MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE ---------------------------------------------------------------------------SEBESTYÉN Éva Magyar László és a 48-as magyar emigráció. Egy 19. századi meghiúsult angol–magyar kulturális együttműködés története / Ladislaus Magyar and the ’48 Hungarian emigration: the history of a 19th century failed English– Hungarian cultural cooperation Eredeti közlés/Original publication: Magyar László és a 48-as magyar emigráció. Egy 19. századi meghiúsult angol–magyar kulturális vállalkozás története, Ezredvég, 2008, 18. évf., 6–7. szám, 85–95. old. Elektronikus közlés/Electronic publication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.001.135 Dátum/Date: 2015. március/March 30. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B.WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document SEBESTYÉN Éva: Magyar László és a 48-as magyar emigráció / Ladislaus Magyar and the ’48 Hungarian emigration, AHU MATT, 2013, pp. 1–17. old., No. 000.001.135, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Kulcsszavak/Key words magyar Afrika-kutatás, kísérlet Magyar László tevékenységének megismertetésére Angliában (Szemere Bertalan, Rónay Jácint) African studies in Hungary, attempt to raise the awaraness of activities by Ladislaus Magyar (Bertalan Szemere, Jácint Rónay) ----------------------------------------------------------------------------

2

Sebestyén Éva

AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.

Magyar László és a 48-as magyar emigráció

3

MAGYAR LÁSZLÓ ÉS A 48-AS MAGYAR EMIGRÁCIÓ Egy 19. századi meghiúsult angol–magyar kulturális vállalkozás története Sebestyén Éva

A magyar Afrika-kutatók közül mind a mai napig Magyar László (1818–1864) az egyetlen, aki teljes aktív életét Afrikában töltötte, és 16 éven keresztül egyetlen egy országban, Angolában végzett kutatást. Mindehhez hozzájárul az a tény, hogy terepmunkáit kizárólag egyedül – eleinte afrikai családja támogatásával – végezte. Munkásságát az empatikus megközelítés, az általa választott afrikai életmódnak köszönhetően közvetlenül szerzett tapasztalatok és adatgyűjtések jellemezték. Róla valóban elmondható a „résztvevő megfigyelés” alkalmazása. Tudományos felfedezései nemcsak a Magyar Tudományos Akadémia1 és az európai kultúrközpontokban letelepedett emigráció tagjai (jelesül Szemere Bertalan és Rónay Jácint), hanem kora jelentős tudományos központjai (a londoni Királyi Földrajzi Társaság2, a Gothá-

1

Az MTA Hunfalvy János szerkesztésében 1857-ben adta ki Magyar László leveleit, majd 1859-ben könyvét magyarul és német fordításban is, és az Akadémiai Értesítőben rendszeresen jelentetett meg híreket, majd cikkeket Magyar László tollából. (Magyar László, „Rövid tudósítás a Moluva vagy Moropuu és Lobál országokról.” Akadémiai Értesítő 11 (1859), 26. old., Hunfalvy János szerepe meghatározó volt Magyar László és az Akadémia viszonyában. Neki köszönhető Magyar László valamennyi írásának magyar és német nyelvű megjelentetése, de ugyanakkor időnkénti, Magyar László tudományos felkészültségére vonatkozó szakmai bírálatai nem erősítették meg az Akadémia vezetőségét, hogy az egyébként is szűkös anyagi keretükből Magyar László kutatásait támogassák, és hazajövetele költségeit fedezzék. 2 Szemere Bertalan és Rónay Jácint közreműködésével felolvasásra került, majd megjelent Magyar László leveleinek kivonatos ismertetése a londoni Királyi Földrajzi Társaság folyóiratában.

4

Sebestyén Éva

ban székelő Justus Perthes Földrajzi Intézet3, a liszszaboni Gyarmatügyi Minisztérium4, a bécsi Földrajzi Társaság5 szakértőinek figyelmét is fölkeltették. Tragikus sorsáról, angolai viszontagságairól Magyarországra küldött leveleiből értesülünk, de életének mozgatórugóiról, felfedezéseinek kortárs intézmények és kutatók általi értékeléséről, családi hátteréről, a Magyar Tudományos Akadémia, a külföldi kutatóközpontok akkori kultúrpolitikájáról és reá vonatkozó intézkedéseiből nagyon keveset ismerünk. A kortárs tudósvilág, de még az utókor is (kivéve a néprajzkutató Ecsedy Csabát) elsősorban földrajzi kutatásait értékelte, holott felfedező munkásságának igazi értékét – életmódjának és érdeklődésének köszönhetőleg – néprajzi leírásai jelentik. Magyar László életpályájáról Magyar László 1818. november 13-án született Szombathelyen, törvénytelen gyerekként. Apja Magyar Imre, nemesi származású gazdatiszt, anyja, Horváth Anna ismeretlen – nyilván horvát – kilétű aszszony, aki „törvénytelen” szülése után három héttel gyermekágyi lázban elhalálozott. Sivár gyerekkora volt, csak a gimnázium utolsó éveiben engedte meg apja, hogy nevét viselje, de törvényesen sohasem ismerte el. Ezért, bár elsőszülött fiú volt, nem viselhette apja nemesi előnevét, s nem örökölhette birtokait sem, társadalmi helyzete pedig meghatározatlan volt. A kalocsai és a szabadkai piaristáknál tudta le gimnáziumi tanulmányait, majd – rövid gazdatiszti gyakorlat után – Fiumébe 3

