! IPARMŰVÉSZETÜNK KÜZDELMEI ÉS ! j FELADATAI. f y v
il
DR. BÁRCZY ISTVÁN ELNÖKI MEGNYITÓBESZÉDE, MONDOTTA AZ O R S Z Á G O S MAGYAR IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT 1915 ÁPRILIS 20-DIKI KÖZGYŰLÉSÉN.
esztendő előtt, mikor az Önök bizalmából az Iparművészeti Társulat elnöki székét elfoglaltam, kifejezést adtam annak a meggyő• ződésemnek, hogy a feladatot, amelynek elvégzése az Iparművészeti -<; Társulat hivatása, igen .VUIVULUII, fontosnak, "a il.ugj.ui magyar nuiiuiu kultúra szempontjából I llUlJMLlMUI 1 — ...TV.«^^., íí 1 iiûM/IMûv(j fekintve, messzekiható jelentőségűnek tartom. Azóta elmúlt egy " i w W j M l j W I esztendő s a közvetlen érintkezés, amelybe tisztemnél fogva magá^ UIvmv/Jk^í v a ' a feladattal és a feladat munkálóival jutottam, csak még erősebbé • I* <=J tette bennem ezt a meggyőződést. De egyszersmind felvilágosított í azokról a körülményekről is, amelyek között ez a feladat a magyar közéletbe bele• illeszkedik, megadta azokat a tapasztalatokat, amelyek az érte folytatott munka jelle• gének és értékének megítéléséhez szükségesek, megismertetett azokkal az eredményekkel, y amelyekre a magyar iparművészet fejlődése támaszkodik. S ha ma ezeknek a tapasz• falatoknak szemüvegén keresztül vizsgálom a feladatot, amelynek elvégzésére mi íí mindannyian vállalkoztunk s az eredményt, amelyet vállalt munkánk érdekében elérV tünk, be kell vallanom, hogy az eredmény a feladat nagyságához mérten még koránt• sem kielégítő. « Akár az elmúlt év eredményeire tekintek vissza, akár a Társulat egész életé• • • » » ' • • •• " ' - - • ' • nek folyamát veszem szemügyre, nem titkolhatom azt• a meggyőződésemet, hogy bár a társulat kebelében állandó intenzív munka folyt és számosan akadtak, V akik nem csekély munkaerejüket, tehetségüket az iparművészet fellendítésének • szentelték, mégis a lendület mértéke, gyorsasága és intenzitása, amellyel Magyar» országon az alkalmazott művészet fejlesztése halad, nem felelhetett meg eléggé a vele szemben támasztott várakozásoknak és annak a jelentőségnek, amelyet az előbb H érintettem. » Az okokat, amelyek ezt a reánk nézve sajnálatos ellentétet előidézik, megtalálni • nem nehéz. Ha az Iparművészeti Társulat működésén végigtekintünk, okvetlenül szeíí műnkbe ötlik, hogy a társulat működése szorosan egybe van forrva az állami támoV gatással. A társulat úgyszólván kizárólag akkor produkált valami nagyszabásút, jelen• főségteljeset, amikor ehhez az állam nyújtott segítőkezet. Az állam segítsége természetes, £ mert hiszen a társulat a kultúra fejlesztése és az iparpártolás terén olyan feladatokat • végez, amelyek jórészben magát az államot illetnék. De az állami segítség még sem • lehet a társulat egészséges működésének kizárólagos bázisa. A művészet fellendítése V elsősorban a társadalom kötelessége s az Iparművészeti Társulat is, mint amely ennek • a kötelességnek szentelte magát, a társadalom tevékenységében kell hogy a maga íí erőit keresse. V Ennélfogva ugyancsak a társadalmi tevékenységben kell hogy keressük az erők • hiányának okát. Keressük és meg is fogjuk találni. E g y futó pillantás a társulat tag£ jainak névsorára, egy rövid betekintés a társulat életébe, meg fog győzni arról, hogy • ebben a névsorban és különösen ebben az életben majdnem kizárólag olyanok vesznek íí részt, akik az iparművészettel hivatásszerűen foglalkoznak. De csaknem teljesen $ hiányzik a közönség, hiányzik a társadalom. Hiányzik tehát éppen az a tényező, • amelynek közreműködésére alakult meg a társulat s amelynek ereje a művészet álta• lános fellendülésének egyedüli biztosítéka. Ezt az erőt nélkülözzük s ezért nem lehet $ még működésünk olyan gyümölcsöző, mint azt a modern ember lelki emelkedettsége • megkívánná. Mert szinte csodálatos jelenség az, igen tisztelt közgyűlés, hogy a művészet hívó £ szava, éppen leginkább annál a társadalmi osztálynál talál süket fülekre, amely jelle• généi fogva tárt szívvel kellene hogy ezt a szózatot befogadja. É s valóban a helyzet »
Irt
# r w r w r » * s l ^
y
y
H »
Ti íí V • * £ V íí $ • * V • » V íi y • íí íí
• ••i
$ V íí £ • » V íí » • íí y • » V íí $ • íí V • » V Jí » • y ií •
•:•=•=•=•=•:•=•=•=•:•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=• 173 Magyar Iparművészet.
I
s n
L'art paysan hongrois. Broderies
•
•II
174
az, hogy míg az iparososztály kedvvel és szívesen siet a művészet zászlaja köré, addig a szellemi foglalkozást űző magyar intelligencia alig akar tudomást venni művészeti mozgalmainkról. Éppen az az osztály, amely a művészeti kulturára leginkább hivatott, áll legmesszebb ettől a kulturától. Nemcsak a középosztály, hanem főpapságunk és arisztokráciánk egyrésze is érzéketlen a művészet iránt ; ízlése, vágyai a hosszú elhanyagolás miatt nincsenek annyira kicsiszolva, hogy a művészet szeretete és élvezete, mint életszükséglet lépne fel lelkében. Gyakran megelégszik a silány, alacsony portékával, mert ítélete nem olyan fejlett, hogy annak érdemetlenségét felismerné. Vagy nem lehangoló s egyben közállapotainkra szomorúan jellemző tünef-e, hogy az országgyűlésen évtizedeken át nem esik egyetlen szó a művészet életbevágó dolgairól I S ez mindennél jobban mutatja, hogy a magyar intelligencia mennyire nincsen tisztában a művészeti kérdések nagy értékével. Miként követeljünk azonban érdeklődést, szeretetet a közönség részéről, amikor azok, akik az ország szellemi elitjét kellene hogy képviseljék, közönyösen haladnak el a szellemi és gazdasági kultúra egyik legfontosabb tényezője mellett. Már pedig a törvényhozást, ha a művészet hívó szava nem tudja utolérni, legalább a feladat kulturális és közgazdasági jelentősége, a magyar művészet és ipar pártolásának égető szüksége kellene hogy a kérdés mellé lekösse. Ám ebben a tekintetben is mélyen fészkelnek a bajok, mert társadalmunkban, sajnos, ma még érvényesül az az áramlat, amely a lelkeket a magyar produktumok ellen hangolja. A külföldi eredetnek nálunk még mindig varázsereje van s bízvást állíthatjuk, hogy a magyar ipar pangásának éppen a külföldieskedés egyik főbb oka. A hazai termékekről lekicsinylőleg beszélni divat és minden mozgalom, amely ennek a divatnak megtörésére irányult, sikertelenségben sorvadt el. Azok, akiket tradícióik és ízlésük kiemelnek az általános közönyből, alig vesznek maguknak annyi fáradságot, hogy a magyar ipar versenyképességéről meggyőződjenek, hanem eleve elfogadva annak inferioritását, inkább a külföldi termeléshez fordulnak. Egyszerűen nem vesznek tudomást arról a fejlődésről, amelyet a magyar ipar az utolsó évtizedek alatt felmutathat. Ilyen körülmények között azonban mindjobban elakad az amúgy is nehezen meginduló fejlődés, mert hiszen a magyar ipar nem képes saját nemzetét a maga saját pártjára hódítani. Ha mindezekhez hozzávesszük azt, hogy a gyári termelés olcsósága egy alig legyőzhető versenytársat állított a kézműipar mellé, akkor tisztán állanak előttünk a magyar iparművészet fejlődése elé tornyosuló nehézségek és világos lesz előttünk az is, miért nem lehet társulatunk működése olyan eredményes, amint azt mindnyájan óhajtanok. De az a kép, amelyet ilyenképpen iparművészetünk bajairól körvonalaztunk, más egyéb tanúságokat is rejteget a mi számunkra. Nevezetesen kijelöli társulatunk működésének irányát. Nekem legalább az a meggyőződésem, igen fisztelt közgyűlés, hogy nekünk, akik a magyar iparművészetet fejleszteni, nagyranövelni akarjuk, elsősorban a haladás feltételeinek biztosítása a teendőnk. S minthogy ma a legelső, a legfontosabb feltétel : a társadalom közreműködése, még jórészben hiányzik, minden munkánk-
„
?! •
•
•II •II •II
Hontmegyei
•
H « H • H •
••i H •
•M
varrottasok.
L'art paysan hongrois. Broderies.
nak, minden megfeszített igyekvésiinknek oda kell irányulnia, hogy a magyar társadalom a fejlesztés küzdelméből kivegye a maga részét. Nincsen közönségünk — teremtsük meg. Teremtsünk sziveket és elméket, amelyek befogadják a mi eszméinket, munkáljuk meg a talajt, amelybe remélt gyümölcseink magváf el akarjuk vetni. A közönség közönyösségének megtörése, a közönség felvilágosítása, nevelése, a művészi formák iránt való vágy felébresztése, a művészi ízlés fejlesztése, ápolása : ez az, amit elsősorban el kell hogy végezzünk. Addig minden egyéb munka meddő volna, mert hiszen termelhetjük mi a világ legfinomabb műalkotásait, ha nincsen közönségünk, amely szívesen venné őket, a s e m m i n e k és s e n k i n e k termelünk. Azok a módok, amelyeknek segítségével a közönség nevelése lehetséges, nem ismeretlenek előttünk. Nagyon természetes, hogy a legelején kell kezdeni, az embereket ott és akkor kell megfogni, ahol és amikor a lelkük a legkönnyebben alakítható. Tehát a gyermekkorban, az iskolában. Az iskolai nevelést kell a művészeti nevelés alapjára helyezni. Több művészetet, mennél több művészetet az iskolába, hogy a művészi érzék bele fészkelje magát a gyermek lelkébe, hogy a művészet után való vágyakozás életszükségletévé váljék. Az iskolai tanításnak olyan reformjára kell tehát törekednünk, amelyben a művészetnek egyre nagyobb és nagyobb szerep jut. Ezáltal nemcsak magának a művészetnek teszünk jelentős szolgálatot, hanem kifinomítva a gyermek lelkét, emeljük az élet általános nivójáf. Ezt nevezem én a szép életre való nevelésnek, mely nincs tisztán külső anyagi eszközökhöz kötve, hanem azoktól független magasabbrendű életművészet. A másik fontos pont, amelyen a művészetért folytatott küzdelem megvetheti a lábát: a magyar népi művészet. Tudjuk, hogy népi magyar formanyelvünk elsőrendű, eléggé nem becsülhető artisztikus értékekkel teljes. De nem elég, hogy ezt mi tudjuk, a közönség kell hogy tudomásul vegye, a közönség kell, hogy megérezze ezeknek az értékeknek egész finomságát s különösen azt, hogy ezek az értékek bátran, diadalmasan állják meg a helyüket minden külföldi termeléssel szemben. A nemzeti öntudatra kell hogy appelláljunk a magyar művészet érdekében s ugyanekkor, hogy az öntudat jogosultságát emeljük, mindent meg kell tennünk a magyar nemzeti formanyelv céltudatos, művészi fejlesztése érdekében. Ez az utóbbi feladat annál is könnyebb, mert hiszen magában a magyar népi művészetben bőven megvannak a fejlődés lehetőségei s a mi munkánk vele szemben nem is terjedhet egyébre, minthogy lehetőleg megóvjuk egyes olyan zavaró befolyásoktól, amilyeneket az utóbbi időben egyes jószándékú, de helytelenül vezetett háziipari akciók részéről kellett elszenvednie. A népművészetben rejlő erő szabad érvényesülése a jövő fejlődés biztos záloga. Mindezek segítségével és még más sokszor vitatott és ismert eszközök útján bizonyára elérhetjük a közönség művelődésének olyan fokát, amelyen többé nemcsak a dolgok olcsóságát, hanem elsősorban azoknak minőségét nézi és meg tudja ítélni, meg tudja becsülni, mindenben a tisztább művészi ízlést. A közönségben fel kell ébreszteni
1*
iî
• H •
•
•H
J 175
a tudatot, hogy nem az olcsó, de értéktelen, hanem csakis a formában, kidolgozásban tökéletes produkció felel meg érdekeinek. Evvel nem azt akarom mondani, hogy a művészet a fényűzés - . _ _ _ ^œâsftvzaw'' v eszközévé legyen. Sőt ellenkezőleg: a modern K H RViSrarlHTSÉft^ művészeti törekvésnek egyik legfontosabb feladata, IM bb^I^säIEZgBK^ hogy jó, szép, de olcsó tárgyakat állítson elő, iScl^ SÊ V ^ i a i V 8 m e r t csak ilyen módon lehetséges a művészet általánosítása. De a közönségben fel kell ébreszteni a becsületes, gondos munka iránti érzéket. Természetes, hogy ebben is a hatóságoknak kellene előljárniok. Nem szabad megismétlődniök azoknak a múltban sajnosan tapaszfalt eseteknek, hogy az iparművészet körébe tartozó közmunkák kiírásánál és odaítélésénél is az olcsós á g elve legyen az irányadó. Az állam mutas^ j l S S m son példát avval, hogy csak művészileg és a megmunkálás dolgában egyaránt tökéletes mun] { g r a reflektál. Igen sokat tehetnek ebben a tekintetben gyárosaink és kereskedőink is, akik eddig, sajnos, nem mindig teljesítik azt a kötelességet, amely a magyar művészi ipar terén őket illeti. Nem szabadna megesnie, hogy olyan formákat hozzanak forgalomba, Hontmegyei varrottas. L'art paysan hongrois. Broderie. amelyek művészietlenek, ízlésbe ütközők, hogy selejtes külföldi minták szerint dolgoztassanak, mikor éppen ők azok, akik széleskörű összeköttetéseiknél fogva a magyar művészi erők számára megnyithatnák az érvényesülés terét. Éppen ezért várunk többet az ő közreműködésüktől. Nagyon természetes, hogy az iparművészetünk fejlesztésére irányuló akciók középpontjában társulatunk kell hogy álljon, amelynek erőit éppen ezért növelni, szaporítani kell. Őt illeti elsősorban az a felvilágosító, nevelő, irányító és szervező munka, amelyről szóltam, őt illeti az egész iparművészeti fejlődés vezetése. De míg egyrészről erre a célra meg kell hogy legyen minden eszköze — a társulati ház volna elsősorban ilyen —, addig másrészről gondoskodnunk kell olyan szervekről, amelyek elvégzik a munkának a társulatra nem hárítható részét. Ebben a kérdésben örömmel utalok az Országos Iparegyesülef érdemes igazgatójának, G e l l éri Mór tagtársunknak, az iparművészet fejlődésének irányairól és eszközeiről írt értékes tanulmányára, amelyben ő igen helyesen rámutat a fejlődés föltételeire. Mindenesetre szükséges volna, hogy a magyar ipar egy olyan szervezetet • •H nyerjen, amely a piaccal való érintkezést végzi, amely a társulat eszmei vezetése mellett az iparfejlesztés praktikus oldalát intenziven szolgálja. Ilyen módon a társulat is nagyobb erővel fordulhatna tulajdonképpeni feladatához s viszont megvolna oldva az élettel való kapcsolat kérdése is. A két tényező összeműködése valósíthatná meg a mi vágyainkat, visszaidézhetné a magyar művészi ipar régi dicsőségét. Evvel a reménységgel, ebbe a jövőbe vetett hittel üdvözlöm azokat, akik mai megjelenésükkel reményeinkben és munkáinkban velünk egyeknek vallják magukat. Hontmegyei varrottas. L'art paysan hongrois. Broderie.
