MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION
AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE -----------------------------------------------------------------------------------KUN Tibor Néger rabszolga-kereskedelem Eredeti közlés /Original publication: Klió, 1998, 7. évf., 3. sz., 37–41. old. Eredeti Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.000.126 Dátum/Date: 2013. december / December – 2014. augusztus / August 03. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document KUN Tibor: Néger rabszolga-kereskedelem, AHU MATT, 2014, pp. 1–8. old., No. 000.000.126, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Közkönyvtárakban / In public librarires Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words Magyar Afrika-kutatás, Olivier Pétré-Grenouilleau könyvének ismertetése (La traite des Noir), a rabszolga-kereskedelem története, a vesztesek (az elhurcolt rabszolgák) nem kapnak helyet a könyvben
2
Kun Tibor
African studies in Hungary, review to Olivier Pétré-Grenouilleau’s book (La traite des Noir), history of the slave trade, the losers (the slaves deported) no place in the book ---------------------------------------------------------------------------AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.
Néger rabszolga-kereskedelem
3
NÉGER RABSZOLGA-KERESKEDELEM Kun Tibor
Olivier Pétré-Grenouilleau, a Bretagne-Sud Lorient Egyetem docense, e könyvén kívül még három másik művet szentelt az elmúlt években ugyanennek a témának: a francia tengeri kereskedelemnek, kapcsolatának a kapitalizmus kialakulásával és a rabszolga-kereskedelemmel. Ez a könyv – a sorozat megkívánta tömörségben, sűrűségben és rövidséggel – az afrikai kontinens és a néger diaszpóra lakói által gyakran idézett és még ma is fájdalmasan megélt, több évszázadra átnyúló folyamatot, a néger rabszolga-kereskedelmet (franciául traite: a továbbiakban, a rövidség és az egyszerűség kedvéért ezt a szót használjuk) tárgyalja. A Bevezetőben körülhatárolja szándékát, témáját: a traite helye, a történelemben játszott szerepe fogja érdekelni. Minden olyan kérdést érinteni akar, amely a témára vonatkozik, s a jelenséget „globális perspektívában” kívánja elhelyezni. Két részre osztja munkáját: az első a traite története, ami a szakemberek által ugyan már ismert, de egymással nem eléggé összekapcsolt aspektusokat vizsgálja, míg a második a traite jelentőségét, következményeit elemzi. Hamar leszögezi: traite és rabszolgaság nem egy és ugyanaz, bár kétségtelenül léteznek interakciók a két jelenség között. A traite eredete nagyon régre nyúlik vissza a történelemben, hiszen már a fáraók is alkalmaztak néger rabszolgákat, de találkozhatunk velük az ókori Athénben, a punoknál, Karthágóban és Rómában; ekkor azonban még nincs rabszolga-kereskedelem, hiszen csak nagyon kis számban fordultak elő ilyen minőségben. A néger rabszolgákkal történő kereskedés a 7. századtól számítható, megjelenése a muzulmán hódítás következménye. A szerző már itt, s később is többször kiemel egy tényt: a leendő rabszolgákat maguk a néger államok és azok uralkodói „termelik”, cserébe olyan – egyelőre afrikai eredetű – termékekért, amelyeket később az európaiaktól fognak beszerezni. Ez utóbbiak tehát egy, már többé-kevésbé létező rendszer előtt „kénytelenek meghajolni”. Rámutat egy érdekes különbségre a muzulmán és az európai traite kö-
4
Kun Tibor
