MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE -----------------------------------------------------------------------------------APARICIO, Alexandra Ismeretlen Magyar László dokumentumok / Unknown Ladislas Magyar documents (ford. és gondozta / trans. and edited by VAJKAI, Zsófia) Eredeti közlés /Original publication: Ismeretlen dokumentumok Magyar Lászlóról, Ethnographia, 2001, 112. évf., 1–2. szám, 223–243. old. Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.001.658 Dátum/Date: 2016. június / June 26. filename: aparicio_2001_MagyarLaszlo Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document APARICIO, Alexandra: Ismeretlen Magyar László dokumentumok / Unknown Ladislas Magyar documents (ford. és gondozta / trans. and edited by VAJKAI, Zsófia), AHU MATT, 2016, pp. 1–27. old., No. 000.001.658, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Kulcsszavak/Key words Magyar Afrika-kutatás, Magyar László Afrika-utazó (1848-tól 1864-ig, haláláig Angolában élt) ismeretlen leveleinek, hagyatéki leltárának publikálása, a hagyatéki eljárás bemutatása

2

Alexandra Aparicio

African studies in Hungary, Ladislas Magyar Africa-traveller (living from 1848 until 1864 until his death in Angola), publication of his unknown letters, and probate inventory, the presentation of the probate proceedings ---------------------------------------------------------------------------AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.

Ismeretlen Magyar László dokumentumok

3

ISMERETLEN MAGYAR LÁSZLÓ DOKUMENTUMOK APARICIO, Alexandra (fordította és gondozta: Vajkai Zsófia)

Bevezetés Jelen dolgozat célja Magyar László Afrika-utazó, aki 1848-tól 1864ig, haláláig élt Angolában,1 néhány ismeretlen levelének, hagyatéki leltárának és az azzal kapcsolatos eljárásnak a bemutatása. A dokumentumokat Luis Kandjimbo találta meg és fénymásolta a Benguelai Járásbíróság Levéltárában (Benguela Tartomány, Angola). Azért küldte el a közreadónak, hogy kiegészítsék Magyar Lászlóról szóló szakdolgozatát, amit 1992-ben, az ELTE BTK történelem szak befejezésekor írt. Az átírást Maria da Conçеiçãо Neto végezte el, aki jelenleg Magyar László „Dél-afrikai utazásai” c. munkájának portugál nyelvű kiadásán dolgozik. (Mindketten az Angolai Nemzeti Történeti Levéltár munkatársai.) A dokumentumok nagyon rossz állapotban vannak, egyes helyeken teljességgel olvashatatlanok, ami megnehezítette az átírást. A kéziratcsomó az alábbi dokumentumokat tartalmazza: Magyar László 3 levele, saját kezű aláírásával; a haláláról szóló hivatalos jelentés; javainak számbavételi eljárása (beleértve a hagyatéki leltárt) és kiskorú fia részére a gyámok kijelölése. A közlés első felében némi betekintést nyújtunk a Magyar László által élete utolsó éveiben bejárt területek történetébe. A második részben bemutatjuk az iratokat néhány megjegyzés kíséretében. Magyar László 1848-ban érkezett Angolába. 1849-től kezdve bizonyos rendszerességgel levelezett családjával. Könyve első kötetének publikálása után (1859)2 több levelet váltott kiadójával, Hunfalvy Jánossal és Toldy Ferenccel. A jelen ismereteink szerinti utolsó levél, amit Magyarországra írt,3 1862. jún. 9-én kelt az Elefánt-öbölben 1

Magyar László életéről lásd: Magyar 1857; Thirring 1937; Krizsán 1983. Magyar 1859. 3 Thirring 1937, 159. old. 2

4

Alexandra Aparicio

(Baia dos Elefantes), ami később Lucira néven lett ismeretes. Csak 1868-ban, a MTA kitartó sürgetésére derül ki, hogy már 1864 novemberében meghalt. Semmit sem tudunk élete utolsó éveiről. A MTA 1872-ben értesül arról, hogy hagyatéka João Estives de Araujo házában tűzvész áldozata lett. Az adatok közreadásával reméljük, hogy némi betekintést nyújthatunk a nagy magyar felfedező életének utolsó szakaszába.

I. Magyar László családi levelezéséből tudjuk, hogy apósa, Kajafa Kajangula, a biéi törzsfőnök (soba) hаlálа után, 1857-ben legidősebb fiával, Arturral – akit Sah-Kilembe Gonga-nak is neveztek – Moçâmedes városba menekült, ahol a gyermeket beíratta iskolába, ő maga pedig Lucirában telepedett le4, s urzella-gyűjtögetéssel és -kereskedelemmel foglalkozott. Az urzella (festőmoh) kékes-lilás színezetet adó festőnövény. Angolában 1835-től tudjuk, hogy gyűjtögetik, s 3 év múlva már kereskedelmi forgalomban is van, és lassan mind jelentősebb helyet foglal el az exportcikkek listáján.5 Előfordulási helye a Benguela és Moçâmedes közti terület. Magyar László mint urzella-gyűjtögető és –kereskedő, Lucirában letelepedve e terület központjába került. Amikor utazónk ott megtelepedett, a vidék nem volt már ismeretlen a portugál fennhatóság számára, felderítése régóta folyt. Manuel Cerveira Pereira 1617-ben érkezett arra a helyre, amelyet később Benguelának neveztek. Tett egy utat délre is, pontosabban a jelenlegi Moçâmedes területére, amit annak idején Angra dos Negrosnak hívtak. D. Francisco Inocęncio de Sousa Coutinho angolai főkormányzósága idején (1764–1772) minden eszközzel Angola teljes meghódítására törekedett. Kidolgozott egy tervet a déli részek gyarmatosítására is, amit azonban nem tudott megvalósítani. Baraõ de Mossamedes angolai főkormányzó idejében újra megpróbálkoztak a tervvel (1785). Két utat tettek meg tengeren és szárazföldön, hogy megismerjék a partvidéket, és lássák, milyen szempontból lehet kiaknázni azt. Azonban a portugál törekvések akkor sem nyertek konkrétabb formát. 4 5

Uo. Lima 1864.