GERÓ ÖDÖN: MAGYAR INTERIÖRÖK
• » • fi y • M Ï • » • í y • M « Ü » • • V • n V it $ • M V • » • f! $ • » « it £ • M V •
AZ IPARMŰVÉSZ BÁLINT É S JÁMBOR egint az építészek uralkodnak el az iparművészeten. Megismétlődik az a már többször is megismételt uralomcsere, amely a festők és szobrászok akarása és munkában gyönyörködése alól kikerült iparművészetben az építészeknek juttatta a hatalmat. Minden ilyen uralomváltozás, elernyedtségből fölocsudás vagy pedig új lehetőségeknek és szükségességeknek érvényesítése volt. De az uralom idők leteltével belelomhult új elernyedésbe és belefásult új konvencionalizmusba. Síkra kellett szállnia az irodalomnak s a piktúrának, hogy a mesterségekbe megint új lelkességet és lelkiismeretességet leheljen, szép hagyományokon épülésre és új akarások büszkeségére bírja őket s azután a maga elmésségébe belefáradjon. A XVII. század is az építészek kezére adta az elkorhadt iparművészetet és fölelevenítette, A mi magunk élte időnkben ezek az uralmi változások hamarosan történnek. Az angol irodalmi és pikturai uralom, a bécsi szecessziós építészi uralkodás, a belga, skandináv, finn irodalmi és pikturai vezetés, majd az új bécsi és német építészi irányítás ilyen gyorsan váltakozó hatalomcserék voltak. Már nem hosszú korszakokat, hanem csak rövid időközöket foglalnak le maguknak az új uralkodók, akik különben a régi urat élni hagyják, sőt meg is alkusznak vele. A nálunk divatossá lett fmneskedés is ilyen megalkuvás volt. Az irodalmi spekuláció s a festői fantázia uralma most megalkudt az építészeti akaráséval és egyelőre együttesen veszik át az iparművészet birodalmát. Bálint Zoltán és Jámbor Lajos ugyancsak nem idegenkedett az új építészeti uralkodásnak ettől a megalkuvó taktikájától. Ók is résztvettek a régi kormányzat hagyatékának likvidálásában. Az ő iparművészeti tevékenységük része az építészeti eluralkodásnak, részese tehát annak a fölszámolásnak is. Végig az iparművészeten az építészek és az építészi gondolat dominálnak. Van de Velde, az író és festő, építésszé lesz, és nagyszerű józansága, amely fantáziák teremtőerejénel hatalmasabb, az iparművészetben az építészi uralmat mélyíti. A bécsi s a német iparművészeten építészek szükségességei uralkodnak el, a finn és finneskedő iparművészetben a skandináv-germán építészet hatalmasodik el, nálunk pedig az iparművészet teljesen a tervezők kezébe kerül s a tervezők építenek s az építészek terveznek. Bizonyos, hogy az új uralom az iparművészetnek javára válik s bizonyos, hogy a mi iparművészetünket ez az építészi uralkodás megint kilendítette az ellomhulfságából. Érdekes művészetpszichológiai, falán néppszichológiai jelenség az, hogy a mi magától is lengésre rátermett iparművészetünkön folytonosan lendíteni kell egyet. Nagyszerűen tudna lendülni és mégis mindig meg kell lendíteni. Most az építészeten van a lendítés sora. Bálint és Jámbor úgy van az építészi és iparművészi tervezéssel, mint a modern zene a komponálással. Az új zeneszerző hangszerelve komponál. Nem külön komponál és insfrumentál, hanem instrumentálva gondolkozik. A hangszeradta lehetőségek gondolatot adnak neki s a zenei gondolat a hangszerelés formaöflefével együtt támad. Bálint és Jámborék a házat és az inferiőrt együtt érzik és a kettőt együtt eszelik ki. Az egyik a másiknak lehetőségei és követelményei szerint alakul. így érvényesül az építészetükben festőiség ; távlataik így formálódnak, térötleteik így kereskednek a monumentalitás és az intimitás körül. A monumentalitás követelményei iparművészeti formákat eszelteinek ki velük s az intimitás csábítása építészeti megoldásokat kerestet velük. Felületek és mélységek iparművészeti kalandokba invitálják őket és iparművészeti fantáziák építészi alkalmazkodásra ösztökélik őket. Az 1900-i párisi világkiállítás magyar palotáján, amely az ő művük volt, már valamelyest érvényesült ez a komponálásuk, noha akkor a történelmi gondolat az alkotó energiájukat lenyűgözte. Bálinték a világkiállítás majdnem valamennyi magyar csoportjának berendezését is végezték s a magyar sikerben jórésze volt az artisztikus, érdekes, az idegeneknek, de magunknak is meglepő berendezésnek. Az ellesett és megtanult, kieszelt
•
•
II •
• » • íí y • £ • H » • Ä V • £ • Ü £ • » V • £ • í y • » y • y • íí y • » y • » • íí y • y y • y • S y • y y •
II •
és először kipróbált, sajátszerűen alkalmazott motívumok idegenszerű harmóniájukkal hatottak. Az idegenszerűségnek s az egyéniségnek egymáshoz való köze rejtelmesnek látszott ; nem tudták, mennyi része van benne az egyiknek, mennyi a másiknak. A magyar szenzációt élvezők ezt a problémát is kutatgatták. A két-egy művész jó ideig Parisban volt, s mivelhogy művészek és fiatalok voltak : láttak és tanultak. A hatások mámorát s a megismerések szépségét élvezték. Minden művészet ezeken a gyönyörködéseken keresztül szűrődik le. Minden művészet hatásokkal való szeretkezés és tőlük való szabadulás. Minden fejlődés : hatások előtt meghódolás és hatások legyőzése. Bálintot és Jámbort akkor a bécsi szecesszió is kerülgette s az űj francia naturalizmus is. Amaz a fermészefest megtagadó spekuláció, emez a természetes stilizálása. A kettő szenvedelmesen termelt új formákat. Bálint és Jámborék amattól gyanakodva félrehúzódtak, falán a francia hatás közvetetlensége folytán is. És idegenkedtek Van de Velde hatásától is. Féltek a — szertelenségétől. A nagyszerűn józan, az észszerű egyszerűséget szépséges művészi energiává avató Van de Velde-vel szemben a buján játszi francia naturalizmus mellé azért szegődtek, mert amannak hatalmas magátólérfefődésétől a maguk egyensúlyát féltették. Ilyen fajta tévedés nagyon sok művészt s egész nagy művészeteket ért, de a tévedésektől szabadulás is győzelem. Mire végiggyőznek minden szükséges győzelmet: eljutnak ahhoz a meggyőződéshez, hogy Van de Velde, Wagner Ottó és Lechner Ödön az új építészet és iparművészet lélekformálói és egyéniségeket nevelői. íme, három nagy építész az iparművészeiben érvényesült új uralomnak kiverekedője és megalapozója. Bálint és Jámbor megépíti és berendezi a Bajza-utca 24. számú palotát. A nancy-ak hatása alaft, a francia új ornamentikától megbűvölten. A „Művészet" valamelyik régebbi számában ezt a palotát ismertettem. A franciáknak reájuk való hatásába beleavatkozik a franciákra is hatással volt angol iparművészet. írók és festők programm-iparművészefe. Glasgow, Kelmscolt, a maguk művészeinek szentséges fanatizmusával és formaáhifafával. Ez a hatás is értékes megismeréseket és önmegtalálásokaf juttatóit Bálint és Jámbornak. S e hatások valami íudatmögötíiségfélévé raktározódtak el bennük, azután, hogy tőlük már szabadultak. A finn hatás szépségeit tudatosan látszanak keresni, Az egész magyarországi művészi finneskedésben különben csak olyan epizódot Iátok, amelyben inkább művészetpolitikai mint művészetalkotói szempontok érvényesülnek. Valami olyan programmosdit, amelynek megjátszását nem művészi akarások kezdték meg, de folytatni a művészi alkalmazkodás okossága folytatja. Az építészet sokkal inkább meghódolt neki, mint iparművészetünk. Ebben az utóbbiban elemibb hatással nyilvánulnak a magyar törekvések, az új német, a bécsi, a belga tanítások s az egyéni ötlet. A hatások, megismerések és szabadulások komplexumából szűrődött le Zala György Stefánia-úti műteremházának terve. Magyaros törekvések is beletörtetnek ebbe az értékes komplexumba. Az a vertvas ablak- és kertrács, amelynek képét bemutatjuk, a franciás naturalizmus, angolos ornamensáhitat és magyaros ritmus hatásemlékének és leszűrődésének érdekesen szép nyilvánulása. A ritmusnak domináló éreztetése, de a mások által is megtalálható motívumok puszta alkalmazásának lehetőleg kikerülése : ez a Bálint és Jámbor magyaros építészetének és iparművészetének programmja. A népies díszítőelemeket monumentalizálják, plasztikusan jelentetik meg, de naivitásától megfosztják. A szerkezetben is magyarosságot éreztetnek a vonal ritmusával. A nagybányai színház ennek az igyekvésnek dokumentuma. Hajdú megye székházát Bálint-Jámborék magyar átmeneti stílusban építették. A nevén nevezések korában Bálint-Jámbor sajátos magyaros stílusának is nevet kell adni. Más ez a stílus mint a Lechner mesteré, más mint a Lechner község híveivé vagy mint a Lechneren túltevőké. Lechner mindig tiltakozott ellene, hogy utánzókat akar nevelni. Csakis iránykövetőket, de az irányt egyéni művészetükkel követőket keres. Bálint-Jámbor átmeneti magyar stílusában sajátságosan, izgalmasan érdekesen megnyilvánul az az említettem egész komplexum, amely az ő tapasztalásuknak és hatástól szabadulásuknak tudáseredménye. A spekuláció és fantázia, az emlékezés és stilizálás művészeteinek leszűrődése az ő magyar stílusuk is. Csak a finnhatás nyilvánul benne
• $ • íí £ • y « )[ » • Jí y • y il H » • íí y • » V íí y • íí y • » y íí y • íí y • y y Ä y • y y • y • íí y • y y •
il:*:*:«:*:»:»:»:*:*:»:*:*:»:»:*:«*:*:»:*:«:»:*»:*:*:*:*:»:«:«*:*
Bálint é s J á m b o r : Hall é s l é p c s ő j e .
