészet ma MNG. Bp. (1990), Nemzetközi Karikatúra Fesztivál, MNG, Bp. (1990), Közép-kelet európai Képeslap, Kaposvár, Barcs (1992), Groteszk, Az ÉS grafikusai, Balatonfüred (1993), Pozitív AIDS-ellenes kiállítás, Francia Intézet, Bp. (1994), Hommage á Bartók, Szentendre (1995), Vallomások a vonalról, Vigadó Galéria, Bp. (1995). Nemzetközi Könyvfesztivál, Kongresszusi Központ, Bp. (1996. 97), Népművészeti Kisgrafikai Kiállítás, Iparművészeti Múzeum, Bp. (1996), Ahogy látjuk őket, Pataki István Művelődési Központ, Bp. (1998), Groteszk, Kaposvár (1999). Művei nemzetközi tárlatokon: IV. Nemzetközi Plakátbiennále, Varsó (1974). Szociális plakátok, Milano (1980), Filmplakátok, München (1985), Erotika a kortárs magyar grafikában, München (1992), Nemzetközi Nyomat Biennále, Várna (1993), Fa és a kert, Nagyvárad (1994), Nemzetközi Könyvfesztivál, Berlin (1996), Dreams of the life and death, Santa Monica (1997), III. PrahaGraphic (1997), Kortárs grafikusok, Mexikóváros (1997), Kisgrafikai

Biennále, Kolozsvár (1997), A maszk, Capua (1999), Régen és most, Santa Monica (1999). KAJÁN KALÁSZ TIBOR (Miskolc, 1921.): grafikus, karikaturista. A Vörösmarty Mihály Gimnáziumban érettségizett. 1941-ben egyéves kurzust végzett az Iparművészeti Főiskolán. 1942-ben munkaszolgálatra hívták be. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán folytatta 1945–50 között. 1945-től, a Ludas Matyi megalakulásától a lap belső munkatársa. 1946-tól a Szabad Száj politikai vicclap is alkalmazta. Külsősként tanulmányai mellett publikált: Szabad Nép, Nők Lapja, később Élet és Irodalom, Ország-Világ, Szabad Ifjúság, Színház és Mozi, Béke és Szabadság, Világ Ifjúság, Csúzli, Képes Újság, Film Fejtörő, Tavaszi Tárlat újságokban. 1963-ban megvált a Ludas Matyitól és a Tükör munkatársa lett 1963–1976-ig. Rajzolt az alkalmi humorújságoknak is: Tollasbál, Vidám Képes Esti Hírlap, Autós Szúr. Rendszeresen foglalkoztatták mint portrést és politikai karikatúra rajzolót, de az irodalmi, illetve humormellékletek kedvelt alkotója volt a Népszabadság, Magyar Hírlap, Népszava Magyar Nemzet, Esti Hírlap napilapoknál. 1979-től 1989-ig az Új Tükör, majd a Magyar Konyha, Grimasz, Képes Hét, Füles, Hahota, Színházi Élet karikaturistája. A rendszerváltás időszakában (1990) a Hócipő, az Úritök és a napilapok foglalkoztatják. 1995-től a Pesti Vicc humorlapban a Magyar Tudományban, a Magyar Filozófiai Szemlében, a Lyukasórában rajzolt. A Magyar Művészeti Akadémia tagja. Kaján Tibor: „Az ember eredendően jó, csak később válik torzzá egy-egy személyét érintő támadás, sérülés következtében. Csak azt nem tudom, hogy mihez képest vagyunk jók és torzak.” Munkásságáért több elismerésben részesült. Díj: 1953: Tolentinó, ezüstkupa, 1964; Boldighera, II. díj, Munkácsy Mihály-díj (1953, 1968): érdemes művész (1975); kiváló művész (1988); Pulitzer-emlékdíj (1992); Aranytoll (1994); Opus-díj (1994); Magyar Köztársaság tiszti érdemrend (1997). Kiállítás: Több magyar és külföldi városban, hazai és nemzetközi karikatúraszemléken megjelent karikatúráival. A MTV Karikatúra című filmsorozata az ő bemutatásával indult 1970-ben. Meghívták Kölnbe, Borúiba, Bécsbe (1980), Bielefeldbe (1987), Jeruzsálembe (1995). Önálló kiállítása: Petőfi Irodalmi Múzeum (Bp., 1974); Tata (1975); Fészek Klub (Bp., 1979); Tanárképző Főiskola (Szombathely. 1979); Tanítóképző Főiskola (Kaposvár, 1980); Bécs (1980); Műcsarnok, Dorottya u. kiállítóterem (Bp., 1982): Móra Ferenc Múzeum (Szeged, 1982); Szeged (1984); London (1986); Antibes (Franciao., 1988): Jeruzsálem (1995); Mini Galéria (Miskolc, 1996). Best of 2004. Könyv: A békéért (karikatúra), Kaján rajzok (1955); Meglepő táblák (1959); Paprika (London) 1959, Circus maximus (németül, 1962); Pesti panaszkönyv (Dalmáth Ferenccel, 1966); Apropos (németül, 1969); Kaján lexikon (1969); Groteszk (1970); Vigyázat! Film (1973); Kaján képernyő (1973); Zenit és radír (1980); Kaján Tükör (1986), Rajzolok, tehát vagyok (1996); Micsoda Város (1998), Apropó, kultúra (1999). Moldova György: Történelemóra (2002), Egy mennyei erő (1959), 30 év krónika (1986), A kibernetika (1969), A mi kis történelmünk (1930), A repülőszőnyeg utasa (1984), A robotember (1960), Akasztófa énekek (1964), Amerikai Gestapó (1953), Az abortusz szigetek (1989), Berda a sírból (1986), Egy százalék (1973), Élettelen élettársak (1983), Ezt sem én írtam (1983), Figyelem a fiamat (1975), Fölfedeztem a könyvtárat (1978), Kaján tükör (1986), Ki mondta, hogy ezek versek? (1970), Lélekmelengető (1997), Leltár (1976), Magyar nyelv (1999), Meglepő táblák (1959), Metropolis (1971), Micsoda négy nap (1982), Miért lettem pesszimista? (1966), Mindenki benne van (1960), Minerva családi évkönyv (1976), Múzsák (1974–76), Napút január-február (2006), Ne hagyd magad lezárni (1985), Nehézsúlyú Sebestyén (1994), Nem csak illemtan (1978), Nevetni arany (1994), Nevetséges (1979), Nézzünk TV-t (1979), Pesti panaszkönyv (1966), Sütemény télen nyáron (1986), Színházi holmi (1976), Nyelvjátékok az angol nyelv tanításához (1982). Publikáció: Ludas Matyi (1945–63), Szabad Száj (1946–47), Szabad Nép Naptár (1948), Nők Lapja (1950–74), Szabad Ifjúság (1952), Színház és Mozi (1956), Béke és Szabadság (1956), Világ Ifjúság (1956), Élet és Irodalom (1960–77), Ország-Világ (1960–62), Csúzli (1960), Tollasbál (1961), Nők Lapja Kalendárium (1962–70), Képes Újság (1962), Film

Fejtörő (1962), Tavaszi Tárlat (1962), Tükör (1963–76), Ludas Matyi Magazin (1963), Vidám Képes Esti Hírlap (1965), Plajbász és Paróka (1965–68), Budapest (1966–67), Groteszk (1969), Képes Sport (1969), Múzsák (1970), Film Színház Muzsika (1970–73), Néplap (1971–78), Vas Népe (1979), Kisalföld (1971), Gyermekünk (1973), Új Tükör (1979–86), Rakéta (1980–90), Magyar Konyha (1982–87), Magyar Ifjúság (1983–85), Világ Ifjúság (1983), Kincskereső (1984), Diáknaptár (1985), Grimasz (1986–87), 3. Országos Biennálé (1987), Számítógépes Kiállítás Különszám (1988), Képes Hét (1988), Nemzetközi Karikatúra Kiállítás Katalógusa (1988), Autós Szúr (1988), Füles Évkönyv (1989), Poén (1989), Magyar Nemzet (1989–96), Hahota (1989–91), Színházi Élet (1990), Hócipő (1990–98), Népszabadság (1991–2006), Magyar Hírlap (1992–2006), Úritök (1994), Pesti Vicc (1995–98), Poén (1999), Lyukasóra (2003). Szignó: Kaján. KAKUJAY KÁROLY (1890. – ?): festő. 1909–1914: a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett. Karikatúrát a Garabonciás Naptár 1906-os számában rajzolt. KÁLDOR LÁSZLÓ (Budapest, 1905. – Budapest, 1963.): grafikus. 1919-ben kezdett tanulni a Proletár Képzőművész Tanműhelyben Uitz Béla tanítványaként. Később a Munkások Irodalmi és Művészeti Országos Szövetségének Iskolájában folytatott tanulmányokat egészen a szövetség felbomlásáig. A Podoliniféle szabadiskolában tanult ekkor tovább. 1925-től többször megfordult Párizsban, majd itthon dolgozott mint belsőépítész, Faragó Ödön iparművész műhelyében. E munkakörrel felhagyva idejét teljes egészében a grafikának szentelte, melynek minden ágában jeleskedett. Alkalmazott grafikával foglalkozott, ismertté azonban főleg jellegzetes humorú, szellemes és ötletgazdag plakátjaival vált mint a „Frissen csapolt Részvény sörünk van!”, 1945. „Legalább 1 üveg Dreher sört!”, 1947 vagy a „Zizi”, 1950. Több külföldi és hazai kiállításon szerepelt plakátjaival nagy sikerrel. Rajzolt grafikákat és karikatúrákat a Reklám Élet (1936–38), Magyar Nők Lapja (1943–44), Demokrácia (1946), Ludas Matyi (1946), Béke és Szabadság (1956) című lapokban. KALIVODA KATA, Sándor Antalné (Letenye, 1877. – Szurdokpüspöki, 1936.): festő, grafikus. Budapesten (1895–1904) megszakításokkal a Mintarajziskolában tanult, majd Münchenben és Párizsban végezte tanulmányait. 1908-tól 1914-ig rajzolt karikatúrákat a Kakas Márton vicclapba. Munkatársai voltak: Bér Dezső, Garay Ákos, Feiks Jenő, Lakos Alfréd, Zádor István, Zórád Géza. A Jó Pajtás részére grafikákat készített (1912). Rendszertelen időközönként 1913-tól 1919-ig a Borsszem Jankó élclap is közölte rajzait. Témái szabadságos katonák, párkapcsolatok, szinte torzítás nélküli grafikák. Kiállításokon a parasztság életéből vett erőteljesen festett, naturalista életképeivel, illetve arc- és tájképekkel vett részt (Templombamenők; Kendőpróbálók; Búcsúsok; Tükörtisztítás a szalonban stb.). 1918-ban a Nemzeti Szalonban gyűjteményes kiállítást rendezett. KÁLLAI NAGY KRISZTINA (Budapest, 1966.): grafikus. 1993-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola Mesterképző Intézet grafikatipográfia szakán. Saját cégén belül: könyvillusztrálás, reklámgrafikák, grafikák, CDborítók; figurákat tervez gyermekek részére. Jelentősebb reklámgrafikái: Mildi csecsemőtápszer csomagolás és reklámanyagok teljes arculata, Stollwerk rágógumi csomagolások, 2 Zsiráf diákújság figuratervei. Könyv: Kisbence, Majd ha hatéves leszek, Történetek a piros oviból, Hóbucka és a Nettó oroszlán, Dünnyögés és dúdolás, Kinőttelek, Versek kamaszoknak, Piskóta, 1 2 3 Ich geb ins Bett!, Fuzzy Bear, Dog Days, Catnap, Christmas. Humoros sokszorosított mesegrafikái: Boszi, Barika, Kiskakas, Libapék. Díj: 1989-ben Amerikai Print grafikai folyóirat pályázatán második díjat kapott, 1998ban a Helikon Kiadónál megjelent könyve „Szép könyv” díjban részesült.

KÁLLAY–DABROWSKY ZSOLT (Budapest, 1954.): grafikus. 1973-ban a Képző és Iparművészeti gimnáziumban érettségizett, majd 1975-ben ötvös, aranyműves szakvizsgát tett. Tíz évig a Budapest Film és Propaganda Irodánál tervezőgrafikusként dolgozott. 1989-től szabadúszó grafikus, tanulmányúton volt Montrealban, majd itthon a Sachy and Sachy, az Ayer Europrizma, a Dusán Stevanovity-féle Loco Music cégeknél kapott grafikai megbízást. Karikatúrát rajzolt: a Playboy (1993) Morbid, Dilibogyó (1998), Vigyor (1999), Com-X (2000), Mad-Mex (2000), Pikáns Magazin (2000), Tutti Vicc (2001), Kutyahús (2001), Móricka (2000–2003), Móricka Évkönyv (2002), Pató Pál (2002), lapokban. 1996-tól napilapok és hetilapok közölték karikatúráit: Magyar Nemzet (1996–98), Napi Magyarország, Magyar Jelen, Demokrata. Könyv: Kosztolányi Dezső: Zsivajgó természet, Szabó Erika: Mondóka móka. Készít gyermekkönyv illusztrációkat, vállal arculattervet, könyvek és kiadványok, reklámanyagok tördelését. KALLUS LÁSZLÓ (Szeghalom, 1924. – Budapest, 1998.): karikaturista. A Szabad Ifjúságban jelentek meg rajzai 1952-ben. Alkotótársai voltak: Würtz Ádám, Szepes Béla, Rüszkai György, Kaján Tibor. A Ludas Matyi külsős rajzolója volt (1954), egy-egy rajza jelent meg a vicclapban heti gyakorisággal. Humormellékletekben foglalkoztatták: Béke és Szabadság, Színház és Mozi, Világ Ifjúság, Magyar Ifjúság, Füles, Pajtás, Ország-Világ újságoknál. A vidéki megyei lapoknál ő volt az első „fővárosi” karikaturista, aki felismerte és élt ezzel a publikálási lehetőséggel. Rajzolt portrékat, illusztrációkat a Vas Népe, Tiszavidék, Dolgozók Lapja, Néplap, Kisalföld részére. Alkalmi lapoknál is foglalkoztatták: Zsákbamacska, Plajbász és Paróka, Tollasbál, Majális, BÚÉK. Gyermeklapok szerzője: Pajtás, Tábortűz, Üttőrő. Az 1990-es években Móricka, a Magyar Honvéd, Új Borsszem Jankó, Dilibogyó munkatársa volt. Az örökmozgó Kallus Lászlóról elmondható ő volt a legismertebb „külsős” karikaturista. Könyv: Önálló kötete Uszkár-díjas lettem címmel jelent meg. Ismert közemberek portréit adta közre. Paprika (London, 1959); Fejvadászat (1967); Publikáció: Szabad Ifjúság (1952–56), Művelt Nép (1956–56), Ludas Matyi (1954–66), Béke és Szabadság (1955–56), Színház és Mozi (1955–56), Népsport (1956), Vas Népe (1957–77), Dolgozók Lapja (1957–84), Világ Ifjúság (1957–64), Tiszavidék (1957), Magyar Ifjúság (1957–70), Füles (1957–63), Pajtás (1958–63), Hétfői Hírek (1958), Népsport (1958), Ország-Világ (1958), Néplap (1959–77), Falusi Vasárnap (1959-), Élet és Irodalom (1959–61), Ország-Világ (1958–68), Érdekes Kalendárium (1959), Film Színház Muzsika (1959), Tábortűz (1960–62), Képes Magyarország (1960–61), Népszava (1960), Csúzli (1960), Kisalföld (1961–77), Nők Lapja (1962), Füles Évkönyv (1962–69), Vöröskereszt Családi Lapja (1963–64), Füles (1962–69), Ifjúsági Magazin (1968–85), Plajbász és Paróka (1967–69), Napos Oldal (1970), Zsákbamacska (1970–75), Fejér megyei Hírlap (1971–73), BÚÉK (1971–74), Tollasbál (1974–89), Szilveszter Esti Hírlap (1976), Majális (1973), Pesti Műsor Szilveszter (1977), Éva Évkönyv (1977), Rakéta (1985– 86), 3. Országos Biennálé (1987), Magyar Honvéd (1990), Rajzszex (1990), Esti Hírlap 1990, Néplap (1991), Új Borsszem Jankó (1994–96), Móricka (1997–99), Dilibogyó (1998). Szignó: Kallus. KÁLMÁN GYÖRGY (Csorna, 1975.): tanár, képzőművész. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola történelem-rajz szakán végzett Szombathelyen 1998-ban. 1998tól a csornai II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola történelem-rajz szakos tanára. Kiállítás: Győr (1996), Csorna (1997, 1998), Szombathely (1996. 1997), Önálló kiáll.: Szombathely (1997); Csepreg (1998); Csorna (1999). A sokszorosított grafika több műfaját kipróbálta, leginkább rézkarcokat készít. Rézkarcai elsősorban groteszk témájú kisgrafikák. Akvarelljei és olajképei szürreális képi világúak, alakos és nonfiguratív jellegűek. A festmények nagy része mozgalmas színkompozíció és groteszk vagy amorf alakokat tartalmaz.

KÁLMÁN VIKTOR (Pécs, 1911.-1985 ): karikaturista. Sopronban tanult, majd Budapesten (1929–1933) a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt. 1934-ben Valker Istvánnal, Balogh Istvánnal együtt animációs reklámfilmeket készítettek, folytatták a külföldre távozott művészek: (Bortnyik Sándor, Macskássy Gyula, Halász János, Kassowitz Félix) stúdiómunkáját. 1938-tól a 8 Órai Újság illusztrátora, majd a Színházi Magazin karikaturistája (1941). Hortobágyi Jenő írásait illusztrálta, színészekről készített portrékat. Külsősként foglalkoztatta: Éjféli Riport, Film Színház Irodalom, Jó Pajtás. A II. világháború után az 1945-ben induló Ludas Matyinak rajzolt, majd 1946-tól a Szabad Szájban jelennek meg karikatúrái. Kiváló portrésként politikai karikatúrákat készített. Rajzolt még: a Színház, Dolgozók Világlapja, Magyar Vasárnap című újságoknak. Munkássága 1948-ig követhető itthon. Amerikába távozott 1948-ban. Publikáció: Váci Ucca (1936), 8 Óra Újság (1938–41), Színházi Magazin (1941–43), Éjféli Riport (1942), Film Színház Irodalom (1943–44), Jó Pajtás (1944), Demokrácia (1945), Ludas Matyi (1945–47), Igazság (1946), Szabad Száj (1946–48), Színház (1947–48), Dolgozók Világlapja (1947), Szabad Száj Naptár, Magyar Vasárnap (1948). Szignó: Vasi. KÁLMÁNCHEY ZOLTÁN (Alsógöd, 1942.): grafikus, karikaturista. Debrecenben járt gimnáziumba, majd tanulmányait a Magyar Iparművészeti Főiskolán végezte (1961), ahol Ernyei Sándor volt a mestere. Pályafutását karikaturistaként kezdte, publikált: Ludas Matyi (1962–69), Füles (1963), Magyar Ifjúság (1965–74), Élet és Irodalom (1965), Őszi Kis Ludas (1966), Ifjúsági Magazin (1966–78), Ludas Matyi Magazin (1968), Mozgó Világ (1971) újságokban. A HVG-nél a címlapkészítő stáb grafikusaként tevékenykedett (1979–1981). 1981-től Franciaországban dolgozott reklámgrafikusként. Később a plakátművészetre koncentrált: plakátjai szellemes, célba találó, szemet vonzó, az értelmet és az érzelmet egyaránt megmozgató alkotások. Kiállítás: 1972: Babits Mihály Művelődési Ház, Szekszárd; 1973: Fészek Klub; 1977: Kecskemét; 1979: Fészek Klub; 1981: Budapest Műgyűjtők és Műbarátok Egyesülete. Szignó: CHEY. KALMÁR ISTVÁN (Budapest, 1949.): grafikus. Ismert gyermekkönyvillusztrátor, művész pedagógus. Rajzolt meseillusztrációkat újságoknak, pl. a Dörmögő Dömötörnek. Díj: A buta felnőtt, a 2004. év gyermekkönyve, Illusztrátorok díja (2006), Ferenczy Noémi díj (2007). Könyv: Peti és a sárkány (1989), Bumbala avagy a lakatlan liget titka (1986), Bohóckodó (1996), Bikkmakk (1979), Farkas a cseresznyefán (1982), Erdőházi történetek (1995), Berzenke és a Csepűrágó (2000), Betörjek a nénikémhez? (2000), Előre, gonoszok (1885). KANDÓ GYULA (Savona, 1908. – Szentendre, 1968.): festő. 1928–1933 között Bortnyik Sándornál dolgozott grafikusként. 1930-tól Párizsban élt és alkotott. 1936-tól 1938-ig az Új Magazin grafikusa és karikaturistájaként tevékenykedett. Tónusos karikatúrái önmagukban is megálló művek, mint pl. a Márton Iván: Illúziórombolás a szerelemben című írásához készített illusztrációi. 1950-tôl kisebb-nagyobb megszakításokkal Szentendrén élt. Festészetére a kubizmus volt hatással. KANDÓ LÁSZLÓ (Budapest, 1886. – Budapest, 1952.): festő. Párizsban a Julian Akadémián tanult, majd Nagybányán képezte tovább magát (1906–1909). Karikatúrát a Borsszem Jankó vicclapnak készített művészien kimunkált, kevésbé torzított figurákkal. 1912-től a kecskeméti művésztelep tagja. 1933-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára. Szignó: Kandó L.

F. KAPCZA ILA (–,): grafikus. Karikatúrákat rajzolt Az Ojság című vicclapnak. (1928–37), itt munkatársai voltak: Szigethy István, Madaras László, Gáspár Antal, Gömöri Imre. Illusztrációkat és karikatúrákat készített: a Lantos Magazin (1929–30), Pesti Hírlap Vasárnapja (1929–38), Magyar Magazin (1930), Pesti Hírlap (1931–36), Új Magazin (1934), Kispesti Hírlap (1937), Képes Vasárnap (1937–39), és az Izé (1938) vicclapnak. Rajzai „nőiesen” finomak, grafikai bravúrok nélkül. KAPUVÁRI ZELMA (Szeged, 1910. – ?): grafikus, tanár. Rajztanári diplomáját 1936-ban szerezte a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Réti István, Aba-Novák Vilmos és Varga Nándor Lajos növendékeként. A főiskola után a Római Collegium Hungaricumban dolgozott. Karikatúrát készített az Új Idők (1941) lapnak, majd a Pesti Hírlapnál és az Útitárs Idegenforgalmi Lapnál mint illusztrátor működött.: 1946-tól az Operaház díszlettervező gyakornoka, majd nyugdíjazásáig a szcenográfiai részleg vezetője. 1948-ban a „Magyar kőszínházak története” című művészettörténeti dolgozatával doktorált. 1933-tól festményeit az Opera Klubban és csoportos tárlatokon mutatja be. KARCZAGHY ZOLTÁN (Celdömölk, 1881. – Budapest, 1944.): grafikus. 1903–1908 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, Székely Bertalan, Ferenczy Károly voltak mesterei. Párizsban tökéletesítette tudását, majd Budapesten alkotott. Ismertek tájképei és figurális képei. Karikatúrát a Bolond Istók (1906–1907) élclap részére rajzolt, itt munkatársai voltak: Jeney Jenő, Polgár Márton, Miklósi Ödön, Szép Lajos, Homicsko Atanáz, Pál Hugó. KARDOS BÖSKE (–,): iparművész. 1920-ban Révész Béla méltatta kiállítását: „Karácsony napjaiban, a Haris köz 1. számú házban, műteremkiállítást mutatott be Kardos Böske. A vad zajlásban, ami most átcsörömpöl a város fölött, bizony alig akad meg a figyelem az elvonult, önmagát véka alá helyező művészetnél, ami e kiállításon elénk tárul. Illik följegyezni: Kardos Böske a legszebb reménysége a magyar iparművészetnek. Textilmunkákat, asztalfutókat, kendőket, függönyöket, válltakarót, vitrázsokat, faliszőnyegeket és mindenfajta pompázó termékét a tűnek, anyagkombinációnak és a bujálkodó képzeletnek láttuk itten, ízlés, dekoráló erő, a rajznak olyan üde áttranszponálása csillog e szép tárgyakon, hogy öröm köztük járni és megérinti az elgondolkozást, mért nem keresi föl a biztatás, ismertség, anyagi jólét az ilyen kitűnő művésznőt, aki egyik legszebb reprezentálója a magyar talentumnak. Mert magyar a meleg színessége, regélő ornamentikája, a naiv kedvessége; együtt a sok gyönyörű holmi érezteti is a bús, magyar szimbólumot, a vadrózsabokrot, mely elhagyott magányosságában virágját önfeledten hányja és illatát nem lehet elfelejteni. Úgy tudjuk, a kiállított tárgyakat megrendelten Amerikába viszik. Helyes ez, a külföldről jövő impulzus munkáló egyensúlyban fogja tartani Kardos Böskét és megmarad számunkra a nagyszerű termékenysége anélkül, hogy mi hibásak lennénk benne. Evangéliumi állapot ez: hálátlanságért hálával fizetni.” Karikatúrákat a Ludas Matyi 1949 vicclapban rajzolt, itt munkatársai voltak: Toncz Tibor, Sándor Károly, Kaján Tibor, Szepes Béla, Szűr-Szabó József, Gerő Sándor, Hegedűs István, Kassowitz Félix. KARDOS BRÚNÓ (–,): karikaturista. Több vicclapnak rajzolt karikatúrát: Az Üstökös (1905), majd Az Üstökös-Urambátyám (1906), Képes Családi Lap (1917), Fidibusz (1916), Magyar Figaró (1910–16), Bolond Istók (1913), Ofszájd (1928) lapokban. Publikált a Keresztény című politikai napilapban. Ismert plakátja: „Új Lap”. Készített reklámgrafikákat, pl: „Mit kiabál? Hiszen mindenki tudja már, Mágnás cipőkrém. ”

KARINTHY FRIGYES (Budapest, 1887. – Siófok, 1938.): író, költő, drámaíró. Természettudományok iránti érdeklődése korán megnyilatkozott, irodalmi tehetségét, rendkívüli humorérzékét gyermekkori naplói is elárulják (1898–1900). Az Utazás a Merkúrra és a Tejút megközelítése (1897–98), valamint a Magyar Képesvilágban 1902– 1903-ban megjelent Nászutazás a föld középpontja felé című regényei Verne, Jókai fantasztikuma iránti érdeklődését jelzik, s parodisztikus megfogalmazásuk érett humorérzékre vallanak. 1906-tól jelentek meg versei, novellái, tárcái, kritikái. Az Újság (1906), az Ország-világ (1907), a Budapesti Napló, a Pesti Hírlap, az Élet, a Nyugat (1908) közölte írásait egyre rendszeresebben. Szinte minden esztendőben új sajtóorgánumot hódított meg. 1910-től a Reneszánszba, 1911-től a Borsszem Jankóba, 1912-től a Fidibuszba, 1913-tól a Pesti Naplóba, 1914-től a Budapesti Hírlapba írt. De A Hét, a Világ, az Új Revü, a Nap és a Színházi Élet is foglalkoztatta. A modern 20. századi magyar humoreszköztár és szatirikus szemléletmód megteremtője, a pesti komikus folklór kiteljesítője. Közvetlen előzménye Sipulusz. Ő tette meg az első lépéseket a modern humor felé. Kávéházi szórakozásaihoz tartozott a portrékarikatúrarajzolás kollégáiról, ismerőseiről. Rajzait több újság is közölte: a Magyar Magazin (1929), a Pérely Herczeg Imréről készített rajzát. KARVALY JÓZSEF (1864 – 1928): festő. Budapesten Székely Bertelan tanítványa, majd Münchenben Hollósi Simon magániskolájába járt. Plakátjain a humor főszerepet kap, ilyen például a „Paradicsom cabaret”. KARVALY MÓR (Ungvár, 1860. – Merán, 1899.): festő, grafikus. Budapesten és Párizsban tanult, s illusztrációkat rajzolt, valamint novellás tartalmú életképeket állított ki a Műcsarnokban (Egy kis pihenő, Huszárok, Konyhagavallér, Első cigaretta stb). A Víg cimborák című olajfestménye a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Illusztrációkat és karikatúrákat rajzolt az Új Idők (1885–97), Magyar Szalon (1887), Caviár (1888–90), Magyar Géniusz (1894–1900) újságok részére. A Caviár vicclapban munkatársai voltak: Linek Lajos, Cserépy Árpád, Fényes Adolf. KÁSPÁRI ANDRÁS (Nagyatád, 1953.): karikaturista, bölcsész. A Magyar Ifjúság humormellékletében testvérével, Káspári Jánossal együtt publikált 1973–1983-ig. Harmincöt éve dolgozik a Magyar Nemzeti Bankban. Autodidakta karikaturista, több országos lapnak rajzolt külsősként: Interpress Magazin, Mai Magazin, Dörmögő Dömötör, Úttörő Vezető, Magyar Rendőr, Play Boy (2000), Népszabadság (2000). A Magyar Nemzeti Bank Magazin rajzolója. KÁSPÁRI JÁNOS (Varsád, 1944. – Budapest, 2000.): karikaturista. Polgári foglalkozása rendőrtiszt volt. Munkája mellett a karikatúrarajzolásnak élt. Számos lapnak volt külsős munkatársa, ontotta rajzait. A Füles (1965), rejtvényújságban jelentek meg első karikatúrái, majd az Ifjúsági Magazin (1966–67), Ludas Matyi (1967), Magyar Ifjúság (1969–83), Magyar Rendőr (1976), Ludas Matyi Évkönyv (1985), Nemzetközi Karikatúra Kiállítás Katalógusa (1988), Rajzszex (1990). A rendszerváltás idején az induló új vicclapok többsége foglalkoztatta, így a Dluhopolszky László vezette Ludas Matyi (1991), a Ludas Matyi Évkönyvbe (1993) rajzolt, majd az Új Borsszem Jankó (1994–95), Darázs (1994–95), Nevessünk (1996), Hócipő (1996), No Komplett (1996), Móricka (1996–97). A Spán Gábor vezette Ludas Matyiban (1997–99) rendszeresen – szerkesztőségi tagként – publikált. A Ludas Matyi megszűnése után a Kacagó Viccújság (1997–2000) külsős rajzolójaként alkalmazta. Szignója: Káspári. KÁSSA GÁBOR (Sátoraljaújhely, 1893. – Budapest, 1961.): festő, grafikus, tanár. A Képzőművészeti Főiskolán (1911–1916) Edvi Illés Aladár, a kecskeméti Művésztelepen Révész Imre mellett tanult. Tanulmányutakat tett Hollandiában és Németországban. Budapesten volt rajztanár. Gyűjteményes kiállítása volt

Rotterdamban 1926-ban, Budapesten 1939-ben. 1920 óta állított ki. Akvarelljei terjedelmes méretükkel is fölhívják a figyelmet. Alakjait is nagyra méretezte, ezért alkotásai az olajfestmény hatását keltik. Karikatúrát rajzolt a Göcsej című lapnak (1921). KASSOWITZ FÉLIX (Bécs, 1907. – Budapest, 1983.): karikaturista, grafikus. Kereskedelmi iskolában tanult, majd 22 éves koráig hírlapi gyorsíróként kereste kenyerét. 1930–32 között Párizsban tanult. Itt készítette első karikatúráit. Vértes Marcell és Major Henrik segítették boldogulásában. Első rajzai a Le Rire című szatirikus lapban jelentek meg, majd rajzolt a Petit Journal, a Marianne, a Lu és a L’intransigeant című lapoknak is. Budapesten 1934-ben a Délibáb folyóirat regénysorozatát illusztrálta. Számos hazai lapnak dolgozott, így a Vasárnapi Újságnak (1935-től), a Pesti Hírlapnak, a Budapesti Hírlapnak, 1945 után a Ludas Matyinak, a Magyarországnak, a Népszabadságnak, a Fülesnek, a Szabad Szájnak, a Tükörnek, valamint a Képes Hétnek. 1934–40 között alkotott rajzfilmeket, színes reklámfilmeket, báb- és trükkfilmeket is. 1945-ben Odol fogpaszta-reklámfilmet készített. Kiállítás: 1947-ben rajzaival szerepelt az újságrajzolók kiállításán a Nemzeti Szalonban. Munkáival részt vett számos más szakmai kiállításon is (1958-ban a Sportmúzeum Sportkarikatúra kiállításán, 1959-ben a plovdivi Nemzetközi Karikatúra Kiállításon. Az 1960-as években a két nagy hírű budapesti áruház, a Divatcsarnok és a Corvin Áruház számára alkotott kereskedelmi plakátokat. Reklámgrafikáit 1962-ben a Műcsarnokban megrendezett IV. Magyar Plakátkiállításon láthatta a közönség. Ugyanitt szerepeltek karikatúrái 1968-ban, közös kiállításon Kasso nevéhez fűződik a Csodacsatár című film plakátja is. „Fekete, színes és árnyalt foltokkal tarkított rajzai mennyire oldják-feszítik a periférikus tünetek fontos pillanatait” – írja könyvében Koczogh Ákos. Rajzainak sajátos stílusával és vonalvezetésével új színeket hozott a magyar karikatúra-művészetben. Díj: Munkácsy-díj (1968). Könyv: : Kasso rajzok. (1957). Publikáció: Nevető Vasárnap (1910), Magyar Magazin (1928–29), Száz Százalék (1928– 29), Képes Pesti Hírlap (1930), Borsszem Jankó (1933), Délibáb (1934), Tükör (1934), Színházi Élet (1934), Új Magazin (1934–36), Búvár (1935), Ünnep (1935), Vasárnapi Újság (1935), Izé (1935–37), Pesti Városháza (1935), Nagyvilág (1936), Reklámélet (1936–38), Kis Pesti Vasárnap (1938), Kossuth Népe (1940), Demokrácia (1945), Képes Hét (1945– 46), Demokrácia (1945), Képes Hét (1945), Ludas Matyi (1945–57), Szabad Száj (1946– 47), Dolgozók Világlapja (1947), Szabad Száj (Naptár, 1947), Ludas Matyi Kalendárium (1947), Báli-Bólé (1948), Színház és Mozi (1948–50), Színház (1948), Éjféli Riport (1948), Pajtás (1947–63), Magyar Rádió (1948), Pesti Mozi (1948), Szabad Nép (1948), Szabad Ifjúság (1950), Naptár (1950), Nők Lapja (1950), Szabadságharcos (1953), Őrhely (1953), Budapesti Őrhely (1954), Szabadságharcos (1954), Röplap (1954), Béke és Szabadság (1955), Világ Ifjúság (1955), Magyar Nemzet (1956), Kirakat (1957), Élet és Irodalom (1957), Film Színház Muzsika (1957), Magyar Ifjúság (1957–62), Gondűző Naptár (1957), Füles (1957–66), Ország-Világ (1957–60), Naptár (1957), Csúzli (1960), Tábortűz (1961), Füles Évkönyv (1962–74), Báli Napló (1964), Élet és Irodalom (1964), Dupla vagy Semmi (1966), BÚÉK (1968), Groteszk (1969), Élet és Tudomány Kalendárium (1974), Csúzli (1975), Ludas Matyi Évkönyv (1981), Képes Hét (1989). Szignó: Kasso. KATÓ KISZLY ISTVÁN (Budapest, 1895 – 1963): grafikus. Még a régiesen hangzó „trükkfilmrendezőnek” mondta magát. Budapesten született, és az Iparművészeti Főiskola grafikai szakát végezte el. Mivel kosztümtervezést is tanult, első munkahelye a Magyar Állami Operaház volt, majd pár évvel később a Nemzeti Színház számára dolgozott. A húszas években már a Krupka cég rajzfilmlaboratóriumában rendezett. Két legkiemelkedőbb munkája a Rómeó és Júlia című fekete-fehér (1921) és a Bogárorfeum című színes (1932) árnyfilm volt. Kezdeményezése egyedülálló, úttörő vállalkozásnak számít mind a mai napig, mert

ilyen technikával nem készítettek azóta sem animációs filmet. 1932-ben fordulat következett be Kató Kiszly István életében. „A főváros szolgálatába léptem. Ezzel tulajdonképpen hátat fordítottam a rajz-játékfilmnek, de egy új látóhatár nyílt meg a számomra. Oktató- és ismeretterjesztő filmeket készítettem. Az illetékesek (és magam is) úgy gondoltam, hogy ehhez az én eszközeim a legalkalmasabbak.” 1944 végéig 268 ilyen rajzfilm hagyta el a műhelyét, és műveivel valóságos iparágat teremtve többek között ezzel alapozta meg a későbbi, államosítás utáni Népszerű Tudományos Stúdió szolgáltató tevékenységét. (Kockáról kockára) KATÓ VLADIMÍR D. (Gyergyószentmiklós, 1958.): grafikus, újságíró, karikaturista. Tanulmányai: Bukaresti Grigorescu Képzőművészeti Főiskola, Budapest Újságíró Főiskola. 1978-tól az Ifjúmunkás munkatársa. 1982–90: Terra Rt.-nél dolgozik, 1990-től a Tromf szatirikus hetilap alapítója és grafikai szerkesztője, de számos más lap munkatársaként is szerepel. 1992-től az Ifi Fórum főmunkatársa, 1993-tól az Európai Idő fotóriportere és az Udvarhelyi Híradó munkatársa, 1995-től az Ín dói című folyóirat fotóriportere. 1996-ban a Pro Satira-humor Alapítvány alapítója. 1994-től 2000-ig a Derűre ború humorlap grafikusa és karikaturistája, politikai portrékarikatúrákat, montázskarikatúrákat készít a lapnak. 1999–2004 között a Piroska pajzán lapocska karikaturistája. Publikált a Győrben megjelenő Kisalföldben és a Magyar Fórumban. Számos könyvet illusztrált. Kiállítás: Egyéni tárlatok: Csíkszereda (1976–86); Bük. (1976–87); Suceava (1975); Balánbánya (1975–78); Petrozsény (1977); Nb. (1977); Bécs (1983); Lipcse (1985); Berlin (1985); Belgium (1988); Pozsony (1992–93); Somorja (1992); Pécs (1991–93); Csíkszereda (1995); Pozsony (1996). Csoportos kiállítások: Balánbánya (1976–88); Bük. (1979–81), Ploiesti (1984); Br. (1985); München (1985); London (1986); Galánta (1994); Győr (1995); Bp. (1995–96); Homoródszentmárton (1995); Csíkszereda (1996). Tagja a Román Fotószövetségnek, a MÚRE-nek, a Román Újságírók Szövetségének. KATONA BÁLINT (Hajdúböszörmény, 1950.): költő, képzőművész. A DOTE Galéria művészeti vezetője. A debreceni Kossuth Gimnáziumban érettségizett. Mechanikát tanul, majd tanított a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Egyetemi évei alatt kezdett grafikákat és karikatúrákat rajzolni és publikálni: Egyetemi Élet, Hajdú-Bihari Napló, Rakéta Regényújság, Élet és Irodalom, Debrecen, Ludas Matyi, Ifjúsági Magazin, Magyar Ifjúság, Fotó, Fotóművészet, Alföld. Több ezer fotója, grafikája, karikatúrája jelent meg nyomtatásban. Költeményeivel huszonegy évesen felvételt nyert az Írószövetség kelet-magyarországi csoportjába. Előadóművészként, színpadi vezetőként is bemutatkozott a Debreceni Csokonai Színház operatársulatánál. A sokoldalú művész a Magyar Fotóművészek Szövetségének is tagja lett. Nevéhez fűződik a műfajteremtő „plasztográfia” (fényérzékeny festmény) kidolgozása is, mellyel Párizsban megnyerte az újító művészek világversenyét. Hitvallása: „Ami mégis közös az alkotásaimban, az a gondolatiság. Szinte minden képem témája az éden az édenkeresés, a földi lét titkainak fürkészése, a két nem viszonyának analizálása, és az életbe vetett hitem, melynek köszönhetően az ember sohasem roskadhat össze a vállain hordozott kereszt alatt.” Kiállítás, díj: Debrecen 1976-tól évente 2–3 kiállítás, Art Expo, DOTE Galéria, Múlt Fotó Galéria. (Több I-II. díj), Szentes – Aktfotó biennálék, 1983-tól kétévente. (Több országos I. II. III. díj, különdíjak.) Nyíregyháza 1982, 1986, 1991. Budapest 1985, 1987 – Műcsarnok, 1990 1996. Párizs, 1988 (Aranydiploma) 1989 (nemzetközi fődíj), Lyon 1988 (díj), London 1993, Indianapolis 2004 (díj) 2005, Chicago 2004, 2005. Tagságok: Írószövetség 1971, Debreceni Fotó Club 1988, Magyar Fotóművészek Szövetsége 1987, ART-Prof (Párizs) 1988, MMDE 1990, Chicago Cultural Center 2004, Creative Arts Studio (Indianapolis) 2004. Könyv: Van képem hozzá (1986), Illusztrált versek (1987), Újszülöttről új szülőknek, (1988) – Medicina – nívódíj), Rejtőzködők (1992), Hamlet építkezik (1998), Tudományos– 3 kötet – (1998–1999), Édenkeresők (1999). Szignó: (KB.)

KATONA GYÖNGYI (Budapest, 1963.): grafikus. 1981-ben végezte el a Képző és Iparművészeti Szakközépiskola játékkészítő-grafika szakát. Az iskolát követően az Athenaeum Nyomdában dolgozott, majd a Jövő Mérnöke című egyetemi lapnak rajzolt karikatúrákat. 1984–2000 között a Magyar Televízió Grafikai Osztályán dolgozott grafikusként. Számtalan televíziós produkció grafikai munkája fűződik nevéhez. 1990–1994 között több tucat politikai karikatúrája jelent meg a Hócipőben. 1997-ben – magyarok közül elsőként – elnyerte a kanadai Corel Corporation szoftvergyártó cég grafikai világversenyén a szeptember havi díjat. Ügyvezetője egy művészeti szolgáltatással foglalkozó vállalkozásnak, ami reklám, grafikai, szobrászati munkák tervezését és kivitelezését végzi. 2003 óta a MÚOSZ Karikaturista Szakosztályának tagja. Publikáció: Hócipő (1990–1994), Népszava (1994), Best of 2004, (2005, 2006). Szignó: Katona. KATONA NÁNDOR (Szepesófalu, 1864. – Budapest, 1932.): festő. Előszőr Mednyánszky Lászlótól, később Budapesten és Párizsban tanult. A Műcsarnok kiállításain az 1890-es évek végétől vett részt hegyvölgyes, fenyőerdős vidéki tájakat ábrázoló festményeivel. Hangulati elemekkel telített képeivel számos díjat nyert itthon és külföldön is. 1901-ben a Műbarátok Köre, 1922-ben a Nemzeti Szalon rendezett nagyszabású kiállítást műveiből. Illusztrációkat, karikatúrákat rajzolt a Múlt és Jövő (1916–32), A Reggel (1930–32) lapok részére. Kiállítás: 1932-ben hagyatéki kiállítása volt a Műcsarnokban. Számos képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria. KATZ, SHEMUEL Alexander (Bécs, 1926.): festőművész, grafikus, karikaturista. A József Nádor Műegyetemen végzett építész szakon, majd a párizsi Képzőművészeti Akadémián folytatta tanulmányait 1953–54-ben. Kivándorolt Palesztinába, majd 1947ben Izraelben telepedett le, s azóta van jelen rajzaival a sajtóban és a könyvekben. 1950–53 között illusztrátor egy Tel-Avivban megjelenő gyermeklapnál. 1955-től Ál Hamishmarnál karikaturista és képszerkesztő. 1972-ben a Nebespalter svájci humorfolyóirat munkatársa. 1984-ben gyermekkönyv-illusztrátori munkásságának elismeréseként izraeli postabélyeget jelentettek meg. Kiállítás: Izrael (1952, 1955, 1956, 1960; Párizs 1962; Bécs 1963; Zürich 1973; Teherán 1977; Berlin 1973, 1977, 1993, 1999; Bp. 1988; továbbá Japán, Szöul, Olaszország, Belgium, Prága, Moszkva, Varsó, München, Kalifornia, São Paulo stb.). Díj: Lipcse, bronzérem (1959); Bordighera (1960); Párizs, rajz és akvarell nagydíj. (1961): Brüsszel, második díj (1966); Olaszország. (1969); Montreal (1970); Tel-Aviv, Nordai-díj (1974); Guttmann-dij (1985); Andersen-díj (Basel, 1988); a miniszterelnöki államtitkári hivatal díja (Bp., 1997); az osztrák köztársaság nagy érdemrendje (1998). Eddig kb. tíz karikatúraalbuma jelent meg Izraelben, kettő Párizsban, egy Ausztriában (2000). KAUPERT PÁL (Zenta, 1933. – Zenta, 1999.): karikaturista. 1953-ban érettségizett, rajztanára Ács József volt. A műépítészeti karon tanult (1953– 1957) Zágrábban, később Belgrádban. Tanulmányai közben is rajzolt, első karikatúrái 1956-ban a Magyar Szóban jelentek meg. 1963-ban a Ludas Matyi vicclap bemutatta a karikaturistát és rajzait. A következő évtől 1970-ig a szerkesztőség karikaturistájának szerződtették. 1969-ben jelent meg első albuma, a Karikatúrák. 1971–1973 közt művészként élt Németországban, két vidéki lapnál illusztrált, és dolgozott a Vagyunk című emigráns lapnak. A Magyar Szó az emigrációs múltja miatt nem vette vissza a szerkesztőségbe, így karrierjét a szabadkai 7 Napban folytatta. 1993-ban ment nyugdíjba. A népszerű karikaturista tizenhat nemzetközi és hazai díjat kapott, egyben sokat foglalkoztatott könyvillusztrátorként is ismert.

KELEMEN EMIL (Budapest, 1895. – New York, 1975.): grafikus, festő. 1921–1922: a budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt, majd Németországban, Olaszországban és Franciaországban folytatta tanulmányait. Karikatúrát a Borsszem Jankó (1928) élclapnak rajzolt, itt munkatársai voltak: Gáspár Antal, Madaras László, Gömöri Imre, Forrai Zoltán, Szigethy István. 1957-ben kivándorolt USA-ba. Zárt kompozíció és erőteljes ecsetkezeléssel festette tájképeit, figurális képeit. KELEMEN ISTVÁN (Baja, 1957.): grafikus, karikaturista. 1976-ban kezdett publikálni a Magyar Ifjúság humormellékletében, majd a Nimród, Magyar Horgász, Pajtás lapokban. A Ludas Matyi 1982-től külsősként foglalkoztatta 1988-ig. A Hahota ifjúsági humorújságban rendszeresen rajzolt 1983-tól a lap megszűnéséig, 1991-ig. 1989-ben végzett az Iparművészeti Főiskola animáció és videó szakán, ahol Jankovics Marcell és Dargay Attila tanítványa volt. 1989–92-ig a bajai kábeltévénél videofilmtervező, 1992 óta mint grafikus és lapkiadó dolgozik. Lapja a Test-Csel-Puszi karikatúrát és hirdetést közölt, és némi híranyagot Bajáról. Illusztrációi és karikatúrái számos hazai lapban megjelennek (Ludas Matyi, Nimród, Új Szabad Száj, Igaz Szó, Magyar Horgász, Galaktika, Rakéta Regényújság, Petőfi Népe, Dátum, Magyar Nemzet, HVG stb.). Eddig kb. 100 könyvet illusztrált, többek között Karinthy Frigyes, Roald Dahl, Michael Ende, J. R. R. Tolkien és Marcello d’ Orta műveit. Díj: Ludas Matyi Karikatúrapályázat I. díja (1982); Az Európa Könyvkiadó nívódíja (1990, 1991); Szép Magyar Könyv, dicséret (1992). Publikáció: Magyar Ifjúság (1976–86), Nimród (1977), Magyar Horgász (1977–85), Pajtás (1982–88), Ludas Matyi (1982–88), Hahota (1983–91), Ludas Matyi Évkönyv (1984–88), Rakéta (1985–87), Kamasz Magazin (1987), Kölyök (1987), Extra Ludas (1987–89), Nyári Örömök (1987), Új Szabad Száj (1989–90), Tallózó (1990–91), Ludas Matyi (1990), Ludas Matyi Magazin (1990), Ludas Matyi Nyári Örömök (1990–91), Igaz Szó (1990), Galaktika (1990), Petőfi Népe (1990), HVG (1990), Börtönújság (1992), Magyar Nemzet (1992–95), Test-Csel-Puszi (1992), Extra Ludas (1992), Hahota Évkönyv (1992), Ludas Matyi Évkönyv (1993), Tökmag (1993), Úritök (1993), Móricka (1997), Dörmögő Dömötör (2004), Ügyes (2004–2006), Ügyes Évszakok (2002–2004), Tere-Fere (2004), Jó Vicc (1996–2006 Kápé (2004), Kópé (2004), Piramis 2007), Rejtvényhalász (2007). Szignó: KELEMEN. KELEN IMRE (Győrsziget, 1896 – 1964): festő, grafikus. 1917-ben a Szamár című politikai vicclapban kezdett rajzolni. Ez a lap megszűnt, így Vértes Marcell, Major Henrik, Pólya Tibor, Biró Mihály baloldalian elkötelezett művésztársaival együtt az Április (1918–1919) című politikai vicclapban publikáltak tovább a Tanácsköztársaság leveréséig. A szerkesztőség több tagja külföldre távozott, így Kelen Imre is. Magyarországon még rajzolt 1918-ban a neves Borsszem Jankó, Színház és Divat, Bolond Istók, Érdekes Újság, Színházi Élet, Mátyás Diák újságoknak. Grafikáit, karikatúráit közlésre külföldről is rendszeresen hazaküldte. Németországban rajzokat készített a müncheni Jugendnek, a Meggendorfer Blätternek és a Lustige Blätternek. Sokáig Párizsban dolgozott a Matin és a berlini Allstein-ház szerződéses rajzolójaként. „A nemzetközi sport-, politikai, művész- és társadalmi események Európa-szerte ismert krónikása, akinek rajzait a kontinens legnagyobb lapjai állandóan közlik.” Dezső Alajossal – akivel az I. világháború után külföldön dolgozott – együtt jelentette meg politikával és sporttal foglalkozó litografált albumát. A Nemzeti Kongresszusokon készült rajzaik közös kollektív kiállításon szerepeltek 1934-ben Genfben, Londonban és Stockholmban. Ismertebbek a Népszövetségről, a párizsi tőzsdéről és az olimpiáról készült sorozatai. Tagja volt a Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). Publikáció: Szamár (1917), Borsszem Jankó (1918–24), Április (1918–19), Színház és Divat (1919), Bolond Istók (1918), Érdekes Újság (1919), Szenzáció (1919), Színházi Élet (1919– 36), Mátyás Diák (1919), Színház és Divat (1920–21), Ma Este (1923–25), Garabonciás Diák (Győr) (1923), Az Ojság (1925–30), Magyar Magazin (1928), Az Est Naptára (1929), Az Est Hármaskönyve (1929), Magyar Magazin (1929–30), Az Újság Vasárnapja

(1929), Tolnai Világlapja (1929), Pesti Hírlap Vasárnapja (1930), Az Est (1933), Pesti Tőzsde (1933), Pesti Futár (1933–34), Tükör (1935), Színházi Élet Jubileumi Albuma (1935), Párisi Tribün (Párizs) (1939). Szignó: Kelen. KEMÉNDY JENŐ (Déva, 1860. – Budapest, 1925.): festő. 17 évet töltött Münchenben. Festészetére Piloty és Benczúr Gyula hatottak. 1898-ban a budapesti Operaház díszlet- és jelmeztervezőjének hívta meg. Színpadképei eleinte a történelmi hitelességre törekedtek, később az oldottabb festőiség jellemzők rájuk. Alchimista és Civódás című festményét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Illusztrációt, karikatúrát a Színház (1904–1905) című újság részére rajzolt. KEMÉNY GYÖRGY (1882. – ?): karikaturista. Amerikában közel harminc évig szinte egyedül rajzolt karikatúrákat a Dongó (Detroid, 1903–28) című vicclapnak. Rajzai megmunkáltak, profi, igényes viccek. A magyarországi élclapok, az Urambátyám (1904), Paprika Jancsi (1907), Mátyás Diák (1920) közölték rajzait. Az utóbbinál együtt rajzolt: Jeney Jenő, Nemes Mihály, Zórád Géza, Bér Dezső grafikusokkal. Az Egészségügyi Naptár (1929) száma is közli munkáit. KEMÉNY GYÖRGY (Budapest, 1936.): grafikus, képzőművész. Tanulmányait Gábor Pál műtermében, majd a Képzőművészeti Főiskolán végezte 1956–61 között. Hincz Gyula és Ék Sándor tanítványa, Barcsay Jenő a térábrázolás finomságait adta át. Tervez színházi- és moziplakátokat, katalógusokat, folyóiratokat, kiállítási installációkat, grafikai arculatokat és könyvborítókat. A „100 + 1 éves a Magyar Plakát” című tárlat térberendezése, plakátjai, meghívó- és katalógustervezése és kivitelezése Kemény György munkája volt (1986). 1976–77: Élet és Irodalom, Interpress Magazin (1976–1989) majd a Hócipő (2000) újságoknak rajzolt grafikát és karikatúrát. Kilenc évig tervezte a Színház címlapját. Díj: Munkácsy Mihály-díj (1985); Az év legszebb plakátja díj (6-szor); Varsói plakátverseny I. díja (1975); Tojamai plakátbiennále bronzérme (1985). Kiállítás: Önálló kép-, illetve térberendező kiállításai: Fészek Klub (1968); Balatonboglár (1975); Dorottya utcai Galéria (1982); Pécs (1987). Életműkiállítása volt 1999-ben a Pécsi Galériában. 1999-ben jelent meg 106 rajzot tartalmazó “A magyar nyelv értelmező képtára” című kötet. KEMÉNYFFY JENŐ (Budapest, 1875. – Budapest, 1920.): festő. Budapesten (1892–1898) Székely Bertalan és Aggházi Gyula tanítványa volt, majd Münchenben Hollósy Simonnál és Nagybányán tanult. 1899-től kezdve naturális életés városképeket, valamint csendéleteket állított ki. 1912-ben elnyerte a Lipótvárosi Kaszinó díját. Önarckép és az Özvegyasszony szobája képei a Magyar Nemzeti Galériában vannak. Karikatúrát és illusztrációt: a Fidibusz (1905–1906), Jó Pajtás (1911), Színház és Divat (1916) című újságok részére készített. A Fidibusz vicclapban grafikustársai voltak: Kober Leó, Linek Lajos, Márk Lajos, Paulin Béla, Vadász Miklós, Erdei Viktor. KERESZTES DÓRA (Budapest, 1953.): grafikus. Iparművészeti Főiskola, typo-grafika, könyvtervező szak, 1972–77: Iparművészeti Főiskola Továbbképző Intézet 1977–79. Kass János, Haiman György, Gyulai Líviusz, Szabados Árpád tanítványa. 1984: Rómában ösztöndíjas. A grafika számos ágával foglalkozik, könyvillusztrálással, animációs filmmel. 1977, 1981, 1982: a Szép magyar könyv verseny fődíjasa. 1980–91: a Múzsák című múzeumi magazin művészeti laptervezője. A Csillag Albert-alapítvány díja (1992). Film: Holdasfilm (1979), Aranymadár (1989), Arcok (1999). Kiállítás: 1981: Miskolc, Komárom, 1985: Vigadó Galéria, 1987: Debrecen, 1988: Kecskemét, 1996: Zalaegerszeg, 1997: Magyar Kulturális Alapítvány, Pécs, 2000: Szeged.

KERN ANDOR (Budapest, 1906. – ?): festő, grafikus. Budapesten (1929–1930), Münchenben és Párizsban végezte tanulmányait. Világos, dekoratív színekkel festi erősen összefoglaló jellegű, többnyire az élet problémáival foglalkozó képeit. 1931-ben a Nemzeti Szalonban, 1933-ban az Ernst Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállítást. Karikatúrákat, illusztrációkat készített: a Lantos Magazin (1930), Nyíl (1932), Injectio Humoristica (1928) című lapok részére. KERNSTOK KÁROLY, id. (Budapest, 1873. – Budapest, 1940.): festő, grafikus. Párizsban és Budapesten tanult (1896–1901). Korai realista műveinek forradalmi tartalma, szociális mondanivalója volt. Rövid ideig a nagybányai festők hatása alá került. 1909-ben festette Lovasok a vízparton című képét, amely csakúgy, mint később a Nyolcak művészcsoport kiállításain bemutatott figurális képei és aktjai, forradalmi, politikai szemléletéből fakadó, új stílust kereső munkák. Mint a Fényes Adolf és Hermann Lipót asztaltársaság tagja, a festészet mellett publikált grafikát és karikatúrákat a Magyar Géniusz (1901), Művészet (1907), A Ház (1909), Múlt és Jövő (1912), Krix-Krax (1912), Múlt és Jövő (1914), Panoráma (Bécs, 1923), A Toll (1929) című újságokban. A Krix-Krax lapban munkatársai voltak: Fáy Dezső, Forrai Zoltán, Gedő Lipót, Major Henrik, Rippl-Rónay József. KERTÉSZ LÁSZLÓ ATTILA (Nyíregyháza, 1976.): karikaturista. Középiskolai tanulmányait a tiszalöki Teleki Blanka Gimnáziumban fejezte be 1995ben. Közvetlenül érettségi után az Új Kelet szerkesztőségében grafikusként helyezkedett el, ahol illusztrációkat készített, valamint a hétvégén megjelenő számokban, a családi rovatban jelentek meg képregényei, karikatúrái. Egy év múlva a publikálási lehetőség megszűnt. Rendőr-szakközépiskolát végzett 1997-ben, a BRFK hivatásos állományú tagja, azóta is itt dolgozik főállásban. A rendőri munka mellett 1999 óta hivatalosan grafikusként is tevékenykedik. Több országos folyóiratnak, humorlapnak az állandó munkatársa. Jelenleg a Móricka (1999–2006), Kismalac (2003–2006), Pató Pál (2003), Móricka Évkönyv (2002), továbbá a Jánossy Kiadó skandináv rejtvényújságjába is illusztrál, elsősorban karikatúra és képregény műfajban: 222 Rejtvény magazin, Corvin Nagy Rejtvénykönyv, 111 Rejtvénymagazin, 333 Rejtvénymagazin, Rendkívüli Rejtvénytár, Észnél Légy, Poén Aratás Poén Sziget, Skandiösvény, Poén Özön, Plusz Egy Skandi, Skandi Banzáj, ZanZa Rejtvénymagazin újságok. 2003-ban elvégezte a Garabonciás Üzleti- és Kommunikációs Szakközépiskolát, ahol számítógépes grafikus szakképzettséget szerzett. Kiállítás: Pályafutása során több kiállítást is rendeztek az alkotásaiból Nyíregyházán, Tiszavasváriban, Budapesten egyaránt, legutóbb Münchenben két különböző helyen volt látható közel 150 grafikája a 2006-os évi futball-világbajnokság sztárjátékosairól. Minden évben két hétre kiállítás nyílik a rendőrség Teve utcai igazgatási központjában azon magyar rendőrök képeiből, egyéb képzőművészeti alkotásaiból, akik már nevet szereztek maguknak pályafutásuk során a rendőri munkával merőben ellentétes tevékenységükkel összefüggésben. Szignó: Kertész. KERTÉSZ N. LÁSZLÓ (Budapest, 1943 – 2003): újságrajzoló, tervező szerkesztő. A Képző- és Iparművészeti Iskolában szerzett grafikai szakképesítést 1963-ban, a MÚOSZ-ban tipográfiait végzettséget 1967-ben. 1964-től kezdett el publikálni a Magyar Rendőr, majd a Magyar Ifjúság humormelléklet, Ifjúsági Magazin, Világ Ifjúság újságokban. A Ludas Matyi kisebb nagyobb meg szakításokkal 1965–1988-ig foglalkoztatta mint külsős rajzolót. Első munkahelye a Pest Megyei Hírlap, a lap illusztrátoraként, később tördelőszerkesztőként. Mint sajtógrafikus később a Pesti Műsor képzőművészeti rovatát vezette. Volt az ofszet technikára átállt Népszabadság tervezőszerkesztője, a négynyelvű Magyar Hét munkatársa, a Mai Nap egyik alapítója, az Esti Kurír karikaturistája és karcolatok írója, az Új Magyarország tervezőszerkesztője, valamint az Esti Hírlap címszerkesztője. A rövid életű Bulvár és az A Motoros című lapokat indította és szerkesztette. A szerkesztés mellett az alkalmi humorújságokban is közölték karikatúráit reklám hirdetéseit: Plajbász és Paróka,

Zsákbamacska, BÚÉK, Tollasbál, Pesti Műsor Szilveszter. A Füles rejtvényújság 1967-től közölte rajzait 1985-ig. Dolgozott Tatabányán a 24 Óra című megyei lapnak 1998– 2003-ig. Közel 50 könyvet illusztrált, ennél is több címlapot tervezett, rajzolt, például: Ki mint véd, úgy adat! Kiállítás: Első önálló tárlata 1964-ben Óbudán volt, aztán kb. 60 az egész országban és külföldön is (Kecskemét, Tatabánya, Bp., Ausztrália, Kanada stb.). Több rádióműsorral is jelentkezett (Petőfi, helyi adók), a tatabányai rádióban pedig saját krokirovatot indított (1988–89). Díj: 1999-ben a „Polgármesterek találkozója” országos karikatúra-pályázat I. díját nyerte el. Publikáció: Magyar Rendőr (1964–68), Magyar Ifjúság (1965–82), Élet és Irodalom (1965), Ludas Matyi (1965–88), Ifjúsági Magazin (1966–81), Világ Ifjúság (1966), Plajbász és Paróka (1966), Dolgozók Lapja (1967–68), Vas Népe (1967–68), Néplap (1967–68), Kisalföld (1967–69), Füles (1967–85), Fejér Megyei Hírlap (1968), Vigyázat, a humor mögött pénz van (1968), Ludas Matyi Magazin (1968-), Plajbász és Paróka (1968–71), Világ Ifjúság (1969–73), Élet és Irodalom (1970–79), Zsákbamacska (1971), Express (Miskolc, 1972), BUÉK (1972–73), Tollasbál (1974–77), Pesti Műsor Szilveszter (1977), Füles Évkönyv (1978–91), Ludas Matyi Évkönyv (1979–85), Rakéta (1980–88), Világnyelv (1981), Állatvilág Kalendárium (1986), 3. Országos Biennále, Extra Ludas (1987–89), Grimasz (1987), Kisalföld (1989), Borsszem Janika (1990–91), Móricka (1996–2003), 24 Óra (1998–2003), Hócipő (1991), Móricka (2001), Kutyahús (2001). Szignó: KNL. KESZTYŰS FERENC dr. (Sarkad, 1932.): festő, grafikus, karikaturista, újságíró. Több éven át a Doki művésznevet használja, majd -Kesztyűs- a mai napig. 1951-ben a Dési Huber Képzőművészeti Szabadiskolában, 1952–53-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskola rajztanár szakán tanult, 1953–58-ban az Állam- és Jogtudományi Egyetemen. 1962–64-ben a Pécsi Pedagógiai Főiskola rajztanárképző szakán végzett. 1960–64-ben a MÚOSZ Újságíró Iskolában tanult. Később több helyen művészként dolgozik (Országház, Operaház, Fővárosi Operettszínház stb.). 1963–67-ig rajztanár. 1967–78 között szabadúszó grafikus, karikaturista és újságíró. 1978–89-ig a Hírlapkiadó Vállalat újságírója. 1989–93 között egy vállalkozás és több újság művészeti szerkesztője. 1953tól folyamatosan jelennek meg karikatúrái, illusztrációi, ünnepi grafikái, újság fejlécei, rajzolt rovatcímei és rajzos rejtvényei. Kiállítás: 1987-ben a Nyíregyházi Karikatúra Biennálén. 1994–98 között a Budapest Pataki Galériában (Arcok és sorsok). Szegeden és Békéscsabán az Országos Karikatúra Kiállításon, valamint külföldön (1978–90) között kétévenként Anconában [3 ezüstérem]: Montreal. 1983, 1984, 1985, 1986: Gabrovó [1977–84 között több ízben]: Prága. 1979: Japán. 1985, 1986, 1987: Havanna. 1985 [bronzérem]: Mexikó. Genf: stb.). Eddig közel 250 önálló kiállítása volt (Bp., 1979, 1984, 1986, 1987, 1991, 1997, 1998: Sarkad, 1979, 1982: Békéscsaba, 1984; Nyírbátor. 1987; Gyula, 1988, 1990; Frankfurt, 1985; Bonn, 1988; Párizs, 1989; Zürich, 1992; Hollandia, 1997, 1998; stb.). Művei számos hazai és külföldi közgyűjteményben megtalálhatók. Díj: Honvédelmi Érdemérem 10 éves fokozata (1983); Magyarország felemelkedéséért érdemrend (1997); számtalan hazai és külföldi emléklap stb. Könyv: illusztrációk: Vásárhelyi István: Hüllők és kétéltűek hasznairól, kárairól. Karikatúrák. (1965); Farkas-Pallai: Vésnökség, Szabadrajzú grafika (1966); Dr. Nagy Mária: Az öregedésről (címlap, 1966); Barcs János: Honnan tudhatnátok? (1994): Bordás Ferenc: Válogatott versek, önmagunk káprázatában. (1993). Publikáció: Szegedi Tükör, Népszava, Esti Hírlap, Magyar Hírlap. Pest Megyei Hírlap, Népszabadság, Képes Újság, Sarkadi Újság, Pedagógusok Lapja, Ludas Matyi (1962– 79), Magyar Ifjúság (1964–75), Fejér Megyei Hírlap (1965–66), Pajtás (1965), Dolgozók Lapja (1966–67), Vas Népe (1966), Háztartási Magazin (1966), Füles (1970), Néplap (1965–75), Kisalföld (1967–71), Békéscsabai Szúr (1973), Képes Évkönyv (1974), Tiszacipő (1981–88). Szignó: Doki, Kesztyűs.

KETT-GROZA JÁNOS (Arad, 1941.): festőművész, karikaturista, tanár. Tanulmányai: Képzőművészeti Főiskola festészet és grafika szak (1966). 1981–90: díszletfestő az Aradi Állami Színházban, 1990-től tanár az Aradi Művészeti Iskolában. Kiállítás: Egyéni kiállítások: Arad (1974, 1988, 1995) festészet; (1971, 1981, 1987; festészet és grafika), Déva (1989); Ludwigshafen (1991), Ratingen (1994); Temesvár (1994). Kollektív kiállítások: Zrenjanin (1974, 1989); Tokió (1981); Békéscsaba (1983); Orosháza (1994–1999); Szarvas (1981); Montreal (1985, 1986, 1987); Vecerli és Márosztika (1985, 1986, 1998); Rimini (1998); Isztambul (1990). Rendszeres kiállító az aradi képzőművészek és az U. A. P. tárlatain 1968-tól. 1971-től több mint 2300 karikatúrája jelenik meg különböző folyóiratokban, az Aradi Jelen, és Adevárul karikaturistája. Tagja a Román Képzőművészek Országos Szövetségének és az A. I. A. P.-nak (Ásocíatia Internationalá a Artistilor Profesionisti) is. KIMNACH LÁSZLÓ (Buda, 1857. – Budapest, 1906.): festő. Az Országos Mintarajziskolában, 1880-ban Münchenben Benczúr Gyulánál tanult. Népszerűek voltak katonákat ábrázoló festményei és rajzai. Egy ideig rajztanárként működött. Illusztrációkat, grafikákat rajzolt a Világlap (1890), Vasárnapi Újság (1890), Magyar Géniusz (1901) lapok részére. Freskókat is festett (a tabáni plébániatemplomban). Hátrahagyott műveiből 1907-ben a Műcsarnok emlékkiállítást rendeztek. Művei a Magyar Nemzeti Galériában és a Történeti Múzeumban vannak. KIS BIRÓ JÁNOS (–,): karikaturista. Kezdetben bizonytalanul megfogalmazott és kivitelezett karikatúrákat publikált, de az idő múltával a Borsszem Jankó címlaprajzolója lett (1906–1911), majd rajzolt Az Üstökös-Urambátyám (1907–1908), Töff-Töff (1909), Röpke Lapok (1909), Borsszem Jankó Naptár (1911) élclapoknak. Kitűnő portrékarikaturistaként a napi politikai eseményekre reagált. A Borsszem Jankó élclapban együtt rajzolt Homicskó Atanáz, Bér Dezső, Garay Ákos, Polgár Márton grafikusokkal. KISFALUDI STRÓBL ZSIGMOND (Alsórajk 1884. – Budapest, 1975.): szobrász, éremművész, művészpedagógus. 1901–1904: budapesti Iparművészeti iskolát végzett, majd Bécsben tanult (1905–1908). Országos Mintarajziskolában Radnai Béla és Székely Bertalan irányításával tanult. Ismert művei: Görgei Artúr, Arz vezérezredes, Őszirózsás katona, I. világháborús hősi emlékművek, művészportrék, Ijász, Tisza István, Petőfi és Jókai mellszobra, Kardját néző huszár, Felszabadulási emlékmű (1947) stb. Fényes Adolf és Herman Lipót asztaltársaságának megbecsült tagjaként az elismert szobrász karikatúrákat is rajzolt alkalomszerűen: Az Ojság (1919–21), Az Ojság Kelptára (1921), Borsszem Jankó (1921– 1924) vicclapokban. KISHÁZI MELINDA (1948.): karikaturista. Diákként egy országos gyermekrajz-pályázat első díját nyerte. A Képzőművészeti Szabadiskolában Gyémánt Lászlónál tanult. A munkája és egyben a hobbija is a karikatúra, a portrékészítés, de mellette sziluettvágással és henna testfestéssel is foglalkozik. Rajzolt újságoknak, a Duna és a Budapest Televíziónak, részt vett utcai karikaturista fesztiválokon: 1994: Ancona, 2004: Linz. Dolgozott több más országban is: Amerikában, Portugáliában, Spanyolországban és Németországban. Legutóbb Münchenben egy Expo-kiállításon és vásáron. Megrendelésre különféle rendezvényeken portrékarikatúrákat rajzol. Tagja a Képzőművészeti Alap Karikatúra Szakosztályának. KISS ATTILA (Nagyvárad, 1941.): festő, grafikus. Főiskolai tanulmányai befejezését követően, ahol Bernáth Aurél növendéke volt, 1968 óta jelentkezik a művészeti életben. Tanulmányutat Lengyelországban, az NDK-ban és Bulgáriában tett.

Kiállítás: Önálló tárlatai voltak Kazincbarcikán, Szombathelyen (1969), Székesfehérváron (1971), Veszprémben (1974) és a Józsefvárosi Galériában (1975). Festményei és grafikái napjaink különböző életjelenségeiből, emberi viszonyaiból merítik témáikat. Karikatúráit háttér, illetve enteriőr nélkül rajzolja. Publikáció: karikatúrákat és illusztrációkat készített: a Vas Népe (1961–66), Magyar Ifjúság (1962–70), Dolgozók Lapja (1967), Ludas Matyi (1967), Ludas Matyi Magazin (1968), Néplap (1969), Fejér Megyei Hírlap (1973), Kincses Kalendárium (1978), Ludas Matyi Magazin (1981) lapoknak. Szignó: Kiss Attila. Kiss Géza (dr. IPPEY KISS GÉZA, KLEIN GÉZA ) (Pálfalva, 1882. – Budapest, 1952.): karikaturista. Reáliskolát végzett, és már ott feltűnt képábrázoló tehetsége. Közölték sportkarikatúráit budapesti és bécsi sportlapok, pl. a Sporthírlap 1900–1930 között. 1904-ben a St. Louisi olimpián úszásban 1 angol mérföldön II., fél mérföldön III. helyezett volt. Később hivatásos sportszakíró és az úszószövetség egyik irányítója volt. Az újságírás elvonta a karikatúrarajzolástól, amiben pedig a kifejezőerőt jellemfestéssel szerencsésen párosította. KISS ILONA (Budapest, 1955.): grafikus. 1974–1979: Magyar Iparművészeti Főiskola typográfia tanszékén végzett. Tanárai: Kass János, Finta József. Kezdetben tervezőgrafikusként dolgozott. Karikatúra: illusztrációkat rajzolt a Dörmögő Dömötör gyermeklapba. Ismertek mesediafilmjei: Állatok iskolája, Csizmás kandúr, Tapsika (1990), Mese a legokosabb nyúlról (2001), Játékos matematika, Holló és a róka. Könyv: Mókusbál (1980), Grafikai Műtermek (1995), Hírnév és dicsőség (2006). 1990ben spanyol, 1994-ben francia ösztöndíjat kapott. Díj: 1993-ban a Nemzetközi Plakátpályázat Európai Tanács különdíját nyerte el. KISS LAJOS (Felsődobsza, 1864. – Miskolc, 1945. vagy 1947.): festő, tanár. Az Országos Mintarajziskolában tanult, azután fővárosi képeslapok illusztrátora volt. 1894 óta rajztanárként dolgozott Miskolcon. Munkája mellett publikált karikatúrákat: Az Üstökös (1886–90), Urambátyám (1888), Caviár (1888–90), Caviar Blätter (1891) című lapokban. A Caviar német nyelvű pikáns vicclapban munkatársai voltak: Cserépi Árpád, Fényes Adolf, Karvaly József. Víz- és tusfestményeivel többször vett részt budapesti és miskolci tárlatokon. Arcképeket, portrékat is festett. KISS REZSŐ (Budapest, 1889. – ?): festő, grafikus. Budapesten (1906–1908), Londonban és Párizsban tanult, s főleg arcképeivel tűnt föl. Azon kívül kőrajzokkal, rézkarcokkal vett részt a kiállításokon. Díj: 1916-ban Budapesten a Halmos Izor-díjat, 1922-ben a Fészek-díjat nyerte el. Kiállítás: 1910-ben Londonban és Budapesten, 1912-ben Bécsben, 1913-ban ismét Londonban; rendezett gyűjteményes kiállítást. Publikáció: Karikatúrákat rajzolt: a Fidibusz (1912), Üstökös-Urambátyám (1913) című vicclapoknak. (1925-től Argentínában élt, ahol számos közéleti személyiség arcképét festette meg. KISZELY NÁNDOR (1872. – ?): festő. A budapesti Országos Mintarajziskolát végezte el (1893–1894). Karikatúrákat a Bolond Istók (1906–1909) és a Herkó Páter (1908) élclapoknak rajzolt. A Bolond Istók vicclapnál munkatársai voltak: Jeney Jenő, Polgár Márton, Miklósi Ödön, Paulini Béla, Szép Lajos, Homicskó Atanáz, Pál Hugó. KLEINER ISTVÁN (Budapest, 1892. – ?): grafikus, karikaturista, festőművész. Budapesten végezte tanulmányait. A Nemzeti Szalonban karikatúráiból és női arcképeiből rendezett kiállítást.

KLIC KÁROLY (Prága, 1841. – Bécs, 1926.): karikaturista. Brünnben élclapok rajzolója volt. 1868–1870 között Budapesten a Borsszem Jankó élclap foglalkoztatta. Jankó János karikaturistára nagy hatással volt a fényképészből lett karikaturista stílusa. Klic Károly több színes címlapot készített a Borsszem Jankó élclapnak. A művész a Magyarország és a Nagyvilág (1868) című újságban publikált. Az itt megjelent számos rajza közül a Híres férfiak arcképcsarnoka című sorozata szerzett neki népszerűséget. 1870-ben cinkográfiai műhelyt létesített Pesten, majd Bécsbe költözött, s ott adta ki a Humortische Blätter című lapot. KLÖSZ GYÖRGY (1844. – Budapest, 1913.): klisékészítő, grafikus. 1890-től 1891-ig járt az Országos Mintarajziskolába. Kezdetben élclapoknál metszette a karikaturisták rajzait, Klösz György szignóval, majd maga is rajzolt karikatúrát Az Üstökös (1883–91) című vicclapban. 1884-ben megnyitotta műtermét, ahol klisékészítéssel foglalkozott. KNÉZY MIKLÓS GÁBOR (Szeged, 1936.): karikaturista. Budapesten a Képzőművészeti Akadémián végezte tanulmányait, majd a forradalom után 1957-ben Svájcba ment, ahol grafikát tanult, és több folyóirat munkatársa lett (Anabelle, Weltwoche). Jelenleg is Svájcban él. Karikatúrái a Diogenes Kiadó karikatúraalbumaiban jelentek meg Zürichben. KOBER LEÓ (Brünn, 1876. – New York, 1932.): festő és grafikus, karikaturista. 17 évesen már rajzolt karikatúrákat az Urambátyám szatirikus újságnak, ezt követően a Fidibusznak. A legismertebb vicclapnak, a Borsszem Jankónak kilenc évig volt külső munkatársa. Készített grafikákat a Múlt és Jövő, Művészet, Új Idők, Színházi Élet részére. A Szamár című politikai humorújság (1917) szerkesztősége indította el az Április című politikai élclapot, mindkét lapban kiváló grafikusok: Vértes Marcell, Szigethy István, Pólya Tibor, Kelen Imre, Kónya Sándor, Major Henrik, Dezső Alajos, Gedő Lipót, Kober Leó rajzoltak baloldali elkötelezettségű karikatúrákat. 1919-től először Párizsban, majd Berlinben készített plakátokat, szatirikus illusztrációkat. 1921-ben az USA-ban telepedett le, ott élt haláláig. Publikáció: Urambátyám (1893–94), Művészet (1903–14), Fidibusz (1906–1909), Új Idők (1907), Borsszem Jankó (1907–16), Magyar Figaró (1911–14), Múlt és Jövő (1916), Szamár (1917), Április (1918–19), Színházi Élet (1918), Front (1919), Literatúra (1926). Szignó: Kober. KOCSIS ERNŐ dr. (Sturovo-Párkány, 1937.): festő, karikaturista. A Nyitrai Konstantinosz Egyetem Pedagógia Karának rajz-orosz szakán végzett 1963ban, a prágai Károly Egyetemen 1980-ban. Doktori disszertációját ugyanitt védte meg 1985-ben. A Tudományos Akadémián művészettörténetből kandidált. 1976 óta a Nyitrai Konstantinosz Egyetem Képzőművészeti és nevelési tanszékén tanár. Sajtókarikatúrái (köztük sok politikai) számos napi-, heti- és havilapban jelentek meg (Szlovákiai napilapok: Pravda, Slobodn piatok, Nové slovo, Új Szó stb.). Díj: Rajztanárok Országos tárlata II. díj, Pozsony (1975, 1976, 1977); az Oktatásügyi miniszter díja (1978); az Egyiptomi Köztársaság Kultuszminiszterének bronzérme, Kairó (1994). Kiállítás: Festményeiből eddig 54 hazai és 17 külföldi önálló (Pozsony, Prága, Bécs, Bp., Berlin stb.), illetve 117 hazai és 37 külföldi csoportos kiállítása volt (Eger, Esztergom, Kairó stb.). Foglalkozik grafikával, monumentális festészettel, készít mozaikot és intézmények számára graffittót. Festészetében is megjelennek a humor elemei. Eddig száznál több cikk jelent meg a sajtóban művészi munkájáról.

KOLLÁR GUSZTÁV (Nyíregyháza, 1879. – Brassó, 1970.): festő. Az Országos Mintarajziskolát végezte el (1899–1903), majd Brassóban élt és alkotott. Harminchárom évesen szerepelt először a Nemzeti Szalonban. Karikatúrát az Urambátyám (1903) élclap részére rajzolt, itt munkatársai voltak: Boross Gyula, Jeney Jenő, Miklósi Ödön, Goró Lajos, Jeney István, Fényes Adolf. Rajzolt karikatúrát a Kacagtató mis-más című kiadványba. KOLOSTORINÉ MÁRIA (–,): karikaturista. Autodidakta grafikus, karikaturista. Az Ország-Világ (1963) újság humormellékletében jelentek meg rendszeresen rajzai. Néhány évig publikált a Népszava (1963–66), Füles (1963), Ludas Matyi (1963) újságokban. Szignó: OSTOR. KOLOZSVÁRI ANDOR (Kolozsvár 1900. – Budapest, 1981.): forgatókönyvíró, grafikus. Érettségi után a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1918-tól a Képes Világ rajzolója. 1923-tól a müncheni Képzőművészeti Akadémián képezte magát, közben színházi és filmplakátokat tervezett. Érdeklődése a filmes körök felé vonzotta, hazatérve előbb grafikusként dolgozott, majd sorozatban írta a füzetes regényeket. Néhány operett és revü után mintegy 75 filmet írt (a vészkorszakban álnéven). 1945 után a MAFIRT, 1950-től a Honvédfilm dramaturgja. Film: Sportszerelem (Lőrincz Miklóssal, 1937); Fűszer és csemege (Csathó Kálmánnal, 1937); Egy csók és más semmi (1941); Vissza az úton (1941); Katyi (Soóky Margittal, 1942); Gerolsteini kaland (Szinetár Györggyel, 1957); Nehéz kesztyűk (1958); Csudapest (1962); Igazolatlan éjszaka (1983). Humoreszkjei is megjelentek a Ludas Matyiban. KOLTAI ÉVA (Budapest, 1948.): alkalmazott grafikus, tipográfus. Művészeti tanulmányait a Magyar Iparművészeti Főiskolán végezte. Díj: 1968: a Nyomdász Szakszervezet János-ünnepély plakátpályázatának III. díja; 1998: az UNESCO embléma-pályázatának II. díja. Pályafutása során a Móra Kiadó és a Tankönyvkiadó könyvtervezője volt, egyidejűleg a Dörmögő Dömötör c. gyermeklap rajzolója. Grafikáit más újságok (ÉS, Magyar Ifjúság, Népszabadság, Népszava stb.) is rendszeresen közölték. Szabadfoglalkozású iparművész, az Örömhír című protestáns gyermeklap külső munkatársa. Publikáció: Ifjúsági Magazin (1968), Dörmögő Dömötör (1981–89), Kisdobos (1984–85), Kölyök (1987), Nők Lapja Évkönyv (1991), Csodaország (1992), Élet és Irodalom, Magyar Ifjúság, Népszabadság, Népszava. KOLTAI JENŐ (Budapest, 1938 – 1995): animációs filmrendező. 1960-ban került a Pannónia Filmstúdióba, fázisrajzolói munkakörbe. Később kulcsrajzoló lett, majd tervezői feladatokat látott el. Első filmjét, a Mi a jobb? címűt a Balázs Béla Stúdióban rendezte, 1965-ben. Animátorként a Hugó, a vízilóban debütált, majd technikai rendezője volt a 26 részből álló Kockás fülű nyúl című sorozatnak. Dolgozott a Peti-, a Gusztáv-,és a Mézga- szériákban is. Életének 57. évében rövid, súlyos betegség után hunyt el. „Pályakezdő éveiről szólva egy 1985ben adott interjúban elmondta, hogy néhány év alatt szinte minden akkori és jelenlegi nagy rajzfilmes egyéniséggel, így Macskássy Gyulával is együtt rajzolhatott. Nosztalgiával gondolt vissza az akkori termékenyítő, alkotó légkörre, mely szakmai előrehaladását is biztosította. Ugyanitt megemlíti, hogy bármennyit fog még dolgozni, bármilyen szép és emlékezetes feladatokat kap is, számára Az igazság pillanata című egyedi film készítése marad a legszebb emlék, amelyet kétszer huszonnégy óra alatt vett fel megszakítás nélkül, egyedül küzdve a kamerával. A film Kairóban elnyerte a zsűri különdíját. Szívesen emlékszik a Háry, a Habfürdő, a Hugó, a víziló című egész estés filmekre, melyekben tervezőként dolgozott. Úgy látszik, hogy valami különös affinitása van a »h« betűhöz – mondja derűsen az említett interjúban. Utolsó munkája, A hetedik testvér című is ezt bizonyítja.” (. Kockáról kockára)

KOMÁDI IMRE (1930-1988 ): karikaturista. Ismert rajzoló, több újság külsősként foglalkoztatta. Reklámgrafikusként zsebnaptárakat, plakátot, újsághirdetéseket is készített. Szinte minden alkalmi humorkiadványban publikált.A Grimasz újság tervező szerkesztőjeként dolgozott. Publikáció: Falusi Vasárnap (1959, Magyar Ifjúság (1959–71), Népszava (1960), OrszágVilág (1960–69), Csúzli (1960), Szilveszteri Zrí (1963), Balatoni Híradó (1962), Vas Népe (1964–71), Néplap (1965–71), Dolgozók Lapja (1965), Plajbász és Paróka (1965), Füles (1965–69), Vidám Képes Esti Hírlap (1966), Háztartási Magazin (1966), Ifjúsági Magazin (1966), Plajbász és Paróka (1966), Ludas Matyi (1967), Zsákbamacska (1968), BÚÉK (1968), Maronikus Népszava (1969), Szúr (Szeged) (1970), Népszava Évkönyv (1970), Napos Oldal (1970), BÚÉK (1970), Kisalföld (1971), Zsákbamacska (1971), Érdekes Kalendárium (1971–73), BÚÉK (1971–73), Ludas Matyi Évkönyv (1974), Tollasbál (1976), Népszava Évkönyv (1978), Extra Ludas (1987), Grimasz (1988). Szignó: KOMI. KOMLÓSSY EDE (Törökkanizsa, 1862 – 1907): festő. Budapesten tanult (1884–1892), s főképp arcképekkel (Andrássy Katinka grófnő, Lechner Jánosné) és életképekkel szerepelt a Műcsarnokban. Karikatúrákat rajzolt Az Üstökös (1885) című élclapnak. Munkatársai voltak Fényes Adolf, Goró Lajos, Homicskó Atanáz, Jantyik Mátyás, Vágó Pál, Linek Lajos. KOMORÓCZY LAJOS (Nagykároly, 1907.): műegyetemet végzett mérnök. Volkmann Artúr, Vaszary János, Aba-Novák Vilmos és Gallé Tibor mestereknél képezte magát képzőművészetben. Sportgrafikai munkái 1925 és 1944 között jelentek meg sportlapokban. Publikáció: Nemzeti Sport (1924–42), (Bök Humormelléklet), Sporthírlap (1941–43). KONCZ ISTVÁN (Marosvásárhely, 1959.): karikaturista. A Marosvásárhelyi Művészi Líceumban végzett. Karikatúráit többek között az Új Élet és a Vatra című lapok közlik. Kiállítás: Marosvásárhely (1977). KONDOR DEZSŐ (Budapest, 1881. – ?): festő. A Mintarajziskolába 1898–99-ig járt, majd Münchenben tanult. 1899-től 1905-ig naturalista figurális képeket állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Publikált karikatúrákat a Millenniumi Újság és a Fidibusz (1906) élclapban, itt munkatársai voltak Linek Lajos, Kober Leó, Józsa Károly, Vadász Miklós, Ürmös Péter, Lurja László. KONDOR LAJOS (Budapest, 1926. – Budapest, 2006.): grafikus. 1949 Magyar Iparművészeti Főiskolára járt, mesterei: Hincz Gyula, Konecsni György, Miháltz Pál. Készített lapoknak illusztrációt és ritkán karikatúrákat is, többek között az Úttörő-Zsebkönyv (1975), Kisdobos Évkönyv (1978), Magyar Konyha (1986) című újságoknak. Díj: 1960: Munkácsy-díj: 1953; Országos illusztráció pályázat III. díja; 1958 és 1959: Az év legszebb könyve díj. Vonalas, tónusos és színes grafikáit nagy mesterségbeli biztonság, mértéktartás és árnyalt kifejezés jellemzi. A helyet, kort és a személyiségeket érzékletesen és stílusosan megjelenítő illusztrációi az irodalmi művek méltó társai. Kiállítás: 1968: Dürer Terem; 1968: Derkovits Terem.; 1973: Balassagyarmat; 1973, 1974: Németország; Anglia; Spanyolország; Lengyelország; Venezuela; 1975: Jugoszlávia; 1976: Olaszország; 1988: Iskolagaléria, Csepel. 1948: Plakátkiállítás, Nemzeti Szalon; 1953, 1954, 1962, 1965: 4., 5., 9., 10. Magyar Képzőművészeti. kiállítás, Műcsarnok; 1962: Miskolci Grafikai Biennále, 1968: Balatoni Nyári Tárlat, Keszthely; 1968: Mai magyar grafika, MNG; 1974: Európai grafika, Velence; 1981: Illusztráció Biennále, Pozsony; 1986: Utak, Bartók 32 Galéria; szerepelt a Párizsi Ifjúsági Biennálén.

