MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION
AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE ---------------------------------------------------------------------------BIERNACZKY Szilárd A szoto irodalom történetének vázlata Eredeti közlés/Original publication: kézirat / manuscript (1992), 11 old. Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.000.996 Dátum/Date: 2014. augusztus / August 31. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document BIERNACZKY Szilárd: A szoto irodalom történetének vázlata, AHU MATT, 2014, pp. 1–13. old., No. 000.000.996, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words Magyar Afrika-kutatás, a dél-afrikai szoto (Lesotho, északi szoto) nép irodalomtörténetének rövid vázlata African studies in Hungary, brief outline of the literary history of South African Soto (Lesotho, North Soto) people ---------------------------------------------------------------------------AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC
2
Biernaczky Szilárd
SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.
A szoto irodalom történetének vázlata
3
A SZOTO IRODALOM TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA Biernaczky Szilárd
Szoto irodalom, a szotók (déli szoto, baszoto, baszutum, kiejtésben inkább: szutu) Lesotho-ban és a Dél-Afrikai Köztársaságban élnek, lélekszámuk kb. 3,5 millió, nyelvük (szeszuto) a déli bantu nyelvek szotocsvana családjába tartozik. A fejlett szoto nyelvű írásos kultúra és irodalom léte szoros összefüggésben áll egy az idők szavára figyelő nagyfőnök, Moshoeshoe (kb. 1786–1870) uralkodásával, aki ügyes diplomácia, a kereszténységre való gyors áttérés, a szabad kereskedelmi törvény megalkotása, a fehérekkel való rugalmas kapcsolattartás útján teremti meg a máig független Lesotho állam alapjait (1842). Mindehhez hozzájárul az, hogy 1833-ban a Société des Missions Évangeliques de Paris küldötteként három felvilágosult, nyitott gondolkodású francia, ill. svájci misszionárius (E. Casalis, J. T. Arbousset és C. Gosselin) alapít telepet a szotók földjén. A korai fejlett afrikai írásbeliség központjává lett Morijában 1846-ban az elemi iskola mellé a bennszülött katekistáknak és tanítóknak felső iskola alapíttatott. 1868-ban rendes tanárképző főiskola (Sekalo sa Tabeng, „Hegyi iskola”) nyílt. Az 1882-ben alapított Bibliaiskolában teológiát oktattak. Az alapítók már 1841-ben nyomdát hozattak Angliából, amely azonban 1848-ban leégett, majd az új csak 1861-től kezdett működni. Mindemellett már 1837-ben megjelent Cape Town-ban az első déli szoto nyelvű katekizmus (Márk és János evangéliuma, 1839, Új testamentum, 1845). A nyomda másodszori megindítását (1861) követően 1862-ben „Könyvlerakat” nyílt, majd 1863-ban A. Mabille tiszteletes megkezdte a Leselinyana la Lesotho („Lesotho kicsi fénye”) megnevezésű, főleg szoto, részben angol nyelvű, kéthetente megjelenő evangélikus lap kiadását. Ez a mindmáig megjelenő művelődési orgánum (1905-ben pl. 1500 példányban terjesztették) a szoto nyelv, hagyományok és kultúra gazdag tárháza. A teljes Biblia is A. Mabille fordításában (1878) jelenik meg először, és ő fordítja szotóra az Afrika-szerte minden helyi nyelven
4
Biernaczky Szilárd