5

Újabb próbálkozásokra 1839-ben került sor. Új utakat készítettek elő és tettek meg. A szárazföldit João Francisco Garcia vezette, a tengerit pedig Pedro Alexandrino da Сunha.6 1840-ben Angra dos Negrosban lerakatot (feitoria) létesítettek, és belekezdtek egy erőd építésébe, s létrehozták a főkapitányságot. A települést a korábbi főkormányzó tiszteletére Moçâmedesnek nevezték el. Az első portugál telepesek 1841-ben érkeztek ide a brazíliai Pernambucoból. A vidék hamarosan virágzásnak indult, és nemsokára a gyarmat egyik legfontosabb mezőgazdasági és halászati központja lett. Magyar László, mint később látni fogjuk, a Ponta do Cuio nevű kis településen hunyt el, mely Dombe Grandéhoz tartozik, s a benguelai járásban található. Dombi Grande Benguela meghódítása óta ismert hely.7 Az őslakosság és a portugálok közti viszony nem volt mindig baráti. A harcok, támadások és zendülések hevessége attól függött, hogy a törzsfőnökök (soba) milyen ellenállást mutattak a portugál előnyomulással szemben. A portugálok pedig ragaszkodtak a hódításaikhoz, mert Dombi Grande jó klímájú mezőgazdasági körzet volt, amely Benguelát kiválóan el tudta látni. Sőt már Sousa Coutinho idejében kénbányát is nyitottak itt. II. A dokumentumok elemzése során szembe kell néznünk néhány ténynyel. Magyar László legyengült, beteg volt, nem tudott olyan táplálékhoz jutni, amely erejét visszaadta volna, s pénze sem volt vásárolni. A most előkerült 3 levele a környék jómódú kereskedőinek szól. A köztük lévő baráti vagy üzlettársi kapcsolatra hivatkozva kér tőlük élelmiszert a maga és cselédei számára. Egy tartozás kiegyenlítése miatt urzellát is kér kölcsön, ígérve, hogy felgyógyulása után visszaadja. Betegségéről szólva bélpanaszokról ír, de később azt mondja, jobban van a vas-szulfát hatására, amit 3 napja szed. A leveleket saját kezűleg írta alá. Aláírásának valódiságát hónapokkal később igazolják. (Vajon miért volt erre szükség?) A keltezésről szólva, csak az első olvasható, noha úgy tűnik, más kéztől származik, mint maga a levél. A többi sajnos olvashatatlan, csak az évszámot lehet kibetűzni.

6 7

Delgado 1944/2. Delgado 1944/1, 179. old.

6

Alexandra Aparicio

Mint tudjuk, s a 4. sz. dokumentumban olvasható, 1864. nov. 9-én halt meg Ponta de Cuióban. Kiskorú gyermeket hagyott hátra, aki örököse lett. Jóllehet a neve nincs megemlítve, de feltételezzük, hogy Artur nevű fiáról van szó, akit Moçâmedesbеr hagyott az iskolában. Gyámul és vagyona gondnokául a hatóságok João Estives de Araujót és José Vieira da Silvát jelölték ki. Ez az Araujo úr lehet az, akinek Magyar írt a betegségében, és akinek a házában a tűzvész alkalmával hagyatéka megsemmisült. A hagyatéki leltár – bútorok, edények, ruhanemű, szerszámok, mérőeszközök, melyeket biztosan utazásai során használt –, némi pénz és rabszolgák, a felsorolás és a leltározók által nekik tulajdonított érték szerint is arra utal, hogy anyagi helyzete nem volt jó. Maga a ház is, ahol élt, szegényes, primitív konstrukció. (Noha az angolai klimatikus viszonyoknak tökéletesen megfelel. A karavánokkal járó kereskedők mind ilyenben laktak – a fordító megjegyzése.) Igen figyelemreméltó a sok rabszolga, akiket a leltár felsorol, s akiknek bizonyosan az urzella gyűjtögetése volt a feladatuk. Akinek ennyi rabszolgája volt, jómódú kellett legyen, kellő anyagiakkal, hogy eltarthassa őket. Ez pedig ellentétben áll a leltárból kitetsző szegényes életmóddal. A dokumentumok olvasása bepillantást tesz lehetővé Magyar László utolsó éveibe, ugyanakkor néhány kérdés is felmerül, s nem tudjuk a választ. Mi volt valójában a betegsége, s biztos-e, hogy abban halt meg, nem másban? Kereskedő lévén mi taszította olyan szegénységbe, hogy létfenntartásáért segítségért kell folyamodnia? (Erre nem lehet magyarázat az 1862-ben kitört marhavész, amely során ,,...én szegény magam is egypár százat vesztettem belőlük” – írja 1862. jún. 9-én, utolsó hazaküldött levelében Tudy Ferencnek.8 Ha tényleg elpusztult több száz szarvasmarhája, akkor még angolai viszonylatban is igencsak jómódú lehetett – a fordító megjegyzése.) Amennyiben Lucirán telepedett le, hogyan került Ponta de Cuióba? Mi történt előző lakhelyével? Miért nem írt soha többet a családjának? Anyagi nehézségei miatt hagyott fel véglegesen azzal a tervével, hogy hazatérjen, és ott nevelje fel a fiát? 8

Thirring 1937, 159. old.


