MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION
AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE ------------------------------------------------------------------------------------KÉPES, Géza Léopold Sédar Senghor: Csaka, fordítás / Shaka by Léopold Sédar Senghor, translation Eredeti közlés/Original publication: Nagyvilág, 1987, 33. évf., 4. szám, 532–542. old. Elektronikus újraközlés/New electronic publication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.001.151 Dátum/Date: 2015. április/April 17. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The new electronic publication prepared by: B. WALLNER, Erika és BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document KÉPES, Géza: Léopold Sédar Sengor: Csaka, fordítás / Shaka by Léopold Sédar Sengor, translation, AHU MATT, 2014, pp. 1–16. old., No. 000.001.151, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Közkönyvtárakban / In Publkic libraries Kulcsszavak/Key words magyar Afrika-kutatás, L. S. Senghor dráma költeménye (Csaka) magyar fordításban African studies in Hungary, L. S. Senghor’s a poem (Shaka) in Hungarian translation ----------------------------------------------------------------------------
2
Léopold Sédar Senghor – ford. Képes Géza
AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The AfricanHungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.
BEVEZETŐ SZAVAK LÉOPOLD SÉDAR SENGHOR DRÁMAI KÖLTEMÉNYE ELÉ Képes Géza
Léopold Sédar Senghor szenegáli költő hírneve messze túljutott hazáján. Néhány évvel ezelőtt költeményeiért megkapta a Francia Akadémia nagydíját. Egyébként 1960 óta a szenegáli köztársaság elnöke volt, néhány éve nyugalomba vonult. Drámai költeményében örökítette meg Csaka alakját. Csaka zulu felkelővezér volt, akit általában „afrikai Napóleon”-ként emlegetnek. Több hősi dal és egy romantikus színezetű bantu regény állít emléket neki. Csaka 1787-ben született, és kora ifjúságában elszánta magát a gyarmatosítók elleni harcra. Ezen az úton elindulva hatalmas szervező és hadvezéri tehetségnek bizonyult, akinek csakhamar félmilliós, újszerűen megszervezett hadsereg várta parancsait. Csaka életének fénykora az 1818-tól 1828-ig terjedő évtized – már úgy látszott, diadalútját semmi sem tartóztathatja fel. Hadseregétől, a női ezredektől is önmegtartóztatást követelt – mind a férfiak, mind a nők csak a hadseregnek éltek. Ő maga feleségét, Nolivét a varázslók követelésére megölte. Végül is árulás döntötte meg korlátlan uralmát: két bátyja átdöfte a nagy zulu császárt. Léopold Sédar Senghor ott kezdi el a cselekményt, ahol a történelem befejezte: amikor Csakát az áruló testvérek ledöfik. A haláltusa pillanataiban elvonul előtte – és előttünk – élete, s a fehér ember vádjait halála pillanatáig visszaveri: ő nem a hatalomért, hanem Afrika népeinek függetlenségéért harcolt Ez a nagyszerű költemény elismerten a legkiemelkedőbb mindazok közül a művek közöl, melyek Afrika földjén megszülettek.
4
Léopold Sédar Senghor – ford. Képes Géza
Afrikai rajz
Csa ka
5
CSAKA Dél-Afrika bantu mártírjainak Léopold Sédar Senghor fordította: Képes Géza
I. ÉNEK FEHÉR HANG (a gyász-tam-tam hangjait hallani közben): Csaka, hát íme itt vagy, mint ragadozó szájú párduc vagy hiéna, három dárdával földre szegezve, odadobva a szűkölő semminek. Íme, ez lett a vége a féktelen lobogásnak. Ez a vérfolyó, fürödhetsz benne, ez méltó büntetése bűnödnek. CSAKA (nyugodt arccal): Hát igen, itt vagyok, két atyámfia közt, két áruló, két lator közt, két ostoba közt, á, de nem ám mint hiéna, hanem mint Etiópia oroszlánja, megemelt fővel. Íme, visszaadtak a földnek. Milyen ragyogó a gyermekkor Birodalma! És szenvedélyem végére jutottam. FEHÉR HANG: Csaka, te remegsz Dél legvégső fokán és a Nap az ég csúcsán nevetésre fakad. Te árnyék vagy a fényben, ó, Csaka, nem hallod a vadgalambok oboáját? Semmi más, csak a hangom tiszta pengéje, mely át-meg-átjárja hét szívedet. CSAKA: Ó, hang, tengeren túli fehér hang, bensőm szeme bevilágítja a gyémánt éjszakát –
6