népszerűvé váló misztikus munkát, J. Bunyan Pilgrim zarándokútja c. kötetét (1872). A szoto nyelv leírása is korán megkezdődik. E. Casalis 1841-ben adja ki nyelvtanát (Études sur la langue Séchuana), amelyet számos más nyelvészeti mű kiadása követ (modern nyelvtan: Doke – Mokofeng, 1957). A. Mabille készíti el a szoto–angol (1876) és az angol-szoto (1894) nagyszótárakat is. Casalis nyelvtanához igen nagy értékű folklór anyag, dicsérőénekek (dithoko), népmesék (dithsomo) és közmondások (maele) kapcsolódnak. Két (a Galoane főnökhöz, illetve az államalapító Moshoeshoe-hoz kapcsolódó) dicsérőének különös értékét jelzi, hogy azok többé nem bukkannak fel a gyűjtésekben. Th. Arbousset néprajzi értékű útikönyvében (Rélation d’un voyage..., 1842, angolul: 1852) meséken kívül esőkérő imát és sirató szöveget is közzétesz. 1857-ben ő ad ki 50 mesét és 170 közmondást tartalmazó kötetet. Gazdag mesegyűjteményt és számos más a szoto múltat feltáró, nyelvleíró munkát hagyott maga után a minden valószínűség szerint 1920-ban Morijában megmérgezett svájci misszionárius, Edouard Jacottet (Litsomo tsa Basotho, I–II, köt., 1909–1911, lásd továbbá: A Practial Method to Learn Sesotho, 1906). Nagyjelentőségű az íróként is számon tartott Z. D. Mangoaela főnökdicsérő gyűjteménye (Lithoko tsa marena a Basotho, 1921). D. P. Kunene egy teljes kötetben (1971) elemzi e hagyományos költészeti műfaj stílusjegyeit – Mangoaela klasszikus értékű gyűjteménye alapján – bemutatva az állatok és a tárgyak dicsérőit is. 18 szoto király dicsérőjének angol fordítását adja közre gazdag jegyzetanyag kíséretében M. Damane és P. B. Sanders (1974). S. M. Guma könyvében (1967) viszont a hagyományos irodalmi formák teljes körét számba veszi. A déli bantu nép folklór kincse alapján két műfaji csoportot határol körül: 1. mítoszok, legendák, állatmesék, népmesék, találós kérdések és proverbiumok; 2. cselekvés dalok és szertartási énekek, illetve dicsérők, közöttük a fiú beavatásokhoz kapcsolódó, állatokat, varázsló csontokat és főnököket dicsérő énekek. A sokrétű magyarázatok szövegforrása többek között a Leselinyana gazdag folyama. További gyűjtések: A. Sekese: Mekhoa le maele a Basotho (1907) – szokások és közmondások; H. E. Jankie: Lithoko tsa Makoloane (1936) – dicsérő énekek; J. Mapetla: Liphoofolo, Linonyana le Lithoko tsa Tsona (1942) – mesék; I. Mothibi: Moririkhohlo le Litsomo tsa Ling (1952) – mesék; G. Lerotholi: Lithoko tsa Morena e Moholo Seeiso Griffith (1956) – hősi dicsérők; G. Lerotholi: Lithoko tsa Mottottehi Moshoeshoe II
A szoto irodalom történetének vázlata
5
(1964) – II. M. dicsérői; M. Damane: Marath’a Lilepe a Puo ea Sesotho (1960). Az irodalmi köztudatban a szoto „kezdetekhez” A. M. Sekese (1849– 1930) neve kapcsolódik. Mindemellett a déli bantu nép első irodalmi zsengéit nemrégiben előkerült kéziratok jelentik. Az államalapító Mosoeshoe két fia Cape Town-ban nevelkedett. Egy itteni archívumból került elő Tlali műve, amely a szotók múltját idézi irodalmias stílusban (Litaba tsa Mofuta oa Basuthu, ‘A szoto nép története’, 1858), míg Tsekelo egy sajátos hangvételű útijegyzet-félét hagyott az utókorra a szoto kultúra különféle mozzanatait felidézve (Litaba tsa tiara ba Moshueshue..., ‘M. fiainak tapasztalatai...’, 1858). E mű legérdekesebb fejezete a szerző egy különös álmát írja le, amelyben az éppen zajos politikai eseményektől teljes Dél-Afrika, illetve Szotóföld képe tárul elénk. Az írott szoto nyelvű irodalom előfutárának Sekesét tartják, aki a Morija-i tanárképzőből kikerült első írástudó, irodalomkedvelő nemzedék jeles képviselője. 