MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE ------------------------------------------------------------------------------------

DOBROVITS, Mihál y– UDVARVÖLGYI, Zsolt Gondolatok Magyarország EU-n kívüli külpolitikai törekvéseiről / Thoughts on Hungary's non-EU foreign policy efforts Eredeti közlés /Original publication: 2003, Budapest, az MTA Politikatudományi Intézete, 32 old. Eredeti Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.001.216 Dátum/Date: 2015. augusztus / August 31. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document DOBROVITS, Mihál y– UDVARVÖLGYI, Zsolt: Gondolatok Magyarország EU-n kívüli külpolitikai törekvéseiről / Thoughts on Hungary's non-EU foreign policy efforts, AHU MATT, 2015, pp. 1–33. old., No. 000.001.216, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words Magyar Afrika-kutatás, Magyarország közvetlen külügyi kapcsolatrendszerének áttekintése, az EU törekvései és az első ciprusi alkotmány African studies in Hungary, overview on Hungary’s direct foreign relations, EU aspirations and the firs Cypriot Constitution

2

Dobrovits Mihály – Udvarvölgyi Zsolt

---------------------------------------------------------------------------AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKKDOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.

Gondo la to k Mag ya rország EU-n kívü li kü lpo litika i törekvéseirő l

INSTITUTE FOR POLITICAL SCIENCE of the Hungarian Academy of Sciences INTEGRATION STUDIES WORKING PAPERS SERIES

No.15

Institute for Political Science Integration Studies Dobrovits Mihály – Udvarvölgyi Zsolt Gondolatok Magyarország EU-n kívüli külpolitikai törekvéseiről

Institute for Political Science of the Hungarian Academy of Sciences Budapest, 2003

3

4


Európai integrációs tanulmányainkat azzal a céllal adjuk ki, hogy segítsék az új tudományos eredmények vitáit és terjedését. A publikációk a szerzők véleményét tartalmazzák, amelyekért maguk a szerzők vállalnak felelősséget. © Dobrovits Mihály – Udvarvölgyi Zsolt – Budapest, 2003. Directed by Mr András A. Gergely and Mr Imre Lévai Sorozatszerkesztő: A. Gergely András és Lévai Imre Kiadni, másolni csak a szerző írásos engedélyével és az MTA Politikai Tudományok Intézetének hozzájárulásával lehet. All rights reserved. This book may not be reproduced, in whole or in part, in any form (except by reviewers for the public press or the scientific institutions) the prior permission writing from the publishers or the author. Key words: European integration, Africa, Asia, Latin America, Russia, FSU countries, „third world”, globalisation, international relations, diplomacy, Cyprus. Tárgyszavak: európai integráció, Afrika, Ázsia. Latin-Amerika, Oroszország, volt szovjet utódállamok, „harmadik világ”, globalizáció, nemzetközi kapcsolatok, diplomácia, Ciprus. ISSN 1419-1466 ISBN 963 9218 82 0 Institute for Political Science of the Hungarian Academy of Sciences Budapest, 2003


5

GONDOLATOK MAGYARORSZÁG EU-N KÍVÜLI KÜLPOLITIKAI TÖREKVÉSEIRŐL DOBROVITS, Mihály – UDVARVÖLGYI, Zsolt

Bevezető megjegyzések A 2003. év sorsdöntő jelentőségű a magyar történelemben. Lezárult az EU-csatlakozás előkészítésének folyamata, Magyarország immáron szinte teljesen biztos lehet abban, hogy eléri bő évtizede áhított célját, és 2004 májusától az Európai Unió teljes jogú tagja lesz. A magyar külpolitikának több nehéz kihívással kellett szembenéznie a rendszerváltástól az európai integrációig tartó másfél évtizedben. Először azt kellett biztosítania, hogy az ország kiszakadása a korábbi szovjet hatalmi szférából minél kisebb megrázkódtatással járjon. E feladatot sikeresen megoldotta. Másodszor azt kellett elérnie, hogy a Szovjetunió túl hirtelen eltűnése, valamint a jugoszláv összeomlás miatt létrejövő hatalmi vákuum nehogy Magyarországot is magába szippantsa. Magyarország 1999-ben csatlakozott a NATO-hoz. E folyamat összehangolása és sikere szintén külügyi szolgálatunk érdeme. A NATO-tag Magyarország rögtön éles akcióban találta magát, amikor megkezdődtek a Kis-Jugoszlávia elleni légi hadműveletek. Az ezzel járó feladatokat is sikerült megoldani. Hazánk alapvető célkitűzése volt az ország európai integrációjának maradéktalan véghezvitele. Jelenleg e folyamat túl van a döntő szakaszán, de a csatlakozási szerződés aláírása és az azt követő ratifikációs eljárás során még nem kevés kihívással kell szembenézni. Ezt követi majd Magyarország beilleszkedése az Európai Unióba, ami szintén nagy körültekintést igénylő folyamat lesz majd. Tudomásul kellett azonban vennünk, hogy az Európai Unió bár a világ egyik legnagyobb gazdasága, a nemzetközi politikában még korántsem vesz részt a gazdasági erejének megfelelő súllyal. A világ sorsdöntő eseményei jelen pillanatban Európán kívül zajlanak. E nemzetközi politikai szélcsend természetesen nem feltétlenül káros. Senki sem szeretne egy zavaros, nemzetközi konfliktusokkal terhes világban

6


élni. Tudomásul kell viszont azt is venni, hogy az Európai Unióba integrálódott Magyarország nem szűkítheti látókörét csak az Unión belüli folyamatokra. Ezért írásunkban kísérletet teszünk rá, hogy röviden felvázoljuk, milyen világpolitikai környezet veszi körül globálisan hazánkat a XXI. század legelején. Általános megjegyzéseink után a konkrét régiókat, relációkat vesszük górcső alá, és ebben megfogalmazzuk álláspontunkat a Magyarország számára követendő külpolitikai törekvéseket illetően is. Véleményünk szerint Magyarországnak jó kapcsolatokra kell törekednie a világ – néhány szélsőséges államtól eltekintve – összes országával; az ország alapvető érdeke, hogy a világ politikai, gazdasági, tudományos-technológiai, kulturális stb. vérkeringésébe a lehető legaktívabban kapcsolódjon be. A globalizáció következtében a XXI. századra kinyíltak, vagy részben eltűntek az országhatárok, nincsenek már földrajzi akadályok, nincs már bipoláris világrendszer sem. Ebből kifolyólag Magyarországnak is be kell látnia, hogy tágítani kell a külpolitikai horizontot. Az 1998. évi pénzügyi válság és 2001. szeptember 11. megmutatták, hogy az új világban nincs többé jelentéktelen ország, földrész, kontinens. Bár ma elsősorban negatívumai kapcsán kerülnek látókörünkbe, az Európán kívüli világ országai természetesen figyelemre méltó gazdasági és politikai partnereinkké válhatnak, közülük nem egy (pl. Oroszország, Kína) szerepelt a XX–XXI. század fordulóján az Európai Uniónál lényegesen nagyobb súllyal a nemzetközi politikában. A megfogalmazásból következően ebbe az országcsoportba tartoznék az Amerikai Egyesült Államok is, amely természetesen a nemzetközi politika külön kategóriáját jelenti. A 2001. szeptember 11-én bekövetkezett terrortámadás ugyanakkor arra is fel kell hívja a figyelmünket, hogy az Európán kívüli világban olyan veszélyforrások is leselkedhetnek, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Magyarország számára prioritás, hogy első kézből tájékozódjék e területeken. Magyarország alapvető érdeke, hogy kereskedelmi, külgazdasági kapcsolatait fejlessze az Európán kívüli világgal. Célszerű, hogy a külképviseleti hálózatot az ország tovább erősítse. Legalább azokban az államokban újra kell nyitni a külképviseleteinket, ahol ez korábban megvolt. Magyarország számára immár – gazdasági fejlődési pályára állva, az átalakulás nehézségeit leküzdve – nem lehet egy ország vagy még inkább kontinens jelentéktelen. A 60–70–80-as években az akkori Magyarország az akkori harmadik világ irányában vitt politikája –


