MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION
AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE -----------------------------------------------------------------------------------CSIZMADIA, Sándor Baya Eredeti közlés /Original publication: kézirat, manuscript, 2014 Eredeti Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.001.104 Dátum/Date: 2015. február / February 21. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document CSIZMADIA, Sándor: Baya, AHU MATT, 2015, pp. 1–15. old., No. 000.001.104, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Az Afrikai Kutatási és Kiadási Program elektronikus archívumában (Érd) / In the electronic archive of African Research and Publication Program (Érd) Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words Magyar Afrika-kutatás, a világhírű algériai naiv női festő, Baya, a művész életútja és művészete, a művész életének történelmi héttere (algériai háború), Baya néhány művének bemutatása African studies in Hungary, a world famous naïve Algerian female painter, Baya, the artist’s life and art, the historical background of the artist’s life (the Algerian war), presentation of a few of Baya’s work
2
Csizmadia Sándor
---------------------------------------------------------------------------AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.
Baya
3
A 70 ÉVES BIERNACZKY SZILÁRD AFRIKA BARÁTSÁG KÖNYVE (MAGYARORSZÁG) AFRICA FRIENDSHIP BOOK OF THE 70-YEAR-OLD SZILÁRD BIERNACZKY (HUNGARY)
BAYA Csizmadia Sándor
Az alábbi – Biernaczky Szilárd Tanár urat a hetvenedik születésnapja alkalmából köszöntő – írás centrumában a modern kortárs algériai festészet megteremtésében meghatározó szerepet játszó festőnő, Baya (1931–1998) áll. André Breton 1947-ben, Baya első párizsi kiállításán már „királynőnek” tekintette a pályakezdő, de később is a saját belső, mesés világából táplálkozó, eredeti látásmódú művészt. Először e különös festő egzisztenciális és művészi pályájának néhány figyelemreméltó mozzanatát mutatom be. Ennek kapcsán felidézem találkozását egy Algírban élő francia asszonnyal, aki korán megmutatkozó tehetségének kibontakozását segítette elő, magához véve a szüleit évekkel korábban elveszítő tizenegy éves árva lányt. De felidézem találkozásait a tehetségét felkaroló híres képzőművészekkel és írókkal; vagy egy olyan művészetpártoló műkereskedővel és műgyűjtővel, aki először állította ki a fiatal Baya műveit. Megkerülhetetlen egy algériai zenésszel és zeneszerzővel való találkozására való utalás is, aki az addigiakban kibontakozó életpályától radikálisan eltérő, azt teljes mértékben zárójelbe tévő irányt szabott Baya számára. Ám a művészi önkifejeződés csaknem egy évtizedes felfüggesztésébe beleszólt az észak-afrikai ország függetlensége megteremtéséért kirobbantott szabadságharc, majd az ebből kibontakozó kegyetlen algériaifrancia háború is (1954–1962). Baya története olyan, mint a hajótöröttek által a tengerbe dobott palackoké. Mint látjuk, már kora gyermekkorától ki volt téve tragédiáknak, váratlan fordulatoknak, töréseknek. Mindezek ellensúlyozásaként egy megragadó belső világot teremtett és épített magának, az évtize-
4
Csizmadia Sándor
des törés előtt és után szüntelenül igazolva egy kreatív muszlim nő belső szabadságának méltóságát és értelmét. Életműve voltaképpen egy utazásra szóló felhívás egy zárt és derűs univerzumba, ahol mesék és mondák elevenednek meg, miközben mitikus madarak, buja növényzet és tiszta források övezik a fenséges ruhákat viselő női alakokat. Festményeinek további kellékei – halak, gyümölcsök, lepkék, hangszerek – megfigyelhetők a Maghreb-térségre jellemző hagyományos textileken, szőnyegeken, kerámiákon. Képeit nagyon élénk, kontrasztos színekkel komponálta: az indiai rózsa, a türkiz, smaragdzöld és a mély ibolyaszín uralja azokat. A virtuális utazásra szóló felhívásnak engedve tehát nemcsak kapcsolati rendszerébe, hanem saját imaginárius világába is követem. Ám mindenekelőtt a róla való korábbi zéró-tudásom teréhez utazom el valóságosan. *** 2013. október első fele a francia Côte d’Azur-ön, a Cannes