MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE ------------------------------------------------------------------------------------

BODNÁR, Ákos et al. szerk. Szegénységcsökkentési programok Afrikában / Poverty Reductions Program in Africa Eredeti közlés /Original publication: 2008, Gödöllői, Gödöllői Egyetem, 359 old. Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.002.061 Dátum/Date: 2017. március / March 26. filename: BODNAR_etalszerk_2008_SzegenysegCsokk Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document BODNÁR, Ákos et al. szerk.: Szegénységcsökkentési programok Afrikában / Poverty Reductions Program in Africa, AHU MATT, 2016, pp. 1–361. old., No. 000.002.061, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Kulcsszavak/Key words Magyar Afrika-kutatás, „Szegénységcsökkentési programok Afrikában – Az Európai Fejlesztési Alap forrásainak hasznosítása”, konferencia a Gödöllői Egyetemen, 2007. november 9–11., tankönyv African studies in Hungary, ”Poverty Reductions Program in Africa – the utilization of the European Development Fund resources, conference at the University of Gödöllő, 9–11. November, 2007, university textbook ----------------------------------------------------------------------------

2

Bodnár Ákos et al. szerk.

AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The AfricanHungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.

„Szegénységcsökkentési programok Afrikában – Az Európai Fejlesztési Alap forrásainak hasznosítása” 2007. november 9-11.

SZEGÉNYSÉGCSÖKKENTÉSI PROGRAMOK AFRIKÁBAN AZ EURÓPAI FEJLESZTÉSI ALAP FORRÁSAINAK HASZNOSÍTÁSA

tankönyv

Szerkesztették:

Bodnár Ákos Kispál Tibor Pekli József Sebestyén Éva

Szerzık: Anna Saarela, Bodnár Ákos, Christer Hermansson, Dimény Judit, Entz Boldizsár, Faragó Zsuzsanna, Fehér István, Fodor Erika, Gabriela Silva, João Miguel Vahekeni, Juhász Péter Gergı, Kanizsay Endre, Kardoss László, Kispál Tibor, Kiss Judit, Kovács Máté, Lassányi Gábor, Lerner János, Maria Fernanda M. Correia, Markocsány Gábor, Morenth Péter, Patay Zsigmond, Pekli József, Richard Randrianasolo, Sebestyén Éva, Suha György, Steier József, Szilasi Ildikó, Szlávik János, Tesfay Shaba, Tiba Zoltán, Varga Zsuzsanna, Vándor Péter, Vojnits András, Wim Olthof Lektorálta: Prof. Dr. Füleky György Angol nyelvi lektor: Ripp Ágnes

A kötet megjelentetését a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma (KÜM-NEFE-GTF 2007-EDF) alapja támogatta. A kötet kereskedelmi forgalomba nem hozható!


2


Tartalomjegyzék Bevezetés

5

1. Fejezet: A nemzetközi fejlesztés értelmezése, - helye az Európai Unió szervezetének, feladatainak rendszerében. Az EU fejlesztési/ segélyezési startégiája, intézményei és gyakorlata.

9

1.1. Fodor Erika: Az Európai Unió új tagállamainak szerepe a nemzetközi fejlesztésben. Az Európai Unió és az ACP (AKCS) országok kapcsolatainak fejlıdése és a magyar-afrikai kapcsolatok alakulása a fejlesztési politikák perspektívájából nézve. 1.2. Christer Hermansson: Az EFA finanszírozású afrikai segélyprojektek végrehajtása, tapasztalatai, különös tekintettel a mezıgazdasági projektekre. Az NGO-k szerepe a projektek sikeres megvalósításában. 1.3. João Miguel Vahekeni: Angola: a mezıgazdasági termelés rehabilitációja

10 20 32

1.4. Varga Zsuzsanna: Afrika – a nemzetközi fejlesztési intézmények tükrében 1.5. Vándor Péter: Afrika mezıgazdasági kihívásai és a lehetséges válaszok. A nemzetközi segélyezési és fejlesztési programok megvalósításának útjai, magyar szerepvállalás lehetıségei az agrárszférában.

47

2. Fejezet: Afrika – földrajzi, természetvédelmi perspektívák és modellek.

64

2.1. Vojnits András: Szemelvények Afrika földrajzából: Fókuszban a természeti erıforrások kiaknázása 2.2. Vojnits András - Lerner János: Élni és élni hagyni; - együttélés a nemzeti parkokkal 2.3. Lerner János - Vojnits András: Az ökoturizmus szerepe és gazdasági lehetıségei Fekete-Afrikában a szegénység elleni küzdelemben

65

38

77 93

3. Fejezet: Afrika – történeti, gazdasági, kulturális perspektívák és modellek.

103

3.1. Anna Saarela: Az AKCS (afrikai, -karibi, -csendes-óceáni) országok és az EU közötti Gazdasági Partnerségi Megállapodás (EPA) fejlıdésének bemutatása, különös tekintettel az agrárkereskedelemre. 3.2. Kiss Judit: Afrika világgazdasági helyzete. (Tényleg a segély a megoldás?) 3.3. Gabriela Silva: NGO and Fair Trade (A civil szervezetek és a tisztességes kereskedelem)

104 111

4. Fejezet: Magyar NEFE programok ajánlott célországai, régiói, gazdasági perspektívák, modellek.

131

4.1. Tesfay Shaba: Megélhetési stratégiák és a Földreform Eritreában. 4.2. Kanizsay Endre – Sadig K. Omara – Juhász Péter Gergı: Szudáni mezıgazdasági és környezeti helyzetkép 4.3. Patay Zsigmond: Kelet-Afrika (Kenya), a vállalkozások ígéretföldje 4.4. Suha György: Üzleti lehetıségek, gazdasági perspektívák NyugatAfrikában 4.5. Entz Boldizsár: Egy magyar üzletember ghánai tapasztalatai 4.6. Steier József: Nyugat-Afrika (Guinea) egy beruházó szemével

3

124

132 144 151 164 168 175


4.7. Markocsány Gábor: Mezıgazdaság és vidékfejlesztés. Több évtizedes tapasztalataink summázata. 4.8. Morenth Péter: A lehetıség adott a fejlıdésre a Lesothoi Királyságban 4.9. Sebestyén Éva: Szegénységcsökkentési kihívások: A helyi kormányzatok és a hagyományos vezetık szerepe Angolában a fejlesztési politika projektjeiben. 4.10. Richard Randrianasolo: Madagaszkári fejlesztési esettanulmány 4.11. Vándor Péter: A SADC országok együttmőködésének valamint Mozambik mezıgazdaságának és vidékfejlesztésének rövid áttekintése

206

5. Fejezet: A kultúra és a gazdaság kölcsönhatásai

223

5.1. Kovács Máté: Kreatív gazdaság és a szegénység felszámolása Afrikában: elvek és realitások 5.2. Sebestyén Éva: Kultúrák közötti találkozások: Magyarok Afrikában 5.3. Lassányi Gábor, Faragó Zsuzsanna: A magyar Merowe-gát régészeti projekt egy tudományos vállalkozás tapasztalatai észak-Szudánban

6. Fejezet: A tudomány és a civil szféra, - tapasztalatok és jövıkép 6.1. Maria Fernanda M. Correia: Az oktatás helyzete, együttmőködési lehetıségek Portugál-Afrikában 6.2. Pekli József: A tudás–üzlet a mai Afrikában. Szakoktatás, képzési projektszerzés stratégiák új típusú lehetıségei a fejlıdı országokban. 6.3. Szilasi Ildikó: A HAND Szövetség: - Magyarországi civil szervezetek és Afrika. 6.4. Tiba Zoltán: Élelmiszersegély: hatékonyság, humanitárius segély, vagy érdek? 6.5. Szlávik János: Betegségek megelızése a trópusi országokba történı utazás során

182 184 193 197

224 234 239 251 252 260 266 272 287

7. Fejezet: EU- NEFE pályázatok készítése, modellezése

296

7.1. Fehér István: A vidékfejlesztési tapasztalatok alkalmazása a fejlıdı országokban 7.2. Kispál Tibor - Bodnár Ákos: Vidékfejlesztési projektek tervezésének kritikus elemei 7.3. Kardoss László: A harmadik országoknak nyújtott támogatások/fejlesztések közbeszerzési, jogi, pénzügyi eljárásainak (EU-PRAG) szabályozása. 7.4. Wim Olthof: Afrika mezıgazdaságának támogatása: EC politika és programok.

297 315 337 348

Dimény Judit: Afrikai a Szent István Egyetem Mezıgazdaság- és Környezettudományi Karán.

354

Köszönetnyílvánítás

358

4


Bevezetés

A nemzetközi fejlesztési szeminárium célja, tartalma A szeminárium pontos címe minden lényeges információt tartalmaz. Ez nem egy önálló rendezvény, hanem a Külügyminisztérium koordinációjában egy szeminárium sorozat része, amelynek alapvetı célja az, hogy Magyarország részvételét megalapozza az Európai Unió által a szegénység csökkentésére indított nemzetközi fejlesztési programokban. Ezek közül a programok közül mi most egy témával, az afrikai szegénység csökkentésével tudunk és fogunk foglalkozni. Ebben a rendezvénysorozatban egyetemek, civil szervezetek, vállalatok nagyon szép számmal vettek részt. Feladatunk ebben a széleskörő, egymást erısítı, támogató tanfolyamok, tréningek láncolatában az, hogy saját szakmánkban tevékenykedve − felhívjuk a magyar agrárgazdasági és vidékfejlesztési kollégák figyelmét az Európai Unió nemzetközi fejlesztési programjaiban rejlı lehetıségekre − felkészítsük képviselıit az e programokba való bekapcsolódásra. Mitıl új az, amit mi javaslunk, vagy ajánlunk? Magyarország már korábban, az EU csatlakozásig is részt vett a nemzetközi fejlesztési programokban, egyszerre két szerepkörben is: •

egyrészt már évtizedek óta támogatóként, (nagyon szerény mértékben),

•

másrészt RECIPIENS – befogadó célországként, tehát a nemzetközi segélyek és támogatások érkeztek, sıt jelenleg is érkeznek hazánkba.

A gazdaság és a társadalmi fejlıdés, valamint EU-s tagságunk révén azonban ma már − DONOR - adományozó ország szerepben is meg kell jelennünk, elsısorban a fejlıdı világ országaiban. Különös aktualitást ad szemináriumunknak, hogy 2008 lesz az elsı év amikor magyar vállalkozások, civil szervezetek, intézmények, egyetemek elıször pályázhatnak közvetlenül, saját jogon az Európai Fejlesztési Alap (EFA) forrásainak harmadik partnerországban történı felhasználásra. Tehát ez egy többszereplıs játék, amelyben részt vesznek: • az Európai Unió, • a magyar vállalkozók, • Afrika, az a kontinens, az az ország, az a régió, amelyet megcélozhatunk. Ahhoz, hogy tovább léphessünk és megtanulhassuk az EFA-t, az Európai Fejlesztési Alap hasznosítását, el kell sajátítanunk sok mindent:

5


• • •

Magunknak is felkészülteknek kell lennünk, meg kell tanulnunk játszani ezen a pályán. Szükséges tanulmányozni az adott terepet, jelen esetben Afrikát, hogy minél többet tudjunk a mai afrikai állapotokról, körülményekrıl. Végül ismernünk kell a „játékszabályokat”, amelyek folyamatosan változnak.

Aki korábban foglalkozott a PHARE programokkal az nagy elınyben van, mert a PHARE programok adják ennek a „szabályzatnak” a 60-70 %-át, s akkor már csak a 40-30 % különbözetet kell megtanulni. Igen lényeges, hogy ez a dolog fejlıdésben van, és aki évek óta foglalkozik ezzel a témával, az bizonyos elsıséget élvez. Nagy kérdés, hogy MIÉRT ÉPPEN AFRIKÁT céloztuk meg? Ezt nem úgymond mi magyarok találtuk ki, az Európai Unió keretében az uniós politika jelentıs változásokon ment keresztül az elmúlt 5 évben, és az EU maga is érzi, hogy Afrika a legfontosabb tartaléka, hátországa, partnere. Ha ránézünk a térképre, láthatjuk, hogy meghatározhatja egész térségünk jövıjét az, hogy mi történik ezen a kontinensen. Akik ismerik a korábbi fejlesztési alap-programok és a jelenlegi 10. Európai Fejlesztési Alap a tartalmát, érzékelhetik a stratégiai váltást, hogy az évek során hogyan mozdultunk el az egyszerő segélyezéstıl kezdve addig a mai aktív részvételig, amelyben remélhetıleg minél nagyobb szerepet tudunk vállalni. Nem döntıen az élelmiszertémáról szól ez a szeminárium, hanem magáról a termelésrıl, elıállításról, magáról az afrikaiakról és az afrikai viszonyokról. Az egész programnak egy ismert mondás a sarokköve, hogy „NE HALAT ADJ, HANEM HALÁSZNI TANÍTSD MEG” azaz fejleszd a vidéket!

6


Mindenkiben felvetıdhet a kérdés, mit kereshetünk mi a nagyok árnyékában, mit tudunk mi, mint az Európai Unió új, kis országa ezen a téren tenni, mik az esélyeink, hogy ezen a kontinensen érdemben tudjunk eredményeket elérni? Azt kell mondanunk, nem vagyunk már annyira ismeretlenek Afrikában, mint ahogy az elsı hallásra tőnik, s saját szakmánkban (mezıgazdaság) egy kicsit még büszkébbek is vagyunk, mert úgy ítéljük meg, hogy elég sikeresen tevékenykedtünk a fejlıdı országokban. Nem annyira a segélyekben ékeskedtünk, hanem inkább az agrotechnológiák és a know how értékesítésében. Számos más egyéb szempontból, pl. a tudomány, sport területén sem vagyunk ismeretlenek Afrikában, régészeink hihetetlen sikereket értek el elsısorban a Keletafrikai régióban, más tudósaink más szakterületen Dél-Afrikában, és így tovább. Tevékenységünk szakmai indokoltsága Miért bízunk, miért hihetünk abban, hogy talán lesz értelme annak, amit cselekszünk? Lassan 20 év telt el a rendszerváltás óta, és elmondhatjuk, hogy mára már megerısödött az az agrárvállalkozó réteg, amely egy nagyon sokrétő tudásnak van a birtokában: •

Elıször is még vannak emlékei a közelmúltról, birtokában van az egykori szocialista nagyüzemi gyakorlatnak,

•

ugyanakkor már kénytelen-kelletlen, de megtanulta a mai európai tıkés mezıgazdaság technológiai-menedzselési tudását, beilleszkedett az Európai Unió agrárirányítási rendszerébe,

•

továbbá még él az a generáció, amelyik a közelmúlt tapasztalatai alapján ismeri a kisparaszti gazdálkodásnak a technikai módszereit, és hozzá kell tenni még azt az érzést is talán, hogy mit jelent ilyen kisgazdálkodóként tevékenykedni.

Ezért érezzük úgy, hogy a magyar mezıgazdászok jó eséllyel indulhatnak a sok helyen hasonlóan változatos összetételő, bonyolult múlttal, eltérı fejlesztési szintekkel rendelkezı afrikai mezıgazdaság fellendítésében. A RECIPIENS (befogadó) – DONOR (adományozó) szerepváltásról Tevékenységünket, mozgásunkat, elfogadottságunkat megkönnyítheti, hogy •

a NEFE-programokat eddig kifejezetten uraló nyugat-európai államokkal szemben a magyarokat nem terheli a gyarmati múlt öröksége,

•

a PHARE és egyéb támogatási programok korábbi kezdeményezettjeiként jelentıs tapasztalatokat győjtöttünk, mint az Unió szempontjából „harmadik országban élı kedvezményezettek és fejlesztési programok célcsoportjai”. (Ez egy olyan érzés, mint a családban is, hogy az ember megtanulja milyen adósnak lenni, meg kölcsönt adni. Vannak érzékeny sebeink is ebbıl a bizonyos „kedvezményezetti” múltból, ezért talán megértıbbek tudunk lenni az afrikai országok problémáinak megoldása terén is).

•

Az így felhalmozott tudás, és egyéb tapasztalat még friss és lehetıvé teszi a magyar vállalkozók és civilek számára, hogy az új donor szerepben valódi partnerségen alapuló nemzetközi fejlesztési projekteket menedzseljenek ezekben az államokban.

7


A szeminárium tartalmi felépítése − Fogalmak értelmezése, tisztázása − Az Európai Unió és a nemzetközi fejlesztési alap, - ami sok szempontból más, mint az egyéb fejlesztési programok − Nézıpontok bemutatása: Brüsszel, Budapest és Afrika szempontjából egyszerre láttatni, bemutatni a nemzetközi fejlesztés, mint módszer megítélését, - illetve ezen belül is a saját programunkat. − Elvek és gyakorlatok ütköztetése: különbözı tapasztalatok, vélemények a mai Afrikát jellemzı bonyolult helyzetrıl - megteremthetı-e az összhang? − A „segélyezési terep”, a mai Afrika bemutatása – ahogy mi fejlıdtünk, mi változtunk, úgy ez a kontinens is változott, nem ugyanaz, amelyik volt 50, 10 vagy akár 5 évvel ezelıtt − Tudósok, vállalkozók, civil szervezetek tapasztalatai, ajánlásai − Módszertani mutató: a „szabályok” ismerete: fontos azok számára akik maguk is dolgozni fognak ebben a témában. − A szeminárium szintézise, összefoglalása

Dr. Pekli József, projektkoordinátor Szent István Egyetem Mezıgazdaság- és Környezettudományi Kar Nemzetközi Fejlesztési- és Trópusi Osztály 2100 Gödöllı, Páter K. u. 1.

8


1. FEJEZET A NEMZETKÖZI FEJLESZTÉS ÉRTELMEZÉSE, HELYE AZ EURÓPAI UNIÓ SZERVEZETÉNEK, FELADATAINAK RENDSZERÉBEN AZ EU FEJLESZTÉSI/SEGÉLYEZÉSI STRATÉGIÁJA, INTÉZMÉNYEI ÉS GYAKORLATA

9


Az Európai Unió új tagállamainak szerepe a nemzetközi fejlesztésben. Az Európai Unió és az ACP (AKCS ) országok kapcsolatainak fejlıdése és a magyarafrikai kapcsolatok alakulása a fejlesztési politikák perspektívájából nézve. Fodor Erika szakmai fıtanácsadó Külügyminisztérium, Nemzetközi Fejlesztési Együttmőködési Fıosztály 1027 Budapest, Bem rkp. 47. Mindenekelıtt gratulálok a KÜM pályázat egyik nyertesének, a Mezıgazdaságért Alapítvány Gödöllı (MAG) kollektívájának, akik lehetıséget kaptak arra, hogy a ma kezdıdı „Szegénységcsökkentési programok Afrikában- a 10. Európai Fejlesztési Alap forrásainak hasznosítása” címő felkészítı szemináriumot a jelentkezı érdeklıdık hasznára itt Gödöllın, a Szent István Egyetem impozáns épületében megrendezhessék. Egyben köszönöm a szervezıknek a nyitó elıadás megtartására szóló meghívást, amelyet a Külügyminisztérium nemzetközi fejlesztési együttmőködéssel foglalkozó fıosztály képviseletében1 ajánlok figyelmükbe. A Külügyminisztérium azért írta ki ezt a pályázatot, mivel úgy látja, hogy az uniós tag Magyarországon kevés ismeret áll rendelkezésre általában az Európai Uniófejlesztési, illetve különösen afrikai országok felé folytatott támogatási politikájáról és arról, hogyan vehetnek részt a hazai szervezetek, vállalatok, alapítványok stb. az e célra fordítandó uniós pályázatokon, milyen feltételeknek kell megfelelni, milyen szabályok vannak erre vonatkozóan stb. A ma induló rendezvénynek különösen az ad aktualitást, hogy az afrikai, karibi és csendes óceáni országok, az ún ACP (AKCS) országok fejlesztésére szolgáló forrásnak, amely nem az unió központi költségvetésébıl finanszírozódik, hanem külön alapként, Európai Fejlesztési Alap néven mőködik, ennek 10. programjához már Magyarország is csatlakozik 2008 januártól. Az Alap szabályai szerint, ha egy tagország befizetıvé válik, jogosítvány keletkezik arra nézve, hogy a befizetı ország civil szervezetei, NGO-i, a vállalatok stb. pályázhassanak az e célú forrásokra, azaz lehetıség nyílik arra, hogy a magyar fejlesztési végrehajtó szakintézmények bekapcsolódhassanak az Európai Unió AKCS országok felé folytatott támogatási politikájának végrehajtásába. Ahhoz, hogy Magyarország ( kormányzat és a civil szféra, vagy másképpen fogalmazva állami és nem-állami szereplık) sikeresen vehessen részt az afrikai országok felé folytatott fejlesztési politika tervezésében és végrehajtásában egyaránt, szükség van arra, hogy a projekteket végrehajtó szakintézmények több ismerettel rendelkezzenek az Európai Unió által finanszírozott programokról, a pénzügyi szabályokról és ezáltal pályázó saját lehetıségei is világosabban kirajzolódnak. A magyar NGO-k, kisvállalkozók, alapítványok, önkormányzatok, vagyis a széles nem-állami szektor részvétele az Unió fejlesztési politikájának végrehajtásában csak felkészült 1

Külügyminisztérium, Nemzetközi Fejlesztési Együttmőködési Fıosztály

10


szereplıkkel képzelhetı el, mivel a régi tagországok végrehajtói szinte behozhatatlan elınyökkel rendelkeznek a pályázati rendszer és a helyi ismeretek tekintetében. Szükség van arra, ha nem szeretnénk nettó befizetık lenni, hogy ismereteinket minden lehetséges módon szélesítsük, s felkészüljünk a megmérettetésre, ha nem járunk sikerrel mi finanszírozzuk a régi tagországok: brit, francia, holland stb. végrehajtó szakintézményeit, ahelyett, hogy a hazaiakat hoznánk helyzetbe. Ez a szakmai ismereteket nyújtó három napos rendezvény nem az elsı s feltehetıen nem is az utolsó a felkészítı tanfolyamok sorában. A KÜM NEFE fıosztálya gyakorlatilag 2004 óta évente 2-3 nagyobb szabású kapacitásépítési célú szemináriumot rendezett, finanszírozott, olyanokat, amelyek a fejlesztési politika valamelyik szegmensével foglalkoztak, a civil szféra valamelyik szereplıjéhez szóltak, pl. vállalatok, NGO-k stb. s mindegyike azt a célt szolgálta, hogy minél elıbb ráhangolódjunk az EU fejlesztési politikájára s képesek legyünk a végrehajtásba is bekapcsolódni. A végrehajtás ugyanis az Önöké, a nem-állami szereplıké, mivel az Európai Unió fejlesztési politikájának egyik sajátossága a társadalmi részvétel. Magyarország az unió fejlesztési politikájába 2004 májusa óta, a tagságunk kezdetekor kapcsolódott be. Néhány évvel azt követıen, hogy a hazai nemzetközi fejlesztési együttmőködés, rövidítéssel a hazai NEFE, amelyet az OECD tagként, és az uniós tagságra készülés folyamatában formáltunk a 2001-ben elfogadott kormányzati koncepció alapján, megalakult. A Külügyminisztériumba telepített tevékenység- ez más uniós tagországban is így van, ahol nincs külön fejlesztési minisztérium- hazai intézményei 2002 során alakultak meg (ezekrıl késıbb) s az elsı költségvetési háttérrel is rendelkezı éve 2003 volt. 2002-2003-ben a magyar külkapcsolati rendszert és a hazai szektor-kapacitásokat is figyelembe véve megfelelıen kialakult a partnerországok köre is, és a fejlesztési területek is körvonalazódtak. A magyar NEFE tevékenység a többi EU tagország gyakorlatát is figyelembe véve- a mindenkori OECD DAC lista alapján választotta ki a támogatandó országok körét- természetesen a hazai érdekek és kapacitások alapján s kezdte meg mőködését. Az EU tagságig nem túl sok tapasztalat halmozódhatott fel a másfél év alatt, így a korábbi segélyezési tapasztalatok felhasználása is fontossá vált, pl. a Magyarországon végzett afrikai szakemberek bevonása, korábban külföldön dolgozó magyar szakértık bevonása stb. Az Európai Unió fejlesztési politikájával gyakorlatilag 2005-tıl hangoljuk össze a magyar NEFE-t, mivel a nemzetközi fejlesztési együttmőködés olyan közösségi politika, amelyben a tagországok saját fejlesztési politikáját az Európai Közösség fejlesztési politikája kiegészíti, vagyis egymást kiegészítve érvényesül, hat a partnerországok fejlesztésében. Ezt nagyon lényeges megjegyezni, mert ez mutat rá arra, hogy a magyar fejlesztési politikának lehet saját arculata- természetesen az uniós közös célok és elvek figyelembevételével. Az elıadás két részbıl áll, - az elsıben áttekintjük milyen szerepet játszanak az új tagországok az EU nemzetközi fejlesztési együttmőködési tevékenységében, - a második részben a 10. Európai Fejlesztési Alapról, illetve a magyar-afrikai fejlesztési együttmőködési lehetıségekrıl lesz szó. Tulajdonképpen arról, hogy a hazai fejlesztési politikában hogyan illeszkedjen az afrikai országok felé irányuló humanitárius és támogató tevékenységünk, illetve mi a viszony a magyar államközi kapcsolatok és fejlesztési támogatási politika között. 11


I. Milyen szerepet játszanak az új tagországok az EU nemzetközi fejlesztési együttmőködési tevékenységében? Gyakran hallunk arról, hogy az Unió új tagországai emerging, vagy re-emerging donorok. Miért merül fel a kérdés ily módon és mit jelent? Magyarország, mint tudjuk, az EU tagság, illetve a rendszerváltás elıtt is folytatott segélyezést. A rendszerváltás elıtt a nemzetközi segítségnyújtás és a támogatandó országok kiválasztása ideológiai -politikai-szövetségesi érdekeknek volt alárendelve. A fıleg technikai segítségnyújtást (ösztöndíjasok fogadása és szakemberküldés), kormányhitelek nyújtását és ad hoc humanitárius segélyezést jelentı tevékenység azonban a fejlıdı országokkal fennálló kapcsolatokban központi helyen szerepelt. Bár abban az idıben nem használtak OECD konform statisztikát (OECD tagság keltje 1996), de volt olyan év Magyarországon, de Csehszlovákiában is, amikor az ODA/GNI arány igen magas 0,7 ill. 1 % volt a szocialista statisztika kimutatása szerint. A trend azt mutatja, hogy a gazdasági teherbíró képességet meghaladó mértéket ért el a segélyezés. Ma ilyen magas arányokat csak a leggazdagabb országoknál tapasztalhatunk. A rendszerváltás után a politikai - ideológiai indítékok megszőntek, a külkapcsolati prioritások átrendezıdtek, vagyis az egész segélyezési rendszer megváltozott. A marginális, ad hoc segélyezés, amely zömében multilaterális keretek között zajlott 1996-tól kezdıdıen (OECD tagság, tárgyalások megkezdése az EU tagságról), csak a 1999-2000-tıl kezdett új irányt venni. A rendszerváltás idıszakában egyszerre voltunk segélyezık és segélyt befogadók. Ezt a szakaszt meghaladva az EU tagságunktól már az OECD és EU normák és mechanizmusok szerinti támogatási politikát folytatjuk, belépve ezzel a sokszínő nemzetközi donorközösségbe. Elmondhatjuk, hogy a támogatási politikánk gyakorlati mechanizmusai már modernek, megújultak, a támogatásra szánt összegek azonban még igen alacsonyak, még nem zárkóztak fel a célokhoz, és ez csak kisebb mérető projektek megvalósítását teszi lehetıvé. Utólag megállapíthatjuk, hogy hiba volt, hogy a NEFE téma gyakorlatilag hiányzott a csatlakozási tárgyalások tematikájából, ezt utólag az EU fejlesztési szakemberei is elismerik, s minden új tagország egyetért abban, hogy szükség van az EU utólagos segítségére a kapacitásépítés tekintetében.. A felkészülés kimaradása azt is jelentette, hogy kései startot kaptunk az EU-s politikához illeszkedı saját NEFE politika kialakításához is, s a korlátozott kapacitásaink, az új tagországok gazdaságainak teherbíró képessége hamar megmutatta korlátait a versengı prioritások között. A társadalmi tudatosság terén is passzivitás volt tapasztalható, egyrészt a korábbi erıltetett segítségnyújtás az ellenkezıjébe csapott át, másrészt a rendszerváltás veszteseinek száma igen nagy volt ahhoz, hogy e rétegek társadalmi bajainak felszínre kerülésekor mások megsegítése jusson az emberek eszébe. 2001-ben, amikor a magyar kormány elfogadta az elsı átfogó NEFE koncepciót, s erre alapulva megkezdıdött a intézményi struktúra kiépítése 2002-ben a Külügyminisztérium keretein belül, az OECD DAC (Development Assistance Committee) gyakorlatilag két ország-kategóriát különböztetett meg, ODA és OA kategóriájú országok, amelynek juttatott 12


támogatás hivatalos fejlesztési támogatásnak (ODA) minısült. Az ODA kategóriába tartoznak az LCD, vagyis a legkevésbé fejlett országok, a LIC- alacsony jövedelmi szintő országok, LIMIC- közepes jövedelmi szint alsó kategóriájú országok és az UMIC közepes jövedelmi szint felsı kategóriájú országok, az OA (Official Aid) kategóriába az átmeneti társadalmi rendszerő országok. Ez utóbbi kategória 2006 közepétıl az OECD DAC értelmezésében megszőnt. A fejlett országok klubjába tartozás egyben azt a kötelezettségvállalást is jelenti, hogy a globalizáció kedvezıtlen hatásainak csökkentése érdekében a fejletlen világ fejlıdését támogatni kell. Ez egyes országoktól pl. volt gyarmatoktól morális elvárás is, a többiek számára azonban ez önmagában egy olyan nemzetközi kötelezettséget jelent, amelyekkel központi költségvetésükbıl, a társadalmi-gazdasági szereplıik részvételével hozzájárulnak a szegénység csökkentéséhez, a fenntartható fejlıdés eléréséhez és még sok közös célhoz.: pl. terrorizmus csökkentése, járványok megakadályozása, a migráció szabályozottságának elérése, a természeti erıforrások pusztításának megakadályozása stb. A NEFE az Európai Unióban olyan közösségi politika, amely a többi közös politika koherenciájával valósul meg, a tagországokkal és nemzetközi méretekben is folytatott donorkoordináció mellett. ODA finanszírozás: A globális ODA 2005-ben kb. 206,5 milliárd US ( 87,5 milliárd euró) volt. Ennek 52,32 %-a EU (tagállamok+ Bizottság) eredető kb. 55,7 milliárd US (44,8 milliárd euró) értékben. Az ENSZ ugyan már a 70-es években meghirdette, hogy a fejlett országok ajánlják fel az GNI0,7 %-át ODA célokra, de ennek a felhívásnak ma is csak néhány ország ( Norvégia, Svédország, Hollandia, Dánia) tesz eleget. Az EU tagországok támogatási finanszírozásában változást a 2005. májusi EU Tanácsi konklúzió jelentett, amikor is finanszírozási menetrendet fogadtak el, alapvetıen a 2002-es monterrey-i fejlesztési finanszírozási világkonferencián vállalt trendek alapján. Eszerint 2010re EU 10-eknek el kell érni a 0,17 %-os szintet, az EU 25-nek a 0,51 %-os tagállami ODA/NGI szintet minimumként. A kollektív, közösségi szintő vállalás a 0,56 %-os átlag lesz 2010-re. 2015-re az EU 25-nek a 0,7% kollektív szintet kell elérni, ezen belül az új tagállami minimum a 0,33% lesz.( Ezek a vállalások az EU 27-ek esetére is érvényesek.) Magyarországon az elmúlt években a következıképpen alakult a NEFE finanszírozás: (ODA/GNI): 2003: 0,03 %; 2004: 0,07%; 2005:0,1% ; 2006:0,13 %. A NEFE finanszírozás komponensei minden tagország esetében: EU éves befizetések bizonyos százaléka (kb. 4,6-5,0 %) fejlesztésre fordítódik, emellett a hazai tagországi költségvetésekben elkülönülten szerepelnek a bilaterális és multilaterális NEFE elıirányzatok. Szintén ODA-ként számolható el a humanitárius segélytevékenység, ami sajátos természető különálló tétel. Magyarországon a NEFE és humanitárius elıirányzat a Külügyminisztérium költségvetésében jelentkezik. Ez nem jelenti azt, hogy a többi tárca nem végez NEFE tevékenységet, de ezt a számadatot, csak a költségvetési év eltelte után tudja lejenteni, vagyis azt, hogy a nemzetközi tevékenységébıl mi minısíthetı NEFE-nek. (A társadalmi adományok ebben a statisztikai kimutatásban nem szerepelnek.)

13


Jogi és intézményi háttér: a nemzetközi fejlesztési együttmőködési és humanitárius tevékenység hatáskör szempontjából a külügyminiszter statútumában van rögzítve, az erre vonatkozó kormányrendeletben. A politikai irányító testület a NEFE Tárcaközi Bizottság (új nevén Kormánybizottság), amelynek a külügyminiszter az elnöke. A NEFE KB munkáját a Tárcaközi Szakértıi Munkacsoport segíti (minisztériumok nemzetközi fıosztályainak vezetıi), a projektek gyakorlati végrehajtását (a keret felhasználását) pedig a Külügyminisztériumon belül létrejött Munkabizottság kíséri végig. Ez utóbbi havonta ülésezik, s tulajdonképpen a projektek végrehajtásának ütemezését segíti. A projektek végrehajtását, a pályázati úton elnyert végrehajtó szakintézmény, a HUNIDA Kht segíti. A civil társadalommal folyatott konzultációt a Társadalmi Tanácsadó Testület mőködése biztosítja, amelynek munkájába a fejlesztési projektek kivitelezésével foglalkozó ún. NGDO platform képviselıi, a Parlamenti pártok képviselıi, a gazdasági és közélet ismert személyiségei, egyetemi oktatók, újságírók stb. vesznek részt. A kormányzati humanitárius segélytevékenység koordinációját a tárcaközi Humanitárius Segélykoordinációs Munkacsoport (HUMSEKO) végzi. A magyar NEFE KB a NEFE partnerországait – külügyi konzultációsorozat után- úgy választotta ki, hogy földrajzilag is egyensúlyos legyen a kedvezményezett országok köre, azoké, amelyekkel a fejlesztési együttmőködést stratégiai, vagy projekt alapon folytatni szeretnénk a hazai külkapcsolatok rendszerében. Kiemelt partnerországok jelenleg: BoszniaHercegovina, Szerbia, Montenegró, Vietnam. További partnerek: Palesztin Hatóság, Kirgizisztán, Macedónia, Moldávia, Mongólia, Ukrajna. Legkevésbé fejlett országok körében: Etiópia, Jemen, Kambodzsa, Laosz. Nemzetközi kötelezettségvállalás alapján: Afganisztán, Irak. A partnerországok köre változhat, ha a NEFE KB errıl így dönt. Együttmőködési területek: a rendszerváltással, gazdasági reformmal, intézmény-átalakítással stb. összefüggı magyar tapasztalatok átadása, oktatás, szakképzés, egészségügy, fejlesztés, mezıgazdaság és élelmiszeripar, vízgazdálkodás, infrastruktúra környezetvédelem, technológia-tudás - transzfer. Milyen eredményeket értünk el eddig? A NEFE hazai megvalósításához létrehozott jogi, intézményi és pénzügyi keretek alapvetıen mőködıképesnek bizonyultak. Elıreléptünk a magyar NEFE kormányzati koordinációjában, a humanitárius segélytevékenység kormányzati és civil koordinációja terén, eddig kb. 300 fejlesztési projekt valósult meg a különbözı szektorokban. Elmondhatjuk, hogy a magyar NEFE többé-kevésbé beilleszkedett hazai külkapcsolatok rendszerébe. A külpolitikai prioritásokat ugyanakkor csak részben támogatja, mivel a szegénységcsökkentés cél olyan partnerek felé tereli a figyelmet pl. afrikai országok, amelyek tekinthetık a magyar külpolitika prioritásai közé, mint pl. a szomszédos országok. Ezért nem tekinthetı tévedésnek az a megállapítás, hogy a hazai NEFE nem minden esetben a külpolitikai prioritások mentén fejlıdik, hanem a globális összefüggéseket figyelembe vételével a szegénységcsökkentés, mint közös cél mentén. Jelentısen léptünk elıre a magyar projektvégrehajtókkal történt együttmőködésben, és a kapacitásépítésben, továbbá az Európai Unió szakpolitikájához történı illeszkedésben. 14


Jelentıs volt a magyar NEFE szakemberek szerepe az új tagországok között annak beazonosításában, hogy az új tagországok milyen hozzáadott értéket tudnak megjeleníteni az EU fejlesztési politikájában. Néhány jó kezdeményezés történt annak érdekében is, hogy Magyarországon növekedjen a társadalmi tudatosság. E téren folyamatosan feladatunk van egy kommunikációs stratégia kidolgozásában. További feladat, hogy a fejlesztési projektek hatástanulmányai megtörténjenek, s a tapasztalatok birtokában egy magasabb szintvonalú és komplexebb fejlesztési tevékenységet tudjunk megvalósítani. Tovább kell fejleszteni a projektek nyomon követését (monitoringját) és ellenırzését, hogy az átláthatóság és kiszámíthatóság megvalósuljon. Úgy gondoljuk elérkeztünk ahhoz, hogy elıkészüljünk- öt év tapasztalata alapján egy NEFE törvény megalkotására. 2008-ban ez az egyik legfontosabb tevékenységünk - a NEFE törvény elıkészítése. II. A 10. Európai Fejlesztési Alap és a magyar-afrikai fejlesztési együttmőködési lehetıségek a) A 10. EFA Most érkeztünk el a tanfolyam témájához. Ismerkedjünk meg az Európai Fejlesztési Alap történetével, mőködésével és a bennünket legjobban érdeklı 10. EFA -val. Erre azért van szükség, mert, mint ahogyan a bevezetıben említettem, Magyarország is befizetıvé válik a 2008-2013-as idıszakban, amely egyben jogosítványokat is jelent a magyar potenciális végrehajtók számára. Csak a sikeres magyar pályázók vesznek részt az EU AKCS országok felé folytatott fejlesztési programjaiba. Mivel az Európai Fejlesztési Alap történetével a szervezık által meghívott EU-s kollega behatóan foglalkozik, ezért én az elıadásom második felében a 10. EFA-ra és a magyarafrikai fejlesztési kapcsolok lehetıségeire koncentrálok. A Külügyminisztérium azért hirdette meg ezt a pályázatot, hogy az EU tagsággal járó befizetési kötelezettségünk révén szerzett jogosultságunkkal a magyar végrehajtó szakintézmények s más szereplık élni tudjanak, ne legyünk nettó befizetık s ezek a szereplık mielıbb legyenek képesek arra, hogy a többi uniós tagországgal együtt részt vegyenek. a több milliárd eurós EU fejlesztési források végrehajtásában .( 2006-ban az EU 10,24 milliárd US dollárt költött külsı fejlesztésre -OECD DAC adat ) Az mindenki elıtt bizonyára ismert, hogy eleve hátránnyal indulunk, mivel a 10. EFA elıtti szám szerint kilenc programcsomagban nem vettünk részt, s nem rendelkezünk azokkal a tapasztalatokkal sem, amelyekkel a régi tagországok- különösen a volt gyarmattartó tagországok végrehajtó szakintézményei, NGO-i rendelkeznek., mivel a közös történelem, a kultúra, a nyelv stb. külön összekötı kapcsot jelenthet.(Jelentheti az ellenkezıjét is, esetenként az elzárkózást a volt gyarmattartótól)

15


Az afrikai országok kapcsolatai mára már nemzetközileg is kiszélesedtek, s e politikán keresztül szemlélve az eseményeket, elmondhatjuk, hogy új donorok jelentek meg az afrikai színen, akik nem azokkal a feltételekkel adnak támogatást mint pl. az Európai Unió, vagy egyáltalán nem kötik feltételekhez fejlesztési pénzeik elköltését. Ilyen új donor pl. Kína, de Brazília és India is megjelenik donorként. Mindezek ellenére az EU, amely a tagországokkal együtt a legnagyobb donor közösség a világban, ma is domináns donor Afrikában, s politikájában évtizedek óta középpontban van Afrikai fejlesztése. Ez a politika különösen az MFC-k meghirdetése után, 2000-tól erısödött fel, amely dátum egyben az új uniós fejlesztési politika meghirdetése is volt, továbbá a loméi egyezményeket felváltó Cotonou-i Egyezmény megkötésének éve. A 2000 és 2005 közötti idıszak az afrikai országok életében is nagyon fontos fejlıdési szakasz., de fontos periódus az európai fejlesztési politika saját történelmében is. EU szinten az öt év tapasztalatainak felülvizsgálatát követıen 2005-ben született meg az „Európai konszenzus a fejlesztési politikáról„ és ugyancsak 2005-ben az „EU új Afrika stratégiája”, amely 2007 decemberében a lisszaboni Afrika csúcson kiegészülhetett az EU-AU Közös Afrika Stratégiával. Az Európai Fejlesztési Alap kilenc programcsomagjából kimaradtunk. Az elsı program 195964 között mőködött, amikor még javában zajlott Afrika dekolonizációja, s az afrikai országok sorra váltak függetlenné, békés megegyezéssel, vagy felszabadító harcok árán.. A portugál gyarmatok függetlenné válása késıbb, a hetvenes években következett be: Bissau- Guinea (1973), Angola, Mozambik (1975). Ezt követte 1980-ben Zimbabwe, majd 1990-ben Namíbia függetlenné válása. A kontinensen tulajdonképpen a 90-es évek közepétıl, a dél-afrikai apartheid korszak lezárásától kezdıdött új idıszámítás a nemzetközi kapcsolatokban.. Magyarország a rendszerváltás elıtt jelentıs támogatást adott azoknak az afrikai országoknak, amelyeket az akkori politika partnernek és szövetségesnek tekintett, ugyanakkor voltak országok, amelyekkel ugyanilyen alapon a diplomáciai kapcsolatok felvételén túlmenıen nem tartott aktív kapcsolatot. A segítségnyújtási programok révén sok magyar szakember dolgozott Afrikában és sok afrikai diák tanult Magyarországon. Ezek a kapcsolatok a mindkét oldalon lezajlott rendszerváltások után többnyire megszakadtak, vagy megakadtak. Most, amikor a kapcsolatok felújításán fáradozunk azt nem mondhatjuk, hogy a magyar szakembereknek egyáltalán nincs tapasztalatuk Afrikában. Ugyanakkor nem kedvezıen a körülmények, sok esetben a magunk által kialakított körülmények sem, mivel idıvel, ahogyan a kapcsolatok kiürültek, sok afrikai külképviseletet zártunk be, s a misszióink száma drasztikus lecsökkent Afrikában. 1996 jelentıs dátum a magyar fejlesztési politika szempontjából is, mivel az OECD tagok lettünk s megkezdıdtek az EU tagsághoz vezetı tárgyalások. Ugyanakkor a rendszerváltástól gyakorlatilag az EU taggá válásunkig a fejlesztési politika szempontjából is sajátos szakaszban voltunk, valójában emerging-donor státuszból donor országgá váltunk. A fenti dátumokhoz kötıdı események ismeretében azt is láthatjuk, hogy akkor kezdtünk el az EU fejlesztési mechanizmusaihoz csatlakozni, - 2004 közepén -, amikor a világban az MGD-k meghirdetése, és a 2002-ben megrendezett monterrey-i fejlesztési finanszírozási világkonferencián a nagy donorok, beleértve az EU-t, mint a tagországok közösségét, olyan 16


finanszírozási feladatokat vállalt magára és tagországaira, amelyek késıbb az új belépı országok számára is kötelezettségekkel jártak, s a finanszírozási felzárkózás révén konkrét eredményt kívántak meg tılük. Azt láthatjuk, hogy a 1-9 EFA program kifutása alatt jelentıs átfedések alakultak ki és egyszerre több, nem azonos számú EFA-programcsomag program futott egymással párhuzamosan. Az elemzık szerint a 6. EFA -nál történt jelentısebb csúszás a tervezés és végrehajtás között (1985-90). Az 1-9. EFA összesen 57,3 milliárd eurót tervezett be, ehhez képest a tényleges végrehajtás 46,8 milliárd euró volt. A Cotonoui Egyezményt, partnerségi megállapodást az EU 15-ök és 77 ACP (48 afrikai, 15 karibi térségi és 14 csendes óceáni ország írta alá 2000. június 23.-án. 2003 április 1-én lépett hatályba és 2005 júniusában vizsgálták felül, jelenleg 27 EU tagország és 79 ACP ország között szabályozza a kapcsolatokat. Magyarország az EU csatlakozással a Cotonoui Egyezmény tagjává is vált. EU Csatlakozási Okmány aláírva 2003. április (kihirdetve 2004. évi XXX. Törvénnyel. Magyarország automatikus csatlakozási klauzula révén tehát részese a Cotonou-i Megállapodásnak. A 10. EFA-t 2006. június1-2 Port Moresby-ben az AKCS -EK Miniszterek Tanácsa fogadta el 2008-2013 közötti idıszakra. Keretösszege: 22 682 millió euró. ( 21 966 millió euró AKCS országok, 286 millió tengerentúli területek, 430 millió euró járulékos költségek.) Magyarország finanszírozási kulcsa 0,55% a 10. EFA-ba, ez kb. 125 millió euró befizetést jelent összesen, amelyet éves bontásban kell befizetni. A befizetés rendjét a Tanács minden év októberében közzé teszi. b) A magyar-afrikai fejlesztési együttmőködés lehetıségei Amikor 2004 májusában az EU tagjává váltunk, a magyar- afrikai kapcsolatok terén is már egy tejesen új helyzettel találkozhatunk, mint 1996 elıtt A magyar-afrikai kapcsolatok a rendszerváltások (nálunk és az afrikai országokban) után jelentısen átalakultak. A korábbi segélyezési támogatási rendszer megszőnt. A korábbi egyezményeket az EU tagság elıtt átvizsgáltunk (screening), s ezt követıen az egyezményeket felmondtuk, vagy újratárgyaltuk. Jelentısen lecsökkent a külképviseleti hálózat, regionális hatáskörrel kezdtek mőködni a szub-szaharai nagykövetségek (Pretoria, Nairobi, Abuja). Többnyire az a nézet uralta a politika tervezıit, hogy az EU tagság önmagában megteremti a lehetıségét annak, hogy az afrikai kapcsolatainkat bıvítsük afrikai partnerekkel. S ez jellemzi majd a fejlesztési együttmőködést is, amely az EU forrásokra támaszkodva gyors fejlıdésnek indul. Az nem volt ismert, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézni a programok bekapcsolódásához és nem ismertük a tényleges mechanizmust sem. Most, amikor már lehetıségünk van a részvételre a végrehajtás terén is, nemcsak a politikákról szóló szakmai vitákban, feltárulnak a konkrét hiányosságok. Nehéz körülménynek látjuk, hogy a magyar-afrikai kapcsolatok stagnálnak, s magas-szintő politikai párbeszéd elsısorban nemzetközi szervezetek találkozóihoz kötıdik, a bilaterális kapcsolatok nehezen mozdulnak ki, így az afrikai országokba irányuló fejlesztési politika nem tud magyar érdekeket is képviselı szektorokhoz kötıdni.

17


Jelenleg a magyar NEFE programban sincs kellı súllyal jelen az afrikai országok fejlesztésére irányuló törekvés, politika és pénz. Egyetlen partnerország van Etiópia, amellyel vízügyi fejlesztési programot hajtunk végre. A magyar végrehajtó szakintézmények azért sem tudnak a nemzetközi pályázatokon eredményesen pályázni, mert kevés –vagy régi- tapasztalatik vannak Afrikáról. Fontos lenne az is, hogy a magyar vállalatok, NGO-k, s más nem állami szereplık alaposan új ismerkedjenek meg az EU új pénzügyi perspektívája kapcsán kialakított szabályrendszerrel, s pályázati módszertannal, a sikeres pályázás finomságaival, s nem utolsó sorban magával a megváltozott afrikai kontinenssel. A Külügyminisztérium a saját eszközeivel évek óta arra törekszik, hogy az ismeretek, a kapacitások növekedjenek és nıjön az a társadalmi tudatosság szintje is, az amely az afrikai országok szegénységcsökkentési programjaihoz társadalmi erıt, szolidaritást képes párosítani. A KÜM jelenleg azon fáradozik, hogy az EU decentralizációja jegyében forrásokat helyezzen ki, elsısorban a partnerországokban lévı külképviseletekre, s elıbb-utóbb fejlesztési diplomatákat küldjön ki külszolgálatra, akik a helyi fejlesztési projektek ismeretében idıben tudják jelezni a magyar szakembereknek milyen szektorokban éppen milyen projektek vannak elıkészület alatt. Jelenleg Etiópiában, a Kobo völgyben építünk ki egy öntözési rendszert. A pályázatokat végigfuttattuk, a szerzıdések létrejöttek. A végrehajtás elsı szakasza megvalósult, a helyi szakembereket kiképeztük Magyarországon, s visszatértek Etiópiába, s részt vesznek a magyar szakemberekkel együtt a projekt további részeinek megvalósításában. Ez a projekt már eddig is sok tanulsággal szolgált. Kirajzolódnak azok a szők keresztmetszetek, amelyek feltárása nélkül a magyar-afrikai fejlesztési kapcsolatok növelése más relációban sem nagyon bıvíthetı. Mire lenne szükség? Elıször is több fejlesztési forrásra. Másrészt, kevés és hiányos információk állnak rendelkezésre Afrikáról, s rólunk is Afrikában. Itthon: pl. kormányzati támogatással létre kellene hozni egy afrikai információs központot, amely ellátja a szakintézményeket, NGO-kat a szükséges információkkal az illetı afrikai ország fejlesztési terveirıl, a szektorok igényeirıl, a helyben mőködı donorok tevékenységérıl, a donor- együttmőködés lehetıségeirıl éppúgy, mint az EU Afrika felé folyatatott programjainak állásáról, az EU-n kívüli donorok mozgásáról, a donorkoordinációról stb. tájékoztatást tud adni. Szükség lenne egy hazai network/hálózat kiépítésére (kormányzati és nem állami szereplık, NGO-k, alapítványok, vállalatok, egyetemek, más oktatási intézmények között stb.) amely segítene az érdeklıdıknek egymásra találni és együttmőködni. Több szálon futó kapacitásépítési programokra lenne szükség a fıváros és vidéken, vállalatoknak, egyetemeken stb. egyaránt. ( Pl. az EU új pénzügyi perspektíva ( EDF, DCI, ENPI, tematikus programok, szabályok, pályázási módszertan stb. megismerése.) Az afrikai partnereket is arra kell ösztönözni, hogy nagyobb aktivitást mutassanak a magyar együttmőködési lehetıségek iránt, s aktívan kezdeményezzenek a partnerségi kapcsolatok keretei között is. A hazai NGO-k alakítsanak ki széleskörő kapcsolatokat az afrikai NGOkkal., és közösen a régi tagországok NGO-ival együtt is.

18


A lehetıségek külsı keretei kitágultak Rajtunk áll, hogy a partnerek egymásra találnak-e. Maga az EU tagság csak lehetıség, S mivel a tagság pénzügyi befizetési kötelezettségekkel jár, nem nézhetjük tétlenül forrásaink passzív kiáramlását. Ez közös feladatot ad a kormányzatnak és a nem-állami szereplıknek egyaránt. Kívánom, hogy szerezzenek sok új és hasznos ismeretet, hogy közelebb jussanak Afrikához, s szakértelmükkel, szolidaritásukkal minél többen vegyenek részt az elkövetkezendı években az Európai Unió szerteágazó és sokszínő szegénységcsökkentı programjaiban.

19


Poverty reduction programmes in Africa EDF and other initiatives managed by the European Commission Christer Hermansson EUROOEAID Aid to Africa EDF Agriculture – Rural development-Natural resources Uganda Hungarian opportunities

EUROPEAID •

EuropeAid's main mission is to implement the Commission’s external aid instruments, both those funded by the Union’s budget and the European Development Fund.

•

To ensure coherence, complementarity and coordination in implementing external assistance programmes worldwide, EuropeAid works in close collaboration with its various partners. The overall aim is to make external aid more effective..

•

The results of EuropeAid’s work allow the European Commission, and the EU as a whole, to formulate better policies and strategies, which, in the long run, should lead to a world free of poverty as defined by the Millennium Development Goals. EU activities in this area also support sustainable development for all nations and show a commitment to strengthening human rights across the world.

20


It works closely with: • • • • •

EU neighbouring countries, Russia, the African, Caribbean and Pacific (ACP) regions, Latin America and Asia.

EuropeAid is responsible for the different steps of an aid delivery project: • • • • • •

identifying needs, feasibility studies financial decisions tendering, monitoring and evaluation procedures.

• Strategies and related policies are designed by other directorates-general of the European Commission, including DG Development for the ACP regions and DG RELEX for the other regions and countries of the world. • Humnitarian aid is managed by a separate Directorate-General, ECHO, EuropeAid is a highly decentralised organisation.

Two out of three Commission staff members working on aid implementation are based in the field.

Most of the preparatory and implementation work is done through the Commission delegations in the recipient countries. "Sectors” good governance, • human and social development, • economic support • security and migration, • natural resources • infrastructure

21


EUROPEAID - Africa • Geographical support – EDF/FED • Horizontal support – IDC/DCI (instrument for development cooperation)

DCI thematic programmes should support actions in the areas of: • human and social development, • environment and sustainable management of natural resources, including energy, • non-State actors and local authorities, • food security and • migration and asylum.

EUROPEAID – Africa IDC/DCI

Thematic programmes (2007-2013): • Investing in people 1 060 million € • Environment and sustainable management of natural resources 804 million € • Non-State actors and local authorities in development 1 639 • Food security 1 709 million € • Migration and asylum 384 million € • ACP Sugar Protocol countries 1 244 million € European Instrument for Democracy and Human Rights (EIDHR) for the period 2007-2013 shall be EUR 1 104 million.

22


EUROPEAID – Africa EDF/FED • The European Development Fund (EDF) is the main instrument for development cooperation in the ACP states and OCT . • The 1957 Treaty of Rome made provision for its creation, initially to African countries • EDF does not yet come under the Community's general budget. It is funded directly by the Member States and subject to its own financial rules and is managed by a specific committee. • ACP States and OCTs will continue to be funded by the EDF, at least for the period 2008-2013.

EUROPEAID – Africa EDF/FED • • • • • • • •

First EDF: 1959-1964 Second EDF: 1964-1970 (Yaoundé I Convention) Third EDF: 1970-1975 (Yaoundé II Convention) Fourth EDF: 1975-1980 (Lomé I Convention) Fifth EDF: 1980-1985 (Lomé II Convention) Sixth EDF: 1985-1990 (Lomé III Convention) Seventh EDF: 1990-1995 (Lomé IV Convention) Eighth EDF: 1995-2000 (Lomé IV Convention and the revised Lomé IV) • Ninth EDF: 2000-2007 (Cotonou Agreement) • Tenth EDF: 2008-2013 (Revised Cotonou Agreement)

23


EUROPEAID – Africa EDF/FED The 10th EDF covers the period from 2008 to 2013 with an overall budget of EUR 22 682 million., • EUR 21 966 million is allocated to the ACP countries, • EUR 286 million to the OCT and • EUR 430 million to the Commission expenditure. The amount for the ACP countries is divided accordingly: • EUR 17 766 million national and regional programmes, • EUR 2 700 million to intra-ACP and intra-regional and • EUR 1 500 million to Investment Facilities. An innovation in the tenth EDF is the creation of "incentive amounts" for each country.

EUROPEAID – Agriculture

Agriculture – Rural development – Natural resources Definition? Including cereal production, livestock, fisheries , forestry, water management, bio-energy, wild life, tourism ???

24


EUROPEAID – Agriculture • The European Commission provides a range of assistance to improve rural and agricultural development in developing countries. • The aim is to promote broad-based rural economic growth and equitable access to production assets, markets and services. • The Commission is also committed to helping these countries develop their own capacities and to the sustainable management of natural resources

EUROPEAID – Agriculture • The Commission co-operates with 25 other organisations within the Global Donor Platform for Rural Development. The platform aims to improve ways of reducing poverty in rural areas while harmonising activities and improving collaboration with partner countries. • The Commission has formulated a concept note to explain how sector and programme-based approaches can be used to support rural development. • The high-profile second European Forum on Sustainable Rural Development, took place in Berlin in June 2007.

25


EUROPEAID – Agriculture • Commission assistance aims to promote agricultural practices and technologies that are environmentally sustainable and that raise rural income. • Commission focuses on improving the competitiveness of commodity chains. Work includes linking producers with competitive markets, support diversification strategies and strengthen linkages between rural businesses and local and national markets • The Commission supports agricultural research, along with extension and training activities that can help farmers make the most of new knowledge

EUROPEAID – Agriculture • The Commission supports governments in creating an enabling environment for the appropriate functioning of market mechanisms and privatisation. • The European Commission has made the protection and sustainable management of these precious resources a key priority in its poverty alleviation policies. It has also ratified all the major Multilateral Environmental Agreements (MEAs). In addition, the EU is committed to helping developing countries fulfil their own obligations regarding these and related agreements.

26


EUROPEAID – Uganda Country Strategy Paper – National Indicative Program • • • • •

Focal sectors Non focal sectors Budget support Sector support Project support

Indicative Work Programme 2002/2007 (246 million €) • Macroeconomic support and economic reform – 94 M€ • Infrastructure – Transports - 94 M€ • Rural development - support to the plan for modernisation of agriculture – 36 M€ • Capacity building for good governance and for non-state actors – 22 M€

• Macroeconomic support –Budget support • Infrastructure – Project support • Rural development – Programme support/ sector budget support • good governance and for non-state actors - Project

Financing Agreement - Ownership Rural development – Programme support/ sector budget support • Focus on agriculture extension service and agriculture research • Indicators • « Co-financing » with other donors • Combined with actions financed from previous EDF • Linked to regional programs based in Uganda

27


Projects financed from previous EDF • Technical assistance • Privatisation of veterinary services • Forestry • Coffee out growers • Warehouse receipt systems • Rural development NGOs • Food security • Decentralisation • Rural roads

Regional programs based in Uganda ASSARECA – Agriculure research Lake Victoria Fisheries

EUROPEAID- Examples: ECOPAS Park W, 1 000 000 ha, lies within the Biosphere Reserve of the W Region, within the UNESCO program Man and Biosphere (MAB) covering an area of 3,000,000 hectares. Activities : • Inventories, mapping • Roads and pists • Eco-tourism • Capacity building • Global, Regional and National policy 50% of budget is TA http://www.parks.it/world/NE/parc.w/Eindex.html • 11 million € regional funds

28


EUROPEAID- Examples: NAADS NAADS Mission "To increase farmer access to information, •knowledge and technology for profitable agricultural production" NAADS is envisioned to become a decentralized, farmer owned and private sector serviced extension system contributing to the realization of the agricultural sector development objectives Demand driven – farmers choice Local organisation – village level National/Local service providers – no government staff Income generating Joint donor support http://www.naads.or.ug

EUROPEAID- Examples: SPGS • The Sawlog Production Grant Scheme (SPGS) is a European Union funded programme that aims to promote private investment in timber production in Uganda. The SPGS started in 2003 and in just three years has subsidized almost 5,000 hectares of commercial plantations throughout the country: this includes small community-based, tree planting associations up to large-scale commercial operations. • 50 % Cofinanced by private sector • Strictly commercial • Land ownership to be clear • Only scientifically approved methods • First of three payement after one dry season • Reduce presure on native forest • Reduce import • Create employement in rural areas • http://www.sawlog.ug

29


EUROPEAID – Hungarian opportunities • EuropeAid awards grants to implement projects or activities that relate to the European Union’s external aid programmes. There are two types of grant available: • Grants for actions which finance activities that fall under Commission-run programmes • Operating grants to cover expenditure incurred by EU-based organisations that are carrying out work which matches EuropeAid’s interests

EUROPEAID – Hungarian opportunities • Since grants cover a very diverse range of fields, the specific conditions that need to be fulfilled (eligibility, etc.) may vary from one area of activity to another. • It is important that those intending to apply for a grant carefully consult the calls for proposals published by the Commission. • The calls for proposals invite candidates to present, within a given deadline, a proposal for action that corresponds to stated objectives and fulfils the required conditions • Grants are subject to a written agreement signed by the two parties and, as a general rule, require co-financing by the grant beneficiary.

30


EUROPEAID – Hungarian opportunities • Procurement procedures are launched when the Contracting Authority wants to purchase a service, goods or work in exchange for remuneration. A procurement procedure leads to the conclusion of a public contract. • It is therefore important to consult carefully the procurement notices published by the EuropeAid on the Funding Opportunities page. Framework contract • Commission 2007, Beneficiaries, Audit 2006, ENPI • Contracts with simplified procedure Local - Not published Job opportunities • Officials • Contract agents, Temporary agents, Trainees, • Seconded national experts

31


Angola: the rehabilitation of the agricultural production Joao Miguel Vaheneki, ambassador Embassy of Angola 1123 Budapest, Alkotás u.50. Prior to the independence, Angola was self-sufficient in all the alimentary cultures with the exception of wheat. After the independence, the agricultural production was badly affected by the war destructions as well as by the implementation of inadequate production models. The traditional agricultural provinces, which were considered the storages towers of the country, were severely affected. These provinces produce mainly maize, manioc, potatoes, sweet potatoes, beans, vegetables wheat, fruits, peanuts and livestock. It should be emphasized that these provinces are also the areas most densely populated of the country. The production of maize was the most affected. If we take the agriculture campaign of 98/99 we can see for instance that the production of maize suffered a fall of 15%. Maize is a very important cereal in Angola, as it is the main feeding cereal in the central provinces of the country, which have the biggest population. This situation resulted in the increment of the internal displaced people – IDP (4.0 million). The unstable situation also affected other products of current consumption, such as rice and beans. The agricultural campaign of 1999 - 2000 registered a decrease, in these crops, of 22% and 21 % respectively (cf. agriculture production table join). In areas around bigger cities where security prevailed, the cassava, sweet-potatoes and the peanuts production recorded increments of the order of 42%, 23% and 13% respectively. Faced with the emergency situation, the Government of Angola initiated the implementation of the National Program of Emergency and Humanitarian Assistance at the end of 1999 which was completed with alimentary aid. During the implementation there was a substantial increase in the production of cassava and maize followed by sweet-potatoes, millet, sorghum and beans. Nevertheless, the level of agricultural production in this period was in general very low and had a negative impact on the nutritional situation of the population. The displaced layer of society was particularly badly affected. In that period both import and international donations increased which lead to on one hand new consumption habits, and on the other hand loss of technique dexterity. As a result people have become much less self-driven and pro-active. Potential of Angola

32


After this gloomy introduction let me give you some key elements of the potential of Angola: Angola is potentially one of the richest agricultural countries in sub-Saharan Africa. Until the mid-1970's, it was a large net exporter of agricultural products. It was self-sufficient in all key food crops and exported surplus of maize. It was also the world's fourth biggest producer of coffee and the third largest producer of sisal. The country's arable land is estimated between 5 million and 8 million hectares. The country has extensive areas suitable for grazing. The different climatic zones along with variety of soils and water sources gives the opportunity to cultivate a very wide range of crops which include cassava and yams in the -north, maize in the central provinces and millet and sorghum in the more arid south. Other crops include beans, bananas, rice, sugar cane, palm oil, cotton, coffee, sisal, sunflowers, citrus and other fruits, and numerous vegetables. Angola also offers considerable forestry potential. It has some large tropical rain forests that have mahogany and other valuable species. In addition to natural forests, large plantations of eucalyptus and pine were developed. Angola also has a coastline of 1,650 km rich in fishing resources.

The rehabilitation of agriculture production The war had a very negative effect not only on the infrastructures but it also weakened the social fabric of Angola. Despite this, and taking in account the endowment in resources, the Angolan Government in collaboration with UN specialized agencies such as UNDP, WFP, etc. have established the program of rehabilitation of the agriculture production. The aim is to satisfy the internal food needs and to re-launch the rural economy, which is one of the vital areas for sustainable development in Angola. The advent of peace has created conditions in which the country can start the huge task of recovery and reconstruction. This, in turn, will help create the conditions for the resumption of development. The rehabilitation and reconstruction projects will set the stage and in many cases, they will become components of longer term strategies. The programme of rehabilitation of agriculture production, will act on, the local communities by creating the conditions for the resettlement of the internal displaced people - IDP, the return of the refugees and the settlement of the demobilized soldiers. The local communities constitute the critical element in this process of economic recovery and social stabilization. The challenge for the Angolan authorities is to enable local communities to meet their basic needs through production and exchange, thereby reducing their dependence on assistance. The success of community rehabilitation is expected to bring concrete benefits to the majority of the population in a relatively short period of time and at a modest cost. This programme consists of several parts: The first part is Peace consolidation 33


In fact, by raising production of goods and services, the effort by the government to increase employment and income will improve and it will help to stabilise social conditions in the country, which is very important in consolidating peace. The participation of the community is a major pillar for successful recovery, peace and reconciliation. The second part concerns Areas of action The programme of rehabilitation concentrates its actions in three thematic areas: 1. the revival of

production, employment and income; 2. the rehabilitation of basic infrastructures; 3. the restoration of critical social services. The third part deals with de-Mining The tasks of community rehabilitation are closely interrelated to the support for the return of displaced persons and returning refugees, the reintegration of demobilised soldiers, and the de-mining programme which includes the surveying, marking and clearing of land mines in high priority areas of social and economic rehabilitation, along with mine awareness campaigns. The fourth part concerns the Capacity of management The community rehabilitation programme includes specific measures to enhance capacity for the management of rehabilitation and development action at local and provincial levels. This programme covers all the 18 provinces and it is strongly linked with the Government's policy of to give more power, more decision making power to the local government Objectives by sectors Production In the productive sector, the aim is to focus on sectors with the potential to revive production and generate employment and incomes rapidly, with relatively small investments. The specific objectives are: 1. To revive production of food crops and livestock, in particular by small holder and also by larger commercial farmers; 2. To begin the process of reviving production of cash crops such as coffee and cotton; 3. To rehabilitate the fisheries craft industry; 4. To revive small scale timber exploitation and processing, alongside with reforestation and other environmental measures; 5. To revive domestic trade, in particular rural trade; 6. To revive small and micro-scale processing industries, crafts and services. Social In the social sector, the fundamental aim is to mend / reconstruct the infrastructures and restore the services. The specific objectives are: 1. To re-establish an operational network of hospitals, medical and health centers and provide primary health care services through the provision of essential medical 34


supplies and equipment; 2. To recover the basic education system, especially for the first two levels. This covers the first six years of schooling, along with the revival of literacy programs and professional training; 3. To establish systems for protection, training and income generating activities of vulnerable groups, such as disabled and orphans. Local community infrastructures The aim is: 1. To rehabilitate, reconstruct and de-mine rural roads and bridges, to provide access to high-priority areas for agricultural production and the settlement of displaced people, returning refugees and demobilised soldiers; 2. To rehabilitate water and sanitation systems; 3. To rehabilitate small-scale energy and communications systems; 4. To start a housing programme, focusing on the needs of the most vulnerable groups, for instance disabled people and demobilised soldiers who are in the worst war affected areas, and improve in the infrastructure of peri-urban areas. Investment opportunities in Angola Potentially one of Africa’s richest Sub-Saharan countries, Angola offers a wide scale of opportunities for Hungarian investors in a variety of sectors. Promoting relations in the field of education The Angolan government, recognizing the importance of foreign participation in the development and promotion of the country’s educational system, sees the opportunities provided by foreign universities as a top priority. These could include opportunities for graduate studies in the following areas: • Technical specialization • Specialization at graduate level • Traineeship specialization in contemporary techniques of medical diagnostics Promoting trade and investment In recent years Angola has adopted an economic policy that addresses free system enterprise, private initiative, inflation control, the reduction of the budget deficit and the revitalization of the productive national fabric through an economic growth stimulus. Angola is a promising market, but presently the country is in a great need of foreign investment. Private investment and business opportunities include the following key sectors: • Rehabilitation of the road system. This was 70 000 km long in the past, 30 000 of which was asphalted. Now great effort is being taken to complete the rehabilitation of the main communicational roads, including highways and bridges.

35


• The railway system of Angola is in need of total rehabilitation. Through an integrated program the Government intends to carry out a number of activities that seek, fundamentally, to contribute to the effort to increase the circulation of people and goods, beginning with the rehabilitation of rail lines and stretches. • The reconstruction of some 350 bridges. • Waterworks maintenance and management. The rehabilitation of the sewage system in cities, small towns and villages. Sewage and refuse disposal, sanitation and similar environmental services. • The rehabilitation of the sanitary infrastructure and its extension to the entire country. • The rehabilitation and expansion of the National Electric System. Electricity distribution rehabilitation and restructuring to help to improve the reliability of power supply to customers. This includes the rehabilitation and enlargement of the electricity networks of the capital, local networks and the expansion of isolated systems. • There is also an enormous need for the development of social infrastructure, such as school compounds, and housing and hospital complexes. • The country is also in an urgent need of rehabilitation and development of its health care system. The Angolan government has undertaken broad reforms to ensure economic stability and to encourage private investment. The new laws and regulations on private investment, as well as the investment and tax incentives provide an improved and favorable business climate. Taking into account the great potentials of the country we wish to strengthen the cooperation between the two counties and invite Hungarian investors and professionals to Angola. Agriculture production table

X . A gr i cu l t u r e p r od u ct i on AGRICULTURE PRODUCTION (TON)

Years 1992/93 1993/94 1994/95 1995/96 1996 /97 1997/98 1998/99 1999/00

Maize 239’000 201’ 000 211’ 000 398’ 000 369’ 505 504’ 662 428’ 045 394’ 607

Millet Rice Sorghum Manioc 3’ 000 99’050 576’000 3’ 000 53’ 000 985’ 000 61’ 000 1’156’ 000 102’ 000 1’ 197’ 000 61’ 880 2’ 326’ 294 89’ 050 3’ 210’ 569 7’ 402 101’ 736 3’ 129’ 734 5’ 776 105’ 252 4’ 433’ 026

Sweet potatoes Potatoes Peanuts 45’ 000 53’ 000 3’ 200 39’ 000 46’ 000 20’ 320 27’ 000 20’ 000 30’ 000 7’ 200 37’ 232 9’ 600

Beans 53’ 872 162’ 150 162’ 000 170’ 000 66’ 337 85’ 696 182’ 303 19’ 109 11’ 319 67’ 500 224’ 043 12.’ 750 12’ 750 75’ 110

Source: Cabinet of Studies, Planning and Statistics of MINADER

36

Employment

4’ 610’ 484 4’ 398’ 592 4’ 322’ 596 4’ 610’ 504


Summary-Abstract Despite the booming of the oil sector, Angola is still recovering in a slow pace from 27 years of civil war. That war destroyed much of Angola’s economy, its infrastructures and displaced around four million people. The war and the high numbers of internal displaced people were important factors of pressure on the agriculture infrastructures. The agriculture production could not accompany the resulting demographic changes. Potentially one of the richest agricultural countries in southern Africa, the Angolan government is engaged in a vast program of rehabilitation of the agricultural production through an integrated management of the land the water and fertilizers. The lack of accurate statistical data makes the presentation somehow difficult in terms of comparison. After an introduction, I will present the rehabilitation of the agricultural production in Angola focusing on the local communities, resettlement of IDP, de-mining, reviving the sectors production, illustrated by the Polo industrial Capanda.

37


Afrika – a nemzetközi fejlesztési intézmények tükrében Varga Zsuzsanna, Fıosztályvezetı Pénzügyminisztérium, Nemzetközi Kapcsolatok Fıosztálya 1054 Budapest, József nádor tér 2-4.

A XXI. század beköszönte a nemzetközi politikában és a gazdaságban a nemzetközi fejlesztéspolitika elıtérbe kerülését hozta magával. 2000. szeptemberében 189 ENSZ tagállam képviselıi, államfıi írták alá a Millenniumi Deklarációt, amely alapján megfogalmazásra kerültek az azóta sokat hangoztatott Millenniumi Fejlesztési Célok2. A 8 fıcélra és 18 alcélra lebontott célrendszer középpontjában az a törekvés és küldetés áll, hogy 2015-ig közös összefogással, a nemzetközi közösség együttmőködésével, a szükséges források közös megteremtésével el kell érni, hogy a világban megszőnjön az extrém szegénység. Esélyt kell biztosítani minden embernek a túlélésre, az élethez, az egészségügy, az oktatás területén, és meg kell teremteni a fejlıdés feltételeit. Ezek a célkitőzések érintettsége folytán alapvetıen Afrikát állították a nemzetközi fejlesztéspolitika reflektorfényébe. Megszüntetni a szegénységet, megteremteni a gazdasági fejlıdés lehetıségét a fejlıdı világ számára, Afrika számára, morális és erkölcsi kötelessége a fejlett országok kormányainak, intézményeinek, állampolgárainak és az üzleti szférának is. De a célok mögött ennél több is van, mert a szélsıséges szegénység felszámolása nem csak felelıssége a világ fejlettebb részének, hanem a globalizációs hatások következtében saját önvédelme is ezt követeli meg. Ezen túl nem elhallgatható az a tény sem, hogy komoly gazdasági érdekek is húzódnak a szegénység felszámolása mögött. A világgazdasági, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok továbbfejlıdésének az új piacok, új befektetési lehetıségek feltárása komoly hajtóerıt ad. Kiemelt szempontnak kell (kellene) azonban lennie, hogy a fejlett világ gazdasági érdekei ne az egyoldalú gazdasági elınyök érvényesítésében jelenjenek meg. Afrikának ma nagyon sokan akarnak segíteni. Gazdasági-pénzügyi alapok születnek szinte naponta, információs bázisok épülnek ki, két- és többoldalú kezdeményezések, programok kerülnek kidolgozásra, intézmények végtelen sora veszi körbe Afrikát, hogy segítsen. Verseny Afrikáért? Néhány afrikai országban már oly sok segíteni akaró szervezet van jelen, hogy jelentıs kapacitásokat kötnek le az ország erıforrásaiból. Nem véletlen, hogy egyre több fórumon egyre erıteljesebben hangzik el az igény, hogy a fejlıdı világ felé irányuló fejlesztéspolitikai lépéseket harmonizálni és átláthatóvá kell tenni. Védıbástyákat kell kiépíteni az elızı bekezdésben jelzett egyoldalú érdekérvényesítés megakadályozása érdekében. Az Afrika felé áramló pénzügyi forrásoknak egyre több csatornája nyílik meg. Ennek elsısorban a nemzetközi pénzügyi intézmények a fı zászlóvivıi, de ezek mögött is az egyes országok támogatása, hozzájárulása húzódik meg. Évente több százmilliárd dollárt mobilizálnak a fejlesztési programok, melybıl évi több tíz milliárd dollárt jelentenek a nemzetközi fejlesztési intézmények (NFI-k) kihelyezései. Az Európai Unió a világ

2

United Nations, 2000 (September 18). Millennium Declaration A/RES/55/2. New York Millennnium Development Goals (MDGs)

38


legnagyobb (55%) segélyezıje. A EU Bizottság önmagában a harmadik legnagyobb segélyezı (az USA és Japán után). A fejlesztési együttmőködés alapvetı formái: multilaterális és bilaterális segélyezés, kedvezményes hitelezés, tanácsadás, adósság-elengedés. A Magyarország által is elfogadott Millenniumi Deklaráció minket is arra kötelez, hogy donor országként növekvı mértékben járuljunk hozzá a nemzetközi pénzalapokhoz, a nemzetközi intézmények által mőködtetett programokhoz, valamint kétoldalúan, egyes kiválasztott országokkal történı együttmőködés keretében. Tagjai és befizetıi vagyunk több nemzetközi intézménynek, ugyanakkor az ezek keretében megvalósuló programok végrehajtásában magyar szervezetek, magyar vállalatok gyakorlatilag nem jelennek meg. Ezen prezentáció is azt a célt kívánja szolgálni, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy részünkrıl eddig nem alkalmazott, új lehetıségek tárulnak fel, amelyeket érdemes figyelemmel kísérni, és ahol lehet és célszerő, ott bekapcsolódni. Különösen az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta növekszik az elvárás velünk szemben a pénzügyi hozzájárulások növelésére. A legaktuálisabb, legújabban felmerült ilyen hozzájárulás és egyben megnyíló lehetıség az Európai Fejlesztési Alap (EFA)3, amelynek 10. feltöltéséhez a magyar állam 25 milliárd forint befizetési kötelezettséget vállalt. Melyek ezek a fıbb intézmények Afrika körül? Az alábbi összefoglaló ábra - noha közel sem a teljes kép - mutatja a fıbb Afrika felé irányuló kezdeményezések szervezıit. A felvállalt cél Afrika kiemelése a szegénységbıl, és nem megnyomorítása. Afrika önfejlıdése elısegítésének kell a célkeresztben állnia.

Afrika reflektorfényben IMF EU – Afrika

ENSZ

EIB

Világbank IFC, IDA MIGA

EDF

AfDB OECD

AFRIKA

Ázsia (Kína, India)– Afrika

NGO-k

G8 USA – Afrika

3

Bilaterális donorok

Multilaterális Fejlesztési Alapok Afrikáért

European Development Fund, EDF

39

G22 Üzleti szféra


Nemzetközi fejlesztési/pénzügyi intézmények A nemzetközi fejlesztési intézmények sajátossága, hogy azon országok számára, amelyek gazdasági-pénzügyi helyzetüknél fogva nem tudnak, vagy csak nagyon kedvezıtlen feltételek mellett tudnak pénzforráshoz jutni a nemzetközi pénzpiacokról, ezen intézmények konkrétan meghatározott célú gazdaságfejlesztést, szegénységcsökkentést szolgáló programokhoz nyújtanak technikai és pénzügyi forrást. Hozzájárulnak az infrastruktúra fejlesztéséhez, a makrogazdasági programok kidolgozásához, és komoly információforrást biztosítanak az adott országok, kormányok, társadalmi szervezetek, vállalkozások számára. A programok, projektek megvalósításához felhasználható források többnyire a kormányzati megrendeléseken, pályáztatásokon keresztül a végrehajtó intézményekhez, a tanácsadó, a beruházó-kivitelezı cégekhez jutnak el. És itt lehetne szerepe, bekapcsolódási lehetısége a magyar szakembereknek, a magyar vállalatoknak is.

Röviden néhány szó az egyes intézményekrıl, illetve ezek Afrikával kapcsolatos vonatkozásairól: A Világbank csoport tevékenysége Afrikában A kontinens fejlıdésének legnagyobb finanszírozója a Világbank csoport. A legismertebb ezek közül a Világbank maga (IBRD4), amely 184 tagországi háttérrel, hiteleivel, technikai tanácsadással minden régióban és szektorban jelen van. A 2006/2007. költségvetési évében 24,7 milliárd dollár kihelyezését menedzselte, melybıl Afrikába, elsısorban a szub-szaharai régióba nyújtotta ennek 23,5%-át, azaz 5,8 milliárd dollárt. Fejlesztési programját az Afrikai Cselekvési Terv5 foglalja egybe, melyben a mezıgazdaság termelékenységének növelése kiemelt fejlesztési prioritás. 1996 óta körülbelül évi egy milliárd dollárt fordítottak a fejlesztési partnerek mezıgazdasági-fejlesztésre a kontinensen. A Nemzetközi Fejlesztési Társulás, illetve ismertebb nevén az IDA6 az az intézménye a csoportnak, amely csak a legszegényebb fejlıdı országoknak nyújt segély-jellegő kölcsönöket, hozzájárul a legszegényebb országok adósságcsökkentési programjához (HIPC7 program), valamint a multilaterális adósság-elengedési kezdeményezéshez (MDRI8). A HIPC programba bevont 41 országból 31 afrikai. 2007. június 30-ig 32 országra készült el az adósságcsökkentési program (46 milliárd dollár), ebbıl 26 az afrikai ország. Az MDRI-hez az IDA hozzájárulása 33 milliárd dollár. Magyarország 1985 óta tagja és befizetıje az IDA-nak, valamint kétoldalúan is hozzájárul a HIPC programhoz a Magyarországnak tartozó legszegényebb országok adósságának elengedésével, valamint az MDRI-hez az IDA-n keresztüli befizetésen túl közvetlenül is, 4,3 milliárd forint pénzügyi kötelezettségvállalással. Ezen befizetésekbıl adódó hazai üzleti lehetıséggel azonban nem tudtunk élni.

4

International Bank for Reconstruction and Development (IBRD) African Action Plan 6 International Development Assosiation 7 Highly Indeptness Poor Countries, HIPC 8 Multilateral Debt Reduction Initiative, MDRI 5

40


A Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC9) a csoport magánszférához közvetlenül kapcsolódó karja. Míg a Világbank és az IDA csak kormányzatok számára nyújt kölcsönt, addig az IFC a fejlesztési indíttatású projektekbe száll be tıkével, illetve hitelek nyújtásával. A befektetık kockázatainak csökkentésére hivatott intézmény a MIGA10, amely a politikai kockázatok elleni biztosítással nyújt nagyobb garanciát és bátorítást a fejlesztési projektekhez kapcsolódó befektetések esetén. Afrikai Fejlesztési Bank (AfDB) Az AfDB-nek 52 afrikai és 24 azon kívüli tagországa van. Nagyságrendileg évi 3 milliárd dollár kihelyezésérıl döntenek. Magyarország nem tagja a banknak, így – tagság nélkül – magyar vállalatok nem versenyezhetnek a bank tenderein. A tagság egyelıre nincs napirenden, és álláspontunk szerint a tıkebefizetéssel járó tagságot akkor érdemes megfontolni, ha rendelkezésre áll megfelelı magyar export- és befektetési kapacitás, amely ki tudja használni a tagság elınyeit. Európai Beruházási Bank (EIB) Az EIB az Európai Unió bankja, és alapvetı feladata az EU fejlesztéspolitikájának támogatása. Így elsısorban a az EU tagországainak fejlesztéseit finanszírozza, azonban fontos és bıvülı mandátuma az EU-n kívüli hitelezés is. Afrika országai közül elsısorban a mediterrán térség országai élveznek elsıbbséget az un. FEMIP program keretében, de jelentıs a szerepe a magánszektor fejlesztésében az ACP országokban a vállalatoknak, befektetıknek nyújtott közvetlen támogatások révén, valamint az állami infrastruktúrális projektek finanszírozása által. A forrás az Európai Fejlesztési Alapból (EDF) kerül elkülönítésre az EIB részére, amit saját forrásaival is kiegészít, és tagországi garancia biztosítja a bank pénzügyi kockázatait. A 2008-2013 közötti idıszakban ennek keretében 3,5 milliárd euro áll majd a bank rendelkezésére. Mezıgazdaság a fejlıdésért A Világbank egyik legfontosabb, évente megjelenı, a fejlesztéspolitika egy-egy területét feldolgozó publikációja a World Development Report, amelynek legfrissebb, már 2008 évvel jelölt tanulmányának alaptémája a mezıgazdaság. A riportban rávilágítanak arra, hogy a mezıgazdasági szektor fejlesztése alapvetı jelentıségő a szegénység és az éhínség csökkentése szempontjából. A mezıgazdasági szektor közvetlen támogatása négyszer hatékonyabb a szegénység csökkentésében, mint más szektoré. A millenniumi célok elérése érdekében ezért elengedhetetlen, hogy a mezıgazdaság fejlesztése kiemelt jelentıséget és támogatást kapjon. Ennek érvényesülése eddig nem nyilvánult meg, amit az is jelez, hogy a globális fejlesztési segélyeknek (ODA11) mindössze 4 %-a támogatja közvetlenül a mezıgazdaságot. A Szub-Szaharai Afrikában a teljes kormányzati kiadásoknak is csak 4 %-át fordítják a mezıgazdaság fejlesztésére, miközben erısen adóztatják is a szektort. A mezıgazdaság egyben szorosan összefonódik a vidékfejlesztéssel is, hiszen ma a fejlıdı országokban 4 fıbıl 3 fı, összesen közel 900 millió ember a mezıgazdasági munkához kötıdik és döntıen vidéken él. 9

International Finance Corporation, IFC Multilateral Investment Guarantee Agency, MIGA 11 Official Development Aid, ODA 10

41


A tanulmány fı üzenete, amelynek gyakorlati átültetése kiemelt támogatást fog kapni a fejlesztéspolitikában, hogy agrármegújulás szükséges. A mezıgazdaság és a globális problémák együttes kezelésére van szükség. A mezıgazdasági energiafogyasztás, az erdıírtás, a földerózió, a környezetszennyezés problémái kiáltó jelei a környezetvédelem, a klímaváltozás és az energiaellátás együttes és egyidejő szemlélete szükségességének. Hangsúlyváltás szükséges fejlesztéspolitikában. Élelmiszersegélyekkel szemben a jövedelemtermelı befektetéseket kell ösztönözni, a kereskedelmi korlátok lebontásával is fejlıdési lehetıséget kell biztosítani a fejlıdı világnak, több kormányzati támogatással kell hozzájárulni az agrárfejlıdéshez. Ha idegenül is hangzik még, de nagyobb figyelmet kellene szentelni a nıi munkaerıben rejlı lehetıségek jobb kihasználására. Mezıgazdasági projekt példák Afrikában Néhány példajelleggel önkényesen kiemelt mezıgazdasági projekt Afrikában világbanki finanszírozással: • • • •

Trágyaszállítás Etiópiába 9,3 millió dollár értékben a francia Hydro Agri International által Tanácsadás mezıgazdasági diverzifikációs projekthez Maliban, 1,3 millió dollár, a belga Agrer/GID által Mezıgazdasági laboratóriumi berendezések szállítása Etiópiába 670 e dollár értékben a holland Globe Corporation BV által Légifelvételek készítése Tanzániában 320 e dollár értékben a német MS Maps GeoSystems által.

EIB általi finanszírozással támogatva, illetve kiegészítve: • •

Banánültetvény modernizációja Kamerunban (8 millió euró) Maputó (Mozambik) vízhálózatának bıvítése (31 millió euró)

Magánszféra kapcsolódása a NFI-hez Milyen lehetıségei vannak ma a magyar üzleti, vállalkozói illetve a magánszférának arra, hogy bekapcsolódhasson a nemzetközi fejlesztési források kihelyezési körforgásába? Milyen hátteret jelentenek a nemzetközi fejlesztési pénzügyi intézmények ehhez? A válasz nem könnyő, de az induláshoz mindenképp szükséges némi elszántság, nyitottság és érdeklıdés a térség iránt. Rengeteg információ halmozódott már fel Afrika vonatkozásában. Rengeteg a nyitott bázis, hozzáférhetık a különbözı szervezetek, intézmények által készített országstratégiák, ismertetık. Sok regionális helyi iroda mőködik és kész az információk győjtésére, nyújtására, projektek ösztönzésére, a magánszféra bekapcsolására. Ami nélkül biztosan nem lehet egyetlen projekt kivitelezésére sem esélye egy cégnek, az a közbeszerzési szabályok ismerete, a pályázatírás technikájának ismerete. De ez ma már minden komolyabb befektetés esetén elemi követelménnyé válik, függetlenül attól, hogy ez belföldi, EU-s, vagy fejlıdı afrikai ország területén valósulna-e meg. A Magyarország általi pénzügyi támogatások, amelyek különbözı alapokba, intézményekhez, kezdeményezésekhez, egy-egy közös kalapban győlnek, csak akkor járulhatnak hozzá a hazai magán szféra ösztönzéséhez, ha a megnyíló üzleti lehetıségekkel képesek vagyunk élni. A konferencia alapkeretét épp egy ilyen, számunkra most induló lehetıség adja, az EU-s tagságból fakadó kötelezettség, az Európai Fejlesztési Alap 10. alapfeltöltéséhez való hozzájárulás. Ennek 42


természetrajza, az alapvetıen szükséges általános ismeretek valamennyi említett intézményi projekt kapcsán azonos. Így ha nem is került túlhangsúlyozásra általam az EDF, mindeközben errıl is szó volt. Inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy miközben ma a médiákon keresztül is elsısorban az EDF helyezıdik a középpontban, valójában egy ennél sokkal szélesebb és általánosabb körrıl és lehetıségrıl van szó, amelynek kihasználásában nincs elegendı magyarországi gyakorlat és tapasztalat. A lehetıségek, a gyakorlat és a tapasztalatok megszerzését nagyban segítheti, ha sikerül jó kapcsolatot kialakítani bilaterális segélyezésben élen járó donor országok vállalataival, alvállalkozói lehetıséget kapni e mőfajban jártasabb cégek projektjeiben. De nem könnyő ma üzletet létrehozni Afrikában.

Üzleti környezet Afrikában A Világbank Doing Business12 projektje 2004 óta folyamatosan figyeli és rangsorolja az egyes országokat a tekintetben, hogy szabályozási környezetük egyes paraméterei (vállalkozások megnyitásának egyszerősége, befektetés védelem, adók stb.) mennyire könnyítik vagy nehezítik meg az adott országban a vállalkozások mőködését. A jelentés az évek során az egyik legrangosabb összehasonlító ország-elemzéssé vált. A befektetık és az üzleti szféra szereplıi komoly jelentıséget tulajdonítanak neki, eredményei befolyásolják döntéseiket is. 2005 óta a Doing Business kiadvány rangsorolja is az országokat 10 paraméter (Ease of Doing Business) alapján. A legújabb 2008 évi jelentés 178 országot hasonlít össze az üzleti környezet szempontjából. Sajnos ebben a rangsorolásban az afrikai országok döntıen a lista utolsó harmadában helyezkednek el. A listavezetı az elızı évhez hasonlóan az ázsiai Szingapúr. Az afrikai országok közül Mauritius áll a vezetı helyen, mint ahol a leginkább üzlet-barát a környezet, és így 27. a listán. Kiemelendı még Burkina Faso és Mozambik, ahol az üzleti tevékenység folytatása jelentısen könnyebbé vált a szabályozás oldaláról. A sort viszont három afrikai ország zárja, Guine-Bissau, Közép-Afrikai Köztársaság és a Kongói Demokratikus Köztársaság. A végrehajtott reformok tekintetében ugyanakkor két afrikai ország is szerepel az elsı 10-ben, Ghána és Kenya top-reformerré léptek elı az üzletkönnyítés tekintetében. Afrikában egyenetlen a reformok menete. Míg Afrika déli részén számos országban jelentıs reformlépések történtek, a nyugati és közép-afrikai országokban nagyon lassú az elırehaladás. 2. ábra13 Afrikai országok rangsora az üzleti környezet összehasonlításában Rangsorban 1.

Ország

Rangsorban

Singapore

….

12 13

Ország

149.

Madakaszkár

150.

Ruanda

27.

Mauritius

151.

Benin

35.

Dél Afrikai Közt.

152.

Zimbabwe

kb. ’üzleti tevékenység folytatása’ 2. Új-Zéland, 3. USA 4. Hong Kong…..45. Magyarország…

43

„Szegénységcsökkentési programok Afrikában – Az Európai Fejlesztési Alap forrásainak hasznosítása” 2007. november 9-11. 43.

Namibia

154.

Kamerun

51.

Botswana

155.

Elefántcsontpart

72.

Kenya

156.

Togo

87.

Ghana

157.

Mauritánia

88.

Tunézia

158.

Mali

95.

Szváziföld

160.

Sierra Leone

102.

Etiópia

161.

Burkina Faso

108.

Nigéria

162.

Senegal

116.

Zambia

165.

Egyenlítıi G.

118.

Uganda

166.

Guinea

125.

Algéria

167.

Angola

126.

Egyiptom

169.

Niger

127.

Malawi

170.

Liberia

129.

Marokkó

171.

Eritrea

130.

Tanzánia

173.

Csád

131.

Gambia

174.

Burundi

134.

Mozambik

175.

Kongó Rep.

135.

Szudán

176.

Guinea-Bissau

144.

Gabon

177.

Közép-Afrikai K

146.

Dzsibuti

178.

Kongó Dem.Közt.

Megemlítendı még egy tényezı, amely jelentısen nehezíti az átlátható környezetet és feltételeket, ez pedig a korrupció. Noha ez a jelenség nem kifejezetten csak a szegény országok sajátossága, a gazdagabb országokban szintén jelen van. A Transparency International által végzett vizsgálatok eredménye is ezt támasztja alá. Az afrikai kontinensre vonatkozó felmérés a következı rangsort mutatja: 3. ábra14 Korrupció Afrikában 10 legkorruptabb afrikai ország

10 legkevésbé korrupt ország

rangsorbani hely

ország

rangsorbani hely

ország

160.

Guinea

37.

Guinea

156.

Szudán

42.

Mauritius

156.

Kongói Dem. K.

51.

Dél-Afrikai K.

156.

Csád

55.

Namíbia

14

Forrás: Trancparency International Corruption Perception Index 2006

44


151.

Egyenlítıi Guinea

70.

Egyiptom

142.

Sierra Leone

70.

Ghana

142.

Nigéria

70.

Szenegál

142.

Kenya

79.

Burkina Faso

142.

Kongó

79.

Lesotho

142.

Angola

79.

Marokkó

A Millennium Fejlesztési Célok elfogadottsága, az eddig elért eredmények ellenére is már most látható teljesíthetetlensége. Ugyanakkor ez egyben újabb és koncentráltabb kezdeményezésekre, még aktívabb fellépésre készteti a nemzetközi fejlesztéspolitikában aktív szereplıket. A NEFE már eddig is nagyon jelentıs forrásokat mozgatott meg a legszegényebb országok, így elsısorban az afrikai országok irányába. Ebben kiemelt szempontként érvényesül a fejlıdı országokkal szembeni elvárás, hogy komolyan vehetı lépéseket tegyenek a befektetıi környezet javítása, a magánszektor, különös tekintettel a kis és középvállalatok, vállalkozások támogatása és erısítése érdekében. A mai világban az eddigi tapasztalatok alapján a fejlıdés útja egyelıre a piacgazdaság alapelvei mentén halad. A világgazdasági integrálódás ma – ha tetszik, ha nem -, ezekre az alapokra épül. Az integrálódással szembeni alternatíva, az elszigetelıdés, csak a további elszegényedéshez, elnyomorodáshoz vezet. De a piacgazdaság építése egyben felelıs magatartást követel, ha komolyan vesszük – és úgy kell vennünk -, hogy a NEFE címén elköltött dollárjaink, forintjaink valóban a szegénység felszámolását segítse elı. Ugyanakkor ez nem mond ellen annak a kijelentésnek sem, hogy a nemzetközi fejlesztéspolitika komoly lehetıségeket rejt magában a magyar vállalatok számára is. A magyar vállalatok és szakértık eddig alig szerepeltek a nemzetközi fejlesztési intézetek tenderein, a lehetıségekkel nem tudtunk még élni. Nem az illúziók keltése a célunk, hanem sokkal inkább az érdeklıdés felkeltése, információk nyújtása a magánszféra felé is. Fontos feladat a megfelelı kapcsolódási pontok megtalálása. A fenti adatok is rávilágítanak arra a tényre, hogy habár nagy lehetıség, mégsem könnyő üzletet „csinálni” és egyben segíteni Afrikában. A korrupció, a betarthatatlan adószabályok, bürokratikus eljárások, a részben ebbıl is adódó kiterjedt informális gazdaság magas kockázati tényezık. A befektetıket motiválja a természeti kincsek vonzereje, a „zsákmányszerzés”, amelyben az afrikai érdekek csak a felszínen és a retorikában jelennek meg, és ahol „kívülállóknak” már esélye sincs a bekapcsolódásra. De minden árnyoldal ellenére kreatív és innovatív ötletekkel, nyitottsággal a más kultúrák irányában sokat el lehet érni. Helyismeretre szükség van. A helyi kultúra ismeretére szükség van. Helyi partnerre szükség van. Enélkül csak szerencsejáték lehet minden kezdeményezés. De Afrika a nagy lehetıségek kontinense. Afrika a holnap üzenete a mához.

Abstract

45


This short study focuses on the role of the international financial development institutions (IFIs), their mission and relation regarding Africa, poverty and development. Hungary is a member of many of these institutions and is a member of the donor society as well. Joining the European Union, Hungary participates in its development policy, including the European Development Fund, as our newest commitment, as well. The study emphasizes the special role of the World Bank Group, among others and the Hungarian implications. The listed IFIs provide a broad basis of information and knowledge on countries, sectorial, financial programs, technical assistances, and in fact every kind of development issues. In the area of agriculture and business opportunities in Africa, the study calls the attention of two important publications of the World Bank. The latest World Development Report is titled 'Agriculture for Development', and the report says the need for action is especially urgent in Sub-Saharan Africa. For the poorest people, GDP growth originating from agriculture is about four times more effective in reducing poverty, than GDP growth originating from outside the sector. Despite this fact, the share of official development assistance going to agriculture in developing countries is a mere 4 percent. The report calls for greater investment in the agriculture in Africa, and warns that the sector must be placed at the center of the region's development agenda, if the goals of halving extreme poverty and hunger by 2015 are to be realized. Doing business has become easier in some parts of Africa, finds the Report of Doing Business 2008. Doing Business 2008 ranks 178 economies on the ease of doing business based on 10 indicators of business regulation. In 2006/07, 24 African countries implemented 49 reforms. In the regional rankings on the pace of reform, however, Africa fell from third place to fifth. The top-ranked countries in Sub-Saharan Africa are Mauritius, South Africa, Namibia, Botswana and Kenya. Ghana and Kenya both rank among the top 10 reformers worldwide this year. All together, doing business in Africa is hard work. Yet some of the entrepreneurs who manage to succeed in Africa find that the rewards are great. It definitely requires good local knowledge, local partners and networking. It is also true that large foreign companies are in much better position than smaller or local ones. The international development cooperation provides huge resources and rouse to action. Hungarian companies are still very passive in this process. The Hungarian government contributes many (and more and more) funds and initiatives, investments by IFIs, however, the Hungarian private sector has not found the way to gain some business opportunity yet. More information may provoke more interest and may guide to action.

46


Afrika mezıgazdasági kihívásai és a lehetséges válaszok (A nemzetközi segélyezési és fejlesztési programok megvalósításának útjai, magyar szerepvállalás lehetıségei az agrárszférában) Vándor Péter Antal FAO, Róma Bevezetés 1996-ban a római Élelmezési Világkonferencia elhatározta, hogy 2015-ig a felére csökkentik a világon az éhezık és alultápláltak számát. Most tíz évvel késıbb sajnálattal meg kell állapitanunk, hogy nagyon kevés elırehaladás történt és a világ kontinensei közül Afrika áll legrosszabbul. Mindez nem ért bennünket meglepetésként. Számtalan nemzetközi jelentés felhivta erre az ellentmondásra a figyelmet, jelezve, hogy mély szakadék tátong az elért eredmények és a lehetıségek között. Az ENSZ közgyülése 2000-ben elfogadta a Milleneumi Fejlesztési Célkitőzéseket (MDGs), amelyek kevésbé ambiciózus, de talán reálisabb célokat fogalmaztak meg. Számokban kifejezve ez azt jelenti, hogy a népesség arányában 2015-re a felére, azaz húsz százalékról tizre csökkenhet az éhezık és alultápláltak száma, de abszolút számokban még mindig 582 millióan lesznek az éhezık a 412 millós célkitőzéssel szemben. A milleneumi célkitőzések alapvetı tervezési eszközzé váltak a legtöbb afrikai országban, de történt még egy másik fontos lépés is. Megszületett a NEPAD, az Új Gazdasági Partnerség Afrika Fejlıdéséért. Korábban nagyon sok kezdeményezés született az afrikai kontinens támogatása érdekében, de egyik sem vezetett egyértelmő, átütı sikerhez. NEPAD az elsı olyan kezdeményezés, amelyben Afrika politikai vezetıi felvállalták, hogy saját kezükbe veszik sorsuk és jövıjük formálását. A NEPAD kezdeményezésére elkészült egy nagy lélegzető mezıgazdasági fejlesztési program, amire majd a késıbbiekben még részletesen visszatérek. Elıljáróban megállapithatjuk, hogy minden tudásunk és eszközünk megvan ahhoz, hogy megoldjuk az élelmezésbiztonsági problémákat. Csupán megfelelı politikai elhatározottságra lenne szükség, hogy mobilizáljuk mindazon eszközöket, amelyekkel megszüntethetı az éhezés. Az EU 10-ik EDF programja kiváló alkalmat kinál arra, hogy konkrét lépésekkel haladjunk ezen célok megvalósitása felé és megvizsgáljuk azt is, hogy Magyarország milyen szerepet tud vállalni ebben a közös munkálkodásban. A mezıgazdaság és az élelmezésbiztonság helyzete Afrikában Afrika még napjainkban is döntıen egy vidéki jellegő kontinens, ahol a mezıgazdaságnak kiemelkedı fontossága van. Az aktiv munkaerı hatvan százaléka a mezıgazdaságban dolgozik és ez a szektor adja az export húsz és a GDP 17 százalékát. Ugyanakkor ezen a kontinensen a legmagasabb az alultápláltak és éhezık száma. Több, mint kétszáz millió emberrıl van szó, azaz a teljes népeség 27 százalékáról. A mennyiben a jelenlegi tendenciák folytatódnak, akkor a FAO elırejelzései szerint számuk nem fog csökkeni 2015-ben sem. Észak Afrikäban, az úgynevezett Maghreb övezetben viszonylag kedvezı a helyzet. Itt a népességnek mintegy kilenc százaléka alultáplált. A gond azonban az, hogy ez a szám nem 47


csökken, hanem inkább emelkedik. Mig a népességnek 43 százaléka él vidéken, a szegények hetven százaléka soraikból kerül ki. Egyiptom kivételével, ahol kiterjedt öntözéses gazdálkodás folyik, a térség többi országaiban a ciklikus szárazságnak kitett mezıgazdaság nem képes lépést tartani a demográfiai robbanással. Ugyanakkor az ipar és a szolgáltatások sem fejlıdnek olyan ütemben, hogy fel tudnák szivni a növekvı munkaerıt. A Szaharától délre, Fekete Afrikában él a fejlıdı országok népeségének 13, az éhezık és alultápláltak 25 százaléka. A helyzet a közép-afrikai régióban a legrosszabb. Itt mind az abszolút számok, mind a százalékos arányok egyértelmő emelkedést mutatnak. A Kongói Demokratikus Köztársaságban például 12-rıl 36 millióra, azaz a népesség 31 százalékáról 72 százalékára nıtt az alultápláltak száma. Igen rossz a helyzet Eritreában, Burundiban, Libériában é Sierra Leonéban is. Az alábbi két táblázat jó áttekintést ad a jelenlegi helyzetrıl Afrika különbözı régióiban:

Alultáplált népesség száma a szub-szaharai övezetben

Alultáplált népesség aránya a szubszaharai övezetben

48


A jelenlegi helyzet okai elsısorban a polgárháborúk, a rossz kormányzás, a természeti katasztrófák és a HIV/AIDS rohamos terjedésében keresendık. Vannak természetesen olyan országok is, ahol kedvezı tendenciákról számolhatunk be. Ghánában már sikerült a felére csökkenteni az éhezık számát és komoly haladást ért el Gabon is. Figyelemre méltó eredményt ért el Angola, Benin, Csád, Etiópia, Guinea, Kongó, Lesotho, Malawi, Mauritánia, Mozambik és Namibia. Bizonyos javulást láthatunk Elefántcsont Parton és Nigériában. Összeségében elmondhatjuk, hogy annak ellenére, hogy népességének hatvan százaléka mezıgazdasági termelı, Afrika nem képes élelemmel ellátni önmagát. Ennek következtében az élelmiszerek importja folyamatosan növekszik és jelenleg ezek a kiadások évente mintegy 19 milliárd dollárt emésztenek fel. Mig a mezıgazdasági termékek exportja az összes export 20 százalékát képviseli, az importált élelmiszerek számláját ez nem is fedezné. A feltételes mód használata azért indokolt, mert ennek az élelmiszer importnak egy jelentıs része élelmiszersegély, aminek a költségeit nem a kedvezményezett, hanem az adományozó országok adófizetıi állják. Az ezredfordulón az afrikai kontinensre 2,8 millió tonna élelmiszersegély érkezett és a Világélelmezési Program által segélyezettek közül minden három éhezıbıl kettı az afrikai kontinens lakója volt. Az éhezés megoldásának a kulcsa a mezıgazdasági termelés növelése, a kistermelık támogatása és egy átfogó vidékfejlesztési program megvalósitása. Nem szabad azonban hamis illúziókba ringatni magunkat. Nincsenek azonnali megoldások. Ahhoz, hogy Afrikában a mezıgazdasági termelés és ehhez szorosan kapcsolódóan az egész élelmiszeripari ágazat tartós növekedési pályára álljon, egy sor kihivással kell szembenézni. Afrika mezıgazdasági kereskedelme

Source: FAOSTAT

Vegyük sorba, elıbb az általános feltételeket, majd vizsgáljuk meg magának az agrár és élelmiszeripari ágazatnak a sajátos kihivásait. Általános kihivások •

•

az éhezés felszámolása nélkül nem lehet csökkenteni a szegénységet és fokozni a fejlıdést, ugyanis az éhezés egyben eredıje és következménye is a szegénységnek. Az alultápláltság negativan befolyásolja az aktiv munkavállalók egészségét, teljesitményüket és ezáltal a beruházások hatékonyságát. Annak érdekében, hogy az igy kialakuló ördögi körbıl kitörjünk, célzottabbá kell tennünk az élelemhez való hozzáférést. a mezıgazdasági növekedésnek kulcsszerepe van az éhezés felszámolásában. Mivel Afrikában a szegények túlnyomó többsége vidéken él és megélhetése közvetve vagy 49


•

•

•

•

•

közvetlenül a mezıgazdasághoz kötödik, a fejlıdés motorja egyértelmően a mezıgazdasági termelés növelése. Különösen a legfejletlenebb országokban a mezıgazdasági termelés szinte kizárólagos forrása az élelemnek, a jövedelemnek és a munkaalkalomnak. Az éhezés felszámolása tehát nem mehet végbe tudatos vidékfejlesztés és a mezıgazdasági termelés célirányos támogatása nélkül. szükség van technológiai fejlesztésre, de tudnunk kell, hogy miként lehet bevezetni az új technológiákat úgy, hogy azok beilleszthetık legyenek a helyi körülmények közé és alkalmazni lehessen ıket családi, kisüzemi keretek között is. Olyan alkalmazott technológiákra van szükség, amelyek úgy növelik a termelıi bevételeket, hogy egyben elısegitik az élelmiszerek árának csökkenését is. a kereskedelemnek kulcsszerepe van a szegénység és az éhség leküzdésében. A kereskedelem liberalizálása azonban nem jár automatikus és általános elınyökkel, különösen nem a társadalom legszegényebb rétegei számára. Velük kapcsolatban egy sor egyéb intézkedésre van szükség, mint például a kereskedelmi infrastruktúra kiépitése, belpolitikai reformok bevezetése és a szociális biztonsági háló megteremtése. a közberuházások elengedhetetlenek. Nem tudjuk támogatni a mezıgazdasági termelés növekedését, ha nem kerül sor komoly beruházásokra az infrastruktúrában, a kutatásban, az oktatásban és a mezıgazdasági szaktanácsadói szolgáltatásokban. Megfigyelhetı, hogy a legszegényebb országokban, ott ahol a legkritikusabb az élelmezésbiztonság helyzete, az állami kölségvetésben csak marginális összegek jutnak a mezıgazdaság fejlesztésére. el kell mondanunk azonban azt is, hogy a segélyprogramok sem mindig a legszegényebb, legrászorulóbb országokra összpontositanak. Ezen túlmenıen pedig a mezıgazdaságra és a vidékfejlesztésre forditott segélyösszegek a nyolcvanas évek óta folyamatos csökkenı tendenciát mutatnak. végül, de nem utolsó sorban a béke és stabilitás a szegénység és az éhezés felszámolásának sine qua non-ja. A Kongói Demokratikus Köztársaság, Eritrea és a többi polgárháborúba keveredett és fentebb már emlitett ország példája egyértelmően mutatja, hogy az elhúzódó konfliktusok földönfutóvá tesznek milliókat, szétrombolják a gazdasági életet, a mezıgazdasági termelést, létbizonytalanságba és éhezésbe kergetik az emberek millióit.

A mezıgazdaság és a vidékfejlesztés sajátságos kihivásai • •

• • •

alacsony belpiaci fizetıképes kereslet a nagyfokú szegénység miatt. Kereslet van, de ennek nincs anyagi fedezete. bizonytalan és alacsony jövedelmezıséget kináló exportpiacok részben a hagyományos gyarmati exportáruk (kávé, kakaó, tea, egyéb trópusi főszerek) piacán tapasztalható áringadozások és új expertırök megjelenése, másrészt pedig a fejlett országok erısen támogatott agrártermékeinek erıs versenypoziciói miatt. a kedvezıtlen klimaváltozások (áradások, ciklikus szárazságok), mint beruházási rizikófaktorok a termelés alacsony technológiai szinvonala és az új technológiákat befogadni nem képes korlátozott humán erıforrások, elsısorban a magas irástudatlanság miatt. a vidéki infrastrukturák (utak, hidak, raktárak, piacok, elektromos és vizhálózat) gyenge kiépitettsége és karbantartásuk nagymérvő elhanyagolása miatt magasak a termelési, feldolgozási és forgalmazási költségek, igy a hazai termékek nem tudnak versenyképesek maradni az importtal szemben

50


•

•

gyenge intézményi hálózat és alacsony szinvonalú szolgáltatások (vetımag, mőtrágya, gépek, szaktanácsadás, hitel, minıség ellenörzés stb.) a termék elıállitástól egészen a fogyasztókig hiányos agrárpolitika és szabályozó rendszer, amely kiemelt támogatást nyujtana egyrészt a nagy tömegő családi kisgazdaságoknak és helyi közösségeknek, másrészt pedig az árútermelı nagy magángazdaságoknak

A lehetséges válaszok •

• •

•

•

•

•

•

Az éhezés és alultápláltság felszámolását célzó politikák kidolgozása során figyelemmel kell lenni egyrészt a nemzeti sajátosságokra másrészt pedig a regionális és globális trendekre és kihivásokra is. Biztositani kell a különbözı fejlesztési programok közötti koherenciát. Elsıbbséget kell adni a mezıgazdasági és vidékfejlesztési beruházásoknak. Az éhezés forró pontjaira kell összpontositani. A fejlesztési programokat és beruházásokat azokba a régiókba kell koncentrálni, ahol magas a szegény és alultáplált népesség számaránya. Ötvözni kell a hosszútávú tervezést az azonnali gondok megoldásával. Amikor egy hosszútávú mezıgazdasági beruházást inditunk, akkor egyidejőleg be kell inditani olyan rövid távú programokat is, amelyekkel javitjuk a szegények és az éhezık helyzetét. A gond gyakran az, hogy ezek a rövid és hosszútávú programok léteznek, de hiányzik a megfelelı összhang a kettı között és igy egymás célkitőzéseinek erısitése helyett inkább azok ellen hatnak. Növelni kell a kistermelık termelıi hatékonyságát. Ez az egyik legnagyobb kihivás, ugyanis a családi gazdaságok túlnyomó része úgynevezett önfenntartó (subsistence farming) gazdálkodást folytat, tehát elsısorban saját szükségleteire termel és csak a felesleget értékesiti. Ezen gazdaságok jelentıs része kizárólag emberi munkaerıt és kézi szerszámokat használ. Kis részük használ állati igavonó erıt és vásárol minıségi vetımagot és esetleg mőtrágyát. A természeti adottságoktól függıen egy család három-négy hektárt képes megmővelni és a megtermelt élelem (többnyire gabona) csak jó idıjárás esetén fedezi saját szükségletét. A kihivás tehát az, hogy miként tudunk ebbıl a low input/low output ördögi körböl kitörni. Kedvezı feltételeket kell teremteni a magánberuházásokhoz. A közberuházások hatékonyságát azzal kell növelni, hogy kedvezı feltételeket teremtünk a magán beruházásokhoz is, igy a két erıfeszités hatékonysága megsokszorozódhat. Sajnos ma még a legtöbb afrikai országban a magán beruházóknak a piaci és gazdasági bizonytalanságok mellett a sokszor átláthatatlan állami bürokráciával és nem utolsó sorban a korrupcióval is meg kell küzdenie. Ötvözni kell a szegénység elleni küzdelmet a globális közjavak fokozott elıállitásával, mint például piacteremtés környezetvédelmi javak és szolgáltatások számára. Igy például fizetett természetvédelmi, erdészeti ırökkel, a turisztikai, fakitermelési bevételek megosztásával a helyi közösség számára nem a tiltott fakitermelés, az orvvadászat, hanem az erdık és a vadállomány védelme jelenik meg meghatározó bevételi forrásként. Tegyük a kereskedelmet szegénybaráttá. A globális piacok ellenhatására életteret kell adni a mezıgazdasági kistermelıknek és a hátrányos helyzetőeknek az adott kistérségekben. Fel kell karolni és támogatni kell a helyi specialitások piacra juttatását. Védıhálót kell biztositani azoknak, akik nem tudnak lépést tartani a szabadpiaci versennyel.

51


•

•

A legelmaradottabb országokban növelni kell a költségvetés mezıgazdasági ráforditásait. Amennyiben az érintett kormányok maguk nem helyeznek megfelelı hangsúlyt a mezıgazdaság és a vidék fejlıdésére, azt semmilyen külsı segély vagy egyéb beavatkozás nem pótolhatja. Egyértelmő az is, hogy a fejlett országoknak célul kell tőzniük a GDP 0,7 százalékának megfelelı nagyságrendő segélyprogramok biztositását a fejlıdı országok számára. Meg kell állapitanunk, hogy a fejlett országoknak csak egy kis része valósitotta meg ezt a célkitőzést, de arról sem feledkezhetünk el, hogy a meglévı segélyprogramok egy része nem feltétlenül oda és úgy jut el, hogy hatása a legoptimálisabb legyen. Ez a kérdés egyébként az elmúlt években a figyelem központjába került. A donorok és a fejlıdı országok római konferenciáját követıen a két évvel ezelött elfogadott „Párizsi Nyilatkozat” nagyon pontos célkitőzéseket fogalmazott meg az egész segélypolitika jövıbeni mőködtetését illetıen. Ez volt az a fórum, ahol a résztvevık megállapodtak arról, hogy véget kell vetni a donor és segélyezett országok megkülönböztetésének és egy új partnerséget kell kialakitani, ahol a fejlesztési stratégiák kidolgozásában, a szükséges feltételek megteremtésében és végrehajtásában az adományozó és támogatott országok együttesen, egyenlı partnerként vesznek részt.

NEPAD, új partnerség Afrika gazdasági felemelkedéséért The New Partnership for Africa’s Development, tehát az Új Partnerség Afrika Fejlıdéséért az elsı olyan kezdeményezés, amely nem a kontinensen kivülrıl indult, hanem öt afrikai államfı (Algéria, Dél Afrika, Egyiptom, Nigéria és Szenegál) kezdeményezésére jött létre. Felismerve, hogy Afrikai felemelkedése csak politikai stabilitás mellett egy dinamikusan fejlıdı gazdasági élet keretében lehetséges, a 15 államfıbıl álló Végrehajtó Bizottság egy húsz éves fejlesztési programot fogadott el, amelynek a két tartó oszlopa a Governance, azaz a „Béke, Biztonság, Demokrácia és Politikai Kormányzás”, valamint a „Gazdasági és Vállalkozói Kormányzás”. A Dél Afrikában székelı NEPAD Titkárság egy húsz éves fejlesztési programot dolgozott ki felölelve a béke és biztonság, a demokráciaés politikai kormányzás, infrastruktúra, emberi erıforrások, egészségügy, mezıgazdaság, piac, környezetvédelem, kultúra valamint a tudomány és technológia kérdéseit. Mindehhez a célkitőzésekhez a NEPAD megvalósitási programokat dolgozott ki, amihez keresik az érintett kormányok, a magán beruházók és a nemzetközi közösség támogatását az új partnerség keretében. Én most a továbbiakban kizárólag a mezıgazdasági szektorra vonatkozó programmal foglalkozom. A NEPAD komprehenziv mezıgazdasági fejlesztési programja nem kevesebbet tőzött ki célul, mint, hogy a mezıgazdaság az energia szektor, az ásványi nyersanyagok és a turizmus mellett váljék a gadasági fejlıdés motorjává nem csupán felszámolva az éhezést, hanem olyan mértékben növelve az exportot is, hogy ezzel a gazdaság egy új növekedési pályára állhasson. A NEPAD mezıgazdasági fejlesztési programja nagy mértékben támaszkodik a 2000-ben elfogadott Milleneumi Fejlesztési Célkitőzésekre és különösen annak a szegénység és az éhezés felszámolására, valamint a környezetvédelemre vonatkozó részeire. Végrehajtásában fontos szerepet játszanak a Világbank által mintegy tiz éve kezdeményezett nemzeti szegénység csökkentési stratégiák, amelyek az úgynevezett Szegénység Csökkentési 52


Stratégiai Dokumentumokban (PRSP) nyernek országonként megfogalmazást, mint az érintett országok és a fejlesztési partnerek középtávú (általában öt éves) stratégiai tervei. A NEPAD mezıgadasági programja részletesen elemzi a fentebb már részletezett kihivásokat és meghatározza, hogy melyek azok a feltételek, amelyek megléte nélkül a mezıgazdasági beruházások sikere nem garantálható. Lényegében itt a beruházásbarát jogszabályokról és gadasági szabályozókról, az alapvetı infrastruktúráról, mőködı banki, pénzügyi és hitelendszerrıl, a vámok és és tarifák lebontásáról, a magánszektor vállalkozói, technikai és management kapacitásának fejlesztésérıl, a statisztikai és piaci információs hálózat fejlesztésérıl, a kereskedelmi és iparkamarák, valamint termelıi társulások és szövetségek erısitésérıl, a kormányok és a magánszektor közötti dialógus szükségességérıl, a mikró, kis és középvállalkozások kiemelt támogatásáról van szó.