KONDOR LÁSZLÓ (Murahalmos, 1901. – Abbázia, 1963.): karikaturista. Autodidakta karikaturistaként beutazta Európát és Amerikát. Közel 80 ezer karikatúrát készített, amelyek szerte a világban megtalálhatók. Leggyakrabban emberi arcokat, portrékarikatúrákat rajzolt. KONECSNI GYÖRGY (Kiskunmajsa, 1908. – Budapest, 1970.) festő, grafikus. 1927–31: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere Rudnay Gyula. Az 1933-ban Az Est című újság meghirdetett karikatúrapályázatán tűnt fel szokatlan, újszerű portrékarikatúrákkal. Részlet a méltatásból: „1934. január 6-án akkoriban világszerte ismert filmsztárokat vonultatott fel, Gréta Garbót, Elisabeth Bergnert és Joan Crawfordot. Január 19-én újra politikusokat rajzolt: Gandhit, Viktor Emánuelt és gróf Wlassics Gyulát. Az Est pályázatára küldött Konecsni-tusrajzok közül hat a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum tulajdonába került. Ezek a kubista-expresszionista felfogású karikatúrák máig találó képet adnak a korszak sajtójában gyakorta szereplő, a mindennapokon is sokat emlegetett hírességekről.” KÓNYA SÁNDOR, Alexander Konya (Budapest, 1891. – Pretoria, 1976.): festő- és linómetszetművész, tervezőépítész. Művészeti tanulmányait Budapesten, Párizsban és Olaszországban végezte, majd illusztrátorként dolgozott Budapesten. Ismert plakátja: „Te! Sötétben bujkáló ellenforradalmár” (1919). 1916-tól rajzolt karikatúrákat Az Üstökös-Urambátyám, majd a Borsszem Jankó élclapoknak. Az 1917-ben induló politikai szatirikus Szamár című lapban együtt rajzolt Bíró Mihály, Dezső Alajos, Feiks Jenő, Gedő Lipót, Vértes Marcell, Major Henrik grafikusokkal. A Szamár újság helyébe lépő Április politikai szatirikus lapban folytatta munkáját a teljes szerkesztőség. 1919-ben külföldre ment, de küldött rajzokat a Vasárnap, a Színház és Divat, a Párizsi Újság és a Kacsa részére. Bécsben Korda Sándorral, Vértes Marcellel dolgozott együtt, majd filmdíszleteket tervezett Párizs leghíresebb színházainak, az USA-ban a Warner Brothers filmvállalatnak. New Yorkban építészeti tanulmányokat folytatott, színház- és moziépületeket tervezett Amerikában, később Dél-Afrikában. Közben az 1930-as években a HongkongSanghaj Banktól kapott megbízást egy 11 emeletes épület tervezésére. Festményeiből, grafikáiból több kiállítást rendeztek. Négy évig vezetője volt a pretoriai műszaki főiskola művészeti fakultásának, majd a művészeti tanács elnöke lett. Titkára volt a Mikes Kelemen Magyar Kulturális Szövetségnek. Részt vett a 20. századi művészek 1970. évi budapesti kiállításán, s a Szépművészeti Múzeum által megvásárolni óhajtott alkotásait a múzeumnak ajándékozta. Publikáció: Üstökös-Urambátyám (1916), Borsszem Jankó (1917), Szamár (1917), Április (1918–19), Vágóhíd (1918), Vasárnap (1920), Színház és Divat (1921), Párizsi Újság (1923), Kacsa (1923). KOPASZ MÁRTA (Szeged, 1911.): grafikus. Tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán végezte, ahol Haranghy Jenő, Nagy Imre, Helbing Ferenc és Domanovszky Endre voltak a mesterei. 1937-ben, főiskolás éveiben karikatúrákat, illusztrációkat készített a Színházi Újság (1937) részére. A kitüntetéssel elnyert diplomája után Szegedre került és az itteni egyetemen a külföldre távozott Buday György után megüresedett grafikai lektori állást 1938-ban vele töltötték be. E munkája mellett Felvinczi Takács Zoltán művészettörténeti tanszékén is működött. Szegeden végzett tízévi tanári és művészi tevékenységét 1947-ben a Fészek Klub Móra-díjával jutalmazták. 1952-ben a szegedi Pedagógiai Főiskola rajz tanszékére került. Egyéni stílusa ez idő alatt bontakozott ki. Kiállítás: Grafikai lapjait első ízben 1938-ban mutatták be. 1943 tavaszán a szegedi múzeumban hozott létre gyűjteményes kiállítást, amelyen különösen fametszetei tűntek ki. Kisgrafikáival a szegedi tárlatokon kívül Budapest, Berlin, Lipcse, Párizs, Krakkó, Como és Varsó nemzetközi ex libris kiállításain szerepelt. Művei közül számosat a szegedi Móra Ferenc Múzeum, néhányat a Magyar Nemzeti Galéria őriz. 1983 februárjában Pécsett rendezett kiállítást.

KOPPÁNY ATTILA (Enying, 1947.): grafikus. Előbb a Műegyetemen, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult sokszorosító grafikát. Egyéni kiállítása volt Budapesten 1968-ban, Velencében, Győrött, Szegeden, Sárbogárdon 1970-ben. 1977-ben a Fejér megyei Tanács pályázati díját nyerte el. 1973-ban groteszkeket rajzolt az Élet és Irodalom újságnak. A győri Műszaki Főiskola tanszékvezető docense, a Győri Grafikai Műhely alapító tagja. A Xantus Múzeum hét lapját őrzi. KORA KORBERT NÁNDOR (Temesvár, 1897. – ?) festő, grafikus. Számtalan illusztrációt és karikatúrát rajzolt. Az Április (1919) című politikai vicclapban együtt publikált Vértes Marcell, Bíró Mihály, Pólya Tibor, Major Henrik művészekkel. Erdélyi lapokban illusztrált 1935-ig: Képes Futár (1922), Tollszár (1922), A Toll (1923–26), Kolozsvári Tükör (1923–25), Színház és Társaság (1923–25), Fajankó (1923–24), Figaró (1923–24), Toll és Tinta (1923), Vasárnap (1924), Kaviár (1924–32), Géniusz (1924), Törekvés (1925), Színház (1925), Lugosi Futár (1926), Modern Nő (1928), Toll és Tőr (1922), Tollhegyről (1930), Róka (1930), A Hang (1933), Színházi Élet Albumba (1935) portrékarikatúrát is rajzolt. KORCSMÁROS PÁL (Budapest, 1916. – Budapest, 1975.): Grafikus, képregényrajzoló. A kereskedelmi iskola elvégzése után műszaki rajzoló, majd törvényszéki rajzolótudósító lett. 1937-től rajzolt a Pesti Műsor, Délibáb, Új Magazin, Színházi Élet című újságoknak, magazinoknak. A második világháborúban hamis iratokat készített az üldözötteknek. 1945 után a Ludas Matyi, Izé újságokban rajzolt, főleg erotikus töltésű karikatúrákat. A Pesti Izé vicclapban 1948-ig, a lap megszűnéséig publikált. Készített grafikákat, karikatúrákat heti- és havilapok részére: Új Idők, Szabad Ifjúság, Béke és Szabadság. 1957-ben a Füles egyik alapító tagja. Korcsmáros a realista stílust képes volt annyira groteszkre torzítani, hogy a P. Howard (Rejtő Jenő) regények legavatottabb rajzolójává vált. Rideg Sándor: Indul a bakterházát is nehéz lenne más figurákkal elképzelni. Első képregénye 1955-ben a Szabad Ifjúságban jelent meg Hazádnak rendületlenül… címen, mely Vörösmarty Mihály életét dolgozta fel. Korcsmáros figurái itt még meglehetősen gömbölydedek voltak, valahol félúton a rajzfilm és a realista képregényes ábrázolás között. Az 1958-ban megjelent Dumas: Monte Cristójának adaptációját tartják az első, igazán kiforrott képregényének. Tíz éven át tartó diadalút vette kezdetét, és megszülettek a műfaj emblematikus darabjai Rejtő: Piszkos Fred a kapitányával az élen. Volt úgy, hogy pályája csúcsán 180 képkockát rajzolt meg havonként. Korcsmáros népszerűsége töretlen maradt, míg 1968-ban meg nem romlott a látása, és egyre gyengébb minőségű rajzokat készített. Operációja után még visszatért régi, letisztult stílusához, de rajzaiban már nem volt annyi dinamika, mint fénykorában. Főbb képregényei: Dumas: A három testőr (1959), Gárdonyi Géza: Egri csillagok (1959), Arany János: Toldi (1963), Rejtő Jenő: Piszkos Fred a kapitány (1964), Rideg Sándor: Indul a bakterház (1967), Heltai Jenő: Az ezerkettedik éjszaka (1973) stb. Könyv: A békéért (karikatúra). Publikáció: Pesti Műsor (1936), Színházi Élet (1937), Délibáb (1938), Új Magazin (1938), Ludas Matyi (1945–47), Izé (1946), Pesti Izé (1946–48), Ítélet (1947), A Hírlap Naptár (1947), Új Idők (1948), Szabad Ifjúság (1955), Béke és Szabadság (1956), Füles (1957– 86), Vas Népe (1958–59), Képes Nyelvmester (1958–69), Magyar Ifjúság (1959–63), Tavaszi Rejtvények (1961), Képes Újság (1962–64), Füles Évkönyv (1962–71), Lobogó (1964), Tavaszi Rejtvények (1967), Pajtás (1968), Plajbász és Paróka (1969), Tollasbál (1974). Szignó: korcsmáros. KORDA BÉLA (Gencs, 1899. – Pécs, 1972.): festő. Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán és Szolnokon tanult (1920–1925). 1927-ben vett részt először a Műcsarnok tárlatain. A Munkácsy Céh 1928-ban megtartott kiállításán több grafikai művével szerepelt. Kisgrafikával is foglalkozott. Karikatúrákat rajzolt a Szent-György (sport, 1933), Film Színház Muzsika (1960) újságoknak.

KORNIS GYÖRGY (Miskolc, 1927.): festő. 1945–49: École des Beaux-Arts, Párizs, mesterei: Arthur Lionell, Szenes Árpád. 1946–49 között a párizsi Állami Opera díszlettervezője volt. 1952-ben visszatért Budapestre. 1970-től 1975-ig karikatúrákat, illusztrációkat készített: a Film Színház Muzsika (1970), Tollasbál (1975), Film Színház Muzsika Évkönyv (1975), Film Évkönyv (1975) részére. 1988 óta javarészt Bécsben él és dolgozik. 1994: a Tudományok és Művészetek Európai Akadémiájának tagja. Díj: 1997: Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje. Tájképein és figurális kompozícióin a síkok és szerkezetek belső rendjére figyel. Absztrakt, szürrealista festő. 1999 szeptemberétől műveinek állandó kiállítóhelye a Műterem Galéria a Budai Várban. KOROLOVSZKY ANDRÁS (Budapest, 1946. – Budapest, 2002.): grafikus, keramikus. A Szinyei Merse Pál Gimnáziumban érettségizett, a MLEE-en végzett 1966-ban. Volt reklámrajzoló, tördelőszerkesztő, művészeti vezető és tervezőszerkesztő. A Magyar Hírlapban (1977–1989) a szerkesztői munkája mellett karikatúrákat rajzolt. Nevéhez fűződik a Pesti Veréb humormelléklet (Pesti Hírlap, 1991–1993) elindítása. Részt vett a Pesti Veréb szerkesztésében – lakásán történt a tördelés – és időnként rajzolt is a lapnak. Később az Új Magyarországnak és a Magyar Nemzetnek munkatársa és rajzolója lett. Ekkor már sokat betegeskedett, néhány órát tudott dolgozni. Külön kell említeni Korolovszky András karikatúrakerámiáit. Témái az erotika, a politikai portré, az emberi kapcsolatok, a túlvilág, a játék öröme. Kiállítás: Budai Vár, Szentháromság tér (1997, 1998, 1999); MÚOSZ Seregszemle (Karikatúra Szakosztály). Önálló kiállításai: Bercsényi Klub, Zalaegerszeg (1969): kerámiák (1970, 1971); Négy Évszak Klub, grafikák (1981). 1973-ban Kanadában is kiállította munkáit. Könyv: Illusztrációi: Matkó István: Mi újság a piacon? (1980): Háry Márta: Humorgolódásaim (2000). Publikáció: Füles Évkönyv (1977), Erzsébetváros (1981), Fanyar Hírlap (1987), Magyar Hírlap (1989), Pesti Veréb (1991–93), Pesti Hírlap (1991–93), Sültgalamb (1992), Magyar Nemzet (1993), Tekintet (1993), Új Magyarország (1995). Szignó: KORO. KÓSA LÁSZLÓ (Budapest, 1957.): fényképész, operatőr. Gimnázium után a Dési Huber István Szakmunkásképző Intézetbe járt (1977). 1977–84ig a Fővárosi Csatornázási Műveknél fényképész. 1984–87-ig a Mafilm segédoperatőre, 1987–88-ig a Pannónia Filmvállalat operatőre. Szervezőként dolgozott a MAFSZ-nál (1989–90) és kameraman különböző tv-stúdióknál (Tv2, 1991– 93; DLG Stúdió, 1993–94; Óbuda Tv, 1995; TerTv, 1993). Független filmesként gegfilmeket és paródiákat készít. Filmjeiben a visszásságok, ostobaságok megcsavarintásával, a fejük tetejéről a talpukra állításával teszi azokat nevetségessé. Szerepelt saját és mások filmjeiben is. A VIVA Média Holding lapjaiban karikatúrái jelennek meg 1997-től (Rejtvényturmix, UHU, Rejtvénymagazin, Forog az idegen). KOSCH PÉTER ALFRÉD (Budapest, 1948.): grafikus. A Magyar Iparművészeti Egyetem grafika szakát végezte 1980-ban, azóta szabadúszó grafikus. Dolgozott a Hungexpónál (1980–84), tervezőgrafikusként (1990– 92), art direktorként (1996–99 [Diéta Magazin, Vasas Magazin]), reklámgrafikusként (1996–99). Rajzai több hazai lap hasábjain megjelentek (Rakéta Regényújság, 1980— 82; Diéta Magazin, 1996–98; Heti Tőzsde, 1998–99). Számos mesekönyvet illusztrált. Díj: Nagykőrös város Aranymedál díja; Reklámszövetség, III. díj; Budapesti Közönségdíja. Kiállítás: Moszkva (1985); Pozsony (1987); Belgrád, Jönköping (1988); Bp. (1984, 1990, 1995, 1997); Frankfurt (1999). Önálló kiállításai: Bonyhád (1982); Nagykőrös (1983); Bp. (1985); Kiskunhalas (1986); Szigetszentmiklós (1989). Publikáció: Rakéta (1980–81), Füles Évkönyv (1990), Diéta Magazin (1996–98), Heti Tőzsde (1998–99.) Szignó: Kosch.

KOVÁCS ÁRPÁD (–,): grafikus. A Homokóra (Szeged) és az Újságírók (Szeged) című lapok részére illusztrációt, és grafikákat rajzolt. Karikatúrát a Karikás vicclapban együtt rajzolt Sostarics Lajos, Zsebők János, Varga József, Sch. Kovács Kálmán, Gömöri Imre grafikusokkal. Publikáció: Borsszem Jankó (1924), Homokóra (Szeged, 1929, Karikás (Hódmezővásárhely, 1929–35), Tücsök (1934–1935), Újságírók (Szeged, 1944), Humor (Szeged, 1944). KOVÁCS JÁNOS ZOLTÁN (Budapest, 1965.): grafikus, tanár. 1984–1989: Pécsi Tudományegyetem Tanárképző Karának rajz-vizuális kommunikáció szakán végzett. 1990–1997: rajz- vizuális kommunikáció tanár a Törökbálinti Kísérleti Iskolában. 1997–1999: grafikus a Bonus.com „The Supersite for Kids” internetes gyermekmagazinnál. 1999–2001: Art Director az Elender Rt. Webstúdiójában. 2001: szabadúszó grafikus, a Fineweb alapítótagja. 1995: Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Tevékenységi kör: vállalati arculatok, weboldalak, grafikai tervezése, weboldalak statikus programozása, nyomdai anyagok tervezése, szoftverfelület, flash animációk. Vállal storyboard, figuraterv, portrékarikatúra készítést. KOVÁCS LAJOS (–): karikaturista. Gyulán tevékenykedő karikaturista, több időszakos, évente egyszer megjelenő kiadványt egymaga töltött meg helybéli hírességek portréival. Feldolgozta az év eseményeit és bravúros biztonsággal rajzolta meg karikatúráit. Publikáció: Férc (Gyula, 1936), Körözvény (Gyula, 1938), Farsang (Gyula, 1938), Monográfia (Gyula, 1939), Klikk-Blokk (Gyula, 1939). KOVÁCS LÁSZLÓ (Budafok, 1944 – 2006): grafikus. 1967-ben fejezte be főiskolai tanulmányait Bernáth Aurél osztályán. Rendszeres résztvevője a Stúdió Galéria rendezvényeinek és más kollektív kiállításoknak. Önálló bemutatója 1974-ben volt a Stúdió Galériában és Kalocsán. 1971–1974-ben Derkovitsösztöndíjban részesült. Karikatúrát publikált a Magyar Ifjúság (1977), Füles (1977), Interpress Magazin (1982), Ludas Matyi Évkönyv, Magyar Hírlap újságokban. KOVÁCS SZTRIKÓ ZOLTÁN (1912–1985): fizikus, író, karikaturista. 1945 után az újvidéki Pedagógiai Tanárképző Főiskolán, annak megszüntetése után pedig az Újvidéki Egyetem Természet tudomány-matematika Karán előadó és gyakorlatvezető. Karikatúrái a Grimasz című szatirikus lapban, a II. világháború után pedig a Magyar Szó című napilapban jelentek meg. Könyv: Üstökös, Nikola Tesla életregénye, (Újvidék, 1956), Fizi Karcsi kalandjai (Újvidék, 1959); Csodálatos bukfencia (Újvidék, 1961), A lábfülesek bolygóján (Újvidék, 1986). KOVÁCS TAMÁS (1942. – Budapest, 1999.): festőművész, grafikus. 1968-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán (mesterei: Rozanits Tibor, Raszler Károly, Ék Sándor). 1968-tól szabadúszóként, főleg grafikustevékenységet folytatott, 1969-től kiállító művész. 1980-tól rajzolt az Élet és Irodalom majd a Rakéta újságnak. 1983–87 között a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára. Tagja volt a Rézkarcolók Munkácsy Mihály Alkotóközösségének. Diafilm: A papucsszaggató királykisasszony (1987) A vízitündér leánya (1988), Szárnyacska (1990), Borsószem hercegkisasszony (1990). Díj: Szép Magyar Könyv verseny I. díja (1973, 1974, 1977, 1978); BIB Aranyplakett, Pozsony (1979); Munkácsy Mihály-díj (1981). Kiállítás: Prága (1964), Nürnberg (1982), Havanna (1984), Önálló kiállításai Stúdió Galéria (1972, 1982), Helikon Galéria (1975), Békéscsaba (1982), Szeged (1984).

KOVÁCS ZSIGMOND (Jászberény, 1976.): iparművész, karikaturista. Jelenleg Szegeden él családjával. Tanulmányok: 1991–1995 Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola, kerámia szak. 1996–2003: Magyar Iparművészeti Egyetem Szilikát tanszék. 2003–2004: Ipari Kereskedelmi Központ Szeged, reklámgrafikai számítógépes asszisztens. 1995 óta rajzol portrékarikatúrákat. Kezdetben a tanárait és diáktársait rajzolta szórakoztató kedvtelésként, majd hivatásosként készített karikatúrákat többnyire televíziós műsorokban, népszerű és közismert emberekről. Rendezvényeken, konferenciákon, bemutatókon egyedi színfoltként portré, illetve karikatúra készítését vállalja az ország bármely részén. Szénnel rajzolja a portrékat, modellről vagy fotóról. Az egyetemen fakultatív tantárgyként vette fel a Magyari Márton szentendrei festőművész által vezetett festészeti kurzust, azaz a „műtermet”. Tőle sajátította el azokat az ismereteket, melyek birtokában a kezdeti próbálkozások után az önálló festészeti alkotómunkát elkezdte. 1999-ben tízen alapították meg a fiatal művészeket tömörítő Hamza Stúdiót B. Jánosi Gyöngyi festőművész segítségével, amely Jászberényben működik. Kovács Zsigmond festészetében kedvenc téma a mediterrán városok panorámájának fény-kontraszt színáradata, a háztetők színes élénksége, geometriájuk mozgalmassága. Korábban színes pasztellkrétával alkotott, 1999 óta dolgozik olajfestékkel. Kiállítás: 2000: Hamza Stúdió, 2001: Ezredforduló, 2002: Fény Korlátok, Önálló kiállítások: Jókai Klub, Budapest; Szolnoki Főiskola Galéria; Szolnok, Déryné Művelődési Központ Jászberény; Nemzeti Táncszínház, Budapest. KOVÁCSY ENDRE (–,): grafikus. 1909-ben a Kner Nyomda grafikai pályázatán díjazott alkotó, majd a nyomda felkérte plakátok, meghívók, borítók tervezésére. Munkái a Röpke Lapok (1909–14) újságban jelentek meg. Karikatúrákat a Herkó Páter (1905–1906) vicclapban publikált, itt munkatársai voltak: Hatos Sándor, Gáspár Antal, Csernek András. KOVÁSZNAI GÁBOR GYÖRGY (Budapest, 1934. – Budapest, 1983.): animációsfilmrendező. A Képzőművészeti Főiskola növendéke, de tanulmányait – saját kérésére – félbeszakította. 1956-ban Bernáth Aurél levélben hívta viszsza a főiskolára, de 1957-ben politikai okokból eltávolították. 1958-tól a Nagyvilág című folyóirat képzőművészeti szerkesztője, 1974-ig rovatvezető. 1961-ben a Pannónia Filmstúdió dramaturgja, animációs alkotások, forgatókönyvek írója, 1963-tól rendez önállóan. Első animációs műve a Monológ, ezt követően 25 filmet készített. Az 1964-es Átváltozások című filmjében elsőként szakít hazánkban a hátterek és a fázisrajzok korlátaival, és kockáról kockára festi át az alakuló képet. 1967-ben elkészíti a Hamlet rajzfilmes változatát. Három ízben is együtt dolgozott Korniss Dezső festővel. 1979-ben elkészítette a Habfürdő című egész estés rajzfilmet. Stílusa magas művészi szintű rajztudására épült. Egyik hazai úttörője a festményfilm műfajának. Film: Kívánj akármit! (író, 1962); Monológ (rendező, író, 1963); Átváltozások (1964); Mesék a művészetek világából (1965); Várakozni jó (1969); Körúti esték (1972); Csontváry (tévéfilm, 1976); Ez volt a divat (tévésorozat, 1976). KOZMA GYÖRGY (Budapest, 1954.): író, grafikus, karikaturista. Tanulmányait az ELTE BTK magyar-francia-esztétika szakán végezte 1972–78-ig. 1974– 75 között Párizsban a Sorbonne-on, 1990–91-ben Jeruzsálemben, a Héber Egyetemen tanult. 1979-ben a MAHIR Filmstúdiójánál reklámszerkesztő, majd 1980–81 között a győri Kisfaludy Színházban dolgozott dramaturg-színészként. 1981-től szabadfoglalkozású. 1987–90-ig az Élet és Irodalomban rendszeresen megjelentek írásai. A Posta magazin főmunkatársa (1990–1991.), az MTV koprodukciós szerkesztője (1994-től). Az Írók Társasága szóvivője (1997-től). 1978-tól jelennek meg kritikái, 1987-től novellái. Rajzait is közli 1985-től az ÉS, a Magyar Napló, a Heti Világgazdaság, a Világ. 1991 óta a Hócipőnek ír és rajzol, főleg portrékat, kevés vonallal, az olvasó

fantáziájára bízva, kit is rajzolt le. A Magyar Nemzet napilap közöl karikatúráiból 1992ben. Kiállítás: 1974-ben az FMK-ban volt csoportos kiállítása, 1975-ben Berlinben a Die Unbesiegbare című ZDF-filmben szerepelt. Önálló kiállítása: FMK (Bp., 1975. 1977, 1979, 1980, 1982, 1984); Lágymányosi Művelődési Ház (1985); Kassák Ház (1986). F. m.: A pesti kabaré (1984); Balettcipőben Tokióig. Gyermekregény (Lakner Judittal, 1986); Kozmosz-Tévé. (1989/90). Publikáció: Élet és Irodalom (1982–95), Heti Világgazdaság (1985), Világ, Magyar Napló (1985), Országos Biennále (1987), Hócipő (1991–2006), Magyar Nemzet (1992.). KOZMA LAJOS (Budapest, 1884. – Budapest, 1948.): grafikus, mérnök. 1906-ban építészmérnöki oklevelet nyert, s nem sokkal később találkozott Balázs Béla, Révész Béla írásművészetével. Első tollrajz illusztrációiban Révész Béla novelláit teremti újjá. Művészete a szecesszió dekoratív formavilágából sarjadt, majd nem sok idő múlva a magyar népi díszítőművészet hatására újul meg. Az I. világháború alatt jelenik meg munkáiban a magyar népi barokk gazdag díszítőmotívumaiból táplálkozó formakincs, ebből születik meg később a nemzetközileg is ismert „Kozma-barokk”. Művészetének legszebb korszaka a Kner Nyomdával való együttműködése (1917–1927) között. Publikált grafikákat, karikatúrákat A Ház (1909), Magyar Grafika (1921–1931), Színházi Élet (1923), Kaviár (1930), Délibáb (1944) lapokban. A Magyar Tanácsköztársaság részére tervezett bélyegeket. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének(1930). KOZMA PÉTER (1959.) grafikus, mérnök. BME Építészmérnöki Kar 1977., New York egyéni kiállítás 1978. Majd folytatja tanulmányait a Budapesti Mérnöki Egyetemen s tanár ugyanott a Rajzi és formaismereti tanszéken. Újságíró és illusztrátor a Jövő Mérnöke című lapnál 1979, New York egyéni kiállítás, 1979-től több, mint 100 lemezborító, plakát (LGT, Első Emelet, Katona Klári, Fenyő Miklós stb. 1982-től Pannónia Rajzfilmstúdió (rajzoló, majd rendező). Első rendezés a stúdió önreklámja, 1983-tól filmrendező. 1985. legjobb animáció díja a Velencei Filmfesztiválon (Omega: Fekete Pillangó című videoklip). 1986. Bécs, kiállítás Walfczky Tamással a Collegium Hungariumban. Molinare TV London: „Arthur” animációs sorozat (rendező). Omega „Fekete Pillangó” videoklip: Nancy II. díj „Hakim” Tv sorozat, Gulf Television (rendező). Külsős kreatív „one mane show” a Magyar Hirdetőnél (Pepsi, Schweppes, Black&Decker stb. kampányok). 1987–2001. több, mint 1000 reklámkampány és film rendezője, producere, írója (pl.: BB, Braun, Nestlé, Postabank, Kurír, Kontrax, Nescafé, Microsoft, Volkswagen, Seat, HugoBoss, Fuji, Canon, Porsche, Porst, Providencia, Red Jeans, Philips, Suzuki, Wrigleys, Knorr, Plussz, Swatch, McDonald’s stb.). KOZMO Film Kft alapítója és tulajdonosa. 1988. a „Red King White Knight” című játékfilm (HBO) producere. 1989. a KURÍR című napilap alapítója és társtulajdonosa. 1990–1991. a VISUall holding (Kozmo film, Kozmo Soft, Kozmo Grafikai Stúdió, Kozmo Sound, Kozmo Land, Ciné Art (filmforgalmazás), Ave New marketing alapítója és tulajdonosa. 1990. Cannes-ban a Nestlé című reklámfilmmel nemzeti díjat nyer (rendező) • Magyar Producerszövetség elnökségi tagja • Loops balettfilm (producer) • A TMA filmnél (32 játékfilm, többek között: Josephine Baker story, Maigret sorozat, Michael Jackson’s History, Evita stb.) alapító és társtulajdonosa. 1991. Tatarozás c. művészeti fesztivál (Novussal) • Girls and Boys Modellügynökség és a Look of the Year alapítója és társtulajdonosa. 1992. LGT „a Búcsú” című koncert és játékfilm (producer) • A Kozmo Soft által kifejlesztett Morphing szoftver Chicagóban elnyeri az „Év szoftvere”díjat. 1990–1991, 1992–1995 Hugó Boss Magyarország tulajdonosa. 1996–2001. Közel 100 tévéshow, tévésorozat és egyéb tévéműsorok – főrendező, művészeti vezető, producer. 1998. SAFA fotóügynökség alapítója és társtulajdonosa • Űrgammák TV sorozat főrendezője. 1999. A Postabank „maci” reklám bekerül a 10 valaha készült legjobb reklám közé. 2001. TV show-k:

„Nekünk Nyolcvan, Legyen ön is milliomos, Lottó-show, Hatoslottó, Golyóderbi. (gyártója illetve producere). 2001. Gáspár című TV-film rendezője, társproducere • Reklámegyesülés Rt. tulajdonosa, k Arton karikatúra és képregény múzeum alapítója Publikáció: Élet és Irodalom (1979), Mi Újság (MAHIR) (1982), Rakéta (1983), Jövő Mérnöke (1977–1982), Vicinális Dugóhúzó (1977–1982), Vin Aktuel (Bécs, 1978–1979). KÖNCZEY ELEMÉR (Székelyudvarhely, 1969.): grafikus. A Kolozsvári Ion Andreescu Szépművészeti Akadémia grafika szakos hallgatója (2000). Jelenleg szabadúszó. Karikatúrákat, groteszk, gyerekrajzszerű, vegyes technikájú, színes festményeket készít. 1994–99-ig a Szabadság című kolozsvári napilap, 1995-től a Kolozsvári Magyar Diákszövetség Perspektíva című hetilapjának munkát, (itt számonként 3–4 karikatúrája jelenik meg). 1999-től a Krónika című erdélyi közéleti napilapnak és az Önkormányzati Hírlevélnek dolgozik, valamint időszakosan több erdélyi magyar kiadvány közli rajzait. Kiállítás: Számos csoportos (II. Magyar Humor Fesztivál, 1998) és egyéni kiállításon (Kolozsvár, 1996; Székelyudvarhely, 1997–99; Gyergyószentmiklós, 1997; Györgyfalva, 1998; stb.) vett részt műveivel. KŐNIG DEZSŐ (Budapest, 1901. – ?): festő, grafikus. Tizennyolc éves korában Vedres Márk tanítványa volt, de a szobrászatból hamar átment a festészetre, grafikára és három évig Rippl-Rónai Józsefnek, majd Kernstok Károlynak volt a növendéke. A hazai tanulmányokat külföldi utazások követték: Németország, Olaszország, majd Párizs, ahol a Julián Akadémián tanult. 1921-ben a Borsszem Jankó élclapnak rajzolt karikatúrákat, szerkesztőségi tagok voltak: Pólya Tibor, Gedő Lipót, Pál Hugó, Gáspár Antal, Szigethy István. 1931-ben a Dél-Afrikai Unióban telepedett le. Először 1937-ben Durbanben állított ki, majd 1938-ban Johannesburgban. 1954–1956 között hosszabb időt töltött Londonban, ahol a South Kensington Múzeum adott helyt alkotásainak. A New York-i „Galeria de Paris” meghívta egy kiállításra, majd Dél-Afrikába hazatérve a kiállítások egész sorát rendezte. Festői és grafikai formanyelve a tizenkilencedik századi realizmus talajában gyökeredzik. KÖPECZI BOÓCZ ISTVÁN (Budapest, 1919. – Budapest, 1978.): alkalmazott grafikus, díszlet- és jelmeztervező. 1938: Iparművészeti Iskola ötvös szakán szerzett bizonyítványt, tanára: Pál Lajos. 1945: Magyar Iparművészeti Főiskola és Pázmány Péter Tudományegyetem. Művészettörténet szakra járt, mesterei: Aba-Novák Vilmos, Bernáth Aurél, Elekffy Jenő, Szőnyi István. Díj: 1941: A Budapesti Állatkert plakátpályázatának III. díja; 1943: ENIT, III. díj; 1969: Jászai Mari-díj; 1972: Nemzetközi színpadművészeti kiállítás I. díja, Újvidék. 1945–51 között a Magyar Iparművészeti Főiskola és a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1951 után az Úttörő Színház, 1952–54 között az Ifjúsági Színház, 1954–56-ban a Petőfi Sándor Színház és 1956–78 között a Madách Színház díszlettervezője volt. Több műfajú művész: bábszínházi díszleteket, bábokat tervezett, színházi és filmplakátokat, valamint könyvillusztrációkat egyaránt készített. Könyv: A boszorkány, 1959. Filmek gyártásánál is, és a televízióban is dolgozott. Postabélyegeket tervezett és karikatúrákat készített. Ötvös- és zománcműveket is alkotott. Szakcikkei jelentek meg a Színház című lapban. 1965-ben Prágában részt vett a Színházi Konferencián. Grafikai munkásságának jellegzetes állomásai voltak Kalló Ferenc: Itt a piros – hol a piros? (1940), című könyvének és az első magyar gyermekenciklopédia köteteinek (A föld és lakói, 1960) illusztrálása, valamint Kéki Béla Az írás története című könyvének (1971) grafikai terve. Színházi tervezőművészetének a festői és grafikai találékonyság, gazdag színhatású, dús fantáziájú, olykor-olykor ironikus, játékos jelleg és építőkészség voltak a jellemzői. Diafilm: Jumbó, egy kis elefánt kalandjai. (1963).

KÖPECZI BOÓCZ ISTVÁN, id. (Budapest, 1896. – ?). 1923-tól mint plakáttervező grafikus és színpadtervező alkotott. Az Iparművészeti Főiskola tanára. Sportkarikatúrái 1923–1940 közt főleg a Sporthírlapban és a Nemzeti Sportban jelentek meg. Rajzait sok külföldi lap is átvette. Publikáció: Sporthírlap (1923–37), Pesti Hírlap Vasárnap (1932), Nemzeti Sport (1935–44), Rakéta (1937), Kacsa (1930–39), Béke és Szabadság (1956), Élet és Irodalom (1961). KŐSZEGI JUDIT, Újlakiné. (Kőszeg, 1944. ): grafikus, karikaturista. 1965–85-ig az EKISZ-nél dolgozott. Munka mellett külsősként rajzolt a Ludas Matyinak (1966) a Magyar Ifjúságnak, az Élet és Irodalomnak. Alkalmi humorújságokban is közölték rajzait: Plajbász és Paróka, Zsákbamacska, Tollasbál, BÚÉK. Illusztrált verses kifestőket (Romhányi József, Peterdi Pál és Rigó Béla verseivel), 1970–85-ig rendszeresen rajzolt sportpropaganda kiadványokat. 1970–80 között oktató diafilmeket készített a KISZ-iskolának. 1985-től szabad szellemi foglalkozású majd 1994től a JL Grafikai Bt.-nél grafikus. Kiállítás: Több ízben vett részt csoportos (Műcsarnok Bp. 1967–1970., FMK. Bp., MÚOSZ. Bp., Kőszeg) és önálló (FMH, Bp. 1970–1975., Kőszeg) kiállításon. 1966: Fiatal Művészek Klubjában Barát József karikaturistával közös kiállítás rendeztek. 1996 óta a francia Azuria Association Artistique et Culturelle Internationale tagja. Karikatúrái 2000 óta ismét megjelennek az Axel-Springer Kiadó lapjaiban, „J” szignóval. Publikáció: Csúzli (1960), Ludas Matyi (1966–76), Magyar Ifjúság (1966–70), Ludas Matyi Magazin (1970–71), Mindent Tudó Kis Ludas (1967), Plajbász és Paróka (1968–70), Zsákbamacska (1968–71), Vigyázat, a humor mögött pénz van (1968), Ludas Matyi Magazin (1969), Élet és Irodalom (1969), BÚÉK (1971), Napos Oldal (1971), Majális (1973), Tollasbál (1974–81), Kis Aktivisták Köre (1977), Pesti Műsor Szilveszter (1977), Népszava Évkönyv (1978), Ludas Matyi Évkönyv (1978), Éva Évkönyv (1980–83), Színész Újságíró Magazin (1986). Szignó: Judi, J. KŐVÁRY JÁNOS (–): karikaturista. Karikatúrákat az Ifjúsági Magazin (1976) humormellékletében kezdett el rajzolni. A Ludas Matyi (1976–1978) a fiatal karikaturistát a lapban bemutatta, külsősként foglalkoztatta. Szignó: kőváry. KŐVÁRY SZILÁRD (Kassa, 1882. – Kassa, 1916.): festő. A Képzőművészeti Főiskola után a szolnoki művésztelepen dolgozott, majd a párizsi tanulmányútjáról hazatérve Kassán működött. Impresszionisztikus tájakat, városrészleteket festett. Karikatúrákat és grafikákat rajzolt a Fidibusz (1909–11), Izé (1909–10), Élet (1912), Színházi Újság (1912) című lapoknak. A Fidibusz vicclapban együtt rajzolt: Major Henrik, Paulini Béla, Pólya Tibor, Hosszú Pintér Gyula művészekkel. 1912-ben a Művészházban kollektív kiállítást rendezett. KÖVÉR GYULA (Verpelét, 1883. – ?): festő. A Képzőművészeti Főiskolán (1902–1906), később a müncheni és párizsi akadémián tanult. Tanárai: Székely Bertalan, Révész Imre, továbbá P. Halm és H. Martin voltak. Karikatúrát, illusztrációt készített az Üstökös-Urambátyám (1913), Színház és Élet (1928– 34) újságoknak. Együtt publikált: Madaras László, Herman Lipót, Márk Lajos, Szigethy István. Hosszú időt töltött külföldön: München, Párizs, Madrid, Róma, Amszterdam. Münchenben állított ki először (1906), itthon 1909-ben. Gyűjteményes kiállításai voltak Budapesten (1909, 1911, 1919, 1927) és számos vidéki városban. Jelmezes női arcképek és aktok specialistája.

KRÁL ERVIN (Kecskemét, 1896. – 1944. v. 1956.): karikaturista. A piaristáknál érettségizett az 1913-1914-es tanévben. 3 évig a pesti műegyetemen építészmérnök hallgató. 1917-ben a frontra ment. Több lapnak küldött be egy-egy rajzot (pl. Színházi Élet [Fehér ember]). Az 1920-as években a fővárosban, majd ismét Kecskeméten kereste kenyerét. Dolgozott egy reklámcégnél is. A Kecskeméti Közlönyben 1932-től jelentek meg rendszeresen rajzai (pl.: Kecskeméti arany-ifjak: Potyi és Oszkár). KRENNER ISTVÁN (Budapest, 1948.): grafikus, karikaturista. 1967–82-ig a Kútvölgyi úti Kórházban fogtechnikus. 1966-tól jelennek meg rajzai Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin, Világ Ifjúság lapokban. A Ludas Matyi vicclapban 1973-tól publikált. Belső munkatársként rajzolt a Ludas Matyi Magazin, Extra Ludas. Ludas Matyi Évkönyv, Ludas Matyi Rejtvényújság, Nyári Örömök című kiadványokban. Több címlapot készített. A magazinokba karikatúra-képregényt rajzolt, többnyire dekoratív erotikus hölgyeket. 1990-ben alapító tag volt az Új Ludas vicclapnál 1992-ig, a lap megszűnéséig, ekkor indították Föld S. Péterrel a Kurír újság mellékleteként az Elefántot. A főleg politikával foglalkozó Kurír Elefánt humormelléklet újszerű, szókimondó, hatásos lap volt a piacon. Krenner István volt a művészeti szerkesztő, illetve igazgató 1998-ig. A szerkesztés mellett több helyen publikált: Színész Újságíró Magazin, Magyar Rendőr, Vasárnapi Hírek, Füles, Pesti Vicc, stb. 1998-tól szabadúszó grafikusként dolgozik, rejtvényújságoknak, heti- és napilapoknak rajzol. Kiállítás: Aktív tagja volt a MÚOSZ Fiatal Karikaturisták Szövetségének, amelynek tagjaival több hazai kiállításon vett részt. 1977 óta tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, ahol szerepelt rajzaival egy stúdiókiállításon. 1982-ben felvették a Művészeti Alapba. Rajzai számos hazai (Siófok, Budapest, Sárvár, Kőszeg) és külföldi (Athén, Moszkva, Montreal, Isztambul, Havanna, Tokió, Frankfurt, Párizs) kiállításon szerepeltek. 1. Országos Karikatúra Kiállítás 1983, 2. Országos Karikatúra Kiállítás 1985, 3. Országos Karikatúra Kiállítás 1987 ,4. Országos Karikatúra Kiállítás 1989. Díj: Aranyérem (Moszkva, 1971); Beringen (Belgium); Európai Karikatúra Fesztivál, Lucifer-nagydíj (1986). Könyv: Jó játék a horgászat. (1985); Micu, a csodakandúr. Képreg. (Kósa Csabával, 1986); Sok a szöveg (1987); A téma az ágyban hever (Föld S. Péterrel 1987); A kutyafáját (1988); Autós szextúrák. (1988); Jó játék az akvárium (1988); Adócsalók kézikönyve (1988); Röhög a belosztály (Föld S. Péterrel 1988); Disznó viccek gyűjteménye. (1989). Publikáció: Ifjúsági Magazin (1966–71), Magyar Ifjúság (1967–86), Világ Ifjúság (1969– 70), Bakfity (1972), BUÉK (1973–74), Ludas Matyi (1973–89), KISZ Aktivisták Köre (1977), Tiszacipő (1979–93), Magyar Rendőr (1989–90), Rakéta (1980–86), Szúr (1982), Kincses Kalendárium (1982–83), Képes Sport (1984–87), Állatvilág (1986–1988), Tollasbál (1984– 90), Színész Újságíró Magazin (1986–1996), Extra Ludas (1986–1987), Népszava Évkönyv (1986), Diáknaptár (1986), Humor VB. (1986), Élet és Tudomány Kalendárium (1987), 3. Karikatúra Biennále, Kincses Kalendárium (1987), Rakéta (1987–90), T-Boy (1988), Képes Hét (1988), Vitriol (1989), Reform (1989), Kölyök (1989), Extra Ludas (1989), Füles Évkönyv (1990), Új Ludas (1990–1992), Új Ludas Magazin (1990), Vasvármegye (1990), Ludas Évkönyv (1990), Kisalföld (1991–1993), Elefánt (1992–1998), Hócipő (1991), Vasárnapi Hírek (1996–2006), Új Ludas Kalendárium (1991), Bukfenc (1992), Magyar Nemzet (1992), Sültgalamb (1992), Magyar Poén Tőzsde (1994), Nyári Elefánt (1994), Jászkun Kakas (1995), Pesti Vicc (1995–99), Vasárnapi Hírek (1995–2006), Skandi Maci (1996), Vicc az egész (1998), Tollasbál (1999), Slussz Poén (1999), Dörmögő Dömötör (1999), Súlyos (1999), Tollasbál (2000–2001), Play-Boy (2000), LMLM (2000), Autós Élet (2002), Blikk (2004), Zsaru (2004), Pajzán Poén (2004, Skandi Varázs (2001), Poén Parádé (2000–2006), Poén Parti (2000– 2006), Poén Lap (2000–2006), Poén Ász (2000–2006), Poén Festő (2000–2006), Poén Fergeteg (2000–2006), Poén Kavalkád (2000–2006), Poén Desszert (2000–2006), Poén Csemege (2000–2006), Poén Fricska (2000–2006), Poén Só (2000–2006), Vidor (2000– 2006), Morgó (2000–2006), Tudor (2000–2006), Füles (1965–2006). Szignó: Krenner.

KREISCH BÉLA (–,): grafikus. Illusztrációt és grafikát rajzolt a Színházi Élet (1932), Új Magazin (1933–1935), Pesti Hírlap Vasárnap (1933–34), Új Magazin (1934), Vasárnapi Újság (1934) lapok részére. Karikatúrái jelentek meg a Borsszem Jankó (1933–1934) vicclapban, itt munkatársai voltak Gáspár Antal, Gömöri Imre, Forrai Zoltán, Gedő Lipót, Madaras László. KRIVOSS BÉLA (Heves, 1894 – 1946): szobrász, grafikus. Állatorvosnak tanult, a képzőművészetben autodidakta. 1916-ban kezdett foglalkozni szobrászattal. Terrakotta szobrai groteszk, bizarr emberi és állati figurákat ábrázolnak. Mesterien, határozott, egyetlen vonallal felvetett tusrajzokat készített, eme rajzok közül táncoló női aktjai különösen egyéniek. Foglalkozott grafikai lap és ex libris készítéssel is. Számos lap közölte illusztrációit, karikatúrái főleg az Érdekes Újságban jelentek meg. Fő grafikai alkotásai: Kígyótáncosok (100 tollrajz}; Equilibris-ták (70 tollrajz): Szobortervek (40 rajz). KRNÁCS ÁGOTA (Mezőhegyes, 1976.): grafikus. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán végzett rajz-vizuális kommunikáció szakon (1999), majd az Iparművészeti Egyetemen. Rajz- és tánctanítással, festéssel foglalkozik. Grafikái sokszor szatirikus, abszurd és groteszk jellegűek. 2000 óta rajzol karikatúrákat. Rajza a Coca-Cola-pályázaton nívó- és közönségdíjat kapott. Karikatúráit a Hócipő közölte (2001). KROLMUSZ FERENC (–,): karikaturista. Külsősként több újságnak rajzolt karikatúrát az alkalmi kiadású Báli Újság 1965, ezt követte a Magyar Ifjúság (1966–1976) humormelléklete és az Ifjúsági Magazin (1966– 1977), ahol egy oldal publikálási lehetőséget biztosított a szerkesztőség fiatal karikaturisták részére. Vigyázat, a humor mögött pénz van 1968. OTP, majd 1969-ben a Fiatal Karikaturisták kiállításán (Esztergom) több ismert karikaturistával állított ki. Több mint tíz évig a Ludas Matyi 1970–80 külsős rajzolója volt. Szignó: krolmusz, ill. kf. KUBINYI SÁNDOR (Debrecen, 1875. – München, 1949.) Festő és grafikus. Münchenben Hollósy Simonnál és Nagybányán tanult, majd Münchenben telepedett le, ahol jó nevű szabadiskolája volt. Mint grafikus és karikaturista vált ismertté. Karikatúrát rajzolt Magyar Figaró (1903–1905), Pikáns Lapok (1906), Izé (1909–1910) című vicclapoknak. Karikatúrái nem túlzó, inkább jól kivitelezett tónusos alkotások. Kiválóan rajzolt elegáns, dekoratív hölgyeket és urakat a kornak megfelelő stílusban. A Pikáns Lapokban együtt rajzolt Bér Dezső, Polgár Márton, Bród Ernő (Párizs) művészekkel. Készített illusztrációkat Szikra (1903) és linómetszeteket is. 1911-ben Budapesten, 1928 Münchenben rendezett gyűjteményes kiállítást, grafikai művei megtalálhatók Magyar Nemzeti Galériában. KUKLA ERNŐ (–,): grafikus, animációs filmrendező. Szegeden művészeti szakközépiskolát végzett, majd a Magyar Iparművészeti Főiskola animációs videó szakon diplomázott. A Nádai Stúdió munkatársaként tévéműsorok főcímét és változatos grafikai feladatokat teljesített. A rendszerváltozás idején a Dluhopolszky László vezette Ludas Matyi (1990–1993) külsős karikaturistájaként publikált címlapot és politikai rajzokat. A néhány kiadást megélt Rajzszex (1990) és Darázs (1994) újságok is foglalkoztatták. 1992-ben volt évfolyamtársával megalakították a Puck Műhelyt, tévés dizájnnal videografikával, illusztrációval és divattervezéssel foglalkoztak. KUN FRUZSINA (Pécs, 1976.): grafikus. Érettségi 1994-ben a Pécsi Művészeti Szakközépiskola kerámia szakán. Majd a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakára járt, ahol 2001-ben szerzett diplomát. Tagja a Gyermek Könyvszerzők és Illusztrátorok Egyesületének, a Magyar Rézkarcoló

és Litográfus Művészek Egyesületének, a Magyar Grafikusművészek Szövetségének, a Magyar Alkotó Művészek Országos Egyesületének. A Kincskereső Irodalmi folyóirat (tizenéveseknek) rajzolója. Készít mese- és könyvillusztrációkat. Gianni Rodari: Halló itt apu mesél, Torta az égben, Irina Oszipova: Kulcs, Kisfiú, aki leradírozta az arcát, Hófehérke és a hét törpe, Egyszer volt. KUNOSY FRIGYES (1861. – ?): festő. Az Országos Mintarajziskolában végzett (1880–1887). Karikatúrákat rajzolt a Magyar Figaró (1886-1890), Pikáns Lapok (1888–1889), Magyar Hírlap (1894), Borsszem Jankó (1890), Pikáns Naptár (1888) részére. 1886-tól Kunossy Vilmos és Kunossy Frigyes tulajdonába került a Magyar Figaró. Itt szerkesztőtársai voltak: Homicskó Atanáz, Linek Lajos, Faragó József, Jankó János. KUSTÁN ROLAND (Győr, 1977.) designer, grafikus, arculattervező. 1991–1995: Győri Művészeti Szakközépiskolában alkalmazott- és képgrafikus szakon végzett.1996–1997-ben az Atlasz Kiadó grafikusa, majd 1997-től a Kisalföld megyei napilapnál helyezkedett el designer munkakörben, jelenleg is ott dolgozik. A főállása mellett 15 éves szakmai tapasztalattal céges összejöveteleken és egyéb rendezvényeken rajzol profin kidolgozott részletes portrékarikatúrákat pl: Audi, Lufthansa, Rotary Club Győr, Vista utazási irodák. KUTAS ÁGNES (Budapest, 1966.): textiltervező iparművész. 1980–84: Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, 1986–90: Magyar Iparművészeti Főiskola, 1993: Magyar Iparművészeti Főiskola Mesterképző. 1990–94 között több tanulmányutat tett Olaszországban, ahol – többek között – kézi szövést tanított. A FISE tagja. Válogatott csoportos kiállítások. 1990: Frissdiplomások kiállítása, Magyar Iparművészeti Főiskola, Nemzetközi Textilkiállítás, Milánó, 1993: Iparművészeti kiállítás, Csepel Galéria, Budapest, Péter-Pál Galéria, Szentendre, Háborúk és békék, Magdolna torony, Budapest, Fiatal Iparművészek Stúdiója kiállítás, Budapest Galéria, Budapest, 1994: Víztorony Galéria, Budapest, Margitsziget, Kézműves kiállítás és vásár, München, FIS Galéria, Budapest. Karikatúrákat a Kölyök 1986 című magazin részére rajzolt. KUTASI KÁROLY (Győr, 1954.): tanár, karikaturista. Tanulmányait a Pécsi Tanárképző Főiskola földrajz szakán 1979-ben fejezte be. Elvégezte az ELTE Kulturális menedzserképzőjét 1999-ben. 1979-től a Tulipános Általános Iskola tanára Győrött, 1990-től ugyanott igazgató. 1989-től folyamatosan közlik karikatúráit a hazai lapok (Reform, Népszabadság., Szabadság, Magyar Fórum, Kisalföld). Kiállítás: A sajtókarikatúrák mellett tárgykarikatúrákkal is szerepel csoportos kiállításokon (Búcsú a XX. századtól: Magyar Karikatúra Fesztivál, tárgykarikatúra különdíj). Önálló kiállításai Győr (1990, 1998); Mosonmagyaróvár (1999). Könyv: Kis Győri Kalauz. Útikönyv (magyarul: 1–2., 1995, 1998; németül: 1998, 1999; angolul: 1999). Szignó: Csikar. KÜRTHY GYÖRGY (Budapest, 1882. – Budapest, 1972.): színész, díszlettervező, író, karikaturista, a Nemzeti Színház művésze. Münchenben építészetet tanult. Karikatúrái, melyeket főleg színésztársairól készített, a Filmművészet című lapban láttak napvilágot. Az Érdekes Újság számára is készített rajzokat. Fidibusz (1906–1914) vicclapban szerkesztőtársai voltak: Feiks Jenő, Kober Leó, Linek Lajos, Józsa Károly, Vadász Miklós. Karikatúrái még számos vicclapban és magazinban jelentek meg: a Kakas Márton (1903–1907), Jövendő (1903), Szikra (1903), Borsszem Jankó (1905), A Színház (1903–1906), Művészet (1907), Színházi Újság (1909–11), Színházi Hét (1911–16), Sporthírlap (1914), Képes Újság (1915, Színház és Divat (1916–18), Szamár (1917), Április (1918–19), Érdekes Újság (1919), Ma Este (1925),

Lantos Magazin (1930), Színház (Szeged, 1930), Pesti Hírlap Vasárnapja (1933), Színházi Magazin (1940–41), Nők Lapja (1956). Könyv: A Komédiások karikatúraalbumot Major Henrik neves karikaturistával közösen készítették. Rajzolt a Narancssziget az Északi sarkon című kiadványba. Krúdy Gyula Szindbád-novelláit illusztrálta. Derű a deszkán (Bp., 1969) című kötetében színházi anekdotákat találunk. LACZKY ISTVÁN (Budapest, 1958.) Autodidakta rajzoló, karikaturista. Érettségi után dekorációs cégnél dolgozott, itt kezdett rézkarc és egyéb technikákkal foglalkozni. Az 1980-as években a Rakéta regényújságban jelentek meg illusztrációi, majd rövid ideig képregényeket készített. A Füles rejtvényújságoknak több mint húsz éve rajzolója, heti rendszerességgel publikál. Több rejtvénykiadó foglalkoztatja, az IQ szerkesztőség állandó külsős munkatársa. Egyéb munkái: az 1980-as években több film háttérmunkáit tervezték és készítették el munkatársaival. Kiállítás: FMK – több alkalommal – pl. „Fesztelen Körkép”, 30 négyzetméter. USA: grafikai kiállítás. Szentendre, Vajda Lajos Stúdió több alkalommal. Grafikái eljutottak: Kanada, USA, Svájc, Franciaország. Publikáció: Pokoli Rémület (1978), Rakéta (1985–87), Ludas Matyi Nyári Örömök (1990), Füles Évkönyv, Csalamádé (1993), Füles (1986–2006), Rejtvény Koktél (2000–2001), Kis Füles (2001), Skandi Kamera (2001), Pajzán Poén (2004), Óriás Töprengő (2001), Skandi Varázs (2001), Poén Parádé (2000–2006), Poén Parti (2000–2006), Poén Lap (2000– 2006), Poén Ász (2000–2006), Poén Festő (2000–2006), Poén Fergeteg (2000–2006), Poén Kavalkád (2000–2006), Poén Desszert (2000–2006), Poén Csemege (2000–2006), Poén Fricska (2000–2006), Poén Só (2000–2006), Vidor (2000–2006), Morgó (2000–2006), Tudor (2000–2006). LAKATOS ARTUR (Bécs, 1880. – Budapest, 1968.): festő. Budapesten (1905–1906), Münchenben Hollósy Simonnál és Párizsban tanult. Főbb műve a budapesti Eötvös Loránd úti iskola és a III. kerületi elöljáróság esketési terme berendezésének tervei. Később gazdag rajzú szőnyegek tervezésével foglalkozott. Karikatúrát, grafikát rajzolt a Kakas Márton (1896–1907), Új Pityipalkó (1898), Művészet (1902–11), Jövendő (1906), Új Idők (1924–26), Színházi Magazin (1940) lapoknak. Sok éven át tanított az Iparrajziskolán. Több ízben volt kiállítása, legutóbb 1960-ban a Fényes Adolf Teremben, 1963-ban a Fészek Klubban. LAKATOS FERENC (Kőszeg, 1939.): újságíró, karikaturista. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola népművelés-könyvtár szakán végzett Szombathelyen, 1975-ben. 1957–72-ig gyári munkás, 1972–75 között segédmuzeológus, 1975–98-ig mint újságíró dolgozott, de közben párhuzamosan készítette karikatúráit. 1965-ben jelent meg első karikatúrája a Vas Népében, majd ezt követte még vagy 2000 rajz 1976-ig. 1968-tól rendszeresen rajzol országos lapokba (Magyar Ifjúság, Füles, Esti Hírlap, Magyar Hírlap) és több megyei lapba is. 1976. január l-től a Vas Népében naponta megjelenik egy, illetve a következő öt évben napi két karikatúrája. Egyik rajza bel- vagy külpolitika., míg a másik megyei közéleti témájú. 1980–1990-ig szerződéssel a Ludas Matyi külső munkatársa, s elsőként rajzolhatott, mint külsős címlapot. Az Árkus-féle Ludas Matyi megszűnte után a jogutód Úritök című lap külső munkatársa, majd az Új Szabad Száj és az Új Borsszem Jankó közölte rajzait. Karikatúráit több külföldi (cseh és szlovák, német, jugoszláv, svájci, osztrák) lap is átvette. Jelenleg is aktív, több megyei napilap karikaturistája. A Ludas Matyi rejtvénylap család és a Csosch rejtvényújságok rajzolója. Kiállítás: Az 1970-es évek elején a Fiatal Karikaturisták tagjaival több csoportos kiállításon vett részt Budapesten és vidéken egyaránt. Önálló kiállítás: Ludas Matyi Gábor Andor Klubja (Bp., 1984). Díj: 1983: Országos Pályázat oklevél, Vas Népe nívódíja (1995). 2004: Városi Polgármesterek Randevúja pályázat különdíj, 2005:Városi Polgármesterek Randevúja pályázat különdíj.

Könyv: Nevető nyelvleckék (1986), Tankönyvkiadó, Magyar karikaturisták: Névjegy (2002), Válogatott gondolatok a tanár munkájáról, BKL Kiadó (2006). Publikáció: Vas Népe (1965–2007), Magyar Ifjúság (1967–74), Világ Ifjúság (1969), Ludas Matyi (1970–86), Bakfity (1972), Néplap (1974–75), Dolgozók Lapja (1981–89), Ludas Matyi Évkönyv (1981–89), Nyári Örömök (1982–88), Rakéta (1985), Ifjúsági Magazin (1986), Extra Ludas (1986–89), 3. Országos Biennále, Szabad Száj (1989–90), Ludas Matyi (1990–93), Ludas Matyi Magazin (1990–93), Ludas Matyi Nyári Örömök (1991), Szabad Száj Magazin (1992), Ludas Matyi Évkönyv (1991–93), Extra Ludas (1992), Magyar Fórum (1993–94), Magyar Nemzet (1994–2000), Új Borsszem Jankó (1994), Darázs (1994), Fülig Jimmy (1995), Fejér Megyei Hírlap (1998–2004), Vasárnap Reggel (2004), Új Néplap Kalendárium, Ludas Rejtvény (2003–2007), Kakas Márton (2003–2007), 51 vicc 15 rejtvény (2005), Poén Találat 2005), Nagy Rejtvény (2005), Forintos Rejtvény (2005), Skandi Rébusz (2005), Skandi Vadászat (2005), Havi Skandi (2005), Poén Halászat (2005), Poén Parádé (2005), Poén Parti (2005), Poén Lap (2003– 2006), Poén Ász (2003–2006), Poén Festő (2003–2006), Poén Fergeteg (2003–2006), Poén Kavalkád (2000–2006), Poén Desszert (2003–2006), Poén Csemege (2003–2006), Poén Fricska (2003–2006), Poén Só (2003–2006), Vidor (2003–2006), Tudor (2003–2006), Morgó (2003–2007). Szignó: L F. LAKOS ALFRÉD (Székesfehérvár, 1870. – Budapest, 1961.): festő, grafikus. Hollósy Simonnál és Székely Bertalannál folytatott tanulmányokat. (1889–1893). Eleinte leginkább illusztrációkat és karikatúrákat készített. A Borsszem Jankó élclapban 1887től jelentek meg karikatúrái, szerkesztőtársai voltak: Homicskó Atanáz, Jankó János, Fényes Adolf, Faragó József, Bér Dezső, Garay Ákos. Rövid időn belül minden jelentős vicclap foglalkoztatta: Üstökös, Mátyás Diák, Urambátyám, Kakas Márton, Püff Neki, Bolond Istók. Grafikákat készített magazinok részére: Magyar Szalon, Képes Folyóirat, Vasárnapi Újság, Magyar Hírlap, Ország-Világ, Múlt és Jövő. Lakos Alfréd karikatúra megoldásai Jankó János szintű, gondosan kimunkált alkotások voltak, később rajzai kivitelezése leegyszerűsödött. 1916 után felhagyott a karikatúrarajzolással és főleg zsidó tematikájú festményeket és csendéleteket alkotott (Péntek esti asztali áldás). Műveiből a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok rendezett kiállítást. Publikáció: Borsszem Jankó (1887–1907), Üstökös (1889–96), Mátyás Diák (1890–1901), Urambátyám (1892), Magyar Szalon (1893), Kalapács (Bp., 1893), Kakas Márton (1895–1905), Püff Neki (1896), Képes Folyóirat (1896), Karika Viczcz (Pécs) Vasárnapi Újság (1896), Jambó Vidám Naptára (1897), Tréfás Újság (1897–1909), Magyar Hírlap Albuma (1897), Villamos Szikrák (1897), Szilveszter (1897), Ifjúság (1897), Babszem Jankó (1899–1902), Bolond Istók (1900–1902), Magyar Bors (1901), Ország-Világ (1902), Karikás (Debrecen, 1903–1905), Derű (Marosvásárhely, 1903–1904), Jövendő (1905), Erdélyi Bakter (1910–13), Múlt és Jövő (1912–1916). LÁMPA LEVENTE (Marosvásárhely, 1967.): karikaturista. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte. Karikatúrái számos helyi lap hasábjain megjelennek (Cuvntul Liber, Népújság, Gura Lumii, Mondo Business stb.). Készít könyvillusztrációkat és borítókat is. Kiállításai: Marosvásárhely; Trnveni. LÁNYI DEZSŐ (Lányi Pipi) (Baán 1879-Hollywood 1951)szobrász.A budapesti Iparművészeti Iskolában és Bécsben tanult. Járt Rómában, Párizsban Brüsszelben,1904-től állított ki a Műcsarnokban képmásokat,életképeket. Portrészobrok mellett „mulatságos”karikatúra és életképcsoportokat is készített. Karikatúrákat a Kakas Mártonnak és Borsszem Jankó vicclapnak rajzolt. Színes címlapokat a Kakas Márton újságban publikált. Meghívásra Amerikában telepedett le, s az Esquire szerkesztősége foglalkoztatta (1937). Neves és közismert politikusok, nagyiparosok, művészek képmásait mintázta és ezzel párhuzamosan plasztikus karikatúrákat is készített modelljeiről.Gyűjteményes kiállítása volt az Ernst Múzeumban (1918).1934-ben műteremkiállítást rendezett.

LÁNYI IMRE (–,): festő, grafikus. Ismert plakátrajzoló. Munkái: Magyarország – Egy hétre 50 fillér (1930), Modiano (1931), Védőszemüveg vagy? (1933). Illusztrációkat karikatúrákat rajzolt: a Magyar Grafika (1931), Reklám Élet (1932), Tükör (1933–37), Az Est (1934–36), Az Est Hármaskönyv (1936–39) részére. Itt munkatársai voltak: Byssz Róbert, Molnár Éva. Szignó: Lányi. LÁSZLÓ ENDRE (BANDY) (Budapest, 1941.): grafikus, tanár. A mesterséget szakkörökben és táborokban sajátította el. Legtöbbet a Dési Körben Tamás Ervintől tanult. Érettségi után porcelánfestő volt, majd Egerben matematikakémia szakos tanárnak tanult. Első kiállításai és publikációi ebben az időben voltak. Karikatúrákat rajzolt a helyi lapba, később a Magyar Ifjúságba (1965–1975), majd az Élet és Irodalom hetilapban (1976–1995), főleg groteszk grafikákat publikált. A Hócipő (1993) rövid ideig közölte karikatúráit. A főiskola után kultúrházakban, üdülőkben dolgozott, tanított. Közben felismerte a viccrajzolás és a karikatúra közötti lényeges különbséget, s újra rajzolni tanult. Részt vett az amatőr művészeti mozgalomban, a művészet alapkérdéseivel kezdett foglalkozni, egy saját átmeneti műfajt talált ki magának, az úgy nevezett dobozgrafikát, s ez elvitte egészen a szobrászat irányába. Természetesen a „hagyományos” rajzolást sem hagyta abba, önálló lapjai mindig tartalmaznak valami erősen groteszket, néha még humorosak is. 1984 óta tanít művészeti iskolákban. Négy éve volt egy „nagy visszatérése” a karikatúrához: Csányi Vilmos két könyvét illusztrálta. Tagja a MAOE-nak és más szakmai társaságnak. Szignó: Bandy. LÁZÁR OSZKÁR (Rácalmás, 1890. – ?): festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt 1917–1918-ig, Ferenczy Károly volt a mestere. Legjobban tájképei szénrajzai jellemezték művészetét. Karikatúrákat és illusztrációkat készített a Borsszem Jankó (1917), Képes Krónika (1919), Színház és Divat (1919), Színházi Élet (1919), Színházi Világ (1922) című újságoknak. A Borsszem Jankó vicclapban együtt rajzolt Bér Dezső, Feiks Jenő, Pólya Tibor, Garay Ákos, Gedő Lipót, Zórád Géza, Szigethy István művészekkel. LEHOCZKI ISTVÁN (Budapest, 1950. – Budapest, 2007.): grafikus, karikaturista. A gimnázium után kirakatrendező iskolába járt (1969–71). 1970-től publikált a Magyar Ifjúság humormellékletében, majd a Ludas Matyi vicclap foglalkoztatta külsősként, illetve rövid időn belül munkatársnak alkalmazta. A fiatal karikaturista gyors karriert futott be, a Ludas Matyi lapcsalád minden kiadványában szerepelt: Ludas Matyi Magazin, Ludas Extra, Ludas Matyi Rejtvény, Ludas Matyi Évkönyv, Ludas Matyi Nyári Örömök. Humora, címlapjainak egyéni hangvétele ismertté tette a szakmában. Több lap közölte egyidejűleg karikatúráit: Füles (1971), Majális (1973), Néplap (1974), Rakéta (1974), Csúzli (1972), Élet és Irodalom (1977), Hahota (1981), Füles Évkönyv (1982), Nők Lapja Évkönyv (1982), Képes Nyelvmester (1986), Népszava Évkönyv (1986), Kölyök (1987), T-Boy (1988), Grimasz (1988), Ifjúsági Magazin (1989), Magyar Nemzet (1990), Tallózó (1990). Az időszakosan megjelenő humoros kiadványok állandó résztvevője: Tollasbál, Zsákbamacska, Plajbász és Paróka, Magyar Poéntőzsde, Szúr, Humor Olimpia, Humor VB. 1990-ben egyik alapító tagja az Új Ludas (1990) vicclapnak. A két évig működő lap megszűnése után az Úritök, majd a Hócipő, a Pesti vicc és az Elefánt rajzolója lett. A Népszabadságban napi megjelenési lehetőséget kapott, 1993-tól 2006-ig rajzolt az ismert napilapban. Dolgozott továbbá rejtvényújságokba, tankönyveket illusztrált. Igen sok gyermekrajzfilmet, egyedi grafikát, reklámot rajzolt. A karikatúrák mellett készített animációs filmeket, könyvborítókat és plakátokat, valamint egyedi grafikákat. Kiállítás: Számos csoportos kiállítása volt itthon és külföldön egyaránt (Tokió, 1981; sok éven keresztül Montreal, Knouke-Heist, Marostica, 1983; Gabrovo, Prága, Havanna, Athén, Ascona, 1988; Ankara, Ancona, Asti, Salgótarján, Celldömölk, Sárvár, Vácrátót, Siófok, Műcsarnok, Országos Grafikai Biennále stb. Tokióban, Marosticában

és Ankarában díjat is nyert). Önálló kiállítása volt Szombathelyen, Sárváron. Vendégszerepelt Kölnben, Bonnban, Bielefeldben és Dortmundban. Díj: Brenner György-díj (1995); Opusz-díj (1996); Sajtópáholy-díj (1996); Pulitzer-díj (1996); Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1997). Könyv: A rendszerváltás humora, Micsoda város!, A dohányzás 2000-éve. Publikáció: Magyar Ifjúság (1970–74), Ludas Matyi (1970–90), Ludas Matyi Magazin (1970), Magazin (1990–93), Füles (1971), Majális (1973), Néplap (1974), Rakéta (1974), Nyári Örömök, (1974), Vidám Nyaralás (1974), Tollasbál (1974–82), Csúzli (1972), Zsákbamacska (1975), Élet és Irodalom (1977–83), Ludas Matyi Évkönyv (1977–90), Extra Ludas (1977), Szúr (1977), Humor (1977), Humor OB (1978), Humor Olimpia (1979), Színész Újságíró Magazin (1980), Hahota (1981–93), Humor VB (1986), Füles Évkönyv (1982), Nők Lapja Évkönyv (1982–89), Képes Nyelvmester (1984–86), Rakéta (1985–89), Gólyahír (1985), Népszava Évkönyv (1986), Ludas Évkönyv (1991), Kisalföld (1991–93), Ifjúsági Magazin (1991), Elefánt (1991–96), Hócipő (1991–97), 24 Óra (1991), Bukfenc (1992), Népszava (1992), Tiszacipő (1993), Népszabadság (1993–2006), Úritök (1993– 94), Magyar Poén Tőzsde (1994), Év Végén (Népszabadság) (1995), Pesti Vicc (1995– 98), Jászkun Krónika (1998), Elefánt (1998), Hócipő (1998), Tollasbál (1999), Képes Nyelvmester (1999), Tollasbál (2000–2001), Playboy (2000), Füles (2000), LMLM (2000), Zsaru (2004), Pajzán Poén (2004), Poén Parádé (2000–2006), Poén Parti (2000–2006), Poén Lap (2000–2006), Poén Ász (2000–2006), Poén Festő (2000–2006), Poén Fergeteg (2000–2006), Poén Kavalkád (2000–2006), Poén Desszert (2000–2006), Poén Csemege (2000–2006), Poén Fricska (2000–2006), Poén Só (2000–2006), Vidor (2000–2006), Tudor (2000–2006), Morgó (2000–2006). Szignó: Leho. LEHOCZKI KÁROLY (Kecel, 1957.): grafikus, karikaturista. Autodidakta művész. A Ludas Matyi vicclapba 1991-től kezdett rajzolni az akkor 34 éves karikaturista. Az ambíció, a szorgalom és a tehetség meghozta gyümölcsét, hihetetlen rövid idő alatt vált ismertté és keresett rajzolóvá. Az induló Hócipő (1991) arculatának kialakításában meghatározó szerepe volt. Külön oldalakat kapott újszerű ötletek megvalósításához. Az elmúlt 15 év alatt alkotókedve nem szürkült el, tudása gyarapodott az évek múlásával. Pesti Veréb (1993) egyik megalapítója és „motorja” volt. Több megyei újságnak rajzolt mellékletekbe karikatúrát. 1994-től napjainkig a színvonalas Kretén humorújság is foglalkoztatja. Napilapok közölték politikai karikatúráit: Népszava, Pesti Hírlap, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Mai Nap, Metro, Népszabadság. Az 1996–1999 közötti időszakban a Spán Gábor vezette Ludas Matyi művészeti szerkesztője és rajzolója volt a lap megszűnéséig. Szinte minden induló humorlapnak tagja lett: Veszett Veréb, Elefánt, No Komplett, Súlyos, Pesti Vicc. Könyv: Farkasházy Tivadar: Fülig Jimmy kiadatlan levelei (1999); Michelberger Miklós: Lyukacsos tehén (2000). Névjegy (2002), Dohányzás 2000 éve, Gól volt, gól nem volt… (2002), Viccalbum (1999), Ki mint véd, úgy adat! 2001-től napjainkig a Villanyállat (Hócipő melléklet) rajzolója, téma a hétköznapok és a politika, itt főleg a portrékarikatúra rajzolásban remekel. A tévés Fábry-show részére is rajzol megadott témára szöveg nélküli karikatúrákat. Díj: ‘93 International Cartoon Festival (Belgium): Szakmai díj, ‘93 Brenner-díj (az első), ‘94 International Message Cartoon Fest (Japán): szponzorok díja (8 kollégával közös díj), ‘95 Eurokartonale (Belgium): 1. díj, ‘96 a Magyar Nemzet és a Külügyminisztérium közös karikatúra pályázata: 2. díj, ‘97 Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál: „Feketebárány” díj, MÚOSZ-díj, ‘99 Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál: különdíj, 2000: „Vissza Európába” (Eger): 1. díj, „Kaland a Gangon” (Cerberus): 1. díj, „Érzed?” (Coca-Cola): nívódíj, 2003: „Az Unió meg a nők” pályázat: különdíj. Publikáció: Ludas Matyi Magazin (1991–93), Ludas Matyi (1991–93), Hócipő (1991– 2006), Új Szabad Száj (1991), Pesti Hírlap (1992), Sültgalamb (1992), Ludas Matyi Évkönyv (1991–93), Pesti Veréb (1993–97), Extra Ludas (1992), A Hírlap (1993), Déli Hírek (1993), 24 Óra (1993–97), Új Néplap (1993–98), Kisföld (1993–2000), Zalai Hírlap (1993– 94), Petőfi Népe (1994–97), Kanizsa (1993–94), Napló (1993–97), Hódmezővásárhelyi Hírek (1993–94), Jászkun Krónika (1993), Vasvármegye (Csíz) (1993–94), Pesti Hírlap

(1993–94), Népszabadság (1993), Magyar Nemzet (1993–94), Jászkun Kakas (1993–99), Népszava (1994–96), A Hírlap (1994), Déli Hírlap (1995–97), Napló (1994–96), Magyar Poén Tőzsde (1994), Új Demokrata (1994), Álláskereső (1994–96), Kretén (1994–2006), Új Kelet (1995–97), Heves Megyei Nap (1995–97), Dunaújvárosi Hírlap (1995), Magyar Honvéd (1995–96), Pesti Vicc (1995), Nők Lapja (1995), Recept (1996), Nevessünk (Érd) (1996), Hírhozó (1996), Kacagó Viccújság (1996–97), Ludas Matyi (1996–99), No Komplett (1996–99), Veszett Veréb (1996–1999), Vicc-Mix (1997–99), Vicc Özön (1997– 99), Elefánt (1997), Vicc Börze (1997), Jászkun Kakas (1997–2000), Príma Vicc Parádé (1997), Móricka (1997), Pistike (1997), Új Néplap Kalendárium (1998–2000), Blikk (1998), Déli Hírlap (1998), Pannon Világ (1988–2004), Dunaújvárosi Hírlap (1999–2000), Súlyos (1999), Pistike (1999), Metro (1999), Tollasbál (2000–2001), Vasárnapi Néplap Kisalföld (2001), Figyelő (1999–2004), Rejtvény Futár (1996–99), Villanyállat (Hócipő melléklet) (2001–2006), TV: Fábry-show (2001–2006), Mai Nap (2002–2003), Olasz Rejtvény Magyaroknak (2006), Rejtvény Mazsola (2006), Laza Olasz (2006), HVG-online (2006). Emellett számos könyvborító és illusztráció készítése fûződik a nevéhez. Szignó: czki. LEHOTAY ZOLTÁN (Budapest, 1958.): animációs filmrendező. A Magyar Iparművészeti Főiskola animáció-videó szakán végzett. Készít reklámfilmeket, egyedi filmeket, illusztrációkat és karikatúrákat is. 1993-ban rajzolt a Ludas Matyi vicclapban. 1995-ben a Hócipő és az Ifjúsági Magazin, HVG, Népszabadság újságokban. A Varga Filmstúdió rendezője, és a Magyar Iparművészeti Egyetem animációs szakán tanár. Díj: A Viktória (1984) és Siker (1985) című filmjeivel számos díjat nyert. Több filmjére kedves, néhol abszurdba, groteszkbe hajló humor jellemző. 1998-ban Los Angelesben a legjobb 3D animációs filmdíjat kapta A madarak konferenciája című munkájáért. Film: Viktória (1984); Siker (1985); Help! (sorozat, Varga Csabával); Goodknights; Párnavári krónika; The big trafiction (2000). LENDVAI ANTAL (Székesfehérvár, 1949 – 1995): festő, grafikus. Kirakatrendező iskolát végzett Budapesten 1972-ben. 1973-ig nyomdai grafikus, majd főállású önálló grafikus és festőművész. Karikatúrái a Ludas Matyiban jelentek meg 1990-ben. Gondosan kivitelezett, bravúros címlapokat készített. Karikatúrái szöveg nélküli, elgondolkoztató világot mutattak be, a magyar szürke marha hátán csigaház, mindez a rendszerváltás idején. Foglalkozott könyvillusztrálással és filmkészítéssel is, sok képe groteszk jellegű. Fiatalon, közlekedési balesetben hunyt el. Kiállítás: Székesfehérvár (1975, 1979, 1982, 1985, 1986, 1991); Bp. (1978, 1980, 1983, 1994, 1995); Szolnok (1976); Velence (1977); Tihany, Salgótarján, Pécs (1979); Esztergom (1981); Kaposvár (1984); Tattendorf (1989); International Cartoon Festival, Bp. (1990); Bécs (1990, 1991, 1992, 1993, 1995); Franciao. (1992); Dallas (1995). Önálló kiállításai: Székesfehérvár (1979, 1985, 1991, 1993, 1994); Szentendre (1980); Bp. (1980); Vác (1985); Győr (1988); Szolnok (1990); Szenttamási, Ausztria (1990, 1992, 1993, 1994); Edmonton, Kanada (1991); Zürich (1991) stb. Könyv: A szív nélküli óriás. Norvég mesék (1985); Csí és más elbeszélések (1986); Fülöp Gyula-L. A.: Árpád népe előtt (1990). Filmje: Avarok (1987, kép- és figuratervező). LENGYEL GYULA (1943 – 1990): karikaturista. A Népsport 1964-től közölte karikatúráit. Készített „hagyományos” vicckarikatúrákat, de egyre inkább a portré karikatúra rajzolás felé fordult. A Ludas Matyi (1964–76) vicclapban is kül- és belpolitikai témákat dolgozott fel. 1975-től a Népsport tördelőszerkesztője, majd 1978-ig a Magyar Ifjúság művészeti vezetője. Foglalkoztatta még: a Füles, Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin, Pajtás, Élet és Irodalom. Rajzolt megyei lapok részére és az alkalmi lapoknak: Foci Press, Plajbász és Paróka, Vicinális Dugóhúzó, Népszabi Szilveszter. (1980-tól) tördelőszerkesztője a Népszavának. Külsősként magyar és külföldi politikusokról készített portrékarikatúrákat a Népszabadság részére. A Magyar Rendőr, KISZ Aktivisták Köre, Üttörő-kiadványokban

mozgalmi plakátjai, grafikái jelentek meg. Rajzolt képeslapokat is. Karikatúráival részt vett többek között az 1985-ben Nyíregyházán rendezett Karikatúra Biennálén. Publikáció: Népsport (1964–76), Ludas Matyi (1964–76), Füles (1965–71), Vas Népe (1966), Kisalföld (1966), Ifjúsági Magazin (1966), Nyári Kis Ludas (1966), Pajtás (1966– 76), Magyar Ifjúság (1962–73), Plajbász és Paróka (1968), Labdarúgás (1968), Füles Évkönyv (1969), Élet és Irodalom (1976–79), Foci-Press (Szeged, 1971), Vasas Sport (1971), Rába Parti Randevú (1971), Magyar Rendőr (1971–75), Népsport Évkönyv (1971), Ex-Press (Miskolc, 1972), Képes Nyelvmester (1971–73), Vicinális Dugóhúzó (1974), Rendkívüli Füles (1974), Magyar Hírlap (1976), KISZ Aktivisták Köre (1977), Pesti Műsor (1977), Magyar Ifjúság (1978–89), Kincses Kalendárium (1979), Ludas Matyi (1979–83), Népsport (1980), Éva Évkönyv (1982), Népszabi Szilveszter (1983–84), Képes Sport (1984–85), 2. Országos Karikatúra Kiállítás (1985). Szignó: LENGYEL. LÉPHAFT PÁL (Nagybecskerek, 1952.): karikaturista, újságíró. Autómechanikus mesterséget tanult (1967–70), az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom szakán végbizonyítványt szerzett (1976). Az Újvidéki Televízió magyar hírszerkesztője (1977–87) és a Magyar Szó című napilap újságírója (1977–87), majd szatíramellékletének, a Grimasznak a szerkesztője (1996-tól). A valamikori Napló című hetilap állandó munkatársa és szerkesztőségi tagja (1990–). A Magyar Nemzet tiszteletdíjas karikaturistája, napi aktuális politikai témákat dolgoz fel kiváló profizmussal. Portréi párvonalas találó, nem sértő alkotások (1992–2007). Könyv: Ping Pong (1981), Más Világ (1995), Kontra Retus (1998), Panoptikum (2000). A humor iránti vonzalma a karikatúrán kívül kifejezésre jutott abban is, hogy 1989-ben Heinermann Péterrel és Klemm Józseffel együtt létrehozta a Telepi Rádió nevű politikai kabarét, amely a délvidéki magyarság életében hiánypótló szerepet vállalt. Szövegei az általa szerkesztett Grimasz című szatirikus mellékletben, a Napló című hetilapban jelentek meg, de több ízben szerepelt a délvidéki és a magyarországi elektronikus médiában is. Díj: 1973: Képes Ifjúság I. díj, 1978: Montreal II. díj, 1979: Gyermekek éve II. díj, 1987: Montreál III. díj, 2005: Napleány újságírói díj, 2006: Az én városom díj. Kiállítás: Karikatúrák (Fórum Klub, Újvidék, 1979); Ping pong (Verbász, 1981); Homo Bhascodicus (Kavilló, 198?); Újvidéki Színház (az 1980-as években több kiáll.); Másvilág (Lítea, Bp., 1995); Léphaft Pál karikatúráinak kiállítása Fekete Ház, Móra Ferenc Múzeum,. Best of 2004 2005, 2006. Bp. Szignó: Léphaft. LESCH ÖDÖN (–,): karikaturista. A Herkó Páter (1909–1933), vicclapnak kisebb megszakításokkal több mint húsz évig rajzolt, itt munkatársai voltak: Gáspár Antal, Hatos Sándor, Garay Ákos. Foglalkoztatta még: a Magyar Miska (1909–10), Üstökös-Urambátyám (1910), Erdélyi Bakter (1910), Móka (1910) vicclapok. LIGETI MIKLÓS (Pest, 1871. – Budapest, 1944.): szobrász. Festőnek tanult, de szobrász lett. Budapesten Stróbl Alajosnál és Bécsben tanult. Emlékműveket és portrékat készített. Fő műve az 1903-ban készült Anonymus-szobor, budapesti szobra még a Béke-kút. A szobrászat mellett rajzol is. 1904-ben illusztrált a Tanulók Lapjában. A Herman Lipót, Fényes Adolf-féle asztaltársasághoz tartozott, így feltételezhetően hatással voltak rá Pólya Tibor, Márk Lajos, Falus Elek, Csók István, Stróbl Alajos. 1921-ben karikatúrát rajzolt a Borsszem Jankó majd a Móricka című vicclapnak (1926). Ismert szobrai még: Déryné s az 1937-ben felállított Lovastüzér emlékmű. Az utóbbi két szobor a II. világháborúban annyira megsérült, hogy el kellett őket távolítani. Épületplasztikái közül nevezetesebbek a Parlament és az Adria-palota szobrászati díszei. Hosszú ideig a Magyar Iparművészeti Társulat elnöke volt. Népszerűek voltak kerámiái is. Az impresszionista szobrászat egyik legjobb magyar képviselője.