1880-tól számtalan folklóranyagot közreadó írása jelent meg a Leselinyanában. Belőle 1893-ban kiadott egy kötetet, amely az első afrikai által kiadott folklórgyűjteménynek számít a teljes kontinensen. 4 kiadása mindig újabb és újabb részekkel gazdagodott. Eredeti irodalmi alkotása egy szatirikus állattörténet, amely az 1880-as években keletkezett, színházi adaptációja több évtizedes sikersorozatot hozott az iskolai előadások révén, azonban csak 1928-ban jelent meg nyomtatásban. A madarak gyülekezetében lezajló ítélkezés (Bukana ea tsomo tsa pitso ea linonyana le tseko ea Sefofu le Seritsa, ‘A madarak gyülekezete és S. meg. S. pereskedése történetének könyve’) ugyanis az alapjában törzsifeudális szoto jogi rendszer kritikáját nyújtja. A szoto irodalom kiemelkedő jelentőségű géniusza – a kszosza Mqhayi-hoz hasonlóan – az első generációhoz tartozó Thomas Mofolo (1877–1948). 1905–1906-ban írta meg az első igazi szoto nyelvű regényt. A Moeti oa bochabela (‘Keleti utazó’), amely folytatásokban jelent meg a Leselinyanában (könyvalakban: 1910), a fehérek előtti világot idézi, bár a főszereplő Fekesi morális felfogásában – gyűlöli a falusi dorbézolást, a veszekedéseket és a szexuális promiszkuitást – a keresztény erkölcs (Biblia és Bunyan) hatása jelentkezik. Az alkotó – feltehetően az igen eredetinek ítélt első könyv hatására – írja meg rövid négy év során további három könyvét. Így a misszionáriusok Arany-könyvében említett, de minden bizonynyal elveszett L’angle declu (The Fallen Angel, ‘A bukott angyal’, szoto címe ismeretlen) c. regényt, amelyet a Pitseng (előbb folytatásokban,
6
Biernaczky Szilárd
majd 1910-ben könyvalakban) követett. E mű, amelyben Mofolo többek között tanára, Segoete alakjának is emléket állít, lényegében szerelmi történet, azokat a zavarokat illusztrálja, amelyeket a keresztény erkölcs megjelenése okozott Afrika-szerte. Az író negyedik regénye a legendák világába emelkedett zulu Napoleon, Shaka király vérrel, kegyetlenséggel, de egyúttal az önálló újkori afrikai politikai hatalom megteremtésének modelljével teljes történetét állítja elénk. A könyv születését vélhetően hosszabb terepmunka előzte meg Zuluföldön. A világirodalmi színvonalú mű a missziós papok értetlensége miatt csak 1925-ben látott napvilágot (mindmáig a számos helyen megcsonkított első kiadás szövege ismert). Az író a modern próza és a hagyományos zulu dicsérő énekek stílusának, formai megoldásainak összeegyeztetésével olyan művet alkotott, amely elkerüli a colour local látszatát is, mi több, méltán nevezik Mofolo leleményét „eposzregénynek”. A szoto alkotó írói képességeit jelzi, ahogyan a főszereplő hős jó és rossz oldalait kivetíti – mintegy a pszichológiai regény módján – a sorsát irányító varázslódoktor és a védelmére rendelt két testőr figurájába. A mű, amelynek angol, francia, német, japán stb. fordítása is készült, a modern afrikai politikai önállóság megteremtésére való törekvések egyik jelentékeny éltető forrásává vált. És egyúttal az ún. bantu aranykor talán legkiemelkedőbb teljesítményének számít. Mofolo kortársai közül E. L. Segoete (1858–1923) érdemel említést többek között. Regénye (Monon ke mubili ke mouvane, ‘A gazdagság köd és pára’, 1910) tipikus témát, a törzsbeli fiú városba kerülését, a két