53


Az afrikai beruházások becsült összege (Estimates of Overall Investments in Africa) Estimated investment US$ billions (rounded) Objective of investment

Immediate (to 2005)

Short term (2005-2010)

Medium term (2010-2015)

Total

Land and water

10

20

7

37

Land and water systems: operations and maintenance

2

12

18

32

Other rural infrastructure

23

37

33

94

Other rural infrastructure: operations and maintenance

7

13

17

37

Trade-related capacities for improved market access

0.8

1.5

0.5

2.8

Safety nets and emergencies

12

15

15

42

National programmes for food security

1

2

3

6

Regional programmes for food security

0

1

0

1

All investment

56

100

95

251 NEPAD, CAADP

Maga a beruházási program három ágazati beruházási célcsoportot különböztet meg, nevezetesen a talaj és vizgazdálkodást, az infrastrúktúrát és a piacokat, valamint olyan élelmezésbiztonsági programokat, amelyek közvetlenül a kistermelık tömegeit célozzák meg az éhezés mielöbbi felszámolása érdekében. A fenti beruházások támogatására a NEPAD megkülönböztetett szerepet szán a kutatásnak és a technológiai fejlesztésnek. Talaj és vizgazdálkodás Afrikában a megmővelhetı 874 millió hektárból csupán 12,6 millió hektár van öntözés alatt. Ennek is 40 százaléka Észak Afrikában, a Maghreb övezetben van, igy a Szaharától délre a megmővelt területnek csupán 3,7 százalékát öntözik. Ez a legalacsonyabb részarány a kontinensek között és még a tizedét sem éri el Dél-Kelet Ázsiának. Ez azt is jelenti, hogy az öntözés alatti területek dinamikus felesztésével nagymértékben hozzá tudunk járulni a mezıgazdasági termelés gyors növeléséhez. Látnunk kell azonban azt is, hogy önmagában az öntözés nem csodafegyver és egy sor egyéb feltételt is meg kell valósitani ahhoz, hogy a termelés növekedése tartós legyen és tényleges fordulatot hozzon a legszegényebb rétegek életében. A fentiek tükrében érthetı, hogy a NEPAD öntözési programja az alább kiemelt célokat fogalmazta meg: 1. 14,23 millió hektárnyi területen 15 millió kistermelı családi gazdaság tevékeny részvételével kisüzemi öntözéses gazdálkodás bevezetése, ideértve a talajminıség javitását és az úgynevezett mélyen fekvı, vizben gazdag termékeny völgyek (lowlands) hasznositását. 2. 3,6 millió hektáron a meglévı, nagyüzemi öntözési rendszerek rehabilitációját, illetve korszerősitését. 3. 1.9 millió hektáron új nagyüzemi öntözési rendszerek kialakitását A fenti beruházásoknak a becsült összege 37 millárd amerikai dollar. Ehhez jön még egy 31 milliárdos számla is, ami a meglévı, illetve 2015-ig megvalósitandó öntözött területek fenntartásához és mőködtetéséhez szükséges. Ez nem csupán óriási összeg, hanem önmagában is egy nagyon súlyos kérdés. Én magam is számos, több tizezer hektáros, valaha öntözött és a látogatásom idején teljesen elhanyagolt vagy csak tördékében hasznositott ültetvényen jártam, amelyeknek a rendbehozatalához a FAO segitségét kérték. 54


Az ültetvények romlásának okai csak kis részben vezethetık vissza polgárháborúkra és természeti csapásokra. Nagyon gyakran a piacok, a kellı tıke és a legalapvetıbb szakmai ismeretek hiánya és nem utolsó sorban a helyi szociális és kulturális tényezık figyelmen kivül hagyása az, ami ezeknek a nagyon költséges területeknek a lerobbanásához vezetett. Vidéki infrastruktúra, kereskedelmi kapacitások és a piacok Az öntözéssel kapcsolatban elmondottak alapján teljesen érthetı, hogy a NEPAD fejlesztési programjának másik kiemelt területe az infrastruktúra és a piaci kapcsolatok. A jelenlegi infrastrukturális helyzet jellemzéseként elég talán annyit mondani, hogy Afrika vidéki infrastruktúrája nagyon elmaradott állapotban van. ugyanakkor az afrikai mezıgazdasági termelık azok, akik átlagosan a legnagyobb távolságokra vannak a legközelebbi piacokhoz. A fentieket néhány adattal érzékelve az afrikaiak húsz százalékának nincs kijárata a tengerhez, ez a hátrány a többi kontinensen átlagban csak az összlakosság 10 százalékát érinti. A vasútvonalak hossza Afrikában a világ két százalékát képviseli, a tengeri szállitási kapacitás 11 százalékot és a légi teherfuvarozás csupán egy százalékot képvisel. Az egy fıre jutó villamos energia termelés a felét sem éri el az ázsiai vagy a latin-amerikai szintnek. Ez az elmaradott infrastruktúra nem egyszerüen alacsony beruházási és fenntartási szintet jelez, hanem azt is, hogy gyakran a termelés alacsony volumene gazdaságilag nem indokolja ezeket a beruházásokat. Afrika részesedése a nemzetközi kereskedelemben elhanyagolható. Mig a világ népességénk 13 százaléka él Afrikában, a kontinens csupán 1,6 százaléknyit részesedik a nemzetközi exportból. A hetvenes-nyolcvanas években Afrika még 8 százalékkal részesedett az agrár termékek exportjából, mára ez a részarány 3,4 százalékra esett vissza. Ennek legfıbb oka az, hogy elsısorban a Szaharától délre található országok exportja gyakorlatilag csak néhány termékre korlátozódik, mindez gyenge technológiai háttérrel, hiányos vagy elmaradt jogi és szabályozó rendszerrel, gyenge szállitási, tárolási és marketing infrastruktúrával és olyan torz beruházás politikákkal, amelyek nem helyeztek kellı hangsúlyt a termelési és export kapacitások növelésére, fejlesztésére. Afrika eddig vesztesen került ki a globalizációból. Nem tudnak lépést tartani a fejlett országok egyre szigorodó piaci követelményeivel, a fejlett országok szubvencionált export áraival, az export termékekkel szemben támasztott technikai, egészségügyi és növényegészségügyi szabályokkal (SPS – egészségügyi és növényegészségügyi szabályok és TBT – a kereskedelem technikai akadályai). Ami a jövıt illeti, a helyzet ugyan országról országra különbözik, de azt tisztán kell látnunk, hogy erıs magánszektor hiányában a beruházások jelentıs részét egyrészt koncessziós beruházások formájában, másrészt pedig a helyi közösségeknek nyújtott segélyprogramok keretében kell megvalósitani. Természetesen szükség van a magánszektor beruházásaira is és minden országban törekedni kell arra, hogy egy egészséges arány alakuljon ki. Azt is látnunk kell, hogy az export növelése könnyebbnek tőnik új exporttermékek támogatása útján mint a hagyományos termékek területén. Az afrikai országok piaci pozicióit olyan módon is lehet és kell támogatni, hogy a fejlett országok vám és kvóta mentes piaci bejutást biztositanak a legkevésbé fejlett (LDC) országok számára, mint ahogy azt az EU is teszi, továbbá enyhitik az eredetszármazási követelményeket és segitséget nyujtanak a nem kereskedelemi akadályok (SPS/TBT) leküzdéséhez. Természetesen komoly pénzügyi és technikai segitségnyújtásra van ahhoz is

55


szükség, hogy megfelelı kapacitások épüljenek ki az afrikai országokban a nemzetközi kereskedelmi lehetıségek kiaknázására. Ami mindennek a pánzügyi kihatását illeti, a NEPAD becslése szerint 2015-ig mintegy 91 milliárd amerikai dollárra van szükség, aminek több, mint két harmadát a vidéki úthálózat fejlesztése emészti fel. Mint már emlitettük, a köz és magánberuházások aránya országról országra változik, de a NEPAD becslések az egész kontienensre kivetitve 60,5 milliárdnyi közberuházással és 30,5 millárd értékő magánberuházással számolnak. Az élelmezési ellátás javitása és az éhezés csökkentése Mint láttuk, a Szaharától délre az afrikai népesség egyharmada éhezik és alultáplált. Szükség van ezért olyan programokra, amelyek közvetlenül az éhezés felszámolására irányulnak. Lényegében itt egy hármas stratégiáról van szó. Egyrészt a./ javitani kell a természeti és egyéb katasztrófák megelızését és kezelését, másrészt b./ hatékonyabbá kell tenni a rászorulóknak nyújtott szociális hálót, harmadrészt pedig c./ segiteni kell a nincstelen, de munkaképes családoknak, hogy a szegénység és éhezés ördögi körébıl kitörhessenek. Ez utóbbival kapcsolatban nem szólunk a közép és nagymérető magán beruházásokról, mert azok ugyan fontos szerepet játszanak a nemzeti össztermék növelésében, de tapasztalat szerint csekély mértékben javitják a helyi közösségek gazdasági és szociális helyzetét. a./ a katasztrófák elırejelzése és kezelése A szükségállapotok száma, intenzitása és nagyságrendeje növekvı tendenciát mutat Afrikában, akár a természeti katasztrófákról, akár pedig az emberek által okozott konfliktusokról (katonai konfliktusok, polgárháborúk stb.) legyen is szó. 2001-ben 28 millió ember szorult élelmiszersegélyre Afrikában és az igy szétosztott 2,8 millió tonnányi élelmiszer a világ összes országaira jutó élelmiszersegély egynegyedét képviselte. A három római székhelyő ENSZ szervezet, a FAO, a Világélelmezési Program (WFP) és a Nemzetközi Mezıgazdasági Fejleszrési Alap (IFAD) különösen sokat munkálkodott azon már eddig is, hogy javitsa a katasztrófák elırejelzését és megelızését, azok kezelését és a szükségállapotok megszünését követı helyreállitási munkákat. Tovább kell javitani azonban az elırejelzések információs rendszerét, mint például a FAO által koordinált globális információs és elırejelzı rendszert (GIEWS), növelni kell a készenléti, készültségi kapacitásokat, javitani kell a segélyre szorulókra vonatkozó meglévı adatbázisok és gyors felmérések pontosságát, mint a WFP által vezetett a rászorulók körének meghatározását és feltérképezésének rendszerét (VAM) és más rendszereket mint a FEWS, amit a USAID koordinál. b./ a rászorulók közvetlen segitsége Az éhezık egy jelentıs része képes arra, hogy kiláboljon reménytelen helyzetébıl, ha megfelelı kapaszkodókat talál, más részük azonban olyan rászoruló, akikról szociálisan folyamatosan gondoskodni kell, mint a krónikus betegségben szenvedık, mint az HIV/AIDS fertızöttek, a terhes nık, öregek, gyermekek stb. A legtöbb afrikai országban ma még nem mőködnek olyan szociális hálók, amelyek hatékonyan képesek lennének gondoskodni ezekrıl az emberekıl, ezért egyrészt erısiteni kell a meglévı, hagyományos szolidaritáson alapuló rendszereket, másrészt pedig olyan hosszútávú programokat kell kifejleszteni, mint az iskolai étkeztetési program, a terhes és kisgyermekes anyák segitése, szociális ellátó központok és hasonlók.

56


c./ az élelmezésbiztonság javitása a mezıgazdasági termelés és egyéb jövedelemszerzı tevékenységek utján Általánosan elfogadott, hogy a mezıgazdasági termelés növelése az alapvetı élelmiszerek termelésén keresztül a kistermelık tömegével nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy a szegény családok élelemhez jussanak és igy csökkenjen az éhezés és alultápláltság. Az, hogy a kistermelık a termelıterületek bıvitése vagy a termelés intenzivebbé tétele mellett döntenek-e, nagymértékben attól függ, hogy mennyiben képesek befogadni az új termelési módszereket és technológiákat valamint, hogy mennyiben képesek kockázatokat vállalni. Fontos ezért, hogy megfelelı alternativákat nyujtsunk a helyi termelési lehetıségek gondos mérlegelése alapján és igy minden termelı maga döntheti el, hogy milyen módon növeli bevételeit és természetesen ez által a helyben elıállitott élelmiszerek mennyiségét is. Az afrikai országok többsége bevezette az úgynevezett élelmezésbiztonsági termelési programot (SPFS), ami a kistermelık tömegének egy nagyon rugalmas öntevékeny adaptációs programja a helyi adottságok optimális kihasználására. Az SPFS program négy fı eleme a./ a viz és talajerıgazdálkodás egyszerő viznyerési és öntözési módszerekkel, a talajerózió fékentartásával, b./ a termelékenység növelése jobb vetımagok felhasználásával és organikus talajerıgazdálkodással, c./ a termelés diverzifikációja ideértve az állattenyésztést, a halászatot és az erdei termékek hasznositását és végül d./ a szociális és kulturális akadályok csökkentése illetve felszámolása, mint például a nık esélyegyenlıségének megteremtése. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a jövedelemszerzési lehetıségek között fonots szerepe van a nem mezıgazdasági jellegő gazdasági tevékenységeknek is, mint az élelmiszerfeldolgozás, a szállitás és a kereskedelem, mindez persze a helyi, informális gazdaság keretében. A fentiekkel kapcsolatban szólnunk kell arról is, hogy a fejlıdı országokban – és ez Afrikára különösen igaz – a meghatározó termelési rendszer az emberi kézimunkán alapul. Igy például Közép-Afrikában a mezıgazdasági termelık 85, Nyugat-Afrikában pedig 70 százaléka kizárólag kézi erıvel mőveli a földet, ami azt jelenti, hogy fejenként mintegy 0.5-0.7 hektárnyi terület mővelhetı meg. A nagyon alacsony átlagtermések mellett (gabonafélékbıl átlag 1,3 tonna hektáronként) az éhezés ördögi körébıl az állati igavonóerı szélesebb körő alkalmazása vagy intenziv, öntözéses termelés nélkül nagyon nehéz kitörni. A NEPAD 2015-ig 15 millió kistermelıt szeretne ebbe a programba bevonni. Amennyiben ez sikerül, akkor 100 millió afrikai lakos életkörülményei javulhatnak meg jelentısen csökkentve az éhezést és alultápláltságot. Ennek a programnak a becsült költsége 6,5 milliárd dollár, amit részben a mezıgazdasági termelésbe, részben pedig a különféle szolgáltatások javitásába kellene beruházni. Mezıgazdasági kutatás és technológiai fejlesztés A megcélzott mezıgazdasági fejlesztés nem valósitható meg a kutatás, szaktanácsadás és az oktatás rendszerének reformja és fokozott pénzügyi támogatása nélkül. A NEPAD mezıgazdasági fejlesztési programja kiemelt szerepet szán a kutatásnak. A FAOval, a Mezıgazdasági Kutatás Nemzetközi Konzultativ Csoportjával (CGIAR) és az Afrikai Mezıgazdasági Kutatás Speciális Programjával (SPAAR) történt konzultációk alapján négy nagy kutatási fıirány került elfogadásra. • • • •

a természeti erıforrások integrált hasznositása a genetikai erıforrások alkalmazott hasznositása tartós piaci kapcsolatok fejlesztése agrárfejlesztési politikák kidolgozása

57


Afrikában a hatvanas és a hetvenes években megduplázódott a mezıgazdasági kutatásokra forditott állami költségvetési összeg, de ez a folyamat a nyocvanas években megtorpant és gyakorlatilag egészen napjainkig azonos nominális szinten stagnál. Mig más régiókban a magánszektor egyre dinamikusabb szerepet tölt be az agrárkutatásban, Afrikában az állami költségvetési támogatások hanyatlását nem pótolták a magánberuházások. Jelenleg a kutatás és szaktanácsadás költségeinek egyre nagyobb részét a segélyprogramok fedezik. Mig a nyolcvanas években a segélyprogramok anyagi támogatása harminc százalék alatt volt, mostanra ez az arány negyven százalékra emelkedett. Ez a helyzet nem tartható, ezért a kutatóknak szorosabbá kell füzniük együttmőködési kapcsolataikat a termelıkkel, egyúttal szélesiteni kell a szolgáltatók körét is, bevonva az egyetemeket, a nem profit szervezeteket és a magánszektort is. A kutatás mellett a másik kritikus terület a technológiai fejlesztés. A túléléssel küszködı kistermelık nem szivesen vállalnak kockázatot, hiszen egy balul sikerült kisérlet súlyos helyzetbe hozhatja ıket és családjaikat. Fontos ezért, hogy csökkentsük a kockázatokat és ezáltal bátoritsuk az új módszerek, technológiák alkalmazását. Ilyen módszerek közé tartoznak a pénzügyi szolgáltatások fejlesztése, elsısorban a hitelek biztositása, termelési társulások szervezése és ezeken keresztül új termelési és feldolgozási, értékesitési módszerek és technikák bevezetése. Ilyen továbbá az állami támogatás nyújtása az új technológiák bevezetéséhez és a termelık segitése, hogy alternativ szolgáltási lehetıségek közül választhassanak. Az afrikai kutatási és technológiai fejlesztési programok legfontosabb támogatói az Európai Únió és számos európai kétoldalú kooperáció, a USAID, az Afrikai Fejlesztési Bank (ADB) és az IFAD. Az ı fokozott támogatásukra is szükség van ahhoz, hogy a kutatásra és technológiai fejlesztésre szánt fejlesztési összegek (2015-ig terjedı idıszakra 4, 6 millárd dollár) valóban rendelkezésre álljanak. Magyar lehetıségek Az afrikai mezıgazdasági kihivások széleskörő lehetıségeket kinálnak a magyar intézmények és szakemberek számára ahhoz, hogy bekapcsolódjunk különbözı fejlesztési programokba. Látnunk kell azonban azt is, hogy nem érhetünk el sikereket, ha nem vagyunk képesek prioritásokat és ennek megfelelı stratégiai célkitőzéseket kitőzni magunk elé és a rendelkezésre álló erıforrásokat ezen célkitőzések szolgálatába állitani. Nagyon fontos ezért, hogy elsı körben meghatározzuk, hogy melyek azok a célországok, amelyekkel szorosabb együttmőködést kivánunk kialakitani. Mig az Európai Únió együttmőködési programja valamennyi afrikai országra kiterjed – bár nem egyforma mértékben -, nincs olyan európai tagország, amely ne állitana fel szőkebb vagy tágabb országlistákat aszerint, hogy mely országokba kivánják koncentrálni kétoldalú segélyprogramjaikat, illetve melyek azok az országok, amelyekre szintén odafigyelnek, de nem koncentrálják ezekbe a rendelkezésre álló erıforrásokat. A francia, a német, a holland és a többi bilaterális kooperációk nem csupán a kiemelten segiteni kivánt országok körét határozzák meg, hanem országonként megfogalmazzák azt is, hogy mely területekre kivánják a a rendelkezésre álló forrásokat felhasználni. Igy partnerenként változóan támogatják az egészségügyet, az oktatást, a természetvédelmet, a mezıgazdasági technológiák átadását, a kutatást stb, hogy csak néhány általánosan kiemelt témát emlitsek. Jelezni kell azt is, hogy egyre inkább elıtérbe kerülnek az integrált fejlesztési programok, amelyek egy átfogó program keretében igyekeznek választ adni a technikai, szociális, gazdasági és nem utolsó sorban kulturális kihivásokra.

58


Van még egy szempont, amit szintén figyelembe kell vennünk. A hetvenes és nyolcvanas években a Magyar szempontból kiemeleten kezelt afrikai országok körét döntıen azok politikai hovatartozása határozta meg. A Magyar jelenlét azonban a legtöbb ilyen országban megszünt nem csupán a kétoldalú tudományos és technikai együttmőködést illetıen, de a legtöbb esetben gazdaságilag és diplomáciailag is. A pretóriai magyar nagykövetnek például 11 országgal kellene a kapcsolatot ápolnia, úgy, hogy tudomásom szerint egyetlen egy beoszott diplomata segiti csak a munkáját. Fontos ezért eldöntenünk azt is, hogy mely országokban hozunk létre magyar kooperációs bázist, lehetıvé téve hogy bekapcsolódjunk a partnerek és az érintett kormányok közötti helyi dialógusba, logisztikai segitséget nyújtsunk az együttmőködésben közremőködı magyar intézményeknek és szakembereknek az ottani munkájukhoz. Több kétoldalú kooperáció kombinálja a két és sokoldalú kapcsolatok elınyeit. A FAO, a WFP, az UNICEF olyan partneri kapcsolatokat tesznek lehetıvé, ahol a bilaterális célkitőzések úgy valósithatók meg, hogy az e célra rendelkezésre álló összegek jelentıs részét nem emésztik fel az adminisztrációs és logisztikai költségek. Ami a szakmai területeket illeti, megitélésem szerint kiemelt területként érdemes kezelni az öntözést és talajerı gazdálkodást, az állategészségügyet, az édesvizi halászatot, és az ezekhez a területekhez kapcsolódó kutatást, szaktanácsadást és oktatást. Ismételten hangsúlyoznom kell, hogy ma már nem lehet egy tisztán technikai programot sikerre vinni, ha nem biztositjuk a piacrajutást és nem oldjuk meg azokat a szociális, kulturális problémákat, emelyek meghatározóak abban, hogy az adott program tartósan sikeres lesz-e vagy a támogatás megszünése magának a programnak a végét jelenti-e. Zárszó A nemzetközi közöségnek rendelkezésére állnak mindazon eszközök, amelyek szükségesek az éhezés felszámolására. A múlt sikerei és kudarcai alapján megvannak azok a tapasztalataink is, amelyek a helyes irányba vezetnek bennünket. Amit meg kell teremtenünk az a politikai elszántság arra, hogy megszabaditsuk a világot az éhezéstıl. Felhasznált irodalom: The State of Food and Agriculture in Africa, FAO 2003 Comprehensive Africa Agriculture Development Programme, NEPAD 2002 The Challenges of Hunger 2007, Bonn 2007 (Welthungerhilfe) Challenges and Opportunities (agriculture and food security in Africa)* In November 1996 in Rome heads of State and Government of more than 180 nations attending the World Food Summit (WFS) pledged to eradicate hunger and malnutrition. As an important step towards this long overdue objective, world leaders committed themselves to halve by 2015 the number of undernourished people in the world from the 1990 level. Ten years later, we are confronted with the sad reality that virtually no progress has been made towards that objective. Africa scored worst among the continents. The news cannot come as a surprise. Time and again, various international fora and institutions like FAO have pointed out that insufficient progress is being made in alleviating hunger and highlighted the discrepancy between what could and should be done, and what is actually being done for the millions of people suffering from hunger. The Millennium Development Goals (MDGs) adopted by the UN General Assembly set new and somewhat less ambitious but maybe more realistic targets with specific indicators. The

59


MDGs became the principal tool of development planning in most African countries. We can reiterate that there is sufficient knowledge and resources to reduce hunger. What is lacking is sufficient political will to mobilize those resources to the benefit of the hungry. There is a need to move from rhetoric to concrete actions at all levels. The 10th EDF to be launched in the ACP countries offers a unic opportunity to move further towards these concrete actions. The State of agriculture and food security on the African continent Among the developing regions today, the greatest challenge is the one facing sub-Saharan Africa. It is the region with the highest prevalence of undernourishment, with one in three people deprived of access to sufficient food. FAO’s projections suggest that the prevalence of hunger in this region will decline by 2015, but that the number of hungry people will not fall below that of 1990–92. By then, sub-Saharan Africa will be home to around 30 percent of the undernourished people in the developing world, compared with 20 percent in 1990–92. Sub-Saharan Africa accounts for 13 percent of the population and 25 percent of the undernourished people in the developing world. It is the region with the highest – one-third – proportion of people suffering from chronic hunger. In 14 countries of the region 35 percent or more of the population were chronically undernourished in 2001–03. Hunger in sub-Saharan Africa is as persistent as it is widespread. Between 1990–92 and 2001–03, the number of undernourished people increased from 169 million to 206 million, and only 15 of the 39 countries for which data are reported reduced the number of undernourished. Efforts to reduce hunger in the region have been hampered by natural and human-induced disasters, including conflicts occurring during the 1990s and the spread of HIV/AIDS. Indeed, the increase in the number of undernourished people since the WFS baseline period was driven mainly by five war-torn countries: Burundi, the Democratic Republic of the Congo, Eritrea, Liberia and Sierra Leone. These countries combined account for 29 million of the region’s total increase of 37 million. Particularly dramatic is the worsening of food insecurity in the Democratic Republic of the Congo, where the number of undernourished people tripled, from 12 million to 36 million, and the prevalence rose from 31 to 72 percent of the population. The evident conclusion is that the conflict is a major reason for lack of progress towards the WFS target in sub-Saharan Africa. Growth in food production is a key to hunger reduction in sub-Saharan Africa. Productivitydriven increases in food production have been showing a strong positive impact on the rural economy, leading to increased food availability and a reduction of food prices in local markets. At the same time, the enhanced incomes of smallholders – the main producers of staples – provide a stimulus to rural economic activity by generating increased demand for the products of other sectors that are either linked to agriculture e.g. processing and agricultural services or supply consumption goods to farmers. Lessons learnt in reducing hunger In stepping up our efforts to reach the WFS target and broadening the areas of progress, past experiences can provide indispensable guidance on general policy directions. The following are some of the policy lessons emerging from past successes and failures in redusinng hunger.

60


• Reducing hunger is necessary to accelerate development and reduce poverty. Hunger is, at the same time a consequence and a cause of poverty. Hunger negatively affects health, labor productivity and investment choices perpetuating poverty. Therefore targeted interventions are needed to ensure access to food. • Agricultural growth is critical to reduce hunger. Some 70 percent of the poor in developing countries live in rural areas and depend on agriculture for their livelihoods, either directly or indirectly. In the poorest of countries, agricultural growth is the driving force of the rural economy. Particularly in the most food-insecure countries, agriculture is crucial for income and employment generation. Combating hunger requires an expanded commitment to agriculture and rural development. • Technology can contribute, but under the right conditions. Improved technology, adapted to local conditions that favour small-scale farmers, hastens poverty reduction through increased farm incomes and lower food prices. • Trade can contribute to reducing hunger and alleviating poverty. But gains from trade liberalization are neither automatic nor universal. Ensuring benefits for the poor requires attention to a range of other factors, including market infrastructure, institutions and domestic policy reforms and safety nets. • Public investment is essential for agricultural growth. Public investment in infrastructure, agricultural research, education and extension is indispensable for promoting agricultural growth. Actual public expenditures on agriculture in many poor countries do not reflect the importance of the sector, particularly in those with high prevalence of undernourishment. • Development assistance does not target the neediest countries. External assistance to agriculture and rural development has declined compared with the levels of the 1980s. It also tends not to target sufficiently the countries with low levels of undernourishment. • Peace and stability are a sine qua non to reduce hunger and poverty. Protracted conflicts disrupt productive activities; destroy infrastructure and livelihoods, seriously undermining food security. Total and per capita food production for Africa (Index: 1989-91=100)

Source: FAOSTAT

61


Agricultural Indicators by Region Africa SubSaharan Africa

Near East South and North Asia Africa

East Asia Latin Middle and America and income Pacific Caribbean countries

High income countries

World

Proportion of arable land irrigated

7.0

3.8

28.7

39.3

31.9

11.6

19.9

11.9

20.0

Added value per worker in 1999 ($/year)

416

285

1 859

412

461

3 028

335

17 956

645

Per capita cereal production 1997/99 (kg/year)

147

128

128

224

336

259

339

746

349

Cereal yield 1997/99 1 225 (kg/ha)

986

1 963

2 308

4 278

2 795

2 390

4 002

2 067

Livestock productivity 1997/99(kg/ha)

164

128

147

121

150

198

191

248

193

Fertilizer use 1997/99 (kg/ha)

22

9

69

109

241

85

111

125

100

Source: FAO

Towards a policy agenda to reduce hunger. Policy interventions for effective hunger reduction must also be designed in the context of emerging global, regional and national trends and challenges. Effective hunger reduction requires coherence among policies. Priority must be accorded to financing agricultural and rural development. Focus on hotspots. Programmes and investments must focus on poverty and hunger “hotspots” – those areas around the world and within a country, where a significant proportion of people are afflicted by undernourishment and poverty. Follow a twin-track approach to hunger reduction. Longer-term interventions to enhance productive potential must be combined with programmes and policies that respond to the immediate needs of the poor and the food-insecure. Enhance productivity of smallholder agriculture. Successful actions to improve the productivity of smallholder agriculture must be scaled up. Create an environment conducive to private investment. Public investments must be accompanied by policies that induce complementary flows of private investment. Combine poverty reduction with increased provision of global public goods. Creation of markets for environmental goods and services and the resulting price mechanism will permit a more accurate valuation of global public goods and of trade-offs between agricultural activities and environmental goods and services. The resulting price mechanism can be used to “buy” environmental services from farmers. Make trade work for the poor. In view of the continuing liberalization of world markets, the developing countries must be granted “policy space” for developing their rural areas and their agriculture. Appropriate safety nets are important in order to protect vulnerable groups against the immediate impact of trade reforms. Coordinate domestic and international resources for agricultural and rural development. Increasing investments in agriculture and rural development is essential for improved food security. Governments of low-income countries can contribute by directing a greater portion of budgetary expenditures towards these two sectors. Donor countries must keep their promise of contributing 0.7 percent of gross national income to official development

62


assistance (ODA). ODA and public domestic resources must be well coordinated and targeted, and efforts must be made to increase the effectiveness of ODA. In a world that has the means for feeding its population, the persistence of hunger is a scandal. We have learnt from experiences. We know what needs to be done to accelerate progress towards a world free of hunger. There are more than 850 million people waiting for action. We must step up dramatically our efforts to reach the WFS hunger reduction target. If the political will exists, we can reach it.

63


2. FEJEZET AFRIKA - FÖLDRAJZI, TERMÉSZETVÉDELMI PERSPEKTÍVÁK ÉS MODELLEK

64


Szemelvények Afrika földrajzából: fókuszban a természeti erıforrások kiaknázása Vojnits András Nimród, Földgömb, Budapest

Európától karnyújtásnyira van Afrika – mégis utolsóként ismertük meg. Vagy még akkor sem (Vojnits, 2000). Mert Afrika síkságait ugyan felmérték, hegyeit megmászták, folyóit a vízi energia termelésének szolgálatába állították, ásványi kincseit kiaknázták, lakói pedig bekerültek a XX. századi élet fısodrába, s azzal indultak el a huszonegyedikbe is, mégis, a földrész megismerését a tények helyett inkább legendák sokasága kísérte. A régi mítoszokat idırıl-idıre újak váltják fel, mint a titokzatos és fenyegetı „dzsungel” képét a táj, a növényés állatvilág és az emberek békés és boldog együttélésének illúziója. A mítoszok éppen úgy vonatkoznak az afrikai népekre, mint természeti környezetükre. Mindkettı káros, és az eseményeket csak akkor érthetjük meg, ha a mítoszok helyére végre tények kerülnek. Amiben megegyezhetünk: bármit is mondunk Afrikáról, azt be kell illeszteni a földrész fizikai adottságai megszabta keretbe (Murray, 2003).

Egy öreg földrész Földünk második legnagyobb kontinense a hozzátartozó szigetek nélkül 29 821 000 km2, azokkal együtt pedig 310 441 000 km2. A többi földrésztıl tengerek és óceánok – valamint a Szuezi-csatorna – választja el, és a legtöbb sziget sem esik olyan távol partjaitól, hogy hovatartozása kétséges lenne, következésképpen a földrész természetes határai egyértelmőek. Mondhatnánk, hogy minden irányban víz határolja – de nem mindig volt ez így. Egészen a XIX. század közepéig, a Szuezi-csatorna megépítéséig összefüggı óriáskontinensrıl, afrikai– ázsiai–európai Óvilágról beszélhettünk. Ha úgy tetszik, Afrika Eurázsia félszigete. Sajátos alakja miatt – „derékban” erısen befőzıdik, és az Egyenlítıtıl délre elkeskenyedik – szinte észrevehetetlen, hogy csaknem olyan „széles”, mint amilyen „hosszú”. Észak-déli irányban 8000 km a távolság, de keletrıl nyugatra haladva sem sokkal kevesebb, 7600 km. Ami ennél sokkal fontosabb, hogy tagolatlan: nincs még egy földrész, amelynek partvonala ilyen kevéssé görbülne. Alig van a hajózást megkönnyítı öble és félszigete, s ez mindig is hátráltatta a kereskedelem, és egyáltalán a népek, kultúrák közti kapcsolatok fejlıdését. Afrika nemcsak nagyságát, hanem átlagos tengerszínt feletti magasságát tekintve is Ázsia után a második (750 m). Ez már puszta „ránézésre” kitőnik, hiszen domborzati térképén a barna színárnyalatok uralkodnak. Másrészrıl viszont igen kevés a zöld folt – nincs még egy kontinens, amelynek ilyen csekély hányada maradna a 200 méteres magasság alatt. Ez önmagában is meghatározza a mezıgazdaság lehetıségeit. Jelentıs részén kiemelt fennsíkokat találunk, amelyeket ugyan hosszú ideje pusztít az erózió, ennek ellenére 1000 m az átlagmagasságuk. A fennsíkokból trópusi szigethegyek (Fouta-Djalon), ısi kristályos, magmás felboltozódások (Ahaggar, Tibeszti), sasbércek (Ruwenzori) és vulkáni kúpok 65


(Kilimandzsáró) emelkednek ki, északon az Eurázsiai-hegységrendszerhez tartozó Atlasz gerincei húzódnak. A Vörös-tengertıl Dél-Afrikáig húzódó hatalmas, ma is „élı” törésvonalat tőzhányók és nagy tavak sora kíséri. Földünk legnagyobb táblás vidéke, a Szahara a kontinens északi felének nagy részét elfoglalja. Ezek, és a többi felszíni forma a döbbenetes szépségő földrész lényeges tájképi eleme, az állatvilág mellett az idegenforgalom húzóereje. Az ısi, már a prekambriumban is létezı hatalmas pajzs Afrika több mint felét alkotja. Legidısebb részeinek múltja túlnyúlik a másfélmilliárd éven, de az ezeket összekötı, „fiatalabb” övezetek kora is 1,2 milliárd és 600 millió év közé tehetı. Ez a kristályos kızettömeg képezi az egykori déli ıskontinens, a szétdarabolódott Gondwana-föld maradványát. Az idıs kızetek gazdasági jelentısége óriási, arany-, azbeszt-, cink-, gyémánt-, króm-, ólom-, ón-, réz- és vaskészletei hatalmasak. Az ez utáni földtörténeti idıszakokban bekövetkezı, ó- és középidei tengeri elöntések – pontosabban következményeinek – gazdasági jelentısége megint csak nagy: a kıolaj- és földgázmezık, valamint Földünk legnagyobb artézi vízkészleteinek kialakulása ekkorra tehetı. Kis túlzással a középidıben született Afrika. Az addig egységes déli ısföld részekre repedt, megkezdıdött az immár önálló kontinensek egymástól való távolódása, kialakultak az atlantikus és az indiai-óceáni partok. Azóta sok idı eltelt, de hogy az egymástól eltávolodott földrészek korábban összetartoztak, azt nem utolsó sorban az állat- és növényvilág rokonsági kapcsolatai bizonyítják. Maga az afrikai földkéreg is repedezett. A dél-afrikai Sárkány-hegység szélén gigantikus lávafennsík keletkezett, a Vörös-tenger partjai 300 kilométerrel távolodtak el egymástól, és hatalmas, egymagukban álló tőzhányók – Kamerun-hegy, Tibeszti, Ahaggar – bukkantak fel, továbbfejlıdött az Afrikai-árokrendszer töréskötege és a hozzá kapcsolódó vulkánosság, északon pedig felgyőrıdtek az Atlasz vonulatai. A negyedidıszak elejére „elkészült” Afrika, vagyis nagyjából már olyan, mint ma. A pleisztocénéghajlatváltozások messzemenı környezetváltozásokkal jártak. Az egymást követı glaciális és interglaciális korszakok során (amelyeket Afrikában helyesebb esıs és száraz korszakoknak nevezni) a hımérséklet és a csapadék szélsıséges értékek között ingadozott. A lehetséges következmények egyike az elsivatagosodás, ami sem egyszeri, sem kivételes folyamatnak nem tekinthetı. Mintegy 20 000 évvel ezelıtt, amikor Európát az utolsó nagy eljegesedés jégpáncélja szorította, Afrika északi felében a száraz éghajlat hatására nagyjából 400 kilométerrel délebbre sodródott a Szahara homokja. Több mint tízezer évvel késıbb, úgy 9500-6500 éve – mondhatnánk hogy tegnap, legalábbis „földtörténeti órával” mérve – pedig éppen ellenkezıleg, a nedves klíma következtében a mainál jó 500 kilométerrel északabbra húzódott a sivatag déli határa. Alig több mint tízezer év alatt majdnem ezer kilométernyit vándorolt a Szahara! Ezek a változások már nemcsak a természetes növény- és állatvilágot, a „vadont”, hanem az embert és gazdálkodását (különösen a mezıgazdaságot) is nagymértékben érintették.

Sivatagoktól a trópusi esıerdıkig Afrika éghajlatát tekintve is a „legek” kontinense, hiszen mind között a legtöbb sugármennyiséget kapja, a legforróbb földrész. Abban is egyedülálló, hogy hatalmas kiterjedésének és aránylag egyhangú felszínének köszönhetıen az Egyenlítıtıl északra, illetve délre nagyjából egymást követı sávokban elhelyezkedı éghajlati és életföldrajzi övek, illetve övezetek egyetlen más földrészen sem mutatnak ilyen szabályosságot. A térítık közti térséget, ahol egész évben magasan delel a nap, a passzátszelek uralják. Az erıs felszálló 66


egyenlítıi légáramlások helye ingaszerően változik, s a vele járó esıs zóna is hol északra, hol pedig délre húzódik. (Mivel a kontinens kelet-nyugati irányú kiterjedése északon sokkal nagyobb, mint délen, a termikus – hımérsékleti – egyenlítı is több fokkal jobban elmozdul északi irányba.) A rendszer északi és déli szegélyzónájában, a leszálló légáramlások vidékén száraz az éghajlat. Míg azonban az esıs övezet, majd az ezt követı szavanna zónák az Egyenlítı – illetve a mindenkori hımérsékleti egyenlítı – két oldalán nagyjából arányosan helyezkednek el, nem mondható el ez a száraz övezetre, aminek az oka elsısorban a kontinens északi és déli felének már említett részaránytalansága. Természetesen az egyes éghajlattípusok kiterjedését a tengerek és óceánok hatása, és helyi tényezık is befolyásolják. A horizontális tagolódás szerint legalább öt, arányaiban egymástól erısen különbözı éghajlati övezetet különböztethetünk meg. A trópusi esıerdık, amelyek nagyságban Amazónia után következnek, mintegy kétmillió km2-nyi területet borítanak. A Kongó-medencében, a Guineai-öböl part közeli területein, valamint Madagaszkár legcsapadékosabb keleti részén és néhány más ponton kialakult erdıségekben, melyek élıvilága részben még ma is felderítetlen, a biológiai sokszínőség minden elképzelést felülmúl. Szerkezetüket tekintve az afrikai erdık nem igen különböznek a dél-amerikai vagy a délkelet-ázsiai esıerdıktıl, de itt a leggazdagabb a fıemlısfauna, és csak itt fordul elı négy emberszabású majom faj. Az erdık egy része igen öreg – öregebbek, mint az amazóniaiak, de fiatalabbak a malajziaiaknál –, és néhányukat, mint például a kameruni Korupot, a Föld legváltozatosabb erdeinek tartják. Mind a természetes növény- és állatvilágot, mind pedig az esıerdık mélyén menedéket talált természeti népeket veszélyezteti a nagyarányú erdıirtás és -égetés. A fás növényzet kialakulása fıként a csapadéktól, pontosabban a vízháztartás mérlegétıl, tehát a lehulló és az elpárolgó, lefolyó, valamint beszivárgó csapadék egyenlegétıl függ. Ahol nedves idıszakok szárazakkal váltakoznak, és a csapadék mennyisége nem éri el az évi 1500 mm-t, de legalább 800-1000 mm, és elég hosszú a nedves idıszak, trópusi lombhullató erdık alakulnak ki. Az esıerdıkhöz képest jóval kevesebb és alacsonyabb fafajból álló erdık aljnövényei között sok az örökzöld, melyek bırszerő, egész évben zöld leveleikkel különösen a száraz évszakban különülnek el a többi növénytıl. Az Egyenlítıtıl távolodva a szárazság fokozódásával a lombhullató erdıket fás szavannák, majd száraz, bokros szavannák váltják fel. A mélyebb fekvéső területeken és a folyók mentén galériaerdık zöldellnek. Ez az Afrikára olyannyira jellemzı biom4 a szavanna övezet. Az elszórtan, egyesével vagy kis csoportokban álló fák között találjuk nemcsak a szavannák, hanem az egész kontinens legjellegzetesebb, legismertebb tájképalkotó fatermető növényeit, az ernyıakáciákat, a majomkenyérfákat, valamint a dum- és legyezıpálmákat, és a kandeláberkaktuszokhoz hasonlatos hatalmas kutyatejféléket. A biom „gazdasági alapját” mégsem ezek, hanem a pázsitfőfélék képezik, melyek lehetnek akár 5-6 méter magasak (elefántfő), de egészen alacsonyak is. Hogy egy adott helyen rövid- vagy hosszúfüvő szavanna alakul ki, illetve marad fenn, az nemcsak az élettelen természeti körülményektıl, hanem az állatvilágtól, és közvetlenül vagy közvetve az ott élı emberektıl, illetve mindezek „összejátszásától” is függ. A szavanna az afrikai vadon megtestesítıje – nincs még egy hely a földkerekségen, amely ennyiféle és ilyen tömegő nagytestő állatot tartana el. A mezıgazdálkodás túlnyomó része is a szavanna övezetben folyik – és itt kezdıdött az emberi faj története. Sajátosak a kelet-afrikai térség viszonyai, itt ugyanis megszakad a trópusi esıerdık győrője. A nagytáj az Egyenlítı két oldalán, az északi szélesség 50-a és a déli szélesség 160-a között

67


terül el, vagyis a trópusi esızések övébe „illene” esnie. Éghajlata mégsem ilyen, egyedül csak a hımérséklet csekély évi átlagos ingadozása (3-7 0C) felel meg annak, amit földrajzi helyzete alapján elvárhatnánk. A trópusi szélrendszert meghatározó alacsony és magas nyomású zónák évszakos déli-északi elcsúszása és a domborzat együttesen alakítják a nagy szélsıségeket felmutató éghajlatot, ill. idıjárást. A szélirányváltozás instabil állapotot jelent, heves záporok, zivatarok formájában ekkor hullik a legtöbb csapadék, ez a kelet-afrikai utazók által annyit emlegetett nagy és kis esıs évszak. Távolabb már csak egyetlen esıs évszak van, és a csapadék mennyisége is kevesebb. Meglepıen kevés esı hullik a tengerparti sáv északi szakaszán. Ennek oka ismert jelenség: az Egyenlítın átlépı szelek – ez esetben a délkeleti passzát – a Föld forgásából eredı eltérítı erı megváltozása következtében maguk is irányt változtatnak, és mint száraz délnyugati szelek érkeznek a vidék fölé. A Kongó-medence peremén és a Viktória-tó vidékén viszont a nedves egyenlítıi légtömegeknek köszönhetıen 1500-2000 mm csapadék hullik (Vojnits, 2000). A „szabálytalanság” következménye a szavannák kialakulása; az évente többször megújuló főtenger, ahogy Attemborough (1989) nevezte, óriási mennyiségő szerves anyagot termel, ami a páratlan állatvilág létalapja, és amibıl természetesen a mezıgazdálkodás is profitál. Azt sem feledhetjük, hogy az ezekrıl a területekrıl származó ısember-leletek az ember létezésével és az emberi társadalom kialakulásával kapcsolatos legkorábbi bizonyítékok, melyek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a kelet- és északkelet-afrikai térség az emberi civilizáció egyik ısi bölcsıjének tekinthetı (Tarrósy, 2006) – tehát az emberi faj kialakulása sem független attól, hogy a Guineai-öböltıl megszakítás nélkül húzódó trópusi esıerdıt a Kongó-medencétıl keletre szavanna váltotta fel. A száraz szavannákat félsivatagok és sivatagok szegélyezik. A szárazság fokozódásával néhány különleges lágyszárú növény mellett a fásszárúak lépnek elıtérbe. Egyre nagyobb foltokban csupasz a talaj, a szárazságtőrı akáciabokrok, a szakszaul- és tamariszkuszcserjék, az aloék, a Namíb-sivatag különlegessége, a Welwitschia mirabilis és sorstársaik, valamint a kegyetlen környezethez szokott állatok az evolúció csúcsteljesítményei, az alkalmazkodás döbbenetes példái. Kevésbé mondható ez el a szavanna és a sivatag közötti Szahel-övezet népeirıl; az itt élı embereknek a sivatag terjeszkedése miatt egyre kilátástalanabb a helyzete. A szubtrópus egy részén, a Földközi-tenger partvidékén és Fokföldön télen hullik csapadék, míg délkeleten a nyár csapadékos. Az örökzöld babérlombú erdık – már ahol nem irtották ki ıket – dús aljnövényzetükrıl nevezetesek. Északon az aleppói fenyı, az atlanti cédrus és más fenyıfélék egyre szőkebb területre szorulnak vissza, helyüket áthatolhatatlan törpecserjés és tüskés macchia veszi át, a sós tavakkal tarkított fennsíkokon halfafős- és ürömpuszták nyújtóznak. Dél-Afrikában a babérfélék sokaságán kívül is rendkívül gazdag a flóra. Sok, Európában meghonosított dísznövény is innét származik. A fajok jelentıs része endemikus, de van olyan család is, amelynek legközelebbi rokonai Ausztráliában találhatók meg. Ennek magyarázata a földtörténet távoli múltjában, abban a korszakban rejlik, amikor még egységes volt az egykori déli ıskontinens, a késıbb szétdarabolódott Gondwana. A függıleges övezetesség Kelet- és Északkelet-Afrika hegyvidékein jelenik meg a leglátványosabban. A Kilimandzsáró és a Kenya-hegy méltán vívta ki mind az afrikaiak, mind pedig a gyarmatosítók, majd a nyugati turisták kitüntetı figyelmét. A két „célcsoport” viszonya természetesen egészen más volt (és részben még ma is más): az elıbbiek tisztelték és félték, az utóbbiak legyızni és meghódítani, azaz megmászni akarták. Dél-Afrika hegységeinek ıshonos erdıségeit egyre inkább a tájidegen, ültetett eukaliptuszosok foglalják el.

68


A vízhálózat a domborzati viszonyokat és a kiegyenlítetlen csapadékviszonyokat tükrözi vissza. Azokon a területeken, ahol az egyenlítıi, valamint a monszunesızések az uralkodók, a bı és tartós esızésnek köszönhetıen sok nagy folyó van. Azok, amelyek alsó szakaszukon száraz területeket szelnek át, az erıs párolgás miatt igen sokat veszítenek vizükbıl, viszont utánpótlást alig vagy egyáltalán nem kapnak. Néhány vízfolyás sajátos belsı deltát alkot, és valósággal „feláldozza magát”: gazdag élıvilágnak nyújt életlehetıséget, de vize elfogy, mielıtt eljutna a tengerig. A nagy és bıviző folyók hegységek vonulataiból álló peremküszöbökön át törnek utat a tengerhez. A peremküszöbök, valamint a belsı területek zuhatagjai, de kisebb sellıi is lehetetlenné tették a hajózást, másrészt vízi energia potenciáljuk nagy. A folyók vízjárása is az éghajlattól, a csapadék eloszlásától függ. Az esıerdık vidékén egyenletes vízjárásúak és magasak a folyók, míg a száraz évszak megjelenésével, illetve hosszának növekedésével az árvizek és a kisvizek közötti különbség egyre kifejezettebb lesz. A szavanna-, a félsivatagi- és a sivatagi zónákban sorakozó lefolyástalan medencék kilencmillió km2 területet foglalnak el, s csaknem a kontinens egyharmadát teszik ki (31%). Az állóvizek közül a legjelentısebbek – így az Albert-, Edward-, Turkana-, Tanganyika- vagy Nyassza-tó – tektonikus eredetőek. A medencék tavai lehetnek ugyan nagy felületőek, de sekélyek. Földünk legnagyobb mesterséges tavai közé tartozik a Kariba-, a Nasszer-és a Volta-tó. Talpalatnyi föld A különbözı földrajzi övezetekben más-más talajképzıdési, illetve eróziós folyamatok játszódnak le. Az egyenlítıi esıerdı biomban, a meleg és nedves éghajlaton a kızetek kémiai átalakulása, a mállás a jellemzı. A hatalmas zöldtömeg ellenére a humuszképzıdés csekély mértékő, mivel a szerves anyagok gyorsan elbomlanak, a gyenge termıképességő talajok pedig a sok csapadéktól kilúgozódnak. A humuszhiány mindaddig nem szembetőnı, amíg az ıshonos erdıségeket ki nem vágják. De amint eltőnik ez a védı ernyı, a trópusi esızéseknek és az egyenlítıi nap hevének kitett talajok gyorsan tönkremennek. Végül az erózió a maradékát is elpusztítja a tápanyagtartalékkal alig rendelkezı, sekély talajrétegeknek. Az erdı kivágása és felégetése révén nyert földek néhány év után kimerülnek. Mivel a szegény országokban nincsen pénz a talajerı pótlására, a fejlett agrotechnikára, a parasztok egy idı után kénytelenek felhagyni a kimerült földek mővelésével, de élniük kell – tehát újabb erdık esnek áldozatul. Az ördögi körforgás megállíthatatlannak tőnik. Természetesen a nagymértékő kereskedelmi fakitermelés miatt is visszaszorulóban vannak az erdık, és mivel elıször a legértékesebb fákat vágják ki, a megmaradó erdık is degradálódnak. A szavanna övezet talajai abban megegyeznek az esıerdıkével, hogy vöröses színőek, de különben mások. A szilikátok nem mosódnak ki, és megjelennek a jól elkülöníthetı talajszintek. Aszerint, hogy mennyi csapadék esik, változik a szín; a nedves vidékek laterites vörösföldje, a xerofil cserjések és erdık fahéjszínő és humuszban gazdag vörösbarna talajai jól szétválnak. A szavannának hasonló a szerepe, mint a mérsékelt övben a sztyeppeknek; itt termelik a hagyományos és az újonnan meghonosított mezıgazdasági termékek – durrhaköles, cirok, kukorica, gyapot, földimogyoró, cukornád – túlnyomó részét, és ez az állattenyésztés térszíne is. A kedvezıtlen természeti és társadalmi hatások, a csapadék mennyiségének és eloszlásának megváltozása, valamint a túlnépesedéssel járó túllegeltetés és a fák kivágása elsivatagosodáshoz vezetett, mégpedig nemcsak a szavanna és a sivatag határmezsgyéjén, az ún. Szahel-övezetben, hanem Kelet-Afrikában is. Vizsgálatok sora bizonyítja, hogy a túllegeltetés, az erdıirtás, a rossz mezıgazdasági gyakorlat és a tőzifa túlfogyasztása a legfıbb oka a talajokban okozott kárnak. Ami a mezıgazdasági termelés kiterjesztését illeti, a Szahara alatti Afrika még mővelésbe vonható földjeinek 70 %-a

69


„hátrányos helyzető” (erısen lejt, rossz a vízháztartása, vékony a talajrétege), 42 %-ának pedig természettıl fogva eleve kicsiny a termıképessége. Vegyük még hozzá mindehhez az infrastruktúra és az intézményi támogatás hiányát, és máris kétségessé válik, hogy lehet-e jelentısen növelni az élelmiszer-termelést (Gardner, 1997). Az elterjedt nézetekkel szemben, az elsivatagosodás nem napjainkra jellemzı, egyszeri folyamat. A jégkorszaktól kezdve a Szahel számos éghajlatváltozáson ment át, több száz vagy ezer évig tartó nedves és száraz idıszakok követték egymást. A száraz periódusokban az északi szélesség 100-a jelentette a sivatag déli határát, ahol ma 1000 mm körüli az évi csapadék. A jelen változások alapvetı oka a csapadékviszonyokban keresendı. Csökken az évi csapadék mennyisége, mégpedig az egész sávban nagyjából azonos mértékben (40-60 mm/év), ami a különben is szárazabb helyeken legalább 20 százalékot jelent, a nedvesebb részeken pedig arányosan kevesebbet (például évi 200 mm helyett 160 mm, illetve 800 mm helyett 760 mm hullik). Növekszik az ingadozás mértéke, s ez a megbízhatatlanság önmagában is sújtja a mezıgazdaságot. Változik a csapadék eloszlása is, egyre kevesebb esik augusztusban, ami egyaránt hátrányos a termesztett növényekre és a természetes növénytakaróra. Hogy ez valóban így van, azt bizonyítják az elmúlt évtizedek meteorológiai adatai. A társadalmi hatások hosszú idın át jelentéktelenek voltak, a terület még a természeti körülmények romlásakor is képes volt ellátni az aránylag kisszámú lakosságot. Az egymást kiegészítı növénytermelés és állattenyésztés, a nomád életmód, a vízellátással és a termıképességgel szemben támasztott szerény igények még „belefértek” az ökológiai keretekbe. Mindez megváltozott a túlnépesedés és az ehhez kapcsolódó túllegeltetés és a földek kizsákmányolása miatt. A negatív társadalmi hatások (amelyekbe a gazdaságiak mellett beleértjük a kérdéses országok ingatag politikai helyzetét, külsı és belsı instabilitását is) és a száraz periódusok együttvéve öngerjesztı és egyre gyorsuló folyamatokat indítottak el, amelyeket az állam és az egyén csak közös erıfeszítéssel tudna ellensúlyozni. A feltételes mód nem véletlen: a hatékony Szahel-stratégiára még várni kell (Vojnits, 2000). Az Atlasz-vidék országaiban a mediterrán gazdálkodás számos változatával találkozhatunk. Sajátos, különálló típust képvisel a Nílus-völgy, a hagyományos öntözéses gazdálkodás egyik ıshazája. Fekete-Afrikában négy fı mővelési formát különíthetünk el. 1) A talajjavító gazdálkodás a gyéren lakott területeken, elsısorban Közép- és Kelet-Afrikában terjedt el. Az irtásföldeket az erdı vagy a szavanna felperzselésével nyerik, majd néhány évig tartó mővelés után hosszú idıre újból a természetes vegetációnak engedik át. A talaj termıerejének csökkenése után az irtást elhagyják. 2) A bozótugar-váltógazdálkodás Nyugat-Afrikára és a szudáni szavanna-övezetre jellemzı. Az ugarolás néhány évig tart, a természetes növénytakarót nem engedik visszatelepülni. Ha nem trágyáznak, a terméshozamok rohamosan csökkennek. Mindkét típusú váltógazdálkodás a földtulajdon közösségi formáin alapszik. A törzs, vagy a falu fınöke idırıl-idıre elosztja a földeket a családfık között; a használati jog addig tart, amíg a család ténylegesen megmőveli a földet. A parcellák területe – leszámítva az ugart – 0,4-3 hektár. 3) Állandó mővelés a sőrőn lakott területeken terjedt el, ahol – fıleg vulkáni málladékokon – eléggé termékeny a talaj, vagy megfelelı talajerı-utánpótlási módszerek alakultak ki. Az így mővelt területekre a földmagántulajdon és a kisparaszti gazdálkodás térnyerése jellemzı. 4) A félsivatagokban és a száraz szavannákon élık közös legelıiken nomád pásztorkodást folytatnak. A túllegeltetés általánosnak mondható, mivel a háziállat a vagyon és a tekintély fokmérıje – ezért a csordákat és nyájakat ésszerőtlenül szaporítják. Az is növeli az állattenyésztık gondjait, hogy a földmővelık a dús legelıkrıl egyre inkább sivár vidékekre szorítják ıket. Mivel a földmővelık nem, vagy csak alig

70


foglalkoznak állattenyésztéssel, köztük és a pásztornépek között régtıl fogva árucsere alakult ki. A mezıgazdasági problémák megoldásának sokféle akadálya van, köztük olyanok, amelyeket leginkább talán a játékelmélettel lehet jellemezni5. Az erdık 6,8 millió km2-t tesznek ki, ez Afrika területének 23%-a, és ennek közel harmada esıerdı. Csupán 1976 és 1991 között kiterjedésük 400 ezer km2-rel csökkent; kiváltképpen Nyugat-Afrikában öltött elképesztı mértéket az erdıirtás, olyannyira, hogy a Guineai-öböl partján folytatott rablógazdálkodás következtében az ottani esıerdık nagy részét már kitermelték, vagy felégették. Az esıerdı- és a szavanna-övezetben mind a tarvágást, mind pedig az égetést a talajok nagyfokú degradációja követi, a természetes élıhelyek pedig elpusztulnak. Az utóbbi következtében a szafari- és vadászturizmus jövıje is bizonytalanná vált – pedig sok helyen ez (lenne) a területhasznosítás legésszerőbb módja. Az ipar lehetıségei Annak köszönhetıen, hogy geológiai felépítését tekintve Afrika túlnyomórészt ısmasszívum, bıvelkedik ércekben. A lelıhelyek közül azokat, amelyek gazdagok, és fıleg könnyen megközelíthetıek voltak, már a kora gyarmati idıktıl kiaknázták. A bányászatot kevésbé sújtották a válságok, mint a mezıgazdaságot, azonban különféle okok – a kereslet és az árak nagyfokú ingadozása, számos alapanyag árának tartós csökkenése, a transznacionális vállalatok visszahúzódása vagy kiszorítása, és természetesen a mindent befolyásoló és sokszor megoldhatatlannak tőnı társadalmi-politikai problémák – ennek a szektornak több szegmensében is hanyatláshoz vezettek. Mindennek ellenére jó néhány bányakincs kitermelése világviszonylatban jelentıs. Ilyenek a gyémánt (Kongói Demokratikus Köztársaság, Botswana, Dél-afrikai Köztársaság), a kobalt (Kongói Demokratikus Köztársaság, Zambia), a mangán (Dél-afrikai Köztársaság, Gabon), a réz (Zambia, Kongói Demokratikus Köztársaság), a króm (Dél-afrikai Köztársaság, Zimbabwe), az urán (Namíbia, Niger, Dél-afrikai Köztársaság, Gabon), az arany és a platina (Dél-afrikai Köztársaság), a bauxit (Guinea), valamint a nem érces ásványok csoportjába tartozó foszfát (Marokkó, Tunézia, Dél-afrikai Köztársaság). Sok, itt felsorolt ország exportbevételének nagy része a nyersanyagok és félkész termékek kivitelébıl származik. A kıolaj-, földgáz- és kıszéntelepek aránylag szőkebb területre szorítkoznak; természetesen ez is a földtani felépítésbıl, az üledékes kızetek elhelyezkedésébıl adódik. A legtöbb afrikai ország ásványi energiahordozókból behozatalra szorul. Mivel gazdaságuk labilis és kis tıkeerejő, a 70-es évek kıolaj-árrobbanását nem tudták kivédeni, súlyos helyzetbe kerültek. A nagy kıolajtermelık (Algéria, Angola, Gabon, Líbia, Nigéria) a konjunktúrának köszönhetıen fejlesztésekbe kezdtek, de késıbb a bevételek csökkenését ık is megsínylették. Az ásványkincsek miatt kitörı határviták sem ritkák (pl. Nigéria és Kamerun között az olajért). Sok helyen az energiát fából nyerik; ez éppen azokra a területekre jellemzı – Szahel, Kenya –, amelyeket különben is az elsivatagosodás sújt. A nagy eséső, zuhatagos folyók ugyan hátráltatták a felfedezıket – többek között ezért is került oly késın sor Afrika belsejének feltárására –, és ma sem kedveznek a hajózásnak, de annál nagyobb potenciális lehetıséget jelentenek az áramtermelés szempontjából. Afrikában van a Föld kiaknázható vízenergia-tartalékainak több mint negyede; a Kongó folyamrendszere egymaga sokkal nagyobb energiát képvisel, mint az USA összes folyója. A legtöbb ország áramfogyasztása még ugyan szerény, de azt igyekeznek vízerımővekbıl fedezni.

71


A függetlenné válást követıen, éppen úgy, mint az európai szocialista országok, az afrikai államok többsége a gyors iparosításban látta jövıje zálogát. A gazdasági szerkezet átalakítása azonban csak néhány országban, és kis részben sikerült. A feldolgozóipar keresıinek aránya ma is alig haladja meg a 10%-ot, és ami még döbbenetesebb, a földrész 1%-kal sem részesedik a világ ipari termelésébıl. A vezetı iparágak – amelyeknek gyökerei a gyarmati korszakig nyúlnak vissza – az erdı- és mezıgazdasági termékek, valamint az ásványi nyersanyagok elsıdleges feldolgozását végzik (Probáld, 1996). Az olcsó energiaforrások közelébe nagy energiaigényő alapanyaggyártó üzemek települtek (pl. alumíniumkohók). A hagyományos kézmőipar szerepe nélkülözhetetlen a lakosság közszükségleti cikkekkel való ellátásában – és ha nem mőködne ez a szektor, még elviselhetetlenebb lenne a munkanélküliség. (A kézmőiparnak egyébként jelentıs szerepe van a turistaiparban is.) Mivel óriásiak az életszínvonalbeli különbségek, és a városi elit igényei nem sokban különböznek a fejlett országok polgáraiétól, egyre több a behozott alkatrészekbıl, külföldrıl meghonosított technikával luxuscikkeket (gépkocsik, háztartási gépek, informatikai eszközök) összeszerelı üzem. (Megjegyzendı, nem volt, és nincsen máshogy ez Ázsiában sem, sıt, Ausztrália sem kerülte el a fejlıdésnek ezt a szakaszát.) Termelıeszköz gyártás igazából csak a Dél-afrikai Köztársaságban létezik. A korszerő ipar telepei, mint zárványok, egymástól elszigetelten mőködnek, és a külföldi kapcsolatoktól függnek. A jövı esélyei Afrika államai – a szokásos kifejezéssel élve – fejlıdı országok. Ez persze eufemizmus, a világgazdaság egészéhez mérten valójában csaknem a teljes térséget tartósan visszafejlıdınek kellene neveznünk. Az elmaradottság számos okára már kitértünk, a nem említettek közül az alábbiak a leglényegesebbek: 1) Az egy fıre jutó nemzeti össztermék csekély, ezért a beruházások belsı pénzügyi forrásai minimálisak – különösen, ha tekintetbe vesszük az elit luxusfogyasztását, és az aránytalan fegyverkezés költségeit. A bruttó állótıke-képzıdés az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottsága szerint még az értékcsökkenést sem fedezi. A térség iránt egyre kevésbé érdeklıdik a külföldi tıke; a földrész részesedése a külföldi tıketulajdon összállományából 1970-ben még 7% volt, 1990 óta viszont a 3%-ot sem éri el. Az afrikai országok a végsıkig eladósodtak, az adósságszolgálat és a külföldi beruházások profitjának kivonása eredményeképpen a tıkeszegény térség a fejlett világ javára évrılévre növekvı nettó forráskiáramlást szenved el.(Ezen a helyzeten némiképpen segít az adósságok (részbeni) elengedése.) 2) A munkaerı képzetlensége miatt a beruházások hatékonysága alacsony, a korszerő technika meghonosítása nehézkes. Az analfabéták aránya sok helyen meghaladja az 50%-ot, a mőszaki kultúra hiányzik, az infrastruktúra fejletlen, és ha mőködik is, állandó zavarokkal küszködik. A népesség mintegy 2/3-a olyan területen él, ahol nincsen áramszolgáltatás. Az oktatás kiterjesztése és színvonalának emelése létfontosságú. 3) A népességszaporulat rendkívül magas, az általa támasztott beruházási igényeket (kórházak, iskolák, lakások) szinte lehetetlen kielégíteni. A közlekedési és kommunikációs infrastruktúra a szükségesnél sokkal fejletlenebb; olyan, mintha hazánknak 860 km közútja és 250 km vasútvonala lenne. Fekete-Afrikában a legrosszabbak az arányok. (Mindazonáltal Afrika az egyetlen kontinens, ahol jelentıs vasútfejlesztések folynak – de ezek eredményességét is hátráltatja a széttagolódás; ugyanis a vasutakat ötféle nyomtávban építették ki.) Az elszigetelıdés a globalizálódó világban különösen súlyos helyzetet teremt. A fejlett országokból érkezı támogatás – 72


amellett, hogy jelentıs részét elszívja a korrupt államigazgatás – valójában a donor érdekeit szolgálja. 4) A fejlıdés kezdeti szakaszában – ahol most Afrika a legjobb esetben tart – a természeti erıforrások és adottságok kirívóan egyenlıtlen eloszlása miatt az egyes országok esélyei különbözıek, pedig az egyenlıtlen fejlıdés, ill. hogy egyes térségek reménytelenül lemaradnak, az egész kontinensre nézve káros. 5) A függetlenné vált államok a kezdeti eufória után olyan kihívásokkal kerültek szembe, amelyeknek nem tudtak megfelelni. A gyarmati idıkbıl visszamaradt, mesterségesen meghúzott határok között sokszor csak névleg rezidáló központi hatalom mellé vagy helyébe a középkori feudális Kelet-Európára emlékeztetı viszonyok léptek. Törzsek, klánok, etnikumok kibogozhatatlan érdekszövetségei és ellentéthalmaza, kiskirályságok mozaikja, a tengerpart közeli területek és a belvidék különbözısége, és a teljes, az élet minden részére kiterjedı kiszámíthatatlanság, a „lopakodó anarchia” – ez is az egyik lehetséges jövıkép (Kaplan, 1996). Mindennek (és még sok minden másnak) megoldása lehetne valamiféle konföderáció, melynek a kelet-afrikai térségben sok feltétele már most megvan (Tarrósy, 2007), és amire Dél-Afrika három állama (Dél-afrikai Köztársaság, Zimbabwe, Mozambik) éppen a természetvédelem, és az ehhez kapcsolódó ökoturizmus területén (is) törekszik. 6) Afrika természeti potenciálja óriási, a szolgáltató szektor javarészt ezen alapul, a tercier ágazatok domináns eleme az idegenforgalom. Bár néhány ország látványos sikerekkel büszkélkedhet, jobbára primitív személyi szolgáltatásokról, burkolt munkanélküliségrıl van szó. A közlekedési infrastruktúra fejletlensége, az idegenforgalmi beruházások nagy tıkeigénye, valamint a rossz közegészségügyi és közbiztonsági viszonyok azonban szők körzetekre korlátozzák ezt az ígéretes ágazatot, amelynek természeti alapjait, egzotikus vonzerejét az emberi tevékenység folyamatosan rombolja (Probáld, 1996). De errıl a késıbbi elıadásokban bıvebben esik szó. A baj nagy, és korábban is az volt – bár nem ekkora –, de nem mindenki látta és látja így. „Itt még más világ járja, jobb világ. Sıt bátran mondhatom, sokkal jobb a mi otthoni világunknál. Itt egyelıre még csak illendıségbıl panaszkodnak az emberek. Annyi a baj, a gond világszerte – vélik –, tapintatlanság lenne azt állítani, hogy mi még jól állunk. Európában, Amerikában mindenki tönkremegy vagy ment, vagy legalább is menıben van, még azt találják rólunk mondani, civilizálatlan vademberek vagyunk, nálunk még tönkremenni sem lehet. Ha Afrikában élünk is, azért még tudjuk, mi illik. Afrikában, ahol átlag minden két és fél emberre egy autó esik, és minden élelmesebb kereskedısegéd, gépírónı vagy kórházi ápoló saját kocsin jár a dolga után, ahol munkanélkülit még lámpával sem találsz” – Széchenyi Zsigmond (1966) könyvét olvasva azt hihetnénk, ez maga a Kánaán, hiszen már a múlt század harmincas éveiben, a világválság idején is nagyon jól ment az afrikaiaknak. Vadászírónk nem tévedett, sok afrikai valóban elégedett lehetett – feltéve, hogy fehér volt a bıre. Az akkori világképben Afrika „tulajdonosai”, a feketék csak afféle „színezı elemként” bukkantak fel, ezért gondjaik sem tőntek nyomasztóknak. Közben eltelt majd’ nyolcvan év, de a legtöbb turista még ma is elvarázsolva bolyong, mintha skanzenben járna. Nem látják az emberek nyomorúságát, szerintük – mint egy Budapesten 2004-ben megjelent könyv írója vallja, akinek „Afrika a férje, és egy oroszlán a gyermeke” – Afrika „a nyugalom, a derő, az optimizmus” kontinense. Pedig Fekete-Afrika jelentıs része nem kerülheti el az akár katasztrófába torkolló válságokat, ha nem kap belátható idın belül külsı segítséget. Azonban ez sem elég, a szegénység ördögi körébıl való kitöréshez belsı stabilitásra, békére, ésszerő gazdasági stratégiára, és hogy megfékezzék a demográfiai robbanást, aktív 73


népesedéspolitikára is szükség van, és meg kell reformálni a támogatásokat (Roodman, 1997), különben nem jöhetnek létre a fenntartható fejlıdés (Vida, 1995) feltételei. A jövı hatalmas kihívást jelent nemcsak maguknak az afrikaiaknak, hanem a világ egész lakosságának (Murray, 2003). Az ismert mondás parafrázisaként azzal bíztathatjuk az afrikaiakat: segítsetek magatokon, és akkor mi is segítünk! Jegyzetek 1. A prekambrium az a földtörténeti idı, amely a földkéreg megszilárdulásával kezdıdött és a szilárd vázú állatok megjelenéséig tartott. Az elnevezést gyakran használják, amikor az élılények evolúciója szempontjából kiemelt fontosságú kambrium idıszak elıtti (prekambrium = kambrium elıtti) földtörténeti periódusokra akarnak utalni. 2. A legújabb kutatások szerint a pleisztocén mintegy 1,8 millió évvel ezelıtt kezdıdött és kb. 11-12 ezer éve ért véget. A korszak éghajlatát az ismétlıdı jégkorszakok (glaciálisok) és jégmentes idıszakok (interglaciálisok) jellemezték, amelyek általában néhány tízezer évig tartottak. A jégkorszakok és jégmentes periódusok váltakozásával Földünk klímaövezetei észak-déli irányban mozdultak el: ez a mozgás akár 20° földrajzi szélességet is kitett. A jég mozgásával együtt változott a növényzet, és vele az állatvilág. Így fordult elı, hogy pl. a Kárpát-medencében és a mai Dél-Franciaországban az eljegesedések alatt tundra éghajlat, illetve a mai Szahara területén mediterrán éghajlat uralkodott. Az állat- és növényvilágában nem volt ugrásszerő a változás, a legjelentısebb dolgok az emberi evolúcióban történtek. 3. A jégkorszak vagy glaciális egy hosszútávú éghajlati változás, amely alatt a Föld átlaghımérséklete lecsökken, ezzel a sarki jégtakarók, a kontinentális jégtakarók és a gleccserek területe nagy mértékben kiterjed. Az egyes jégkorszakok valójában a sokkal hosszabb idıt átfogó úgynevezett globális lehőlések részét képezik. Az ismétlıdı jégkorszakok csak klimatikus hullámzásokat jelentenek a globális lehőlés idıszakán belül. A földtörténet során több hosszú távú globális lehőlés és globális felmelegedés váltotta már egymást. Az egyes jégkorszakok között úgynevezett interglaciálisok, jégkorszak közötti korok vannak. A jégkorszakok és a jégkorszak közötti korok ciklikusan váltják egymást, kb. 40 000–100 000 évenként. Az utolsó nagy földtörténeti korszakot, a pleisztocént az északi félteke nagy részén a jégkorszaki klíma jellemezte. A korszakban hat glaciális követte egymást viszonylag rövidebb interglaciálisokkal. Ezért gyakran a pleisztocén egész korát csak mint „a jégkorszakot” említik. Az utolsó jégkorszak (glaciális) kb. 10 000 éve fejezıdött be. Most interglaciálisban, jégkorszakok közötti korban élünk. A jégkorszakokon és jégkorszakközi korokon belül is vannak hidegebb idıszakok és felmelegedések, úgynevezett stadiálisok és interstadiálisok. A legutóbbi stadiális kb. a XVI.–XIX. század közepe között volt, 1650 körüli hımérsékleti mélyponttal (ez volt az egyik úgynevezett kis jégkorszak). A Föld története során legalább négy olyan nagyobb globális lehőlés volt, amikor a jégkorszakok uralkodtak. Az utolsó globális lehőlés 40 millió éve kezdıdött, amikor jégtakaró alá került az Antarktisz, a pleisztocén idıszak alatt pedig (kb. 3 millió éve) megjelent a jégsapka az Arktisz területén is. 4. Klímaövezetek által megszabott bioszféra-egység, amelyeket növény- és állatpopulációkból álló életközösségek építenek fel. Nevüket jellemzı növényzetükrıl kapják, pl. trópusi esıerdı, szavanna vagy tajga. Egy biom nemcsak az életközösségek összegezett halmaza, hanem az életközösségek közötti sokrétő kölcsönhatások révén magasabb szervezeti egység is. 74


5. A játékelmélet tárgykörébe tartozik a hagyományos szerencse- és társasjátékokon túl az általánosított, közgazdasági, pszichológiai értelemben vett „játék”-ok, az együttmőködés, versengés stb. vizsgálata. Jellegzetes kérdése pl., hogyan lehet együttmőködést elérni partnerek között az együttes nyereség maximalizálására, milyen hatása van az olyan helyzeteknek, ahol a nyereségek csak egymás rovására növelhetık. A játékelmélet a piacot többszereplıs játékként fogja fel, ahol minden szereplı rendelkezik az általa megjátszható stratégiák halmazával, amelybıl a játék során választhat. Az egyik legismertebb játékelméleti példa éppen a mezıgazdaság tárgykörébıl merít. Vegyünk egy legelıt, amely optimálisan 10 tehenet tart el. A legelın tíz gazda osztozik, melyek mindegyike egy tehenet tart, ezek átlagos tejhozama tehenenként napi 10 liter, összesen 100 liter. Egy nap az egyik gazda két tehenet terel a legelıre. A tehenek egyenkénti tejhozama 9 literre csökken, az összes tej mennyisége is valamivel kevesebb lesz (99 liter), de a két tehenes gazda 18 litert fejhet. Másnap még egy gazda jelenik meg két tehénnel; az átlag aznap 8 liter, az össztermelés pedig csak 96 liter lesz, de ketten jól járnak, 16-16 liter tejhez jutnak. A folyamat ettıl fogva feltartóztathatatlanná válik. Amikor már 15 tehén van a legelın, 5 gazda a 2-2 tehene után kapja meg az eredeti 10 litert, a többinek meg kell elégednie fele annyival – az összes tej pedig mindössze 75 liter. És a „játék” folytatódik a teljes lenullázódásig. Csak a belátáson alapuló együttmőködés segítene kikeveredni a csávából – a kérdés azonban mindig az, ki kezdje, és követni fogják-e a többiek? Az 1994-es közgazdasági Nobeldíjat játékelméleti vizsgálataiért – két társkutatóval – Harsányi János kapta. 6. Kamerunban a francia segélyt olyan utak építésére fordították, amelyeken Renault vontatókkal az esıerdı ısfáit szállítják a kikötıkbe, hogy behajózzák Franciaországba (Vojnits, 2002). A kínai segélyek is közvetlen politikai és gazdasági érdekeket szolgálnak (Vojnits, 1990). Nagyon kevés olyan ország van, mint Norvégia, amelyrıl ez nem mondható el. 7. Erre vonatkozóan Probáld Ferenc és munkatársai tanulságos vizsgálatokat végeztek. A Föld 130, egy milliónál népesebb országára kiterjedı összehasonlító analízisük az egyes országok gazdasági potenciálját a természeti és társadalmi adottságok összességeként értelmezi. Tíz indikátor fajlagos (egy fıre jutó) értékeit használták fel, ezek közül három a természeti, hét a társadalmi-gazdasági szférából származott: terület, agroökológiai potenciál, ásványvagyon, bruttó nemzeti termék, hitelképesség, elektromos áramfogyasztás, gépkocsi- és telefonellátottság, oktatási színvonal, egészségügyi helyzet. A szintetikus mutató alapján a földrész országai – Líbia és a Dél-afrikai Köztársaság kivételével – világviszonylatban igen hátrányos helyzetőek: a rangsor szerinti 4-10. decilisben (többnyire a 9-10. decilisben [tizedben]) helyezkednek el. Viszonylag kedvezı kilátással csak néhány csekély népességő, ám természeti erıforrásokban rendkívül gazdag államnak (Gabon, Namíbia, Botswana, Kongó), valamint az ugyancsak jelentıs természeti potenciállal rendelkezı és a társadalmigazdasági fejlıdés elsı lépéseiben aránylag sikeres országnak (Elefántcsontpart, Kamerun, Zimbabwe) lehetnek (Probáld 1996).

75


Geography of Africa: Exploitation of Natural Resources András Vojnits Former Vice Director, Zoological Department, Museum of Nature History Former Editor in Chief, geographical magazine ’A Földgömb’ Africa has got several, yet unexploited natural resources. By the survey and their more effective exploitation considering environmental impacts an extra economic profit can be predicted. This presentation summarizes the most important natural resources through examples of characteristic areas as follows: - traditional mineral resources - soils influencing the level of cultivation - climate with a complex influence on agriculture and tourism.

Felhasznált irodalom: Attemborough, David (1989): Az élı bolygó. Budapest: Novotrade Gardner, Gary (1997): A világ szántóföldjeinek megırzése. In: A világ helyzete 1997. Budapest: Föld Napja Alapítvány Kaplan, D. Robert (1966): Die kommende Anarchie. In: Lettre International Murray, Jocelyn (2003): Az afrikai világ atlasza. Budapest: Helikon Kiadó Probáld, Ferenc (szerk.) (1996): Afrika és a Közel-Kelet földrajza. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó Roodman, David Malin (1997): Az állami támogatások reformja. In: A világ helyzete 1997. Budapest: Föld Napja Alapítvány Tarrósy, István (2006): In: Sebestyén Éva – Szombathy Zoltán – Tarrósy István (szerk.): Harambee Tanulmányok Füssi Nagy Géza 60. születésnapjára. Pécs: Publikon Könyvek Tarrósy, István (2007): Kelet-afrikai Föderáció: álom vagy valóság? Afrika tanulmányok 1, 1: 45-58 Vida, Gábor (1995): A fenntartható fejlıdés és a bioszféra. Természet Búvár 50, 1: 26-27 Vojnits, András (1990): Utazás a rejtelmes Kelet-Afrikában. Budapest: Mezıgazdasági Könyvkiadó Vállalat Vojnits, András (2000): Afrika – Az Atlasztól a Fokföldig. Budapest: Kossuth Kiadó Vojnits, András (2002): Afrikai levelek. Budapest: Dénes Natúr Mőhely

76


Élni, és élni hagyni – együttélés a nemzeti parkokkal Vojnits András szerkesztı – Nimród, Földgömb, 1096 Budapest, Haller u. 88. V/20. Lerner János szerkesztı - Spektrum Televízió Zrt, 1146 Budapest, Abonyi u. 19. „Parkok vagy emberek? […] mennyire óvhatjuk meg természeti értékeinket, ha egyre nı a népesség és egyre terjeszkednek a városi területek, a nemzeti parkokat pedig végveszély fenyegeti? Tudni kell, hogy e parkok nélkül kevésbé élhetı lesz a világ” – kérdezi és állítja Magyarország legolvasottabb tudományos ismeretterjesztı folyóirata1. A kérdés és az állítás is jogos, különösen, ha Afrikáról van szó. De azt is tudnunk kell, hogy aligha van zavarosabb, tisztázatlanabb reláció, mint a természet és az ember viszonya. (A létezık sorrendje még véletlenül sem cserélendı fel; az „ember és természet” kitételt legalább akkora illemsértésnek kell tekintenünk, mintha valaki azt mondaná: „én és az anyám”.) A természet ezerarcúsága, a miriád forma nyüzsgése, a diverzitási élmény ereje, a sokféle természetaspektus állandó felvillanása szinte tiltakozik a keretbe szorítás ellen (Juhász-Nagy, 1993). A természet védelme A természetvédelem nemzeti parkokat létrehozó eszméje az Amerikai Egyesült Államokból indult ki, és a világon az elsı, a Yellowstone Nemzeti Park is itt létesült 1872-ben. A legnagyobb parkot is amerikai földön, a politikailag Dániához tartozó Grönlandon találjuk. Alapításukat és mőködtetésüket a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN, International Union for Conservation of Nature and Natural Resources, Világ Természtemegırzési Unió, Világ Természetvédelmi Unió, A Világ Természetvédelmi Szövetsége) elıírásai szabályozzák, amelyek kimondják, hogy viszonylag nagy területükön rendelkezniük kell egy kiterjedt természeti táj jellemzı földfelszíni képzıdményeivel és élıvilágával, valamint kulturális örökségével. Elsıdleges feladatuk a növény- és állattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek megırzése, a biológiai sokféleség és a természeti rendszerek mőködésének fenntartása, de helyet kell adniuk az oktatásnak, tudományos kutatásnak és a felüdülésnek is. Természetesen ezek súlypontja területenként, sıt akár kontinensenként is eltérı; míg pl. Afrika „az állatokról szól”, Észak-Amerikában több a megırzendı geológiai érték.

1. ábra Szafari a „Távol Afrikától” idejében

77


A védett területek IUCN szerinti osztályozása 6 kategóriát és azon belül 2 alkategóriát ismer – érdemes ezeket áttekintenünk: Ia – Strict Nature Reserve (szigorúan védett terület) Olyan szárazföldi és/vagy tengeri terület, mely egyedülálló és jellegzetes ökoszisztémával2 rendelkezik, és geológiai környezete vagy élıvilága különleges. Elsısorban a tudományos kutatók elıtt nyitott. (A hivatalos magyar természetvédelem „fokozottan védett” területeket ismer.) Ib – Wilderness Area (vadon) Nagyobb kiterjedéső érintetlen, vagy civilizációs hatásoktól alig befolyásolt természetes környezet, állandó vagy jelentısebb lakosság nélkül. II – National Park (nemzeti park) Olyan terület, amelynek ökológiai egységessége megırzendı a jelen és a jövı nemzedékei számára. Megvédendı mindenfajta mezıgazdasági és ipari hasznosítástól, de lehetıség nyílik nemcsak tudományos, hanem oktatási és szabadidıs tevékenységek végzésére is. III – Natural Monument (emlékpark) Egy vagy több sajátos, egyedi vagy igen ritka természeti vagy kulturális értéket ırzı terület. Ezek éppen úgy lehetnek vízesések, barlangok, kráterek, ısmaradványlelıhelyek, különös homokdőnék vagy a tenger „alkotásai”, mint az egyedülálló növény- és állatvilág, vagy a bennszülött népek kultúrája. Az emlékparknak elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy értékeit valóban meg lehessen ırizni. Környezetét úgy kell kialakítani, hogy hathatósan felfogja, vagy legalább is csillapítsa a kívülrıl érkezı, nem kívánatos hatásokat. IV – Habitat/Species Management Area (különleges élıhely) Veszélyeztetett fajok élıhelyeinek védelmét biztosító terület. V – Protected Landscape/Seascape (védett táj) Olyan terület, amelynek egységessége az ott található természeti vagy kulturális értékek miatt megırzendı. VI – Managed Resource Area (védett rezervátum) Érintetlen természeti terület, amelyben a fajok sokfélesége hosszú távon megırzendı, ám emellett lehetıség nyílik a természeti kincseknek az ökológiai rendszert nem károsító mértékő hasznosítására. Bármennyire áttekinthetı is ez a beosztás, a dolog korántsem ilyen egyszerő. Az egyes országokban sokféle kategorizálás létezik, amelyek vagy megfelelnek az IUCN szempontjainak, vagy nem. Az is szinte országról-országra változik, hogy a védett területek mennyiben tesznek eleget a fenti követelményeknek. Hogy csak egy jellemzı példát említsünk: a botswanai térképeken és könyvekben a Namíb-Naukluft Park – mint neve is mutatja – egyszerően csak „park”, míg az IUCN kiadványaiban nemzeti parkként szerepel, mégpedig teljes joggal. Másrészt melyik hazai, erdı borította nemzeti parkunkról mernénk állítani, hogy „mindenfajta mezıgazdasági és ipari hasznosítástól” védettek lennének? A földgolyón sokféle védett terület létezik, és számos oka lehet a védettségnek. A különbözı kategóriák nem zárják ki egymást, egy-egy terület egyidejőleg több „címkét” is viselhet. Pl. a Duna-Ipoly Nemzeti Park többek között bioszféra rezervátumot és”ıserdıt” foglal magába, a Fertı-Hanság Nemzeti Parkban és az alföldi parkokban sok a fokozottan védett vizes élıhely. De nincs ez másképpen az exotikus tájakon sem. A világörökség egyezményt (Egyezmény a világ kulturális és természeti örökségérıl, World Heritage Convention) 1972-ben, az UNESCO párizsi közgyőlésén fogadták el. Célja a „nemzetközi összefüggésben különösen számottevı, épített és természetes, tájképi és 78


természeti értékek nemzetközi védelme”. Elfogadása óta igen sok területet, épület-együttest ismertek el világörökségnek; ezek túlnyomó része kulturális, jóval kevesebb a természeti, és van néhány vegyes. A Világörökség-listára kerülés „becsület és dicsıség dolga”, általában nem von maga után külsı anyagi támogatást, annál inkább jelenti az eredeti állapot megırzésének felelısségét. (A Serengeti pl., amelyrıl még lesz szó, világörökségünk része.) A bioszféra rezervátumok az UNESCO Ember és Bioszféra Programja (Man and Biosphere, MAB) által elismert, kiemelt jelentıségő szárazföldi vagy tengeri ökoszisztémák, amelyeket lehetıség szerint övezetekre kell osztani. A magterületeken az emberi beavatkozás csak kivételes esetekben engedhetı meg. A védıövezetekben csak olyan tevékenység lehetséges, amely nem bontja meg az ökoszisztéma egyensúlyát, nem zavarja a természetvédelmi célkitőzéseket. Az átmeneti övezetben, amely mintegy megszőri a kívülrıl érkezı kedvezıtlen hatásokat, a természeti erıforrások fenntartható használata engedélyezett, sıt annak bemutatására kell törekedni. Az egész Földre kiterjedı bioszféra-rezervátum hálózat közel száz országban több mint 400 területet foglal magában. A vizes élıhelyek (wetland) jelenleg a Föld felületének 6 %-át teszik ki. A sivatagosfélsivatagos vidékek értelemszerően szegények ebben a tekintetben, de aránylag kevés van a mérsékelt égöv alatt is. Az utóbbinak nem annyira éghajlati, hanem gazdasági-társadalmi okai vannak, hiszen itt találjuk a legfejlettebb ipari országokat. Olyan élıhelyekrıl van szó, amelyeket legalább idıszakosan víz borít, vagy talajai vízzel telítettek. Jellemzı rájuk a nagy vízigényő növénytársulás, és az ehhez kapcsolódó állatvilág. Az itt élı fajok jelentıs része – pl. orchideák, kétéltőek, madarak – védettek. A vízborítottság idıtartama és mértéke szerint különböztetik meg az élıhelyeket, amelyek – többek között – lehetnek nedves kaszálók, hullámterek, lápok és mocsarak, vagy sekély és mélyebb tavak parti övezetei. Az azonos éghajlati övben levı szárazföldi vagy nyílt vízi élıhelyekkel összehasonlítva a vizes élıhelyek fajgazdagsága rendkívüli, biodiverzitásuk nagy – viszont a vízgazdálkodás és a mezıgazdaság leginkább éppen az ilyen élıhelyeknek a jövıjét kérdıjelezi meg. (Mai határainkon belül a 19. század óta a vizes élıhelyeknek a kiterjedése az egyharmadára, a lápoké a tizedére zsugorodott.)

2. ábra Az afrikai védett területek, nemzeti parkok elsısorban az állatokról szólnak

79


A Föld legveszélyeztetettebb élıhelyeinek megóvása érdekében írták alá 1971-ben Iránban a ramsari egyezményt (Egyezmény a vizes élıhelyekrıl), melynek célja az élıhelyek védelme és bölcs hasznosítása. Az aláíró országok vállalták, hogy területükön legalább egy olyan védett élıhelyet jelölnek ki, amely megfelel az egyezményben rögzített feltételeknek. Ügyelnek ezek ökológiai változatlanságára, és ha gazdálkodnak a területen, az csak a fenntartható fejlıdés szempontjait figyelembe véve folyhat. Kezdetben elsısorban a vízimadarak védelmére helyezték a hangsúlyt, míg ma már a vízi ökoszisztémák komplex védelme a cél. Az egyezmény hatálya alá tartozó vizes élıhelyek száma világszerte meghaladja az ezret. A legnagyobb wetland a Pantanal Dél-Amerikában, az egyik leghíresebb az Okavango-delta Botswanában. A természet szentélye (sanctuary) elnevezés már önmagában is jelzi, hogy valami különlegesrıl, sıt magasztosról van szó – és valóban, a gorilla élıhelyek ilyenek. Sanctuary lehet pl. egy nemzeti parkon belüli erdırezervátum része, vagyis itt is gyakori a többszörös átfedés. A parkerdık elsıdleges célja a pihenés, az egészség megırzése, és esztétikai élmények nyújtása. Sok bennük az épített elem – erdei tornapályák, pihenık, tábor- és tőzrakó helyek –, de összességében inkább az „igazi” erdıkhöz, és nem a kultúrtájakhoz, kultúrparkokhoz állnak közelebb. Ugyan a szokásos erdıgazdálkodás folyik bennük, de mind az erdıfelújítás, mind pedig a fakitermelés során tekintetbe veszik a parkerdık sajátos céljait. Gyakran igen sok ember látogatja az ilyen erdıket, ami óhatatlanul károsítással jár, éppen ezért különös jelentısége van a felvilágosító munkának, a jó szervezésnek. Afrikában leginkább a Délafrikai Köztársaságban vannak parkerdık. A geopark olyan jól körülhatárolható, viszonylagosan nagy kiterjedéső terület, melyben ritka, tudományos és oktatási szempontból jelentıs földtani, felszínalaktani értékeket találunk, melyek legtöbbször esztétikai szempontból is kiemelkedık. Éppen tíz éve, 1997-ben hirdette meg geopark-programját az UNESCO Földtudományi Tagozata, de ezen a területen még világszerte sem történt sok minden, Afrikában pedig semmi. Geoparkok létrehozása sok afrikai országban, így Namíbiában, a Dél-afrikai Köztársaságban, Kamerunban vagy a Szahara államaiban indokolt lenne. A közhiedelemmel ellentétben nem az esıerdı vagy a dzsungel az ıserdı – persze lehet az is –, hanem minden érintetlen erdı. Európában már elfogytak a valóban ısi állapotú, több száz éves erdık, az erdészek ezért használják inkább a „természet-közeli állapotú” megjelölést. A legnagyobb „igazi” ıserdık a tajgák, valamint a trópusi esıerdık. Az erdıs területek megóvására hozták létre az erdırezervátumokat, amelyek Afrikában számos esetben egybeesnek a vadrezervátumokkal. Afrikában egészen kicsiny (pl. a Dél-afrikai Köztársaságban) és óriási vadrezervátumok (pl. Tanzániában) is vannak. Ezekben a vadgazdálkodás sokkal kevésbé intenzív, mint az európai rezervátumokban, kivéve a dél-afrikai magánfarmokat. Sok esetben egyszerően arról van szó, hogy ezeken a helyeken szabályozott körülmények között lehet vadászni, és hathatós intézkedésekkel igyekeznek távol tartani az orvvadászokat. A biológiai gazdagság megırzése Edward O. Wilson harvardi biológus számításai szerint a Föld ökoszisztémáit2 alkotó életformák nagy gazdagsága legalább évi 50 000 fajjal szegényedik. Trópusi esıerdıket és más természeti ökoszisztémákat számolnak fel teljes egészükben a mezıgazdaság és a 80


települések terjeszkedésével, a folyók elterelésével és a környezetszennyezéssel. A világ legveszélyeztetettebb biológiai rendszerei az édesviző tavak és folyók, a mangrove-erdık és a korallzátonyok, valamint az esıerdık. A világ madárfaj-állományának háromnegyede fogyatkozóban van, és a 4600 emlısfaj egynegyedét a kihalás fenyegeti (Flavin, 1997). De veszélyeztetettek az olyan stabilnak tőnı, végtelen kiterjedéső rendszerek is, mint a szavannák. A világon – a becslések szerint – legalább 10 millió faj él, s Linné óta, azaz 250 éve még 2 milliót sem sikerült azonosítani, leírni. Elképesztı az élıvilág sokfélesége (a biodiverzitás). Az emberiség úgy keveredett bele a jelenlegi biodiverzitási krízisbe, hogy nagyon kevés fogalma van a diverzitás igazi mértékérıl, konkrét megjelenésérıl. Az 1992-es Riói konferencia óta az ezzel foglalkozó tudósok újra és újra elmondják, milyen fontos volna megsokszorozni erıfeszítéseinket az élıvilág sokféleségének megismerése, fenntartása érdekében, de csak töredéke érkezik annak a támogatásnak, amit ez a heroikus munka megkívánna. Nem tudjuk, mi hullik ki a kezünkbıl egy-egy eltőnı fajjal, milyen értékeket hordozott az a genetikai állomány, organizmus vagy életforma az emberiség számára. Mintha egy lexikon lapjait tépnénk ki olvasatlanul, nem tudva, mikor szorulunk rá a használatára.

3. ábra A patások elterjedését befolyásolja a cecelégy élettere, illetve az, hogy az állattartók milyen intézkedésekkel igyekeznek megakadályozni a szarvasmarhák fertızöttségét.

81


Kiemelkedı mértékő ökoszisztéma-átalakítások és az erdık átalakítása Afrikában Ország

Átalakított terület Átalakított terület Átalakított erdık (ezer hektár) részaránya (%) részaránya (%) __________________________________________________________________________ Szudán 123 178 52 10 Dél-afrikai Köztársaság 95 522 78 8 Nigéria 72 536 80 7 Csád 48 260 38 7 Mozambik 47 208 60 7 Tanzánia 38 654 44 12 Zambia 35 321 48 10 Angola 32 620 26 7 Mali 32 517 27 8 Madagaszkár 27 322 47 8 Botswana 26 021 46 5 Kongói Köztársaság 22 942 10 6 Elefántcsontpart 16 773 53 10 Emberek és állatok Afrikában – ma

Afrika a nemzeti parkok kontinense, ahol a természetes élıhelyeken még ma is megszámlálhatatlanul sok állat él. Nincs még egy földrész, ahol az idegenforgalom ilyen nagy hányada esne a védett területekre, és ahol a természetes és a természethez közeli állapotokat ilyen mértékben sikerült volna megırizni a közvetlen gazdasági érdekek elıtérbe kerülése ellenére. Az afrikai államok függetlenné válásával a természetvédelem nehéz idıszaka következett be. Az „új” országok – nagyon is érthetı okokból – nem kívántak többé az európaiak „állatkertje”, egzotikumot jelentı rezervátum lenni. Kaunda zambiai elnök egyenesen kijelentette, hogy „akkor lenne a legboldogabb, ha az utolsó zebra is elpusztulna”. Meghökkentı, de a maga idejében nem meglepı álláspont – különösen, ha ismerjük a „szafari országok” történetét, de akár a mai turisták, vadászok és az Afrikában élı fehérek egy jelentıs részének kolonizációs attitüdjeit. Az új államalakulatok nem a természetre, hanem civilizációs fejlıdésükre voltak büszkék, és nem akartak „a fehér ember állatkertje” lenni. Amellett az élıvilág megóvása, a nemzeti parkok létesítése sok pénzbe kerül, arra pedig máshol volt szükség. A fordulópontot az Arushai Nyilatkozat jelentette. „Vadállományunk megmaradása Afrikában komoly gondja és érdeke mindnyájunknak. Ünnepélyesen kijelentjük: erınkhöz mérten mindent megteszünk, hogy bizonyosak lehessünk benne, gyermekeink és unokáink is örömüket fogják lelni ebben az értékes, gazdag örökségben. Ennek a fontos feladatnak a teljesítésében számítunk más nemzetek együttmőködésére, mert ennek sikere vagy bukása nemcsak az afrikai kontinensre, hanem a Föld teljes egészére is kihat” – jelentette ki 1961-ben Julius Nyerere, Tanzánia elnöke. Az afrikai nemzeti parkok két tekintetben mindenképpen különböznek más földrészek védett területeitıl. Az egyik az, hogy számuk ugyan nem túl magas, de átlagos területük nagy. A másik, hogy elsısorban életföldrajzi értékeik miatt hozták létre ıket. Természetesen az afrikai nemzeti parkoknak is megvannak a tájképi, geológiai és más különlegességei és értékei – sıt néhány közülük éppen ezekre „szakosodott” –, mégis a védett területek túlnyomó része az állatokról szól. 82


Afrika elsı nemzeti parkja az 1906-ban alapított namíbiai Etosha Nemzeti Park. Ismertségét tekintve kiemelkedik a dél-afrikai Krüger Nemzeti Park és a tanzániai Serengeti Nemzeti Park. Sok kisebb védett terület is fontos szerepet játszik az élıvilág megóvásában. Ilyenek például azok, amelyek a kihalás szélére sodródott hegyi gorilláknak nyújtanak menedéket. A kilencvenes évekre 215 nemzeti park (758 750 km2), 197 más védett terület (125 510 km2) és 160 vadrezervátum (506 000 km2) jött létre Afrika államaiban. A képet árnyalja, hogy a nemzeti parkok egy része valójában nem méltó erre a „címre”, ugyanakkor vannak roppant értékes és háborítatlan területek, amelyek nem állnak hivatalos védelem alatt. Külön kategóriát képeznek az elsısorban a Dél-afrikai Köztársaságban elterjedt magánrezervátumok, amelyek leginkább nagymérető kifutókkal rendelkezı állatkerteknek tekinthetık, azzal a különbséggel, hogy legtöbbjükben vadásztatás folyik, ebbıl tartják fenn magukat. A mai Afrika legnyomasztóbb gondjai egyben a nemzeti parkok baja is. Ezek – a vadorzás mellett – a belsı villongások, a polgárháborúk és háborúk, de mindenekelıtt a lakosság rendkívül gyors természetes szaporodása. A fekete kontinens nemcsak páratlan állatvilág, hanem közel egymilliárd ember otthona is. A természet és az ember érdekeit mindenütt a világon nehéz összeegyeztetni, Afrikában viszont sok helyütt élet-halál kérdésérıl van szó – egyidejőleg a növények, állatok és az emberek életérıl vagy haláláról. Kevés az olyan ország, mint a gazdag Gabon, amelynek hatalmas ritkán lakott területei vannak, és teljhatalmú elnöke felkarolta a természetvédelem ügyét. A gaboni nemzeti parkok létrehozása fontos és szép gesztus volt, még akkor is, ha némi malíciával azt mondhatjuk, Gabon ezt megengedhette magának. A nagy nemzeti parkok közül sokat többször is megcsonkítottak. A namíbiai Etosha ma is hatalmas, de korábban több mint négyszer akkora, 99 526 km2 volt, a kenyai vadgazdálkodási és idegenforgalmi miniszter pedig két éve jelentette be, hogy rezervátummá minısítik vissza az egykor a kelet-afrikai természetvédelem gyöngyszemének számító Amboseli Nemzeti Parkot. Háborgásunkat csillapíthatja, hogy az Amboselit a maszáj kormányzótanács által képviselt eredeti tulajdonosok kapják vissza, és hogy a nemzeti parkok létesítése utáni idıkben Afrikában több kis nép, etnikum megszőnt létezni. Nem az észak-amerikai indiánok sorsa ismétlıdött meg, tehát nem fizikai megsemmisítésükre került sor, hanem mivel fel kellett hagyniuk eredeti életmódjukkal, a környezet „felszívta” ıket, más, nagyobb népcsoportokba olvadtak bele. Azt sem feledhetjük, hogy az afrikai államok között mindössze négy olyan akad, amelyik nem szorul élelmiszer-behozatalra. Visszatetszı kárhoztatni a „földéhséget” ott, ahol az emberek éheznek. Ezt be kell látnunk még akkor is, ha jól tudjuk, hogy a vadvilágra a természetes területek, a vadon visszaszorulása jelenti a legnagyobb veszélyt, és – kivételes esetektıl eltekintve – önmagában az egyes növény- és állatfajok védelme nem lehet eredményes, ha nem óvjuk meg élıhelyüket.

A Serengeti példája Nemzeti park; egyéb védett területek; vadrezervátum; határokon átnyúló védettség; világörökség; világhír; régészeti, paleontológiai, botanikai, zoológiai és földtani értékek; kutatás, oktatás és természetvédelem; agrárium és természetvédelem; hagyományos gazdálkodás; kultúra megırzés; ökoturizmus; a turizmus hatása az ökoszisztémákra és különösen egyes állatfajok populációira; a civilizáció áldása(i) és átka(i) – itt szinte minden együtt van. Arra is jó példa a Serengeti, hogy nagy szükség van a külsı segítségre – jelen esetben a Frankfurti Állattani Társaságra.

83


Ha Afrika, akkor Kelet-Afrika, és ha Kelet-Afrika, akkor Serengeti – talán túlzásnak tőnı, de nem minden alap nélkül való az állítás. Sehol másutt a Földön nem létezik ilyen koncentrált állattömeg, nincsen még egy hely a világon, ahol a főevık ma is százezer- és milliószámra népesítenék be a szavannát. Itt fogalmat alkothatunk arról, hogy a „modern civilizáció” elıtti idıkben milyen lehetett a fekete földrész állatvilága. A Serengeti Nemzeti Park a legnagyobb Tanzániában, és minden bizonnyal a leghíresebb védett terület egész Afrikában. Elnevezése találó, „serengeti” maszáj nyelven végtelen síkságot jelent, és valóban, a tanzán-kenyai határon átnyúló hatalmas fennsík jó részét elfoglalja a közel 15 000 km2-nyi főtenger. Ez a vidék a súlypontja a Serengeti Ökoszisztémának4, amelyhez még a Ngorongoro Conservation Area, a Loliondo Controlled Area, az Ikorongo Controlled Area, a Grumenti Controlled Area, a Maswa Game Reserve és a határ túloldalán elterülı, kenyai Maasai Mara Game Reserve tartozik. A végtelen maszáj síkság állatbıségérıl már a német gyarmatosítás idején, az elsı világháború elıtt, az akkor létezı Német Kelet-Afrikából is szállingóztak a hírek, majd az 1920-as évektıl kezdve megindultak az elsı mai értelemben vett szafarik, amelyeket hivatásos vadászok szerveztek. Állatrezervátummá 1950-ben nyilvánították, néhány faj ekkortól teljes védelmet élvezett. A következı évben feljebb lépett a védettség ranglétráján, 1951-ben nemzeti parkká alakították. Ebben az idıben még a Ngorongoro is a park része volt, de ez a terület késıbb hátrább került a hivatalos természetvédelmi hierarchiában, státusa azóta „conservation area”. A változtatás a maszájok és egyúttal a szigorúan védett területek érdekében történt. A pásztornép nem vadászik, s bár korábban részt vett az elefántcsont üzletben, mára „leszokott” a férfivá avatáshoz kapcsolódó rituális oroszlánvadászatról is. Hatalmas marhacsordáik azonban annál több kárt okozhatnak. A Serengetiben nem tarthattak állatot, szemben a jól áttekinthetı kráterrel és környékével, ahol könnyen ellenırizhetı és szabályozható a legeltetés. Bernhard Grzimeknek (1968) más volt a véleménye, ı inkább az állatok, semmint a maszájok pártján állt. „Az agyafúrt maszáj pásztorok, akik mindössze néhány évtizede hódították meg ezt a vidéket, elérték, hogy a világhírő Ngorongoro-krátert, a történelem elıtti leleteket tartalmazó Olduvai-szakadékot és a Serengeti-sztyeppek legkiadósabb legelıit lehasították a kedvükért. Ehelyett északon és a Viktória-tó környékén csatoltak területeket a parkhoz, mert ezekre senki sem tartott igényt. Afrika utolsó, hatalmas sztyeppi állatcsordái ily módon az esztendı legnagyobb részét a nemzeti park határain kívül töltik, noha éppen a nemzeti parknak volna hivatása, hogy biztos védelmet nyújtson nekik” – írta. A park különbözı zónái jól elkülöníthetık az uralkodó növényzet alapján. A rövid füvő síkság fátlan, és a száraz évszakban gyorsan elszáradó fő még az esıs évszakban is rövid. Ha délkeletrıl, a Nagy Hasadékvölgy, az Escarpment felıl érkezünk, ez a síkság tárul elénk. Az esızések megindulásától, novembertıl májusig itt, és a határos magas füves síkságon mintegy 1,5 millió gnú, 200 000 zebra, több mint 250 000 Thomson- és 30 000 Grant-gazella, sokezres strucc, jávorantilop, tehén- és lóantilop csapatok, valamint ragadozók és dögevık tartózkodnak. Az ökoszisztéma domináns növényevıje a gnú; nemcsak a ragadozókat, hanem a turistákat is vonzza a gnúk vándorlása, mely Afrika egyedülálló zoológiai spektákuluma. A rövid füvő síkság fokozatosan megy át a hosszú füvőbe. Az utóbbi övezetbe esik a park központi része, a híres Seronera, ahol a legtöbb állat él, és ahol leginkább kiépítették a turisztikai infrastruktúrát. Az erdıs részeken elég sok az elefánt, bár korábban nem tartozott a Serengeti jellemzı fajai közé, elsısorban a környékrıl vándorolnak be. A turistákat persze legjobban a vastagbırőek és a ragadozók, fıleg az oroszlánok érdeklik. Az óvatos leopárd ritkábban kerül a szemük elé, de szerencsére megvan az a jó szokása, hogy nappal faágon pihen, és sokszor a zsákmányát is magával viszi. A legbiztosabb megfigyelı hely éppen a Seronera, ott fa és leopárd is van elég. A leopárdot veszedelmes ragadozónak tartják,

84


Széchenyi Zsigmond is jobban tartott tıle, mint az oroszlántól, de itt megszokták az embereket. A sok turista leginkább a gepárd szokásait változtatta meg. Míg korábban kizárólagosan nappal vadászott, újabban egyre gyakrabban éjszaka indul portyázni – akkor ugyanis a turisták nem kalandozhatnak a parkban. Bár közvetetten, de az emberi beavatkozás megváltoztatta a gepárd és a leopárd populációnagyságát is. A szigorú védelemnek köszönhetıen ugyanis elszaporodtak a foltos hiénák, és a hiénafalkák sok helyrıl kiszorították a többi ragadozót. Ahol nem avatkoznak be, nem lövik ki egy részüket, onnét elıbb-utóbb eltőnik a gepárd, és csökken a leopárdok száma. A 40-50 fıs hiéna falkák még az oroszlánnak is versenytársat jelentenek. Megcsappant viszont az afrikai vadkutya vagy hiénakutya létszáma; az állat rendkívüli képességei, lebilincselı családi élete többek között Jane Goodall kutatásai révén vált ismertté. A vizsgálatok jelentıs részére éppen a Serengetiben került sor. Az elefántok száma nemcsak a védelem miatt növekedett, hanem a távolabbi mezıgazdasági területekrıl is a parkba húzódtak. Populációik szabályozása itt és a többi nemzeti parkban is az egyik legnagyobb probléma. Ha elszaporodnak, tönkreteszik a területet, amely mind a maguk, mind a többi állat számára lakhatatlanná válik. A szavanna jellegzetes sziklaformációja a kopje. Az eróziótól legömbölyített, hımérsékletingadozásoktól széthasadt, ısi gránitkibukkanásokról nagyszerő kilátás nyílik a messze futó síkságra. Sajátos növény- és állatvilága van, és az ember is otthagyta kézjegyét a gránittömbökön – sıt, már megjelentek a hamisítványok is. Az elefántokat, antilopokat és vadászokat ábrázoló kelet-afrikai graffitik azonban mások, mint az európai falfirkák, nem önkifejezésre törekednek, hanem hogy megtévesszék a turistákat, a régi sziklarajzokat utánozzák. A Kolo falu melletti repülıgép rajzok megint más kategóriába tartoznak (Lerner, 2006). A Serengeti szélén van a festıi fekvéső az Olduvai-szakadék. Nevét egy növényfaj, a környéken gyakori Sansevieria maszáj elnevezésérıl kapta. A táj részben vulkanikus eredető, részben egy jégkorszaki idıszakos tó üledékébıl áll, amelyet vízfolyás vágott keresztül, szabaddá téve bı kétmillió évre kiterjedı földtörténeti metszetet. Itt fedezte fel az egyik legfontosabb ısemberlelıhelyet 1913-ban Hans Reck berlini ıslénykutató – ez idıben még Kelet-Afrika jó része német gyarmat volt. Kényszerő szünet után Reck 1931-ben tért vissza az ásatásokhoz, ekkor már kíséretében volt Louis Leakey. Késıbb szinte az egész Leakey család híres ısemberkutató lett, Louis és felesége, Mary évtizedeken át folytatta az ásatásokat, és fiuk, Richard is bekapcsolódott a munkába. Igaz, ı inkább északon, a Rudolf (Turkana)-tó vidékén tevékenykedett. A Föld legnagyobb kalderáját magában foglaló Ngorongoro Crater Conservation Area elsı számú nevezetessége természetesen maga a Ngorongoro, ez a mintegy 20 km átmérıjő, 610670 méter szélességő, 264 km2-es „lavór”. Híresek fekete sörényő oroszlánjai, akiknek ugyancsak meggyőlik a baja a rengeteg foltos hiénával. Korábban évi 50 hiéna kilövése tartotta az egyensúlyt, majd amikor felhagytak a vadászattal, olyannyira elszaporodtak, hogy a gepárdok innen már el is vándoroltak. (Újból és újból kiderül, ma már szinte sehol sem lehet magára hagyni a természetet, a vadgazdálkodás hiánya nem feltétlenül szolgálja a vadak javát.) A jól áttekinthetı és védhetı kráterben menedékre leltek a fekete, vagy keskenyszájú orrszarvúk, amelyeket az orvvadászok másutt csaknem kiirtottak. Hogy a turizmus mennyire „belenyúl” a természet rendjébe, milyen mértékben változtathatja meg az állatok viselkedését, azt legjobban talán a Ngorongoro barna kányái példázzák. A turisták a tilalom ellenére mindaddig etették ıket, mígnem a különben óvatos madarak a piknikezı helyek rémeivé

85


váltak. Nemcsak a kempingasztalra csapnak le, hanem az ember kezébıl is kiragadják a szendvicset – mintha Hitchcock madarai tértek volna vissza. Majmok és madarak, ma már a turistáknak ezektıl kell leginkább tartaniuk, nem a „vadállatoktól”. Eltekintve persze a betegségektıl és embertársaiktól… A kráterperemen egy-egy sziklapiramis emlékeztet a két Grzimekre. Michael, a fiú akkor vesztette életét, amikor gépe „A Serengeti nem halhat meg” címő film felvétele közben összeütközött egy keselyővel. Apja, Bernhard befejezte a forgatást, és ugyanezen a címen könyvet is megjelentetett. Mindketten a kelet-afrikai vadvilágért éltek – és haltak. Vajon ık – és általában a nyugati ember – ugyanazt látták, látják a kráterperemrıl körbetekintve, mint az afrikaiak?

Néhány szó a vadászatról Azoknak a parkoknak az alapításában és fenntartásában, amelyek elsısorban az ıshonos élıvilágot hivatottak megóvni, fontos szerepe van a vadászatnak, a vadászoknak is – bár vannak, akikben ez értetlenkedést vált ki. Ha az orvvadászokra vagy a rekordokat hajhászó sportvadászokra gondolunk, érthetı is a tartózkodás, és azoknak a vadászoknak sem hihetünk, akik állításuk szerint csak a jó levegıt és a természet csöndjét keresik, mert – mint mondják – nem maga az ölés a lényeg. De bizony az, és ezt nincsen miért tagadnunk. A vadászat az ember egyik ısi tevékenysége, létfenntartásának, hitvilágának, természethez főzıdı viszonyának és társas kapcsolatainak a meghatározója volt. Az ıskıkorban a vadászattól függött a közösség léte, ezért a vallási elképzelések, rítusok is a vadászattal foglalkoztak. Az újkıkortól kezdve kiegészítı tevékenységgé vált, de kultikus jelentısége megmaradt. (És az emberek nagy részében máig megmaradt a hajtóerı a vad becserkelésére és elejtésére. Csak a vadászok ezt nyíltan vállalják is.) A középkorban körülkerített és ırzött vadasparkok létesültek, ahol fizetett – ma úgy mondanánk, hogy hivatásos – vadászok felügyelték a vadállományt és biztosították a megfelelı körülményeket. Valójában a vadasparkokat tekinthetjük a rezervátumok, vadvédelmi területek és nemzeti parkok elıdjének.

4. ábra Vadászat Teleki Sámuel idejében (archív) A vadászat és a vadvédelem közvetlen kapcsolata kézenfekvı. Ahhoz, hogy a vadászoknak „holnap” is legyen mire vadászniuk, bizonyos fokú védelemben kell részesíteniük a vadat és élıhelyét. Ez történt az említett királyi és földesúri vadasparkokban, és részben ebbıl a meggondolásból hozták létre az elsı afrikai vadrezervátumokat. Az is belátható, hogy a vadászok jól ismerik a vadat, szokásait és élıhelyét, hiszen ennek hiányában sikeres vadászat nehezen képzelhetı el. Erre a tudásra, amely évszázadokon, évezredeken keresztül halmozódott fel, szükség van a védett területek kialakítása és kezelése során. Azonban ennél 86


is többrıl van szó. A biológiai sokféleség és a természeti rendszerek fenntartása érdekében teljes ökoszisztémák megırzésére kell összpontosítanunk, ami Földünk igen kevés helyén képzelhetı el az ember jótékony, szabályozó beavatkozása nélkül. Elmúltak azok az idık, amikor a háborítatlan ıstermészet „egymagában mőködött” – ma már alig akad olyan hely, ahol magára hagyhatnánk a vadont. Még a legnagyobb védett területeken is megbomlott az életközösségek valamikori egyensúlya, ezért óhatatlan – éppen a vadvilág jövıje érdekében – az ember beavatkozása. Erre mind hazánkból, mind pedig a távoli tájakról számtalan példák tudunk felsorolni. Közismert, hogy a gímszarvas és a vaddisznó túlszaporodása az élıhely leromlásával és más – köztük védett – fajok megritkulásával vagy eltőnésével jár. Ahol az elefántok létszáma meghaladja a terület eltartó képességét – és egyre több afrikai rezervátumban, nemzeti parkban ez a helyzet –, önmaguk számára is tönkreteszik környezetüket. Ahol több lett a foltos hiéna, ott elıször a gepárdok, majd az oroszlánok is megritkultak – és folytathatnánk a sort. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy sok nemzeti park a természetes, vagy természet-közeli állapotú környezet magterülete, ahol menedéket lelnek a veszélyeztetett állatok, de ahonnét benépesülhetnek a környezı vidékek. A védett területek, nemzeti parkok fenntartása „drága mulatság”. Még a gazdagabb országok sem mondhatnak le az idegenforgalomból eredı bevételtıl, a szegények meg még úgyse. A „vértelen vadászat”, a fotózás egyre nagyobb népszerőségnek örvend, ma már tömegek szórakozása. A „valódi” vadászat ehhez képest kevesek kiváltsága, de ha a vadállomány gyérítését fizetı „úrvadászoknak” engedjük át – természetesen szigorúan szabályozva, szők keretek között –, annál nagyobb a gazdasági haszna. Hogy a szükségessé váló népességszabályozás áttelepítést vagy kilövést jelent, sok mindentıl, de nem kis részben társadalmi tényezıktıl is függ. Jellemzı, hogy Afrika két, természetvédelmérıl, nemzeti parkjairól egyaránt nevezetes államában merıben más a helyzet; míg a Dél-afrikai Köztársaságban vadászexpedíciókat szerveznek, Kenyában mindenféle vadászatot betiltottak. Igaz, újabban az utóbbi államban is napirendre került a tilalom részleges feloldása.

Ár és érték A XIX. század egyik legsokoldalúbb gondolkodója, az értékfilozófusnak is tartott Friedrich Wilhelm Nietsche szerint nemcsak annak van értéke, aminek ára van. Ennyi akár elég is lehetne természeti környezetünk megóvásához, ha az ember „fejlıdése” nem éppen az ellenkezı irányba haladna. De arra halad, és ez belátható idın belül nem is fog megváltozni. Ezért lettek „anyagiasak” a természetvédelmi törvények. Sok ember nem képes belátni, hogy egy állatot vagy egy növényt különbözı, számára érthetetlen okok miatt nem „illik” elpusztítani – de ha a kérdéses élı szervezetnek pénzben kifejezhetı eszmei értéke van, ami büntetés alapjául szolgálhat, azt nagyon is megérti. Tetszik vagy sem, ma ez a fı visszatartó erı. Ennél azonban sokkal többrıl van szó. Bármennyire is páratlan lénynek gondolhatjuk magunkat, mégis valószínő, hogy genetikai programunk, akárcsak a többi emlısé, tiszta levegıbıl és változatos zöld tájból álló természetes élıhelyre szól. A pihentség és az egészség érzése általában egyszerően azt jelenti, hogy engedjük testünket olyan módon reagálni, ahogy arra evolúciós tapasztalatunk képessé tett minket. Úgy tőnik, hogy fizikailag és genetikailag legjobban a trópusi szavannákhoz alkalmazkodtunk (bár mint kultúrállatok tanult módon idomulunk a legkülönbözıbb földrajzi övezetekhez). Ezer éveken át otthonainkban nemcsak a klímát próbáltuk utánozni, de evolúciós múltunk díszletét is. Ilyenek a meleg, mérsékelten párás levegı, a zöld növények, sıt még a társakat jelentı állatok is. A sajátos élettani reagálásokat a természeti szépségre és 87


sokféleségre, a természet formáira és színeire (különösen a zöldre), más állatok – így a madarak – mozdulataira és hangjaira eddig még nem tudjuk megmagyarázni. De nyilvánvaló, hogy mindennapi életünkben a természetre úgy kell gondolnunk, mint ami része biológiai szükségleteinknek. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni az ember érdekében folytatott erıforrás-gazdálkodásról szóló vitákban. Van még egy fontos érv, amelynek látszólag semmi köze sincsen a gazdasági költségek és az emberiség haszna közti kényes egyensúlyhoz – és ez az etika3. Akik ennek a – napjainkban ugyancsak kevéssé „divatos” – diszciplina alapján érvelnek, azt állítják, hogy a nem-emberi fajoknak – amelyek (vagy akik) feltehetıleg egyedüli társaink a világegyetemben – joguk van a létezéshez. A fajokat és a társulásokat – és velük együtt élıhelyeiket – meg kell óvni, egyszerően, mert léteznek, és mert ez a létezés bámulatos múltból és méltóságból álló, folytatódó történelmi folyamat jelenlegi kifejezése. A természetben régóta fennálló létezésrıl azt tartjuk, hogy magával viszi a folyamatos létezés elvitathatatlan jogát. A Homo sapiens kiemelkedésével nagy erkölcsi felelısség jár. Éppen azért, mert Földünk lakóit meg tudjuk semmisíteni, tiszteletben kell tartanunk jogukat a létezésre. Akár Emanuel Kant meghatározását is kikölcsönözhetnénk, és azt mondhatnánk, hogy a „magánvaló” természet minden külön magyarázat nélkül, „in sich” értékes. A környezeti állapot nagyarányú rosszabbodása, a nagymértékő fajpusztítás láttán azonban el kell fogadnunk, hogy messze még az idı, amíg az emberek túlnyomó többsége elfogad egy „új föld etikát”, azt, hogy a fajokat pusztán szépségük, érdekességük és azért, mert együttérzésre méltók, óvnunk kell. Amíg a természettel kapcsolatos szellemi hozzáállás és viselkedés nem változik meg jelentısen, a megırzés szükségességének emberközpontú érveit, a fajok és élıhelyeik védelmének közvetlen gazdasági – és nagyon is valóságos – elınyeit kell hangoztatnunk.

A sikeres természetvédelem titka Amikor egy kontinentális ökoszisztémából hasítanak ki egy védett területet, és körülötte mezıgazdasági mővelés folyik, vagy más tájátalakítás történt, a védett terület lényegében véve szigetként áll környezetében. Gyakran még az olyan mozgékony állatok sem kelnek át a „szigetet” határoló zónán, mint a madarak. A betelepedés meredeken csökken, mert az ökoszisztéma többi részébıl a fajok nem tudnak szabadon beáramlani, és a rendszer a fajok számának alacsonyabb egyensúlyi állapota felé mozdul el. A jelenség enyhébb formája az ún. relaxáció – ekkor a védett terület élıvilágának diverzitása kisebb lesz –, míg a távoli jövı a kipusztulás. Mind a relaxáció, mind a populációk összeomlása az élılények bármelyik rendszertani kategóriájában elıfordulhat, de az emlısök sebezhetıbbek, mint más állatcsoportok, és inkább vannak veszélyben a ragadozók, mint a növényevık. A környezeti tényezık megváltozása nem mindig feltőnı: a gepárdok már a „ránézésre” még megfelelı élıhelyek egy részérıl is eltőntek. A namíbiai Ethosában, a földkerekség valamikori legnagyobb vadvédelmi területén évtizedekkel ezelıtt végeláthatatlan gnú csordák hömpölyögtek, éppen úgy, mint a Serengeti síkságon. De mióta szinte egész Dél-Afrikát kerítések szabdalják szét, és az állatok nem vándorolhatnak, egyedszámuk néhány ezerre csökkent, holott az aránylag háborítatlan Etosha ma is hatalmas. A nemzeti parkok hivatalosan kijelölt, mesterséges határai nem esnek egybe az ökoszisztémák határaival, ezért a parknak, mint egy organizmusnak, élı kapcsolatban kell maradnia környezetével – különben tönkremegy, mint a kenyai védett területek egykori „zászlóshajója”, az Amboseli. Ha egyszer a kisebb afrikai rezervátumok elszigetelıdnek, ötven éven belül el fogják veszíteni nagy emlısfajaiknak körülbelül az egynegyedét, 500 éven belül a kétharmadát, és 5000 éven belül 88


a kilenctizedét. A legnagyobb rezervátumokban ezalatt a fajoknak egyhuszad, egyharmad és háromnegyed része tőnik el (Ehrlich, 1995). A sikeres természetvédelem egyik titka, hogy olyan sok és olyan nagy védett területet, nemzeti parkot hozzunk létre, amennyire az csak lehetséges. Számos helyszín lehetıvé teszi, hogy a rezervátumok különbözı élıhely-foltokat zárjanak körül, és minimálisra csökkentsék az élılények kizárásának problémáját. De mivel a rezervátumoknak szentelhetı területek nagysága szükségszerően korlátozott, kompromisszumokat kell kötnünk. Például, ha a megırzendı teljes terület nagysága ugyanakkora, egy nagyjából kör alakú rezervátumban a fauna és a flóra általában kevésbé lesz kitéve az összeomlásnak, mint egy hosszú és keskeny területen. Bizonyos élılények esetében viszont több kisebb rezervátum több fajt fog eltartani, mint egyetlen ugyanakkora összterülető nagy rezervátum. Ha egy rezervátumot darabokra kell szabdalni – vagy nincs is lehetıség egyetlen nagy, összefüggı rezervátum kialakítására – lehetıség szerint meg kell ırizni (vagy létre kell hozni) az egyes részterületeket összekötı un. ökológiai folyosókat, amelyeken át lehetséges az élılények áramlása. A nemzeti parkok létrehozásának alapja a botanikai, zoológiai és földtani állapotfelmérés. Ez rendkívül sokrétő feladat, amelyhez a legtöbb afrikai államban hiányoznak a szakemberek. Magyar kutatók évtizedekkel ezelıtt Ghánában és a Dél-afrikai Köztársaságban, a múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben Kelet-Afrikában, a kilencvenes években pedig Kamerunban végeztek ilyen munkát. A közelmúltban készült el a javaslat, hogy a Kamerunhegyen és közvetlen környékén szervezzék meg a nemzeti parkot; az elıterjesztés részben a Magyar Esıerdı Expedíció állattani kutató munkáján alapszik (Vojnits, 2002). A rezervátumok kijelölése csak az elsı lépés, azután következik kezelésük problémája. Sokan úgy gondolják, az a legjobb, ha a védett területet egyszerően magára hagyjuk, a természet majd teszi a dolgát. Ez nagy tévedés. Természetesen a természet évmilliárdokig egész jól elboldogult egyetlen védett területén – a Földön – anélkül, hogy az emberek bármiféle „kezeléssel” a segítségére siettek volna. De a védett terület elég nagy, és környezeti szempontból elég változatos volt ahhoz, hogy gondoskodjon a stabilitásról és az evolúciós kísérletezés folytatódásának lehetıségeirıl. A kisebb védett területeknek nincsenek meg ezek az elınyeik, és hiányzik belılük a biztonsági ráhagyás is, amelyet a kipusztulás ellen az összetett populációk adnak. Bizonyos fokú kezelést ma minden védett terület igényel. Ez ironikus módon részben abból áll, hogy megvédjük a Homo sapienssel szemben. Afrikában – valamint Dél-Amerikában és Délkelet-Ázsiában – az orvvadászok jelentenek közvetlen veszélyt. Ennél sokkal általánosabb jelenség, amikor a nincstelen parasztok önhatalmúlag letelepednek a védett területeken. A védett területek kezelésébe természetesen az olyan dolgok is beletartoznak, mint a bozótirtás, a vízszabályozás, vagy a nemkívánatos állatpopulációk megfékezése. Mind a területek kijelölését, mind pedig a kezelési eljárások kidolgozását illetıleg az afrikai védett területeken a jövıben is bízvást jól hasznosulna a magyar szakemberek tudása és tapasztalata.