zött: az előbbiekben nemigen lehet olyan ideológiai, politikai, gazdasági mozgalmakra bukkanni e kereskedelemmel szemben, mint amilyeneket Európában vagy Amerikában megismerhettünk. Különleges helyet foglalt el Etiópia II. Menelik uralkodása idején: ő igyekezett országát a nemzetközi közösséggel elfogadtatni, ezért megszüntetni a néger rabszolga-kereskedelmet, ugyanakkor nem akart azon arab kereskedőktől sem megválni, akik ezzel egy időben fegyvereket szállítottak neki. A traite elősegítette a muzulmán világ terjeszkedését: szoros kapcsolatok szövődtek a muzulmán birodalom és Nyugat-Afrika néger államai, uralkodói között. E kölcsönös kapcsolatokat illetően a kutatásoknak a következő két kérdésre kell még felelniük: miért nem alakult ki és maradt fönn a muzulmán kultúrkörben az amerikaiakhoz hasonló néger diaszpóra és közösség, illetve, a négerek csak segítők, avagy fontos szerepet játszó elemek voltak ebben a kultúrkörben? Az atlanti traite a 18. században indult be, lendült fel. Olyan, nagy méreteket öltő rabszolgaság megjelenéséről, kifejlődéséről van itt szó, amely alapvetően termelés-irányultságú, keretei a gazdaságnak világméretűvé válása és a nyugati materiális civilizáció elterjedése, alapjai pedig már a 15. század végén léteztek. Mik voltak az okai? A nyugateurópai nemzetek többsége kezdte kétségbe vonni az ibériai (elsősorban portugál) rabszolga-kereskedelem monopóliumát; a munkaerő árának emelkedése; a szabad kereskedelem győzelme. A három nemzet, amely hatalmas és tekintélyes vállalkozássá fejlesztette a traite-et, az Egyesült Tartományok, Anglia és Franciaország volt. Mellettük voltak olyan apróbb kikötők, amelyek csak mellékesen kapcsolódtak be e kereskedelembe. A „négerkereskedő Európa” fontosságát, különlegességét tekintve nem különbözött – állítja a szerző – a kapitalizmus által érintett textil-, cukoriparos vagy éppen háborút viselő Európától. Az európai hajósok és négerkereskedők számára szállított néger rabokat az esetek többségében maguk az afrikaiak szerezték be. Az Atlanti-óceánon történt átszállítást már európai hajósok végezték. Ezzel kapcsolatban külön probléma volt az útközbeni elhalálozás: ez, állítólag, alacsonyabb volt, mint az az elhalálozási arányszám, amelyet a 19. században az aranyláz USA-jába indult hajókon megfigyeltek, vagy mint a 18. századi „letelepedett” európaiaké volt súlyos, válságos időszakok idején. A traite-et az abolicionista mozgalmak igyekeztek mérsékelni, majd véglegesen megszüntetni. Ez a nyugati világból indult ki, de
Néger rabszolga-kereskedelem
5
csak lassan, nagy nehézségek árán mehetett végbe. Maga a katolikus egyház is legitimizálta a négerekkel való kereskedést egészen 1839 végéig, amikor is a pápaság hivatalosan elítélte azt. Hatásosan segítették az abolicionisták küzdelmét a néger rabszolgalázadások, az ezektől való félelem. Viszont a felvilágosodás és a francia forradalom személyi tulajdonról szóló, azt védő tanai, nézetei védelmet nyújtottak az antillai ültetvényeseknek, akik tudvalevően nagy rabszolgatartók voltak. Nagy-Britanniában a felvilágosodás eszméiből született meg a 18. században a társadalom sok rétegét meghódító, legerősebb hatású rabszolgaellenes mozgalom. Az abolicionistáknak mindenütt keményen meg kellett küzdeniük az abolíciót ellenzőkkel: a vitában mind humanitárius, mind gazdasági érvek és ellenérvek elhangzottak. A traite megszüntetését célzó intézkedések betartását angol hajók ellenőrizték, illetve büntették azok megszegőit a 19. század első évtizedeitől. Természetesen a traite, elvi-elméleti betiltása után is tovább folytatódott, még ha kisebb mértékben is. E kereskedelem hanyatlásának okai: a néger rabszolgák által biztosított munkát a kényszermunka váltotta fel; változtak az erkölcsök, a gazdasági és társadalmi viszonyok: az erőszak és a zsarolás alkalmazása; győzött a pragmatizmus. Ugyanakkor nem fogadható el az a tétel, amelyet a harcias abolicionizmus, a marxizmus, a tiers-mondista ideológia hirdet, és