MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN HUNGARIAN UNION

MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN–HUNGARIAN UNION

AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE ------------------------------------------------------------------------------------LAMPERT, Vera Afrika vonzásában: Bartók Béla biskrai gyűjtőútja / In Attraction of Africa: Béla Bartók’s collection trip in Biskra Eredeti közlés /Original publication: Magyar Zene, 45. évf., 3. szám, 343–353. old. Eredeti Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.001.319 Dátum/Date: 2015. október / October 31. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document LAMPERT, Vera: Afrika vonzásában: Bartók Béla biskrai gyűjtőútja / In Attraction of Africa: Béla Bartók’s collection trip in Biskra, AHU MATT, 2015, 1–17 old., No. 000.001.319, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words magyar Afrika-kutatás, ismertetés és kritika (Bartók és az arab népzene, Budapest, Hungarian National Commission for Unesco, 2006, PC CD-ROM) African studies in Hungary, review and criticism (Bartók and Arabic Folk Music, Budapest, Hungarian National Commission for Unesco, 2006, PC CD-ROM)

2

Lampert Vera

----------------------------------------AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.

Afrika vonzásában: Bartók Béla biskrai gyűjtőútja

3

AFRIKA VONZÁSÁBAN: BARTÓK BÉLA BISKRAI GYŰJTŐÚTJA Bartók és az arab népzene, Budapest, Commission for Unesco, 2006, PC CD-ROM.

Hungarian

National

Lampert Vera

Több ezer dallamot számláló magyar, szlovák és román gyűjtéséhez képest Bartók arab népdalgyűjteménye eltörpül a maga mintegy kétszáz dallamával. Jelentősége azonban jóval felülmúlja méretét, lévén az első olyan arab népi dallamanyag, amelyet tapasztalt kutató falusi környezetben fonográffal gyűjtött. Talán meglepő, hogy Bartók, a kelet-európai népzene szakértője az arab zene iránt is érdeklődést mutatott. Ha azonban követjük népzenekutatói munkásságának fejlődését, mégsem egészen váratlan, hogy Bartók Európán túli népek zenéjére is kiterjesztette figyelmét. 1905ben kezdte kutatni az akkori Magyarország népeinek zenéjét, de egyszersmind a külföldi szakemberek munkájáról is tájékozódott. Így szerzett tudomást a Berlini Fonogram Archívumban folyó munkáról és az intézet munkatársainak, főképpen pedig igazgatójának, Erich von Hornbostelnek írásairól. Hornbostel a modern népzenetudomány egyik megalapítója és népszerűsítője. Összehasonlító zenetudománynak (vergleichende Musikwissenschaft) nevezte az új tudományágat, és hangsúlyozta a fonográf ebben betöltött, nélkülözhetetlen szerepét. Számos, a huszadik század első évtizedében megjelent írásában foglalkozott Európán kívüli népek, többek között a japánok, hinduk, amerikai indiánok, Indonézia lakóinak és a tuniszi araboknak a népzenéjével. Bartók elégtétellel ismerhette fel a rokonságot ezekben az írásokban a maga törekvéseivel. 1912 januárjában ő is cikket írt „Az összehasonlító zenefolklór”-ról és ez idő tájt említette először azt a tervét, hogy kutatásait Magyarország határain túli népek zenéjére is kiterjeszti. 1911-ben megjelent önéletrajzában írta:

4

Lampert Vera

„Azt hiszem, nem fogok csak Magyarországra szorítkozni; talán megadatik nekem, hogy messzebbre, vadabb, egészen járatlan utakra elkerüljek.” Ugyanez év nyarán, párizsi tartózkodása idején Bartók megkezdte afrikai gyűjtőútjának előkészületeit: meglévő arab népzenei kiadványok után kutatott, vásárolt egy arab–francia szótárt, egy arab társalgási könyvet, és valószínűleg a gyűjtés lehetséges pontosabb célpontjait is mérlegelte. Egyelőre nem bizonyítható, hogy Bartók már 1911-ben hozzájutott Hornbostel fent említett írásaihoz. Csak annyit tudunk, hogy 1912. május 22-én bemutatkozó levelet írt Hornbostelnek, amelyben megemlítette, hogy olvasta a német kutató cikkeit. Mégis csábító az a gondolat, hogy Hornbostel példája inspirálta Bartók afrikai gyűjtőútját, annál is inkább, mert Hornbostel tuniszi népdalokról írt munkájának egyik zenei illusztrációja emlékeztet Bartók közismert zongoradarabjának, az 1911-ben keletkezett Allegro barbarónak kezdő motívumára. Bartók azonban másképp magyarázta észak-afrikai gyűjtőútjának indítékát, amikor Balázs Béla megkérdezte, miért tanul arabul: egy régi zenei élmény késztette további kutatásra. Hozzátehetjük, hogy e kíváncsiságát felkeltő arab zenei emlék mellett valószínűleg Bartók vállalkozó kedve, újdonságot kereső természete is hozzájárulhatott elhatározásához, hogy Afrikába megy népdalt gyűjteni. Bartók szenvedélyes utazó volt. Bár a légi forgalom abban az időben még gyermekkorát élte, s ezért az utazás sokkal körülményesebb és időigényesebb volt, mint napjainkban, Bartók nemcsak Európaszerte utazott gyakran, de távoli vidékekre is: kétszer járt Amerikában, mielőtt letelepedett az Egyesült Államokban, gyűjtött Anatóliában, és három utazást tett az afrikai kontinensre. Nyaranta, amikor zeneakadémiai elfoglaltsága engedte, szívesen töltötte a szünidő egy részét valamely nyugat-európai országban, Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban, Svájcban, egyszer még Norvégiában is. Utazásainak legtöbbje azonban munkájával: népdalgyűjtéssel vagy koncertezéssel volt kapcsolatos. Így jutott el először, huszonöt éves korában, Afrikába is. 1906 tavaszán Vecsey Ferenc hegedűművész zongorakísérőjeként három hetet töltött az ibériai félszigeten, majd a turné végeztével kétezer kilométernyi útra jogosító vonatjegyet vásárolt, amellyel bejárta Portugáliát, Spanyolországot és Itáliát. Közben Észak-Afrikába is áthajózott,