szomszédságában fekvő Golf Juanban találta e sorok, a magyar felsőoktatás egyik vezető intézményéből éppen nyugdíjba vonult és azt – talán paradoxnak tűnő módon – egyfajta felszabadulásként megélt íróját. Mellékesen említést érdemel, hogy 1815. március 1-én éppen itt, a Juan öbölben szállt partra ezernyi hívével az Elba szigeti száműzetéséből megszökve Bonaparte Napóleon, hogy azután már március 20án Párizsban éljenző tömeg kíséretében „száz napra” visszavegye a hatalmat az első Bourbon restaurációt megtestesítő XVIII. Lajostól1. Golf Juan Vallauris város tengerparti része, melynek óvárosa a homokos parttól másfél kilométerre, az ország belseje felé található, a környező dombon terül el. A Felszabadulás téren látható a város díszpolgára, 1948-1955 között a Vallaurisban élő és alkotó Pablo Picasso „L’homme au mouton” (Férfi birkával, 1949) című bronzszobra. A kezében birkát tartó férfival szemben, a tér szélén egy kisebb, régen a lérins-i (a Cannes szomszédságában fekvő Lérins sziget nevét viselő középkori) rendház tulajdonában álló kastély áll magas falakkal kö1
1932-ben „Napóleoni útnak” (Route Napoleon) nevezték el a Golf JuanGrenoble közötti, az Alpokat átszelő, turisztikai szempontból rendkívül látványos 314 km-es útszakaszt, amit Napóleon és követői erőltetett menetben egy hét alatt tettek meg. Valójában a „Napóleoni útnak” van egy tengeri szakasza is, amely az Elba sziget székhelyétől, Portoferraio-tól Golf Juanig tart.
Baya
5
rülvéve. Az épületegyüttesben a városi Alberto Magnelli múzeum2, a nemzetközi hírű kerámia múzeum3 és a Nemzeti Picasso Múzeum van elhelyezve, ahol a malagai származású művész által 1952-ben készített „La Guerre et la Paix” (Háború és béke) című nagyméretű, három falra kiterjedő freskója tekinthető meg. A kastély fala mellett hatalmas plakát hirdetett egy – világhírű művészeknek szentelt – időszakos kiállítást4. Egyfelől a francia Fernand Léger, Georges Braque, Pierre Tal Coat, Hans Hartung, Nicolas de Stäel, másfelől a spanyol Juan Miró, Anton Tàpies, Julio González, Eduardo Chillida és Miguel Barceló, valamint a belga Pol Bury és Raoul Ubac, a svájci Alberto Giacometti, az amerikai Alexander Calder és a svéd Erik Dietman nevei sorjáztak. A 20. században a kultúrateremtéshez jelentős mértékben hozzájáruló – Franciaországhoz így vagy úgy kötődő – nagy nevek mellett (közülük csupán az 1957ben született Barceló él még) szerepelt azonban egy különös név, Baya: sem munkássága, sem nációja – némiképpen zavartan állapítottam meg – nem volt ismert előttem. A kiállító terembe lépve azonban Baya nagyméretű képei, akvarelljei és guásai megszólítottak, meséltek, és egy egyedinek tűnő alkotó megismerésére ösztönöztek. Amit megtudhattam róla a múzeumban, megtudtam, utána viszont szükségét éreztem a róla szerzett helyszíni ismereteim további fehér foltjai eltűntetésének. Amikor még októberben megkaptam és elfogadtam a szerkesztőktől e kötetben való közreműködésre szóló felkérést, először arra gondoltam, hogy a tavasz óta teljes káoszba zuhanó Közép-afrikai Köztár2
Alberto Magnelli (1888–1971), olasz származású absztrakt festő, aki élete nagy részét Franciaországban töltötte, ott is temették el. Legértékesebb műveinek állandó kiállítása található a róla elnevezett múzeumban. 3 Vallaurisban a háztartási fazekasság több évszádos hagyományát újította meg a 20. század elején a Massier család a zománcos fajansz kultúrájának a megteremtésével. A század közepén ezt a hagyományt újította meg Pablo Picasso a művészi kerámia dimenzióinak a kiszélesítésével. Vallauris a francia és a nemzetközi kerámiaművészet egyik kiemelkedő központjává vált, ahol rendszeresen nemzetközi biennálékat is rendeztek. A kerámia múzeum igen gazdag anyaga tanúskodik minderről. Mindazonáltal a kerámiaművészet sajnálatos hanyatlását mutatja, hogy amíg az 1960-as években 250 műhely működött a városban, ma már csak néhány működik. 4 A városi múzeum és a Maeght Alapítvány (ld. 6. jegyzet) Une histoire d’amitié (Egy barátság története) címen együtt rendezte azt a kiállítást, amely 2013. július 6. – november 18. között volt látható.