il
íí • » • íí £ • i V S £ • íí V • i • • y • í! j; • » • • » • í V • n V • » • X II
Il
*
fölszívallanul, mintegy azt demonstrálván, hogy tőlük is idegen, mint ahogy idegen mindenkitől, aki magára erőszakolta. A debreceni megyeháza Bálint-Jámbore'k egyik legnemesebb műve. Itt csak a díszterméről szólunk. Hatalmas fehér csarnok, amelybe Kernstock mester üvegablakai színesen viszik a verőfényt. Sötétre beeresztett és viaszkolt hársfa-lambériák s ajtók vágják el a nagy fehérséget. A vasbetonmennyezet szélesen ráborul a teremre. Finoman vésett, virágosán ornamentizált fehér gerendák kereszteződnek benne. Középütt hatalmas, hármas abroncscsillár, a négy szögletben egy-egy kisebb kétgyűrüs csillár függ le róla. Sárgarézből Kiszlingék öntötték Bálint-Jámbor terve alapján. A megyeháza nagy kapujának rácsa Bálint-Jámbor egyik legjava rajza. A derék debreczeni vasműves remekbe kovácsolta ki. A falművészet igazában a hallban remekelhet. A felsőszivágyi kastély emeletes hallja a belső dekorációnak finom vizsgatétele. Festőiséggel, távlathatásokkal, a térbetöltés szépségeivel, összeegyeztetett monumentalitással és bensőséggel szolgál. Tulajdonosa Bornemissza Elemér báró élvezi a szépségeit. A sötétzöld csempével borított kandalló nagy angolos fülkéjéből a csarnokon végignézvén, pompás harmóniába verődik össze a nagy sokféleség : a végig vadászjelvényekkel borított sima falak, tövükben pácolt fenyőfaburkolat, a nagy sárgaréz normandiai csillár, a bőrbűtor, az emeletnek szegő lépcső. A M u n k á c s y - u t c a 16. számú palota halljának zöldes juttával borított falait füstölt tölgyfaburkolat tagolja. Fehér gipszmennyezet borul föléje. A kandalló központi fűtéssel kombinált, s a fűtőtestek melege áttört vörösrézburkolaton árad a kényelmesen nagy, szép csarnokába. A Kmetty-utcai (31-33 sz.) palotának ugyancsak emeletes a hallja. Szilfából a lambériák, a lépcsőkorlátok, az emeleti galéria könyöklője. A köralakú lépcső vakmerő törtetéssel visz az emeleti nyílt galériához. A mennyezetet hordó hatalmas pillért szilfa burkolja : monumentális erővel hasítja szét a tért és hirdet szuverén biztonságot. Köröskörül nemes tarkaság. Egymást követelő különféle dolgok harmóniája. A dongaboltos vestibülben lépcső és burkolat amerikai fenyőfa (pifschpine). A dongákon plasztikus ornament fut végig. Ajtók, lépcsőrács bécsi-műhelyesen biedermeieres. A kis csarnok térré-testté lett invitáció. A sötét tölgyfaebédlő pedig a marasztaló vidámság és komolyság összeegyeztetése : minden vendég otthon legyen benne. A világos krefonfali kárpiton nagy, színes virágok tobzódnak. Mintája olyan, mintha Morrisék magyarosan kedélyeskednének. A tálaló s a beépített ezüstszekrény a Iamrinákból szinte kihullámzik. Más hangulatú, mosolygón előkelő, pedig a fala haragos zöld, a palota szalonja fehér, mennyezetének ornamentizált, dongázatát kazettás, széles, ornamenssávok keresztezik. A fal lába fekete körtefa, a szmaragdzöld damasztkárpit pedig falvállig ér. Végig a házon csupa fényűzés, minden materiája nemes, s minden formája az anyagot hízelkedve bevallja. Anyagok bevallása, formákban beszédes megszólaltatása, ornamentikában való finom pazarkodás, hangulatosság kifejezése, vagy monumentális pátosz vagy bensőséges ritmus éreztetése, a művészetbölcsességnek a művészetörömnek nyilvánítása íme Bálint-Jámborék iparművészete. Minden hatáson, fölszíváson, leszűrődésen keresztül ez a művészi tudásuk, öntudatlanságuk, akarásuk és hitük érvényesül.
• n • H y • íí V • » • íí £ V í! V • £ V íi y • í! • H » • í; $ V í V • » • íí y V » V • »
ií
•
Az e füzetben közölt valamennyi interiőrt é s bútort BÁLINT Z O L T Á N é s JÁMBOR L A J O S é p í t ő m ű v é s z e k tervezték. T o u s les intérieurs et m e u b l e s r e p r o d u i t s d a n s ce fascicule ont été c o n ç u s par MM. Z O L T Á N BÁLINT et L O U I S JÁMBOR, architectes.
212. F o g a d ó t e r e m s a r k a . (Kmetty-utca 31.) F e k e t e f é n y e zett körtefa, falak : s m a r a g d z ö l d s e l y e m . •
212. Coin du g r a n d salon, boiserie en tenture s o i e verte é m e r a u d e .
poirier
verni,
=•=•=•=•=•=•:•=•=•=•=• 181
H
Magyar Iparművészet.
2
213.
213. Kandalló a h a l l b a n . v a s tűzhelykeret.
182
(Kmetty-utca
31.) S z i l f a , vert
213. C h e m i n é e d a n s le hall. B o i s d ' o r m e , e n c a d r u r e du foyer fer forgé.
214. Kmetty-utca 31. s z . palota vesztibtilje. P i t c h - p i n e fából.
214. V e s t i b u l e d ' u n hôtel privé.
Boiserie
en
pitch-pine.
216. 215—216. P o h á r s z é k utca 31.) T ö l g y f a .
184
és
tálaló
az
ebédlőben.
(Kmetty-
215—216. Buffet et d r e s s o i r d a n s la salle à m a n g e r d ' u n hôtel privé. C h ê n e .
»
218. K m e t t y - u f c a 31. s z . p a l o t a hallja.
218. Hall d ' u n hôtel privé.
•
u
•
'i V
219.
2
v
y
I
v •
£
v
v
V »
»
219. N a g y b á n y a i s z í n h á z c s a r n o k a .
219. F o y e r d u t h é â t r e à N a g y b á n y a .
JJ il
i! 1 Ä 7
220. N a g y b á n y a i s z í n h á z emeleti c s a r n o k a M e s t e r J e n ő s z o b r a i v a l . — 221—222. K o v á c s o l t v a s r á c s o k . ( F o r r e i d e r é s Schiller.)
188
220. F o y e r d e s l o g e s du t h é â t r e à N a g y b á n y a . S t a t u e s p a r E . Mester. — 221—222. Grilles en f e r f o r g é . ( E x é c . p a r MM. F o r r e i d e r & Schiller.)
AZ IPARMŰVÉSZET KÖNYVE lársulatunk nagyszabású
m. k ö t e t .
műiparágaknál kellett tenni; elsősorban azért, vállalkozásának, Az Ipar- hogy az ismétléseket elkerüljük. A kötet feleművészet Könyvének II. része ezekkel foglalkozik s épp azért bevezekötete 1905-ben jelent tésül a fémek szerepéről az iparművészetben meg. Röviddel azután meg- és ezek feldolgozásának módjáról E d v i - I l l é s haltfelejfhetetlen elnökünk Aladár külön tanulmányt írt, amelyben a kiváló Ráth György a könyv szer- szakember és író vonzó előadással ismerteti kesztője s hogy páratlan meg az olvasót mindazzal, amit az iparművéenergiáját elveszítettük, szet idevágó alkotásainak nagyobb megértése már-már attól tartottunk, hogy nagy müvét befe- szempontjából tudni kívánatos. jezni sohasem leszünk képesek. Semmi sem A legelőkelőbb iparművészeti technikáról, könnyebb nálunk,minta tudomány bármelyágá- az ötvösségről M i h a I i k József, ezen a téren legban népszerű összefoglaló munkát nyélbeütni. kiválóbb specialistánk írt monográfiát, amelyAnnál nehezebb azonban ilyen munka megírá- ben anyagán korlátlanul uralkodva elsőbben is sára igazán rátermett szakembereket össze- a bizsutteriáról szól, az ékszerekről és a drágatoborozni. Amikor könyvünk második kötete kövekről. Majd a tulajdonképpeni ötvösséggel megjelent, a harmadiknak tervezete már régen foglalkozva, végig vezet ennek a nemes technikészen volt s anyagát még Ráth György osz- kának egész múltján, kezdve az őskoron totta széjjel a munkatársak között, akiket nagy napjainkig. Főbb korszakainak méltatása nyoművének befejezésére megnyernie sikerült. Alig mában mindenütt a magyar ötvösség dicső halt meg azonban kiváló elnökünk, a munka- műtörténelmi szerepéről is behatóan emlékezik társak egy része is feloldottnak érezte magát meg s végül a modern ötvösséget is méltatja. Ígérete alól s a közreműködésről rövidesen Ugyanilyen módszer szerint tárgyalja É b e r lemondott. Amíg új s azoknál nem kevésbbé László dr. a bronz és az ón szerepét az iparjeles szakembereket szereztünk, a már kész művészetben. A mesteri összefoglalásnak valóértekezések, amelyek egy része a II. kötet ságos remeke ez a kis monográfia, amelyet számára készült, de onnan kiszorult, apránkint C s á n y i Károlynak, az Iparművészeti Múzeum elavultak, úgy, hogy ezeket is újból kellett meg- igazgatóőrének a vasművességről szóló, nem íratni, vagy legalább is átdolgoztatni. Hogy erre kevésbbé alapos tanulmánya követ. a szerzők nem szívesen vállalkoztak, azon alig A következő cikk a zománc monográfiája s csodálkozhatunk. Amily arányban az új cikkek szerzője ismét M i h a l i k József, aki erről évek megírása haladt, olyan arányban avultak el a előtt már könyvet írt. Ennek anyagát a kutatás régiek. Ebből oly vége beláthatatlan circulus újabb eredményeivel együtt találjuk meg itt vitiosus keletkezett, hogy Ráth György utóda rövidebb, de azért minden tekintetben kimerítő a könyv szerkesztésében, Éber László, végeösszefoglalásban. Az üveg technikájáról és zetül is nagy elfoglaltságára való hivatkozással remek műveiről D i v a l d Kornél írt könnyen áttelemondott tisztjéről.Társulatunk kérésére akkor kinthető monográfiát. Alaposság tekintetében Divald Kornél vette kezébe a könyv ügyét, aki vele vetekedik Gulyás Pál dr. munkája a könyvminden idejét ennek szentelve s az energikus kötésről. Ezt a nálunk bízvást alapvetőnek munkában Ráth György nyomdokain haladva, mondható tanulmányt — legbonyolultabb iparalig másfél esztendő alatt, a mult év június művészeti technikának, a textilis művességnek havában óriási kész anyagával együtt sajtó alá az ismertetése követi, amelynek óriási anyarendezetten adta át a munkát az Athenaeumgával ketten, M i h a l i k Gyula az iparművészeti nyomdának. Ez utóbbi közel egy esztendőn át iskola tanára és T ö r ö k Kálmán birkóztak meg. fáradt azon, hogy a harmadik kötet az előző Török Kálmán a szövés és rokon technikáinak kettőhöz méltó s Ráth György nagy müvének technológiáját, a szövés és a szőnyeg történetét külső kiállításában is minden tekintetben kifos a monográfia utolsó fejezeteként a textilis gástalan betetőzése legyen. A harmadik kötet művészet magyarországi fejlődését tárgyalja. szerzői értekezéseik megírásánál ugyanazt a Mihalik Gyula a hímzés és a csipke fejlődésémódszert követték, amely az első két kötetben ről ír s ennek a két szép technikának legkivámár bevált. Az iparművészet egyes technikai lóbb emlékeit mutatja be fejtegetései folyamán. anyagának és ez utóbbi feldolgozásának ismerMintegy pillantásul a jövőbe Az Iparművészet tetése után magának a technikának műtörtéKönyvét Nád ai Pál dr.-nak, a jeles esztétikusnelmi fejlődését írták meg s végül az idevágó nak következő című cikke zárja be : Iparművéemlékek és modern munkák nyomán a technika szeti törekvések a huszadik században. A momagyarországi fejlődését és mai állását. Kivédern iparművészetről szóló tudnivalók kitűnő telt csak a fémek feldolgozásával foglalkozó összefoglalása az a tanulmány, amely, amint
Magyar Iparművészet.
I
•H
sn
il•
Matyőviselet. J u h á s z Á r p á d r a j z a i .
már erre utaltunk, az iparművészet fejlődésének jövőbeli lehetőségeire is kiterjeszkedik. S ezzel végére értünk nagy munkánk tartalma fölsorolásának. A monográfiák szerzőinek fejtegetéseit 352 szövegkép és 75 képmelléklet, ez utóbbiak sorában három színes, kíséri és teszi még tanulságosabbá. Külön elismerés illeti az Athenaeum-nyomdát, mely szokott gondosságával végezte a mű nyomását ; ugyanő intézi annak könyvárusi terjesztését. Az Iparművészet Könyve III. kötetének ter-
C o s t u m e s des paysans hongrois.
jedelme 636 oldal, vagyis valamivel több mint 40 ív. Társulatunk tagjai az Országos Iparművészeti Társulat igazgatóságánál (IX., Üllői-út 33-37.) a harmadik kötetet 11 kor. 50 f. kedvezményes áron rendelhetik meg. A kötet bolti ára 16 K. Az egész mű bolti ára 48 K. A Társulat tagjai mind a három kötetet együtt 34 K. 50 f.-ért kapják. Melegen ajánljuk Társulatunk e nagy anyagi áldozatokkal és lelkes és szakavatott munkával létesült maradandó értékű kiadványát olvasóink figyelmébe. Gy.
JUHÁSZ ÁRPÁD: Á MATYÓVISELET DEKORATÍV SZÉPSÉGÉRŐL. díszítőművészet elemeit
•
••i
1901
tudvalevőleg a mértani formákon kívül nagyrészt a növényi és állatvilágból veszi ; ezeket gyúrja, alakítja a díszítőművész évezredek óta. E motívumok mellé sorozhatnók az ember viseletében megnyilatkozó és aránylag kevéssé kihasznált formai szépet is díszítő elemként. Már magában a ruha egyszerű megoldásában is alkalmas díszítési feladatokra ; a célszerűségi szempontokból ruhadarabokkal tagozott emberi alak, úgy ahogy követi vagy eltakarja annak formáit, gazdag anyagot szolgáltat, mely még gazdagabbá válik, ha a ruházatra öntudatosan alkalmazott díszítéseket, hímzést, sujtást, rojtozást, csipkét stb. hozzávesszük. A népviselet az, ami itt elsősorban érdemes a tanulmányozásra sokféleségénél fogva.