5

és három napot Tangier-ban töltött. E rövid vizit során hallott egy kávéházban arab zeneszót, amelyet annyira érdekesnek talált, hogy elhatározta, behatóbban is tanulmányozni fogja. De miért választotta éppen Biskrát kutatása színhelyéül? Ha Bartók egyáltalán fontolgatta egy ismételt marokkói látogatás tervét, hamarosan fel kellett hagynia vele. 1911. július 1-én, néhány nappal azelőtt, hogy afrikai útjának előkészítésére Párizsba érkezett, a németek hadihajót küldtek Agadir kikötőjébe. Ez a provokáció nemzetközi feszültséget okozott (Agadir krízis, vagy második marokkói krízis), előre vetítetve az első világháború árnyékát. Algéria tehát biztonságosabb célpontnak ígérkezett a népdalkutatáshoz, amellett, mint Kárpáti János figyelmeztetett rá Bartók afrikai népdalgyűjtéséről írt tanulmányában, Algéria azért is vonzónak tűnhetett Bartók számára, mert etnikailag rokonságban áll Tunéziával, amelynek dallamait Hornbostel tanulmányából már ismerhette. Bartók első felesége, Ziegler Márta, aki elkísérte férjét algériai útjára, úgy emlékezett, hogy Bartók választása egy 1990-es kiadású bedekker alapján esett a viszonylag kellemes klímájú Biskrára. Ez a temérdek pálmafával és bőséges vízellátással rendelkező, vagy öt kilométer hosszúságú és egy kilométer szélességű oázis a Szahara északi határán fekszik, és abban az időben az észak–déli vasútvonal végállomása volt. Bartók azt remélhette, hogy ott és a környező kisebb oázisokban a városi arab zenétől különböző népi anyagot talál. Biskra tehát viszonylag könnyen megközelíthetőnek ígérkezett, ugyanakkor alkalmat adhatott járatlanabb utak felfedezésére is. Biskra a huszadik század első évtizedében divatos téli üdülőhely volt. Egy 1903-ban kiadott német útikönyv szerint (Nach der Oase Tugurt in der Wuste Sahara) a vidéket évről évre több turista kereste fel: Egy szintén 1903-ból való brit kiadvány ezzel a hívogató címmel jelent meg: Beautiful Biskra, „The Queen of the Desert” (Szépséges Biskra: „a sivatag királynője”). Egy másik, csak egyszerűen Biskra címmel 1906-ban megjelent német útikalauzt úgy hirdettek, mint amelyben színes leírás található „…a híres oázisról, gyógyüdülőről, datolyapálmák központjáról, ahonnan a turista a Szaharát is megpillanthatja...” A Biskra, Sid-Okba and the Desert című, 1910-ben kiadott könyvről írt ismertetés biztosította a látogatót, hogy

6

Lampert Vera

„…amerre a vasútvonalat már kiépítették, az utazás figyelemre méltóan könnyű és gyors Algériában”. Bartók kétségkívül kézbe vette ezeknek vagy hasonló útikönyveknek némelyikét, mert csalódottan jegyezte meg feleségének Párizsból írt levelében: ,,...sajnos túl sok utazó keresi fel már Északafrikát. Persze, azért készülhetnek Guide-ek.” Észak-Afrika a tizenkilencedik században az egzotikumot kereső írók, festők és zenészek kedvelt úti célja volt. Ma több száz festőművészt tartunk számon, közöttük Tornai Gyulát is, mint az „orientalisták” névvel jelölt irányzat képviselőjét. Realisztikus, színpompás képeik hosszú ideig népszerűek voltak, de a század végére kimentek a divatból, s csak az elmúlt másfél évtizedben kezd az érdeklődés ismét rájuk irányulni. Az észak-afrikai táj és atmoszféra a huszadik század első évtizedeiben lett ismét jelentős inspiráció forrása a képzőművészetben, és meghatározó szerepet játszott az absztrakt festészet kialakulásában. Kandinsky 1904–1905 téli hónapjait töltötte Tunéziában, Klee és Macke 1914 tavaszán látogatott oda. Matisse 1906-ban tett algériai körutazása során Biskrában is járt, amelyre úgy emlékezett viszsza, mint „…pompás oázisra, vonzó, üde színfoltra a sivatag közepén, ahol bőséges víz csörgedez a kertekben és a pálmafák között, s amelyeknek élénk zöld lombozata meglepetésként éri a sivatagból érkező utazót.” Matisse egyik jelentős művének, az új, plasztikus stílusát beharangozó Kék aktnak alcíme: Biskrai emlék. Akármilyen cél vezette is a látogatót, emlékezetes zenei élményekkel távozott. Klee le is kottázta naplójába egy vak zenész énekét egy kisfiú dobkíséretével, amelynek ritmusa életre szóló benyomást tett a művészre. A következő részlet André Gide naplófeljegyzéséből való, amelyet 1896-ban vetett papírra Biskrában, ahová több éven át vissza-visszatért: „... [Ezek a zenészek] valóságos ritmuskompozíciókat alkotnak: ritmusuk egyenetlen, idegenszerű, őrjítő, staccato szinkópákkal tűzdelt, amelyek megremegtetik az ember testét. Ők azok, akik temetése-


