MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE ----------------------------------------------------------------------------

ANTAL, Géza Az afrikai népek vallása / Religion of African peoples Eredeti közlés/Original publication: Ethnographia, 1909, 20. évf., 5. füzet, 257–269. old Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.001.127 Dátum/Date: 2015. március / March 6. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document ANTAL, Géza: Az afrikai népek vallása / Religion of African peoples, AHU MATT, 2014, pp. 1–18. old., No. 000.001.127, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words magyar Afrika-kutatás, alacsonyabb emberfajok vallása, amelyet ismerni kell (Taylor), animizmus, szellemekben való hit, főistenek halvány képzete az afrikai vallásokban, a monoteizmus előképei, deus otiosus, fétisek és fétiskultusz, természeti szellemek, őskultusz

African research in Hungary, lower races of man 's religion , which should be recognized (Taylor), animism, beliefs in ghosts, the light image of main gods in African religion as preliminary view of monotheism, deus otiosus, fetishes and fetish worship , nature spirits , ancestor worship

2

Antal Géza

---------------------------------------------------------------------------AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.

Az afrikai népek vallása

3

AZ AFRIKAI NÉPEK VALLÁSA1 Antal Géza

Alig hiszem, hogy igazolásra szorulna az az első pillanatra talán merésznek tetsző vállalkozásom, hogy itt a Néprajzi Társaság nyilvános gyűlésén a természeti ember fogalmához legközelebb álló népeknek, az afrikai népeknek vallásáról kívánok rövid előadást tartani. Az etnográfia nagymestere, Tylor mondja híressé vált kultúratörténeti munkájának egyik helyén: „Azok, a kik egyszer komolyan megkísérlik, hogy a vad népek vallásának alaptörvényeit felkutassák, aligha találják ezt nevetségesnek, s vallásuk ismeretét a művelt emberiségre nézve feleslegesnek. Talán nem sok idő múlva épp oly ostobaságnak fogják találni az emberek, ha egy tudományosan képzett teológus nem ismeri kellőleg az alacsonyabb emberfajok vallásának alaptörvényeit, mintha egy fiziológus 50 év előtti megvetéssel nézne azokra a bizonyítékokra, melyek az élet legalacsonyabb formáiból vannak elvonva.”2

Ha a tárgy maga nem szolgálna mentségemül, úgy szolgáljanak védelmemre e szavak, midőn az afrikai népek vallását óhajtom nagy vonásokban bemutatni. Az afrikai népekről szólva, elsősorban is tisztázandók volnának bizonyos etnográfiai kérdések, melyek e népek faji hovatartozandóságávаl kapcsolatban felmerültek. Tudvalevőleg az etnográfusok nézetei e tekintetben rendkívül eltérők. Míg egyesek egész Afrikát nemcsak geográfiailag, de néprajzilag is egységesnek veszik, mások – nem szólva Madagaszkárról s Afrika északi részéről – még az Afrika közép és déli részein lakó népeket is külön emberfajok közé sorozzák. 1

Források: Chantepie de la Saussaye és Orelli vallástörténeti művein kivül A. Reville: Les religions des peuples non civilises, t. 1–2, 1883; G. Roskoff: Das Religionswesen der rohesten Naturvölker, 1880; W. Schneider: Die Religion der afrikanischen Naturvölker, 1891; D. Вrinton: Religions of primitive peoples, 1897; Р. Ratzel: Völkerkunde, 1895; R. Hartmann: Die Völker Afrikas, 1879. 2 E. В. Tylor: Primitive Culture, 4. kiadás, 1903, 24. old.

4

Antal Géza

híg egyesek Afrika népeit bennszülötteknek tekintik, mások e népeket nagy népáramlások s északról, Ázsiából jövő népvándorlások eredményeinek tartják. A vallástörténet szempontjából. azonban ezek az etnográfiai kérdések majdnem jelentékteleneknek mondhatók. Bárhogyan vélekedjünk is az egyiptomiak faji hovatartozandóságáról, az kétségtelen, hogy vallásuk önálló fejlődésű irányt vett történelmi vallás, melynek tárgyalása a kultúrnépek vallásának történetében s nem a műveletlen népek vallásának ismertetésében van megfelelő helyen. Épp így a berberség faji kérdése is irreleváns a vallástörténet szempontjából, mert az észak-afrikai népek egyéb kultúrnépektől – legutóbb az iszlámot terjesztő araboktól – oly befolyásokat nyertek, melyek következtében ősi vallásuk egy-egy emléke legfeljebb egyes népszokásokban volna a kutatók által felderíthető, mert az iszlám több mint ezeréves uralma az ősi vallásnak legfontosabb részeit elimináltа. De a mint Afrika északi része, úgy nem jöhet tekintetbe a nagy Madagaszkár-sziget sem, melynek lakossága kétségtelenül nem tisztán afrikai, bérmennyire eltérjenek is az etnográfusok nézetei a sziget vegyülék négyességének egyes elemeit illetőleg. Annyi ugyanis kétségtelen, hogy ha egyes törzsek, mint pl. a vazimbák vagy a kimók, délés közép-afrikai népekkel azonos eredetűeknek látszanak is, mások a déli Csendes-óceán szigeteinek autochton lakosságával mutatnak feltűnő hasonlóságot, mint pl. az uralkodó Nóvák, kiknek a maláji fajhoz való tartozandóságát a legtöbb etnográfus elismeri. Valószínű egyébként, hogy nemcsak Ázsia délkeleti részeiről s másrészt a nyugatról. Afrikából jött Madagaszkár népessége, hanem a dravidák s az idők folyamán az arabok is megvetették lábukat e szigeten. Így vallási szempontból is Madagaszkár népei, bár mint primitív népek a többi afrikai népekkel sok tekintetben megegyeznek, mégis annyira különböznek ezektől, hogy bajosan lehetne őket az afrikai népek gyűjtő fogalma alá foglalni. Az afrikai népek vallásáról szólva tehát csak Közép- és Dél-Afrika lakosságát vehetjük szemügyre. Afrika közepét a néger faj foglalja el. mely különböző nevek alatt már régen kisebb-nagyobb államokat alkotott. Afrika déli részén pedig a kafferek és a hottentották laknak, kik közül az előbbiek nevüket (hitetlenek) az araboktól, az utóbbiak pedig a hollandoktól kapták. Mindkét nép magát embernek nevezi: а kafferek bantu vagy abantu, a hottentották koikoin névvel, mely névnek valószínűleg olyan jelentést kell tulajdonítanunk, mint a milyent tulaj-


