MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN–HUNGARIAN UNION
AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE ------------------------------------------------------------------------------------TOMORY, Ibolya Afrikai Iskolákban / In African schools. A tradicionális törzsi nevelés és oktatás / The traditional tribal education Eredeti közlés /Original publication: Ezredvég, 18. évf., 8–9. szám, 79–86. old. Eredeti Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.001.340 Dátum/Date: 2015. november / November 08. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document TOMORY, Ibolya: Afrikai Iskolákban / In African schools. A tradicionális törzsi nevelés és oktatás / The traditional tribal education, AHU MATT, 2015, 1–13. old., No. 000.001.340, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words magyar Afrika-kutatás, a törzsi nevelés fogalma, bozótiskolák és a hagyományos nevelés elemei, a gyermek helye és a nevelés a társadalmi struktúrában, a család és a vallás szerepe, miért fontos a sok gyerek és a fiúgyerek, mikortól ember a gyerek, ki nevel, apa, anya, nagyanya, nagyapa, testvér, vének, varázsló, ősök, beavatás: életmódok és bozótiskolák változatai, a beavatás tartalmai, formái,
2
Tomory Ibolya
African studies in Hungary, tribal education concept, scrub schools and traditional education elements, the place of the children and the education in the social structure, role of the family and the religion, why is it important to have many children and sons, from what age people a child, who educates, father, mother, grandmother, grandfather, brother, elders, wizard, ancestors, initiation: variants of the lifestyles and scrub schools, content and form of the initiation ----------------------------------------AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The AfricanHungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.
Afrikai iskolákban
3
AFRIKAI ISKOLÁKBAN A tradicionális törzsi nevelés és oktatás Tomory Ibolya
A törzsi nevelés fogalmáról Törzsi nevelés ősidők óta létezik minden földrészen, a fekete-afrikai népek hagyományos nevelési eljárásait is többnyire ezzel a névvel illetik. A törzs kifejezés helyessége azonban kérdéses. A törzs integrálja a rokonsági, elhelyezkedési rendszert, tagjai ugyanazon őshöz, illetve néphez tartozónak vallják magukat és viszonylag nagy létszámúak, de aligha nevezhetnénk törzsnek például a Kalahári-sivatagban vándorló san (ejtsd szan; ismertebb nevükön busman) csoportokat, akik bár rokon népek, csupán pár fős hordákban élnek. Nem érvényes tehát minden csoportra, kis közösségre a szoros integrált kapcsolat. Ezért is tartják sokan pontatlan gyűjtőnévnek a törzs kifejezést még akkor is, ha közös az ős, közös a múlt. A törzs ágazatokra bomlik, ezek tagjai nem élnek együtt, nem alkotnak egy csoportot, politikailag függetlenek, inkább csak baj esetén lép érvénybe bizonyos szövetségi hálózat. A köztudatban azonban egy nép egyes ágazatait, leszármazási csoportjait is törzsnek nevezik, helytelenül. Közös ős esetében is egymástól függetlenül élhetnek teljesen ugyanahhoz a néphez tartozó csoportok, akár szokásaikban is eltérő módon, helyi vezetőkkel (lásd például a már említett dél-afrikai sivatagi szan csoportokat, hordákat, vagy a jóval nagyobb létszámú kenyai kikujuk egyes klánjait, családi háztartásait, akik rokonok, de nem alkotnak törzsnek nevezhető szervezeteket). Elfogadottabb és etikusabb a népcsoport, az etnikai csoport elnevezés. A neveléssel, oktatással kapcsolatban azonban nehéz megfelelő kifejezést találnunk, beszélhetünk tradicionális / hagyományos nevelésről, őslakos nevelésről, ám néha akaratlanul is a törzsi nevelés, a törzsi iskola kifejezést használjuk, természetesen a megbélyegzés, az alacsonyabb rangot sugalló értékelés szándéka nélkül, jóllehet ez saj-
4
Tomory Ibolya