7

ken, ünnepeken és vallásos szertartásokon szolgáltatják a zenét; már láttam őket temetőkben, ahol a fizetett siratók delíriumát tartották ébren; Kairouan-ban, egy mecsetben, amint az Aïssaouasok misztikus őrületét szították; láttam őket Sidi-Maleck kis mecsetjében, amint a botos tánchoz és szakrális táncokhoz verték a ritmust...” Muzsikusok is megfordultak Biskrában, ha nem is hasonló céllal, mint Bartók. Gustav Holst 1908-ban krónikus betegségére keresett enyhülést Algériában, ahonnan mély zenei benyomásokkal tért haza. Fel is dolgozott néhányat az ott feljegyzett dallamokból Beni Mora (másképpen Oriental Suite) című szimfonikus művében. Ezek egyike egy rövid motívum, amelyet egy biskrai zenész több órán át ismételgetett egyfolytában: Holst a mű fináléjában használta fel, ahol 163szor hangzik el. A tétel címe: In the Street of the Ouled-Naïls, természetesen azokra a kurtizánokra utal, akiknek engedélyre volt szükségük, hogy elhagyhassák szálláshelyüket, és Bartók szállodájában énekelhessenek a fonográfba. Szymanowski 1914-ben járt Biskrában, földközi-tengeri körutazása során és az ő kompozícióin is nyomot hagytak afrikai élményei. Holst honfitársa, Philip Haseltine lelkesen írt a táj szín és fényhatásairól, de az Ouled-Naïls táncát a különféle dobokkal kísért pléh-oboa rettenetes, fülsiketítő lármájára visszataszítónak találta. Bartók természetesen nem üdülni ment Biskrába. Fonográf készülékkel, viaszhengerekkel és kis kottásfüzettel felszerelve érkezett, hogy a vidék énekeseinek, hangszerjátékosainak dallamait összegyűjtse. Érkezésének időpontja (1913. június 10-e körül) sem egyezett az északi tél elől menekülők (hiverneurs) szezonjával, mivel ott a kellemes időjárás május végéig tart. Talán el akarta kerülni a turisták hadát, vagy hosszabb utazásra zeneakadémiai elfoglaltsága miatt amúgy is csak nyáron jutott ideje. Bartók mindenesetre a nyári hónapokra időzítette látogatását. Zágon Géza Vilmos, aki segédkezett útjának előkészítésében, figyelmeztette a vidék szélsőséges nyári klímájára, de Bartók kedvelte a meleg időjárást, és bízott benne, hogy a hőség nem fogja akadályozni munkájában. Legnagyobb sajnálatára tévedett. A több hónapra tervezett útból (vonatjegye június 5-től szeptember 3-ig volt érvényes) csak két hétre futotta erejéből. Belázasodott, s emiatt hirtelen véget kellett vetnie a gyűjtőmunkának, és Algier-ba sietni, orvost keresni. Mégis sikerült a Biskrában és a környező három oázisban töltött két hét alatt 118 hengernyi anyagot összegyűjtenie. Akkor még azt

8

Lampert Vera

remélte; egy év múlva folytatni fogja a félbemaradt munkát, majd 1915-ben szándékozott visszatérni Észak-Afrikába, de tervei nem váltak valóra. 1914-ben Bartók megpróbálta párizsi intézményekben elhelyezni arab gyűjteményét, és francia fórumok után is érdeklődött, ahol az anyagot bemutató tanulmányát publikálhatná. A háború kitörése azonban ezeknek az előkészületeknek is véget vetett, és Bartók egy időre félretette az arab gyűjteményt. Három év múlva, 1917-ben vette újra elő: „A biskra-vidéki arabok népzenéje” című tanulmányának első része ekkor jelent meg a Szimfónia folyóiratban, amely azonban megszűnt, mielőtt a cikk második részének publikálására sor került volna. A teljes tanulmány német változatát a Zeitschrift für Musikwissenschaft című berlini folyóirat adta ki 1920-ban. A tanulmány előkészítése során Bartók a hengerek nagy részét lejegyezte, de csak ötvenhét dallamot használt fel belőlük illusztrációként. Ez volt, amit a közelmúltig az érdeklődő a gyűjteményből ismerhetett. Denijs Dille 1965-ben a hangzó anyagból közzétett öt dallamot a Documenta Bartókiana második füzetében, egy 18 cm-es, 45 fordulatszámú hanglemezen, Ziegler Márta visszaemlékezésének mellékleteként. Somfai László, a budapesti Bartók Archívum akkori vezetője az 1970-es években tervbe vette a gyűjtemény fennmaradt dokumentumainak közzétételét. Az előkészületek során a hengerek mintegy felét hangszalagra játszották át, és Somfai felkérte Mehenna Mahfoufi algériai zenekutatót a felvételek kiértékelésére. Ez a munka vetette meg a jelenlegi CD-ROM-kiadvány alapját, amely a következő intézmények támogatásával készült: United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization, Európai Folklór Intézet, Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézet, Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma, Bartók Jubileum 2006 és a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma. Kihasználva a digitális technika nyújtotta lehetőségeket a CD-ROM szerkesztője, Kárpáti János, társszerkesztője, Vikárius László és a technikai szerkesztő, Pávai István jóval nagyobb formátumú terméket tudott létrehozni annál, mint amit a könyvforma és hanglemez hagyományos eszközei megengedtek volna: a jelen kiadvány a Biskra-gyűjtemény teljes fennmaradt hangzó és kéziratos anyagát tartalmazza, egyben bőséges válogatást ad a kapcsolódó nyomtatott és képi anyag-


