MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE -----------------------------------------------------------------------------------BORSOS Balázs A Teleki-expedíció korabeli sajtója és tudományos feldolgozása / Contemporary Press and Scientific Processing of the Teleki-Expedition Eredeti közlés /Original publication: in: Borsányi László és Ecsedy Csaba szerk.: Etnológiai Tanulmányok Boglár Lajosnak ajánlva. Történelem és Kultúra 5, 1990, Budapest, MTA Orientalisztikai Munkaközösség, 73–85. old. Eredeti Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.001.067 Dátum/Date: 2015. január / January 17. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document

BORSOS Balázs: A Teleki-expedíció korabeli sajtója és tudományos feldolgozása / Contemporary Press and Scientific Processing of the TelekiExpedition, AHU MATT, 2015, pp. 1–20. old., No. 000.001.067, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words

Magyar Afrika-kutatás, a Teleki-expedíció tudománytörténete, a korabeli sajtó reagálásainak áttekintése, a német, angol, francia és olasz nyelven megjelent reagálások számbavétele és ütköztetése

2

Borsos Balázs

African studies in Hungary, history of science of the Teleki-expedition, overview of the reactions of the contemporary press, collection and clashing opinions of the contemporary reactions published in German, English, French and Italian ---------------------------------------------------------------------------AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.

A Teleki- exp ed íc ió sa jtó ja és tudomán yos feldo lgozá sa

3

A TELEKI-EXPEDÍCIÓ KORABELI SAJTÓJA ÉS TUDOMÁNYOS FELDOLGOZÁSA Borsos Balázs

Teleki Samu személyének és munkásságának értékelésében természetesen minden kor és minden szerző a maga szempontjait veszi figyelembe. A saját kora vagyonát, rangját, vadászi hírnevét, – meglehetősen csekély – politikai szerepét inkább értékelte. Gyászbeszédében csupán rövidke félmondat utalt arra, ami mai dicsőségét megalapozta.1 1881-től haláláig rövid kihagyásokkal töretlen országgyűlési és főrendházi tagsága révén szerepel az országgyűlési almanachban, ahol Rudolf trónörökössel való kapcsolata fontosabb, afrikai útjáról egy szinte mellékes mondat olvasható.2 A pillanatnyi dicsőséget kevésbé értékelő utókor véleménye mindazonáltal más. „Nincs semmi meglepő tehát abban, hogy a lexikonok, szakkönyvek fölöslegesnek vélik az utazását megelőző és az azt követő életrajzi adatokat részletesen is ismertetni. Ez a kutató bizony nem az eseményekben gazdag életű Livingstone, vagy Stanley, de még csak nem is Benyovszky Móric vagy Magyar László. »Csak« Teleki, akinek majdnem sikerült észrevétlenül és jelentéktelenül átsiklani az életen... (...) ...egy váratlan hároméves kalandos utazással Afrikában örökre beírta nevét a tudományos kutatás nagyjai közé – hogy ennek utána feljegyzésre érdemtelenül lemorzsoljon közel három évtizedet még hátralévő életéből...”3 Ennek következtében a Telekivel foglalkozó cikkek, kiadványok, könyvek túlnyomó része kizárólag az afrikai felfedező úttal és annak tudományos eredményeivel foglalkozik. Számunkra tehát a korabeli sajtóvisszhangból is az ilyen cikkek a fontosak. Az utóbbi időben megjelent kiadványok és a korabeli sajtó az út előzményeiről, főleg Rudolf trón1

Erdélyi L. 1977, 77. old. Sturm A. 1897, 361. old. 3 Erdélyi L. 1977, 6. old. 2

4

Borsos Balázs

örökössel való barátságáról ír.4 Korábbi és előre érzett jövendőbeli életének elmarasztalhatóságát, felületességét és (talán) hiábavalóságát Teleki maga is sejthette, amikor a Kenya lábánál a következő sorokat vetette papírra: „...sok kellemes és keserű emlékek átfutják egy percz alatt agyamat, jövőmben mind nagyobbnak látom az ürességet és kevesebbnek azok számát, kikhez ragaszkodtam, nem vágyom vissza megkedveltem a tevékenységet a tétlenség megöl, ugyan késő ha valaki a férfikor alkonyán tapasztal ilyeket.”5 Habár igazából nem lehet tétlenségnek tekinteni későbbi indiai, indonéziai útjait, ezek a tudomány szempontjából csak a Nemzeti Múzeumnak adományozott hátsó-indiai tárgyak miatt jelentősek, életrajzírója, Erdélyi Lajos megemlítésre is alig méltatja őket. A lехikоn-szócikkek szerzői között mindenesetre nagy a bizonytalanság: hol is járt Teleki az afrikai felfedező út után. Az Új Magyar Lexikon szerint Szudánban is (sőt azt is írja, hogy utazásairól Нöhnеl számolt be).6 A Magyar Néprajzi Lexikon azt írja, hogy ,,…később több (!) utazást tett még Kelet-Afrikában és Szudánban, valamint Indiába és Indonéziába.”7 E megállapítás azért is érdekes, mert Lázár István szerint a Telekinapló első közzétételéig8 nem volt köztudott, hogy Teleki egyáltalán visszatért még felfedezései színhelyére.9 Ez utóbbi adat még messze Lázár cikke előtt azonban már a világhírű Westermann Lexikon der Geographie-ben is megjelent, amely a Szunda-szigetek és Szudán (?)

4

Sz. L. dr. 1889; Erdélyi L. 1977; Véber K. 1984 és Lázár I. 1986. Lázár I. 1986, 166. old. 6 Új Magyar Lexikon VI. 1962, 393. old. 7 Magyar Néprajzi Lexikon V. 1982, 236–237. old. (A lexikon szócikkét Ecsedy Csaba írta). 8 Lázár I. 1984, Kortárs 28. évf., december, 1949–1957. old. 9 Lázár I. 1986, 170. old. Lázár e könyv 165–170. lapjain sokat közöl aránylag a naplóból, mely két fő részből áll. A második (az összesen 333 lapból csupán 15) szól Teleki második, 1895. évi kelet-afrikai útjáról, amikor rövid vadásztúrára érkezett a havas Kilimandzsáró lábához. 5