5

donítottak a görögök vagy rómaiak a saját nevüknek, szemben a barbárokkal. Nem lehetetlen, hogy ezt a szuperioritást maguknak a velük egyébként valószínűleg rokon busmanokkal szemben igénylik, kik – a mint látszik – minden tekintetben a legalsóbb fokon állanak. Tulajdonképpeni istenfogalomról, vagy Istenre vonatkozó rendszeres képzetekről e népeknél alig lehet szó. Mégis találkozunk képzetekkel, melyek azt mutatják, hogy – nézetük szerint – az egész természetet benépesítő szellemek felett áll egy legfőbb Isten, kit egyáltalán nem azonosítanak, mint ezt sokáig tévesen gondolták, а nagy tiszteletben tartott fétisekkel. Waitz, aki általában az afrikai népekről bizonyos jóindulattal beszél, a maga nagy művében azt írja, hogy „…ha mélyebben hatolunk vallásos képzeteik világába, arra a meglepő eredményre jutunk, hogy több néger törzs, kiknél magasabban álló népek befolyása ezideig nemcsak kimutatható nem volt, de fel sem tételezhet vallásos képzeteik kifejtésében sokkal előrehaladottabbak, mint a többi természeti népek, úgy hogy, ha nem nevezhetjük is őket monotеistáknak, de elmondhatjuk róluk, hogy a monoteizmus határán állanak, habár vallásuk jó csomó vastag babonával van is keverve.”3

Ezt a felfogást némileg megerősítik újabb utazók, különösen Livingstone tapasztalatai is, bár azt, hogy vallásos nézetükkel a négerek a monoteizmus határán állanak, nem szabad a szellemi monoteizmus értelmében vennünk. Afrika nyugat részén, az Aranyparton, a négerek Njgnkompont, a világ urának és teremtőjének tartják s az emberek atyjaként és legnagyobb jótevőjeként magasztalják. „Minden ember Isten gyermeke s egy sem a földnek gyermeke” – mondják a tsi-négerek, kik Isten alatt, úgy látszik, a fénylő eget értik, mert Njame, Onjare „fényes”-еt, dicsőt jelent, s ugyanezzel a szóval jelölik a mennyet is. A bantu népeknél a Kamerun-folyótól felfelé egészen a hererókig az Isten név Njambe, mely ugyancsak fénylőt jelent, s azonos a tsi-négerek által használt név jelentésével. A ga-négerek egyik varázslója a keresztyén misszionáriusnak, ki Isten atyai voltát fejtegette előtte, így felelt: „Nem azt mondom-e én is mindig, hogy Isten a legrégibb és a legnagyobb; ő teremtett minket, ő ad nekünk esőt, ő a mi atyánk.”

3

Anthropologie der Naturvölker, 4. kiad., II. köt., 167. old.

6

Antal Géza

Az ewe népek a Rabszolga-parton Istenükеt Mavunak (Mahunak) nevezik. Mavu a mindent legyőző, a mindent fölülmúló, világteremtő és világfenntartó, a ki mellett vannak ugyan más Istenek is, de Mavu a legfőbb, amit külsőleg az a körülmény is jelez, hogy míg Mavu neve az összes törzseknél el van terjedve, a többi Istenek neve törzsenként váltakozik. Egyes törzseknél találkozunk azzal a felfogással, hogy a legfőbb Isten a világ igazgatásától önként visszahozódik s azt az emberek iránt kevésbé jóindulatú szellemeknek engedi át. Istent a bantu törzsek Atya néven szólítják meg. Leírásuk szerint Isten a mennybolt felett trónol, azokkal együtt, kik az ő fiai. A misszionáriusok egy szárazság alkalmával rendezett ünnepélyes istentiszteletet figyeltek meg. A főnökök a tenger partján gyűltek össze. Ekkor leöltek egy áldozati állatot. Egyik főnök, mint előimádkozó, kivájt tökkel vizet merített a tengerből, szájába vette, s a földre fújta, míg az edény kiürült. Azután így könyörgött: „Mbamba! Kiara! Te megtagadtad tőlünk az esőt! Adj nekünk esőt, hogy meg ne haljunk. Ments meg minket az éhhaláltól, hiszen te vagy a mi atyánk, és mi a te gyermekeid vagyunk, és te teremtettél minket; miért akarod hát, hogy meghaljunk? Adj nekünk kukoricát, bannát és babot! Te adtál nekünk lábakat a futásra, karokat a munkához és marhákat is; adj nekünk esőt is, hogy arathassunk!”

Ellenség közeledésére ilyenformán imádkoznak: „Az ellenség jön, óh Isten, erősítsd meg a mi karjainkat, adj nekünk erőt! Adj a te népednek, a te gyermekeidnek erős szívet, hogy az ellenség el ne rabolja asszonyainkat és a barmot, melyet te adtál nekünk; erősíts meg minket!”