7

bár ideológiai alapon volt vezérelve és rossz hatásmechanizmussal működött – kétségtelenül eredményeket tudott felmutatni. Tradicionális okokból Magyarország neve még most sem felejtődött el teljesen azokban az országokban, ahol néhány éve még több százmillió dolláros kereskedelmi forgalom volt a két ország között. Továbbá az sem lehet utolsó szempont Európán kívüli kapcsolataink kialakításában, s ez akár rendező elv is lehet, hogy ezekben az országokban néhol meglepően sok azoknak a száma a helyi elit körében, akik Magyarországon tanultak, diplomáztak, és akik beszélik a magyar nyelvet. Gazdasági fellendülésének fontos eleme lehet egy esetleges gazdasági expanzió, amely – a magyar gazdaság szerkezetéből adódóan – éppen ezeken a piacokon kecsegtethet sikerrel. Ugyanakkor, arra is oda kell figyelnünk, hogy ezek az országok Magyarországon megjelenhetnek, mint befektetők, illetve – ez a kellemetlenebb – migrációs hullámok kibocsátói. Továbbá új dimenziót kell szabni kulturális és tudományos kapcsolatainknak is ezekben a térségekben. I. Alapvetés Bár Magyarország számára egyértelmű külpolitikai elkötelezettséget jelent az ország 2004-es csatlakozása az Európai Unióhoz, nem hallgathatjuk el, hogy Magyarország a szükségesnél lényegesen kevésbé van jelen azokban a térségekben, amelyek kívül esnek az elmúlt évtized elsődlegesen preferált régióin. Feladtuk a Közel- és KözépKeleten valamint a FÁK-térségben hagyományosan meglévő pozícióinkat (amelyek egy része a XX. század első harmada óta megvolt már), továbbá az elmúlt évtizedben e térségek eseményei is gyökeresen új fordulatot vettek. Sőt a magyar külpolitika elemzéseiben sem követi mindig e térségek eseményeit. II. Mi tehát a teendő? Általában fel kell újítani azokat a kapcsolatokat, amelyeket még fel lehet újítani, egykori és mai partnereinkben tudatosítani kell, hogy Magyarország, miután sínre kerültek kapcsolatai az EU-val, ismét kész feléjük fordulni. Ennek érdekében meg kell teremtenünk egy ilyen lépés szükséges belpolitikai és közvéleménybeli hátterét is. Nem

8


hallgatható el, hogy a rendszerváltás évtizedében a magyar külpolitikát, ideértve a hozzá szorosan kapcsolódó biztonságpolitikát, gazdaságpolitikát és vízumpolitikát több alapvető tévedés, illúzió és hamis realizmus jellemezte. Magyarország hol elkésetten, már fenn nem álló feltételekhez alkalmazkodva reagált az Európán kívüli térségben bekövetkezett folyamatokra, hol pedig olyan elvárásoknak igyekezett előre megfelelni, amelyeket meg sem fogalmaztak. III. Bővíteni a magyar jelenlétet! A legdrágább külpolitikai lépés valamilyen képviselet bezárása. Nem csak a jelenlegi képviseleteket kell megőrizni, de adott esetben újak nyitására sem kell sajnálni a pénzt. (Természetesen csak a reális költséghatárokon belül maradva.) Tudomásul kell venni, hogy az EU külpolitikája sem egységes, hanem egyeztetett, azaz, Magyarország csatlakozása után sem fog senki helyettünk külpolitizálni. Mindazonáltal arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy Magyarország integrációját követően az Európai Unió külkapcsolatokra vonatkozó szerződései, például az EU szabadkereskedelmi megállapodásai, az 1995-ös Barcelonai Nyilatkozat, a Cotonoui Egyezmény az ACP országokkal, illetve az Általános Preferencia Rendszeren keresztül a kereskedelempolitika területén kötött csoportos egyezmények Latin-Amerikában az Andokbeli Paktum és a Közép-Amerikai Közös Piac országaival, DélkeletÁzsiában az ASEAN tagjaival, Közel-Keleten az Arab-öböl Együttműködési Tanács tagállamaival, hazánkra nézve is kötelező érvényűek lesznek. Ugyanez helyzet a TACIS esetében, amely a FÁK országokra és Mongóliára terjed ki. Hazánknak pedig nem csak követnie, de aktívan alakítania is kell majd a közösség közös külpolitikáját. Ez magában foglalja azt is, hogy adott esetben olyan területekről vagy éppen olyan konfliktusokról kell véleményt formálni a magyar politikának, amelyek ez idáig nem jelentek meg külpolitikánk látókörében. Saját magunkat értékeljük le, ha itt rosszul vizsgázunk. Hazánk Európán kívüli kapcsolatrendszerében további megfontolandó szempontot vet fel azoknak az országoknak a szerepe, ahol számottevő az emigrációs magyarság lélekszáma, és ahol egyesek közülük befolyásos pozíciókat is szereztek az elmúlt évtizedekben. Ezen a téren az Egyesült Államokon és Kanadán kívül nagyobb figyelmet kell fordítanunk Ausztráliára, Új-Zélandra és a latin-amerikai orszá-


9

gokra, különösen Brazíliára, Argentínára, Uruguayra és Venezuelára, ill. Dél-Afrikára és Izraelre. IV. Gazdasági prioritások Magyarország számára elsődlegesen fontos az Európán kívüli világgal fennálló gazdasági kapcsolatok fejlesztése. Különösen fontos ez a világ olyan térségeiben, például Latin-Amerikában, a Közel-és TávolKeleten, ahol hazánk eddig kivívott pozíciói jó alapot biztosíthatnak, a gazdasági érdekeket kölcsönösen szem előtt tartó reláció intenzívebbé tételére. Természetesen e feladatokat úgy kell megvalósítanunk, hogy közben alkalmazkodunk az Európai Unió elvárásaihoz. V. Részletes elgondolások1 Bár általában beszélünk róla, az „EU-n kívüli világ” voltaképpen olyan gyűjtőfogalom, amibe csak egy kritérium alapján kerülnek bele a lehető legeltérőbb jelentőségű országok. Ezért ebben az írásban nem kerülhettük meg a konkrét relációk, régiók érintését (Észak-és LatinAmerika, Ázsia, Közel-Kelet, Közép-Kelet, Távol-Kelet, Oroszország és a FÁK-térség, Afrika, Ausztrália és Óceánia). AMERIKA Amerikai Egyesült Államok Az Amerikai Egyesült Államok, mint a világ egyedüli szuperhatalma, gazdasági, politikai, katonai vezető ereje Magyarország stratégiai fontosságú partnere és legfőbb szövetségese. Magyarország érdeke a magyar–amerikai kapcsolatok intenzitásának fokozása, a transzatlantizmus erősítése, és nem utolsósorban az amerikai magyarsággal való kapcsolatbővítés. Nyilvánvaló, hogy a Bush-kormány eddigi tevé1

A kézirat végső verziója 2003 februárjában készült el, ebből eredően az akkori, és napjainkra néhol lényegesen megváltozott világpolitikai helyzetet tükrözik a szerzők számos megállapításai.

10


kenységében hangsúlyváltások történtek. Az unilateralizmus tendenciájában erősebb lett és újraértelmeződtek – főként a New York-ot és Washingtont ért 2001. szeptember 11-i tragikus és szörnyű terrortámadás után- az Egyesült Államok létfontosságú és alapvető biztonsági érdekei. Sőt szelektívebbé vált az USA nemzetközi szerepvállalása is. Le kell szögeznünk, hogy a Bush-kormányzat eltökélt az NMD (Nemzeti Rakétavédelmi Program) gyorsított ütemű kiépítése, a kísérletek folytatása mellett, mindazonáltal Colin Powell külügyminiszter és Dick Cheney alelnök is a NATO fenntartását tekintik az európai stabilitás és a globális biztonság meghatározó eszközének. A transzatlanti kapcsolatok terén viszont kitűnik, hogy Washington mindenképpen arra törekszik, hogy érvényesíteni tudja pozíciójából adódó szupremáciáját. A magyar–amerikai kapcsolatokat illetően érdemes lenne határozottan felvetnünk a vízumkényszer eltörlését, vagy a vízumkötelesek körének korlátozását. Továbbá a két ország közti harmonikus kapcsolatrendszer (pl.: FBI-Akadémia, Amerikai–Magyar Üzleti Kamara, CEU stb.) további bővítését. Ugyanakkor le kell vonni az iraki válságból azt a tanulságot, miszerint az amerikai és az európai politika immáron nem kezelhető valamiféle monolitikus transzatlanti egységként. Magyarországnak elemi érdeke korrekt és baráti viszony fenntartása az Amerikai Egyesült Államokkal, ugyanakkor tudomásul kell vennünk azt is, hogy döntöttünk: 2004. május 1. után az Európai Unió tagjaként kívánunk élni és politizálni. Latin-Amerika Latin-Amerika országai a távolság ellenére mutatnak bizonyos párhuzamokat Magyarország és a kelet-közép-európai új demokráciák fejlődésével. Itt is és ott is, a felzárkózás kínjait élő félperiférikus országokról van szó. Latin-Amerika országaiban jelentős magyar kisebbség is él. Ezen országok némelyikével már a rendszerváltás előtt gyümölcsöző kapcsolatokat tudtunk kialakítani. A crainsi csoport együttműködése mellett gondolhatunk itt magyar elektronikai ipar korábbi pozícióira. A gazdasági lehetőségek mellett kiemelendő a Brazíliával, Argentínával, Chilével kialakítandó viszony. Örömmel üdvözlendő a limai és caracasi nagykövetségeink újranyitása. Emellett nem szabad elfeledkeznünk a közép-amerikai térségről és a karibi országokról

Gondo la to k Mag ya rország EU-n kívü li kü lpo litika i törekvéseirő l 11

sem. Mexikóval, mint regionális középhatalommal való reláció prioritást élvez, ill. Magyarország érdeke Kuba demokratizálódása is. Fontos és új összetevője a latin-amerikai–magyar kétoldalú kapcsolatoknak a fellendülőben lévő turisztikai, és a privátszférára alapuló üzleti kapcsolatok. Kívánatos eredmény lehetne a tavalyi államcsődöt követően Argentína gyors konszolidálódása, Venezuela kilábalása a jelenlegi krízisből, továbbá „Lula” Luiz Inacio da Silva brazil elnök sikeres politizálása.

