MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION
AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE ----------------------------------------------------------------------------
FICSOR Mihály Szerzői jogi kongresszus Afrikában Eredeti közlés/Original publication: Élet és Irodalom, 1980. november 29., 24. évf., 48. szám, 8. old. Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.000.831 Dátum/Date: 2014. május / May 1. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document FICSOR Mihály: Szerzői jogi kongresszus Afrikában, AHU MATT, 2014, pp. 1–5. old., No. 000.000.831, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Könyvtárakban / In libraries Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words magyar Afrika-kutatás, a szerzői jogra vonatkozó nemzetközi egyezmények, a harmadik világ és így Afrika szerzői jogainak, könyvkiadás állapota Afrikában, szerzői jogi kedvezmények Afrika számára African research in Hungary, international conventions on copyright, copyright in the Third World and Africa, condition of the book publishing in Africa, copyright discounts for Africa ----------------------------------------------------------------------------
2
Ficsor Mihály
AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.
Szerzői jogi kongresszus Afrikában
3
SZERZŐI JOGI KONGRESSZUS AFRIKÁBAN Ficsor Mihály
A Szerzői Jogvédő Társaságok Nemzetközi Szövetsége (CISAC) Dakarban, Szenegál fővárosában tartotta meg XXXII. kongresszusát. Először volt fejlődő ország a kétévenkénti összejövetel vendéglátója. Ilyenkor novemberben, a száraz évszak első hónapjában, harmincharmincöt fok körül vibrál a hőmérséklet Nyugat-Afrikában. Mégsem ettől volt igazán melege a kongresszusnak. A légkondicionáló berendezések mindenhol tökéletesen működtek. A forró légkör és a sokak számára izzasztó kérdések abból adódtak, hogy – a helyszínnek megfelelően – ezúttal főként a fejlődő országok szerzői jogi kérdései szerepeltek a napirenden. A hatvanas évek elején gyorsult fel a nagy gyarmatbirodalmak felbomlása. Az évtized második felében már nyilvánvalóvá lett, hogy új helyzet állt elő: a nemzetközi szerzői jogi egyezmények vágya fejlett ipari országok Szűk klubjai maradnak, vagy kedvezményeket adnak az újonnan függetlenné vált országoknak, és ezzel számukra is lehetővé teszik az együttműködésben való részvételt. Azok vonakodtak leginkább a kedvezmények megadásától, akik sok adósságot törleszthettek volna: a volt gyarmatosítók, akik saját oktatási rendszerüket, saját nyelvüket, kultúrájukat kényszerítették Ázsia, Afrika, Latin-Amerika országaira, és nem hagytak esélyt, hogy a nemzeti nyelvek széles körben alkalmassá válhassanak a művészet és a tudomány befogadására, ápolására. Emellett a könyvek előállítását és terjesztését is a gyarmattartó országok vállalatai végezték. Így a nemrég függetlenné vált országok közül soknak itt is szembe kellett néznie függősége fennmaradásával: továbbra is egykori gyarmattartójától kellett importálnia a tankönyveket és szakmai kiadványokat. A nemzetközi egyezmények 1967-es stockholmi és 1971-es párizsi módosításával végül is kaptak néhány kedvezményt a fejlődő országok. Bizonyos feltételek megléte esetén kényszerengedély adható a számukra leginkább fontos könyvek fordítására, megjelentetésére és utánnyomására. A dakari előadások és hozzászólások is jól tükrözték
4
Ficsor Mihály
azonban, hogy nagyon szűkmarkú volt e két revízió; keveset adott, és azt is olyan megkötésekkel, amelyek rendkívül bonyolulttá és nehezen alkalmazhatóvá teszik a „könnyített” engedélyezési rendszert. A fejlődő országok mégis mindinkább bekapcsolódnak a nemzetközi szerzői jogi együttműködésbe. Jól látják, hogy kulturális–tudományos fejlődésük és az általános műveltségi szint emelése érdekében meg kell adniuk az ésszerű terjedelmű jogvédelmet, amely elkerülhetetlenül szükséges a saját alkotóik érdekeltté tételéhez és a művek nemzetközi forgalmához. A kongresszuson az indiai delegáció idézte a következő történetet: Dzsavaharlal Nehrut egyszer megkereste egy alapítvány, amely olcsó kiadású könyveket kívánt hozzáférhetővé tenni a tömegek számára Kérték, hogy – a nemes cél érdekében – mondjon le a könyvért járó jogdíjról. Nehru azt válaszolta, hogy számára jelentéktelen összegről van szó, és könnyen meglenne a jogdíj nélkül, az ötletet mégis felháborítónak tartja. Megkérdezte, hogy a papírt is ingyen kapták-e, a nyomda is ingyen vállalta-e a nyomást, a kötést; és vajon az alapítvány munkatársai is lemondtak-e munkabérükről. Természetesen nem. Akkor miért éppen a szerzőtől, a mű alkotójától várják azt, hogy ingyen dolgozzék?! S kimutatta, hogy – többek között – éppen ez a szűklátókörű magatartás az oka annak, hogy a nemzeti kultúra nem fejlődik kellően. A kongresszust vendégül látó Szenegál is ama fejlődő országok között van, amelyeknek szerzői jogi rendszere a nemzetközi mérce szerint is kielégítően működik. Talán szerepe van ebben annak, hogy az ország vezetője ugyancsak szerző: Leopold Sédar Senghor elnök versei világszerte több tucat nyelven megjelentek már (így Magyarországon is), s érdemei elismeréseként éppen a dakari kongresszuson kapta meg a CISAC kétévenként odaítélt díját. A fejlődő országok – erőfeszítéseik ellenében – azt kérik, hogy a fejlett ipari országok gyorsan és kedvező feltételekkel engedélyezzék az oktatáshoz és a szakmai továbbképzéshez szükséges művek felhasználását, javítsák tájékoztató szolgálatukat, és esetleg a nyomdai és papírgondok megszüntetéséhez is járuljanak hozzá. Emellett segítségre van szükségük szerzői jogi szabályozásaik kidolgozásában és a jogvédelem szervezetének kialakításában is. A kongresszus határozatot hozott ezeknek az igényeknek a támogatására. A szocialista országok eddig is e határozat szellemében jártak el. (Többen is elismeréssel szóltak például a magyar Szerzői
Szerzői jogi kongresszus Afrikában
5
Jogvédő Hivatal ösztöndíjas programjáról, a Szellemi Tulajdon Világszervezésével közösen, huszonkét fejlődő ország részvételével, Budapesten tavaly megrendezett szerzői jogi szemináriumról, no meg arról, hogy Magyarország bizonyos feltételekkel átvállalta a fejlődő országokban kiadott művek jogdíjterheit.) Az ünnepélyes fogadalmak sorsa most inkább azon dől el, ahogy a nagy világnyelveket elplántáló nyugati országok képviselői mennyire emlékeznek majd a Szaharától délre szerzett élményeikre, s mennyire lesznek képesek a szűklátókörű üzleti számításokon túllépve utat engedni annak, amit a józan ész diktál.