Afrika belsejében, a Zambezi környékéi Holub tаnúsága szerint a legfőbb Isten nevét, Njambe, kimondani bizonyos mértékben az istenség megsértésének tekintik, s ezért ezt a helyettesítő szót használják: „Molemo”, a mely nemcsak Istent, jó és rossz szellemeket, hanem orvosszereket, mérgeket, varázsló eszközöket is jelenthet. Mások az Isten nevét „Ő”, vagy ,,Ő odafönt” körülírással helyettesítik. Azt tartják, hogy ez a hatalmas lény a mennyboltozat kékségében él. Ha valaki természetes halállal hal meg, azt mondják: „Njambe hívta el”; ha ellenség kezétől esik el, vagy vadállat szaggatja szét, vagy a dühöngő elemek áldozata lesz, azt mondják: „Ez Njambe parancsára történt”. A


7

bűnös elítéltetését úgy tekintik, mint Njambe által reá küldött büntetést. A basilangok vallják, hogy van egy legfőbb jó szellem: FidiMukullu, ki a mennyben lakik, ki mindent teremt és igazgat, ki a jókat jutalmazza, s a gonoszokat megbünteti. Minthogy egynek korát meghatározni nem tudják, azért teszik hozzá a Mukullu jelzőt, mely azt teszi „öreg”. A Fidi névnek épp oly kevéssé tudják eredetét adni, mint a Koembe névnek, mellyel a rossz szellemet jelölik meg. Afrika keleti partjain a legfőbb Istent Muungu név alatt tisztelik. Muungu szerintük minden dolgok teremtője; a magasban lakik és senki sem látta őt. Johnston Tavetában egy bennszülöttet talált, ki gyöngéden ápolgatta beteg gyermekét. Johnston ajánlkozott, hogy orvosságot hoz a gyermek számára. Az atya azonban így felelt: „Mit tudunk mi az orvosság erejéről?” Erre az égre pillantott, s így szólt: „Talán Munngu meggyógyítja a gyermeket, de hát ezt is ki tudja? A másik meghalt.” „Tehát volt még egy gyermeked?” – kérdezte Johnston. „Igen – válaszolt az atya – de Muungu magához vette.”4 Dél-Afrikában a hottentották, kiktől Sir John Lubbock Le Vaillantnak nem mindig megbízható tudósításai nyomán minden vallást megtagadott, főistenül Utiхót tisztelik, ki valószínűleg azonos Tsui-Koabbal s a mondaszerű Heitsi Eibibbel. Meglehet, hogy a törzs valamelyik ősét azonosították e mennyistennel. Mindenesetre kétségtelen, hogy a hottentották is ismernek egy mennyei istenséget. Kolben tanúsítja, hogy újholdkor és holdtöltekor ehhez fordulnak ünnepélyes táncok közben könyörgésükkel: „Légy üdvöz! Csináld, hogy sok mézet kapjunk, hogy barmainknak legyen ennivalójuk s nekünk bőségesen adjanak tejet.”

Kolben határozottan mondja, hogy ezek a holdat csak alárendelt istenségnek, vagy a legfőbb (láthatatlan) Isten képmásának tartják. Jóllehet Luilliersnek tudósítását, hogy a felkelő napot, mint a világosság és élet osztogatóját térdre hullva imádják, nem találta megerősítve, Schneider szerint nem alaptalan a feltevés, hogy a holdkultuszt a nap, vagy a menny tisztelete előzte meg.5 A kafferekrе vonatkozólag is vannak tekintélyes vélemények, melyek szerint ezek minden vallásos fogalom híjával vannak; ezekkel 4 5

W. Schneider: Die Religion der afrikanischen Naturvölker, 88. old. W. Schneider: I. m., 58. old.

8

Antal Géza

szemben azonban nemcsak Livingstone, de más utazók egybehangzó állítása áll, melyből az tűnik ki, hogy a kаffereknél is megvan, mint Livingstone mondja, az afrikai ősvallás, hogy t. i. van egy mindenható teremtője a mennynek és a földnek, a ki az embernek a föld növényeit adja. A zuluknál Unkulunkulu, a monda szerint, alulról emelkedett fel és úgy teremtette kezdetben az embereket, állatokat és minden lényt. Az Unkulunkulu nevével kapcsolatos mondák arra engednek következtetni, hogy itt éppen úgy, mint Heitsi-Ejbibnél a törzs valamely ősének tiszteletét azonosították a legfőbb Isten tiszteletével. A busmanok, kik nemcsak testalkatuknál, hanem életmódjuknál fogva is az emberi nem legalsó fokán állanak, megbízható tudósítások szerint éppúgy nincsenek híjával a vallásos képzeteknek, mint a többi afrikai népek. Merensky, aki mint a berlini Тranszvaal Misszió szuperintendense, 18 évet töltött Dél-Afrikában, határozottan állítja, hogy a busmanok hisznek egy legfőbb lényben, kit Kaangnak, vagy Kagannаk neveznek. Egy angol utazó, Orpen szerint busman kísérője Kageról (a mi bizonyára azonos Merensky Kagan-jával) úgy nyilatkozott, hogy „Kage teremtett minden dolgot s mi hozzá imádkozunk”. Orрen kérdésére: „Hogyan imádkoztok hozzá?” – a busman így felelt halk, könyörgő hangon: „Óh, Kage, nem vagyunk-e a te gyermekeid? Nem látod, hogy éhezünk? Adj ennünk! Kage ezután a könyörgés után mindkét kezeinket teleadja ennivalóval!”

