MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE -----------------------------------------------------------------------------------SZÁLKAI Kinga Köteles-e Isten méltányosnak lenni az afrikai dolgokban? A kereszténység és az iszlám vetélkedése Afrikában Eredeti közlés/Original publication: Elmaradottság és fejlettség – a modern Afrika „problémáinak” összefüggései (Kördolgozat), 2009 tavasz, Internet, 33 old. Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.000.930 Dátum/Date: 2013. december / December – 2014. július / July 7. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document SZÁLKAI Kinga: Köteles-e Isten méltányosnak lenni az afrikai dolgokban? A kereszténység és az iszlám vetélkedése Afrikában, AHU MATT, 2014, pp. 1–29. old., No. 000.000.930, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Internet Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words Magyar Afrika-kutatás, kereszténység és iszlám Afrikában, történelmi folyamatok, a vallások térhódítása az egyes országokban African studies in Hungary, Christianity and Islam in Africa, historical processes, the spread of religions in each country

2

Szálkai Kinga

---------------------------------------------------------------------------AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.

Kereszténység és iszlám Afrikában

3

Társadalomelméleti Kollégium

Köteles-e Isten méltányosnak lenni az afrikai dolgokban? - A kereszténység és az iszlám vetélkedése Afrikában Elmaradottság és fejlettség – a modern Afrika „problémáinak” összefüggései Kördolgozat 2009. tavasz Készítette: Szálkai Kinga Körtartó: Paragi Beáta

4

Szálkai Kinga

TARTALOMJEGYZÉK

Tartalomjegyzék Bevezetés 1. A kereszténység gyökerei Afrikában 2. Az iszlám gyökerei Afrikában 3. A gyarmatosítás kereszténysége – a kereszténység gyarmatosítása 4. A két világháború és a dekolonizáció hatása 5. Kereszténység Afrikában a második világháború után 6. „Hosszú távon Mohamed lesz a befutó” (?) 7. Iszlám és kereszténység számokban Irodalomjegyzék


5

BEVEZETÉS

A nyugat-európai ember általános percepciója, hogy a vallás szerepe folyamatosan csökken az őt körülvevő világban. A szekularizáció az élet minden területét áthatja, a szerzetesrendek és missziók létezéséről szinte csak jövedelemért folytatott kampányaik során szerezhetünk tudomást. A Gallup 2009-ben készült statisztikája szerint Európában a vallásos hit nagymértékű hanyatlásban van. Itt találhatóak a világ legkevésbé vallásos államai, mint például Észtország, ahol a lakosság mindössze 14%-a tartja fontosnak a vallást, Svédország (17%), Dánia (18%), Norvégia (20%), Csehország (21%) és Franciaország (25%).1 A 2005-ös Eurobarométer – Társadalmi Értékek, Tudomány és Technológia felmérés szerint pedig Európában a népesség 52%-a hisz Istenben, 27%-a állítja, hogy léteznie kell valamiféle felsőbbrendű lénynek, míg 18% nem hisz semmiféle felsőbbrendű lény létezésében.2 Az alábbi grafikon3 az Istenben hívők százalékos arányait mutatja Európában. Az egy érdekes tény, hogy a legtöbb keresztény misszionáriust küldő államok listájában az első helyet nem a „keresztény Európa” valamelyik klasszikusan vallásos állama, hanem India foglalja el, az első tíz állam között pedig nincsen európai vagy amerikai állam.4

1

http://www.africanloft.com/africans-most-religious-in-the-world/ http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_225_report_en.pdf 3 http://iwa.manna.ro/UserFiles/Image/bedaralo/vallasossag/felmeres-nagy.jpg 4 http://www.apologia.hu/pdf/international1900-2000.pdf 2

6

Szálkai Kinga

Ennek ellenére a Gallup felmérése szerint a világ lakosságának 82%-a életében fontos helyet foglal el a vallás. De vajon hol kell keresnünk a legvallásosabb államokat, ha nem az egykori keresztény Európában? A felmérés szerint Afrika az a kontinens, ahol az emberek 98%-a igennel válaszolt a „Fontos helyet tölt-e be az ön életében a vallás?” kérdésre, és itt található a Föld első 11 legvallásosabb országa is, úgymint Egyiptom (100%!), Kongói Demokratikus Köztársaság, Sierra Leone, Malawi, Szenegál, Dzsibuti és Marokkó (mind 98%).


A térképen is látható, hogy a legtöbb, magát vallásosnak tekintő ember Afrikában él. Dolgozatomban röviden szeretném áttekinteni az afrikai vallások elterjedtségét, ezen belül is a két fő vallás, a kereszténység és az iszlám térhódítását, valamint néhány, jövőre vonatkozó elképzelést szeretnék ismertetni.