A jövı ígérete Egy nemzeti park az esetek többségében a közösségi törekvések szélsıségesen kétarcú megnyilvánulása. Ábrándok övezik, s egyszersmind sok céltudatosság. Önérdek, ugyanakkor lemondás. Egy park helyi jelentıségő, ugyanakkor közérdek. A himnuszokkal vagy nemzeti lobogókkal ellentétben a nemzeti park a geográfia, a biológia és a gazdaság kézzelfogható valóságában létezik – meg persze a jelképek világában. Hús-vér lakói vannak és természeti 89


határai. Van haszna és vannak költségei. Akadnak barátai, de ellenségei is. Valami szentesített szabadság árad belıle, hiszen egy effajta helyet a társadalom azért jelöl ki, hogy mindörökre megóvja. De vajon meddig tart a mindörökre? – kérdezi David Quammen (2006). Erınkhöz mérten mindent megteszünk az állatvilág, a nemzeti parkok megóvása érdekében – mondta Julius Nyerere. Az afrikaiak ereje (pénze, szaktudása) azonban kevés. De miért is kellene nekik finanszírozniuk parkjaikat? A közös öröm közös felelısséggel, és ami sokak számára a legbosszantóbb, anyagi terhekkel jár. Ez is a globális világhoz tartozik. De mindenek elıtt a népeknek, nemzeteknek, közösségeknek és az egyes embereknek végre át kell esniük valamiféle „tudatmódosításon”. Farkas András (2007) szerint az új nemzettudat összetevıi a következık lehetnek: A) A nemzettudat történeti képzıdmény, az evolúciós versengésben létrejött emberi faj önszervezıdésének egyik megnyilvánulása, következésképpen fejlıdhet, változhat – evolúciós nemzettudat. B) Gaia (a Föld dinamikus rendszere), a bioszféra részei vagyunk (új természeti erıként felelısek a földi állat- és növényvilágért) – ökológiai nemzettudat. C) Az emberi nem részei vagyunk (nincsenek csak az emberiség egyes elkülönült részeit érintı problémák, minden emberi gond mindannyiunk gondja) – humán nemzettudat. D) A nemzettudat az egyes nemzetállamok és szervezıdéseik együttmőködésére kell épülniük – globális nemzettudat. E) És természetesen megırzendı az értékképzı hagyományos nemzettudat – kulturális nemzettudat. Eddig hihettük azt, hogy mások problémái távoliak: hogy az állatok és növények csak azért vannak, hogy minket szolgáljanak (ennek implicit, rejtett üzenete: a többi ember is azért van, hogy minket szolgáljon). Már nem hihetjük ezt többé, ha felelısnek érezzük magunkat a saját és gyermekeink jövıjéért. Jegyzetek 1

National Geographic Magyarország, 2006. szeptember.

2

Az ökoszisztéma az ökológia egyik központi fogalma. Szaknyelvi és köznyelvi jelentése jelentısen eltér egymástól, ami számos félreértés forrása lehet. Ökológiai szaknyelvi értelemben az ökoszisztéma az ökológiai jelenségek értelmezése, vizsgálata céljából, (az ökológiai kutatómunka során) létrehozott rendszermodell. Köznyelvi értelemben azonban gyakran különféle valós élılényközösségeket, társulásokat, élıhelyeket értenek alatta. Gyakran tekintik úgy, mint a társulás (biocönózis) és az élıhely (biotóp) együttesét. A köznyelvi és szaknyelvi jelentés közötti eltérés érthetı, hiszen a mindennapi szóhasználatban valamely valós rendszert és ugyanazon valós rendszerrıl való elképzeléseinket, hipotéziseinket (a fogalmat és annak tartalmát) nem szoktuk élesen megkülönböztetni. Az ökoszisztéma mint rendszermodell azt a célt szolgálja, hogy egy konkrét élılényegyüttes állapotáról és/vagy állapotváltozásairól (mint ökológiai jelenségekrıl) kialakított hipotéziseinket tudományosan tesztelni tudjuk. A tudományos modell, ez esetben a hipotézisek nagyon pontos, (tehát gyakran matematikai) megfogalmazása. A hipotézisek tesztelésére az ad lehetıséget, ha a rendszermodell jóslatait (predikcióit) tapasztalati megfigyelésekkel vetjük össze, vagy kísérlet formájában vizsgáljuk. Ökoszisztémaként nagyon sokféle valós rendszer vizsgálható. Ökológiai rendszermodellt egy akvárium élılényegyüttesére, egy petricsészében szaporodó baktériumpopulációra vagy akár a bioszféra egészére is felírhatunk. A modell azonban mindig egy leegyszerősítést, lényegkiemelést jelent, így a modell viselkedése sohasem teljesen azonos a vizsgált objektum viselkedésével. Az ökoszisztéma modellek a kiválasztott ökológiai rendszer és környezete kapcsolatát vizsgálják. Ökoszisztémákat 90


biomatematikai és bioinformatikai kutatómunka eredményeképpen környezeti információs rendszerek keretében készítenek el. 3

Csak látszólag nincsen köze, hiszen a közgazdászok kimutatták, hogy a gazdasági életben – beleértve a bankokat is! – az etikus magatartás hosszú távon anyagi elınyökkel (is) jár, még ha rövidtávon ennek gyakran az ellenkezıje is az igaz.

Live and let to live - Living together with national parks András Vojnits Former Vice Director, Zoological Department, Museum of Nature History Former Editor in Chief, geographical magazin ’A Földgömb’ János Lerner Editor, Spektrum TV, Hungary, Travel Consultant for Africa, AGRA Travel, Budapest, Terez krt. 29. Hungary

Africa is the continent of national parks, where a lot of animals still live today. There is not another continent, where such a big fraction of tourism is left for nature reserves. African National Parks are different from nature reserves of other continents in two respects: The first is that the number of these national parks are not too high, but their average area is big. The second is that first of all they were founded to protect the animals. The most serious worries of the continent are the problems of the national parks at the same time. These are - besides poaching - the internal disturbances, civil wars and wars, but first of all the quick reproduction of the population. The Black Continent is the home of not only the unique animal world but a thousand million people as well. It is very difficult to reconcile nature's interests with man's interests all over the world, but in Africa this problem can be the matter of life and death sometimes. There are only few African states which don’t stand in need of food-import. It is unpleasant to blame “land-hunger” in such a place where people are starving. Different processes happen in different geographical zones. In equatorial rainforests – where bio diversion is the biggest, and where many gene centres of taxonomic groups are which have economical significance – organic substances decay quickly in wet and warm climate, and humus-formation is negligible. The soil with pour productivity gets damaged because of deforestation and lands become impoverished. Erosion is considerable too. Peasants give up cultivating useless lands and cut down the next forests – and the devilish circle seems unstoppable. Forests are forced back because of the huge commercial deforestation, and as the most valuable trees are cut down first, the remaining parts of the forest degrade. In savannah zone – where the most big wild animals live so regarded as “true” Africa by many people – soil is rich in humus. It is not accidental that most of the traditional and new agricultural products are produced here and animal husbandly is universal so the forcing-back of nature is the most extensive. The unfavourable natural and social effects present together on the boundary of the savannah and desert: the becoming a desert concerns bigger and bigger areas, not only in the Sahel-zone, but in east Africa as well.

91


The preservation of Africa’s unique national treasures is everybody’s interest and task. However it is not possible without African people. That is why it was so important that Julius Nyerere, president of Tanzania declared of the name of African head of states: “…we do our best of our ability to be sure that our children and grandchildren will find pleasure in this unique and rich heritage.” (Arusha Declaration, 1961) Well, they may have the best intention, but “power” is missing in most times. There must be a way that nature reserves and national parks are “run” in agreement with local inhabitants, so that everybody can profit from the cooperation. Felhasznált irodalmak: Ehrlich, Paul és Anne (1995): A fajok kihalása. Budapest: Göncöl Kiadó Farkas, András (2007): A globális nemzettudat szükségességérıl. Élet és Irodalom 51, 32: 9 Flavin, Christopher (1997): Rio öröksége. In: A világ helyzete 1997. Budapest: Föld Napja Alapítvány Grzimek, Bernhard (1968): Afrika kincsei. Budapest: Táncsics Könyvkiadó Juhász-Nagy, Pál (1993): Természet és ember. Budapest: Gondolat Kiadó Lerner, János (2006): Szafari: Elveszı illúziók, avagy hová tőnt a leopárdcsontváz? In: Sebestyén Éva – Szombathy Zoltán – Tarrósy István (szerk.): Harambee Tanulmányok Füssi Nagy Géza 60. születésnapjára. Pécs, Publikon Könyvek Quammen, David (2006): Veszélyeztetett eszmények. National Geographic Magyarország 4, 10: 70-75 Vojnits, András (1990): Utazás a rejtelmes Kelet-Afrikában. Budapest: Mezıgazdasági Könyvkiadó Vállalat Vojnits, András (2000): Afrika – Az Atlasztól a Fokföldig. Budapest: Kossuth Kiadó Vojnits, András (2002): Afrikai levelek. Budapest: Dénes Natúr Mőhely Vojnits, András (2006): Nemzeti parkok pró és kontra. In: Sebestyén Éva – Szombathy Zoltán – Tarrósy István (szerk.): Harambee – Tanulmányok Füssi Nagy Géza 60. születésnapjára. Pécs: Publikon Könyvek

92


Az ökoturizmus szerepe és lehetıségei Fekete-Afrikában a szegénység elleni küzdelemben Lerner János a Spektrum televízió szerkesztıje, utazási tanácsadó, AGRA Kulturális Utazási Iroda, 1067 Budapest, Teréz krt.29. Vojnits András a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának volt igazgató helyettese A Földgömb volt fıszerkesztıje

Kezdetekben a felfedezıket az ismeretlen utáni vágy, a misszionáriusokat a keresztény hit terjesztése, a kereskedıket az elefántcsont és a főszerek, és a „civilizáció” egy különösen sötét idıszakában a rabszolga kufárokat az emberpiac hajtotta Afrikába. Közben majd’ mindegyikük szükségbıl vagy passzióból, de vadászott – a vadvilággal való kapcsolatuk javarészt ebben merült ki. Túl sok „regula” ekkor még nem szabályozta a vadászatot, és senki sem gondolt arra, hogy a mérhetetlen vadbıségnek valaha is vége szakadhatna. Az expedíciók nemcsak romantikusak, hanem roppant veszélyesek voltak, sokan meghaltak. A siker szinte kizárólag az utazó, a vadász rátermettségétıl, kitartásától, bátorságától és nem kis mértékben a szerencséjétıl függött. A magukkal vitt fegyverarzenál elárulja, hogy „a régi szép idıkben” a karavánok gyakran keveredtek helyi háborúkba. A Teleki-expedíció felszerelés-jegyzékében 200 vontcsövő elöltöltı puska, 80 hátultöltı karabiner, 12 Colt-típusú ismétlıfegyver, és néhány revolver szerepel – csupán vadászathoz ennyi és ilyen fegyverre nem lett volna szükség (Erdélyi, 1977).

Szafari A szafari arab-szuahéli szó, eredeti jelentése utazás, kirándulás; késıbb a vadászexpedíciókkal azonosították. Napjainkban valójában visszatért eredeti értelmezése, egy különös életformát takar – ami nem más, mint az ökoturizmus klasszikus afrikai válfaja. A XIX-XX. század fordulóján, a kialakuló gyarmatbirodalmak idején a hivatalnokok, tisztek, telepesek és a fekete földrészre látogatók kedvenc idıtöltése lett a vadászat. A szafari mind a gyarmati hatóságok, mind pedig a feketék egy szők rétege számára virágzó üzlet lett (Vojnich, 1914). Az átlagos karaván – hogy egy utazási vállalkozás expedíció, karaván vagy szafari, legtöbbször nem igen dönthetı el – ekkor már sokkal kisebb volt, mint korábban. Brit KeletAfrikában egy európai vadászra átlagosan 1 szakács (havi bére 35 rúpia), 1 fegyverhordozó (20 rúpia), 1 boy (inas; 20 rúpia), 2 aszkari (fegyveres kísérı; 12 rúpia), valamint 30 pagazi (teherhordó; fejenként 10 rúpia) jutott. Az emberek kiválasztásánál nagy szerepe volt a bennszülött vagy arab karavánvezetınek (headman); az ı bére egyéni alku tárgya. A neves karavánvezetıket egymásnak ajánlották az európaiak. A teherhordókat, akik járandóságuk felét elıre megkapták, a gyarmati hatóságok lajtstromba vették. A pagaziknak a béren kívül gyapjútakaró és vízhordó edény, a fegyverhordozónak, az inasnak, és néha az aszkariknak cipı is járt. A karavánút alatt az ellátmány (poso) fıleg száraz és tartós, jól szállítható 93


élelmiszerbıl, rizsbıl, borsóból és babból állt. Ezt egészítette ki mindaz, amit útközben vásároltak, meg lıttek. A karavánvezetı jussa naponként két kibaba (1 kibaba = kb. másfél font = kb. 75 dkg) poso, a szakácsé, a fegyverhordozóé és az inasé másfél kibaba, a többieké egy kibaba. (Az elosztás legalább is furcsa, hiszen a könnyő munkát végzı többet ehetett, mint a nehéz teher alatt görnyedı. Igaz, az elıbbiek magasabban helyezkedtek el a szafari hierarchiájában.) Egy jó öszvér ára 250-400 rúpia volt, egy szamarat Nairobiban már 40 rúpiáért is meg lehetett kapni, holott úgy mondták, „elvisz 120 font terhet” – alig kevesebbet, mint az öszvér. Az East Africa Game Regulation 1900. évi rendelkezése szerint a vadászengedély (sportsman license), amelyet erre felhatalmazott hivatalnokok (commissioner, collector) állítottak ki a kérvényezı vadász részére, 750 rupia volt. A szigorú elıírás szerint „a vadász felszólításra köteles a protektorátus bármely tisztjének, tisztviselıjének, vasúti tisztjének felmutatni engedélyét”. Az elıírt számú vad lelövésén túl, külön kérelemre és díjazás ellenében, feles számú vad lelövése is lehetséges volt. Az engedély 2 elefánt bika, 2 orrszarvú, 3 víziló, 4 zebra (a hegyi zebra kivételével), valamint az „A” beosztás alá esı antilopokból 2-2, a „B” beosztásúakból 10-10 elejtésére jogosított fel. Az elsı csoportba az oryx (nyársasantilop), a sable vagy roan (fekete és szürke lóantilop) és a kudu tartozott, az összes többit a másodikba sorolták. 2-2 darabot lehetett lıni a következı fajokból: kolobusz és más „nemes szırméjő” majom, földimalac, cibethiéna, szervál, gepárd, strucc kakas, marabu, pásztorgém. Egyedi engedélyt (special license) kellett kiváltani a zsiráf, hegyi zebra, vad szamár, fehér farkú gnú, eland, bivaly, elefánttehén és borjú, keselyőfélék, titkármadár (kígyászkeselyő), bagolyfélék, nyővágó madarak, fiatal és tojó strucc vadászatához. A lıtt vadak jegyzékét a hatósági személyeknek be kellett mutatni.

A Serengeti-fennsík állatbısége még napjainkban is lenyőgözı Német Kelet-Afrikában az anyaországban megszokott precizitással állították össze és bonyolították le a szafarikat. A helyi hatóságok a gondos tervezésre mindenkor felhívták az utazók figyelmét. „A menetelés kezdete elıtt ne mulasszuk el megtudakolni, hogy a vadászterület felé menet minı élelmezési viszonyok közé jutunk – szólt a figyelmeztetés –, és ha a menetirányban szőken lenne az élelem, lássuk el magunkat a kiindulási helyen, vagy az útba esı kedvezı ponton a szükségesekkel.” A teherhordók (Träger) kulcsszerepével nagyon is tisztában voltak, ık az átlagbéren fölül külön ellátásban részesültek. Ez lehetett 94


természetbeni juttatás („in natura”), vagy fejenként és naponként 12-15 fillér (Heller). Nagy létszámú, és hosszú ideig tartó szafariknál a sok aprópénzt nehéz zsákokban vitték magukkal – ezek szállítására megint csak alkalmazni kellett néhány embert. Fontos elıírás volt, hogy „a vadász kíséretében levı színes szolgáknak szolgálati könyvvel kell bírniuk.” A vadászok kisés nagy vadászjegyet válthattak (kleiner und grosser Jagdschein), amelyeket írásos kérelemre a neulangeburgi, ndjidjii, muanzai, bukobai, kigalii és schiratii hivatalokban szolgáltattak ki, és egy évig voltak érvényesek. A vadat négy osztályba sorolták: a II. osztályba az orrszarvú, zsiráf, zebra, nagy kudu, oryx és zsiráfgazella (gerenuk), a III. osztályba az elefánt, a IV. osztályba pedig a ragadozók, a disznófélék, a majmok (kivéve a vadászati tilalom alatt álló gorillát és csimpánzot), a kétéltőek (ide sorolták a nílusi krokodilt!) és a ragadozó madarak tartoztak. Az összes többi állatot az I. osztályban találjuk. A kis vadászjegy, mely 200 rupiába került (1 rupia valamivel több, mint másfél koronát ért), az I., míg a nagy (750 rupia) az I. és II. osztályba tartozók vadászatára jogosított fel. A IV. alattiak vadászatához nem kellett vadászjegy. A vadász csak két orrszarvút, bivalyt, zsiráfot, elandot (jávorantilop), négy zebrát, nagy kudut, oryxot, zsiráfgazellát, kolobuszt és marabut lıhetett. Tilos volt gorillát, csimpánzot, struccot, dögkeselyőt, kígyászsast és baglyot lıni vagy fogni, az utóbbiak tojását szedni. Elefántot lıni vagy fogni nagy vadászjegy birtokában is csak külön engedély (besonderer Erlaubnis) birtokában lehetett. Az elsı agyarasért 150, a másodikért 400 rupiát kellett fizetni elıre. A pénz sikertelen vadászat esetén sem járt vissza. Mind az angol, mind pedig a német gyarmatokon bizonyos hónapokban tilos volt vadászni. Ha a hatóság szükségesnek tartotta, egyes fajokra és területekre rendkívüli vadászati tilalmat rendeltek el. Azt is elıírták, melyik utat használhatja a szafari, és tábort sem üthettek akárhol. Kerülniük kellett a karaván állomások és a falvak környékét. A bennszülötteket – népeket, törzseket, etnikumokat – mind a gyarmati hatóságok, mind a vadászok és utazók „használhatóságuk” szerint osztályozták. Így a korabeli feljegyzésekbıl megtudhatjuk, hogy „a wanyamwezik a Viktória-tó vidékén jó porterek”, a „wakikuyuk megfelelnek rövidebb útra”, a „wakambak jó vadászok és harcosok”, míg „a Kenia provinciákban a swahilik jó porterek” (Vojnich, 1914). Ám csakhamar megváltozott az afrikai világ. A múlt század harmincas éveiben a hagyományokhoz ragaszkodó, régi afrikánerek, a nosztalgiázó telepesek, és az Afrikát magántulajdonuknak érzı fehér vadászok számára kényelmetlen közelségbe került Európa és Amerika. Afrika „titokzatosságának befellegzett, az ıserdık, a szavannák érintetlenségét elıbb-utóbb kirándulóhellyé csúfítják. Turisták özöne, weekend-elefántvadászok, nászutasok és nyugdíjas üdülık lepik el a tájat, hétfınként zsíros újságpapírt kell majd összeszedni, Svábhegy lesz a Kilimandzsáróból” – jósolták (Széchenyi, 1966). Rémülettel látták, hogy Nairobi mellett az Athi-síkság egy részét körül kerítették, „elkobozták” a vadaktól, hogy „az antilopok, zsiráfok, zebrák, struccok ne alkalmatlankodjanak” a repülıgép leszállásakor. Akkoriban hetente egyszer érkezett a csillogó európai gépmadár, a „ndeke ya Ulaya”. Pedig mi volt ez a nyolcvanas évek végéhez képest, amikor már minden „valamire való” légitársaság leszáll a gombamódon szaporodó afrikai repülıtereken, az utóbbi két évtizedrıl nem is beszélve. Charterjáratok ingáznak a „vadon” és a „civilizált világ” között, a turistabuszok csordában járják a szavannát, a parti vizeken szárnyashajók hullámai között hánykolódnak a hagyományos dauk. Bár sok országban még megmaradt a vadak pénzért való kilövése, napjainkban sokkal elterjedtebb a „vértelen vadászat”, a fényképezés és a filmezés, és sokan „csak úgy”, kamera nélkül járják a kontinenst. Feltehetıleg ık látnak belıle a legtöbbet…

95


„Afrika sokat emlegetett varázsát halálra ítélték. Siessen, aki még életben akarja látni” – kongatta a vészharangot Széchenyi Zsigmond. Sietnek is, egyre többen. Minél többen, annál jobb az afrikai gazdaságnak – gondolhatnánk, de annál gyorsabban foszlik a varázs. Vagy az egész csak illúzió, és a varázs megmarad, mert (egyelıre) nem változik az országok, civilizációk közti különbség sem?

Rövidhullámú kirongozi Amióta a rádióhullámok a rezervátumokat, nemzeti parkokat is lefedik, a vadles korábban még valóban romantikus, hagyományos módszere alapjaiban változott meg. A szafariautók utasai már nem az állatnyomokat vizsgálják, kirongozira, azaz nyomkeresıre nincsen szükség. A minibuszok, Land Roverek és bushtaxik – hosszított karosszériájú Toyota Land Cruiser – a vadprogramok kutatóinak autóit követik, amelyek rádióantennájukkal pillanatok alatt rátalálnak a rádiós nyakörvvel ellátott állatra – oroszlánra, gepárdra, vagy éppen hiénára –, és rajta keresztül az egész családra, vagy falkára. Ha nem sikerül rádiós autóra találniuk, akkor segít a tömegturizmus: ahol legalább három autó csoportosul a távolban, nagy valószínőséggel ragadozó nagymacska van a közelükben. A sofırök CB rádión informálják egymást, így nem ritkán 30-40 autó is összegyőlhet egy vadászó oroszlánfalka vagy egy gepárdcsalád megpillantásakor. Az ilyen vadászat sikerességérıl talán nem is kell beszélnünk, de a családi élet, különösen a kölykök szoptatása és felnevelése sem éppen ideális az adott körülmények között. Minden máshogy van, mint egykor, és semmi sem változott. Nincs olyan régi vadászkönyv, amelyben ne esne arról szó, miként másztak fel a fekete kísérık és a fegyverhordozók a legközelebbi fára, ha elefánt vagy oroszlán támadt a vadászra. És mi történik manapság? Ha kíváncsi oroszlán látogat a táborba, a sofırök és szakácsok hanyatt-homlok beugrálnak az autókba, és pillanatok alatt elhagyják a terepet – az oroszlánok és az ottmaradt turisták legnagyobb megrökönyödésére. A kafferbivalyok békésen legelésznek a szavannai benzinkutaknál tankoló autók között, a zebrák és antilopok a repülıtér kifutópályáján delelnek, és az is elıfordul, hogy a piknikhelyeken éppen egy jól megtermett hímoroszlán lakmározik békésen – alig 50 méterre a mit sem sejtı, ugyancsak piknikezı turistáktól. A fotósok jó, ha tudják, hogy éppen a szavannai repülıterek környékén a legkönnyebb belopni az állatokat, mert megszokták a zajt, a nyüzsgést. Másképpen is felborult a természet rendje: nem a vadállatoktól kell igazán félni – azokkal nem kerülünk konfliktusba, ha betartjuk a játékszabályokat –, hanem az agresszív viselkedéső majmoktól, sıt a madaraktól. Páviánok és cerkófmajmok szinte bárhol, barna kányák a kempingtáborok környékén, fényseregélyek a Serengetin: mindent ellopnak, szétszednek, amellett csípnek, karmolnak és harapnak. Persze a turisták rontották el ıket, akik mintha állatkertben lennének, élelmet adnak nekik. Igaz, ez ott is tilos lenne… Az „új idık” a szafarik „klasszikus”-nak nevezhetı módjait is felelevenítették, vagy inkább megteremtették. Elefánthátról egykor valóban vadásztak, bár inkább Indiára volt jellemzı, de ez senkit sem zavar: az elefánthátas szafarikat Amerikából „hazatelepített” egykori cirkuszi elefántokon őzik. Hogy ezek a jámbor jószágok ázsiai elefántok, az sem baj. E méregdrága „szabadidıs sport” természetesen nem vonz tömegeket, de a túrákat már évekre elıre lefoglalták. A hılégballonos szafari is inkább a repülıgép elıtti idıket idézi. A három órás légi mutatvány nem olcsó mulatság, de – ha mondjuk éppen a Serengeti felett lebegünk – a vándorló állatok százezreinek látványa sem akármi. A „jobb” programok után általában pezsgı jár; jellemzı módon errıl nyomatékkal szólnak a prospektusok, és a turistákban is 96


talán a pezsgızés hagyja a legmélyebb nyomokat. Legalább is errıl mesélnek a legtöbbet. És napjainkban feléledt a gyalogos szafari is. Állat persze kevesebb van, mint száz évvel ezelıtt, és ami megmaradt, annak van annyi esze, hogy régen rájöjjön: a szafari autó ugyan zajos és büdös, de nem kell tartani tıle, míg a gyalog járó ember még vadász – vagy orvvadász – is lehet, tehát ha felbukkan, tanácsos nyomban elrejtızni, messzire futni. Mégis egyre népszerőbb a gyalogos szafari, mert ha nem is szolgál sok látnivalóval, ott van a pszichológusok által „saját élménynek” nevezett bizsergetı érzés. Ilyenkor úgy érezzük, hogy a felfegyverzett ranger kíséretében – a fegyver fontos, jelzi, hogy veszély leselkedik ránk – tett félnapos gyalogtúra során, a klasszikus vadles izgalma mellett egészen közel kerülhetünk a különleges élıvilághoz, az egzotikus természethez – az igazi, jellegzetes afrikai tájhoz. Így van vagy sem, abban nem lehet vita, hogy minél kevesebb gépkocsi pöfög a szavannákon, annál jobb. Legalábbis a természetnek. Vadvízi evezés is van, meg sziklamászás, sárkányrepülés és még sok minden más, valamint ezeknek, és a vadlesnek legkülönfélébb arányú vegyüléke – ökoturizmus, kalandtúra, túlélıtúra, mikor hogy nevezik.

A gyalogos szafárik egyre népszerőbbek… „Low” vagy „high price approach”? A „Nyugat” természet, exotikum, kikapcsolódás és kaland utáni vágyának kielégítése ellenértékeként befolyó pénz arányos (vagy aránytalan) hányadának ésszerő (vagy ésszerőtlen), a szolgáltatást nyújtó közösség nagyobb (vagy kisebb) része érdekében való felhasználása, ügyelve arra, hogy a folyamat – divatos szóval élve – fenntartható legyen – nagyjából ez az ökoturizmus lényege. Úgy tőnik, hogy még a legrosszabb esetben is hasznos dologról van szó, mégis az ún. harmadik világ (bármit értsünk is ezen, Fekete-Afrikát bízvást „oda” sorolhatjuk) és a turizmus viszonyát egyre több elemzı kritikus jelzıkkel illeti. Erhard (1997) egyenesen azt állítja, hogy ezekben az országokban a turizmus, „ha megtalálja amit keres, nyomban tönkre is teszi”. (Persze, hogy ilyesféle „meglátásaink” legyenek, sehová sem kell utaznunk, mert a „fejlett és civilizált” országokban sincsen ez másképpen. Legfeljebb az arányok mások.)

97


Kenya, az egykori Brit Kelet-Afrika hagyományos szafariföldje – ma minden paraméterét tekintve klasszikus „fejlıdı ország” –, máshogy építette ki turistaiparát, mint pl. Botswana és Zimbabwe. (Az utóbbi két országot igyekszik követni Tanzánia is). Úgy tőnik, inkább a Délafrikai Köztársaság útját járja, ahol a világhírő Kruger Nemzeti Park néhány rosszmájú kritikus szerint immár „a nagyvadak szabadtéri állatkertje”, hiszen 2300 kilométer aszfaltozott út hálózza be a parkot, és több mint háromezer ember szolgálja ki a turistákat. Számos kemping, lodge (szafari szálló) és magánszállások sora (amelyekhez néhányszáz négyzetkilométernyi koncessziós terület tartozik) várja a látogatókat, akik kezdetben pár tucatnyian voltak, 1956-ban százezren, ma pedig már évente közel másfélmillió turistát regisztrálnak. A gyorsan növekvı bevételek reményében, és mert rá volt szorulva, a „high price approach” (drága szolgáltatások, kevés turista) helyett Kenya is a „low price approach” mellett kötelezte el magát (ami hozzávetıleg az elızı fordítottját jelenti) – igaz, az utóbbi idıben óvatos irányváltás tanúi lehetünk. Sokáig úgy látszott, a tömegturizmus, a hátizsákos turisták osztagai (Spreitzhofer, 1996) egyetlen rohammal beveszik a harmadik világot. A kenyai kormány, de külföldi szakértık, pl. Vorlaufer (1995) is azzal érveltek, hogy az elképesztı mértékben növekvı népesség, a katasztrofálisan magas munkanélküliség és a lakosság egyre nagyobb részének elszegényedése miatt minden lehetıséget meg kell ragadni a kedvezıtlen tendenciák megfékezése reményében. Kezdetben a számítás bevált. Rövid idı alatt Kenya lett a turisták legkedveltebb afrikai célországa, olyannyira, hogy az idegenforgalomból származó bevételek 1993-ban már meghaladták a két legfontosabb kiviteli cikk, a kávé és a tea hasznát. A hozzátartozókat is beleszámítva, sok százezer ember élt meg az ökoturizmusból. Néhány év elteltével azonban jelentkeztek az elsı válságjelenségek. A világgazdaság hullámzása, terrorizmus, járványok kitörése (pl. kolera), etnikai konfliktusok, a mindent behálózó korrupció és a Zambézitıl délre fekvı országok bıvülı turisztikai kínálata következtében mind a turisták, mind a vendégnapok száma visszaesett, ami a kenyai turistaipar mély kríziséhez vezetett. Egyre többen vonták és vonják kétségbe a koncepció létjogosultságát. Immár az ország területének mintegy 10 %-a védett, és ennek fı haszonélvezıje az idegenforgalom. A világhírő nemzeti parkokban más haszon nincs is, míg a rezervátumokban korlátozottan jelen van a hagyományos gazdálkodás is. Mivel javarészt termékeny vidékekrıl van szó, a mezıgazdálkodás elmaradt bevétele messze meghaladja az idegenforgalomét, amit a szegény Kenya nem engedhet(ne) meg magának – így a kritikusok. A belépési, tartózkodási díjakból évente összegyőlı összeg éppen arra elég, hogy az állami természetvédelmi szervezet, a Kenya Wildlife Service fenntartsa és kiépítse a parkok infrastruktúráját. Erhard (2000) szerint az „elsı világ” szafari- és állatmegfigyelı turizmusát a „harmadik világ” finanszírozza, vagy másképpen kifejezve, „a harmadik világ nemzeti parkjai a gazdagok játszóterei a szegények országaiban”. Ha ez nem is mindenütt és mindig igaz, „van benne valami”. Éppen ezért a védett területek hasznáról „forgalomba került” hangzatos szólamok hangoztatása helyett különösen tanulságos lehet a parkok részletes ökonómiai vizsgálata. Aránylag kevés turista és magas árak – a szőkebb értelemben vett természetvédelem és általában a természet, de mindenek elıtt a gazdaság szempontjából ez az ideális. Más persze a helyzet, ha a természetvédelem társadalmi missziójára gondolunk. Mindazonáltal a dolog csak akkor mőködik, ha a fogadó országban olyan unikális látnivalók vannak, amelyekért a látogatók minden (vagy majdnem minden) pénzt megadnak. A Serengeti feltétlenül ilyen „high light”. És ilyen Botswanában az Okavango-delta és a Moremi Rezervátum, valamint Ruandában, Ugandában és a Kongói Köztársaságban az összes gorilla élıhely.

98


Az Okavango-delta vízivilága egyedülálló látványosság – a „minden pénzt megérı” vonzerık közé tartozik

Kenya-hegyi példa A Kenya-hegy nemcsak az ország, hanem a kelet-afrikai nagytáj egyik leglenyőgözıbb vidéke, az UNESCO Világörökség Bizottsága szerint „one of the most impressive landscapes of Eastern Africa with it’s rugged glacier-clad summits, Afro-alpine moorlands and diverse forests, which illustrate outstanding ecological processes „ (Nápoly, 1997. december 1-6.). Az 1949-ben alapított, 715 km2 nagyságú, hasonnevő nemzeti park a magasan fekvı területekre terjedt ki, mely 1978 óta mint bioszféra rezervátum, az UNESCO védelme alatt áll. A magterületet 2 009 km2 védett erdı övezi; mind a 2 724 km2 1997-ben került fel a Világörökség-listára. Az idegenforgalmi bevételek bı egyharmadát a legfontosabb víznyerı helyek védelmére, és a hegylábi lakosok támogatására fordítják. A maradék kétharmad a turisztikai infrastruktúra, a park személyzete és a vadkárok költségeit sem fedezi. Végeredményben a kenyai állam, mint nettó befizetı szubvencionálja a térséget. Mivel a helyi lakosok a pénzek forrásával és útjával nincsenek és nem is lehetnek tisztában, az a látszat alakult ki, mintha a park tartaná el magát és környezetét. A helyi szolgáltatási láncolat elsı láncszeme azok a kis hotelek, amelyek utakat szerveznek a hegyre. (Máig a legismertebb a múlt század negyvenes éveiben épített Naro Moru River Lodge.) A második láncszem a teherhordók, hegyi vezetık, szakácsok csoportja. A hegyen és környékén 1963 óta tucatnyi hordárszövetkezet alakult, melyeknek egyenként 50-150 tagja van; pl. száz tagú a Naro Moruban 1993-ban alapított Mt. Kenya Guides and Porters Safari Club. A teherhordók átlagosan bevételük 20 %-át adják le, ez fedezi a közös költségeket (irodák fenntartása, irodisták bére stb.). Mind a Kenya-hegyen, mind pedig a tanzániai Kilimandzsárón kötelezı szokássá vált, hogy a turisták felszerelésüket elajándékozzák. A márkás anorákok, cipık és hátizsákok azt a látszatot kelthetik, mintha a hegyi vezetık és teherhordók jövedelme magas lenne. A foglalkoztatási gyakoriság eltérı, az ügyesek és igyekvık évi 85 napot töltenek a hegyen, mások csak 3-10 napot. Az utóbbiak persze a hideg vízre valót sem keresnék meg, ha nem lenne más elfoglaltságuk is. Végül a harmadik láncszem a belépıdíjakat szedı Mt. Kenya Nemzeti Park, illetve a Kenya Wildlife Service.

99


A legtöbbet keresı teherhordók és hegyi vezetık bére is alig éri el a felét (az átlag a negyedét) annak, amit a nagy magánfarmok agrárdolgozói keresnek – és tudvalevı, hogy az utóbbiak képezik a kenyai mezıgazdaság legrosszabbul fizetett rétegét. Nem meglepı, hogy majd’ kétharmaduk másod- és harmad-, vagy éppen fıállásban mezıgazdasági idénymunkás, kisiparos, szállodai alkalmazott, gépkocsivezetı stb. Összességében a hegymászó turizmus bizonytalan, idıszakonként változó és csekély jövedelmet kínál. A látogatók számának visszaesése a szállodai éjszakák drasztikus csökkenésével járt, és egyre többen választják a néhány órás villámlátogatást. Ezek a turisták nem a nemzeti parkokhoz tartozó szálláshelyeken, hanem Nairobiban, vagy a tengerparti szállodákban laknak. A Mt. Kenya Nemzeti Parknak, illetve körzetének a gazdasági helyzete még a jobbak közül való. A védett területek legtöbbjérıl elmondhatjuk, hogy magában a kistérségben az ökoturizmus valódi gazdasági súlya jelentısen elmarad a korábban feltételezettıl, és az önmagában is csekély bevétel oroszlánrésze a régión kívül hasznosul. Az évenként és hónaponként változó jövedelem lehetetlenné teszi a tervezést, és csak nagyon kevesen tudnak keresetükbıl a szők esztendıkre, illetve idıszakokra félretenni. A kiszámíthatatlanság, és hogy a munkavállalók megélhetése az ugyancsak bizonytalan mellékjövedelemtıl függ, elszegényedéshez vezet – szemben a turistacentrumok vonzáskörzetében élık viszonylagos jólétérıl kialakult közhiedelemmel.

A tanzániai vadászó-győjtögetı hadzák hagyományos reggeli vadászata napjainkban a kulturális turizmus részévé vált

Az afrikai ökoturizmus holnapja A régió turisztikai fejlıdése érdekében fontos a vendégnapok számának növelése, ugyanakkor ha nagyon sok a turista, ez veszélybe sodorhatja a szociális, társadalmi és környezeti fenntarthatóságot. Évente sok millió, a fejlett országokból érkezı turista lepi el Fekete-Afrika országait, akik több milliárdnyi dollárt költenek; a belsı turizmus – annak ellenére, hogy egyes afrikai országokban már számottevı – gazdasági jelentısége csekély. A frekventált turistaparadicsomokban 4-5 csillagos szállodaláncok, luxus farmok létesülnek,

100


miközben Fekete-Afrika népességének 43%-a él a mai napig is a szegénységi küszöböt jelentı 1 $/nap jövedelem alatt. A helyi lakosok az alapvetı ivóvíz- és egészségügyi ellátás és a megfelelı infrastruktúra hiányától szenvednek. A döbbenetes kontrasztnak roppant kedvezıtlen lehet a társadalomlélektani hatása. Az ökoturizmus Fekete-Afrika országainak nagy részében vezetı ágazattá vált az elmúlt évtizedben, ami önmagában jó dolog, mert ez a leginkább környezetkímélı gazdasági szektor, sok helyen pedig az egyetlen „fegyver” a szegénység elleni küzdelemben. (Egyre inkább elfogadott alapelv, hogy világszerte a gazdaságnak azokat az ágazatait kell/ene/ fejleszteni, amelyek úgy tudnak növekedni, hogy a Föld fizikai erıforrásaiból egyre kevesebbet használnak fel [Ehrlich, 1995]. Ilyen pl. napjainkban a számítástechnika [ami FeketeAfrikában nem reális alternatíva], valamint az ökoturizmus, amelyben viszont óriási lehetıségek vannak.) Jelenleg azonban a megtermelt profit nagy része visszavándorol a küldı országba, vagy ha nem, eltőnik a bürokrácia és a korrupció csatornáin keresztül. Ha a pénz nagyobb része továbbra sem jut oda, ahol megtermelik, nem számíthatunk a helyi lakosság együttmőködésére – ami nélkül hosszú távon nem mőködtethetı a rendszer –, a természeti környezet pedig jóvátehetetlenül degradálódik, ami már a rendszer alapját ingatja meg. Szükséges lenne az afrikai országok összehangolt és konkrét turisztikai terveinek elkészítése, hogy a területeket ezek alapján pozícionálják és fejlesszék. A legtöbb állam gyakorlati tapasztalatok hiányában képtelen ezek megalkotására. (Ellenkezı elıjelő, jó példa Mozambik, Zimbabwe és a Dél-afrikai Köztársaság együttmőködése, aminek szükséges feltétele volt az utóbbi állam gazdag tapasztalata és tıkeereje.) Már létezı, és jól bevált példákkal, esetleg „másolható” turisztikai projektekkel, szervezıdésekkel kell elıállnunk. Az ökoturisztikai fejlesztések célja – humán oldalról – a munkahelyteremtés, kedvezı, a szegényebb rétegeknek is szerepet biztosító vállalkozási környezet megteremtése és az általános vállalkozási ismeretek oktatása. Sikerre azonban csak az a vállalkozás számíthat, amelyik nemcsak a természeti, hanem a társadalmi környezet sajátosságait is figyelembe veszi, és a helyi lakosságot egyenrangú partnerként, és egyúttal házigazdaként kezeli. Számos példa van arra, hogy alapjaiban jó szándékú kezdeményezések éppen azért futottak zátonyra, mert az ötletgazdák és projektmenedzserek nem így jártak el, és az afrikaiak érzékenységét minimális mértékben sem vették figyelembe. Fekete-Afrika gazdasága, így idegenforgalma is a bıségesen jelenlevı, de érzékeny és sérülékeny természeti erıforrásokra, a természet vonzerejére épül. Kérdés, miképp lehet motiválni a közösségek környezettudatosságának növelését és felelısségérzetük elmélyítését? El lehet és kell adniuk a grandiózus természeti környezetet – de vajon „mibe kerül” az „eredeti” helyszín, az „eredeti érték”, az „eredeti és hamisítatlan természet” (A. Gergely András, 2007)? És végül miképpen illeszthetı be a romantikus nyugati ideálnak (is) megfelelı természetvédelem és ökoturizmus a helyi gazdaságba?

Felhasznált Irodalom: Erdélyi, L. (1977): Teleki Samu Afrikában; Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, pp. 84. Erhard, A. (1977): Der Tourismus macht kaputt, was er sucht, indem er es findet – eine Reise nach Lamu; GW-Unterricht, 65. szám, p. 32-41.

101


Erhard, A. (2000): Der Mount Kenia – Beobachtungen zu Tourismus und seinem (ausbleibenden) wirtschaftlichen Nutzen an einem kleinräumlichen Beispiel; GWUnterricht, 77. szám, p. 19-28. Ehrlich, P. és A. (1995): A fajok kihalása; Budapest, Göncöl Kiadó, pp. 398. Gergely, A.A.(2007): A Maghreb mint turisztikai entitás;Afrika tanulmányok,1.évf.1.szám, p.71-90. Lerner, J. (2006): Szafari: Elveszı illúziók, avagy hová tőnt a leopárdcsontváz? In: Sebestyén Éva – Szombathy Zoltán – Tarrósy István (szerk.): Harambee Tanulmányok Füssi Nagy Géza 60. születésnapjára; Pécs, Publikon Könyvek, p. 278-288. Spreitzhofer, George (1996): Tourismus Dritte Welt. Rucksacktourismus in Südostasien – Alternative als Alternative? GW-Unterricht, 61. szám, p. 65-68. Széchenyi, Zsigmond (1966): Afrikai tábortüzek; Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, pp. 312. Vojnich, Oszkár (1914):Hogyan vadásszunk veszélyes vadra; Budapest, Singer és Wolfner, pp. 224. Vorlaufer, Karl (1995): Touristen, Umweltbelastungen und „nachhaltige Entwicklung” in Kenya: Wahrnehmung, Bewertung, Verhalten; Trierer Geografische Studien, 11. szám, p. 233-245. Role and possibilities of ecotourism in fight against poverty in black Africa János Lerner Editor, Spektrum TV, Hungary, Travel Consultant for Africa, AGRA Travel, Budapest, Teréz krt. 29.Hungary András Vojnits Former Vice Director, Zoological Department, Museum of Nature History Former Editor in Chief, geographical magazine ’A Földgömb’ Abstract Main problems to solve: 1. Arrival of tourists is an important factor for the development of the region, but the same can be a real danger for the social and environmental sustainability. Each year, millions of tourists arrive to the countries of Black Africa from the developed countries, spending billions of USD. In the frequented holiday centers 4-5 star hotel chains and luxury lodges are built. At the same time, 43% of Black Africa’s population lives under the poverty level of 1 USD/day income. Locals don’t have even the basic drinking water-, health and appropriate infrastructure. 2. In the last decade, tourism has become a leading branch in the economy of many African countries, but the profit produced by tourism goes back to the sending countries. 3. To prepare Tourism Development Plans, potential tourist areas and regions have to be positioned and developed, but some countries lack practical experience to realize these plans. However, there are many examples of existing and operating projects and organizations that can be „copied”. Main goals are to create jobs, create a “poor friendly” enterprise environment and to educate general knowledge in undertaking. 4. Economy and tourism in Black Africa are based upon the abundant, susceptible and vulnerable natural resources and attractions: How to increase environmental awareness of communities and deepen their responsibility?

102


3. FEJEZET AFRIKA – TÖRTÉNETI, GAZDASÁGI, KULTURÁLIS PERSPEKTÍVÁK ÉS MODELLEK

103


The Economic Partnership Agreements (EPAs) – “boosting” agricultural trade between the EU and the ACP's Anna Saarela European Commission DG AGRICULTURE AND RURAL DEVELOPMENT

Outline of the presentation Background of EPA negotiations Trade flows – after about 30 years of preferential access to EU market Main issues and challenges Next steps

2

104


Current trade regimes 1. The Cotonou Agreement:

78 ACP countries of which 40 LDCs 48 African states covering all of sub-Saharan Africa; 15 states in the Caribbean and 15 states in the Pacific;

The Cotonou WTO waiver – until 31.12.2007 The Cotonou trade regime is better than the GSP‫ ;٭‬fewer products excluded 2. “EBA” DFQF provisions for LDCs: – Except Rice and Sugar (2009) ‫٭‬ 3

The Cotonou mandate a new EPA trade regime : mutually reinforcing effects of trade cooperation and development aid: – – – –

To promote smooth and gradual integration of ACP economies into the rules-based world trading system To enhance production, supply and trading capacities To create new trading dynamics and foster investment To aim at supporting regional integration processes

With full conformity with WTO provisions 4

105


The EPAs, Art. 36 of Cotonou WTO compatible agreements – remove progressively barriers to trade – enhance cooperation in all areas relevant to trade Enhance regional integration – growth of regional markets and creation of regional supply chains Move from unilateral preferences to

reciprocal trade liberalisation

5

EU Agricultural Balance with Developing Countries 10 000

Bal. Processed products

Tropical prod.

Bal. Raw prod. (excl. tropical prod.)

TOTAL AGRIC. BALANCE WTO

1988 - 2003

5 000

0 -5 000 -10 000

-15 000 -20 000 -25 000 1988

1989

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

(FAO list -182) in mio € 6

106


Imports from ACP (exl. SA) to EU 45,0 40,0 35,0 30,0 25,0 20,0 15,0 10,0 5,0

2002 Agricultural prod. Transport equipm Textiles and cloth.

2004 Energy Automotive prod.

2006 Machinery Source: DG TRADE website Chemicals 7

The “unique” EPAs Free Trade agreements, with the objective of sustainable development of the ACP States Based on the ACP’s regional integration initiatives –> “south-south” trade Strong asymmetry Development stimulated by trade opening and common system of rules

8

107


The 6 EPA Regions

West Africa Central Africa Southern Africa East and Southern Africa Caribbean Pacific

9

The 6 EPA Regions

West Africa

Benin, Burkina Faso, Cape Verde, Gambia, Ghana, Guinea, Guinea Bissau, Ivory Coast, Liberia, Mali, Mauritania, Niger, Nigeria, Senegal, Sierra Leone, Togo

Central Africa

Cameroon, Central African Rep., Chad, Congo (Brazzaville), Congo (Dem. Rep.) Equatorial Guinea, Gabon, Sao Tome e Principe 10

108


The 6 EPA Regions Southern Africa Angola, Botswana, Lesotho, Mozambique, Namibia, Swaziland, Tanzania, South Africa East and Southern Africa (ESA) Burundi, Comoros, Djibouti, Eritrea, Ethiopia, Kenya, Malawi, Mauritius, Madagascar, Rwanda, Seychelles, Sudan, Uganda, Zambia, Zimbabwe 11

The 6 EPA Regions Caribbean

Antigua et Barbuda, Bahamas, Barbados, Belize, Dominica, Dominican Rep., Grenada, Guyana, Haiti, Jamaica, St Lucia, St Vincent, St. Kitts& Nevis, Suriname, Trinidad & Tobago

Pacific

Cook Island, Micronesia, Fiji, Kiribati, Marshall Islands, Nauru, Niue, Palau, Papua New Guinea, Samoa, Solomon Island, Tonga, Tuvalu, Vanuatu 12

109


EU Agriculture trade with ESA, SADC, West Africa and Central Africa

1988

1995

2000

2006 13

AGRICULTURAL PRODUCTS

[w/o PAPs] 14

110


The Content of the EPA Trade in goods (tariff liberalisation, rules of origin, safeguards, SPS, TBT) Trade in services Trade related issues Development cooperation – accompanying measures [EDF, “Aid for Trade..”] 15

EPAs - State of Play Commitment to meet 31.12.2007 deadline EU offer on market access April 2007: DFQF, except transition for sugar and rice RoOs : “targeted relaxation” on agriculture ACPs : gradual/asymmetric market opening, but WTO compatible [Article XXIV GATT 1994] 16

111


EPAs – next steps Communication from the Commission to the Council and the European Parliament – 23.10.2007 Proposal for Council Regulation applying the “EPA arrangements” for goods originating in APC Group of States => customs authorities and economic operators as of 1 January 2008 A stepping stone to a full EPA open to all countries of the region in question 17

EPAs – Challenges A difficult negotiating process…… Parallel WTO Doha Development Round negotiations EPAs pragmatic and best solution: integration of the ACP States into rules-based world trading system, fostering regional integration and development; governance …… Unilateral preferences not WTO compatible and have not really served their purpose…. 18

112


EPAs……. will be beginning of a process and not its end….. towards enhanced living conditions in all ACP countries Further information:

[email protected] 19

113


Afrika világgazdasági helyzete (Tényleg a segély a megoldás?) Kiss Judit, tudományos tanácsadó, kutatási igazgató MTA Világgazdasági Kutatóintézet 1012. Budapest, Országház u. 30.

Az utóbbi évtizedekben tanúi lehetünk annak, hogy a többi fejlıdı és feltörekvı régióval ellentében Fekete-Afrika kevésbé volt képes a globalizációt saját javára fordítani. A szubkontinens világgazdasági marginalizációját15 a világkereskedelembıl és a tıkeáramlásból való csekély részesedés, valamint az erıteljes külsı eladósodottság jelzi. Mivel a gazdaság növekedési üteme (a legutóbbi éveket leszámítva) csekély – mind a népszaporulathoz, mind a fejlıdı világ átlagához képest -, ezért a földrész fejlıdése aligha finanszírozható csupán belsı forrásokból. Jelentıs szerepe van a külsı finanszírozási forrásoknak, köztük a bi- és multilaterális donoroktól érkezı hivatalos fejlesztési segélyeknek. Kérdés, hogy tényleg a segélyek jelentik-e a megoldást Fekete-Afrika gazdasági és társadalmi problémáira, mindenekelıtt a szegénységre. A fentiekbıl következıen az elıadás, illetve a tanulmány az alábbi kérdésekre keresi a választ: • • •

• •

hogyan alakult Afrika világgazdasági helyzete az elmúlt évtizedekben, mik voltak a gazdasági növekedés legfıbb forrásai és korlátai, milyen szerepet játszanak a belsı (GDP, megtakarítások, beruházások) és a külsı források (FDI, kölcsönfelvétel, segélyek) a szubkontinens gazdasági fejlıdésének finanszírozásában, milyen tényezık veszélyeztették a fejlıdés finanszírozását (eladósodás, tıkemenekítés, korrupció, pazarlás), és milyen lehetıséget nyújt a nemzetközi fejlesztési együttmőködés Afrika számára.

1. A világgazdasági pozíció alakulása A világgazdaságba meglehetısen korán integrálódott Fekete-Afrika pozícióját alapvetıen a különbözı tényezı-áramlásokban – áru-, szolgáltatás-, tıke és munkaerı-áramlásban – való részvétel alakulása határozza meg. Ennek növekvı vagy csökkenı súlya alapján ítélhetjük meg, hogy a szubkontinens milyen mértékben vesz részt a nemzetközi munkamegosztásban, vajon Fekete-Afrika a globalizáció nyertesei vagy vesztesei közé tartozik. 1.1. Nemzetközi kereskedelem A gyarmatosítás idején Afrikára erıltetett nyerstermék-exportorientáció és a függetlenség elnyerése utáni liberalizációs nyomás meglehetısen nyitottá tette a szubkontinens országait: jelenleg Afrika gazdasági nyitottsága 40%-on felüli, vagyis a megtermelt GDP jelentıs része külpiacokon keresztül érvényesül. Következésképpen a világpiaci kereslettıl és áralakulástól 15

Az afrikai marginalizáció kérdésérıl lásd Kiss, 2006.

114


jelentıs mértékben függ az egyes országok gazdasági teljesítménye. A növekvı gazdasági nyitottság ellenére a kontinens világkereskedelmi súlya hosszú idı átlagában csökkenı tendenciát mutat: míg 1980-ban Afrika világexporton belüli részesedése 6%, s világimporton belüli súlya 4,6% volt, 2002-re a fenti arányszámok 2,4%-ra, illetve 2,1-ra csökkentek. Habár 2002 óta Afrika exportja és importja is a világkereskedelemnél gyorsabban bıvült, a világ lakosságának 12,4%-át adó fekete kontinens a világ exportjának 2006-ban 3,2% adta s a világ importjából mindössze 2,3%-kal részesedett. (1. táblázat) 1. táblázat Afrika világkereskedelmi súlyának alakulása az ezredfordulót követıen (%)

Export Afrika Fekete-Afrika Import Afrika Fekete-Afrika

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2,5 1,7

2,6 1,7

2,4 1,6

2,6 1,6

2,8 1,8

3,1 1,9

3,2 2,0

2,0 1,2

2,1 1,3

2,1 1,3

2,1 1,3

2,2 1,4

2,3 1,4

2,3 1,5

Forrás: Direction of Trade Statistics, Yearbook 2006 adatai alapján készített számítás

Ami a Szaharától délre elterülı szubkontinens világkereskedelmi súlyát illeti, Fekete-Afrika (Dél-afrikai Köztársasággal együtt) jelenleg a világexport 2%-át s a világimport 1,5%-át adja a 70-es évek elejei 3,5%-kal szemben. A Világbank számításai szerint16 a kereskedelmi térvesztésbıl eredı évi veszteség 70 milliárd dollár, ami 5-ször akkora, mint a beáramló segély. Ez azt a hipotézist látszik alátámasztani, hogy a régiónak sokkal inkább érdekében áll a kereskedelem fejlesztése, mint a segélyek növekvı beáramlásában való reménykedés.17 Az utóbbi évtizedekben elszenvedett külkereskedelmi térvesztés alapvetı oka az érintett országok exportstruktúrájában keresendı. Az afrikai országok exportbevételeinek 80%-a még mindig néhány kitermelıipari és mezıgazdasági nyerstermék kivitelétıl függ18 s ezek áralakulása alapvetıen határozza meg az illetı ország pénzügyi helyzetét. Habár az utóbbi években ezen termékek árai kedvezıen alakultak s erıteljesebben növekedtek, mint a zömében késztermékekbıl álló import ára, vagyis a kereskedelmi cserearány igen sok afrikai ország számára kedvezıen alakult, a nagyfokú függés továbbra is sebezhetıvé teszi ezen országokat. Az aszimmetrikus külkereskedelmi függés csökkentése érdekében lenne szükség az exportstruktúra diverzifikálására, a feldolgozottsági fok növelésére. Ehhez azonban egyrészt a gazdasági struktúra átalakítása kellene, ami jelentısebb beruházások, az oktatás és a szakképzés fejlesztése, valamint a külföldi tıke- és technológia masszív beáramlása nélkül elképzelhetetlen. Másrészt ahhoz, hogy a gazdasági szerkezet átalakítása az exportbevételek növekedésében is megmutatkozzék a piacra jutás és a piacra juttatás javulására is szükség van. Míg az utóbbi jelentıs infrastrukturális fejlesztéseket igényelne s alapvetın az ország 16

African Economic Indicators, 2005. Trade instead of aid. 18 Fekete-Afrika 47 országa közül 39-ben két termék adja az exportbevételek több, mint 50%-át: Angola – nyersolaj és gyémánt = 96%, Botswana – gyémánt és nikkel = 82%, Burundi – kávé és tea = 87%, Etiópia – kávé 62%, Gabon – nyersolaj = 78% stb. 17

115


gazdasági erıforrásainak függvénye, addig a piacra jutás javulása az afrikai országok alkupozíciójának erısödését feltételezi. Ráadásul az utóbbi évtizedek történései azt bizonyítják, hogy habár a különbözı kereskedelmi liberalizációs intézkedések (például a Loméi Konvenciók, a GATT Uruguayi Fordulója, az EU Everything but Arms javaslata) következtében elvileg javult az afrikai termékek piacra jutási esélye, ezt a lehetıséget a legtöbb ország nem tudta kihasználni: egyrészt a nem megfelelı infrastruktúra, a raktározási és a szállító kapacitás hiánya, másrészt a termékek versenyképessége, minısége stb. következtében. Ráadásul az afrikai országok számára fontos termékek (például az agrártermékek esetében) nem javult nagymértékben a piacra jutás, az agrárvámok sok esetben még mindig prohíbitívek s a fejlett országok továbbra is magasan maradó agrártámogatásai kizárják a versenybıl az afrikai termékeket. 1.2. Nemzetközi mőködıtıke-áramlás Az utóbbi évtizedekben a világgazdaságban azok az országok, illetve régiók fejlıdtek a legdinamikusabban, ahova nagymértékben áramlott a külföldi mőködı tıke, s ahol ennek következtében a gazdaság és a külkereskedelem dinamikusan nıtt, a mőszaki-technológiai színvonal pedig emelkedett. Ebbıl a szempontból is a lemaradó régiók közé tartozik Afrika, hiszen 2000-ben a világ tıkeexportjának mindössze 0,4%-a (5,8 milliárd dollár) áramlott a kontinensre. S habár azóta dinamikusan nıtt az Afrikába áramló külföldi tıke 2006-ban a világ összes tıkeexportjának mindössze 2,7%-a irányult Afrikába, s kevesebb mint 1%-a Fekete-Afrikába. (2. táblázat) Ráadásul 2006-ban 8,2 milliárd dollárnyi tıke áramlott ki Afrikából, s ennek 98%-a Fekete-Afrikából, alapvetıen a Dél-afrikai Köztársaságból. 2. táblázat Az Afrikába irányuló tıkeexport alakulása

Afrika (mrd dollár) Fekete-Afrika (mrd dollár) Világ (mrd dollár) Afrika/világ (%) Fekete-Afrika/világ (%)

1992-97 átlaga 5,94 4,01 308,5 1,9 1,3

2004 18,0 11,4 742,1 2,4 1,5

2005 29,6 16,1 945,8 3,1 1,7

2006 35,5 12,2 1305,9 2,7 0,9

Forrás: saját számítás a World Investment Report 2007, UNCTAD adatai alapján

A meglehetısen kismértékő tıkebeáramlás eléggé egyenetlenül oszlik meg, hiszen az Afrikába áramló közel 36 milliárd dollárnyi tıkébıl 32 milliárd 10 országba irányul. 2006ban a legfıbb fekete-afrikai célországok Nigéria, Szudán, Egyenlítıi Guinea, Csád és Ghána voltak. Nem véletlen, hiszen a legfıbb befektetési területek a kitermelıipar, s ezen belül is az olaj és a gáz-szektor voltak, valamint a szolgáltatások (szállítás, raktározás, kommunikáció). A viszonylag csekély mértékő tıkebeáramlás legfıbb oka a befektetések magas gazdasági, de különösen politikai kockázata, amelyet legtöbbször még akkor sem vállalnak, ha a realizált befektetések hozama többszöröse a többi fejlıdı régióban elérhetınél. Egy további visszatartó tényezı a piacok kis mérete és szőkülése, ami alapvetıen az elégtelen s nem megfelelıen bıvülı vásárlıerıre, valamint az erıteljes importbehatolásra vezethetı vissza. Ugyancsak visszaveti a befektetési kedvet az elégtelen közszolgáltatás, a fejletlen infrastruktúra, a nagyfokú bürokrácia és a korrupció.

116


Az afrikai tıkehiányt csak fokozza a tıkemenekítés, vagyis a hazai tıkének a kedvezıtlen gazdasági helyzet és a politikai bizonytalanság, polgárháborúk, zavargások hatására bekövetkezı kiáramlása. 1970 és 1996 között 193 milliárd dollár áramlott ki Afrikából, vagyis több mint a régió 1996-os adósságállománya, ami 176 milliárd dollár volt. Ugyancsak a tıkehiány növekedéséhez járul hozzá az adósságtörlesztés,19 valamint a tıkeexport. Ez utóbbi 2006-ban 8,2 milliárd dollárt tett ki, s ebbıl 7,4 milliárd dollár Fekete-Afrikából áramlott ki, alapvetıen a Dél-afrikai Köztársaságból. Ha a 7,4 milliárd dolláros tıkeexportot a 12,2 milliárd dolláros tıkeimporthoz hasonlítjuk, akkor kiderül, hogy a nettó tıkebeáramlás mindösszesen 4,8 milliárd dollár volt. Afrikában tehát az alapvetı kérdés nem csak az, hogy hogyan lehetne a kontinenst vonzóvá tenni a külföldi beruházások számára, de az is, hogy hogyan lehetne a tıkemegtartó képességet növelni, a külföldre menekült hazai tıkét visszacsábítani. 1.3. Munkaerı-áramlás Az áru- és szolgáltatáskereskedelmen, valamint a tıkeáramláson túl Afrika világgazdasági bekapcsolódása a munkaerı-áramlásban is megmutatkozik. Ennek egyik formája a külföldi munkavállalás, ami elvileg javíthatja a kibocsátó ország gazdasági helyzetét a külföldön munkát vállaltak hazautalásai révén. Afrika esetében azonban a helyzet az, hogy elsısorban a szakképzetlenek hagyják el hazájukat, akik meglehetısen nehezen találnak (legális) munkát, s így transzferálható jövedelmük sem keletkezik. Amennyiben magasan képzettek hagyják el hazájukat, s külföldön munkát találnak s jövedelmük egy részét hazautalják, esetleg egy idı után haza is térnek, akkor ez pozitív hatással lehet a kibocsátó ország gazdasági helyzetére, bár rövid távon veszteség is éri. Az esetek többségében azonban a magasan képzettek elvándorlása a „brain drain” (agyelszívás) formáját ölti, ami egyértelmő veszteség a kibocsátó ország számára, hiszen az otthon kiképzettek szaktudása másutt hasznosul. 1.4. Digitális szakadék A globalizáció korában Afrika világgazdasági pozícióját nagymértékben meghatározza az információs és kommunikációs technika elterjedtsége, illetve ennek hiánya, vagyis a digitális szakadék növekedése. Ezt mutatja, hogy míg világátlagban az internet-penetráció 16%-s, s Észak-Amerikában pedig 68%-os, addig Afrikában mindössze 3%-os. Ez egyrészt a gazdaságok fejlettségével, a digitális infrastruktúra kiépítetlenségével, másrészt az oktatás alacsony szintjével, a nagyfokú írástudatlansággal magyarázható. Az ezredfordulón FeketeAfrikában az írástudatlanság 44%-os volt, a gyerekeknek csak 68%-a iratkozott be elemi iskolába és csak 1/3-uk végezte azt el. A korosztálynak csupán 18%-a jár középiskolába. Ugyanakkor Afrikában is terjed a számítógép- és az internet-használat. 2. A belsı gazdasági fejlıdés elégtelensége Erıteljes ok-okozati összefüggés van az egyes országok világgazdasági pozíciója és belsı gazdasági fejlıdése között. A belsı gazdasági fejlıdés teszi ugyanis lehetıvé, hogy egy ország bekapcsolódjon a nemzetközi munkamegosztásba, és abból hasznot húzzon. Ugyanakkor a nemzetközi munkamegosztásban való sikeres részvétel nagyban hozzájárulhat a belsı gazdasági növekedés dinamizálásához és a gazdasági fejlıdéshez. Mint a fentiekben megállapítottuk Fekete-Afrika világgazdasági súlya csekély: míg a világnépesség 11,2%-át 19

Ennek mértékérıl és alakulásáról lásd késıbb.

117


adja, addig a világ GDP-jének csupán 2,5%-át állítja elı, a világkereskedelembıl 1,5-2,0%kal, a világ tıkeexportjából 1%-kal (2006) részesedik. A fenti jelenség-együttes egyik oka az afrikai GDP alacsony szintje, valamint a világátlagtól elmaradó, ingadozó növekedési üteme. Habár az ezredfordulót követıen – nem utolsó sorban a kedvezıbb olaj és nyersanyagár-alakulás hatására – emelkedett az afrikai GDP növekedési üteme,20 az alacsony bázis következtében ez rövidtávon még nem vezetett a világgazdasági súly drasztikus emelkedéséhez. 3. táblázat A reál GDP évi növekedési üteme (%) 1988-1997

1997-2007

Világ

3,4

4,1

Fejlıdı országok

4,1

5,8

Afrika

2,3

4,3

Fekete-Afrika

2,3

4,2

Forrás: World Economic Outlook, April 2006, IMF adatai alapján

Ráadásul a GDP növekedési üteme erıteljesen szór az országok között, aszerint, hogy mire specializálódott az adott ország. Igen sokan már Afrika duálissá válásáról jövendölnek, ahol is jelentıs fejlettségbeli különbség alakulna ki az olajexportırök és bizonyos ásványkincsek exportırei, valamint az olajimportırök között. 4. táblázat Az olaj- és a nem olajexportır afrikai országok éves GDP növekedési ütemének alakulása (%) Országcsoport Olajexportırök Nem olajexportırök Afrika

1997-2003 4,7 2,9 3,7

2004 6,0 4,7 5,3

2005 5,5 4,4 4,9

2006 6,9 4,9 5,8

2007 (elırejelzés) 6,3 4,8 5,5

Forrás: African Economic Outlook …(2006)

Afrika gazdasági helyzetének megítélésekor azt is figyelembe kell venni, hogy ezen a földrészen még a magas GDP növekedési ütem mellett sem kizárt az 1 fıre esı GDP stagnálása vagy csökkenése a magas népességnövekedési ütem következtében.: 1973 és 1990 között Afrikában az l fıre esı GDP mindössze 0,09%-kal nıtt, s 1991 és 2001 között is csak 0,16%-kal emelkedett, ami aligha érezhetı változás. Csupán azt jelenti, hogy 1990 és 2001 között az l fıre esı GDP 1385 dollárról 1410 dollárra nıtt. Míg Afrikában az l fıre esı GDP a világátlag egynegyede körül van, addig Fekete-Afrikában jóval alatta (5-6%): míg 1995-ben Fekete-Afrikában az l fıre esı GDP 280 dollár volt (a Dél-afrikai Köztársaság nélkül), addig az elırejelzések szerint 2020-ra is csak 359 dollárra fog emelkedni. 20

2003-ban Fekete-Afrikában 4,2%, 2004-ben 5,1% és 2005-ben 5,2% volt.

118


A fentiek fényében nem meglepı, hogy a lakosság 44%-a 1 dollárnál kevesebbıl kénytelen élni s a szegények száma 1981 és 2002 között 164 millióról 314 millióra nıtt; a világ 48 legkevésbé fejlett országából 34 Afrikában található; a világ 32 legalacsonyabb Human Development Index-ével rendelkezı országból 24 afrikai; az átlagos életkor 47 év; a HIVfertızöttek 2/3-a Afrikában „él”; a lakosság 80%-ának lakásában nincs villany s a lakosság fele nem jut vezetékes ivóvízhez. Az afrikai országok gazdasági növekedési ütemének növeléséhez, a gazdaság modernizálásához és a szociális problémák kezeléséhez, a szegénység csökkentéséhez rendelkezésre álló belsı pénzügyi források meglehetısen szőkösek. A csekély 1 fıre esı GDP eredıjeként meglehetısen alacsony szinten vannak a hazai megtakarítások, amelyek pedig az elégtelen külföldi tıkebeáramlás körülményei között az egyetlen forrását nyújtanák a beruházásoknak. 5. táblázat A megtakarítási és beruházási ráta alakulása Afrikában 1984-91 1992-99

2000

2001

2002

2003

2004

2005

Megtakarítások

18,6

17,1

21,0

20,1

18,5

20,5

21,7

23,4

Beruházások

21,1

20,0

19,3

20,0

19,0

20,6

21,6

21,1


A fentiek azt mutatják, hogy Fekete-Afrika elégtelen világgazdasági teljesítménye nagymértékben visszavezethetı az alacsony gazdasági növekedési ütemre, az elégtelen beruházásokra, az oktatás alacsony színvonalára stb. Ugyanakkor a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel sem tud egyértelmően a gazdasági növekedés és fejlıdés emeltyőjévé válni. Amennyiben az exportbevételek meghaladják az importkiadásokat, vagyis többlettel zárul a kereskedelmi mérleg (mint a legtöbb olajexportır afrikai ország esetében), akkor ez nagymértékben hozzájárulhat a belsı gazdasági fejlıdés finanszírozásához. Amennyiben azonban a folyó fizetési mérleg deficites, mint Fekete-Afrika egészében,21 akkor ez aligha, vagy csak ideiglenesen, járul hozzá a belsı gazdasági fejlıdés finanszírozásához. S bár Afrika devizatartalékai – nem utolsósorban az olaj-exportbevételek növekedési hatására – jelentıs mértékben emelkedtek,22 a hatalmas adósságállomány törlesztése komoly erıforrásokat von el.

21

2005-ben 6,6 milliárd dollárt tett ki a szubkontinens folyó fizetési mérlegének hiánya. 2005-re 168,6 milliárd dollárra emelkedtek Afrika, s 85,9 milliárd dollárra Fekete-Afrika esetében az 1998-as 41,3, illetve 27,9 milliárd dollárral szemben.

22

119


6. táblázat Afrika adósságállománya (milliárd dollár) 1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

Afrika

282,7

281,3

269,9

258,5

271,1

294,6

305,8

282,1

Fekete-Afrika

220,0

221,4

215,1

208,3

218,9

238,2

251,1

233,8


Habár a fenti táblázat tanúsága szerint Afrika adósságállománya nem nıtt drasztikusan az ezredforduló körül, ez mégis jelentıs terhet ró az afrikai gazdaságra. 1998 és 2005 között az afrikai országok adósságállománya GDP-jük 67%-át tette ki és exportbevételeik 21-35%-át voltak kénytelenek adósságtörlesztésre fordítani, míg a fejlıdı országok mindössze 5-6%-át. A hatalmas adósságállomány csökkenti a megtakarításokat, visszafogja az állami és magánberuházásokat s ezáltal a gazdasági növekedést és a szegénység csökkentésének lehetıségét. 3. A segélyezés jelentısége Mivel Afrikában mind a belsı, mind a külsı finanszírozási források meglehetısen korlátozottak, ugyanakkor a fejlesztés, a szegénység leküzdése óriási pénzeszközöket igényel,23 a szubkontinens a többi fejlıdı régiónál is nagyobb mértékben szorul segélyekre. Ezt részben meg is kapja. Becslések szerint az elmúlt 43 évben Afrika 568 milliárd dollárnyi segélyt kapott. 2005-ben a fejlett (DAC24)országok hivatalos fejlesztési segélyei25 106,372 milliárd dollárt tettek ki, vagyis akkori GNI26-juk 0,33%-át. Ebbıl az összegbıl Afrika részesedése 33,1% volt (35,212 milliárd dollár), s Fekete-Afrikáé pedig 30,1% (32,023 milliárd dollár). Vagyis Fekete-Afrika – mind lakosság arányosan (11,2%), mind pedig a világgazdaságban elfoglalt helyéhez (1,52,0%-os világkereskedelmi súly) képest – megfelelı mértékben reprezentált, de ezt egyértelmően indokolja nagyfokú elmaradottsága. A G8-ak arra tettek ígéretet, hogy 2010-re Afrikának szánt segélyeiket 50 milliárd dollárra emelik.27 Ugyanakkor a segélyeknek nemcsak a mennyiségét, de a minıségét is figyelembe kell venni. Nevezetesen azt, hogy 2005-ben a fejlıdı országoknak nyújtott segélyek 21,3%-át (= 22,7 milliárd dollár) s 2006-ban 20,5%-át (20,5 milliárd dollár) az adósság-elengedés tette ki. Kétségtelen, hogy erre a lépésre igen nagy szükség van a jelentıs mértékben eladósodott országok esetében – s igen sok afrikai ország tartozik az ún. HIPC28 kategóriába –, ugyanakkor vitatható, hogy ezt az összeget lehet-e segélyként elszámolni, hiszen általa nem új forrásbeáramlásról van szó. A másik probléma, hogy a segélyek megoszlása meglehetısen egyenetlen, nem utolsó sorban a nagyfokú adósság-elengedés következtében. 2005-ben a fekete-afrikai országoknak nyújtott segélyek 20%-a Nigériába, vagyis egy viszonylag 23

Becslések szerint évi 7-8%-os gazdasági növekedési ütem megvalósításához évi 10 milliárd dollárnyi nettó forrásbeáramlásra lenne szükség. 24 DAC = Development Assistance Committee, az OECD fejlesztéssel foglalkozó szervezete 25 ODA = Official Development Assistance 26 GNI = Gross National Income = Bruttó nemzeti jövedelem 27 Lásd: Accelerating Development Outcomes … 2007. 28 HIPC = Heavily Indebted Poor Countries

120


fejlettebb s jelentıs exportbevételekkel rendelkezı olaj-országba irányult. Ugyancsak a segélyek hasznosulását kérdıjelezi meg az az adat,29 amely szerint 1975 és 2003 között az Afrikának nyújtott segélyek 25%-át a szakértık és tanácsadók fizetései tették ki. A fejlett országok közül a legfontosabb donor az Európai Unió, amely egyrészt bilaterális segélyeket nyújt, másrészt az Európai Fejlesztési Alapon (EDF, European Development Fund) keresztül nyújt támogatást. 2005-ben az Európa Unió tagállamai 55,745 milliárd dollárnyi hivatalos fejlesztési segélyt nyújtottak, vagyis a DAC-országok által folyósított támogatások 52,2%-a tılük eredt. Az EU tagállamai jelenleg GNI-juk 0,44%-át folyósítják segélyként, vagyis az OECD-DAC átlag felett teljesítenek. A tagállami szintő segélyezés mellett az EU közösségi szintő támogatást is nyújt. Az EU költségvetésébıl mintegy évi 9,3 milliárd dollárt folyósítanak segélyként, s ebbıl 3,029 milliárd dollárt az Európai Fejlesztési Alapon keresztül. A közösségi segélyek jelentıs része a leginkább rászoruló országokba irányul: 30,5%-át (=2,839 milliárd dollár) a legkevésbé fejlett,30 s 34,5%-át (= 3,203 milliárd dollár) a fekete-afrikai országok kapják. Ugyanakkor az EU multilaterális segélyei esetében is meglehetısen magas, mintegy 15%-os az adósság elengedés aránya. Ami Magyarországot illeti, 2005-ben mintegy 80 millió eurónyi, s 2006-ban 96 millió eurónyi fejlesztési segélyt nyújtott az ország, vagyis mindenkori GNI-jának 0,10, illetve 0,12%-át, ami hasonló a többi új EU-tagország teljesítményéhez, de jelentıs mértékben elmarad, mind az EU, mind pedig a recipiensek elvárásaitól. A nyújtott segélyek relációs megoszlásáról meglehetısen sporadikusok az adatok.31 Egyes számítások szerint (Kiss 2007) a 2003 és 2006 között megvalósított projektek 15%-a irányult Afrikába. Az afrikai segélyek ugyanakkor erıteljes koncentrációt mutatnak: a 2005-ös bilaterális ODA-nk 24%-a irányult Afrikába, de ez gyakorlatilag egyetlen országot jelentett (Tanzánia) s a segély 100%-ban adósság-elengedésben testesült meg. Vagyis aligha beszélhetünk a magyar nemzetközi fejlesztéspolitika erıteljes Afrika-koncentrációjáról. Amennyiben azt szeretnénk, hogy a bi- és multilaterális segélyek ténylegesen járuljanak hozzá az afrikai országok gazdasági fejlıdéséhez s a szegénység csökkentéséhez, akkor szükségszerő az afrikai országok érdekeinek a figyelembe vétele. Ennek egyik komponense a segélyek mennyiségének a növelése, a 70-es évek elején kitőzött 0,7%-os cél közelítése. De még a mennyiség növelésénél is fontosabb lehet a kiszámíthatóság, vagyis, hogy a recipiens országok lássák azt a menetrendet (roadmap), ahogy a segélyek növekedni fognak, s hogy bizton számíthassanak az összegek beérkezésére. A másik összetevı a segélyek minıségének javítása. Kétségtelen, hogy az afrikai országok adóssághegyet görgetnek maguk elıtt, annak dacára, hogy a felvett hiteleket már kamatostól visszafizették. 1970 és 2002 között az afrikai országok 540 milliárd dollárnyi hitelt vettek fel s 550 milliárd dollárt fizettek vissza, mégis 292 milliárdnyi adósságállománnyal rendelkeznek. A megfelelı számok Fekete-Afrika esetében: 294, 268 és 210 milliárd dollár. Az adósságszolgálat csökkenti a megtakarításokat, visszafogja a beruházásokat, vagyis szükségszerő az adósság-elengedés. De ezt nem kellene segélyként elszámolni! Ugyancsak a segélyezés minıségét javítaná, ha csökkenne, vagy megszőnne a segélyek kötöttsége, vagyis 29

Washington Post 3/26/2005. Least Developed Countries 31 Lásd Kiss, 2007 30

121


az a feltétel, hogy a nyújtott pénzügyi eszközt a donortól való vásárláshoz kötik. Ez nagyban korlátozza a segélyek felhasználhatóságát, a segélyezés hatékonyságát a recipiens szempontjából. A legkevésbé fejlett recipienseknek ezen túl arra lenne szükségük, hogy a fejlesztési segélyek ún. adományeleme (grant element) növekedjék, vagyis emelkedjék a nyújtott segély, kölcsön vissza nem térítendı, szabadon felhasználható része. Amennyiben a segélyektıl azt várjuk, hogy a jelenleginél nagyobb mértékben járuljanak hozzá a szegénység csökkentéséhez, akkor a nyújtott támogatásokat a Millenniumi Fejlesztési Célokra, illetve az ún. Basic Social Services-re (oktatás, egészségügy, népesedéspolitika, mezıgazdaság) kellene koncentrálni. 4. Tényleg a segély a megoldás? Még abban az esetben is, ha a segélyek mennyisége emelkedne, és a minısége javulna, aligha képzelhetı el egy szubkontinens vagy egyes országok gazdasági fejlıdése csupán a külföldi segélyekre alapozva. A globalizáció korában – s különösen a világgazdaságra nyitott s arra erıteljesen ráutalt – afrikai országok számára is szükségszerő opció a világgazdaságba való integrálódás. A kimaradás esetükben is lemaradást jelentene. Az integrálódás két legmarkánsabb vonulata a külkereskedelem és a tıkeáramlás. Az elıbbi esetében az exportstruktúra diverzifikálása, a feldolgozottsági szint emelése lehet egy kitörési pont. A külföldi tıke esetében ennek vonzása és megtartása a prioritás, amihez a versenyképességi elınyök növelésére, a hátrányok csökkentésére van szükség (infrastruktúra és a humán erıforrások fejlesztése, good governance, a korrupció és a bürokrácia csökkentése). Meg kellene próbálni továbbá a külföldi tıkét a termelı szférába irányítani és a relációs függıséget csökkenteni. A külsı erıforrások mozgósítása mellett szükségszerő a hazaiak aktivizálása, a magánszektor erısítése, a külföldre menekített pénzek és szellemi tıke „hazavonzása”. Ha a külföldi tıke észleli a hazai beruházási kedvét, akkor kevésbé lesz bizonytalan befektetéseit illetıen. Az, hogy a fentiek hatására esetleg beinduló gazdasági növekedés mennyiben fog gazdasági fejlıdést és szegénységcsökkentést eredményezni, alapvetıen attól függ, hogy az elosztási viszonyok, a jövedelmi helyzet, a szociális politika mennyiben fog változni. Felhasznált Irodalom Accelerating Development Outcomes in Africa. Progress and Change in the Africa Action Plan, World Bank, April 6, 2007, 42 pp. African Economic Indicators, 2005, World Bank, Washington www.worldbank.org/afr/stat/adi2005 African Economic Outlook 2006, A Two-speed Continent, Policy Insight No. 22, May 2006, OECD Development Centre Kiss Judit (2006): Tovább folytatódik Fekete-Afrika világgazdasági marginalizációja?, in: Harambee (szerk: Sebestyén Éva – Szombathy Zoltán – Taróssy István), Publikon, Pécs, pp. 230–242. Kiss Judit (2007): A magyar nemzetközi fejlesztéspolitika a számok tükrében, HAND Szövetség, Budapest, 34 pp. Sender, John (1999): Africa’s Economic Performance: Limitations of the Current Consensus, The Journal of Economic Perspectives, Vol. 13, No. 3. (Summer, 1999), pp. 89–114.

122


Survey of Economic and Social Conditions in Africa, Conference of African Ministers of Finance, Planning and Economic Development, Ouagadougou, May 2006. World Economic Outlook, IMF, Washington különbözı számai. World Economic Situation and Prospects as of mid-2006, World Bank. World Investment Report 2007, UNCTAD, 2007, 323 pp. World Economic and Financial Survey, April 2007, World Bank. World Trade Report különbözö számai. www.worldbank.org/afr/stat World economic situation of Africa (Does development assistance really help?) Judit Kiss, Research director Institute for World Economics of the Hungarian Academy of Sciences [email protected] During the last decades it became self-evident that Africa South of the Sahara could not enjoy the blessings of globalization. The subcontinent has been marginalized, as its share in world trade and world capital flow had diminished, while its external indebtedness had surmounted. The economic growth rate is low compared both to the population increase and the growth rates of other developing regions. Consequently, the economic development of the subcontinent cannot be financed solely from internal sources. External sources of financing – including official development assistance coming from bi- and multilateral donors – are playing an increasing role. The main question is whether international assistance can provide a solution to the burning economic and social problems of Africa South of the Sahara. Consequently, the lecture and the article intend to answer the following questions: • How the world economic situation of Africa South of the Sahara has changed during the last decades? • What were the most important sources of and limits to economic growth and development? • What role have been played by internal (GDP, savings, investments) and external (FDI, loans and credits, aid) sources in financing economic development? • What factors have endangered financing development (cumulative indebtedness, debt service, capital flight, corruption)? • What opportunities are provided by international development co-operation for Africa?

123


NGO’s AND TRADE New partnerships towards rural development in Africa. The case of Fair Trade in Mozambique. Gabriela Silva University Porto

Why? • Increasing sense of belonging to the “Global Village” and therefore the need to share resources and take care of the planet together; • Failure of the paradigm of modernization in the developing countries due to the increase of poverty, social disintegration and ecological risks; • Increasing discussion on the “limits of growth” • New challenges originated by accelerated social transformation such as new environmental issues, social, economical and gender inequalities, cultural diversity and technological risks..

124


The role of NGO’s • promote

humanitarian aid in emergency contexts

• education for development • promote sustainable development

Market

NGO’s

State

Business development in Subsaharian Africa NGO’s Strengths - Knowledge of local contexts (cultural, social, economical) - Work on long term basis - Ability to develop structural projects (educational, sanitary, community development etc)

Enterprises Weakness - Lack of information about local contexts (specially in rural areas) - Work in shorter term basis regarding profit - Not able to invest in structural development which are time, money and expertise demanding.

125


NGO’s Weakness

Enterprises Strengths

- Organizational structure (many times dependent on voluntary work) - Lack of management, product development, marketing and commercial sensitivity and expertise - Prejudice towards profit oriented activities (specially in EU)

-Clear and strong organizational structure - Expertise in management, accountability, product development, marketing, sales, etc. - Knowledge of the market (policies, regulations etc)

NGO’s Benefits from a business oriented strategy and new partnerships with enterprises - Increase of local capacity building and empowerment of marginalized groups (rural workers, women, etc) - Promotion of income generation activities and local entrepreneurship - Creation of sustainable businesses with expert couching - Promotion of social participation, citizenship, human and labour rights

126


Enterprises Benefits of new partnerships with NGO’s - Privileged mediators to facilitate communication with local communities - Access to knowledge on specific issues regarding local communities - Implementation of long term strategies to promote preparation of future workers, facilities, health and sanitary conditions etc in other to achieve product quality - Knowledge and easier access to other local institutions - Potential access to new markets and products - Public image associated with corporate social responsibility

NGO’s (3th sector)

STATE (public sector)

MARKET (private sector)

127


The case of Fair Trade in Mozambique What is Fair Trade? “Fair trade is a trading partnership, based on dialogue, transparency and respect, which seeks greater equity in international trade. It contributes to sustainable development by offering better trading conditions to, and securing the rights of, marginalized producers and workers - especially in the South. Fair trade organizations (backed by consumers) are engaged actively in supporting producers, awareness raising and in campaigning for changes in the rules and practice of conventional international trade.” FINE, informal Association of the four main fair trade networks (Fair Trade Labeling Organizations International, International Fair Trade Association, Network of European Worldshops and European Fair Trade Association)

Some facts about Mozambique Territory: 799,380 Km2 Population: 19,4 inhabitants (23,5 previewed in 2015) Population under 15 years old: 44,1% Population below income poverty line: 78,4% Adult Literacy Rates: 35,6% women / 65,7% men Total Fertility Rate: 5,5% Life Expectancy at Birth: 41,9 Principal economic activity: agriculture (73% of the population are rural workers) (HDR 2006, UNDP)

128


In February and March 2007 a Portuguese NGO and an Italian FT cooperative did an exploratory visit to Mozambique in order to evaluate the possibility of a partnership with local small producers. Where? Cabo Delgado province in the North Who? Rural workers from small villages in the coast as well as inland What? Handicraft made with palm tree leafs, wood, silver and textiles

Main difficulties identified Lack of organizational capacity (even formal organizations function on an informal basis) Absolute lack of management skills (accountability, purchasing raw materials, price structure etc) Quality and deadlines accomplishment Illiteracy Difficult accesses and inexistent transportation for the goods from the villages to the city Costs associated to exports activity

129


Opportunities for business development Capacity building of local producers to explore local emerging markets (tourism) and regional markets (South Africa for example). Great cultural diversity reflected on the variety of handicraft. Local NGO’s and small enterprises that can be empowered to assist business development in rural areas. Due to its political stability Mozambique can function as regional basis to explore and assist other business opportunities in neighbor countries.

Fair Trade business activities in subSaharan Africa (certified FT producers) Countries: South Africa, Nigeria, Kenya, Zimbabwe, Uganda, Ghana, Tanzania, Ethiopia, Swaziland Products: Handicraft, Tea, Flowers, Organic cotton, Cocoa, Sugar, Coffee, Textiles, Fruits, Jewellery (Font: IFAT www.ifat.org)


4. FEJEZET MAGYAR NEFE PROGRAMOK AJÁNLOTT CÉLORSZÁGAI, RÉGIÓI, GAZDASÁGI PERSPEKTÍVÁK, MODELLEK

131


Megélhetési stratégiák és a Földreform Eritreában Tesfay Sába PhD hallgató ELTE, Néprajz, Európai Etnológia Afrika Szarva A találóan elnevezett Afrika szarva – Eritrea, Etiópia, Djibouti és Szomália – sem etnikus összetételét tekintve, sem földrajzi és klimatikus szempontokat figyelembe véve nem tekinthetı egységes területnek. A leghangsúlyosabb szerepet a térségben Etiópia foglalja el egyrészt népességének, földrajzi kiterjedésének, másrészt történelmi szerepének köszönhetıen. A magyarafrikai kapcsolatok különösen ezt a kivételes szerepét példázzák. Való igaz, a térségben ez az ország rendelkezik a legnagyobb mezıgazdasági potenciállal. Az etióp gazdaság elsısorban a mezıgazdaságra épül, ez biztosítja a GDP 40 százalékát és az export 80 százalékát. Hatalmas termékeny földterületekkel rendelkezik, változatos éghajlattal, helyenként megfelelı esımennyiséggel. Emellett ugyanakkor a mezıgazdaság alulfejlett, ami tulajdonítható egyrészt a rendszeresen jelentkezı szárazságnak, gyenge gazdasági bázisának és a kül- és belpolitikai konfliktushelyzeteknek. A térség másik meghatározó állama, még ha földrajzilag nem is tartozik Afrika szarvához, Szudán. Bár az országban kitermelt olaj nem elhanyagolható szerepet játszik ma Szudán gazdaságában, továbbra is a mezıgazdasági szektor biztosítja a megélhetés elsıdleges forrását. Az ország exportjának 95 százalékát a mezıgazdaság adja. A legnagyobb afrikai ország 25 százaléka erdıvel borított, 35 százaléka pedig termıföld.

Mindkét ország belpolitikai helyzete instabil. Ez kihat a jószomszédi viszonyokra is. Eritrea és Szudán kapcsolata 1994-ben romlott meg, ekkor lezárták a határokat az Eritrea területére be-betörı muzulmán csoportok miatt, akik egyes elemzık szerint Kartúmból kaptak támogatást. Eritrea kormánya szimpatizált a kormányellenes etiópiai oromókkal, a szomáliai konfliktus pedig az etióperitreai ellenségeskedés egy újabb frontja lett. Ez a teljes politikai instabilitás állandó bizonytalanságban tartja a térséget. Afrika szarvát az egymást gerjesztı krízisek, kényes államközi kapcsolatok, nomád állattenyésztık magas aránya – akik ennek ellenére gyakran a peremre szorulnak – alkalmasint vallási fundamentalizmus, vitatott határok, strukturális élelmiszer bizonytalanság és migráció jellemzik. E problémákkal az egyes országok egyénileg próbálnak vagy politikai krízishelyzetük miatt nem próbálnak megküzdeni. Egyelıre egységes fellépésre nem volt példa, holott Eritrea példáját tekintve az ideiglenesen fennálló dinamikus kereskedelmi kapcsolatok a kis ország gazdasági stabilitását erısítették. Függetlenségének elnyerése után egészen 1998-ig Etiópia volt Eritrea termékeinek elsıdleges felvásárlója, továbbá a nagy ország Eritrea kikötıjén keresztül bonyolította le tengerentúli kereskedelmét, ami biztos gazdasági alapot teremtett a tengerparti országban. Az 1998as konfliktus kirobbanásával az ország gazdasága rohamosan hanyatlani kezdett. A fegyveres konfliktus bár 2000-ben lezárult, a két ország azóta sem lépett diplomáciai illetve kereskedelmi kapcsolatba egymással. Hosszú megelızı tárgyalások után 2005-ban megnyitották az 1994 óta lezárva tartott szudáni-eritreai határokat az ország nemzetközi elszigeteltségébıl való kilépés reményében.

132


Eritrea32 – egység és diverzitás 2007-es becslések szerint a 121,320 km2 területő Eritrea lakossága ma már eléri a 4,5 milliót.33 A háború befejezésével a lakosság száma rohamosan nıni kezdett, jelenleg a lakosság becslések szerint 44,8%-a 14 év alatti. İk már egy független, a saját szabadságáért felelıs ország gyermekei, így más neveltetésben részesültek, mint az ország idısödı vezetıi, akik a harcok alatt szocializálódtak. A mai fiatalok tankönyveikben a frontokat megtapasztalt szüleik friss hagyományát sajátítják el, megismerkednek a front mindennapjaival, a harcolók és mártírok neveivel, mindennek jelentıségével, az ország egységideológiájával és nemzeti törekvéseivel. Tanulmányaik során, illetve a TV programokon és olvasmányaikon keresztül továbbá megismerhetik az ország dogmaszerően bemutatott kilenc népcsoportjának népi kultúráját, melyek együttesen Eritrea nemzetét alkotják. A beszélt nyelvek alapján a kormány hivatalosan kilenc népcsoport létezését fogadja el, melyek három fıbb csoportba sorolhatók: sémi csoportok a tigrinya (50%), tigre (31,4%), rasaida (0,5%); kusita csoportok az afar (5%), szahó (5%), bilen (2%), hedareb (2,5%); nílusi csoportok a kunama (2%), nara (1,5%). A felsorolt csoportelnevezések, az arabot beszélı rasaidák és a bedzsát illetve tigrét beszélı hedarebek kivételével egyben a csoport által beszélt nyelveket is jelölik. A legelterjedtebb nyelvek, melyeket lingua francaként is használnak, a tigrinya, arab, angol és olasz. Bár az „egység a diverzitásban” mottó jegyében a kormány célja, hogy mind a kilenc nyelvi csoport számára az elsı négy iskolai év anyagát elsajátíthatóvá tegye a gyermekek saját anyanyelvén, ez egyelıre döcögısen halad, ráadásul a felsıbb évfolyamokban az oktatás nyelve már szükségszerően a tigrinya, tigre, arab vagy az angol lesz. Ez bizonyos csoportok körében nehézségeket okoz, így például a szahó gyerekeknek három különbözı írásmódot és négy nyelvet kell elsajátítaniuk, ha középiskolai tanulmányokat akarnak folytatni. A sőrőn lakott felföldi régióban tigrinya nyelvet beszélnek. Ez a népcsoport rendelkezik saját geez betős írással, melyet rajtuk kívül még a szomszédos ország amhara nyelvet beszélıi használnak, továbbá ık voltak a korai axumi birodalom34 megalkotói is. A tigrinya nyelvet beszélık többségében letelepedett csoportok, hagyományosan földmővelésbıl tartják fenn magukat. Bár a nemzeti politikában nem lehet eltekinteni az erıs tigrinya dominanciától, a fent bemutatott nyelvi sokszínőség jellemzi az országot, ami megosztott vallási térképpel párosul. Az ország lakosságának körülbelül fele keresztény, többségében az Eritreai Ortodox Egyházhoz tartozik, másik fele pedig muzulmán, nagyrészt szunnita. A vallási megoszlás nagyvonalakban fedi az etnikai határokat, így a fıleg ortodox keresztény tigrinya népességen belül az Iszlám hívei dzsiberti néven ismertek, és egyes forrásokban ıket a tizedik etnikumként emlegetik. Az országra jellemzı létfenntartási módok megoszlása szintén változatos képet mutat. Többségében nomád állattenyésztı csoportok a sivatagos és félsivatagos területeken élı afarok, rasaidák, tigrék, hedarebek, szahók és bilenek. Ezek az etnikumok részben vagy egészében az ország olyan vidékein élnek, ahol a föld megmővelése csak csekély eredménnyel kecsegtethet. Ezt a változatos képet gyúrja és formálja eggyé a kormány nemzetépítı politikája. A függetlenségért vívott háború emlékezete megköveteli a kormánytól, hogy az etnikumoknak

32

Eritreát elsıként 1889-ben, amikor az olaszok szerzıdésben egyeztek meg az Etióp császárral, egyesíti az olasz hatalom. 1941-ig olasz gyarmat, majd 1952-ig brit fennhatóság alatt áll. 1952-tıl pedig 1993-ig Etiópia 14. tartománya. 33 Az ország 2005-ös hivatalosan közzétett adataira támaszkodom. 34 Axum egy a Kr.e. I-II századtól a Kr.u. VIII. századig fennálló királyság a mai Etiópia és Eritrea területén.

133


egyenlı jogokat biztosítson. Elıdje, az EPLF35 ezt fektette le a már 1977-ben kidolgozott National Democratic Programme of the EPLF-ben, majd ugyanez a gondolat nyert megfogalmazást 1994ben a National Charterben, 1997-ben pedig az Alkotmányban. A függetlenség elnyerése után egy évvel megfogalmazott National Charterben, amit a PFDJ 3. Kongresszusán fogadott el, a fiatal ország és kormánya a nemzeti egység szilárd megteremtését és fenntartását tartotta elsıdleges feladatának. A két közvetlen szomszédjához képest kis kiterjedéső és kis lakosságú ország a stabilitás megırzésének zálogát látta a nemzeti egység megteremtésében: As the people and government strive to establish a united and advanced country, within the context of the diversity of Eritrea, they shall be guided by the basic principle “unity in diversity”. (Alkotmány, II. Fejezet, 6. cikkely) Ez a gondolat a függetlenségi harcokig nyúlik vissza. Az EPLF ügyelt arra, hogy ne etnikai és vallási alapokon szervezıdjön, mégis a vezetı réteg többségében a tigrinya nyelvet beszélte, ugyanakkor az ország egészébıl voltak támogatói. Programjában marxista elveket követve elismerte az ország nemzetiségeinek egyenjogúságát. A front a hagyományos családi kötelékektıl távol a „rábízott” fiatalok körében támogatta az interetnikus házasságokat. A front valódi „olvasztó tégelyként”, a hagyományos elittıl elszigetelten létezett, az etnikus tradíciókból pedig csak a táncokat, ruhákat és énekeket engedte be. A kulturális reprezentációnál azonban lényegesebb és kényesebb kérdés a nemzet-etnikum viszonyában a politikai képviselet. A többségében magát tigrinyának valló kormány a fenti hagyományokra építve a háború után sem feledkezhetett meg a többi nyolc etnikum politikai képviseletérõl. Mindezek ellenére a kormányban elsısorban az egyes etnikumok azon képviselıi kapnak helyet – és ez alól nem kivétel a tigrinya népesség sem – akik nem etnikumukat, hanem nemzetüket szolgálják. Ennek a politikai attitődnek vannak ellenlábasai is, akik a hatalom megosztását követelik, azonban egyelıre ez nem járt sikerrel. Bár a kormány megalakulása után fontolgatta a nyelvi etnikumok önrendelkezésére alapozva az ország federatív átrendezését, végül 1996-ben az azt megelızı tíz helyett hat adminisztrációs egység létrehozásában egyezett meg, melyek a korábbi tervvel ellentétben teljesen figyelmen kívül hagyják a nyelvi és etnikai határokat, ezzel is a nemzeti egység megszilárdítása felé megtett újabb lépést remélve. Míg az egység látszólagos megteremtése egyértelmőnek tőnt a függetlenség kivívása utáni években, amikor a volt harcosok valós reményekkel – elsıként az ország történelmében önállóan – az ország újjáépítésébe kezdtek, vagy azt megelızıen, amikor a harcoló felek egymás negatívjaként azonosulhattak saját céljaikkal (ez talán inkább igaz az eritreai oldalra), addig az 1993 óta eltelt 14 évben a nemzeti összetartás gyenge pontjai, törésvonalai is láthatókká váltak, amit a kormány igyekszik mindinkább központi intézkedéseivel ellensúlyozni, illetve megakadályozni. Egység- és nemzetépítés határozza meg a politikát a függetlenség utáni években, ami egyre határozottabb eszközökkel történik, miközben pedig a modernizáció és az önellátás illetve függetlenedés a legfıbb gazdasági célkitőzések. Mindezek komoly politikai erıfeszítéseket és mélyreható társadalmi reformokat kívánnak meg. A mai Eritrea pedig még mindig az átalakulás éveit éli, amelyben a kitőzött politikai célokat az egymást váltó központi intézkedések kísérlik meg megvalósítani. 35

EPLF: Eritrean People’s Liberation Front. Az 1961-ben alakult ELF-bıl vált ki, majd 1991-ben a harminc évig tartó Eritreai Függetlenségi Harcokból az EPLF került ki gyıztesen. Jogutódja, a People’s Front for Democracy and Justice ma az egyetlen és egyben kormánypárt.

134


A kormány egységteremtı politikájának egyik sarkalatos intézkedése a national service ami minden fiatalnak kivétel nélkül elıír egy fél éves katonai szolgálatot és az azt követı egy éves, de gyakran annál hosszabb ideig tartó nemzeti szolgálatot egy kijelölt intézményben vagy munkaterületen. Hasonló kiképzéseket a diaszpórában élı eritreai szülık gyermekeinek is szerveznek. Az oktatás, a national service, a nemzeti hagyomány és múlt megteremtése illetve a tudatos nemzeti propaganda és intézmények az egységesítést tőzik ki célul, ugyanakkor a már említett etnikus és vallási kötıdések és a hagyományos megélhetési formák egyelıre ellentmondanak az egységesítési törekvéseknek. Mindezek az ellenálló évszázados kötıdések azonban a térség hosszú idık alatt kialakult egymást kiegészítı rendszerei, melyben az etnikus, klimatikus, földrajzi és topográfiai tényezık ugyanúgy, mint a Közel-Kelet korai múltja is szerepet játszanak. Az egység megteremtésének egyik eszköze 1994-ben a Földreform bevezetése volt, ami a modernizáció jegyében alapjaiban tervezi lerázni mindezeket a kötöttségeket.

Klimatikus és társadalmi tényezık hatása a mezıgazdaságban Az ország területe négy különbözı mezıgazdasági és éghajlati zónára osztható: a keleti tengerparti sávra, a nyugati alföldre, a központi felföldre és a két utóbbi zóna között húzódó keleti meredek lejtıkre. A keleti tengerparti sáv sivatagos, félsivatagos vidék, ahol az esı kiszámíthatatlanul az októbertıl márciusig tartó idıszakban érkezik, de éves szinten is csak maximum 200 mm esik. Idetartozik az Etiópiába is átnyúló Danakil-mélyföld, ahol a csapadék átlag 0 mm; itt található a térség legmelegebb pontja is. Ez a terület növénytermesztésre nem alkalmas, ezért az itt élı csoportok elsısorban nomád állattartók. Újabban a kormány kísérletet tett a föld öntözéses megmővelésére a térségben létesített mezıgazdasági farmokon, ami sikerrel kecsegtet. A keskeny lejtıs keleti övezet jó termıfölddel rendelkezik, egy évben két esıs idıszakot él meg, alkalmas gyümölcsök, zöldségek és kávé termesztésére is. A nyugati alföldeken a fı mezıgazdasági termékek a cirok, kukorica, köles, hüvelyesek, szezámfő és gyapot. 1500 méter fölött, a felföldön leginkább gabonaféléket, köztük teffet, árpát és búzát termesztenek. Ez utóbbi zónákban az éves csapadékmennyiség 400-500 mm között mozog. Az ország földjének mindössze 5%-a minısül termıföldnek. A többi földterület csak legelınek alkalmas. Mivel az ország mezıgazdasági termelése a naturális gazdálkodásra épül, és az öntözés a gazdaságokban általában nem megoldott, a termelés elsısorban a csapadék mennyiségétıl függ. Ez a függıség különösen jelentıs országos szinten, hiszen a lakosság 80%-a mezıgazdasági termelı, elsısorban önellátó gazdálkodó. Az esızés-szárazság természetes ingadozását a 70-es éveket megelızıen gabonatartalékok felhalmozásával vagy a fıként Szudánba induló ideiglenes munkavállalással ellensúlyozták (Pateman 1988: 164). A háború alatt jelentkezı szárazság párosulva a nagy területeket érintı aknásítással, alkalmanként a föld megmunkálására alkalmas férfiak elhurcolásával vagy migrációjával, végzetes károkat okozott. A háború alatt erdıket vágtak ki, hogy a terep beláthatóságát biztosítsák és sáncokat emeljenek, taposóaknákat helyeztek el a frontvonalakon, ami miatt egyes területeken a termelés teljesen megtorpant, továbbá a Derg36 termıföldeket és falvakat égetett fel, ezzel megfélemlítve a helyieket. Mindezek olyan károkat okoztak, melyek földerózióhoz és elsivatagosodáshoz vezettek és vezetnek. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az elmúlt években az átlagosnál kevesebb esı esett, emiatt a vízlelıhelyek száma is csökkent.

36

Az etióp Derg vagy Dergue az 1974-ben hatalomra jutott maoista elveket valló katonai rezsim.

135


Ilyen feltételek mellett a kilencvenes éveket véve alapul a UNDP adatai szerint az ország a szükséges mennyiség 60-70%-át képes megtermelni olyan években, amikor az esı kellı mennyiségben érkezik, ugyanakkor szárazság idején csak 25% körül terem. Az ország gazdasága ily módon nagy mértékben az esızésektıl függ. Eritrea már az olasz gyarmati idıkben sem tudta teljes mértékben megtermelni a szükséges élelemmennyiséget. Bizonyos mezıgazdasági javakból behozatalra szorult, melyet akkor Szudánból és Etiópiából fedezett. Fontos mezıgazdasági termékeket azóta is külföldrıl szerez be, melyek között van a nemzeti étel alapanyaga, a teff, a kávé, aminek jellegzetes elkészítése fontos szerepet tölt be a mindennapokban, illetve a búza is. Az ország a szükséges élelmiszer mennyiséget részben segélyekbıl fedezi, részben pedig exportra termelt javainak bevételébıl. Az új évezredben a lakosság körülbelül fele az élelmiszersegélyektıl függött. A kormány tervei között nagy hangsúlyt fektet az ország önellátásnak biztosítására, amit a mezıgazdasági termelés, elsısorban a földmővelés modernizálásával képzel el. Erre dolgozta ki 1994-ben a Földreform programját, és ezt segítik a függetlenség óta zajló projektek, köztük a lejtıs területeken a földerózió megfékezése a vidék teraszosításával, vagy a gátak és kutak építése, ami egyenletes vízellátást biztosít. Miközben az ország természetes erıforrásai (földpát, káliumkarbonát, arany, kaolin, cink, vörösréz, só, hal, gránit, márvány, feltételezések szerint olaj és földgáz is) bevételt biztosíthatnának az országnak, a kormány abbéli elhatározásában, hogy megóvja az országot a túlzott külföldi befolyástól, viszont saját szaktudással és tıkével nem rendelkezik, egyelıre a mezıgazdaságtól remél rövidtávon eredményeket. Az ország erıforrásainak felhasználásával megteremtett önellátás gondolata a függetlenségi harcok idejéig nyúlik vissza, amikor a harcoló eritreai frontok legfıbb anyagi bázisát a külföldön élı eritreaiak jelentették. A függetlenség kivívása után a harcokat mint az önállóság megteremtésének és a heroikus küzdelemnek idıszakát emlegették. Ekkor a már említett EPLF négy lehetıséget vett számba az élelmiszertermelés növelésére, vagyis a lakosság önellátásának megteremtésére. Elsıként a földosztást említi, majd újabb területek mővelés alá vonását, a mezıgazdasági eszközök fejlesztését, végül az alapvetı szükségleteket kielégítı, fogyasztható élelmiszerek elınyben részesítését az egyéb, piacra termelt javakkal szemben (Firebrace 1984: 85). Ezek a célkitőzések továbbra is prioritást élveznek. Jelenleg a kormány legfontosabb feladatának tehát a mezıgazdaság modernizálását tartja, mellyel célja egy segélyektıl független nemzeti gazdaság létrehozása. Mindezt azonban hátráltatja egyrészt az, hogy a földmővelés az országban majdnem kizárólag naturális gazdálkodást jelent, még mindig nem történt meg a földmővelés gépesítése, a vidéki lakosság földjeit a hagyományos eszközökkel mőveli és az öntözés nem jellemzı. A sőrőn lakott felföldön továbbá a föld túlzott kiszipolyozása a termıtalaj minıségének romlásához vezetett. Mindehhez járul még az elmúlt évek esıhiánya is. Ráadásul az ország gazdasága érezhetıen megrendült, amikor 1998-ban Eritrea konfliktusba keveredett szomszédjával, Etiópiával. Az összetőzéssel Eritrea gyakorlatilag legfıbb üzleti partnerétıl esett el: Etiópia több tíz milliós lakosságát ellátó eritreai kikötık maradtak munka nélkül és iparágak estek el elsıszámú piacuktól. A háború közvetlen hatásaként pedig otthonokat, állatállományt veszített az ország. 2005-ben a gazdaság teljesen megbénult, elapadtak valutaforrásai, megszőnt az import, leállt a termelés. Hogy ebbıl a keserves nemzetközi elszigeteltségbıl kilábaljon, a kormány egyrészt partnereket keresett, másrészt újult lendülettel hangsúlyozta a mezıgazdaság elsıdleges szerepét. 136


A központi magasföld megélhetési lehetıségei és a megbomló rendszer A mezıgazdaság fejlesztésétıl tehát elsıként az ország élelemhiányának megoldását várják. A függetlenség utáni elsı jelentıs agrárreform az 1994-es Földreform volt. Ennek elızményei számos irányba mutatnak, és elsısorban a felföldi földhasználat sajátosságaiból eredeztethetık, és – nemzetgazdasági célokat tekintve – annak hiányosságaira adott válaszként értelmezhetık. Az eritreai magasföldön, más néven a Kebessza térségben élı tigrinya nyelvet beszélı népesség hagyományosan földmővelésbıl él, melyet kiegészít az állattenyésztés. Ez a terület az ország 1/6-át teszi ki, ugyanakkor az összlakosság megközelítıleg fele él itt. A folyamatos népességnövekedés következtében minden megmővelhetı földterületnek értéke van, erdıségeket csak elvétve találunk, és az állattartás is másodlagos szerepének köszönhetıen nagyrészt a felföldi területek peremvidékére szorult. A térségre jellemzı a föld relatív soványsága és a népességhez mért szőkössége. A folyamatról már Nadel is említést tesz: „a mindennapos megfigyelések bizonyítják, hogy a felföld népessége szaporodik, és a népesség növekszik” (1946: 3). Az olasz (1889-1941) majd brit fennhatóság (19411952) alatt jelentkezı földelkobzások pedig csak tovább fokozták a földhiányt. Ezt helyi szinten a különbözı lokális egységeken belül elfogadott szokástörvények próbálták meg kezelni, melyek szabályozták a földcímek osztását, a legelık használatát és a földhöz való jutás kritériumait, és melyek minden esetben szigorúan különbséget tettek a helyiek és újonnan betelepedettek között. A földhöz való jutás joga kivételes esetektıl eltekintve a földet elsıként mővelés alá vonó, vagy arra a jogot megszerzı egyén férfi utódait illette. Ezt a formát, amikor egy egyén tulajdonában van egy földdarab, nevezhetjük egyéni tulajdonlásnak. A föld általában kétféle módon öröklıdhetett utódai között. A földterület osztatlan maradhatott, és azt használatra, periodikus rotáció kíséretében az arra jogosult férfi utódok megkaphatták, ilyenkor a föld a patrilineáris ágazat, az enda kezében maradt, és ı rendelkezett a föld adminisztrálásáról. Ezt nevezhetjük ágazati vagy resti tulajdonlásnak. Az öröklés másik formájában a föld folyamatosan továbbaprózódott úgy, hogy a férfi utódok egyenlıen részesültek apjuk földjébıl. Ezt nevezhetjük tselmi tulajdonlásnak. E két forma nem ritkán egybemosódott; gyakorta ez utóbbi a föld túlzott elaprózódása miatt idıvel a resti tulajdonformát követte. Az említettek mellett megkülönböztethetjük még a falutulajdonlást, melyet diessa vagy shehena néven ismernek. Ezt általában a földhasználat egy késıbbi formájának tekintik, és kialakulását gyakorta a földhiányra vezetik vissza (errıl lásd Nadel 1946; Zekarias 1966). A földhasználati formák jellegzetesen a rokonsági struktúrára épültek, és ez alól nem volt kivétel a korai, lokalitásokra épülı diessa vagy shehena sem. Ez utóbbiakban azok, akik nem tudták igazolni, hogy a falu valamely ısétıl származnak, csak nehezen juthattak földhöz. A falvak szegmentált ágazatokra épülı rokoni struktúrája, különösen a tselmi és resti rendszerekben, biztosította minden egyén számára helyét és földhöz való jogát a lokális egységben. A földhasználat és társadalmi struktúra közti viszonyt szabályozó szokásjogok mára már csak töredékesen élnek tovább, ugyanis az európai gyarmatosítás ideje alatt már megjelentek a szokásjogok autoritását gyengítı törekvések. A földelkobzások következtében, illetve az azok nyomán jelentkezı nem ritkán véres összetőzések enyhítése érdekében Eritrea nagy részén a földhasználatot markánsan érintı intézkedéseket vezettek be. Az olasz gyarmatosítók idején számos faluban bevezették az ott korábban ismeretlen falutulajdonlást. Késıbb pedig, az 1970-es és 80-as években az etióp-eritreai harcok alatt az Eritreai Népi Felszabadító Front (EPLF) és az ellenében harcoló etióp Derg is szintén a falutulajdont részesítették elınyben, és egyéb, a falu adminisztrációs és politikai struktúráját megreformáló intézkedéseik kíséretében a falu minden férfi tagjának 137


egyenlı jogokat ígértek, amivel remélték eltörölni a hagyományosan a falu „ıslakosainak” járó privilégiumokat. Az egység és modernizáció jegyében fogant meg a Földreform kidolgozásának gondolata is. A harcok alatt az EPLF egy alapos felmérésekre épülı tervet dolgozott ki a vidéki társadalom mobilizálására, melyben nagy teret szentelt a földreformnak. A befolyásuk alá vont területeken, ami 1987-re a falvak egy harmadát jelentette (Pateman 2000: 163), kampányokkal, meggyızéssel hirdették programjukat a falusiak körében. Az 1977-re kidolgozott National Democratic Revolution Program címő kiadványában négy csoportba sorolja a felföldi lakosságot: feudális földbirtokos, gazdag paraszt, középparaszt és szegény paraszt. Programjával e két utolsót célozza meg, akik számban az összlakosság megközelítıleg 70%-át tették ki. A program egyik sarkalatos pontja a föld egyenlı elosztása és a falutulajdon bevezetése vagy felélesztése. Továbbá tervezték a nomád és félnomád csoportok mezıgazdasági képzését is. A felföldi falvakban az EPLF emberei a helyi vezetıkkel együtt paraszt győlést hívtak össze, akiknek feladata volt, hogy a földet az utasítások alapján újraosszák, és két bizottságot válasszanak, az egyiket a késıbbi földosztások lebonyolítására, a másikat pedig a falu ügyeinek intézésére. Eszerint mind a faluvezetésben, mind a földkérdésben a teljes egyenlıséget kívánták megteremteni. Ezek az intézkedések mélyreható változásokat eredményeztek azokon a területeken, ahol az EPLF huzamosabb ideig meg tudta vetni lábát. Mindez egy meghatározó idıszakot jelöl a késıbbi nemzetépítés szempontjából, ugyanis az EPLF 70-es, 80-as években tett lépéseit tekinthetjük a társadalmi és mezıgazdasági modernizáció elsı igazán jelentıs eseményének. Egyben ez a létezı társadalmi rend megbomlásának idıszaka is, amikor a háborús körülmények, a gazdasági instabilitás a korábban létezı erıviszonyok átrendezıdése, a gyakori kényszer az otthonok elhagyására, a bizonytalanságérzet eluralkodása a fennálló rend megkérdıjelezéséhez vezetett. Ezzel szemben az ország bizonyos területein a háborús körülmények a fennálló rendszer megırzését segítették. A fennálló rendszer alapjainak változatlan megırzésére szolgáltat Tronvoll példákat (1998a: 261), és megjegyzi, hogy ez részben annak köszönhetı, hogy a földjogok birtokosai miközben védték privilégiumaikat, védték a fennálló rendszert is. A faluvezetés és földjogok tehát egy társadalmi rend létezı elemei voltak, erre egy egész rendszer épült, így annak megırzése a lokális vezetés érdekében állt. Másrészt pedig megjegyzi, hogy a háború alatt a rendszer ellen potenciálisan lázadó, többségében fiatalok, tömegével hagyták el a falvakat, és csatlakoztak a frontokhoz. Míg a rendszer alapjaiban ily módon megmaradhatott, addig az egyének ezrével kényszerültek otthonuk és lakóhelyük elhagyására. İk részben Szudánban kerestek menedéket, részben a frontokhoz csatlakoztak. Számukra már mást jelent a valaha volt szoros föld-egyén viszony, melynek kapcsán még Nadel az eritreai földmővesrıl ezt írja: „He does not possess his land but is possessed by it” (1946: 1). Ez a kötıdés szakadt meg akkor, amikor a Szudánban menedéket keresı eritreaiak hazatértek, vagy az otthonukat vesztett volt harcosok évtizedek után újra letelepedtek. Nekik a kormányprogram a felföldi földhiányra és a nyugati alföldek kihasználatlanságára hivatkozva eredeti otthonuktól távol biztosított háztelket és megmővelhetı területet. Másik lényeges jellemvonása az EPLF programjának, hogy a földmőves megélhetést tekinti elsıdleges megélhetési forrásnak (lásd Tronvoll 1998b), míg a pásztorkodó, nomád életmód fejlesztésével vagy esetleg fennmaradásával nem számol. Ez a késıbbi földprogramokban is hasonlóan elhanyagolt marad. Mindannak ellenére, hogy a sivatagos, vagy félsivatagos kiszámíthatatlan esızésekkel ellátott, gyakran szárazságtól sújtott területeken a növénytermesztés lényegesen nagyobb kockázattal jár.

138


A földhasználat modernizálása és az 1994-es Földreform A háború alatt bevezetett reformokhoz hasonlóan jelentıs változás akkor jelentkezett, amikor Eritrea elnyerte függetlenségét. Az EPLF került ki gyıztesen a 30 évig Etiópia ellenében vívott háborúból. Sikerét a késıbbi elemzık szerint átfogó reformprogramjának köszönhette, amivel képes volt nagy tömegeket mobilizálni. A Függetlenség (1991) után 1993-ig egy átmeneti kormány állt Eritrea élén, ami a People’s Front for Democracy and Justice néven 1994 óta még mindig kezében tartja az ország irányítását. Elsı néhány évében gyakorlatilag az egész országra kiterjesztette a harcok alatt kidolgozott programját. A program értelmében az ország egészében bevezették a falutulajdonlást, melyben a földcímek minden egyénnek nemre, etnikus és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül egyenlıen jártak, eltörölték az „ıshonos” családok privilégiumait és a nyilvános közgyőléseket bízták meg a falusi közigazgatással. 1994-ben a kormány kihirdette Földreformját, mellyel minden földet az állam kezébe helyezett. Ez a kiáltvány fı vonalaiban a következıképpen néz ki: a föld tulajdonosa az állam; a jogok juttatása az állam hatáskörébe tartozik; háromféle haszonélvezeti jogot különböztet meg: háztelekre és megmővelhetı földre minden eritreai állampolgár jogosult lehet, míg haszonbérleti jogok mezıgazdasági farmok létesítésére, befektetésre adhatók. Háztelekre és megmővelhetı földre az a 18. életévét betöltött személy jogosult, aki eleget tett nemzeti kötelezettségeinek, tekintet nélkül vallására, nemére, etnikus hovatartozására. A megmővelhetı földeknél továbbá még kritérium, hogy az egyén a faluban lakjon vagy elsıdleges megélhetése a földbıl származzon. A reform továbbá tartalmazza, hogy minden földre jogosult élethosszig tartó haszonélvezeti jogokat kap, ezzel megszőnik a föld idıszakos rotálódása, és a jogosult halála után, ha örökösei nem tartanak igényt elıjogaikra, a föld visszaszáll az államra. (Land Proclamation 1994/58) A Földreform egyik megfogalmazója, Alemseged Tesfai (é.n.) megemlíti, hogy a hagyományos földhasználati rendszerek nem elégítik ki a modern követelményeket, mert a föld folyamatos degradálódása és a népességnövekedés földhiányhoz vezetett, minek következtében egyes falvakban több mint 40 éve nem volt földosztás, amivel a fiatal generációk megélhetését lehetetlenítik el. Vagyis a hagyományos földhasználat nem bizonyult elég hatékonynak. A reform szerinte megtartja az alapokat, viszont megváltoztatja a ráépülı struktúrát, azaz a kormány lesz felelıs a földosztásért és az adminisztrációs feladatokért (é.n.: 9). Eszerint a reformok várhatóan enyhítik a földhiány problémáját, megfékezik a föld degradálódását és elımozdítják a magántıkebefektetést és a kezdeményezı kedvet, ugyanis az egyén feltételezhetıen jobban gondját viseli majd földjének, ha azt élethosszig tartó használatra kapja meg, továbbá az egész ország területét átfogó természete miatt csökkentik az eltérı szokásrendszerekben gyökerezı földviták számát és fenntartják a gazdasági egyenlıséget az állampolgárok között. A reformot azonban számos kritika éri, ugyanis egyes területeket és csoportokat hátrányosan érint. Az egyik legjelentısebb és gyakran hangoztatott kritika az, hogy szinte teljesen figyelmen kívül hagyja a nomádokat, akik pásztorkodásból tartják fenn magukat (lásd Tronvoll 1998b; Naty 2002; Favali és Pateman 2003: 127). Naty továbbá kihangsúlyozza a délnyugati marginális csoportok helyzetét, akiknek földhasználati rendszerét gyakorta félreértették a felföldi kormányalkotó csoportok. Az ebben a régióban élı kunamák és narák klán közösségei tulajdonosai voltak a földnek, amit a szokástörvényeikben meghatározottak szerint mőveltek. A gyarmatosító hatalmak és a mai kormány azonban a látszólag használaton kívül esı földeket kisajátították nagyüzemi termelésre. A pásztorcsoportokat is hátrányosan érinti a legelıföldek csökkenése vagy a rendszeres itatóhelyek köré épülı üzemek, melyet ugyan a reformkiáltvány szabályoz, és elıírja, hogy ilyen esetekben a nomádok számára biztosítani kell az utat a forrásokhoz. Tronvoll (1998b: 475) továbbá 139


megjegyzi, hogy ezt tekinthetjük a hagyományos letelepedett-nomád ellentétnek, ami az eritreai történelemben az EPLF-ELF harcában is felismerhetı. A Földreform teljes bevezetése még várat magára. A kormány annak fokozatos bevezetése mellett döntött. Országszerte ma még a hagyományos földhasználati rendszerek vannak gyakorlatban, ma azonban már háztelekhez csak az juthat, aki az új törvények szerint arra jogosult. A földjogokat is az abban foglaltak szerint osztják, a föld azonban továbbra is periodikus rotációban marad. A Földreform következményei nehezen megjósolhatók, annál is inkább, mivel a kormány úgy tőnik, azt flexibilis eszközökkel tervezi bevezetni. Egyelıre nagy energiákat fektetnek a földek osztályozásába, ami alapján várhatóan a telkek egyes területeken egyenlıen kioszthatók lesznek. Tronvoll (1998a: 276) a folyamatban a kormány azon törekvését látja, amely a közösségek felbomlásához vezet, és elımozdítja a nemzetállam kialakulását. A várható következmények között megemlítik még a rokonsági kötelékek meglazulását, illetve a családi kapcsolatok átalakulását, annak következtében, hogy a nık is házhoz és földhöz juthatnak majd (Favali és Pateman 2003: 129). A Földreform tehát a felföldi földhasználatot tekinti alapnak, arra építve egy modernizációs tervet vizionál, melyet az ország egész területén tervez bevezetni. A reform célja, hogy egy mőködı nemzeti gazdaság megteremtését elımozdítsa, biztosítsa az ország és a gazdaság résztvevıinek függetlenségét, elısegítse az ország egységesítését, továbbá segítse a mezıgazdaság infrastrukturális fejlesztését és a földek körültekintıbb gondozását. Másrészt viszont a reform támadói hiányolják a pásztorkodó, nomadizáló csoportok érdekeinek védelmét, a reform egyértelmően a letelepedett népességet támogató természetét, ami az állattartást negatívan érintheti, annak ellenére, hogy a föld minısége sok helyütt nem teszi lehetıvé a földmővelést, és az ország legfıbb export cikkei elsısorban a bır, hús és élı állatok.

