MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION
AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE -----------------------------------------------------------------------------------KUN Tibor Portugál földrajzi felfedezések / Portuguese Geographical Discoveries Eredeti közlés /Original publication: Portugália földrajzi felfedezései, Klió, 2004, 13. évf., 2. szám, 49–51. old. Eredeti Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.000.152 Dátum/Date: 2015. január / January 19. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document KUN Tibor: Az olasz „Tengerentúl” / The Italian „Overseas”, AHU MATT, 2015, pp. 1–5. old., No. 000.000.152, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words Magyar Afrika-kutatás, tanulmány ismertetése (Daniel Morin: Découvertes portugaises) African studies in Hungary, book review (Daniel Morin: Découvertes portugaises) ---------------------------------------------------------------------------AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMEN-
2
Kun Tibor
TUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.
Portugál földrajzi felfedezések
3
PORTUGÁL FÖLDRAJZI FELFEDEZÉSEK Kun Tibor
A cikk szerzője, Daniel Morin 1945-től kezdődően állt francia gyarmati szolgálatban Kongó–Brazzaville-ben, Új-Kaledóniában, Dzsibutiban, Nigériában és Etiópiában, tehát a téma kiváló ismerőjeként készíthette el jelenlegi beszámolóját. Legelőször is a francia découvrir „felfedezni” szó általa most és itt használt jelentését tisztázza. Idézzük szó szerint: „Megszerezni azt az ismeretet, amelyet az európaiak elől bizonyos elemek összekapcsolódása, mint pl. a hatalmas kiterjedésű óceánok, az emberek ellenséges szembenállása és... az egyszerű rutin, elzártak. Ebben van a portugálok érdeme.” Utazásaikkal mítoszokat és legendákat oszlattak szét, új tudásanyagot közvetítettek az európaiak számára; már akkor az ismeretek mondializációjáról (globalizációjáról) beszélhetünk, amelyek nagy körben történő elterjesztését az újonnan feltalált könyvnyomtatás tette lehetővé. A portugál felfedezések és hódítások első és legjelentősebb dátuma 1415, amikor meghódították Ceutát, és ezzel egész Európa számára megnyitották a hódítások korát. 1500-ban Cabral Brazíliába hajózott, 1543-ban Fernão Mendes Pinto Japánig jutott el. 1598-tól a portugálok hódító tevékenységét a hollandok vették át. A portugáloknak jelentős előnyt adott hódításaik számára a korabeli Európa politikaitársadalmi széttöredezettsége, míg Portugália 1250-től a 14. századdal bezárólag viszonylagos egységben és békében élte a történelmet. Jelentős szerepet játszó kézműipari középosztály kibontakozását tette lehetővé ez a béke, majd trónra emelték I. Jánost, akinek a családja indította el a nagy felfedezések és hódítások sorát. A nép és országló vezetőik között kiegyensúlyozott kapcsolatok alakultak ki, mialatt pl. Itália apró, egymás ellen harcoló városállamok halmaza volt, s Kasztília, Aragón, Navarra, Grenada sem voltak képe-
4
Kun Tibor