amely szerint „a traite lenne Afrika bajainak az oka, és a Nyugat ipari fellendülésének a forrása.” E nézetet a problémát alkotó bonyolult, kortól és helytől függő összefüggésekkel kell helyettesíteni – de legalábbis ezeket is mellé kell állítani! Érdekes az európai négerkereskedők bemutatásának szentelt rész. Magának az elnevezésnek (ki a négerkereskedő?) a meghatározása több kritériumtól függ, amelyek között fontos, honnan, milyen társadalmi közegből kerültek ki. Mindentől függetlenül, valamennyi négerkereskedőre jellemző, hogy „a traite révén akar meggazdagodni.” E speciális arisztokrácia mindenütt az előkelő rétegeket alkotja, ott van a kulturális társaságokban, magánpalotákban páváskodik, kitűnik életstílusával: „tekintélyük, vagyonuk mindenütt megnyitja a hatalom kapuit.” Viszont ahogyan távolodunk megjelenési, felbukkanási helyüktől, koruktól, úgy látjuk csökkenni befolyásukat. Végülis Európában „sohasem játszottak jelentősebb szerepet a társadalom és a hatalom fejlődésében”. A traite a társadalmi és a gazdasági dinamizmus biztosításának tényezője: hatását azonban az a társadalom határozza meg, amelybe be-
6
Kun Tibor
leágyazódik. Nyugat-Európa és a traite viszonyát elemezve, a szerző kategorikusan leszögezi: nem igaz, hogy a traite és a rabszolga-kizsákmányolás, vagy csak a traite a nyugat-európai ipari forradalom forrásai. A traite nem hozott extra jövedelmet, a belső tényezők, mint pl. a demográfiai növekedés, a belső területek kereskedelmének fellendülése, az egységes belső piac létrejötte lényeges szerepet játszottak pl. az angliai ipari forradalomban. A modern fejlődés feltételei részben már adottak voltak Északnyugat-Európában, amikor ott a traite kezdett fellendülni. „Tagadhatatlan, hogy a gyarmati nagykereskedelem profitábilis volt, lehetővé tette a tengeri kereskedelem növekedését, és sok embernek adott kenyeret, megerősítette az új értékeket és az új eliteket, melyek a 18. század végén, részben azután a forradalmak korát is táplálták.” Másrészt az északnyugat-európai államokban csupán egy volt a sok tényező közül – „igaz, azoknál erkölcstelenebb”, amelyek olyan fejlődési folyamatban vettek részt, amelyet „csak gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai tényezők sokasága magyaráz”. Dél-Európában, Portugáliában és Spanyolországban a traite nem játszott meghatározó gazdasági szerepet: az előbbiben elsősorban a luxuscikkek kereskedelmét szolgálta, míg az utóbbi országban csak a 18. század második felében lendült föl, s nem vált valódi termelőerővé. A traite Afrikára gyakorolt hatása a téma „legérzékenyebb, legvitatottabb, leghomályosabb része”. Vitatott – többek között – az Afrikából az Atlanti-óceánon túlra hurcolt négerek száma. A szerző szerint ez – 1450 és 1900 között – mintegy 11 698 000, amihez hozzá kell adni azt a kb. 12–14 milliót, akiket a muzulmánok szállíttattak el. Egyesek ezeket a számokat bizonyos szorzókkal még beszorozzák, pl. a kiesett születések miatt. Az afrikai kontinensen dúló háborúk okai sem csupán az európaiak számlájára írandók, hanem azok az adott afrikai társadalmak működésének belső logikájából is következtek. A traite atlanti történetének eredetét, jellemzőit, korlátait sok kutató csak bizonyos szempontból tárgyalja és mutatja be, aminek okai sokfélék: gyökereznek a múlt század abolicionista harcában, a fehér ember „rossz lelkiismeretében”, azon óhajában, hogy „dekulpabilizálja magát” (vagyis felmentse magát a bűnök alól), valamint a rasszizmus túlkapásaiban. És amit a legsúlyosabbnak ítél a könyv szerzője: a traite hatásait taglaló beszámolók alapján az a kép tárulhat az ember elé, mintha
Néger rabszolga-kereskedelem
7
