MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE ---------------------------------------------------------------------------------SEBESTYÉN, Éva Caxinda falufőnökök végrendeletei, Angola / Wills of the Caxinda Village Chiefs Eredeti közlés/Original publication: kézirat / manuscript, 2014 Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.001.118 Dátum/Date: 2015. március / March 7. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document SEBESTYÉN, Éva: Caxinda falufőnökök végrendeletei, Angola / Wills of the Caxinda Village Chiefs, AHU MATT, 2014, pp. 1–16. old., No. 000.001.118, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: az Afrikai Kutatási és Kiadási Program archívumában / in Archive of the African Research and Publication Program (Érd) Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words Afrika-kutatás Magyarországon, történelmi iratgyűjtemények Bengo és Kwanza Norte (Angola) megyék faluiból, az iratok formája: nyilatkozat, végrendelet, szerződés, az iratok tartalma: ágazati hagyományok, első földfoglalások, falu eseményei (vétségek), földeladások, Caxinda falu 84 irata elemzése

2

Sebestyén Éva

African research in Hungary, historical document collections from the villages of Bengo and Kwanza Nortje counties, form of the documents: declaration, will, contract, content of the documents: traditions of the branches, first land bookings, villages events (violations), land sales, analysis of 84 documents from Caxinda village ---------------------------------------------------------------------------AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The AfricanHungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.

Caxinda falufőnökök végrendeletei, Angola

3

A 70 ÉVES BIERNACZKY SZILÁRD AFRIKA BARÁTSÁG KÖNYVE (MAGYARORSZÁG) AFRICA FRIENDSHIP BOOK OF THE 70-YEAR-OLD SZILÁRD BIERNACZKY (HUNGARY)

CAXINDA FALUFŐNÖKÖK VÉGRENDELETEI, ANGOLA Sebestyén Éva, Porto Egyetem Afrikai kutatási központ (CEAUP)

Előzmény 1986 és 1989 között az Agostinho Neto Egyetem Építészmérnöki Karán antropológiát oktató vendégtanár voltam, és engedélyt kaptam a nyári szünetekben terepmunka végzésére Bengo és Kwanza Norte megyékben. Az ambundu falufőnöki rendszer továbbélése volt a kutatási témám, és a hatalmi jelképek sorában 18. és 20. század közötti, portugál nyelven és többségükben kimbundu anyanyelvű írnokok tollából származó iratgyűjteményekkel ismertettek meg a falufőnökök. Mit több, engedélyezték az iratok fénymásolását, fotózását is. A terepmunkát követően, a már Magyarországon elvégzett feldolgozás folyamán 19 faluból származó, 234 iratból álló gyűjtemény állt rendelkezésre a kutatáshoz. Megállapíthattam, hogy a gazdag anyag egyes darabjai a portugál közigazgatási modelleket (végrendelet, birtoklevél, adás-vételiszerződés, adóslevél) követik, de tartalmilag egy-egy falu történelmi emlékezetét (migrációs történet, falualapítás, a falualapító ágazat genealógiája, határvillongások, a falufőnök levélváltása családtagjaival, valamint a portugál közigazgatással) rögzítik. Az ambundu falufőnöki iratgyűjtemények Az iratok közös vonása, hogy a falualapító ágazatából megválasztott falufőnök (soba) ambundu nyilatkozatait (kivéve a portugál közigaz-