A német Intézet vezetője, August Petermann is figyelemmel kísérte és kiadta Magyar László cikkeit, amelyeket Hunfalvy János továbbított német fordításban. 4 A portugál gyarmatügyi miniszter Sá da Bandeira, a felfedezések támogatója megkülönböztetett figyelemmel kísérte Magyar László angolai munkásságát, javaslatára a Tengerentúli Tanács ajánlatot tett a magyar felfedező alkalmazására és élethosszantiglani járadék fizetésére. Erre a válaszra Sá da Bandeira évekig várt, és mellőzte a szakmailag valószínűleg jobban felkészült pályázókat. Végül is Magyar László hazafias okokra hivatkozva megköszönte, de visszautasította a portugál ajánlatot, és a bizonytalan kimenetelű magyarországi lehetőségeket választotta. 5 A bécsi Földrajzi Társaság Magyar László felfedezéseit állandó tagsággal honorálta.


5

ment, hogy tengerészeti iskolát végezzen. 1843-ban, egy osztrák postahajón, végérvényesen elhagyta Európát. Világkörüli útjainak egyik állomása Brazília volt, innen Uruguayba ment át, ahol az Argentína elleni háborúban flottahadnagyként vett részt. Itt vette fel először a kapcsolatot az MTA-val, és anyagi támogatást kért egy Brazíliában és Peruban folytatandó feltáró jellegű kutatáshoz. Válasz híján folytatta útját Afrikába, két évet töltött a mai Nigériához tartozó Kalabárban, ahol a helyi szultán hajónaszádjának lett a parancsnoka. 1848-ban történt az igazi fordulópont az életében. A Benguelai Királyságba utazott, onnan karavánt szervezett az ország mélyén található Bié tartományba. Megérkezvén, a helyi uralkodó felajánlására, feleségül vette egyik lányát, és letelepedett Biében. Gyerekei születtek, és az apósától kapott mintegy 300 rabszolgával megkezdte angolai utazásait és felfedező útjait. Kutatásai eredményeiről beszámolt apja és sógora révén a magyar hírlapoknak. Erről értesülést szerzett a párizsi emigrációban élő Szemere Bertalan, aki „magyar ügyként” kezelte a magyar Afrikakutató jövőjét és nemzetközi karrierjének előmozdítását. Arra kérte a Londonban élő Kossuth-emigráció tagját, Rónay Jácintot, hogy fordítsa le Magyar László cikkeit angolra és jutassa el azokat a londoni Királyi Földrajzi Társasághoz. Ezzel a tettel megnyíltak a kapuk Magyar kutatásai előtt, s a portugálok is azonnal és méltó módon elfogadták az Afrika-kutató angolai útjai feldolgozására, kiadására és folytatására vonatkozó beadványát. E kedvező konstelláció ellenére a reformkor szülöttje, Magyar László az ismeretlen kimenetelű utat választotta: mindent egy lapra téve fel, kutatásai eredményeit magyarul és Magyarországon akarta kiadni. Hazafias tettnek tekintette eredményei magyarországi közlését, s ezzel, mellesleg, nyilván apjának akart bizonyítani. Az önkiteljesedés és a bizonyítási kényszer egy fogalommá fonódtak össze nála. Ám az eleinte lelkes apa hamar rájött, hogy fia felfedezéseinek magyarországi kamatoztatása nem jár anyagi elismeréssel, és az MTA által 1859-ben magyarul és németül kiadott könyve és cikkei ellenére is visszakozott fia hazatérésének finanszírozásától. Így hát Magyar László számára Magyarország álomvilággá vált, ahová már soha többé nem térhet meg. 1864. november 9-én malária okozta szívelégtelenségben halt meg, 47 éves korában, Benguela tartomány egyik tengerparti falvában, Ponto de Cuióban.