A Földreform és modernizáció egy eritreai felföldi faluban A Földreform egyik már említett célja, hogy országszerte egységesítse a földhasználatot. Ez a vezetés makro-fejlesztési politikájának részét képezi, és mint olyan, egy a helyi sajátosságoktól elrugaszkodott elképzelést ragad meg. A felföldi régió kerületeinek és falvainak földhasználata ugyanis nem egységes. A különbségek két tényezınek tulajdoníthatók. Egyrészt a térségenként kialakult szokástörvényekben mutatkoznak eltérések, melyek a helyi történelmi, topográfiai sajátosságokra és etnikus viszonyokra vezethetık vissza. Az innen eredeztethetı különbségek az évszázadok gyakorlatában rögzültek. A nem a hagyományos rokoni struktúrára épülı jelentısebb eltérések pedig a XX. századi reformoknak tulajdoníthatók. Az olaszok megjelenését követı idıszakokban már jól nyomon követhetık az egyes térségeket ért központi reformok. A fentiekben bemutatott országos szintő változásokat lokális szinten az alábbiakban egy felföldi falu példáján szemléltetem. Beleza más felföldi faluhoz hasonlóan egy a rokonsági struktúrára épülı település, ahol egészen 1982-ig, a Derg reformok bevezetéséig a hagyományos, ágazati struktúrára épülı tselmi földhasználati rendszer volt használatban. Ebben a rendszerben a föld rotálódása és a földcímek osztása az íratlan szokástörvények szerint mőködött. Jelentıs változás a rendszerben akkor történt, amikor 1975-ben a falut az etióp Derg felégette, minek következtében az, aki csak tehette, onnan elköltözött. Hét évvel késıbb a Derg bevezette a falutulajdonlást. A falusiak erre úgy emlékeznek vissza, mint egy kényszerő váltásra, ami csak azokat érintette, akiknek nem volt lehetısége a falu elhagyására. 140


A falu 1991 után újra benépesedett. Azok, akik ideiglenesen Aszmarában húzták meg magukat, visszaköltöztek, és apaági felmenıik után földet kaphattak immáron az újonnan bevezetett, fent bemutatott EPLF reformok jegyében. Ez a váltás leginkább az adminisztrációt érintette. A földet továbbra is a korábbiakkal megegyezı módon mővelték, az ágazatoknak azonban többé nem volt szerepe és beleszólása a föld adminisztrálásába. Azonban nem szőnt meg teljes mértékben a szerepük, ugyanis mind a mai napig ahhoz, hogy valaki földet kapjon, igazolnia kell, hogy apaági felmenıi a faluból származnak. Ezt pedig az az ágazat igazolhatja, melyhez a család tartozik. Hasonlóan, mind a mai napig az ágazatokat külön felkérik, számolják össze, hogy az aktuális törvény szerint hány földre jogosult egyén tartozik hozzájuk, és ez alapján határozzák meg, hogy hány egyenlı részre kell felosztani a földterületeket, amelyeket viszont már az ágazatoktól teljesen függetlenül végeznek és osztanak. A Földreform teljes bevezetése várat magára. A földosztást és földrotációt egyelıre nem érintette a reform, vagyis az élethosszig tartó haszonélvezeti jog még nem került bevezetésre. Jelentıs változás érte azonban a földre jogosultság kritériumait. Egyrészt ma azok a családos vagy alkalmasint nem családos férfiak és nık kaphatnak háztelkeket és megmővelhetı földet – egységesen 500 m2-t –, akik letöltötték nemzeti szolgálatukat, vagy akik felmentést kaptak e szolgálat alól. Ily módon a földhöz való jog eltávolodott a falusi lokális adminisztrációtól, és állami, központi döntéssé lett. Földet kaphatnak továbbá a külföldön élı eritreai állampolgárok is. A Földreform egyik kimondott célja, hogy segítse tisztázni és elfeledtetni a múltban gyökerezı földvitákat. Két példát is szolgáltat erre Beleza. Egy földterület hovatartozása vitatott volt Beleza és a szomszédos Adi Nefasz között. A vita az olaszok idejéig nyúlik vissza, amikor egy földterületet az olasz közigazgatás kisajátított Beleza földjébıl, és cserébe Adi Nefasz földjét ajánlotta fel, míg ez utóbbi falu annak megfelelı nagyságú földet kapott területének másik oldalán. Késıbb Adi Nefasz visszakövetelte földjét, amelyen a kormány a függetlenség után kormányépületeket emelt, ezzel lezárva a konfliktust. A másik vita egy szintén Adi Nefasz és Beleza közti földterület fölött robbant ki akkor, amikor a Derg bevezette a falutulajdonlást és az addig közösen birtokolt föld hovatartozása kérdésessé vált. Ennek a földterületnek hovatartozása olyan férfiak közbenjárására tisztázódott 2006-ban, akik a faluban születtek, de ma Aszmarában, legtöbben a közigazgatásban dolgoznak. Falusi szinten a Földreform tehát a földvitákban sikert könyvelhet el. A lokális kötıdések meglazultak, ami tulajdonítható részben az 1975-ös, de Belezában 1982-ben bevezetett Földreformnak, amikor a földek adminisztrálása átkerült a faluvezetés kezébe, ezzel együtt az ágazatok szerepe is csökkent mind a gazdasági, mind a kulturális életben. A termelékenység azonban nem nıtt, sıt visszaesett. A föld területe és minısége nem elegendı, egy átlag család évek óta nem tudja az egy éves gabona mennyiséget megtermelni. Mivel az élethosszig tartó haszonélvezeti jogokat még nem vezették be, annak hatása nem látható. Ettıl várják, hogy a termelı majdan jobb gondját viselje földjének, és megóvja a túlzott kiszipolyozástól. A Földreform lehetıvé teszi a föld kereskedelmi célokra történı bérlését. Ennek köszönhetıen a falu vezetése bérbe adott egy földterületet, melyet mezıgazdasági célokra használnak. A falu a bérleti díjból fedezi középületeinek és fıútjának rendben tartását. A bérlık pedig a bevezetett szivattyúrendszernek és a trágyázásnak köszönhetıen a föld eddigi legjobb kihasználását érték el.

A Földreform várható eredményei nemzetközi kontextusban 141


A Földreform a tulajdonviszonyokat átstrukturálta, ugyanakkor nem kapcsolta be a földet a kereskedelmi körforgásba. A föld tulajdonosa az állam lett, és nem az azt használó közösség. Ezzel a gazdálkodást kimozdítják társadalmi és kulturális beágyazottságából, az egyén, illetve a gazdálkodó többé nem lokális közösségének tagjaként, hanem nemzetének tagjaként mőveli földjét. A program igyekszik az egyén-föld viszonyát racionális és pusztán gazdasági alapokra helyezni. Gazdasági szempontból az egyén ily módon egyenesen a politikai, nemzeti apparátusnak lesz alárendelve, és feltételezhetıen csökken a lokalitáshoz, helyi társadalmi struktúrához való kötıdése. Ugyanakkor mindez azt is elırevetíti, hogy míg eddig a közösségek gondját viselték a földnek, amit szokástörvények, a környezettel fenntartott szükségszerő szimbiózis megkövetelt, ebben a modernizációs rendszerben az államnak és az egyénnek kell mindezt átvállalnia. Ma, ha valaki földet igényel, akár befektetési szándékkal, akár családi gazdaság létrehozása céljából, az állam bizonyos éves adó megfizetésére kötelezi, továbbá elıírja, hogy a föld kiutalásakor meghatározott célokra kell a földet használnia. Ha a birtokló ennek nem tesz eleget, és nem végzi a meghatározott tevékenységet, az állam elveheti tıle a földet. Az állam ennek értelmében teljes ura és legfıbb tulajdonosa a földeknek. Az egyének azt csak használatra kaphatják meg, amiben nagyon hasonlít a korábbi rendszerekhez, amikor a földek adása-vásárlása szintén csak kivételes esetekben történhetett meg. Akkor is, és a Földreform értelmében is a földnek elsısorban használati értékét ismerték el. Tehát a program egy hagyományos alapokra épülı mégis modern nemzeti gazdaságot vizionál. Ezen keresztül az eritreai vidéki gazdaságok önellátását remélik megvalósítani úgy, hogy közben a gazdaságok technikai és infrastrukturális fejlesztését várják. Bár a reform célja, hogy önellátó gazdaságokra épüljön a vidéki társadalom, visszaszorítsák a külföldi segélyek és import hangsúlyos szerepét, és ezáltal önálló, stabil eritreai gazdaságot építsenek fel, egyelıre még kérdéses, hogy be tudja-e váltani a hozzáfőzött reményeket. Az önellátás kisgazdaságokon keresztül történı megvalósítása mellett támogatják a kereskedelmi befektetéseket is. A kereskedelmi célú földbérlés bérleti díj fejében meghatározott célokra használható. A nagyüzemi termelésre fordított földek többsége nem a sőrőn lakott felföldi területeken, hanem az ország nyugati részén helyezkedik el, ugyanis ott hagyományosan fıleg nomád-félnomád állattartó csoportok éltek vagy földmőves kunama és nara csoportok, akiknek földhasználati szokásai eltérnek a felföldi tigrinyákétól. (lásd Naty 2002) A földhasználat reformjának egyik nem titkolt célja volt, hogy a mezıgazdasági termelést a kereskedelmi farmok létrehozásával fellendítse, hasonlóan ahhoz, ahogyan az olasz farmokat létrehozták. Ez a fajta bérlés tıkét és befektetést igényel ugyanakkor fizetett munkahelyeket teremt és bevonja a mezıgazdaságot a kereskedelmi körforgásba. Eritrea elsıdleges feladata, hogy megoldja az ország élelmezésbiztonsági problémáit, és célja, hogy mindezt a föld legjobb kihasználásán keresztül érje el. Ehhez a mezıgazdaság megreformálása elengedhetetlen. Jelenleg az ország ipara fejletlen, az ipari üzemek pedig igény, kereskedelmi kapcsolatok és valuta hiányában kihasználatlanok. Ilyen gazdasági helyzetben a mezıgazdasági termelés növekedése nyújthat némi enyhülést. Ehhez pedig jelenleg külföldi tıke bevonására van szükség.

Felhasznált Irodalmak Favali, L., Pateman, R. (2003): Blood, Land and Sex: Legal and Political Pluralism in Eritrea. Bloomington: Indiana University Press 142


Firebrace, J., Holland, S. (1984): Never Kneel Down: Drought, Development and Liberation in Eritrea. Nottingham: Spokesman Land Proclamation 1994/58 Nadel, S. F. (1946): Land Tenure on the Eritrean Plateau; Africa 16. évf. 1. szám, 1-22; 16. évf. 2. szám, p. 99-109 Naty, A. (2002): Environment, Society and the State in Western Eritrea; Africa 72. évf. 4. szám, p. 569-597 The Constitution of Eritrea Pateman, R. (1988): Drought, Famine and Development; In The Long Struggle of Eritrea for Independence and Constructive Peace. Cliffe, L. és Davidson, B. (szerk.) Nottingham: Spokesman. p. 163-186 Pateman, R. (2000): Eritrea: Even the Stones are Burning. Lawrenceville NJ: Red Sea Press Tesfai, Alemseged (é.n.): Property Rights, Land Tenure and the Constitution: The Eritrean Challenge Tronvoll, K. (1998a): Mai Weini. Asmara: The Red Sea Press Tronvoll, K. (1998b): The Process of Nation-Building in Post-War Eritrea: Created from below or Directed from above?; The Journal of Modern African Studies; 36. évf. 3. szám, p. 461-482 Zekarias, A. (1966): Land Tenure in Eritrea. Addis Abeba: Addis Printing Press

Livelihood and the Land Reform in Eritrea Sába Tesfay, doctoral candidate ELTE, Doctoral School of Ethnography: European Ethnology Eritrea, with its diverse ethnic traditions, officially gained its independence in 1993. Since then, the government has been striving to unite the country and alleviate division along ethnic, religious or linguistic boundaries. One way of attaining national unity is through the economy. The Land Reform of 1994 is part of an agricultural reform series in Eritrea, and as such, has been part of a large-scale modernization and nationalization scheme. It is rooted in the EPLF’s program of 1977. The idea behind the land law was that the prevailing land tenure systems could not accommodate the growing population and were an impediment to development and the introduction of modern techniques. It aims at assuring agricultural and industrial development, encouraging private investment, facilitating the improvement of the living standard of the people of Eritrea and being applicable throughout the nation. This fits into the modernization policy of the country, which visions a self-sufficient national economy. According to the Land Proclamation, land is owned by the State, every Eritrean citizen is entitled to usufruct right over land. It differentiates between tiesa (land for housing) and farming land. Tiesa is due to every citizen above eighteen, provided they have applied for it and they have fulfilled their national duties as it is specified in Legal Notice 31/97. Farming land is due to any citizen whose livelihood depends on it. The Land Proclamation, furthermore, allows for leasehold, where there is not any citizenship requirement. The Land Reform has not been completely implemented. The criteria for allocating land for housing has already been altered, although life-long usufruct rights over arable land have not been introduced yet. Therefore, its consequences are yet to be seen. Pursuant to the Land Reform, the owner of all land in the country is the state; the government can allocate land complying with their national policy. At present, the government is seeking potential agricultural investors to improve agricultural productivity. 143


Szudán termelési jellemzıi, élelmiszergazdasági befektetési lehetıségek Kanizsay Endre c. egyetemi tanár, nemzetközi fıtanácsos, SZIE Mezıgazdasági- és Környezettudományi Kar, Nemzetközi Fejlesztési és Trópusi Osztály, Gödöllı; Afrikai Magyar Fejlesztési Társaság, Budapest Sadig K. Omara c. egyetemi tanár, Khartoumi Egyetem; államminiszter, Mezıgazdasági és Erdészeti Minisztérium, Khartoum, Szudán Juhász Péter Gergı PhD. Hallgató, SZIE Gödöllı Az Észak-Kelet Afrikában fekvı Szudán a földrész legnagyobb országa. Szárazföldi határai: Egyiptom, Líbia, Csád, Közép-Afrikai Köztársaság, Kongói Demokratikus Köztársaság, Uganda, Kenya, Etiópia, Eritrea, míg Keleten a Vörös-tengerig terjed. Területe 2,5 millió km2, legmagasabb pontja a Kinyeti hegy (3187 m). Népessége 40 millió fı, az etnikai csoportok száma 583. Államformája köztársaság, 26 tartományi állama van, fıvárosa Khartoum (8,5 millió lakos). Jelenleg a hatalmat a katonai hunta gyakorolja, illetve a Kongresszus párttal közösen kormányoz. Hivatalos nyelv az arab (angol), vallási megoszlása: 70% szunnita muzulmán, 25% törzsi vallású, 5% keresztény. Születéskor várható élettartam 58 év, az egy fıre jutó GDP 1900 US Dollár, pénzneme a szudáni dinár. Földrajzilag igen változatos. Északon sivatagos (Libériai és Núbiai sivatag), középen a Nílusmedence, amit északkeleten a Núbiai hegyvidék, délen a Kelet-afrikai magasföld, míg nyugaton Darfúr magaslatai (3000 m) határolnak. A sivatagi (félsivatagi) zóna dél felé sztyeppe övezetbe megy át, majd szavannasáv követi, míg délen hatalmas ıserdı övezet húzódik. Az éghajlat területenként eltérı. Északon sivatagi (félsivatagi), nagyon kevés esıvel. A 14. szélességi foktól délre, a szavannaövezetben mérsékelt a klíma, eltérı csapadék mennyiséggel (50-700 mm), míg a trópusi övezetben évi 1500 mm körüli csapadék hull. Legjelentısebb folyója a Nílus (Kék, Fehér), fontos még az Atbara, Sabat, a Bahr el-Arab és a Bahr el-Ghazal. Történelmét –az 1956-os függetlenségig- az idıszámítás elıtti államalakulatok (Kus, Núbia, Napata, Meroe), a 9. században érkezı arabok, a 11-15. század közötti feudális államok (Szennar Darfur), az 1820-1885. közötti egyiptomi befolyás, illetve az 1899-tıl Angol-EgyiptomiSzudán kialakulása határozta meg. A társadalmi-gazdasági viszonyokról megállapítható, hogy a nemzetgazdaság alapja a mezıgazdaság (GDP szerepe 45-50%). A társadalom szerkezete is az ágazat függvénye, 144


mivel a lakosság 80%-a kapcsolódik –valamilyen formában- a mezıgazdasághoz. Az export 90%-át is a mezıgazdasági termékek adják (gyapot, olajos magvak, cirok, zöldség, gyümölcs, élıállat, gumi-arábikum). Az ipari termelésre az összeszerelés (teherautó, busz, mezıgazdasági gépek, mőanyag-, elektronika- és akkumulátorgyártás) valamint a rekonstrukció alatt lévı textilipar a jellemzı. Az olajtermelésnek kiemelt nemzetgazdasági szerepe van. Nyugat- és Dél-Szudánban 2005-ben 500.000 hordó volt a napi termelés, míg a feldolgozó kapacitás napi 50.000 hordó (fejlesztés). Fıbb ipari export cikkek a nyersolaj, arany, bır, míg az elsıdleges importcikkek a mezıgazdasági gépek, elektromos berendezések, építıanyagok, élelmiszeripari alapanyagok. A mezıgazdasági termelés feltételrendszere Az ország mezıgazdaságának fı jellemzıje, hogy hatalmas agroökopotenciálja lehetıvé teszi – Ausztrália és Kanada mellett- a világ élelmezési problémái megoldásában való jelentıs szerepvállalást. Jelenleg az egyetlen arab ország, melynek mezıgazdasági mérlege pozitív. A fı mezıgazdasági terület az ország tengelyében, a Nílus mentét szegélyezı, három oldaláról hegyekkel övezett síkság. Az ország területe durván 5 fı termelési zónára osztható, melyekben 84 millió ha alkalmas mezıgazdasági mővelésre (ebbıl 12,6 millió ha-t, kb. 15%-ot mővelnek). A fı mővelési mód száraz illetve öntözött. A vízi erıforrást az esıs évszakban –tájegységenként eltérı mennyiségő- lehullott csapadék, a Nílus (18,5 Mrd m3⁄év) valamint a felszíni és altalajvíz biztosítja (altalajvíz az ország területének mintegy 50%-án). Az emberi erıforrást a közel 32 millió mezıgazdasági dolgozó, illetve a Khartoumi Egyetem mezıgazdasági fakultása és a Whod Medániban található kutató központ biztosítja. (Elıbbiek ellenére nagymértékő a szakember- és szakmunkás hiány). Az ország agrárpolitikája részletesen tartalmazza mind az öntözéses, mind az öntözés nélküli gazdálkodás fejlesztési feladatait (területtisztítás, tápanyagellátás, nemesített vetımag, korszerő vetésváltás, növényvédelem, gépesítés, öntözés, szállítás, tárolás, feldolgozás). Fıbb stratégiai orientáció: • A rendelkezésre álló erıforrásokkal szinkronban lévı beruházások, • A környezet megırzése, megfelelı erdı, legelı és gazdálkodási arány kialakítása, • Korszerő termeléstechnológiák bevezetése (a termelési tényezık szinkronizálása), kiemelt a gyapot öntözés nélküli termelése • Élelmiszerfüggıség megszüntetése, élelmiszerbiztonság elérése (háborús területeken éheznek), • A speciális mezıgazdasági bankok (Farmer Bank, Állattenyésztési Kutatási Bank) tevékenységének fejlesztése, megfelelı árpolitika kialakítása, • A minıségi export folyamatos biztosítása, • A kistermelés koncentrációjának és támogatásának (pénzügyi szaktanács) folyamatos biztosítása. Általános beruházási lehetıségek: • A jelenlegi projektek állapotfelmérése (fejlesztési terv, vertikalitás), • Új projektek tervezése (olajos magvak, cirok, gyapot), • Növényvédelmi komplex szervezet kialakítása, • Vetımagtermelés komplex fejlesztése 145


A jelentısebb öntözött kultúrák esetében (gyapot, földimogyoró, cukornád, főszerfélék, búza, hüvelyesek, zöldségfélék, banán, datolya, mangó, citrom, grapefruit) javasolt beruházási lehetıségek a következık: • • • • •

Csatornahálózat építés (Nílus mentén esıkutas öntözés), Öntözési szolgáltatások fejlesztése (kútfúrás, víztározó), Komplex vetımagtermelés, Az állattenyésztés takarmánybázisának kialakítása (nomádok letelepítése), Öntözési eszközök, gépek gyártása ( motoros- és kézi üzemeltetéső szivattyú, PVC csı, stb.)

Az öntözetlen kultúrák esetében (szezám, cirok, babfélék, napraforgó, gyapot, kukorica, gumiarábikum) a technológiafejlesztés képezi a jelentısebb feladatot. A kertészet területén a jelenlegi export bıvítése, az európai holtszezon kiszolgálása kiemelt témaként szerepel, hasonlóan az erdészeti (faszén, gumi-arábikum, melléktermékek, cserzés) és a legelıgazdálkodási befektetésekhez (gépesítés, szállítás, tárolás). Az európai piacon kedvelt bio-gyógynövények termesztésével kapcsolatos befektetéseknek is kiemelkedı a szerepe. Az állattenyésztés szerepe meghatározó az élelmiszergazdaságban (40 millió szarvasmarha, 45 millió juh, 42 millió kecske, 3,5 millió teve). A nemzeti termék 21%-át (2002.) az élıállat export, a belsıvízi- és tengeri halászat, a vadállomány és a vörös hús export biztosítja. A javasolt beruházási lehetıségek (húsjuhtenyésztés, élıállat- és hússzállítás, húshőtés, -fagyasztás, vágóhídépítés, tejtermelés, tojó- és húsbaromfi farmok, halászati farmok, melléktermékek takarmányozása, állatgyógyászati termék elıállítás, farm-szolgáltató részlegek) igen széles skálájú együttmőködési lehetıségeket nyújtanak. Befektetési lehetıségek az élelmiszer gazdaságban Az eddigiekbıl látható, hogy Szudán hatalmas agro ökopotenciálja nagyrészt kihasználatlan. A változatos természeti adottságok szinte minden növény, zöldség és kertészeti kultúra magas színvonalú, gazdaságos termelését biztosítja. A hatalmas legelıterületek racionális állattenyésztést, állati termék-elıállítást biztosítanak, adott a tömegtakarmányok vetésváltásba helyezése is, ami társadalmi szempontból a nomádok letelepítésének alapvetı feltétele. Az ágazat vezetıi –ismerve a világhelyzetet, az ENSZ 2015-ös jubileumi céljait, Szudán szerepét a földrész éhségcsökkentésében-, kidolgozták mind horizontális mind vertikális vonatkozásban a beruházási, befektetési lehetıségeket. A munka végrehajtásához egyaránt megszólították az afrikai, az európai illetve a többi földrész befektetıit. Az országban a korszerő mezıgazdasági termelésnek is régi hagyománya van, így itt található a világ legnagyobb „egy kézben” lévı öntözı rendszere is (Gezira Scheme).A kontinens legjelentısebbnek tartott mezıgazdasági kutatása 1902-ben kezdıdött, jelenleg több éves kihagyással, eltérı szervezettségi szinten 26 egyetemen, illetve karon végzik. Sajnos az egyes témák vizsgálati mélysége eltérı, s ezért nagy a különbség az eredmények pontosságát illetıen. Igy a beruházási javaslatok is különbözı koncepciójú, eltérı területő és módszerő vizsgálatok alapján készültek. Természetesen minden esetben – a lehetıségekhez képest - sor került a bel- és külpiaci lehetıségek figyelembe vételére. 146


A következıkben bemutatjuk a tervezett termelés- és exportnövelés jelentısebb területeit. A téli zöldség, gyümölcs export esetében megállapítható, hogy a kedvezı agroökológiai feltételek biztosították mind az európai, mind az öböl államok piacaira szállított jelentıs mennyiségő terméknövekedést (dinnye, zöldbab, okra, édes- és csípıs paprika, földieper, csemegekukorica, hajtatott hagyma, uborka, cukkini, tojásgyümölcs). Az öböl államok mellett a jelenlegi fıbb európai országokon (Egyesült Királyság, Franciaország, Belgium, Hollandia, Németország) kívül Svájc, Ausztria, Olaszország, Kelet-Európa és Skandinávia piacai szerepelnek a tervekben. A fejlesztési célok elérése érdekében kijelölték az egyes tagországok termıterületeit, meghatározták a feldolgozóipar elhelyezését. A paradicsomkoncentrátum esetében az éves hazai szükséglet mintegy 7-8%-kal növekszik, így a belsı igény kielégítéséhez 9000 t koncentrátumot importálni kell. Ezen kívül a külpiaci (Afrika, Közel-Kelet) igény több mint 50.000 t, így az ágazat fejlesztésének szükségessége egyértelmő. A kül- és belpiaci igény biztosítható, mivel a paradicsom októbertıl márciusig megtermelhetı (feldolgozással együtt 165 nap), a mediterrán régió országainál jóval kisebb termelési költséggel. A gyümölcslé koncentrátumok közül Szudán jelentıs mennyiségő mangó, grapefruit, citrom, guava, ananász és papaya koncentrátumot képes elıállítani. A mangó márciustól júliusig terem, az ültetvénytelepítés, a termıterület bıvítés lehetısége adott (a gyümölcslé elıállítás 100%-ban organikus). A gyümölcslé mellet a friss mangó, grapefruit és papaya exportjának szintén van létjogosultsága. Jók az adottságok, a világkereskedelemben jelentıs szerepő banántermelésre is. Egy 1975-ös FAO jelentés alapján –a többékevésbé megfelelı technikai feltételek ellenére- a termelékenység világszinten is kiemelkedı. A banánexport elımozdítása érdekében (fıleg az Öböl- és Közel-Keleti államokba) a ’90-es évek közepén, a világkereskedelemben legkeresettebb (legelterjedtebb) fajtát vonták be a termelésbe, illetve a kísérleti eredmények (termıképesség, rezisztencia) alapján 6 fajtát választottak ki a termıterület növeléséhez (plusz 2 dél-afrikai fajta). Ha a termelés fıbb mutatóit nézzük –jelentések alapján-, egy 10.000 ha-os banánfarm becsült beruházási költsége 18,5 millió USA Dollár, az elsı betakarítás az ültetéstıl számítva 10-12 hónap, míg az ültetvény gazdaságos termı ideje 8-12 év, a menedzsment és a kártétel függvényében. A termés 45-50 t⁄ha, melybıl 60% exportálható, míg a melléktermékbıl (maradékból) pehely, liszt és koncentrátum készíthetı. Az export banán tonnánkénti termelési költsége 90 USA Dollár, a szortírozás, minısítés 70 USD, illetve az öbölbeli országokba való szállítás 25-30 USD. Ez összesen 215 USD, míg a CIF Jeddah (Szaud Arábia) 380-440 USA Dollárért veszi át (nagybani ár). Az Öböl és Közel-Keleti államok friss banán igénye 760.000 tonna, amit jelenleg teljes mértékben a latin-amerikai és délkelet-ázsiai országok biztosítanak. A néhány órás hajóút –szemben a 2-3 hetes latin-amerikaival vagy délkeletázsiaival- egyértelmően biztosítja a szudáni banán közel-keleti versenyképességét. A kisebb 147


szállítási költség mellett érettebb és illatosabb gyümölcs is szállítható, valamint a súlyveszteség és a kártevık tevékenysége is csökken. A világpiacot vizsgálva megállapítható, hogy friss és dehidratált hagymából a világpiaci igény szinte mérhetetlen (fı importálók: Németország, Anglia, Skandináv államok, Japán és az Öböl államok, fı exportálók: Spanyolország, Olaszország, Chile, Egyiptom, India és Törökország). A hagyma Szudán egyik legkedveltebb és fı-termesztett zöldségnövénye. Számos tagállamban kiválóan termeszthetı, nyers formában elsıdlegesen az Öböl államokba, míg dehidratáltan fıleg Németországba jól értékesíthetı. Az utolsó 30 év kutatási eredményei biztosítják a termelık részére a jó minıségő, magas termıképességő nyers és feldolgozásra is alkalmas hagymafajtákat. Szudánban a betakarítás februárban kezdıdik, és júniusig tart, ami egybeesik a legnagyobb világpiaci igénnyel. A cukor-elıállítást Szudánban, Gezira államban a németek kezdték, 1959-ben, mintegy 40.000 t/év kapacitással. 2000-ben már öt cukorgyár 60.000 t cukrot termelt, biztosítva a hazai igényt, és kb. 100.000 t exportot különbözı afrikai és közel-keleti országokba. Figyelembe véve a termésátlagokat, (110-120 t nádcukor hektáronként), a termelésbıvítési (50.000 ha öntözött), a feldolgozó kapacitás növelésének lehetıségeit, 500.000 t cukorexporttal számolnak, melynek teljesítéséhez 300 millió USD tıkebefektetés szükséges. Az „Arab Organization for Agricultural Development” szerint 2010-ben az arab világ cukorhiánya várhatóan 10 millió tonna körül alakul, és néhány vizsgálat alapján „Szudán a régió egyetlen országa, amely ki tudja elégíteni ezt az igényt” (a feladat részletes kidolgozása szükséges). A közel-keleti országok kereskedelmi tevékenységét vizsgálva látható, hogy a térség országainak legtöbbjében jelentıs a gabona, a napraforgó és a szójabab igény. Megállapítható, hogy a baromfi-, tej-, hús- és olajipar fıleg import gabonán alapul. Szaud Arábia például 2001-ben 4.5 millió tonna gabonát importált (kb. 620 millió USD értékben). Az évi iráni, egyiptomi és török igény meghaladja a 10 millió tonnát, s potenciális piac még Marokkó, Líbia, Algéria, Irak és a többi Öböl menti állam. Elırejelzések szerint a következı évtizedben a gabona, szója és napraforgó igény jelentısen nı, s az új piacok is Szudántól várják szükségletük kielégítését. A termelés feltételrendszere biztosított. A gabona és a napraforgó mind száraz, mind öntözött körülmények közt terem (7-12 t/ha), s a Mezıgazdasági Minisztérium megtette azokat a horizontális és vertikális lépéseket (hibrid vetımag, gépesített technológia, feldolgozó-, tároló-, szállító-, termıterület növelés, stb.), melyek biztosítják a termelésnövekedést (2010-re 2 millió hektárral növelik a gabonatermı területet, 10 millió tonna exporttal számolva). A program megvalósításához külföldi befektetıket is várnak, s a napraforgó esetében jelentıs magyar együttmőködési tárgyalások folynak. A szójatermelés növelésére elsıdlegesen a kutatóintézetek technológia fejlesztı tevékenységének sikerességétıl függ.Szintén jelentıs a térség országainak zöldtakarmány igénye is (1 millió tonna), amit elsıdlegesen Spanyolországból fedeznek. A szudáni szerep ebben a feladatban is jelentıs lehet, mivel a szakszerően termesztett lucerna hektáronként 80-100 tonna zöldet ad (15 kaszálóval),

148


ez kb. 20-25t/ha, napon szárított, kiváló minıségő szénát jelent. Az organikus gyümölcs és téli zöldség termelés –megítélésem szerint- az ország mezıgazdaságának egyik legjelentısebb ágazata. A világpiac igénye szinte napról-napra nı, árfekvése jó, s kiemelkedık a termelési adottságok is. Az európai és közel-keleti piaci igényeket a természetes körülmények között szelektált fajtákkal termesztett trópusi gyümölccsel (mangó, guava, papaya, ananász, citrusfélék: mint grapefruit, citrom, narancs) elégítik ki. A téli zöldségeket (zöldbab, dinnye, okra, édes- és erıs paprika, földieper, hajtatot hagyma, uborka, tök, tojásgyümölcs, paradicsom) decembertıl márciusig légi úton szállítják több európai államba (Németország, Hollandia, Belgium, Franciaország, Egyesült Királyság) és az Öböl államokba. Az organikus termesztés feltételrendszere az ország észak-keleti részén fekvı „Tokar Delta” területen a legmegfelelıbb. A mintegy 36.000 ha öntözhetı terület talajviszonyai jók, közgazdasági adottságai kiemelkedık) Port Szudántól 170 km-re délre, Trinkitat kikötıtıl 30 kmre nyugatra fekszik), további fejlesztésre több mint 20.000 ha alkalmas. A Delta adja az állam zöldségszükségletének több, mint 90%-át. A termelés mind öntözött, mind kiegészítı öntözéses technológiával történik) decembertıl februárig az esıs évszakban csak 15-250 mm esı esik). A 100%-ban organikustermelés fejlesztési feltételei adottak, a további termelésbıvítés a „beruházási kedv” függvénye. Összefoglalva megállapítható, hogy a hatalmas ökopotenciállal rendelkezı ország megfelelı gazdaságpolitikai döntések esetén a bel- és külpolitikai igények teljesítésén túl, számottevı szerepet játszhat a világ élelmezési problémáinak megoldásában is. Szudán jelenleg jelentıs gazdasági és politikai stabilitást biztosító átalakulásban van. A ”megviselt” gazdaság az olajból és az aranyból származó bevételeknek köszönhetıen szilárdan fejlıdik, így épülhet az infrastruktúra, és folytatható az ország „kincstárának”, a mezıgazdaságnak (élelmiszergazdaságnak) a fejlesztése is. A beruházások elımozdítására olyan támogatásokat eszközölnek, ami számos termék és az élelmiszeripar kiépítését biztosítja. Az elıbbieken túl, az észak-dél békekötés óta nemzetközi (ENSZ, EU) financiális támogatás is segíti a befektetéseket, melynek eredményeként több európai ország széleskörő tevékenységet folytat az ország élelmiszergazdasági fejlesztésében. Productions conditions and investment in the sudanese agriculture and food-industry E. F. Kanizsay, International Chief Counselor, SZIU, Department of International Development and Tropical Sc., Gödöllı; African Hungarian Development Partnership, Budapest Sadig K. Omara, University Khartoum; State Minister of Agriculture and Forestry, Khartoum, Sudan G.P.Juhász, PhD. Student SZIE, Gödöllı Abstract Sudan is one of the main agricultural countries in the world. The vast agricultural potential of Sudan remains largely untapped. The country embodies 84 million hectares of arable fertile soils and is blessed with abundance of irrigation water from seasonal rains and the permanent and seasonal 149


rivers traversing many parts of the country. Natural pastures spread over 70 million hectares. The country has the largest animal wealth in Africa and the Middle-East. Sudan enjoys a great heritage in the agricultural production (export) and embodies the largest irrigated scheme worldwide (Gezira Scheme). The country is a major producer of long stable cotton, sesame, sorghum, gum arabic, refined sugar, banana and other tropical fruits, vegetables, fodders, reselle, spices and medical plants. Plans are set to expand the production and expand on large scale of field crops, tropical fruits, juices, winter vegetables, refined sugar, fodder crops, meat and meat products. Organic vegetables can be produced in the north-eastern part of the country. Sudan is in the verge of massive economical transformation and political stability. The shattered economy is now improving steadily with the increase of oil and gold revenues and the great efforts exerted to build the infrastructure and to modernize the agricultural sector which remains as the real treasure of the country. Sudan is now offering golden chances for serious and capable investments to capture the moment and make use of the attractive investment promotion act, secure a portion of the virgin land, and invest in the production of different products. Beside the national investment promotion, the Sudanese agriculture and food-industry are supported by international funds too. So, most of the European countries are taking part in the development programs. We hope that Hungary is going to take the necessary steps and will be an important co-operating partner of Sudan. Felhasznál irodalmak: FAO (2005): The State of Food Insecurity in the World, Rome, p. 36. Juhász P. G., Kanizsay E., Varga J. (2006): A mezıgazdasági termelés fejlesztési lehetıségei Afrikában, Harambee, Publikon Könyvek – ELTE, BTK, Afrikanisztikai Oktatási Program, p. 208-219. Kanizsay, E. (1987): The Role of Different Technologies in the Improvement of Crop Production in Sudan, /In:/ Nemzetközi Melegégövi Konferencia kiadványa (A harmadik világ integrált fejlesztése), Gödöllı, GATE, p. 93- 96 Kanizsay, E. (2004): Co-operation Possibilities of the Euro-Mediterranean Partnership, EC.DG EAC/Jean Monnet Project, Brussels, 6 p. Sadig K. Omara (2005.): Prospect of Investment int he Agricultural Sector, Ministry of Agriculture and Forestry, Khartou, Sudan

150


Kelet-Afrika (Kenya) a vállalkozások ígéretföldje Patay D. Zsigmond Leopárd Utazási Tanácsadó és Ker. Kft., 2131 Göd, Tóth Árpád u. 26. Bevezetés, avagy gondolatok arról, hogy mi kell egy sikeres vállalkozáshoz -

Személyes indíttatás és motiváció Szakmai háttér, nyelvtudás A kezdet mindig nehéz és a kudarc a tanulópénz Kitartás, következetesség és megszállottság Ars poetica! Elfogadni jó szívvel, hogy az üzlet csak akkor jó, ha a másik félnek is az

Gyermekkorom álma volt Kelet-Afrika. Még alig tudtam olvasni, de már faltam késıbbi ihletıim Kittenberger Kálmán, Gróf Széchenyi Zsigmond és Gróf Teleki Sámuel könyveit. Megsirattam a levadászott állatokat és győlöltem mindazokat, akik ezeket, az esztelen mészárlásokat végezték. A természet, az állatvilág határtalan szeretete ösztönzött arra és életcélomat, akkor még, mintegy tudat alatt, meghatározta, hogy valamikor kijussak Kelet-Afrikába és azon belül is – valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva - Kenya volt a vágyam, hogy ott élhessek, talán akkor már családommal. Nem sok embernek adatik meg az, hogy egy ilyen vágy beteljesüljön és éppen ezért, hálás vagyok a sorsomnak, hogy ez megvalósult, sıt még most is tart, mint valóság. Pedig kezdetben nem úgy nézett ki, hogy beteljesül az álom! Az ötvenes, de még a hatvanas évek sem segítették éppen az ilyen vágyak és életcélok megvalósulását. Igaz, már 9 éves koromban elkezdtem angolul tanulni, majd következett másik két nyelv és a késıbbiekben egyetemi tanulmányaimat a közgazdasági egyetem külkereskedelmi szakán folytattam, hogy olyan pályára kerülhessek, amely a külföldre való könnyebb kijutást teszi lehetıvé. – Dehogy akartam én közgazdász lenni! Állatorvosnak készültem, de felmértem azt, hogy az akkori körülmények között, külföldre jutáshoz, az utazáshoz, ahhoz, hogy világot lássak és eljuthassak álmaim földjére, letelepedjek és ott éljek, nyelvet kell tanulnom és olyan szakmát választani, amely ezt reális lehetıséggé teszi. – Az angol nyelv, a kereskedelem, a turizmus, a speciális szaktudás négyes fogatában az angol nyelv az állandó obligát tényezı, míg a másik három terület bármelyike alkalmas arra, hogy az ember kijusson, és gyökeret eresszen. Nálam a külkereskedelem és annak is egy speciális ágazata jött be. Csaknem 30 éven át komplett beruházásokkal, nagylétesítményekkel, új gyárak, termelı üzemek, gyártóvonalak, gépsorok eladásával és telepítésével, majd menedzselésével foglalkoztam, méghozzá csaknem kizárólag a fejlıdı világ országaiban, amelyek akkor is és jórészt ma is, a magyar termesztési, gyártási és/vagy feldolgozóipari technológiák, a gépgyártás egyedüli reális felvevıpiacai voltak. Node, a kenyai álom, sokáig, csak álom maradt. Külkereskedıként majd 20 évig csak kerülgettem Afrikát, bár eljutottam Egyiptomba, Algériába, mely országok ugyan földrajzilag Afrikához tartoznak, de mégsem az igazi Afrika. Sıt, öt évig éltem a fáraók országában, amely szintúgy a szívemhez nıtt. - Késıbb Szudán már igazi közelítést jelentett Kenyához, a két ország szomszédos, bár Khartoum olyan messze van Nairobitól, mintha másik kontinensen lenne, akkora az ország. 151


Nem adtam fel! És végül, csak nagy sokára, 1983-ban adatott meg az, hogy Kenya földjére léphessek egy magyar kereskedelmi kamarai delegáció tagjaként, amikor már, cégvezetıként, magam dönthettem el, hogy hová megyek, merre próbálkozzak üzletet kötni. Ezt követıen már nem volt megállás. Minden erımmel arra a célra törtem, hogy olyan üzleteket hozzak létre Kenyában, amelynek révén kitelepülhetek családommal, majd ott megalapozhatom kinti életünket. Minden évben kijártam Kenyába, 1985-tıl már folyamatosan, át-átruccantam Tanzániába is, miközben különbözı nagylétesítmények eladásán dolgoztam és az azokhoz kapcsolódó megvalósítási tanulmányok helyi adat és információ győjtését, majd azok elkészítését végeztem itthoni, magyarországi szakmai bázissal. Majd 1988-ban, végre, sikerült eladnom egy kulcsrakész zöldségfeldolgozó konzervüzemet és feladva itthoni, akkor már, igen sikeres munkámat, ügyvezetı igazgatói állásomat, elvállaltam a gyár felépítésének, kivitelezésének, a magyar management vezetésének feladatát. Ugyanakkor, a magyarországi partnerekkel közösen, létrehoztunk egy kenyai vállalati irodát is a vezetésem alatt, amelynek célja a további üzletkötés volt, elsıdlegesen az élelmiszeripari feldolgozás és mezıgazdaság területén. A konzervgyár 1989 végén már megkezdte mőködését, a magyar technológia, a gyártó gépsorok és munkagépek remekül helytálltak, a magyar menedzsment példamutatóan teljesített. Azóta is töretlen lendülettel, sikeresen mőködik és termékeinek döntı részét nyugat-európai exportra szállítja. Ezeket, az exportpiacokat is magam szerveztem a gyár számára és ennek szerepe és jelentısége a továbbiakban még visszatérı téma lesz az elıadás során. Evés közben jön meg az étvágy! Felbuzdulva a sikereken, az irodát fenntartó magyar partnercégekkel közösen, elhatároztuk, hogy céget alapítunk és bejegyeztük, vezetésem alatt, az elsı magyar-kenyai vegyes vállalatot, KEHUN TRADING CO. LTD. név alatt, majd ezt követıen a cég, mint tulajdonos által jegyzett, KEHUN SAFARIS LTD. céget a két ország közötti túrizmus fejlesztéshez. Az elıbbi tisztán profitorientált kereskedelmi vállalkozás volt (és ez okozta vesztét) és a magyar-kenyai áruforgalmat volt hívatott bıvíteni a gépipar, a garázsberendezések, az autóipari felszerelések, majd késıbb kiterjesztve a kórházi felszerelések és eszközök területén. Az utóbbi már a túrizmusra alapozta volna tevékenységét. A magyar alapítók többségi, 70 %-os tulajdonrésszel és jegyzett tıkével részesedtek a cégben. Noha a cég, közel öt éves mőködése során, számottevı forgalmat ért el és kezdetben sikeresnek volt nevezhetı, hamarosan hanyatlásnak indult és fel kellett függeszteni tevékenységét és mőködését bizonytalan idıre. – Abba a hiedelembe ringattuk magunkat, hogy a kenyai kisebbségi tulajdonosok magatartása és hozzáállása lehetetlenítette el a mőködést. Ugyanazt mondtuk, mint az egyszeri házastárs váláskor, miszerint minden azért történt, mert a másik megcsalta. Ez így jobban hangzik (?). Az jobb vigasz, miszerint megfizettük a tanulópénzt és ezek a keserő tapasztalatok megtanítottak bennünket arra és segítették elı azt, hogyha netán, esetleges újabb vállalkozásokba fogunk, ne járjunk így. Arról szó sem lehetett, hogy feladjuk, még inkább arról, hogy én feladjam. A kudarc dacosabbá teszi az embert, és ha megvan arról gyızıdve, hogy az alapelgondolás jó, lehet és érdemes vállalkozni, beruházni, lehet jól is csinálni és eredményesen, akkor semmi sem tántoríthatja el attól, hogy folytassa és megmérettesse magát. – Ha az ember meghátrál, abbahagyja, vissza ill. lehajtott fejjel, elvonul, élete végéig magyarázhatja magának is, hogy miért tett így és 152


nem talál megnyugvást. – Kell egyfajta eltökéltség, megszállottság ahhoz, hogy az ember ilyen vállalkozásba fogjon, és addig hajtsa, amíg eléri a célját. A cég mőködtetésének szüneteltetését követı években, ugyanazt a tevékenységet és munkát átmentettem egy másik, helyi céghez, amelynek tulajdonosa annak a konzervgyárnak is a tulajdonosa, amelynek révén kijutottam Kenyába! – Igaz, ez már nem magyar érdekeltségő vegyes vállalat volt, de lehetıséget kínált a folytatáshoz és alkalmat adott arra, hogy újragomboljuk a zakót, letisztázzuk gondolatainkat, meghatározzuk a követendı utat és beazonosítsuk a gazdasági élet azon területét, ahol a legtöbb esélyünk van egy sikeres vállalkozáshoz és az újbóli önállósodáshoz. Persze, mindenhez szerencse is kell! Csakhogy a szerencsének elébe kell mennie az embernek ahhoz, hogy megtaláljon bennünket, nem jön házhoz. Már 2002-ben kínálta magát a lehetıség a folytatásra, amely 2003-ra kiteljesedett és az is nyilvánvalóvá vált, hogy számunkra a kézenfekvı célterület a turizmus. Kenyában, az ország adottságai révén, a mezıgazdaság, a növénytermesztés és az élelmiszeripar mellett, a turizmus a meghatározó a nemzetgazdaságban. Igaz, sok cég tevékenykedik ezen a területen, de telítettségrıl nem lehet beszélni, számos lehetıség kínálkozik új létesítmények létrehozására, bıvítésre, fejlesztésre. Továbbá nincsen szükség olyan tıkeerıre, amely az ilyen beruházások megvalósítását ellehetetlenítené számunkra, vagy olyan terhet jelentene, amelyek eleve a bukást sejtetnék. A megvalósult vállalkozás, a PARADISE DIVERS LTD., valóban egy édenkert, ahogy a nevébıl is kitőnik. Egy vízi sport és búvárcentrum Wasini szigetén a kenyai déli partszakaszon, a tanzán határ közelében. Hajókirándulással egybekötött, egész napos kirándulás a korallszigetek közötti csodálatos tengeri nemzeti park területére, ahol a látogatók kedvükre sznorkelezhetnek, búvárkodhatnak a langyos habokban, miközben delfincsapatok cikáznak közöttük. Nagyon népszerő program, amelyhez teljes körő szolgáltatás jár. A létesítmény mindennel felszerelt, mindennel ellátott és minıségi szolgáltatást nyújt egy olyan helyen, ahol nincsen víz és áramszolgáltatás sem az egész szigeten. Étterem, bár, saját konyha, s ma már néhány fürdıszobával is ellátott szoba, sátrak. A vendégek ott is maradhatnak éjszakára. A búvárok eleve ott is szállnak meg. Ez a vállalkozás ma már egyértelmő és tartós sikert jelent ill. ígér annak ellenére, hogy a beruházás megtérülése még nem kezdıdhetett el. Még folyik a fejlesztés is és további beruházást igényel, de senkinek sincs kételye afelıl, hogy ez bejött. A magyar tulajdonhányad 90 %-os ennél a cégnél. Megalakult már egy másik, a fentihez hasonló és ahhoz szervesen kapcsolódó vállalkozás is, éspedig egy teljes körő utazásszervezıi tevékenységet folytató cég, az EXCLUSIVE TOURS & TRAVELS LTD. név alatt, Nairobi és Mombasa székhelyekkel.

Mi kell a jó és sikeres vállalkozáshoz? A részleteket rövidesen taglalni fogjuk szakmai szempontból, de itt a lényeget, az egésznek a kulcsát, mottóját szeretném hangsúlyozni. Lehet, hogy idealistának tőnik, nem a kıkemény pénz- és üzletember filozófiája az, amit hangsúlyoznék, de akkor is igaz! Csak és kizárólag olyan vállalkozás, beruházás lesz sikeres, amelyben a helyi lakosság, az emberek kisebb-nagyobb közössége közvetlenül érdekelt. „ Community-oriented”, szól a hivatalos verzió is, a közösség felé 153


orientált. Ha ez nem biztosított, ha csak az olcsó munkaerı, a nyújtott állami támogatások és kedvezmények, a gyors profitszerzés az egyedüli motívum, s utána az özönvíz, tovább állunk, ha már nem éri meg, akkor nem is szabad belefogni, de nem is fog sikerülni. – Nem lesz profit, de lesz egy jókora veszteség és kudarc. Ez nem valami ördöngösség, valami helyi hóbort és szerintem abszolút logikus is a beruházó vállalkozó számára is. Olyan produktív beruházásokban szabad csak gondolkodni, amelyek egyegy adott terület, a rajta élı emberek, egy-egy adott közösség lehetıségeire, adottságaira támaszkodnak, azokat használják fel és közvetlenül azok érdekeit is szolgálják. Wasini szigetén két halászfalu van, mintegy 2000 ember. Az égadta egy világon semmijük sincs. Az óceánból tengetik életüket. Nincsen lehetıségük földmővelésre a korall sziklákon, nincsen ipar, szolgáltatási tevékenység 100 km-es körzetben. De van egy csodálatos szigetük, megannyi szépséggel és látványossággal, van az életet adó óceán körös-körül, s mindezt a turisták ezrei szeretnék látni és élvezni. Ha ide tudjuk hozni a látogatókat, akik fizetnek mindazért, amit kapnak élményben és szolgáltatásban, ezeknek az embereknek stabil jövedelmet, munkalehetıséget jelent. A Paradise Divers Ltd. és másik két szolgáltató a szigeten, eltartja a 2000 embert úgy, hogy kiemelkedhetnek a szegénységbıl, iskoláztathatják a gyermekeiket, emberi életet élhetnek. İk szállítják a friss halat és rákokat, s a többi tenger gyümölcsét az étkezéshez, ık végzik az összes munkát, amit a szolgáltatás igényel. Vegyünk más példát. Ha valahol virágzó kertészkedés folyik, termesztik a legjobb minıségő zöldségféléket, gyümölcsöket, virágot, oda olyan beruházást kell vinni, amely ezeket hasznosítja, feldolgozza és értékesíti. – De ez akkor is igaz, ha csak a potenciális lehetıség áll fenn a termesztéshez és feldolgozáshoz. Van víz, áram, járható út, szakképzett és betanítható munkaerı. Igaz, így nagyobb tıkeerıt igényel és hosszabb ideig is tart, míg megvalósul és késıbb is kezdi a jövedelmet termelni, de ez is ugyanolyan biztos alapokon nyugszik.A végkifejlet ugyanaz. Jól jár a vállalkozó is és jól jár a közösség is. – Gyarapodik a hazai nemzetgazdaság, fejlıdik az ország, csökkenhet a szegénységi ráta.

Kenya gazdasága Gazdaságszerkezet Kenya gazdasága a nagyon erıs magánszektorra támaszkodott mindig és ez ma is így van, sıt, még inkább. Ez a gyártóipart, a szolgáltató ágazatot és a farmgazdálkodást, tehát a gazdasági élet túlnyomó többségét jelenti. – Nagyon magas és meghatározó jelentıséggel bír a külföldi tulajdonban lévı cégek száma. – Idırıl idıre, ismételten, megnyilvánul az a szándék, hogy növelni kell a hazai részvétel arányát az ilyen vállalkozásokban, de ez csak igen mérsékelt formában valósult meg. – Összességében Kenya gazdasági teljesítménye sikeresnek mondható a kelet-afrikai régióban különös tekintettel arra, hogy egy olyan országról van szó, ahol nincsen olaj és bármiféle jelentékeny ásványkincs. Az ország lakosságát 31 millióra becsülik, a növekedési ráta eléri a 3,3 %-ot és így igen gyorsan nı a népesség, mintegy millióval évente. A legtöbb ember vidéken él, csupán a lakosság negyede mondható városlakónak. A népsőrőség igen magas, az afrikai átlag kétszerese és tekintettel arra, hogy az ország egy jelentıs része száraz, félsivatagi jellegő, a termékeny területekre, amelyek a magas fennsíkokat jelentik és a Viktória tó környékét, igen nagy nyomás nehezedik. 154


A jövedelmek szintje igen szerény. – A gazdasági teljesítményt $-ra átszámolva, megállapítható, hogy Kenya egy low-income, azaz alacsony jövedelmő ország és e tekintetben a 20 legszegényebb között található a világon. A legtöbb család a mezıgazdaságból él és a munkaerı 81 %-a is a farmgazdálkodásban dolgozik, ugyanakkor ez a szektor a GDP-nek csupán a 29 %-át hozza. Az ipar 18 %-ot hoz, de ne felejtsük el, hogy minimális bányászattal, holott a legtöbb afrikai országban ez jelenti az ipari teljesítményt, így ez a szám nem rossz! A szolgáltató ágazat 53 %-ot hoz, beleértve Kenya legnagyobb devizatermelı ágazatát, a turizmust. A kiadási oldal meglehetısen, jól kiegyensúlyozottnak mondható. A bevétel 72 %-a megy fogyasztásra, 16 %-os a beruházások aránya, ami igen jónak mondható és az állam költekezése egy szerény 17 %-ot tesz csak ki. A gazdaság a külföldrıl befolyó bevételektıl nagyban függ, az export 25 %-os arányú a megtermelt javakból. A bevételek 27 %-át a turizmus hozza, a tea 16 %-os, míg a kávé és a zöldség, valamint virágtermesztés 8-8 %-os részesedéssel bír. Az importra költött kiadás a teljes kiadási oldalnak a 30 %-a. A fı import tételek a gépimport 24 %-kal, az üzemanyagok 21 %-kal és gépkocsik 9 %-kal.

Gazdasági teljesítmény A 80-as években Kenyának sikerült magasabb gazdasági növekedést elérnie, mint amennyi a népességnövekedés üteme volt. Ez a 90-es években már nem így volt, a GDP csak 2,2 %-kal nıtt a 3,3 %-os népességnövekedési ráta mellett. Kivételt jelentett 1996 és ’97, mivel azokban az években nagyon jók voltak a kávéárak, de azóta a GDP növekedése már csak 2 %-os ütemő és az életszínvonal csökkenı tendenciát mutat. A növekedés lendítıereje a szolgáltató ágazatból jön. Az ipar is jól teljesített, de a mezıgazdaság nem tartott lépést a népesség növekedésével és a fı gondot a korlátozott mennyiségő, jó termıterület ill. annak hiánya jelenti. Kenya fokozatosan átalakítja mezıgazdaságát magasabb értékő, intenzíven termeszthetı növénykultúrák, úgymint zöldségfélék és vágott virágok termesztésére, de ez a folyamat lassú és csak a központi magas fennsíkokra korlátozódik. Az export teljesítmény jó volt, éves szinten 3,3 %-os növekedéssel, de az éveken át tartó, kedvezıtlen világpiaci árak negatív, a bevételt drasztikusan csökkentı hatása meghaladta a volumen után remélt bevétel növekedést, következésképp csökkent az import a kisebb exportbevételek és az arányaiban nagyobb adósságszolgálat miatt. Az adósságszolgálat jelenleg felemészti az exportbevételek 25-30 %-át. A segélyekbıl származó per capita bevétel megfelel az afrikai átlagnak, de lehetne több is, ha a nemzetközi közösség nagyobb bizalommal lenne az iránt, hogy a kormány szándéka a korrupció felszámolására vonatkozóan ıszinte és komoly.Az infláció 1980 és 1993 között 10 %-os volt. Ez sokkal jobb is lehetett volna, ha a 1991-92-es években nem ugrott volna 20 % fölé az 1992-es választás kormányzati túlköltekezése miatt. – 1995-re már kedvezınek volt mondható az 5 %, de az 1997-es választásokat megelızıen már megint 12 %-ra ugrott. Jelenleg az éves 9 %-os inflációs ütem mondható általánosnak, de idén, december 27-én újabb választás lesz és ki tudja, mi lesz a vége. 155


Jelenlegi gazdasági fejlemények Kenya rendszeresen kapott, úgynevezett, strukturális átalakítást célzó kölcsönöket a Világbank-tól. Folyt a hazai árszint fokozatos közelítése a világpiaci árakhoz. Folyt a privatizáció, amelynek ütemével a külföldi donorok nem voltak elégedettek, noha a mezıgazdasági termékek monopolizált értékesítési rendjét gyakorlatilag felszámolták. – Az állami tulajdonú, u.n. parastatal vállalatok privatizálása az, amelynek tekintetében a donorok kezdték elveszíteni türelmüket és a segélyek, kölcsönök folyósításának visszafogásával, feltételhez kötésével gyakorolnak nyomást a kormányzatra a gyorsabb elırelépés érdekében. 1994-ben az IMF felfüggesztette támogatását sorozatos pénzügyi botrányok és az egekig érı korrupció miatt, majd 1996-ban új megállapodás született igen szigorú feltételekkel. – A gazdasági élet teljes liberalizációja, gyors elırelépés a privatizációban, köztisztviselıi reform, kampány a korrupció ellen. Nem ment a dolog, a szereplık merev ellenállása miatt, így a kifizetéseket az IMF és a Világbank újra felfüggesztette. 2000-ben újabb egyezmény került aláírásra. – Ezt megelızte a bankszektor válsága, amely öt, hazai tulajdonú pénzügyi intézet összeomlásával járt. Megerısödött a teljesen külföldi tulajdonú és menedzselés alatt álló bankok, a BARCLAYS és a STANDARD CHARTERED szerepvállalása. – Nyilvánvalóvá vált az is, hogy sok esetben nem az azonnali privatizáció a megoldás, hanem elızetesen át kell strukturálni, új menedzsment alá kell vonni ezeket az állami vállalatokat és csak ezt követıen lehet a privatizációt véghez vinni. Ilyen volt a Tenya Posts and Telecommunications három része bontása a funkcionális feladatok alapján, amelyek közül az egyik a szabályzó testület maradt, valamint a Kenya Power and Lighting felosztása az áramfejlesztésre és a hálózati elosztásra. – Mindenhol külföldi szakértık bevonására került sor és profi menedzsment vette át az irányítást. 2000-tıl a mai napig 105 állami céget privatizáltak. 7 milliárd $ az ország adósságállománya lejárt esedékességő adósságállománya. – Az adósságszolgálat az export bevételek 30 %-át emészti fel és ezt Kenya gond nélkül tudja teljesíteni, ha az exportbevételek nem csökkennek. Az árfolyam-politika arra irányul, hogy a helyi fizetıeszköz a piaci viszonyoknak megfelelıen cseréjen gazdát. Sikerült az árfolyamot minimális fluktuáció mellett stabilizálni, amely nagy mértékben növeli a beruházói bizalmat. Ma már egyértelmően a turizmus a legnagyobb devizaforrás és az is egyértelmő, hogy ennek a szektornak a fejlesztése, bıvítése a legjobb befektetés. – Egyedüli hátránya a sebezhetısége külsı és belsı tényezık által. Biztosítani kell az ország belbiztonságát, a törvényességet és a rendet, a közbiztonságot. Fejleszteni kell az infrastruktúrát, a turisták ellátását biztosító termelés és gyártmányszerkezetet, az ellátást, a szolgáltatásokat. A külsı, befolyásoló tényezıkkel nem lehet mit kezdeni, csak remélni lehet, hogy azok nem befolyásolják negatívan az országba irányúló utasforgalmat.

Szociális feltételek

156


Az országban az irni-olvasni tudás, a mőveltség igen jól áll a maga 71 %-ával, nemcsak az afrikai régióban. – Csaknem általános az általános iskolai képzés 95 %-os arányával, de a középiskolákba is 30 %-os a jelentkezés. – Az egyetemi képzés, a kevés intézmény miatt, nem megfelelı arányú, de igen sokan tanulnak külföldi tanintézetekben is. Az országban folyamatos az egyetemek és fıiskolák létesítése, amely önmagában is érdemleges beruházási terület. Az oktatás színvonala jónak mondható, korszerő és praktikus tudásszintet biztosít, amelyhez az angol iskola és oktatási rendszer ad hátteret. Szakképzett munkaerı rendelkezésre áll. Egy vállalkozónak csak a vezetıi, irányítói és az ellenırzési területeken kell külföldi szakértelmet biztosítania, de ebben is van fejlıdés. A lakosság átlagéletkora 58 év, ami az afrikai átlag felett van. Az élelmiszerbiztonság a minimális szinten 86 %-os biztonságú, ami azért ad aggodalomra okot, mert a népesség növekedése igen gyorsütemő és ez hiányokhoz vezethet. Az egy orvosra jutó betegek száma igen magas, de a gyógyellátás jó, minden gyógyszer és gyógyászati eszköz rendelkezésre áll. A nık részvállalása Kenyában a foglalkoztatottságban igen magas, 40 %-os, csaknem ugyanannyi, mint a férfiaké. A családoknak szükségük van a nık külsı munkában, állásban történı foglalkoztatására. – Általános iskolai végzettségük aránya megegyezik a férfiakéval, de a gimnáziumokba már kevesebben jutnak el, mert különösen az alacsony jövedelmő családoknál már ekkor jelentkezik az igény arra, hogy dolgozzanak.

Kik a vállalkozók ma Kenyában és hol fektetik be pénzüket? Az országban a vállalkozói, beruházói légkör mindig is jó volt, most pedig kifejezetten ideális. Még, az ország 1964-ben történt függetlenné válását követı elsı években bekövetkezett visszaesés sem volt számottevı. Miután látták a hazai és külhoni vállalkozók, hogy pénzük és vagyonuk változatlanul biztonságban van, nem következett be semmiféle kisajátítás, államosítás, kitoloncolás és restrikció, megmaradt a britek által kialakított, azzal teljesen egyforma, törvényhozás és szabályzórendszer, jogbiztonság, megnyugodtak, biztonságérzetük megerısödött és onnan folytatták, ahol megtorpantak. Mindenkor jellemzı volt és maradt is, persze, az óvatosság, amihez ekkor párosult már némi bizalmatlanság is az új kormányzat, a politikai elit vélt, vagy valós kiszámíthatatlansága miatt, ami jelenleg is fenn áll. A kenyai állam igyekezett mindent megtenni azért, hogy bátorítsa és támogassa a beruházásokat és vállalkozásokat és nemcsak a külföldi tıke bevonását szorgalmazta és szorgalmazza ma is, hanem a hazai tıke mozgósítását is. Ezen utóbbival nem is tehetett mást, mert a függetlenséget követıen azonnal elıjött az ilyen politikai helyzetben szokásos populista felhang, miszerint Kenya a kenyaiaké, nem az idegeneké. Segíteni, támogatni elsısorban a hazai, genuine ( valódi, igazi ) vállalkozót szabad. Az idegenek csak a saját hasznukat nézik, kihasználják a remek adottságokat, a számos állami támogatást, az olcsó munkaerıt, kiszipolyozzák az országot, majd továbbállnak és az ország szegényebb lesz, mint volt. – Ismert szöveg, s nem alap nélkül. 157


Persze, a vállalkozáshoz tıke kell, az pedig nem volt az új állam birtokában. A tıke egyének, méghozzá leginkább az országban élı és különbözı termelıi és kereskedelmi tevékenységet folytató külföldiek kezében volt ( és van ma is, túlnyomórészt ). – Kenya ( és Kelet Afrika ) vonatkozásában meg kell különböztetni az úgynevezett valódi külföldit, akinek semmi kötıdése nem volt az országhoz és azokat, akik de jure külföldiek, de de facto nem azok! Amikor tıkehiányról beszélnek és hangsúlyozzák, hogy a külföldi tıke behozatala "most welcome", akkor ez meglehetısen relatív értelemmel bír. Hatalmas tıketartalékok vannak nagyon kevesek kezében. Ezek a második generációs, kenyai születéső és/vagy, részint már kenyai – vagy titkoltan, kettıs – úgynevezett, "British overseas citizen” státuszú állampolgársággal rendelkezı, eredetileg indiai és pakisztáni bevándorlók leszármazottait jelentik. Az ı kezükben óriási vagyonok halmozódtak fel. – Ez a tıke nincs otthon, nincs az országban, hanem gondosan elhelyezve brit, svájci, amerikai és arab bankokban gyarapodik. Az ázsiaiak tartják kézben Kenya gazdaságát, kereskedelmét. Mivel vállalkozó természető, igazi kereskedık mindannyian, tudják, hogy a tıke hozama akkor a legjobb, ha azt gyümölcsözı, nagy haszonnal járó vállalkozásokba fektetik és ezt is csinálják. És jól megnézik, hogy mely területek ezek és teljességgel figyelmen kívül hagyják azt, hogy az országnak mi a jó, mi lenne az érdeke. – Ugyanakkor kétszer is meggondolják, hogy elıhozzák-e a tıkéjüket és befektessék-e nyilvánosan, hiszen az a pénz megjelenését követıen már szabad préda, hogy úgy mondjam, az igen mohó állam számára. – Azzal most már el kell számolni, le kell adózni belıle mindenféle formában. Repatriálása nem gond nélküli, sıt eleve abból indulnak ki, hogy a tıke és hozama végleg az országban marad. És az új hatalom birtokosai is „enni akartak”, ahogy ezt Kenyában mondják és akarnak ma is. – A korrupció az egekig szökkent fel és még ma is jelentıs tényezı. – A politikai hatalom birtokosai, a gazdasági és pénzügyi élet meghatározó képviselıi, a helyi hatalmasságok, a kormányzat valamennyi szférájának szinte minden rendő-rangú képviselıje rávetette magát a prédára. – Kialakultak a burkoltan közös érdekeltségő vállalkozások, amelyekben a tıkét hozó, mozgósító erık maguk mellé vették (kellett, hogy vegyék) a hatalmi tényezıket jelentı erıket (természetesen, gondosan álcázva és többszörösen elrejtve) és így mindenki jól járt, csak a nép nem. Nem csökkent, hanem fordítva, nıtt a relatív elszegényedése. Tagadhatatlan viszont, hogy az ország gazdasági élete, infrastruktúrája jelentıs fejlıdésnek indult, Kenya a kelet-afrikai régió legfejlettebb állama lett, kialakult egy befolyásos, hazai tıkésosztály. Sokan mesés gazdagságra tettek szert és közben a társadalmi különbségek egyre markánsabb formában kezdtek megnyilvánulni. A szakadék a gazdagok és a szegények között óriási mélységet ért el mára. Nem az ország gazdagodott, hanem egyének, miközben az elszegényedés egyre nyomasztóbbá vált.

158


Manapság a vállalkozókat olyan körökben kell keresni, akik egyrészt a hagyományos vállalkozói kört jelentették mindig is, azaz az ázsiai eredető hatalmas tıkeerıvel rendelkezı csoportokat, másrészt a meggazdagodott helyi afrikaiakat, akik tıkebefektetést terveznek és elsısorban szakértelemre, szaktudásra és jól megalapozott, piacképes elképzelésekre van szükségük, továbbá azokat, akik felzárkózni szeretnének. Van reális elképzelésük, olyan adottságok felett rendelkeznek, amelyek bizton hasznosíthatóak, van is némi tıkéjük, de nem elég ahhoz, hogy meg is valósítsák tervüket. Én ezeket, az utóbbiakat tartom a legjobb partnereknek. A tıkeerıs, hatalmas cégek nem szívesen szállnak be közös vállalkozásba, inkább maguk megcsinálják a tervezett beruházást önerıbıl. A helyi afrikai újgazdagok, többségükben volt, vagy jelenlegi politikusok sem az ideális partnerek. Nekik nincsen szükségük a külföldi tıkére, bár a sajátjukhoz sem szívesen nyúlnak. Nekik az ötletekre, a szakértelemre, és szaktudásra, és a profi menedzsmentre, az elıállított termék piacra viteléhez szükséges kapcsolat rendszerre van szükségük és mindig ott a gyanakvás, hogy amikor mindezt megkapják, ki akarják semmizni partnerüket és átvenni a céget. Van a vállalkozásnak egy speciális területe is. Ezeket olyan tıkeerıs cégek csinálják, amelyek eleve nem joint venture-t, avagy vegyes vállalatot akarnak és nem is gondolnak a hazai piacra, hanem csak ki akarják használni a kedvezı adottságokat olyan keresett termékek elıállítására, amelyek kiválóan eladhatóak a világpiacon. – Erre a vállalkozási formára jöttek létre Kenyában az u.n. EPZ központok, az Export Processing Zone intézménye és meglehetısen népszerővé váltak. Magukat ezeket az EPZ központokat is vállalkozók építették és hozták létre és értékesítik, bérbe adják a tevékenységekhez szükséges helyiségeket. Az EPZ egy vámmentes zóna. Ide a feldolgozásra kerülı nyersanyag és minden szükséges komponens vámmentesen jön be és a végtermék is így hagyja el az országot. Sem vám, sem VAT ( áfa ) nincs. – A felhasznált energia, víz, üzemanyag is adómentes. A beruházó olcsó munkaerıt használ, alacsonyabb a termék elıállítási költsége, így jóval kedvezıbb árat tud kínálni a piacon és/vagy jóval nagyobb az értékesítésbıl származó profitja. Eltudom képzelni, hogy magyar vállalkozó is tud ilyen gyártási tevékenységet telepíteni és eredményesen mőködtetni. – Pl. gyógyszergyártás, orvosi ill. kórházi felszerelések és mőszerek, stb.

Mi a helyzet a cég ill. vállalat alapítással, milyenek a vonatkozó törvények és szabályok A törvényhozás, a vonatkozó jogszabályok, a mőködést szabályzó elıírások, az adózás mind, intenzíven vállalkozóbarát. Úgy hiszem, nem lesz meglepetés, ha utólag belegondolnak, hogy a jogi háttér, a vonatkozó törvények, egy, az egyben megegyeznek az angol ill. brit szabályozással. Egyszerő és gyors eljárás egy cég bejegyzése, napok alatt megtörténhet és az alapító okirat aláírását és a bejegyzési eljárás elkezdését követıen a céget azonnal mőködtetni lehet. Az alapítók egymás között megállapodnak a lényegi feltételekben és egy ügyvéd lebonyolítja a formai részt. – Nincsen kötelezı minimális alapítótıke igény sem kikötve és azt sem kötelezı letétbe helyezni ill. befizetni. 159


– Kialakult, persze, egy szokásos, illendı, gyakorlat, amely szerint illik minimum fél millió magyar forintnak megfelelı összeget lejegyezni és azt be is fizetni. Ennek nagyságát sokkal inkább az dönti el, hogy mennyi az az összeg, amennyi kell a cég beindításához, kezdeti mőködtetéséhez, és az hogy a bankok nem állnak szóba egy komolytalannak tetszı céggel, amelynek alaptıkéje jelentéktelen és be sincs fizetve. A cégnek az elsı pillanattól kezdıdıen van egy választott cégtitkára ( company secretary ) és egy megbízott auditora, azaz könyvvizsgálója, akik minden formai, cégjogi és technikai, valamint a pénzügyi-gazdálkodási kérdésekben kezelik és felügyelik a cég jogszerő, szabályos és pénzügyileg is megfelelı mőködését. A céget egy igazgató tanács irányítja és egy általuk kinevezett ügyvezetı igazgató ( MD ) vezeti. Rendszeres BoD ( IT ) - őlések beszámoltatják, ellenırzik az ügyvezetı igazgató tevékenységét, amelynek alapja kizárólag a cég teljesítménye. Elıterjesztése alapján meghatározzák a követendı üzletpolitikát, annak kereteit, jóváhagyják a költségkereteket, de amúgy nem szólnak bele, nem befolyásolják az ügyvezetı munkáját, szabadon cselekedhet belátása szerint mindaddig, amíg az eredmények ezt indokolják. A kenyai APEH ( Revenue Authority ) nem ír elı a cég mőködésére vonatkozóan minden elszámolási területre meghatározó, részletes követelményrendszert, ami olyannyira irritáló és irracionális és egyben naivan ostoba is máshol. - Széleskörően, gyakorlatilag korlátozás nélkül le lehet írni, elszámolni költségként minden felmerülı kiadást. – És az adóbevétel ennek ellenére évrıl évre nı! Ugyanakkor szigorú és precíz könyvvitelt követel meg a rendszer és folyamatos az indirekt ellenırzés az adóhatóság részérıl. Csakhogy nem úgy, mint sok helyen. A cégek által alkalmazott saját könyvvizsgáló cégek és/vagy személyek, a saját hírnevük érdekében, nem cinkosok a céghez kötıdıen az adóhatóság ellenében, hanem arról gondoskodnak, hogy a könyvelés, a nyilvántartások a valóságnak megfelelıek legyenek, a cég jogszerően mőködjön és teljesítse költségvetési kötelezettségeit. A vállalkozási adókulcs kedvezı, a magyarénál alacsonyabb. A külföldi tulajdoni részvétellel alakult vállalkozásokban szükséges a minimális kenyai részvétel, de az elvárás ma már nem az, hogy minél nagyobb legyen a helyi, kenyai tulajdonosi részvétel aránya, hanem a minél nagyobb kenyai alkalmazotti létszám, munkahelyek teremtése és export árualapot teremtı, minıségi áruk és szolgáltatások elıállítása ill. megteremtése. Külföldi állampolgárságú személyek és vegyes tulajdonú vállalkozások is korlátlanul szerezhetnek ingatlan és földtulajdont is az országban. Az egyetlen feltétel a hasznosítás. A szegénység alapvetı oka Kenyában és Afrika-szerte a túlnépesedés, az adekvát munkalehetıségek hiánya, így a munkával szerzett jövedelem hiánya. A mezıgazdaságban pedig az u.n. subsistence farming, azaz a kizárólag csak saját célra és felhasználásra termelt, nem árutermelı gazdálkodás, amelybıl nem jut közfelhasználásra. Külön gond a monokultúrás gazdálkodás, a gazdasági szféra fejletlensége és egysíkúsága. Ennek megváltoztatására kapta és kapja az ország a strukturális átalakításhoz szükséges forrásokat is a nemzetközi pénzintézetektıl. És a vállalkozásoknak is ezt a célt kell szolgálniuk, hogy ezt a helyzetet fokozatosan megváltoztassák és olyan céllal jöjjenek létre, amelyek megvalósítása reális alapokon nyugszik és az ország adottságaihoz, lehetıségeihez alkalmazkodik. Ilyen területek a mezıgazdaság, az élelmiszeripar és a turizmus. 160


Kenya vonatkozásában azonban hiba lenne az ipart, a könnyőipart, a gyógyszergyártást, az autógyártást nem idesorolni. Amire vigyázni kell: • • •

a helyi partnerek, tulajdonostársak kiválasztása annak meghatározása, hogy milyen tulajdoni hányaddal kell és érdemes a vállalkozásba beszállni. a cég vezetésének gyakorlása

Abban az esetben, ha a helyi partner(ek) részesedése minimális, s csupán formális jellege van, nyilvánvaló, hogy a vállalkozásban való érdekeltségük is minimális, nem érdekeltek a jó és sikeres mőködésben és az esetleges várható profitban sem. Lehet, hogy ideiglenesen kielégíti ıket egy állás, vezetı beosztású alkalmazottként, netán ügyvezetıként és beéri, hogy csak a munkájuk révén, fizetés és juttatások formájában legyenek érdekeltek, de a tapasztalat az, hogy ez így nem mőködik. Céljuk az lesz, és amennyiben magára hagyják ıket és kikerülnek a kontroll alól, hozzá is látnak, hogy pozíciójuk, kenyai mivoltuk segítségével a cégben átvegyék az uralmat nagyobb részesedés elérése, vagy esetleg annak teljes átvétele céljából. – Ne felejtsük, az a mottó, hogy az úr az, aki birtokon belül van, aki ott van a helyszínen. Erre még visszatérek. Gyakori hiba az a külföldi vállalkozó részérıl, hogy az, úgymond, kötelezı helyi részvételhez, 1-10 % arányig, nem is kéri az alapításhoz szükséges pénzhányadot a helyi partnertıl. Ezzel eleve a tudomására hozza partnerének, hogy nem tekinti másnak, mint egy formai kelléknek, aki a nevét adja. Ha jelentısebb a helyi partner(ek) részesedése és komoly alaptıke kerül megállapításra és azonnali befizetésre, más a helyzet. Akkor az érdekeltsége már valóban tulajdonosi. Ebben az esetben már az is motiválja arra, hogy vezetıi pozícióba kerüljön, hogy tevékenyen részt vegyen a cég mőködésében, sikerre vezesse és így részesüljön, a most már nem kevés profitban. Persze, ebben az esetben is elıtérbe kerülhet az, hogy – kontroll híján, magára hagyva - befolyásolja a mőködést, sıt saját maga alakítsa azt és elıkészítse a cég feletti uralmat és annak átvételét. A gond a helyes arány megtartása és az, hogy aki külföldi vállalkozást hoz létre Afrikában, így Kenyában is, ezt csak akkor tegye, ha személyesen és a helyszínen tud annak irányításában és mőködtetésében részt venni, és/vagy abszolút bizalmában lévı embert tud egyszemélyő vezetıként alkalmazni. Hogy mi a helyes arány? Akkor, amikor az emberi gyarlóság mindig abba az irányba húz, hogy mindent magunknak és semmit sem a másiknak? Nos, kompromisszumot kell kötnünk saját magunkkal. Elıször is, bizalmat kell szavazzunk valakinek, saját magunkon kívül. Lehet ez a helyi partnerünk, ha több van, azok közül valamelyiknek, vagy – ha van – egy másik külföldi, esetleg magyar tulajdonostársunknak, akit bevontunk a cégbe. Azt kell elérnünk, hogy ha magunk, önállóan, nem tudunk minıségi többséget, azaz döntési kontrolt gyakorló pozícióba kerülni, ez meglegyen valamelyik partnerünkkel, vagy partnereinkkel közösen, akiknek bizalmat szavaztunk. – Ha csak ketten vagyunk egy helyi partnerrel, akkor tartsuk meg a minıségi többséget, a kontrol pakettet. Ez azonban csak egy teoretikus biztonság, mert Kenyában a kisebbségi tulajdonosokat nagyon szigorú törvények és szabályzások védik, és nem megy az, hogy a minısített többség egyszerő szavazattal bármit is automatikusan kikényszerítsen. 161


Sokféle képen megtámadható jogi úton egy, úgymond, önkényes döntés és ha egyszer bíróságra kerül egy ügy, annak vége sohasem lesz. A legfontosabb az, amit már hangsúlyoztam, de nem elég egyszer, vagy többször, hanem állandóan szem elıtt kell tartanunk. A vállalkozás legfelsı vezetését saját magunknak kell adni. Az ügyvezetı igazgató lehet ugyan a helyi partnertıl, de csak ha feltétlenül szükséges valami oknál fogva, de akkor mellé kell rendelnünk egy General Manager-t olyan munkaköri leírással, amelybıl egyértelmő, hogy a GM vezeti a céget valójában. – Kenyában ez állandósult gyakorlat. – Akár MD, akár GM, de az a személy a sajátunk kell, hogy legyen. A financial controller, avagy pénzügyi vezetı szintén bizalmi, saját ember kell, hogy legyen. Itt írom ill. mondom el. Kenyában minden külföldi állampolgár, akár cégtulajdonosként is, akár alkalmazásban, akár nem, bárhogy bármiféle munkát végez, csak munkavállalási engedéllyel teheti. – Ha elkapják ( feljelentik ), hogy engedély nélkül dolgozik, kitoloncolják az országból és a céget is, súlyosan megbüntetik. Az engedély megszerzése nem gond, de elég sokba kerül. Célja a kormányzat részérıl az, hogy csak olyan külföldi munkaerı kerüljön alkalmazásra, amely helyiekkel nem pótolható az adott feladatra. A cégtulajdonosok részére másféle, egyszerőbb és automatikusan biztosított munkaengedély kerül kiadásra, de a delegálni kívánt expatriate, vezetési és szakmunkát végzı munkaerı számára sem kell más, csak megfelelı indoklás. Az engedélyt kérheti maga a cég is, de mindenképpen óvadékot kell letenni. Nem szívesen írom le ill. mondom el ilyen szinten, de a pozitív, segítı szándék vezet és azt szeretném, ha minél többen vállalkoznának és ruháznának be Kenyában, ebben a csodálatos, gyönyörő országban. A vegyes vállalatok ill. vállalkozások legnagyobb rákfenéje a partnerek egymás kijátszására irányuló törekvése, amelyben a helyiek élenjárnak. Mégis, azt mondom, hogy ez nem törvényszerő, nem általános és évrıl évre javuló tendenciát mutat. Elejét lehet venni azzal, ha a vállalkozást a lehetı leggondosabb kiválasztással és magas színvonalon kvalifikált, mővelt becsületes üzletemberekkel indítjuk és bevonásuk a közös érdekeltségen alapuló, baráti és tisztán üzleti, nem politikai, vagy egyéb reprezentatív célú kapcsolatból eredı kiválasztás.

Konkluzió Érdemes és lehet Kenyában vállalkozni? Haszon lesz-e belıle, vagy bukfenc? Igen, érdemes és hasznot fog hozni, ha a vállalkozást komoly szándékkal, komoly partnerekkel, pénzügyileg megfelelıen megalapozva és olyan területen indítjuk, amely maga a siker garanciája. 162


Summary Introduction or thoughts about what is needed for a successful enterprise -

Personal motives and motivation Professional background and language skills All beginnings are difficult and failure is the school-fee Perseverance, consistence and obsession Ars poetica! To accept with good heart that business is good only if it is good for the other party

East-Africa was my childhood’s dream. I hardly learned to read, when I became a glutton for the books of my inspirers-to-be: Kálmán Kittenberger, Count Zsigmond Széchenyi and Count Sámuel Teleki. A mourned the animals hunted down and hated all those who committed that senseless massacre. I was inspired by the endless love of the nature and of the animal world, and determined my object of life to go to East-Africa someday. My concretely desired destination – God only knows why – was Kenya, I wanted to live there, perhaps already with my family. Not many people are granted the chance of such a dream becoming true, which is why I am so grateful to my fate that this has become true and this is my reality now. At the beginning, this dream did not seem very realistic! The 1950’s or 1960’s for that matter were not helping such dreams and objects of life. I started to learn English at the age of 9. English was followed by two other languages and later I applied to the foreign trade faculty of the University of Economic Sciences just to have a profession that may help in going abroad. – I never wanted to become an economist! My goal was to become a veterinarian, but I realized that under the circumstances of those times I had to study languages and choose a career that makes my dream, i.e. to travel abroad, to see the world, to reach the land of my dreams, to settle down and live there a realistic opportunity. – In the foursome of English language, commerce, tourism and special skills, English was the permanently obligate factor, while any of the three other areas was sufficient for someone to get out and take roots. The winning ticket for me was foreign trade, more particularly one special area thereof. For almost 30 years was selling, installing and later managing complete investment projects, large facilities, production lines and machines almost exclusively in the third world countries that were at that time – and most of them are today – the only realistic buyer market for Hungarian cultivation, production and/or processing technologies and manufacturing of machines. Bu the dream of Kenya remained a dream for a long time. As a foreign trader I kept missing Africa, though I got to Egypt and Algeria. Geographically those countries belong to Africa, but they’re just not the real Africa. I lived in the land of the Pharaohs for five years and I became rather fond of it. Later on, Sudan already represented a real step towards Kenya: they are neighboring countries, though Khartoum is so far from Nairobi, as if it were on a different continent. I did not give up! And finally – after the long waiting – in 1983 I was given the opportunity to step on Kenya’s land with a Hungarian trade delegation, when – as a company manager – I could decide myself where to go and where to try and do business.

163


Üzleti lehetıségek, gazdasági perspektívák Nyugat-Afrikában Suha György nagykövet Gambiai Köztársaság Állandó képviselete, Bécs-Budapest, A-1010 Wien, Fischhof 3/6 Ausztria Az afrikai kontinensrıl Magyarországon élı, nem túl árnyalt kép lassan tisztulni, egyes részleteiben élesedni látszik. Egyre kevesebb a közhely, több a nyitottságra utaló jelzés. Mindezzel együtt a fekete kontinens megismerése társadalmi és politikai szükséggé válhat a közeljövıben. A gazdasági és befektetıi gondolkodás számára minden apró részlet fontos. Összességében már nem kérdéses az, hogy Afrika legtöbb országa jövedelmezı vállalkozásoknak ad-e otthont vagy sem. A közvetlen külföldi befektetések iránti politikai igény szinte minden tıkehiányos afrikai gazdaságban jelen van. A beruházói jelenlét és a külföldi vállalkozók piacra lépésének támogatása, a kedvezı befektetıi környezet kialakítása érdekében tett kormányzati erıfeszítései egyre jelentısebbek. Különösen igaz ez a kontinens nyugati felében, ahol 16 országban, több mint 6 millió négyzetkilométeren 220 millióan élnek. 1975-ben létrejött a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) amely Mauritánia kivételével a térség országainak egységes gazdasági ernyıszervezete. A régió alapos társadalmi-politikai viszonyainak elemzése jóval meghaladja a rendelkezésre álló elıadás terjedelmét, azonban néhány kiindulási pont rögzítése megkerülhetetlen: Afrika gazdasági felemelkedésének, az etnikai krízisekbıl történı kilábalásának elsı, sporadikus eredményeit legalább két szocio-kulturális faktor megjelenésével azonosítják a jelenkori kutatók. Az elsı, - hosszútávon igen lényeges - jelenség az önálló értelmiség megjelenése és – a korábbi, szinte általános migráció helyett – helyben maradása. A másik ilyen tényezı a korábbi gyarmattartó nagyhatalmaktól történı fokozatos elszakadás, politikai eltávolodás volt. Míg ez a folyamat markánsan tetten érhetı Kelet-Afrika, vagy Közép-Afrika régióiban, addig az ECOWAS-térségben ennek intenzitása lényegesen visszafogottabb. A kolonizációs nagyhatalmak mindegyike, Franciaország, az Egyesült Királyság és Portugália is szorosan fogja a gyeplıt, azaz minden lehetséges eszközt bevetve tartja egyre csökkenı afrikai jelenlétének utolsó bástyáit. A globalizáció korában a kötıdés kevéssé politikai, inkább gazdasági aspektusait tekintve hordoz fontos információkat a térséggel foglalkozók vagy ott új, profitorientált jelenlétet biztosítani szándékozók számára. A gyarmati kötıdések a hétköznapokban válnak kézzelfoghatóvá: a szenegáli közigazgatási modell mai gyakorlata kísértetiesen emlékeztet a francia bürokrácia vadhajtásaira, Ghánában vagy Nigériában az angol diplomáciai nyomásgyakorlásnál nincs erısebb lobbierı, míg Zöldfokon vagy Bissauban a nyelvi korlátok miatt a portugál cégek versenyelınye hathat riasztóan az újonnan érkezıre. A beágyazott gyarmattartói kapcsolatok tehát megkerülhetetlenek, a befektetınek fel kell készülni arra, hogy az Európában már ismert, számos esetben multinacionális vállalatcsoport, ismert márka helyi képviselete lehet a konkurencia. A helyzet persze ennél is összetettebb, hiszen a volt gyarmattartó államok vállalatainak piaci jelenléte, árképzése, a mögöttük lévı kormányok szubvenciós politikája akár a versenytársak árainak mesterségesen alacsony tartását is elıidézheti, mindezt olyan makrogazdasági 164


környezetben, ahol az Európában megszokott versenyszabályok etikai és jogi érdekrendszere egyátalán nem, vagy csak nehezen érvényesíthetı. A külföldinek Nyugat-Afrikában további nehézséget okoz a soknyelvőség és a rendkívül színes etnikai paletta is. Még a szárazföld legkisebb államában, Gambiában is tucatnyi különféle törzs azonosítható, ezek mindegyike markánsan elkülönül vallás, életvitel és a társadalomban betöltött hely, szocializációs szerep szerint. A sikeres vállalkozás beindításához ezen információk tudatos felhasználása, összegyőjtése és az üzleti tervbe történı beépítése axiomatikus alapszabálynak tekinthetı. A humán kapcsolatok fenntartása és továbbépítése mikro- és makroszinten egyaránt kihívást jelent. A kormányzatok általános jellemzıje, a hatalomgyakorlás valódi tapasztalathiánya, olykor despotikus érzést keltı, túlcentralizált irányítást eredményez. Ez alól szinte nincs kivétel. Az erıskező, egyszemélyi vezetés nem jelent ugyanakkor átlátható, minden elemében transzparens döntéshozatalt. Sıt, éppen ellenkezıleg, az állami, politikai döntési struktúra a szó szoros értelmében (el)rettentıen érdektagolt. Az Európában már megszokott és elismert kapcsolatépítési technika, a hatékony lobbizás, a ’networking’ Nyugat-Afrikában az üzleti mindennapok szerves részévé vált. A lobbi-eszköztár teljes spektrumát használni kell, beleértve a személyes meggyızést, a hatékony és eredményes érdekeltségi rendszer felépítését és mőködtetését, valamint nem szabad elfelejtkezni a közvetlen, sikerdíj-jellegő, kompenzációról sem. Nemzetközi összevetésben Nyugat-Afrika hátránya a kvalifikált munkaerı hiánya, ennek következtében (például a szolgáltató szektorban) a viszonylag magas bérköltség. A kontinens mintegy ötödét lefedı terület gazdasági értelemben óriási potenciál. Malit, Nigert és Burkina Faso-t leszámítva mindegyik ország önálló kikötıkkel rendelkezik, biztosítva ezzel az olcsó tengeri áruszállítás lehetıségét. A térséget hatalmas ásványi nyersanyagvagyon, kıolaj, földgáz, foszfát teszi vonzóvá a külföldi tıke számára. A nyersanyagok kiaknázására vonatkozó tervek megvalósításában eddig elsısorban az ázsiai piaci szereplık jeleskedtek. Gazdasági szempontból a térség általános gazdasági jellemzıjeként értékelhetı, hogy a helyi piaci szereplık általában és összességében nyitottak a kezdeményezésekre, innovációs készségük kiemelkedı, keresleti igényük pedig minıségorientált. Maradéktalanul vége van annak a korszaknak, amikor Afrikában el lehetett adni a silány, olcsó árut, az üveggyöngyöt és a 90-es évek kínai tömegcikkeit ! Különösen igaz ez a szolgáltatási szektorban és az ipari nagyberuházások esetén. Nyugat-Afrika kereslet-kínálati viszonyai kiegyensúlyozottak, ami azt is jelenti, hogy a tehetıs helyi vállalkozó számára már rendelkezésre állnak a fejlett nyugati gépek, technológiák, a helyi megrendelık ugyanakkor teljes mértékben tisztában vannak az optimális ár-érték arányokkal. A frankofón országok által régóta használt közös pénz, a CFA mellé 2009-tıl a nyugat-afrikai gazdasági közösség néhány angolszász állama ( Sierra Leone, Gambia, Ghána, Nigéria) bevezeti a közös térségi valutát, az ’eco’-t, így a 16 tagállam összesen kétféle valutát használ majd. Ez az egységes elszámolást, a globális térségi terjeszkedést mindenképpen segíteni fogja. Az elıadás keretében tipizált esettanulmányként a szenegáli gazdaság példáját vizsgáltuk. A GDP adatok elemzése alapján nyilvánvaló, hogy mezıgazdasági túlsúly ténye már önmagában esélyeket és lehetıségeket kínál a befektetık számára. A külkereskedelem összetétele teljesen tipikus, a mezıgazdasági dominancia ellenére az élelmiszerek, italfélék importja igen jelentıs, ezen belül kiemelkedı fontosságú a közellátásban hangsúlyos szerepet játszó rizs, növényi olaj behozatala. Afrikában állandósult az igény az italfélékre, elsısorban az alkoholmentes üdítıitalok teljes választékára, beleértve a partikuláris termékeket (pl. energiaital) fogyasztó csoportok igényeit is. 165


A kereskedelmi portfolió fontos eleme még a gépek, berendezések széles köre. Kiemelt jelentıséggel bír a háztartási energiahordozók importja (pl. palackos PB-gáz), de Szenegál esetében a finomított kıolajtermékek behozatala is meghatározó. A magyar vállalkozások esélyeit javítja, hogy a térség országiban az ’európai” minıségő árukra és szolgáltatásokra óriási az igény. A szórakoztatóipar térhódítása, a korábban elképzelhetetlen „nyugati luxus” iránti elvárás olyan ágazati vállalkozások megjelenését hozta magával, mint a fitness-ipar vagy a multiplex-üzemeltetés. Technológia-export, tudásalapú vállalkozások, oktatásközvetítés, know-how import területén folyamatosan növekszik az afrikai fogékonyság, ezek kielégítésében szintén számos vállalkozás játszhat kulcsszerepet. A régió belsı piaci mozgásain túlmenıen, a kétoldalú kereskedelem irányai a volt gyarmattartó európai országok felé mutatnak. Viszonylag új jelenség Kína berobbanása, a távol keleti vállalkozások – Peking tudatos politikai támogatása és ellenırzése mellett - az élet minden területén hídfıállásokat építenek ki. Kína az igazi konkurencia! Az afrikai-kínai kétoldalú kereskedelmi forgalom az ezredforduló óta eltelt hat év alatt negyvenszeresre, közel 40 milliárd dollárra nıtt. Ez a robbanás átrendezte az afrikai kereskedelmi statisztikai adatokat is, Kína jelenleg a teljes afrikai kereskedelmi forgalom hat százalékát mondhatja magáénak, ezzel az Amerikai Egyesült Államok és Franciaország után a fekete kontinens harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere. Nem volt tehát eredménytelen a kínai legfelsıbb politikai vezetık 2005-ben tett három afrikai körútja és az ezeket megkoronázó novemberi pekingi Afrika-csúcs sem. Míg közel egy évtizede alig beszélhettünk kínai jelenlétrıl Afrikában, addig mostanra több száz meghatározó üzleti vállalkozás, több tízezer vendégmunkás, sıt turista jelent meg a térségben. A kínai (és egyre jelentısebb indiai) jelenlét szőkíti ugyan a globális vállalkozói mozgásteret, ezzel együtt azonban bizonyos ágazatokban továbbra is kereslet mutatkozik. Távközlési berendezések és kapcsolódó szolgáltatások, az építıipar teljes vertikuma, kisebb, nagyobb erımővi rendszerek, bányaipari gépek vagy élelmiszer-feldolgozó gépek ma is eladhatók, bérbe adhatók vagy csak egyszerően üzemeltethetık a térség országaiban. Nehéz általános igényeket megfogalmazni, ugyanakkor nagy biztonsággal megjósolható, hogy az elkövetkezı évtizedben a turizmus, idegenforgalom és vélhetıen az oktatási, képzési szektor lesz a sikerágazat. (Az ECOWAS-csoportból Gambián és a Zöld-foki Köztársaságon kívül sehol nem beszélhetünk szervezett turizmusról, tömeges beutaztatásról.) Továbbra is biztos üzleti eredménnyel kecsegtethetnek az élelmiszeripari beruházások (gyümölcsés zöldségfeldolgozás, palackozás stb.), a közlekedéssel összefüggı üzleti projektek (logisztika, kikötıtechnika, hajózás stb.) valamint a rendvédelmi és hadiipari szerepvállalások. A védelemgazdasággal összefüggésben külön fontossággal bírhat az információ-technológiai szektor is. A térség több országában az IT-business iránti elkötelezettséget önálló állami hivatalok, esetenként minisztériumok létrehozása mutatja. A befektetıi, beruházói programokban rejlı lehetıségeket az óriási, igényeiben erısen diverzifikált lokális fogyasztói piac és Európa viszonylagos földrajzi közelsége együttesen hordozzák. A régió gazdasági növekedésének optimizmusra okot adó adatai, a fegyveres konfliktusok felszámolása ugyanakkor nem szünteti meg az induló vállalkozások magas költségszintjét, a vállalkozókra leselkedı magas és szofisztikált formájú közterheket, adókat és a mindennapi üzletvitel nehézségeit. Ezt a képet tovább árnyalja, hogy a magyar diplomáciai jelenlét egyedül a nigériai fıvárosban adhat(na) érdemi lobbitámogatást a hazai vállalkozónak. A tiszteletbeli konzuli jelenlét Cotonou166


ban, Banjulban, Accrában, Dakarban és Conakryban alkalmas az esetleges krízisek kezelésére, de semmiképpen nem proaktív segítség a térségbe érkezı magyar tıke számára. A magyar külpolitika Afrika iránti hővös és távolságtartó viszonya, a gesztusértékő akkreditációk hiánya, illetve a magyar tiszteletbeli konzulok mőködésének a nemzetközi (afrikai) gyakorlattól eltérı jellege, érdemi munkájuk adminisztratív korlátozása még hosszú évekig okoz versenyhátrányt. Az összetett gazdasági, politikai közeg ellenére Nyugat-Afrika mégis ideális vállalkozói környezetet jelenthet az agri-business iránt érdeklıdıknek. A már érintett ötletek mellett életképes lehet bármely kis- vagy középmérető élelmiszer-, a hőtı-, a csomagolóipari beruházás, vagy például a mezıgazdasági gépek kereskedelme, szervízelése, alkatrészellátása. A magyar mezıgazdasági ismeretek hasznosulhatnak az édesvízi haltenyésztés, a gombatermelés, a baromfitenyésztés területén is. Professzionális zöldség- és gyümölcs-feldolgozási projekt beindítása, tejipari vagy akár pálinkafızı-üzem létrehozása is profitcentrummá válhat. A vállalkozó kevés információs forrásban bízhat, célszerő elsıként az adott ország külképviseletét felkeresni. Regionális projekt esetében az ECOWAS vagy a londoni WABI szolgálhat hasznos információkkal, Magyarországon a Multi Marketing Group Kft rendelkezik élı nyugat-afrikai kapcsolatokkal és üzleti tapasztalattal. Business opportunities and economic perspectives in West Africa György Suha ambassador Permanent Agency of The Republic of Gambia, Vienna-Budapest, A-1010 Wien, Fischhof 3/6 Austria The purpose of this presentation is to identify the characteristics of the current business climate in West African and to propose a set of entrepreneurial opportunities for further consideration. While the problems many African countries face are widely known and dominate the perceptions of the continent as a whole, there are a number of positive aspects that – although highly relevant for foreign investors or entrepreneurs - are little known. As in other continents, there are profitable business opportunities to be found in most African countries. Foreign Direct Investment (FDI) is highly welcomed and actively sought by virtually every African country. The contribution that FDI can make toward economic development and integration into the world economy is widely recognized. For this reason, the countries in question have made considerable efforts to improve their investment climate. In their attempt to encourage the economic development of the West African countries, an organization called the Economic Community of West African States (ECOWAS), was created in 1975 in Nigeria and includes fifteen West African countries. Presently, the West African market offers a wide business area (more than six million km2) and a big consumer population (220 million) to investors. Even though this part of Africa has many attractive resources, the foreign investments and small business industries are currently not very developed, and most of their economies are based on the development of agricultural resources, in which there are countless opportunities for Hungarian entrepreneurs.

167


Egy magyar üzletember ghánai tapasztalatai Entz Boldizsár Péter Ghanai Köztársaság Konzuli Képviselet 1037 Budapest, Bécsi út 314. I/c. Ghánával már teenager koromban kerültem kapcsolatba. Édesapámnak köszönhetıen, aki a ghánai kormány meghívására indította be a Volta tó hidrobiológiai kutatását az 1960-as évek második felében. Én akkor a Ghánai Nemzetközi Iskolába jártam számos külföldi kiküldött gyermekével és néhány ghánaival, akik közül az egyik késıbb a 90-es években a belügyminiszter helyettese lett. A Ghánában eltöltött 5 év igen nagy hatással volt rám, hiszen abban az idıben Ghána a legfejeltebb Nyugat-afrikai országok közé tartozott fejlett úthálózatával, autópályájával, modern kikötıivel, repülıterével, és jól megtervezett fıvárosával. Így nem véletlen, hogy húsz évvel késıbb visszatértem második hazámba, hogy a régi kapcsolatokat megkeresve üzleti lehetıségeket felmérjem. Miután ismételten megéreztem Afrika –Ghána levegıjének felejthetetlen illatát, a ghánai emberek barátságát, nem volt más alternatíva, mint sem szorosabb munkakapcsolat kialakítása, hogy újra és újra visszatérhessek Ghánába. A magyar kormány már a rendszerváltás után, takarékossági okokból bezárta az accrai követségét, így a kölcsönösség elve alapján Ghána is a prágai követségén keresztül képviselteti magát Magyarországon. Ez igen sok nehézséget okozott az itt élı ghánaiaknak kiknek létszáma meghaladta a 150 fıt. Az addigi munkám megbecsüléseként ért az a megtiszteltetés, hogy 1997-ben a ghánai állam felkért képviseletére, mint Tiszteletbeli Fıkonzul.

Bányaipari munkaerı transzfer Az elsı lehetıség a bányaipar területén mutatkozott, hiszen Ghána legnagyobb bevételi forrása az aranybányászatból származott. Mivel az Ashanti Goldfields az Obuase bányán túlmenıen az arany öv területén több lelıhely kutatását tervezte bányanyitás céljából, így adódott, hogy Magyarországon a rendszerváltás után bezárásra kerülı bányák jól képzett szakembereit a ghánai Ashanti Goldfields szolgálatába ajánljam. Elıször kicsit kétkedve fogadták ötletemet, de a szakképzett magyar bányamérnököknek nem volt nehéz meggyızni, ghánai kollégáikat felkészültségükrıl és azon lehetıségekrıl, amit korábbi támogatóik, volt gyarmattartóik nem minden esetben tártak fel. Itt jegyzem meg, hogy a volt gyarmattartók, mind szakember transzfer, mind a kereskedelem területén igen komoly elınyt élveztek, hiszen kapcsolataik a régmúltra nyúlnak vissza, még ha a múlt nem is olyan dicsıséges. De Magyarországnak is volt múltja Ghánában és az afrikai térségben 168


bár igaz, hogy nem oly régi, mint a gyarmattartóké, de legalább oly hatékony lehet, amit nem használunk ki kellıképpen. Ez pedig az a kapcsolati tıke amit az 1960 – 1980-as években Magyarországon egyetemet végzett ghánaiak, afrikaiak. İk azok, akik mostanra már pozíciót töltenek be országukban munkaterületükön és Magyarországhoz való kötıdésükbıl adódóan igen hatékony segítséget tudnak nyújtani a térségben tevékenykedı honfitársainknak. Erre a lehetıségre még nem figyelt fel kellı képen a magyar Külügyminisztérium, illetve felsıoktatási apparátus pedig egy magyarországi konferenciára való meghívás igen nagyot lendíthetne a kapcsolatok elımozdításában.

Mezıgazdaság - Konzervipar Visszatérve az Ashanti Goldfields-el kötött sikeres együttmőködésre a ghánai kormánytól újabb ajánlatot kaptam egy paradicsompüré gyár átvételére és üzemeltetésére név szerint a Pwaluagu Tomato Factory, mai nevén a Northern Star Tomato Factory. Ezt a gyárat még a néhai Jugoszláv Állam építette ghánai megrendelésre. A rám esett választás sem volt véletlen, hiszen a Nagykırösi Konzervgyár „Arany fácán” paradicsomsőrítménye fogalom volt Ghánában és a ghánai fél e technológia megvalósítását részesítette elınyben. Az ajánlat igen kecsegtetı volt, de az 1$ vételár valamit sejtetett, ami megfontoltságra ösztökélt. Miután a mezıgazdaság rejtelmeit maximum a génjeimben hordozom megboldogult ükapám Dr. Entz Ferenc a Kertészeti és Szılészeti Egyetem alapítója révén, így a Hungarofruktnál dolgozó unokatestvérem segítségével piaci elemzést készítettünk. A gyárat szakember bevonásával megvizsgáltattam, és jónak találtatott, így újabb hibaforrás után kutattam. Az alapanyag, vagyis a paradicsom beszállítói háttere is biztosítva volt környékbeli termelık révén. A piacelemzés, hozta meg a nemleges eredményt, ugyanis mint kiderült Európában és Közel – Keleten a paradicsompürébıl túltermelés van, és a gyártás akkori technológiájából adódóan csak a késztermék utólagos elemzésekor derült ki, hogy a penészszál szám mértéke azon tőréshatáron belül van-e, amit Európában forgalomba lehet hozni, vagy ha azt túllépte, akkor meg kell semmisíteni. Igen de a megsemmisítés pénzbe kerül, és ha azt akár ingyen oda lehet adni az ügyes kereskedıknek, az megtalálja azt a piacot, ahol ez nem szabályozott, így a selejtes, egészségre akár káros terméket Afrikába, egyebek között Ghánába lehet exportálni. A piacvédelmét a kormány nem tudta garantálni, nem beszélve a magasabb ár is feszültséget okozott volna. Az országhatár átjárhatóságát zöldhatáron keresztül sem korlátozható így az árucsempészet megfékezhetetlen. Tehát tudomásul kellett venni, hogy ez az üzlet nem nekünk termett. Ugyan akkor felhívnám a mezıgazdászok szíves figyelmét a trópusok adta lehetıségekre miszerint a napraforgót évente több alkalommal, akár folyamatosan lehetne termeszteni az esıs évszak kivételével, szeptember végétıl május közepéig, ezen információmat magyar mezıgazdászok ghánai tapasztalataira alapozom. 169


Amennyiben igaz ezen állítás, úgy ez igen kedvezı lehetıség Ghánában és a térségben, hiszen a pálmaolaj ültetvények nem elégítik ki a helyi fızıolaj igényeket, így a térség országai jelentıs importra szorulnak. A nagyüzemi kukoricatermelésbe is komoly fantázia mutatkozik nem csak a kukoricadara, a kenken, fogyasztásából adódóan de az alternatív üzemanyag elıállítás végett, hiszen Nigéria kivételével valamennyi környezı ország üzemanyag importra szorul.

Üzleti lehetıségek az olajiparban Olajipari kapcsolatfelvétel 1997-re tehetı, amikor az Olajterv a Temai Finomítóval (melynek akkori fımérnöke a miskolci Nehézipari Egyetemen tanult) felvette a kapcsolatot, hogy egy bitumen üzemet hozzon létre, mivel Ghána az útépítéshez szükséges bitument Elefántcsontpartról importálta. A projektet végül az amerikaiak gazdasági erıfölénnyel vitték el, mivel teljes körő finanszírozási hátteret is biztosítottak a projekt mögé, még ha az ajánlatuk lényegesen magasabb is volt de a tıke nagyúr a térségben. A leromlott úthálózat igen komoly gondokat jelent a térségben, amit az esıs évszak csak tovább nehezít. Erre a problémára kínáltunk megoldást a Soil 2000 Kft.-vel. egy útstabilizációs megoldást kínálva melynek lényege, hogy a humuszréteg eltávolítása után a talajba juttatunk egy környezetbarát vegyszert, ami tömörítés után vízzáró réteget képez, ezzel megakadályozva az áthatolhatatlan sáros, kátyús útfelület kialakulását, ezáltal az esıs évszakban is biztosítható a jármőforgalom a földutakon. Afrikában a kapcsolati tıke nagyon fontos és a kormányhoz közelálló amerikai - ghánaiak lobbi csoportja erısebbnek bizonyult azon ajánlatukkal, hogy az általunk ajánlott útstabilizációs vegyszert csak a felhasználás után 10 évvel kell kifizetni, még ha a négyszer olyan drága is mint a mienk a kormány nem bízva tartós hatalmi poziciójában az utóbbi ajánlatot fogadta el. Így a szomszédos Elefántcsontparton a kakaótermelık tanácsának megbízásából készítettük el egy 500 m-es útszakaszt egy 40 km-es út részeként. A próbaút kiállta a próbát minek köszönhetıen egy 600 km-es út megépítéséhez kérték adalékunk szállítását. Sajnos ebben az esetben a polgárháború szólt közbe, így ez a projektünk is meghiúsult. Közben a Temai Finomítóval tovább folytak az egyezkedések most már az MMG AM Nova Kft. bevonásával, mely cég az olajipari automatizálások területén szerzett nemzetközi hírnevet. Sajnos ezen a területen is a már hagyományosan jelenlevı angol cégek bizonyultak sikeresnek, hiszen nem véletlen, a ghánai szakemberek is szívesebben utaznak üzleti tárgyalásra Londonba, ahol számos ghánai él, mint Magyarországra, és még számos indok hozható fel, hogy az elavult ám de drágább angol ajánlat mellett döntöttek. Kitartó piaci jelenlétünket végül is siker koronázta, nem kis gondot okozva az angol üzemanyagtartálypark kivitelezıjének mivel a mőszaki felügyeletet a ghánaiaktól az MMG AM Nova Kft. kapta meg, kapcsolatainknak köszönhetıen. A tartálypark felépült a napokban kerül átadásra az elvégzett mőszaki felügyelet igen kedvezı eredményt hozott ghánai partnerünknek, amit nagy megelégedéssel nyugtáztak. 170


Nagy valószínőséggel a piaci jelenlétünk tovább folytatódik, hiszen megkezdıdött a Nigériát Elefántcsontparttal összekötı gázvezeték építése e grandiózus projekt néhány mellékágában jó eséllyel számíthatunk újabb megbízásra. A sikeres üzleti jelenlét alapfeltétele a személyes kapcsolatok kialakítása a lobbi-eszközök teljes arzenáljának bevetése, szükséges és nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a már megszokott lobbizásnak Ghánában sajátos törzsi networking hagyományai vannak. Az érdekeltségi rendszer gondos felépítése a siker egyik alapköve, de a sikeres üzlet esetén a sikerdíjról is biztosítani kell a résztvevıket.

A „419 üzletág” Egy sajnálatos, igen sok áldozatott szedı üzletágra is fel kell hívnom szíves figyelmüket, az úgynevezett „419” üzletágra, vagyis a becsapások, megtévesztések üzletágára. Az „üzlet” Nigériából indult, de a kormányok hatékony közbeavatkozásának köszönhetıen más szomszédos országokba tevıdött át, így Ghánába is. Bizonyára önök közül is sokan kaptak már Afrikából levelet, e-mail-t amiben közbenjárásukat kérik néhány millió dollár befektetéséhez. Általában elhunyt rokonok hagyatéka vagy banki tisztviselık által kezelt elhunyt személyek vagyonát jelölik meg. Ezek az egyszerő esetek ahol a pénz átküldésének költsége, vagy egyéb jogcímen próbálnak pénzt kicsalni a hiszékeny áldozattól. Higgyék el nem kis sikerrel. Manapság már egyre kifinomultabbak a módszerek. Ezen üzletág bonyolítói nem ritka, hogy valós üzletnek látszó együttmőködés mögé rejtik el a végzetes csapdát. Például a jutalék biztosítása érdekében felvetik azon lehetıséget, hogy a projektre létrehozott cég aminek tıkéje zéró, ismerje el, hogy tartozik partnerének, hiszen ha a cég számlájára megérkezik a fáradtságos munkával megkeresett összeg abból rögtön rendezni lehet a tartozást. Ez a biztosíték a partner részére elfogadhatónak látszik, nem sejtve azt a kis bökkenıt, hogy a külföldi cég képviselıje nem hagyhatja el az országot, amíg a cégének tartozása áll fenn. Ezt a trükköt elıszeretettel alkalmazzák a járatlan partnerrel, akit a repülıtéren már vár a hatóság, és miután távozási szándéka szökésnek tudható be, így letartóztatják, míg tartozását nem rendezi, nem kis problémát okozva önmagának illetve a követségi vagy konzuli képviseletnek, ha egyáltalán adott az országban. Ez a trükk csak egy a sok közül nem ritka, hogy magas rangú politikusok banki, vagy üzleti felsıvezetıire hivatkozva, vagy a környezetükbıl lépnek fel megtévesztı ajánlatokkal, a túlzottan kedvezı ajánlat már önmagában rejti a „419 üzletág” hálóját. Így csak javasolni tudom, hogy vegyék igénybe kapcsolatainkat, helyi ismereteinket az esetleges problémák megelızése érdekében.

171


COUNTRY

BENIN

BURKINA FASO

CAMEROON

CÔTE D'IVOIRE

AGRICULTURE

INDUSTRIES

NATURAL RESOURCES

EXPORTS

IMPORTS

corn, sorghum, cassava (tapioca), yams, beans, rice, cotton, palm oil, peanuts; poultry, livestock. peanuts, shea nuts, sesame, cotton, sorghum, millet, corn, rice; livestock

textiles, cigarettes; beverages, food; construction materials, petroleum

small offshore oil deposits, limestone, marble, timber

cotton, crude oil, palm products, cocoa

foodstuffs, tobacco, petroleum products, capital goods

cotton lint, beverages, agricultural processing, soap, cigarettes, textiles, gold

cotton, animal products, gold

machinery, food products, petroleum

coffee, cocoa, cotton, rubber, bananas, oilseed, grains, root starches; livestock; timber

petroleum production and refining, food processing, light consumer goods, textiles, lumber

manganese, limestone, marble; small deposits of gold, antimony, copper, nickel, bauxite, lead, phosphates, zinc, silver petroleum, bauxite, iron ore, timber, hydropower

coffee, cocoa beans, bananas, palm kernels, corn, rice, manioc (tapioca), sweet potatoes, sugar, cotton, rubber; timber cocoa, coffee, sugar, palm oil, rubber; cattle; okoume (a tropical softwood); fish

foodstuffs, beverages; wood products, oil refining, truck and bus assembly, textiles, fertilizer, building materials, electricity

petroleum, natural gas, diamonds, manganese, iron ore, cobalt, bauxite, copper, hydropower

French (official), African languages

crude oil and petroleum machines and electrical products, lumber, cocoa equipment, transport beans, aluminum, coffee, equipment, fuel, food. cotton

Italy, France, Netherlands, Germany, U.S., Japan.

cocoa 33%, coffee, tropical woods, petroleum, cotton, bananas, pineapples, palm oil, cotton, fish crude oil 75%, timber, manganese, uranium

food, consumer goods; capital goods, fuel, transport equipment

France, U.S., Netherlands, Germany, Italy, Nigeria, China

French and English (both official); 24 major African language groups French (official) and African languages (Diaula esp.)

machinery and equipment, foodstuffs, chemicals, petroleum products, construction materials foodstuffs, manufactures,

U.S., France, China, French (official), Japan, U.K., Fang, Myene, Netherlands. Bateke, Bapounou/Eschir a, Bandjabi. Benelux, Japan, Native tongues, UK, Spain, China, English (official) Netherlands, Brazil, Sene

petroleum, manganese, uranium, gold, timber, iron ore, hydropower

GHANA

cocoa, rice, coffee, cassava (tapioca), peanuts, corn, shea nuts, bananas; timber

mining, lumbering, light manufacturing, aluminum smelting, food processing cocoa,

gold, timber, industrial diamonds, bauxite, manganese, fish, rubber, hydropower

gold, cocoa, timber, tuna, bauxite, capital equipment, aluminum, manganese petroleum, ore, foodstuff diamonds..,

GUINEA

rice, coffee, pineapples, palm kernels, cassava (tapioca), bananas, sweet potatoes; cattle, sheep, goats; timber

bauxite, gold, diamonds; alumina refining; light manufacturing and agricultural processing industries

bauxite, iron ore, diamonds, gold, uranium, hydropower, fish

bauxite, alumina, gold, diamonds, coffee, fish, agricultural products

GAMBIA

fish

LANGUAGES

Brazil, Libya, Indonesia, Italy, France, China, UK, Côte d'Ivoire. Italy, France, Indonesia, Thailand, Côte d'Ivoire, Spain, Benelux

food and beverage; textile; lumbering and plywood; cement; petroleum extraction and refining; manganese, uranium, and gold mining; chemicals; ship repair peanuts, millet, sorghum, rice, processing peanuts, fish, and hides; corn, sesame, cassava tourism; beverages; agricultural (tapioca), palm kernels; cattle, machinery assembly, sheep, goats; forest and woodworking, metalworking; fishery resources not fully clothing exploited

GABONESE REPUBLIC

MAJOR TRADING PARTNERS

peanuts and peanut products, fish, cotton lint, palm kernels

fuel, machinery and

French (official), tribal languages

transport equipment. gal.

172

petroleum products, metals, machinery, transport equipment, textiles, grain and other foodstuff

UK, Italy, Netherlands, Germany, U.S., France, Nigeria, Spain. Japan, South Korea Russia, U.S., Benelux, Ukraine, Ireland, France, Côte d'Ivoire.

English (official), Native tongues (Brong Ahafo, Twi, Fanti, Ga, Ewe, Dagbani) French (official), native tongues (Malinké, Susu, Fulani)

„Szegénységcsökkentési programok Afrikában – Az Európai Fejlesztési Alap forrásainak hasznosítása” 2007. november 9-11. AGRICULTURE

INDUSTRIES

COUNTRY

NATURAL RESOURCES

EXPORTS

IMPORTS

LIBERIA

rubber, coffee, cocoa, rice, cassava (tapioca), palm oil, sugarcane, bananas; sheep, goats; timber

rubber processing, palm oil processing, diamonds. Natural resources: iron ore, timber, diamonds, gold, hydropower

iron ore, timber, diamonds, gold, hydropower

diamonds, iron ore, rubber, timber, coffee, cocoa

MALI

cotton, millet, rice, corn, vegetables, peanuts; cattle, sheep, goats

minor local consumer goods production and food processing; construction; phosphate and gold mining

cotton 50%, gold, livestock

cowpeas, cotton, peanuts, millet, sorghum, cassava (tapioca), rice; cattle, sheep, goats, camels, donkeys, horses, poultry cocoa, peanuts, palm oil, corn, rice, sorghum, millet, cassava (tapioca), yams, rubber; cattle, sheep, goats, pigs; timber; fish

uranium mining, cement, brick, textiles, food processing, chemicals, slaughterhouses

gold, phosphates, kaolin, salt, limestone, uranium, hydropower; note: bauxite, iron ore, manganese, tin, and copper deposits are known but not exploited ranium, coal, iron ore, tin, phosphates, gold, petroleum natural gas, petroleum, tin, columbite, iron ore, coal, limestone, lead, zinc, arable land

petroleum and petroleum machinery, chemicals, products 95%, cocoa, transport equipment, rubber manufactured goods, food and live animals

NIGER

NIGERIA

SENEGAL

SIERRA LEONE TOGO

peanuts, millet, corn, sorghum, rice, cotton, tomatoes, green vegetables; cattle, poultry, pigs; fish rice, coffee, cocoa, palm kernels, palm oil, peanuts; poultry, cattle, sheep, pigs; fish coffee, cocoa, cotton, yams, cassava (tapioca), corn, beans, rice, millet, sorghum; livestock; fish

crude oil, coal, tin, columbite, palm oil, peanuts, cotton, rubber, wood, hides and skins, textiles, cement and other construction materials, food products, footwear, chemicals, fertilizer, printing, ceramics, steel agricultural and fish processing, phosphate mining, fertilizer production, petroleum refining, construction materials mining (diamonds); small-scale manufacturing (beverages, textiles, cigarettes, footwear); petroleum refining phosphate mining, agricultural processing, cement; handicrafts, textiles, beverages

uranium ore 65%, livestock products, cowpeas, onions

fish, phosphates, iron ore fish, ground nuts (peanuts), petroleum products, phosphates, cotton diamonds, titanium ore, bauxite, iron ore, gold, chromites

diamonds, rutile, cocoa, coffee, fish

phosphates, limestone, marble, arable land

cotton, phosphates, coffee, cocoa

173

fuels, chemicals, machinery, transportation equipment, manufactured goods; rice and other foodstuffs machinery and equipment, construction materials, petroleum, foodstuffs, textiles

MAJOR TRADING PARTNERS

LANGUAGES

Belgium, Switzerland, France, South Korea, Italy, Japan, Germany.