Léopold Sédar Senghor – ford. Képes Géza
Nem kell a hamis nap. Mellem pajzs, melyen szétporlik a te mennyköved. Hajnali harmat csillan a tamariszkuszokon és napom jelenti magát az üveg-horizonton. Hallom Nolivé forró burukkolását, még a csontjaim veleje is ujjong. FEHÉR HANG: Ha-ha-ha-ha! Csaka, éppen te beszélsz Nolivéről, a te szép-és-jó jegyesedről, a vajszívűről, akinek szeme vízi-tündérrózsa-szirom és szava mint a forrás édes vize. Te ölted meg a szépet, a jót, hogy megmenekülj lelkiösmeretedtől. CSAKA: Hé! Mit beszélsz nekem itt lelkiösmeretről?... Hát igen, én öltem meg, míg a kék országokról mesélt, én öltem meg, igen! és a kezem nem remegett. Finom acélvillám hónalja bokrában. FEHÉR HANG: Bevallod hát, Csaka! Bevallod-e majd, akiket miattad irtottak ki, az emberek millióit, Ezreit a terhes asszonyoknak és csecsemőknek? Te, nagy táplálója a dögkeselyűknek és hiénáknak, te a halottak völgyének dalnoka! Harcost várna az ember, de te csak mészáros vagy. A hegyszakadékok: vérpatakok, vérrel fakadnak fel a kutak, a vadkutyák szünet-`szakadatlan üvöltöznek a síkon, hol a halál keselyűje köröz. Ó, Csaka, te zulu, te pusztítóbb vagy, mint a pestis, vagy mint a futótűz, mely végigvágtat a pusztán! CSAKA: Csak sirasd ezt a gágogó baromfi-udvart, a tyúkketrec árpa-leső süket csapatát! Fényesre pucolt regimentet, arany és bársony rongyaikat, selyem kócsag-forgóikat s ők magukat, kik ragyogtak a zsírtól, mint a vörösréz.
Csa ka
7
Én vetettem a fejszémet erre a halott erdőre, tűzvészt támasztva a terméketlen puszta mezőkön, mint az okos gazda. Hamvuk trágya lesz az őszi vetések alá. FEHÉR HANG: Mi ez? A megbánás egyetlen szava sem... CSAKA: Csupán a rossz az, amit meg kell bánnunk. FEHÉR HANG: Az a legfőbb rossz, ha az élet édes leheletét az emberek orrából kilopod. CSAKA Legfőbb rossz a zsigerek gyengesége. FEHÉR HANG A szív gyengesége bocsánatos bűn. CSAKA A szív gyengesége szent. Ó, te azt hiszed, nem szerettem őt, a fekete lányt, kinek teste sima mint a pálmaolaj, termete mint atoll, combja mint a vidra bőre, ómint a hó a Kilimandzsáró csúcsain, melle mint érett rizsföldek, mint akácos dombok a keleti szélben. Nolivé, a boa-karú, a kígyózó-perc-ajkú Nolivé. Csillagzat-szemű ő, nem kell a hold, sem a tam-tam, az ő hangja és az éjszaka lázas pulzusa lüktet agyamban… Ó, te azt hiszed, nem szerettem őt! De ezek a hosszú évek, ez a felnégyelés az évek kerekén, ez a nyakvas, mely megfojtott minden testet, ez a hosszú, álomtalan éj… Bolyongtam mint zambézi igás ló, amely futtában kirúg a csillagokra, roncsolja valami név nélküli betegség, mintha a marjába csimpaszkodna egy leopárd. Nem öltem volna meg, ha nem szerettem volna annyira. menekülnöm kellett a kétségtől,
8
Léopold Sédar Senghor – ford. Képes Géza
ajka tejének mámorától, vérem éjszakai tam-tamjának nyilaló fájdalmaitól, forró lávájú beleimtől, szívem uránium-bányáitól., menekülnöm feketeségem örvényeibe, menekülnöm szerelmemtől, Nolivétől, ezt súgta szerelmem fekete népem iránt. FEHÉR HANG Szavamra, költő vagy te, Csaka… vagy szónok… államférfi! CSAKA Ezt mondják a futárok: „Hajóikból kirakodnak, szablyáikkal, szögmérőikkel, körzőikkel, szextásainkkal, bőrük fehér, szeműk világos színű, beszédül meztelen, szájuk keskeny, mennydörgés a hajóikon.” Fej lettem, mely nem tétováz; kar, mely nem remeg, nem harcos én nem mészáros, államférfi, te mondád – megöltem a költőt –, a cselekvés embere csak; ember csak és már halott, már azok előtt, akik miatt panaszra fakadsz. Mit fog tudni a szenvedélyem? FEHÉR HANG: Eszes ember vagy, aki különös módon elfelejt bizonyos dolgokat. De figyelj, Csaka, és emlékezz. ISZANUSSZI JÓS HANGJA (távolról): Gondolkozz, Csaka, nem kényszerítlek: én csak jós vagyok, aki járatos az élet dolgaiban. A hatalmat nem lehet megszerezni áldozat nélkül – a teljes hatalom a legdrágább kedvesünk vérét követeli. EGY HANG (mint Csaka hangja, messziről): Végül is meg kell halnunk ahhoz, hogy mindenbe beletörődjünk... Holnap az ő vére öntözi majd gyógyító füveidet, mint kuszkusz szárazságát a tej.