5

meglátogatásán kívül arról is tud, hogy Teleki még egyszer visszatért a Kilimandzsáróhoz.10 A Тeleki-expedícióról már akkor jelentek meg közlemények, amikor a két kutató még meg sem érkezett Afrikába. Magyarországi magyar és német nyelvű napilapok írtak az úti előkészületekről.11 A külföldi sem maradt érzéketlen: a korabeli német földrajztudomány legjelentősebb lapjai, a Petermann's Geographischen Mittheilungen12 és a Verhandlungen der Gesellschaft für Erdkunde in Berlin13 is foglalkozik vele. E cikkeket az expedíció előrehaladtával még több követte. Höhnel 1886. október végén, Teleki november végén érkezett Zanzibárra, s onnan 1887. február 5-én indultak útnak a fekete földrész belseje felé, egy 300 fős karaván élén. Az úti előkészületekről, a zanzibári tartózkodásról a Neue Freie Presse-ben közzétett cikk nyomán megjelent az Egyetértésben egy beszámoló14, amelyet aztán más lapok is átvettek,15 sőt egy német lap Telekiről, mint híres turistáról emlékezett meg.16 A zanzibári előkészületekről a gróf saját kezűleg is beszá10

Westermann / IV., 1970, 544. old. Lázár István tehát téved, amikor azt állítja, hogy a második út megtörténte mindmáig ismeretlen maradt (lásd a 9. jegyzetet). Nemcsak a Néprajzi Lexikon bizonytalannak tűnő szócikke és a Westermann Lexikon tud erről az útról. Teleki vadászutódja, Damaszkin Arzén is említi, hogy ő is vendégeskedett Marealé-nál (Нöhnelnél Miriali), egy a Kilimandzsáró lábánál lakó csagga törzsfőnöknél, aki megjegyezte, hallotta, hogy barátja, Teleki újra járt Afrikában, sőt, a nem messze lévő Tavetában is. Mivel ők ekkor nem találkozhattak, levelet is szeretne küldeni Damaszkinnal barátjának... (Damаszkin 1906, 254–255. old.) 11 A Teleki-expedícióról szóló korabeli cikkek és híradások összegyűjtésében Kovács Zoltán hatalmas és még kéziratban lévő néprajzi „sajtófigyelője” volt segítségemre, amiért ezúton szeretnék a szerzőnek köszönetet mondani. A legfontosabb lapok és cikkek az expedíció indulásáról: Budapesti Hírlap 1886 / VI. 202. sz. 5. old.; Függetlenség 1886 / VII., 202. sz., 2. old.; Nemzet 1886 / V. 1335/138/sz. reggeli kiadás, 3. old.; Vasárnapi Újság 1886 / XXXII. 30. sz., 489. old. és több vidéki lap, valamint a német nyelvű Budapester Tagblatt 1887. 91. sz. 5. old. és más német lapok. 12 1887 / ХХХIII. 124. old. „Neue österreichische (!) Expedition, nach Zentral Afrika”. 13 1886 / XIII. 293. old. „Vorgänge auf Geographischen Gebiet.” 14 „Теlеki Sámuel gróf afrikai útja”, Egyetértés 1887 / XXI. 69. sz., 2. old. 15 Például a Hennannstädter Zeitung 1887 / III. 91. sz., 367. old. 16 ,,Neue Afrikareise – Der bekannte ungarische Tourist, Graf Samuel Teleki's Reise nach Sansibar”, Aus allen Welttheilen, Leipzig, 1887 / XVIII. 306. old.

6

Borsos Balázs

molt: Aсzél Bélához címzett levele előbb a Maros-vidék című hetilap május 7-i számában,17 majd németül a Neue Arader Zeitung-ban is megjelent.18 A Teleki-expedíció a Pangani (Ruvu)-folyó mentén hatolt fölfelé, a Kilimandzsáró irányába. A folyó egy 68 km-es szakaszát (Teleki egyedül) és a forrásterületet (közösen) ők térképezték fel először.19 Az afrikai hegyóriás lábánál fekvő paradicsomi karavánpihenőről, Тavetából kiindulva a Mira tűzhányó és a Kilimandzsáró központi csúcsa, a Kibo megmászását kísérelték meg, mindkét helyen sikertelenül, bár a Kibón Teleki (saját mérése szerint) 5310 méter magasra jutott fel, s ezzel elérte az örök hó határát.20 Ezután Kelet-Afrika „hunjai”, a maszájok földjén, majd véres csatározásokkal kísérve a kikujuk országán keltek át, és az addig még csak távolról ismert Kenya-tűzhányóra is megpróbált Teleki feljutni – ezúttal a súlyosan beteg Нöhnel nélkül. Itt sem járt azonban sikerrel, a csúcsrégió közeléből, 4680 méter magasról (ez ismét csak saját mérése)21 vissza kellett fordulnia. Az utolsó ismert rész Közép-Kelet-Afrikában, ahol már előttük európai utazók megfordultak (Fischer és Thomson), a Baringo-tó környéke volt. E ponton túl viszont nemcsak fehér ember, de arab kereskedőkaraván is ritkán járt. Telekiek itt készültek fel a továbbhaladásra, itt igyekeztek a lakatlan sivatagon való átkeléshez szükséges élelmiszert öszszegyűjteni. Az eddig megtett útról jelentek meg ugyan odahaza és 17

„Magyar főúr Afrikában”, Marosvidék 1887 / XVII. 23. sz., 109. old. Neue Arader Zeitung 1887 / ХIII/88. sz., 5. old. 19 Нöhnеl, L. R. von 1889. a. 1. old. 20 Teleki Kilimandzsáró túrájáról a legelső és meglehetősen autentikus beszámolót dr. Hans Meyer adta („Über seine Besteigung der Kilimandscharo”, Verhandlungen der Gesellschaft für Erdkunde in Berlin 1888 / XV. 446–454. old.), akivel néhány nappal visszatérte után a hegy lábánál találkozott Teleki, és így Meyer első kézből kapta az információt. A Kilimandzsáró-túráról az Olasz Földrajzi Társaság is tudósít: („La spedizione Teleki in Kilimangjaro”; Bolletino de la Società Geograрhica Italiana [továbbiakban BSGI], Roma, 1888 / XXII / 25. sz. 1120–1121. old.) 21 A Kenya első alapos kutatója, J. W. Gregory geológus 3000 lábbal jutott feljebb, mint Teleki és még további 2000 láb hiányzott az általa 19 000 láb (5800 m) magasra becsült csúcs eléréséhez. Mivel a csúcs azonban csak 5199 m, Teleki (Gregory méréséből következően) csak arányosan kisebb magasságra, kb. 3850 m-re juthatott fel. Térképen nyomon követve útját azonban meg kell állapítani, hogy az a pont, ahol saját leírása alapján visszafordult, legalább 4300 m magasan kellett, hogy legyen. 18


