MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION
AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE ------------------------------------------------------------------------------------TARDY, Lajos Magyar utazó Egyiptomban / Hungarian Traveller in Egypt Eredeti közlés/Original publication: Magyar Nemzet, 1974. január 11., 4. old. Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.001.154 Dátum/Date: 2015. április / April 17. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document TARDY, Lajos: Magyar utazó Egyiptomban / Hungarian Traveller in Egypt, AHU MATT, 2015, pp. 1–6. old., No. 000.001.154, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words Magyar Afrika-kutatás, a magyar születésű francia tábornok, majd trappista szerzetes, Ferdinand de Geramb útja Szentföldre és Egyiptomba African studies in Hungary, Hungarian-born French General and Trappist Monk, Ferdinand de Geramb’s trip to the Holy Land and Egypt ----------------------------------------------------------------------------
2
Tardy Lajos
AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.
Mag ya r u tazó Eg yip tomban
3
RÉGI HÍRÜNK A VILÁGBAN
MAGYAR UTAZÓ EGYIPTOMBAN Tardy Lajos
Mahfuz Ali jeles kairói történész 1961-ben megjelent munkájában méltó helyet biztosít Geramb Ferdinándnak a XIX: századi Egyiptom leírói sorában – s ugyanerre a méltatásra jutott már 1853-ban Szentföld vonatkozásában a német Titus Tobler is. A régi világjáró magyarok sorsának tudós kutatója, a Rómában élő Baumgarten Sándor viszont egyértelműen a kalandorok között jelöli ki az 1772-ben született, 1848. március 15-én elhalt, rendkívül változatos életű férfiú helyét. Ha kezünkbe vesszük a múlt század derekának egyik életrajzi lexikonát, a „Wurzbach”-ot, valóban olyan életpálya bontakozik ki előttünk, melynek alapján Geramb Ferdinánd besorolható mindkét kategóriába. A napóleoni kor s az azt megelőző évtizedék kavargó közélete, kitágult horizontja folyamatosan termelte az ellentmondásos, nehezen besorolható egyéniségeket, akiknek alkata különös ötvözetben egyesítette a kalandvágyat – sőt, ha úgy tetszik, a kalandorságot – az ismeretek és tapasztalatok megszerzésére irányuló olthatatlan vággyal. A Geramb család neve és tevékenysége a 17. század óta elválaszthatatlan a hazai bányászat és kohászat történetétől. Tagjai a Magyar kamara legfontosabb pénzverdei, bánya- és erdőigazgatási tisztségeit töltötték be. A selmecbányai Geramb-ház ma is a város jelentős műemlékei sorába tartozik. Geramb Ferdinánd Pozsonyban és Bécsben nevelkedett és iskolai tanulmányait már korán nagyszabású utazásokkal egészítette ki. Ugyanakkor mint párbajhős is hamar hírhedtté tette nevét; 1806-ban egy angol ezredessel az Etna krátere mellett vívott párbajt, s a romantikus, de felettébb kegyetlen megállapodás értelmében a győztesnek a sebesült vagy meghalt ellenfelet a kráterbe kellett volna vetnie. Az angol győzött – de nem élt e „jogával”: Geramb újabb és újabb párbajokat kezdeményezett; utoljára a kor legünnepeltebb énekesnőjének, Angelica Catalaninak a férjét hívta ki. A bécsi udvar megsokallta Geramb fenegyerekeskedését, és ha magas pártfo-
4
Tardy Lajos
gók nem kérnek kegyelmet számára, súlyos büntetés várt volna rá. Ezután Pozsonyban él, s a párbajhős szerepkörét véglegesen feladja, és részt vesz a napóleoni háború néhány véres ütközetében. Mint ezredes 1809-ben a wagrami csatában tünteti ki magát vitézségével, akárcsak fivére, Geramb Lipót, aki harctéri bátorságáért a Mária Terézia-rend lovagi keresztjét kapta. Amikor Napóleon Spanyolország ellen fordult, Geramb Máltán keresztül Cadizba sietett, hogy felajánlja szolgálatait a spanyoloknak. Innen Angliába ment, hogy önkénteseket és segélypénzeket gyűjtsön, de ez a küldetése nem járt sikerrel; sőt súlyos adósságokba bonyolódott, melyek baljós következményekkel fenyegettek. „London utcáin, sétálgatva huszáratillájában, mentéjében Geramb ugyan feltűnést keltett, de mindezzel pénzhez nem jutott. A kártya, sem hozott szerencsét. A lapok kedvenc témájává vált, de kémkedéssel kezdik gyanúsítani. Túl sokat beszélnek róla, a minisztérium unja jelentétét, kiutasító végzést hoz. Geramb elsáncolja magát házában, zászlót tűz ki „Az én házam az én váram” felírással, de a rendőröket nem hatja meg a hivatkozás e szép ősi joga, Gerambot hajóra rakták, és a dániai Husum kikötőjében partra tették” – írja egykorú források alapján Baumgarten Sándor. Innen Hamburgba utazik, mely ekkor a franciák kezében van. Geramb nem tudott Napóleon saját kezű utasításáról: „Ha ez az intrikus Geramb a kontinensre lép, le kell tartóztatni!” És Hamburgban a francia titkosrendőrség rátalál. A vincennes-i börtönben, majd a La Force-kastélyban raboskodik. Amikor a szövetségesek 1814-ben bevonulnak Párizsba, Geramb végre visszanyeri szabadságát. Egy ideig a francia fővárosban él, majd váratlan fordulattal belép a trappisták rendjébe, melynek néhány év múlva már generális prokurátora, teljhatalmú ügyvivője. Új minőségében ismét nagy utazásokra nyílik alkalma: 1831 és 1833 között bejárja a Közel-Kelet jó részét, és tapasztalatairól három kötetben számol be. Műve több nyelven látott napvilágot. Mahfuz Habib szerint „a magyar Geramb munkája igen figyelemre méltó”, s azt egy sorba helyezi Alexandre Dumas útleírásával.