7

8

Szálkai Kinga

1. A KERESZTÉNYSÉG GYÖKEREI AFRIKÁBAN A kereszténység és az iszlám már évszázadok óta jelen van az afrikai kontinensen, előbbi azonban sokkal távolabbi múltba vezetheti vissza afrikai gyökereit. Már az I. században, tehát jóval az iszlám VII. századi megjelenése előtt fejlett keresztény közösség élt Észak-Afrikában.5 Ahhoz, hogy megérthessük, miért is tekinti néhány szerző tradicionálisan afrikai vallásnak a kereszténységet, szükséges ezen időszak rövid történeti áttekintése. Egyiptomban a kereszténység a II. századtól kezdve játszott jelentős szerepet. Alexandria mellett Észak-Afrika másik fontos keresztény központja Karthago volt. A hittérítők ide keletről és nyugatról, főleg Rómából érkezhettek az élénk kereskedelmi kapcsolatok révén. Az alexandriai egyház megalapítója a hagyomány szerint Márk evangelista volt, míg a kereszténység alaptanításainak fejlődését meghatározó nagy tanítók közül Tertullianus Karthagoban, Kelemen és Órigenész szintén Alexandriában töltötte élete nagy részét.6. A 200 körüli időszakból származik azon feljegyzés, mely szerint itt sokfelé elterjedtek az élénk hitéletet élő keresztény egyházközségek.7 A hittérítőkkel és a keresztény egyházzal együtt azonban üldözőik is megjelentek: a római császárok által irányított keresztényüldözések és kivégzések Afrikában is teret nyertek a II. század végén.8 A keresztényeket azonban nem tudták sem megfélemlíteni, sem kiirtani, a vallás a IV. századra Núbia és Abesszínia térségében terjedt tovább. Núbiában bizánci, míg Abesszíniában alexandriai térítők tevékenykedtek. A núbiai kereszténység az iszlám megjelenésével eltűnt, az abesszin egyház azonban, Alexandriával szoros személyi és anyagi kapcsolatban állva, napjainkig fennmaradt.9 Az afrikai keresztény egyház története során számos eretnekségi kérdés merült fel. Ezek közül az egyik legnagyobb súlyú az egyházszakadással is járó donatista eretnekség problémája volt. A szakadár donatista egyház közel 100 évig virágzott, alapgondolatai nemcsak az önmegtagadás és az életszentség körül összpontosultak, hanem a tár5

Mbiti, John S. [1989]: African Religions and Philosophy, 223. old. Szántó Konrád [1988]: A katolikus egyház története I., 109–110. old. 7 Uo., 76. old. 8 Uo., 85. old. 9 Uo., 254–255. old. 6


9

sadalmi egyenlőtlenségek eltörlését is meg kívánták valósítani. Nagy Konstantin rövid ellenállás után szabadságot adott a donatista egyháznak, melynek fanatikusai önálló afrikai nemzeti egyházat kívántak létrehozni. Szent Ágoston megjelenésével azonban új lendületet kapott a katolikus dogmatika, új logikai magyarázatok születtek a katolikus hit alaptételeit támogatva. Ezek pedig olyan meggyőző erővel bírtak, hogy a donatisták többsége hatásukra visszatért a katolikus egyházba.10 Az ősi kopt kereszténység, mely Észak-Afrika államaiban dominált, évszázadokon keresztül egy sajátos, afrikai jellegű fejlődési utat követett, melynek során több alkalommal is teljesen elszigetelődött a nyugat-európai kereszténységtől. A kopt egyház így egyrészt remekül alkalmazkodott az afrikai viszonyokhoz, másrészt azonban egy erősen konzervatív attitűdöt fejlesztett ki, mely megnehezíti alkalmazkodását a modern időkhöz. A kopt egyház a nyugati és keleti kereszténységtől is merőben eltérő hagyományokkal, liturgiával rendelkezik, bár nagy kultusza van Szűz Máriának, és a hét szentséget is elismerik, jelentős teret kapnak bizonyos zsidó eredetű szokások is. Sőt, a kopt keresztények számos gonosz lélek létezésében is hisznek, és megszentelt amuletteket viselnek ellenük – ebből például nagyszerűen látható az afrikai és a keresztény szokások jellemző keveredése.11 A korai afrikai keresztény közösségek nagymértékben hozzájárultak a keresztény vallás fejlődéséhez, alakulásához.12 Alexandria nagy keresztény gondolkodókat szült (ún. alexandriai iskola), saját pátriárkával rendelkezett, és hosszú ideig Róma vetélytársaként lépett fel a kereszténység központi városa címért folytatott versenyben. Több száz évig a kereszténység volt az egyik legjelentősebb vallás Afrika földközi-tengeri térségeiben. Ez a helyzet azonban radikális változáson ment keresztül az iszlám megjelenésével

10

Uo., 166–169. old. Mbiti, John S. [1989]: African Religions and Philosophy, 224. old. 12 Uo., 224. old. 11

10

Szálkai Kinga

2. AZ ISZLÁM GYÖKEREI AFRIKÁBAN Az iszlám Afrikában a Mohamed próféta halálát követő időszakban, a 7. században jelent meg. A vallás sajátossága, hogy a kereszténységgel összevetve sokkal erősebb, nyomatékosabb a hit terjesztésének parancsa. Az igazhitű muszlim kötelessége a hit terjesztése, ha szükséges, akár fegyverrel is. Mohamed a következő szavakkal küldte híveit a pogányság elleni harcba: „ha tehát a szent hónapok letelnek, akkor öljétek meg a pogányokat, ahol csak föllelitek őket!”13 Ez az utasítás nem vonatkozik az egyistenhívő keresztényekre és zsidókra, mivel valójában ők is Allah hívei. Az ő esetükben csupán leigázást és adófizettetést jelent az igaz hit terjesztése.14 Az első iszlám térítő hadjáratok 630 után indultak meg, miután Mohamed megszilárdította az új hit helyzetét Medina és Mekka vidékén. Az Arab-félsziget meghódítása után az iszlám seregei Észak-Afrikát vették birtokba. Mohamed halála után az iszlám közösség egybetartásában is fontos szerepet játszottak a hódító háborúk, így gyors egymásutánban estek el a korai afrikai keresztények főbb központjai, 642-ben Egyiptom, 692-ben pedig Karthago. A VII. század végére Északkelet-Afrika nagy része muszlim fennhatóság alá került.15 Ez azonban nem jelentette azt, hogy a térség összes lakója megtért – az iszlám hívei ugyanis sok esetben lemondtak a hittérítésről, mivel ez egyrészt anyagi (adófizetés), másrészt társadalmi (a megtértek egyenrangúvá váltak térítőikkel) haszonnal járt számukra.16 Alexandriában például a pátriárka egyezséget kötött a muszlim hódítókkal. Megegyeztek, hogy az egyiptomiak földadót és fejadót fizetnek, a muszlimok pedig ígéretet tettek arra, hogy nem avatkoznak vallási ügyekbe. Az erőszakos térítés elmaradása azonban nem jelentette Egyiptom számára a kereszténység megőrzését sem. Idővel egyre több egyiptomi került közelebbi kapcsolatba (feleség, szolga, kísérő) a muszlimokkal, ami gyakran járt együtt az áttéréssel. Egyes élelmes egyiptomiak pedig az adófizetés elkerülése miatt tértek át az iszlám hitre. 750-re a lakosság többségét ezek a keresztényről iszlám hitre tért csoportok alkották. A hasonló megegyezéseknél az is az iszlám 13

