MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION
AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE -----------------------------------------------------------------------------------TÓTH, Réka Hogyan fordítsunk kreol meséket? / How to translate Creole tales? Eredeti közlés /Original publication: Revue d’Études Francaises, 2010, Tome 15, 189–197. old. Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.001.737 Dátum/Date: 2016. augusztus / August 25. filename: tothreka_2010_KreolMesekFord Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document TÓTH, Réka: Hogyan fordítsunk kreol meséket? / How to translate Creole tales?, AHU MATT, 2016, pp. 1–11. old., No. 000.001.737, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Kulcsszavak/Key words magyar Afrika-kutatás, a fordítás elmélete és gyakorlata, antillai kreol mesék fordításának nehézségei African research in Hungary, theory and practice of translation, difficulties of translating Antillean Creole tales -------------------------------------------------------------------------AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC
2
Tóth Réka
SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.
Hogyan fordítsunk kreol meséket?
3
HOGYAN FORDÍTSUNK KREOL MESÉKET? TÓTH Réka* Revue d’Études Francaises, 2010, Tome 15, 189-197. old.
Mesét fordítani egyszerű, gondoltuk néhány éve azokkal a hallgatókkal, akikkel akkoriban az 1992-es Goncourt-díjas, martinique-i Patrick Chamoiseau műveivel foglalkoztunk.1 Így vágtunk bele az Au temps de l’antan című mesekötet fordításába.2 A továbbiakban ennek a munkának a tanulságairól szeretnék beszélni. Hamar rájöttünk ugyanis, hogy mesét fordítani (se) olyan egyszerű − különösen nem ilyen meséket −, bár még így is lényegesen egyszerűbbnek tűnik a kreolitás íróiként3 számon tartott antillai szerzők, Chamoiseau és társai regényeinek fordításánál. Eredeti várakozásunk nem volt egészen indokolatlan: mivel a mese egyetemes, mindenütt jelen lévő, viszonylag kötött, visszatérő motívumokkal dolgozó forma,4 amelynek évszázadok alatt kialakult és megszilárdult szöveghagyományai vannak, arra számítottunk, hogy ezek segítségével könnyebben rátalálunk a diszkurzív ekvivalenciákra,5 azaz kevésbé tudományosan szólva könnyebben megtaláljuk azt az alaphangot, amelyen ezek a messziről ideszármazott történetek megszólalnak magyarul. Amint azonban közelebb hajoltunk a szövegekhez, rögtön kiderült, hogy jórészt éppen ezekből a már létező szö*
Eötvös Loránd Tudományegyetem e-mail:
[email protected] A szeminárium tagjai a következők voltak: Pallai Károly, Nagy Róbert, Tárczy Balázs, Jeges Anna, Ocskai Tímea, Wienand Eszter, Horányi Lilla, Gödölle Gáspár. 2 CHAMOISEAU, Patrick, 1988, Au temps de l’antan, Paris, Hatier. 3 Vö. CHAMOISEAU, Patrick, CONFIANT, Raphaël, BERNABÉ, Jean, 1989, Éloge de la créolité, Paris, Gallimard. 4 Ld. erről Vlagyimir PROPP klasszikus művét (A mese morfológiája, Budapest, Gondolat, 1975). 5 Vö. erről ALBERT, Sándor, 2003, Fordítás és filozófia (Budapest, Tinta Kiadó) című művének főként A fordíthatóság/fordíthatatlanság kérdése c. fejezetét: 43–68. old. 1
4
Tóth Réka
veghagyományokból ered az antillai kreol mesék fordításának nehézsége is. A létező mesenyelvekből. Egyetemes mesenyelv ugyan csak a proppi funkciók absztrakt szintjén létezik, de kétségtelenül van La Fontaine- és Perrault-, Grimm- és Andersen-mesenyelv, amelyet már az egészen kis gyerekek is beszélnek, vagy legalábbis azonosítani tudnak. Ezek a mesenyelvek léteznek magyarul is, fordított változatban, és rajtuk kívül persze van még nekünk népmese-, Benedek Elek-, Csukás-, Lázár Ervin-mesenyelvünk, hogy csak néhányat említsünk a talán legfontosabbak közül. Mesefordításaink nyelvének keresésében ez a magyar mesenyelvtár, ez a képzeletbeli és folyton bővülő repertórium lehetett a kiindulási pontunk. Vagy inkább az elrugaszkodási pontunk, afféle trambulin. Mert ha engedtünk