6

Sebestyén Éva

Az Afrika-utazó iránti érdeklődés Európában A portugál külügyminisztérium 1856 és 1872 között foglalkozik Magyar Lászlóval. Először angol megkeresésre, a londoni Földrajzi Társaság titkára, Norton Shaw kér tájékoztatást (1856. I. 26.) Magyar László Afrika belsejében tett kutatásai eredményéről. A lisszaboni minisztérium, érdekes módon, nem a keresett kutatóról fejtette ki véleményét, hanem a Földrajzi Társaság „tudomány és civilizáció számára kifejtett fontos szerepével” indokolta, hogy eleget tesz a felkérésnek, és utasította az angolai kormányzót, szerezzen be minden, Magyar László felfedezéseire vonatkozó dokumentumot. A levelek és események ütköztetését az információáramlás lassúsága jellemzi. Érdekesek az egyidejűleg beérkező levelezések közötti eltérések: míg az angolok Magyar László felfedezéseiről érdeklődnek, az osztrák közvetítéssel érkező magyarországi felkérés (1857. XII. 24.) – mivel 1853 óta nincs a felfedezőről hír – 1857. december 24-én már az elhunyt felfedező szellemi hagyatéka megmentését szorgalmazza. Ugyanakkor Pesten az Akadémia 1857. december 7-ei ülésén Magyar László könyve I. kötete beérkező kéziratának örvendeznek, és egy évvel később tevékenysége elismeréseképpen 1858. december 15-én levelező tagjukká választják. A portugál megbízás Magyar László 1853-ban Gambosból írt levelében (tehát a kuanyamai utazása után) feltehetőleg beszámolt a Cunene-folyóról Mossamedes kormányzójának, aki biztatta, hogy utazásait s az arról készült térképeket dolgozza fel, és könyv formájában adja ki portugálul az angolai kormányzó közreműködésével. Beadványa után egy évvel már döntött is a lisszaboni ún. Tengerentúli Tanács, hogy elfogadja Magyar ajánlatát. Publikálták is az ajánlatot és a portugál választ a Tengerentúli Tanács Évkönyvében, és Magyar László a hitelesített portugál szöveget és az általa készített magyar fordítást elküldte Magyarországra apjának. 1858. november 16án, apjának írt levelében megírja, hogy a portugál megbízás elfogadása esetén alezredesi kinevezést kap a dél-angolai feladatok ellátására. Valójában csak egy leegyszerűsített változatát továbbítja apjának, maga a portugál megbízás egy 40 lapból álló tanácsozási jegyzőkönyv


7

kivonata. Maga a döntés is több oldalas, és a későbbi időkben is referenciaanyagnak számított újabb bejövő felfedezési ajánlat és térképkészítés elbírálásánál. Amikor elkészült kézirata, levéllel fordul a benguelai kormányzóhoz, hogy szíveskedjék kéziratát Magyarországra elküldeni. Ez az irat részletesen mutatja be a tervezett könyvet, és értékes adatokat közöl térképéről. A térkép szakmai értéke s Magyar földrajzi és térképészeti ismereteinek alkalmazása döntő kérdésnek számított az elkészült kézirat benyújtásakor. A szokásos ismertetésen túl rátér könyve és térképe céljaira. Egy másik levélben magyarázatot ad arra, miért nem fogadja el a portugál ajánlatot, mely szerint a magyar ajánlat megelőzte a portugált.6 Érzi, hogy ez nem kielégítő válasz, ezért a magyarországi tudósok fogadtatásától teszi függővé művének portugál nyelvű kiadását és kutatása folytatását. Úgy tűnik, magyarországi megerősítésre vár, hogy felvehesse a versenyt kora elismert felfedezőivel, legfőképpen David Livingstone-nal.7 A portugál gyarmati ügyek legfőbb szakértő6

„Benguelai Kormány. Nagyrabecsült Uram! Visszaigazolom, hogy megkaptam a Polgári Ügyosztály 335 számú ügyiratát és vele együtt a Tengerészeti és Tengerentúli Minisztérium 29 számú rendelete másolatát. Engedje meg Uraságod, hogy bővebb válaszadás érdekében az előző, 1854. január 24-i rendelet másolatát is mellékeljük. 1855 év vége felé, amikor Moropu belsejében tartózkodtam, jutott el hozzám az a megtisztelő ajánlat azokról a feltételekről, melyekkel Őfelsége kormánya jóváhagyta Afrika belsejében végzett felfedezéseimet. De ennél sokkal korábban volt a Magyar Tudományos Akadémia részéről egy nem kevésbé megtisztelő meghívás, hogy anyanyelvemen készítsem el utazásaim leírását, mely ily módon a nagyérdemű Dr. David Livingstone nagyszabású felfedezései mellé sorakozna fel. Bár földrajzi ismereteimben vannak hiányosságok, mégis szent kötelességként fogadtam el honfitársaim megtisztelő megbízását. Időveszteség nélkül hozzáfogtam e nehéz feladathoz, hogy magyar nyelven készítsem el rendszerezett formában 1849 és 1857 közötti, Afrika belsejében tett utazásaimról szóló elbeszélést. Az elkészült részt tisztelettel Őfelsége kormánya gondjaira bízom, hogy nagyérdemű közbenjárásával és a legbiztonságosabb módon jutassa el a művet rendeltetési helyére. A mű hátralevő köteteit néhány hónapon belül befejezem és benyújtom.” AHU, Angolai Kormányzók levelezése, 1857, 1857. október 14. 2. melléklet, Magyar László levele a benguelai kormányzónak, 1857. június 13. 7 „Úgy vélem, hogy bármely művelt nyelven is íródjék ez a munka, témája a széleskörű tudomány része, ami biztosíték arra, hogy közhasznú legyen, hiszen a szükséges tudományos követelmények figyelembe vételével készítettem el. Amikor valamennyi kötetet befejeztem, és kiadásra méltónak tartják,

