MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE ---------------------------------------------------------------------------HÓDI, Adrienn Dóra A mese szerepe egy mali tuareg közösségben / The Role of the Folktale in a Mali Tuareg Community Eredeti közlés/Original publication: kézirat / manuscript, 2014 Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.001.113 Dátum/Date: 2014. május / May 5. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document HÓDI, Adrienn Dóra: A mese szerepe egy mali tuareg közösségben / The Role of the Folktale in a Mali Tuareg Community, AHU MATT, 2014, pp. 1–18. old., No. 000.001.113, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: az Afrikai Kutatási és Kiadási Program archívumában / in Archive of the African Research and Publication Program (Érd) Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text

2

Hódi Adrienn Dóra

Kulcsszavak/Key words Afrika-kutatás Magyarországon, állatmesék egy tuareg közösség (Mali) életében, 16 mese elemzése, a mesék közösségi szerepe, a történetek önreprezentációs jellege African research in Hungary, animal tales (fables) in the life of a Tuareg (Mali) community, analysis of 16 tales, community role of the fables, selfrepresentational nature of the stories ---------------------------------------------------------------------------AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.

A mese szerepe egy mali tuareg közösségben

3

A 70 ÉVES BIERNACZKY SZILÁRD AFRIKA BARÁTSÁG KÖNYVE (MAGYARORSZÁG) AFRICA FRIENDSHIP BOOK OF THE 70-YEAR-OLD SZILÁRD BIERNACZKY (HUNGARY)

A MESE SZEREPE EGY MALI TUAREG KÖZÖSSÉGBEN Hódi Adrienn Dóra

Bevezetés „És hogy megismerj engem, elmesélem neked azokat a történeteket, amelyeket az apám mesélt, amikor kicsi voltam; történeteket, amelyek az értékeinket tükrözik, és amelyeket az apám az apjától hallott, ő pedig a saját apjától.”

– jegyzi le Mohamed Ould Badi, a Timbuktu mellett élő tuareg klánfőnök fiának szavait Martha Mamozai, a felesége. Ez a mondat tartalmazza mindazt, amit e tanulmányban kibontani törekszem, ugyanis három olyan alapvető fontosságú dolgot árul el nekünk a szóban forgó tuareg közösség történeteiről, amelyeket érdemesnek tartok mélyebb analízisnek alávetni. Egyrészt kiderül a történetek átörökítésének jellegéről, hogy arra az oralitás jellemző. Másrészt megfogalmazódik a történetek értékőrző szerepe, amiből pedig a harmadik jelenség, az önreprezentációs jelleg fakad. Az idézett mondatkezdésben ugyanis benne foglaltatik, hogy a közösség tagjai megismerhetőek a történeteiken keresztül, tehát meséik egyfajta önreprezentációs eszközként funkcionálnak. Jelen tanulmány e három jelenség mentén kibontakozó konstrukciót követ. Először a mesélés mikéntjére keresem a választ, kitérve a mesemondó személyére, illetve a mesélés körülményeire. Ezután megvizsgálom, hogy miért tölt be fontos szerepet a történetmondás a tuaregek életében, azaz milyen funkciókat lát el a mesélés. Ezt követően egy sajátos irodalmi műfaj, a fabula értelmezésére teszek kísérle-

4

Hódi Adrienn Dóra

tet a tuareg kultúra keretein belül. Végül a történetek önreprezentációs jellegét mutatom be választott szövegek példáján keresztül. Ebben Martha Mamozai és Mohamed Ould Badi Von Tieren und Menschen. Geschichten aus dem Tuareg-Zelt1 címet viselő könyve lesz segítségemre, amelyből a fenti idézet is származik. A könyvben egy mali tuareg közösség tizenhat meséje olvasható, amelyeket Martha Mamozai fordított és jegyzett le német nyelven tuareg férje történetei alapján. E történetek szolgálnak a „tuareg fabulára” mint önállóan létező műfajra, illetve az önreprezentáció megnyilvánulására vonatkozó vizsgálódásaim alapjául. Tanulmányom megírása során felhasználom továbbá a Living Cultural Storybases kezdeményezés interneten közzétett anyagait. A nemzetközi kezdeményezés célja a politikailag marginalizált, „kihalás” által fenyegetett nyelvvel rendelkező kultúrák orális örökségének digitalizálása és ezáltali megőrzése az utókor számára. A küldetés egyik célcsoportja a Maliban élő tuareg közösség. Ha az eddig leírtak nem adtak volna elégséges magyarázatot a téma fontosságára vonatkozóan, akkor hadd hangsúlyozzam még, hogy a mesék a kultúra minden dimenziójára kiterjedő átfogó képet adnak arról, hogy az adott kultúrához tartozók miként tekintenek saját magukra. A mese tehát önreprezentáció és önreflexió. Ez pedig különösen releváns egy olyan kultúra esetében, amely a globalizáció hatásainak köszönhetően éppen rohamos változáson megy keresztül. Mesélés tuareg módra A mesemondás a tuaregeknél tradicionálisan meghatározott keretek között történik. Nem mindegy, hogy ki, mikor, hol és mit mesél. A mali tuaragek esetében a mesemondás ideje az este, mégpedig azon praktikus okból kifolyólag, hogy napközben a felnőttek a munkájukat végzik, a gyerekek pedig tanulnak. A tuaregek nyelvén, azaz tamaschek nyelven almaz-nak hívják a mesélésre szánt esti órát. Ez annak a napszaknak felel meg, amikor a nap lemenőben van, és kéklő vörösen éppen eltűnik a horizont mögött. A mesemondás a tűz körül

1

A mű címe magyar fordításban: „Állatokról és emberekről. Történetek a tuareg sátorból”.