sek békében élni egymással. Ugyanígy a Német-Római Birodalom, Anglia, Franciaország is súlyos háborús és pénzügyi nehézségekkel küzdöttek, ráadásul e két utóbbi állam egymás ellen is harcolt. Elméleti téren a gyakorlati felfedezéseket a bizánciak által megőrzött görög szövegek görög, arab, zsidó fordítói előzték meg: „ők voltak az első Felfedezők.” Ceuta és Algarvé kormányzója, a Hajós Henrik néven ismert portugál herceg és lovag volt az, aki nagy mértékben föllendítette a portugál felfedezéseket: hajókat szerelt fel és adott bérbe, hogy az imádott aranyat elhozzák számára; az őt jól (ki)szolgálókat fejedelmi módon, nagyvonalúan jutalmazta. A nyugat-afrikai aranyhoz vezető tengeri út megnyitása, de a távol-keleti fűszerkereskedelem megkaparintásának gondolata is tőle ered, ez utóbbi azonban csak halála után valósulhatott meg. Gyakorlatilag életének nagy részét a hajózásnak, a tengeri kereskedelem ügyének szentelte, s tette mindezt – amint az imént jeleztük volt – először az aranyért, később a rabszolga-kereskedelemért. Utódai méltóképpen képviselték nagyra törő felfedező és hódító terveit: Bartolomeu Dias eljutott Namíbiáig, tíz esztendővel később Vasco de Gama Indiába. A két út közötti időszakban a portugál hajósok a déli félteke földrajzi és tengeri kutatását végezték, víz- és élelmiszer-utánpótlási helyeket kerestek és találtak, s most már nem „elviselni” akarták az elemek hatalmát, de „uralkodni” fölöttük. Ismereteiket szigorúan titokban tartották. Több jel mutat arra, hogy már a 15. században tudtak Brazília létezéséről, és hajókat is indítottak oda. Vasco de Gama hajósai a 15. század végén már muzulmán kikötőkben vetettek horgonyt, ahol azonban kemény ellenállásba ütköztek. 1500-tól egy Melinda (Malindi) nevű helység (Mombasától kb. 100 km-re, északra) vált Afrikai keleti partvidékén (ma Kenya) a portugálok kiemelt jelentőségű bázisává. Vasco de Gama után Pedro Álvarez Cabral Indiáig vezető útja jelentette a portugál hajósok újabb dicső tettét: ide azonban már azzal a parancscsal jöttek, hogy ha a helyi lakosság akadályozni próbálja a kereskedést, ellenállna nekik vagy nem venné fel a keresztény vallást, indítsanak ellene háborút. A portugál hajósok egyre nagyobb területeket hódítanak meg: eljutnak a Vörös-tengerre, az Indiai-óceánra, a Perzsa-öbölbe, a Bengáliöbölbe, Malajziába; mindezek eredménye – többek között – az arab kereskedelem európai kapcsolatainak megszakadása. Francisco da Albuquerque pedig már tűzzel-vassal-fegyverekkel folytatja a portugál
Portugál földrajzi felfedezések
5
hódítást, amely Japán elérésében csúcsosodik ki. 1533-ban, mivel Kína partjait megszabadították a kalózoktól, cserébe megkapták Makaót. Az igazi azonban Brazília, a portugál birodalom gyöngyszeme, ahol a 19. századig tartott a portugál uralom. Itt aránylag könnyen megtelepedhettek, ugyanis nem találtak ellenállásra, a helyi lakosság pedig – az előadó szerint – könnyen hajlott a kereszténység és a helyi vallások között létrejött szinkretizmus befogadására, és természeti kincsekben sem volt az ország nagyon gazdag. Igaz, brutalitások itt is előfordultak, mindezek ellenére – állítja a szerző – a portugálok sohasem voltak kimondottan vérszomjas nép. Nagy pusztításokat okoztak viszont a helyi lakosság körében az Európából bevitt fertőző betegségek. Általában és mindenütt, a portugálok számára elsődleges szereppel bírtak a fűszerek, csak ezután jött a hittérítés. Érdekes, de valószínűleg sokunknak feltűnik az előadó-szerző portugál hódítókról alkotott, enyhén szólva idealizált képe, hiszen jól tudjuk, sem az imént említett sorrend megvalósítása (fűszerek, hittérítés), sem hódító tevékenységeik egyéb megnyilvánulásai nem tartoztak a példamutató és mindig katolikus erényeket tükröző emberjogi eljárások közé!... (Daniel Morin: Découvertes portugaises (Portugália felfedezései), Mondes et cultures, tome XL – 2 – 3 – 4 – 2000, 2002, Paris, Académie des Sciences d’Outre-mer, pp 520 old., ismertetett tanulmány: pp 252–274. old.) (Klió, 2004, 13. évf., 2. sz., 49–51. old.)