LILIOM KÁROLY ifj. (–,): grafikus. A Ludas Matyi (1979) bemutatta kezdő, első ízben jelentkező fiatal karikaturistaként. Rajzai szöveg nélküli viccek, groteszkek. Szignót nem használt. LINEK LAJOS (Gyönk, 1859. – Cleveland, USA, 1941.): festő, grafikus. Az Országos Mintarajziskolában tanult, majd újságrajzolóként grafikákat, de főleg karikatúrákat rajzolt. 1883-ban jelentek meg munkái az Üstökös című élclapban, itt munkatársai voltak: Jankó János, Jantyik Mátyás, Prenoszi Sándor. Ezt követően a Garabonciás, Pikáns Lapok, Magyar Figaró, Caviár, Mátyás Diák élclapok foglalkoztatták. Illusztrációkat készített: Új Budapest, Magyar Szalon, Képes Folyóirat, Vasárnapi Újság, Magyar Hírlap, Színház, Szikra, Új Idők, Szabadság, Vasárnap című lapoknak. A Kakas Márton vicclapnak közel húsz évig volt rajzolója, több címlapot készített és teljes oldalt kitöltő groteszk rajzot pl. a Haláltánc (1910. XVII/14. sz.). Linek Lajos magabiztos, virtuális ügyességgel alkotó, a magyar sajtógrafikát felemelő és népszerűsítő művész volt. Ismert plakátja a Dr. Nebántsvirág 1910 körül. 1910-ben kivándorolt az USA-ban ahol főleg portrékat festett, többek között Ohio állam kormányzójának, Judsonnak az arcképét 1911-ben. Kiállítás: Női pasztell-portréit a Műcsarnokban mutatta be. 1907-ben Budapesten, 1908-ban Aradon, Nagyváradon és Temesvárott rendezett gyűjteményes kiállítást. Grafikai műveit a Magyar Nemzeti Galériában és a Legújabbkori Történeti Múzeumban vannak. Publikáció: Üstökös (1883–98), Új Budapest (1883–84), Garabonciás (Győr, 1884), Magyar Szalon (1885), Új Idők (1885–95), Magyar Figaró (1886–94), Pikáns Lapok (1886), Kaczhagó Thália (1888), Pikáns Naptár (1888–89), Caviár (1888–90), Mátyás Diák (1890), Képes Folyóirat (1891–1901), Caviár Blätter (1891), Kakas Márton (1892– 1911), Vasárnapi Újság (1896), Püf Neki (1896), Magyar Figaró (1896–98), Magyar Hírlap Albuma (1897), Magyar Géniusz (1897), Babszem Jankó (1902–1905), Borsszem Jankó (1901–1907), Színház (1903), Pinty Urfi (Kolozsvár, 1903), Jövendő (1903), Szikra (1903), Új Idők (1904–1907), Fidibusz (1905–1907), Urambátyám (1905–1906), Szabadság (1909), Vasárnap (1912–22), Pipacs (USA, 1913), Röpke Lapok (1915). Szignó: Linek. LIPTÁK GYÖRGY (Bocsárlapujtő, 1951.): grafikus. A Magyar Iparművészeti Főiskola könyvillusztrációs szakán végzett 1980-ban. Tagja a Magyar Illusztrátorok Társaságának. Fő tevékenységi területe az egyedi és sokszorosító grafika, illusztráció. Rajzol újságoknak grafikát, karikatúrát, pl. Barangoló (1995). Ismertek könyvillusztrációi: Krúdy Gyula: A Tisza fia (1981), Benkő Mihály: Új törvény Spártában (1983), Kertész Erzsébet: Titkos házasság (1985), Krúdy Gyula: Magyarország aranykertje (1985), Fótonfót király (1985), Eötvös Károly: Aki örökké bujdosott (1986), Miért rosszak az emberek? (1986), A csodakard (1987), Boszorkányszombat (1988), Szüleim gyémántja voltam (1996), Nagyapó a cseresznyefán (2002), Tíz szál gyertya (2003), Lipták György monográfia (2004). A Kortárs Karikatúra és Szatirikus Grafika Műhely (KOKSZ) tagjaként több ismert karikaturistával, grafikussal állít ki rendszeresen itthon és külföldön. Díj: 42. Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlat díja (1995), MKA díj (2001), F. F. grafika nívódíj (2003). LISZIAK ELEK (Pécs, 1939 – 2007): rajzfilmrendező, festő- és grafikusművész. 1961–1970: a Képzőművészet Alap Kiadóvállalat kiállításrendezője, 1970–1982: a Pannónia Filmstúdió tervezője, l982: rendező. 1976: Belgiumban ösztöndíjas. 1965rendszeresen kiállít mint feső-grafikus. Film: Ősz Magyarországon (1972), Kisztihand, Budapest! (1974), A helység kalapácsa (1975), Könyves krónika (1975), Anno 1526 (1976), Budapesti napló (1945) (1976), A híd (1976), Magyar népmesék (Jankovics Marcellel, 1977), Riportré (Kovásznai Györggyel, 1982), Fürdőshow (1984), A fülemile (l985) Párbeszéd (1988), Forget-me-not... –

Nefelejcs (1988), How To Travel to Hungary? (1990), Százévesen megújhodni (1992), Hommage a I. Cserépfalvi (1993), A Hipp-Hopp doktorok (1993). LÓCZI JÁNOS (–,): karikaturista. Ludas Matyi 1979-ben kezdő fiatal karikaturistaként mutatta be Nagy József karikaturistával együtt. Rajzai szöveg nélküli sztori-karikatúrák, szignó: lóczi. LÓRÁNT-LASSNER SÁNDOR (? – Arad, 1937.): költő, grafikus. Az Új Szemlében írt karcolatokat. (1918). Ő tervezte a fejlécét és grafikáit a Fekete macska szatirikus és erotikus aradi lapnak. Rajzolt ex libriseket, illusztrációkat.. Könyv: Az én szívem. Versek prózában, Arad (1919). Publikáció: Fidibusz (1916), itt együtt rajzolt Zórád Géza, Márton Ferenc, Sajó Sándor, Józsa Károly grafikusokkal), Fekete Macska (1922–23), Rádiós Élet (1933). LÓRÁNT MIHÁLY (Budapest, 1891. –?): festő, grafikus. A budapesti Műegyetemen tanult, majd festészettel kezdett foglalkozni. Főleg arcképeket és karikatúrákat alkotott. Rajzai a hazai lapokon kívül a Daily Mail, a The Graphic, az 8 Uhr Abendblatt, a Giornale d’Italia és a Svenska Dagblatt hasábjain is megjelentek. 1928-ban gyűjteményes kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. Tagja volt a Magyar Sajtórajzoló Művészek Egyesületének (1930). Szignó: Lóránt. LOVASY ÁKOS (Kócs-puszta, 1883. –?): karikaturista. A Képzőművészeti Főiskolán (1925–1930) Bosznay és Karlovszky mestereknél tanult. Mint a sport több ágában jártas (aktív) sportoló, fiatal kora óta rajzolt sportkarikatúrákat. A „Muskete” című (1911) bécsi lap hozta rajzait. LURJA LÁSZLÓ (Budapest, 1884. – ?): karikaturista. Münchenben Faragó Józsefnél tanult, majd Budapestre költözött. 1904-től rajzolt karikatúrákat a Kakas Márton vicclapnak, majd az Üstökös foglalkoztatta 1905–1908 között. Rajzolt a Móka című lapnak (1909). Az 1917-ben indított Szamár című politikai vicclapban még rajzolt, de az Április újságba már nem ment át Vértes Marcell, Major Henrik, Gedő Lipót munkatársaival. A Fidibuszba publikált 1919-től. Színes, figurális rajzokat és akvarelleket készített és állított ki a Műcsarnokban. 1921-ben New Yorkban telepedett le. Publikáció: Kakas Márton (1904), Az Üstökös (1905–1908), Móka (1909–11), Szamár (1917), Fidibusz (1919). LUX KATALIN (–,): grafikus. Béke és Szabadság (1955–1956), Ludas Matyi (1958), Kincses Kalendárium (1958), Füles Évkönyv (1969), Magyar Hírek Kalendáriuma (1976) újságokban publikált. MACSKÁSSY GYULA (Budapest, 1912. – Budapest, 1971.): rajzfilmrendező, Balázs Béladíjas (1961) érdemes művész (1965). Bortnyik Sándor tanítványa volt. Pályája elején reklámgrafikusként működött. 1930-tól Kassovitz Félixszel, Szénásy Györggyel és Halász Jánossal (John Halas) animációs reklámfilmeket is forgatott. 1945-tôl 1949-ig a Magyar Filmgyártó Rt.-nél (MAFIRT), illetve a Magyar. Híradó és Dokumentumfilmgyárban dolgozott. Az 1950-ben megindult rajzfilmgyártás egyik úttörője volt. A Pannónia Stúdió rendezőjeként alkotótársával, Várnai Györggyel sok nagysikerű filmet készített: ezek közül kiemelkedik az új magyar rajzfilmstílust megteremtő Ceruza és radír, valamint a Párbaj című közös filmjük. Filmjeinek nagy részét maga írta és tervezte. A népszerű Gusztávsorozat egyik megalkotója volt. Film: A kiskakas gyémánt félkrajcárja (1950), társrendező Fekete Edit; Két bors ökröcske (1956); Ceruza és radír (1960); Párbaj (1961); Peti-sorozat (1963); Gusztáv, az életmentő (1964); Gusztáv, jó éjszakát (1964); Tíz deka halhatatlanság (1966); Petisorozat (1967); Szobor (1971).

Diafilm: Dia Dani űrutazása (1958), Telhetetlen méhecske (1958), Dia Dani kalandjai a gépemberrel (1960), Jancsi és Juliska mézeskalácsháza (1961), Három kívánság (1962). Publikáció: Karikatúrákat, illusztrációkat rajzolt több vicclapnak és magazinnak. Fő erőssége volt még a reklámgrafika, lényegre törő, egyszerű, hatásos. Magyar Magazin (1928–1929), Reklám Élet (1932–1938), Képes Krónika (1935), Új Idők (1935– 1936), Tolnai Világlapja (1936), Rádió Élet (1938), Művészet (1938), Népszava Naptár (1942), Pesti Izé (1946), Nemzeti Sport (1944), Magyar Rádió (1944), Szabad Száj (1946), Képes Figyelő (1949). MACSKÁSSY KATI Verebély Tiborné (1947.): filmrendező. Színház- és Filmművészeti Főiskola (1966–1971). A Pannónia Filmstúdióban kifestő, rajzoló, vágó. 1971: a BBS-ben készíti első filmjét, gyermekek rajzaiból és szövegeiből, szociológiai, pszichológiai és politikai animációs dokumentumfilmeket, mesefilmeket, tévésorozatokat, ismeretterjesztő, dokumentum- és reklámfilmeket készít. Díj: Arany Meteor-díj (1975), UNICEF-díj (1977), Balázs Béla-díj (1984), Gyermekekért díj (1989), érdemes művész (1990), a trevisói gyermek- és ifj. filmfesztivál fődíja, Fellini-díj (2000), a Kamera Hungária-fesztivál díja (2000). Film: Gombnyomásra (1973), Nekem az élet teccik nagyon (1975), Ünnepeink (1981), Családrajz (1982), Mit vinnél magaddal (1986), Testünk, Tücsök és hangya (1987), Másféleszűek, „Óh, gyermekek, Tietek a jövő”, Van itt jó is, rossz is (1997), Megtalált színek. Igaz, ami igaz, tévésorozatok: Micimackó klub, Az én házam. Kicsoda a micsoda. MADÁR ESZTER (Budapest, 1952. ): tipográfus, grafikus. Több mint tíz évig rajzolt és illusztrált meséket, verseket a Dörmögő Dömötör gyermeklapnak. Kedves és barátságos állatfigurái közkedveltek a gyerekek körében. Jelenleg a „szeretni való gyíkocska” Bebbó-könyvsorozaton dolgozik. Bebbó együtt tanulja és fedezi fel a világot a gyerekekkel, célja a művészetekre való nevelés. Illusztrátori tevékenysége is az oktatáshoz kapcsolódik, a Tankönyvkiadó vállalatnál húsz évig német és magyar nyelvű kiadványokban rajzolt. SZIGNÓ: ME. MADARAS VOGEL LÁSZLÓ (Budapest, 1907. – ?): festő, karikaturista. Festésről hamar áttért a karikatúrarajzolásra. 1922-től rajzolt a Borsszem Jankó élclapnak, majd Az Ojság vicclap is éveken át foglalkoztatta (1923–1936). Rajzai számos hazai lapban láttak napvilágot: Képes Mozivilág, A Hét, Budapest, Színházi Élet, Lantos Magazin, Pesti Hírlap, Esti Kurír, Tükör, Délibáb, Képes Vasárnap, Vidám Újság). 1928-ban jelent meg Tisztelt ház… című, 312 parlamenti képviselő karikatúráját tartalmazó albuma. Berlinben élt 1930-as években. Publikáció: Borsszem Jankó (1922–1938), Az Ojság (1929–1938), Képes Mozivilág (1924), A Hét (1925–1927), Budapest (1927), Színházi Élet (1928), Lantos Magazin (1929), Pesti Hírlap Vasárnapja (1929–1934), Kakas Márton (1929), Tükör (1934–), Vasárnapi Újság (1934), Délibáb (1935), A Pesti Városháza (1935), Képes Vasárnap (1937–1939), Vidám Újság (1938). MAGYAR LÁSZLÓ (Vinkovce, 1900. – Szeged, 1971.): újságíró, író, karikaturista. Kezdetben a Szegedi Napló, később a Szeged és vidéke munkatársa, 1922-től a Szegednél, 1925–1940 között a Délmagyarországnál dolgozik, 1944–1945-ben szerkesztő. 1928–1930-ban a Homokóra szerkesztője. 1932-ben megalapította a Magyar Téka Kiadót. 1940–1944-ig az Esti Kurír munkatársa. 1945-ben a Délmagyarország első felelős szerkesztője. 1945–1948-ig a Szegedi Népszava szerkesztője. Mellőzése után 1958–1962 között a Pest Megyei Hírlap munkatársa. Könyv: Szegedi panoptikum. Karikatúrák (1926); Grimasz. Karikatúrák (1928); Tamás. 1– 2. reg. (1932); Lázad a föld (1933); Négy negyed (1938). Publikáció: Tinta Palinta (Szeged), Színház és Társaság (Szeged, 1923–1926), Homokóra (1928–1930), Színházi Újság (1937), Esti Kurír (1940–1944).

MAGYAR-MANNHEIMER GUSZTÁV (Pest, 1859. – Budapest, 1937.): festő. A bécsi akadémián Makart, a müncheni akadémián pedig Wagner tanítványa volt. Hazatérve a Benczúr-mesteriskola tagja lett. Stílusát a romantikus naturalizmus és a Makart-féle akadémikus dekorativizmus ötvözte. 1901-ben Esti hangulat című képével társulati díjat, 1902-ben állami kis aranyérmet, 1912-ben állami nagy aranyérmet nyert. Karikatúrákat és illusztrációt rajzolt: a Művészet (1902–1904), Múlt és Jövő (1913), Színházi Élet (1916), Lantos Magazin (1928) újságok részére. Tavasz című képét 1910ben megvásárolta a velencei Modern Képtár. Több ízben szerepelt csoportos kiállításon a Nemzeti Szalonban és az Ernst Múzeumban. Képe található Magyar Nemzeti Galériában. Számos illusztrációt is készített (Mikszáth Kálmán és Bródy Sándor műveihez stb.). Önarcképe a Magyar Történelmi Képcsarnokban található. Egyik alapító tagja volt a Szinyei Társaságnak. MAJOR HENRIK (Nagyszalonta, 1889. – New York, 1948.): grafikus, festő, karikaturista.. A Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károlynál tanult. Tizenkilenc évesen jelentek meg karikatúrái a Fidibusz vicclapban (1908–1917). Ezt követte: a Pillangó, Pikkoló, Krix-Krax, Füles Bagoly, Pikkoló Élclap, Bolond Istók, Eszkize és a Borsszem Jankó. A vezető humorújságban, a Borsszem Jankóban munkatársai voltak: Bér Dezső, Garay Ákos, Vértes Marcell, Zórád Géza, Pólya Tibor, Geiger Richárd, Vadász Miklós, Szigethy István. Az 1917-ben kiadott Szamár vicclap, majd a baloldali elkötelezettségû Április című lapnak dolgozott (1918–1919). A Tanácsköztársaság bukása után 1919-ben kivándorolt Párizsba, s portrérajzolásból élt. 1921-től Hollandiában dolgozott a Telegraph rajzolójaként. Rendszeresen publikált magyar magazinokban grafikákat, karikatúrákat. Fontos volt számára a hazai jelenlét külföldről is postázta műveit: Az Újság, Művészet, Röpke Lapok, Színházi Újság, Pesti Mozi, Színházi Futár, Magyar Kabaré, Új Revü, Pesti Mozi, Pesti Futár, Ma, Mozi, Képes Újság, Színház és Divat, Heti Újság, Társaság, Rendkívüli Újság, Új Világ Kis Újság, Lantos Magazin, Új Idők, Tábortűz, Magyar Zsidó Almanach, Képes Vasárnap részére. Később Londonban a Graphic című lapnak rajzolt, majd 1925-ben ismét Amszterdamba utazott, 1926-tól Amerikában (Hollywood) élt, ahol politikai karikatúrákat készített. A hollywoodi filmesek számára is rajzolt karikatúrákat, majd 1927-ben New Yorkban publikált. 1948ban rajzolt még a Pesti Izé vicclap részére karikatúrákat, üdvözölte régi munkatársait. Könyv: Komédiások (Kürthy György színész-grafikussal közös munkájuk). Békéscsabán, a Tevan-könyvtár sorozatban megjelenő kiadvány óriási sikert aratott. 1912: Panoptikum. Írók és hírlapírók karikatúrái (1913). Aranykéz utcai szép napok (illusztráció, fametszetek), Narancsliget az Északi sarkon. 1921-ben jelent meg a Mozihumor című füzet, amelyben Gedő Lipóttal közösen rajzoltak karikatúrákat. Prominens amerikai személyeket ábrázoló karikatúraszobraiból kiállítást is rendezett és albumot adott ki. Kiállítás: 1915-ben önálló kiállítása volt az Ernst Múzeumban. 1947–49-ben New Yorkban tartott kiállítást. Publikáció: Fidibusz (1908–1917), Az Újság (1909), Művészet (1909–1911), Röpke Lapok (1909), Pillangó (1909), Pikkoló (1909–1911), Eszkize (1910), Színházi Újság (1911–1914), Pesti Mozi (1911–1915), Magyar Kabaré (1912), Színházi Futár (1912–16), Borsszem Jankó (1912–30), Új Revü (1912), Krix-Krax (1912), Pikkoló (1912), Magyar Kabaré (1913), Színházi Élet (1913–19), Új Revü (1913), Pesti Mozi (1913), Pesti Futár (1913–21), Mozi (1913), Ma (Bp.) (1914), Füles Bagoly (1914), Képes Újság (1915), Színház és Divat (19156–21), Heti Újság (1917), Pikkoló Élclap (1917–18), Szamár (1917), Április (1918–19), Társaság (1918–19), Rendkívüli Újság (1918), Bolond Istók (1918), Új Világ (1919), Kis Krónika (1919), Új Nemzedék (1919), Mefisztó (1919), Színház (1920–22), Magyar Zsidó Almanach (1922), Színházi Világ (1922), Színházi Élet (1922–25), Halmi József Riportlapja (1922), Kacsa (1922–24), Rejtvény Futár (1925), Pesti Futár (1925–26), Panoráma (Bécs) (1925), Ma Este (1926), Magyar Grafika (1927), Színházi Élet (1929– 37), Lantos Magazin (1930), Új Idők (1930–32), Krix-Krax (1932), Színházi Élet Jubileumi

Albuma (1935), Pesti Hírlap Albuma (1938), Képes Vasárnap (1938–39), Tábortűz (1939, Pesti Izé (1948). Szignó: Sicu. MAJOR JÁNOS (Budapest, 1934.): grafikus. 1959-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Koffán György és Ék Sándor tanítványa volt. Szürrealista grafikákat, majd a conceptual artra jellemző műveket alkot. Az Élet és Irodalom (1967–1989) foglalkozott munkáival, illusztrációként műveit is megjelentette. Nemzetközi díjat nyert Bécsben (1966), Vignolában és Essenben (1968). 1969-ben rendezett munkáiból kiállítást a Fényes Adolf Teremben. „Zaklatott vonalak, éles kontrasztok, karikatúrába hajló ábrázolásmód, kegyetlen őszinteség önmagával és a világgal szemben, ezek jellemzik alkotásait.” Szignó: Major. MAKOLDY JÓZSEF (Nagyszeben, 1890 – 1957): grafikus, karikaturista. Műegyetemet végzett, majd művészi tanulmányokkal foglalkozott Münchenben és Krakkóban. 1918-ban és 1924-ben gyűjteményes kiállítása volt a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. Grafikát és karikatúrát, illusztrációkat rajzolt: a Képes Krónika (1919), Ország-Világ (1923–27), Pásztortűz (1925–27), Pesti Hírlap Naptár (1926), Új Budapest (1927) lapok részére. Festészetében leginkább a tájkép érdekelte, 1922-ben az Esterházy vízfestmény-díjat nyerte el. Két grafikája Magyar Nemzeti Galériában található. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). Szignója: zárójelben egy makk. MANNO MILTIADÉSZ (Budapest, 1879. – Budapest, 1935.): festő, grafikus és szobrász. A Kakas Márton (1896–1913) című élclap karikaturistájaként kezdte pályáját, itt munkatársai voltak: Bér Dezső, Éder Gyula, Feiks Jenő, Garay Ákos, Hatos Tamás, Fodor Imre, Zórád Géza. Később a Borsszem Jankó (1902–1905), Bolond Istók (1903– 1916), Magyar Figaró (1904) lapoknak is rajzolt. Festőként Münchenben folytatta tanulmányait és német lapok számára készített karikatúrákat. 1922-től itthon működött, publikált a Társaság (1917–25), A Házasságok a jégen köttetnek (1923–25), Nemzeti Sport (1924), A Szózat Humora (1925) lapokban. Számos sportplakátot és hasonló tárgyú szobrot, plakettet készített. Kiváló sportoló volt. Sokoldalúsága és szakértelme művészi munkáján is tükröződik. Szignó: Miltiadész. MARASZTONI JÓZSEF (Velence, Itália 1834. – Bécs, 1895.): festő és litográfus. Marasztoni Jakab fia. Arcképeket, kőrajzokat készített. (Magyar ősök képcsarnoka.) Rajzolt karikatúrát, grafikát: a Vasárnapi Újság (1865) és a Mátyás Deák (1871–72) élclapnak, itt szerkesztőtársai voltak: Sauer Károly, Jankó János. MARÉK VERONIKA (Budapest, 1937.): író, grafikus. Iparművészeti Főiskola díszítőfestő, 1957–58; Bábszínészképző Stúdió, 1961–63; ELTE BTK, magyar szak, 1961–1966. Szabadfoglalkozású író és grafikus, mesekönyveit maga írja és rajzolja. Rádió- és tv-játékokat, rajzfilmsorozatot, bábjátékokat is ír. Évekig a Kisdobos, a Dörmögő Dömötör külső munkatársa. Ifjúsági Díj (1983). Könyv: képes mese, Boribon, a játékmackó (1958), Laci és az oroszlán (1961), A csúnya kislány (1965), Boribon és Annipanni (sorozat, 1970–76), Kippkopp (sorozat, 1981–93), ismeretterjesztők: Amikor te kicsi voltál (1970), Felelgetős könyvek (sorozat, 1975–79), Jó játék a papír, a filc (1982), gyermekregények: Coffi, Pocak, Paprika (1984), Vakáció 2500-ban (1987), rajzfilmsorozat: Kockásfülű nyúl (1976). Könyvei megjelentek német, román, lengyel, szerb, angol, spanyol japán és koreai nyelven is. MARGITAY TIHAMÉR (Jenke, 1859. – Budapest, 1922.): festő. Budapesten (1874–1884) és Münchenben tanult. Anekdotázó, ún. „szalonélet-képeket” festett Bastien-Lepage stílusában. Rajzolt karikatúrákat az Üstökös című élclapba (1886), munkatársai voltak: Jankó János, Aggházi Gyula, Biczó Géza, Fényes Adolf, Goró Lajos, Homicskó Atanáz. Több művét (A féltékeny,

Nagyszebeni csata, Párbaj után, Stefi bácsi és Virradat) a Magyar Nemzeti Galéria, önarcképét a Magyar Történelmi Képcsarnok őrzi. MÁRK LAJOS (Retteg, 1867. – New York, 1940.): arcképfestő, illusztrátor. Münchenben Hollósy Simonnál, Párizsban a Julián Akadémián és Budapesten (1885– 1877) Benczúr Gyulánál tanult. Kezdetben életképeket, majd aktokat és arcképeket festett (Bajor Gizi, Jeritza Mária). Ismert plakátja „Vígszínház, Mici Hercegnő”. Karikatúrát a Magyar Figarónak rajzolt (1886), majd a Borsszem Jankónak 1889-től. A Borsszem Jankó élclapban kisebb-nagyobb megszakítással huszonhét évig rajzolt. Publikált még: a Kakas Márton, Püf Neki, Fidibusz vicclapokban. Foglalkozott plakáttervezéssel is, és készített grafikákat magazinok részére: Új Idők, Magyar Szalon, Magyar Géniusz, Magyar Hírlap, A Hét, Szikra, A Színház, Művészet, Jövendő, Jó Pajtás, Színházi Élet. Élete utolsó éveiben Észak-Amerikában élt, itt leginkább reprezentatív portrék készítésével foglalkozott. Dekoratív alkotásai (Tükör előtt, Intimitások) nagy hírnévre tettek szert. Számos hazai és nemzetközi díjat nyert. Több gyűjteményes kiállítása volt Amerikában és Budapesten. Több műve (Ékszerek; Atelierben; Intimitások; Kísértés; Láz) a Magyar Nemzeti Galériában található. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének. Publikáció: Új Idők (1885–1932), Magyar Figaró (1886–98), Borsszem Jankó (1889–1926), Magyar Szalon (1903–1905), Kakas Márton (1895–1901), Püf Neki (1896), Magyar Géniusz (1896–1901), Magyar Hírlap Albuma (1897), A Hét (1899), Szikra (1903), A Színház (1904–1905), Művészet (1905–1907), Millenniumi Újság (1905), Jövendő (1906), Fidibusz Jubileumi Albuma (1905), Jó Pajtás (1909), Századunk Legendái (1913), Színházi Élet (1923–35), Művészet (1938). MARKÓ FERENC (Kismarton, 1832. – Budapest, 1874.): festő. Atyjától, Markó Károlytól tanult rajzolni, festeni, annak stílusát utánozta. 1853-tól Pesten élt. Karikatúrát rajzolt a Heti Posta (Pest, 1870) lap részére. MARKOS BÉLA (Budapest, 1893. – ?): festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte (1911–1914) Balló Ede tanítványaként. Karikatúrákat, grafikákat, illusztrációkat készített: a Kakas Márton (1929), Pesti Hírlap Vasárnapja (1930–1934), Kis Pesti Hírlap (1934), Vasárnapi Újság (1934), Pesti Újság (1940) című vicclapok és magazinok részére. Kiállítás: 1913 óta naturista figurális és csendélet képeket állított ki a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban. MARKOS ERZSÉBET, Szegi Pálné (Szabadka, 1899. – ?): grafikus, művészeti író. A Művészet című folyóiratnál dolgozott, és a Művészeti Lexikon munkatársa volt. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének. Kedves, nőies, humoros illusztrációkat készített gyermeklapok részére. Rajzolt a Fényszóró (1945) részére, itt munkatársai voltak: Gáspár Antal, Ránki Roxi József. MÁRKUS LÁSZLÓ (–,): grafikus, karikaturista. Ország-Világ (1899), Kakas Márton (1904–1905), Magyar Figaró (1904), Színház és Divat (1916), Szamár (1917), itt rajzolt: Bíró Mihály, Dezső Lajos, Gedő Lipót, Jeney Jenő, Kelen Imre, Pólya Tibor, Szigethy István, Zórád Géza, Vértes Marcell. Grafikát, illusztrációt rajzolt a Színház és Divat (1918) című újságnak. MÁRKY KÁLMÁN (Szombathely, 1929.): tanár, diplomata. Az ELTE földrajz-történelem szakán végzett 1954-ben. Szigetvárott tanított 1954–55ben, majd 1955-től a Külügyminisztérium előadója, főelőadója, külszolgálatra beosztott diplomatája. Szolgálati állomásai: Jakarta, Kartúm, Dar es Salaam, Athén, Teherán. Szatirikus művei 1992-ben megjelentek a Hócipőben és a Népszabadságban. Kiállítás: Karikatúráit a Külügyminisztériumban állította ki 2000-

ben: „Búcsú a XX. századtól”. Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál (1999); Brenner Karikatúrapályázat (1999). Best of 2004. Könyv: Egy kezdő diplomata komolytalan feljegyzései (1996). Márky Kálmán: Karikatúrák (2005), Best of 2004. MÁRTAI LÁSZLÓ (Marcali, 1956.): karikaturista. 1974–79-ig esztergályos, 1979–81 között katona, 1981–85-ig baleseti helyszínelő. 1985– 88-ig esztergályos-marós, 1988–89-ig üzemőr, 1989–91-ig esztergályos, 1991–93-ig szabadúszó, 1993–95-ig szeméttelepi főportás, 1995–96-ig szabadúszó, 1996-tól filmöntő. 1996-ban jelentek meg karikatúrái országos lapokban. A Móricka és lapcsaládja: Kismalac, Kutyahús, Farzan, Móricka Évkönyv. Politikai karikatúráit a Dilibogyó, Morbid, Pató Pál, Balfék újságokban közölték. Több évig rajzolt a Kacagó Viccújság, Nevessünk című viccújságoknak. Karikatúrát igénylő rejtvényújságokban publikál: : Poén Halász, 51 vicc 15 rejtvény, Skandi Rébusz, Maxi Skandi, Góliát, Nagy Rejtvény. Önálló kiállítás: Vác (1990, 1996). Kiállítás: Best of 2006. Publikáció: Váci Napló (1992), Morbid (1996), Nevessünk (1996), Móricka (1996–2006), Kacagó Viccújság (1997–2003), Dilibogyó (1998), Kismalac (1997–2006), Farzan (2001), Kutyahús (2001), Móricka Évkönyv (2002), Pató Pál (2003–2004), Váci Napló), Balfék (2005), Poén Halászat (2006), 51 vicc 15 rejtvény (2006), Skandi Rébusz (2006), Maxi Skandi (2006), Góliát (2006). MÁRTON FERENC (Csíkszentgyörgy, 1884. – Budapest, 1940.): szobrász és grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt (1903–1910). A Zászlónk című cserkészújságban együtt rajzolt Márton Lajos grafikussal illusztrációkat, karikatúrákat. Tagja volt a Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). Főként székely témájú műveket festett. Készített mozaikot és freskót is. Szegedi műve a Fogadalmitemplom főoltára fölött Mária megkoronázását ábrázoló mozaik, a híres „Szegedi Szűrös Madonna”. Máriát piros papucsban és díszes alföldi szűrben ábrázolja (1929). 1912–1922 között többször kapott állami díjat. Grafikai művei a Budapest Történeti Múzeumban és a Magyar Nemzeti Galériában vannak. MÁRTON LAJOS (Székhelyudvarhely, 1891. – Budapest, 1953.): grafikus, festő. Az Iparművészeti Iskolában tanult. 1908-ban a Fidibusz közölte karikatúráit, majd a Borsszem Jankó is megjelenteti néhány rajzát. Hosszú időn át illusztrálta a Zászlónk című cserkészlapot, meghatározó művésze volt az újság arculatának. Évekig csak Márton Lajos címlapjaival jelent meg az ifjúsági lap. Készített képeslapokat, plakátokat, alkalmi cserkészkiadványokat. Több lap foglalkoztatta illusztrátorként: Művészet, Vasárnap, Jó Pajtás, Élet, Színházi Élet, Új Idők, Társaság, Pásztortűz, Tőzsdei Kurír. Tagja volt Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). Tájképeket és portrékat is festett. Kiállítás: Gyűjteményes kiállítása volt a Könyves Kálmán Szalonban 1916-ban és 1926ban, 1928-ban a Nemzeti Szalonban. Könyv: A tiszta férfiúság, Ne igyál, Szív virágok (1930), Kisded Jézus, Testedzés és lélekkultúra (1927), Ünnepi köntös. Publikáció: Művészet (1908–11), Fidibusz (1908–20), Vasárnap, Újságok Karácsonyi Kiadványa (1909–11), Zászlónk (1913–23), Jó Pajtás (1911–13), Élet (1912), Színházi Élet (1912), Új Idők (1913), Borsszem Jankó, Ma (Bp., 1914), Művészet (1914), Jó Pajtás (1914), Társaság (1917–19), Vasárnapi Újság (1917–21), Társaság és Színház (1920), Tőzsdei Kurír (1924), Pásztortűz (1925–26), Lantos Magazin (1930). Szignó: Márton L. MÁRIÁSI MASZNYIK IVÁN (1928 –1998): festőművész. A budapesti Képzőművészeti Főiskolát 1946–1951-ben végezte el. A festészet mellett portrékarikatúrákat rajzolt: az Élet és Irodalom (1960–65) a Magyar Ifjúság (1963) és az Új Írás részére. Az 1960-as években az írókról, költőkről készített portrékarikatúráit több nagyvárosban vándorkiállításon mutatták be.

MATA JÁNOS (Debrecen, 1934.): film- és tv-rendező, grafikus. Tanulmányait a DOTE-n végezte 1953–57 között. 1957–59-ig a Szabad Föld, Kincses Kalendárium, a Népsport és a Bibliotheca Könyvkiadó karikaturista-illusztrátora. 1959től a Pannónia Filmstúdió munkatársa, 1964-től animációs és filmrendező, 1971-től a MTV rend., riport- és dokumentum filmeket forgat, stúdióműsorokat rendez, az utóbbi időben komputeranimációval foglalkozik. Készít könyvillusztrációkat is (Az emberi test, 1960; Új Képes Biblia. 1–3., 1988). Film: : Szabály, az szabály (1964); Madár (1966); Vili és Bütyök hódít (1968); Kukori és Kotkoda (tv-sor., 1970–71); Mikrobi (tv-sor., 1973–75); Adventi mesék. Komputeranimáció (tv, 1993). Publikáció: Szabad Föld (1957–59), Népsport (1958), Füles (1962), Kincses Kalendárium (1963–93), Plajbász és Paróka (1970–71). MATA JÁNOS (Hegyközkovácsi, 1907. – Nyírmihálydi, 1944.): költő, grafikus. Már zilahi gimnazista korában megjelentek első versei a Szilágyság című lapban s írásai a Pásztortűzben. 1931-ben Debrecenbe költözött és bölcsészdoktorátust szerzett. Az egyetemen a román nyelv lektora lett és levéltáros is volt. Versei és tanulmányai jelentek meg debreceni folyóiratokban. Irodalmi munkássága mellett jelentősek archaikus hangulatú fametszetei (Arany János Toldijához, Nagy-Kallói Fényes István Krónikájához, mely az ő gondozásában jelent meg 1943-ban), könyvdíszei stb. Karikaturisztikus fametszetei megjelentek Tóth Ervin: Csúfondáros rajzolatok című kiadványban, melyben szerepel még rajzaival: Vadász Endre, Toncz Tibor, Pintér Jenő, Szűr-Szabó József, Pesthy István, Dobry Lajos, Pólya Tibor, Dinnyés Károly. A II. világháborúban bombatámadás áldozata lett. MÁTÉ ANDRÁS (Budapest, 1921. – Budapest, 2000.): tervezőgrafikus. Tanulmányait a Magyar Iparművészeti Főiskola (1947) és a Képzőművészeti Főiskolán (1951) végezte. Az 1960-as években újszerű filmplakátjaival keltett feltűnést. Műveit sokszor ironikus, groteszk szemlélet jellemzi. 1953–56-ban a Béke és Szabadság, 1957– 59-ben az Érdekes Újság szerkesztője, 1957-től a Népszabadság munkatársa, majd főmunkatársa. 1973-tól nyugdíjas. Díj: Munkácsy-díj (1965); Rózsa Ferenc-díj (1966). Érdemes művész. Könyv: Görbe tükör (1949); Nem szentírás (1961); Viharos üdülés (1961); Notesz (1963); Csodaszer (1964); Föníciai bor (1964); Elég baj (1965); Ki lehet bírni (1967). MÁTÉ TIBOR (–,): karikaturista. Magyar Ifjúság (1977) humormellékletébe kezdett el rajzolni karikatúrákat, itt együtt rajzolt: Papp Imre, Fábry János, Tarnóczy Zoltán, Kelemen István, Krenner István, Rau Tibor. A Ludas Matyi vicclap 1984-ben bemutatta mint ifjú tehetséges karikaturistát: A Kecskeméti Városi KISZ-bizottság és a Ludas Matyi közös karikatúra-pályázatán Máté Tibor nyerte az első díjat. Szignó: Máté. MATHEIKA GÁBOR (Budapest, 1971.) tervezőgrafikus. Szakmai végzettség: Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola (1985–1989), Képzőművészeti Főiskola, Tervezőgrafikus szakosztály (1992–1997), Diploma: Tervezőgrafikus, középiskolai rajz, művészettörténet tanár (1997). Szakmai területek: Tervezőgrafikus, webtervező grafikus, illusztrátor. A Suli magazin középiskolásoknak szóló havilap designere, tervezője, tördelője (1997–1999), Az Imago Növő Reklámügynökség (2003–2004) grafikai vezetője. Mindeközben számos arculatterv, prospektus, csomagolásterv, plakát tervezése. Webdesign Media Storm: webgrafikus (1997–1999), Elender Webstudio, Psinet Webstudio, Webigen: webgrafikus (1999– 2002), Animáció: Pannónia Filmstúdió – rajzfilm animátor (1989–1991), animátor több stúdió felé: 1991–1992. Videójátékok: Intel Robot Kft, Batman, the animated series, Sega Game Gear játékprogram-vezető grafikus (1994–1995), Novatrade, Contra ‘96

Playstation játékprogram – grafikus (1995 –1996), Magyar Party Service Szövetség arculati tender nyertes pályamunkájának tervezője (2003). Az illusztrátor-pályafutás állomásai: 1995-ben jelent meg első képregénye a Fülesben, ezenkívül jelentek meg képregényei a Kis Fülesben, Az Eszes újságban, az Eduárd képregényújságban. Illusztrációi, karikatúrái egyebek mellett a Tiszta Diliben, a Kismama újságban és a Pesti Estben. Reklám- és webgrafikusi főtevékenysége mellett rendszeresen illusztrál könyveket, készít borítókat, képregényeket. Illusztrációk: Mérő László, Kresz Károly, István György: Szuperrejtvények, Alexandra, 1999. Kismama újság illusztrációk, 2000. Schaffer Beáta – Kisbabára Vállalkozók Kézikönyve, K. u. K. kiadó, 2004. Blog illusztrációk, Pesti est, 2006. MAURITS FERENC (Újvidék, 1945.): költő, grafikus, festő. Az újvidéki Iparművészeti Középiskolában végezte tanulmányait. A hatvanas évek jugoszláv figuralizmusának meghatározó alakja, az Új Symposion, majd (1983) a Fórum Könyvkiadó grafikus szerkesztője lett. Mint grafikai szerkesztő dolgozott Indeks (egyetemista lap), Polja folyóirat, Új Symposion lapoknál. Szatirikus, morbid, groteszk grafikákat rajzol. Könyv: Piros Frankenstein. Versek (1970); Telep. Versek (1975); Miniatűr galéria. Versek (1982); Balkáni Mappa (1997). Díj: Elnyerte a Fórum Képzőművészeti díjat. Kiállítás: Szabadka (1966), Belgrád (1972, 1983), Zágráb (1978, 1984), Baja (1990), Szekszárd (1993), Budapest (1993, 1994), Kecskemét (1996). MAYER GYULA (Szeged, 1942. – Budapest, 2002.): grafikus, karikaturista. A 60-as évek második felének kiemelkedő magazin-karikaturistája volt. Az „egyedi” karikatúra stílus párosult filozofikus humorral. Több megyei és országos lapban publikált karikatúrát, grafikát: Néplap (Szolnok) (1961–64), Rádió Tv Újság (1962), Ludas Matyi (1962–65), Magyar Ifjúság (1963–74), Vas Népe (1964–65), Kisalföld (1965), Dolgozók Lapja (1966), Rakéta (1974–87), Élet és Irodalom (1966), Hajrá Dózsa (1967), Groteszk (1969), Ifjúsági Magazin (1971–76), Pajtás (1975). Rajzaira elegancia, könnyedség, profizmus volt jellemző. A Lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főiskola elvégzése utána Corvina Kiadóhoz került grafikusnak, ezután már nem publikált karikatúrát. Plakáttervezői munkásságáért 1975-ben Nívódíjat kapott. Szignó: Mayer. MEDGYES LÁSZLÓ (Budapest, 1892. – ?): festő. Művészi tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte, majd Párizsban, Olaszországban és New Yorkban dolgozott. Karikatúrákat rajzolt a baloldali politikai vicclapoknak, a Szamár (1917) és az Április (1918) részére, Vértes Marcell, Major Henrik, Pólya Tibor, Biró Mihály, Kóber Leó, művészekkel együtt. 1926-ban Párizsban önálló kiállításon mutatkozott be. 1927-ben New Yorkban rendezett kollektív kiállítást. Utcarészleteket, tömegjeleneteket festett és díszleteket tervezett. Kezdetben expresszionista stílusban festett, később a kubizmushoz közeledett. 1920 óta Párizsban élt. Női arckép és Önarckép című festményeit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. MEDVECZKY JENŐ (Savnik, 1902. – Budapest, 1969.): festő. Vaszary János növendéke volt a Képzőművészeti Főiskolán, majd ösztöndíjjal Párizsba ment, 1929–1930 között ugyancsak ösztöndíjjal Rómában tartózkodott. Az 1937. évi párizsi világkiállításon nagyméretű pannóval vett részt. Karikatúrákat rajzolt rövid ideig a Szabad Nép és a Ludas Matyi vicclap részére. Díj: 1930-ban Szinyei-nagydíjat kapott. Munkácsy-díjas (1969). Kiállítás: Évtizedeken át szerepelt hazai és külföldi kiállításokon, háromszor állított ki a Velencei Biennálén. 1945-ben és 1946–47-ben másfél évig Pécsett tartózkodott. Itt rendezte meg első önálló tárlatát. 1962-ben Budapesten a Csók Galériában volt egyéni kiállítása, melyet 1969-ben a Magyar Nemzeti Galériában rendezett posztumusz tárlata követett; e kiállításon élete egyik fő művét, a negyvenkilenc

lapból álló, Homérosz Iliászához készített illusztrációsorozatot mutatták be. Korai rajzain a monumentalitás párosult a középkori olasz táblaképek stílusjegyeivel. Az újklasszicista festészet egyik jelentős hazai képviselője volt. Munkái megtalálhatók az USA-ban és minden jelentős hazai múzeumban. MEKKEY PÉTER (Budapest, 1950.): karikaturista, mérnök. A Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karának hajózási fôiskolai szakán hajógépész üzemmérnöki diplomát kapott 1982-ben. Előtte 1968–69-ben az Április 4. Gépgyár szerkesztője. 1972–86-ig: a Mahartnál tengerész géptiszt. 1986-tól műszaki ügyintéző és gondnokságvezető. A filozófiai, szöveg nélküli karikatúrázást műveli. 1986-ban bemutatta a Ludas Matyi mint autodidakta karikaturistát: abban az időben tengerészként dolgozott, vizes témákat rajzolt. Rajzai számos hazai lapban jelentek meg: Füles, Magyar Ifjúság (1987–88); Új Szabad Száj (1989–90); Rakéta Regényújság (1989–92); Hócipő, 1990; Népszabadság, (1990–92); Magyar Hajózás (1987–). Díj: „Három könyv” különdíj, Nemzetközi karikatúrapályázat, Benngen (1991); „Füleskupa” karikatúrapályázat, I. díj. Kiállítás: „S.O.S.” (Bp., 1988); Győr (1989); „A tenger és én” (Genf, 1991); „Tenger ész” (Bicske, 1994); „Rögeszme” (Bp., 1998); „Vízióim” (Bp., 1999). Publikáció: 3. Országos Biennále (1987), Magyar Ifjúság (1987–88), Ludas Matyi (1987), Nemzetközi Karikatúra Kiállítás (1988), Rakéta (1989–90), Népszabadság (1990–92), Új Szabad Száj (1989–91), Hócipő (1991–92), Füles Magyar Hajózás (1987). Szignó: Mekkey. MENDE ZSOLT (Sopron, 1969.) grafikus. Animációs filmeket rajzolt két évig Pécsen, majd a Pannónia Filmstúdióban 1990-ig. Rajzfilmjei több díjat nyertek. 1995-től Sopronban él. MENKÓ LÁSZLÓ (Budapest, 1938.): újságíró, karikaturista. 1962-ben végzett a MÚOSZ Újságíró Iskolán. 1965-től a Rádió- és Televízió Újságnál tervezőszerkesztő és művészeti vezető, illetve a lap rajzolója és karikaturistája. 1992-tôl a Színes RTV tervezőszerkesztőjeként dolgozik. 1963-tól készített újságkarikatúrákat (Esti Hírlap, Ludas Matyi, Szabad Föld, Ország-Világ, Ifjúsági Magazin, Világ Ifjúsága), a mai napig a Népsport, a Képes Újság, a Füles, a Magyar Sajtó, a Népszava, az ÉS stb. részére. Könyvillusztrációkat és borítókat is nagy számban készített. „Menkó László rajzos műsorajánlata” címmel 1971 óta megszakítás nélkül jelenik meg hétről hétre állandó rovata az RTV Újságban, majd a Színes RTV-ben. A rovat hetente 4 rajzot tartalmaz. Nevéhez eddig kb. 25 vicckönyv illusztrálása és számos kiadvány borítójának tervezése fűződik. 1982-ben Kaján Tiborral és Dallos Jenővel Japánban közös karikatúrakötete jelent meg. Kiállítás: : Nádudvar (1976); Miskolc (1979); Veszprém (1983); Bp. (1985). Csoportos kiállításai: Berlin (1977); Gabrovo (1980, 1982); Montreal (1981); Ancona (1983, 1984). Rajzaival, kiállításaival több televíziós műsorban is szerepel, illusztrációit tévés műsorokban is felhasználják (Halló fiúk, halló lányok; Mozdulj!; Zene, zene, zene; Telesport; Ablak; A Hét; Tv-Híradó). Könyv: Gáncs. Karikatúraalbum (1985). Publikáció: Csúzli (1960), Füles (1961–65), Ludas Matyi (1962–87), Ludas Matyi Magazin (1962–87), Világ Ifjúság (1963–64), Szabad Föld (1963–), Esti Hírlap (1963), Népsport (1964–65), Élet és Irodalom (1964–69), Rádió és Televízió Újság (1965–1992), Világ Ifjúság (1965), Plajbász és Paróka (1965), Vas Népe (1966), Magyar Ifjúság (1966), Ifjúsági Magazin (1966–67), Plajbász és Paróka (1966–67), Dolgozók Lapja (1967), Néplap (1967), Kisalföld (1967), Fejér Megyei Hírlap (1967), Múzeumi Magazin (1967), Ország-Világ (1967), Gonoszkóp (1968), Napos Oldal (1971), Rakéta (1980–), Nők Lapja Évkönyv (1986–87), Színes RTV Újság (1992–2006), Népszava (1993). Szignó: Menkó.

MERCZEL PÉTER (Balassagyarmat, 1956.): grafikus. A Képzőművészeti Főiskolát 1980–1984 között végezte, ahol Nagy Gábor, Zelenák Crescencia voltak a tanárai. Az 1984-ben megrendezett Vásárhelyi Őszi Tárlaton „Tanulmány I—V” című rajzzal jelentkezett. Karikatúrát a Poén (1989) vicclapban rajzolt, Szűcs Édua, Mészáros András, Kaján Tibor grafikusokkal. MÉSZÁROS ANDRÁS (Budapest, 1922.): grafikus, karikaturista. A Képző- és Iparművészeti Szakiskola grafikai szakán végzett, majd 1943-1957-ig reklámgrafikusként, újságíróként dolgozott, film-, illetve politikai plakátokat tervezett. Ezután a Népszava munkatársa. 1949–1956 között a SZOT dekorációs osztályvezetője, 1957–1992-ig a Népszabadság karikaturistája. Több mint tízezer szatirikus rajza jelent meg hazai és külföldi lapokban és könyvekben. 1960~1990-ig Heti rajzos kommentárunk címmel állandó rovata volt a Népszabadságban, szintén itt jelentkezett heti egy alkalommal a Levelesné című rovatban. A Budapester Rundschau c. lapnál is rajzolt. Díj: Munkácsy-díj (1978); Munka Érdemrend (arany, 1982); érdemes művész (1983). Kiállítás: Részt vett több bel- és külföldi kiállításon. (Csepel, Siófok, Szeged, Szombathely, Szófia, Moszkva (arany- és ezüstérem), Országos Karikatúra Biennále, Nyíregyháza, 1983, 1985. Krakkóban 1963-ban, Skopjéban 1969-ben, a Montreali Nemzetközi Karikatúra kiállításon. 1974-ben és 1976-ban, Gabrovóban 1977-ben, Anconában 1979-ben, Isztambulban 1988-ban nyert díjat. További kiállításai: Skopje (1969, 1971); Isztambul, Aksehir (1974); Magyar Karikatúra Kiállítás. (Műcsarnok, Bp., 1968); Magyar Karikatúra Kiállítás. (Ernst Múzeum, Bp., 1970); Jubileumi Karikatúra kiállítás. (Műcsarnok, Bp., 1975); Szófiai Magyar Intézet (1978). Összefoglaló kiállítása: Műcsarnok Dorottya utcai kiállítóterme (Bp., 1984). További önálló kiállítás.: Móra Ferenc Múzeum (Szeged, 1971); Komárom (1987); Csepel, Siófok, Néphadsereg Művészetek Háza stb. Ebből az alkalomból a Műcsarnok kiadásában jelent meg Katalógus ürügyén címmel a kiállítás anyagát tartalmazó válogatás. Számos bel- és külföldi karikatúraalbumban szerepel rajzaival (Satirikon ‘80, Eulenspiegel Verlag). Erről jobb nem beszélni (1981); A Képzőművészek Szövetsége szakosztályának titkára. Könyv: Kb. 30 könyvet illusztrált a Móra, a Zrínyi, a Corvina, a Kossuth, a Gondolat és más kiadók részére. A fáraó átka, 1977; Teknős Péter: Százados szenzációk; Brachfeld Siegfried: Mitten am Rande, ein bißchen Ungarn, 1979; Mindenki benne van... (1960); Mikes György: Hogy mik vannak! (1963); Szász Imre: Stop! (1965); Máté György: Ki lehet bírni. (1967); Mikes György: Szép lehetsz... (1970); Néztem, láttam. (1985). Világkalendárium (1968). Publikáció: Népszava (1949–55), Szabad Száj (1949), Népszabadság (1957–1999), Ludas Matyi (1957–1990), Hétfői Hírek (1958), Füles (1959–1961), Vöröskereszt Családi Lapja (1960–1963), Ország-Világ (1960), Világ Ifjúság (1960), Képes Ifjúság (1960–1961), Fejér Megyei Hírlap (1961–1966), Kisalföld (1961–1970), Vas Népe (1961–1971), 80 Rajzzal a Föld körül (1961), Dolgozók Lapja (1962–1964), Anna Bál (1962), Néplap (1962–1967), Képes Újság (1962), Tavaszi Tárlat (1962), Ludas Matyi Magazin (1963– 1993), Füles Évkönyv (1963–1964), Nyári Örömök (1965), Őszi Kis Ludas (1966), Asszonyok Évkönyve (1966), Majré nélkül! Szilveszteri Népszabi (1966), Krimi Magazin (1966), Nyári Kis Ludas (1966), Tavaszi Kis Magazin (1966), Asszonyok Évkönyve (1967– 1968), Plajbász és Paróka (1967–1968), Sportoló Kis Ludas (1967), Zsákbamacska (1968), Nők Lapja Évkönyv (1968), Groteszk (1969), Maronikus Népszava (1969), Lesz, ami lesz (Szilveszter) (1969), Fácán Magazin (1970), Népszabi Szilveszter (1970), Zsákbamacska (1970–1975), Farsangi Népszava (1971), 144 Vicc (1971), 153 Vicc (1972), BÚÉK (1971–74), Napos Oldal (1971), Nők Lapja (1974), Majális (1973), Képes Sport (1974), Érdekes Kalendárium (1975), Csúzli (1971), Világ Ifjúság (1971–1981), Tollasbál (1974–1977), Kincses Kalendárium (1977), Magyar Ifjúság (1978–1988), Népszabi Szilveszter (1983–1984), T-Boy (1988), Számítógépes Kiállítás (1988), Képes Sport (1988–1989), Grimasz (1988), Poén (1988–1989), Ludas Matyi Évkönyv (1989), Magyar Szó (1990), 1. Országos Karikatúra Kiállítás (1983), 2. Országos Karikatúra Kiállítás (1985), 4. Országos Karikatúra Kiállítás (1989). Szignó: Mészáros.

MESZLÉNYI ATTILA (1954.): festő, grafikus. A budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában végzett 1972-ben, mesterei: Gacs Gábor, Miskolci László. 1977–1980-ig a Pannónia Filmstúdió animációs rendezője. 1980 után tervezőgrafikusként dolgozik. 1986-tól fest olaj- és akvarellképeket. Európa vadon élő állatait örökíti meg. Illusztrál irodalmi műveket, szakfolyóiratokat, glosszákat, művészeti kiadványokat. Köny: Három humoros könyv: Csigakalauz (1994); Nyúlkalauz (1997); Sünkalauz (1997). Díj: 1998: Csergezán díj. Szignó: Attila. MÉSZÁROS GYÖRGY (Vilonya, 1951.): grafikus, tanár. A Művészeti Szakközépiskola elvégzése után a Pécsi Tanárképző Főiskolán tanult. A Képzőművészeti Főiskola tanárképző tagozatán 1979-ben fejezte be tanulmányait. A Szombathelyi Tanárképző Főiskola tanára lett. Karikatúrákat a Magyar Ifjúság (1971) humormellékletébe és a Kisalföld (1972) című megyei lapnak rajzolt. METZNER ERNŐ (Szabadka, 1892. –1950): iparművész, festő. A budapesti Iparművészeti Főiskolában tanult. Figurális képeket festett. Karikatúrákat és grafikákat rajzolt a Fidibusz (1912–14), Színházi Élet (1913), Borsszem Jankó (1913), Mozi (1913), Április (1919) című vicclapoknak, illetve magazinoknak. MEZŐ ISTVÁN (Dunapataj, 1951.): karikaturista, tanár. 1970-ben érettségizett, majd bevonult katonának. Első rajzai a honvédségnél jelentek meg az Igaz Szóban, majd 1974-től miskolci Déli Hírlap című lapban. Az azóta elmúlt időben mintegy hetven újságban tizenháromezer rajza jelent meg. 1978-ban szerzett földrajz-rajz szakos tanári diplomát. Homrogdon tanít huszonnyolc éve, s tizenöt éve az iskola igazgatója. Hobbi: a karikatúrarajzolás és a hanglemezgyűjtés. Hitvallása szerint: „Világéletemben pártonkívüli voltam, de baloldali nézeteimből soha nem csináltam titkot. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy az 1994-es parlamenti választások alkalmával felkerültem a Magyar Szocialista Párt megyei listájára, s képviselő lettem. Ennek a négy évnek az emlékét őrzi a Parlamenti fricskák című karikatúrakötet”. Könyv: Parlamenti fricskák – 1998, Hajrá Magyarok! – 2000, Ezek a fiatalok – 2002, Század vigyázz! – 2004, Állati dolgok–2006. Díj: 1973: Kecskemét Politikai karikatúrapályázat 3. díj; 1973: Miskolc Egészségügyi karikatúrapályázat 2. díj; 1977: Budapest Politikai karikatúrapályázat 2. díj; 1979: Kecskemét Politikai karikatúrapályázat l-díj; 1980: Kecskemét Politikai karikatúrapályázat 2. díj; 1981: Budapest Katonai karikatúrapályázat 1. díj; 1981: Kecskemét Politikai karikatúrapályázat 3. díj; 1983: Szeged Karikatúrapályázat 2. díj; 1984: Kecskemét Karikatúrapályázat 2. díj; 1985: Kecskemét Politikai karikatúrapályázat l-díj; 1987: Budapest Sport karikatúrapályázat 1. díj; 1988: Kecskemét Politikai karikatúrapályázat 3. díj; 1990: Miskolc Kereskedelmi karikatúrapályázat 1. díj Publikáció: A jövő mérnöke (1978–1979); A mi egyetemünk (1975–1992); Abaúji Kurír (2005– 2007); Autópiac (1994–1995); Bátaszék (1994–1995); Blikk (1997); Borsodi Bányász (1977–1989); Borsodi Vegyész (1988–1990); Családi Lap (1994–1995); Csízió (1989–1992); Déli Hírlap (1974–2002); Diósgyőri Munkás (1977–1984); Dunaferr (1990– 2002); Dunántúli Napló (1978–1979); Egészségügyi Dolgozó (1978–1988); ÉMÁSZ dolgozók lapja (1977–1988); Észak-Magyarország (1974); Fókusz (1990–1995); Füles (1975); Hahota (1984–1992); Hajdúszoboszló (1988–1990); Határőr (1978–1979); Heti Hírnök (1989–2007); Heves Megyei Hírlap (1995–1996); Hócipő (1989); Ifjúkommunista (1974–1985); Ifjúsági Magazin (1977); Igaz Szó (1975–1988); Kacagó Viccújság (1997– 2007); Kincses Kalendárium (1990–1997); Kisalföld (1989–1992); Közalkalmazott (1978– 1982); Kurír (1995–1996); Lemezbörze (2000–2007); Ludas Matyi (1976–1998); Magyar Honvéd (1990); Magyar Ifjúság (1975–1982); Magyar Nemzet (1996); Mai Nap (1997); Mégis (1989); MHSZ ÉIet (1976–1984); Mai Nap (2004); Miskolci Sport (1994–1995);

Néphadsereg (1981–1988); Népsport (1984–1989); Népszabadság (1990); No-Spa (1994–1995); NŐ (csehszlovák lap) (1982); Ózdi Vasas (1980–1988); Pajtás (1976–1990); Pataji Hírek (1980–1995); Pedagógusok Lapja (1978–1982); Pesti Riport (1994); Pesti Vicc (1995–1998); Petőfi Népe (1973–1988); Szignó: Mi. MIHÁLYFI ERNŐNÉ, Fischer Ilona (Miskolc, 1910. – Budapest, 1986.): grafikus, reklámgrafikus, képszerkesztő. Münchenben az alkalmazott művészek akadémiáján végezte tanulmányait, 1933-tól kezdte pályáját mint reklámgrafikus, és főleg az alkalmazott grafikát művelte. A II világháború után leginkább politikai plakátjaival hívta fel magára a figyelmet. Képszerkesztőként dolgozott 1945–46-ban az Asszonyok, 1946–48-ban a Kis Újság, 1948–49-ben a Forrás, 1949–51-ben a Színház és Mozi, 1951–56 között a Béke és Szabadság, 1956–59-ig az Érdekes Újság, 1959-től a Magyar Hírek című lapoknál. Plakátművészettel, könyvgrafikával és tipográfiával, valamint reklámgrafikával foglalkozott. A Budapesti Művészeti Hetek páva-emblémáját 1967-ben készítette el, majd ez alapján évente tervezett más variációkban falragaszt. Leghíresebb plakátja: NEM! felirat, alatta a csizmatalpon horogkeresztek. 1965-ben a Magyar Nemzeti Galériában rendezték meg gyűjteményes plakátkiállítását. Érdemes művész (1965). Plakát: Minden kéz vegyen részt az újjáépítésben. (1945); NEM! – fasizmus elleni plakát (1955, 1965). Szignó: FILO. MIKA LÁSZLÓ dr. (–,): grafikus. Kiváló illusztrátor, grafikus és karikaturista. Karikatúrái nem torzított figurák inkább „szép és vidám embereket” rajzolt. A Lantos Magazin (1929–30), Színházi Élet (1935–38), Nyíl (1931–32), Új Magazin (1938) lapok vezető, meghatározó rajzolója volt. A Színházi Élet magazin humormellékletében együtt publikált Gömöri Imre, Herman Lipót, Pólya Tibor, Szüle Péter, Vadász Miklós, Szigethy István művészekkel. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). MIKLÓS GYÖRGY (1920.): festőművész. A budapesti Képzőművészeti Főiskolába járt (1938–1946). Karikatúrát rajzolt a Ludas Matyi (1955) vicclapnak. MIKLÓSI-MUTSCHENBACHER ÖDÖN (Szekszárd, 1881 – 1942): festő, karikaturista. A Képzőművészeti Főiskolán (1907–1908) Zemplényi Tivadar, az Iparművészeti Főiskolán pedig Vajda Zsigmond voltak a mesterei. Szekszárdon telepedett le. Naturalista táj- és figurális olaj és pasztell képeivel 1905 óta vett részt a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok tárlatain. Publikáció: Fiatalon a Herkó Páter (1901–1903) vicclapban jelentek meg első karikatúrái, majd az, Urambátyám (1902–13), Ejnye Be Jó (1903–1906), Falu Szája (Jászapáti, 1903), Bolond Istók (1903–1908), Magyar Herkó Páter (1904), Darázs (Székesfehérvár, 1904–1905), Zászlónk (1904–1905), Karikás (Debrecen, 1906–1907), Mátyás Diák (1907–1919), Ejnye Bejnye (1908), Fidibusz (1909–11), Pillangó (1909–11), Erdélyi Bakter (1910–12), Új Budapest (1911), Darázs (Székesfehérvár, 1912–14), Farsangi Újság (1913), Képes Újság (1915, Múlt és Jövő (1916) újságokban. Munkássága során többször változtatott rajz stílust és a szignóit: Mutsenbacher Ödön, Mutsenbacher Dönci, M. Dönci, Miklósi Mutsenbacher Ödön, Miklósi Mö, Mim on és M. Termékeny és képzett, tehetséges grafikus volt, előfordult, hogy egyedül rajzolt tele egy-egy vicclapot. MIKLÓSOVITS LÁSZLÓ (Zalaegerszeg, 1944.): grafikus. A budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban végzett Újváry Lajos tanítványaként. 1978: Pro Museo, Nagykőrös; 1995: Nimród-érem. Kép- és tervezőgrafikusként tevékenykedik, neves könyvtervező és -illusztrátor, hetilapok, folyóiratok számára is dolgozik. Publikált grafikákat, illusztrációkat, ritkán karikatúrákat: Élet és Irodalom (1966), Ifjúsági Magazin (1966), Magyar Ifjúság (humormelléklet)

(1973), Rakéta (1974–86), Családi Lap (1984), Hócipő (1991), Nimród, Zalai Hírlap, Pestmegyei Hírlap, Ceglédi Hírlap, Nimród Rejtvényújság (képregények) Kis Füles, és a Diabetes újságokban. Művészetét bravúros rajztudás, a felület aprólékos kidolgozottsága, ugyanakkor a lényeg tömör kifejezése jellemzi. 1967 óta Pest megyében, Albertirsán él, aktívan részt vesz a megye képzőművészeti életében. 1974–79 között a Pest megyei Nagy István Képzőművészeti Csoport titkára volt. Kiállítás: 1967: Pilis; 1970: Kossuth M., Cegléd; 1971: Goldberger Mini G.; Külkereskedelmi Főiskola; 1972: Fegyveres Erők Klubja, Cegléd; 1973: Arany J. M., Nagykőrös; Kossuth M., Cegléd; Művelődési Központ, Nagykőrös; 1974: Móra F. Művelődési Ház, Albertirsa; 1975: Józsefvárosi G.; 1977: Arany J. M., Nagykőrös; Művelődési Ház, Gyömrő; 1980: BME; 1981: Sállá G., Zalalövő; 1984: Cegléd; 1985: Toldy F. Kórház, Cegléd; 1986: Cegléd; 1987: Gyűjt, kiállítás, Cegléd; 1993: Művelődési Ház, Albertirsa; 1994: Szivárvány G., Csobánka; 1995: Korunk G., Kolozsvár; 1997: Ceglédi G., Cegléd; 1998: Városi Kt., Zalaegerszeg; Magyar Kulturális Központ., Kassa. 1984–98 között 10 vadászati témájú kamara kiállítása is volt. Vcsk: 1966: Zala megyei Képzőművész. Tárlat, Zalaegerszeg; 1968: Pest megyei Tárlat, Ferenczy M., Szentendre; 1969: Pest megyei műv. bemutató, Nagykáta; 1970: Pest Megyei Tárlat, Ferenczy M., Szentendre; Stúdió 70 kiállítás, Ernst M.; Jazz-fotó-Grafika kiállítás, Művelődési. Ház., Cegléd; 1971: VI. Országos Grafikai E., Miskolc; Stúdió ‘71 kiállítás, Ernst M.; Pest megyei Képzőművészek Tárlata, MNG; 1972: ÍJ. Dél-Pest megyei kiállítás, Nagykőrös; Stúdió 72 kiállítás, Ernst M.; 1974: Stúdió 74 kiállítás, Ernst M.; 1975: FKS Rajzkiállítás, Miskolc; 1976: Pest megyei Képzőművészek Tárlata, Omszk (SZU); 1977: Stúdió Barátság-fesztivál, Dunaújváros; FKS-kiállítás, Leningrád; Pest megyei kiállítás, Bp.; 1978: Pest megyei Képzőművészek Tárlata, Szentendre; Egyedi Grafikai B., Bronx M., New York; 1981: Pest megyei Képzőművészek Tárlata, Szófia; 1987: Ceglédi G. nyitókiállítása, Cegléd; 1997: Magyar Szalon ‘97, Műcsarnok. A Dél-Pest megyei Nagy I. Képzőműv. Csoport kiállításain 1970–94 között 29 alkalommal vett részt. Mk: Kossuth M., Cegléd; Xantus J. M., Győr. Szignó: Miklósovits. MIKULKA GYULA (Királd, 1929. – Budapest, 2000.): grafikus. Miskolcon végezte a középiskolát, majd a Képzőművészeti Főiskolán képezte magát. A főiskola után színházaknál díszlettervezőként helyezkedett el. Karikatúrát a Szabad Ifjúságba (1955–56) kezdett el rajzolni, itt együtt dolgozott Várnai György, Sajdik Ferenc, Toncz Tibor grafikusokkal. 1957-től a Magyar Ifjúság művészeti szerkesztője lett. A szerkesztés mellett feladata volt illusztrációkészítés, és időnként rajzolt karikatúrát M. szignóval. Mikulka Gyula indított el egy teljes karikaturista-generációt a pályáján azzal, hogy lehetőséget biztosított a fiataloknak publikálásra a humormellékletben. Munkája mellett rajzolt az Élet és Irodalom (1957) és a Füles (1963) újságoknak. 1977től a Magyar Konyha, Ez a Divat, Taps újságoknak rajzolt. Szignó: M. MOCSAY BÉLA (–,): karikaturista. A Pesti Hírlap karikaturistája volt, a humormellékletben együtt rajzolt Gáspár Antal, Gömöri Imre, Szűr-Szabó József grafikusokkal. A három rajzoló stílusára hatott a briliáns tehetségű Gáspár Antal. Publikáció: a Borsszem Jankó (1922–25), Új Budapest (1927), Újság (1928), Lantos Magazin (1929), Pesti Hírlap (1929–38), Krix-Krax (1932), Pesti Hírlap Nagy Naptára (1933), Kis Pesti Hírlap (1934), Vasárnapi Újság (1934–35), Képes Vasárnap (1937–39), Kacsa (1938), Vidám Karácsony (1943), Flekken-Székely (1943). Mocsay Béla karikatúráit a témának megfelelően hátterekkel, enteriőrökkel, igényesen készítette el. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének. Szignó: Mocsay. MOHÁCSI REGŐS FERENC (Mohács, 1917. – Budapest, 2003.): festő, grafikus, tanár. 1938–43: Magyar Képzőművészeti Főiskola, rajztanári oklevelet szerzett, mestere: Szőnyi István. 1942-ben rajzolt grafikát karikatúrát a Képes Krónika (1942) magazin részére. 1942–45 között katona, majd hadifogoly volt a SZU-ban.

Díj: 1941: a Művészek és Műpártolók Országos Egyesületének aranyérme 1943: a Szépmívesek Országos Egyesületének nagydíja, 1949: a Nemzetközi Ipari Vásár grafikai díja, 1977: Székely Bertalan-emlékérem; 1984: a Fővárosi Tanács nívódíja; 1988: Pro Urbe, Mohács. 1947–77: művésztanárként ifjúsági és gyermekszakköröket vezetett, tanítványai számos hazai és külföldi elismerést nyertek. 1957–1958-ban karikatúrái jelentek meg az Ország-Világ című lapban. Tanulmányutak: 1940, 1966: Csehszlovákia; I942: Jugoszlávia; 1984, 1985, 1986: Ausztria. MOLNÁR ÁGNES, G. (Kula, 1944.): textilművész 1968: Magyar Iparművészeti Főiskola, kézifestő- és nyomottanyag tervező szakon végzett. Karikatúrákat rajzolt: Füles (1961), Ifjúsági Magazin (1967) részére. Díj, Kiállítás: 1970: Fiatal Iparművészek I. Országos kiállítása, Bp., különdíj; 1983, 1985: Ipari Min. nívódíja; 1985: 7. Ipari Textilműv. B., Szombathely, díj; 1987: 8. Ipari Textilműv. B., Szombathely, díj. 1970: Fiatal Iparművészek l Országos kiállítása, Ernst M.; 1972: 2. Fal- és Tértextil B., Savaria M., Szombathely; 1981, 1985, 1987: 5., 7., 8. Ipari Textilművészeti Biennále., Savaria M., Szombathely; 1985: Textiltervek, Budapest. MOLNÁR DÉNES, DÉMOL (Vadasd, 1947 – 2000): fametsző grafikus, festő. Az Art Líceumot Marosvásárhelyt 1966-ban, az Art Academie-t Bukarestben 1975-ben végezte. 1975–90-ig a marosvásárhelyi Művészeti Líceum grafikatanára. 1990–97 között a kántortanító főiskola tantárgypedagógusa. 1978-ban a Ludas Matyi bemutatta a Romániában élő és alkotó karikaturistát. 1971–75-ig kiállításszervező; a bukaresti Szőnyi István Képzőművészeti Klub, 1975–80 között a marosvásárhelyi Apolló Ifjúsági Alkotókör elnöke. A Humorgrafika Szalon, a Grotreál-art, az Etno-art, a 100 x Szépművészet, a Kortársaink 1994, 1995, a Family-art szervezője, a szövetség tagja (1990). Székelyföld összes templomát fába metszette. Kiállítás: Számos csoportos (Bukarest, Nagyszeben, Knokke Heist, Szófia, Gabrovo, Skopje, Moszkva, Tokió, Havanna, Amszterdam, Bp., Arad, Kolozsvár, Marosvásárhely stb.) és egyéni (Marosvásárhely, Bukarest, Szováta, Arad stb.) tárlaton szerepelt műveivel. Karikatúráival 14-szer nyert díjat. Könyv: Forrás. Karikatúra kötet (Kriterion Kiadó); Pagini mureene. Versek 1970); Humor Szótár (1979); Vadászkönyv (1983); Vigyázat, balesetveszély! (1985); Dákok a nyitott égbolton (1991); Öntudat és faeke (1992); Ordított sorok. Versek (1994); Bársonyszékek (1998). MOLNÁR FARKAS FERENC (Pécs, 1897. – Budapest, 1945.): építész, grafikus, festő. Tanulmányait 1921–1925 között Walter Gropiusnál, a weimari Bauhaus-mozgalom keretében fejezte be. Ott tervezte avantgárd szellemű, különleges kiképzésű „Uszínházát”, melyben négy nagyméretű, külön-külön mozgatható, részben a térben felfüggeszthető színpadot két síkban U alakú nézőtér vett volna körül. 1927-ben hazatért és a modern építészet úttörője lett. Karikatúrákat, grafikákat a Herkó Páter (1904–1908), Karikás (Debrecen, 1907), Fidibusz (1915), Híd (1940) című újságnak rajzolt. MOLNÁR GYÖRGY, George Molnár (Nagyvárad, 1910 – 1998): építész, grafikus, politikai karikaturista. A budapesti Műszaki Egyetemen tanult. 1939-tôl Ausztráliában él. 1945-ben a sidney-i egyetem tanára. 1967–80-ig professzor a New South Wales Egyetemen, 1952-től a Sydney Morning Heraldnál dolgozott karikaturistaként. Rajzai az ausztráliai lapokon kívül a The Timesban, a The Observerben, a Punchban, a Life-ban is napvilágot láttak. Könyv: Statues (1954); Postcards (1961); Oh, for a French Wife!; Cooking for Bachelors. MOLNÁR OTTÓ (1937.): grafikus. Karikatúrát a Füles rejtvényújságnak rajzolt 1993-ban. Tevékenységének fő területe a diafilm: A varázsláda (1957), Vasgyúró Gyurka (1959), A radar, (1963), A vitaminok (1963), Éltető víz a mezőgazdaságban (1963), Kémia a mezőgazdaságban (1963),

Magyar várépítészet (1963), A film útja (1963), Érdekességek az olimpia történeteiből (1984). MOLNÁRNÉ VÉSZI MARGIT (Budapest, 1885. – Palma de Mallorca, 1961.) festő, karikaturista. Budapesten és Párizsban tanult, majd Olaszországban és Németországban volt tanulmányúton. Műveivel gyakran szerepelt külföldi kiállításokon. Karikatúrákat rajzolt a Izé (1909–1910) vicclapnak, itt munkatársai voltak: Egry József, Erdei Viktor, Gedő Lipót, Vadász Miklós, Zórád Géza. Publikált még: a Magyar Figaró (1911), Érdekes Újság (1915–16), Fligende Blätter újságokban. 1909-ben a Művészházban, 1911-ben a Könyves Kálmán Szalonban nyílt kiállítása. Olaszországban, majd az USA-ban élt. MUHI SÁNDOR (Szatmárnémeti, 1945.): grafikus, tanár, közíró. 1966-ban végezte a Rajztanárképző Főiskolát Kolozsvárott, 1982-ben a Művészeti Muzeológia Egyetemet Bukarestben. 1966-tól mint tanár dolgozik Szatmáron. A 70-es, 80-as, 90-es években több romániai lapban, folyóiratban jelentek meg karikatúrái, és foglalkozott könyvillusztrációkkal is. A Szatmári Hírlapban (Szatmári Friss Újságban) a 80-as, 90-es években több paródiája (Így írunk mi), humoros írása (Hétköznapi esztétika-jegyzetek), szilveszteri összeállítása jelent meg. Több könyv szerzője. 1968-tól rendszeresen állít ki otthon, illetve külföldön csoportosan és önállóan (Szatmárnémeti, Bukarest, Nagykároly, Vásárosnamény, Csenger). Díj: Ifjúmunkás pályázat, I. díj (1978); Új Élet-díj; Szent -Györgyi Albert Emlékportré-díj, 1994. A humor nagy szerepet játszik rajzaiban, írásaiban egyaránt. MÜHLBECK KÁROLY (Nagysurány, 1869. – Sashalom, 1943.): festő, grafikus. Budapesten tanult. Hamar népszerűségre tett szert ifjúsági művekhez készített illusztrációival. A Kakas Márton vicclapban jelentek meg első karikatúrái 1892-ben. A lapnak kisebb nagyobb megszakításokkal húsz évig rajzolt. Az Új Idők belső munkatársa lett 1903-tól 1941-ig. Fejléceket, grafikákat karikatúrákat rajzolt a lapnak. Kiadásra került Herczeg Ferenc ajánlásával „Mühlbeck Károly vidám fejlécei”, könyv formájában. A hatalmas munkabírású művész a Borsszem Jankó élclapnak is rendszeres rajzolója volt 1906-tól 1925-ig. Publikált még humorújságokban: Ludwig Baka, Mátyás Diák, A Dugó, Ifj. Borsszem Jankó, Szent György (sport). Készített ifjúsági lapoknak és magazinoknak illusztrációt és grafikát: Az Én Újságom; Magyar Lányok, Művészet, Színházi Élet, Képes Krónika, Nimród, Levente, Rádió Élet, Tündér Vásár és a Muskátli. Kiállítás: Több alkalommal is szerepelt kiállításokon a magyar népéletet ábrázoló akvarelljeivel és városi témájú képeivel. Konzervatív hajlamú, de epikus szellemiségű rajzoló volt, remek ötletekkel. Grafikai művei a Magyar Nemzeti Galériában találhatók. Könyv: Magda története, A gyertya természetrajza (1921), Király és az apród története, Nagymama képeskönyve, Csekély- koma ifjúsága, Szép Ernő: Hortobágy, Achilles haragja, Tamás érdeklődik (1925), Pusztai királykisasszony, Mackó úr utazásai (sorozat), Mindent tudó Gergely bácsi (1928), 1000 jótanács, Posa Lajos: Apró történetek, Az Erdélyi Szépmíves Céh (1937), A vasút humora, Történetek az őserdőből, Elbeszélések a kuruczvilág idejéből (1901), Magyar anekdota kincs, Székely tündérország (1927), Mások csemetéi (1924), Bőrharisnya története (1918). Publikáció: Kakas Márton (1892–1912), Új Idők (1903–41), Művészet (1904–11), Borsszem Jankó (1906–25), Borsszem Jankó Naptár (1911–15), Színházi Élet (1916–19), Ludwig Baka (1917), Magyar Lányok (1918–40), Mátyás Diák (1919), A Dugó (1919), Ifj. Borsszem Jankó (1920), Képes Krónika (1923), Nimród (1923), Ország-Világ (1925), Levente (1928–30), Szent György (Sport) (1924), Rádió Élet (1930–33), Nemzeti Sport (1930), Új Idők (1930), Tündér Vásár (1931–42), Muskátli (1937). Szignó: Mühlbeck.

NÁDLER RÓBERT (Pest, 1858. – Budapest, 1938.): festő. Építésznek készült, majd a festői pályát választva két évig Bécsben dolgozott E. J. Schindler mellett. 1889-ben a Mintarajziskola tanára. 1901-ben humoros rajzai jelentek meg az Ország-Világ című lapban. 1915-ben az Iparművészeti Főiskola vezetője lett. 1917-től 1929-ig a Műegyetemen az ornamentális rajz- és népművészet tanára volt. Finoman részletező, naturalista stílusban festett városképekkel, derűs életképekkel számos kiállításon vett részt, több díjat nyert. Az 1910-ben alakult Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesülete első elnökévé választotta. Jelentős érdemeket szerzett a rajzoktatás reformja terén. 1929-ben gyűjteményes kiállítást rendeztek a Műcsarnokban. NAGY BANDÓ ANDRÁS (Deszk, 1947.): humorista, karikaturista, előadóművész. A Vedres István Építőipari Technikumot 1966-ban fejezte be. Később kőművesmesteri vizsgát is tett. Volt műszaki rajzoló a Szegedi Tervező Vállalatnál, építésvezető a csengelei Egyetértés Tsz.-nél, majd segédmunkás és kőmőves egy kisiparosnál. Ezután kisiparos, kertész és újságkézbesítő foglalkozásokkal próbálkozott. Ekkor már megjelentek írásai és rajzai a Délmagyarországban és a Szegedi Egyetem című lapban, később az Új Tükörben. Karikatúráit közli a Magyar Ifjúság (1983) és az Ifjúsági Magazin (1983) humormelléklete. A Hócipő (1983–1989) írásai mellett rajzait is megjelenteti. Többször rajzolt TV-adásban is. Karikatúráival nem alkotott olyan maradandót, mint írásaival. A Rádió 1982-es Humorfesztiválján a fődíjat nyerte el, szerződtette a Mikroszkóp Színpad. Egyévi tagság után inkább szabadúszóként vállalt fellépéseket, 1983 óta mintegy 6500 (!) alkalommal. Humora többszólamú. Meg tudja szólítani a legintelligensebb és a legigénytelenebb közönséget is. Ha rászolgálnak, plebejus hevülettel ront neki akár a hatalom csúcsán ülôknek (Levél Németh Miklóshoz), akár a primitív életformájukba beleragadtaknak (Kocka utca 13.). Külföldi szereplései: Jugoszlávia (1980, 1994); Szovjetunió (1983, 1984); Ausztria (1985, 1987); Ausztrália (1986, 1988); USA (1987, 1997); Kanada (1987, 1996, 1997); Németország (1989, 1991, 1995); Románia (1990, 1993, 1999); Ukrajna (1990); Svájc (1990); Szlovákia (1992); Svédország (1999). Önálló estjei: Szülői értekezlet (1977); Kocka utca 13. (1978); Szénnel a kézben (1979); Lássalak kaszás alak (1980); BandóQuijote (1983); Egyedül állok (1984); 40 éves a forint (1987); Mókabeszüntetés (1988); Mondjam még? (1992). Lemezei: Nyílt kártyákkal (1986); I lőve Magyarország (1987); 40 éves a forint (1988). 1990–91-ben Orfű polgármestere. Humoreszkjeit, glosszáit, karcolatait a Népszabadság, a Népszava, a Magyar Hírlap, a Népsport, a Sport Plusz, a Ludas Matyi, a Hócipő, a Jászkun Krónika, a Dunántúli Napló közli. Kiállítás: Karikatúráiból 20 kiállítást rendeztek 1964–98 között, fotóiból négyet (1994–98ig), fafaragásaiból és ágplasztikáiból hármat. Díj: Karinthy-gyűrű (1988); Arany Szalmaszál a hajléktalanokért (1996). Könyv: Úton-útfélen (1987); Bevezetés 1–2. (1990); Vészfék (1997). Tv: Telepódium; Telepohár; Televáró; Teletelep; Telelátó; Szénnel a kézben; Időben vagyok; Kész cirkusz. Családi szókincstár (2003), Könyv azoknak, akik utálnak olvasni (2001), András könyve (2002), András II. könyve (2003), Madarat tolláról (2004). Filmje: Mihályfy László: Rongyos forradalom. 1–10. (1989). Rádió: A Rádió Kabarészínháza (1976–85); Rádiókabaré (1985-től folyamatosan); MR Karinthy Színpada; Petőfi kabaré. NAGY BÉLA (Cegléd, 1923.): grafikus, festő. 1950-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán ezután rajzpedagógusként dolgozott. Festészetére az impresszionizmus hatott. A HVG gazdasági magazin 1981– 1987, címlapját rajzolta a szerkesztői team ötletei alapján. Muzsinszki NAGY ENDRE (Felsőzsolca, 1886 – 1975): festő, grafikus. Az Iparművészeti Iskolában, Nagybányán és Olaszországban tanult. 1903-tól rajzolt grafikákat és karikatúrákat a Szikra (1903), Jövendő (1905), Borsszem Jankó (1905), Pesti Futár (1911–12), Színházi Élet (1929–32), Tábortűz (1934), vicclapok és magazinok

részére. 1913-tól szerepelt a műcsarnoki kiállításokon, 1917-ben a Nemzeti Szalonban volt kiállítása. Több templom dekoratív festését végezte. Jeruzsálemi templomok részére festett oltárképeket. Páncélvonat című képe a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Főleg vallásos tárgyú műveket alkotott. NAGY ENDRE (Nagyszőllős, 1877. – Budapest, 1938.): újságíró, író, konferanszié, kabaréigazgató. Jogot végzett, majd Nagyváradon kezdte újságírói pályáját a Szabadság című lapnál. Már 1902-ben írt paródiát, dalszöveget a Tarka Színpad számára. 1907-ben Budapestre jött, ahol a Magyar Szó, majd a Pesti Napló munkatársa lett. Ugyancsak 1907-ben, Kondor Ernő kabaréjában, a Bonbonniére-ben állt először színpadon. 1908ban átvette Faludi Sándortól a Modern Színpad vezetését és a saját neve alatt, mint Nagy Endre Kabaréját nyitotta meg. Sikerrel vette fel a küzdelmet az orfeumokkal és a német nyelvű, trágár brettli-színpadokkal. Kabaréja egyfelvonásosok és sanzonok színháza volt. Konferanszai rögtönzésként hatottak, pedig gondosan megírt szövegek voltak. Könnyedén tréfálkozott aktuális, komoly politikai témákról. Konferanszainak szövegét nem engedte nyomtatásban kiadni, mert a csevegést nem tekintette írói műfajnak.Ő fedezte fel Medgyaszay Vilmát, aki a sanzonéneklés jellegzetes, új stílusát teremtette meg. 1913-ban neki adta át kabaréját. Párizsba ment, majd egy év múlva hazatért. Paulini Béla kortárs karikaturista írta, az Újságrajzoló Művészek Könyvében: „Nagy Endre egy időben majdnem szabályos karikatúrarajzolói tevékenységet fejtett ki, nemcsak ráadásképp adta a maga írásaihoz a rajzot, hanem rajzolt kis viccekhez nagy képeket is, egész sorát a rajzoknak s egyik jobb volt, mint a másik. ” NAGY ISTVÁN (–,): grafikus. Az Est munkatársaként rajzolt grafikákat és karikatúrákat. Az Est közölte az újság bankettjén résztvevő újságírókról készített portrékarikatúráit. Publikált grafikát, illusztrációt a Színházi Élet (1925), Pásztortűz (1925–26), Színház és Társaság (1926) című újságokban. A Pásztortűz szerkesztőségében együtt dolgozott Filep Sári, Szopos Sándor, Tóth István, Haranghy Jenő, Márton Ferenc, Buday György grafikusokkal. NAGY JÓZSEF (1950.): grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolát 1979–1983 között végezte el. A Ludas Matyi vicclap 1979-ben bemutatta kezdő fiatal karikaturistaként, Lóczi János karikaturistával együtt. A szöveg nélküli groteszkek, viccek kidolgozottsága érett grafikusra utaltak, a rajzok nagyobb felületet, teret érdemeltek volna. Szignót nem használt. NAGY LÁSZLÓ ERVIN (Budapest, 1954.): karikaturista. A Budai Nagy Antal Gimnáziumban érettségizett, majd nyomdaipari szakmunkás lett. A Kossuth Nyomda Rt.-nél több munkaterületen is dolgozott (kemigráfus, nyomdai gépmester, gyártáselőkészítő), ugyanitt elektronikus formakészítő. Munka mellett kisebb-nagyobb megszakításokkal rajzolt 1989-től a Vitriol, a Füles rejtvényújság és a Mai Nap részére. Alkalmilag a Mérnökújságban, a Kurírban, a Népszabadságban, a Magyar Hírlapban publikált. Főleg politikai karikatúrákat rajzol, és a mindennapi élet helyzetkomikumait is ábrázolja. 1997-től napjainkig a Nemzeti Tankönyvkiadó foglalkoztatja, több könyvet is illusztrált (három kis mesekönyv, egy német és egy orosz nyelvkönyv) Szórakozva németül, Esztafeta orosz nyelvkönyv haladóknak. Wortwörtlich szókincsgyűjtemény, Steps angol munkafüzet, Exercices francia nyelvtani gyakorlókönyv, Words, words, words angol szókincs gyűjtemény, Biológia 12. munkafüzet, Tour de France en 350 francia nyelvtani gyakorlókönyv, Magyar nyelv és kommunikáció, Német nyelvtan nem csak középiskolásoknak tankönyv, Német nyelvtani gyakorlatok nem csak középiskolásoknak, Abitraining Mittelstufe tankönyv, Abitraining Mittelstufe munkafüzet, Abitraining Oberstufe tankönyv, Abitraining Oberstufe munkafüzet, Palabras, palabra spanyol szókincsgyűjtemény, A rendszerváltás humora.