Mag ya r u tazó Eg yip tomban
5
Geramb közel-keleti élményeit barátjához intézett levelek formájában rögzítette, s adta ki. Amikor 1832 májusában Jeruzsálemben tartózkodott, itt a régi feljegyzések között nyomára akadt Magyarországi András királyi kamarásnak, aki 1486-ban zarándokként fordult meg a városban. Ugyanez év december 18-án kelt leveléből megtudjuk, hogy október 7-én indult el Damaszkuszból – hosszú kitérőkkel – Alexandriába. Elragadtatott hangon emlékezik meg e város nagyszerű épületeiről, az alkirály palotájától, a hatalmas raktárakról, s kiemeli, hogy mindezeket arab építészek tervezték és kivitelezték – méghozzá rendkívül rövid idő alatt. De figyelmét még inkább az antik idők maradványai, obeliszkek, diadaloszlopok kötik le. Minden sorából kitűnik magas műveltsége és régészeti jártassága. Leírja a város történetét a legrégibb időktől kezdve, majd rátér az aktuális témákra. Éles szemű, bírálatra és elismerésre egyaránt kész, modern látású útleíró tollára vall minden sora, még akkor is, ha stílusa kissé terjengős. Útikísérője itt egy Babics nevű magyar, az ottani császári konzulátus tolmácsa. Rövidesen meghívást kap az akkor világszerte ismert egyiptomi alkirályhoz, Mehemed Alihoz, akinek életpályáját részletesen ismerteti, majd megrajzolja emberi vonásait. Hibái, sőt bűnei ellenére is felvilágosult államférfiúnak, igazi reformernek tartja. A kihallgatás teljes sikerrel járt, Geramb megnyerte Mehemed Ali rokonszenvét, aki a következő fermánt küldi kairói helytartójához: „A Legfelsőbb Lény nevében. E parancsom felmutatója egy magyar nemesember, név szerint Geramb Ferdinánd, igen nagyérdemű férfiú, aki akadálytalanul és bántatlanul kíván Kairóba, a Sinaihegyhez és Szuezhez elérkezni. E kérésének kegyesen eleget teszünk. Utazása során ne ütközzék semminő akadályba, de részesüljön minden körülmények között a vendéget megillető támogatásban. E célból bocsátottuk ki e fermánt, tehát ehhez igazodjatok és ne merészeljétek ennek ellenkezőjét tenni. 1248 évben, Redzseb havának 25. napján.” A fermán valóban megtette hatását, és Geramb ideálisnak mondható körülmények között járhatta be az országot. Kairóba érkezése előtt ennek külvárosát, Bulak-ot írja le; dicsérettel szól gyors fejlődéséről, a modern építkezésekről, az arab nyomdáról, a vámpalotáról, iskolákról, fürdőkről, ágyúi öntödéről, majd rátér Kairó rendkívül alapos ismertetésére. Fények és árnyak, eredmények és megvalósulatlan tervek, paloták és kunyhók, maradiság és újjászületés színes kaleidoszkópja
6
Tardy Lajos
bontakozik ki az éles szemmel, tárgyilagos hangon megírt beszámolókból. Geramb munkája igen érdekes és jelentős fejezete az egyiptomi magyar utazások több évszázados történetének. Aki le tudja fejteni a kor romantikus ízlésének kielégítését célzó terjengős előadásból a lényeget, az jogosan állapíthatja meg, hogy élete utolsó évtizedeiben az egykori kalandorból és párbajhősből nagy műveltségű, tárgyát kitűnően ismerő és szerető, kutató ambíciókkal telített útleíró lett, a KözelKelet avatott ismerője és barátja. (Megjelent: Magyar Nemzet, 1974. január 11., 4. old.)