Idézi: Eliade, Mircea [1996]: Vallási hiedelmek és eszmék története, 67. old. http://www.phil-inst.hu/uniworld/vt/valltort/2_8.htm 15 Eliade, Mircea [1996]: Vallási hiedelmek és eszmék története, 70–71. old. 16 Eliade, Mircea [1996]: Vallási hiedelmek és eszmék története, 71–72. old. 14


11

hódítókat segítő fontos körülmény volt, hogy Észak-Afrika egy része bizánci fennhatóság alatt állt ebben az időben, és a muszlim hódítókat sok helyen felszabadítóként fogadták. A bizánci területekről kiérve nehezebb dolguk volt a próféta seregeinek. A núbiai hadsereg például félelmetes erővel rendelkezett, a muszlim csapatok így a fegyveres összecsapás helyett a megegyezés útját választották, és számukra szabad kereskedelmet biztosító szerződést kötöttek Núbia keresztény urával. Az arab kereskedők és beduinok jelenléte alatt a keresztény monarchia meggyengült és darabjaira hullott, a helyén létrejövő kis törzsi államokban pedig az iszlám hit terjedt el. A Maghreb tartós ellenőrzésének kivívása még komplikáltabb feladat volt, a függetlenségükhöz ragaszkodó törzsek leigázása nagy véráldozatot követelt. 711re mégis egész Északnyugat-Afrika is behódolt az iszlámnak.17 Az arab nyelv és az iszlám vallás egész Észak-Afrika nyelvévé és vallásává vált – idővel a Szaharában is elterjedt, onnan pedig a mai Nigéria, Uganda és Kongó északkeleti részét is meghódította, a keleti parton pedig egészen Mozambikig elterjedt. Terjeszkedését Európában és Bizáncban állították meg a VIII. század közepén, ezidáig megszerzett hódításaikat azonban évszázadokon át megtartották. A muszlimok Észak-Afrikában is virágzó civilizációt teremtettek. Pezsgett a szellemi élet, városok jöttek létre és fejlődtek tovább, teológiai, jogi és tudományos iskolák létesültek. Az egységes iszlám kalifátus azonban belső ellentétei miatt felbomlott, a kisebb államok pedig legyőzhetővé váltak. Megindult az iszlám kiszorítása Európából, mely 1492-ben, Granada Spanyolországhoz csatolásával teljes sikerrel zárult – az ezt követő időszak pedig a kereszténység terjedésének új hullámát hozta Afrikában.

17

Fage, J. D. – Tordoff, William [2004]: Afrika története, 132–133. old.

12

Szálkai Kinga

3. A GYARMATOSÍTÁS KERESZTÉNYSÉGE – A KERESZTÉNYSÉG GYARMATOSÍTÁSA A gyarmatosítás előtt, egészen a 15. századig, az iszlám befolyás határa (Etiópia kivételével) a déli szélesség 10. fokáig terjedt, valamint egy keskeny sávban végighúzódott Afrika keleti partjai mentén. Afrika déli területei még érintetlenek voltak mind a keresztény, mind pedig az iszlám befolyástól.18 A 17. század közepén a helyzet csak kis mértékben változott meg: a belső területek érintetlenek maradtak, a partvidékeken viszont már néhol kialakultak portugál és holland gyarmati területek. A 19. század végéig, bár a partmenti sávok és a folyópartok felderítése folyamatosan zajlott, sem a kereszténység, sem az iszlám nem tudott mélyebbre hatolni Afrika belsejébe.19 1914-re azonban, a korábbi felfedezésekhez viszonyítva elképesztő gyorsaságú gyarmatosítási hullám után, közel egész Afrika felosztásra került az európai nagyhatalmak között. Ebben a hosszú időszakban ezek a nagyhatalmak és a gyarmatosítás folyamata adott keretet a kereszténység terjedésének, valamint a két nagy vallás között kiújuló versengésnek. A kereszténység harca a terjedő iszlám ellen először a keresztes hadjáratokban jelent meg. A keresztény Európa hadereje és felkészültsége akkoriban nem volt elegendő a muszlim seregek legyőzésére. A keresztes hadjáratokban gyökerező kapcsolatok azonban megnyitották Európa előtt az iszlám által megőrzött és továbbfejlesztett görög– hellén–római tudományokat, így olyan földrajzi és technológiai ismeretekhez jutottak, mellyel felvirágoztatták a tengeri hajózást és kereskedelmet. Az itáliai és spanyol utazók feltérképezték az ÉszakAfrikán át haladó kereskedelmi útvonalakat, az azonban hamarosan egyértelművé vált, hogy, bár a saját hálózatokat kiépítő muszlim kereskedőknek nem volt kifogásuk az utazók jelenléte ellen, a kereskedelembe való bekapcsolódásukat határozottan ellenezték. A távolsági kereskedelem a Földközi-tengeren is az arabok kezében volt. Az iszlámra a gyarmatosítás időszakában nem volt jellemző a fegyveres hódítás. A vallás önmagában is vonzerővel bírt a különböző törzsek számára, a belőle származó anyagi előnyök pedig jelentősen megkönnyítették az áttérésre vonatkozó döntést. A muszlim kereskedők déli irányban, a Szaharán túl, a keleti partvidéken is megfordultak, 18 19

Történelmi világatlasz [2005], 35. old. Történelmi világatlasz [2005], 58. old.