5

történik, itt gyűlik össze a közösség apraja-nagyja. (Friedl 2008, 217. old.) A tuaregeknek vannak hivatásos mesemondói, ők a griot-ok. Feladatkörük rendkívül összetett: nemcsak mesélnek, hanem közösségi funkciókat is ellátnak, például énekelnek az esküvőkön és egyéb társas eseményeken (Hale 1997, 267. old.), illetve közvetítő szerepet töltenek be a klánok között.2 Noha a griot-ok nem nemesi származásúak, hanem a kézművesek, kovácsok közül kerülnek ki (Hale 1997, 267. old.), nagy tiszteletnek örvendenek a közösség körében. Egy griot halálakor azt mondják, „porig égett egy könyvtár”, ezzel méltatva mindazt a tudást, amivel a mesemondó rendelkezett. 3 Tévedés lenne azt hinni, hogy csak férfiak tölthetik be a griot szerepét, amire magyarázatként szolgálhat az, hogy a tuareg társadalomban kiemelt szerep jut a nőknek, hiszen a leszármazás is matrilineáris alapú, és a nők az öröklés során is előnyökkel rendelkeznek a férfiakhoz képest. Lucy Duran etnomuzikológus így ír a női griot-okról (megnevezésük: griottes): „A jalik4 (zenésznek születettek) alapvető hagyományát képezi, hogy a férfiak feladata a hangszeres játék, míg a nők énekelnek. Persze a férfiak is énekelnek, de általában a női hang a preferált, különösen akkor, amikor a híres dicsőítő dalok eléneklésére kerül sor, amelyek improvizált dalszövegek által idézik fel a különböző családnevek eredetét és történetét. A nők „animátorok” is minden hagyományos ceremónián – legyen szó akár a táncosok taps és ének általi buzdításáról vagy a vas triangulumon (nege) történő játékról – jelenlétük esszenciális. Így hát mondhatjuk, hogy Mali igazi sztárjai a nők.” (idézi: Hale 1994, 75. old.)

Egy mali griot-tal, Bassekou Kouyate-vel készült interjúból kiderül, hogy a griot-i hivatás öröklődik: „Számomra ez a normális [a családommal utazni és előadni]. Én is ugyanígy kezdtem, az apámmal játszottam. Miután ő megbetegedett, folytattam a 2

Felhasznált forrás: Living Cultural Storybases weboldala (http://www.storybases.org/index.php?option=com_content&view=article&id =55&id_pays=2&Itemid=56) 3 Felhasznált forrás: Living Cultural Storybases weboldala (http://www.storybases.org/index.php?option=com_content&view=article&id =55&id_pays=2&Itemid=56) 4 A griot másik elnevezése.

6

Hódi Adrienn Dóra

munkát az anyámmal, most pedig a gyerekeimmel dolgozom, mert utána több unokám is lesz, és fontos, hogy ez folytatódjon, reprodukálódjon. Ilyen griot-nak lenni.” (Mcelhatton 2013)

A történetmondás nem kizárólag a griot-ok kiváltsága, noha csak ők űzik ezt mesterségként – széles körű elismertségnek örvendve ezáltal. A tuaregeknél bárki élhet a történetmondás lehetőségével, legyen az férfi, nő vagy akár gyermek. Különbséget kell azonban tenni valóság és fikció között attól függően, hogy kinek a szájából hangzik el az történet. (Rasmussen 1998, 251. old.) Ha kézműves férfiak, nők vagy gyerekek mondanak történetet, arra a tuaregek meseként (imayen) tekintenek, amit puszta fikciónak tartanak. Ellenben ha a történet idősebb, nemesi származású férfiak vagy muzulmán tanítók szájából hangzik el, akkor azt igaznak tartják, elismerve annak történelmi hitelességét. (Rasmussen 1998, 251. old.) Noha a tuaregek rendelkeznek saját írásrendszerrel, napjainkban nagyon kevesen használják a tifinagh ábécét, és sokkal inkább az orális kultúra az uralkodó. (Friedl 2008, 216. old.) Mind a Martha Mamozai által lejegyzett, mind a Living Cultural Storybases kezdeményezés keretei között összegyűjtött mesék vizsgálata alapján az derül ki, hogy nem jellemző a mali tuareg közösségre a szinkretikus előadásmód, meséik nem tartalmaznak énekbetéteket. A mesemondó elbeszéli a történetet, de nem kíséri azt sem zenével, sem tánccal vagy más színpadias elemmel. Ez természetesen nem mond ellent annak a ténynek, hogy a tuareg kultúrában jelentős szerep jut a zenének és a táncnak, csupán arra enged következtetni, hogy nem terjedt el náluk a dramatikus mese. Miért fontosak a mesék? A mesék értékőrző funkciójuknál fogva rendkívül jelentős szerepet töltenek be a mali közösség életében. Az értékek átörökítésének köszönhetően támpontot nyújtanak a „helyes”, tuareg értékek szerinti életvitelhez. Nem véletlen, hogy a gyerekek már egész kiskoruktól kezdve ezeken a meséken nőnek fel, és még gyermekkorban nemcsak hallgatóságként, hanem mesélőként is kiveszik a részüket a kultúra megőrzéséből (Rasmussen 1998, 251. old.).