7

Mi történt leszármazottaival? Artur fia megkapta-e az örökséget? Csak gondos kutatómunkával és némi szerencsével lehetne megválaszolni ezeket a kérdéseket. Beriguela, Moçâmedes és Luanda levéltáraiban kellene keresni azokat a dokumentumokat, amelyek talán megvilágítanák élete utolsó eseményeit. Megérdemelné az a tudós, aki oly sokat tett Angola megismeréséért. MAGYAR LÁSZLÓVAL KAPCSOLATOS IRATOK A BENGUELAI TÖRVÉNYSZÉKI IRATTÁRBAN A (...)-ben található magyarázatok nem képezik a kézirat részét. A kétséges vagy egyáltalán nem olvasható szövegrészeket ?-lel vagy (...)-lel jelöltük. 1. sz. irat (kelt feltehetően 1864. okt. 10.) Araujo Úr Nagyon megtisztel a látogatása (...) kicsit jobban vagyok, mindazonáltal a nagy gyengeség, amiben találtatok, alig (?engedi?) felemelnem a testemet, a rendelkezésemre 6116 étek (...) kevéssé vagy semmit sem adhat nekem erőt, ugyanis egy kis matetet eszem (kukoricalisztből és vízből készült kása) és (...) levest és a csirkét valamiképpen tudom (...) Ennek tudatában kérem Nagyságodat nézze meg (...) tudna-e szerezni valami erőt adót – ehetnék – úgy ítélem – egy kis (...) marhahúst, noha tudom, hogy ez nincs, ezért drága Uram, ha küldhetne a tulajdon asztaláról, ami a javamra szolgálna, hátha felépülök, nagyon meghálálnám. Nem tudom, jöt tenne-e nekem egy kis asztali bor, vagy pedig (...portói?...) ami ugyanakkor étvágyat is csinálna. Az Ön (maradok?) Barátja (rövidítés: köszönettel, vagy barátjától) (aláírás) Magyar 64. október 2-án (a dátum más kéztől származik) (Utólag más írással keresztbe írva a levélen) Igazolom, hogy Ladisláo Amerigo Magyar fenti aláírása hiteles. Dombi Grande 1865. április 4. Ennek hiteléül A jegy. (jegyző) J. Christino Pinheiro Falcán

8

Alexandra Aparicio

2. sz. irat (a keltezés olvashatatlan) Araujo Úr Mivel Nagyságod oly kegyes és érdeklődik hogylétem felől, sietek (...) kérni (...), hogy küldjön nekem borogatáshoz való lenmaglisztet (...), hogy kevésbé (...), mert valójában a fájdalmak a hasamban (hibásan írva) – a vékonybeleim – azok, amelyek minden szerencsétlenségemet okozzák. Küldene három üveg pikát (pálinkát) ? ?...-64. Az Ön bar. (barátja? híve?) Magyar (A szöveg alatt az 1. sz. dok. átírásával teljesen megegyező tanúsítvány.) 3. sz. irat (kelt) Cuiu, Szept.(?) Okt.(?) 11-én, 1864. Igen Tisztelt Vianna Úr, Nagy megelégedésemre szolgál, hogy közölhetem Önnel, szörnyű fájdalmaimból napról napra jobban kilábalok. Három nappal ennek előtte kezdtem szedni az orvosságot, amit Lisszabonból kaptam – vasszulfátot –, amelyik igencsak használt, mámа már jó két órát sétálgattam a kertben, először, Barátom. Nagyon elégedett vagyok, hiszen nemsokára küldhetem az embereimet urzellát szedni, hiszen ez az, ami éltet bennünket. Barátom! Egyszerre két szívességet szeretnék kérni: egy, szeretném, ha küldene (rövidítve) Egy hordó Pálinkát (rövidítve) mégpedig mindenképpen, ugyancsak (?) az embereim hiányt szenvednek lisztben és ha esetleg véletlen Nagyságod (Uraságod?) nem rendelkezne egy egész hordóval, hát legyen (…?..) (rövidítve?) csak egy fél hordónyi, de mindenképp. Másodszor legyen szíves kölcsönadni nyolc arroba* (rövidítve, „a” betű bekarikázva) urzellát, amit megadok majd, amikor elszámoltam, az se baj, ha kb. 2 arroba lesz. Mondja meg, ha az embereim mehetnek érte holnap, vettem volt (?) egy tucat deszkát és pénz helyett urzellában akarom kifizetni, néhány arroba nekem is van. (?) Küldje el nekem azokat...? és az árával terheljen meg. A közeli viszontlátásig Isten áldja D...A... (olvashatatlan rövidítés) Magyar


9

4. sz. irat (1864. nov. 9-én kelt hivatalos jelentés Magyar László haláláról) Jelentés A mi urunk Jézus Krisztus születésének ezernyolcszázhatvannegyedik évében, november hónap kilencedik napján Emygdio Martins da Conçeiçáo bíró úr parancsára az ő Dombi Grande-i házába jöttem, ahol is ő közölte velem, hogy hírt hoztak neki arról, hogy a mai napon elhalálozott Ladisláo Amerigo Magyar, Ponta de Cuió-i lakos, mely helység Dombe Grande fennhatósága alá tartozik. és hogy ő maga után kiskorú örököst hagyott; ezért a (bíró úr) elrendelte, hogy rögtön a nevezett Pontára menjek, és ott az elhunyt hagyatéki leltárát folyamatba tegyem, és e céllal idézzem meg cselédjét, Dias de Oliveirát, hogy mint leltározó felesküdjön, és a többi deklaráció is megtétessen, majd ezt követően maga a leltározás is megtörténjen. Ki ennek nem engedelmeskedik, börtönbüntetéssel sújtható. Én, Justiniano José Ramires, írnok, aki írtam és aláírtam. 5. sz. irat (Tartalmi kivonat) Cuio, 1864. nov. 9. Utasítás idézésre (A bíró utasítja az írnokot, hogy idézze be Ventura Dias de Oliveirát, az elhunyt Magyar László cselédjét, hivatalos eskütételre.) (aláírások)