Kiállítás: 2004: MNB karikatúra pályázatán I. díjat kapott. 2005: A Brenneremlékkiállításon szerepel. Foglalkozik festészettel is. 1987-ben a Gutenberg Művelődési Házban volt festménykiállítása. Publikáció: Vitriol (1989), Ludas Matyi (1989–1991), Ludas Matyi Magazin (1991), Füles, Kurír, Mai Nap, Népszabadság, Magyar Hírlap, Mérnökújság. Szignó: Töhi. NAGY SÁNDOR (Németbánya, 1869. – Gödöllő, 1950.): festő. Tanulmányait az Országos Mintarajziskolában kezdte, mint Székely Bertalan növendéke. 1890-ben római ösztöndíjat kapott. 1892-től 1900-ig Párizsban dolgozott, közben a Julián Akadémiát látogatta. Karikatúrát az Üstökös című élclapba rajzolt 1892-ben. Groteszk állatokról készített kiállítási anyagot. Ismert ex libris rajzoló. Több lapot illusztrált: Művészet (1902–10), Magyar Iparművészet (1903), Modern Dunántúl (1910), Mindent tudok (1925), Magyar Ex libris (1935). 1898-ban állított ki először Párizsban. Sikerrel vett részt az 1902-ben Torinóban rendezett világkiállításon. 1903-ban és 1906-ban elnyerte a Nemzeti Szalon díját. Tagja volt a Magyar Grafikusok Egyesületének és alapító tagja a Céhbeliek Művész Egyesületének. 1934-től 1944-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Fontosabb kiállításai: 1927: London, Paterson Galéria, 1931-ben gyűjteményes kiállítás a Műcsarnokban. Művészetének nagy részét nem a tárlatok falán, hanem templomokban (Pesterzsébet), szőnyegmintákban, üvegfestményeken találjuk. Művészete Botticelliével rokon. Kifejezőeszköze a rajz, a képzeletdús stilizált vonalvezetés. Művészetébe belejátszik a keleti misztika szelleme is. A pesterzsébeti katolikus templomban látható falképeit Bernáth Aurél a hazai falképfestészet legnagyobb teljesítményei közé sorolta. NAGY TAMÁS (–,): karikaturista. A Ludas Matyi 1976-ban bemutatta a jó humorú fiatal, tehetséges karikaturistát. Ludas Matyi Évkönyv (1979–90), Nyári Örömök (1982–84), Extra Ludas (1987) külsős munkatársaként rendszeresen rajzolt karikatúrákat, több mint 13 évig. Publikált még az Ifjúsági Magazin humormellékletében (1979), Hahota (1983) című lapokban. Szignó: Nagy. NAGY VILMOS (Budapest, 1874. – Budapest, 1953.): festő. Budapesten (1905–1909) és Münchenben végezte tanulmányait. Lotz Károly tanítványa volt. Grafikái, karikatúrái a Szikra (1903), Fidibusz (1905–1906) című lapokban jelentek meg. A Fidibusz vicclapban szerkesztőtársai voltak: Linek Lajos, Márk Lajos, Feiks Jenő, Keményffy Jenő. A Benczúr-iskolára emlékeztető enteriőrjeit, szénrajz illusztrációit a Műcsarnokban állította ki. Több képe (Torockói szoba) a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Ifjúság című képével a londoni kiállításon 1908ban aranyérmet nyert, Interieur című képével a kultuszminiszter díját kapta 1921-ben. NEMES (NÁGEL) ENDRE (Pécsvárad, 1909. – Stockholm, 1985.): festő, karikaturista. Felsőbb iskoláit 1927-ben Budapesten fejezte be, majd Bécsben filozófiát tanult. 1928– 1930 között Prágában élt és dolgozott, mint karikaturista. 1930–1935 között a prágai Képzőművészeti Akadémián tanult. Első kiállítását Prágában rendezte. 1938-ban Franciaországba, majd Svédországba emigrált. 1947-ben önálló kiállítást rendezett a stockholmi Farg och Form-ban. A göteborgi múzeum festészeti és rajziskolája igazgatójának nevezik ki. 1970-ben szerepelt a Műcsarnokban, 1973-ban pedig a budapesti Szépművészeti Múzeumban, 1982-ben a Magyar Nemzeti Galériában volt önálló kiállítása. 1983-ban 250 festményt és grafikát adományozott a magyar államnak. Ebből az anyagból nyílt meg 1984-ben Pécsett a Nemes Endre Múzeum. Képzőművészeti munkássága a cseh kubizmus hatását mutató kezdetek után hamarosan a szürrealizmus vonzásába került, de ez a művészetét mindvégig meghatározó befolyás úgy érvényesült, hogy egyetlen pillanatra sem adta föl a konstruktív rend igényét.

NEMES TÖRÖK JÁNOS (1900?–1980), karikaturista, grafikus. 63 éven át rajzolt karikatúrákat illusztrációt grafikát a magyar lapokba. Karikatúrái a Fidibusz (1919–29), majd a Mátyás Diák (1929) újságokban jelentek meg. A Lantos Magazin (1930), Tükör (1934), Reklám Élet (1935), Színházi Élet (1937–38), Vidám Újság (1938), Színházi Magazin (1940), Képes Krónika (1941), magazinoknak illusztrációkat rajzolt. Háború után kezdettől a Ludas Matyi (1945–55), munkatársa lett), párhuzamosan Pesti Izé (1946–48), Pesti Izé Naptár (1948), Fűrész (1947–49), vicclapokban is publikált. A Fűrész újságban munkatársai voltak: Sebők Imre, Korcsmáros Pál, Gáspár Antal, Hauswirth Magda, Santho Imre, Byssz Róbert. Munkássága során többféle stílusban és kidolgozottsággal alkotott. Minden humormellékletben volt rajza: A Hírlap Naptára (1947), Füles Bagoly (1949–50), Béke és Szabadság (1955–56), Kirakat (1957), Magyar Ifjúság (1957). A Füles újságnak alkalmazott rajzolójaként karikatúrákat fejtörőket, címlapokat, grafikákat rajzolt (1957–82). Külsősként alkalmazta: Ország-Világ (1960), Dupla vagy Semmi (1966–67), Ludas Matyi (1960–70), Tollasbál (Szolnok, 1961), Füles Évkönyv (1962–80), Ludas Matyi Magazin (1968–80), Rendkívüli Füles (1974–77), Pajtás (1979), Farsangi Híradó (1978) újságok. Könyv: Sehol nincs ország, Egy magyar fiú Kongóban, A kutyafejű szikla (1942), Egy kis illemtan mindenkinek. NEMES ZOLTÁN (Budapest, 1968.): grafikus, karikaturista. A Szőnyi István Szabadiskolában tanult tűzzománc szakon. 1988–92-ben rajzfilmesként dolgozott a Pannónia Filmstúdióban és a Varga Stúdiónál. 1989 óta jelentek meg sajtókarikatúrái a hazai lapokban: a Hócipő, Ludas Matyi, Új Szabad Száj. A Ludas Matyi belső munkatársként alkalmazta a fiatal tehetséges karikaturistát, egy témára önálló oldalai, címlapjai, képregényei jelentek meg a Ludas Magazinban, az Extra Ludasban, Ludas Matyi Évkönyvben. Rajzolt a Pesti Veréb, az Új Borsszem Jankó, Pesti Hírlap, Magyar Nemzet, Új Demokrata és több megyei lap számára. 1995–1996-ban a Világgazdaságnál saját rovata volt. A Veszett Veréb vicclap (1996–1999) egyik alapító tagja, majd (1996–1999) a Ludas Matyi rajzolója. Vállalt számítógépes animációs munkákat, művészeti vezetője lett egy internetes magazinnak. A Népszabadság rajzolója 2005-től. Könyv: Viccalbum, Névjegy, Micsoda város!, Ki mint véd, úgy adat!. Karikatúráival több egyéni és csoportos kiállításon szerepelt. Publikáció: Hócipő (1989–2006), Ludas Matyi Nyári Örömök (1991), Új Szabad Száj (1991), Pesti Hírlap (1992), Ludas Matyi (1991–93), Ludas Matyi Évkönyv (1992–93), Pesti Veréb (1992–93), Extra Ludas (1992), A Hírlap (1993), Déli Hírlap (1993), 24 Órás (1993– 97), Zalai Hírlap (1993–96), Petőfi Népe (1993–97), Kanizsa (1993), Napló (1993–96), Hódmezővásárhelyi Hírek (1993–94), Új Néplap (1993–97), Jászkun Krónika (1993–94), Vasvármegye (Csíz) (1993–94), Pesti Hírlap (1993), Ludas Matyi Rejtvény Magazin (1993), Jászkun Kakas (1993–96), A Hírlap (1994), Kanizsa (1994), Déli Hírlap (1994–97), Magyar Poén Tőzsde (1994), Magyar Nemzet (1994–95), Új Demokrata (1994–95), Álláskereső (1994–95), Pesti Veréb (1994), Új Borsszem Jankó (1994–95), Új Kelet (1995), Heves Megyei Nap (1995–96), Dunaújvárosi Hírlap (1995), Kisalföld (1995–96), Népszabadság (1995), Világgazdaság (1995–96), Magyar Honvéd (1995–96), Maszk (1995), Hócipő (1995–97), Pesti Vicc (1995–96), Fülig Jimmy (1995), Mai Nap (1995), Elefánt (1995–97), Nevessünk (1996), Álláskereső (1996–97), Hírhozó (1996), Kacagó Viccújság (1996), Ludas Matyi (1996–99), No Komplett (1996), Veszett Veréb (1996–99), Heves Megyei Nap (1997), Új Kelet (1997), Vicc-Mix (1997), Vicc Özön (1997), Vicc Börze (1997), Új Néplap Kalendárium (1998), Humor Patika Tükör (1998), Súlyos (1999), Kisalföld (2000), Jászkun Kakas (2000), Hócipő (2001), Népszabadság (2005–2006).

NÉMETH GYÖRGY (Sándorfalva, 1951.): grafikus, tanár. A Tanítóképző Főiskolán szerzett diplomát 1983-ban. 1974–89-ig a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán dolgozott. 1989-től a Magyar Távirati Iroda Csongrád megyei újságíró-fotóriportere, emellett karikatúrarajzolással is foglalkozik. 1989 óta a szegedi Mozaik Oktatási Stúdió kiadásában megjelent több mint harminc általános iskolai tankönyvet illusztrált. Számos könyv és tankönyv fedéltervét készítette el. A szegedi Délmagyarország című napilapban és a Szeged Press című kétheti lapban jelennek meg karikatúrái. A Hócipő vicclap közli karikatúráit (1992–96), a Délvilág című napilapban a Belami című tárcasorozatot illusztrálja. 1999-ben a Szegedi Nemzeti Színházban a Magyar Dráma Napja csoportos kiállításán szerepelt munkáival. Önálló kiállításai Temesvári Színház (1990); Szeged, Sajtóház (1996); Marosvásárhely, Kultúrpalota (1997). Több díjat kapott (Szeged város alkotói támogatása (1996); Városi Polgármesterek randevúja díja, Karikatúra Pályázat, III. díj; Magyarország és az Európai Unió Karikatúrapályázat közönségdíja (1997); Városi Polgármesterek Randevúja – Karikatúrapályázat különdíja (1999). Szignó: – négy NÉMETH LAJOS (–,): karikaturista. Az Ifjúsági Magazin (1980) részére portrékat készített, majd a Magyar Ifjúság (1981–85) humormellékletében rendszeresen rajzolt, a Galaktika (1985), Színész Újságíró Magazin (1986), Pesti Vicc (1997) foglalkoztatta külsősként. NEOGRADY ANTAL (Galsa, 1861. – Alag, 1942.): festő. Az Országos Mintarajziskolában Greguss Jánosnál, majd a müncheni akadémián tanult. 1888-tól szerepelt kiállításokon, főleg akvarelljeivel. 1893—1931 között a Képzőművészeti Főiskolán az akvarellfestés tanára volt. 1904-ben Budapesten, 1908ban Aradon nyílt kiállítása. Több akvarelljét a Magyar Nemzeti Galériában, önarcképét a Történelmi Képcsarnokban őrzik. Karikatúrákat grafikákat akvarelleket publikált: az Üstökös (1889), Magyar Géniusz (1894), Magyar Szalon (1897), Tanulók Lapja (1890–1901), Nimród (1913–14), Délibáb (1942) című újságokban. NEPP JÓZSEF (Csepel, 1934.): rajzfilmrendező. 1957-ben végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakán. 1957–61-ig háttértervező a Pannónia Filmstúdióban, majd 1996-ig (nyugdíjba vonulásáig) ugyanitt rajzfilmrendező. 1960-tól számtalan rajz- és bábfilm forgatókönyvét írta, illetve rendezte a filmet. Kb. 30–40 órányi film készítésében vett részt. Hét egyedi rövidfilmet, két egész estes rajzjátékfilmet, 37 Gusztávot, 26 Bubót, 39 Mézgát és számos reklámfilmet rendezett. Közreműködött 10 egész estes rajzfilm – ebből 6 önálló munka –, valamint bábfilmek forgatókönyv írásában is (Foky Ottóval). Két ízben az Iparművészeti Főiskola animációtanára volt. Foglalkozott film zeneszerzéssel, háttérfestéssel és animációval is. A Gusztáv-sorozat témája az apró, semmiféle törvénybe nem ütköző, mégis bosszantó emberi hibák, fogyatékosságok. Gusztáv, „a pálcikalábú és -karú, gyér hajú, felismerhetetlen foglalkozású, jellegtelen arcú rajzemberke azzal hódította meg a világot,... hogy jellemének mindig egy-egy gyenge vonását mutatta be, akivel ezért a néző mindig azonosulhat, de mert mindig pórul jár: ki is lehet nevetni” (Filmlexikon). Karikatúrát 1984-ben a Ludas Matyi vicclapnak rajzolt. Díj: Balázs Béla-díj (1967); érdemes művész (1974); kiváló művész (1981); Kossuth-díj (1999). Film: Szenvedély (1961); Mese a bogárról (1963); Oxidia (1965); Öt perc gyilkosság (1966); Gusztáv, Mézga-sorozat (Ternovszky Bélával, 1970, 1977–78); Kérem a következőt! NEUMANN EMIL (1868–1924): festő. Az Országos Mintarajziskolában végzett (1886–1887). Karikatúrát az Üstökös (1887) élclapnak rajzolt, itt munkatársai voltak Jankó János, Fényes Adolf, Kiss Lajos, Linek Lajos, Rippl-Rónai József, Jantyik Mátyás, Homicskó Atanáz, Boross Gyula.

NYÁRÁDY KLÁRA (–,): karikaturista. Külsős rajzolóként jelentek meg karikatúrái a Füles (1967–70), Ludas Matyi (1967–88), Magyar Ifjúság (1967–83), Vigyázat, a humor mögött pénz van (1968), Ludas Matyi Magazin (1968), Világ Ifjúság (1969), Ifjúsági Magazin (1971), BUÉK (1973–74), Nők Lapja Évkönyv (1974), Pajtás (1975–78), Magyar Konyha (1977–79), Éva Évkönyv (1980–83), Családi Lap Évkönyv (1980), Kunszenti Hírek (1989), Új Szabad Száj Magazin (1990), Ludas Matyi (1990–91), Magyar Hírlap (1991), Új Szabad Száj (1991), Sültgalamb (1992) lapokban. Foglalkozott kártyanaptár, plakát, reklámgrafikák készítésével, reklámkiadványok illusztrálásával. Kiállítás: 1968: Fiatal karikaturisták kiállítása, Esztergom. Szignó: NYÁRÁDY. NYÁRY ALBERT (Fülek, 1871. – Budapest, 1933.): karikaturista, jogász. Előbb jogot végzett, azután Budapesten tanult festeni. Sportkarikaturistaként ismert művész, az Ofszájd (1928) című lapban publikált, majd a Nemzeti Sport rajzolója lett 1930-tól 1935-ig. A Lantos Magazin (1929–30) részére egy-egy témát feldolgozva, pl. „Gyerünk a strandra”. Egy oldalra több karikatúrát készített. Rajzolt a vidéken nagyon népszerű Karikás vicclapnak (Hódmezővásárhely, 1934). Itt munkatársai voltak Sostarics Lajos, Zsebők János, Sch. Kovács Kálmán, Gömöri Imre. Illusztrált még a Vasárnapi Újságnak (1934) és a Pesti Hírlapnak (1937). A Magyar Futár (1943) humormellékletében karikatúrákat publikált. Kiállítás: Tájképeket, népi figurákat ábrázoló műveket és aktokat állított ki. 1923-ban, majd 1925-ben a Nemzeti Szalon rendezett műveiből kiállítást. Szignó: Nyáry. NYÚL FERENC (–,): karikaturista. Néhány évre tűnt fel jó humorával, kiforrott stílusú sztori vicceivel. Mindhárom népszerű ifjúsági lap foglalkoztatta külsősként humormellékleteiben, így: az Ifjúsági Magazin (1967–69), Magyar Ifjúság (1969–70), Világ Ifjúság (1969). Szignó: NYUF. OCSVÁR REZSŐ (Szolnok, 1877 – 1968): grafikus. Tanulmányait az Országos Mintarajziskolában végezte (1895–1899). Akvarell tájképekkel szerepelt a fővárosi tárlatokon. Karikatúrákat, illusztrációt a Röpke Lapok (1909) és a Gyermekújság (1930) részére készített. OLÁH GYÖRGY (Tatabánya, 1946.): tervezőgrafikus. A budapesti Képzőművészeti Gimnáziumban Zala Tibornál tanult tervezőgrafikát, majd (1966–1970) Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Kádár György, Konecsni György. A két ifjúsági lapban publikált karikatúrákat: a Magyar Ifjúság (1964–70), humormelléklete és az Ifjúsági Magazin (1967) humoroldalán. 1969-ben részt vett a fiatal karikaturisták (Esztergom) kiállításán: Brenner György, Kálmáchey Zoltán, Földes Vilmos, Takács Zoltán, Krenner István, Cifferszky Béla, Barát József, Tót Gyula, Dallos Jenő, Császár Tamás, Puszta Péter stb. társaságában. 1970 óta kiállító művész. Embléma- és plakáttervezéssel, kiállítási grafikával foglalkozik. 1981 óta a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, egyetemi docens, a Magyar Plakát elnöke. OLÁH SÁNDOR (GYENIS) (Magyarcséke, 1886. – Szabadka, 1966.) Budapesten tanult (1905–1908), majd Szabadkán telepedett le. Karikatúrát rajzolt a Fidibusz (1906–14), Izé (1909), Üstökös-Urambátyám (1910), Színházi Újság (Szabadka, 1911), Hétről-Hétre (1935) című újságoknak. A Fidibusz élclapban szerkesztőtársai voltak Major Henrik, Szüle Péter, Márton Ferenc, Paulini Béla, Miklósi Ödön, Földes Imre. A kezdetben aprólékosan kidolgozott karikatúrákról fokozatosan áttért a kontúros, egyszerűbb kivitelezésű rajzokra. 1907-től arcképeket állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban.

OROSZ ISTVÁN (Kecskemét, 1951.): grafikus, filmrendező. Az Iparművészeti Főiskola grafika szakán 1975-ben végzett. A hetvenes évek második felében díszleteket tervezett, majd animációs filmeket készített. Munkáival rendszeresen részt vesz nemzetközi képzőművészeti tárlatokon, grafikai biennálékon és filmfesztiválokon. Készít sokszorosított grafikai alkotásokat és karikatúrákat is. 1973ban a Magyar Ifjúság részére főleg grafikákat rajzolt. Az Élet és Irodalom hetilapban groteszk karikatúrát, grafikákat publikált 1980–1985-ig. A Magyar Nemzetben (1992– 1993) a hétvégi melléketekben szerepelt munkáival. Nevéhez fűződik az 1990-es országgyűlési választásokra készített Továrisi, konyec című plakát is. A Pannónia Filmstúdió rendezője a Széchenyi iroda és Művészeti Akadémia levelező tagja (1993tól) és a D. O. P. P. művészcsoport egyik alapítója. 1984-től használja az OYTI művésznevet. Kiállítás: Önálló kiállításai: Bp. (1990); Nagoja (1990); Csiba (1991); Pécs (1992); Mexikóváros (1994); Bp., New York (1995); Chicago, Szaloniki (1997); Koppenhága, Betlehem (USA), Kansas City (1998). Díj: – Balázs Béla-díj (1991); a brnói grafikai biennále aranyérme (1990); a lahti plakátbiennále I. díja (1991); Munkácsy Mihály-díj (1993). Filmek: Csönd (1979); Álomfejtő (1980); Ah, Amerika (1985); Vigyázat, lépcső (1989); A kert (1993); Sírj! (1996). Szignó: OYTI ORSZÁGH ANTAL (Máramarossziget, 1818. – Budapest, 1878.): festő. 1848-ban császári hadapród, majd a velencei légió tisztje volt. Később Konstantinápolyba, majd Párizsba került, ahol 1853-tól kezdve foglalkozott festéssel. Finom tollrajzokat is készített és karikatúrát az Üstökös élclap részére (1867). ORSOVAI LAJOS (Székesfehérvár, 1967.): autodidakta karikaturista. 1985-ben érettségizett szakközépiskolában. Munkája mellett közel tíz éve jelennek meg karikatúrái vicclapokban. 1999-től Móricka, Kismalac, Kutyahús, Pikáns és Morbid vicclapokban, majd 2005-től a Csosch Bt. által szerkesztett és kiadott rejtvénylapok részére rajzol: Rejtvény Piramis, Forintos Rejtvénylap, Plusz egy, Ötperces, Poén Halászat, Olcsó Skandi, Zsebrejtvény, Góliát Rejtvénylap, Skandi Rébusz, Vicc Rejtvény, Nagy Rejtvénylap. ŐSZI ZOLTÁN (Budapest, 1967.): karikaturista. 1996-ban a JPTE kaposvári szakán művelődésszervező diplomát szerzett. 1990-től a kaposvári Somogy megyei Művelődési Központban művelődésszervező. 1990-től folyamatosan készít karikatúrákat, rajzos vicceket, könyvillusztrációkat, Zsebújság, Új Gazda, Kretén, Magyar Honvéd. A Ludas Matyi külsős rajzolója 1996-tól Spán Gábor főszerkesztősége idején 1999-ig. Az új vicclapok foglalkoztatják: Veszett Veréb, Tiszta Dili, No Komplett, Elefánt, Viccbörze. A viccküldő szolgálaton keresztül publikált megyei lapokban: Kisalföld, Új Néplap, Napló, Dunántúli Hírlap. A színes, nagy múltú Dörmögő Dömötör elfogadott és meghatározó karikaturistája és meseírója. Ennél a lapnál találta meg a számára legkedvesebb területet, ahol alkothat. Figurái kedvesek, saját világot teremtett, munkái nem a nagy elődök utánzatai. Könyv: Móczár István: Kedvenc tavam a Balaton (1995); Móczár István: Szökőév 1995); Békés József: Zsarugate (1989); Ki mint véd, úgy adat! Földvári György: Tücsök az Óceánon, Táltosháton (1988). Gól volt, gól nem volt (2002). Publikáció: Zsebújság (1990), Új Gazda (1994), Kretén (1995–2006), Magyar Honvéd (1996), Ludas Matyi (1996–99), Tiszta Dili (1996–97), No Komplett (1996–99), Móricka (1996), Viccözön (1997), Elefánt (1997), Viccbörze (1997), Kacagó Viccújság (1997), Pistike (1997–2000), Új Néplap (1998), Kisalföld (1998), Napló (1998), Dunaújvárosi Hírlap (1999), Új Néplap (1999), Vicc-Mix (1999), Kacsa (1999), Dörmögő Dömötör (1997–2006), Veszett Veréb (1999), Jászkun Kakas (2000) Kakas Márton rejtvényújság 2006. Szignó: Ő.

PAJOR TAMÁS (1880. – ?): festő. Az Országos Mintarajziskolában végzett (1899–1900). Sportkarikatúrákat rajzolt a Nemzeti Sport (1935) újságban, itt munkatársai voltak: Szepes Béla, Füzesi Árpád, Komoróczi Lajos, Nyáry Albert, Szép Lajos, Szűr-Szabó József. PAJTÁS SZMRECSÁNYI ÖDÖN (Kassa, 1874. – Budapest, 1954): festő, karikaturista. 1905-től rajzolt az Új Idők és a Vasárnapi Újság számára. Katonai pályáját elhagyva, a katonaságról, a hierarchiáról, azok fonákságait kigúnyolva készített színes karikatúrákat (a Vérszomjas borbély vagy a Kincstári toilette), utcaképeket, kaszárnyai jeleneteket dolgozott fel. Alkotásait Pajtás Ödön álnév alatt forgalmazta képeslap formájában. Rajzolt még a Társaság című újságnak 1919-től 1925-ig. A Lantos Magazin vidám rajzait közölte (1929). Festett tájképeket, akvarelleket, ezeket állította ki Budapesten. Műveiből egy válogatást adott ki albumba foglalva. Egyik vízfestményére megkapta az Esterházy-díjat a Műcsarnokban. Szignó: Pajtás Ödön. PAIZS GOBEL JENŐ (Budapest, 1899. – Budapest, 1944.): festő. 1915–1916 között az Iparrajziskola üvegfestő részlegében, 1916–1924 között a Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadar, majd Réti István növendékeként tanult. 1920-ban Bécsben a Grimász című lapnak rajzolt karikatúrákat. Munkatársai voltak: Vértes Marcell, Glatz Oszkár, Szántho Imre. 1924-ben Nemes Marcell-ösztöndíjat kapott. Művészi fölfogását 1926-tól Párizsban és Barbizonban az expresszivitásig fokozta. Barbizonban az 1924–1926 közötti években dolgozott. Az 1927–1930-as években temperát festett világos színekkel. 1928-ban a Szentendrei Festők Társaságának egyik alapítója, 1929-ben részt vett a barcelonai világkiállításon. Élete végén képei látomásszerűvé váltak. 1943-ban az Alkotás Művészházban rendezte gyűjteményes kiállítását. 1948-ban a Fővárosi Képtárban, 1966-ban pedig a Magyar Nemzeti Galériában rendezték meg emlékkiállítását. PÁL BALÁZS (Budapest, 1970.): rajzfilmrendező. 1992-től a Varga Stúdiónál, 1998-tól a Minoresz Alapítványnál rajzfilmrendező, ötletadó, forgatókönyvíró. Készít animációs filmeket, videoklipeket (Rambo 13, NEO együttes, Bankrabló, KFT együttes, Egy ember, aki megeszi magát, Tehén nadrágja, Kedveskedj virággal a szomorú bankrablónak, A három vad, Ötfejű Richard) és karikatúrákat is (Ludas Matyi, 1991–1992). Csoportos kiállításai: Országos Karikatúra Pályázat (Bp., 1991); Képregény Kiállítás Liget Galéria (Bp., 1991); Kaposvár (1996); Világvége Kiállítás (Kecskemét 1999); Képregény különdíj (1991); Holland Animációs Fesztivál (1994); Legjobb rövidfilm díja (Kecskemét 1996); Tv- és Filmkritikusok díja. Film: Kedveskedj virággal a szomorú bankrablónak (Rövidfilm, Music TV, 1994); Rambo 13 (katasztro-akciófilm paródia, 1998); A tehén nadrágja (rövidfilm, 2000). PÁL NAGY BALÁZS (Hajdúböszörmény, 1963.) Szülővárosában végzett általános és középiskolai tanulmányai után Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola matematika-rajz szakán szerzett tanári diplomát. Közben animációs technikákkal amatőr filmeket forgatott, majd a főiskola elvégzése után, 1985-ben a Pannónia Filmstúdió Kecskeméti Műtermébe került. Főleg oktatófilmeket, reklámokat készített, magyar és külföldi megrendelésű sorozatfilmekben dolgozott. Animált, forgatókönyveket írt, rendezett, közben alkalmanként a stúdión belüli utánpótlásképzéssel foglalkozott. 2000–2002 között társaival saját rajzfilmműhelyt működtetett Nyíregyházán, valamint animációs rajzolói és mozdulattervező képesítő tanfolyamokat vezetett felnőttek számára. 1995-től rajzanimációt és 2003-tól tervezőgrafikát tanít a kecskeméti Kandó Kálmán Szakközépiskola művészeti tagozatán. Gyakran illusztrál gyermekeknek szóló kiadványokat (pl. Mese a nátháról), sokat foglalkozik grafikai tervezéssel. Szabadidejében – kártyagyűjtő szenvedélyének és a kisgrafikához húzó régi vonzalmának összevonásaként – változatos grafikai technikákkal és a régi

kártyakészítő technológiák felelevenítésével egyedi, kis példányszámban megjelenő kártyacsomagokat készít számozott sorozatokban, kifejezetten gyűjtők számára. PÁL HUGÓ (–,): grafikus, karikaturista. Sokat foglalkoztatott rajzolóként a legelismertebb karikaturistákkal dolgozott együtt: az Ország-Világ (1901), Ejnye Be Jó (1905), Urambátyám (1905–10), Az Üstökös (1905– 1908), Független Magyarország (1906), Bolond Istók (1906–1907), Végy engem (1906– 1908), Paprika Jancsi (1907–11), Pikkoló (1909), Erdélyi Bakter (1910–13), Zászlónk (1916), Szamár (1917), Borsszem Jankó (1918–21) magazinokban és vicclapokban. Az Április (1918–19) baloldali elkötelezettségű újságban együtt rajzolt Vértes Marcell, Pólya Tibor, Bíró Mihály, Major Henrik grafikusokkal. PALÁGYI BÉLA (Pányok, 1937.): újságíró, tanár, karikaturista. Sárospataki Tanítóképző (1958), Egri Tanárképző Főiskola (1964–69), MÚOSZ Újságíró Iskola (1980–81). Karikatúrákat rajzolt a Néplap (1965–73), a Magyar Ifjúság (1966–69), a Képes Sport (1968) újságok és kiadványok részére, pl .: „Vigyázat, a humor mögött pénz van “(1968). 1957–69: Nagyhután, Füzérradványban, Kovácsvágáson, Szajolban tanító, tanár, 1969–93: a Szolnok megyei Néplap munkatársa, rovatvezető főmunkatársa, 1993–99 között a Jászkun Krónika alapító főszerkesztője, 1999-ben a Szabad Föld munkatársa. Bálint György-díj. Könyv: Ostorhegyes (Hecker Walterral, 1985), Jut eszembe... (1999). Szignó: Palágyi. PÁLFY ISTVÁN (Ungvár, 1951.): festő, grafikus. 1966–70: ungvári Iparművészeti Szakközépiskola. Katonai szolgálata után belsőépítészként, tanárként, építészmérnökként dolgozott. 1991: alapítója és választott titkára a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának. 1994-től Magyarországon él. 1993 óta tagja az MKIT-nek, 1993–95 között választmányi tag. 1996–98 között megszervezte a 1–3. Nemzetközi Művésztábort Tiszadobon, az Andrássy-kastélyban. Grafikái jelentek meg pl. a Kárpáti igaz Szó, a Hatodik Síp, a Tárogató, a Ludas Matyi (1993), a Pesti Riport, a Partium, a Kelet-Magyarország, az Új Kelet, valamint a Szabadhajdú című lapokban. 1991-től vesz részt különböző művésztelepek munkáiban. Szignó: Putyu. PALLÓ IVÁN (–,): karikaturista. A kilenc számot megélt Pesti Posta (1944), vicclapban rajzolt először Palló szignóval. 1945 után minden induló viccújságban szerepelt: a Ludas Matyi (1945) majd a politikai vicclap a Szabad Száj (1946–48) foglalkoztatta. A Pesti Izé (1946–48) és a Fűrész (1947–49), pikáns lapoknak rajzolt beszüntetésükig. Találhatunk még rajzait a Hírlap Naptár (1947), Szabad Száj Naptár (1947), Füles Bagoly (1950) újságokban. Kedvelt témája a nő és férfi kapcsolat. Szignó: Palló. PALOTÁS DEZSŐ (Kolozsvár, 1951. – Budapest, 1999.): költő, grafikus. Kolozsvárott végezte el az Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolát, majd rajztanár volt Kolozsváron és Gyulakután. Verseit, karcolatait, rajzait az Igaz szó, a Korunk, a Hét, az Ifjúmunkás és az Utunk közölte. Riportokat és tárcákat írt az Új Magyarországnak. 1990-től élt Magyarországon, ahol újságíróként dolgozott, több lap foglalkoztatta karikaturistaként. A Vajda Péter iskolában rajzot tanított. Könyv: Negyedik kívánság. Versek (1979); Incidens. Versek (1982); A ház (1983); Ég veled pokol leánya. Próza (1985). PÁLYI JENŐ (1900 – 1953): karikaturista. Számos újság rajzolója. Nova Irodalmi Intézet Könyvkiadónál dolgozott mint grafikus. Huszonhat könyv címlapján szerepel, illusztrátorként.: Rákóczi árvái, Mécs László: Válogatott Versei, Amicis Edmondo: A szív, Légy jó mindhalálig. (1944). A békéért (karikatúraalbum) stb. Fiatalon, munkája mellett karikatúrákat rajzolt a Szamár (1917) című vicclapnak. Később grafikái illusztrációi jelentek meg a Ma Este, Tolnai Világlap,

Színházi Élet, Az Újság Vasárnapja, Reklámélet, Vasárnapi Újság című lapokban. A 2. világháború után 1945-től a Ludas Matyi munkatársa lett. A kitűnő rajztudású művész kapta a legtöbb címlaprajz megrendelést a Ludas Matyi vicclapnál, irányított, sugallt, megadott tematika szerint készítette el karikatúráit a kulákokról, a lógós munkáról, a feketézésről, a „haza ellenségeiről”. Figurái Taszajtó Nagy Gergely és Sötét Ödön, évekig heti rendszerességgel jelentek meg a lapban, illetve diafilmeken, képregényekben és plakátokon. A portrérajzolásban is kitűnő karikaturista haláláig (1953) az egyik legelismertebb művész volt. Publikáció: Szamár (1917), Ma Este (1925–26), Tolnai Világlap (1926–27), Színházi Élet (1926), Az Újság Vasárnapja (1928–32), Reklámélet (1933, Vasárnapi Újság (1935), Ludas Matyi (1945–53), Képes Hét (1946), Ludas Matyi Kalendárium (1947), Magyar Rendőr (1950). Szignó: Pályi. PANDÚR JÓZSEF (Győr, 1888. – Győr, 1943.): festő. Templomfestő volt, s közben Balló Edénél tanult a Képzőművészeti Főiskolán. Győrben telepedett le, ahol a Sloydban, a Hungáriában és a polgári fiúiskolában vannak freskói. A művész festette a mezőőri és a szanyi templomok falképeit is. Karikatúrákat rajzolt a Garabonciás Diák (Győr, 1923–24) élclapnak Kelen Imrével. Többször használták fel egy-egy rajzát illusztrációnak. PAP GÉZA (Ungvár, 1883. – ?): festő, grafikus. Az Iparművészeti Iskolán, az Országos Mintarajziskolában és Nagybányán tanult, a Műcsarnokban, a Nemzeti Szalonban, a Művészházban és a Belvederében (1923) állított ki. Karikatúrákat és grafikákat rajzolt: a Fidibusz (1906–15), és a Múlt és Jövő (1924) újságoknak. A Fidibusz élclapban együtt dolgozott: Hosszú Pintér Gyula, Kónya Zoltán, Zórád Géza, Szigethy István, Földes Imre. Olajképein még posztimpresszionista, de grafikai alkotásain már az expresszionizmus felé haladt. A húszas évek elején festett képein a primitív hatást hangsúlyozta. 1929-ben gyűjteményes kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. PÁPAI GÁBOR (Budapest, 1961.): grafikus, karikaturista. A Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakán végzett 1987-ben. 1989: az Új Szabad Száj vicclapban publikált először politikai karikatúrákat, majd az Új Szabad Száj művészeti vezetője volt. Dluhopolszky László főszerkesztősége idején (1990–91-ig) a Ludas Matyi főszerkesztő-helyettese lett. Teljesen újszerű, markáns politikai címlapjaival tűnt fel. A médiában egy csapásra ismert és elismert, a párvonalas portrérajzolás művészévé vált. A szerkesztés mellett az egyik vezető rajzoló volt a Ludas Matyi Magazin, Ludas Matyi Évkönyv, Ludas Matyi Nyári Örömök című kiadványoknál. Kilépett a Ludas Matyi szerkesztőségéből és 1991–97 között a Magyar Hírlap munkatársa lett. Napi politikai eseményeket dolgozott fel, növelve ismertségét, népszerűségét. Munkája mellett külsősként foglalkoztatta: az Elefánt, Mai Nap, Hócipő, Élet és Irodalom, Új Ludas újságok. 1997–2007: a Népszava rajzolója. Könyv:. A Pofavizit album előszavában Megyesi Gusztáv írja: „Egy jó karikatúrán nem lehet nem nevetséges a kiszemelt politikus, szép azután végképp nem. Pápai állítólag túl randára rajzolja egy-egy politikus portréját. Már nyilvánosan is a szemére vetették, hogy túlontúl torzít, jobb volna, ha pozitív karikatúrákat rajzolna. Hogy mi az a pozitív karikatúra, nem tudni, olyan lehet, mint a kormánypárti humor. Én nem tudok a vitához hozzászólni, csak azt tudom, hogy Pápai igen kíméletes: kiszemeltjei sokkal randábbak és nevetségesebbek a valóságban, mint a karikatúrákon. Amúgy pedig a kifigurázott urak köszönettel tartozhatnak a szerzőnek, hogy megörökítette őket. Ha nincs ez a könyvecske, két-három év múltán legtöbbjükről azt se tudná senki fia, hogy a világon voltak.” 1997-ben jelent meg a Panoptikum albuma. Publikáció: Új Szabad Száj (1989–90), Ludas Matyi (1990–91), Ludas Matyi Magazin (1990–91), Ludas Matyi Nyári Örömök (1990), Ludas Matyi Évkönyv (1991), Új Szabad Száj Magazin (1990), Monockel (1990), Elefánt (1991), Magyar Hírlap (1991–97),

Hócipő (1991–2001), Élet és Irodalom (1992), Új Ludas (1993), A Hírlap (1993), 24 Órás (1993), Kanizsa (1993), Mai Nap (1992–93), Népszava (1997–2006). Szignó: Pápai. PAPP IMRE (Jászapáti, 1928.): grafikus, karikaturista. 1957–69-ig a Fővárosi Bútor Hangszer dekorációban, 1969–89 között (nyugdíjazásáig) az Óbuda Tsz. dekorációjában grafikus. 1958-tól rajzolt karikatúrákat a Füles rejtvényújságnak. A Magyar Ifjúság (1959) humormellékletében rendszeresen publikált. A Ludas Matyi (1959) külsősként közölte karikatúráit, az egyéb kiadványaiban is megjelent. Az Ország-Világ magazinban hetente jelentek meg rajzai. Sablonos, de kellemes embereket rajzolt, enteriőr és háttér nélkül. Illusztrált tankönyvet is. Kiállítás: Karikatúráival 1999-tôl szerepel hazai kiállításokon (MÚOSZ; Tavaszi Karikatúrafesztivál, Best of 2004, 2006). Publikáció: Füles (1958–77), Magyar Ifjúság (1959–74), Ludas Matyi (1959–73), OrszágVilág (1960–63), Dolgozók Lapja (1962), Vörös Kereszt Családi Lapja (1962–66), Füles Évkönyv (1964), Pajtás (1966–67), Ludas Matyi Magazin (1968), Rajzszex (1990), Ludas Matyi (1993), Best of 2004, 2006. Szignó: Papp. PAPP JÓZSEF (1869–1932): festő. Az Országos Mintarajziskolát (1888–1892) végezte el. Több lapnak rajzolt karikatúrát. Stílusa kezdetben a kornak megfelelően aprólékosan kidolgozott volt, majd idővel egyszerűsödött. Az Urambátyám (1894–97), élclapban együtt publikált vele: Rubovics Márk, Cserépy Árpád, Kober Leó, Hatos Sándor (Arad), Jeney Jenő. Rajzolt még: a Kakas Márton (1895), Bolond Istók (1902–1903), Borsszem Jankó (1905) vicclapokban. PAPP KÁROLY (Budapest, 1921.): grafikus. Válogatott kézilabda- és élvonalbeli kosárlabda-játékos volt. 1940 óta rajzolt lapoknak. 1957-ben a Népsport és a Képes Sport közölte sportkarikatúráit. Az OrszágVilág humormellékletében jelentek meg rendszeresen karikatúrái. Publikáció: Élet és Irodalom (1957), Képes Sport (1957–59), Népsport (1957–58), Ország-Világ (1957–61), Kincses Kalendárium (1958), Vigyázat, a humor mögött pénz van! (1968), Magyar Ifjúság (1975). Szignó: Péká. PARA ISTVÁN (Gyergyószentmiklós, 1962.): karikaturista, számítógép-kezelő, műkedvelő szobrász. 1981-ben érettségizett, majd 1981–90 között számítógép-kezelő Csíkszeredán. Munkája mellett szitanyomatokat készít. 1990–92-ig a Pro-Print Kiadó, majd 1994-től az Enigma Multipress Kft. grafikusa. 1990-tôl jelennek meg karikatúrái különböző szatirikus hetilapokban: Tromf (1990–92); Cápa, (1991–93); Corvin rejtvénymagazin (1994). Két karikatúra-gyûjteményt adott ki: A kerti törpe dala (1996), és a Vicces évszázad (1998). Foglalkozik kisplasztikával is, kiállításon 1995-ben mutatta be Csíkszeredán. Kiállítás: Csíkszereda (1990, 1992, 1995, 1996); Gyergyószentmiklós (1992, 1995, 1999); Würzburg (1993). Szignó: PP. PÁSZTOR CSABA (1965.): grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolát 1984–1989 között végezte el. Karikatúrát, humoros rajzokat a Kincskereső (1985) újságnak rajzolt, itt munkatársai voltak: Würtz Ádám, Szemethy Imre, Sajdik Ferenc. PATAKY BÉLA (Szolnok, 1932.): festő. 1941-ben Gyergyószentmiklósról került Szolnokra, középiskolai tanulmányait a Verseghy Ferenc Gimnáziumban végezte. 1955–1958: Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanul, mestere: Benedek Jenő, Barcsay Jenő. 1958tól Szolnokon dekoratőrként dolgozott. Rajzolt karikatúrákat a Szolnok Megyei Néplap (1957), Új Néplap (1963–71), Szolnoki MÁV Képes Hírlap (1963), Magyar Rendőr (1970– 71), Magyar Ifjúság (1970–74) újságoknak. Rézkarcai és linómetszetei mellett

plakettjei, fémdomborításai is ismertek. A 80-as években érdeklődése a festészet felé fordult. A 90-es évektől kezdve húsznál több köztéri szobrot készített. Kiállítás: 1969: Göteborg; 1971: Tallinn; Keszthely; 1974: Bp.; 1976: Szeged; 1979: Szolnok; 1983: Nagykanizsa; 1984: Szolnok; 1985: Eger; 1986: Kiskunhalas. PATAKY LÁSZLÓ (Brád, 1857. – Alvincz, 1912.): festő. Az Országos Mintarajziskolában kezdett tanulni, (1875–1880), azután Münchenben K. Pilotynál folytatott tanulmányokat s onnan 1882-ben Párizsba ment. Itt sokat dolgozik Munkácsy műtermében. 1888-ban Hírmondó című festményével elnyerte a Munkácsy-ösztöndíjat. Népéleti és katonai tárgyú képei, lovasjelenetei évtizedeken át nagy népszerűségnek örvendtek. Rajzolt karikatúrákat és grafikákat: az Üstökös (1885– 87), Képes Folyóirat (1888), Vasárnapi Újság (1889–90), Magyar Szalon (1893), Új Idők (1934) részére. Vágó Pállal együtt festette a volt Ludovika Akadémia kuruc tárgyú falképeit. Számos műve (Krumpliszüret, Huszárroham, Borozó paraszt, Vallatás stb.) a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. 1913-ban a Szent György Céh, 1918-ban a Műcsarnok rendezett képeiből hagyatéki kiállítást. PATROVITS TAMÁS (Budapest, 1968.): animációs filmrendező. A Magyar Iparművészeti Főiskola animáció-videó, számítógépes animáció szakán szerzett diplomát 1993-ban. 1994 óta a Pannónia Film Kft.-nél dolgozik. 1996-tól saját cége, a Reanimation Bt. grafikákat, karikatúrákat, animációs filmeket, videókat készít. 1993-ban a Magyar Nemzet külpolitikai rovatában jelentek meg karikatúrái, a Magyar Narancs egy számában grafikái. 1994 októberében a Liget irodalmi és ökológiai folyóirat adta közre kollázsait. Csoportos kiállításai: Nemzetközi Groteszk Fesztivál (Kaposvár, 1996) Fiatal Iparművészek Stúdiója (1996). Lengyel Lajos tanulmányi díj (1986); John Halas tanulmányi ösztöndíj (1991). Film: Animációs filmjei: Képlények (1994); Kanásztánc (1997); Hommage á Vajda Lajos (Richly Zsolttal, 1998); Raid, halálbiztos! (reklám, 1999). PATTANTYUS JÓZSEF (Regenye, 1942 – 1996) Iparművészeti Főiskolát végzett. Mestere Cserkovszky Árpád. A pécsi Művészeti Szakközépiskola tanára volt. A győri művésztelep egyik alapítója. Karikatúrát és grafikát rajzolt az Élet és Irodalom (1968), Rakéta (1987–89), Hócipő (1990), Hahota (1990), Darázs (1994), Ludas Matyi (1990–93) lapok részére. Egyedi portrékarikatúrákat készített a Ludas Matyi „ceruzapárbaj” rovatába. A kerámia és a karikatúra mellett reklámgrafikával, egyedi- és sokszorosított grafikával, díszlet- és látványtervezéssel is foglalkozott. Animációs filmjeivel több hazai és nemzetközi díjat nyert. 1968-ban a siklósi alkotótelepen, 1969-ben és 1972-ben a siklósi kerámia szimpóziumon, 1985-ben és 1989-ben a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban ösztöndíjjal, 1969–73 között a győri művésztelepen dolgozott. 1978-ban és 1994-ben részt vett a göteborgi Konstnarernas Kollektív Verkstad munkájában. A 90-es évek közepén Svédországban élt. Az IAA és a Svéd Művészek Szövetségének tagja volt. Kiállítás: 1970: Ferencvárosi Pincetárlat.; 1973: Fészek Klub; 1974, 1975: Művelődési Ház, Szentlőrinc; 1978: G. Fenix, Göteborg; 1979: Kossuth Filmszínház, Mohács; 1986: Tóparti Galéria, Révfülöp; Dzsámi, Szigetvár; 1987: Egry József Művelődési Ház, Badacsonytomaj; Tóparti Galéria, Révfülöp; 1991: Közművelődési Szakszervezet Székház, Bp.; Kertészeti Egyetem, Bp.; Városi Művelődési Központ, Szolnok; 1994: Vasaplatsen, Göteborg. 1968, 1970, 1972, 1975, 1980, 1982, 1986, 1988, 1990: 1. -IV., VI, VIII-XL Országos Kerámia Biennálé, Pécs; 1968–82: Baranya Megyei Tárlat, Pécs; 1968, 1969, 1972: Szimpózium kiállítás, Siklós; 1969: Magyar kerámiakiállítás, Rothenburg; Nemzetközi kerámiaverseny, Faenza; Pécsi-baranyai művészek kiállítása, Mk: IM; JPM, Pécs; Gábor Á. Tüzérm., Várpalota; Nközi Kerámia Stúdió Gyűjt., Kecskemét; Nemzetközi Kerámia Szimpózium Gyűjtemény., Siklós; PIM; Xantus János. Múzeum Győr.

PAULINI BÉLA (Csákvár, 1881. – Baja, 1945.): író, újságíró, illusztrátor. A Magyar Figaró vicclapnak rajzolt karikatúrát (1899-tôl –1906-ig.), majd a Bolond Istók, Darázs, Kakas Márton, Villám, Borsszem Jankó, Fidibusz, Üstökös-Urambátyám, Izé vicclapokban publikált egyidejűleg. Készített illusztrációkat, grafikákat a Művészet, Pesti Mozi, Színházi Élet, Magyar Zsidó Almanach, Ma Este lapoknak. A grafikus gyermektémák felé fordult, rajzolta, írta, szerkesztette a gyermekújságokat: Jó Pajtás (1924), Mindent Tudok. A színes Tündérvásár gyermekújságnál több évig a stílust meghatározó rajzoló volt. A Pesti Napló gyermekmellékletének is dolgozott. Saját kezűleg illusztrálta mesekönyveit, amelyekkel megteremtette a magyar műmesét. 1926-ban Harsányi Zsolttal közösen írta Háry János című meséjét. Kodály Zoltán zenésítette meg, s Paulini készítette a rajzokat. Eme rajzok díszlet- és kosztümtervek is egyben, de „karikírozva, a darab szellemében”. „A kis kötet rajzait valami sajátos naiv kedvesség, irónia jellemzi. ” A Bokrétások Lapjának szerkesztője. Több népies táncjáték szerzője. Tagja volt a Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének. Életét orosz katonák oltották ki: tévedésből kivégezték. Könyv: Emlékirataim. (1914); A madárkocsi. Mesék. (1938); A 10 esztendős Gyöngyösbokréta (1940). Sztrájknaptár (1905). Publikáció: Magyar Figaró (1899–1906), Urambátyám (1903–10), Bolond Istók (1904– 1907), Darázs (Székesfehérvár) (1904–14), Kakas Márton (1905), Villám (1906), Borsszem Jankó (1906–24), Fidibusz (1906–11), Üstökös-Urambátyám (1907–1908), Izé (1909), Művészet (1911), Pesti Mozi (1911–13), Borsszem Jankó Naptár (1912), Április (1918–19), Színházi Élet (1918–24), Pesti Mozi (1911–13), Bukfenc (1919), Ifj. Borsszem Jankó (1921), Magyar Zsidó Almanach (1922), Ma Este (1923), Jó Pajtás (1924), Mindent tudok (1925), Tündérvásár (1926–31), Pesti Napló melléklet (Gyermek) (1928), Magyar Magazin (1929), Pesti Napló (1929–31), Az Est Hármaskönyve (1930), Gyermeklapok (1930). PAUR GÉZA (Nagyvárad, 1870. – Budapest, 1945): festő, illusztrátor és művészeti író. Illusztrációt, karikatúrát rajzolt a Vasárnapi Újság (1890), Képes Folyóirat (1897–99) részére. 1899–1945-ig a Képzőművészeti Társulat műtárosa, majd főtitkára volt. PECHÁN BÉLA (Verbász, 1906. – Verbász, 1986.): festőművész, karikaturista. A müncheni akadémián tanult (1927–31). Visszatért Verbászra, élete végéig ott élt és alkotott. Selyemgyári rajzolóként dolgozott, és képzőművészetet tanított a gimnáziumban. 1955-ben bekapcsolódott az óbecsei művésztelep munkájába. Műveit eleinte a realizmus jellemezte, majd festészete elveszítette realisztikus jellegét. A vajdasági modern festészet úttörőjeként tartja számon a művészettörténet-írás. Alkalmazott grafikával is foglalkozott, karikatúrákat készített. Rajzai megjelentek a vajdasági magyar lapokban és a vajdasági magyar humoristák évkönyveiben (Marad a gyerek, ha látszik, Újvidék, 1974; Sok az eszkimó, kevés a móka, Újvidék, 1975). 1972-ben Verbászon önálló karikatúrakiállítása volt. PEITLER ISTVÁN (Pécs, 1902 – 1943): festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolát 1924–1929 között végezte el. Festőként dolgozott Budapesten és Párizsban. 1926-ban négy vízfestményt állít ki a Műcsarnokban. Tanított Dienes Valéria mozdulatművészeti iskolájában, ahol kosztümtant adott elő. Illusztrátori hagyatéka jelentős. Karikatúrákat, humoros rajzokat a Lantos Magazinba (1929) rajzolt. Fiatalon, 1943-ban agydaganat oltotta ki életét. PÉRELY HERCZ IMRE (Pápa, 1898. – Bajorország, 1944.): grafikus, festő. Az Iparművészeti Iskolán majd a Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Kecskeméten Iványi-Grünwald Béla tanítványa volt. Főleg újságok számára készített rajzokat: a Magyar Grafika (1921), Képes Krónika (1922–30), Társaság (1922), Színházi Világ (1922), Új Idők (1922), Pénzvilág (1922), Társaság (1923), Ország-Világ (1923), Jó Pajtás (1924–25), Ma Este (1926), Május 1 (1927), Magyar Magazin (1928), A Toll (1929), Tolnai Világlapja (1929–31), Színházi Élet (1929), Délibáb (1929–40), A Reggel (1930),

Pesti Hírlap (1932), Tükör (1940), Népszava Naptár (1942), Színházi Magazin (1944). Művészetének fő tevékenysége a grafika, elenyésző része, de jelentős a karikatúra, illetve portrékészítés. Közéleti és irodalmi személyekről rajzolt portrésorozata meghozta a népszerűséget számára. Portréit kötetekben is kiadták (Magyar fejek, 1922; Magyar írók, 1927; stb.). 1925-ben Rómában a pápa arcképét örökítette meg. Tagja volt a Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének. PRENOSZIL SÁNDOR (1857. – ?): karikaturista. A Mintarajziskolát 1872–1877 között végezte el. Több élclapnak rajzolt karikatúrát: a Füllentő (Eger, 1880–84) vicclapban együtt rajzolt Gárdonyi Géza íróval és Csörgey Zoltánnal. Az Üstökös (1882–87) élclapnál Jankó János volt a „vezető” rajzoló, a győri Garabonciás (1882–87), újságban csak Prenosyl Sándor karikatúrái jelentek meg. Rajzolt még: a Pipa János (Bp., 1882), Magyar Miska 1882, Vasárnapi Újság (1889) lapokban. PERLROTT-CSABA VILMOS (Békéscsaba, 1880. – Budapest, 1955.): festő. Tanulmányait az Iparrajziskolában kezdte Budapesten, majd Koszta Józsefnél és Nagybányán tanult. Párizsban egy ideig a Julián Akadémiára járt, ahol J. P. Laurens volt mestere, majd 1906-ban H. Matisse tanítványa lett. Rendszeresen részt vett kiállításokon. 1909-ben a párizsi Galerié Veilben Metzingerrel és A. Derainnel rendezett kollektív kiállítást. Magyarországon az Izé című vicclapnak rajzolt karikatúrákat. Szerkesztőtársai voltak: Egry József, Erdei Viktor, Gedő Lipót, Zórád Géza, Gara Arnold. (1909–1910). 1911-ben ösztöndíjjal Spanyolországban járt. 1914-ben jött vissza Budapestre. Grafikákat rajzolt a Múlt és Jövő (1923) a Gong (1924) és a Lantos Magazin (1930) újságoknak. Számos kiállítása volt Európa különböző nagyvárosaiban (1920: Prága; 1921: Drezda; 1922, 1924. 1926: Hamburg; 1927: Zürich stb.); több díjat nyert. Budapesten 1919-ben, 1925-ben és 1931-ben az Ernst Múzeumban Gráber Margittal és Szobotka Tiborral volt közös kiállítása. Korai munkái, pl. Cigányok a csűrben (1904), a nagybányai iskola stílusában készültek, majd Greco, a Fauve-ok és főleg a kubizmus hatott rá. Egyes rajzaiban analitikus formabontó kísérletek mutatkoznak (Lőcsei templom belseje). Tájképein Cézanne, csendéletein néha Braque hatása érződik. Később visszatért a posztimpresszionizmushoz. A 30-as években festett aktos kompozíciói Gauguin hatását mutatják. Litográfiái külön albumban jelentek meg. PESTHY ISTVÁN dr. (Déva, 1906. – Budapest, 1972.): orvos, sebész és fogszakorvos, karikaturista. A budapesti és debreceni orvosi egyetemen tanult 1935-ig. 1936-tól egészen haláláig a budapesti egyetem Fogászati, Sebészeti, majd Szájsebészeti klinikáján dolgozott. 21 éves volt, amikor első rajzát leközölték a Hanupex lapba (1927), majd a Tolnai Világlap (1928) és a Borsszem Jankó élclap (1928) hozta rajzait. Színházi lapokban és magazinokban is publikált: Színházi Élet, Képes Krónika. A 8 Órai újságnak volt a rajzolója 1939-től 1944-ig. Rajzolt a Vicinális Dugóhúzó egyetemi lapnak is, majd 1944 őszétől a bátor ellenzéki Pesti Posta című politikai élclap szerkesztője és rajzolója. (9 száma jelent meg, majd a nyilas kormány betiltotta). Szerkesztők voltak: Szepes Béla, Toncz Tibor, Szigethy István, Hauswirth Magda, Byssz Róbert, Gugi Sándor. 1945 után mint orvos tevékenykedett. Az Élet és Irodalom és a Ludas Matyi újságokban jelent meg rajza 1966-ban. Publikáció: Hanupex (1927–29), Tolnai Világlap (1928), Borsszem Jankó (1928), Színházi Élet (1929), Képes Krónika (1931), 8 Órai Újság (1939–43), Film Színház Irodalom (1943– 44), Vicinális Dugóhúzó (1944), Pesti Posta (1944), Élet és Irodalom (1966), Ludas Matyi (1966). Szignó: fallus. PETERDI GÁBOR (Budapest, 1915. – USA, 2001.): festő, grafikus. Rudnay Gyulát és Katona Nándort tartotta mestereinek. 1929-ben a kecskeméti művésztelepen dolgozott. 1933-ban Párizsban élt és alkotott. Karikatúrákat,

illusztrációkat a hazai Délibáb (1938) magazin részére készített. 1939-ben az USA-ba költözött, ahol a Yale Egyetem tanára lett. 1959-ben megjelent könyve. A Printmaking: methodes old and new több kiadást megért, és számos helyen jelenleg is tankönyvként használják. PETRY BÉLA (Erzsébetfalva, 1902. – 1996.): grafikus, tanár, építész. A Képzőművészeti Főiskolán 1927-ben rajztanári képesítést, majd 1929-ben építész oklevelet szerzett Bécsben, az Építészeti Akadémián. Első mappáját 100 Petry Ex Libris (Athenaeum, Bp., 1929.) címen az Iparművészeti Társulat jelentette meg. A debreceni egyetemen 1930–1936 között rajzot tanított, majd a következő négy évben a Magyar Királyi Egyetemi Nyomda illusztrátora volt. 1930–1936 közt az Ojság című vicclapnak rajzolt karikatúrákat, itt munkatársai voltak: Forrai Zoltán, Gáspár Antal, Szigethy István, Madaras László. A II. világháború után Münchenben élt, majd 1946-ban az USA-ban telepedett le. Eleinte művészeti tervezőként, acél- és rézmetszőként dolgozik, majd 1960–1967 között az építészet professzora a bostoni Építészeti Központban. Itt jelenteti meg angol nyelven írt, maga illusztrálta könyvét Az egyiptomiak, a maják és inkák összehasonlító építészete címen (1960). Az Amerikai Magyar Szépmíves Czéh gondozásában megjelent Magyar népmesék (1972) rajzait ő készítette. Az USA-ban 96 épülete készült el, ő tervezte a washgingtoni Máriakatedrális kápolnáit, továbbá iskolák, könyvtárak épületeit. Kiállításai voltak Magyarországon, az USA-ban, Ausztriában, Görögországban, Olaszországban és Németországban. Ex libriseit az elmúlt években kiállították Debrecenben, majd Budapesten és 1986-ban Keszthelyen és Veszprémben. PETZ MARGIT (Győr, 1886 – 1944?): karikaturista. Münchenben tanult, azután Párizsban, Olaszországban és Belgiumba folytatott tanulmányokat. Karikatúrát az Izé (1909–1910) vicclapba rajzolt. Munkatársai voltak: Pólya Tibor, Zórád Géza, Gedő Lipót, Gara Arnold, Erdei Viktor. 1912-ben műveiből kiállítása volt Budapesten. PINTÉR GÁBOR (Budapest, 1952.): karikaturista. 1989 óta jelennek meg sajtókarikatúrái napi- és hetilapokban, folyóiratokban, magazinokban (Új Szabad Száj, 1989; Hírhozó, 1989–95; Recept, 1989–95; Nők Lapja, 1991; Új Borsszem Jankó, 1993–94; Esti Hírlap, 1991; Képes Európa, 1993–94; Ludas Matyi, 1990; Gyöngy, 1998–99; Magyar Nemzet, 1999–2000). Díj: A mi városunk kiállítás II. díja, Kiskunfélegyháza (1998); Kaland a gangon pályázat, megosztott III. díj (Bp., 2000). Kiállítás: Kiskunfélegyháza (1998); Szekszárd (1999); Bp. (2000); Szeged (2000). Publikáció: Új Szabad Száj (1989), Hírhozó (1989–1995), Recept (1989–1995), Nők Lapja (1991. (Pégé) Rajzszex (1990), Esti Hírlap (1992), Képes Európa (1993–1994), Ludas Matyi (1993), Új Gazda (1994), Új Borsszem Jankó (1993–94), Maszk (1995), Ügyes (1997–98), Gyöngy (1995), Magyar Nemzet (2000), Vasárnap (2001), Ügyes (2001), Jó Vicc (2001), Vasárnap Reggel (2003). Szignó: PéGé. PINTÉR JENŐ (–,): grafikus, karikaturista. Kedvelt, sokat foglalkoztatott karikaturista volt. Publikáció: Új Helyi Futár (1919), A Magyarság Évkönyve (1926), Vasárnap (1926–29), Nyíl (1932), Az Ojság (1932), Magyar Cserkész (1933–35), Glóbusz és Vidéke (1935), Karikás (1936–39), Vasárnapi Újság (1938–39), Magyar Futár (1941–43), Színházi Magazin (1942–43). Tóth Ervin: Csúfondáros rajzolatok kiadványában szerepelt karikatúráival. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének. PINTÉR PÉTER (Budapest, 1954.): grafikus, karikaturista. A Képző- és Iparművészeti Egyetem grafika szakán végezte tanulmányait. Az 1970-es évektől jelennek meg grafikái. A Népszava 1984-től foglalkoztatta, illusztrációkat és karikatúrát készített a lapnak. A Képes Nyelvmestert együtt szerkesztette: Dargay

Attilával, Fazekas Attilával. (1985) A hazai lapokban még a Magyar Hét, Pesti Riport, Kurír, Playboy, Szabad Föld, Vasárnapi Néplap. újságok foglalkoztatták. A Tankönyvkiadó részére számos kötetet illusztrált. Foglalkozik lemezborító, plüssállat és egyéb tárgyak készítésével (pl. Zámbó Jimmy koronája). Publikáció: Népszava (1984–90), Képes Nyelvmester (1985–99), Magyar Hét, Kurír, Mini Pajtás (1985–86), Diák Naptár (1986, Pesti Hírlap (1992), Pesti Riport (1993), Vasárnapi Néplap (2001–2004), Szabad Föld (2002–2006), PlayBoy (2000). Szignó: Pintér. POGÁNY IMRE (–,): grafikus, karikaturista. Borsszem Jankó 1906–1909, vicclapban együtt rajzolt Homicskó Atanáz, Bér Dezső, Garay Ákos, Polgár Márton, Faragó József grafikusokkal. Grafikákat, illusztrációkat készített: a Reflektor 1908, Vasárnapi Újság Karácsonyi Kiadvány 1909, Móka 1909, Színházi Hét (1910–11) újságoknak. Szignó: Pogány. POGÁNY SÁNDOR (–,): karikaturista. Főleg portrékarikatúrákat, illusztrációkat rajzolt az Élet és Irodalom (1957), Film Színház Muzsika (1957), Ország-Világ (1957–58), Világifjúság (1960–65), Pajtás (1968) újságoknak. Az 1956-os forradalomról készített egy karikatúraalbumot, 1956. október 23. címmel, testvére Pogány Róbert volt a kiadvány szerkesztője. A karikatúrákon a forradalmárokat randalírozó, a békés polgárokat gyilkoló söpredéknek jeleníti meg a rajzoló. A régi rendszer hívei: Horthy Miklós, Habsburg Ottó, Nagy Imre, Mindszenty bíboros mint felbújtók szerepelnek a kiadványban. Az 1958-ban kinyomtatott (12000 db) könyvet terjesztés előtt, az utolsó pillanatban bezúzták. POLGÁR IMRE (–,): karikaturista. A két ifjúsági lap humormellékletébe jelentek meg karikatúrái: az Ifjúsági Magazin (1966), Magyar Ifjúság (1966), majd a Képes Sport (1970), és a Nyugati Futár (Győr, 1992) című lapban publikált. POLGÁR MÁRTON (Újpest, 1879. –?): festő. Budapesten, Münchenben és Párizsban tanult. 1901 óta állított ki a Nemzeti Szalonban olajfestményeket és rajzokat. 1909-ben karikatúráiból gyűjteményes kiállítást rendezett Budapesten. Állandó rajzolója volt a Borsszem Jankó élclapnak 1899-től 1915-ig. A kiváló karikaturista együtt szerkesztette a vicclapot Mühlbeck Károly, Bér Dezső, Homicskó Atanáz, Vértes Marcell, Garay Ákos, Paulini Béla, Major Henrik művészekkel. Polgár Márton mindent tudott a karikatúráról, figurái inkább szépek voltak, mint eltorzítottak. Kiváló portrés volt, a polgári élet jó ismerője és a pikáns lapok kedvelt rajzolója. Publikáció: Borsszem Jankó (1899–1915), Kakas Márton (1896–1909), Új Pityi Palkó (1899), Magyar Figaró (1901), Borsszem Jankó Görbe Naptár (1902), Magyar Bors (1902), Bolond Istók (1902–1907), Töf-Töf Naptár (1903), Szikra (1903), Pikáns Lapok (1906), Üstökös-Urambátyám (1906–10), Pillangó (1909), Pikkoló (1909–12), Erdélyi Bakter (1911), Pikkoló Élclap (1917), Tolnai Villám (1917–18), Villám (1917), Kakas Márton (1910). Szignó: Polgár. POLLACSEK MIHÁLY (–,): karikaturista. Rövid ideig egy időben foglalkoztatták a Kikirikí (1897–98), Borsszem Jankó (1898), Határszéli Zabszemek (1899), Urambátyám (1901) vicclapok. POLLÁK ZSIGMOND (Pozsony, 1837. – Budapest, 1912.): grafikus, karikaturista. Bécsben az akadémián tanult, azután budapesti képeslapoknak dolgozott, főleg a Vasárnapi Újságnak, amelynek 1857-től az 1880-as évek végéig állandó munkatársa volt. Karikatúrát rajzolt az Üstökös élclapnak (1865) a Dongó (Debrecen, 1883), Torma (Szombathely), Csíptető (Nagykőrös, 1892), a Bolond Istók (1912) részére, utóbbinak címlapokat is rajzolt. Több önálló műlapja is megjelent, munkáinak javát azonban a Franklin Társulat kiadványai részére készítette.

Publikáció: Vasárnapi Újság (1957–80), Az Üstökös (1865), Dongó (Debrecen, 1883), Torma (Szombathely, 1883), Torma (1890), Csíptető (Nagykőrös, 1892), Bolond Istók (1912). PÓLYA GOGO (–,): grafikus, karikaturista. Pólya Tibor ismert festő karikaturista lánya volt. Meseillusztrációkat és karikatúrákat készített: a Színházi Magazin (1939), Film Színház Irodalom (1943), Ludas Matyi (1945) lapok részére. Reklámgrafikákat is rajzolt, pl. a Wu 2 hajifjító cream. Szignó: gogo. PÓLYA IVÁN (Szolnok, 1888. – Budapest, 1939.) festő, karikaturista. Kezdetben szobrászati tanulmányokat folytatott a budapesti Iparművészeti Főiskolán. Véglegesen 1916-ban tért át a festészetre, ahol Fényes Adolf volt a mestere. Időnként egy szerkesztőségben rajzolt karikatúrát testvérével, Pólya Tiborral, így például az Április (1918), című politikai vicclapban. Foglalkoztatta a Borsszem Jankó (1920–22), élclap is. Grafikát illusztrációt készített a Pesti Tőzsde (1925–28), Pesti Hírlap Vasárnapja (1931), Színházi Élet (1932–33), Színházi Magazin (1939) újságoknak. Tagja volt a Herman Lipót Asztaltársaságnak. PÓLYA TIBOR (Szolnok, 1886. – Szolnok, 1937.): festő, grafikus, karikaturista. Budapest, 1903–1907 a Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd Szolnokon és Párizsban képezte magát. 1912–19-ig a kecskeméti, majd később a szolnoki művésztelep tagja. A Herman Lipót Asztaltársaság megbecsült és elismert művésze volt. Festett, grafikát és illusztrációt készített, karikatúrát, portrét rajzolt. Az élclapok közül foglalkoztatta: a Fidibusz, Borsszem Jankó, Szamár, Április, Bolond Istók. Grafikáit és festményeit a Művészet, Vasárnapi Újság, Magyar Kabaré, Színházi Élet, Új Nemzedék, Front, Kis Krónika, Pesti Tőzsde lapok közölték. Hírnevet elsősorban karikatúráival szerzett, de kiemelkedők anekdotikus festményei, impresszionista tájképei, könyvcímlap- és ötletes plakáttervei is. Ismert plakátjai: Medgyasszay Vilma kabaréja (1916), Pesti Napló, Mindenki az Új Nemzedéket olvassa (1923–24) körül. Pesti Napló (1926), Magyarország, Pesti Napló, (1920), Látod nem hallgattál rám, (1926). 1917–24 között szinte minden esztendőben kollektív kiállítást szervezett az Ernst Múzeumban. 1928ban ellátogatott Amerikába, s albumot adott ki arról az amerikai útról, amelyet a Kossuth-szobor leleplezése alkalmából szerveztek. A Magyar Magazin (1928), Új Magazin, Képes Vasárnap, Színházi Élet, munkatársa lett. Rajzolt a népszerű, szellemes Az Ojság című vicclapnak. Tagja volt a Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének. Könyv: Írók és művészek között. 1918. Publikáció: Millenneumi Újság (1904–1905), Művészet (1906–15), Fidibusz (1907–13), Garabonciás (USA) (1909–10), Izé (1901–10), Vasárnapi Újság (1911–14), Magyar Kabaré (1912–15), Borsszem Jankó (1913–25), Színházi Élet (1917–23), Új Nemzedék (1918), Szamár (1917), Április (1918–19), Bolond Istók (1918), Front (1919), Kis Krónika (1919), Színházi Élet (1919–34), Pesti Tőzsde (1922–23), Az Ojság (1922–33), A Társaság (1923), Pesti Tőzsde (1923–25), Kacsa (1923–24), Ma Este (1924–26), Új Idők (1924–26), Jó Pajtás (1924), Az Észak (1926), Magyar Magazin (1928–30), Reklámélet (1928–32), Tolnai Világlapja (1929–31), Kerékpár és Motor (1930), Irodalmi Kurír (1931), Pesti Hírlap Vasárnapja (1931–38), Az Est (1933–35), Új Magazin (1933–38), Izé (1933–38), Pesti Tőzsde (1933), Új Szivárvány (1935), Az Ojság (1935–37), Képes Vasárnap (1937), Színházi Élet (1937), Művészet (1937). Szignó: Pólya T. POSTA SÁNDOR dr. (Budapesten, 1888. – Budapest, 1956.): Orvos, karikaturista. Az 1924. évi párizsi olimpián kardvívásban egyéni bajnokságot nyert. Rajzai, karikatúrái 1923–1928 között a Sporthírlap és Az Est lapokban jelentek meg. Publikáció: Sporthírlap (1922–25), Az Est (1926).

POSZPISEK MÁRTA (Budapest, 1958.) tervezőgrafikus.A budapesti Képző-és Iparművészeti Szakközépiskolában érettségizett fotó-szakon.A Magyar Képzőművészeti Egyetem alkalmazott-grafika szakán 1989-ben végzett Zelenák Crescencia tanítványaként. 1989-től 1990-ig Kölnben egy grafikai stúdióban dolgozott, majd 1993-tól 1998-ig reklámügynökség művészeti vezetője. Tervező -grafikai munkái jelennek meg, plakátokat könyvillusztrációkat készít. Karikatúrái jelentek meg az Auto-Motor /19911998/, MOL 2000 és a Dörmögő Dömötör / 2000-2001/ gyermeklapban. Grafikái jelentek meg a Nők lapja újságban /2000/ . Díjak:1987. Könyvheti plakát-pályázat különdíj, 1988. VI. Országos Grafikai Biennále fődíja, Békéscsaba. Kiállítások: 1986. 100+1 plakát kiállítás /Műcsarnok/ 1988, 2000, 2002, 2004, 2006 Országos Grafikai Biennále, 1989. Illusztrációs kiállítás, Bologna,1989. Illusztrációs kiállítás /Budapest/,1990. Tavaszi Tárlat /Műcsarnok/ . Könyvek: The Britsh Pub /1989/, Tales from Watchet /1989/, Cicamese /1990/, Szó-tagol-va /1993/, Titkos út /1994/, Médiakalauz 2./1997/, Betegtájékoztató 1-2 /2001/, A királykisasszony fogyókúrája /2007/, Kató tehén és a múúú- Oszkár szamár és a rímek /Wie die kuh katja das muh erfand/ /2007/, A királykisasszony fogkrémje /Die zahnpasta prinzessin/ /2007/, Die Falle der Zeichnerin /2008/, A jogerő legyen veled /2008/. Szignó: PM PÖRGE GERGELY (Pest, 1858. – Újpest, 1930.): festő, karikaturista. Budapesten és Münchenben tanult, majd vásári jeleneteket, apró méretű népéleti témájú képeket állított ki. Ily tárgyú ceruzarajzokat készített képeslapok számára is. 1903-ban és 1904-ben a Nemzeti Szalonban volt kiállítása. 1921-ben megkapta a Tolnai Simon-díjat. A nagy Dunán, Havas út, és a Lucskos idő című festményeit a Magyar Nemzeti Galéria, a Dunaparti részlet, a Római fürdőnél, az Újpesti kikötő és a Káposztásmegyer mellett című képeit a székesfőváros vásárolta meg. Számos rajza, városképe a Magyar Történelmi Képcsarnok grafikai gyűjteményébe került. Népszerű illusztrátor és karikaturista volt. Több lapnak dolgozott harminc éven keresztül: Üstökös (1886), Magyar Szalon (1887–95), Magyar Géniusz (1898–99), Képes Heti Krónika (1902), Új Idők (1906), Művészet (1909–11), Vasárnapi Újság (1911–16). PRIHODA ISTVÁN (1891 – 1956): festő, grafikus. Az Országos Mintarajziskolában végzett 1918-ban. Közismert a színezett rézkarc sorozata, híres festők festményeiről. Kedvelt témája a női test. Karikatúrákat, illusztrációkat készített a Színházi Élet (1924–30), Mindent tudok (1925), A Társaság (1926), Tábortűz (1931) című újságok részére. Ismert plakátja: Könyvek a házfelügyelőnél! (1919) PUSZTA PÉTER (Budapest, 1949.): karikaturista és rajzfilmanimátor. 1965–1978-ig a Magyar Ifjúság humormellékletében jelentek meg karikatúrái, majd az Ifjúsági Magazin, Élet és Irodalom, Világ Ifjúság, Néplap, Pajtás újságokban. A Ludas Matyi 1970-től foglalkoztatta külsősként. A Magyar Konyha népszerű magazinban együtt rajzolt Sajdik Ferenc, Czifferszky Béla karikaturistákkal. 1981 óta Németországban él. Itt rajzfilm-animációkkal foglalkozott. 1989-ben, a rendszerváltozás idején családostól egy évre visszatért Magyarországra, a Ludas Matyi újsághoz. Belső munkatársként profi munkát végzett. Igényes, kidolgozott, de mégis könnyed politikai és „polgári” rajzai nagyban erősítették a lap színvonalát. Több címlapot készített a Ludas Matyi Magazin, Extra Ludas, Ludas Matyi Nyári Örömök kiadványokba. Az Új Szabad Száj külsős rajzolója volt a lap megszűnéséig. Jelenleg szabadfoglalkozású karikaturistaként Kölnben dolgozik és tanít. Könyv: A rendszerváltás humora, Micsoda város. Több nemzetközi fesztivál díjazottja (Tokió, Ankara, Tajvan). Publikáció: Magyar Ifjúság (1965–78), Ifjúsági Magazin (1966–68), Élet és Irodalom (1970), Világ Ifjúság (1973), Néplap (1974–75), Pajtás (1974–75), Ludas Matyi (1970),

Magyar Konyha (1980–81), Világ Nyelv (1981), Új Szabad Száj (1989–90), Riport (1990), Ludas Matyi (1989) Ludas Matyi Magazin (1990–93), Ludas Matyi Évkönyv (1991–), Ludas Matyi Nyári Örömök (1990), Szabad Száj Magazin (1990), Rajzszex (1990), Monokel (1990), Darázs (1994). PUSZTAI PÁL (Budapest, 1919. – Dubrovnik, 1970.): grafikus, karikaturista. Kezdetben a Magyar Államvasutak tisztviselőjeként baleset-elhárítási rajzok és plakátok készítésével foglalkozott. Később a reklámgrafika iránt érdeklődött. Karikatúráit a közönség először 1955-ben ismerhette meg. Sajátos stílusjegyeivel korán kitűnt. 1956-tól a Ludas Matyi belső munkatársa. Politikai sorozata az Iván és Joe. Katonapolitikai kérdéseket feszeget a rajzoló, ahol minden esetben Iván a bölcs és a megfontolt. Pusztai Pál később kezdett újra kacér nőket rajzolni a lapban. Közismert és közkedvelt volt néhány jelenetből álló sorozata, a Jucika. Külsősként több lap is foglalkoztatta: Ország Világ, Dolgozók Lapja, Képes Magyarország, Füles, Nők Lapja. Az alkalmi humorújságokban is publikált: Plajbász és Paróka, Zsákbamacska, BÚÉK. A legfelkapottabb reklámgrafikus lett. Készített levelezőlapokat, zsebnaptárt, oktató- és moziplakátokat. Több nemzetközi kiadványban is megjelentek karikatúrái. Rajzaival részt vett külföldi karikatúra-kiállításokon és biennálékon. Könyv: Paprika (London, 1959), Pusztai Pál rajza (1963); Mikes György: Az oroszlánok négy órakor mennek el hazulról... (1965). Vonalparádé (1966) Micsoda Város! (1998). Publikáció: Ludas Matyi (1956–70), Kirakat (1957–58), Füles (1957), Érdekes Újság (1957– 58), Anna Balaton (1958), Kincses Kalendárium (1958), Ország-Világ (1958–69), Film Színház Muzsika (1958), Dolgozók Lapja (1962–70), Képes Magyarország (1960–61), Csúzli (1960), 80 Rajzzal a Föld körül (1961), Balatoni Híradó (1962), Dolgozók Lapja (1961), Tavaszi Tárlat (1962), Füles (1962), Füles Évkönyv (1962), Vidám Annabál (1963), Ludas Matyi Magazin (1963–70), Nők Lapja (1964), Vas Népe (1965), Nyári Örömök (1965), Őszi Kis Ludas (1966), Krimi Magazin (1966), Nyári Kis Ludas (1966), Tavaszi Kis Magazin (1966), Plajbász és Paróka (1966–68), Éjféli Tarka Kurír (1967), Asszonyok Évkönyve (1967), Sportoló Kis Ludas (1967), Zsákbamacska (1968–70), Napos Oldal (1968–69), Gépipari Estély (1968), BUÉK (1968–70), Groteszk (1969), Képes Sport (1969), Asszonyok Évkönyve (1969), Néplap (1970), Kisalföld (1970), Nők Lapja Évkönyv (1970), Ifjúsági Magazin (1970), Magyar Ifjúság (1970), Napos Oldal (1970), Kecskeméti Szúr (1970). Szignó: Pusztai. RADNAI BÉLA (Pozsony, 1873. – Budapest, 1923.): szobrász. Az Iparművészeti Iskolában, majd a szobrász-mesteriskolában Stróbl Alajos tanítványa volt. Szobrászat mellett karikatúrákat rajzolt a Kakas Márton című élclapba. Olaszországban és Párizsban is tanult. Fadrusz munkatársaként dolgozott, a mester halála után (1903) önállóan kezdett dolgozni, eleinte sok márvány képmást mintázott s egy sor gyermekcsoportot. Egy bronz- és egy márvány-gyermektanulmánya a Szépművészeti Múzeumba került. RADÓ GYÖRGY (Budapest, 1907. – ?): grafikus. Művészi tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán végezte, majd Bortnyik Sándor műtermében, a Magyar Bauhausban dolgozott. Karikatúrákat, illusztrációkat rajzolt: Tükör (1937), Reklámélet (1937–38) újságok részére. Hazai grafikusi működése után 1939-ben Brazíliába vándorolt és São Paulóban telepedett le. Grafikai tevékenysége mellett több művészeti cikket publikált. Fotóművészettel is foglalkozott. RÁK BÉLA (Budapest, 1945.): újságíró, grafikus, rejtvénykészítő, dalszövegíró. Jelenleg a Róbert Károly körúti Kórházban dolgozik mint számítógép-kezelő. Első karikatúrája 1963-ban jelent meg az Ifjúsági Magazinban, majd a Magyar Ifjúság, Világ Ifjúsága humormellékletében publikált. Közben humoros jeleneteket is ír, villámtréfái a Rádió Kabarészínháza adásaiban is szerepeltek 1969–85 között. A Ludas Matyi 1974-től külsősként foglalkoztatja kisebb-nagyobb megszakításokkal. Évekig rajzolt a Füles és Füles Évkönyvbe karikatúrákat, ahol keresztrejtvényeket is szerkesztett.

A Népszava, Magyar Nemzet lapok főleg politikai, gazdasági jellegű vicceket közölnek tőle. A Fapofa című humoros, szatirikus folyóirat főszerkesztője. Az utóbbi években főleg rejtvényújságokban publikál. 1985 óta tagja a Művészeti Alapnak. Kiállítás, díj: Pistoia – Plakett; 1982: Pescara – La voile/Vitorla díj; 1983: Skopje – meghívott vendég;1984: Tokió – Honorable mention, Debrecen – dalfesztiválon dalommal 3. helyezés; 1985: Zágráb – egyéni kiállítás, meghívott vendég; 1986: Varazdin –1. díj; 1996: Zágráb-különdíj; 2001: Hévíz – „Szféra” Polgármester találkozó 1. díj; 2006: Budapest – Országos Karikatúra Kiállítás két 2. díj; 2006: Debrecen – Scifi Fesztivál „A leghumorosabb alkotás” díja. Publikáció: Magyar Ifjúság (1966–75), Ifjúsági Magazin (1963–78), Ludas Matyi (1974– 89), Tollasbál (1975–), Füles (1975), Világ Ifjúság (1976–80), Magyar Horgász (1983–85), 3. Országos Biennále (1987), Ludas Matyi Évkönyv (1988), Nemzetközi Karikatúra Kiállítás Katalógus (1988), Vitriol (1989), Kunszenti Hírek (1989), Extra Ludas (1989), Új Szabad Száj (1989–91), Fapofa, Népszava (1990), Új Szabad Száj Magazin (1990), Ludas Matyi Évkönyv (1990), Ludas Matyi (1990–91), Magyar Nemzet (1992–93), Füles Évkönyv (1995–98), Poén Bazár (1999), Skandi Kamera (2001), Óriás Töprengő (2001), Skandi Varázs (2001), Poén Parádé (2000–2006), Poén Parti (2000–2006), Poén Lap (2000–2006), Poén Ász (2000–2006), Poén Festő (2000–2006), Poén Fergeteg (2000– 2006), Poén Kavalkád (2000–2006), Poén Desszert (2000–2006), Poén Csemege (2000– 2006), Poén Fricska (2000–2006), Poén Só (2000–2006), Vidor (2000–2006), Tudor (2000– 2006), Morgó (2000–2006), Vasárnapi Néplap (2001), Kis Füles (2001), Vasárnap Reggel (2003–2004), Színes Lap (2004), Best of 2004, Best of 2005. Szignó: Rák. RÁKOSI NÁNDOR (Szeged, 1832. – Budapest, 1884.): festő. Először kereskedő volt, majd Velencében tanult festeni. Hazatérve Budapesten és Szegeden oltárképeket, tájképeket és arcképeket festett. Néhány történeti alkotása is ismert. (Martinuzzi végpercei Alvincen, Hunyadi László stb.) Karikatúrát rajzolt a Paprika (Bp., 1878) című élclapba. RÁKOSY ANIKÓ (Kisújszállás, 1948.): grafikus. 1967–1971: a Magyar Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. Illusztrátorként munkái jelentek meg a Dörmögő Dömötör gyermeklapban, könyvillusztrációi ismertek, pl. A maci meséi (1995). Több diafilmet rajzolt meg: Arany tulipán, A rút kiskacsa, A kis gömböc, Iluska és a cicuska (2006). Kiállítás: Párizs (1990), Szentendre (1991, 1992), Antwerpen (1994), Ernst Múzeum (1995). RÁNK REZSŐ dr. (–,): tanár, karikaturista. A Drótkefe olvasói leveléből tudjuk, hogy tanárként dolgozott Budapesten, s hivatása mellett karikatúrákat rajzolt a Drótkefe (1942), Harc (1943), Pesti Posta (1944), Pajtás (1946–47) című újságoknak. A Drótkefe vicclapban munkatársai voltak Jeney Jenő, Szigethy István. Szignó: RR. RÁNKI ROXY JÓZSEF (Ozora, 1909. – Budapest, 1953.): grafikus. Tanulmányait a brünni műegyetemen folytatta, majd számos csehszlovák lap közölte szatirikus rajzait, karikatúráit. Itthon a Horthy-rendszert bíráló rajzai tették ismertté. Hogy megélhessen, alkalmazott grafikával foglalkozott. Karikatúráit a Borsszem Jankó vicclapban (1933–1937) közölték. 1941-ben Kirakat címmel jelent meg karikatúrafüzete. Grafikákat, illusztrációt rajzolt az Új Magazin (1935–38), Pesti Futár (1937), Liliput (1938), Délibáb (1938), Magazin (1939–40) részére. 1945-től a Fényszóró, Új Idők (1945), és a Színház (1945–53-ig) újságírója volt. 1946-1948 Szabad Vasmegye lap főszerkesztője, majd a Magyar Nemzet és a Független Magyarországot szerkesztője.Foglalkoztatta még a Pesti Izé (1947), Béke és Szabadság. Kiállítás: 1956ban a Kossuth Klubban (Bp.) és Ozorán tartották emlékkiállítását. Szignó: Roxi.