ÁZSIA, KÖZÉP-KELET Irán Irán a közel és közép-keleti térség egyik kulcsállama. Regionális középhatalom. Törekednünk kell arra, hogy fejlesszük a magyar–iráni kapcsolatokat. Egyéb keleti országokhoz hasonlóan nem szabad információhiány, vagy vaskos félreinformáltság alapján megítélni az Iránban zajló társadalmi és politikai folyamatokat. Irán egy óriási gazdasági potenciállal (energia és ásványkészlettel) rendelkező, erős és egységes állam. A perzsa nép, ha lassan és bizonytalan léptekkel is, a demokratizálódás és a nyitás útjára lépett, támogatni kell Irán nemzetközi politikájában. Az egykor kiemelkedően gyümölcsöző magyariráni gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat újra fel kell fejleszteni. A jó példa adott, a kapcsolatok csírájukban megmaradtak. Nemzetközi kontextusban Irán fontos szerepet tölt be Oroszország, a közép-ázsiai köztársaságok és a kaukázusi térség politikájának stabilitásában. Magyarán, a magyar biztonságpolitika hátországában. Természetesen Irán kapcsán kiemelkedően nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk az emberi jogok védelmének. Afganisztán A nemzetközi közösség elemi érdeke, hogy Afganisztánban a több mint húsz éve tartó polgárháború után az ország a demokratikus és békés utat válassza. Afganisztán kapcsán megemlítendő, hogy a következő ciklusban magyar egészségügyi katonák is részt vesznek a

12


békefenntartás folyamatában. Afganisztán esetén külön kiemelendő még két elem: a kábítószer-alapanyagok termelése és kereskedelme, továbbá az, hogy a terület fontos tranzitútvonal Közép-Ázsia és az Indiai-óceán között. India India jelenleg a világ második legnépesebb országa, a világ legnagyobb demokratikus állama, Magyarország hagyományos jó partnere. Magyarországnak mindent meg kell tennie azért, hogy a hagyományos jó viszony fennmaradjon. Tudomásul kell venni, hogy jelenleg már vannak olyan területek (gondolhatunk itt többek között a számítástechnikára), amelyekben India ma már a világ vezető hatalmai közé tartozik. Ma már atomhatalom, a világ katonai nagyhatalmainak is egyike. India esetén azonban figyelembe veendő, hogy a hagyományos, a Nemzeti Kongresszushoz kapcsolódó elitet egyre inkább a háttérbe szorítja a re-tradicionalizáció, a hindu újjászületés és a vele járó, illetve a rá felelő türelmetlenségek világa. India esetén az alábbi kulcspontokat kell figyelembe venni: indiai–pakisztáni általános viszony, a kásmíri kérdés, India jelenléte és befolyása Srí Lankán, India és Kína ellentéte, valamint India és Oroszország viszonya. Tekintve, hogy India tagja a Brit Nemzetközösségnek, így az ehhez fűződő viszonya is figyelembe veendő a magyar külpolitika alakításakor. Külön kiemelendő India és Banglades, továbbá India és Nepál viszonya is. Pakisztán Pakisztánhoz fűződő viszonyunk esetén az alábbiakra kell tekintettel lennünk: Az ország nem tartozik hagyományos partnereink közé, hagyományosan rossz a hírneve Magyarországon. Jelenleg Parvez Musarraf tábornok rezsimje miatt az országot politikai légüres tér veszi körül. Nehezen elfogadható a magyar közvélemény számára az ország iszlámista berendezkedése is. Ugyanakkor be kell látni, hogy az állam alapvető instabilitása mellett, jelenleg ez az egyetlen pozitív összetartó erő. Itt is kiemelendő a kásmíri kérdés, az atomhatalom és az Indiához fűződő viszony. Ugyanakkor a szeptember 11. utáni korszak ismételten bebizonyította, hogy Pakisztán a közép-ázsiai térség


kulcsállama, amelyet semmilyen döntés kapcsán nem lehet megkerülni. Külön kiemelendő, hogy a jelenleg hatalmon lévő brit munkáspárti elit általában szimpatizál a saját gyermekének tekintett országgal, s jelentős a pakisztáni lakosság aránya az Egyesült Királyságban. Az ország jelenti az afganisztáni helyzet megoldásának egyetlen lehetséges kiindulópontját. E kérdésben pedig világosan kell látni, hogy a hagyományos törzsi, nemzetségi, nemzetiségi ellentétek, valamint a radikális iszlám mellett a geopolitika is kiemelkedően fontos tényező. Indokina, Délkelet-Ázsia Thaiföld Magyarország ígéretes partnere. Szintén fontos számunkra Szingapúr és Malajzia is. Örvendetes lenne, ha Manilában újra megnyílna a magyar nagykövetség. Vietnám lassú nyitására is oda kell figyelnünk, támogatjuk Laosz demokratizálását követelő erőket, s reméljük, hogy Kambodzsa sokat próbált népe is mihamarabb megleli végre a nyugalmat. Vietnam esetén hangsúlyozandó, hogy az ország szakembergárdájának egy jelentős részét annak idején Magyarországon képezték ki s ez befektetési előnyt jelenthet. Myanmar (Burma) esetén Magyarország szövetségeseivel együtt támogatja a demokratikus erők harcát a katonai rezsimmel szemben. Az Indonéziában zajló folyamatok szintén világpolitikai horderejűek. Magyarország érdeke az indonéz stabilitás, a demokratizálódási folyamat felgyorsítása, a gazdasági–politikai válság felszámolása. A Brunei Szultánságra is oda kell figyelnünk.

OROSZORSZÁG, FÁK-TÉRSÉG Oroszország Fel kell hagyni Oroszország démonizálásával! Tudomásul kell venni, hogy a Szovjetunió bukása óta éppen egy évtized telt el, s azóta Oroszország megtalálta a maga helyét a nemzetek közösségében. Jelenleg a G8 aktív tagja, térségünk egyik komoly potenciális tőkebefektetője, amelynek tartós jelenlétével számolni kell. Még akkor is, ha ez adott esetben jelenthet kockázatokat. Oroszország és az EU, különösen Né-

14


metország kapcsolatainak további javulásával kell számolni. Ezzel együtt nyilvánvalóan le kell zárni a szovjet időkből maradt adóságok kérdését, a műtárgyrestitúció kérdését, továbbá folytatni kell az orosz szervezett bűnözés elleni harcot. Le kell zárni a MiG-29-esek körüli gondokat. Ami az Oroszországgal kialakítandó új kapcsolatokat illeti, nagy hangsúlyt kell fektetni az ország régiókra tagoltságára. Ugyanúgy kiemelt kérdésként kell kezelnünk az oroszországi régiókkal és köztársaságokkal kialakítandó közvetlen kapcsolatokat. Az Oroszországgal kiépítendő kapcsolatainkban jó példát vehetünk Törökországról, ez az ország egyértelmű NATO-elkötelezettsége, valamint az oroszok és törökök közötti történelmi ellentétek dacára tudott a kilencvenes években gyümölcsöző kapcsolatokat kiépíteni Oroszországgal, különösen az ország török nyelvű, illetve muzulmán régióival. FÁK-térség, Közép-Ázsia, Kaukázus Ami a FÁK-térséget illeti, fontos figyelembe venni, hogy a térség folyamatosan divergál. Miközben számos új állam, pl. Moldávia, Tádzsikisztán továbbra is szorult helyzetben van, Közép-Ázsia és a Kaukázus lassanként belekerül a fellendülési zónába. A politikai rendszerének nyilvánvaló antidemokratizmusát ért kritikák ellenére, Azerbajdzsán nyilvánvalóan fellendülőben van, s az ország kulcsfontosságú szerepet játszik a Kaukázus gazdasági és politikai történéseiben. Így nagy valószínűséggel hasznos lenne ott, illetve a közép-ázsiai térségben kulcsfontosságú Taskentben missziót nyitni. Közép-Ázsiában és a Kaukázusban egyaránt fontos, hogy a kilencvenes években kialakult érzelmi politizálásnak viszont mindenképpen véget kell vetni. Romantikus rokonkeresők helyett a térséghez értő, valós értékeit ismerő, de nem túlbecsülő szakemberekre kell bízni az itteni kapcsolatokat. Ennek jelentőségét túlbecsülni nem lehet. Kazahsztán ma a világ legnagyobb gázkészleteinek ura. A Kaspi-tengeri szénhidrogénmezők kiaknázása és tranzitálása körül ma gyilkos versenyfutás zajlik, a csecsenföldi eseményektől a tálibok afganisztáni rendszeréig számos politikai kaland is összefüggésbe hozható vele. Ezzel párhuzamosan jól megfigyelhető, hogy ma Közép-Ázsia (a saját elnevezésükkel Belső-Ázsia) új államai ma azt a szerepet játsszák, mint Kelet- és Kelet-KözépEurópa a kilencvenes években. Ide irányul át az a tranziciós tőke és segítség, amely az elmúlt évtizedben régiónkat érte. Így, aktívabb itte-