10

Alexandra Aparicio


11

12

Alexandra Aparicio


13

6. sz. irat (Tartalmi kivonat) (Kelt 1864. nov. 10.) (Emigdio Martins da Conceiçáo bíró felesketi Ventura Dias de Oliveirát, az elhunyt Magyar László cselédjét, hogy előadja leltározásra a bizottságnak az elhunyt házában található valamennyi ingó és ingatlan vagyontárgyat, pénzt és ékszereket. Valamint jelentse ki az elhunyt nevét és halálának időpontját, hagyott-e és milyen végrendeletet, kik az örökösei és milyen rokonsági fokon. Egyúttal a bíró javasolja kinevezni a gyámügyi bizottság tagjaiul Bento Joanhes Pataca, Jоzé Vieira da Silva és Augusto Pedro da Motta cuiói lakosokat.) (Különböző aláírások) 8. sz. irat (tartalmi kivonat) (Kelt 1864. nov. 12.) (Ezen a napon összeül a kinevezett gyámügyi bizottság Ponta de Cuióban, az elhunyt házában. Jelen vannak a bizottság tagjai, hogy a bírót segítsék a munkája elvégzésében, és megvédjék a kiskorú jogait. Az ülés célja, hogy Magyar László kiskorú fia számára – kinek nevét nem említik – gyámot és helyettes gyámot nevezzenek ki, João Estives de Araujo, ill. Vieira da Silva személyében. Ugyancsak kinevezték és feleskették a hagyatéki leltár elkészítésénél közreműködő becsüsöket is, fentiek és Antonio Martins da Cruz személyében.) (Különböző aláírások) 8. sz. irat (tartalmi kivonat) (Kelt 1864. nov. 12.) Beidézési utasítás (A bíró utasítja az írnokot, hogy nevében idézze be fenti nap du. 3 órára az elhunyt Magyar László házába a gyámot, annak helyettesét, és a becsüsöket, hogy az esküt letegyék, és a leltározást elvégezzék.) 9. sz. irat (tartalmi kivonat) (Kelt 1864. nov. 12.) (Az írnok hivatalos feljegyzése az eskütétel megtörténtéről.)

14

Alexandra Aparicio

10. sz. irat (Magyar László hagyatéki leltára, kelt 1864. nov. 12.) (A *-gal jelölt szavakat a szöveg végén lévő szómagyarázatban értelmezzük.) Hagyatéki jegyzőkönyv Jézus Krisztus Urunk születésének ezernyolcszázhatvannegyedik éve nov. hó tizenkettedik napján, Dombi Grande járásban, s az elhunyt Ladisláo Amerigo Magyar hajlékában, ahol megjelent Emygdio Martins da Conçeiçáo bíró, én, mint Írnok, és a hagyatéki értékbecsüsök Jоáо Estives de Araujo, José Vieira da Silva és Antonio Martins da Cruz, és miután megtekintettük és megvizsgáltuk az elhunyt Ladisláo Amerigo Magyar hátrahagyott javait, a fent nevezett értékbecsüsök által mondott értékeket írásban adjuk, amint itt alább következik.


15

Ingóságok9 1. Egy zöldre festett fiókos asztal, értéke 1200 reál 2. Két használt szék, értéke 700 reál 3. Egy ebédlőasztal, 7 arasznyi hosszú, használt, értéke 1000 reál 4. Egy íróasztal, értéke 600 reál 5. Egy fenyőfa mosdóállvány, értéke 500 reál 6. Egy kétcsövű puska, használt, értéke 10 000 reál 7. U. az, Reuna*, használt, értéke 1000 reál 8. Két tölténytáska, használt, értéke 60 reál 9. Egy kardpenge hüvely nélkül, értéke 200 reál 10. Egy fenyőfa polc, értéke 200 reál 11. Egy utazótáska, értéke 200 reál 12. Egy öreg bruaca* (iszák), értéke 30 reál 13. Egy asztal, azaz (helyesbítés) öreg sezlon, értéke 400 reál 14. Egy vízszűrő kő (1. sanga*), értéke 400 reál 15. Egy Kalendárium, értéke 30 reál 16. (lemaradt a fénymásolatról), értéke 1000 reál 17. Egy cigarettatöltő forma, értéke 20 reál 18. Hét vasaló vas, értéke 1000 reál 19. Egy orvosságos skatulya gyógyszerekkel, értéke 1000 reál 20. Két láda különböző nyelvű könyvekkel 21. Két használt földgömb, értéke 800 reál 22. Három tölcsér, használt, értéke 80 reál 23. Egy kávéskanna, használt, értéke 20 reál 24. Egy bádogkanna, használt, értéke 20 reál 25. Egy mosdótál, értéke 200 reál 26. Egy utazótáska, igen öreg, értéke 100 reál 27. Egy láda különféle iratokkal, okmányokkal és levelekkel, értéke ... 28. Két háromláb, igen használt, értéke 60 reál 29. Egy műszertok és egy tik körzőkkel, értéke 2000 reál 30. Egy tintatartó tokkal, értéke 500 reál 31. Egy használt vesszőkosár, értéke 30 reál 32. Két cama de bimbas* (priccs), értéke 120 reál 9

A könnyebb áttekinthetőség miatt a leltári tételek felsorolásánál elhagyjuk a fordításban a hivatalos szabványszöveget, mely minden tételnél azonosan ismétlődik. Mutatványul: N° 1 IS 200 Egy zöldre festett fiókos asztal, amelyet a becsüsök egyezerkettőszáz reálra értékeltek (S = a helyi pénzem jelölése. A fordító megjegyzései.)

16

Alexandra Aparicio

33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70. 71.