9

ból. Megtalálható itt Bartók tanulmánya, A Biskra vidéki arabok népzenéje, két másik írásával együtt, amelyet az 1932-ben megrendezett kairói arab zenei kongresszusra, illetve arról készített, valamint válogatás Bartók afrikai utazásaival kapcsolatos levelezéséből. Helyet kaptak a CD-ROM-on a Bartók arab gyűjtésével foglalkozó tanulmányok, és szemelvények azokból a Bartók-kompozíciókból, amelyekben kimutatható az arab zene hatása. Végül változatos képanyag illusztrálja Bartók afrikai utazásait és gyűjtőmunkáját. Bár néhány kivételtől eltekintve a dokumentumok csak eredeti nyelvükön olvashatók, a termék használójának a címoldal két verziót kínál, angolt és magyart. Az első lapon, ahonnan a kiadvány imént felsorolt témakörei megközelíthetők, a szerkesztő Előszava köszönti az olvasót (mindkét nyelven) Bartók afrikai útjainak, az arab zene kutatásában elért eredményeinek és a CD tartalmának rövid ismertetésével. Az első témakör címe: Bartók tanulmányai. Ennek központjában természetesen A Biskra vidéki arabok népzenéje áll: eredeti magyar nyelvű változata mellett, amely a néhány évvel ezelőtt megjelent, a kéziratból kiegészített teljes változat szövegét reprodukálja, a német verzió két formában is olvasható, a CD-ROM számára készített gépiratban és az 1920-as kiadás hasonmásában. Megtalálható továbbá ennek a magyartól némileg eltérő német változatnak magyar, francia és angol fordítása is. A német változat hasonmását kivéve valamennyi tanulmány átszerkesztett formában jelenik meg: például a digitális technika alkalmazásának köszönhetően a szövegekben szereplő jegyzetek rákattintással előhívhatók. Minden jegyzetet gondos szerkesztői kommentár vezet be, pontosítva, hogy Bartóktól vagy a közreadótól származik-e. Egy másik előnye az átszerkesztésnek, hogy a kottapéldákhoz tartozó jegyzetek itt maguknál a kottapéldáknál jelennek meg, nagyban megkönnyítve a szövegek olvasását. De a legörvendetesebb nyereség a kottapéldákat a hangzó anyaggal összekapcsoló hiperlink minden olyan esetben, ahol a hangzó anyag fennmaradt. Mindez lényegesen megkönnyíti és élvezetesebbé teszi a tanulmány olvasását. Bartóknak két másik írása foglalkozik az arab zenével; mindkettő az 1932-es kairói arab zenei kongresszussal kapcsolatos. Bartók meghívását a kongresszusra valószínűleg Robert Lachmann javasolta. Lachmann a Gesellschaft zur Erforschung der Musik des Orients (1930) megalapításának kezdeményezője és a társaság folyóiratának, a Zeitschrift für vergleichende Musikwissenschaftnak szerkesztője volt.

10

Lampert Vera

Ő vezette a kairói kongresszuson azt a bizottságot, amely a meghívott zenészek előadásairól készítendő felvételeket kiválogatta. Ennek a bizottságnak a munkájában vett részt Bartók is. A két Bartók-írás egyike egy sor javaslatot tartalmaz az arab népzene konzerválására és terjesztésére. Ezt Bartók vagy a kongresszus idején, vagy talán azt megelőzően, francia nyelven vetette papírra, és először Denijs Dille publikálta a Documenta Bartókiana negyedik kötetében, német fordításával együtt. A CD-ROM az eredeti francia változatot tartalmazza, Dille német nyelvű jegyzeteivel. A másik írást Bartók németül fogalmazta, és úgy is jelent meg, mások riportjaival együtt Zum Kongress für Arabische Musik–Kairo, 1932 címmel. Ebben az írásában említette először Bartók azt a hasonlóságot, amelyet a Kairóban hallott iraki muzsikusok előadása, a biskrai gyűjtőúton feljegyzett némely arab dallam, az ukránok dumy dallama és a román hora lunga között felfedezett. (Egy másolási hiba folytán sajnos épp ez a kritikus mondat hiányos a CD-ROM-on). E tanulmánynak a lemezen eredeti német nyelvű változata olvasható; máshol angol és magyar változata is megjelent. A lemez második fejezete, a Bartók fonográffelvételei és kéziratos lejegyzései, a kiadvány legfontosabb része: valamennyi fennmaradt henger hangzó anyaga hallható itt, a hozzájuk csatlakozó, a gyűjtéskor használt kisalakú kottásfüzetben található feljegyzésekkel, a hengerekről utólag készített első lejegyzésekkel és az ezekről az anyag elemzéséhez, rendezéséhez készített tisztázatokkal, az úgynevezett támlapokkal. E sokféle forrásból összeilleszteni az együvé tartozó dokumentumokat időigényes és hozzáértést igénylő feladat. Vikárius, a budapesti Bartók Archívum vezetője a forrásokhoz írott tanulmányában (amelyre alább még visszatérünk) így írt a munka nehézségeiről: „Az elsődleges források közlésénél semmi másra nem törekedtünk, minthogy összerendezzük a források valóságos mozaikját. Habár nagy mennyiségű dokumentum maradt fönn Bartók arab gyűjtéséből, ezek sajnálatosan távolról sem teljesek, s igen gyakori, hogy vagy a hangfelvétel, vagy a lejegyzés, de nem a kettő együtt maradt fönn. Ez kétségtelenül megnehezíti a felvételek azonosítását, különösen akkor, ha esetleg egy henger a nem hozzá tartozó dobozban maradt fenn.”