A felhozottak kétségtelenné teszik, hogy az afrikai népeknél megvan egy legfőbb Isten gondolata, mialatt természetesen, mint fentebb is említők, nem szabad tiszta monoteisztikus értelemben vett szellemi istent gondolnunk. Ha ez a tény magában véve érdekes is, az afrikai népek vallásának jellegzetes voltát nem ebben, hanem a rendkívül kifejlett szellemhivésben s az ezzel kapcsolatos istentiszteletben kell keresnünk. Mint fentebb is említettük, a néger népek között meglehetősen el van terjedve az a képzet, hogy a legfőbb Isten a világ igazgatásától visszahúzódott és azt szellemeknek engedte át, kik nincsenek az emberek iránt azzal a jó indulattal, amellyel az öreg Isten, vagy Atyaisten a maga fiai iránt viseltetik. Ezek a szellemek ugyan nem mindnyájan rosszindulatúak, de mégis a kártékony szellemek számra meghaladják a jó szellemeket, kiket a négerek személyes lényeknek gondolnak, az


9

emberi rosszindulatoknak megfelelően, különösen kifejlett tulajdonságokkal. A magasabb, hatalmasabb szellemek folyamokban, hegyeken, barlangokban tartózkodnak s ritkán jelennek meg az ember előtt; az alacsonyabb rendűek bármely természeti tárgyat választhatnak lakásukul, olyan viszonyba lépve azzal, a milyenben az emberi lélek van az emberi testtel, s a mint az emberi lélek a testet az álomban ideiglenesen, a halálban véglegesen elhagyja, úgy elhagyhatják a szellemek is a természeti tárgyat, melybe költöztek s akár ideiglenesen, akár véglegesen átköltözhetnek más természeti tárgyakba. Maga az ember is képes arra, hogy jó vagy rossz szellemeket vegyen fel magába. A jó szellem oltalmazólag veszi körül, sőt benne is lakik. Különösen neki tulajdonítják a betegségből való kigyógyulást, melyért egyes törzseknél a jó szellemek különös hálaáldozatokat mutatnak be. A rossz szellem viszont az embert rosszra csábítja s testét különböző betegségekkel látogatja meg. Éppen ezek a szellemek, melyek a betegséget és a halált hozzák magukkal, azok, melyektől a néger leginkább fél s melyeknek kiengesztelésére és ártalmuk megszüntetésére vagy eltávolítására minden lehetőt elkövet. A sokat emlegetett fétisizmust ezek előrebocsátása után könnyebben felfoghatjuk а maga való jelentőségében. A fétis szó tudvalevőleg a portugáloktól ered, kik a maguk fölfedező útjain a 15. és 16. században Afrika nyugati partjain látták, hogy a négerek egyes tárgyaknak természetfeletti hatalmat tulajdonítva, ezeket isteni tiszteletben részesítették. A portugálok az ilyen tárgyakat feitiço-nak nevezték, a mely szó a latin factitius (kézzel csinált) s az ó-franciа faitis (jól csinált) szavaknak felel meg. A tudományos nyelvhasználatban ezt a szót Voltaire egyik barátja, De Brosses Charles hozta be, ki 1760-ban Dijonban névtelenül megjelent művében Sur le culte des dieux fetiches a négerek vallásának megjelölésére használta e kifejezést, mely éppoly általánossá lett a tudományos világban, mint az ugyancsak általa képzett „Ausztrália” és „Pоlynéziа” földrajzi elnevezések. A fétis tehát lakóhelye a jó vagy rossz szellemnek, s mint ilyen képezi tisztelet tárgyát, nem önmagáért, hanem a benne tartózkodó jó vagy rossz szellemért. Minthogy pedig, mint fentebb láttuk, a szellemek a legkülönbözőbb tárgyakban üthetik fel sátrukat, fétis lehet a lеgkülönbözőbb tárgy, tehát tenger, tavak, folyamok, hegyek, egyes földterületek, termita dombok, fák, állatok, különösen krokodil, víziló, egyes kígyó- és majomfajták. A szó eredeti értelmének megfelelőleg fétis lehet továbbá bármely durva, fából faragott, vagy agyagból gyúrt

10

Antal Géza

kép, melyek a szellemet nemcsak ábrázolják, hanem a melyekben a szellem ideiglenes, vagy állandó otthonra is talál. De ezeken kívül is bármely tárgy lehet fétis, vagyis valamely szellem lakóhelye, vagy hozható a fétisférfi által a szellemmel hatékony összeköttetésbe. Ez utóbbiak közé tartoznak egyes, különösen e célra készített tárgyak, melyek jó, vagy kártékony hatást képesek gyakorolni. Már a portugálok összehasonlították e tárgyakat az amulettekkel, melyeket éppen úgy, mint a talizmánt, varázserőkkel felruházottaknak kell gondolnunk. A védőszellemek neve a tsi népeknél Bosun, Bozsun vagy Obosam; ez alá a gyűjtőnév alá foglalják össze az összes jótékony szellemeket. Az egyes emberek védőszelleme Okra (Kra), ki az ember születésekor a csecsemőben elfoglalja a maga szállását, s azt haláláig elfoglalva tartja. „Az én Okrám nem az én lelkem-e?” szokta a gа-néger mondani. Ha valamely veszélyből megszabadult, Okráját magasztalja: „Ha az én Okrám nem tartott volna ki hűségesen mellettem, ugyancsak pórul jártam volna”; ha szerencsétlenség éri, ekként panaszkodik: „Az én Okrám elfordult én tőlem”. Az Okra védencének halála után egy másik újszülöttbe költözik át, vagy pedig valamely állatban, esetleg valamely tárgyban keres magának szállást. De nemcsak az egyesnek, hanem az egyes családoknak is megvan a maga védőszellemük. Az еwе törzsek abban a meggyőződésben vannak, hogy az elhalt családfő védőszelleme a hátramaradottakat a maga oltalmába veszi. Általános ínség vagy veszedelem esetén az egész törzs vagy nép a maga külön védőszelleméhez fordul, s ha bajában enyhületet és könnyebbülést nem talál, ezt jelnek tekinti arra, hogy a védőszellem tiszteletét elhanyagolta, s a mulasztást annál buzgóbban igyekszik kipótolni. A Rabszolgaparton, a Niger deltájában s a Niger folyásán felfelé mindenütt virágzik a szellemimádás. Dahomey-ben az egyes fák lábánál, útfordulatoknál, kunyhók előtt, szabad tereken kis Földhalmok vannak, melyekre pálmaolaj, kukorica s egyéb van lerakva a láthatatlan szellemek tiszteletére. Ugyancsak Dahomey-ben a mintegy 100 év előtt dühöngött s dühöngéséért trónjától és életétől megfosztott zsarnok lelke az állam védőszentjévé lett, kinek tiszteletére fivére templomot építtetett, elrendelve, hogy a Dahomey-ben előfordult minden nevezetesebb esemény alkalmával a nagyobb horderejű elhatározások előtt ki kell kérni a meggyilkolt király tanácsát és támogatását, amivel a meggyilkoltnak rossz szellemét akarta kiengesztelni.