nos, gyakran párosul képzeteinkhez, ha törzsi szerveződésben élő népekről beszél valaki. Kelet-Afrika országaiban, családokban, közösségekben, iskolákban szerzett személyes tapasztalataim megerősítettek abban, hogy a tradicionális nevelés tiszteletnek örvend, és beépül a mai modern oktatásba is. Kulturális antropológusként és pedagógia szakos tanárként e két szakterületet ötvözve, a magyar pedagógiában korábban nemigen alkalmazott résztvevő megfigyelés segítségével olyan információkkal gazdagodtam itthon, majd afrikai terepen is, amelyek a puszta statisztikákból vagy csupán saját szemszögünkből nézve nem derülnek ki. Mivel a résztvevő megfigyelő legfőbb törekvése, hogy a megfigyeltek szemével, megértő módon lásson és értelmezzen, ezzel a szemlélettel érkezve közösségekkel, családokkal, szülőkkel, nagyszülőkkel, tanárokkal, diákokkal találkozhattam, és megosztottuk egymással gondolatainkat, kérdéseinket, problémáinkat. Véleményt cseréltünk a hétköznapi életről és a szakmáról: a tanulás, tanítás nehézségeiről és szépségeiről, családmodellekről, hagyományokról, a fejlesztés problematikájáról és sok más témáról. Ők lettek az én spontán adatközlőim, megalapozói és megerősítői vagy éppen kiegészítői a tradicionális nevelésről, törzsi nevelésről és az oktatás időszerű helyzetéről szerzett ismereteimnek is. Bozótiskolák és a hagyományos nevelés elemei A tradicionális nevelés Fekete-Afrikában összekapcsolódik egy másik fogalommal, a bozótiskolával. Ez az iskolatípus nem csupán helyet jelöl, hanem azokat a tartalmakat is, amelyeket a hagyományos nevelésoktatás során sajátítottak/sajátítanak el egy-egy közösség gyerekei, és amelyeket ma is sokan elegendőnek tartanak gyermekeik jövőjét illetően. A fogalom másik értelmezésében azonban felöleli azt a családi és iskolai törekvést is, hogy a gyerek megismerje népe kultúráját és hagyományait. Ezek különbözőek, bár vannak olyan közös elemeik, melyek Afrika-szerte, de legalábbis országokon belül hasonlóak. Ilyen értelemben minden iskola egy kicsit bozótiskola is, és ez az iskolák egyes eszközeiben, tevékenységében és szemléletében is megmutatkozik. A bozótiskola fogalma azonban a hivatalos tantervű oktatás formáinak és különböző helyszíneinek is elnevezése lett napjainkra. Egyik
Afrikai iskolákban
5
formája a sztereotípiáinkban gyakran megjelenő kép, amikor sok gyereket tanít egy tanár egy nagy fa alatt, mindössze egy táblával felszerelve. Bozótiskolának nevezik ugyanakkor azokat az európai típusú intézményeket is, ahol nem a szabadban tanítanak, de amelyek távoli, nehezen megközelíthető helyeken találhatóak, kevés épülettel és gyenge felszereltséggel rendelkeznek, a tantermek gyakran igen zsúfoltak. A bozótiskolában a nevelés igen szerteágazó, néhány fontos szempont alá sűrítve változatos formában gyakran ötvözik a tradicionális afrikai és az európai típusú oktatás elemeit. A gyermek helye és a nevelés a társadalmi struktúrában A család és a vallás szerepe Miért fontos a sok gyerek és a fiúgyerek? A család és a vallás alapvető helyet foglal el Afrikában. Fekete-Afrika ugyanakkor kivétel a népességnövekedés szempontjából a világ más térségeihez képest. Miért különbözik e kontinens a világ többi részétől? Az igazi ok, vagy inkább az okok láncolata a fekete-afrikai természeti vallások máig termékeny talajában gyökerezik. A főleg az ősök tiszteletén alapuló vallási gyakorlat számos közösség életének a része, és területenként, helyenként, népcsoportokként változhat. Gyakran más vallásokkal vegyülve, esetleg párhuzamban létezik tovább a legkülönbözőbb formációkat fölvéve. Hogyan kapcsolódik ez a neveléshez és a családhoz? Az afrikai ember számára az egyik legnagyobb csapás, ha fiú utód nélkül kell meghalnia. Az áldozatbemutatás ugyanis a fiúgyermekek feladata. Ők biztosítják – meghatározott rend, hierarchia szerint –, hogy az eltávozott a túlvilágon ne pusztuljon el, hanem egyre magasabb „régiókba” jutva végül elnyerje az ősök megtisztelő szerepét, és vigyázhassa a földiek sorsát. Máskülönben rontó hatást gyakorolhat a földiek életére, körülményeire, baj érheti azokat, akár egy család kihalhat stb. Logikus, hogy minél több gyerek születik, annál nagyobb az esély az égiek jóindulatának elnyerésére, azaz a család jólétének biztosítására. Így vált Afrikában a nagycsalád szinte mágikus tisztelettel övezett társadalmi egységgé, érthető, hogy a gyerekek ebbe a miliőbe nevelődnek bele. A vallás tehát egyúttal a nevelés céljává, eszközévé és tartalmává is válik, számtalan mágikus mozzanat – rituális cselekede-