Csa ka
9
Jós, tűnj el előlem! Minden elítélt kap néhány órát, mi alatt átadja magát a feledésnek. CSAKA (felriad álmából): Nem, nem, Fehér Hang, hiszen jól tudod... FEHÉR HANG: Hogy célod a hatalom volt... CSAKA: Csupán eszköz... FEHÉR HANG: A gyönyörűséged... CSAKA: A kálváriám. Álmomban láttam minden országot a horizont négy sarkán, a szabály, a szögmérő, meg a körző bilincseiben, az erdőket lekaszálva, a dombokat elpusztítva, láncra verve a völgyeket s a folyókat. A horizont négy sarkán láttam az országokat börtönökben, vasutak sínpárjaiból volt rajtuk a rács. Láttam Dél népeit csöndben dolgozni, mint egy néma hangyabolyt. – A munka szent, de a munka már nem zengő mozdulat többé, sem a tam-tam, sem a dal nem szépíti meg az évszakok mozdulatait. Dél népei a hajóács-műhelyekben, a kikötőkben, a bányákban és gyárakban és este a nyomor cölöpkerítéses falvaiban kuporogva. És a népek fekete aranyhegyeket vágnak át, vörös aranyhegyeket – és éhen döglenek. És láttam egy reggel, kilépve a hajnali ködből, a gyapjas fejek irdatlan erdejét, a fonnyadt karokat, horpadt hasakat, a roppant nagyra tágult szemeket s a puffadt ajkakat, amint egy lehetetlen istenhöz könyörögtek. Nézhettem-e süketen ennyi megcsúfolt szenvedést?
10
Léopold Sédar Senghor – ford. Képes Géza
FEHÉR HANG: Hangod izzik a gyűlölettől, Csaka... CSAKA: Nem gyűlöltem semmi mást, csak az elnyomást... FEHÉR HANG: És ezzel a gyűlölettel, amely megperzseli a szívet. A szív gyengesége szent, nem ez a forgószél hátán robogó tűz. CSAKA: Nem gyűlölet az, hogy népemet szeretem. Bizony mondom, hogy nincs fegyveres béke, nincs béke az elnyomatásban, egyenlőség nélkül nincs testvériség. Én azt akartam, hogy minden ember testvér legyen. FEHÉR HANG: Te mozgósítottad Dél népeit a Fehérek ellen... CSAKA: Hát, íme, ez vagy te, Fehér Hang, elfogult hang, álomba duruzsoló hang. Az erősek hangja vagy te a gyengék ellen, a tengertúli birtoklók lelkiösmerete vagy. Nem gyűlöltem én a Rózsaszín-fülűeket. Úgy fogadtuk őket, mint az istenek hírnökeit. Kedves szavakkal érkeztek ezek s pompás italokkal. Áruinkat akarták s mi mindent odaadtunk: elefántcsontot, mézet, szivárványszínű bőröket, fűszereket, aranyat, drágaköveket, papagájokat és majmokat s még miket – mit tudom én? Elmondjam-e, hogy ajándékaik rozsdás ócskavasak, hogy üveggyöngyeik poros lim-lomok? Mikor meghallottam ágyúikat, elszántam magamat. Szenvedés lett a sorsom, a mell és a szellem szenvedése. FEHÉR HANG: A kegyes szívvel fogadott szenvedés megváltja az embert.