a kényelem csábításának, a trópusi erdőben bolyongó kis fekete lány, vagy az esténként kunyhója előtt pipázó öreg néger egyszer csak ízes magyar népmesei nyelven szólalt meg. Mi nehezíti ezeknek a martinique-i kreolról Patrick Chamoiseau által franciára átültetett-átírt meséknek a fordítását? (A vállalkozást leginkább talán Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmeséjéhez hasonlíthatnánk.) Mindenekelőtt az, hogy ezek a mesék − ahogy maguk az antillaiak, és az általuk beszélt különféle (martinique-i, guadeloupe-i stb.) kreol nyelvek is −, eleve több forrásból táplálkoznak. Természetesen − bár igen különböző mértékben − igaz ez a mesék legtöbbjére, de az idő legtöbbször már egybemosta és az egyszerű mesehallgató számára felismerhetetlenné tette az egymástól elütő színeket, csak a folklórkutató képes felfedezni, elkülöníteni őket. Az idők során (vagy a meseíró munkájának köszönhetően) összeforrnak a különféle kultúrkörökből, nyelvekből származó meseelemek, és kialakul egy többé-kevésbé homogén mesenyelv. Az antillai kreol mesék esetében azonban még nagyon is látszanak az elvarrások, az összetűzések. Fiatal és egyébként még ma is élő mesenyelv ez,6 ahogy a nyelvek között fiatal nyelv a martinique-i kreol is, alig több mint három évszázados múltra tekinthet vissza. Keverednek ezekben a mesékben az európai és az afrikai mesék alakjai (az Ördög, a Jóisten, Hamupipőke − bár nem ezen a néven −, az elefánt, a 6
Vö. CONFIANT, Raphaël, 1995, Les Maîtres de la parole créole, Paris, Gallimard.
Hogyan fordítsunk kreol meséket?
5
teknős, a tigris, a nyúl), és fel-feltűnnek bennük az őslakos indiánok történeteire, mondáira visszavezethető csodás lények vagy szörnyalakok (pl. Manman Dlo, a szirénekre emlékeztető varázslatosan szép, de veszedelmes vízitündér).7 Ezek az átvett mesealakok természetesen hatnak egymásra és „kreolizálódnak”: a hős királyfi gazdag mulatt kérővé alakul (a mulatt egyébként legalább annyira gazdag, asszimilált polgárcsaládot jelent az Antillákon, mint bőrszínt); a vándorútra induló kis fekete fiú nem egy szikkadt kenyérvéget vagy egy hamuban sült pogácsát, hanem egy aszott kis húsgombócot visz magával útravalóul, és azzal csinálja meg a szerencséjét (antillai ételspecialitás, accra néven kapható). A mesék kreolizálódása azonban nemcsak a kreol valóság elemeinek megjelenését, illetve a multikulturális közegben mindig mindenütt megfigyelhető keveredést jelenti. Ennél sokkal mélyebb, szerkezeti változásokat sikerült feltárnia a mesefordító hallgatók egyikének, Horányi Lillának, aki szakdolgozatában Chamoiseau mesekötetét elemezte.8 A proppi funkciókat vizsgálta ezekben a mesékben, és sikerült kimutatnia, hogy az egyes funkciók itt gyakorta nem abban a sorrendben követik egymást, amelyet Propp alaptípusként írt le, ezen kívül az egyes funkciók nem mindig köthetők egyetlen személyhez még egy mesén belül sem, egy személyhez viszont akár egymásnak ellentmondó funkciók is kötődhetnek. Vagyis ezek a mesék rendszerint bonyolultak, cselekményük összetett, és ritkán fogalmazódnak meg bennük egyértelmű tanulságok. Mindez feltehetően az antillai kreol mesék kialakulásának sajátos körülményeivel és sajátos szerepével magyarázható.9 Ezek a mesék az éjszaka világához tartoznak, ahogy minden elemzőjük hangsúlyozza.10 Az éjszakából lépnek elő, abból az ambivalens világból, amely egyrészt a hosszú munkanap utáni pihenés ideje, és a forróság utáni enyhületé, valamint a befelé és mások felé fordulásé, az együttlété, ugyanakkor a titkoké és a rejtelmeké, az árnyaké és a szörnyeké is. 7
Lásd róla CHAMOISEAU színdarabját: Manman Dlo contre la fée Carabosse, 1982, Paris, Éditions Caribéennes. 8 HORÁNYI, Lilla, 2009, Analyse d’Au temps de l’antan de Patrick Chamoiseau, ELTE BTK Romanisztikai Intézet, Francia szakirány, specializációs szakdolgozat. 9 Lásd: CHAMOISEAU előszavát mesekötetéhez valamint CONFIANT már idézett könyvét. 10 Ld. Uo.