6
Tomory Ibolya
tek, formulák és értékek elsajátítását is beleértve – egy, sokszor életen át tartó tanulási folyamatba. A családokat, a rokonokat, a generációkat egész életre szóló kapcsolat fűzi össze; olyan kapcsolat, amelyben természetesen az elődöknek, az ősöknek is jut bőven a tiszteletből és a szeretetből. A kalahári szan csoportjai vagy az esőerdők pigmeus vadászai (Ugandától Kamerunig terjed az erdősáv) sikeres zsákmány esetén áldozatot mutatnak be. Egy alkalommal ott-tartózkodásom idején a csagga földművesek Tanzániában, a Kilimandzsáró déli oldalán, a helyi közösség támogatásával, külföldi tanulmányait befejező és hazatérő ifjú áldozott kecskét, hogy háláját fejezze ki a közösségnek és a túlvilágiaknak.
Mikortól ember a gyerek? Az afrikai gyerek életében nem megszületése a legfontosabb mozzanat; annak előkészítése jóval hangsúlyosabb. A gyerek egészségét, jó közérzetét a terhességre vonatkozó különböző előírások, tiltások, engedmények által befolyásolják. Alapfeltevés, hogy az anya fizikai és kedélyállapota kihat a magzatára, és befolyásolja a szülés sikerét, illetve, ha minden szükséges körülményt figyelembe vettek, akkor a szülésnél nagy valószínűséggel nem történhet nagy baj. Ennek megfelelően a kelet-afrikai maszajoknál a terhes nő nem ehet nehéz, zsíros ételeket, s csendes, monoton dallamokat énekel a magzatnak, hogy nyugalmát és fejlődését biztosítsa. Az ismeret forrása nem tisztázható, de tény, gyakran el tudja mondani egy-egy ember, hogy mi történt szüleivel a születése előtti hónapokban, hogy milyen események kísérték életüket, és az ő életét, hogy mit evett-ivott az édesanyja. A várandóságra vonatkozó ismereteket megismertetik minden fiúval és lánynyal, és mindenki tud történeteket, amelyeknek ő maga is részese volt, csak éppen születése előtt, még az anya hasában. Azt is tudja, vagyis úgy gondolja mindenki, hogy az anya egészsége a gyerek egészségét jelenti. Egy maszaj nővel való találkozásom Kenyában azért maradt számomra különösen emlékezetes, mert mindenáron ékszert akart eladni minden arra járónak. A megszokott és elvárt méltóságteljes viselkedésről megfeledkezve ez a fiatalasszony szinte erőszakosan, már-már
Afrikai iskolákban
7
sírva kínálta az eladásra szánt darabot, míg csak szóba elegyedve vele végül ki nem derült, hogy éppen mostoha időszak jár rá, de mivel terhes, jól és egészségesen kell étkeznie. A születés másfelől sok közösségben egyáltalán nem olyan jelentőségű, mint maga az életben maradás. A gyerek élete tehát még nem kezdődik el a születésével, hanem átmeneti szakaszba lép. Gyakori, hogy egy ideig, akár két-három évig nevet sem kap, hanem csak akkor, amikor már bizonyos, hogy életben marad. A névadás újabb átmenet egy újabb állapotba. Addig csak használati nevekkel illetik. Az igazi név sokszor titok egy darabig, csak az anya és a varázsló ismeri, mert a név valami az emberből, a név egy lélek is, lehet valamely előd lelke, és a gyerek halálának esetében megszűnik a nemzedékek körforgása, és örökre elpusztul. Az átmeneti nevek átmeneti állapotot jelentenek, illetve a gyerek védelmét, biztonságát, maradását szolgálják. Egy ugandai faluban ismertem meg egy kisgyereket, akit „Esőhozta” névvel illettek, ennek párhuzamával találkoztam Etiópiában (Zenevit, Zenebbe) is, Tanzániában pedig egy tanár ismerősöm, többekkel egyetemben, viseli a már általánossá váló „Későn született” (Tchaleva) nevet. A gyerek nevelésének első és legfontosabb mérföldköve tulajdonképpen a végleges név; vagyis a névadással kezdődik meg a nevelés egy hosszabb, és hosszabb távon a földi létben maradásra irányuló szakasza. A maszaj pásztornépnél például egy nő azt mesélte, hogy gyermeke névadásakor egy teljesen fekete ökröt megsütött, majd mint anya házában fogadta a többi asszonyt. Azok tejet hoztak neki, ő pedig a húsból adott minden látogatójának. Este fejéskor a gyereket magával vitte, és a karámnál várakozó férje három másik idősebb családtaggal együtt nevet adott a gyereknek. Később kihirdették a nevét, és az egész közösség ünnepelt. Ezzel a gyerek életének fontos szakaszába lép, társadalmi státusza megváltozik, immár a közösség állandó tagja lesz.
