MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN–HUNGARIAN UNION
AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE -----------------------------------------------------------------------------------BIERNACZKY, Szilárd szerk. / ed. Szájhagyományok és irodalom a mai Afrikában / Oral Tradition and Literature in Africa Today (különszám / Special Number) Eredeti közlés /Original publication: Helikon, 196, 32. évf., 3–4. szám, 281–612. old. Eredeti Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.001.305 Dátum/Date: 2015. október / October 31. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document BIERNACZKY, Szilárd szerk. / ed.: Szájhagyományok és irodalom a mai Afrikában / Oral Tradition and Literature in Africa Today (különszám / Special Number), AHU MATT, 2015, pp. 1–338. old., No. 000.001.305, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text
2
Biernaczky Szilárd szerk.
Kulcsszavak/Key words magyar Afrika-kutatás, a Helikon című világirodalmi folyóirat Afrika különszáma African studies in Hungary, special Africa number of the Helikon, journal of the world literature ----------------------------------------AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKKDOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The AfricanHungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.
VILÁGIRODALMI cA
FIGYELŐ
t c u t a h m d ó l :
Szájhagyományok és irodalom a mai Afrikában
* Tanulmányok
Szemle
* Műhely
* Könyvek
*
HELIKON világirodalmi
figyelő
A MAGYAR T U D O M Á N Y O S AKADÉMIA I R O D A L O M T U D O M Á N Y I INTÉZETÉNEK FOLYÓIRATA Szerkesztőbizottság BODNÁR
GYÖRGY
BONYHAI
GRÁNICZ
GÁBOR
GÁBOR
T . ERDÉLYI
HOPP
ILONA
ILONA
KÖPECZI
könyvrovat
BÉLA
H . LUKÁCS SZIKLAY
VARGA LÁSZLÓ,
H O P P
BÉLA
KÖPECZI
GYÖRGY
társszerkesztő
L A J O S
MIHÁLY
VAJDA
r é d a c t e u r associé de
la
Revue
KÖPECZI en
chef
HOPP
Rédacteur ILONA
T.
ERDÉLYI
ILONA
Secrétariat Rédaction
Szerkesztőség 1118 Budapest X I . , Ménesi ú t Tel.: 664-819/12 Szerkesztőségi
SZILI
Rédacteur
szerkesztő
LAJOS
ERDÉLYI
LUKÁCS
Directeur B É L A
Szerkesztő T.
Н.
livres
SZIKLAY
L Á S Z L Ó VARGA,
B É L A
Felelős
KARAFIÁTH,
JÓZSEF MIHÁLY
F ő s z e r k o s z tő KÖPECZI
HOPP
JUDIT
LÁSZLÓ
JÓZSEF
VAJDA GYÖRGY
ERDÉLYI
GRÁNICZ
BORBÁLA
BORBÁLA
LÁSZLÓ
Rédaction
BONYHAI
LAJOS
LAJOS
de
BODNÁR
T.
ISTVÁN
ISTVÁN
KARAFIÁTH J U D I T ,
SZILI
Comité GYÖRGY
órák:
szerdán
11—13.
de
la
1118 Budapest X I . , Ménesi ú t
11-13.
10 — 12
óra között T i t k á r : Sz.
ZKHERY
ÉVA
H E L I K O N REVUE DE LITTÉRATURE COMPARÉE DE L'INSTITUT D'ÉTUDES LITTÉRAIRES DE L'ACADÉMIE HONGROISE DES SCIENCES
1986/3-4. X X X I I . évfolyam Megjelenik é v e n t e négy füzetben
198G/3 4. X X X l l . année R e v u e trimestrielle
SZÁJHAGYOMÁNYOK ÉS IRODALOM A MAI AFRIKÁBAN
Folyóiratunk e számában az afrikai kultúra é s irodalom kérdéseivel foglalkozunk. Válogatásunkkal szeretnénk ráirányítani a figyelmet a szájhagyományok és az irodalom kapcsolatára, amelynek nemzetközi fórumokon újabban mind nagyobb teret szentelnek. A hagyományos társadalom és kultúra különféle vonatkozásainak megjelenése
a mai afrikai irodalomban is meghatározó
jelentőségű: a legjelentősebb alkotások éppen ennek a tematikának a világából merítenek. Egyúttal ezek azok a művek, amelyek nemzetközi szinten is visszhangot keltettek. Összeállításunk előkészítése során két dologra törekedtünk. Egyrészt igyekeztünk az új afrikai irodalmak problémakörének lényeges mozzanatait érinteni, másrészt minél több etnikum, ország, régió literatúrájából meríteni. A közölt írások több helyütt túllépnek az irodalomtudomány témakörén, de ez az afrikai irodalom természetéből szükségszerűen következik. A Helikon eddigi szerkesztési formájától némileg eltérő módon több különféle igényű é s terjedelmű bibliográfiát adunk, hogy érzékeltessük az afrikai folklorisztika és irodalomtudomány kutatási területeit é s irányait. E számunkat Biernaczky Szilárd gondozta. A Szerkesztőbizottság
281 MAGYAR ... - ^""DÉMIA JN Y V T A R A
ORAL TRADITIONS AND LITERATURE IN TODAY'S AFRICA
In this issue of our journal w e deal with questions of African culture and literature. With our selection we would like to draw attention to the connection between oral tradition and literature, which are being given newer and greater emphasis in international fora. The appearance of the different relations of traditional society and culture is of decisive importance in modern African literature: the most significant works are drawn from these themes. At the same time these were the works which also aroused wide-scale interest. In preparing our collection we strove after two things: on the one hand we tried to touch on the essential features of the problems of the new African literatures, and on the other to draw upon the literature of as many ethnic groups, countries and regions as possible. In several places the works published go beyond the range of science of literature, but this stems necessarily from the nature of African literature. Departing slightly from Helikon's usual editorial form, we give several bibliographies of different demands and extent, in order to indicate the areas and directions of African folklore studies and theory of literature. This issue was produced under the care of Szilárd Biernaczky. The Editorial Board
282
УСТНЫЕ ПРЕДАНИЯ И ЛИТЕРАТУРА
Данный
СОВРЕМЕННОЙ
номер н а ш е г о ж у р н а л а
АФРИКИ
посвящен вопросам
африканской
к у л ь т у р ы и л и т е р а т у р ы . Этой п о д б о р к о й м ы х о т е л и бы проблему
связи у с т н ы х преданий
выделить
и л и т е р а т у р ы , которой
нее в р е м я все б о л ь ш е внимания у д е л я е т с я
в
послед-
на м е ж д у н а р о д н ы х
фору-
мах. Проявление различных взаимосвязей между
традиционным
щ е с т в о м и сферой к у л ь т у р ы и м е е т о п р е д е л я ю щ е е
значение и для
литературы
значительные
с о в р е м е н н о й Африки:
ведь наиболее
п р о и з в е д е н и я о б р а щ а ю т с я и м е н н о к этой т е м а т и к е , и не как раз они п о л у ч и л и широкий м е ж д у н а р о д н ы й В ходе подготовки
об-
ее
случайно
резонанс.
н а с т о я щ е г о номера м ы п р е с л е д о в а л и
двой-
ную ц е л ь : с одной с т о р о н ы , о с в е т и т ь с у щ е с т в е н н ы е а с п е к т ы
проб-
лематики
пред-
новой а ф р и к а н с к о й л и т е р а т у р ы , с д р у г о й с т о р о н ы ,
ставить литературу регионов.
к а к можно б о л ь ш и х э т н и ч е с к и х г р у п п ,
Публикуемые материалы
ческие рамки литературоведения,
з а ч а с т у ю в ы х о д я т за
однако это закономерно
к а е т из х а р а к т е р а а ф р и к а н с к о й л и т е р а т у р ы . от п р и в ы ч н о й р е д а к т о р с к о й п р а к т и к и помещаем
Несколько
выте-
отступая
" Г е л и к о н а " , на сей р а з
более о б ш и р н у ю , о т в е ч а ю щ у ю р а з н о о б р а з н ы м
б и б л и о г р а ф и ю , ц е л ь которой - д а т ь п р е д с т а в л е н и е об в а т е л ь с к и х сферах и н а п р а в л е н и я х а ф р и к а н с к о й и
стран,
темати-
мы
запросам исследо-
фольклористики
литературоведения. Данный
номер п о д г о т о в л е н С и л а р д о м
Биернацки.
Редколлегия
283
BIERNACZKY
SZILÁRD
ORALITÁS A MAI AFRIKAI IRODALMAK ÉLETÉBEN
Az afrikai országok mai kultúráját vizsgálva rá kell ébrednünk, hogy a társadalmi fejlődés több fokozatát is "átugró"
modernizálódás a különféle
korszakokra jellemző jelenségek és folyamatok egymás mellett élését, keveredését, képszerűbb szavakkal "összesűrűsödését", "becsomósodását" idézi elő. Ha a társadalmi szervezetet elemezzük, azt kell látnunk, hogy a "törzstől a nemzetig""'' napjainkban gyakran emlegetett, de erősen egyszerűsítő közelítésmód önmagában nem ad választ a valóságos helyzet feltérképezésére. Valamely független afrikai ország esetében már pusztán a hagyományos társadalomszerveződési képződmények kapcsán is egymás mellett élő különféle típusokkal és szintekkel kell számolnunk.
2
Figyelembe kell vennünk - és ez
'"A gazdag szakirodalomból lásd többek között: Cohen-Middleton 1970; D u T г о i t szerk. 1978; R o t h c h i l d - O l o r u n s o l a szerk. 1983. 2
E e s e d у írja: "A fekete afrikai népek mintegy 80 százaléka 'főnökséggé', 'monarchiává', 'királysággá' és 'birodalommá' szerveződött társadalom, ún. 'tradicionális állam'." (1982, 608). Valójában a kép ennél bonyolultabb. A fejlődés legkorábbi szakaszát tükröző pigmeus, szán (bushman), dama stb. csoportok közösségformáló struktúratípusa a nagycsalád, nemzetség vagy horda. Az ún. tóközi (interlacustrine) királyságok - Ruanda, Burundi, Uganda területén - esetében a királysággá szerveződés alapja az, hogy pásztornépek leigázták a bantu földművelőket, és egyfajta vazallus rendszer alakult ki. Ugyanakkor némileg eltérő jellemvonásokkal rendelkeznek a "homogén" lakosságú királyságok. Közülük némelyik rövidebb-hosszabb időre hódító háborúkkal növelte meg területét (pl. Mali birodalom). Míg más etnikai csoportok - az állandó háborúk okozta változó "határok" mellett is - hosszabb ideje nagyjából azonos területet foglalnak el (pl. a Torday által feltárt zairei kuba királyság, legújabb összefoglalás: Vansina, 1978). Mindemellett jól tudjuk, hogy pl. a múlt században elkeseredett háborúk folytak a joruba városok királyai (oba) között a "nagyobb" hatalomért. A szomszédos ibók földjén viszont falucsoportok - C h i n u a A c h e b e harmadik regénye, az Arrow of God, 1964 tanúságtétele szerint - főnök híján csak vallási vezető irányításával élték életüket. Lásd még a legutóbbi politikai antropológiai és történettudományi kísérleteket: C l a e s s e n - S k a l n i k 1978, 1981. 284
főleg a fekete afrikai országokra vonatkozik - az iszlám szerepét, amely nemcsak mint vallás jelenik meg, de sajátos közösség- és kultúraszervező gyakorlatával újabb lényeges szinkrétikus elemet képvisel a "társadalom-modellek" sorában.' 5 Az afrikai országok államszervezési mintáit jelentős mértékben az európai történeti fejlődés során keletkezett alakzatok (despotikus, monarchikus, liberális stb.) sugallják, amelyhez bázisul szolgálnak az anglofón, frankofón és luzofón gyarmati adminisztráció évszázados "kormányzati kísérletei", a jobban vagy rosszabbul sikerült, de a helybeliek számára többnyire hátrányos következményekkel járó modern gazdaság alapítási törekvései. A szinkrétikus jelenségek előidézéséhez nagymértékben hozzájárul a sokféle vallás, helyi animista vallási formák és gyakorlatok, a különféle keresztény egyházak, az iszlám és különböző ágazatai, a zsidó vallás, a budd4
hizmus stb. jelenléte, keveredése, e g y m á s elleni harca.
A sajátos és a
függetlenségi mozgalmakkal összekapcsolódó keverékformákról széles képet kaphatunk többek között V. Lanternari magyarul is megjelent könyvében." 5
Az
újabb szakirodalom tengeréből kiemelkedik a holland W. M. J. van Binsbergen kötete,
amely a zambiai vallási átalakulás egyedülállóan teljes képét
festi meg, miközben kellő egyensúlyt teremt a helyi, a behatoló keresztény vallások, ill. a keverék formációk szerepét, illetőleg a város és vidék helyzetének megítélését tekintve. A valóságos képhez persze hozzátartozik, hogy az egyes országok különféle rétegei igen eltérő mértékben részesülnek a fejlődés, a gazdasági átalakulás, az urbanizálódás, az írással, rádióval, televízióval rendelkező "hivatásos" kultúra "áldásaiban és átkaiban". Számos ország esetében a nagy többséget kitevő vidéki lakosság heti néhány órás anyanyelvi rádióadáson, a közeli vásárhelyeken beszerezhető "európai" árucikkeken kívül semmiben. S így szinte változatlan formában őrzik a hatalmas vidéki területeken élő törzsek, etnikai csoportok eredeti szokásvilágukat, társadalmi berendezke-
Lásd: L e w i s 1966, T r i m i n g h a m 1968, Kritzeck-Lewis 1969, valamint: A fülbe hegemónia társadalmi és történelmi jelentőségéről (XVII-XIX. század), in: S u r e t - C a n a l e 1983. 4 Kiindulási forrásul használható: B o o t h 1977, Islam in Africa, 297344.
^Lanternari 6
1972.
V an Binsbergen
1972. 285
désüket, sőt többnyire hagyományos "jogrendszerüket" is. 9 A helyi etnikai közösségekből származó, vagy a különféle kultúrákból és történeti korszakokból Afrikába kerülő "minták" tehát egy sor egymás mellett élő vagy összeütközésbe kerülő jelenség, keverékforma létrejöttét váltják ki. E szinkretikus jelenségcsoportok sűrűsödése, csomósodása nagyszerűen megfigyelhető a hagyományos társadalom különféle mozzanatainak, közösségi gyakorlatának, gondolkodásmódjának túlélései, a mai élet különféle rétegeiben megjelenő és folklórelemekkel gazdagon átszőtt kulturális keveréktípusok mentén is. Hiszen a törzsi társadalmak hagyományvilágának különféle részei, rétegei és elemei kezdettől fogva megjelennek mindazokon a helyeken és területeken, ahol a gazdasági és lakóhelyi struktúra (kereskedelmi csomópontok, iparosodott zónák, urbanizált települések, külső érintkezésnek erősen kitett tengerparti sávok s t b . ) nem a helyi tradicionális törzsi rendszer szerint formálódott már ki.
AZ AFRIKAI HAGY0MÄNY0K FELTÁRÁSÁNAK MÚLTJA ÉS JELENE Bár igen sok ma különösen szívesen kutatott népcsoport megismerése csak a századforduló tájékán kezdődött meg, afrikai folklór feljegyzések (rövid dalszövegrészletek, közmondások, az afrikai kultúrák szempontjából is értékelhető szógyűjtemények, hangszerek és díszítő művészeti tárgyak leírásai, rajzos ábrázolások stb.) már a 17-18. századi utazási beszámolókban is szeQ
repelnek.
Azonban tudatosan rögzített és nagyobb mennyiségű
hagyományanya-
got feltáró kötetek csak a 19. század első felében láttak napvilágot. Meglepő módon mindenekelőtt a francia nyelvű afrikai országok területén működő misszionáriusok, gyarmati kormányzók, adminisztratív tisztviselők, utazók, katonák ilyen irányú tevékenységét demonstrálva. R. Cornevin számos új adatot feltáró könyve nyomán Grégoire abbénak "a négerek irodalmáról" írt könyvét (1808), vagy Roger báró, Szenegál első kormányzója wolof mesegyűjteményét (1928) említhetjük. 9 9 0 k a számos: anyagi-gazdasági színvonal, iskolarendszer elégtelensége, tömegkommunikációs ellátottság hiányosságai (bár ez utóbbi még így is sok helyütt megindította a "vidék" hagyományos kultúrájának átalakulását), földrajzi körülmények stb. g
Lásd pl. : S c h a p e r a - F a r r i n g t o n szerk. 1933 (a benne közreadott régi művek évszáma: 1668, 1686, 1695); C a v a z z i 1690; P i g a f e t t a 1881 (eredeti kiadás: 1591); F r o g e r 1699 stb. 9
286
Grégoire
1808;
Roger
1828 (említi
Cornevin
1976).
Kétségtelen viszont, hogy a század második felében az angol nyelvű afrikai területeken is felzárkózó terepmunka, gyűjtési tevékenység eredményeként keletkeznek az első filológiailag is teljes értékű kétnyelvű kiadványok, W. S. Koelle német misszionárius bornu/kanuri meseszövegei (1854), vagy különösen Callaway püspök zulu gyűjtése (1868, 1870). 111 A századforduló idején, majd a század első három évtizedében több tucat értékes önálló gyűjtemény is megjelent, amelyek nagyobb részében már az angol, francia vagy német fordítások mellett az eredeti nyelvű feljegyzés is helyet k a p . 1 1
Igen nagyszámú folklór szöveggyűjtést találhatunk az európai
és amérikai néprajzi, illetőleg etnológiai vagy kifejezetten afrikanisztikai folyóiratokban. A folklór szövegek pontos kétnyelvű kiadásában kiemelkedik a nevében többször megváltozó, de mindmáig létező folyóirat: az Afrika und Übersee (korábban Zeitschrift für Kolonialsprachen, majd Zeitschrift für Eingeborenen Sprachen). Más kérdés, hogy a német terepmunkások (főleg misszionáriusok) szöveggyűjtéseihez többnyire nem kapcsolódik magyarázatanyag, a kulturális és társadalmi összefüggéseket megvilágító háttérelemek leírása, ami viszont a francia és az angol nyelven megjelenő közlemények erős oldala. Utóbbiaknál viszont sokszor az eredeti nyelvű lejegyzés, vagy egyszerűen a nyelvi-filológiai pontosságra törekvés szándéka hiányzik. A II. világháborúval lezáródó időszak afrikai folklórkutatásainak jellemző eseteként M. Griaule munkásságát említjük meg, aki nagy munkájában, a 12
Masques Dogonsban
a régebbi francia afrikai etnológia egyik főművét al-
kotja meg. Első részében a dogonok többszáz rajzolt jellel is hagyományosan rögzített, igen bonyolult mítoszrendszerének néhány szöveges megnyilvánulását olvashatjuk, afféle költemény-ciklus formájában elrendezve. A kitűnő kutató javára írhatjuk, hogy a továbbiakban közli a gyűjtött anyag kétnyelvű lejegyzését, ami azt jelenti, hogy az eredeti szöveg minden szava alatt
1 0
Koelle
1854 (új kiadása: 1966),
Callaway
1868, 1870.
11
C h a t e l a i n 1894, J u n o d 1897, B l e e k - L l o y d 1911,Dupuis - Y a c o u b a 1911, W e s t e r m a n n 1912, G a d e n 1913 és 1931, R a t t r a y 1916, V e d d e r 1923, H o f m a у г 1925, D o k e 1927, L i n d b l o m 1926, 1934, 1935 stb. Nagy mennyiségű folklóranyagot tartalmaznak a Congo, a Kongo Overzee és az Aequatoria c. folyóiratok. Hasonlóképpen gazdag anyag található F r o b e n i u s Atlantisának 12 kötetében (1921-1928). Kár, hogy ezekben a kötetekben az eredeti nyelvű formák nem találhatók meg. 12
G г i a u 1 e 1938. 287
szerepel a megfelelő francia szó, tekintet nélkül a francia nyelvtani struktúrára. Ez a főleg a franciáknál máig élő gyakorlat még az adott afrikai nyelv ismerete nélkül is módot ad viszonylag magas színvonalú filológiai ellenőrzésre.^ Más kérdés, hogy a szöveganyag költemény-ciklus jellegű elrendezése becsapja az olvasót, mivel e szövegek a napokon át tartó rítusok különféle pontjain hangzanak el, és ha egyazon, de igen bonyolult rendszer képzeteihez kötődnek is, se tartalmi, se szerkezeti szempontból nem állnak közvetlenül kapcsolatban egymással. Kitűnik ez a Griaule-kortárs M. Leiris köny14 véből, amelyben a szerző a ma is élő dogon rítusokhoz használt titkos nyelv leírásakor egy sor szertartás-szöveget idéz. Itt ugyanis egyértelműen kiderül, hogy az idézett szövegek különféle rituális cselekményekhez, különféle drámai megjelenítésekhez kapcsolódnak. Ezek a többnyire deklamált szövegként megszólaló verbális megnyilatkozások (énekek? - recitátumok? ritmikus prózák?) egy bonyolult mitikus világszemlélet igen nagy időintervallumot átfogó rituális ciklusának mozaikdarabjai, amint ez a legutóbb Magyarországon is levetített és a Griaule-tanítvány J. Rouch által készített filmekből kiderül.
Hogy valójában e szövegek értelmezése milyen filoló-
giai nehézségeket támaszt, jól mutatja G. Dieterlen egy újabb és már korszerű eszközökkel elkészített szövegátírása, amelyhez sorról sorra, de gyakran soron belül, több kifejezéshez is magyarázatokat, lábjegyzeteket függeszt.'1"6 Kétségkívül igaz, hogy az afrikai folklór feltárásában a döntő szerepet ma is az Európában évszázadokkal ezelőtt megszületett és mindmáig élő régiséggyűjtő, ősiségkereső szenvedély játssza, amely az európai folklórgyűjtés megszületésének is alapvető mozgatórugója volt.
Ez a leginkább a botani-
kára vagy a zoológiára emlékeztető gyűjtői megszállottság tehát mindmáig él, és - valljuk be őszintén - a legjobb, a legkorszerűbb gyűjteményeket többnyire az ilyen kutatói alapállás hozza létre. Azzal együtt, hogy jogos-
"^így látott napvilágot legutóbb is W a K a m i s s o k o - C i s s e : pire du Mali című Sungyata változata (1975). 14
L e i г i s 1948.
15
R о u с h 1981.
1 6
L'em-
D i e t e r l e n 1965, 32-37. L á s d erre vonatkozóan C o c c h i a r a 1962, 67-150 és különösen С i r e s e 1973, 126-143: Interessi antiquari e popolarismo romantico nel primo risorgimento. 17
288
пак tartjuk akár az I. Okpewhóval készített interjú, vagy 0. B. Yai tanul18
mánya
hangos tiltakozását az afrikai folklórnak efféle embertől, társa-
dalomtól, valóságtól elszakított "csudabogár" megközelítése ellen. Magyar nyelven is elérhető könyvében G. Cocchiara már összefoglalta az 19 európai folklórtudomány történetét. Az afrikai folklórfeltárás és -kutatás történetének megírása azonban még várat magára. Az 1960-as esztendő, amelyet Afrika évének nyilvánítottak, kétségkívül mérföldkő az önálló afrikai államok létrejöttében, de csak részben szabadította föl a hagyományok szerepének felismerésével, illetőleg a hagyományok mentésével kapcsolatos energiákat. A nemzeti öntudatra ébredés folyamata mentén nagymértékben megnőtt a népi hagyományok iránti érdeklődés, az afrikai kulturális hagyományokban jelentkező sajátos vonások fölértékelése, a folklórkincs alkalmazott jellegű napi felhasználása (rádió, televízió, sajtó, népies színház stb.). Azonban a magas tudományos szinten végzett hagyománymentés lényegében továbbra is a nem bennszülöttek, a nem afrikaiak elszánt terepmunkái által valósult meg. Érthetően, hiszen a gyarmatosítás sok egyéb mellett nem hagyott maga után képzett folkloristákat sem a függetlenné vált államokban. Az elmúlt negyed évszázadban néhány országban azonban a helyzet megváltozott. Első helyen Nigériát kell említenünk, ahol a viszonylag nagyszámú (tíznél t ö b b ) egyetem mindegyikén jelentős szerepet töltenek be az afrikai kultúrával foglalkozó intézetek, de nem elhanyagolható eredményeket értek el e tekintetben Elefántcsontparton, Kamerunban, Nigerben, Zairében, Tanzániában vagy Kenyában h e l y b e n született és többnyire nyugati egyetemeken kiképzett kutatók. Úgy tűnik, a legutóbbi években következett be az a minőségi ugrás, amikor már nemcsak a nagyobb, jelentősebb gazdasági erővel rendelkező, sőt a kisebb vagy gazdaságilag folyamatosan nehéz helyzetben levő afrikai országok voltak képesek több kitűnő folkloristát fölmutatni, hanem nagy számban láttak napvilágot vagy születtek meg (vannak kéziratban) olyan feltáró művek, amelyek belülről, az adott ország, nép, etnikai közösség saját tagjaiból kinevelődő kutatók kezéből kerültek ki. Azt is tisztán kell látnunk, hogy az afrikai gondolat megszületésének, az önálló afrikaiság, a sajátos afrikai kultúra felfedezésének olyan fontos kiváltó elemei, mint a pánafrikanista mozgalom, majd pedig a négritude, el1Ö 1 9
Y a i 1982. Cocchiara
1962. 289
\
sősorban a mindmáig lényegében igen szűk afrikai értelmiség tudati formálódásában játszott szerepet. A földrész rendkívül sokrétű hagyományainak feltárását illetően azok - a korábban ismertetett kutatástörténeti helyzet miatt - csak igen közvetett és távoli impulzusokat adhattak. Hiszen a mozgalmak vezéralakjai, mindennapi munkásai egyrészt mindenekelőtt alkotói és nem folklorisztikai tevékenységet folytattak, másrészt az önálló afrikai civilizáció mint elvont jelenségkör hivő megszállottai voltak. Ez azonban még nem hozhatta magával a hagyományfeltáráshoz szükséges sokféle képesség, ismeret és nem utolsósorban kutatói elszántság megteremtődését. Állítjuk ezt akkor is, ha pl. a II. világháború után újraéledő pánafrikanizmus egyik vezéralakja, 3. Kenyatta egykori könyvében mindmáig meghatározó jelentőségű művet alkotott saját népe, a kenyai kujuk hagyományos életének mély és az 20
összefüggéseket belülről feltáró bemutatásával. Összefoglalva végül is elmondhatjuk: az afrikai folklór feltárásának alapjait az egyébként történeti, politikai, gazdasági szempontból gyakran kárhoztatott európai behatolás teremti meg, mégpedig azáltal, hogy a természetes vagy adott esetben iskolázottságon alapuló tudományos megfigyelőképesség birtokában utazó misszionáriusok, katonák, tisztviselők hozzák fényre elsőnek a soknyelvű, etnikailag ezer részre tagolt régies afrikai kultúra kaleidoszkópszerű gazdagságban megjelenő hagyománykincseit. Számos, ma is csírájában levő helyi írásbeliség alapját missziós telepek vetették meg, többnyire a Biblia és 3. Bunyan 17. századi angol baptista prédikátor korábban nálunk is népszerű, többek között Móricz Zsigmondra is hatást tevő pa21
rabolikus története, A zarándok útja (Pilgrim's Progress
), helyi nyelvre
való lefordításával, amelyet gyakorta a missziós telep környezetében talált hagyományok kiadása, sőt nemritkán a technikai apparátus megteremtése, kis nyomdák létrehozása követett. Az afrikai kontinens világának megközelítésében természetesen hosszú évszázadokon át a néprajzi leíró munkák műfaja jelentette a "hidat", amelyekben "verbális formák" csak elvétve, rövid idézetekként bukkannak fel. A figyelem e művekben a gazdasági, társadalmi rendszerek leírására, szokások, hiedelemrendszerek bemutatására összpontosul. Később azonban mind nagyobb szerepet kap a különféle műfajok (közmondás, mese, mítosztörténet, történeti elbeszélés, dalköltészet, dicsérő költemény stb.) gyűjteményes kiadása. 20
K e n y a t t a 1937.
2 1
290
Bunyan
1678.
KULTÚRÁK TALÁLKOZÁSA: A SZINKRETIKUS FORMÁK JELENSÉGTANA Amikor az utolsó negyedszázad sokféle hagyománnyal átitatott jelenségtípusának számbavételére vállalkozunk, első helyen rögtön azt a sajátos fejlődési mozzanatot kell említenünk, hogy az önálló afrikai nyelvűség, az afrikai nyelvekre ráépülő írásbeliség és irodalom gyökerében többnyire az anglikán vagy a nyugat- és észak-európai protestantizmus valamelyik ágát képviselő missziós telepek ABC-teremtő erőfeszítései állnak. A missziós telepeken megszülető és nemritkán számos helybeli lakost is az írás, az irodalom útjára terelő kezdeti felvirágzás nyomán bekövetkezik a kölcsön vett nyelvek (angol, francia, portugál) időszaka, amelyet a Helikon e számában Vajda György Mihály jellemez. A mi középkori sajátos magyar latinságunkkal rokonítható a helyi nyelvekkel összeütköző angol pidginizálódása. A kölcsön vett nyelven író legjobb művészek műveiben (lásd többek között a nigériai írók egész sorát) a pidgin elemek stilisztikai szintű megjelenését lényegében mint a kulturális találkozások hozta szinkrétizmus egyik jellegzetes formáját vehetjük számba. Tovább bővítik a sajátos jelenségek körét a különféle nyelvek, nyelvhasználati gyakorlatok, illetőleg ezek szintjei az afrikai országokban. Gondoljunk csak arra a rendkívül sokrétű helyzetre, ami Kelet-Afrikában jelentkezik. Egyrészt terjedőben van az angol rovására a szuahéli. Az iszlám jelenlétével együtt mindmáig bizonyos szerepe az arabnak is van. Ha valamely szuahéli nyelven alkotó író a kelet-afrikai közösségeken túllépve, anglofon Afrikával valamilyen kapcsolatot akar lelni, kénytelen művét angolra lefordítani. A helyi angolban megjelennek a szuahéli, illetőleg az arab nyelvi hatások, a szuahéliben és az arabban viszont nem pusztán angol szavak, szerkezetek jelennek meg, hanem - akár az angol közvetítésével - nemzetközi jellegű neologizmusok is. A képet tovább bonyolítja, hogy a szuahéli "angol-arab" ernyője alatt egy sor, rendszerében egyébként a szuahélihoz közel álló bantu nyelv, nyelvcsoport virágzik. Ezek a mindennapi érintkezésen túl ott nemcsak a tömegkommunikációs rögzítésben (rádió, televízió), hanem esetenként az írásbeliségben (sajtó, folyóirat- és könyvkiadás) is nyomot hagyhatnak. Arról nem is beszélve, hogy szórt jelleggel Nyugat-Afrika egyik legfontosabb közvetítő nyelve, a hausza is felbukkanhat a kelet22
afrikai régióban.
22
L á s d erre többek között:
Whiteley
1969. 291
Ma már Európában mindenki számára világos, hogy az emberi fejlődés távoli múltját képviselő társadalmi formációk "jelenbe érése" leginkább az afrikai partvidéktől, a nagyvárosoktól távol eső, hellyel-közzel lényegében még érintetlen vagy legalábbis funkcióit eredeti formájában megvalósítva élő helyi közösségek világában érhető tetten. Az ilyen "eredeti közösségek" jelenléte a mai afrikai államok életében voltaképpen csak látszólag anakronisztikus, hiszen az anyagi eszközök hiánya a modernizálódást eleve nem teszi lehetővé. A nagy távolságok miatt az urbanizált, iparosodott környezetek és a hagyományos településrendszerek egymásmellettiségét nem zavarják a kettőt igazában csak elméletileg elválasztó csillagászati méretű fejlődési eltérések. A szinkretizmus társadalmi, vagy "közösség-egészeket" átható formái, pontosabban a "modern kapitalista vagy szocialista orientációjú társadalom" keretei közt lélegző "tradicionalizmus" leginkább a "mába érő" hagyományos királyságok esetén figyelhető meg. Számos afrikai országban még az elmúlt évtized során sem számolódtak föl az állami közigazgatás keretein belül tovább élő törzsi irányítású települési egységek, a főnökségek, királyságok, emirátusok, szultánátusok stb. Más helyeken viszont a hagyományos társadalomszervezet különféle elemei, formái élik túl a változásokat, egy-egy esetben egyenesen beépülnek az új közigazgatási rendszerbe (pl. öregek tanácsából városi vagy tartományi tanács). Swazilandban pl. a múlt évtizedben meghalt király után nem választottak 23 utódot, jóllehet a királyi hatalom külsőségét az állam fenntartja. A múlt világát egyébként élénken őrzik a különféle helyi ünnepek alkalmával ma is 24 felhangzó dicsérőénekek. Sajátságos képet mutatnak a tóvidéki királyságok (Uganda, Rwanda, Burundi, Észak-Nyugat-Tanzánia), amelyek genezisében (feltehetően kelet-afrikai eredetű) pásztornépek állnak. A jelzett területre behatolva e pásztornépek rátelepedtek a helyben talált bantu földművelőkre, és afféle vazallus 25 rendszert hoztak létre. E kétféle etnikai csoportból létrejött hagyományos államok az elmúlt két-három évtized során jelentős átalakuláson mentek keresztül. Ruandában például a függetlenné válást követően több véres ösz23 24
Peter K a s a n e n e (University of Swaziland) szóbeli közlése. В e i d e l m a n n 1966.
25 A témának igen nagy az irodalma. Kiindulásul lásd: T r o u w b o r s t - S c h e r e r 1962. 292
Hertefelt-
szeütközés, utóbb valóságos népirtás során a többségi bantu hutuk kiűzték az országból az egykori uralkodó kasztot képező tuszikat. Fordított helyzet alakult ki Burundiban, ahol a tuszik megőrizték - több hutu lázadás szintén népirtás számba menő vérbefojtásával - uralmi pozíciójukat. Az ország egyébként csak 1966-ban lett királyságból köztársaság, bár a királyi külsőségek nyomai ma is megtalálhatók. A legkülönösebb az, hogy a két ország nemzeti tudatához forrásul szolgáló múlt-ismeret alapját egyaránt a tuszi uralkodói genealógiák, a tuszi királyokhoz kapcsolódó harcok, hódítások, helyi vagy 26
országos események "szájhagyományozott történelme" alkotja.
A történelmi
múlt ugyanakkor elválaszthatatlan a szájhagyományoktól. Megjelenik a többszáz királyi dinasztikus énekben, a királyi rítusok verbális anyagában, a 27 különféle műfajú udvari énekekben és történelmi elbeszélésekben. De pl. Ugandában is csak a hatvanas évek második felében számolódtak fel a hagyományos királyságok (nyoro, nkole, kitara, ganda). A régi forma erejét bizonyítják az Ankole, Buganda és Kigezi öregjeinek tanácskozásai nyomán született 1971-es memorandumok, amelyek Idi Amin Dada tábornokot a király28
ságok restaurációjára szólítják fel.
A régies társadalomszervezet túlé-
lését mutatja fel A. G. M. Ishumi dolgozata, amelyben a szerző egy már korábban megszűnt dél-kelet-ugandai kis mini-királyság, Kiziba nyomait gyűjti 29 össze számos adatközlő emlékei alapján. A jelek szerint Ugandában - bár Idi Amin véres terrorjának dicstelen végével az etnikai indíttatású hatalmi ütközések sorozata nem zárult le a hagyományos szervezeti formáknak az államapparátus kereteibe való beépülése játszódik le napjainkban. A függetlenség kivívását és a modern államalapítást túlélő "anakronisztikus" királyságok legsajátosabb esete az egykor a szocializmus útjára lépett, utóbb számos súlyos társadalmi válságot megélt Ghánában találhatjuk. Az African Arts с. folyóirat 1972/3. számában megjelent c i k k ^ 8
szerint
1970. június 5. és július 24-e között választották meg Kumasiban ünnepélyes külsőségek között az asanti nemzet új királyává (Asantehene) Dtumfuo Opoku 26
1970, 27
Az előbbi jegyzetben említetten kívül: V a n s i n a 1972, N e w b u r y 1974.
Kagame
Továbbá: K a g a m e 1951, C o u p e z - K a m a n z i - C o u p e z 1964, R o d e g e m 1973. 2 8 D o o r n b o s 1975. 2 9
Ishumi
1959, 1972,
Cohen
1962, H e г t e f e 1 t
1980.
yerematen
1972. 293
Ware II-t. Az említett cikk értéke, hogy a királyválasztás hagyományos költészeti formáit, szövegszerű megjelenítéseit is "érzékelhetővé teszi". Hozzá kell tennünk, hogy az akan szájhagyományok - a proverbium kivételével 3 "''csak a legutóbbi két évtizedben kerültek feltárásra. A legújabb jelenségek számbavétele alapján tekinti át a ghanai szociálantropológus, M. Assimeng 32 1981-ben megjelent könyvében a hazájában lejátszódó átalakulási folyamatokat, bemutatva többek között az akan törzsfőnökök és a mai államapparátus együttműködési formáit. Kritikusan elemzi az elavult törzsi szervezetet, de rámutat arra is, hogy az Arany Trónus (az asanti királyok hatalmának legfőbb szimbóluma) megsemmisülése az akan tömegek lét-tudatának alapját ingatná meg. A példákat egészen friss adatokkal is szaporíthatjuk, Л. Cornet cikke (1980) a Torday Emil által "felfedezett" zairei kuba királyság Itul ünnepét mutatja b e , 3 3
amelynek középpontja - a mellékelt fotók tanúsága szerint -
a királyi család nagy nyitott sátortetős kunyhója. D. M. Warren írása (1975) az akanok területétől északnyugatra elterülő tecsiman-bono királyokat idé34 zi elénk a pompázatos "regáliák" bemutatásával. J. Nevadovsky cikksorozatában' 59
viszont a nigériai binik 1978 decemberében lezajlott királyvá-
lasztását jeleníti meg. Mindhárom nép történeti szájhagyományai igen gazdagok, de közzétételük még nem nagyon haladt előre. Lépjünk vissza itt saját témánkhoz, az irodalmi, ill. népköltészeti kérdések köréhez. A hagyományos dinasztikus uralmi formációknak a mában való anakronisztikus megjelenése - amint érzékeltettük - egy sor hagyományos verbális forma fenntartását, eredeti funkciójában való megszólalását teszi lehetővé. Az uralkodók beiktatása, az udvar által fenntartott rítusok, szokások, ünnepek a szájhagyományok tárházai. A törzsi társadalomszervezethez, a háborúk hős főnökeinek alakjához kötődik az afrikai népköltészet egyik
31 R a 1 1 r a y 1916 C h r i s t a l l e r 1879-ben kiadott 3600 proverbiumából választott 830-at és adott hozzá angol fordítást meg kommentárokat. A régi gyűjtemény csak az eredeti nyelvi alakokat tette közzé kommentár nélkül. Az akan szájhagyományok feltárásában fontosak M e y e r o v i t z rítusleírásai (1951, 1952, 1958), valamint N k e t i a számos és a népköltészet zenei oldalát is feltáró munkái (1955, 1963/A, 1963/B, 1975). 32 3 3
S S
i m e n g 1981.
Cornet
1980.
b a r r e n
1975.
33
294
A
N evadovsky
1983-1984.
legsajátosabb műfaja, a dicsérő é n e k , a m e l y n e k "túlélései" elválaszthatatlanok a törzsi társadalom mai anakronisztikus létformáitól. Jóllehet mind az archaikus közösségi formációk mai életét, mind a hozzájuk kötődő verbális formákat tekintve új - mondhatnánk akár: folklorizmus-jelenségekre figyelhetünk fel. Sz. Kulik Afrikai száfárik című könyvében, idéz egy beszélgetést, amelyet egy (jellegzetesen szinkretikus, régi és új összevegyítésén alapuló, ugyanakkor kizsákmányolásra épített gazdasági szisztémát kialakító) botswanai törzsfőnökkel folytatott, s amelyben a következő jellemző szavak hangzanak el: "Már jóval túl vagyok a hatvanon. Az erőm sem a régi, és időm sincs vadászni, hisz üzletember vagyok, és a törzsfőnök hagyományos kötelezettségeihez most újabb feladatok is járultak. - Milyen feladatok? - kérdeztem. - A kormányzat meg akarja szüntetni hatalmunkat, s én meg kell mutassam, hogy korai még velünk leszámolni - válaszolt izgatottan. - A törzsfőnökök hagyományosan öröklődő hatalma, a törzsi szerkezet a bacvána nemzet alapja. A törzsfőnökök intézményénék megszüntetése egyenlő azoknak a szokásoknak és törvényeknek az eltörlésével, amelyek alapján századok óta élünk. Egy mozdulattal a 20. s z á z a d b a ! . . . " 3 7 De ugyanerre utal e számunkban Ecsedy Csaba, amikor a törzsfőnöki rend3R
szer sajátos szekunder feltámasztási kísérleteiről tesz említést. Ami viszont a jelenségkör verbális kísérő formáit illeti, Dél-Afrikából ismerünk olyan esetet, amelyből fény derül arra, hogy a dicsérő költészet nem pusztán a törzsfői udvar dísze, legmagasabbrendű esztétikai kifejezője, de a politikai véleménynyilvánításnak is eszköze. A. Mafeje egyik tanulsá3 ^ A dicsérő ének az afrikai folklór egyik legsajátosabb képződménye. Szerkezeti szempontból "csírasejtje" a névadó szokásokkal összefüggő "névdicséret", amely a hagyományos afrikai társadalmak nagy többségében mindenkit gyermekkorától elkísér. Jeles embernek (de isteneknek, természeti jelenségeknek, állatoknak és tárgyaknak is) többszáz névdicsérete lehet, embereknél ez tetteivel függ össze, így a névdicséretek "epikus elemeket" is tartalmaznak. Nem véletlen tehát, hogy a tradicionális államot alkotó csoportok kulturális életében központi helyre került e műfaj. Számos gyűjtemény ismert, főleg a déli bantuk (zulu, xosa, szoto, csvána, szvázi, sona), a közép- és tóvidéki bantuk (luba, ankole-i hima, ganda, ruanda), de újabban a nyugat-szudáni etnikumok (akan, hausza, joruba, volof stb.) köréből is. Népszerűsítő jelleggel fordításgyűjteményében teljes áttekintést nyújt a létező forrásokról és műfaji altípusokról: G l e a s o n 1980. 37
38
K u 1 i к 1984. Lásd még a 28. jegyzetben említett munkát. 295
166
gos tanulmányában
kiindulásként leszögezi, hogy a dicsérő énekesnek min-
dig is feladata volt közvetett formában véleményt nyilvánítani az uralkodó tetteivel kapcsolatban. E gyakorlat egyik sajátos modern megjelenése, amikor - ezt Mafeje konkrét szövegpéldák alapján mutatja ,ki - a bárd a főnökválasztás előestéjén énekében olyan jelöltet dicsér, akit a dél-afrikai elnyomó hatóságok szeretnének megfosztani a hatalomtól, mivel az köztudottan nem kívánt számos, a törzs érdekével ellentétes törekvésben együttműködni a fehérekkel. Ha a mai afrikai anakronisztikus királyságok, törzsfőnöki rendszerek életében döntő szerepet játszó eseményekkel, a rítusokkal, szokásokkal, ünnepekkel kezdünk foglalkozni, azonnal eljutunk következő témakörünkhöz, amelyet jobb kifejezés híján "a kultúra megélésének színhelyei" címmel foglalhatunk össze.
A KULTURÁLIS SZINKRETIZMUS SAJÁTOS ESETE: A RÍTUSTÓL A MODERN SZÍNHÁZIG A történelem előtti kort megidéző afrikai törzsi kultúrák különféle jelenségeinek, formáinak, típusainak, műfajainak bekerülése a modernizmus folyamatába; hihetetlenül gyors átalakulásuk, összekapcsolódásuk más afrikai vagy Afrikán kívüli kultúrákból származó mozzanatokkal - mindez kitűnően megfigyelhető annak a kulturális jelenségbokornak a kapcsán, amelyet az európai irodalomtudomány a dráma műnemeként vagy színházművészetként tart számon. A drámai megjelenítés, a színjáték egyetemes emberi "szükségletét" jelzi, hogy az teret kap a hagyományos afrikai vagy m á s Európán kívüli típusú társadalmakban. Jelenléte mind a lokális ideológiákat megjelenítő és emlékezetben tartó rítusrendszerekben, mind a különféle folklórműfajok dramatikus előadásának keretéül is szolgáló világias összejöveteleken, mind a varázsló praktikáktól a különféle rendű és rangú szokásokig terjedő, szokás jellegű megnyilvánulásokban (lásd pl. az altató dalt, a csónakos dalt, a jegyességtől a házasságig tartó szokásciklust, a jogszokásokat, a szerelmi varázslást stb.) tetten érhető. Bár a drámát később mint az afrikai irodalomban megjelenő oralitás sajátos típusát még érinteni fogjuk, mégis utalnunk kell itt a rítustól a színházig vezető út megrövidülésére, a diakronikus jelenségek szinte szink-
39
296
M a f e j e 1967.
ronikus, együttes megjelenésére. Illetőleg arra, ami ebből következik, hogy az átalakulás és átformálódás, illetőleg átalakítás és átformálás az európai művelődéstörténetben gyakran évszázadokat igénybe vevő fejlődési fázisai, illetőleg e fejlődési fázisoknak megfelelő műformák a mai Afrikában egymás mellett élnek igen változatos formában és nagy gazdagságban. Nemcsak az egymástól eltérő rítusok, fesztiválok sajátos színeit, hanem az átalakulás egymástól jól megkülönböztethetően eltérő fejlődési fokozatait is felmutatva. A hagyományos rítusvilág feltárása az elmúlt évtizedekben nagymértékben előrehaladt, mindemellett még mindig viszonylag kevés az olyan közreadott gyűjtési anyag, amelyben magának a rítusnak a lefolyását is igyekezne a szerző leírni. Vagyis érzékletessé tenni a gyakran több nap vagy egy hétnél is hosszabb időszakon át tartó ceremóniasor időbeli lefolyását. Mindamellett M. Wilson, E. Meyerovitz, V. lurner és mások megjelenésük idején szakmai szenzációnak számító könyveiben egy sor olyan adatot, elemzéssort kapunk, amelyek döntők lehetnek a rítusnak mint hagyományos színjátéknak a megközelítésében. A legújabb afrikai folklórkutatások egy fontos tanulsággal szolgálnak, amit az említett, ill. más régebbi szerzők is hellyel-közzel érzékelnek, de ami csak legújabban vált nyíltan vallott gondolattá. Arról van szó, hogy az afrikai és általában a törzsi hagyományokat kezdik egységesen dramatikus szóművészetként számba venni. Van ennek alapja, ha arra gondolunk, hogy az európai kategóriáknak megfelelően számba vett afrikai eposzok drámai előa41 dásban szólalnak meg. Hasonló jelenség fedezhető fel az afrikai énekes mese esetében, ahol nemcsak az előadást kísérő gesztusok, kifejező mozdulatok - illetőleg az énekek esetében a szóló és kórus párbeszéde (a kórus általában a teljes közönség) - hozzák létre a drámai szituációt, hanem az is, ami e műfaj esetében gyakran előfordul, hogy az énekek közé ékelődő rövidebb-hosszabb prózai részekben a mesélő (szólista), illetőleg közönség (kórus) közötti gyors, rit42 mikus, egymásra ütő dialógus formájában kerekedik ki a történet. 4 0
ner
W i l s o n 1951, 1957, 1959; M e y e r o v i t z 1957, 1967, 1968, 1969, 1974, 1975 stb.
1951, 1952, 1958;
Tur-
41 L á s d B i e b u y c k - M a t e e n e 1969, E n o - B e l i n g a 1978, О к p e w h о 1979. 42 Lásd erre tanulmányaimat és rádiósorozatomat: B i e r n a c z k y 1976, 1977/78, 1977, 1979.
2
297
Ismerünk olyan epikus méretű szövegeket a felavatási rítusok forrásvidékéről (pl. A. Hampate Bâ vagy J. Goody gyűjtései), amelyek előadása szin43 tén nem nélkülözi a drámai megjelenítést. Különösen fontos vonások figyelhetők meg a nálunk Soyinka mellett háttérbe szoruló, de a nigériai irodalomban kiemelkedő szerepet betöltő drámaszerző, 3. P. Clark hatalmas 44 gyűjtői vállalkozása, az Ozidi Saga esetében. Az ijaw nép teremtésmítoszát összegyűjtő Clark mindmáig a leghitelesebb szövegközléssel szolgált, amikor a hét estét betöltő mítosz-előadást nemcsak eredeti nyelven és angolul tette közzé, hanem a szalagról igyekezett még a közönség közbekiáltásait is lejegyezni. Az Ozidi Saga olvasásakor - amelyet így az eredeti előadás atmoszférájának megsejtése is teljesebbé tesz - óhatatlanul felmerül a gyanú, hogy amikor ezt az egyébként nagyon is epikus hajlamú (e kifejezést itt nem m ű faji megjelölésként értem, hanem a cselekménysűrűségre alkalmazom) mítoszdrámát közönsége mint kötelezően elfogadott és kötelezően emlékezetben tartott ideológiai-vallási mintát közelíti meg, a hallgatóság egyúttal az arisztotelészi katarzis valamilyen sajátos változatában is részesül. Vagyis az Ozidi Saga előadása - előadói és közönsége számára egyaránt - valamilyen értelemben esztétikai funkciót is betölt. Itt lehet a megoldás kulcsa: m i ért kapcsolódhatott be aktív élvezőként egy csapásra az első meghallgatás alkalmával, egykor, a 17. században, a Sierra Leone-i helyi közönség Shakespeare Hamlet és II. Richard című műve színrehozatalába. 4 9 A rituális átélés és a modern színház katarktikus hatása között nincsen lényegi különbség, csupán a katarzist kiváltó közeg kulturális tényanyagában. Ez viszont az előbbiek szerint nem jelent áthidalhatatlan korlátot, s így a bármely történelmi időben és bármely helyen felbukkanó etnocentrizmus oktalanságát húzza alá. A hagyományos afrikai szokásrendszerek gazdag tárházával szembesülhetünk, ha a kitűnő művészeti folyóirat, a Los Angeles-i Egyetem Afrikai Kutatási Központja által szerkesztett African Arts régebbi vagy újabb évfolyamait lapozzuk át, amelyekben az afrikai díszítőművészet eredeti szerepkörében, a rítusok, maszktáncok, hagyományos színházi megjelenítések életes lüktetésében tárul az olvasó e l é . 4 ^ 43
Ba
44 49
46
298
1961, 1968;
Clark
Goody
1977.
G raham-White African Arts, 1968-.
1974.
1972, 1980.
Az afrikai népies (népi?) színház számos megjelenési formáját mutatja be különszámunkban David Kerr, Malawiban élő angol kutató, aki elsősorban az állami politikai, ideológiai törekvések céljához igazított népi színházi törekvések néhány példáját vázolja fel. Az átalakuló formák, szinkretikus jelenségtípusok köre azonban mérhetetlenül gazdagabb, mint ahogyan az Kerr tanulmányából kiderül. Például a népi színház műfajába fűzhetjük - bár nem szokás színházként számba venni - azokat a helyenként felemás, teátrális rítustípusokat is, amelyek Afrikában a különféle vallási keveredések kapcsán keletkeztek. Kerr említi a zairei népies színházi törekvéseket, de nem hozza szóba többek között pl. azokat a különleges egyházi képződményeket, amelyeket a Mobutu által támogatott Kongó (kimbangista) vallás hozott létre. J. M. Janzen és W. MacGaffey egy sor ilyen rítust ír l e . 4 2
Rögzíti az "is-
tentiszteletek" menetét, illetőleg a hozzájuk kapcsolódó énekek szövegét, amelyekben formai és tartalmi tekintetben egyaránt nyomon követhető az afrikai hagyományok és az európai keresztény vallás gyakorlatának összekeveredése. De e sajátos és az eredeti rítusok hasonmásaként megjelenő vallási gyakorlattal
kapcsolatban fény derül a hagyományos életformából csak nem-
régiben kiszakadt - vagy lényegében még ma is azt élő - közösségek teatralitás iránti igényére. Egyetlen záró megjegyzés: a világias ünneppé, fesztivállá, népies színházzá oldódó rítusok gazdagságát, ill. a műfaj iránti érdeklődés megnövekedését önmagában is jól érzékelteti az az adat, hogy a nigériai ünnepi szokásokat bemutató közlemények válogatott bibliográfiája - a Nigéria Magazine egyik legutóbbi számában megjelent összeállítás szerint - 605 tételt tar. , 48 talmaz.