ni jelenléttel nem csak az itteni lehetőségekből ragadhatunk meg egy részt, de visszahozhatjuk a tőlünk kivonuló tőkét is. Közép-Ázsia lehetőségeit illetően meg kell említeni, hogy a jelenlegi erőviszonyok nagy valószínűséggel változni fognak. Üzbegisztán pozíciója erősödni fog, az átalakulás nagy nyertesének számító Kazahsztán viszont több mint valószínű, hogy veszít a jelenlegi kivételesen jó pozíciójából. Ennek oka a kazah társadalom alapvető instabilitása. Jellemző példa, hogy miközben az EU, különösen a térség iránt hagyományosan nem érdeklődő Franciaország komoly pénzeket áldoz az egykori szovjet közép- (új terminussal belső-) ázsiai országokban pozíciószerzésre; Magyarország, amely szívesen emlegeti fel e régió szerepét a magyar etnogenezisben, illetve a magyar felfedezők (Vámbéry, Almásy és társaik) szerepét a térség feltérképezésében, látványosan hátat fordított ezeknek az országoknak. Jelenleg csak egy követségünk és egy kereskedelmi kirendeltségünk működik itt. Még Szlovákia is nagyobb erőkkel van jelen a térségben, mint Magyarország.

TÖRÖKORSZÁG ÉS KAPCSOLATAI Törökország A Kaukázust és Közép-Ázsiát említve nem hagyható szó nélkül Törökország. Ez az ország egyik legfontosabb NATO-szövetségesünk és EU-tagjelölt. Az EU-hoz való viszonyát ennél is jobban jellemzi, hogy a Németországban regisztrált félmilliónyi török választópolgár voksai döntötték el a legutóbbi választásokat Schröder kancellár kormánya javára, miközben Ausztriában, ahol nem sikerült ilyen kulcsszerepet játszaniuk, komoly versengés folyt a szocialisták és a zöldek részéről a negyvenezer török szavazó megnyerésére. Fel kell arra is készüljünk, hogy az EU-hoz csatlakozó Magyarország szembe fogja magát találni a már az EU határain belül letelepedett török polgárok millióival, akik 2004 májusa után éppolyan szabadon érkezhetnek országunkba, mint az EU bármely lakosa. Törökország a balkáni válság rendezésének fontos szereplője. Kapcsolataink tehát föltétlenül tovább erősítendők. Ez ugyanakkor komoly tapintatot is igényel, mivel a török politikára jellemző, hogy kedvező előjelek esetén hajlamos a saját jelentőségét túlértékelni. Magyaror-

16


szághoz viszont valóban erős érzelmi kötődés fűzi a török politikát. A Törökországgal kialakítandó viszonyunkban fontos figyelembe venni az ország külpolitikai kapcsolatrendszerét. Törökországot térségünkben hagyományos stratégiai szövetség fűzi Romániához valamint Lengyelországhoz. A balkáni elkötelezettségével együtt ez azt jelenti, hogy Törökország – ha közvetve is, de – befolyásolója szomszédságpolitikánknak. A kilencvenes években jellemző volt, hogy Törökország regionális vezető szerepre tört a Kaukázusban és Közép-Ázsiában. Bár ez irányú elkötelezettségét ma is szívesen hangsúlyozza, sőt a török politika, különösen annak jobbszéle, gyakran utal egy török vezetés alatt megvalósuló, Magyarországtól Mongóliáig terjedő tágabb nemzetközösség lehetőségére is, a valóságban Törökország a FÁKtérségben, Oroszországban találta meg az ideális gazdasági partnert. Bár szavakban komoly riválisai egymásnak, ténylegesen figyelemre méltó a közeledés a két ország között. A török diplomácia ma mindenképpen jelentős szereplője a nemzetközi életnek. Törökországhoz fűződő viszonyunkat befolyásolja, hogy ma Magyarországon át vezet az egyetlen tranzitútvonal, amely Törökországot Nyugat-Európával összeköti. Törökország tipikusan az egyik olyan ország, amelynek polgárai esetén mindenképpen felmerül a szoros szövetség mellett a migrációs kihívás is. Törökország európai jelenlétével, különösen a jelenlegi mérsékelt iszlámista kormányzat alatti török politika kapcsán szembe kell néznünk az „európaiság” manapság oly sokat hangoztatott kérdésével. Azzal, hogy vajon az „európaiság” lényege egy tradícióban rejlik-e, vagy pedig közös értékek és érdekek mentén szerveződő geopolitikai közösségről van szó? Törökországról beszélve nem hagyható szó nélkül a ciprusi kérdés sem. Bár kétséget kizárólag megértjük Törökország elkötelezettségét a török ciprióták irányában, úgy érezzük, elérkezett az az idő, amikor a kevesebb több. Törökországnak, éppen saját tagjelöltsége okán kellett volna kellő mérsékletet és főként bizalmat tanúsítania az Unió iránt, hogy immáron engedje behegedni ezt a negyedszázados nyílt sebet, amelyet a görög közösség ejtett ugyan a sziget testén, de a török politika mélyített el és tartott egy negyed századon át nyitva. Egyébként, a ciprusi görög kormányzat egyoldalú EU-csatlakozásának elsősorban a török ciprióták lesznek a vesztesei, akik csekély területi engedményekért cserébe megkapták volna azt, amiért 1974 és 1984 között síkra szálltak, a „belga típusú” föderált államot, míg az EU-tagság által legi-


timált ciprusi kormányzat nyilvánvalóan sokkal rosszabb pozíciókat kínál majd a netán az EU-ba vágyó török cipriótáknak.

TÁVOL-KELET Japán Japán évtizedek óta a világ egyik gazdasági–pénzügyi központja. Nagyhatalomként a globális világpolitikai folyamatok alakulására is növekvő befolyást gyakorol. A magyar–japán kapcsolatok hagyományosan jók. A rendszerváltás körüli években a japán finánchitelek meghatározó szerepet játszottak a magyar adósságválság menedzselésében, amelyben a tisztán gazdasági megfontolások mellett a magyarországi politikai, gazdasági átalakulás politikai és erkölcsi támogatásának szándéka is kifejezést nyert. Az elmúlt évtizedben számos japán nagyvállalat létesített magyarországi telephelyet, és a szigetországban tartós érdeklődés mutatkozik hagyományos és a modern kultúránk iránt. Országaink politikai gazdasági együttműködésének továbbfejlesztésére Magyarország dinamikus gazdasági növekedési pályára állása, az EU-tagság perspektívája, továbbá Japán fokozott nemzetközi politikai szerepvállalási törekvései kölcsönös érdekeltséget teremtenek, újszerű kereteket kínálnak. A magyar külpolitikának a fenti körülményekre, valamint a kapcsolatépítésben számos területen elért eredményekre építve, kezdeményezően és kreatív módon kell fellépnie a gazdasági-kereskedelmi, politikai és kulturális, valamint az idegenforgalmi kapcsolatok bővítése érdekében. Korea Korea esetében szándékosan vonjuk össze a két országot, ugyanis érdekünk a tragikus háborút követően kettéosztott nép békés és minél hamarabbi egyesülése. Dél-Korea esetében örvendetes, hogy a rendszerváltás óta stabil és gyümölcsöző kapcsolatot alakíthattunk ki a demokratizálódó országgal. Észak-Korea számára pedig, mely a kommunista diktatúra, a két Kim rémuralma nyomán vált nyomorgó és számkivetett országgá, egyetlen út van: a békés rendszerváltás, a

18


demokratizálódás és az újraegyesítés. Humanitárius okokból támogatjuk azon országokat és nemzetközi szervezeteket, amelyek ÉszakKoreában tevékenykednek, és ezen a téren célunk a fokozottabb magyar szerepvállalás. Kína Kína esetén mindenképpen elfogadandó az „egy Kína” elve. Tudomásul kell venni, hogy a Kínai Népköztársaság ma a világ egyik legjelentősebb, szuperhatalmi aspirációkkal rendelkező hatalma. Ugyanakkor nemcsak az emberi jogi kérdések miatt kell különösen odafigyelni rá, hanem azért is, mivel a jelenlegi kínai vezetés sikerpropagandája mögött egyre növekvő társadalmi feszültség és csökkenő gazdasági teljesítmény áll. Bár Kína gazdasági fejlődése látszólag hatalmas, az alábbiakra mindenképpen oda kell figyelni: az impozáns gazdasági növekedést csak a lakosság egy nagyon szűk szelete élvezi. A gazdasági növekedés csak egyes, a központi hatalom által privilegizált körzetekben jellemző. A gazdaság növekedésének hátterében nincs megfelelő politikai infrastruktúra, lényegében a politikai diktatúra körülményei között fejlődik (ide értve a lakosság szabad mozgásának és munkavállalásának korlátozását is). Hiányzik a megfelelő technikai és szociális infrastruktúra. Az ország fennhatósága vitatott Tibetben és még inkább Kelet-Turkesztánban (Hszincsiang-Ujgur Autonóm terület), amelynek jelentős része már nem áll a központi kormány stabil fennhatósága alatt. A gazdasági növekedés fenntartásához szükséges reformok csak a nagyon gyenge szociális hálózat rovására képzelhetők el. Az ország, hatalmas gazdasága ellenére tőke- és élelmiszerimportőr, valamint elsődleges kivándorlási kockázatot jelentő társadalom. A gazdasági innováció túlnyomórészt technológiai importra és annak továbbfejlesztésére épül. Összességében megállapítható, hogy a kínai gazdaság impozáns méretei ellenére sem tudott megszabadulni a félperiférikus jellemzőktől, s erre a gazdaságra egy alapvetően instabil társadalomszerkezet épül. Külön oda kell figyelni Tibet és KeletTurkesztán (emigráns) politikai elitjére, amelynek egyre jobb érdekérvényesítési lehetőségei vannak, ugyanakkor nem szabad semmiféle kalandor ígéretet tenni. Mindenesetre érdemes odafigyelni még a magyarországi ujgur emigrációra.