11

Kamerun bennszülöttei jó és rossz vízi és erdőszellemeket ismernek. Ezek tiszteletére pálma olajat, pálmadiát stb. raknak le, mint áldozati adományt, a lakhelyükül tartott s éppen ezért bekerített berkek előtt. A Gabun és Ogove partokon a védőszellem neve Ombviri. Ez az emberekkel egyidőben teremtetett, s a megfoghatatlan dolgok és események intézője. Kifogyhatatlan a jótéteményben, s gátolja a kártékony szellemek hatását; de csak a kegyeseket oltalmazza, míg az istenteleneket megfenyíti. Hatásának különböző módja szerint különböző neveket visel. Rajta kívül az egyes embereknek külön védőszellemeik is vannak, akiknek tiszteletére az egyes ember a maga lakása mellé egy kis külön szenthelyet épít. A Zambezi-népek különösen a holtak s ezek között is az elhalt törzsfő szellemeit részesítik tiszteletben. A Niassa déli és nyugati részén lakó népek a szerencsétlenséget és kárt gonosz szellemektől eredőnek tartják, míg a holtak lelkeitől csak jót remélnek. A Kongó déli részén lakó törzsek általában rettegnek a szellemektől, s ezek között a holtak szellemétől, úgy hogy rosszindulatukkal szemben sokszor igen nevetséges segédeszközökhöz nyúlnak. A Nagy-tavak vidékén a szellemek szintén különös tiszteletben részesülnek, s a helyek szerint, amelyeken laknak, és a foglalkozások szerint, amelyeket oltalmaznak, különböző neveket viselnek. A Nagy-tavak szellemei részesülnek főleg nagy tiszteletben, mint akiknek hatalmában áll nemcsak a nagy-tó vize, hanem az ezekből táplálkozó folyók vize is. A Kilimandzsáró vidékén lakó bantu népek képzelete a természetet szintén szellemekkel népesíti be. A wateiták, akiknek kevés fájuk van, ennek dacára is érintetlenül hagyják a berkeket, melyekben halottaikat eltemetik, s főleg a majomkenyérfát, mert azt tartják, hogy a megholtak szellemei a temetkezési hely körül s különösen az említett fa ágaiban tartózkodnak. A hottentották nagy tiszteletben részesítik őseiket, s másrészt nagyon tartanak a megholtak visszatértétől. „Ezért változtatja – mint a jó öreg Kolben mondja – az egész falu a maga lakását, s megy más helyre, mivel köztük egy férfi, vagy asszony, vagy gyermek meghalt; mert abban a nézetben vannak, hogy a halottak ott tartózkodnak, hol haláluk alkalmával voltak, hacsak valamit abból, a mijük volt, valaki el nem vesz, mert ez esetben az a közfelfogás, hogy a falu lakosainak utána mennek, s őket nyugtalanítják. Éppen ezért érintetlenül hagyják a ha-

12

Antal Géza

lott kunyhóját, mindennel, ami benne van, ruhával, fegyverrel s egyéb eszközökkel egyetemben.”

A nagy kaffer-család egyes törzsei kobold-féle természeti szellemekben hisznek, melyek majd ilyen, majd olyan alakban jelennek meg. Ezek mellett azonban nagy tiszteletben részesülnek a megholtak szellemei is, kiknek megnyerésére a déli bantuk minden lehetőt elkövetnek. Ezek a szellemek szerintük folyókban és patakokban, barlangokban és szakadékokban, fákban, kövekben és állatokban laknak. Közöttük különösen fontosak a főnökök szellemei, mert a főnökök kaffer felfogás szerint már életükben isteni hatalom birtokosai, haláluk után pedig még hatalmasabbak, s éppen ezért jóindulatuk megnyerése különösen fontos. A busmanoknál, úgy látszik, szintén el van terjedve a szellemekben való hit; erre enged legalább következtetni az a körülmény, hogy meséikben vízi sellőkről, barlangi sárkányokról, hegyi koboldokról, mint kárt és romlást okozó szellemekről van szó. Halottaikat eltemetik valami gödörbe, s egy rakás követ hajigálnak reájuk. A gyászszertartás végeztével az egész kraal egy vagy két évre eltávozik, s ha ezalatt a megholtról szó esik, ez a legnagyobb tisztelettel történik. Livingstone szerint a busmanok is számítanak elhunyt rokonaik segítségére. Az a körülmény, hogy a szellemek s közelebbről a megholtak szellemei különböző tárgyakat választanak lakóhelyül, kívánatossá teszi, hogy e tárgyak az ember birtokában legyenek, s így biztosítsa magának az ember a szellemek jóindulatát, vagy tegye ártalmatlanná különböző eszközök segélyével a kártékony szellemek káros hatását. A fétisnek éppen az adja meg az afrikai népek vallásában a nagy jelentőséget, hogy az ember sorsára jótékony vagy káros hatást a benne lakó szellemnek tulajdonítják, s így közvetlen összeköttetésbe hozzák az egyes emberek bajával és jólétével. Ebből a felfogásból folyik az a nagy fontosság is, melyet a fétispapoknak az afrikai népek vallásában tulajdonítanunk kell, mert elsősorban ők azok, kik az egyest a jótékony szellemmel összeköttetésbe hozzák, vagy a kártékony szellem behatásától megóvni képesek. Fétispapok alatt mindazokat szokták érteni, kik a fétis körül teljesítenek szolgálatot, s az ő nevében varázsolnak és jósolnak. Pontosabban azonban csak azokat lehetne fétispapoknak nevezni, kik a bálványokat őrzik és kiszolgálják. Ezek tartják tisztán a fétis udvarát, s veszik át az adományokat, melyeket a hívők a fétisnek felajánlanak, s