AZ IRODALOMTÓL A FOLKLÓRIG: EURÓPA - A FOLKLÓRTÓL AZ IRODALOMIG: AFRIKA Amint a rítustól a drámáig ívelő témakör számos eleme, hasonlóképpen az eddig felsorolt példák is sugallják, nem egyszerűen arról van szó, hogy az idő a térbe, a diakrónia a szinkróniába csúszik át az átalakulási folyamatok összetorlódása, az időben egymásra következő jelenségek térbeli egymásmellettisége miatt, hanem egy ezt kiegészítő igen lényeges mozzanatról is.
4 7
0anzen-MacGaffey
4 8
Ekpenyong
1974.
1981. 299
Arról, hogy ebben a folyondárszerű, egymásba préselődő, egymásba fonódó folyamatcsoportban a meghatározó elem éppen a hagyomány. Különösképpen fontos ez, ha figyelembe vesszük, hogy az afrikai irodalom produktumai mind a mai napig nagyobbrészt főleg a nem afrikai olvasóhoz jutnak el. Ebben nem pusztán csak az analfabétizmus játszik szerepet. Feltehetően az irodalom megközelítésében, "fogyasztásában" is jelentős különbségek érhetők tetten. Az afrikai szájhagyományok múlt századi gyűjtőit is minden bizonnyal az a szép - egészen Herderig visszanyúló s a néphagyományok mentését célul kitűző mozgalomhoz bázisul szolgáló - gondolat vezette, miszerint a mesék, legendák, mítoszok, énekek, közmondások a világirodalom részét képezik. Az európai irodalmi-filológiai hagyományokban gyökerező gondolkodásmódot még inkább kiemeli B. Croce esztétikai álláspontja, amely szerint nincs 49 különbség nép- és műköltészet között. Számára csak "költészet" és "nem költészet" létezik. Sajátos lecsapódása ennek Marót Károly "közköltészet" fogalma, amely mindarra a nép- és műköltészeti produktumra vonatkozik, amely a nemzeti kultúra szintjén jelenik m e g . 5 0 Az afrikai anyagot illetően sok szerzőt idézhetnénk, de itt csak R. Finnegan standard munkáira hivatkozunk. 5 5 "
Az angol kutatónő kiindulásul
választott szempontja az, hogy a szájhagyományok az irodalom részeként jelennek meg. Kétségtelenül igaz, hogy valamely népdal vagy műköltészeti mű esetében egyfelől a szóbeli, másfelől az írásos közlési mód lényegében csak kódolási (kommunikációs) különbséget rejt magában. De ha jobban utánagondolunk, különösebb előismeretek vagy részletes elemzések híján is rá kell ébrednünk: a kódolás módja több értelemben is meghatározó, s így alapvető különbségeket eredményez. A szóbeli kódolás az írásnélküli társadalmak, törzsi kultúrák, archaikus törzsi közösségek kulturális tényeit közvetíti. Az írás pedig az államalapítást követő, osztályokra, rétegekre bomlott, de a kulturális szférák tekintetében is számos elkülönülést, részekre szakadást felmutató társadalmak körében keletkezett tárgyi és szellemi eszköztárat juttatja el e társadalmak tagjaihoz, illetve e kultúrák hordozóihoz. A két-
49 50 55
300
C r o c e 1933, 1936, 1942. M а г ó t 1940, 1947.
"F i n n e g a n 1970.
féle kódolástípus tehát a közvetített információk tartalmát tekintve is 52 döntő mértékben különbözik. A kódolásban mint eszközben jelentkező különbség a közvetített információra mind formai, mind tartalmi vonatkozásokban is visszahat. Elegendő itt néhány rövid példa. Aki készített már valaha interjúkat, rögzített különféle beszédstílusokat, és áttette azokat hangszalagról írásba, jól tudja, hogy még a legkitűnőbb beszédkészségű előadók megszólalásaiban is milyen sok olyan töltelékelem, ismétlés, mondatfűzési lazaság fedezhető fel, amely írásban elképzelhetetlen. 5 3 Az A. Lord óta népszerűvé vált úgynevezett formulaelemzés, formulakuta5
tás ^*
lényegében az élőbeszédnek ebből a modern környezetben is megtalál-
ható sajátosságából indul ki. A szóbeli és az írott kód különbségére egyébként kitűnő példát szolgáltathat egy régies elemeket őrző szájhagyományozott forma kétféle kódolási formája. Viszonylag jól ismerjük a dél-afrikai bantu törzsek, a zuluk hősénekeit (izibongo), amelyekkel kapcsolatban - hasonlóan más dél- és nyugat-afrikai hősének-családokhoz - különféle vizsgálatok folytak a gazdagon jelen levő formulák, stilisztikai ismétléstípusok felderítése céljából. 5 5 Másrészről M. Kunene, neves zulu bárdok (imbongi) leszármazottja, tanult irodalmár, író és költő, két hatalmas írott eposzt 5 ^ adott közre, amely saját vallomása szerint szülei és nagyszülei énekein alapul. Eredeti nyelvű szöveg kiadására azonban mindmáig nem került sor, tehát nem lezárt "filológiai helyzetről" van szó. Mindemellett az írott forma csiszolt és a szóbeli kódolás számos elemét nélkülöző stílusa arra látszik utalni, hogy a kötetek nem autentikus szájhagyományokat, hanem a tiszta forrásból merített hatalmas énekanyag bizonyos szintű írott átformálását tartalmazzák. 52 Lásd mindenekelőtt G o o d y szerk. 1968. Az afrikai orális társadalom sajátos jellegéből nőtt ki egyébként a szájhagyományozott történelem kutatása, amelynek részletes bemutatása önálló tanulmányt kívánna. Elméleti kiindulásul lásd V a n s i n a klasszikus művét: 1961 (1965 és 1976), valamint H e n i g e új áttekintését: 1982. 53 Folklórszövegek közlésénél a legközönségesebb beszédtévesztéseket korrigálják, a tudományos hitelű kiadványok azonban a mondatfűzési lazaságokat többnyire pontosan átírva "visszaadják". 54 L o r d 1960, a formulakutatásnak napjainkra gazdag szakirodalma támadt. Két újabb fontos tanulmánygyűjtemény: D u g g a n szerk. 1975, S t o l z - S h a n n o n szerk. 1976. 55 L á s d többek között: C o p e 1968. 56
K u n e n e 1979, 1981. 301
Nem kívánunk e kérdéssel itt tovább foglalkozni. Világos, hogy a szájhagyományozott és az írott verbális formákat nem szabad összekevernünk. Azok nemcsak formájukban és tartalmukban különböznek egymástól, de kétségkívül művelődéstörténeti szempontból is egy azonos emberi tevékenység (szükséglet) két különböző jelenségbokrát képviselik. De lépjünk vissza az európai és az afrikai szemléletmód közötti azonosság, illetőleg különbség kérdéséhez. Tény, hogy egy tanulmányában látszólag D. Adedeji is Finnegan szemléletmódját vallja magáénak: "Elegendő, ha célkitűzéseink érdekében e tanulmányban az afrikai folklór irodalmat mint irodalmat határozzuk meg, amely nemcsak mint folklór vehető számba, de művészeti sajátosságai helyét is kijelölik. Az orális kifejezési forma alapvető jellemzőinek az előadásmód stíluselemei és technikái adta lényegi tulajdonságból kell fakadniok még akkor is, ha az mint irodalmi mű valósul meg. Ami a folklór irodalmat az írott irodalomtól elválasztja, az az, hogy az előbbi mindig újjáalkotási folyamat nyomán hozható csak létre. Az újjáalkotási folyamatnak a struktúra és a stílus fogalmában kifejeződő tulajdonságai jelentős mértékben függnek a szájhagyományok nyújtotta példaanyagoktól. A folklór irodalomnak kommunikatív kapcsolatba kell kerülnie azokkal az emberekkel, akiknek azt címezik. Ez azt jelenti, hogy ennek az anyagnak mind a struktúrát, mind a textúrát illetően kapcsolatba kell kerülnie a társadalmi összefüggésrendszerrel és kihatással kell lennie a kulturális magatartásmódra. Ilyen értelemben az afrikai folklór irodalom művészi formájának a kommunikáció kulturálisan elismert kategóriájának kell lennie, amelynek azonosítható formái elválasztják és megkülönböztetik azt az irodalom másként létrehozott, másféle f o r m á i t ó l . " 9 9 De éppen itt tapinthatjuk ki az imént fényrehozott különbséget. Hiszen Adedeji-nek e mondataiból bontható ki az a lényeges momentum, miszerint az afrikai közönség, az afrikai irodalmi életek részesei nem az évszázados írott hagyományokból közelednek a folklórhoz, a paraszti hagyományokhoz, hogy ily módon igyekezzenek azt bevonni a világirodalom időben és térben hihetetlenül tágas és sokrétű univerzumába, hanem a másik jelenségbokor irányából - az archaikus hagyományok kódolástípusa mentén sorjázó szóbeli művészetek felől - törekszenek arra, hogy megközelítsék az írással rögzített műformákat, jelenségtípusokat, s próbálják feldolgozni az európai, illetőleg a világirodalmat, megismerni azok társadalmi, történeti és kulturális holdudvarát. 99
302
A d e d e j i 1976.
Az orális társadalom és az irodalom viszonyának e sajátosan "fordított képlete" legjobb tudomásunk szerint még nem fogalmazódott meg a szakirodalomban, jóllehet a kérdés "közelítései"afrikai szerzőknél is felbukkannak. 58 így 0. Ogunba 1971-ben megjelent cikkében pusztán azért hadakozik, hogy ráirányítsa a figyelmet az orális irodalom, az orális hagyományok világára, és hogy a "bennszülött" szájhagyományozott irodalmi formákat mint irodalmat becsüljék meg a kutatók. I. Okpewho az afrikai epikával foglalkozó könyvében már közelebb megy a problémához. Ö az "orális epika" fontos ismérvének tartja, hogy a szóbeliség e műfaj esetében másféle közelítésmódot hoz a szó irányában, mint az írás. Az eltérő alaphelyzet következtében - véleménye szerint - az érzelmek másféle magatartás alapján fogalmazódnak meg, ez az alapja a sokféle ismétlésnek képzelhetetlenek.
5
(formulák) is, amelyek az írott eposzban el-
C. Okafor egy c i k k é b e n 6 0 - összehasonlítva az európai
és az afrikai folklórkutatást - azt hangsúlyozza, hogy az afrikai szájhagyományok gyűjtését, közreadását, elemzését azért kell másképpen, újszerű eszközökkel és szemléletmóddal elvégezni, mivel a kontinens kultúrájában az orális hagyományok még a "kommunikáció élő és dinamikus módját" nyújtják, nem a primitív múlt túléléseit, amint az az európai népek folklórja esetében tapasztalható. Chinweizu, demie és Madubuike nigériai ibo szerzők nagy vitát kavart könyvében61
viszont az a gondolat vonul végig, hogy az afrikai irodalom
lényeges merítési bázisa, formája, meghatározó magatartásformája a literatúrával szembeállított oratória. A gondolat többek között Ch. Achebe egy igen korai (1964) zseniális megsejtésére megy vissza: "Az írásnélküli népek prózai hagyományai többnyire tartalmaznak népmeséket, legendákat, közmondásokat és találós kérdéseket. Dr. Whiteley azonban arra figyelmeztet bennünket, hogy ezek a műfajok csak a hagyomány egy részét képviselik. Szeretném itt mindjárt megjegyezni, hogy e műfajok képviselik a kevésbé fontos részt. Ha például vesszük az ibo társadalmat, amelyet én jól ismerek, rögtön világossá válik, hogy a legszebb prózai példák nem ezekben a formákban, hanem az ékes hangzású beszédekben (szónoklatok-
58 59
0 g u n b a 1971. 0 k p e w h o 1979, több helyen.
60
0 kafor
61
C hinweizu-Jemie-Madubuike
1979. 1980. 303
ban), sőt az emelkedett beszélgetés művészetében bukkannak fel... Az emelkedett hangvételű beszélgetés és az ékes beszéd (szónoklat)... eredeti és egyéni képességet kíván, legjobbjainál a legmagasabb rendbe tartozik. Sajnos nincs rá mód, hogy azokat tartósan fenntarthassuk az írásnélküli társadalmakban. De vannak még olyanok, akik számára megteremhet az ékes beszédért kijáró dicsőség. Hallgatóságuk az a falvakban maradt kevés ember, aki még rendelkezik a nyelv valamennyi erőforrásával... A jó szónok segítségül hívja népe... legendáit, folklórját, közmondásait; ez annak az alapanyagnak képezi a részét, amellyel dolgozik... Reméljük, hogy az afrikai írók azokat (a közmondásokat) a dialógusokban, tehát eredeti szerepkörüknek megfelelően használják." 6 2 Mindemellett a fent említett három szerző többszáz lapos művében sem kerül sor az orális társadalom, ill. az oralitás talaján álló kultúra és az írásosság viszonyának világos irodalomszociológiai jellegű megfogalmazására.
A SZÁJHAGYOMÁNYOK ÉLETMÓDJA: AZ "ELŐADÁS" Az elmúlt évek szakirodalmában mind gyakrabban bukkan elő a szájhagyományozott formák előadásmódjával kapcsolatos kérdések felvetése, elvi és gyakorlati értelmezése. A gyűjteményes kötetek előszavában többnyire önálló fejezet foglalkozik a szóbeliség konkrét megvalósulásával. így R. Finnegan már limba mesegyűjteménye bevezetőjében rámutat a narratív előadásmód (story-telling) különleges fontosságára.
Azóta szinte kötelező az igényesebb
mesegyűjtemények elemző bemutatásában - a közreadott anyag kapcsán - a sto64 ry-telling problémaköréről szólni. H. Scheub xosza mesegyűjteménye könyvnyi terjedelmű bevezetőjét
pl. - a mesei kompozíció kialakulásának kérdés-
köréhez fűzve - teljes egészében előadási kérdéseknek szenteli. Ugyanezzel az "előadás" témaköre iránt megnyilvánuló érdeklődéssel találkozhatunk más műfajok közreadásakor is. A főleg társadalomantropológusként ismert Jack Goody az észak-ghanai dogbék felavatási szertartásain elhangzó többezer so6 2 63 64
Achebe
1964.
F i n n e g a n 1967.
Lásd többek között a különszámunkban ismertetett különféle mesegyűjtéseket. 6 5 S c h e u b 1975. 304
ros "mítoszok" kiadásaihoz bőséges ismérveket fűz a sajátos műfaj m e g s z ó laltatását (performance) i l l e t ő e n . 6 6
A szintén társadalomtudósként ismert
amerikai kutatónő, Marion Kilson viszont ghanai ga vallásos énekek közreadásához kapcsol figyelemre méltó megfigyeléseket az "éneklésről" (Singing Kpele S o n g s ) . 6 7
A francia nyelvű szakirodalomban a kérdés iránti érdeklő-
dés meglepő módon jóval kisebb. Mindemellett E. de Dampierre a Classiques Africaines első köteteként 68
'
megjelentetett nzakara énekgyűjtésében az alkotó (az orális költő) figurájának bemutatásakor szót ejt az előadásról. P.-F. Lacroix adamawa fülbe 69 énekgyűjteményében viszont ugyanilyen közelítésmódban részletes elemzéseket kapunk. A lubák hősénekére, a kasaiára vonatkozóan közöl fontos megállapításokat P. Mufuta klasszikus könyvében,
elsősorban a műfaj, ill.
énekese társadalmi beágyazottsága tekintetében. A műfaj másik kiemelkedő jelentőségű kutatója, C. Faik-Nzuji Madiya viszont már csak érintőlegesen foglalkozik a szóbeli megvalósulás problémájával. 72 Ugy tűnik, I. Okpewho már idézett munkájában
kerül végül is központi
helyre az oralitás tér- és időbeli dimenzióját kijelölő kategória, az "előadás" kutatása. A nigériai szerző könyve utolsó harmadában, az afrikai epika stílusjegyei kapcsán a megszólaltatás kérdéseit boncolja. A kötet második fejezetében bővebb teret szentel a kérdéskörnek. így hangsúlyozza az alkotás (az előadás) folyamat jellegét, amely a szöveg rögzítése/megmerevítése ellenében hat. Foglalkozik az előadás ún. nem verbális körülményeivel (az előadás atmoszférája, az előadó és segédei mozgásos megjelenítései), és bővebb teret szentel a zene szerepének. Különösen fontosak az utóbbi témával kapcsolatos felvetései, mivel ha végül némi önellentmondásba keveredik is (hivatkozik pl. a manding bárdok megjegyzésére, miszerint "a zene a griot lelke", másrészt a szó/szöveg elsőbbségét hangsúlyozza), azonban rámutat a zene szinte minden hagyományos afrikai műfajt átható kiemelkedő
66
G о о d y 1972, 1980.
67
K i 1 s о n 1971.
68
D L 70 M 71 F 69
72
a а u a
m p i e r r e 1963. с г о i X 1965. f u t a 1969. i k - N z u j i 1974.
0 kpewho
1979. 305
szerepére, másrészt eljut az afrikai folklór dramatikus karakterének gondolatáig . 7 5 Ez a gondolat - bár nem egészen új, hiszen Herskovits negyvenes években 74 írt tanulmányában, sőt Boas század eleji elemzéseiben is megjelenik - újabban angolszász mesekutatók munkáiban kapott ismét nagy súlyt. A már említett H. Soheub, M. Kilson és R. Finnegan, vagy D. Cosentino, P. Seitel, M. Jackson és mások a mese (többnyire az énekes mese) dramatikus vonásairól, "szövetséges művészetekről" (a múlt századi műnemi szinkretizmus gondolatának újrafogalmazása), a különböző műnemek, művészeti ágak színjátékszerű együttes megjelenéséről s z ó l n a k . 7 5 Úgy tűnik tehát, a szóbeli hagyományokra alapozott, azok meghatározó jelenlétéből kiinduló irodalomszemlélet, irodalmi gondolkodás legfontosabb mozzanata a művek előadásszerű megközelítése, átélése, s így a kutatás számára annak központi helyre való állítása. Az afrikai folklórból mint közvetlen kulturális indíttatásból táplálkozik a kötetünkben szintén szereplő Samuel M. Eno Beiinga írásművészete és folklorista típusú tudományos tevékenysége is. Jelentős gyűjtőtevékenység alapján könyveket, lemezeket jelentetett meg, majd közreadta az egyenlítői bantu népek egyik legszebb, de korábbról, m á s változatokban már ismert eposzát, a Moneblum avagy a kék ember-t, amely legutóbb a francia rádió egy hanglemezén érdekes formát ö l t ö t t . 7 ^
E vállalkozásban témánk szempontjából
az az érdekes, hogy miként jelent elsődleges alapot a szájhagyomány (Daniel Osomo eredeti bulu nyelvű eposzainak részleteit lásd a hanglemez egyik oldalán), s miként indulnak el utóbb a világirodalom útján - bár még mindig néphagyományként - francia nyelvű fordításban és diákok színjátékszerű előadásában ugyanezek az eposz szövegek (lásd a hanglemez másik oldalát). Ha ehhez még hozzátesszük azt is, hogy Eno Belinga legutóbbi verseskötete 7 7 amelynek megjelenése alkalmából L. S. Senghor levelet intézett a kameruni professzorhoz - tartalmaz egy olyan költeményt (címe: Les temps du mvet,
73
0 к p e w h о 1979: The Resources of the Oral Epic, 32-80.
74
H erskovits
1944,
Boas
1927, ill. 1975, 217-231.
75
F i n n e g a n 1967, K i l s o n 1976, S c h e u b 1975, C o s e n t i n o 1982, S e i t e l 1980, J a c k s o n 1982. Az Angliában és az USA-ban készített számos doktori disszertáció közül lásd: F r o s t 1977. 76
E no-Belinga a recenziók között. 77
306
E no-Belinga
1978: A hanglemez ismertetését lásd különszámunkban 1982.
chant IV), amely nem több, mint korszerű verses kiigazítása egy, az Osomoéhoz igen közel álló eposzváltozat "prológusszerű" teremtésvíziójának, akkor előttünk áll a szájhagyományoktól a világirodalomig vezető űt tömörített képlete". S mindez a szájhagyományozott formák leglényegesebb vonása, az előadásszerűség mentén követhető nyomon. (Csak zárójelben, Eno Beiinga e költeménye stílusában élesen elválik többi versétől, amelyekben többnyire a rövidsoros, rímes, klasszikus - helyenként villoni tisztaságú - stílus uralkodik!) Általában a folklorisztika, vagy az afrikanisztikai szakirodalom régebbi és újabb (strukturalista, szemiotikai, ill. információelméleti b á z i s ú ) kísérleteit túllépve, Paul Zumthor egy teljes folklórelméleti könyvet alapoz a "hang esztétikájára", többek között Walter J. Ong úttörő kutatásaira 7R
hivatkozva.
Kétségkívül igaz az a kitűnő szerző által központi helyre
állított, de a már idézett Adedeji által is rögzített gondolat, hogy a folklórnak mint az irodalom másik oldalának a megközelítésében az alapvető lépcső az írás és a megszólaltatás különbségében keresendő. Mindemellett Zumthor könyve különféle helyein maga fogalmazza meg mindazt, amelyet mi magunk is szeretnénk itt szembeállítani a "szó poétikája" túlhangsúlyozásával. Az egyik probléma abban rejlik, hogy mind az írott forma, mind az "előadás" esetében: azonos tartalmi mozzanatok az esztétikai élmény kiváltói. A hangzás adta esztétikai élmény pedig nem kizárólag a szóbeliségből ered. Hiszen a folklór oralitásában majd mindig a zene is jelen van, méghozzá a hangszeres zene is. így olyan minőséggel állunk szemben, ami az előbbi kétpólusú szembeállítást hárompólusú problémakörré alakítja át, s ebben egyszerű szembeállítások alapján az összefüggések már nem fedhetők fel világosan. De éppen az oralitásban megjelenő hangzáskép e kettős alapforrása figyelmeztet bennünket arra, hogy az előadás, mint olyan, nem egyszerűen a hang. Gondoljuk csak meg, a szóbeli, illetőleg a zenei megszólaltatás során mindig felsorakoznak a színjátékszerűséghez kapcsolódó, szükségszerűen jelentkező egyéb kellékek, így a Zumthor által is érintett "mozdulatművészet" (gesztusok, mimikus formák, tánc stb.). Ha tehát nem a jellegzetesen eurocentrikus esztétikai teóriából - a hangzó megszólalás mint az oralitás legfőbb ismérve elméletéből - indulunk ki, hanem az írott és olvasás útján 78 Z u m t h o r 1983, Présence de la voix: 9-17, Mise au point 21-43. O n g 1967, különösen Transformations of the Word: 17-110, valamint 1977, 92-120. 307
megközelíthető formákkal az orális műfajok előadásának teljes bonyolultságát állítjuk szembe, a jelenségkörhöz közelebb álló, teljesebb és gyakorlati szempontból is hasznosíthatóbb elvi közelítésmódhoz jutunk. Hiszen ez a szembeállítás kiindulópontul szolgálhat az archaikus társadalmak szájhagyományait illetően az oralitás igen komplex kérdéskörének feltárásához, amely ugyanakkor nem nélkülözheti se a terepmunkát, se a nagyszámú gyűjteményes kiadást, se a hanglemezek, illetőleg a néprajzi filmek készítését. Másrészt az írott könyv és a szájhagyomány szóbeli előadásának kultúrafejlődési típusként való szembeállítása egy eddig szintén igen kevéssé kutatott, de rendkívül fontosnak tűnő feladatkörhöz vezet el, amennyiben az orális társadalom talaján kivirágzó írásos irodalom produktumaiban nemcsak a közvetlen folklórforrásokat, azok tényszerűségét, műfajait, formai-esztétikai következményeit kellene számba vennünk, hanem azt is, hogy az oralitás, a szóbeliségen alapuló társadalom, s bennük az előadásszerűség milyen következményekkel jár a fiatal, szemünk láttára pompázatos virággá növekedett afrikai irodalom - költemények, regények, drámák - különféle formai és tartalmi szerveződési szintjeiben. A Soyinka méretű világdráma kialakulásában viszonylag könnyen tetten érhetők ezek a sajátos jegyek. Hiszen e m ű f a j esetében a szóbeli megvalósítású rítustól a "modern oralitásig", az afrikai élménytartalmú - de európai, mindenekelőtt görög minták hatását is magába foglaló - angol nyelvű drámáig jutunk. A költészet és a próza esetében a helyzet (az oralitás, az előadásszerűség jelenléte) látszólag bonyolultabb, ennek vázlatos bemutatására tanulmányunk utolsó részében teszünk majd kísérletet.
SZÁJHAGYOMÁNYOK EGY FOLYÚIRAT GYAKORLATÁBAN Az orális társadalom meghatározó jelenléte, az oralitás meghatározó szerepe a modern irodalom kialakulásában - vagy még pontosabban a szájhagyományokból mint bázisból kiinduló közeledés az írásos formák irányában -, ez a még igen sok további elemzést kívánó sajátos afrikai jelenség, furcsa módon nem afrikai folyóiratokban kap elsősorban hangot, hanem olyan, napjainkra a legjobb afrikai irodalomtudományi periodikává növekedett orgánumban, amely látszatra nem több, mint egy tanulmányokat, kutatási beszámolókat, folyamatban levő kutatások ismertetéseit, beszámolóit és igen sok könyvismertetést közlő irodalmi folyóirat. Ez a lap a Research in African
308
Literature, amelyet megszületése, azaz 1970 óta B. Lindfors, a Texasi Egyetem afrikai tanulmányok tanszékének professzora irányít, s a Texasi Egyetem kiadója jelentet meg. Hasábjait a folyóirat indulása percétől kezdve legalább felerészben a szájhagyományoknak szenteli. Recenziós rovatából minden olyan vállalkozásról értesülünk, amely az afrikai folklórkutatás területén lényeges. Alapvető elméleti tanulmányok jelentek meg benne az afrikai oralitás kérdéseiről, például Dan Ben Arnos alapvető, bár számos vonatkozásban 79 vitatható tanulmánya. A neves amerikai professzor az afrikai szájhagyományok több, mindeddig kevéssé említett fontos formai, szerkezeti vonására hívja fel a figyelmet, azonban - bár külön bekezdéseket szentel a társadalmi beágyazottság vagy a megismerési tevékenység problémájának - lényegében nem képes a strukturalista indíttatásoktól elszakadni, s ennek következtében fontos tartalmi, illetőleg folklórszociológiai (a szájhagyományok életmódja) kérdések fölött siklik el. Másrészt alapvető cikkek jelentek meg például a joruba és ibo rítusszínházról,^ az afrikai eposz esztétikai sajátosságairól,^ és több tanulmányciklus foglalkozott az afrikai epika különféle konkrét típusainak, e népek eposzainak és dicsérő énekeinek kérdéseivel.^ Ugyanakkor az írott irodalommal foglalkozó tanulmányokban - minden olyan esetben, ha az elemzett művekből ez adódik - sor kerül a folklórforrások feltárására.^ Több tanulmány foglalkozik az "oratóriától a literatúráig nyúló folyamat" sajátosságaival.^ A folyóirat - anélkül persze, hogy ez valahol is tudatosan megfogalmazódnék - szinte lapról lapra érzékelhetőbbé teszi azt a mai afrikai társadalmak kulturális életében világosan körvonalazódó jelenséget, amely szerint az irodalmi, színházi, zenei, sőt a művészeti élet bázisa is a napjainkig elevenen élő archaikus közösségi hagyomány. Az afrikai olvasóközönség nem az írás által közvetített kultúrából, hanem orálisan megszerzett eredeti ismereteiből közelít mindazokhoz a megnyilvánulásokhoz, amelyeket
^ B e n - A m о s 1975. ^ O w o m o y e l a 1971, A d e d e j i 1971, 1973, E с h e г u о 1973 stb. ^ O k p e w h o 1977, 1980; J o h n s o n 1980. ^Lásd a következő különszámokat: 1979/2, 1980/3, 1983/3. ^Kiemelkedik ebben a tekintetben az 1981/1 Achebe-különszám. 84 Különösen a nigériai szerzők (Duro Ladipo, Amos Tutuola, John Pepper Clark, Chinua Achebe és Wole Soyinka) műveivel kapcsolatos elemzések fontosak, mivel itt mindig mód van a folklórforrásokig visszanyúlni. 309
együttvéve immár ilyen bővebb, kettős értelemben (orális előadás és írott formák) nevezhetünk jobb kifejezés híján irodalomnak.
ORALITÁS AZ AFRIKAI DRÁMÁBAN 85 A korábban már idézett kitűnő nigériai ibo szerzőtriász könyve
alap-
vető megállapításként rögzíti: az afrikai irodalom nem egyszerűen az európai irodalmak frissen született kisöccse. Akkor sem, ha a legtöbb afrikai irodalomtörténet mindössze csak néhány évtizedre terjed (kivételként kell említenünk a szuahéli, a hausza, az amhara stb. nyelvű irodalmakat), hiszen ihlető forrásaikat tekintve is többrétegűek. Amint a nigériai szerzők írják, az afrikai irodalom kialakulásában nemcsak európai, hanem afrikai, arab és keleti minták is szerepet kaptak. Másrészt pedig, és ez döntőbb, az afrikai valóságból vett másféle tényanyag, másféle tartalom (illetve legújabban az afrikai olvasók másféle igényrendszere) az európaitól eltérő formai következményekkel jár. Ez viszont kétségkívül - és a kölcsönvett nyelvek ellenére is - az önálló irodalmi fejlődés tendenciáinak jelenlétére utal. Az, hogy a mai nigériai irodalom zömmel angol nyelvű, és hogy létrejöttében anglofon minták is közrejátszottak, önmagában nem sokat mond. Soyinka-t legkevésbé értjük meg az angol kritikai közhely alapján, miszerint б a 20. század Shakespeare-je. Sokkal inkább akkor, ha túllépve az anglofon egyoldalúságon, Soyinka művészetével kapcsolatban felfedezzük azt a sajátos műfaj- és irodalomteremtő társadalmi szituációt, amely a korai görög drámát is létrehozta. Ez a kérdés egyébként rendkívül fontosnak tűnik témánk szempontjából is, hiszen a dionüszoszi kecskeének és az aiszküloszi dráma kialakulása között lejátszódott folyamatok - az időbeli tényezőt leszámítva szinte azonosnak tűnnek - mint ahogy azt korábban már említettük - a joruba 86
rítusoktól a sajátos világi drámákig vezető út ismérveivel. Az elmondottak mellett, sőt talán azok ellenére, azt kell állítanunk, hogy a fiatal, de igen sokféle forrásból, mintából, hatásból táplálkozó irodalom vagy még inkább irodalmak önállósága, eredetisége, az európai mintáktól való különbözősége elsősorban a hagyományok, illetőleg az oralitás-
8 5 B6
310
Chinweizu-Jemie-Madubuike
Lásd
Thomson
1958,
1980.
Hegedűs-Kónya
1980.
sal egyenértékű drámaiság, dramatizált formák állandó és nyilvánvaló jelenlétéből, az "orális társadalom" valóságából fakad. A legkönnyebb helyzetben 87 a drámával vagyunk. Hiszen a maszkos rituális játékoktól ugyancsak a megszólaltatás, a szóbeliség által kódolt (közvetített) drámáig vezet az út. Az írott forma a hivatásos dráma esetében is csak másodlagos. Két fontos dolgot kell a fentiekkel kapcsolatban még megemlíteni. Az egyik az, hogy a főleg az anglofon országokban lezajló fejlődés során az oralitás rendkívüli erejét jelzi, hogy még modern témák esetében is - lásd pl. 88
H. Ogunde Sztrájk és éhség című művét
- fennmarad a rögtönzéses megoldás.
A műveknek nincs írott formájuk. A nigériai D. Ladipo joruba népopera trilógiájának is csak olyan joruba-angol nyelvű kiadása van, amely megközelí89 tőleg felel meg az előadás során megvalósult formának. Érdemes volna teljes írott formával rendelkező, ugyanakkor a rítus-anyagból bőségesen merítő szerzők műveinél is kimutatni, hogyan jelenik meg azokban a rítus szerkezete, és miképpen lépi át - az európai dráma felvonás- vagy jelenetrendszerébe beépítve - a bevett színházi formákat. Csak egyetlen apró példa. 90 Soyinka Magyarországon is hozzáférhető drámakötetében számos helyen találhatunk afféle énekes betéteket. Ezek látszólag az európai dráma provagy epilógusának, énekbetéteinek szerepét töltik be. A modern afrikai drámában megjelenő dalok vagy kórusok valójában inkább a hagyományos formákhoz közel álló (gyakran direkt drámai funkciót hordozó) formai egységek és aligha rokoníthatók a többnyire valamiféle erkölcsi, gondolat felvetést tartalmazó prológusokkal vagy epilógusokkal, ill. a melodrámában található, érzelmi összefoglalás szerepét játszó "ariettákkal". Különösen mivel többnyire rituális cselekmény, varázsló szokás, a hagyományos szertartásrend valamely eleme rejlik mögöttük. Összefoglalóan megállapíthatjuk, egyet kell értenünk azzal a nemzetközi szakirodalomban minduntalan hangot kapó megállapítással, miszerint a hagyományos ünnep színjátékszerű, a rítus drámai vonásokkal rendelkezik, s hogy a rítusok, ünnepek, szertartások természetes táptalajul szolgáltak a modern dráma kialakulásához. 87
L á s d a már említett bibliográfiát:
88
0 gunde
89
L a d i p о 1972.
90
S о y i n к a 1978.
Ekpenyong
1980.
1945.
311
ORALITÄS AZ AFRIKAI PRÓZÁBAN Ami az afrikai elbeszélést, regényirodalmat illeti, napjainkra igen bőségesen állnak rendelkezésre olyan elemzések, amelyek mindenekelőtt a mesei témákat, a mesei szerkezetet igyekeznek felfedezni az afrikai prózairoda91 lomban. Kisebb már az olyan elemzések száma, amelyek a hagyományelemek különféle típusait (hiedelmek, szokások, tárgyi kultúra stb.), illetőleg a szájhagyományozott verbális formák egyes műfajait (közmondás, ének rítusle92
írás, mese, legenda, mítosz stb.) igyekeznének számba venni.
Problémát okoz
ezeknek az elemeknek a stilisztikai felhasználása, funkciójának és esztétikai szerepének megítélése is. Nyilvánvalóan csak néhány elemzési kísérletben bukkan fel az a kérdés, amelyet e tanulmányunk tételez, tehát hogy az oralitás, a szóban megszólaltatás miképpen lehet hatással az írott formára. Pedig már stilisztikai szinten sem megoldhatatlan a kérdés. A prózai formákban alkalmazott ismétléstípusok (szó, szócsoport, mondat, esetleg teljes prózai szerkezeti egység) vagy pl. a hangutánzó szavak bőséges alkalmazása egyértelműen a szájhagyományok beszédszerűségére utalnak. Tekintetbe vehetjük A. Lord már említett,, a formulaképződéssel mint az epikus szájhagyományok egyik legjelentősebb stilisztikai jelenségével kapcsolatos, és itt is hasznosítható megállapításait. Az oralitásnak a prózában való megjelenését illetően a leglényegesebb bizonyíték a drámai jellegű kompozíció, ha úgy tetszik, egy másik műfaj behatolása a regénybe vagy elbeszélésbe. Ch. Achebe Things fall apart (Széthulló világ), ill. Arrow of God (Isten nyílvesszeje) című regénye esetében a kompozíció nem epikai, hanem drámai jellegű. A cselekményszövés (egyébként különös módon Hemingway erősen kihagyásos kompozíciós technikájához közelállóan) állandóan szinteket átugró, újabb és újabb mozaikdarabokból épül, és ezek a mozaikok önmagukban is afféle "hagyományos drámai jelenetek". Egyébként e jelenetek sorában számos valóságos rítus magas művészi szinten megvalósított "rekonstrukciója" kap helyet. Más kérdés, és Achebe különös írói kvalitásait jelzi, hogy a jelenetező drámai szerkesztésmód nem feszíti szét az írott regény kereteit.
91
Példamutató ebből a szempontból D u s s u t o u r - H a m m e r munkban ismertetett Tutuola-monográfiája (1976). 92 L á s d L i n d f o r s 1972. 312
különszá-
ORALITÁS AZ AFRIKAI KÖLTÉSZETBEN Első látásra úgy tűnik, hogy az afrikai írásos költészet esetében a drámánál vagy a regénynél csekélyebb a helyi hagyományok szerepe. Elegendő a93 zonban csak Gergely Ágnes nigériai költői antológiáját kézbe vennünk, hogy meggyőződjünk arról, milyen sokféle formában van jelen az oralitás a gyűjteménybe felvett 16 költő esetében. G. Okara A titokzatos dobszó című versében József Attilához vagy Nagy Lászlóhoz fogható módon a hagyományok szürrealista feloldását érhetjük tetten. Ch. Achebe modern élménytartalmú versei mögött hagyományos mítoszok stíluselemei rejlenek. Jellegzetesen hagyományos ismétléstípusok, élményelemek, természeti leírások, gondolkodás és szemléletmód rejlik Ch. Okigbo kérdőjelekkel teli, döbbenetes szépségű misztikus magányos verseiben. J. P. Clark költészetében a hagyományos költészetből származó képek szürrealista áthangolása egyenesen a joruba panteon isteneire vonatkozó utalásokkal kapcsolódik össze. P. Ndu esetében az archaikus törzsi közösséget idéző képek ismét csak sajátos formulaképződményekkel együtt jelennek meg. A. Higo-nál az afrikaiak hagyományos filozófiájának alapvető tárházát jelentő proverbium műfaj modern átfogalmazási kísérlete érhető tetten. De megjelennek az ibo múlt elemei Ch. Azuonye szóés képhasználatában is. A szerző mellesleg az ibo epikus énekhagyományok egyik kiemelkedő jelentőségű gyűjtője. Hasonló benyomásaink támadhatnak, ha egy egészen más kultúrát idéző 94 költő, Agostinho Neto magyarul szintén hozzáférhető kötetét vesszük kézbe. Mindenekelőtt azt említhetjük meg, hogy Neto helyenként sorokat illeszt 'kimbundu' anyanyelvén költeményeibe. A második jelenség, ami a hagyományok, illetőleg a népköltészet hatását mutatja, hogy számos törzsi környezeti elem található verseiben. Ugyanakkor jellegzetesen afrikai ismétléstípusokat alkalmaz. Költeményeinek szerkezete másrészt az európai szabad verssel mutat rokonságot. Csak a hagyományos afrikai műfajokat jobban ismerő olvasó számára tűnik fel, hogy ez a szerkezet nem szabadvers, hanem azoknak az afrikai énekeknek a szerkezetét mutatja, amelyekben a szervező erő a zenei dallamsor. Ennek az állandóan variált formában megismétlődő melódiaformának a mentén bomlanak ki a változó szótagszámú és a rímet többnyire alliteráci95 óval helyettesítő verssorok. 93 9 4 95
3
G ergely-Karig Neto
1977.
1980.
N e t о 1980, 116-118. 313
Ez a szerkezet, ill. a hagyományokra utaló tény- és képanyag még az olyan, mondhatnánk, agitatív versben is jelen van, mint a Tóth Éva által gondozott "Vérzünk, virágzunk" című kötet utolsó költeménye. "Mivel eljött az óra fáradhatatlanul halad a nép hogy magára találjon hogy újra felfedezze és újra megalkossa önmagát az ősi dallamokban illatokban az isteneknek hozott áldozatok fokozatos módosításában a megszentelt erőszakban a társadalmi ceremóniákban a halottak felélesztésében és az irántuk való gyöngéd ragaszkodásban az élők tiszteletében a születés és halál orgiáiban az életbe és a szerelembe való beavatásban az ember és a mindenség között megkötött csodálatos szerződésben
Találjunk magunkra a munka mezején az államosításban a dicsőséges együttműködésben a földeken az építkezéseken a vadászaton a csapások és örömök kollektivizálásában a munkára egyesült karokban találjunk magunkra a hagyományokban a varázsösvényeken a félelemben a folyók a vízesések tombolásában az őserdőben a vallásban a filozófiában Afrika új életének lényegére Támasszuk fel az embert a mindennapos emberi robbanásban a marimbában a chingufóban a quissangéban a dobban a karok a testek mozgásában a zene dallamos ábrándjaiban
314
a kifejező tekintetekben az éjszaka s a holdfény az árnyék és a tűz a meleg és a fény fenséges párzásában..." (lóth Éva fordítása) A modern afrikai költészet hagyománybeli gyökereinek feltárására elsősorban az afrikai nyelveken művelt költészetek esetében volna mód. E tekintetben kétségtelenül A. Gérard úttörő jelentőségű művére (Four African Li96 teratures) kell hivatkoznunk, amely megtette az első ilyen irányú lépéseket, és amely egy sor idekapcsolható adalékkal szolgál. Mindamellett egészen napjainkig rendkívül kevés az afrikai nyelveken művelt hivatásos költészetre irányuló monografikus feldolgozás. Fehér hollóként kell említenünk 97 J. M. Lenake nemrégiben megjelent könyvét, amelyben K. N. Ntsane dél-afrikai szoto költő életművét elemzi. Az elemzésekből az derül ki, hogy a kölcsönvett nyelvek kétségkívül korlátot jelentenek a hagyományokból természetesen kinövő műköltészet létrejöttében. Ntsane stílusában, versszerkesztésében, élményanyagában sokkal határozottabb és világosabban nyomon követhető a dél-afrikai bantu népek hagyományos költészetének, illetőleg mindenekelőtt a dicsérő költészeti műfaj hatásának jelenléte, mint bármely olyan, a hagyományok által szintén befolyásolt költő produktumok esetében, amelyek angol, francia vagy portugál nyelven íródtak. ÜRALI1ÄS ÉS ZENE Egy helyütt már hangsúlyoztuk a zenének az afrikai szájhagyományokban betöltött fontos szerepét. Szinte azt mondhatjuk, nincs olyan hagyományos műfaj, amely ne zenébe ágyazódnék. Hiszen a nyugat-afrikai eposzok énekelt, deklamált és hangszerkíséretes formában hangzanak el. Az egyenlítői bantu eposzok szintén hangszer kíséretében szólalnak meg. Bár a szóló-kórus formában felhangzó énekes részeket hosszabb szövegmondások követik, a zenében járatos európai hallgató különösebb előtanulmányok nélkül is fölfedezi, hogy az említett "prózai részek" valójában a deklamált recitatív típushoz
9 6
Gérard
1971.
9 7
Lenake
1984. 315
állnak közel. Afféle ritmikus prózák, amelyekben szinte sorról sorra tapasztalható a "majdnem énekszerű", a "recitatív típusú" vagy a valamivel gg
kötetlenebb, "majdnem beszédszerű" szintek váltakozása. Hasonló ez az Afrika-szerte oly népszerű énekes mese megelevenítéséhez, amely benyomásunk szerint a teljes afrikai mesekincs legalább felét teszi ki. Ebben az esetben is észlelhetjük a prózai részek helyenkénti ritmikus 99
karakterét, másrészt színjátékszerű megvalósítását. Hogy a dalok, táncok zenében fogannak, ez nem is érdemel külön említést. A modern formát öltő afrikai irodalomban a zene továbbra is fontos szerepet tölt be. Mint láttuk, különösen nagy a jelentősége a színjátékszerű, szokásszerű színpadi formáknál, ezeknek az előadásában a zene dominál. Afrikában is teret hódít a szájhagyományok színpadra állítása, legyen az dal, mese vagy eposz. Ebben az esetben a megvalósítás legfőbb motorja ismét a muzsika. Igen sok népszerű regény esetében születnek színpadi adaptációk. Hagyományokból bővebben merítő regények, elbeszélések esetében hozzájuk ismét csak zene kapcsolódik."'" 00 Bár adatok híján mit se tudunk azoknak a költői produkcióknak a megszólaltatásáról, amelyek a hagyományokhoz közelebb állnak, arra viszont bőségesen van adat, hogy a hagyományos dalköltészet elindult az urbanizálódás útján. A rádió, a televízió, a városi szórakozóhelyek, klubok néhány afrikai országban már kitermelték azokat a keverékformákat, amelyek esetében hagyományos és európai típusú hangszerek, helyi nyelvű és pidginizálódott európai nyelvek, helyi eredetű és európai zenei formák - dallamok, ritmusok és struktúrák - keverednek. Sir Juju & Udjabor hozzánk eljutott hanglemeze
azt bizonyítja, hogy az afrikai kultúra egén a nálunk még "hagyo-
mányőrzőnek" nevezett együttes-típus kezd kirajzolódni. E hanglemezen ugyanis egy városi klub népszerű duójának repertoárjából hallhatunk részleteket. E darabok azt tűnnek bizonyítani, hogy bár a merítés tiszta forrásból történik, a megszólaltatás autentikus, mégis az előadásmód, a szerkesz98
L á s d I n n e s 1974 bevezetőjét 1-33, valamint zenei átírási kísérletemet: B i e r n a c z k y 1877, 16-19. " j ó l érzékelhető ez a P e p p e r -féle hanglemezeken található vili énekes mese esetében (1959). 100 L á s d a nálunk is ismert Tutuola regény színpadi adaptációját: Ogunm о 1 a 1972, valamint az Ozidi Saga drámai formáját (J. P. C l a r k : Ozidi, a play, 1966), amely jó tíz évvel megelőzte a rítusjáték teljes anyagának közreadását (1977). 101 J u j u & U d j a b o r é.n. 316
tés - a hagyományokból közvetlenül nem következő hangszer és ének-kettős mint olyan alkalmazása - a városi szórakozás alkalmi igényeinek következményeit jelzi. Szintén nigériai anyag mutatja az afrikai kultúra zenei szegmentumának robbanásszerű átalakulását, teszi érzékletessé a térben megjelenő átalakulási folyamatok e tanulmány elején tételezett gondolatát is. Ugyanis az Ifei Egyetemen működő kitűnő joruba zeneszerző és zenetudós, Akin Euba által 102
gondozott tíz kottás füzet
azt látszik igazolni, hogy Afrika megindult
a bartóki úton. E sorozatban hagyományos joruba és acsoli énekek feldolgozásait kapjuk egyrészt különféle igényű, de a század nyugat-európai zenéjéhez kötődő zongorakíséretes átírásban,
másrészt ugyanitt szintén a
nyugat-európai modor, zenestílus típusainak, stílusvilágának hatását muta104 tó hangszeres kompozíciókat találhatunk, amelyek melodikai és ritmikai fordulataiban azonban helyi hagyományok hatását sejtjük.
Befejezésül talán csak annyit: az indulásképpen felvetett gondolathoz, az afrikai kultúra robbanásszerű átalakulásának a képéhez néhány megszorító szempontot kell hozzáfűznünk. Egyrészt azt, hogy a mai afrikai országok kulturális élete volumenében - anyagi-gazdasági körülmények következtében többnyire jóval kisebb, mint bármely más nem afrikai kis országé. A tanulmányunkban felsorolt jelenségek számos európai, ázsiai vagy amerikai ország mindennapjaiban is közismertek, beleértve ebbe a keverékjellegű, szinkretikus kulturális, illetőleg művészi formatípusokat. Másrészt az is igaz, hogy a többnyire nagy területű és kis létszámú afrikai országokban a különféle fejlődési fázisokat képviselő jelenségcsoportok csak látszólag jelennek meg térben együtt, hiszen éppen a nagy térbeli távolságok miatt ezek időbeli különbséget jelentenek.
1 0 2
Euba
szerk. 1975-1978, No. 1-10.
103
E u b a 1975, No. 1. hagyományos joruba énekek zongorakísérettel; B a n k g l e 1975, No. 3. hagyományos joruba dalok kórusfeldolgozásban; O k e l o 1976, 1978, No. 4, 9, 10. misetételek, misék kísérettel vagy a cappella hagyományos dallamanyag alapján. 104
E u b a 1975, No. 2. kompozíció zongorára; T u r k s o n (Budapesten diplomát szerző ghánai komponista), 1975, No. 5. fuvola-zongora darab; B a n k g l e 1976, 1977, 1978, No. 6, 7, 8. művek énekhangra és zongorára, csak zongorára, ill. orgonára. 317
Ugyanakkor azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy az európai kultúra és irodalom kezdeteinek tekintett ókori görög világban még a nagyon hozzávetőlegesen datálható időpontok ellenére is mintegy ezer esztendő választja el egymástól a homéroszi eposzokban leírt valóságot a görög demokrácia aranykorától, és jó nénáhy száz év magát Homéroszt a klasszikus dráma görög triászának ránk maradt műveitől. Nekünk itt Európában tehát ennyi idő kellett, hogy a társadalmi átalakulás és a vele párhuzamosan haladó kulturális fejlődés az antik görög mitológiai hiedelmekből, a dionüszoszi énekekből vagy az eposzból "írott drámát" formáljon. Soyinka drámái mögött ugyanakkor még száz esztendő sincs. Hiszen pl. a még Európától mentes joruba hiedelemképzetekről, mítoszvilágról, ill. az ezt közvetítő orális formákról az első szórványos közlések csupán a múlt szízad utolsó évtizedében láttak napvilá105
got. Az irodalom történeti fejlődésének térbeli összezsúfolódása Afrikában tehát mégiscsak valóságos jelenség. Egyetlen feladatunk maradt hát: körüljárni, számba venni és feltárni a glóbuszméretű művelődéstörténet e valóban újszerű képződményének lényegét.
IRODALOM (A csillaggal megjelölt munkákat közvetlenül nem állt módunkban tanulmányozni, csak más szakirodalmi források alapján tudtunk róluk ismereteket szerezni. ) А с h e b e, Chinua 1964
Arrow of God, London, Heinemann, 287.
A d e d e j i, Joel A. 1971
Oral Tradition and the Contemporary Theater in Nigeria, Research in African Literatures, 134-149.
1973
Trends in the Content and Form of the Opening Glee in Yoruba Drama, Research in African Literatures, 32-47.
1976
The Genesis of African Folkloric Literature, Yale French Studies, 5-18.
Assimeng,
Max
1981
1 0
318
\ ij
A
d
Social Structure of Ghana. A Study in Persistence and Change, Accra-Tema, Ghana Publ. Corp., 201.
U
1896.
В â, Amadou Hampate - Dieterlen, Germaine 1961
Koumen. Texte initiatique des pasteurs peul, Paris, Mouton, 92 (Cahiers de l'Homme, N. S. 1).
В â, Amadou Hampate - Kesteloot, Lylian 1968
Kaïdara. Récit initiatique peul, Paris, Armand Colin, 181 (Classiques Africaines).
Beidelmann, 1966 Den-Amos,
T. 0. Swazi Royal Ritual, Africa, 373-405.
Dan
1975
Folklore in African Society, Research in African Literatures, 165-198.
B i e b u y c k , Daniel P. - M a t e e n e , Kahombo С. 1969
Biernaczky,
The Mwindo Epic from the Banyanga (Congo Republic), Berkeley and Los Angeles, University of California Press, 213. Szilárd
1976
Van-e afrikai népmese?, Ethnographia, 573-587.
1977/78
Fekete Afrika zenéjéből. 35 rádióelőadás, Budapest, Magyar Rádió. Fekete Afrika zenéjéből (a rádiósorozat programfüzete), Budapest, Magyar Rádió, 19.
