MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION
AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE -----------------------------------------------------------------------------------Ifj. JANKÓ János Kabil Mária-monda Eredeti közlés /Original publication: Pesti Napló, 1889, 40. évf., 200. szám, július 28., 1–2. old. Eredeti Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.000.738 Dátum/Date: 2015. január / January 13. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document Ifj. JANKÓ János: Kabil Mária-monda, AHU MATT, 2014, pp. 1–8. old., No. 000.000.738, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words Magyar Afrika-kutatás, kabil Mária-monda (Jankó János gyűjtése Algériában) African studies in Hungary, Kabyle Maria legend (collected by János Jankó in Algeria) ---------------------------------------------------------------------------AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMEN-
2
Jankó János
TUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.
Kabil Mária-monda
3
KABIL MÁRIA-MONDA Ifj. Jankó János-tól
Ez idei algériai utamban Bona városából (június 9-én) kis kirándulást tettem a Szent Ágoston emlékéről híressé lett Hippo olajbokrokkal benőtt romhalmazához. Ez utamon egy öreg értelmes kabil kísért, aki igen jól beszélt franciául – jó ideig a Messageries Maritimes szolgálatában állott s ott tanulta meg –, s akivel egyes vallási kérdésekről beszélgettünk. Meglepett, mennyire ismerte az öreg kabil Jézus életét, s hogy mennyire szerette ő is és szerinte a nép is, melyhez tartozik, Mária emlékét. Ez az ideális nőalak nemcsak a keresztény vallásban hatott, hanem kiterjedt az iszlámra, benyomult az arab nép minden rétegébe, és a Szidna Meryem-et, mert így hívják a Szidna Aisszá-nak, a Mi Urunk Jézusnak anyját, mindenki ismeri, tiszteli. Ez az én öreg kabil vezetőm mondta aztán el nekem Maria halálának az alábbi sorokban következő mondáját, mely hagyományképpen apáról fiúra száll, s mely ugyan teljesen eltér az Új Testamentom és az Apostolok cselekedetei-nek előadásától, de rendkívül költői és bámulatosan híven jellemi az arab észjárást. A legendát a hagyomány tartja fenn, s ezt minden ember a saját egyénisége szerint alakítja át; egészíti és színezi ki, innen van, hogy e mondát egy kabil nem fogja ugyanily alakban elmondani. Innen van, hogy a monda itt előadott alakja nagyon különbözik attól az arab szövegtől, melynek eredeti kéziratát a francia „Bibliothéque impériale” őrzi, s melyet Perron egyes részeiben az arab nőkről írott tanulmányában le is fordított. E különböző szövegek öszszehasonlítása igen érdekes és komoly tanulmány lenne, de ma még a kellő anyaggal sem rendelkezünk. S ha talán egyes könyvtárakban szétszórtan meg is van, egy ember számára valamennyi aligha megközelíthető. A monda, amint azt útinaplómban feljegyezve találom, a következő: *** Jézus egy napon így szólt anyjának, Máriának:
4
Jankó János
– Mária, én anyám, azokból a mit isten közlött velem, látom és tudom, hogy ez a világ embernek csak múló lakhelye, a hol minden elpusztul, kialszik, megszűnik, meghal, az élet csak a másik világon öröm, csak ott örök, tartós, ott semmi sem enyészik el, semmi sem dől romjaiba össze. Jöjj anyám, jöjj, hagyjuk el e földet, e poklot, térjünk arra az útra, ahol soha meg nem halunk, mert ott a halhatatlanság tenyészik. – Menjünk gyermekem, – felelte Mária mosolyogva, s együtt haladtak a Libanon hegyei felé, itt szerényen megvonultak, egyedül laktak, és imádták az istent; életük csendes és kegyes volt, mindig az égre gondoltak, és buzgón imádkoztak, a növények leveleiből éltek, esővizet ittak, és sokáig követték ezt az életmódot a szent gyönyör karjaiban, ahol csak az Istent látták. Egy napon Jézus leszállt a hegyek ormáról, le a völgy