4

Sebestyén Éva

gatással folytatott írnok készítette portugál nyelvű levelezést) fordítják le bennük portugálra, és rögzítik írásban a szintén kimbundu anyanyelvű írástudók (escrevente). A falufőnökök szerint régebben két különálló iratgyűjteményük volt, az egyik a falufőnökség hivatalos iratait (cartório do trono) tartalmazta, a másik a falualapító és falufőnököt választó ágazat/ágazatok iratgyűjteményének (cartório de muiji) a része volt. A 20. századi háborúk folyamán számos irat részben vagy teljesen megsemmisült, a megmaradtakat a mai falufőnökök a két gyűjteményt összefogva egyetlen egységben őrzik. Az ambundu hagyományt még mindig nagy tiszteletben tartó Bengo megyei dembosi falvak iratgyűjteményeiket kis faládikóban és a többi hatalmi jelvényekkel együtt egy e célra épített kunyhóban őrzik. Megtekintését egy szigorúan betartott rítus előzi meg, előző este férfi nem érinthet nőt és nő férfit. A falufőnökön és a tisztségviselőkön kívül csak a ritkán meghívott vendégek tekinthetik meg a dokumentumokat, így előttem egy barátságukat élvező helyi kereskedő, majd egy általános iskolai tanító részesülhetett ebben a „kegyben”, aki segített nekik elolvasni a régi, sokszor szinte olvashatatlannak tűnő kézírásokat. Ugyanakkor Kwanza Norte megyében továbbra is a falufőnökök őrzik a gyűjteményeket a többi hatalmi jelvénnyel együtt, de megtekintésükhöz nem kötődik rituális szokás, és nem korlátozott az iratok megtekintésének lehetősége. Az iratok tartalmi elemzése során rögtön felmerül az a kérdés, mi motiválta a 18–19. századi írástudatlan, többségükben portugálul nem tudó falufőnököket, hogy írásban rögzítsék ágazati hagyományaikat. A válasz viszonylag könnyen adódik: magukban az iratokban is számos hivatkozás szerepel ugyanis arra vonatkozóan, és ezt a falufőnökökkel készült interjúk is megerősítettek, hogy a portugáloktól kölcsönvett írásbeli rögzítéssel, illetve a portugál közigazgatás segítségével akarták megvédeni a főnöki hatalmat jelentő faluhatárokat a szomszédok birtokháborításaival szemben. Számos iratban szerepel, hogy ha az ambundu falufőnökök nem tudták vitás kérdéseiket egymással békésen megoldani, akkor a területi portugál közigazgatási vezetőhöz fordultak, aki a 18. században még elfogadta a felperes tanúinak szóbeli nyilatkozatát, de a 19. században már csak a portugál közigazgatástól származó, elsősorban a vazallusi esküt, birtoklevelet tartalmazó iratot fogadta el döntő bizonyítékként. Valószínűleg ezért alakulhatott ki a 19. században egy felkért írástu-


5

dóval történő másolás szokása, hogy a jövő számára megmentsék a korábbi elhalványuló, szétporló iratokat. Féltve őrizték ugyan valamennyi korábbi iratukat, a hivatalos portugál közigazgatás által, illetve a helyi írástudó kimbundu részéről készített dokumentumokat egyaránt, de a „jó papír”, a jó állapotban levő és jól olvasható írás volt a fontos számukra. Azonban nem készítettek másolatot a portugál közigazgatási dokumentumokról, hanem kizárólag csak az első földfoglaló ágazatokra vonatkozó írásokról, amelyek az ágazat migrációs történetét, falualapítását, határbejárását, az ágazat jelentős személyei (általában az anyai nagybácsi) által elkövetett bűnök kártérítését, az ágazat tisztaságának megtartását tartalmazzák. A 20. században nagy változások történtek a falufőnökségek hatalmának megvédését szolgáló iratgyűjtemények életében. A portugál közigazgatás egész Angolára kiterjedt, a legkisebb faluban is jelen volt a központi kormány helyi képviselete, valamint az általa kinevezett falufőnök. A gyarmati kormány által választott falufőnök (soba do governo/a kormány falufőnöke) a portugál kormány rendeleteit hajtotta végre: adóbeszedés, katonai besorozás, kényszermunka kivitelezése (pl. útépítés) stb. A falufőnökök szerint a területi portugál kormány több ízben is bekérte a falu iratait, amikor a könnyebben kivitelezhető adóbeszedés érdekében az 1930-as években országutat építettek Kwanza Norte megyében, és falvakat telepítettek át az országutak mellé. A bekérést megismételték 1969-ben is, és számos falu nem kapta vissza eredeti iratait, úgy tűnik, hogy a nagyobb lélekszámú falvak adták be irataikat, a kisebbek nem tették meg, mivel a Kwanza Norte megyei levéltárban található, feltehetőleg 1969-ben a tartományi kormány által készíttetett, gépelt másolatok a több kis faluból álló főnökségekből származnak. A 20. században egyébként a falufőnökök már nem készíttettek többé másolatot történeti iratokról, az ágazati föld magántulajdonná vált, és egy-egy földparcella eladásáról születtek valamely írástudó rokonnal, baráttal íratott adásvételi szerződések. A kisebb falvakban, így Caxindában is (ezt az iratok is megerősítik) kialakult a kettős falufőnöki rendszer, amely hozzásegített az iratok megmentéséhez. A falu ágazatainak legtekintélyesebb tagjaiból megválasztott öregek tanácsa továbbra is megválasztotta az első földfoglaló ágazatból választott falufőnököt, aki a falu belső életéért volt