kultúra összeütközését mutatja be. A mű modorát – Mofolohoz hasonlóan – világos stílus, a jellemek és események humoros, ironikus megjelenítése jellemzi. Raphepheng (‘A skorpió apja’, 1913) c. másik muinkája sajátos vegyüléke a prózai leírásnak és a különféle szoto hagyományoknak. E. Motsamai (1870–1959) keresztény meditációkat követően (Majoe a mahlano a molatsoana, ‘öt kavics a patakból’, 1907) novellákat írt (Mehla ea malimo, ‘A kannibálok ideje’, 1912), és egy főnöki életrajz, a Morena Moshoeshoe mar’a Mokhachane (‘Moshoeshoe főnök, Mokhachane fia’, 1942) szerzője. A Dél-Afrikai Köztársaságban, Fokváros közelében született Z. D. Mangoaela (1883–1963) nevezetes dicsérőének gyűjteménye mellett iskolai könyveket, valamintegy Lesotho fejlődése (Tsoelo-pele ea Lesotho, 1911) c. történelmi-politikai esszét és pergő stílusú vadásztörténeteket
A szoto irodalom történetének vázlata
7
(Har’a libatana te linyamat’sane, ‘Kicsi és nagy állatok között’, 1912) jelentetett meg. Nem feledkezhetünk meg H. E. Jankie regényéről (Mosotho, „A szoto nemzet tagja”, 1905), amely a klasszikus szoto próza egyik előzményének tekinthető. A harmincas évekre katolikus kiadó és nyomda is működésbe kezdett Mazenod-ban, amely nevét a francia katolikus missziós társaság első küldöttéről (E. de Mazonod, 1782–1861) neveztek el, és amely a Morija-i protestáns állomás mellett fokozatosan szintén jelentékeny kulturális központtá fejlődött. Az új kiadó egyik afrikai szerkesztője J. Sechefo, aki mint vallásos pampletek szerzője és szoto hagyományok gyűjtője rendszeres szerzőjévé vált az újonnan (1933) induló katolikus hetilapnak (Moeletsi oa Basotho, ‘Szoto Tanácsadó’). Bár e korszakot (1920–1940) a szoto irodalom hanyatlásaként jellemzi az afrikai irodalomkritika, éppen 1931-ben jelenik meg az első szoto nyelvű eredeti költeményeket tartalmazó verseskötet, D. C. T. Bereng (1900–) műveinek gyűjteménye (Lithokokiso tsa Moshoeshoe le tse ling, ‘Költemények Moshoeshoe király dicséretére’). A hagyományos témákat a dicsérőénekek stílusában megfogalmazó költő verseiben a műköltészetre valló személyes hang megjelenését érzékelhetjük. Az igazi fordulatot és a szoto irodalom második aranykorának kezdetét azonban A. J. Selane hozza, aki ugyan Berenghez fordul ihletért, azonban költeményei (Letlolo la Mosotho, ‘A szoto férfi öröksége’, 1942) már teljesen távol kerülnek a hagyományos dicsérőktől. Témáik között felbukkan a jégeső, a szerelem vagy a repülőgép, nyelvezetük új utat nyit a szoto költészetben. Az ő nyomdokain halad tovább a szoto irodalom jeles alakja, K. E. N. Ntsane (1920–), akinek két verseskötetében (Mmusa Pelo, ‘Erősítőszer’, I–II., 1946, 1954) felbukkan a vasúton munkába utazás, a folyók, a falvak, a második világháborúban részt vevő szoto katonák, az este, az alvás vagy a szerelem témája. A legnagyobb szoto költőnek tekintett Ntsane verses alkotásainak jellemzését kötetnyi monográfiában végzi el K. E. Lenake (1984). Az Orange Szabad Állam déli szoto rezervátumában született A. S. Mopeli-Paulus (1913–), aki két angol nyelvű regényt is írt, továbbá egy nevezetes és az afrikai katonáknak az első világháború Franciaországában végbevitt tetteit felelevenítő elbeszélő költemény (Mendi) szerzője. Verses kötetei: Ho tsamaea ke ho bona: lithothokiso (‘Utazásra várva: költemények’, 1945), Liretlo (‘Rituális gyilkosság’, 1950).