7

A Living Cultural Storybases projekt keretén belül 2008 októberében megrendezésre került egy tuareg meséket felvonultató kiállítás Timbuktuban. A szervezők által megszólaltatott mali tuaregek több okát is megfogalmazták a kiállítás fontosságának. Egyrészt a kiállítás révén a mesék eljuthatnak a városban élő tuaregekhez, hiszen „a fiatalok, akik a városban élnek már nem tudják, milyen a tuareg élet”. Másrészt maguk a tuaregek is tisztában vannak azzal, hogy történeteik értéket közvetítenek: méltatják a kiállítást, mert az „megengedi, hogy fogékonnyá tegyük a gyerekeket a kultúrájuk értékeire” illetve azáltal „az új generáció hallhatja az ősi történeteket”.5 Ezekben a megnyilatkozásokban több, a tuareg közösséget érintő probléma megfogalmazódik, melyek politikai és gazdasági okokra vezethetőek vissza. A globalizáció az utóbbi évtizedekben jelentősen átformálta a nyelvében az UNESCO által már eddig is a kihalás által különösen veszélyeztetettnek titulált tuareg kultúrát, és ez a transzformáció még napjainkban is zajlik. Mali 1960-ban független nemzetállammá vált, melynek hatására az ott élő tuaregek kisebbségbe szorultak. (Schwarz 2007, 2. old.) Az urbanizáció, a nehezedő életkörülmények életmódváltásra késztették az eredetileg nomád népcsoportot, akiknek egy csoportja a városi életformát átvéve fokozatosan eltávolodott az ősi hagyományoktól. Ezen felül egyre több tuareg gyermek részesül többségi oktatásban, ami szintén magában hordozza a saját tradícióiktól való elszakadás kockázatát. (Hódi 2013, 25. old.) A hagyományoktól eltávolodó fiataloknak az öndefiniálás lehetőségét nyújtják a mesék és általuk a kulturális értékek megismerése. A kiállítás szervezője szerint a meséket bemutató tárlat „…arról szól, hogy ki vagy te abban a nehéz időszakban, amikor gyermekből felnőtté válsz”.6

A hagyományőrző közegbe született gyerekeknek kevésbé jelent kihívást a serdülőkorban önmaguk megtalálása, hiszen az ő nevelésüknek szerves részét képezi a mesehallgatás. Nekik alkalmuk adódik anélkül elsajátítani a közösség normáit és értékeit, hogy egyáltalán tudatában lennének a tanulásnak. Azok számára azonban, akiknél a me5

Az idézetek a Living Cultural Storybases interneten közzétett videójából származnak: http://www.youtube.com/watch?v=GHB-yMoDhYo 6 Az idézet a Living Cultural Storybases interneten közzétett videójából származik: http://www.youtube.com/watch?v=GHB-yMoDhYo

8

Hódi Adrienn Dóra

sélés nem képezi a szocializációs folyamat részét, az ősi történetek új perspektívát nyújtanak a világra a felnőtté válás nehéz időszakában. A mesék tehát kulturális értékeket közvetítenek, melynek révén egyúttal nevelnek és szocializálnak is, továbbá segítenek a közösség hagyományoktól elszakadt tagjainak, hogy megtalálják a választ a „ki vagyok én?” kérdésre. Létezik-e tuareg fabula? A mali tuaregek meséinek olvasása közben feltűnt, hogy a történetek több szempontból is emlékeztetnek a fabula műfajára. A fabula „elbeszélő műfaj, szereplői általában ember módra viselkedő és beszélő állatok; célja az emberi gyarlóságok és gyengeségek bemutatása; [továbbá] a történet erkölcsi tanulságot vagy a helyes viselkedésről szóló példabeszédet tartalmaz”. (Nádori 2012, 94. old.) Annak érdekében, hogy megállapíthassam, beszélhetünk-e a tuareg fabula létezéséről, az alábbiakban megvizsgálom, hogy a szóban forgó mesék megfelelnek-e a fabula műfaji kritériumainak. A tizenhat rendelkezésemre álló mese közül tizenkettőre igaz az, hogy szereplői antropomorfizált állatok. Ahogyan azt a mellékletben található táblázat mutatja, a mesékben jelen vannak a tuaregek közvetlen környezetében élő állatok – mint a teve, a szamár vagy a kecske –, és más haszonállatok, illetve vadon élő állatok is. Előbbire példa a ló és a kutya, utóbbira a róka, valamint a tigris. A mesék címében szinte kivétel nélkül megjelennek a főszereplő állatok, pl. „A róka, aki mindig éhes volt”, „A tyúk és a marabu”, „A tigris megrendelése”. Számos esetben pedig a „hogyan?” kérdés is benne foglaltatik a címben, ami előre utal arra, hogy a mesében választ kapunk a címben feltett kérdésre. Ilyen címek a teljesség igénye nélkül: „A tyúkok háborúja a gyöngytyúkok ellen, avagy hogyan szerezte az elefánt a színét”; „A szamár, a ló és az oroszlán, avagy hogyan szerezte a zebra a csíkjait és az ocelot a foltjait”; „A macskáról és az egerekről, és arról, hogyan változnak az idők”. A leggyakrabban előforduló szereplők a tyúk, az oroszlán és a tigris – mindhárom állat két-két címben kerül említésre, és három-három mesében szerepel. Említésre méltó továbbá az elefánt, amely csupán egyetlen címben jelenik meg, azonban három mesében is előfordul. Ebből arra lehet következtetni, hogy kevésbé fontos figura, és gyakrabban kap mellékszerepet, mint főszerepet.