7

külföldön is tudósítások,22 de a későbbiek folyamán már az aggasztotta a hazai közvéleményt, hogy nem érkeznek újabb hírek.23 A Baringo-tó mellől egy elefántcsont-kereskedő karavánnal küldte haza Höhnel az addigi utat, megfigyeléseiket rögzítő naplót és térképeket Rudolf trónörökösnek, aki mind a magyar, mind az osztrák földrajzi társaságnak fővédnöke volt. Rudolf ezt az anyagot a Bécsi Földrajzi Társaság Közleményeiben, majd külön lenyomatban is megjelentette.24 Ez az első, szinte nyers útleírás az eredményeket kevésbé súlyozza, minden eseményről egyforma részletességgel számol be. A szerkesztőség Нöhnelnek bátyjához25 írt leveleit (ez utóbbi engedélyével) szintén beledolgozta a kiadványba. A cikk még név nélkül jelent meg, csak a szövegben található utalás arra, hogy Höhnel rótta a sorokat. E közlemény alapján az angol, a skót és az olasz földrajzi társaság lapjai is beszámoltak az eddigi útról és a Kenya-hegy részleges megmászásáról.26 A táj- és népleírásokat is tartalmazó mű a Baringоtónál végződik, de ismerteti a közeljövő terveit is: a csupán elbeszélésekből ismert Basszo Narok (Fekete-tó) és a Basszo Ebor (Fehér-tó) fölkeresését, a járhatóbb, közvetlenebb északi úton. E tervek, melyek az utolsó hírek az expedícióról, Höhnel bátyjának 1887. karácsonyán írt leveléből származnak.27 Ugyanez idő tájt fogalmazza Teleki is Rudolf trónörökösnek írt leveleit.28 Az utolsó levél hasonló tervvel, ígérettel zárul: 22

Például Földrajzi Közlemények 1888/XVI. 482. old. Gy. A. (György Aladár) szignóval, vagy Németországban a Verhandlungen der Gesellschaft für Erdkunde in Berlin 1887/XIV. sz., 112–113. old.; 1888/XV., 345. old.; 410. old., 465–466. old. és a Petermann's Geographischen Mittheilungen 1888/XXXIV., 30. old., 223. old., 348. old., 372. old. Az angol lapok híreiről a Magyar Nép (1888/1., 28. sz., 5. old.) számol be. 23 Például Ellenzék 1888/IX., 99. sz., 400. old. és a Székely Nemzet (Sepsiszentgyörgy) 1888, VI., 61. sz., 3. old. 24 Höhnel, L. R. von 1888. 25 Dr. Franz Ritter von Höhnel, a Technische Hochschule in Wien tanára. 26 „New Expeditions in Central Africa”, Die Scottish Geographical Magazine 1888/IV., 161–162. old. és 559. old. „Partial Ascent of Mount Kenia by Count Teleki”, Proceedings of the Royal Geographical Society (and Monthly Record of Geography), London 1888/X., 533. old. „Esplorazione Teleki sul Monte Kenia”, ВSGI 1888/XXII., 25. sz., 882–883. old. 27 Höhnel L. R. von 1888, 471. old. 28 E levelekről először Erdélyi Lajos írt (1977, 18. old.) és többet közülük részleteiben idéz is. (20–21., 26–27., 28., 30., 33., 34., 35–36., 36., 39. és 40.

8

Borsos Balázs

„ ... ha élek, jövő levelem a Rudolf- és Stefániа-tavakról fog tudósítást hozni.”29 A Magyar Földrajzi Társaság Közleményeiben ez a hazaküldött tudósítás nem jelent meg. Akkor, amikor Telekiék már régen újra Zanzibárban voltak, 1889. január 4-én publikálta egy részét Jankó János a Nemzet hasábjain. Az első részt meglehetősen egyenetlenül még további kilenc követte.30 Telekiek 1888. február 10-én indultak el a Baringo-tó mellől. Egy hónap múlva, március 6-án érkeztek el a Basszo Narok-hoz, melyet Teleki a trónörökös tiszteletére Rudolf-tóra keresztelt (ma Turkanatónak hívják). A hatalmas, 250 km hosszú tó kietlen partján további egy hónap alatt jutottak el végül annak északi sarkához, az ott élő resiát bennszülöttekhez. Fölkeresték és Stefániáról, Rudolf feleségéről nevezték el a Basszo Ebor-t (ma Chew Bahir), majd a bennszülöttek tiltakozása és az esős évszak miatt eredeti tervükről, a Rudolf-tó megkerüléséről lemondva a már ismert keleti parton indultak vissza. A tó keskeny déli végén egy még aktív (és az expedíció vezetőjéről elnevezett) tűzhányót találtak, majd a nyugati parton egészen a Trrgwell (ma Turkwel) folyóig hatoltak még észak felé a turkanák országában. Ezután dél felé fordulva a szukok földjén át (ahol a karaván éhen pusztulását elkerülendő marharablásra is kényszerültek) visszatértek a Baringo-tóhoz. Innen Kikujun és Ukambán keresztül Tavеtába siettek, majd a parti felkelés hírére (nehogy elvágják őket Zanzibártól) Mombasába. Ide 1888. október 24-én érkeztek meg. Néhány hónapot Zanzibárban töltöttek, majd a visszaúton még egy rövid harari kirándulásra is vállalkoztak. Zanzibári tartózkodásuk alatt született meg Teleki sokat emlegetett, egyetlen tudományos közleménynek tekinthető műve a Times 1888. december 26-i számában, amelyet a Földrajzi Közlemények átvett31 és old.) Az egyiket Lázár István rövidítve meg is jelentette. (Lázár, 1986, 142– 146. old.) 29 Erdélyi L. 1977, 39. old. 30 Nemzet 1889. VIII., reggeli kiadásának 51. oldalán, a 4., 23., 31., 32., 37., 38., 39., 40., 44. és 45. számban. 31 Eredetileg: „Count Teleki's African Discoveries”, Times 1888. 32579. sz. (december 26.) magyarul: „Gróf Teleki Samu Afrikában”, Földrajzi Közlemények 1888 / XVI., 624–629. old. Újra közölte Lázár István 1986, 177– 184. old.