11

Impozáns táblázat összegezi a rekonstrukció eredményét: az első oszlopban az eredeti 118 henger számai sorakoznak, külön sort hagyva az olykor ugyanarra a hengerre felvett dallamok mindegyikének. A következő oszlopban szerepelnek a fennmaradt hengerek számai, majd időrendben a többi írásos forrás (helyszíni gyűjtőfüzet, első lejegyzés, a támlap első példánya és indigós másolata, végül Bartók magyar és német nyelvű cikkeinek különbözőképpen számozott kottapéldái). Ha némely felvételnél további magyarázatra volt szükség, ez az utolsó oszlopban kapott helyet. Egy ötletes színkombináció első látásra megmutatja, mely hengerek maradtak fenn lejegyzéssel vagy lejegyzés nélkül, mely elveszett hengerekről készített Bartók lejegyzéseket, és melyek azok a hengerek, amelyek elkallódtak, és lejegyzés sem készült róluk. Összesen 96 henger hangzó anyaga maradt fenn, de szerencsére Bartók majdnem minden elveszett henger anyagáról készített lejegyzést. Így tehát ha nem is teljességében, olykor csak hangzó anyagként vagy csupán lejegyzésként, de csaknem az egész anyag tanulmányozható. Ezzel az összes forrást bemutató kiadvánnyal most kerül a nyilvánosság elé első ízben Bartók teljes arab gyűjtése, így igazi jelentőségét is csak ezután tudja majd a kutatás feltárni. Válasz kereshető olyan kérdésekre is, hogy mely kritériumok alapján döntött Bartók bizonyos dallamok lejegyzése mellett, vagy miért mellőzött másokat tanulmánya közlésekor. Végül a CD-ROM páratlan alkalmat nyújt Bartók munkamódszerének minden részletre kiterjedő, teljes folyamatában való tanulmányozására is. Hiperlink kapcsolódik a táblázat minden adatához: egy kattintás a meglévő hengerek számának valamelyikén, és felhangzik a zene; rákattintva a helyszíni lejegyző-füzet vagy első lejegyzés oldalszámára vagy a beszámozott támlapok egyikére, és megjelenik a lap hasonmása. Az egyes felvételekhez tartozó dokumentumokat ugyanaz a lap tartalmazza. Így egyszerre tanulmányozhatók, anélkül hogy az egyes dokumentumokért vissza kellene térni a táblázathoz. Ennek egyetlen hátránya, hogy a teljes lap nem fér el a képernyőn, emiatt csak néhány másodpercnyi késéssel lehet kinyitni a másodjára választott dokumentumot, s ez megnehezíti a hangzó és írott anyag kezdetének összehasonlítását. A lap tetején a felvételre vonatkozó összes lényeges információ megtalálható: a felvétel színhelye, a dallam műfaja, az előadók neve stb. Két kisebb hiányosságot vettem észre a táblázatban: az egyik a 83a hengerre vonatkozik, ahol nincs hivatkozás megfelelő támlapra. Valóban nincsen külön támlapja ennek a dallamnak, de Bartók lejegy-