Egy szigony, 3 foga hiányzik, értéke 60 reál Egy cink tintatartó, értéke 100 reál Egy doboz frakkgombokkal, értéke 200 reál Három sztearingyertya (hibásan írva), értéke 30 reál Egy új szarufésű, értéke 200 reál Egy új elefántcsont sűrűfésű, értéke 200 reál Egy használt fogkefe, értéke 30 reál Egy motring gyapjúfonal, értéke 150 reál Egy szaru cipőkanál, értéke 10 reál Egy használt kés, americana, értéke 60 reál Három kétserpenyős mérleg, használt, értéke 1000 reál Egy vas dugóhúzó, értéke 30 reál Két fapipa, egy új és egy régi, értéke 300 reál Egy pár sarkantyú, használt, értéke 200 reál Nyolc kapca, használtak, értéke 480 reál Egy pár kengyelvas, használt, értéke 120 reál Egy marék fehér és fekete inggomb, értéke 200 reál Egy papírcsomag horgokkal, értéke 300 reál Egy cukortartó, használt, értéke 20 reál 14 közönséges tányér, értéke 60, azaz 280 reál Három csészealj és két kávéscsésze, használt, értéke 60 reál Két kés, használt, értéke 40 reál Két villa, használt, értéke 20 reál Öt leveseskanál, értéke 100 reál Négy teáskanál, értéke 40 reál Tizenöt tányér, portói készlet, új, értéke 300 reál Hét tányér, angol készlet, újak, értéke 200 reál Huszonkét fekete palack, értéke 200 reál Házi vízfiltráló, használt, értéke 30 reál Egy vályú a filtrálókőnek, értéke 170 reál Egy bádogdoboz 4 font rizzsel, értéke 60 reál Egy úgy mint fent maszangóval*, értéke 100 reál Egy úgy mint fent 4 font cukorral, értéke 100 reál Két kicsi dézsa, használt, értéke 100 reál Egy kölestörő mozsár, használt, értéke 30 reál Egy mérőeszköz – casonguel lei*, használt, értéke 100 reál Egy lukas fenekű bádogedény, értéke 200 reál Egy nyaláb kókuszrost cairo*, használt, értéke 100 reál Egy köteg vaslánc, alig használt, értéke 280 reál


17

72. Hat kapa, használt, Reino*, értéke 280 reál 73. Négy fejsze, használt, értéke 180 reál 74. Tíz szál fenyődeszka, értékе 6000 reál 75. Nyolc bak tunga* fából, értéke 240 reál 76. Egy (elírás) azaz kávédaráló, haszn., értéke 300 reál 77. Egy új teáskanna, értéke 1000 reál 78. Három borotvakés, használt, értéke 200 reál 79. Két új lakat, értéke 100 reál 80. Egy új csap fémből, értéke 300 reál 81. U. az u. abból, használt, értéke 200 reál 82. Egy fehér nyelű kés, használt, értéke 300 reál 83. Egy összecsukható borotvakés, hasz., értéke 30 reál 84. Tizenhat cascavel*, értéke 480 reál 85. Egy tipoia* – függőágy – használt, értéke 500 reál 86. Két ruhakefe, értéke 200 reál 87. Két cipőkefe, értéke 60 reál 88. (sorszámozási hiba miatt nincs ez a tétel) 89. Egy cink gyertyatartó, használt, értéke 30 reál 90. Egy használt távcső és a hozzá való bádogtok, értéke 1500 reál 91. Egy folyadékmérleg, használt, értéke 200 reál 92. Két szabóolló, értéke 240 reál 93. Egy napóra, értéke 30 reál 94. Egy fém lőportartó, használt, értéke 200 reál 95. Egy üveg finom lőpor, egy fontnyi, értéke 1000 reál 96. (Hiányzik egy lap a 110, tételig) 111. Egy új szigony, értéke 300 reál 112. Egy köteg kókuszspárga – cairo* haszn., értéke 600 reál 113. Egy köteg agavérost – pita* – haszn., értéke 300 reál 114. Egy szaru lőportartó, értéke 100 reál 115. Tizenkét urzellás zsák, haszn., értéke 2200 reál 116. Egy használt heveder, értéke 50 reál 117. Tizenkilenc kicsi zsák, haszn., értéke 270 reál 118. Egy bőr málhanyereg, használt, értéke 100 reál 119. Egy halászháló, igen rossz állapotban, értéke 200 reál 120. Egy nyakatlan demizson, értéke 120 reál 121. Fél marék korall miszanga*, értéke 500 reál 122. Két marék rózsaszún kaszungo*, értéke 150 reál 123. Egy marék fehér kaszungo*, értéke 75 reál

18

Alexandra Aparicio

124. Egy marék kék miszanga* és még sötétkék, hosszúkás, 100 reálra ért, azaz zöld miszanga*, értéke 30 reál 125. Másfél mаrék kék miszanga* és sötétkék hosszúkás, értéke 100 reál 126. Egy új horgászzsinór, értéke 500 reál 127. Egy éjjeliedény, használt, értéke 100 reál 128. Nyolc kishordó, 10 1-es, rossz állapotban, értéke 200 reál 129. Két ötliteres kishordó, alig használt, értéke 600 reál 130. Öt mint fent, rossz állapotban, értéke 600 reál 131. Négy nagy dézsa, rossz állapotban, értéke 400 reál 132. Egy zsák, négy véka babbal, értéke 800 reál 133. Egy szövetdarab tipoiának*, értéke 200 reál 134. (lemaradt a fénymásolatról), értéke 60 reál 135. Száz moitete (helyesen mutete*) szárított hal, értéke 20 000 reál 136. Egy új dézsa, értéke 100 reál

Ruhanemű 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19.