8
Tomory Ibolya
Ki nevel? Apa, anya, nagyanya, nagyapa, testvér, vének, varázsló, ősök Szülei természetesen gondját viselik a gyereknek, anyja a szoptatás ideje alatt és azon túl is magára kötözve cipeli. A gyerek fejlődését végigkíséri az anya állandó jelenléte, testi közelsége, a hozzátartozókkal, a testvérekkel való folyamatos kapcsolata, a játék, amely kedvez a személyiség kiformálódásának. A mai modern társadalomban sok gyerek nem részese például annak a pszichológiában kiemelt fontosságú korai anya-gyerek kapcsolatnak, amelynél az afrikai nevelésben mi sem természetesebb. Gondoljunk csak arra a közismert képre, hogy az anya magára kötözve egy percre sem hagyja egyedül gyermekét – ez egyébként ma is így van, és ahol éhes, ott ad enni neki (Jilek-Aall 1985). Utóbbi szemléltetésére szeretném tanzániai barátnőm példáját hozni, aki Magyarországon tanulta a gyógyszerész szakmát: híven a hagyományokhoz, bárhol voltunk, legyen az istentisztelet vagy vendégség, természetesnek vette, hogy ha csecsemője éhes, akkor megszoptatja ott, ahol van, ahol tudja. Nem várta senkitől, hogy kimenjen, vagy elforduljon, hiszen számára ez csupán az anya-gyerek kapcsolatot szimbolizálta, és semmiféle magamutogatás eszébe sem jutott. Az apa szerepe esetenként kisebb, mert lehetséges, hogy naponta messzire jár az élelemért, távolabb dolgozik. A világosan meghatározott munkamegosztás következtében az ő szerepe inkább a fiúgyermek nevelésének átvételében nyilvánul meg. Másfelől a többnejűség – bár ez ma egyre ritkább a hagyományos fekete-afrikai társadalmakban – az apát jobban megosztja, hiszen több gyereke van, mint egy anyának. Annál fontosabb szerep jut a családi közösséghez tartozó, velük együtt élő nagyszülőknek, akik türelemmel és több idővel rendelkeznek, mint a munkájuk után futó szülők. Emellett szükség esetén még az idősebb testvérek is fontos szerephez jutnak. Gyakori, hogy kislányok hátukon viszik kicsi testvéreiket, játszanak velük, figyelik csetlés-botlásukat, enni adnak nekik, mosdatják őket. A tágabb család, a közösség szerepe is jelentős a nevelésben. Kezdetben – és sokszor később is – a gyermek a 12–25 fős nagycsaládban cseperedik. Mindenki vigyázza, mindenki felel érte. Amint járni kezd, a település közössége is őrzőjévé válik, mindenki figyeli és szereti. Egy-egy ilyen közösség családként, rokonságként működik, a rokonsági szerveződés gyakori.