1977 1979
How Many Historical Models of the Communication System of Tales?, Artes Populäres 4-5, Budapest, ELTE ВТК Folklore tanszék, 49-82.
1982
Fekete Afrika zenéjéből. 5 új rádióelőadás, Budapest, Magyar Rádió.
B l e e k , W. H. I. - L l o y d , L. C. 1911
Specimens of Bushman Folklore, London, G. Allen, 468.
B o a s , Franz 1955
Primitive Art. New York, Dover Publications, 378 (eredeti kiadás: 1927).
1975
Népek, nyelvek, kultúrák. Válogatott írások, szerk. Boglár Lajos, Budapest, Gondolat, 282.
B o o t h , Newell S. szerk. 1977
African Religions: A Symposium, New York, NOK Publishers, 390.
В u n y a n, John *1678
The Pilgrim's Progress from this World to Which is to Come. (Magyarul: A zarándok útja a jelenvaló világból az eljövendőbe, Szabadi B. ford., 1907.) 319
Callaway,
H.
1868
Nursery Tales, Traditions and Histories of the Zulus..., Sprinvale - London, J. A. Blair-Trubner, VII-375.
1870
The Religious System of the Amazulu..., Cape Town - London, J. C. Juta - Trubner, 448-VIII.
C a v a z z i , Gio. Antonio (da Montecuccolo) *1687 Chatelain,
Istorica Descrizione de'tre Regni Congo, Matamba, et Angola..., Bologna, 786. Heli
1894 Chinweizu
Folk-Tales of Angola. Boston and New York. The American Folklore Society, 315. - J e m i e , Unwuchekwa
1980
Ihechukwu
Toward the Decolonization of African Literature. Enugu (Nigeria), Fourth Dimension Publishers, 320.
Christaller, *1879
- Madubuike,
J. G. Twi mmebusem mpensâ-ahansîa mmoaano. A collection of three thousend and six hundred Tshi proverbs, in use among the Negroes of the Gold Coast speaking the Asante and Fante languages, Basel, German Evangelical Missionary Society, XII-152.
С i r e s e, Alberto M. 1973.
Cultura egemonica e culture subalterne. Napoli, Palumbo, 359.
C l a r k , John Pepper 1977
The Ozidi Saga. Ibadan, Ibadan University Press - Oxford University Press/Ibadan, 408.
C i a e s s e n , Henri J. M. - S k a l n l k , Peter szerk. 1978
The Early State. Paris - New York, Mouton, 689.
1981
The Study of the State. Paris - New York, Mouton, 535.
Cocchiara, 1962
Giuseppe Az európai folklór története, Budapest, Gondolat, 657 (eredeti olasz kiadás: 1954).
C o h e n , D. W. 1970
A Survey of Interlacustrine Chronology, Journal of African History, 177-201.
C o h e n , Ronald - M i d d l e t o n , John szerk. 1970
320
From Tribe to Nation in Africa. Studies in Incorporation Processes, Scranton, Pennsylvania, Chandler Publishing Co., 276.
Cope,
Trevor 1968
Cornet,
Izitrango. Zulu Praise-Poems, coll. by James Stuart, transi, by Daniel Malcolm, ed. by: -, Oxford, Clarendon, 230 (Oxford Library of African Literature).
Joseph
1980 Cornevin, 1976 Cosentino, 1982
The Itul Celebration of the Kuba, African Arts, 28-33, 99. Robert Littératures d'Afrique noire de langue française. Paris, PUF, 273. Donald Defiant Maids and Stubborn Farmers. Tradition and Invention in Mende Story Performance, Cambridge, Cambridge University Press, 226.
C o u p e z , A. - K a m a n z i , Th. 1962
Récits historiques Rwanda. Tervuren, Musée Royal de l'Afrique Centrale, 327 + 1 térkép.
С г о с e, Benedetto 1933
Poesia popolare e poesia d'arte. Bari, Laterza, 521.
1936
La poesia. Introduzione alia critica della poesia e della letteratura, Bari, Laterza, 352.
1942
Poesia e non poesia. Note sulla letteratura europea del secolo decimonono, Bari, Laterza, 337.
D a m p i e r r e , Eric de 1963
Poètes nzakara. Paris, Julliard, 222 (Classiques africains, 1).
D i e t e r l e n , Germaine szerk. 1965
Textes sacrés d'Afrique noire. Paris, Gallimard, 287.
D о к e, С. M. 1927
Lamba Folk-Lore. New York, G. E. Stechert, XVII-570 (Memoirs of the American Folk-lore Society, 20).
D o o r n b o s , Martin R. 1975
Regalia Galore. The Decline and Eclipse of Ankole Kingship, Nairobi - Kampala - Dar es Salaam, East African Literature Bureau, 156.
D u g g о n, Joseph J. szerk. 1975
Oral Literature. Seven Essays, Edinburgh - London, Scottish Academic Press, 107.
321
Dupuis-Yacouba, 1911
A.
Les Gow ou chasseurs du Niger, Légende songai de Tombouctou. Paris, A. Leroux, VIII-303.
Dussutour-Hammer, 1976
Michele
Amos Tutuola. Tradition orale et écriture du conte. Paris, Présence Africaine, 158.
D u T o i t , Brian M. szerk. 1978 Ethnicity in M o d e m Africa. Boulder, Colorado, Westview Press, 319. E с s e d y, Csaba 1982
Földtulajdon és államszervezet Fekete-Afrikában, Az ázsiai termelési mód Fekete-Afrikában, in: Tőkei Ferenc szerk. Őstársadalom és ázsiai termelési mód, Budapest, Magvető, 589-712, 713-729.
E c h e r u o , Michael J. C. 1973
The Dramatic Limits of Igbo Ritual, Research in African Literatures, 121-133.
E k p e n y o n g , G. D. 1981
Festivals in Nigeria: A Bibliography, Nigeria Magazine, No. 136, 31-54.
Eno-Belinga,
Samuel Martin
1978
L'épopée camerounaise mvet. Moneblum ou l'homme bleu. Yaoundé, a szerző kiadása, 288.
1982
Ballades et chansons africaines. Lot (Belgium), Gnome, 177.
E u b a , Akin szerk. 1975/78
Ife Music Editions, Ile-Ife, University of Ife Press, No. 1. Akin Euba: Six Yoruba Folk Songs, 1975, 11, No. 2. Akin Euba: Scenes from Traditional Life for Piano, 1975, 10. No. 3. Ayg Bankgle: Three Part-Songs for Female Choir, 1975, 14. No. 4. Anthony Okelo: Kyrie from Missa Maleng for Choir and African Instruments, 1976, 8. No. 5. Ato Turkson: Three Pieces for Flute and Piano, 1975, 4. No. 6. Ayg Bankgle: Three Yoruba Songs for Baritone and Piano, 1976, 14. No. 7. Ayg Bankgle: Sonata No. 2 in С The Passion for Piano, 1977, 23. No. 8. Ayg Bankgle: Toccata and Fugue for Organ, 1978, 12. No. 9. Anthony Okelo: Missa Mayot for Unaccompanied Choir, 1978, 10. No. 10. Anthony Okelo: Magnificat for Unaccompanied Choir, 1978, 8.
Faik-Nzuji
Madiya,
1974 Finnegan,
Clémentine
Kasala, chant héroïque luba. Lubumbashi, Presses Universitaires du Zaïre, 251. Ruth
1967
Limba Stories and Story-telling. Oxford, Clarendon, XII352 (Oxford Library of African Literature).
1970
Oral Literature in Africa. Oxford, Clarendon XVIII-558 (Oxford Library of African Literature).
Frobenius, 1921/28
Leo Atlantis. Volksmärchen und Volksdichtungen Afrikas. Jena, E. Diederichs, 1-12. köt.
F г о g e г, Francois RRelations d'un voyage fait en 1695-1697 aux côtes d'Af*1699 rique. Paris, Nie Le Gros. F r o s t ,
Mary
1977
Gaden,
Inshimi and Imilumbe: Structural Expectations in Bemba Oral Imaginative Performances. Kiadatlan doktori dissz., University of Wisconsin-Madison, 562.
Henri
*1913 *1931
Le poular. Dialecte peul du Fouta sénégalais. Paris, E. Leroux, V-318. Proverbes et maximes peuls et toucouleurs traduits, expliqués et annotés. Paris, Institut d'Ethonologie, XXXIII368.
G é r a r d , Albert S. 1971
Four African Literatures: Xhosa Sotho Zulu Amharic. Berkeley - Los Angeles, Univesity of California Press, 458.
G e r g e l y , Ágnes-K á r i g , Sára 1977
Dobsirató. Mai nigériai költők. Budapest, Európa, 145.
G 1 e a s о n, Judith 1980 Goody,
Leaf and Bone. African Praise-Poems. New York, The Viking Press, 221.
Jack 1972
The Myth of the Bagre. Oxford, Clarendon, 381 (Oxford Library of African Literature).
1980
Une récitation du Bagré. Paris, Armand Colin, 405 (Classiques Africains, 20).
323
G o o d y , Jack szerk. 1968
Literacy in Traditional Societies, Cambridge, Cambridge University Press, 350.
Graham-White, 1974 Grégoire,
Anthony
The Drama of Black Africa. New York, Samuel French, 220. Henri
*1808
De la littéreture des Nègres..., Paris, Maradon, XVI-288.
G г i a u 1 e, Marcel 1938
Masques dogons. Paris, Institut d'Ethnologie, VIII-896.
H e g e d ű s , Géza - K ó n y a , 1969 Herige,
Judit
Kecskeének. Azaz két és fél évezred drámatörténete. Budapest, Gondolat, 407.
David
1982
Oral Historiography. London, Longman, 150.
H e r s k o v i t s , Melville J. 1944
Dramatic Expression among Primitive Peoples, Yale Review, 683-698.
H e r t e f e l t , Marcel d' - C o u p e z , 1964
André
La royauté sacré de l'ancien Rwanda. Tervuren, Musée Royal de l'Afrique Centrale, 520.
H e r t e f e l t , Marcel d' - T r o u w b o r s t , 1962
A. A. - S c h e r e r , J. H.
Les anciens royaumes de la zone interlacustre méridionale Rwanda, Burundi, Buha. Tervuren, Musée Royal de l'Afrique Centrale, 247 + 2 térkép.
H о f m a y г, P. W. 1925
Die Schilluk. Geschichte, Religion und Leben eines Niloten Stammes. Mödling bei Wien, Anthropos, XVI-521.
I n n e s, Gordon 1974
Sunjata: Three Mandinka Verions. London, School of Oriental and African Studies, 326.
I s h u m i , A. G. M. 1980
Jackson, 1982
324
Kiziba: The Cultural Heritage of An Old African Kingdom. Syracuse, New York, Maxwell School/Syracuse University, 103. Michael Allegories of the Wilderness. Ethics and Ambiguitiy in Kuranko Narratives. Bloomington, Indiana University Press,324.
J a n z e n, John M. - M a c G a f f e y , 1974
Wyatt
An anthology of Kongo Religion. Lawrence, Kansas, University of Kansas, 163.
J o h n s o n , John William 1980 J u ju
Yes, Virginia, There is an Epic in Africa, Research in African Literatures, 308-326.
(Sir) - U d j a b o r é.n.
(Group of Aladja)
Fashion Explosion. Warri (Nigeria), Ab Eyube Enterprises, (hanglemez)
J u n о d, H. A. 1897 Kagame,
Les chants et les contes des Ba-Ronga de la baie de Delagoa. Lausanne, G. Bridel, 327.
Alexis
1951
La poésie dynastique au Rwanda. Bruxelles, Institut Royal Colonial Belge, 240. La notion de génération appliquée a g la generation dynastique et l'histoire du Rwanda des X — X I siècles à nos jours. Bruxelles, Institut Royal Colonial Belge.
*1959
1972 Kenyatta, 1937
Un abrégé de 1'ethno-histoire du Rwanda. Butare, Editions Universitaires de Rwanda, 286. Jomo Facing Mount Kenya - the Tribal Life of the Gikuyu. London, Secker and Wartburg (francia kiadása: Au pied du mont Kenya, Paris, Maspero, 251).
К i 1 s о n, Marion 1971
Kpele Lala: Ga Religious Songs and Symbols. Cambridge, Mass., Harvard University Press, XXI-313.
1976
Royal Antelope and Spider. West African Mende Tales. Cambridge, Mass., Press of the Langdon Associates, 376.
Kritzeck,
James - L e w i s , William H. szerk.
1969
Islam in Africa. New York, Van Nostrand-Reinhold.
К о e 1 1 e, S. W. 1854
Kulik,
African Native Literature or Proverbs, Tales, Fables and Historical Fragments in the Kanuri or Bornu Language. London, Church Missionary House, XIII-434 (új kiadás: Graz, Akademische Druck- und Verlagsanstalt, 1966).
Szergej 1984
Afrikai szafárik. Uzsgorod - Budapest, Kárpáti Kiadó Gondolat, 360.
325
К u n e n e, Mazisi 1979
Emperor Shaka The Great. A Zulu Epic. London, Heinemann, 438. Anthem of the Decades. A Zulu Epic Dedicated to the Women of Africa. London, Heinemann, 312.
1981 Kyerematen,
A. A. Y.
1972 L a c r o i x ,
The Enstoolment of an Asantehene, African Arts, V. 2., 28-31, 62-63. P.
F.
1965
Poésie peule de l'Adamawa. I-II. köt., Paris, Dulliard, 377 és 268 (Classiques Africains, 3-4).
L a d i p о, Duro 1972
Qba Ко So. The King Did Not Hang. Ibadan, Institute of African Studies, 149.
Lanternari, 1972
Vittorio Gyarmatosítás és vallási szabadságmozgalmak. Budapest, Kossuth, 405;
L e i г i s, Michel 1948
La langue secrète des Dogons de Sanga (Soudan français). Paris, Institut d'Ethnologie, 530.
L e n a k e, J. M. The Poetry of К. E. Ntsane. Pretoria, 3. L. Van Schaik, 176.
1984
L e w i s , I. M. szerk. 1966
Islam in Tropical Africa. London, Oxford University Press.
L i j a d u, Moses *1896
Yoruba Mythology. Lagos.
L i n d b l o m, Gerhard 1926
Kamba Tales of Animals. Uppsala, Appelbergs Boktryckeriaktiebolag, XII-111.
1934
Kamba Tales of Supernatural Beings and Adventures. Uppsala, Appelbergs Boktryckeriaktiebolag, IV-142.
1935
Kamba Riddles, Proverbs and Songs. Uppsala, Appelbergs Boktryckeriaktiebolag, 58.
Lindfors, 1972
326
Bernth Folklore in Nigerian Literature, New York, Africana Publishing Co., 178.
L o r d , Albert В. 1960
The Singer of Tales. Cambridge, Mass., Harvard University Press, 309.
M a f e j e, Archie 1967 Marót,
The role of the bard in a contemporary African community, Journal of African Language, VI. 3., 193-223.
Károly 1940
Idiosz en koino, Egyetemes Philológiai Közlöny.
1947
Mi a közköltészet?, Ethnographia, 1947.
Meyerovitz,
Eva
*1951
The Sacred State of the Akan. London, Faber and Faber.
1952
Akan Traditions of Origin. London, Faber and Faber, 149.
1958
The Akan of Ghana. Their Ancient Beliefs. London, Faber and Faber, 164.
M u f u t a, Patrice 1969
Le chant kàsàla des Luba. Paris, Julliard, 293 (Classiques africains, 8).
N e t о, Agostinho 1980 Vérzőnk virágzunk. Válogatott versek. Ford. lóth Éva, Budapest, Európa, 120. Nevadovsky, 1983/84
Joseph Kingship Succession Rituals in Benin, African Arts, XVI. I., ; XVII. 2., 41-47, 90-91; XVII. 3., 48-57, 91-92.
N e w b u r y , David 1974 Les campagnes de Rwabugiri: chronologie et bibliographie, Cahiers d'études africaines, XIV. 1., 181-191. N k e t i a , J. H. Kwabena 1955
Funeral Dirges of the Akan People. Achimota - Exeter, Townsend and Sons, 296.
1963/A
Folk Songs of Ghana. Legon, University of Ghana, 205.
1963/B
Drumming of Akan Communities of Ghana. Legon University of Ghana - Nelson and Sons, 212.
1975
The Music of Africa. New York - London, Norton, 278.
0 g u n b a, Oyin 1971/72
- London,
Studying Traditional African Literature, Black Orpheus, II. 7., 42-49.
327
0 g u n d e, Hubert *1945 Ogunmola,
Strike and Hunger, kiadatlan. Kola
1972
The Palmwine Drindard. Ömíitf. Opera by: — after the Novel by Amos Tutuola, transcribed and translated by R. G. Armstrong, R. L. Awujoola and Val Olayemi, Ibadan, Institute of African Studies, 153.
О к a f о r, Clement 1979
Research Methodology in African Oral Literature, Okike, No. 16, 84-97.
О к p e w h o, Isidore 1977
Does the Epic Exist in Africa? Some Formal Considerations, Research in African Literatures, 171-200.
1979
The Epic in Africa. New York, Columbia University Press, 288.
1980
The Anthropologist Looks at Epic, Research in African Literatures, 429-448.
0 n g, Walter 1967
The Presence of the Word. Some Prolegomena for Cultural and Religious History. New Haven - London, Yale University Press, 360.
1977
Interfaces of the Word. Studies in the Evolution of Consciousness and Culture. Ithaca - London, Cornell University Press, 352.
Owomoyela,
Oyekan
1971 Pepper,
Folklore and Yoruba Theater, Research in African Literatures, 121-133.
Herbert
1959 P i g a f £e t t a , 1591
Anthologie de la vie africaine. Paris, Ducretat-Thomson, No. 320 С 126-128, 101 old. ismertető füzet, 3 hanglemez. Filippo de Relatione del Reame di Congo et delle Circonvicine Contrade Tratta dalli Scritti e ragionamenti di Odoardo Lopez Portoghese, Roma (új fakszimile kiadás: Lisszabon, Agència Geral das Colónias, 1 9 4 9 — 1 9 5 1 ) .
R a t t r a y , R. S. 1916
The Ashanti Proverbs (The Primitive Ethics of a Savage People). Oxford, Clarendon, 190.
R о d e g e m, F. M. 1973
328
Anthologie Rundi. Paris, A. Colin, 417 (Classiques Africains, 12).
Roger,
M.
*18283
Fables sénégalaises recueillies de l'Oulof..., Paris, Firmin-Didot Nepveu, 288.
Rothchild,
Donald - O l o r u n s o l a , Victor A.
1983
State Versus Ethnie Claims: African Policy Dilemmas. Boulder, Colorado, Westview Press, 356.
R о u с h, Jean 1981 Schapera,
Jean Rouch. Une rétrospective. Paris, Ministère des relations extérieures, 68 (katalógus). I. - F a r r i n g t o n ,
1933
B.
The Early Cape Hottentots. Cape Town, The Van Riebeeck Society, 309 (a kötetben található régi művek: Olfert Dapper: Kaffrarie, of Lant der Hottentots, 1668; W. Ten Rhyne: Schediasma de Promontorio Bonae Spei, 1686; J. G. de.Grevenbroek: Gentis Hottentotten nuneupatae descriptio, 1695).
S с h e u b, Harold 1975
The Xhosa Ntsomi. Oxford, Clarendon, 446 (Oxford Library of African Literature).
S e i t e 1, Peter 1980
See So That We May See. Performances and Interpretations of Traditional Tales from Tanzania. Bloomington, Indiana University Press, 307.
S о y i n к a, Wole 1978 Drámák. Budapest, Európa, 397. S t o l z , Benjamin A. - S h a n n o n , Richard S. szerk. 1976
Oral Literature and the Formula. Ann Arbor, The University of Michigan, 290.
Suret-Canale, 1983 Thomson,
George
1958 Trimingham, *1968
Jean
A négerkereskedelemtől a neokolonializmusig. Budapest, Kossuth, 268 (eredeti kiadás: 1980).
Aischylos és Athén. Budapest, Gondolat, 466 (eredeti kiadás: 1950). John Spencer The Influence of Islam Upon Africa. New York, Praeger.
T u r n e r , Victor W. *1957
4
Sch Schism and Continuity in an African Society: A Study of Ndembu Village Life. Manchester, Manchester University Press. 329
Van
1967
The Forest of Symbols. Aspects of Ndembu Ritual. Ithaca New York, Cornell University Press, 405.
1968
The Drums of Affliction. A Study of Religious Processes among the Ndembu of Zambia. Oxford, Clarendon, 326.
1972
II processo rituálé. Struttura e anti-struttura. Brescia, Morcelliana, 229 (eredeti kiadás: The Ritual Process. Structure and Anti-Structure, Chicago, Aldine Publishing Co., 1969).
1974
Dramas, Fields and Methapors. Symbolic Action in Human Society, Ithaca - London, Cornell University Press, 309.
1975
Revelation and Divination in Ndembu Ritual. Ithaca - London, Cornell University Press, 354.
Binsbergen, 1981
Wim M. 0.
Religious Change in Zambia. Exploratory Studies. London Boston, Kegan Paul International, 423.
V a n s i n a, Jan 1961
De la tradition orale. Essai de la méthode historique. Tervuren, Musée Royal de l'Afrique Centrale, X-169 (angol kiadása: Oral Tradition. A Study in Historical Methodology. Chicago, Aldine, 1965, bővített olasz kiadása: La tradizione orale. Saggio di metodologia storica. Roma, Officina Edizioni, 1976, Biernaczky János magyar fordítása kéziratban).
1972
La Légende du passé. Traditions orales du Burundi. Tervuren, Musée Royal de l'Afrique Centrale, IX-257.
1978
The Children of Woot. A History of the Kuba Peoples. Madison, University of Wisconsin Press, 394.
V e d d e r, H. 1923 Wa
Die Bergdama. I-II. köt. Hamburg, 199 és 131.
Kamissoko 1975
de
Krina
- Youssouf
Tata
Cisse
L'empire du Mali. Paris, Fondation SCOA, 477 (külön kötetben: Actes du colloque, 198).
W a r r e n , Dennis M. 1975
Bono Royal Regalia, African Arts, VIII. 2., 16-21.
Westermann, 1912 Whiteley, 1969
330
D. The Shilluk People: Their Language and Folklore. Berlin, D. Reimer, LXIII-312.
Wilfred Swahili. The Rise of a National Language. London, Methuen, 150.
Wilson,
Monica
*1951 1957 1959
Good Company: A Study of Nyakyusa Age Villages. London, Oxford University Press. Rituals of Kinship among the Nyakyusa. London, Oxford University Press, 278. Communal Rituals of the Nyakyusa. London, Oxford University Press, 228.
Y a i , Olabiyi Babalola 1982
Fundamental Issues of African Oral Literature, Ife Studies in African Literature and the Arts, No. 1., 4-17.
Z u m t h о г, Paul 1983
Introduction à la poésie orale. Paris, Seuil, 313.
331
TANULMÁNYOK
S A M U E L
M A R T I N
ENO
B E L I N G
A, Kamerun
A MVET KÖLTESZETI HAGYOMÁNY KÖZÉP-AFRIKÁBAN (KAMERUN, GABON, EGYENLÍTŐI GUINEA)
BEVEZETŐ A mvet rezgő húrokkal ellátott pengetős hangszer és bizonyos, hogy igen távoli múltba mutat vissza. Őse kétségkívül a zenei íj. A mvettől kapta a nevét az a népköltészeti hagyomány, amely Közép-Afrika három országában, Kamerunban, Gabonban és Egyenlítői Guineában különösen gazdag és változatos. M. L. N k o a Z e
a mvetről szóló etnomuzikológiai filmjének magyarázó
jegyzetében említést tesz egy a mvethez hasonló húros hangszernek az egyik egyiptomi sírban talált ábrázolásáról. A mvet a kameruni, gaboni, egyenlítői guineai buluk, betik és fangok földjén, tehát eredeti területén túl is elterjedt, levetve a hozzá kapcsolódó szájhagyományt. így előfordul más antropológiai, nyelvi és kulturális körzetekben is, mégpedig Nyugat-Kamerunban a bamilekéknél és a bamunoknál. De Közép-Afrika más bantu vidékein is megtaláljuk, anélkül, hogy azt a csodálatos epikus költészetet szolgálná, amely hírnevét és valódi fennköltségét már igen régen megalapozta. A legújabb időben - bár nehezen tört utat magának - a mvet a modern keresztény liturgia szakrális hangszerei között is helyet kapott.
*E tanulmány előadásként hangzott el a Folklór a mai Afrikában c. konferencián (Budapest, 1984. augusztus 28-31.). Az előadás után bemutatásra került M. L. N k o a Z e Samuel O s o m o - r ó l , a neves bulu mvet énekesről, E n o B e l i n g a legfontosabb adatközlőjérőí készített dokumentumfilmje. A tanulmány írója, a bulu származású E n o B e l i n g a (szül. 1934) a geológia professzora, a Yaoundé-i Egyetem természettudományi karának dékánja, jelentős szakmai munkák szerzője. Egyúttal nemzetközileg ismert költő és folklorista. Számos tanulmánya, könyve, hanglemeze, folklórgyűjtése látott napvilágot. A mvet költészet, e sajátosan afrikai irodalmi jelenség első számú szakértője. (B. Sz.) 332
A hagyományos történelmi és társadalmi-kulturális összefüggések vonatkozásában a régi stílusú mvet legmegbízhatóbb és leghitelesebb ismerői a már említett három államban laknák. Közép-Afrika e három országában, különösen Dél-Kamerunban és Észak-Gabonban, a szájhagyományozott mvet költészetre a legkülönbözőbb gyűjtési és tanulmányozási módszereket alkalmazták. Készítettek róla filmet, lemezt, magnetofonszalagot és kazettát, átiratot és fordítást. Az ismertetésével foglalkozó publikációk jelentősége különböző. Leggyakrabban irodalmi, etnomuzikológiai és filmművészeti munkákról van szó. A hangosfilm tulajdonképpen a mvet valamennyi megnyilvánulását visszaadja, ami korábban a merő leírás és a hangrögzítés szokásos technikái számára elérhetetlen volt. E munkák és az alkalmazott technikák változatossága ellenére a szájhagyományozott mvet költészet még kevéssé ismert. Ennek az oka kétségkívül abban rejlik, hogy erőfeszítése javát a legtöbb szerző a tanulmányozás és kutatás egyetlen irányának, a mvet kíséretében előadott hősköltészetnek szentelte. Márpedig a mvet költészet kissé gondosabb megfigyelése a szóban forgó húros hangszerhez teljes mértékben hozzákapcsolódó orális irodalom böző kategóriáinak
külön-
sokféleségét, kibontakozásukat és itt-ott bekövetkező
egymásba áramlásukat is érzékelhetővé teszi. E kategóriák: a dicsérő ének, a chantefable (énekbetétes mese), az elbeszélés, a lírai költészet és az élő szájhagyományozott hősköltemény. A mvethez kötődő összes irodalmi kategória közül, többféle szempontból is, a legjelentékenyebb műfaj a mai napig élő mvet eposz, s alighanem az is marad, mégpedig drámai jelentősége, "színpadi" jellege, koreográfiája és zenéje miatt. A hatalmas, fantasztikus képzetekre támaszkodó mitológia, legenda és történelem az élő mvet hősköltészetet olyan tények, jelenségek és események sajátos emberi színeivel díszíti fel, amelyek hosszú időszakon át jártak szájról szájra a maguk útján.
*A nyugati (angol, francia, olasz, német), sőt újabban a hazai szakirodalomban is teret hódít e fogalom. Magyarul mégis, az "írott" és "irodalom" szavak nagy közelisége miatt, "esetlen". A nép által átörökített verbális formák esetében még mindig szerencsésebb a népköltészet (régiesebben: népköltés) kifejezés - amely Ortutay értelmezésében magába foglalja a népi (prózai) elbeszélő műfajok körét is. (B. Sz.) * * E n o B e l i n g a következetesen kategóriát (catégorie) említ, jóllehet ezen általában műfajt (genre) ért. (B. Sz.) 333
I. A SZÁJHAGYOMÁNYOZOTT MVET KÖLTÉSZET ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI Az itt tanulmányozásra kerülő, világosan megkülönböztetett irodalmi kategóriák egyetlen hangszerre, a mvetre támaszkodva fejlődtek ki. S a hasonló esztétikai hagyományok is ezeket az irodalmi kategóriákat gazdagították. Az eredet és a gyakorlat közössége lehetővé teszi számunkra, hogy megvizsgáljuk mindazt, amiről úgy tűnik, hogy a hangszer származási területén - a három közép-afrikai országban - nagy általánosságban valóban jellemzi a szájhagyományozott mvet költészetet.
1. A mvet elterjedési területe A szóban forgó három államon belül ide kell sorolnunk: - Kamerun déli részét, ahol - a Sanaga- és a Ntem-folyó között - a buluk, a ntumuk, a fangok és a betik laknak, - Gabon északi vidékét; itt fang eredetű közösségek etnikumai élnek, végül - Egyenlítői Guineát illetően ugyancsak fang eredetű és kultúrájú etnikai csoportokat. E hatalmas terület alapvető kulturális és antropológiai jellemzői a nyelvi egység és a néprajzi összetartozás. Ez alkotja az itt tanulmányozásra kerülő irodalmi kategóriák bölcsőjét.
2. A mvet nevű hangszer A bevezetőben felsorolt öt irodalmi kategóriát a mvet zenei kísérete mellett adják elő. E hangszer alkotórészei: - egy növényi eredetű nyél (vezető borda, kevéssé ívelt, pálma vagy rafiapálma fájából. Hossza: 1,175 és 1,200 milliméter között), - egy nyereg négy rovátkával, a húrok feszességéhez és tartásához. A nyereg 8 - 1 2 cm magas, a nyélre helyezve, a húrok szimmetrikus elosztását biztosítja, vagyis a nyereg nem a nyél közepén helyezkedik el, - négy növényi eredetű húr (amennyiben magából a nyélből kihúzott rostról van szó) vagy - a növényi eredetű nyéltől függetlenül - fémhúrok. A nyereg mindegyik húrt két részre osztja, hogy ilyen módon két-két különböző magasságú hang képzésére legyen mód. Ekként a négy húr nyolc hangot képez, - nyolc támgyűrű, rotángpálmából, a nyél mindkét felén négy. A gyűrűk a nyélbe mélyednek, és a húrok feszességének a szabályozására valók, vagyis 334
arra, hogy a mvetet a beszélt nyelvben rejlő énekelt "hangvilla" szerint felhangolják, - hangerősítő rendszer, amely a nyélre helyezett csonka (fél) tökedényekből áll, a nyereggel szemben levő oldalon. A tökedények száma egy é s három között váltakozik, d e némelykor háromnál is több. A mvet* hangszeren játszó zenészt bolu nyelven úgy nevezik: mbômômvet.** Tágabb értelemben a mbômômvet azt a költőt vagy énekest is jelenti, aki ezzel a hangszerrel kíséri magát. Az itt következő ábrák és sémák - a helyes hangszeres játékot szem e lőtt tartva - a mvet leírását, húrjai hangolásának alapelvét é s eszközét mutatják b e . A példákat Bulu Daniel Osômô Meva'a mbômômvet tanításaiból é s gyakorlatából vettem át, aki a dél-kameruni Dja-et-Lobo közigazgatási területről, 'Nkolafendek' falvából származik. 1.. ábra. A mvet húrozata
A rezgő húroknak m e g f e l e l ő hangok
Rezgő húrok
*Az adott nyelv szerint úgy is mondják mver - fang nyelven, mved - a beti nyelveken. **Az adott nyelv szerint úgy i s mondják mbőmomver: fang nyelven, mbômômvsd: a beti nyelveken. 335
Az l-es ábrának megfelelően a mvetre vonatkozó, általunk használt szakkifejezések a következők: bulu nyelven Ekat
magyarul
Mbem vagy nsan
rezgő húr
1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
a mélyesztett gyűrűk és a rezgő húrok sorszáma
Cl C5 al a5
-
Ekpwas
tökedény
ca
XXX
Esuka'a
a tökedények rögzítő vánkosa
esd
Engo Oyen
nyereg
ch^N
nyél
nPOP
Mbomomvet
a mvet költő
Mbonnôm
magas húrozat. Nota bene jobbkezes hangszerjátékos esetén ezt a húrozatot jobbfelé helyezzük el, balkezes esetén balfelé
C2, CA, C6 és C8 legyen: re, dó ti, szó
Mbongal
mély húrozat. Nota bene jobbkezes hangszerjátékos esetén ezt a húrozatot balfelé helyezzük el, balkezes esetén jobbfelé
Cl, C3, C5 és C7 legyen: ti, la szó, re
a = anneau
mélyesztett gyűrű
gyuru
С = corde = húr XXX
szimbólum
ca = calebasse = tökedény.
a* C XX
C2 C6 a2 a6
-
C3 C7 a3 a7
-
C4 C8 a4 a8
ü es = coussinet = vánkos ûû ch = chevalet = nyereg EDO m = manche = nyél
A mvet felhangolásakor a következőképpen kell eljárni: A ) Alapelv: beszélt nyelven alapuló szájhagyományozott szöveg szolgál "hangvilla"-ként hol egy, hol több húr felhangolásához. B) A Cl és a C2 húr felhangolása (a 2. ábra szerint): - Az alapul szolgáló szöveg, illetőleg "hangvilla"! - a mbômômvet bulu nyelven, a beszélt nyelv megszokott hangján a következő orális szöveget mondja: "Asumben nden nkele ndôn" (egy szépasszony arca nem illik a paprikához), ami azt jelenti: amikor egy asszonyt testi fenyítékkel büntetünk, nem jó paprikát tenni a szemére. - Ha a Cl-es és a C2-es rezgő húrok előidézik e közmondás beszélt szövegének ritmikai és tonális utánzatát, akkor a Cl-es és a C2-es húr hangolása kifogástalan. 336
2. ábra. Miképp hangoljuk fel a Cl-es é s C2-es húrt
A Cl és C2-es
3 E
hú с j á t é k a
nben
nde
nke
_ le
C ) A Cl és C2, C 3 és C4, C5, C6 é s C8-as húr felhangolása (a 3. ábra szerint): - A fentebb alkalmazott alapelvet követve addig igazgatjuk az említett húrokat, míg elő nem idézhető velük a következő párbeszéd hangzásbeli utánzata: Szöveg
- W'aso vé? W'ake vé?
vagy "hang-
(Honnan jössz? Hová mész?) - M'ake yene mbôm angon é!
villa"
(Megyek megnézni a mvet költőmuzsikust!)
D) A C7-es húr felhangolása (a 4. ábra szerint): - A C7-es húrt addig pengetjük, míg meg nem halljuk a C2-es húr hangjának az alsó oktávját. A C7-es húr hangja a C2-esre rezonálva szólal meg. Amikor egy húr hangját szabályozzuk, a helyes feszítést úgy érjük el, hogy a megfelelő gyűrűt a mvet nyelén, a vájatban elfordítjuk.
3. A mvet muzsikus öltözéke A mvet költő rendesen különleges öltézéket vesz magára, ami a következőkből tevődik össze: madártollfejdísz (tukán vagy turako tollából), k ö peny állati bőrből (macskafajtáéból), szoknya, vert (kidolgozott) fakéregből (obom fáéból). Manapság e z már szőtt kötény; kauri és/vagy gyöngy nyaklánc, vállra akasztott maszkok, egy gyűrű alakú csengő, csörgők. 337
3. ábra. Miképp hangoljuk fel a Cl és C2, C3 és C4, C5, C6 é s C8-as húrt Cl és C2-es húr
C3 és C4-es húr
és/vagy C8
és/vagy C8-as húr
és/vagy Cl
teil W a
W'a
_ so
so
ve?
W'a
ve'
?
s _ ke
W'a
vé
ke
? M ' a
ve
?
ke
M'a
-
y e _ n e
ke
ye
m bőm
— ne
N
@ — a
mbôm ^
ngon
a
—
e
n g o n ' ^ ^ e
!
4. ábra. Miképp hangoljuk fel a C7-es húrt
A C7-es húr a C2-esének az a l s ó o k t á v j a . Utóbbi hangjót a 2. és 3. ábra s z e r i n t mér megkaptuk
4. A mvet némajátéka és koreográfiája Elbeszélését a mvet költő eltáncolja é s némajátékkal kíséri. A mvet koreográfiája igen élénk. Ösztönzést é s mintákat a hagyományosan elterjedt táncok kimeríthetetlen kincsestárából merít. Kizárólag a film képes kifejező módon és megbízhatóan elénk tárni a mvet némajátékait és táncait.
338
5. A mvet elbeszélésének hossza A mvet orális irodalom: költői prózában vagy ritmikus verssorokban és strófákban nyilvánul meg. A legrövidebb szövegek (tíztől százig terjedő verssorok vagy strófák): a családfák, a dicsőítő versek, a mesék és az állatmesék. Csupán a mvet orális hősköltemény éri el vagy haladja túl számottevően az ezer ritmikus verssort és/vagy strófát. Példaképp megemlítjük Bulu Daniel Osomo Meva'a mbômômvet mvet-hőskölteményeit, melyek terjedelme 1653 és 4805 verssor és/vagy strófa között mozog, sőt olykor még hosszabb. Ezeknek az elbeszéléseknek a hossza viszonylagos, li. részben a költő epikai tehetségétől, részben pedig a hallgatóságnak az elbeszélés iránt kimutatott elismerésétől függ.
II. A DICSÉRŐ ÉNEK ÉS A MVET KÖLTŐ Az orális irodalmi "szövegek" kizárólag arra törekednek, hogy egy vagy több híres személyiséget dicsérjenek, magasztaljanak vagy róluk ünnepélyesen megemlékezzenek. Antropológiai és kulturális határain kívül, nevezetesen Nyugat-Kamerun hagyományos bamiléké és bamun főnökségeiben a mvetet a dicsérő énekek szolgálatába állították. íme egy példa. 1957. július 27-én Foumban palotájában Michel
Hou dry
rögzítette Bamun Mbenmounye herceglány, N j o y a szultán lánya hangját. A feljegyzett példa, egy dicsérő ének, a ndangié tánc részét képezi. A herceglány, akit egy mvet, két szanza és két csörgő kísért, apja,
Njoya
szultán (1896-1933) nagyságáról énekelt. Szülőföldjén, Dél-Kameruntól Gabonig, keresztül Egyenlítői Guineán, a mvet énekes, ritmusaival és dalaival olyan dicsérő énekeket kísér, amelyeket saját magához intéz.
III. A CHANTEFABLE ÉS A MVET A chantefable (énekbetétes mese) a népköltés jól elkülöníthető kategóriája. Olyan mesék vagy állatmesék elbeszélései tartoznak ide, amelyeket dalok szakítanak meg, hangszerkísérettel vagy anélkül. Ha hangszert használnak hozzá, az Dél-Kamerunban, a Sanaga bal partja és a Nyong-folyam között elterülő egész beti földön kizárólag a mvet. 339
\
A legismertebb mvet chantefable-ok példái: 1. Nden-Bobo, a szövőpók. Gyűjtötte, átírta és fordította: Gaspard Towo-Atangana
(1968).
2. Mesi me Kodo Endon története. Gyűjtötte: Tobie A t a n g a n a akinek halála után publikálta: Théodore T s a l a
abbé,
abbé (1961).
E két mvettel kísért chantefable tartalmaz ugyan epikus elemeket, mégsem nevezhetők orális hőskölteménynek. Nden-Bodo, a vakmerő szövőpók Istent vádolja az emberi betegségek és a halál keletkezése miatt. Mesi me Kodo Endon története két ellenséges társadalomról szól, az állatokéról, amelyet a csimpánzok legfelső főnöke kormányoz, és az emberekéről, amely Ndana, az emberek legfőbb főnökének hatalma alatt áll.
IV. A KRÓNIKA, AZ ELBESZÉLÉS, A SZATÍRA ÉS A M V E T A mvet hagyományos orális irodalomban a szájhagyományozott
"szövegek"
számos példájára lelünk, s ezek: a krónika, az elbeszélés és a szatíra műfajához tartoznak. Az említett szövegek leggyakrabban egy vagy több különböző tényből, eseményből merítenek ösztönzést. Előadásuk többnyire énekléssel, némajátékkal, zenei kísérettel és sztereotip kifejezési formák használatával jár együtt. 1. Kezdő kifejezési forma, a különféle tények közlésére: - "Vew'ayeme na!" (Amint Önök is tudják!) - "Anga bo na" (Az történt, h o g y ) - "Metame mia kat jam" (Bátorkodom Önöknek elmesélni a ... történetét) - "Ndeme nga bo na" (Akkor azt tettem) 2. Záró kifejezési forma, az elbeszélések végének jelzése céljából: - "Ко na!" (És így történt!) - "Abo fo'o nala!" (Csakugyan így történt!) - "Abimte nde m'ayem" (Ez hát mindaz, amit erről a történetről tudok) A fentebb példaként bemutatottakhoz hasonló vagy azokkal egyenértékű bevezető és záró formulák széles tárháza ismeretes. A mvet orális irodalmi hagyomány rendelkezésre álló, jellemző dokumentumai közül idézhető:
340
1. Atangana Enyege (mved): gyűjtötte és ewondo nyelven közzétette M. Messi
(Saint-Paul, Yaoundé).
2. Owona Bomba (mved): gyűjtötte és ewondo nyelven közzétette M. si
Mes-
(Saint-Paul, Yaoundé). 3. Nlan Mved Atan Enege: gyűjtötte Tobias A t a n g a-n a abbé, franciára
fordította
Tsala
abbé (in ABBIA: n ° s 34-37., 215-231. old., 1980. júni-
us, Yaoundé). A különféle tények és események közül a hajdani gyarmati kameruni elnyomás bemutatásából merítve ösztönzést, Yakob E d o z e g e d e
mbSmômvet mesél-
te el, mvet kísérettel, Atangana Enyege (vagy E n e g e ) történetét (lásd a fentebbi 1. példát). Edozegede mvet zenész e története 315 ritmikus verssorból áll, s T s a l a
abbé fordította franciára. Ez a történet nem orális hősköl-
temény, de igen jó illusztrációja az olyan orális irodalmi kategóriának, amely különös módon egyszerre tartozik a krónikához, az elbeszéléshez és a szatírához. íme két kivonat belőle: 1. Atan Enege elbeszélésének a kezdete: 1.
Bátorkodom elmesélni Atan Enege történetét, Milyen gyalázatos ügy ez! Ha én, akit itt látsz, elmondok neked valamit, Nem azért mondom el, mert azt másoknak mondták.
5.
Én, Jakab, a mvelék gyermeke, Ebila Aboa fia, így szólok: bátorkodom elmesélni Atan Enege történetét. Amikor elbeszélni hallottam Atan Enege történetét, A városba utaztam, Hogy jobban tájékozódjam erről az ügyről.
10.
Azért, hogy tiszta képet alkossak róla a fejemben. 2. Atan Enege elbeszélésének a vége:
314.
Fivéreim, bocsássatok meg,
315.
íme ez mind, amit Atan Enegéről tudok. (Gyűjtötte: T.
Atangana,
franciára fordította: T.
Tsala)
341
Az Atan Enegéről szóló elbeszélés az annak idején Franciaország közigazgatási hatalma alá tartozó Kelet-Kamerun gyarmati időszakából származó krónika, mely a mvelék törzse függetlenségének elnyomásáról szól. A mvelék DélKamerunban elszánt akarattal szembeszálltak a francia igazgatással. íme amit erről többek között olvashatunk (90-93. verssor): "Mennyire mások a franciák, mint a németek! Épp munkából érkezem, még le se pihentem, És a kapitány behívója máris itt talál." Történetünk voltaképpen tudósítás, amely elejétől a végéig Edozegede mbômômvet városba tett utazásáról szól. S ez a város: Yaoundé, Kamerun Egyesült Köztársaság jelenlegi fővárosa. Az elbeszélés ugyanakkor a gyarmati hatalom túlkapásainak a véres szatírája. E kategória elbeszéléseinek a legnagyobb része mint a modern idők mvetjeinek úti beszámolója vagy tudósítása ölt formát.
V. A MVET ORÁLIS HŐSKÖLTEMÉNY Az itt tanulmányozott valamennyi irodalmi kategória közül a mai napig kiemelkedően a legfontosabb: a mvet orális hősköltemény, s úgy tűnik, hogy még sokáig az is marad. Eredete, természete, alaktana, szerkezete és jelentősége révén félreismerhetetlenül megkülönböztethető a mvet hangszerrel társuló minden másfajta daltól vagy elbeszéléstől. Eredetét a hősköltemény abból az alkotó összekapcsolódásból meríti, mely az ősi földműves közösség és a kezdeti idők mvet epikus költője között létrejött. Mint a világ legtöbb orális hőskölteménye, a mvethez kapcsolódó epikus művek is a biztonság hiányával jellemezhető körülmények és feltételek között láttak napvilágot; éspedig a természeti és politikai biztonság hiánya közepette; szorosabban vagy lazábban a nagy történelmi vándorlásokhoz kapcsolódó korszakban. De egy közösség egésze sohasem határozza el hirtelen, hogy megalkotja az első orális hőskölteményt. Ehhez kivételes képességű, ihletett alkotó kell, aki képes rá, hogy osztozzon a többiekkel a közösségi ellenállás nemes érzelmében. A mvet antropológiai és kulturális környezetében a hagyomány szerint, bizonyos tradicionális legendák esetében, a mvet első epikus költője:
Oyono
legendák szerint viszont:
Ada
Bitóm
Ngono
volt. Más hagyományokból eredő
B i z o ' o . A mvet hagyományokban néhány
"első költő" neve még emlékezetben maradt. Ilyenek: 342
Angoname,
aki alig-
hanem asszony volt, és A k u r u (Z a m b e vagy Z a m b a ;
Z a m e
(vagy vagy
Akutu)
Z a m b e . Utóbbit isten
Z a m a) egyik fiának tekintették.
Amint a mvet orális hősköltemény - első verziójától kezdve a mai napig, térben és időben - továbbterjedt, különféle változatai alakultak ki. Helytálló tehát, ha élő hőskölteménynek tekintjük. René L o u i s
tollából való az élő hősköltemény következő definíciója:
"Forrását az élő hősköltemény valamely embercsoport kollektív felindulásából meríti. Miután művét alkotója a közösségben elterjesztette, a hősköltemény rövidebb-hosszabb ideig továbbél, belemerülve a megújulás örök körforgásába, ami nem más, mint a szájhagyomány." A több mint tizenhét év óta folytatott megfigyelés, kutatás és tanulmányozás rávezetett bennünket arra, hogy megértsük: a mvet orális hősköltemény első primitív kísérlete ősi időkben jött létre, amikor az orális irodalom olyan további kategóriái is megszülettek, mint a világ keletkezéséről szóló genealógia, a dicsérő ének, a siralmas ének és a háborús elbeszélés. A mvet orális hősköltemény ténylegesen az ekan-ok isteni fajának nagyszerű cselekedeteit és hőstetteit mondja el ama híres harcok során, amelyeket valamikor Oku halandó embereivel szemben vívtak meg. Oku és emberei elsősorban arra törekedtek, hogy elragadják az Ekan hősök halhatatlanságának a titkát, akik Kare-Mebegéből szálltak alá. Maga Oku az istenek leszármazottja volt. Ennek az epikus műfajnak a hősei ilyenformán: istenek, félistenek, varázslók és emberek. Formája és mélyreható jelentése által a mvet orális hősköltemény különbözik ugyan a világ más nagy hőskölteményeitől, alapvetően mégis osztozik azok természetében. Ami azt jelenti, hogy hőskölteményünk - amelynek főszereplője, a főnök vagy uralkodó Akoma Mba - egy nagyon régi hősi örökség keletkezésekor jött létre, és egy nagy emberi közösséghez, a Gabonban, Kamerunban és Egyenlítői Guineában élő fangok, buluk és betikhez tartozik. Akoma Mba, kétségkívül összehasonlítható az asszír eposz Gilgamesével, Attilával, akiről i. sz. 448-ban Priszkosz Rhetor, a bizánci követség tagja előtt dicsérő énekeket énekeltek, Saullal és Jonathással, akik Dávid szerint "gyorsabbak, mint a sas" és "erősebbek, mint az oroszlán". Más szavakkal ez annyit jelent, hogy a népek saját hősi örökségüket hőskölteményekké alakították át. A mvet orális hősköltemény magába foglal drámai részében hősi harci elbeszéléseket, némajátékokat és táncokat; elbeszélő struktúrájában pedig énekeket, sztereotip kifejezési formákat, családfákat, rögtönzött és szabadon értelmezett részeket. 343
A mvet epikus költő, közössége szószólójának minőségében, arra törekszik, hogy akik művét meghallgatják, azokban megsokszorozódva lángoljon föl a csodálat, a megdöbbenés, a harag és a szánalom. És a tradíció szerint a mbSmomvetnek előírhatják, hogy a mvet hagyományos szövegekből egyes meghatározott részeket adjon elő. Például Ekan halhatatlanjainak győzelmét Oku halandói fölött; az ősök elsőségét
az élők fölött; vagy az ekanok király-
ságának megválasztását és felsőbbrendűségét minden más államforma fölött. Ebből viszont megállapítható, hogy az epikai ösztönzés hatására létrejött mvet orális hőskölteményben, párhuzamosan vagy másodlagosan, más ösztönzések és stílusok is megnyilvánulnak, s ezek adott esetben lehetnek líraiak, tragikusak, didaktikusak, szatirikusok, szónokiak, regényszerűek vagy színpadiasak.
ÖSSZEFOGLALÁS A Közép-Afrika három országában, Kamerunban, Gabonban és Egyenlítői Guineában élő szájhagyományozott mvet költészet valójában több különféle nagy terjedelmű, rövidebb és kis terjedelmű - népköltészeti műfajt, illetőleg hagyományozási folyamatot foglal magába. A mvet orális hősköltemény azt az irodalmi kategóriát és hagyományozási folyamatot képviseli, amelynek egységes megnyilvánulása teljes értékű drámát eredményez, és amelynek forrása az illetékes beavatottak, a mbômômvetek által őrzött szájhagyomány. Másként fordítva a szót; nincs mvet orális hősköltemény mvet költő és muzsikus nélkül. Nem mondhatjuk el viszont ugyanezt a rövidebb vagy egészen kis terjedelmű műfajok és hagyományozási folyamatok esetében. A bölcsődalok, a lírikus költemények, a dicsérő énekek, a chantefable-ok, az elbeszélések és a szatirikus történetek kapcsán a mvet hangszer használata ugyanis esetleges. Hadd jegyezzük meg végül: ismertetésünk céljának azt tekintjük, hogy útbaigazítást nyújtson az érdeklődők számára a mvet szájhagyományozott költészet tanulmányozásához mind a diakrónia, mind a szinkrónia síkján. (Fordította: Biernaczky János)
344
IRODALOM
A g o u m e A m b a d i a n g , 0.: L'organisation militaire dans l'épopée orale du Mvet Yaoundé, L'Université, 1979. (Mémoire. Maîtrise. Faculté des Lettres et Sciences Humaines.) A k p o n a A b i o y e , P.: Le portrait des héros dans les épopées orales du Mvet Yaoundé, l'Université, 1979. (Mémoire. Maîtrise. Faculté des Lettres et Sciences Humaines.) A w o n a, S.: "La guerre d'Akoma Mba contre Abo Nama. Epopée du Mvet", in ABBIA, 1965, juill.-août, n 9-10, pp. 180-214. B a r a t t e - E n o B e l i n g a , Th. et E n o B e l i n g a , S. M. : La musique traditonnelle de l'Afrique Noire, Cameroun, N 9, 1980. В e b e y, F.: Musique d'Afrique noire. Paris, Horizons de France, 1969. B o w r a , Sir C. M.: "L'épopée orale", 132, pp. 18-41.