9

egy sor magyar napilap is ismertetett.32 Külföldön ez a cikk megjelent még a Scottish Geographical Magazine33 a francia Mouvement Géographique34, a stuttgarti Das Ausland hasábjain és más lapokban is.35 Ezután a nagy hírrel, a Rudolf- és Stefánia-tavak fölfedezésével egyre-másra jelentek meg a közlemények még az utazók hazaérkezése előtt. Emil von Wohtgemuth kapitány, a Fasana hadihajó parancsnoka 1889. január 19-én Adenben keltezte jelentését,36 melyben „…a civilizáció szép dolgai és áldásai által még meg nem érintett”37 resiát-gallákról is szót ejt. Februárban jelent meg az adeni olasz konzul levele, amelyet az Olasz Földrajzi Társaság titkárához intézett.38 Wohlgemuth jelentésének kiegészítésében Ph(ilip) Paulitschke az olasz, illetve a bécsi kiadású, Rudolf-tavat ábrázoló térképek közötti különbséget is elemzi, megemlítve e térképek magyar változatát is. Antonio Cecchi levelét, amely a felfedezéseken túl új problémákat is felvet – honnan erednek a Rudolf-tóba ömlő folyók, s melyek ezek –, átveszi a Magyar Földrajzi Közlemények is,39 sőt új hírekkel is kiegészíti: a folyók egyikét az Omo (Ghibié)-folyóban az olasz Borelli találta meg. A közlemény e fenti lábjegyzeten túl több más hírt is ad, a resiát-gallák mellett említi a burkenedzsiket és a rendfiléket is, mindenekelőtt a Times-cikk adatai alapján. Valamennyi közlemény tudósít arról, hogy az utazók Etiópiába is el szándékoznak még látogatni.40 32

Közli az Aradi Közlöny 1888/III., 353. sz., 3. old., a Budapesti Hírlap 1888 / VIII., 358. sz., 5. old., az Egyetértés 1888 / XХII / 358. sz., 1. old., a Pester Lloyd 1888 / 35., 358. sz., esti kiadás, 1. old. és sokan mások. 33 1889, Nr. 2. 34 1889. január 24. 35 1889 / LXII., 189–192. old. 36 Wohlgemuth E. von, 1889. 37 Uo., 192. old. ,,...die Einwohner... (waren) daher mit den Segnungen und all' den schönen Dingen der Civilisation gänzlich unbekannt.” 38 „L'esplorazione Teleki, Letters del socio cap. A(ntonio) Cecchi Console al Segretario delhi Societa” BSGI, 1889/XХIII., 26. sz., 99–100. оld. +1 térkép (A Rudolf tó helyszínrajza). 39 Cecchi, А. 1889. 40 A külföldön megjelent földrajzi közlemények közül, melyek szintén a két új tó felfedezésével foglalkoztak, íme néhány: „Chronique geographique. Nouvelles de l'expedition Teleki.” Bulletin de la Société Royale Belge de

10

Borsos Balázs

Útjuk első részletes jelentését állítólag Hararban készítette RobecchiBrichetti olasz világutazó.41 Тelekiék hazajövetele után42 – amelyet minden valószínűség szerint Rudolf trónörökös halála is siettetett43 – az akkori idők legnépszerűbb hetilapjában a Vasárnapi Újságban dr. Sz. L. tollából (mely monogram mögött Szalау László, a Nemzeti Múzeum későbbi igazgatója rejtőzködik) több képpel is díszített, hosszú cikk jelent meg.44 Ebben az utazó egész addigi életútját, Rudolf trónörököshöz fűződő barátságát a szerző egy udvar- és nemzethűséget összeegyeztetni próbáló szemszögből, Rudolfot dicsőítve elemzi, s csak a terjedelem kétharmadában ismerteti a világraszóló afrikai felfedezéseket. Főleg az újságolvasót is érdeklő csemegék, afrikai népi furcsaságok és az útikalandok leírására tevődik a hangsúly, a Kenya megmászását egy mondatban, a Kilimandzsáróét fél sorban intézi el. A szerző maga is személyes kapcsolatban állhatott Telekivel45 s a cikk is – úgy tűnik – Teleki elbeszélései alapján íródott: ezért az eseményközpontúság. A levelei alapján

Geographie. Bruxelles, 1889., XIII., 132. old. „Spedizione Telecki”, Bolletino de Società Africana d'Italia, Napoli, 1889 / VIII., 213., 216. old. +1 térkép. Romanet du Caillaud: „Le comte Teleki, Comte rendu de seances de la Société de Geographie et de la Comission Central, Paris 1889, X., 251–252. old. В.: „Die Seen »Rudolph« und »Stеphaniе«. Aus allen Welttheilen.” Illustrierte Moпatsshefte für Läпder und Völkerkunde und verwandte Fätcher, Leipzig, 1889 / XX., 78. old. „Graf Telekis Expedition”, Petermann's Geographischen Mittheilungen 1889 / XXXV., 30–31. old. „Galla Länder”, Petermann's Geographischen Mittheilungen 1889 / XXXV., 79. old. 41 Halász Gy. 1945, 293. old. 42 Teleki hazaérkezéséről, bár kétségkívül az erdélyi és székelyföldi lapok voltak a leglelkesebbek, (Marosvidék, 1889 / XIX., 26. sz., 104. old.; Székelyföld 1889 / VIII. 40 sz., 3. old., Székely Nemzet 1889 / VII., 75. sz., 4. old. stb.) nemcsak ők, hanem a budapesti lapok is megemlékeztek. (Budapesti Újság, 1889 / IV. 135. sz., 4. old., Nemzet 1889 / VIII. 2412. (135) sz., reggeli kiadás, 3. old., stb.) V. ö. Erdélyi L. 1977, 63. old., aki ennek ellenkezőjét sugalmazza. Bár a kortársak közül másnak is feltűnt egy s más, ami miatt a „hálátlan hazáról” cikkeztek. (Rohitsy Péter. „A hálátlan haza”, Borsszem Jankó 1889 / XXII. 114 (20) sz., 8–9. old.) 43 Sz. L., dr. 1889, 559–560. old. 44 Sz. L., dr. 1889, 557–560. old. 45 Sz. L., dr. 1889, 558. old. „...(Rudolf) trónörökös Bécsből is állandóan levelezett vele (Telekivel), s mindig magyarul. E sorok írójának többször volt alkalma 4–8 lapnyi hosszú és szép magyarsággal írt leveleit látni.”