6
Tóth Réka
Éjszakánként gyűlnek össze a rabszolgák a mesemondó körül. A hely is jelképes és köztes: az ültetvényes dombtetőn álló háza és a domb lábától kicsit távolabb meghúzódó kalyibák közti tér. Rendszerint egy fa körül gyülekeznek: ez még az afrikai palabre-okat, a falu véneinek tanácskozásait idézi. Azokkal ellentétben viszont ezen mindenki részt vehet, nők és gyerekek is, és mesemondó is bárki lehet, akinek tehetsége van hozzá, és ki mer állni a hallgatóság elé. Az Antillákon a rabszolgaságnak sajátos formája jön létre (ha nem is együtt, de igen közel élnek egymáshoz az ültetvényes családja és a rabszolgái, állandó kapcsolatban vannak, közös nyelvet beszélnek, a kreolt): ennek megfelelően a meséknek nem csak a fekete rabszolgák a hallgatói, meglepő módon ott találjuk közöttük a földbirtokos-ültetvényes családjának tagjait, esetleg magát a családfőt is, továbbá a szintén helyben élő fehér vagy mulatt jószágigazgatót, munkavezetőket is. Ennek tulajdonítják az elemzők, hogy az antillai kreol mesék általában kerülik a didaktikusságot és az egyértelmű megfogalmazásokat.11 A kreol mesemondónak úgy kell szólnia rabszolgatársaihoz, hogy a hatalom képviselőit ne haragítsa maga ellen. Ezért vonzódnak a többértelműséghez, ezért hagynak bizonyos részleteket homályban, ezért veszik el tréfával a kritika élét vagy hárítják el maguktól a felelősséget, hangsúlyozva, hogy mindezt csak úgy hallották, ki tudja, talán igaz se volt. Ebben a közegben, ahol mindig résen kell lenni, vigyázni kell minden szóra, ahol bárhol, bármikor − kint a mezőn, az erdőben és az emberek között is −, veszély fenyegethet, előreláthatatlan, kiszámíthatatlan veszély, a fenyegetettség válik léttapasztalattá, és ez fogalmazódik meg a mesékben is. Bármilyen hiba végzetes lehet. Mindenki magáért felel, nemigen van ereje másra. Az afrikai mesék leleményes, bölcs nyúlalakjából, aki ott mindig a közösségért (vagy legalábbis a közösségért is) tevékenykedik, itt csavaros eszű kalandor válik, aki önmagán kívül senkin sem akar (legalábbis jószántából) segíteni, és célja elérése érdekében nem riad vissza a kétes cselekedetektől sem. Csak önmagát képviseli, akarja sugallni a mese és a mesemondó, de persze többről van szó: megtestesíti az elégtétel, a bosszú iránti vágyat is. Komor világ ez, és különös, soha nem hallott mesenyelv franciául is. Ennek a megfelelőjét kellett megteremtenünk magyarul. Néhány incipitet hoztam el mutatványul és ízelítőül, hogy megmutathassam, 11
Ld. Uo.
Hogyan fordítsunk kreol meséket?
7
mivel kellett megbirkóznunk. Azért választottam incipiteket, mert a mesékben − valószínűleg rövidségük és viszonylagos kötöttségük miatt − talán minden más prózai műfajnál fontosabb, hogy már az első mondatokban megszólaljon az a hang, amelyen a történet szólni fog. Milyennek kellett tehát lennie ennek a hangnak? Mindenekelőtt bensőségesnek, meg kellett őriznünk a lehető legtöbbet a szóban elhangzó mese közvetlenségéből; azután vonzóan idegennek, tehát meg kellett tartanunk az idegenség légkörét, az ismeretlen, soha nem látott környezetre utaló szavakat, és a sejthető–kikövetkeztethető szólásokat, fordulatokat sem helyettesíthettük magyar megfelelőikkel. Nemcsak helyi értékük, ízük-zamatuk veszett volna el, hanem egy olyan mesenyelv felé sodortak volna el, amely ismerős ugyan, de nem ezeké a meséké. Egy valamivel azonban kétségtelenül adósak maradtunk. Hiába szólnak most már ezek a mesék egy soha másutt ilyen formában nem létezett, új, magyar mesenyelven, nem képesek érzékeltetni a chamoiseau-i kreol mesenyelv radikalitását és sajátos jellegét. Csak az irodalmi-mesenyelvi sztenderdtől való eltérést magát jelzik, mert egy másik nyelv, a magyar diszkurzív rendszerébe íródtak-íródnak bele, más nyelvi eszközökkel. Ez egyébként sok hasonló, vagyis többnyelvű közegben születő és abból táplálkozó irodalmi mű fordításának (és részben befogadásának is) problémája. Kourouma vagy Chamoiseau remekül lefordított regényeire gondolok például: lefordíthatók, élnek magyarul, az évszázadok során kodifikálódott és sztenderdizálódott francia irodalmi (köz)nyelvtől való radikális eltérésük azonban lefordíthatatlan. Éreztetni tudjuk az eltérést magát − azt, hogy egy másik nyelv és kultúra látás- és gondolkodásmódja hogyan tudja megújítani, átalakítani úgy az irodalmi kódokat, hogy beleírja, általuk kifejezi önmagát: ez a frankofón irodalmak egyik nagy hozadéka és tanulsága −, az eltérés radikalitását és mikéntjeit azonban nem, vagy csak igen kevéssé, mert azok mindig az adott nyelv grammatikai és diszkurzív rendszeréből következnek és ahhoz kötődnek.