La Table Ronde,
Paris, 1958, n°
D a n i n o s , G.: Le Mvet de TSIRA NDONG ND0UT0UME ou l'épopée du coeur humain, in Lettres et Cultures de Langue française, n 1/1984, pp. 17-22. 1984. Echegaray:
Primitive Epic Poetry, in Spain Guinea, 1955.
Eno
B e l i n g a , S. M.: Littérature et musique populaire en Afrique noire. Paris, Cujas, 1965.
Eno
B e l i n g a , S. M.: "La Musique traditonnelle d'Afrique noire". Communication au Premier Festival des Arts Nègres à Dakar en 1966.
Eno
B e l i n g a , S. M.: "La Chantefable: un genre musico-littéraire". Communication au XVIIIème Congrès International de Musicologie (I.F.M.C., Accra, juillet-août, 1966).
Eno
B e l i n g a , S. M.: "Introduction a l'étude des chantefables du Cameroun", in ABBIA, Yaoundé, 1967, n° 17-18.
Eno
B e l i n g a , S. M.: "La Musique traditionnelle de l'Afrique occidentale: genres, styles et influences", Communication à la réunion sur les "Traditions musicales d'Afrique" organisé par 1'UNESCO, a Yaoundé (Cameroun) du 23 au 27 février 1970.
Eno
B e l i n g a , S. M.: Découverte des chantefables Beti, Bulu et Fang du Cameroun. - Paris, Klincksieck, 1970.
Eno
B e l i n g a , S. M.: L'Epopée Camerounaise, Mvet: Moneblum ou l'Homme Bleu. - Yaoundé, CEPER, 1978.
Eno
B e l i n g a , S. M.: L'Esthétique littéraire de l'épopée orale du Mvet. Cours polycopié. - Yaoundé, Université de Yaoundé - FLSH, 1978.
5
345
Eno
B e i i n g a , S. M.: Livret du Mvet: pour une lecture théâtrale d'un Mvet Bulu de D. Osomo Mva'a. Cours polycopié. - Yaoundé, Université de Yaoundé, 1978.
Eno
B e l i n g a , S. M.: Comprendre la littérature orale africaine. - Paris, éd. Saint-Paul, 1978.
Eno
B e l i n g a , S. M.: L'Epopée Camerounaise, le Mvet. Cours polycopié. Yaoundé, Université de Yaoundé - FLSH, 1978 et in ABBIA, 1979, n s 34-37, pp. 177-213.
Eno
B e l i n g a , S. M. et al.: - La musique dans la vie. - Paris, OCORA, 1967. - La musique africaine, in LA REVUE MUSICALE, Paris, UNESCO, 1972 (double numéro). - Poésies orales. - Paris, éd. Saint-Paul, 1978. - "Caractéristiques linguistiques du Bulu utilisé dans l'épopée orale du Mvet" Journal des Africanistes, 1979, pp. 121-132.
K e s t e l o o t , L.: L'Epopée traditionnelle. - Paris, F. Nathan, 1971. L a b a t u t , S. et R.: Epopées africaines. - Yaoundé, Bureau des recherches pédagogiques et des programmes du Ministère de l'Education Nationale. L o u i s . R.: "Qu'est-ce que l'Epopée vivante?" La Table Ronde, Paris, 1958, n ° 132, pp. 9-17. M a r f u r t , L.: Musik in Afrika. - München, Nymphenburger Verlagshandlung GmbH, 1957. M e s s i , M.: Mved, Atana Enyege. - Yaoundé, Imp. Saint-Paul. M e s s i , M.: Mved, Owona-Bomba. - Yaoundé, Imp. Saint-Paul. N d o n g N d o u t o u m e , dit aine, 1970.
T s i r a : - Le Mvet. - Paris, Présence Afric-
N d o u m a E l o u n g o u , N.: Mesi me Kodo Endon. - Yaoundé, l'Université, 1976. (Mémoire. D.E.S. Faculté des Lettres et Sciences Humaines.) P e p p e r , H.: Un Mvet de Zwè Nguema. - Paris, A. Colin, 1972. S c h a e f f n e r , A.: L'origine des instruments de musique. Introduction ethnologique à l'histoire de la musique instrumentale. - Paris, Payot, 1936. T о u z a n, F.: "L'enfant dans le Mvet", Recherche Pédagogique et Culturelle 1979, nov.-déc., n° 44, pp. 113-115, Paris. T o w o - A t a n g a n a , G.: Le Mvet, genre majeur de la littérature orale des populations pahouines (Bulu, Beti, Fang, Ntumu), in ABBIA, 1965, n s 9-10.
346
Towo-Atangana, 1966, 26-1.
G. et G.: "Nden-Bobo, l'araignée toilière", Africa,
T s a 1 a, Th.: "Minlan mi mved, chants lyriques recueillis par l'Abbé Tobie Tsala Atangana" Recherches et Etudes Camerounaises, Yaoundé, 1960, 2 et 1961, 2. Z e , L. dit N к о a z e, Moïse Lecourt: Le Mvet, un film camerounais. Une nouvelle perspective de rencherche du film scientifique, n° 002 (Edité par l'auteur).
5*
347
E СSE0Y
CSABA
HAGYOMÁNYOS KULTÚRA A MAI FEKETE-AFRIKÁBAN
Nagyon nehéz, csaknem reménytelen feladatra vállalkozik, aki a sokféle, eltérő arculatú - a társadalmi, a gazdasági fejlődés különböző szintjein álló - fekete-afrikai társadalmak kultúráját, annak mai képét és szerepét egységben próbálja szemlélni. A külvilág hatásaitól látszólag érintetlen kultúrákat kialakító hódítás előtti időszak, majd az ezt követően lezajlott fejlődés: a gyarmati idők, a függetlenségi háborúk és mozgalmak s végül a felszabadulás utáni átalakulás mindössze néhány évtized, történetileg tehát igen rövid szakasz sűrített eredménye. Hajlamossá válhatunk arra - ami alól maguk az afrikaiak sem kivételek -, hogy a jelenlegi állapot vizsgálatából olyan tudományos következtetéseket vonjunk le, amelyek elfogadása jószerével csak öncsalásnak bizonyulhat, miután helytálló következtetésekhez sem elegendő tárgyi ismerettel, sem szükséges időbeli távlattal nem rendelkezünk. S ezt elméletek sokasága aligha pótolja, noha belőlük jó néhány született a negyvenes évek óta. Ez az írás ilyenformán nem vállalkozik egyébre, mint hogy a fekete-afrikai népek kultúráinak változásaiban - azt főként az etnológia szemszögéből megfigyelve - rámutasson a közelmúlt néhány olyan fejleményére, amelyek szerepet játszhatnak a kontinens Szaharától délre eső területének jövendő fejlődésében. Az etnológia a "hagyományos" kultúrán általában a néprajzi módszerekkel megismerhető, s az európai hatásoktól még mentes XIX-XX. századi "törzsi" műveltséget érti, és ezt jobbára állandónak vagy legalábbis nagyon tartósnak tekinti. Ez a megközelítés azonban csak lényeges megszorításokkal fogadható el, minthogy részben túlságosan kevés ismeretanyag áll rendelkezésünkre arról, milyen belső változások folytak le egy-egy etnikum kultúrájában, másrészt nem hagyhatjuk figyelmen kívül az északról és keletről egy évezrede a kontinens belseje felé hatoló arab-moszlim hatás, majd a XVI. 348
századtól minden irányból meginduló európai-keresztény kulturális befolyás tényét. Ennek ellenére az etnológia számára - és ebben az írásban a magunk számára is - a "hagyományos" kultúrát közvetlenül a gyarmatosítás előtti időszak "törzsi" műveltsége jelenti. Ezt fogadja el az afrikai értelmiség nagyobb része is, bár vélekedésükre mindinkább jellemzővé vált az ún. "európai értékek" óvatos kezelése. Teljes elutasításuk persze rendkívül nehézzé tenné számukra a XX. század viharos gyorsasággal "európaiasodó" afrikai világába való beilleszkedést. Elfogadásukat viszont nagymértékben akadályozza, hogy a szóban forgó értékeknek szinte semmi közük a "hagyományos" afrikai valósághoz. A kihívások elől az "afrikaiságba" visszavonuló afrikai értelmiségiek számára manapság nem követendő példa a túlságosan gyorsan fejlődő, a "szakadék felé rohanó" Európa, az ún. "első világ" - beleértve ebbe a "szupereurópai Észak-Amerikát" is. Ehelyett, az "afrikai értékek" végletes túlbecsülésétől, a "kolonializmus által előidézett kollektív nárcizmustól" hajtva, egyre több afrikai néprajzos, szokáskutató és szokásszakértő igyekszik "filozófiát" (etnofilozófiát) formálni mitológiából, miszticizmusból, újabban fajiságból és elmaradottságból is, mindezt mintegy szembeállítva a gazdasági-politikai terjeszkedése következtében agresszívnek ítélt "europid" kultúrával. Az európai gyarmatosítás által végrehajtott "kulturális megszállás" Afrikában csaknem kizárólag a part menti területekre, valamint egy-egy nagyobb kulcsfontosságú városra szorítkozott, és gyakorlatilag még az 1960-as években is az volt tapasztalható, hogy az afrikai városi lakosság döntő többsége mentes maradt a gyarmati hatalmak kulturális befolyásától. A függetlenségi mozgalmak során és még inkább a harcok idején a mesterséges határok között kialakított kérdéses államokban, a köznép körében, az etnikai hovatartozástól függetlenül, kétségkívül a hagyományos kultúrához való ragaszkodás vált a "nemzeti" ellenállás egyik félreismerhetetlenül megmutatkozó fajtájává. Ennek folyamán a gyarmati uralmi rend közvetett formáinak alkalmazása következtében fennmaradt, túlélő régi tradicionális előkelők - státuszuk, azaz címeik, kiváltságaik, presztízsük fenntartása érdekében valóságos hittérítőivé váltak a hagyományoknak. Mellettük csak a nagyon szűk réteget képező, jelentékeny szerephez nem jutó - az Afrikán kívüli szakirodalomban azonban gyakran túlbecsült szerepet játszó - kisburzsoázia érezte magát talajtalannak a hagyományos közegben. Az említett "nemzeti" ellenállás eredménye volt a neofolklorizmussal,
romantikus-szentimentális
nosztalgiákkal fűszerezett "kulturális reneszánsz", amelynek jelentősebb
349
értelmiségi képviselői a függetlenség elnyerését követő években javarészt eltávoztak Afrikából, és művészeik munkáját főleg európai vagy amerikai keltezéssel ismerte meg a világ, legkevésbé azonban Afrika. Hozzátehető ehhez, hogy a fekete-afrikai társadalmak és kultúrák fiktív egészét az európai eredetű kultúrával szemben álló értelmiségi mozgalmak - pl. a pánafrikanizmus, a négritude vagy újabban a "gyökerek felfedezése" - mind Afrikán kívül (az Egyesült Államokban, a nyugat-indiai szigetvilágon vagy Párizsban) keletkeztek, és Afrikában ma is csak meglehetősen szűk körben éreztetik hatásukat, mivel ezek az eszmék a döntő többséget kitevő vidéki lakossághoz el sem jutnak. Az etnológusok és az etnológiai irányú tájékoztatást nyújtó újságírók szerte a világon egyre azt ismétlik, hogy a gyarmatosítás elpusztította a hagyományos kultúrát Afrikában. És ezzel jobbára a művészetre céloznak. Tény, hogy a törzsi és az udvari művészet egyik szembetűnő ága, a plasztika, Afrika-szerte a kolonizáció áldozatául esett. Részben azáltal, hogy a gyarmati uralom sokszor erőszakosan is megfosztotta az egyes társadalmakat a hagyományos állami meg törzsi rítusok és szertartások külsőségeitől s az ott szerepet játszó eszközöktől. Tevékenységükkel a hittérítők pedig megkezdték a törzsi vallások erőszakos átformálását. (A keresztény papok gyakran olyan módszerektől sem riadtak vissza, hogy például a két Kongó területén, az összegyűlt helybeli lakosok szeme láttára - és a természetfeletti erők részéről szemmel láthatóan büntetlenül - tömegesen égessék el a maszkokat-szobrokat, így ásva alá a törzsi ideológiát.) Utóbb, ezzel részben párhuzamosan, az afrikai társadalmak törzsi zártságának megbontása, a világ tömegkommunikációs vérkeringésébe való bekapcsolásuk hatására következett be a hagyományos afrikai kultúrák pusztulása. Viszont az így kialakult történeti helyzetben, a függetlenség elnyerése után meggyorsuló "modernizálódás" hozta magával azt, hogy a hagyományos körülmények között szakrális-rituális funkció részét képező képzőművészetet turisztikai tömegcikktermelés váltotta fel. Ugyanakkor a valódi hagyományos művészetben támadt csaknem két nemzedéknyi hiátus teremtett hivatkozási alapot ahhoz, hogy a mai afrikai kormányok és értelmiségiek a kontinens kulturális kirablásával vádolják a világ múzeumait és műgyűjtőit, megteremtve így a műkincsek terén is a "visszaadni vagy megtartani" jól ismert, és egyelőre feloldhatatlan dilemmáját. A "hagyományos kultúra" azonban jóval több mind a képzőművészetnél, mind a rohamosan pusztuló afrikai zenénél, mely utóbbit a hagyományos rítu-
350
sok eltűnése, illetőleg a behatoló keresztény egyházi zene, a moszlim könynyűzene és a tranzisztoros rádió nyújtotta modern tánczene szorít ki. A "hagyományos kultúra" eredetileg - a mindennapi használati eszközöktől és a termelési módszerek ismeretétől kezdve az életkori és szezonális ünnepkörökön, az érintkezési módokon át a társulási formákig s az emberi megnyilvánulások által a "természetfelettihez" kapcsolódó hiedelemvilágig magába foglal minden olyan vonást, amely összefüggő rendszert alkotva behálózta egy-egy nép sajátos tradicionális ("törzsi") körülmények között zajló életének a teljes egészét. Meg kell jegyeznünk, hogy a hagyományos kultúra fennmaradásáról vagy átformálódásáról meglevő ismereteink viszonylag csekélyek, és sohasem egy-egy mai afrikai ország egészére vonatkozó adatanyag számbavétele, hanem mindig néhány sajátos jelenségnek vagy egy-egy jobban ismert etnikai csoport jelenlegi állapotának a megfigyelése alapján keletkeznek a különböző optimista vagy pesszimista "megítélések". Az afrikai hagyományos kultúrát a legfájdalmasabban érzékelhető veszteség a régi kézműves technika körében sújtotta, ideértve a néprajz által "tárgyi kultúrának" nevezett mindennapi használati tárgyak, valamint a presztízsfokozatok megjelölésében szerepet játszó javak termelését is. ("Termelés" helyett, nem piaci kézműves javakról lévén szó, ezúttal természetesen helyesebb "alkotás"-ról beszélni.) A hagyományos kézművesség ma az állami központoktól távol eső területekre szorult vissza, vagy néhány, az adott állam, esetleg egyes világszervezetek által fenntartott, egyre hanyatló minőségű termékeket előállító kommerciális gyűjtőrezervátumokban tengődik. A lakosság zömének életvitelében a hagyományos gyakorlatnak ez a köre lényegében véve elpusztult, mivel termékeit (alkotásait) - már a múlt században, még inkább a gyarmati időszak óta - a fejlett világ gyári tömegcikkei helyettesítették. Ezzel együtt természetesen megszűnt a jártasság is a hagyományos kézműves-technológiában. Ami a mai mesterséges - és igen szórványos - afrikai felélesztési kísérleteket illeti, azok aligha lehetnek eredményesek. Erre mutat például a nyugat-afrikai "turisztika" mai rézművesének magatartása, aki úgy tekint az alig egy-két nemzedékkel korábban élt elődeinek a készítményeire, az б kezükből kikerült figurális aranymérő bronzsúlyra vagy kóladió-tartó fémtálra, mint megannyi elérhetetlen tökéletességű ősi műalkotásra. Nem is beszélve a kongói kubák embernagyságú kovácsoltvas szobrairól vagy a nigériai nupék üvegművességéről, amiből gyakorlatilag annyi sem maradt, hogy e mesterségek felélesztésére egyáltalán gondolni lehessen. így
351
homályosul el egyre visszahozhatatlanabbul a mesterségek fogásainak az emléke. Hiszen a használati tárgyakat sokkal egyszerűbb megvásárolni a termékfeleslegért a kereskedőtől, aki afrikai eredetű eszközök, például kerámia helyett német zománclavórt, szőtt pamutruha helyett francia kartont, ősszobor helyett porcelán nippet és beszélő dob helyett japán táskarádiót kinál. Az emlékezet - ma még - őrzi annak a képét, hogy egy-egy használati tárgy hogyan nézett ki, nem felejtették még el, mi volt a nevük, s néhány öregebb férfi még azt is tudni véli, mi volt a mítoszbeli, a rítussal öszszefüggő vagy más szokásokhoz kapcsolódó közösségi szerepük. De azt már általában senki sem tudja, hogy ezeket a tárgyakat mi módon készítették. Nagyon kevés másodrendű kivételt említhetnénk csak - bizonyos táplálkozási, öltözködési és viselkedési szokásokkal kapcsolatban -, amelyek tartós fennmaradását kétségkívül a távolabbi jövő dönti majd el. A kapitalizmus marxi elemzései s a belőlük készített rövidített kivonatok hatásaként a fejlett világban s visszhangként a fejlődőben is, fetisizálódtak az olyan fogalmak és kategóriák, mint: a piac, a pénzhasználat, a többlettermelés, a piaci törvények. Ezek egy része - "primér" jelenségként - nem hiányzott a gyarmatosítás előtti fekete-afrikai társadalmakból sem. Ebből kifolyólag e fogalmak modern tartalmát sok afrikai félreérti. Hiszen egyes esetekben e kulcsszavak által jelölt funkciók náluk jelentős mértékben eltérőek. Ott például a piac: nekik az találkozóhely, rokonok és idegenek, szerelmesek és igazukat keresők, földjük további igénybevétele miatt aggódók és a tekintélyüket fitogtatok gyülekezőhelye. Tehát kommunikációs központ és hatalmi befolyás szerzésére törekvő emberek érvényesülési tere. A pénzhasználat náluk: a szomszédos közösség vagy a távoli világ importjavaihoz való hozzájutás módja. A modern értelemben vett piaci törvények érvényesülését azonban Afrika-szerte még ma is befolyásolják a rokonsági, törzsi, etnikai és állami kapcsolatok s azok jellege. Az afrikai államok függetlenné válása - hozzátéve, hogy a fejlett világtól való gazdasági és valóságos függetlenségük "nemzeti" vagy teljes "afrikai" értelemben még nagyon messze van - kétségkívül magával hozott a világméretű szervezetek, az ENSZ, utóbb a nemzetközi monopóliumok (nem éppen altruista tervei) által ösztönzött számos gazdasági, főleg mezőgazdasági vállalkozást. Nem feladatunk itt a kapitalista országok által már felhasznált, de a szocialista országok figyelmét is felkeltő afrikai természeti kincsek, nyersanyagok kérdéséről, a világkereskedelemben mutatkozó szánalmas afrikai részvételről, az Afrika-közi, átlagosan országonként alig öt
352
százaléknyi "belső" kereskedelemről beszélni. Ezek a tények önmagukban is elegendő okot szolgáltatnak az afrikai népek önbecsülésének - immár csonka fegyverzetű, de alapvetően annál erősebb kulturális identitás-érzésének újbóli és ismétlődő magábazárkózásához. A fentebb említett gazdasági vállalkozások ültetvényeket, egy-két helyen országrésznyi méretű csatornázást hoztak létre, állattartó telepeket hívtak életre még a cecelégy hatásterületén is. És nem utolsósorban arra ösztönöztek, hogy fokozzák az egyes országok ásványi nyersanyag és mezőgazdasági alapanyag
exportcélt szolgáló termelését. Ezek a körülmények a falu
számára is hasznot, pénzt és bizonyos piaci gazdálkodást jelentettek és jelentenek. A falu - amíg természeti csapás vagy politikai hatalom közbe nem szól - elvileg élelmiszerből önellátó marad. A modern piacra termelés folyamatához csapódva megteremti az importjavak megvásárlásához szükséges eszközöket is. Ezzel viszont a lokális mesterségek elhalnak. A külvilággal létesült találkozás új igényeket támaszt, és a földműves-állattartó falusiak immár önellátási, létfenntartási javaikat is áruba bocsátják azért, hogy új igényeiket kielégíthessék. Az így kialakult új helyzet végzetes következményekkel jár a kapával, ásóbottal, termékenyítés nélkül művelt földeken folytatott rendkívül kezdetleges égetéses-irtásos parlagoló-vándorló földművelő viszonyok között. És bizonyosra vehetjük, hogy még hosszú ideig döntő jelentőségű lesz ez a m ű velésmód Fekete-Afrikában, éppen a szükséges eszközök hiánya miatt, és mivel az évi 3 %-ot meghaladó népességnövekedés ellenére még mindig bőségesen áll rendelkezésre ilyen kezdetleges eljárással megművelhető földterület. A mezőgazdasági termelésnek ez a formája lényegében csak az önfenntartásra elegendő. Cserére tulajdonképpen már nemigen futhat belőle. így azután az eredeti törzsi önfenntartás amúgy is katasztrófáktól veszélyeztetett státusza meginog, és egyre szélesebb körű elnyomorodáshoz vezet. Ezt észlelhetjük, ha figyelemmel kísérjük a milliószámra hazatoloncolt vendégmunkást, ha szemügyre vesszük a nyersanyag- és alapanyag-árak jelenlegi huzamos csökkenéséből származó államgazdasági veszteségeket vagy a mezőgazdaságból élő népesség országhatárokat nem tisztelő "csöndes" migrációját, s emellett nem feledkezünk meg a javak elosztásának ismeretes visszásságairól sem. A létfenntartáshoz szükséges javak ilyen méretű csökkenése viszont óhatatlanul kulturális elnyomorodáshoz is vezet. A tárgyi kultúra és a hagyományos ideológia elsivárosodásával egyidejűleg Afrikát harmadrendű, gyenge minőségű, új, főleg euro-amerikai eredetű
353
iparcikkek lepték el. A kontinensen ezzel egyidejűleg sekélyesen eklektikus, a különböző világvallásokból, az afrikai animizmusból és a jelenkor bonyolult kihívásainak ellensúlyozására törekvő, boszorkányhitből táplálkozó "afrikai egyházak" sokasága jelent meg. S úgy tűnik, mintha utóbbiak a tradicionális titkos és világi társaságokat helyettesítenék. Hatásukra jellemző, hogy behatolnak a legfelsőbb kormányhivatalokba, egyetemekre is. Gyakran tapasztalható, hogy még magukat marxistának valló értelmiségiek és magas rangú tisztségviselők sem mindig képesek kivonni magukat e közösségek befolyása alól. A függetlenség elnyerése után létrejött kormányzati szervek egy ideig folytatták a "közvetett uralom" gyakorlatát, azaz meghagyták - bár jelentősen megnyirbált hatáskörrel - a "főnöki", törzsi intézményrendszert. Jelenleg azonban egyre több kísérlet történik ezek fölszámolására. A mind nagyobb számban létrejövő ipari munkahelyek és a nagyvárosi modernizálódás következtében fokozódó belső lakosság-vándorlás a hagyományos törzsi szervezetek szétrombolását indította el. Ugyanakkor mégsem szüntette meg sem az eredeti faluközösségeket, sem az ezzel gyakorta egyenértékű rokonsági szervezeteket. Hiszen az elvándorló idénymunkás hazaviszi a pénzét, a városi mértéktelenül felduzzadó nyomornegyedekben pedig sajátos módon tüstént kialakítják hagyományos alapokra épülő új közösségeiket, szervezeteiket, társadalmi alakulataikat, és ez a társadalmi mozgás még a kifejezetten vegyes eredetű lakosság esetében is törvényszerűen bekövetkezik. Szervezeti fölépítése tekintetében, munkaidőn túli életmódjában az így kialakuló közösség már rövid néhány év múltán alig különbözik az elhagyott faluközösségektől, annak ellenére, hogy a város, a földművesfaluban honos számos hagyományos kulturális elem helyett, újakat nyújt. Ezzel párhuzamosan a rokonsági nagy egységek - belső és egymás közötti rétegeződéssel is módosított - kapcsolatai, sem a már "igazi" városiak, sem a nyomornegyed-lakók esetében nem hullanak szét. Félreérthetetlenül megnyilvánul ez a házasodási rendszerben, a gazdasági, valamint a jogszolgáltatási összetartásban egyaránt, és az érintetlen hagyományos viszonyokhoz hasonlóan gátolja az egyén vagy a kisebb csoport alkotóerejének kibontakozását. A tradicionális közösség és kultúrája életképességére s főleg alkalmazkodóképességére vonatkozóan példák sokaságát elemezték az antropológusok. Itt - nagyon vázlatosan és csupán fő vonalaiban - egy szudáni példán mutatjuk be, hogy a törzsi társadalom, a törzsi kultúra miként ad "törzsi" választ olyan jelenségre, amely hagyományos életvitelétől merőben idegen. A
354
dél-szudáni burun nép maiak törzse századunk elején még csaknem kizárólag szavannai ásóbotos földművelésből, durra-köles termesztésből élt, amit jelentéktelen baromfi-, sertés- és kecsketartás egészített ki. A földet megművelő férfi és a háztartás teendőit ellátó, valamint a kertművelést végző nő munkamegosztása szigorú volt. Az exogám falvak egyes negyedei (ágazati csoportjai) vezetőjük alatt autonóm életet éltek. A házasodni szándékozó kérő hét éven át dolgozott leendő apósa földjén, erős erkölcsi kötöttségekkel terhelve a menyasszony szüleivel - valójában annak egész fiktív "rokonságával", azaz falujával - szemben, ami egy sor rituálisan végrehajtott cselekvés kényszerében nyilvánult meg. 1901-től a brit gyarmatosító hatóságok pénzbeli adót vetettek ki rájuk, éspedig a tartott állatok - a szarvasmarhák, a juhok, a kecskék - fejszáma alapján. Az új adózási kényszer a maiakok fentebb vázolt életvitelében - szórványos moszlim térítő befolyás enyhe hatásával egyidejűleg - a következő változásokat idézte elő szinte egyetlen nemzedék élete alatt. A környéken található s addig semmire sem becsült hordalékarany mosásának hozadékából a maiakok adóalápot képező állatokat, főleg marhát meg kecskét vásároltak, és ezzel megindították a tenyésztés-eladás-adózás folyamatát, voltaképpeni körforgását. Az átalakulás gazdasági eredményeként az 1970-es évekre minden falunak többszáz fős állatállománya volt. Ugyanakkor a rítusok - például az esőcsinálás, a temetés - alkalmával a kölest és a vadat felváltotta a háziállat-áldozat. A korábbi munkamegosztás úgy módosult, hogy az állattartás a fiatal fiúk és férfiak feladata lett. Egyúttal kialakult a közösségi fiúházak életkor, azaz korcsoport szerint rétegezett, szinte szerzetesi életformát megkövetelő rendje. Az asszonyok pedig nagyobb részt vállaltak a földművelésben. A korábban teljesen ismeretlen pénz használata a törzsi gazdaságban importjavak, főként a vászon megjelenését eredményezte. A legnagyobb változás a házasság és a hozzá kapcsolódó rítusrendszer terén történt. A pénzértékben kifejezhető - gabonában, élőállatban, vaseszközben és fegyverben, sóban és dohánykötegben megállapított - menyasszonyváltság fokozatosan átvette a "ledolgozás" szerepét, ami a 70-es évekre mindössze egyéves jelképes időszakra csökkent. A házasságkötéshez kapcsolódó hagyományos rítusok s a hozzájuk tartozó hiedelemvilág java része eltűnt, s helyettük kialakultak a váltság összegyűjtéséhez és átadásához kötődő szertartások. A korábbi elsőrendű párválasztási preferencia (kereszt-unokatestvér) helyét átvette az intézményes - másik faluból való - "legjobb barát" húga. S mivel a legjobb
355
barát egyúttal elsőrendű anyagi és fegyveres segítőpartner, ez a körülmény hozzájárult a váltság biztosításához. Hiszen annak előteremtésében részt vett a kiszemelt barát egész faluja, "rokonsága" is. És amikor a preferált barát a választást viszonozta, voltaképpen kötelező kölcsönösség révén, olyan nem rokoni ajándékcsere-forgalom alakult ki, amely lényegesen erősítette a törzs korábban eléggé laza belső összetartását. Fentiekből kitűnik, hogy egy olyan külső beavatkozás, amely látszólag rombolónak számító eszközökkel, a gazdálkodási forma megváltoztatásával és a pénzforgalom bevezetésével ment végbe, jellegzetesen "törzsi" reakciókat váltott ki, aminek következtében, "új hagyományok" teremtésével, növekedett a közösségi kohézió, és a törzs a maga tradicionális voltában megszilárdult. Nem kétséges, hogy fenti példánk elsősorban a "modern" várostól távolabb élő - bár a lakosság zömét magába foglaló - vidéki népesség közösségeinek viselkedésére jellemző. Sok hasonló jelenség figyelhető meg azonban - megfelelő áttételezéssel - még az afrikai fővárosok lakói között is, amit az állandóan megújuló felvándorlás is bizonyosan előmozdít. Az itt vázolt gazdasági-kulturális fordulatok a folklorista számára bizonyosan nagyon sok érdekes elemet és figyelemreméltó tanulságot rejtenek magukban. A társadalomantropológusnak azonban rá kell mutatnia az ilyenfajta átalakulás hátterére. A szudáni - és nagy vonásaiban sok más többé-kevésbé hasonló afrikai - tünetsor mögött az átalakulások egy jellegzetes sorozata rejlik. A "nemzeti" függetlenségi mozgalmak Afrika-szerte időlegesen biztatónak tűnő kulturális hatást váltottak ki. A függetlenség elnyerése után ez a kohéziós erő elernyedt. Ehhez járult a közelmúlt természeti katasztrófáinak sora, s a világgazdaság terén a recesszió. E tényezők együttes hatása következtében az elmúlt néhány év alatt számos afrikai országban szemmel láthatóan újra megerősödött az etnikai-törzsi szétosztottság. Ez a körülmény a több afrikai államban bizonytalan alapokon nyugvó politikai és gazdasági egység meglazulásához vezet, azzal fenyegetve, hogy a már jelentősen szétrepedezett törzsi kultúrák, jelenlegi csökevényes voltukban, megint szilárdabbá válnak, s igy, fékező erővé alakulva, tovább késleltetik Afrika közeledését a világ más részeinek nagy vonalakban nivelláló tendenciákat mutató kultúrájához. Sót, lerontják a kontinensen belül azt a kikerülhetetlen és kívánatos folyamatot, amely - legalább országnyi méretben viszonylag egységes kultúra kialakítása felé, s így az egészséges fejlődés irányába mutat.
356
Amikor a Szaharától délre elterülő Afrika állami jövőjének esélyeit és kilátásait mérlegeljük, a távolabbi történelmi analógiákat figyelmen kívül hagyva, s csupán az újkori gyarmatosítás példáiból kiindulva, úgy látjuk, a gyarmatosítók három választási lehetősége - a népirtás, a részleges népirtás erőszakos asszimilációval, a rezervátum-megoldás - közül a fekete-afrikai kormányok számára csak egy maradt: az erőszakos asszimiláció, a belső "etnikai-kulturális" gyarmatosítás. Ugyanis a jelenlegi afrikai államok etnikailag erősen széttagoltak, sok esetben csupán egy-egy etnikumra, sőt néha csak egy-egy törzs bázisára támaszkodhatnak. Az ennek következtében gyenge lábon álló mindenkori kormány a hatalom megtartása érdekében saját nyelvi-kulturális képére igyekszik formálni országa lakosságát. Ez pedig ellenállást - ugyancsak etnikumra alapozott ellenzéki pártokat és nemritkán fegyveres ellenállást is - szül. S ez így folytatódik egészen a következő, esetleg egy másik etnikum vezető szerepét érvényre juttató kormányzat hatalomra jutásáig, amely azután, a szerepcserétől eltekintve, ugyanannak a folyamatnak az áramában próbál lavírozni. Végezetül hangsúlyozni szeretném, ha Fekete-Afrikát a "fejlődő világ"ba sorolják is, e körön belül - az előzőekben vázolt körülmények miatt is egészen sajátos, külön megítélést igénylő helyzetben van. Nem csupán a világ legszegényebb országai találhatók itt, de a kontinens összességében is jóval elmaradottabb a többi földrésznél. Nem épül sem ezeréves, morálismentalitásbeli archaikus bázisra, mint számos ázsiai hatalom, sem pedig az európai civilizációk egyike-másikának a kulturális alapjaira, mint csaknem valamennyi latin-amerikai társadalom. És az utóbbiakkal ellentétben minden afrikai ország "saját", tehát afrikai bennszülöttek kezében tartott állami irányítás alatt áll. Ugyanakkor a legutóbbi, alig évszázadnyi idő alatt végbement változások a törzsi-tradicionális kultúrák szétforgácsolódásához vezettek. Jelenkorunkban azonban mindeddig úgyszólván sehol nem alakult ki még a körvonala sem annak, hogy bármely afrikai országban kulturális homogenitás jött volna létre, vagy hogy ebbe az irányba eredményes lépések követnék egymást. Olyan homogenitásra gondolunk, amelynek a félreérthetetlenül fölismerhető jegyeit akár az ott lakó, akár a külső szemlélő a kérdéses országhoz tartozónak nevezheti. Ehelyett nem maradt más, mint az "afrikai" megjelölés, aminek pontosabbá tételében legfeljebb a hozzáértő etnológus segíthet, ha felfedez valamilyen - nem az országhoz, hanem legfeljebb annak egy-egy etnikumához tartozó - hagyományos törzsi kulturális jellegzetességet.
357
A manapság igen gyakran a puszta létfenntartásukért küzdő fekete-afrikai népek még jó ideig nem lesznek képesek pénzt és energiát fordítani arra, hogy - a kevés iskolán, a gyér múzeumhálózaton és az országos pánafrikai, kommerciális jelleget magukra öltő folklórfesztiválokon kívül - tudatos (az egy államon belül élő különféle etnikumok testvéri rivalizálásától, másfelől a több államban szétszórtan található azonos etnikumok rokonérzésétől is ösztönzött), tervszerű hagyománymentő munkát végezzenek. Aligha kétséges, hogy - sajátos és bonyolult problémákkal terhelt gazdasági-társadalmi fejlődésük, mindenekelőtt a világ gazdasági integrálódásába való fokozatos bekapcsolódásuk, ugyanakkor éppen elmaradottságuk következtében - az afrikai népeket sorsuk kényszerűen a világ egyéb részeinek arculatához és főként a legfejlettebb társadalmak kultúrájához való közeledés irányába szorítja. Ám ebben a fejlődésben a földrajzi, történeti, etnikai sajátosságoknak megfelelő afrikai kulturális vonások is törvényszerűen helyet kell hogy kapjanak. De a nagy kérdés: vajon hogyan? Vitathatatlan, hogy a jelenleginél messzemenően tervszerűbb és szélesebb körű hagyománymentéssel. E problémákon töprengve Afrika fejlesztésének az ENSZ által meghirdetett évtizedében (1980-1990) rá kell döbbennünk, hogy a világ fejlett és megfelelő anyagi erőkkel rendelkező részének Afrika számára segítséget kellene adnia: az ipari és mezőgazdasági fejlesztés szakemberei mellett a jövendő afrikai nemzeti kultúrák munkásainak, "tervezőmérnökeinek" és irányítóinak a kineveléséhez is.
358
FÜSSI
NAGY
GÉZA
SHAABAN ROBERT ÉLETMÜVE A SZUAHÉLI IRODALOMBAN
A szuahéli nyelv keletkezése időszámításunk első évezredére tehető. Az ezredforduló tájékára már egységesült, és arab eredetű írásbeliséggel rendelkezett. Ebből a korból származó írásos emlékei azonban nem maradtak fenn, illetve mindeddig nem kerültek napvilágra. A legkorábbi időszakról tájékoztató szuahéli nyelvű források XVIII. századi másolatokban hozzáférhetők a kelet-afrikai gyűjteményekben, illetve többé-kevésbé feldolgozott formában a különböző európai afrikanisztikai központok szakirodalmában. Alapos filológiai elemzésük bátoríthat bennünket arra, hogy keletkezésüket a XII-XIII. századra tegyük. Ezeknek a dokumentumoknak azonban kevés közük van a mai értelemben vett szépirodalomhoz. Túlnyomórészt történelmi adattárak, uralkodó dinasztiák genealógiáit taglalják és értelmezik. 5 "
Nyelvezetük fejlettsége és bizonyos
stiláris sajátosságai alapján azonban arra következtethetünk, hogy a korszak szuahéli városállamainak mind társadalmi fejlettségi szintje, mind kulturális életének gazdagsága megfelelő talajt biztosíthatott valamely kezdetleges szépirodalmi gyakorlat megszületéséhez is.
Vö. pl.: Mitteilungen des Seminars für Orientalische Sprachen an der Friedrich-Wilhelms-Universität zu Berlin, Jahrgang XXXI. Dritte Abteilung: Afrikanische Studien, Berlin, 1928. Red.: D. W e s t e r m a n n , M. H e e p e . A régi szuahéli irodalom jellegéről, forrásairól és a velük kapcsolatos etnokulturális jelenségekről az alábbi szovjet afrikanisztikai munkákból nyerhetjük a legátfogóbb képet: 1. M i s z j u g i n, V. M.: Szuahilijszkaja hronyika szrednyevekovogo goszudarsztva Pate. In: "Africana" VI, "Nauka", Moszkva - Leningrád, 1966 (52-83). (A középkori Pate állam szuahéli krónikája.) Uő.: Zamecsanyija к sztaroszuahilijszkoj piszmennosztyi. In: "Africana" VIII. "Nauka", Leningrád, 1971 (100-115). (Megjegyzések a régi szuahéli írásbeliséghez.) Uő.: Szocialnoje szogyerzsanyije legendi о Liongo Fumo. In: "Africana" IX. "Nauka", Leningrád, 1972 (17-23). (Liongo Fumo legendájának szociális tartalma.) Uő.: Zametki о nazvanyijah szuahilijszkih 359
Maga a szuahéli nyelv (kiswahili) a bantu nyelvcsalád és egyben egész Fekete-Afrika jelenleg legnagyobb nyelve. Kikristályosodása időszámításunk kezdete táján indult meg, első virágzását a XII-XIII. századra érte el. Ekkor már bizonyíthatóan rendelkezett (arab eredetű) írásbeliséggel, s föltehetőleg valamelyes irodalmi hagyományokkal is. Ebben az időben, s lényegében a XVIII-XIX. század fordulójáig csak a kelet-afrikai partvidéken kialakult városállamokban volt kizárólagos (időnként megosztva szerepét az arabbal vagy a portugállal). Máig nyomon követhető szépirodalmi hagyományai a XVIII. század első felében kezdtek kibontakozni, s hosszabb-rövidebb megtorpanások és visszaesések után csupán századunk második felében futották ki végső formájukat, és emelkedett a szuahéli nyelvű szépirodalom a fejlett kultúrájú és nagy történelmi múltú népek irodalmainak méltó társává. Ma már minden írásos műfajra találhatunk benne példát, tekintélyes könyvkiadási háttérrel és egyéb publikációs lehetőséggel rendelkezik. A mintegy 50 milliónyi szuahéli nyelven beszélő, illetve ezt legalábbis megértő ember számára ez az irodalom nyújtja a legfőbb szellemi táplálékot - elsősorban Tanzániában (ahol államnyelv a szuahéli), Kenyában (hivatalos nyelv), valamint a szomszédos országokban: Uganda, Rwanda, Burundi, Malawi,
gorodov V hronyike Pate. In: "Africana" IX. "Nauka", Leningrád, 1972 (5158). (Megjegyzések a "Pate krónikában" előforduló szuahéli városnevekről.) Uő.: Mifi i etnoszocialnaja isztorija. In: "Africana" XIV., "Nauka", Leningrád, 1984 (48-61). (Mítoszok és az etnoszociális történelem.) 2. O l d e r o g g e , D. A.: Db izucsenyii eposza narodov Afriki (Szovremennoje szosztojanyije). In: "Africana" IX. "Nauka", Leningrád, 1972 (3-16). (Az afrikai népek eposzának tanulmányozásáról) (A jelenlegi helyzet). 3. P 1 о t к i n, V. I.: Avtobiografija Tippu Tipa (szauhilijszkij dokument XIX. v. как etnograficseszkij isztocsnyik). In: "Africana" X. "Nauka", Leningrád, 1975 (98109). (Tippu Tip önéletrajza (egy XIX. századi szuahéli dokumentum, mint néprajzi forrás). 4. T o l m á c s é v á , M. A.: Normi naszledovanyija goszudarsztvennoj vlasztyi u zindzsej. In: "Africana" IX. "Nauka", Leningrád, 1972 (59-64). (Az államhatalom öröklésének normái a zindzseknél. ) 5. V e l g u s z , V.: 0 szrednyevekovih kitajszkih izvesztyijah ob Afriké i nyekotorih voproszah ih izucenyija. In: "Africana" VI. "Nauka", Leningrád, 1966 (84-103). (Az Afrikáról szóló középkori kínai forrásokról és kutatásuk néhány kérdéséről.) Uő.: Sztrani Mo-liny i Bo-sza-lo (Lao-bo-sza) v szrednyevekovih kitajszkih isztocsnyikah ob Afriké. In: mint fent. (Mo-liny és Bosza-lo (Lao-bo-sza) országok az Afrikáról szóló középkori kínai forrásokban.) Uő.: Marsrut plavanyij iz Vosztocsnoj Afriki v Perszidszkij zaliv v VIII v. In: "Africana" VII. "Nauka", Leningrád, 1969 (109-126). (A KeletAfrikából a Perzsa-öbölbe vezető tengeri útvonal a VIII. században.) 6. Z s u k o v , A. A.: Iz obrazcov sztaroszuahilijszkoj lityeraturi. In: "Africana" X. "Nauka", Leningrád, 1975 (110-116). (Mutatványok a régi szuahéli irodalomból.) 360
Mozambik, Zambia, Zaire. Híveinek és ismerőinek száma Fekete-Afrika-szerte gyorsan terjed, még más családokhoz tartozó nyelveket beszélő népek körében is.
IRODALOM SZUAHÉLI NYELVEN A szuahéli nyelvű szépirodalom nagyon erős szálakkal kötődik a népköltészethez, a hagyományos kelet-afrikai szellemi kultúrához. Első ránk maradt példái minden bizonnyal valóban folklór-alkotások. Keletkezésük körülményei azonban annyira sajátosak, hogy mai tudásunkkal roppant nehéz, sokszor lehetetlen megvonni a határt a szerzői művek és a folklór között. A középkorban a társadalom legfelső rétegeiben is elenyésző volt az írástudók száma, az alávetett, félrabszolga tömegek pedig teljesen írástudatlanok voltak. Mégis kölcsönösen kiegészítették egymás kultúráját: A felsőbb rétegek vallási, társadalmi és műveltségi normái, elemei folklorizálódtak, másrészt viszont maguk is számtalan elemet, kulturális és nyelvi értéket merí2 tettek az alsóbb néposztályok életerős folklórjából. Az alsó és a felső néprétegben más-más módon érvényesültek az irodalmi hagyományok. Az uralkodó rétegekben a hivatás szintjén specializálódtak és jelentős társadalmi megbecsülésnek örvendhettek az írnokok, akik az esetek többségében írók és költők is voltak. Az alárendelt rétegek életében pedig vándorló énekesek töltötték be a kulturális-irodalmi hagyományok továbbvitelének és továbbfejlesztésének feladatát. Mivel a szuahéli városállamok az Indiai-óceán partvidékén helyezkedtek el, és sohasem törekedtek a kontinentális területek szélesebb körű politikai meghódoltatására és gazdasági alárendelésére -, kulturális befolyásuk is viszonylag lassan terjedt és mérsékelten érvényesült. Másrészt a társadalmilag kétségtelenül magasabb fejlettségi szinten álló városok a maguk módján modellként állottak a szomszédságukban levő és velük kereskedelmi kapcsolatokat fenntartó törzsi települések előtt. A két településtípus között állandó migráció zajlott. A belső vidékekről egyének, családok és nagyobb csoportok telepedtek a parti városokba, azok peremére vagy közelébe, sajátos átmeneti kultúráju agglomerációt hozva létre azok körül. Sokkal kisebb mértékben, de megfigyelhető volt a városokból a belterületek felé irányuló g
Vö.: A. A. Z s u k o v , V. M. M i s z j u g i n : A szuahéli irodalomról (0 szuahilijszkoj literature) с. tanulmányának bevezetőjét. In: O l d e r o g g e , D. A. (szerk.) Afrika népeinek folklórja és irodalma. 6
361
szórványos kiáramlás is. Ez utóbbi szökött rabszolgákból, "kint" megtelepedett kereskedőkből és - a legritkább eset - politikai száműzöttekből á l l t . 3 Az Indiai-óceán északi térségének csaknem egészére kiterjedő és azt keresztül-kasul behálózó kereskedelmi kapcsolatrendszer, a rá támaszkodó és jórészt belőle élő szuahéli társadalom és kultúra a XV-XVI. század fordulójára érte el középkori fejlődésének csúcspontját. Már több évszázados - igaz, a széles néptömegeket alig érintő - írásbeliséggel és kibontakozóban levő irodalmi hagyományokkal rendelkezett. Az ebben a korban gyors ütemben terjeszkedő portugál gyarmati hatalom a XVI. század első felében azonban megvetette a lábát Kelet-Afrika és az indiai szubkontinens nyugati partvidékén, ezzel hosszú időre megállítva, sőt bizonyos mértékig visszavetve a szuahéli kultúra fejlődését. A portugálok - jórészt a már meglevő városiasodott településekre támaszkodva - helyőrségeket telepítettek és erődöket építettek a partvidékre, hogy így is biztosítsák az Indiai-óceán térségében való hajózásuk biztonságát. A szuahéliek4
hez hasonloan ők sem hatoltak be a szárazföld belsejébe. A tulajdonképpeni kelet-afrikai partvidéken - a mai Szomália és Mozambik közötti szakaszon - azonban nem volt hosszú életű a portugál gyarmati uralom. A rabszolgakereskedelem virágkorában a figyelem inkább a legnagyobb számú rabszolgát felvevő piac, Észak- és Dél-Amerika felé irányult, s ebből a szempontból Kelet-Afrikának a kontinens nyugati területeivel és partvidékével szemben elenyésző szerep jutott. A kelet-afrikai portugál telepek tehát fokozatosan hanyatlani kezdtek, majd teljesen el is tűntek a történelem süllyesztőjében. Komolyabb gazdasági jelentőséggel sohasem rendelkeztek, stratégiai-katonai fontosságuk pedig szinte teljesen megszűnt a szuahéli városállamokat Arábiával és Indiával összekapcsoló, fentebb említett, kereskedelmi rendszer felszámolódását követően. Ennek következtében sajátos "légüres tér" alakult ki, amelynek szívó hatására fokozódott az arabok, perzsák és indiaiak beáramlása Kelet-Afrikába. utóbbiak közül az arabok befolyása bizonyult a legerősebbnek. A portugál gyarmati uralom által meggyengített és szétzilált szuahéli városokra rátelepedve sajátos társadalmi szupersztrátumot hoztak létre a térség ere3 E z lehetett a sorsa pl. a legendás Liongo Fumonak is. Vö.: K n a p p é r t : Epic Poetry ... (142-168); uő.: Four Centuries ... (70-71). 4 Később ugyan, és korlátozott mértékben, de bekövetkezett a portugálok szárazföldi terjeszkedése is DK- és DNy-Afrikában, a mai Mozambik és Angola területén. Oka K-en főleg a zimbabwei és a Monomopata magaskultúra aranylelőhelyeinek ellenőrzésére irányuló törekvésben rejlett.
362
deti lakossága fölött. Ezt az időszakot (XVII-XVIII. század) tekinthetjük a kelet-afrikai arab beáramlás második, erőteljesebb korszakának. A helyi népesség és kultúrája azonban nem vált a bevándorlók társadalmának szubsztrátumává. A két elem, egymásra sokrétű hatást gyakorolva, laza egységet alkotó, sajátosan kétpólusú kultúrát hozott létre. E két pólus között állandóan vibrált a feszültség, szakadatlanul zajlott a műveltségi, vallási, s ezeken belül az irodalmi elemek, értékek, motívumok stb. cseréje. A partvidék népessége számottevő mértékben iszlamizálódott, az iszlám pedig ugyanakkor specifikus kelet-afrikai-szuahéli színezetet öltött. Magába olvasztotta a helyi vallási hiedelmek egyes elemeit és kiegészült a kereszténység portugálok által oda juttatott - sokkal kisebb mérvű - befolyásával is. Ezen a talajon (a XVII. század végétől nyomon követhetően) szintén kettős: arab-szuahéli nyelvi kultúra, s a következő lépésként irodalom bontakozott k i . 5
Az arab nyelvű irodalom alapvetően a muzulmán monda- és legen-
dakörből táplálkozott, de számos esetben magába ötvözött bizonyos tipikusan afrikai folklór elemeket is. Ez utóbbi jelenségnek két eltérő változatát különböztethetjük meg: egyrészt a bantu folklórelemek valóban összefonódtak, szervesen összeépültek az iszlámból sarjadzó irodalmi művek alapszövetével, másrészt afféle idegen eredetű zárványokként elkülönültek azokon belül. Vonatkozik ez a jelenség a hasonló alapmotívumokat feldolgozó, kezdetben jórészt fordított, később azonban önálló alkotásokban jelentkező, de a költőien megmunkált vallási-történeti legenda műfaji kereteit még szét nem feszítő szuahéli nyelvű irodalom legtöbb alkotására is. Az e körhöz tartozó művek nem tekinthetők tisztán folklóralkotásoknak, bár szerzőik ismeretlenek. Kétségtelennek tűnik azonban, hogy a szuahéli társadalomban kialakuló - rendszerint kétnyelvű - szellemi elit képviselőinek tolla alól kerültek ki. Ily módon tehát anonim szerzők munkáinak tekinthetők. (Merész párhuzam, de nem lehetetlen, hogy e művek alkotói hasonló okokból hallgatták el nevüket, mint a középkori európai geszta- és krónikaíró szerzetesek.) Mivel azonban e művek számos másolási cikluson keresztül, néha egyenesen szájhagyományozás útján maradtak fenn, lehetséges, hogy eredeti megalkotóik nevei egyszerűen elvesztek az idők során. Ezt a jelenséget azonban mégsem tekinthetjük a folklorizálódás folyamatához tar-
5 V ö . pl.: K n a p p é r t : Four Centuries ... Ihe XVII-th c., The Birth of Swahili Poetry (67. és к.).
б4
363
tozónak, lévén a szövegek és másolt variánsaik egyöntetűek, kevés jegyét viselik a variálódásnak. Más a helyzet a valódi népköltészettel, amelynek anyagában már csak mintegy kölcsönvett motívumokként szerepelnek ezeknek az írásoknak a töredékei. Láthatjuk tehát, hogy dialektikus körforgás figyelhető meg egyrészt a szuahéli és arab nyelvű, másrészt a szerzői és az orális irodalmi alkotások részleteinek, motívumainak, sőt megszületésük módjának vonatkozásában egyaránt. A konkrét szerzők nevéhez kapcsolható szépirodalmi alkotások kora csak a XVIII. század derekán kezdődik el. Ez az az időszak, amikor a különböző kisebb-nagyobb uralkodói udvarokban, arisztokraták házainál működő írnokköltők valódi irodalmi öntudatra ébrednek és nevükkel jelzik alkotásaikat. Az első jelentős szuahéli költő, akinek művei és életrajzi adatai (igaz, későbbi lejegyzésekben) ránk maradtak, Muyaka bin Hadzsi al-Hasszáni (17761837) gazdag mombasai kereskedő volt. Ő már teljes személyes függetlenséget élvezett, nem volt udvari költőnek tekinthető. Az udvari költők (malenga) egyébként szintén lazán kötődtek egy-egy helyhez vagy uralkodóhoz, gyakran változtatták lakóhelyüket és lényegében a törzsi társadalomban jellemző vándorénekesek tevékenységét folytatták megváltozott szociális körülmények között. Mint (rendszerint) írástudók, általában tekintélyes embereknek számítottak. Muyaka után számos költő következett, akiknek munkái csak részben azonosíthatók, életrajzi adataik is hiányosabbak jeles elődjükéinél. Ebből az irodalmi anyagból kiemelkedik egy sajátos alkotás: Mwana Kupona Éneke (Utendi wa Mwana Kupona).^
Különleges értékét az adja meg, hogy szerzője nő,
ami ebben a korban ritka, ha nem is egyedülálló jelenségnek számított a szuahéli irodalomban. Ez a munka, amely a XIX. század közepén keletkezett, az "intelmek" műfajába sorolható. Ilyen minőségében szorosan kapcsolódik a didaktikus célzatú, a törzsi társadalomban elterjedt folklóralkotásokhoz. Egy idősebb asszony foglalja össze benne serdült lánya számára a társadalom által támasztott gyakorlati életviteli követelményeket és erkölcsi normákat. A szerzői szépirodalom iránti igény más példákon keresztül is érzékeltethető a szuahéli kultúrán belül. Az egyik legérdekesebb és legtöbb vitát kiváltott jelenség ezzel kapcsolatban Liongo Fumo - valószínűleg a középko-
6 A korai szuahéli irodalom kibontakozásával kapcsolatban vö. pl.: K n a p p é r t : Four Centuries ... (66-101); A b d u l a z i z : Muyaka ... (48105); Z s u k o v : Szuahéli kultúra, nyelv ... (97-102).