13

amelyeknek a fétis csak lelkét fogyasztja el, míg az adomány javát a varázslatot űző fétisférfiaknak szolgáltatják át. Ezek a varázsló férfiak, kiknek a fétis felett is hatalmuk van, rendkívül befolyásosak, s éppen ezért veszélyesek is. Elégséges, hogy valami betegséggel vagy csapással fenyegetőzzеnеk, s a nép készséggel előteremt mindent, amit csak kívánnak, hogy a haragvó fétist kiengeszteljék. A fétisférfi épp úgy közbenjáró Isten és ember között, mint Ázsia északi népeinél a sámán. Különösen fontos szerepük van a betegségeknél, mert őket hívják segítségül az egyes szellemek által okozott nyavalyák megszüntetésére. Ha ilyen alkalmakkor valami gyógyító szert használnak is, ennek hatását sem természetes okoknak tulajdonítják, hanem annak, hogy a fétisférfi megtörte a rossz szellem erejét, és pedig vagy közvetlen érintkezéssel, vagy különböző varázsjelekkel. A fétisizmus különösen Afrika nyugati részein annyira el van terjedve, hogy az utazó bárhova tekint, mindenütt fétist pillant meg. Fétisek vannak az utakon, különösen a keresztező pontokon és a vizek partjain, ahol az átkelés történik, minden szikla és nagyobb fa lábánál, minden falu bejáratánál, minden kunyhó ajtaja felett s minden ember nyakán. Fétisek találhatók az ültetvényekben, a gyümölcsfába kötve s ezek lógnak a juhok és kecskék nyakáról. Egy falu vagy város leghatalmasabb és legtiszteltebb bálvágyai a fétisházban vannak, mely a helység bejáratánál, vagy közepén, vagy a temetkezési hely közelében fekszik, s melyre a legfőbb fétispap ügyel fel. Nagyobb helyeknek több fétistemplomuk van; egyik kunyhóban lakik az egészség fétise, a másikban az aratási áldásé; ismét másutt a vadászat, a harc, a kereskedés fétisének lakásai vannak. Az uralkodók lakásaiban önként érthеtőleg egész csomó fétis van összegyűjtve. A nagy Ada napon, egy kéthetenként visszakerülő ünnepen az asanti király 60 fétisét ünnepélyes körmenetben hordják körül. Utazók, kik a fétis fogalmát csak a vallásos képekre, tehát kézzel csinált istenalakokra szorítják, azokat a törzseket, melyeknél ilyenek nem fordulnak elő, a fétistől menteknek mondják. Fentebb említettük azonban már, hogy a lеgkülönbözőbb dolgok szolgálhatnak az afrikai népeknél fétis gyanánt, és pedig nemcsak élettelen tárgyak, hanem élőlények is, fák és állatok. Különösen Dél-Afrikában egyes állatokat a meghalt ősök inkarnációinak tekintenek, miből a totemizmus állott elő, mely egyrészt а vadaknál szociális tagozódásra vezetett, másrészt bizonyos ételek tilalmas voltát szülte. Ott, ahol állatok képezik a fétist, ezek testének egyes részei: bőr, toll vagy szőr a fétisférfi kezében kü-

14

Antal Géza

lönösen hatékony eszközök arra, hogy a fétis jóindulatát kicsikarják, vagy rosszindulatát meggátolják. A fétisférfiak varázsló erejével szoros összefüggésben van а bűvölés-bájolásba vetett hit. Nemcsak a fétistárgyakban lakó szellemek, hanem az emberekben lakó rossz szellemek is képesek arra, hogy valakit, vagy valamit megrontsanak. Ez a megrontás a fétisférfiak jóindulatai varázslásától, a négereik felfogása szerint, egészen különböző erőből ered. A kettőt azonban éles határvonallal nem lehet elválasztani. Ha valahol bűntény követtetett el, pl. gyilkosság, a jó fétisnek erről tudomással kell bírnia, s közre kell járnia abban, hogy a gyilkos kidеríttеssék. A gyanúsítottnak a fétisférfiak vezetése alatt istenítéletet kell kiállnia, pl. méregkelyhet kell kiürítenie, melyet a fétisférfi tetszés szerint erőssé vagy gyengévé csinálhat. Ha a gyanúsított a mérget nyomban kiadja magából, akkor ártatlan, ha pedig a méreg következtében meghal, akkor bűnös volt. Aki a fétisférfiak céhébe fel akarja vétetni magát, annak körülbelül egy évi tanuló időt kell kitöltenie. Tanítója legelsőbben is rettenetes esküt vesz fel tőle, melyben kötelezi magát a legteljesebb titoktartásra, s melyet vérével pecsétel meg olyformán, hogy mindkettő bemetszi kezét, s a hulló vért egy közös edénybe csurgatják, melyet az egyik félig, a másik pedig fenékig kiürít. Ez az eskü, a mellyel babonás képzetek vannak összekötve, s amelynek áthágása halálos következménnyel járna, elégséges arra, hogy a titkot a nép meg ne tudja. Csak olyanok, akik később keresztyénekké lettek, vallották be, hogy a legfőbb titok az volt, hogy a fétis maga semmi, hanem mindent a fétispapok tesznek. Sajátságos jelenség, mely egyébként a fétisférfiak céhéből könnyen kiképződhetett, az afrikai népeknél a titkos szövetségek nagy elterjedése. Rendesen férfiak lépnek egymással szövetségre, de egyes vidékeken, pl. Dél-Guineában, vannak nőszövetségek is. Az ilyen szövetségek célja nagyon különböző; szociálpolitikai jelentősége oly alkalmakkor tűnik elő, ha a közönséges igazságszolgáltatás elégtelennek bizonyul. Bastian az Ekboe-rendről írva felemlíti, hogy ez eredetileg az európaiakkal űzött kereskedelem érdekében állott elő, s főfeladatát abban találja, hogy a kölcsönös kötelezettségek teljesítését a maga eszközeivel biztosítsa. Az uralkodók szívesen lesznek a rend fejei, mert különben hatalmuk csak árnyékhatalommá süllyedne. A rend alsóbb fokozataiba európai kapitányok is szívesen felvétetik magukat, hogy így követeléseik pontos behajtását biztosítsák. Ilyen, úgy mondhatnók, tisztán kereskedelmi célon kívül azonban a titkos szövetségek