12

Lampert Vera

zése megtalálható a 10b számú henger eredeti támlapján (a másolatról hiányzik). Ugyancsak kimaradt a skálákat tartalmazó hengerek közül a 64b számú hengernél az erre utaló megjegyzés. A CD-ROM követező dokumentumcsoportjának címe: Bartók levelezéséből. Tizenhat levél teljes szövege olvasható itt, valamint részletek további hat, az arab gyűjtéssel, illetve a kairói kongresszussal kapcsolatos Bartók-levelezésből. Ezek szintén jó áttekintést nyújtó táblázatba foglalva jelennek meg, feltüntetve a levél íróját, dátumát, címzettjét, és nyelvét. A kiválasztott leveleket kis borítékikonra kattintva lehet kinyitni. Követhetők belőlük a biskrai utazás előkészületei, olvashatók Bartók néhány ismerősének képeslapokon küldött üdvözlő sorai, a gyűjtemény elhelyezését, feldolgozását tárgyaló levelezés, végül Bartók színes beszámolói, amelyeket a kairói kongresszusról küldött feleségének. Két további levélrészlet illene az eddigiek sorába. Egyik sem érint zenei kérdéseket, de Bartók személyes tapasztalatainak elbeszélésével emberközelbe hozza két afrikai utazását. Az egyik részlet egy 1918. július 12-én kelt, Ion Buşiţiának írt levélből való, amelyben Bartók felidézi a Biskra környéki, öszvérháton megtett emlékezetes utazásokat. A másik levelet 1932. május 8-án írta Takács Jenőnek, felelevenítve Egyiptomba érkezésének néhány kalandos epizódját. A leveleket szintén eredeti nyelvükön közli a kiadvány: nagy részük magyarul, néhány németül és franciául íródott. (Kivétel a Ion Bianunak 1913. május 13-án kelt levél, amelyet Bartók németül írt, itt azonban az 1976-ban megjelent magyar nyelvű levelezéskötet alapján magyarul jelenik meg, a német eredetire utaló megjegyzéssel együtt.) Mivel ebből a fejezetből nem készült külön angol nyelvű és magyar változat, a levelekhez tartozó szerkesztői megjegyzések nyelve ugyanaz, mint a levelek eredeti nyelve. Ennek ellenére némi törekvés mutatkozik bizonyos adatok közös nevezőre hozására, így például a bibliográfiai adatokban a sorszám és lapszám megadásánál az angol rövidítés használatos (no. x, és x. p. – bár ez utóbbiban ugyancsak a számot kellene második helyre tenni). Következetlen viszont, hogy a kiegészített dátumok mindig magyarul jelennek meg. Érthető, hogy a kiadvány nem tekintette feladatának fordításokkal ellátni a leveleket, de talán egyszerűbb lett volna, ha legalább a jegyzetelés, adatok kiegészítése külön-külön, angolul és magyarul történik. Ez a megoldás azt is lehetővé tette volna, hogy néhány levél hozzáférhető angol, illetve magyar fordítására felhívja az olvasó figyelmét. Jelenleg csupán


13

Bartók egyik francia nyelvű, Calvocoressinek címzett levele végén történik (zárójelben) utalás a levél magyar fordítására. Ez hasznos információ a magyar olvasó számára, de az angol olvasónak fölösleges. Vannak viszont magyar nyelvű levelek, amelyeknek létezik angol fordítása, így a Zágon Géza Vilmosnak címzett három levél (1913. április, május 3. és június 19., valamint a d'Isoz Kálmánnak 1913. június 19-én küldött képeslap szövege és az 1913 októberi keltezésű, Ion Bîrleának küldött levél (lásd Béla Bartók Letters, szerk. Demény János, New York, St. Martin Press, 1971), erre viszont nincsen utalás a lemezen. Természetesen valamennyi, a Documenta Bartókiana alapján közölt levélnek van német fordítása is. A Kapcsolódó tanulmányok részben hét dolgozat olvasható Bartók és az arab zene kapcsolatáról. Első közöttük Ziegler Márta visszaemlékezése. Denijs Dillének, a budapesti Bartók Archívum alapítójának köszönhető, hogy Ziegler Márta mintegy ötven év távlatából, egy családjának küldött levél alapján rekonstruálta Bartók algériai útjának számos fontos és mulatságos részletét. Léo-Louis Barbès, aki Bartók A Biskra vidéki arabok népzenéje tanulmányát lefordította francia nyelvre, itt közölt tanulmányában elsőként méltatta és elemezte Bartók gyűjteményét. Kárpáti János, aki maga is járt gyűjtőúton ÉszakAfrikában, több alkalommal foglalkozott Bartók és az arab zene kapcsolatával. A lemezen francia és angol nyelvű tanulmányai olvashatók, amelyekben részletesen dokumentált leírást ad Bartók algériai útjának előkészületeiről, a gyűjtés jelentőségéről, és Bartók több kompozíciójában is kimutatja az arab zene hatását. Hiperlink segítségével mindkét tanulmányának Bartók arab gyűjtéséből és kompozícióiból vett kottapéldái megszólaltathatók. Tibor Kneif tanulmánya egészíti ki a korábban már megjelent írások sorát. Két további tanulmány itt jelenik meg első ízben. Az egyik Les recherches de Béla Bartók en Algérie címmel Mehenna Mahfoufi egy 1994-ben rendezett konferencián tartott előadásának átdolgozott, kibővített formája. Mahfoufi, aki e kiadvány szaktanácsadója is, e terjedelmes és alapos munkában először is képet ad az arab zene tanulmányozásának Bartók gyűjtését megelőző eredményeiről, majd sokrétű elemzésnek veti alá a biskrai gyűjtést, Bartók munkamódszerét, számos újabb adattal és megfigyeléssel egészítve ki Bartók megállapításait. Két táblázat kapcsolódik a tanulmányhoz: az elsőben jegyzetek találhatók a korábban szalagra játszott felvételek előadói apparátusáról, időtartamáról, technikai színvonaláról, az előadás zenei színvona-