6

Sebestyén Éva

felelős. A soba továbbra is megőrizte a falu történeti iratgyűjteményét, nem adta be azt a közigazgatási központi felkérésre. Az iratgyűjtemények mind a mai napig a falu történeti határait bizonyító dokumentumok szerepét töltik be, miközben a falu földterületének igazolása újra fontos szerepet játszhat a faluhatárok kijelölésében a jelenlegi központi kormány új földtörvénye értelmében. Az ambundu falvak végrendeletei (18–20. század) A katolikus egyház jelentős szerepet töltött be a legnagyobb portugál katonai erőd, Ambaca és a hozza tartozó da Nossa Senhora de Assunção templom parókiája körüli, történeti iratgyűjteményekkel rendelkező falvak életében, de ugyanígy a szintén közelben működő portugál karmelita rend és olasz kapucinus rend missziói is ellátták ezt a feladatkört. A megkeresztelt falufőnök, a Dom és az első feleség a Dona megszólítást nyerte el. Ágazata jövőjét biztosító nyilatkozatát végrendelet formájában szövegeztette meg, amelyben betartatta a modell formai felosztását, a bevezető formulát, a záró formulát, azonban az „utolsó akarat” mindig az ágazat védelmére vonatkozó legfontosabb adatokat közli. A végrendelkezések felépítése és tartalma hasonló a különböző évszázadokban készültekhez, az adott történeti időszaknak megfelelően azonban az egyes részek kiterjedése eltérő és új elemekkel bővül. Az ágazat genealógiájának bemutatásával, migrációtörténettel, határbejárással kezdődik, konfliktusok leírásával folytatódik, amely többek között a 18. és a 19 században az ágazaton belüli vétkeket sorolja fel: így az ambundu társadalom által elítélt tettek (quituxi) vagy a házasságtörések (opanda) miatt kifizetendő kártérítések, az ágazat tisztaságának helyreállítása a 19. század végén, a 20. század elején bekövetkezett határvillongások és a falufőnökség tulajdonát képző földterületből kiparcellázott területek eladása kapnak bennük helyet. Caxinda falu végrendeletei A falu iratgyűjteményének bemutatása Caxinda falu a portugál forrásokban már a 17. századtól folyamatosan szerepel, mint az Ambaca katonai erődhöz tartozó falvak egyike. A 19