364
rig visszanyúló - legendája körül keletkezett epikai ciklus. 7
A ciklushoz
tartozó számos költeményről elterjedt Kelet-Afrikában az a vélemény, amit g
néhány mai kutató is elfogad,
hogy azok szerzője maga a hós, Liongo volt.
Az önmaga tetteit megéneklő és dicsőítő költemények műfaja egyébként különösen elterjedt Kelet- és Délkelet-Afrikában. Amikor a múlt század második felében elkezdődött, majd a századfordulón kiteljesedett Afrika második európai gyarmatosításának folyamata, eleinte a szuahéli kultúra további fejlődése is csorbát szenvedett. A gyarmatosítással együtt jelentkező gazdasági, társadalmi, politikai problémák mellett kibontakozott Kelet-Afrikában az írásbeliség válsága. A helyi intelligencián belül erős stresszhatást keltett a megszokott arab írásjelek alkalmazásáról a latin alapú írásra való kényszerű áttérés, ami lényegében évek alatt lezajlott. Az arab írás ismerete (és vele együtt, sajnos, jórészt az így rögzített irodalmi művek is) fokozatosan devalválódtak, tekintélyes hányadukban meg is semmisültek.A régi szuahéli irodalom testén tátongó legfájdalmasabb sebek éppen ebből az időszakból származnak. Újabb, csaknem meddő évtizedeknek kellett eltelniük, mire fokról fokra újra fölelevenedtek a szuahéli szépirodalmi hagyományok, megjelentek a színtéren az új alkotó nemzedékek képviselői, illetve azok munkái. Emellett nemcsak az irodalmi élet, hanem maguk az egyes szerzők és alkotások színvonala is érezhetően visszaesett. Több nemzedékre megszakadt ugyanis az irodalmi kontinuitás, a hagyományok egy része megsemmisült, más részük leértékelődött, az iszlámra támaszkodó iskolarendszer a perifériákra szorult, a helyét elfoglaló új (jórészt keresztény missziós) iskolák pedig még nem, vagy csak alig alakultak ki. Ennek az időszaknak a vége felé egy új, nyugalmasabb, bár még a gyarmatosítás által meghatározott korszak kezdetén tört be Kelet-Afrika kulturális és (főleg) irodalmi életének egyik legnagyobb alakja, a szó szoros értelmében úttörője, a kishivatalnokból irodalmi klasszikussá érett költő, író és esszéista:
Shaaban
Robert.
7
V ö . Knappért, Zsukov, Miszjugin irodalomjegyzékben jelzett munkáit.
8
Vö.: K n a p p é r t :
Four Centuries ... (68-74).
SHAABAN ROBERT SZÁRMAZÁSA ÉS ÉLETE A Tanga-i kerülethez tartozó kis észak-tanzániai (akkor tanganyikai) faluban, Vibambaniban született Robert fia Shaaban (Shaaban bin Robert) 1909. január elsején. Az író édesanyja apai részről zigua, anyai oldalról pedig digo származású. Shaaban Robert családjának eredete és összetétele tehát a maga módján a szuahéli nép kialakulásának is illusztrációjaként értelmezhető. A különböző törzsi hátterű elődök a partvidéken meglevő nagyobb anyagi és érvényesülési lehetőségek vonzására költöztek először a város közelébe, majd telepedtek le magában a városban. Törzsi-nemzetségi talajukból kiszakadtak, kötődésük eredeti kultúrájukhoz és népükhöz fokozatosan másodlagossá, formálissá vált. A szülők már teljesen asszimilálódtak a szuahéli nemzetbe és kultúrába. Az író tehát már a szuahéli nép (nemzet) tagjaként született. Nagyon hasonló módon alakultak a család vallási kötődései is. Az apai ág két nemzedék leforgása alatt teljes mértékben iszlamizálódott, míg az anya családjának tagjai nagyrészt kitartottak őseik animisztikus (iszlám szempontból is pogány) vallási képzetei mellett. A családon belül ez a világszemléleti, tudati kettősség, s az egyes családtagok ebből fakadó műveltségi (szint)különbségei a későbbiek során számos személyes konfliktushoz vezettek. Az író szülei fiuk megszületése után rövid idővel fel is bontották házasságukat. Miután 1922 és 1926 között. Dar es Salaamban elvégezte az afrikaiak számára létesített gyarmati középiskolát, pályázat útján (11 jelölt közül egyedül) hivatalnoki álláshoz jutott Pangani város vámhivatalában. Itt 18 évet szolgál, majd Tanga tartomány földhivatalához kerül, s végül a tanganyikai állategészségügyi szolgálatnál dolgozik néhány évet. Jól végzett, lelkiismeretes munkája révén bizonyos tekintélyre tesz szert, de el kell viselnie az afrikai kishivatalnokot sújtó minden erkölcsi és anyagi megpróbáltatást. Életének erről a szakaszáról magas érzelmi töltésű, lírai hangvételű részleteket sző Életem (Maisha yangu) című, önéletrajzi ihletésű első komolyabb, nyomtatásban is megjelent munkájába. Ebben, az először 1949-ben publikált művében már éretten, erkölcsi, politikai és ideológiai nézeteinek teljes vértezetében áll előttünk az író. Irodalmi pályafutásának kezdetéről így vall önéletrajzában: "1932-ben kezdtem el verseket írni. Elég sok rövidebb-hosszabb költeményt írtam, különféle jelentéktelen eseményeknek szenteltem őket. Egyik-másik az olvasók kezéhez is eljutott, 366
de nem aratott különösebb sikert. Amikor azonban 1939-ben Adolf Hitler kirobbantotta a háborút, nem húzódhattam félre és nem hallgathattam. A költészet olyan művészet, olyan képesség, amely helytállóan és teljességében tükrözhet valamely eseményt, történetet vagy jelenséget. Az eseménynek viszont vonatkoznia kell minden emberre a világon. Ilyen jelenség lett most a második világháború, amelyre, úgy éreztem, reagálnom kell a magam módján, és ebben nem éreztem magamat egyedül. Minden ember boldogsága az én örömöm 9
is, szenvedésük pedig az én szenvedésemmé vált." Saját személyes élményei és az általa átélt történelmi-társadalmi megpróbáltatások nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy érett éveire Shaaban Robert kialakította sajátos, utópisztikus felhangokkal motivált élet- és társadalomfilozófiáját. Életművében az egyszerű, az emberi életvitel erkölcsi normáit meghatározni kívánó rövidebb lírai költemények helyét fokozatosan nagyobb lélegzetű, filozofikus hangvételű prózai alkotások foglalták el. Eszmei tartalmuk és normateremtő szándékuk szerint ezek a művek mintegy zárt ciklust alkotnak, az egyes írások műfaji sajátosságai azonban olyanok, hogy a hagyományos (európai) értelemben nem sorolhatjuk őket fenntartások nélkül a regényirodalom kategóriarendszerébe. E művek keletkezésének korábbi szakaszában az író még erős, szerves, elszakíthatatlan szálakkal fűződött a kelet-afrikai orális irodalom hagyományaihoz. Ebből az időből származó alkotásai egyenesen népmesei ihletésűek. A kerettörténetek mind stilárisan, mind etikai-eszmei mondanivalójukat tekintve epikus hangvételű, a szuahéli folklór hagyományaihoz képest hosszúra nyújtott, sztereotip, de pezsgően, életszerűen ábrázolt, fordulatokban gazdag tanmesék. Ugyanakkor jól érződik, hogy megírásuk idején Shaaban Robert már széles körű világirodalmi ismeretekkel rendelkezett, amelyekre tudatosan támaszkodott művei szerkezeti felépítésének kialakításakor és mondanivalójuk megfogalmazásában is. E korszakából három művet szeretnék itt megemlíteni és vázlatosan ismertetni: 1. Adili na Nduguze; 2. Kusadikika; 3. K u f i k i r i k a . 5 0 1. Adili és testvéreinek története még a gyarmati korszakban, a Tanganyika politikai függetlenségének elnyeréséért folytatott küzdelem idején
9
Shaaban
R o b e r t : Maisha Yangu, 13. fejezet, 1. bek.
10
A d i l i na nduguze ('Adili és testvérei'), Macmillan, London, 1952; Kusadikika ('A hit országa'), Nelson, Dar es Salaam, 1951; Kufikirika ('A tudat országa'), Oxford Univ. Press, Nairobi, 1967. A két fantázia-országnév nehezen fordítható. Igei alapjuk: -sadiki 'hisz', -fikiri 'gondol'. 367
keletkezett. Esztétikai, szépirodalmi értékein túlmenően fontos politikai jelentőségét R. Arnold így fogalmazta meg: "Fölvilágosító törekvése, művészi tehetsége és fölényes nyelvismerete az emberek tanítására, megjavítására, az erkölcsi-etikai normák elfogadtatására irányul - igaz, viszonylag elvont módon -, mindez mégis elválaszthatatlan része a humanizmusnak, magának az embernek mint társadalmi lénynek. Ez a gondolatrendszer sajátosan kifejeződik a TANÚ ideológiájában és kiemelkedő módon Julius Nyerere megnyilatkozásaiban. Véleményünk szerint szoros összefüggés áll fenn Shaaban embereszménye, az erkölcsi-etikai normákról alkotott, valamint társadalomfogalma között. Munkáiban mindez fokozatosan kibontakozik és szorosan kapcsolódik a tanzániai nemzeti felszabadító mozgalom eszméihez, természetesen különböző intenzitású politikai megfogalmazásban. Végeredményben azonban teljes összhangban van eredeti kibontakozásának szellemével, a szocializmus és az önellátás koncepcióját első ízben meghirdető 'Arushai nyilatkozat'-ban, 1 1 12 fogalmazódik."
ahol teljes egyértelműséggel meg-
Adili és testvéreinek példája tehát nem csupán a mindenkori olvasó számára szolgál értékes tanulságokkal, hanem az író szándéka - és, mint láthattuk, a történelmi valóság - szerint is a társadalom egészének és vezetésének kínál mélységesen humánus fejlődési alternatívát. 2. Kusadikika 'A hit országa' a fantázia birodalmában lebeg, valahol ég és föld között, és sorsával, gondjaival intelméül szolgál a földön élő, hasonló bajokkal küszködő emberiségnek. Ebben a jelenben ábrázolt fantáziaországban a hibákkal és gyarlósággal terhes múlt és az eszményített jövő jelképes erői ütköznek össze. Az uralkodó környezetét azok a begyepesedett gondolkodású, sokszor rosszindulatú és korlátolt, de nagy hatalommal rendelkező udvaroncok alkotják, akikkel könnyen megtalálhatja az olvasó a párhuzamot a konzervatív, halódó, de annál erőszakosabb és igazságtalanabb gyarmati rendszer vezető figuráival. Ezzel az
uralkodó elemeinek leleplező
ábrázolása segítségével élesen bírált állam-modellel helyezi szembe az író saját elképzelését az ideális emberi közösségről és annak működési elveiről. Utóbbiban a globális reformok következetes megvalósításán keresztül kibon1:L
Vö.: Utekelezaji wa Azimio la Arusha 'Az "Arushai Nyilatkozat" megvalósítása' - J. K. Nyerere beszéde a TANÚ nagygyűlésén, Mwanza, 1967. október 16. A Hírközlési és Propagandaminisztérium ('Wizara ya Habari na Utalii') kiadványa, Dar es Salaam, 1967. 12 V ö . : R a i n e r , A.: Afrikanische Literatur ... (52). 368
takozó irányított és mérsékelt forradalom eszméje és gyakorlata uralkodik. Belső ellentmondásosságában azonban megjelenik Shaaban Robert társadalomeszményének kiforratlansága is. A világ (elsősorban Európa) nagy horderejű forradalmi mozgalmainak tanulságait kissé egyoldalúan vonja le. A francia forradalom jelszavaiban megfogalmazódott polgári törekvések etikai következményeiért lelkesedik, kiegészítve azokat bizonyos emocionális igényekkel: a mindenki boldogságára, abszolút igazságosságra és az emberek közötti teljes megértésre való törekvéssel. A tökéletes társadalom középpontjában azonban szerinte még mindig egy mitikus tisztelettel övezett, eszményi uralkodónak vagy vezéregyéniségnek kell állnia. E végső soron anakronisztikus monarchia képzete ugyanakkor nehezen egyeztethető össze azzal a szocializmus-koncenpcióval, amelyet egyrészt az októberi forradalomról szerzett ismereteiből és a kelet-afrikai felszabadító mozgalmak ideológiáiból, szocializmusról alkotott elnagyolt elképzeléséből épít fel magának. A tökéletesnek tekintett vezéregyéniség mögött felsorakozó, kikezdhetetlen erkölcsű emberekből és a közöttük meglevő konfliktusmentes kapcsolatokból felépülő, lényegében osztály nélküli társadalom - bármily vonzó legyen is a róla kialakított kép - meg kell hogy maradjon az utópiák világában. Shaaban Robert nyilvánvalóan átérezte a valóság, a lehetőségek és a Kusadikika tökélye felé vezető szivárványos, sima út lehetetlensége között feszülő ellentmondásokat. Meglátszik ez művének stílusán, hangvételén, egyszóval irodalmi értékein is. Jóval fellengzősebben és homályosabban fogalmaz itt, mint legtöbb írásában. Jóval nehézkesebb, helyenként érdesebb olvasmány kerekedik ki a tolla alól ezúttal, mint pl. Adili és testvérei történetének, vagy későbbi, szintén szociális ihletésű regényeinek esetében. 3. Kufikirika ('A gondolatok /gondolkodás?/ országa')" 3
című írása
csak halála után öt évvel, 1967-ben jelenhetett meg először, már a független Tanzánia kulturális kormányzatának jóvoltából, holott az író már 1946ban elkészült vele. Föltételezhetjük ugyanakkor, hogy élete hátralevő 15-16 évében még nemegyszer elővette, sokat csiszolt, javított, igazított rajta. Kitűnik ez az írás kivételesen gördülékeny szövegéből, az előadás szinte töretlen hömpölygéséből, sőt néhány olyan mozzanatából is, amelyek csak a 14 felszabadulást követő évek eseményeinek hatására kerülhettek a szövegbe. " 3 V ö . : a 10. sz. jegyzettel. "^A szöveg ilyen sajátosságainak ismertetése elmélyültebb irodalomtörténeti elemzést igényel. 369
Kufikirika szintén a fantázia országa. Benne a hagyományos szuahéli (esetenként a szélesebb értelemben vett kelet-afrikai) társadalom idealizált modellje állítódik szembe egy zűrzavaros, átmeneti vagy eleve zsákutcát jelentő fejlődési iránnyal. Alakjai népmesék hőseire emlékeztetnek: tulajdonságaik állandóak és markánsak, szinte végletesek. Hőseiben a fekete és a fehér, a jó és a rossz, a józan biztonság és a hebehurgya kapkodás áll szemben egymással. A szövegen, az író által visszatérően használt nyelvi eszközökön, azok szerepén szinte kitapinthatóan érződik a klasszikus szuahéli epika hatása. Megírása arra az időszakra tehető, amikor szerzője fokozatosan eltávolodott a verseléstől - bár igazán sohasem hagyott föl vele és inkább prózai formában igyekezett megfogalmazni egyre árnyaltabbá váló, a líra és az epika kötött kereteit már nehezen tűrő gondolatait. A statikus társadalomkép azonban végül is a helyi félfeudális, félig szabad kereskedő elemekből tevődik össze, mintegy azok újszerűbb, humanizált kombinációját idealizálja. Ennek lényege az emberekről való gondoskodás, alkalomadtán akár akaratukkal szemben is. Szélsőséges eseteiben mindezt a bölcsesség és a jóság "szelíd terrorjának" is nevezhetnénk. Némely vonatkozásában ezt a társadalomeszményt fedi a másfél-két évtizeddel későbbi tanzániai valóság. Nagyobb gyakorlati, politikai-taktikai tapasztalat birtokában visszacsengenek ezek a gondolatok az ujamaa szocializmus társadalmi-politikai felépítményében is. Jól példázzák e helyzet aktualitását Shaaban Robert saját sorai a Kufikirika első fejezetéből: "A minisztereknek el kell terjeszteniük ezt a hírt. Kufikirika minden polgára tudja meg, hogy mindenki, aki ért a termékenységvarázsláshoz, eljöjjön az udvarba és próbálja meg meggyógyítani az én bajomat és a királyné meddőségét. Mindenkinek megfizetünk a fáradozásáért. Akinek pedig sikerül meggyógyítania bennünket a királynéval együtt, az kétszer annyit vagy még többet kap mindenki másnál, sőt az élelmét is egész életére biztosítja Kufikirika kormánya. Azt akarom, hogy ez a hír a lehető leggyorsabban elterjedjen az egész országban. A főkincstárnok pedig kapjon megfelelő utasítást, hogy idejében kifizethesse a pénzt mindenkinek, aki megszolgálta.""'' 5 A feudális uralkodó itt vér szerinti utódlásáról kíván gondoskodni olyan módon, ami magában hordozza a tőkés pénzgazdálkodás, sőt az utópikus szocialista "társadalombiztosítás" bizonyos elemeit is. Az író társadalomeszménye itt jelképesen fejeződik ki. 15
370
Vö.: S h a a b a n
R o b e r t : Kufikirika, I. Mfalme, (14).
Későbbi munkáiban ilyen elképzelései már jóval konkrétabb formákat öltenek. Azon művei közül, amelyekben programját és elveit családi-nemzetségi környezetbe ágyazott konkrét személyek sorsának ábrázolásán keresztül fejti ki, Utubora mkulima, valamint Siku ya watenzi wote című regényeit
emel-
ném ki rövid, vázlatos elemzés erejéig. Ez a két írás nagy lélegzetű, epikus lendületű munkáinak utolsó darabjai közé tartozik, az író életművének kiemelkedő magaslatain helyezkedik el. Sorsuk irodalompolitikai háttere még nem kellően föltárt, mindenesetre elgondolkodtató, hogy megjelenésükre csak Shaaban Robert halálát követően 6, illetve 7 évvel kerülhetett sor (1968ban és 1969-ben). Mint a shaabani életműben annyiszor, Utubora esetében is beszélő névvel van dolgunk. (Szuahéli nyelven mtu = e m b e r , — * utu = emberség; bora = jó, kiváló, innen Utubora: 'jólelkű, kiváló e m b e r ' . ) Története az egyén, csaknem a meghasonlásig eljutott és a hagyományos életmódhoz való visszatérésben megnyugvást lelő ember sorsának körüljárása révén vezeti el az olvasót a mindenkori emberi pályafutás bizonyos értelemben idealizált általánosításának lehetőségéig. Utubora előtt az érvényesülésnek különböző "civilizált", úgy is mondhatnánk polgári lehetőségei tárulnak fel. Ezek azonban végképp elidegenítenék népi-nemzeti talajától, hátterétől. A hós nem képes, de nem is akarja vállalni ezt a kihívást. Erósebb benne a hagyományokhoz, a szerinte (és az író szerint is) teljes értékűbb életvitelhez való kötődés. Hátat fordít az urbanizálódás csábításának, talán meg is retten a benne rejlő erkölcsi veszélyektől, és visszatér az ősforráshoz, a földhöz, amely elődei számtalan nemzedékének biztosította a szolid megélhetést és a mások számára is hasznos élet nyugalmát. Útja azonban korántsem sima: meg kell küzdenie az emberi kicsinyességgel, intrikákkal és rosszindulattal, hogy leküzdje környezetének megütközését és ellenállását, a sorsának szabad alakítására vállalkozó ember merészsége iránti korlátolt gyanakvást. A jószándékú ember önfeláldozó fáradozását az író megjutalmazza: Utubora elnyeri az anyagi jólétet és az emberi boldogságot. Ne tűnjék erőltetettnek a fordított párhuzam Móricz Zsigmond boldog emberével. Joő György ugyan nem magyar Utubora, és a gazdálkodás becsületes egyszerűségéhez visszatérő szuahéli hivatalnok sorsa sem példázza a kevéssel megelégedő magyar zsellér-parasztét. Nyugalmuk, létük forrása azonban ugyanaz: a hagyomány és a szívvel-lélekkel megmunkált föld! iD
V ö . : A г п о 1 d, R.: Afrikanische Literatur . . . 2 2
(66-80).
221 '
222 ''
'
'
' 371
A Siku ya watenzi wote című regény Shaaban Robert idealizált társadalomszemléletének talán legtisztább párlata. Benne az idegen eredetű, a helyi lakosságra ráerőltetett civilizáció zsákutcájában tévelygő és vergődő műveltebb és egyszerű emberek munkálnak ki, illetve találnak maguknak kiutat kevés reménnyel kecsegtető helyzetükből. Ayubu, a regény főhőse, aki kétségkívül a szerző alteregójának szerepét játssza, a nép jószándékú, bölcs és bizonyos tekintélynek is örvendő tanítója. Ö az, aki a többi szánakozó és jóindulatú, de nála tehetetlenebb ember tevékeny segítségére, vagy legalábbis passzív rokonszenvére támaszkodva megszervezi a sokszínű, csábító, de sok csapdát is rejtő és tulajdonképpen kegyetlenül elidegenedett urbánus környezet áldozatául esett szerencsétlenek megsegítését. Szellemi és anyagi erőit nem sajnálva elmegy szinte az önfeláldozás határáig, hogy jótékonyságra épülő szervezete segítségével munkához és kenyérhez juttassa az elesetteket. Közben saját életútján is buktatók és ígéretes lehetőségek váltogatják egymást. A hős magánéletébe is betolakodik a megvetett külső világ. Meg kell szabadulnia a benne is megbújó önzés minden maradványától, hogy elnyerhesse szerelmét és saját emberi boldogságát- A végkifejlet Shaaban Robert regényében idilli: a jó elnyeri méltó jutalmát, sőt még a rossz előtt sem zárul le visszavonhatatlanul a megjavulás útja. A shaabani életműről már eddig is számos értékelő tanulmány, monográfia és bírálat jelent meg. Megítélése nem mentes az ellentmondásoktól. Sokan szemére vetik "utópizmusát" és "naivitását", számon kérik rajta a magas világirodalmi normákat, a nyelvi, stiláris kifinomultságot, holott a szuahéli nyelven írók között ma is párjukat ritkítják azok, akik akár csak megközelíteni képesek Shaaban Robert nyelvi, irodalmi tökélyét. A Shaaban Robert életútját lezáró adatsor közlése előtt hadd tegyek itt még egy rövid, vázlatos antropológiai kitérőt. Nem szóltam még eddig az egyes regényeiben szereplő központi alakok és a hozzájuk tartozók közötti kapcsolatrendszerről. S ezúttal nem az úgynevezett "emberi", inkább a rokoni kapcsolatokra gondolok. Ezek taglalása ugyan inkább kultúrantropológiai tanulmánynak lehetne tárgya, a kínálkozó világirodalmi párhuzamok miatt mégis, itt is méltányosnak tartom szót ejteni róluk. A középkori eredetű szuahéli krónikák egyik legfontosabb társadalomtörténeti tanulsága abban rejlik, hogy belőlük megismerhető a korabeli városállamok uralkodó dinasztiáinak öröklési rendje. Ennek lényege az, hogy a mindenkori hatalom és vagyon (s alacsonyabb szinten ez a szabály érvénye-
372
sült az egyszerű nép körében is), nemzedékváltások alkalmával fivérek csoportjára, tulajdonképpen egy anya fiaira szállt, s e csoporton belül az idősebb testvérek adták tovább öccseiknek. A fiúk neveltetéséért főleg anyai nagybátyjuk (illetve azok csoportja), az avunculus(ok) volt(ak) felelős(ek). Ezen kívül mind a társadalmi piramis csúcsán, mind pedig a szélesebb tömegek életében ismeretes volt a sororatus és a leviratus intézménye i s . 1 7
Ez
18
a rendszer, amelyet a ndugu szabályon alapulónak
nevezhetünk, mintegy az
anyajogú és az apajogú öröklési rend nemzedékváltásának határán áll. Föltétlen érdemes elgondolkodnunk rajta, mekkora szerepet játszott e jelenségek szerepcseréje az európai népek életében. Csak néhány kiragadott példát nézve: az ógörög kultúrában: Agamemnónt megöli öccse, elveszi annak feleségét és annak jogán - a régi rend értelmében - kezébe kerül a hatalom. Itt lép be az új, egyenes ági patriarchális leszármazási rend képviselője, Oresztész, akinek szemszögéből apja öccse nem csupán gyilkos, s ebben az esetben ez a súlyosabb vétek, hanem trónbitorló is. Neki kell igazságot tennie az új rend szellemében. Vagy: Hamlet atyját megöli öccse, Polonius, elveszi annak feleségét ... stb. Vagy lásd Shakespeare számos más királydrámájának szereplői közötti kapcsolatokat, s hogy ne kalandozzunk ilyen messzire, szaladjunk végig magunkban gyorsan ilyen szempontból Árpád-házi királyaink utódlási gyakorlatán, annak véres ellentmondásain! Shaaban Robert társadalmi utópiáinak helyes megértéséhez nélkülözhetetlen a szereplőik közötti rokonsági viszonyok tisztázása is. A legtöbb esetben a fentebb említett két típus keveredésével találjuk magunkat szemben. S ez a tény kétszeresen sem véletlen. Ami időszerű volt az antik Görögországban, nálunk az Árpád-korban, Skandináviában a XV-XVI. században, az néhány nemzedékkel ezelőtt még elevenen élt a kelet-afrikai népek gyakorlatában. Ez a valóságábrázolás síkja Shaaban Robert regényeiben. A másik a szándékos - művészi - homályosítás síkja. Az író nem foglalhat egyértelműen és kizárólag a múlt mellett állást, viszont teljes egészében el sem vetheti azt. Amit szavakban, gondolatokban, eszmékben kifejt, azt közvetlenebb módon - s olvasói túlnyomó többsége számára nyilvánvalóan érthetően - ábrázolja is a 17
A rokonsági rendszerek néprajzi terminológiájának kérdésével kapcsolatban vö.: B o d r o g i Tibor: A néprajzi terminológia kérdéséhez ... 1957 (főleg: 14-19). 1Q
Shaaban Robert életműve szervesen jelen van a szuahéli nyelvű könyvkiadásban. A dar es salaami Nelson könyvkiadó 1966-tól kezdve folyamatosan publikálja Diwani ya Shaaban sorozatcímmel ('Shaaban műveinek gyűjteménye'), eddig 18 kötet jelent meg. 373
hősei között meglevő vagy szemünk láttára kialakuló kapcsolatok tükrében. E viszonyok nyílt vagy burkoltabb szerepeltetése kiváló lehetőségeket biztosít a cselekmény (sokszor romantizáló) meglepő fordulatosságának kibontakoztatására.
SHAABAN ROBERT KÖZÉLETI ÉS POLITIKAI SZEREPLÉSE A szárnyát bontogató költő fejlett szuahéli nemzeti és kulturális öntudattal rendelkezett. Bár egyáltalán nem volt vérmes alkat, sőt alkalomadtán inkább a túlzott szerénység és visszahúzódás volt rá jellemző, mégsem zárkózott, nem zárkózhatott el a politikától és a szellemi közélettől. Már 1929-ben belépett a számára egyedül nyitott politikai szervezetbe, a Tanganyikai Afrikaiak Szövetségébe (Tanganyika African Association), majd 1954-ben annak jogutódjában, Tanzánia egyetlen mai politikai pártjába, a TANU-ba (Tanzanian African National Union). Az utóbbi megbízatásából élete utolsó éveiben politikai tanácsosi funkciót töltött be Tanga városában. A modern szuahéli nyelv egyik megteremtőjeként megbecsült alapító tagja volt a Kelet-afrikai Nyelvi Bizottságnak (Interterritorial Language /Swahili/ Committee = Halmashauri ya Kiswahili ya Afrika Mashariki) - alapítva 1930-ban -, majd 1952-től e szervezetben Tanganyika vezérképviselője volt. Nyelvművelő és irodalmi munkásságát hazája kormányzata több kulturális díjjal és kitüntetéssel jutalmazta. 18
Szépirodalmi alkotásai a mai napig 20-nál több önálló kötetben
és
számos szórványpublikációban láttak napvilágot. Összesen 178 önálló prózai munkát, elbeszéléseket, esszéket, tanulmányokat, regényeket, jó néhány epikai és nagy számú lírai költeményt, több versantológiát ölel fel. Munkássága nagy hatással volt és maradt a kortárs szuahéli irodalom alakulására. Szinte nem is létezik olyan, Kelet-Afrika irodalmával foglalkozó méltatás, tanulmány vagy kritika, amely ne adózna kellő tisztelettel Shaaban Robert írásainak, irodalomelméleti műveinek, közéleti és politikai tevékenységének. Az utóbbi évtizedek olyan kiemelkedő szuahéli nyelvű írói, költői és kultúrpolitikusai tekintették és tartják ma is mesterüknek és példaképüknek, mint - csupán a példa kedvéért - Amri Abedi (aki személyes barátja is volt), M. Mnyampala, E. Kezilahabi vagy G. A. Mhina. Utódai kultúra- és társadalomszemléletét továbbfejlesztették, a tanzániai társadalmi fejlődés eredményeinek birtokában bizonyos szempontokból 374 \
nyelvileg, stilárisan és elméleti-ideológiai szempontokból talán felül is múlták, de semmiképpen sem állíthatjuk azt, hogy túl is léptek volna rajta. Shaaban Robert irodalmi halhatatlansága főképpen saját munkáiban, de ugyanakkor nem csekély mértékben követőinek és tisztelőinek ragaszkodásában és iránta megnyilvánuló hűségében is rejlik.
IRODALOM A b d u l a z i z , M. H. 1979 A l l e n ,
3.
Muyaka: 19-th century Swahili popular poetry, Nairobi, Kenya Literature Bureau, 340. W.
T.
1958 Arnold,
Siti Binti Saad, Tanganyika Notes and Records 51.
Rainer
1973 Arnold,
The Functions of Tradition and Innovation in the African Novel, African Studies - Afrika Studien (Berlin).
Rainer
1977
Arnold,
Afrikanische Literatur und nationale Befreiung. Menschenbild und Gesellschaftkonzeption im Prosawerk Shaaban Roberts, Berlin, Akademie Verlag.
Rainer
1978 Bodrogi,
The East African Novel, African Studies - Afrika Studien (Berlin). Tibor
1957
A néprajzi terminológia kérdéséhez, Ethnographia 1, 1-55.
H a r r i e s , Lyndon 1962 Swahili Poetry, Oxford, Oxford University Press, XI-326. Harries,
Lyndon
1971
Swahili literature in the national context, Black Africa (Review of national literatures), 2, 2.
H i с h e n s, William 1962/63 Keszthelyi, 1971
Swahili Prosody, Swahili, 33, 1, 107-138. Tibor Az afrikai irodalom kialakulása és fejlődése napjainkig, Budapest, Akadémiai Kiadó, 303.
375
Knappért,
Jan
1966 Knappért,
Notes on Swahili Literature, African Language Studies 7, 126-159. Jan
1967
Knappért,
Swahili Poetry, in: U. B e i e r szerk.: Introduction to African Literature, Evanston, Northwestern University Press, 4 1 — 4 9 . Jan
1979 Knappért,
Four Centuries of Swahili Verse, A literary history and anthology, London-Nairobi-Lusaka, Ibadan, Heinemann, 323. Jan
1983
Epic Poetry in Swahili and other African Languages, Leiden, E . J . B r i l l , 171.
M i s z j u g i n, V. M. 1982
Vklad szuahilijszkogo piszatyelja Shaabana Roberta v razvityije szoznanyija vosztocsnoafrikanszkogo obscsesztva ('Shaaban Robert, szuahéli író hozzájárulása a kelet-afrikai társadalmi tudat fejlődéséhez'), Africana (Nauka, Leningrád), 13, 106-126.
M n y a m p a l a , M. E. 1965
Waadhi wa ushairi ('A költészet hitvallása'), East African Literature Bureau, Dar es Salaam-Nairobi-Kampala.
N y e г e г e, Julius 1962
Kilio cha Shaaban Robert ('Shaaban Robert siratása'), Mambo Leo, augusztus 2.
N y e r e r e, Julius 1967
Utekelezaji wa Azimio la Arusha ('Az "Arushai Nyilatkozat" megvalósítása'), Dar es Salaam.
0 h 1 y, Raymond 1981
Aggressive Prose, A case study in Kiswahili Prose of the Seventies, Dar es Salaam, Institute of Kiswahili Research, 151.
0 1 d e г о g g e, D. A. (szerk.) 1970
Folklor i literature narodov Afriki ('Afrika népeinek folklórja és irodalma'), Moszkva, Nauka, 399.
S c h i l d , Ulla (szerk.) 1980
The East African Experience, Essays on English and Swahili Literature, Mainz, Reiner (Mainzer Afrika Studies, 4), 134.
Z s u к о v, A. A. 1983
Kultura, jazik i literatura szuahili ('Szuahéli kultúra, nyelv és irodalom'), Leningrád, a Leningrádi Állami Egyetem Kiadója, 152.
DAVID
KERR
NÉPI SZÍNHÁZ ÉS NEMZETI IDEOLÓGIA A MODERN AFRIKÁBAN
Ebben a dolgozatban azt kívánjuk kifejteni, hogyan váltak Afrika bizonyos területein a gyarmatosítás előtti népi színház különböző formái a gyarmatosítás utáni korszakban a nemzeti egység kialakításának vagy erősítésének ideológiai eszközeivé. A modern
ideológiát sugalmazó
népi színház gyökerei az antikolonia-
lista függetlenségi harcokig nyúlnak vissza, amikor sok nemzeti párt politikai közvetítő eszközzé tette a helyi előadói hagyományokat. Egyes nemzeteknél, mint például Szváziföldön, ahol a felszabadulás utáni kormányzat a Feudális Szvázi Királyság hagyományain alapult, ez az átalakulás többé-kevésbé simán zajlott le. A prekoloniális dicsérő hagyományok és közösségi ünnepek, mint például az Incwala-hoz hasonló ceremóniák minden további nélkül valamilyen módosult formában folytatódtak a függetlenség kivívása után. De még azokban a köztársaságokban sem volt különösebben nehéz az előadói hagyományok rituális szerepének politikai funkcióvá formálása, amelyek nem homogén (ez a többség Afrikában) prekoloniális nemzeti államokon alapultak. Szerte Afrikában a politikai nacionalizmust általában a kulturális nacionalizmus spontán mozgalmai előzték meg, a gyarmatosítás előtti színházi, zenei vagy vallási formák a gyarmatosítás elleni tiltakozásként éledtek újra. A nemzeti vezetők hamar felismerték az ilyen technikák előnyeit a gyarmati uralom elleni népi szolidaritás kialakításában. Zambia Rézövezetében például az ötvenes évek végén erőteljesen éledtek újra bizonyos fél-hagyományos gyászrituálék. Feltámadásukat kétségtelenül a Zambia függetlenségéért harcoló Egységes Nemzeti Függetlenségi Párt (UNIP) ösztönözte. Amikor a szövetségi kormány betiltotta az afrikaiak politikai nagygyűléseit a Rézövezet városi közigazgatási területein, a temetési bizottságok akkor is öszsze tudtak gyűjteni majd 7
négyezer fős gyűléseket a temetésekkel kapcsola377
tos kulturális eseményekre. Ezeken olyan dalok, táncok és némajátékok előadása zajlott, amelyek messianisztikus jelképrendszere alig-alig leplezte az UNIP-pal szolidáris érzelmeket. A függetlenséget közvetlenül megelőző időszakban a hagyományos dalt és táncot széles körben használták a nemzeti harcok karizmatikus közéleti személyiségeinek nyilvános dicsőítésére. Az olyan vezérek, mint a kenyai Jomo Kenyatta, a mali Modibo Keita, a nigériai Nnamdi Azikiwe, a ghánai Kwame Nkrumah, a malawi Kamuzu Banda és a guineai Sekou Touré, ösztönözték a bennszülött dalok és táncok politikai célú átalakítását, hogy kultuszt építhessenek saját személyük k ö r é . Az ilyen dicsérő dalok pszichológiai és esztétikai rokonságban állnak a dicsérő énekek és a hősi karakterű előadási formák bennszülött hagyományaival. Az olyan hősénekformák, mint a zulu Izibongó, a szotó Litokó, a bahima Ebyevugó és Ebirahiró egy sor változáson estek át a gyarmati uralom igája, a függetlenségi harcok és a poszt-koloniális nemzeti államok megalapítása folyamán, amitől alkalmassá váltak arra, hogy politikai eszközként vehessék igénybe őket. A felszabadulát követően a karizmatikus vezetők továbbra is munkára serkentették a dicsérőénekek előadóit és a táncosokat, mint az ideológiai ellenőrzés fontos közegeit. Az átalakulás világosan nyomon követhető Mali esetében: Szenegál és Nyugat-Szudán rövid életű szövetsége idején (1956-60) a dal és a tánc fontos szerepet játszott abban, hogy a tömegeket a francia uralommal szembeni ellenállásra késztessék. Bár néhány hagyományos stílust alkalmazó griot a gyarmati hatóságok zsoldjába szegődött, legtöbbjük a nemzeti ügyet támogatta olyan epikus művek előadásával, amelyek Mali történelmének a nemzeti hősök - Bakari Dan, Da Monzon, Shellu Ahmadu és Szungyata nevéhez fűződő nagy pillanatait ünnepelték. Egyik-másik griot még ennél is tovább ment: a felszabadító harc kortárs vezéreihez - például Mamadou Konatéhoz, Onezzin Coulibalyhoz vagy Modibo Keitához - intéztek dicsőítő éneket. Amikor Mali 1960-ban elnyerte függetlenségét, Keita lett az elnök, s pártja, az Union Sudanaise előnyben részesítette a központosított államszocialista kormányformát. Azok a griot-k, akik a harc idején az Union Sudanaise-t támogatták, fizetett állás kaptak a Nemzeti Együttesben vagy az Ifjúsági és Sport Bizottság irányítása alatt álló előadói társulatban. A griot-k más csoportjait a Hagyományos Művészek Egyesületébe irányították.
Harris J o n e s : Freedom and Labour; Mobilization and Political Control in the Zambian Copperbelt, Basil Blackwell, Oxford, 1975, 101. 378
E csoportokat arra biztatták, hogy dicsérjék az Union Sudanaise politikáját, és megalkossák Modibo Keitának mint a nép bajnokának a képét. Gyakran hoztak létre dalokat különleges alkalmakra. Amikor például Keita visszatért az Afrikai Egységszervezet Addis Abeba-i államfői értekezletéről, a Nemzeti Együttes a repülőtéren egy, ennek az eseménynek szentelt tánccal köszöntötte őt:
"Az elnök azt mondta a konferencián, 2
az afrikaiaknak egyesülniük kell." Az egész nemzettől elvárták, hogy az elnök dinamikus külpolitikai hőstetteinek eredményeit a nagy történelmi harcos-hősök cselekedeteihez foghatóként méltányolja. A függetlenség kivívása után jó néhány afrikai nemzetnél alakultak hasonló, ideológiailag motivált énekes és táncos csoportok az államfő és p o litikája magasztalása céljára. Ezek a csoportok azonban nem szorítkoztak a nemzet vezetőjének dicséretére. A nemzet egészének tetteit is ünnepelték, s így közreműködtek a társadalmi-politikai megújulást segítő közvélemény kialakításában. Példaként ismét Malit hozzuk fel. A Segon Ifjúsági Együttes olyan dalokat költött, amelyek egy a Niger-folyóra eresztett gőzhajó vízrebocsátását ünnepelték. Vagy az új házassági törvényt helyeselték: az ti. betiltotta az olyan szerződésen alapuló házasságot, amelyet az egymásnak szánt pár szülei a jegyesek gyermekkora idején kötöttek. A nemzet egészét megmozgató "buzdító" színház e típusa valószínűleg inkább a magukat szocialistának valló nemzetekkel hozható kapcsolatba, melyek az újat akaró politikához igen változatos technikákkal igyekeztek megnyerni a nép támogatását. Tanzánia különösképpen vállalkozó szelleműnek mutatkozott a bennszülött színházi formák politikai mozgósító erővé változtatása módjainak keresésében. A dicsérő énekek hagyománya a függetlenség kivívása után a Mahongero és a Ng'winamila együttesekben virágzott tovább, két olyan hivatásos csoportban, amelyek a Chama Cha Mapinduzi főhadiszállásokhoz tartoztak. A Mahongero együttes itt következő dala talán érzékelteti stílusukat: "A második Ötéves terv azt mondja, együnk csirkét, tojást,
2
H Charles C u t t e r : The Politics of Music in Mali, African Arts, Vol. 1, no. 3., Spring, 1968, 75. 379
zöldséget, halat, és igyunk tejet. Azt mondja, együnk tápláló ételeket, azt mondja, építsünk jobb házakat. A Párt meggyújtotta a fáklyát, Dicséret Nyererének. Az elnök magasztalását a táplálkozási kampány "buzdító" témájával kötik össze, mintha Nyerere nevének súlya megerősítené az üzenetet már azáltal is, hogy megidézik. A Vicheke5ho (ejtsd: vicsekeso) - egy valószínűleg a huszadik század elején Zanzibarban keletkezett forma, amelyet ott Tarabu na Vichekesho néven ismertek - valamivel rugalmasabb politikai célú szórakoztatási forma. A vichekesho eredetileg kevert típusú szuahéli nyelvű zenés bohózat, amelyben rögtönzött jelenetek elegyedtek a tarabuval, az arab hatásra létrejött hagyományos szuahéli zenével. Némileg hasonlított más olyan kevert típusú (szinkretikus) formákhoz, mint a ghanai Koncert-Parti vagy a nigériai Joruba Opera. A vichekeshót valószínűleg utcai árusok kezdeményezték, akik kis komikus jelenetekkel és zenével csalogatták magukhoz a vásárlókat. E formát aztán tovább népszerűsítette az ünnepelt zanzibari énekesnő és színésznő, Sziti Binti Szaad, aki az indiai zenés színház formai elemeit is alkalmazta. A vichekesho elterjedt az ország belsejében is, és kedveltté vált Tangában, Dodomában, valamint Dar es Salaamban. A vichekeshóban rejlő szatirikus és didaktikai lehetőséget egy másik neves művész, Bakari Abedi fedezte fel, aki 1954-ben megalapította a Muungano néven ismert zanzibari kulturális testülethez csatlakozó Michenzani Társas Klubot. Bakari szerint a vichekesho célja az, hogy "kinevettesse az emberekkel az élet korrupt oldalát, és minden módon rászoktassa őket a munkához és a pihenéshez való helyes hozzáállásra".
Didaktikai funkciója kü-
lönösen alkalmassá tette ezt a formát arra, hogy politikai eszközként használják. A függetlenség elnyerése után a Tanganyikai Afrikai Nemzeti Egység (TANÚ) és az Afro-Shirazi Párt (A.S.P.) haladó erőit aktívan támogató szá3
0sszefoglalja Nkwabi N g ' w a n a k i l i l a : Mass Communication and Development of Socialism in Tanzania, Tanzania Publishing House, Dar es Salaam, 1981, 101, a mű szerzőjének fordítása. 4"
Összefoglalja Ebrahim H u s s e i n : On the Development of Theatre in East Africa, kiadatlan doktori disszertáció, Dar es Salaam, 1974, 98. 380
mos színházi dolgozó a vichekeshóban a politikai oktatás eszközét látta. Közülük kiemelkedik Peter Saimanga, aki a Tanzániai Iskolák Színházi Fesztiváljain meglehetősen nagy színházművészeti tapasztalatot szerzett, és egyetemen kívüli színházi tanfolyamokon is részt vett. 1964-ben elindította a Barátság Textiles Színházi Klubot Dar es Salaamban, amely vichekeshót játszott ipari munkásoknak. A TANÚ és az A.S.P. üldözte "gonosz" bemutatására Saimanga a vichekesho-jelenetek magját alkotó szatirikus közhelyeket használta fel, amelyekben olyan gazemberek ellen kelnek ki, mint amilyeneket Husszein felsorol. Ilyenek: "a burzsoá, az örökre tudatlanságban maradó álsejk, a pletykafészek, az élősködő, a féltékeny férj, aki feleségeit lakat alatt tartja, vagy a fösvény".
Mivel Saimanga hajlandó volt gyárakban
játszani, és szoros kapcsolata volt a TANU-val, vichekeshóit a párt által meghirdetett fő kampányok szolgálatába tudta állítani, és igy eljutott a dar es salaami proletáriátus kulcsfontosságú közönségeihez. A didaktikus szórakoztatás erőteljes hagyománya Tanzániában elvezetett egy másik politikai célú kevert stílusú népi színházi forma, a ngondjera (ejtsd: ngondzsera) kialakulásához is. Bár kitalálását általában Matthias Mnyampalának tulajdonítják, aki a hatvanas években népszerűvé tette a ngondjerát, mégis majdnem biztos, hogy egy sokkal régebbi szuahéli költészeti hagyománnyal áll kapcsolatban. A ngondjera olyan költői párbeszéd, amely kérdés-felelet formát használ a politikai és társadalmi tudás terjesztésére, többé-kevésbé hasonlóan a nyugati irodalmi hagyomány szimpóziumához. Az alábbi Mnyampala Ngondjera Chama Cha TANÚ című művéből vett dialógus, amelyben egy bölcs politikai káder megmagyarázza a TANÚ politikáját egy kíváncsi polgárnak, fogalmat ad a műfajról: Polgár:
Azért kérdelek, hogy láss el bölcsességgel, fejtsd meg a jelentést, hogy megvigasztald szívem, Az igazat akarom hallani e párt politikájáról, beszélj a TANÚ politikájáról, kinek a pártja?
Politikus:
Hallgass rám, és jegyezd meg, amit mondok, jegyezz meg mindent, amit mondani fogok neked,
Hussein,
op. cit, 90. 381
aztán használd, amit mondtak neked a hibák elkerülésére. Az a parasztok pártja, és a dolgozóké is. 6 A Ngondjera Chama Cha TANÚ folytatódik, a polgár további kérdéseket tesz fel, amelyekre a politikus azt válaszolja, hogy kapitalistáknak, a feudális uraknak és a burzsoáziának nincs helye a TANU-ban vagy az A.S.P.-ben. Mivel a ngondjera inkább alapul meglehetősen komoly költői dialóguson és jelképrendszeren, mint szatirikus közhelyeken, a politikai propaganda sokkal közvetlenebb kifejezőeszköze, mint a vichekesho. A ngondjera egy m á sik fontos vonása, hogy igen könnyen olvaszt magába nem színházi elemeket. E műfaj keretébe a vizuális eszközök - mint a térképek, fotók, reáliák, grafikonok és poszterek - demonstrációs célra előnyösen beépíthetők. Ez a pedagógiai rugalmasság tette a ngondjerát népszerűvé Tanzánia jól szervezett és széles körű felnőttnevelő rendszerének oktatói között, akik mindig is igyekeztek olyan hazai kommunikációs formákat találni, amelyek a formális nevelés keretein kívül válhatnak népszerűvé. A portugál gyarmatosítókkal igen hosszan vívott felszabadító háborúk után a függetlenségüket elnyert luzofón nemzetek szintén felhasználták a színházat arra, hogy a tömegeket szervezett kampányokban mozgósítsák a forradalmi változásokra. Mozambikban az olyan agit.-prop, csoportok, mint a FRELIMO hadseregének Grupo Scenicoja, vagy a Nemzeti Kulturális Felügyelőség Polyvalent Együttese, együttesen előadott rögtönzéseket alkalmaztak, hogy megértessenek a városi proletariátussal olyan lényeges kérdéseket, mint például azt, miért kell sorba állni élelmiszerért, vagy miért van hiány alapvető árucikkekből. Röviddel azután, hogy Mozambik 1975-ben függetlenné vált, a Polyvalent Együttes készített egy jelenetsorozatot a Xiconhoaca nevű gazembertípusról. A darabok egy egyesített, az ellenforradalmi tendenciák felszámolására irányuló sokféle közegben megindított kampány részei voltak. Szerte Mozambikban plakátokat ragasztottak a forradalmat eláruló Xiconhoaca karikatúráival, olyan jelszavakkal, hogy "Xiconhoaca az ellenség ügynöke", "Xiconhoaca élősdi", "Xiconhoaca bürokrata" stb.
Ehhez hasonló kijelentéseket tettek a rá-
dióban és az újságokban is. 6
Összefoglalja Bob L e s h o a i : Tanzania: Socialist Theatre, New Theatre Magazine, Vol. XII No. 2, 1972, 22. 7 A l l e n I s a a c m a n : A Luta Continua: Creating a New Society in Mozambique, Southern African Pamphlets, New York, 1978, 38. 382
Egy leírás szerint a Polyvalent darabjaiban Xiconhoaca "az az ambiciózus individualista, aki rögtön csatlakozik a Párthoz, mihelyt megszimatolja, hogy az idő a forradalmi szeleknek kedvez... Xiconhoaca a munkában részeges és tunya, otthon veri a feleségeit és a gyerekeit, és különösen éles megvilágításban jelenik meg dekadens nyugati típusú éjszakai mulatókban, ahol valamennyi vendég kábítószeres, a zenének nincs ritmusa, és a táncolók nagy g
összevisszaságban őrjöngenek.