9

A mesékben az állatok emberek módjára viselkednek és tudnak beszélni is. Gyakori mesekezdés az „akkoriban, amikor az állatok még beszélni tudtak…”, ezzel jelezve, hogy a mese a régmúltra vonatkozik, és a mesében bemutatott „állapotok” már nem állnak fent. A történetek első mondatában legtöbbször található időhatározó, például „volt egyszer…”, „egyszer réges-régen…”, „egy napon…” A helyszín nem mindig ilyen egyértelmű, ahol azonban kiderül, hogy hol játszódik a történet, ott sivatagi tájról, sátrakról, piacról olvashatunk, ami tükrözi a tradicionális tuareg élet színtereit. A tuareg mese parabolisztikus jellegű, mintegy példabeszédet tartván vezet rá arra, hogy miként kell helyesen élni, okosan dönteni, ügyesen cselekedni. Ezt kétféleképpen teszi: vagy a jó, követendő példát állítja a mese befogadója elé, vagy azt mutatja meg, hogy mit ne tegyünk, rávilágítva ezzel a helytelen döntés következményeire. Szövegpélda az előbbi esetre: „A MACSKA ÉS AZ OROSZLÁN TESTEDZÉS KÖZBEN Egy nap az oroszlán edzeni akart tanulni a macskától. Azzal kezdték, hogy hogyan kell finoman mozogni. „Ez meglehetősen könnyű” – mondta az oroszlán. A második lecke arról szólt, hogyan kell állatokat ölni. Ez a rész különösképpen érdekelte az oroszlánt. A macska megmutatta neki, hogy kell manccsal megragadni egy állatot. Amikor az oroszlán látta, hogy a macska el is akart kapni egy kígyót, megkérdezte tőle: „El tudod ejteni a kígyót a száddal? Vagy hogyan csinálod?” „Elkapom a karmaimmal.” – felelte a macska, és villámgyorsan belemélyesztette a karmait egy kígyóba, hogy megmutassa az oroszlánnak. A macska hosszú karmai mélyen befúródtak a kígyó fejébe. A kígyó fájdalmában körbe-körbe tekergett. Erre a macska még egyet odacsapott, és kikaparta a kígyó szemeit. A vak kígyó immáron hiába kereste a macskát. Nem láthatta őt többé. Kétségbeesésében megpróbálta megmarni. A macska azonban, aki tudta, hogy milyen veszélyes a kígyóméreg, és hogy megvakulna, ha a kígyónak sikerülne szemen köpni őt, igyekezett kitérni előle. Aztán újból nekilendült, minden dühével rárontott a kígyóra, és egyetlen ütéssel szétroppantotta a nyakát. Amikor a kígyó holtan feküdt a homokban, a macska odaállt mellé, és büszkeséggel telve rápillantott az oroszlánra: „Te is meg tudod ezt csinálni?” – kérdezte. „Nem” – mondta az oroszlán – „nem tudom, mert a kígyó nekem

10

Hódi Adrienn Dóra

túl kicsi.” Erre a macska megkérdezte tőle: „Akkor hát melyik állatot akarod megölni?” „A bivalyhorda legerősebb bivalyát” – válaszolta az oroszlán. Így hát elindultak bivalyra vadászni. Amikor a bivalyok meglátták a közeledő oroszlánt, menekülőre fogták. „Amikor közel érsz a bivalyhoz, ugorj rá, és üss rá az ülepére!” – tanácsolta a macska. „Az nagyon fáj majd neki, így meg fog fordulni, és fáradság nélkül eltörheted a nyakát.” Az oroszlán így is tett, és így is tesz az összes oroszlán mind a mai napig. Miután az oroszlán mindent megtanult, amit csak a macska taníthatott neki, el akarta kapni a macskát. Ő azonban nagyon tapasztalt volt. Már számított arra, hogy valami hasonló fog történni, ezért villámgyorsan felugrott egy fára. Ekkor az oroszlán dühbe gurult a csalódottságtól: „Ezt nem mutattad meg nekem!” – kiáltott fel mérgesen a macskának. „Nem” – felelte a macska – „mert így megmenthetem az életemet”. Ezért mondjuk hát: Egy mester soha sem tanít meg mindent a tanítványának, amit tud. Megtörténhet ugyanis, hogy a tanítvány egy napon átesik a ló túlsó oldalára, és mindent fel szeretne használni, amit a mesterétől tanult…”

