MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION
AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE -----------------------------------------------------------------------------------SAÁRY, Éva Kellemetlenkedők / Bothersome Insects Eredeti közlés /Original publication: kézirat /manuscript, (1959/09) Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.001.807 Dátum/Date: 2016. október / October 28. filename: saary_1959_Kellemetlenkedok Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document SAÁRY, Éva: Kellemetlenkedők / Bothersome Insects, AHU MATT, 2016, pp. 1–6. old., No. 000.001.807, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Kulcsszavak/Key words Magyar Afrika-kutatás, emlékek, olajgeológusként Afrikában, kellemetlen rovarok, szúnyogok Afrika mindennapi életében African studies in Hungary, memories of an oil geologist in Africa, bothersome insects and mosquitoes in everyday life of Africa ---------------------------------------------------------------------------AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK-
2
Saáry Éva
DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.
Kellemetlenkedők
3
KELLEMETLENKEDŐK SAÁRY, Éva
A szúnyogok oly szervesen hozzátartoznak a gaboni élethez, mint más tisztességes országban a levegő. De nem! Ez a hasonlat sántít, mert míg levegőre az embernek okvetlenül szüksége van, addig szúnyogok nélkül egészen vidáman meglenne! Amíg a száraz évszak hűvös szelei fújdogálnak, tűrhető a helyzet, de amint beköszöntenek a trópusi esők, s mindent átitat a nyirkosság, elkezdődik az invázió... A régi telepesek már megszokták, rá sem hederítenek, de az újonnan jöttek nehezen viselik ezt a megpróbáltatást. Az optimisták óvszereket használnak: bokájuk, térdük ragad a vastag „Nopic”-olajtól, de hiába. Csak az idő és a béketűrés hoz enyhülést. De ebbe nem könnyű beletörődni. Viszket az ember bőre, véresre vakarja... – Pedig nem szabad! – Csóválják fejüket a tapasztaltabbak. – Ha egy ilyen seb elmérgesedik, sosem gyógyuló „kro-kro” keletkezhet belőle. *** Hordozható házamban, amely mindig a fúrótorony közelében (nem egyszer mocsaras vidék kellős közepén áll), szúnyogháló fedi az ablakokat. Esti lámpagyújtáskor gépfegyver-sorozatként pattognak rajta a nagy hévvel befelé igyekvő rovarok. Mulatok rajtuk, elfeledve a mondást, hogy „mindig az nevet legjobban, aki utoljára nevet”. Befurakodnak a deszkák repedésein, felfedezik a legkisebb lyukat is! Mi mást tehetek, minthogy fehér „moustiquaire”-t teszek az ágyam fölé. Kecses tüllredői alatt úgy alszom, mint a mesebeli Csipkerózsika – azaz csak aludnék! Hiába tűröm széleit gondosan a matrac alá, így is betéved egy-egy hívatlan vendég... Csodálatos, milyen érzékennyé válik a fül egyes zajokra! A fúrótorony motorjainak zúgására vagy más gépi lármára rá sem hederítek, de bezzeg ha egy szúnyog kezd halk szerenádot dudorászni a fülembe,
4
Saáry Éva
azonnal kiugrom az ágyból, lámpát gyújtok, s fölkapom a kezem ügyébe készített „Néocide-bombát”. Egy ilyen vadászat gyakran másfél óráig is eltart. Figyelem a fehér falfelületeket, s ahol fekete pontot látok, odafecskendezem a folyékony halált. Európai könyvekben gyakran úgy beszélnek az afrikai szúnyogokról, mint amelyek okvetlenül beoltják az emberbe a maláriát. Pedig ez nem így van. Csak némelyik rovar hordozza a betegséget, és nem minden malária egyforma: van súlyos és létezik egészen gyönge. Szerencse és hajlam kérdése. *** Volt egy kollégám, aki másfél hónapot élet és halál között töltött vele a kórházban, mások viszont megússzák egy-egy kétévenként visszatérő háromnapos hidegleléssel. De most már egyre ártalmatlanabb ez a trópusi kór, különösen ha valaki lelkiismeretesen beveszi az előírt napi egy Nivakin-tablettát, amit az üzemi étkezdékben tányérja mellé készítenek. Kevésbé veszélyes, de sokkal kellemetlenebb látogató az úgynevezett kávébogár. Nevét formájáról és barna, kemény páncéljáról kapta. Elég nagy időközökben, de akkor tömegesen jelenik meg. Menekülni kell előle! Ha leves van az asztalon, pillanatok alatt „húsleves” lesz belőle, ha pedig ne adj Isten, nyitott zuhanyozófülkében kénytelen az ember esténként tisztálkodni (ami olajfúrásnál általános gyakorlat), gusztustalanul recsegnek-ropognak meztelen talpa alatt... Csecselégy? Nemigen van errefelé, és ezért az álomkór is ritka. Egy esős vasárnapi vadászaton azonban volt szerencsém megismerkedni vele: nagy, barna, lomhamozgású rovar. A dzsungel sűrűjében, az alázúduló víz elől menekülve repültek be Land Rover kocsink ablakán. Ellepték azonnal a páráktól homályos szélvédőüveget, de nem soká örülhettek a menedéknek. Szörnyű mészárlást rendeztünk közöttük. A közép-afrikai vidékek veszedelmes élősködője a „filaire”, egy különös féregfajta, amely az ember és az emlősállatok bőre alá furakszik, vándorolni kezd, és hol itt, hol ott okoz kellemetlen daganatot, gyulladást. Egyesek szerint ez okozza az „elefantiázis” nevű szörnyű betegséget, amivel azonban sohasem találkoztam.