Bár témájuk teljesen aktuális - Mozambik
gyarmati uralom elleni harcával foglalkozik -, a darabok technikája ahhoz a réges-régi afrikai színházi hagyományhoz kapcsolódik, amely közhelyszerű negatív szerep-modellt használt társadalmi bírálatként. A Tanzániából és a Mozambikból felhozott példák, másrészt az ideológiai indíttatású tánc- és színházi csoportok többsége annyiban különbözik egymástól, hogy a szocialista irányzatú nemzetek a társadalmi osztálykülönbségeket hangsúlyozzák, és arra törekednek, hogy az alárendelt osztályokkal azonosuljanak az imperializmus elleni harcban. Az ilyen osztályelemzés azonban eléggé kivételes a kontinensen. A legtöbb hivatalos, politikai ösztönzésű kulturális csoport valójában megpróbálja elrejteni az újonnan születő afrikai nemzetek körében meglevő osztálykülönbségeket. Sokkal észrevehetőbb az idológiai indíttatású színházi társulatoknak az etnikai kérdések iránti vonzódása. Néhány afrikai nemzet - például Nigéria, Uganda vagy Benin - esetében, ahol a hatalmi harcok etnikai ellentétekben éleződtek ki, a dramatizált énekek fontos szerepet játszottak a területi konfliktusok ábrázolásában. Dahomeyben (a mai Beninben) röviddel a függetlenség elnyerése után az ellenzéki párt, a Rassemblement Démocratique Dahoméen (R.D.D.), amely elsősorban déliekből állott, a következő dallal erősítette az uralkodó és főleg északi csoportokra támaszkodó Union Démocratique Dahoméen (U.D.D.) párt elleni bíráló hadjáratát: Bőrruhában hivalkodsz Bariba, te, akinek Rendes nadrágja sincsen. Bőrruhában hivalkodsz, Bőrruhában hivalkodsz, Finom bőrruhában,
B
T h e Culture Vulture, This Magazine, Toronto, Spring, 1973, 3. 383
y
Bariba, te, akinek Rendes nadrágja sincsen. 9 Sosem lesz Gambari a főnökünk, Apithy hozza el nekünk, franciaországi útjáról hazatérve, A mi függetlenségi nyilatkozatunkat. Az etnikai "ellenség" szidalmazásán alapuló szolidaritási énekek a féldrámai harci dalok és a szatirikus "perlekedések" helyi hagyományához kötődnek.
Az U.D.D.-nek is megvoltak a maga hasonló szellemű dalai. A da-
lokban megnevezett ellenségek a területek és pártok közötti villongások módosulásaival és a politikai manőverekkel együtt változtak. A dramatizált etnikai konfliktusok e szembeszökő példái főleg a nemzeti függetlenség kezdeti időszakára jellemzőek. Azóta a legtöbb afrikai kormány egypárt-rendszerű államokat hozott létre az ellenzék megfékezésére. Következésképpen az etnikai vagy területi szolidaritás művészi kifejezését a kormányok a nemzeti egység érdekében visszaszorítják. Az etnikai tudat és a politikai ideológia bonyolult kapcsolatára élő példa a malawi népies táncok fejlődése. A hagyományos táncok a gyarmati időszakban az imperializmussal szembeforduló kulturális ellenállás erőteljes közvetítőiként játszottak szerepet. Ez különösen állt a Gule wa Mkulu ("A nagy tánc"), a középső területek tiszta férfi nyau kultuszának maszkos ünnepére, amely a húszas-harmincas években szatirikus sztereotip formákat használt a kereszténység és a gyarmati uralom szidalmazására. Az ötvenes években, a függetlenségi harc utolsó periódusában, az ellenállás súlypontja a falusi főnökök, a kultusz-vezetők és a szellem-médiumok kulturális ellenzékének köréből azonban a magasan iskolázott kispolgári nemzeti elit kezébe helyeződött át. Ez egyúttal etnikai eltolódást is jelentett, mivel az értelmiségi vezetők jó része Malawi északi részéről érkezett, nem a középső területekről, a nyau kultusz hazájából. Abban az időben, ahogyan A. C. Ross ír9Összefoglalja Guy Landary H a z o u m e : Ideologies, Iribaliste et Nation en Afrique: Le Cas Dahoméen, Paris, Présence Africaine, 224. ^ P é l d á u l a gyarmatosítás előtti korban az Abomey-i fonok Avoga dalokat alkalmaztak az udvarban, hogy gyalázzák a gun népet, míg a gunok Avohu dalokat énekeltek Porto Novóban a fonok elleni gyalázkodásra. Lásd Gilbert R o u g e t : Court Songs and traditional History in the Ancient Kingdoms of Porto Novo and Abomey, in: Klaus W a c h s m a n n szerk. Music and History in Africa, Northwestern University Press, Evanston, 1971, 43-46. 384
ja, "boszorkányságról vagy a nyau megtisztító erejéről beszélni annyit jelentett, mint Welensky és az Egyesült Köztársasági Párt (United Federal Party) erői mellett állni"."" Ez kiváló példája annak, hogyan fordul a visszájára egy korábbi történelmi időszak haladó népi színházi formájának radikális hatásossága egy későbbi periódusban. A hagyományos falusi és a modern iskolázott elit konfliktusa nem sokkal Malawi 1964-ben kivívott függetlensége után került előtérbe. A Malawi Kongresszuspárt (Malawi Congress Party) vezére, Kamuzu Banda, aki államfő lett, középső vidékről származó cseva, s őt olyan fiatal aktivista politikusok hívták meg egykor, mint a nagyobbrészt az északi tartományból származó Orton Chirwa, Masauko Chipembere, Yatuta Chisiza és Kanyama Chiume. Ezek az aktivisták miniszterek lettek az új malawi kormányban, és gyorsan rájöttek arra, hogy baloldali politikájukkal Banda tekintélyelvű, jobboldali nézetei teljesen ellentétesek. A fiatal miniszterek és Banda ezt követő hatalmi harcában a Gule wa Mkulu álarcos ünnepek jelentős szerepet játszottak az északi értelmiségiek ellen folytatott küzdelem során, a középső területek etnikai támogatásának a megszerzésében. Ross részletesen elmagyarázza a folyamatot: "1964 decemberétől zirombós (állatmaszkos) csoportokat küldtek a Középső Tartomány területéről, néhány mérfölddel északabbra, hogy terrorizálják és megfélemlítsék azokat a falusiakat, akikről az a hír járta, hogy a "lázadó" fiatal minisztereket támogatják. Ettől kezdve ugyanezeket a minisztereket boszorkányoknak nevezték, akiket a hatalmas dr. Banda le tudott győzni, és mint fisiket, vagyis mint hiénákat emlegették őket... Ezek a fiatalemberek most íme gonosztevők voltak, akiknek a hatásától meg kellett tisztítani az 12
országot." Ebben a folyamatban Banda atavisztikus megtisztítási és boszorkányüldöző tendenciákra támaszkodott a falusi lakosság körében, amelyek fontos ideológiai és etnocentrikus fegyvert adtak a kezébe a kormány művelt északi radikálisaival szemben. A "rebellis" miniszterek végül elmenekültek az országból, és, középső területi bázisára támaszkodva, Banda megszilárdította hatalmát.
""A. C. ROSS: The Political Role of the Witchfinder in Southern Malawi during the Crisis of Oct. 1964 - May 1965, Witchcraft and Healing, Central African Studies Association, Edinburgh, 1968, 58. " 2 R О S S, op.cit., 63-64. 385
Az 1964-65-ös kabinet-válságot követően, noha a nyau kultusz továbbra is ideológiai propaganda maradt, Banda megpróbálta elsimítani győzelme etnikai jellegét. Össznemzeti szinten épített fel fokozatosan egy olyan, valóban megerősödött kulturális mechanizmust, amely arra-szolgált, hogy tiszteletet parancsoljon, és biztosítsa az általa megkövetelt, a nemzeti megegyezéshez szükséges engedelmességet, illetve terrort. A dolog iróniája, hogy azok a hazafias kulturális dicsőítő táncok, amelyeket korábban épp a legyőzött miniszterek szorgalmaztak, a Rhodesia és Nyaszaföld Szövetsége elleni harc idején Banda karizmáját építették ki. A malawi kulturális hagiográfiai (legendagyártó) ipar legbizarrabb megnyilvánulása a mbumba néven ismert intézmény volt, félig politikus célú női táncosok tömegszervezkedése. A középső területek cseva rokonsági rendjében a mbumba valamely férfi nővéreit jelenti, akik bátyjuk (nkhoswe) védelmére és házasságközvetítői szerepére szorulnak. A Malawi Nőtanácson keresztül Banda hirdette, hogy б az "első számú nkhoswe" Malawi minden asszonya számára, akik így az б mbumbái. E védelemért viszonzásul az asszonyok őt hízelgő-dicsőítő táncokkal tisztelték meg. A mbumba dicsőítő táncok születését és gyakorlatát egy nagy hatósugarú nemzeti szervezet támogatta. Malawi minden egyes kerülete kiállítja a maga tősgyökeres táncos csoportját, a Malawi Kongresszuspárt Nőtanácsa falukban és városokban működő helyi szervezetei támogatásával. Esztétikailag a dobolás, a csujogatás, a taps és a koreográfia valamelyest a chimtali, mbotosha vagy a chjoda típusú helyi táncokon alapul, de ha "hagyományos táncoknak" nevezik is ezeket, valójában az egyes helyi táncok hiteles zenéjét és lépéseit úgy változtatták meg, hogy a blantyre-i és a lilonwei nemzeti stadionok tömeggyűlésein előadható, leegyszerűsített, homogén koreográfia váljék belőlük. Jack Mapanje, malawi költő nagyon találóan ragadja meg annak az esztétikai árulásnak az érzetét, amit e táncok okoznak, amikor egy veterán csopa táncossal mondatja el csípős megjegyzéseit az "új pódiumtáncokról": "... Látom lányaimat gyötrődni, Hogy erőtlen dobokból absztrakt hangokat csaljanak ki, kurjongatni Gagyogó-eszme férfi-maszkoknak Amulettek és bokaperecek nélkül.""'"5
13
386
Jack
M a p a n j e : Of Chameleons and Gods, London, Heinemann, 1981, 31.
Mapanje észrevéteti csopa táncosával, hogy az új táncok esztétikai szegénysége ideológiai meddőséget és megalkuvást tükröz. A homogén koreográfiát színes uniformisok emelik ki (vörös, kék és zöld - mindhárom tartomány számára más szín), valamennyire Banda arcképét nyomták. A táncok csúcspontján a stadionban az Elnök csatlakozik a táncosokhoz, akárcsak az emberek közé leszálló isten, s az előadást a rádió elejétől a végéig közvetíti a nemzetnek. Igen összetett okai vannak, hogy miért hagyják magukat beleráncigálni ilyen megalázó táncokba a nők. Egyeseket üldöztetéssel fenyegettek meg, ha nem vesznek részt benne. Előfordul némi megvesztegetés is. Hiszen a táncosok ingyen kapnak üdítőt és teniszcipőt. Valaha még pénzjutalmat is kaptak. Egy másik fontos ösztönző, hogy a kiemelkedő táncosok (általában azok, akik a leghangosabban kiabálják az Elnök dicséretét) pazar díjakat kapnak, mint például modern házakat vagy ingyenes luxusutazást Európába. Még fontosabb a tömegbusz, amely a nőket a legtávolabbi falvakból a stadionba szállítja. Nemcsak a városba látogatás és a stadionban rendezett előadások tömeghisztériájában való részvétel izgalmas, hanem az is vonzó, hogy ez az alkalom az asszonyok számára kikapcsolódást jelent a megszokott házimunkák terhéből. Az "első számú nkhoswe" által megfélemlített férjek nem mernek tiltakozni feleségük távolléte miatt. így a mbumba-táncok ideiglenes és igen mesterséges menekülést jelentenek a nőknek a férfiúi elnyomás elől, ami máskülönben teljesen áthatja a modern malawi kultúrát, anélkül, hogy bármit is enyhítenének a női alávetettség valódi okain. Az állam szempontjából a mbumba-táncok legfőbb funkciója abban áll, hogy a nemzeti egyetértést, az életére szólóan megválasztott elnök, Banda képének isteni magasságokba emelésével teremti meg. Egyes dalok általános alázatot hirdetnek, mint például az alábbi: kórus: Minden Kamuzu Bandáé vezető: Minden kocsi kórus: Kamuzu Bandáé vezető: Minden ház kórus: Kamuzu Bandáé (és így tovább a fákon át a csirkékig).
14
Ezeket a széles körben ismert dalokat adott alkalomra létrehozott más énekekkel vegyítik. 1981-ben például, amikor a néhai Attati Mpakati, egy 14
A szerző gyűjtése és fordítása. 387
száműzött politikai mozgalom, a Szocialista Malawiért Liga vezetőjének "visszaszivárgása" fenyegette az országot, a Szabadnak Született nevű fiatal mbumba csoport a következő vérszomjas dallal fejezte ki Bandához való lojalitását: Gyere csak, Mpakati, Cafatokra vagdalunk. Bár az előadók fiatal iskoláslányok voltak, a táncokat és a dalszövegeket idősebb káderek írták, akik a maguk részéről kellőképpen ortodox forgatókönyveket állítottak össze. A mbumba-táncok funkcióját illetően meglehetősen eltérő álláspontot képvisel Landeg White. Elismeri ugyan a táncok alapvetően hízelgő hangnemét, de úgy gondolja, "a dalokban ki nem mondott kritika lapul, a dicsérő költészet olyan konvencióit használják itt fel, amelyek megjegyzéseket tesznek lehetővé a hatalom működésével kapcsolatosan". 3 6
White magyarázatot ad
arra, hogyan működik ez az esztétikai folyamatosság a gyakorlatban. "A taktika abból áll, hogy azt mondjuk, dr. Banda 'kitalálta', mi folyik. Dr. Banda 'néha nem tudja', hogy a pénzt elsikkasztják, hogy a földet eltulajdonítják, vagy a vagyont elkobozzák, vagy hogy éhínség sújt egy területet, de a dal erre rávilágít... Dr. Banda nyílt beszédben válaszol mindig, utalva a dalokra... válaszolva a közvetlen és a közvetett n y o m á s r a . . . " 3 7 Azt hiszem, hangsúlyoznunk kell, a dalokat M.C.P. vezetők lektorálják, hogy semmiféle igazi tiltakozás ne legyen lehetséges. A dicsérő ének e fajtáját White "az uralkodó és az alávetett közötti egyfajta szerződésnek" ne18
vezi.
Malawi esetében e z igen egyoldalú szerződés, amelyben az engedel-
mességen és az alázatos megalkuváson van a hangsúly. A mbumba-táncok egy másik fontos funkciója a nemzeti egység biztosítása. Az 1964-65-ös kabinet-válságot jellemző etnikai feszültségek elmúltával a dicsőítő táncokat valamiféle hamis egység megteremtésének a szolgálatába 35
A szerző gyűjtése és fordítása.
36
Landeg W h i t e : Power and the Praise Song, előadás a dél-afrikai irodalommal foglalkozó konferencián, York University, 1982. szept. 28. 37 W h i t e, op. cit., 28-29. 38
388
W h i t e, op. cit., 29.
állították. A stadionbeli előadásokon területi versengés folyik, minden egyes mbumba-csoport az Elnök figyelméért küzd. A maga részéről az Elnök a makacsként ismert kerületek táncosait méltányolja. Az egész előadás - amelyen valamennyi kerület sorra kerül - a tánccal, egyfajta hisztérikus versengés formájában, a területi rivalizálások levezetésére szolgál, és az esemény ilyen módon a nemzeti összetartozás kifejezésévé válik. A malawi mbumba-táncok, noha a csalás, a manipuláció, a kényszer és a tömegmozgatás méreteit tekintve kivételesek, mégsem egyedülállóak. Hasonlítanak a gyarmatosítás előtti, afrikai táncokon alapuló
fél-dráma kevésbé
szertelen formájához: a nemzeti népi együttesekhez. Amíg a mbumba-táncok műkedvelő típusúak, és munkás-paraszt asszonyok széles csoportjait hivatottak mozgósítani a tömeges dicsőítő táncokra, addig a nemzeti népi együttesek tagjai általában hivatásosak, és nagyszámú nézőközönségnek adják elő táncaikat. A nemzeti népi együttesek először olyan újonnan felszabadult nemzeteknél jöttek létre, mint Guinea, Mali és Szenegál, amelyeket korábban francia gyarmatosítók kormányoztak, bár később anglofon országokban, Ghanában, Zambiában és Kenyában is megjelentek. Valószínűleg a második világháború után, Franciaországban népszerűvé vált néptánccsoportoknál találhatjuk meg gyökereiket. Ezek a csoportok, amelyek közül a leghíresebb Keita Fodeba Le Theatre Africainje volt, afrikai előadókból álltak, ám főként európai közönségnek játszottak. A független afrikai államok előnyösnek látták nemzeti néptáncegyüttesek létrehozását, hogy azok érdekfeszítő és pozitív képet adjanak az új nemzetről a külföldi turistáknak vagy a hivatalos látogatóknak, illetve a nemzeti büszkeség és egység érzetét keltsék a hazai közönségben. Ezen a ponton volt benne egy kis népszerűsített négritude mozzanat is - közvetítette a tömegeknek az afrikai történelemmel és a gyarmatosítás előtti afrikai kultúrával kapcsolatosan a büszkeségnek azt az érzését, amelyet az afrikai értelmiség a negyvenes és az ötvenes évek irodalmában juttatott kifejezésre. A Ballets Guinéens a nemzeti színtársulat egyik korai példája volt, és fedetlen keblű női táncosai révén szerzett is némi hírnevet Európában. Egyik legsikeresebb darabjuknak a Szungyata-eposzon alapuló, erősen akrobatikus jellegű balett bizonyult. A Szungyatához hasonló prekoloniális hősök ünneplése Arika történelmi erejét volt hivatott hangsúlyozni, hogy így analógiaképpen az újonnan felszabadult Guinea eredményeit magasztalja. A pre-
389
koloniális gyökerekhez való visszatérés egyet jelentett a "kommunokráciával", amelyet Sekou Touré hivatalos guineai ideológiaként igyekezett bevezetni. A gyarmatosítás előtti kultúra újjáéledése a gyarmatosítás utáni ideológiák fontos eleme volt. Az "afrikai szocalizmus" változatai: Kaunda "humanizmusa", Mobutu "autenticitása", Nkrumah "öntudatisága", Sekou Touré "kommunokráciája" vagy Kenyatta "harambee szellemisége" - amelyek azt tételezik, hogy a kapitalizmus és a gyarmatosítás elidegenítő behatolását egy osztályok nélküli, a javakat megosztó, közösségi társadalom előzte meg hajlamosak elkendőzni a modern afrikai államok nagyon is valóságos osztályellentéteit. S ebben az állami ideológiák és az államilag támogatott n é p m ű vészeti társulatok egymást erősítik. Unionmwan Edebiri nigériai kritikus hangsúlyozta azt a segítséget, amelyet Mobutu "authenticité" elmélete adott a zairei színháznak: "A színházi élet szintjén, az eredetiséghez való visszatérés ideológiája egy olyan dramaturgia megteremtését irányozta elő, amely 19 a zairei valóságot tükrözi." A realitásokon Edebiri, úgy látszik, a gyarmatosítás előtti Zaire e l képzelt vidéki erényeit érti - nem pedig a modern új-gyarmati állam szegénységét és korrupcióját. A nemzeti táncegyüttesek szervezéséből jól látható, mennyire eltávolodtak azok az afrikai vidéki élet valóságától. A legtöbb nemzeti táncegyüttes nem azt a gyakorlatot követte, hogy egyes területek nagy tudású régi táncosaival adatja elő saját táncaikat, hanem hivatásos táncosokat alkalmazott (tanított be), akik megtanulták a gyarmatosítás előtti regionális táncokat, és egy megtisztogatott, politikailag elfogadható nemzeti repertoárt formáltak belőle. A zairei Nemzeti Táncszínház vezetője, Nobyem Mikanza elmagyarázta, hogyan tervezte el a hagyományos népmesén alapuló, 1981-ben az USÁ-ban is sikerrel turnézott nkenge tánc-dráma megalkotását Zaire kétszázötven különböző etnikumának egybeötvözésével: "Nem akarjuk Zairének csak az egyik kulturális oldalát képviselni. Egységet próbálunk teremteni, de mivel igen sok a törzs Zai-
19 U n i o n m w a n E d e b i r i : Le Theatre Zaïrois à la recherche de son Authenticité, L'Afrique littéraire et artistique, 1976, No. 2., 71.
390
л
rében, ez nehéz. Eddigi előadásainkban azonban még minden jól ment. Zairében mindenki felfedezte magát a mi műsorunkban."
20
Alig valamivel a Sába tartománybeli zavargások után ^z egység hangsúlyozásának egyértelmű politikai vonatkozása volt. A külföldi turné presztízse megerősíti egy olyan előadás, mint a nkenge, homogenizáló esztétikáját, amely a különböző etnikumokat a nemzeti eredménnyel való azonosulásra ösztönzi. A nemzeti tánc-repertoár kialakításának folyamata meglehetősen eltorzítja az egyes tájegységek eredeti táncainak esztétikai formáját és társadalmi funkcióját. Mindig a leglátványosabb táncokat és a hosszú táncok leghivalkodóbb részeit választják ki bemutatásra - bizonyos átszerkesztés után. S ez a finomabb, összetettebb és magasabb koreográfiai felkészültség rovására történik. A Mali Nemzeti Együttes jó példa erre. Jules Travelé kulturális és művészeti biztos vezetése alatt a Mali Nemzeti Együttes különböző etnikai csoportokból válogatott magának repertoárt, mint például a dogonok halotti maszkjátékát, a fulanik énekes táncait, a bambarák akrobatikus táncait. A nemzeti színtársulatok védelmezői tagadják, hogy a tájegységek táncainak a nemzeti egység ideológiája alá rendelése csökkenti a hitelesség mértékét vagy a nép támogatásának éltető erejét. Jean Dedock például azt mondja a Mali Nemzeti Együttesről: "Színházi lámpák léptek az esti tűz helyébe, de a rituálé és a néphagyomány hiteles színhelyét csak annyiban módosították, amenynyiben a nyugati konvenciók kb. három órában szabnak meg egy előadást."21 Én azonban úgy gondolom, hogy az előadások teljesen megváltozott gazdasági alapja és feltételei jobban befolyásolták a nemzeti táncegyüttesek esztétikai tartalmát, mint ahogyan az első pillantásra észrevehető. Ugyan22 ebben a cikkében Dedock a "hagyományos rituálék demisztifikációjáról"
be-
20--
Összefoglalja Mark R a l p h : Bowman Nkenge's Journey from Zaire to Bloomington, Africa now, 1982. április, 81. 21 Jean D e c o c k : Pre-théâtre et rituel, African Arts, Vol. 1 No. 3, Spring, 1968, 33. 391 22 D e c o c k , op. cit., 32.
szél. Ezen azt érti, hogy a gyamatosítás előtti táncokról lehántják a vallásos és az erkölcsi funkciókat, s világi szórakoztatássá teszik őket. E "demisztifikáló" folyamatban - amely inkább kívülről jövő, mint szerves alkotóelem - elvész valami a táncok értékéből és összetettségéből. Elkerülhetetlen az esztétikai hanyatlás az olyan mesterkélt vállalkozások esetében, mint a Le Folklore Malien, amelyek keretében maszkos dogon táncosok tartanak előadást a turistaszezonban "a nap minden órájában" a Ma23 li-beli Szangában. Ebben a helyzetben a közönség már nem népi, azaz nem dinamikus, résztvevő közösség, amely osztozik a tánc megteremtőinek kulturális értékrendjében. A nemzeti táncegyüttesek közönsége vagy külföldi, vagy "nemzeti" turista, s így mindkét esetben idegen a tánc belső jelentését vagy koreográfiai megoldásait illetően. Peggy Harper vette észre a különbséget a nigériai miango férfitánc turistáknak szánt és az otthoni faluközösségnek bemutatott előadása között: "A táncosok az idegen közönségnek tartott előadást szükséges, de fárasztó pénzkereső rutinnak fogják fel. Táncuk igen sokat veszít hevéből és pontosságából, sokkal kisebb a mozgásminták és a szekvenciák változatossága. Ám amikor a táncosok, egy miango közösség gazdáiként és tagjaiként mezőgazdasági évadot ünnepelnek, táncuk még őriz valamit hajdani fényéből... A tánc megközelíti társadal24 muk munkás életének közvetlen kifejezési szintjét." Harper nem arra céloz, hogy az eredeti táncok legyenek immúnisak a változással szemben; épp ellenkezőleg, amellett áll, hogy a bennszülött táncot olyan avatott koreográfusok transzponálják alkotó módon, akik képesek kiépíteni egy új, értő afrikai közösségi publikumot. És nagyon sajnálja a turistaelőadások talán nem feltétlenül elkerülhetetlen devalváló folyamatát. Hasonlóképpen támadja Hussein a Tanzániai Nemzeti Táncegyüttes buhaga lándzsatánc előadását. Nemcsak esztétikai szegénységét ítéli el, hanem a mélyén húzódó neo-négritude erkölcsiséget is - "az afrikai hagyomány diadalittasságát" .
23
D a n i e l J. C r o w l e y : Folktale Research in Africa, nyilvános előadás, University of Legon, Ghana, 1971. április 29., 2. 24 P e g g y H a r p e r : Dance in a Changing Society, African Arts, Vol 1 No. 3, Spring, 1968, 33. 25 H u s s e i n , op. cit., 56. 392
A probléma, amelyre Harper és Hussein rámutat, abban áll, hogy a nemzeti táncegyüttesek ilyen "Ersatz" turista-produkcióiból hiányzik a népi színház lényegét adó kritikai hozzáállás és erkölcsi erő. Ez ti. csak azokban a tánc- és színház-formákban található meg, amelyek valódi közösségi publikum számára készülnek. A közönség és az előadók kapcsolata nemcsak a nemzeti táncegyüttesek, hanem minden kormány-támogatta, ideológiai indíttatású tánc és színház értékelésében alapvető. Nyilván igen nagy politikai különbségek vannak azok között az egyes színházi formák között, amelyekre ebben az írásban utaltunk. A mozambiki mozgósító színház jobban megfelel a parasztok és munkások érdekeinek, mint a malawi mbumba-táncok neofasiszta koreográfiája, vagy a zairei Nemzeti Táncszínház szelíden idomító pán-etnicizmusa. De még a mozambiki és a tanzániai példák esetében is feltámad bennünk az az érzés, hogy agit.-prop, színházi dolgozók, a kormány propagálta szocialista vonal mellett prédikálva, manipulálják a közönséget, ahelyett, hogy alkotó és bíráló reagálásra késztetnék. Az alapvetően fontos közösségi részvétel ismérvének szemszögéből az ideológiai indíttatású tánc- és színházi formák - bármilyen érdekfeszítőek, ügyesek vagy lényegesek is - eszközül szolgálnak,
és inkább népies, mint
népi színházak. Az afrikai elnyomott osztályok igazi népi színházának csíráit olyan népi szervezetekben találjuk meg, amelyek majdnem mindig kívül 26
állnak az államilag ellenőrzött kulturális szerveken. Sajnos e dolgozat keretein is. (Fordította: Hompó Éva)
26
A helyi hagyományos előadásmód elemeit felhasználó hiteles népi színház példájaként említhetem a Kenyában 1977 és 1981 között működő Kamariithu Színház teljesítményeit (lásd N g u g i wa Thiong'o, Detained, London, Heinemann, 1981, és N g u g i wa Thiong'o - N g u g i wa Mirii: I Will Marry When I Want, London, Heinemann, 1982). 8
393
GERGELY
ÁGNES
AZ ANGOL ÉS A FRANCIA GYARMATOSÍTÁS KÖZTI KÜLÖNBSÉG PSZICHOLÓGIAI KONZEKVENCIÁI AZ AFRIKAI KÖLTÉSZETBEN
Az egyik legszebb afrikai versidézet, amelyet valaha olvastam, így hangzik: Logistics. (For this is what poetry is.) 3 Az idézet Christopher Okigbo, a biafrai háborúban, 1967-ben elesett nigériai költő egyik verséből való. A "logistics" a szótár szerint jelenthet logisztikát, és jelentheti a katonai szállásmester munkáját is. A költészet mint szálláscsinálás megfáradt honvédeknek - kitűnő párhuzam. A szó jelentései közült ezt az utóbbit vettem figyelembe, s a fordítás így alakult: Szállásmesternek lenni. (A költészet ennyi.)
2
Képzeletemet elragadta a széles körű metafora. A hadseregként menetelő versek, s a költő aki beszállásolja őket egy nép, egy ország, egy kontinens tudatába. A költő, aki versein keresztül végre önmagának is szállást talál. Tizenkét részes elbeszélő költeményt írtam Egy szállásmester feljegyzései címmel, .s a cím alá mottónak ezt az idézetet. A költemény így jelent meg. 3 Ezután olvastam egy tanulmányban, hogy Okigbo, aki az ibadani egyetemen
3 Christopher O k i g b o : Initiations. II/3. In: Labyrinths with Path of Thunder, Heinemann, London, 1971. 9.
о
Christopher O k i g b o : Beavatás. In: Dobsirató. Mai nigériai költők. Európa, 1977. 25-27. 3 Ú j írás, 1977 február. Kobaltország. Költemények versben és prózában. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978. 394
görög-latin szakot végzett, sokat foglalkozott logisztikával... 4
Az idéze-
tet tehát így kellett volna lefordítani: Logisztika. (Mi volna más a líra?) Sajnos, ezt már csak kéziratban tehettem jóvá. 5
Meglátta viszont az
Egy szállásmester feljegyzései-t egy amerikai fordító, s azt hivén, hogy a mottót a szerző csak kitalálta, az idézetet visszafordította angolra, így: To be an innkeeper. (This is what poetry is.) Vagyis: Kocsmárosnak lenni. (A költészet ennyi.) Az idézet egy amerikai antológiában így jelent m e g . é Ezek után megkérdem: mérhető-e pontos eszközökkel a költészet? Van-e helye a versnek mint bizonyítéknak az egzakt tudományok bizonyítékai között? Amikor írásomnak ezt a címet adtam: "Az angol és a francia gyarmatosítás közti különbség pszichológiai konzekvenciái az afrikai költészetben", természetesen nem gondoltam arra, hogy a gyarmatosítás gazdasági, politikai vagy történeti távlatú értékelésébe fogjak. Megmaradok a költészet látszatra ingoványosabb talaján. Mindössze föl szeretném vázolni azt az elméleti hátteret, amely a kétféle gyarmatosítási módszer következtében az afrikai kontinens szellemi életében kialakult; s bemutatni néhány versidézet összevetésével azt a kétféle költői magatartást, tehát alapjaiban kétféle költészetet, amely további következményként létrejött az angol-afrikai és a francia-afrikai birtokokon, s amely rávilágít korunk legérzékenyebb problémájának, az identitás válságának sajátosan afrikai változataira. Elindulása óta izgalomban tartja a világ afrikanista irodalomtörténészeit az Afrika szellemi életének hosszú időn át fókuszát jelentő négritude
4
Sunday 0. A n o z i s : Christopher Okigbo: Creative Rhetoric. Evans Brothers Limited, London, 1972. 56-57., 69., 159-162. 5 Költészet és veszélytudat. Bölcsészdoktori disszertáció, 1978. ^Voices within the Ark. Ihe Modern Jewish Poets. Ed. by Howard S c h w a r t z and Anthony R u d o l f . Avon Books, New York, 1980. 992. 395
mozgalom. 7
A mozgalmat itt csak nagy vonalakban érintem, amennyiben része-
se az afrikai költészet idő- és térbeli megosztásának. Fontos adat, hogy a néger öneszmélkedést megcélzó négritude a harmincas évek elején, Afrikán kívül: Párizsban indult, a városban, ahová az amerikai- "elveszett nemzedék" s a kelet-közép-európai és balkáni elveszettnek hitt nemzedékek írói menekültek - London sosem volt három kontinens íróinak ilyen szellemi mentsvára. "Párizs felfedte előttem ősi civilizációm értékét" - írta Léopold Sédar g
Senghor szenegáli költő,
aki a martinique-i Aimé Césaire-rel s a francia-
guayanai Léon Damasszal a mozgalmat és annak folyóiratait megalapította, s legfontosabb célját abban látta, hogy "a nyugat-afrikai emberből politikailag francia állampolgárt" kell csinálni, aki azonban "kulturálisan maradjon g afrikai".
Ezzel mintegy adva volt a mozgalom alapvető ellentmodása: a fé-
lig keresztülvitt szellemi függetlenedés, a félig megvalósított asszimiláció. A négritude nagyhatású elmélete s a körülötte folyó vita a mozgalom híveinek és ellenzőinek táborában - akik évekig próbálták meghatározni, vajon a négritude filozófiai koncenpció, magatartás vagy stílus, egy társadalmi álom szublimációja, intellektuális fogalom vagy a gyarmatosítás elleni küzdelem - végül is a mítosz és az intellektus végleteiben polarizálódott. Akik a négritude mitikus vonásait hangsúlyozták, azok számára az antropomorfizált ősi kontinens elsődleges jelképe lett a romlatlan afrikai én. Kezdetben volt az ártatlanság, azután megölték - ez az a pont, ahol az afrikai őskeresés találkozott a kereszténységgel. A többlet annyi, hogy az afrikai ártatlanságot a fehérek ölték meg; ezért nevezheti Sartre a négritude-öt "racisme antiraciste"-nak, fajelméletellenes fajelméletnek.'" 8
A
romlatlan afrikai én úgy aránylik a romlott európai énhez, mint az emóció a rációhoz; leegyszerűsítve a dolgot: a néger érez, a fehér gondolkodik. Sartre a maga szorongásos európaiságának ellentéteként véli fölfedezni, 7
M а г t о n Imre: Eszmék és téveszmék a harmadik világban. Léopold Sédar Senghor, Aimé Césaire és Frantz Fanon filozófiai-társadalmi koncepcióinak kritikai elemzése. Kossuth Kiadó, 1969; Fekete-Afrika irodalmáról a Helikon Világirodalmi Figyelő afrikai különszáma. 1971/1. g
S e n g h o r : Liberté I. Négritude et humanisme. Paris, 1964. 313-314. 9 10
Senghor:
I. m. 83-84.
S a г t г e: Situations. Gallimard, Paris, 1949. vol. III. 265. S a r t r e : Orphée noir. In: Anthologie de la nouvelle poésie nègre et malgache de langue française. Presses Universitaires de France, Paris (1948) 1969. XIV. 396
hogy a másik oldalon, a négritude föltámasztottjaként, ott a "fekete lélek", az afrikai költőknek a Természettel egyesülni vágyó "szexuális panteizmusa", a szolgaság ismerete, a másféle szenvedéstudat - míg a mi oldalunkon itt az eredendő bűn.5"5"
Senghor esztétikájának kulcsszava a kapcsolatteremtés: a
romlatlan én és a föld, az ősök, a csillagok, az állatok, az egész, átlel12
kesített világ között. elkötelezett és kollektív.
Ebben a világképben a művészi alkotás funkcionális, Az animizmus hite megnöveli a tárgyak szere-
pét; a "sunt lacrimae rerum" az afrikai költő számára evidencia. A szavak szerepe is megnő; a ritmus, a ritmizált kép a lét mélységeibe hatol, olyanynyira, hogy a ritmizált beszéd teremtette a világot"
- íme, a bibliai ge-
nezis afrikanizált változata. Az így keletkezett életerő mindent áthat, "Istentől a sivatagi homokszemcséig". Ez az elragadó esztétika alkalmas arra, hogy magába bolondítsa az európai költőt. Hiszen - egyszerű példa - a "kő" az európai versben jelenthet anyagot, formát, keménységet, egyszerűséget, jellemet, magányt - jelentheti azt, hogy "kő". Az afrikai versben - ha elfogadjuk a négritude elméletét azt jelenti: "kő, amely létezik, s amellyel kapcsolatba lépünk". Pontosabban: "kő, amely az afrikaiak számára létezik, s amellyel az afrikai néger kapcsolatba lép". Mitikus kapcsolatok csak mitikus kontinensen vannak; az Európától való elhatárolódás szigorúan értendő. A négritude ellenzőinek egyik fő érve a mozgalom ellentmondásossága mellett éppen ez a mitizált őshaza. Frantz Fanon, martinique-i algériai teoretikus "az elcsépelt egzotikum hajhászásától" félti a m o z g a l m a t , 5 6
Ulli
Beier osztrák születésű afrikanista pedig ezt írja: "Azok az afrikai költők, akik a legjobban hangsúlyozzák a négritude-jüket, többnyire a legkomplikáltabb észjárású és - legalábbis a felszínen - a leginkább asszimilálódott afrikaiak." 5 7 55 S а г t г e: utóbbi I. m. XV-XVI., XXXII., XXXIII., XXXIV., XXXVI., XXXVII., XL. 52 S e n g h о г: I. m. 202-217. 53
Uo.
54
Uo.
55
P r é s e n c e Africaine, 1956. jún.-nov. p. 53. (Idézi: M a r t o n Imre, I.m. 68.) 16 L d . Vladimír K l í m a - Karel F r a n t i S e k R u z i ő k a - Petr Z i m a: Black Africa. Literature and Language. Academia Publishing House of the Czechoslovak Academy of Sciences. Prague, 1976. 67. 57 K 1 í m a stb.: I.m. 65. 397
Az angol gyarmatokon az afrikai költők nem asszimilálódtak úgy, mint sorstársaik a francia birtokokon. Az Ulli Beier-Gerald Moore-féle Modern Poetry from Africa című antológia bevezetője Lewis Nkosi dél-afrikai írót idézi, aki szerint az afrikai ember sokkot kap attól a felfedezéstől, hogy 18 nemcsak fekete, de nem fehér is (non-white). A szerkesztők szerint erre a felfedezésre "pontosan azért jutott a francia-afrikai, mert... befogadta őt a világvárosi fehér társadalom. Ez a társadalom tökéletesen fölkészült rá, hogy megbocsássa neki a színét, mindaddig, amíg illedelmesen beöltözteti egy nyugati civilizáció műveltségébe, vallásába és viselkedésmódjába... így az assimilation politikájának az lett a hatása, hogy az assimilé figyelme visszairányult arra az egyetlen tényezőre, amit a gyarmatosító el akart vele feledtetni: a feketeségére... A helyeslésnek és az elutasításnak ez az 19 egyidejű gesztusa volt a négritude." A franciák asszimilációs politikájával szemben, amely a vallás, a közoktatás, a szlnházalapítás, a jogi gyakorlat, a hadseregfejlesztés s az irodalmi irányzatok afrikai exportja terén is megmutatkozott, az angolok saját érdekükben a helyi ipart és mezőgazdaságot pártolták, de korántsem éltek ekkora szellemi befolyással a gyarmataikon. "Nagy-Britanniának - mondja Moore és Beier - nem volt kulturális asszimilációs politikája, sót jellemző 20
módon, nem volt semmilyen kulturális politikája." Ha a kérdéshez a gyarmatosítás lélektana felől közelítünk, megtaláljuk a két világhatalom gyarmatpolitikájának és a négritude ideológiájának metszéspontját: "Elismerjük, hogy a négritude mint társadalmi-politikai koncepció meghatározza a francia nyelvterületeken az asszimilálódott afrikai gondolkodásmódját - mondja Ezekiel Mphahlele, dél-afrikai író. - A britek soha bele se fogtak, hogy aszszimilálják gyarmati alattvalóikat. Ki nem állhatják, ha a kultúrájukból olyan emberek kerülnek ki, akik vetélkedni próbálnak velük (a britekkel). A britek az egzotikus afrikait szeretik, nem azt, aki megpróbál úgy beszélni, úgy járni, úgy enni, mint ők. Szeretik, ha múzeumi tárlókban vannak az afrikaiak, ezért az afrikai kultúra nagy részét a britek érintetlenül hagy21
ták.
Afrika és Nagy-Britannia között a leghathatósabb kulturális közle-
18
Ulli B e i e r - Gerald M o o r e : Modern Poetry from Africa. Penguin, Baltimore, Maryland, 1963. New, Enlarged and Revised Edition 1968, 1970. 15. 19 1 Uo. 15-16. 20 U o . 20. 21
Ezekiel M p h a h l e l e : Remarks on Négritude. In: African Writing Today. Ed. by: Penguin, Harmondsworth, 1967. 252-253. 398
kedőedény az egyház lett volna; Fráter Trevor Huddleston azonban beismeri, hogy a gyarmatokon folyó misszionáriusi munka "nagy része hatástalan ma22 radt". Néhány gyenge tanköltemény-utánzat olvasható csak a század első felének angol-afrikai költészetéből, abból az időből, mikor a francia-afrikai költők már régen szimbolista-szürrealista verseket írtak. A francia-afrikai irodalom első nagy dátuma 1932: ekkor jelent meg Párizsban Senghor és társai első folyóirata, a Légitime Défense. Az angol-afrikai irodalom nagy pillanata 1952: Amos Tutuola nigériai író The Palm-Wine Drinkard (Részeg a 23 bozótban) című regényének londoni megjelenése. A fáziseltolódás időtartama: húsz év. A francia-afrikaiak irodalmi folyóirata, a Présence Africaine 1947-ben indult, Párizsban. Az angol-afrikaiaké, a Black Orpheus, 1957-ben, Nigériában. Az előbbi szerkesztői a Sorbonne-on tanultak, az utóbbi munkatársai otthon, az ibadani egyetemen, s így, mint Moore és Beier írja, "elsajátíthatták az irodalmi műveltséget anélkül, hogy kínlódtak volna az elidegenedés és a száműzetés tudatától, amely húsz-harminc évvel azelőtt a Párizsban gyülekező fekete írókat sújtotta". 2 4 A francia-afrikai és az angol-afrikai irodalom ezzel nemcsak időben és térben, de pszichikailag is kettéválik. A kollektív afrikai lélek, a feketeség, a mitizált Afrika nagyívű jelképeivel szemben a húsz-harminc éves késéssel indult angol-afrikai költészet mindent átszűrő, egyetlen közlendője: az egyéni tapasztalat. Ennek csak egyik belső indoka a négritude elutasítása. Az "olyan Afrika-kép - írja Mphahlele -, amely csak dicsőíti őseinket, s ünnepli tisztaságunkat és ártatlanságunkat, egy ravatalon nyugvó kon25 tinens képe". A másik belső indok ezzel szoros összefüggésben a személyiség fölfedezése. Az Afrikával rokonszenvező amerikai néger költő, Langston Hughes megfigyelése szerint: az angol-afrikai fekete költők figyelmü26
ket "inkább magukra összpontosítják, mint a fajra".
Ezzel ismét fontos
22
Ld. Bevezetés, Fr. Trevor H u d d l e s t o n . In: Darkness and Light. An Anthology of African Writing. Compiled and edited by Peggy R u t h e r f o r d . London, the Faith Press Ltd. - Africa, Drum Publishers, Johannesburg, 1958. 23 Amos T u t u o l a : The Palm-Wine Drinkard. Faber and Faber, London, 1952. (Részeg a bozótban. Ford. Keszthelyi Tibor. Európa, 1966.) 24
M о о г e - В e i e г: I. m. 22. 25 Ezekiel M p h a h l e l e : A négritude-ről. In: Helikon, id. h. 68-69. K o v á c s József ford. (George M o o r e , ed.: African Literature and the399 universities. Ibadan, 1965. Univ. Press, 22-26.) 26
Langston H u g h e s : An African Treasury. Articles, essays, stories, poems by black Africans. Sel. by -. Crown Publishers, New York, 1960. 13.
dolog hangzik el. A négritude kétségtelenül a faji öneszmélkedés megnyilvánulása volt; negatív vonásai ellenére is siettette egy irodalom kibontakozását, a gyökerek, a folklorisztikus értékek fölismerését. De talán semmihez nem kell a művészetben annyi önmérséklet, mint az identitás fölmutatásához: kik vagyunk, honnan jövünk, mit hordozunk magunkkal. Ha nincs önmérséklet, ha nincs intellektuális kontroll, a mítosz támasztotta veszély nagyobb, mint a tényleges érték. A túlduzzasztott mítosz nem egyéb, mint kompenzálása valaminek, amivel nem merünk szembenézni. A külső-belső valóság az afrikai lírikusra talán még nyomasztóbban nehezedik, mint más kontinensek költőire. A négritude, amely kivezető csatornának ígérkezett, vízválasztó lett csak a kontinens szellemi életében, s különösen a költészetében. Vízválasztó: mítosz és intellektus, álom és valóság között. Megkísérlem a kettéválást - a mitikus-romantikus, olykor a pátoszig megemelt francia-afrikai és a száraz-intellektuális, olykor erősen ironikus angol-afrikai költészet, egyszersmind a kollektív ihlet s az egyéni tapasztalat egymástól való elkülönbözését - néhány versrészlet összevetésével bemutatni. (A sorrendben mindig a francia-afrikait követi az angolafrikai példa. A fordítások a szerző m u n k á i . ) 1. A FAJGYŰLÖLET ÁBRÁZOLÁSA Léopold Sédar Senghor (Szenegál): Párizs hó alatt ...Uram, én elfogadtam a fehér hideget, mely a sónál szörnyebben éget. És most olvad a szívem, akár a napfényben a hó. És elfelejtem a fehér kezet, melyek megtöltötték a királyságromboló fegyvert. A kezeket, melyek megkorbácsolták a rabszolgákat, s megkorbácsoltak Téged, a poros kezeket, melyek megütöttek Téged, a fehér rizsporos kezeket, melyek megütöttek engem, 27 a biztos kezeket, melyek magányba taszítottak és gyűlöletbe...
97
S e n g h o r : Neige sur Paris. In: Poemes. Ed. du Seuil, Paris, 1964. 21-23. (Magyarul: kéziratban.) 400
Wole Soyinka (Nigéria): Társalgás telefonon (A költő szobát akar bérelni Londonban, s a háziúrnő telefonon megkérdi tőle: mennyire fekete bőrű.) "...Arcomra nézvést gesztenyebarna vagyok, asszonyom, de látnia kellene a többit is. A tenyerem, a talpam hidrogénszőke.
A sok üléstől - ostoba dolog,
asszonyom - feldörzsölődtem, s ebből kifolyólag a farom hollófekete - pillanat asszonyom!" - érezve, a kagyló mennykőcsapása környékezi a fülemet - "Asszonyom - esedeztem -, nem volna kedve személyesen 28 megtekinteni?" 2. AZ AFRIKAI SORS ÁBRÁZOLÁSA David Diop (Szenegál): Afrika Afrika én Afrikám ősi szavannák büszke harcosainak Afrikája távoli folyóparton éneklő nagyanyám Afrikája sohasem láttalak de pillantásom csupa vér mezőkre kiömlő fekete véred verítéked vére munkád verítéke szolgaságod munkája gyermekeid szolgasága...
29
Arthur Nortje (Dél-Afrika): Levél a pretoriai központi -börtönből Hatkor van ébresztő. Fakó tavaszi nap. A belek ismerős korgása felesel az ólmos, testszagú folyosókkal. Szememnek jólesik a távoli, nyugtalan fény. 28
S o y i n k a : Telephone Conversation. In: M o o r e - B e i e r : i.m. 144145. (Magyarul: Dobsirató, 38-39.) 29 D. D i o p : L'Afrique. In: H u g h e s - R e y g n a u l t : Anthologie africaine. Seghers, Paris, 1962. (Magyarul: kéziratban.) 401
...Beterelnek a műhelybe. Kitűnő vagyok mint a részleg kovácsa: ezek az aktív órák repülnek, mint a kohó szikrái, fémeket kalapálok, verejtékes izmaim jókedvvel formálnak feledést a többi, magnetikusabb világból. Ellátnak engem, ne hidd, nem vagyok boldogtalan... 3 0 3. A TÖRZSI HIT ÉS A KERESZTÉNYSÉG ÁBRÁZOLÁSA Birago Diop (Szenegál): Lélegzetek ...A holtak sohase tűntek el. Sötét árnyakkal rajzanak, sápadt árnyakkal jönnek el, de nincsenek a föld alatt. Ott vannak a rezgő levélben, ott vannak a nyöszörgő fában, ott vannak a folyó vizében, ott vannak a vízi magányban, ha tömeg kél, ha barlang hallgat, a holtak soha meg nem halnak... 3 " Kofi Awoonor (Ghana): Húsvét hajnal Az a férfi Jeruzsálemben meghalt S halála évről évre harangszavas Hajnali menetelőket követel. A himnuszok a reggelekig folynak Ezen a hajnali kálvárián. Az istenek sírnak, atyáim istenei temetésért sírnak - végső rítusért de akik a ledőlt szentélyt fölépítenék 32 ott mennek a hajnali menetelőkkel... 30
N о г t j e : Letter from Pretoria Central Prison. In: Poems of Black Africa. Ed. and introd. by Wole S o y i n k a . Heinemann, London, 1975. 106-107. 31
B i r a g o D i o p : Souffles. In: Anthologie de la nouvelle poésie nègre et malgache... etc., 144. (Magyarul: Nagyvilág, 1980. július.) 402
4. A MITIKUS KONTINENS ÉS AZ AFRIKAI VALÓSÁG Léopold Sédar Senghor (Szenegál): Sine-i éjszaka Asszony, tedd homlokomra balzsamos kezed - kezed, mely gyöngébb, mint a prém. Az éjszakai szélben lengő hosszú pálmafák alig suhognak. Bölcsődal sincsen. Elringat ez a ritmikus csend. Figyelj a dalra, figyelj sötét vérünk dobolására, figyelj Afrika mélységes ütőerének dobolására az elveszett falvak ködében Dennis Brutus (Rhodesia): Városringató Jóéjt, szerelmem, szép jóéjszakát: hagymázas kikötők a nyüzsgő dokk felett, rendőrautók csótánysora a fulladt utakon, a kalyibákban vaslemez sikong, akár a tetves rongy, erőszak hentereg, és félelem tapad, mint szélbe szélzúgás, kő és homok felgyűlt haragja átliheg egy szusszanásnyi éjt a házakon, hazám, szerelmem, szép jóéjszakát.
34
Összegezésül még egy kérdés. Kifejeződhet-e az afrikai identitás a költészetben a faji szempontok érvényesülése nélkül? Olyan kontinensen, ahol a faji kisebbség részéről égbekiáltó igazságtalanság történt, s történik ma is, az apartheid országában? Senghor még keresztényi gesztussal fordult felénk, s határolta el magát: "Uram Istenem, bocsáss meg a fehér Európának!"
39
A w о о n о r: Easter Dawn. In: M о о r e - В e i e г: i.m. 103. (Magyarul: Nagyvilág, id.h.) ^ S e n g h o r : Nuit de Sine. In: Anthologie de la nouvelle poésie... (Magyarul: kéziratban.) ^ B r u t u s : Nightsong City. In: Poems of Black Africa etc. 112. 403
(Rónay György fordítása). 3 5
"Én magam szervesen a magam társadalmához tar-
tozom - mondta egy interjúban Christopher Okigbo -, de hiszek benne, hogy épp ilyen szervesen tartozom más társadalmakhoz is." 3 ^
Verseiben pedig egy-
beépítette a görög-római mondakör, a biblia és az ibo tözsi hagyomány jelképeit, az őserdei dobokat és Mallarmé versmuzsikáját. A kérdésben a legilletékesebb, Ezekiel Mphahlele, ezt írja: "Én a magam részéről nem tudok délafrikai népem jövőjére úgy gondolni, mint amiben a fehér embernek nincsen szerepe. Akár tetszik a fehér embernek, akár nem, a sorsunk elválaszthatatlan. Én túl sok jót láttam a nyugati kultúrából - zenét, irodalmat, színházat például - ahhoz, hogy megtagadjam. Ha a fehér ember becsukja a szemét mindaz előtt, ami az én kultúrámban jó, б lesz szegényebb tőle, és nekem van előnyöm... A fehér ember engem kiszakított a törzsből. Hát most játssza végig a játszmát. Tudnia kell, hogy én vagyok a megtestesült afrikai paradoxon, az ember, akit a törzsből kiszakítottak, a nyugati kultúrába beszabadítottak, s aki mégis a f r i k a i . " 3 7 Nem tudom, az elmondottakból mennyi a mérhető, mennyi a bizonyító erejű állítás. Úgy hiszem azonban, hogy világunk, amelynek ingoványát nem a költők, hanem a természettudósok készítik elő, előbb-utóbb rákényszerít arra, hogy a költészet - s egyebek közt az afrikai költészet - jelzéseit komolyan vegyük.
3 5 S e n g h o r : Békeimádság orgonaszóra. Rónay György ford. In: Ébredő Afrika. Szerk. B e l i a György. Magvető, 1961. 41-44. 36 R o b e r t S e r u m a g a : An Interwiew with Christopher Okigbo. In: African Writers Talking. Ed. by Dennis D u e г d e n and Cosmo P i e t e r s e . Heinemann, London, 1972, 1975. 144. 37 L d . Anne T i b b i e (ed.): African-English Literature. A Short Survey and Anthology of Prose and Poetry up to 1965. Owen, London, 1965. 28.