mélyébe; füveket keresett, és gyűjtött édes füveket az esti étkezésre, amikor a nap lenyugszik. Jézus már elment, mikor, íme, a halál angyala megjelent Mária előtt, aki éppen imádkozott, s istenre gondolt. – Üdv neked, Mária! Üdv neked, szent asszony! – mondá az utolsó sóhaj angyala. Mária feltekintett, megrémült, s a végzetes angyal látása teljesen lesújtotta, elájult; majd később magához tért ájulásából, félénken tekintett körül, fájdalmasan sóhajtott, szemét nyugtalanul aggódva szegezte az angyalra, aztán tompán, halkan megszólalt: – Ki vagy, te, isten szolgája? Egész testem remeg, a szívem megfagy, elmém elmén, hangom eláll, érzékeim eltompulnak, reszketek; oh mond, ki vagy te? – Ki vagyok? Ismerhetnél. Nem kímélem a gyermek ifjú éveit, az ártatlanság gyengeségét, a nagyok nagysága semmi nekem; az erősek erejét legyőzöm; én, a virágzó kort leszakítom; s a királyokat sem kérdezem, hatalmukon uralkodom; összedöntöm a kunyhókat, romhalmazt csinálok a palotákból; eltörlöm a föld színéről a várakat; mindegyikből koporsót csinálok; én építem a sírokat, szétválasztom a barátokat, testvéreket, a szülőket és mindeneket, a kik egyesülni óhajtanak. Én vagyok a lelkek elrablója, a lét megölője, az élet kioltója, én vagyok Azrael, a halál angyala. – Utolsó perczek angyala, csak azt várd meg, míg visszajön az, akit én tápláltam, szerelmem tárgya, szemeim világa, úgy él a szívemben, mint gyümölcs a fán; látása lenne az utolsó perceimnek éltető ereje. – Mária ez nincs benn a rendeletben, mit végre kell hajtanom; én az egek urának parancsát teljesítem; még a leggyengébb légy életét sem
Kabil Mária-monda
5
vehetem el Isten engedelme nélkül; de amit parancsol, azt meg kell tennem. A te lelkedért jöttem most Mária. .– Legyen meg az ő akaratja. Halálnak angyala, engedelmeskedj urad parancsnak, vedd el életemet, lelkemet, és vidd, vidd az örökkévalóságba. E napon Jézus tovább maradt oda, mint rendesen szokott. Csak mikor a nap már lenyugodott, s az éj sötét fátyolát a földre borította, csak akkor indult vissza. Megmászta a hegyet, s magával vitte az estelire való üde füveket. Megérkezett, és megpillantá a helyet, hol anyja imádkozni szokott; azt hitte Mária már lefeküdt, letette a füveket, térdeplőjéhez közeledett, és imádkozni kezdett; soká imádkozott, az éj egy egész harmadán át mindig. Akkor visszament az anyjához, és lehajolt hozzá, s arcával csaknem érintette Mária hideg, szederjes arcát. – Anyám – mondá remegő, nyugtalan és félénk hangon. – Anyám! Oh Mária, üdvözöllek, anyám, az éj már sötét, akik virrasztanak, már ettek, mond, Mária, ez éjjel mért nem akarod végezni az ájtatoskodást; minden pihenésnek meg van a maga édessége; minden álomnak a maga gyönyöre, de már az éjnek két harmada elmúlt… Ébredj, Mária, ébredj, minden igaz hívő már fent van, jöjj te is imádni az örökkévalót… Anyám, a hajnal pirkad, a zefir lengedez, és még sem ébredsz… Oh, ég, most látom, csak nem ébredsz fel soha többé. Áldott legyen az Isten! Üdv neked, jó anyám, ki emlőiden tápláltál, lelked tisztaságát öntéd belém, mennyi éjjelen őrködtél felettem, s mennyit szenvedtél miattam. És Jézus könnyezett; s az égben az angyalok s a földön a szellemek Jézussal együtt könnyeztek, a Libanon megingott, a legmélyebb űrjeiből a keserv hangjainak moraja hallatszott. Így szólt az isten: – Angyalok, miért e könnyek, kiért a gyász, e bú? – Oh, urunk, te tudod, mivel sújtottad Jézust. – Jézus az én szellemem, Jézus az én igém, és én minden jónak forrása vagyok. Aztán így szólt az árvához: – Jézus, emeld fel fejedet, anyád meghalt, de miatta megnagyobbítottam a neked szánt végzetet. – Én istenem, egyedül vagyok, elhagyatva, mint egy idegen a földön. Ki fogja bátorságomat fenntartani, s ki fog segíteni, hogy méltóan szolgáljam az én istenemet?