13

áruikkal együtt pedig a Korán szavait is magukkal vitték. A kereskedelem révén főként az uralkodó osztályok kerültek kapcsolatba az iszlámmal – és ők voltak azok, akik az áttérés kérdésében döntöttek. Ha a törzs vezetője az áttérést választotta, törzsének tagjai követték őt. (Afrika középső részén így jöttek létre a kis muszlim államok, melyeket hosszabb-rövidebb virágzás után az európai gyarmatosítók hatalma törölt el. Az államok eltörlése azonban nem jelentette az iszlám befolyás megszűnését ezen területek felett.)20 Tengerész Henrik portugál uralkodó úgy vélte, az iszlám terjeszkedés határain túl keresztény királyságokat talál, melyek segíthetik legyőzni ellenségeit. A középkori Európában élt az a gondolat, hogy Etiópiában keresztény király uralkodik, és a kapcsolatfelvétel szándéka is megjelent. A 14. századot követően meg is valósult a kétoldalú érintkezés, etióp és európai delegációk kísérelték meg a hosszú tengeri utazást.21 A portugál hajósok Afrika partjai mentén hatalmas kőkereszteket állítottak, melyek tájékozódási pontokként és a területfoglalás eszközeiként működtek. A leendő portugál gyarmatosítók először a Kongói Királyságban jelentek meg, ahol barátságosan fogadták őket, keresztény vallásukat pedig, mivel annak bizonyos előírásai a kongói uralkodóknak is kedveztek, erősen pártolták, sőt, terjeszteni kezdték, és templomokat építtettek neki.22 A gyarmatosítókkal együtt érkező misszionáriusok saját állításuk szerint „nem arany, ezüst és drágakövek megszerzésére törekedtek, hanem halhatatlan lelkeket óhajtottak megnyerni a krisztusi hit számára”.23 A pápák, akik a gyarmatosítás korai időszakában ítéletet hoztak a gyarmati területek hovatartozása ügyében, a birtoklás feltételéül az ott lakó népek keresztény hitre térítését követelték meg. Így jött létre a missziós védnökség rendszere, mely a spanyol és portugál király számára egyházi jogokat (püspökök kinevezése, egyházmegyék alapítása) és kötelezettségeket (templomépítés a gyarmatokon, hitterjesztőkről való gondoskodás) írt elő. Az uralkodók eleget tettek az előírásoknak, ezzel azonban gyakran csak hatalmi törekvéseket leplezték. Az újonnan létrehozott egyházi területeket igyekeztek minél inkább saját eszközeikké tenni és függetleníteni Róma uralmától. Az új gyarmatosító hatalmak megjelenése (mivel a protestáns angol és holland gyarmato20

http://www.magyariszlam.hu/alttortenet.htm Fage, J. D. – Tordoff, William [2004]: Afrika története, 187–191. old. 22 http://www.epa.oszk.hu/00400/00458/00098/2005honap2cikk874.htm 23 Szántó Konrád [1988]: A katolikus egyház története II, 193. old. 21

14

Szálkai Kinga

sítók a spanyol és portugál misszionáriusokat az ellenség hivatalnokainak tekintették) a katolikus missziók kiszorításával járt együtt (ez leginkább azonban Latin-Amerikában volt jellemző). A katolikus missziók első virágzása 1773-ban ért véget, amikor feloszlatták a jezsuita rendet, amely a hitterjesztésben mindezidáig a legjelentősebb szerepet játszotta.24 A fent felsorolt jellemzők a spanyol és portugál gyarmatosítók által meghódított afrikai területek közül a déli területein tudtak érvényesülni, és ott is meglehetősen korlátozott sikerrel jártak. Észak-Afrikában a misszionáriusok tevékenysége az iszlám ellenállásába ütközött. A domonkos, ferences és jezsuita missziók tagjai közül sokan szenvedtek mártírhalált, eredményeket pedig egyáltalán nem tudtak felmutatni. Kongóban a portugál király személyesen próbálta katolikussá tenni új országát, de ez még unokája uralkodása alatt is csak szerény mértékben valósult meg. 1596-ban létrejött a sao salvadori püspökség, de miután egyik első püspökét a bennszülöttek meggyilkolták, az őt követő püspökök már az újonnan meghódított Angola fővárosában, Luandában működtek tovább. Keleten Imhabane/Zambézi területén eleinte sikeresen működtek a jezsuiták, és megkeresztelték az ország uralkodóját 400 főemberével együtt. A muzulmánok itt nem fegyverrel, hanem csellel szálltak szembe a keresztény térítőkkel, gonosz varázslással és kémkedéssel vádolták meg őket. Az uralkodó kiutasította a jezsuitákat, akik csak évtizedekkel később térhettek vissza és folytathatták térítő munkájukat. Mozambikban is létrejött egy önálló egyházkörzet. Afrikát azonban, ezen részleges sikerektől eltekintve, egészen a 19. századig missziós értelemben sem sikerült meghódítani.25 Északon az iszlám hatalma kizárólagos maradt, és déli elterjedési területein is hatékonyan tudott dacolni a kereszténység terjedésével. A 19. században a gyarmatosítás az ipari forradalommal új erőre kapott, a gyarmatosítók közti vetélkedés pedig a hittérítők támogatásához, számuk növekedéséhez vezetett. Új missziós szemináriumok, szerzeteskongregációk alakultak, régi szerzetesrendek kaptak új erőre. Megalakult például a Szentlélekről nevezett atyák társasága, melynek tagjai a „négerek szolgálatára” szentelték életüket, valamint a verbita rend, melynek tagjai a mai napig hirdetik az Igét Afrikában is. Misszi-

24 25

Uo.,193–194. old. Szántó Konrád [1988]: A katolikus egyház története II., 199. old.