English (official) and tribal dialects

Italy, Thailand, Germany, Portugal, Côte d'Ivoire, France, Senegal, Benelux

French (official), African languages

consumer goods, primary France, Nigeria, materials, machinery, UK, Côte d'Ivoire, vehicles and parts, U.S petroleum, cereals

French (official); Hausa; Songhai; Arabic

U.S., India, Spain, Brazil, France, UK, Germany, China.

English (official), Hausa, Yoruba, Ibo, and more than 200 others

France, India, Italy, Spain, Mali, Côte d'Ivoire, Nigeria, Thailand, Germany, U.S. foodstuffs, machinery Belgium, U.S., and equipment, fuels and Italy, UK, Italy, lubricants, chemicals Nigeria

French (official); Wolof, Serer, other ethnic dialects

foods and beverages, consumer goods, capital goods, petroleum products

machinery and equipment, foodstuffs, petroleum products

Nigeria, Brazil, Canada, Philippines Ghana, FChina, rance, Côte d'Ivoire.

English (official), Mende, Temne, Krio French (official), Ewé, Mina (south), Kabyé, Cotocoli (north), and many dialects


Summary I was just a teenager when I first went to Ghana, thanks to my father, who – following the invitation of the Government of Ghana – launched hydro-biological research of the Volta Lake in the second half of the 1960’s. I went to the Ghana International School, together with the children of many foreign citizens working in Ghana, and also with some Ghanaian students, one of which later became the deputy to the minister of internal affairs. The 5 years spent in Ghana had a great influence on me, because at that time Ghana belonged among the most developed countries of West Africa with its modern road network, highways, ports, airport and its well-designed capital city. So it wasn’t by chance that 20 later I returned to my second home country to seek out the old friendships and to survey the opportunities for business. After I felt the unforgettable scent of the Ghanaian air and the friendship of the Ghanaian people, I had no other alternative, but to establish closer working relations and to return to Ghana over and over again. After the political transition in Hungary, the Hungarian Government closed down its embassy in Accra for economic reasons, based on mutuality Ghana has also been representing itself in Hungary via its embassy in Prague. This has caused a lot of difficulties to the Ghanaians living here. Their number exceeds 150 people. As an appreciation of my war done so far, the Ghanaian Government invited me to represent the country as Honorary Consul.


Nyugat-Afrika (Guinea) egy beruházó szemével Steier József, elnök KEG ZRt. 2545 Dunaalmás Elıszó 10 éves gyerekként 1964-ben kerültem ki Afrikába, pontosabban Guineába, ahol édesapám tanácsadóként segítette a frissen önállósodott guineai alumínium ipart. Párhuzamosan több nyelvet tanulhattam – így az egyik törzsi nyelvet a susut is – és mély szimpátiai fejlıdött ki bennem a helyi emberek iránt. Ezt tudatosan fenntartottam és fejlesztettem, mivel késıbb üzletemberként Afrika legtöbb országát beutaztam. Szívem visszahúzott Guineába, ahová 30 év kihagyás után 1995-ben mentem vissza, és ahogy mondani szokás – innen már egyenes volt az út – az elsı guineai –magyar vegyesvállalat, a SODEL megalapításához. Érdekes, hogy Guinea nem csak a nosztalgia oldaláról erısítette a kontinens iránti elkötelezettségemet, hanem hozzájárult ahhoz is, hogy az afrikai kontinens globális dolgaival is mélyrehatóbban, integráltabban foglalkozzam az „Afrika Vision 2020„ címő munkámban, melynek Afrika felemelkedése és kulcsszerepe a víziója egy új globális világrendben.. Guinea Nyugat Afrika egyik – természeti kincsekben - leggazdagabb országa Guinea, azaz a Guineai Köztársaság, amely a róla elnevezett Guineai-öböl felsı csücskében, az Egyenlítıtıl alig 10 fokra Északra helyezkedik el. Domborzat Rendkívül változatos, az ország nyugati felében fekszik a Futa Djalon hegység. Legmagasabb pontja 1537 m, itt található a több száz kilométer hosszú, csodálatos (sajnos még kiépítetlen) Atlanti-óceáni tengerpart a fıvárossal Conkryval és a tıle alig 7 km-re fekvı Los szigetekkel, Az ország keleti fele a sivataggal határos, míg délen a legsőrőbb trópusi ıserdı található. Guineában van a forrása – több jelentıs folyó mellett - Nyugat Afrika legjelentısebb viziútjának, a Nigernek is. Éghajlat Trópusi, melyet két évszak – az esıs tél és a fülledt meleg nyár – jellemez. Az európai ember számára a relatív páratartalom – amely egész évben rendkívül magas – okozza a legtöbb kellemetlenséget. Történelem

175


A 13. század elején Guinea a Ghánai Birodalom része volt, amely a mai Malit és Mauritániát is érintette. A 16. században érkezett meg az elsı európai Conakry elıtt található szigetekre, akik tevékenyen bekapcsolódtak a rabszolga kereskedelembe, majd itt épült meg Nyugat Afrika legnagyobb börtöne. A portugálok a szigeteket „Ilhos dos Idolos”-nak hívták, ami isteni szigetet jelent, angolok, majd franciák uralták. A mai (francia) neve: „Iles de Los” 1850-ben érkeztek ide a franciák, akik rögtön megalakították a francia kolóniákat. 1893-ban csatolták a területet a Francia-Nyugat-Afrikához, mint gyarmatot. Az ország a függetlenségét 1958-ban vívta ki, a gazdasági irányítást az állam vette magához és a kelet-európai, illetve kelet-afrikai példákhoz hasonlóan szocialista gazdaságot épített ki. A piacgazdasági átmenet az 1980-as években kezdıdött meg. A mezıgazdaság erıszakos szövetkezetesítése, illetve az alacsonyan tartott felvásárlási árak miatt az elızıleg jól ellátott ország élelmiszer-behozatalra kényszerült, amin még az újonnan kialakult liberális gazdaságpolitika sem tudott változtatni. Lakosság Az ország lakossága kb. 7,5 millió fı, 2/3-a vidéken, 1/3-a városokban él. A fıvároson kívül nincs jelentısebb – európai mintájú - nagyváros. Életkor: • • •

0-14 év közöttiek: 44,4% 15-64 év közöttiek: 52,4% 65 év felettiek: 3,2%

A lakosság 3 fı etnikai csoportra oszlik: fulbe 40%, malinka 30%, susu 20%. Ezek a népcsoportok túlnyomórészt muzulmánok. A többi népcsoport (kpélé, kissi, toma, baga) a lakosság 10%-át alkotják. A libériai, majd a sierra –leonei polgárháború idején rengeteg menekült érkezett az országba. Vallások • • •

muzulmán 88% ısi felekezető 7 % keresztény 5%

Mezıgazdaság A lakosság legnagyobb részének ez az ág jelenti a megélhetést – sajnos - önellátó formában. A nagyon csapadékos partvidéken jellemzıek (voltak) a rizsföldek, valamint a banán- és olajpálma-ültetvények. A magasabb dombságok lejtıin ananász-, kávé-, és citrusültetvények találhatók. Az ültetvények jelentıs része tönkrement a karbantartás és alkatrészhiány miatt. Az exportra történı árutermelés az infrastruktúra elégtelensége miatt a 80-as években leállt. A keleti országrészen sem folyik árutermelés, az itt termesztett köles és rizs a helyi lakosság ellátását szolgálja. Az állattenyésztés a Niger folyó mentén összpontosul, fıleg a szarvasmarha terjedt el.

176


A kormány az önellátás megteremtése és export célból is kiemelt befektetési területnek tekinti a mezıgazdaságot. Iparszerő mezıgazdasági rendszereket lehetne az iparvasutak, illetve a késıbb megépítendı vasúti fıvonalak mellé telepíteni, melyek terményeikkel integrálódhatnának az európai biodizel, bioethanol programba

Gazdaság Guineában található a világ ismert, jó minıségő bauxitkészleteinek ¼-e (10 milliárd tonna) és a nagy kitermelésnek köszönhetıen második az országok listáján (a kitermelés évi 17 millió tonna). A legnagyobb bányáiból (Boké, Sangaredi, Kindia) vasutak szállítják a bányakincset Kamsar és Conakry kikötıibe, hogy innen Franciaországba, az Európai Unióba, illetve a FÁK országaiba szállítsák. Friába timföldgyár létesült a kitermelt bauxitra épülve. Az államhatalmas és eddig kihasználatlan vízenergia készletére idıvel hatalmas alumíniumipari vertikumok települhetnek. Tervezik a keleti határ mentén található hematitkészlet kiaknázását is, ehhez azonban még nincs kiépített infrastruktúra (meg kell építeni egy vasútvonalat Buchanan kikötıjéhez). Az ország legfontosabb központja a fıváros, Conakry, amely az állam külkereskedelmi központja, innen indulnak ki a legfontosabb vasútvonalak.

Oktatás – munkaerı Az országban 56 % az analfabéták száma. Rendkívül olcsó, bıséges és fiatal a munkaerı. Szakmunkásképzés gyenge, gyakorlatilag a mesterek egymástól tanulnak. Aki képzettebb és teheti Európában, vagy Amerikában keres munkát. Nagy probléma, hogy a külföldön diplomát szerzetteknek sem vonzó a hazatérés. Az országban 2 egyetem mőködik: Conakryban és Kankanban. A hallgatók száma 6000 fı. Az egyetemre az összlakosság 1%-a tud bejutni.

SODEL S.A.R.L. 1996 februárjában került sor az elsı magyar-guineai vegyesvállalat, a SODEL (Societe de Development des Iles de Los) Kft. megalapítására. A SODEL 51 % magyar többségi tulajdonnal a Guineai Gyáriparosok Szövetségének elnökhelyettesét és a fıvárostól, Conakry-tól 6 km-re található Loos-szigetcsoport kormányzóját vonta be alapító tagjai közé. A magyar alapító készpénzzel, míg a guineai fél terület apporttal szállt be a társaságba. A terület a nagyobbik Loos szigeten, Kassán található egy rózsaszín homokkal borított strand szomszédságában.

177


A SODEL kapcsolatfejlesztı szerepének magas szintő elismerését jelentette, hogy a guineai Ipari Minisztériumtól bázisául megkapta a Kassa-szigeten 10 éve használaton kívül álló gyártelepet, mely épületeivel és raktáraival széleskörő ipari és kereskedelmi tevékenység kibontakoztatásának teremti meg az alapjait. A SODEL 1996 óta külsı megbízásokra az alábbi témakörökben végzett kutatásokat, illetve szervezett szakmai utakat, szerzett be hatósági engedélyeket: • • • • •

METRIMPEX Rt. általános piackutatás, különös tekintettel a kereskedelmi, jogi és pénzügyi környezetre; CORRECTRANS Szállítási és Szolgáltató Kft. bányászati felmérı tanulmány; Gödöllıi Agrártudományi Egyetem mezıgazdasági kutatás; Szlovák mezıgazdasági beruházás elıkészítése, élelmiszer-feldolgozási és iparszerő termelési rendszerek létesítésére; Bakonyi Bauxitbánya Kft. részére elıkutatási engedély beszerzése és komplex kutatási program indítása.

A SODEL 1997 óta saját (guineai állampolgárságú) munkatárssal rendelkezik, akit idırılidıre a francia nyelvet anyanyelvi szinten beszélı helyi és személyi ismereteket bíró munkatársak egészítenek ki. Bányászati-Kutatási Lehetıségek Ahogy Guinea bemutatásakor jeleztük az ország ásványkincsekben hihetetlenül gazdag. A gyors fejlesztésnek egyedüli akadálya jelenleg az ország rendkívül gyenge infrastruktúrája. A Guineai Köztársaság ásványanyag - kutatásának és – kitermelésének szabályait hatályos bányatörvény rögzíti. Ez vonatkozik az ON-SHORE régióban vélelmezett kıolaj-és földgáz depozitokra, csakúgy, mint az egyéb ásványkincsekre (bauxit, gyémánt, arany, vasérc, ….stb.). A kitermeléshez négy fázison keresztül vezet az út: a) b) c) d)

elıkutatás (3 hónapos engedéllyel) kutatás (3 év) kitermelési engedély (5 év) koncessziós jog (természetesen a c) és d) pontok együttesen kezelendık)

Guineában számos külföldi társaság szerzett kutatási engedélyt, azonban fúrásos olajkutatás jelenleg még nem folyik, annak ellenére, hogy a partmenti részeken mind Guineától északra, mind délre lévı országokban már találtak olajat és földgázt. (Feltételezések szerint Guinea észak-keleti – Szaharával határos – szektorában is található olaj.) A SODEL rendelkezik azokkal a hatósági kapcsolatokkal, melyek lehetıvé teszik a kıolajkutatás bizonyos fázisainak elıkészítését, és ehhez felajánlja vállalati hátterét. Guinea egyik legnagyobb gondja a folyamatos villamos áram hiány, mely akadályozza vagy roppant drága (aggregát) megoldásra kényszeríti a betelepülı vállalkozásokat. Ezért a kormány egyik kitüntetett célja az ún. „vízi minierımővek” telepítésének elısegítése és az

178


egyes körzetek önellátásának fejlesztése. Távvezeték hálózat a fıváros közvetlen környezetétıl eltekintve nincs.

Befektetési Lehetıségek Guineában Az 1987. januárja óta hatályban lévı BERUHÁZÁSI KÓDEX rögzíti a külföldiek befektetésére vonatkozó szabályokat, és egyben meghatározza azokat a preferenciális területeket, ahol a befektetıket speciális kedvezmények (adó és vámmentesség, stb.) illetik meg. Elıljáróban a Kódex rögzíti, hogy kiemelt prioritása van a: • • • •

guineai kis- és középvállalatoknak (GKKV), ahol a többségi tulajdon guineai kézben van a nem tradicionális exportot fejlesztı vállalatoknak a helyi nyersanyagokat feldolgozó vállalatoknak, valamint a legkevésbé fejlett régiókban történı beruházásoknak

A kiemelt fejlesztési területek a következık: • • • • • • • • • •

a mezıgazdaság fejlesztése, élelmiszertermelés és vidékfejlesztés ipari növények feldolgozással, csomagolással élıállat termelés és állategészségügy halászat és feldolgozás mőtrágyatermelés és feldolgozási tevékenység növényi, állati és bányászati termékekre erdımővelés szállítás, egészségügy és oktatás turizmus és szálláshelyteremtés szociális célú ingatlan fejlesztés bank és pénzügyi szektor fejlesztése lízing célból

Befektetıi Tanácsok A Guineában, - de több évtizedes afrikai tapasztalatom birtokában – az egész afrikai kontinensen bárhol befektetni kívánóknak az alábbiakat ajánlom szíves figyelmébe: 1) A helyi vállalkozásban legyen helyi nobilitás, aki a helyiek felé hiteles, ismert személy és kapcsolataival képes segíteni az engedélyek megszerzését. Ezt általában „ingyen„ kell bevállalnunk, mert pénzbefektetésre nem, legfeljebb ingatlan apportra számíthatunk helyi partnerünk részérıl. Ez utóbbinál vigyázzunk az ingatlan regisztrációjával, mert gyakran hiányos a nyilvántartás – ha egyáltalán létezik. Néhány esetben az államot is lehet (bányászatnál és energetikánál kötelezı) tulajdonostársként bevenni! 2) Feltétlenül az elején építsünk ki jó kapcsolatot a helyi vallási, politikai, katonai és állami vezetıkkel (a sorrend sem lényegtelen!). Ezt megtehetjük apróbb „donációkkal”. A SODEL ebben több sikeres megoldást alkalmazott. Például: 179


- helyi focicsapat felszerelése, a fıvárosi csapatnak a Nemzetközi Labdarugó Szövetség által hitelesített focilabdák juttatása - a szigeteken egy mecset építéséhez cementet adományoztunk - most iskola felújítási programot és Internet lehetıséget készítünk elı a helyi iskolaigazgatóval 3) Helyben nevezzünk ki fınököt a vállalkozásunk helyi munkásainak a felügyeletére és dolgozóink teljes családjáról is mi próbáljunk meg gondoskodni. A legjobb, ha vállalkozásunk közelében lakhatnak, mert ez az ırzés-védelem feladatát is megoldja, ami kardinális kérdés a vállalkozás javainak biztonsága szempontjából. 4) Indítsunk a helyi közösséget segítı programokat (szakmai- oktatási ,sport-, kulturális események) a fiataloknak és a nıknek is (ne felejtsük, a nık Afrikában komoly családfenntartói feladatokat látnak el, így foglalkoztatásuk jelentıs társadalmi szimpátiával találkozik!). 5) Magas az infláció az egész kontinensen! Ezért devizában szükséges a forrásainkat, tartalékainkat tartani és napi átváltással a helyi szokásokat kihasználva fizetni. A külföldiek egymástól gyakran Euróban kérik a fizettséget – kivédve a váltási veszteséget. A bankrendszer fejlett, de bizonyos ágai (lizing, biztositások, stb.) még nagyon kezdetlegesek, ha egyáltalán találunk rá pénzintézetet. 6) A projektünket jól készítsük elı és a B terv mellé csináljunk egy C és D verziót is. Afrikában fokozottan igaz Murphy minden „törvénye”. Javaslom, hogy elıször un.”mikroprojekttel„ induljunk és teszteljük a lehetıségeket, majd ezt felfejlesztve már kevesebb csalódással oldhatunk meg igazán nagy feladatokat is. Mikroprojektnek nevezem a néhány ezer dollárból (esetünkben projektekként kevesebb, mint 10 ezer dollárból) indítható, önfenntartó programokat.

A továbbiakban a SODEL néhány mikroprojektjét mutatom be azzal a nem titkolt szándékkal, hogy érdeklıdı befektetıket vonhassunk be Afrika „Szingapúrjának„ megvalósításába.

Sodel Mikroprojektek A SODEL a Los szigetek (és ehhez kapcsolódva Guinea) sajátosságait az elmúlt tíz évben részletesen felmérte és felmérette és a már jelzett állami prioritásokat is figyelembe véve az alábbi fejlesztési programokat (mikroprojektek) indította és indítja be: 1) Turizmus – idegenforgalom, vendéglátás, szórakoztatás, melynek gyakorlásához a SODEL idegenforgalmi licencet kapott. A szigetek sajátosságai egyedülállóak. Strandjai (ezüst, arany és vörös homok) vonzanák a helyben dolgozó külföldieket és a turistákat, akiknek az utaztatása, elszállásolása és élelmezése a programunk célja. Jelenleg egy kis bárunk üzemel, ahová játékgépeket helyezünk ki. A tulajdonunkat képezı tengerparti területen szálloda építését tervezzük. 2) Csepegtetı öntözéssel egész évben folyamatossá tehetı a szigeteken a növénytermesztés. A teraszos mővelést a helyi asszonyok foglalkoztatásával oldjuk meg. Ezen belül kiemelten kezeljük a tök termelést, melyre – a gyógyászati olajon túl 180


- integrált hús és hal tenyésztést építünk a tervezett élelmiszeripari vertikum részeként. Ez a helyi piacon túl exportra is kíván élelmiszert szállítani. A közélelmezésben is szerepe lehet, hiszen a sült tök csökkentheti az alultápláltságot a gyerekek estében. 3) Integrátori tevékenység beindítása az export növelése érdekében olajos magvak (pálmamag, mogyoró), kávé és gyümölcsök tekintetében. Agrárlogisztikai központ kialakítása a szigeteken. Az olajos magvakkal az EU által szorgalmazott biodizel, bioetanol programokhoz kívánunk csatlakozni. 4) Energia ellátás, mely a palackos gáztól (konténeres palackozó üzem és autógáz) a megújuló energián (nap és szél) keresztül kihasználja a helyi adottságokat és koncessziókkal elıkészíti egy potenciális helyi olajipar megszületését. 5) A szigeteken meglévı és megkutatott 7 millió tonna bauxit kitermelése, exportja és ezen keresztül a bányászati szakma kialakítása, hogy részt vehessünk a kontinentális mágnesvasérc és számos más érc-, és ásvány kitermelésében. 6) Nemzetközi logisztikai bázis létrehozása az Afrika Programok segítéséhez, a kikötı és raktárbázis rehabilitációjával. Tranzitszolgáltatások kiépítése a kontinentális programokhoz és az exporthoz különös tekintettel az EU higiénés elıírásaira. 7) Nemzetközi pénzügyi -, bank és biztosítási központ létrehozása kifejezetten Afrika fejlesztése céljából. A mikrohitelezésben Nobel díjas megoldás helyi adaptációjának indítása és ezáltal a kontinentális árutermelés anyagi és tárgyi feltételeinek javítása.

Mi a SODELLEL nem halat adunk az éhezıknek, megtanítjuk ıket horgászni

West-Africa (Guinea) with an investor’s eye Steier József, chairman KEG ZRt. 2545 Dunaalmás As a 10-year old child I spent 5 years in Guinea, the nicest country of the Guinea-Gulf. After 30 years as a businessman, I created the first Hungarian-Guinean joint venture, the SODEL, in which we obliged to develop special techniques, like the „micro-projects”. In my lecture called “Guinea with an investor’s eye” I want to share all my experiences from the preparation to the practical work. I would make also some useful suggestions to facilitate the beginning and improve the result. Some micro-projects would offer concrete investment opportunities for those who want to gather experience with minimal risk. Guinea with its variety and richness could be an excellent training ground for anybody who wants to discover the African continent. I recommend my speech for all those who want to do something important for Africa and I remind them „Don’t give fish for the starving guys, but teach him fishing”

181


Agriculture and rural development. Summary of our several decades of experiences Gábor Markocsány Sales manager Foreign Trade, Main Contracting and Services Co. Ltd. H-1117 Budapest, Budafoki út 79. www.agroinvest.hu

Our company, AGROINVEST Foreign Trade, Main Contracting and Services Co. Ltd. was established as an agricultural, agro-industrial designer, investor firm in 1951. Her foreign trade activity has become widened in 1968. AGROINVEST has more than 50 years of general and subcontracting experience in constructing and installing turnkey agricultural and food industrial production systems utilizing the latest and most modern methods and materials in over 50 countries. The main activities and fields of experience of AGROINVEST Agricultural and agribusiness development projects, including elaboration of preliminary and feasibility studies for complex farms and projects, delivery of multiplication material for plant production and animal husbandry, delivery of equipment and instruments for the installation of development projects, consulting - engineering, technology transfer and technical assistance, training of specialists. The traditional marketing policy of AGROINVEST guarantees the supply of premium quality seed varieties, breeding animals, carefully selected premixes, chemicals, veterinary products etc. necessary for the agricultural/food industrial projects as well as the supply of devices, equipment, spare parts manufactured under strict quality control. We assure follow-up inspections, consultation and continuing assistance for each project as long as required. Besides the agribusiness sphere, in the last decade the company has been significantly engaged in infrastructure and environment protection projects, namely in the development of sewage and water network extension, technical supervision covering the aforementioned projects including waste water treatment plants, too. This scope of activity integrates other similar engineering activities, like wide scale water and waste management. The areas of activity is herewith demonstrated in the following professional summarization: - cold-storage plants - designing, constructing, reconstruction, fresh-water fishery - such as African catfish plant, information system of sport halls and stadiums, hardware and software for electric scoreboards, slaughterhouses, meat processing plants, fodder mixers, and any other food industrial processing and storing facilities, biotechnology in plant reproduction 3R micro propagation bioreactor system, biotechnology in bovine reproduction - embryotransplantation, consulting and engineering works of water management, river regulation, flood control, utilization of thermal water, consulting and engineering works of sewage 182


treatment, waste management, environmental protection, consulting and engineering works of treatment of solid waste projects (engineering, controlling, designing, monitoring), integrated fish-cum-duck production, crop production (wheat, barley, maize, sunflower, etc.), greenhouse horticulture (vegetables, ornamentals, etc.), grape and wine production, automatic production of seedlings, animal breeding (cattle, pig, sheep, poultry, goose, duck, rabbit), processing and utilization of animal and vegetal by-products, land reclamation, irrigation We have wide experience in the abovementioned activities and our company possesses the most up-to-date computer system and own database. We keep in regular contact with Hungarian education centres, agricultural firms, research institutes, designers, contractors and marketing organizations. We take part actively in preparing development programs financed by World Bank loans, in surveying of investors' intentions, elaborating investment trends and evaluating them. Having a wide-spread network both inside and outside of Hungary, AGROINVEST has upto-date information on the current problems and on the intentions of the Hungarian Government and different municipalities ( specifically relating to development projects in the environment protection, water and waste management, sewage and water network extension etc.), as well as of the agricultural and food industrial enterprises and a continuous survey on their production. This knowledge and professional standard of our experts, such as of our international connections enables us the most convenient intervention in the course of privatisation at any phase of the development, too. Postgradual training AGROINVEST supplies quality postgradual training in the following areas: fresh-water fishery, integrated fish-cum-duck production, crop production (wheat, barley, maize, sunflower, etc.), grape and wine production, greenhouse horticulture (vegetables, ornamentals, etc.), biotechnology in plant reproduction, automatic production of seedlings, animal breeding (cattle, pig, sheep, poultry, goose, duck, rabbit), biotechnology in bovine reproduction, slaughterhouses, meat processing plants, cold stores, fodder mixers, and any other food industrial processing and storing facilities, processing and utilization of animal and vegetal by-products, land reclamation, irrigation.

183


A lehetıség adott a fejlıdésre a Lesothoi Királyságban (Eddig csak a távolság és az ismeretlenség tartotta távol a befektetıket) Morenth Péter, tb konzul Lesothoi Királyság Konzulátusa, Budapest Földrajzi adottságainak köszönhetıen a Lesothoi Királyságot elkerülte az afrikai országok többségét nyomorba döntı háborúkat, faji, törzsi tisztogatást és a politikai instabilitást. Bár területét teljesen körülfogja a Dél-Afrikai Köztársaság, a határokat jelzı magas hegyláncok védettséget biztosítanak a számára. Lesothoban mindenhol az ısi kultúra és gyors modernizáció keveréke érhetı tetten. A Dél-Afrikából átutazó turista vagy légi utón érkezı örömmel tapasztalja, hogy az országban kellemes légkör uralkodik, sok a látnivaló és a különbözı ízléső emberek számára számos szórakozási lehetıség adódik. Lesothoról nem sokan tudják Magyarországon, hol is található pontosan. A magas hegycsúcsai miatt „Afrika Svájcának”, „Afrika égi királysága”, vagy a „felhık birodalmának” is nevezett kicsi, de sok lehetıséget rejtı ország a kontinens déli csücskén, a Dél-Afrikai Köztársaság területébe beágyazva található. A Belgium vagy az amerikai Minnesota államéhoz hasonló mérető országnak a lakossága is kevés, nincs egészen kétmillió. Az éghajlat szubtrópusi és kontinentális jellegő, hasonlóan mint Magyarországon, csak természetesen fordított évszakokban. A 365 napból körülbelül 300 napon süt a nap, így a tél a városokban enyhébb, de a hegyekben kemény hideg van, és a nyár pedig elég forró. Az ország hivatalos megnevezése: Lesothoi Királyság, azaz szeszoto nyelven 'Muso Oa Lesotho. Korábban Baszutóföldnek hívták az ország önállóvállásáig, és tagja a Nemzetközösségnek. A Lesotho név lefordítva nagyjából annyit jelent: „a szeszoto nyelvet beszélı emberek földje”. A királyság fıvárosa Maseru, államformája alkotmányos monarchia. Fı vallás a keresztény, mintegy 75 %-a a lokosságnak (római katolikus (39%) és protestáns (36%)) és a törzsi vallások aránya 25%. Az ország hivatalos nyelve szeszoto (deli sotho) mellett az angol, zulu és xhosa, de beszélik a ndebele és szvázi nyelveket is. Népesség A lakosság mintegy 1,8 millió fı, és a népsőrőség 59 fı/km2. Az országban található népcsoportok: szoto 85%, nguni 14%, ázsiaiak, európaiak és mások mintegy 1%. A lakosságról elmondható, hogy mővelt, oktatott és képzett. Az írástudás itt a legmagasabb Afrikában, a nıknél közel 88 %-os, a férfiaknál pedig 74 % körüli. Az ország önálló egyetemi kampusszal rendelkezik Roma nevő városában, mely nemcsak Afrikában elismert, hanem egy-két tanszéke nemzetközi szinten is. Annak köszönhetıen, hogy Lesotho valamikor brit protektorátus volt, a lakosság többsége beszél angolul. A népesség növekedése abbamaradt, az átlagéletkor 33 év. A munkanélküliek aránya magas, legalább 40%. A királyság lakossága szegény, de nem elhagyatottak, és nem is engedik el magukat. Megtermelik azt, amire szükségük van. A lesothoi ember, azaz a baszuto híres arról, hogy aktív, dolgos nép. Földrajz

184


Az ország területe 30.355 km2 (11,716 mérföld2). A legnagyobb települése a fıváros, Maseru, a maga 109 ezer lakosával. A legmagasabb pontja Thabana Ntlenyana, 3482 m. Az ország legfontosabb folyója az Orange. Az országnak 909 km hosszú határa van. Az ország koordinátái: déli szélesség 28,5-30,5°; keleti hosszúság 27,0-29,5°. A hegyi királyságot teljes egészében körülöleli a Dél-Afrikai köztársaság. Ennek az országnak fekszik legmagasabban, 1380 méteren a legalacsonyabb pontja a világon, és közismert az európai klímájáról, hiszen mind a négy évszak jól elkülönül az év során, télen a hımérséklet akár 15-20 fokra is visszaesik. Lesotho szinte teljes területe egy fennsíkon fekszik, 80%-a 1800 m felett van. Keleten a 20003000 m magasságú Sárkány-hegység határolja, míg nyugat felé kb. 1400 m-re csökken a magasság. Történelem A „Dél-Afrika Svájcaként” emlegetett ország területét a 19. század elejéig fıleg busmanok lakták. A zulu uralkodó hadjáratai után, 1818-tól a lakosság egy kis csoportja és a kis bantu törzsek I. Moshoeshoe vezetésével a baszuto néppé egyesültek, akik 1824-ben foglalták el az alacsonyabban fekvı síkságot, majd fokozatosan kiterjesztették uralmukat a hegyvidékre is. A baszutok elkeseredett harcot vívtak az elırenyomuló búrok ellen, majd Moshoeshoe abban a reményben, hogy segítséget kap Nagy-Britanniától ellenük, brit védnökséget kért Fokvárosban. Ennek eredményeként 1868-ban az ország Baszutoföld néven brit protektorátus lett. A brit kormány 1958-ban adott alkotmányt az országnak, az elsı parlamenti választásokat 1960-ban tartották. 1965-ben belsı önkormányzatot és új alkotmányt kapott, majd 1966. október 4-én Lesotho Királyság néven a brit Nemzetközösség független alkotmányos monarchiájává vált, és ez a nap a legfontosabb nemzeti ünnepe az országnak. Az országban 1968 januárjában vértelen puccsot hajtottak végre, 1990-ben a Katonai Tanács a királyt megfosztotta hatalmától egy rövid idıre, de azóta demokratikus fejlıdésnek indult az ország. Éghajlat A különbözı magasságok alacsony hımérsékletet okoznak, legtöbbször nagy hıingadozással (-15 °C – +35 °C). Az átlagos évi középhımérséklet a fıvárosban 15 °C. A hegyekben, a magasabb területeken gyakran fagy. A legtöbb csapadék nyáron esik, 650 mm és 2000 mm közötti mennyiségben, a területtıl függıen. A nyári hónapok novembertıl márciusig tartanak. Gazdaság Lesothot hivatalosan a világ húsz legszegényebb országa között tartják számon, de a szegénység fogalma máshogy jelenik meg országban. Tehát nincs az, ami máshol Afrikában megszokott. Az éhínség, a nélkülözés nem olyan mértékő egyáltalán, mint máshol. Van ételital, vannak bevásárlóközpontok, áruházak a városokban, és kisboltok, piacok vidéken. Tulajdonképpen minden megvan az országban, ami egy normális, alapszintő életvitelhez szükséges. Az apró, hegyvidékes királyság állami bevételeinek nagy része a még mindig Dél-Afrikában dolgozó bányászok pénzügyi mőveleteibıl, és a Dél-Afrikai Vámunió vámkedvezményeibıl származik. A kormány nemrég erısítette meg az adórendszert, hogy kevésbé függjön a vámkedvezményektıl. Az országban kiépített mőszaki beruházás eredményeként óriás vízerımő segítségével áramot termelnek és vizet adnak el a Dél-Afrikai Köztársaságnak, és a használati díjakból is származik jövedelme az országnak. Lesotho elektromos áram szükségletének 90%-át maga termeli meg.

185


A bányászok számának jelentıs csökkenésével, - mert az apartheid rendszer széteséses után Dél-Afrika már nem olyan mértékben tartott igényt munkájukra -, az utóbbi években egyúttal kialakult egy kisebb kézmőves-szektor és könnyőipar, mely a malom-, a konzerv-, juta- és bıripar támogatásához állított elı termékeket, valamint létrejött egy gyorsan bıvülı ruházatgyártási-szektor. Nem meglepı, hogy a kínai technológia és a kínai kereskedık Lesothoban is jelen vannak, s él egy jelentıs számú kínai (mind hongkongi, tajvani és kontinentális kínai) kolónia, mely dolgozik és dolgoztat az országban, sok üzemet mőködtetnek Lesotho ipari parkjaiban. Ami még Lesotho számára lehetıséget jelenthet a fejlıdésre, az egyrészt a moher, azaz állati eredető szırbıl készült faliszınyegek, szıttesek. Fıbb iparágak az étel, ital, textilek, ruházat, kézmővesipar, építıipar, és turizmus. Ezen iparágaknak köszönheti jelentıs növekedését az ország, és egyben így Lesotho is részesedett az Afrika fejlıdését és lehetıségeit biztosító nemzetközi kereskedelmi kedvezményekbıl. A jövedelmek rendkívül egyenlıtlen elosztása továbbra is nagy problémát jelent a királyságban. Lesotho aláírt egy hitelkeretrıl szóló egyezséget az IMF-el a szegénység csökkentését és a növekedés ösztönzését elısegítendı. A királyság legfıbb exportpartnerei Hongkong 38.9%, Kína 36.3%, Németország 8.1%, és Dél-Korea 6.1% (2006) Mezıgazdaság A hegyi legelıkön a félnomád pásztorkodás a jellemzı. Az ország nagyszámú juh-, kecske- és szarvasmarha állománnyal rendelkezik. A szántóföldeken, amelyek mindössze az ország tized részét foglalják el, naturálgazdálkodást folytatnak. Csak élelmiszernövényeket – búzát, cirokkölest, kukoricát, hüvelyeseket és gumósokat – termesztenek. A gazdaság azonban továbbra is elsısorban a megélhetési mezıgazdaságon alapul, a lakosság nagy része alapvetıen földmőveléssel foglalkozik fıleg a haszonállat-tenyésztésen, bár a szárazság és az árvizek csökkentették az ilyen jellegő tevékenységeket. Fıbb mezıgazdasági termékek gabona, búza, hüvelyesek, cirok, árpa, és haszonállatok. Lesotho legfıbb gazdasági értékei Az egyik, a szinte mindenhol megtalálható víz, ami ritka kincs Afrikában, melyet Lesotho elég nagy mennyiségben képes, és még szeretne minél nagyobb mértékben exportálni is. Lesothoban valósult meg a Világbank támogatásával a 80-as évek közepétıl Afrika legnagyobb mőszaki beruházása, a "Lesotho Highland Water Project", amelynek keretén belül a teljesen kopár Maluti-hegységben, a Sárkány-hegység határán a nagy völgységeket gátakkal elzárják, a vizet pedig alagutakon keresztül visszavezetik északra Transvaalba, a Vaal folyóba. Nyáron ezzel a vízzel öntöznek, és a Dél-afrikai Köztársaság fizet az alagutakban hozzá vezetett vízért, de elıtte a vízzel még villamos energiát állítanak elı Lesothonak és a Dél-Afrikai Köztársaságnak is. Az ország másik jelentıs ásványkincse a gyémánt. A Letseng bányából származó gyémántoknak a legmagasabb a világon a karátonkénti átlagára, körülbelül 1500 dollár, ami az iparág 81 dolláros karátonkénti átlagának majdnem húszszorosa. A bánya 30 százalékban a lesothói kormány, 70 százalékban a Gem Diamonds vállalat tulajdona. 1967-ben itt bányászták a világ egyik legnagyobb gyémántját, amely 601 karátos és "Lesothoi Barna" névre keresztelték. 2006-ban itt találták a „Lesotho Ígérete” névre keresztelt 603 karátos gyémántot, ami 12,3 millió dollárért kelt el. A 2007. januárban talált 215 karátos hibátlan drágakı 8,3 millió dollárért talált gazdára, és a 493 karátos gyémánt a „Letseng Öröksége”, amelyet ugyanitt találtak szeptember 7-n, - s a világ 18. legnagyobb ilyen drágaköve - , 10,4 millió dollárért kelt el.

186


Turizmus Turisztikai szempontból nagyon fontos a királyság Afrika térképén, mert ez a négy olyan hely egyike, ahol síelni lehet a kontinensen. Emellett, ha valaki olyan helyet keres, ahol nyugalmat talál, ahol nincsenek óriásplakátok, reklámok, nincs több száz kilométeres körzetben ipari termelés, tiszta a levegı, s nincs más vágya, mint lovagoljon a híres lesothoi pónikon vagy telivéreken, és pisztrángot fogjon, és emellett jót pihenjen is, akkor Lesotho erre tökéletes. Annak már semmi akadálya, hogy a nagyobb turistaforgalom meginduljon a két ország között. Magyarország állampolgárainak, mint EU tagállamban élıknek, már nincs vízumkényszer. Ugyanakkor valószínőleg erre egyhamar nem kerül sor az afrikai országokkal kapcsolatos sztereotípiák, félelmek, és fıleg a távolság miatt. Igaz, sok magyar turista, ha már eljut a Dél-afrikai Köztársaságba, akkor ellátogat Lesothoba is. Az egyfajta félelmek pedig nem is alaptalanok, hiszen Lesothoban az AIDS betegek aránya például a tavalyi évben még 32 % körüli volt. S ráadásul a betegség ebben az országban nemcsak egészségügyi probléma, hanem társadalmi is, mert akirıl kitudódik, hogy fertızött, attól a közössége tagjai elszigetelıdnek. A katolikus egyház véleménye bármiféle védekezéssel kapcsolatban pedig szintén hozzájárul a vírus gyors terjedéséhez a túlnyomóan római katolikus lakosság körében. Jelenleg két olyan magyarországi szervezet is van, akik az AIDS kutatásban, illetve gyógyszerellátásban látnak lehetıséget és javasolnak megoldást. Államszervezet Valószínőleg sokan azt sem gondolnák Lesothoról, hogy valójában királyság, mégpedig olyan, mely demokratikus és alkotmányos keretek között mőködik, önálló parlamenttel, nıi házelnökkel, független kormánnyal, és Afrikában szokatlanul sok nıi miniszterrel rendelkezik. Az ország feje és vezetıje III. Letsie király, aki 1996. február 7. óta ül trónján. A jelenlegi miniszterelnök Bethuel Pakalitha Mosisili, aki 1998. május 29. óta folyamatosan kormányfıje a királyságnak. Az országot közigazgatásilag 10 körzet alkotja: Berea, Butha-Buthe, Leribe, Mafeteng, Maseru, Mohales Hoek, Mokhotlong, Qacha's Nek, Quthing és Thaba-Tseka. Alkotmány Az ország alkotmányát 1993. április 2-án fogadták el. Lesotho alkotmányos örökletes monarchia és parlamentje kétkamarás. A választójog minden 18. élet évét betöltött lesothoi állampolgár számára biztosított. Az alkotmány tiszteletben tartja az emberi jogokat, a sajtó-, a vallás-, és gyülekezésszabadságot. Az ország jogrendszerének alapja az angol magánjog és a római-holland jogrendszer. A törvényalkotás bírósági felülvizsgálata a Legfelsıbb Bíróságon és a Feljebbviteli Bíróságon történik, és fenntartásokkal elfogadják a Hágai Nemzetközi Bíróság törvénykezéseit. Parlament Az alkotmány elfogadása óta Lesothoban 4 választás volt. 1993-ban a Basotho Congress Party (BCP) nyerte a választásokat. 1998. május 23-án a Lesotho Congress for Democracy (LCD). 2002. május 26-án ismét a Basotho Congress Party (BCP), és ugyanígy a 2007. február 17-n tartott választásokkor. A kétkamarás parlament a Szenátusból (33 tag – 22 fı tag és 11 a vezetı párt által kijelölt tag) és az Országgyőlésbıl (120 szék, ebbıl 80 szavazás által, 40 a szavazati arányok által kerül elosztásra; a tagokat szavazással választják 5 éves idıszakokra) áll. A legutóbbi választás 2007. február 17-én volt és a következı 2012-ben lesz. A választás alapján a székek száma pártonként - LCD 61, NIP 21, ABC 17, LWP 10, ACP 4, BNP 3, egyéb 4.

187


Oktatás Az országban 2005-ben az analfabéták aránya 36% volt, ennek 72%-a férfi és 28%-a nı volt. 2000-ben megszőnt a tandíj, azóta ingyen tanulhatnak az alapiskolában (primary school), ahol kötelezı az angol nyelv tanulása minden kisiskolás számára. A nıi lakosság 89%-a, a férfi lakosság 83%-a jár alapiskolába. 18-27% között járnak magasabb iskolába (secondary school). Ez azért van, mert ez az iskolafajta már tandíjas. Lesothoban egy egyetem található a „National University of Lesotho” Romaban. Média Az ország legnagyobb állami televíziója a Lesotho Television. Emellett található még egy állami rádió is, és 1998 óta 5 magánrádió alakult. A média angol nyelvő és még dél-afrikai rádió és televízió is fogható. LNDC, mint a lesothoi befektetési lehetıségek koordinátor szervezete A királyság legfontosabb befektetési intézménye a Lesothoi Nemzeti Fejlesztési Társaság (Lesotho National Development Corporation), amelynek egyik alapvetı feladata a külföldi közvetlen tıkebefektetések elımozdítása. Az LNDC fı tevékenysége a kereskedelemfejlesztés és a befektetés ösztönzés. Feladatait rendezvényein, így üzletembertalálkozók, konferenciák, és tanulmányutak biztosításával, valamint színes kiadványain keresztül valósítja meg. A társaság már bevezette az egyablakos befektetés-támogató rendszert, amely leegyszerősíti a külföldiek tájékozódását a befektetési lehetıségeket illetıen, és felgyorsítja a döntési folyamatokat, és ami évek óta hatékonyan mőködik. A Lesothoban befektetık jobbára külföldiek, de vannak részben hazai tulajdonú vegyesvállalat is. Egyetlen kikötés van a befektetések terén, hogy a gazdasági társaság többségi tulajdonosának lesothoi állampolgárnak kell lennie, ez náluk 51 %-ot jelent. Miért érdemes a Lesothoi Királyságban befektetni? Stabil állam • stabil a társadalmi és politikai környezet, ami kedvez a befektetéseknek, • szabad vállalkozói és gazdasági rendszer, ami megteremti a fenntartható fejlıdés és növekedés alapját Munkaerı • fiatal, lelkes, elsısorban angolul beszélı, mővelt és kellıen motivált munkaerı, kiváló kézügyességgel, méghozzá versenyképes bérszinten. Belépés a piacra • 50 millió fogyasztó a Dél-Afrikai vámközösség (SACU) területén, • további 260 millió fogyasztó elérésének lehetısége a Dél-Afrikai Fejlıdı Közösség (SACD) piacán, amely további 13 országot jelent, • a Cotonou Egyezményrévén az Európai Unió (EU) 480 millió fogyasztójának elérési lehetısége, • vám és kvótamentes elérése az Amerikai Egyesült Államok piacának az Afrikai Növekedés és Lehetıség Egyezményen keresztül (AGOA), • bármilyen Lesothoban gyártott, a követelményeknek megfelelı termék kedvezményes (kvóta- és vámmentes) eljuttatása a jövedelmezı kanadai piacra, • az általános preferenciarendszer (GSP) rendkívüli kedvezményes feltételei Japán, a Skandináv államok és egyéb fejlett piacok irányában. 188


Adó és pénzügyi ösztönzık • 0% társasági adó a kézmővesiparban tevékenykedı vállalatok Dél-Afrikai vámközösségen kívüli exportból származó bevételeire, • 10% társasági adó a Dél-Afrikai vámközösség területén belüli exportokból származó bevételekre, • nem terheli forrásadó a kézmővesipari vállalatok helyi vagy külföldi részvényeseinek osztalékát, • korlátlan hozzáférés külföldi valutához, • export pénzügyi támogatása, • szakképzési költségek 125%-ig adóbevalláskor elszámolhatóak, • a külföldi menedzseléshez és a gyártási folyamatok használati jogaihoz kapcsolódó kifizetéseket 10% forrásadó illeti, • nincs deviza-ellenırzés bevételek hazatelepítésekor, • ÁFA-hitel finanszírozás lehetısége, amely adóelıleg-hitelt biztosít a nyersanyagok és tıkejavak importálására illetve helyi beszerzésére, • bankoknál vezetett devizaszámlák lehetısége, • egyezmény a kettıs adóztatásról a Dél-Afrikai köztársasággal és az Egyesült Királysággal, • vámkedvezmény, mely a Vámközösség területére behozott elıre meghatározott termékek körére vonatkozik. A kedvezmény abszolút értékével lehet a vámértékeket csökkenteni. Az egyes textilek és ruházati termékek exportırei a termékek értékének alapján jogosultak a kedvezményre. Ipari szerkezet • felszerelt ipari parkok és gyártelepek versenyképes áron bérelhetıek, • speciális ösztönzık a befektetık által finanszírozott gyárak építéséhez, • Gauteng és Durban kikötık könnyen megközelíthetıek, • a kereskedelem és a befektetés állami támogatást élvez, • szolgáltatások megerısítése a Lesothoi Nemzeti Fejlesztési Társaság (LNDC) által. Amiben Lesothonak feltétlenül és gyorsan fejlıdnie kell, az az ország logisztikai rendszerének fejlesztése. Nagyon kevés olyan eszközzel rendelkezik, amellyel az áruk szállítását és mozgatását biztosítani tudja, ugyanakkor az út hálózata és annak minısége kiváló. Egy nemzetközi repülıtere van a fıvárosban, és számos kisebb repülıtere országszerte. A vasútvonal összesen 2 kilométer, mely Dél-Afrikából jön be, s egy ipari parkig, illetve egy vasúti teherpálya és elosztóközpontig vezet. Így, aki idáig el tudja juttatni a termékét, az DélAfrikán keresztül már ki tud jutni a nemzetközi piacra. Magyar-lesothoi politikai és gazdasági kapcsolatok Magyarországon az érdeklıdés Lesotho iránt még nem túl élénk. Nem ismeretes, hogy a rendszerváltás óta járt volna Lesothoban magyar kormány- vagy pártpolitikus. A múlt rendszerben, még a 80-as években járt Magyarországon több miniszteri delegáció, így gazdasági és egészségügyi is. A magyar gazdasági befektetıket inkább a távolság és az ismeretlenség befolyásolja. Ezért alapvetıen többen tudják Lesothoban azt, hogy merre van a Magyar Köztársaság, mint nálunk azt, hogy merre van a Lesothoi Királyság.

189


Magyarország és Lesotho kapcsolatai tovább fejleszthetık, kiépíthetık, hiszen a Magyar Turizmus Zrt. vállalja, hogy tapasztalatcsere céljából fogadja a hasonló turizmusirányítással bíró Lesotho küldöttségét. Gazdasági együttmőködések a két ország között Az eddigi tapasztalatok alapján az együttmőködés fıleg a textiláruk esetében várható. Leginkább a magyarországi technológia, szakértelem az, amire eddig igény merült fel, így például ivóvíz palackozóüzem telepítése, afrikai harcsatenyészet kialakítása, könnyőszerkezetes lakóépületek építése, energiafő meghonosítása, napkollektor gyár létrehozása lokális partnerrel, és az agráriumban való együttmőködés, hiszen a talaj- és éghajlatviszonyok nagyon hasonlóak. Különleges kérések is felmerültek, két évvel ezelıtt például méhész szakembereket keresett Lesotho, három éve pedig a nemzeti futballválogatottnak kellett volna vezetıedzı. Sajnos, akkor Magyarország nem rendelkezett olyan szakemberrel, akinek a nyelvtudása megfelelı lett volna, így az együttmőködés e téren nem valósult meg.

190


Abstract Opportunities for development abound in Lesotho Investors kept at bay by distance and unfamiliarity Peter Morenth Honorary Consul Consulate of the Kingdom of Lesotho in Hungary Tóth Lırinc utca 4, Budapest 1122, Hungary Not too many people in Hungary know where exactly the Kingdom of Lesotho is. Called by many “The Switzerland of Africa” and “The Empire in the Sky”, Lesotho is a small, peaceful country embedded inside South Africa offering many opportunities to those ready for discoveries. Lesotho, the size of Belgium or the state of Minnesota (U.S.), has a small population of around 2 million. Its continental climate is similar to Hungary’s although the seasons are out of synch, since Lesotho is located in the Southern Hemisphere. The country enjoys about 300 sunny days a year, meaning winter is mild in the cities, cold in the mountains, and summer is hot. Lesotho has a well-educated and well-trained population. It has the highest literacy rate in Africa. The country has one university, located in a town called Roma and recognized throughout Africa. A few of its faculties even enjoy worldwide recognition. Since Lesotho was once a British Protectorate, the majority of its people speak English. Visitors will find that many of the traditions and the legal system have their roots in British customs. While many may not think of Lesotho as a kingdom, the country is in fact a constitutional monarchy with a woman speaker of parliament and several woman ministers. Officially, the Kingdom of Lesotho is listed among the lowest developed countries but not necessarily the same is meant by poverty in different parts of the world. The locals, Basuthos are well-known for their industriousness and perseverance. In that respect, they are unlike some other peoples in the world. Poverty is not as severe as elsewhere, food and drinks are available, there are shopping malls, stores in cities and markets in the countryside. One of Lesotho's greatest gifts is water, which is both exported and bottled for domestic consumption. Funded by the World Bank, a dam system has been built as part of the Lesotho Highlands Water Project to generate hydro-electric power by collecting water in the mountains and to produce water for the population as well as agriculture. Most of the water is sold to South Africa, producing revenue for Lesotho. The majority of Basuthos work in agriculture, producing many of the crops that are also well-known to Europeans. Handcraft, light industry and related trade are well developed. Not surprisingly, Chinese technology and Chinese traders are present in Lesotho. Lesotho is an important tourist attraction, since it is one of the four places in Africa where you can ski. Water, another great asset, is so abundant in Lesotho, large quantities of it are exported. Those looking for a quiet place with clean air, no billboards, no city posters and no industry for hundreds of kilometres, with only the famous Lesotho ponies, thoroughbreds and trout around, will find Lesotho is the place to be.

191


Investors in Lesotho are mostly foreigners, mainly from South Africa, the US, Canada and the Far East. There are many locally owned companies and joint ventures as well. The most important investment institution is the Lesotho National Development Corporation, which has already implemented a single window investment promotion system that has been in operation for years. One area where Lesotho needs to develop is logistics. It has very few means of transport although it has a well developed road network. It has an international airport as well as several smaller airports. Coming from South Africa, its railway is only 2 km long, and it leads to an industrial park, a freight distribution centre. Currently, interest in Hungary towards Lesotho is rather weak. Hungarian investors of today are influenced by distance as well as lack of knowledge. There is a demand for Hungarian technology, expertise, bottling plants, there is interest in breeding African catfish, and developing other agricultural areas, since soil and climate are similar in the two countries. There are opportunities for Hungarian investors in these areas. Hasznos linkek Ország honlapja: www.lesotho.gov.ls Central Bank of Lesotho: www.centralbank.org.ls Lesotho Highlands Development Authority – LHDA: www.lhda.org.ls Lesotho National Development Corporation – LNDC: www.lndc.org.ls Lesotho Planned Parenthood Association – LPPA: www.lppa.org.ls Lesotho Revenue Authority – LRA: www.lra.org.ls Lesotho Telecoms Authority – LTA: www.lta.org.ls National University of Lesotho, Roma – NUL: www.nul.ls Tourist Corporation: www.ltdc.org.ls

192


Szegénységcsökkentési kihívások: A helyi kormányzatok és a hagyományos vezetık szerepe Angolában a fejlesztési politika projektjeiben. Sebestyén Éva, néprajzkutató CODA Társadalomkutató, fejlesztı KFT Angola posztkoloniális korszakára egyaránt jellemzı a kettıs hatalom továbbélése:a zárványként megmaradt portugál gyarmati közigazgatási rendszer néhány alapvetı jellege, a vele együttmőködı és ellene lázadó hagyományos vezetık közigazgatása is. Ugyanakkor elmondható, hogy új vezetıréteg van alakulóban a nagyvárosokban és falvakban egyaránt, amely fokozatosan átveszi a hagyományos elit szerepét. A gyarmati örökség Angola örökölte a portugál gyarmati közigazgatás strukturáját és kultúráját. A központilag irányított, portugál érdekeket kiszolgáló rendszert átvette az MPLA irányította központi kormány, mely a polgárháború befejezıdésével alakult át fokozatosan többpárti hatalmi rendszerré. A gyarmati történelem és a függetlenség kivívását követı korszak erıs hatást gyakoroltak Angola városaiban és belterületén kialakult kettıs hatalmi rendszerre. Ez az egymás mellett létezı hatalmi rendszerek a központi kormány képviseletébıl és a helyi rokonsági szervezetre alapuló hagyományos vezetık közigazgatási rendszerébıl jött létre. A falvakban a hagyományos vezetésben is megtalálható a kettısség. Létezik egy adott mandátumra megválasztott vezetıi réteg és az ıket választó, rokonsági rendszeren szervezıdı ágazatok képviselıi: az öregek tanácsa. A látszólag felbomló hagyományos hatalmi rendszer éltetı ereje, az ágazatok szerepe buvópatakként továbbra is fennmaradt. Még mindig összefogja, szükség esetén mozgósítja a polgárháború vagy gazdasági, politikai okok miatt az ország különbözı részeire, de akár külföldre is költözött rokonokat. Ez a társadalmi tıke nemcsak a rokonokra, hanem az egy faluból származókra is vonatkozik, akiket a társadalmi élet fordulópontjai, pl. avatási szertartás, egy életre összekötnek. Hasonló jelenség figyelhetı meg az elsısorban nagy városokban, leginkább a gyarmati fıvárosban, Luandában kialakult afrikai gyarmati elit körében is, akik egész életük során támogatják a történelmi nevet viselı és rászoruló családtagjaikat. Létrejöttük egybefonódik a gyarmatosítás történetével. Kiemelkedı gazdasági eredményeik folytán (rabszolgakereskedelem, monokulturás ültetvények) a 19. századtól jelentıs szerepet töltött be Angola társadalmi életében is. A portugál és holland nevet viselı (Pereira Bravo, Van Dunem etc.) afrikai és mulatt gazdasági elit elsısorban a gyarmati fıvárosban és hinterlandjában, tehát a kimbundu nyelvterületen alakult ki. Gazdasági szerepük következtében résztvehettek a gyarmati kormányzás alsó és középszintő vezetésében. Az új elit kialakulása David Birmingham által „ régi kreolok”-nak nevezett hagyományos afrikai elit mellé a 20. században ötvenes éveiben felzárkózott a katolikus és protestáns iskolákban tanult „új kreol réteg”. Afrikai és mulatt származású fiatalokból kialakult, számos esetben egyházi

193


ösztöndíjak segítségével külföldön egyetemi diplomát szerzett értelmiség. Az elıbbiekre jellemzı volt a portugál nyelv és kultúra évszázados használata, és bizonyos szintő azonosulás az európai kulturális örökséggel. Az utóbbiak, a portugál nyelvet és kultúrát sokkal késıbb, egy-két generációval elıbb, a 20. században elsajátító új kreolok ( mulattokból és asszimilált afrikaikból álló csoport) sokszor magasabb képzettségénél fogva hamarosan konkurrenciát jelentett a portugál és régi kreol rétegnek. Az új kreolok alapították a függetlenségi háború különbözı, késıbbiekben politikai pártokká alakult mozgalmainak vezetırétegét és a függetlenség kivívása után fokozatosan átvették a hatalmat a régi kreoloktól. A politikai vezetés mellett a városokban megjelentek a gyarmati gazdasági élet új szereplıi (Portugáliába visszatelepült retornadok alapvetıen portugál és velük együttmőködı afrikaiak helyett) elıször a Zairevel azonos nyelv és kultúrába tartozó bakongo kereskedık és velük a párhuzamos piac (mercado paralelo) Az ı átmeneti térhódításukat a 90-es években sokszor erıszakos eljárásokon keresztül átvették a helyi kereskedık. Változás a hatalmi elitben a posztkoloniális korszakban Migráció és változás a hatalmi strukturában Már a gyarmati idıben megindult gazdasági okokból történı belsı migráció, amely elsısorban a déli ovimbunduk északra, a kávéültetvényekre történı vándorlását jelentette. A polgárháború ideje az alapvetıen mezıgazdasági termeléssel foglalkozó lakosság fele a városokba menekült. Luanda lakossága becslések szerint meghatszorozódott, etnikai összetétele az alapvetıen kimbundu nyelvet beszélı lakosságból egy multietnikus és kulturális népességé alakult át. A falvakból történı elvándorlás miatt látszólag megroppant a rokonsági szervezeten alapuló hagyományos vezetık hatalma és az új kreol réteghez csatlakozó gazdasági elit „nyomul be”. A hagyományos vezetık szerepét már a gyarmati korszakban is kezdte felváltani és jelenleg egyre erıteljesebben lecserélıdnek a helyi kormányzat által kinevezett új vezetıkkel. Ez az intézkedés ugyanakkor hatalmi vákumot hozott és hoz létre, mert ily módon megszakadt a rokonsági szervezetre alapuló helyi lakosság képviselete a helyi kormányzatban. Hamarosan kialakult a kommunikáció zavara, akár hiánya a központi kormányt képviselı helyi vezetés és a hagyományos vezetés között. A hagyományos feladatokat továbbra is az ágazatvezetık látják el. Idetartozik a hagyományos elvárások szerint tartott esküvı, a beavatási szertartás, a népi jogszokások rendszere, a társadalmi tıke müködtetési formái pl. kölcsönös segítségen alapuló közösségi munkák, a varázsló szerepe a falu rendjének megtartásában, a népi gyógyászat gyakorlatai, a mezıgazdasági munkák megszervezése, az öregek tanácsa által gyakorolt társadalmi ellenırzés szerepe, stb. A jelen törekvések A jó kormány afrikai és legfıképpen angolai értelmezése, az erıs, aktív kormány (good government) megpróbál a közérdek érvényre juttatásán keresztül biztosítani azokat a feltételeket, amelyek között az egyének értelmezése szerinti jó és ésszerő élet mindenki számára megélhetıvé válik. Megkezdıdött a decentralizáció folyamata, önálló döntésjogot kapnak a helyi kormányok. é velük együttmőködı hagyományos vezetık is ily módon jobban képviselhetik a lakosság érdekeit. A központi kormány új törekvése, hogy létrehozza az interkulturális kommunikációt elsısorban a központi kormány és a helyi hagyományos hatalmi struktúra között oly módon, hogy saját hatalmi rendszerébe vonja be a hagyományos vezetıket. Ez a párbeszéd hozzásegíti a területen mőködı nemzetközi és hazai NGO-kat, hogy bekapcsolódjanak a központi kormány a helyi szükségleteket, érdekeket képviselı

194


hagyományos vezetıkkel folytatott közös munkájába. A DL 2/2007 új törvény új lehetıségeket teremt meg a közszolgáltatás hatékonyabb mőködésében, a civil részvételben a helyi stratégiai terv kidolgozásában, a felelısségteljesebb döntéshozatalban, önálló pénzügyi gazdálkodást teremt valamennyi közigazgatási szinten. Három közigazgatási szintre osztja fel az országot, tartományi, kerületi és községi szintre, a községi szintő közigazgatási dolgozóktól elvárja a középszintő, a kerületiektıl a felsı szintő végzettséget. Akció tervei közül a legfontosabb a kerületi szintő kormány mőködésének javítása,modernizálása, a községi szintő pénzügyi gazdálkodási törvény létrehozása és a községi tisztviselık folyamatos képzése.A törvény talán legkiemeltebb rizikói közé tartozik, hogy kellı módon mozgósítják-e a helyi érdekeket, valamint kialakulhat a helyi javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyenlıtlensége, ellentét tisztségviselık feladatai és a megvalósításukhoz hozzárendelt anyagi és humánforrások között. A szegénységcsökkentés kiemelkedı szerepet kap a fejlesztési politikák, kormányok, segélyszervezetek, NGO-k tevékenységeiben. A projekt a kettıs hatalmi rendszer prése alatt A helyi kormány és az ágazatok/klánok választotta hagyományos vezetık közötti harc és érdekellentét áll fenn. Az európai vállalkozó elsısorban vidéken kettıs prés közé kerül. A dilemma feloldása számára párhuzamos kapcsolatrendszert kell kialakítania a hagyományos vezetıkkel egy részrıl és a központi kormány helyi közigazgatásával. Számos esetben a két helyi hatalmi rendszer ugyanabból a helyi arisztokráciából származik, akik jó viszonyban vannak egymással. A projektvezetık és vállalkozók célja, hogy nem alkalmi, hanem rendszeres kapcsolattartása mind e két hatalmi rendszerrel jó viszonyt alakítsanak ki. Afrikai értelemben a rokonsági szervezeteken alapuló ágazati vezetık bevonása a központi hatalomba teremti meg a hatalmi egyensúlyt a központi kormány egyéni életutat járó, politikai karriert befutó vezetıi, és a rokonsági szervezet megválasztotta vidéki hagyományos vezetık között. Helyi érdekeket érintı kérdésekben (föld, természeti kincsek kiaknázása, új technológia bevezetése stb.) minden esetben a hagyományos vezetık beleegyezését szerezzék meg elıször. Új létesítmények esetén gyızıdjenek meg a területen történı beavatkozás nem kegyelet sértı-e (ısök temetıje)A projektvezetı az adott területrıl alkalmazzon munkaerıket. Más kultúrájú, nyelvő alkalmazottak konfliktusgerjesztık lehetnek. Nagyon ajánlatos lenne egy helyi hiteles ember alkalmazása a projekt teljes ideje alatt, aki nemcsak az adott nyelvben és kultúrában otthonos, hanem konfliktusok megelızésében és megoldásában is igen fontos szerepet tölthet be. Ugyanakkor az interkulturális párbeszédben a helyiek és a kívülrıl érkezettek között jelentıs szerepet tölt be a helyi kultúrát ismerı néprajzkutató bevonása a kapcsolatfelvétel kezdetén is és a projekt egy-egy kritikusabb fordulópontjában. A projekt folyamatába avassa be a helyi vezetıket és konzultáljon velük a felmerülı problémákról, határozza meg a felelısségvállalást az egyes munkafázisokban. Általános javaslat: A helyi rokonsági szervezet képviselıivel való együttmőködés prioritása projekt beindításában. Felhasznált irodalmak: Birmingham, D.(1992) A África Central até 1870, Luanda: ENDIPU Ferreira, E.S. (1977) O fim de uma Era: O colonialismo português em África, Lisboa: Sá da Costa Hodges, T.(2004) Angola: Anatomy of an Oil State, Fridtjof Nansen Intitute and James Currey:Oxford Milando, J (2007) Desenvolvimento e Resiliência social em África, Lisboa: Periploi 195


Milando, J (2005) Cooperação sem Desenvolvimento, Lisboa:Imprensa de Ciências Sociais da Universidade de Lisboa. Sebestyén Éva (1994) „Legitimation through Landcharters in Ambundu Villages/Angola”. Perspektiven Afrikanischer Forschung, Thomas Bearth.(ed.) Köln, 363-378 . Sebestyén Éva (1990) „A hatalom és az autoritás: A falufınök és az ágazatvezetık viszonya Angolában.” Történelem és Kultúra, Budapest, 5:102-106. Sebestyén Éva (1985) „Kulturális dualizmus Angolában” Történelem és Kultúra, Budapest, 1:87-92.

Poverty reduction challenges: The coexistence of local governments and traditional chiefs in Angola Éva Sebestyén, Etnographer CODA Social Science Research Ltd African Studies Center of Porto University Abstract Reducing poverty is becoming a distinguished objective of most development policies, interventions by governments, aid organizations and NGOs. The aim of this lecture is that the anthropologist tries to help the Hungarian entrepreneurs in the complex, interwoven, kinshipbased urban and rural power system to fulfill their projects, based on her fieldwork experience and the published material about this issue. The colonial history and post-colonial regime trajectories have had a strong influence on the double rural power system, on the coexistence with the present local governments and traditional authorities, “the sobas” based on and supported by local kinship system, which exists in entire Angola. The latter group still continues to survive in the villages keeping their decision making role among the rural population. There is in fact, a double system of power, the central government appointed local administration and the traditionally elected chiefs. The current developments in terms of people's perceptions and direct observations helps to understand the present role of references to traditional authorities in contact with the central government and their impact on the politics of elections. This focal point, the actual situation of the traditional chiefs in rural communities contributed to making the future Hungarian investors sensible regarding agricultural and tourism-related projects. The main goal is to make the enterprisers recognize the importance to establish good relationship with the local government and the traditional power system at the same time. This idea is shared by the Angolan government having embarked on a policy of restructuring the role of traditional authorities of the local government.

196


Madagaszkári fejlesztési lehetıségek a MAP tükrében Randrianasolo Richard, tiszteletbeli konzul Madagaszkári Köztársaság Konzulátusa 1026 Budapest, Sövény u. 3. A MAP szó sok mindent jelenthet, de Madagaszkáron mindenkinek elıször a Madagascar Action Plan jut az eszébe. Ez magyarra fordítva Madagaszkári Cselekvési Tervet jelent: ebben a dokumentumban fogalmazta meg az ország azokat a célokat, amelyek segítségével 5 éven belül jelentıs fejlıdést szeretne elérni, különösen ha a malagasziak arra gondolnak vissza, hogy még az 1960-as években is Afrika Svájcaként emlegették az országot. Az 1970-es évek elejétıl 2001-ig terjedı idıszakban – amikor az ország szocialista fejlesztési stratégiát követett, ami gazdasági önellátást és kiterjedt állami beavatkozást jelentett minden szektorban – az egy fıre jutó jövedelem 40%-kal esett vissza. Az 1980-as évek közepén kezdıdtek az elsı reformok, amelyek célja a rossz gazdasági döntések korrigálása volt. Az akkor bevezetett változások, valamint a 90-es évek elején végrehajtott hasonló reformok azonban csak jelentéktelen hatást gyakoroltak a gazdaságra. Az 1997 és 2001 közötti idıszakban már mélyrehatóbb strukturális változtatások történtek, amelyek célja a magánbefektetések ösztönzése volt, továbbá Madagaszkár beintegrálása a világgazdaságba. Ezek eredményeképpen a gazdasági növekedés jelentısen felgyorsult és az adott idıszakban elérte az évi 4,6 %-ot. E reformok hatása azonban csak korlátozott mértékben járult hozzá a szegénység csökkentéséhez. A gazdasági növekedést elsısorban a városi lakosság érzékelte, míg vidéken ugyanezen idıszak alatt a szegénység tovább növekedett. A kormányzati problémák és a kiterjedt korrupció következtében széleskörővé vált az akkori államelnökkel, Didier Ratsirakával szembeni elégedetlenség. Ez az elégedetlenség, valamint a gyenge kormányzati teljesítmény vezetett oda, hogy Ratsiraka elnök ellenében a 2001. decemberi választásokat Marc Ravalomanana, az önerejébıl sikeressé lett üzletember és a fıváros, Antananarivo polgármestere nyerte meg. A 197


hivatalban lévı elnök nem fogadta el a választások eredményét, és két párhuzamos kormány jött létre, mindegyik a saját központi bankjával – ami oda vezetett, hogy az ország külföldi számláit befagyasztották és a valutakereskedelmet felfüggesztették. A politikai válság 2002 júliusában ért véget: Ratsiraka külföldre távozott, Marc Ravalomananát pedig beiktatták új tisztségébe. A nemzetközi közösség 2002 végén ismerte el az új kormányt. 2006 decemberében Ravalomanana elnököt jelentıs többséggel újraválasztották. Ravalomanana elnöknek és munkatársainak komoly nehézségekkel kellett szembenéznie hivatalba lépése után. Az egyik komoly kihívás a 2007-tıl 2012-ig megvalósítandó MAP (Madagascar Action Plan) – a Madagaszkári Cselekvési Terv. A MAP Madagaszkár „útiterve” az elkövetkezı öt évre: tartalmazza azokat a kötelezettségeket, stratégiákat és elvégzendı feladatokat, amelyek az ország által kitőzött célok eléréshez vezetnek: a gazdasági növekedés felgyorsulásához, a szegénység csökkentéséhez, és a világgazdaságba való beintegrálódáshoz. A MAP 8 célt határoz meg a Milleniumi Fejlesztési Célokkal összhangban:

(1) Felelıs kormányzás, (2) Összefüggı infrastruktúra, (3) Az oktatás átalakítása, (4) Vidékfejlesztés és zöld forradalom, (5) Egészségügy, családtervezés és harc a HIV/AIDS ellen, (6) Gyorsan növekvı gazdaság, (7) Környezetvédelem, (8) Nemzeti szolidaritás E célkitőzések mindegyike komoly kihívást jelent, és óriási erıfeszítést követel az ország minden egyes állampolgárától, de Madagaszkár azt reméli, hogy a külföldi befektetıktıl érkezı támogatás révén sikerülni fog a kitőzött célok elérése. A madagaszkári cselekvési terv (MAP) Madagaszkár az átalakulás útjára lépett. 2002 óta folyamatosan rakjuk le az ország gyorsabb elırelépését biztosító alapokat. 2004 novemberében „Madagaszkár természetesen” címmel megalkottuk jövıképünket, és azóta számos programot dolgoztunk ki és valósítottunk meg a fejlıdés támogatására.

198


A fejlıdési folyamat gyorsabb és jobb összehangolására és az elırelépés szabályozására dolgoztuk ki a MAP-et (MADAGASCAR ACTION PLAN), azaz a Madagaszkári Cselekvési Tervet. A MAP egy merész ötéves terv, amely meghatározza az irányokat és a prioritásokat az ország számára a 2007-tıl 2012-ig terjedı idıszakban. Rögzíti a célokat, a stratégiákat és a programokat, amelyek elindítják a gyors növekedést, csökkentik a szegénységet, és segítik az ország fejlıdését annak érdekében, hogy megfelelıen tudjon reagálni a globalizáció kihívásaira, továbbá hogy megfeleljen a nemzeti jövıképnek és az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljainak. A madagaszkári népnek természetesen aktív szerepet kell vállalnia a MAP végrehajtásában. A közigazgatásnak is szembe kell néznie az erısödı kihívással. Javítanunk kell a forráskihasználási képességeinket, hogy váljanak elérhetıvé számunkra a nemzetközi közösségek és az adományozók. Ugyanakkor a közigazgatás országos szinten a legnagyobb munkaadó. A „köz szolgáinak” pedig megfelelı szolgáltatással kell példát mutatniuk.

A magánszektor a MAP céljainak legfıbb megvalósítója. Gyorsan növekedı gazdaságot szeretnénk kiépíteni, ezért elı kell segítenünk a helyi vállalatok részvételét a gazdaság minden területén, illetve a foglalkoztatottság gyors növekedését. Több külföldi befektetıt kell vonzanunk a gazdaság megerısítése érdekében. Támogatnunk kell a termelés bıvítését, a minıségileg megfelelı és versenyképes árucikkek piacra jutását mind helyben, mind a 199


nemzetközi piacokon. Irányelvünk a befektetıi réteg bıvítése, a foglalkoztatás támogatása, a szakképzés fejlesztése, és ezáltal a malagaszi nép életkörülményeinek javítása. A fejlesztési partnereknek, azaz a nemzetközi szervezeteknek és a támogatóknak alapvetı szerepe van Madagaszkár fejlıdésében, az infrastruktúra kialakításában, az oktatás fejlesztésében, a mezıgazdasági fejlesztések elımozdításában, az egészségügyi szektor kiépítésében, a családtervezés elfogadtatásában, illetve a HIV/AIDS elleni harcban. A siker alapja a kölcsönös bizalom. Szeretnénk ezeket a partnerkapcsolatokat minél szorosabbra fonni.

A nemzeti tıke fejlesztése a MAP keretében A MAP fontos célja az alábbi területek fejlesztése: A humán tıke magában foglalja az egészségügyi ellátást, az élelmezést, az oktatást és szakképzést. A közlétesítmény-hálózati tıke az utak, az energiahálózat, a vízellátás és csatornázás, a repterek és tengeri kikötık és a telekommunikációs hálózat fejlesztését jelenti. A magánszektor tıkéje a géppark, a szállítmányozás, a gyártás, a megfelelı gazdasági stratégiák alkalmazása és a megfelelı jogi keretek kialakítása a világpiaci versenyképesség elérése érdekében. A természeti tıke a termıföldek, az egészséges talaj, a biológiai változatosság és a jól mőködı ökoszisztémák, amelyek biztosítják az ország vonzerejét. A vezetıi tıke a vezetés és a menedzseri képességek kialakítása, amely országosan elımozdítja a változást, irányítja a fejlıdést, elısegíti a nemzeti tıke többi formájának érvényesülését és fennmaradását. A szellemi tıke a tudományos és technológiai knowhow, amely növeli a termelékenységet és a hatékonyságot mind a gazdaságban, mind a kormányzásban. A közintézményi tıke a felelıs kormányzás és a közigazgatás támogatása, amely minıségi szolgáltatást képes nyújtani az emberek számára. 200


A MAP és az ENSZ Millenium Fejlesztési Céljai Az ENSZ Milleniumi Fejlesztési Céljait Madagaszkár is szeretné elérni. Ezek a következık: 1. Az éhezés és szegénység kiirtása 2015 elıtt felére csökkenteni a napi 1$-ból élık számát, felére csökkenteni a világ éhezıinek számát. 2. Az általános alapoktatás megvalósítása 2015-re minden gyermek végezze el az általános iskolát. 3. Elısegíteni a nemek egyenlıségét, a nık felemelését 2015-re a fiúk és lányok egyenlıtlenségének megszüntetése az oktatás minden szintjén. 4. Csökkenteni a gyermekhalálozást 2015-re 2/3-ára csökkenteni a gyermekhalálozást. 5. Az anyai egészségügyi ellátás javítása 2015-re felére csökkenteni a szülı nık halálozását. 6. HIV/AIDS, malária és egyéb betegségek elleni harc A jelenség behatárolása és a tendencia megfordítása 2015-ig. 7. Biztosítani a környezetvédelem fenntarthatóságát a.) a fejlıdés fenntartásának stratégiája, a természeti javak védelme b.) az ivóvíz és higiénia nélkül élı népesség felére csökken 2015-re 8. A nemzetközi partner kapcsolatok fejlesztése A kereskedelem és a vámrendszer megnyitása, elérni a piacokat, adósság könnyítés, munkalehetıség a fiatalok számára, tisztességes áron elérhetı gyógyszerek, és az új technológiák elérhetısége. A MAP elsıdleges feladatai: A reformkezdeményezések elindítása 1. Általános pénzügyi reform Több bevételt kell tudnunk felmutatni, hogy rendelkezésre álljon a MAPprojektekhez szükséges forrás. 2006-ban ez volt az egyike a kormány által kevésbé figyelembe vett területeknek. Jelenleg Madagaszkár GDP-jének hozzávetılegesen mindössze 10%-a tevıdik össze az adókból és a vámterhekbıl. Ezen bevételek mértékét 2015-ig 15%-ra kell növelnünk. Ez drámai változást fog elıidézni az adózás területén. Az IMF és a Világbank támogatásával 2007. elején

Robert Blake úr, a Vilag Bank miszióvezetıje, Sophia Bettercourt asszony, fıfelelıs a Bank mőveletekért, Marc Ravalomanana elnöknél (2007. november) 201


mélyrehatóan elemezzük az adózási rendszert, folyamatosan egyeztetve a civil szervezetekkel és a magánszektorral. A kormányzaton belül szoros költségvetési ellenırzést és kincstári szigorításokat fogunk bevezetni. 2. A befektetések ösztönzése a gyors növekedés érdekében A Madagaszkári Gazdasági Fejlesztési Bizottság révén szigorú ágazati terveket fogunk készíteni, amelyek biztosítják az export-orientált ágazatok folyamatos és gyors fejlıdését a gyáripar, a mezıgazdaság, a bányászat, a turizmus területén. • Nemzetközi kampányt indítunk, hogy megismertessük Madagaszkárt mint a befektetések vonzó helyszínét • Elsıbbséget biztosítunk az infrastruktúra-projekteknek a kulcsfontosságú ágazatok támogatása érdekében • Szabályozásokkal és irányelvekkel gondoskodunk a megfelelı ösztönzésrıl, hogy vonzóbbá tegyük azokat a területeket, melyeket fejleszteni és bıvíteni kell • Megkönnyítjük a földhöz jutást és ösztönzı befektetıi jogszabályrendszert, valamint hatékony eljárási rendszert dolgozunk ki a megállapodások érvényesítésére, a felmerülı vitás kérdések megoldása és a befektetık védelme érdekében • Elhárítjuk az akadályokat és biztosítjuk a kedvezı befektetıi légkör kialakulását 3. A Zöld Forradalom elindítása A „Zöld Forradalom” Madagaszkáron biztosítja a gazdaságok virágzását, megszünteti az éhezést. 2006-ig Madagaszkár rizsimportır volt. Az elkövetkezı néhány évben rizs- és egyéb gabonaexportırré válik. A „Zöld Forradalom” elısegítése érdekében a kormány biztosítja, hogy az igényelt vetımagvak, mőtrágya és képzés biztosítva legyen a gazdák számára, illetve új, szövetkezeti jellegő együttmőködés alakuljon ki, segítve a termények betakarítását és elosztását. 4. Merész intézkedések az egészség és a családtervezés érdekében Népességünk egyre gyorsabban növekszik, ezért szükséges csökkenteni a családok méretét. Némely vidéki területen 7-10 gyermek él egy háztartásban. Fogamzásgátlással, a születésszabályozásra vonatkozó felvilágosítással a normális szintre lehet csökkenteni a családok méreteit.

202


El akarjuk érni azt is, hogy a HIV/AIDS megbetegedések száma soha ne tudjon olyan méreteket ölteni, mint Afrika más országaiban. 2006-ban a népességnek csak egy százaléka volt HIV fertızött, míg Dél Afrikában ez az arány 30% volt. Elindítottunk az országban egy HIV/AIDS elleni kampányt, amely megpróbálja elterjeszteni a legjobb gyakorlatot. 5. Harc a korrupció ellen Mindannyian belefáradtunk a korrupcióba. Kiemelkedı a korrupció a kereskedelemben, és a kormányzati hivatalokban, szolgálatoknál. A vezetés keményen és kíméletlenül fog fellépni a korrupció ellen – a zéró tolerancia jegyében. 6. A know-how terjesztése Ügyesség, jártasság, gyakorlottság! Madagaszkárnak gyors szakmai fejlıdésre van szüksége, illetve technológiai növekedésre egy versenyképes és globális környezetben. Ez idıt igényel, de fel kell gyorsítanunk a tanulási folyamatot. Vezérelvünk a nemzetközi szakértık bevonása a képzésbe és a helyi oktatásba, haza vonzani más külföldön élı malagasziakat, illetve képzésekre, és kurzusokra küldeni más malagasziakat belföldre és külföldre egyaránt. 7. Az erıforrások mozgósítása A MAP megvalósításához rendkívüli mértékben kell mozgósítanunk a forrásokat pénzügyi, technikai, tárgyi és humán szinten egyaránt. Három alapvetı dolgot meg kell tennünk: a) Fokozottan keresnünk kell a támogatói segítséget és a támogatást – nem csak a fıtámogatókat, hanem az egyre gyakoribb kétoldali támogatókat és a nemzetközi alapítványokat b) Késıbb egyre inkább önellátóvá kell válnunk, csökkentve a támogatói függıségünket, aminek következtében gondoskodnunk kell a saját nemzeti eszközeink és forrásaink kezelésérıl, a maximális pénzügyi haszon elıteremtésérıl az országban. c) Valódi reformokat hajtunk végre az adó- és vámrendszerben, ami jelentısen növeli az állami bevételeket, és ez forrása lehet egészségügyi és szociális programjainknak, az oktatásügyi, közbiztonsági, és vidékfejlesztésnek. A MAP és az EDF (European Development Fund) Mint az eddigiekbıl látszik, a MAP rendkívül ambiciózus, nagyszabású terv, ami természetesen indokolt, hiszen a segítségével Madagaszkár óriási hátrányokat próbál leküzdeni. Az Európai Unió is méltányolja az ország erıfeszítéseit és ennek jegyében a 10. Európai Fejlesztési Alapból jelentıs összeget, 577 millió eurót biztosít Madagaszkár számára a programok megvalósítására. Mindazonáltal szükség van további segítségre, támogatásra, külföldi befektetıkre a fent említett területek bármelyikén.

203

Louis MICHEL (Fejlesztési és humanitárius segítségnyújtásért felelıs európai biztos) & Marc Ravalomanana, elnök. (Antananarivo, 2007. február)


Remélem, hogy a lehetıségek felvázolásával sikerült felkeltenem az érdeklıdést.

Development in Madagascar – the MAP Randrianasolo Richard, Honorary Consul Consulate of Madagascar, 1026 Budapest, Sövény u. 3.

Madagascar is one of the poorest countries in Africa. From the early 1970s until 2001 – a period when the Government pursued a socialist development strategy, relying on economic self-sufficiency and extensive state interventions in all sectors – per capita income declined by 40 percent. Initial reforms to overcome years of economic mismanagement were undertaken in the mid-1980s. These changes, as well as similar reforms in the early 1990s, had only marginal economic impact. The period 1997-2001 saw more substantive structural reforms, which focused on creating a favorable environment for private investment and on integrating Madagascar into the world economy. As a consequence, economic growth picked up substantially, averaging 4.6 percent during this period. The impact of these reforms on reducing poverty was limited. Economic growth benefited mainly the urban population, while poverty in the rural areas increased over the same period. The perception that government services were flawed by corruption and governance problems contributed to widespread dissatisfaction with President Didier Ratsiraka. This dissatisfaction, along with poor government performance, tipped the balance against President Ratsiraka during the general elections in December 2001, in favor of Marc Ravalomanana, a self-made business man and former mayor of Antananarivo. The incumbent contested the results, and two parallel governments were established, each with its own central bank – an arrangement that led to the freezing of the country’s assets abroad and to the suspension of foreign exchange. The political crisis ended in July 2002 with the departure of Ratsiraka and the inauguration of Mr. Ravalomanana as the new President of Madagascar. However, the new government was not formally recognized by the international community until late 2002. In December 2006 President Ravalomanana was reelected for a second term in office by a large majority. President Ravalomanana and his team faced daunting challenges during the years after taking office. One of these challenges is the actual MAP – Madagascar Action Plan – started from 2007 up to 2012. MAP is the waybill of Madagascar of the next five years: these are the commitments, the strategies and the actions to take and that will lead to the attack of the objectives set by the country: fast economic growth, reduction of poverty, integration in the world economy. In

204


harmony with the Millennium Development Goals there are EIGHT objectives set by the MAP: (1) Responsible governance, (2) Connected Infrastructure, (3) Educational Transformation, (4) Rural development and green revolution, (5) Health, Family Planning and the Fight against HIV/SIDA, (6) High Growth Economy, (7) Cherish The Environment, (8) National Solidarity. Each of these commitments represents considerable challenges and enormous efforts will be required from each Malagasy citizen, but with the support coming from foreign investors Madagascar hopes to reach the goals that have been set.

205


A SADC országok együttmőködésének valamint Mozambik mezıgazdaságának és vidékfejlesztésének rövid áttekintése

Vándor Péter Antal, FAO, Róma

Történelmi áttekintés A Dél Afrikai Fejlesztési Közösséghez (SADC) tartozó országok a hatvanas és hetvenes években kezdték el közös politikai, diplomáciai és katonai erıfeszítéseiket a még meglévı gyarmati és a fehér kisebbség által irányított dél-afrikai országok felszabadítására. Ez a mozgalom, mint a Front Országok (Front Line States – FLS) informális csoportja vált ismertté. A Dél Afrikai Fejlesztési Koordinációs Konferencia (SADCC) 1981-ben alakult az 1980-as lusakai nyilatkozat végrehajtására. A jelenlegi SADC 1992-ben jött létre a SADCC átalakításával és az úgynevezett Windhoek Nyilatkozat és Egyezmény aláírásával. A SADC országok egyaránt célul tőzték ki a gazdasági és szociális együttmőködés fejlesztését és a politikai és biztonsági együttmőködés ápolását, de az 1994-es elsı dél-afrikai demokratikus választásokat követıen a FLS formálisan is feloszlott, ugyanakkor a SADC nem tudta ezt a megszőnt szerepet hatékonyan átvenni. 2001-ben módosították a SADC egyezményt abból a célból, hogy átalakítsák az együttmőködés struktúráját, új politikai irányvonalat szabjanak és intézményesítsék a politikai és biztonsági együttmőködést. A SADC székhelye Gabaronéban, Botswana fıvárosában van.

SADC tagországok A Közösségnek 15 tagállama van. Az alapító tagok Angola, Botswana, Lesotho, Malawi, Mozambik, Szváziföld, Tanzánia, Zambia és Zimbabwe. Késıbb csatlakozott Namíbia, a DélAfrikai Köztársaság, Mauritius, Népi Demokratikus Kongó, Madagaszkár és a Seychelleszigetek. Gazdasági fejlettségüket tekintve a tagállamok három csoportba sorolhatók. A legfejlettebbek Mauritius, a Dél-Afrikai Köztársaság, Botswana és kissé leszakadva Namíbia és Szváziföld. A következı csoportban található Lesotho, Zambia és Zimbabwe, míg Malawi, Mozambik és Tanzánia a gazdaságilag legelmaradottabb csoportot alkotják.

206


A sors és a fejlıdés iróniája az, hogy míg a SADC elıdje elsısorban a dél-afrikai apartheid rendszer ellenében szervezıdött, a mai SADC gazdasági motorja és meghatározó politikai tényezıje a megújult és demokratikusan átalakult és Afrika egyik vezetıjévé váló Dél-Afrikai Köztársaság lett.

Népességi és gazdasági adatok a SADC országokból Terület Ország

1000 ha

Botswána

Népesség

Gazdasági adatok

Összesen

Növekedési ráta

Népsőrőség

GNP/fı

Éves GDP növekedés

1 000 fı

%

fı/km2

US$

%

56 673

1 597

1.9

2.8

3 307

6.9

Lesotho

3 035

2 108

2.2

69.5

734

8.0

Malawi

9 409

10 640

2.5

113.1

163

5.1

202

1 150

0.8

566.5

3 796

5.0

Mozambik

78 409

19 286

2.5

24.6

131

12.4

Namibia

82 329

1 695

2.3

2.1

2 196

1.8

Dél-Africa

121 758

39 900

1.5

32.7

3 377

1.7

Swáziföld

1 721

980

2.9

57.0

1 555

3.7

Tanzánia

88 359

32 793

2.3

37.1

183

4.1

Zambia

74 339

8 976

2.3

12.1

387

3.5

Zimbabwe

38 685

11 529

1.4

29.8

656

3.2

554 919

130 654

Mauritius

SADC

23.5

*Forrás: FAO (2001)

A SADC tagországok számos olyan társadalmi, gazdasági, politikai, diplomáciai és biztonsági kihívásnak vannak kitéve, amelyeket nem tudnak egyedül és egyenként megoldani. Két szélsıséges példa erre a térség állatállományát tizedelı és az országhatárokat nem ismerı járványok, mint a száj és körömfájás, a másik pedig az egyre komolyabb társadalmi problémaként jelentkezı nemzetközi, illetve regionális mérető bőnözés. A figyelem központjában azonban a kereskedelem van. A tagállamok között a vámok és az egyéb kereskedelmi korlátok leépítése folyamatban van és a közös kereskedelmi övezet kialakítása a tervek szerint 2010-re befejezıdik. Ez azt jelenti, hogy kialakul egy olyan közös piac, amelynek a felvevıképessége meg fog sokszorozódni a mostani helyzethez képest. Az együttmőködés különbözı területeit speciális jegyzıkönyvek, együttmőködési tervek és 207


közös nyilatkozatok szabályozzák. Az együttmőködés foka és intenzitása témánként változik. Míg a politikai együttmőködés eléggé laza, addig nagyon komoly erıfeszítések történnek egy jövıbeni közös piac és közös kereskedelmi szabályozó rendszer kialakítására. Bár a célkitőzésekben teljes az összhang, sajnos a különbözı programok végrehajtása vontatottan halad, elsısorban azért, mert hiányzik a tagállamokból a politikai akarat, hogy tényleges végrehajtói hatalmat adjanak a végrehajtó szerveknek és a titkárságnak. Ennek talán az is az oka, hogy számos tagország más gazdasági, kereskedelmi közösségnek is tagja. Így például a SADC tagállamok egy csoportja Dél-Afrika vezetésével egy közös vám és monetáris uniót alkot. A SACU tagjai még Botswana, Namíbia, Lesotho és Szváziföld. Zambia és Mozambik tagja COMESA-nak, a Dél- és Kelet-Afrikai Közös Piacnak is, Tanzánia pedig tagja a Kelet-Afrikai Közösségnek. Együttmőködés a mezıgazdaság és környezetvédelem területén A SADC országok közötti együttmőködés egyik kiemelt területe az élelmezésbiztonság, a mezıgazdasági fejlesztés és a környezetvédelem. Jelenleg hat program megvalósítása van folyamatban, amelyek keretén belül több al-program és projekt szolgálja a közös célkitőzések elérését. A Mezıgazdasági Információs Szervezési Rendszer keretében mőködik a Regionális Élelmezésbiztonsági Elırejelzı Rendszer, ami a meglévı élelmiszerkészletek, a piaci árak, a várható terméshozamok és a meteorológiai elırejelzések alapján rendszeresen tájékoztatja a tagországokat és az érdekelt szervezeteket arról, hogy regionális szinten, illetve országonként élelmiszerhiánnyal vagy többlettel kell-e számolni egy adott idıszakban. A fenti munkát segíti a Regionális Mőholdas Figyelı Központ (remote sensing), az Aszály Figyelı Központ és a Regionális Szociális Figyelı Központ és a Regionális Adatfeldolgozó és Információs Rendszer. A Növénytermesztési Fejlesztési Programon belül mőködik a SADC Vetımag Biztonsági Hálózat (SSSN) és a bioüzemanyag program. Az Állattenyésztési Program két fontosabb területe a PRINT és a regionális száj és körömfájás ellenırzési program. Ez utóbbi programnak a jelentıségét az adja, hogy egyrészt a járványok csak hatékony nemzetközi összefogással ellenırizhetık, ugyanakkor bárhol is szakad meg az ellenırzési lánc, az egész régió húsexportja veszélybe kerül. Tudnunk kell azt is, hogy a betegség a vadállományban (bivalyok) endemikus, így az bármikor és bárhol átterjedhet a külterjesen tartott szarvasmarhákra is. A természetvédelem területén az egyik legfontosabb regionális program az úgynevezett határmenti természetvédelmi program, amelynek a célja az, hogy az egy ökológiai zónába, de két országhoz tartozó területeken összehangolt természetvédelmi akciókra kerüljön sor. A másik program pedig a természetvédelem és a tartós gazdasági fejlesztés célkitőzéseit hivatott összehangolni. A mezıgazdasági kutatás és fejlesztés területén az ICART program a kutatási és oktatási programok koordinálását végzi. A többi program a Talaj és Vízgazdálkodási Alkalmazott Kutatási Program, az Innovációs Regionális Együttmőködési Alap (FIRCOP) és az Országok Közötti Mezıgazdasági Termelékenységi Program (MAPP).

208


A fenti programok irányítását az Élelmezési, Mezıgazdasági és Természeti Erıforrások (FANR) Igazgatósága végzi Gabaronéban.

A turizmus szerepe a természeti erıforrások tartós hasznosításában A turizmusnak nagyon fontos szerepe van a térség valamennyi országában a természetvédelmi területek megırzésében, összekapcsolva a természetvédelmi célokat a gazdasági jövedelemszerzéssel úgy a vállalkozók, mint a helyi közösségek számára. A vadászati és ökoturizmusnak nagy hagyományai vannak elsısorban Dél-Afrikában, de valamennyi többi országban is . A dél-afrikai turizmust azért kell kiemelni, mert az nem a külföldiekre, hanem a hagyományosan nagyon fejlett hazai turizmusra, a hazai turisták milliói számára épült ki. Ez volt a helyzet Namíbiában és Zimbabwéban is. Az elmúlt évtizedekben, fıleg 2001-et követıen ugrásszerően megnıtt a külföldi, fıleg európai turisták száma és kiépültek azok a kiegészítı szolgáltatások is, amelyek a külföldi turisták fogadásához szükségesek. Ezzel szemben a botswanai, mauritiusi, szváziföldi, tanzániai turizmus kezdettıl fogva a külföldi turistákat célozta meg. Zimbabwe korábban kedvelt turisztikai célpont volt és biztos az lesz ismét, ha sikerül túljutni a jelenlegi mély politikai és gazdasági válságon. A turizmus további fejlesztése során számolnunk kell Mozambikkal is, ahol a 2500 km hosszú melegviző tengerpart és a természetvédelmi területek kiváló lehetıségeket kínálnak szinte minden turisztikai kategóriában. Földtulajdon és földhasználati viszonyok a SADC tagállamokban Az elmúlt években a SADC országok fejlıdésében kulcs szerepet kaptak a földtulajdoni és földhasználati viszonyok, illetve azok politikai, jogi és gazdasági kezelése. Érdemes ezért röviden áttekinteni a jelenlegi helyzetet. A földtulajdonlásnak három alapvetı formája van: az állami, a magántulajdon és a közösségi, hagyományos rendszer. Mindezeknek számos kombinációjával találkozhatunk országonként változóan. Az állami földtulajdon és a hagyományos közösségi földtulajdon/földhasználat majd minden országban megtalálható. A kettı közé ékelıdik be a magántulajdon, ideértve a tartós földhasználatot és a földbérletet is. Az, hogy ez a hármas rendszer miként mőködik és mennyiben felel meg egyrészt a hagyományos földhasználati jogoknak és mennyiben teszi lehetıvé, pontosabban garantálja a tartós mezıgazdasági beruházások megtérülését, nagy mértékben meghatározza az adott országok politikai stabilitását és tartós gazdasági fejlıdését. Zimbabwe nagyon drága árat fizetett a földkérdés csupán politikai megfontolások alapján történt kezeléséért. Namíbiában és a Dél-Afrikai Köztársaságban eddig még sikerült a kényes egyensúlyt fenntartani. A földigénylések egy részének helyt adnak, míg a utóbbi igényt a magánbirtokok állami visszavásárlásával oldják meg. Szváziföldön az archaikus földtulajdoni és földhasználati viszonyok egyre inkább a gazdasági fejlıdés akadályává válnak, míg Mozambikban talán sikerül hosszabb távon is egyensúlyt teremteni a mezıgazdaság fejlesztése és a helyi közösségek hagyományos jogainak megırzése a modern jog eszközeivel.

209


Földtulajdon és földhasználat néhány SADC országban* Ország

Földtulajdon (az összes földterület százalékában) Állami

Botswana

Állami föld (24.9%)

Magán

Hagyományos/közösségi

Magántulajdon (4.2%) Tartós földbérlet és használat törzsi földeken

Törzsi földek (70.9%) ideértve egyéni és közösségi földhasználatot

Hagyományos földek (65%)

Lesotho

Állami föld

Malawi

Állami föld (21%)

Magántulajdon és Tartós földbérlet

Mauritius

Állami föld

Magántulajdon

Mozambik

Állami föld

Tartós földbérlet

Állami föld (13%)

Magántulajdon (44%)

Közösségi földek (43%)

Dél Africa

Állami föld

Magántulajdon

volt homeland földek 13%

Swáziföld

Swázi Nemzeti Föld a Király tulajdonában (74%) Koronabirtok 0.4%

Magántulajdon (25.5%) és Tartós földbérlet

hagyományos földhasználat (a Swázi Nemzeti földön) 42%

Általános földalap

falusi földek

Tartalék földalap

Földhasználati jogok az általános földalapon, hagyományos földhasználat a tartalék földalapon és a falvak földjein

Zambia

Állami tulajdon

Tartós földbérlet

Hagyományos földhasználat

Zimbabwe

Állami tulajdon Magántulajdon és Tartós bérlet (21.8%) (36.2%)

Hagyományos földek (41.8%)

Namibia

Tanzánia

* Forrás: SADC country reports; Alden Wily and Mbaya, (2001)

Mezıgazdaság és Vidékfejlesztés Mozambikban Földrajzi és népességi adatok Mozambik Afrika dél-keleti részén található, szárazföldi területe 784,000 km2, lakosainak száma mintegy 21 millió, ebbıl 44 százalék 14 év alatti. Az átlagos várható életkor 41 év. A felnıtt lakosság mintegy fele, a falusi nık hetven százaléka írástudatlan. Hivatalos nyelve a portugál, ezt a nyelvet a lakosság egyharmada beszéli. A fontosabb helyi nyelvek száma 5, emellett van még legalább egy tucat kisebb nyelv is használatban. Államformája köztársaság, a köztársasági elnök széleskörő 210


végrehajtói hatalommal rendelkezik. Keleten az Indiai Óceán határolja, a tengerpart hossza mintegy 2500 km. Északi szomszédjai Tanzánia, Malawi és Zambia, nyugati szomszédja Zimbabwe és dél-nyugatról a Dél-Afrikai Köztársaság és a beékelıdött Szváziföld határolják. Éghajlata trópusi, szubtrópusi, a száraz és az esıs évszakot az Indiai Óceánon uralkodó monszun befolyásolja. Az esıs évszakban gyakoriak az áradások és a ciklonok. Hét nagy folyója van, a legjelentısebb a Zambezi és a Limpopo. 2000-ben az ország déli részét egy rendkívüli áradás sújtotta, amely súlyos károkat okozott az infrastruktúrában és a gazdasági életben egyaránt. A meghatározó klimatikus övezetek a partvidék, a belsı fennsikok és az ország déli belsı szavannás területei félszáraz klímával. Ezeken a részeken a csapadék 200-500 mm között ingadozik. Az ország közigazgatásilag 11 tartományból áll, a tartományokat a köztársasági elnök által kinevezett kormányzók irányítják. Az új tartományi törvény értelmében 2008-ban tartományi törvényhozó testületeket hoznak létre a kormány által 2005-ben meghirdetett decentralizációs program egyik fontos részeként. Az infrastruktúra (út, vasút) a korridorok mentén kelet-nyugati irányban viszonylag fejlett, észak-dél irányban és a tartományokon belül fejletlen.

Rövid történelmi áttekintés A mozambiki partvidéken élı népeket az arab, perzsa, indiai kereskedık már legalább ezer éve bevonták a kelet-afrikai partvidék árucsere forgalmába. A fontosabb árucikkek az elefántcsont, a féldrágakövek, ébenfa és más nemes trópusi fafélék és természetesen a rabszolgák voltak. A XV. század végén a Jóreménység Fokától az Indiai Óceán partja mentén felfelé hajózó portugálok Ilha de Mocambique szigeten már egy fejlett kereskedelmi központot találtak. A portugálok ezen a szigeten építették fel a Szent Sebestyén erıdöt és ez volt az úgynevezett mozambiki tartomány fıvárosa egészen a tizenkilencedik század második harmadáig, amikor is a pretoriai és johannesburgi arany és gyémántbányák által indukált gazdasági fellendülés miatt elıbb a fontosabb kereskedıházak tették át székhelyüket a délen fekvı helyırségbe, Lorenzo Marquesbe, majd a század végén a kormányzó és a közhivatalok is követték példájukat. Lorenzo Marques, a mai Maputo ennek következtében a századfordulón kezdett el dinamikusan fejlıdni és mai arculata több hullámban a hatvanas évek végére alakult ki. A portugálok figyelme elsısorban a tengeri és a szárazföldi kereskedelemre összpontosult. A tengertıl elzárt, de gazdaságilag dinamikusan fejlıdı Rhodéziát és Dél-Afrikát három folyosó (corridor) kötötte össze az Indiai Óceánnal. Az északi folyosó Nakala kikötıjét köti össze Malawival és Zambiával, a beirai folyosó Zimbabwe tengeri kijárata, míg a maputói folyosó Szváziföldet és Dél-Afrikát szolgálja ki. Míg korábban az ezeken a folyosókon zajló tranzit forgalom komoly gazdasági bevételt jelentett Mozambik számára, a zimbabwei elhúzódó politikai és gazdasági válság valamint Dél-Afrikában Durban dinamikus fejlıdése nagyon megcsappantotta ezeket a bevételeket.

211


Az afrikai függetlenségi mozgalmakkal egyidıben indult meg a mozambiki felszabadítási mozgalom is. A felszabadító erıket összefogó FRELIMO bázisa Tanzániában volt és támogatást elsısorban a volt szocialista országoktól kapott. Mozambik 1975-ben nyerte el függetlenségét, egy hullámban a többi volt afrikai portugál gyarmattal. Szovjet és NDK-ás bábáskodás mellett Samora Machel irányításával Mozambik megkezdte a szocializmus építését. Ezzel egyidejőleg kirobbant egy 17 évig tartó polgárháború a frissen hatalomra került FRELIMO vezette kormány és a Dél-Afrika valamint az akkori Rhodézia által támogatott RENAMO között. A merev, központosított szocialista gazdaságpolitika és a polgárháború együttes hatására az ország súlyos gazdasági és politikai válságba került, amibıl a már a Joachim Chissano vezette 1990-es gazdasági nyitás és az 1992-es római béke-megállapodás hozott meghatározó fordulatot. 1992 óta béke van, az éves gazdasági növekedés tíz százalék körüli. Politikai és makrogazdasági összefüggések A római béke-megállapodást követıen a RENAMO, mint politikai párt is teljes elismerést és Maputóban székházat valamint anyagi támogatást is kapott. Tudnunk kell ugyanis, hogy a RENAMO központi bázisa Beira és az ország középsı és északi részén található tartományok. Míg az elsı többpárti választásokat a FRELIMO fölényesen nyerte, 2000-ben a RENAMO szorosan versenyben volt és csak pár százalékkal maradt el a nyertes párttól. Idıközben alakultak egyéb pártok is, de a 2005-ös választásokon egyik sem érte el a parlamentbe való bejutáshoz szükséges küszöböt. Ezen, a választók nagyfokú érdektelensége mellett lezajlott választásokon, ahol a választásra jogosultaknak mintegy egy harmada vett csak részt, a FRELIMO fölényes, kétharmados többséget szerzett a parlamentben. 2005-ben váltás történt az elnök személyét illetıen is. Joachim Chissano nem indult harmadszor a választásokon és azt az általa kiszemelt utód, a FRELIMO konzervatív szárnyához tartozó Armanio Guebuza nyerte meg. Guebuza azonnal harcot hirdetett a korrupció (deixa andar) ellen, a szegénység felszámolása és a decentralizáció következetes folytatása mellett. Egyidejőleg megszigorította a közhivatalok mőködését és teljesen átalakította a kormányt. Az a paradox helyzet alakult ki, hogy bár a FRELIMO lett ismét a választások gyıztese, egy teljesen új kormányprogram került elfogadásra egy új, az új elnökhöz közel álló politikai elit közremőködésével. 2006-ban került kidolgozásra a második, a szegénység felszámolását megcélzó program, a PARPA II. Ez a Szegénységcsökkentési Stratégiai Program egy ötéves idıszakot ölel fel és pontos tervmutatókat ad arra, hogy a kormánynak a kétoldalú és sokoldalú partnerek segítségével milyen eredményeket kell elérnie 2010-ig egyrészt a gazdasági és infrasrukturális fejlesztés, másrészt pedig az oktatás, az egészségügy és az egyéb szociális szolgáltatások területén, annak érdekében, hogy a jelenlegi 53 százalékos szegénységi ráta legalább tíz százalékponttal csökkenjen a tervidıszak végére. Szegénység, élelmezésbiztonsági problémák, a hátrányos helyzetőek Jelenleg a lakosság 53 százaléka él a szegénységi küszöb alatt. A helyzet sokat javult az elmúlt évtizedben, amikor a lakosságnak még mintegy két harmada tartozott ebbe a kategóriába.

212


A helyzet sokkal gyorsabb ütemben javult a városi övezetekben. A vidéki szegénység még mindig nagyon magas, így jelentıs az elvándorlás, illetve a férfi munkaerı ingázása a szomszédos országokba, így elsısorban Dél-Afrikába, ahol a bányászok és a mezıgazdasági idénymunkások jelentıs része mozambiki, akik általában félévente látogatnak haza. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az ország déli része, ahova a lakosság túlnyomó többsége koncentrálódik, a kedvezıtlen klimatikus viszonyok miatt nem tudja az élelmiszerszükségleteket kielégíteni. Ezt a strukturális hiányt pótolni lehetne az északi tartományokban megtermelt többlettel, de az infrastruktúra hiánya miatt ez nem gazdaságos. Egy, még 2001-ben elkészült FAO/EU tanulmány szerint egy konténer kukorica szállítása Cabo Delgado tartományból Maputóba többe kerülne, mint azt az Egyesült Államokból, New Orleansból Maputóba hajózni. A korábbi tervgazdálkodási idıszakban Maputo állandó ellátási gondokkal küszködött. Jelenleg a nagy magán kereskedık, kihasználva a korridorok viszonylag fejlett infrastruktúráját, Malawiban és Zimbabwéban értékesitik az északon megtermelt gabona feleslegeket és Maputót, valamint a déli tartományokat a maputói korridoron keresztül DélAfrikából látják el. Az északi szomszédok piacai azonban erısen konjunkturálisak. Malawiban szők és bı esztendık váltogatják egymást és pár évvel ezelött Zimbabwe még maga is komoly gabona exportır volt. Az élelmiszerek piaci elérhetısége azonban nem ad választ a lakosság bizonyos rétegeinek a problémáira. Mintegy fél millióra tehetı azoknak a száma, akik állandó, illetve rendszeres szociális támogatásra és élelmiszersegélyre szorulnak. Egyre növekvı ezen elesettek körében az HIV/AIDS-el fertızöttek aránya és az árvák. Becslések szerint az árvák és félárvák száma eléri a 300 ezret és mivel az országban a szeropozitivak aránya jelenleg mintegy 18 százalék és ez az arány még mindig növekvı tendenciát mutat, az árván maradt gyermekek számának további növekedésével kell számolnunk. Ez már olyan társadalmi, szociális probléma, amit csak komoly anyagi ráfordítások és jól összehangolt szociális erıfeszítések révén lehet megoldani. A segítségre szorulók krónikus köre mellett a rendszeres természeti katasztrófák, így az áradások, ciklonok áldozatainak a segítése is éves szinten visszatérı feladat. A nemzetközi partnerek segítségével a kormány komoly erıfeszítéseket tett a nemzeti katasztrófavédelem megerısítésére, ideértve az elırejelzések javítását, a nemzetközi együttmőködés hatékonyabbá tételét, különösen a két legnagyobb folyó, a Zambezi é a Limpopó egész vízgyüjtı területét átfogó vizügyi figyelı és szabályozó rendszerét. Egészen a közelmúltig a kormány a ciklikus szárazságok áldozatait, a termés nélkül maradt kistermelık tízezreit is katasztrófa sújtotta áldozatokként kezele. 2006-ra azonban beérett az a felismerés, hogy a ciklikus szárazságokat nem katasztrófaként, hanem strukturális problémaként kell kezelni és az élelmiszersegélyek mellett olyan fejlesztési programokat kell bevezetni, amelyek egyrészt javítják a vízellátást, másrészt pedig alternatív jövedelemszerzési lehetıségeket kínálnak az ott élı lakosságnak. 2006-ban a kormány egy többéves programot dolgozott ki, amelynek fıbb elemei az esıs évszakban rendelkezésre álló folyóvizek tárolása, az öntözött területek növelése, szárazságtőrı növények termesztésének támogatása, az állattenyésztés adta potenciál kihasználása és egyéb nem mezıgazdasági gazdasági tevékenységek (kézmőipar, erdei termékek feldolgozása, ökoturizmus, halászat, kisipar, szolgáltatások stb.) támogatása.

213


A program részletesebb ismertetésének igénye nélkül itt csak annyit említenék meg, hogy a Limpopo völgyében mintegy 100 ezer hektárra lehetne növelni az öntözött területet. Jelenleg mintegy 30 ezer hektár öntözési infrastruktúrája van kiépítve, de ebbıl csak körülbelül 17 ezer hektáron folyik termelés. Gaza és Inhambane tartományok szavannás területein található az ország szarvasmarha állományának harmada, kb 300 ezer szarvasmarha, de a két magyarországnyi területen nincs jelenleg egyetlen vágóhíd sem.

Infrastruktúra Mint már errıl fentebb szó volt, Mozambikra a kelet-nyugat irányú vasúti és közúti folyosók a jellemzık. Az észak-déli tengely hiánya miatt az északon megtermelt gabonafölösleg és sok más egyéb alapvetı élelmiszer a szomszédos Malawiban és Zimbabwéban talál csak piacra. A mozambiki kormány egyik kiemelt programja ezért a Maputót az északi határfolyóval Rovumával összekötı egyes számú nemzeti fıútvonal teljes kíépitése és az országot kettévágó Zambezi folyón Caia mellett a nagy Zambezi hid megépitése. Lassan megkezdıdött a vasúthálózat rekonstrukciója, de a meglévı hálózat kihasználtsága nagyon alacsony, részben az árúk hiánya, részben pedig a teherfuvarozáshoz szükséges rakodási és tárolási infrastruktúra hiánya miatt. A jó hir az, hogy megkezdıdött északon a Sena vasútvonal és délen a Limpopó vasútvonal rekonstrukciója. Ez a két vonal fıleg a kitermelendı szén és a titánium szállitása miatt épül, de remélhetıen élénkitıen hat majd a gazdaság egyéb ágazataira, így a mezıgazdasági termékek piacra kerülésére is. Fejlesztésre vár a tengeri partmenti teher és személyhajózás. További feladat a szállitások rendszerére rátapadt belsı akadályok (belsı vámok, adminisztrációs kötöttségek) feloldása. Nagyon komoly gondot okoz a belsı, vidéki infrastruktúra szinte teljes hiánya. A gyarmatositás idején épült utak, hidak jelentıs része a polgárháború és az áradások áldozatául esett, új hidak alig épültek. Egész járások szakadnak el a külvilágtól az esıs évszakban, a mezıgazdasági termékek mozgatása pedig szinte megoldhatatlan. Jellemzı példaként emlitem meg, hogy a Zambezia tartományból Malawiba exportált kukorica jelentıs része biciglin jut el a határ túlsó oldaláig. A figyelem most már a kulcsfontosságú másodlagos és harmadlagos úthálózat fejlesztésére is kiterjed, de az elmaradás olyan nagy, hogy sok idınek kell még eltelnie, mig a mozambiki úhálózat eléri a szomszédos országok szinvonalát. Agroklimatikus viszonyok Mozambikban 16 agroklimatikus övezet van, de gyakorlatilag az országot három nagy régióra szokták osztani és a régiókon belül különböztetik meg a tengerparti sávot, a fennsikokat, a belsı hegyvidékeket, a nagy folyóvölgyeket és a szavannás övezeteket. Az északi régió trópikus (Cabo Delgado, Nampula) és szubtrópikus (Nyassa) övezetei nagy mezıgazdasági termelési potenciával rendelkeznek, de a gyenge infrastruktúra miatt ez továbbra is csak mint pontenciális lehetıség marad. Nyassa és Cabo Delgado területén találhatók a legnagyobb egybefüggı és szinte érintetlen erdıségek és természetvédelmi területek gazdag vadállománnyal és vadregényes tájakkal. A 214


turizmus és a fakitermelés fejlesztésének úgyszintén az infrastruktúra hiánya szab alapvetı határt. Jelenleg épül a Lichingát Cabo Delgádoval összekötı fıútvonal, ami az elsı lépést jelenti ennek a nagy területnek a megnyitása felé. Tete tartományt nyugaton a Zambezi folyó és a Cahora Bassa 300 km mélységben visszaduzzasztott vize vágja ketté. Az északi hegyes rész szinte járhatatlan és ennek megfelelıen az egyik legelmaradottabb területe Mozambiknak. A déli rész száraz szavannás terület, az ország kecskeállományának negyven százaléka, mintegy 2 milliós állomány található itt, de piacgazdasági hasznositásuk még várat magára. A tartomány nyugati részén lévı Angonia fennsik termékeny és az itt megtermelt árúk fı felvevı piaca Malawi. A középsı régióban Zambézia és Szofala tartományok alkotják a kukorica övezet gerincét. Jók az agróklimatikus viszonyok a rizs termesztésére is, de ez az ágazat eddig még nem tudott igazán talpra állni. Teljes erıvel folyik ugyanakkor a cukornád ültetvények rehabilitációja. A Zimbabwéval határos Manica tartomány hegyvidéki klimája kiváló intenziv zöldség és gyümölcskultúrák számára, de kedvezıek a kukorica és a dohány termesztési feltételei is. Az elmúlt években a Zimbabwébıl áttelepült farmerek adtak új lendületet az agrárszektornak, de a bankhitelek és egyéb támogatási rendszerek és szolgáltatások hiányát csak a legerısebbek voltak képesek túlélni. A déli régió döntı termelési potenciálját részben a Limpopo valamint a többi kisebb folyó által nyújott öntözési lehetıség, részben pedig a legnagyob belsı piac és az export lehetısége nyújtja. Ez az övezet kiválóan alkalmas a citrusfélék termesztére, a dél-afrikai oldalon ebben az övezetben található a citrus és egyéb szubtrópikus gyümölcsök termesztésének központja. Dél-Afrikai közelsége és a dél-afrikai exportırök által is használt maputói nemzetközi kikötı kiváló lehetıségeket kinál a potenciális beszállitóknak. Néhány termelı már felfedezte ezt, de eddig a lehetıségeknek csak a töredéke került kihasználásra. Maputó közvetlen környéke vizben bıvelkedik. Intenziv zöldség és gyümölcstermesztéssel könnyen ki lehetne váltani azt az árúmennyiséget, ami jelenleg Dél-Afrikából elégiti ki a város szükségleteit. A Maputo körüli úgynevezett zöld övezet kialakulása egy igéretes fejlemény ebbe az irányba.

Mezıgazdaság, gazdálkodási rendszerek, földhasználat Mozambikban a megmővelhetı terület nagysága 36 millió hektár. Ebbıl mintegy 11 millió hektár van jelenleg mővelés alatt, döntıen váltógazdálkodás formájában. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden évben csupán mintegy 4-5 millió hektár van termelésben, a többi területet pihentetik. Azt is tudnunk kell, hogy a mővelés alatt nem álló területek jelentıs része távol van az országot gyéren behálózó útvonalaktól és vizforrásoktól, megközelitésük és a megtermelt termékek elszállitása problematikus, vizellátásuk nem megoldott, így hasznositásuk komolyabb infrastrukturális beruházás nélkül nem gazdaságos. A mezıgazdasági termelık száma mintegy három millió, döntı többségük önellátásra termelı családi gazdaság, kézi munkán alapuló termelési rendszerben. Az összes gazdaságnak csupán 10 százaléka használ földmővelésre vagy inkább szállitásra állati igaerıt. Vannak ugyanakkor nagy területek, ahol részben kulturális, részben pedig állategészségügyi okokból (ceceléggyel 215


fertızött területek) egyáltalán nem használnak állati igaerıt. A fontosabb mezıgazdasági termékek a kukorica, cirok, manióka (cassava), babfélék, banán, a tengerparti területeken a kókusz. Az árútermelés zömét a gyapot, a kesú dió, a zöldség és gyümölcsfélék és újabban a dohány adja. A tengerparti részeken jelentıs a halfogyasztás, de megfelelı tartósitás és szállitás hiányában a belsı területek ellátása nem megoldott. Az állattenyésztés gazdasági szerepe minimális. A több évtizedes felszabaditó és polgárháborúk, valamint az ezzel járó népmozgások következtében az állatállomány jelentısen megcsappant. Mig a szomszédos Szváziföldön a szarvasmarha állomány közel egy milliós, Mozambikban még mindig csak 700 ezer körül van. Tejtermelés gyakorlatilag nincs, a vágóhidak döntı többsége archaikus visoznyok között üzemel. A kecskék száma mintegy 4 millió. A szarvasmarha és a kecske állomány jelentıs része a száraz szavannás területeken található külterjes tartási körülmények között. A Botswanaban, Zimbabweban, Szvaziföldön és DélAfrikában széles körben alkalmazott szelektiv tenyésztési és fél-extenziv tartási módszerek nem ismertek, így a döntıen helyi fajtákból álló állatállomány gazdaságilag kihasználatlanul marad. A sertésállomány helyi fajtákból áll, létszámukat az afrikai sertéspestis rendszeresen tizedeli. A baromfi állomány nagyságát 24-25 milliósra becsülik, a növekedés fı akadálya az évente ismétlıdı Newcastle járvány, ami a baromfik 80-90 százalékával végez. Igéretesnek tőnik egy új vakcina, ami nem igényel hőtést, így a falusi családok szélesebb tömegeihez is eljuttatható. A falusi háztartások jelentıs része nem csupán a mezıgazdasági tevékenységbıl, hanem egy sor más kiegészitı tevékenységbıl, így kézmővességbıl, vadászatból és különbözı erdei termékek, gyógynövények győjtésébıl, árútermelésbıl (kesu dió, méz, kókusz, gyümölcsfélék) és azok értékesitésébıl tartja el magát. Nagyon erıs a helyi közösségek szerepe. A szocialista idıszakban a hatóságok minden eszközzel igyekeztek ezeket a helyi hagyományos közösségeket felszámolni és a lakosságot a modern közigazgatás és hatalmi struktúra irányába terelni. Ez a törekvés nem vezetett eredményre, sıt táptalajt adott a kormány elleni ellenérzéseknek és az alternativ, ellenzéki politikai erık támogatásának. A kilencvenes években a kormány politikájában fordulat következett be és elıbb a különbözı törvényekben (pl földtörvény) ismerték el a helyi közösségek jogait, majd 2000-tıl hivatalosan is helyreállitották a hagyományos helyi hatalmi struktúrát, visszaállitva helyi közösségi vezetık (regulók) posztját. Számos törvény irja elı a helyi közösségekkel és azok képviselıivel való konzultációk szükségességét, bár ez még elég döcögısen alakul, többek között azért is, mert a részletes eljárási és döntési szabályok nincsenek még kidolgozva. Fontos lépés volt a helyi közösségek jogainak elismerésében a kilencvenes években meghozott földtörvény, az erdıkrıl és a környezetvédelemrıl szóló törvények, amelyek mind elismerték és meghatározó szerepet adtak a helyi közöségeknek a föld és az egyéb természeti erıforrások hasznositásában. Mozambikban minden nem városi földterület állami tulajdonban van. Ugyanakkor, mint a környezı országokban is, a hagyományos földhasználat szokásjogi alapon a helyi közösségek kezében van és a helyi vezetık döntenek arról, hogy az egyes nagy családok, klánok és azok

216


hiján az egyes családok mely földterületeket mővelhetik. A legtöbb afrikai országban a földhasználati konfliktus éppen abból származott, hogy a modern állam és a modern jogalkotás nem ismerte el ezeket a hagyományos földhasználati jogokat és árútermelés céljából magántulajdonba vagy használatba adott a helyi közösségek által használt földterületeket, a helyi közösségek tudta és hozzájárulása nélkül. Ennek legsúlyosabb következményeit Zimbabwéban láthatjuk, de a hagyományos földhasználók jogainak helyreállitása jelentısen megterheli a dél-afrikai és namibiai belpolitikai életet, hogy csak két ismert példát hozzak a régióból. A mozambiki földtörvény új eleme az, hogy kimondja, hogy a föld állami tulajdonban van és egyben elismeri, hogy a földhasználat a helyi közösségeket illeti. A helyi közösségek kérhetik az általuk használt terület kimérését és a kimért terület kataszteri rögzitését. A kataszteri rögzités gyakorlatilag örökös földhasználatot garantál a közösség egésze számára. A közösségek vezetıi, a regulók és hagyományos „segitıi” döntenek aztán arról, hogy a közösségen belül miként alakul a tényleges földhasználat. Abban az esetben, ha a közösséghez nem tartozó magánszemély vagy gazdálkodó szervezet kiván földhöz jutni mezıgazdasági árútermelés, állatenyésztés vagy bármely más gazdasági tevékenység végzése céljából, akkor a beruházónak egyrészt az állammal, illetve az azt képviselı kijelölt hatóságokkal kell egy beruházási és üzleti terv alapján megalkudnia, másrészt pedig egyezségre kell jutnia a helyi közösséggel, illetve a közösség képviselıivel azokról a feltételekrıl, amelyek fejében a helyi közösség lemond a földhasználati jogáról. A kialkudott feltételek általában munkahelyek létesitését, bekötıút, iskola vagy hasonló szociális alapellátást biztositó létesitmény épitését, helyreállitását, bizonyos, a tervbe vett gazdasági tevékenységet nem zavaró hagyományos gyüjtögetı tevékenységek folytatásának lehetıségét és a helyi közösség vizellátásának biztositását jelentik. Az állammal és a helyi közösségekkel való sikeres tárgyalások eredményesége esetén a beruházió 20-tól 50 évig tartó koncessziót kaphat egy adott területre, ami elérheti a több tizezer hektáros nagyságrendet is. Mint már fentebb is jeleztem, a helyi közössegekkel való konzultációk részletes szabályai még kidolgozásra várnak, így ma még elmondható, hogy a helyi közösségekkel való konzultációk többnyire formálisak vagy azokat egyszerően nem tartják be. Vannak azonban siker történetek is és remélhetı, hogy ezek száma és a helyi közösségek tényleges bevonása a helyi erıforrások hasznositásába és ellenörzésébe minıségi változást hoz majd egyrészt a vidéki lakosság életében és ezen erıforrások tartós hasznositásában.

