MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION
AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE -----------------------------------------------------------------------------------KATEB, Yacine Isabelle négy álma és a két kolosszus / Les quatre rêves d’Isabelle et les deux colosses Eredeti közlés /Original publication: Europe, revue littéraire mensuelle, 1998, no 828, április. 11–15. old. (a magyar nyelvű változat: kézirat, fordította: Kun Tibor) Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.001.859 Dátum/Date: 2016. november / November 26. filename: katebyacine_1998_IsabelleNegyAlma Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document KATEB, Yacine: Isabelle négy álma és a két kolosszus / Les quatre rêves d’Isabelle et les deux colosses, AHU MATT, 2016, pp. 1–7. old., No. 000.001.859, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: In: Közkönyvtárakban / In: public libraries Kulcsszavak/Key words Magyar Afrika-kutatás, Yacine Kateb novellájának magyar fordítása (Les quatre rêves d’Isabelle et les deux colosses, 1998) African studies in Hungary, Hungarian translation of Yacine Kateb’s short story (Les quatre rêves d’Isabelle et les deux colosses, 1998) ----------------------------------------------------------------------------
2
Yacine Kateb
AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The AfricanHungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.
Isabelle négy álma és a két kolosszus
3
ISABELLE NÉGY ÁLMA ÉS A KÉT KOLOSSZUS KATEB, Yacine (eredeti megjelenés: Europe, revue littéraire mensuelle, 1998, no 828, április, 11–15. old. – a magyar nyelvű változat: kézirat, fordította: Kun Tibor)
Mese gyermekek számára a nemzetközi helyzetről Isabelle, Yves és Bernard Toussaint-nek ajánlom A kis Isabelle ritka hangya volt, egy se nem vörös, se nem fekete hangya; ő szőke hangya volt! Egy Percevalière nevű parkban lakott. Aztán egy éjjel komplikált és elbűvölő álmot látott, egy hangya-álmot. Isabelle két nagyobb fivérével, Yves-bel és Bernard-ral hagyta el Percevalière-t, első fivére majomnak, a másik tigrisnek volt álcázva. Isabelle nagyon gyorsan futott, nem ismerte a fáradtságot. Azt azért mondjuk meg, hogy Isabelle nem a földön futott, hanem hol Yves orrán, hol Bernard bajuszán. Isabelle nagyon jól szórakozott. Tudta, hogy fivérei nagy utazásra viszik, álmában azonban kitalálta, hogy Percevalière egészen közel van. A fiúk mindig verekedni akartak. Amikor Isabelle megkérdezte, miért, egy hang így felelt neki: – Ne akard megérteni, kisleány! A világ már ilyen. Két rettegett kolosszus képére van formázva, akik régóta hadakoznak egymással. Kevesen vannak az olyanok, mint te, akik a két kolosszus közelébe juthatnak. Ugyanis mindkettőjüknek megvannak a maguk okai. A mi két kolosszusunk öreg és bölcs, de birtokaik újak, és ragaszkodnak hozzá, hogy megvédjék azokat. Az első kolosszus hosszú időn át harcolt falánk nagybátyja, az angol oroszlán ellen, aki már elvesztette a látását, de megőrizte kiváló szimatját… Az első kolosszus, miután győzött, kiszépítette birtokát. Autókat gyártott, nagy gyárakat és óriási házakat épített, végtelen hosszú utcákat nyitott meg… Ősei azt tanácsolták neki, kerülje a háborúkat idegen földeken, ő azonban, nem tudni, miért, gyorsan elfeledte ezeket a tanácsokat.
4
Yacine Kateb
A másik kolosszus fiatalabb volt, és csak a harcot ismerte. Nagy nehezen legyőzte öreg királyát, aki korbáccsal verte népes családját, akit éheztetett. Később visszavert egy vadállatokból álló hordát, amely Percevalière-en keresztülvonulva, mindent elpusztított az útjában. Most már a másik kolosszus népes családja is grandiózus munkákba fogott. Mindkét kolosszus tudta, mennyi erőfeszítésre volt szüksége, és hűek akartak maradni az apáik és anyáik által hozott áldozatokhoz. Még ma is éjjel-nappal vigyázzák területeiket, és amikor találkoznak, egymásra mért ütéseik nyomán elhullanak az ártatlanok, különösen a családtalanok… Sajnos, Isabelle, ezek bizalmatlan kolosszusok, akik már sok színt láttak… Szép hangya-ármádiáik vannak, az egyik vörös, a másik barna… – Én szőke vagyok, és nem akarok katonásdit játszani – felelte Isabelle a neki megbocsátható szemtelenséggel, ugyanis álmodott. – Akkor miért pirulsz el? – kérdezi szigorúan a hang. – Óvakodj attól is, hogy kacérságból barna színű légy!... És figyelj csak még: nemcsak a hangyák szolgálják a kolosszusokat. Ott vannak még a méh repülőrajok, a tengeralattjáró hódok, és az egész dzsungel, ahol mintha megállt volna az élet, de amely várja a végső csatát. – Nem tudom elhinni! – kiáltott fel megint Isabelle. Az élet szép. Percevalière-ben van egy tó, de ott sohasem láttam azokat a tengeralattjárókat, amelyekről beszélsz. És soha egyetlen méh sem próbált még megcsípni. Egyébként is, ez csak egy álom. – Nagyon kicsi vagy még ahhoz, hogy megértsd – mondta a hang. – Értem – válaszolta Isabelle. Teljesen új szemeim és füleim vannak. Nagyon gyorsan futok, és csípni is tudok a magam módján, amikor valaki el akar kapni. Igen, kicsi vagyok. Sokan vannak még olyanok, mint én. Kinyitom a szemem, és akkor sokkal több kicsit látok magam körül, mint nagyot. A hang most szigorúbbá vált: – Vigyázz, kicsi, most már politizálsz! Érdekes! Soha nem hittem, hogy a kicsik ennyire értik a szavakat. Talán igazad van, Isabelle. Nézz csak körül: megkínzott apróságok egész hadát csalják ide furcsa szavaid… Igen, minden, ami kicsi, idefut Ázsiából, Afrikából és még messzebbről. Mit fogsz nekik mondani? – Nem tudom – pirult el Isabelle, és felébredt.