•
•H
Hosszú idők próbálgatásának eredményekép jelenik meg előttünk egy ilyen népviselet ; nagy tényezők dolgoztak rajta ; a hagyomány, szokás, éghajlat s egyéb életviszonyok. Az emberi test födése, egyes részeinek hangsúlyozása vagy elrejtése volt mindig a vezetőgondolat ezeknél a feladatoknál, amiket az emberi szellem a legkülönfélébb változatokban oldott meg. Igen érdekes, különös ilyen megoldási módot mutat a mi matyó (mezőkövesdi) népviseletünk. Ennél (különösen a nőkruháinál)atest alakja nagyon el van födve,beburkolva, alig látszik belőle valami, s ami itt igazán érvényesül, az maga a ruha, a ruhának a dekoratív kiépítése, mondhatni a test formáinak rovására. A ruha, a „gúnya" csakugyan a legfontosabb a matyók életében, ezért fáradnak, dolgoznak, nagy áldozatot hozva öntudatlanul, de belső érzésektől ösztökélve a nemzeti géniusznak; nagy erkölcsi, gazdasági, művészi erők, értékek kitevője ez a szertelen fényűzés,ami e viseletben megnyilatkozik.
«
»
Matyóviselet. J u h á s z Á r p á d rajzai.
C o s t u m e s d e s p a y s a n s hongrois.
M
V • it » V • ?! » V • » y « • ít y V it íí y V • íí y V • !t y • • !t y « • » y y
Talán a legszebb e viseletnél a menyecskék ruhája. A hosszú rojtú „csavarintós" kendő színes keretkép veszi körül a fejet, szokatlanul megnagyítva annak alakját, a rojtok szerepelnek itt, meg a méhkasalakú „tok". Ebbe van a haj beleszorítva s ez a fejnek bizarr, hegyes kúpban végződő befejezést ad ; csak az arc fedetlen ; még kevesebb látszik a fejből a nagy, színes, ünnepi sátoros fejkendők alól, amely mint valami tető födi be a fejet s messzire kiálló szélei az azokat szegélyező hosszú rojtjaival valóságos ereszt képezve. Különösen hátrafelé nyúlik ki erősen az alája kötött jól keményített fehér kendő és papírbetétek s még inkább a „tok" segítségével ; a fej mozdulata e kendővel annyira hangsúlyozva van, hogy nagy távolból is észrevehetők a legcsekélyebb helyzetváltozások is. A felső testet lazán fedi a rékli, a „litya", a mellek semmit sem látszanak; a dagadó papírbetétes, keményített litya-vállak messze kiugranak, kiszélesítve a felső testrészt, szabályosan szedett redői a színes tarkaszövetek virágait összefüggő sávos színfolttá egyszerűsitik. Többsoros színes csipkék s azokra boruló szalagok fejezik be az ujjat a könyök fölött, ahonnan kezdve fedetlen a kar. A csípőben szűk, szabályosan szedett redőjű szoknya, lefelé harangosan kiszélesedik (a „höndörgő") egész a bokáig ér, a lábaktól csak a kopogó csizmák orra látszik ; az alsó kiszélesedését a szoknyáknak, a 100 métert is meghaladó fodrok okozzák. A járásnál szép hullámjátéka van e nagy súlyt képviselő (20-30 kgmot is nyomó) s a szoknya alól felvetődő fodroknak; az ülésnél pedig e fodrok párhuzamos színsávú virágokra emlékeztetnek. A szoknya
alját szalagokkal, bársonnyal szegélyezik be, és pedig úgy, hogy már messziről látható legyen ; sötét alapú szövetet világosan, s világosat sötéten díszítve. Itt is, mint a „litya" vállánál a virágos mintás szöveteket (egész egyszínüeket felső ruhánál nem is használnak) a szabályos redőkkel tudatosan úgy alkalmazzák, hogy a virágok foltjai sűrűn egymás mellé sorakozva egyöntetű színsávokat képeznek. Igen jellemző a mellre boruló nagy rojtos kendő, mely szintén pontos redőkbe szedve, belül előbb csak a kendő alapszínét mutatja, aztán az összefolyó virágfoltokat, erre szalagok és a sohasem hiányzó „csillagok" szegélyzete következik; ez utóbbiakat maguk varrják a kendőre, jól megfontolt színárnyalatokban. Éppúgy maguk hálózzák rá a hosszú rojíokat is „belinából" (berliner) s az öltözködésnél gondjuk van arra, hogy az ingvállat csak egy-két kisebb rojtpamat takarja, hogy így annak színe is érvényesüljön. Hátul a kisimított kendő csücskén levő virágok teljesen érvényesülnek s csak lányoknál födi azt is a hajfonat kettős szalagja. Kötényt kétfélét is viselnek, az ünnepi szélesráncut és a hétköznapi simát. Különös, hogy míg az ünnepit csak szalagokkal, ezüst zsinórokkal díszítik, addig a hétköznapira gazdag, széles hímzésű (gyapjú vagy selyem) nagy virágokból álló díszítés kerül. Templomba mindig ebben mennek, ez van felül és rendesen több párhuzamos, bokáig érő széles, szabadon csüngő szalag födi. A hímzett kötény ilyenkor alul van, a templomi kötény aztán lekerül, de a hímzett kötény mindig rajtuk marad még a munkánál is, gyermekek, kislányok abban játszanak ; utcára ki nem mennének anélkül. A kötény alapszíne a fekete, mely mintegy
•
209*
basszusát képezi a sok élénk magasabb hangoknak megfelelő színeknek ; s ez, míg egyrészt kiemeli a színeket, másrészt a szinek tarka hatását tompítja, a szemnek jóleső nyugvópontot képezve. A legények félrecsapott virágos tollas árvalányhajas fekete magas kalapja csak éppen hogy ül a fejük tetején, jól kifejezve büszke „karga" voltukat. Külön szalag szorítja hátul a fejükre, hogy le ne essék. Nagyon szépen érvényesül ezeken a tagbaszakadt legényeken a hímzett legénying, a csaknem bokáig érő s így a kart teljesen elfödő ujjak könnyű perkál anyagának mintegy nehezékét képezik a vörös pamutvagy selyemhímzések és a súlyos horgolt szegélyek. A különböző karmozdulatoknál a legváltozatosabb formákbanesik a széles ingujj, részben vagy
Matyóviselet. J u h á s z Árpád rajzai.
egészen elfödve a legényt, miközben a hímzés teljes nagyságában láthatóvá lesz. A kötözködésben ferdén betűzött színes hímzésű zsebkendő, a mélyen lekötött, csaknem a földig érő, gazdagon hímzett aranyrojtos kötény, annak piros és még külön alkalmazott széles díszszalagja, a rojtos sokráncú gatya, a magasszárú csizma, mindmegannyi jó dekoratív elem. — A többi ruha is, mint a gyermekek zubbonya, a díszes szűr, suba, ködmön, a b i z a r r f o d r ú „rékli", úgy díszítésében, mint szabásában kiváló s az eleven alakon megnyilatkozó dekoratív szépsége pedig mindezen ruhadaraboknak valóban elsőrangú. — Ezekből mutatunk be egy sorozatot, hogy a mondottakat igazoljuk.
Costumes des paysans hongrois.
A SZOCIÁLIS MŰVÉSZET. z idei III. számunkban Anatole Francénak egy rövid cikke kapcsán megemlékeztünk Roger Marxról, a modern iparművészet francia apostoláról. Most ismétalkalmat találtunkarra és szükségét érezzük annak, hogy beszéljünk róla, mert egy érdekes kötetben, amely a kopenhágai 1909-ben tartott francia iparművészeti kiállítás nyomán mond el nagyon figyelemreméltó dolgokat a modern iparművészeti törekvésre vonatkozólag, összegyűjtve kaptuk az apostolnak legjelentősebb nyilatkozatát, valamint a Franciaországban erre a nyilatkozatra támadt visszhangot. Kétszer is használtuk már az apostol elnevezést, nem véletlenül, de mert igazán nem tudunk másfélét, amely Roger Marx egyéniségének és működésének méltó jelölője lenne. A meggyőződés heve, az ideálokért való forró lelkesedés, akarásának lendülete és főként egyéniségének önzetlensége, az emberiség közös javaiért való önfeláldozó küzdelem intenek arra, hogy a legnagyobb tisztelettel és megbecsüléssel közeledjünk az íróhoz, aki méltó társa a Ruskineknek és Guyauknak. Az a felhívás, amelyről beszélni akarunk s amely az Idées Modernes, majd rövidebb formában a Matin hasábjain jelent meg, mélyen belevágott a francia iparművészeti élet aktuálitásába, amennyiben első megcsendítése volt a párisi nemzetközi iparművészeti kiállítás eszméjének, a megokolás azonban, amellyel Roger Marx a kiállítás szükségét bizonyította, magában foglalja az író egész művészeti hitvallását s így a legkiválóbb érdekességgel bír nemcsak Franciaország, hanem az egész világra nézve. S ugyanilyen érdekességüek azok a válaszok, megjegyzések, reflexiók is, amelyeket Franciaország legkiválóbb szellemei Roger Marx cikkére küldtek s amelyekből alább közöljük a bennünket leginkább érdeklőket.
erejével magasabbra emeli az élet nivóját. Ám, ha a művészi megnyilatkozások különböző formáit tekintjük, nem lesznek valamennyien egyenlő jelentőséggel a szociális művészet körébe sorolhatók. A grand art kevésbbé, mint az alkalmazott művészet, amelynek legbensőbb jellege az élethez való szoros hozzásímulás. A művészet szocializálása tehát az iskolák és otthonok művészetének, az iparművészeinek feladata s mindazoknak, akik az emberiség életén a művészet által segíteni akarnak, az alkalmazott művészet megújhodására kell törekedniök. Franciaországban, amely természetesen legelsősorban tárgya Roger Marx vizsgálódásainak, a jelenben a művészet, az alkalmazott művészet nem tölti be azt a szociális feladatot, amely pedig létezésének legfőbb oka. Nem tölti be pedig azért, mert nem aktuális. A szociális művészet éppen mert mindig eleven, mindig új és eredeti vágyak kielégítését célozza, csak eleven, új és eredeti formákkal tehet eleget hivatásának, csak magának az élő emberiségnek a lelkéből fakadhat és soha semmiféle utánzással nem boldogul. A letűnt korok artisztikus formanyelvét mi már meg nem érthetjük, mert hiszen azt minden kor a saját lelkének érzései szerint alkotta meg s ezek az érzések tőlünk már merőben idegenek. Soha nem lehet az utánzás lehetetlen volta világosabb, mint éppen ma, amikor egy modern, gazdasági alapokon, a szabadság és a független egyéniség elvén épült kor még mindig a feudális korszak merőben idegen formanyelvét használja. Ez a nyelv ma már nem lehet a nép művészete, ennek a szociális élethez igazán nincsen semmi köze s fennmaradása nem is okolható megmáskép, mint avval, hogy a művészet ma még nem érzi át a szociális feladatot s jórészt annak a kiváltságos osztálynak a jólétét szolgálja, amely részint az indolencia, részint a politikai elfogultság, részint a lényegében gyökerező konzervativizmus miatt fordul a mult művészetéhez.