Tizenegy törülközőkendő, értéke 2000 reál Nyolc fehér zsebkendő, haszn., értéke 240 reál Egy selyem zsebkendő, haszn., értéke 200 reál Két mint fent, chita* anyagú, értéke 60 reál Tizenhárom fehér ing, haszn., értéke 6500 reál Két nyersvászon mellény, értéke 100 reál Egy új félkasmír* – meia casemira nadrág, értéke 2000 reál Egy mint fent, használt, értéke 1000 reál Három fehér selyemzsebkendő, haszn., értéke 400 reál Öt asztalkendő, használt, értéke 100 reál Kilenc nyakkendő, újak, értéke 3000 reál Három mint fent, használt, értéke 300 reál Három lenvászon nadrág, újak, értéke 900 reál Tizenhárom alsónadrág, haszn., értéke 2600 reál Egy félkasmír kabát, új, értéke 4600 reál Egy kékfestő* vászonkabát, haszn., 2000 reál Négy abrosz, használt, értéke 120 reál Két párnahuzat hengerpárnára, újak, értéke 200 reál Hat mint fent, kicsik, haszn., értéke 180 reál


20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27.

19

Kilenc pár harisnya, újak, értéke 900 reál Egy fekete csúcsos nemezkalap, értéke 2000 reál Egy fehér kabát, használt, értéke 800 reál Egy cameláo* köpeny, használt, értéke 3000 reál Egy köteg szürke paszomány, értéke 100 reál Egy köteg kanóc, értéke 100 reál Egy pár lovaglócsizma, használt, értéke 500 reál harminchárom mabella*, értéke 300 reál

Pénz 1. Tizenkilenc dukát, értéke 38 000 reál 2. Javak, azaz rézpénz, értéke 200 reál Ékszer 1. Egy ezüstóra a hozzávaló (???), értéke 10 000 reál Szerszámok 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Két fűrész, használt, értéke 400 reál Öt faragókés, használt, értéke 250 reál Két harapófogó, értéke 120 reál Két cigányfúró (hibásan írva) haszn., értéke 40 reál Egy ár, használt, értéke 30 reál Két kalapács, használt, értéke 200 reál Egy kaparó (állatbőr kikészítéséhez), értéke 100 reál

Ingatlan 1. Egy paticsfalú – pau de pique* – ház, amely három szobából áll, és még egy különálló egyszobás házból, amely a kertet övező kerítésen belül van, ezen felül egy főzőhelyiség, értéke 50 000 reál 2. Egy csónak a hozzávalókkal, értéke 20 000 reál

20

Alexandra Aparicio

Jószág 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37.

Egy herélt 16, értéke 8000 reál Manoel, értéke 25 000 reál Nhim (?) halász, értéke 30 000 reál I. Jozé, értéke 25 000 reál Quibiana, értékе 25 000 reál Ambrozio, értéke 18 000 reál Calduino, értéke 25 000 reál Quimbemba, értéke 12 000 reál Carlos, értéke 15 000 reál 2. Jozé, értéke 20 000 reál Vintecinco, értéke 15 000 reál Jimbo, értéke 20 000 reál (lemaradt a fénymásolatról) Sebastiãо, értéke 20 000 reál Domingos, értékе 20 000 reál Soque halász, értéke 30 000 reál Gonga Tdeu (?) meghalt, értéke 30 000 reál Katarina gyermekével, meghalt, értéke 8000 reál Felizarda Tdeu (?), értéke 20 000 reál Marcel ina, értéke 22 000 reál Joaquina, értéke 20 000 reál Chica, értéke 25 000 reál Lucinga, értéke 25 000 reál Roza, értékе 20 000 reál Juliana, értéke 25 000 reál Carlota, értéke 25 000 reál Esperançа, értéke 20 000 reál Ritta, értéke 20 000 reál Quipuca, értéke 18 000 reál 1. Joanna, értéke 20 000 reál Delffna gyermekével, értéke 15 000 reál Cарoсо, értéke 20 000 reál Мariána, értéke 25 000 reál (lemaradt a fénymásolatról) Muguinda, értéke 20 000 reál 2. Joanna, értéke 22 000 reál Quilipa gyermekével, értéke 15 000 reál


38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45.

21

Catembo, értéke 25 000 reál Balbina, értéke 20 000 reál Nguebe, fél szemére vak, értéke 12 000 reál Candida, értéke 20 000 reál 2. Nguebe, értéke 10 000 reál Josepha Gonda, értéke 30 000 reál Henriqueta, értéke 25 000 reál André halász, értéke 30 000 reál

11. sz. irat (tartalmi kivonat) (Kelt 1864. nov. 12.) A becslés és összeírás lezárása (A leltározó és a becsüsök esküvel tanúsítják, hogy az elhunyt minden hátrahagyott javát számbavették és értéküknek megfelelően összeírták. 4 aláírás) 12. sz. irat (Rövidítve) (Kelt 1864. nov. 12.) A vagyonkezelő eskütételi irata Az ezernyolcszázhatvannegyedik év november hó tizenkettedik napján Ponti (sic) do Cuio helységben, az elhunyt Ladisláo Amerigo Magyar házában, ahol Emygdio Martins da Conçeiçáo bíró parancsára én, az írnok megjelentem, jelen van még Joäo Estives de Araujo, mint a fenti elhunyt javainak a gondnoka, kivéve a rabszolgákat, mert ők visszautasították, hogy itt legyenek letétben; szeretnének inkább Lombéba vagy Benguelába menni. A vagyonátadásnál jelen vannak mint tanúk Bento Joanhes Pataca és Augusto Pedro da Motta, akik a becslést és összeírást elvégezték (...), és annak igaz voltáról a szent evangéliumi esküt letették. Az ügymenet helyes és szabályszerű voltát a bíró is helybenhagyta. A vagyonkezelő eskü alatt fogadta, hogy annak hű gondnoka lesz (...), s mikor erre felszólítják, számot ad róla. (...) (Befejező formula és aláírások)