„…a fekete kontinensnek nem lenne saját történelme, és csak mint az idegenből érkező hatások befogadója lett volna... Egy fejlődő, a külső világtól minden, a számára hasznosat átvevő, ugyanakkor a saját struktúrájából minden lényegeset megőrző világot termékenyített meg a traite és a többi, kívülről jött hatás.” A traite – folytatja a szerző – Afrikában „választás eredménye volt”, egy a sok egyéb módszer közül, amelyekkel a helyi elitek növelhették gazdagságukat, hatalmukat. Más kereskedelmi tevékenységekkel egyetemben hozzájárult olyan területi egységek fejlődéséhez, amelyek egységes voltuk miatt szerencsésebb helyzetben voltak az államiságot nélkülöző társadalmakkal szemben, és elősegítette az árugazdálkodás elterjedését. Majd még egyszer kiemeli: az afrikai változások nem csupán Európa vagy az iszlám hatása, beavatkozása révén mehettek végbe: az afrikaiak nem csak „…áldozatai, együttműködői, ellenzői voltak a kívülről jött hatásoknak, de szereplői is történelmüknek.” Olivier Pétré-Grenouilleau könyvében érdekes, tanulságos adatok találhatók bizonyos, a traite-tel kapcsolatos kérdésekre vonatkozóan. Így pl. megtudhatjuk, mire használták a néger rabszolgákat a maghrebi területeken, milyen volt egy, a négereket – leendő rabszolgákat – szállító hajó felépítése, legénysége, milyen szerepet játszottak a portugálok Afrika felfedezésében a 15–16. században, miben állt a spanyol asiento-rendszer, milyen méretű volt a francia rabszolgaszállító hajók által lebonyolított kereskedelem, hogyan zajlott a rabszolgák beszerzését megelőző alkudozás, hogyan nézett ki az Amerikába átszállított feketék „rabszolgapiaca”, az európai államok hol, Afrika melyik részéből szerezték be az elszállítandó leendő rabszolgákat, illetve hogy az amerikai kontinens melyik részébe szállították őket, az Atlantióceánon átkelés milyen megpróbáltatásokat jelentett néger raboknak és fehér legénységnek, milyen volt az egyik legnagyobb európai rabszolga-kereskedő nagyváros, a franciaországi Nantes, mikor milyen megállapodások köttettek a különböző rabszolga-kereskedő nemzetek között stb. Egy dolgot azonban nagyon hiányolhatunk e sokoldalú, sok nézetet ütköztető összefoglalóból: milyen lett azoknak az új élete, hogyan alakult a sorsuk azoknak, akikről tulajdonképpen a könyv egésze szól: az
8
Kun Tibor
Afrikában elfogott, rabszolgákká, élő árucikké tett néger embereké, akiket valamelyik afrikai kikötőben behajóztak, és embertelen körülmények között az Atlanti-óceánon túlra vittek? Sajnos, ezek a néger emberek valahogyan kimaradtak a képből: mintha nem is léteztek volna, hanem csak hajósok, kereskedők, bankárok, no meg elméletek, dátumok, események, helyek, társadalmak – élő személyek nélküli társadalmak – lettek volna a szereplői ennek a gyászos történelmi folyamatnak! Kissé már gyanús mindezek mellett, hogy a szerző léptennyomon kisebbíteni, enyhíteni akarja az egész traite általa is ismert negatív vonásait, közvetve-közvetlenül azokat, akik őelőtte kritizálták ezt a fajta kereskedelmet. Úgyhogy azoknak, akiket a hiányzó néger emberek sorsa érdekel, ajánlhatjuk, olvassák el a 20. századi afrikai, antillai, amerikai, nem föltétlenül marxista, tiers-mondista DuBois, Hughes, Senghor, Césaire, Damas, Glissant és a többi, ma már „klaszszikusnak” számító néger szerző irodalmi alkotásait, regényeit, költeményeit, drámáit, vagy akár tanulmányait! Valószínűleg csak így kaphatnak teljesebb, igazabb, sokoldalúbb képet a néger rabszolgakereskedelem igazi veszteseiről... (Olivier Pétré-Grenouilleau: La traite des Noir (Kereskedelem a feketékkel), 1997, Paris, Presses Universitaires de France, Que sais-je? – sorozat, 128 old.) (Klió, 1998, 7. évf., 3. szám, 73–77. old.)