Roger Marx okoskodásának kiindulópontja, alaptétele, sarokköve a szociális művészet. A művészet, mint az emberiség életének állandó kísérője, kiegészítő része, mint hozzátartozó és tőle elválaszthatatlan valami, ami nélkül az emberiség élete el sem képzelhető. Ez a meggyőződés tehát éles ellentétben áll minden olyan felfogással, amely a művészetet csak luxusnak, csak a szerencsés jómódúak szellemes szórakozásának tartja, szerinte a művészet szükség, amelynek kielégítését minden ember csak úgy megköveteli, mint a természeti szükségletekét. A művészet belevegyül a mindennapi életbe, körülfolyja a mindennapot és a maga benső
Amint azonban a művészet elveszti a szociális élettel való kapcsolatot, elsatnyul, tönkremegy. Ez az iparművészet helyzete a mai (Roger Marx cikke 1909-ben íródott) Franciaországban. A modern törekvések nem tudnak lábrakapni, éppen, mert a közízlés még a régi korok stílusainak kedvez, a gazdasági helyzet pedig még nem ment keresztül azon a változáson, amely a művészet szociális jellegének alapját alkotná. Egyes kísérletek vannak, de az egész törekvésnek van egy súlyos, majdnem végzetes hiánya : az építészet részvétlensége. Az építészet a par excellence szociális művészet s egyedül az építészet megújhodása lenne
•
•II
• •II •II II •
képes a modern iparművészeti törekvésnek állandó sikert biztosítani. Annál is inkább, mert a jelenben az építészet megy keresztül a legnagyobb változáson s a kor modernsége leginkább az építészetet állítja új feladatok elé. Az új anyagok, a változott technikai eljárások, a gazdasági élet modern formái, amelyek megváltoztatják az épületek jellegét és egyre új, meg új megoldásokat követelnek az építésztől, úgy, hogy a régi formanyelv azoknak kifejezésére nem is alkalmas. Az építészetnek meg kell változnia, az architektúrában új stílusnak kell létrejönnie akár öntudatosan, akár öntudatlanul, mert az új problémáknál a régi sablonok nem alkalmazhatók. Nagyon természetesen ennek a változásnak öntudatos írányítása a legfontosabb feladat, mert ebben rejlik a művészet szociális hivatásának lehetősége, az építészetből kell fakadnia az új stílusnak, amely kiterjed azután az alkalmazott művészet összes megnyilatkozásaira, hogy olyan formákat találjon, amelyek megfelelnek a modern ember érzéseinek, amelyej< az összesség, a nép, az emberiség közös kincsei. Roger Marx ezek után az új művészet franciaországi lehetőségeivel foglalkozik s miután megállapítja az okokat, amelyek hazájában az iparművészet elerőtlenedéséhez vezettek, a legközelebbi teendőt egy nemzetközi modern iparművészeti kiállítás rendezésében látja, amelytől igen sokat vár. Tudjuk, hogy küzdelmének azóta megvolt a maga eredménye s a kiállítás az 1916-ik esztendőben megvalósul. Evvel a kiállítással azonban már több ízben foglalkoztunk s így felesleges volna jelentőségét újból méltatni. Ahelyett inkább azon nyilatkozatok közül ismertetünk néhányat, amelyek Roger Marx cikkeire érkeztek s amelyek a francia szellem legnevezetesebb képviselőinek igen érdekes kijelentéseit tartalmazzák kiváltképpen Roger Marx kiindulási pontjára : a szociális művészetre és annak lehetőségeire nézve. Sorban adjuk ezeket a kijelentéseket, amint következnek. P a u l D e s j a r d i n s . 1. A művészetet nem lehet úgy tekinteni, mint valami fényűzést, mely felülemelkedik az életen, sőt ellenkezőleg, mint magának az emberi életnek megnyilatkozását, ami azt jelenti, hogy a művészeti produkciók éppen olyan szükségből fakadnak, mint a természeti jelenségek. 2. Az élet, amely a művészi alkotásokban megnyilatkozik, amely azokat irányítja és lelkesíti, szociális élet, az egész társadalom közreműködéséből fakad s az egész társadalom örömét kell hogy lelje benne és ha ma a nép gyermekei ki vannak zárva belőle, ez csak azért van, mert ki vannak zárva a társadalomból magából, az eszmék azon közössé-
géből, amely az egyéneket egy közös egységgé tömöríti. P 3. A társadalom, amelynek élete a művészi alkotások szükségességében megnyilatkozik, mindig csak az aktuális, a jelenkori társadalom lehet; csak így lehetséges, hogy érzéseink, akaratunk kifejezést nyerjen. — A retrospektív művészet a maga múzeumaival, stílusos bútoraival, utánérzéseivel és utánzataival, nem lehet sohasem más, mint egy mesterséges dolog, amelynek szépsége hiányos, mert hiányzik belőle a szükségesség jellege. A u g u s t e Rodin. Úgy érzem, hogy végzetes tévedésben élünk. Manapság nincs divat, amelyet ne a mult ihletne meg, nincs tárgy, amely ne lenne másolata, természetesen rossz másolata egy régi stílusnak. A görög és középkori plágiumok után, íme most a japán és perzsa utánzatok következnek. Semmi eredeti, semmi, ami ne volna gyönge. Oh ! ha volna annyi erőnk, hogy a természettől tanuljunk. Akkor talán a cipész a láb formáját tartaná szem előtt, mikor a cipőt megformálja. De mutassanak nekem most egy cipészt, akár a legjobbak közül, aki ne követné a konvencionális divatot. Mert remélhetjük-e, hogy egy ilyen intelligens és észszerű munka vevőre találna? Próbálják megkeresni a vevőt! Az volna a helyes állapot, ha a művészek ma is, mint hajdan, bírái lennének a viselkedésünknek, mint afféle arbitri elegantiarum. De ehhez először meg kellene szerezni a képességet. Hogy erre méltók legyenek, ahhoz a mai munkásnak utol kellene érnie a hajdani tervezőt. Vájjon a gépek okozzák ezt ? Lehet, sőt valószínű. Iparművészetünk hanyatlása vájjon politikai és gazdasági problémáinkkal és bajainkkal van-e összefüggésben? Félő, hogy igen. Valószínű, hogy egy kiállítás rá fog mutatni a baj arányaira és jelentőségére. De segíteni nem fog rajta. René Lalique. (Roger Marxhoz.) Ön egy szűkszavú írásban felölelte a francia iparművészet hanyatlásának egész bonyolult kérdését, az előkelő szellemnek avval a mértékletességével, amely csak nagy vonalakban világítja meg a dolgokat, nehogy túlsók időt pazaroljon a részletekre. S mégis mindent megmondott. Ön megmondotta az okokat, amelyek a jelenlegi, általunk közösen siratott állapotot előidézték : a termelőkben nincsen elég ambició. Már pedig könnyebb egy Louis XIV. karosszéket lemásolni, mint egy, hasonló szépet alkotni, amely jobban megfelelne a mi korunknak. Mi történne azonban, ha a műhelyek élére, amelyekben húsz esztendő óta csak a régi stílusok másolatai készülnek, az érdekeikkel elfoglalt spekulánsok helyébe meggyőződéses és mindenekelőtt: szép formákra szomjas mű-
•II II í! » jí • it y • it it y V • it » y • it » V • it y « • it y • • !t y V lt M
•II „
vészek kerülnének ? Talán a szociális művészet Franciaországban visszanyerné régi lendületét. De a mi társadalmunknak van egy osztálya, amely szorgalmasan őrködik afelett, hogy ez a haladás be ne következhessék : a műtárgyak és régi bútorok gyűjtői ezek, többnyire üzletemberek. Szemtelen csereberélők és sznobok, úgy lépnek fel, mint a gazdag bourgeoisie tanítói, hogy minél több hasznot szerezzenek az üzleteikből, anélkül, hogy a művészet jövőjévei törődnének labban az országban, amelynek termőerőit minden lelkiismeretfurdalás nélkül elfojtják. Még ahhoz a munkához sem értenek, amelyet folytatnak, tudatlanok és képtelenek arra, hogy felismerjék a szépséget, ha nem szerepel valamely híres, gyűjtemény katalógusában, ha egy autentikus évszám nem adja meg nekik a tájékozódás lehetőségét. Reméljük mindazonáltal, hogy ellenére annak a nagy kárnak, amelyet eddig okoztak, a modern szociális művészet mégis lendülettel fog bizonyságot tenni a maga valódi értékéről, ha, az ön kívánsága szerint, megadják neki az erre szolgáló eszközt a kiállítás alakjában, amelynek mielőbbi létesülését a magam részéről nagyon kívánatosnak tartom. M a u r i c e M a e t e r l i n c k . Elolvastam az ön tanulmányát a szociális művészetről, ön tökéletesen és határozottan kifejezte azt, ami mindnyájunk kívánsága. Itt az ideje, hogy Franciaország tekintetbe vegye azokat a csodálatos, bár gyakran rendszertelen törekvéseket, ame-
lyek körülötte lábra kaptak. Ö fogja feltenni mindezekre a koronát, de sietnie kell. Azok az elemek, amelyektől az általunk várt szépségek létrejöhetnek, már nem sokáig lesznek formálhatók. M a u r i c e Denis. A végsőkig vitt centralizáció, az államiság és a francia tőke közismert, de a jelen politikai helyzet következtében még megnövekedett félénksége. Németországban pedig a Kunstgewerbeschule-k felállítására áldozotf összegek igen jelentékenyek. A német törekvések jelentőségét azonban többnyire túlbecsülik. Azt az ízlést, amely a nép körében uralkodik, Barrés írja le a Colette Baudoche-ban. De az országnak van bátor arisztokráciája : menjünk el Weimarba és nézzük meg Van de Velde berendezéseit, Kessler gróf, egy nagyhercegnő és több nagyúr rokona teremtette őket. De ennek nem a szociális, még csak nem is egy népszerű művészet az eredménye. Az összes régi művészeti iskolák itt jöttek létre, az ország eliteje teremtette őket, mint ahogy két-három nagyvilági nő és egy szabó teremtik meg a ruhák és kalapok divatját. Franciaország hajdani fölényét az alkalmazott művészetben s a grand artban ma is érzékenységünk foka magyarázza. Ott, ahol a gépipar lehetséges (Németországban vagy másutt), a művész érzései értéktelenek ; el lehet tőlük tekinteni.Nálunk ez lehetetlen. Ezért nem egyeztethető össze Franciaországban az ipari termelés és a művészet.
H
it » V • It » V • it y V • it » V • í y V • y y V • y y • • y y V Jt y
•
•II •II •II
• II •
„MAGYAR IPARMŰVÉSZET" FRANCIA
À SZÁMA. Lapunk márciusi száma, amelyet
a modern francia iparművészetnek szenteltünk, úgy a szakköröknél, mint a közönségnél, igen kedvező fogadtatásra talált, aminek mi a magunk részéről leginkább azért örülünk, mert ez reményt nyújt nekünk arra, hogy célunkat : a francia iparművészet iránti érdeklődés felkeltését elérhetjük. A magyar közönségre meglepetés gyanánt hatott a francia szám, éppen mert az egész világ alkalmazott művészetét eddig a német szemüvegen keresztül nézte s így nem alkothatott magának tiszta képet a francia művészeti mozgalmakról. A francia szám ilyen érdeklődést váltott ki a külföldből is, elsősorban természetesen a francia művészeti körökből, amelyek hálásan és elismeréssel vették tudomásul a művészetükre fordított figyelmet. A francia sajtó örömmel üdvözölte a számot s olyan meleg hangon emlékezett meg ennek kapcsán a magyar-francia barátságról, amely a francia szám sikerének egészen különös jelentőséget kölcsönöz. A kritikák közül, amelyekkel a francia lapok a maguk gáláns és hízelgő modorában kísérték a francia számot, alább közlünk néhány szemelvényt. A „Le F i g a r o " április 8-án megjelent számában ezeket írja : „A Magyar Iparművészet című folyóirat legutóbbi számát a francia ízlésnek és a jelenkori francia művészet alkotásainak szentelte. Szerkesztője kiváló francia szakférfiaktói kért cikkeket, amelyek megvilágították a francia iparművészet mai állapotát és ezeknek írásait számos a francia iparművészeti alkotásokat ábrázoló képpel kísérte. Ez végtelenül hízelgő megtiszteltetés a művészeinkre nézve." A „Gil B l a s " április 8-án: „Egy nagyon fényes kiállítású magyar folyóiratnak, a Magyar Iparművészetnek utolsó száma mintegy tiszteletét fejezi ki jelenkori iparművészetünkkel szemben. Francia írók írták a szövegét, de franciák ennek a szép revünek az illusztrációi is. Kitűnő reprodukciókat közöl az itt felsorolt művészek alkotásairól. Valóban nem tudjuk eléggé csodálni ezt a nemes és elragadó cselekedetet." A „La Vie" április 19-én: „Igazán nagy örömet szerzett nekünk a Magyar Iparművészetnek márciusi száma, amely a mi modern iparművészeti törekvéseinknek van szentelve. Nem lehetünk eléggé hálásak a szerkesztőnek ezért a nobilis cselekedetért, amellyel Európa szívében ilyen maradandó becsű erkölcsi szolgálatot tett nekünk."
A „Petit C h r o n i q u e de l'Art m o d e r n e " április 13-án: „A Magyar Iparművészet című szép folyóirat márciusi számában egy sorozat kitűnő tanulmányt közöl a francia iparművészetről. Ez nekünk értékes szívességet jelent; gyönyörű példája a nemzetközi udvariasságnak, amelyhez sok szerencsét kívánhatunk." Ezek a szemelvények mindenesetre meggyőznek arról, hogy lapunk Franciaországban olyan hatást tett, amelyet örömmel írhatunk nemzetközi presztízsünk javára. De a legnagyobb eredmény, amelyre méltán büszkék vagyunk, az, hogy egy igen előkelő, Nancyben megjelenő iparművészeti folyóirat a L'Art et l ' I n d u s t r i e francia számunk hatása alatt és hogy a velük szemben tanúsított figyelmet mintegy viszonozva, elhatározta, hogy egy nagyobb terjedelmű cikksorozatot szentel a magyar iparművészetnek. Hat egymásután következő számában szándékozik azzal foglalkozni, minden számában az iparművészetnek más-más ágával, megfelelő illusztratív anyagtól kísérve. Az anyag összeállítására párisi levelezőnket kérte fel, aki természetesen iparkodni fog annak olyan rendezésére, amely a magyar iparművészetet méltóan és kimerítően reprezentálja. Ilyen módon tehát lehetségessé lesz, hogy a francia közönség beható tudomást szerezzen iparművészeti törekvéseinkről s hogy munkáink javát neki bemutathassuk. Annál szívesebben tesszük ezt, mert meg vagyunk győződve arról, hogy a magyar művészi tehetség immár bátran állja meg a helyét s nagyon örvendünk, hogy ennek bizonyítására alkalmat szolgáltattunk. Olyan eredmény ez, amely bőven jutalmazza fáradozásunkat. IPARMŰVÉSZETI ISKOLÁNKRÓL a Textile 1 Kunst und Industrie c. folyóirat ezidei 3. számában Levetus A. S. tollából eredő hosszabb cikket közöl, amely meleg rokonérzéssel behatóan foglalkozik az iskolával, különösen pedig annak textilosztályával. Sok gondosan megválogatott kép, az iskolában készült tervezetek, hímzések, csipkék hosszú sorát mutatja be. Ugyancsak az iparművészeti iskola munkásságával foglalkozik jó részben a Nás Smér nevű Brünnben megjelenő jeles rajzpedagógiai folyóirat egyik cikke is, amely a drezdai művészetnevelési kongresszus magyar osztályának ismertetése kapcsán, Simay, Helbing, Mihalik, Mátrai tanárok osztályaiban készült munkákból mutat be szemelvényeket. E füzetben a székesfővárosi iparrajziskola grafikai osztályának több sikerült tervezetét is látjuk. * * * Nincs nagyobb különbség, mint életöröm és mulatságok. N a g y Sándor.