8

Sebestyén Éva

je, Sá da Bandeira írásaiból kiderül, hogy nem tartották elutasításnak ezt a választ, és évekkel később is számítanak együttműködésére. A kedvező portugál és azt követő angol ajánlat félretétele nehezen magyarázható meg. Két tényező megmarad a későbbi írásaiban is: a bukástól való félelem, és Livingstone nyomasztó jelenléte. Az utóbbi ok még egy újabb kritikus cikk megírását is kiváltja Magyarból, nevezetesen: akadémiai székfoglalóját, amelyben bírálja Livingstone térképén az észak-angolai földrajzi elnevezéseket és a folyók irányát. A megerősítés évekkel később érkezett meg a Magyar Tudományos Akadémiától, Livingstone nem reagált – a német nyelven is – megjelent bírálatra abban a folyóiratban, ahol a vitatott Livingstone-térkép korábban megjelent. A portugálok vártak, de nem erősítették meg a megbízást. Magyar László csalódott, elszigetelődött, és haláláig már csak létfenntartásával foglalkozott. Az angol ajánlat Magyar László a Magyar Hírlapban megjelent cikkeit juttatta el először a 48-as emigráció két eminens tagja –Szemere Bertalan és Rónay Jácint közvetítésével – a londoni Királyi Földrajzi Társasághoz. Ily módon az afrikai felfedezésekkel foglalkozó tudósok értesülhettek Magyar eredményeiről. A Párizsban élő Szemere már 1852 végén felvetette, és a Londonban letelepedett Rónay Jácint végre is hajtotta a magyar ügyet támogatandó, hogy a Királyi Földrajzi Társaság irányítsa, segítse és publikálja Magyar László felfedezéseit. Mindketten naplójukban rögzítik egymásnak írt leveleiket. Szemere Bertalan Naplója nemrég jelent meg, Rónay Jácinté pedig a Pannonhalmi Apátság kézirattárában található. Szemere és Rónay közreműködésével felolvasásra került, majd megjelent Magyar László leveleinek kivonatos ismertetése a londoni Királyi Földrajzi Társaság folyóiratában. A Társaság elnöke, Frederick Murchison kérésére, a titkár, Norton Shaw néhány évvel később, 1856-ban, levelében felkérte Magyar Lászlót, hogy részletesen ismertesse velük felfedezéseit, s egyben indítványozta, akkor ebből a Leghívebb Őfelsége [portugál király] kormánya következtethet, mennyire vagyok képes eleget tenni az említett rendeletben meghatározott tiszteletteljes megbízásnak” AHU, Angolai Kormányzók levelezése, 1857, 1857. október 14. 2. melléklet, Magyar László levele a benguelai kormányzónak, 1857. június 13.


9

hogy további kutatásait a Társaság támogatásával végezze. A diplomáciai úton továbbított levél eljutott Magyarhoz, aki a portugál ajánlathoz hasonlóan ezt is elutasította. Könyve kéziratának hazaküldése előtt az MTA, szűkös anyagi lehetőségeire hivatkozva, a londoni Társaság kutatási támogatásának elfogadására buzdította a felfedezőt. Magyar László viszont magyar közvetítéssel akarta átadni az egyetemes tudomány számára eredményeit, hogy ezzel is hazája hírnevét növelje. Mindvégig hazájától remélte ugyanis ügyének felkarolását, de ez hiú remény volt, mert sohasem történt meg. E cikk forrásanyaga a világhírt jelentő angol ajánlat előkészítését mutatja be, amelyben két nehéz körülmények között élő magyar emigráns Szemere Bertalan és Rónay Jácint próbál – útját egyengetendő – angol szakmai támogatást szerezni számára. Szemere a párizsi Nemzeti Könyvtárban olvasta – feltehetőleg a magyar emigráció számára járatott – Magyar Hírlapban Magyar László apjának küldött úti beszámolóit, 1852-ben. Felismeri az utazóban a „magyar ügy” egyik jelentős képviselőjét, meg szeretné teremteni számára a kor legszakszerűbb és legtöbb anyagi támogatást biztosító intézménye, a londoni Földrajzi Társaság támogatását és szakmai irányítását. Következetesen kiáll érte, és 1853. elején valósággal rákényszeríti a Londonban házitanítóskodó Rónay Jácintot, az MTA levelező tagját, hogy angolra fordítsa és ismertesse Magyar László utazásait az angol Földrajzi Társaság rendes ülésén. Naplójában írt feljegyzésekben Rónay keresetlen őszinteséggel számol be az eleinte számára időveszteségnek számító igen terhes feladatról, Magyar László angliai népszerűsítéséről. Ugyanakkor előadása után már lelkes levelet ír Magyarnak és támogatásáról biztosítja, továbbá Szemere Bertalan levelével együtt rábízza levelét a Földrajzi Társaságra, hogy – saját felkérésükkel egyetemben – küldjék el diplomáciai úton Magyarnak. Az angol felkérés 1856. január 26-án eljut a londoni portugál követhez, majd 1856 nyarán Magyar Lászlóhoz is, de sajnálatos módon – az utazó apjának és az MTA-nak beszámolójából következtetve – a két magyar emigráns levelét az angolok nem csatolták küldeményükhöz. Ha megtették volna, közvetítésükkel talán elvállalta volna az angol ajánlatot és angol szakmai irányítás mellett folytathatta volna felfedezéseit. Rónay még egy végső kísérletet tett: Magyar könyvének megjelenésekor összefoglalta és angolul ismertette az 1859-ben (magyarul az MTA kiadásában) megjelent könyvet. Feltehe-

