MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION
AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE -----------------------------------------------------------------------------------BIERNACZKY, Szilárd Antropológia – avagy a modern világ megértésének a kulcsa / Anthropology – or the key of the understanding of the modern world Eredeti közlés /Original publication: A modern világ megértésének kulcsa, Magyar Nemzet, 2015, 78.évf., 177. szám, 8. old. Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.001.706 Dátum/Date: 2016. augusztus / August 16. filename: bsz_2015_AntrModVilag Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document BIERNACZKY, Szilárd: Antropológia – avagy a modern világ megértésének a kulcsa / Anthropology – or the key of the understanding of the modern world, AHU MATT, 2016, pp. 1–7. old., No. 000.001.706, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Közkönyvtárakban / In Public Libraries Kulcsszavak/Key words magyar Afrika-kutatás, a kulturális antropológia mint tudományterület, helyzete a magyar oktatásban, hozzászólás egy közéleti vitához African research in Hungary, cultural anthropology as scientific field, its position in Hungarian education, comment to a public debate ----------------------------------------------------------------------------
2
Biernaczky Szilárd
AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The AfricanHungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.
Antropológia – a modern világ megértésének a kulcsa
3
ANTROPOLÓGIA – AVAGY A MODERN VILÁG MEGÉRTÉSÉNEK A KULCSA BIERNACZKY, Szilárd A modern világ megértésének kulcsa, Magyar Nemzet, 2015, 78.évf., 177. szám, 8. old.
Elképedve olvastam egy kollégám körlevelét, majd néhány nappal később a Magyar Nemzet közleményét az antropológia tudományterület hazai sorsát vagy inkább (majdnem) „sorstalanságra” ítéltetését illetően. Tollat ragadtam tehát magam is… De mielőtt a társadalmi– politikai, ill. oktatásszervezési kérdőjeleket felvetném, hadd szóljak arról, valójában mit is takar ez a fogalom. Az antropológia két, lényegében egymástól elváló szakterületet jelent, még ha egyes tegnapi és mai nyugat-európai, amerikai tankönyvek továbbra is együtt foglalják azokat magukba. A fizikai antropológia lényegében egyfajta biológiai stúdium, az emberi test létező változatait, ill. a régészettel érintkezve a történeti formáit vizsgálja. A kulturális antropológia viszont mára a legátfogóbb embertudomány, amely a kultúra és a társadalom általános és részkérdéseivel foglalkozik. Számtalan részterületre szakadva mára szinte a humán, ember- és természettudományok egészét átfogja, magába fogadva a történelem, a szociológia, a földrajz, a gazdaságtan, a pszichológia, a régészet és hozzá kapcsolódó természettudományi módszerek, mi több, az orvoslás, a biológia, az agrártudományok, a matematika, a fizika és a műszaki tudományok, továbbá a művészeti ágakra irányuló és más tudományszakok, sőt a nyelvészet számos elvi és gyakorlati ismeretét. A kulturális antropológia mint szakterület kialakulását illetően a 19. századig nyúlhatunk vissza. Nagy nevek felsorolása helyett itt most azt említjük meg, hogy a magyar tudománytörténet is felmutat egy korai adatot: Fejér György: Anthropologia vagy is az ember’ esmértetése (1807, Buda, Univ Nyomda, 494 old.). Tegyük hozzá, per-
4
Biernaczky Szilárd
sze Apáczai Csere János Magyar enciklopédiájában (1955, Utrecht) is felmerül már az Európák kívüli népek megismerésének az igénye. Ami tehát az 1800-as éveket illeti, akkoriban persze ez a kifejezés néprajzi vagy másként etnológiai ismereteket takart, a világ népeinek leírását kapjuk meg Fejér György és mások hasonló műveiben. Itt ütköznünk bele azonban a tudományok kialakulásának kérdésébe. A néprajz minden bizonnyal a földrajz mellékágaként formálódott ki, és a hazai értelmezés szerint a magyar, illetve az európai néprajz (etnográfia) fogalmát fedi le. Az etnológia viszont (bár nemzetközi értelmezésben