11

jó humorúnak és ironikusnak megismert Teleki beszámolójának lelkendező közzététele néhol azonban furcsa mondatokhoz vezetett: „Nem rettenve meg a borzasztó hírektől, melyek a vérszomjas rabló nomád népről el vannak terjedve, (...) elszántan behatoltak országukba. Az állig felfegyverzett bátor sereg merész fellépése úgy látszik imponált a rasai meztelen uraknak...”46 Nemcsak a Vasárnapi Újság emlékezett meg az utazókról. A külföldi, főleg angol lapvélemények szemléjén47 kívül már korábban, 1889 nyarán több újság hosszabb cikket szentelt az utazás összefoglaló leírásának, a tudományos, főként a földrajzi eredmények ismertetésének. A Budapesti Hírlap tárcája, noha adatokat is közölt (pl. Teleki 340 emberéből 190 tért vissza, 150 megszökött, vagy betegségben hunyt el, csupán 34 esett el fegyveres harcban, amikor Teleki engedélye nélkül megtámadtak egy falut) kissé szenzációhajhász stílusban főleg a harcok történetével foglalkozott, az állandó életveszélyt hangsúlyozva. Hitelességét jellemzi, hogy a csupán egyszerű lőfegyverrel fölszerelt aszkarik és teherhordók, „szuronyrohammal” tisztították meg az ellenséges kikujuk sorait, és az, hogy a „királyi vezetésű” szukok támadásakor Teleki parancsára a királyt lőtték ki először, írja a szétszórt, nomád társadalomban élő szukokról, Teleki szájába adva mondatait a magát meg nem nevező újságíró. Kár ezért, mert későbbi sorai már teljesen igazak. „Az említett népfajok (kikuju, szuk, turkana) mindegyike ismeretlen, legtöbbjével eddig semmiféle karaván nem érintkezett. Teleki gróf nagy gyűjteményt hozott haza ama néptörzsek eszközeiből.”48 Teleki útjának eredményeit tárgyilagosan és élvezetesen a legfontosabbakat emelve ki, s a csatákat sem eltúlozva ismerteti a Pesti Hírlap cikke.49 Néprajzi adatokat is közöl,50 s a Teleki vulkán leírásánál geológiai tájékozottságot is elárul: 46

Sz. L., dr. 1889, 557. old. Pesti Нirlap 1889 /XI. 3631 / 34. /sz. 5. old., Debreceni Ellenőr 1889 / XVI., 27. sz., 3. old., Ellenzék, 1889 / X., 30. sz., 3. old. 48 Budapesti Hírlap 1889 / IX., 135. sz., 1–2. old. 49 Pesti Hírlap 1889 / XI., 3972/195./sz., 2–4. old.: „(Kikujuban) Teleki mindenáron fönn akarta tartani a békét, de fáradsága dugába dőlt, s három 47

12

Borsos Balázs

„Megjegyzendő, hogy ez az egyetlen Afrikában fölfedezett és működésben lévő vulkán.”51 A Fővárosi Lapok már arról tudósít, hogy „…le szándékozik írni útját s tapasztalatait maga az áldozatkész gróf is; azonkívül kísérője Höhnel sorhajóhadnagy is nagyobb munkában akar részletesen számot adni mindenről.”52 Ez a terv Teleki részéről sose valósult meg, hosszan lehetne találgatni, miért nem. A cikk az egy nappal korábbi Nemzetben megjelent Xantus-cikk alapján53 beszámol a Nemzeti Múzeumnak adományozott – szerinte – 392 tárgyról is.54 Szintén a Fővárosi Lapokban jelent meg Somogyi Ignác bécsi tudósítása arról, hogy Telekit és Höhnelt a Bécsi Földrajzi Társaság érdemüket méltatva november 27-én dísztaggá választotta.55 Ezután ő is (Höhnel jóvoltából) gyorsan beszámol a masaik és kiknyuk (sic!) országán át vezető út történetéről. Szerinte Teleki nagy anyagi áldozatokkal és gyakorlati útmutatásokkal volt a földrajz és néprajz javára, míg Höhnel a vállalat tudományos részét biztosította.56 ***

ízben formális csatára került a dolog. (...)... nem maradt más hátra, mint erélyesen lépni föl, ti., falvakat fölgyújtani, a bennszülöttek marháját elhajtani. (...)... a brutális eszköz segített. A bennszülöttek megrettentek.” (3. old.) 50 Uo., 4. old. „Április 4-én ért a karaván a Rudolf-ki északi végéhez, hol egy egész sereg néptörzs lakozik és tanyázik, kik közt legnagyobb a Reshiáttörzs. A többi a turkana, gyonyiro, buna, murdus, kerne, murle, amur, badsada törzsek.” 51 Uo., 4. old. 52 Fővárosi Lapok 1889 / XXVI., 197. sz., 1463–1464. old. Ez az idézet az 1463. oldalon van. 53 Nemzet 1889 / VIII. 2474 / 197. sz., 1. old. 54 Fővárosi Lapok 1889 / XXVI., 197. sz., 1463. old. 55 Fővárosi Lapok 1889 / XXVI., 2513–2514. old., 2513. old.: Az ünnepségen „Teleki nem lehetett jelen, mert megrongált egészsége helyreálltása végett Egyiptomban tartózkodik.” 56 Uo., 2514. old.


13

Az expedíció eredményeinek, felfedezéseinek tudományos publikálásában valóban csupán Höhnel jeleskedett, Teleki neve alatt a továbbiakban egy sor sem jelent meg. E munkák elkészültében mégis fontos szerepe volt, hiszen terepi megfigyeléseket is végzett. A hazaküldött anyagokon kívül Höhnel már 1889-ben közölte első cikkét. A Budapesti Hírlap kolozsvári tudósítója küldte el Höhnel beszámolóját a felfedezésekről. Ez már néprajzi adatokat is tartalmaz, főleg a Rudolf-tó környéki törzsekről.57 Höhnel – jogosan – nagy sikereként könyveli el, hogy valamennyi jegyzetet, térképet és a teljes néprajzi gyűjteményt sikerült hazahozni. Ugyanebben az évben lát még napvilágot a Rudolf-tó, illetve a Szamburu-tavak (azaz a Rudolf- és Stefánia-tó) környékének vízrajzáról két tudományos közlemény is.58 A következő évben két nagyon jelentős tudományos publikációt írt Нöhnеl. Először az út 65 pontján készült, összesen 204 panorámarajzot gyűjtötte össze, amelyet kéziratként, Bergprofilsammlungen während Graf S. Teleki's Afrika Expedition 1887–88 címmel a bécsi Katonai Földrajzi Intézet adott ki.59 E műről ifj. Lóczy Lajos írt meleg szavú, elismerő méltatást a Földrajzi Közleményekben.60 Az expedíció tudományos eredményét a kor egyik legnevezetesebb földrajzi folyóiratában, a gothai Petermann's Geographischen Mittheilungen 99. számú mellékletében, 44 oldalon, három remekül elkészített térképpel kiegészítve foglalta össze Höhnel.61 A cikk felét a néprajzi anyag, a látott törzsek ismertetése teszi ki (20–41. oldal), a többi négy fejezet: orográfia, azaz a földrajzi felszín leírása, hidrográfia, azaz vízrajz, magasságmérés és meteorológia, illetve a térképek szerkesztésének leírása. Höhnel tehát fontosnak találhatta a néprajzi leírást, még ha ez az útinaplóból egyértelműen nem is derül ki, hiszen ott e leírásoknak 57

Höhnel, L. R. von 1889. a. Höhnel megemlíti a Rudolf-tó szigetein élő elmolókat, a maszájokkal rokon burkenedzsiket, a szomáliakkal rokon rendiléket és a terjeszkedő turkanákat, valamint a tarán gallákkal rokon resiátokat is. Lényegében a tudományos beszámoló rövidített és csak az új területeken lakó népekre szűkített vázlatát adja. Az expedíció hosszabb, összefoglaló történetét is Bécsben jelentette meg (Höhnel L. R. von 1889. d.) és annak eredményeit a párizsi földrajzi konferencián is előadta. 58 Höhnel, L. R. von 1889. b. és Höhnel L. R. von, 1889. c. 59 Höhnel, L. R. von, 1890. a. 60 Lóczy L. 1890. A cikk maga csupán L. L. szignóval jelent meg. 61 Höhnel, L. R. von, 1890. b.