22

Alexandra Aparicio

13. sz. irat (Kelt S. Felippe Erőd, Benguela, 1865. febr. 14.) (Az irat rossz állapotban van, jobb oldalán alig olvasható) 1865-ös sorozat S. Felippe Erőd Benguela No 14. Csatoltan megküldöm Méltóságodnak az elhunyt Ladislaú... birtokában volt... rabszolgák... költséglistáját... kielégítés végett... S. Felippe Erőd... 1865. febr. 14. Járásbíró Úr Őméltósága (aláírás) Franco God...? (Cabral leli) (Ezután egy kimutatás következik, amely a fenti rabszolgák 1865. januári és februári költségeit, vagyis a nekik, a ledolgozott napjaik után járó munkabérek összegét tartalmazza.) (Fordította: Vajkai Zsófia)

A FORDÍTÓ UTÓSZAVA A Magyar László utolsó levelei olvasásakor felmerülő kérdéseket nem tudjuk megválaszolni. Inkább még újabbak bukkannak felszínre, ha a korábbi leveleit is tanulmányozzuk. Talán csak arra találjuk meg a választ, hogy hogyan kerülhetett Lucirából Ponte de Cuióba. Apjához 1861. dec. 25-én írt levelében az áll: „...örömest mulatok a lucirai békés magányban, hol még mindig létezik állandó lakásom, bár magam, szolgáim nagyobb részével, egészen nomád életet élve, szüntelenül messze ide s tova vándorolok e kietlen tartományban, az urzella, koрálgoma megszedése és az élelemre szükséges vadászatok miatt,


23

mеlyеkbűl eredett jelenleg csekély nyereség létesítik jövedelmem kútforrását...”10 Akadémiai székfoglalójában is megemlíti lucirai letelepülését: „Számra hatvanat meghaladó szolgáimmal a Cabo Santa Martha fok északi oldalán ...Lacira öböl partján letelepedtem, az urzellaszedést megkezdendő; de bár itten kőből épült házat és egyéb állandó telepet állítottam is fel, mégis állandóul nem lakozom és csak időnként, többször hónapok múlva térek be ide kevés időre..”11 Alább pedig a Karun Dsámba folyó leírásában jegyzi meg: „Itt ezen folyam partjain bírok én is egy veteményes kertet, szalmával fedett házakkal regényesen árnyékozva az óriási banián... baobab... mopane... fáktól.”12 Nyilvánvaló, hogy Magyar László, aki több hónapig járt távol a lakásától, valamilyen ideiglenes lakhelyet is (esetleg többet is) tartott fenn magának. Az egy környéken összegyűjtött urzellát is kellett valahol tárolnia az értékesítésig. Ilyen lehetett a szállása Ponta de Cuióban, ahol végzetes betegsége és a halál elérte. Ez megmagyarázná a lakhely szegényes és a sok rabszolga (17 férfi és 25 nő) közti ellentétet. Az itt közölt iratokból kiderül, hogy Magyar László végrendelet nélkül halt meg, noha akart rendelkezni vagyona felől. „Négy holdnapok múlva (az esős üdőszak multával) fogok Benguelába utazni és ott a kormánynál ezek (ti. apjától remélt pénze és az MTA díja. V. Zs.) eránt végkép rendelkezni...”13 Nem tudjuk, hogy rászánta-e magát a Benguelába teendő útra, s ha igen, hová lett a végrendelete? A hagyatéki leltárban szereplő dukátok a könyvéért kapott díj lenne? Azt sem tudjuk, hogy fiát, akit először Magyarországon akart Afrika-utazó természettudósnak kiképeztetni, elküldte-e Angliába tanulni, mint azt a későbbiekben tervezte.14 Mi lett a gyermek sorsa? Apjához írt, s többször idézett levele sok fontos közlést tartalmaz. Itt találunk egy olyan mondatot is az utolsó sorokban, amely arra utal, hogy végzetes betegsége nem új keletű. Szembetegségére már többször panaszkodott, valamint skorbutra.15 Mindkettőtől sokat szenved. 10

10 Thirring 1937, 152. old. Magyar 1862, 255. old. 12 Magyar 1862, 258. old. 13 Thirring 1937, 153. old. 14 Thirring 1937, 131. és 153. old. 15 Thirring 1937, 130. és 141. old. 11

24

Alexandra Aparicio

Az apjához írt utolsó levélben kerül először szóba a bélpanasza. „...ne aggódj szüntelen, édes Atyám! hogy ez vagy ama nyavalya vagy hasrágás egykönnyen az élők sorából kitöröl...”16 S noha a továbbiakban vasegészségesnek mondja magát, a „hasrágás” megemlítése a későbbi bajokra utal. A 3. sz. dok. szerint a Lisszabonból kapott vasszulfát enyhített fájdalmain. (Ezt a szert a mai gyógyászatban többek között felszívódási zavarok, vashiányos anémia, krónikus vérzéses anémia és gyomorsavhiány esetén alkalmazzák.) Legalább egy évvel korábban kellett kérnie a gyógyszert Lisszabonból, ha akkor kapta meg, amikor a levelet írta Viana úrnak. Ez is arra utal, hogy betegsége nem hirtelen lépett fel. Ha nem is kapunk választ ezekre a kérdésekre, a levelek és a leltár megmutatnak egy darabot a nagy magyar felfedező afrikai életéből. Az őt végső óráiban körülvevő tárgyak az európai és az afrikai kultúra sajátos keveréke, mint ahogy műve is mindkét kultúra ismeretét, szeretetét mutatja.