RÁTZ GÁBOR, Ratz Gavries, (Budapest, 1949.): karikaturista. 1970-től 1976-ig jelentek meg rajzai a Magyar Ifjúság humormellékletében. 1986-tól 1989-ig a Ludas Matyi, Ludas Matyi Évkönyv (1988) és a Ludas Matyi Magazin (1988) publikál, majd a Mai Nap munkatársa lett. Ludas Matyi vicclap megszűnte után, a két új vicclap az Úritök (1994) és Pesti Vicc (1995–96) lapok külsősként alkalmanként közölték karikatúráit. 1989 óta Izraelben él, ahol a Ha’olam Házé és a Ma’ariv karikaturistája. Kiállítás: Magyarországon (1973); Jeruzsálem (1993); Forte del Marmi (Lisszabon, 1994). RAU TIBOR (Budapest, 1934. – Budapest, 2000.): karikaturista. A Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban végzett grafika szakon 1954-ben. 1956–90ig nyomdai retusőr. 1965-től mint külső munkatárs dolgozott a „Tabi László-féle” Ludas Matyinál. Helyet kapott a Ludas Matyi Magazinban és a Nyári Kis Ludasban is. A Magyar Ifjúság humormellékletének állandó rajzolója volt 1967-től 1977-ig. 1972-től az angol Mayfair magazinban külső munkatárs, a lap megszűnéséig. 1989-ben az Új Szabad Száj újság külsős munkatársa, majd Dluhopolszky László főszerkesztősége idején a Ludas Matyi munkatársa lett. A kevés címlaprajzoló közé tartozott. A Ludas Matyi Magazin és az Extra Ludas lapok szinte az ő munkáira épültek. 1993-ig, a Ludas Matyi megszűnéséig életművet alkotott. 1993-tól szabadúszó grafikusként rajzolt az Új Szabad Száj, a Pesti Hírlap, Pesti Veréb, Veszett Veréb, Borsszem Jankó, Darázs vicclapokban. A rajzküldő szolgálaton keresztül számos megyei újság közölte rajzait: a 24 Óra, A Hírlap, Déli Hírek, Jászkun Krónika, Kisalföld, Új Kelet, Napló, Vasvármegye, Petőfi Népe. 1996-tól 1999-ig a Spán Gábor vezette Ludas Matyi rajzolója, egyben külsős a Pesti Vicc című lapnál. 2000-ben a Móricka lapcsaládnál publikál erotikus rajzokat. Kiállítás: Collegium Hungaricum (Bécs, 1991). Számos csoportos kiállításon vett részt és nyert díjakat (Lotz Terem, 1970; Bécs, Monokel, 1990; Pozsony, 1992; Nemzetközi Karikatúra Kiállítás, Budai Vár). Könyv: Viccalbum, Névjegy, Dohányzás 2000 éve, Itt ülök a halál... (2000), Gól volt, gól nem volt.. (2002). A rendszerváltás humora, Micsoda város! Publikáció: Nyári Kis Ludas (1966), Ludas Matyi (1966–73), Ludas Matyi Magazin (1967– 70), Magyar Ifjúság (1967–77), Bakfity (1972), BUÉK (1973–74), Pokoli Rémület (1978), Grimasz (1986), Új Szabad Száj (1989–92), Tallózó (1990–93), Ludas Matyi (1990–93), Ludas Matyi Magazin (1990–93), Ludas Matyi Nyári Örömök (1990), Új Szabad Száj Magazin (1990), Rajzszex (1990), Monokel (1990), Ludas Matyi Évkönyv (1991–93), Pesti Hírlap (1992–93), Pesti Veréb (1992–94), Extra Ludas (1992), 24 Óra (1993–97), A Hírlap (1993–94), Déli Hírek (1993–97), Hódmezővásárhelyi Hírek (1993–94), Kanizsa (1993–94), Jászkun Krónika (1993), Csíz (1993), Magyar Fórum (1993), Ludas Matyi Rejtvényújság (1993), Petőfi Népe (1993–97), Jászkun Kakas (1993–99), Kisalföld (1994–99), Heves Megyei Nap (1994–95), Új Kelet (1994–97), Napló (1994–97), Vasvármegye (1994), Magyar Poén Tőzsde (1994), Új Demokrata (1994–95), Álláskereső (1994–95), Új Gazda (1994), Új Borsszem Jankó (1994), Darázs (1994), Déli Hírlap (1995), Dunaújvárosi Hírlap (1995), Magyar Honvéd (1995–96), Maszk (1995), Magyar Nemzet (1995), Fülig Jimmy (1995), Néplap (1996), Nevessünk (1996), Kacagó Viccújság (1996–97), Pesti Vicc (1996–99), Ludas Matyi (1996–99), No Komplett (1997–98), Veszett Veréb (1996–99), Vicc-Mix (1997–2000), Viccözön (1997–2000), Elefánt (1997), Viccbörze (1997), Príma Viccparádé (1997), Móricka (1997–2000), Pistike (1997), Dunaújváros (1998–99), Új Néplap (1998–2000), Napló (1998), Új Néplap Kalendárium (1998–2000), Új Kelet (1998), Déli Hírlap (1998), Vigyor (1998), Dilibogyó (1998), Kismalac (1998–2000), Pikáns Magazin (2000). Szignó: Rau. RAUSCH BÉLA Radnai (Pozsony, 1873 – ?): karikaturista. A Képzőművészeti Főiskolára (1893–95) járt. Karikatúrát és illusztrációt rajzolt a Kakas Márton (1889–1907) és a Világlap (1898) részére. A Kakas Márton vicclapnál munkatársai voltak: Cserépy Árpád, Mühlbeck Károly, Linek Lajos, Garay Ákos.

RÉBER LÁSZLÓ (Budapest, 1920. – Budapest, 2001.): grafikus, könyvillusztrátor, karikaturista. 1949 óta készít karikatúrákat a Szabad Szájnak, 1949–51-ig a Ludas Matyinak, 1951–65ig rajzol. 1951-től 1953-ig a Híradó és Dokumentumfilm-gyár rajzfilmosztály tervezője. Készít rajzfilmeket (1965–67) és szoborkarikatúrákat is. Munkája mellett karikatúrát rajzol heti- és havilapoknak: Színház és Mozi, Nők Lapja, Szabad Ifjúság, Világifjúság, Magyar Ifjúság, Kincses Kalendárium, Ország Világ. Az Élet és Irodalomban húsz évig publikált, zömében szöveg nélküli rajzokat. A Képes Nyelvmester (1969) kiváló gyermeklapot együtt szerkesztette Dargay Attila, Sebők Imre, Korcsmáros Pál, Zórád Ernő, Sajdik Ferenc grafikusokkal. Janikovszky Évával közösen a gyermekvilág rejtelmeiről humoros, kedves formában írtak és rajzoltak: Ha én felnőtt volnék, Te is tudod?, A Hét bőr, Kire ütött ez a gyerek?, Örülj, hogy lány, Örülj hogy fiú, Már iskolás vagyok stb. Dolgozott még a Magyar Konyha (1985), a Kölyök és a Képes Újság szerkesztőségében. Magyar Művészeti Akadémia tagja. Díj: Miskolci filmfesztivál díja (1965); Munkácsy Mihály-díj (1967, 1993); német gyermekkönyv díj (1973); IBA-aranyérem (1977, 1982); a békéscsabai grafikai biennále fődíja (1980); a Csillag Albert-alapítvány díja (1991). Önálló kiállításai: Debrecen (1979); Miskolc (1980); Nemzeti Galéria (Bp., 1980); Komárom (1981); Mór, Cegléd (1983); Vác (1987); München, Hamburg (1992). Könyv: Réber László karikatúrái (1957);Csodacsapat /1957/ Paprika. Antológia (London, 1959); Tabi László: Írott malaszt (1960); Dalmáth Ferenc: Krapekok (1966); Változatok egy témára, Benjámin László: Kis magyar antológia. 1–7. (toll, tus, kollázs). Külföldön: Hurdy-Gurdy (London, 1958); Strick um Hals (1962); Ganz die Eltern (1964). Bab Berci kalandjai (1997), Berzsián és Dideki (1993), Bikfi-Bukfenc Bukfenc (1976), Gyere haza Mikkamakka (1980), Hapci király (1998), Hétfejű tündér, A kisfiú meg az oroszlánok (1978), A nagyravágyó feketerigó (1969), A négyszögletű fekete erdő (1995). Publikáció: Szabad Száj (1949–51), Színház és Mozi (1950), Nők Lapja (1950), Ludas Matyi (1951–65), Szabad Ifjúság (1952–54), Farsangi Mulatságok (1952–55), Világ Ifjúság (1956), Magyar Ifjúság (1957), Kincses Kalendárium (1957), Ország-Világ (1958), Csúzli (1960), Élet és Irodalom (1964–84), Képesfilm Híradó (1965), Gorteszk (1969), Képes Nyelvmester (1969), Nők Lapja (1970–72), Éva Évkönyv (1982), Kincskereső (1984), Dörmögő Dömötör (1975), Magyar Konyha (1985–90), Kölyök (1987), Képes Újság (1991). Szignó: Réber. REGÉCZY LENKE (1884 – ?): grafikus. A Képzőművészeti Főiskolára 1903–1910-ig járt. A Képes Krónika (1941) magazinba rajzolt illusztrációkat, portrékarikatúrákat. Munkatársai voltak: Szabó Vladimir, SzűrSzabó József, Weszely Norbert, Nemes Török János, Dobry Lajos. REISENBÜCHLER SÁNDOR (Budapest, 1935. – Budapest, 2004.): rajzfilmrendező. Tanulmányait az ELTE BTK-n (1953–57), majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolán folytatta (1961–64). 1964-től a Pannónia Filmstúdiónál dolgozott. Autodidakta grafikus, filmjeit egyedül rajzolta. Összetéveszthetetlenül egyedi, egységes életművet hagyott hátra. A pop art értékrendjét mentette át animációs mozgásba. Díj: Balázs Béla-díj (1975); érdemes művész (1983); kiváló művész (1990); Kossuth-díj (1993). Film: A Nap és a Hold elrablása (1968); Barbárok ideje (1970); Az 1812-es év (1972); Holdmese (1975); Pánik (1979); Békéltető expedíció a Mars bolygóra (1983); Isten veled, kis sziget (1987); Allegro vivace (1989); Zöld intelmek minden napra (1993); Ecotopia (1995); Boldog világvége (1999); A fény pillanata (2002). REITER LÁSZLÓ (Budapest, 1894. – Sopronbánfalva, 1945.): grafikus. Grafikáival 1913 óta szerepel a fővárosi tárlatokon. Számos könyvet illusztrált. Karikatúrákat, illusztrációkat rajzolt a Krix-Krax (1931), Magyar Grafika (1932) újságok számára. A Krix-Krax újságban együtt rajzolt Gedő Lipót, Fáy Dezső grafikusokkal.

1931-ben az Ernst Múzeumban, 1933-ban a New York-i Brooklyn Galleryben volt kiállítása. Mint a Magyar Bibliophil Társaság vezetőségi tagja rendezte sajtó alá a Társaság kiadványait. Amicus Kiadó néven bibliofil könyvkiadót alapított, ennek számos kiadványát illusztrálta. REMSEY JENŐ GYÖRGY (Nagykőrös, 1885. – Gödöllő, 1980.): festő, grafikus. 1905–09: Iparrajziskola. Díj: 1910: Hors Conours-oklevél, Bécs; 1945: Benczúr-díj; 1977: Gödöllő város díszpolgára. 1909–14 között a gödöllői művésztelepen dolgozott, 1909-ben a KÉVE (Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete) tagjai sorába választotta. Rendezésükben számos kiállításon vett részt (Bp., Berlin, Bécs, Düsseldorf, Genf, Lipcse, Nürnberg). Karikatúrát rajzolt 1910-ben a Fidibusz vicclap részére. Itt munkatársai voltak: Major Henrik, Paulini Béla, Szüle Péter, Vanek József, Pólya Tibor, Hosszú Pintér Gyula. 1911-ben és 1914-ben Münchenben járt tanulmányúton. 1924-ben létrehozta a Spirituális Művészek Társaságát. 1932-ben alapította meg a Spirituális Művészet Szövetségének lapját, a Fáklyát (1935-ben betiltották). 1935-ben Kató Kálmánnal Új Szalon címmel kiállítótermet nyitottak Budapesten. 1937–41 között a Nemzeti Figyelő munkatársa lett. 1921–40 között három verseskötete és néhány színműve is megjelent, melyek közül a Marinuzzit saját díszleteivel a Kolozsvári Nemzeti Színház 1942-ben előadta. 1954-ben belépett a Szinyei Alkotóközösségbe, 1960-ban a Rézkarcoló Művészek Alkotóközösségébe. Első munkái Rippl-Rónai hatásáról tanúskodnak, majd biblikus témákat és a magyar mondavilág történeteit festette meg, színes ablakokat és gobelineket is készített. REPCZE JÁNOS (Budapest 1905. – Budapest, 1985.): grafikus. Elsősorban alkalmazott grafikával foglalkozott. Tanulmányait Kernstok Károly szabadiskolájában kezdte, majd a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Haranghy Jenő tanítványaként fejezte be. Plakáttervein érződik a korszak, különösen Kassák és Moholy-Nagy hatása. 1927-ben elnyerte a Nemzetközi Plakátfesztivál nagydíját. 1930– 1950 között az Athenaeum Nyomda grafikusa volt. Karikatúrát a Lantos Magazin (1930), majd a háború után induló Ludas Matyi (1945) vicclapba rajzolt. A József és testvérei 1947-es bibliofil kiadása után Thomas Mann levélben köszönte meg a „nemes ízléssel végzett illusztrálást”. Az 1960-as években több újságban, de elsősorban a Látóhatárban jelentek meg illusztrációi. RICHLY ZSOLT (Sopron, 1941.): filmrendező. Az Iparművészeti Főskola díszítőfestő-rajzfilm fakultására járt. 1966-tól a Pannónia Filmvállalatnál dolgozott. Csermák Tibor tanítványa, háttértervező, majd grafikai rendező. Készít könyvillusztrációkat, diafilmeket és gyermeklapokban illusztrál. A Tükör című lapban publikált 1975-tôl 1977-ig. A Kisdobos gyermeklap A kockás fülű nyúl című sorozatát közölte. A Magyar Iparművészeti Egyetem animációs szakának tanára. Díj: Balázs Béla-díj (1981), érdemes művész (1986). Egyedi filmek: Indiában... (1966); Szvit (1969); A páva (1969); Medvetánc, Molnár Anna (1972); Hétpettyes autó (1973); Kecske és a kos; Lapok egy egér naplójából; Háry János, rajzjátékfilm (1983). Gyermekfilm sorozatok: A kockás fülű nyúl. (1975–78); Kíváncsi Fáncsi (1985); Fabulák, Littler Amor. Diafilm: Harcsabajszú kapitány (1979), Ludas Matyi (1988), Galambbegy (1989). RICHTER AURÉL (Budapest, 1870 – 1957): festő, grafikus. Az Országos Mintarajziskolába járt 1888–1893-ig. A Műcsarnok és a Nemzeti Szalon állandó kiállítója volt. Könyvillusztrációval és újságrajzolással is foglalkozott. Számos rajza jelent meg a Vasárnapi Újságban. Több iparművészeti, néprajzi és archeológiai művet illusztrált.

RIEDL KATALIN (Budapest, 1974.): karikaturista, filmrendező. Tanulmányait a Magyar Iparművészeti Egyetemén végezte. Karikatúráit három évig közölte a Ludas Matyi (1991–1993) viccújság. Két filmjét a Music Television Europe is átvette (Főúr questions [1996]; Animals [1998]). Filmek: Négy kérdés (1996); Állatok (Heim Istvánnal, 1998); Selavi (Heim Istvánnal, 1999–2000); Tündérkék (2003), Animal Lovers, Cloudhunters. RIESZ JÓZSEF (Budapest, 1933.): iparművész. 1966: Magyar Ipari Főiskolára járt, mestere: Miháltz Pál. Textiltervezői, majd díszítőfestői tanulmányok után fordult a művészi bőrmegmunkálás felé. Pályakezdésekor cipőipari tervezőként dolgozott. 1961-ben karikatúrákat, címlapokat rajzolt a Füles rejtvényújságnak. 1967-től a bőrmegmunkálás új útjait keresi. Figuratív bőrkompozícióira a metszett és festett felületek dekorativitása jellemző. Sajátos relieftechnikát alkalmaz festett bőrdomborűveinél. Sokféle maszkja az ősi mítoszok inspirációjára készült. Szinte egyedülálló módon körplasztikákat is alkot különleges eljárással fellazított, majd kézzel formált, varrt és égetett bőrből. Gyakran kombinálja a bőrt fával, fémmel, zsinegekkel. Kisméretű dísz- és használati tárgyakat, valamint bútorokat is dekorál domborított bőrkompozíciókkal. RIPPL-RÓNAI JÓZSEF (Kaposvár, 1861. – Kaposvár, 1927.): festő. 1882-ben Zichy Ödön családja házitanítójaként Szurdon és Kalksburgban élt. 1884ben iratkozott be a müncheni akadémiára, de 1887-ben már Párizsban dolgozik. Egészen 1901-ig tartózkodik Franciaországban. Itt alkotta ifjúkori fő műveit, az Ágyban fekvő nőt, a Párizsban is nagy sikert aratott Öreganyámat (1892, MNG), a Kuglizók című érdekes ritmusú képét (1892, MNG). Ekkori művei a Nabis-csoport munkásságának szerves részét alkotják. Párizsból több ízben hazalátogatott, 1895-ben festette Apám, anyám c. kettős mellképét, majd két év múlva a Szüleim negyven éves házasság után (Bp., magántulajdon) c. művét. Rippl-Rónai József a festészet mellett a sajtóban is publikált. Festményei, grafikái, plakátjai, karikatúrái jelentek meg. Az Üstökös (1886–87) élclapnak rajzolt karikatúrát állandó társaival, Jankó János, Fényes Adolf, Linek Lajos, Jantyik Mátyás művészekkel. A Világlap (1898), Művészet (1903–15), Jövendő (1906), A Ház (1909), Új Idők (1922–34), Kék Madár (1923), Színházi Élet (1926), A Társaság (1927) lapokban grafikáit, festményeit publikálta. A Krix-Krax (1912) vicclapban Fáy Dezső, Forrai Zoltán, Gedő Lipót, Major Henrik, Mocsay Béla, Végh Gusztáv voltak munkatársai. A Borsszem Jankó (1917) élclapban néhány karikatúrája jelent meg. Az Április (1918–1919) című színvonalas politikai vicclapban főleg a Herman Lipót-féle asztaltársaság tagjai rajzoltak: Herman Lipót, Vértes Marcell, Pólya Tibor, Paulini Béla, Rippl-Rónai József, Bíró Mihály. A Tanácsköztársaság leverése után több művésztársa külföldre távozott. RÓFUSZ FERENC (Budapest, 1946.): filmrendező. Érettségi után különböző munkahelyeken dolgozott, majd 1968–73-ig a Pannónia Rajzfilmstúdió fázisrajzolója, kulcsrajzolója, később animátor. 1973 óta önálló rendező. Dolgozott a Gusztáv és a Kérem a következőt! című sorozatban. Kutyakiállítás című reklámfilmje 1979-ben a Budapesti Reklámfilm Fesztiválon közönségdíjat nyert. A légy (1980) című filmjéért megkapta az animációs filmnek járó első magyar Oscar-díjat (1981). Karikatúrát publikált: a Ludas Matyi (1982), Élet és Irodalom (1984–85), Sok minden más (1984) című újságokban. Rófusz Ferenc még két filmet készített a Pannónia Filmstúdióban (Holtpont, Gravitáció), melyek itthon és külföldön több díjat nyertek. A Magyar Iparművészeti Egyetem tanára. Díj: Balázs Béla-díj (1982). 1984–88-ig az NSZK-ban, 1988 óta Kanadában él. Az RF Fly Films alapítója, kreatív igazgató. Film: A kő (1973); A légy (1980); Holtpont (1982); Gravitáció (1984); Tüzet szüntess! (2002); A Dog’s life (2005).

ROHONCZY JÁNOS (Tatabánya, 1923 – 1988): grafikus. A pápai Református Kollégiumban érettségizett 1944-ben. Rajztanára A. Tóth Sándor volt. Katonaság, hadifogság után 1946-tól a tatabányai Szénbányák dekoratőrgrafikusa volt 1982-ig, amikor nyugdíjba ment. Huszonöt évig karikatúráival jelent meg a Villám című lap, amely többféle tartalommal megjelenő karikatúraújság volt, munkára, sportra, tanulásra ösztönzött. Számos megyei kiadvány külső megjelenése bizonyítja rátermettségét, jó ízlését. A Dolgozók Lapja (Tatabánya) megyei újságban publikált 1957–1962-ig. Munkáját számos bányászati, társadalmi kitüntetéssel ismerték el. 1982-ben kiállításon mutatta be legjobb rajzait, terveit. Szignó: ROHY. RÓNA EMMY (Budapest, 1904. – Budapest, 1988.): grafikus. Az Iparrajziskolában Vesztróczy Manónál, majd Párizsban a Colarossi-iskolában tanult. Tagja volt az Új Művészek Egyesületének. Főleg egyéni hangú, képzeletgazdag gyermekkönyv-illusztrációi jelentősek. Közel 400 könyvet illusztrált: Mesebokréta, Dugó Dani vándorlása, Az ezeregyéjszaka legszebb meséi, Ezeregy nap, Grimm mesék, Muzsikál a Bükk (1950), Öreg néni őzikéje, Bambi, Arany László stb. 1925-ben Róna Klárával volt közös kiállítása Párizsban. Több újságnak rajzolt karikatúrát és illusztrációt: Színházi Élet (1928–34), Magyar Magazin (1929–30), Női Újság (1930), Új Magazin (1933–34), Ünnep (1935–36), Rádió Élet (1939–40), Magyar Rádió (1946), Örülj velünk (1962). 1960-ban gyűjteményes kiállítása nyílt a Fényes Adolf Teremben, 1965-ben a Dürer Teremben mutatták be grafikáit. Bazsov Lidérc anyó kútja című meséihez készült illusztrációit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. 1983-ban az érdemes művész kitüntető elismerést kapta. RÓNA JÓZSEF (Lovasberény, 1861. – Budapest, 1939.): szobrász. Asztalosinas volt, majd egy szobrászműteremben segédkezett, 1879-ben ösztöndíjjal Bécsbe ment, és 1882-től három évet Zumbusch mesteriskoláján töltött. 1885-ben Berlinben első nagyszabású szobrával római ösztöndíjat nyert. Megszorult faun című szobrára Rökk Szilárd-jutalmat, az Utolsó szerelem címűre pedig aranyérmet kapott (Antwerpen), Párizsban Grand Prixt-t nyert. Legismertebb faszobráért, a József és Putifárné című kompozícióért (1910, Magyar Nemzeti Galéria) elnyerte az állami nagy aranyérmet. A Benczúr Társaság tagja volt. 1922-ben a Műcsarnokban volt gyűjteményes kiállítása. Bibliai, mitológiai témájú kisméretű szobraira nagy szakmai felkészültség, naturalista felfogás jellemző. Rajzolt karikatúrát és illusztrációt az Új Idők 1899, Borsszem Jankó 1928, Múlt és Jövő 1930 újságoknak. Fő műve Savoyai Eugén neobarokk lendületű, reprezentatív hatású lovas szobra (Budapest). Egyéb emlékművei: Zrínyi szobra Budapesten, Kossuth miskolci és szegedi szobra, Szemere Bertalan miskolci, Klapka komáromi szobra. 1922-ben gyűjteményes kiállítása volt a Műcsarnokban. RÓNAY ISTVÁN (–,): karikaturista. Karikatúrái a két ismert vicclapban, a Fidibusz (1919–21) és a Borsszem Jankó (1921– 24) újságban jelentek meg. ROSENFELD FERY (Budapest 1912. – Budapest, 1992.): karikaturista. A Képzőművészeti Akadémián tanult (1935–38-ig). A II. világháború előtt Palesztinába menekült. 1941-től az angol hadsereg oldalán harcolt, majd 1948-tól az izraeli I. D. F. grafikai szerkesztője lett. Itt 25 éven keresztül készítette katonai témájú rajzait. Karikatúrái más lapokban is megjelentek (Davar, Yedioth Aharonot, Ha’olam Ha’ze, La’Isha, Davar Li’yeladim). Önálló karikatúrakötetét „Israel in Uniform” címmel 1957ben adta ki.

ROSKÓ GÁBOR (Budapest, 1958.): festő, grafikus. 1972–76: Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, ötvös szakon végzett; 1977–80: Magyar Képzőművészeti Főiskola, sokszorosító grafika szak, mesterei: Raszler Károly, Kokas Ignác; 1981: posztgraduális képzés, murális szak. 1991-ben Grazban, 1993-ban Hollandiában, 1996-ban Írországban járt tanulmányúton. Díj: 1985: Smohay-ösztöndíj; 1985–88: Derkovits- ösztöndíj; 1992: Római Magyar Akadémia; 1995: Munkácsy-díj; 1996: Eötvös-ösztöndíj; 1997: a Mikszáth Emlékbizottság díja. Első, farostlemezre festett olajképei nagyméretű, álomszerű zsánerek és portrék animált állatokról, emberekről. Az 1990-től a főleg Skóciába, Amszterdamba utazó művész inkább az „idézet-breviáriumként” is felfogható, gyengéd és groteszk rajzokat, újságrajzokat kedveli. Rajzolt az Élet és Irodalom (1996–2003), a Magyar Napló, Magyar Nemzet (1992) újságokba. Az ÉS-ben „Roskó Gábor állatkertje” címmel karikatúrasorozata jelent meg, szöveges, sztorizós rajzokkal. RÓTH ÖDÖN (–,): grafikus. Karikatúrát rajzolt a Fidibusz (1917) vicclapnak, itt munkatársai voltak Sajó Sándor, Vanek József, Fodor László, Zórád Géza, Szép Lajos, Harsányi Gyula, Jeney Jenő, Kónya Zoltán. A Színházi Élet (1920) újságnak főleg reklámgrafikákat készített. Ismert illusztrációja a „Nű?”, Kóser adomák és rituális viccek gyűjteményes könyve. Szignó: RO. RÓZSAHEGYI GYÖRGY (Budapest, 1940.): grafikus, karikaturista. Érettségi után litográfussegédként dolgozott az Athenaeum Nyomdánál. 1958-tól 1988-ig reklámgrafikus nyomdáknál, újságoknál, könyvkiadóknál. Foglalkozott dekorációval, táblaképfestészettel is. Portrékat, aktokat, tájképeket, lovas képeket stb. fest. 1965-től jelentek meg portrékarikatúrái könyvekben, újságokban. A Magyar Nemzet, Népsport, Esti Hírlap, Magyar Hírlap, Szabad Föld, Ludas Matyi, Pest megyei Hírlap, és több képeslap számára készített karikatúrákat 1965–73 között. 10 nemzetközi karikatúrakiállításon vett részt (pl.: Montreal, Bordighera). Kiállítás: Fiatal karikaturisták kiáll. (Esztergom, 1968); Országos Karikatúra Kiállítás (Műcsarnok, Budapest; 1969). Több alkalommal a festményeivel együtt állította ki rajzait. Több száz rajzát megvásárolta az Országos Széchényi Könyvtár, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Sportmúzeum és a Nemzeti Múzeum. Könyv: Maszk nélkül. Színészkarikatúrák (1967); Új Magyar Parnasszus. Írókarikatúrák (1968); Thália katona! (1969); Skalpok és trófeák. Magyar közéleti karikatúraválogatás (1981); Karikatúrastadion. Sportkarikatúrák (1983). Publikáció: Csúzli (1960), Ország-Világ (1965–67), Nagyvilág (1966), Szabad Föld (1966–67), Ifjúsági Magazin (1966), Tükör (1966), Budapest Rundschau (1967), Látóhatár (1967), Rejtvényszínház (1967–68), Tükör (1967), Ludas Matyi (1967), Magyar Ifjúság (1967–72), Színház (1968), Fáklya (1968), Számvitel (1968), Magyar Sajtó (1968), Nők Lapja Évkönyv (1968), RTV (1968), Közért Újság (1968), Képes Sport (1968), Népsport (1968), Füles Évkönyv (1969), Élet és Irodalom (1970), Plajbász és Paróka (1970), Ludas Matyi (1973), Zsákbamacska (1970). Szignó: R. Gy. ROZSNYAI KÁLMÁN (Arad, 1872. – Nógrádverőce, 1948.): grafikus, író, művészeti író. 1889-ben az Országos Mintarajziskolába járt, majd színészetet tanult, Aradon, később Budán működött. 1897-től az aradi Alföld szerkesztője. 1898-tól Londonban élt. 1905től Budapesten művészeti cikkei jelentek meg. Kiállításokon kisgrafikákkal szerepelt. Rajzolt karikatúrákat, ex libriseket. Az ex libris szakírójaként és propagátoraként vált ismerté. ROZSNYAI SÁNDOR (–,): karikaturista. 1986-ban a VII. Országos Karikatúrapályázaton Rozsnyai Sándor II. díjban részesült. 1995-ben a Maszk elnevezésű kaposvári groteszk kiállításon szerepelt karikatúráival.

ROZSNYAI ZOLTÁN (Szeged, 1920. – Budapest, 1972.): grafikus. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, majd az intézmény munkatársa lett. Ezt követően a műszaki egyetemre került rajztanárnak. Első önálló kiállítását – főleg grafikai alkotásokból – Szegeden, 1962-ben rendezte meg. Gazdag témájú rajzai, karikatúrái, illusztrációi a legkülönfélébb lapokban jelentek meg, pl. OrszágVilág (1960–61), Magyar Ifjúság (1963). Már 1947-ben, fiatal főiskolásként egy országos plakátpályázat harmadik díját nyerte el. Emlékkiállítását 1973 nyarán Budapesten rendezték meg. RUBOVICS MÁRK (Pest, 1867. – Budapest, 1947.): festő. Az Országos Mintarajziskolában kezdett foglalkozni a festészettel, majd tanulmányait (1883–1887) Bécsben és Párizsban folytatta. 1891-ben hazatérve Bihari Sándorral és Karlovszky Bertalannal együtt festőiskolát nyitott. Naturalisztikus, aprólékosan kidolgozott előadásban kisméretű életképeket, csendéleteket festett. 1912-ben, 1921ben és 1929-ben rendezett gyűjteményes kiállítást a Nemzeti Szalonban, amelynek két évtizeden át műtárosa volt. Publikáció: Üstökös (1886–91), Urambátyám (1888–99), Kamukéro (1890), Méhner Mulattató Naptár (1895), Magyar Géniusz (1896), Bolond Istók (1897–98), Erdélyi Bakter (1910–13). RUDNAY GYULA (Pelsőc, 1878. – Budapest, 1957.): festő, grafikus 1894: Budapest Iparművészeti Iskola, 1895–1902 között Hollósy Simonnál tanult Münchenben, közben nyaranta Nagybányán festett. 1902-ben Rómában, 1903-ban Párizsban tanult egy-egy évet. 1910-ig Hódmezővásárhelyen élt, szoros barátságot kötött az ott élő Endre Bélával, Pásztor Jánossal és Tornyai Jánossal. 1922–52 között az Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára. 1947-ben Baján Népi Festőakadémiát szervezett. Díj: 1948: Pro Arte-díj; 1949: Kossuth-díj; 1953: kiváló művész. Számos nemzetközi kiállítás kitüntetettje. Festészetének három forrása: a magyar nemzeti romantika, Munkácsy realizmusa és a nagybányai iskola. Hódmezővásárhelyi tartózkodása idején széles horizontú alföldi tájakat festett. Rudnay Gyula festői munkássága mellett grafikákat, karikatúrát is rajzolt újságok részére. A hódmezővásárhelyi Dongó élclap (1907–1909) fejléce is az ő munkája. Illusztrált még a Művészet (1906–11), Vasárnap (1911), Új Idők (1917–26), Kék Madár (1923), Mindent tudok (1925), Lantos Magazin (1929), Az Újság Vasárnapja (1929), A Reggel (1930), Délibáb (1942), Új Idők (1949) lapoknak. RUTKAI BORBÁLA (Budapest, 1973.): karikaturista. A Magyar Iparművészeti Főiskola mozgókép szakán tanult. 1994-ben a Népszabadságban, 1998-ban a Beszélőben jelentek meg karikatúrái. Animációs filmeket is készít. Kiállítás: Világvége kiállítás (Ferencvárosi Galéria); EGO-TRIP (Fashion Café, 1999). RUSZ KÁROLY (1813 – ?), fametsző. Fametsző az 1860-as években Pesten. Mihalovics pesti fametszőnél tanult, 1864-ben lett önállóvá. Angol modorban metszett arcképeivel csakhamar feltűnt fametsző intézete, amelyben több segéddel dolgozott, s igen keresett volt. Itt készültek 1865-től a Hazánk s a Külföld, valamint a Vasárnapi Újság, a Magyarország és a Nagyvilág, illetve a Bolond Istók (1866–69) című lapok illusztrációi, többnyire Jankó János, Keleti Gusztáv és mások rajzai után. RUSZ LÍVIA (Kolozsvár, 1930.): alkalmazott grafikus, festő. 1955: kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola. Díj: 1968: Az év legszebb könyve, Bukarest, bronzérem; 1969: ezüstérem; 1970: dicsérő oklevél. A 60-as évek elejétől figyelme egyre inkább a könyvgrafika felé fordult, s egyike lett a romániai magyar könyvkiadás leggyakrabban foglalkoztatott

illusztrátorainak. Érzékeny lelki ráhangoltsággal illusztrált meséskönyveket, ifjúsági kiadványokat. Fodor Sándor Csipike meséinek szövegképeivel nemzetközi sikert aratott. A 80-as évek derekán áttelepült Magyarországra, ahol folytatja illusztrátori munkásságát. RUSZKAI GÁBOR (Budapest, 1958.): grafikus. 1976-ban érettségizett a budapesti Móricz Zsigmond Gimnáziumban. Az utána következő hat évben többször próbált felvételt nyerni vizuális művészetekkel foglalkozó egyetemekre, sikertelenül. 1976 és 1983 között dolgozott egyebek mellett a Hungexponál, a Lapkiadó Vállalatnál és a Pannónia Rajzfilmstúdióban is, betekintést nyerve több szakma mikéntjébe is. 1983-ban kivándorolt Kanadába. Montrealban és Torontóban élt és dolgozott, majd tanult és főiskolai diplomát szerzett számítógépes grafikából, programozásból. 1988-ban megkapta a kanadai állampolgárságot. Főleg szabadúszó grafikusként dolgozott az alkalmazott grafika különböző területein. 1992-ben hazatért, vonzották a változások és az új lehetőségek. Budapesten alapított egy grafikai stúdiót – Promac Design néven –, ennek volt a művészeti és általános vezetője tizenegy éven át. Tervezéssel, nyomdai előkészítéssel, valamint plakátnyomtatással foglalkoztak, operátori szolgáltatást is nyújtva megrendelőinknek. 2003 óta szabadúszó grafikusként dolgozik, fest freskókat, készít illusztrációkat és karikatúrákat rajzol. RUSZTI GYULA (Losonc, 1885. – ?): festő, grafikus. Budapesten (1904–1908) Révész Imrénél és Münchenben tanult. Karikatúrákat az Izé (1909–1910) és a Fidibusz (1912–1913) számára rajzolt. Szerkesztőtársai voltak: Major Henrik, Paulini Béla, Hosszú Pintér Gyula, Gedő Lipót, Dezső Alajos. Tagja volt a szolnoki művészkolóniának. 1913 óta olajfestményeket, rajzokat és plaketteket állított ki a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban. RUSZKAY GYÖRGY (1924. – Budapest 1998.): újságíró, grafikus, karikaturista. Tanulmányait a budapesti Német Iskolában végezte. Karikatúrái a Szabad Szájban (1947–1951-ig) jelentek meg. Rajzolt a Képes Kurírnak, majd külsősként a Ludas Matyi is foglalkoztatta (1947–1970). Ifjúsági lapokban is helyet kaptak karikatúrái: Szabad Ifjúság, Magyar Ifjúság, Pajtás. Grafikákat készített a Művelt Nép, Új Világ, Béke és Szabadság lapoknak. 1957–98 között újságíró, szerkesztő. A karikatúrákon kívül készített illusztrációkat, borítókat, trükkös játékokat, szöveges rejtvényeket, logikán alapuló rajzos rejtvényeket. Jelen volt a Füles (1957) című lap indulásánál, a nevéhez fűződik a Füles-embléma tervezése és megalkotása. A Fülesnél nemcsak mint illusztrátor és tördelőszerkesztő. dolgozott, hanem maga is szerkesztette a képrejtvényeket és a legkülönbözőbb játékos fejtörőket. A Fülesen kívül még számos más hazai és külföldi lap munkatársa: Ország Világ, Kirakat, Tábortűz, Csúzli, Nők Lapja, Világ Ifjúság, Népszava. Szerkesztésében Németországban több kötet is napvilágot látott (Vexierbilder, 1979); Bilderratsel (1980). Díj: Kiváló Munkáért (1982); Füles Emlékgyűrű (1997). Publikáció: Színházi Élet (1928), Az Újság Vasárnapja (1929), Képes Kurír (1947), Szabad Száj (1947–51), Ludas Matyi (1947–70), Szabad Ifjúság (1952), Művelt Nép (1953), Új Világ (1954–55), Béke és Szabadság (1956), Pajtás (1957–61), Magyar Ifjúság (1957– 62), Füles (1957–90), Ország-Világ (1957–62), Kirakat (1957), Tábortűz (1957), Világ Ifjúság (1958), Elegancia (1959), Csúzli (1960), Tollasbál (Szolnok, 1961), Tavaszi Rejtvények (1961), Nők Lapja Kalendárium (1962), Füles Évkönyv (1962–90), Éjféli Tarka Kurír (1966), Ki Mit Tud (1966), Dupla vagy Semmi (1967), Tavaszi Rejtvények (1967), Világ Ifjúság (1968), Ludas Matyi Magazin (1968), Asszonyok Évkönyve (1969), Zsákbamacska (1970), Rendkívüli Füles (1974–77), Népszava Évkönyv (1975). Szignó: Ruszkay, R.

SAJDIK FERENC (Nevenhagen, 1930.): grafikus, karikaturista. Tanult az Iparrajziskolában és a Gutenberg Körben, 1950-ben végzett a Szinyei-Merse utcai grafikai iskolában, Budapesten. 1950–55 között nyomdászként dolgozott. 1955től karikaturista. Első karikatúrája külsősként 1952-ben a Tiszavidék újságban jelent meg, majd a Szabad Ifjúság, Művelt Nép, Magyar Rádió, Béke és Szabadság című lapokban. A Rádió- és Televízió Újságban (1955–1965-ig) karikatúrát rajzolt, és a lap tördelőszerkesztője. A Ludas Matyi (1965–90), belső munkatársa lesz. Ez az átigazolás a Ludas Matyi életében pezsgést hozott. A szakma által többszörösen a legjobbnak szavazott Sajdik Ferenc munkái oldott, kedves és barátságos humort közvetítenek az olvasóknak. Mindent tudott, amit egy karikaturistának tudnia kell: kiváló portrés, pasztell és akvarelles címlapjai blikkfangosak voltak. Rajzolt karikatúra-képregényeket és a politikai konfliktusokra is tudott reagálni a rajzaival. Nem csoda, hogy számtalan lap foglalkoztatta: Világ Ifjúság, Magyar Ifjúság, Füles, Ország-Világ, Film Színház Muzsika. Sportkarikatúrái jelentek meg: Képes Sport, Népsport, Újpesti Dózsa Híradó. Alkalmi humorkiadványok szintén közölték rajzait: Tollasbál, Zsákbamacska, BÚÉK, Plajbász és Paróka, Humor OB, Humor VB, Majális, SZÚR. 1986–1989 között a Kölyök című ifjúsági lapot illusztrálta pasztell karikatúráival. 1990-től alapító tagja és rajzolója volt az Árkus József vezette Új Ludas vicclapnak 1992-ig, a lap megszűnéséig. Ezt követően az Úritök (1993-tól), majd a Pesti Vicc (1995–1999) pikáns lapban jelentek meg munkái. Gyermeklapok kedvenc rajzolója: a Pajtás, Dörmögő Dömötör, Képes Nyelvmester, Hahota. Folyamatosan publikál a Hócipő, a Hagyományos és Mai Magyar Konyha, Magyar Nemzet, Népszabadság, Mai Nap, Kurír lapokban. Újságkarikatúrák mellett rengeteg könyvillusztrációt (főleg ifj. könyvekhez) és rajzfilmet készített. Pom-pom: Szegény gombóc Artúr, A Radírpók, Festéktüsszentő Hapci Benő, A bátor Tintanyúl, Madárvédő Golyókapkodó, A civakodó cipőikrek. Sok film társszerzője (Mozdony, Pázmány lovag, La Fontaine-mesék, Moto Perpetuo – ez utóbbi Cannes-ban Arany Pálma-díjat nyert. Kiállítás: Szófia (1968); Debrecen (1977); Nádudvar (1978); Sárvár (1979); Dortmund (1980); Dortmund-Bochum (1983); Róma (1988); Sopron (1993); Bécs (1994); Bp. (1997); Kazincbarcika (1997); Karcag (1999); Győr (1999) stb. Több csoportos kiállításon vett részt: Siófok (1971); Szeged (1971); Ernst Múzeum (1987); Művész Galéria (1990); Köln (1991); Pozsony (1993); Párizs (1994); stb. Televíziós műsorai: Pom-Pom mesesorozat; a nagy Ho-ho-horgász mesesorozat, Bontott csirke reklámfilm-sorozat. Díj: Montreal (1969, 1970), Krakkó (1972), Cartoon 75 kiállítás I. díj, Berlin (1975), Ancona (1979), Isztambul (1983), Nyíregyháza (1983), Szép Magyar Könyv grafikai díj (1984), Érdemes Művész 1988, Sajtódíj (1997), I. Országos Pasztell Biennále (Esztergom, 1993), Szegedi Nyári Tárlat (1997), Mosoly határok nélkül kiállítás (Bp. 1997, 1998). Munkácsy-díj (1977), 2000: Cannes Arany Pálma-díj. Könyv: Sajdik galeri (1978); A berendezés marad (Kürti Andrással, 1967); Hát (m)ilyenek a kutyák (1983);Hát (m)ilyenek a madarak (1984); Hát (m)ilyenek a lovak (1985); Hát (m)ilyenek a macskák (1987); Nagy faxkönyv (1997). Tv: Alfonshow, Hegedűs Istvánnal, Várnai Györggyel. A rendszerváltozás humora (1992); Micsoda város (1998); Vonal parádé (1966); Robur 6. (1985); Sajdik (2006); Segíts Barnabás (1990); Unom a politikát (2002); Űrhajós az orrbolygóról (1985); A magányos szamovár (1988); A magányos villa titka (1972); Kétbalkezes varázsló (1983); A macskákat visszafelé simogatták (1998); A gyorsolvasás programozott tankönyve (1974); A gézengúzok az Alpok alján (1991); A fagyasztott hal, A csodacsapat (1979); 33 cukkini recept, A csillagok könyve (1997); A csendháborító (1987); A civakodó cipőikrek (1983); A bátor tintanyúl (1981); Mi újság? (1983); Vízi zenebona (1984); Tiszta vizet a fejekbe (1981); Tenni vagy nem tenni? (1976); Tarka barka állatvilág (1981); Lesből támadó ruhakötél (1986); Radírpók (1979); Elviszik a kutyákat iskolába? (1983); Emberek az utakon (1974); Középfokú társalgási és külkereskedelmi nyelvkönyv (1992); Félszárnyú pegazus (1974); Férfi? Nő? (1987); Férjek és férfiak (1974); Fiúk évkönyve (1971); Fölnevelem az apámat (1987); Fradi-fiúk Ausztráliában (1957); Francia nyelv alapfokon (1990); Fuf a kis mamut (1983); Hetedhét (1984); Hol van olyan iskola? (1987); Idomítsunk (1982); Idősebbek is elkezdhetik (1977); Illemkocka (1984); Írásba

adom (1976); Jóra nevelés! Jóra nevelés? (1978); Kerékjog (1995); Kiselefántok, macskák (1983); Knock out (1964); Kutyák ebek + egyebek (1990); Le vagyunk értékelve (1988); Ludas Matyi rekordok évkönyve (1987); Macskazenekar (1998); Matematika mozaik (1982); Megérjük a pénzünket (1981); Meglepetések enciklopédiája (1983); Metropolisz (1971); Mikasz Pupkusz, a nagy vadász (1980); Mindenütt jó, de.. (1991); Mit tudsz önmagadról? (1975); Mosolygó Sándor és Somolygó János (1999); Pom Pom főz (1985); Pom Pom meghív uzsonnázni (1986); Gombóc Artúr locsolkodik (2007); Pom Pom újabb meséi (2005); Órarugó-gerincű felpattanó (1987); Váci képes album (2006); A nagy hóember háború (1996). Publikáció: Tiszavidék (1952–56), Szabad Ifjúság (1953–56), Művelt Nép (1953–56), Magyar Rádió (1954), Béke és Szabadság (1955–56), Rádió és Televízió Újság (1955– 62), Ludas Matyi (1956–89), Világ Ifjúság (1957), Magyar Ifjúság (1957–77), Képes Sport (1957), Füles (1958–81), Ország-Világ (1957–58), Népsport (1958–60), Film Színház Muzsika (1960), Csúzli (1960), Újpesti Dózsa Híradó (1962–63), Világ Ifjúság (1962), Dolgozók Lapja (1965–70), Nyári Örömök (1965), Őszi Kis Ludas (1966), Budapest (1966), Krimi Magazin (1966), Nyári Kis Ludas (1966), Tavaszi Kis Magazin (1966,) Plajbász és Paróka (1966–68), Képes Nyelvmester (1967–75), Sportoló Kis Ludas (1967), Ludas Matyi Magazin (1967–89), Mindent Tudó kis Ludas (1967), Zsákbamacska (1968– 71), Napos Oldal (1968), Pajtás (1968–70), BÚÉK (1968), Groteszk (1969), Fiúk Évkönyve (1971), 144 Vicc (1971), Napos Oldal (1971), 153 Vicc (1972), Gyermekünk (1973), Film Színház Muzsika (1973), Majális (1973), Érdekes Kalendárium (1974), Nyári Örömök (1974), Vidám Nyaralás (1974), Tollasbál (1974–90), Népszava Évkönyv (1975), Ballagó (1975), Képes Sport (1975), Ifjúsági Magazin (1975), Csúzli (1975), Úttörő Zsebkönyv (1976–78), Múzsák (1976–78), Világ Ifjúság (1976–81), Élet és Irodalom (1977–83), Pesti Műsor Szilveszter (1977), Tollasbál Bizalmas (1978), Humor (1977), Humor EB. (1977), Kisdobos Évkönyv (1978), Színész Újságíró Magazin (1978), Magyar Horgász (1979), Ifjúsági Magazin (1979), Új Tükör (1979), Kincses Kalendárium (1979), Magyar Konyha (1979–90), Nők Lapja Évkönyv (1979), Humor Olimpia (1979), Tiszacipő (1981), Füles Évkönyv (1981), Humor VB. (1981), Könnyűipari Spartacus (1982), Hahota (1982–92), Képes Sport (1983), Képes Nyelvmester (1984), Tévékönyv (1985), Kincskereső (1985), Pajtás Fészek Magazin (1985), Gólyahír (1985), Szúr (1988), Kölyök (1986–89), Népszava Évkönyv (1986), Humor VB. (1986), Színész Újságíró Magazin (1986–89), 1. Országos Karikatúra Biennálé (1983), 2. Országos Karikatúra Biennále (1985), 3. Országos Karikatúra Biennále (1987), T-Boy (1988), Ifjúsági Magazin (1988–89), Grimasz (1988), Kunszenti Hírek (1989), Extra Ludas (1989), Ludas Matyi Évkönyv (1990–91), Tallózó (1990–93), Új Ludas (1990–92), Új Ludas Magazin (1990–92), Nyugati Futár (1991), Nők Lapja Évkönyv (1991), Elefánt (1991–94), Hócipő (1991–99), Új Ludas Kalendárium (1991), Bukfenc (1992), Dörmögő Dömötör (1992), Hahota Évkönyv (1992), Kisalföld (1993–99), Kincses Kalendárium (1993), Ifjúsági Magazin (1993), Népszava (1993), Tökmag (1993–94), Magyar Nemzet (1993–2000), Úritök (1993–94), Fejért Megyei Hírlap (1993–96), Magyar Poén Tőzsde (1994), Pesti Vicc (1995–99), Reader’s Digest (1996), Viccözön (1997), Viccbörze (1997), Veszett Veréb (1996–99), Jászkun Krónika (1998), Új Kelet (1998), Magyar Hírlap (1998), Népszabadság (1998), Vicc az egész (1998), No Komplett (1998), Súlyos (1999), Play-Boy (2000), LMLM (2000), Hócipő (2001), Magyar Sajtó (2003), 4. Országos Karikatúra Biennále (1989), Best of 2004, Best of 2005. Szignó: Sajdik. SAJGÓ ILONA (Gyergyóalfalu, 1950.): grafikus, iparművész, karikaturista, tanár. Férje Boros István karikaturista, fia Boros Olimp grafikus, karikaturista. Művészeti középiskolában érettségizett, majd a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végzett gobelin-textil szakon (1973). 1975–1984-ig rajztanárként dolgozott. Jelenleg a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem designere. Karikatúrákat és politikai portrékat rajzolt a bukaresti Evenimentul Zilei napilapnak.

SAJÓ SÁNDOR (–,): karikaturista. Aradon élt. Nem azonos az ebben az időben publikáló költő Sajó Sándorral. A kiváló karikaturistának a Borsszem Jankó (1908–25) vicclap közölte első rajzait, itt együtt rajzolt: Garay Ákos, Zórád Géza, Vértes Marcell, Kiss Pál, Pólya Tibor, Szigethy István, Zombori Gyula grafikusokkal. 1926-ban megjelent Sajó Sándor: Panoptikum–Timisoara karikatúrában című kötete. Ismert politikusok, kereskedők, bankemberek, művészek polgárok karikatúraportréi szerepelnek ebben a második sorozatban. Publikáció: Móka (1910–11), Fidibusz (1913–17), Toll és Tinta (1917–23), Toll (1920–24), Magyar Tavasz (1922), Az Ojkelet (1923), Toll-hegy (1923), Toll Seprű (1923), A Toll (1925–27), Kaviár (1926–31), Modern Nő (1928), Róka (Bukarest) (1929), Stella (Temesvár) (1935), Ludas Matyi (1947), Dolgozók Világlapja (1948), Délibáb (1939). Szignó: Sajó. SÁNDOR ISTVÁN (–,): karikaturista. Öt évig publikált karikatúrákat élclapokban: Borsszem Jankó (1909–11), Bolond Istók (1910–13), Fidibusz (1910–11). A Bolond Istókban munkatársai voltak: Jeney Jenő, Hatos Tamás, Tamás Elemér. Nem volt képzett grafikus. Szignója: Sándor István. SÁNDOR J. ANTAL (1891 – ?): grafikus. 1909-től 1914-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt. A Fidibusz részére rajzolt szecessziós karikatúrákat. SÁNDOR KÁROLY (Budapest, 1915. – Budapest, 1960.): grafikus, karikaturista. Elkötelezett baloldali politikai rajzai voltak. Először nyomdász volt, de már ekkor tanult egy esti rajziskolában. Tanárai között megtaláljuk Fónyi Gézát, Vaszary Jánost és Bortnyik Sándort. 1934-től reklámrajzokat készített. 1945-től dolgozott a a Ludas Matyinak – melynek alapító, belső munkatársa. Szerkesztőségi munkája mellett rajzolt: a Képes Hét, Pesti Mozi, Naptár, Szabad Ifjúság, Színház és Mozi lapoknak. 1959-től a Magyar Nemzetnél és a Magyar Televíziónál dolgozott. Rajzait a 2. világháború után szinte minden karikatúrakiállításon megtalálhatjuk, emellett több képzőművészeti és plakátkiállításon is részt vett. 1960-ban a Füles és a Film Színház Muzsika is foglalkoztatta. Fiatalon halt meg, élete teljében. Könyv: Nevéhez több rajzos gyermekkönyv is fűződik (Ecset Elek állatkertje, Mókás arcképcsarnok stb.). Rózsaszín szemüveg (1958), A békéért (karikatúra), Paprika (London, 1959). Publikáció: Ludas Matyi (1945–60), Képes Hét (1945–46), Ludas Matyi Kalendárium (1947–48), Pesti Mozi (1948), Naptár (1950), Farsangi Mulatságok (1952), Szabad Ifjúság (1953–56), Színház és Mozi (1954–56), Béke és Szabadság (1955–56), Farsangi Mulatságok (1955), Művelt Nép (1956), Élet és Irodalom (1957–60), Tavaszi Magazin (1957), Gondűző Naptár (1957), Ország-Világ (1957), Érdekes Újság (1957), Vas Népe (1957), Kirakat (1958), Kincses Kalendárium (1958), Falusi Vasárnap (1959), Magyar Nemzet (1959–60), Füles (1960), Film Színház Muzsika (1960). Szignó: Sándor. SANTHO IMRE (Budapest, 1876 – 1964): fotós, karikaturista. A Színházi Élet című magazinnak adott interjúból tudjuk, hogy több mint húsz évig dolgozott Amerikában. Angliában, Olaszországban, Németországban, mint divatfotós és karikaturista. Nevét megismerték az egész világon. 1920-ban Budapestre költözött és itt folytatta pályafutását. Sokat foglalkoztatott karikaturista, grafikus és fotós volt. Könyvet írt a horgászatról és a vadászatról, saját fotóival, rajzaival illusztrálta. Háború után a Kner Nyomda grafikusaként dolgozott. Kedvelte a pikáns témákat, ilyen jellegű rajzai a Pesti Izé és a Fűrész újságokban jelentek meg. A Fűrész vicclapban munkatársai voltak: Gáspár Antal, Byssz Róbert, Sebők Imre, Török János, Hauswirth Magda. Publikáció: Kikirikí (1898), Herkó Páter (1899), Pesti Futár (1910), Színház és Divat (1920– 22), Röpke Lapok (1923–30), Film Színház Irodalom (1943), Dolgozók Világlapja, Pesti Izé (1946–48), Ludas Matyi (1947), Fűrész (1948–49). Szignó: SANTHO.

SÁRKÖZY ENDRE (1929.): animációs rendező. Rövid ideig Macskássy Jánosnál, Macskássy Gyula bátyjánál tanult közös Rákóczi úti műtermükben. Az egyik szobában Macskássy Gyula dolgozott Kozelka Kálmán operatőrrel és llosvay Gusztáv zeneszerzővel, a másikban őt oktatta trükk rajzolásra Macskássy János. 1949-től kezdett dolgozni az államosítás utáni HDF-ben. Itt is a szomszédságában volt Macskássy Gyula maroknyi csapatával. Akkor kezdték készíteni a Kiskakast. 1964-ben rajzolt karikatúrát a Magyar Ifjúságnak. Sárközy Endre a népszerű-tudományos, illetve oktatófilmek színvonalas rajzbetétjeinek készítésére szakosodott. Témáit a tudomány köréből választotta. Olyan jelenségeket magyarázott meg rajzolt technikával, amelyeket normál filmfelvétellel nem lehet megközelíteni. Például egy gyógyszer hatásmechanizmusának a vizsgálatát vagy az atomfizika jelenségeinek értelmezését. Évenként átlag 18–22 filmet készített. SÁRKÖZI GYÖRGY (Budapest, 1899. – Balf, 1945.): költő, író, műfordító. A Pandora és a Válasz című lapok szerkesztője, ismert költő volt. Ő indította el a falukutató írók Magyarország felfedezése című szociográfiai könyvsorozatát. Kitűnő portrékarikatúrákat rajzolt környezetéről, feleségével – Molnár Ferenc lányával – Sárközi Mártával együtt. SASSY ATTILA, Sassy-Szabó Aiglon (Miskolc, 1880. – Budapest, 1967.) grafikus. Szecessziós dekoratív stílus jellemezte grafikáit és biblikus témájú képeit. Karikatúrát a Fidibusz (1907) és a Móka (1910) vicclapoknak rajzolt. A Fidibuszban Major Henrik, Paulini Béla, Pólya Tibor, Szüle Péter művészekkel rajzolt együtt. Grafikákat a Művészet, Modern Dunántúl, Pesti Futár, Vasárnapi Újság részére készített. Tagja volt a Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének. Kiállítás: 1911-ben a Művészházban, 1915-ben a Szent György Céhben, 1926-ban a Nemzeti Szalonban, 1934-ben a Frankel Szalonban volt csoportos kiállítása. Egy tempera kompozíciója a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Publikáció: Fidibusz (1907–15), Művészet (1908), Modern Dunántúl (1910), Pesti Futár (1920), Móka (1910), Vasárnapi Újság (1935). Szignó: Aiglon. SASSYNÉ JOLA FARKAS IBOLYA (–,): grafikus. Sassy Attila felesége. Férjével együtt publikált a Fidibusz vicclapban, munkatársai voltak még: Major Henrik, Szüle Péter, Márton Ferenc, Paulini Béla, Faragó Géza, Pólya Tibor, Miklósi Ödön, Földes Imre. A finom nőies karikatúráin Jola szignót használt. Publikáció: Pikkoló (1909–12), Fidibusz (1909–14), Móka (1909–12), Kakas Márton (1910– 13), Borsszem Jankó (1912), Pikkoló (1917). SÁTORY LIPÓT (–,): festő. Ismert plakátjai: A Vasgyáros (1920) és a Tizenegyedik (1920), valamint Az V. Osztály (1920). Karikatúrákat rajzolt a Fidibusz (1917), Polgártárs (1919), Borsszem Jankó (1921) számára. Itt munkatársai voltak: Pólya Tibor, Gedő Lipót, Gáspár Antal, Szigethy István, Barna Elek, Garai József, Kelen Imre, Garay Ákos. SAVEL DEZSŐ (1870 – ?) grafikus. Képzőművésznek tanult 1888-tól 1890-ig az Országos Mintarajziskolában. A Papramorgó Naptárnak (1897) karikatúrát rajzolt Jantyik Mátyás, Jeney Jenő, Basch Árpád grafikusokkal. Az Új Pityi Palkó (1898) vicclapban, a Derű (1904), a Tolnai Világlapja (1931) újságokban grafikákat, illusztrációkat, karikatúrákat publikált. SCHEIBER HUGÓ (Budapest, 1873 – Budapest, 1950): festő. A budapesti Iparművészeti Iskolán Papp Henrik volt a tanára. Berlinben a Sturm című folyóirat helyiségében rendezett műveinek kiállítása nagy sikerű volt. Amerikában és Rómában is járt. Eleinte impresszionisztikus, plein air képeket festett, majd utolsó gyűjteményes kiállításain a Nemzeti Szalonban és az Ernst Múzeumban futurista,

expresszionista képeket állított ki. Tagja volt a Képzőművészek Új Társaságának (KÚT). 1964-ben az Magyar Nemzeti Galériában műveiből emlékkiállítást rendeztek. Karikatúrái, grafikái, festményei a Ma Este (1925), Utazás és Sport Revü (Bp., 1926), A Toll (1929), Lantos Magazin (1929–30), Magyar Magazin (1929), Tolnai Világlapja (1930–31), Múlt és Jövő (1942), Dolgozók Világlapja (1947) újságokban jelentek meg. Scheiber Hugó grafikái, festményei közkedveltek, napjaink aukciós csemegéinek számítanak. SCH. KOVÁCS KÁLMÁN (–,): karikaturista. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének. Egyedi, sokalakos karikatúrákat rajzolt országos és vidéki lapoknak. A Pesti Hírlapban (1928–33) együtt rajzolt Gáspár Antal, Gömöri Imre, Mocsay Béla, Szűr-Szabó József művészekkel. Publikáció: Tolnai Világlap (1926–27), Képes Krónika (1928), Gyerekek Vasárnapja (1928), Magyar Magazin (1929), Lantos Magazin (1930), Színházi Élet (1931), Nyíl (1931), Vasárnapi Újság (1934–35), Karikás (1934–39), Új Magazin (1936), Képes Vasárnap (1937), Délibáb (1940), Jó Forrás (1944), Magyar Rádió (1944). SCHLÓSER ARTUR (–,): karikaturista. Karikatúrákat rajzolt a Kikirikí (1897–98) és a Pityi Palkó (1900) vicclapoknak. SCHNELL JÓZSEF ANTAL (–,): grafikus. A Nimród (1929–47) vadászati lap grafikusa. Készített grafikákat, illusztrációkat, s időnként, ha a téma megkívánta, vadászattal kapcsolatos humoros karikatúrákat. SCHÖNER ISTVÁN (–,): karikaturista. A Szabad Száj rajzolójaként tűnt fel 1946-ban, itt írta magáról: „Párisból jöttem haza, most próbálok akklimatizálódni. Különböző pesti vicclapoknak rajzolok és közben, mint afféle hiú ember, eltűnődöm a nevemen. A nevem magyarul azt jelenti, hogy «szebb». Pedig, mint a mellékelt rajzból bárki megítélheti, szebb nem is lehetnék.” A Szabad Száj (1946–47) vicclapon kívül publikált még: Szabad Száj Naptár (1947), Ludas Matyi (1947–48) újságokban. A Szabad Száj újságban munkatársai voltak: Kálmán Viktor, Sebők Imre, Korcsmáros Pál, Várnai György, Hauswirt Magda. Szignó: Schöner. SCHWOTT LAJOS (Budapest, 1907. – Budapest, 1987.): grafikus, karikaturista. Érettségi után mint gyári munkás helyezkedett el. Szőnyi István szabadiskolájában folytatta tanulmányait. 1923-ban az Új Századok című tudományos lapban kezdett el karikatúrát rajzolni, majd a Szabad Művészet, a Kis Újság, a Színház című újságoknak. A Ludas Matyi vicclapnak (1945-től 1987-ig) egyik alapító tagja volt, kezdetben munkája mellett rajzolt. Nem tartozott a meghatározó rajzolók közé, viszonylag keveset publikált. Karikatúrái megjelentek az Új Magyarország, Film Színház Muzsika Vidám-oldal sorozatában Igaz Szó, Szabad Nép, Élet és Irodalom, Magyar Ifjúság, Csúzli lapokban. A Ludas Matyi különkiadásaiban is helyet kaptak rajzai: Rajzzal a Föld körül., Ludas Matyi Magazin, Nyári örömök, Nyári Kis Ludas, Őszi Kis Ludas. Alkalmi MÚOSZ-kiadványok: Zsákbamacska, Tollasbál, Plajbász és Paróka is foglalkoztatták. 1949-től a Magyar Képzőművészek Szövetsége, 1952-től a Művészeti Alap alapító tagja volt. 1973-ban a Hajdúböszörményi Művelődési Központban önálló kiállítást rendezett. Kiállítás: több ízben vett részt kollektív kiállításon (Országos Képzőművészeti Kiállítás; Országos Karikatúra Kiállítás; Magyar Újságrajzoló Művészek Kiállítása; (1947); Nemzetközi Karikatúra Kiállítás, Moszkva, emlékérem (1973); Bécs, elismerő oklevél; Országos Karikatúra Biennále Nyíregyháza (1983, 85, 87), Nemzetközi Karikatúra kiállítás (Cartoon 75), Nyugat-Berlin, IV. helyezés (1975); Nemzetközi Karikatúra kiállítás. (Cartoon 77), különdíj (1977). Könyv: A békéért (karikatúra).

Publikáció: Ludas Matyi (1945–87), Új Magyarország Évkönyv (1946), Igaz Szó (1947), Színház (1947), Ludas Matyi Kalendárium (1947–48), Farsangi Mulatság (1952–55), Szabad Nép (1955), Élet és Irodalom (1957–58), Gondűző Naptár (1957), Film Színház Muzsika (1958–60), Magyar Ifjúság (1959), Csúzli (1960), Néplap (Szolnok, 1961), 80 Rajzzal a Föld körül (1961), Tavasz Tárlat (1962), Ludas Matyi Magazin (1963–87), Nyári Örömök (1965), Őszi Kis Ludas (1966), Krimi Magazin (1966), Nyári Kis Ludas (1966), Sportoló Kis Ludas (1967), Mindent Tudó Kis Ludas (1967), Plajbász és Paróka (1968–69), Gépipari Estély (1968), Zsákbamacska (1971), Vidám Nyaralás (1971), Tollasbál (1974– 76), Csúzli (1975), Zsákbamacska (1975), Humor (1977), Extra Ludas (1986–87), 3. Országos Biennále (1987). Szignó: Schwott. SEBŐK IMRE (Apostag, 1906. – Budapest, 1980.): grafikus, karikaturista. A paraszti sorból származó fiatalembert Pólya Tibor közbenjárására Glatz Oszkár és Bernáth Aurél tanította Feiks Jenő híres rajziskolájában. A tehetséges grafikus a Tolnai Világlapjában debütált, majd számtalan folyóirat-illusztráció mellett ponyvaregények festett címlapjait készítette. Borsszem Jankó (1923–29) élclapban közölte karikatúráit. Első tréfás képsorozatai Jó Pajtás (1924–25), Magyar Magazin (1921–29), Lantos Magazin (1929), Délibáb (1929–39), Tolnai Világlapja (1930–40), Új Magazin (1933–34), Ünnep (1939–41) lapokban jelentek meg. A Magyar Cserkészben 1936–40-ben illusztrációkat publikált. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének. Ez idő tájt kérték fel képaláírásos Tarzan-képregények rajzolására, amit a kanadai megrendelőnek Tarzan és a maya istennő címen le is szállított. Pikáns rajzai 1945 után a Pesti Izé sztárrajzolójává tették. Sebők a fény-árnyék kontraszthatásán alapuló rajztechnikát alkalmazta a képregény-rajzolás terén is. Klasszikus munkái közé tartozik az 1950-es Kétéltű ember, melyet Beljajev tudományos-fantasztikus regényéből készített a Pajtás számára. 1958 után a Magyar Ifjúságnak, 1962 után pedig a Népszavának lett állandó rajzolója. A Népszava napilapba naponként gyártott háromkockás képregényektôl azonban megcsömörlött, és 1966 után stílusa megkopott. A kompozíciók működtek, de a kidolgozottság komoly kívánnivalót hagyott maga után. 1973-ban megszűnt a napi taposómalom, így élete alkonyán ismét kedvére alkothatott a grafika mesteri virtuóza, aki 1980. szeptember 14-én Budapesten tette le végleg a rajztollat. Főbb képregényei: Victor Hugó: A párizsi Notre-Dame (1958), Lewis Wallace: Ben Húr (1960), Jack London: A mayák kincse (1962), Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk (1964), William Faulkner: Sírgyalázók (1965), Homérosz: Odüsszeia (1975) stb. Publikáció: Borsszem Jankó (1923–1929), Jó Pajtás (1924–25), Magyar Magazin (1921– 1929), Lantos Magazin (1929), Délibáb (1929–39), Tolnai Világlapja (1930–1940), Új Magazin (1933–34), Ünnep (1939–41), Gyermekvilág (1943), Pesti Izé (1946–48), Ludas Matyi (1946–47), Fűrész (1947–49), Képes Kurír (1947), Friss Naptár (1948), Füles Bagoly (1949–50), Pajtás (1949–58), Dolgozók Lapja (1957), Magyar Ifjúság (1957), Kincses Kalendárium (1957), Füles (1957–77), Ország-Világ (1957–65), Képes Nyelvmester (1958–76), Füles Évkönyv (1962–77), Magyar Ifjúság (1964–67), Vas Népe (1968), Füles (1980). Szignó: Sebők. SIMONKA GYÖRGY (Budapest, 1916.): grafikus. Tanulmányait a Budapesti Iparművészeti Főiskolán kezdte, majd Párizsban folytatta. Első kiállítását 1943-ban rendezte Budapesten. Párizsban telepedett le. Számos kiállítást rendezett Európa több országában. Karikatúrákat és illusztrációkat készített a Képes Krónika (1939–42), Délibáb (1939- 1942) magazinok számára. E lapoknál együtt rajzolt: Szemes István, Szűr-Szabó József, Szepes Béla és Jaschik Álmos művészekkel. SINKOVICH DEZSŐ (Temesvár, 1888. – Temesvár, 1933.): grafikus. Szülővárosában és Münchenben végezte tanulmányait, azután Temesvárott volt rajztanár. Bánsági templomok díszítésére készített magyaros terveket, művészi plakátokat stb. Bukaresti és erdélyi tárlatokon sokat szerepelt. Karikatúrákat rajzolt a

Komédia (1921), Kaviár (Temesvár, 1923–26), a Róka (Bukarest, 1930) című újságoknak. A Róka magazin rajzolója volt még: Kóber Kóra Nándor is. SIPŐCZY LAJOS (–,): grafikus. Portrékarikatúrákat rajzolt ismert politikusokról, művészekről. Szabad Száj (1989), Ludas Matyi Évkönyv (1993), Ludas Matyi vicclap (1993). SOMMER IGNÁCZ (Budapest, 1885. – ?): karikaturista. A kornak megfelelően kidolgozott sztori karikatúrákat rajzolt az Üstökös-Urambátyám (1908), Móka (1909–11), Pikkoló (1911–13), Magyar Figaró (1911) vicclapoknak. Szignója: Sommer Ignácz. SOMODI LÁSZLÓ (1919 – ?): grafikus. A Budapesti Képzőművészeti Főiskolán (1937– 1942) tanult. A Tolnai Világlapnak (1942) rajzolt illusztrációkat, karikatúrákat. Olivér kacsa a nagyvárosban címmel sorozata jelent meg, gyermekolvasók szórakoztatására. A lapnál munkatársai voltak Toncz Tibor, Sebők Imre és Tamás Elemér. SOMOGYVÁRI RUDOLF (Budapest, 1916. – Budapest, 1976.): színész. Az Országos Színészegyesület iskoláját végezte el, a Magyar Színházban kezdte pályáját. Vidéken töltött évek után (Szeged 1939–1941) 1942-ben a budapesti Andrássy úti Színházban Napóleon szerepében lépett fel először. Hadifogsága (1945– 49) idején katonaszínházat szervezett. Hazatérése után 1960-ig a Vidám Színház. az Úttörő Színház és a Petőfi Színház tagja. 1960-ban szerződtette a szolnoki Szigligeti Színház. 1963-ban a fővárosi Thália Színház; 1957 után csak vidéki színházakban léphetett fel. 1969 őszétől haláláig a Vígszínházban játszott. Színpadon és filmen, rádióban és televízióban számos emlékezetes alakítást nyújtott. Művészi szintű karikatúrái is nagy népszerűséget biztosítottak neki. Több lapban közöltek rajzaiból: Színházi Újság (Szeged, 1942) Színház és Mozi (1954), Néplap (1962), Film Színház Muzsika (1971), Filmévkönyv (1975). Portrékarikatúrákat főleg színésztársairól készített, fő témák a színházi események voltak. Díj: Jászai-díjas (1956, 1968). SOÓS JENŐ (–,): karikaturista. Az újságokban 1963-tól 1976-ig találhatunk tőle karikatúrákat. A kitűnő humorú, szorgalmas grafikus minden lapban szerepelt, ahol humormelléklet volt és külsős rajzolót foglalkoztattak. Publikáció: Vörös Kereszt (1963–64), Magyar Rendőr (1965–76), Magyar Ifjúság (1965– 71), Igaz Szó (1965), Ifjúsági Magazin (1966–69), Ludas Matyi (1966–70), Úttörő Zsebkönyv (1969), Világ Ifjúság (1969). Kiállítás: Vigyázat, a humor mögött pénz van (1968), majd a Fiatal Karikaturisták Kiállítása, közös: Brenner György, Dallos Jenő, Földes Vilmos, Krenner István, Fábry János, Barát József, Tót Gyula, Cifferszky Béla, Puszta Péter, Császár Tamás (Esztergom, 1969). Szignó: soós. SOÓS TAMÁS (Budapest, 1955.): képzőművész. Iparművészeti Főiskola: 1980–1985. 1987–89: Derkovits-ösztöndíjas. 1991: Svájcban Artest-ösztöndíjas, 1994: Rómában, 1998: Párizsban ösztöndíjas. Egyéni kiállításai: 1986: Székesfehérvár, 1988: Berlin, 1991: Wels, Aarau, 1995: Ludwig Múzeum, 1996: Kiscelli Múzeum, 1998: Ernst Múzeum. A salgótarjáni rajz biennále díja (1986), a nürnbergi rajz biennále díja (1988). Publikált humoros, groteszk grafikákat az Élet és Irodalom (1984), Rakéta (1984–85) újságokban. SOSTARICS LAJOS (1896. – Budapest, 1968.): grafikus, karikaturista. Polgári iskola elvégzése után rajzológyakornok lett egy építőipari cégnél, majd kocsirakodó, gyári munkás, színházi díszítő. 1920-ban Hódmezővásárhelyre költözött, reklám- és reklámfilm-készítéssel foglalkozott. 1930-tól Iparművészeti Főiskolára járt. A

helyi vicclapok fő rajzolója volt, a Karikás (1932–40) újság rá és Zsebők Jánosra épült. Hódmezővásárhelyi és a környéki, illetve az országos politikai csatározások voltak a témái. Publikált még: a Magyar Miska (1912), Színházi Élet (1915), Hetivásár (1932), Tücsök (Szeged, 1935), Délibáb (1936), Éjféli Híradó (1937), Népújság Évkönyve (1939), Éjféli Újság (1940), Fars(h)ang (Hódmezővásárhely, 1961) című lapokban. 1937-ben megjelent albuma: Ahogy mi kinézünk. Előszó: „a jó humor ritka művészet, a képzőművészet humora, a jó karikatúra még ritkább. Éppen olyan elmélyülést kíván, mint a legkomolyabb dráma. Eszközei a megfigyelés, a lélekelemzés. Feltétele az ember és helyzetismeret. A humor kedves vásárhelyi megszólaltatója e lapon először mutatkozik be gyűjteményes formában műveivel. Mikor az első sorozatot a Tornyai Társaság ajánlásával útnak bocsátom, örömmel köszöntöm a művészt és szerény indulásában a legmagyarabb magyar város művelődésének, élni akarásának újabb zálogát látom.” (Galyasi Miklós). 1937-től Budapesten élt, itt alkalmazott grafikával és festészettel foglalkozott. SÓTI KLÁRA (Kispest, 1930.): festő, tervezőgrafikus. 1949–54: a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt, mesterei: Hincz Gyula, Koffán Károly, Barcsay Jenő. 1954–59: Állami Bábszínháznál báb- és díszlettervező. 1956–88: a Dörmögő Dömötör főmunkatársa.. A Magyar Plakátalapítvány tagja. Önálló tervezőként a grafika különböző területein dolgozik: illusztrációkat készít olvasókönyvekhez, mesekönyvekhez. Tervezett plakátokat, levelezőlapokat, diafilmet, emblémákat; képgrafikai és festészeti területe a portré. Díj: 1989: MIS lengyel gyermekújság nemzetközi 1. díj. Kiállítás: 1955: Magyar plakátkiállítás, Nemzeti Szalon; 1961: IV. Magyar Plakátkiállítás, Műcsarnok; 1995, 1996: Magyar Kultúra Alapítvány, Bp.; 1997: Magyar Plakát Alapítvány, Budapest Kongresszusi Központ., Magyar Szalon ‘97, Műcsarnok; 11. Magyar Plakátparnasszus, Bp. Kongresszusi Központ. Könyv: Grimm-mesék, Magyar népmesék, Olvass magadnak, Mesél az esztendő (1997).: Ignácz Rózsa: Az igazi Ibrinkó, Bp., 1956; Ságvári Endre: Óriások és törpék, Bp. 1957; Foglalkoztató könyvek, Bp., 1975–82; Olvasókönyv, Bp., 1978; 1979; Olvasókönyv II., Bp., 1979; Dörmögő Dömötör meséi, Bp.. 1982; Olvass magadnak sorozat, Bp., 1982–85; Kis természetbarát sorozat, Bp., 1986; Játssz velünk! sorozat, Bp., 1990–96; Szivárvány-sorozat, Bp., 1993–95. SPÁNYI BÉLA (Pest, 1852. – Budapest, 1914.): grafikus, festő. Egy ideig Szolnokon, majd Párizsban és Münchenben tanult. Kizárólag tájképeket festett. Az Országház étterme számára öt nagyméretű tájkép-falfestményt készített. 1905-ben gyűjteményes kiállítása volt a Műcsarnokban. Számos művét (Faluvége, Országút este, Bodajki Kálvária stb) a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Karikatúrákat grafikákat rajzolt az Üstökös (1885), Vasárnapi Újság (1889), Ország-Világ (1894), Hasznos Tanácsok (1902) lapoknak. Az Üstökös élclapban együtt rajzolt: Fényes Adolf, Homicskó Atanáz, Vágó Pál, Linek Lajos, Jantyik Mátyás. STERN YOSEF (1924. –): festő, grafikus, karikaturista. 1941-ben 17 évesen kivándorolt Palesztinába. Eleinte dohányföldeken és citrusültetvényeken dolgozott, ezzel párhuzamosan rajzokat készített emberekről és tájakról. Elvégezte a jeruzsálemi Bezalel Művészeti Akadémiát, ahol később tanított is. 1948 óta Izrael egyik vezető művésze és karikaturistája. Illusztrál gyermek- és felnőtt lapokat, illetve könyveket, valamint foglalkozik festészettel is. Gárdos Károly (DOS) írta: „Sokszor gondolok arra, hogy kettős elégtételben részesültünk mi, népünk hazatérő vándorai. Saját hazánkban, testvérek között élhetünk egy szabad, demokratikus, emberséges országban. Külön jó érzés azonkívül, hogy szűkebb közösségünk, a magyar származású alija oly lényeges szerepet játszik a demokratikus sajtószabadság egy fontos megnyilvánulásában, mint a kritikus rajztoll forgatói: Farkas Zeév, Rosenfeld Feri, Katz Smuel, Stern Joszi” és e sorok írója, Gárdos Károly”. Szignó: YOSSI.

STETKA GYULA (Királylehota, 1855. – Budapest, 1925.): festő. Az Országos Mintarajziskolában, majd a bécsi és müncheni akadémián tanult. Később a Benczúr-mesteriskola tagja, illetve tanársegéde lett. Művészetében Benczúr hatása erősen érezhető. Egyházi tárgyú kompozíciókat (Krisztus a kereszten a budapesti Szt. István-bazilikában), zsánerképeket és portrékat (Rökk Szilárd, Királyi Pál stb.) készített. Karikatúrákat 1885-ben Az Üstökös (1885) élclap részére rajzolt. Itt munkatársai voltak: Fényes Adolf, Homicskó Atanáz, Jantyik Mátyás, Linek Lajos, Goró Lajos. STRÓBL ZSÓFIA (Krakkó, 1866. – Budapest, 1941.): festő. Stróbl Alajos szobrászművész húga. Budapesten tanult (1885–1910) és itt állította ki 1890 óta életképeit és nagyszámú arcképeit. Gróf Ladányi Niczky Andrásné képmása és a Hölgy képe című festménye a Magyar Nemzeti Galériában található. Karikatúrát rajzolt a Borsszem Jankó (1920), Színház és Társaság (Szeged, 1920) részére. STUIBER ZSUZSA (Budapest, 1944. – Budapest, 1999.): grafikus. 1962–64: BME, építészhallgató volt. A ‘70-es évek végétől foglalkozott képzőművészettel. Elsősorban rajzolt, mesekönyveket illusztrált (Bodza anyóka, Bp., 1978; Tarbay E.: A kisróka, Bp., 1980). Illusztrált és rajzolt a korszak gyermekújságjába, a Dörmögő Dömötörbe (1998), a Rakéta (1989–1990) című lapokba továbbá 1982–90 között a nemzetközi mail-art mozgalomban is részt vett. Festményei, kollázsai elvontabbak, figura- és tájkép absztrakciók. Applikációihoz különféle természeti anyagokat használt fel (pl. faág, kavics, festett kő stb.). Grafikáin a szöveg is sokszor kapott fontos szerepet. SVÉD ISTVÁN (1914–1996): karikaturista, grafikus. Karikatúrákat és grafikákat rajzolt a Reklámélet 1937–38 újságnak, itt munkatársai voltak: Radó György, Szemes István, Gerő Nusi. A Budapesten szerkesztett és kiadott Szamárfül (1937), Lovászy Károly „gúnylapja”, a Szamárköhögés számába egyedül rajzolt karikatúrákat. SZABÓ CSILLA (Budapest, 1980.): grafikus, bőrdíszműves. Végzettsége szerint bőrdíszműves és multimédia-fejlesztő, továbbá elvégezte a Pannónia Filmstúdió animációs filmkészítő tanfolyamát. Megalakulása óta tagja a Magyar Képregény Akadémiának. 2001–2002-ben a Százhalombattai Városi Televízióban (HTV) kezdett el dolgozni, ahol kameraman volt, majd 2003–2006-tól a TV2-ben és az ÍRISZ Televízióban folytatta, ahol storyboard rajzolóként és prezentációs producerként tevékenykedett. Itt a storyboardok mellett képregényeket is rajzolt, melyek a „Folyosó” című belső újság hátsó borítóján jelentek meg. Jelenleg (2006-) a MAXAVIV Kreatív Stúdióban dolgozik, ahol elsősorban logókat és cégarculatokat tervez, különböző grafikai munkákat készít (könyvborítók és egyéb kiadványok illusztrálása, figuratervezés, képregényrajzolás stb.) Eddig megjelent munkái elsősorban ifjúsági könyvborítók, melyek a Deák és Társa Kiadó gondozásában jelentek meg. 2005: A boszorkányok nem csókolózhatnak!, 2005: Matek+Bonyodalmak=Szerelmi bánat, 2005: Mobilszerelem, 2006: Szerelem osztva kettővel, 2006: Egy csók még nem a világ!, 2006: Vakációóó! Csók nélkül?, 2007: Tétova Megasztár Készségfejlesztő kiadvány, 2007: Változz Te is Pillangóvá! A Mészi Fotó Kiadónál elsősorban képeslapokat és logókat, katalógusokat készít. SZABÓ FERENC (1893. – ?): festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskolát végezte el (1912–1917). Karikatúrát rajzolt: a Fidibusz (1912) vicclap részére, itt munkatársai voltak Paulini Béla, Major Henrik, Gedő Lipót, Pólya Tibor, Szigethy István, Faragó Géza, Zórád Géza. Publikált még a Mátyás Diák 1929–33, Képes Vasárnap (1930) című újságokba.