Az új kormánypolitika Mint már jeleztem, a 2005 novemberében megtartott parlamenti és elnöki választást követıen új kormányprogram került elfogadásra. A kormánycsomag fıbb elemei az alábbiak: • • • •

szegénység elleni küzdelem vidékfejlesztési stratégia közigazgatási decentralizáció a kereskedelem és export támogatása.

A szegénység elleni küzdelemben kiemelt szerepet kapott a mezıgazdaság fejlesztése. Ezen

217


belül is az öntözéses gazdálkodás támogatása, a minıségi vetımagok és szaporitó anyagok elérhetıségének növelése, az úgynevezett egyszerő (appropriate) technológiák bevezetése, a talajerı utánpótlás javitása, az úgynevezett konzerváló (no tilling, conservation agriculture) mezıgazdasági módszerek terjesztése állnak a középpontban, tehát olyan új módszerek és technológiák, amelyek a szőkös anyagi körülmények között gazdálkodó kistermelı családi gazdaságok széles tömegei számára is elérhetık. A kormány a mezıgazdaság fejlesztését egy szélesebb vidékfejlesztési programba ágyazta be. A program az elızı kormányprogramokkal ellentétben nem Maputóban a tervezıasztal mellett, hanem egy sor helyi konzultáció eredményeként született és került hivatalosan elfogadásra 2007 év elején. A program abból az alapelvbıl indul ki, hogy minden, a vidéki gazdaság élénkitésére befeketett összeg többszörösen megtérül az gazdaság egészére gyakorolt élénkitı hatása révén. A program másik fontos üzenete az, hogy nem lehet egységes országos vidékfejlesztési stratégiát kidolgozni. Tartós fejlıdés csak a különbözı gazdasági körzetek természeti erıforrásainak optimális kihasználásával érhetı el, így minden járás nagyfokú önállóságot kapott saját fejlesztési programjaik meghatározásában és megvalósitásában. Ehhez kapcsolódik a közigazgatási decentralizációnak az a része, amely átcsoportositotta az állami fejlesztési alapok egy részét és kisérleti jelleggel a járási szintő közigazgatási vezetést hozta döntési helyzetbe, hogy a rendelkezésre álló fejlesztési alapokat mire fordítják. Bár országos szinten a fejlesztésre rendelkezésre álló beruházási összeg nem növekedett, ettıl az intézkedéstıl azt remélik, hogy a rendelkezésre álló összegeket a lehetı leghatékonyabban és az egyéb beruházásokkal összhangban használják fel. Az évente e célra folyósitott összeg nem túlságosan magas (mintegy 50 millió forint járásonként), de kiváló alkalmat ad az eddig teljesen hiányzó helyi tervezési kapacitások kiépitésére és a kapcsolódó helyi konzultációs folyamatok beinditására. A gazdaság élénkitésének másik kiemelt programja a kereskedelem és az export növelése. Mozambik hagyományos export ágazatai a tengeri halászat, a feldolgozatlan trópusi fák , a gyapot és a kesu dió. A tengeri halászat zárt ágazattá vált abban az értelemben, hogy a kurrens exportcikkek (garnelarák) halászatára már nem adnak ki új engedélyeket. A trópusi fák exportja dinamikusan fejlıdik, itt a gondot az jelenti, hogy az ellenörzés rendszere nem képes lépést tartani a fakitermelések ütemével és volumenével, így viszonylag magas az illegális fakitermelés, ami a nemes trópusi fák állományának visszafordithatatlan csökkenéséhez vezethet. A kormány szorgalmazza a helyi fafeoldolgozást, de eddig csak néhány vállalkozás indult meg. A gyapot exportja jelentısen visszaesett és a nemzetközi textilipari válság és a természetes hagyományos alapanyagok árának tartós csökkenése miatt nem sok remény van ennek az ágazatnak a megújulására. A kesu dió exportja a Világbank által szorgalmazott exportliberalizáció eredményeként az elmúlt években drasztikusan visszaesett. Hozzájárult a krizishez a termı faállomány elöregedése és növénegészségügyi problémák is. Szerencsére úgy tőnik, hogy a mélyponton sikerült túljutni. Új export termékként jelent meg az elmúlt években a dohány, aminek a felfutását Mozambik a

218


zimbabwei elhúzódó politikai és gazdasági válságnak és az ottani dohénytermelés jelentıs visszaesésének köszönheti. A legújabb kihivás a citrus és a zöldség és gyümölcsfélék exportja gazdasági társulásokat alkotva az erıs dél-afrikai termelıi és kereskedelmi csoportokkal. A maputói kikötı magánositása és az ott a közelmultban megvalósitott beruházások kedvezı alkalmat teremtenek egy ilyen irányú fejlesztésre.

A fejlesztési segélyek szerepe a nemzeti fejlesztési programokban Mozambik a világ egyik legszegényebb országa. Ennek következtében az állami költségvetés túlnyomó hányadát a két és sokoldalú kormányközi segélyforrások fedezik. A fejlesztési partnerek (régi szóhasználattal a donorok) jelenléte ezért meghatározó. Az 1992-es római békemegállapodás megkötése óta az ország vezetése biztosan számithat a nemzetközi közöség támogatására. Az ország vezetése és a fejlesztési partnerek évente áttekintik az ország helyzetét, ami alkalmat ad a partnerek számára arra is, hogy felhivják a kormány figyelmét azokra területekre, ahol gondot látnak, illetve változásokat várnak. Visszatérı téma a törvényesség, az igazságszolgáltatás semlegességének biztositása, a korrupció letörése és az állam fokozatos kivonulása a gazdasági szférából. A kritikák ellenére a partnerek bizalma még változatlan. A nemzetközi segélyprogramok hatékonyságának és koordináltságának jegyében Mozambik az egyik ország, ahol a fejlesztési partnerek egy jelentıs része (jelenleg 19 ország, innen a nevük G 19) a Mozambiknak szánt fejlesztési összegek egészét vagy jelentıs részét közvetlenül költségvetési támogatásként bocsájtják rendelkezésre. Nem mindegyik partner követi ezt a példát, így változatlanul jelentös az ágazati fejlesztési programok (SWAPs) az egészségügy, az oktatás és a mezıgazdaság (PROAGRI) területén. A fenti partnerek egy része és más partnerek, akik nem csatlakoztak a költségvetési, illetve ágazati fejlesztési programokhoz, továbbra is projekteken keresztül nyújtanak segitséget, de ezekkel a segélyprogramokkal kapcsolatban is az a követelemény, hogy elıreláthatóak, programozhatóak legyenek és beilleszkedjenek az általános fejlesztési tervekbe és az éves költségvetésekbe. A nagyszámú fejlesztési partner jelenléte és az általuk támogatott programok sokfélésége külön kihivást jelent koordinációs szempontból. A kormány ezirányú kapacitásai korlátozottak, így fokozott felelısség hárul magára a nemzetközi közösségre, hogy a Mozambiknak juttatott pénzügyi alapok megfelelı hatékonysággal kerüljenek felhasználásra. Több koordinációs mechanizmus mőködik, részben ágazati szinten, részben pedig a segélyek összességére nézve a G 19 vezérkara, az ugynevezet trojka, azaz hámasfogat és a Világbank országigazgatója és az ENSZ rezidens képviselıje tevékeny közremőködésével. Az ENSZ-en belül is új erıfeszítések történnek jelenleg a különbözı ENSZ szervezetek programjainak nem csupán összehangolására, hanem egy egységes programmá való kovácsolására. Ennek a kisérletnek még csak az elején vagyunk, de az világos mindenki számára, hogy a jövı nem az elszigetelt, egymásról tudomást sem vevı segélyprogramoké, hanem egy olyan közös erıfeszitésé, amely áttekinthetıen támogatja nem a segétséget nyújtók 219


preferenciáit, hanem a segitett ország kiemelt fejlesztési programjait.

Beruházási lehetıségek Mozambik széleskörő beruházási lehetıségeket kinál a fém és élelmiszeripar, a mezıgazdaság és a turzimus területén. Maputo mellett nemrég épült fel egy külföldi tulajdonban lévı aluminiumkohó, amely a hajón Ausztráliából ide szállitott bauxitot a mozambiki olcsó villanyenergia hasznozitásával dolgozza fel. Jelenleg az aluminiumtömböket további feldolgozásra Európába és Kanadáb exportálják. A kormány az aluminium kohó szomszédságában egy ipari zónát alakitott ki aluminium feldolgozás és egyéb ipari tevékenységek elımozditása érdekében. A nyolcvanas években az Ikarusz busz összeszerelı üzem felállitását tervezte Maputóban. Mintegy 50 felsı és középszintő szakembert képeztek ki Magyarországon. Az üzem végül nem épült meg, a Magyarországon képzett szakemberekkel semmilyen magyar intézmény sem tart kapcsolatot. Többségük még beszél magyarul és érdekelt lenne magyar vállakozásokkal dolgozni. A mezıgazdaságban szinte korlátlan lehetıségek vannak öntözéses területek rehabilitációjára és hasznositására (rizs, kukorica, zöldség és gyümölcsfélék, citrusok). A termeléshez kapcsolódóan lehetıég van csomagoló és konzeripari beruházásokra is. Fontos tudni, hogy a SADC országok 2010-re lebontják a kereskedelmi vámokat és kvótákat, így a dél-afrikai piac is nyitva álla a versenyképes termékek elött. Meg ekll jegyezni azonban, hogy a dél-afrikai termelık komoly konkurenciát jelentenek és csak csúcsminıségő és versenyképes árú termékekkellehet megjelenni a piacon. Az állattenyésztés területén a szarvasmarha hizlalás valamint vágóhidi és hísipari beruházások kecsegtetenek komoly belpiaci és export lehetıségekkel. Komoly lehetıségek vannak az édesvizi halászat és haltermelés területén is. A kormány kiemelten támogatja a trópusi fafeldolgozást és a bútoripar fejlesztését. Az export jelentıs részét még mindig a rónkfák képezik. Talán a legdinamikusabban fejlıdı ágazat a turizmus. Jelenleg a beruházók zöme dél-afrikai, de A kormány szivesen lát európai beruházókat is. A beruházoknak azonban óvakodniuk kell a földtulajdont kinálóktól, ugyanis külföldiek tulajdont nem, csak tartós földhasználatot szerezhetnek kizárólag az államon keresztül. Általános szabály itt is, hogy a helyi partneri kapcsolatok sokat könnyithetik a beruházók helyzetét de a piacon itt is jelen vannak a hiénák és a csalók is. Tanácsos minden komolyabb beruházási szándék esetén konzultálni az e célra létrehozott Beruházási Központtal Maputoban.

220


Abstarct Regional Cooperation of the SADC countries and agriculture and rural development in Mozambique SADC The Southern African Development Commission is a political, security and economic cooperation framework of 15 countries in the region. The member states belong to three distinct development groups with Malawi, Mozambique and Tanzania representing the least developed group, Lesotho, Zambia and Zimbabwe more advanced and Mauritius, Botswana and the Republic of South-Africa representing the emerging middle income developing countries. While the predecessor of SADC, the informal group of Front Line States (FLS) was created to create a line of defense against the apartheid regime in South Africa, today this country is the unchallenged political and economic leader of this regional grouping. Agriculture and environmental protection is one of principal pillars of regional cooperation of SADC. Ongoing programs relate mostly to the improvement of plant production through quality seeds and soil and water management, regional animal health control, a complex system of food security and early warning system, trans-boundary environmental protection programs and an enhanced regional research and training cooperation. Tourism plays a privileged role in the economic development and cooperation of the member countries of SADC. This economic sector is also closely linked to sustainable rural development and environmental protection. Land use and tenure is characterized by a mix of traditional user rights, state ownership and various forms of freehold and leasehold in almost all of the SADC countries. Strict observation of the specific land use and tenure systems is crucial for successful investments in agriculture. Harmonization of trade regulations is on the top of SADC agenda with the objective to create a custom free common market by 2010. Mozambique The country has a high agro-ecologic potential. Limiting factors are the poor infrastructure partly due to the lack of North-South axe due to the East-West corridors developed historically to serve the neighboring and more developed land locked countries (Malawi, Zambia, Zimbabwe, the eastern region of South Africa and Swaziland) and also due to the lack of feeder roads and other essential rural infrastructures. Markets and more developed infrastructure are located in the southern region of the country which is more arid and due to the low level of water management is not able to cover the food requirements of this region. The country is divided in 16 agro-ecological zones providing ample options for all types of food and cash crop production from sugar cane to temperate climate fruits.

221


Since 1992, the signing of the Rome peace agreement the country is in a dynamic economic development except for the period of 2000, when the country was hit by a very serious flood destroying both production capacities as well as hitting had the fragile infrastructure. Mozambique is a rural society, with 85 percent of the population living in rural areas. The bulk of the agricultural producers are subsistence peasants, with very low capacities for inputs using principally hand tools and with a highly risky low level output due to the exposure to the climate variations. The key for development is intensification either by a more efficient water management or by replacing hand labor with animal traction or mechanization. The new government program aims at addressing poverty through a comprehensive rural development program formulated in a participatory manner and implemented through a tangible decentralization in both the goal setting as well as program implementation. The promotion of tourism, food processing and international trade is among the key instruments of the development programs.

222


5. FEJEZET A KULTÚRA ÉS A GAZDASÁG KÖLCSÖNHATÁSAI

223


Kreatív gazdaság és a szegénység felszámolása afrikában: elvek és realitások Kovács Máté, kutatási koordinátor Afrikai Kulturális Politikák obszervatóriuma 1024 Budapest, Fillér u. 11. 1. Háttér A kreatív gazdaság, azaz a szellemi, kulturális és mővészeti alkotómunkán alapuló termékek elıállítása és forgalmazása, valamint az ehhez kapcsolódó szolgáltatások a fejlett országokban a gazdaság egyik legjelentısebb és leggyorsabban fejlıdı ágazatát képezik. Az Amerikai Egyesült Államokban ez a szektor a nemzeti össztermékhez való hozzájárulás tekintetében évek óta a második-harmadik helyen áll. Az ágazat Angliában 1 millió 800 ezer embert foglalkoztat. Így érthetı, hogy a kreativ gazdaság fontos helyet kap a a fejlett országok gazdasági fejlesztési stratégiájában. Ha figyelembe vesszük azt, hogy 50 legkevésbé fejlett országa közül 35 Afrikában található, ezt a lehetıséget ebben a régióban is ki kellene használni újabb munkaalkalmak és jövedelemforrások teremtésére. Mivel a kultúra Afrikában is a fejlıdés fontos erıforrása lehetne, nyilvánvaló, hogy az eddig kihasználatlan kreatív gazdaság fejlesztése kiemelt figyelmet érdemelne nem csak kultúrák megóvása és támogatása, hanem a szegénység elleni küzdelem érdekében is, hiszen ez utóbbi a kontinensen ma a legsürgetıbb és a legsúlyosabb probléma. Ennek illusztrálására elegendı néhány nemzetközi összehasonlító mutatót idézni. Az emberi fejlıdésrıl szóló (UNDP) jelentés és A világfejlıdési mutatók 2005-ös adatai szerint, öt évtizedes fejlesztési erıfeszítés ellenére, Afrikában, 340 millió ember, azaz a lakosság fele, élt napi szinten kevesebb, mint egy dollárból. A világfejlıdési mutatók 2007-es adatai szerint ez az arány 41%-ra csökkent, de az abszolút számokat tekintve a legszegényebbek száma 60 millióval növekedett. Az egy fıre esı GDP csupán 469 dollár volt, míg a a magas jövedelmő OECD országokban 27312 dollár. Ennek következtében a Szubszahariai Afrikában a születéskor várható élettartam 46,3 év volt, azaz 30 évvel kevesebb, mint a legtöbb fejlett országban. A HIV/AIDS következtében a helyzet valószínőleg csak romolhat a közeli jövıben. Ezek a számok jól mutatják annak az emberi és kulturális tényezıket mellızı fejlıdési modellnek a kudarcát, amely kizárólag a rövidtávú gazdasági profit és a technikai racionalitás kritériumain alapul. Afrikában ez a modell nem csupán nem csökkentette, hanem még inkább elmélyítette az egyenlıtlenséget, és ezzel emberek százmillióit ítélte szegénységre, munkanélküliségre, bizonytalanságra és kirekesztettségre. A kontinens egyre inkább eladósodik és a világgazdaság mesgyéjére szorul. Az ebbıl a helyzetbıl adódó feszültségek, konfliktusok és környezeti ártalmak komoly veszélyt jelentenek a lakosság létbiztonságára és a kontinens társadalmi és gazdasági fejlıdésére. Elvben a globalizáció, a modernizáció és a technológiai fejlıdés a vitatott aspektusai mellett sok új lehetıséget is kínál az egyén és a társadalom számára, de az afrikai országok lakossságának jelentıs részében e folyamatokból inkább csak hátrányok jutnak részül: növekedik a gazdasági függıség, az egyenlıtlen verseny és a kirekesztettség. 2. A kreatív gazdaság Afrikában: elvi nyilatkozatok

224


Bevezetöben le kell szögezni, hogy a kultúra és a fejlesztés, illetve a szegénység elleni küzdelem kapcsolata nem szükíthetö le a kulturális szektorban létrehozott javak és munkalehetöségek kérdésére. A helyi kultúrák ismerete nélkül a fejlesztés és a szegénység problémáit nem lehet sem megérteni sem hatékonyan megoldani. Ezért a széles értelemben vett kreatív gazdaság megteremtése azt feltételezi, hogy az általános fejlesztési politikák, stratégiák és tervezési folyamatok tükrözzék a kulturális realitásokat és és sajátosságokat, amelyek fontos szeret töltenek be a gazdasági és társadalmi fejlıdés minden területén. (Ebben az értelemben a kultúra a fenntartható emberi fejlıdésnek nem csak eszköze, hanem annak kerete, alapja, erıforrása és egyik fı célkitőzése.) Ha ez nem biztosított, nem beszélhetünk fenntartható emberi fejlıdésrıl, e mellett sem a kreatív gazdasági szektor, sem a szőkebb értelemben vett kulturális iparok nem kapnak olyan szerepet és figyelmet, amilyet megérdemelnének. Ez történik Afrikában is, ahol a hangzatos politikai nyilatkozatok és irányelvek ellenére a fejlesztési stratégiák és a tervezési koncepciók általánosságban továbbra sem veszik figyelembe az afrikai kontinens kulturális realitásait és erıforrásait. Az afrikai kreativitás potenciáljának és a kulturális iparok lehetıségeinek kiaknázása nem szerepel a fejlesztési stratégiák prioritásai között annak ellenére, hogy az alapvetı afrikai kulturális politikai dokumentumok már a hatvanas években elismerték a kultúrának Afrika felszabadításában és társadalmi-gazdasági fejlıdésében betöltött stratégiai szerepét, jóval azelıtt, hogy kialakult volna a kreatív gazdaság mai elmélete. Elég emlékeztetni arra, hogy már a Panafrikai kulturális kiáltvány (Algír, 1969), világosan kijelentette, hogy a kultúra döntı szerepet játszik Afrika gazdasági és társadalmi fejlıdésében. Ezt a gondolatot késıbb minden jelentıs nyilatkozat megerısítette, többek között • • • •

az Accrai Nyilatkozat (Afrikai kulturális politikákról szóló kormányközi konferencia (UNESCO/Afrikai Egységszervezet - AESZ, Accra, 1975), az Afrikai kulturális charta (AESZ, Port Louis, 1976), a Lagosi akcióterv kulturális vonatkozásairól szóló nyilatkozat (AESZ, Addisz Abeba, 1985) és az Afrikai Únió 2004-2007-es stratégiai tervezete (2004).

Az Afrikai Únió állam- és kormányfıi két éve fogadták el az Afrikai kulturális reneszánszért címő Chartát (Kartum, 2006), amely hangsúlyozza, hogy a kulturális célkitőzéseknek, nevezetesen a mővészetek és a kreativitás támogatásának fontos helyet kell biztosítani a fejlıdési stratégiák keretében. A kreatív gazdaság kédéséhez kapcsolódóan, - az AESZ és az UNESCO által közösen szervezett hét szubregionális konzultáció alapján, - 1992 júliusában az AESZ csúcstalálkozóján fogadták el az Afrikai kulturális iparok fejlesztésérıl szóló dakari akciótervet, majd 2005-ben e dokumentum aktualizált változatát, az Afrikai kulturális iparokról szóló Nairobi akciótervet, amelyet az AU elsı kulturális miniszteri konferenciája hagyott jóvá (Nairobi, 2005. december 13.-14). Ez a 46 oldalas dokumentum részletesen elemzi azokat a nehézségeket és kihívásokat, amelyek a globalizáció keretei között a kulturális iparok fejlıdését gátoljáke és Afrika gazdag kulturális sokféleségét veszélyeztetik. Az akcióterv egy átfogó stratégiát is javasol a kulturális erıforások mozgósítása érdekében, különös tekintettel arra, hogy ezek fontos szerepet tölthetnek be a szegénység elleni küzdelemben és a fenntartható fejlıdésben. 3. A kultúra és a kreatív gazdaság helyzete Afrikában: a szomorú valóság

225


A gyarmati történelem elidegenítı hatását követıen, az afrikai kultúrákat ma a gyors társadalmi-gazdasági átalakulási folyamatok, valamint az idegen modellek és a tömegkultura termékei veszélyeztetik. Ezekkel a veszélyekkel az afrikai országok csak átfogó kulturális politkai intézkedések révén tunának szembeszállni, azonban a régióban a legtöbb esetben vagy nincs nemzeti kulturális politika vagy nincsenek megfelelı eszközök annak megvalósítására. Megfelelı állami támogatás illetve befektetık hiányában az afrikai kulturális szektor és kreativitás így nem nem járulhat hozzá a földrész gazdasági fejlıdéséhez, és nem kap potenciáljához méltó helyet a nemzetközi kulturális cserék folyamatában sem. A Svájci Együttmőködési Hivatal által kiadott “A kultúra nem luxus” c. kiadvány szerint világszinten a kulturális iparok produktumának (film, videó, zene, TV és rádióprogramok, stb.) 55%-át észak-amerikai cégek termékei teszik ki. Európa részesedése 25%, Japáné és Ázsiáé 15%, Latin Amerikáé 5%. Afrika részesedése kevesebb, mint 1%. Nemzeti szinten sem jobb a helyzet: a becslések szerint, a kulturális iparok részesedése a nemzeti össztermékben világszinten kb. 7%, míg a fejlıdı országokban átlagosan csupán 3%, Afrikában még ennél is kevesebb (az számunkra ismert legutóbbi, 1998-as adat szerint a kontinens legfejlettebb országában, Dél-Afrikában 1,75%). 4. Újabb kezdeményezések, bíztató jelenségek Nyilvánvaló, hogy e kedvezıtlen helyzeten csak megfelelı politikai akarattal és pénzügyi ráfordítással lehet változtatni. Ebbıl a szempontból bíztató, hogy az Afrikai Únió regionális fejlesztési stratégiája (Új partnerség Afrika fejlıdéséért, NEPAD, 2001) is elismeri a kulturális erıforrások kihasználásának szükségességét. A kreativitás és szellemi tulajdonjogok kérdésében a NEPAD leszögezi, hogy a a kultúra az afrikai földrész fejlesztési erıfeszítéseinek szerves része, következésképpen meg kell óvni. Hatékonyan kell felhasználni a hagyományos ismereteket is, amelyek a földrész kultúrájának egyik jelentıs dimenzióját képviselik. Ezért a NEPAD különös figyelmet kívánt szentelni a helyi ismeretek védelmének és gondozásának. A NEPAD szerint ez megkívánja a hagyományalapú mőveltség terjesztését, a mővészeti és tudományos munka támogatását, a helyi találmányok, a tudományos ismeretek és design termékek, márkák, nevek és szimbólumok, újítások és alkotások védelmét a szellemi tevékenység az ipar, a tudomány, az irodalom és a mővészet minden területén. Ez vonatkozik a genetikai erıforrásokra és a felhasználásukhoz szükséges hagyományos tudásra is. Ezért a NEPAD gyors lépéseket helyezett kilátásba, hogy a Szellemi Tulajdon Világszervezetével (World Intellectual Property Organisation, WIPO, Genf) való szoros együttmőködésben jogi intézkedések révén biztosítsa a helyi ismeretek védelmét mind Afrikában, mind nemzetközi szinten. Ismereteink szerint azonban elırelépés e téren azóta sem történt. A kultúra és kreatív gazdaság fontosságának felismerése a nemzeti politikákban is megfigyelhetı, bár a konkrét intézkedések igen ritkák. A Frankofónia Nemzetközi Szervezete (Organisation de la francophonie, OIF) részére készített tanulmány szerint csak három ország kormánya (Burkina Faso, Marokkó és Dél-Afrika) hozott hathatós intézkedést, és ért el jelentıs eredményt a kulturális iparok fejlesztése területén. Így az apartheid utáni Dél Afrika 1998-ban fogadta el nemzeti kulturális politikája részeként a kulturális iparok fejlesztési stratégiáját A stratégia négy alapelvre támaszkodik:

226


• • • •

A kulturális iparok munkalehetıséget és jólétet teremtenek; A kulturális iparokba történı befektetések megtérülnek A kulturális iparok vezetı szerepet tölthetnek be a gazdasági fejlesztésben; A kulturális szektor fejlesztése megkívánja az állami és a magánszektor együttmőködését;

A stratégia keretében a Mővészeti és Kulturális Minisztérium (Department of Arts and Culture) jelentıs anyagi és szervezeti támogatást nyújt a kulturális iparok fejelsztéséhez és különösen az olyan kezdeményezésekhez, amelyekben a kultúra és a kreatív gazdaság a városi szegénynegyedek rehabilitációját segíti elı. Az egyik részprogram (Investing in culture) keretében például a Minisztérium néhány év alatt 2395 személy részesült továbbképzésben, több mint ezer munkahelyet teremtettek és 22 kisés középvállalkozás létrehozását tette lehetıvé. Tanzániában egy hasonló program (The Tanzania Culture Trust Fund) több mint 400 kezdeményezés megvalósításához (köztük számos vállalkozás létrehozásához) nyújtott segítséget. Különös figyelmet szentel a kreatív gazdaság fejlıdésének a Gauteng tartomány (Johannesburg környéke) is, ahol a szektorhoz kapcsolódó dél-afrikai vállalkozások 40%-a összpontosul. 2005-ben, a Gauteng tartományi kormány egy külön fejlesztési tervet fogadott el a kreatív iparok támogatására. E terv célja, hogy a) megerısítse a a kreatív iparok szerepét a gazdasági életben, közösségfejlesztésben és a városi regenerációs tervek megvalósításában; b) koordinációs keretet biztosítson a befektetésekhez és ipartelepítéshez, és c) biztosítsa a kreatív szektor és a tartományi fejlesztési stratégia összehangolását. A Terv a következı megfontolásokon alapszik • A kultúra a gazdasági fejlesztés fontos erıforrása; • A kreatív iparok nagy vonzóerıt jelentenek a szellemi dolgozók számára; • A kultúra a turisztikai piac jelentıs tényezıje, a kulturális turizmus rendkívül fontos gazdasági hajtóerı; • A mővészeti és kulturális tevékenységek a közösségi újjáélesztési erıfeszítések fontos tényezıi, és kedvezı hatással bírnak a szegény közösségekben az egészségügyre, a bőnözés elleni küzdelemre, a foglakoztatra és az oktatásra; • A kulturális létesítmények, projektek és tevékenységek regeneratív hatással vannak a városok és a vidék életére egyaránt; • A mővészeti oktatás és képzés nélkülözhetetlen a fiatalság képességeinek kibontakoztatásához és a humán erıforrások fejlesztéséhez; • A kultúra a sokszínőség, a nemzeti identitás kifejezésének, megóvásának és megerısítésének. 5. A kreatív iparok definíciója Afrikában Az afrikai országokban és szervezetekben használt kreatív ipari koncepció a máshol használatos meghatározásokhoz képest bıvebb terjedelmő. Olyan területekre is kiterjed, mint a hagyományos kollektív és népi kifejezési formák, a folklór, a hagyományos ismeretek és technológiák, a turizmus, stb. 227


A Nairobi akcióterv (C. fejezet, elıszó, 13. bekezdés) a kreatív iparok körébe sorolja a zenét, az elıadó mővészeteket (tánc, színház), a filmipart, a televíziót; mővészetet és népi mesterségeket, hagyományos sportokat és játékokat, a könnykiadást és nyomdaipart, hagyományos tudással és technológiákkal kapcsolatos tevékenységeket. A Gauteng tartományi kormány kreatív-ipari fejlesztési terve szerint a kreatív iparokon a következı területeket értik • • • • • • • • •

a zene (klasszikus, populáris, folklór); A vizuális mővészetek (képzımővészet és iparmővészet); az íráson és az irodalmon alapuló kiadói szektor (könyvek, magazinok, újságok); az audiovizuális és média szektor (film, televízió, fényképészet, videó, mősorsugárzás); elıadó mővészetek (színház, tánc, opera, élızene); az új multimédia szektor (amely kombinálja a hangot, a szöveget és a képet); a mesterségek (hagyományos mővészet, design, kézmőveség és emléktárgyak); a kulturális turizmus; a kulturális örökség (múzeumok, mőemlékek és mőemléki helyek és kulturális események, például a fesztiválok és a megemlékezések).

E dokumentum szerint a kreatív iparok a design-t, a divattervezést és a grafikai mővészeteket is magukba foglalják. 6. A kreatív gazdaság, mint fenntartható fejlesztési stratégia: akadályok és lehetséges megoldások Afrikában a kreatív gazdaság fejlıdésének fı akadályai az alacsony fejlettségi szintbıl és a gyarmati történelembıl adódnak. Amint említettük, a lakosság nagy része szegénységben él. A népesség helyzetét számos további tényezı súlyosbítja: a demokratikus kormányzat hiánya, az fejletlen közigazgatási rendszer, a külsı adóság terhe, a széleskörő korrupció, az egyenlıtlen gazdasági csereviszonyok, a környezet pusztulása, a pusztító népbetegségek (AIDS, malária, tuberkulózis). Számos országban fegyveres belsı vagy államközi konfliktusok zajlanak. A kulturális iparok fejlıdését számos olyan tényezı akadályozza, mint az oktatás és képzés alacsony színvola, a „brain drain”, a szerzıi jog és a szellemi tulajdon hatékony védelmének hiánya, a kulturális elidegenedés, a kulturális örökség pusztulása és a hagyományos kifejezési formák hanyatlása. A legtöbb országban nincs átfogó kulturális politika, sem megfelelı kulturális jogi szabályozás, nem létezik állami támogatási renszer a kulturális iparok fejlesztéséhez. A kulturális piac fejlıdését a magánszektor gyengesége, a tıkehiány, a fejletlen marketing, a gyenge fizetıképes kereslet és a kedvezıtlen hitel-, adó- és vámpolitika akadályozza. A vállalkozások helyzetét tovább nehezíti a szakemberhiány, valamint a statisztikai adatszolgáltatás és piackutatás gyenge színvonala. Megbízható statisztikai adatok hiányában, a kutató sem tudnak hatékony tudományos támogatást nyújtani sem a döntéshozóknak, sem a vállakozóknak. Egy másik probléma ahhoz a tényhez kapcsolódik, hogy Afrikában a hagyományos tudás forrásai nincsenek feltérképezve, védelmüket nem biztosítják sem nemzeti törvények, sem nemzetközi egyezmények, bár az Világ Szellemi tulajdon szervezete (WIPO) és az UNCTAD közeremőködésével az Afrikai egységszervezet már 1999-ben kifejlesztett egy „afrikai model jogszabályzatot”, amely alapján a tagállamok megfelelı törvényekkel tudnák biztosítani az 228


ilyen közösségi jogok védelmét, ilyen kezdeménezésrıl azonban nem találtunk semmilyen információt. Sürgetı feladat lenne tehá a hagyományos ismeretekkel és termékekkel kapcsolatos kollektív jogok védelmét integrálni a meglévı szabadalmi, kereskedelmi márka és szerzıi jogi rendszerekbe. Ahogy az International Network for Cultural Diversity (INCD - Nemzetközi hálózat a kulturális sokszínőségért) 6. éves találkozóján (Dakar, 2005.) elfogadott Nyilatkozat megállapítja, a fejlıdı országokban fellelhetı kulturális tıke forrásainak megfelelı gondozása és kiaknázása hatékonyan járulhat új munkahelyek és jövedelemforrások teremtéséhez, ezek a lehetıségek azonban a fejlıdı országokban nincsenek megfelelıen kiaknázva. A kultúra és a szegénység visszaszorítása Afrikában c. vitaanyagában (Arterial Conference, Dakar, 2007. március), Burama Sagna megvizsgálta a szegénység csökkentését célzó stratégiai dokumentumok (Poverty Reduction Strategy Papers – PRSP) kulturális vonatkozásait. Nyugat- és Közép-Afrika viszonylatában öt ország (Benin, Burkina Faso, Kamerun, Gambia és Kongói Köztársaság) már beépítette a kulturális kérdéseket a vonatkozó helyi stratégiákba különös tekintettel olyan lehetıségekre, mint a kulturális turizmus és a hagyományos gyógyászat. De a kultúra ezekben a szegénység csökkentési stratégiákban nem fıtényezıként szerepel, hanem egyéb stratégiai célok eszközeként. 7. A további haladás feltételei Miközben felidéztük az akadályokat, lényegében körvonalaztuk mindazokat a problémákat is amelyeket meg kell oldani ahhoz, hogy a kreatív gazdaság Afrikában a szegénység elleni harcot is hatékonyan tudja szolgálni. Amint említettük, 2005-ben az Afrikai Unió egy részletes stratégiát fogadott el a Nairobi Charta Afrika Kulturális reneszánszáért és a Nairobi Akcióterv a kulturális iparokért Afrikában c. dokumentumok formájában, mely megfelelı útmutatást ad azokról a politikai és gyakorlati intézkedésekrı, melyeket a kitüzött célok érdekében szükségesek. Ezeket itt nem kívánjuk részletezni, csak visszautalunk arra, hogy a feladatok meghatározása megtörtént, most a fı kérdés az, hogy az afrikai kormányok, az Afrikai Unió és a NEPAD szintjén lesz-e elég eszköz és politikai akarat ahhoz, hogy tovább menjenek a szándéknyilatkozatoknál, igazi elsıbbséget biztosítsanak a kultúrának és a kreatív gazdaság fejlesztésének a szegénység elleni küzdelem keretében. E tekintetben A kultúra és a szegénység visszaszorítása Afrikában c. dokumentumában Burama Sagna a fentieken túlmenıen hangsúlyozza (122. bekezdés), hogy a PRSP folyamat tervezésében új szemléletre és új eszközökre van szükség, nevezetesen: • • •

olyan képzésre, amely felkészíti a PRSP folyamatba bevont döntéshozókat és tervezıket a kulturális tényezık figyelembe vételére; megfelelı metodológiai eszközök kidolgozására, amelyek lehetıvé teszik a a szegénység elleni küzdelem kulturális aspektusainak elemzését és figyelembevételét; olyan stratégiák kidolgozására, amelyek elismerik, hogy a kultúra a szegénység elleni küzdelem egyik alappillére minden szektorban.

8. Nemzetközi együttmőködés Nyilvánvaló, hogy a liberális világgazdaság egyenlıtlen feltételei mellett az afrikai országok nem képesek kizárólag a maguk erejébıl a felszámolni a szegénységet. Ahhoz sincsenek megfelelı eszközeik, hogy külsö segítség nélkül megteremtsék egy versenyképes afrikai kreatív gazdaság feltételeit.

229


Következésképpen közös erıfeszítésekre van szükség mind a fejlıdı országok közötti együttmőködése, mind az észak-déli kooperáció szintjén. Valójában már számos kezdeményezés történt ez irányban: •

• •

•

•

a Kreatív gazdaság fejlesztésérıl szóló konferencia (UNCTAD, Salvador de Bahia, 2005. április 18.-20.) döntése alapján tervezik a Kulturális iparok nemzetközi központjának létrehozását Brazíliában; az EU és az ACP (afrikai, karibi és csendes-óceáni ország csoport) 2006-ban egy új egy 6,5 millió eurós alapot hozott létre a fejlıdı országok filmiparának fejlesztésére; az EU 1995-ben indította el a decentralizált kulturális kezdeményezések támogatásának programját, amelynek keretében átlagosan 3 millió euró összegő segítséget nyújtott hároméves idıszak során a helyi kapacitások fejlesztésére Beninben, Szenegálban, Elefántcsontparton, Togóban, Maliban, Burkina Fasóban, Maliban és Guineában. a Frankofónia Nemzetközi Szervezete (Organisation internationale de la francophonie (Párizs, OIF) is több programmal támogatja a fejlıdı országok filmiparának, zeneiparának és a könnykiadásának fejlesztését. az Egyesült Nemzetek szakosított szervezetei (UNESCO, WIPO, UNCTAD, World Bank, stb.) keretében szintén fontos intézkedések és kezdeményezések történtek a fejlıdı országok kulturális gazdaságának megerısítésére. Ezek között különös figyelmet érdemel az UNESCO által elfogadott Egyezmény a kulturális kifejezésformák sokszínőségének megóvásáról és fejlesztésérıl, amely jogi keretet nyújt a hatékony nemzeti politikák kialakításához.

Hasonló fejleményeket láthatunk a kétoldalú fejlesztési programok szintjén is, különösen Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Kanada, Norvégia, Spanyolország, Svájc és Svédország esetében, amely országok már a gyakorlatban is fokozatosan érvényesítik a fejlesztés kulturális megközelítésének általános követelményét vagy kulturális programokat is támogatnak általános fejlesztési stratégiáik keretében. *** Annak ellenére, hogy ez a felsorolás messze nem kimerítı, érzékelteti, hogy számos intézkedés történt, hogy legalább is részben kiegyenlítettebbé tegyék azt az alárendelt helyzetet, melyet az egyenlıtlen verseny kényszerít e tekintetben is Afrikára, és általában a kevésbé fejlett országokra, veszélyeztetve a világ kulturális sokszínőségét, és ezen túlmenıen az emberi méltóságot és a kulturális jogok tényleges gyakorlását. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy ezek a dicséretes erıfeszítések sem fognak döntıen változtatni azokon az erıviszonyokon, melyek manapság a kulturális piacot jellemzik. További erıfeszítések szükségesek átfogó és kulturális és gazdasági politikák keretében és a kulturális kifejezésformák sokszínőségének megóvásáról és fejlesztésérıl szóló UNESCO egyezmény szellemében. Ehhez szükség van a nemzetközi közösség támogatására, a szaktudás és a szükséges anyagi források megosztására. Egy egymásra utalt világban ez a szolidaritási akció nem tekinthetı pusztán jótékonykodásnak, hiszen a szegénység elleni küzdelem, a világ közös örökségét képezı kulturális sokszínőség védelme közös érdek és a fenntartható emberi fejlıdés nélkülözhetetlen feltétele.

230


Creative economy and poverty eradication in Africa Máté Kovács OCPA Research coordinator Observatory of Cultural Policies in Africa 725, Av. da Base N'Tchinga, Maputo, Mozambique, P. O. Box 1207 OCPA Secretariat T: +258- 21- 41 86 49, Fax: +258- 21- 41 86 50 Abstract: At the level of principles the strategic importance of culture for Africa’s socio-economic development, namely combating poverty, has been recognized in the most important cultural policy documents from the Pan African Cultural Manifesto (Algiers, 1969) to the Nairobi Charter for the Cultural Renaissance of Africa (Khartoum, 2006) and the Nairobi Plan of Action for Cultural Industries in Africa, (Nairobi, 2005). In spite of these policy declarations and guidelines, the prevailing strategies and planning practices continue to ignore in general the cultural realities and assets of the African continent. The promotion of the creative potential of its peoples and cultural industries are not given due priority. If we consider that this continent comprises 35 out of the 50 Least Developed Countries of the world, it is clear that the development of creative economy should be considered as a high priority and an urgent task not only for the preservation and promotion of African cultures, but also for combating poverty in the region. There is a need for effective political will and appropriate investments, enabling African creative economy to significantly contribute to job creation, income generation and poverty alleviation as a major component of the poverty reduction strategies. The efforts of the African governments should be accompanied by the international community through sharing expertise and financial resources necessary for the success of these endeavors. In an interdependent world, this solidarity action should not be considered just as an altruistic assistance to the less developed countries, but as a fundamental requirement of international relations, for no lasting peace neither sustainable human development can be achieved without eliminating poverty and guaranteeing the effective exercise of cultural liberties for every people and cultural community. Felhasznált irodalmak Creative Industries Economic Estimates Statistical Bulletin September 2006 http://www.culture.gov.uk/NR/rdonlyres/70156235-8AB8-48F9-B15B78A326A8BFC4/0/CreativeIndustriesEconomicEstimates2006.pdf Human Development Report, UNDP, 2005 http://hdr.undp.org/en/reports/global/hdr2005/ World Development Indicators, World Bank, 2005 http://devdata.worldbank.org/wdi2005/Cover.htm World Development Indicators, World bank, 2007 http://siteresources.worldbank.org/DATASTATISTICS/Resources/WDI07section1-intro.pdf

231


Pan-African Cultural Manifesto (Algiers, 1969) http://ocpa.irmo.hr/resources/docs/Pan_African_Cultural_Manifesto-en.pdf Intergovernmental Conference on Cultural Policies in Africa, Declaration, Accra, 1975 http://www.unesco.org/culture/laws/accra/html_eng/page1.shtml Cultural Charter for Africa (Port Louis, 1976) http://ocpa.irmo.hr/resources/docs/Cultural_Charter-en.pdf Declaration on the Cultural Aspects in the Lagos Plan of Action (adopted by the OAU Summit of Addis Ababa, 1985) http://ocpa.irmo.hr/resources/docs/Cultural_Aspects_Lagos_Action_Plan-en.pdf Strategic Plan of the Commission of the African Union Volume 2: 2004 – 2007 Strategic Framework of the Commission of the African Union, p. 63-65 http://www.africa-union.org/AU%20summit%202004/volume%202%20final%20%20English%20%20June%202004.pdf#search=%22Commission%20of%20the%20African%20Union% 3A%202004%20%E2%80%93%202007%20Strategic%20Plan%22 Charter for the Cultural Renaissance of Africa, First Ordinary Session of AU Conference of Ministers of Culture, Nairobi, Kenya, December 2005 http://ocpa.irmo.hr/resources/docs/AU_Cultural_Reanaissance_Charter_2005-en.pdf Dakar Plan of Action for the Development of Cultural Industries in Africa http://unesdoc.unesco.org/images/0011/001131/113126eo.pdf Nairobi Plan of Action for Cultural Industries in Africa, First Ordinary Session of AU Conference of Ministers of Culture, Nairobi, Kenya, December 2005 http://ocpa.irmo.hr/resources/ref/AU_POA_Industries_2005-en.pdf Culture is not a luxury, Swiss Agency for Development and Cooperation (SDC), 2003 http://162.23.39.120/dezaweb/ressources/resource_en_24137.pdf The Economics of Culture & Cultural Statistics in South Africa, http://www.culturalobservatory.org.za/pdf_files/econ_of_culture.pdf New Partnership for Africa’s Development, 2001 http://www.nepad.org/2005/files/documents/journey.pdf Les industries culturelles des pays du sud : enjeux du projet de convention internationale sur la diversité culturelle, Francisco d’Almeida et Marie Lise Alleman et alt., Agence Intergouvernementale de la Francophonie, août 2004 http://portal.unesco.org/culture/en/file_download.php/2275150d20039bae7b532f7070acbc77a if_etude_almeida_alleman_2004.pdf Cultural Industries Growth Strategy, 1998 (see document "Creative South Africa" www.info.gov.za/otherdocs/1998/mso1ba.pdf) Investing in culture http://www.dac.gov.za/projects/investing_culture/iic_brochure.doc The Tanzania Culture Trust Fund (launched in April 1999) http://www.mfuko.org/first.asp Creative Industries Development Framework of the Gauteng Provincial Government, Department of sport, arts, culture and recreation, October 2005, 27 p. http://www.srac.gpg.gov.za/SRAC%20CIDS%20FINAL1%20narative.pdf

232


Nairobi Plan of Action for Cultural Industries in Africa, First Ordinary Session of AU Conference of Ministers of Culture, Nairobi, Kenya, December 2005 http://ocpa.irmo.hr/resources/ref/AU_POA_Industries_2005-en.pdf African model legislation for the protection of the right of local communities, farmers and breeders, and for the regulation of access to biological resources http://r0.unctad.org/trade_env/docs/oaulaw.pdf Dakar Declaration of the 6th Annual Meeting of the International Network for Cultural Diversity, 21 November 2005, http://www.incd.net/events/Senegal_Dakar_05/Dakar%20Declaration_3.htm Culture and Poverty Alleviation in Africa1 by Burama Sagna (November 2006), A Review of the Cultural Effectiveness of Poverty Reduction Strategy Papers in West and Central Africa, Report Prepared for the Arterial Conference on Vitalizing African Cultural Assets, Gorée Institute, Dakar, Senegal, 5-7 March 2007, 36 p. http://www.incd.net/docs/Document%205%20-%20Sagnia%20Paper.pdf Convention on the preservation and protection of the diversity of cultural expressions http://portal.unesco.org/culture/en/ev.phpURL_ID=33232&URL_DO=DO_TOPIC&URL_SECTION=201.html

233


Kultúrák közötti találkozás: Magyarok Afrikában (Néhány megközelítési szempont magyar vállalkozók, szakemberek afrikai munkájához) Sebestyén Éva, néprajzkutató CODA KFT Porto Egyetem Afrikai Kutatási Központ kutatója „Valamely civilizáció tagja éppen olyan elválaszthatatlan a maga civilizációjától, mint ez a képzeletbeli utas a vonatától, mivel a környezetébıl érkezı ezernyi nyílt és rejtett hatás születésétıl fogva meghatározott bonyolult értékrendszert sulykol belé. Ebben az értékrendszerben helyet kapnak különféle értékítéletek, motivációk és érdeklıdési körök, vagy épen az adott civilizáció történelmi fejlıdésérıl vallott tudatos nézetek is, melyeket az oktatás alakít ki bennünk, és amelyek nélkül nem tudnánk képet alkotni civilizációnkról, vagy a kép, amelyet megalkotnánk, ellentétes lenne a valós életben tapasztaltakkal. Bárhová is menjünk, magunkkal cipeljük ezt az értékrendszert, és a külsı kulturális jelenséget, legyen az bármiféle is, csak azon a torzító szemüvegen keresztül tudjuk szemügyre venni, amelyet ez az értékrendszer emel tekintetünk elé – már ha egyáltalán valamit is látni enged. „ (Lévi-Strauss 1999: 41:) Az UNESCO a kultúrák közötti párbeszédnek nevezte el a 2008 évét. E tényen és korábbi olvasmányaimon elgondolkozva összegyőjtöttem tudós kollégáimtól és saját, elsısorban angolai többéves tapasztalataimra alapuló megfigyeléseket, amelyek elısegíthetik honfitársaim afrikai munkáját. Az angolai élményeim közül próbáltam kiválasztani egész Afrikára érvényes kulturális jellemzıket, mint idı, tér, nyelv használata, stb., hogy az eredményes afrikai munkavégzés érdekében, rajtuk keresztül érzékeltessem a kulturális átkapcsolás és viszonyítás szükségességét. A cikk célja, hogy a magyar vállalkozót hozzásegítse a számára idegen környezetben való tájékozódásához. A törekvés alapfeltétele, hogy szemléletet váltson. Az új környezetét ne a saját kultúrájával való állandó összehasonlításával kezdje, hanem az ismeretlen kultúra értékrendszerének megismerésével indítsa el elsı afrikai tartózkodását. A legnagyobb kezdeti nehézséget okozza saját kultúránk „torzító szemüvege” melyen keresztül ítélkezünk a számunkra idegen helyzetekben. Ehhez az új helyzethez való felkészüléshez szerencsés lenne, ha már indulás elıtt a kiutazó felkeresné a Magyar Afrika Társaságot, ahol szakemberekkel tanácskozhatna az adott ország kulturális érintkezésének jellemzıirıl, buktatóiról. Természetesen egy élénkebb magyar- afrikai gazdasági kapcsolat érdekében jó lenne interdiszciplináris felkészítési tanfolyamokat indítani az érintett vállalkozóknak. E képzés során alapvetı és naprakész ismereteket szerezhetnének Afrika történelmérıl, aktuális politikai, gazdasági helyzetérıl, mezıgazdaságáról, egészségügyérıl, oktatási rendszereirıl, kultúrájáról, civil szervezeteirıl és nem utolsósorban az Európai Unió fejlesztési programjairól. Ez a feladatot a Magyar Afrika Társaság szervezésében kiválóan el tudnák végezni hazánkban mőködı, Afrikával foglalkozó egyetemi oktatók, kutatók, civil szervezetek, Afrikát hazánkban képviselı tiszteletbeli konzulok és a nemrég megalakult Afrika Platform. A nem várt tények 1

234


Az afrikai munka megkezdésénél talán a legfontosabb tényezı a saját kulturális gyakorlatunktól eltérı, leggyakoribb tényezık megismerése. A mindennapi életben való könnyebb eligazodás kedvéért kiemelném az idı, a tér, a nyelv használatának fontosságát. Nem lehet és nem célravezetı az afrikai partner idı és térigényét európai mércével mérni és kezelni. Az afrikai ember idı- és térigénye jóval nagyobb az európainál. Nyelvhasználata egy komplex rendszerben mőködik, amely beleágyazódik a gyarmati örökség folytán a gyarmatosító különbözı szinteken elsajátított nyelvébe és ugyanakkor számos, a területén beszélt, afrikai nyelvek ismeretével is rendelkezik. Az idı Határidı, ügyintézés, idıpont megbeszélés, a tárgyalásra szánt idı a helyi kultúra elvárásai, és körülményei között kell, hogy megtörténjen. Az európai ember által javasolt szők idıkorlát beszorítottság érzését váltja ki, pánikot kelt és megbomlik az addig kialakult bizalom, jó hangulat, amelyek nélkül a tárgyalás kínkeservessé válhat. A türelmetlen sürgetés sokszor a projekt leállását, akár idı elıtti befejezését is jelentheti. A határidı betartása nemcsak az afrikai partner személyes lehetıségeitıl függ. Olyan elıre nem számítható események is befolyásolhatják, amelyek az adott kultúra függvényében prioritást jelentenek az afrikai fél számára. Ilyen a kötelezı részvétele a családi eseményeken (esküvı, elhalálozás) amely sokszor messzi utazásra kényszeríti. Az idı eltérı használata abban is mutatkozik, hogy hosszú, bevezetı beszélgetés, egymás megismerése elızi meg az üzleti megbeszélést. A jól ismert udvariassági kérdések az egészségrıl, a családról, az országról alkotott elsı benyomásról az elsı kapcsolatteremtés elengedhetetlen rítusai, amelyeknek meg kell adni a kellı tiszteletet és türelmet, még ha több órát is vesznek igénybe. A tér Nagy térigény, és fıleg szabad térigény igénye jellemzi a hétköznapokat. A kapcsolattartás a szokásos irodai helységben történı lebonyolítása mellett, igen hasznos szabadtéri találkozón folytatni a megbeszélést. A tér használata nemcsak puszta helyszínt jelent, hanem szociokulturális belakást is. Az afrikai ügyfél fontosnak tartja, hogy számára természetesebb helyszínen is találkozzanak, akár családostul, akár a tárgyalásban résztvevı afrikai kollégák bevonásával. Ez jelenthet egy otthonába látogatást, pikniket, egy természeti park meglátogatását, stb. a felszabadultabb légkör egymás belsıségesebb megismerését eredményezi, ami óhatatlan feltétele a hosszú távú üzleti kapcsolatnak. A nyelv A gyarmati örökség Az európai ember számos végig nem gondolt feltételezéssel, sokszor akár elıítéletnek is nevezhetı fogalommal rendelkezik az Európán kívüli kultúrákkal. A volt gyarmatosító nyelvének általános ismeretén kívül meglepı lehet az a tény, hogy már a középfokú végzettséggel rendelkezık is jól beszélik a nyelvet. A fıvárosi tanult réteg volt anyaországi szinten beszéli a volt gyarmatosító nyelvét, így számos esetben az európai nyelvi hátrányba kerül a választékosan, irodalmi nyelvet beszélı afrikai ügyfelével szemben. A volt gyarmatosító nyelve nemcsak az adott ország hivatalos nyelve, hanem biztosítja a kommunikációt a helyi afrikai nyelven beszélı etnikumok között. Ez azt jelenti, hogy a legkisebb faluban is találhatunk - elsısorban a közigazgatásban, de az oktatásban, a keresztény missziókban dolgozókat - akik beszélik a volt gyarmatosító nyelvét. Angolában Afrika teljes szubszaharai területével ellentétben, az elmúlt évtizedek háborúi következtében, kialakult egy olyan, a fıvárosba menekült generáció, aki elszakadva falujától, csak a hivatalos portugál nyelvet beszéli. A portugál nyelv dominanciája a fıvárosra, Luandára jellemzı. A gyarmati idıben, a portugál kultúrába beolvasztó politika következtében portugál nyelv

235


ismerete egyre szélesebb körővé vált, és ma már szinte teljes mértékben kiszorította a hagyományosan beszélt kimbundu nyelvet. Az oktatás, a média, a közhivatalok kizárólag portugál nyelvet használnak, ennek következtében az egész fıvárosra jellemzı a portugál nyelv használata a mindennapi életben, még a hagyományos piacokon is. Az afrikai nyelvtudás hiánya identitászavart okoz, ezen rádió, tv mősorokkal, nyelvtanfolyamokkal próbálnak segíteni. A nyelv a kultúra szerves része, az afrikai nyelvi kifejezések, szerkezetek beépülnek az angolai portugálba. Az afrikai többnyelvőség Afrika egészére elmondható, hogy a legtöbb afrikai többnyelvő, az anyanyelvén kívül a szomszédos etnikumok nyelvén is beszél. Ez a tény fontos lehet egy vidéki vállalkozás beindításakor, amikor óhatatlanul szükséges a terület nyelvein beszélı afrikai munkatárs alkalmazása. A nyelvtudás is többszintő, az idısebb emberek, és elsısorban a helyi elit nyelvhasználata eltér a fiatalok által használt nyelvétıl. A nem várt tények 2 A kulturális újdonságok, ismeretlen értékrendszerek sorából kiemelném még a mindennapi életet átszövı, néhány kulturális elemet. Legfontosabb ezek közül a rokonság, a vallás szerepe, az identitás kérdése. A rokonsági szervezet szerepe. Az afrikai társadalmakról valamennyi szinten elmondható rokonsági alapon szervezett közösségek. A rokonsági szervezeteket képviselı hagyományos döntéshozók szerepe fennmaradt a legtöbb afrikai ország hatalmi hierarchiájában, a falutól a fıvárosig, a területi közigazgatástól a parlamentig. A legerısebb kötelék és a hovatartozásának meghatározója az afrikai ember életében a családja anyai, apai ágon. A család többgenerációs, anyai és/ vagy apai leszármazási ágon, közös ıstıl származó rokoni kapcsolatra vonatkozik. A rokoni szálak erısebbek a területi kötödésnél. Bárhol él is a szülıfalujából elköltözött családtag, akár másik kontinensen telepedett le, rokonságával továbbra is tartja a kapcsolatot és segíti ıket. Gyakori élményt jelent az európainak, hogy ügyfele otthonába látogatásakor népes család fogadja ıt. A bemutatkozás során kiderül, hogy vidékrıl származott közeli vagy távoli rokonok, akik rövidebb vagy hosszabb tartózkodásra dolgozni, tanulni vagy valamilyen ügyüket intézni jöttek a fıvárosba. Az anya, apa szerepét a gyerek közeli rokonai is átvehetik, számos esetben nagynénik, nagyszülık nevelik ıt. A rokonsági szervezet az élet minden részében jelen van. A földtulajdon a helyi klánokon, ágazaton alapuló közösség tulajdonát képezte/képezi sok helyen ma is. Átszövi a gazdasági életet, egy afrikai üzleti partner legtöbbször rokonsági alapon szervezıdı családi vállalkozás képviselıje. Egy nemzetközi projekt megvalósulása csak a rokonsági szervezeteket képviselı ágazatvezetık beleegyezésével valósulhat meg. Vidéken a hovatartozás kérdése létfontosságú, ha nincs helybeli családja, legtöbbször házasságon keresztül történı befogadásig, a helyi társadalomból kirekesztett lát vár az kívülrıl jöttre. A gazdasági és politikai életben vezetı szerepet töltenek be a rokonsági alapon szervezıdı régi és új elit tagjai. A rokonsági szervezet vidéki alternatívájaként számít az egy hagyományos közösségben felnövı, egy korcsoporthoz tartozó, egy idıben történı avatási szertartáson részvevık csoportja is. Élethosszantiglani kötelességláncolat köti össze ezeket a fiatalokat. A másik szoros köteléket jelent még a gyarmati felszabadítási háborúban és a polgárháborúban együttharcolók kapcsolata. Ezek a társadalmi hálók egy életre szóló egymás támogatását jelentik. Az európai ember igazi társadalmi tıkéhez jut, amikor jó kapcsolatba

236


kerül az adott országban uralkodó elit(ek) valamelyik tagjával. Konfliktus esetén viszont számolnia kell, hogy nem pusztán az ügyfelével, hanem a mögötte levı rokonsággal és /vagy más érdekcsoporttal is kell számolnia. Vallási rendszerek együttélése Az afrikai ember természeténél fogva hívı. A természet és az ember egységének megtartására törekszik egész élete folyamán. Ha megbomlik a rend, akkor külsı segítségre, a vallási szakértıre, köznyelven szólva, a varázslóra van szüksége. Az egyén és az adott közösség elvesztett békéjét, megbomlott egyensúlyát visszaállító varázsló a testi-lelki bajokat egységükben orvosolja. A szerelmi bánat, a megbetegedés, a munkahely elvesztése mind a kialakult rend felbomlását jelenti számára és természeti vallási rituálékon keresztül orvosolja a bekövetkezett problémát. A varázslótól függés általános, és a varázsló feladatokra szakosodott. A gyógyító és elhárító feladatokat ellátó nagy tiszteletnek örvend, a mágiát gyakorló pedig félelmet és azonosítás esetén kiközösítést von maga után. Háborús vagy konfliktusteli helyzetben a varázslók legkülönbözıbb és legbizzarabb fajtái jelennek meg. Mostanában a gyerekvarázslók és az albínónak születettek fekete mágiát őzı vádai terjedtek el. Igen gyakori a tételes vallások és a természeti vallásrendszerek együttélése. Egy afrikai egyszerre valamelyik nagy világvallás (katolikus, protestáns, iszlám) elkötelezett hivıje, és ugyanakkor a hagyományos kultúrájára jellemzı természeti vallásrendszer követıje. E kettıség mellett, megjelennek a keresztény vallásra alapuló, egyre elterjedtebb szekták militáns hívei is, akik szektájuk szervezte utcai tüntetéseken fejezik ki politikai követeléseiket. Identitás Az afrikai ember önazonosítása a családdal, ágazattal, klánnal történik meg. Legtöbb országban még nem alakult még ki a nemzethez tartozás fogalma. A szülıhelyükrıl városba elköltözött szülök gyerekeinél, de leginkább az ıket követı generációknál komoly identitászavar alakul ki. Már nem beszél afrikai nyelveken, elszakadt felmenıi kultúrájától, sznem tagja egy avatási korcsoportnak, a fogyasztótársadalom tagjaként külföldi termékek megszerzésére, európai, amerikai életmód követésére vágyik. Megjelenik a nyerészkedés eleme, az individuális érdekek elınybe részesítése. Nyilvánvaló ez egy képlékeny folyamat, amelyben a nemzetté válás új, pozitív elemeket fog behozni életébe. Együttmőködési javaslatok: A híd Magyarország és Afrika között. A kulturális sokk megelızése érdekében, amely természetesen mind a két oldalon - afrikai részrıl is - megtörténik, a magyar vállalkozó legfontosabb feladata, hogy kialakítsa az afrikai kultúrába beleértés, beleérzés szükségletét. A folyamatot már Magyarországon kell megkezdeni, talán legelıször egy afrikai általános ismereteket tartalmazó felkészítı tanfolyam elvégzésével. Ideális esetben az ország hivatalos nyelvén túl, a területen beszélt afrikai nyelv elsajátításával. Második lépésnek a magyarországi egyetemeken keresztül kapcsolatot kellene felvenniük a Magyarországon végzett afrikai szakemberekkel. Szakértelmők bevonásával és helyi ismeretükkel, társadalmi tıkéjükkel közös vállalkozást létrehozni országukban. A vállalkozáson kívül rajtuk keresztül helyszíni, távoktatásban és Magyarországon tovább képezni a projekt akkori és jövıbeli résztvevıit, ahogy erre volt már számos példa. Egyenrangú partneri részvételükkel könnyebb megtalálni a projekt hosszú távú megvalósulása szempontjából fontos helyi hiteles emberek szövetségét, a helyi ügyintézés rábízását a helyi szakértıkre, a kapcsolatápolást a döntéshozókkal. A Magyarországon végzettek egyben kulturális közvetítıi szerepet is betöltenének a projekt beindításában oly szükséges bizalom elnyerésében, mely a helyi szokások ismerete, tiszteletben tartása nélkül nem lenne fenntartható. Ugyanakkor kulturális kontroll és tanácsadói feladatot is látnának el a projekt

237


életében, mely figyelemmel kísérné a magyar ügyfél beilleszkedı képességét a helyi közösség életében, a jó kapcsolattartásban. Interkulturális tolmácsokként is mőködı afrikai szakértık jelenléte biztosíték lenne a vállalkozás hosszú távú mőködtetéséhez. Kettıs szemlélete, otthonossága ötvözni fogja a két kultúrában megtapasztalt és elsajátított értékeket, a magyar és az adott afrikai kultúrában szélesebb látókörő problémafelvetésre és megoldásra fogja ösztönözni. .Lévi- Strauss szavaival kezdtem és fejezem be cikkemet. „Az egyes kultúrák eredetisége is inkább a közös kérdésekre adott egyéni megoldásokban rejlik, valamint abban a szemléletmódban, amellyel az emberiség általános értékeihez közelítenek.”(Lévi- Strauss 1999:47) Felhasznált irodalmak Birmingham, D. (2003), Portugal e África. Lisboa: Vega. Bohannan, P. J. and Curtin, P. D. (1995), Africa and Africans. 4th ed. Chicago:Waveland. Cunnison, I. (1957), "History and Genealogies in a Conquest State." American Anthropologist 53(1): 20-31. Dias, J. (1976),"Black Chiefs, White Traders and Colonial Policy Near the Kwanza: Kabuku Kambilo and the Portuguese 1873-1896." Journal of African History 17 (2):245-65, Gabriel, M. N. (1978), Angola cinco séculos de cristianismo. Queluz:Literal. Geertz, Cl. (1988), .Works and lives: The anthropologist as author. Stanford:Standford University Press. Horton, R. (1967), "African Traditional Thought and Western Science" Africa 37:50-71. Kopytoff, I. (1971), "Ancestors as Elders in Africa." Africa 41(2): 129-142. Kuper, A. (1982), "Lineage Theory: A Critical Retrospective" Annual Review of Anthropology. 11:72-75. Lévi-Strauss, Cl. (1999) Faj és történelem, Budapest: Napvilág Kiadó. Ortiz, F.(1947), Cuban counterpoint:Tobacco and sugar. New York: Knopf. Turner, V. (1957), Schism and Continuity in an African Society. Manchester: Manchester University Press. Intercultural meeting: Hungarians in Africa Éva Sebestyén, Etnographer CODA Social Science Research LtD African Studies Center of Porto University Abstract The dialogue between own and foreign culture actors is a puzzle giving us the opportunity to complete the table with the missing pieces and to withdraw the wrong ones. This article is based on the Lévi-Strauss theory about intercultural meeting and at the same time makes a collection of different moments of my three-year Angolan fieldwork experience in cities and rural area. Giving some concrete examples for future consideration, such as identity, the role of kinship, the extreme importance of religion, I extend this topic on the field of unexpected facts. The main issues are: the different concept and use of time, space, the multi-linguistic knowledge of the interlocutor, looking all the time for a respectful partner in the local community who will be our bridge in our project. This paper tries to offer some basic notions for intercultural dialogue in Africa. I would like to contribute in avoiding cultural shocks through the development of a skill called empathy with another culture and its representatives.

238


A magyar Merowe-gát régészeti projekt egy tudományos vállalkozás tapasztalatai észak-Szudánban Faragó Zsuzsanna - Lassányi Gábor Magyar Meroé Alapítvány, 1124 Budapest, Koszta József u. 21/b.

Tanulmányunkban egy különleges tudományos értékmentı vállalkozást, a Magyar Merowegát Régészeti Projekt történetét kívánjuk bemutatni - elsısorban szervezési és logisztikai szempontból. A tanulmányunk második felében pedig a 2005 – 2007 között szerzett tapasztalataink alapján kívánunk áttekintı képet adni Észak-Szudánról adminisztrációs, etnikai és részben biztonsági szempontból, különös tekintettel azokra az információkra, amelyek hasznosak lehetnek egy ide tervezett gazdasági vagy kulturális vállalkozás szempontjából. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy az itt leírtak kizárólag Szudán északi részére vonatkoznak. Afrika e legnagyobb országának más, elsısorban déli régióinak viszonyai az alább leírtaktól gyökeresen különbözhetnek. 1. A project A szudáni kormány Kulturális Örökség- és Turizmusügyi Minisztériuma 2002-ben nemzetközi felhívást tett közzé egy a Nílus 4. kataraktájánál épülı hatalmas gát építése által veszélyeztetett terület régészeti örökségének megmentésére. Az úgynevezett Merowe-gát Projekt méreteiben csak a híres Asszuáni-gát építéséhez hasonlítható, amelynek során az egykori Nílus-völgy területén új tó született, elnyelve AlsóNúbiát, számtalan falujával, romvárosával, és pótolhatatlan régészeti lelıhelyével együtt. Az 1960-as években az UNESCO által szervezett "Nagy Núbiai Mentıakció" idején az ismert régészeti lelıhelyek jelentıs részét feltárták. A leghíresebb kıtemplomokat és mőalkotásokat átköltöztették ugyan, de ennek ellenére az emberiség történetének számos pótolhatatlan emléke merült el a Nasszer-tó hullámaiban. A nemzetközi összefogásba 2005-ben - saját expedícióval - Magyarország is bekapcsolódott. Negyven évvel a "Nagy Núbiai Mentıakció" után a núbiológia immár önálló tudományággá vált. Szudán viszonylagos zártsága és elszigeteltsége miatt a szudáni kormányzat felhívása szerényebb nemzetközi visszhangot váltott ki. A víz által fenyegetett Nílus-menti területen terepbejárásokat végzı British Múzeum és a Gdanszki Egyetem munkatársai már évek óta igyekeznek felhívni a nemzetközi kutatás figyelmét a veszélyeztetett kulturális értékekre. A hatalmas, mintegy 160 km hosszúságú Nílus-parti zónában a terepbejárások alapján több, mint kétezer lelıhely található. A 2003-as év folyamán több, angol, német, amerikai és lengyel kutatóintézet jelezte részvételi szándékát a leletmentésben. A nagyarányú munkák elvégzéséhez további résztvevıkre van szükség. A munkákban való magyar részvétel lehetısége 2004 elején vetıdött fel elıször, amikor a szudáni kulturális hatóságok egy koncessziós területet ajánlottak fel a magyar kutatók számára. 2004 júliusában projektünk képviselıi részt vettek a Gdanszkban megrendezett Archaeology of 4th Cataract of the Nile egyeztetı konferencián. A rendezvényen már részletes tárgyalások folytak Salah Mohamed Ahmeddel, a National

239


Corporation for Antiquities & Museums koordinátorával, a terepmunkák vezetıjével és megállapodás született a magyar koncessziós terület pontos helyérıl. A terület, amely mintegy tizennyolc kilométer hosszúságú a Nílus bal partján, nagyjából a tervezett víztározó középsı részén fekszik. 2005. januárjában Kartúmban már a munka konkrét menetérıl folytak megbeszélések, és ezzel párhuzamosan megkezdıdött az expedíció logisztikai hátterének kialakítása. A régészeti leletmentı expedíció számára alapítvány szervezıdött, Magyar Meroé Alapítvány néven. A NKA által támogatott és túlnyomórészt magánfinanszírozásból kivitelezett, az Alapítvány által koordinált expedíció csapatában különbözı hazai kutatóintézetekben dolgozó magyar kutatók és mérnökök vettek részt. A Magyar Merowe-gát Régészet Projekt elsı terepi szezonja 2006. januárjában és februárjában, a második szezon 2007. január-februárban biztonsági kockázatok miatt az épülı gát közvetlen közelében, a Szudáni Régészeti Hivatal által felajánlott, régészeti emlékekben igen gazdag területen valósult meg. 1.1. A nemzetközi régészeti háttér A mai szudáni viszonyok vizsgálatakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a 19. – 20. századi angol jelenlétet. Szudán, névlegesen angol-egyiptomi közös gyarmati státuszának hatásai, ha egyre halványabban is, de még ma is érzékelhetık. A más afrikai országokban is jelentıs infrastrukturális fejlesztések mellett, melyeknek jó része mára teljes eltőnt, jelentısebb hatású az oktatásba fektetett erıfeszítések eredménye. Biztosak lehetünk benne, hogy még a legelzártabb területeken is találunk olyan embert, aki jól vagy egyenesen kiválóan ír, olvas és beszél angolul. Napjainkban is nagy jelentıséget tulajdonítanak az angol oktatásának, a legkisebb falvakban is vannak angol tanárok. A használható szintő angol tudás lehetıséget nyújtott a szudáni szakembereknek ahhoz, hogy a gyarmati viszony megszőnése után is európai képzéshez jussanak. A szudáni gondolkodástól amúgy sem idegen, hogy a család legalább egyik tagja külföldön dolgozzon és az ott szerzett jövedelmébıl lássa el a tágan értelmezett családját. A régészetben, de más területeken is jellemzı, hogy a vezetı pozíciókban lévı személyek európai intézetekben szereztek felsıfokú képzettséget, vagy szakirányú továbbképzést. Az itt kialakított személyes kapcsolatoknak köszönhetı, hogy a szudáni régészet például több évtizedre visszamenı, eredményes kétoldalú kapcsolatokat tart fenn híres európai kutatóintézetekkel. Ugyanakkor Szudánra is jellemzı, hogy az állam nem helyez kellı hangsúlyt a szakember képzésre, ennek anyagi forrásait nem teremti meg. A régészetben mindenképpen elmondható, hogy kevés számú jó szakemberrel rendelkeznek. A meglévık viszont kulcspozíciókat töltenek be. Az anyagi erıforrások hiánya a szakember hiány mellett az elvégezhetı munkák mennyiségét is meghatározza. Vannak bizonyos hosszabb ideje folyó feltárások, amelyek mellett kevés pénz marad az elıre be nem kalkulálható munkák számára. A szudáni régészeti hivatal ezért évtizedek óta azt a módszert alkalmazza, hogy a világ neves kutatóintézeteivel közösen végeznek projekteket, ami a helyi szakemberek és a financiális hiányok kiküszöbölésére is alkalmas. A külföldi intézetek kutatóival végzett közös munkák során különösebb anyagi ráfordítások nélkül a legmodernebb módszerekkel is megismerkedhetnek a szudáni kutatók és ezeket saját munkáikba is bevonják. Az anyagi támogatás mellett tudományos ismeretekhez is jutnak a 240


szudáni szakemberek. Végeredményben az ilyen módon végzett feltárások mind a két fél számára hasznosnak bizonyulnak. A 4. kataraktánál folytatott régészeti felmérés már a terület nagysága miatt is meghaladta a szudáni régészeti hivatal képességeit, mind anyagi téren, mind pedig a szakemberek szempontjából. Az elızetes felmérések eredményei pedig - melyek lelıhelyekben igen gazdagnak minısítették a területet - egyértelmően arra sarkalták a hivatalt, hogy külföldi kutatóintézetek segítségét kérjék. A szudáni régészeti hivatal a Nílus 4. kataraktáján (vízesés) létesítendı vízerımő által veszélyeztetett terület régészeti felmérését és a leletmentést erejét meghaladó feladatnak minısítette. A leletmentés közel 180 km hosszúságú területet érintett, a folyó mindkét oldalán. Ez a vidék a gátépítés elıtt egy elzárt világot alkotott Szudánon belül, a szudániak számára is. A folyamvölgybıl egyetlen nehezen használható földúton közelíthetı meg. A gyorsabb út egyben bizonytalanabb is, a sivatagon átkelve kiépített út híján csak bizonyos csapásokon, vezetık által ismert természeti képzıdmények útjelzésének segítségével lehet haladni. Ezen a területen korábban tudományos felmérés nem történt, de a múltszázad utazói is nehezen tudtak átkelni rajta. 1.2. A terület jellemzıi A vidéken jelentısebb mérető és infrastruktúrával ellátott települések nincsenek. Nagyobb családok házcsoportjai és apróbb falvak húzódnak meg, a természeti adottságoknak megfelelıen néha kisebb csoportokban egymástól sziklákkal elzártan, vagy hosszan elnyúlva, egymásba érve. A termıterület keskeny, 100-500 méteres sáv a Nílus mentén. Az itt élık a családi parcellákon megtermelt növényekbıl tartják fenn magukat. Fıként gabonát, hüvelyeseket, és az állatok számára takarmánynövényeket termelnek. Nagytestő állatok tartásához nem elegendı a termıterület, ezért inkább kecskéket, és szamarat tartanak. A baromfitartás alig jellemzı. Pénzbeli jövedelemhez a datolyafák termésének eladásával jutnak. Jelentısebb nomád, félnomád lakosság él a sivatag peremterületein, gazdasági kapcsolatban a folyóvölgyben lakókkal. A nomádok állattenyésztésbıl élnek, juhokat és tevéket tartanak. Az állatokat a sivatag gyér növényzetére alapozott legeltetéssel látják el, a kimerült területeket maguk mögött hagyva rendszeres vándorló életmódot folytatnak. 1.3. A munka menete A kutatásra kijelölt terület nagysága és a munka elvégzésére fordítható idı rövidsége miatt a terepen több, párhuzamosan mőködı és egymástól részben eltérı feladatokat végzı munkacsoportra volt szükség. A terepviszonyok nehezek - a Nílus közvetlen parti zónája, egy keskeny termékeny sáv kivételével sziklás terület, távolabb jórészt homoksivatag. Mivel a környékrıl részletes térképek nem állnak rendelkezésre, feltétlenül szükséges volt a mőholdas felmérések használata. A régészeti lelıhelyek felmérésekor alkalmazott geodéziai alappontok rendszerét mőholdas helymeghatározóval jelöltük ki. A munka elsı fázisában intenzív terepbejárásokkal mértük fel a koncessziós területünkön található lelıhelyeket. Ennek során GPS segítségével feltérképeztük és fotón, és rajzon rögzítettük a felszínen mutatkozó jelenségeket (leletkoncentrációk, épületmaradványok, sziklarajzok, stb.), valamint felszíni leletgyőjtést végeztünk.

241


Az ezt követı összesítéskor került sor az épületfelmérések, feltárások, illetve leletmentések helyének és a munka ütemének meghatározására. A régészeti lelıhelyek nagyobb részén kisebb "szondázó" ásatásokra volt lehetıség, komolyabb mérető feltárásra néhány különösen fontosnak tartott lelıhelyen került sor. A 2007-es évadban biztonsági kockázatok miatt egy új területen kezdte meg munkáját az expedíció. A területen korábban a szudáni régészeti hivatal rövid terepbejárást végzett, így a fıbb lelıhelyek GPS adatait rendelkezésünkre bocsátották, de térkép nem készült a területrıl. A munkát tehát ismét a terület bejárásával kezdtük, majd néhány kiemelkedıen fontos lelıhelyen ásatásokat végeztünk. A felmérés pontosságát egy új módszer, a fotogrammetria használata tette még pontosabbá, szintén ezzel a módszerrel rögzítettük a területen található sziklarajzokat is. Az ásatás végeztével a restaurálásra szoruló leletanyagot ideiglenesen Magyarországra hoztuk, egy jövıbeli kiállítás reményében. A megfigyelt régészeti jelenségek rajz- és fotódokumentációja, az elıkerült leletek leírása, statisztikai feldolgozása egységes adatbázis segítségével történt. A kutatás végsı célja természetesen a megmentett régészeti emlékek minél szélesebb körő ismertetése, cikkek, filmek, elıadások, kiállítások, valamint tudományos publikációk formájában. 1.3.1. A 2006-os szezon Az expedíció csapata 2006. telén kezdte meg terepi munkáját, egy világvégi apró falu, elGanaet környékén. A Nílus ezen a vidéken nagyon sziklás területen folyik keresztül, gyakran számos apró ágra szakadva szét. A part mentén ma még minden talpalatnyi termékeny földet megmővelnek a helybéliek. A Nílus völgyének ez a szakasza a szudáni régészet egyik fehér foltja, ahol a magyar régészeti kutatásokat megelızıen még semmilyen feltárást nem végeztek. Már a terepi szezon elsı napjaiban nyilvánvalóvá vált, hogy a terület nagyon gazdag régészeti emlékekben. A 2006-os elsı szezon legfontosabb célja minél pontosabb régészeti felmérésének elkészítése volt. Az egyhónapos terepmunka alatt összesen 54 új régészeti lelıhelyet mértünk fel, így a koncessziós terület több mint felén elkészült a régészeti felmérés. A feltárt legkorábbi emlékek, a pattintott kıkorszak középsı idıszakából (középsı paleolitikum) származnak, legalább 40-50 ezer évesek. Nagy számban kerültek elı a Neolitikus kor emlékei. Számos lelet igen korai, a Kr. e. 8. - 7. évezred már kerámiát is használó kultúráinak jelenlétére utal a területen. A középsı és késı neolitikumból származó lelıhelyek közül kiemelkedik több olyan táborhely és település, ahol a Kr. e. 6. - 5. évezredben épült kunyhók nyomai a mai napig megfigyelhetıek a felszínen. Fontos új eredménynek számít a Kr. e. 3. és 2. évezredbıl, a Kerma kultúrához tartozó nagyszámú lelıhely elıkerülése, amelynek emlékei az utóbbi évekig csak Núbia északabbi vidékérıl voltak ismertek. A Kerma kultúra területén az i. e. 2. évezredben hatalmas afrikai királyság jött létre. A fıvárosáról elnevezett Kerma királyság az idınkénti háborúktól eltekintve folyamatos kereskedelmi kapcsolatban állt a szomszédos Egyiptommal. Kerma királyai uralták a Belsı-Afrikából a Földközi-tenger felé irányuló luxuscikkek: elefántcsont, különleges fafajták, állatbırök, drágakövek, főszer- és gyógynövények kereskedelmét. A Kerma kultúráról El-Ganaet környékén kıbıl épült, sírdombokból (tumuluszokból) álló nagy kiterjedéső sírmezık, gazdagon díszített kerámiaedények tanúskodnak.

242


Az ebbıl a korból származó lelıhelyek, nagy száma és sőrőségébıl arra lehet következtetni, hogy ez a terület jóval kedvezıbb éghajlatú, és sőrőbben lakott lehetett korábban. Izgalmas kérdés az, hogy a 4. katarakta vidéke részét képezte-e annak a hatalmas kelet-afrikai királyságnak, amelyet Napata, majd Meroitikus királyság néven ismerünk a Kr. e. 8. - Kr. u. 4. század között. Napata "fekete fáraói" közel nyolcvan évig ültek Egyiptom trónján, késıbb Meroé királyai felügyelték a belsı-afrikai kereskedelmet, feliratokkal és reliefekkel díszített kıtemplomaik, palotáik és piramisaik nagy gazdagságról tanúskodnak. Meroé diplomáciai és kulturális kapcsolatban állt a mediterrán világgal és az Egyiptomot elfoglaló Római Birodalommal is. Meroé királyai felügyelték a belsı-afrikai kereskedelmet, feliratokkal és dombormővekkel díszített kıtemplomaik, palotáik és piramisaik nagy gazdagságról tanúskodnak. Meroé diplomáciai és kulturális kapcsolatban állt a mediterrán világgal és az Egyiptomot elfoglaló Római Birodalommal is. A kérdés egyelıre nyitott, az azonban már most elmondható, hogy a Meroitikus kor utolsó évszázadaiból és az ezt követı periódusból különösen gazdag emlékanyag származik. A sivatagi tájból jól kiemelkednek azok a gyakran 20 m átmérıjő sírdombok, amelyekbe gazdag melléklettel temették el a halottakat. Az ásatások során több ilyen tumuluszt is feltárt a magyar kutatócsoport. Különleges leletnek számít az egyiptomi stílusú fajansz amulett és gyöngysor, amely egy kisgyermek sírjából került elı. Kevéssé ismert tény, hogy Núbia lakói Bizáncból és Egyiptomból érkezı hittérítık hatására a Kr. u. 6. században keresztény hitre tértek. A magyar koncessziós terület egy Makuria nevő keresztény királysághoz tartozott, amelynek lakói egészen a 14. századig megtartották vallásukat. Ezt követıen a lakosok nagy része muszlim hitre tért. A váratlan és nagyon izgalmas leletnek számítanak, azok az agyagból készült görög betős feliratot tartalmazó keresztény sírtáblák, amelyek arról tanúskodnak, hogy vártnál jóval elterjedtebb volt az írásbeliség a középkor folyamán ezen a vidéken. A keresztény korszakból származik az a teljesen váratlanul elıkerült a Nílus Umm Sayal nevő szigetén épült sziklaerıd, amely minden bizonnyal a környékbeliek végsı menedéke lehetett, a gyakori nomád támadások idején. 1.3.2. A 2007-es eredmények A expedíció bázisa ebben az évben egy Dar el-Arab nevő településen volt. Az ásatások nagyrészt már feltérképezett, de még részletesen nem kutatott lelıhelyeken folytak, a szudáni régészeti hivatal által felajánlott, régészeti emlékekben nagyon gazdag területen, közvetlenül az épülı gát mellett. Ez a helyszín az ókori Núbia egyik legfontosabb városától, Napatától alig 40 km-re található. A területen eredetileg a régészeti hivatal végzett leletmentést, de számos lelıhely vizsgálatára korábban nem került sor. A legkorábbi lelet egy legalább 250 ezer éves szakóca, amely az Alsó-Paleolitikum korából származik. Az ıskori kutatások során számos három lelıhelyet sikerült részletesen dokumentálni, ezek közé tartozik egy nagyon korai, mintegy 6-7 ezer éves újkıkor település (Kr. e. 4.-5. évezred), ahol a lakosok, a kı és csonteszközök mellett már kerámia edényeket is használtak. Az edények helyi elıállítására utal az ebbıl a korból nagyon ritkán elıkerülı agyagtárgy, amellyel az edények falára a pontozott díszítést felvitték.

243


Különösen látványos és izgalmas leletek kerültek elı egy hegycsúcsokon elterülı, Kr. e. II. évezredbıl, a Kerma kultúra korából származó temetıbıl. Itt a szárazon rakott kövekbıl épült sírdombok gazdag melléklettel ellátott holttesteket rejtettek. A halottakat ékszereikkel és edényekbe helyezett étel és italáldozattal, együtt temették el. Elıfordult hogy a holtest mellé egész kecskét helyeztek. A nagy távolságokat átívelı kereskedelmi kapcsolatokra utal, hogy a sírokból a helyi termékek mellett a távoli Egyiptomban gyártott kerámiaedények is elıkerültek. Több helyen folytattunk feltárást a Kr. u. 3.-6. századból származó, sokszor óriási területen elterülı tumulusztemetıkben. A núbiai Meroitikus királyság (Kr. e. 3. sz. - Kr. u. 4 sz.) utolsó évszázadaiból és az ezt követı periódusból különösen gazdag emlékanyag került elı. A sivatagi tájból jól kiemelkednek azok a gyakran 20 m átmérıjő sírdombok, amelyekbe gazdag melléklettel temették el a halottakat. Az ásatások során több ilyen tumuluszt is feltárt a magyar kutatócsoport. A sírokból strucctojás, fajansz és üveg ékszerek, valamint kerámiaedények kerültek elı. A feltárások legnagyobb felülető munkája egy hatalmas kiterjedéső, Nílus partján álló Keresztény kori (Kr. u. 6.- 14. sz.) városban (el-Kuneysa) folytak. A város - amelynek egykori neve egyelıre ismeretlen - története minden bizonnyal évszázadokkal a keresztény idıszak elıtt kezdıdik, fontos kereskedelmi és közigazgatási központ lehetett. Nem kizárt hogy arany feldolgozásra utal a város egyik zónájában elıkerült többtucatnyi ırlıkı. A városban lakóépületeket és temetırészleteket tártunk fel, ugyanakkor sikerült feltárnunk a település elpusztult keresztény templomát, amely kıbıl és égetett téglából épült. Az ásatások mellett részletes térképezési munka is folyt, és alkalmazásra kerültek különleges fotogrammetriai módszerek, amelyek segítségével nem csak az épületmaradványokat, hanem a környéken igen gyakori sziklarajzok közül is sokat dokumentáltunk 2. Egy expedíció tapasztalatai, avagy „használati utasítás” Észak-Szudánhoz 2.1. A szudáni bürokrácia legfontosabb jellegzetességei Észak-Szudánban napjainkig a törzsi keretek határozzák meg a társadalmat. A törzsben élés egyik fontos jellemzıje, hogy tagjainak - amíg azok valami olyasmit nem követnek el, ami ellenkezik a törzsi elıírásokkal és ezzel magukat kizárják a közösségbıl -, minden körülmények között védelmet biztosít. A törzsnek, mint közösségnek megvan a saját szabályrendszere, amit íratlan hagyományok összessége alkot. Ezek a hagyományok és a törzs saját múltjának ismerete képezi az összetartó erejét. Ebben a fajta közösségben a vezetık a választás és a pozíció öröklésének egyfajta kevert szokása révén jutnak hatalomhoz. Általában egy preferált család férfi tagjaiból kerül ki a törzsi vezetı. Személyének kiválasztásában azonban fontos szerepet játszik az egyéni rátermettség. Legitimitása attól függ, hogy milyen sikeresen tudja elfogadtatni magát a törzs tagjaival. Mivel egy-egy törzs igen nagy területen élıket is magába foglalhat, általában az elsı ember után számos alacsonyabb rangú, bizonyos területekért felelıs vezetı következik a ranglétrán. A családokon belül a férfiaké az irányító szerep. Ez azonban nem jelenti azt, különösen Szudánban, hogy egyes asszonyok nem tölthetnek be fontos pozíciót. Ebben az esetben is az egyéni képességek a meghatározók.

244


A törzsi rendszerben a vezetık tekintélye és befolyása nagy, de nem felülbírálhatatlanok. Ha a törzsi tanács valamiben másként határoz, amennyiben egységesen képviselik azt az álláspontot, van lehetıség érvényt szerezni a vezetıvel ellentétes döntésüknek. A szudáni hivatalnok rendszerben bizonyos jelei megtalálhatók az elıbb röviden jellemzett törzsi viszonyoknak. A származás, a törzsi hovatartozás manapság is meghatározó bizonyos pozíciók elnyerésében. A legfelsıbb vezetı tisztelete és a ranglétra bizonyos fokainak egymáshoz való viszonya fontos, soha nem hagyható figyelmen kívül. Ennek gyakran viselkedésben is megnyilvánuló jelei vannak. A felsıbb vezetıvel szembeni udvariatlanság megengedhetetlen. Ugyanakkor a vezetık körül minden esetben kialakul egy tanácsadó kör, akik véleményükkel, információikkal segítik a fınöküket. Külföldiként érdemes nagy figyelmet fordítani ezekre a hierarchikus rendszerekre. Hamar fel kell mérni, ki az a személy, akinek a szavaira mindenképpen oda kell figyelni és érdemes információkat szerezni, azoknak az embereknek a kilétérıl, akik tanácsaikra hallgatnak a megfelelı helyeken. Ki kell zárni viszont azoknak a kishivatalnokoknak a hatalmi ambícióikkal való visszaéléseit, melyekkel óhatatlanul is szembekerülünk, külföldi, tehát kívülálló és pozíciójának tisztázatlansága miatt kihasználható személyként. A befolyásos barátok természetesen a bürokrácia útvesztıiben is segíthetnek, ezt azonban kár lenne túlértékelni. Gyakori ugyanis, hogy a külsı beavatkozás csak lelassítja a hivatalos ügymenetet. Erre csak akkor érdemes hagyatkozni, ha egy olyan ügyet szeretnénk elintézni, aminek nincs meg a hivatalosan meghatározott módja. Nem feltétlenül lehetetlen, hogy ezekben az ügyekben is elboldoguljunk egyedül, helyi ismeretség hiányában, de ebben az esetben nélkülözhetetlen az arab nyelv ismerete. A Közel-Kelet országaitól eltérıen Észak-Szudánban az általános hétköznapi ügyintézésben nem bevett gyakorlat a baksis. A mindennapi életben sem várják el a külfölditıl segítségükért cserében a pénzjutalmat. Ezzel általában nem is érdemes megpróbálkozni, mert vannak, akik kifejezetten sértınek találják. A hivatalokban sehol sem kérnek és nem is fogadnak el pénzt az ügyintézésért. A baksis az ügymenetet sem gyorsítja, általában minden elfogadható idın belül elintézıdik. Az azonban nagyon hasznos, ha az általunk kitőzött célban szudáni partnerekkel osztozunk. Az ı helyismeretük a beláthatatlannak ugyan nem tekinthetı, de külföldiek számára sok meglepetést ígérı bürokráciában nagy segítséget jelenthet az ügyintézés elıkészítésében, a hivatalos követelmények teljesítésének ismeretében. Idıt, energiát és bosszúságot spórolunk, ha szudáni partnereinket idıben értesítjük szándékunkról és segítségüket kérjük a hivatalos iratok beszerzéséhez. Ha ık is érdekeltek az ügyintézés gyorsaságában, családi kapcsolataikkal sokra mehetnek. 2.2. Az adminisztráció Szudánban, a 2005-ben elfogadott alkotmány szerint az arab mellett az angol is hivatalos nyelv. A valóságban az angol használatának elterjedtsége nem is hasonlítható össze az arabéval. A hivatalokban az arabot használják. Általában azt mondhatjuk, hogy az angol nyelv ismerete nem elegendı egy szudáni projekt sikeres kivitelezéséhez. Szudánban a népesség nagy része azonban legalább még egy nyelvet beszél, ami sok esetben az anyanyelve is. Ezek a nyelvek afrikai eredetőek és általában törzsenként eltérnek

245


egymástól. Több száz ilyen nyelv él még ma is, de számuk fokozatosan csökken. Az arab egyre fontosabb pozíciót tölt be a szudániak kommunikációjában, messze maga mögött hagyva az angolt. Azokban az ügyekben, amiben külföldiek kerülnek állami hivatalokkal kapcsolatba, kétnyelvő, azaz angol-arab az ügyintézés. Az őrlapok minden esetben ezen a két nyelven készülnek. A határozatokat írásban csak arabul vezetik rá, de a hivatalokban mindig vannak angolul is tudó munkatársak, akik segítenek az eligazodásban. A Szudánban tartózkodáshoz külföldiek számára nélkülözhetetlen engedélyek beszerzése nem kifejezetten bonyolult feladat. A nehézséget inkább az jelenti, hogy nincs megfelelı tájékoztatás arról, mit, mikor, hol és milyen papírok birtokában lehet elintézni. Az arab tudás ebben az esetben is nagyon hasznos lehet, hiszen ezeket az információkat arabul könnyen beszerezhetjük, míg angolul esetleg csak több napos értetlenkedés után érhetünk el eredményt. A hivatalok általában csak délelıtt tartanak nyitva, délután 2 óra körül az ırökön kívül már senki sem tartózkodik az épületekben. Az engedélyek megszerzéséhez számos őrlapot kell kitölteni, amelyek angol és arab nyelvőek. Az ügyintézési díjak és az engedélyekért fizetendı összegek nem alacsonyak. Ezeket a költségeket jobb mielıbb felmérni és számolni velük, mert a megfelelı papírok nélkül nem boldogulunk, a kiskapuk megléte Szudánban nem jellemzı. Az ügymenet 1 naptól 1-2 hétig tart. Ez, összehasonlítva a Közel-Kelet országaival nem tekinthetı hosszúnak. Azok, akik az egyes ügyek intézéséhez minimálisan szükséges 1 napot nem vesztegethetik el, vagy arab tudás hiányában bizonytalannak látják a sikert, a legmegfelelıbb, ha igénybe veszik az ügyintézésre szakosodott helyiek szolgálatait. Mindenütt találhatunk olyan, általában angolul is beszélı személyt, aki fizetség fejében elvégzi a feladatot.

2.3. Lakosság Szudán egy mesterségesen egybeszerkesztett ország. Nagy távolságok választják el egymástól az égtájak szerint felosztható vidékeit területileg, kulturálisan és népességileg is. Az ország fıvárosa, Kartúm ízelítıt ad a lakosság sokszínőségébıl. Az utcákon szembetalálkozhatunk elegáns, nyugati ízléssel öltözött, világos bırő muszlim észak-szudániakkal, mint ahogy éjfekete bırő, merész szabású ruhát viselı dél-szudáni keresztény lányok csoportjaival. Vagy klasszikus galabíját (egybeszabott, hosszú férfi felsıruha) viselı, turbános, barna bırő, bottal a kézben sétáló, de mégis ruganyos léptő öregekkel, akiket vidám és meleg színekkel pompázó kelmékbe burkolt, kecses mozgású, kendıt viselı nık kísérnek. Az ország lakosságának száma rohamosan nı, a jövı nemzedéke, a ma még gyerekhad pedig ott kergetızik naphosszat az utcákon. Vidáman és kíváncsian szegıdnek az idegen nyomába, mert Szudánban a külföldi még mindig ritka vendég. A népek, nyelvek, kultúrák és vallások sokfélesége kavarog a mesterségesen kialakított határokon belül. Az utóbbi évtizedekben a nagyvilág jobbára csak az erıszakos katonai akciók, népirtások kapcsán hallott Szudánról. Pedig az északi területek, az ókori Núbia vidéke - melyet a sivatag jótékonyan elzárt a zavargásokkal sújtott területektıl -, egy békés és máig ismeretlen vidék. Autóval csak mintegy tíz éve lehet biztonságosan megközelíteni a fıvárosból, egy kétsávos betonútnak köszönhetıen. Mióta ez az út megvan, napról-napra

246


jobban belekerültek az észak-szudániak is az ország vérkeringésébe. Az új gát pedig további lehetıségeket rejt magában, ennek egyik elsı nagyszabású példája a 4. katarakta közvetlen közelében létesítendı polgári repülıtér. Az északi országrész lakosságának jelentıs része núbiai törzsekhez tartozik és rendelkezik saját törzsi nyelvvel (pl. mahaszi, dongolawi), kisebb területeken, azonban magukat arabnak valló törzsek is élnek. A legelzártabb falvak idıs lakóit leszámítva azonban szinte mindenki tud arabul. A terület lakossága teljes egészében szunnita muszlim vallású. A vallásgyakorlása természetesen a mindennapok fontos része, de sem a vallási fanatizmus, sem a szabályok szigorú betartása nem jellemzı az északi lakosságra. Bár hivatalosan Szudánban az iszlám vallásjog, a saríja van érvényben és például szigorúan tilos az alkohol behozatala is, északon bizonyos keretek között (az utóbbi évtizedekben titokban) teljesen elfogadott az alkoholfogyasztás, és Karima környéke híres a datolyapálinkájáról. Az itt élık szoros kapcsolatban vannak a környezetükkel, hiszen mostanáig csak erre támaszkodhattak. Áram és kiépített utak hiányában ık még megélték, milyen leküzdhetetlen tud lenni akár 30-40 kilométer, és mekkora szükség a kenyér, ha nekik maguknak nincs hozzá gabonájuk. Az élet itt még valahogy lassabban folyik, van idı a régi történeteket mesélni, ha hamar beesteledik és a család egyetlen nagy szobájába húzódik. Az öregek továbbadták a következı generációknak a saját tudásukat, amiben az életrıl szerzett tapasztalataik mellett jól megfért a törzsi történelem és a régmúlt korok emberei után itt maradt emlékek magyarázata is. A régészek számára meglepı pontossággal ismerik a különbözı sírhalmok típusait, a nagy temetık, az évszázadok óta csak romhalmazként megmaradt települések és a történeti korok kezdeteibe visszanyúló sziklarajzok helyeit, funkcióját. A sírok szerkezetét is pontosan ismerik, sıt azt is meg tudják mondani egyetlen pillantás után, hogy azt a bizonyos sírdombot kifosztották már a korábbi évszázadokban, vagy érdemes feltárni, mert még rejthet magában leleteket. A hosszú ideig elzártan élı közösségekben szoros az összetartozástudat, fontos a származás, a törzsi hovatartozás. Ennek egyik jele a saját törzsi nyelv ismerete. A fiatalok egyre kevésbé ragaszkodnak a nyelvhez, szinte mindenki arabul beszél. A törzsi szerkezet azonban él és továbbra is meghatározza az itt élık viszonyait. Igaz, a modern államiság kereteibe nehezen illeszthetı bele, és a központi hatalom egyre erısödı elvárása, hogy régiókat alakítsanak ki. Az új régiók központjainak a nagyobb városokat teszik meg, melyekben adminisztrációs és katonai központokat alakítanak ki. Az északiak törekvése, hogy ezeken az új kelető igazgatási egységeknek az élére saját területükrıl származó emberek kerüljenek, akik a megfelelı képzettség megszerzése után térjenek vissza származási helyükre és itt kamatoztassák tudásukat a saját etnikumuk érdekeinek védelmében. 2.4. Az elzártság és kapcsolat az idegenekkel Általában azt mondhatjuk, hogy a núbiaiak nagyon vendégszeretı és kedves nép. Nyugodt életükbe színfoltot jelentenek az idegenek, akik mind egy-egy világra nyíló ablak a számukra. Szívesen mutatják meg a saját világukat, kínálják fel ételeiket, házukat és vizüket is a vendégnek, akitıl cserébe a külsı világ híreit várják. De soha nem tolakodóak, ha érzik, hogy valaki nem szívesen nyílik meg elıttük, udvariasan visszahúzódnak. Tudatában vannak saját életmódjuk, történelmük, szokásaik értékének. Ezekhez az értelmes határokon belül ragaszkodnak. Belátják, hogy a világuk lassan megváltozik, de abba, hogy milyen változások történjenek, bele akarnak szólni. Az érdekeikért, a törzsi vezetıik révén állami szinten is kiállnak. 247


Észak-Szudánban is vannak olyan területek, ahol a lakosság nagy részéhez képest késıbb (a középkor folyamán) bevándorolt, magukat arabnak valló törzsek élnek, akik folyamatosan saját és megszerzett területeik identitásának védelmére kényszerültek. A szomszédos törzsektıl elzárkózva élnek és a kívülrıl jövı hatásokra érthetı módon érzékenyebben reagálnak. A Merowe-gát építése gyakorlatilag teljes mértékben veszélyeztette egy ilyen törzs, a Monaszirok területét. Ezeken a területeken a kötelezı vendégszeretet behatárolt idıre terjed csak ki. A lakosság bizalmatlan az idegenekkel és nem látja szívesen a külföldieket. Vezetıik nehezebb helyzetben vannak, abban az esetben, ha felismerik, hogy a közösségüknek hasznos az idegenek ott tartózkodása vagy a végzett munkájuk. De ez akár fordítva is jelentkezhet, a személyes adottságok következtében elıfordulhat, hogy a közösség kívánja az idegenekkel való kapcsolatot, de vezetıik nem egyeznek bele. Érdemes szem elıtt tartani a tényt, hogy Szudán bizonyos részein a szinte folyamatos harcok miatt a lakosság kezében jelentıs mennyiségő fegyver halmozódott fel. A férfiak a helyi szokások szerint, általában rendelkeznek valamilyen fegyverrel. A mindennapok konfliktusainak kezelésében tehát nagyobb eséllyel alkalmazzák a fegyveres megoldást. A karhatalom jelenléte és beavatkozása pedig magával vonja a fegyveres beavatkozást. Külföldiként tehát figyelmet kell arra fordítani, hogy a nézeteltéréseket a helyi hagyományok szerint mindig a lehetı leggyorsabban, az érintettekkel személyes megbeszélésekben tisztázzuk. 2.5. Tárgyalási módszerek Bárminemő tárgyalás esetén elegendı idıt kell hagyni a megállapodás eléréséhez. Ez akár heteket, hónapokat is jelenthet. A szudáni fél ugyanis hosszan és több oldalról is mérlegeli a helyzetet és nehezen mondja ki a végsı szót. Természetesen itt is fontos szerepe van az alkunak. Szudánban is érvényes, hogy azt a partnert becsülik igazán, akivel hosszas alkudozás során sikerült egyezségre jutni. A nyelvi korlátok, illetve az ebbıl adódó félreértések miatt ajánlatos arabul tudó személy jelenlétében folytatni a megbeszéléseket, mert nem kizárt, hogy ezzel akár szándékosnak is tőnı félreértéseket küszöbölhetünk ki, ami sok kellemetlenségtıl kímél meg minket a késıbbiekben. Nem ajánlatos türelmetlenkedni, hiszen a másik fél is a megoldásban érdekelt. Évszázados szokásaik kereteibıl nehezen lépnek ki, inkább eltekintenek az üzlettıl. 2.6. Személyes tapasztalatok Két, egyenként 6-7 hetes szudáni ásatási szezon megszervezése és lebonyolítása gazdag tapasztalatokkal vértezett fel bennünket. Mind a ketten jártunk, éltünk és dolgoztunk már korábban a Közel-Keleten, ami jó kiindulópontot nyújtott. Ennek ellenére számos alkalommal olyan helyzetekkel szembesültünk, amelyek számunkra is újdonságként hatottak. Az elsı ásatási évadunkban a Nílus völgy olyan területén dolgoztunk, ami a 4. kataraktától való távolsága miatt még a núbiaiak számára is ismeretlen terület volt. Ez a vidék a Monaszírok, a környék egyetlen, a középkor folyamán betelepedett arab származású törzsének fennhatósága alá tartozott. Egy elzártan élı közösségrıl van szó, akik a gátépítés miatti kitelepítések igazi veszteseinek tartották magukat. A leletmentést végzı régészekkel szemben elutasítóan viselkedtek. Munkájukat akadályozták és bizonyos helyeken egyenesen 248


elküldték ıket, illetve arra is volt példa, hogy elzavarták az oda érkezı kutatókat. Ezzel akartak nyomást gyakorolni a kormányra, kedvezıbb feltételek kicsikarása érdekében. A várható nehézségek miatt már Kartúmban megfelelı, helyi kapcsolatokat kerestünk. Így, ismeretségek révén jutottunk el végül biztonságban a koncessziós területünkre, ahol a helyi vezetı személyesen vállalt értünk garanciát. Az ı személyes engedélyével maradhattunk és dolgozhattunk. İ volt az összekötı kapocs köztünk és a helyi közösség között. Személyes biztonságunkat, eszközeink és tárgyaink biztonságát az ı szava és átvitt értelemben a személye védte. Egyetlen alkalommal azonban még így is majdnem a terület elhagyására kényszerültünk, mivel néhány monaszír vezetı azt szorgalmazta, hogy a törzs egésze egységesen lépjen fel a régészekkel szemben és ahol még dolgoznak, ott azonnal hagyják abba a munkát, illetve a lehetı legrövidebb idın belül hagyják el a területet is. Ekkor a környékünkben lévı falvak vezetıivel egyeztetve, a sejkünk elérte, hogy ne kelljen az adott szavát megszegnie és mi a munkánk végeztéig maradhassunk. Személyes ügyének tartotta az ott létünket, hiszen mi rá bíztuk magunkat és betartottuk a közösség szabályait, ennek megfelelıen kiállt mellettünk, még a saját törzsének többi vezetıjével szemben is. Európában ismeretlen az az érzés, hogy bizonyos szükségleti cikkekhez nem lehet hozzájutni. Ez még érthetı is lehet, ha a dolog hiánycikk. Hiszen azt könnyő belátni, hogy sok minden, aminek szükségét érezzük itthon, nem található meg Szudánban, fıleg nem egy ilyen elzárt vidéken. Az igazi nehézséget az jelenti, ha olyan élelmiszert szeretnénk beszerezni, ami a falusiak táplálkozásának is részét képezi, de valahogyan nem boldogulunk. Ezzel a helyzettel találtuk szembe magunkat, amikor elıször tojást, majd paradicsomot és csirkét szerettünk volna rendszeresen vásárolni. A segítıkész barátaink, akik ezeket a termékeket naponta fogyasztották, idırıl idıre feltőntek egy adag zöldséggel vagy tojással, de ez egy csapat mindennapi élelmezéséhez nem volt elegendı, illetve az esetlegesség miatt nem lehetett rá számítani. Több emberrel is sikerült megállapodni a rendszeres szállításról, de valahogy mégsem hoztak semmit a megbeszélt idıpontokra. Azt, pedig, hogy fizetnénk, akár többet is csak hozzák minden nap a kért élelmiszereket, meglepetten hallgatták. A már meghozott dolgokért fizetendı összeget is csak nagy nehezen sikerült megtudakolnunk. Egy jó idıbe telt, mire megértettük, hogy ık ezt igazán csak szívességbıl adják, a felajánlott pénznek pedig, mivel nem igazán tudják mire felhasználni, nem érzik az értékét. Az pedig, hogy a pénz akár motiváló erı is lehetne, végképp megdöbbentette ıket. Sokkal többre mentünk volna, ha van egy olyan személy a csapatban, aki naponta kapcsolatot tart a szomszédokkal, elbeszélget velük és minden nap elkéri tılük a szükséges élelmiszereket. A második terepi szezonban már jóval felkészültebben kezdtünk bele. A régészeti hivatal segítségével egy idıs, tapasztalt szakácsot vettünk fel, aki az új koncessziós területünkön kiválóan elboldogult a helyi viszonyokkal és megoldotta a beszerzések problémáját, igaz ebben az évben már csak 40 km-re voltunk a legközelebbi nagyobb településtıl. Konklúzió A Magyar Merowe-gát Régészeti Project megvalósításával az elsı humán tudományos vállalkozás volt Észak-Szudánban. Az expedíció két megvalósult terepi szenzonja alapján elmondhatjuk, hogy Szudán – Kartúm, a fıváros környékét leszámítva - logisztikai szempontból komoly szervezést igénylı, adminisztrációs szempontból meglehetısen bürokratikus ország. Bármilyen vállalkozás szempontjából a területen nagyon ajánlatos arabul jól tudó személy jelenléte. A nehézségekért azonban jelentıs segítséget jelent számos ember önzetlen jóindulata, udvariassága és páratlan szudáni vendégszeretet.

249


További információ a Magyar Meroé Alapítvány oldalán a www.meroe.hu címen található. Abstract In this article we are presenting the history of the Hungarian - Sudanese Archaeological Rescue Project conducted in between 2006 – 2007 in Northern Sudan. In this study we are mainly focussing on the questions of organization and logistical difficulties of such a project. We hope that information and hints presented here will be useful for other future scientific or cultural projects or even for developers who are planning investments in Sudan. Felhasznált irodalmak: W. Y. Adams (1977): Nubia: Corridor to Africa. Princeton, S. M. Ahmed (2004): The Merowe Dam Archaeological Salvage Project. In: Sudan: Ancient Treasures. (szerk: D. A. Welsby és J. R. Anderson), London Ch. Bonnet , Kerma, Territoire et Métropole. Kairó, 1986 Ch. Bonnet, Quarante ans de recherches archéologiques au Soudan. Les fouilles de KermaDoukki Gel. in: Kerma et MéroéCinq conférences d’archéologie soudanaise, Kartúm, 2005 812 Lassányi G. (2005): Új mentıakció Núbiában. In: Ókor, 2005 1.-2. szám, 110-111 Lassányi G. (2006): Magyar régészeti kutatások Szudánban. In: Ókor, 2006 3-4 szám, 115116 Lassányi G. (2007): Magyar leletmentés Szudánban -A Magyar Merowe-gát Régészeti Projekt 2007-es szezonja,. In: Ókor 2007, 3. szám megjelenés alatt Török L. (1988): Late Antique Nubia. Budapest, Török L. (1997): The Kingdom of Kush. Handbook of the Napatan-Meroitic Civilization. LeidenNew York-Köln, D. A. Welsby: (2000)The Mediaval Kingdoms of Nubia. London, 2002

250


6. FEJEZET A TUDOMÁNY ÉS A CIVIL SZFÉRA, TAPASZTALATOK ÉS JÖVİKÉP

251


ONE LOOK ABOUT THE EDUCATION IN AFRICA Fernanda Maciel Correia University Porto

STRATEGICAL ORDER OF THE EDUCATION Szent Istvá István University Hungary

ONE LOOK ABOUT THE EDUCATION IN AFRICA

We know more than we can tell (Polanyi´ Polanyi´s famous aphorisms)

With this text we expect to: – Share our experience and reflexions about education – Explain how we perceive African education – Exchange ideas – Debate

252


Outline 1. 2. 3. 4.

Education is a right to the human being Education promotes development Interpret the concept of development Interpret the new concept of time and its utilization 5. The importance of the preservation of the tacit knowledge 6. Strategical order of the education 7. Final notes

1. Education is a right to the human being To guarantee that the African societies are capable of constructing their future in all dimensions demands

education

Education is a right – point of view of the citizen – (Derives from the Universal Declaration of Human Rights)

Education is a service - point of view of supply – (The World Bank policy)

253


2. Education promotes development We evidenced... evidenced... – the importance of education for the dignity of the citizens and for the durable and inclusive economiceconomic-social development. development. – development demands a high quality in the education, education, capable of integrating its characteristics and of placing them at the level of the best that practices around the world – the countries that invested high in education with a long time strategy or even with a shorter time strategy had reached high rates if growth and high levels of human satisfaction – the education and training generate development and development generates education and training particularly by the release of resources

2. Education promotes development

...We evidenced – the countries that invested high in education with a long time strategy or even with a shorter time strategy had reached high rates if growth and high levels of human satisfaction – the education and training generate development and development generates education and training particularly by the release of resources

254


3. Interpret the concept of development

To develop is going to guarantee everybody’s accessibility to the commodity and to a citizenship compatible with the level of contemporary civilization The development is always regional and has to reflect the improvement of citizens’ life conditions. The more peripherical the societies are the more important the education is.

4 . Interpret the new concept of time and its utilization

About performance of the democracy in Africa, Africa, André é Salifou states that: : Andr that …notre continent doit aussi s´íngé ngénier à decouvrir trois vertus cardinals à savoir La gestion rationnelle du temps Le sens de l´organisation et de la discipline La valeur du travail et le respect des biens publics

We think that education can contribute for the rediscovery of these three statements To make a different future requires individual and social new conditions, a new proceeding that requires a new logic – logic of project In project we consider important questions such us – objectives to reach, cultural notion of time, rational management of time, resources, context

255


4 . Interpret the new concept of time and its utilization

We think that education can contribute for the rediscovery of these three statements To make a different future requires individual and social new conditions, a new proceeding that requires a new logic – logic of project In project we consider important questions such us – objectives to reach, cultural notion of time, rational management of time, resources, context

5. The importance of the preservation of the tacit knowledge

When we speak about education we speak about an amplified concept of education – – – –

All processes of education and learning Formal / informal /professional /professional Compulsory and complementary LifeLife-long learning

Education and knowledge are linked We are part of the knowledge society and we speak about economy of knowledge But – what is knowledge? – what kind of knowledges? – how to manage the knowledge?

256


5. The importance of the preservation of the tacit knowledge What kind of knowledge and why is this important to Africa In Africa the educational process must pay attention – – –

to the tacit knowledge, knowledge, to the endogenous knowledge of these peopleTacit knowledge is knowledge that people carry in their minds and it is, therefore, therefore, difficult to access. – is considered to be more valuable because it provides context for for people, places, ideas and experiences – Tacit knowledge has been described as “knowknow-how” how” (as opposed to “knowknow-what” what” (facts), “knowknow-why” why” (science) and “knowknow-who” who” (networking)

It involves learning and skill but not in a way that can be written down. Tacit knowledge may seem a simple idea but its implications are large and far reaching

Tacit knowledge cannot be effectively spread through an organization In any place and particularly in Africa we must have in account the tacit knowledge, knowledge, to fight for his preservation and to link it with the express knowledge, knowledge, with the scientific knowledge. ETNOMATEMATICA is an example “what is ethnomathematics? The domain of ethnomathematics has several overlapping aspects. (1.) Some 'ethnomathematicians' search out instances of activities in other traditions which can be analyzed in terms of western mathematics. (2.) Others are truly 'anthro'anthro-mathematicians;' these are trained anthropologists who, in order to better understand a particular culture, examine the mathematics woven into and shaped by the fabric of that culture's heritage and activities. (3.) Yet others are sociologically oriented, primarily concerned with the plight of peoples of nonnonwestern tradition who are asked to learn 'western mathematics' (often in a very formal structured way).” way).” (http://www.rpi.edu/~eglash/isgem.dir/texts.dir/fullmont.htm)

257


6. Strategical order of the education The education is one vector of the social development and expresses it through the regional development and the populations’ populations’ conditions of life. life. So – education must be programmed and based on participation and mobilization of the local reality – It is inevitably expressed within the local dimension

The more peripherical the societies are, the more important the education is

6. Strategical order of the education

Education is an aspect of the totality of the social phenomena It needs to be networked with other aspects of the whole and so in peripheral regions it may be aware of the links with the densifying of inter-sectorial relations It must be able to reflect interaction between multiple social agents with different possible consciences and multifaceted views

258


6. Strategical order of the education Based on knowledge of society Go on a participative methodology Turning point for the future Linked with the economy, the politics, the national and international dynamics Inspired in secular knowledge The materialization of education demands an articulated intervention... ...that we intend to mention when we speak about strategical order of education

7. Final note

How to achieve the Millennium Development Goals in Africa till 2015? – To ensure that all boys and girls complete a full course of primary schooling – To ensure that all children remain in school and receive a high quality education. It is important to look into the deep educative transformations that must be done in the “disfavorable” disfavorable” regions

259


A tudás-üzlet a mai Afrikában. Szakoktatás, képzési projektszerzésstratégiák új típusú lehetıségei a fejlıdı országokban Pekli József, egyetemi docens Szent István Egyetem, Mezıgazdaság- és Környezettudományi Kar Nemzetközi Fejlesztési és Trópusi Osztály Nyersen talán, de ki kell mondani, hogy a tudás is üzlet a mai Afrikában. A legtöbb afrikai országban a lakosságnak körülbelül a fele iskoláskorú. Ez azt jelenti, hogy nagyon sokan vannak eleve benne az oktatási rendszerben. Politikai döntés kérdése, hogy az alapfokú oktatást mindenki számára biztosítsák, mert ık adják az utánpótlását a középfokú képzésnek, hogy aztán tudjanak az egyetemekre, fıiskolákra tovább lépni. A világon a legtöbb egyetem három dologban szokta összefoglalni filozófiáját, küldetését: 1. oktatás, 2. kutatás, 3. tudományos szolgáltatások Ezeknek a százalékos változása nagyon sok esetben jellemzı, Gödöllın ez körülbelül 70, 20 és 10 körül alakul, de nyilván más egyetemeken más arányokkal fogunk tudni találkozni. 1. OKTATÁS Az afrikai államok többségében az oktatási helyzetkép a következık szerint alakul: Hagyományos iskolarendszerő képzés − alapfokú képzés − középfokú képzés − felsıfokú képzés: BSc, MSc, PhD Iskolarendszeren kívüli oktatás − írástudatlanság felszámolása − nıprogramok − felnıtt posztgraduális szakmai továbbképzés Hagyományos iskolarendszerő képzés Az alapfokú, vagy az alatti oktatással nem akarok hosszasabban foglalkozni, ez helyi szinten az egyes országokban viszonylag jól mőködik, s a középfokú oktatást is megoldották. Ezen a téren kevés külföldi oktató van. A felsıfokú oktatás szintjei, fokozatai a BSc, MSc, PhD képzés. A „bolognai folyamat” ismeretében valamennyiünk számára világos, hogy ezek a dolgok mit jelentenek. Az afrikai országok többségében ezt a rendszert már évtizedekkel a magyarok elıtt alkalmazták. Most tehát mi egy olyan rendszerbe akarunk bekapcsolódni és azt „javítani”, melyet elıttünk egyes államok már 20 - 30 évvel használtak. 260


BSc szintő képzés Az afrikai országok óriási többsége megoldotta, de azért ebben is van mit keresnünk. E képzési szinten, ahova beléphetünk, a következık biztosítása, fejlesztése: - Oktatók - Felszerelés - Tananyag - Tanüzemek létesítése Nem véletlenül emelem ki elsı helyen az oktatókat, mert nagyon sok Afrikában járt kolléga találkozik azzal a helyzettel, hogy megdöbbenésére sokkal jobb felszerelések vannak, mint Magyarországon, de nincs aki ezt szakszerően üzemeltesse, tisztességesen megtanítsa a kezelésüket, megtanítsa pl. a kézikönyvek, a gépek használatát. Sokszor nincsenek a ragyogó számítógépes parkokhoz programok, informatikusok. Elıfordul, hogy adományozók hatalmas értékő felszereléseket szállítanak le, s aztán becsukják a labort, volt egy látványos átadás, és utána nem mőködik, nem üzemel. Tehát megtörténik a nagy üzlet, átadják a felszereléseket, és utána elvonulnak, mert nem lesz olyan európai oktató, aki mondjuk 2-3 ezer dollárért havonta hajlandó lenne elmenni BSc szinten a trópusokra oktatni. MSc szintő képzés Az afrikai országok nagy részében nincs, vagy alacsony színvonalon mőködik. Az MSc-nek a kialakítása Magyarországon is most folyik, és nagyon hasonló problémákkal, ha úgy tetszik, párhuzamosan küzdünk. Az afrikai államok közül kevesebben teszik, hogy ık maguk fejlesztenek. Miért? Mert oktató kell, s milyen oktató kell? MSc-hez már minısített oktató kell. PhD nélkül már nem lehet oktatni, tantárgyat vezetni az MSc-ben, mert oktathat ugyan, de nem fogadják el utána a diplomáját Európában, akkor meg nincs értelme az egésznek. Mi a megoldás? − Külföldre, s fıleg az anyaországába küldik a hallgatókat, a mozambiki nyilván Portugáliába, a guineai Franciaországba, és így tovább. − Sandwich programok: (annak idején az amerikaiak találtak ki és máig ragyogóan csinálják). Az oktatás nagy része a saját országban történik, csak a kiemelt tantárgyakat, különleges témákat, vizsgákat, viszont a fogadó országban végzi el. Elınyei:

a diák az ideje nagyobb részét otthon tölti, megırzi a munkahelyét, a pozícióját, fenn tudja tartani a családot, a munka kutatási részét a saját nyelvén, a hazai egyetemén tudja csinálni. gazdagodik saját országa a technikai fejlıdés, tudásbázis növelése révén

Ezek a vegyes programok nagyon jól mőködnek a francia, angol nyelvterületen, és Magyarországon többek között a gödöllıi egyetemen is jó néhányra van példa. Ami probléma szokott lenni, hogy ki fizesse a révészt, aki átviszi ezt a programot a túloldalra. Eddig mi

261


magyarok nem nagyon csilloghattunk, mert mindig az volt az elsı kérdés, és akkor mi az ösztöndíjjal a helyzet? Mindig azt mondtuk, hogy legfeljebb a saját részünket itthon valami kedvezményes áron nyújtanánk. Ez pedig nem egy versenyképes javaslat egy mindent ingyen adó angol, amerikai vagy akár spanyol, stb. ajánlattal szemben. PhD szintő képzés Hasonló megoldások vannak, mint az MSc esetében, csak ahogy közeledünk a tudáspiramis csúcsa felé, nyilvánvalóan kevesebb embert érint. A PhD programnak azonban már egy jelentısebb tudományos kutatási háttere kell, hogy legyen, s idıben is elnyújtottabb, minimum a duplája, mint egy MSc képzés. Egész Afrikában talán 6 olyan ország van, amelyiknek a PhD programját az Európai Unió intézményei elfogadják. Vannak olyan „furcsa” programok, amikor bilaterális, egyetemek közti szerzıdés keretében elfogadják ugyan az afrikai ország diplomáját, de az pl. már a szomszédban sem érvényes. Tehát egyszerően nincs értelme az ilyen típusú PhD programoknak, mert mindenki azt nézi, hogy hol szerezte a papírját. (Hozzá kell tennem, hogy sok magyar is így járt. Olyannyira, hogy a magyar diplomák egy részét, pl. a DélAfrikai Köztársaságban sok helyütt nem fogadták el. MSc szintőként elvégezte pl. a gödöllıi egyetemet, elment Dél-Afrikába, és közölték vele, hogy a gödöllıi egyetem papírja náluk BSc szintő, mert akkor Magyarországon még nem volt ismert az MSc, nem volt benne az akkreditációs rendszerben). A PhD-ra jellemzı, hogy a doktori címért a legtöbben külföldre mennek. Nyilván nem a legszegényebb rétegek gyerekeit viszik külföldre, hanem kifejezetten az arra anyagilag felkészült hátterő réteg tagjai mennek, és ık lehetnek késıbb országukban az új értelmiség vezetı képviselıi. A PhD képzésnél már nagyon határozottan megjelenik a sandwich programok fontossága. A gödöllıi egyetemen is többen vannak ilyen program keretében doktorin, mint MSc-n. A PhD képzés forrásai: − Az esetek többségében, ha nem a leggazdagabb rétegekrıl van szó, akkor mindig a donor országokból, intézményekbıl származott. Magyarország 30 évvel ezelıtt évente ezres nagyságrendben fogadott doktoranduszokat. Akkor még létezett egyetemi doktori fokozat, valamint kandidátusi fokozatnak hívták a mai PhD-hoz hasonló fokozatot – ma már ez nagyságrenddel kisebb szám, kevesebb, mint 100 fınek adunk évente ösztöndíjat. Jelenleg a magyar segélyek hátterében donorálás ebben a témában szinte alig történik. − Új lehetıséget jelent az EFA programnak az igénybevétele, mert ezt 2008-tól nekünk is ki lehet erre a célra használni. Arra hívnám fel a figyelmet, hogy nyugodtan lehet kezdeményezni továbbképzési programokat, van rá lehetıség. Ösztönözni kell a külügyet, s az oktatásügyet az EU által finanszírozott tudományos programok indítására. Iskolarendszeren kívüli oktatás Alsó, vagy még alacsonyabb fokon történı oktatás Az írástudatlanság felszámolása a legkeményebb, a legnehezebb munka, ezt kell a sárkunyhóban elvégezni, - így érthetı, hogy olyan nagy tolongás nincs a vállalkozások részérıl, ez a terep megmaradt a civil szervezetek számára. A civil szervezetek között nagyon

262


sokféle van, hemzsegnek Afrikában az amerikai, nyugat európai és egyéb alapítványok, melyek fölépítenek egy kis NGO-t, de valójában csak alapfokú képzést végezhetnek, mert egyébre nincs is meg a jogosítványuk. Tehát hiába vállalnának be bármilyen szakképzı magániskola, lásd magyar modelleket, utána ezeket a papírokat sehol senki nem fogadná el. Azt ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy Afrikában a papírnak nagy értéke van. Ott még az írást, a dokumentumokat komolyan veszik. Nıprogramok A képzés célja, hogy a nık oktatásával, célirányos szakmai tudást adva nekik, bekapcsolják ıket az ország gazdasági életébe. Felnıttek posztgraduális szakmai továbbképzése Ritka, hogy kiutaztatnák a diákokat külföldre, az esetek nagy részében ez a helyszínen folyik. Európai oktatás általában nagyon speciális tudást igénylı esetben fordul elı, s úgy, hogy része annak a csomagnak, amelyikben valamelyik nagyvállalat eladta XY termékét. Az a jellemzı inkább, hogy helyben folynak az 1-2 hetes továbbképzések. Vannak nemzetközi fejlesztési programokhoz kapcsoltak is, de a tömeget nem ık adják igazán, bár a FAO is, és más nemzetközi szervezet is végzi ezt a feladatot. 2. KUTATÁS Jelenleg Afrikában érdemi kutatómunka, valós tudományos tevékenység szinte teljes egészében csak az egyetemeken folyik. Ezen kívül nagyon ritkán találni kutatóintézeti, vagy egyéb más, akár magánfinanszírozású tudományos programot. Európában nem ritkák a kutató-fejlesztı cégek, viszont ilyen Afrikában alig van. Afrikában a kutatásnak a legelsı dolga az volt, hogy létrehozták az állami irányítását, azaz lemásolták az anyaországbeli rendszert, ahol ennek van egy külön minisztériuma, és a minisztériumon belül vannak kutatási államtitkárságok, - és ezt töltötték föl létszámmal. Felfejlesztették magát az irányító apparátust, és utána fölülrıl lefelé kezdik az anyaország mintájára kiépíteni az intézeti rendszert. Az a jellemzı, hogy a kutató intézmény nemcsak kutat, hanem egyúttal sokszor hatósági jogkört is kap. Igazság szerint elıbb játsszák el a hatóságot, mint hogy kutatnának. Nagyon sajátos, viszont arra mindenképpen jó, hogy ahogy megszületik az új „saját” értelmiségi réteg, akkor, íme kapott egy tőrhetıen fizetett állást, és rajta keresztül szépen-lassan kiépül a rendszer. A kutatás területén nagyon sok álláshely van külföldieknek is. Nem ritkaság az, hogy a minisztériumokban nem az illetı ország állampolgára fogadja a látogatót, hanem egy dán, egy francia, stb. nemzetiségő. Viszont ez úgy történik az esetek többségében, hogy az adott ország, amelynek az állampolgára ott van pl. egy afrikai minisztériumban, fizeti az illetınek az állását, és levonja szépen a segélybıl, abból a bizonyos kétoldalú segélykeretbıl. Ez majdnem ugyanaz a megoldás, amit a PHARE programokkal pár éve még mi is láthattunk. A módszer úgy látszik nagyon jól bejött a kelet-európai bıvítésben, ugyanezt tehetjük mi is, most már benne vagyunk az Unióban, nemcsak a szépet, a nehezet is kell tudni vállalni. 3. TUDOMÁNYOS SZOLGÁLTATÁS Az afrikai országokban döntı többségében az a jellemzı, hogy a tudományos szolgáltatás intézményekhez, programokhoz kötötten mőködik: − egyetemekhez kötötten

263


− kormányzati szervezetekhez kötötten: a mezıgazdaságban e téren kiemelkedı szerepe van a FAO-nak − regionális programokhoz kötötten − multinacionális vállalathoz kötötten: kiemelkedı pl. a vetımagosok, az állatgyógyászok és növényvédık szerepe, akik nagyon magas szinten mővelik és adják el a szakmájukat, − magánszektor alig van jelen. Helyi jellemzı elvárások a szaktanácsadással szemben Modell-tangazdaság megépítése Maximálisan kézzelfoghatónak kell lenni annak a dolognak, amit el akarunk adni, fogadtatni. Az afrikaiak nem szeretnek csak beszélni egy témáról, látni akarják, szeretnék megtapogatni, ezért kell a modell tangazdaságot megépíteni, akármilyen kicsikét is. Oda akar menni, nem elég színes képekkel körbejárni, és mutatni egy fényképet, vagy bemutatni egy videót, ez az idıszak már elmúlt, kézzelfoghatóvá, szemléletessé kell tenni a témát. Azonnali beszerezhetıség Az afrikaiak másképpen gondolkodnak, ezen a kontinensen mintha nem lenne „jövı idı”. Ha van kedve, valamint pénze hozzá, vagy tudja megajánlani, akkor azonnal hozzá akar jutni a szaktanácsadás tárgyához. Lehet, hogy két hét múlva már nem is érdekli a téma. Aki hatékonyan akar a tudás-iparban üzletember lenni, el akar juttatni bármilyen árut, tömeges terítést akar, és ebben benne van a szaktanácsadás, akkor muszáj, hogy valahogy ezt a dolgot kicsit felgyorsítsa valamilyen hitelkonstrukcióval, térítésmentességgel. Összefoglalás A bemutatott lehetıségek alapján elmondható, hogy az afrikai kontinensen hihetetlen üzlet van a tudás átadásában, a lehetıségek nagyon változatosak. − A magyar oktatási, tudományos intézmények, vállalkozások szellemi tıkéje valamennyi területen versenyképes. − A 10. EFA forrásai kifejezetten erre a célra is felhasználhatók. Ki kell emelni azt a különbséget, ami a 8., a 9. és a 10. EFA között van. A forráshiányos intézményeknek, vállalkozásoknak nem a saját pénzüket kell befektetni, hanem olyan ötlettel kell odamenni az afrikai partnerintézményhez, hogy együtt pályázhassanak ezeknek a forrásoknak sikeres elérésére. − Lépni kellene, de szervezetten, mert egyénileg kiszolgáltatottabb a magyar egyéni munkavállaló, de még az egyetemek is! Summary Based on the introduced opportunities it can be stated that in he African continent there are enormous business opportunities in knowledge transfer. The opportunities are rather diversified. − Intellectual capital of the Hungarian training and scientific institutions is competitive in all areas. − Resources of the 10th EFA can be specifically used for this purpose. We have to mention the difference between the 8th, 9th and 10th EFA. Institutions and enterprises struggling with the lack of resources do not have to invest their own money: they just

264


have to present their ideas to the African partner institutions and then jointly submit tender bids to win the required resources. − We should make our move, but in an organized form, because everyone – including the Hungarian employees and even the universities – are more exposed individually!