404
SZEMLE
VAJDA
GYÖRGY
MIHÁLY
A KÖLCSÖNVETT NYELV PROBLÉMÁJA AZ ÚJ IRODALMAK KIALAKULÁSÁBAN
1984 júliusában meghallgattam a híres kenyai regényíró, Ngugi wa Thiong'o egy előadását, amelyben az afrikai irodalom jövőjéről - formáról, nyelvről, tartalomról - beszélt: On the Future of African Literature: Form, Language, Content. Szabad legyen azokból a megállapításaiból kiindulnom, amelyek nemcsak érdekesnek tűnnek, de nagymértékben érvényesek is. Ngugi wa Thiong'o-Пак az a véleménye, hogy az imperializmus, illetőleg az imperialista befolyás továbbra is fennáll Afrikában, ami az irodalom szempontjából azt jelenti, hogy az afrikai írók legnagyobb része - manapság is a régi gyarmatosítók valamelyikének a nyelvét használja. Hozzá merném fűzni: ez a gyakorlat nem folytatható anélkül, hogy számos olyan afrikai értelmiségi identitástudatában válságot ne idézne elő, akik Afrika nagyvárosaiban francia vagy angol nyelvű iskolákban, illetőleg Franciaországban vagy Angliában végezték tanulmányaikat. Az angol nyelvű afrikai írók konferenciáján Ngugi, ezzel a problémával számolva, fölvetette az afrikai irodalom pontos meghatározásának a kérdését. Mi az afrikai irodalom? Vajon az Afrikával foglalkozó irodalom? Vagy az afrikaiak által írott irodalom? Amennyiben Afrikát a szó földrajzi értelmében fogjuk fel, esetleg ide kell számítani az Afrikában keletkezett arab nyelvű irodalmat is, mint amely az afrikai irodalom része? Megannyi olyan kérdés, amelyekre elég nehéz tétovázás nélkül feleletet adni. Mert ha úgy véljük, hogy az afrikai témakör a döntő, be kell venni az afrikai irodalomba az európaiak, amerikaiak és mások által írott utazási irodalmat is, mely az afrikai kontinensre s főképp a földrész Szaharától délre elterülő részére vonatkozik. Ide kellene sorolni többek között Joseph Conrad A sötétség mélyén (Heart of Darkness) című novelláját, amely lélektani elemzésként nagyon értékes, egyébként pedig misztikus és tele van az
405
afrikai világ szimbólumaival és titkaival, de mindez nem érinti az afrikai élet igazi valóságát. Afrikának mint a titkok és misztikumok földrészének a képe igen sokáig élt az európai írók tudatában, mint ahogy kitűnően illusztrálja ezt Graham Greene Sebzett lélek (A Burnt-Out Gase) című, huszonnégy évvel ezelőtt megjelent regénye, amelyet egy európai ember pszichológiai és testi hanyatlása leírásának tekintenek, egy afrikai lepratelep mesterséges környezetében. Amikor Chinua Achebe 1958-ban Széthulló világ (Things Fall Apart) című könyvét publikálta, ez a regénye voltaképpen élénk tiltakozást juttatott kifejezésre Afrika olyan képe ellen, amilyet az angol regényírók festéttek róla, hiszen azokban a regényekben Afrika csupán a rendkívüli helyzetek keretéül szolgáló egzotikus színhelyet képviselt. De regényével Chinua Achebe még inkább az afrikai reális élet olyan megjelenítése ellen tiltakozott, amilyet műveiben Joyce Сагу idéz fel, aki ugyancsak rosszul rejti gyarmatosító nézőpontjait. A Széthulló világ megjelenése óta az afrikai valóságot az afrikai szerzők egy nagy sorozat regénye festette már. Ennek folytán a Ngugi wa Thiong'o által felvetett kérdés kissé szónokiasnak tűnik. Az igazi afrikai irodalmat afrikai írók és költők hozták létre, alkotják napjainkban és fogják mindig megteremteni. Az afrikai irodalom belépett a világirodalomba, azt új vonásokkal gazdagította, s ilyen módon fontos helyet foglalt el a világ irodalmainak összefüggésében. Ezt az irodalmat egyes vonásai a világ más irodalmaihoz, az európaihoz, az amerikaihoz s az arab népekéhez fűzik. Ez a körülmény azonban nem csökkenti sem az eredetiségét, sem az önállóságát. Ngugi wa Thiong'o-nak ugyanakkor igaza volt, amikor azt állította, nincs biztosítva Afrika irodalmainak a függetlensége és a jövőbeli fejlődése, ha műveiket az afrikai írók ezután is idegen nyelveken - angolul, franciául, portugál nyelven - fogják írni. Meg kell találniuk a módját annak, hogy anyanyelvükön, afrikai nyelveken fejezzék ki magukat. Maga Ngugi Wa Thiong'o, annak ellenére, hogy az angol stílus kitűnő mestere, s hogy első műveit angolul írta, anyanyelvén kezd írni, és csak azután fordítja vagy fordíttatja le munkáit angolra. "Ha idegen nyelven írunk, az elválasztja a testet és a lelket egymástól" - mondotta. "A magunk irodalmát saját nyelvünkön kell megteremtenünk, ahogy azt Shakespeare, Milton vagy Tolsztoj tette." Nem kétséges, hogy Ngugi wa Thiong'o helyesen látja a dolgot. A Szaharától délre elterülő Afrika népeinek irodalma, illetőleg irodalmai abban a történelmi pillanatban érkeznek csak el kibontakozásukhoz, amikor az írók majd Afrika népeinek nyelvén írnak, amikor minden író és minden költő az
406
anyanyelvén, valóban országa, nemzete irodalmi nyelvén fog írni és dalolni. Ezt az állapotot egyesek már a közeli jövőben elérik, mások csak később. De el fogják érni, abban bizonyos vagyok. Ezzel kapcsolatban még néhány megjegyzést tennék. 1. A Szaharától délre elterülő Afrika népeinek hosszú századok óta van orális, azaz "szájhagyományozó" irodalmuk, költészetük. Ez a fejlődés törvénye. Orális irodalom és költészet mindenütt a világon létezett, amióta az ember ősei emberi lényekké váltak. És épp az az érdeklődés, amelyet Afrika népeinek föleszmélése és megújulása előidézett, keltette fel a világirodalmi kritika figyelmét a szájhagyományozó költészetre, annak fontosságára, s arra a szerepre, amelyet a különféle népek irodalomtörténetében játszott, így született meg - Ruth Finnegan Szájhagyományozó költészet (Oral Poetry 1977) című szép művének megjelenése után - az európai középkor nagy ismerőjének, Paul Zumthornak a szájhagyományozás poétikájáról szóló úttörő munkája, a Bevezetés az orális költészetbe (Introduction à la poésie orale 1983). Tárgyának Zumthor nemcsak a műfajait és társadalmi szerepét írja le, hanem eljut a rögtönzésnek, a pillanat szeszélyéből és dinamizmusából születő és mindig újjászülető orális költészetnek mint teljesítménynek az e lemzéséig. Főképpen két olyan testi, fizikai elemet állít előtérbe, amelyek a szájhagyományozó költészet teljesítményében szerepet játszanak: az emberi hangot és a test mozdulatait, amelyek elválaszthatatlanok az íratlan költészet megjelenítésétől és befogadásától. A szóbeliség szerepéről és funkciójáról beszélve Zumthor leírja az előadót (aki igen gyakran egyúttal költő), és a hallgatót is. S utóbbit nemcsak társadalmi természetének megfelelően, hanem úgy is, mint a szóval közvetített költészet esztétikai befogadó edényét, mint az íratlan szöveg továbbadóját az egyik megjelenítőtől a másikig stb. Paul Zumthor munkája valóban a vox humana poétikája, a szóbeli költészet természetének kritikai elemzése. A Szaharától délre elterülő Afrika irodalmainak a kérdésére visszatérve tudomásul kell vennünk: helytelen úgy beszélni róluk, mint új irodalmakról, ha csak nem választjuk el őket az orális költészettől, mely az újabb írott irodalomnál sok-sok évszázaddal korábbi idők óta létezik. 2. De Afrika írott irodalma sem az európai civilizációval létrejött első kapcsolatok révén, vagyis az európai gyarmatosítás időszakával vette kezdetét. A belga afrikanista, Albert S. Gérard az Összehasonlító irodalomszemlélet és az afrikai irodalmak c. kis könyvére (Comparative Literature and African Literatures - 1983) hivatkozom, amelyben a szerző összefoglalja
407
nagy műve, az Afrikai nyelvű irodalom a szubszaharai Afrikában (African Language Writing in Sub-Saharan Africa - 1981) eredményeit. Idézem őt: "Nem sok kutatásra van szükség ahhoz, hogy kiderüljön, milyen sok történész és nyelvtudós volt mindvégig tisztában azzal, hogy az iszlamizált fekete-afrikai területeken nagyon sok költői művet írtak arab írással és arab nyelven, vagy pedig a nép nyelvén arab írással. Az írott irodalmat pedig már az iszlám elterjedése előtt is ismerték és művelték a kontinens legrégibb keresztény országában, Etiópiában. így az európai hatás abban találta meg a maga számára a megfelelő helyet, hogy kezdeményezője lett... egy olyan történelmi folyamat legutolsó szakaszának, mely mintegy kétezer év óta tart." (14. o.) Tudjuk, hogy napjainkban több mint ötven afrikai nyelvnek van írott irodalma, amelyek közül a legtermékenyebb és a legrégibb a szuahéli nyelvű irodalom. Tehát valóban nem mondhatjuk, hogy a Szaharától délre elterülő Afrika irodalmának a megteremtése azokon a kölcsönvett európai nyelveken ment végbe, amelyeken a jelentős afrikai írók művei manapság világszerte elterjedtek. Viszont el kell ismernünk, hogy a volt gyarmatosítók nyelvén megszólaló új írott afrikai irodalom ezeken a nyelveken vezette be a kölcsönvevők irodalmának legfontosabb műfajait, főképp a színpadi irodalmat és a regényt. Az afrikai irodalom legújabb szakaszát elsősorban új irodalmi műfajok átvétele jellemzi. 3. Az a tény, hogy egy újonnan születő irodalom az alkotó költő anyanyelvénél fejlettebb nyelvet vesz igénybe, egyáltalán nem újdonság a világirodalom történetében, sőt épp ez inkább törvényszerűségnek tekintendő. Az európai irodalmak sem indultak útjukra másként. A Római Birodalom letűnte után, amikor új népek, kelták és germánok vették birtokba az európai kontinenst, nemcsak a római civilizáció örökségét tették magukévá, hanem irodalmi megnyilvánulásaikhoz is a régi rómaiak nyelvét, a latint vették kölcsön. És Európa évszázadokon keresztül latinul írt, holott a kontinensen lakó népek nyelve kelta, szláv vagy germán volt. Akadtak olyan országok, amelyekben a nép nyelvén szóló irodalom eléggé korai időszakban, az i.sz. első évezredének vége felé kialakult. Ugyanakkor voltak olyan országok, ahol a latin nyelv uralkodott a középkor végéig vagy még tovább. Ha például Magyarországot vesszük, láthatjuk, hogy nálunk az irodalmi tevékenység kezdetei a tizenegyedik századig mutatnak ugyan vissza, de gyakorlatilag öt évszázadon keresztül főleg latinul írtak, magyar irodalmat latin nyelven. Felesleges mondanunk, hogy az ország irodalmának ezt a részét manapság a magyar irodalom, a nemzeti irodalom szerves részének tekintjük. A latin nyelv uralma
408
idején az irodalomnak kétségkívül jellemző magyar vonásai alakultak ki. Elsősorban magyar témákra kell gondolnunk, továbbá olyanfajta nyelvi vonásokra, amelyek miatt sajátosan magyarországi latinságról beszélhetünk. Emellett a megszólaló magyar nyelvű irodalom a megelőző latin irodalomból vett át formákat és műfajokat. Egy másik példára is hivatkozom. Ázsia egy irodalmára, amelynek semmi köze a magyarhoz. Megfigyelhetünk egy hasonló jelenséget a vietnami irodalom történetében, amelynek a kezdetén kínai nyelven, kínai jellegzetességeket mutatva írtak, noha a nép hosszú évszázadokon át harcban állt a kínai főhatalommal. Ez a főhatalom nemcsak kulturális volt, mint a latin és a magyar nyelvű irodalom viszonylatában. Kína részéről Vietnam egyidejűleg politikai és kulturális befolyás alá került, és a kínai szomszédság nemegyszer a vietnami nép függetlenségét és nemzeti létét fenyegette. Voltak korok, amikor Vietnam a szó szoros értelmében Kína gyarmata volt. Ám Vietnam a történelmi nehézségek ellenére mégis kifejlesztette a maga irodalmát, a saját nyelvén és a saját szellemében. A vietnami példa sokkal jobban illik az afrikai irodalmak helyzetére, mint a magyar irodalomé. És a vietnamiak harca példát mutathat az afrikai irodalmaknak, amelyek a szerzők anyanyelvétől eltérő, más nyelvek használatára kényszerülnek. 4. Az természetesen lehetetlen, hogy a Szaharától délre elterülő Afrika valamennyi kis nyelve kifejlessze a maga irodalmi nyelvét. A soknyelvű afrikai országok nem tehetnek egyebet, mint hogy a legnagyobb mértékben elterjedt nyelvet válasszák irodalmi nyelvül, legyen az egy afrikai vagy akár egy európai nyelv. De függetlenül attól a nyelvtől, amelyen valamely ország alkotói írói műveiket megfogalmazták, a művek a kérdéses ország nemzeti irodalmához tartoznak. A Nigériában joruba, hausza, igbo és ki tudja hány nyelven írott művek, éppúgy mint Chinua Achebe, Amos Tutuola, Christopher Okigbo, Wole Soyinka és mások angol nyelven írt művei mind a nigériai irodalomhoz tartoznak, amiképp írásaikkal Szenegál volof vagy francia nyelvű szerzői egyaránt a szenegáli irodalmat gazdagítják. Az afrikai országok irodalmai már kialakították sajátos vonásaikat. Nigéria irodalma különbözik Ghánáétól vagy Kenyáétól annak ellenére, hogy a három nagyrészt ugyanazon a nyelven fogant. Afrika nemzeti irodalmai a kibontakozás útjára léptek. A Szaharától délre elterülő Afrika irodalmainak útja kétségkívül biztató jövő felé vezet, amelyben a kölcsönvett nyelvek történelmi funkcióját mint átmeneti szükségességet fogják elismerni és figyelembe venni.
9
409
ALBERT
S.
GÉRARD
IRODALMI HAGYOMÁNYOK ÉS VÁLTOZÁSAIK FEKETE-AFRIKÁBAN* Az írásbeliség már oly sok évszázada áll rendelkezésünkre, hogy létezését lényegében természetesnek vesszük. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy minden irodalom gyökere a szóbeliségre vezethető vissza. Kényelmes dolog figyelmen kívül hagynunk, hogy nincs olyan, valamelyest is számottevő, bármily "primitív" embercsoport, amelynek ne lennének alkotó fantáziáról tanúskodó szóbeli hagyományai. Valójában az etimológiailag az írás fogalmához kapcsolódó "irodalom" az egyetlen terminus, amelyet a verbális művészet meghatározására is használunk. Ennek köszönhetően hajlamosak vagyunk arra, hogy az írásbeliséget még nem ismerő társadalmak szóbeli művészetének alkotásait a "folklór" körébe soroljuk és közben romantikus szellemben fölmagasztaljuk a "hagyományok" értékeit. A hagyományos Afrikáról beszélni nagyon sürgető és jelentős feladat, mert széles körben elterjedt az az aggodalom, hogy a nyugati világból a nagyszerű újdonságok hamarosan kiszorítják a hagyományokat, bármilyenek is legyenek azok. Ezt az általános érzést a Mali-beli történész, Amadou Hampate Ba fejezte ki a legtömörebben gyakran idézett mondásával, amely szerint: "valahányszor egy öreg ember meghal, vele pusztul egy könyvtár". Egy elhamvadó könyvtár nyilvánvalóan szomorú látvány, legalábbis a hozzánk hasonló megrögzött könyvmolyok szemében. Mindez azonban még nem késztet döntő csatára. Az egész emberiség minden szavát képtelenség megőrizni, sőt talán nem is kívánatos - bármennyire is törekszenek erre a Kongresszusi Könyvtárban. Az új vetésnek hullott levelek kellenek táplálékul. Az élet pedig megy tovább. Új könyvek látnak napvilágot. Új közlési eszközöket találnak fel. Mindezeknek teret kell biztosítanunk. A rombolás persze nem létfontosságú. Mielőtt elsiratnánk az eltűnő tradíció(ka)t, inkább álljunk meg egy pillanatra és gondolkodjunk el rajta, mit is jelent tulajdonképpen az a szó: "hagyomány"?
Ismeretes egy gondolatébresztő igbo maxima, amelynek alapjelentése: "nem hagyományos dolog konzervatívnak lenni". Ez a nyilvánvaló paradoxon magának
*A Brit Összehasonlító Irodalmi Társaság 1982 novemberében, Sheffieldben tartott konferenciáján elhangzott előadás. 410
az életnek a hangja: írásbeliség előtti bölcsességére támaszkodva a fekete ember élesen odafigyel a változás tényeire és igényli is a változást. Csupán a mértéktelenül korlátolt beállítottságú fehér történészek merészelték kijelenteni, hogy az afrikai társadalmaknak nincsen történelmük, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem rendelkeznek írásbeli történeti följegyzésekkel. Maga az afrikai ember azonban készségesen megfeledkezik a "hagyományairól" vagy lemond róluk, vagyis megszokott életformájáról, ha azok alkalomadtán megfosztják őt egy energikusabb civilizáció (számára kétségtelen) előnyeinek jogos élvezetétől. Az irodalom területén - amelynek meghatározására talán célszerűbb lenne a kifejezőbb "verbális művészet" kifejezést alkalmazni - a "hagyomány" szó az évszázadok, vagy akár évezredek során kifejtett alkotó orális tevékenység örökségére, valamint e hagyaték szájhagyományozás útján történő továbbadására vonatkozik. 4
Pontosan ezt az orális hagyományrendszert fenyegetik
állítólag a nyugati innovációk. Ámbár a mi kifinomult érzékenységünkkel ezt a fájdalmat csakugyan érezhetjük, mégis fel kell hívnom a figyelmet két, általában elhanyagolt tényre. Az egyik az, hogy az írást a Szaharától'délre eső afrikai területek tekintélyes részén már évszázadokkal ezelőtt is hasz2
nálták.
A másik pedig az, hogy az orális hagyományok képtelenek továbbra
is ellátni korábbi funkcióikat a történelem féktelen és szeszélyes játéka által létrehozott új körülmények között. Mind az orális, mind pedig az írott irodalom legfontosabb funkciója általában az, hogy valamely társadalom tudásanyagát és bölcsességeit verbális formába öntse, amely átcsoportosítható és továbbadható-közvetíthető kell hogy legyen: az irodalom előtti társadalmakban a mitikus mesék adnak választ azokra a kérdésekre, amelyekre mi a feleletet manapság a teológiától, a metafizikától, a legutóbbi időkben pedig az asztronómiától és a geológiától várjuk. A társadalom semmivel sem nagyobb mértékben kérdőjelezi meg a saját múltjával foglalkozó legendák hitelességét, mint amennyire mi kételkedünk az állítólag "tudományos" történelemismeret állításaiban. A jelenkori epikus vagy drámairodalom jelentős részéhez hasonlóan, az állatmesék vagy allegorikus történetek szintén nevelő szándékúak: arra törekszenek, hogy kí-
'"Megfelelő szakirodalomként ajánlom: Ruth F i n n e g a n , Oral Literature in Africa (Oxford: Clarendon Press, 1970). 2
Lásd: Albert S. G é r a r d , African Language Literatures. An Introduction to the Literary History of Sub-Saharan Africa (Washington: Three Continents Press, and London: Longman, 1981). 411
vánatos formába öntsék valamely csoport elképzeléseit a viselkedésre vonatkozó elvárásokról. A tudás és bölcsesség továbbadásának és megőrzésének orális módszere kétségtelenül kielégítette a gyarmatosítás előtti Afrika kisméretű törzsi társadalmainak az igényeit. Korlátozott mértékben valóban föltételezhetjük, hogy küldetése alapvetően konzervatív volt. A kis törzsi társadalmak gyengék. Olyan hatalmi struktúrát kell kialakítaniok, amely lehetővé teszi, hogy sikerrel szegüljenek szembe természeti és emberi ellenfeleikkel. Minden szellemi erőfeszítésük arra irányul, hogy megőrizzék és megszilárdítsák azt a társadalomszervezetet, amelyre támaszkodva mindeddig fennmaradhattak. Ide vezethető vissza maga az őskultusz is. Ebből fakad a gerontokrácia. Az egyik legfontosabb irodalmi m ű f a j a dicsérő ének, amely magasztalja a törzs történetének tartóoszlopait, a hősöket, akik megtestesítették erényeit és bebizonyították túlélési képességeiket. Az ellentétes töltésű műfaj, a szatíra szintén széles körben elterjedt, de inkább konkrét személyekre irányul, az elfogadott viselkedési normáktól eltérő megnyilvánulásokat, nem pedig magukat a normákat bírálja. Az orális irodalom (művészet) sohasem törekedett arra, hogy megkérdőjelezze az elfogadott társadalmi premisszákat, vagy éppen eretnekségre buzdítson. Sokkal imkább a társadalmi és erkölcsi egyetértés kialakítására törekedett. Azt is figyelembe kell vennünk azonban, hogy a dalnok hangja nem terjedhet túl annak a faluközösségnek néhány tagja figyelmén, amelynek szélsőségesen egynemű tapasztalatából meríti ihletét. Mivel az orális művészeti alkotások olyan személyekről és eseményekről szólnak, amelyeket hallgatóságuk minden tagja közelről ismer, megengedhetik maguknak, hogy a metaforák állandó használatán keresztül rejtélyes utalásokban bővelkedjenek. Dante Isteni Színjátékához hasonlóan a kívülállók talán meg sem érthetik, csak élvezhetik, legföljebb lábjegyzetek nehézkes rendszerének segítségével! Valójában kevés afrikai író törekszik arra, hogy megbirkózzon a homályosság olyan szintű megvilágításával, mint Mallarmé vagy Ezra Pound. Az orális eszközökre való visszautalás mégis nagyon nyilvánvaló Senghor költészetében. Nehezen hozzáférhető a hétköznapi afrikai olvasó számára, mivel franciául ír. Másrészt viszont helytelen következtetésekre vezetheti az európai esztétát, mivel a szerer és volof jellemekre, művészetre és szokásokra történő, sok esetben érthetetlen utalások a szürrealizmus homályos, mágikus dicsfényével veszik körül.
412
Ugyanerre a sorsra" jutott az afrikai orális hagyományok másik legnépszerűbb műfaja, a rövid történet is, amelyet népmesének is neveznek, holott nem írott szövegre vezethető vissza. Valamely írásbeliség előtti kultúrában a mese nem létezhetett a mindenkori megjelenítő előadástól függetlenül. A szöveget először megalkotó "szerző" személye teljesen alárendelődik, vagy végérvényesen háttérbe szorul az előadó, vagyis a mesemondó személye által. A műalkotás maga az előadás, amelynek talán legközelebbi megfelelője az írásbeliséggel rendelkező társadalmakban Wagner Gesammtkunstwerk koncepciója az opera műfajáról. Az előadó, a bárd, a griot, az orális alkotás hordozója nem csupán a történet szavaira támaszkodva vált ki művészi hatást. Egyéb fogások változatos sorát is alkalmazza. Ilyenek a zene, az ének, mindenek fölött pedig a mimika, valamint az emberi hanggal végezhető manipulációk teljes skálája. Mindemellett a hallgatóságot is felhívhatja az előadásban való részvételre, legalábbis bizonyos mértékig, ami nyilvánvalóan rosszallást váltana
ki Bayreuth-ban. Az író nélkülözni kénytelen az esztétikai forrá-
soknak ezt a sokaságát. A jó képességű misszionáriusok által lefordított, helyesebben európai nyelvekre adaptált afrikai mesék a XIX. század folyamán gyermekolvasmányként divatos műfajt teremtettek. Biaise Cendrars 1921-ben közzétett gyűjteménye által pedig kis híján a teljes értékű irodalmi műfajok státusába emelkedtek. Azonban ezek a nyomtatott mesék, amelyekben a történet csontvázának csupasz csontjait gyakran az Afrikától teljes mértékben idegen romantikus természeti leírások hamis burkába öltöztetik, csupán mumifikált tetemeknek bizonyulnak, ha összevetik őket az eleven, gazdag, bővérű, gyakran pedig egyenesen ravasz és incselkedő stílusú, eredeti helyszíneken gyakorolt előadásmóddal. Talán Birago Diop az egyetlen afrikai író, aki - jól ismerve az orális mese természetét - képes volt eléggé uralni egy európai nyelvet ahhoz, hogy, bár idegen szavakkal, mégis megközelítő érvénynyel tudja nyújtani azt a verbális hatást, amely az afrikai hagyományos előadásmódra jellemző. A fentebb idézett két példa csak konkrét és individuális illusztrációja annak a ténynek, hogy az írás és a nyomtatás bevezetése csupán egyik eleme a kulturális változások azon, nagyon is komplex folyamatának, amely nem csupán a költőt, az előadót vagy annak hallgatóságát befolyásolja, hanem az egész társadalom életmódjára is hatással van. A dolgoknak természetes rendje, hogy az orális hagyományok kénytelenek teret engedni ennek az új tendenciának, amely már szintén hagyományossá válik, bár a verbális művészetek
413
ezen az úton intenzitásuk és intimitásuk területén elveszíthetik azt, amit elterjedésük és állandósulásuk által nyerhetnek.
Az írásbeliség és a nyomtatás párhuzamos bevezetése azonban nem az egyetlen forradalmi változás, amelyen jelenleg az afrikai társadalom keresztülmegy. A hagyományoktól épp ilyen jelentős mértékű távolodás tapasztalható a nyelvhasználat területén is. A kontinens teljes orális irodalma és gyarmatosítás előtti irodalmának nagyobbik része a számtalan beszélt helyi nyelven keletkezett. A külvilág számára azonban csak azok a költemények, prózai alkotások és drámák hozzáférhetőek, amelyek európai nyelveken íródtak. Itt nem rendelkezünk elegendő hellyel ahhoz, hogy megvitassuk a valóság és a róla alkotott elképzeléseink közötti eltéréseket. Helyesebb, ha arra koncentrálunk, hogy jelenleg specifikus történelmi érdeklődés tapasztalható az afrikai orális művészet fejlődésének átmeneti szakaszára vonatkozóan. Ennek oka az, hogy az emberiség történelmének során első ízben lehetséges a modern társadalomtudomány kifinomult eszközeivel közvetlenül tanulmányozni, hogy mi megy végbe, amikor egy erősebb társadalom eszményeit és technikáját ráerőlteti egy gyengébb társadalomra, amely igyekszik is szert tenni mindezekre az erőforrásokra és eszközökre, viszont, ameddig csak lehetséges, ragaszkodik a kulturális identitását meghatározó szokásaihoz és hiedelmeihez. Ennek megfelelően e szembeötlő párhuzamosságokra sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítanunk, mint tettük azt korábban. Amikor Julius Caesar biztosította Róma uralmát Gallia kelta törzsei fölött, nem csupán egy új ismeretet, az írást vezette be, hanem egy új nyelvet is: a latint. Az ily módon kialakult, kultúrák közötti kereszteződést egy francia társadalomtudós "glottophagia"-nak nevezte. 3
A kelták újsüte-
tűén írástudó elit rétege korszerű oktatásban részesült, és hasznára vált az új technika és az új nyelv ismerete, s így képessé vált latinul fogalmazni. Gallia kelta nyelvein kétségtelenül ezek után is tovább élt az orális irodalom, mivel azonban sohasem rögzítették írásban, mára nyomtalanul elveszett. Létezésére csupán következtethetünk a walesi vagy írországi, ma is élő kelta kultúra ismerete révén. Bár a tudatos nyelvi gyarmatosítás gondolata nem volt jellemző Rómára, a császárváros puszta ereje és tekinté-
3 Louis-Jean C a l v e t , Linguistique et Colonialisme. Petit traité de glottophagie (Paris: Payot, átdolgozott kiadás, 1974).
414
lye nyelvét spontán módon rákényszerítette a "barbár" írástudókra, s így azok irodalmi nyelvévé a latin vált. A nép eredetileg beszélt nyelve nem kapott írásbeliséget, csak a római hódítás kezdete után tizenkettő, s a Római Birodalom bukását követően hat teljes évszázaddal. A XVI. század elejétől kezdve Fekete-Afrikát hasonló módon megrohamozták az Európából érkező idegen nyelvfalók. 4
Az általuk okozott kár azonban
azokon a vidékeken volt a legnyilvánvalóbb, amelyek újlatin nyelveket beszélő nemzetek uralma alá kerültek. A francia és a portugál gyarmatbirodalomban, valamint a Spanyol (ma Egyenlítői) Guineában a helyi nyelvek írásbeliségének kialakulását gyakorlatilag megakadályozta a gyarmati kormányzatok nyelvpolitikája. Az olasz uralom alá került Etiópiában a fasiszta hatalmi szervek brutálisan megszakították a ge'ez nyelv folyamatos gyakorlatát és az amhara nyelv ígéretes fejlődését, más szavakkal a kíméletlen imperializmus alig hat esztendős uralma szinte eltörölte azokat. 5
Mindazok-
ban az országokban, amelyeket "latin" Afrikának nvezhetünk, a gyarmatosítók nyelveinek nagyhangú dicsőítése arra vezette a helyi afrikai elitet, hogy elfogadják és magukévá tegyék az idegen nyelvek Európa-központú nézetkultúráját, és azokat tekintsék a művelt társalgás egyetlen elfogadható eszközének. Mindennek az lett a következménye, hogy bár az afrikaiak tollából tekintélyes számú francia és portugál nyelvű irodalmi alkotás született, olyan fontos afrikai nyelveken, mint a volof, a mande vagy a kimbundu, nem keletkezett szépirodalom. A gyarmatosítók nyelveinek elfogadása a prekoloniális hagyományok világában jelentősebb töréshez vezetett, mint amit egy irodalmi célokat szolgá4
El kell ismernünk, hogy ez állandó jelenség a történelmi erőviszonyok területén. Az amerikai indián nyelvek sorsa mind Észak-, mind Dél-Amerikában hasonló. Arra is emlékeznünk kell, hogy az arabok, amikor a VII. században meghódították a Magreb országokat, szintén bevezették saját nyelvüket és írásukat. Befolyásuk olyan túlnyomó erejű volt, hogy a berber őslakosság mindmáig képtelen volt saját nyelvén írott irodalmat teremteni. Valószínűleg nem véletlen, hogy számos berber író Algériában a francia nyelvet választotta az arab helyett. Fekete-Afrikában valójában az arab írást használták először (a XVIII. században) olyan köznyelvek rögzítésére, mint a szuahéli, a fülbe vagy a hausza. Ezt az írásos tradíciót csak felszínesen és töredékesen ismerjük, de úgy tűnik, hogy nagymértékben az arab iszlám hagyományokra vezethető vissza. A szuahéli irodalom felmutat némi iszlám e lőtti visszhangot is, de a XVIII-XIX. században keletkezett "klasszikus" szuahéli írások nagyobbik része a próféta életének részleteivel és közvetlenül a hidzsra után következő arab expanzió korai szakaszának eseményeivel foglalkozik. 5 Etiópiáról lásd: Albert S. G é r a r d , Four African Literatures: Xhosa, Sotho, Zulu, Amharic (Berkeley: University of California Press, 1971). 415
ló új közlőeszköz térhódításának kellett volna kiváltania. A helyi beszélt nyelvek feladása azonban nem szükségszerű velejárója a gyarmatosításnak: a korábbi brit gyarmatbirodalomban a kétnyelvűség dominál, ami emlékeztet a Római Birodalom limes-ein kívüli európai területek szépirodalmi törekvéseinek kezdeteire. Olyan országokban, mint Írország és Skandinávia, a latin nyelv és az írásbeliség egyidejűleg honosodott meg: nem a római légiók vagy a római közigazgatás, hanem az ártalmatlan keresztény hittérítők által. A megtért barbárok írástudó elitje a latint egyházi énekek írására és népeik történelmének rögzítésére használta.
Ugyanakkor az új eszköz arra is alkal-
masnak bizonyult, hogy segítségével saját orális irodalmukat is lejegyezzék. Ennek eredményeképpen impozáns méretű kelta és germán nyelvű szépirodalmi gyűjtemények keletkeztek sokkal az előtt, hogy az újlatin nyelveken megindult volna az írásos művészeti ágak kibontakozása. Akár Dél-, Kelet- vagy Nyugat-Afrikát nézzük, meggyőződhetünk róla, hogy a helyi nyelveken mindenütt hamarabb keletkeztek irodalmi alkotások, mint angolul. 6
Ennek következtében a korábbi brit gyarmatokon Afrikában a ver-
bális művészetek hordozói olyan előnyös lehetőségekkel rendelkeztek, amelyek hozzáférhetetlenek voltak "latin" Afrika számára: választhattak a nyelvek (anyanyelvük és az angol) között, melyiken válik alkalmasabbnak kifejezni gondolataikat. Ez a lehetőség ugyanakkor olyan dilemma elé is állította 6 ket, amelynek részleteiben itt nem kívánok elmélyedni. Nem szándékozom itt azokkal a specifikus nehézségekkel sem foglalkozni, amelyeket a helyi nyelvű irodalom hiánya idéz elő Afrikában, sem pedig a helyi és idegen hagyományok együttélése által előidézettekkel. Ezek olyan problémák, amelyeket jól felkészült afrikai tudósoknak kell feltárniok. Csupán megjegyzem, hogy míg az orális hagyományok szükségszerűen helyi nyelvi közegben élnek, az írásbeliség bimbózó hagyománya a normáktól való eltérések további elemeit idézi elő: a gyarmatosítók idegen nyelveinek problematikáját.
Bármelyik nyelvet választja is azonban az afrikai író, beleütközik az orális hagyományok jelentéktelenségének harmadik aspektusába. Mint alkotó művészt, nem elégítheti ki az, hogy csupán lejegyzi az orális irodalmi al-
6 Annak elbírálására, hogy a protestáns hittérítői tevékenységnek ebből a szempontból mekkora volt a jelentősége, lásd tanulmányomat: "La politique coloniale et la formation des littératures en Afrique britannique", Commonwealth Miscellanies, 1 (1974-75), 3-10.
416
kotásokat. Az afrikai múlt nem kínál a számára megfelelő modelleket sem, amelyek birtokában kielégítheti az írás és a nyomtatás által megkívánt m ű f a ji igényeket. Különösen a komplex, jól körvonalazott részekből építkező regények, kerek, magas szinten individualizált személyeket felvonultató drámák stb. esetében jellemző ez a helyzet. A legelső afrikai írók közül a legjobbak európai vagy amerikai egyetemeken tanultak, s ennélfogva minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy utánozzák és felül is múlják az európai modelleket. Chinua Achebe regényei a viktoriánus széppróza hagyományait követik, Christopher Okigbo pedig nyíltan elismerte, hogy T. S. Eliot és Ezra Pound szellemi adósának tekinti magát. Az európai hagyományoknak a hasznosságából fakadó eredmények egyáltalán nem hagyhatók figyelmen kívül. Afrika irodalmi életének közelmúltjára jellemző legáthatóbb jelenség mégis a kritikusok és szépírók új nemzedékének lázadása volt az idegen tendenciák ilyen szellemű kiszolgálása ellen. A függetlenség elnyerése óta keletkezett szépirodalom jelentősebb részét csupán az európai irodalom hatalmas törzsébe oltott jelentéktelen hajtásnak, olyan mesterséges mellékágnak tekintik, amely nem gyökerezik eredeti talajába. Érződik, hogy ezt a külföldi neveltetésű nemzedéket elbűvölte mind az európai haladás vonzereje, mind pedig saját személyes problematikája, mivel tagjai olyan privilegizált értelmiséget alkottak, amely a legjobbat kívánta kihozni az említett kulturális konfrontációból. Az afrikai irodalom "ifjú titánjainak" egy csoportja 1979-ben kikelt az úgynevezett "leeds-i kapcsolat" 7 ellen, mivel a legjelesebb nigériai írók közül sokan, köztük olyanok is, mint a ragyogó tehetségű Wole Soyinka, egy ideig Leeds egyetemén tanultak, ahol állítólag magukba szívták a nyugati írásművészet alacsony színvonalú kliséit és ártalmas elemeit. Az európai irodalom felsóbbségének ilyen éles hangú megkérdőjelezése volt a leghangsúlyosabb aspektusa annak a jelenségnek, amelyből több mint egy évtizedig erőt lehetett meríteni: kibontotta szárnyait egy népszerű szépírógárda, amelynek tagjai afrikai egyetemeket, tanárképző főiskolákat, vagy akár csak középiskolákat végeztek. Nem jártasak magas szinten a sztenderd angolban (nem is szólva a felső tízezer nyelvéről) vagy az akadémiai franciában, de nyelvezetüket ugyanakkor széles körű helyi olvasótábor m e g 7 Chinweizu, Onwuchekwa Jemie, Ihechukwu Madubike: "The Leeds-Ibadan Connection: the Scandal of Modern African Literature", Okike, 13 (1979), 37-46. Ez a csoport egy ideig az alábbi mozgalmat támogatta: "Towards the Decolonialization of African Literature", Okike, 6 (1974), 11-27 és 7 (1975) 65-81.
417
érti. Ök a méltóságteljes utódai azoknak a ponyvaszerzőknek, akik elárasztották az afrikai könyvpiacot érzelgős románcokkal, véres rémregényekkel és ízléstelen, durva pornográf irodalommal. Bárhol jelenhetnek is meg műveik, Ibadan, Nairobi, Yaounde vagy Dakar kiadóiban, alapvető megkülönböztető sajátosságuk, hogy egyformán hatástalan marad rájuk az úgynevezett "hagyományos életmód" negritűdös bűvölete, vagy az értelmiségi kötődésű kultúrsznobok önközpontú álszenvedése: írásaik általában a mindennapi afrikai embernek az új, urbanizált társadalomban fölmerülő hétköznapi problémáival és gyakorlati életével foglalkoznak. A kulturáltabb normákhoz szokott európai olvasó számára munkáik nyilvánvalóan csak az angol vagy francia nyelvű szépirodalom közepes színvonalú képviselőinek tűnhetnek. Afrikai szemmel nézve viszont az igazi, eredeti afrikai irodalmi hagyományok megszületését jelzik. Ezek a szerzők valóban arra törekszenek, hogy a honfitársaik jelentős részének életében fontos szerepet játszó problémákra világítsanak rá, méghozzá olyan nyelvi eszközök kimunkálása segítségével, amelyeket még a félig írástudatlan olvasók egyre növekvő tömegei is nehézség nélkül elolvashatnak és élvezhetnek.
D
Csak az idő, s ezen nem évtizedeket, hanem évszázadokat kell értenünk, döntheti el, hogy a mai újdonságok közül melyik válhat végül is hagyományteremtővé. Személyes, szubjektív és egyáltalán nem abszolút tekintélyre törő véleményem szerint a volt francia és portugál gyarmatok köznyelvi képletei a belátható jövőben ilyen szempontból csekély esélyekkel rendelkeznek. A volt angol gyarmatokon azonban egyikük-másikuk fölvirágozhat. Az európai nyelvű irodalom még számos évtizeden keresztül meghatározó jelentőségű marad. Az angol nyelvnek az Egyesült Államokban és más, fehér lakosságú területeken már eddig is bebizonyosodott rugalmassága alapján megfelelő irodal-
g
E jelenséggel kapcsolatos bibliográfiai tájékoztatást, legalábbis annak első nyugat-afrikai megjelenésére vonatkozóan az alábbi forrás tartalmaz: Bernth, L i n d f o r s : Black African Literature in English: A Guide to Information Sources (Detroit, Gale Research Company, (1979), 151-153. Későbbi kenyai megjelenéséről lásd: Bernth, L i n d f o r s : East African Popular Literature in English, Journal of Popular Culture, 13 (1979), 106-115, vagy Ulla S c h i l d : Words of Deception: Popular Literature in Kenya, in: U. S c h i l d : (ed.), The East-African Experience (Berlin; Reiner, 1980), 25-33. Frankofón Afrika hasonló irodalmával kapcsolatban vö.: Albert Gérard és Jeannine L a u r e n t : Sembéne's Progeny: A New Trend in the Senegalese Novel, Studies in the Twentieth Century Literature, 14, (1980), 133-145. 418
mi nyelvi közeggé való fejlődése lehetséges. A francia nyelv merev normái megnehezítik ezt az átmenetet, s ugyanakkor szinte teljességgel kizárható, hogy az akadémiai francia vagy portugál nyelv afrikai nyelvi és kulturális szubsztrátum által történő befogadása akár hosszú távon belőlük sarjadó afrikai irodalmi nyelvek kialakulásához vezethet. Ez csak akkor kínál reménynyel kecsegtető kivezető utat, ha megkerüljük az Albert Mammi huszonöt évvel ezelőtt megjelent írásában körvonalazott távlatokat, amelyek szerint "la littérature colonisée de langue européenne semble condamnée a mourir jeune", hozzátéve, hogy "les prochaines générations, nées dans la liberté, 9x
écriront spontannément dans leur langue retrouvée".
Az első ilyen nemze-
dék most lép szorítóba, s mindmáig főleg európai nyelvekre támaszkodva formálja a fiatalos, életerős, előre meg nem jósolható lehetőségeket ígérő hagyományokat, amelyek a szemünk láttára gyarapodnak egyre erőteljesebben. Annak tagadása, hogy a történelem ilyen mértékben megszabja a fentebb idézett tunéziai szociológus előrejelzését, emlékezetünkbe idézi Niels Bohr azon állításának igazát, amely szerint "az előretekintés igen nehéz dolog, kiváltképpen ha a jövőről van szó". A hagyományok állandóan változnak, és csupán az idő képes eldönteni, hogy éppen melyik újítás lesz eléggé életképes ahhoz, hogy végül is tradícióvá válhassék. (Fordította: Füssi Nagy Géza)
MEHDI
QASIM
RIDHA
NÉPI VILÁG EL-IAYEB SALEH SZUDÁNI REGÉNYÍRÓ MŰVEIBEN El-layeb Saleh 1929-ben született Szudán egyik északi tartományában. A khartumi és a londoni egyetemen tanult. Nagy-Britanniában a BBC arab szekciójában dolgozott, jelenleg pedig a szudáni rádió munkatársa. Első jelentős regénye a Mowaszim el hidzsra ilá simái (Az északra vándorlás korszaka, 2
Bejrut, 1972 , Dar-el-Auda, 171), amelyet angolra is lefordítottak. E mű g
Albert M e m m i : Portrait de Colonisé (Paris: Buchet-Chastel, (1957), 146. *'úgy tűnik, hogy az európai nyelvű gyarmati irodalom fiatalon halálra van ítélve' ... 'a hozzánk legközelebbi nemzedékek, amelyek már a szabadság világában láttak napvilágot, spontán módon újrafelfedezett saját nyelveiken írnak' ... 419
cselekménye részben ugyanabban a faluban játszódik, mint az Frsz-el-Zin (1970, Bejrut, Dal-el-Auda), vagyis az a könyv, amelyet e tanulmány tárgyául választottunk. Az arab olvasók El-Tayeb Salehet egyébként egyik legjobb írójuknak tartják. Kevés modern arab regény vállalkozik a hagyományos falusi világ bemutatására. A modern arab próza eltávolodott a hagyományoktól, a paraszti környezettől, tehát a falvaktól, a vidéki élettől. Pedig a falvak a folklór egyedüli bölcsői. A nagyvárosban a folklór elsorvad, mert a modern technika és civilizáció eredményeként az emberi szellem szűk korlátok közé kényszerül. Elidegenedés és szorongás uralkodik el az emberen. Az Ersz-el-Zin azon kevés arab regény egyike, amelyben helyet kap a folklór, mi több, az ábrázolás teljes alapszövetét a hagyományos paraszti világ alkotja. A regény egy mezővároskában (hagyományos faluszerű településen) játszódik. A szerző erőteljes stíluseszközökkel hívja életre a szokásokat, népi hiedelmeket, de a mai életet és társadalmi kapcsolatrendszert is hűen jeleníti meg. Ezek a kapcsolatok meggyökeresedtek az emberek gondolkodásmódjában, s az emberi elmében két ellentétes pólus küzd egymással: a Jó és a Rossz. A regény főszála egy viszonylag egyszerű eseményből indul ki. Ez az esemény azonban fontos és cseppet sem hétköznapi a helybeli lakosság szemében: a regény főhőse, Ersz-el-Zin feleségül veszi unokahúgát, Naimát. Ugye milyen hétköznapi esemény ez? Hiszen nap mint nap emberek ezrei házasodnak a világon. De kicsoda tulajdonképpen Ersz-el-Zin? Ebből a kérdésből indul ki és ugyanide tér vissza a regényben zajló eseménysor.
ERSZ-EL-ZIN A KÜLSŐLEG ÉS BELSŐLEG FURCSA EMBER Midőn a regényt olvasva megismerkedünk Ersz-el-Zinnel, megtudjuk, miért csodálkozik oly nagyon a falu lakossága a fiatalember házasságán. Ersz-elZint ugyanis félkegyeiműnek tartják, amolyan komikus figurának. Állandóan köznevetség tárgya. De bár kinevetik, mindenki szereti őt, mert kedves és jóindulatú fiatalember. Jó természetű, s bár állítólag kicsit gyengeelméjű, agresszivitásnak nyoma sincs benne. Finom lelkű, jóérzésű, mindenki szívesen látja, az emberek örülnek, ha találkoznak vele. Mindig jókedvű, nevet és tréfálkozik, megnevetteti a falubelieket. Szívesen segít másoknak, s mindenki élvezi társaságát.
420
"El-Zin nevetve jött a világra", mondja az író. "A legtöbb újszülött sír, kiabál, beleüvölt a világ arcába. A csecsemők sírással köszöntik a világot, de a falubeli asszonyok, akik jelen voltak megszületésénél, azt beszélik, hogy a fiúcska, amint a világra jött, nevetni kezdett és azóta is szünet nélkül nevet." De Ersz-el-Zinnek nemcsak a viselkedése és lelki megnyilvánulásai furcsák, a külseje sem hétköznapi, sőt egyenesen természetellenes. "Arca téglalap formájú, pofacsontja kiszögellő, állcsontja élesen előreugrik, homloka kifelé domborul, szemei állandóan vörös fényben játszanak, mélyenülők, arca szőrtelen, se szempillája, se bajusza, se szakálla. Nyaka aránytalanul hosszú, válla széles, háromszög alakban lefelé keskenyedő, karja hosszú, mint a majomé. Keze vaskos, körmei hosszúak, melyeket sohase vág le. Melle horpadt és meggörnyedve jár. Combja hosszú, lába pipaszár, akár a struccé. Talpa mint a tevéé, sebek borítják - soha nem viselt cipőt -, melyek mindegyikének megvan a maga története, s'Ersz-el-Zin jól emlékszik rájuk." A fiatalembernek két foga van, egy fölül, egy pedig alul. Vajon miért csak két foga van? S ezzel a kérdéssel közelítünk a szudáni néprajzhoz, itt elevenednek meg a népi hiedelmek és babonák. El-Zin anyja egyszer úton volt fiával, s egy romos ház mellett haladtak el. Alkonyatkor történt. A házban állítólag kísértetek tanyáztak, s Zin hirtelen megtorpant, egész testét rázni kezdte a hideg, felsikoltott, majd hosszú időre beteg lett. Mire meggyógyult, minden foga kihullott, csupán kettő maradt meg.
NÉPI HIEDELMEK A SZUDÁNI IRODALOMBAN Az elmondottak máris érzékelhetővé teszik, milyen szerepet szán a szerző a folklórnak, a népi babonáknak és mítoszoknak regényeiben. A hagyományos képzetek mélyen gyökereznek a Kelet falvaiban. Még ma is hisznek a kísértetekben, dzsinnekben, babonákban, a mesevilág szerves részét alkotja mindennapi életüknek. A szudáni arab népességnek, és általában a Kelet népeinek hiedelmei szerint vannak jó dzsinnek és rossz dzsinnek. Ersz-el-Zint biztosan egy rossz dzsinn rontotta meg, ezért esett ágynak és hullottak ki a fogai. Másfelől kiderül, milyen nagy szerepe van a népi hiedelmeknek a mindennapi események megítélésében, tehát, hogy milyen prizmán át látják a helybeliek Zint. A regény elején csupán holmi nevetséges figurának tartották. 421
De amikor híre megy, hogy Zin Isten földi képviselőjévé vált és szent férfiú, másképp kezdenek rá nézni az emberek. Egy részük Isten prófétájának, el-Khodornak,
égből alászállott angyalnak hiszi, aki egy félkegyelmű alak-
jában öltött testet a földön... S ezek a hírek még jobban szárnyra kapnak, miután Zin barátságba kerül Honeinnel, akit a következőképpen mutat be az író: "Jóságos és ájtatos férfiú, aki hat hónapot tölt a városban, folyvást imádkozik, híven betartja a ramadháni böjtöt, és még senki sem látta enni. Imaszőnyegét állandóan magánál hordja, hat hónapra elvonul a sivatagba, utána ismét visszatér az emberek közé. Soha senki nem tudja, merre jár. Furcsa történeteket mesélnek róla. Van aki esküszik rá, hogy Meroában látta, miközben egy másik ember makacsul azt állítja, hogy egy Meroától hatnapi gyalogúira levő városban találkozott vele. Honein igen keveset beszél, s amikor megkérdik tőle, hová tűnt olyan hosszú időre, nem felel. Sokan azt állítják, Isten képviselője. Senki sem tudja, mit eszik, mit iszik, mert soha nem visz magával elemózsiát. Csupán egyetlen embert enged közel magához: Ersz-el-Zint. Valahányszor találkoznak, megölelik egymást, s Honein 'Felszentelt'-nek szólítja Zint." De Zinnek sok barátja van még. Csupa furcsa ember - legalábbis a falubeliek szemében azok -, az élet perifériáján élő emberek, betegek, nyomorékok, köztük a süket Oszmáné, a sánta Mussza és a nyúlszájjal született Bucheit. Zin segít elesett barátain, igyekszik lelket önteni beléjük, hogy megkönnyítse számukra a mindennapi élet terheit. S Zin, a szívében lakozó mély humanista érzés révén új képet kínál a mezőváros lakóinak: az elmélkedő szent emberét, akit isteni fény ragyog körül. Amióta Zinről új kép alakult ki, a település életében is nagy változások kezdenek bekövetkezni, amelyhez nagymértékben hozzájárul Zin Honeinnel való kapcsolata. Honéin ugyanis megjövendöli, hogy életük jobbra fordul. Megjövendöli továbbá, hogy Zin a helység legszebb lányát fogja feleségül venni. Egymás után következnek be a csodák, amelyek hatásai megmutatkoznak a közösség egyházi és világi szféráiban egyaránt. Honéin első jövendölése szerint a legszebb lány lesz Zin felesége. Ehhez tudni kell, hogy korábban még a csúnya lányok sem voltak hajlandók hozzámenni. De Naima, aki sok-sok kérőt kikosaraz, sok szép, fiatal és gazdag férfit utasít vissza, Zint választja férjéül. Az emberek nem győznek álmélkodni ilyen csoda láttán. A szépséges Naima mélyen vallásos, és azért megy feleségül Zinhez, mert úgy érzi, fel kell áldoznia magát ezért az emberért.