8
Biernaczky Szilárd
Más szoto nyelven író költők művei még: W. L. N. Tsosane: MetlaKhola („Sikerember”, 1949); E. S. Mokorosi: Bolebali (‘Feledékenység’, 1951); B. M. Khaketla: Lipshamathe (‘Meglepetések’, 1954); J. P. Mohapeloa: Mosikong oa Thabana ea Borata (‘A Borata hegy lábánál’, 1954); M. A. Mokhomo: Sebabatso (‘Dicsérő szavak’, 1955); J. K. Ratau: Khirimpana (1955); E. A. S. Lesoro: Reneketso tsa bana (‘Gyermekrímek’, 1959); idem: Dithothokiso tsa sejwale-jwale (‘Modern költemények’, 1961); Z. L. Hoeane: Dithothokiso tse kgethilweng (‘Válogatott költemények’, 1961); A. B. T. Thoaklane: Modiya (‘Első termés’, 1961); P. M. Mohome: Manya-a-Pelo (‘Szívünk-választottja’, 1962); E. A. S. Lesoro: Mokadilo a bana (‘Gyermeksípok’, 1962); Idem: Mmitsa (‘Varázsital’, 1962); N. B. Khaketla: ‘Mantsopa (1963); S. R. D. Sutu: Mathe a ntsi (‘A házilégy nyála’, 1963); S. S. Sebitloane: Nteseng (‘Hagyj egyedül’, 1965); E. A. S. Lesoro: Mathemalodi (’Ízletes tál’, 1966); J. K. Thakisi: Masitsa (‘Jól-főzött étek’, 1966); A. la Guma: Likoma (‘Titkos dalok’, 1967); J. S. Ntsaba: Lomomonane tsa barali ba Thesele (‘Thesele lányainak édessége’, 1969). A regény különösen jelentős szerepet játszik a szoto irodalom legutóbbi évtizedeiben. Az 1940 utáni irodalom egyik reprezentánsa A. Nqhehu (1912–). Első regénye (Arola naheng ea Maburu, ‘Arola a búrok között’, 1942) a feketék és fehérek társadalmi kapcsolatainak problémáját, második könyve (Lilahloane, 1944) a pogány és keresztény szokások összeütközését állítja a középpontba. Azonban mind világosabb, hogy a szoto szerző prózájába egyre erőteljesebben beszűrődnek a modern társadalom feszültségei. A Dél-Afrikában dolgozó szoto bányászok életét eleveníti fel Tsielala (‘Csöndet kérek’, 1959) c. regénye. Az államalapító Moshoeshoe király idejének felidézése érthetően válik népszerűvé a szoto nemzeti identitástudat megerősödése idején. T. Mofolo fia, a katolikus hitű T. T. Mofolo műve: Phakoanatsoana (‘Kis fehér simítólap’, 1964). Ugyanez a kor, a múlt század kel életre J. Machobane történelmi freskóin. Regényei: Mahaheng a matso (’Sötét barlangokban’, 1946); Senate, shoeshoe’a Moshoeshoe (‘Senate, Moshoeshoe arája’, 1954); Morena oa Thaha (‘A hegyek főnöke’, 1961). L. Jonathan regénye, a Liapola tsa Gaunda (‘Aranyalmák’, 1954) a múlt törzsi háborúival foglalkozik. Ez a témája L. E. Mahloane Tosana Mahhulo (‘Fekete ember a legelőkön’, 1964) c. regényének is. N. Damane, a jól ismert szoto történész Moorosi morena oa Baputhi (‘M., Baputhi királya’, 1948) c. műve egy törzs és egy király regényes története.