Ebben a mesében a macska a korábbi tapasztalatai alapján már tudta, hogy nem szabad mindent megtanítania az oroszlánnak, különben tanítványa a saját fegyverét fordíthatja ellene. Itt tehát pozitív példa áll a mese befogadója előtt arra vonatkozóan, hogy miként érdemes viselkednie. A történet végén külön felhívja a figyelmet a tanulságra az „ezért mondjuk hát” kezdetű szakasz, ami arra enged következtetni, hogy a tuareg közösségben szájhagyomány útján már elterjedt ez a tapasztalat, és a mese célja a relevancia megőrzése, folyamatos tudatosítása. Szövegpélda az utóbbi esetre:

„A RÓKA, AKI MINDIG ÉHES VOLT 1 Az összes állat összegyűlt egyszer egy nagy ünnepségre. Mindegyik kisorsolt magának egy másik állatot, amit megehetett. A rókának a denevér jutott. „A denevér ugyan hosszú és széles, mégse túl tartalmas” – mondta csalódottan.


11

2 Ismét nagy ünnepet ültek az állatok. Ezúttal embereket is meghívtak. Ahogy az lenni szokott, ez alkalommal sem bővelkedtek az ennivalóban. Ezért kitaláltak valami különlegeset: Minden állat kiválaszthatta, hogy kivel akarja megosztani az ételt. A róka így szólt: „Én a kövér nőt választom.” Azt gondolta ugyanis, hogy mivel az asszonynak már így is nagy hasa van, ezért nem kell sokat ennie. Azonban óriásit csalódott. A nőnek azért volt nagy a hasa, mert gyereket várt, és mivel kettő helyett kellett ennie, teljesen egyedül kiürítette a tányért.”

Mind az első, mind a második mesében a rossz döntés, illetve a helytelen előítélet következményei láthatók. A tanulság az, hogy nem szabad a külsőségek alapján ítélni, mert csalódás érhet bennünket. Visszatérve a korábban feltett kérdésre, a fabula műfaji kritériumainak a rendelkezésre álló szövegeken végzett vizsgálata alapján megállapítható, hogy a fabula önálló műfajként létezik a mali tuaregeknél. Fontos részét képezi a közösség orális hagyományának, mivel parabolisztikus jellege és tanító funkciója révén gondoskodik arról, hogy az ifjakban „gyökeret verjen” a tuareg érték- és normarendszer, az idősebbeket pedig megerősíti abban, hogy a továbbiakban is az alapján éljenek. A mese mint önreprezentációs eszköz A mese által megismerhető a kultúra, amelynek a történet részét képezi, és az embercsoport, amely a mesét „útjára indította”. Különösen igaz ez a parabolisztikus mesére, ahol tanulság formájában „készen tálalva” kapjuk meg, hogy a szóban forgó kultúrában mi a követendő és mi az elvetendő. Tanulmányom e részében először a fabulák szereplőinek habitusa és a cselekmény alapján ismertetem, hogy milyen értékeket közvetítenek a történetek. Nemcsak az értékrendre derül azonban fény a mesék olvasása során, hanem arra is, hogy mi jellemzi a közösség életmódját, szokásait, hagyományait. A következőkben törekszem ennek bemutatására is. Az analízisnek alávetett tizenhat mesében gyakran előfordul a „látszat csal”, a „nem minden az, aminek látszik” motívum. Ahogyan a fent bemutatott mesében is tévesen ítéli meg a róka a külcsín alapján mind a denevért, mind a várandós asszonyt, úgy egy másik mesében

12

Hódi Adrienn Dóra

az elefánt biztosra veszi győzelmét a tyúkok felett – ami viszont a méretkülönbség ellenére nem következik be. Arra akar ezáltal rávilágítani a mese, hogy nem minden a külső: „A történet ezt tanítja nekünk: Nem igaz tehát, hogy aki kicsi, az tehetetlen; és még ha nagy és erős is vagy, nem engedhetsz meg magadnak mindent büntetlenül.”