7

falu között az egyik legkisebb lélekszámúnak számító település meglepő módon a legtöbb irattal rendelkezik (84), az átlagos dokumentum szám ugyanis 10–20 között van, még a nagy falufőnökségek esetében is. Ez a kis falu viszont ráadásul a legtöbb eredeti és helyi írástudó által lejegyzett dokumentummal bír. Tehát 78 eredeti irattal, ebből 7 portugál közigazgatási irattal, 71 helybeli írástudók által készített nyilatkozattal rendelkezik a falugyűjtemény, továbbá 6 másolattal (három készült 18. századi irat együttesről, melynek az eredeti változata is megvan és része a gyűjteménynek, valamint három másolat készült ugyanarról az 1890-es adásvételi szerződésről). Ezt az irategyüttest nagyon valószínű, hogy nem adták át a portugál tartományi kormánynak, mivel a legépeltetett (központi) iratgyűjteményben semmilyen irat sem szerepel Caxinda falutól, miközben a falu iratgyűjteményében – eltérően a nagy falufőnökségektől – nem található 20 századi gépelt irat. A gyűjtemény számos más egyedi vonással rendelkezik. A legrégebbi keltezésű irata egy 1762. augusztus 27.-i keltezésű végrendelet, amely az egy időből származó, négy lapból álló összefűzött irat együttes része. A 19. századi másolatkészítési hullám folyamán másolatot készíttettek helyi írnokkal három egybe tartozó, de különböző tartalmú iratról 1844-ben, és egy 1890-es kereskedelmi tranzakcióról, három másolat készíttettek az földeladással egy időben. Az ágazati genealógia nem egészül ki migrációs történettel, határbejárással, nem hivatkozik a többi falu eredetmítoszában szereplő Ginga királynővel való rokonságra, sem a portugálokat kiszolgáló feladatok elvégzésére (empacaseiro, azaz a gyarmati hadsereg afrikai katonáiról van szó, akik békeidőben postaszolgálatot, teherhordást is végeztek), sem quilamba-ra (a fekete hadsereg kapitányai értendők a kifejezésen). Az iratok a falu határán belül megtörtént eseményekről, egykori szereplőkről szólnak, időnként a szomszédokkal való határvillongásról és egy-egy portugál hatóságra vonatkozó eset (szabadságlevél, vazallusi eskü, szabad ember rabszolgává tétele, hatóság segítségét igénylő birtokháborítás) fordul elő évszázadonként. Caxinda falufőnökei, ágazatvezetői 17. és 20. század között kimbundu nyelven írott és portugál nyelven rögzített nyilatkozatai a matrilineáris uralkodó ágazat hatalmát akarták megőrizni, biztosítani a jövő generáció számára. Ugyanakkor a falufőnök mindennapi életét is közelebb hozza, viszonyát a szomszéd falufőnökökkel, illetve a portugál közigazgatással.

8

Sebestyén Éva

Árnyalja a házi rabszolgává válás folyamatát, típusait, a szabad emberek elfogásából származó ambundu jogi eljárást, a kiváltás szervezését, összegét. A rabszolga adásvétele egészen a 20. század elejéig jelentkezik az anyai nagybácsi hatalmának gyakorlását biztosító ágazatban. A földparcellák adásvételével bővülnek a 19. század végi, a 20. századi iratok, amelyekből kiderül, hogy valójában bérletről van szó. A falufőnökök a portugál közigazgatási elnevezést vették át (adásvételi szerződés), de a gyakorlatban a vásárló csak a saját élete folyamán lesz a földparcella használója, és sohasem a tulajdonosa, örököseinek újra meg kell venni, azaz bérbe kell venni a földet. A kibérelt földön levő, már megművelt rész (arimo, általában veteményes föld, banán és pálmafák) továbbra is a falufőnök tulajdonát képezi. A 20. századi iratokban megjelenik a falufőnöknek az ágazatvezető családtagokkal, ismerősökkel való magánlevelezése a mindennapi életre vonatkozó legkülönbözőbb ügyekről, mint egymás látogatása, szarvasmarha szaporulat igénylése, öröklések stb. A Caxinda iratgyűjteményről elmondható, hogy a többi faluval ellentétben itt évszázadokon keresztül szinte minden, a falufőnökségre vonatkozó iratot megpróbáltak megőrizni akár a faluvezetésre, akár az ágazatokra vonatkozólag, ezért talán a legértékesebb gyűjtemény, hiszen egy-egy témában pl. még a falu határát vagy az első földfoglaló anyaági ágazatok hatalomgyakorlását is évszázadokon keresztül nyomon lehet követni. Caxinda falu végrendeletei Négy végrendelettel rendelkezik a gyűjtemény, egy a 18 századból, egy 19 században helyi írástudó által készült másolattal, két végrendelet a 19. századból és egy a 20. század elejéről. Közös vonásuk az ágazati genealógia bemutatása, valamint az ágazat tisztaságának megőrzése. Az egykori cartório do muiji, ágazati iratgyűjteményhez tartozhatott valamennyi Caxinda falualapító ágazatáról (vagyis nem a falufőnökségről) készült nyilatkozat, amelynek rögzítésére a portugál végrendelet modelljét alkalmazták. Az első három tartalmazza a portugál utolsó akaratot kifejező végrendelet bevezető részét, a 20 századi még azt is elismeri, hogy nincs halálán és teljes tudatában készíti el a végrendeletet. Valószínű, hogy az írástudó folytatni akarta az ágazati hagyományt a végrendelet modelljének megtartásával, ugyanakkor a