A szoto irodalom történetének vázlata
9
S. M. Guma történelmi regényei régebbi korokba mennek vissza, és a szotók politikai rendszerének kialakulását mutatják be. Művei: Morena Mohlomi, mor’a Monyane (Mohlomi főnök, Monyane fia’, 1960); Tsehlana tseo tsa Basia (‘A halványbőrű Basia lányok’, 1964). C. R. Moikangoa evangélikus pap létére a régi szokások, az őskultusz újraértékelésének képviselője, három történetet egybegyűjtő kötete: Sebologi sa Ntsoana-Tsatsi (‘Ntsoana-Tsatsi ösvénye’, 1943). A mai társadalom jelenébe hoznak vissza bennünket B. M. Khaketla regényei, a házastárs választás szülőktől mentes önálló lehetőségének kérdését veti fel a Meokho ea Thabo (‘Joy könnyei’, 1951), a családi élet bonyodalmait illusztrálja a Mosali a nkhola (‘Micsoda csapás, ha egy asszony ránk telepszik’, 1960). M. A. Maile műve Ngoanana ha a botsa telejane (‘Amikor a lány tanácsot kér a házasságnál’, 1947) szintén a mai szoto lány dilemmáját veti fel: kérje-e ki a szülők tanácsát házasságával kapcsolatban. Az ötvenes évektől kezdődően a városi életet bemutató, a társadalmi feszültségeket feltáró, a faji kérdést középpontba állító művek mind gazdagabban sorjáznak. S. Majara Makotulo (1955) c. regényében egy városi prostituált, O sentse linako (‘Eltékozolt idők’, 1955) c. könyvében pedig egy gazdagon eleresztett, de az iskolából megszökő és züllésnek induló fiatal fiú sorsát írja le. S. P. Lekeba Gauta es Ntjhapile (1961) c. regénye szintén egy olyan fiút mutat be, aki a farmot elhagyva Johannesburgba megy, átéli a szegények világát, a csavargást, rossz társaságot, de végül visszatér anyjához. A falusi élet tisztessége és a zavaros város szembeállítása érzékelhető H. M. Lethoba könyvében is (Kgunou le Maria, ‘K. és M.’, 1962). M. Ntsala írta az első szoto nyelvű krimit (Sekhukhumi, 1954). A déli bantuk ma is eleven, de igen régi szokásait, az állattartók marha iránti sajátos vonzalmát rejti magába Machobane népszerű könyve, Mphatlalasane (‘Hajnali csillag’, 1947), amely kedvenc bikája, Maphatsoe élettörténete. Más említésre méltó prózai alkotások: E. S. Khabele: Ma-Afrika Gauteng (’Afrikaiak Johannesburgban’, 1945) ; E. P. Lebone: Senyomo (‘Kit szeretsz’, 1950); J. D. Chaane: Pitso ea makhulo (‘Pásztortalálkozó’, 1951); B. T. N. Gugushe: Naleli ea meso (‘Hajnalcsillag’, 1951); J. L. F.Tjokosela: Mohale o tswa maroleng (‘Egy hős érkezik a porfelhőből’, 1953); J. T. Khalala: Motwaitwai wa Lesotho (‘Lesotho-i vándor’, 1956); D. P. Lebakeng: Sekoting sa Dihele (‘A pokol szakadékában’, 1956); V. L. Manaka: Lerole le lefudebu (‘A vörös porvihar’, 1966); J. J. Moiloa: Pakamahlomola (‘A baj oka’, 1968).