Ez több dolgot is elárul a tuareg kultúráról. Egyrészt azt, hogy egy személy megítélésekor nem a külső, hanem a belső tulajdonságok dominálnak, és előbbiek nem determinálják utóbbiakat. Másrészt a tuaregek nem becsülik le az ellenfelet, mert tisztában vannak azzal, hogy a látszólag magas nyerési esély dacára is fordulhat a kocka. Végül az a szabály is megfogalmazódik a mesékben, hogy senki sem élhet vissza büntetlenül a külső adottságaiból származó előnyökkel. Gyakorta megjelenő motívum a mesékben az összefogás, a kooperáció a közös cél érdekében, legyen szó akár az élelemkeresésről, akár az ellenség legyőzéséről. Nem ritka az sem, hogy a mesék szereplői segítségül hívják egymást, például a munka elvégzése vagy vadász trükkök elsajátítása céljából (eszünkbe juthat itt a macskáról és az oroszlánról szóló mese). Ennek alapján kijelenthetjük, hogy a tuareg kultúrában jelentős szerep jut az összetartásnak, és nem szégyen a segítségkérés. Ennek hátterében a kollektivizmuson alapuló társadalmi struktúra áll. A 19. század közepén még jellemző volt a családok frakciókba, majd klánokba, ezután törzsekbe, végül szövetségekbe tömörülése. (Briggs 1960, 126–127. old.) Napjainkra ez a struktúra már csupán nyomokban lelhető fel, és szinte csak a frakció intézménye maradt fenn, ami inkább gazdasági, mint politikai egységet jelent: egymáshoz közel élő családok közös állattenyésztését és együttes karavántevékenységét értjük ez alatt. (Friedl 2008, 99–100. old.) A mesékben ábrázolt motívum tehát valós értéket reprezentál. A mesék révén betekintést nyerhetünk a nemek viszonyába is. „A szamár, a ló és az oroszlán, avagy hogyan szerezte a zebra a csíkjait és a párduc a foltjait” című mesében a szamár a feleségére bízza a fontos döntések meghozatalát: „Ha ez így van” – mondta a szamár, aki sokra tartotta felesége eszét – „ha ez így van, akkor tegyél javaslatot, hogy miként oldhatnánk meg a problémát.” Az asszony az, aki folyamatosan irányítja a háttérből az eseményeket, elősegítve ezzel a szamár felemelkedését az állatok királyává. A két nem eme viszonyulása egy-


13

máshoz arra enged következtetni, hogy a tuaregeknél kiemelt szerepet élveznek a nők – ami nincs is másként. Ők tartják össze a közösséget (Friedl 2008, 139. old.), és kulturálisan meghatározott „előnyeik” is vannak a férfiakkal szemben, például a leszármazás női ágon történő levezetése (Claudot-Hawad 2005). Rendkívül érdekes, hogy az orális kultúra részét képező meséknek szinte mindegyikében említésre kerül maga az oralitás. Számos utalást olvashatunk arra vonatkozóan, hogy a hírek szóbeliség útján terjednek. Néhány példa a teljesség igénye nélkül: „…akkoriban a róka és a majom csak hallomásból ismerték egymást”; „…hallottam, hogy öt percet sem bírsz ki anélkül, hogy vakaróznál”, „…hogy megtudják, volt-e alapja a másikról szóló híreszteléseknek”, „…a nyúl rögtön rohant az oroszlánhoz, hogy közölje vele a jó hírt”. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy a tuareg kultúrában a szóbeliség elsőbbséget élvez az írásbeliséggel szemben. E dominanciát alátámasztja az is, hogy a griot-ok – akik hivatásuk révén pontosan ezt az orális hagyományt képviselik – szintén említésre kerülnek az egyik történetben, amelyben nagy tiszteletnek örvendő, békés embereknek ismerhetjük meg őket. A szóban forgó mesében egy tuareg nemes a következő szavakkal méltatja a griot érdemeit: „Te idősebb vagy nálam” – mondta neki Malouli – „Nem vagy tuareg, de a dalaiddal buzdítottál minket a harcban. Az én szememben királlyá váltál.” A mesék az önreprezentáció eszközeként szolgálnak a mali tuaregek életmódját és életkörülményeit illetően is. Korábban már kitértem arra, hogy a történetek helyszínei a tuaregek életének tipikus színtereit tükrözik, mind tágabb értelemben – mint a sivatag –, mind szűkebb értelemben – például a sátor. Az egyik mesében Mekka is említésre kerül, közvetve utalva a tuaregek életében jelentős szerepet betöltő iszlám vallásra. A meséken keresztül a jellemző tevékenységeket is megismerhetjük, legyen szó akár a mesterségekről, akár a mindennapos teendőkről. Ami a foglalkozásokat illeti, „A tigris megrendelése” című mesében nyomon követhetjük, ahogyan egy kovács – eleget téve a tigris megrendelésének – elkészít egy kést. A kézművesség, illetve kovácsmesterség mindenhol megtalálható a tuaregek körében. A kovácsok megnevezése tamaschek nyelven enaden, ami annyit tesz: „a többiek”, vagyis „akiket nem nevezünk a nevükön”. (Friedl 2008, 104. old.) A kézművesek szabadsága és tulajdona sérthetetlen, mivel tevékenységük révén fontos pozíciót vívtak ki maguknak a közösségben. (Friedl

14

Hódi Adrienn Dóra

2008, 104. old.) A munka mellett a történetek olyan hétköznapi teendőket is ábrázolnak, mint a kora reggeli piaclátogatás, illetve a vízszerzés: „Az embereknek legfőképpen azért volt szükségük e két állatra [a lóra és a szamárra], hogy a vizet messze földről a sátraikhoz szállítsák.”