az egyetemes néprajz megjelölésére szolgál, így európai etnológiáról is beszélhetünk) az Európán kívüli népek, első időben elsősorban a kezdetleges közösségek, illetve törzsi társadalmak feltárására irányult (lásd a „vad népek” vagy a „primitív kultúrák” kifejezést), idővel a nem-európai történeti vagy létező nagykultúrák kutatását is magába fogadta. Van tehát egy látszólag azonos tudományterületre három fogalmi megközelítésünk is. Itt azonban meg kell említenünk, hogy az etnográfia, illetve az etnológia az első hosszú időszakban elsősorban leíró (deskriptív) módszerrel élt, vagyis a gyűjtött adatok szinte listaszerű rögzítése dominált (nyelvi leírás szószedetekkel, folklór műfajok gyűjteményei, tárgyi kultúra különféle elemeinek adatai stb.), az összefüggések feltárására, az összehasonlításra még igen kevés figyelem jutott. A kulturális antropológia kialakulásában minden bizonnyal közrejátszottak a felhalmozódó gyűjtési adattömegek értelmezésére, azok belső és külső összefüggéseinek keresésére irányuló törekvések. Lényegében ezt a törekvést mutatja fel már a klasszikus mű, Morgan: Ősi társadalom (1961, eredeti kiadása: 1877) c. munkája is, amelyben a szerző nemzetközi szervezésben összegyűjtött több száz hagyományos társadalomszervezetre vonatkozó adatból igyekszik széleskörű elméleti következtetésekre jutni. A kulturális antropológiának, mondjuk Clifford Gertz-ig (Az értelmezés hatalma, 1994, eredetileg: 1973) ívelő hatalmas tudományosságát, annak a magyarázatok keresését célul tételező karakterét jól mutatják korszakainak, ill. iskoláinak a megjelölései is: evolucionizmus, diffuzionizmus, funkcionalizmus stb. Tudománytörténetét mindeddig legteljesebben (legalább 15 testes kötetben) George W. Stocking Jr. nemrég elhunyt jeles amerikai tudós állította össze. Mindemellett a szakterület sajátos változásán esett át a második világháború után. Egyrészt a hagyományos kultúrák köréből kilépve a kutatás spektru-
Antropológia – a modern világ megértésének a kulcsa
5
mába kerültek a hagyományos nagykultúrák (lásd pl. régi amerikai civilizációk), majd a modern kultúrák is (civilizált európai, ázsiai vagy más népek, nagyvárosok „néprajza”). Másrészt szinte minden humán terület, társadalomtudományi ágazat határszélein megjelentek a kulturális antropológiai közelítésmód képviselői (gazdasági, esztétikai, történeti, vallási, szimbolikus, pszichoanalitikus stb. antropológia, etnoszociológia, etnolingvisztika, etnomuzikológia stb.) Ugyanakkor a szovjet birodalom összeomlásáig elhullámzóan elkezdődött a világnézetek harca, és a kulturális antropológia a marxizmus-leninizmussal való ütközések folyamatában mintegy a nyugati világ ideológiájává kezdett felnőni. Miközben a szocialista blokkban is hódító új módszertanokat (strukturalizmus, szemiotika) ugyancsak magába fogadta. A kulturális antropológia tehát mint olyan a hagyományos és a modern kultúrák, társadalmak feltárásában, megismerésében, értelmezésében egy olyan kulcs, amely semmilyen korszerű oktatási rendszerben nem nagyható el. Ugyanakkor anyaga oly mérhetetlenül gazdag, hogy az egyetemi oktatás szokásos öt éve is szinte kevés elsajátítatásához (lásd akár Stocking említett köteteit). Egyet értünk természetesen a szakirányok hazai optimalizálásával. Mindemellett hadd jegyezzük meg, annak idején a bolognai folyamat kezdetén a hazai szakirányok több százzal csökkentek, Németországban viszont mintegy 400al nőttek. (S csak hab tortán, hogy magát a bolognai rendszert az olaszok be se vezették, a németek meg csak kisebb részben voltak rá hajlandóak!) Ami a néprajz, etnológia, kulturális antropológia által megjelölt háromféle, bár rokon tudományterület helyzetét a hazai oktatásban illeti, Budapesten létezik csak két önálló tanszék: az etnológia tématerülete a kulturális antropológia körébe került, s így a néprajzi tanszék hallgatói csak áthallgatással ismerhetik meg, ha erre igényt tartanak, a Világ Népei kurzus négy féléves anyagát. Miskolcon kulturális