Csa ka
11
CSAKA: Úgy fogadtam én az enyémet... FEHÉR HANG: Gyötrődő szívvel... CSAKA: Eltelve szerelemmel fekete népem iránt. FEHÉR HANG: Szerelemmel Nolivé iránt s azok iránt, akik a Halál Völgyében lefeküdtek? CSAKA: Igen. Eltelve szerelemmel Nolivé iránt. Minek hánytorgatod annyit? Minden halál az én halálom volt. Elő kellett készítenem az eljövendő aratásokat és a malomkövet, mely megőrli majd a fekete gyöngédségek hófehér lisztjét. FEHÉR HANG: Sokat megbocsátanak annak, aki sokat szenved...
II. ÉNEK (élénk szerelmi tam-tam) CSAKA (egy pillanatra becsukta szemét; újra kinyitja, és hosszan, mozdulatlanul néz Kelet felé. Arca komoly, sugárzó): Íme, eljön az éj, az én szép és jó éjszakám, aranytallérjával, a holddal. Hallom hajnali burukkolását Nolivénak, az édes hang, mint fahéjalma gurul az illatos fűben. KAR: Elhagy bennünket a hős! Milyen fekete! A magánosság órája ez. Ünnepeljük őt, a Zulut, hogy hangunkból erőt merítsen.
12
Léopold Sédar Senghor – ford. Képes Géza
Bajeté Baba! Bajeté, ó Zulu! KARVEZETŐ: És milyen nagyszerű ő! Az újjászületés órája ez. A gyermekkor kertjében megérett a dal – a szerelem órája ez. CSAKA: Ó, éri jegyesem, sokáig vártam erre a percre. Sokat kínlódtam azért, hogy eljöjjön a szerelemnek ez a vég nélküli éjszakája, sokat szenvedtem, ó, sokat. Így köszönti délben a hideg földet a földmíves. KARVEZETŐ: A szerelem órája ez, kezdetének pillanatában. Ímé, Csaka, egyedül, elömlik körülötte a meztelen testéből kiszökő fekete ragyogás. Torka összeszorul a gyönyör küszöbén, férfitestét feszíti a vágy. KAR: Bajeté Baba! Bajeté, ó, Bajeté! CSAKA: De nem éri vagyok a dal, nem én vagyok a tam-tam. Nem én vagyok a zene lüktetése. Az ének, a zene mozdulatlanságba nyűgöz: testemet formálja-faragja s íme, már Baulé isten szobra vagyok. Nem, nem éri vagyok a dal, mely kiszökik a zengő anyaméhből, nem én formálom a dalt, csak kísérő vagyok én, nem az anya, az apa vagyok, aki karjában tartja a dalt, gyöngéden beszél neki, úgy simogatja. KARVEZETŐ: Ó, Zulu! Ó, Csaka! Nem vagy már Vörös Oroszlán, kinek szeme felgyújtja a távoli falvakat. KAR: Bajeté Baba! Bajeté, ó, Bajeté!
Csa ka
13
KARVEZETŐ: Te nem vagy már az Elefánt, aki letapossa az édesrépa-termést, aki pálmákat csavar ki büszkén. KAR: Bajeté Baba! Bajeté, ó, Bajeté! KARVEZETŐ: Nem vagy már a Bivaly, mely az Oroszlánnál s az Elefántnál is félelmetesebb, a Bivaly, ki szétzúzza a bátrak minden pajzsát. „Jaj, apám – mondja – Jaj anyám” – a felbomlott sereg, hátat fordítva a hősnek. CSAKA: Ó, én jegyesem, sokáig vártam erre a percre. Sokat bolyongtam ifjúságom pusztáin, másoknak hagyva a fuvolát s a mézes sóhajokat, elvándoroltam messzire, felkeresve a bölcsek menedékhelyét. KAR: Ó, Zulu, te akit olyan keserves kín avatott fel, férfias olajok Fölkentje, béketűrő tetováltak fia! CSAKA: Sokáig tiltakoztam a tárgyalások magányában és sokat harcoltam a halál magányában elhivatásom ellen. Ez volt a nagy próba, a költő tisztítótüze. KARVEZETŐ: Te vagy a Zulu, aki által nyersen növekszünk, kinek orrlikain át az erős életet isszuk, Te vagy a széles-háttal-megáldott, vállaidon viszed valamennyi fekete bőrű népet. KAR: Bajeté Baba! Bajeté, ó, Zulu!