Mindezek alapján látható, hogy a mesék a tevékenységek széles spektrumát tárják elénk, hűen tükrözve ezzel a valós életformát. Végezetül említést tennék mindazokról a veszélyekről és kockázatokról, amelyek mindig is a sivatagi élet velejárói voltak, a globalizáció hatására azonban még nagyobb rizikófaktorrá váltak. Ezek a problémák vissza-visszatérnek a mesékben, ami – úgy vélem – értelmezhető jelentőségük mutatójaként. Ilyen visszatérő motívum az éhség, a hiábavaló és eredménytelen élelemkeresés: „A róka nagyon éhes volt, és órák hosszat kóborolt, hogy valami ehetőt találjon. Azonban rossz idők jártak, és amikor semmit sem talált, kimerülten lefeküdt egy fa alá.”

Egy másik példa: „Akkoriban, amikor az állatok még beszélni tudtak, a tigris éppen úton volt és zsákmányra vadászott. Azonban ez alkalommal sem járt sikerrel. Egy hosszú hét végén még mindig nem ejtett el egy állatot sem. Emiatt csaknem megőrült az éhségtől, és már csak haza akart menni.”

Egy további mese a víz kiemelkedő szerepére és a víz hiányának veszélyére hívja fel a figyelmet: „Amikor vadászni mentek, a feladataik közé tartozott, hogy a napi vízadagot tartalmazó vízzsákokat hordják és figyeljék. Szerfelett felelősségteljes feladat ez, mivel víz nélkül nincsen túlélés.”

A történetekből kiderül, hogy mind az élelem, mind a víz korlátozottan áll a tuaregek rendelkezésére lakóhelyük sivatagos jellegéből fakadóan. A globális felmelegedés okozta ökológiai változások az elmúlt évtizedekben még tovább fokozták a problémát. Az utóbbi fél évszázad során számos alkalommal fordult elő hosszantartó szárazság a területükön, többek között 1973–1974-ben, 1984–1985-ben, illetve


15

2001–2002-ben. A száraz periódusok mindig komoly következményekkel jártak: tönkrement a termés, és a helyiek magukat is nehezen tudták életben tartani a víz és élelem hiánya miatt, nemhogy állataikat. (Friedl 2008, 19–20. old.) Látható tehát, hogy a mesékben az önreprezentáció magas fokával találkozunk. Amennyiben túllépünk azon, hogy a történetek az állatvilág kalandos életéből mutatnak be epizódokat, „betekintést nyerhetünk a kulisszák mögötti világba”, és megismerhetjük a mali tuaregek életét, egészen az érték- és normarendszertől a nemi viszonyokon át az élelem- és vízszerzés nehézségéig.

Összegzés Tanulmányomban a mesék szerepének jelentőségét és sokrétűségét igyekeztem bemutatni egy mali tuareg közösségben, amely a globalizáció hatására rohamos mértékű kulturális változáson megy keresztül, és amelynek nyelvét a kihalás fenyegeti. Arra kerestem a választ, hogy a közösségen belül miként zajlik a mesélés, miért töltenek be jelentős szerepet a mesék, és hogyan reprezentálják magukat a tuaregek a meséken keresztül. Emellett célként tűztem ki azt is, hogy megvizsgáljam egy sajátos irodalmi műfaj, a tuareg fabula létjogosultságát. Első kérdésemet megválaszolván fény derült arra, hogy a vizsgált közösségben a mesék átörökítése szóbeliség útján történik. A mesemondásnak szigorú tradíciói vannak, ugyanis a mesélés este történik, amikor kicsik és nagyok a tűz körül összegyűlnek. A tuaregeknek vannak hivatásos, köztiszteletben álló mesemondói, a griot-ok, azonban rajtuk kívül bárki más is mondhat mesét – noha a nők, gyermekek, és alacsony rangú férfiak történeteit a közösség tagjai alapvetően fikciónak titulálják, szemben az idősebb és magasabb rangú férfiak által mesélt, hitelesnek tartott történetekkel. A mesék fontosságának okait keresvén arra a megállapításra jutottam, hogy e fiktív történetek az emberélet minden egyes szakaszában jelentős szerepet játszanak: a kisgyermeknek segítenek a szocializációban, a serdülőnek választ adnak az öndefiniálással kapcsolatos kérdéseire, a szülőnek eszközt adnak a kezükbe, hogy kultúrájukhoz hű gyermeket neveljen, az idős embert pedig megerősítik abban, hogy helyesen éli-e az életét. A mesék értéket közvetítenek, ezáltal pedig ben-