A SZÖVEGBEN ELŐFORDULÓ IDEGEN KIFEJEZÉSEK * – A fordító megjegyzései arroba – régi súlymérték, kb. 15 kg bimba – nagyon könnyű fából készült karók bruaca – brazil eredetű szó. A lovasok tőrből készült úti málhája – iszák. cairo – a kókuszdió rostjából sodort fonal, amelyből kötelet, szőnyeget készítettek Afrikában. camelão – kecskeszőrből, gyapjúból, régebben teveszőrből készült vízhatlan kabát. cascaveis – csörgő. Afrikai gyümölcsök szárított magvaiból készül. Lehet dísztárgy, ékszer, hangszer vagy játék. cassuno – l. missanga

16

Thirring 1937, 154. old.


25

Cazonguel lei – véka. Angolában volt használatos. Nem volt egységes, 12–26 l közt mozgott. chita – Angolában a bennszülöttekkel folytatott cserekereskedelem legfontosabb cikkei a különböző minőségű pamutszövetek voltak. (Legtöbbjük Angliában készült!) Ez a legolcsóbb, vékony, színes anyag. mabela – növényi rostokból szőtt kicsi, négyzet alakú szőttes, amelynek Angola némely részén pénzértéke volt. missanga, cassuno – különböző alakú és színű kagylófüzérek és gyöngyök, amelyeknek az afrikaiakkal való kereskedésben a szövetek mellett nagy szerepük volt. massango – afrikai köles (Holeus Sorghum L.) meia casemira – félkasmír. Nagyon drága pamutszövet. mutetes, moteles (itt moitetes) – növényi rostokból készült csomagolóanyag, amelyekbe a kаravánokkal utazó kereskedők az árujukat csomagolták Angolában. pano azul – kékfestő, nem túl drága pamutszövet. pau a pique – paticsfal. Építkezési mód Angolában, ahol a falakat növényi rostokból összekötözött karók képezik, amelyeket aztán sárral tapasztanak be. pita – az agavé tömör, húsos, tüskés leveleiből készült rost, amelyből szőttest készítenek. Reino – Portugáliából származó. Reuna – fegyvermárka. sanga, filtrálókő – régen egy bizonyos kőből készült edényt használtak Angolában az ivóvíz tisztítására. Egy ilyenből készült edényt megtöltöttek vízzel, s azt a kő „átizzadta”. Az alatta levő vályúban felfogott víz tiszta, iható volt. tipoia – növényi rostokból szőtt függőágy, amely az Afrikautazóknak nem alvásra szolgált, hanem rabszolgáikkal abban vitették magukat. tunga – néhány afrikai és amerikai fafajta közös megnevezése.

26

Alexandra Aparicio

IRODALOM ANNAES 1974 A niais do Municipio de Alossamedes no 125. aniversário da sua fuпdação. Lisboa, (Mossamedes város emlékkönyve alapításának 125. évfordulója alkalmából.) CASTILHO, Augusto 1899 As baias do Sul De Angola. Portugal em Africa, vol. 6. H. n. (Angola déli felének öblei. A portugálok Afrikában.) DELGADO, Ralph 1940 A famosa e historica Benguela-catalogo dos governadores (1770–1940). Benguela, 1940. A híres és nevezetes benguelai kormányzók ismertetése.) DELGADO, Ralph 1944 Aо Sul do Cuanza (Oсираçãо e aрrоveitamentő do antigo Reino de Benguela (Lisboa, 2. vol. (A Quanza folyótól Délre. A régi benguelai királyság elfoglalása és kiaknázása.) FELNER, Alfredo, Albuquerque 1940 Angola. Apontarientos sobre a ... сoloпização dos planaltos e litoral do Sul de Angola. Lisboa, 3. vol. (Angola. Feljegyzések Dél-Angola fennsíkjai és partvidéke meghódításáról.) KRIZSÁN László 1983 Magyar László, Вudapest, Akadémiai Kiadó. LIMA, José Joaquim Lopes de 1846 Ensaios sobre a statistica das Possessões Portuguesos. Lisboa, 3. vol. (Statisztikai tanulmányok a portugál gyarmati településekről.) MAGYAR László 1857 Magyar László dél-afrikai levelei és naplókivonatai, Kiadta Hunfalvy János, Pest. 1859 Magyar László dél-afrikai utazásai 18490ľ57-es években. Első kötet, Pest. 1862 A dél-afrikai Munda-Evámbo, Lungo és Kapota tartományok általános földirati vázlata, Magyar Tudományos Akadémia Philosophiai, Törvény- és Törtéпettudomáпyi Közleméпyek, 3. kötet. MEDEIROS, Isabel 1982 Contribuição para o estudo da colonização e da pesta no litoral de Angola no Sul de Benguela, Lisboa (Adatok An-


27

gola padvidéke Benguelától délre fekvő részének meghódításáról és halászatáról) OLIVEIRA, Antonio, Augusto, de 1887 Primeiras exploraçãos no Sul de Angola, Воletiт da Sociedade Geografica de Lisboa. 7 série, No 7, 417. (Az első hódítási törekvések Angola déli részén. A lisszaboni Földrajzi Társaság Évkönyve) THIRRING Gusztáv 1937 Magyar László élete és tudományos működése, Вudapest.

UNKNOWN DOCUMENTS ABOUT LÁSZLÓ MAGYAR This essay aims to present some formerly unknown letters of László Magyar, famous Hungarian Africa-traveller, and gives an overview of his bequeathed inventory. The traveller lived in Angola from 1848 until his death in 1864. Luis Kandjimbo, a fellow-worker of the National Historical Archives of Angola, found his notes there. The manuscripts contain three letters by László Magyar, the report of his death, the enumeration of his legacy, and the documents of the procedure of appointing an administrator for his son. The documents give an insight into the last, formerly unknown, period of the life of the traveller. The new information covers his family affairs, his financial and migratory problems, the circumstances of his death, although several parts of his life and that of his off springs still remain a mystery.

MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

Recommend Documents