Kína mellett fontos megemlékeznünk Tajvanról is. Álláspontunk szerint az „Egy Kína-elv” mellett az önálló tajvani entitás léte olyan politikai realitás, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. A tajvani modell jelenleg a szárazföldi fejlődés liberális-demokratikus alternatíváját jelenti, amely iránti rokonszenvünket kár lenne pillanatnyi érdekek és a hamis realitások oltárán feláldoznunk. Mongólia A távolságok ellenére érdemes fenntartani a kapcsolatokat Mongóliával. A donor-országok kiválásával hamarosan ismét jó befektetési terep lesz, különösen, hogy a korábbi kapcsolatok nyomán Magyarországról pozitív a kép, sokan tudnak is magyarul.

KÖZEL-KELET Arab világ és Izrael Magyarország nem képzelheti el jövőjét a térségünkhöz ezer szállal kapcsolódó Mediterráneum figyelmen kívül hagyásával. A magyar köznyelvben általában csak az „arab világ” néven emlegetett térség korántsem egységes. Maghreb, Észak-Afrika, az Öböl-menti országok, Szíria, Irak, vagy éppen Libanon sajátos egységek, amelyeket összekapcsol ugyan a közös irodalmi nyelv, azonban önálló életet élnek. Hazánknak elemi érdeke, hogy a közel-keleti békefolyamat visszafordíthatatlanná váljon, a palesztin–izraeli konfliktus nyugvópontra jusson, hogy több évtizedes küzdelem után béke honoljon az „olajfák alatt”. Magyarországnak támogatnia kell a béketárgyalások folytatását, az oslói, Wye-i találkozók medrében. A két fél legitim vezetésének, Izrael Állam miniszterelnökének és a Palesztin Hatóság vezetőjének kell megállapodást kötni, ami maga után vonja majd a szélsőséges erők ellehetetlenülését. Alapvető tény a palesztin államiság de facto és de jure léte, de ezzel párhuzamosan józan kompromisszum kell a zsidó telepek megmaradásának ügyében is. Jeruzsálem a zsidó állam fővárosa, de ugyanakkor Al-Kudsz pedig a szuverén palesztin állam központja. Nem szabad elfelejteni, hogy Izraelben számottevő a ma-

20


gyar zsidók lélekszáma, akik ténylegesen a politikai–gazdasági– kulturális híd szerepét tölthetik be a két ország között. Az izraelimagyar kapcsolatokat az eddiginél intenzívebben kell ápolni, az együttműködés számos aspektusa (pl. turizmus, tudományos-kulturális kapcsolatok stb.) nincs még teljesen kimerítve. Izrael esetén nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy az országot különleges katonai kapcsolatok fűzik az Egyesült Államokhoz és ahhoz a Törökországhoz, amely a NATO-ban egyik legközelebbi partnerünk. Az országgal kiemelkedően jó a biztonságpolitikai (rendőrségi-, belügyi-, titkosszolgálati) együttműködésünk is. Az arab világ fontos tagja Szíria, ahol nyilvánvalóan örömmel kell üdvözöljük Basir Al-Aszad elnök nyitási politikáját. Jordánia a közelkeleti térség egyik kulcsfontosságú tagja, jelentőségére jellemző, hogy azon kevés országok egyike, amelyeket szabadkereskedelmi megállapodás fűz az Egyesült Államokhoz. Nem elhanyagolható tény az is, hogy Jordánia, Egyiptom és Tunézia mellett a magyar turisták kedvelt üdülőhelyeinek egyike. A negyedszázados polgárháború sebei lassan begyógyulván, Libanon nagy valószínűséggel visszanyeri egykori jelentőségének nem kis részét. Az, hogy mekkora a jelentősége az Öböl térségének és SzaúdArábiának, nagy valószínűséggel nem kell külön hangsúlyoznunk. Fontos lenne a Jemennel való kapcsolataink fenntartása is, igaz, itt nagy előrelépésre nem számíthatunk. Annál sikeresebb kapcsolatokat építhetnénk ki Ománnal. E szultanátus, amely az Arábiai-félsziget zöldellő sarka, az utóbbi időszak legintenzívebben fejlődő arab államainak egyikévé vált. Irak Szudán és Líbia mellett, az arab világ neuralgikus pontjai közé számít Irak is. Magyarország nyilvánvalóan szorosan követi a nemzetközi előírásokat Szaddám Husszein rezsimjével kapcsolatban, azonban nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a jelenlegi helyzet (sajnálatos módon) nem a diktátor, hanem áldozatai helyzetét teszi igazán elviselhetetlenné. Irakkal kapcsolatban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kurdok helyzetét sem. Ráadásul, e nép tragikus sorsa nemcsak Irak, de Törökország és Irán problémája is. Miközben egyértelműen elvetjük a PKK (és a hasonszőrű szervezetek) által alkalmazott politikai erősza-


kot, az a véleményünk, hogy a Törökországgal és Iránnal kialakítandó jó viszony lehetővé teszi, hogy e kérdést udvarias és mégis határozott formában napirenden tartsuk. Az Irak elleni fellépés kapcsán nem elsődlegesen azzal kellene érvelnünk, hogy Szaddám Husszein és rendszere mit követhetne el bárki ellen, hanem arra kell fektetnünk a hangsúlyt, amit már megcselekedett. Tekintve, hogy a háborús és az emberiesség ellenes bűntettek soha nem évülnek el, Szaddám korábbi cselekedetei kellő jogalapot szolgáltattak a beavatkozásra. A jelen helyzetben pedig az ENSZ-szel való együtt nem működés is súlyosbítja e helyzetet. Joggal tehetjük fel azt a kérdést is, hogy valóban Irak törvényes képviselőjének tekinthető-e az a hatalom, amely az északi kurd és a déli síita arab többségű területek felett egy évtizede semmiféle fennhatóságot nem gyakorol, és így eleve nem is képviseli a lakosság többségét. Jelen pillanatban ugyanis Szaddam Husszein rezsimje csak az ország lakosságának alig 40 százalékát kitevő szunnita arabokat képviseli, azok feletti hatalma is csak az erőszakon alapul. Milosevics pere óta nyilvánvaló, hogy a szuverenitás fogalma nem mentesít senkit a felelősségrevonás alól. Ugyanakkor érdemes határozott álláspontot képviselni a Szaddam utáni Irak jövőjével kapcsolatban is.

AFRIKA Észak-Afrika A maghreb-világ központi szerepet tölt be az Európán kívüli politikánkban. A térség regionális középhatalmait, Algériát, Egyiptomot, Marokkót nem lehet megkerülni, de a többi országgal is kell a kapcsolatainkat fejleszteni. A térségre jellemző, hogy a többé-kevésbé prosperáló államok sikeresen kapcsolódnak az EU gazdaságához, ill. a NATO PfP-hez. Egyiptom az arab világ legnagyobb lélekszámú állama. Magyarországhoz még a második világháború előtti időkre datálódó hagyományos jó kapcsolatok fűzik, jelentősége amúgy is megkerülhetetlen. Egyiptom esetén fontos tekintettel lenni arra, hogy a nasszeri évek pánarabizmusát Szadat és Mubárak alatt lassan, de biztosan és sikeresen váltotta fel az „egyiptomiság” hangsúlyozása, ez is volt az alapja az Izraellel kötött különalku lelki hátterének. Az itt szerzett pozíciók tehát nem mindig konvertálhatók át egy másik arab or-