15

ós világi egyletek is alakultak, melyek anyagi támogatással segítették a missziókat.26 Egyiptomban, Líbiában és Marokkóban ferences missziók jöttek létre, melyek az iszlám fanatizmussal szemben továbbra sem tudtak eredményt elérni. Az iszlám törvénye halállal büntette a hitehagyást, az arabok pedig egyébként sem voltak fogékonyak a megbocsátást és szeretetet hirdető vallás tanaira. A franciák által 1830-ban gyarmatosított Algírban viszont folyamatosan nőtt a keresztények száma – bár ez jórészt a bevándorlásnak volt köszönhető. Amikor 1881-ben a franciák protektorátus alá vették Tuniszt, a Szentszék itt is felállította hivatalait. Az olaszok által gyarmatosított Eritrea szintén keresztény gyarmattá vált.27 Közép- és Dél-Afrika nagyobb mértékű gyarmatosítása is ebben a korszakban indult meg. 1837-ben Fokföldön, 1846-ban pedig Szudánban jött létre egyházi szervezet. Szenegálban, Libériában, Guineában, Dahomeyben, Gabonban és Kelet-Afrika szigetein számos missziós állomás keletkezett. A misszionáriusok iskolákat, kórházakat, ültetvényeket, nyomdákat alapítottak, gondozták a szegényeket, miközben dacolni próbáltak az éghajlattal, az ellenséges bennszülöttek támadásaival és az iszlámmal. A legnagyobb eredményeket a következő területeken érték el: Francia Nyugat-Afrika, Francia-Guinea, Elefántcsontpart, Togo, Kamerun. A Kongó-medencében például 1910-ben 50 ezer, 1921-re 375 ezer volt a megkereszteltek száma. Nigériában és Gabonban a paphiány miatt fontos feladat volt a bennszülöttek pappá nevelése.28 Kelet-Afrikában, Ugandában a keresztény missziók kezdeti sikerei után az iszlám növekvő befolyása véres keresztényüldözési hullámot váltott ki. 1894-ben a vidék angol protektorátus lett, ezzel zavartalanná válhatott a keresztény missziók működése. Kenyában, Német Kelet-Afrikában és Madagaszkáron is sikeres missziók telepedtek meg.29 Az 1900 körüli állapotot mutató afrikai térképeken nem látható nagy változás az iszlám elterjedésében. A gyarmatosítás időszakában az Oszmán Birodalom volt a fegyveres iszlám hódítás fő állami képviselője, az oszmán-török uralkodók hódításainak iránya azonban elkerülte Afrikát. Így, bár északon megmaradt a nagyarányú iszlám több26

Uo., 423. old. Szántó Konrád [1988]: A katolikus egyház története II., 430–431. old. 28 Uo., 432. old. 29 Uo., 432. old. 27

16

Szálkai Kinga

ség, a kontinens déli része a fegyveres gyarmatosítókat kísérő keresztény misszionáriusok követőjévé vált, a korábbi természeti vallások mellett igen jelentős mértékben figyelhető meg a katolikus és protestáns vallások terjeszkedése.30

30

Történelmi világatlasz [2005], 75. old.


17

4. A KÉT VILÁGHÁBORÚ ÉS A DEKOLONIZÁCIÓ HATÁSA 1914 és az első világháború kitörése egyértelművé tette, hogy az afrikai gyarmatosítás fénykora véget ért. A missziók, melyek eddig a gyarmatosító hatalmakkal együttműködve próbálták elérni céljaikat, új kihívásokkal szembesültek. Az első világháború felforgatta a missziók életét is – a misszionáriusokat és az afrikaiakat egyaránt Európa harctereire hurcolták, ahol egyes szakértők szerint mind a „fehér ember”, mind a keresztény vallás hitelessége jelentős csorbát szenvedett. A gyarmati területekről elűzött missziók helyén az iszlám térnyerése indult meg Afrikában. Az első világháború utáni években a pápák igyekeztek helyreállítani a missziók tekintélyét. Fő célul a bennszülött papság képzését tűzték ki, valamint kongresszusokat hívtak össze és szervezeteket központosítottak a missziókkal kapcsolatban. Az első afrikai fekete bőrű bennszülött püspököt 1939-ben szentelték fel. A két világháború között újra fellendült a missziós munka.31 A második világháborút követően a misszionáriusok munkájuk folytatására törekedtek, a megerősödött afrikai nemzeti mozgalmak azonban sok helyen nem fogadták vissza a korábbi gyarmatosítókat kiszolgáló missziókat. Az egyház igyekezett tehát a bennszülött missziók számát növelni. Az őslakosok megnyerése miatt nagy hangsúlyt helyeztek az ősi kultúrák értékeire.32 Az iszlámnak az első világháború után néhány országban a nyugati modernizációból kiinduló szekularizációval kellett szembenéznie. Ilyen volt például Kemal Atatürk Törökországa és az őt követő Reza Pahlavi sah Iránja is. A korábbi mindent átható iszlám dominancia helyett nyugati normákra épülő, szekularizált államok jöttek létre.

31 32

Szántó Konrád [1988]: A katolikus egyház története II., 639–640. old. Uo., 640. old.

18

Szálkai Kinga

5. KERESZTÉNYSÉG AFRIKÁBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN A keresztény missziók számára Afrika viszonylag ígéretes földrésznek számít, a statisztikai adatok szerint itt növekszik leggyorsabban a keresztények száma (1903-ban 8 millió keresztény volt, 1970-ben 117 millió, 2001-ben 343 millió, 2025-re 600 milliót jósolnak).33 A dekolonizáció után azonban új afrikai államok és a régi gyarmatosító egyházak közötti ellentétek miatt a missziós munka és az afrikai kereszténység helyzete nem volt ennyire biztató. A hittérítőket kiutasították többek között Szudánból, Nigériából, Egyenlítői-Guineából, Burundiból és Kamerunból. Szomáliában megtiltották a „propagandatevékenységet” a keresztény misszionáriusok számára, Zairében pedig egy ideig jelentősen korlátozták az egyház működését. A feszültségeket az „afrikanizálás”, az afrikai bennszülött papok számának növelése oldotta fel. Az 1970-es évek második felére a 335 katolikus püspök közül 327 fekete bőrű volt. A korábbi missziók területeit hivatalosan is egyházmegyei rangra emelték. Az afrikai keresztény egyház gyakorlatilag önállósodott, függetlenedett Európától. (Az új afrikai egyház persze a továbbiakban is rászorul a külföld anyagi, szellemi és személyi támogatására.)34

33 34

www.mekdsz.hu/kozgaz/former/archiv/Evangeliumi.doc Szántó Konrád [1988]: A katolikus egyház története II., 643. old.