6
Csizmadia Sándor
saságról, egy újabb „bukott államról” („State failed” vagy „État failli”) írok, ahol már akkor nagyon értek (e szöveg befejezésekor már éppen bekövetkezett) nemzetközi beavatkozás feltételei. (Csak emlékeztetőül jegyzem meg, hogy ennek az országnak 1976-1979 között az államformája császárság volt, s I. Bokassa császár rajongott a hatalma teljében lévő s nem a Golf Juanban partraszálló I. Napóleonért). Egy másik megírandó témához napi tényeket a tunéziai „iszlám demokrácia” bukása kínált volna. Bár továbbra sem szándékozom az afrikai realitásoktól azok „esztétizálásával” elfordulni, de ezúttal Baya élete és művészete valóban sokkal erősebb motivációnak bizonyult, mint az előbbi, egyébként ténylegesen megírásra váró témák. *** Baya, azaz Fatma Haddad 1931. december 12-én született egy szegény kabil családban az Algírhoz közeli Bordj el-Kifanban (a települést a francia gyarmaton Fort-de-l’Eau-nak hívták). Öt éves korában apját, hat éves korában anyját veszítette el. A kissé érdes apai nagyanyja vette magához, akinek gyakran segített egy francia asszony, Simone Caminat kertészetében, ahol a nagymama a kenyerét kereste. Munkavégzés közben Fatmát elbűvölték az ezer színben pompázó virágok és madarak. A vizuális élmények hatására elkezdett rajzolni és különböző formákat mintázni agyagból. 1942-ben, Marguerite Caminat, a kertészet tulajdonosának látogatóba érkező testvére felfigyelt Fatma rajzkészségére, s nagy nehezen meggyőzte a nővérét és a nagymamát, hogy magával vigye a kis tehetséget algíri házába. „Gondját viselem és semmiben nem lesz hiánya” – ígérte. Néhány nap múlva Fatma már egy új házban találta magát, ahol Caminat asszony ellátta színes ceruzákkal, ecsetekkel, festékekkel, papírokkal, kartonokkal, mindennel, ami az önkifejezéséhez szükséges volt. A befogadó asszony férje műkedvelő műgyűjtő volt, és rendszeresen vásárolta a szép bútorokkal, illusztrált könyvekkel és magazinokkal telt házba a díszítő funkcióval bíró neki tetsző tárgyakat. Fatma egy nap meglátta egy szép ruhát viselő nő fényképét egy képes magazinban, ami nagyon megmozgatta a fantáziáját, s talán már ebben a nőben is a korán elveszített édesanyját kereste. (Ezt a feltevést Baya halála után megerősíteni látszott Othmane nevű fia, aki szerint a mindig tartózkodó és nagyon diszkrét édesanyja lényét döntő módon
Baya
7
meghatározta saját anyjának túl korai halála: „Azért festett annyi nőt, mert mindegyik nőben saját anyját kereste”). A tizenegy éves, írni-olvasni nem tudó Fatma apróbb házimunkák elvégzése után szüntelenül akvarelleket festett. Caminat asszony arra is bátorította, hogy az akvarellek mellett készítsen fedőfestékkel is festményeket, guásokat. De a festés mellett agyagból fantasztikus személyeket és állatokat is mintázott. („Emlékszem az első szobrára, 1942-ben készült, amikor az amerikaiak partra szálltak Algírban” – mesélte egyszer Marguerite Caminat