9

tartalmi részben már a valós helyzetet akarta rögzíteni, mely szerint nem utolsó végakaratot, hanem az ágazat számára fontos adatokat kell lejegyeznie, és ezeket a nyilatkozattevő jó testi és szellemi egészségben teszi meg. A többi nyilatkozattevő is hasonló állapotban volt, hiszen nevük a későbbi iratokban is szerepel, de feltehetőleg az adott kor szokásait követően teljes mértékben követték a portugál végrendelet bevezető szakaszát, azaz, az utolsó kívánság lejegyzésére alkalmazott szöveget. Az első végrendeletet teljességében közlöm, mivel rövid, a különböző résztémái ellenére is könnyebben áttekinthető, az ezt követőket tartalmi kivonattal egybekötött elemzéssel ismertetem A 18. századi végrendelet Dalla Anbua, 1762. augusztus 27. Az első végrendelet egy felkért írnoknak nevezett írástudó készítette, lehetséges, hogy az egyik katonai erődben dolgozó személy rögzítette egy papírlap egyik oldalán. Ahogyan a 19. századi iratokból kikövetkeztethető, Caxinda ágazati genealógiája a végrendelkező nagyszüleivel kezdődik, akik három testvérként (két fiú, egy lány) vannak feltüntetve, és a női ágon (Quitamba) folytatja a nyilatkozattevő Caxinda ágazattörténetét. Quitamba két lánya közül a megkeresztelkedett: Hunge, Dona Izabel hozzámegy Cabata falufőnökhöz, Dom Joamhoz, Samba pedig Capele falufőnökhöz, Dom Franciscóhoz, aki egyben a Caxinda falut alapító falufőnök nagybátyja. A harmadik generációt a végrendelkező Antonio Andreza képviseli, aki Quitamba egyik lánya (Samba) férjéhez, Capele falufőnökhöz költözik, aki négy rabszolgáját eltulajdonítja, majd azt őt követő fia pedig Antonio Andreza fiát, Manoelt adja el rabszolgának. Feltehetőleg a fia kiváltásáért két kiváló rabszolga értékének megfelelő négy házi rabszolgát vesz el Capelétől, és költözik el Cabata faluba, amelynek a falufőnöke Quitamba másik lányát, Hungét vette el feleségül. A végrendelet formájában megírt feljegyzés a portugál hatóságok számára készült, hogy a végrendelkezőt segítsék fia visszaszerzésében. A más falvakból származó végrendeletekkel ellentétben és Caxinda falu többi iratával egybevetve az ágazattörténet adatait, úgy gondolom, hogy itt nem alapító ősökről van szó, hanem tényleges nagyszülői generációhoz tartozó elődökről, akiknek közvetlen, unoka-