19

6. „HOSSZÚ TÁVON MOHAMED LESZ A BEFUTÓ” (?) Mint látható, az iszlám keletkezését és első fegyveres hódításait követően Afrika területét elkerülte a nagyszabású fegyveres iszlám hódítás. A muszlimok általában békés úton vonzották soraikba az afrikai törzseket, létszámuk Afrika déli részein nem volt számottevő, ÉszakAfrikában pedig gyarmatosítók uralma alá kerültek. Az iszlám vallás a gyarmatosítás hosszú évszázadai során nem lépett fel a keresztény missziókhoz hasonló, államokhoz kapcsolódó, szervezett erőként. A 20. század elejétől azonban megjelentek Észak-Afrika gyarmatain az arab nemzeti mozgalmak, melyek számára az iszlám vallás a közösség fő összetartó erejét jelentette. Az iszlám új öntudatra ébredése és megszerveződése a második világháborút és a dekolonizációt követően ment végbe. Ekkor a volt gyarmati népek, Észak-Afrikában és a világ többi iszlám többség által lakott területein, identitást, legitimitást, fejlődést és reményt kerestek, és mindezt a vallásban találták meg, mely már évszázadok óta közösséget teremtett közöttük. Az iszlám a kiüresedett és elhiteltelenedett nyugati ideológiák alternatívájaként jelent meg mint a független modernizáció eszköze. Az iszlám újjászületés (ami természetesen nem ugyanaz, mint az iszlám fundamentalizmus) nem köthető egyetlen államhoz, egyetlen kontinenshez, hanem mindent átható erőként jelent meg a 20. század második felében. Az iszlám túllépett a modern európai értelemben vett vallás fogalmán, és a 20-21. században egyedülálló összefonódást hozott létre állam, vallás, kultúra, mindennapi élet és nemzetközi politizálás között azon államokban, melyben már évszázadok óta többséggel rendelkezett. Az iszlám afrikai terjedése szoros összefüggésben van nemcsak a már említett nyugati értékek iránt érzett bizalmatlansággal, az az orientáció elvesztésével és az új identitás keresésével, hanem az egész afrikai térségre jellemző problémák is az iszlám térhódítását erősítik. Ilyenek például a gazdaság nagyfokú strukturális problémái, a szociális bizonytalanság, valamint a fiatalok magas munkanélkülisége. Mindezen problémákra a vallástól, szélsőségesebb esetekben a valláson alapuló iszlám államtól várják a megoldást. Hol van már az az idő, amikor Kemál Atatürk és kortársai a nyugatosításban, az iszlám szekularizációjában látták országuk jövőjét?

20

Szálkai Kinga

Az iszlám híveinek száma a demográfiai statisztikák alapján a relatíve magas népességnövekedési ráta következtében is szignifikánsan növekszik, de a megtérések is nagyszámúak.35 1970-ben 554 millió muszlim élt a világon, ez a szám 2000-re 1188 millióra nőtt.36 A történelem alakulása nagyrészt az iszlám országok kezébe adta az olajfegyvert, mely forradalmasította a térség és a Nyugat kapcsolatait, gazdaságilag pedig figyelmen kívül nem hagyható hatalmat adott az érintett országok kezébe. Az újjászületés hatására nemzetközi szervezetek jöttek létre, melyek államokat foglalnak magukba vallási alapon. A kereszténység esetében napjainkban ilyen jellegű, nemzetközi súlylyal rendelkező szervezetről szóba sem kerül. 1945-ben alakult meg az Arab Államok Ligája, hogy tagjai között a már fennálló vallási és kulturális köteléket szorosabbra fűzze, fejleszsze a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális együttműködést. Bár alapító tagjai között nem volt afrikai állam, a későbbiekben Algéria, Dzsibuti, Líbia, Marokkó, Mauritánia, Szomália, Szudán és Tunézia is csatlakozott a szervezethez, Eritrea pedig megfigyelői státusszal rendelkezik.37 A másik nagyobb súlyú nemzetközi iszlám szervezet az Iszlám Konferencia Szervezete, mely azért jött létre, hogy a világon élő valamennyi muzulmán érdekeit képviselje. Afrikai tagjai a következők: Algéria, Benin, Bissau-Guinea, Burkina Faso, Comore-szk, Csád, Dzsibuti, Egyiptom, Elefántcsontpart, Gabon, Gambia, Guinea, Kamerun, Líbia, Mali, Mauritánia, Marokkó, Niger, Nigéria, Mozambik, Sierra Leone, Szenegál, Szudán, Szomália, Togo, Tunézia, Uganda.38

35

Huntington, Samuel P. [2006]: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, 170–184. old. 36 http://www.apologia.hu/pdf/international1900-2000.pdf 37 Blahó András – Prandler Árpád [2005]: Nemzetközi szervezetek és intézmények, 368. old. 38 Uo., 453. old.