10

Sebestyén Éva

tőleg a német kiadás is hozzásegített ahhoz a 20. századi véleményhez, hogy Magyar László – hibás földrajzi pozíciók ellenére – meglehetősen korrekt módon határozta meg a földrajzi távolságokat, s hogy roppant értékesek a néprajzi leírásai. Az angolok a könyv megjelenése után is figyelemmel kísérték munkásságát, de az együttműködés érdekében megteendő következő lépést tőle várták. Ezt a gesztust azonban Magyar sohasem tette meg. Emelt fővel fogadta el a keserű sorscsapást: a remélt kapcsolat a hazával, apjával, az MTA-val csak könyve megjelenéséig tartott. A hazai elismertséget – Livingstone-nal ellentétben – hazájától nem kapta meg.

MELLÉKLETEK Rónay Jácint és Szemere Bertalan levélváltása Magyar Lászlóról8 (Fl. 43): London, 1853. „…s az új év, 1853 első napja megértette határozatomat. Igen, bévezetést fogok írni hortobágyi dolgozatomhoz; Szemere sürgető levelét, mely 1852 utolsó óráiban érkezett, félretettem, az afrikai levelek fordításáról lemondottam. Keressen az én jó baráton más valakit…; s azonnal munkához fogtam, s míg mások az új év örömei és lakomái után jártak, én ott ültem kis szobámban és írtam, írtam kedvem szerint szabadon, nyugódtan.” (Fl. 47): London, 1853 Magyar László Januarius hatodikán munkánál ültem, s a világalakulás titkaival foglalkozva, ott jártam gondolataimmal a csillagos égen, midőn Szemere Bertalan levele kellemetlenül felriasztott szép álmaimból… Leszálltam ismét a siralomvölgyébe, s párisi barátom levelét, ki hallgatásomat nem vette válaszul, ki nehézségeimet nem tartotta figyelemre méltóknak… igy betüztem keresztül

8

Bencés Kézirattár, Pannonhalma, BK 249/I/1., Rónay Jácint, Napló-töredék. Hét év a számkivetésben 1852/1859 II. A leveleket betűhíven közöljük.


11

[Szemelvény Szemere Bertalan Rónay Jácinthoz írt leveléből] (Fl. 48): Jan. 4, 1853 „Visszatérek afrikai utazónkra, s figyelmeztetem Kegyedet azon utazási jelentésre, mely a Daily News Jan. 1. számában, s az utolsó Athenaeumban olvasható. Megnéztem a legujabb mappát, s ott hol Magyar hazánkfia jár, üres a mappa, s amaz utazási jelentésben is azt olvasom, hogy Osterweg még csak most akar arra s oda utazni, ha lehet, indulván ő az indus tenger, a másik társa az atlanti tenger felől. Nyoma van annak is, hogy Palmerston segítette volna Osterwegéket. Én tehát azt gondolnám, ha könnyebb, fordítaná le németre valakivel aztán fordítatná le angolra, s ezt jó barátok segedelmével, több példányban leirván adjon belőle azon specialis lapnak, mely a geographiai utazásokat közli, adna az illető társaságnak, adna talán az illető kormányhatóságnak, kivonatot pedig egyeseknek is, kik azon felfedezési téren tekintélylyel és hatással birnak. Ha én bírnám az angol fordítást, kétszer szívesen lemásolnám, s ha más nem, helyemet Mayer segedelme kipótolja, reménylem. S nem volna a magyarok közt, ki a lemásolást szíves volna megtenni, és ki arra képeséggel is bír? A fő dolog azonban, hogy legyen lefordítva, minden vállalat jár némi nehézséggel, de sikert azok, különösen a legelső legyőzése nélkül lehetetlen reményleni. Az istenek semmit sem adnak munka nélkül. – Ama kérdésemre, lehet-e s mi föltétel alatt ama portugali coloniába levelet küldeni, becses válaszát elvárom.” (Fl. 50): E kiméletlenül követelő levélre, megvallom, még kevesebb kedvem volt a fordításhoz, mint ezelőtt, s tán el is marad vala, ha a véletlen nem hozza útaimba azon férfiut, kit az afrikai ügy leginkább érdekelt. A Smith-család Januarius 8-kán visszatért Londonba, megkezdettem két kis növedékemnél a tanitást, s néhány német könyvre levén szükségem, felkerestem Williams and Norget könyvkereskedését a Covent Gardenban. Itt találkoztam Dr. Norton Show urral, a londoni R. geographiai társulat titkárával. Williams bémutatott mint magyart, bémutatott épen ugy, mintha valami melegében érkezett új könyvet huzott volna ki az állványból. A titkár úr Magyarországot ismerte, nemzetünk csalódásait, reményeit rokonszenvvel kisérte.. Szóba eredtünk, s beszéd közt felemlítettem Magyar László afrikai utazását; ez