14
Léopold Sédar Senghor – ford. Képes Géza
KARVEZETŐ: Te vagy a bajvívó és előkötényed leesett és rád tekintenek haldokolva a harcosok. Édes édes alkoholtól reszket a testük. KAR: Bajeté Baba! Bajeté, ó, Zulu! KARVEZETŐ: Te vagy a karcsú termetű táncos, kiszabod te a tam-tam ütemét, míg egyensúlyban ring mellkasod és karod. KAR: Bajeté Baba! Bajeté, ó, Zulu! KARVEZETŐ: Hirdetem nemed nagy erejét és nagyra-törését. Te vagy az éj hullócsillag-hajú szerelmese, tőled erednek az élet igéi – A gyermekkor Birodalmának dalnoka vagy. KAR: Meghalt az államférfi, éljen a költő! CSAKA: Tam-tam, alakítsd ütemeddel a kibeszélhetetlen pillanatot, dalold az éjszakát, dalold Nolivét, és ti, az énekkar tagjai, virrasszatok, legyetek szerelmünk őrei. KARVEZETŐ: És íme, itt állunk az Éj kapujában, isszuk az ősi regéket és fehér diókat törünk fel fogainkkal. Nem alszunk, ó, nem hunyjuk le szemünket, várjuk a Jó Hírt. KAR: Ó, jaj, meghal Nolivé, busának háncsa dermedez, n'deisszáne! És hajnalra a Jó Hír megszületik.
Csa ka
15
CSAKA: Ó, én Éjszakám! Ó, én feketém! Ó, én Nolivém! Ez a nagy gyengeség meghalt, olajsima kezed érintése alatt, ahogy elszállt a gyötrelem is. Mellemet pálmafák tüze járja át, fűszerek frissítik fel izmaimat. Tömjén leng a menyegzői szobában, látóvá teszi a szíveket. Ó, én Éjszakám! Ó, én Kincsem! Ó, én ragyogó fényem a dombok fölött! Ó, te nedvektől feszülő a rubin-ágyon, gyémánt-titkú fekete mátkám, fényből gyúrt fekete hús, áttetsző, mint az első nap reggelén. De elszállt már a szorongás, ami a torkot összeszorítja, hiszen így állunk egymással szemtől-szembe, meztelenül. A szerető szeme elvakít, hirtelenül mint villámfény bevilágít a szívbe. Ó, levetkőzik a lélek, a végén már csak gyökér és szikla marad. De a szorongás meghalt, olajsima kezed érintése alatt. KAR: Bajeté Baba! Bajeté, ó, Zulu! CSAKA: Távoli tam-tam, hang nélküli ritmus, melyből megszületik az éjszaka és minden távoli falvak, az erdőkön és dombokon túl és a földben elvesző folyóágak álmain is túl... És én vagyok, aki kísérem a dalt, én vagyok a tam-tam véknyába vágott térd, a faragott dobverő, a fatörzsből vájt kenu, amely meghasítja a folyót, a kéz, mely beveti az eget, a föld hasára feszült láb, az oszlop, mely dallamos csavart vonalat vesz feleségül. Vagyok a verőpálca, amitől felsír dobogva a tam-tam. Egyhangúságról ki beszél? Egyhangú az öröm és egyhangú a szépség, az örökkévalóság pedig felhőtlen ég, kék erdő, melyben egyetlen kiáltás sem riad, teljesen elhagyatott, de igaz hang. Hadd tomboljon ez a zengő harc, ez az összhanggal terhes nagy tusa,
16
Léopold Sédar Senghor – ford. Képes Géza
csillogjanak a verítékcseppek, mint a harmat gyöngyszemei! De nem, nem – belehalok a várakozásba... Ebből a szőke éjszakából – ó, én Éjszakám, ó, én Feketém, Nolivém – a tam-tam hangjaiból támadjon fel a nap, az új világ napja. (Csaka lassan lerogyik: meghalt) KARVEZETŐ: Fehér hajnalfény, új virradat, mely kinyitja népem szemét. KAR: Bajeté Baba! Bajeté, ó, Bajeté! KARVEZETŐ: Harmat, ó, harmat, mely felébreszti népem hirtelen gyökereit. KAR: Bajeté Baba! Bajeté, ó, Bajeté! KARVEZETŐ: Messze, amott delelőn ragyog a nap, a föld valamennyi népe fölött. KAR: Bajeté Baba! Bajeté, ó, Bajeté! (A Kar e verssor ismétlése közben a függöny mögé vonul.) Képes Géza fordítása