265


A HAND Szövetség. Magyarországi civil szervezetek és Afrika Szilasi Ildikó A HAND Szövetség Magyarország Európai Uniós és OECD tagsága sürgetıvé tette azoknak az intézményeknek és mőködési mechanizmusoknak a kialakítását, amelyek egy hatékonyabb magyar részvételt biztosítanak a nemzetközi fejlesztési együttmőködés területén. Mialatt a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma kormányzati jóváhagyással kidolgozta a nemzetközi fejlesztési együttmőködés magyar koncepcióját, fejlesztési és humanitárius területen dolgozó magyar nonprofit szervezetek szükségesnek ítélték egy magyar NGDO-kat -Non-governmental Development Organisation- tömörítı szervezet létrehozását. A több hónapos elıkészítı munka után 2003. június 24-én megalakult a HAND37- Nemzetközi Humanitárius és Fejlesztési Civil Szövetség, amely a nemzetközi fejlesztéssel és segélyezéssel foglalkozó civil szervezetek platformja Magyarországon. A szövetség létrejöttét a Canadian International Development Agency (CIDA) Közép- és Kelet-Európára koncentráló (ODACE) programja támogatta. Az egyesület küldetése, hogy a tagszervezetek fejlesztés és humanitárius segélyezés terén szerzett évtizedes tapasztalatát hasznosítva hozzájáruljon egy fenntartható fejlesztést szolgáló, átlátható nemzetközi együttmőködési politika kialakításához, és ennek során szakmai együttmőködı partnere legyen a magyar kormányzati szerveknek. A HAND tevékenységei szintjén képviseli a Magyar NGDO szektort, szolgáltatásokat nyújt a tagszervezetei számára valamint figyelemfelkeltı és társadalmi szemléletformáló kampányokat szervez. A HAND kapcsolatot épít és kommunikál a hazai stakeholderekkel, elsısorban a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumával, nemzetközi szinten a CONCORD-val38, a Trialogval39, egyéb nemzetközi és Európai Uniós intézményekkel. Sok esetben részvételi lehetıséget biztosít tagszervezetei számára hazai és külföldi képzéseken, konferenciákon, szakmai találkozókon, hozzájárulva ezzel azok kapacitásépítéséhez. A HAND hozzáadott értéke – véleményem szerint- a tagszervezetek számára abban rejlik, hogy nemzeti ernyıszervezetként olyan információkban részesül, kommunikációs csatornákban vesz részt, amelyek a tagok számára nem lennének elérhetıek. Továbbá az állásfoglalások együttes kidolgozása, valamint a szervezett érdekérvényesítı tevékenység is nagyobb potenciált biztosít tagjai számára a közös célok elérésének érdekében. A tagszervezetek által fontosnak tartott kormányzati vagy hivatalos szervekkel a HAND-ben formális módon van lehetıség párbeszédet folytatni, erıs szervezeti támogatottsággal. A HAND, amely jelenleg 26 tagszervezetet tömörít, nyitott újak felvételére. A HAND-en belül 2007-ben hat tematikus munkacsoport kezdte meg mőködését: Nemzetközi Fejlesztés; Szemléletformálás; EU Integráció és Szomszédsági Politika; Globális Nevelés; Aid Watch és Afrika. A HAND Szövetség Afrika munkacsoportjának célja az Afrikával foglalkozó magyarországi és európai civilszervezetek, intézmények és szereplık együttmőködésének elısegítése, tevékenységeik összehangolása és az Afrikával kapcsolatos stratégiafejlesztés. Hálózatépítı, lobby és szemléletformáló tevékenységet végez Magyarországon és az EU-s fórumokon az Afrikára irányuló tevékenységek (különös 37

Hungarian Association of NGO-s for Development and Humanitarian Aid, www.hand.org.hu European NGO Conferedation for relief and development, www.concordeurope.org 39 Trialog- development NGO-s in the enlarged EU 38

266


tekintettel a fejlesztési és humanitárius segélyezési) támogatottságának növelése érdekében. Mőködése során hangsúlyt fektet a szektorok közötti együttmőködésre, melyet - civilkormányzati, civil-üzleti, civil-média - kerekasztal beszélgetések szervezésével segíti elı. Az Afrikával foglalkozó civil szervezetek közösen kidolgozott állásfoglalására alapozva, szervezett lobby tevékenységet végez a témát érintı kérdésekben. Hatékonyabb a tevékenység és a kommunikáció, ha minden tagországban egy ernyıszervezet lát el bizonyos információ-közvetítıi és kommunikációs feladatokat, valamint, ha a tagszervezetei által közösen meghatározott célokért érdekképviselı tevékenységet a platform végez. Az Európai Uniós tagországok nemzetközi fejlesztéssel foglalkozó platformjának közös fóruma a brüsszeli központú CONCORD, amelyben 22 nemzetközi hálózat, 20 nemzeti platform jelenlétével közvetetten 1600 európai székhelyő fejlesztési és segélyezési szervezet képviselteti magát. A CONCORD szervezetén belül 10 tematikus munkacsoport foglalkozik egy-egy kiemelt témával. A munkacsoportok a nemzeti platformok valamint nagyobb nemzetközi tagszervezetek delegáltjaiból tevıdnek össze. Többek között külön csoport foglalkozik az élelmiszerbiztonság, a szomszédsági politika, a globális nevelés, a kereskedelem, az európai elnökség, a fejlesztés finanszírozás és a Cotonou-egyezmény kérdéskörével. A Concord Cotonou Aid munkacsoport A Concord Cotonou Aid munkacsoport jelenlegi tevékenységének célja az EFA tervezésének és implementálásának átláthatóbbá tétele. Kritikák sora éri az Európai Tanácsot, hogy a tervezési folyamat és a bonyolítás nem strukturált és transzparens módon történik. A parlamenti képviselık és nem-kormányzati szervezetek sem az Európai Unió, sem az AKCS országok részérıl nincsenek megfelelı mértékben bevonva a tervezési és konzultációs folyamatokba, néhány jó példát, péládul Benint leszámítva. Szervezett lobby tevékenységgel, tanulmányok és kiadványok formájában többek között a munkacsoport arra hívja fel az érintett partnerek figyelmét, hogy vegyenek részt a 10. Európai Fejlesztési Alap tervezésében, jelen periódusban különös tekintettel az ország-stratégiai programokéra. Ennek jelentısége abban rejlik, hogy az ország-stratégiai programok mérföldkövei lesznek a 10. EFA során rendelkezésre álló források tevékenységek és ország prioritások szerinti felhasználásában, melyet módosítására korlátozott mértékben, a ciklus közepén lesz lehetıség. A tervezési folyamatba való bekapcsolódás tehát fontos, melynek jogszabályi hátterét a Cotonouegyezmény 19.3 paragrafusa biztosítja.40 A cikkely kimondja, hogy az AKCS országok kormányzatait és nem-kormányzati szereplıit be kell vonni az ország fejlesztési stratégiájának és támogatási rendszerének kidolgozásába. Ha az ország-stratégiai programok a szükségleteknek megfelelı prioritások mentén kerülnek kidolgozásra az EFA forrásainak felhasználása is hatékonyabb lehet. Egy nemrégiben közreadott tanulmány kimutatta41, hogy az AKCS országok többségében, míg a szociálisügyi minisztériumokkal alig vagy egyáltalán nem, a közlekedésügyi vagy kereskedelmi szervekkel alapos konzultációt folytatnak az ország-stratégiai programok tervezıi. A gyakorlat ismét ellentmond a Cotonou-egyezmény 4.42 számú cikkelyében megfogalmazottaknak, miszerint az AKCS országokban az érintett állami szerveket és a nemállami szereplıket a fejlesztési politika kidolgozásába be kell vonni.

40

Cotonou Egyezmény/3. rész: Együttmőködési stratégiák/1. fejezet: Fejlesztési Stratégiák/19.3 cikkely Democratic Scrutiny of EU aid. „Benchmarks for scrutiny of the joint EU programme to Africa, Caribbean and Pacific countries” http://www.acp-programming.eu/wcm/dmdocuments/ACP_benchmarks_final.pdf 42 Cotonou Egyezmény; Általános rendelkezések/ Partnerségi szereplık / 4. cikkely 41

267


A tanulmányból az is kiderül, hogy habár az Európai Uniós tagországok elkötelezték magukat, hogy az Európai Uniós segélyek 20%-át egészségügyre és oktatási célokra, 35%-át szociális szektorra fordítják 2009-re, ezen Milleneumi Fejlesztési Célokra fordított támogatások a valóságban keserves arányokat mutatnak. A 9. EFA periódusa alatt 61 AKCS országból kettı esetében kezelték az egészségügyet prioritásként. Az elızı ciklus során az egészségügyre és oktatásra a budget 10%-át fordították. Ez az arány a 10. EFA alatt elızetesen számítások szerint a budget 4%-át fogja kitenni. A CONCORD Cotonou munkacsoport feladatai közé tartozik a hasonló problémák felkutatása, vizsgálata, ajánlások kidolgozása. Az eredményeket számos módon kommunikálja az érintettek felé. A Kigaliban, Ruandában november végén megrendezendı, soron következı AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyőlés elsı napján informális ebédet szervez a parlamenti képviselık számára, hogy tájékoztatást nyújtson a fent kifejtett problémákról. Az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyőlés beszámolója november végétıl elérhetı lesz a HAND Internetes oldalán43. Indulás Afrikában... A „Szegénységcsökkentési programok Afrikában- a 10. Európai Fejlesztési Alap forrásainak hasznosítása” címő képzés célja, hogy a magyar, elsısorban gazdasági szereplıket felkészítse az Európai Fejlesztési Alapból megfinanszírozandó pályázati versenyben való sikeres részvételre. Amikor arról beszélünk, hogy az Európai Fejlesztési Alap pályázatain a magyar részvétel egy új, kiaknázandó lehetıség lehet többek között sikeres afrikai projektek elnyerésével, kételyeink is rendszerint megjelennek a gondolatok vagy beszédtémák szintjén. A történelmi múlt hiánya, az afrikai külkapcsolatok és a kormányzati támogatás mértékének volta, a nyitott vállalkozói mentalitás hiánya, az „Afrika messze van” koncepció illetıleg a nyugat-európai versenytársak már több évtizedes tapasztalata, mint kételyek fogalmazódhatnak meg bennünk a pályázati lehetıségek latolgatása kapcsán. Tény, hogy nem kis feladat áll elıttünk. Ugyanakkor Afrika elérhetı közelségbe került, a megfelelı oltások, egy vízum, egy átszállás és néhány órás- fél napos repülıút után elérhetjük Afrika legkülönbözıbb pontjait. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy Afrika nehéz, komoly felkészülést igénylı, sok kihívást magában rejtı terep. A kontinens különbözı sajátságokkal rendelkezı régióinak megvannak a maga jellegzetességei, stratégiái, amelyeket a sikeres mőködéshez ki kell ismerni. Bizonyos logikákat megérteni, attitődöket elsajátítani. Nincs recept, bevált módszer az afrikai piacok „megszelídítésére”. Sikeresebb lehet próbálkozásunk viszont az Európai Fejlesztési Alap pályázatain, ha a már meglévı tapasztalatokra, szakértelmekre támaszkodunk, és eredményeinket nem hagyjuk szétmorzsolódni. A szektorok közötti együttmőködés Azon szereplık, amelyek részt kívánnak venni az EFA forrásaiból finanszírozott pályázatokon, információra, kapcsolatokra, ismeretanyagra van szüksége egy adott területrıl. A pályázat elıkészítésének fontos része a gazdasági- társadalmi környezet alapos és körültekintı elemzése, adott esetben a személyes terepszemle. Milyen módon szerezhetnek releváns információt a magyar szereplık a célországról? Magyarországnak sem történelmi 43

www.hand.org.hu

268


múltjából nem adódik, sem jelenlegi külkapcsolatai nem olyan kiterjedtek, hogy mindenhova elérjenek Afrikában, illetve, hogy az indulókat infrastruktúrájukkal segítsék. Léteznek azonban olyan csoportok, akik az elindulást adott esetben szakértelemmel, kapcsolati hálóval, vagy helyi infrastruktúrával tudják támogatni. 1. Külkapcsolatok. Nagykövetségek, tiszteletbeli konzulátusok. Az Afrika felé való orientálódás során Magyarország külkapcsolatai nyújthatnak információs bázist44. 2. Non-profit szervezetek. Azok a non-profit szervezetek, amelyek Afrikában aktív tevékenységet folytatnak, rendszerint helyismerettel, kapcsolatrendszerrel, némely esetben infrastruktúrával, vendégházzal, irodával rendelkeznek a célországban. A nonprofit szervezetetekkel való együttmőködés kapcsán fontos megemlíteni, hogy amennyiben a non-profit szervezet a tervezett tevékenység céljaival vagy természetével nem ért egyet, elıfordulhat, hogy adott piaci szereplıvel való együttmőködést elutasítja. A non-profit szervezetek kapcsán kiemelném továbbá a kapacitáshiányt, tehát, hogy munkája annyira leköti humánerıforrás- állományát, hogy nem tud szabad kapacitást biztosítani, hogy a magyar felet segítse. 3. Rendkívül szerteágazó, alapos és napra kész lehet az Afrika-kutatók, szakértık kapcsolatrendszere és tapasztalata. Mennyiségileg és minıségileg is számottevıen hozzájárulhatnak a kezdeményezések sikerességéhez. A kutatók vagy szakértık rendszerint adott ország vagy régió elmélyült ismerıi, akik a helyi gondolkodásmóddal, attitődökkel tisztában vannak. Tanácsadással, piackutatások és pályázatok elıkészítésével, bonyolításával és monitoringjával, sokféle módon facilitálhatják az afrikai célországba indulókat. Elınyük lehet a rendelkezésre állás. A kutatók- piaci szereplık együttmőködésének etikai aspektusát itt is szükséges megemlíteni, mint egy lehetséges súrlódási pontot a projekt jellegétıl függıen. Magyarországi civil szervezetek és Afrika A magyar non-profit szférában érzékelhetıen megszaporodott az utóbbi években az Afrikába irányuló segélyezési illetve fejlesztési tevékenységet végzı szervezetek száma, mely tendencia várhatóan a következı években is folytatódik. Ennek oka az Európai Unió és Afrika folyamatos közeledése, valamint a 10. EFA során a non-profit szféra számára is megnyíló új lehetıségek. Magyarországon napjainkban az Afrikával foglalkozó szervezetek két csoportját különböztethetjük meg: a kizárólag és kifejezetten Afrikában tevékenységet végzı szervezetek csoportját illetve azokat, amelyek nem kizárólag Afrikában, de a világ számos más helyén kívül ott is végeznek segélyezési, fejlesztési tevékenységet. Az elsı csoportba tartozik többek között – a teljesség igénye nélkül- a 2002-ben bejegyzésre került Afrikáért Alapítvány, amely a Kongói Demokratikus Köztársaságban mőködik. A fıvárosban, Kinshasában többek között fenntartja a 2006 szeptemberében megnyitott, saját építéső, 1500 fıs Othniel Általános és Középiskolát, a Caro Árvaházat, valamint fejlesztési programokat bonyolít Kinshasa város vonzáskörzetében, falvakban. Az Afroaid Magyarország Közhasznú Egyesület Kenyában és Libériában önsegítı programokat, valamint táv-örökbefogadási programokat bonyolít helyi önkéntesekkel együttmőködve. A Hello Afrika Egyesület – Magyar Önkéntesek Afrikáért ghánai-magyar kulturális központot épített 44

http://kulugyminiszterium.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Ketoldalu_kapcsolatok/ketoldalikapcsolatok.aspx?k= Afrika

269


Cape Coast városában. A szervezet céljai továbbá az afrikai – magyar kapcsolatok erısítése; az önkéntesség, mint segítségi forma népszerősítése; önkéntesek közvetítése a Ghánai Köztársaságba. A Mozambiki Egészségügyért és Oktatásért Alapítvány 2004-ben kezdte meg mőködését a szervezet nevében is szereplı szektorokban. A Taita Afrikai Gyermekekért Alapítvány Kenyában, Kikambalában és Burában támogat árvaházakat. Mikro-támogatási programjaik, pénz- és adománygyőjtési akcióik több tíz gyermek életét teszik jobbá. Az árvaházakba rendszeresen vállalnak feladatokat önkéntes magyarok, akik a helyszínre utazva a gyermekek gondozásában, vigyázásában, tanításában vesznek részt. Az 1997-ben létrejött Tanzánia Barátai Alapítvány tagjai Észak-Tanzániában, Mbuluban vesznek részt egy katedrális felépítésében, valamint iskolát építenek Gidambában.45 A fejlesztési projektek sikerének néhány kulcsa, tapasztalatok A sikeres fejlesztési projekt alappillére, hogy valós szükségletek kielégítését szolgálja, a helyi gazdasági, környezeti, kulturális viszonyokat figyelembe vevı, hosszútávon fenntartható módon. A lokális szükségletek legjobb ismerıje a helyi lakosság. Ne becsüljük le a helyi lakosok tervezési képességét, és igyekezzünk felhasználni a rendelkezésre álló helyi tudást és bevonni a szabad humánerıforrást. Ezáltal „tulajdonosi szemléletüket”46 erısítjük, amely a projektünk sikerességét fogja döntıen befolyásolni. Elıfordulhat, hogy a helyi lakosok már kidolgoztak alternatív megoldást valamely probléma orvoslására, csak a financiális hátterük hiányzik a projekt kivitelezéséhez. Kongóban több településen elıfordult, hogy írógéppel vagy kézzel írt, idıtervvel, tevékenységekkel, költségkalkulációval ellátott komplex projekt tervvel tudtak szolgálni a települések lakói. Szinte csak a precízen levezetett logikai keretmátrix hiányzott a projekt-leírásából. A tervezett tevékenységet a már meglévı, helyi szokásokhoz, eljárásokhoz és környezethez adaptálva szükséges tervezni, nem a helyi környezetet szükséges a fejlesztést végzı szervezet elképzeléshez igazítani. Ez a kijelentés bár evidensnek tőnhet, mégis számos rossz példa van a nemzetközi fejlesztésben, ami ezt cáfolja. A fejlesztést végzı szervezetnek tudatosítania kell, hogy munkáját komplex kulturális környezetben végzi, ahol tradíciók, szokások, hitek vannak életben, amelyek a legkülönbözıbb módokon befolyásolhatják a tervezett tevékenység menetét és hatékonyságát. Egy kongói példa kapcsán, Lukamba falu Kikwit várostól kb. 70 km-re található, Bandundu megyében, a Kongói Demokratikus Köztársaság dél-nyugati részén. A helyi bunda lakosság elsısorban növénytermesztéssel foglalkozik. A manióka, kukorica, köles és földimogyoró termesztés a nık, a rizsföldek gondozása a férfiak feladata. Az esıs évszak kilenc, a száraz három hónapot tart, így a föld termékeny, ugyanakkor a táplálkozás egyoldalú. Kisebb mértékben halászat és pálmabor készítés folyik a településen. Bár a távolságot tekintve Lukamba nincs messze Kikwittıl, az utak rendkívül rossz állapota miatt nagyon nehezen vagy egyáltalán nem megközelíthetı a falu. Ha péládul mezıgazdasági projektet szeretnénk tervezni Lukambába, a bundák kollektív földhasználati gyakorlatát; az étkezési szokásokat; a nıi-férfi szerepek elkülönülését a mezıgazdasági tevékenységben; valamint a nzaza rendszert - melynek értelmében minden negyedik nap pihenınapnak számít- vizsgálnunk és ismernünk szükséges. Hatékony és sikeres fejlesztési projektet csak empatikus hozzáállással, a helyiekkel együtt gondolkodva lehet mőködtetni, melyben a helyi lakosság is megtalálja fórumát, és szerepét. 45

Afrikáért Alapítvány: www.afrikaert.hu; Afroaid: www.afroaid.hu; HelloAfrika Egyesület: www.helloafrika.hu; Mozambiki Oktatásért és Egészségügyért Alapítvány: www.mzedfound.org/htm/bemutat.htm; Taita Alapítvány: www.taita.info;Tanzánia Barátai Alapítvány: www.tanzania-baratai.hu 46 ownership

270


Rövidtávon és hosszútávon is fontos a projekt kimenetelét vizsgálni, hiszen így válik mérhetıvé a projekt hatékonysága. A hatásvizsgálat tanulságok levonására és jobb gyakorlatok kidolgozására ösztönzi a szervezetet, ami a jövıben sikeresebb projektek lebonyolításához vezethet. HAND. The role of Hungarian NGO-s in Africa. Abstract Due to the emerging importance of the role of the African continent in the European Union and therefore in Hungary, the number of Hungary-based nonprofit organizations working on African issues has increased. There has been a national platform established called HAND Hungarian Association of NGOs for Development and Humanitarian Aid in 2003. An Africa task force was created recently. The Mission of Africa WG is to facilitate cooperation between Hungarian and European NGOs, governmental institutions and other stakeholders based on a cross-sectorial cooperation approach. It conducts networking, lobby and awareness raising activities on national and European level to raise public support of development and humanitarian aid activities focusing on Africa. It is an active member of the Concord Cotonou Aid Working Group in Brussels also. As Hungary is joining the 10.EDF, there is a fresh possibility for Hungarian associations to win projects in various different fields throughout Africa. As there is no sufficient political strategy or diplomacy infrastructure for Hungary in Africa at the moment, there should be alternative channels used to facilitate those who intend to try to start activities on the black continent. Besides the few Embassies and Honorary Consulates based in Africa, NGO-s working in Africa or the group of African - researchers holding enormous theoretical and empirical knowledge and full range contacts on the continent could be very useful for those who wish to start building relations with Africa.

271


Élelmiszersegély: hatékonyság, humanitárius segély, vagy érdek? Tiba Zoltán, kutató Centre of African Studies, University of Cambridge Free School Lane, Cambridge, CB2 3RQ, United Kingdom. Bevezetés Az élelmiszersegélyek alapvetıen két szempont szerint értelmezhetık. Az egyik szerint, nevezzük a segélyek „humanitárius” felfogásának, az ilyen típusú segélyek kimondott célja a világéhezés kezelése illetve éhínségek kitörésének megállítása, vagyis embertömegek szenvedésének csökkentése, enyhítése. A tudomány oldaláról vizsgálva ebbe a kategóriába tartozik számos olyan tanulmány és elemzés mely a segélyek humanitárius oldalát (és annak hatékonyságát) vizsgálja, például azt hogy a segélyek idıben érkeznek-e a rászorulókhoz, milyen módon kerülnek szétosztásra, illetve valóban a leginkább rászoruló egyén kapja-e meg az adott szállítmányt illetve megfelelı mennyiségben. Ide köthetık továbbá a média jelentései és felhívásai is, így például egy éhínség kitörésének dokumentálása – melynek során a világnépességet „informálják” egy humanitárius katasztrófa kitörésérıl, de ennek a felfogásnak a részét képezi számos humanitárius intézmény mőködése akár az ENSZ keretein belül (Világélelmezési Program) akár a Nem Kormányközi Szervezetek (NGO) világában, de ugyanígy kormányközi (bilaterális) megállapodásokban is. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez a szemlélet jelenti a segélyek konvencionális, talán éppen triviális (?) felfogását, hiszen, érvelhetünk, mi másért adnánk „segélyt” minthogy a szegénységet és a nyomort csökkentsük? Bár a kérdés imént felvázolt (morális) jogalapjának megkérdıjelezésébe talán senki sem bonyolódna szívesen, analitikus szempontból azonban fel kell állítanunk egy másik felfogást, amely a nemzetközi irodalomban is szerepet kapott, bár jóval kisebb mértékben, mint a humanitárius aspektus. Az élelmiszersegély – definíciójából adódóan – végsı soron mezıgazdasági termékek valamilyen formájú áramlását jelenti vagy a fogadó ország határain belül, vagy a fogadó és donor ország között. Ha ezen termékáramlás okait, mozgatórugóit és hosszú távú hatásait kívánjuk vizsgálni, egy bıvebb keretet jelent ha a segélyt egy olyan eszközként értelmezzük, melynek közgazdasági – gazdaságpolitikai vonatkozásai illetve következményei vannak. Ezáltal továbblépünk a humanitárius felfogás (szőkebb) keretein és a humanitárius indok csupán egy indok lesz a segélyek adományozásának számos egyéb motiváló tényezıi között. A segélyek gazdaságpolitikai felfogása legszembetőnıbben talán a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) tárgyalásaiban látható, ahol a segélyeket inkább mint burkolt agrárexport-szubvenciót értelmezik melynek raison d’etre-je egy liberalizált szabadkereskedelmi rendszerben egyre kevésbé és nehezebben magyarázható.47 A fejezet célja, hogy ezen két szálon keresztül vizsgálja az élelmiszersegélyek hatását az éhezés csökkentésében. A fejezet elsı részében a segélyeket definiáljuk, az egyes típusokat rendszerezzük különbözı szempontok szerint és megnézzük, hogy az egyes segélytípusok miképpen oszlanak meg a világban szétosztott élelmiszersegélyek között. A második részben 47

Az Élelmiszersegély Konvenció (Food Aid Convention) is jelenleg hasonló „cipıben jár”. Az Egyezmény idén jár le és az újratárgyalások során számos hasonló kérdés merül fel a WTO tárgyalásokkal párhuzamosan.

272


vizsgálódásainkban különös figyelmet kap a Szahara Alatti Afrika régiója, azon belül is a szükségállapotok során nyújtott segélyek. Erre azért van szükség, mert az utóbbi évek során ez a segélytípus egyre nagyobb részt töltött be az élelmiszersegélyek között (fıleg a fekete afrikai térségben), így a segélyrendszer hatékonyságát ezen programok hatékonysága szignifikánsan befolyásolja. Az elemzés nem lenne teljes, ha nem próbálnánk meg egy esettanulmány kapcsán bemutatni, mi történik a segélyekkel a recipiensek között – ez pedig a harmadik rész feladata. Egy Malawiban végzett falukutatás kapcsán bemutatjuk, hogy még az ingyen szétosztott – és a „célállomásra megérkezı” – segélyek között sem a mennyiség, hanem a segélyprogram minısége, a szétosztás, a tervezés és a végrehajtás módja határozza meg nagymértékben a segélyek hatékonyságát. A fejezet konklúzióval zárul, mely inkább további kérdéseket vet fel, minthogy végleges megoldást ajánl. 1. Az élelmiszersegélyek definíciója: mitıl válhat egy segély „hatékonnyá”? Bármely segélyprogram hatékonysága alapvetıen két dimenzió összetett függvénye: a segély abszolút mennyisége (adunk-e eleget?), illetve a program végrehajtásának módja és annak minısége (hogyan adjuk?). Az elıbbi, hívjuk úgy „mennyiségi szemlélet”, mely szemmel láthatólag központi szerepet kap a médiában, a segélyszervezetek kampányaiban, de ugyanúgy számos elemzı tanulmányban is, nem központi témája jelen tanulmányunknak. Mégis, egy röpke, egyszerő (és koncepcionálisan hibás!) számítás szerint ha megnézzük hogy mennyi élelmiszersegély esett 1990 óta évente átlagosan egy éhezıre a fejlıdı világban, az eredmény alig több mint havi egy kilogramm élelmiszersegély fejenként – ez aligha lehet elég az éhezés megállítására, kezelésére.48 De ha az élelmiszersegélyek mennyisége a mai szintnek hirtelen tízszeresére nıne, ami nem túl valószínő, még akkor sem valószínő, hogy az egy fıre esı havi 10 kg segéllyel szignifikáns változás lehetne elérni a világéhezés csökkenésében. Az alábbi ábra mutatja, hogy a segélyszállítmányok nagymértékben ingadoztak 1990 óta, és az is szembetőnı, hogy 2006-ban adományozták a legkevesebb segélyt a periódus alatt. Tovább kell tehát lépni a „populáris” mennyiségi szemléleten és meg kell nézni a segélyek minıségi odalát. 1. ábra. Élelmiszersegélyek a világban.

Forrás: World Food Programme, INTERFAIS, 2007. 48

A világban 1990 és 2006 között átlagosan 10.7 millió tonna élelmiszersegélyt adományoztak (INTERFAIS, 2007). Amennyiben elfogadjuk a FAO számításait és jelenleg 820 millió ember éhezik a világban (FAO, SOFI 2006), ez átlagosan 13 kg segélyt jelent fejenként évente. A számításnak persze így nem sok értelme van, több ok miatt sem: (1) A segélyek bizonyos része (mint látni fogjuk) eladásra kerül (nem kerül szétosztásra) így sohasem jut el közvetlen az éhezıkhöz; (2) a segélyek nagy része szükséghelyzetek során adományozott segély, mely rövid idıre szól – így ez az adat nem hasonlítható össze közvetlenül a krónikus alultápláltak számával.

273


Amennyiben a segélyek minısége és hatékonysága a központi kérdés, alapvetıen két részre kell osztanunk a folyamatot: elıször az adományozó ország és a fogadó ország viszonyában kell megvizsgálni a segély nyújtásának módját és feltételét, majd miután a segély a fogadó országba érkezett, lényeges követni annak végsı felhasználását. Mindkét dimenzió meghatározza a segély hatékonyságát – vagyis azt, hogy a segély mennyire járul hozzá a fogadó ország „élelmezési biztonságához”.49 2. ábra. Az élelmiszersegélyek értelmezése.

Forrás: Tiba (2002: 8).

Az adományozó és a fogadó ország az élelmiszersegélyrıl különféle típusú megállapodásokat köthet és a segély több „úton” is eljuthat a fogadó országba. Az élelmiszersegély beszerézének módja szempontjából különbséget kell tenni a közvetlen kiszállítás (Direct Transfer – a terméket közvetlenül a donor országból az adományozott országba szállítják), a helyi vásárlás (Local Purchase – a donor ország termékvásárlási tranzakciót finanszíroz az adott országban) valamint az ún. háromszög tranzakció között (Triangular Purchase – amikor a segélyt egy másik országban vásárolják, de az végsı soron a fogadó országban kerül felhasználásra).50 Arra a kérdésre hogy melyik beszerzési forma a leghatékonyabb, minden

49

Az élelmezési biztonság (food security) fogalma egy összetett koncepció melyet az 1996-os Második Világélelmezési Konferencia (World Food Summit) egy olyan állapotként definiált amikor minden ember, állandó jelleggel, mind fizikai mind gazdasági értelemben elégséges élelmiszerhez jut hozzá. 50 A helyi vásárlások többségében a kormány vásárol a helyi termelıktıl, de egyéb, az országban mőködı segélyszervezetek is vásárolhatnak termékeket; fontos azonban megemlíteni, hogy ebben az esetben is a segély az adott (fogadó) országban kerül felhasználásra. A „háromszög tranzakciók” is – a fogadó ország szempontjából

274


bizonnyal nem adható általános válasz – hiszen ez függ a helyi termelés szintjétıl, az adott pillanatban érvényes élelmiszerkínálattól, mezıgazdasági áraktól, stb. 2006-ban az összes élelmiszersegély 62%-a volt közvetlen kiszállítás, a fennmaradó rész pedig egyenlıen oszlott meg a másik két kategória között. A segélyek folyósításával kapcsolatos megállapodás második fontos tényezıje, szintén az adományozó és a fogadó ország relációjában, a segélyek nyújtásának feltétele. Az esetek többségében az élelmiszersegélyt a fogadó ország ellenszolgáltatási kötelezettség nélkül, adományként kapja (2006-ban az összes élelmiszersegély 98%-a volt adomány), de elképzelhetı olyan eset is, amikor az adott áru koncesszionális alapokon (azaz a fennálló piaci árnál vagy egyéb piaci feltételeknél kedvezıbb feltételekkel) kerül a fogadó országba. Talán nem kell hozzá magyarázatot főzni, hogy egy fejlıdı ország számára az adományként nyújtott segély hatékonyabb, mint az olyan segély, amit valamilyen módon vissza kell fizetni az adományozó számára; a korábbi évek során a koncesszionális eladások aránya sokkal magasabb volt.51 Amint a segély már a fogadó ország határain belül van, így egyre közelebb vagyunk a segély végsı „felhasználójához” – vagyis az „éhezıkhöz”, ismét két dimenziót kell vizsgálnunk a segélyek értékeléséhez. Az elsı kérdés, hogy a segélyt szétosztották-e a fogadó országban, vagy eladták a piacon. Az élelmiszersegély ugyanis nem feltétlenül kerül közvetlen szétosztásra a rászoruló népesség között (ahogy ezt például a „mennyiségi szemléletet” képviselı segélyszervezetek propagandája sugallja) hanem azt bizonyos esetekben eladhatják a fogadó ország piacán – ez gyakorlatilag minden esetben nyílt piaci mőveletként történik. Az élelmezésbiztonság koncepciójának szempontjából ez igen fontos, és talán paradoxnak tőnı, információ hiszen a piacon eladásra kerülı segély közvetlen módon nem jut el az éhezı (legszegényebb) réteghez. Felmerülhet a kérdés, hogy ebben az esetben miért tekintjük az adott szállítmányt „segélynek”, mikor gyakorlatilag egy piaci tranzakcióról beszélünk? A válasz, hogy az adott program valamely más jellemzıje alapján (így például a benne rejlı koncesszionalitás illetve adomány-jelleg miatt) sorolódik a segélyek közé a nemzetközi statisztikákban.52 2006-ban a világ összes élelmiszersegélyének 25%-a került eladásra a fogadó országban, de a 90-es évek során a trend nagymértékben ingadozott: 1990-ben például az összes segély több mint 60%-át – közvetlen kiszállításnak minısülnek, hiszen minden esetben határátlépéssel járnak: ilyenkor tehát három ország: a donor-, a felvásárlási- illetve a fogadó ország vesz részt a tranzakcióban. 51 Azokat a feltételeket, amelyek alapján az adott tranzakció végsı soron segélynek minısül (így a nemzetközi élelmiszersegély statisztikákba sorolódik és nem pedig a kereskedelmi export-import statisztikákba) a FAO Consultative Subcommittee on Surplus Disposal (CSSD) kiadványai rögzítik. A FAO Principles of Surplus Disposal címő kiadványát elıször 1954-ben adták ki, melyet három további kiadás követett (FAO 1972, 1976, 1980). A kiadvány célja hogy „biztosítsa hogy a koncesszionális alapokon exportált élelmiszerek többlet kínálatot jelentenek a fogadó ország számára, így nem taszítanak ki hagyományos kereskedelmi importot” (FAO 1980). Az úgynevezett UMR klauzulát (Usual Marketing Requirement – Szokásos Kereskedelmi Szükséglet) a FAO 1970-ben fogadta el, melyben a segélyben részesülı ország kötelezettséget vállal hogy fenntartja a normál kereskedelmi importját az adott élelmiszerbıl. Az UMR-t általában az elmúlt öt év átlagából számítják, és az elkövetkezı 12 hónapra vonatkozik. Nem tartoznak az UMR alá a (1) kormányközi szervezetek által végzett tranzakciók (így WFP), az (2) emergency tranzakciók, (3) relatíve kismértékő tranzakciók és (4) magánszervezetek jótékonysági (charitable) tranzakciói (ibid). Minden esetben azonban CSSD-t ex post facto (vagyis a tranzakció lebonyolítása után) értesíteni kell. Az 1999-es Élelmiszersegély Egyezmény értelmében, az egyezmény keretén belül nyújtott élelmiszersegély maximum 20%-a lehet koncesszionális tranzakció, 80%-nak adományként kell történnie. 52 A piacon értekesített segélyekbıl befolyó jövedelmet természetesen (tágabb értelemben vett) fejlasztési céllal használják fel, így például költségvetési támogatásra vagy egyéb segélyprogramok finanszírozására. Ez a tény azonban továbbra is nyitva hagyja a kérdést, miért tekintjük az ilyen segélyeket „élelmiszersegélynek”.

275


adták el recipiens országokban. Az alábbi ábra mutatja, hogy a szétosztott segélyek csak az ezredforduló óta váltak jelentısebbé, de még ekkor is ingadozó trenddel. 3. ábra. Élelmiszersegélyek megoszlása a világban eladás és szétosztás szerint.

Forrás: World Food Programme, INTERFAIS, 2007.

A segélyek végsı felhasználásának szempontjából három segélytípust kell megkülönböztetnünk: program-, projekt- illetve a szükséghelyzetek során nyújtott emergency-segélyt. Az elsı segélytípus során az élelmiszerszállítmány minden esetben eladásra kerül a piacon: a program segélyt bilaterális alapon nyújtják kormányoknak és az eladásból befolyt összeget általában fizetési mérleg támogatásra fordítják. Az ún. projekt segélyek célja elsısorban az ország hosszú távú fejlıdéséhez való hozzájárulás (így például food for work – munka az élelmiszerért – építési programok, iskolaélelmezési programok, stb.). A közgazdaságtanban hosszú évekre visszamenı vita tárgya hogy vajon az ilyen típusú fejlesztési projekteket érdemes-e meglehetısen drága élelmiszerszállítmányokkal finanszírozni, vagy inkább a sokkal alacsonyabb tanzakciós költségő készpénz-finanszírozás lehet hatékonyabb? Erre a kérdésre talán nem adható igazán objektív válasz (és itt nem célunk, hogy ebbe a vitába mélyen belemenjünk). Meg kell azonban említeni, hogy a projekt segélyek egy részét is eladhatják a piacokon – ezáltal kissé összemosódik a különbség a program illetve az eladott projekt segélyek között. 2006-ban az összes eladott segély 46%-a volt projekt segély (a fennmaradó 54% program segély) és az összes eladott projekt segélyt NGO-k adták el. Végül pedig, hosszas kitérık után, elérkeztünk az igazi „humanitárius” segélyhez, a szükséghelyzetek során nyújtott élelmiszersegélyhez, melyek nyújtása során a kimondott cél az „emberi életek megmentése”. 2006-ban az összes segély 63%-a volt ilyen típusú humanitárius segély, de az alábbi ábra mutatja, hogy ez a relatíve magas arány nem mindig állt fenn, fıleg nem az ezredforduló elıtt. A 90-es évek során egyre gyorsuló liberalizációs folyamatokkal együtt az élelmiszersegélyek átértékelésére is sor került, miszerint a donor országok egyre inkább csak a szükséghelyzetek során nyújtott segélyekben látják az élelmiszersegélyek jövıjét – ez érthetı folyamat, hiszen egy szabadkereskedelmi alapokon

276


mőködı mezıgazdasági rendszerben egyre nehezebb a fejlesztési projekteket koncesszionális alapokon nyújtott (gyakran eladott) élelmiszersegélyekkel finanszírozni.53

4. ábra. Élelmiszersegélyek megoszlása a világban típusok szerint.


A továbbiakban a Szahara Alatti Afrika régióra koncentrálunk, és itt vizsgáljuk meg a segélyek hatékonyságát.

2. A Szahara Alatti Afrikában végrehajtott élelmiszersegélyek jellemzése A világban kiszállított összes élelmiszersegély 60%-a ment Fekete Afrikába 2006-ban, és ennek több mint négy-ötöde (77%-a) volt szükséghelyzet során nyújtott segély. Az alábbi ábrából látható, hogy mind a projekt, mind pedig a program segélyek meglehetıen alacsony arányt képviseltek a segélyek között az elmúlt évtized során. Amennyiben tehát az afrikai élelmiszersegély programok hatékonyságát kívánjuk elemezni, érdemes a továbbiakban ezekre a segélytípusokra koncentrálni.

53

Elméletileg az emergency segélyeket is eladhatják a piacokon, azonban ez olyan ritka és kis részarányban történik, hogy ezzel a lehetıséggel a továbbiakban nem foglalkozunk.

277


5. ábra. Afrikai élelmiszersegély programok projekttípusok szerint.


Szemmel láthatólag egyértelmőnek tőnik az indok, amiért Fekete-Afrika ilyen jelentıs mértékben részesül élelmiszersegélyekben – és a segélyszervezetek és donorok is gyakran idézik az alábbi, kétségkívül hátborzongató adatokat. A FAO becslései szerint a fejlıdı világban alultáplált emberek egynegyede él itt és a régió 14 országában az alultápláltak aránya meghaladja a 35%-ot. 1990 és 2003 között az alultápláltak száma 169 millióról 206 millióra emelkedett, majdnem háromszor annyival, mint Magyarország teljes lakossága (SOFI 2006). A krónikus, hosszú távú alultápláltság mellett ugyanakkor szinte rendszeressé váltak a humanitárius katasztrófák (természeti katasztrófák de ugyanígy háborúk és fegyveres konfliktusok) és az AIDS vírus terjedése is nagymértékben visszaveti a régió fejlıdését. Afrika szegénységének és éhezésének megoldásához, illetve annak csökkentéséhez, tehát elengedhetetlennek tőnik a segély, ezen belül az élelmiszersegély is. Ebben úgy tőnik egyetért a tudomány, a média, sıt a közvélemény is.54 Érvelhetünk amellett, hogy egy ilyen szintő szegénységben élı népesség (kontinens) megsegítése morális kötelessége kell hogy legyen a fejlett országoknak, már csak azért is mert a szakadék akkora, hogy a jövedelmek kisebb mértékő átcsoportosításával már minden bizonnyal jelentısebb hatás lehetne elérhetı. A kérdés azonban továbbra is fennáll: vajon milyen hatékonysággal mőködnek ezek a programok? Vajon mennyire hasznos szerepet tölt be az élelmiszersegély az éhezés csökkentésében? Ezt a kérdést nehéz lehet általánosságban megválaszolni, de talán egy rövid esettanulmány egy segélyosztás hatékonyságáról bemutathatja, melyek azok a tényezık amelyek különös figyelmet érdemelnek.

54

Elég például a két Live-Aid koncertre gondolnunk 1985-ben és 2005-ben, mely a világon szinte mindenhol közvetítésre került.

278


3. Malawi esete: életmentı sürgısségi segély?

A fenti ábrán szembetőnik egy meredek ugrás a fekete-afrikai emergency segélyprogramok mennyiségében. 2003-ban a Világélelmezési Program a második világháború óta az egyik legnagyobb élelmiszersegély programot hajtotta végre a dél-afrikai régióban, ahol több mint egy millió tonna élelmiszersegélyt osztottak szét kevesebb mint egy év alatt. A program célja egy éhínség elkerülése, megállítása volt, amely – a számítások szerint – óriási katasztrófához vezethetett volna a régió hat országában, melyek a segélybıl részesültek.55 Az élelmiszersegéllyel és a gyors beavatkozással sikerült egy katasztrofális éhínséget elkerülni a régióban – olvashatjuk a segélyprogram értékelésérıl megjelent számos jelentésben. Hogy ez az állítás, amely igen nagy szerepet kapott a segélyprogram ex-post értékelésekor, mennyire helytálló, megvizsgálható egy adott falusi esettanulmány kapcsán.56 Mielıtt a segély hatásának elemzésébe kezdünk, érdemes egy rövid jellemzést adni a falu sajátosságairól. Namasalima falu Malawi déli részén, Zomba régióban található, közel a Chilwa tóhoz. A faluban 256 háztartás (1024 ember) élt a felmérés alatt. A terület sőrőn lakott, az elmúlt évtizedek során a népesség nagyarányú emelkedésével az egy fıre jutó földmennyiség rendkívüli mértékben csökkent, és számos jel mutat arra is, hogy 2001/02 során (a segélyprogram indítása elıtt) az egész régiót súlyos éhínség sújtotta, melyben többen haltak éhen. Mint a falvak nagy részében Malawiban, a háztartások túlnyomó része itt is kukoricát termel, de ebben a faluban rizst is termelnek, mivel az agro-ökológiai viszonyok, elsısorban a folyó közelsége és ebbıl következıen az öntözés lehetısége, azt lehetıvé teszik. Namasalima egy falu-csoport része, mely 13 faluból áll; a falvak szorosan egymás mellé épültek, így a falucsoporton belül gyakran nehéz megkülönböztetni melyik háztartás melyik falu részét képezi. A bonyolult módon összekapcsolódó és egymást átfedı rokoni kapcsolatok, klánok, nagycsaládok, nehézzé teszik a háztartás definiálását, így annak eldöntését, ki is jogosult a segélyre. A fenti elemzés során négy olyan szempontot vizsgáltunk, melyek a segélyek hatékonyságát meghatározzák. Ebbıl az elsı kettı (a segély beszerzésének módja illetve a segélynyújtás feltétele) az adományozó illetve fogadó ország relációjában érvényes, így egy mikro-szintő falukutatás során ezek kevésbé lehetnek releváns szempontok (legalábbis nem a falu és a recipiens háztartások szintjén). Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy az adott segélyprogram esetében Malawiban gyakorlatilag az összes segély közvetlen kiszállításként érkezett (Direct Transfer) és nem helyi vásárlások útján, illetve gyakorlatilag az egész program vissza nem térítendı adomány volt. Ezek a szempontok az adott feltételek fennállása mellett a segélyprogram hatékonyságát látszanak bizonyítani (bár egyelıre még nem a falu szintjén).57 Ahogy közeledünk a recipiensek felé egyre konkrétabb kérdéseket tudunk megfogalmazni a segélyprogram végrehajtását illetıen; ezeket a kérdéseket alapvetıen három csoportba sorolhatjuk. 55

Malawi, Zimbabwe, Lesotho, Szváziföld, Mozambik, Zambia. Egy esettanulmányból általánosítani és messzemenı következményeket levonni mindig is problematikus és itt sem célunk egy ilyen érv felállítása. Az esettanulmány célja talán inkább az lehet, hogy a mikro-szintő elemzés során olyan szempontok tőnhetnek fel, melyek fölött az ember egy átfogó elemzésben hajlamos átsiklani. 57 A termelés szintje az országban a segélyprogram évében alacsonyabb volt mint az átlag (tehát a helyi vásárlás nem lett volna racionális megoldás). Másrészt pedig Malawi államadóssága nagymértékben megnehezítette volna azt, hogy az ország ellenszolgáltatást nyújtson a segélyért. 56

279


(1) A program idızítését illetıen felmerül hogy mikor, illetve meddig szükséges a beavatkozás annak érdekében, hogy a humanitárius katasztrófát elkerüljük; (2) A program kivitelezésének szempontjából a központi kérdés hogy kinek adjuk a segélyt (mely háztartásoknak – éhezı, jövedelem nélküli, árvát nevelı, stb. – valamint hogyan mérjük mindezt?) illetve a segélyt hogyan, milyen módon osszuk szét a rászorulók között? (3) A végrehajtás szempontjából pedig meg kell tudnunk válaszolni, hogy milyen terméke(ke)t illetve mennyit adományozzunk? (4) A segély végrehajtása után pedig értékelnünk kell a segély hatását nem csak rövidde hosszú távon is: hozzájárultunk-e egy éhezés elkerüléséhez, illetve a programnak milyen lehetséges pozitív (vagy esetleg negatív) hatásai lehetnek hosszú távon? Az általunk vizsgált esettanulmányban az idızítés kérdése meglehetısen problematikus: az elsı segélyszállítmány 2002 júliusában érkezett a faluba, mely nem feltétlenül tekinthetı a leghatékonyabb idızítésnek. A faluban, mint említettük, mind rizst mind pedig kukoricát is termelnek, az aratás pedig május és június hónapokban történik. Következésképpen az elsı élelmiszersegély-szállítmányok épp az aratás alatt, illetve közvetlen utána érkeztek. Ennek következtében a segély az idıszakos kínálat emelésével a helyi mezıgazdasági árakat lefelé nyomta (amelyek aratáskor eleve alacsonyabbak). Ez potenciálisan negatív hatás azon termelık számára akik termékeik eladásával szereznek pénzt. Meg kell említeni azonban azt a tényt is, hogy a negatív piaci hatás csak akkor érvényesül(het), ha az adott segélyszállítmány valóban a piacon köt ki – vagyis ha olyanok kezébe kerül akik azt nem felhasználják (megeszik) hanem értékesítik a piacon. Ez pedig a segély kivitelezésének problémája, ami a második kérdéskörünkbe tartozik. Mielıtt azonban továbbmegyünk, érdemes a segélyprogram idıtartamát is megvizsgálni, mely ugyancsak lényeges szempont. Namasalima faluban az adott segélyszállítmányok 11 hónapon keresztül érkeztek, tehát gyakorlatilag az egész év során, beleértve egy második év aratását is (nem beszélve a „téli” aratásról amely decemberben történik)! Függetlenül azonban az aratásoktól, az is kérdéses marad, hogy vajon koncepcionálisan elfogadható-e az a nézet miszerint egy emergency, vagyis szükséghelyzet során nyújtott segély egy egész éven keresztül folyhat? Az egyik lakos szavaival élve: „úgy etetnek minket mint a gyereket”. De az sem elhanyagolható kérdés, hogy vajon mi fog történni azután, hogy a segélyprogram véget ér? Vajon milyen hosszú távú – esetleg negatív – hatásokat indíthat el a segélyprogram azzal, hogy elhiteti a falu lakosságával, hogy számíthat a segélyszervezetek segítségére akkor amikor csak szükség van rá – amely állítás egyértelmően megdılt néhány hónappal a segélyprogram indítása elıtt, amikor az éhínség során januárban és februárban, segély és egyéb beavatkozás hiányában, több ember is éhen halt a faluban. Annak ellenére hogy a segély idızítése számos problémát vetett fel, még egyelıre nem biztos, hogy a segély nem jutott el a rászorulókhoz és nem járult hozzá pozitívan az éhínség elkerüléséhez. Meg kell tehát nézni, hogy valójában ki kapta meg a segélyeket és mindez hogyan került szétosztásra? Mivel a segélyprogramot szükséghelyet során adományozták, ezért a szállítmányokat ingyen osztották szét a falu lakossága között – a „rászorulóknak”. Hogyan határozták meg hogy ki a „rászoruló”? Bár a segélyt szétosztó szervezet a szállítmányra jogosultakat néhány kritérium szerint „hivatalosan” definiálta, a program leírásában benne volt az is, hogy a falu lakosságának kell valójában meghatározni hogy melyek azok a háztartások akik jogosultak a segélyekre. Ez egy rendkívül problematikus és érzékeny kérdés, hiszen az egymáshoz közel 280


álló (és gyakran egyformán éhezı) családokat gyakorlatilag arra „kényszeríti” hogy egymás között osszák meg a segélyeket. Ugyanakkor ahhoz sem fér kétség, hogy egy mereven ráerıszakolt mérési rendszer minden bizonnyal még nehezebb körülményeket teremtett volna. Mint külsı elemzınek azonban tudnunk kell valahogyan mérni a segély kihelyezés hatékonyságát a háztartás szintjén, amelyhez egy háztartás kérdıív megfelelı eszköz. A kérdıív, mely a falu mind a 256 háztartásában kitöltésre került, több szempontból is felmérte a háztartások „szegénységi állapotát”, vulnerabilitását, élelmezési biztonságát. Az elsı szempont a háztartás „szegénysége” volt, melyet öt különféle mutató is mért: (1) háztartás egy fıre jutó jövedelme, (2) a háztartás mennyi termelési és egyéb „eszközt” birtokol, (3) milyen a ház állapota amelyben a háztartás lakosai laknak, (4) mennyi mőtrágyát alkalmazott a háztartás az elmúlt év során illetve (5) hogyan értékelik saját magukat a háztartás lakosai. A másik szempont a háztartások szociális értelemben vett szegénysége volt, melyet ugyancsak öt másik különféle mutatóval mértünk: (1) az úgynevezett függıségi ráta azt mutatja, hogy hány nem-termelı személy esik a háztartásban egy termelıre – vagyis a ráta minél magasabb, annál nehezebb a háztartás sora; (2 és 3) ha a háztartás feje nı, illetve idıs személy, ez általában erısen korrelál a szegénységi mutatókkal – így mind a két mutató a háztartás segélyre való jogosultságát mutatja; amennyiben a háztartásban (4) krónikusan beteg személyek vannak illetve (5) árvákat nevelnek, ismét a szegénység és megfosztottság dimenzióit vizsgáljuk.58

Már csak az hiányzik hogy megnézzük hogyan mérhetı a segély-kihelyezés hatékonysága (miután már azt tudjuk mérni, hogy kinek kellene kapnia a segélybıl). Ez olyan kérdés mint a puskával való célzás, ahol is két hibát csinálhatunk. Egyrészt nem találjuk el azt, akit célzunk; másrészt, a puska esetében talán még rosszabb, azt találjuk el, akit nem céloztunk. A segélyek világában az elsı esetet (amikor tehát nem kap segélyt a rá jogosult) F-hibának, a második esetet (amikor pedig az kap segélyt akinek nem kéne) E-hibának nevezzük (Corina és Stewart, 1995: 351-353). Ideális esetben mindkét hibának nullának kéne lennie. Képletbe öntve a két hibát a következıképpen számíthatjuk ki:

F-hiba = Szegények akik nem kaptak segélyt / Összes szegény a faluban E-hiba = Nemszegények akik kaptak segélyt / Összes Nemszegény a faluban

Az alábbi táblázat pedig összefoglalja a háztartás-felmérés eredményeit az E és F hibák szempontjából.

58

Itt nem tudunk részletesen kitérni arra a kérdésre, hogy az egyes mutatók hogyan kerültek kiszámításra, de itt nem is ez a cél, hanem az, hogy megmutassuk, hogy az egyes szempontok és értékelési kritériumok szerint hogyan oszlott meg a segély a faluban a háztartások között. Az indexek számítását illetıen lásd Tiba (2005: 197207).

281


1. táblázat. A segélykihelyezés E és F hibái, amennyiben a lakosság 25%-át tekintjük jogosultnak. Szegénységi dimenzió Háztartások száma (és %-a) mutatója Jogosult Nem jogosult

A segélykihelyezés hibái (%)(1)

F-hiba

E-hiba

Jövedelem

64 (25)

192 (75)

45

46

Birtokási mutató

59 (23)

197 (77)

49

48

Ház állapota

48 (19)

208 (81)

67

52

Mőtrágya alkalmazás

85 (33)

171 (67)

54

50

Önértékelés

60 (23)

196 (77)

53

49

Függıségi ráta

89 (35)

165 (65)

54

49

Háztartás feje nı

97 (38)

159 (62)

52

Háztartás feje idıs

22 (9)

234 (91)

23

Krónikusan betegek

36 (14)

220 (86)

39

Árvát nevel

41 (16)

215 (84)

53

Átlag Megjegyzés:

49

N.a. (1)

49

Látható, hogy a segélyre jogosult háztartások között nem mindig lehet az alsó 25%-ot alapul venni, hiszen az egyes mutatók nem feltétlenül oszthatók az adott pontnál. (1) Ezek a mutatók úgynevezett bináris (igen-nem) mutatók, amelyekre az E hibák nem számíthatók ki, hiszen azáltal hogy a háztartás nem esik az adott kategóriába, nem biztos hogy nem jogosult segélyre. Például attól hogy a háztartásban nincs krónikusan beteg vagy árva gyerek, attól még nem biztos hogy nem jogosult segélyre az adott család. Forrás: Namasalima Felmérés, 2003. (Tiba 2005).

A táblázatból látható, hogy a segélykihelyezések, bármely mutatót is vesszük a segélykihelyezés alapjául, gyakorlatilag nem szisztematikusan, vagyis nem a mért szegénységi kritériumoknak megfelelıen történtek. Mind az átlagos E és F hiba 49%, vagyis „fifty-fifty” az esélye annak hogy az adott háztartás, az adott szegénységi mutató alapján, kape segélyt vagy nem. Ebben az esetben tehát teljesen felesleges bármiféle kritériumot is szabni a segély szétosztásához, hiszen abszolút más tényezık határozták meg a családok között a faluban a segélyek szétosztását. Arra a kérdésre hogy mégis ki és hogyan döntötte el hogy ki kaphat segélyt és ki nem, a háztartás felmérés nem tud választ adni. Itt sokkal mélyebben kell a helyi politikai és hatalmi viszonyok vizsgálatába belemenni, amely egy alapos antropológiai kutatást igényel. Például a segélyt szétosztó falubizottság összetételében a falufınök családja igen nagymértékben túl volt képviselve a többi klánnal szemben. A segély szétosztásának kudarca egybıl felveti a további kérdést: vajon nem lehetett-e volna másképpen szétosztani a segélyeket? Visszakanyarodva elıbbi gondolatmenetünkhöz: ha már egy éven keresztül tartó segélyprogramot tervezünk, nem lenne-e érdemesebb azon gondolkozni, hogy hogyan lehetne a programot úgy végrehajtani, hogy annak esetleg hosszabb távú (pozitív) hatásai is legyenek? Ez lehet az úgynevezett kondícionalitás

282


kritériuma: vagyis a segélyben részesülınek valamit tennie kell azért, hogy a segélyt megkaphassa. Mindannyian tudjuk például, hogy az AIDS vírus milyen katasztrofális helyzetet teremt Fekete-Afrikában. A falusi egészségház mindent megpróbált annak érdekében, hogy az embereket az AIDS-szel szembeni védekezésre tanítsa – de kevesen jöttek el az oktatásra. Az éhínség során szembetőnı volt hogy a faluban nincsenek gyümölcsfák, nem termelnek semmi alternatív gyümölcsöt, amelyet a kukorica hiányában fogyaszthatnának az éhezés hónapjaiban (annak ellenére hogy számos ilyen mezıgazdasági termék tökéletesen megterem az adott természeti feltételek mellett). A falut minden évben elönti a folyó, mert a gátrendszert senki sem hajlandó megjavítani, ugyanakkor mindenkinek jó lenne, ha a gátat megépítenék. És így tovább… A segélyprogram minden egyes lépcsıben beléphetett volna és konstruktívan hozzájárulhatott volna a falu épüléséhez, a szegényebb réteg életmódjának emeléséhez. Így azonban, úgy tőnik, a segélyprogram több kárt is okozhatott, mint amennyi hasznot hozott a falu életében. A harmadik kérdésünk pedig az volt, hogy milyen termékeket és mennyit kell adni annak érdekében, hogy a segélyprogram a leghatékonyabban mőködhessen? A segély minden hónapban kukorica volt, ami tökéletesen beleillik a helyi élelmiszer-preferenciákba. Ez egy szempontból jó lehet, a másik szempontból azonban hozzájárul ezen merev preferenciák konzerválásához, annak ellenére hogy számos más terméket lehetne termelni és fogyasztani, amit a falu nem termel. Az egy fıre jutó segély mennyiségét tekintve pedig sokkoló adatot kapunk: a segélyben részesülık összesen, tehát az egész egy éves segélyprogram lefolyása alatt, átlagosan fejenként 11 kg élelmiszersegélyt kaptak. Ez a szám kísértetiesen hasonlít arra a havi átlagosan egy kilogramm segély mennyiségre, amely a világban a krónikusan alultáplált emberekre jut. A különbség, hogy itt „elméletileg” mindenki megkapta a segélyt, ingyen, míg a világban a segélyeket eladják, hitelként és egyéb feltételekkel adják, stb. A fentiekben elmondottakat összefoglalva levonhatjuk a következtetést, hogy még egy ilyen óriási mértékő, egy éven keresztül tartó, ingyenes szétosztással végrehajtott élelmiszersegély program esetében is kétségesek lehetnek a segély eredményei, annak ellenére, hogy a segélyprogram végül is eljutott a faluba és szétosztásra is került. Míg a segély mennyisége továbbra is olyan szempont marad, amely meghatározza, hogy milyen mértékben képes az adott program pozitív hatást kiváltani, a segélyek végrehajtása, annak minısége, legalább olyan – ha nem fontosabb – szempont marad. Ebbıl a szempontból pedig, a vizsgálatból kitőnik, a segélyprogram Namaslima faluban inkább kudarc, mint sikertörténet volt.

4. Következtetések A nemzetközi élelmiszersegély rendszer jelenleg fordulópont elıtt áll. A mezıgazdasági liberalizáció elırehaladtával egyre kérdésesebbé válik az élelmiszersegélyek jövıje. A jelenlegi trendek és vélemények szerint úgy tőnik, hogy egy segélyfajta, a szükségállapotok során nyújtott emergency segély marad az egyetlen olyan formája az élelmiszersegélyeknek, amely egy liberalizált, szabadkereskedelmi rendszerben továbbra is létezési jogosultsággal bírhat – ezen segélyek célja pedig hogy életet mentsenek éhezések és élelmezési válságok során. Ebben a fejezetben megvizsgáltuk a nemzetközi segélyrendszer felépítését, és arra a következtetésre jutottunk, hogy a szükségállapotok során nyújtott segélyek jelentıs részt tesznek ki a világ élelmiszersegélyei között. Ez az arány Fekete Afrikában még magasabb,

283


mint a fejlıdı világ többi régiójában. A segélyprogramok hatékonyságának vizsgálatát ez a tény tisztán indokolja, ezért is választottunk esettanulmányul egy, Fekete Afrikában, Malawi egy kis falujában, végrehajtott emergency segélyprogramot. Az elemzés során látható volt, hogy sem a segélyprogram idızítése, sem a szétosztás módja, sem a háztartásokhoz eljutó segélyek mennyisége nem indokolja azt a tényt, hogy a segélyprogram hozzájárulhatott volna egy éhezés elkerüléséhez. Havi kevesebb mint egy kilogramm segély fejenként nem mentheti meg senkinek az életét – és ezt kevesen vonhatják kétségbe… Az élelmiszersegélyek valóban drágák és tranzakciós költségük igen magas. Ebbıl következıen logikusnak tőnik az a felfogás, miszerint a szőkös erıforrásokat nem fejlesztési projektek finanszírozására kellene fordítani, hanem sürgısségi esetekre, életek mentésére élelmezési válságok során. Ugyanakkor viszont érdemes azon is elgondolkozni, hogy hogyan lehet az ilyen típusú segélyeket hatékonyabban tervezni és végrehajtani idıben, módszerében és mennyiségében. Ellenkezı esetben valaki talán felvethetné az alábbi furcsa, ironikus, esetleg paradox kérdést: biztos, hogy életek mentésének célja áll ezen segélyek mögött? És az illetı csak remélheti, hogy nem más; esetleg gazdasági (?) vagy politikai(?) érdek...

284


Food aid: Efficiency, humanitarian assistance or interests? Zoltan Tiba Centre of African Studies, University of Cambridge Free School Lane, Cambridge, CB2 3RQ, United Kingdom.

Food aid is perhaps the most controversial type of assistance with no obvious set of recommendations on appropriate modality of implementation. The long-standing debate whether cash aid or food aid is more efficient still remains relevant in academic and policy debates with no clear conclusions. Critiques of food aid have further argued that food aid may often be supply rather than demand driven, thereby possibly representing commercial interests as opposed to being a humanitarian form of aid. This chapter does not aim to reconcile these debates, but it provides a brief analysis of the food aid system at the international as well as at the “local” level, identifying several aspects of food aid, at both levels, which arguably determine the effectiveness of a project. These factors, at the former level, include the mode of delivery (direct transfer or local purchase), the terms of delivery (grant or loan) and the modality of implementation of the program (market-delivered or distributed food aid). For the analysis of each of these aspects data are presented. In the second part of the paper the focus is on Sub Saharan Africa and, subsequently, a case study is provided from rural Malawi analyzing the distribution of an emergency food aid program, which was implemented in a village community during 200203. The targeting of food aid is analyzed at the household level and the amount of commodities finally reaching beneficiary households is also presented. The analysis of targeting errors reveals that the program failed to reach the eligible section of the population, thereby a significant part of the resources which were distributed accrued to the ineligible, less needy, section of the population. Implementing an emergency food aid program over nearly one year, especially if channeled through village communities and resulting in sharing among households in the village, may not be the most efficient way to carry out such a project. The chapter concludes that emergency food aid, which dominates food aid programs in Sub Saharan Africa, is not necessarily best implemented by means of general distribution, as common sense often dictates. It may well be the case that existing institutions, health centers, schools, etc, can form a better platform for targeting, resulting in not just possibly more efficient targeting of the poor, but also in contributing to long-term development in the region. Unless these aspects are taken into account and the quality, including the consideration of several alternative modalities, of distribution are factored into policy debates, even the most humanitarian-looking emergency food aid program may remain subject to criticisms that it may be partially driven by commercial interests rather than motives to provide humanitarian assistance.

285


Felhasznált irodalom: Cornia, G. A. and F. Stewart (1995): “Two Errors of Targeting. Public Spending and the Poor: Theory and Evidence”. D. V. d. Walle and K. Nead. Baltimore, John Hopkins University Press: 347-387. FAO (2006): „State of Food Insecurity in the World”. (SOFI). FAO, Róma. FAO (1980): “Principles of Surplus Disposal”. FAO, Róma. INTERFAIS (2007): „Food Aid Flows”. International Food Aid Information System. www.wfp.org/interfais Tiba Zoltán (2002): „Food Aid for Food Security? Trends and Changes in the 1990s”. Mőhelytanulmány No 133. MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest. Tiba Zoltán (2005): „A New Type of Famine with a Traditional Response. The Case of Malawi, 2001-2003”. PhD disszertáció. School of Oriental and African Studies, University of London.

286


Betegségek megelızése a trópusi országokba történı utazás során Szlávik János fıorvos Szent László Kórház 1097 Budapest, Gyáli út 5-7. Napjainkban grandiózus méreteket öltött a világ legkülönbözıbb trópusi országaiba irányuló turista és üzleti utak száma, ezért különösen fontos, hogy az utazók friss információkkal rendelkezzenek a trópusi betegségek veszélyeirıl, azok megelızésérıl és a védıoltási követelményekrıl. Az általános rendszabályok között fontos a jól szellızı, nedvszívó, rovarok ellen védı ruházat viselése, a körültekintı fényvédelem (napernyı, napvédı krém, szemüveg), rovarirtó és riasztó szerek megfelelı használatának hangsúlyozása. Édesvizek közül csak a klórozott úszómedencék igazán biztonságosak, a tengeri fürdés általában nem jár veszéllyel, de figyeljünk a csatornák beömlési helyeire és bizonyos területeken a tengeri korallok, valamint a mérgezı halak és kígyók jelenthetnek fokozott kockázatot. Hasmenéses megbetegedések Hasmenéses megbetegedések, országtól függıen, a trópusokra utazók 20-50%-ánál jelentkeznek. Gyakran nem speciális kórokozók, hanem az utazással, vagy az üzleti úttal kapcsolatos bonyodalmak, nehézségek és kényelmetlenségek okozzák. Az emésztırendszeri fertızések elsıdleges forrása a fertızött étel és ital. Trópusi területeken az élelmiszerek gondos megválogatása, illetve azok megfelelı módon való elkészítése nyújtja a legnagyobb védelmet az infekciók ellen. Sajnos az ételek külsı megjelenése sokszor nem tükrözi azok veszélyességét, ezért fertızött étel is tud rendkívül étvágygerjesztıen kinézni. A legfıbb egyéni elıvigyázatosság, hogy ne fogyasszunk nem palackozott, utcai árustól vásárolt, vagy nem biztonságos vízvezetékbıl származó italt, nem pasztırözött tejet, nem kellıen megfızött vagy átsütött húst. Nyers vagy nem kellıen megfızött tojás, házilag készített majonéz, bizonyos szószok (pl. holland) vagy desszertek (tejszínhab) , megbízhatatlan forrásból származó fagylaltok is fertızöttek lehetnek és veszélyt hordoznak magukban. Jeget ne kérjünk az italunkba, ne bízzunk meg a jégkészítı gépekben, csak ha garantáltan tiszta vízbıl készíti a jeget. Az üveges vagy papírdobozba csomagolt üdítık, szénsavasak, vagy szénsavmentesek, gyümölcslevek, bor vagy sör, röviditalok, a forró tea vagy kávé többnyire biztonságosak. Trópusi országokba utazóknál a hasmenés messze a leggyakoribb panasz, a fejlıdı országokba látogatók jelentıs részét érinti. Bár a megbetegedés a legtöbbször enyhe és csak néhány napig tart, gyakran megváltoztathatja a látogatók gondosan elıre eltervezett programját. Nagyobb veszélynek vannak kitéve a Latin-Amerikába, Afrikába, a KözelKeletre és Ázsiába látogatók ,mint a karib-tengeri szigeteki és kelet-európai utazók. Fontos tudni, hogy a tünetek kezdıdhetnek a hazatérés után is és néha akár két hétig is elhúzódhatnak.

287


Az utazók hasmenése legtöbbször a megérkezést követı elsı héten jelentkezik. Kórokozók legtöbbször az E. coli, Shigella, Campylobacter, Vibrio cholerae, Cryptosporidium, Entamoeba hystolytica, Giardia, Salmonella, Cyclospora baktériumok vagy férgek. A hasmenést és a hasi fájdalmat hányinger és rossz közérzet kísérheti. 38 oC feletti hımérséklet a betegek 10-20%-ában, hányás kevesebb, mint 15%-ban fordul elı. Véres, dysenteriform széklet ritka (2-10%). A betegség hossza, még a nem kezelt esetek nagy részében sem haladja meg a 3-4 napot és a betegek 60%-a 48 órán belül felépül. A hasmenése megelızésének leghatásosabb módja az elfogyasztandó ételek és italok gondos megválogatása. Különösen fontos ez, ha csecsemıvel vagy kisgyermekkel utazunk, hiszen náluk a hasmenés következményei sokkal súlyosabbak lehetnek. A köztudatban elterjedt, hogy magas alkoholtartalmú italok mindennapos fogyasztása véd a hasmenés ellen, a tények azonban ennek gyakran ellentmondanak. A hasmenés ellen általánosan használt tüneti szerek (széntabletta, Imodium, Reasec) alkalmatlanok az utazási hasmenés megelızésére, sıt használatuk kifejezetten tiltott véres hasmenés vagy láz jelentkezése esetén. Számos antibiotikum preventív szedésével (trimethoprim 160 mg és sulfamethoxazole 800 mg, azaz napi 2 tabletta Sumetrolim; doxycyclin 100 mg/nap; norfloxacin (Nolicin) 400 mg/nap; ciprofloxacin (Ciprobay, Cifran) 500 mg/nap), bizmut szubszalicilát három hétnél rövidebb tartózkodás esetén 5-15%-kal csökkenthetı a hasmenések elıfordulási gyakorisága, de ugyanez elérhetı, ha az utazók az ételek és italok fogyasztásakor megfelelı gondossággal járnak el. Szem elıtt tartandó, hogy néhány esetben az antibiotikumok súlyos allergiás reakciókat okozhatnak (pl. Stevens-Johnson szindróma szulfonamidok alkalmazása után), kellemetlen mellékhatások jelentkezhetnek (fényérzékenység doxycyclintıl), valamint széles-spektrumú antibiotikumok adása következtében a bélflórában rezisztens baktériumok szaporodhatnak el. Végeredményben megállapíthatjuk, hogy egészséges felnıtt embereknek nincs szüksége hasmenés elleni profilaxisra, de különleges helyzetekben, gyulladásos bélbetegségekben, súlyos alapbetegségben szenvedıknél, politikusoknál, katonáknál, atlétáknál meggondolandó a profilaxis. A kezelés legfontosabb része az elvesztett folyadék és só pótlása. Az esetek nagy részében erre sincs szükség, hiszen az utazási hasmenés többnyire magától és rövid idı alatt gyógyul. A legáltalánosabban ajánlott orális rehidrációs folyadék (ORF) glukózt, nátriumot, káliumot, chloridot és tiszta vizet tartalmaz, de a különleges eseteket leszámítva felnıtteknél és nagyobb gyermekeknél a gyümölcslevek, a koffein-mentes üdítık és az erıleves is alkalmasak a folyadékpótlásra. Az italokat sós aprósüteményekkel, fıtt rizzsel vagy pirítóssal egészíthetjük ki. Kezdetben ne fogyasszunk tejtermékeket a laktóz-intolerancia lehetısége miatt. Szoptatott csecsemık szopjanak tovább, a csecsemıtápszert kapó gyerekek, ha lehet lactose-mentes tápszert kapjanak. A legtöbb fejlıdı országban is kapható orális rehidrációs por (ORF), mely tiszta vízzel hígítva megfelelı koncentrációban tartalmaz glukózt és sókat. Kisgyermekkel vagy csecsemıkkel utazóknak, krónikus alapbetegségben szenvedıknek kifejezetten ajánlott magukkal vinni ilyen készítményeket. Folyamatosan hányó, véres hasmenéses vagy tartósan lázas gyermeket haladéktalanul orvoshoz kell vinni. A hasmenés elleni szerek közül a loperamid (Imodium kapszula) és a diphenoxylate hydrochlorid atropine sulfat (Reasec tabletta, Lomotil) mérsékli vagy megszünteti a hasmenést . Az Imodium recept nélkül is kapható és különösen idısebb embereknél jobban

288


tolerálható, mint a Reasec. A hasmenés elleni szerek fokozhatják a komplikációkat invazív vagy gyulladásos enterocolitis jelentkezése esetén, ezért tilos alkalmazásuk 38,5 C-nál magasabb láz, vagy véres hasmenés jelentkezésekor. Ellenjavallt adásuk 2 évnél fiatalabb gyermekeknél. A lázzal járó hasmenést kezelhetjük magunk is három napon át tartó trimethoprimsulfamethoxazollal (TMP-SMX, Sumetrolim, Co-trimoxazol), doxycyclinnel (Doxycyclin, Servidoxyne, Doxyhexal, Doxypharm, Huma-Doxylin, Microdox 100, Tenutan, Vibramycine), vagy valamelyik quinolon-származékkal, norfloxacinnal (Nolicin), ciprofloxacinnal (Ciprobay, Ciprinol, Cifran), ofloxacinnal (Tarivid, Tarivid-Richter, Zanocin). A bizmut-szubszalicilát biztonságos, közel 60%-ban sikeres kombinált készítmény. Általánosságban a ciprofloxacint célszerőbb alkalmazni, különösen olyan területeken, ahol elterjedt a szulfonamid és tetracyclin rezisztencia. Enyhe vagy közepesen súlyos lázas hasmenés esetén az antibiotikumok és a loperamid együttes alkalmazása gyorsan javít a beteg állapotán. Magas láz és a véres hasmenés jelentkezésekor mindenképpen javasolt az orvosi vizsgálat. Amennyiben ez nem lehetséges, az empírikus antibiotikum terápiát az utazóknak kell megkezdeni. 2 évesnél idısebb gyermekeknél Sumetrolim javasolt eryhtromycinnel kiegészítve, míg felnıtteknél a legáltalánosabban javasolt terápia,quinolon típusú (Ciprobay) antibiotikum ajánlott.

Hepatitis A elleni oltás Az utazóknál az A-típusú vírushepatitis, másnéven fertızı májgyulladás a leggyakoribb, oltással megelızhetı fertızés (átlagosan havonta 1000 utazóból háromnál alakul ki, de rossz hygiéniés körülmények között ez a szám 20-ra is emelkedhet). Bár a megbetegedés ritkán halálos, a páciensek rosszul érzik magukat és hetekig ágyhoz kötötté válhatnak. A hepatitis A fertızés széklettel szennyezett étellel, vagy vízzel és a fertızött személlyel történt direkt kontaktus révén terjed; a direkt átvitel gyakori gyermekeknél és szexuális kapcsolat során. A HAV egy perc alatt inaktiválódik 85 oC-on történı sütéssel vagy fızéssel, ezért fıtt vagy sült ételek általában nem viszik át a fertızést, kivéve, ha elkészítés után fertızıdnek. 1. Passzív védelem formájában, HAV-elleni, magas titerő, elsısorban IgG típusú antitesteket, úgynevezett immunglobulinokat lehet alkalmazni minimum 14 nappal az utazás megkezdése elıtt. Az im. immunglobulin 2-6 hónapig tartó védettséget ad, mely elsısorban az alkalmazott dózis nagyságától függ. A védelemnek ezt a formáját rendszeresen ismételni kell. Mellékhatásként helyi discomfortérzés fordulhat elı, szisztémás allergia nagyon ritka. Az aktív, hepatitis A elleni oltóanyag (Inj. Havrix, VAQTA, Avaxim) alkalmazása után felnıtteknél egyszeri, gyermekeknél a kétszeri intramuscularis adag után 14-28 nap múlva az oltottak 90%-ában megfelelı , az immunglobulin oltásnál magasabb titerő ellenanyag keletkezik. A 6-12 hónappal késıbb adott emlékeztetı oltás 10-20 évig tartó védettséget biztosít. A vakcina mindenképpen javasolt hosszú idejő (több, mint 4 hónap) és gyakori utazásoknál.

289


Hepatitis B elleni oltás A hepatitis B fertızés endémiás csaknem egész Afrikában, Dél-Amerika nagy részén, KeletEurópában, Dél-Kelet Ázsiában, Kínában és a Csendes Óceániai szigetvilágban, kivéve Ausztráliát, Új-Zélandot és Japánt. Ezeken a vidékeken a lakosság 5-15%-a krónikus HBV hordozó. A fertızött gyermekeknél ritkán alakul ki manifeszt fertızés, de 25-90% krónikus hordozóvá válik és ezek 25%-a meghal a következményes cirrhosis és primer májrák miatt. A hepatitis B átvitele elsısorban szexuális úton történik, de elıfordul tőszúrásos sérülés, vérátömlesztés, nem fertıtlenített eszközökkel végzett orvosi vagy fogorvosi beavatkozás, tradicionális beavatkozások, mint akupunktúra és tetoválás során is. A legnagyobb veszélynek az endémiás területeken dolgozó egészségügyi dolgozók vannak kitéve, turisták ritkán fertızıdnek. A teljes oltási sorozat három oltásból áll; az elsı két oltást egy hónap különbséggel, a harmadikat 2-6 hónap múlva kell beadni. Ez a fajta immunizáció 10 éven át tartó immunitást biztosít. Bizonyos védettség már az elsı oltás után is kialakul, ezért, ha nincs idı a teljes sorozatra, érdemes utazás elıtt az elsı adagot beadni, majd az oltási sorozatot hazatérés után folytatni kell. Hepatitis B vakcináció hazánkban az alábbi esetekben mindenképpen javasolt: • • • • •

gyakori utazás endémiás területekre 6 hónapnál hosszabb tartózkodás endémiás területen fiatal gyermekek, akik endémiás területek más gyermekeivel élnek együtt külföldön szexuális kapcsolatot létesítı vagy kábítószer élvezı utazó várható orvosi és fogorvosi beavatkozás a külföldi tartózkodás idején Adható kombinált oltás, mely mindkét májgyulladás típus ellen védettséget nyújt (Inj. Twinrix), de a teljes védettség eléréséhez így három oltás kell (0,1 és 6 hónap), bár védettség már a második oltás beadása után jelentkezik.

Sárgaláz elleni oltás A sárgaláz extrém ritka a turisták között. 1980 óta világszerte mindössze 5 ilyen esetet észleltek (közülük négy nem kapott oltást!), ami valószínőleg a kötelezı oltások szigorúbb betartásának köszönhetı. Az oltóanyagot hővös helyen kell tárolni és a felbontás után 60 percen belül mindenképpen fel kell használni, ezért ezt a vakcinát csak nemzetközileg elismert sárgaláz oltóanyag centrumban lehet alkalmazni. Azok az utazók, akik sárgalázzal fertızött vagy endémiás területre utaznak mindenképpen oltandók. Fertızött területek Dél-Amerika és Afrika egyenlítı mentén fekvı területein találhatók. Az oltás Magyarországon kötelezı azokba az országokba utazóknak, ahol sárgaláz fertızés veszélye fennáll. Egyes ázsiai országok megkövetelik az oltást azoktól az utazóktól, akik endémiás területrıl érkeznek. A cholera és a sárgaláz vakcináció között 3 hétnek kell eltelnie, különben mindkét oltóanyag elleni antitest válasz csökken. Ellenjavallt adása terheseknél, 6 hónapnál fiatalabb csecsemıknél, immunkárosodottaknál és tojásallergiásoknál.

290


Mellékhatásai között enyhe fejfájás, myalgia szerepel, láz 5-10 nappal az oltás után mintegy 2-5%-ban alakulhat ki. Az azonnali hyperszenzitivitási reakció ritka. Másrészrıl, a vakcináció szigorúan ajánlott a sárgaláz endémiás területek nagyvárosokon kívüli területein akkor is, ha az ország hivatalosan nem jelentett sárgaláz esetet és az oltást sem követeli meg beutazáskor. A gyakorló orvosoknak tudniuk kell, hogy a sárgaláz által érintett területek messze túlhaladják a hivatalosan fertızöttnek tekintett zónákat és az elmúlt években halálos megbetegedés is történt oltatlan turisták között, akik sárgaláz endémiás területek vidéki országrészeibe utaztak. Az oltás csaknem tökéletes hatékonyságú, míg a betegség halálozási rátája nem immun személyekben több, mint 60%. A jelenleg kapható vakcinák tolerálhatósága kiváló. A kontraindikációt csak a tojásfehérje allergia és a cellularis immunhiány jelenti (veleszületett vagy szerzett). Az oltási igazolás csak a hivatalos könyv alapján, WHO által elfogadott oltással és oltási centrumban végrehajtva érvényes. Érvényessége tíz évig tart, az oltást követı 10. naptól kezdve. Amennyiben valakit újraoltanak, a védettség az újraoltástól kezdve újabb tíz évig tart. Ha az újraoltás során újabb oltási könyvet kap, a régit 10 napig, az új oltás érvényességének kezdetéig tartsa meg.

Hastífusz elleni oltás A hastífusz súlyos megbetegedés, mely elsısorban Indiában, Peruban, Észak- és Nyugat Afrikában (Tunézia kivételével) veszélyezteti az utazókat, különösen, ha rossz hygiéniés körülmények közé kerülnek. Mindazonáltal rendkívül ritka turisták között, rizikója 100x alacsonyabb, mint a hepatitis A fertızésé. Az oltás javasolt azoknak is, akik több mint egy hónapot tartózkodnak a fenti országokban. 1. Élı orális vakcina (Vivotif Berna, Swiss Serum and Vaccine Institute). Az élı vakcina mutáns, gyengített S. typhi Ty21 törzset tartalmaz, mely ugyanolyan hatékony, de jobban tolerálható, mint a korábbi parenteralis, teljes-sejt elölt vakcina. A kapszulát folyadékkal, egy órával étkezés elıtt, másnaponta kell bevenni, összesen négy kapszulát, de az elsı kapszulát mindenképpen legalább két héttel az utazás megkezdése elıtt kell alkalmazni. A kapszulákat hőtıszekrényben kell tartani, de ha néhány napig szobahımérsékleten marad (20-25C), még nem veszti el hatékonyságát. Az oltóanyag nem adható HIV-pozitívoknak és olyan személyeknek, akik egyidejőleg antibiotikumot, vagy mefloquint (LariamR) szednek. Az oralis typhus vakcinát és a mefloquine tablettát legalább 24 óra eltéréssel lehet csak alkalmazni. A négy kapszulás adagolást 5 évente érdemes megismételni. 2. Parenteralis teljes-sejt vakcina. Bár ez az oltóanyag hosszú évek óta van forgalomban, az elölt oltóanyag nem ad teljes védelmet (50-70%) és gyakori az egy-két napos fájdalom az oltás helyén, melyet néha láz, rossz közérzet és fejfájás követ. 3. Typhoid Vi polysaccharida (Inj. Typherix, Typhim Vi) vakcina. Az oltóanyag tisztított Vi polysaccharidát tartalmaz, melyet egyszeri intramuscularis dózisban kell adni, ami 2-3 éves védettséget ad. Két éves kortól adható, minimum két héttel az utazás megkezdése elıtt. A helyi és a szisztémás reakciók ritkábbak, mint a teljes-sejt vakcináknál. A parenteralis tifusz vakcina biztonságossága nem bizonyított terheseknél, mellékhatásként enyhe helyi reakció, fájdalom és érzékenység alakulhat ki.

291


A malária elleni védekezés A malária egy rendkívül gyakori és súlyos trópusi megbetegedés, mely magas lázzal, hidegrázással, influenzaszerő tünetekkel, fejfájással, izomgyengeséggel, gyengeségérzéssel járhat. A maláriát kísérheti vérszegénység és sárgaság, de egyes plasmodium fajok veseelégtelenséget, kómát és halált is okozhatnak. A malária okozta halál megfelelı rendszabályok pontos betartásával megelızhetı, a prevenció módjait valamennyi trópusokra utazó személynek ismernie kellene. A betegséget a parazitával fertızött nıstény Anopheles szúnyogok terjesztik elsısorban napnyugta és napkelte között. A betegség tünetei már hat nappal a szúnyogcsípést követıen jelentkezhetnek, de kialakulhatnak több hónappal a fertızött területrıl való hazaérkezés után is. Egészen ritkán a fertızıdés vértranszfúzió útján, vagy congenitálisan, anyáról magzatra. Az emberi maláriát 4 plasmodium faj okozza: Plasmodium falciparum, P.vivax, P.ovale és P.malariae. A malária endémiás területekre utazók profilaxis nélkül nagy veszélynek vannak kitéve. Minden évben sok turista betegedik meg fertızött területeken és a fejlett országokban több, mint 10.000 embernél már a hazatérés után jelentkeznek a malária tünetei . A P. falciparum okozta maláriában a betegek 1%-a hal meg (többnyire terhesek, kisgyermekek, illetve cerebrális, agyi maláriában szenvedık), de a halálesetek többségét korai diagnózissal és megfelelı kezeléssel meg lehetne elızni.

Mit kell feltétlenül tudni malária endémiás területre utazóknak? Malária endémiás területeken vegyük komolyan a veszélyt: A kiutazóknak még az utazás megkezdése elıtt tájékozódniuk kell a malária veszélyérıl az adott országban, a gyógyszer-rezisztens P. falciparum infekció lehetıségérıl és meg kell ismerni a malária elleni védekezés módozatait. Ismeretlen eredető láz esetén, akár a külföldön tartózkodás ideje alatt, akár az azt követı napokban, ha lehetıségünk van, azonnal forduljunk orvoshoz Védekezés a szúnyogok ellen Napközben alkalmazzunk repellenst a szúnyogcsípésnek kitett bırfelületeken, elsısorban hajnalban és napnyugtakor, amikor a maláriát terjesztı szúnyogok a legaktívabbak. Lehetıleg N,N-diethyl-m-toluamide (DEET) vagy dimethyl phthalate tartalmú szert használjunk, különösen forró és nedves klímájú területeken 3-4 óránként újra kell kezeljük a bırfelületet. Esténként ne használjunk parfümöt, mert az odacsalogathatja a szúnyogokat. A DEET koncentrációja szerenként eltérı lehet (akár 95%-ot is elérhet), de már a 30-35%-os koncentráció is kiváló effektussal bír és legalább 4 óráig tartó védelmet biztosít. A gyártók ajánlásait szigorúan tartsuk be, különösen a kisgyermekek tekintetében, akiknél a DEET koncentrációja a 25-30%-ot ne haladja meg, az esetleges neurológiai mellékhatások miatt. A DEET tartalmú repellenst óvatosan használjuk terheseknél is. A DEET okozta mellékhatásokat csökkenthetjük, ha azt csak az expozíciónak kitett bırfelületen alkalmazzuk; a repellenst ne lélegezzük be, ne nyeljük le, ne kerüljön szembe és ne használjuk nyálkahártyán, vagy sérült bırfelületen. Vízzel mossuk le a szúnyogriasztót, ha biztonságos helyre érkezünk.

292


Amennyiben lehetséges, tartózkodjunk jól megépített és jó állapotú épületekben, melyeknek szúnyogháló van az ablakán és az ajtaján. Szúnyogháló hiányában napnyugtakor tartsuk zárva az ajtókat és az ablakokat. Amennyiben a szúnyogok szabadon bejuthatnak a szobába, használjunk az ágy felett hálót, mely egészen az ágy aljáig ér; gyızıdjünk meg róla, hogy a háló nem lyukas és nincs a belsejében szúnyog. A védelmet fokozhatjuk, ha a szúnyoghálót átitatjuk permethrinnel (Permanone®) vagy deltamethrinnel, ami hetekig távol tarthatja a szúnyogokat. Használjunk szúnyogirtó sprayt vagy szúnyogirtó lapokat (elektromos vagy elemmel mőködtetett), melyek pyrethroidot tartalmaznak, esetleg gyújtsunk meg éghetı tekercseket a lakóhelyiségekben és a hálószobában.

Kemoprofilaxis chloroquin-érzékeny maláriával fertızött területeken A P. ovale és vivax paraziták mind a mai napig világszerte érzékenyek chloroquinra, bár már jelentettek chloroquin-rezisztens P. vivax eseteket Indonéziából és Pápua Új-Guineából. A P.malariae fertızés is biztonságosan megelızhetı, az általa okozott megbetegedés több évig is perzisztálhat, de a betegség általában nem halálos és a chloroquin szokásos dózisával könnyen gyógyítható. A Dominikai Köztársaságban, Haitin, Közép-Amerikában, Mexikóban, Kína egyes területein, Egyiptomban és a Közel-Kelet legtöbb országában a P. vivax és falciparum kórokozók egyaránt érzékenyek chloroquinra. Ezeken a területeken a 4-aminoquinolon származék, a chloroquin (Delagil, heti 2 tabletta) a választandó profilaktikum. Gyermekeknél a chloroquin életveszélyes mellékhatásokat képes okozni, ezért csak a szükséges dózist írjuk fel és hívjuk fel a figyelmet, hogy a szert biztonságos konténerben tárolják. A ritkán elıforduló gasztrointesztinális mellékhatásokat mérsékelhetjük, ha a gyógyszert étkezés közben vagy közvetlenül utána vesszük be. Ritkán fejfájás, szédülés, homályos látás és viszketés jelentkezhet, de ezek a mellékhatások többnyire nem teszik szükségessé a gyógyszerszedés abbahagyását.

Kemoprofilaxis chloroquin-rezisztens P.falciparummal fertızött területeken Mefloquine (heti 1 tabletta Lariam®) - hatékony chloroquin-rezisztens és sulfadoxinepyrimethamin (Fansidar®)-rezisztens P.falciparum okozta fertızésekben is. Általában mindenhol javasolt, ahol chloroquin-rezisztencia elıfordul (Dél-Amerika, Közép-Afrika, DélKelet Ázsia). Újabban mefloquine-rezisztenciát jelentettek Nyugat-Afrikából és Thaiföld Burmával és Kambodzsával határos területeirıl. A legtöbb ember jól tolerálja a mefloquint profilaktikus dózisait. Átmeneti, enyhe mellékhatásként hasi panaszok, álmatlanság és szédülés fordulhatnak elı, de ezek többnyire maguktól megszőnnek. Súlyos reakciók (hallucinációk, görcsök) ritkák (1-2/10.000) a profilaktikus adagoknál, gyakoribbak a terápiás dózisoknál. A mefloquine kontraindikációi: ismert mefloquine érzékenység; 15 kg-nál kisebb súlyú gyermekek (bár a CDC legújabb információi szerint ennél kisebb súlyú gyermeknek is adható, ha a szúnyogcsípés elkerülhetetlen); a terhesség elsı trimesztere (a CDC ajánlása szerint a terhesség második és harmadik harmadában adható chloroquin-rezisztens P. falciparum veszély esetén); a szív ingerületvezetési zavaraiban szenvedı utazók (a bétablokkolók szedése önmagában nem kontraindikáció, ha az alapritmus szabályos); 293


anamnézisben szereplı epilepszia vagy súlyos psychiátriai megbetegedés és nagy koncentrációt igénylı munkát végzık (pl. repülıgép pilóták). A mefloquine alternatívái- a doxycyclin önmagában azokban az esetekben javasolt, ha az utazó a mellékhatások miatt nem tudja szedni a mefloquint, valamilyen kontraindikáció áll fenn, vagy, ha az utazás mefloquin-rezisztens területekre történik. A doxycyclint naponta kell szedni, egy-két nappal az utazás megkezdése elıtti idıponttól, a hazatérés után még négy hétig folytatva. A doxycyclin kontraindikált terheseknél és 8 évnél fiatalabb gyermekeknél. A gombás nyelıcsıgyulladást megelızendı soha ne közvetlen lefekvés elıtt alkalmazzuk és bı folyadékkal vegyük be. Szedésével kapcsolatban problémát jelenthet fényérzékenység és vaginalis gombásodást okozó hatása. Amennyiben nem lehet a napsütést elkerülni, magas faktorú (legalább, vagy több, mint 15) napvédı krémek alkalmazása javasolt. - ha sem a mefloquine, sem a doxycyclin nem adható, chloroquint adhatunk önmagában, vagy a dihydrofolsav-reduktáz gátló proguanillal (Paludrine, hazánkban nincs törzskönyvezve) kombinálva (felnıtteknél napi 200 mg proguanil plusz heti egyszer 300 mg chloroquin). Néhány megfigyelés szerint a kombináció Afrikában sokkal hatékonyabb, mint a chloroquin önmagában, de Ázsiában teljesen hatástalan. A kombináció relatív hatástalanságának oka elsısorban a rezisztencia, másodsorban a compliance hiánya. A proguanil mellékhatásai közül a hányinger, hányás, fekélyek a szájüregben és a hajhullás említhetık meg. Kapható már hazánkban is a legújabb, kevés mellékhatással rendelkezı készítmény az atovaquone/proguanil (Malarone), melyet az utazás megkezdése elıtt két nappal kell elkezdeni, dózisa naponta egy tabletta és még egy hétig a hazaérkezés után kell alkalmazni.

Prevention of tropical diseases János Szlávik, MD, Szent László Hospital, H-1097 Budapest, Gyáli út 5-7. Travelers’ diarrhea can be caused by many different organisms, such as E.Coli, Shigella, Entamoeba histolytica, Salmonella, Campylobacter, Giardia, Cryptosporidia, Cyclospora and Vibrio cholerae. All these organisms are spread through the fecal/oral route. Remember loose motions can also result from a change in diet including, for example, spicy or oily foods. This depends upon effective drinking water sterilization and ensuring that food is uncontaminated or cooked thoroughly. Personal hygiene when eating and drinking is also important, including hand washing prior to eating and using sterile plates, cups and utensils. Bismuth subsalicylate is an effective, non-antibiotic approach to prevent travelers’ diarrhea with an overall efficacy of about 60%. A tablet formulation is now available - two tablets are taken 4 times daily at meal times and on retiring. Chemoprophylaxis should not be used routinely, however it might be offered, for example, to a traveler who making a very short tour (3-5 days) when loss of even 12-24 hours would seriously impact on the success of the visit. Prophylaxis may also be helpful for those with pre-existing bowel problems such as colitis or irritable bowel syndrome, where an attack of diarrhea could seriously aggravate symptoms or cause relapse. Remember antimicrobials may cause adverse drug reactions, which are occasionally severe and include diarrhea. Ciprofloxacin occasionally causes confusion and hallucinations; doxycycline is contra-indicated in case of pregnancy and for young children. Malaria is

294


widespread in many tropical and subtropical countries and is a serious and sometimes fatal disease. You cannot be vaccinated against malaria, but you can protect yourself in three ways: 1. Mosquitoes cause much inconvenience because of local reactions to the bites themselves and from the infections they transmit. Mosquitoes spread malaria, yellow fever, dengue and Japanese B encephalitis. Mosquitoes bite at any time of day but most bites occur in the evening. Avoid mosquito bites, especially after sunset. If you are out at night wear longsleeved clothing and long trousers. Mosquitoes may bite through thin clothing, so spray an insecticide or repellent on them. 2. Insect repellents should also be used on exposed skin. Spraying insecticides in the room, burning pyrethroid coils and heating insecticide impregnated tablets all help to control mosquitoes. If sleeping in an unscreened room, or out of doors, a mosquito net (which should be impregnated with insecticide) is a sensible precaution. Portable, lightweight nets are available. Garlic, Vitamin B and ultrasound devices do not prevent bites. 3. Use of antimalarial tablets start before travel as guided by your travel health advisor (with some tablets you should start three weeks before). Take the tablets absolutely regularly, preferably with or after a meal. It is extremely important to continue to take them for four weeks after you have returned, to cover the incubation period of the disease. Effective vaccines exist against hepatitis A and B, typhoid and yellow fever.

295


7. FEJEZET EU- NEFE PÁLYÁZATOK KÉSZÍTÉSE, MODELLEZÉSE.

296


A vidékfejlesztési tapasztalatok alkalmazása a fejlıdı országokban Fehér István, egyetemi tanár SZIE-Marketing Intézet, Gödöllı

Összefoglaló Az EU-ban a vidékfejlesztés a reformok következtében a KAP (Közös Agrárpolitika) második pillére lett. A vidékfejlesztést egyfajta válasznak tekintik azokra a problémákra, amelyeket a kismérető, alacsony jövedelmő gazdaságok, a mezıgazdaság melletti alternatív foglalkoztatási lehetıségek hiánya és a vidékrıl való állandó elvándorlás jelentenek. A vidékfejlesztés társadalmi indoka az, hogy a gazdasági, ökológiai és szociális funkciókat a vidéken élık végsı soron társadalmi érdekbıl látják el, a társadalomnak ezt el kell ismerni. A vidék jelentısége és probléma köre minden országban ismert és a gazdasági fejlesztés kiemelt célkitőzései között szerepel. A fejlıdı országokban, különösen Afrikában a fejlesztési programok és projektek komplex folyamatnak tekinthetık, melyben fontos szerepe van a tapasztalatok cseréjének és a szaktanácsadásnak. A sikeres projekt számos tényezıtıl függ, fontos szempont az integrált megközelítés és a projekt menedzsment munka. Ugyanakkor a kedvezményezettek azonosítása, a döntéshozók szerepe, valamint a megfelelı intézmények létrehozása és mőködése sem elhanyagolható. A nemzetközi szervezetek támogatási programjaikban egyre inkább kiemelt figyelmet fordítanak a vidékfejlesztés új megoldásaira. A tanulmány összefoglalja a vidékfejlesztés lehetıségeit, tanulságait továbbá számos új szempontot ismertet a sikeres vidékfejlesztési projektek tervezése és megvalósítása céljából, hangsúlyozva, a projekt marketing fontos szerepét a kedvezményezettek befolyásolásában és az eredmények megismertetésében. Bevezetés A mezıgazdálkodás mai európai modellje sokkal többet jelent, mint egyszerő árutermelést. Abból a felismerésbıl táplálkozik, hogy a vidéki térség nem csupán a termelés színtere, hanem biológiai és társadalmi élettér is, ezért a mezıgazdaság arra is hivatott, hogy a vidék sokoldalúságát fenntartsa.. Ez a többfunkciós mezıgazdaság tud a termelési, fogyasztási, társadalmi, foglalkoztatási, szociális, regionális feladatoknak megfelelni. A vidéki térségek jellemzı vonásainak, értékeinek és feladatainak felismerésével azt is be kell látni, hogy ezek pótolhatatlan értékek az egész társadalom számára, a városi és vidéki területek ezer szállal kapcsolódnak egymáshoz. Különösen fontos a vidéki térségek funkcióinak meghatározása, amely szerint a funkciók három csoportba sorolhatók: • gazdasági, • ökológiai és • szociális funkciók. 297


A gazdasági funkcióknál hangsúlyozottan szerepel az a feladat, hogy a vidéki térségek jó minıségő élelmiszerek mellett megújítható nyersanyagokat is kell termeljenek az ipar és az energia szektor számára, és hogy alapul szolgáljanak az üdülési és turisztikai tevékenységekhez Összességében egy olyan multifunkcionális mezıgazdasági modell kialakítása a cél, amelybıl a reform révén, Európában a különbözı adottságú régiók eltérı lehetıségeit, problémáit és igényeit figyelembe vevı sokszínő rendszer alakul ki, mely képes pozitív választ adni a felmerülı kérdésekre. Ez a modell érvényes és alkalmazható a fejlıdı országok esetében is.

Az Európai Unió vidékfejlesztési politikája A „rurális térségeket” sokáig egyszerően a „városi térségek” ellentéteként határozták meg. Ebben a szellemben készült az Európai Tanács Parlamenti Közgyőlése által elfogadott Vidéki Térségek Európai Kartája is, amelynek értelmében a vidéki térség „olyan szárazföldi vagy partmenti vidék, amely kisvárosokat és falvakat foglal magában, ahol a terület legnagyobb részét a következı célokra használják: • • • •

mezıgazdaság, erdészet, halászat, a vidéken élık gazdasági és kulturális tevékenysége (kézmővesség, ipar, szolgáltatások stb.) nem városi pihenı és rekreációs térségek, egyéb célok, mint pl. lakókörzetek.”

Az Európai Bizottság a vidék meghatározásában az urbanizáció fokát tekinti meghatározónak, amely közvetlenül függ a népsőrőségtıl. A Bizottság a régiókat három csoportra osztja: • sőrőn lakott térségek: szomszédos városok csoportjai, amelyek mindegyikének népsőrősége meghaladja az 500 fı/km2-t, az összlakosság pedig nem kevesebb 50.000-nél, • köztes területek: városok és falvak csoportjai, amelyek mindegyikének népsőrősége meghaladja a 100 fı/km2-t, az összlakosság nem kevesebb 50.000-nél, vagy pedig a terület csatlakozik egy sőrőn lakott térséghez, • ritkán lakott térségek: városok és falvak csoportjai, amelyek sem sőrőn lakottként, sem köztes területként nem határozhatók meg. Az Európai Unió értelmezésében ugyanis vidék az a terület, melyen a mezıgazdasági tevékenység és a zöld felület (erdı, rét-legelı) dominál, alacsony népsőrőség, illetve beépítettség jellemez, s ahol a lakosság jelentıs hányada a mezı-, erdı-, vad- és halgazdaságból él. Maghatározásuk szerint vidéki térségeknek számít az a terület, a hol a népsőrőség 100 fı/km2 alatt van. E területeken él az EU lakosságának 17,5%-a, viszont ez az EU összterületének a 80%-át jelenti. Természetesen a tagországok között nagy különbség van, pl. Belgiumban és Hollandiában a lakosság csupán 5%-a, míg Finnországban 50, Svédországban 67%-a él vidéki térségekben. A vidékfejlesztés fogalma

298


A vidékfejlesztés magába foglalja a helyi lakosságot, annak életformáját, a foglalkoztatási helyzetet, a jövedelem-szerkezetet, a lakhatási körülményeket és a szolgáltatások szintjét, valamint a kulturális aspektusokat is. Mivel a mezıgazdaság történelmileg meghatározó gazdasági tevékenység a vidéki területeken, hatása alapvetıen rányomja bélyegét a vidéki létformára. Az EU fogalomrendszerében vidékfejlesztési típusúnak tekintjük azokat az intézkedéseket, amelyek a statisztika által vidéknek tekintett területeken élık életminıségének javításához járulnak hozzá, továbbá azokat, amelyek az egységes vidékfejlesztési rendeletben, illetve a LEADER-rel kapcsolatban a közösségi kezdeményezésekre vonatkozó rendeletben szerepelnek. A fejlett országok vidékfejlesztési politikáinak céljait az alábbiakban foglalhatjuk össze: • • • • • • • •

a vidéki területek versenyképességének növelése, hogy maximalizálhassák hozzájárulásukat a gazdasági fejlıdéséhez, lehetıséget teremteni a vidéken élıknek ahhoz, hogy a nemzeti átlagnak megfelelı életszínvonalat érhessenek el, a természeti környezet megóvása és fejlesztése, a vidéki lakosság helyben tartása és az elvándorlás visszaszorítása, a farmháztartások jövedelmének növelése, a foglalkoztatási lehetıségek skálájának bıvítése annak ellensúlyozására, hogy a mezıgazdasági foglalkoztatás egyre csökken; valamint általánosságban a vidéki élet minıségének megırzése fejlesztése,; és a táj, a környezet és a hagyományos kulturális környezet megóvása.

A vidéki politikák elsıdleges célja, hogy fenntartsák a vidéki közösségek szociális-gazdasági életképességét. A vidékfejlesztési politika sokirányú céljaival nem támaszkodhat kizárólag a mezıgazdaságra és a mezıgazdasági politikára, hanem a gazdasági tevékenységek és a különbözı szektorális politikák széles skáláját kell igénybe vennie. A vidékfejlesztési intézkedések rendszere A vidékfejlesztési intézkedések kiegészítik és teljessé teszik a Közös Agrárpolitika piacszabályozási eszközeit. A Közös Agrárpolitika piacszabályozási eszközeitıl az különbözteti meg alapvetıen a vidékfejlesztési politikát, hogy az utóbbi nem automatikusan, hanem programfinanszírozás segítségével mőködik, tehát a vidékfejlesztési támogatásokhoz való hozzájárulás feltétele, hogy olyan fejlesztési program készüljön, amelynek elemeit nem az EU, hanem a régió, illetve a tagállam állítja össze. További alapvetı különbség, hogy ezeket a programokat részben mindig a tagállam finanszírozza. E különbségek biztosítják, hogy a vidékfejlesztési támogatások sokkal inkább hozzáigazíthatók az adott térségek speciális igényeihez, mint a minden termelınek egyformán járó agrártámogatások. A vidékfejlesztés céljait az EU egységes vidékfejlesztési politikáját felvázoló rendelete alapján a következıkben foglalhatjuk össze: • • •

az agrárgazdaságok és az agrártermékeket feldolgozó és értékesítı ágazatok szerkezetátalakítása, megfelelı agrártermelési potenciál kialakítása, új technológiák alkalmazásának bevezetése és a termékminıség javítása, a nem élelmiszer jellegő termékek termelésének szorgalmazása, ezáltal alternatív munkalehetıségek biztosítása,

299


• • • • • • • •

a fenntartható erdészeti tevékenység ösztönzése, a vidéken végzett tevékenységek bıvítése, az életképes társadalom megırzése és megerısítése a vidéki térségekben, a gazdálkodási tevékenységek fejlesztése, a foglalkoztatottság szinten tartása és új munkahelyek teremtése a meglévı munkaerı-potenciál jobb kihasználása céljából, a munka- és életkörülmények javítása, a kis ráfordítást igénylı mezıgazdasági tevékenységek megırzése és támogatása, a környezetvédelmi elvárásokat tiszteletben tartó, nagy természeti értéket képviselı, fenntartható mezıgazdaság megırzése és támogatása, az egyenlıtlenségek megszüntetése, az esélyegyenlıség támogatása a férfiak és nık között, különösen a nık által kezdeményezett és megvalósított programok támogatásával.

Közösségi Kezdeményezések A Stukturális Alapok egyedileg vagy együttesen a közösség érdekkörébe tartozó ún. Közösségi Kezdeményezéseket is támogatnak. A Közösségi Kezdeményezések nemzetek feletti programok, a kezdeményezéseken keresztül juttatott támogatásokra egyes kisebb régiók közvetlenül a Bizottságnál pályázhatnak. Ezáltal annak lehetıségét kívánja megteremteni az EU, hogy olyan közösségek is pályázhassanak különbözı programok végrehajtására, amelyeknek elképzeléseit országuk nem tekinti prioritásnak és így az országos programból kimaradnak. Közösségi Kezdeményezések az új szabályozás szerint négy területen mőködnek. Ezek egyike a LEADER, a vidékfejlesztés támogatását segíti elı. A LEADER kezdeményezés 1991-es indítása óta az európai rurális térségek fejlesztésének új megközelítését tette lehetıvé. Elısegítette a helyi vidéki közösségek aktív részvételét jövıjük formálásában. A pénzügyi támogatást a LEADER-en belül helyi akciócsoportok kapják. A fejlesztési terveket ezek a csoportok készítik el, és ık felelısek a végrehajtásért is. A helyi akciócsoportok összetételének tükröznie kell a helyi társadalmi-gazdasági szektorális összetételt. Döntéshozói szinten a csoport legfeljebb felét tehetik ki kormányzati vagy választott helyi tisztségviselık. A jelenlegi tendenciák és az Agenda 2000.ben megfogalmazottak szerint biztosra vehetı, hogy a vidékfejlesztés az Európai Unió egyik legfontosabb közös agrárpolitikája, amely a vidék integrált fejlesztésével, a szigorúan mezıgazdasági tevékenységén túlmutatva, multiszektorális projektek megvalósításával, a támogatásoknak a vidéken élık teljes közösségé való kiterjesztésével lényegesen meghatározza a vidéki térségekben lakók munkaés életfeltételeit. Nemzetközi project tapasztalatok a vidékfejlesztésben A Világbank minden évben készít jelentést egy adott témáról és annak globális fejlıdésérıl melyet a Világbank „vezérdokumentumá-nak” tekintik. Ebben a nyilvánosságra hozott tanulmányban felmérik egy adott gazdasági téma fejlıdésével kapcsolatos problémák jelenlegi és tervezett helyzetét, továbbá tartalmazza azon fı üzeneteket, amelyek bizonyítékokkal támasztják alá a fejlesztések szükségességét és orientáltságát. (www.worldbank.org/WDR2008)

300


Tanulmányozva a korábbi jelentéseket, meglepı módon az utolsó jelentés a mezıgazdaságról 1982-ben készült, amely a fejlesztéssel foglalkozók széles körében ismert dokumentum volt és az egyik legtöbbet idézett jelentés a gazdasági fejlıdés témakörében. Természetesen a kormányok és segélyezık beruházási prioritásaira is hatással van a részletes és érveket felsorakoztató jelentés. A 2008-as világ fejlıdésérıl szóló jelentés (WDR) tartalma kiemelten foglalkozik a mezıgazdasággal is: A „Mezıgazdaság a fejlıdésért” program folyamatos jelentısége az elhanyagoló tendencia ellenére, a világban és a mezıgazdaságban végbemenı gyors változások következtében új program szükséges, melynek általános keretét az alábbi szempontok tartalmazzák: • A mezıgazdaság kettıs szerepe mely alapja a fenntartható növekedésnek beleértve a természeti erıforrások fenntartható használatát, • A szegénység csökkentése és az élelmiszerbiztonság javítása számos területen, • A kompromisszumok és különbözı politikai eszközök felismerése, • Továbbá az egyes országok eltérı tipológiáinak felismerése, mely szerint az országok három nagy csoportba sorolhatók annak megfelelıen, hogy milyen a mezıgazdaság jelentısége vidéken.

A Világ Fejlıdésérıl szóló - WDR 2008 jelentés általános üzenetei közé tartozik, hogy a mezıgazdaság rendkívül hatékony eszköze lehet a szegénység elleni küzdelemnek, továbbá, hogy komoly gazdasági és jóléti veszteségei vannak a mezıgazdaság alulfinanszírozottságának, a rossz befektetéseknek, a politikai mulasztásoknak, valamint a mezıgazdaság- és vidékfejlesztés- ellenes politikák tévedéseinek. Ugyanakkor megállapítja, hogy a fejlett piaci intézmények, a kormány és a civil szervezetek együttmőködése új lehetıséget nyújt arra, hogy a mezıgazdaság hatékonyabban segítse elı a fejlıdést. Kihangsúlyozza azonban, hogy a mezıgazdaság önmagában nem nyújt megoldást a vidéken tapasztalható szegénységre: megállapítja, hogy a vidéki – nem mezıgazdasági – vállalkozásokra irányuló nagyobb beruházási kedv is szükséges, valamint, hogy a mezıgazdaságból történı sikeres elvándorlás lehetıségeinek megteremtése is fontos tényezı.