SZABÓ JÓZSEF GYÖRGY, Joe Szabó (Budapest, 1950.): szerkesztő, karikaturista, fotós. Amerikában élő karikaturista a Witty World nyomott és internetes karikatúra szaklap szerkesztője. Az újság célja a különböző országokból bemutatkozó karikaturisták szakmán belüli népszerűsítése, információadás kiállítási lehetőségekről. Magyarországon 1974-ben Magyar Újságíró Akadémián diploma, 1975–1978: Nők Lapja művészeti vezető, 1978–1980: Magyar Nemzet tördelő szerkesztő, karikaturista, 1980–1981: Németország, szabadúszó, 1985: karikaturista Philadelphia Daily News, 1986: alapító a Witty World Publicationsnél, majd szervez nemzetközi konferenciákat, kiállításokat, 2003–2005: főszerkesztő a Tri County Recordnál. Jelenleg újságíróként dolgozik. Díj: 1969: III. díj tipográfia, 1972: Moziposzter pályázat III. díj, 1975: magazin pályázat I. díj, 1984–1985: Japán bronz díj. Életműdíj a Mexikói Karikatúra Szövetségtől és egy Nemzetközi Sajtó Díj Belgiumban. Kiállítás: Szentendre: 1969, Budapest: 1970, Debrecen: 1974. Csoportos kiállítás: Belgium, Anglia, Törökország, Kanada. Publikáció: Magyar Ifjúság (1970–71), BÚÉK (1973), Élet és Irodalom (1979–80), Magyar Nemzet (1985), Nemzetközi Karikatúra Kiállítás (1988), Kurír (1990). G. SZABÓ KÁLMÁN (1897–1955): grafikus, festő. 1918–1922: Képzőművészeti Főiskola. Illusztrációkat, grafikát rajzolt a Pesti Hírlap Vasárnapja (1932) című újság részére. A Magyar Ex Libris magazint 1935-ben együtt szerkesztették Vadász Imrével. A színvonalas újságból másfél év alatt öt szám jelent meg, majd megszűnt. A Magyar Futár (1943) humormellékletében karikatúrái jelentek meg, itt munkatársai voltak: Dinnyés Károly, Nyáry Albert, Vogel Eric. SZABÓ LÁSZLÓ (Tiszalök, 1973.): karikaturista. 1979: Megjelenik első rajza a Kisdobosban. 1987–1989: gimnázium (Tiszalök, Teleki Blanka Gimnázium, érettségi, 1988–1989), cikksorozat a Kistermelők Lapjában a kutyákról, 1988: Képes Újságban első díj képregény-pályázaton, 1989: Kapcsolat Gerald Durell természettudóssal, cikksorozat róla a Kistermelőkben, 1989: Megjelenik két krími-novella G. M. Taylor néven a Meghökkentő Mesékben, 1989–1991: A. B. C. áruházi eladói iskola (Nyíregyházi Sipkay Barna szakközép), 1990: Külsős újságíró az Új Keletnél (Nyíregyháza), 1991: Eladói munka mellett rajzol. 1997: Képregénykészítő és illusztrátor tanfolyam (Nyíregyháza), 1993–1994: Megjelennek versei, novellái a nyíregyházi Stílus Irodalmi Társaságlapjában (Ars Aetemitas), 1994: Megjelennek versei a nyíregyházi Stílus Irodalmi Társaság verseskötetében (Örökkeresők), 1994: Újságárus (Tiszalök), 1995–1996: Morbidba készít karikatúrákat, 1997–1998: Morbid, Brutális, Szaft – karikatúrák, Dilibogyó, képregények, 1996–2007: Mórickába készít karikatúrákat, képregényeket. 1998: Móricka szerkesztője (Budapest), 1999–2000: Móricka, Kismalac, Com-X szerkesztője (Budapest), 2000–2002: Karikatúrák, képregények a Pistike, Viccözön, Viccmix, Blondie, No Komplett című lapokba, 2000– 2001: Pistike című humorlap szerkesztője (Nyíregyháza), 2001–2002: Pistike, Viccözön, Blondie szerkesztője (Nyíregyháza), Happy-Internet, 2002 2007: Karikatúra illusztrációk Fülöp Attila humorista, „A hülyeség, ha fájna” című könyvéhez, 2003–2004: Vállalkozó – rendezvényeken karikaturista, Tiszalöki Hírlap szerkesztője, 2003: Rooie Oorijes holland magazin – képregény, 2003–2004: Pató Pál, Új Demokrata, Magyar Nemzet karikatúrák. Szabász (Tiszalök – Delta Galil Hungary), 2004–2005: Dobry Humour lengyel humorlap – karikatúrák, 2005: Eladó (Rock FM műszaki bolt – Tiszavasvári), 2005: Jánossy rejtvényújságaiban karikatúrák, 222 Rejtvény magazin, Corvin Nagy Rejtvénykönyv, 111 Rejtvénymagazin, 333 Rejtvénymagazin, Rendkívüli Rejtvénytár, Észnél Légy! Skandidátus, PoénAratás, PoénSziget Skandiösvény, PoénÖzön, PluszEgySkandi, SkandiBanzáj, ZanZa Rejtvénymagazin. 2005: Virtuagirl képregény – Franciaország, 2005: folyamatos – Sombrero Media Hollandia (karikatúra, képregény), Füles (karikatúra), Pistike, Viccözön (szerkesztő) Cybersky Corporation (képregények) Honlapszerkesztő. 2005: Caragiale karikatúra kiállítás (Románia), 2006: Rejtvény Futár képregény. A fáraó háreme egyéni képregény album (Hollandia, Belgium, Amerika)

Sárkány játék CD (karikatúrák) Egmond Hungary Kiadó. Hét könyvborító. Csajszik és 1000 tuti tipp. A fáraó háreme egyéni képregény album (Magyarország, Olaszország), 2007: Dunai lányok egyéni képregény album (Hollandia, Belgium, Olaszország.) Szignó: (G. M. Taylor, Téjlor). SZABÓ LÁSZLÓ RÓBERT (MARABU) (Bercel, 1962.): karikaturista, tanár. Gyermekkora óta Vácott él. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola magyar-könyvtár szakának elvégzése után könyvtárosként dolgozik Vácott a városi könyvtárban, majd az OPKM-ban. 1987-ben felhagy addigi foglalkozásával, és képregényeket, karikatúrákat rajzol. Kezdetben újságkézbesítőként élt, majd 1990-től, a rendszerváltás és a sajtóviszonyok átalakulása után főállású karikaturistaként. Állandó munkahelynek tekinthető főbb lapjai: Ludas Matyi (1990–1994), Népszava (1994–1996), Népszabadság 1997-től napjainkig. A Staféta című újságban (1987), jelentek meg első karikatúrái, ezt követően Magyar Ifjúság, Világ Ifjúság közölte rajzait. Végleges, sajátos grafikai stílusa a Ludas Matyi vicclapnál alakult ki. A MARABU néven publikáló, intellektuális humort képviselő karikaturistára több napi- és hetilap is felfigyelt és megbízásokat kapott, így a HVG „szellem” rovatát rajzolja (1993–2007). A Hócipő, a Kretén, a Veszett Veréb; a Pesti Vicc külsőseként a lap stílusát meghatározó művésszé lépett elő. A mindig újat kereső rajzoló a karikatúra minden műfajában alkot: sztori vicc, abszurd, portré, képregény, aktuális politika. A Veszett Veréb viccújság és asztaltársaság egyik alapító tagja. Díj: Brenner-díj: 1997, Magyar Sajtópáholy tagja: 2003, Alfabéta díj: 2006 és 2007, Magyar Pulitzer-emlékdíj: 2007. Kiállítás: 4. Országos Biennále: 1989, Best of 2004, 2005, 2006. Könyv: Hé, Dodó!, Adoc-Semic: 2006. Magyar karikaturisták 7. Névjegy, Marabu (Ábra Kkt.): 2003. Bp. Sexy Pixy Powerfresh: 2000. United Kingdom, Marabu album (Semic Interprint): 1997. Bp. Illusztráció: Szúnyog ül a fűben, fapapucsban Greger-Delacroix: 1999. Bp. Világvége (Mistral Graphic): 1999. Bp., Másokkal közösen: Senki többet?... 2000: Montana 2000. Bp., Viccalbummm (Ábra Kkt.): 1994. Bp. A doháyzás 2000 éve (Ábra Kkt.) Gól volt, gól nem volt: 2002. A rendszerváltás humora: 1992. Micsoda város!: 1998. Publikáció: Staféta (1987), Galaktika (1987), Pokoli Rémület (1988), Világ Ifjúság (1989), Magyar Ifjúság (1988), Menő Manó (1989), Térkép (1989), Extra Ludas (1992–1993), Krampusz (1990), Menő Manó (1989), Szabad Száj (1989–1991), Hócipő (1995–2007), Ludas Matyi (1990–93), Ludas Matyi Magazin (1990–93), Ludas Matyi Nyári Örömök (1990–91), Ludas Matyi Évkönyv (1991–93), Zalai Hírlap (1993–96), Petőfi Népe (1993– 97), Kanizsa (1993–94), Napló (1993–94), Hódmezővásárhely (1993–94), Jászkun Krónika (1993–96), Csíz (1993), Ludas Rejtvény Magazin (1993), Jászkun Kakas (1993– 99), Vasvármegye (1994), Kereskedő (1994–1996), Néplap (1994–99), Magyar Poén Tőzsde (1994), Népszava (1994–96), A Hírlap (1994), Új Demokrata (1994), Álláskereső (1994–96), Új Borsszem Jankó (1994–95), Kretén (1994–2006), Új Kelet (1995), Heves Megyei Lap (1995–97), Dunaújváros (1995), Kisalföld (1995–97), Veszprémi Napló (1995–96), Magyar Honvéd (1995–96), Maszk (1995), Nők Lapja (1995), Pesti Vicc (1995–97), Fülig Jimmy (1995), Elefánt (1995–98), Népszabadság (1996–2006), HVG (1996–2006), Nevessünk (1996), Hírhozó (1996), Recept (1996), Kacagó Viccújság (1996), Ludas Matyi (1996–99), No Komplett (1996–2000), Veszett Veréb (1996–99), Vicc-Mix (1997), Viccözön (1997), Viccbörze (1997), Príma Viccparádé (1997), Kacagó Viccújság (1997), Pistike (1997–98), Új Néplap Kalendárium (1998), Vicc az egész (1998), Pesti Vicc (1998–99), Dunaújvárosi Hírlap (1999–2000), Veszprémi Napló (1999), Mad (1999), Tollasbál (2000–2001), Jászkun Kakas (2000), Kacsa (2000), Kisalföld (2001), Ludas Magazin (Évszakok) (2001), Snoopy Magazin (2003–2004), Kelet Magyarország (2003–2006), Bihari Napló (2003–2006), Észak Magyarország (2003– 2006), Best of 2004, Best of 2005, Best of 2006, 4. Országos Karikatúra Biennále (1989), Rejtvény Futár (2006), Rejtvény Mazsola (2006), Olasz Rejtvény Magyaroknak (2006), Laza Olasz (2006). Szignó: Marabu.

SZABÓ LEVENTE (1981.): grafikus. 2000-ben művészeti szakközépiskolában végzett, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem grafikai szakán tanult (2005). Munkái: Exposé 2 kiválasztott pályamunka (2004), Landlord (mobil játék) grafika, One human minute (film) látványterv (2005– 2006), Hungarian Cultural Center, New York arculatterv, (2006), Legend of King NalOsmo Production Oy látványterv (2006–2007), Badge of Blood- Warpig Studios látványtervezés (2007). SZABÓ MAGDA (1895. – ?): grafikus. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). Illusztrált és karikatúrát is rajzolt. Publikált a Pesti Hírlap Vasárnapja (1928–31), Magyar Magazin (1929–30) újságokban, itt munkatársai voltak: Forrai Zoltán, Gedő Lipót, Pólya Tibor, Kelen Imre, Sebők Imre, Szigethy István, Georg György. Karikatúrái jelentek meg az Újságrajzoló Művészek Könyvében. SZABÓ SIPOS TAMÁS (Újvidék, 1937. – Budapest, 1985.): rajzfilmrendező, könyvillusztrátor, díszlettervező. A budapesti műszaki egyetem általános mérnöki, majd építészmérnöki karára járt, (1956–60), de tanulmányait nem fejezte be. 1960–62 között a Népművelési Intézet előadójaként színpadi látáskultúrát tanított. 1961-től már a Pannónia Stúdióban dolgozott. Eleinte reklám- és egészségügyi filmeket forgatott Csermák Tibor rendezővel. Nevét főleg a közgazdasági ismereteket derűs formában magyarázó tévéfilmsorozatok tették ismertté. Az animáció határait a szórakoztató ismeretterjesztés irányába terjesztette ki, s változatos technikát alkalmazott a közgazdasági és más közhasznú témák feldolgozásánál. Fogalommá vált figurája: Dr. Agy, az 1968-as Magyarázom a mechanizmust című filmszériában. E sorozatai a MTV sikerdarabjai közé tartoznak. A filmkészítés mellett tervezett könyvborítót és díszletet (Pinceszínház), illusztrált mesekönyveket. Gyakran fellépett humoristaként a Vidám Színpadon (1969) és a Mikroszkóp Színpadon (1967) is. Balázs Béla-díj (1971). Film: A dal öröme (tervező, 1963); Gusztáv + l fó (1964); Homo Faber (1965); Versenyfutás az atom körül (az ENSZ részére, 1968); Magyarázom a jövőnket, tv-sorozat (1970); Magyarázom magunkat, tv-sor. (1972); Magyarázom magyarázatainkat, tv-sor 1973); Főnökök és beosztottak. 1–3. (1976–77); Sí (Systéme International) 1–6. tv-sor. (1982). SZABÓ SZABOLCS (Jászjákóhalma, 1927 – 2004): rajzfilmrendező. Az Iparművészeti Főiskola grafika szakát végezte 1949-ben. 1952–53-ig a Híradó és Dokumentumfilm gyár rajzosztályának kifestője, 1953–58-ig rajzoló, 1956-tól (egy év megszakítással) a Pannónia Filmstúdió munkatársa. 1958–64-ig tervező, 1964–88-ig rendező, 1988-tól nyugdíjas. 1982-től 83-ig meghívásra Sydneyben a Yoram Gross és Burbank gyermekfilmstúdiókban tervező. Kb. 100 rajzfilm készítésében vett részt, ebből 50-et rendezett, a többiben figura- (karakter), mozgás-, illetve háttértervező. Csinált 10 rajzos betétet, 40–50 tévésorozatot, 10–15 öt- és tízperces gyermek- és kisjátékfilmet, 4 nagy rajzfilmet, l népszerű tudományos rajzfilmet és a Vízipók– csodapók című, 39 epizódból álló tévésorozatnak és az ebből készült egész estes filmnek grafikai tervezője és két társával vezető rendezője volt. Mesekönyveket is illusztrál. Díj: Balázs Béla díj (1986). SZABÓ VLADIMIR (Balassagyarmat, 1905. – Budapest, 1991.): festő, grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János, Rudnay Gyula, Csók István és Benkhard Ágost növendéke (1924–30). 1925-től illusztrált a Pajtás című lapnak, majd a Tükör (1935) Pesti Futár (1936), Képes Krónika (1940), Híd (1940), Magyar Élet (1943) újságokban. Az illusztrálás mellett egyre több szöveg nélküli karikatúrája is megjelent a lapokban. 1948-ban a Színház és Irodalom magazin rajzolója, egyre kevesebbet publikál, ex librist, könyvillusztrálást vállalt. Művei rendkívül fantáziadúsak, varázslatos mesehangulatúak. A humor fontos szerepet töltött be munkásságában. Művein a

szeretetteljes bölcsességgel szemlélt, művészi hittel telített, gyengéd együttérzéssel és ironikus humorral ábrázolt alakok betöltik az emlékek kisvárosait (Kratochwill Mimi). Kiállítás: Önálló kiállításai: Nemzeti Szalon (Bp. 1934, 41, 42); Szeged (1969, 78); Csók Galéria (Bp. 1973, 78); Balassagyarmat (1973); Amszterdam (1973); Debrecen (1975); Győr (1977); Műcsarnok (Bp. 1980); Csepel, Oroszlány, Dömös, Boglárlelle, Kőszeg (1981); Vigadó Galéria (Bp. 1982); Balassagyarmat (1985); Tata (1986). Díj: A Szinyei Merse Társaság grafikai díja (1933, 1972); Munkácsy Mihály-díj (1953, 1954); érdemes művész (1974); Munka Érdemrend (arany, 1975); kiváló művész (1980). F. tv: Üzenet egy papírhajón. Portréfilm. (1975). Publikáció: Jó Pajtás (1925), Tükör (1935–43), Pesti Futár (1936), Képes Krónika (1940– 42), Híd (1940–42), Film Színház Irodalom (1943), Magyar Élet (1943–44), Híd (1943, Szikra (1944), Színház és Irodalom (1948). SZAKMÁRY LÁSZLÓ(1903–1993): karikaturista, grafikus. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). A Színházi Élet (1919–34), munkatársaként illusztrált és karikatúrát rajzolt, itt szerkesztőtársai voltak: Feiks Jenő, Gedő Lipót, Major Henrik, Pólya Tibor, Byssz Róbert. Publikált még: Boldog Ifjúság (1933), Kis Színház (1936–38), Kis Magazin (1939–42), Színházi Magazin (1939–43). A Háború után vicclapoknak rajzol: Ludas Matyi (1945), Pesti Izé (1946–47), Fűrész (1947– 49), Hírlap (1947), Füles Bagoly (1949–50). Karikatúrái jelennek meg a Béke és Szabadság (1955) humormellékletében.. Bál az erdőben. A Dörmögő Dömötör (1958– 72) meghatározó grafikusaként több mint 14 évig szórakoztatta, oktatta ifjú olvasóit fejtörőkkel, rejtvényekkel, találós kérdésekkel. Alkalmi humorújságba is rajzolt (Humor EB. 1979). Szignója: SZAKY. SZALAI ATTILA (Szabadka, 1964.): karikaturista, agrármérnök. 1989-ben agrármérnök diplomát szerzett. Öt évig dolgozott a szakmájában. Magyar, szerb, horvát nyelvű lapoknak. 1995-től kezdett karikatúrát rajzolni. Azóta 2500 karikatúra, illusztráció látott napvilágot különböző napilapokban, hetilapokban, gyermeklapokban. 1995-től hetente jelennek meg rajzai a szabadkai Hét Napban (volt Szabad Hét Napban), az újvidéki Magyar Szóban. Magyarországon: 1996-tól Hócipő, Jászkun Kakas (2000) No Komplett (2000). 2006-tól a magyarországi Nemzeti Sport karikaturistája lett. 1996–2003-ig a vajdasági horvát nyelvű Hrvatska Rijec hetilapba publikál. 2005-ig a vajdasági Mézeskalács gyermeklapot illusztrálta (havi lap). Díj: 1997: Smederevo (Jugoszlávia), 3. díj, 1997: Kovin (Jugoszlávia) különdíj, 1997: Szeged l. díj, 1998: Budapest BNV, közönségdíj 1999: Budapest, 2. díj 2002: Budapest Magyar Karikatúra Művészeti fesztiválja, Külügyminisztérium díja, 2004: Bjelovar, Horvátország, 3. díj, 2006: Budapest Magyar Karikatúra Művészeti fesztiválja, különdíj. 2003-ban megjelent a Balkáni kaleidoszkóp című könyve. SZÁNTHÓ IMRE (Budapest, 1925. – Szentendre, 1998) grafikus. Hosszú ideig textiltervezőként dolgozott a Goldberger Gyárban. Grafikákat és ácsmunkákat is készít a festés mellett. Kismesternek, festő epizódistának nevezte önmagát. Munkáinak nagy része vegyes technikával, tussal, tintával és fapáccal készített tájkép és útirajz. 1941-ben karikatúrát rajzolt a Magyar Futár humormellékletébe. Grafikustársai voltak Vogel Eric, Dinnyés Károly, Pintér Jenő. Egyéni kiállítása volt a szentendrei Ferenczy Múzeumban, (1951, 1954, 1957), a Ferencvárosi Pincetárlaton (1973), Szegeden, Vácott, Dorogon, Szobon (1984).Könyv:Imi rajzai /1958/ SZÁNTÓ DEZSŐ (Miskolc, 1958.) grafikus. A Képzőművészeti Főiskolát 1984-ben végezte, ahol Raszler Károly, Rozanits Tibor és Iván Szilárd voltak a mesterei. 1981-ben a Miskolci Galéria Biennálén mutatkozott be, majd azt követte 1982-ben a Salgótarjánban és Miskolcon rendezett Téli Tárlat, ahol díjat nyert. Karikatúrát készített a Hócipő részére (2000).

SZÁNTÓI KRISZTIÁN (Pécs, 1975.): grafikus, ötvös. A Pécsi Művészeti Középiskolában ötvösként végzett. 1998-ban diplomázott tervező grafikusként a budapesti Magyar Iparművészeti Főiskolán. A Varga Stúdióban fázisrajzolói tanfolyamot végzett, gyurmaanimációkhoz mintázott karaktereket. Rajzai megjelentek a Boss magazinban, Hölgyvilágban, Reader’s Digestben, Figyelőben, Profiterolban, It-Security számítástechnikai havilapban. Foglalkozik tájképfestéssel és készít papírmasé fejeket. Tagja a Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesületének és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Könyv: A Holló Szövetség, 2007, A passzív apaszív: öt eredeti színmű, A Danaidák; A passzív apaszív, Bem, a debreceni gács, A Leukokitoszisz-család, A rom (Győrei Zsolt, Schlachtovszky Csaba, illusztráció Szántói Krisztián). Kiállítás: (egyéni) 1998: Tölgyfa Galéria Pince Budapest, 2002: Kisfaludy Sándor Gimnázium Sümeg, 2003: Újpesti Gyermek- és ifjúsági Ház, Budapest. SZÁNTÓ LAJOS (Vác, 1890. – New York, 1965.): festő, grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán Balló Ede, Edvi Illés Aladár, Hegedűs László és Révész Imre tanítványa. Szolnokon Fényes Adolfnál, majd Münchenben, később Párizsban a Julián Akadémián folytatott tanulmányokat. Dolgozott Athénban és Londonban is. 1914ben volt az első kiállítása. Elsősorban mint könyvillusztrátor és portréfestő volt népszerű, de plakátművészettel is foglalkozott. 1928-tól New Yorkban élt, ahol nemcsak portrékat, hanem monumentális falképeket is készített. Amerikai festőként Párizsban is bemutatta műveit. Publikáció: karikatúrái a Színházi Élet (1917–25), Borsszem Jankó (1917), Figaró (1919), Grimasz (Bécs, 1920), Géniusz (1924), Ma Este (1925), Literatúra (1927) lapokban jelentek meg. SZEGEDI SZŰTS ISTVÁN (Budapest, 1893. –?): festő. A Képzőművészeti Főiskolán tanult, aztán Tolnán, utóbb Csongrádon rajztanár, főleg arcképeket festett s előszeretettel foglalkozott a grafikával. 1919-ben a Weiss Manfréd-díjat nyerte. 1926-ban a Mentor könyvesboltban állított ki expresszionista képeket. 1922–23: a Fekete Macska (Arad) lapban karikatúrákat rajzolt Balla Frigyes, Kiss Károly, Krausz Albert grafikusokkal. SZEGŐ GIZI (Závada, 1902. – Budapest, 1985.): grafikus, karikaturista. Az Iparművészeti Főiskola grafikai szakán végezte tanulmányait. 1930–32 között Párizsban alkalmazott grafikusként dolgozott. 1932–34-ig Algériában tartózkodott, ahol karikatúrarajzolással kezdett foglalkozni. 1934-ben hazatért, divatlapoknak rajzolt és festett, ruhakölteményeket. 1945-től a Ludas Matyi alapító, belső munkatársa lett. A kezdeti időszakban több címlaprajza volt mozgósító feladattal, humor nélküli munkák. Témái voltak a silózás, a betakarítás, szemveszteség a búzatáblákban, az ipari tanulók képzése. Publikálási lehetőséget kapott még: Nők Lapja, Film Színház Muzsika, Ország Világ, Magyar Ifjúság és több megyei lapban is. Női témákról rajzolt Vasvári Annával együtt az alkalmi lapokban: Plajbász és Paróka, Tollasbál, BÚÉK,. Nyugdíjaztatása után is még részlegesen foglalkoztatták a Ludas Matyinál. Díj: Aranytoll (1980). Könyv: Paprika (London 1959), A békéért (karikatúra). Publikáció: Ludas Matyi (1945–79), Képes Hét (1945–46), Ludas Matyi Kalendárium (1947–48), Pajtás (1948–49), Nők Lapja (1950–52), Kincses Kalendárium (1954), Farsangi Mulatságok (1955), Béke és Szabadság (1956), Kisalföld (1957), Kincses Kalendárium (1957), Gondűző Naptár (1957–58), Film Színház Muzsika (1958), Kincses Kalendárium (1960), Ország-Világ (1960–61), Füles (1960), Csúzli (1960), Kisalföld (1961–63), Vas Népe (1961–64), Magyar Ifjúság (1961), 80 Rajzzal a Föld körül (1961), Fejér Megyei Hírlap (1962), Dolgozók Lapja (1962–64), Néplap (1962–64), Képes Újság (1962), Tavaszi Tárlat (1962), Kincses Kalendárium (1963), Ludas Matyi Magazin (1963–79), Őszi Kis Ludas (1966), Krimi Magazin (1966), Nyári Kis Ludas (1966), Tavaszi Kis Magazin,

Plajbász és Paróka (1967–69), Sportoló Kis Ludas (1967), Mindent Tudó Kis Ludas (1967), Zsákbamacska (1968–71), BÚÉK (1968–69), Képes Sport (1969), Napos Oldal (1971), Nyári Örömök (1974), Vidám Nyár (1974), Humor (1977), Tiszacipő (1979). Szignó: gis. SZÉKELY ANDOR (Lőcse, 1877 – 1969): festő, grafikus. Pasztelljeivel gyakran szerepelt kiállításokon. Karikatúrát rajzolt a debreceni Karikás élclapnak (1908) és az Izé vicclapnak 1910-ben. Az Izé lapnál munkatársai voltak: Pólya Tibor, Gedő Lipót, Erdei Viktor, Ház Miklós. Ismert plakátja: Tátrafüred télen, amit 1912 körül készített. 1929-től Párizsban élt, s egy ideig a párizsi Magyar Egyesület elnöke volt. A II. világháború után rövid ideig publikált a Ludas Matyi (1946) vicclapnak. Szignó: Dobay. SZELES KÁROLY (Zenta, 1933. – Sarasota, 1998.): karikaturista. A belgrádi Képzőművészeti Akadémiára és a Testnevelési Főiskolára is sikeresen felvételizett, de a Testnevelési Főiskolát választotta, testneveléstanári oklevelet szerzett. Tanárként dolgozott (1963-ig). Az újvidéki Magyar Szó munkatársa. (1963-tól). 1956-tól kezdett újra rajzolni. Karikatúrái a Borbában, Jugoszlávia akkori vezető lapjában jelentek meg. A karikatúrákon kívül vignettákat, szalagcímeket, fejléceket, szövegrajzokat készített naptárba, tankönyvbe, az újság mellékleteibe. Könyv: illusztrálta Bogdánfi Sándor három aforizmakötetét (A világ dióhéjban, Újvidék, 1968; Hallgatni nem arany, Újvidék, 1971; Minden, és még valami, Újvidék, 1980). Karikatúra gyűjteményével (Olympia, Újvidék, 1976) ajándékozta meg a montreali olimpiára induló jugoszláv sportküldöttség tagjait. A vajdasági humoristák évkönyvei (Marad a gyerek, ha látszik, 1974; Sok az eszkimó, kevés a móka, 1975) szerkesztője, bizottságának tagja. 1986-ban, amikor lánya, Szeles Mónika ifjúsági világbajnok lett, elfogadott egy amerikai ajánlatot, és lánya edzőjeként és menedzsereként Floridába költözött. SZEMERE ANTAL BÉLA (Budapest, 1923. – Budapest, 1999.): A háború alatt karpaszományos hadapród volt, amit aztán a kommunista hatalom kényszermunkával honorált. Nem csoda, hogy büntetése letelte után Szemere „legnagyobb munkái” az akkori pártvezetőket: Sztálint és Rákosit ábrázolták a május elsejei felvonulásokon. A Sztálinváros kapuján látható freskóterv is az ő keze munkája. Az autodidakta grafikus első munkái az 1957-ben induló Tábortűz oldalain, címoldalain jelentek meg, mely a francia Camera nevű kommunista, képregényeket is közlő újság mintájára készült. Rövid időn belül olyan képregényei jelentek meg, mint Verne Gyula: 20000 mérföld a tenger alatt című regényének képregényváltozata, melyet azóta sem tudott senki felülmúlni. Képregényes korszaka 1957 és 1961 közé datálódik. Ebben az időben készítette el klasszikus diafilmjeit is, melyeket szintén Verne művei alapján festett meg. Nagy hatással volt rá Sebők Imre munkássága, és a Vaillant-ban megjelent képregények. Ez érződik két fantasztikus témájú képregényén, az Apéolónon és A végtelen vándorain is. Zórád Ernővel együtt rajzolt az Ifjúsági Lapkiadónál, sőt diafilmeket is készítettek együtt, míg meg nem romlott közöttük a viszony. Szemere dolgozott a Magyar Ifjúságnál, a Ludas Matyi (1957) Tábortűz (1959) politikai karikatúrákat készített. A Füles Évkönyv számára (1991) képregényt rajzolt. A Duclos Bányagépgyár grafikusa lett, majd a Kiállításszervező és Kivitelező Vállalatnál rajzolt tovább. Fafaragásai számos nemzetközi kiállításon vettek részt, és a Képzőművészeti Alap felkérésére készített festményei külföldön is ismertté tették a nevét. Az örök bohém rajzoló 1999. szeptember 17-én agyvérzésben hunyt el Budapesten. Főbb képregényei: Jules Verne: 20000 mérföld a tenger alatt, A rejtelmes sziget (1959), Bánki: Apéolón (Tábortűz, 1960), A végtelen vándorai (Tábortűz, 1961).

SZEMES ISTVÁN (–,): grafikus. A Képzőművészeti Főiskola végzett tanulóinak listáján adatot Szemes Istvánról nem találtunk, így feltételezhetően autodidakta grafikusként publikált ötven évig. Rajzai jelentek meg: a Nevető Vásár (1910), Atelier Life (1935), Reklám Élet (1935–38), Pesti Izé (1946–47), Ludas Matyi (1946–48), Hüvelyk Matyi (1947), Füles (1957), Kincses Kalendárium (1958) újságokban. Szignója: Szemes. SZEMETHY IMRE (1945.): grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett (1964–1971) 1977: Munkácsy díj, 1986: érdemes művész. 1994–1997 között tanít az Iparművészeti Főiskolán. Foglalkozik grafikai sokszorosítással, animációsfilm-készítéssel. Karikatúrát rajzolt a Rakéta Regényújság (1974) és a Kincskereső (1985) részére. SZÉNÁSI FERENC (Sopron, 1956.): mezőgazdasági gépész, kirakatrendező, dekoratőr, felsőfokú marketingdiploma. Karikatúrákat rajzolt a Ludas Matyi viccújságnak 1991, Kisalföld (Győr), majd a Reklámpiac újság címlaprajzait rajzolta két évig. Jelenleg időszaki kiadványokban jelennek meg karikatúrái. A saját dekorációs vállalkozásában dolgozik (Szénási dekoráció), illetve egy fénytechnikai cég grafikusa. Portrékarikatúra rajzolást jótékonysági rendezvényeken, céges fogadásokon vállal. Karikatúraportréival elismerést váltott ki a legismertebb magyar karikaturisták és a megrendelők körében is. Ismert magyar és külföldi emberekről készített portréi: Faludy György, Verebes István, Meggyesi Péter, Ronaldo, Einstein, Pavarotti, Salvador Dali, Walter Mattau, kedvesen groteszk és találó munkák. Kiállítás: Kapolcs, Sopron, Ausztria. Szénási Ferenc honlapja: www.szenasi.tk Szignó: Széna SZENTGYÖRGYI BÉLA (–,): grafikus, karikaturista. Rövid ideig, de több vicclap foglalkoztatta egy időben: Magyar Bors (1901–1902), Bolond Istók (1901–1902), Szikra (1903), Kakas Márton (1902), Magyar Figaró (1904), Garabonciás (1909–10) újságok. A Magyar Figaróban erotikus karikatúrái, viccei jelentek meg, magabiztos, igényes kivitelezésben. Itt munkatársai voltak Bér Dezső, Jeney Jenő, Józsa Károly, Bród Ernő, Homicskó Atanáz, Polgár Márton, Kanál Egyed. SZÉP LAJOS (1886 – ?): grafikus. 1905–1906-ban végezte el az Országos Mintarajziskolát. Karikatúrákat, grafikákat rajzolt vicclapok és magazinok részére, így a Bolond Istók (1904–1906), Borsszem Jankó (1904–14), Urambátyám (1904–1906), Magyar Figaró (1916), Szamár (1917), Fidibusz (1917–20), Figaró (1918–19) Komédia (1919), Színházi Élet (1919–1920), Jó Pajtás (1925), Képes Krónika (1928), Nemzeti Sport (1930–35), Emlék Újság (1932) című lapokba. A sztorikarikatúrák mellett portrékarikatúrákat is készített, de legtöbb esetben teljes alakkal festette meg a megrendelőt. A Borsszem Jankó vicclapnál munkatársai voltak: Homicskó Atanáz, Bér Dezső, Garay Ákos, Polgár Márton. Szignó: Szép Lajos. SZEPES (STRAUCH) BÉLA (Igló, 1903. – Budapest, 1986.): atléta, képzőművész. Az Iparművészeti Iskolán végezte tanulmányait, majd 1926–33-ig Berlinben dolgozott mint újságíró és sportkarikaturista. 1933-tól Budapesten a Nemzeti Sport, A Társaság, az Utazás és Sportrevü, Sporthírlap számára rajzolt karikatúrákat. A Délibáb és a Tükör magazinok külső munkatársa volt. Szerepeltek karikatúrái a betiltott Pesti Posta vicclapban (1944). 1945 után változatlanul a fő erőssége a sportkarikatúra maradt. Rendszeres rajzolója volt a Népsport, a Képes Sport, Labdarúgás, Sport lapoknak. A Ludas Matyi (1945) vicclapnak a sporteseményekről készített portrés vicceket magyar és külföldi sztárokról. Témái az atlétika, tenisz, úszás és minden egyéb ami sport. Rajzolt ifjúsági lapoknak: Szabadság, Szabad Ifjúság, Magyar Ifjúság, Pajtás, Világ Ifjúság. Készített plakátokat, könyvborítókat, plaketteket. Az 1945 utáni időszak legismertebb sportkarikaturistája Szepes Béla volt. Saját hitvallása könyve előszavában: „Mint

olimpiai helyezett és olimpiai tudósító átéltem az olimpiai eszme legszebb értelmét: a világ ifjúságának egymást megbecsülő barátkozását. Láttam nemes vetélkedésüket a sport békés küzdőterein. Ennek az időkön átvilágító olimpiai lángnak szolgálatában nyújtom át szerény gyűjteményemet az emlékező kortársaknak és a fáklyával tovább futó ifjúságnak.” Szepes Béla. Könyv: Így győztök ti..., Hét olimpia hősei, Karikatúraalbum (1957); Gólkirályok – labdaművészek. A futballvilág hősei; Sztárparádé. Sporttörténelmi arcképcsarnok. Karikatúraalbum. (Peterdi Pállal, 1985). Publikáció: Nemzeti Sport (1933–43), A Társaság (1926), Utazás és Sport Revü (Bp., 1926), Sporthírlap (1933–39), Délibáb (1933), Tükör (1934), Pesti Posta (1944), Ludas Matyi (1947–68), Népsport (1947–71), Szabad Száj (1947), Sport (1948), Népsport (1948– 49), Szabadság (1948), Naptár (1950), Szabad Ifjúság (1952–54), Képes Sport (1954– 56), Világ Ifjúság (1954), Vas Népe (1957), Tiszavidék (1957), Pajtás (1957–66), Magyar Ifjúság (1957–68), Füles (1957–84), Labdarúgás (1957), Képes Újság (1960–62), Csúzli (1960), Füles Évkönyv (1962–81), Labdarúgás (1968), MTK (1968), Ifjúsági Magazin (1968), Képes Sport (1968–78), VB. Magazin (1978), Humor OB. (1978), Ludas Matyi (1968–71), Labdarúgás (1969), Ludas Matyi Magazin (1970–71), Humor Olimpia (1979), Humor OB. (1978), Élet és Irodalom (1989). Szignó: Szepes, Sz. SZEPES MAGDA (–,): grafikus. Egyedi stílusban rajzolt karikatúrákat, ha nem vicclap közli inkább grafikának gondolhatnánk rajzait. Illusztrátori munkája mellett rajzolt a Kincses Kalendárium (1958) kiadványba, majd a Ludas Matyi (1960–69) vicclapnak külsősként kisebbnagyobb megszakításokkal. Alkalmi kiadványokban reklámhirdetéseket és karikatúrát is publikált: Csúzli (1960), Napos Oldal (1968), BÚÉK (1968–69). SZEPESI DEZSŐ (–,): karikaturista. Autodidakta karikaturista, a Dongó (Debrecen, 1902) című vicclapban jelentek meg első rajzai, majd a Csirip-Csirip (Miskolc, 1907–1908) élclapok közölték karikatúráit, itt munkatársai voltak: Bér Dezső, Miklósi Ödön. SZEPESI KUSZKA JENŐ (Igló, 1885 – 1948): karikaturista. Együtt rajzolt az Üstökös-Urambátyám (1906) élclapban Bér Dezső, Gáspár Antal, Lurja László, Polgár Márton, Ürmös Péter, Vanek József Jeney Jenő karikaturistákkal. Foglalkoztatta még a Kis Élclap (1903), és az Ejnye Be Jó (1903) vicclap. SZEREMLEY MIKLÓS (Győr, 1803. – Budapest, 1875.): festő, feltaláló, litográfus, mérnökkari tiszt. A bécsi mérnöki akadémián végezte tanulmányait, majd Itáliában dolgozott mérnökkari tisztként. A hadsereget elhagyva járt Ázsiában, Afrikában, Amerikában. Egy darabig Bécsben lakott, majd 1844-ben Pestre költözött, s egy évvel később ugyanitt megnyitotta kőnyomdáját. Magyar hajdan és jelen című könyve alapmű a színes litográfiái eljárások terén. Az ő nevéhez fűződik az első magyar nyelvű politikai élclap, a Charivari (Lauka Gusztáv szerkesztésében) kiadása, melyhez maga készített litografált illusztrációkat Daumier műveinek hatására, egészen az újság megszűnéséig, 1848. szeptember 21-ig. A lap 25. számának 3. oldalán láthatjuk rajzát, ugyanúgy, mint a lap párizsi változatában. Saját kezűleg készített tájképeivel illusztrálta a Balatonról szóló könyvét, mely 1848-ban jelent meg. A szabadságharc alatt mint honvéd alezredes teljesített szolgálatot Komáromban. Ezután 1850-ben Londonba költözött, ahol azon munkálkodott, hogy a magyar szabadságharc iránti érdeklődést fenntartsa. Ezt bizonyítja a Magyarország 1848–49 című képalbuma, és a szintén ebben a témakörben készített litográfiái. Az 1962-es világkiállításon részt vett technikai találmányainak egész sorával. Grafikai műveit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Mint író és rajzoló is működött. Könyv: Magyar hajdan és jelen (1847); Balaton Album (1848).

SZERÉNYI GÁBOR (Budapest, 1953.): grafikus. 1977-től körülbelül másfél száz rajza jelent meg az Élet és Irodalom lapjain. Publikált a Magyar Ifjúság humormellékletében (1983–1988), majd az Ifjúsági Magazin (1989– 1990) lapokban. 1989–91-ben a Világ című hetilap grafikusa volt, 1991-től a Magyar Nemzet képszerkesztője 1993-ig, ugyanitt napjainkban is rendszeresen publikál a szombati mellékletben. Újságíróként és rajzolóként dolgozik, illetve televíziós szerkesztőként. Számos lapban publikált, képregényei jelentek meg a Népszava Szép Szó mellékletében (1998), a Mozgó Világban (1994), illusztrációi az Autó 2-ben (1997– 2005), a Liget (1997) és más folyóiratokban. Rajzai többsége határeset, valahol a karikatúra és a grafika találkozásánál. A KOKSZ Műhely egyik alapító tagja. Díj, kiállítás: 2. Országos Karikatúra Biennále, 1985; 4. Országos Karikatúra Biennále, 1989. 1989-ben az Eötvös Alapítvány Ösztöndíját, 1998-ban a MÚOSZ díját, 2002-ben és 2004-ben a MAOE díját kapta grafikusművészként, és 2007-ben Kölcsey Ferencdíjjal jutalmazták. Publikáció: Élet és Irodalom (1977–93), Magyar Ifjúság (1983–88), Ifjúsági Magazin (1989–90), Magyar Nemzet (1991–2006), Hócipő (1992), Mozgó Világ (1994), Best of 2004, Magyar Nemzet (1992–2006), Kutyanyelv (1994), Mozgó Világ (1994), Autó 2 (1997–2005), Liget (1997). Szignó: Szerényi. SZIGETHY VILMOS (Györök, 1877. – Szeged, 1956.): író, költő, újságíró. 1895-től a Torontál, 1900-tól a Szegedi Napló munkatársa. 1903-tól 1950-ig Szegeden volt főlevéltáros. A Színházi Élet (1925–27) rajzolójaként, Gömöri Imre, Szigethy István, Pólya Tibor, Vértes Marcell művészekkel dolgozott együtt, majd 1927-től Berlinben élt, plakátrajzolással, illusztrálással, karikatúrarajzolással foglalkozott. Szignó: Szigethy V. SZIGETI IMRE (–,): grafikus, karikaturista. Karikatúráit grafittal rajzolta, többnyire cikkekhez készített humoros illusztrációkat, illetve igény szerint vicceket is rajzolt. A Jó Pajtás (1919–25), Borsszem Jankó (1921), Tükör (1935–36), újságok foglalkoztatták. Szignója: E vagy Sz. Imre. SZIGETHY ISTVÁN (Erzsébetváros, 1891. – Nagymaros, 1966.): festő, grafikus, karikaturista. 1907-től 1911-ig Ferenczy Károly és Zemplényi Tivadar tanítványa a Képzőművészeti Főiskolán, majd Nagybányán és Münchenben folytatta tanulmányait. Fiatalon, 1908tól az Üstökös-Urambátyám élclap külsős munkatársa lett, majd a Nevető Vásárnap, Színházi Hét, Móka, Magyar Kabaré, Új Revü, Fidibusz újságokban is publikál. A Borsszem Jankó egyik meghatározó rajzolója lett (1913–1930). Kiválóan rajzolt portrékarikatúrákat és ontotta a vicceit. Egy időben több színházi- és mozimagazin foglalkoztatja: Pesti Mozi, Mozi, Pesti Színpad, Színházi Élet, Képes Színpad, Színházi Újság, Színház és Társaság, Színház című újságok rendszeresen közlik illusztrációit, grafikáit, karikatúráit. 1917-ben a Szamár, majd az Április (1919) politikai lapnak is rajzolója volt. Dolgozott erdélyi lapoknak is: Kolozsvári Tükör (1921), Gyilkos (Kolozsvár) és a marosvásárhelyi Színházi Élet. Az új vicclapok kedvelt rajzolója: Az Ojság (1921), Háry János (1926), Szatíra (1928), Papagáj (1933), Plajbász (1934). A már fotókkal, viccekkel és érdekes írásokkal megjelenő magazinok is alkalmazták az ismert művészt: Magyar Magazin (1929), Délibáb (1935), Ünnep (1935). Rajzolt a szélsőjobboldali Drótkefe (1940), majd a Pesti Posta (1944) betiltott vicclapban. 1927–34 között Svájcban, illetve Berlinben élt, ahol német élclapok számára (Simplicissimus, Jugend) készített rajzokat. 1945 után a Ludas Matyi, majd a Szabad Száj (1946), Fűrész (1949), Népsport, Magyar Újság, Füles, Ország-Világ, Film Színház, Muzsika, Pajtás és Népsport külsős munkatársa volt. Szigethy István hosszú és nagy ívű pályát élt meg karikaturistaként. Könyv: 1917-ben adták ki illusztrációit tartalmazó albumát, Rajzok Szomoryhoz címmel. 1922-ben jelent meg Grotesque című, tollrajzokat, rézkarcokat és politikai gúnyrajzokat tartalmazó albuma. A New Yorktól, a Hungáriáig című kiadványt (1965)

Hermann Lipót grafikussal közösen illusztrálták. Színházi karikatúrák: Hacsek és Sajó (1935), Hacsek és Sajó a politikában (1935), Hacsek és Sajó a sportról és a színházról (1935). A Hagadát Fodor László karikaturistával együtt illusztrálták. Kiállítás: Sok gyűjteményes kiállítást rendezett (Bp., 1923, 1927, 1940, 1947); Berlin (1930); Princeton (1948); Stuttgart (1962); Erlangen (1962); Frankfurt (1963); Hamburg (1965); München (1965). Fészek-díjas. 1966-ban műteremkiállításon vett részt képeivel. Színes, nagyalakú monotípiákat alkotott Kafka műveihez. Több képe és rajza a Magyar Nemzeti Galériában található Publikáció: Üstökös-Urambátyám (1908–13), Nevető Vásár (1910), Színházi Hét (1911), Móka (1911), Magyar Kabaré (1912–13), Új Revü (1912), Fidibusz (1912–15), Borsszem Jankó (1913–30), Pesti Mozi (1913), Mozi (1913), Pesti Színpad (1914), Ma (Bp., 1914, Színházi Élet (1914), Képes Színpad (1914), A Toll (1915), Színházi Újság (1915–21), Borsszem Naptár (1915), Kolozsvári Tükör (1916–18), Heti Újság (1917), Szamár (1917), Színházi Élet (1918–22), Bolond Istók (1918), Mátyás Diák (1919–20), Színház és Társaság (1919–22), Színház (1919), Riport Újság (1919), Vörös Lobogó (1919), Pest (1919), Április (1918–19), Mefisztó (1919), Színházi Világ (1919), Színház és Társaság (Szeged, 1920), Jó Pajtás (1920), Hetilap (1920), Az Ojság (1921–39), Az Ojság Kleptára (1922), Kolozsvári Tükör (1921), Gyilkos (Kolozsvár, 1921–26), Sport Hírlap (1922–25), Színház és Divat (1922), Az Ojkelet (1922), Ma Este (1923–26), Képes Krónika (1925), Rejtvény Futár (1925), Múlt és Jövő (1925–28), Színházi Élet (Marosvásárhely, 1925), Színházi Élet (Bp., 1925–33), Pesti Futár (1925–26), Pest Est (1925), Az Ojság Pengős Naptár (1926), A Hét (1926), Hary János (1926), Pesti Hírlap Kincses Háza (1927), Heti Újság (1927), Szatíra (1928), Magyar Magazin (1929), Papagáj (1933), Tükör (1934–39), Pesti Hírlap Vasárnapja (1928–34), Ünnep (1935–44), Plajbász (1934), Délibáb (1935–38), Színházi Élet (1935–36), Kis Magazin (1939), Színházi Magazin (1939), Drótkefe (1940–42), Magyar Erő (1942), Film Színház Irodalom (1943–44), Pesti Posta (1944), Szabad Száj (1946–51), Ludas Matyi (1945–58), Színház (1947–48), Szabad Száj Naptár (1947), Fűrész (1949), Tiszavidék (1952, Népsport (1952–63), Magyar Újság (1957), Kisalföld (1957), Füles (1958–64), Ország-Világ (1957–58), Filmszínház és Muzsika (1960), Pajtás (1961), Népsport (1965–68), Tavaszi Rejtvények (1967). Szignó: Szigethy SZIKSZAI KÁROLY (Budapest, 1952.): író, grafikus. Rajzai, írásai 1976 óta jelennek meg irodalmi lapokban. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a Művészeti Alap Képzőművészeti Szakosztályának. Rendszeresen részt vesz hazai és külföldi kiállításokon. Grafikáit és karikatúráit, pl. a brigádnapló sorozatát az Élet és Irodalom közölte 1982-től 2003-ig, a Rakéta 1988–1990-ig. Rajzait groteszk és abszurd elemek uralják. Eddig öt játékfilmet írt a MTV-nek. Könyv: Sebek a vízen. Versek (1985); Zsarumeló. Regény (1989); Hajnali váróterem. Versek és grafikák (1989). SZILÁGYI JOLÁN, Szamuely Tiborné (Nagyvárad 1895. – Budapest, 1971.): grafikus. 1914–16-ig a budapesti Iparrajziskolában tanult. 1916–17 nyarain a nagybányai művésztelepen, 1917–19-ben pedig a Kernstok Károly és Rippl-Rónai József által vezetett képzőművészeti szabadiskolában folytatott tanulmányokat. A kommün idején a Művelődési Népbiztosságon dolgozott mint titkár, utána először Bécsbe, majd Olaszországba (1920–21) és Moszkvába emigrált, ahol 1921–22-ben a Vhutemasz Rajziskola növendéke volt. 1922–33 között Berlinben lakott, rajzolóként dolgozott a Németország Kommunista Pártja Központi Bizottságának agitációs és propaganda osztályán. Számos kommunista lap (Die Rote Fahne) számára készített grafikákat és több szatirikus lapnak (Knüppel, Eulenspiegel, Roté Pfeffer) volt szerkesztőségi munkatársa. Politikai rajzai, kisméretű plakátjai, címlapjai is jelentősek. A kommunisták oldalán állt, harcukat plakátjaival is propagálta. Fasizmusellenes rajzaival vált elsősorban ismertté. 1934-től SZU-ban élt. A Sarló és Kalapács irodalmi és művészeti folyóirat, valamint a Krokodil című élclap számára készített rajzokat. 1935– 38 között a Leningrádi Festőakadémián tanult. A II. világháború alatt művészi

színvonalú grafikákat készített. 1948-ban hazaköltözött Magyarországra. 1948–55: az Új Világ című lap rajzolójaként és művészeti cikkírójaként tevékenykedett. Kiállítás: Gyűjteményes kiállítást rendezett 1949-ben a Képzőművészeti Főiskola épületében, 1956-ban a Nemzeti Szalonban, és 1969-ben a Magyar Nemzeti Galériában. Alkotásait 1971-ben Kelet-Berlinben is bemutatták. Könyv: Karikatúra-gyűjteményét 1959-ben adták ki (1950): Karikatúrák (1959); Emlékeim, saját illusztrációival (1967). Díj: Munkácsy-díj. Publikáció: Die Rote Fahne (1923–1933), Knüppel (1930), Eulenspigel (1923–1933), Krokodil (1934), Sarló és Kalapács (1934), Új Világ (1948–55), Pajtás (1950), Élet és Irodalom (1958). SZILÁGYI VARGA ZOLTÁN (Kékes, Románia, 1951.): grafikus, rajzfilmrendező. Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet, Kolozsvár, grafika, 1971–76; Ion Luca Caragiale Színház- és Filmművészeti Főiskola Bukarest, rajzfilmrendező, 1984–86 között. 1976–85 a bukaresti Animafilm rajzfilmstúdió tervezője, rendezője, 1987-től a Pannónia Filmvállalat kecskeméti műterme, illetve Kecskeméti Film rendezője. Filmes munkássága mellett képzőművészként is szerepel országos és nemzetközi kiállításokon. Filmek: Gordiuszi csomó (1980), Aréna (1982), Monológ (1983), Tiszta kép (1988), Origó (1989), Ajtó 13 (1989), Az éjszakai kultúrtörténeti hadgyakorlat (1992), A majmok kastélya (1999.). Díj: A zágrábi nemzetközi animációs filmfesztivál első díja (1980), a bilbaói nemzetközi fesztivál Arany Medve-díja (1980), espinhói Ezüst Delfin-díj (1982), Balázs Béla-díj (1992), ankarai Képi Formanyelv-díj (1992). SZINI GYULA (Budapest, 1876. – Budapest, 1932.): újságíró. Szini Károly író fia. Jogot végzett Budapesten, azután bírósági szolgálatba lépett. 1900-ban otthagyta a bírói pályát, belépett a Pesti Napló szerkesztőségébe. 1903-ban rövid ideig a Budapesti Naplónál dolgozott, majd Az Újság munkatársa lett. Ez időben a Magyar Geniusban és A Hétben jelentek meg kritikai cikkei, később az Osvát Ernő szerkesztette Figyelőben és a Nyugatban. A Tanácsköztársaság idején az írói direktórium tagja volt. A Horthy-korszakban visszahúzódott. 1929-ben Baumgartendíjjal jutalmazták. Számos regényt és színdarabot fordított. Paulini Béla az Újságrajzoló Művészek Könyvében írta: „Szini Gyulának volt egy Pesti konfetti című könyve, amit maga illusztrált. Krokik sora, igen sok és ügyes rajzzal”. A Pesti Napló szerkesztőségében Szini Gyula, Nagy Endre társaságában mappákat rajzolt tele…Ezekből a rajzokból időnként egy-egy nagyobb adag jelent meg egyszerre, főleg ünnepi számokban. SZITÁS GYÖRGY, Szloszjár György(Szarvas, 1926. – Budapest, 2000.): grafikus. A szlovák nemzetiségű gyermeket szabómester édesapja nem engedte taníttatni, így csak hat elemit végezhetett. Az ambiciózus fiatalember azonban, dacolva a szülői akarattal, 1948-ban felvételizett az Országos Magyar Iparművészeti Főiskola grafika szakára egy olyan festménnyel, mely egy tökéletes plaszticitással megfestett villanykörtét ábrázolt. A vizsgabizottság felismerte benne az őstehetséget, és fel is vették a hallgatók sorába, azonban fél év után, koholt vádak alapján, áldozatul esve az akkoriban dívó koncepciós rágalmaknak, eltávolították a főiskoláról. 1951-től az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat alkalmazásában állt, első illusztrációja a Pajtás 1951. március 15-i számában jelent meg. Itt találkozott Zórád Ernővel, aki felkarolta a tehetséges fiatalt, ami annyit tett, hogy Szloszjár levázlatolhatta a rajz főfiguráit, megcsinálhatta a hátteret, majd a félkész rajzot zórádosította a Mester. (A következő ötven évben Zórád számtalanszor alkalmazta ezt a módszert Szloszjárral elkezdve, majd folytatta Szemere Antalon át egészen Fazekas Attiláig.) Szloszjár György 1954ben magyarosított Szitásra. Első képregényét ugyanebben az évben rajzolta Teknős Péter története alapján a Pajtás megbízásából, melynek A Felfedező őrs kalandjai volt a címe. Ez a történet még az akkoriban dívó képaláírásos stílusban készült, de

már itt is megmutatkoztak a grafikus formabontó képi megoldásai. Bár Szitás György autodidakta rajzoló volt, korai grafikáiban ugyanúgy felismerhetjük jellegzetes és kiforrott stílusát, mint végig a pályafutása során. Fantasztikus ábrázolásaiban már a kezdet kezdetén ráérzett a sci-fiben rejlő lehetőségekre, és ki is használta azokat. 1957-ben a Tábortűz oldalain megrajzolta az Agadeszt, míg az 1970-es Fülesben egy Pirx történetet, Stanislaw Lem: Worlcombe-rejtélyét öntötte képekbe. A ‘60-as évek második felében ő illusztrálta Vojszkunszkij és Lukogyjanov: A bűvös kés című regényét, Carlos Rasch Meteorvadászokját és Botond-Bolics György tudományos fantasztikus regényét, a Redivivus tüzet kért is. Az ő könyvillusztrációi inspirálták Zórád Ernőt, aki 1968-ban a Magyar Ifjúságban megrajzolta Heinz Vieweg: Az ultrasymet titka című utópisztikus képregényét, és Korcsmáros Pált, aki Brabenec – Vesely: Egy bolygó Robinzonjai című regénye nyomán 1970-ben a Képes Újságnak elkészítette az Űrhajótöröttek című képregényt. Szitás számtalan bűvész- és kártyatrükköt illusztrált a Füles oldalain és könyv alakban is. Az összes Rodolfo-könyvet és bűvészdobozt ő illusztrálta, a nagy Rodolfo rajta kívül mással nem is dolgozott. Ponson du Terrail klasszikus ponyvasorozatából, a Rocambole-ciklusból 1968-ban a Füles számára elkészítette a Rocambole című képregényt, melynek a szövegkönyvét is maga írta. Sokat illusztrált a L’udové Novinybe, a magyarországi szlovák nemzetiségiek lapjába. Első munkahelyéről, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalattól ment nyugdíjba. Érdekes, hogy Szitás György képregényes munkásságát 1987-ben, harminchárom évvel A Felfedező őrs kalandjai után szintén egy Teknős Péter által írt képregény, az utópisztikus beütésű Életmentő program zárta le. A Magyar Újságírók Szövetségének 1976-tól haláláig a tagja volt. 2000. február 26-án hunyt el Budapesten. Főbb képregényei: Agadesz (1957), Jules Verne: Egy újságíró egy napja 2889-ben (1968), Ponson du Terrail: Rocambole (1968), Stanislaw Lem: A Worlcombe-rejtély (1970), Erdős László: A szökevény (1970), Anatolij Sztaszj: Füstjelek a dzsungel felett (1974) stb. (Kis Ferenc szócikke). Publikáció: Színház és Mozi (1949), Tábortűz (1957), Pajtás (1957–85), Ország-Világ (1957), Kincses Kalendárium (1958–63), Falusi Vasárnap (1959–), Füles (1957–71), Úttörő Naptár (1961–87), Képes Újság (1962) (karikatúra.), Magyar Ifjúság (1962–63), Füles Évkönyv (1963–87), Hahota (1981–92), Népszabadság (1987–89), Dörmögő Dömötör (1992–2000), Mini Pajtás (1985–86). Szignó: Szitás. SZLAUKÓ LÁSZLÓ (Eschwege, 1945.): képzőművész. Műveivel groteszk objektek kiállításain szerepelt több ízben (Budapest 1987, 1990, 1995, 1997; Győr, 1992; Taszár, Debrecen, 1996; Kaposvár, 1996, 1999; Baja, 1999). Eddig közel 50 egyéni és 80 csoportos kiállítása volt, valamint számos performance-on vett részt. 1981-ben megalakította a N. I. P. p. -t és a P-Art mint művészet manifesztumot, 1996-ban kezdte szervezni az Orwell Art Society Street művészeti csoportot. NIPpLAP címmel újságot alapított, Torony és Kannibál címmel pedig almanachot ad ki. „New Orwell” röplapjai 1993 óta folyamatosan jelennek meg. Díj: Az NDK kulturális miniszterének díja (Berlin, 1980), Nemzetközi Groteszk Kiállítás, fődíja (Kaposvár, 1996), Dorottya-díj, Somogy megye díja (Kaposvár, 1999), IV. Országos Groteszk Kiállítás, a Vaszary Képtár díja (1999), Installációs Kiállítás. SZMODIS IMRE (Budapest, 1964.): karikaturista, tanár. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán rajz-földrajz szakán végzett Szegeden, 1990ben. 1989-ben a Hócipő vicclapban jelentek meg a jellegzetes „csupaorr” figurái. A Dluhopolszky László vezette Ludas Matyinak rajzolt külsősként. A szorgalmas és kiváló humorú karikaturista rövid időn belül az egyik legfoglalkoztatottabb rajzoló lett hazánkban. Szerepeltek rajzai a Ludas Matyi Magazin Nyári Örömök, Ludas Matyi Rejtvényújság, Ludas Matyi Évkönyv, Extra Ludas kiadványokban. Szabadúszóként több lapnak is dolgozott: Elefánt, Új Szabad Száj, Pesti Veréb, Csalamádé. Egyedül neki sikerült megvalósítani azt a nagy bravúrt, hogy kormánypárti és ellenzéki lapnak is egy időben dolgozott: Pesti Hírlap, Magyar Nemzet, Népszabadság, Új Magyarország, Mai Nap, Blikk és Kurír. A rajzküldő szolgálaton keresztül közel húsz

megyei napi- és hetilapban publikált. A Pesti Veréb, majd a Veszett Veréb alapító tagja. 1996-tól 1999-ig a Spán Gábor féle Ludas Matyinak lett a rajzolója. Rajzolt még a Kretén, az Úritök, Móricka, Kacagó Viccújság, No Komplett, Új Borsszem Jankó, Kacsa, Demokrata stb. lapokban. A nem annyira grafikai bravúrjairól, mint inkább humoráról és szorgalmáról híres karikaturista jelenleg is a legfoglalkozottabb rajzoló. A napilapok és magazinok mellett az új lehetőséget kihasználva a rejtvényújságoknak is dolgozik. Könyv: Viccalbum, Névjegy, A dohányzás 2000 éve, Szmodis karikatúrák, A rendszerváltás humora 1992, Micsoda város 1998. Díj: Japán csoportos díj (1994), Matáv drámaíró verseny, karikatúra közönség díj (1998). Publikáció: Hócipő (1989–2006), Ludas Matyi (1990–93), Ludas Matyi Magazin (1990– 93), Ludas Matyi Évkönyv (1991–93), Ludas Matyi Nyári Örömök (1990), Magyar Nemzet (1991–92), Elefánt (1991–96), Új Szabad Száj (1990–92), Pesti Hírlap (1992–94), Pesti Veréb (1992–94), Extra Ludas (1992), A Hírlap (1992), A Hírlap (1993), Déli Hírek (1993–95), Új Néplap (1993–97), Kisalföld (1993–97), Zalai Hírlap (1993–96), Petőfi Népe (1993–97), Kanizsa (1993–94), Napló (1993–94), Hódmezővásárhelyi Hírek (1993–94), Jászkun Krónika (1993), Vasvármegye (1993–94), Tallózó (1993), Pesti Hírlap (1993), Csalamádé (1993), Magyar Nemzet (1993), Tökmag (1993–94), Jászkun Kakas (1993– 94), Úritök (1993), A Hírlap (1994), 24 Óra (1994), Jászkun Krónika (1994–95), Magyar Poén Tőzsde (1994), Új demokrata (1994–2006), Álláskereső (1994–95), Úritök (1994), Kretén (1994–2006), Új Kelet (1995–97), Heves Megyei Nap (1995–97), Pesti Vicc (1995– 99), Fülig Jimmy (1995), Mai Nap (1995), Elefánt (1995–98), Déli Hírlap (1996–97), Ludas Matyi (1996–99), Ludas Matyi Magazin (1996–99), Ludas Matyi Rejtvényújság (1996), Magyar Honvéd (1996), Nevessünk (1996), Álláskereső (1996), Hírhozó (1996), Kacagó Viccújság (1996–99), No Komplett (1996–99), Veszett Veréb (1996–99), Móricka (1996– 2006), Füstölgő (1997), Vicc-Mix (1997–2006), Vicc Özön (1997–2006), Jászkun Kakas (1997–2000), Príma Viccparádé (1997), Kacagó Viccújság (1997), Pistike (1997–2006), Dunaújváros (1998–99), Új Néplap (1998), Új Néplap Kalendárium (1998–2001), Jászkun Krónika (1998–99), Kacsa (1998–2000), Vicc-Mix (1998–2000), Dilibogyó (1998), Szóböngésző (1998), Napló (1999), Jó Vicc (1999–2006), Népszabadság (1999–2006), Súlyos (1999), Pistike (1998–2006), Kisalföld (2000–2001), Kismama (2000), Kismalac (2000–2006), Kisbaba (2000), Ügyes (2000–2006), Ügyes Évkönyv (2000–2006), Kacsa (2000), LMLM (2000), No Komplett (1996–2000), Rejtvénykoktél (2001), Forog az Idegen (2001), Zsebrejtvény (2004–2006), Sörvadász (2001), Ludas Magazin (Évszakok) (2001), Kutyahús (2001), Interpress Magazin (2002–2004), Tere-Fere (2003–2004), Móricka Évkönyv (2002), Népszabadság (2002–2006), Hölgyvilág (2003), Hajnali Krimi (2000– 2004), Poén Halászat (2003–2006), Hatvanhat Vicc (2003), Fanny (2003–2006), Pató Pál (2003), Vasárnap Reggel (2003–2004), Forintos Rejtvényújság (2004–2006), Havi Skandi (2004–2006), Plusz Egy (2004–2006), Poén Találat (2004–2006), Horgász Rejtvény (2004– 2006), Nagy Rejtvény (2005), Skandi Rébusz (2004–2006), Skandi Vadászat (2004– 2006), Bravo (2004), Blikk (2004), Zsaru (2004), Pikáns (2004), Figyelő (2004–2006), Új Néplap (2005), A Reggel (2005). Szignó: Szi. SZOBOSZLAY PÉTER (Diósgyőr, 1937.): rajzfilmrendező. Az Iparmővészeti Főiskola belsőépítész szakán végzett 1961-ben. 1961–66-ig a Pannónia Filmstúdió grafikai tervezője, háttértervezője, 1966-tól rendező. 1981-től a kecskeméti Animációs Filmstúdió tagja, majd művészeti vezetője. 1972–80-ig a Magyar Iparművészeti Főiskola 1975-ben a Kubai TV, 1977-ben a Finn TV, 1979-ben a stuttgarti Művészeti Akadémia és a reykjaviki Művészeti Főiskola, 1980–82-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára. Karikatúrákat grafikákat publikált az Élet és Irodalom (1981) újságban. 1987 óta napjainkig a HVG című hetilap címlapját rajzolja csapatban: az ötletadó Horváth Zoltán és az elektronikus grafikus Zörgő Mátéval. A forgalomban lévő mai magazinok közül hazánkban talán a legblikkfangosabb címlappal a HVG büszkélkedhet. Készít könyvillusztrációkat, plakátokat, színházi díszleteket is.

Díj: A miskolci fesztivál díja (1968, 1972), a Chicagói Fesztivál Bronz Hugó-díja (1977), a Szaloniki Fesztivál különdíja (1977), Balázs Béla-díj (1984), Kritikusok díja (1987), a kairói gyermekfesztivál Silver Cairo díja (1990). Film: Ha én felnőtt volnék (1966); Aki bújt, bújt... (1968); Sós lötty (1968); Rend a házban (1970); Össztánc (1972); Hé, te! (1976); Történet N-ről (1978); Hogyan került Eszter az asztalra? (1986); Tinti (tv, Gyulai Líviusszal, 1987–88); A Télapó kisinasa (1989); Játék-klip (1990). F. m.: A rajzfilm (1977). Száz éve történt, Happy Birthday Adél. SZOMBATH ÁRPÁD MIHÁLY (Budapest, 1966.): grafikus, karikaturista. 1994–96 között mozigépész, 1996–2000-ig technikus, 2000 óta szabadúszó grafikus. Szatirikus karikatúrái, illusztrációi több lapban megjelentek (Armoro drom, Életjel, Dörmögő Dömötör (2001). Rajzaival több ízben vett részt a MÚOSZ karikatúrakiállításain Készít internetes játékokat (www.nagykaland.hu) és mesekönyv-illusztrációt is (Betyár volt-e cigány Jóska?, 1999). SZŐNYI GYULA (Mezőtúr, 1919.): grafikus, festő. A Képzőművészeti Főiskolát Benkhard Ágost tanítványaként kezdte, majd Szőnyi István osztályán folytatta, s fejezte be. A háború után újságrajzolóként tevékenykedett. Önálló kiállítása először 1960-ban volt Stuttgartban, ezt több francia, NSZK-beli és olaszországi tanulmányút, illetve ezen országbeli kiállítás követte. Festészete 1960-ig nagyjából posztimpresszionista volt, némi expresszív akcentussal. Ezt követően rövid konstruktív időszak után az absztrakció vonzáskörébe került. Kitűnő grafikus és sokat foglalkoztatott illusztrátor volt. Ritkán rajzolt karikatúrát, pedig kiváló érzékkel bírt. Publikált a Színház (1947), Tavaszi Magazin (1957), Élet és Irodalom (1957), Kincses Kalendárium (1957–60), Képes Újság (1960), Nők Lapja (1972–78 karikatúra), Nők Lapja Évkönyv (1976), Kincses Kalendárium (1977) újságokba. SZUNYOGH FERENC (Szatymaz, 1936.): grafikus. Előbb a szegedi Pedagógiai Főiskolán szerzett oklevelet (1958–1961). Tanárai Fischer Ernő, Vinkler László és Major Jenő voltak. 1982–85 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1961-ben került Győrbe. A Mayer-iskolában töltött évek (1961–1975) után a Tanítóképző Főiskola docense lett. Két évtizedig főként alkalmazott grafikával foglalkozott (nyomdai tervek, plakátok, meghívó, leporelló, embléma). Dolgozott a gyulai, esztergomi pécsi művésztelepeken. A főiskolai művész tanárokkal Budapesten (1980), Debrecenben (1982), Kaposvárott (1985), Szekszárdon (1987) állított ki. Tagja a Győri Grafikai Műhelynek, győri, pápai, budapesti, szombathelyi tárlatokon vett részt. Még főiskolásként megnyerte a szegedi nyári játékok plakát-prospektus pályázatának l. és II. díját. 1970-ben Kisalföld-lapfej tervével nyert l. helyezést, ugyanebben az időszakban rajzolt még karikatúrákat vicceket a Kisalföld című megyei lap részére. A tanító- és óvónőképzők pályázatán 1987-ben Szekszárdon a II. díjat nyerte el. SZŰCS ÉDUA (Szeged, 1959.): grafikus, karikaturista. A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán biológia-rajz szakon szerzett diplomát. A Kecskeméti Rajzfilmstúdióban kezdett dolgozni, olyan népszerű, hazai és nemzetközi elismerést szerzett filmekben működött közre, mint például a Vízipók-csodapók, Mátyás király meséi, Bubó doktor, vagy a Magyar népmesék című sorozat. 1985-ben Budapestre költözött, és ettől kezdve szabadúszó rajzolóként és illusztrátorként dolgozott. Egy éven keresztül a VNU Budapest Kiadónál megjelenő Praktika című újság rovatvezető szerkesztője volt. Grafikus, karikaturista és illusztrátor: számos újságban és könyvben jelentek és jelennek meg rajzai. Sok plakátot készített, a „könnyű” műfajtól az egészen komoly témákig meglehetősen széles körben. Utóbbira példa a Magyar Pszichológiai Társaság nemzetközi konferenciáinak plakátjai, de több, a Móra Ferenc Múzeum és a Budapesti Nemzeti Múzeum történelmi kiállításait ismertető, gyermekeknek szóló füzeteiben is az ő rajzai illusztrálják a szakmai szövegeket. Pályafutása alatt több tucat újságnak volt, illetve jelenleg is külsőmunkatársa. A Haszon, Nahát, Modern titkárnő, Mix, Doktor Plusz, Szakoktatás,

Dörmögő Dömötör, Budapesti Lap, Kismama, Élet és Tudomány, Új Ember című újságnak; a Nők Lapjában pedig immár tíz éve minden héten az illusztrációival jelennek meg Vekerdy Tamás pszichológus írásai. Karikatúrái jelentek meg több, azóta sajnos már megszűnt humoros lapban, például a Kurír-Elefántban, a Pesti Viccben., de évekig rajzolt a Népszabadságba, és egy neves orvosi szaklapnak, a Medical Tribune-nak. Karikatúrái, rajzai nem a napi politikai történésekkel, hanem az általános emberi problémákkal foglalkoznak. Önálló kiállításai: Szeged (1989), Budapest, Kertészeti Egyetem (1990), Szeged, szüleivel együtt (1996), Vasvár (1996), Körmend (1996), Csongrád (1997), Szolnok szüleivel együtt, (1997), Budapest, Duna Palota, (1998), Pápa (1999), Budapest, MÚOSZ-Székház (1999), Szeged (2000), Budapest, Független Média Központ (2000), Veresegyház (2001), Kassa, Rozsnyó, Léva, Ipolyság-Szlovákia (2001), Peking (2001), Gyula (2001), Budapest, Bálint-ház (2002), Csongrád, Aranysziget Otthon (2002), Budapest, Fióka Art Galéria (2002), Budapest, Bank Center (2002), Pécs, Civil Közösségek Háza (2002), Új-Delhi, Magyar Kulturális Központ (2002), Hódmezővásárhely, MM 2000 Galéria (2003), Győr, Nemzeti Színház (2003), Mindszent, Művelődési Ház (2203), Budapest, lőrinci Szabó Ervin Könyvtár (2003), Szeged, Bartók Művelődési Központ (2003), Nyíregyháza, Krúdy Vigadó (2003), Rijeka, Lovran, Pula Horvátország (2004), Budakeszi, Pap-Kelemen lakásgaléria (2004), Budapest, Bocskai úti Evangélikus Templom (2004). Budapest, Hidegkúti Galéria (2005) Budapest, Polytechnikum Gimnázium (2005) Sopron, Liszt Ferenc Kongresszusi Központ (2005) Léva-Szlovákia (2006) Szeged, Alsóvárosi Római Katolikus Plébánia Kultúrháza (2006) Kiskunhalas, Művelődési Központ (2006) Tiszadob, Andrássy Kastély (2006), Szeged, Kőrösy József Közgazdasági Szakközépiskola (2007) Budapest, Béke Radisson SAS Hotel (2007). Eddig megjelent könyvillusztrációi: Föld S. Péter – Szűcs Édua: Jó játék a rajzfilm (Móra), Allaga Gyula: Bűbájt (SZÁMALK), Szilvási Csaba: Terefere telefon (Euromédia), George Kutash: How to learn a foreign language (Sydney), George Kutash: Tasks (Armidale), Király Zsolt: Blackbird (Akadémiai Kiadó), Dömők Szilvia: Themenkompass (Akadémiai Kiadó), John Rogers: Reading (Nemzeti Tankönyvkiadó), Dr. Tímár Eszter: Listening (Nemzeti Tankönyvkiadó), Lengyel Zsuzsanna: Kalandorok kíméljenek (Trió), L. Házi Magdolna: Pilletánc (Tevan), Tótfalusi István: Szokatlan Szavak Szótára (Anno Kiadó), Somló Katalin: Schrittweise 2–3 (Nemzeti Tankönyvkiadó), Dr. Túry Ferenc: Anorexia – bulimia (B + V Kiadó), Váncsa István: Hírvilág (Informatikai Érdekegyeztető Fórum), Don Tapscott: Digitális gyermekkor (Kossuth Kiadó – Informatikai Érdekegyeztető Fórum), Ősz Gábor: Árpádok álmai (Coldwell Kiadó), Rónay László: Unokáim könyve (Új Ember Kiadó), Vilberg Vigósson: Christmas Duets for Piano (Ete Edition, Iceland), Matuz Edit: Történelmi játékok (Bp. Történeti Múzeum-szegedi Móra Ferenc Múzeum) Szekszárdi Júlia szerk.: Nevelési kézikönyv (OKI – Dinasztia) Somló – Pantóné- Naszályi: Schritte 3 (Nemzeti Tankönyvkiadó), Pantóné -Naszályi: Schrittweise feladatlapok 1–2 (Nemzeti Tankönyvkiadó), Mária Jakabové: Szlovák nyelvkönyv 10– 11 (Nemzeti Tankönyvkiadó), Bedő Éva: Abitturschule (Nemzeti Tankönyvkiadó), Lacknerné Puskás Sára: Isten ajándékai /evangélikus hittankönyv (Luther Kiadó), Rohn – Schaller – Tillai: Isten cselekszik /evangélikus hittankönyv (Luther Kiadó), Köves József: A zsidó humor aranykönyve (K. u. K. Kiadó) Vujovits – Dancz: Orosz nyelvtani gyakorlókönyv (Nemzeti Tankönyvkiadó), Irány az ECDL (Nemzeti Tankönyvkiadó), Ocskóné Dókus Tünde: EUISSUES (Aula Kiadó), Füst Milán: A sanda bohóc (Fekete Sas Kiadó), Trencsényi László szerk.: 7x7 mese (Sulinova Kiadó) Heinimann-Pintér: Isten közöttünk van – evangélikus hittankönyv (Luther kiadó), Vág Bernadett: Kibeszélem az uram (K. u. K. Kiadó) Vekerdy Tamás: A pszcihológus újra válaszol (Sanoma Kiadó), Föld. S. Péter: Bolsik, ne emeljétek a sajtos pogi árát, mert baj lesz! (K. u K. Kiadó), Csermely Péter: A rejtett hálózatok ereje (Vince Kiadó), Péter Csermely: Weak Links (Springer), Vekerdy Tamás szerk.: Van más megoldás is (Sulinova), Kotzné-Szendy: Konfetti (Tankönyvkiadó), Matuz Edit: Habsburg Mária, Mohács özvegye (Archeolingua) Kutiné Sahin-Tóth Katalin: Egereskönyv (Sulinova), Szabó Éva: Szótagolós (Sulinova), Papp-Szendrődi: Bini utazásai (Sulinova). Andóczi-Palánkainé-

Rózsa: Én, te... mi (Sulinova), Fonyódi Gábor: Hétmérföldes masinák (Sulinova), Fonyódi Gábor: Állatok közelről és távolról (Sulinova) Regős István Attila: Bababóka (Atheneum) Önálló albumai: Edua karikatúrák (1997.) Édua karikatúrák 2. (2001.) Névjegy (2003. Ábra Kkt) Édua karikatúrák 3. (2005.) Díj: Szféra különdíj (1996), Karikatórium különdíj (1997), Magyar Kultúra alapítvány (1998), Szféra különdíj (1999) Nők az Unióért, I. díj (2003). Publikáció: Ifjúsági Magazin (1986–90), Rakéta (1986–88), Diák Naptár (1986), Élet és Irodalom (1987), Staféta (1987), 3. Országos Karikatúra Biennále (1987), T-Boy (1988), Számítógépes Kiállítás (1988), Nemzetközi Karikatúra Kiállítás (1988), Grimasz (1988), Népszabadság (1989–92), Tollasbál (1989–90), Poén (1989), Pajtás (1989), Új Szabad Száj (1989–90), Színész Újságíró Magazin (1989), Új Szabad Száj Magazin (1990), Hócipő (1990), Elefánt (1991–96), Tallózó (1993), Magyar Poén Tőzsde (1994), Új Kelet (1995), Heves Megyei Nap (1995), Déli Hírlap (1995), Petőfi Népe (1995), Dunaújvárosi Hírlap (1995), Néplap (1995), Kisalföld (1995), Veszprémi Napló (1995), Jászkun Kakas (1995– 96), Pesti Vicc (1996–99), Nahát (1998–2005), Tollasbál (1999–2001), Őszidő (1999), Slussz Poén (1999), Poén (1999), Dörmögő Dömötör (1996–99), Veszett Veréb (1999), Súlyos (1999), Play-Boy (2000), Füles (2000), Kisbaba (2000), Jászkun Kakas (2000–2001), Kacsa (2000), LMLM (2000), No Komplett (2000), Kópé (2003–2006), Kápé (2003–2006), Fanny (2003–) Ügyes (2001–2006), Ügyes Évszakok (2001–2006), Reader’s Digest (2004), Népszabadság (2004), Tere-Fere (2003–2004), Nők Lapja (1996–2006), 51 vicc 15 rejtvény (2005). Szignó: Édua. SZŰCS ISTVÁN (–,): grafikus. A Szombathelyről elszármazó Szűcs Istvánt, a keramikusként pályáját kezdő grafikust, majd karikaturistát, 1993-ban bemutatta a Ludas Matyi. Külsősként közölt rajzaiból a Hócipő (1993) és a Pesti Vicc (1995) humorújságok. Megtaláljuk kedves gyermekillusztrációit a Dörmögő Dömötör (2001) népszerű lapban. Szignó: Szűcs. SZŰK NORBERT (Győr, 1970.): festő, grafikus, tanár. Képzőművészeti gimnáziumba járt Budapesten majd elvégezte a Képzőművészeti Egyetem festő tagozatát 1991–1997, közben diplomát szerzett művészettörténet, rajztanár szakon, 1996. Díj: 1985: I. díj Országos rajzversenyen, 1988: Ludas Matyi karikatúra pályázaton nyert, 1996; 1998: Ifjúsági Alapítvány pályázat. Publikáció: a Playboy magazin fő illusztrátora, (2000–2004). SZÜLE PÉTER (Cegléd, 1886. – Budapest, 1944.): festő. Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly, Balló Ede és Zemplényi Tivadar voltak mesterei. Fiatalon a szolnoki művésztelepre került, ahol 1928-ig dolgozott. Sötétbarnás tónusú arcképeinek modelljei szegény emberek, csavargók voltak (Csavargófej). Az ezt követő időkben számos aktkompozíciót, majd a szolnoki szegényparasztok életéből vett jeleneteket festett (Panni néni). Később az impresszionizmus hatására színei kivilágosodtak (Cselédlány tálcával, Zagyva-part). Szüle Péter még fiatalon, majd később festői munkássága mellett több újságnak készített karikatúrákat és grafikákat. Egy időben rajzolt a Fidibusz (1906), ÜstökösUrambátyám (1907), Ejnye Bejnye (1908), Erdélyi Bakter (1911), humor lapoknak. Rajzolt grafikákat az Új Idők, Lantos Magazin, Az Újság Vasárnapja, Reklámélet, Színházi Élet, Színházi Magazin számára. 1924-ben a Borsszem Jankó élclapban munkatársai voltak: Bér Dezső, Zórád Géza, Pólya Tibor, Szigethy István, Kelen Imre, Major Henrik. 1923-ban és 1929-ben az Ernst Múzeumban, 1924-ben és 1934-ben a Műcsarnokban volt kiállítása. Számos díjat nyert (1920, 1927, 1940). Több művét őrzi az Magyar Nemzeti Galéria. Publikáció: Fidibusz (1906–14), Üstökös-Urambátyám (1907–1909), Ejnye Bejnye (1908), Erdélyi Bakter (1911–12), Az Ojság (1922), Ma Este (1924–26), Új Idők (1924), Borsszem Jankó (1926), Lantos Magazin (1929–30), Az Újság Vasárnapja (1929), Reklámélet (1933), Színházi Élet (1934–37), Színházi Magazin (1939). Szignó: Szüle.

SZŰR-SZABÓ JÓZSEF (Gorazda, 1902. – Budapest, 1993.): grafikus, festő, karikaturista. Nagy műveltségű, nagy tudású alkotó mindhárom műfajában. 1917–22 között az Iparművészeti Iskolán majd Vaszary János tanítványaként a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol 1927-ben mint festő végzett, később azonban inkább illusztrációkat és karikatúrákat készített. A Mátyás Diák élclapban jelentek meg karikatúrái (1930), majd a Pesti Hírlap rajzolójaként (1932) együtt dolgozott Gáspár Antal, Gömöri Imre, Mocsay Béla karikaturistákkal. Több lapnak készített illusztrációkat írásokhoz és karikatúrákat: Nyíl, RakétaTükör, Vasárnapi Újság, Képes Vasárnap,, Képes Krónika. Rajzolt portré karikatúrákat: a Nemzeti Sport, Sport Hírlap részére. A nagy példányszámban megjelenő színházi és mozi magazinok is foglalkoztatták: Színházi Élet, Mozi Újság, Színházi Magazin, Magyar Rádió. Meglepő hogy a szélső jobboldali Drótkefe című humorújságban is rajzolt (1944). 1945-től 1989-ig a Ludas Matyi munkatársa volt. A nagy tudású, képzett, rutinos karikaturista a lap egyik meghatározó egyénisége volt. Legtöbbször portrékarikatúrái miatt kapott címlap megjelenési lehetőséget. Munkája mellett szinte minden újság szívesen fogadta rajzait: Népsport, Éjféli Riport, Dolgozók Világlapja, Szabadság, Színház és Mozi, Művelt Nép, Béke és Szabadság, Kirakat, Élet és Irodalom stb. Karikatúrái megjelentek az alkalmi humorkiadványokban: Tollasbál, Zsákbamacska, BÚÉK, Plajbász és Paróka, Vidám Képes Esti Hírlap, Humor OB, Humor VB. Gyárfás Miklós írta: „Ha valaki sokat beszél, humoros. Ha nagyon keveset beszél, még humorosabb. Sokat beszélni könnyű, keveset beszélni nehéz. Van bőbeszédű karikatúra és van szűkszavú is. Szűr Szabó József a szűkszavúak – tehát a modernek – közé tartozik.” Kiállítás: Több bel- és külföldi tárlaton vett részt (pl. Országos Karikatúra Biennále [Nyíregyháza, 1983, 85, 87]). Díj: Munkácsy-díj (1954, 1968), a Népköztársaság Csillagrendje (1987). Könyv: A békéért (karikatúra), Paprika (London, 1959) Szűr-Szabó József karikatúrái. (1964); Kertész Magda: De az alma ugye jó volt?! (1968); Kertész Magda: A nők előbb jöttek le a fáról?! (1971). Publikáció: Mátyás Diák (1930–35), Pesti Hírlap Vasárnapja (1932–38), Nyíl (1932), Rakéta (1932), Kacagó Hold (1932), Pesti Hírlap Nagy Naptára (1933–37), Színházi Élet (1933–38), Izé (1933–38), Tükör (1934–35), Vasárnapi Újság (1934–35), Rakéta (1934–37), Nemzeti Sport (1935), Mátyás Diák (1936–39), Magyarság Évkönyve (1937), Képes Vasárnap (1937–44), Színházi Élet (1937–38), Képes Krónika (1939–42), Mozi Újság (1942), Nemzeti Sport (1943–44), Sport Hírlap (1943–44), Színházi Magazin (1944), Drótkefe (1944), Magyar Rádió (1945), Ludas Matyi (1945–89), Népsport (1946–51), Izé (1946), Éjféli Riport (1947), Színház (1947), Dolgozók Világlapja (1947), Ludas Matyi Kalendárium (1947–48), Szabadság (1948), Farsangi Mulatságok (1952–55), Röplap (1954), Színház és Mozi (1956), Művelt Nép (1956), Béke és Szabadság (1956), Kirakat (1957), Népakarat (1957), Élet és Irodalom (1957–70), Gondűző Kalendárium (1957), Ország-Világ (1957–68), Népszava (1958), Esti Hírlap (1959–62), Füles (1959), Anna Balaton (1960–61), Film Színház (1960–61), Kisalföld (1961–63), Kincses Kalendárium (1962), Magyar Ifjúság (1961), Fejért Megyei Hírlap (1962–64), Dolgozók Lapja (1963– 69), Néplap (1962), Képes Újság (1962), Tavaszi Tárlat (1962), Füles Évkönyv (1962), Új Néplap (1963–68), Ludas Matyi Magazin (1963–89), Nők Lapja (1964–66), Vidám Képes Esti Hírlap (1965), Plajbász és Paróka (1964–67), Nyári Örömök (1965), Szilveszteri Est Hírlap (1966), Őszi Kis Ludas (1966), Esti Hírlap (1966), Krimi Magazin (1966), Fejér Megyei Hírlap (1968), Zsákbamacska (1968), Napos Oldal (1968–69), Groteszk (1969), BÚÉK (1969–74), Vas Népe (1963–70), Kisalföld (1970), Zsákbamacska (1971), 144 Vicc (1971), Napos Oldal (1971), Majális (1973), Nyári Örömök (1974), Vidám Nyaralás (1974), Tollasbál (1975–85), Csúzli (1975), Szilveszter Esti Hírlap (1976), Extra Ludas (1977), Humor OB. (1978), Tollasbál Bizalmas (1979), Humor VB. (1981), Magyar Konyha (1982), Extra Ludas (1986), 1. Országos Karikatúra Biennále (1983), 2. Országos Karikatúra Biennále (1985), 3. Országos Biennále (1987), Ludas Matyi Évkönyv (1987), Grimasz (1988), Új Ludas Kalendárium (1991), Új Ludas (1990–92), Új Ludas Magazin (1991), Kisalföld (1991–92), Ludas Matyi (1996). Szignó: Szűr-Szabó.