16

Hódi Adrienn Dóra

nük rejlik a potenciál, hogy a kultúrájuktól eltávolodott egyéneknek is segítsenek megtalálni a választ a „ki vagyok én?” kérdésre. A „tuareg fabula” létezésére vonatkozó kérdésem megválaszolásához tizenhat mali mesét vetettem alá a fabula műfaji kritériumai szerinti vizsgálatnak. A mesék jelentős része mindegyik előzetesen támasztott feltételnek megfelelt: szereplőik antropomorfizált állatok, a mesék célja az emberi gyengeségek bemutatása, továbbá a történetek parabolisztikus jellegűek. Mindezek alapján azt a következtetést vontam le, hogy a tuareg fabulának van létjogosultsága. Tanulmányom utolsó részében a mesét önreprezentációs eszközként elemeztem, azt feltételezve, hogy a mesék által megismerhető a kultúra, amelyben azok keletkeztek és továbbélnek. A már említett tizenhat történetet megvizsgálva meglepően sok információt fedeztem fel mind a tuareg érték-és normarendszerre, mind az életmódra vonatkozóan. Előbbi tekintetében visszatérő motívumként jelenik meg az összefogás, illetve a belső tulajdonságok dominanciája a külső jellemzőkkel szemben. A nemi viszonyok kapcsán kirajzolódik a nők kiemelkedő pozíciója a tuareg társadalomban. Ami pedig az életmódot illeti, utalást lehet találni a tipikus foglalkozásokra – például kovácsmesterség, kézművesség –, a mindennapi tevékenységekre – mint a vízhordás vagy a piaclátogatás –, továbbá az ökológiai körülmények által determinált nehézségekre – például az élelem- és vízhiány. Mindezek alapján tehát bebizonyosodott, hogy a mesék rendkívül fontos szerepet töltenek be a mali tuareg közösség kultúrájában: egyrészt stabil pillérként irányt mutatnak a közösség tagjainak, másfelől megmutatják a „kívülállóknak”, hogy miben áll tuaregnek lenni. Ez pedig különösen releváns a jelenleg folyamatban lévő transzformációs időszakban.

Felhasznált irodalom BRIGGS, Lloyd Cabot 1960 Tribes of the Sahara, Cambridge, Harvard University Press, CLAUDOT-HAWAD, Hélène 2005 „Woman the Shelter” and „Man the Traveller”. The Representation of Gender among the Tuaregs. Second World Congress of Matriarchal Studies (http://www.second-congress-


17

matriarchal-studies.com/claudot_hawad.html – Utoljára megtekintve: 2013.01.15.) FRIEDL, Harald A. 2008 Kulturschock Tuareg, Bielefeld, Reise Know-How. HALE, Thomas A. 1997 From the Griot of Roots to the Roots of Griot: A New Look at the Origins of a Controversial African Term for Bard, Oral Tradition, 12, 2, 249–278. old. HALE, Thomas A 1994 Griottes. Female Voices of Africa, Research in African Literatures, 25, 3, 71–91. old HÓDI Adrienn 2013 A tuaregek kultúraváltozása a 19–20. század fordulójától napjainkig a globalizációs és modernizációs folyamatok tükrében. (http://antroport.hu/lapozo.php?akt_cim=356 – Utoljára megtekintve: 2014.01.15.) MAMOZAI, Martha – OULD BADI, Mohamed 2012 Von Tieren und Menschen. Geschichten aus dem Tuareg-Zelt, Berlin, Pro Business digital printing Deutschland GmbH. MCELHATTON, Paul 2013 The Malian Griot in the Modern Era. Interview with Malian musician, Bassekou Kouyate, at Sugar Club, Dublin, 2013.09.25. (http://thinkafricapress.com/mali/griot-modern-era – Utoljára megtekintve: 2014.01.12.) NÁDORI Attila szerk. 2012 Britannica Hungarica Nagylexikon 8. Budapest: Kossuth Kiadó. RASMUSSEN, Susan J. 1998 Reflections on Myth and History: Tuareg Concepts of Truth, “Lies,” and “Children’s Tales”, Oral Tradition, 13, 2, 247–284. old. SCHWARZ, Katharina 2007 Die Tuareg–Nomaden. Veränderungen und Probleme innerhalb dieser besonderen Gesellschaftsform in Zeiten des technologischen, wirtschaftlichen und politischen Wandels am Beispiel der Tuareg in der westafrikanischen Republik Mali, GRIN Verlag. Felhasznált internetes források: Living Cultural Storybases weboldala: http://www.storybases.org A Living Cultural Storybases youtube csatornájának alábbi videója: http://www.youtube.com/watch?v=GHB-yMoDhYo

18

Hódi Adrienn Dóra

Melléklet A tizenkét fabulában megjelenő állatok Állat megnevezése Bivaly Denevér Egér Juh Kecske Kígyó Ló Majom Marabu Nyúl Orrszarvú Párduc Zebra Gyöngytyúk Kutya Macska Róka Szamár Teve Elefánt Oroszlán Tigris Tyúk

Előfordulás a mesében 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 2 2 2 2 2 2 3 3 3 3

Előfordulás a címben 0 0 1 0 0 0 1 1 1 1 0 1 1 1 1 2 2 1 1 1 2 2 2

MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

Recommend Documents