8
Tóth Réka
COMMENT TRADUIRE LES CONTES CRÉOLES? Réka TÓTH Je propose de porter une réflexion sur les expériences du cours optionnel de traduction qui avait pour objectif de traduire en hongrois le recueil de contes de Patrick Chamoiseau, lauréat du prix Goncourt en 1992, connu comme l’un des auteurs de la créolité (Au temps de l’antan, 1988). En traduisant ces contes étranges, métissés et équivoques nous nous sommes inspirés des langages de conte existant en hongrois, mais nous avons dû en même temps garder une certaine distance par rapport à chacun d’eux pour pouvoir essayer de rendre la particularité du conte créole et de signaler, du moins, son écart du français littéraire codifié et standardisé.
FÜGGELÉK CHAMOISEAU, Patrick, 1988, Au temps de l’antan, Paris, Gallimard, p. 41. Le musicien petit bonhomme La compagnie dort-elle? Non? Alors, le conte est bon! Il est bon d’avoir confiance en soi mais sans exagérer, car en trop de confiance on perd toute mesure. Une parole ancienne rappelle aux crapauds qui se gonflent d’importance le malheur du merveilleux petit bonhomme musicien que nous connûmes à terre là, par ici. Ce négrillon était né à l’heure où un cyclone s’achevait en soupir. Ce souffle sidéral rôda audessus du bourg, grisaillant le ciel, étêtant les grands arbres, répandu comme une fourmilière brisée. Parfois, il frôlait une falaise, transmettant à l’écho une valse de tristesse. D’autres fois, il fusait dans les bambous dorés, cuits d’un trop d’âge, et il les habitait de mélodies fibreuses. Les vieux nègres (téteurs de pipe sur le pas de leur case) le suivaient avec des yeux de minéral. Őls ne baissaient la paupière que pour s’avouer, en un plaisir inquiet : « Ce vent est musicien, Van tala sé mizik… »
Hogyan fordítsunk kreol meséket?
9
A zenész kisöreg Ébren van a társaság? Igen? No, akkor jó a mese! Fontos az önbizalom, de azért nem szabad túlzásba esni, mert akkor minden mértéket elveszít az ember. Egy régi mese a felfuvalkodott békákat a csodálatos zenész kisöreg balsorsára emlékezteti, akit itt, errefelé ismertünk. A néger fiúcska születésének óráján éppen forgószél tombolt, majd egy utolsó nagy sóhajjal kilehelte a lelkét. A tetők fölött tekergett, szürkére festette az eget, lefejezte a nagy fákat, szétáradt, mint a felzavart hangyaboly. Olykor a sziklafalakat súrolta, és a visszhangból szomorú keringőt csalt elő, máskor a túlérett, aranyszínőre égett bambuszok között sistergett, és rostos dallamokat csiholt ki belőlük. Az öreg négerek (kunyhójuk küszöbén pipázgatva) kristályos tekintettel követték. Mikor végre lehunyták a szemüket, nyugtalan örömmel állapították meg: Ez a szél bizony zenél, Van tala sé mizik… (Nagy Róbert fordítása)
p. 48. La personne qui asséchait les cœurs Il est dit qu’aux époques de la traite négrière, plus d’un capitaine eut des ennuis. Sans les pleurer, permettez la parole sur celui qui transporta, dans ses cales, une bien mauvaise qualité de personne. Son nom n’en vaut pas l’écriture, celui de son bateau encore moins. Alors qu’il s’en revenait des côtes africaines (champs de sinistres récoltes de bois d’ébène), ses marins l’avertirent que trois d’entre eux se mouraient, d’étrange façon, sans fièvres et sans douleurs : leur sang, simplement, semblait ne plus trouver chemin et virait au miel sombre.