Isabelle négy álma és a két kolosszus
5
*** A második éjszaka Isabelle nem hangokat hallott álmában, hanem inkább valami nagy morajt… Majd egy súlyos és szürke kép szállt finom szemhéjára. A távolban a két csodálatos és dühödt kolosszus masírozott egymással szemben villámlások és mennydörgések közepette. A nyugodt és ködös reggelen lángokban álló ország volt közöttük. A két koloszszus csak masírozott, és figyelte egymást. Nem látták a veszélyt. Valamilyen kötelességük volt, egy szent kötelesség. Mindegyikük védeni akarta saját országát. Körülöttük a dzsungel legszebb gyümölcsei mérgezetten hullottak le, és esés közben tüzet fogtak. Ekkor a morajlás fölerősödött. Csak hangyák, hódok és felzavart dühös méhek voltak. A kis sereg mögött, kicsiségi sorrendben jöttek a madarak, a macskák, sőt, még a farkasok és a kígyók. Mindenki félt a tűztől. A hódok vizet locsoltak rakettjeikkel1. A hangyák mindent, amit csak bírtak, elszállították a sűrű füstön keresztül. A méhek nedves szipókáikat nyújtották oda. Végül, amikor már beteljesedni látszott a katasztrófa, új faj hullt alá az égből. Csillaglakók voltak, a halottaknak hitt ősök, akik jól megtréfálták utódaikat. Az égen találkoztak az asztronauták rakétáival, és roppantul meglepte őket a fiaik által elért haladás. A tüzet meglátva azonban elsírták magukat. Hála a segítségüknek, míg füstölgött a parázs, a dzsungelben parkok, paloták, ipartelepek bukkantak elő. A két nagyon meglepett kolosszus a szemét dörzsölte. Ők könynyebbültek meg a legjobban. A harcukról nem tudtak lemondani, de kötelezték magukat, hogy lojálisan fognak csatázni, halálos fegyver nélkül és tisztességesen. A kis csapat még ajánlott valamit. Bíróságot állítottak fel. Az izzó parázs két oldalán megtalálták a bűnösöket, akik nem azért gyújtottak tüzet, hogy melegedjenek mellettük, hanem, hogy elvakítsák az embereket a füstfüggöny mögött, és megszerezzék kincseiket. A bűnözőket, akik nem sokan voltak, megbüntették. Egy másik világba küldték őket, ahol nagyon melegük volt, majd elmerültek egy emberi verítékkel teli folyóban, és ők is tisztító álmokat láttak.
1
A raquette (teniszütő) szóból: a hód teniszütőre hasonlító farka.
6
Yacine Kateb
A két kolosszust, akik – ezt ismételjük meg – grandiózus műveket alkottak, egyértelmű tiszteletben részesítették. Tovább dolgoztak külön-külön saját területükön, s cselekedeteikkel igyekeztek bizonyítani, melyiküknek van igaza. Egyébként pedig a barátság néhány magja is kicsírázott közöttük, amelyek meglepően gyorsan szaporodtak… Mondják, ezeket a magokat egy szőke, virgonc hangya hordta szemenként. Találjátok ki a nevét! *** Isabelle még két, inkább komikus álmot látott. A harmadik éjjel észrevette, hogy az első kolosszus telefonjában tanyázik, akinek az ellenfél harmonikus nyelvén szerelmes szavakat mormolt. A negyedik éjjel, a másik kolosszus felriadt álmából, és energikusan vakarta a bajuszát. Megint csak Isabelle volt, az eljövendő idők Kedvese. Szerelmes volt a kolosszusokba, de sohasem mondta meg nekik, melyikük volt a kedvence. Ravasz, francia hangya volt. Jobb két kérő, mint egy… A hangyák nem szeretik a magányt. KATEB Yacine (újévi ajándék) Les quatre rêves d’Isabelle et les deux colosses, in: Europe, revue littéraire mensuelle, no 828, 1998. április, pp. 11– 15. *** Yacine, KATEB, Constantine, Algéria, 1929. augusztus 6. – La Tronche, Franciaország, 1989. október 28. Francia és arab nyelven alkotó író, költő, dramaturg. A modern francia nyelvű algériai irodalom kiemelkedő alakja, forradalmi beállítottságú megújítója. Hazájában a franciák letartóztatták tüntetésben való részvételéért, megkínozták, bebörtönözték. Később Párizsba ment, könyvei is ott jelentek
Isabelle négy álma és a két kolosszus
7
meg. Nedjma című, francia nyelven írt regénye az egész, francia nyelvű magrebi irodalom legnagyobb hatású műve. Színdarabjait Franciaországban is bemutatták. Többi regényében új formákat keresett. Főbb témái az algériai függetlenségi harc, az Európába vándorolt algériai vendégmunkások helyzete. Nyelvezetében próza és költészet váltakozik, a valóság gyakran elvont gondolatokban, bonyolult mondattani szerkezetekben jelenik meg, ami sokak számára megnehezíti megértését. Megkapta (1963) a Jean Amrouche-díjat, a Francia Akadémia Irodalmi Nemzeti Nagydíját (1986). fordította és jegyzettel ellátta Kun Tibor