•
•H
225. Családi lakóház hallja. (Munkácsy-ufca 224 —225. Díszítménytanulmányok.
Magyar Iparművészet.
16. sz.) —
223. Hall d'un hôtel privé. — 224 —225. É t u d e s d ' o r n e m e n t .
I
sn
•
•M •• I •II •II •II •II •II •II
•II •II •II •II
226. Zala G y ö r g y S t e f á n i a - ú t i h á z á n a k b e j á r ó j a . P l a s z t i k u s d í s z e ( p y r o g r a n i t ) Z a l a mintája után a p é c s i Z s o l n a y g y á r b a n készült.
198
226. E n t r é e d e l'hôtel privé du s t a t u a i r e G. Zala. D é c o r en grès cérame de Zsolnay (Pécs), modelé par l'artiste même.
227.
227. Zala G y ö r g y S t e f á n i a - ú t i h á z a h o m l o k z a t á n a k r é s z lete. Plasztikai d í s z e Z a l a m i n t á j a után a p é c s i Z s o l n a y g y á r b a n készült. A v a s r á c s o k a t F o r r e i d e r József készítette.
227. F r a g m e n t d e la f a ç a d e de l'hôtel privé du s t a t u a i r e G. Z a l a . Décor en g r è s c é r a m e d e Z s o l n a y ( P é c s ) , m o d e l é p a r l ' a r t i s t e m ê m e . L e s grilles e x é c u t é e s p a r M. J. F o r r e i d e r .
228.
í! • 228. Hall, b á r ó B o r n e m i s z a E l e m é r felsó'szivágyi k a s t é l y á b a n . S ö t é t r e pácolt p u h a f a m e n n y e z e t é s f a b u r k o l a t .
200
228. Hall d a n s le c h â t e a u du B a r o n d e B o r n e m i s z a à Felsőszivágry. B o i s e r i e et p l a f o n d s a p i n c o u l e u r s o m b r e .
V
229. Hall, k a n d a l l ó f ü l k é v e l b á r ó B o r n e m i s z a E l e m é r felsó'szivágyi k a s t é l y á b a n . S ö t é t r e p á c o l t p u h a f a m e n n y e z e t é s f a b u r k o l a t , zöld c s e m p é k k e l f ö d ö t t k a n d a l l ó .
229. Hall a v e c coin d e c h e m i n é e d a n s le c h â t e a u du B a r o n d e B o r n e m i s z a à F e l s ó ' s z i v á g y . B o i s e r i e et p l a f o n d s a p i n c o u l e u r s o m b r e , c h e m i n é e d é c o r é e de f a ï e n c e c o u l e u r v e r t e .
250. E z ü s t s z e k r é n y b á r ó B o r n e m i s z a E l e m é r e b é d l ő i é b e n Thék Endre gyárából.
202
230. Vitriné p o u r a r g e n t e r i e d a n s la salle à m a n g e r du B a r o n d e B o r n e m i s z a . E x é c u t é e p a r M. A. T h é k .
J • • •
251. E b é d l ő b á r ó B o r n e m i s z a E l e m é r f e l s ő s z i v á g y i k a s télyában. T h é k E n d r e g y á r á b ó l . F e h é r lakk, f a l a k : h a l v á n y zöld, s z é k e k : s ö t é t e b b zöld b á r s o n n y a l .
231. S a l l e à m a n g e r . C h â t e a u d u B a r o n E . d e B o r n e m i s z a à F e l s ő s z i v á g y . M e u b l e s l a q u e b l a n c h e , t e n t u r e vert pâle, s i è g e s v e l o u r vert.
• •
=•=•=«=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=•=• 203
ï
232.
232. Női h á l ó s z o b a . Készült T h é k E n d r e g y á r á b a n .
204
232. C h a m b r e à c o u c h e r d ' u n e d a m e .
P
•
•II
AZAUREK, GUSTAV E. : ALTE GOLDSCHMIEDEARBEITEN AUS SCHVÄBISCHEN KIRCHENSCHÄTZEN. Mit 182 Abbildungen auf 80 Lichtdrucktafeln und 5 Textabbildungen. Leipzig, K. W. Hiersemann, 1912. Ára 120 kor. Pazaurek irodalmi munkássága és munkáinak becse ismeretes a szakemberek előtt. Jelen publikációja méltán sorakozik az iparművészet különböző ágaira kiterjedő értékes művei mellé s hézagot pótol. A stuttgarti országos iparmúzeum 1911-ben egyházművészeti kiállítást rendezett, melyen az egyházművészet minden ága képviselve voit. A kiállított anyag gazdagsága s becse meglepetést keltett, mert a kiállított tárgyak nagyrésze még a szakemberek előtt is eddigelé ismeretlen volt. A württembergi régi, híres kolostorok egyházi szerelvényei, a faszobrászaf, a templomi festészet, kézirajzok, régi grafikai művek, a templomi belső berendezés mellett általános feltűnést keltett az egyházi ötvösség, mely a román kortól az empíreig gazdag és tanulságos anyaggal ismertet meg. Csak a kiállított darabok után alkothatunk fogalmat az egykori anyag gazdagságáról, melynek javarésze a harmincéves vallásháború és a napoleoni hadjáratok alkalmával pusztult el, mikor az ötvösműveket felolvasztották. Amit a háborús idő megkímélt, azt sok esetben az ízlésfelen restauráció tette tönkre, sok műtárgy pedig a régiségkereskedés folytán idegenbe került. A ránkmaradt még mindig tekintélyes anyag módot nyújt a különböző korok fejlődésmenetének tanulmányozására. Az első évezredből egy darab sem maradt korunkra. Az első egyházi telepítésekre vonatkozólag csak oklevelekre támaszkodhatunk. A XI. századtól kezdve egész sorát találjuk olyan helyeknek, ahol az egyházi művészet, főképpen az ötvösség, melegágyra falált. A különböző szerzetesrendek kolostoraiban vagy azok tőszomszédságában virágzott az egyházi ötvösség. A benedekrendiek Alpirsbachban, Comburgban, Isnyben, Lorchban, Reichenbachban, Wiesensteigben, Zweifaltenben stb. ; a ciszterciek Bebenhausenben, Königsbronnban, Maulbronnban és Schöntalban ; a premontreiek Obermarchtalban, Rotban, Schussenriedben és Weissenauban ; a német lovagrend Mergentheimban, A l t s h a u s e n b e n , Horneggben stb. ; a johaniták Dietzingenben, Rexingenben, Rohrdorfban és Rottweilban ápolták és virágoztatták fel az egyházi művészetet. Württemberg vidéke a trieri érsekséghez, a speyeri és würzburgi egyházmegyéhez vagy a s z e n t g a l l e n i apátsághoz tartozott, hol az egyházi művészet a fejlődés magas fokán állott. A kiállított ötvösmunkákból 182 jellegzetes darabot találunk a könyvben 80 fénynyomatú
Magyar Iparművészel.
táblán. A közölt román antependiumok, gót úrmutafók, ereklyefartók, keresztek, különféle stílusú kelyhek, cibóriumok, keresztelőtálak és kancsók, úrvacsorakannák, ostyatartók, remek kivitelű bárok és rokokó emaillírozott és véséssel ellátott kelyhek, szobrok, mind értékes dokumentumai a régi sváb ötvösségnek. A mű becses részét képezi a közölt anyag bő, mindenre, a provenienciára, a korra, az ötvösjegyekre, a készítőkre, a tulajdonosra, a technikára kiterjedő leírása. A készítés helyeként a XVII. századig a Svábföld dominál, de vannak más, észak- és délnémetországi, sőt londoni és bécsi eredetűek is; a XVII. századtól kezdve Augsburg játssza a főszerepet, mely a XVIII. században vetélytársait mind háttérbe szorítja. Pazaurek könyve hézagot pótol s határozott nyeresége a szakirodalomnak. Akik az egyházi ötvösség iránt érdeklődnek, azok haszonnal fogják forgatni. Sz. L.
T, • II í! • •H •H
•
•H •
•H
••i
M
E
LDŐLT PÁLYÁZATOK. A műkedvelők munkáinak terveire hirdetett pályázatra beérkezett pályaművek felett B á r c z y István elnöklése mellett április hó 25-én határozott az Országos Magyar Iparművészeti Társulat bírálóbizottsága. Megvásárolta : B r o z i k Engelbert, Heim József, S z á s z Vilmos, T ö t t ö s y Edit, S á n d o r Klára, B o r h y Mária, Ruc s i n s z k y Anna, S e i d l Emma, K u b i n y i Bertalan és C s e m ez Jolán pályaműveit őszesen 700 koronáért. Különös elismerésben részesítette Brozik Engelbert cserépvirágkarókat ábrázoló tervezeteiben kifejezésre jutó törekvést, hogy a most általában használatos ízléstelen virágtámasztókat kiküszöbölje. Az eszme megvalósításának az a módja, amit a pályamunka is bemutat, alkalmas arra, hogy az efajta amatőrmunka népszerű legyen, elterjedjen. A bírálóbizottság nem merítette ki egészen a vásárlásra szánt összeget, ezért elhatározta, hogy a pályázatot megismétli. Az újabb pályamunkákat, amelyekre nézve a f. évi III. számunkban közölt pályázati feltételek irányadók, m á j u s v é g é i g "kell benyújtani az Iparművészeti Társulatnál. A miniszterelnökség megbízásából az Országos Magyar Iparművészeti Társulat pályázatot írt ki a hágai békepalotában elhelyezendő négy darab monumetális majolika díszedény tervére. Ezeket a díszedényeket Magyarország, mint a hágai egyezményt aláírt hatalmak egyike, ajándékozza a békepalota számára. A pályázat zsűrije április hó 28-án ült össze B á r c z y
6
Î! •
•
•H •H H
í
T, • •H •
••i •H •H
••i •H •H
••i •H
István dr. elnöklésével. A bizottságban a miniszterelnökséget D e v e c i s d e l V e c c h i o Ferenc udvari tanácsos és Fejér László dr. miniszteri osztálytanácsos, a Képzőművészeti Tanácsot Radisics Jenő miniszteri tanácsos, az Iparművészeti Társulatot Alpár Ignác, Peez Samu udvari tanácsos, egyetemi tanár és Ligeti Miklós szobrászművész képviselték. Jelen volt továbbá, mint szakértő Z s o l n a y Miklós gyáros, főrendiházi tag. A pályázatra beérkezett 43 pályamunkának beható bírálata után a zsűri akként döntött, hogy a díjakat ezúttal nem adja ki, hanem öt pályázót, névszerint V é r t e s Rezsőt, K o z m a Lajost, S i k o r s k i Z s o l n a y Miklóst, S z e n d r ő i Dezsőt és S i k o r s k i Tádét, akiknek pályamunkái egyik vagy másik szempontból figyelemreméltók voltak, újabb pályázatra hívott föl azzal, hogy a bírálatnál fölmerült kívánságok szemmeltartásával készítendő újabb pályamunkáik benyújtása esetére biztosítja részükre az első ízben kitűzött díjak egyikét, legalább 300 koronát, az öt közül a legjobb pályaművet pedig kivitelre ajánlja a miniszterelnöknek. Az új pályamunkák beadásának határideje május 31-ike.
•
•II «II •II
P
LAKÁTRA É S K É P E S LEVELEZŐLAPOKRA hirdet pályázatot az Országos Magyar Iparművészeti Társulat közvetítésével a székesfőváros gázműveinek igazgatósága. A már június hó 9-én lejáró pályázat részletes föltételeit e számunk hivatalos rovatában közöljük.
A
VIRÁGOS BUDAPEST BIZOTTSÁG április hó 28-án B a r t ó k y József dr. államtitkár elnöklésével ülést tartott, amelyen köszönettel vették tudomásul, hogy a földmívelésügyi miniszter a bizottság akciójának támogatásaképpen 3000 korona államsegélyt engedélyezett. A bizottság ezután elhatározta, hogy felhívja Budapest közönségét a tavaszi virágdíszítőpályázaton való részvételre. Jelentkezni lehet j ú n i u s h ó 10-ig az Iparművészeti Társulatnál, ahol a pályázat részletes feltételei is megtudhatók. Végül a bizottság elhatározta, hogy úgy a bizottságba, mint a pályázatok elbírálására alakítandó zsűribe meghívja mindazokat, akik az eddigi pályázatokon arany- vagy ezüstérmet kaptak.
•
•II
J
ERUZSÁLEMI IPARMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁST rendezett a „Mult és Jövő" c. folyóirat szerkesztősége a Könyves Kálmán nagymezőutcai szalonjában, mely május hó 1-én nyílt meg. Kiállításra kerültek palesztinai szőnye-
206 i
gek, csipkék, filigrán munkák, fa- és bőrbútortárgyak, damaszkuszi famunkák és egyéb műtárgyak.
• •H
N 1914 május 15-től október 15-ig Norvégia O R V É G I A JUBILEUMI
KIÁLLÍTÁSA.
országos kiállítással ünnepli meg Dániától való elszakadásának s nemzeti önállóságának századik évfordulóját. A krisztiániai kiállítás az utolsó száz esztendő keretében mutatja be Norvégia kulturális fejlődését. Ez pedig, tekintve az ország mostoha természeti viszonyait és az utolsó száz évnek is sokszor megbénító politikai viszonyait, tiszteletreméltóan jelentős. A kiállítás a norvég festészetet, szobrászatot, építészetet, alkalmazott művészetet és e művészetek retrospektív bemutatását is felöleli. Külön pavillonja lesz a háziiparnak, amelynek küzdelmes fejlődését és mai állását az idegennek most először lesz alkalma a maga teljes egészében megismerni. A kiállítási területtel szemben, a Bygdő szigetén elhelyezett állandó népmúzeum apró falusi házainak népművészeti kincsei és Lillehammer gyönyörű népmúzeuma pedig a letűnt századok népművészetével egészíti ki a jelen háziipar és iparművészet képét. A kiállítás cloujának Ígérkezik az 1867-ben Osebergben, a tenger fövényéből kiásott ezeréves vikinghajónak tartalma, amelynek múzeális feldolgozásán, konzerválásán, részben tengervízben való akváriumszerű elhelyezésén esztendők óta dolgozik Gustavson egyetemi tanár, és amely e kiállításon kerül először a nagyközönség szeme elé. A hajóban előkelő nőt — talán törzsfönöknőf — temettek el minden házi felszerelésével, kocsijával, szánjával együtt. S e dolgoknak hol robusztus, hol hihetetlenül finom, csodás ornamentikája egy rég letűnt kor nagyszerű iparművészetének varázsával bilincseli le a lelket. Feledhetetlen annak, aki egyszer látta.