TÁBOR JÁNOS (1890 – ?): festő és grafikus. Budapesten, ahol tanulmányait is végezte. 1913 óta állított ki figurális képeket, csendéleteket és grafikai munkákat a fővárosi tárlatokon. Ismert plakátjai: a Royal Orfeum… Billie Reeves… Vöröskatonák előre, 1919. 1924 óta évekig munkatársa a Magyar Grafika című(1921 –1931) folyóiratnak, amelybe modern fölfogású címlapokat és szedéspéldákat tervezett. Grafikákat és karikatúrákat publikált még: Fidibusz (1911–13), Színház és Divat (1917–20), Virágoskert (1927), Reklámélet (1929– 32), Az Est 1932–34), Az Est Hármas könyve (1937–38), Színházi Magazin (1941). Tagja volt a Spirituális művészek Szövetségének és az Újságrajzoló Művészek Egyesületének. TAKÁCS IMRE (–,): karikaturista. A Füles (1960–71), Füles Évkönyv rejtvényújságokban kezdett karikatúrát rajzolni. Közel tizenöt évig rajzolt külsősként időszakos és hetilapoknak, így a Plajbász és Paróka (1965), Dupla vagy Semmi (1967), Magyar Rendőr (1970), Sportolj Velünk (1971), Ez Nem Újság (1975) című lapoknak. A Ludas Matyi a Ludas Matyi Magazin (1970–75), Nyári Örömök (1974), Vidám Nyaralás (1974), a lapcsalád heti rendszerességgel közölte rajzait. A nagyszemű, jobbára sablonos figuráival naprakész témákat dolgozott fel. Szignó: Takács Imre. TAKÁCS ZOLTÁN (Isaszeg, 1940.): grafikus. 1959–1962-ben tanult és kapott diplomát a Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafikai szakán. A csoportos bemutatók mellett önálló kiállítása volt 1977-ben a Csók Galéria grafikai termében, 1981-ben a nagykanizsai Egry József Teremben. Realista szellemű, gyakran népművészeti ihletésű linómetszeteinek fő témája a természet és a vidéki népélet. Karikatúrákat rajzolt a Ludas Matyi (1958–73), Est Híralap (1959–62), Magyar Ifjúság (1959–68), Csúzli (1960), Füles (1961–70), Vas Népe (1964–65), Élet és Irodalom (1964–70), Néplap (1965–70), Füles Évkönyv (1965), Dolgozók Lapja (1966), Ifjúsági Magazin (1966), Világ Ifjúság (1966–73), Kincses Kalendárium (1966–82), Mindent Tudó Kis Ludas (1967), Pajtás (1968), Ludas Matyi Magazin (1968), Úttörő Zsebkönyv (1970–73), Százoldalas Szabad Föld (1981), Ország-Világ (1982), Szabad Föld (1991), Kincses Kalendárium (1993). Készített illusztrációkat, grafikákat, képregényeket a Magyar Ifjúság és a Szabad Föld részére. Szignó: Takács TAMÁS ELEMÉRA (1889 – ?): grafikus. A Zászlónk című (1910–36) cserkészújság grafikusaként alkotott. Cikkeket illusztrált, karikatúrákat rajzolt. A Bolond Istók (1912–16) élclapban Jeney Jenő, Manno Miltiadész, Aranyos Gusztáv voltak munkatársai. Magyar Figaró (1914) vicclapban a könnyed, dekoratív, lazább témákat publikált. Több magazinban, és heti újságban illusztrált: Pesti Hírlap Vasárnap (1930–33), Pesti Hírlap (1931), Nyíl (1933), Magyar Cserkész (1935–40), Délibáb (1940–41), Tolnai Világlap (1942–43). TARNÓCZY ÁRPÁD (–,): karikaturista. A Borsszem Jankó 1910–13, a Borsszem Jankó Naptár 1911, Pipacs (USA), a Vasárnap (1915–18) című újságokba publikált. TARNÓCZY ZOLTÁN dr. (Budapest 1951.): karikaturista, művészettörténész, tanár. A Képzőművészeti Főiskolán végzett 1980–1983-ban, az ELTE-n doktorált 1990-ben. 1970-től rajzolt a Magyar Ifjúság humormellékletébe, majd a Bakfitty (1972) és az Ifjúsági Magazin (1974) lapokban. Rajzot és latint tanított középiskolában, mellékfoglalkozásként foglalkoztatta a Ludas Matyi vicclap 1976-tól 1989-ig. A rendszerváltozás idején több humorújságot indítottak el, így az 1989-ben az Új Szabad Száj vicclap rajzolója lett, majd 1990-től a Dluhopolszky László vezette Ludas Matyi munkatársa, egyik címlaprajzolóként annak politikai humorhoz értő, meghatározó rajzolóvá vált. Munkája mellett még rajzolt az Új Magyarország, Napi Magyarország, Magyar Fórum, Heti Magyarország és több megyei újság részére. 1993-ban a Ludas

Matyi megszűnt, az azt követően megjelenő Pesti Veréb, Borsszem Jankó, Darázs, Fülig Jimmy, No Komplett vicclapokban publikált. 1996-ban vidékre költözött, tanítással és festészettel foglalkozik. Karikatúráival több kiállítás résztvevője és számos díj gazdája. Könyv: Gól volt, gól nem volt…(2002). Publikáció: Magyar Ifjúság (1970–77), Bakfitty (1972), Ifjúsági Magazin (1974–77), Jogászbál (1975), Ludas Matyi (1976–89), Ludas Matyi Évkönyv (1979–89), Extra Ludas (1988), Új Szabad Száj (1989–91), Riport (1990), Ludas Matyi (1990–93), Ludas Matyi Magazin (1990–93), Ludas Matyi Nyári Örömök (1990), Rajzszex (1990), Tallózó (1990), Ludas Évkönyv (1991–93), Extra Ludas (1992), A Hírlap (1993), Déli Hírek (1993), Új Néplap (1993–94), Petőfi Népe (1992–94), Ludas Matyi Rejtvény Újság (1993), Jászkun Kakas (1993–94), A Hírlap (1993–94), 24 Órás (1994), Zalai Hírlap (1994–96), Déli Hírlap (1994), Vasvármegye (1994), Álláskereső (1994), Pesti Veréb (1994), Új Borsszem Jankó (1994–95), Darázs (1994), Maszk (1995), Fülig Jimmy (1995), Napi Magyarország (1998), No Komplett (1998). Szignó: Tarnóczy. TASNÁDI JÓZSEF (1960.): grafikus. 1980–1984: Műépítészeti Főiskola (Kolozsvár). 1988–1990: Ion Andrescu Képzőművészeti Főiskola Képgrafika szak. 1990–1994: Magyar Képzőművészeti Főiskola képgrafika szak. Ösztöndíjak: 1995–1998: Derkovits Ösztöndíj, 2000: Római Magyar Akadémia Ösztöndíja. A kiváló grafikus a Figyelő (2004) újság részére készített karikatúrákat. TELEPY KÁROLY (Debrecen, 1828. – Budapest, 1906.): festő. Telepy György színész fia. Pesten Barabás Miklósnál, majd Münchenben 1852–57 között pedig a velencei akadémián tanult. 1857-ben Rómába látogatott. Eleinte főként portrékat festett Barabás stílusában, de néhány oltárképet is készített (pl. a nagyoroszi templom számára). Később akadémizálóan romantikus tájképeit részben külföldi úti élményei (Svájci táj, Róma), részben a hazai táj szépségei ihlették (Diósgyőri várrom, Dévény, A Balaton Aligánál, Mátraszentkereszt stb.). 1861-től haláláig a Képzőművészeti Társulat titkáraként működött, mely beosztásában fontos szerepet játszott a korszak képzőművészeti életének irányításában. 1865-től Az Üstökös élclapnak rajzolt karikatúrákat, Jankó János neves karikaturista mellett. Műveiből emlékkiállítást rendeztek 1966-ban a debreceni Déri Múzeumban. TELKES TAMÁS (Budapest, 1953.): grafikus. Többnyire népművelőként dolgozott, önképző, autodidakta művész. Fest történelmi témájú képeket, többek között az 1848-as szabadságharcot és azok hőseit. 2003 óta rajzol karikatúrákat a Kismalac, a Móricka, az Orvosi Egyetem lapokban. A Villon könyve 2005-ben, jelent meg a Rendszerház Kft. Kiadó gondozásában. A 40 x 29 cm-es album színes grafikákkal és kézzel írt szöveggel készült. Hasonló méretben jelenleg Shakespeare szonettjein dolgozik. Szignó: Nané. TEMESI PÉTER (–,): grafikus. Képzőművészettel gimnazista kora óta foglalkozik .Első tanára Újhelyi Gábor festőművész volt. Az érettségi után elvégezte a Kirakatrendező és Dekoratőr Iskolát Budapesten. Ezt követően Pécsett szerzett rajztanári diplomát. Ezután négy éven keresztül több budapesti iskolában tanított rajzot, vezetett szakköröket. Eközben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, ahol mestere Szabados Árpád volt. 1992 óta foglalkozik számítógépes grafikával, hat éven keresztül multimédiás játékokhoz készített grafikákat az Appaloosa Interactive, illetve a Bonus munkatársaként. Majd dolgozott dekorációs és reklámstúdiókban, ahol gyakorlatot szerzett nyomdai előkészítő és tervezési feladatokban. 2001–2003 között a Bolt Kft. alkalmazásában képregények digitális színezője és internetes játékok grafikusa volt. 2005-től az Appaloosa, a Bonus, illetve más játékfejlesztő cégek külsős munkatársaként dolgozott

számítógépes játékok grafikusaként, illetve koncept rajzolóként. Jelenleg, magánszemélyeknek és céges megrendelők részére portrékat, karikatúrákat rajzol. Tevékenységek: • 2005 – Design, konceptrajz. • 2001 – Könyvborító tervezés, könyvborító festés, képregény színezés, címlap grafika. • Webes játékok grafikája. 1999–2000: Grafit- Szem Kft. Járműdekoráció tervezés, autószalon dekorációk tervezése. 1999: Star Design Stúdió: Lógó, arculatterv, kiadványtervezés-, szerkesztés. Nyomdai előkészítés, képfeldolgozás. • Animációk rajzolása, színezése, 3D-modellek, textúrák rajzolása. Web oldalak grafikája. Internetes játékok grafikája. • Egyedi rajzok, akvarellek, sokszorosított grafikák (rézkarc, rézmetszet, litográfia, linóleummetszet), festmények készítése. • 1989 óta tagja a Művészeti Alapnak, illetve jogutódjának a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Könyv: Könyvborítók: A Kalandor Világa sorozat, Jill Bamett sorozat, Orsón Scott Card sorozat, a Thriller mesterei sorozat, a Háború farkasai sorozat, Bemard Knight sorozat stb. Mysterious Universe: Sorozat és logóterv, Harrison Fawcett: Jó nap ez a halálra, Anthony Sheenard: A hercegnő nyakéke, Király Gábor: MP, Újszövetség, Újbeszél stb. Multimédia CD-ROM: A Kerek-tó világa, Képregény színezés: www.kalandor.hu Számítógépes játékok: Busytown, Busyworks, Grossology, Power Rangers Zeo, Contra 98. (Kiadói közül a jelentősebbek a Sábán Software, a Segasoft, valamint a Paramount Interactive.) Webes játékok: www.kalandor.hu. Dekoráció: Porsche Hungária: Budapest, Barcs, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely. TERNOVSZKY BÉLA (Budapest, 1943.); rajzfilmrendező. 1961-ben végzett a Képző- és Iparművészeti Gimnázium festő szakán. 1964-ben a MLEE filozófia—esztétika szakára járt. A Pannónia Filmstúdió, majd Filmvállalat rajzolója, mozdulattervezője, rendezője (1961–95). Itt olyan mesterektől tanulta a szakmát, mint Nepp József, Dargay Attila és Jankovics Marcell. 1979-től az NSZK-beli Infafilm céggel az egyik bajor tévétársaságnak is dolgozott, 1995-től a Stúdió II. Kft egyik tulajdonosa és rendezője. 1970-ben készített Modern edzésmódszerek című filmjében a profi sport gyilkos világát csúfolja ki. 1986-ban pedig elkészítette krimi paródiáját, a Macskafogó című, egész estés rajzjátékfilmet. Díj: Balázs Béla-díj (1983); érdemes művész (1987). Film: Rajz-játékfilmjei: Modem edzésmódszerek; Tartsunk kutyát; Mindennek van határa; Mecki sorozatok; Gusztáv (Nepp Józseffel); Bubó (Nepp Józseffel); A Mézga család (Nepp Józseffel); Pumukli, Macskafogó (Nepp Józseffel és Hajnal Istvánnal 1986); Egérút (Nepp Józseffel, 1999). Könyve: Dr. Bubó (illusztráció). TETTAMANTI BÉLA (Bánhida, 1946.): grafikus. 1970 óta jelentek meg karikatúrái a Magyar Ifjúság humormellékletében, majd a Füles (1971) Bakfitty (1972) BÚÉK (1973). Grafikáit az Élet és Irodalom (1974) közel húsz évig közölte. 1973-tól 1978-ig a Ludas Matyi külső munkatársa. 1982–90-ig az Új Tükör grafikusa és illusztrátor szerkesztője. 1990–91-ig a Pesti Hírlap grafikusa, 1991–92-ig az Európa című hírmagazin grafikai szerkesztője. 1993 óta rajzol rendszeresen a Népszabadságnak hétvégi mellékleteiben, a Hócipőnek és a Neuer Pester Lloydnak. A Művészeti Alap és a Képzőművészek Szövetségének tagja. 1990-ben az I. budapesti nemzetközi karikatúrafesztivál anyagának rendezője. Díj: Munkácsy Mihály-díj (1991), A Szép magyar könyv pályázat, az Országos Karikatúra Biennále díjai, nemzetközi díjak (Tolentino, Gabrovo, Knokke-Heist, Szófia), Brenner György-díj (1996). Könyv: Woody Allen: Lelki jelenségek vizsgálata (1984), Kara György: Magyar–Mongol szótár, December tábornok, A boszorkány porszívója (2004), Samunadrág (2005). Kiállítás: Egyéni kiállítás.: Eötvös Klub (Bp., 1978); Varsó (1978); Berlin (1978); Pécs (1979); Stúdió Galéria (Bp., 1981); – Siófok (1982); Keszthely (1983); Komárom (1985); L

Ernst Múzeum (Bp., 1986); Ny. -Berlin (1990); Átrium Hyatt (Bp., 1993); Nádasdy-vár (Sárvár, 1995); Értéktőzsde előtere (Bp., 1993); Cluj-Napoca (1996); Goethe Intézet (Bp., 1998); Kempinski Szálló (Bp., 1999). Publikáció: Magyar Ifjúság (1970–83), Füles (1971–74), Bakfitty (1972), BÚÉK (1973–74), Élet és Irodalom (1974–93), Ludas Matyi (1973–78), Új Tükör (1982–90), Grimasz (1986), Kölyök (1987–88), 1. Országos Karikatúra Biennále (1983), 2. Országos Karikatúra Biennále (1985), 3. Országos Karikatúra Biennále (1987), Népszabadság (1993–2006), Elixír (1994), Év Vége (1995), 4. Országos Karikatúra Biennále (1989), Pesti Hírlap (1990– 91), Európa (1991–92), Magyar Hírlap (1993), Hócipő (1995–2001), Figyelő (2004), Best of 2004, Üzlet (2005), Neuer Pester Lloyd. Szignó: tettás. TEVAN ANDOR (Békéscsaba, 1889 – Budapest 1955): könyvkiadó és könyvnyomda tulajdonos. Szakismereteit a bécsi grafikai főiskolán 1907– 1910 között szerezte. Tanulmányai befejezése után Békéscsabán átvette Tevan Adolf kis nyomdáját amelyet korszerű műhellyé fejlesztett. Karikatúrát, illetve linóleummetszetet a Fricska (Békéscsaba) című lapnak készített (1910). Szép kiadványai ismertté tették a nyomdát. 1911-ben megindította a filléres, sárga Tevan-könyvtárat. amelynek keretében kiadta a haladó magyar és külföldi irodalom számos kiváló alkotását, majd a bibliofil Tevanamatőrsorozatot, amelyből különösen Anatole France Nyársforgató Jakabja és Aesopus illusztrált kiadása emelkedik ki. Több könyv fedélrajzát készítette el, így a Nyugat című újság paródiáját, az Ugat című kiadványt is. 1944-ben deportálták. 1945-ben tért haza. 1949-ben nyomdáját felajánlotta az államnak. 1950-től a Művelt Nép Kiadónál működött, majd ugyanettől az évtől haláláig az Ifjúsági Könyvkiadó képszerkesztője volt. THURÓCZY KRACHUN KÁROLY (–,): grafikus. Karikatúrát a Móka (1910–11) vicclapnak rajzolt, itt grafikustársai voltak: Sajó Sándor, Tichy Gyula, Tichy Kálmán, Bér Dezső, Gáspár Antal, Józsa Károly. Grafikákat, illusztrációkat rajzolt a Múlt és Jövő (1912), és a Színházi Újság (Kassa, 1914) részére. 1920-tól a Színházi Újság szerkesztője volt. TICHY GYULA (Rimaszombat, 1879. – Rimaszombat, 1920.): grafikus, festő. Münchenben Hollósy Simonnál és a Képzőművészeti Főiskolán Olgyai Viktornál tanult. Főleg szecessziós jellegű grafikai munkái jelentősek. Grafikái jelentek meg a Művészet című magazinban 1907-től 1909-ig. A Móka című vicclapban együtt rajzolt testvérével, Tichy Kálmánnal, Biczó András, Szigethy István, Sajó Sándor művészekkel. Az újság egyedi volt, keveredtek benne a szecessziós grafikák és a karikatúrák. Publikált még a Ház (1909), Milleneumi Újság (1911), Kéve Könyve (1913), A Társaság (1916) magazinokban. Fiatalon, élete teljében hunyt el. TICHY KÁLMÁN (Rozsnyó, 1888. – Budapest, 1968.): festő, grafikus, író. Tichy Gyula festő öccse. Münchenben Hollósy Simon szabadiskolájában (1906), majd 1907–11-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Grafikatanára Olgyai Viktor volt. Első grafikáit már főiskolás korában kiállították, ekkor jelentek meg első írásai is a Rozsnyói Híradóban. Grafikát és karikatúrát az Élet (1909), a Móka (1910–11), Vasárnapi Újság (1914–20), Pásztortűz (1924), Vasárnap (1929) lapokban publikált. Stílusa kísérletező szecessziós és elgondolkodtató. Ex libriseket és plakátokat is készített. 1915-től a Budapest című napilap regényét (Erinnis) közölte folytatásokban. 1923–27ben a Sajó Vidék szerkesztője, majd a Prágai Magyar Hírlap munkatársa volt. 1927ben jelent meg a Négy évszak című önálló kötete saját illusztrációival. 1930-ban a Rozsnyói Városi Múzeum vezetője, majd 1934-től a Szlovák-Magyar Kultúregyesület gömöri körzetének titkára lett. A pozsonyi Magyar Néplapban és a Magyar Minervában jelentek meg írásai. 1935-ben közreadta Pelsőc monográfiáját (Philiceumtól Pelsőcig). Néprajzi kutatással és gyűjtéssel is foglalkozott, anyagát a Néprajzi Múzeum adattára őrzi. 1938–1945 között a Napkelet, a Pásztortűz, a Tükör, a

Búvár, a Forrás, az Új Magyar Múzeum közölték írásait. A KÉVE (Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete) tagjaként (1910–45) sorra jelentek meg képzőművészeti alkotásai. Főleg szecessziós jellegűgrafikai munkái jelentősek. Egy tusos üveg meséi címmel linóleummetszet-sorozatot adott ki. A kakaslábú vár ostroma című képe a pozsonyi múzeum tulajdonába került. 1948-tól Budapesten élt. TIKOS PÉTER (Budapest, 1974.): grafikus. Pályáját illusztrátorként kezdte a ‘90-es évek második felében, a Valhalla Páholynál. Több kiadó számos szerepjáték-kiadványának illusztrálása után rajzfilmrajzolóként tevékenykedett a Varga Rajzfilmstúdióban, a Mr. Bean rajzfilmsorozat stábjának tagjaként. Ezután kiadványszerkesztőként, reklámgrafikusként helyezkedett el különböző cégeknél, reklámstúdióknál. Munkái 2004-ben és 2005-ben is bekerültek a nemzetközi The New Masters of Fantasy (The Years Best Fantasy Art) válogatásba. A Magyar Képregény Akadémia tagjaként az alábbi képregényei jelentek meg: A csomag (írta: Kemenes Tamás), – Sushi Strip 2 – 2006. A kreativitásról – PinkHell 2 – 2006. Pernye: Idézni csak pontosan, szépen... (írta: Szabó Jenő) – PinkHell 3 – 2007. TIPARY REZSŐ (Horváti, 1887. – 1967.), festő, grafikus. Hont megye ösztöndíjával tanult a fővárosi Iparrajziskolában és az Országos Mintarajziskolában, ahol Zemplényi volt a tanára. Münchenben és Nagybányán is dolgozott. A Műcsarnokban 1924 óta állított ki tájképeket, továbbá rézkarcokat. Az Izé című vicclapnak rajzolt karikatúrákat 1909–10-ig. Festészetére a posztimpresszionizmus és az expresszionizmus hatott. Főleg tájképeket festett. TÓBIÁS GYÖRGY (Szeged, 1902. – Szeged, 1968.): festő. Első leckéit Heller Ödöntől vette, majd tanulmányait a kecskeméti művésztelepen Révész Imre mellett folytatta. Pályafutásának további állomásai München, Bécs, majd Olaszország voltak. Már indulásakor feltűnt portréival. Jó karakterérzéke és erőteljes előadása révén sikeres arcképfestő volt. (Anyám, 1931). 1944-ben a Pesti Posta részére karikatúrákat rajzolt, itt munkatársai voltak: Pesthy István, dr. Szepes Béla, Toncz Tibor, Szigethy István, Hauswirth Magda, Byssz Róbert. Kiállítás: 1962 őszén életmű-kiállításon adott számot addigi tevékenységéről. Jelentősebb műveinek egy része a szegedi Móra Ferenc Múzeumba került. TOMENA GYÖRGY (Nyúl, 1949.): karikaturista, mérnök. Érettségi után 1968-tól a budapesti Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán folytatta tanulmányait. A főiskolán a Tiszti Hivatás című lapot szerkesztette. Itt jelentek meg nyomtatásban is első karikatúrái. 1970-től tisztté avatásáig az „egyenruhás” lapok szerkesztőségeibe (Néphadsereg, Igaz szó, Hazáért stb.) publikált, majd jöttek a „civil” országos lapok. A Magyar Ifjúság 1970 nyarától közölte humormellékletében folyamatosan rajzait. A már említett kiadványokon kívül több kevesebb alkotást közölt tőle a Szabad Föld, a Sportfogadás, a Magyar Rendőr, a Füles, a Rádió és Televízió újság, a Pajtás, a Lobogó, a Határvidék, az Új Szabad Száj, a Mai reggel, a Magyar Honvéd, a Vicc mix, a Vigyor magazin, a Pató Pál és a Kacagó vicc újság. Két megyei lapnál is bemutatkozott, a Kisalföld (1992), illetve a Naplóban. Katonai szolgálata nagy részét Pápán töltötte, a városi újság szerkesztésében is részt vállalt, nemcsak rajzokkal, hanem egyéb cikkek írásával is. A Pápai Hírlapnak 1989-től munkatársa. Az újságírás a katonai szolgálat mellett a kikapcsolódást jelentette számára. Grafikái sajátos, egyéni stílust képviselnek. Díj: 1981-ben Néphadsereg című lap országos karikatúrapályázatán III. -díjat kapott. Kiállítás: A legjelentősebb 1992-ben volt Pápán a Jókai Mór Művelődési Központban. Mérnök alezredesként a megszűnt pápai harcászati repülőezred jogi és igazgatási alosztályvezetőként vonult kényszernyugdíjba 2001-ben, újságíróként még kap megbízásokat.

Publikáció: Magyar Ifjúság (1970–77), Rába Parti Randevú (Győr, 1971), Pajtás (1971, Hócipő (1989), Szabad Száj (1990–91), Kisalföld (1992), Nevessünk (1996), Príma Vicc Parádé (1997), Kacagó Viccújság (1997–2001), Móricka (1997–2006), Dilibogyó (1998), Kismalac (2000–2003), Pató Pál, Magyar Rendőr, Mai Reggel, Magyar Honvéd, Igaz szó, Napló, Hazáért, Vigyor, Viccmix, Pápai Hírlap, Lobogó, Rádió és Televízió, Vicc mix, Néphadsereg. Szignó: tomena. TONCZ TIBOR (Budapest, 1905. – Budapest, 1979.): festő, grafikus, karikaturista, könyvillusztrátor. Mérnöknek készült, utóbb mégis Kolozsvárott festeni, a budapesti Iparrajziskolában pedig rajzolni tanult. Riportrajzokat, könyvillusztrációkat, karikatúrákat és reklámgrafikákat készített. Színházak díszleteit is tervezte. 1925–44 között a Tolnai Világlapjának és a Pesti Hírlapnak rajzolt. 1932-től a Délibáb, majd az Új Magazin munkatársa lett. Mindkét újságnak írásokhoz és cikkekhez készített illusztrációkat. Megjelentek munkái: az Ünnep, Vasárnapi Újság, Liliput, Pesti Futár, Forrás, Gyermekvilág lapokban. Karikatúrái jelentek meg a Pesti Posta (1944) politikai vicclapban. 1945-től 1947-ig a Dolgozók Világlapjának, illetve külsősként a Ludas Matyinak rajzolt. 1948-ban lett a Ludas Matyi művészeti szerkesztője. 1946-tól a Szabad Száj is foglalkoztatta 1949-ig. Munkája mellett több lapnak volt a munkatársa: Szabad Ifjúság, Világ Ifjúság, Béke és Szabadság, Röplap, Színház és Mozi, Népakarat, Élet és Irodalom, Ország-Világ, Érdekes Újság, Tükör, Füles. A több mint 200 portrérajzát és vízfestményét számos kiállításon is bemutatta. Nyugdíjaztatása után is rajzolt a Ludas Matyinak, vidéki és országosan terjesztett lapoknak. Könyv: Hat hét Kínában címmel albumot adott ki 1956-ban, melyben a kínai tanulmányútja során készített grafikáit válogatta össze. A békéért (karikatúra), Paprika (1959). Illusztrációk: Ha felszáll a köd, A földrengések szigete, Jégtündér 1958, A Ceresz fogjai 1958, Zsebek és emberek. Tagja volt a Magyar Rajzolóművészek Egyesületének 1930. Díj: Jean Eiffel-különdíj. Bécsi Nemzetközi Karikatúra Kiáll. (1955), Munkácsy-díj (1956). Publikáció: Tolnai Világlap (1924–44), Pesti Hírlap Vasárnapja (1930–35), Délibáb (1932–44), Új Magazin (1934–38), Ünnep (1935), Vasárnapi Újság (1935–39), Liliput (1938), Pesti Futár (1938), Forrás (1942), Gyermekvilág (1943), Pesti Posta (1944), Dolgozók Világlapja (1945–48), Ludas Matyi (1945–79), Szabad Száj (1946–49), Szabad Száj Naptár (1947), Színház és Mozi (1948–50), Szabad Ifjúság (1952–56), Farsangi Mulatságok (1952–55), Világ Ifjúság (1953–56), Béke és Szabadság (1954), Röplap (1954), Színház és Mozi (1955), Népakarat (1957), Élet és Irodalom (1957–62), Gondűző Naptár (1957), Ország-Világ (1957–59), Érdekes Újság (1957–58), Népszava (1958), Tükör (1958), Esti Hírlap (1958–60), Képes Magyarország (1960–62), Füles (1960), Film Színház Muzsika (1960), Csúzli (1960), Kisalföld (1961–64), Néplap (1961), Vas Népe (1961–63), Magyar Ifjúság (1961), 80 rajzzal a Föld körül (1961), Fejér Megyei Hírlap (1962–64), Dolgozók Lapja (1962–64), Anna Bál (1962), Új Néplap (1962–64), Tavaszi Tárlat (1962), Füles Évkönyv (1962), Ludas Matyi Magazin (1963–67), Őszi Kis Ludas (1966), Krimi Magazin (1966), Nyári Kis Ludas (1966), Tavaszi Kis Ludas (1966), Sportoló Kis Ludas (1967), Mindent tudó Kis Ludas (1967), Ország-Világ (1967), Magyar Hírek Kalendáriuma (1976), Ludas Matyi Évkönyv (1979). Szignó: Toncz Tibor. TORNYAI JÁNOS (Hódmezővásárhely, 1869. – Budapest, 1936.): festőművész. Századunk magyar képzőművészetének kiemelkedő alkotója. Félproletár-kisparaszt szülők gyermeke. Kivételes tehetségét már az elemi iskolában felismerték. Néhány évet gimnáziumban is tanult, majd 1886–89 között az Országos Mintarajziskolában szerezte meg a szakmai ismereteket, Székely Bertalan, Lotz Károly és Gregus János növendékeként. 1894-ben Hódmezővásárhely város ösztöndíjával Párizsban a Julián Akadémiát látogatta. Nagy hatást tett rá Munkácsy Mihály művészete. Németországi és olaszországi tanulmányút után tért vissza Hódmezővásárhelyre, ahol 1920-ig lakott. Komoly szerepe volt abban, hogy a század első évtizedében jelentős művésztelep fejlődött ki Hódmezővásárhelyen. Festészete mellett kulturális, közéleti tevékenysége is

jelentős. Egyike volt a múzeumalapítás kezdeményezőinek, de ott találjuk a Majolikagyár és a Jövendő című lap alapítói között is. Első gyűjteményes kiállítását 1908-ban rendezte Hódmezővásárhelyen. Számos más vidéki városban és Budapesten is voltak kiállításai. Díj: Juss című műve 1904-ben Ráth-díjat, a Barcelonai Nemzetközi Kiállításon pedig aranyérmet nyert. 1928–1929-ben néhány hónapig Baján, majd 1933–1934-ben Szentendrén dolgozott. Élete utolsó éveit Hódmezővásárhelyen töltötte. Ekkor ajándékozta a városnak teljes művészi hagyatékát (600 festmény és 400 grafika). Művészetének első szakasza kapcsolódik a Munkácsy-hagyományhoz, a sötét tónusok kedvelésével és a centrális fehér szín alkalmazásával. E korszakának ismertebb művei: Rákóczi Rodostóban, Betyárszerelem, Bercsényi Miklós. Később szenvedéllyel, indulattal teli ecsetkezelése önálló művészegyéniség kibontakozását mutatja, erőteljes drámai hangvétellel. E korszakának fő művei: Juss, Gémeskút, Bús magyar sors. Szentendrei korszakának palettája kivilágosodik, a színek és a plein air probléma foglalkoztatják. E korszakból a Csokorkötő, a Szentendrei parkban és a Zöldkabátos asszony című festményei a legjelentősebbek. Karikatúrákat korai időszakában rajzolt, Jankó János támogatásával az Üstökös, Kakas Márton vicclapokban. Jó barátságban volt a fiatal, tehetséges Jankó Elemér karikaturistával, Jankó János fiával. A hódmezővásárhelyi Karikás vicclap fejlécét és karikatúráinak zömét Tornyai János rajzolta, országos és helyi politikai témákat feldolgozva. Később a helyi Virgács és a Gyerünk csak! vicclapban is rajzolt karikatúrákat, támogatva a demokráciát és kultúrát. Publikáció: Üstökös (1885–88), Új Idők (1886–1903), Karikás (Hódmezővásárhely, 1893– 94), Kakas Márton (1896), Magyar Szalon (1896), Tanulók Lapja (1897), Magyar Géniusz (1897), Virgács (Hódmezővásárhely, 1907), Művészet (1911–36), Gyerünk csak! (Hódmezővásárhely, 1914). TÓTH ANDRÁS (–,): karikaturista. Nyolc esztendeje rajzol karikatúrák, készít animációs rajzfilmeket, groteszk szobrokat. A világ több országában szerepelt már munkáival, a teljesség igénye nélkül: Argentína, Görögország, Oroszország, Lengyelország, Ausztria, Hollandia, Szerbia Szlovákia, USA, Tanzánia, Belgium, Horvátország, Spanyolország, Svédország, Kolumbia, Kuba, Mexikó, Peru, Uruguaj, Szíria, Brazília, Irán, Ukrajna, Törökország, Franciaország Németország, Csehország, Bolívia, Olaszország, Izrael, Kanada, Egyesült Arab Emirátus, Ciprus, Japán, Portugália, Románia, Azerbajdzsán, Tajvan. Egyéni kiállításai: Mosonmagyaróvár, Csorna, Kapuvár, Győr (3-szor), Hamburg (2szer), Pápa, Balatonfűzfő, Balatonkenese, Kapolcs, Veszprém Díj: Balatonfűzfő Kulturális elismerés (2004), Budapest Különdíj, Szlovákia III. USA Top 10. Publikáció: Dilibogyó (1998), No Komplett (1999–2000), Best of 2004. TÓTH ANTAL (1960.): grafikus, karikaturista. Tanulmányait a pécsi Építőipari Szakközépiskolában végezte. Kezdetben önképzőkörbe járt, nyelveket tanult. Áruházi dekorációban dolgozott, majd a kirakatrendező iskolát végezte el. 1987-ben felvételizett az Iparművészeti Főiskolára, ahol 1991-ben grafika és formatervező szakon szerzett diplomát. Első rajzai az Új Szabad Száj (1989) vicclapban jelentek meg politikusokról. 1990-től a Ludas Matyiban ismert politikusokról készített színes címlapokat. Az igényes és kiváló rajzok gyors ismertséget hoztak, felkérték az Uborka című tévésorozat figuráinak tervezésére. A Hócipő című (1992) lap számára folyamatosan készít karikatúrákat. Rajzolt még a Pesti Veréb, Új Borsszem Jankó, Maszk, illetve a Spán Gábor vezette Ludas Matyi (1996–99) lapoknak. „Tónió az elérhetetlen példakép a portré rajzolók körében, ő az aki felveheti a külföldi portrérajzolókkal a versenyt, mert talán, hogy jobb náluk.” (szerk.) Kiállítás: Számos önálló kiállítást rendezett: Kaposvár (1983); Bp.: Hotel Intercontinental, Fészek Klub, Gutenberg Galéria, Parlament Galéria; Dunakeszi, Hajdúszoboszló, Vác, Keszthely, Zalaegerszeg (1993); Törökbálint (1994); Mohács

(1998); Fót (1999) stb. Csoportos kiállítás: Szekszárd (1980); Bécs (1989, 90); Bp.: Magyar Nemzeti Galéria (1990). Díj: Uborka-díj (1992) Könyv: Tessék választani. (Farkas Lajossal, 1998); Fradi játékkártya, Névjegy, A rendszerváltás humora (1992). Publikáció: Új Szabad Száj (1989–90), Hócipő (1992–98), Ludas Matyi (1990–93), Pesti Veréb (1994), Új Borsszem Jankó (1994), Maszk (1995), Ludas Matyi (1996–99). Szignó: Tónió. TÓTH ÁRPÁD (Arad, 1886. – Budapest, 1928.): költő. A Nyugat kiemelkedő alakja, akinek líráját bámulatos formakészség és fájdalmas rezignáció jellemzi. Egyik legkiválóbb műfordítónk volt. Rajzolt karikatúrákat „Aradi” néven a Bolond Istók élclap részére, illetve a saját történeteit is illusztrálta, rajzainak semmiféle dilettáns íze nem volt. TÓT GYULA (1944.): karikaturista. A Magyar Ifjúság (1965) humormellékletében, majd a Magyar Rendőr újságban jelentek meg első karikatúrái. 1966-tól publikál a Ludas Matyi vicclapban külsősként, később munkatársként az összes kiadványban: Ludas Matyi Magazin, Ludas Matyi Évkönyv, Mindent Tudó Kis Ludas, Ludas Matyi Nyári Örömök. A csendes, finom humorú grafikus kevésbé politikai, inkább „életszagú” rajzaival tűnt fel. Szerepelt az alkalmi kiadványokban is: Zsákbamacska, Tollasbál, BÚÉK, Majális, Humor VB, Humor OB, SZÚR. Napilapokban időnként foglalkoztatták: Népszava, Magyar Hírlap, Magyar Nemzet. 1990-től az Új Ludas alapító tagja és rajzolója 1992-ig, a vicclap megszűnéséig. Később az Úritök, Elefánt, Börtönújság, Pesti Vicc, Dilibogyó rajzolója lett. 1996-tól a Spán Gábor vezette Ludas Matyi munkatársa 1999-ig. A vicclapok megszűnésével lehetőségei leszűkültek, erotikus és rejtvényújságoknak rajzol napjainkban is. Publikáció: Magyar Ifjúság (1965–70), Magyar Rendőr (1966), Ludas Matyi (1966–90), Mindent Tudó Kis Ludas (1967), Élet és Irodalom (1967), Ifjúsági Magazin (1968), Vigyázat, a humor mögött pénz van (1968), Ludas Matyi Magazin (1968–90), Zsákbamacska (1970–71), BÚÉK (1971), Mozgó Világ (1971), 153 Vicc (1972), Ludas Matyi Évkönyv (1973–90), Majális (1973), Nyári Örömök (1974), Vidám Nyaralás (1974), Tollasbál (1974–90), Film Színház Muzsika Évkönyv (1975), Film Évkönyv (1975), Csúzli (1975), Zsákbamacska (1975), Tollasbál Bizalmas (1977), Szúr (1977), HumorVB (1977), Humor OB. (1978), Ifjúsági Magazin (1979–82), Humor Olimpia (1979), Rakéta (1981– 89), Gólyahír (1985), Extra Ludas (1989), Tallózó (1990–93), Kisalföld (1991–93), Magyar Hírlap (1991–92), Új Ludas Kalendárium (1991), Új Ludas (1990–92), 24 Óra (1991), Bukfenc (1992), Népszava (1993–94), Tökmag (1993–94), Elefánt (1994–98), Börtön Újság (1994–2000), Pesti Vicc (1995–99), Ludas Matyi (1996–1999), Dilibogyó (1998), Móricka (1998–2006), Kismalac (1998–2006), Kutyahús (2001), Móricka Évkönyv (2002), Pató Pál (2003–2004), Fanny (2004–2006), Ügyes (2004–2006), Ügyes Évkönyv (2004– 2006), Tere-Fere (2004–2006), Kópé (2004), Kápé (2004), Zsebrejtvény (2005), Góliát (2005), Nagy Rejtvény (2005), Forintos Újság (2005). Szignó: Tót, Tót Gyula. TÓTH JÓZSEF (Budapest, 1940.): fotóművész. 1962–70: az MTI Fotó illusztrációs rovata reklámfényképésze, 1972-től szabadfoglalkozású képszerkesztő reklám- és illusztrációs fényképeket készít. Díj: Balázs Béla-díj (1978), érdemes művész (1988), életműdíj (2001). A fotózás mellett karikatúrákat rajzolt a Magyar Ifjúság (1960–63), Füles (1960–65), Csúzli (1960), Füles Évkönyv (1962–65), Ludas Matyi (1962–65), Nők Lapja (1964), Füles Évkönyv (1964), Néplap (1968), Tollasbál (1977) újságokban. A „karikatúrás előélet”pozitívan hatott reklámplakátok alkotására és a fotóművészetére. Szignó: Tóth.

TÓTH MOLNÁR FERENC (Szatymaz, 1867. – Berlin, 1936.): festő. Tanulmányait előbb Kacziány Ödönnél kezdte, majd Szegeden, Budapesten és Münchenben képeztette tovább magát. 1891-ben Munkácsy pártfogására a Szeged város tanácsa megbízásából tizenegy portrét másolt, illetve festett meg. (Szilber József, Kiss József, Lengyel Pál stb.). Ezek a képek a szegedi Móra Ferenc Múzeumban találhatók. Tóth Molnár Ferenc fő műve a Tanyai temetés (1900) című nagyméretű festmény. A századfordulót követően – a szegedi Kálvária-stáció ábrázolásainak megfestése után – Berlinbe költözött, ahol ott bekövetkezett haláláig termékeny tollú illusztrátorként dolgozott. Karikatúrákat illusztrációt készített a Hüvelyk Matyi (Szeged, 1889–1911) című újságnak. TÓTH RÓBERT JÓNÁS (Zalaegerszeg, 1976.): Szabadúszó grafikus karikaturista. Művészeti Szakközépiskolát végzett 1994-ben Szombathelyen. A sokoldalú grafikus, illusztrál magazinokban, humoros képregénysorozatokat rajzol internetes és nyomtatott újságoknak, portré- és politikai karikatúrákat készít igény szerint. Publikáció: KeroZine-punk – fanzine (1997), Veszett Veréb humorlap (1998–1999), Imbolygó (Zalai Est) képregények (1999), Humusz környezetvédelmi kiadvány (1999), Frisshírek.hu – online újság, infografikák, karikatúrák, illusztrációk (2000–2002), Magyar Hírlap (2001–2002), Local Info önkormányzati havilap (2002–2003), Kék Rózsa – IBM periodika (2003), Figyelő magazin borítók, illusztrációk, (2004–2007), Cavinton – politikai blog (2006), Tabu – Origó szexrovat, illusztrációk, képregények (2006), Zöld Fiatalok Pécs, Tubes-kampány (2007), Wizzit Magazin – WizzAir perodika, illusztráció (2007). Szignó: tóró. TÓTH PÁL (Pécs, 1952.): rajzfilmrendező. Zenekari tag, énekes, népitáncos, balettes, bábos, öttusázó, 1971-től a kecskeméti Pannónia Filmstúdió munkatársa, 1980-tól rendező, 1986: a belgiumi Graphoui stúdió munkatársa, majd szabadúszó, 1996: Szegeden megalapítja a Paja Filmet. Balázs Béla-díj (1999). Film: Gusztáv, a cselekvés embere, Gusztáv megoldja (Ternovszky Bélával, 1977), A csillagszemű juhász, Zöld Péter, Róka koma (Jankovics Marcellel, 1979), Hogyan lehet megijeszteni egy oroszlánt? (1980), Leó és Fred (1984–86, sorozat), Leó és Fred (1987 rajzfilm-játék), Szezonvég (1996), Esti dal (1997), Egy újabb nap (1998). TÖRÖK ENDRE (Pilis, 1926. – Budapest, 1980.): grafikus. Ötvösművészeti tanulmányok után iratkozott be a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1953-ban nyert diplomát Kádár György, Konecsni György és Domanovszky Endre növendékeként. 1954 óta szerepel az országos kiállításokon. A grafika számos műfajában: fa- és linómetszet, kollázs, monotypia, tempera stb. tevékenykedő művész. Az Élet és Irodalom (1977) újságban portrékarikatúrákat rajzolt. TÖRÖK KÁROLY (1889–?): grafikus. A Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt 1907–1909-ig. Karikatúrákat rajzolt a Fidibusz (1907) élclapnak, itt munkatársai voltak Garay Ákos, Pólya Tibor, Kober Leó, Józsa Károly, Linek Lajos, Erdei Viktor, Szüle Péter. Könyv: Lovászy Károly: Pfujságok és pfujságírók, Így nyírtok ti! (1909) kiadványát illusztrálta. TÖRÖK LAJOS (–,): karikaturista. Külsősként rövid ideig rajzolt karikatúrákat a Kincses Kalendárium (1958), Magyar Ifjúság (1973), Ludas Matyi (1978) újságoknak. Szignó: Török. TRUNKÓ BARNABÁS dr. (Budapest, 1948.): jogász, újságíró, író. Az ELTE JTK-n 1972-ben, a MÚOSZ Újságíró Iskolán 1973-ban szerzett diplomát. 1972–74ig főiskolai tanár, a Magyar Rendőr rovatvezetője. 1974–78 között az Állami Biztosító jogtanácsosa, 1984–87-ig ügyvezető igazgató, 1987–90: az ÁB-Generali igazgatója.

1991 óta a Magyar Biztosítók Szövetségének főtitkára. 1980–83-ig a Biztosítási Szemle főszerkesztője, majd felelős kiadója. Az 1967-től kezdett publikálni, előbb karikatúrákkal mutatkozott be Ifjúsági Magazin (1967–68), Magyar Ifjúság (1968–77), Vigyázat Humor (1968), Ludas Matyi Magazin (1968–75), Vas Népe (1968), Magyar Rendőr (1969–75), Élet és Irodalom (1969), Ludas Matyi (1969–74), Világ Ifjúság (1969), Dolgozók Lapja (1969–70), Zsákbamacska (1970), BÚÉK (1973–74) újságokban. A rajzainál meggyőzőbbek voltak a humoreszkjei, egymás után közölték a napilapok, monológjai elhangzottak a Magyar Rádió Karinthy Színpadán, majd 1985-től a Rádiókabaré állandó munkatársa, szóvivője. Évekig állandó rovata volt a Népszabadságban, a Hócipő alapítása óta minden számában több írását is közli, humoreszkjeit hetente hozza a Magyar Hírlap, kéthetente a Kiskegyed és a Computer Magazin. Tréfáival jelen van a MTV Szeszélyes évszakok sorozatában és a Vidám Színpad politikai kabaréiban. 1989-től a Mikroszkóp Színpad dramaturgja. Díj: Karinthy-gyűrű (1990), Komlós-gyűrű (1992), rádiós nívódíjak, Bonbon-díj (1998, 1999, 2000); Kollektív Pulitzer-díj (2000). Szignó: Trunkó. TULL ÖDÖN (Székesfehérvár, 1870. – Budapest, 1911.): festő, grafikus. Illusztrációt, grafikát, karikatúrát rajzolt az Új Idők (1897–1903), Magyar Géniusz (1897), Hasznos Tanácsadó (1902), Szikra (1903), Jó Pajtás (1909–11), Művészet (1911) című újságoknak. Főként plein air pasztellképei voltak ismertek. Hagyatéki kiállítását 1912ben rendezték a Műcsarnokban. Több művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria és a Budapesti Történeti Múzeum. TUSKA MIKLÓS (Budapest, 1973.): szerkesztő. Bútorasztalos, bolti eladó, útlevélkezelő munkakörben dolgozott, majd 2001-től a Móricka lapcsaládnál helyezkedett el „viccszerkesztőként”. A Móricka (2001–2007), Kismalac (2003–2007), Pató Pál (2003–2004), Kutyahús lapok tördelőszerkesztője. Megjelentek a Móricka lapcsaládban címlapjai, karikatúrái, cikkei, novellái, versei szövegközi illusztrációi. Publikáció: a 111 Rejtvénymagazin, Poén Sziget, Poén Aratás rejtvényújságok. Animátorként számos csapatjátékot és kalandot tervezett, mellette kártya és társasjáték készítésével is foglalkozik. Kiállítás: 2004: Bankkártya pályázat. Szignó: T M. TUSZKAY MÁRTON (1884–1944): grafikus, festőművész., karikaturista. Budapesten és Berlinben tanult. Grafikával és plakáttervezéssel foglalkozott. Karikatúrái az Üstökös (1884) élclapban, majd a Borsszem Jankó (1906) újságban jelentek meg. Később az Üstökös-Urambátyám összevont lapban is publikált 1906-tól 1908-ig. A Pikkoló vicclapban együtt rajzolt Zórád Géza, Földes Imre, Polgár Márton, Bér Dezső, Major Henrik művészekkel. Az új színházi magazinoknak is készített illusztrációkat, karikatúrákat: Új Revü, Pesti Mozi, Színház és Divat, Színházi Élet, Színházi Világ. Bravúros kereskedelmi és politikai plakátjai népszerűséget hoztak neki: pl. I. Ferenc József magán- és politikai leveleit kizárólagos joggal közli AZ ÚJSÁG. Az Újság mozi rovata a legjobb! (1920) Kiállítás: Művészház (plakátjaiból, 1913); Nemzeti Szalon (gyűjt. kiállítás egyéb munkáiból, 1918). 1919-ben politikai plakátokat is készített. Az 1940-es évektől külföldön élt. Publikáció: Borsszem Jankó (1906–1907), Üstökös (1884), Üstökös-Urambátyám (1906– 1908), Pikkoló (1911), Új Revü (1912), Pesti Mozi (1912), Új Revü (1913), Színház és Divat (1918–22), Színházi Élet (1918), Színházi Világ (1920). ÚJHÁZY FERENC (Szolnok, 1827. – Budapest, 1921.): festő. Autodidakta. A szabadságharc után a bécsi galériákban elsősorban a régi holland csendéletfestő művészek munkáit tanulmányozta és másolta. 1864: Alapító tagja volt a Képzőművészeti Társulatnak. A kiegyezés évében indult el a kor legmerészebb élclapja a Ludas Matyi (1867–1873), mely közölte karikatúráit. Készített illusztrációkat

és grafikákat a Vasárnapi Újságban 1864–1866-ig. Éveken keresztül mint rajztanár dolgozott. Képei közül néhány a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, önarcképe a Történelmi Képcsarnokban található. UNIPAN HELGA ANA (Temesvár, 1938.): grafikus, karikaturista. A kolozsvári I. Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végzett (1962). 1962–69: Tordán és Kolozsváron tanár. 1969-től független képzőművész. 1962–74 között és 1989-től a Napsugár gyermeklap illusztrátora, 1970–74: A Hét karikatúrarovatának munkatársa. 1992-től a kolozsvári Polis Könyvkiadó törzsmunkatársa, grafikai arculatának és könyveinek tervezője. Kiállításai: Kolozsvár (1971, 1974); Országos Grafikai Szalon (1973). Hazai csoportos kiállításai: Bük. (1972, 1974, 1978); Suceava (1974, 1977, 1978); Kolozsvár (1975, 1976, 1978); Galac (1977); Bráila (1979, 1980); Temesvár (1980). 1974– 89: számos nemzetközi karikatúra-kiállítás részvevője és díjazottja. Több hazai román, magyar és német nyelvű lap számára készít grafikákat. 1970–90 között elkészíti a Dacia Könyvkiadónál megjelenő német kiadványok és néhány magyar könyv fedőlapját. Munkái megtalálhatóak a kolozsvári Művészeti Múzeumban, valamint a skopjei, a gabrovói, a bázeli és az isztambuli karikatúra-múzeumokban. Díj: Az Ifjúmunkás című lap II. díja (1969), Az 1969-es év legszebb könyvei verseny díja (1970), az Urzica című lap díja (1977), II. díj és ezüstérem (X. Nemzközi Karikatúra Tárlat, Skopje, 1978), a Puls folyóirat díja (IV. Karikatúra Biennále, Gabrovo, 1979), a Pionírszervezet díja (1981). Tagja a Román Képzőművészek Országos Szövetségének. URBÁN GÉZA (1900–?): grafikus. 1920-tól 1922-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt. Grafikákat, illusztrációkat, karikatúrákat rajzolt a Vasárnapi Újság (1934) és az Új Magazin (1935) részére. URBÁN PÉTER (1958.): karikaturista. Magyar Ifjúság (1980–83) humormellékletébe rajzolt karikatúrákat. A Ludas Matyi viccújságban 1980-ban külsősként mutatkozhatott be rajzaival. Két évig illusztrált az Ifjúsági Magazin (1985–87) lapban és a Kölyök (1988) újságban. Kiállítás: 2. Országos Karikatúra Biennále, 1985. Szignó: Urbán. URBÁN TIBOR (Léh, 1960.): festő, grafikus. Iskoláit Léhen, Késmárkon, Szikszón és Budapesten végezte. A Miskolci Galéria, a Városi Művészeti Múzeum grafikus-kiállításrendezője, 1999-től az Új Holnap művészeti, irodalmi és társadalmi folyóirat képszerkesztője. 1981–99 között az ÉS, Magyar Műhely, Holnap, Napjaink, Új Magyarország, Népszava, Gyűjtők, Gyűjtemények, Magyar Ifjúság, Fókusz, Dimenziók, Ifjúsági Magazin, Borsodi Művelődés, Neue Zeitung, ÉszakMagyarország, Kelet-Magyarország, Miskolci Egyetem, Pannon Tükör című lapoknál publikál. Több műfajban, különböző technikákkal dolgozik. Festmények, grafikák, elektrografikák, képversek, művészkönyvek, tárgyak és installációk alkotója. Sok művében megtalálhatók a groteszk stílusjegyei. Számos szépirodalmi könyv illusztrátora és borítójának tervezője. Kiállítás: Önálló kiáll.: Miskolc (1983, 88, 92, 93, 94, 95, 96, 97, 98); Szikszó (1984, 89); Bp. (1987); Encs (1990); Tokaj (1991); Przemysl (1994); Debrecen (1995, 96); Szekszárd (1997); Hatvan (1998); Kassa (1999); Salgótarján (2000); stb. Részt vesz számos kollektív rajz- és grafikai Biennálén. Külföldi csoportos kiáll: Moszkva (1985); Bukarest, Salzburg (1992); Regensburg (1993); Prága (1993); Przemysl, Crosno (1994); Belgrád, Bécs, Berlin (1996); Stuttgart, Leiden (1997) stb. 1983-ban kapta első díját a Szegedi Orvostudományi Egyetemtől. Könyv: Kettőspont, Rend a lelkem mindennek, Beszélő viszony (Vass Tiborral közösen); Új Bekezdés könyvek (1993, 1996, 1997); Urbán Tibor könyvei (1998); Közben: a Czóbel Galéria kiadványai (1998). Publikáció: Új Magyarország (1995), ÉS (1981–1999), Magyar Műhely (1981–1999), Holnap, Népszava, Magyar Ifjúság, Fókusz, Dimenziók, Ifjúsági Magazin, Borsodi Művelődés, Pannon Tükör.

URTZ OTTÓ (1881–?): grafikus. Szöveges sztori-karikaturista a Villám (1906), Üstökös-Urambátyám (1906–1908), Bolond Istók (1907), A János (1907) című újságoknál. Karikatúra alakjait, figuráit, nem torzította el túlzottan. Tollal és ecsettel (folttechnikával) biztosan, látványosan rajzolt. Az Üstökös-Urambátyám vicclapnál szerkesztőtársai voltak: Bér Dezső, Gáspár Antal, Jeney Jenő, Kónya Zoltán, Polgár Márton, Ürmös Péter. Rajzolt fejlécgrafikákat a Művészet című újságnak. Ismert az 1917-ben rajzolt Oroszlán (dráma három felvonásban) színházi plakátja. ÜRMÖS PÉTER id. (Szabadka, 1879. – Szentendre, 1925.): festő. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte. 1909-től főleg tájképeket állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban. 1906–1909 közt karikatúrákat rajzolt az Üstökös-Urambátyám élclap számára. Munkatársai voltak: Bér Dezső, Gáspár Antal, Jeney Jenő, Polgár Márton. Foglalkoztatta még a Bolond Istók (1908–1912), ahol együtt rajzolt Faragó Gézával, Vértes Marcellel, Jeney Jenővel. Karikatúrái szerepeltek még az Erdélyi Bakter (1910–1912) élclapban. Szignó: Ürmös. VADÁSZ ENDRE (Szeged, 1901. – Budapest, 1944.): festő, grafikus. Budapesti tanulmányai (1922–1927) után 1929-ben Párizsba ment, ahol megismerkedett a japán fametszetekkel. Rézkarcai és fametszetei népszerűek voltak. Önálló albumai: Haláltánc (Szeged, 1936), Hazatérők (Bp., 1937) Budapest (Tamás Galéria kiadványa). 1971-ben Szegeden nyílt emlékkiállítása. Publikált grafikákat és karikatúrákat a Pesti Hírlap Vasárnapja (1932–34), Magyar Ex libris (1935), Tükör (1938–41), című újságokban. Szerepel a Tóth Ervin Csúfondáros Rajzolatok című kiadványában, Vadász Endre száz számozott példányt saját kezűleg színezett ki. VADÁSZ GYÖRGY (1933.): grafikus, karikaturista. Illusztrációkat, grafikákat, karikatúrákat rajzolt: a Füles (1957–62, Pajtás (1958, Dörmögő Dömötör (1958–70, Tábortűz (1958–62, Dolgozók Lapja (1965, Vas Népe (1966, Ifjúsági Magazin (1965–70 lapok számára. VADÁSZ MIKLÓS (Budapest, 1881. – Párizs, 1927.): festő és grafikus. Az Iparművészeti Iskolán tanult. Kitűnő illusztrációival, akvarelljeivel és plakátjaival, például: Az őnagysága ruhája (1915), A bestia (1920), Az Est (1915) tett szert népszerűségre. Ismert moziplakátjai: Psylander, Bestia, Bednár, Az aranyember. Hamar magára vonta a megrendelők figyelmét, a munkái Az Estben jelentek meg. Különösen a nagyvárosi élet jellegzetes alakjait ábrázolta rajzain, de finom akvarelleket is készített.. Karikatúrát a Borsszem Jankó (1904) élclapnak rajzolt, itt munkatársai voltak: Garay Ákos, Homicsko Atanáz, Manno Miltiadesz, Polgár Márton, Józsa Károly, Linek Lajos. Publikált még: a Fidibusz, Karikás, Izé vicclapokban. Illusztrációkat és grafikákat a Művészet, Színházi Hét, Jó Pajtás, Vasárnapi Újság, Pesti Futár, Új Idők, A Reggel, Reklámélet lapoknak készített. A század eleji magyar plakátművészet egyik legjelentősebb képviselőjeként 1908-ban és 1911-ben állami alakrajz díjat. 1906-ban Milánóban aranyérmet nyert. Az I. világháború után Párizsban telepedett le, itt a francia élclap, a Le Rire nemzetközi rajzoló gárdájához tartozott. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének. Kiállítás: 1902-ben a Műcsarnokban, 1912-ben és 1915-ben az Ernst Múzeumban rendezett kollektív kiállítást. 1928-ban a Nemzeti Szalon emlékkiállítást rendezett a munkáiból. Több műve az Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van. Publikáció: Művészet (1903–1907), Borsszem Jankó (1904–25), Fidibusz (1906), Karikás (1907), Izé (1909–10), Művészet (1911–15), Színházi Hét (1911–12), Jó Pajtás (1911), Vasárnapi Újság (1913–16), Új Nemzedék (1913), Századunk Legendái (1913), Röpke Lapok (1915–23), Pesti Futár (1916–28), Társaság (1917), Színházi Élet (1917–36), Új Idők

(1926), Az Újság Vasárnapja (1926–27), Pásztortűz (1928), Az Est Hármas könyve (1929– 31), A Társaság (1929), A Reggel (1931), Reklámélet (1932), Színházi Élet Album (1935). VÁGÓ PÁL (Jászapáti, 1853. – Budapest, 1928.): grafikus. Münchenben Wagner Sándor mesteriskolájában és Párizsban J. P. Laurensnál folytatott festészeti tanulmányokat: akadémikus fölfogású életképeket állított ki. Nagy történelmi kompozíciókat festett Madarász Viktor és Székely Bertalan hagyományainak szellemében. Több freskó is fűződik nevéhez (volt Ludovika Akadémia). Több képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria. A Műcsarnok 1929-ben emlékkiállítást rendezett. Publikált grafikákat, karikatúrákat az Üstökös (1885–86), Magyar Szalon (1885–92), Új Idők (1886–1903), Képes Folyóirat (1887–98), Vasárnapi Újság (1891), Magyar Géniusz (1898), Tanulók Lapja (1899), Néplap (1902), Művészet (1911), Vese-Velő (1913–15) lapokban. Z. VÁGÓ ZSÓFI (–,): grafikus. A Ludas Matyi (1945) induló vicclapban jelentek meg nem túlzottan karikírozott nőférfi kapcsolatokat feldolgozó témákkal. Például „ha nehéz testi munkás vagy, akkor hozzád megyek”. Később a Színház és Mozi (1948) újság rajzolója volt. Szignó: Z. Vágó Zsófi. VAJDA ALBERT (1906. – Florida, 1991.): humorista. A Rádió Jót nevettünk című műsorát vezette. Ő írta a 2 x 2 néha öt című filmet, és az Ismeretlen című zenés revűt. Ludas Matyi (1945–46) induló vicclapnak és a Szabad Száj Naptárnak (1947), a Dolgozók Világlapjának (1948) rajzolt karikatúrákat. 1956-tól a BBC munkatársa volt. VAJDA BÉLA (Kisújszállás, 1935.): rajzfilmrendező. Azon kevés magyar animációs rendezők egyike, akik a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendezői és operatőri szakán végeztek, és nem az Iparművészeti Főiskolán. 1968-tól nyugdíjba vonulásáig rendezőként dolgozott a Pannónia Filmstúdióban. A rajzfilmes dokumentarizmus hazai megteremtője és egyik képviselője, művei gyakran készültek rádió- és televízióriportok, újsághírek továbbgondolásaként. Ugyanakkor Gémes József korai alkotásaival együtt az ő munkái képviselték legkövetkezetesebben a groteszket az animáció műfajában Magyarországon, így a Vajda-életműnek szerves része a fekete humor és a morbid komikum is. VALKER ISTVÁN (Lúgos, 1903–1980): animációs rendező. Az alkalmazott rajzfilm úttörő mestere. Rajztehetségével már gyerekkorában kitűnt. Diákként vallotta, hogy „a holtnak ítélt merev rajzot meg kell mozdítani!” Megszállottként kezdett kísérletezni az animációval. Apja korai halála megakadályozta tanulmányai folytatásában, eleinte grafikai és iparművészeti műhelyek, cégek alkalmazásában dolgozott tervezőként, majd folyamatosan önállósította magát. Visszaemlékezése szerint ugyanabból a Lutz-féle szakkönyvből tanulta a rajzfilm mesterségét (ez 1920-ban jelent meg), amelyikből Disney-ék okultak a kezdet kezdetén. Később önálló rajzfilmgyár alapítását tervezte, amely a háborús viszonyok között nem jöhetett létre. Tervei érdekében számos fiatal, nagy tehetségű rajzolót tanított be, például Dávid Terézt és Mocsáry Idát, akik később Macskássy Gyula mellett dolgoztak az első rajzjátékfilm készítésekor. 1945 után agitációs- és oktatófilmeket gyártott pártpropaganda céljára. Az államosítás után a Híradó- és Dokumentumfilmgyár munkatársaként műszaki trükkök, feliratok készítésével bízták meg. Később kulcsszerepet töltött be az oktatófilmgyártás megindításában. Pályafutását több díjnyertes rövidfilm trükkrajza, munkáját méltató újságcikkek és kitüntetések fémjelzik. A MAFILM elismert munkatársaként vonult nyugdíjba (Kockáról kockára.)

VÁMOS SÁNDOR (1957.): karikaturista, tanár. 1988 szeptemberében művészi rajz, szerkesztő és ábrázoló geometria, valamint művészettörténet szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1995-től tagja a Magyar Újságírók Közösségének. 1999-ben az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen multimédia fejlesztői szakképesítést szerzett. 1981-től rajzol karikatúrákat külsősként munkája mellett. Kezdetben megyei lapoknak, a Dolgozók Lapja, Palotai Hírlap, Fejér Megyei Hírlap című újságoknak rajzolt. 1991-től a Kurír Elefánt külső munkatársa, majd a Hócipő (1994) is foglalkoztatta. Jelenleg a Zsebrejtvény lapcsalád rajzolója. Publikáció: Dolgozók Lapja (Tatabánya, 1981–86), Vasárnapi Hírek (1993), Új Magyarország (1993), Infopen (2000), Palotai Hírlap (2001), Elefánt (1991–1996), Napló (1995), Fejér Megyei Hírlap (1995), Hócipő (1994), Új Magyarország (1995), Zsebrejtvény (2001–2006), Plusz Egy (2004–2006), Poén Találat (2004), Pannon Hírmagazin (2001–2002), Skandi Rébusz (2004–2006), Góliát (2004–2006), Nagy Rejtvény (2004–2006). Szignó: Vámos. VANEK JÓZSEF (1880 – ?): festő, grafikus, karikaturista. 1903-tól rajzolt karikatúrákat a Borsszem Jankó élclapba, majd a Bolond Istók, Üstökös, Üstökös–Urambátyám, Erdélyi Bakter élclapoknak. A Fidibusz vicclapban együtt publikált: Zórád Géza, Szigethy István, Major Henrik, Paulin Béla, művészekkel. Készített grafikákat, illusztrációkat Az Újság, Színházi Élet, Ország-Világ, Színház és Divat lapok részére. A Fajankó (1924–26), Tollszár (1922), Villám és a bukaresti Róka (1927) közölte karikatúráit. Vanek József a sokat foglalkoztatott, elismert karikaturisták közé tartozott. Stílusát befolyásolta Bér Dezső munkássága. Kiállítás: 1914-től kiállítója a Nemzeti szalonnak. Rajzainak egy sorozatát 1927-ben Ország-világ ceruzám hegyén címmel adta ki. Publikáció: Borsszem Jankó (1903–1905), Bolond Istók (1903), Az Üstökös (1905), Üstökös-Urambátyám (1906–10), Erdélyi Bakter (1910–13), Fidibusz (1910–20), Magyar Figaró (1910–16), Móka (1910–11), Az Újság (1912), Színházi Élet (1914–16), OrszágVilág (1918–28), Színház és Divat (1921), Tollszár (1922), Fajankó (1924–26), OrszágVilág (1926–29), Móricka (1927), Róka (Bukarest) (1927–28). Szignó: Vanek J. VÁRADI ALBERT (Nagyvárad, 1896. – Párizs, 1925.): grafikus. Tnulmányait az Iparművészeti Iskolában kezdte mint szobrásznövendék, majd Münchenben grafikát tanult. Rézkarcait a müncheni Kunstvereinben állította ki először. Boccaccio, Balsac, Heine és Mörike műveit illusztrálta. 1923 óta Párizsban élt, ahol több kiállítása volt. Illusztrációt, karikatúrát rajzolt: a Képes Újság (1916), Színházi Élet (1923), Színház és Társaság (Kolozsvár, 1923) című lapokba, itt munkatársai voltak: Feiks Jenő, Pólya Tibor, Byssz Róbert, Szakmáry István, Márk Lajos. VARGHA ANDOR (1875–?): festő, karikaturista. 1893–1894: az Országos Mintarajziskolában végzett. Első karikatúrái: a Borsszem Jankó (1901), Mátyás Diák (1901), vicclapokban jelentek meg. A Magyar Figaró (1910–16) című könnyedebb hangvételű élclapban együtt rajzolt Bortnyik Sándor, Zórád Géza, Geiger Richard, Sugár Sándor, Vanek József művészekkel. Illusztrációit, karikatúráit közölte: a Kakas Márton (1910), Fidibusz (1912–17), Tolnai Villám (1917–18), Villám (1917), Fajankó (1923–24), Tollszár (1922) lapok. Szignó: Vargha. VARGA CSABA (Mezőcsokonya, 1945.): filmrendező, grafikus, zeneszerző, író, producer, szobrász. Tanulmányait a Pécsi Tanárképző Főiskola matematika-rajz szakán 1972-ben fejezte be. 1964–68-ig földmérő, segédmunkás, előadó, raktáros, zenész, rakodómunkás. 1966-ban kezdett rajzolni, 1970-ben Pécsett elkészítette első amatőrfilmjeit, kis lakását stúdióvá alakította, Pásztor Ágnessel és Bujtár Józseffel dolgozik együtt. 1974-ben csatlakozott a csapathoz Pattantyús József, s létrejött az Ixilon Filmstúdió. 1979-ben a Pannónia Filmstúdióval közösen megindította Pécsett a rajzfilmgyártást, 1989-ben megalapította a Varga Stúdiót, melynek művészeti vezetője, s egyben a londoni

Varga-TVC Stúdió művészeti vezetője és tulajdonosa. 1991-től a Magyar Animációs Filmrendezők Egyesületének, 1997-től a Minores Alapítvány elnöke. Díj: Balázs Béla-díj (1985), Ezüst Hugó-díj (Chicago, 1980), Ezüst Medve-díj (Ny-Berlin, 1986), Életmű-díj (Chicago, 1988). Film: Időben elmosódva (1979); Sztárparádé (1982); Valcer (1983); Auguszta (gyurmasorozat, 1984–87); A szél (1985); Szekrénymesék (1985–87); Álomgyár (1989); Ablak (1998); Don Quijote (1999); Mozgókép (1999). VARGA IMRE (Orczyfalva, 1863. – Budapest, 1942.): grafikus, karikaturista. Rövid ideig az Országos Mintarajziskolában tanult. 1894-től rajzolt a Kakas Márton élclapnak. Stílusa, kidolgozottsága hasonló Homicskó Atanázéhoz, de az idő múltával vonalai egyszerűsödtek. Politikai portrés, sokalakos karikatúrákat készített. Több lap foglalkoztatta egyidejűleg: Babszem Jankó, Urambátyám, Mátyás Diák. A Borsszem Jankó élclapban együtt rajzolt Linek Lajos, Bér Dezső, Vanek József művészekkel. A Villám című élclapnak vezető rajzolója volt, ott még rajta kívül publikált Homicskó Atanáz, Jeney Jenő, Hatos Sándor. Néhány eredeti tollrajzát a Magyar Történeti Képcsarnok grafikai gyűjteménye őrzi. Publikáció: Kakas Márton (1894–96), Püf neki (1896), Magyar Karikatúrák (1896), Szilveszter (1898), Babszem Jankó (1899), Urambátyám (1900–1903), Mátyás Diák (1900–1906), Magyar Bors (1901–1902), Bolond Istók (1901–1907), Babszem Jankó (1902), Villám (1902), Borsszem Jankó (1903), Színház (1903), Darázs (Székesfehérvár) (1904), Ébredés (1905–1908). Szignó: VARGA. VARGA JÓZSEF (Hódmezővásárhely, 1899. – 1972.): könyvtáros, festő, újságíró, városi tisztviselő. Nagycsaládos ácsmester fia. Kőfaragóinasnak adták, mert rendkívüli kézügyessége volt, majd tandíjmentes tanulóként a polgári iskolát végezte el. A város hiába szavazott meg számára képzőművészeti ösztöndíjat, nem vehette igénybe. A városnál kapott állást. Nyugdíjazásáig írnok, majd birtoknyilvántartó irodaigazgató volt. Már 1916-tól kisegített a könyvtárban, Székely János mellett, a néprajzi tárgyak törzslapjainak rajzolásával, a múzeumi anyag rendezésében is közreműködött. Képzőművészeti tevékenységét autodidaktaként folytatta, 1918-tól – amikor Weisz László könyvkereskedésében állították ki képeit – sokszor volt szülővárosában kiállítása (1940, 1942, 1943, 1948 stb.). Az 1920-as évektől újságíróként is jeleskedett. Cikkeit, tárcáit a Vásárhelyi Friss Újság, Vásárhelyi Újság, Hetivásár című lapok közölték. A Karikás élclapba rendszeresen rajzolt (1933–1935), ott munkatársai voltak: Sostarics Lajos, Zsebők János. 1930–31-ben társszerkesztője volt a Délvidéki Sport című lapnak, nyugdíjazása után pedig tíz évig a Viharsarok, majd a Csongrád Megyei Hírlap sportrovatát írta, szerkesztette. Hivatalosan 1936-ban bízták meg a könyvtár, 1938-ban pedig a múzeum vezetésével. 1942-ben ő végezte el az akkor fölállított Tornyai-képtár anyagának rendezését. A hármas intézmény vezetését 1945 februárjáig látta el. VARGA „Zerge” ZOLTÁN (Orosháza, 1969.): grafikus. A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola földrajz szakán szerzett diplomát 1992ben. Dolgozott reklámgrafikusként egy szegedi reklámirodában (1992–94), storyboard- és háttérrajzoló egy kecskeméti ausztrál-magyar rajzfilmstúdióban (1. G. A. Kft. 1993–94). 1990-től folyamatosan jelennek meg képregényei különböző hazai lapokban (mozifilm paródia: Orosháza, Orosházi Napló (1990); Szeged: DélMagyarország (1990–91); Kincskereső (1993). Szatíra: Füles (1993); mozi- és tv-film paródia: Kretén magazin „Dállász” sorozat (1994-től). 1995-től 1997-ig Jim Davissel, a Garfield alkotójával dolgozik közösen, elkészíti a Garfield Pixi-könyvek forgatókönyvét és rajzait. „Varga a képregény segítségével az abszurd humor bugyraiban búvárkodik és az emberi jellemek sokféleségét vizsgálja.” 1990: pénzdíjas képregény verseny megnyerése, 1993: II. nemzetközi képregényfesztiválon Galaktika-díj.

Publikáció: Orosházi Napló (1990), Dél-Magyarország (1990–91), Kincskereső (1993), Füles (1993), Új Borsszem Jankó (1994), Kretén 1995–2007), Fülig Jimmy (1995), Mad (1999), Dörmögő Dömötör (1999 –2007). Szignó: Zerge. VARGA ZSÓFI (Budapest, 1974.): grafikus. Csodagyerekként már 7 évesen közölte rajzait az Élet és Irodalom (1981–1995), majd a Pajtás (1983) újság is. 1992-ben végzett az Iparművészeti Szakközépiskola grafika szakán. A KOKSZ, a Kortárs Karikatúra és Szatíra Műhely tagja. Grafikái groteszkbe hajló művek, sztori karikatúrákat nem rajzol. Díj: az Országos Karikatúra Kiállítás II. díj: 1995, a. k. Nyári Tárlat díja: 2001. Kiállítás: Ligeti Galéria (1982), Wertheim (1992), Dob Galéria (2001), Rét Galéria (1995), Csók Galéria (2005). VÁRNAI GYÖRGY (Budapest, 1921. – Budapest, 1991.): grafikus, karikaturista, rajzfilmrendező. Az Iparművészeti Főiskolán 1946-ig folytatott tanulmányokat. 1943-tól újságrajzolóként dolgozott Színházi Magazin (1943), Film Színház Irodalom (1943), Délibáb, Az Újság, Tolnai Világlapja című lapokban. 1945-től külsősként karikatúrákat rajzolt a Ludas Matyi viccújságnak, még ebben az időben nem alakult ki a jellegzetes párvonalas stílusa. 1946–51 között a Szabad Száj népszerű karikaturistája lett, itt együtt rajzolt: Kálmán Viktor, Toncz Tibor, Szigethy István, Pólya Tibor, Kaján Tibor, Kassowitz Félix, Gáspár Antal, Hauswirth Magda művészekkel. 1951-ben a Szabad Száj megszűnt, így még ebben az évben a Híradó- és Dokumentumfilm-stúdiónál, majd a Pannónia Filmstúdiónál tervezőrendező lett. Főleg saját forgatókönyvei alapján, Macskássy Gyulával készített kb. 70–80 rövidebb-hosszabb rajz-, illetve – reklámfilmet. 1957-től a Ludas Matyi belső karikaturistájaként a figyelmet az addig szokatlan fekete humorral hívta fel magára. Munkája mellett több lapnak dolgozott: Szabad Ifjúság, Dolgozók Lapja, Vas Népe, Nők Lapja, Film Színház Magazin, Világ Ifjúság. Az alkalmi humorkiadványok kedvenc rajzolója volt: BÚÉK, Tollasbál, Zsákbamacska, Plajbász és Paróka, Szilveszteri Hírlap, Humor OB, Humor VB, SZÚR. 1990-től alapító tagja és rajzolója volt az Árkus József vezette Új Ludas vicclapnak. A neves művész autóbalesetben halt meg. Kiállítás: 1946 óta számos karikatúra kiállításon szerepelt műveivel (1946, 47, 51, 56); Sárvár (1982); Bp., Szeged, Montreal, Brüsszel, Krakkó, Nyugat-Berlin, valamint Országos Karikatúra Biennále (Nyíregyháza, 1983, 87). Díj: Párbaj és Romantikus történet című filmje első díjat nyert Cannes-ban, valamint az oberhauseni és a romániai filmfesztiválokon. Szintén fesztiválelső az UNESCO kérésére készült l, 2, 3 című alkotása. Több díjat nyert más kisebb fesztiválokon (Miskolc, Bp.) Munkácsy-díj (1967), Balázs Béla-díj (1963), Munka Érdemrend arany (1982.) Könyv: A békéért (karikatúra), Paprika (London) 1959, Csendélet. (1965): Vonalparádé (1985); Tessék sóhajtani! (Somogyi Pállal, 1985). Micsoda város! 1998, Ésszel fél az ember, A bűvös kocka, Hárman a szekrény tetején, A Frakk és a foci, Frakk a macskák réme, Peti és a marslakók. Filmek: Kis ember, nagy város (Macskássy Gyulával, 1974). Karikatúrái filmen: Minden kezdet nehéz (1966). Tv: Alfonshow. (Hegedűs Istvánnal, Sajdik Ferenccel). Publikáció: Film Színház Irodalom (1943), Színházi Magazin (1943), Ludas Matyi (1945– 89), Demokrácia (1946), Szabad Száj (1946–51), Pesti Izé (1946), Színház (1947), Szabad Száj Naptár (1947), Farsangi Mulatságok (1952–55), Szabad Ifjúság (1956), Béke és Szabadság (1956), Élet és Irodalom, Gondűző Naptár (1957), Népsport (1958), Csúzli (1960), Kisalföld (1961–63), 80 Rajzzal a Föld körül (1968), Dolgozók Lapja (1962), Tavaszi Tárlat (1962), Vas Népe (1963), Ludas Matyi Magazin (1963), Dolgozók Lapja (1964–65), Nők Lapja (1964), Vidám Esti Hírlap (1965), Nyári Örömök (1965), Őszi Kis Ludas (1966), Budapest (1966), Nők Lapja Évkönyv (1966), Ifjúsági Magazin (1966), Krimi Magazin (1966), Nyári Kis Ludas (1966), Tavaszi Kis Ludas (1966), Tavaszi Kis Ludas (1966), Plajbász és Paróka (1966–69), Sportoló Kis Ludas (1967), Ludas Matyi Magazin (1967–89), Mindent Tudó Kis Ludas (1967), Néplap (1967), Zsákbamacska (1968–75),

Napos Oldal (1968), Pajtás (1968), BÚÉK (1968–71), Groteszk (1969), Néplap (1970), Film Színház Muzsika (1970–71), Napos Oldal (1970–71), Kutya (1970–71), Film Színház Muzsika Évkönyv (1971), 144 Vicc (1971), 153 Vicc (1972), Képes Sport (1974–75), Nyári Örömök (1974), Vidám Nyaralás (1974), Tollasbál (1975–79), Csúzli (1975), Szilveszteri Hírlap (1976), Világ Ifjúság (1977), Szúr (1977), Humor (1977), Humor EB. (1977), Színész Újságíró Magazin (1978), Humor Olimpia (1979), Humor VB. (1981), Világ Ifjúság (1983), Tévékönyv (1985), Extra Ludas (1986–89), Humor VB. (1986), 1. Országos Karikatúra Biennále (1983), 2. Országos Karikatúra Biennále (1985), 3. Országos Karikatúra Biennále (1987), Képes Hét (1989), Ludas Matyi Évkönyv (1989), Hahota (1989), Új Ludas (1990–92), Új Ludas Magazin (1990–92), Új Ludas Évkönyv (1991), Tallózó (1990– 92), Bukfenc (1992). Szignó: Várnai. VARRÓ SÁNDOR (Orosháza, 1953.): karikaturista. Képzőművészeti menedzserképzésben vett részt (1990). Lakatos, majd gépésztechnológus Orosházán, később dekoratőr és kiállítás rendező. 1987–90-ig reklámgrafikus Nyíregyházán. 1990–95 között az orosházi városi TV-nél dolgozik. 1995től más helyi rádiók önálló műsorvezetője. 1982-től jelentek meg karikatúrái üzemi lapokban és számos hazai lapban (Békés megyei Népújság, Rakéta Regényújság, Ludas Matyi, Hahota, Új Szabad Száj, Csízió stb.). 10 éve írásai is megjelennek helyi lapokban, valamint a Pesti Viccben (1995–99). Foglalkozik díszlet-, plakát- és színpadképtervezéssel is. Számos hazai és külhoni karikatúrapályázaton vett részt. Kiállítás: Orosháza (1987); Nyírbátor (1990). Karikatúráival többször nyert díjat (Kecskemét, Szeged).Essen 1992. Publikáció: Békés megyei Népújság, Hahota (1984), Rakéta (1984–86), 3. Országos Karikatúra Biennále (1987), Számítógépes Különkiadvány (1988), Ludas Matyi (1988), Ludas Matyi Évkönyv (1989), Új Szabad Száj Magazin, Új Szabad Száj (1990–91), Csízió (1992). Hahota. VARSÁNYI FERENC (Budapest, 1950.): író, rendező. Animációs akadémiára járt a Pannónia Filmstúdióba 1973–1974 között. Az Iparművészeti Főiskola Továbbképző Intézet animációs szakát 1982-ben, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tv-rendező szakát 1985-ben végezte el. 1989-ig a Pannónia Filmstúdió rendezője. Karikatúrákat rajzolt (1970–1974) a Magyar Ifjúság humormellékletébe majd az Élet és Irodalom (1976) című újságba. 1989–1990-ben az ausztráliai Soundstage Animation Ltd. magyarországi művészeti igazgatója, 1991–1995 között a hollywoodi Klasky-Csupo Inc. igazgatója, egyidejűleg a Varga Stúdióban rendez, forgatókönyveket ír, komputeranimációkat készít. Másfél évig ifjúsági tvműsorokat vezetett (Hármas csatorna). 1998 óta a Magyar Rajzfilm Produkciós Iroda ügyvezető igazgatója. Díj: Szaloniki fesztivál, a zsűri különdíja, Gabrovo, a kategória I. díja, Montreaux-i fesztivál, a zsűri különdíja, Miskolci fesztivál: nagydíj és fődíj, Kecskemét: a zsűri különdíja, Ifjúsági díj, Emmy-díj (1993). Film: Suli-buli (1982); Variációk, Irka-firka, továbbá 1976 óta több mint 100 film különféle technikával és műfajban. VASS RICHARD (1973.): grafikus. Iskola: Építőipari technikum, Kirakatrendező és Dekoratőr Szakiskola. 1994-ben kezdett grafikával foglalkozni. Munkái nagy része könyvborítókon és folyóiratok lapjain jelent meg. Készített képregényeket és CD-borítókat is. A Pinkhell (2006 –2007) képregényújságban megjelent alkotásai: Masa és Bumszki, Feketelovag, Fcience siction. 2004-től bekerül hazai számítógépes-játékiparba, ahol concept-rajzoló. Szakmai területek: illusztrátor, concept designer.