14

Lampert Vera

láról, némely dallam mai elterjedtségéről, a dallamok műfajáról, hangszerekről és a vokális dallamok szövegéről. Minthogy a hangszalagokon más a dallamok számozása, mint a hengereké, Vikárius László utalókkal látta el a listát, s így a dallamok könnyen azonosíthatók a közölt dokumentumok táblázatában. A teljes gyűjteményre vonatkozó második táblázat megadja az előadók nevét, a megszólaltatott hangszereket és az énekelt dallamok szövegének első sorát. Vikárius László írása, a Bartók algériai népzenei gyűjtésének primer zenei dokumentumai, ehhez a CD-ROM-hoz készült, s mivel fontos felvilágosításokat tartalmaz a CD használatához, angolul és magyarul is olvasható. Vikárius Bartók népzenekutatói módszerének áttekintésével ismerteti a gyűjtés egyes stádiumaiban keletkezett dokumentumtípusokat, hiperlink kapcsolattal egy-egy példát mutatva a helyszíni gyűjtőfüzetekből, a felvételekről Bartók otthonában készült, nagyalakú kottapapírra írt első lejegyzésekből és az ezekről Bartók, illetve felesége kézírásával készült másolatok első és másodpéldányairól. Mint Vikárius figyelmeztet rá, Bartók arab gyűjteménye kivételes helyet foglal el többi gyűjteménye között. Például ez az első gyűjtése, amelyben minden dallamról felvételt készített, nyilván azért, mert járatlan volt az arab nyelvben. Ez az oka annak, hogy az arab gyűjtését tartalmazó füzetben a többihez képest viszonylag kevesebb a dallamlejegyzés, inkább a hangsorok, hangszerek, egyéb adatok leírása található. A gyűjtemény annyiban is egyedülálló, hogy Bartók később sem készített lejegyzést valamennyi felvételről. Vikárius tanulmánya az anyag sorsáról, szétszakítottságáról, publikálásának történetéről is beszámol, végül útmutatást ad a táblázat kezeléséhez, ahonnan a gyűjtemény egyes dokumentumai elérhetők. A Bartók arab gyűjtésével foglalkozó első könyv méretű tanulmányra csak címével utal a CD-ROM, mivel Mehdi Trabelsi disszertációjáról (La musique populaire arabe dans l'oeuvre de Béla Bartók, Lille, 2002) a kiadói munka késői stádiumában szereztek tudomást a lemez szerkesztői. Terjedelme miatt különben is csak részleteket lehetett volna közölni ebből a munkából. Néhány jelentős hozzájárulását a Bartók-kutatáshoz azonban helyénvaló megemlíteni itt; nevezetesen azokat a lejegyzéseket, amelyeket a szerző a rendelkezésére bocsátott hangszalagra vett felvételekről készített. Hetvenöt dallamról van szó, vagyis minden olyan dallamról, amely nem szerepel Bartóknak a gyűjteményről szóló cikkében. Trabelsinek nyilván nem volt tudomása arról, hogy ezekből huszonötöt Bartók maga is lejegyzett, és lejegyzése-


15

inek támlapjai fennmaradtak. Ez a huszonöt dallam most érdekes öszszehasonlítást kínálva két lejegyzésben is tanulmányozható. A munka másik nagy nyeresége a Bartók-kutatás számára, hogy a szerző a szalagon található valamennyi vokális dallam szövegét is átírta, és francia fordítással látta el. A CD-ROM következő része, Arab hatás Bartók-művekben címmel, új dimenziót nyit a CD-ROM használója számára: a zeneszerző Bartók világát. Mintegy félórányi válogatás hallható itt Bartók kompozícióiból. Mint a lemezen is olvasható tanulmányok kimutatják, a szokatlan ritmuskombinációk, kromatikus hangsorok, kis ambitusú dallamfordulatok és a különös hangszínhatások Algériában szerzett élménye több Bartók-műben kimutatható. Bartók maga hívta fel a figyelmet némelyikre, de stíluskritikai alapon az általa megnevezett művek sora tovább bővíthető. Kilenc kompozícióból hallhatók egyes tételek vagy hosszabb-rövidebb részletek, kezdve a 44 duó „Arab dal” című tételével, az egyetlen Bartók darabbal, amely a Biskra-gyűjtemény egyik dallamát dolgozza fel. A válogatás többi része két vonósnégyesből, két zongoraversenyből, két szóló zongoradarabból, egy zenekari mű és A csodálatos mandarin egy-egy részletéből áll. Ezek időrendben sorakoznak az 1916 és 1939 közötti évekből. Legtöbbjük Kárpáti fent említett tanulmányaiból is elérhető. Az előadók a Chicago Symphony kivételével neves magyar művészek és együttesek: Solti György, Kocsis Zoltán, a Takács Vonósnégyes és a Budapesti Fesztivál Zenekar, Fischer Iván vezényletével. A dokumentumok utolsó csoportja egy Képgaléria: két 1912-ben készült fénykép nyitja a sort Bartókról és feleségéről, Ziegler Mártáról. Ezt követi ifj. Bartók Béla Ziegler Márta írásához készített vázlatos térképe az algériai gyűjtőút során bejárt területekről, majd azoknak a dokumentumoknak hasonmása látható, amelyeket Bartók a hatóságoktól a gyűjtés támogatásához szerzett, mint például az algériai kormányzó levele és a biskrai körzet kapitányának engedélye női énekesek kihozatalához a számukra kijelölt negyedből. Néhány kiváló minőségű fénykép is helyet kapott itt a budapesti Néprajzi Múzeum tulajdonából azokról a hangszerekről, amelyek Bartók felvételein hallhatók: három fúvóshangszerről (zăŭáq, gáşba, és γeita), egy húros hangszerről (gombri) és két dobról (darbuka és băndir). Közülük csak egy, a gáşba származik Bartók gyűjteményéből; nem lett volna érdektelen a többi hangszer származási helyét is közölni. Végül két, az 1932-es kairói arab zenei kongresszus résztvevőinek a piramisokhoz