22


szágra, illetve itteni képviseleteinket nem akkreditálhatjuk harmadik (arab) országba, azonban az ország jelentősége akkora, hogy Kairó önállóan is fontos állomáshelye kell legyen diplomáciánknak. Gazdasági téren jelentős a magyar áru- és tőkekivitel, gondolhatunk többek között a Ganz egyiptomi leányvállalatára is. Gondot jelent ugyanakkor a dél-egyiptomi fundamentalisták erős jelenléte, amelyet csak erősít Szudán szomszédsága. Szudán ugyanakkor egyike azoknak az országoknak, amelyekre válságjelenségei kapcsán kell föltétlenül odafigyelnünk, egyelőre kairói képviseletünkön keresztül. Emberi kötelességünk ugyanakkor, hogy odafigyeljünk a Száhel-övezet válságaira is. Algéria kigyógyulóban van a kilencvenes évek belviszályaiból. A hagyományosan jó magyar-algériai kapcsolatoknak új dimenziót kell szabni, fejleszteni kell gazdasági, politikai, kulturális, turisztikai kapcsolatainkat. Algéria a térség vezető állama, melynek Franciaországgal való speciális kapcsolatai sem elhanyagolhatóak. A nemzetközi közösség érdeke, hogy Nyugat-Szahara ügyében megvalósuljon az ENSZ rendezési terve, és a szaharai lakosság referendumon voksolhasson függetlenségéről. Marokkó esetében – mely jelenleg megszállva tarja Nyugat-Szaharát – érvényt kell adni az ENSZ határozatainak. Azonban a Marokkói Királysággal szintén fontosnak tarjuk a kapcsolat intenzitásának fokozását. Marokkó jelenleg az arab világ egyik legintenzívebben fejlődő tagja, amelyet különösen szoros kapcsolatok fűznek az Európai Unióhoz. Az ország és az Unió egyaránt deklarálták azt a szándékukat, hogy e kapcsolatokat szorosabbra fűzzék, akár az ország csatlakozásáig is. Bár ez utóbbi jelenleg még több mint távlati terv, az ország nyilvánvalóan különleges figyelmet érdemel. Líbia esetében a nemzetközi normák az irányadóak számunkra, bár nem szabad megfeledkezni arról, hogy az utóbbi időben Kadhafi elnök is az enyhülés útjára lépett. Tunézia egyértelműen baráti ország, s egyben turistaparadicsom, azonban ez egyre inkább komoly gazdasági kapcsolatok kiindulópontja lehet. Fekete-Afrika A fekete kontinens Magyarország számára jelenleg elfeledett kontinens. Ezen az alapvetően torz és negligáló állásponton sürgősen változtatni kell. Intenzívvé kell tenni meglévő kapcsolatainkat, illetve új kontaktust kívánnak kiépíteni számos állammal. Még az uniós tagság


küszöbén sem engedhető meg, hogy számos fekete-afrikai országgal semmilyen kapcsolata sincs (még minimális diplomáciai sem!) a magyar államnak. Azon a torz struktúrán is változtatni kell, hogy Magyarország az utóbbi tíz évben kivonult a térségből. Nigéria, Kenya és a több okból is kulcsfontosságú Dél-Afrikai Köztársaság mellett érdemes megfontolni magyar missziók nyitását – minimális létszámmal, leszorított költségvetéssel akár – Tanzániában, Angolában, Mozambikban, Szenegálban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Ghánában és Etiópiában. Természetesen a polgárháborús időszakban ez a lépés nem elsődleges fontosságú, de távlati célként megfogalmazható. A külgazdasági kapcsolatoknak is nagyobb sebességet kell adni, rengeteg a kooperációs lehetőség, a térség többsége befektetési szempontból is felvállalható kockázatot jelenthet. Dél-Afrika esetében elképzelhető egy szorosabb bilaterális együttműködés, a két országban egyszerre történt a rendszerváltás, számottevő a magyarság a fekete kontinens vezető államában, és tapasztalható némi dél-afrikai élénkülés a közép-európai régióban is.

AUSZTRÁLIA, ÓCEÁNIA Az Ausztráliával való kapcsolatépítés területén – a földrajzi távolság dacára – még rejlenek kiaknázatlan lehetőségek. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kontinensnyi méretű ország stabil és világpolitikai jelentőségű demokrácia, és kiemelt fontosságú gazdasági központ. Fontos, hogy hazánknak kifejezetten jó csengése van a távoli országban, tekintettel a nagyszámú magyar emigrációra is. Új-Zéland esetében is fokozni kell aktivitásunkat, és megfontolandó lenne egy önálló miszszió nyitása is. Ausztrália vonatkozásában célszerű lenne a vízumkényszer eltörlése a két ország között. Óceánia országaival (Nauru, Tuvalu, Tonga, Kiribati, Fidzsi-szigetek, Vanuatu, Szamoa stb.) Magyarországnak ki kell alakítania a minimális diplomáciai kapcsolatokat.

24


ÖSSZEFOGLALÁS Írásunk alig egy ívnyi terjedelmébe nem fért bele, hogy bemutassuk a világ valamennyi válsággócát és felvázoljuk az ezekre a kihívásokra adandó lehetséges magyar válaszokat. Úgy érezzük azonban, hogy arra mindenképpen alkalmas ez az áttekintés, hogy az olvasóink elé tárjuk e kérdéseket és egy lehetséges együttgondolkodásra hívjuk őket. Itt az ideje annak, hogy Magyarország a regionális, európai és északatlanti politizáláson túl visszatérjen a világpolitikába. Budapest, 2003. február


EGY HAMVÁBA HOLT KOMPROMISSZUM A zürichi–londoni jegyzőkönyvek és a Ciprusi Köztársaság első alkotmánya Dobrovits Mihály

Az Európai Unió jelenleg is zajló bővítési folyamatával a közösség megörököl egy olyan problémát, amelyet immár fél évszázada nem sikerül lezárni. Ez a ciprusi kérdés. Jelen tanulmányuk kereteit túlfeszítené a ciprusi kérdés teljes körű bemutatása, csak arra teszünk kísérletet, hogy a Brit Nemzetközösségen belüli Ciprusi Köztársaság létrejöttét megalapozó zürichi–londoni jegyzőkönyvek teremtette ciprusi alkotmányt mutassuk be.2 Az 1959-ben megkötött zürichi–londoni jegyzőkönyvek nyomán Ciprus 1960-ban kétnemzetiségű, paritásos alapon szervezett önálló állammá vált, a Brit Nemzetközösség keretein belül, 950 főnyi görög és 650 főnyi török haderővel az Egyesült Királyság, Görögország és Törökország hármas garanciája mellett. A ciprusi kérdést, és az első ciprusi alkotmányra jellemző területi megosztás nélküli paritásos rendszert Magyarországon először Bibó István tette vizsgálat tárgyává. A nemzetközi államközösség bénultságát 1972-ben elemző Bibó István három klasszikus konfliktus elemzésével igyekezett mondandóját illusztrálni. Észak-Írország 1976-ban elemzett példája előtt, Ciprus és Izrael (Palesztina) konfliktus-vizsgálatába kezdett bele. Röviden kitért a Teleki Pál által népszövetségi szakértőként elemzett „moszuli kérdésre”, amelynek elemzése során nem érzékelte teljes egészében, hogy itt is etnikai kérdésről van szó, a kurdokéról.3 Bibó István esettanulmányait Bojtár B. Endre Észak-Írországra vonatkozó megjegyzéseinek felhasználásával magunk is elemzés tárgyává 2

A jegyzőkönyvek szövegét és az életbe lépő ciprusi alkotmány angol szövegét ld.: Cyprus. Presented to Parliament by the Secretary of State for the Colonies, the Secretary of State for Foreign Affairs and the Minister of Defence by Command of Her Majesty, July 1960, London é.n., cikkünkben az itt található szövegbeosztást követjük. 3 Bibó István: Összegyűjtött munkái (sajtó alá rendezte Kemény István és Sárközi Mátyás, Zürich 1982), pp. 1109–1188.

26


tettük.4 A címben említett „hamvába holt” kifejezés arra utal, hogy e berendezés szerint a ciprusi állam csak 1963-ig működött, amikor a ciprusi görög kormányzat hatálytalanította az 1960-ban elfogadott alkotmányt, a törökök pedig a sziget északi részén zárt, önkormányzó enklávékba vonultak. A háborút csak az ENSZ-csapatoknak sikerült megakadályozniuk. A Brit Nemzetközösség azonban nem tudta kikényszeríteni a zürichi–londoni megállapodások betartatását. Ciprus de facto egynemzetiségű állammá vált, önkormányzó török kisebbségi közösséggel. A zürichi–londoni szerződések Ciprust nem két, hanem három entitás között osztották fel. A szigeten fennmaradt két szuverén brit támaszpont, Akrotiri és Dhekelia.5 Ezen kívül rendelkezett a megállapodás még azokról a jogokról, amelyek a független Ciprusi Köztársaság létrejötte után is megmaradhattak az Egyesült Királyság zavartalan élvezetében.6 Az eredeti zürichi–londoni jegyzőkönyvek értelmében a brit katonai jelenlét zavartalan maradt a szigeten.7 Ez voltaképpen megfelelt annak a brit álláspontnak, amely szerint Ciprus, stratégiai fontossága okán soha sem függetlenedhet teljesen a brit koronától. Ezt 1954-ben Henri Hopkinson gyarmatügyi államtitkár a lehető legegyértelműbben ki is fejtette az alsóházban.8 London a ciprusi kérdésben először 1955-ben változtatott a magatartásán, amikor Sir Anthony Eden, immáron miniszterelnökként tárgyalásokra hívta a brit fővárosba Görögország és Törökország képviselőit. A hármas tanácskozás 4