VASTAGH GYÖRGY, id. (Szeged, 1834. – Budapest, 1922.): festő. Pesten és Bécsben tanult, s mint arcképfestő Kolozsvárott telepedett le. Később Bécsben és Budapesten működött. Oltárképeket, freskókat, néprajzi, vonatkozású jeleneteket, cigánytémákat és nagyszámú arcképet festett természethűségre törekvő előadásban és tárgyias megjelenítésben, mint a Kárvallott cigány, Esküvői menet, Széchenyi István stb. Több művét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Karikatúrát rajzolt: az Urambátyám és a Magyar Ifjúság (1887) lapoknak. VASVÁRI ANNA (Budapest, 1923. – Budapest, 1990.): grafikus, illusztrátor, karikaturista. Az Iparrajziskolában végezte tanulmányait. 1945-től a Ludas Matyi számára rajzolt karikatúrákat. Külsősként több újság foglalkoztatta: Képes Hét 1945, Naptár 1950, Nők Lapja 1950. A Ludas Matyi (1951) belső munkatársa lett. A lapnál főleg a Női dolgok szószólójaként az egyenjogúság a nő és férfi kapcsolat, a család témaköre izgatta. A karikatúrái finom, elegáns, kulturált, önironikus, kiváló rajzok. Munkája mellett rajzolt: a Szabad Ifjúság, Béke és Szabadság, Vöröskereszt Családi Lapja, Ország –Világ, Magyar Ifjúság részére. Az alkalmi humorújságokban is publikált: BÚÉK, Plajbász és Paróka, Zsákbamacska, Humor OB, Humor VB, Tollasbál. Nyugdíjaztatása után is rajzolt a Ludas Matyinak, a Magyar Konyha és a Hahota lapoknak. Feleki László írta a Női dolgok előszavában: „Mármost az a kérdés, hogy e roppant erejű leleplezés után mi legyen a férfiak magatartása a nőkkel szemben. E soha nem sejtett fonákságok tudatában, amikor végre minden ingadozás nélküli világos, egyértelmű út vezet az igazsághoz, mit érezzenek a férfiak a nők iránt ? A válasz logikusan csak ez lehet: imádni kell őket! Vasvári Anna nagy érdeme, hogy a valóság mély feltárásával végre hozzásegítette a férfiakat a helyes állásponthoz.” Kiállítás: Művei számos karikatúrakiállításon vettek részt (Nemzeti Szálló, Műcsarnok, Ernst Múzeum, Bécs, Moszkva, Csehszlovákia, NDK, Spanyolország és Görögország, valamint Országos Karikatúra Biennále, Nyíregyháza, 1983, 1985) Illusztrált: Feleki László, Gombó Pál, Komlós János, Kovács Judit könyveihez és más szatirikus mûvekhez is készített illusztrációkat. Az Ember tragédiája című sorozata a győri Xantus János Múzeumban található. Díj: Különdíj Bordighera (1964), Munkácsy-díj (1974), Munka Érdemrend arany fokozata (1980), Különdíj Nyugat-Berlin (1977). Könyv: A békéért (karikatúra), Női dolgok, 1. Karikatúrák. (1957); Női dolgok (1961); Közös albumok: Paprika. Publikáció: Ludas Matyi (1945–89), Képes Hét (1945–46), Naptár (1950), Nők Lapja (1950–74), Farsangi Mulatság (1952–55), Szabad Ifjúság (1953–54), Béke és Szabadság (1955), Gondűző Naptár (1957), Vöröskereszt Családi Lapja (1959), Csúzli (1960), Ország-Világ (1961), 80 Rajzzal a Föld körül, Nők Lapja Kalendárium (1962), Tavaszi Tárlat (1962), Ludas Matyi Magazin (1963–74), Magyar Ifjúság (1965), Nyári Örömök (1965), Nyári Kis Ludas (1966), Sportoló Kis Ludas (1967), BUÉK (1970–71), Gonoszkóp (1968), Plajbász és Paróka (1968), Zsákbamacska (1968), Néplap (1970), Asszonyok Évkönyve (1971), 144 Vicc (1971), Napos Oldal (1971), Nők Lapja (1972–74), Nyári Örömök (1974), Csúzli (1975), Humor (1977), Humor EB (1977), Tollasbál (1978), Magyar Konyha (1987), Ludas Matyi Évkönyv (1988), Hahota (1989), 1. Országos Karikatúra Biennále (1983), 2. Országos Karikatúra Biennále (1985). Szignó: Vasvári. VASZARY GÁBOR (Budapest, 1897. – Lugano, 1985.): író, grafikus. A Képzőművészi Főiskolán tanult, Vaszary János volt a tanára. Képes Krónika (1921– 23) lapban rajzolt a sokoldalú művész. 1924-től Párizsban francia lapoknál rajzoló, 1932-től Budapesten hírlapíró és illusztrátor grafikus karikaturista: Az Est Hármas könyve (1930–32), Színházi Élet (1934), Ünnep (1934–35), Az Est (1935), Új Idők (1935–44), Reggel Újság (1935), Vasárnapi Újság (1935), Rádióélet (1939) lapokban publikált. Gyönyörű, leheletfinom címlapjai jelentek meg Az Est című magazinban. Regényeit szétkapkodták, bohózatai százas szériákban futottak, filmforgatókönyvei biztos sikert

hoztak. 1947-ben Nyugatra távozott, 1949-től az NSZK-ban élt. 1957-től több németül írt regénye jelent meg. Grafikusi életműve is maradandó. Könyv: Mesekönyv (1928); Monpti, regény (1934); Ő, regény (1935, 99); Csak te!, versek (1936); Vigyázz, ha jön a nő, regény (1936); Kénen Párizs ellen, regény (1938); Hárman egymás ellen; Kislány a láthatáron, regény (1939); Az ördög nem alszik, regény (1940); Alszik az Isten, regény (1943); Volt egyszer, regény (1943); A szőkékkel mindig baj van; A nő a pokolban is úr; A férj ingatag; Meztelen lány; Bubus; Tíz deka boldogság. Színház: Szerelemről szó sincs, vígjáték (1937); Bubus vígjáték (1938); A férfi ingatag (1945). Kabaré: A Teréz körúti Színpad 1935-ben, a Pódium írók Kabaréja 1940–42-ben játszotta rövidebb színpadi játékait. A háború után a Vidám Varieté már 1945-ben, a Sörkabaré 1946-ban, a Kamara Varieté 1946–48-ban adta elő műveit. Film: Mai lányok (1937); Az ördög nem alszik (1941); Makkhetes (-ban 1944). Biztos siker. VÉGH DEZSŐ (Budapest, 1897. – Vác, 1972.): grafikus, festő. Tanulmányait a Budapesti Műegyetem építészmérnöki karán kezdte, de katonai szolgálata miatt félbeszakította. Hazatérve nem folytatta tanulmányait, 1921-ben Olaszországba tanult tovább. 1924-től különböző olasz cégeknél volt grafikus, illetve reklámgrafikus, közben hazai képes folyóiratok számára is küldött illusztrációkat. 1928tól rajzolt a Képes Kis Lap részére 1929-ig. 1928-ban Párizsban divat- és kosztümtervezést tanult, az avantgárd színház díszletmegoldásait tanulmányozta, s részt vett néhány balettfigura tervezésében. 1928-ban hazatért Magyarországra és grafikusként könyvborítók, könyvillusztrációk készítésével foglalkozott, különböző könyvkiadók megbízásából. 1939-től Vácott élt. 1945-ben a Kispesti Textilgyár tervezője lett, majd a budapesti Állami Gyermeklélektani Intézet grafikusa. 1953–57 között, nyugdíjba vonulásáig az Állami Bábszínház díszlet- és jelmeztervezője volt. Nyugdíjazása után táblafestéssel is foglalkozott, rendszeresen részt vett a Pest megyei képzőművészeti tárlatokon. Kiállítás: Önálló kiállításai: Vác (1956, 1959, 1963, 1971, 1973, 1978 – ez utóbbi gyűjteményes emlékkiállítás). Esztergom (1971), Szentendre (1962). Vácott emlékszobát rendeztek be válogatott műveiből. VÉGH EDVARD ANDRÁS (Budapest, 1975.): karikaturista. Gyermekkorától fogva autodidakta módon képezte magát, szakkörökben végezte a grafikai stúdiumokat. A Földes Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskolában érettségizett, ezt követően tanulmányokat folytatott a Gábor Dénes Főiskola gazdasági informatikus szakán. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jog -és államtudományi karának joghallgatója. 1995-től 1996-ig a Pannónia Filmstúdióban rajzfilmrajzolói képzésben részesült. 1996-ban a Ludas Matyi közölt karikatúráiból, majd 1996-tól 1999-ig a Kretén munkatársaként dolgozott. Publikált még a Veszett Veréb (1998) vicclapban is. 1996 óta készít illusztrációkat, képregényeket és grafikákat. Szignó: Edward. VÉGH GUSZTÁV (Vác, 1889. – Budapest, 1937.): grafikus, iparművész. Tanulmányait a budapesti majd a berlini Iparművészeti Iskolában végezte, ahol főleg grafikai technikákat tanult. Több ízben rendezett gyűjteményes kiállítást itthon és külföldön (Berlin, Münchener Kunstsalon, [1914]; Műcsarnok, Nemzeti Szalon, Ernst Múzeum csoportos kiállításai. A világháborúból 75 százalékos hadirokkantként tért vissza. Karikatúrái a Pityipalkó (1910), majd a Fidibusz (1910) Móka (1910), a Krix-Krax (1912) vicclapokban jelentek meg. A Bolond Istók (1918) vicclapban rajzolótársai voltak Gedő Lipót, Feiks Jenő, Pólya Tibor, Fodor László, Major Henrik, Kelen Imre. Grafikákat, illusztrációkat készített: a Társaság, Új Nemzedék, Magyar Grafika, Ma Este, Képes Krónika, Színházi Élet, lapok részére. A Tanácsköztársaság alatt politikai plakátokat is rajzolt. A baloldali elkötelezett grafikusokkal együtt emigrált, 7 évig Párizsban élt és dolgozott. Mikor visszatért, megalakította az Atelier nevű művészeti tervezű és műhelyiskolát, melynek 1932–44-ig grafikai szakvezető tanára. Többnyire

iparművészettel, könyvművészettel, ex libris és alkalmazott grafikával foglalkozott. Rézkarcai közül a Hegyi-beszéd sorozat vált híressé, de készített fametszeteket is. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének (1930). Publikáció: Pityi Palkó (1910), Fidibusz (1910–14), Magyar Figaró (1910–14), Móka (1910–11), Krix-Krax (1912), Társaság (1915), Fidibusz (1915), Bolond Istók (1918), Új Nemzedék (1919), Magyar Grafika (1925–27), Ma Este (1925), Képes Krónika (1920), Panoráma (1927), Röpke Lapok (1929), Színházi Élet (1931–34), A Telier Life (1935). VÉN ZOLTÁN (Pestszenterzsébet, 1941.): karikaturista, grafikus Pénzjegynyomdai tervező, bankjegyszakértő. 1966–77-ben az Állami Bábszínház műhelyvezetője, 1977–85-ig reklámgrafikus, 1985 óta független képzőművész, képgrafikus. Karikatúráit számos hazai lap közölte (Pest Megyei Hírlap, Népszava, ÉS, Ludas Matyi, Magyar Nemzet, KBK, Magyar Napló. Több könyvet illusztrált. Jelenleg képgrafikákat, rézmetszeteket, litográfiákat készít. Foglalkozik ex librisszel, ezen a vonalon Európa élmezőnyéhez tartozik. Publikáció: Élet és Irodalom (1983–91), Pest Megyei Hírlap, Népszava, ÉS, Ludas Matyi, Magyar Nemzet, Magyar Napló. VÉRTES GYÖRGY (1930–1979): grafikus, karikaturista. A Füles (1960–76) újság alapító tagjaként karikatúrákat, címlapokat, képes rejtvényeket rajzolt. Külsősként foglalkoztatta a Csúzli 1960, Ludas Matyi (1962) újságok. 1963-tól 1979-ig az MTV híradóban napi aktualitással készített animációs rajzokat, meteorológiai előrejelzést. A sorozat ismertséget, elismerést jelentett a művész számára. Kivitelezett kulturális és reklámplakátokat, kártyanaptárakat. Publikáció: Füles Évkönyv (1963–79), Ki Mit Tud (1966), Gonoszkóp (1968), Pajtás (1968), Világ Ifjúság (1968–75), Ludas Matyi Magazin (1968), Napos Oldal (1970), Asszonyok Évkönyve (1971), Nôk Lapja Évkönyve (1971), Magyar Ifjúság (1971), Kecskeméti Szúr (1971), Érdekes Kalendárium (1974), Tollasbál (1974–75), Kincses Kalendárium (1977), Népszava Évkönyv (1978), Füles Évkönyv (1978), Nők Lapja Évkönyv (1979), Színes Újságíró Magazin (1986). Szignó: Vértes. VÉRTES MARCELL (Újpest, 1895. – Párizs, 1961.): grafikus és festő. A Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly növendéke volt később Párizsban továbbképezte magát. Illusztrációkat készített a Pesti Mozi (1911) Magyar Kabaré (1912), a Pesti Futár (1912) a Színházi Élet (1912) lapoknak. 1912-től a Borsszem Jankó élclap rajzolója volt 1929-ig. 1915-ben bevonult katonának. 1916-ban illusztrálta Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem könyvét. A rendkívül elegánsan, könnyedén rajzoló művész közkedvelt lett a más élclapok szerkesztőségében is: a Kakas Márton, Fidibusz, Üstökös-Urambátyám, és a Szamár című politikai vicclapban. 1918–1919-ben politikai plakátokat és kereskedelmi plakátokat készített: Velem vagy ellenem (1919), Rivalda (1920) körül. Karikaturistája volt a balodali elkötelezett Április című lapnak. Kultúrtörténeti érdekesség, hogy Vértes Marcell 1918-ban az Est Híradó részére animációs filmet készített. A Tanácsköztársaság bukása után Párizsba emigrált. Hírnevét a Devambes Galériában 1925-ben rendezett kiállításon bemutatott, a párizsi éjszakai életet ábrázoló rajzai alapozták meg, amelyek Vértes néven jelentek meg. Díszlet-, jelmez- és divatterveket is készített. 1935-ös nagy sikerű New York-i és 1938-as párizsi kiállításai után 1940-ben önkéntes emigrációba ment az USA-ba, ahonnan 1946-ban tért vissza Párizsba, a Charpentier Galériában mutatva be amerikai képeit. 1960-ban budapesti kiállítása alkalmából hazalátogatott. Művei a Magyar Nemzeti Galériában, a Legújabbkori Történeti Múzeumban, valamint több külföldi múzeumban vannak. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének. Könyv: Tanár úr kérem (1916), Princessz (1919, Hamburgerné (1920, Les six Étages (1925, La Vagabunde (1927, Pybrac (1928, Chéri (1929, Nana (1932. Életművének legszebb lapjait publikálta Variations c. albumában (Greenwich, USA. Connecticut 1965)

Publikáció: Pesti Mozi (1911–12), Magyar Kabaré (1912), Borsszem Jankó (1912–29), Színházi Élet (1912), Bolond Istók (1912), Kakas Márton (1912), Fidibusz (1913), Pesti Mozi (1913), Magyar Kabaré (1913), Mozi (1913), Színházi Élet (1914–18), Borsszem Jankó Naptár (1915), Képes Újság (1915), Pesti Futár (1917), Üstökös-Urambátyám (1917–18), Szamár (1917), Faun (1917), Tőzsde Kurír (1918), Április (1918–19), Bolond Istók (1918, Az Ember (1919), Tőzsde Kurír (1919), A Társaság (1919), Színház és Divat (1919), Pesti Futár (1919), Figaró (1919), Bukfenc (1919), Vasárnap (Bécs) Grimasz (Bécs, 1920), Bunkó (1921), Az Ember (1921), Színházi Élet (1922–36), Kacsa (1923–24), Panoráma (Bécs, 1925), Pesti Futár (1927–36), Lantos Magazin (1929), Szilveszter (1929), Mátyás Diák (1929–33), Röpke Lapok (1930), Új Magazin (1933–36), Béke és Barátság (1956). Szignó: Vértes VETRO LAJOS ENDRE (1858–1928): szerkesztő. Karikatúrákat rajzolt a Karikás (Hódmezővásárhely, 1894) vicclapnak, itt munkatársai voltak: Tornyai János, Szatmáry Tihamér, Zsebők János. 1894: nyomdát alapít. 1898-tól a vasárhelyi Híradó (naptár) szerkesztője. VESZTRÓCZY MANÓ (Újpest, 1875. – Budapest, 1955.): festő. Az Országos Mintarajziskolát 1909-ben végezte el, később az Iparrajziskola tanára volt. Karikatúrát rajzolt Szikra (1903), majd a Fidibusz (1905–1906) részére. Ebben az időben a Borsszem Jankóban is publikált. Plein air táj- és életképeivel szerepelt a kiállításokon. 1923-ban a Nemzeti Szalonban volt kiállítása. 1950-ben a természetfestők közt állított ki az I. Magyar Képzőművészeti Kiállításon. VIDA GYŐZŐ (Marcalgergelyi, 1951.): grafikus. A Magyar Iparművészeti Főiskolán diplomázott (1970–75). Alkalmazott grafikával foglalkozik, animációs filmek készítésében vállal szerepet. 1977–1985-ig a Kisdobos rajzolója, 1986-tól 1987-ig a Kölyök ifjúsági lapnak dolgozik. Könyvillusztráló munkássága jelentős. Könyv: Zöldszakálú király, Mesék és mondák Mátyás királyról, Macóka meséi (2002), Meglepő dolgok állatokról, A varázs gombóc, Árnyék és kóc (1999), A víz, Jégtörő Mátyás, Egri csillagok (2003), Kiállítása 1989-ben a Vigadó Galériában nyílt. Díj: 1983-ban illusztrátori munkásságát Tótfalusi Kis Miklós-díjjal honorálták. Az év gyermek könyve díj, 2000, H. C. Andersen diplomát kapott (2004). VIGH GYULA (Szolnok, 1975.): karikaturista, vízügyi technikus. Az autodidakta, egyedi, főleg a fekete humort képviselő karikaturista a megyei lapokban kezdett publikálni: Új Néplap, Jászkun Krónika (1993–99), majd a Sporthorgász, és a Szabad Föld (1993–1996) országosan terjesztett újságokban. A saját vállalkozásában dolgozó Vigh Gyula munkája mellett készíti kedvtelésből rajzait. A fiataloknak szánt Tiszta Dili (1996), és a Kretén (1996–2006) újságokban kedvelt karikaturista. Erotikus rajzait a Móricka (1996–2006), Kutyahús (2001), Kismalac (2003) közölte. Külsősként foglalkoztatta a Pató Pál (2003–2004), Metal Hammer, Ludas Matyi (1997–99), No Komplett (1998) vicclapok. Könyv: Hadiláb (katonai humoros könyv). Kiállítás: Hévíz, 2001; Szolnok, 2002. Szignó: Vigh. VIKÁR ZOLTÁN (1917–1996): karikaturista. 1947-től rajzolt karikatúrát Nyugat–Berlinben a Berliner Zeitung foglalkoztatta munkatársként a tehetséges karikaturistát. Publikált a Frankfurt am Main újságban is. Külső munkatársa volt a New York Timesnak. Szignó: Zoltán. VINCZE LAJOS (Nagyberezna, 1914 – 2002): grafikus. A Képzőművészeti Főiskolán 1946–1947-ben Domanovszky Endre növendéke volt. 1950 óta kiállító művész, 1951–1957 között a Honvéd Képzőművészeti Stúdió tagjaként működött. Kínai úti élményeiről 1958-ban kiállításon számolt be. Illusztrációkat is készít.

1984 októberében Budapesten a Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ kiállítótermében nyílt tárlata, ahol huszonhárom – a lengyel-magyar történelmi kapcsolatok alakulását idéző – grafikáját mutatták be. Grafikákat, illusztrációt, idônként igény szerint karikatúrát rajzolt: az Ország-Világ (1960–68), Képes Újság (1960, 1977) lapokban. Magyar Hírlapnak 1989-ig illusztrátora volt, együtt rajzolt Korolovszky Andrással. VINCZE LÁSZLÓ (Medgidia, 1957.): karikaturista. A Művészeti Líceumban tanult Marosvásárhelyt. Karikatúráit több helyi lap is közli (Utunk, Vörös Zászló, Új Élet). Kiállítás: Suceava (1975), Marosvásárhely (1977). A Luceafrul magazin különdíja (1977). Szignó: Vincze. VOGEL ERIC (Budapest, 1907–1996): díszlet- és jelmeztervező, grafikus, festő. Fényes Adolfnál és Herman Lipótnál tanult festészetet. 1925–1927 között Bécsben az Iparművészeti Főiskolán belsőépítészeti tanulmányokat folytatott és ismerkedett a színházakkal, filmgyártással. 1927-től a Fővárosi Operettszínháznak, a Fővárosi Művész Színháznak, valamint a Magyar Színháznak készítette első nagy sikerű díszlet- és jelmezterveit. 1930-tól klasszikus és új operettekhez, nagyoperettekhez, zenés szórakoztató játékokhoz hívták tervezőnek a Király Színházba és a Városi Színházba. Kapcsolatba került a kor sok szórakoztató, zenés színházi alkotóművészével, akikre szépségkultuszával, lendületes-vibráló szemléletével inspirálóan hatott. Gyakran készített terveket a Royal Revüszínháznak, kabaréknak, mulatóknak – Moulin Rouge, Parisien Grill – színpompás, pikáns stílusban. Karikatúrákat illusztrációkat készített Képes Hét (1929), Színházi Élet (1929–38), Nyíl (1932–33), Hullám (1933), Pesti Notesz (1933), Tükör (1935), Az Est (1935–37), Pesti Hírlap Nagy Naptár (1935), Pezsgőfürdő (1935), Színházi Élet Jubileumi Album (1935), Színházi Magazin (1940), Magyar Futár (1942–43), Füles (1957), Tollasbál (1986) lapoknak. 1944 után először Bukarestben élt, a Scinteia című. lapnak dolgozott, de operettek díszletterveit is vállalta. 1948-ban tért vissza Budapestre. Először a Fővárosi Operettszínház tagja. A József Attila Színház, a Vidám Színpad, a Kis Színpad, a Kamara Varieté, a Fôvárosi Vígszínház, a Thália Színház alapító tagjai közé tartozik. Számos vidéki színháznak, cirkuszi játéknak, mulatónak tervezett. Dolgozott zenés, szórakoztató tv-műsorok számára is, valamint berlini és párizsi színházaknak. Számos külföldi és hazai tárlaton vett részt rajzaival, festményeivel. 1987-ben a Vigadó Galériában rendezték meg életmûkiállítását. Kiváló rajztudása, a színpad és az emberi test alapos ismerete, pikáns-ironikus szelleme eltéveszthetetlenül egyéni jelleget sugároz. Szignó: Eric. VOIT ERVIN (Csorváz, 1882. – Budapest, 1932.): festő. Az Országos Mintarajziskolában 1905-ben végzett. Rippl-Rónai József hatott festészetére. Tájképeket, portrékat festett. Bartók Béla portréja egyik főműve. Karikatúrát a Fidibusz (1906) vicclapnak rajzolt, itt munkatársai voltak: Feiks Jenő, Kóber Leó, Linek Lajos, Józsa Károly, Erdei Viktor, Zádor István, Faragó József Szüle Péter Oláh Sándor. VÖRÖS GÉZA (Nagydobrony, 1897. – Budapest, 1957.): festő, grafikus. A képzőművészeti Főiskolára járt 1917–1920-ig. Fényes Adolf mellett dolgozott, majd Párizsban képezte tovább magát. 1929-től 1940-ig Szentendrén élt, és dekoratívan stilizált képeket festett. Több grafika- és karikatúrasorozata maradt fent a Fészek Klub életéből: Kálmán Jenő portré, Fényes Adolf asztaltársaság, A Fészek emlékkönyv a Fészek Klub alapításának 60. évfordulójára megjelent kiadványban (1962), itt találhatók a híres festőmesterekről készült tónusos karikatúrái. A modelljeikkel táncolnak: Csók István, Fényes Adolf, Rippl-Rónai József, Iványi Grünwald Béla, Herman Lipót festő hírességek. Vörös Géza tagja volt a Képzőművészek Új Társaságának és az Új Művészek Egyesületének. Szignó: Vörös Géza.

WÉBER JÓZSEF (1879 – ?): grafikus. Karikatúrát rajzolt a Fidibusz (1906) vicclapnak, munkatársai voltak: Feiks Jenő, Kober Leó, Linek Lajos, Márk Lajos, Faragó József, Egry József, Szüle Péter. 1907-ben a Művészet című lapban meghirdetett Kner Nyomda művészeti pályázatán II. díjban részesült. A Kner Nyomda a pályázó művészeknek tervezési, kivitelezési munkákat biztosított. Grafikákat publikált a Nimród (1915) vadászati újságban. WEISZ BÉLA (Szekszárd, 1965.): animátor, filmrendező, grafikus, karikaturista. 1984–87-ig animátor a kecskeméti rajzfilmstúdióban, valamint ugyanitt és a Folimage Stúdiónál, Franciaországban. 1997-től a Varga Stúdiónál animációs munkatársa, grafikus. Számos animációs gegfilmhez készít szinopszist és forgatókönyveket. 1997-től informatikai főiskolára járt. Karikatúrái és humoros rajzai jelentek meg a Kurír Elefántban (1991–98), Magyar Poéntőzsde (1994), Pesti Veréb (1994), Súlyos magazin (1998–99) Tollasbál (1999–2000). 1992-ben Franciaországba hívták rajzfilmrendezéshez. Bár karikatúráival számos csoportos kiállításon vett részt (Budapest, Kecskemét, Szekszárd stb.); 1990-től munkásságának java része az animációs filmhez kötődik. Díj: Közönségdíj, II. Kecskeméti Animációs Filmszemle (1988), Nagydíj és a Pesti Műsor díja, III. Kecskeméti Nemzetközi Animációs Filmszemle (1993), Legjobb rövidfilmterv díja a nemzetközi animációs filmfesztiválon (MIFA), Franciaország., (1991). Filmek.: Ajtó 1. (A diktátor) (1987); Húsvéti anziksz (1988); Locsolkodás (1989); Változó világunk (1990); L’ histoire extraordinaire... (1992); Leó és Fred II. (tévésorozat, 13 epizód, 1993–94). Szignó: Weisz. WEISZ VIKTOR (Berlin, 1913. – London, 1966.): karikaturista, képregényrajzoló, illusztrátor. Magyar családban Berlinben született. A berlini Művészeti Egyetemen tanult, mígnem apja tönkrement és öngyilkos lett. 1928-ban kezdett karikatúrákat rajzolni és publikálni. 1929-ben a „12 Uhr Blatt” újságban sport- és színházi karikatúrái jelentek meg. Az övé volt az utolsó náciellenes karikatúra 1933-ban, ami Németországban megjelenhetett. Kiutasították Németországból Budapestre jött, majd véglegesen Angliában telepedett le. Munkatársa lett a News Chronicle, Daily Mirror, Evening Standard stb. lapoknak. A gyarmati elnyomás és az atomháborús politika ellen készített karikatúrái nagy népszerűségnek örvendtek új hazájában. Az 1956-os forradalom támogatója volt nyugaton, rajzaival hívta fel a figyelmet országunk helyzetére. 2006-ban a MÚOSZ-székházban emlékkiállítása volt 1956-ban készült alkotásaiból. Szignó: Vicky. WESELY NORBERT (1888-1954): grafikus. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek Egyesületének. Készített tónusos tus grafikákat, akvarelleket, karikatúrákat. A Fidibusz (1910) és a Kis Élclapnál (1904) pikáns karikatúrákat publikált, itt munkatársai voltak: Hermann Nándor, Józsa Károly. A Képes Krónika (1919–42) és a Tündérvásár (1929–32) illusztrátoraként együtt dolgozott Márton Lajos és Vaszary Gábor művészekkel. Könyvillusztrációi: Zola: Germinál, regény és az Új virágos könyv, kiadvány. WIESNER (MEZEI) FRIGYES (Mór, 1887. – Budapest, 1938.): festő, grafikus. Rajztanár volt Pesten. 1923 óta szerepelt a Műcsarnok kiállításain. 1933-ban gyűjteményes tárlaton mutatta be munkásságát. Többszörös magyar futóbajnok volt. Az egyetemi lapokban, a Nemzeti Sportban és a Sporthírlapban jelentek meg karikatúrái. Publikáció: Nemzeti Sport (1923), Sporthírlap (1923–25). WITTMANN REZSŐ (Gatto Nero, Fekete Macska) (–,): karikaturista. 1943–1944-ben a Film Színház Irodalom magazin részére pasztell karikatúraportrékat rajzolt ismert színészekről. A szerkesztőségben művésztársai voltak Kálmán Viktor, Szigethy István, Jaschik Álmos. Feltételezhetően ez a művész karikatúrasorozat volt dekoráció 1948-tól Operett eszpresszó falain. Ismertek képeslapokon forgalmazott, politikusokról készített karikatúrái: Szálasi Ferenc, Sztójai Döme, Imrédy Béla, Hubay

Kálmán, Rátz Jenő. Kávéházi karikaturistaként dolgozott a körúti Művész kávéházban és az Operett eszpresszóban. 1947-ben a Szalmássy Galériában rendezett kiállítást, melyet Tersánszky Józsi Jenő nyitotta meg. Ekkor 136 karikatúrát és plakáttervet állított ki a művész. WOLFF KÁROLY (Pankota, 1869. – Arad, 1944.): festő, grafikus. Az Országos Mintarajziskolában tanult (1896–1900), majd Münchenben folytatta tanulmányait. Nagybányán is festett, főleg alakos képeket. 1898-tól szerepelt a Nemzeti Szalonban. Karikatúrát, illusztrációt az Új Idők (1899), Képes Folyóirat (1901) részére rajzolt, itt munkatársai voltak Aggházi Gyula, Goró Lajos, Linek Lajos. WÖLLEMANN VIKTOR (VÁLYI) (1863– ?): festő. Az Országos Mintarajziskolát 1908-ban végezte el. Tíz évig rajzolt karikatúrát az Üstökös-Urambátyám (1908–18) címû élclapnak, itt társai voltak Gáspár Antal, Földes Imre, Ürmös Péter, Vanek József, Kisbíró János, Pál Hugó. Rajzolt még a Pikkoló (1909– 12), Erdélyi Bakter (1910–13), vicclapoknak. 1946-ban az Izé újságban Vályi Viktor néven publikált. WÜRTZ ÁDÁM (Tamási, 1927. – Budapest, 1994.): grafikus, festőművész. Tanulmányait 1953-ban fejezte be a Képzőművészeti Főiskolán (mesterei: Hincz Gyula, Bortnyik Sándor, Pór Bertalan, Koffán Károly). 1945-től állított ki. Könyv: Könyvillusztrátori munkássága nagy előrelépést jelentett a magyar könyvművészet fejlődésében (Tollas kígyó – indián népmesék, Shakespeare: Rómeó és Júlia, Zrínyi: Szigeti veszedelem, Édes hazánk, 1968; A bika órája, 1972; Vadölő, 1979; Karinthy Frigyes: Mene tekel, 1959; Babits Mihály: Jónás könyve, Anangaranga avagy a szerelemi játékok Istenének színpada, 1986; Aranykönyv, 1957; Gyermekversek a világirodalomból, 1971; Kisregények és elbeszélések, 1969; A nap körül, 1971; Kaland a végeken, Hányat nézzek a naptárban, Énekek éneke, 1962; Sándor Mátyás 1960. stb.). Würtz Ádám rövid ideig rajzolt lapoknak karikatúrát. A Szabad Ifjúságnak a kor igénye szerint „Titóról, a láncos kutyáról”és a lopakodó kapitalizmusról. A főiskolás művészjelölt briliánsan oldotta meg feladatát. Karikaturistaként is nagy karriert futhatott volna be, a Ludas Matyi vicclapban rövid ideig publikált. Karikatúrái jelentek meg a Füles, Élet és Irodalom, Ország Világ, Rakéta újságokban. Bravúros technikájú rézkarcain, litográfiáin és grafikáin folklór motívumokat, a paraszti művészetet elegyíti szürreális, groteszk elemekkel. Díj: Munkácsy-díj (1957, 1966, 1970), Bécs, VIT-díj (1959), Szeged, Nyári Tárlat díja (1967), érdemes művész (1986), a lugánói Biennále díja (1966), a belgrádi Arany Toll Biennále díja (1968), a miskolci biennále nagydíja (1971), a pozsonyi biennále díja, a római Tommaso Campanella Művészeti Akadémia ezüst- és aranyérme. Kiállítás: Önálló kiállítás: Kulturális Kapcsolatok Intézete (Bp. 1958); Dürer Terem (Bp. 1963); Bécs (1965); Debrecen (1967); Helikon Galéria (Bp. 1973); Orosháza (1973); Balmazújváros (1975); NDK (1976); Nagy Balogh Terem (Szekszárd, 1977.). Publikáció: Szabad Ifjúság (1952), Füles 1958, Élet és Irodalom (1963–64) (Karikatúra), Ország-Világ (1963), Ludas Matyi, Rakéta (1978–86), Kincskereső (1984–85). ZÁDOR ISTVÁN (Nagykikinda, 1882. – Budapest, 1963.): festő és grafikus. Kossuth-díjas (1958). A középiskola elvégzése után 1906-ig banktisztviselő, de már 1901-től részt vett az Országos Mintarajziskola tanfolyamain. 1905-től rajzol karikatúrákat a Kakas Márton, majd a Fidibusz (1906) és a baloldali politikai vicclapnak, az Áprilisnak (1918–1919). Grafikákat készített: a Művészet, az Új Idők, Színjáték, Vasárnapi Újság részére. 1906– 1909 közt Párizsban élt, s felvételt nyert az École des Beaux-Arts-ba. Portréfestőnek készült, közben azonban krokikat is rajzolt. Az I. világháborúban haditudósító volt Vadász Miklóssal és Vaszary Jánossal. 1918-ban Ebédlő c. művéért kis aranyérmet kapott. 1916-ban és 1918-ban a Nemzeti Szalonban és. az Ernst Múzeumban állított ki műveiből. 1918–19-ben forradalmi riportrajzokat készített; a Tanácsköztársaság

bukása után egy ideig Weimarban, majd Münchenben élt. Utóbb visszatért Magyarországra 1921–22-ben az Ernst Múzeumban rendezett kiállítást. 1919-től kisebbnagyobb megszakításokkal a Színházi Életnek (1937) rajzolt. Foglalkoztatták még: a Pesti Tőzsde, Mindent Tudok, Múlt és Jövő, Literatúra, Magyar Magazin, Színházi Élet, Délibáb, Új Idők. Ezekben az újságokban főleg illusztrált vagy grafikája festménye jelent meg. 1945 után az Új Idők, Naptár, Művelt Nép, Kincses Kalendárium, Magyar Rendőr, Ország-Világ, Füles újságokban publikált. A Ludas Matyi vicclapnak ünnepi címlapokat készített inkább politikai plakát volt, mint karikatúra. 1958-ban Grantner Jenő szobrásszal rendezett gyűjteményes kiállítást. Egy hadifestő emlékei 1914–1918. (Bp., 1934); Budapest, 1945 (Bp., 1945). Publikáció: Művészet (1903–1905), Kakas Márton (1905–11), Fidibusz (1906), Új Idők (1907), Színjáték (1910), Vasárnapi Újság (1914–19), Április (1918–19), Színházi Élet (1919–36), Pesti Tőzsde (1923), Mindent tudok (1924), Múlt és Jövő (1924–27), Literatura (1926), Magyar Magazin (1928), Színházi Élet (1937), Délibáb (1938), Színházi Magazin (1939–40), Új Idők (1945–49), Naptár (1950), Művelt Nép (1951), Kincses Kalendárium (1956), Magyar Rendőr (1957), Ország-Világ (1957–58), Füles (1958). ZALÁN JENŐ (1891. –?): grafikus. Az Országos Mintarajziskolát (1910–1911) végezte el. Karikatúrát három évig rajzolt a Borsszem Jankó 1919–21 élclapban, itt munkatársai voltak: Pólya Tibor, Gedő Lipót, Biczó Géza, Barna Elek, Fodor Imre, Szigethy István, Pál Hugó, Bér Dezső, Garay Ákos. Rajzai torzított grafikák, eltérően mások karikatúráitól, szénnel alkotott. ZÁMBÓ KORNÉL (Tét, 1938.): festő. 1960: Pedagógia Főiskola, Eger, földrajz-rajz szakon, mestere: Jakuba János. 1965–71: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Domanovszky Endre. 1969-től Oroszlányban élt és dolgozott. A pályája elején főleg tájképeket festett, majd groteszk, filozofikus, figurális ábrázolásmód jellemző festészetére. 1986, 1987: SZOT-díj. 1960–1985-ig a Dolgozók Lapja (Tatabánya) számára készített karikatúrákat illusztrációkat. 1996-ban a 24 Órás megyei lapban publikált. A 90-es évek végén közismert személyiségek portrégalériáját festette meg. ZENTAI PÁL (Tapolca, 1938 – 1986): grafikus, újságíró. Az egri Tanárképző Főiskolán diplomázott 1960-ban. Szülővárosában három önálló kiállítása volt, bemutatkozott továbbá Keszthelyen, Veszprémben, a budapesti Csók Galériában, Csornán, Kaposvárott, Szombathelyen, Nagykanizsán, Balatonfüreden, valamint Jugoszláviában Mariborban és Alsólendván. Realista feső. Főleg a magyar táj, a Balaton környéke, az Őrség világa, emberei, azok életkörülményei érdekelték. Újságírás mellett festett, grafikákat, illusztrációkat, karikatúrákat is publikált: a Vas Népe (1963–79), Sárvár (1969), Szúr (Szeged, 1970), Vasi Szúr (1974) lapokban. Vékony ecsettel készítette el, karikatúráit, és azokat rendszeresen a főállású munkahelye, a Vas Népe közölte. ZIVKOV ANDRICIN STEFAN (Becse, 1964.): képregényrajzoló, karikaturista. Újvidéken grafikai formatervezői iskolát végzett. 1986-tól több jugoszláviai újságban jelenteti meg rajzait, karikatúráit és képregényeit. 1991 óta Szegeden él. Első karikatúrája Magyarországon 1991-ben a szegedi Dél-Magyarországban jelent meg. Képregényeit több hazai lap is közli, a Camera obscura, képregény 48 részben (Magyar Narancs, 1993–94); Cecil Teo 1. rész. (Kretén, 1994). Kíváncsi kandúr (2 Zsiráf gyermekújság, 1996–97), León naplója, Hűm, képregény (Gyerkőc, 1995–97), Dr. Vírus (Lurkó gyermeklap). Munkáiban a belga-francia „Ligne-claire”, „Tiszta-vonal” rajzstílust követi. Történetei humanitást és humort tükröznek.

ZILZER GYULA (Budapest, 1898. – New York, 1969.): grafikus. Budapesten (1921–1922), Münchenben, Milánóban és Párizsban tanult. 1924-ben Kaleidoszkóp című 14 lapból álló litográfiasorozata jelent meg, amelyekben a fogalmak mögött rejlő szimbólumokat (Idő, Gond, Lámpaláz, Farsang stb.) fantasztikus fölfokozottságban, expresszív lendülettel és kitűnő rajztudással eleveníti meg. Fametszetei is vannak, néhány könyvet illusztrált (Poe stb.) 1928-ban kiállítása nyílt az Ernst Múzeumban. 1971-ben a Magyar Nemzeti Galériában volt emlékkiállítása. Karikatúrákat grafikákat rajzolt: a Múlt és Jövő (1933), Új Magazin (1935) újságok részére, itt munkatársai voltak: Ránki József, Toncz Tibor, Barna Elek. ZOMBORY ERBITSH GYULA (–,): grafikus. Grafikákat rajzolt a Művészet (1903–1905), és a Tanulók Lapja (1904), újságoknak. Több vicclapnak volt munkatársa, címlapokat, karikatúrákat rajzolt a Borsszem Jankó (1904–24), Kakas Márton (1905–1913), Fidibusz (1912–13), Kacsa (1923), Irodalmi Kurír (1931–32) lapoknak. Témái a polgári élet fonákságai, kitűnő grafikai megoldásokkal, zömében tónusos kivitelben. A Borszem Jankó élclapban együtt publikált Bér Dezső, Gáspár Antal, Pólya Tibor, Biczó András, Dezső Alajos, Kelen Imre, Gedő Lipót, Garay Ákos művészekkel. ZÓRÁD ERNŐ (Balassagyarmat, 1911. – Budapest, 2004.): grafikus. Az Iparművészeti Főiskolán Haranghy Jenő volt a mestere. Csak 1945 után kezdett folyóiratoknak illusztrálni. 1952 és 1988 között harminc csodálatos diafilmet festett meg a serdülő fiatalság örömére. 1954-ben a Pajtásban jelent meg első képregénye, az Utazás az Északi-sarkról a Föld belsejébe, mely Obrucsev Plutóniájából készült. A grafikus 1964-ig nem tartotta sokra a képregény műfaját, addig megjelent képregényei hevenyészett vázlatoknak tűnnek későbbi munkái mellett. 1964-ben jelent meg a Fülesben Jókai Mór: Fekete gyémántok, mely már magán viselte az összes jellegzetes Zórád-stílusjegyet. Zórád oldalkompozícióban gondolkodott, így húsz-harminc éve készült képregényei máig is frissnek hatnak. Ő teremtette meg a kollázs képregény műfaját, ahol korabeli fényképeket és illusztrációkat applikált a képkocka egészébe. 1980-tól a húszas években lebontott, hangulatos budai várnegyed, a Tabán életképeit álmodta újra akvarelljeiben. A polihisztor grafikus nem csak rajzolt, de forgatókönyveket és önéletrajzi regényt is írt, festett, zongorázott, és magnókazettára énekelte a békeidők kupléit. Zórád Ernő az egyetlen a magyar képregényrajzolók közül, akinek munkássága töretlen pályaívet mutat. Több mint háromszáz képregény után, 93 éves korában, 2004. április 8-án, Budapesten szenderült jobblétre az örök bohém. Főbb képregényei: Petőfi Sándor: János vitéz (1964), Hunyady József: A fekete lovag (1968), Kenneth Roberts: Az északnyugati átjáró (1972), Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász (1977), Heltai Jenő: A 111-es (1980), Rostand: Cyrano de Bergerac (1982) stb. (Kis Ferenc) Publikáció: Magyar Vasárnap 1947–49, Pajtás 1947–76, Képes Kurír 1947, Szabad Száj 1947–50, Nimród 1947, Pesti Izé 1948, Magyar Vasárnap 1950, Tábortűz 1957–63, Füles 1957–90, Dörmögő Dömötör 1958–60, Képes Nyelvmester 1958–88, Magyar Ifjúság 1957–71, Füles Évkönyv 1962–65, Vas Népe 1964, Tábortűz 1964–65, Nők Lapja 1964, Ludas Matyi 1964, Dupla vagy Semmi 1966–67, Lobogó 1967, Zsákbamacska 1970–71, Népsport Évkönyv 1971, Ludas Matyi 1981, Füstölgő 1997. Szignó: ZÓRÁD. ZÓRÁD GÉZA (Nagyvárad, 1886. – Budapeset, 1944.): festő, karikaturista, illusztrátor. Münchenben és Budapesten folytatta tanulmányait. 1907-től szerepeltek képei (többnyire olaj és pasztell figurális tájképek) a Nemzeti Szalonban. Fiatalon már karikatúrákat rajzol a Kakas Márton (1905–13), Új Idők (1908), Üstökös-Urambátyám (1909–18), Garabonciás (1909–12), Pillangó (1909), Pikkoló (1909–14), Izé (1909–10), Erdélyi Bakter (1910), Magyar Figaró (1910–18), Fidibusz számára (1912–27), Borsszem Jankó Naptár (1915), Vasárnapi Újság (1915–16), Színházi Élet (1917–31). Zórád Géza volt az ismert képregényrajzoló és karikaturista, Zórád Ernő nagybátyja. A kitűnő karikaturista jobbnál jobb címlapokat készített szabadságos

katonákról, urakról, hölgyekről, társasági életről a Borsszem Jankó (1913–27) élclap részére, itt munkatársai voltak: Kelen Imre, Gáspár Antal, Pólya Tibor, Szigethy István, Garay Ákos, Gedő Lipót, Vértes Marcell. Rajzai inkább elegáns, szép grafikák, mint torzított karikatúrák voltak. Ritkán rajzolt politikusokról portrés karikatúrát. 1909-től 1931ig szinte minden prosperáló vicclap foglalkoztatta: Pikkoló Élclap (1917), Szamár (1917), Kacsa (1923–24), Bolond Istók (1918), Mátyás Diák (1920). A Jó Pajtás (1925), Képes Krónika (1931), Pesti Hírlap Vasárnap (1931) című újságokban a karikatúrák mellett illusztrált is. ZUGOR ZOLTÁN (1964.): festő, grafikus. A képzőművészet alapjait a rajztagozatos gimnázium mellett, elsősorban szakkörökben, táborokban és magán úton, mesterektől tanulta. Mesterei: Újhelyi Gábor, Pálffy Károly, Kozma Imre, Ifj. Hegyeshalmi László, Misch Ádám festőművészek és Orr Lajos szobrászművész. Kiállítás: Műalkotásait 1983 és 1995 között majd 40, 2004–2005-ben 4 kiállításon mutatta be. Kollektív tárlatai többek között: XVII. Veszprém Megyei Amatőr Képző- és Iparművészeti kiállítás (Veszprém, 1986), Fődíj. X. Ajkai Őszi Tárlat (Ajka, 1986). IX. Balatoni Kisgrafikai Biennále (Tihany, 1987), az első rangos, országos tárlat. VI. Országos Rajz biennále (Salgótarján, 1992). Fiatal Művészek Stúdiója éves kiállítása (Ernst Múzeum, 1992). TÉR-MŰHELY csoport kiállítása (Balatonfüred, München, 2004) Egyéni kiállításai közül jelentősnek tartja az 1988-as Világkerék című kiállítás sorozatot, (Békés, Jantyik Mátyás Múzeum, szeptember, Békéscsaba, Művelődési Ház, október, Lágymányosi Közösségi Ház, november). Szervezeti munkásság: Több kisebb művészeti egyesületnek tagja, és egyik vezetője a TÉR-MŰHELY Képzőművészeti Alkotó Egyesületnek. Régebben, 1982–87 között tagja volt a Füredi Műhely alkotóközösségnek. Ez a csoport a Balatonfüreden élő, elsősorban tájképeket festő, amatőr művészeket foglalta magában. 1985-től tevékenykedik főállású, hivatásos, grafikusként. Több évet töltött múzeumokban, műtárgyak és rekonstrukciók rajzolásával, továbbá ásatásokon helyszínrajzok készítésével, valamint kiállítások építésével. Illusztrált könyveket, 1993-tól folyamatosan jelen van a könyvkiadás területén. A Zugor Műterem illusztrátorstúdiót 1998-ban hozta létre. Eddig Magyarországon, Szlovákiában és Ausztriában több száz könyv jelent meg címlapján munkáival és több ezer festménye és rajza díszíti a könyvek belső oldalait: Tündérpor, Tündérkincs, Sztár, Törökverő, Titkos ablak titkos kert, A napkutya, Magyar népmesék, Hazánk története, Csodaország, Láss csudát, 3 kismalac, Riki-Tiki-Tévi, Sisi, Harc az égi urak ellen, Robotok városa, Menedék, Csillagnapló, A végítélet napja régen elkezdődött stb. 1987-től Balatonfüreden, konferenciákon, sajtó tájékoztatón, céges hétvégéken készít portrékat és karikatúrákat. Grafikákat, karikatúrákat rajzolt: Playboy, Penthouse, Shape, InterPress magazinokban. ZSEBŐK JÁNOS (Hódmezővásárhely, 1872. –1953.): festőművész, grafikus karikaturista. Egy évig a bécsi Festőakadémiára járt, majd két évig a pesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Lotz Károly és Székely Bertalan növendéke volt. 1897-ben rajztanári diplomát szerzett. 1896-tól rajztanárként dolgozott Hódmezővásárhelyen a Polgári Leányiskolában. 1900-ban kiállítása volt a Nemzeti Szalonban. 1904 után felvidéki városokban tanított, majd 1920-tól 1934-ig, nyugdíjaztatásáig ismét Hódmezővásárhelyen dolgozott. Politikai karikatúrákat rajzolt a Karikás, Darázs, Csalán című élclapokban.. A karikatúra kidolgozottsága, a közszereplők felismerhetősége tökéletes volt, nagyobb országos ismertséget érdemelt volna meg az alkotó. Sostarics Lajos grafikustársával, később Rudnay Gyulával, Gömöri Imrével, Sch. Kovács Hugóval a helyi lapok elismert alkotóivá váltak. Publikáció: Darázs (1897–98), Karikás (1933–35), Csalán (1936). ZSOLDOS PÉTER (Baja, 1966.): festő, grafikus, karikaturista. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán festő szakon végzett. Közéleti, politikai és portrékarikatúrákat, valamint képregényeket készít. A Fülig Jimmy (1995), majd a

Ludas Matyi vicclapnak (1996–1999) főleg címlapokat készített. Karikatúrái számos hazai lapban megjelentek: Pesti Riport, Kacsa, Hócipő, Reform, Magyar Honvéd, Füles. Rajzolója volt a Fejér megyei Hírlapnak és a Telehírnek. Csoportos kiállítás: a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, illetve Főiskola minden év végi és félévi kiállításán részt vett (Brenner pályázat 3 alkalommal), valamint a Ferencvárosi Művelődési Házban megrendezetteken is. 1998-ban önálló kiállítása volt Vértestarcsán. Díj: HM NATO Sajtópályázat, miniszteri különdíj (1997). Több alkalommal TV-fellépés, portrérajzolás. Könyv: Nagy Hollókönyv (Holló társulat, Cserkuti Dáviddal, 1999). Névjegy (2002) Publikáció: Pesti Riport, Kacsa, Hócipő, Reform, Magyar Honvéd, Füles, Fülig Jimmy (1995), Ludas Matyi (1996–99), Fejér Megyei Hírlap (2000–2004), Való Világ (2004), Manager Magazin (2005), Nagy Holló Könyv, Kacsa, Index Internetto. Szignó: Zsoldos. ZSOLDOS SÁNDOR (1940.): karikaturista. Az autodidakta rajzoló több mint tizenhét évig külsősként rajzolt országos- és megyei terjesztésű lapokban, egysíkú, kezdetleges grafikai megoldásokkal. A Magyar Ifjúság 1963-ban mint fiatal, kezdő karikaturistát mutatta be, aki árvagyerekként a saját erejéből boldogul ezen a rögös pályán. A feldolgozott témái a napi bel- és külpolitika, kedvelte a szöveg nélküli rajzokat. Részt vett a Fiatal Karikaturisták kiállításán 1968ban. Publikáció: Csúzli (1960), Ludas Matyi (1964–69), Magyar Ifjúság (1963–74), Füles (1963– 67), Dolgozók Lapja (1964–69), Új Néplap (1964–69), Világ Ifjúsága (1964–66), Pajtás (1964), Magyar Rendőr (1965–66), Élet és Irodalom (1965), Füles Évkönyv (1965), Nyári Örömök (1965), Úttörővezető (1965–66), Ifjúsági Magazin (1966–68), Nyári Kis Ludas (1966), Tavaszi Magazin (1966), Vas Népe (1967–70), Magyar Rendőr (1967), Kisalföld (1968), Fejér Megyei Hírlap (1968), Hajdúbihari Napló (1968), Képes Sport (1968), Ludas Matyi Magazin (1968), Élet és Irodalom (1970), Tollasbál (1975), Kincses Kalendárium (1977), Szabad Föld (1968–75), Szignó: Zsoldos.

KÉPTÁR

ADE MATILD

ADE MATILD

ÁCS KLÁRA

ADE MATILD

Osztrák festôk dolgoznak Kecskeméten ÁDLER MÓR 292

ÁLDOR PÉTER

ÁGAS ERVIN

ALFÖLDI JÁNOS

ANDOR LORÁND

293

ANDOR LÓRÁND

ANTAL JÓZSEF

Kalap alá – Hallotta, szomszéd? Az öreg Dudás Péter meghót az éjszaka. – Hallottam, áldott jó ember volt, nálam is megdöglött két disznó...

ÁRENDÁS JÓZSEF

ARANYOS ISTVÁN 294

BACSA GERGELY

BACSKAY DONÁT 295

– Pincér! – Mit méltóztatik parancsolni, hadnagy úr? – Ma hozzon valami impozánsat! BALÁZSFY REZSÔ

– Ha nem tudnám, Aranka kisasszony, hogy menyasszony, rögtön megkérném a kezét. – Magának szerencséja van, épp ma bontottuk fel az eljegyzést. BAKOS IMRE

BALÁZSFY REZSÔ BAJA BENEDEK 296

– Olyan menô a szerelése, hogy ötpercenként igazoltatja egy zsaru...

Vízöntô BALÁZS-PIRI BALÁZS 297

– És a vizsgálatokra éhgyomorra jöjjön. BALÁZS-PIRI TAMÁS

BALLNER PÉTER

BALLA TAMÁS

BALOGH BERTALAN 298

– Nem játszanak tisztességesen!

BALOGH ZOLTÁN

BALOGH CSABA

BALOGH LAJOS

299

BALLNER PÉTER

BÁN ATTILA

BÁN TIBOR

BAMBER JÁNOS

BÁNÓ ATTILA 300

Forma-1 BÁNYÁSZ ISTVÁN

BARÁT JÓZSEF

– Mindenembôl kiforgatott az a csirkefogó, csak az ártatlanságomat hagyta meg... BARÁT JÓZSEF

BÁNYAI ISTVÁN 301

– Mit olvasol öregem? – Azt, hogy a Dr. Trnkóczy-féle KraftBitter likôr a legjobb ital.

BAKOSS TIBOR

BARTA ERNÔ

BARNA ELEK

BARTHA LÁSZLÓ

BARDÓCZ ÁRPÁD

BARDÓCZ ÁRPÁD 302

BARTÓK LAJOS

BATICZ LEVENTE

BATÓ GÉZA

303

BÁTAI SÁNDOR

BATTHYÁNY GYULA

BATTHYÁNY GYULA

A megvetés A Polgári Körben két úriember összeveszett: – Én megvetem önt! – szólt az egyik mérgesen. – Hiszen nem vagyok én ágy! – volt a másik válasza. BATTA PÉTER

BECHTOLD JAKAB 304

BÉKÉS ROZÁLIA

BASCH ÁRPÁD

BEDNÁR JÁNOS

BÉKÉSI JÓZSEF

BÉKÉSI JÓZSEF

305

BENEDEK KATA BENE ERZSÉBET

– Természetesen többet visz ô, mint én. De miért? – Azért, mert lusta ahhoz, hogy kétszer menjen. BERCZEL MIKLÓS

BENEDEK KATA 306

BENKÔ KÁROLY

BENKÔ VIKTOR

Pókainé (azelôtt Pollák): – Melyiket szeretem? Melyiket szeretem? BÉR DEZSÔ

BÉR DEZSÔ 307

Aggódó hitves – Hová mégy, Herman? Hová mégy? – Hová megyek? Hát hová mennék? Az egyletbe megyek. – Herman, drága Herman! Akkor ígérj meg nekem egyet, hogy nyugodt legyek! – No? Mit ígérjek? – Ígérd meg, hogy ha a ti egyletetekbe is be találna menni a gróf Tisza István, hát kezet fogol vele!... Én nem akarok, hogy te párbajozzál! Neked gyerekeid vannak!.... BÉR DEZSÔ

A rettenetes Vázsonyi Miklós. A vádlottak padján Dési Zoltán ül. BÉR DEZSÔ

BÉRCZI OTTÓ

308

BÉRCZI OTTÓ

BOJCSUK IVÁN

BOJCSUK IVÁN

BERKICS MIKLÓS

BERKI IMRE

– Ilka nadsám, megengedi, hogy hazakírérhetem? – Köszönöm, Abelesz úr, most már nem gyûjtjük a nyúlbôröket... – Bocsánat, nadsám, én már két éve nem vagyok abelesz! – Hát vegye kérem úgy, mintha Aranyfi úrnak mondtam volt... BERWADALSZKI KÁLMÁN

BERÉNYI NAGY PÉTER 309

– Tudod drágám, ebben a melegben ingujjban dolgozom és szép kilátásaim vannak! BERNÁTH SÁNDOR

– Ha keresnek, mondd meg, hogy divatbemutatóra mentem... BERNÁTH SÁNDOR

BICZÓ ANDRÁS

Major Tamás

BICZÓ ANDRÁS

BECK JUDIT 310

BIRÓ MIHÁLY

BIRÓ MIHÁLY

Bálint gazda BERGER GYÔZÔ

BOGNÁR JÓZSEF 311

BODOLA GYÖRGY BONYHÁDI KÁROLY

BOHNER FERENC

BODOLA GYÖRGY

BONYHÁDI KÁROLY BOHNER FERENC 312

BORDAS FERENC

BOROS BÉLA

BOROS ISTVÁN

BORIS LÁSZLÓ 313

– A szabó olyan, mint egy bölcs politikus: ha kell, köpönyeget is forgat... BOTTLIK JÓZSEF

BOTH MENYHÉRT

– Adj egy csókot, Cilikém! –Mi juttatta az eszedbe? – Elrontottam a jomromat! BORSOS G. BÉLA

– Ha nem lennének zsebtolvajok, nulla lenne a nemi életem! BOUCSEK ZOLTÁN

BRAMBACH ÁRPÁD 314

Idegenek

BRENNER GYÖRGY

BRENNER GYÖRGY

BORTNYIK SÁNDOR

– Asszony, ha ezen dolgokkal fel nem hagysz, megmutatom, hogy férfi vagyok! – Igazán már itt volna az ideje! BOROSS GYULA

BRENNER NÁNDOR 315

BRENNER NÁNDOR

BRETTSCHUDER KOCSÁRD

BRÓD ERNÔ 316

BUDAY GYÖRGY

BUZAY ISTVÁN

BYSSZ RÓBERT

CAKÓ FERENC 317

CZIFFERSZKY BÉLA

CSERNUS TIBOR

CZOBOR KÁROLY

CSÁSZÁR VERA MAKINA

CSEH ANDRÁS CSUPÓ GÁBOR 318

CSÁSZÁR TAMÁS

CSÁSZÁR TAMÁS

CSÁTTH ATTILA

CSÁSZÁR TAMÁS

CSÁTTH ATTILA 319

CSERKUTI DÁVID

CSERKUTI DÁVID

CSERÉPY KÁROLY ÁRPÁD

CSEMICZKY TIHAMÉR

CSER ANDOR

CSERKUTI DÁVID 320

CSETE TAMÁS

– Egyszer már csak én is szeretnék elmenni arra a híres Riviérára, Gyulám! El kell mennünk! – Kell? Hm.. – Hogyne? Most már nincs okod a takarékosságra. – Mit... Mikor ilyen gyalázatosan mennek az üzletek!... – Node hisz’ épp azért, ha a napos, meleg délvidékre megyünk, itthon mennyi drága kôszenet takarítunk meg! CSERNEK ANTAL

CSEHI JÁNOS 321

– Nézd csak, Gizella, itt jön az öreg gróf a fiával. – Jesszus! Hogy megváltozott! Majdnem olyan vén már, mint a fia. CSÓK ISTVÁN

Idôre beállított ébresztôágy, amely kidobja a benne alvót DABIS RÓZSI

DALLOS HANNA

DALLOS HANNA 322

DALLOS JENÔ 323

DAMÓ ISTVÁN

Bartók Béla DIÓSY ANTAL

DARGAY ATTILA 324

– Mit csinálnak itt ezek? – Lemásolják a híres képeket. – Aha! Hogy aztán a használtakat el lehessen adni! DEZSÔ ALAJOS – De megbámulod azt a szép asszonyt! – Igen, mert borzasztóan ismerôs nekem, csak azt nem tudom, hogy az elvált feleségem-e, vagy pedig az a szép, amerikai özvegy, akibe beleszerettem tegnapelôtt. Újabban kissé feledékeny vagyok... DEZSÔ ALAJOS

DINNYÉS KÁROLY

DARVAS ÁRPÁD 325

DIÓS MAGDA

DIVÉKY JÓZSEF

DLUHOPOLSZKY LÁSZLÓ

326

DLUHOPOLSZKY LÁSZLÓ

DOBRY LAJOS

DOBROVOLSZKY LÁSZLÓ 327

DARVAS IVÁN

DOROSZ KÁROLY

ÉDER GYULA

DRAHOS ISTVÁN

328

–

– Hogy van az, kedves szomszéd úr, hogy a maga felesége olyan feltûnô eleganciával öltözködik, maga pedig annyira kopott, elhanyagolt módon? – Oh, nagyon egyszerû oka van annak. A feleségem ruházkodása az ô divatlapjai, az enyém azonban a fôkönyvem lapjai után igazodik... ÉDER GYULA

Riadalom a Lánczhídon Itt az oroszlánvadász! ÉDER GYULA

DUNAI IMRE DUNAI IMRE 329

ENDINGER BALÁZS MÁRTA (EDMA) – Drágám, mondd meg anyádnak, hogy máskor ne hagyja szanaszét a cuccait a nappaliban... VÉGH EDVARD ANDOR

ENDRÔDI ISTVÁN

EGRI LÁSZLÓ

ELEK LÍVIA 330

ÉK SÁNDOR

EGRY JÓZSEF

ENYVVÁRI HERBERT

VÉGH EDVARD ANDOR

ERDEI SÁNDOR 331

ERDEI VIKTOR

ÉRDI ZOLTÁN

ESE KATA

332

EZÜST GYÖRGY

FÁBRY JÁNOS

Papa: Vajon mit határoznak az orvosok? Mama: Akármit, mi felneveljük a kicsikét! FARAGÓ ÁRPÁD FÁBRY JÁNOS

FARAGÓ ÁRPÁD

FARKAS JENÔ 333

FARAGÓ GÉZA

FARAGÓ GÉZA

FARAGÓ GÉZA

FARAGÓ SÁNDOR 334

FARAGÓ SÁNDOR

FARAGÓ JÓZSEF

Békéltetô bíró – Felhívom a feleket, béküljenek ki! Gondolják meg, hogy egyformán szegények mind a ketten!

– No, ezt a kicsikét majd megtáncoltatjuk!

FARAGÓ JÓZSEF

335

FARKAS LAJOS

Hegedûs Lóránt vidéki körútja – Ugyebár, nagyérdemû közönség, most még látni méltóztatik az órákat, és más értéktárgyakat, amelyek az imént önöknél voltak? Nos hát, biztosíthatom önöket, hogy egy fél óra alatt mindent el fogok tûntetni. FARKAS LÁSZLÓ

FECSÓ JÓZSEF

– FÁY DEZSÔ 336

Elôbb hozzon föl pár vödör szenet a pokolból! FAUSZT JÓZSEF

FAZEKAS ATTILA

FEHÉR ZOLTÁN

FEHÉR ZOLTÁN – Miért van tavasszal mindig vihar? – Mert a Föld új ruhát kap. FEIKS ALFRÉD 337

– Határozott már róla, nagyságos asszony, hol nyaralnak majd az idén? – Én Svájcba szerettem volna menni, de... – De? – A férjemnek is ugyanez volt az akarata...

– Mami! A papa megkapta a gázárkompenzációt! FERTER JÁNOS

FEIKS JENÔ

FEIKS JENÔ 338

FEKETE IMRE

FENEKOVÁCS LÁSZLÓ 339

Addig pákoszkodik a macska a tejfeles bögrében, még nyakába szakad a bögre. FÉNYES ADOLF

Feleség: Én már fázom, ha nem jössz, itt hagylak. Férj: Jobb is! Akkor mindjárt hamarabb akad horogra valaki. FISCHER LIPÓT

– Zsidónak gójt lefôzni, az van ed napi rendes munka: de zsidónak zsidót lefôzni: az van ed ritka, dicsô élvezet. FÉNYES ADOLF

Dr. Wásznischt: Nü, Salamon ór! Bevett ön a vasas pilulát, a mellijet tegnap ordinoztam? Salamon: Nem mettem be! Hiszen láthat a herr doctor, hodj millijen zivataros ödö van. Azt pedig tod talán, hodj a vas hózza magához a villám? Csak nem tehettem ki mogom annak, hogy az istennyila össön a hasamba bele? FÉNYES ADOLF

340

FODOR ATTILA FÓRIZS ATTILA

FIORA MARGIT

FODOR LÁSZLÓ

Haynau (Szamuely Tiborhoz): – Tessék, fiatalember, foglalja el a helyemet. Maga méltóbb rá, mert még nálam is több magyart akasztatott föl. FODOR LÁSZÓ

FORRAI ZOLTÁN 341

– Igazán nem tudom, hogy mi bajod van, Jancsi, hisz adok neked mindent, amit csak szemed, szád kíván... – Igen, Juli, de nekem nem csak szemem meg szám van... FÖLDES IMRE

FÖLDES IMRE

Kibicek

FRANYÓ ISTVÁN

FÖRSTNER DÉNES 342

FUJKIN ISTVÁN FRITZ ZOLTÁN

FÜLÖP GYÖRGY

FÜLÖP GYÖRGY

FÜZESI ZSUZSA 343

FÜZÉR JÓZSEF

GAÁL ÉVA

FÜZESI ÁRPÁD FÖLDES VILMOS

Nemzeti karakter – Tudja, herr direktor, mi magyarok lovas nemzet vagyunk! 344

GÁBOR ÉVA

GÁBOR MÓRIC

GÁBOR MÓRIC

GÁLL FERENC

GARISA ZSOLT 345

GARISA ZSOLT

GARISA ZSOLT

– Ugyan, ne beszéljen! Maga gyûlöli a nôket? Maga egykori nôbolond! – Hja, azóta megnôsültem.

Kövér úr: – És most mibôl él? Sovány úr: – A magyar bikákat bôszítem – nappal.

GÁBOR LAJOS

GARA ARNOLD

346

GARAY ÁKOS

A taktikus – No Mari, ha igazán szeretsz, akkor sok levest vigyél be nekik! – Hát osztán má’ mér? – Hogy kevesebb hely maradjon – a húsnak! GARAY ÁKOS

GÁSPÁR ANTAL Apponyi: Nem lehet tudni, hogyan alakul a politikai helyzet, mindenre el kell készülni. Én kész vagyok. GÁSPÁR ANTAL 347

GÁSPÁR TAMÁS

GÁSPÁR TAMÁS GÁSPÁR IMRE

GÁCSI MIHÁLY

GEBHARDT TIBOR 348

GÉMES JÓZSEF

GÉHL ZOLTÁN

GEIGER RICHARD Ebbôl verekedés lesz GEDÔ LIPÓT

GELLÉRT LAJOS 349

GERGELY IMRE

GEORG GYÖRGY

GERGELY TIBOR

Tavasz a Párisi uccában GEORG GYÖRGY

350

GERSE LÁSZLÓ

A tél vámszedôi Farsangkor, egy buszmegállónál – Anyukám, hazahozattam a tüzelôt: és a fuvarost – Ne veszekedj velem, Jenô! Már mindenki téged is kifizettem! néz! GERÔ SÁNDOR

GÖBÖLY SÁNDOR

GESZTI GÁBOR

GUNCSER NÁNDOR

GÖNDÖCS GERGELY

351

...Minden kettyenésnél nem csak a taksamérô, hanem az utas is ugrik egyet. GÖMÖRI IMRE

GORÓ LAJOS

GÖTZ BÉLA

GRÓF BALÁZS

GYÖNGYÖSY ELEMÉR 352

GYAPAY MIKLÓS

GYARMATHY LÁSZLÓ

1944 Amit igazolvány nélkül Pestre lehet hozni GUGI SÁNDOR

GYARMATHY LÁSZLÓ

GYARMATHY LÁSZLÓ 353

GYENES GITTA GYÖNGY KÁLMÁN

GYENES GITTA

Lázadás GYENES LAJOS

GYÖNGY KÁLMÁN 354

GYÖRGYFFY ANNA

Örül a háborúnak – No, Rosenkrancz, hát magát nem aggasztja a háború? – Miért aggasztana? Sôt, örülök neki. – Talán szállít a hadseregnek? – Nem, hanem a háború jó ürügy, hogy megint csôdöt mondhassak. GYÔRGYFY GYÖRGY

GYULAI LÍVIUSZ

HADNAGY GÁBOR

GYÔRI ARANKA 355

HADNAGY GÁBOR – Nézd csak, Jutka, milyen fényes, új ruhát vettem! – Hát miért tetszett megvenni, ha fényes? HALÁCSY ENDRE

GYULAI LÍVIUSZ

HALÁSZ GÉZA

HALÁSZ GÉZA 356

HALTER ANDRÁS

HANÁK JÓZSEF

HANUSZIK LÁSZLÓ

HARANGHY JENÔ

HALTER ANDRÁS 357

HARGITAI ZSIGMOND

HARAGOS PÉTER

HARAGOS PÉTER HARAGOS PÉTER

HARAGOS PÉTER 358

–

Bizonyíték Ha igazán szeretsz, szerezz nekem egy gazdag és fiatal udvarlót! HARMOS KÁROLY

HARMOS KÁROLY

– Az czudarság öntôl, Zöldi úr, hogy ön a lovásszal 20 százalékra, én velem csak 15-re egyezett ki. – Na csak ne haragudjék, majd a legközelebbi inzolvencziám alkalmával fordítva csinálom. HARSÁNYI GYULA 359

– Ilyenkor reggel, ha megborotválkozom, tizenöt évvel fiatalabbnak érzem magam. – Miért nem borotválkozol este? HATOS SÁNDOR

HARSÁNYI LÁSZLÓ

HATOS SÁNDOR 360

– Hallottuk ám, báró, hogy itt maga nem kevesebb, mint kilenc nônek udvarol! – No édes istenem, hát udvarolok! De arra esküszöm, hogy szerelmes, igazán szerelmes csak magukba vagyok! HATOS TAMÁS

– Mit nem mond?! Magának amerikai párbaja volt?! – Igen. És a fekete golyót húztam. Azonnal szíven kellett lônöm magamat. – Jéssus Mária! De hiszen él! – Nem találtam. Éppen a fülem mellett süvített el a golyó! HATOS TAMÁS

– Nem értem, miért sétál ez a hölgy azzal az óriási neufunlandijával, mikor most az orosz agár a divat? – Bizonyosan azt reméli, hogy majd kiment számára valakit a Dunából! HATOS TAMÁS

HAUI JÓZSEF

361

HAUI JÓZSEF

HAUI JÓZSEF

– Esedezem, fônök úr, egy kis fizetésemelésért. – Szívesen, barátom, minthogy az idô pénz, tehát megengedem magának, hogy naponként egy órát tovább dolgozzék. HÁZ VÁNDOR MIKLÓS

HAUSWIRTH MAGDA

HERMAN LIPÓT 362

– Nincs kedve velem jönni Ausztráliába... HEGEDÛS ISTVÁN

– Hozza fel a téglát, uram, mûemléképület vagyunk! HEGEDÛS ISTVÁN

HEGYI FÜSTÖS LÁSZLÓ

HEGEDÛS MÁRTON

Lágyfejû János: Ha sokat iszom, nem tudok imádkozni. Hát inkább abbahagyom. Józan János: Mit, az ivást? Lágyfejû János: Nem, az imádkozást. HEGEDÛS GEIGER RICHARD 363

HEGYI FÜSTÖS LÁSZLÓ

HEINZELMANN EMMA

HERPAI ZOLTÁN

– Tavaly ilyenkor még kedvezô konjunktúrák mellett haladt a yachtunk. A dél-keleti szél vidáman síbolta a vitorlákat. – Na, ami azt illeti, mi is segítettünk síbolni.

HOMICSKÓ ATANÁZ

HETÉNYI GYÖRGY

364

HÉVÍZI PIROSKA

HOMICSKÓ ATANÁZ

HIDVÉGI JÁNOS HÍRES LÁSZLÓ

– Miért viszik el? – Rajtacsípték, amikor fehéren árusított. HORECZKY KATA

HORECZKY KATA 365

HORN ANTAL

– Türelem, türelem, uraim: még egy kis javítanivaló van a kocsin, és aztán indulunk. Mindenkinek jut hely! IMREY FERENC HUSZKA LAJOS

HOSSZÚ PINTÉR GYULA

HORVÁTH JENÔ

HORVÁTH MÁRIA 366

Százados: Borzasztó eset! Caneva fôvezér egész táborkarával török fogságba esett! Hadnagy: No most már csibukozhatnak és ihatják a fekete kávét egész nap! Százados: Igen, ha kapnának. Hadnagy: Már hogyne kapnának! Ismerem én a török szokásokat, hiszen én is voltam egy álló esztendeig Boszniába internálva. Százados: Nem is tudtam! Hát részt vettél 1879ben az okkupációban?* Hadnagy: Nem, hanem részt vettem tavaly az annekszióban**. * **

IMRE ISTVÁN

Okkupáció: más terület, ország bekebelezése Annekszió: hozzácsatolás, nagyobb országba való beolvasztás

IMREY FERENC

Úr: Hát miért akar tôlünk elmenni? Hiszen semmi baja nálunk! Nevelônô: Az igaz, csak a Ferike lenne szebb gyerek! De nagyon csúnya szegényke, és amikor sétálni viszem, úgy szégyenlem magam, mert mindenki azt hiszi, az én gyermekem. JAKOBOVITS ARTÚR

IZSÁK JENÔ 367

Az elbukhatatlan korcsolyás

IZSÁK JENÔ

JANKÓ ELEMÉR

– Ez a fürdô igazán nem érdemli meg a jó hírnevét, ami van neki. – Miért? – Na kérlek, itt vagyunk egy hónapja és egyetlen egy eljegyzés sem fordult elô.... JAKOBOVITS ARTÚR

JANKÓ JÁNOS

JANKOVICS MARCELL

JANOVITS ISTVÁN 368

Ifj. Kakas Márton: Hová, Tamás, hová? Szana: Mekk a fövrsi Lapkin szrkóztni... JANTYIK MÁTYÁS

JASCHIK ÁLMOS

– Hát csakugyan elhagy Ön bennünket? És elmegy ôhozzá? Gr. Apponyi: – El. – Ugye rosszul esik a válás? Azért sír? Gr. Apponyi: – Hogyne sírnék, ha felgondolom, hogy milyen sokáig kellett erre várnom. JANTYIK MÁTYÁS

Devett-Széll áttöri Kutchener-Körber szövevényes akadályait JENEY ISTVÁN 369

JELENSZKY LÁSZLÓ

JENEY JENÔ

JELENSZKY LÁSZLÓ 370

Uzsorások büntetése – Nü, Móriczlében, huvá tettél o szokáladat? Talán te is voltál vádlott Mármorosban? – Kikérek mogomnak ilejön janositást! Soha nem voltam Mármorosba! – Csak azért gondoltam, mert ott szokta o királyi ödjész az ozsorásokat megborotváltatni. JENEY JENÔ JENEY KLÁRA

Delegáczionális konzert: Teleszky: Hm! Kissé magas hangon kezdte! Tisza: Dejszen a mi fülünk már hozzá szokhatott!

JUSZKÓ BÉLA

JENEY JENÔ 371

A pártfogó – Vétek elvinni! Olyan gyönyörû hangja van! JENKOVSZKY IVÁN

JÓKÓ CSABA

JOÓ JÓZSEF

Egyetemi ifjúság

polgárság JÓZSA KÁROLY

honleány JOÓ JÓZSEF 372

KESZTYÛS FERENC

Mûbevásárló Dr. Térey Gábor KACZIÁN ÖDÖN

– A felesége leszek, Frici... Remélem, meg fogunk egyezni... KÁDÁR GYÖRGY KÁLMÁN GYÖRGY 373

Mi a szabadság? Szabad ember szabad országban azt tesz, amit szabad.

VIT mintájára – Tartsunk össze mi, öregek is KATÓ VLADIMIR

KAJÁN TIBOR

KAJÁN TIBOR

KAJÁN TIBOR 374

– Hát a Pap Mihály követ tétetett a felesége sírjára? – Azt ám! Jó nehéz követ, hogy föl ne tudjon kelni! KALIVODA KATA

KAJÁN TIBOR

– Ön krónikus vérszegénységben szenved... – Nekem mondja, doktor úr?! KÁLLAY ZSOLT

– – – –

Miért búsulsz, Kati? Mert megcsókolt a Jóska! Csak ennyi volt az egész? Éppen azért, hogy csak ennyi. KALIVODA KATA KÁLLAY ZSOLT

375

KALLUS LÁSZLÓ

KÁLMÁN VIKTOR

KÁLMÁN VIKTOR

– Ezt már sikerült megkaparintanom, de hogy csalom ki a madarat a kalitkából? A nôk választójoga, ahogyan a nôk szeretnék KARCZAGHY ZOLTÁN 376

KÁLMÁNCHEY ZOLTÁN

KÁLMÁNCHEY ZOLTÁN

KALMÁR ISTVÁN

– Nagyságos asszonyomnak hol méltóztatott nyaralni az idén? – Mi Baden-Badenben voltunk. – Oh, én is elôkelô helyen nyaraltam: PéczelPéczelen. KALMÁR JÁNOS

KANDÓ GYULA 377

...az úristen nagy állatkertjébôl. KANDÓ LÁSZLÓ

–

50%-os fizetésemelést kaptak Kinn vannak a vízbôl! KANYÓ SÁNDOR

KARDOS BRÚNÓ

KARDOS BÖSKE 378

KARINTHY FRIGYES KAPCZA ILA

KÁSPÁRI JÁNOS

KASSOWITZ FÉLIX 379

KASSOWITZ FÉLIX

KATONA BÁLINT

Utcai baleset KASSOWITZ FÉLIX

KAPUVÁRI ZELMA

KELEMEN ISTVÁN 380

– Hm! Ez most egy vegetáriánus, vagy egy éhezô kisnyugdíjas?! KELEMEN ISTVÁN

KATONA GYÖNGYI

– Hallotta komám, hogy Henry Ford már valami új tejet is kitalált? – Biztos meg fogják fejni az ócska fordokat... KEMÉNY GYÖRGY

KEMÉNY GYÖRGY

KELEN IMRE

381

– Ismétlem Jolikám: imádlak! – Ez vagy te, mindig csak ezt ismétled KORCSMÁROS PÁL

KERN ANDOR

KERTÉSZ LÁSZLÓ

KERTÉSZ N. LÁSZLÓ

– Megint elfogyott a pénzünk. Most adjuk a hetedik emlékkoncertet... KERTÉSZ LÁSZLÓ

382

– De mondja, Iczig szomszéd, nem félénk ez a ló? – Már hogy volna félénk?! Nálam hosszú éjszakákat egészen magányosan töltött az istállóban!

A. A: doktor: – Ne grimászolj, frátye! Ugyis beadom ezt az orvosságot, amelyik nem is olyan keserû. KIS BIRÓ JÁNOS KIS BIRÓ JÁNOS

– Térülj be, Pista, minden meg van bocsátva. Itt a húsos fazekak, részed legyen benne. – Köszönöm. Nem áhítom, én már torkig vagyok. – Ejnye, de derék legény! Sokáig élj, pajtás! KIS BÍRÓ JÁNOS

383

Borsodi díszkivonulás (A fôkormányzó megtisztítja a megyét) KISS LAJOS

KISS ATTILA

Naturalista: Ezt a képet remélem, beküldöd a tárlatra? Impresszionista: Nem én. Naturalista: Miért nem? Impresszionista: Mert akkor azt is meg kell mondanom, hogy mit ábrázol.. KISZELY NÁNDOR 384

Jókai Mór KLIC KÁROLY

Kibékülés – No, ide a pratzlit szépen, hanem azért csak maradj odabenn. KLIC KÁROLY

– – – –

Piszok egy kormány ez a mostani. Bizony, gyalázatos. A papi birtokokat el alarják venni azok a zsidók. Nagy vagyonadót akarnak behozni azok az antiszemiták. KÓBER LEÓ

– Ne igyatok mosatlan gyümölcslevet..! Még tudat alatt sem! KOLOSTORINÉ MÁRIA

Á, a híres vörös ördög! KÓBER LEÓ

KISHÁZI MELINDA 385

KOLTAI ÉVA

KOMÁDI IMRE

KONDOR LAJOS KONECSNI GYÖRGY 386

KONECSNI GYÖRGY

Tanár: Fiaim, javítsátok ki a magyar nyelvtant. Ezentúl nem lesz többé: „egy birtokos több birtokkal”. KÓNYA SÁNDOR

KORDA BÉLA KOROLOVSZKY ANDRÁS

KOVÁCS TAMÁS KORNIS GYÖRGY 387

SZIGNÓTÁR

SZIGNÓTÁR

Adamik Béla

Ade Matild

Ádler Mór

Ágas Ervin

Aggházy Gyula

Áldor Péter

Andor Loránd

Antal József

Aranyos István

Bacsa Gergely

Bacskay Donát

Baditz Ottó

Bakos Imre

Balázsfy Rezsô

Balázs-Piri Balázs

Balázs-Piri Tamás

Bálint Endre

Balla Tamás

Ballner Péter

Balogh Bertalan

Balogh Csaba

Balogh Lajos

Bamber János

Bán Attila

Bán Tibor

Banga Ferenc

Bánó Attila

Bányász István

Barabás Miklós

Barát József

Bardócz Árpád

Barna Elek

Barta Ernô

Bartha László

Basch Árpád

Bátai Sándor

Baticz Levente

Bató Géza

Batta Péter

Batthyány Gyula

Bechtold Jakab

Beck Judit

Bednár János

Békési József Sándor

Belányi Viktor

Bene Erzsébet

Benedek Kata

Benyovszky István

278

SZIGNÓTÁR

Bér Dezsô

Bérczi Ottó

Berény Róbert

Berényi Nagy Péter

Berki Imre

Berkics Miklós

Beerwaldsky Kálmán

Biai- Fôglein István

Biczó András

Biró Mihály

Bohner Ferenc

Bonyhádi Károly

Bordás Ferenc

Boromisza Tibor

Boros Béla

Boros István

Bortnyik Sándor

Boucsek Zoltán

Brambach Árpád

Brenner György

Brod Ernô

Buday György

Byssz Róbert

Cakó Ferenc

Czigány Dezsô

Czifferszky Béla

Czobor Károly

Csabai-Ékes Lajos

Császár Vera Makina

Császár Tamás

Csátth Attila

Csehi János

Cser Andor

Cserépy Károly Árpád

Cserkuti Dávid

Csermák Tibor

Csermiczky Tihamér

Cserna Károly

Csernek Antal

Csernus Tibor

Csete Tamás

Csók István

Dabis Rózsa

Dallos Jenô

Damó István

Dargay Attila

Darvas Iván

Berger Gyôzô

Bernáth Sándor

279

SZIGNÓTÁR

Deák- Ébner Lajos

Dezsô Alajos

Dinnyés Károly

Diós Magda

Diósy Antal

Divéky József

Dluhopolszky László

Dobry Lajos

Dobrovolszky László

Dorosz Károly

Drahos István

Dudits Andor

Dunai Imre

Éder Gyula

Edinger Balázs Márta

Egri László

Egry József

Ék Sándor

Endrôdi István

Engel Tevan István

Erdei Sándor

Erdei Viktor

Érdi Zoltán

Ese Kata

Ezüst György

Fábry János

Falus Elek

Faragó Árpád

Faragó Géza

Faragó József

Faragó Sándor

Farkas Jenô

Farkas Lajos

Farkas László

Farkasházy Miklós

Fauszt József

Fáy Dezsô

Fazekas Attila

Fecsó József

Fehér Zoltán

Feiks Alfréd

Feiks Jenô

Fekete Imre

Fenekovács László

Fényes Adolf

Ferter János

Fischer Lipót

Fodor László

280

SZIGNÓTÁR

Fórizs Attila

Forrai Zoltán

Földes Imre

Földes Vilmos

Förstner Faddi Dénes

Fried Pál

Fritz Zoltán

Fujkin István

Fülöp György

Füzér József

Füzes Zsuzsa

Füzesi Árpád

Gaál Ferenc

Gábor Éva

Gábor Móric

Gácsi Mihály

Gáll Ferenc

Gara Arnold

Garay Ákos

Gardos Kariel

Garisa Herman Zsolt

Gáspár Antal

Gáspár Imre

Gáspár Tamás

Gebhard Tibor

Gedô Lipót

Géhl Zoltán

Geiger Richárd

Gellért Lajos

Georg Adler György

Gergely Imre

Gergely Tibor

Gerô Sándor

Gerse László

Geszti Gábor

Glatter Ármin

Glatz Oszkár

(Paizs) Goebel Jenô

Goró Lajos

Göböly Sándor

Gömöri Holstein Imre

Göndöcs Gergely

Götz Ernô Béla

Gróf Balázs

Gugi Sándor

Gulácsy Lajos

Guncser Nándor

281

SZIGNÓTÁR

Gyapay Miklós

Gyarmathy László

Gyenes Gitta

Gyenes Lajos

Gyöngy Kálmán

Györgyfy György

Gyôri Aranka

Gyulai Líviusz

Hadnagy Gábor

Halácsy Endre

Dr. Halász Géza

Halmi Artúr

Halter András

Hanák József

Haranghy Jenô

Haragos Péter

Hargitai Zsigmond

Harmos Károly

Harsányi Gyula

Harsányi László

Hanuszik László

Háry Gyula

Hatos Sándor

Hatos Tamás

Haui József

Hauswirth Magda

Háy Károly László

Ház Vándor Miklós

Hegedûs István

Hegedüs Márton

Hegyi Füstös László

Heinzelmann Emma

Herman Lipót

Hetényi György

Hévizi Piroska

Hidvégi János

Hincz Gyula

Híres László

Homicskó Atanáz

Honti Nándor

Hont Varsányi Ferenc

Horeczky Kata

Horn Antal

Horváth Jenô

Hosszú Pintér Gyula 282

Huszka Lajos

SZIGNÓTÁR

Imrey Ferenc

Imre István

dr. Ippey Kiss Géza

Izsák Jenô

Jakobovits Artúr

Jankó János

Jankovics Marcell

Janovits István

Jantyik Mátyás

Jaschik Álmos

Jeges Ernô

Jelenszky László

Jeney István

Jeney Jenô

Jeney Klára

Jenkovszky Iván

Jókai Mór

Jókó Csaba

Joó József

Józsa Károly

Juszkó Béla

Kisfaludi Stróbl Zsigmond

Kádár György

Káldor László

Kálmán György

Kaján Tibor

Kalivoda Kata

Kallus László

Kálmán Viktor

Kálmánchey Zoltán

Kandó Gyula

Kandó László

Kapcza Ila

Kapuvári Zelma

Karczaghy Zoltán

Kardos Böske

Kardos Brúnó

Karinthy Frigyes

Karvaly Mór

Karvaly József

Káspári János

Kassowitz Félix

Katona Gyöngyi

Katona Nándor

Kaupert Pál

Kelemen István

Kelen Imre

Katona Bálint

Kató Vladimir 283

SZIGNÓTÁR

Kernstok Károly

Kertész László Attila

Kertész N. László

Kesztyûs Ferenc

Kis Biró János

Kisházi Melinda

Kiss Attila

Kiss Ilona

Kiss Lajos

Klic Károly

Klösz György

Kober Leo

Kollár Gusztáv

Kolostoriné Mária

Komádi Imre

Kondor Lajos

Konecsni György

Kónya Sándor

Korcsmáros Pál

Korda Béla

Korolovszky András

Kovács László

Kemény György

Kovács Zsigmond

Kozma György

Kozma Lajos

Kozma Péter

Kônig Dezsô

Köpeczi Boócz István

Kôszegi Judit

Krenner István

Kreisch Béla

Krolmusz Ferenc

Kunosy Frigyes

Kustán Roland

Kürthy György

Laczky István

Lakatos Artur

Lakatos Ferenc

Lakos Alfréd

Lányi Imre

László Endre Bandy

Lehoczki István

Lehoczki Károly

284

Lehotay Zoltán

Lendvai Antal

SZIGNÓTÁR

Lengyel Gyula

Léphaft Pál

Linek Lajos

Lóczi János

Lóránt Mihály

Lurja László

Macskássy Gyula

Madár Eszter

Madaras Vogel László

Magyar-Mannheimer Gusztáv

Major Henrik

Makoldy József

Manno Miltiádész

Marasztoni József

Marék Veronika

Margitay Tihamér

Márk Lajos

Markos Erzsébet

Márky Kálmán

Mártai László

Márton Ferenc

Márton Lajos

Mata János

Mata János

Mayer Gyula

Medgyes László

Medveczky Jenô

Mekkey Péter

Menkó László

Mészáros András

Mezô István

Miklósi Ödön

Miklosovits László

Mikulka Gyula

Mocsay Béla

Molnár Farkas Ferenc

M. Vészi Margit

Mühlbeck Károly

Nádler Róbert

Nagy István

Nagy László Ervin

Nagy Tamás

Nemes Török János

Nemes Zoltán

Németh György

Neogrády Antal

Nyárády Klára

Nyáry Albert

285

SZIGNÓTÁR

Nyúl Ferenc

Oláh Sándor

Orosz István

Orsovai Lajos

Ôszi Zoltán

Pál Hugó

Palágyi Béla

Pálfy István

Palló Iván

Pályi Jenô

Pap Géza

Pápai Gábor

Papp Imre

Papp József

Papp Károly

Pataky László

Pattantyús József

Paulini Béla

Pérely Hercz Imre

Prenoszil Sándor

Perlrott Csaba Vilmos

Pesthy István

Peterdi Gábor

Petz Margit

Pintér Gábor

Pintér Jenô

Pogány Sándor

Polgár Márton

Pollák Zsigmond

Pólya Gogó

Pólya Iván

Pólya Tibor

Dr. Pósta Sándor

Poszpisek Márta

Pörge Gergely

Prihoda István

Puszta Péter

Pusztai Pál

Rau Tibor

Rák Béla

Ránki Roxy József

Rátz Gábor

Réber László

Regéczy Lenke

Remsey Jenô György

Repcze János

Rippl-Rónai József

286

SZIGNÓTÁR

Rohonczy János

Róna Emmy

Rónay István

Rózsahegyi György

Rubovics Márk

Rudnay Gyula

Rusz Livia

Sajdik Ferenc

Sajó Sándor

Sándor István

Sándor J. Antal

Santho Imre

Sassy Attila

Sassyné Jola Farkas Ibolya

Sch. Kovács Hugó

Scheiber Hugó

Schnell József Antal

Schôner István

Schwott Lajos

Sebôk Imre

Sommer Ignác

Soós Jenô

Soós Tamás

Sostarics Lajos

Spányi Béla

Stetka Gyula

Stróbl Zsófia Böske

Szabó József György

Szabó László

Szabó Vladimir

Szakmáry László

Szalai Attila

Szántó Lajos

Szemes István

Szemethy Imre

Székely Andor

Szénási Ferenc

Szép Lajos

Szepes Béla

Szepesi Dezsô

Szepesi Kuszka Jenô

Szerényi Gábor

Szigethy Vilmos

Szigeti Imre

Szigethy István

Szilágyi Jolán

Szabó László Róbert

Szegô Gizi

287

SZIGNÓTÁR

Szmodis Imre

Szoboszlay Péter

Szônyi Gyula

Szücs Édua

Szücs István

Szüle Péter

Szûr Szabó József

Tábor János

Takács Imre

Takács Zoltán

Tamás Elemér

Tarnócy Árpád

Tarnóczy Zoltán

Telepy Károly

Telkes Tamás

Tettamanti Béla

Tichy Gyula

Tichy Kálmán

Tipary Rezsô

Tóbiás György

Tomena György

Toncz Tibor

Tornyai János

Tóth András

Tóth Antal

Tóth Árpád

Tót Gyula

Tóth József

Török Endre

Török Lajos

Tull Ödön

Tuska Miklós

Tuszkay Márton

Urbán Péter

Urbán Tibor

Urtz Ottó

Ürmös Péter

Vadász Endre

Vadász Miklós

Z. Vágó Zsófi

Vajda Albert

Vámos Sándor

Vanek József

Varga Imre

Vargha Andor

Varga Zerge Zoltán

Varga Zsófi

Várnai György

Varró Sándor

288

SZIGNÓTÁR

Varsányi Ferenc

Vastagh György

Vasvári Anna

Vaszary Gábor

Végh Dezsô

Végh Edvard András

Vén Zoltán

Vértes György

Vértes Marcell

Vesztróczy Manó

Vigh Gyula

Vincze Lajos

Vogel Eric

Voit Ervin

Vörös Géza

Weisz Béla

Varga József

Végh Gusztáv

Vikár Zoltán

Zsebôk János

Wesely Norbert

Wittmann Rezsô

Wollemann Viktor (Vályi)

Würtz Ádám

Zádor István

Zalán Jenô

Zámbó Kornél

Zombori Erbitsh Gyula

Zórád Ernô

Zórád Géza

Zsoldos Péter

Zsoldos Sándor

289