B
ALTI KIÁLLÍTÁS. A svédek kezdeményezésére és vezetésével, Gusztáv svéd király védnöksége alatt, 1914 május 15-től október 15-ig M a l m ő b e n ipari és művészeti kiállítást rendeznek a baltitengermelléki országok: Svédország, Dánia, Németország és Oroszország. A kiállítás ipari csoportja felöleli a tudomány, a nevelés, oktatás, egészségügy, mérnöki munkák, építészet, ipar, mezőgazdaság, közlekedés, halászat, léghajózás, erdészet, földtani munkálatok, ércművesség és vegyészet szolgálatában álló gépeket, berendezéseket, eszközöket; a grafika, fényképészet, könyvkötés, ékszerészet, bőrmunka termékeit ; villák, munkásházak, lakások, üzletek, hivatalok berendezéseit; háztartási eszközöket ; a textilipar anyagait és termékeit; hímzéseket, csipkéket, zsinórozásokat; a háziipar és iparművészet termékeit, amelyek az egyes országok tartományainak vagy kerü-
•
••i •H •H •Í I •H
Jí f! • •Í I ••i
•
••i
•
•H
•
H • H • H •
Bálint é s j á m b o r : Ha)du v á r m e g y e ú j s z é k h á z a
Debreczenben.
lefeinek kollektív kiállításában bizonyos egyesületek és intézmények tevékenységét is kifejezésre juttatják, a templomi művészetet: dilletáns munkákat ; hangszereket ; állami és városi intézetek vagy intézmények kiállításait ; a sport és az idegenforgalom keretébe vágó dolgok és intézmények kiállítását. A művészi csoport a négy ország művészeinek 1897 óta a művészet bármely ágában alkotott önálló műveit, illetve jelenleg is élő művészeknek dekoratív vagy gyakorlati szempontból felhasználható jellegzetes műtárgyait foglalja magában. A kiállítás tervezője Böberg svéd építész. D.L.L. •
•i
K
IÁLLÍTÁSOK HOLLANDIÁBAN. A n a p o -
leoni uralom alól való felszabadulás századik évfordulója alkalmából Németalföld különböző városaiban az év folyamán többrendbeli kiállítást rendeznek. És pedig : Arnheimben és Groningenben (július 15-től szeptember 15-ig) modern festészeti kiállítást, Harlemben mű-
Palais du département à Debreczen
(Hongrie).
nyomdászati kiállítást, Amsterdamban (július 15-től október 15-ig) nemzetközi grafikai kiállítást, Herzogenbuschban (július 1-től szeptember l-ig) egyházművészeti kiállítást, Leydenben nemzettörténeti képek stb. kiállítását, Tilburgban (jún. 18-tól aug. 18-ig) ipari, kézműipari és művészeti kiállítást, Utrechtben (szept.) régi németalföldi műtermékek kiállítását és Zutphenben középkori műtermékek kiállítását. f*
m
«
A kendert, ha megnyűvik, fonal lesz belőle, a művészet fogalmát úgy nyűtt ék el, hogy pozdorjává lett. A művészi igazságot mindenki láthatja és mindenki másformának látja ; csak azok látják egyformának, akik felismerték. A pályázaton mindig annak van sikere, aki nem a feladatra helyezi a súlyt, hanem a pályázatra, mint Hyenre. Nagy Sándor. 4
ÍI
I
5*
UZEALIS ÜGYEK
J
ANKOVICH BÉLA vallás- és közoktatásügyi miniszter április hó 28-án délután meglátogatta az Iparművészeti Múzeumot. A tisztikar élén Radisics Jenő igazgató fogadta, akinek kalauzolása mellett a miniszter nagy érdeklődéssel nézte a múzeum gazdag gyűjteményét.
ORSZÁGOS MAGYAR IPARMŰVÉÄZ. SZETI MÚZEUM utóbbi időben vásárolt és ajándékba kapott bútorokat állított ki a földszinti helyiségeinek déli részében. Különös figyelmet érdemel két szekrény, melyek a gilányi kastélyból származnak, a Mária Terézia korára jellegzetes faragott és aranyozott díszű írószekrény egykorú üvegezéssel, a Nemes Marcell ajándékaképpen a múzeum gyűjteményébe került gazdag faragott díszű németalföldi almárium és egy biedermeier-kori augsburgi piano, végül a francia modern bútorok csoportja. Ez utóbbiakat a párisi 1900. évi világkiállításon vásárolta a múzeum, n.
R
készült ingvállakat, ingujjakat, harisnyakötőket és hímes kötényeket B e l u l e s z k ó Sándor dr. és G y ő r f f y István dr. gyűjtötték össze Gömör és Hont vármegyékből.
N
EMZETKÖZI NÉPMŰVÉSZETI KIÁLLÍ-
TÁS nyílt meg a párisi Tuileriák Pavillon Marsand nevű iparművészeti kiállítási épületében. A francia népi művészet mellett, amely különösen csipkemunkákban gazdag, a francia gyarmatok szerepelnek nagyobb arányú csoportokkal. Ott van természetesen az elmaradhatatlan Wiener Werkstätte is a maga morva, cseh és lengyel eredetű dolgaival. Sőt hála Kulmer báróné gondoskodásának, a magyar népi művészet és háziipar jellemző munkáinak változatos sorozata is gyönyörködteti a kiállítás látogatóit. Ebből az alkalomból a L'Art Décoratif című előkelő francia folyóirat ezidei áprilisi száma L'Art Paysan Hongrois c. cikkében ugyancsak Kulmer báróné kevés alapossággal, de meleg rokonérzéssel ismerteti népművészetünket, amelyből jól megválogatott szemelvényeket képben is mutat be a lap olvasóinak.
ÉGI E R D É L Y I S Z Ő N Y E G E K KIÁLLÍ-
TÁSA. Az Iparművészeti Múzeum Teleki Domokos gróf indítványára még a mult évben elhatározta, hogy a múzeumban kiállítást rendez az Erdélyben található régi szőnyegekből. A kiállítást az eredeti tervek szerint, még az elmúlt év őszén akarták rendezni. Csányi Károly, az Iparművészeti Múzeum igazgatóőre a mult nyáron bejárta az erdélyi kastélyokat, parochiákat és magánházakat is, hogy meggyőződést szerezzen arról, hogy a kiállítás céljaira milyen anyagáll rendelkezésre. Ez a tanulmányút igen érdekes felfedezéssel járt, amennyiben olyan váratlanul gazdag anyagra bukkantak, amire egyáltalában nem is számítottak. A kiállítás idejét kénytelenek voltak elhalasztani, mert a nagy és gazdag anyagot ilyen rövid idő alatt feldolgozni nem lehetett. A múzeum igazgatósága úgy határozott, hogy a kiállítást ez év őszén rendezi, addig az anyagot jól kiválogatják és szakszerű katalógust is fognak készíteni.
V
ARROTT HOLMIK: Jelen alkalommal a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának gyűjteménye néhány igen érdekes és kevésbbé ismert mintájú hímzését mutatjuk be. A részint „ l e v e l e s v a r r á s " - s a l , részint pedig „ s z á r v a r r á s " - s a l és „ l á n c ö l t é s " - s e l
RÓN1KA
P
RO DOMO. Legutóbbi számunkban közöltük Hevesi Sándor dr.-nak, az Operaház főrendezőjének az Opera klasszikus ciklusának díszleteiről írott cikkét, amelyben Hevesi dr. néhány bántó megjegyzést tett a ciklus rendezésének bírálóiról. Mint sajnálattal értesültünk, azok a bírálók, akik e megjegyzéseket magukra vonatkoztatták, ezeket úgy fogták fel, mintha a Magyar Iparművészet a jelzett cikk által támadást akart volna intézni ellenük. Éppen ezért szükségesnek tartjuk kijelenteni, hogy a cikkben, melynek megírására a Magyar Iparművészet szerkesztősége nem volt semmiféle befolyással, Hevesi Sándor dr. csakis az ő egyéni nézetét nyilvánította, amelynek mi helyet adtunk anélkül, hogy ezzel az illető bírálók ellen akartunk volna állást foglalni. Ez már lapunk szelleméből is nyilvánvaló, mert hiszen nekünk kötelességünk ugyan a különféle művészeti nézetek tárgyilagos közvetítése, de sem nem célunk, sem nem hivatásunk, hogy a művészeti élet s z e m é l y e s torzsalkodásaiba beleszóljunk.
I
DEGENFORGALOM. Aki csak egy keveset is utazott külföldön, a maga közvetetlen tapasztalataiból tudja, hogy milyen nevezetes szerepe van az idegenforgalom körül a természet és szépművészetek vonzóereje mellett az
253.
233. Hajdú v á r m e g y e debreczeni s z é k h á z á n a k f ő k a p u j a . A v a s r á c s o t készítette L o s o n c z i István, D e b r e c z e n b e n .
233. Portail du Palais de département à Debreczen.
209 Magyar Iparművészet.
6
210
229*
• •II
n••
•
X 236. H a j d ú v á r m e g y e d e b r e c z e n i s z é k h á z á n a k g y ű l é s t e r m e . A falburkolat é s bútor Kramer Henriktől, a csillárok Kissling Rudolf é s fiától v a l ó k .
212
236. S a l l e d e s s é a n c e s d u P a l a i s d e d é p a r t e m e n t à D e b r e c z e n . B o i s e r i e et a m e u b l e m e n t : H. K r a m e r ( B u d a p e s t ) . L u s t r e s : R. K i s s l i n g et fils ( B u d a p e s t ) .
iparművészeinek. Az utazó és szórakozó ember mindig bizonyos pénzfölösleggel rendelkezik s mindig szinte önkéntelenül is keresi azokat a helyeket, amelyek finom és ízléses, nem nagyon drága tárgyakat, ajándékokat s emlékeket kínálnak. De másrészt a grafika mai fejlettsége mellett : már az invitációnak, mely az idegent egy város, vidék látnivaló, vagy szálloda látogatására csábítja, annak is művésziesnek kell lenni. A kiállítási prospektustól a hotelcéduláig minden akkor hat jól üzletileg is, hogyha kellemesen hat a szemre. Arról jut ez eszünkbe, hogy mostanában sűrűn olvasunk bizonyos törekvésekről, amelyek egy leendő idegenforgalom megteremtésére irányulnak. Kivált a főváros vezető köreiben foglalkoznak vele, hogy az épülő új fürdők számára nemzetközi közönséget csábítsanak ide s egymásután röppennek fel az előkészületek hirei. A minap azt olvastuk például, hogy a főváros sok ezer képeslapot készíttet s küldöz szét ingyen arra a célra, hogy a város szebb pontjai a külföldön is ismertekké váljanak. Nem láttuk a szóbanforgó képeslapokat, de alig hisszük, hogy például erre olcsó pénzen jó és művészi megoldást lehetne találni — amennyire a mai visszonyokat ismerjük. Viszont semmi sem áll útjában annak, hogy a főváros erre nézve egyenesen az iparművészet termelő vagy közvetítő tényezőihez forduljon jó megoldásokért. Azt is olvastuk, hogy egy angol tanügyi lap szerkesztőségétől pár nap alatt sok ezer példányban kapkodták el azt a Magyarországot ismertető idegenforgalmi füzetet, melyet az államvasút bocsátott közre. De milyen ez a füzet, csinos-e, vonzó-e? Nem ismerjük. Mi csak azokat a nagy díszalbumokat ismerjük, melyeket hajdan, az idegenforgalmi szubvenciók aranykorában bocsátottak ki s amelyek krétázott papiroson, vastag lexikonköfésben, celluloid alá rejtett „látképpel" jelentek meg és amelyeket senkisem mert a külföldön a kezébe venni, — amint az idegenforgalmi eredmények mutatják. Nos, most talán nálunk is rá fognak jönni, hogy ennek a reklámnak is csak előnyére válik, ha nem fullad bele a velin, a bőr és a könyvdísz gazdagságába. Bizonyos azonban az is, hogy az ilyesmihez nem kötelesek az emberek hivatalból érteni s éppen arra való a tervezőművész, hogy erre alkalmas projektumokkal szolgáljon. Az idei idegenforgalomban mindenesetre jelenfős szerepe fog jutni annak a nagy nemzetközi feminista-kongresszusnak is, amely nemsokára Budapestre gyűjti össze a világ minden részéből a nők legintelligensebb rétegét. Ezt a kongresszust — amint a jelek mutatják — a mi feminista-mozgalmunk vezetői több buzgalommal készítik elő, mint az nálunk általában szokásos. A rendezőhölgyek
Magyar Iparművészel.