14

Borsos Balázs

mintegy kétharmada olvasható csak, azok is legtöbbször beleolvadnak az események menetébe. Összehasonlításul: Wilhelm Junker, aki Höhnelhez hasonlóan expedíciójának tudományos eredményeit külön is megjelentette a Petermann's Geographischen Мittheilungen-ben,62 ennek 114 oldalából mindössze kilencet (29–38. oldal) szán a néprajzi ismertetésre. Más szerzők, akik nem írtak külön cikkeket a tudományos eredményekről, útinaplójuk függelékeként vagy egy külön részeként írták meg ezirányú tapasztalataikat.63 1891-ben szintén megjelent egy tudományos cikk. Höhnel három szerzőtársával közösen (akik között a hírneves geológus, Eduard Suess is ott található) az expedíció geológiai, kőzettani felfedezéseiről közölt adatokat a bécsi Tudományos Akadémia folyóiratában.64 E kiadvány fordulópontot jelent Afrika geológiai megismerésében, ettől kezdve számíthatjuk a kelet-afrikai árokrendszer létének bizonyítottságát. A cikk negyedik részében Suess a szíriai árok és a Теlekiék által bejárt árok közötti kapcsolatról ír.65 1892-ben egyszerre több nyelven jelent meg az útinapló A Rudolf és Stefánia-tavakhoz címmel.66 Az évszámozás szerint a német kiadást megelőzte a füzetes magyar kiadás, mely már 1891-ben elindult, s végül a harmincadik füzet 1892-ben készült el.67 Ugyanez évben, ugyancsak Ráth Mórnál megjelent két kötetben könyv-alakban is, több, a kiadó felületességére utaló hibával.68 (Újra, rövidített kiadásban csak 62

Junker, W. 1889. Például, Baumann, O. 1894, 156–195. old.: „A lefolyástalan területek néprajza”, 196–239. old. „A Nílus-vidék néprajza”. Vagy Johnston, Н. Н. 1886, 395–445. old. „Antropológia”, és 446–534. old.: „A nyelvekről”. 64 Höhnel, L. R. von, 1891. a. 65 Oberhummer, E. 1942, 184. old. 66 Sturm, A. 1897, 361. old. 67 Höhnel, L. R. von, 1891. b. Kádár László szerint (Kádár L. 1966/67., 187. old.) Höhnel olyan jól beszélt magyarul, hogy a magyar változatot maga írta. Ez Höhnel családi körülményei ismeretében nem valószínű (Höhnel, L. R. von, 1926): apja kelet-porosz, anyja Bruck an der Leithe-i osztrák, Нöhnel csak véletlenül született Pozsonyban, és ott mindössze két éves koráig élt, míg apját máshová nem helyezték. A Höhnel naplót valószínűleg Brózik Károly fordította magyarra. (Pallas Lexikon III. kötet, 1893, 727. old.) 68 Höhnel, L. R. von 1892. a. A második kötet borítóján már 1893 évszám, belül még 1892 szerepel. A címlap szerint a második kötet 178, az első mintegy 170 képet tartalmaz, holott, az eredeti német kiadásban összesen van 179 kép és a két kiadás képei megegyeznek. 63


15

1984-ben jelent meg a Magyar Hírmondó sorozatban,69 de eddig sokan torkoskodtak belőle, kivonatát saját nevük alatt téve közzé.70) Sem a kiadóra (aki szerint a magyar közönséget nyilvánvalóan nem érdekli), sem az olvasókra (akikről nyilván nem véletlenül gondolta ezt a kiadó) nem hízelgő, hogy a függelékből kimaradt a német kiadás természettudományos eredményeket felsoroló része, s csupán Teleki gróf vadásznaplója maradt meg. A német kiadásban71a beszámoló után két oldalon a vadásznapló, majd ötven oldalon a korábbi tudományos közleményekből kimaradtak következnek. E korábbi publikációkra azonban Нöhnel hivatkozik, s azt is megemlíti, hol találhatók.72 Az itt napvilágot látott maradék az expedíció zoológiai és botanikai gyűjteményének rendszerezése a kor neves szakembereinek tollából.73 Szerepel a könyvben egy a magyar változaténál sokkal szebben megrajzolt útvonal-térkép (néprajzi, népsűrűségi74 és geológiai térképpel együtt). Az illusztrációk egy része fénykép után készült, a másik fantáziarajz, de vannak olyan fénykép után készült képek is, melyek eredetije elveszett, mert az eredeti negatívokat összegyűjtő Erdélyi Lajos könyve nem tartalmazza. Sajnos ezek éppen az újonnan feltárt területeken készültek.75 A napló angol kiadására még két évet kellett várni.76 Ez szinte teljesen megegyezik a német kiadással, csak a tudományos térképek hiányoznak. Ekkor viszont Höhnel már második afrikai útjáról (1892– 69

Höhnel, L. R. von, 1984. Például Cholnoky B. 1937, vagy Bеndefy-Benda L. 1934. 71 Höhnel, L. R. von, 1892. b. 72 Höhnel, L. R. von 1891. a, 1890. b. 73 Höhnel, L. R. von, 1892/b. 827–828. old. Hüllők és kétéltűek (12 db) dr. Franz Steindachner. 829–847. old. Bogarak (247 db) L. Ganglbauer. 847– 849. old. Lepkék A. F. Rogenhofer. 849. old. Нártyásszárnyúak dr. Friedrich Brauer. 850. old. Egyenesszárnyúak Brunner von Wattenwyl. 851–852. old. Kránеák dr. Eng. Simon (Párizs). 852. old. Ezerlábúak dr. F. Karsch (Berlin). 852–868. old. Virágos növények (71 db) dr. Georg Schweinfurth (Berlin) rajzok is, pl. Lobélia Teleki. 868–870. old. Mohák (33 db) dr. Kari Miller (Halle). 870. old. Májmohák (7 db) Herna Stephanie (Leipzig). 871–872. old. Zuzmók (26 db) dr. J. Miller (Genf). 873–877. old. Alfabetikus regiszter. 74 Ezek a térképek (Höhnel, L. R. von, 1890/b., 21. old.) szintén megjelentek. 75 Erdélyi L. 1977. 65 képet közöl az expedícióról, de ezek közül a Baringo-tó után már csak egy (kevéssé sikerült) készült, a resiátok táborában (52. fotó). 76 Höhnel, R. L. von, 1894/a. 70