és vizuális antropológiai tanszék működik. Pécsett és Szegeden – mondhatnánk az olasz egyetemek megoldásának mintájára – kettős tematikájú (néprajz és kulturális antropológia) tanszékek működnek, de a debreceni egyetem néprajzi tanszékének kurzusajánlatában is szerepelnek bőven kulturális antropológiai tárgyak. Sőt, a Corvinus Egyetem egyes tanszékei is kínálnak szakterületünk körébe tartozó tárgyakat. Mondhatná valaki, micsoda zűrzavar. Azonban ha szétnézünk a nagyvilágban, azt láthatjuk, hogy több száz (!) európai vagy amerikai egyetemen is ugyanez a sokszínűség uralkodik. S hogy őszinte legyek,
6
Biernaczky Szilárd
ezen intézmények számára valóban adott az a létező és működő autonómia, amely lehetővé teszi, hogy az érdeklődés, az oktatói adottságok és más szempontok szerint más és más címeken más és más kurzusprogramokat hirdethessenek meg – az állam beavatkozása nélkül. Tény: valamire való egyetem kínálatából a kulturális antropológia (esetleg annak több tucatnyi részterülete) nem hiányozhat. Ami a szakterület hazai népszerűségét illeti, ebben ismét csak nem lehet tisztán látni. A kommunikáció szak egy időben való elburjánzása és rendkívüli népszerűsége nyilvánvalóan a könnyebb megoldás lehetőségét csillantotta fel. Kevésbé jelentkezett ez pl. az ELTE BTK-n 2008-ig működő kétéves Afrikanisztikai Oktatási Program esetében, amelynek a kurzusaira adott esetben akár 500-an is jelentkeztek egy évben. Még valami: a kis szakoknak különleges értéke van. Valaha kínaira évente 3–5 hallgató iratkozott be, jelentősége ennek mégis hallatlanul nagy volt. A kis európai nyelvek (szlovén, macedón, bosnyák stb.) lektorainak álláshelyeit felszámolva e kultúráknak egyetlen egyetemi képviselője sincs (!) hazánkban. Visszatérve szakterületünk kérdésköréhez, az említett MN-közlemény vázolja a kulturális antropológia kiemelkedően fontos társadalmi hasznosságának dolgát. Hadd tegyük hozzá, elvi szempontból ezek: értelmezéseket, összefüggések, összehasonlítások feltárását, a fejlődés–fejlesztés lehetőségei társadalmi–kulturális adottságainak a felderítését jelentik. A másféle kultúrák megismertetése és megértése pedig jelentősen hozzájárulhat az etnikai feszültségek feloldásához. Ami a gyakorlatát illeti, nemhogy megszüntetni kellene a meglévő oktatási formákat, de az egyetemi rendes ötéves szakok fenntartása mellett a napi igényeknek megfelelően ajánlott vagy akár kötelező 1-2 éves kurzusokat kellene indítani diplomaták, gazdaság-kereskedelemi szakemberek, kereskedelemszervezők, az ún. harmadik világban dolgozók számára. (Az Egyesült Államok bozótháborúban résztvevő zsoldosai vagy rendes katonái számára a kulturális antropológia adalékai alapján állíttatta, illetve állíttatja össze – a nemzetközi kritika ellenére – az adott helyszínre vonatkozó tudnivalókat!) Aligha kell most arról szólnunk, hogy a nevezetes Déli nyitás jegyében mi sem feledkezhetünk meg az immár globális, vagyis határokon túlra való figyelés különös fontosságáról, akár Batsányi híres mondata jegyében (Vigyázó szemeteket Párizsra vessétek). Talán eljött végre az ideje, hogy elfelejtsük a provincializmus oly mély árkait, mint amikor az átkosban egy adott szakterületen nem lehetett csak
Antropológia – a modern világ megértésének a kulcsa
7
Kárpát-medencén belüli témákkal foglalkozni, mert az illetékes akadémiai intézeti főigazgató nem rendelkezett semmiféle idegen nyelvtudással. Mindent összevetve azt kell mondanunk: lehetetlenség volna, ha a nyugati (polgári!) világ tudományossága által kialakított általános kultúra és társadalomtudományt, amelynek részben tudatos, részben spontán újabb kori megformálása a nagyobbrészt marxista ideológiai tárgyak (politikai gazdaságtan, dialektikus és történelmi materializmus stb.) ellenében következett be a második világháború után, hazánkban éppen a polgári oldal vezetné ki az egyetemen elsajátítható diszciplínák köréből. Biernaczky Szilárd néprajzkutató / etnológus / kulturális antropológus afrikanista