15

más célokat is tartanak szem előtt. Így átok alá vetik mindazokat, kik a bűnös előkerítésében nem segédkeznek, vagy példás büntetéssel fenyítik meg a nagyon is harcias s folyton zavart okozó néptörzset, ha fegyvereit lerakni nem akarja; vagy a rabszolgák, asszonyok és gyermekek őrzését tűzik ki feladatukul. De egész, titokzatos varázsokat e szövetségek a vallás által nyerik, mely nekik a közönségesnél nagyobb tiszteletet, nagyobb befolyást s ennek következtében céljaik elérésére nagyobb eredményt biztosít. Az afrikai viszonyoknak egyik alapos ismerője e titkos szövetségekről így nyilatkozik: „Afrika pogány lakossága majdnem kivétel nélkül ravasz papok és papszövetkezetek béklyóiban nyög, melyeknek célja az, hogy a szegény feketéket babonás félelemben tartsák, hogy így annál könnyebben kizsákmányolhassák. Mint az ember és a szellemvilág közötti állítólagos közvetítők, ezek a ravasz csalók a félénk négerekre előttünk majdnem érthetetlen hatalmat gyakorolnak. Zsarnokilag uralkodnak alacsony sorsú és előkelő, szegény és gazdag felett. Főnökök és királyok is szeszélyeiktől függenek, s kénytelenek gyakran a legnyomasztóbb parancsolatokat eltűrni.”6

A négerek istentisztelete főleg arra szolgál, hogy a veszedelmes szellemeket, fétiseket kibékítsék, jóindulatra hangolják és kiengeszteljék. A házi fétisnek épp úgy, mint a falu vagy város fétisének, áldozatokat mutatnak be, különösen gyümölcsöt s pálmaolajjal kevert kukoricalisztet; ezt a fétisnek meg kell ennie. A néger nem ütődik meg azon, ha áldozati ajándéka érintetlen marad, mert az a meggyőződése, hogy amint a szellem a külsőleg változatlan fétisben lakik, úgy az ételből is csak az étel szellemét veszi magához. Fontosabb alkalmakkor állati áldozatokat is mutat be a néger, különösen tyúkokat, juhokat, kecskéket vagy ökröket, s ilyen alkalmakkor áldozati lakomát is rendeznek, melyen a belső részek a bálványnak jutnak, az élvezhető részeket pedig maguk fogyasztják el. A legfontosabb áldozatok azonban, melyeknek segélyével a szellemek jóindulata legbiztosabban megnyerhető, vagy ellenségeskedése elhárítható, az emberáldozatok. Nemcsak bűnösöket kínoztak a legembertelenebb módon halálra, s nemcsak elfogott ellenséget áldoztak fel kiengesztelésül a csatában elesett rokonokért, hanem ártatlanokat is. Különösen az előkelők hozzátartozóit, szolgáit egy-egy ilyen előke6

Idézi: Conrad von Orelli: Allgemeine Religionsgeschichte, Bonn, 1899, 755. old.

16

Antal Géza

lő vagy törzsfőnök halálakor nagy számban gyilkolták le, hogy a meghalt törzsfő szelleme iránt kellő tiszteletet tanúsítsanak. Dahomeyről mondja Girard de Rialle, hogy egy király halála alkalmával először 100 katonát öltek le, hogy a túlvilágon is legyen őrsége. Azután háreméből nyolc táncosnőt áldoztak meg, szolgái közül pedig ötvenet. Három napon keresztül a sír nyitva állott, s egyesek önként vetették bele magukat. Tizennyolc hónappal később az utód koronázásánál a mészárlás újra kezdődött. A férfiakat piacon, a nőket háremben öldösték le, s minden előkelő leölte néhány rabszolgáját. Ezeket az áldozatokat azért gyilkolták le, hogy a megholt királynak megmutassák, hogy mennyire tisztelik; később is a fontosabb eseményeket ilyen hírnökök tudatták vele. Éppen így az asanti négereknél egy király halála alkalmával három hónapon át minden héten megismétlődtek a gyászszertartások, s minden egyes alkalommal sok rabszolgát áldoztak fel. Az embervérnek a négerek a legerősebb engesztelő és gyógyító erőt tulajdonítják, s éppen ezért nemcsak a fétisdobokat és fúvóhangszereket, hanem a királyi székeket is vérrel kenik be. Vallásos szertartásokkal kísérik a négerek az emberi élet egyes mozzanatait, különösen a születést, a pubertást, a házasságot, a halált. Már a gyermek születése előtt az anya valamelyik tekintélyes fétishez fordul, kérve azt, hogy a szülést tegye szerencséssé. Egyúttal a fétispaptól megtudakolja, hogy melyik ősének lelke száll а gyermekbe. Az Aranyparton a születés után nyolc napra fényes ünnepséget rendeznek, melyen a családfő a gyermeket, mint valami idegenből jövő vendéget, e szavakkal szólítja meg: „Mi hír van ott, a honnan jössz?” A gyermek nevében az anya felel „Békesség van”. Majd erre a kérdésre: „Hogy megy dolguk az ottani embereknek?” – így felel: ,,Jól.” – Erre a kunyhó tetejére vizet öntenek, úgy hogy az az ajtó felett lefolyik, s a gyermeket jókívánatok közben ebbe mártják. Különösen fontos a pubertás ünnepe ifjakra és hajadonokra egyaránt. Az ifjakat kemény gyakorlatok közben önállóvá szentelik, ezután tiszteletükre ünnepséget rendeznek. Az egész meglehetősen költséges, de a szokásnak mindenki szívesen aláveti magát, mert ettől függ a férfiú becsülete, s még megtisztelő temetésben sem részesülhet az, aki ezen a szertartáson át nem esett. A hajadonoknak egy ideig elkülönítve kell élniök, a hol is őket öreg fétisрapnők oktatják vallásos énekekre és táncokra.