Az asszony, aki kiszárította a szíveket Azt mondják, a rabszolga-kereskedelem idejében nem egy hajóskapitányt ért bosszúság. Anélkül, hogy mindegyiküket megsiratnánk, beszéljünk most arról, aki a hajója gyomrában egy szörnyen gonosz lényt szállított. A neve nem méltó az említésre, a hajójáé még kevésbé. Az afrikai partokról tért vissza (sokak szenvedése árán megszerzett ében-rakományával), amikor matrózai figyelmeztették, hogy emberei közül hárman haldokolnak, mégpedig igen különös módon: láz vagy
10
Tóth Réka
fájdalom nem gyötörte őket, csak a vérük nem folyt tovább az ereikben, méz sűrűségűvé dermedt. (Pallai Károly fordítása) p. 52. Une affaire de mariage J’ai vu passer ce conte aux abords de ma case à la quatrième heure d’une nuit ensoleillée où un grand rêve m’avait offert de petites insomnies, et où finalement ma case avait quitté ce temps pour un autre temps où l’on perdait son temps au milieu des tempêtes. Je l’ai quittée à temps en vue de prendre le temps de vous dire cette parole sur une affaire de mariage qui s’est mal passée mais qui, ce soir, nous fera très bien passer le temps. Ől y avait, messieurs et dames, une fille à marier. Sa mère était une forte négresse que la vie avait battue de rides sans parvenir à lui courber le dos.
Egy házasság története Erre a mesére a kunyhóm mellett akadtam, egy nappali fényben ragyogó éjszaka negyedik órájában, amikor egy álomból időről időre felriadtam, s amikor végül a kunyhóm egy másik időbe vándorolt. Viharok dúltak ott, és megszőnt az idő. Én azonban még időben visszatértem, hogy legyen időm elbeszélni nektek egy házasság történetét, amely ugyan rosszul végződött, de arra nagyon is jó, hogy ma este elüssük vele az időt. Volt egyszer egy lány, uraim, hölgyeim, aki eladósorba került. Az anyja szívós, nagydarab néger asszony volt, az arcán nyomot hagyott az élet, de megtörni őt sohasem tudta. (Ocskai Tímea fordítása)
p. 62. Glan-glan, l’oiseau craché En jours de vendredis saints, à l’heure d’église d’après-midi, des prières et des adorations de croix s’élèvent du tout-partout. Moi, je reste au sage chez moi à manger des beignets et à boire de l’eau pure. C’est prudence mon ami, car il est conté qu’aux vendredis saints nos terres de déveine sont visitées de choses qui ne sont pas d’ici. Pour
Hogyan fordítsunk kreol meséket?
11
preuve, voici la légende d’un brave bougre, sorte d’homme en crème douce à force de bonté. Seulement, la sagesse prétend que les bons chiens ne trouvent pas de bons os. À cause de cela (peut-être) notre homme tomba sur un os pas très bon, à l’heure d’une épousaille : une femme dont le cœur n’hébergeait ni pitié, ni amour, ni soupçon de tendresse, mauvaise ho ! telle une gale de sept ans.
Glan-glan, a kiköpött madár Nagypéntek napján, a délutáni mise órájában, mindenfelől ima és keresztimádás hangja hallatszik. Én ilyenkor mindig bölcsen itthon maradok, fánkot eszem, és tiszta vizet iszom hozzá. Óvatosságból teszem, barátom, hiszen azt mondják, hogy nagypénteken balsorsú vidékeinket másvilági dolgok látogatják. Bizonyítékul álljon itt egy derék fickó példája, akit jóságában szinte kenyérre lehetett kenni. Csak hát ugye, ahogy a bölcsesség tartja, nem a jó kutyák találják meg a jó csontokat. Ki tudja, talán emiatt történt, hogy emberünk egy nem túl jó oldalbordára akadt: egy olyan asszonyra, akinek szívében nem lakozott sem részvét, sem szerelem, a gyengédségnek írmagja sem, rossz volt, ó, jaj, mint a hétéves rühösség. (Nagy Róbert fordítása)