10

Sebestyén Éva

szintű leszármazottja a végrendelkező, a Quembi ágazatból. Caxinda falu létrehozatala, valamint a három testvér és családjai letelepedése folyamatát kísérhetjük végig, anélkül, hogy megtudhatnánk, mikor is történt meg mindez. De van egy közeli adat a falugyűjteményben, amely szerint 1787. március 3.-án Dom Francisco José, Caxinda falufőnöke vazallusi eskütételt tesz le a portugál katonai erődben, Ambacában, mivel elődje a szintén megkeresztelkedett Dom Manoel Gaspar elhunyt. Vazallusi eskütételhez kell egy létező, letelepedett faluközösség és egy megalapított falu, amelynek 1762 körül, vagyis jóval 1787 kellett bekövetkeznie. A végrendelet utal Samba férjére, aki nagybátyja a mi falufőnökünknek, és „aki minket betelepített”. Jelenheti ez az Antonio Andreza nyilatkozata előtt megtörtént folyamatot, ugyanis egy 1774es perben megnevezett Caxinda falufőnök, António Cristovão testvéreként említik Andrezát. Az is lehet, hogy Caxinda falu 1762 után jött létre, mivel a végrendeletben Andreza hol az egyik, hol a másik rokonnál lakik, és végrendeletében nem említi Caxinda falut. Andreza szabad ember fiának elrablásából ugyanis bírósági per lett a portugál Ambaca katonai erődben 1774-ben. Ez az ügyirat is része egyébként Caxinda falu iratgyűjteményének, amely magyarázatot ad Antonio Andreza és az eladott fiú (valójában unokaöccse) kilétére és rabszolgaként való eladásának okára. A peranyagban a Quembi alágazatból származó Antonio Andreza Caxinda másik alágazatához, a Quimbandához tartozó nagynénjéhez költözik kiterjedt családjával, aki Capele falufőnök felesége. Hosszú idejű ott tartozódása idején Matary nevű unokahúga egy kevés maniókát lopott Capele földjéről. A lopást bűnnek quituchinak nyilvánították, és Matary testvérét, Andreza unokaöccsét ezért eladták rabszolgának. Mind a mai napig gyakori az anyaági leszármazás alapján, ugyanattól az anyától származott két testvér saját és egymás gyerekeit egyaránt saját gyerekeinek nevezni. A két lánytestvér gyerekei „két anyának” nevezik őket. A nagyszülő szó itt jelenthet tényleges nagyszülők generációjához tartozó három testvért, de az ambundu gyűjteményben gyakran az alapító ágazat testvérpárjaként szerepelnek, és nevük a későbbekben tisztségviselői elnevezés lesz. A 18. század végi Caxinda iratoktól már Golla dalla, Quitanba Quidalla, Quembi Cadalla titulust viselnek Caxinda falufőnök legfőbb tisztségviselői. Ezt a végrendeletet magyar fordításban mellékletként közlöm. Az 1. oldalra írt kézirat középkori és koraújkori portugál végrendeletek-


11

nek megfelelően kereszttel kezdődik, a kézirat hátlapján levő nagyméretű kereszt feltehetően a végrendelkező kézjegye.

MELLÉKLETEK Dalla Anbua, 1762. Augusztus 27 [fl.1v]



Jézus, Mária, József Tudják meg valamennyien, akik ezt a ügyiratot látják, hogy Jézus Krisztus urunk születése évében, ma Dalla Anbua helységben, 1762. augusztus 27.-én, Én Dom António Andreza hívattam Gaspar Gomes Tavares írnokot, hogy készítse el ezt a feljegyzést, mivel beteg vagyok, kevés időm van hátra, élet és halál között lebeg az életem. Azt mondja a végrendelkező, hogy három nagyszülőnk van, két férfi és egy asszony. Az egyik férfit Golla Dalla-nak, a másikat Cenby Cadalla-nak, az asszonyt Quitanba Quidalla-nak hívják. Ők Caxinda Cadalla falufőnök gyerekei. Quitanba-nak két lánya született. Az egyik Samba és a másik Hunge, azaz Dona Izabel, aki Dom Joamhoz, Cabata falufőnökhöz ment feleségül. Samba pedig Queta Camahezehez ment férjhez Capele Cadollo-ban, ez a Capele falufőnök, a mi falufőnökünk nagybátyja volt, aki megalapította a falut. Capele falufőnök, Dom Francisco José, nagy rabló volt, ellopta négy rabszolgámat, és a fia, Dom Antonio José, a mostani falufőnök pedig rabszolgának adta el az egyik fiamat ezért, ott hagytam őt, és Cabata falufőnökhöz költöztem. Én magam számára elvittem Capele falufőnök házi rabszolgái közül két kiváló rabszolgával egyenértékű négy rabszolgát, mivel ő eladta a fiamat. Kérem. hogy Őfelsége bármely bírósága fogadja be ezt a feljegyzésemet. Isten óvja

12

Sebestyén Éva

Azt mondja még a végrendelkező, hogy Antonio Jozephe, Capele falufőnöke, testvérével, Dom Migil Melundo-val adta el fiamat, Dom Manuelt, afrikai nevén Quitondo-t. [aláírás a bal oldalon] Dom António Andreza [fl.1v]