12

Sebestyén Éva

szakmájába vágott, a hír érdekelte, s igen kért, fordítanám angolra a levelekből azt, mi szorosan az utazásra, Afrika belsejére vonatkozik, igérvén, hogy bémutat a társulat elnökénél, s kieszközlendi az ismertetés felolvasását a társulat valamelyik nyilvános heti ülésén. – Megígértem, mit Szemere sürgető levelei nem vivtak ki, azt megtette néhány szives és őszinte szó. Másnap. Januarius 10-kén látogatást tettem a titkár urnál. Hosszabb értekezésünk volt. Magyar László leveleiből közöltem véle néhány adatot, elővettük a térképet, s a titkár, a hosszusági és szélességi fokozatokban (Fl. 51): itt ott tévedést vélt rejleni ; de az utazást általában igen érdekesnek találta, azon ohajtásnak adván kifejezést, hogy kívánatos volna Magyar Lászlót tudosítani, mit legjobban a portugali kormány útján lehetne eszközölni, miután birtokaik vannak Angólában, Benguelában…9 Mindezt tudattam Szemerével. – Az ős világok élete elnémult csendes lakomban, fordítottam angolra Magyar L. leveleit. A munka bajos volt, tanóráim miatt meg-megszakadt, de használtam minden pillanatot, s haladott. – E közben megérkezett Szemere válasza. Ime: [Szemelvény Szemere Bertalan Rónay Jácinthoz írt leveléből] Páris, Jan 19, 1853. … A mi a Magyarnak küldendő levelet illeti, azt én még is csak angol úton akarnám elküldeni, s e végből egyenesen Mayerhez10 fogok fordulni. Legfölebb arra várok, hogy tudosításával valami czélt érjünk. A mi hibákat Kegyed érint, azok talán nyomtatásbeli, talán írásbeli hibák, azonban bár ő, levelei szerint hivatására elkészülve lenni látszik, még is ohajtandónak látnám legalább azt kivinni, ha ő az illető (talán létező afrikai) geographiai társulat által, ha segedelemmel nem, legalább irányutasítással elláttatnék. Ha nem megy ez sem, én mindenesetre fogok neki irni, bizzék Istenben ő is, mint az összes magyar nép csak abban bizik jelenleg. Azt gondolom egy biztató szócska is varázs 9

[Rónay Jácint lábjegyzete] A levél egy lapra volt írva sűrűn, betű betűre, s nem tudom hogyan érkezett. Valami idegen adta át a családnak. 10 [Rónay Jácint lábjegyzete] Szegény Mayer! Szemere, úgy látszik, gyanítja hogy én még sem fogok mindig úgy és ott járni, a hova mások mutatnak; ennek örvendek.


13

hatással leend reá oly messze földön – nem azt nézi, hogy tőlünk, hanem hogy Európából és magyaroktól jön. (Fl. 53): Februarius 3-kán bevégeztem a fordítást, s 5-kén tisztelegtem a londoni geographiai társulat elnökénél, Sir Roderick J. Murchisonnál. Ki magasan állt véleményemben, mint az ős sziluri képletek nagy mestere, s a permi képletek felfedezője, melyeket annyi gonddal tanulmányozott az egykori Lengyelország permi kerületében. Az elnök, magas, szikár termetű férfiu, már túl az élet delén, s gondosan, ugyszólva nyakig begombolt öltönyén még most is meglátszik, hogy ifjabb éveiben, mielőtt földtani buvárlatokra adta volna magát, mint katona szolgált az angol hadseregben. – Megelőző szívességgel nyújtotta kezét s azon nyilatkozattal, hogy a társulat évkönyveiben igen jó emléke van már egy magyar utazónak, Körösi Csomának ki (Fl. 54): Indiában tudományos dolgozataival, főleg tibeti nyelvtanával és szotárával kitünő szolgálatot tett Angliának. Elmondottam röviden Magyar László viszontagságos pályáját, eddigi vívmányait Közép-afrikában, s átnyújtottam levelei fordítását azon megjegyzéssel, hogy e leveleket Szemere Bertalan egykori magyar miniszterelnök küldé hozzám, hogy angolra fordítván azokat, a londoni geographiai társulat rendelkezésére bocsássam, s a vállalkozó magyar utazót, pártolásába ajánljam. Közölni fogom az iratokat, mondá nyájasan az elnök, néhány szakavatott afrikai utazóval, s ha ezek miről nem kételkedem, értékeseknek találandják az utazó adatait, felolvasandjuk azokat nyilvános üléseink egyikén, a ez esetben a magyar utazó számíthat a társulat pártolására is. Murchison nem tette rám azon hatást melyet hire, neve után vártam. Homlokán nem ültek gondok, mi tudosoknál oly gyakori; szeméből elégülés sugárzott, mi tudósoknál oly ritka tünemény, s mi leginkább meglepett, egyetlen egy szóval sem jelezte, hogy tanult, vagy tett volna életében valamit; ezt már épen nem tapasztaltam tudósok körében – Egyszerű iparosnak, elégült családfőnek látszott. Ki véleményét nem erőszakolja senkire, ki figyelemmel kihallgatja látogatóját, annélkül hogy kérdésekkel fárasztaná… …. Ilyen volt Murchison. Ki néhány bátor férfiuval ringatta bölcsőjében legelőször a Földtant. – Ily