Kellemetlenkedők
5
A partvidéknek azokat a helyeit, ahol letarolták a növényzetet, vastag, durvaszemcséjű homokréteg borítja. Benne állnak sok helyen az olajfúrótornyok. A munkások, a gépek körül sürgölődve, fáradságosan vonszolják magukat a lábmarasztaló fövenyben. De még ha csak fáradságról lenne szó! Egy szép napon fölfedezik, hogy lábfejük valamelyik része puffadt, viszket. Nem nagyon lepődnek meg rajta, hiszen általában tudják, hogy ez a homokban tanyázó, apró bolhafajtának, a „chique”- nek a műve, amelynek nősténye szívesen rakja tojásait az élő húsba. „Nem nagy dolog” – gondolhatná valaki – ,”hiszen minden toronynál ott van állandóan egy vöröskeresztes, aki segít kitessékelni a szemtelen élősködőt!” Ez igaz, azonban legtöbben mégsem hozzá fordulnak, hanem nyakon csípik az első útjukba eső bennszülöttet, aki (nagy gyakorlata lévén benne) késsel ügyesen kioperálja az okvetetlenkedőt. *** Bizony, nem mindig „fenékig tejföl” a trópusi élet! Senki sem biztosíthatja a jámbor európait arról, hogy egy napon nem ütnek tanyát gyomrában például az élősködő algák, amelyeket vízzel, ennivalóval igen könnyű lenyelni. Veszélyesnek nem veszélyesek, nyolcvan esztendős korig is el lehet éldegélni társaságukban, csak meg kell őket szokni. Időnként zavarják, megakasztják az emésztés menetét, de aztán minden visszazökken megint a régi kerékvágásba. Aki turistaként, csupán egy-két napra látogat a fekete földrészre, megbotránkozik fehér honfitársai nem mindig „comme il faut” viselkedésén: izegnek-mozognak, vakaróznak, gyakran társas összejöveteleken is (különösen az esős évszakban). Nem csoda! Ez a bőrgombák időszaka. Megtámadják az érzékeny, könnyen izzadó felületeket. Leginkább a lábujjak között telepszenek meg, ott marják, mállasztják a bőrt. Más fajtájuk a karokon, combokon nyitogat hólyagos, vörös rózsákat. – Egy kis Asterol. – Mondja az orvos mosolyogva, s rövid úton kiteszi a sopánkodó beteget. ***
6
Saáry Éva
A nyájas olvasó, aki a fenti sorokat végigszörnyülködte, nyilván arra a végkövetkeztetésre jut, hogy Közép-Afrikában elviselhetetlen az élet. – Én bizony, nem lennék olyan bolond, hogy odamenjek dolgozni. – Gondolja magában. Nincs igaza! – Európában nyugodt lélekkel járunk-kelünk, alig törődve azzal, hogy lépten-nyomon tüdőbaj, vérbaj és más, borzasztóbbnál borzasztóbb kórok leselkednek ránk. Nos, a trópusokon is így van. Csak a gondatlan, „peches ember” betegszik meg, s az is csupán a nyavalyák egyikét vagy másikát kapja meg időről-időre. (1959/09)