6
Jankó János
A hang nem felelt. Jézus leszállt Libanonból, s Izrael fiainak egy falujába ment, s fájdalmas hangon szólott: – Izrael gyermekei, jöjjetek, isten áldjon meg érte, jöjjetek és segítsetek! E fájdalmas hangokra az asszonyok ijedten gyűltek egybe: – Mi bajod, mondták, mi lelt? Honnan jössz, te, csodák embere, honnan jössz, kinek értelme és szépsége édes fénnyel világítja meg lakásainkat? Micsoda ellenállhatatlan hatalommal rendelkezel, te, hogy minket is megindítasz, s mennydörgésszerűleg hatsz reánk a pihenésben, a csendben. – Én az Isten szelleme vagyok, én Jézus vagyok, Mária fia; ő nincs többé, meghalt, itt hagyott engemet. Jöjjetek, segítsetek, hogy eltemessük őt, mossuk meg testét, áldjuk meg, földet hintsünk rá, és imádkozzuk el érte a halál imáját. – De az igaz isten lelke, te, a hegyek tele vannak kígyókkal és viperákkal, háromszáz év óta egy ősünk se járt ott. Ha ezekre a veszedelmekre gondolunk, megremeg a szív. Nesze itt a ruha, öltöztesd fel Máriát, de mi nem megyünk veled. Jézus néma maradt, visszafordult, mindent ott hagyott, s visszatért a hegyekbe. Útközben két fiatal és szép zsidót pillantott meg. – Üdv nektek! – mondá Jézus. – Üdv neked! – feleltek ők. – Izrael gyermekei, anyám meghalt, és elhagyott a szikla ormain. Segítsetek gyermekeim, hogy megadhassam neki a végtisztességet, hogy eltemethessem. – Éppen ebből a célból küldtek ide minket – mondá az idegenek egyike. – Én Gábriel vagyok, a kísérőm pedig Mihály angyal. Menj Jézus előre, mi követünk téged, ami kell, az nálunk van. Az ég szép szüzei, nagyszemű hurik szállnak le a gyászszertartáshoz, és mossák meg a te anyádat, és helyezik az ő testét a sírba. A hegyhez érkeztek. Gábriel angyal sírt kezdett ásni, aztán a hurik odavitték a testet, és a mélységbe bocsátották. Jézus elmondta a gyászimát, Gábriel és Mihály vele imádkoztak. S mikor annak vége volt, az angyalok és a hurik visszaszálltak az égbe. Jézus egyedül maradt a fájdalmával, mélyen megindulva, lecsüggesztett fővel, álmodozva az örökkévalóságról, az életről és az utolsó percekről. Azután fájdalmasan felsóhajtott, s ég felé emelve szemeit így szólt:
Kabil Mária-monda
7
– Istenem, te látod, hol vagyok, hogy vagyok, hallod imámat és szavaimat. Jajj, halott, halott az én anyám, s nem foghattam fel végsóhaját, utolsó szavait; meg se áldhatott az én szent anyám. Nem voltam ott, mikor lelkét kilehelte, mikor szeme világa kialudt, mikor a halál karjaiba hullott. Engedd meg, istenem, hogy még egyszer halljam nehány szavát. Az isten így felelt: – Hívd Máriát, megengedem, hívd, és ő felelni fog. – Ó, Mária, szeretett anyám, — kiáltott fel Jézus, – jöjj, mondd meg, hol vagy, hogy érkeztél meg istenhez, a nap urához. – Kedves gyermekem – felelte Maria –, én boldog vagyok, az én istenem a nemes kegyelemnek s könyörületességnek az istene. Ő jóakarólag fogadott engem. Kegyében és jóságában engem is részesített. – S milyen volt, én Máriám, édes anyám, a halál? – Oh, gyermekem, még most is érzem, oly keserű volt, mint az epe, s az angyal oly erővel sújtott le rám. Keserű, keserű a halál, fiam! Isten veled gyermekem, isten veled, az ítéletnapig. A szó elállt, Jézus még egy ideig gondolkozott, s aztán elhagyta a hegyet, és bebolyongta Judea földeit… *** Eddig tart a legenda; egyszerű, de mégis oly nemes, oly költői. Ennek kapcsán megemlítjük, hogy Jézussal és Máriával, a mohamedán szent könyv, a korán, tizenhárom fejezetben foglalkozik. A feltámadást a korán így írja le: „Jézus az égbe emelkedett. Az idők végén Jézus le fog szállani az égből a nap fényében, és sáfránnyal aranyozott két szőnyeg közt fog helyet foglalni. Teste vakító fehér lesz; vöröses haja szépen rendezve, középen egy vonal által elválasztva, mintha hajából illatos olaj folyna; egy burnusz lesz rajta; kezében lándzsa lesz, és el fogja törni a keresztet. Krisztus előtt pedig isten fogja kivégezni az Antikrisztust. Bőség fog virágzani. A méreg és minden egyéb rossz el fog tűnni. Jézus a földön vissza fogja állítani a békét és összhangot, s az oroszlán békén fog élni a tevével, a párduc a bivallyal, farkas a báránnyal…”
8
Jankó János
Mennyi ilyen gyöngye van még a keleti népköltészetnek! S mily keveset ismerünk mi azokból? ----------------------------------------------------------------------Szerkesztői megjegyzés: A szöveg helyesírását átírtuk mai formára, bár némely helyen a szép régies kifejezésformákat meghagytuk. (B.Sz.)