16

Borsos Balázs

1894) is visszatért. W. Astor Chanler amerikai milliomossal utazta be a Kenya-tűzhányótól északkeletre fekvő vidéket, s azt is tervezték, hogy kiegészítve a Tеlеki-expedíció felfedezéseit, a Rudolf-tó nyugati partjáig hatolnak előre.77 E terv végrehajtásában Нöhnelt egy orrszarvú akadályozta meg, mert 1893. augusztus 23-án annyira megtiporta, hogy sokáig élet-halál közt lebegett, és súlyos állapotban szállították a partra, majd haza. Az út térképészeti feldolgozásáról azonban így is publikált egy tudományos cikket.78 Егről az útról és 1905-ös etiópiai küldetéséről csupán 1926-ban kiadott önéletrajzában ír részletesebben.79 E könyvben 1909-ig, nyugdíjazásáig követi nyomon élete eredményeit, s afrikai útjainak sem szentel nagyobb teret (az elsőről például alig 20 oldal szól, s annak is fele az a harari kirándulás,80 melyről a naplóban nem emlékezett meg) mint élete más fordulatainak, s néprajzi érdeklődéséről is megfeledkezett.81 Telekivel továbbra is jó barátságot tartott fenn, többször nyaralt, vadászott Erdélyben.82 A felfedező út 50. évfordulóján a már erősen nagyothalló, de szellemileg még töretlen83 81 éves Нöhnеl, az Afrika-kutatás hőskorának utolsó élő képviselője nemcsak megemlékezik az útról,84 hanem egy a Rudolf-tónál és a Teleki vulkánnál 1933-ban járt angol kutató tapasz77

Földrajzi Közlemények, 1892, XX. kötet, 379–380. old., 432. old. Höhnel, L. R. von, 1894/b. 79 Höhnel, L. R. von, 1926. 80 Höhnel, L. R. von, 1926, 54–74. old. (a Harari rész: 64–74. old.). 81 Höhnel, L. R. von, 1926, 145–147. o. Inkább csak véleményét írja le az afrikai népekről, kultúrájukról. Megjegyzi, hogy nem tettek rá oly nagy benyomást a bennszülöttek, mint a hatalmas állattömeg. Szerinte nem tarthatók vad, fejletlen hordának, noha nem állnak nagyon magas kultúrszinten sem. A civilizációtól nem érintett népek fejlett erkölcsi érzékkel rendelkeznek, a Thomson által a szabad szerelem híveiként lefestett maszáj fiú–lány együttélés is inkább szűzies. Nem tagadta meg bókjait a gyengébb nemtől sem, szerinte még európai szemmel nézve is akadnak közöttük igazi szépségek. A fehér bőrszínük miatt Telekit és őt gyakran nézték leprásoknak, vagy nőnek is, ugyanis a karavánnal (nem úgy, mint a legtöbb felfedező expedícióval) nők nem mentek. Nem ez lehetett az oka annak, hagy a karaván tagjai olyan szemtelenül viselkedtek a helyi törzsek nőtagjaival szemben? (Höhnel, L. R. von, 1984, 83. old.) 82 Höhnel, L. R. von, 1926, 236. old. 83 Oberhummer, E. 1942, 184. old. 84 Höhnel, L. R. von, 1938/a. A cikkben az utazásuktól 1909-ig a Rudolf-tó környékén járt kutatók is szóba kerültek. 78


17

talatait85 is összeveti a maga emlékeivel,86 s a Teleki vulkán környezetében végbement változásokat az 1896 és 1930 közt lezajlott újabb kitörésekkel magyarázza. Azt mondják, akinek halálhírét költik, sokáig él. Noha a korai halál hírét az utókor költötte (Futó József 1894-re, az orrszarvúkaland idejére, Erdélyi és Véber 1938-ra teszik87), a mondás mégis igaz. Höhnel ugyanis csak 1942-ben 85 éves korában hunyt el, és munkásságát elismerve az a Petermann's Geographischen Mittheilungen, ahol legtöbb munkáját közölte, nekrológgal tisztelgett emlékének.88 Ebben a Тeleki-expedíció rövid és nem is mindig pontos leírása mellett89 főleg geológiai (Teleki-vulkán) és néprajzi munkásságát emelik ki.90

85

Champion A. M. 1935. Höhnel, L. R. von, 1938/b. 87 Futó J. 1965, 34. old., Erdélyi L. 1967, 11. old. és Véber K. in Höhnel L. R. von, 1984, 364. old. 88 Oberhummer, E. 1942. 89 Uo., 183. old. 1888. március 10-én álltak a Rudolf-tó partján szerinte, míg Höhnel azt írja, március 5-én látták meg és 6-án érkeztek a partjára, Oberhummer azt írja, mind a ketten 5300 m-ig jutottak fel a Kilimandzsáróra, holott ezen a magasságon csak Teleki járt, Höhnel 4900 m-en maradt. 90 Uo., 184. old., szerinte Höhnel írta le először a földrajzi irodalomban a „Nilota nyelvet beszélő népek” kategóriát. 86