14

Sebestyén Éva

tudósokat csak Angliában lehet látni, az európai continens iró serege, kevés kivétellel, alig fér meg saját bőrében. Dr Norton Shaw, a Februarius 14-ki ülésre meghivót küldött. – A nagyteremben lehetett vagy kétszáz látogató, meglepőleg sok nő, kik vegyest (Fl. 55): ültek a tudósokkal és pártoló tagokkal. A titkár úr néhány nevezetes férfiunak bemutatott, angol szokás szerint kezet fogtunk; a többi között kijelelt egy férfiut, Robertson, kiről az a hír szárnyal, hogy éjszaki jeges tengeren hajótörést szenvedvén, csak ugy menekült, hogy utazó társával sorsot huzott, s ő levén a szerencsés, amazt megette. Lehet hogy csak ráfogják? Az első felolvasás, a legujabban végrehajtott éjszakai utazásról, új jéghegyekről, örök hóval fedett ismeretlen országokról szólt… Ezt élénk és érdekes tárgyalás követte, sokan az éjszakai kétes és költséges utazással nem csak tudományos, hanem anyagi haszon szempontjából is nagyra voltak; míg mások, nem tagadva a tudományos vívmányokat, hiu reménynek nyilvánítják azt, hogy a jégbirodalmak szorosain valaha biztos és szabad útat lehetne nyitni a kereskedésnek… a vitatkozásnak az elnök azon bölcs megjegyzése vetett véget: hogy Anglia mívelt és gazdag, tehát kötelessége a tudomány érdekében áldozatot hozni, s el lőn határozva: hogy a kormány új segélyezésre, új éjszaki expeditiora fog felszólíttatni. Következett Magyar László utazása: a közönség figyelemmel kisérte, s helyenkint élénk tetszését nyilvánitá; esett itt ott észrevétel, némelyek a Magyar által kijelelt utazási vonalt, az egyenlitőtől távolabb esőnek mondák, mint az utazó gondolja; de általában érdekesnek találták az újabb felfedezést, s a magyar utazót, a felolvasó titkárral együtt, a társaság figyelmébe ajánlották. Gyülés után, a titkár úr azon igérettel bucsuzott tőlem, hogy rövid időn tudatni fogja a társulat határozatát. – Ezt várva, nem irtam Szemerének, szerettem volna eredménnyel meglepni, de már két hét (Fl. 56): lejárt, s a társulat még mindig hallgat; én csak birtam türelemmel, de párisi barátom nem, ki a következő sorokkal tisztelt meg: (Fl. 48): Márcz. 2. „Előrebocsátván szíves tiszteletemet, mindjárt kezdem a fő dolgon, t. i. a mi africai utazónkon, kiről talán már meg is feledkezett, a mennyiben, a mint történetesen a lapokban látom, a geographiai társaság a tudósítást, Kegyed fordítása szerint meghallgatta f. é. Feb. 14én. Ám-


15

bár a lapok azt mondják, hogy csak kivonatilag fordíttatott le. A gyülésrőli relatiót, az angol Athenaeum nyomán, a francia Athenaeum is közli, és a szerk megjegyzi, miképen sajnálatos hogy a magyar utazó jelentéséből semmi sem közöltetik, holott az a legérdekesb vidéket látszik leirni. Már most tehát szabad legyen kérdeznem, mi történt amaz ülésben? Felolvastatott egész jelentése? Ébresztett-e figyelmet? Adott alkalmat szakismerők birálatára? Mit tartanak róla? Mit szándékoznak érette tenni? Ime Vogelt elküldték Barthhoz és Overweghez, – ki t. i. ez utóbbi a legutolsó tudósítás szerint meghalálozott. Talán fogna valami sürgetés használni, mi a közfigyelmet utazónkra fordítaná. Minden esetre legyen kegyes megirni a mi vele s iránta történt, és én annak nyomán levelemet megirandom, melyet az illető titkár (a mint igérte volt) a netalán adandó utasítással szíves leend elküldeni Talán Kegyed is írhatna neki. (Egyszersmind annak idejében, a titoknok, ha a levelek Afrikában kézbe jutottak-e értesíthetne) Legalább kimerítő utasitást adhatnának neki némi szükséges astronomiai segédszereket, s könyveket, mik neki kalauzul és példányul szolgálhatnának abban, a mire figyelmét fordítania kell buvárkodásaiban.” (Fl. 58): London, 1853 E levél [Szemere Bertalan levele] vétele után, mely ismét magán-úton érkezett, irtam a geog. társulat titkárának, s Martius 7-re meghivást nyertem az elnök urhoz, ki szivélyesen fogadván, tudatta vélem, hogy a geog. társulat méltányolja Magyar László szép törekvéseit, s hajlandó őt a nehéz pályán segélyezni, de elébb arra kéri, hogy küldje el utazására, felfedezéseire vonatkozó iratait, melyek fordítására engem szólított fel, hogy azokat a társulat kiadhassa, egyelőre pedig azt ohajtá, hogy írjak neki serkentő, felvilágosító levelet, melyhez a társulat utasítást fog csatolni, s az elküldést magára vállalandja. Mindezt közöltem Szemerével, ki néhány nap mulva megküldé Magyarhoz intézett levelét, s ezt saját levelemmel és a magyarra fordított geographiai utasítással, Martius 20-án átnyújtottam Sir R. J. Murchinsonnak, ki a csomagot a portugáli követség segélyével megindította a hosszú útra. – Leend-e szerencsénk? Nem sokat remélek! – Igy végződött Magyar László ügye, mely nekem hozott némi elégülést, de sokkal több kellemetlenséget; – mert kölcsönös bizalmatlansággal kezdettük a levelezést. – Fogom-e folytatni? Nem tudom, azon