10
Biernaczky Szilárd
A szoto irodalom negyvenes évektől kezdődő korszakához kötődik a színházi műfaj megszületése. Eltekintve most különféle népszerű történetek iskolaszínházi adaptációitól a műfaj első fecskéi: M. L. Maile darabja, a Ramasoabi le Potso (‘R. és R’, 1937), valamint a jeles és fiatalon elhunyt irodalmár, M. Mokofeng Sek’ona sa joala (‘Egy korsó sör’, 1939) című színműve. Mindkét darab a keresztény és pogány nézőpont összeütközését ábrázolja, szinte egy párbeszédesített zsoltár hangján. Utóbbi morális kicsengése egyértelmű: a jó legyőzi az ördögöt. A főszereplő szeretné elvenni sokadik feleségnek egy rivális társa lányát. Legfiatalabb felesége ezért mérget önt söröskorsójába, de ellenfele ezt észreveszi, és még időben kiönti. A főszereplő végül úgy dönt, fiának kéri meg riválisa lányát. Shakespeare hatását mutatja B. M. Khaketla első darabja, a Moshoeshoe le baruti (‘M. és a misszionáriusok’, 1947), amelyben ismét csak Afrika és Európa kerül az ütközőpontba. A poligámia a témája a szerző művészileg teljesebb darabjainak: Tholoana tsa sethepu (‘Az élet útjain’, 1954) és Bulane (1958). Míg M. L. Maile újabb darabjaiban az ágyastárs (feleség és szerető) problémái állnak a középpontban: Boiphethetso (‘Megtorlás’, 1960), Ba ntena ba nteka (‘Sértenek és kísértenek’, 1962). Egy árva kislány sorsát, hányattatásait, párválasztását és a városból a vidék nyugodt világába való elkerülését és boldogságát jeleníti meg az első szoto női színházi szerző, N. M. Khaketla Mosali eo u’neileng eena (‘Feleségnek akarsz’, 1954) c. művében. Míg J. G. Mocoancoeng a részegeskedő férj jobb útra térését és a családba való visszakerülését viszi színre: Tseleng ea bophelo (‘Az élet ösvényén’, 1947). Szerelmi konfliktus kerül a középpontba J. J. Moiloa darabjában (Jao o siele motswalle, ‘Sose bízz meg barátodban’, 1967). A dél-afrikai aranybányában állást vállaló fiú hazatérve más karjában találja szerelmét: a szerző eközben élénk színekkel mutatja be a bánya életét is. Két történeti témájú darabról emlékezhetünk meg: E. A. S. Lesoro Tau ya ha Zulu (‘Zuluföld királya’, 1963) c. művében megkísérli Mofolo regényét színművé átalakítani. B. Malefane pedig Maru (‘Felhők’, 1963) c. alkotásában Dingane zulu törzsfő, illetve az államalapító Shaka király története kel életre. Dingane megöli féltestvérét, a túlzott kegyetlenséggel vádolt Shakát, hogy király lehessen, utóbb azonban barbarizmusa és sikertelensége okán ő is erre a sorsra jut a harmadik féltestvér, Mpande keze által. A szoto hagyományok és a keresztény szemlélet keveredik S. M. Mokofeng Senkatana (1952) c. művében: a főszereplő alakjának megfes-
A szoto irodalom történetének vázlata
11
tésében jézusi vonások fedezhetőek fel, jóllehet a történet maga egy Jacottet által gyűjtött és Mofolo által is felhasznált népmeséből származik. Más ismert művek: J. S. Tsephe: Ha linyematsane (‘A dzsungelben’, 1961); J. D. Koote: Dimakatso wa Sekgutlong (‘A Sekgutlongi Dimakatso’, 1962); S. Matlosa: Katiba (‘Kalap’, 1964); P. S. Motsieloa: Thabiso le Dironthso (‘T. és D.’, 1967); V. G. L. Leutsoa: Hadifele le Tumo (‘H. és T.’, é. n.); Idem: Leha o ka ntahla (‘Biztosan ki tudna fosztani engem’, n.d.).