A 19. SZÁZADI VÉGRENDELETEK A két 19. századi, utolsó akaratot lejegyző nyilatkozatok két testvér, (valójában) két, ugyanahhoz az ágazathoz tartozó két unokatestvér egymást pár évtizeddel követő iratai, amelyek egymást kiegészítve teszik teljesebbé a falu ágazattörténetét. 1. Cacumbi, 1852. február 5. Caxinda falufőnökség központjában, Cacumbi-ban két oldalra írt 12 lapon készült a végrendelet. Lejegyzője, Sebastião Dias Lauriano feltehetőleg az Ambaca erődből vagy környékéről származó írástudó volt, illetőleg Mateus Francisco, Caxinda falufőnökség tisztségviselője (feltehetőleg az ágazati ügyek felelőse) felkérésére készült az ágazati genealógia és az ágazat életében előforduló vétkek orvoslása és a tisztaság helyreállítása. Mateus Francisco végrendelkező először is azonosítja magát, mint szabad ember, anyai ágon Caxinda Ngolla Dalla, apai ágon Cateco Caquigillo, mind a két ágazat a Kalunga klánhoz tartozik. Rátér a Caxinda anyaági ágazatban előfordult vétkek és azok megváltásának ismertetésére. Valamennyit egy kivételével (anyja bátyja) az anyai nagybácsik követtek el, elzálogosították vagy rabszolgának adták el unokahúgokat, öccsüket és azok gyerekeit, akiknek a kiváltása a többi anyaági unokaöcsre és húgra hárult. Kivételt képez a végrendelkező anyja elzálogosítása, amelyet tulajdon fiútestvére követett el „a két anya”a-ból. Az elhunyt anya lánytestvére váltotta ki a kor egyik fize-


13

tési eszközével, 50 só nyalábbal. A végrendelet az ágazat tisztaságának bizonyítását szolgálta. 2. Quiamono, 1871. december 4. A 10 lapból, mind a két oldalára írt végrendeletet a nyilatkozattevő Manoel Matheus írástudó nagybátyja rögzítette. A nyilatkozattevő az előző végrendelkező unokatestvére, aki őt bízta meg az 1852-es végrendelkezés felügyeletével, és megbízta, hogy halála után ő vegye át Caxinda falufőnökség Isengele tisztségét, és egyben az ágazati ügyek kezelését. Manoel Matheus a portugál végrendelkezés kezdő formuláját módosítja. Kijelenti, hogy bár beteg, és nincs a halálán, de az utolsó kívánságát rögzítő testamentum a Caxinda és a Ngolla Dalla ágazat egységéről szól. Ismerteti a korábban elzálogosított ágazati tagok kiváltását. Témát változtatva már nem az ágazat, hanem a falufőnökségen belül elkövetett vétkek megváltását sorolja fel, amelyeknek többségét maga a falufőnök követi el, és a tisztségviselőt sorozatos megoldáskeresésekre kényszeríti, akár az ágazat tagjaitól kell összegyűjtenie az összeget, vagy földparcellákat kell eladnia (valóban élethosszilag bérben adnia). A falufőnökséget sikerült adósmentessé tennie, és végrendeletét unokaöccsére (Lourenço Domingos da Costa) és lánytestvérére hagyja, hogy ügyeljenek Caxinda jövőjére. A 20. SZÁZADI VÉGRENDELET Caxinda, 1901. április 7. A végrendelet 4, egy oldalra írt lapból áll, amelyet a végrendelkező nagybátyja jegyzett le. A rövid portugál végrendelkezési formula már nem tartalmazza az utolsó kívánság szót, és tisztázza, hogy jó egészségügyi állapotban teszi meg a végrendelkező, Dom Gaspar Domingos da Costa nyilatkozatát, aki az előző nyilatkozattevő, Manoel Matheus unokaöccse. A rövid ágazattörténeti ismertetés után új témák jelennek meg, az apai örökség körüli vitát és a három testvér közös földvásárlását tárgyalja, továbbá az elhunyt sógornő életéért járó váltságdíj közös kifizetését. Az ágazati témakörök után rátér a falufőnök-