egyik barátnője, Mireille de Maisonseul, akinek Baya az „elveszített évtized” után, mint később látni fogjuk, még hálás lesz). Az alkotásait immár Baya-ként jegyző kis művész munkáit Marguerite Caminat megmutatta a család egyik barátjának, a festő és szobrász, Jean Peyrissac-knak5, akinek azok igen csak felkeltették a figyelmét. Az eredetiség kifejeződésétől felvillanyozódott festő felhívta a képekre az őt 1943-ban Algírban meglátogató és egy majdani kiállításhoz mozgó szobrokat (mobilokat) rendelő Aimé Maeght6, a háború után világhírűvé váló francia műkereskedő, műgyűjtő és mecénás figyelmét. Aimé Maeght-nak ekkor még csak egy művészeti nyomdája és kiadója volt Cannes-ban, de már számos nagy művésszel tartott munka- és baráti kapcsolatot (Pierre Bonnard, Henri Matisse, Pablo Picasso). Baya művei őt is lenyűgözték, s még a helyszínen megígérte, hogy a háború után ki fogja állítani azokat. A Nők és kalitkába zárt madár című, 1945-ben festett kép mellett további tizenegy nagyméretű guás kiállítására 1947-ben, Aimé Maeght 1945. novemberben megnyitott párizsi galériájában került sor. A kiállítási katalógusához a szürrealizmus „pápája”, André Breton írt előszót. Baya képei, a korabeli híradások szerint, nagy sikert arattak, valódi elragadtatást váltottak ki a művészek és a művészetet kedvelők 5
Jean Peyrissac (1985–1974), francia festő és szobrász, a második világháború alatt Algírban tartózkodott. 6 Aimé Maeght (1906–1981), kiadó, litográfus, műtárgykereskedő, galéria tulajdonos, mecénás. A 20. századi modern és kortárs művészetnek szentelt családi alapítványt (Fondation Marguerite et Aimé Maeght) 1964-ben hozta létre, tízezernél több kép és szobor gyűjteményeként, a Vallauris-hoz közeli, Saint Paul de Vence-ban. A kiállított tárgyakat évente mintegy kétszázezer turista látogatja. Aimé Maeght kiállítási katalógusok, könyvek mellett művészeti folyóiratokat is kiadott (Derrière le Miroir, L’Art vivant).
8
Csizmadia Sándor
körében, akiket bámulatba ejtett a fiatal alkotó festészeti naivitása. A kiállítás megnyitóján André Breton azt mondta, hogy Baya már a pálya kezdetén egy királynő, akinek a küldetése abban áll, hogy új értelemmel töltse meg a ‘Boldog Arábia’ szép nosztalgikus szavait. És azt a kérdést is feltette: hogyan lehetséges az, hogy egy fiatal lány már az első nekifutásra fel tudott fedezni olyan titkokat, melyek felfedezésére Henri Matisse hatvan évet áldozott.
A kiállított képek közül különösen az itt látható Sárga ruhás, kék hajú nő-nek, a „kis keleti hercegnőnek” volt óriási sikere. A szürrealisták azonnal elismerték a fiatal alkotót, és szinte szellemi gyermeküknek tekintették. Megigézte őket Baya naiv ihletettsége, a bevett „festészeti konformizmusokat” mellőző természetes „gátlástalansága” (pl. a perspektíva teljes hiánya a képeiről) és az a tény, hogy az Algériához kötődő szimbólumokat, kulturális referenciákat magától értetődően képviselte.