16

Sebestyén Éva

a pályán, melyen Szemerét, nem akarok szigoru lenni, „hazafisága” űzi, semmiesetre sem! Hát örökösen mások után járjak, s az ég tudja honnét került politikai nevezetességekkel foglalkozzam? (Fl. 59): (ez annyira ellenkezik elveimmel, természetemmel, hogy a hozzám intézett kérdések láttára is egész valóm felháborodik) A társadalmi életben bajaink, csalódásaink legnagyobb része onnét származik, hogy azok, kiket a végzet összehozott, vagy nem ismerik, vagy nem akarják egymást ismerni.” [Szemelvény Szemere Bertalan Rónay Jácinthoz írt leveléből] Dec. 19. 1853 „Sokan vannak ott, kiket nem akarok egyenkint megnevezni, de a kiknek sorsa érdekel, ellenségeim bár, de hazánkfiai…. És az ausztráliai utazokrol, Mednyánszky & hallott valamit? Eszembe jut, ama vidék felé járván képzeletem afrikai utazónk! Még nem tudhatni, nemde, kezébe jutott a levelünk? Néhanéha betekintek az angol és franczia Atheneumba, s utána nézek, nincs e ülés Murchison elnöksége alatt. És nincs e szó Magyarrul, kinek névbeli dicsősége a nemzetével összeesnék, – ha Isten segiteni fogja.” [Rónay Jácint levele Magyar Lászlóhoz]11 (Fl. 83): Martius 27 én 1853. Tisztelt Honfitárs! Szemere Bertalan leveléből láthatja Ön, milly örömmel vettük Africa belsejére vonatkozó tudósitásait, s milly hazafiui buzgalommal karoltuk fel az ügyet, melly épen olly érdekes, a milly hasznos lehet, ha ön annyi szerencsével halad a pályán, a milly akarattal és elszántsággal megkezdé azt. Őnnek atyjához intézett levelei a Magyar hirlapban jelentek meg; ebböl közöltettek vélem Szemere B által, s én nem késtem azokat angolra forditani, s a londoni Geographiai társulatnak bényujtani. A tár11

Az Angol Földrajzi Társaság Kézirattára, Levelezési Könyv, fls. 83–85. E levél érdekessége, hogy egy nem magyar anyanyelvű írnok másolta be Rónay Jácint levelét és csatolta Rónay angol nyelvű fordítását.


17

sulat örömmel fogadta közlesemet, s egyik nyilvános ülésében közhelyeslés nyilvánitásával felolvasá azt. – Ugyanez alkalommal két utazónak tudósitása is felolvastatott, kik Benguelábol kiindulva, egyenes vonalban keresztül utaztak közep African, s az ellenkező tengerpartokról ismét visszatértek Benguelába; honnét érdekes adatokat és szép térképeket küldének. Ők jóval alantabb jártak mint ön. – Egy másik társulat, a közép-tengertől lefelé; s egy harmadik, a jó remény fokától fölfelé utazik jelenleg; ezekből láthatja ön, hogy ez ügy közérdek tárgya lön. Africa, melly kétsegtelenül, egyike, földünk legérdekesb részeinek, míg új világrészek fedeztetének fel, annyi szazadon keresztül, csaknem feledésbe merült; (Fl. 84): de az ujabb kor törekvései azon reményre jogósitanak fel bennünket, hogy nem sokára meg fog szünni „Terra incognita” lenni. – szaktudósok veleménye szerint, ön valamivel alantabb jár, mint ezt feljegyzett szélességi fokozataibol következtetni lehetne; de kijelenték, hogy önnek utazasa ott is, hova ők helyezik, szerfelett érdekes; azért önnek tudósításait mindig örömmel veendik – Iparkodjék ön, a consulatus utjan, a geographiai társulattal összeköttetésbe jőni, közölje véle felfedezéseit, s ez esetben várható, hogy a társulat anyagilag is segitendé Önnek törekvéseit. Ha birja ön, miről nem ketelkedem, utazásának, tapasztalatainak részletes leirását, s ha ezt közzé tenni ohajtja, küldje azokat vagy Szemeréhez, vagy hozzám, s bizonyos lehet, hogy Önnek az utazása érdekében megteendünk mindent –, mit a szamkivetés fajdalmai és nyomorai között tehetünk –! Hazámat és véle mindent elvesztettem, mi kedves volt egykor az életben –; de nem szüntem meg magyar lenni, s nem fogok megszűnni soha, feledhetlen honom es honfitarsaim erdekében cselekedni. Isten Őnnel és törekvéseivel (signature) Rónay Jaizinty (Megjelent: SEBESTYÉN, Éva 2008, Magyar László és a 48-as magyar emigráció, Ezredvég, 18. évf., 6–7. szám, 85–95. old.)

MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

Recommend Documents