már hetek óta látogatják a budapesti látnivalókat, múzeumokat stb., hogy annak idején kellő hozzáértéssel lehessenek külföldi elvbaráfnőik kalauzai. Ámde nem halottunk arról, hogy arra is gondoltak volna, hogy elárúsítósátrakban, vagy a kongresszus helyén iparművészeti termékeink ízlésesebbjei számára kelendőséget biztosítanának. Pedig bizonyos, hogy a külföldiek — mikor ajándékok vásárlására kerül a sor — itt elsősorban ilyenek után fognak kutatni s magyaros jellegű hímzések, bronzok, cserepek, fa- meg bőrmunkák sokkal kelendőbbek lesznek, hogyha művészkézből kerülnek ki, mintha a Rákóczi-úti bazárok holmijára lesznek kénytelenek fanyarodni. Reméljük, hogy éppen a magyar nőmozgalomnak azok a tagjai, akik a mi fejlődő iparművészetünknek is tevékeny munkatársai, fogják a szervezőket ezekre a körülményekre figyelmeztetni. VILLAHÁZ. Muthesius Hermann nevének nem kell külön megmagyarázni azoknak, akik a modern iparművészet fejlődését figyelemmel kísérik. Úgy elméleti munkán, mint minduntalan látható alkotásai, villaházai, berendezései, falusi lakásai arról beszélnek, hogy senki a modern német iparművész nemzedékből annyit nem tett az angol stílusnak a kontinensen való meghonosítására, mint ő. Hogy mi az az angol stílus, azt már úntig ismeri mindenki : a lakás egysége, az alaprajzból való kiindulás, a lakónak igényeihez, családi életéhez, ízléséhez s kívánalmaihoz való alkalmazkodás, a pihentető kényelem és a familiáris érzések megszólaltatása... egyszóval egy olyan stílus, mely minden külsőséget megvet s mindent a célszerű kényelem szolgálatába állít. Muthesius bizonyára nem a legnagyobb jelenségek közül való, akiket az építészet története felmutathat, de jó kifejezője és lelkes apostola a maga művészi és társadalmi ideáljának. S ha reá mint példára utalunk, akkor ezt most abból az alkalomból tesszük, hogy egy gyűjteményes mappája jelent meg az ő húszegynéhány villájának s ezek belső kiképzésének és hogy amikor ő ezeket a villákat szóval is ismerteti, egy olyan körülményre is rámutat, amivel jellemzetesen eddig nagyon keveset foglalkoztak az építészek efféle leírásokban, a megrendelő anyagi erőviszonyaival. Úgy látszik: itt is bátorító példa kell a régi előítéletek megtörésére. A mi építészeink, berendezőink, tervezőink bizony ritkán jutnak abba a helyzetbe, ami az angol stílus alapja, hogy egy villa egész külső és belső megoldását az alapkőtől az utolsó fogasig egyetlen emberre bízzák. Efelett eleget kesergünk s elég sokszor szemrehányásokat teszünk miatta : megrende-
À jelentőségét
6
•
•II
löknek, publikumnak, háziuraknak, de — éppen a Muthesius-példa mutatja, hogy nekik is van némi igazuk. Mert mifelénk úgy tüntetik fel a közönségnek az efféle megrendelések megoldását, mintha a pénz egyáltalában nem játszana szerepet ott, ahol a megoldást egyetlen művészre bízzák. Akárhány ilyen közlést és bemutatást látok a mi építészeti és iparművészeti folyóiratainkban, mindig kénytelen vagyok felsóhajtani : hja, ezt az angol stílust is csak a milliomosoknak találták fel! Pedig a tisztviselőtelepeken is csinálnak villákat s Jászkarajenőn is csinálnak családi házakat s ott bizonyára fontos szerepe van ennek a körülménynek, hogy: kérem építész úr, nekem csak ötvennyolcezernégyszáz koronám van egy házra, kertre és bútorra és énnálam még hiteltúllépés sem lehetséges, mint a középítkezéseknél. Mondom, efajta dolgokkal nálunk a megrendelő elő sem mer hozakodni s mivel nem mer vele előhozakodni, tehát külön számlát csinál az építésszel, külön az asztalossal, kárpitossal, szerelővel és üvegessel. Igaz, végeredményben így is deficittel zárul a költségvetés, de legalább nincs meg a lakásnak sem a megkívánt művészete, sem az egysége. Mindazt, amit a Muthesius könyve művészeti, architektónikos és ízlésbeli formákat elárul, minálunk is tudják már a szakemberek. De egyet megtanulhatnak belőle, hogy: minden házépítés alfája és ómegája a pénzkérdés és nem praktikus, konstruktív s angol stílus az, amelyik ezt a tényezőt elsikkasztja az épületről.
tipus nem lehet egyenlő a régi színházakkal, hanem rendeltetését formáiban is ki kell hogy fejezze. Ehhez képest nem érdektelen az a felfogás, amely a mozinak könnyű, vidám karaktert akar adni avval a megokolással, hogy a mozgófénykép maga könynyebb, vidámabb faja a szórakozásnak. Ez mindenesetre helyes elv, ha kivitele művészettel történik és nem megy túlságokba. A szórakozás jellegének megérzékítése nem követeli azonban a komolytalanságot. Oscar K a u f m a n n , az ismert színházépítő újabban Berlinben épített egy mozgófényképszínházat, amely egészen komoly és nyugodt hangulatú. A mozgófénykép technikája is számos olyan követelményt állít a tervezők elé, amely az új tipus formáját merőben megváltoztatja. így mindenekelőtt, minthogy az épületből ki kell hogy zárják a világosságot, a tervezőknek egy majdnem teljesen ablakok nélküli épületet kell alkotniok. Mi azt hisszük, hogy tekintettel a mozgófénykép speciális rendeltetésére, a tűzbiztonsági követelményekre és a modern jellegre is, a mozgófényképszínház elsősorban azon épületek közé tartozik, amelyeknek megalkotásánál teljes mértékben szóhoz juthat a legmodernebb építőanyag: a vasbeton. Ez teljesen kifejezné a mozi karakterét és minden tekintetben alkalmas lenne a színházak felépítésére. S ha a mozi-architektura a vasbetont választja anyagául, akkor olyan épületek jöhetnek létre, amelyekre formájuknál és rendeltetésüknél fogva kiválóan illik majd az a megjelölés, hogy a XX. század gyermekei.
MOZI-ARCHITEKTURA. Ez a kérdés is
Àegyike azoknak, amelyeket az élet modern
haladása frissen és a legteljesebb újság formájában dobott a művészet elé. A művészek minden minta és hagyomány nélkül, egészen a saját erejükből és invenciójukból kell hogy feleljenek reá, mert hiszen a múltban nem falálnak olyan példákra, amelyekbe belefogózhatnának. A szó szoros értelmében modern feladat a mozi építészeti formájának megoldása. De bizonyos, hogy előbb-utóbb foglalkozni kell ezzel a megoldással. Eddig vajmi kevés történt ezen a téren, különösen nálunk Magyarországon nem. A vállalkozói élelmesség egyszerűen üres üzlethelyiségekbe szorította a mozgófényképet és artisztikus dísz fejében megelégedett néhány kétesízlésű relieffel vagy patronnal. De a mozgófénykép népszerűségének hihetetlenül gyors terjedése mellett el fog következni az az idő, amikor a mozgófénykép külön hajlékot fog követelni. Ez pedig egy új színháztipus kifejlődéséhez vezet, amelynek jellegéről már is gondolkodnak és vitatkoznak az építészi körök különösen Németországban. Bizonyos, hogy ez az új
N
AGY SZEZON - HOLT SZEZON. Most rügyeznek a fák, most jelentkeznek az új hangulatok, az új szenvedélyek s az új toalettek, melyek mind kifelé csábítják az embereket. A kontinens nagyvárosaiban most indul meg a nagyszezón s a virágos május olyan érzések táplálója, melyek a művészetekhez is közelebb sodorják a mondain-érdeklődést. Most kell tehát megnyílniok mindenfelé a tavaszi kiállításoknak, a nagy meglepetéseknek, a boulevard-témáknak. A nagy vendégszereplések és a tavaszi sporfizgalmak világába ilyenkor ékelődik Bécsben, Berlinben és Párisban az ízlés egy-egy kis szigete, ahova az ember elmegy sikkből, kötelességből vagy — pour la bonne bouche. A mi kis kuckónkból nézve, azt lehetne hinni, hogy az egész világon most épúgy fáznak az emberek s éppen úgy a balkáni háború közgazdasági következményein sírnak, mint minálunk. Pedig hát szó sincs róla : az emberek még a guillotine idején is ráértek a frizurájuk gondosságára ügyelni, hogy ijednének meg azoktól a halál-
•
•H
ÍI
•H
hörgésektől, melyekés kemény kardok kel pár ezer rongyos közt főleg a lipcsei bulgár katona goncsata s Napoleon, dol utoljára az ottBlücher meg Welhonmaradottakra . . . lington emlékét újítja A fegyverek közt sem fel karrikatúrákon, szűnnek meg mosometszeteken és ellyogni a m ú z s á k . szállásolócédulákon. S egy kis futó teDe szerencsére a morepszemle meggyőz dern művészet baróla, hogy mitőlünk rátainak s e m kell nyugatabbra mennyi kétségbeesniük, mert a finom s e n y h e finom gourmandiseszenzáció s mennyinak ott van Casvel boldogabbak az sirernél a sokszor emberek. A szomm e g c s o d á l t orosz széd Bécsben pélballett-tervezőnek és dául a képzőművégrafikusnak, Bakstszeti inyességekkel nak, pompás gyűjtekínálkozó szeceszménye: scenáriumok, njég"beime virít az e g é s z kikelet,, szió-kiállítás és a figurinek s ezek közt ï ima 3Ötét hajam öszbeve^yu] m á s -, t e l d e r e i n á p megüté f e j e m e t .• S Reichel-féle kolleka D'Annunzio azElhulld, virág, eliramlik a z é l e t . . . Ha eldobod emkor az özvegyi fátyolt, ím hitvesem.üH a z ölembe ide! Rjf&mra sötét lobogóul a k a s z d , tív-kiállítás, meg a óta már megbukott n-i-j-fi-Aj tevéd le, tn
iSZEPTEÎlBER VE6EN
•
••i ••i •Í I
szok és iparművészek vesznek részt, akik az állatok formái s mozgásai tanulmányába mélyülnek el s különösen sok dicsérettel szólnak Le Bourgeois-nak páratlan művészettel faragott faszobrairól. Csak amikor az ember erről a szép nemzetközi sétáról visszaérkezik, akkor veszi észre, minő csüggedés és szárnyaszegettség van nálunk. A holt szezon ezúttal csakugyan korán köszöntött be nálunk, innenonnan egy éve lesz már, hogy beköszöntött.
D
AVID. A francia grand saison idei művészeti csemegéje: David, a nagy Louis David képeinek, terveinek, alkotásainak hatalmas kiállítása a Petit Palaisban. A franciák rajongva, csodálattal nézik már régóta ismert, sőt túl is becsült művészetét, az újságok, folyóiratok felújítják életének, e nagyszerű pózokkal gazdag életnek minden fázisát? Mi a rúgója ez emlékek felújításának ? Talán a száműzött nagy művész szelleme felett az engesztelődés világosságát gyújtják meg, vagy egy darab Napoleon-imádatot akarnak újra belecsempészni a lelkekbe ? Szó sincs róla, a Davidkultusz mind a kettőre alkalmas. Képeivel, bútoraival, kardjaival, toalettjeivel, csilláraival, drapériáival, fürtös Brutusaival és kacér Mme Récamierjával egy kor vonul fel, amelyben benne csillog, vérzik és parancsol a forradalom szelleme, a klasszicizmus imádata és Napoleonnak mindenre ráboruló imperializmusa. Egy emberfölötti egyéniség jelentkezik ebben a festőben, kosztümszabóban, díszletezőben és királyi ceremóniamesterben s már maga a nagyszerű képesség, hogy három különböző stílusnak : a Louis XVI-nak, a directoirenak s az empirenak a nyelvén miként tud beszélni, szavalni, szónokolni, — csodá-
latraméltó. A neve hallatára egyszerre a Recamier hálószobájára gondolunk, a hattyúvonalú ágyra, az omló drapériákra, a hideg mahagonifénnyel kokettáló éjjeli szekrényre, a konzolra, melynek káváján fáklyák és sasok vert bronzai fonódnak össze és felette puhán, ezüstösen hajlik az ovális tükör, a komoly falikarokra, — mindarra, amivel gőgjét és hiúságát görögös formákba burkolja. S mialatt Brutust festi, nem ér rá megmenteni a nővére urát a vérpadon s mikor az új napfény feltámad Napoleon képében, még arra is ráér, hogy játékkártyákat fessen az új konzulnak. Mintha csak ő is Talmától vett volna órákat, hogy hogyan kell jósolni, görög módon állni, ülni, a tógát méltósággal viselni, a szavakat Racine nyelvén kiejteni... Csoda-e, ha eljut a legnagyobb kitüntetéshez, ami francia embert valaha érhetett : Napoleon barátjává tudott lenni s csoda-e, ha azután száműzetésben kell meghalnia a nyolcvanhárom éves aggastyánnak Brüsszelben? Mégis kellemes és éltető illúziói voltak s ez irigylendő. Mert minden apró vonásán és minden nagy festményén ott érzik a hit, hogy az, amit csinál nem is klasszicizmus, nem is természet többé, sőt nem is stílus, hanem : a stílus. Hogy minden, ami előtte járt, csak törekvés erre, de mindaz, amit ő alkotott : az erő, az értelem és a forradalmi szenvedély egyszerre. Festőnek és művésznek csak érdekes, de mint lélek, a legnagyobbak közül való, aminők csak egy akkora állócsillag körül bolyonghatnak, aminő Napoleon volt. S hogy lefutott a világűrben" és csak egy szép emlék maradt, amin bizonyára éppen azok csodálkoznak leginkább, akik most a Petit Palaisban tolonganak a reliquiái körül.