Baya
9
„Lelkendeznek ennek a művészetnek az ösztönös spontaneitásán, s paternalizmustól sem mentes csodálkozással fedezik fel a dolgok nyers, érintetlen, végül is, vad állapotának mesterkéletlen kifejezését” – írta az esemény kapcsán némi kritikával Baya azonos nemzedékű pályatársa, vele együtt a kortárs algériai művészet egyik megteremtője és egyik irányzatának, a „jelfestészeti” iskolának talán a legkiemelkedőbb alakja, Mohammed Khadda. Baya felfedezte Párizst, a háború után politikai és szociális válságokkal terhelt, de ébredező világvárost, ahol megismerkedett többek között a kubista festészet egyik megteremtőjével, Georges Braque-kal. 1948 februárjában a Vogue divatmagazin francia kiadása közölte címlapján a tizenhét éves Baya fényképét és Edmonde Charles-Roux
10
Csizmadia Sándor
szerkesztő-újságíró neki szentelt írását. Később így emlékezett vissza a fiatal algériai csodára: „Baya a műveiben öltött testet. Egy mitikus, félig-lány, félig madár személyiségnek tűnt fel nekem, aki mintha az egyik festményéből vagy az egyik tündérmeséjéből lépett volna elő, melynek csak ő ismerte a titkait. Festészete semmivel nem tartozik a Nyugatnak. Egyetlen kultúrának sincs nyoma a leleményességre való bámulatos képességében. Színvilágának vele született érzéke az idők mélyén található forrásból táplálkozik.” De Baya kifejezésmódja és képi világa természetesen életkorával együtt még érni fog, miközben továbbra is egy mesés világot képzel el, melyet viaszba merevedett fantasztikus lények és bolondos viráglányok, pompás és érzéki madárasszonyok telepítenek be színes édenkerti díszletek között a festőpapíron. Baya modell nélkül ösztönösen festett, ihletettsége spontánul merített a népi művészetből és a keleti mesékből. A fiatal és igen csak visszafogott „királynő” azonban egy idő után Párizsnál nyugalmasabb helyre vágyott. 1949-ben már Vallaurisban készített kerámiákat és szobrokat a Ramié, egy régi fazekas család tulajdonában lévő Madoura nevű műhelyben. 1947 óta itt dolgozott Picasso (később Marx Chagall, Henri Matisse, vagy a román származású Victor Brauner) is. A világhírű Picasso nagyra értékelte Baya terrakotta szobrocskáit, folyamatosan bátorította őt, sőt, többször is meghívta magához egy kuszkuszra. Baya párizsi sikere Algírban is visszhangra talált. Jean Sénac7 1950 januárjában Algírban elindította a Soleil (Nap) című irodalmi folyóiratát, amely nyolc számot ért meg. A megjelent számokat algériai művészek, többek között Baya rajzaival illusztrálta. Sénac, aki verseket is írt Bayáról, két kollektív kiállítást szervezett a „Soleil folyóirat festői” számára. Az elsőn tizenhét művész, közöttük Baya képeit állította ki. A fáradhatatlan költő 1952. decemberben egy újabb folyóiratot indított el (Terrasses), melynek egyetlen száma 1953 júniusában jelent 7
(Jean Comma, majd) Jean Sénac (1926–1973), katalán származású, Algériában született francia, de önmagát élete végéig algériainak tekintő, Algéria függetlensége mellett elkötelezett költő. Halálát szülőhazájában gyilkosság okozta.
Baya
11
meg. A költő három hónappal később az új folyóirat köré is szervezett egy kollektív kiállítást, ahol ugyancsak szerepeltek Baya alkotásai. 1953-ban azonban véget ért a fiatal művész látszólag gondtalan franciaországi „kalandja”: magához rendelte „gyámapja”, egy hagyományos muszlim családból származó, arab–andalúz zenét játszó, országosan ismert zenész és zeneszerző, az 1905-ben született és 1979ben elhunyt Mahieddine Hadj Mahfoud. A csaknem harminc évvel idősebb, akkor már nyolc gyermekes férfi, második feleségként, azonnal el is vette „gyámlányát” Blidában. 