17

A házasság a különböző népeknél a legkülönbözőbb szertartások mellett megy végbe, melyeknél azonban a vallásos jelentőséget lehetetlenség félreismerni. Különösen erősen jelentkezik azonban a vallásos mozzanat а holtak eltemetésénél, ahol egyébként a vad siránkozás mértéktelen tobzódásban végződik. A halottat a legkülönbözőbb adományokkal igyekeznek, mint útravalóval, a más életre ellátni, amivel nemcsak ragaszkodásukat és gondoskodásukat akarják bizonyítani, hanem biztosítani is akarják magukat esetleges károk ellen, melyeket a megholtak szelleme, ha kiengeszteletlenül hagynák, a hátramaradottaknak okozhatna. Ha abban а hitben vannak, hogy a megholt szelleme tényleg nem tud nyugodni, csontjait nem ritkán kiássák, s elégetik, hogy így végleg megnyugodjék.7 A holtak szellemének tisztelete nemcsak a temetési szertartásokban nyilatkozik meg, hanem egész mitológiájuknak egyik legfontosabb részét képezi. Frobenius, ki az afrikai mitológiát és kultuszt behatóan tanulmányozta, az anyag pontos lélektani vizsgálata után arra az eredményre jut, hogy az afrikai népeknél a legtöbb mítosz az ősök kultuszával van vonatkozásban, vagy, amint ő kifejezi magát: manisztikus, előidézve a halálnak, mint szükségképpen természeti eseménynek a természeti ember előtt felfoghatatlan volta által. Ezzel függ össze, hogy az afrikai gépeknél hiányzik egy nagy természeti eszme, mint mitológiai s kozmológiai alap, s ennek helyét az alsóbbrendű mitológia foglalja el, mely lényegében a varázslás által van feltételezve.8 Tényleg a halál rejtélye a legkülönbözőbb mitológiai magyarázatokra vezet az afrikaiaknál, de ezeket a magyarázatokat, bár a vallásos elem ezekben is félreismerhetetlen, mint tárgyunkkal közvetlen össze nem függőket, legyen szabad mellőznünk. Tarka változatokban tűnik fel előttünk az afrikai népek vallása, de e tarka változatokban az alap sokkal egyezőbbnek mutatkozik, mint azt az első pillanatra feltételezhettük volna. Az afrikai népek vallása két szempontból hívja fel érdeklődésünket. Először abból a szempontból, hogy főleg e népek voltak azok, melyeket a múlt század hatvanas és hetvenes éveiben egyes etnográfusok minden vallás nélkül lévőknek 7

Orelli: I. m., 763. s köv. old. L. Frobenius: Der Ursprung der afrikanischen Kulturen, 1898. Idézi: Chantepie de la Saussaye: Lehrbuch der Religionsgeschichte, 3. kiad., 1905, I. köt., 27. old.

8

18

Antal Géza

neveztek el. Azt hisszük, hogy a felhozottak elégséges támpontot szolgáltatnak arra, hogy minden fenntartás nélkül elismerjük Rаtzel Frigyes mondásának igazságát: „Az etnográfia nem ismer vallástalan népeket, hanem csak különböző fejlődési fokon álló vallásos eszméket, melyek egyeseknél mintegy csírában, helyesebben mondva, mintegy bábban rejtőznek, míg másoknál a mítoszok és mondák csodás gazdagságává fejlődtek ki”.9

De felhívja érdeklődésünket az afrikai népek vallása másodszor abból a szempontból, mert a vallás lényeges elemeinek ismeretéhez a primitív népek vallásának tanulmányozása épp úgy szolgáltatja a megértés kulcsát, mint a komplikált állati élet megértéséhez a legegyszerűbb állati sejt tanulmányozása. „A vallásos élet tudományos vizsgálatánál – mondja De Quatrefages – nem szabad azt a fiziológust választanunk követendő például, aki vizsgálódásait lényegileg csak a gerinces állatokra akarná szorítani, kizárásával az alsóbbrendű állatoknak, melyeknél a jellegzetes állati életjelenségek egészen egyszerű s némileg burkolt formában folynak le. Az újabb természetkutatók módja szerint kell inkább eljárnunk, akik a legalsóbb rendű molluszkáknál és a legalsóbb rendű zóofitáknál is kutatják a fundamеntális élettani folyamatokat, ha mindjárt az egyes életfunkcióknak végzésére külön szerv nem található is. Minden hitet, ha még oly egyszerű és szegényes, ha még oly gyermekinek és naivnak látszik is, és ha mindjárt az ízléstelenség határvonalán áll is, az antropológusnak úgy kell tekinteni, mint vallásos elemet, ha e hit a kifejlődött vallásos rendszerek képzetvilágába beállítható.”10

(Megjelent: ANTAL, Géza 1909, Az afrikai népek vallása, Ethnographia [Budapest], 20, 5. füzet, 257–269. old.)

9

Fr. Ratzel: Völkerkunde, I. köt., 37. old. A. de Quatrefuges: Das Menschengeschlecht, 1878, II. köt., 227. old.

10

MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

Recommend Documents