18

Borsos Balázs

Irodalom BAUMANN, Oscar Dr. 1894 Durch Masailaпd zur Nilquelle. Reisen und Forschungen der Мassai Expedition des deutschen Апtisklaverei-Komite in den Jahren 1891–1893 Berlin, 386 old. BENDEFY-BENDA László, Dr. 1934 Teleki Sámuel gróf, in: Magyar urazók Afrikában. I. Felfedezők, Budapest, Magyar–Etiópiai Expedíció Országos Bizottsága, 27– 104. old. CECCHI, Antonio 1889 „L'esplorazione Teleki”, magyarul: Földrajzi Közlemények, XVII., 196–199. old. CHAMPION, Arthur Mortimer 1935 Teleki's Volcano and the Lavafield at the Southern. End of Lake Rudolf, The Geographical Journal, LXXXV., No. 4., 423–441. old. CHOLNOKY Béla 1937 Gróf Teleki Sáтиеl útja Kelet-Afrikában, Budapest, 142 old. Franklin – Társulat, 137 old. + 11 t. + 1 térkép (Világjárók, utazások, kalandok) DAMASZKIN Arzén 1906 A mászái fennsíkon, Budapest, Budapesti Hírlap Nyomda, 284 old. + 3 t. (új kiadás: 2005, átdolg., jegyz, térkép kieg.: TORDAI Gábor, Pusztazámor, Dénes Natúr Műhely Kiadó, 310 old., ill. térkép) ERDÉLYI Lajos 1977 Teleki Samu Afrikában, Kolozsvár – Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 87 old. FUTÓ József 1965 Teleki Sámuel, in: Afrika, 2. kiadás, Budapest, Gondolat Könyvkiadó, 31–34. old. HALÁSZ Gyula 1945 Teleki Sámuel, in: Világjáró magyarok, Budapest, Aquincum Irodalmi és Könyvkiadó RT., 275–305. old (Hét világrész utazói) HÖHNEL, Ludwig Ritter von 1888 Die Expedition des Grafen (Sámuel) Teleki in das Gabiet des Kilimandscharo und Kenia. Vorlaufiger Bericht, Mittheilungen der Kaiserlichen und Königlicheп Geographischen Gesellchaft in Wien, XXXI. évf., 353–374 és 441–471. old. 1889/а Teleki Samu gróf fölfedezései Afrikában, Budapesti Hírlap, IX. évf., 165. sz., 1–3 old.


19

1889/b Über die hydrographische Zugehörigkeit des Rudolfsee-Gebietes, Petermann's Geographischen Mittheilungen. XXXI évf., 233. old. 1889/c Zur Нуdrographiе des Samburu-Seen-Gebietes”, Mittheilungen Kaiserlichen und Königlichen Geographischen Gesellschaft in Wien. 1889/d Die Afrika-Reise des Grafen Samuel Teleki, Mittheilungen der Kaiserlichen und Königlichen Geographischen Gesellschaft in Wien, XXXII. évf., 533–566. old. 1890/а Bergprofil Sammlung während Graf S. Teleki's Afrika Expedition 1887–88 Als Маnuscript gedruckt im k. u. k. Militarischen Geographischen Institut in Wien, 34 litografált panorámarajz és 1 térkép, Wien. 1890/b Ostäquatoriale Afrika zwischen Pangani und den neuentdetken Rudolf See. Ergebnisse der Graf S(amuеl) Telekiischen Expedition 1887–1888. Petermann's Geographischen Mittheilungen, Ergünzungs heft 21.(99). 44 old. + 3 térkép. 1891/а (szerzőtársak: Rosiwal. A. – Toula. F. – Suess. E.) Beiträge zur geologischen Kenntnis des östlichen Аfrika, Denkschrift der Akademie der Wissenschaft in Wien, LVIII. kötet. 1891/b A Rudolf és Stefánia tavakhoz, Budapest, Ráth Mór, 30 füzetben. 1892/а A Rudolf és Stefánia tavakhoz, Teleki Sámuel gróf felfedezőútja Kelet-Afrika egyenlítői vidékein 1887–1888-ban, I–II. köt., Budapest, Ráth Mór, 520 + 546. old. 1892/b Zum Rudolph und Stephanie Sее. Die Forschungsreise des Grafen Samuel Teleki in Ost Äquatorial Afrika 1887–1888 Wien, 877 old. 1894/a Discovery of Lakes Rudolf and Stefanie. A Narrative of Count Samuel Teleki's Exploring and Hunting Expedition in Eastern Equatorial Africa in 1887–1888. London–New York, I–II., 435 + 397 old. 1894/b (szerzőtárs: Palisa, J.) „Zur Karte des Nordöstlichen KeniaGebiets”. Petermann's Geographischen Mittheilungen. XL. évf., 193–199. old. 1926 Mein Leben zur See, auf Forschungsreisen und bei Höfe. Erinnerungen eines österreichischen Seeoffizers (1857–1909), Berlin, 379 old. 1938/а The Lake Rudolf Region”, Journal of the Royal African Society, 16–45. old. 1938/b Über Veränderungen im „Teleki-Vulkangebiet”, Petermann's Geographischen Mittheilungen, LXXXIV. évf., 84–88. old.

20

Borsos Balázs

1984

Teleki Sámuel gróf felfedező útja Kelet-Afrika egyenlítőt vidékein, 1887–1888-ban, I–II., sajtó alá rendezte és az utószót írta: Véber Károly, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 406 + 370 old. JOHNSTON, Harry Hamilton 1886 The Kilimanjaro Expedition. A Record of Scientific Exploration in Eastern Equatorial Africa and a General Description of the Natural History, Languages and Commerce of the Kilimanjaro District, London, 572. old. JUNKER, Wilhelm 1889 Wissenschaftlichen Ergebnisse von Dr. Wilhelm Junker's Reisen in Zentral Africa 1880–85, Petermaпn's Geographischen Mittheilungen, Ergäпzungsheftе 92, 93, 114. old. KÁDÁR László 1966–1967 Az afrikai Teleki-vulkán névadója, Acta Geographica Debrecina, Tom. XII–XIII. (series V–VI–), angolul: 181–184. old., magyarul 187–190. old. LÁZÁR István 1986 Teleki Samu, in: Világjárók – világlátók, , jegyz.: Majtényi Zoltán, Budapest, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 159–184. old. LÓCZY Lajos 1890 Könyvészet. Ismertetés L. Ritter von Höhnel: Bergprofil Sammlung c. könyvéről, Földrajzi Közlemények, XVII. évf., 498–500. old. OBERHUMMER, Eugen 1942 Ludwig Ritter von Höhnel, Petermann’s s Géographischen Mittheilungen, LXXXVIII. évf., 183–184. old. STURM Albert 1897 Teleki Samu gróf, Maros. Tordamegye, Gernyeszeg kerület, in: Országgyűlési Almanach 1897–1901, Budapest, 361. old. SZ. L. Dr. 1889 Gróf Teleki Samu, Vasárnapi Újság, XXXVI / 35, 557–560. old. VÉBER Károly 1984 Teleki Sámuel kelet-afrikai felfedező útja, in: HÖHNEL, L. R. von 1984, I. kötet, 340–367. old. WESTERMANN LEXIKON DER GEOGRAPHIE 1969–1970 Höhnel, II., 434. old., Teleki, IV., 544. old. WOHLGEMUTH, Emil von 1889 Bericht über die Graf Samuel Teleki'sche Expedition nach Zentral-Afrika, Mittheilungen der Kaiserlichen und Königlichen Geographischen Gesellschaft in Wien, XXXII. évf., No. 4., 189– 194. old.

MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

Recommend Documents