Dobrovits Mihály: “Idegenként összezárva”, Bibó István: A nemzetközi államközösség bénultsága esettanulmányai Ciprusról és a Közel-Keletről, Világosság 2002:3–4. 5 A támaszpontok térképét ld. Cyprus, mellékletben. A zürichi-londoni jegyzőkönyv, Appendix A, Article 1 szerint: “The territory of the Republic of Cyprus shall comprise the Island of Cyprus, together with the islands lying off its coasts, with the exception of the two areas defined in the Annex A to this Treaty, which areas shall remain under the sovereignity of the United Kingdom. These areas are in this Treaty and its Annexes referred to as the Akrotiki Sovereign Base Area and the Dhekelia Sovereign Base Area.”, Cyprus, p. 13. 6 Appendix A, Annex B, Part II, in: Cyprus, pp. 21–30. 7 Appendix A, Annex B. Part IV, in: Cyprus, pp. 40–50. 8 “It was always understod and agreed that there were certain territories in the Commonwealth which, because of their particular circumstances could ‘never’ expect to be fully independent” – idézi: Bitsios, Dimitri S.: Cyprus. The Vulnerable Republic (Thessaloniki 1975), p. 23.


előzménye az volt, hogy Görögország bejelentett területi igényeivel szemben Törökország is bejelentette a maga igényeit.9 Az 1960-ban létrejött kompromisszum lényege a következő volt: A zürichi–londoni szerződés szerint a Ciprusi Köztársaságot három szuverén hatalom, az Egyesült Királyság, a Görög Királyság és a Török Köztársaság akarata hozta létre, míg a tárgyalásokat a fent említett három hatalom és két közösség, a ciprusi görögök és törökök képviselői folytatták.10 A ciprusi török és görög lakosság arányát szigorúan rögzítették, szigorúan ügyelve arra, hogy a függetlenséggel járó állampolgárság-csere ne okozhasson változásokat a két közösség arányaiban. Az így elfogadott határérték 4:1 volt, magától értetődően a görög közösség javára [Appendix A, Annex D, Section 4, 7. (d)]. Az elfogadott garanciaszerződésben a ciprusi kormányzat ezzel párhuzamosan garanciákat ígért arra nézve, hogy megakadályoz a területén minden olyan akciót, ami a szuverenitása és területi integritása ellen irányulna [Appendix B, Article I]. Ugyanerre kötelezték a három garantőr hatalmat, az Egyesült Királyságot, a Görögországot és Törökországot is [Appendix B, Article II]. A garanciaszerződés tartalmazta azt a híres cikkelyt, amely 1974 óta meghatározza a sziget sorsát. Ez előírja, hogy a három garantőr hatalom folytasson konzultációkat a garanciaszerződés betartására, egyben előrelátott egy olyan helyzetet is, amelyben erre nem kerülhetne sor. Ebben az esetben feljogosította a garantőr hatalmakat arra, hogy egyedül is lépéseket foganatosítsanak annak érdekében, hogy a zürichi-londoni jegyzőkönyvben rögzített helyzet fennmaradjon.11 (Törökország, mint ismeretes, erre a pontra hivatkozva szállította partra haderejét a szigeten 1974-ben.) Ezt egészítette ki az a hármas szövetségi szerződés, amely egy Cipruson felállítandó közös, hármas parancsnokság (Tripartite Headquarters) alá he9

Bitsios: Vulnerable, p. 26. Appendix A, preambulum. Az angol szöveg a “Greek Cypriot Community” és a “Turkish Cypriot Community” kifejezést használja, Cyprus, p. 13. 11 Appendix B, Article IV: “In the event of a breach of the provisions of the present Treaty, Greece, Turkey and the United Kingdom undertake to consult together with respect to the representations or measures necessary to ensure observance of those provisions. In so far as common or concerted action may not prove possible, each of the three guaranteeing Powers reserves the right to take action with the sole aim of re-establishing the state of affairs created by the present Treaty.”, in: Cyprus, pp. 86–87. 10

28


lyezte volna a szigeten állomásozó görög, török és ciprusi erőket. Ennek parancsnokságát évenkénti rotációval adta volna egy-egy ciprusi, görög és török tábornoki rangú főtiszt, akiket, illetékességüknek megfelelően, a Ciprusi Köztársaság elnöke és alelnöke, illetve Görögország és Törökország neveztek volna ki [Appendix C, Articles III–V]. E szövetségi szerződés első kiegészítő jegyzőkönyve látta előre a 950 főnyi görög és 650 főnyi török csapattestet, amelyeket a közös hármas parancsnokság alá kellett helyezni. A jegyzőkönyv azt is kimondta, hogy a Ciprusi Köztársaság elnöke és alelnöke kérhetik az illetékes kormányokat a görög és a török csapatok létszámának növelésére vagy csökkentésére [Appendix C, Additional Protocol No. I]. A szövetségi szerződés második kiegészítő jegyzőkönyve írta elő Ciprus, Görögország és Törökország külügyminisztereinek rendszeres tanácskozását, akik legalább évente egyszeri tanácskozásaikon határozták volna meg a Ciprus, Görögország és Törökország hármas szövetségének politikai sorsát. Az elnökséget ők is rotálták volna. Nekik lett volna felelős a hármas parancsnokság is [Appendix C, Additional Protocol No. II]. A köztársaság alkotmánya eleve meghatározta azt is, hogy a köztársaság görög elnökét és török alelnökét minden esetben az adott közösségnek kell választania [Appendix D, Part I. Article I]. A ciprusi alkotmánytervezet szigorúan előírta, hogy két közösség alkotta államról beszél, s azoknak, akiknek hovatartozása nem volt világos, közösségileg vagy egyénileg nyilatkozniuk kellett, melyik közösségbe tartozónak érzik magukat. Státuszt változtatni csak az adott közösségi kamara elnökéhez címzett kérvénnyel és a másik kamara beleegyezésével lehetett. A férjezett asszonyok férjük, az ismeretlen apától származó gyermekek anyjuk közösségébe tartoznak. Az alkotmány szerint görögök azok, akik görög származásúak, anyanyelvük görög vagy a görög-orthodox egyház tagjai. Törökök pedig azok, akik török származásúak, törökajkúak, vagy pedig muzulmánok [Appendix D, Part I, Article 2].12 A köztársaságnak egyaránt hivatalos nyelve a görög és a török, a köztársaság hivatalos zászlaja mellett a török és a görög közösségek és hatóságaik nemzeti ünnepeiken használhatják a saját nemzeti zászlóikat, a köztársaság természetes és jogi személyeit ez a jog minden korlátozás nélkül megilleti [Appendix D, Part I. Articles 3–5]. A köztársaság görög elnöke és török alelnöke szinte társelnöki 12

A török jog nem köti vallási kritériumhoz a törökséget, igaz a mindennapi szokásjog igen.


funkciókat töltöttek volna be. Miniszterelnök nem volt. A tíztagú kabinetben hét görög és három török miniszter foglalt volna helyet, akiket nemzetiségük szerint az elnök és az alelnök jelölt volna ki, s közösen iktattak volna be. Az alkotmánytervezet arra is kitér, hogy a külügyminiszter, a védelmi miniszter és a pénzügyminiszter tisztségei közül az egyiket mindenképpen török miniszternek kell betöltenie, amitől csak akkor lehet eltérni, ha az elnök és az alelnök közös megegyezéssel úgy döntenek, hogy e tisztségeket rotációs alapon fogják betölteni [Appendix D, Part III, Article 46]. Mindezeken túl, az alelnök a ciprusi török közösség egyértelmű fejeként, kvázi-államfőjeként is felléphetett volna [Appendix D, Part III, Article 37]. A saját közösségében mindegyikük maga gyakorolta volna a kegyelmi jogkört [Appendix D, Part III, Article 53, 1]. Amennyiben az áldozat és a tettes külön közösségbeli, akkor elvben kettejük egyetértésére lett volna szükség, de a kegyelmi álláspont mindig győzött [Appendix D, Part III, Article 53, 2]. A köztársasági elnök a saját iniciatíváján kívül akkor is összehívja a minisztertanácsot, ha azt az alelnök kellő időben kéri valamely meghatározott ügy megtárgyalására [Appendix D, Part III, Article 54]. Az alelnök szinte társelnöki jogait az korlátozza, hogy a kormányüléssel napirendjét a köztársaság elnöke állítja össze. Az alelnök kérheti ugyan egy adott téma megtárgyalását, azonban azt az elnök, ha az adott ülés témájába nem illeszkedik, a következő ülés napirendjébe illesztheti [Appendix D, Part III, Article 56]. Az elnök méltóságának világos leszögezését is megtaláljuk az alkotmányban, amely szerint az alelnök tekintélyben a köztársaság minden polgárát megelőzi, kivéve az elnököt, aki az államfő [Appendix D, Part III, Article 36, 1]. E látszólag logikus és magától értetődő kijelentés különös tartalmat nyer, ha tudjuk, hogy az elnök és az alelnök közösségeik képviselői, akik még csak helyettesítési rendben sem követik egymást. Az elnök helyettese a képviselőház elnöke, az alelnöké a képviselőház alelnöke, vagy pedig az őket törvényesen helyettesítő képviselő [Appendix D, Part III, Article 53, 2]. Az alkotmány látszólag kiegyensúlyozottságot sugalló szavai mögül egyértelműen kiviláglik a görög közösség privilegizált helyzete. Semmiképpen sem fordulhat elő ugyanis, hogy akár a helyettesítés jogán, a török közösség tagjai a görög közösség elöljáróivá válhassanak. A török közösség tisztségviselőinek helyettesi rangja voltaképpen azt fejezi ki, hogy a párhuzamos hierarchiában mindig a görög tisztviselő a rangidős kolléga. Még határozottabban kiviláglik ez abból, ahogy a képviselőház helyeit osztották el. Az al-