Irodalom (kronologikus sorrendben) E. CASALIS: Les Bassoutos (1859, angolul: 1861); D. F. ELLENBERGER: The History of the Basuto (1912); D. D. T. JAVABU: Bantu Literature: Classification and Reviews (1921); W. A. NORTON: Sesuto Praises of the Chiefs (South African Journal of Science, 1921–1922); E. A. T. DUTTON: The Basuto of Basutoland (1923); G. H. FRANZ: The Literature of Lesotho (Basutoland) (1930); F. LAYDEVANT: La poésie chez les Basuto (Africa, 1930); P. J. COETZE: Die literatuur van die Basoeto (Die Basuin, 1933); C. M. DOKE: A Preliminary Investigation into the State of the Native Languages of South Africa with Suggestions as to Research and the Development of Literature (Bantu Studies, 1933); F. LAYDEVANT: The Praises of the Divining Bones Among the Basotho (Bantu Studies, 1933); G. P. LESTRADE: Banto Praise-Poems (The Critic, 1935); R. H. W. SHEPHERD: Literature for the South Bantu: A Comparative Study of Negro Achievement (1936); V. ELLENBERGER: History of the Batlokwa of Gaberones (Bechuanaland Protectorate) (Bantu Studies, 1939); G. P. LESTRADE: Linguistic and Literary Development in Southern Sotho (Roma Magazine, Lesotho, 1941); G. T. LETELE: Some Recent Literary Publications in Languages of the Sotho Group (African Studies, 1944);
12
Biernaczky Szilárd
M. D. MAHOPELOA: Letlole la lithoko tsa Sesotho (A szoto vers anto lógiája, 1950); M. FERRAGNE: Loeuvre de presse catholique au Basutoland (La Voix du Basutoland, 1953); V. G. J. SHEDDICK: The Southern Sotho (1953); R. H. W. SHEPHERD: Bantu Literature and Life (1955); P. D. COLE-BEUCHET: Literary Composition (in: J. Walton szerk.: The Teaching of Southern Sotho, 1961); M. DAMANE: The Structure and Philosophy of Sotho Indigenous Poetry and Its Place in the School Curriculum (in: J. Walton szerk.: The Teaching of Southern Sotho, 1961); Alex LA GUMA: The Form, Content and Technique of Traditional Literature in Southern Sotho (1967); D. P. KUNENE: A War Song of the Basotho (Journal of the New African Literature and the Arts, 1967); D. P. KUNENE: The Works of Thomas Mofolo: Summaries and Critiques (1967); D. P. KUNENE – R. A. Kirsch: The Beginning os South African Vernacular Literature (1967); J. M. LENAKE: The Poetry of K. E. Ntsane (1968); A. J. MOLOI: The Germination of Sothern Sotho Poetry (Limi, 1969); M. FERRAGNE: Essai d’histoire de littérature catholique en Sesotho (1970); H. SCHEUB: Some Interpretative Approaches to Thomas Mofolo’s Chaka (African Studies, 1970); A. GÉRARD: Literature in Southern Sotho (in: Four African Literatures: Xhosa, Sotho, Zulu, Amhara, 1971); D. P. KUNENE: Heroic Poetry of the Basotho (1971); D. P. KUNENE: Metaphor and Symbolism in the Heroic Poetry of Southern Africa? in: R. M. Dorson szerk.: African Folklore, 1972); M. DAMANE – P. B. SANDERS: Lithoko. Sotho Praise Poems (1974); I. M. MOEPHULI: Is Senkatana a True Hero of Tradition? (Limi, 1976); C. W. SWANEPOEL: Die wereld van Tjhaka (deur Thomas Mofolo): ’n strukturele en stilistiese ondersoek (1976); D. P. KUNENE: Levels of Communication in The Heroic Poetry of Southern Africa (in: R. K. Priebe és T. A. Hale szerk.: Artist and Audience, 1977); C. F. SWANEPOEL: Sotho dithoko tsa marena: Perspectives on Composition and Genre (1983);
A szoto irodalom történetének vázlata
13
C. F. SWANEPOEL: Preliminary Observations on Leselinyana la Lesotho and the Emergence of Southern Sotho Literature (South African Journal of African Language, 1983); J. M. LENAKE: The Poetry of K. N. Ntsane (1984); J. R. MASIEA: Southern Sotho Literature (in: B. W. Andrzejewski, S. Pilaszewicz és W. Tyloch szerk.: Literatures in African Languages, 1985); C. W. SWANEPOEL: Aspects of Oral Art and the Genesis of SouthernSotho Literature: 1833–1863 (South African Journal of African Languages, 1989). -------------------------------------------------------------------------------(A szerző megjegyzése: A Világirodalmi Lexikonnak készült szócikk, 1992-ben késve került leadásra, így kimaradt az aktuális – 14. kötet, (Vol. XIV.) SVÁB-SZY – kötetből, és helyette egy rövidke, jelentéktelen kis ismertetés jelent meg ugyanerről a témáról.)