A mezıgazdaság fontosságának szerepe a vidéki térségekben: A tanulmány alapján az országok három nagy csoportba sorolhatók, jellemzı adatait az 1.sz. táblázat foglalja össze: 1.sz. táblázat Mezıgazdaságon

Átalakuló országok

Városiasodó országok

alapuló országok Lakosság: Vidéki (million)

520

2010

250

A lakosság aránya a rurális térségekben

71

68

31

Mezıgazdaság: 301


Aránya a GDP-ben (%)

34

20

11

Aránya a GDP növekedésében (%)

34

9

8

Mezıgazdasági növekedése

3

3

2

Nem mezıgazdasági tevékenység növekedés

3

7

3

78

72

46

Szegénységi index (%) A vidéki szegénység aránya az össz. szegénységhez viszonyítva

Forrás: www.worldbank.org/WDR2008

A stratégiákat az adott ország típusa alapján határozza meg, példaként: a mezıgazdaságon alapuló országok (A) esetében a mezıgazdaságnak továbbra is a növekedés középpontjában és a megélhetés szolgálatában kell állnia. Elı kell segíteni valamint a növekedést a potenciális régiók és a kisgazdaságok helyzetének javításával. Kiemeli, hogy növelni kell az alapvetı közjavakba történı beruházásokat - kutatás, oktatás, infrastruktúra, csatornázás – területén. Említést tesz arról, hogy elı kell segíteni a decentralizációt és regionalizációt, ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a megélhetési körülményeket és az élelmiszerbiztonságot sem A “stratégiákat az adott ország típusa határozza meg” elv alapján, az átalakuló és városiasodó országokban (B-C) megállapítja, hogy a szegénység a vidéki területekre koncentrálódik és a nem-mezıgazdasági ágazatok tevékenysége gyorsan növekszik. Ugyanakkor a vidéki és városi jövedelmek közötti különbségek növekednek. Ezért azt a megállapítást teszi, hogy…”tehát megoldást kell találni a vidéki szegénység problémáira és a vidéki és városi jövedelmek közötti növekvı különbségekre”. Ezért javasolja diverzifikálni a kistermelıket magas értékő mezıgazdasági termék elıállítás irányában, továbbá kihangsúlyozza a fontosságát annak, hogy segíteni kell a fejlıdı nem mezıgazdasági ágazatokat a felszabaduló munkaerı felszívására. Ez a javaslat feltételezi, hogy jól kell menedzselni a mezıgazdaságból való munkaerı kilépést (elhagyása). A fentiek mellett kiemelt hangsúlyt kap a kis farmerek piacorientált fejlesztése, amihez elı kell segíteni a kisbirtokosok megerısödését, és meg kell teremteni a sikeres mőködésük feltételeit vagyis az erıforrásokhoz való hozzájutást: termıföld, tıke, oktatás, egészségügy. Mindezeket ki kell egészíteni a piacokhoz való hozzájutást: OECD által hangsúlyozott politikákkal és piaci fejlesztésekkel. Hangsúlyozza az ösztönzık: közjavak (kutatás, infrastruktúra), befektetési légkör és kockázatcsökkentı eszközök javítását, továbbá az innováció intézményi és technológiai fejlesztésének szükségességét. Ugyanakkor nem hagyja figyelmen kívül, hogy felhatalmazást

302


kell adni a vidéki termelı szervezeteknek a szolgáltatások nyújtására, piaci befolyásra és az agrár és vidék politikába való beleszólásra. A jelentés fontos eleme az a megállapítás, mely kiemeli, hogy elı kell segíteni a biztonságos megélhetést a legszegényebbeknek , a következı szempontok segítségével: • • • • • • •

Diverzifikált megélhetés és biztonság az önellátó gazdálkodóknak, különös tekintettel a határterületekre és –csoportokra (nık, etnikumok), Erıforrások és azok ésszerő felhasználása, Rugalmas gazdálkodási rendszerek támogatása, Közjavakba történı beruházások (kutatás, infrastruktúra), Kockázatcsökkentés és természeti csapások kedvezıtlen hatásának csökkentése; biztonsági háló, Természetes erıforrások gondos kezelése, Mobilitás más lépések irányában (Pl. infrastruktúra a piacorientált mezıgazdaság érdekében).

A jelentés kiemelt szerepet szán a vidékfejlesztésnek vagyis a nem mezıgazdasági tevékenység fejlesztésének (Rural Non-farm Development), ezért javasolja: • • • •

Elı kell segíteni a nem agrárgazdaság kialakulását jó munkahelyek létrehozása céljából és meg kell teremteni az ön-foglalkoztás lehetıségeit, Beruházási légkör, területfejlesztés (cluster) és szakértelem fejlesztése, Beruházásokat kell végezni az átmenet érdekében, hogy a munkaerı a mezıgazdaságból más átalakuló gazdasági ágazatokba kerüljön, Oktatás, különösképp a nık körében.

Az elızıekben megfogalmazott szempontokon kívül javasolja fejleszteni a hazai politikákat, úgy mint: • Nemzeti, regionális és helyi konzultációkat, kezdeményezni a mezıgazdaság számára kedvezı támogatási politikák és beruházási programok megvalósulásának érdekében, • Elı kell segíteni a decentralizációt és a kedvezményezettek részvételét, • Be kell vonni a mezıgazdaság érintetteit a nemzeti stratégiák és a költségvetés kialakításának folyamatába, • Ki kell alakítani a mezıgazdaság támogatási rendszerét, de tartózkodni kell a költséges és méltánytalan támogatásoktól. Ugyanakkor megjegyzi ”…miközben fejleszteni kell a globális programot, figyelemmel kell lenni” arra, hogy: • Mélyíteni kell a globális programot, • Kereskedelmi reformokat kell kezdeményezni, beleértve az OECD politikákat, • Éghajlatváltozás hatását szükséges vizsgálni, • Növény- és állatbetegségek terjedésre oda kell figyelni, • Nemzetközi közjavak megjelenése a kutatásokban (a Nemzetközi Mezıgazdasági Kutatás Tanácsadó Csoportja, CGIAR) és a genetikai erıforrások megırzése, • Elı kell segíteni a segélyezık kötelezettségvállalását és globális koordinációját. A fentiekben említett jelentés a WDR 2008, az alábbi tartalommal készült: • Mezıgazdaság, fenntartható fejlıdés és a szegénység csökkentése

303


• • • • • • • • • •

Globális és regionális mezıgazdasági teljesítmények A mezıgazdasági és vidéki háztartások jellemzıinek változásai Kereskedelmi és kormányzati kiadások hatása a szegénység csökkentésére A mezıgazdaságot közelíteni kell a piachoz Intézményi innovációk a kisgazdaságok versenyképességének növelése érdekében Tudomány, technológia és szakmai képességek fejlesztése Mezıgazdaság, természeti erıforrások és a környezet kölcsönhatása A mezıgazdaság, mint a jövedelemdiverzifikáció és a helyi fejlıdés mozgatója Politikai folyamatok irányítása Nemzeti és globális programok

Az elızıeken kívül a WDR 2008 jelentés speciális fókuszterületei a következık: Kisbirtokosok döntéshozatalai • Vidéki szegénység dinamikája • Mezıgazdaság és élelmiszerbiztonság • Biotechnológia • Éghajlatváltozás • Energia és bio-üzemanyagok • Mezıgazdaság és egészség Intézményi innovációk: • Termelıszervezetek • Finanszírozás • Kockázatkezelési eszközök • Földnyilvántartás és földpiac • Közös lépések a természeti erıforrások kezelésében • A köz- és magánszektor együttmőködése • Környezettel kapcsolatos szolgáltatások A természeti erıforrások kezelése a fenntartható fejlıdés érdekében: • Vízhiány • Intenzív növénytermesztési és állattenyésztési rendszerek • Talajdegradáció és erdıírtás • Éghajlatváltozás • A fentiekhez kapcsolódó környezeti szolgáltatások A tanulmány következtetéseibıl adódóan a vidékfejlesztési koncepciók átalakulását meghatározó tényezık az alábbiakban foglalhatók össze: • A gazdaságok többsége a piachoz kapcsolódik és méreteik növekednek. • A vidéki lakosság nagyobb része elszakad a földtıl és a földtulajdontól. • A mezıgazdaság nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása folyamatosan csökken és általában kevesebb lesz mint 10-15%. • A mezıgazdasági termelés egyre nagyobb hányada kerül a nemzetközi piacokra. • A mezıgazdasághoz kapcsolódó termelı eszköz ellátó és értékesítı rendszerek egyre nagyobb mértékben integrálódnak és válnak hasonlóvá az iparhoz. • A vidéki jövedelmek egyre nagyobb hányada származik a mezıgazdaságon kívülrıl. • A mezıgazdaság szerepe az exportban folyamatosan csökken és általában nem lesz nagyobb mint 10-15%.

304


•

A mezıgazdaság egyre inkább támogatottá válik.

A fenti szempontok aláhúzzák a vidékfejlesztési stratégiák újragondolását, az Európai Unió például kiemelt figyelmet fordít a multifunkcionalitás alkalmazására, az USA-ban felismerték a vidékfejlesztés jelentıségét, a Világbank: a szegénység elleni küzdelmet állította a középpontba, az OECD országok esetében a holisztikus megközelítés tapasztalható. A fejlıdı országok mezıgazdaságának továbbra is a legfontosabb meghatározója a multiszektorális keret. Az új megközelítések jellemzıi: • Az egész vidéki térség átfogása a fejlesztési programokban. • A növekedés serkentése a vidéki gazdaság egészében. • Hangsúly áthelyezése a vidéki lakosság jövedelemszerzı képességének fokozására. • A vidéki lakosság valamennyi rétegének figyelembevétele. • A vidék politikai súlyának növelése. • Kísérlet a globalizáció hatásainak felmérésére. A fentiekbıl adódóan új hangsúlyok fogalmazódnak meg a mezıgazdaságban: • Nagy értékő, intenzív mővelést igénylı termékek. • Szők nemzeti mezıgazdasági megközelítés helyett, egy szélesebb, a globális hatásokat is figyelembe vevı politika. • Mennyiségi megközelítés helyett piacra termelés és jövedelem centrikusság. • A teljes élelmiszer-láncban való gondolkodás. • A mezıgazdaság szerves beillesztése a vidéki térségek egészébe. • A gazdaságok sokszínőségének elfogadása. • Az állam és a magánszféra magasabb szintő koordinálása. • A helyi kezdeményezések és a kis közösségek szerepének felértékelése. • Egyértelmőbb állásfoglalás a kritikus kérdésekben: biotechnológia, GMO, stb. • Hatékonyabb intézményi mőködés Amennyiben példaként a vidékfejlesztés közép európai helyzetét vizsgáljuk, az alábbi jellemzık figyelhetık meg: • Elmaradott régiók többsége vidéki jellegő. • Viszonylag fejletlen infrastruktúra. • Jelentıs szegénység és szociális gondok. • Szociális hagyományok. • Mezıgazdasági fókusz. • Korlátozott tapasztalatok és elızmények. • Egyértelmő intézményi háttér hiánya. • Centralizmus. A térségben végzett vizsgálataim és tapasztalataim tanulságait az alábbiak jól alátámasztják: • A mezıgazdaság továbbra is a vidéki földterületek fı használója, de egyre kevésbé a vidéki gazdaság meghatározója. • A vidéki munkahely teremtés a vidékfejlesztés fı feladata. • A vidéki lakosság termelı kapacitásának bıvítése válik meghatározóvá, az egyes termékek termelés növelése helyett. • A vidék teljes integrációja a gazdaság egészébe.

305


• • • •

A kisvárosok és a környezı vidéki térségek gazdasági és kulturális integrációjának fokozása. A vidékfejlesztési és városfejlesztési koncepciók konvergenciája és összekapcsolódása. Hatékonyan mőködı magángazdaságot támogató intézményrendszer. A vidékfejlesztés európai koncepciójának érvényesítését szolgáló finanszírozási és támogatási rendszer.

Tapasztalataim szerint kritikus feladatot jelent minden régióban az integrált vidékfejlesztés megvalósítása a gyakorlatban, mely a tervezéstıl a megvalósításig megfelelı intézményi struktúrát igényel, amelyhez négy pillér szükséges: • Makrogazdaság és szakpolitika; • Finanszírozás, • Megvalósítás; • Projekt tömeg Partnerkapcsolati stratégia lehetıségei a fejlıdı országokkal, a vidékfejlesztés területén Az Európai Uniós Szerzıdés 177. cikkelye kimondja az európaiakra vonatkozó három átfogó intézkedést mely a közösségi fejlıdésért való együttmőködést szolgálja. Ezek a következık: • A fenntartható gazdaság és a társadalom fejlıdésének elısegítése. • A fejlıdı gazdaságok egyenletes és fokozatos beillesztése a világgazdaságba, és • A szegénység elleni küzdelem. • Környezet fenntartása. A fenntartható fejlıdés olyan folyamat, mely a jelenlegi nemzedék szükségleteit elégíti ki anélkül, hogy a jövı nemzedék szükségleteihez való hozzáférését veszélyeztetné. Ebben az értelemben a környezet és a természeti erıforrások olyan tıkék, melyekre fokozottan oda kell figyelni azért, hogy a fenntartható gazdasági tevékenység folytatható legyen. A környezet védelme tehát a fejlıdés alapját képezi. A környezet fenntartása a biológiai és fizikai rendszerek meglétének, jó állapotát jelenti, melyek életfolyamatokat tartanak fent (pl. ökoszisztémák, vízkörforgás, klíma). A környezet fenntartása elengedhetetlen alapelv, melyet minden döntéshozatalnál szükséges figyelembe venni. Mindez megkívánja, hogy a fejlesztéssel foglalkozók vegyék figyelembe minden javaslat, program, projekt környezetvédelmi következményét, és cselekedjenek annak érdekében, hogy csökkentsék a környezetre ártalmas hatásokat és a környezet fejlıdését elısegítı körülményeket részesítsék elınyben.

Fejlıdés indikátorok Az OECD, az ENSZ és a Világbank megegyeztek abban, hogy a fejlıdı országokkal való partnerkapcsolatok kulcscéljaira összpontosítanak. Ezeket a célokat nemzetközi konferenciákon fogalmazták meg. Megfogalmazták továbbá a fejlıdés elısegítésére irányuló tevékenységek rendszerét is, hogy megvizsgálják a hatékonyságot és megállapítsák a fejlesztési stratégiát. A fejlesztést elısegítı politika tekintetében a következı indikátorokra tettek javaslatot: 306


Input indikátorok a kormány és az adományozó szervezetek által nyújtott pénzügyi, adminisztratív és szabályozó forrásokat mérik. Elengedhetetlen a felhasznált források és az elért eredmények közti kapcsolat vizsgálata, ahhoz, hogy a tevékenységek hatékonysága mérhetı legyen. Pl.: a költségvetés oktatásra fordított része. Output indikátorok a megtett lépések és a felhasznált források azonnali és konkrét hatásait mérik. Pl.: az újonnan épített iskolák száma, az újonnan képzett tanárok száma. Közösségi megfogalmazásban ezen outputok jelentik az elért eredményeket. Kimeneti indikátorok az eredményeket mérik a célcsoport hasznát tekintve. Pl.: iskolai beiratkozások száma, a lányok %-os aránya az elsı osztályosok között. Bejövı indikátorok az elért eredmények hosszú távú következményeit és az általános célokat mérik a nemzet fejlıdése és a szegénység mérséklıdése tekintetében. Pl.: mőveltségi szint Megvalósíthatóság a fentiek figyelembevételével az eredményre irányul függetlenül attól, hogy a projekt céljai elérhetıek teljes mértékben vagy sem. Ebben jelentıs a szerepe a megvalósíthatósági tanulmány kidolgozásának. A megvalósíthatósági tanulmány a kialakítás szakaszában kerül megfogalmazásra, s azt ellenırzi, hogy a javasolt projekt megfelelıen finanszírozott-e, és a kívánt célcsoport/kedvezményezettek szükségleteire irányul-e. A tanulmányban vázolni kell részletesen a projektlépéseket, valamint az összes politikai, technikai, gazdasági, pénzügyi, intézményi, menedzsment, környezeti, társadalmi, kulturális, és nemi tényezıt. A tanulmány elegendı információt nyújt az Európai Bizottságnak és a partner kormányoknak ahhoz, hogy alátámasztott döntést tudjanak hozni a javasolt projekt finanszírozásának elfogadásáról, módosításáról vagy elutasításáról. Szolgáljon például az alábbi esettanulmány egy projekt megfogalmazására: Tartalomjegyzék ÖSSZEFOGLALÁS ÁLTALÁNOS BEVEZETİ 1. Háttér 2. Projekt feladatok 3. Projekt dokumentumok 4. Az agrár szektor 5. A víz szerepe 2. SZEKTORÁLIS ÖSSZEFÜGGÉSEK 1. Öntözı rendszerek leírása 2. A stratégiai fejlıdés keretei országos szinten 3. Kapcsolódó elıirányzott vagy folyamatban lévı FAO segélyek 3. PROJEKT ALAPOK, ALAPFOGALMAK 1. Bevezetés 2. A projekt területe és a jelenlegi helyzet 3. A projekt alátámasztása 4. Célcsoport/kedvezményezettek 4. KAPCSOLÓDÓ INTÉZMÉNYEK 1. Projekt megvalósítási stratégia 2. FAO vagy VB általi végrehajtás indokoltsága

307


3. A Globális Akciótervvel való kapcsolatok 5. PROJEKT CÉLOK .1. Fejlesztési célok 2. Azonnali célok, outputok, tevékenységek 6. INPUTOK 6.1. FAO-n keresztüli adomány-inputok 2. Fogadó Kormány által kapott inputok 7. MUNKATERV 8. PROJEKT MENEDZSMENT 9. PROJEKT JELENTÉS, ÚJRAGONDOLÁS ÉS TOVÁBBFEJLESZTÉS 9.1. Fejlıdés és technikai jelentés 9.2. Tanácsadói jelentések 9.3. Technikai alátámasztás 9.4. Projekt újragondolás 9.5. Projekt monitoring és továbbfejlesztés 9.6. Végsı jelentés 9.7. Követı jelentések 10. KOCKÁZATOK ÉS ELİFELTÉTELEK 10.1. Kockázatok 10.2. Kockázatvállalás 10.3. Elsıdleges kötelezettségek és elıfeltételek 11. FÜGGELÉKEK 1. Projekt költségvetés 2. Inputok 3. Projekt lépések 4. Munkaterv 5. Referenciák 6. Szükséges eszközök

A sikeres projektek néhány alapvetı feltétele Agrár és vidékfejlesztési projekt tapasztalataim alapján összeállítottam, összefoglalásként, azt a 15 kérdést, melyeket javaslok minden projekt esetében feltenni és vizsgálni. 1. A projekt az elızetesen meghatározott Program szerinti földrajzi területen valósul-e meg? 2. A Program által engedélyezett idıbeosztáson belül valósul-e meg a projekt? 3. Igazodik-e a projekt legalább egy a Program által meghatározott program lépéshez (esetleg többhöz)? 4. Igazodik a projekt a Program legalább 1 stratégiai céljához? 5. Mutat ez hozzáadott és fenntartható hasznot a terület társadalmi-gazdasági fejlıdésében? 6. A projektnek vannak-e mérhetı outputjai és részletezi-e az egyértelmő, megvalósítható és igazolható célokat és célcsoportokat? 7. A projektnek van-e finanszírozási háttere helyben, mely meghatározza a segély kedvezményezetteit? 8. Figyelembe veszi a projekt az addicionalitás elvét?

308


9. Betartja-e a projekt az állami segélyekre vonatkozó EU-s szabályokat? 10. Biztos, hogy a projekt nem másik, már létezı vagy tervben lévı tevékenységet vagy ráfordítást valósít meg? 11. Van-e értelme és pénzügyileg mérhetı-e a hatása? 12. A projekt nem áll EU politikákkal vagy tevékenységekkel szemben (ha EU által finanszírozott), beleértve a versenyszabályokat és nemi egyenlıség elvét? 13. Betartja a projekt a közbeszerzésre vonatkozó EU-s vagy világbanki szabályokat? 14. A projekt pozitív hatást irányoz elı a környezetre, és ahol lehetséges, minimalizálja-e a negatív hatásokat? 15. A projekt mindössze a szükséges támogatás minimum mértékére irányul-e (a rés finanszírozás elvét figyelembe véve)?

Hogyan legyünk sikeresek a vidékfejlesztési projektekben? Tapasztalataim alapján, a jövıbeni projektekben résztvevı szakértıknek figyelmébe ajánlom az alábbi, a sikeres projekt 10 lépésének tanulmányozását: Elsı lépés: Valós vidékfejlesztési projekt ötletének kigondolása • • •

A helyi/regionális mezıgazdaság és munkaerıpiac elemzése – mire van szükség a problémás területeken? Az ugyanezen a területen és célon dolgozó egyéb intézményekkel való konzultáció a hálózat kiépítése végett Ötletgyőjtés és a lehetı legtöbb szakember bevonása, „ötletbank” felállítása

Második lépés: A projekt hátterének elsı leírása Elıször magunknak és a csoportnak írjuk le anélkül, hogy gondot fordítanánk a formai követelményekre • Teszteljük – értessük meg más emberekkel mit szeretnénk leírni • Keressünk kulcsszavakat a pályázati útmutatóban, és használjuk azokat a pályázat leírásában • Használjuk a következı kifejezéseket: Úgy értékeljük…, Célunk az, hogy…, A projekt meg kívánja valósítani…, Az elemzések és a statisztikák azt mutatják, hogy… Harmadik lépés: A célcsoport meghatározása • Kik a résztvevık? • Mi jellemzi ıket? • Mire van szükségük? • Hogyan elégíthetık ki ezek a szükségletek? •

Negyedik lépés: Az erıforrások elemzése, melyekre a projekt építhetı • Milyen erıforrások érhetık el a saját intézményünkön belül? • Mit tudnak ehhez hozzáadni a lehetséges partnerek? • Használhatunk már létezı épületeket/dolgozókat/felszereléseket? Ötödik lépés: Valósnak tőnı célok definiálása • Mit akarunk elérni? • Kik a javaslatunk kedvezményezettei? 309


• • •

Mi lehet ennek hatása a helyi/regionális/nemzeti munkaerı piacra? Van-e elég erıforrásunk? Mi lesz a saját hozzájárulás? (ne felejtsük, az ESZA csak azt az összeget finanszírozza, amit más forrásból nem tudunk finanszírozni. Nem rendelkezik fix költségvetéssel)

Hatodik lépés: A projekt leírása • Használjuk az alábbi pontokat a vázlat elkészítéséhez: • Projekt neve • Háttér leírása (elemzett problémák) • Átfogó célok • Részcélok • Célcsoport • Projekt helye • Projekt szervezés (résztvevık, partnerek, résztvevı szervezetek és folyamatok) • Idıbeosztás • Projekt tevékenységek és módszerek • A résztvevık és partnerek kompetenciája és tapasztalata • A célközönség elvárásai (terjesztési stratégia) • A projekt elıremutató jellemzıi • Várt eredmények • Más intézményekre és a munkaerıpiacra tett várt hatások • Továbbfejlesztés Javasolható: Próbáljunk érthetı szövegkörnyezetet alkotni minden vázlatponthoz. Legyünk tömörek, de ne túl rövidek. Meg kell gyıznünk az Irányító Hatóságot ( a döntéshozót) arról, hogy tudjuk mirıl beszélünk és képesek vagyunk a projektet menedzselni és a kitőzött célokat elérni. Ne felejtsük el használni a vázlat kulcsszavait! Hetedik lépés: A projekt költségvetés kidolgozása. • Kezdjük el összeírni a projekttel kapcsolatban felmerülı összes kiadást: o Trénerek bére o Projekt adminisztráció költsége o Felszerelések díja o Továbbképzések o Találkozók költsége Ne feledkezzünk meg a résztvevıkrıl! Részesülhetnek esetleg közjuttatásban? A cégek fizetnek-e majd a gyakorlati tevékenységeikért? Legyünk ıszinték és reálisak de ne túl szerények – ez problémát okozhat a projekt megvalósítás során. Nyolcadik lépés: Projekt ciklus menedzsment és változtatások Gyızıdjünk meg arról, hogy rendelkezünk a következıkkel: • Rendszeres csoport értekezletek a projekt megvalósítás és (közbülsı) eredmények elemzése céljából. • Szükséges-e a folyamatokon, a tartalmon vagy esetleg a célokon változtatni. Egy projekt sem valósul meg teljes mértékben az eredeti tervek szerint!

310


• • • •

Legyünk készek új ötletek elfogadására vagy vegyük figyelembe a tevékenységünk mellékes hatásait. Ha fıbb változtatásokat kell tenni, sose felejtsünk el elızetesen egyeztetni a Mezıgazdasági Minisztériummal, fıleg, ha a költségvetést is érintik a változtatások. Legyenek a projektnek „mérföldkövei”. Így könnyebben tudjuk kommunikálni mások felé, hogy hol tart jelenleg. A “napló” segít a folyamatos követésben: írjuk le az elejétıl mit csináltunk, milyen döntéseket hoztunk, milyen hatásai voltak a projekt kereteinek és a körülményeknek a végsı megvalósításra. A napló nagyon jó forrása a projekt jelentésnek is, melyet közölni kell majd a Mezıgazdasági Minisztériummal és a közvéleménnyel is.

Kilencedik lépés: Hogyan kezeljük a visszacsatolásokat és a továbbfejlesztést? Oda kell figyelni a következıkre: • A résztvevık elvárásai a projekt elindításakor • A résztvevık visszajelzései a projekt végén • Kérdıívek • A trénerek visszajelzései • Belsı és külsı folyamatok továbbfejlesztése Tizedik lépés: Eredmények • Ha leírtuk a mérföldköveket és folyamatosan vezettük a naplót, akkor könnyő lesz a projekt sikerével kapcsolatos információk közlése. • Kettıs folyamat: o Figyelni kell arra, hogy közpénzt használunk fel. Ez azt jelenti, hogy az eredményeket és a módszereket közölni kell és nem lehet eltitkolni azokat. o Az információkat át kell adni a régióban lévı más résztvevıknek vagy a hasonló érdekeltségő intézményeknek. Egy jó projektnek azonban meg kell próbálnia hatással lenni a törvényhozókra, hogy új módszereket használjanak a munkaerıpiac problémáinak kezelésére. Tehát legyünk kapcsolatban politikai döntéshozókkal és a Mg-i Minisztériummal annak érdekében, hogy teljesítsük ezeket az elvárásokat. A saját intézményünk megítélését is javíthatjuk ezzel.

Projekt marketing A projekt marketing megítélése a közelmúltban vetıdött fel a sikeres projekt elıkészítés, végrehajtás, monitoring vonatkozásában. A marketing tevékenységet megítélhetjük az érintett szervezet, valamint a külsı közremőködık (szervezetek) nézıpontja szerint. A Projekt Marketing (PM) olyan elıremutató intézkedés sorozat, mellyel az érintett szervezet azonosíthatja a kedvezményezettek projekttel szembeni elvárásait és benyomásait annak érdekében, hogy segítse azokat, akik a projekt megvalósításáért felelısek, és akiknek célja a kedvezményezettek (érdekelt csoportok) igényeinek kielégítése. A projekt marketing segítségével az érdekelt csoportok (kedvezményezettek) támogatási törekvései növekedhetnek vagy legalábbis a projekttel szembeni kételyeik csökkenthetıek. Érdekelt csoportok (kedvezményezettek): bármely közösség vagy más szervezett és alkalmi csoport melynek érdekeltsége van:

311


• •

A projekt megvalósítás folyamatában, A projekt mőködı életciklusra gyakorolt várt hatásaiban.

A projekt marketing folyamata a kedvezményezettek (érdekelt csoportok) meghatározásával kezdıdik, amikor a csoport által meghatározott érdekek természetének és lényegének megfogalmazása megtörténik, majd folytatódik az érdekelt csoportok projekthez való hozzáállásának meghatározásával, ami kiterjed a kedvezményezettek alkuerejének megállapítására, a csoportok szervezettségi szintjének meghatározására. Az adott projekt marketing eszközök meghatározása a kedvezményezettek elvárásainak való megfelelés céljain alapul, fontos szempont az elért eredmények továbbfejlesztése. Ehhez el kell végezni a kedvezményezettek csoportosítását: egyrészt belsı kedvezményezettek, azaz az érintett szervezet határain belül lévık, másrészt külsı kedvezményezettek, az érintett szervezet határain kívül lévık csoportját. Belsı kedvezményezettek vagy (Érdekelt csoportok): • • • • • •

Jogosultak/tulajdonosok A projektbe bevont személyek Alkalmazottak szakma szerint Menedzserek hierarchiai rendben A projekt várt eredményeinek élvezıi Dolgozói egyesületek

Külsı kedvezményezettek vagy (Érdekelt csoportok) • • • • • • • • •

Kormány hivatalok Profit érdekelt szervezetek Kereskedelmi szervezetek Szakmai szervezetek Fogyasztók vagy külsı felhasználók Társadalom Helyi közösségek Különbözı mozgalmak (Politikai pártok)

A csoportok esetleges szerzett jogai jelentıs befolyással lehetnek az alkalmazott marketing tevékenységre, mivel a kedvezményezett csoportok általában szert tesznek számos szerzett jogra a projekttel kapcsolatban, melyek a következık lehetnek: • Gazdasági érdekek, vagyis egy csoport közvetlenül számos gazdasági érdekkel rendelkezik a projekthez kapcsolódóan (pl.: bank) • Törvényes jogok, vagyis egy csoportnak számos törvényes joga van a projekthez kapcsolódóan (pl.: egy hatalomnak módjában áll engedélyeket megadni). • Küldetés fontossága, vagyis a projekt közvetlenül kapcsolódik a csoport küldetéséhez (pl.: Zöldek). • Egészség és biztonság, vagyis a projekt kapcsolódik a csoport tagjainak egészségéhez és biztonságához (pl.: egy helyi közösség figyelembe vétele egy repülıtér fejlesztési projektben).

312


• • •

Életmód, vagyis a projekt illeszkedik-e a csoport tagjainak életmódjához (pl.: egy terület szennyezése). Megalkuvás, vagyis a csoport befolyása növekedhet a projekt által (pl.: egy IS projekt megvalósítása az egész szervezetre ható nagyobb befolyás elérése érdekében). Túlélés, vagyis a projektnek kapcsolódnia kell a csoport fennmaradásához (pl.: új munkahelyek teremtése).

A projekt marketing eszközök közül javasolható használni a következıket: részvétel, konzultáció, kompenzáció, kommunikáció (média, szórólapok, tanácskozások, terepszemlék). Mindenkinek javaslom a Wideman kommunikációs szabályok követését a marketing munkában: • Megfelelı számú projekt kommunikációs eszköz kezelése, mely elısegíti a projekt helyes megértését a csapattagok részére. • A különbözı közösségek naprakészen tartása a projekt folyamatok és megvalósítás tekintetében. • A projekttel szemben felmerülı félrevezetı információk tisztázása. • A projekt marketinget nem a kedvezményezettek manipulálására kell használni. • A projekt marketing nem a személyes érdekek érvényesítésére szolgál. • A projekt marketingnek a leginkább döntéshozási helyzetben lévı csoportokra kell irányulnia. • Nem szabad megfeledkezni a támogatókról. A projekt marketing eszközöket befolyásoló tényezık közül figyelni kell az alábbiakra: • Belsı kedvezményezett csoportok tagjai tartozhatnak külsı kedvezményezett csoportjaihoz. • A kormányhivatalok állásfoglalásai általában elıre megjósolhatók. • A projektben hasonló szerzett jogokkal rendelkezı csoportok erısíthetik egymást, mely újabb csoportokat alakíthat ki. • A kedvezményezettek közötti konfliktusok és megegyezések egyaránt bekövetkezhetnek. • Lehetnek közvetett kedvezményezettek. Nem szabad elfeledkeznünk a projekt marketing folyamatában a közremőködı szervezetek nézıpontjairól sem. A projekt marketing lényege ebben a tekintetben a külsı közremőködı szervezetek projekt tevékenységeik végrehajtásához kapcsolódó képességeinek „eladása” (technikai, humán, projekt menedzsment). Esetenként kapcsolódhatnak különleges feltételek: például a projekt megvalósíthatóság elemeinek fontossága a projekt megvalósítási stratégia szerint változik, vagy a kedvezményezett szervezet ugyancsak aktív részese a projekttevékenység megvalósításának.Következésképpen, a személyes kapcsolatoknak (közvetlen értékesítés) rendkívül fontos szerepe van a projekt marketing mixben. A marketing döntést befolyásoló tényezık meghatározóak lehetnek a kedvezményezett szervezetben (külsı résztvevıket tekintve).Ez érintheti a kedvezményezett szervezet stratégiai céljait a projektet illetıen, de befolyással lehet rá a kedvezményezett szervezet és annak környezetének jellemzı technikai helyzetre vagy a kedvezményezett szervezetre jellemzı szervezeti struktúrára és a kapcsolódó szervezeti kultúrára is.Továbbá szerepet játszhatnak a kedvezményezett szervezetet körülvevı társadalmi és kulturális hagyományok. Sok sikert a vidékfejlesztési projektekhez!!! 313


Abstract The rural development became the 2nd pillar of the CAP (Common Agricultural Policy) as a result of the reforms in the EU. The rural development is considered as a resolution for problems like little sized, low profitable farms, the missing alternative employment possibilities and the emigration from the countryside. The social reason for the rural development is the fact that the economical, ecological and social functions are provided by people living in the countryside, motivated by social interest. The rest of the society has to know that. The importance and the problems of rural areas are well known in every country, and they are among the high priority objectives of the economic development. In developing countries, especially in Africa, development programs and projects are considered as complex processes, in which the change of experience and advises are very important. The successful project depends on several factors, the integrated approach and the project management is very important. However, the identification of beneficiaries, the role of decision makers and the creation and functioning of the adequate institutions cannot be neglected either. International organisms attend to take importance on the new resolutions in rural development areas. This study summarizes the possibilities and lessons of rural development. Moreover it lays down couple of new aspects in order to do and realize a successful project, by giving a high priority to the project marketing in the influence of beneficiaries and in the familiarization the results.

Felhasznált irodalmak: Csáki Cs. (2007): Mezıgazdaságunk dilemmái napjainkban. A Falu, XXII.évf.2.sz. Fehér I. (2002): Az Európai Unió integrált vidékfejlesztési politikája. Könyv. Kiadó, SZIE GTK Európai Tanulmányok Központja. Gödöllı. 2002. p 68 . Fehér I.- Szedlák A. (2003): A francia „tanyák” és a multifunkcionalitás jelentısége, A Falu, XVIII. évf. 2.sz. Illés I. (2003): Az Európai Unió regionális és vidékfejlesztési politikája 2006 után, A vidéki Magyarország az EU-csatlakozás elıtt, VI. Falukonferencia Labancz M. (2002): Felkészülés a LEADER+ program fogadására, A Falu, XVII. évf. 4.sz. Madarász I. (2004): A vidék funkciói az Európai Unióban, A Falu, XIX. évf. 4.sz. Márton A. (2002):Az Európai Unió vidékfejlesztési politikája, Budapest www.worldbank.org/WDR2008 http://econ.worldbank.org

314


Vidékfejlesztési projektek tervezésének kritikus elemei Kispál Tibor, Bodnár Ákos Szent István Egyetem, Mezıgazdaság- és Környezettudományi Kar, Nemzetközi Fejlesztési és Trópusi Osztály; H-2103 Gödöllı, Páter Károly u. 1.

Bevezetı A vállalkozói és közszféra a pályázatok korát éli. Szinte alig van olyan tevékenység, amelynek akár a fejlesztéséhez vagy mőködtetéséhez szükséges többletforrásokat nem pályázatok útján lehetne megszerezni. A nemzetközi, európai uniós és hazai üzleti szféra gyakorlatában a különbözı szintő, célú és szervezeti formájú, termelı, szolgáltató vagy a termelést közvetetten befolyásoló projektek önálló és egyben a nemzetközi elvárásoknak is megfelelı minıségő megtervezése alapkövetelmény. A különbözı projektek megtervezése annak méretétıl, bonyolultságától, céljától függetlenül ma már csapatmunkát feltételez. Különösen akkor áll szembe a projekt tervezıje nehéz kihívással, ha azt idegen környezetben, részben ismert feltételek között kell megtervezni. A korszerő projekttervezésben nagy szerepet kap az elıkészítés, alapadatgyőjtés, a Projekt Ciklus Menedzsment, a logframe, a SWOT analízis, a megvalósíthatósági tanulmány elkészítése és persze ennek elemzésébıl levonható következtetések felismerése. Adott esetben több szakma szakértıjét is szükséges annak érdekében bevonni a tervezés fázisában, hogy az elkészített pályázat, tender vállalkozás terve kellıképpen optimalizált és ebbıl eredıen sikeres legyen. Az Európai Unió által kiírt pályázatok, tenderek, fejlesztési források (például e tanfolyam keretében tárgyalt EDF - European Developing Found) elérése érdekében a hazai vállalkozóink számára többet kell tenni, mintsem néhány tucat kérdıívet kitölteni. Amennyiben támogatást szeretnénk kapni egy saját projektünkhöz, a legelsı és legalapvetıbb szabály, hogy az unió támogatását mindig valamilyen konkrét célhoz, projekthez keressük. Csak úgy általában "EU-forrást" felkutatni eléggé reménytelen vállalkozás. Mindig tudnunk kell, hogy pontosan milyen fejlesztést szeretnénk megvalósítani és annak megfelelı támogatást kell keresnünk. Az EU támogatásai szigorúan "pántlikázott" források, melyeket mindig a támogatást nyújtó intézménnyel kötött szerzıdés szerint kell felhasználni. Az Európai Unió - illetve az unió támogatásaival gazdálkodó hazai szervezetek - csak olyan projekt-tervekkel tudnak komolyan foglalkozni, melyekhez minden szükséges elıtanulmány, terv és engedély elkészült. A jó ötlet önmagában nem elég! A támogatási alapok gazdái a támogatási döntés után minél gyorsabban indítható projekteket keresnek. Dolgozatunkban a projekttervezés valamennyi fejezetének tárgyalására nincs lehetıségünk. A Projekt Ciklus Menedzsment módszertan azon szempontjaira hívjuk fel a figyelmet, amelyek alapvetıen befolyásolják hazai vállalkozók számára afrikai fejlesztési vagy üzleti projektjeik tervezését.

315


A Projekt A projekt egy tisztán behatárolt tevékenység meghatározott idı alatt történı elvégzését jelenti. Általában olyan önálló, tartalmilag és pénzügyileg is jól elhatárolható feladatokat nevezünk projekteknek, amelyek egy-egy konkrét cél megvalósítására irányulnak, eredményük mérhetı, értékelhetı. Az Európai Uniós gyakorlatban az azonos célokat szolgáló, egymásra épülı és/vagy egymást kiegészítı projektek sorozatát programoknak nevezik. A hazai gyakorlatban ez a két fogalom gyakran összemosódik: a projekteket is programként emlegetik és viszont. A projekteket gazdasági tevékenységük alapján Fenntartó, Üzleti és Fejlesztési csoportba különíthetjük el. A Fejlesztési projektekhez sorolható a Technikai segítségnyújtás és a Beruházási, tárgyi fejlesztéső projekttípusok. Bármely projekttípus tervezésének személyi és tárgyi feltételei vannak. A személyi feltételek alapja a megfelelı szakmai felkészültséggel és kreativitással rendelkezı csapat. A tárgyi feltételekhez sorolhatjuk a megfelelı technikai és infrastrukturális hátteret, a szükséges és elégséges pénzügyi alapokat és a ma már nélkülözhetetlenné váló kapcsolati tıkét a jól használható lobbit. A projekt tervezése és megvalósítása csapat munkát igényel. Egy projektért felelıs csoport feladata azért nehéz akár egy szervezeten belül, akár különbözı szervezetek kooperációjával létrejött projekten dolgozva, mert mőködése keresztezi a hagyományosan kialakult vezetıi irányítást és felelısségi köröket, ami ez által magában hordozza a konfliktusok kialakulását. A projektünk tervezésének megkezdésétıl számos kérdésre kell választ találnunk. Tisztázni kell a projekt célját, a projekt kedvezményezettjeit, azt, hogy mivel és kivel hajtom végre, hogyan és milyen munkafolyamatok árán hajtom végre. Minderre mennyi idıre van szükség, mibe fog majd kerülni, illetve a megvalósítás milyen forrásokkal számolhat. Pontosan meg kell határozni azt is, hogy a projekt végrehajtását követı hatásokból, következményekbıl, várt teljesítményekbıl és eredményekbıl teljesülhetnek-e a közvetlen és távlati projektcélok. Sikeres projekt A projektek sikeressége három pontban fogalmazható meg. Az elsı a relevancia. Egy projekt releváns, ha kapcsolódik az ágazati, a nemzeti és az Európai Uniós célokhoz, másrészrıl részletes problémaelemzéssel feltárt valós, a kedvezményezettek igényeivel is találkozó szükségleteket elégít ki és a célok nyilvánvalóan a célcsoport javát szolgálják. A projekt relevanciáját számos hiba veszélyeztetheti: Nem érthetı, zavaros stratégia, kínálativezéreltség, tevékenység-orientált tervezés, a kedvezményezettek igényeinek figyelmen kívül hagyása. A második a megvalósíthatóság. Egy projekt megvalósítható, ha a célok reálisak, logikusak és mérhetıek, figyelembe vették a megvalósítók a szervezeti és pénzügyi képességeit, mérlegelték a kockázatokat és kidolgozták az ezeket csökkentı intézkedéseket. Ugyancsak a projekt megvalósíthatóságával függ össze az ütemezés, a munkamegosztás és a pénzügyi tervek egymással, valamint a célokkal és lehetıségekkel összhangban álló megtervezése és a releváns célokra összpontosító monitoring kidolgozása.

316


A megvalósíthatóságot veszélyezteti a gyenge helyzetelemzés, a projekt környezetének hiányos vizsgálata, elnagyolt kockázatelemzés, téves költségvetési tervezés, pontatlan projektdokumentáció, korábbi tapasztalatok figyelmen kívül hagyása. A harmadik pedig a fenntarthatóság. Egy projekt fenntartható, ha a célcsoport számára a megvalósulás során elért elınyök a projekt támogatásának lezárulása után is megırizhetık. Ehhez a projekttervezés során fel kell tárni és mérlegelni a fenntarthatóságot befolyásoló tényezıket. A projekt fenntarthatóságát veszélyezteti a rövidtávú gondolkozás, a projekt jövıbeni mőködését, a várható hatásokat elemzı tanulmány elhagyása. A Projekt ciklus menedzsment (PCM) A sikeres projekttervek elkészítéséhez fejlesztéséhez, tervezéséhez, illetve a megvalósítás irányítására, illetve az ezeket veszélyeztetı gyakori hibák kiszőrésére az Európai Unióban széles körben alkalmazott módszertan a Projekt Ciklus Menedzsment (Project Cycle Management – PCM). A PCM központi eleme, eszköze pedig a logikai keretmódszer (logframe módszer). A projekt ciklus menedzsment integrált szemlélető irányítás. A projektek felépítésénél, követésénél és értékelésénél a logikus szerkezet és belsı összefüggések kialakulását és megtartását segítı logframe módszer ma már általánosan megkövetelt. A PCM-et az OECD Fejlesztéstámogatási Bizottsága fejlesztette ki az eredményességre vonatkozóan elvégzett elemzésekbıl az 1980-as évek végén. Az Európai Bizottság PCM-et az 1990-es évek elején vezette be az a projekttervezés és projektirányítás minıségének, és ez által a segély- és fejlesztési programok eredményességének javítása érdekében. A gyakorlatban a PCM az alábbi szakaszokra bontható: 1. Logikai keretmátrix alkalmazása, ami a probléma meghatározására és a megfelelı megoldás kidolgozására szolgál. 2. A projekt céljának világos megfogalmazása a kedvezményezett társadalmi csoport (célcsoport) hosszú távon is biztosított elınyeinek figyelembevételével. 3. A fenntarthatóság kulcselemeinek integrálása a tervezésbe a fejlesztés kezdetétıl. 4. A lehetséges partnerek minél nagyobb mértékő bevonása a projektbe. 5. Alapdokumentumok fegyelmezett kidolgozása a projekt minden szakaszában, hogy elérhetı legyen a megalapozott döntéshozatal. A PCM tehát nem más, mint menedzsment elvek, elemzési eszközök és technikák összekapcsolása és alkalmazása a ciklus jól strukturált döntéshozatali folyamatában, ami biztosítja, hogy -

a projekt megfelel az EU által támogatott program prioritásainak a kedvezményezettek reális problémáira keresi a választ a projekt megvalósítható, realitását a célok és eszközök megfelelése biztosítja a projekt által elért eredmény, változás hosszabb távon fenntartható.

Az EU-programokban a projekteket egységes formában szerkesztett dokumentumban kell megjeleníteni. Ezt az alapdokumentumot nevezik projektőrlapnak, vagy idegen szóval projekt fiche-nek. A logikai keretmátrix a tervezés eszköze, ami egységes követelményrendszer

317


alapján elvárja a projekt kidolgozóitól, hogy közérthetı formában jelenítsék meg céljaikat és azok teljesítésének realitását. A logikai keretmátrix a projekt tervezésének kerete, és elemei késıbb átkerülnek az alapdokumentumba. A projekt ciklus Projekt cikluson egy projekt tervezésének és végrehajtásának folyamatát értjük, amely a projekt ötlet felmerülésétıl a projekt megvalósulásáig terjedı idıszakot foglalja magában (1. ábra). A projekt ciklus olyan tervezési struktúrát kínál, amely biztosítja az érdekcsoportok véleményének kikérését és a releváns információk megszerzését. Ennek az az eredménye, hogy kellıen megalapozott döntéseket lehet hozni a projekt futamidejének kulcsfontosságú szakaszaiban. Az általános projekt-ciklus hat szakaszból áll, melyet az 2. ábra szemléltet. Az egyes szakaszok részletes tartalma projekttervenként eltérı, az eljárások, alkalmazott módszerek különbözıségeinek függvényében. A projektciklus szakaszait nem lehet mechanikusan szétválasztani, a tervezést sem lehet végérvényesen lezárni. A végrehajtás során vissza kell térni újra és újra a célokhoz és a terv által meghatározott feladatokhoz, hogy az eredmény érdekében szükségszerően módosítsuk azokat. A projektmenedzsmentnek figyelemmel kell kísérnie az egyes szakaszokhoz tartozó feladatokat, amelyek teljesítését különbözı módszerek és technikák segítik. 1. ábra A projekt tervezés és megvalósítás ciklusa

PROJEKTEKT TERVEZÉS, KÉSZÍTÉS ÉS VÉGREHAJTÁS MENETE Ötlet, igény, megrendelés

SIKER

alapadatgyőjtés, analízis, környezettanulmány, megvalósíthatósági tanulmány elıkészítésrészletes analízis

átadás

projekt tervezésprojekt ciklus elemzése

ELLENİRZÉS

ELLENİRZÉS részletes tervezés ELLENİRZÉS módosítás, beadás, versenytárgyalás VÉGLEGESÍTÉS KREATÍV TERVEZÉS FÁZISA

végrehajtás

MEGVALÓSÍTÁS FÁZISA

318


2. ábra A projekt ciklus lépései

PROJEKT CIKLUS LÉPÉSEI Projekt ciklus indítása

Kész a projekt

Projekt és céljainak definiálása

Projekt terv elkészítése

Kiértékelés

Értékelés módosítás

Végrehajtás monitoring

Pályázat elkészítése

A projekt ciklus sajátos vonása, hogy meghatározásra kerülnek az egyes lépéseknél szükséges legfontosabb döntések, információs követelmények és felelısségi körök. A projekt cikluson belüli szakaszok progresszívek, így egy új szakaszhoz csak az elızı szakasz teljesítése után lehet sikerrel hozzákezdeni. Ezt a folyamatot segíti a késıbbiekben tárgyalt logika követése, a mely a projekt belsı logikai hierachiájára épül: a projekt célja a projekt eredménye munkafolyamatok inputok. A cikluson belüli értékelés célja pedig az, hogy a már végrehajtott projektek tapasztalatai beépüljenek a jövıbeni programok és projektek tervezésébe. Az 1. táblázatban összefoglalásra került a projekt ciklus alkalmazott lépéseinek részletezése az 1. ábrában bemutatottak alapján az „ötlet” megszületésétıl a projekt lezárásáig. A kreatív és megvalósítási fázisban a végrehajtandó munkafolyamatok, azok eredménye (output) és az egyes munkafolyamatoknál alkalmazott módszerek és eszközök kerültek felsorolásra. A kreatív fázis két fı része az elıkészítés és a tervezés, amelyek magukban foglalják az ötletbıl eredı célok, koncepció, illetve stratégia és a projektterv elkészítését. A sikeres projektterv elkészítésének egyik alapja a megfelelıen összeállított csapat. A projekttervezés szervezett csapatmunka. Az EDF forrásokra épülı projektek tervezésekor erısen ajánlott helyi, afrikai szakemberek bevonása.

319


1. táblázat A Projekt ciklus feladatai Kreatív fázis 1. Elıkészítés 2. Tervezés Koncepció output Ötlet Projektterv Stratégia 1. Analízis 1. Projektterv 2. Csapatépítés, felépítése résztvevık 2. Feladatterv 3. Alapadat felvétel 3. Felelısségi körök és elemzés kijelölése 4. Probléma 4. Idıterv munka5. Elıfeltételek és meghatározása folyamatok 5. Célok kockázatelemzés meghatározása 6. Költségvetési terv 6. Stratégia 7. Monitoring terv 7. Módszerek, 8. Projektterv szabályok lezárása kialakítása 1. Brain-storming 1. Munkaterv 2. SWOT elemzés tevékenységfa 2. Gantt diagram módszerek és 3. Problémafa 4. Logikai 3. Logikai eszközök keretmátrix – LFA keretmátrix - LFA 4. Indikátorok

Megvalósítás fázis 3. Végrehajtás Végrehajtás

Eredmény

1. Feladatok végrehajtása 2. Ellenırzés-monitoring 3. Elemzés és beavatkozás 4. Visszacsatoláskommunikáció 5. Tapasztalatok értékelése és összegzése 6. Projekt lezárása és értékelése 7. Utókövetés 8. Folyamatos nyomon követés 9. Tanácsadás, konzultáció 10. Oktatás 11. Változáskezelés 1. Gantt diagram 2. Visszacsatolás 3. Kommunikáció

A Logframe módszer A Logikai keretmátrix (Logical Framework Approach – LFA) módszer mind a tervezés, mind a végrehajtás, mind az értékelés során használható, a projektciklus valamennyi szakaszában meghatározó szerepet játszik. Az eljárás az 1970-es években fejlıdött ki, és ma már széles körben alkalmazzák, a mőszaki, az üzleti életben, és bárhol lehet, ahol célirányos tevékenységet szeretnénk egyszerően megjeleníteni. A Logikai keretmátrix egy elemzési és egy tervezési szakaszból áll. Az LFA módszer alapja egy 16 cellából álló mátrix a logikai keretmátrix - a logframe (2. táblázat). A logikai keretmátrix hasznos mindazoknak, akik elıkészítik, tervezik és végrehajtják a projektet. Használatával jól tagolt (strukturált), világos, egységesített formában jelennek meg a célok. Ha maga a koncepció nem meggyızı, vagy a logikai kapcsolat gyenge, akkor a logikai mátrixból kitőnik az ellentmondás. A logikai keretmátrix a jobb tervezés és végrehajtás eszköze. Jóllehet egy eszköz, és ez önmagában nem garantálja a sikert. Minden mátrix alapos elemzés és az egymással összekapcsolódó tervezési folyamat láncszemeinek eredménye, amelynek színvonala sok tényezıtıl függ, többek között

320


-

a rendelkezésre álló információktól, a tervezı csapa (team) képességeitıl, a résztvevıkkel való kapcsolattól, az érdekek egyensúlyától.

2. táblázat A Logikai keretmátrix Beavatkozás logikája A projekt belsı logikai hierachiája Általános célok, Átfogó, Fejlesztési célok amelyekhez a projekt hozzájárul. Developing Objectives A projekt által megvalósítandó speciális célok.

Projekt cél Project Objective

Eredmények Outputs

Tevékenységek Activities

Indikátorok a célkitőzések tárgyilagos úton igazolható mutatói

Indikátorok forrásai és eszközei

Feltételezések rizikófaktorok és kockázatelemzés

Fıbb hatásmutatók, Melyek a forrásai a amelyek az általános hatásmutatók célokra hozzájutásához? vonatkoznak. Mennyiségi és minıségi mutatók, amelyek alátámasztják a speciális célok megvalósíthatóságát ..

A projekt által kitőzött hatások és elınyök, a projekt által produkált fejlesztések és változások.

Melyek a mérhetı mutatók, és milyen mértékben valósítja meg a projekt a kitőzött eredményeket és hatásokat? A projekt Eszközök munkafolyamatának (személyi, tárgyi, kulcsfontosságú stb.) amelyek a tevékenységei. tevékenységek elvégzéséhez szükségesek

A rendelkezésre álló és összegyőjthetı információk forrásai, az információ szerzés módszerei.

Melyek azok a tényezık és feltételek, amelyek szükségesek a célok eléréséhez és nincsenek a projekt közvetlen ellenırzése alatt? Milyen kockázatai vannak ennek? A mutatók Belsı tényezık és megszerzésére feltételek, amelyeket vonatkozó a várható információk forrásai eredmények céljából kell megvalósítani?

Költségek

A projekt megkezdése elıtti elıfeltételek. A projekt ellenırzésén kívül esı szükséges tevékenységek.

Elıfeltételek

A logikai keretmátrix vertikális értelmezésében az alábbi logikai kapcsolatokra keresünk és kapunk választ az elemzés során: • • • • • • •

miért kerül végrehajtásra a projekt (beavatkozási logika) mit szeretne elérni a projekt (beavatkozási logika és indikátorok) hogyan tervezi elérni a projekt (tevékenységek, eszközök) milyen külsı tényezıket kell figyelembe venni (feltételezések és kockázatok) hol találjuk meg a projekt értékeléséhez szükséges információkat (ellenırzés forrásai) milyen eszközökre van szükség (eszközök) mekkora a projekt költségvetése (költségek)

321


•

milyen elıfeltételezéseket kell teljesíteni a projekt elindításához (elıfeltételezések).

A stratégia-elemzés folyamata a logikai keretmátrix alkalmazásával az alábbiak szerint történik: • Határozzuk meg, melyek azok a célok, amelyeket nem kívánunk elérni (nem kívánatos, vagy nem megvalósítható). • Csoportosítsuk a célokat, hogy kialakuljanak a lehetséges stratégiai alternatívák, stratégiai irányok. • Válasszuk ki, melyik stratégia a legmegfelelıbb a kiválasztási kritériumok alapján (a kiválasztási kritériumokat a résztvevık közösen határozzák meg a stratégia elemzés kezdetén). • Határozzuk meg az átfogó célt és a konkrét célokat. Ez a meghatározott logikai kapcsolatot alkotó keretmátrix foglalja össze a projekt szempontjából legfontosabb információkat (3. ábra). 3. ábra A projekt tervezése során megválaszolandó kérdések

PROJEKTTERVEZÉS KÉRDÉSEI KREATÍV FÁZIS, ELİKÉSZÍTÉS, ÖTLET Miért kell?

A cél/ok egyértelmő megfogalmazása (OBJECTIV-CÉL).

Kinek, kiknek jó?

A projekt kedvezményezettje/i, család, közösség, régió.

Mivel, kivel hajtom végre?

A tervezett projekt végrehajtásához milyen erıforrások (INPUTBEMENET) kellenek: személyi, anyagi, eszköz, információ, szakismeret-know-how, természeti-környezeti erıforrások, szervezetek-alvállalkozók, idı.

Hogyan hajtom végre?

A projekt végrehajtásának munkaterve (WORKPLANMUNKATERV): szükséges tevékenységek, munkafolyamatok, eljárások, szabályok.

Mikor hajtom végre?

A munkaterv idıütemezése és határidık meghatározása.

Mennyibe kerül?

A projekt végrehajtásának költségei és egyéb ráfordítások kalkulációja.

Mibıl hajtható végre?

A projekt megvalósításához szükséges összes meghatározása: saját erı, hitel, pályázati támogatás.

Mik a következmények?

A projekt végrehajtását követı hatások, következmények, várt teljesítmény, eredmény (OUTPUT-KIMENET)

vállalkozás, vállalat,

forrás

Valójában minden projekt, típusától függetlenül valamilyen gazdasági, társadalmi, oktatási, egészségügyi, szociális, stb. problémát, vagy problémákat kíván megoldani. A projekt tervezési szakaszát meg kell elıznie egy brain-storming-on is alapuló, a probléma elemzését célzó elıkészítı u.n. workshop-nak. Az elıkészítı értekezlet akkor éri el célját, ha azon nem csak a projekt tervezésben érintett csapattagok és megrendelık, finanszírozók, hanem - adott esetben - a probléma felszámolásában érintettek is jelen vannak. A projekttervezés talán legfontosabb kulcselemei a projekt eredmény/ek (output) és a projekt eredménybıl megvalósuló projektcél/ok pontos definiálása. A Fejlıdı országokban gyakran

322


okozza a projekt sikertelenségét az elemzési szakasz, alapadatgyőjtés, projektkörnyezet vizsgálat és megvalósíthatósági tanulmány elbagatellizálása, felületes elemzése. A logframe módszer elemzési szakasza három fı elembıl áll: 1. Probléma-elemzés Az elemzés szakasza, az a fázis, amikor a létezı helyzetet elemzik és meghatározzák a jövıre vonatkozó kívánt eredményt, és kiválasztják azt a stratégiát, amivel az elérhetı. A projektnek mindig a kedvezményezett csoport (célcsoport) valós problémáiból, szükségleteikbıl és érdekeikbıl kell kiindulni. Az elemzésnek négy része van: -

a résztvevık elemzése, probléma elemzés, célok elemzése (a helyzet javítása érdekében való beavatkozás), és stratégiák elemzése.

Jelen dolgozatunkban a probléma elemzés fıbb aspektusait mutatjuk be. A probléma-elemzés a kedvezményezettek fıbb problémáinak azonosítását, valamint az okok és következmények meghatározását segítı ”probléma-fa” elkészítését foglalja magában (3. ábra). Problémafa, célfa, tevékenységfa azonos metódussal készíthetık el, ami általában a csoportmunka, a brainstorming eredményét rendszerezi logikai és fontossági sorrend szerint. A fastruktúra vizuálisan jól áttekinthetı rendszer, aminek nagy szerepe van a döntés elıkészítésében. 3. ábra A problémafa gyakorlati alkalmazása 1.

1.2.1. PROBLÉMA FA - 1. Elhullanak az állatok

Nagy legeloterület

Nagy a szárazság

Elégtelen takarmánybázis

Szegénység Lakosság éhezik

323

Elégtelen ivóvízellátás

?

Nem tisztázott birtokviszonyok

Kis testtömeg gyarapodás


3. ábra A problémafa gyakorlati alkalmazása 2.

1.2.1. PROBLÉMA FA - 2. Kis testtömeg gyarapodás

Lakosság éhezik

Elégtelen ivóvízellátás

Elhullanak az állatok Elégtelen takarmánybázis

Nagy a szárazság

Szegénység

Nem tisztázott birtokviszonyok

Nagy legelıterület

A problémafa elkészítése a létezı helyzet negatív tényezıirıl átfogó képet ad. A problémák feltárása, azonosítása különbözı módszerek segítségével történhet (pl. alapadatgyőjtés, projektkörnyezet vizsgálat – 4. ábra -, brain storming, interjúk, felmérések, jelentések és statisztikák alapján). A brain storming, interjúk, felmérések, jelentések és statisztikák alapján eredményeként sok probléma kerül felszínre. A fa kialakítása úgy történik, hogy a legösszetettebb probléma kerül felülre. Közvetlenül alá azok rendezhetık, amelyek közvetlenül felelısek a fent jelzett problémáért, annak kiváltó okai. Ennél lejjebb azok a felvetések rendezhetık, amelyek közvetlenül ezzel a szinttel állnak okozati összefüggésben. Az elemzés eredménye egy olyan diagram, egy fa, ami hierarchikusan rendezi a problémákat, megmutatva, hogy felülrıl lefelé a problémák között milyen kapcsolat van. Az elemzés legfıbb célja a célcsoportot érintı reális szők keresztmetszetek meghatározása, amelyek megoldásához különbözı prioritások kapcsolódnak. Természetesen a probléma azonosításának hatékonysága más módszerekkel és forrásokkal is fokozható, pl. a társadalmi és gazdasági környezetre vonatkozó tanulmányokkal. Az esetek nagy részében a projekt közvetlen környezetének vizsgálatát ki kell terjeszteni a nemzeti vagy regionális, valamint nemzetközi viszonylatban is, ahol társadalmi, kulturális, gazdasági, fizikai, jogi, demográfiai, technológiai és politikai adatgyőjtést és elemzést elvégezni. Ennek a komplex vizsgálatnak nem csupán a célok pontos meghatározásában és a stratégiai elemzésben van szerepe, hanem a tervezés során segít a munkaterv (Activities, Workplan), illetve a végrehajtás munkatervének részletes kidolgozását. 324


2. Célok meghatározása A helyesen felállított Probléma fa ok-okozati elemzésével kerül kidolgozásra a célfa. A célfa megmutatja, hogy a fı probléma megoldásához milyen részfeladatok megvalósításával juthatunk közelebb. Így biztosítható a projekt célkitőzései és a feltárt problémák közötti szoros megfelelés. A projekttervezés dokumentációjában külön fejezetben kerül elemzésre a meghatározott cél „struktúra”, melynél megkülönböztetésre kerül a projekt közvetlen célja (direct objective), közbensı célja (immediate objective) és a távlati-fejlesztési célja (development objective) (5. ábra). 4. ábra Alapadat-felvétel és tanulmánykészítés vizsgált elemei a projekt környezetében

2.2.2. A PROJEKT KÖRNYEZETE közvetlen környezet nemzeti, regionális környezet nemzetközi

politikai

társadalmi

technológiai

kulturális

gazdasági

demográfiai

jogi

fizika

3. Stratégia-elemzés A probléma elemzés és a célok meghatározását követıen - a projekt környezetébıl összegyőjtött és elemzett adatokból levont következtetésekre alapozva - a stratégia-elemzés során kerül eldöntésre, melyek azok a célok, amelyek végül is bekerülnek a jelenlegi projekt céljai közé, és melyek azok, amelyek kimaradnak. A stratégia tehát olyan célokat határoz meg, amelyek illeszkednek a projekthez a rendelkezésre álló idı és erıforrások függvényében.

325


A stratégia áttekinti a különbözı beavatkozások megvalósíthatóságát, ami a projekt fókuszának elmozdulásával járhat. Ebbıl kifolyólag, miután kiválasztásra került a stratégia, a projekt célja és általános célkitőzései többé-kevésbé rögzítettek. A projektek tervezési szakaszának legfontosabb elemei a logframe módszer alkalmazásával A logframe, szakszerő alkalmazásának minden elınye mellett, nem csodaszer, amely azonnali megoldást kínál a jó projektek kijelöléséhez, illetve tervezéséhez. Célja a projekt adott szempontok szerint való átgondolása, felépítése. Megfelelı használat esetén a logframe segítséget nyújt a tevékenységek-munkafolyamatok (Workplan, Activities), eredmények (Outputs), projekt célok (Direct, Immediative, Development Objectives) és szükséges bemenetek (Inputs) közötti logikai összefüggések jobb áttekintéséhez. 5. ábra Példa a project célok meghatározására

3.2.2. A PROJEKT CÉLOK SPECIFIKÁCIÓJA FEJLESZTÉSI – TÁVLATI CÉL development objective Mi a projekt oka, mi az a tágabb cél, amelyre a projekt erıfeszítései irányulnak? Miért fogunk bele a projektbe? Kik a tervezett kedvezményezettek? Milyen hatás várható?

2009-re az x afrikai régióban csökkenjen az éhezık száma, a helyi piacok, élelmiszerellátás induljon be, a további elszegényedés csökkenjen. A gazdához jussanak el a tanácsadói üzenetek és azokat tudják hasznosítani.

KÖZVETLEN CÉL direct objective Milyen speciális hatást vált ki a projekt, mint a projekt kimenet(ek) közvetlen eredménye? Ha a projekt sikeresen teljesül, milyen pozitív változások várhatóak abban a csoportban, szervezetben, területen, amelyre a projekt közvetlenül irányul?

Az x afrikai régióban 2008-ra szőnjön meg az állatállomány elhullása, y számú szakértı kezdje meg a gazdák felkeresését, z számú állatorvos segítse a gazdákat.

A Logikai keretmátrix alkalmazása és kitöltése napjainkban már szinte minden pályázat elkészítéséhez követelmény, illetve kötelezı mellékletként való csatolását írják elı. Mindazonáltal sokan rugalmatlan, bürokratikus akadálynak tekintik. A projekt terv elkészítésének folyamatában a Logikai keretmátrix nem pusztán mechanikus eljárások összessége, hanem egy gondolkodást segítı eszköz.

326


A tervezéshez szükséges a projekt megvalósíthatóságát befolyásoló kritikus feltételezések és kockázati tényezık azonosítása, azaz a kockázatelemzés, valamint a projekt monitoringjához és értékeléséhez szükséges mutatók és információs források meghatározása. Mindezek az információk egyetlen dokumentumban kerülnek összegzésre. A projekt belsı logikai hierarchiája – A beavatkozási logika A Logikai keretmátrix elsı oszlopának elemei alkotják a projekt beavatkozási logikáját (2. táblázat). A beavatkozási vagy más néven intervenciós logika adja a projekt alapjául szolgáló startégia gerincét, egyben a projekt belsı logikai hierarchiáját (6. ábra). A Logframe módszer szerint a négy elem az alábbi: 1. Az eszközök (Inputs) (személyi, dologi, fizikai és nem fizikai) teszik lehetıvé a tevékenységek (Activities, Workplan) megvalósítását. 2. A tevékenységek (Activities, Workplan) megvalósításával érhetıek el az eredmények (Outputs). 3. Az eredmények együttesen érik el a projekt célt (Direct Objectiv). 4. A projekt cél hozzájárul az átfogó célok (Devloping Objectives) megvalósulásához. 6. ábra A project belsı logikai hierarchiája

PROJEKT BELSİ LOGIKAI HIERARCHIÁJA Távlati cél (nemzeti, nemzetközi szint)

Közbensı cél

Elıfeltételek vizsgálata

(regionális, nemzeti szint)

Közvetlen cél (projekt, regionális szint)


Kimenetek (a projekt eredménye)


Munkafolyamatok (a projekt végrehajtásához szükséges összes munkafolyamat és tevékenység)


Bemenetek (személyi, tárgyi, adminisztratív, stb.)

327


Kockázatelemzés a projekttervezésben - Feltételezések / kockázatok értékelése A projekt tervezése során kockázatokkal mindig kell számolni. Ezek lehetnek külsı vagy belsı kockázati tényezık, vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy magában a projektben és a projekt környezetében léteznek. A belsı kockázat táptalaja lehet, ha sok az ellenzıje a projektnek, a résztvevık nem tudnak azonosulni a célokkal, a projekt koncepciójával. Az el nem végzett feladatok jelentik a belsı kockázat másik forrását, amit viszont arra lehet visszavezetni, hogy a feladatokat nem reálisan tervezték. A közösen kialakított tervvel a belsı kockázatokat nagymértékben lehet csökkenteni. A külsı kockázati tényezıket valószínősíteni lehet, de nem lehet pontosan elırelátni, hogy a külsı környezet hogyan változik meg, és figyelembe kell venni, hogy a külsı körülmények alakulására a projekt gazdájának, partnereinek nincs ráhatása. A Logikai keretmátrix negyedik oszlopában foglalkozik a projekt kockázatelemzésével (Project risks) (2. táblázat). Ennek eredményei és az ebbıl levont következtetések és javaslatok, amelyek a projekt célját, a tervezhetı munkafolyamatokat jelentısen befolyásolhatja, módosíthatja. A projektterv dokumentációban külön fejezet részletezi ennek eredményét. Egy projekt sikere gyakran nemcsak a projekt stratégiáján múlik, hanem bizonyos külsı tényezıkön, illetve konkrét feltételezéseken is, amelyek kívül esnek a projekt hatáskörén. A külsı tényezık brain-storming, projektkörnyezet vizsgálat, megvalósíthatósági tanulmányok révén határozhatóak meg a logframe minden egyes szintjére vonatkozóan. A projektet közvetlenül befolyásoló belsı és külsı tényezıket például a SWOT analízis (Strengths, Weaknesses, Opportunities and Threats – erısségek, gyengeségek, lehetıségek és veszélyek elemzése) segítségével lehet elemezni. A négy elem mátrixba rendezhetı, oly módon, hogy az erısségek (S) és gyengeségek (W) a projekt belsı és jelenbeli adottságaira vonatkoznak. A lehetıségek (O) és a fenyegetettségek (T) a külsı környezet tényezıit veszik figyelembe, és a jövı esélyeire vonatkoznak. A projekt erıssége céljaiban, a célokkal való azonosulásban, hasznosságában, erıforrásaiban, szervezettségében keresendı Gyengeségének is ugyanezek a forrásai. A belsı tényezıket olyasminek lehet tekinteni, amire a projekt alkotói és megvalósítói hatni tudnak. Lehetıségek és fenyegetettségek a külsı környezetbıl az azok változásainak tendenciáiból eredhetnek, olyan körülmények, adottságok, amihez alkalmazkodni lehet, de azt a projekt szereplıi nem tudják megváltoztatni. A jó SWOT elemzés alapja az információk összegyőjtése és szisztematikus rendezése. Bármilyen projekt belsı és külsı tényezıit közérthetı formában lehet összegezni. A SWOT nemcsak a kiinduló helyzet jellemzésére, hanem a lehetséges teendık meghatározására is alkalmas. A külsı és belsı környezet elemeit úgy is csoportosíthatjuk, hogy azok milyen szerepet játszanak a tervezett projekt sikeres megvalósításában, milyen magatartást kell tanúsítani a vélhetı veszélyek esetén, amihez a mátrix formát szintén lehet használni. A SWOT elemzés nagyon hatékony, egyszerőnek tőnı módszer. Alkalmazói azonban sokszor hibásan határozzák meg az egyes elemeket, keverednek a belsı és külsı tényezık, pedig fontos azok szisztematikus különválasztása.

328


A SWOT analízis elkészítése is csapat- és mőhelymunkát igényel. Az elemzés során a szubjektivitás téves következtetések levonását eredményezheti. A projekt beavatkozásokon túl a sikerhez szükséges egyéb tényezık az alattuk lévı sorban találhatóak, így a feltételezések és kockázatok oszlop egy szinttel lentebb kezdıdik, mint a másik három oszlop. A feltételek feltárásában alulról felfelé haladunk, mégpedig olyan logika mentén, hogy minden szinten azt keressük, hogy az adott szinten elért eredmények, hatások mellett a következı szint céljának teljesüléséhez mire van még szükség. • • •

Ha az elıfeltételek teljesülnek, akkor elkezdıdhet a tevékenységek megvalósítása; Ha a tevékenységek megvalósultak és az ezen a szinten lévı feltételezések igaznak bizonyulnak, akkor létrejönnek az eredmények; ha ezek az eredmények és ezen szint feltételei teljesültek, akkor elérjük a projekt célt;

ha a projekt cél megvalósult és a szinthez tartozó feltétezések teljesülnek, akkor a projekt hozzájárul az általános célok eléréséhez.

Tárgyilagos úton ellenırizhetı mutatók Az objektíven ellenırizhetı mutatók megmutatják, hogy a Logikai keretmátrix (2. táblázat) egyes szintjein elhelyezkedı célokat sikerült-e teljesíteni vagy sem. Ez a keretmátrix második oszlopában található meg. Ezen mutatók alapján kerülhet sor a megfelelı monitoring rendszer kidolgozására. A monitoring rendszer leírása a projektterv dokumentáció külön fejezetét alkotja. A keretmátrix ezen oszlopában kerülnek meghatározásra a beavatkozási logika oszlopban meghatározott célok, eredmények elérésének mérésére szolgáló indikátorok. • • •

Az átfogó célok mérésére szolgáló indikátorok a hatásindikátorok; A konkrét cél mérésére szolgáló indikátorok az eredmény indikátorok; A projekt eredményének mérését az output indikátorok teszik lehetıvé.

A legalsó sorban kerülnek feltüntetésre az eszközök, erıforrások. Az erıforrások közé a tervezett tevékenységek elvégzéséhez és a projekt irányításához szükséges emberi, anyagi és pénzügyi erıforrások tartoznak.

Ellenırzési eszközök A Logikai keretmátrix (2. ábra) 3. oszlopában kerül feltüntetésre az, hogy az objektívan mérhetı indikátorokhoz szükséges információk, adatok honnan szerezhetık be, hol találhatóak. Az ellenırzési eszközök révén azokat a mutatókat illetve mérıszámokat rögzítik, amelyek segítségével a projekt-menedzsment illetve az értékelést végrehajtó személyek fognak dolgozni. Meg kell határozni egyrészt a formát, másrészt azt, hogy kinek kell információkat biztosítania, harmadrészt pedig azt, hogy milyen rendszerességgel kell biztosítani azokat.

329


A hatások mérésére leggyakrabban a belsı nyilvántartásokból és a hivatalos statisztikákból nyerhetı információkat használhatjuk, de gyakran szükség van önálló adatgyőjtésre is. Ebben az esetben fontos szempont, hogy megbízható, de nem nagyon költséges felmérési módot válasszunk. Az alsó sorban kerülnek meghatározásra a projekt megvalósításának (az eszközöknek) a költségei és azok forrásai (támogatás, saját erı, partnerek, hitel). Sorra vesszük, hogy a beavatkozási stratégia egyes szintjeinek teljesítéséhez mire lesz szükségünk. Amennyiben ezzel rendelkezünk, beírjuk a „források” mezıbe. Forrás lehet a készpénzben vagy már lekötött hitelben meglévı sajáterı, a rendelkezésre álló épület, berendezés, már meglévı engedélyek, tervek, emberi erıforrások, stb. A projekthez szükséges eszközök és források pontos megbecslése érdekében részletesen meg kell határozni a tervezett tevékenységeket és az irányításhoz szükséges tevékenységeket. Projektterv elkészítésének menete A projekt megtervezése nagyban garantálja a projekt sikeres végrehajtását. A tervezés menetében, ha kellı alapossággal járunk el, részletesen végig kell gondolnunk a ránk váró feladatokat, azok sorrendiségét, a megvalósításhoz szükséges erıforrásokat és azok ütemezését, a fıbb döntések helyét és idejét, az elıre látható kockázatokat és nem utolsó sorban a projekt kommunikációs feladatait is. A projektek esetében is érvényesül a Pareto-elv, azaz a sikeres projektek esetében az elıkészítés és megvalósítás aránya 80 - 20 % ! A tervezés nagyon munkaigényes fázisa a projektnek, de érdemes kellı gondossággal végigcsinálni, mert mintegy 80%-ban járul hozzá a projekt sikeréhez. Ezt a hatását azzal éri el, hogy mind a megbízó felé, mind önmagunk felé is bizonyítja a kellı átgondoltságot. Ezen kívül rendelkezünk egy olyan menetrenddel, amely minden pillanatban jelzi a feladatainkat, illetve a tervektıl való eltérést is, így a monitoring és kontrolling tevékenységek alapja is egyben. 1. Végrehajtási struktúra, a nagyobb munkafázisok tervének elkészítése Itt kell összegyőjteni a projektben ránk váró összes feladatot A feladatok lebontása olyan mélységig történjen, hogy ez egyes elemekre a szükséges erıforrások jól becsülhetık legyenek. 2. Erıforrások tervezése Ide tartozik mind az emberi, mind a tárgyi, mind a pénzügyi erıforrások elızetes becslése. 3. Logikai terv elkészítése Az elsı pontban összegyújtött feladatokat itt kell idırendi/logikai kapcsolatuk szerint rendezni. 4. Mérföldkövek és döntési pontok rögzítése Ennek kapcsán kell végiggondolni, melyek projektünk -már elıre is látható- döntési pontjai, hol kell részbeszámolót készíteni a megbízónak, melyek a források megszerzésének teljesítéshez kapcsolódó feltételei.

330


5. Idıtervezés végrehajtása Ekkor derül ki, hogy a projekt végrehajtásához valójában mennyi idıre van szükség. Ha ez eltér a pályázati kiírástól, akkor feltétlenül egyeztessünk az adományozóval. Ennek gyakori következménye a projekt célrendszer módosítása(költség, határidı, cél) 6. Kockázatelemzés Már a tervezésnél fel kell mérnünk a projekt várható problémáit és a jelentısebbekre elızetesen fel kell készülnünk, lehetıleg elkerülve azokat 7. Kommunikációs terv elkészítése A megbízó, a környezeti szereplık, és a projekttagok igényei alapján tervet kell készítenünk arra is, hogyan, milyen eszközökkel, (írásban, szóban, elektronikusan, stb.) milyen gyakorisággal és mirıl tájékoztatjuk egymást. Munkafolyamatok tervezése projekttervben A projekt terv egyik legfontosabb, terjedelemben a legnagyobb fejezete a Munkaterv (Activities, Workplan) és ennek részletes kifejtése. A munkaterv fejezet a projekt végrehajtásához szükséges összes munkafolyamatot és tevékenységet tartalmazza. A projekt logikai hierachiájában (6. ábra) és a logikai keretmátrixban (2. ábra) külön definiálásra kerül. A munkaterv összeállítása bonyolult logisztikát követel meg a tervezıktıl, hiszen a projekt megvalósításának elsı lépésétıl a lezárásig valamennyi tevékenységet részleteiben tartalmaznia kell. Az egyes tevékenységeknek összhangban kell lenniük egymással, a munkafolyamatokhoz szükséges forrásokkal (humán erıforrás, dologi, eszköz, immateriális javak, pénzügyi forrás, stb.) (bemenet – input) rendelkezésre állásával és a monitoring tervvel. A tervezéskor elsı lépésként meghatározásra kerülnek a munkafolyamatok és tevékenységek, melyekhez hozzá kell rendelni a végrehajtásért felelısöket, meg kell határozni jogosítványaikat és mindazon humán erıforrás igényt, akik az adott munkafolyamatokban feladatot kapnak. A harmadik kulcselem az adott munkafolyamat idıbeni kalibrálása. A sok esetben bonyolult tevékenységlista átláthatósága érdekében táblázatban kell összefoglalni a munkafolyamatokat (7. ábra). Az egyes munkafolyamatok egymáshoz viszonyított összefüggés-vizsgálata mutatja meg, hogy a tervezéskor mely tevékenységek elıfeltételei vagy következményei a másiknak. Ennek logikai és logisztikai felépítésében nyújt segítséget a Gantt diagramm (8. ábra). A Gantt diagramm az egymásra épülı munkafolyamatok, illetve tevékenységek áttekinthetısége mellett segítséget nyújt a monitoring terv elkészítéséhez is.

331


7. ábra A projekt terv végrehajtásának 3 kulcselemét összefoglaló táblázat

3.2.4. MUNKATERV, TOR ÉS IDİBEOSZTÁS A projekt terv végrehajtásának 3 kulcseleme a munkaterv összefoglaló táblázatában: 1. FELADAT / MUNKATERV

2. FELELİS / TOR

3. HATÁRIDİ / IDİBEOSZTÁS

1. …………………

1. …………………….

év/hó/nap/”óra”

2. …………………

2. …………………….

év/hó/nap/”óra”

munkafolyamat, terv, adatfeldolgozás, elemzés, kiszállás, adatrögzítés, szervezés, stb.

- felelıs(ök) megnevezése, - a feladatkörhöz tartozó jogosítványok meghatározása, - kinek tartozik beszámolási kötelezettséggel és milyen formában

- feladat határideje - Beszámolási kötelezettség határideje

Gantt diagram: a tervezett tevékenység és az idı összekapcsolásának egyszerő lineáris módszere. idı- és feladatskála, amely a tervezés, a végrehajtás és a monitoring eszköze. Vízszintes tengelyen az idıbeosztás (nap, hét, hónap lehet), a függıleges tengelyen az adott idıszakra esı feladat/ok.

8. ábra Gantt diagram használata a projekttervezésben

GANTT DIAGRAM

Idıtengely (év/hó/nap/óra)

feladatok

monitoring 01

02

03

04

1 feladat

2 feladat

3 feladat

4 feladat

05

MNTR

332

06

07

08

5 feladat

6 feladat

MNTR

MNTR

09

10

11

MNTR


A projekt dokumentáció A pályázati kiírás tartalmazza a benyújtandó projektterv egységes szerkezetben elıírt dokumentumát és annak mellékleteit. Sikeres pályázáshoz figyelembe kell venni minden formai elıírást, és pályázat benyújtása elıtt le kell ellenırizni, hogy együtt van-e minden beadandó dokumentum. Általában szerepel a pályázati kiírásban egy ellenırzı lista is, amin a pályázók maguk jelölik be, és egyben ellenırzik, hogy hiánytalanul megfelelnek-e a formai elvárásoknak. A pályázat benyújtása után az adminisztratív ellenırzés alapvetıen az elıírt dokumentumok, és igazolások átnézését jelenti, de már ez is komoly megmérettetés. Formai okok miatt kizárt pályázatoknak már nincs esélye arra, hogy bizonyítsa tervének hasznosságát. Az elıírt dokumentumok pályázatonként különbözıek, de a lényeges elemek szinte minden pályázatban azonosak (7. ábra). Az alábbiakban számba vesszük az alapdokumentum szerkezetének fı elemeit, és ahol szükséges, ott néhány fontos tudnivalót kiemelünk. Általánosságban arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy mindig gondosan be kell tartani az őrlapon meghatározott elvárásokat. A dokumentum egyes pontjainak terjedelmére vonatkozó elıírást is be kell tartani. Az elıkészítés és tervezés során elvégzett elemzések, azok eredményei, valamint a meghozott döntések tükrözıdnek vissza összefoglalt formában, az alapdokumentumban. Szoros kapcsolat van a logikai keretmátrix és az alapdokumentum elemei között, ezért is különösen fontos a keretmátrix szigorú logika szerinti felépítése. A projekt ciklus (2. ábra, illetve 1. táblázat) kreatív, tervezési szakasza az elvégzett ellenırzéseket követıen a projekttervezés lezárásával és a projekt dokumentáció, pályázat véglegesítésével zárul. Számos esetben a pályázatok, tenderek kiírói definiálják a beadandó terv fejezeteit és kötelezı mellékleteit a formai követelményekkel. Amennyiben ezek nem kerülnek meghatározásra a 7. ábrán látható egyszerősített projekt terv szerkezeti felépítése javasolt. 7. ábra Egyszerősített projekt terv dokumentáció fejezeti felépítése

EGYSZERŐSÍTETT PROJEKT TERV FELÉPÍTÉSE 1. Elsı oldal – Title Page 2. A projekt beazonosítása – Project Identification 3. A projekt elızménye, probléma felvetése, indoklás, bevezetés – Background, Justification 4. Célok – távlati-fejlesztési, közbensı és közvetlen célok – Objectives (Development, Immediate, Direct) 5. A projekt eredménye – Output 6. Munkaterv – Activities, Workplan 7. Bemenetek – Inputs 8. Elıfeltételek és kockázatelemzés – Priorities, Obligations, Risks 9. Ellenırzés – Monitoring, Evaluation, Reports 10. Jogi státusz vizsgálata – Legal Status 11. Végrehajtás munkaterve – Managerial Framework 12. Egyéb speciális körülmények – Special Considerations 13. Költségvetés – Budget Mellékletek 1. Feladatkörök – Therms of References (TOR) 2. Referenciák – Other References 3. Specifikációk - Specifications

333


Az Európai Unió által kiírt különbözı pályázataiban, tenderkiírásaiban elıírás az alábbi mellékletek kötelezı csatolása: •

Logikai keretmátrix – Logical Framework

•

Standard Szerzıdés(ek) és mellékletei – Standard Agreement

•

Partnerségi Nyilatkozat/ok), a pályázó és partnerei – Partnership

•

Pályázó(k) egyéb nyilatkozatai – pl. jogvédett alkalmazások, know how, stb. kezelése

•

Megvalósíthatósági tanulmány, jelentések, ezek mellékletei

A projekt dokumentáció elkészülését követıen ajánlott a Logikai keretmátrix és a dokumentáció fejezeti részei alapján elkészíteni a projekt terv leíró 1-2 oldalon elhelyezhetı összesítı táblázatát (3. táblázat). A táblázat, mint a projekt dokumentum vagy pályázati anyag utolsó oldala segíti a tervezık és a bírálók munkáját. 3. táblázat A Projekt dokumentáció leíró összefoglalása Távlati, Fejlesztési cél

Elıfeltételek

Mi a projekt átfogó célja? Milyen hatást Milyen lépéseket kell megtennie a kívánnak elérni? Kik a projekt kormánynak és/vagy végrehajtó eredményének haszonélvezıi? Mi a intézménynek, illetve a projekt egyes munkafolyamataihoz, mint elıfeltételt projekt nemzeti, nemzetközi kihatása? Közbensı cél (vagy elıkövetelményt) a projekt munkafolyamatainak megkezdéséhez, illetve Mi a projekt regionális célja? Milyen végrehajtásához. hatást kívánnak elérni? Kik a projekt …… eredményének haszonélvezıi? Mi a 1. 2. ……. projekt nemzeti, regionális kihatása? 3. ……. Közvetlen cél(ok) 4. ……. Milyen hatást ér el a projekt az outputok közvetlen eredményeként? Kik a projekt közvetlen haszonélvezıi? Milyen és miben várható javulás a projekt közvetlen környezetében? Kockázatelemzés Outputok – Eredmények A projekt közvetlen eredménye, azok A projekt megkezdésekor, illetve a hatása a közvetlen célra. Mi lesz a munkafolyamatok végrehajtásakor milyen kockázatnak minısíthetı veszélyek projekt eredménye? leselkednek a projektre: Munkafolyamat, tevékenységek 1. …. …. Milyen tevékenységeket kell folytatni a 2.

334


projekt keretei között, hogy a kívánt eredményt elıállítsuk? Inputok

A kockázatok megelızése érdekében tervezett intézkedések.

Milyen személyi, dologi, szolgáltatás szükséges: a. a kormány, hazai szervezet, illetve b. donor, pályázó által a munkafolyamatok végrehajtásához

Summary The entrepreneur community and the public sector live in the era of tenders. The additional resources for the development or operation of almost all activities can be won via tenders. In the practice of the international, European Union and domestic business sector, independent planning of production, service provision projects of different level, purpose and organizational form or projects indirectly influencing production that meet international expectations is a basic requirement. Today, the planning of the different projects requires teamwork, regardless to their size, complexity or purpose. Planner of the project faces difficult challenge especially when the project has to be planned in an unknown environment and under conditions that are only partly known. Preparation, collection of basic data, the Project lifecycle management, the logframe, the SWOT analysis, the preparation of a feasibility study play important role in modern project planning, as of course the conclusions that can be deduced from the analysis of the above. In some cases, representatives of several professional areas have to be involved in the planning phase to ensure that the prepared bid, tender endeavor plan is duly optimized and successful. In order to access tenders and development resources announced by the European Union (for example, the EDF - European Developing Found, addressed within the frame of this training course), domestic entrepreneurs must do more, than simply completing a few dozens of questionnaires. If we want to get support for one of our own projects, the first and most important rule is that the subsidy granted by the Union must always be sought for a concrete objective or project. Seeking out “general EU resources” is quite hopeless endeavor. We always have to know exactly, what development we want to implement, and we have to seek for the adequate support. EU subsidies are always “earmarked” resources that have to be used always pursuant to the contract signed with the institution granting that support. The European Union – and the domestic enterprises using the support of the Union can seriously deal only with project plans, for which all preliminary studies, plans and permits are completed and available. A good idea in itself is not sufficient! Owners of the subsidy funds seek for projects that can be launched as soon as possible, once the decision on granting the subsidy is made. We don’t have the opportunity to address all chapters of project planning in our study. We draw the attention to certain aspects of Project lifecycle management that substantially influence the planning of African development or business projects for the Hungarian entrepreneurs.

335


Felhasznált irodalom Az Európai Unió Strukturális Alapjai – a tervtıl a pályázatig. Kézikönyv, Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, 2003. Guide for Training in the Formulation of Agricultural and Rural Investment Projects, FAO DPSTS Policy Analaysis Division, Rome, 1986. Flamm Benedek László (2002): Kulcs a sikeres EU-pályázatokhoz. Közép-Európai Üzleti Tanácsadó Kft., 2002. p. 224 Halmai Péter (1997): Az Európai Integráció vonzásában. Fejezetek az agrárgazdaságról. FM Bp. 1997., p. 87 Principles of Project Formulation and Appraisal, FAO Staff Dev. Group Personnel Division, 1992. Projekt ciklus menedzsment kézikönyv, MEGAKOM Stratégiai Tanávsadó Iroda, Budapest 2003., p.27 European Commission – Europe Aid: Manual Project Cycle Management. www.europa.eu.int European Commission: The new programming period 2000-2006: methodological working papers. www.europa.eu.int

336


PRAG (Practical Guide to Contract Procedures for EC external actions) A harmadik országoknak nyújtott támogatások/fejlesztések közbeszerzési, jogi, pénzügyi eljárásainak szabályozása

Kardoss László

Bevezetés Mi a PRAG? Az EK külsı segítségnyújtási szerzıdéseire érvényes, a szerzıdéskötési eljárásokkal kapcsolatos Gyakorlati Útmutató exex-ante, ante, exex-post Meghatározza azokat a gyakorlati eljárásokat, amelyeket úgy az Európai Bizottság elızetes jóváhagyásával mőködı decentralizált rendszerekben, mint az utólagos ellenırzéssel megvalósuló decentralizált rendszerekben kell használni Az Útmutató tartalmazza a harmadik országokkal végrehajtott közösségi együttmőködés céljából kötött építési, eszközbeszállítási és szolgáltatási szerzıdések odaítélésére vonatkozó rendelkezéseket

337


A PRAG tartalma 1. fejezet: Bevezetés 2. fejezet: Szolgáltatási, beszállítási és építési szerzıdések alapszabályai 3. fejezet: Szolgáltatási szerzıdések 4. fejezet : Beszállítói szerzıdések 5. fejezet : Építési munkák szerzıdései 6. fejezet : Segélyek

Alapszabályok Központosított és decentralizált menedzsment Megfelelıség\alkalmasság

– Nemzetiség és származás (a szerzıdés értelmében vásárolt valamennyi szolgáltatásnak, árunak és berendezésnek EU vagy más jogosult országból kell származnia)

– Kizárás alapjai (2.3.3. pl.: csıd, jogsértés, törvénysértés, szerzıdésszegés)

Adminisztratív (max. 2 év) és pénzügyi (szerzıdéses összeg 2-10%-a) büntetések (hamis

adatszolgáltatás, korábbi eljárások során nem teljesített kötelezettségek, stb.)

338


Odaítélési alapszabályok Tisztességes verseny Átláthatóság és pártatlanság Legjobb ellenértékre törekvés Diszkriminációmentesség Visszamenıleges hatály tilalma Szabványos okmányok alkalmazása Nyilvántartás, és annak megırzése 7 évig

Szerzıdés odaítélési eljárások

A szerzı szerzıdések odaí odaítélését meghatá meghatározó rozó alapelv a verseny (competitive tendering).

Ennek két célja van: – –

biztosí biztosítani a mőveletek átlá tlátható hatóságát; valamint a legjobb lehetsé lehetséges ár mellett megszerezni a kívánt minı minıségő szolgá szolgáltatá ltatást, st, árut vagy építési munká munkát.

339


Értékhatárok

Eljárástípusok Nyílt eljárás Meghívásos eljárás Egyszerősített eljárás Keretszerzıdés Tárgyalásos eljárás

A szerzı szerzıdéseket nem szabad csupá csupán azé azért ketté kettéosztani, osztani, hogy ezzel elkerü elkerüljé ljék a PRAGPRAG-ban foglalt szabá szabályok teljesü teljesülését.

340


Kiválasztási és odaítélési szempontok

Elsı Elsı lépés: kizá kizárási szempontok ellenı ellenırzé rzése, jogosultsá jogosultság megá megállapí llapítása Második lé lépés: a pá pályá lyázók pé pénzü nzügyi és gazdasá gazdasági, technikai és szakmai ké képessé pességeinek ellenı ellenırzé rzése A pályá lyázatok összehasonlí sszehasonlítása a beszerezé beszerezési értesí rtesítésben és a pályá á zati dokumentá á ció ó ban meghatá á rozott odaí ly dokument ci meghat odaítélési szempontok alapjá alapján, elı elıre megfogalmazott ár és egyé egyéb szempontok alkalmazá alkalmazásával, val, amelyek lehetı lehetıvé teszik a gazdasá gazdaságilag legelı legelınyö nyösebb pályá lyázat kivá kiválasztá lasztását.

Egyéb fontos fogalmak Alkalmassági szempontok Értékelési szempontrendszer Tendereljárás „felfüggesztési rendelkezéssel” Odaítélési eljárás törlése (sikertelen eljá eljárás,

technikai vá változá ltozások, rendelkezé rendelkezésre álló lló forrá forrást meghaladó meghaladó ajá ajánlatok, szabá szabálytalansá lytalanságok)

Etikai szabályok (bizalmas informá információ ciószerzé szerzés,

befolyá befolyásolá solás, megá megállapodá llapodás a versenytá versenytársakkal, stb.)

341


Egyéb fontos fogalmak Fellebbezés (90 napon belü belül vá válasz, megoldá megoldásra tö törekvé rekvés) A szerzıdés méretei (A méretgazdasá retgazdaságossá gosság biztosí biztosítása, sa, a

kapcsoló kapcsolódó tevé tevékenysé kenységek maximá maximális koordiná koordinálása és a program lehetı lehetı legegyszerő ő bb adminisztrá á l á sa é rdeké é ben olyan projekteket kell legegyszer adminisztr rdek kialakí kialakítani, tani, amelyek lehetı lehetıvé teszik a szerzı szerzıdés méreteinek maximalizá á l á s á t , é s í gy elkerü ü lhetı ı v é teszik a program szü maximaliz elker lhet szüksé kségtelen, gtelen, kis szerzı ı d é sekre való ó felapró ó z á s á t . ) szerz val felapr

Társfinanszírozás Munkafeladatok (szol) meghatározása és technikai (áru, munka) specifikációk (a pályá lyázati

dokumentá dokumentáció ció részé szét képezi, pezi, és a pályá lyázat eredmé eredményeké nyeként esetlegesen odaí odaítélt szerzı szerzıdés mellé mellékleté kletévé válik) lik)

Egyéb fontos fogalmak Értékelı bizottság (nem szavazati jogú jogú elnö elnök, titká titkár,

és min. 3 ill. 5 pá páratlan szá számú szavazati jogú jogú tag)

–

Pártatlansá rtatlanság, titoktartá titoktartás, összefé sszeférhetetlensé rhetetlenség, nyelvtudá nyelvtudás

Értékelési eljárás szakaszai

– – – –

A pá pályá lyázatok átvé tvétele és iktatá iktatása Tenderbontá á s Tenderbont Az Érté rtékelı kelı Bizottsá Bizottság elsı elsı ülése A formai követelmé vetelmények teljesü teljesülése (ellenı (ellenırzı rzı lista)

–

Megfelelé Megfelelés az adminisztratí adminisztratív elı elıírásoknak

–

A Technikai ajá ajánlatok érté rtékelé kelése

–

A pénzü nzügyi ajá ajánlatok érté rtékelé kelése

–

Az Érté rtékelı kelı Bizottsá Bizottság konklú konklúzió ziója

342


A szerzıdés odaítélése A gyıztes pályázó értesítése (30 napon belül igazolások benyújtása A szerzıdés aláírása (30 napon belül vissza kell küldenie aláírva) A szerzıdés odaítélésének nyilvánosságra hozatala

Szolgáltatási szerzıdések Tanulmányok vagy TA Értékhatárok:

– 200 000 € \ 5 000 €; elı elıminı minısítéses (rö (rövidlista); keretszerzı keretszerzıdések vagy egyszerő egyszerősített eljá eljárás; kis érté rtékő eljá eljárás

343


Beszállítói szerzıdések

A beszá beszállí llítói szerzı szerzıdések kü különbö nbözı javak tervezé tervezésére, gyá gyártá rtására, leszá leszállí llítására, összeszerelé sszeszerelésére és üzembe helyezé helyezésére, valamint az azokkal kapcsolatos, a szerzı szerzıdésben meghatá meghatározott egyé egyéb feladatokra – példá ldául karbantartá á s, javí í t á s, beszerelé é s, ké é pzé é karbantart jav beszerel k pz s és érté rtékesí kesítési utá utáni szolgá szolgáltatá ltatások – vonatkoznak.

Értékhatárok: – 150 000 € \ 30 000 € \ 5 000 €; nemzetkö nemzetközi nyí nyílt tender; helyi nyí nyílt tender; egyszerő egyszerősített eljá eljárás; kisé kisérté rtékő eljá eljárás

Munkaszerzıdések A munkaszerzıdéseket a vállalkozó és a Szerzıdı Hatóság köti a munkák kivitelezésére vagy a szerkezet építésére. Értékhatárok:

– 5 000 000 € \ 300 000 € \ 5 000 €; nemzetkö nemzetközi nyí nyílt eljá eljárás vagy korlá korlátozott versenytá versenytárgyalá rgyalás; helyi nyí nyílt tender; egyszerő egyszerősített eljá eljárás; kisé kisérté rtékő eljá eljárás

344


Segélyek

A segély a Szerzıdı Hatóság által teljesített, nem kereskedelmi jellegő közvetlen kifizetés egy meghatározott kedvezményezett részére egy intézkedés végrehajtására valamely EU politika céljának támogatása érdekében. Segélyt olyan projekt kap, amelyet egy potenciális kedvezményezett javasol. A segély kedvezményezettje megtartja a projekt és annak eredményeinek tulajdonjogát. Segély vagy közbeszerzés

Segélyek Programozás: A segélyeket a Szerzıdı Hatóság programozza egyértelmően meghatározott célokkal. Nyilvánosság: A segélyek hozzáférhetıségét széles körben és könnyen hozzáférhetı módon kell nyilvánosságra hozni. Átláthatóság és pártatlanság: A segélyt odaítélı folyamatnak teljesen átláthatónak és pártatlannak kell lenni. Ez azt jelenti, hogy:

– –

Az ajánlatokat a közzétett értékelési szempontok alapján választják ki. Értékelı Bizottságnak kell az ajánlatokat kiválasztani – ahol lehet értékelı tanácsainak felhasználásával – a közzétett értékelı szempontok felhasználásával.

Ugyanazon projekt javaslat nem kaphat egynél több EC által finanszírozott segélyt.

345


Segélyek

Értékhatárok: – 2.000.000 euró vagy nagyobb értékő segélyprogramok 100.000 euró vagy nagyobb értékő egyedi segélyekkel Nemzetközi Ajánlati Felhívást kell indítani – Segélyprogramok 2.000.000 euró alatt vagy 100.000 euró alatti egyedi segélyek - Helyi Ajánlati Felhívást kell indítani – Közvetlen odaítélés - Nem szükséges Ajánlati Felhívást szervezni a segély odaítélése elıtt, ha teljesülnek a PRAG-ban szereplı erre vonatkozó körülmények

PRAG Magyarországon Tapasztalatok Letöltés: – http://www.cfcu.hu/uj/index.php?target=catego ry&id=46 (magyarul, 20002000-es verzió verzió)

– http://ec.europa.eu/europeaid/tender/practical_g uide_august2006/index_en.htm (angolul, aktuá aktuális)


Summary What is PRAG? • PRAG is a practical guide applicable for the external support contracts of the EC, related to the contracting procedures. • Ex-ante, ex-post • It defines the practical procedures that must be used in both the decentralized systems operating with the approval of the European Commission and the decentralized systems implemented with posterior control • The Guide contains the provisions applicable to the awarding of construction, asset delivery and service contracts concluded with third countries for the purpose of community cooperation

347


Supporting African Agriculture: EC Policies and Programmes Wim Olthof, DG Development59 1. Introduction Agriculture in Africa has gone through a long period of decline, but is currently regaining economic prominence. There has been a marked increase in agricultural sector growth in the past few years: 2.7% in 2002, 3.0% in 2003 and 5% in 2004. Favourable price movements for a number of agricultural products have contributed to this trend, while improved production conditions provided another factor for growth in quite a number of countries. However for sustained poverty reduction, agricultural growth will need further acceleration, particularly in low income rural societies, where agriculture is likely to remain the main driver for growth of the economy. In these areas productivity growth will be key to improve competitiveness, both at the national and international level. Moreover, for growth to have a poverty reducing effect, it needs to be broad-based, smallholder oriented and result in enhanced labour opportunities. The EU realises that external assistance can facilitate and stimulate the development of the agricultural sector and thereby reduce rural poverty and improve food security. To that effect it provides financial support to African agriculture through various instruments and aid modalities. The aim of this article is to provide a brief introduction to the way EU financial support is organised in the framework of development cooperation. It does this by first outlining the policy framework, including the main policy priorities and orientations, then describing the financial instruments, and finally the aid modalities used.

2. The Policy Framework With respect to supporting agricultural development in development cooperation at large and cooperation with Africa in particular, the EU has developed an approach that is characterized by a number of principles, including: •

a clear recognition of the important role of agriculture in economic growth, poverty reduction, food security and resource management, including supporting biodiversity;

•

a need for the development of effective agricultural policies and strategies, developed in a consultative manner with all main stakeholders, well-integrated with Poverty Reduction Strategies, as a basis for external support to agricultural development;

•

the need to integrate agricultural development in a broader framework and vision on rural development, requiring due attention to the diversification of the rural production base, to

59

DG Development, Unit on Policies for Sustainable Development of Natural Resources. This article is written on a personal title.

348


enhanced capacities to plan and manage local economic development in the framework of territorial development60, and to the creation of safety nets in cases of chronic vulnerability. •

the need for agricultural research for development to be responsive to demands from small-scale producers and their organizations, and to link research to training and extension in the framework of national and regional research systems

•

the need to mainstream environmental concerns in agricultural development, recognizing that agricultural production can both be causing environmental degradation and be a method to ensure sustainable resource management;

•

a recognition that improved risk management is essential in reducing vulnerabilities of agricultural producers and rural communities, particularly those facing high uncertainty on price developments and on the occurrence of natural disasters, and thereby stimulating investments and innovation;

•

the recognition of the comparative strengths of interventions at various levels (national, (sub)regional and continental), while maintaining the subsidiarity principle;

•

the need to align support to priorities expressed in national and regional strategies, and to coordinate and harmonise with other development partners.

The overall EU policy orientation towards agricultural development in general and African agriculture in particular, is captured in the ‘European Consensus’61 and the EU Strategy for Africa62. Both policy documents reiterate that agriculture and rural development are crucial for poverty reduction and growth. To contribute to growth, the Community has indicated it will focus on the sustainable intensification of production, competitiveness on regional and international markets and risk management. This should be facilitated in African countries by benefiting from technological development, supported through agricultural research and extension. Moreover, sustainable growth is predicated upon adequate access to resources (land, water, finance) and effective management of natural resources, respecting the capacity of eco-systems. A range of Communications and Policy Guidelines have been developed for various aspects of agricultural and rural development, that in conjunction provide a wide-covering EU policy framework in this area. They include the EU Action Plan on Agricultural Commodity Chains, Dependence and Poverty, as well as an EU-Africa Partnership in support of cotton sector development63; the Food Security policy64; the Communication on Fisheries and Poverty Reduction65; the Land Policy Guidelines66, the initiative on Forest Law Enforcement, Governance

60

The European Consensus refers to support to country-led, participatory, decentralised and environmentally sustainable territorial development, aimed at involving beneficiaries in the identification of investments and the management of resources in order to support the emergence of local development clusters, while respecting the capacity of eco-systems. 61 Joint Statement by the Council and the Representatives of the Governments of the Member States meeting within the Council, the European Parliament and the Commission on European Union Development Policy: "The European Consensus", November 2005 62 European Union Strategy for Africa: Towards a Euro-African pact to accelerate Africa’s Development. COM(2005)489. October 2005. 63 Council Conclusions of 27 April 2004, doc 8972/04 64 Council regulation 1292/96 continues to guide assistance in the fight against hunger. 65 COM(2000)724 66 Developed by the EU Task Force on Land Tenure, November 2004.

349


and Trade (FLEGT)67 and the EC and EIARD Strategies in Agricultural Research for Development68. In July, 2007 the European Commission adopted the Communication 'Advancing African Agriculture'69. It provides an umbrella vision on agricultural development cooperation with Africa, with an emphasis on cooperation at the regional and continental levels in seven priority areas. Cooperation will be based on the alignment with African priorities as outlined in the Comprehensive African Agriculture Development Programme (CAADP) and the principles of the Paris Declaration70. The seven proposed areas of cooperation are: (i) strengthening the role of agriculture in national development strategies and improving the coherence between agriculture and other sectors; (ii) improving the governance of agricultural sectors; (iii) making research, knowledge systems and dissemination of information more effective for primary producers; (iv) enhancing trade facilitation, including the improvement of African capacities to comply with import requirements - such as sanitary and phytosanitary (SPS) and organic standards - on regional and international markets; (v) improving natural resource management related to agriculture, with an emphasis on land, forests and fisheries; (vi) supporting livestock development and animal disease control; and (vii) expanding risk management to reduce the vulnerability of farmers to external shocks and risks. On 20 November, the EU Council of Ministers endorsed71 the Communication, implying the priorities set are shared by all the EU Member States.

3. Financial Instruments EU support to African agriculture is being provided via two main financial instruments: • •

the European Development Fund (EDF) and the Development Cooperation Instrument of the EU budget (DCI),

With respect to the countries in Africa, the Caribbean and the Pacific (ACP), the European Development Fund (EDF) is the primary vehicle for providing Community aid. Members States of 67

See COM (2003) 251 for the proposal for an EU Action Plan on FLEGT and Council Regulation (EC) No 2173/2005 of 20 December 2005 on the establishment of a FLEGT licensing scheme for imports of timber into the European Community. 68 Adopted in 2001 and 2004 respectively. 69 Doc. 12190/07. 70 The Paris Declaration sets out clear commitments for both donor and recipient partners in terms of national ownership, donor coordination and harmonization, alignment, results and mutual accountability, all in the context of monitorable targets which will be reviewed at the High-level Forum on Aid Effectiveness taking place in 2008 in Accra, Ghana. 71 Doc 15110/07

350


the EU make contributions to this fund, which has a period of 5-6 years during which financial proposals can be approved. Implementation of the programmes and projects can take several more years. At the moment of writing (November 2007), the 9th EDF (2002-2007) is still operational, but all projects and programmes proposed need approval before the end of the year. The next EDF is expected to become operational in the course of 2008. This 10th EDF will then cover the period 2008-2013 and will have an overall budget of €22 682 million. Within the fund a distinction is made between programmes and projects operating at the all-ACP level (i.e. in all ACP countries or in various of the ACP regions), at the regional level72 and at the national level. Programming for the use of the 10th EDF resources is ongoing. This programming is furthest advanced at the national level, where Country Strategy Papers guide the use of the national cooperation envelopes. Preliminary figures on this exercise, indicate that financial resources allocated to rural development, agriculture and food security are increasing, from about €660 million under the 9th EDF to over €1.0 billion under the 10th EDF, or a rise of about 50%. Notably, 25 ACP countries have selected agriculture, rural development and/or food security as a focal sector for development cooperation with the EU; among those are 20 African countries73. In the next few years, quite a number of agricultural and rural development programmes financed from the 9th EDF will also continue to be implemented. Among those is the All-ACP Agricultural Commodities Programme'74. This programme is based on the EU Action Plan on agricultural commodity chains, dependence and poverty, adopted in 2004, which focuses on improving the competitiveness of commodity chains and on reducing risks. Work includes linking rural businesses with competitive markets, helping partner countries to implement commodity chain strategies, support diversification and spread the use of market-based risk management instruments. Besides the European Development Fund, agriculture and food security are also supported through the Development Cooperation Instrument (DCI) of the EU budget. The DCI includes a 'Food Security Thematic Programme (FSTP)', as well as the 'Accompanying Measures for Sugar Protocol Countries'. The Food Security Thematic Programme aims at reducing food insecurity worldwide by improving the livelihoods of the rural and urban poor and of the most disadvantaged groups. It foresees financial assistance to support agricultural research, better policy making, improvement in food security information systems and disaster risk reduction. In total, € 920 million have been set aside for this programme for the period 2007-2010, which will operate in all developing countries. The Accompanying Measures for Sugar Protocol countries form another programme under the DCI. Following the EU sugar reform, the EU has adopted an 8 year assistance scheme (2006-13) of accompanying measures, earmarked for the ACP countries that export to the EU under the Sugar Protocol. The total indicative envelope for these accompanying measures is €1.284 billion. On the basis of multi-annual adaptation strategies, funds will enhance the competitiveness of the sugar and cane sector in a sustainable way, promote economic diversification and address broader (macroeconomic, social, environmental, etc.) impacts generated by the adaptation process. The following table gives a schematic overview of the financial instruments and the geographical level of operation.

72

Traditionally 6 regions are identified: West-Africa, Central Africa, Southern Africa, Eastern Africa, Caribbean and Pacific. 73 Angola, Burundi, Cameroun, Central African Republic, Chad, Ethiopia, Ivory Coast, Kenya, Madagascar, Malawi, Mali, Mozambique, Namibia, Niger, Rwanda, Sierra Leone, Somalia, Sudan, Zambia and Zimbabwe. 74 For information, see http://www.euacpcommodities.eu/

351


Table 1. Main Financial Instruments in support of cooperation on agriculture and food security Instrument European Development Fund All-ACP Envelope Regional Indicative Programme (RIP) National Indicative Programme Development Cooperation Instrument Food Security Thematic Programme Acc. Measures Sugar Protocol

Geographic Level of Operation Management Continental Regional National x x x x

x

x x

Brussels Regional Delegation Country Delegation Brussels Country Delegation

4. Operational Issues The management of the financial assistance programmes by the European Commission can take place either at headquarters in Brussels, or at an EC Delegation. The EC Delegations are the focal points for cooperation in the partner countries and a number of them also serve as contact point to Regional Economic Communities. Table 1 above also indicates which level manages which type of assistance programme. In terms of forms of assistance two main types can be distinguished: (i) budget support and (ii) project support. Budget support is provided in the form of General Budget Support (GBS), supporting macroeconomic stability, economic growth and poverty alleviation in general, and Sector Budget Support (SBS), which focuses on achievements in a specific sector. In both cases funds are transferred to the national budget, while using national procedures of budgeting, procurement, monitoring and reporting. For cooperation on agriculture and food security, SBS is the most relevant of the two, as specific sectoral reforms and progress is expected from the provision of support to the national budget, which should include adequate attention to the achievement of the sectoral targets agreed. Examples of SBS in agriculture include 9th EDF support to the cotton sectors in Benin, Burkina Faso and Mali; 9th and 10th EDF support to the PROAGRI programme in Mozambique, and AMSP support to the sugar sector, also in Mozambique. In a rather exceptional case, GBS is used to support the sugar reforms in Mauritius (both from AMSP and from EDF), as the entire economy of the country is so deeply connected with the sugar sector, that reforms in the sector have macroeconomic, social and environmental consequences, making general budget support the most appropriate assistance instrument. Project Support takes the form of financial assistance to a specific project that is bound in time and place. While budget support is the preferred aid modality for the European Commission, project support is a valuable assistance mode, particularly in countries where budget support is not (yet) feasible, and in situations where specific attention is given to a particular issue or area. The range of examples of project interventions is large and includes support to sugar outgrower schemes in Malawi, Swaziland and Tanzania (funded from AMSP), setting up of food security information systems (FSTP), coffee projects in Ethiopia, cocoa in Ghana, irrigation in Mali, and agricultural research in Mozambique (all EDF). In addition, in many countries rural infrastructure (roads, rural electrification, water supply, ICT) is supported through specific projects. 352


Within the project support modality, contracts can be concluded in various ways, including: •

•

•

Tender – either open or restricted tenders. Firms will compete on quality and price and the best offer will receive the contract. This is the 'normal' method of awarding contracts, which follows strict rules on competition, assuring a fair procedure and cost-effective outcomes. Call for proposals – information and guidelines are provided on the types of projects that are required and proposals are requested from eligible firms and organizations. The proposals are subsequently assessed and grants will be awarded to the best project proposals. This method is for instance used in the Energy Facility, which funds a large number of rural energy projects (covering electrification, but also bioenergy). Direct agreement – this can only happen when the receiver of the funds is in a monopoly position to render the required goods and services. A direct agreement is often concluded with international organizations (like FAO, IFAD, World Bank) when there is a need for the use of their specific services.

More information on contracting and grant award procedures can be found at the web-site of EuropeAid Cooperation Office: http://ec.europa.eu/europeaid and specifically at: http://ec.europa.eu/europeaid/cgi/frame12.pl

353


Afrikai a Szent István Egyetem Mezıgazdaság- és Környezettudományi Karán (Zárszó) Dr. Dimény Judit Dékán Szent István Egyetem, Mezıgazdaság- és Környezettudományi Kar 2103 Gödöllı, Páter Károly u.1.

A Szent István Egyetem 83 éves múltra visszatekintı Mezıgazdaság-és Környezettudományi Karának oktatói és kutatói számos tapasztalattal rendelkeznek, melyeket a „Szegény kontinens”, Afrika számára a NEFE keretében is át lehet adni. Az elmúlt 30 évben több tucat oktatója, kutatója járta be Afrikát kutatás, oktatás és szaktanácsadás céljából, gazdagítva Afrikát, hazánkat és ezzel a magyar mezıgazdaságot is. A hetvenes évektıl az akkori Gödöllıi Agrártudományi Egyetem Mezıgazdaságtudományi Kara pedig évente tízesével képezte ki Afrika különbözı országaiból érkezett hallgatókat. A Kar büszke arra, hogy az itt diplomát és doktori fokozatot szerzett afrikai szakemberek közül sokan igen magas beosztásban kamatoztathatták Gödöllın megszerzett tudásukat. A nyolcvanas évektıl pedig a kialakított kapcsolatokra építve 2-3 évente volt lehetısége diákjainknak 1-2 hetes cseregyakorlaton tapasztalatokat szerezni a „forró” Kontinensen. Ebben nagy szerepet kapott az 1971-ben alapított Trópusi és Szubtrópusi Mezıgazdasági Tanszék. A jövı nemzedékét, a hallgatókat fel kell készítenünk az egyetemen eltöltött évek alatt a mezıgazdaság és környezetgazdálkodás gyakorlati ismeretein túl többek között a globális klímaváltozás, az új alternatív energiaforrások mezıgazdaságot érintı hatásaira. A víz a XXI. század stratégiai kérdése pedig, messzemenıen befolyásolja magát az életet. Karunk oktatási- és kutatási tevékenységében, a különbözı szakokban az élelmiszerellátás, a környezetvédelem és a vízgazdálkodás kiemelt szerepet kapott. BSc szakjaink: mezıgazdasági-, állattenyésztı-, növénytermesztı-, kertészmérnök; környezetgazdálkodási agrármérnök; környezetmérnök és vadgazda szak. MSc szakjaink: agrármérnök; környezetgazdálkodási agrármérnök; biotechnológus; természetvédelmi-, környezetmérnöki és vadgazda szak. Mi, a Kar oktatói tudjuk, hogy a gabonafélék globális piacán a legfontosabb tényezık a népességnövekedés, és Afrikában ez különösen igaz. A lakossági jövedelmek növekedése és ezzel párhuzamosan a fogyasztói szokások változása, ami pedig inkább fejlett országokban jellemzı. A fejlıdı országokban az állati termékek fogyasztásának fellendülése - amit csak részben ellensúlyozhat a takarmányhasznosulás javítása -, valamint a bioenergia-termelés rohamosan növekvı alapanyagigénye. Ezek ellenére még mindig igaz az az általános megállapítás, hogy a megtermelt javak 80 %-át a világban a Föld lakosságának 20 %-a fogyasztja el. A dinamikusan fejlıdı gazdaságú, vagy feltörekvı országokban, Indiában, Kínában és Oroszországban mind nagyobb az állati eredető termékek iránti igény. Termelésük azonban nem képes lépést tartani az igénnyel. A zöldség-és gyümölcstermelés világpiacán új szereplık jelentek meg, akik nagy mennyiségben elıállított olcsó termékeikkel kíméletlen versenyre kényszerítik a lassan reagáló régieket. Az európai piac minden korábbinál vonzóbbá vált a Távol-kelet, valamint a déli félteke és fejlıdı országai számára. 354


Afrika kihívás minden mezıgazdasággal foglalkozó ember számára. Élelmiszer - víz-élet! Hogyan lehet megoldani az egyre súlyosbodó helyzetet? - Segélyekkel? - Célba érnek? „Ne halat adj, tanítsd meg halászni.” - egyszerő kimondani, azonban megvalósítani már nagyon nehéz. Mi, a SZIE MKK munkatársai a közös fellépésben látjuk a lehetıséget. Oktatási formáinkkal (fıiskolai és egyetemi képzéseinkkel BSc és MSc, szaktanfolyamok, szaktanácsadás stb.), közös kutatásokkal tudjuk elképzelni e hatalmas feladat megoldásához való csatlakozásunkat. Az Európai Bizottság afrikai fejlesztéspolitikai koncepcióját a SZIE MKK munkatársainak jelentıs része magáénak vallja. Reményeink szerint nemzetközi összefogással, pályázatok útján a Kar kollektívájának szakmai tudása hozzájárul az afrikai gondok enyhítéséhez. A három napos konferencia részvételi száma is bizonyítja, nagyon sokan készek tenni a változtatás érdekében. Köszönöm mindenkinek- szervezıknek, elıadóknak, érdeklıdıknek és nem utolsó sorban a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma Nemzetközi Fejlesztési Együttmőködési, Gazdasági- és Tudománydiplomáciai Fıosztályának, hogy a rendezvény Gödöllın került megrendezésre és sikeres volt.

355


Africa in the Faculty of the Agricultural and Environmental Sciences of the Szent István University, Gödöllı Prof.Dr. Judit Dimény Dean Szent István University, Faculty of Agricultural and Environmental Sciences H-2103 Gödöllı, Páter Károly str. 1.

Teachers and researchers at the Faculty of Agricultural and Environmental Sciences of the 83-year old Szent István University possess extended experience that can be transferred to the “poor continent”, Africa also within the frames of NEVE. In the past 30 years several dozens of its teacher and researchers visited Africa for research, education and professional consultation purposes, enriching both Africa and Hungary, as well as the Hungarian agriculture. Starting from the seventies, Faculty of Agricultural Sciences of the former Gödöllı University educated dozens of students arriving from different countries of Africa. The Faculty is proud that many of the African experts graduating and taking doctor’s degree here can make the most of their knowledge acquired in Gödöllı in very high positions. As of the eighties – based on the established relations – our students were given the opportunity to obtain experiences in the “hot continent” every 2-3 years, as part of an exchange program. The Department of Tropical and Sub-tropical Agriculture founded in 1971 played an important role in this program. During the years spent in the university, the future generation, the students have to be prepared – in addition to the practical knowledge of the agriculture and environmental management – to the impacts of the global climate change and the new alternative energy sources on the agriculture, while the strategic issue of the 21st century – the water – greatly impacts life itself. Food supply, protection of the environment and water management are granted a key role in the education and research activity of our Faculty. Our BSc departments are: agricultural, stockkeeping, plant growing and horticultural engineer; environment management agricultural engineer; environmental engineer and wildlife farming. Our MSc departments: agricultural engineer; environmental management agricultural engineer; bio-technologist; natural protection, environmental engineering and wildlife farming departments. We, the teachers of the Faulty know that the most important factor on the global markets of corns is the increase of the population, which is particularly true in Africa. Increase off the residential incomes and together with it the changing consumption habits are more characteristic in the developed countries. In the developing countries, the increase of products of animal origin – which can only partly be counterweighted by the improvement of the forage utilization, as well as the rapidly increasing raw material demand of bio-energy generation. Despite all these factors, the general statement is still true that 80 percent of the produced goods are consumed by 20 percent of the Earth’s population. In the countries with dynamically developing or emerging economies, such as India, China and Russia, there is an increasing demand for products of animal origin, however the production is unable to keep up with the increasing demand.

356


New players have entered the global market of vegetable and fruit production, who generate fierce competition with the slowly reacting old ones with their inexpensive products produced in large quantities. European market has become more popular than ever for the Far-East, as well as the southern hemisphere and its developing countries. Africa is a challenge for every man involved in agriculture. Food - water-life! How can this increasingly severe situation be resolved? – Subventions? – Do they reach their destination? “Don’t give fish; teach how to fish.” – it is easy to say, but very difficult to implement. We, the associates of SZIE MKK see the opportunity in joint action. We are ready to join to the resolution efforts of this huge task with our education forms (university and college courses, BSc and MSc professional training courses, professional consultation, etc.) and joint research activities. Dominant part of the associates at SZIE MKK shares the African development concept of the European Commission. We hope that with international cooperation and via tenders, the professional knowledge of our Faculty will be able to contribute to the mitigation of the African trouble. The level of attendance at the three-day conference also proves that many are ready to act for the change. I thank everyone – organizers, lecturers, visitors and last but not least the Ministry of Foreign Affairs of Hungary – for contributing to the success of this event organized in Gödöllı.

357


Köszönetnyilvánítás

A Szervezı Bizottság nevében megköszönjük az Elıadóknak azt a nagy munkát, amivel felkészültek erre a programra. Köszönjük azokat a sok szempontból Magyarországon egyedülálló anyagokat, amiket átadtak a részünkre.

Köszönjük a Társintézményeknek, Társkaroknak azt a szakmai, baráti segítséget, amit nyújtottak a tanfolyam elıkészítése során. Ki kell emelni a Corvinus Egyetem Nemzetközi Fejlesztési munkacsoportját, és a Hand Szövetségnek a tag-egyesületeit, akikkel nagyon szorosan együttmőködtünk az elmúlt hetekben, hónapokban. Kölcsönösen támogattuk egymás tevékenységét, hogy a bevezetıben mondott célokat minél hatékonyabban tudjuk megvalósítani. Köszönjük a Résztvevıknek, hogy eljöttek, végighallgatták, végigjegyzetelték a koncentrált programot, nyomon követték az eseményeket. Végül, pedig Támogatóinknak szeretnénk megköszönni az anyagi, erkölcsi, s szervezési, menedzselési támogatást. Mindenek elıtt a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának és a konzorcium külsı résztvevıjének, a Közép-európai Gázterminál Zrt-nek mindazt a segítséget, amit a szeminárium létrehozásához számunkra nyújtott.

358


A kötet tördelıszerkesztését és nyomdai elıkészítését végezte: Dr. Zsuga Katalin A kötet megjelentetését a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma (KÜM-NEFE-GTF 2007-EDF) alapja támogatta. A nyomdai munkálatokat a Szent István Egyetem Kiadó végezte. A kötet kereskedelmi forgalomba nem hozható!

359

MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

Recommend Documents