1954-től kezdve, hazája „igaz ügyével” szolidaritást vállalva, Baya tíz évig semmilyen alkotó tevékenységet nem folytatott, hanem gyermekeket nevelt, hiszen hat gyermeket szült a házasságban, melynek révén a neve Baya Mahieddine lett. Férje, Hadj Mahfoud is felfüggesztette a nyilvános zenekari zenélést és éneklést az algériai forradalom vagy a függetlenségi háború kitörésekor, s csak nyolc év múlva, az észak-afrikai ország függetlenné válása után folytatta, miként Baya is. *** 1963-ban, az egy éve már független Algériában, a függetlenségi háború kirobbantására emlékező „November 1. ünnep” alkalmából „Algériai festők” címen rendeztek kiállítást az algíri Szépművészeti Múzeumban. A múzeum újranyitásában alapvető szerepet játszott Jean de Maisonseul8. Jean Sénac a kiállítás megrendezésének előkészítésében vállalt szerepet, és ezúttal névtelenül írt a katalógushoz bevezetőt. A tizennyolc művész között természetesen szerepeltek Baya (a kiállítás után a múzeum megvásárolta néhány képét), Benanteur, Issiakhem, Khadda és mások művei, akik az „1930-as évek generációjának” voltak kiemelkedő művészei. Az 1920-as évek előfutárai után lényegében az 1950-es években ők alapozták meg a modern kortárs algériai képzőművészetet. Mégpedig négy irányzatot képviselve: a „naiv művészetet” (a Baya által képviselt „naiv művészet” mellett munkásságát a „nyers művészet” vagy az „art brut” kategóriájába is sorolják); az „ex8
Jean de Maisonseul (1912–1999), Algériában született francia festő és városépítész. Algírban számos vezető funkciót töltött be (minisztériumi tisztviselő, múzeum-igazgató, egyetemi intézet igazgató stb.). Nyugdíjba vonulása után, 1975-ben települt át Dél-Franciaországba, egy Toulon melletti faluba, ahol már csak a festészetnek élt, ott is halt meg.
12
Csizmadia Sándor
presszionizmust” (M'Hamed Issiakhem); a „non-figurációt” (Abdallah Benanteur), és a „jelfestészetet” (Mohammed Khadda). 1964-ben az algériai kortárs festők műveit már a párizsi Iparművészeti Múzeumban állították ki, ahonnan természetesen nem hiányozhattak Baya alkotásai sem. Egy évvel korábban, közvetlenül az algíri kiállítás után Jean de Maisonseul, aki ismét a múzeum igazgatója lett, hamarosan egy retrospektív Baya kiállítást is rendezett, a katalógushoz ő írt előszót, és ezzel is bátorította az immár hat gyermekes anyát, hogy tíz éves kihagyás után folytassa alkotói munkáját. 1994-ben Baya így vallott e pillanatról: „Barátok, igen nagy barátok, a Maisonseul házaspár ösztökélt. Soha nem felejtem el, Mireille és Jean Maisonseul-től kaptam azokat az ecseteket és papírokat, melyekkel újra munkához láthattam.” Baya tehát lassan újra el kezdett festeni. Ettől kezdve képeinek témáit leggyakrabban a csodálatosan díszített és színes ruhákat viselő nők, növények, halak és nagy testű madarak alkotják. Talán a férje hatására néha hangszerek is szerepelnek a képeken, esetenként pedig falvacskák álomszerű tájakon. Akvarelljeit és guásait, később szobrait és maszkjait rendszeresen kiállították Algériában (Algír, 1966, 2007, Tizi Ouzou, 1977, Annaba, 1978), Franciaországban (Marseille,1982, Párizs, 1982, 1991, Arles, 2003). Továbbá számos közös kiállításon vett részt Belgiumban, a Maghreb országokban, Kubában, Japánban. Több alkotása a lausanne-i „art brut” múzeum gyűjteményében lelhető fel. Csak férje 1979-ben bekövetkezett halála után tért vissza kamaszkora motívumaihoz. Úgy tűnik, hogy idős társa távozása galvanizálta csillapíthatatlannak bizonyuló alkotó szenvedélyét. Az ezután készült képein a már gyakrabban megjelenő gitár, lant és mandolin emlékeztetnek az arab–andalúz zenére. Algériában a „terrorizmus évtizedének” egyik első értelmiségi áldozata, Tahar Djaout (1954–1993) francia nyelvű író, újságíró, 1987ben még mint az Algérie-Actualité című hetilap kulturális rovatvezetője, azt írta Bayáról: „Baya Seherezádé nővére. Seherezádé a halált elűző szavak szövőnője. Nővére, ez a másik asszony pedig azért sző állandóan meséket,