30


kotmány szerint a képviselőház helyinek harminc százalékát (thirty per centum) birtokolták a török közösség képviselői [Appendix D, Part IV, Article 62, 2]. A képviselőház önfeloszlatásához viszont legalább a képviselők egyharmadának (one third) egyetértő szavazatára volt szükség. [Appendix D, Part IV, Article 67, 1]. A görög és a török szavazókat külön jegyzékbe írták össze [Appendix D, Part IV, Article 63, 1]. A képviselőház elnöke minden esetben görög, aki a görög képviselők választanak meg, míg a minden esetben török alelnököt a török képviselők választottak volna meg [Appendix D, Part IV, Article 72, 1]. Igen érdekes, hogy a ciprusi alkotmány a képviselői funkcióval egyoldalúan összeférhetetlennek nyilvánította a vallási funkciót a török közösség esetén [Appendix D, Part IV, Article 70]. A képviselőház határozatképességéhez elegendő volt a képviselők egyharmadának (one third) jelenléte [Appendix D, Part IV, Article 77, 1]. A határozathozatalhoz pedig az egyszerű többség [Appendix D, Part IV, Article 78, 1]. Ez alól a szabály alól csak a választójogi törvényre, a helyhatósági jogokra és kötelezettségekre és az adókra vonatkozó törvények voltak kivételek. Ezek esetén az ülésen jelen levő görög és török képviselők külön-külön számított egyszerű többségére volt szükség [Appendix D, Part IV, Article 78, 2]. A képviselőház szintje alatt, az alkotmánytervezet két közösségi kamarát is előre látott [Appendix D, Part V, Article 86]. Az ezekben való tagság szigorúan összeférhetetlen volt a képviselőházi mandátummal [Appendix D, Part IV, Article 70]. A közösségi kamarák törvényhozási hatalommal rendelkeztek, ez azonban nem szűkíthette a képviselőház adókivetési jogait, nem lehetett ellentétben a köztársaság biztonságpolitikai érdekeivel, alkotmányos rendjével és polgárai alkotmányos szabadságjogaival [Appendix D, Part V, Article 87, 2-3]. A közösségi kamarák meglehetősen széles jogköre a következőkre terjedt ki: minden vallási kérdés; minden oktatási, kulturális és tanítási kérdés; azoknak a bíróságoknak és fellebbviteli fórumaiknak az összeállítása, amelyek a személyes státuszt és a vallási kérdéseket hivatottak tárgyalni; a tisztán közösségi természetű ügyek, mint a jótékonysági és sportintézmények; illetve az adott közösség jólétének növelése céljából létrehozott intézmények; közösségi adók kivetése a közösségek, testületeik és intézményeik szükségleteire;


alsóbb szintű törvényhozásra olyan esetekben, amelyekben a teljes egészükben az adott közösségek tagjaiból álló önkormányzatok számára szabályokat kell hozni; a csak az adott közösségek tagjai számára nyitott termelési- és fogyasztási szövetkezetek valamint, hitelintézetek működésének ellenőrzése – feltéve, hogy e szabályok nem állnak szemben az egyes önkormányzatok szabályozásaival; továbbá, hogy ezen az alapon a képviselőház sem nyúlhat be a közösségi kamarák szabályozásaiba [Appendix D, Part V, Article 87, 1]. Az alkotmány úgy rendelkezik, hogy az egyes közösségi különadókat a központi költségvetésből a közösségi kiadásokra fordítható összeg kiegészítésére, illetve a közösség saját bevételei pótlására kell kivetni és fordítani [Appendix D, Part V, Article 88, 1]. Az erre a célra a központi költségvetésből elkülöníthető összeget legalább kétmillió fontban határozta meg (a szövegből nem derül ki, hogy még angol vagy már ciprusi fontról van szó), hogy a görög közösségi kamara legalább egymillió-hatszázezer fontot kapjon, míg a török közösségi kamarának legalább négyszázezer font járt. Ha a kérdéses, a közösségi kamaráknak kifizethető összeg megnövekedne, akkor a képviselőház jogosult annak eldöntésére, hogy azt milyen arányban osszák fel a két közösség között [Appendix D, Part V. Article 88, 2]. A közösségi kamarák konkrét adminisztratív és politikai jogosítványokkal is rendelkeztek a saját közösségükön belül [Appendix D, Part V, Article 89]. A közösségi kamarák rendelkezhetnek az általuk hozott közösségi jogszabályok alkalmazásáról (µ—tatbik) [Appendix D, Part V, Article 90, 1]. Ugyanakkor jogszabályaik alkalmazása, vagy az annak való ellenszegülés következtében senkit sem lehet megfosztani szabadságától vagy erőszaknak kitenni [Appendix D, Part V, Article 90, 2]. Ugyanígy tilos kényszerítő eszközöket (  µ—cebir) alkalmazniuk annak érdekében, hogy kikényszerítsék az illetékességi körükben hozott jogszabályok, illetve az illetékességi körükbe tartozó bíróságok ítéleteinek végrehajtását [Appendix D, Part V, Article 90, 3]. Ilyen esetekben a köztársasági hatóságokhoz kell fordulniuk, lévén, hogy az ő kizárólagos privilégiumuk az erőszak alkalmazása [Appendix D, Part V, Article 90, 4–5]. A közösségi kamarákat az egyes közösségek választópolgárai választják a közösségek választói névjegyzékei alapján [Appendix D, Part V, Articele 94, 1]. A közösségi kamarák megbízatása öt évre szólt [Appendix D, Part V, Article 96, 1]. Tagjaik gyakorlatilag ugyanazokkal a jogokkal és kötelmekkel rendelkeztek,

32


mint a képviselőház tagjai [Appendix D, Part V, Articles 100–107]. A közösségi kamarák által hozott jogszabályokat a köztársasági elnök illetve az alelnök írják alá, és a köztársaság hivatalos közlönyében teszik közzé [Appendix D, Part V, Article 104]. A köztársasági elnök a görög közösségi kamarának, az alelnök a török közösségi kamarának tizenöt napon belül megfontolásra visszajuttathatja az elfogadott jogszabály-tervezetet, második alkalommal azonban már ki kell hirdetnie [Appendix D, Part V. Article 105]. Az alkotmány lehetővé teszi azt, hogy a közösségek anyagi támogatást fogadhassanak el anyaországaiktól oktatási, kulturális, sport és jótékonysági intézményeik javára. Amennyiben e területeken nem rendelkeznek elegendő szakemberrel, akkor joguk van szigorúan a hiányzó káderek pótlására az anyaországuk kormányától szakembereket kérni [Appendix D, Part V, Article 108]. Az 1960 és 1963 között fennállt paritásos rendszer bukását nyilvánvalóan az okozta, hogy a görög és a török közösségben egyaránt hiányzott a kellő bizalom és tolerancia ahhoz, hogy ezt a bonyolult rendszert működtetni lehessen. Ehhez a bizalmi válság buktatta meg az észak-írországi rendezést is. A kettészakítottság hosszú évtizedei után nyilvánvalóan még lassú folyamat lesz a ciprusi kérdés lezárulása. Azonban – az elitek makacssága ellenére – a legutóbbi határnyitás óta a ciprusi lakosság egyre szélesebb tömegei fordítanak hátat kompromisszumképtelen elitjeiknek, bizonyítva, hogy ők hisznek a sziget egységes, boldog jövőjében. E folyamat sikere nyilvánvalóan összekapcsolható Ciprus, illetve ténylegesen csak a sziget görög része küszöbön álló EU-tagságával, illetve egy új, a régi feszültségeket már nem érzékelő nemzedék felnövekvésével. Budapest, 2003. február


Tartalom

Dobrovits Mihály – Udvarvölgyi Zsolt Gondolatok Magyarország EU-n kívüli külpolitikai törekvéseiről

Dobrovits Mihály Egy hamvába holt kompromisszum A zürichi–londoni jegyzőkönyvek és a Ciprusi Köztársaság első alkotmánya

MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

Recommend Documents