16

Lampert Vera

és a sivatagba tett kirándulását megörökítő fénykép egészíti ki Bartóknak az arab zenével kapcsolatos képi dokumentációját. Az elmúlt évtizedben jelentős eredmények születtek a Bartóknépdalgyűjtemények primer forrásainak kiadása terén: 1996-ban, hatvan évvel Bartók anatóliai gyűjtőútja után két audiolemezen megjelent az ott fonográf hengerekre vett teljes hangzó anyag. Újabban az interneten hozzáférhető a Bartók-rend kéziratos támlapanyaga is, amely nemcsak Bartók gyűjtését, hanem az 1939-ig összegyűjtött, a Bartók által publikálásra előkészített teljes magyar népdalanyagot tartalmazza. A primer források teljessége tekintetében azonban ennek a CDROM-nak egyelőre nincsen párja. Éppen ezért mintául szolgálhat a többi Bartók-gyűjtemény forrásainak hasonlóan teljes publikálásához. Bartók gyűjtőfüzeteinek digitalizálása folyamatban van, és remélhető, hogy hamarosan a fennmaradt hanganyag is hozzáférhető lesz a kéziratos forrásokkal hiperlinkkel összekapcsolt formában. Ami a CD-ROM hangzó anyagát illeti, jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Közel négyórányi felvétel tanulmányozható itt, s bár tudjuk, hogy ezt maga Bartók is egy átfogóbbra tervezett, de sajnálatos módon idő előtt abbamaradt gyűjtés töredékének tekintette, mégis számottevő mennyiségű anyag ahhoz, hogy felidézze a vidék csaknem száz évvel ezelőtti, azóta is keveset tanulmányozott zenei életét. Vajon tudják-e még ezeket a dallamokat? S ha igen, milyen változások érték azóta, hogy Bartók megörökítette őket? Ez a CD-ROM talán ismét ráirányítja a figyelmet Biskra zenéjére, és újabb kutatásra serkenti a kutatókat. Úgy tűnik, egyelőre kevés az ott gyűjtött anyag. Némi keresgéléssel egyetlen kiadványt találtam: egy 1996-ban Franciaországban megjelent CD-t, Algeria: The Diwan of Biskra címmel, a város fekete lakosságának egy szertartásán felvett, hetvenpercnyi zenei anyaggal. A CD-ROM előszava némileg szabadkozva figyelmeztet arra, hogy ezek a felvételek a hangrögzítés kezdeti korszakában készültek, és olykor tökéletlennek tűnhetnek a mai kiváló hangminőséghez szokott fülünknek. Ennek ellenére a felvételek némelyike olyan frissen és élénken szól, mintha csak a minap készült volna, és nemcsak a szakértők, de a laikusok is bizonyára élvezni fogják. A hangrestaurálás Németh István munkáját dicséri. Ekkora mennyiségű és ilyen sokrétű anyag esetében megbocsáthatók a szövegekben maradt betűhibák. Ezeket egy további korrektúra


17

kigyomlálhatta volna. Az angol fordítás néhány kivételtől eltekintve színvonalas. Az előszóban például a Zum Kongress für arabischer Musik fordítása helyesen At the Congress... lenne (To the Congress... helyett). Ugyanitt ennek a tanulmánynak az említése többször is azt sugallja, mintha a kongresszuson hangzott volna el, vagy ottani felolvasásra lett volna szánva. Valójában a kongresszus után készült, az ott szerzett benyomásokról. Megmosolyogtató félrefordítás az egyik fakszimile felirata, mely szerint Bartók arra kapott engedélyt, hogy lányokat szabadítson ki (rescue) a számukra kijelölt szállásukról. Ezek a tévedések azonban eltörpülnek a CD nyújtotta információ gazdagsága mellett. A kiállítás is tetszetős, és kellemes meglepetés, hogy a tartalom sokfélesége ellenére milyen egyszerű a CD kezelése. Világos az elrendezés, könnyű benne tájékozódni, a célpontok gyorsan elérhetők. Név- és tárgykereső doboz is a használó rendelkezésére áll. 2000 decemberében az American Folklife Center szimpóziumot rendezett Folk heritage Collections in Crisis (Néprajzi gyűjtemények válságban) címmel. A meghívott szakértők egyetértettek abban, hogy a néprajzi gyűjtemények kurátorainak ma legfontosabb feladata a rájuk bízott anyag mielőbbi digitalizálása. Kiemelkedően sürgető a közel százéves, önpusztító anyagból készült fonográfhengerek megmentése. A szimpózium egyik résztvevője szerint a prezerválás másik kritikus eleme az anyag közrebocsátása és széles körű terjesztése. Bartók maga is szívén viselte a gyűjtemények konzerválásának és publikálásának ügyét. Amikor kapcsolatba lépett a Berlini Fonogram Archívum vezetőjével, egyik célja az volt, hogy a használatnak ellenállóbb másolatok készítésére ott bevezetett gyakorlatról érdeklődjék. Figyelemmel kísérte a hangrögzítés technológia fejlődését is, és szorgalmazta az újabb, tartósabb felvételek készítésére alkalmas eszközök használatát. Számos könyve, tanulmánya bizonyítja, mily fáradhatatlanul dolgozott gyűjteményeinek nyilvánosságra bocsátása érdekében. Az itt bemutatott CD-ROM szerkesztői tehát Bartók elképzeléseinek szellemében jártak el, amikor a hangzó és kéziratos dokumentumok archiválása mai követelményeinek eleget téve digitális formában közrebocsátották Bartók arab gyűjtésének forrásait.

MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN HUNGARIAN UNION

Recommend Documents