Baya
13
hogy zárt életét ellensúlyozza. A mese világában vagyunk hát a maga csodálatos univerzumaival egyetemben. Baya hatályon kívül helyez formákat, besorolásokat és kiterjedéseket: a hosszan elnyúló madár kígyóvá alakul, a fák és viskók ferdén nőnek ki a talajból, a vázák elágaznak és fákká válnak, miként a madárfarkok és a madárfészkek. Ebben az idők előtti sajátos falucskában, ahol kunyhók, fák és madarak keverednek össze, a tájak és a tárgyak fürdőznek a méhlepény világ megformálatlanságában és szabadságában. E világban egyáltalán nincsenek gravitációs pontok. A művész minden erőfeszítése arra irányul, hogy kikutasson valamiféle prenatális harmóniát, amitől a normákkal és jelzőkarókkal teletűzdelt, sokszögletű világ megfosztott bennünket.” Djaout az „Iszlám Megmentési Front” által elkövetett robbantásos merénylet áldozata lett 1993-ban. Halálhíre után az írók védelme érdekében hozta létre háromszáz értelmiségi „Az írók nemzetközi parlamentjét” Strassbourgban (e feloszlatott parlament helyét 2003-ban az International Cities of Refuge nevű szervezet vette át). Tahar Djaout és további értelmiségiek meggyilkolása után Franciaország akkori algériai nagykövete tartva attól, hogy Baya is terrorista merénylet áldozata lesz, felajánlotta a festőnőnek, hogy Franciaországba menekíti, ahol munkája folytatásához minden segítséget megkap egy általa kiválasztott rezidenciával együtt. Baya azonban minden korábbinál jobban ragaszkodott az országához, és ragaszkodott ahhoz, hogy a többiekkel együtt élje át a súlyos nehézségeket, s ezért udvariasan visszautasította a francia diplomata megtisztelő ajánlatát, ahogyan erről az előbbiekben már egyszer már megidézett fia adott számot. Baya hosszú betegség után 1998. november 11-én, egy vasárnapról hétfőre virradó éjszaka hunyt el. Egy kép, amelyen dolgozott, befejezetlenségében utalt végső távozására. Blidában, a „rózsák városában” helyezték örök nyugalomra. 2008-ban, halálának tizedik évfordulóján az Algériai Posta emlékbélyeget adott ki a tiszteletére. ***
14
Csizmadia Sándor
Baya egész életében hű maradt alkotói önmagához. Napról napra önmagát reprodukálta, mindig csak önmagát, senki mást, mint Bayát. Nem akart változni és azt mondta: „Miért akarnék változni? Ha Baya változik, már nem Baya lesz.” Azért nem akart változni, mert mindenekelőtt saját legitim szükségletének akart megfelelni: „Az én festészetem nem a külvilág, hanem a saját belső világom visszfénye.” Ez a belső világ gyermekkorából táplálkozik. Életműve nem más, mint egy kivételes művész önéletrajza, aki szüntelenül a reális világon kívüli életet festette le, egy olyan sorsot jelenítve meg, amely megindíthat bennünket, mint ahogyan megindított bennünket egykor Saint-Exupéry kis hercege. Életműve egy olyan sorsot takar, amely – ha sokaknak már nem is –, a világ valamennyi kis hercegének minden bizonnyal még tetszene, mint ahogy tetszene nekik a halála előtt egy évvel – a gyilkos algériai polgárháború közepette – festett Feldíszített nő című képe is...
FELHASZNÁLT FORRÁSOK --- www.artdz.info/baya/65-le-monde-fabeuleux-de-baya --- www.artdz.info/baya/66-florilege-pour-baya --- www.artdz.info/67-alger-musee-des-beaux-arts-une-expositionhommage-a-baya --- www. artdz.info/89-lartiste-sest-distinguee-par-une-manieresinguliere-de-peindre-et-un- style-sans-pareil-baya-mahieddine-dixans-deja-et-un talent-rare-a-decouvrir-encore
Baya
(letöltések: 2013. november 25.) --- http://www.santetropicale.com/SANTEMAG/algerie/digres/ baya.htm (letöltés: 2013. november 29.) --- http://www.maeght.com/galeries/artiste_detail.asp?id=41 (letöltés: 2013. november 30.) --- www.vitaminedz.com/biographie-de-baya-mahieddinefrArticles_634_198645_16_1.html (letöltés: 2013. december 5.)
15
