MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION
AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE -----------------------------------------------------------------------------------V. J. Abesszin népköltészet / Abyssinian Folk Poetry Eredeti közlés /Original publication: Literatura, 1935. évf., 348-349. old. Eredeti Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.001.620 Dátum/Date: 2016. június / June 12. filename: v.j._1935Abesszin Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document V. J.: Abesszin népköltészet / Abyssinian Folk Poetry, AHU MATT, 2016, pp. 1–5. old., No. 000.001.620, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Kulcsszavak/Key words Magyar Afrika-kutatás, mutatványok az etiópiai népköltészetből magyar nyelvű fordításban African studies in Hungary, specimens from the Ethiopian Folk Poetry in Hungarian translations ---------------------------------------------------------------------------AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES,
2
V. J.
COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.
Abesszin népköltészet
3
AZ ABESSZIN NÉPKÖLTÉSZET V. J.
Olvasóm, emlékszel, ugye emlékszel Babits Mihály híres háborús versére, a sötét, hideg vasúti kocsiról, amelybe „egész kis útigyertyakészlettel” beszállt egy prémbundás úr, és újságját széjjelbontva ,,annexiós kéjjel” olvasni kezdett. A költő „szinte látta kezéről csöpögni a vért”, ott a barátságtalan és az előbb még kivilágítatlan fülkében. Olvasóm, aki az afrikai háború híreit figyelve lapozod hírlapjainkat, tudom, az „annexiós kéj” lehervadt az arcodról már valamikor tizennyolcban. Vesd el hát, gyűrd a szemétbe a vértől itatott újságlapot és figyelj csak: az abesszin népnek, amelyről eddig semmit sem tudtál, s amelyről most egy szomorú, tragikus időszerűség folytán, könyvtárnyi irodalom, haditudósítás és riportok jóvoltából végzetesen, zavarosan és zagyván sokat tudsz, gazdag és figyelemreméltó költészete, irodalma van. A temérdek abesszin nyelvjárás között valamikor a ghéz volt az uralkodó. Ezt azonban idővel kiszorította az amhara nyelv, amely ma is hivatalos nyelve Abesszíniának. A ghéz nyelvet ma már csak a papok és egyéb írástudók beszélik. Az első abesszíniai irodalmi emlékek is ezen a nyelven maradtak fenn a különböző kolostorokban talált kéziratok tanúsága szerint, és a kolostorok lakóinak jóvoltából szájhagyomány útján terjedtek mindinkább tovább és tovább. Ezek az első nyelvemlékek természetesen vallásos tárgyúak: jobbára a szentek életéről szólnak, a Bibliából ismert történeteket mondanak el, vallásos elmélkedést tartalmaznak. Legismertebbek és legolvasottabbak közöttük: Dávid király zsoltárai. A költészet világa az idők során természetesen itt is tágult, és az abesszin irodalomban nemsokára feltűnnek a „császári krónikák”, a császári-család tagjait dicsőítő, életükről beszámoló költemények. Szerzőik rendszerint íródeákok, vagy egyéb udvari személyiségek. Az országot állandóan járják a vándorköltők, krónikások, kóbor szerzetesek, és ezekben a szakadatlan vándorlásokban fejlődik ki az abesszin népköltészet, amelynek ebben a korszakában már éppen e
4
V. J.
vándor poéták jóvoltából néhány műfaját is megkülönböztethetjük. Az ,,abesszin Tinódik” között ekkoriban már „azmarik”, „csallaik", ,,debterák”, ,,alekák” és „mamherek” találhatók. Mindenik szigorúan csak a maga saját külön műfaját műveli, és mindeniket csak a tulajdon speciális feladatával bízza meg a közönségük. Az azmarik lakodalmakban és keresztelőkön működnek közre, temetéseken ők zengik el a halott érdemeit és nagy cselekedeteit. A csallaik a háború dalnokai, ők bátorítják a harcosokat, és ők ünneplik a győzelmet. A debterák, alekák és mamherek az abesszin írástudók krémje és elitje. Különleges helyzetük van a társadalomban. Jóllehet bejáratosak az udvarhoz és az előkelőségekhez, semmiféle hatalomtól és hatóságtól nem függenek. (Magyar írók! Figyelem!) Tárgykörben ez a népköltészet általában nem sokban különbözik bármely más népköltészettől. (Ezek a dalok, ezek a mesék is nagy és kis mindennapi harcokról, állatokról, munkáról, szerelemről, háborúról szólnak). Érdekességét specifikuma adja és mély, meleg emberi tartalma. Álljon alább mutatóba két abesszin népmese, amelyet francia fordítás alapján közlünk: Két ember és két szamár Két ember találkozott egy országúton, és mindkettő egy-egy szamarat vezetett. A két ember köszöntötte egymást, és ugyanezt tette a két szamár is: összedugták a fejüket. Ezt látva, az egyik ember megkérdezte a társát: ,,Mi üdvözöltük egymást, de miért dugta egymáshoz fejét a két szamár?” És a másik válaszolt: „Hogyan? Te ezt nem tudod? A szamarak követet küldtek az Istenhez, hogy imádkozzék, szabadítsa fel őket Isten az emberek zsarnoksága alól. Nos, ezóta valahányszor két szamár találkozik, egyik mindig megkérdi testvérét: „Követünk visszatért-e már? És ezt kérdi egymástól minden szamara e kerek világnak, amikor találkoznak, és összeértetik a fejüket. Tanulság: Minden teremtmény szabadságra áhítozik.” A kecskék, az elefánt és a leopárd Egy leopárd egy napon elhagyta barlangját, és fiát egészen magára hagyta ott. Ekkor jött egy elefánt, megtaposta, és megölte a fiatal leo-
Abesszin népköltészet
5
párdot. És valaki hírül vitte a leopárdnak: „A fiad halott”. És a leopárd megkérdezte: „Ki ölte meg a fiamat?” – ,,Az elefánt” – hangzott a válasz. De a leopárd felkiáltott: „Az nem lehet, az elefánt nem ölhette meg a fiamat, a kecskék ölték meg.” Mire a másik: „Nem, nem! Az elefánt volt!” Mire a leopárd: „Nem! Nem! Csak a kecskék műve lehet, hogy megölték a fiamat”. És a leopárd irtózatos vérengzést vitt véghez a kecskék között, hogy megbosszulja a fia halálát. Mert – jóllehet tudta, hogy az elefánt ölte meg a fiát – mégis a kecskéket választotta vérengzése ürügyéül, mivel nem volt olyan erős, mint az elefánt. És egész mostanig, napjainkig ugyanez a helyzet. Valahányszor egy embert megsért valaki, aki nálánál erősebb, és akivel szemben nem lehet igaza, mindig a nálánál gyengébbel fordul szembe. Innen ered a mi közmondásunk is, hogy: ,,Ez is a kecskék hibája – szólt a leopárd.” A pergőtűz irtózatos éjszakáin vajon van-e idejük most is a szegény szamaraknak összedugni a fejüket, és megkérdezni, követük visszatért-e már? Vajon elmondják-e két harc között katonáiknak a csallaik a leopárd meséjét? Vajon miről dalolnak most a szabadságharcát vívó népnek az alekak és a debterak?