Az Iszlám Konferencia Szervezetének tagjai (zöld színnel a tagok, barnával a megfigyelők)

Az Arab Államok Ligájának tagjai

21

22

Szálkai Kinga

Az iszlám újjászületés azonban nem csak nemzetközi szervezeteken keresztül valósul meg, hatásai közé tartozik az is, hogy előtérbe kerültek radikális iszlám szervezetek is, melyek fegyverrel védik a vallás általuk vélt érdekeit. Huntington szerint az etnikai- és törésvonal-háborúk szereplői között sokkal nagyobb arányban találunk muszlim civilizációhoz tartozó résztvevőket, mint más civilizációk tagjait. Afrika-szerte is számos ilyen konfliktussal találkozhatunk, mely általában az iszlám és keresztény népcsoportok között robban ki. Gondoljunk csak Szudán kérdésére, ahol évtizedekig harcolt egymással a két vallási csoport, és több százezren estek áldozatul. A kilencvenes évek elején létrejött Dél-Szudáni Függetlenségi Mozgalom a szudáni keresztény lázadókból jött létre, akik a függetlenség elérését jelölték meg célul, úgy gondolva, hogy az iszlám többségű államban nincs tere a keresztény kisebbségnek.39 Nigéria kvázi kétfelé szakadt a keresztény-iszlám szembenállás mentén az iszlám törvénykezés bevezetése után.40 Igen hasonló a helyzet Csádban, Kenyában és Tanzániában is41, sőt, Dél-Afrikában is megindult a radikális iszlám Irán támogatta térnyerése.42 A dolgozatom elején idézett 2005-ös Eurobarométer felmérés szerint a kereszténység központjában, a kereszténység alapjaira épült Európában az emberek tehát egyre közömbösebbek a vallás iránt. Huntington szerint ez hosszú távon végzetes következményekkel járhat a nyugati civilizációra, hiszen az egész civilizáció alapját a keresztény hagyományok képezik.43 Ezek a mára közömbös népek voltak azonban azok is, akik a gyarmatosítás során elvitték a kereszténységet Afrikába. A gyarmatosítók már hazavonultak az afrikai térségből, a misszionáriusok nagy része is, így tulajdonképpen az afrikai, sokszor erőszakkal megtérített bennszülötteken múlik a kereszténység fennmaradása Afrikában. Ha ezt a helyzetet összehasonlítjuk az újjászületett iszlám helyzetével Afrikában, könnyen megérthető, hogy miért van létjogosultsága a „hosszú távon Mohamed lesz a befutó” nézeteknek. A Gallup felmérésében 100% körüli vallásossági mutatókkal bíró államok nagy része az iszlám hitet követi. Az egyre inkább militáris, sok helyen újra állam39

455. old. http://www.hetek.hu/fokusz/200009/iszlam_ujjaszuletes 41 437. old. 42 http://www.hetek.hu/fokusz/200009/iszlam_ujjaszuletes 43 526. old. 40


23

vallássá váló iszlám, úgy tűnik, sokkal inkább képes követőit megtartani és új követőket szerezni Afrikában, mint a kereszténység, melynek bukását nemcsak az iszlám, hanem a nyugati sajtó is egyértelműként kezeli. Egy 2007-es cikkben azonban a következőkről lehetett olvasni: „Marokkóban a helyi újságok beszámolói szerint az elmúlt években mintegy 25-40 ezer muzulmán lett kereszténnyé. A marokkói kormány óvatosan nyitott a külföldi – elsősorban amerikai – evangéliumi keresztények felé, hogy bizonyítsa vallási nyitottságát. Engedélyezik Bibliák és más keresztény irodalom bevitelét és terjesztését az országban, és legutóbb Marrakesben 80 ezer fő részvételével szabadtéri gospel-koncertre is sor kerülhetett. Ahmed Abaddi, VI. Mohamed marokkói király vallásügyi megbízottja a Rosenbergnek adott interjúban azt állította, hogy az uralkodó szeretne kapcsolatokat kiépíteni az Egyesült Államokban élő keresztényekkel, mivel meggyőződése, hogy az „igazi” Amerikát nem Hollywood és a pornográfia, hanem ők képviselik. Abaddi szerint ugyanakkor a muzulmánok áttérése nagyon érzékeny kérdés az országban, mivel történelmi tapasztalataik vannak az erőszakos hittérítésről.”44 Ugyanezen cikkben olvasható, hogy Algériában, ahol az őskeresztény közösségek elpusztítását követően nem léteztek nagyobb keresztény közösségek, a 2007-et megelőző években 80 ezren tértek keresztény hitre. A fenyegetést az iszlám vezetők olyan súlyosnak találták, hogy 2006-ban rendeletben tiltották meg a kereszténység terjesztését és az iszlámról a kereszténységre való áttérést. A rendelet továbbá azt is megtiltotta, hogy keresztények a kormány engedélye nélkül magánházakban találkozzanak. Szudánban, ahol a kereszténység és az iszlám fegyveres harca az egyik legvéresebb napjainkban, az üldözés ellenére szintén gyorsan terjed a kereszténység, egyes adatok szerint 2000 óta egymillió szudáni tért meg. A feltételezett számokkal kapcsolatban álljon itt két, igencsak szemléletes idézet: „Salman Al-Odeh szaúdi sejk egyik szónoklatában a Keresztény Világenciklopédia adataira hivatkozva arra figyelmeztette muzulmán hittársait, hogy „1900-ban alig 9 millió keresztény – az összlakosság 44

http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/200711/nem_lehet_bezarni

24

Szálkai Kinga

alig kilenc százaléka – élt Afrikában, 2000-ben 390 millió, amely a teljes afrikai lakosság 48 százalékát jelenti”. „Egy másik vezető szaúdi iszlám tudós, Ahmad Al Katani sejk az al-Dzsazíra csatornán sugárzott interjúban „igazi tragédiának” nevezte azt, hogy – mint mondta – „minden egyes órában 667 muzulmán tér át. Ez azt jelenti, hogy minden nap 16 ezer és minden évben 6 millió muzulmán tér át a kereszténységre.”45 A két idézet egyértelműen érzékelteti, hogy az iszlám képviselőinek szembesülniük kell azzal, hogy a kereszténység mégsem áll a kihalás szélén, ahogy az a médiában több helyen is megjelent az elmúlt években. Joel Rosenberg Epicentrum című könyve új perspektívát nyit a kereszténység és iszlám viszonyáról megjelenő írások történetében, mivel a kereszténység meglepő térnyerését mutatja be a hagyományosan iszlám többségű vidékeken. A következő évek talán új felismeréseket hoznak majd, miszerint egyrészt hiába hagyta magára a Nyugat kereszténységében is Afrikát, az afrikaiak – ha a politikában és gazdaságban ez nem is sikerült – képesek voltak „afrikanizálni” bizonyos nyugati értékeket, másrészt pedig, hogy a kereszténység, napjainkban is, csakúgy, mint már évszázadok óta, képes fellépni az iszlám teljes jogú riválisaként Afrikában.