Afrikai iskolákban
9
A közösség szerepe mindig is fontos volt az afrikai gyerek nevelésében. A közösségnek pedig filozófiája van, amely a csoportkohéziót erősítve segíti a szülőt gyerekei nevelésében. Mivel a gyerek kezdettől látta saját boldogulása és a közösség boldogulása közötti összefüggést, annak megfelelően nőtt fel, ezt eleve elfogadja, saját érdekeként is kezeli. Ennek hatása a mai családi, rokoni kapcsolatokban a távolabb élők körében is él. Nem egy alkalommal hallottam, ahogy egy rokon „kölcsönkérte” az egyik gyereket, vagy éppen a szülő mondta, hogy akkor most „kölcsönadom” a fiamat / lányomat. A „kölcsön” abban áll, hogy egy időre elviszi magával, kicsit emlékeztet a rokoni nyaralásra. A falu varázsló-gyógyító embere is fontos szerepet kap: afféle „néptanító” szerepet tölt be. Nemcsak a bozótiskolában, hanem azonkívül is alkalomadtán egyénileg is oktat, vagy csoportos „foglalkozásokat” tart. Ezzel már vissza is érkeztünk a bozótiskolába, ahol aztán teljes értékű emberré érik a gyerek, hogy aztán elkezdhesse életének következő szakaszát. Ekkor lépnek be közvetlenül a nevelésbe az ősök szellemei, mert a velük való kommunikációt, kapcsolattartást is elsajátítja az előző életből távozó, annak meghaló, de az eljövendőnek újjászülető, immár valódi embernek számító ember. A fehér szín ezt jelzi az arcon és a testen. A beavatási szertartás végül lezárja a gyerekkort, és az ember valóban megszületik. Beavatás: életmódok és bozótiskolák változatai Bizonyos életszakaszok, bizonyos változások lezárását, illetve kezdetét a beavatási szertartások jelzik. Általában összegyűjtik a hasonló korúakat, és egy ideig a többiektől elkülönítve élve életüket, felkészülnek az átmenetre. Elsődleges szerep jut az előkészítési-avatási iskolának. A tanulók úsznak, futnak, másznak, birkóznak, hogy az esetleges külső agresszió ellen védelmezni tudják népüket és családjukat. Jövőbeni tevékenységeiket, munkájukat gyakoroltatják velük, a halászatot, a vadászatot, a csapdaállítást, a házépítést stb. A kulturális oktatás magában foglalja a törzsi dalokat, a táncokat, a dob használatát, a tradíciók, a jog és becsület fogalmainak elsajátítását s hangsúlyozottan az
10
Tomory Ibolya
öregek tiszteletét. Fontos része a bozótoktatásnak az önértékelés és a konfliktusmegoldás tanítása. A lányok a fiúkéhoz hasonló iskolát járnak ki, attól a „tantárgyak” a női-anyai szerepnek megfelelően változnak: háztartási, gazdálkodási, gyermeknevelési ismeretek stb. Fiatal koruktól segítenek anyjuknak a tűzifa vagy víz hordásában, a főzésben, a napi főtáplálék elkészítésében, a földművelésben és a fiúkhoz hasonlóan elsajátítanak speciális ismereteket is. A beavatás tartalmai, formái, a vizsgaanyag és az elsajátítási folyamat a különböző életmódú népeknél Az afrikai népek nevelési attitűdjei is annyira különbözhetnek egymástól, amennyire az európai népeké. Egy-egy etnikum földrajzi helyzete, társadalmi szerveződése, szabályai, a világról alkotott felfogása, vallási nézetei teljesen vagy részben másként alakulnak. A beavatásnak éppúgy változatos módja és formái vannak, mint az életmódnak, egyes szokások kialakulásának. Éppen ezért bajos dolog általános jellemzőket felsorakoztatni, mindenre érvényes szabályokat felállítani, bár a nevelés-oktatás „kapcsolódik az életmód és a létfenntartás feltételeihez” – ahogy Boglár Lajos írta a törzsi társadalmakról általában (Pedagógiai Lexikon 1997, 584. old.). A vallás mindmáig szorosan összefonódik a társadalmi szabályozottsággal. Tehát léteznek a filozófiai alapok. Másként nevelik gyerekeiket a vadászó-gyűjtögető népek és másként a letelepedett földművelők, és megint másként a városlakók. Fontos mozzanat, hogy a gyerekek tanulása a hétköznapi tevékenységbe ágyazódik. „Néprajztudósok, archeológusok vizsgálatai arra hívják fel a figyelmet, hogy a természeti népeknél kora gyerekkortól el kellett kezdeni a felkészülést a felnőttkorra. Az ismereteket (gyűjtögetés, vadászat stb.) a napi élet folyamatában, főképp utánzás, próbálkozás útján tanulta meg a felnőttektől a gyerek, tehát közvetlenül a megtanulandó viselkedést magában foglaló szituációban folyt a tanulás.” (Szerk. Falus 1998)
Afrikai iskolákban
11
A sivatagi, félsivatagi vadász népeknél a beavatás többnyire nem kötelező, de gyakori. Önként jelentkezhetnek és jelentkeznek is beavatásra a csoport ifjú tagjai. Az egyes szan csoportoknál dalok, táncok által övezve ismerkednek meg az ijesztő, ismeretlen hangú zúgattyúval (csoma), ami része a próbatételnek. Itt van tehát a beavatás egyik jellegzetessége, a próbatétel. A szanoknál a homlokra vésett jegy bevésése, annak tűrése meghatározó, ez jelzi, hogy átestek az avatáson. Mivel a szanok kis hordáiban nagy az összetartás, hiszen feltétlen együttműködés és önzetlenség nélkül a csoport léte és az egyén léte forog kockán, igen csekély az esélye a lopásnak, a támadásnak, a konfliktusoknak; ezért nincs titkos tudás, amit meg kellene tanulniuk. Így eltérően az általánostól, avatásuk is nyílt, nem különülnek el, és egyenesen a felnőtt életbe lépnek viszonylag rövid előzmény után. A pigmeus erdei vadászok beavatási iskolája két szakaszos: a tanulási idő alatt elkísérik a vadászokat, bizonyos feladatokat kapnak, segédkeznek, kisállatokat ejtenek el stb. Az első igazi vad elejtése (nagyvad, azaz antilop, okapi, bivaly) már a második szakaszban történik, ez az avatás végső feladata. Nincs időhöz kötve, amikor sikerül, akkor történik az avatás. Az ifjút megjelölik kis vágásokat ejtve homlokán, karjain, lábán és mellén. Attól kezdve a férfiakkal együtt ülhet le étkezni. Ezután jön az ünneplés. Az eseményt dramatizálva előadják. A földművesek beavatása más alapokon nyugszik: azért avatnak, mert bizonyos kort elér valaki. 9 és 12 éves kor közé esik, és a falu öregje, esetleg egyben papja vagy egy ágazat vezetője lesz az avatási iskola vezető tanára. Az avatás a földműveseknél fontos ágazati, nemzetségi és családi ügy. A tanfolyamok egy évnél is tovább tarthatnak, közben megerősítik, elmélyítik az addig szerzett, tapasztalati tudást, és mellette újat tanulnak. Mindennek oka és gyakorlati haszna van. Az avatás az ősök, a természetfelettiek jóindulatának megnyerését, s ezzel a közösség jólétét is szolgálja. Egyik cél az ősökkel való kapcsolatba lépés, mert az avatandóknak az ősök áldását kell elnyerniük, majd ellátniuk ezzel kapcsolatos feladataikat. Az a különbség a vadászok avatásával szemben, hogy itt nincs meg a fokozatos belenövés a férfikorba, az avatás hirtelen jön, drasztikusabb is, nem alkalom adta próbálkozásokról, hanem szervezett, tervezett iskolai keretekről van szó. A tananyag tartalma igen sokrétű. Magába foglalja a helyes magatartás megtanulását rejtvények, közmondások formájában, titkos avatási énekeket, akár személyre szólóan.