14

Sebestyén Éva

ség földeladási vitájára Quiobo falu főnökével, amelynek a perét elveszítik az Ambaca-i bíróságon, és a falufőnökség vagyonából kellett kifizetni a perköltséget, amihez ő is és Clemente Tomas falufőnök anyaági unokatestvére is hozzájárultak. Manoel João Boa unokaöccsét, a későbbi Caxinda falufőnököt kéri meg a végrendelkező a falufőnökség ügyeinek felügyeletére, amelyet ő tisztán hagyott, adósság nélkül és soha semmiben nem kisebbítette meg a falu vagyonát.


15

FELHASZNÁLT IRODALOM

ASSIS Júnior, António de 1945 Dicionário Kimbundu-Português, Luanda, Argente, Santos & Co. CADORNEGA, António de Oliveira de 1972 História Geral das Guerras Angolanas, eds. José Matias Delgado e Manuel Alves da Cunha, 3 vols, Lisboa, Agência Geral das Colônias. CHATELAIN, Héli 1894 Folk-tales of Angola, Boston, Memoirs of the American Folk Lore Society. CHAVES, Oliveira 1860 Districto de Ambaca, Annaes do Conselho Ultramarino, Parte não Off. Serie II. Outubro de 1860, 134–135. old. CORREA, Elias Alexandre da Silva 1934 Historia de Angola, Lisboa, Agência Geral do Ultramar. COUTO, Carlos A. M. 1972 Os capitães-mores em Angola no século XVIII, Luanda, Instituto de Investigação Científica de Angola. CUNNISON, Ian 1957 History and Genealogies in a Conquest State, American Anthropologist, 53, 1, 20–31. old. CURTO, José C 2002 Álcool e Escravos, Lisboa, Editora Vulgata. DIAS, Jill 1976 Black Chiefs, White Traders and Colonial Policy Near the Kwanza: Kabuku Kambilo and the Portuguese 1873–1896, Journal of African History, 17, 2, 245–265. old. GOODY, Jack 1968 Literacy in Traditional Societies, Cambridge, Cambridge University Press. GOODY, Jack 1977 The Domestication of Savage Mind, Cambridge, Cambridge University Press. GOODY, Jack 1987 The Interference between the Written and the Oral, Cambridge, Cambridge University Press. HEINTZE, Beatrix 1980 The Angolan Vassal Tributes of the 17th Century, Revista de História Económica e Social, 6, 57–78. old.

16

Sebestyén Éva

HEINTZE, Beatrix 1988 Fontes para a História de Angola do século XVII, Vol II, Stuttgart, Franz Steiner Verlag. HEINTZE, Beatrix 1987 Written Sources, Oral Traditions and Oral Traditions as Written Sources, Paideuma, 33, 263–288. old. KELLOG, Susan – RESTALL, Matthew 1988 Dead Giveaways: Indigenous testaments of Colonial Mesoamerica and the Andes, Salt Lake City, The University of Utah Press. RIBAS, Óscar 1994 Dicionário de regionalismos angolanos, Contemporânea, Matosinhos, Editora Guimarãesm, 314 old. SEBESTYÉN, Éva 1992 Land and Power through Ambundu Chief Documents, Comunicação apresentada no Encontro Annual da Canadian Association of African Studies, Montreal, 13–16 de Maio. SEBESTYÉN, Éva 1994 Legitimacy and Kinship in Ambundu Historical Sources, Angola, Comunicação apresentada no Encontro Annual da African Studies Association (EUA), Toronto, 3–6 de Novembro. TAVARES, Ana Paula – SANTOS, Catarina Madeira 2002 Africae Monumenta, vol. I., A Apropriação da Escrita pelos Africanos, Lisboa, Arquivo Caculo Cahenda, Instituto de Investigação Científica Tropical. VANSINA, Jan 1960 Recording the Oral History of the Bakuba – II. Results, Journal of African History, 1, 2, 257–270. old. VANSINA, Jan 1963 The Foundation of the Kingdom of Kasanje, Journal of African History, IV, 3, 355–374. old.

MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

Recommend Documents