45

http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/200711/nem_lehet_bezarni

25


7. ISZLÁM ÉS KERESZTÉNYSÉG SZÁMOKBAN A következőkben zárásul szeretném röviden áttekinteni az iszlám és a kereszténység közötti évszázados versengés jelenlegi (2009) helyzetét Afrika régióiban.46

a) Észak-Afrika iszlám Egyiptom Algéria Líbia Marokkó Mauritánia Tunézia

90% államvallás túlnyomó többség túlnyomó többség államvallás túlnyomó többség

keresztény 10% <3

kis közösségek

b) Nyugat-Afrika iszlám Benin Bissau-Guinea Burkina Faso Cape Verde Elefántcsontpart Gambia Ghána Guinea Libéria Mali Niger Nigéria Sierra Leone Szenegál Togo 46

25,0% 50,0% 15,0% jelentéktelen 30,0% 90,0% 30,0% >90% 20,0% >75% 95,0% 50,0% 70,0% 94,0% 30,0%

keresztény 35,0% 10,0% 50,0% >90% 40,0% 8,0% 30,0% 6,0% 40,0% 5,0% 0,4% jelentéktelen 20,0% 4,0% 30,0%

A táblázatok adatainak forrása: Afrika – Länder und Regionen, Informationen zur politischen Bildung, 302, 1, 2009.

26

Szálkai Kinga

c) Közép-Afrika iszlám Burundi Csád Egyenlítői Guinea Gabon Kamerun Kongói Dem. Köztársaság Kongói Köztársaság Közép-Afrikai Köztársaság Ruanda Sao Tomé és Principe

2-3% 56,0% jelentéktelen 5,0% 20,0% 10,0% 3,0% 15,0% 5,0% jelentéktelen

keresztény 78,0% 22,0% 80,0% 65,0% 50,0% 70,0% 50,0% 30,0% 93,0% 90,0%

d) Kelet-Afrika iszlám Etiópia Comore-szigetek Dzsibuti Eritrea Kenya Seychelle-szigetek Szomália Szudán Tanzánia Uganda

45,0% 95,0% 94,0% 50,0% 20,0% 1,1% 99,0% 65,0% 30,0% 10,0%

keresztény 50,0% jelentéktelen 6,0% 50,0% 70,0% 88,7% 0,1% 10,0% 40,0% 80,0%


27

e) Dél-Afrika Angola Botswana Dél-Afrikai Köztársaság Lesotho Madagaszkár Malawi Mauritius Mozambik Namíbia Szváziföld Zambia Zimbabwe

iszlám jelentéktelen jelentéktelen 1,4% jelentéktelen 7,0% 11,0% 17,0% 18,0% jelentéktelen

keresztény 65,0% 55,0% 75,5% 93,0% 40,0% 82,0% 32,5% 37,0% 87,0% 25% (de 70% kereszjelentéktelen ténység-orientált) jelentéktelen 50,0% kis közösségek 50-60%

28

Szálkai Kinga

Irodalomjegyzék Könyvek, monográfiák ANON 2005 Történelmi világatlasz, Budapest, Cartographia Kft. BLAHÓ András – PRANDLER Árpád 2005 Nemzetközi szervezetek és intézmények, Budapest, Aula, ELIADE, Mircea 1996 Vallási hiedelmek és eszmék története, Budapest, Osiris. FAGE, J. D. – TORDOFF, William 2004 Afrika története, Budapest, Osiris. HUNTINGTON, Samuel P. 2006 A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, Budapest, Európa. MBITI, John S. 1989 African Religions and Philosophy, Oxford, Heinemann Educational Publishers. SZÁNTÓ Konrád 1988 A katolikus egyház története I–II. Ecclesia, Budapest.

Folyóiratok ANON 2009

Afrika – Länder und Regionen, Informationen zur politischen Bildung, 302, 1. FÜSSI NAGY Géza 2005 Határtalan szakrális tér: Fekete-Afrika, Korunk, február, 36–45. old.

Online források AfricanLoft. News, Commentary & Social Media from African Perspective. http://www.africanloft.com/africans-most-religious-in-the-world/ (letöltés ideje: 2009-09-12) Általános iszlám történelem. Magyar Iszlám Közösség. http://www.magyariszlam.hu/alttortenet.htm (letöltés ideje: 2009-09-12)


29

Az iszlám. Keletkezés, tanítás, történet. MTA Filozófiai Kutatóintézete. http://www.phil-inst.hu/uniworld/vt/valltort/2_8.htm (letöltés ideje: 2009-09-12) Egy az Úr, egy a hit. Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség www.mekdsz.hu/kozgaz/former/archiv/Evangeliumi.doc (letöltés ideje: 2009-09-12) Eurobarometer – Social Values, Science and Technology. European Commission, 2005. http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_225_report_en.pdf (letöltés ideje: 2009-09-12) Hetek Online. http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/200711/nem_lehet_bezarni; http://www.hetek.hu/fokusz/200009/iszlam_ujjaszuletes (letöltés ideje: 2009-09-12) Nemzetközi vallási statisztika. http://www.apologia.hu/pdf/international1900-2000.pdf (letöltés ideje: 2009-09-12)

MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

Recommend Documents