12
Tomory Ibolya
Most már nem elég áhítattal hallgatni a törzs, a nemzetség történetét, mítoszait, de azokat jól észbe is kell vésni. Történelmi eseményeket, személyeket, uralkodó és alapító dinasztiákat kell megismerni, és akár évszázadokra tudni kell visszavezetni. Ismerni kell a rokonsági rendszert, a leszármazási ágakat, a családalapítás lehetőségeit, a házasodási szabályokat és a letelepülési szabályokat. Közben fizikai próbák és sok helyen a körülmetélés következik, ez a tisztaság és bátorság próbája. A halál színe a fehér, ezért a beavatandókat fehérre festik, ami jelképezi, hogy megszűnnek, meghalnak valaminek lenni. A fej leborotválása is gyakori (például a kikujuknál is), a változás folyamatát jelképezi. Azt jelenti, többé már nem lesz gyerek a gyerek, mire (a haja) visszanő, már felnőttként fog élni, és ez az újjászületés maga. Gyakran hallani a nők beavatási szertartását kísérő genitális csonkításról, amelynek különböző fokozatai és módjai léteztek a múltban. Ez a csonkítás ma már általában tiltott, de sok helyen azért továbbél. Kenyai családom egyik idősebb nőrokona, aki valaha átesett a kikuju női beavatás, az ún. irua megrázó szertartásán, a női beavatáson, elmesélte, hogy gyógy főzetekkel kezelték a vágás helyét, és gyógyszereket dörzsöltek az arcán lévő vágásokba is (később is, mikor szült). Egy másik nép, a kipszigik tanító-gyógyfüves asszonyait hívták segíteni, mert az ő saját javasasszonyaikat, a wacherákat (wacsera) üldözte a kormány az európai irányítás idején. Mivel nem találtak olyat, aki vállalja a közreműködést, olyan elérhető etnikum segítségét vették igénybe, olyanokat hívtak, akik megbízható szakemberek hírében álltak akkoriban. Arcán ma is láthatóak a hegek. A pásztoroknak sajátos rendszerük van: a korcsoportok. Ennek a keretébenkerül mindenkire sor az avatás tekintetében, a feladatok is kor szerint oszlanak meg, együtt kell végrehajtani azokat, de az egyén szerepe fontos. Külön jelvényeik, színeik, tevékenységköreik, étkezési szokásaik stb. vannak. Az avatási iskola mindegyikük számára egy bizonyos, vagyis új életszakaszra és bizonyos feladatokra való felkészítést jelenti. Ezek a szakaszok az életben korszakonként követik egymást sajátlagos szerep és feladat „előírásukkal”, amelyet a csoport tagjai megosztanak egymás között. Ha egy kisgyerek borjút kap valamelyik pásztor csoportnál, azt megtanulja gondozni, tisztelni. Csak ezután kerülhet a beavatandók sorába. A kisfiúk fiatal férfikoruk előtt a kisállatokat őrzik, majd lassanként bekapcsolódnak a marhák terelésének fontos feladatába. Nap-
Afrikai iskolákban
13
nap után nagy távolságot járnak be, gyakran a marhákat őrző férfiak nyomában haladva, máskor meg külön kis csoportokban. Ők a kisgyerekkor és a harcosok közötti csoport tagjaiként róják az utat, eleinte csak a közelben, aztán fokozatosan távolodva a településtől. A maszajoknál a beavatandó harcosok nem kisfiúk, hanem fiatal férfiak. Valaha egy oroszlánt kellett elejteniük egyenként, lándzsával felfegyverkezve. Ám a világ változik, és ma ezt a beavatási gyakorlatot is törvény korlátozza. Ez esetben a vadvédelmi törvény, mert az oroszlánok száma csökken. Ezért napjainkban, áthidaló megoldásként, a legények csoportosan kelnek útra, és a feladat leredukálódott egyetlen oroszlán körbevételére, ingerlésére, döfködésére, illetve sörényét, farkát kell meghúzgálni a harcossá lépő fiataloknak. A beavatás pszichológiai oldala, az együtt cselekvés, együttes közösségi élmény ily módon megerősödik, és új teret kap. A maszaj pásztorfiúk nehéz fizikai erőpróbának is alávetik magukat a beavatásra készülve, azon túl pedig rendszeres erőnléti gyakorlatként. Ilyen például a minél magasabbra ugrás… Napi gyakorlattá válik az, ami esténként a tűz mellett az erő, a bátorság felmutatására szolgál, mégpedig az ifjak közötti barátságos versengés formájában. Néha órákon át tart, s énekszóval, vidám megjegyzésekkel kísérik. Előbb mint beavatandó harcosok gyakorolják, később aztán – mint harcosok, moranok – csak ők tehetik meg ezt, mégpedig egymás között. Manapság azonban egyes esetekben (főleg Kenyában) turistalátványosságként is bemutatják ezt a rítust. Jómagam több alkalommal véletlenszerűen lehettem tanúja a fiatal moranok erőpróbájának. Egyszer egy harcos a lányomnak akart imponálni, legutóbb pedig a maszaj eredetmítoszok szent hegye, az Oldonyo Lengai közelében levő faluban lakó fiatalemberek gyakorolták a mutatványokat vidáman egyik este, Tanzánia észak-nyugati részén.