422
Másrészt Zin a szent Honein barátja. A helybéliek úgy gondolják, Isten rendelte Naimát Zin mellé. A következő csoda Szeif-el-Din, a hírhedt korhely, részeges és garázda alak megtérése volt. Zin nemcsak jó útra térítette a mindenki által gyűlölt Szeif-el-Dint, hanem vallásos, istenfélő emberré változtatta. Szeif-el-Din azelőtt kocsmákba, nyilvánosházakba járt, s azt beszélték, az ördöggel cimborál. De a Honeinnel való találkozás után mintha teljesen kicserélték volna: megbékélt családjával és az emberekkel, rendszeresen részt vett a mecsetben az imádságokon, az imám barátja lett és Mekkába készült zarándokúira . Honéin Harmadik csodás jövendölése is valóra vált: felvirágzott a település mezőgazdasága, bőséges eső esett, s állami intézmények épültek: kórház, iskola, s egy laktanya a határban. Az előbbiek során dióhéjban ismertetett történetből, illetve El-Tayeb Saleh ábrázolásmódjából világosan kitűnik, hogy a népi vallási hiedelmek szerves részt alkotnak a hagyományos paraszti kultúrában, amely amúgy is mindig át meg át van itatva babonákkal. Ezek a babonák valósággá válnak a nép szemében. Az emberek nem gondolnak arra, hogy bizonyos események a véletlen művei is lehetnek, vagy az élet ellentmondásos törvényein alapulhatnak, amelyek közrejátszanak e babonák helyenkénti "megvalósulásában". A babonák meggyökeresednek az emberi gondolkodásmódban a valóság mozgásán keresztül, megvetik lábukat a társadalomban és a mindennapi életben egyaránt. A regényben szereplő vidéki emberek csodának képzelték a történteket, egy szent ember művének, aki azt mondta nekik: "Isten benneteket is szentté fog tenni", ezért nevezték el a bőség évét "Honéin évé"-nek. Az arab nép általános látásmódja szerint Isten azért teljesít bizonyos kéréseket valamely szent ember kedvéért, aki imádkozik hozzá és böjtöl, hogy tanújelét adja mindenhatóságának. Ehhez kapcsolódik, hogy az emberek könynyen hisznek a vallásos csodatételekben, és minden olyan természeti jelenségben vagy lehetőségben, amely képes változásokat eszközölni
életükben.
E csodatételek valóságának elfogadását különféle hagyományos hiedelmek, legendák is elősegítik. Bizonyítékul említjük, hogy a helység lakóinak mély hitét Honéin csodáiban még inkább megerősítette az a Honéin el-Khodor-ral, Allah egyik prófétájával kapcsolatos hiedelem, miszerint az iszlám hitvilágának ez az alakja mindmáig él a folyók és a tavak mélyén. Az arab népek hagyományaiban a vallásos elemek sajátos módon jelentkeznek. A fő forrás az iszlám hit, a próféta és követői életéhez kapcsolódó
423
legendák, amelyeket a helyi képzelet kiszínez, "népivé" alakít, kikerekít. A vallás e főágához kapcsolódnak azok a népi (helyi vagy összarab) hidelemcsoportok, rendszerek, elemek, amelyek lényegében a helyi vallásos hagyományok csoportját képezik. A folklórnak az írott irodalomban való megjelenését tekintve El-Tayeb Saleh fontos tette éppen az, hogy a vallásos szájhagyományok e kétféle forrásának jelenlétét kézzelfoghatóvá teszi. Illetve e kettős forrás mentén felépített műben olyan "néppszichológiai" törvényszerűségekre vet fényt, amelyek kitűnően megvilágítják, mint lesznek a hétköznapi élet valóságelemeiből a vallásos közgondolkozás nyomán elrendeltetések, isteni csodatételek.
KÜLÖNFÉLE FOLKLÚRMUFAJGK A REGÉNY SZÖVETÉBEN: Az esküvői ceremónia Az Ersz-el-Zin című regényben - csakúgy mint az arab világban - a népi és társadalmi szokások határozzák meg az esküvői szertartás menetét. Az esküvő társadalmi összejövetelnek számít. Kicsik, nagyok, nők és férfiak, sőt a környékbeli szomszédok is részt vesznek a lakodalomban. A meghívottak énekelnek, táncolnak, verik a dobokat és tamburákat, játszik a népi zenekar. Az esküvőn néhány, a hétköznapi életben tiltott dolog is meg van engedve. Például férfiak és nők együtt táncolnak, népi tánckart hívnak meg táncosnőkkel, akiknek félig fedetlen a melle, elő-elővillan tánc közben a combjuk. Egyszóval sóvár vágyakat ébresztenek a férfiakban, akiknek egyébként a vallási előírások értelmében tilos a női testet nézni. Ilyenkor még a mecset imámja is oda-odapillant a meztelen keblekre és lábakra, mint ez esetben Szalamáéra, a táncosnőére. Először csak egy nő tör ki üdvrivalgásban, majd a többi is követi példáját, egyetlen dob adja meg a hangot, a többi átveszi a ritmust, s a hangos dobszót még a falu határában is hallani. A férfiak botokat és kardokat rázva ropják a táncot, a falu vezetője feláll a helyéről, és öt puskalövéssel köszönti az ifjú párt, a násznépet. Tevehúst, marhát és birkát sütnek, s azt szolgálják fel a vendégeknek. Az esküvő nagy esemény, ki-ki kedvére ehet-ihat, a szegények is kedvükre jóllakhatnak. Zin vőlegény lett tehát, fehér selyem kaftánt visel, derekán széles zöld övet, vállán kék bársonyból készült abaia, fején piros fez. Kezében hosszú, krokodilbőr ostor, ujján aranygyűrű.
424
A legfurcsább a két ellentétes csoport részvétele az esküvőn. Az egyik csoport egyházi szövegeket, vallásos idézeteket recitál, a másik csoportot pedig a táncolók, a szerelmes dalokat éneklő lányok és asszonyok alkotják. Akik ráuntak a vallásos szövegek recitálására, csatlakoznak a táncolókhoz, s az elfáradt táncolók odaülhetnek a vallásos szövegeket idéző csoporthoz. Mindez ismét aláhúzza a vallásosság kétféle forrásával kapcsolatos korábbi megjegyzésünket. A népdalok sem hiányoznak. Az Ersz-el-Zinben Fattuma, az énekesnő például népdalokat énekel. Közülük az egyik így szól: "Ontsd nyelvem a dicséretet, Legyen vele teli a pohár A jó Zin tiszteletére." (Amolyan pohárköszöntő, Zin nevét behelyettesítve.) Fokozatosan kiszélesedik a táncolók köre, középen egy lány ropja, körülötte pedig a férfiak tapsolnak, s lábukkal dobolva a földön kurjongatnak, így folytatódik hajnalig...
A REGÉNY FELÉPÍTÉSE Az Ersz-el-Zinben keveredik az oldott modern "publicisztikus" stílus a mesék nyelvi fordulataival. Ami a szerkesztési módot illeti, El-Tayeb Saleh olykor megszakítja az időt, miközben az események egy adott időpont szintjén egymásba fonódva folytatódnak. Azt mondhatjuk, hogy az események egyidejűleg mennek végbe. A regény "in médias res" kezdődik, azaz Ersz-el-Zin házasságával. Ez fontos a mű felépítése szempontjából, mert újfajta ábrázolási megoldásokra ad lehetőséget. Zin házassága tehát az alapfonál, amelyből az összes többi szál kiindul. Egymást követik a virágsziromként kiágazó eseménysorok, amelyek többé-kevésbé nyitottak maradnak. Egyszóval, sokszor úgy érezzük, most már véget ér egy rész, de máris egy olyan újabb esemény leírása következik, amelyik visszanyúlik a kezdetekig. El-Tayeb Saleh, aki az emberábrázolás kitűnő mestere, élettel és igazságérzettel teli hősöket varázsol elénk, s az életre hívott figuráknak megvan a maguk aktualitása. A szerző saját élettapasztalataiból merít, és ügyesen választja ki azokat a néprétegeket, amelyek alkalmasak a regény alapgondolatának megjelenítésére. 10
425
A szerző egyik legnagyobb érdeme, hogy a szudáni arab népi hagyományokat szervesen a cselekménybe beépítve volt képes felhasználni itt elemzett és más művei megalkotásakor. Az életszerű, valóságos atmoszférát nyújtó regény gyógyírt képes nyújtani az emberek közösségi és személyes problémáira. (Fordította: Fehér Katalin)
ARADI
ÉVA
AZ AFRIKAI NŐ SZEREPE BUCHI EMECHETA REGÉNYEIBEN Az 1960 őszén függetlenné vált 80 millió lakosú Nigéria nemcsak ásványi kincseinek köszönhető gyors gazdasági növekedésével hívta fel magára a világ figyelmét. Kulturális téren is sikerült némiképp felzárkóznia, és a 60as évek folyamán robbanászerűen az angol nyelvű afrikai irodalom élvonalába került. A nigériai írók, drámáik mellett, különösen társadalmi regényeikkel értek el messzeható sikert. Buchi Emecheta a 70-es évek elején tűnt fel, a nyugat-afrikai nő megrázóan nehéz sorsát tárta az olvasó elé. Az írónő 1944-ben Nigéria rohamosan növekvő fővárosában, részben a hidakkal egymáshoz kapcsolt tengerparti homokszigeteken elterülő nagyvárosban, Lagosban született. Családja nyugati ibo. Az ibo nyelvközösséghez DélNigériában mintegy 10 millió lakos tartozik. Szüleit Emecheta korán elvesztette. Iskolázása viszont szerencsésen alakult. Középiskolásként a Lagos egyik külvárosában működő kitűnő methodista leányiskola növendéke lett, ahol különösen az angol nyelv és irodalom tanítására fektettek súlyt. Elsőrangú angoltanára, Mabel Segun költőnő, a két legfelső osztályban már felismerte tanítványa tehetségét, és kedvet ébresztett benne az íráshoz. Miután leérettségizett, Buchi Emecheta tizennyolc éves korában férjhez ment, s hamarosan követte egyetemista férjét Londonba. Ő maga a londoni egyetemen szociológiát hallgatott. Az idegen, ellenséges, elzárkózó környezet megnehezítette a nigériai házaspár számára a beilleszkedést. Anyagi helyzetük is egyre aggasztóbbá vált, amint egymás után születtek gyermekeik. A férj a házastársi kapcsolatra vonatkozó hagyományos ibo szemlélet alapján állva mélységesen önző, követelődző magatartást tanúsított, s a családot voltaképpen Emechetának kellett eltartania. Az egyetemi tanulmányok elvégzése után a fiatalasszony könyvtárosként helyezkedett el. Keresetet nyújtó munkája mellett, férje segítsége nélkül, 426
öt gyerekét is ellátta. Ebben a hajszolt s lelkileg szorongatott helyzetben kezdett hozzá első, majd mindjárt ezután második, önéletrajzi indíttatású regényének megírásához. Mint egy későbbi nyilatkozatában elmondta, úgy érezte ez idő tájt, a sok szenvedés következtében benne felgyűlt már-már elviselhetetlen feszültségtől nem szabadulhat meg máshogyan, csak ha nyomasztó problémáit kiírja magából. Emecheta házassága végül is felbomlott. Gyermekeit magánál tartotta, s azóta is egyedül neveli. Nem sokkal különválásuk után, 1972-ben jelent meg első regénye, A gödörben
címmel, amely átütő sikert hozott számára. Két 2
évvel később követte ezt második műve, a Másodosztályú állampolgár.
E két
kötetében írja le angliai élményeit, az idegen, előítélettel teli környezet okozta szenvedéseit és házassága felbomlását. 1974 óta Emechetának számos további regénye, televíziós játéka, mesekönyve és esszéje jelent meg. Néhány m ű v e kötelező olvasmány az angol középiskolákban és egyetemeken. Munkásságáért két angol és egy amerikai irodalmi díjat kapott, s tagja az Angol Művészeti Szövetségnek. Több könyvét néhány európai nyelvre - kettőt közülük magyarra i s 3 - lefordították. A nyugat-afrikai angol nyelvű irodalom elsősorban azokat a súlyos társadalmi, politikai és kulturális konfliktusokat ábrázolja, amelyek a második világháborút követő gyors gazdasági átalakulással együtt következtek be. Ezen az irodalmon belül Emecheta, első két önéletrajzi sugallatú kötete után, további könyveiben is elsősorban a hagyományos szemlélet és a megváltozott helyzet ütközőpontjai közé szoruló nigériai nő sorsával, e téma különböző változataival foglalkozik. Gördülékeny stílusban megírt munkáin jól felismerhető a hagyományos nyugat-afrikai mesemondók néhány jellegzetes vonása, a közvetlenség, a népi bölcsességekre hajló észjárás és hőseinek egyedi ábrázolása. Leírásai akkor a legszemléletesebbek, amikor szereplői a nyugat-afrikai, hazai környezetben mozognak. Ez azért figyelemreméltó, mert húsz éve Angliában él. Egyébként az igazán rangos írókhoz hasonlóan, Emecheta mindig megőrzi a szükséges távolságot könyveinek szereplői és önmaga között, annak ellenére, hogy hősnői iránti rokonszenvét, nyíltan vállalt feminista beállítottságát sohasem tagadta.
1
Emecheta,
1972.
^Emecheta,
1974.
3
10*
E m e c h e t a , 1976. (A menyasszony ára, Budapest, 1982.); E m e c h e t a , 1974. (Másodosztályú állampolgár, Budapest, 1984.) 427
írásainak középpontjába majd mindig a nigériai nő egy-egy konfliktusokba torkolló problémáját állítja, s a mondanivalójában rejlő erkölcsi-gondolati mag köré szövi regényei történetét. Az epika eszköztárával szűkmarkúan bánik. Leírások helyett sokkal inkább a drámai előadásmódot alkalmazva gördíti az eseményeket a befejezés felé. Ez okozza, hogy regényei meglehetősen rövidek. A végkifejlet viszont mindig magával ragadóan drámai. Világosan megfogalmazott, hatásosan kibontakozó történetei fáradság nélkül figyelemmel kísérhetők, és kiválóan alkalmasak arra, hogy az angol szót értő, írniolvasni tudó, de egyébként kevéssé iskolázott afrikai olvasó szívesen kézbe vegye e könyveket, és befogadja mondanivalójukat. Mint a legjobb afrikai írók, Emecheta is kitűnően ismeri szűkebb hazájának sajátos figuráit, a tradíciókhoz makacsul ragaszkodók széles körét. A modern civilizáció hatásának még nagyobbára ellenálló, hagyományőrző afrikai régiókban - amiképp hasonló körülmények között világszerte mindenütt az egyén sokkal inkább a közösségnek alárendelt lény, mint amennyire az újkori európai és amerikai társadalmi fejlődés nyomán ez a mai, úgynevezett fejlett államokban, sőt nagyobbára a fejlődő országokban tapasztalható. S a tárgyalt regények világában, a nyugat-afrikai közösségekben a mindenkinél inkább alávetett lény pedig éppen a nő, akit a társadalom jóformán kizárólag mint gyermekeket szülő és tápláló lényt ismer el. Emecheta hősnőit, a megkérdezésük nélkül férjhez adott, "hagyományosan eladott" asszonyokat nem hatja át a régi világ utáni vágyakozás, mint Chinua Achebe regényeinek egyes férfialakjait. Ezek a nők nem vállalják az új körülmények elleni hiábavaló küzdelmet, ahogyan ezt például az ugyancsak nigériai Elechi Amadi regényeinek szereplői teszik. Emecheta tárgyilagosan mutatja be a hagyományokat. Ugyanígy állítja elénk a gyakran egyáltalán nem vonzó újat, a változásokat is, bár érzékeltetve, hogy ezek elfogadása a túléléshez elkerülhetetlen. írásai ennélfogva azt sugallják, fölösleges és káros az átalakulás lassítása. Ahol pedig az új, a haladást szolgálva, embertelen szokásokat számol fel, a szerző félreérthetetlenül a változásra szavaz. 6 az első olyan jelentős nigériai író, aki a "második nem" szempontjából ábrázolja a szülőföldjén hagyományos poligámiát, a kényszerházasságot, a nő teljes kiszolgáltatottságát. A szűkebb önéletrajzi körből kilépve, a nyugat-afrikai viszonyok ismeretanyagára épülő, Nigériában játszódó kötetei a következők: A menyasszony ára (1976) 4 , 4
428
E m e с h e t a, 1976.
A rabszolgalány (1977), 9
Az anyaság
örömei (1979) 6
és a Kettős iga (1983). 7
Ezek a regények kivétel nélkül
egy-egy - a női sorsot meghatározó, hagyományokban gyökerező, ma is élő, de az új szemlélet fényében elfogadhatatlan - szokás tűrhetetlen következményeit mutatják be szuggesztív ábrázolással. Mert a nigériai társadalom ma is uralkodó felfogása szerint a leánygyermek értéke feltétlenül kisebb, mint a fiúé, s egy lányt, míg férjhez nem ment, lehet bármilyen művelt és önálló, a társadalom semmiképpen sem tekint a férfival egyenértékű emberi lénynek, így azután a legtöbb apa továbbra is abban a meggyőződésben él, hogy lányát bárkihez hozzáadhatja, aki megfizeti érte a menyasszony áfát. Emberként ebben a világban azt a nőt veszik csak számba, aki egymás után szüli a gyerekeket. Eddig említett írásai közül Emecheta legérettebb munkája: Az anyaság örömei. Ebben a címben, részben legalább, ironikus célzás bújik meg. Hiszen a második világháború idején Lagosban játszódó regény főhőse, Nnu Ego, nagy nyomorban szülte és nevelte föl hét gyermekét, s így számára az anyai örömök megismerése éppen nem zavartalan. Emellett a szegénység terhét még tetézte a brutális, önző férj és az ellenséges nagyvárosi környezet által okozott szenvedések súlya. S amikor a gyermekek végre felnőnek, és olyan helyzetbe kerülnek, hogy már segítséget nyújthatnának megöregedett, beteg anyjuknak, végképp magára hagyják az idős asszonyt, aki nap-nap után hiába megy ki az autóbuszmegállóhoz, hogy gyerekei érkezését lesse, míg végül ott, az ibuzai piactéren éri őt utol a halál. Ám amikor eljut a gyermekekhez ennek a híre, "a leghangosabb és legfényűzőbb második temetést rendezik meg anyjuknak, amit Ibuza valaha látott, és kápolnát emeltetnek a tiszteletére".8 Buchi Emecheta könyvei közül e regény lapjain kerülnek a legélesebb megvilágításba a hagyományos és a modern élet ellentétei. Ezúttal némi nosztalgiával ábrázolja a hagyományos ibo közösségek életét, a tisztelettel övezett öregeket és azokat az embereket, akik a törzs és az otthonok isteneinek védelme alatt érzik magukat. Ilyen módon a földművelésből családjukat eredményesen fenntartó, a saját életükkel elégedett törzsek életvitelébe nyerünk bepillantást.
5
E m e с h e t a, 1977.
6
E m e с h e t a, 1979.
7
E m e с h e t a, 1983.
8
E m e с h e t a, 1979., 224. 429
Másfelől a regény a városba vetődött falusi emberek nehéz sorsát tárja az olvasó elé. Hiszen az újonnan a városba érkezettek nemigen kapnak megfelelő munkát,s az esetek túlnyomó többségében elfogadható otthonra se találnak. Viszont egyhamar feltámad az igényük arra, hogy mindahhoz hozzájussanak, amit a civilizált élet - főleg a fehér ember számára - nyújt. Ebben a visszás helyzetben az ibo mindinkább elhagyja régebbi falusi hagyományait és szokásait. Nem törődik már régi isteneivel, követi a fehér ember vallását, átveszi szokásait, utánozza öltözködését. Ez az átalakulás nem egy esetben felőrli az egyént. Az életformaváltást Emecheta azonban feltartóztathatatlannak látja. Az írónő sugallata szerint éppen emiatt az egyénnek, bármennyire fájdalmas ez, alkalmazkodnia kell az új körülményekhez. A drámai eszközökkel megírt regény - amelyben ezúttal a több fonálon haladó események párhuzamos bonyolításával az epikai szerkesztés is kiteljesedik - az ellentétes irányú erőket úgy állítja egymással szembe, hogy míg a hősnő, Nnu Ego, tudomásul veszi az új környezet követelményeit, addig férje, Nnaite, nem tart lépést vele. És amikor a poligámia ősi - és a maga körében, a régi zárt falusi közösségekben talán bevált - szokása alapján a férj, elhunyt bátyja feleségének örökösévé válik, s az özvegyet, gyermekeivel együtt magához veszi lagosi egyetlen, tíz négyzetméteres, nyomorúságos szobájukba, ez a körülmény nemcsak anyagi helyzetüket súlyosbítja, de első felesége számára kínos, megalázó helyzetet támaszt. Hiszen a mindkét aszszonnyal folytatott házasélet egyetlen szobájukban zajlik, amely emellett a gyermekeknek is "otthont" ad. A saját maga személyes sorsáról szóló művek, majd a nigériai nő nehéz életét bemutató újabb munkák után Emecheta a 80-as évek elején hazája társadalmi és politikai problémáinak ábrázolására vállalkozik. Az elhatalmasodó korrupciót és anyagiasságot Naira hatalom (1982)
című kötetében tűzi
tollhegyre. De ugyanebben az évben jelenik meg Nigéria jelenkori történetének legtragikusabb szakaszát, a biafrai polgárháborút bemutató másik regénye, a Végcél Biafra (1982). Nigéria 1960-ban bekövetkezett függetlenné válását követően szakadatlanul súlyos belső problémákkal küzdött. A gazdasági és társadalmi fejlettség terén, s így az életszínvonal tekintetében tapasztalható szélsőséges megosztottságot, az ebből következő elégedetlenséget csak fokozták az ország
430
9
E m e с h e t a, 1982/A.
30
E m e с h e t a, 1982/B.
mintegy 200 különféle törzse között vezető szerepet játszó hauszák, fulbék, jorubák és ibók etnikai ellentétei. A tragikus biafrai polgárháborúról a jelentós nigériai regényírók hoszszú sora megemlékezett. Elég talán, ha közülük Chinua Achebét, Cyprian Ekwensit, Wole Soyinkát, Elechl Amadit, Flora Nwapát és Chukwuemeka Ikét említjük. Emecheta erre több mint tíz évi hallgatás után szánta csak rá magát. Talán arra várt, hogy a rokonait és családját is súlyosan érintő események felzaklató hatása némileg elcsituljon benne, s hogy így képessé váljon az írói ábrázoláshoz szükséges távolságtartásra. Nos, ha valóban ez volt a célja, meg kell mondanunk, e törekvésében hellyel-közzel kudarcot vallott. Más kérdés, hogy a nyilt együttérzésről tanúskodó részletek valóban a nagy formátumú mû kárára vagy éppen az előnyére váltak-e. Kétségkívül ez a könyv Buchi Emecheta első olyan kötete, amelyhez személyes hangvételű, érzelmeit nyíltan kimutató előszót és ajánlást írt: "A Végcél Biafrát a Nkpotu Ukpe-i erdőben az északi katonák által elevenen elégetett ibuzai asszonyok és gyerekek emlékének ajánlom."1"1"
Néhány sorral
később pedig így vall: "Bár itt az ideje a megbocsátásnak, felejteni azon12
ban csak a gyengeelméjú lenne képes." A regény Nigéria függetlenné válását megelőző 1959. évi választással kezdődik, felvázolja a polgárháború előzményeit, leírja a keleti országrész elszakadásával megkezdődő polgárháborút, majd a független Biafra összeomlásával ér véget. Az ismert politikai és katonai vezetőket álnevük ellenére könnyű felismerni, aki figyelemmel kísérte a tragikus eseményeket. Az egymással szembenálló politikusok és katonai parancsnokok anyagias, szemérmetlenül korrupt és hatalomvágyó figuráinak, s az "oszd meg és uralkodj" ősi gyakorlatát folytató angol diplomaták és katonatisztek tablójának háttere előtt művészi erővel ábrázolt nőalak emelkedik ki: Debbie Ogedemgbe, egy volt nigériai miniszter Angliában tanult, emancipált lánya. Ez a hazáját és népét szerető, önfeláldozó lány a felkelés kitörésekor önként jelentkezik katonának, és arra a veszélyes feladatra vállalkozik, hogy a fölösleges vérontás mielőbbi abbahagyása céljából eljuttassa régi ismerőséhez, a biafrai vezérhez, Abosihoz, a nigériai vezetők bizalmas üzenetét. Megpróbáltatásokkal kikövezett útja során Debbie mindenütt megjelenik, ahol segíteni kell. Életet ment, élelmiszert szerez, a férfiakat megn
Emecheta,
1 2
Emecheta,
1982/B, Foreword, VI. 19B2/B, Foreword, VII. 431
szégyenítő módon szervez és konspirál. Ennek folyamán, átvergődve a hadszíntéren, és elszenvedve, hogy a dzsungelben északi katonák több ízben megerőszakolják, végül is megmenekül. Am ekkor, iszonyatára, tanúja lesz ibo honfitársai lemészárlásának, ártatlan gyermekek megcsonkításának. A szörnyű esemény még inkább megerősíti küldetése fontosságának tudatában, s abban, hogy rábeszélje Abosit, ne harcoljon tovább a túlerővel szemben, mert csak saját népének okoz súlyos és teljesen céltalan véráldozatot. De mielőtt elérné a visszavonuló biafrai sereget, fokról fokra ráébred,hogy a politikai és katonai vezetők mind a két oldalon egyaránt cinikusan önző, hatalomvágyukat féktelenül kiélő, erkölcsi tartás nélküli hitvány személyek, akik népüket, törzsüket saját céljaik érdekében bármikor lelkiismeretfurdalás nélkül hajlandók pusztulásba kergetni. E véleménye igazáról kell megbizonyosodnia, amikor küldetésének hiábavalóságára rádöbbenve azt látja, hogy a biafrai vezér, a jó szándékúnak és tisztességesnek hitt Abosi - akihez mindenáron el akart jutni - a háborút elveszítve, családjával egy angol repülőgépen elmenekül az országból. Az elszánt küzdelmet és a mérhetetlen szenvedéseket vállaló Debbie torkából ekkor szakadnak ki a végső elkeseredés és számonkérés legkeserűbb szavai: "Óh Abosi! Bárcsak sikerült volna megölnöm téged! Hogyan süllyedhettél ilyen mélyre?! Mit gondolsz, ha a következő nemzedéket megkérdik, mi történt Biafrával, mit mondhatunk majd nek'ik?!" 53 A polgárháború eseményei köré szőtt könyvében Emecheta annyiban ismét hű maradt önmagához, hogy most is egy nigériai nőalakot állított előtérbe. De ezt ez alkalommal úgy tette, hogy a nigériai regényirodalomból ismert, jó anyának és a család szolgálatát minden körülmények között vállaló, gyakran idealizált, ám olykor némiképpen sablonos afrikai asszonynak a helyébe, vagy másrészt Ekwensi csábító "könnyű" fekete lányai elé, egy olyan nőalakot állított, aki az övéi, a hazája, az egész társadalom iránt tanúsított elszánt odaadásával példaképpé magasodva jelenik meg a nigériai olvasó előtt. Buchi Emecheta, a hagyományos Afrika és a modern Európa világa közé szorult, sokat szenvedett asszony így
műveivel figyelmeztet korunk egyik ége-
tő és felelőtlenül elhanyagolt problémájára, a modernizálódás útjára lépett Afrika hihetetlen nehézségeire, azon belül konkrétan Nigéria lányainak és
13
432
E m e с h e t a, 1982/B, 259.
asszonyainak nehéz, megalázó sorsára, s tesz ugyanakkor tanúságot e nők erejéről, életrevalóságáról és tiszteletre méltó helytállásáról. E rövid méltatást hadd fejezzem be a kitűnő írónő egy kritikusának a soraival: "Az afrikai irodalomban első ízben vizsgálta meg egy író a nő sorsát annak a személynek a szemszögéből, akit ezek a problémák a legközelebbről érintenek, de akivel - vagyis személy szerint: a nővel - ez idáig a legkevésbé sem törődtek." 1 4
IRODALOM I. BUCHI EMECHETA MÜVEI Emecheta,
Buchi
1972
In the Ditch, London, Allison and Busby Ltd.
1974
Second-Class Citizen, London, Allison and Busby Ltd.
1976
The Bride Price, London, Allison and Busby Ltd.
1977
The Slave Girl, London, Allison and Busby Ltd.
1979
The Joys of Motherhood, London, Allison and Busby Ltd.
1982/A
Naira Power, London, Macmillan.
1982/B
Destination Biafra, London, Allison and Busby Ltd.
1983
Double Yoke, London, Ogurugwu Afor Co. Ltd.
II. SZAKIRODALOM Hans M. Z e l l , Carol В u n d y and Virginia 1983
С оu 1оп
"A New Reader's Guide to African Literature", Review of Emecheta, London, Heinemann.
L a u e r , Margaret R. 1977 Buchi Emecheta: the Bride Price, World Literature Written in English. T a i w o, Oladele «
14
1967
An Introduction to West African Literature, London, Nelson.
1976
Culture and the Nigerian Novel, London, Macmillan.
1981
Culture, Tradition and Change in Buchi Emecheta's Novels, Nigeria Magazine, No. 136.
1984
Female Novelists of Modern Africa, London, Macmillan.
L a u e r, 1977, vol. 16., No. 2., 310. 433
U m e h, Marie 1980
"African Women in Transition in the Novels of Buchi Emecheta", Présence Africaine, p. 116.
West Africa, London 1979 Book Review of "The Joys of Motherhood", November 11. Book Review of "Destination Biafra", Március 14. 1982 World Literature Written in English, Arlington (Texas) 1976
Book Review of "Second-Class Citizen", Január.
EGRI
KATALIN
"A SZÉPEK MÉG NEM SZÜLEITEK MEG" - AYI KWEI ARMAH REGÉNYE A gyarmatosítás visszafordíthatatlanul felborította a hagyományos afrikai életmód egyensúlyát, megbontotta egységét, összekuszálta harmóniáját. Sokkal mélyrehatóbb következményeket vont maga után, mint az etnikai, törzsi önrendelkezés elvesztését. A meginduló iparosodás, városiasodás sokirányú migrációs folyamatokat indít meg, amely elmélyíti a hagyományos társadalmi szervezet felbomlásának folyamatát. Az átalakuló világban a művészet helyzete is megváltozik, a művész és közönsége tradicionális viszonya felbomlik. A művészet és társadalom viszonyának radikális megváltozását érzékelve állítja Emmanuel Obiechina, hogy a művészi individualizmus a kulturális széttöredezés szimptómája. Napjainkban az afrikai művész igen gyakran nem része a társadalomnak, hanem szemben áll vele.'" "Mielőtt Afrikába betört a pénzgazdálkodás... A kultúra nem különült 2 el... A kultúra maga az élet volt" - ezekkel a szavakkal utal Ezekiel Mphahlele arra, hogy mi történik az elvárosiasodó kultúrákkal, és minden olyan társadalommal, amely belép a "civilizálódás" folyamatába. Az urbanizáció a hagyományos értékrendszer radikális átalakulását hozza magával Afrikában is. A faluból a városba kerülő emberek nem tudnak azonnal átállni az önellátó gazdálkodásról a munkamegosztásra. A faluközösség erkölcsi normáinak kötöttségeitől megszabadulva csupán a város nyújtotta szabados életformát veszik át, de igazán nem tudnak beilleszkedni a fogyasztói társadalomba. Itt a hagyományos értékek már nem hatnak, de az újak még csak kiala-
434
1
0biechina,
2
l i b b l e , 1965, 35-36. (Ford.: Egri K.)
1980, 74.
kulóban vannak. Valamiféle "már nem - még nem" állapot ez, amely az egységes kultufális értékrendszer hiánya következtében teret enged bizonyos negatív vonások kibontakozásának az egyén hiedelemvilágában és étoszában. Emmanuel Obiechina hasonlatával élve, a város úgy nyeli el az embereket, mint ahogy a malom a gabonát, finomra őrli azt, s kibocsátja végtermékét.
Ez a
"végtermék" - a városi tömeg - a városi életforma mindent átható korrupcióját, nyugtalan lüktetését, kielégíthetetlen kapzsiságát és szemérmetlen felszí nességét hordozza magában. Az urbanizációnak az egyénre és a társadalom egészére egyaránt kiható következményeit ábrázolja Ayi Kwei Armah 1968-ban kiadott regénye, A szépek még nem születtek meg. A mű nem csupán a függetlenségét elnyert Ghána, hanem valamennyi "fekete gyarmatosító" elleni támadás is, akik az európaiak helyébe lépve magukhoz ragadták fehér elődeik hatalmát, átvették fényűző életmódjukat és arroganciájukat. A regény megírása óta eltelt több mint másfél évtized ghánai eseményeinek gazdasági, politikai és társadalmi vonatkozásai arról tanúskodnak, hogy az Armah által felvetett problémák még ma is időszerűek. A regény címe (eredetiben: The Beautyful Ones Are Not Yet Born) különleges. Az író egy "mammy-wagon"-on (utasszállításra átalakított teherautón) látta meg e sajátos kifejezést és írásmódot, és találta alkalmasnak, hogy könyve élére állítsa. A mű, amelynek témája a korrupció, erkölcsi tanmese benyomását kelti. Ezt erősíti szereplőinek szimbolikus jellege. Nem önmagukban fontosak, hanem azért, amit képviselnek. Néhányuknak, mint a Férfinek és a Meztelen Embernek, valódi nevük sincs. Maga a hős "a Férfi", de utalások történnek rá, mint "a szemlélőre", "az adakozóra" és "a szótlanra". Közvetlen hozzátartozói "a szeretettek". Az egyik legfontosabb szereplő "a Meztelen Ember" vagy másként "a Tanító". Bár Maanannak, Kofi Billynek, Oyonak, a Férfi feleségének, Koomsonnak és feleségének, Estellának van "valódi" neve, ezek funkciója a mondanivaló szempontjából jelentéktelen. A szereplők között megtaláljuk a korrupt világban erkölcsi integritásához ragaszkodó becsületes, igaz embert, a kiábrándult és keserűen cinikus kívülállót, a korrupt politikust, a csalódott és gőgös feleséget, valamint a gyűlölködő anyóst. Kivétel nélkül mind vagy jók, vagy rosszak, vagy az erkölcsi tisztaságot, vagy a romlottságot képviselik. Az előbbiek az idealisták, akik sokat vártak a poli-
3
übiechina,
1980, 102. 435
tikai függetlenség elnyerésétől, de ki kellett ábrándulniuk. Közéjük tartozik a Férfi, a Meztelen Ember, Maanan és Kofi Billy. Az utóbbiak megtestesítői Koomson és Estella, akik hasznot húznak a korrupcióból, valamint Oyo és anyja, akik hasznot húznának, ha lenne rá lehetőségük. Az ország lakosainak nagy része csak vegetál, a busz utasai "járkáló élőhalottak". Az otthon a "szeretteink földje", később azonban utalás történik rá, hogy "szeretteink holtak... s ölelésük köszönt mindhalálig". Armah tehát Ghánát a lélekben holtak földjeként szemléli. Az író korrupció iránti undora a szenny, vizelet, ürülék, rothadás központi szimbólumának kiaknázásán keresztül jut kifejezésre. Armah jól megválogatott területeken pásztáz végig, és mindegyiküknél hosszan elidőzik, hogy az olvasóban kialakulhassanak a benyomások az erkölcsi állapotokról. Végig a regényen - írja Eustace Palmer - "az olvasó orra köpetbe, valaki melléből felszakadó slejmbe, vagy egy kisgyerek orrából folyó takonyba van beledörgölve. Ürülék, izzadtság és hányás bűze ingerli szaglószervét." A regény középpontjában a Férfi áll, akinek névtelensége a ghánai átlagembert képviseli. Becsületessége kétségbevonhatatlan. Önmagának mint entitásnak van tudatában, ami lehetővé teszi számára saját tudatos önállóságának megteremtését. Tehát azt, hogy világosan lássa azokat a problémákat, amelyek tönkreteszik az egyes emberek életét a társadalomban. A jelenségek ellenében és az egyéniségén belül ható kényszer erkölcsi és nem anyagi természetű. Meg tud élni keresetéből, de állandóan szembe kell néznie felesége és gyermekei néma vádjával, valamint anyósa nyílt ellenségességével, amiért megvesztegetésül nem ad és nem fogad el pénzt, amely pedig általánosan elfogadottnak és a jóléthez vezető egyedüli útnak tűnik. Az igazi kérdés számára az, hogyan győzze meg családját arról, hogy jobb erkölcsösen, tisztán élni, mintsem minden áron anyagi sikerre törekedni. Nemes eszményei ellenére inkább az íróval azonos eszméket valló szemlélődő figura, a korrupció legfinomabb árnyalatainak érzékeny megfigyelője, semmint aktívan cselekvő személy. Nem képes a korrupcióellenes mozgalom részesévé válni, vagy megmagyarázni, hogy miért nem fogad el pénzt, mert tisztasága nem párosul agitatív hajlamokkal. Úgy érzi, hogy a társadalom életét megrontó bajok elleni bármiféle küzdelem hiábavaló, mert az emberek csak a korrupció és a durvaság nyelvén értenek. Ez lehet az oka annak, hogy miért nem válaszol, vagy miért nem védekezik még a legminősíthetetlenebb sértés ellen sem, ahogy annak tanúi lehetünk a taxisofőrrel való találkozásakor: 4
436
P a l m e r , 1972, 130. (Ford.: Egri K.)
"...A taxisofőr hosszú másodpercekig bámulta hitetlenkedve a férfit, s tetőtől talpig többször is végigmérte. Majd félelmesen nyugodt hangon rákezdett: - Te pogány, kutyafejű majom! - A taxisofőr úgy beszélt, mintha csak a leghétköznapibb igazságot közölné. - Gyagyás béka! Ha eljött az időd, keress mást, aki elveszi azt a mihaszna életedet! A Férfi lépett egyet, hogy közelebb kerüljön a taxisofőrhöz, és bocsánatkérően megszólalt: - Nem láttam. Sajnálom. De a bocsánatkérés mintha csak fölszította volna a taxisofőr dühét. - Sajnálod! Na ne mondd! - jegyezte meg metsző gyöngédséggel a hangjában. - Legközelebb nézd meg, hová lépsz. - Megindította a motort, s mikor a kocsi könnyedén megindult, fékezhetetlen dühében kirobbant: - Az anyád rohadt mindenségit!" 5 A Férfit mások is inzultálják, б azonban semmit sem tesz. Passzivitásának önmaga is tudatában van: "Manapság már csak arra emlékszem tisztán, hogy olyan utat járok, amelyet mások választottak számomra, mielőtt még magam határozni tudtam volna, s ettől úgy érzem magam, mint ahogy, gondolom, a tehetetlen ember szokta." Még amikor a fakereskedő által felajánlott pénzt visszautasítja, akkor sincs elég bátorsága ahhoz, hogy megmondja, miért nem veszi el a pénzt. Lassan tudatára ébred, hogy az emberek bolondnak nézik, s vannak pillanatok, amikor ezzel önmaga is egyetérteni látszik: "Az íróasztalon ülő Férfiban azonban ez az egész hűs szomorúság látszólag csak a magányáról ébreszt gondolatokat, amelyekben mind nehezebb és nehezebb igazolni a tisztességet. Hogyan is igazolhatná, amikor körülötte az egész világ egyre csak azt mondja, hogy kétféle ember keres a tisztességben menedéket - a gyáva és a bolond? Mostanában gyakran nehezül rá az a reménytelen, tehetetlen érzés, hogy б nemcsak ezek egyike, de a kettő gyámoltalan keveréke." 7 A Férfi egyre csak azon tűnődik, hogy mindenkinek szükségszerűen és elkerülhetetlenül be kell-e hódolnia a korrupció előtt, és hogy az б küzdelme hiábavaló-e. Arra törekedve, hogy távol tartsa magát a korrupciótól és a romlástól, nem fogja-e még korruptabbul és romlottabban végezni? A Férfi csak a regény végén, Koomson bukásának és tönkrejutásának pillanatában érzi beigazolódottnak saját magatartása helyességét.
5
A r m a h, 1975, 16.
6
A г m a h, 1975, 75.
7
A г m a h, 1975, 63. 437
Ahogy arról már korábban esett szó, Armah naturalista részletességgel ábrázolja az életműködéseket. A latrina képe - a ghánai politikai élet szimbólumaként - többször is megjelenik a regényben: "Valami oknál fogva a latrina lámpája erősebb, mint bármelyik más, s ettől a cementtalpak úgy merednek fel, mint megannyi szobormű. A Férfi felszökken a legtisztábbra, amit lel, közel a hosszú latrina túlsó végéhez, szeme végigfut a régi ürülékkel teliragadt csöbörsoron. Azután, hogy választott, óvatosan tolja le a nadrágját, nehogy a hajtókája lent belelógjon a csatornába. A latrina azért jobb, mint az otthoni, mert átjárja a levegő, még ha ez a levegő a lenti nyílásból száll is föl, és párás is a benne leg
begő jól ismert részecskéktől." A regény nyilvánvalóan a ghánai valóságból táplálkozik, de szélesebb értelemben hasonló helyzetre utal sok függetlenné vált afrikai országban. A függetlenség elnyerése után az afrikaiak vették át országaik irányítását, a különféle állásokkal, tisztségekkel együtt azonban átvették fehér elődeik arroganciáját és lekezelő magatartását is. Armah vitriolos szatíráját éppen ennek az "új osztálynak" a saját népük kizsákmányolását célzó törekvései ellen irányítja. Az író a regényben elfogadja, hogy a korrupció elkerülhetetlen, és így több jelképes motívum alkalmazásával teszi érzékelhetővé a mindenkit elnyeléssel fenyegető romlottság elleni küzdelem nehézségeit. Ilyen a csicsidudu hasonlat, amelynek kapcsán Eustace Palmer helytállóan jegyzi meg, hogy "ez a madár, amelyik 'szívből utálja az ürüléket', mégis olyan férgekkel táplálkozik, amelyek leginkább a latrinában tenyésznek. A csicsidudu története az embereknek azt a meggyőzőcését demonstrálja, hogy minél lelkiismerete9
sebben próbálja valaki elkerülni a korrupciót, annál inkább belesodródik." Mégis, vannak néhányan, akiknek sikerül kívül maradniuk a korrupt praktikákon, bár ez nagy áldozatot jelent számukra. Egyikük a Férfi, másik a Tanító, vagy a Meztelen Ember. Utóbbinak a szerepe kulcsfontosságú. 6 az, aki ellenáll a kísértésnek. Amikor először találkozunk vele, teljesen meztelen, s ez a meztelenség abszolút tisztaságának jelképe. A Meztelen Ember elszigeteltsége és idealizmusa ellenére realista, s tisztán látja, hogy mi folyik körülötte. Látja, hogy bárkinek, aki boldog akar lenni és teljesíteni szeretné "szerettei" kívánságait, előbb vagy utóbb kompromisszumot kell
438
8
A Г m a h, 1975, 127-128.
9
P a 1 m e г, 1972, 138. (Ford.: Egri К.)
kötnie. Az emberi méltóság megőrzésének egyetlen módja az adott körülmények közül való kiszakadás. A Férfi az adott körülményeken belül próbál meg felülemelkedni a korrupción, következésképp állandó megaláztatásnak teszi ki magát. A Tanító elnyeri a szabadságot, de csak annak árán, hogy magányosságra ítéli önmagát. Egyáltalán nem szabad, és nem is boldog ember tehát. Látszólagos nyugalma ellenére szeretne találkozni "szeretteivel", szeretné megérinteni őket, s szeretné, ha azok megérintenék őt. Tragédiája abban a felismerésben rejlik, hogy megváltás sehol sem létezik. A Tanító múltbeli tapasztalatai indokolják jelenlegi kiábrándultságát. Ö, Maanan és Kofi Billy a kábítószerhez menekült. Annak hatása alatt nyílt fel a szemük, és látták meg az igazságot. A szabadságért, függetlenségért agitáló politikusok felkeltették bennük a reményt, de túlságosan hamar ki kellett ábrándulniuk. Maanan a szenvedést türelmesen viselők jelképe, a férjek által megcsalt, korrupt politikusok által kihasznált és tönkretett ghánai nők millióinak képviselője. A csalódás az őrületbe kergeti. Amikor a regényben utoljára megjelenik, a tengerparton egy marék finom homokot perget ki ujjai közül, s ezt motyogja: "Mindent megkevertek. Mindent." Koomson képviseli azokat, akik a jó és a rossz zűrzavaráért felelősek. Eredetileg jószándékú politikus, de nem képes ellenállni a hatalom csábításának. Olyannyira belebonyolódott már a korrupcióba, hogy mindaddig nem veszi észre, mennyire rosszul állnak a dolgok, amíg maga is el nem bukik. Tudatában vagyunk lelki romlottságának, mégis szánalmat érzünk iránta, amikor végül is átpréseli hatalmas testét a klozett-tisztítók által használt gödrön. Az átvergődés ábrázolásának kettős funkciója van. Módot nyújt Koomsonnak arra, hogy megismerje azoknak a férfiaknak és nőknek az életkörülményeit, akiknek a bizalmát elárulta, másrészt valóban a klozett az a hely, ahová végül is való. A Férfi követi Koomsont a gödörbe, s ezzel mintegy igazolja azt, hogy a korrupció következményei elől senki sem menekülhet el, legyen akár bűnös, akár ártatlan. A regény címe - A szépek még nem születtek meg - nem sok reménnyel kecsegtető befejezésre enged következtetni. Megdöntik ugyan a hatalmat, a korrupció azonban tovább folytatódik. A Férfi, miután Koomson életét megmentette, hazatérése előtt - a tengerben - jelképes megtisztuláson megy keresztül. Személyes megtisztulása azonban nincs összefüggésben azzal, ami az őt körülvevő világban játszódik.
439
Armah könyve mély benyomást keltő, jól megírt regény. Talán kissé közelebb áll az európai ízléshez, mint ahogy azt egyesek egy afrikai írótól elvárnák. Chinua Achebe, a kiváló nigériai író azt vallja, hogy Armah regénye számára nem meggyőző erejű, mivel sokkal inkább Európa modern egzisztencialista irodalmával áll összhangban, mintsem az afrikai valósággal. Véleménye szerint "Armah nyilvánvalóan elidegenett író... Az általa ábrázolt Ghána felismerhetetlen. A mérhetetlen szomorúságnak és kétségbeesésnek ez a kisugárzása nem illik a képbe. Hol van például a high life, hol van a közösség együttes élményeinek derűje, melegsége, vagy Nkrumah talán mindezt kiölte v o l n a ? " 1 0
Achebe szerint óriási a szakadék Armah és Ghána között,
és van valami lekicsinylő Ghána erkölcstelenségéről kialakított rögeszméjében. Achebe kétségtelenül "az író, mint tanító" szemével tekint Armah regényére. Az б alapvető célja az, hogy segítsen hazájának "visszanyerni hitét önmagában, és megszabadulni a becsmérlés és önbecsmérlés érveinek komplexusaitól".11
Ennek megfelelően regényeiben arra törekszik, hogy megmutassa a
világnak: az afrikai társadalmak a bennük fellelhető súlyos problémák ellenére nem csupán fogyasztói voltak a kultúrának, hanem alkotói is. Az államalapítást megelőző társadalmi fejlődési szakasz állapotának felidézésével, a törzsi múlt "művészi boncolgatása" útján keresi a választ arra, vajon a mai afrikai ember a kettős, sőt többszörös kultúra szorításában hogyan látja a világot, s benne önmagát. Míg azonban Achebe népének tanítása mellett tör lándzsát, Armah írói célja az, hogy a ghánai társadalom szándékoltan egyoldalú, vagyis csak az árnyoldalakat bemutató ábrázolásával ébressze rá honfitársait "az igazságra". Mivel Ghánában nőtt fel és iskoláinak egy részét is itt végezte, Armah tudatában van hazája gazdag kulturális örökségének. Éppen ezért tölti el végtelen keserűség annak láttán, hogy mivé tették honfitársai az országot. A mindent átható korrupció azonban nem csupán keserűséggel tölti el, hanem bátorságot is ad neki ahhoz, hogy tükröt tartson az emberek elé, és kertelés nélkül megmutassa, hogyan is élnek. Lehet, hogy túloz, de nem azért, mert elidegenedett, hanem mert fel akarja rázni honfitársait, ki akarja szabadítani őket a "Te is üzletelj, én is üzletelek, minek a süket duma?"
440
10
M о г e 1 1, 1975, 14. (Ford.: Egri K . )
11
D biechina,
12
A с h e b e: 1973, 209.
1980, 264. (Ford.: Egri K.)
12
filozófia megszabta magatartásmódokból. Lehet, hogy túlzottan pesszimista, megoldás nélküli képet fest Ghánáról, de célja az, hogy rávilágítson a problémára, felhívja rá az emberek figyelmét. Bár nem Chinua Achebe útját járja, mégsem megalapozatlan művészi hitvallása, amely szerint csak a rideg valóság, a leplezetlen igazság felmutatásával segíthet'honfitársainak abban, hogy felismerjék a bajok gyökerét, s újra talpra álljanak.
IRODALOM Achebe,
Chinua
1981
A Man of the People. London - Ibadan - Nairobi, Heinemann. (Első kiadás évszáma: 1966.)
1973
A nép fia. Ford. Karig Sára, Budapest, Magvető.
А г m a h, Ayi Kwei 1969
Ihe Beautiful Ones Are Not Yet Born. London, Heinemann.
1975
A szépek még nem születtek meg. Ford. Göncz Árpád, Budapest, Európa.
A n g о f f, Charles - P о v e y, John 1969
African Writing Today. New York, Manyland Books.
A w о о п о г, Kofi 1975
The Breast of the Earth. Garden City, New York, Anchor Press /Doubleday.
J o n e s , Eldred Durosimi (szerk.) 1971 Leslie,
African Literature Today: The Novel in Africa. London - Ibadan - Nairobi, Heinemann és New York, Africans Pblg Co. Omolara
1973 Madubuike, 1974
Nigeria, Alineation and the Novels of Chinua Achebe, Black World, XXIII. évf. 1. sz., 34-43. Ihechukwu Achebe's Ideas on Literature, Black World, XXIV. évf. 2.sz., 60-70.
M o r e 1 1 , Karen L. (szerk.) 1975 Mphahlele, 1974
11
In Person: Achebe, Awoonor, and Soyinka. Seattle, Austin. Ezekiel The African Image. London, Faber and Faber.
441
Obiechina, 1980
Emmanuel Culture, Tradition and Society in the West African Novel. Cambridge University Press, Cambridge.
P a l m e r , Eustace 1972 An Introduction in the African Novel. London, Heinemann. T i b b i e , Anne (szerk.) 1965
442
African English Literature. London, Peter Owen Ltd.
MŰHELY
AZ AFRIKAI SZÁJHAGYOMÁNYOK MEGÉRTÉSE FELÉ Interjú Clémentine FaYk-Nzuji Madiya-val (Louvain)
Clémentine
FaYk-Nzuji
Madiya a közép-afrikai Zairéban, luba kör-
nyezetből került az ország fővárosába, Kinshasa egyetemére, ahol a holland misszionárius tudós és terepkutató, Leo S t a p p e r s
tanítványaként lett
nyelvész és folklorista. Művei legnagyobb része szülőföldjének kultúrája, a luba hagyományok feltárására irányul. Közmondásanyagot, ill. találós kérdéseket feltáró és elemző munkái alapkutatás jellegűek. Jelentősek emellett a luba hősének műfajára, a kasaiára vonatkozó kutatásai (lásd többek között két kötetét: 1972, 1974). Patrice M u f u t a
úttörő összefoglaló vállalko-
zását (Le chánt kasàlà des Lubà, Paris, Juillard, 1968) követő művei révén további szövegek közreadásával, figyelemreméltó elemzési szempontok felvetésével s azok eredményes érvényesítésével jelentős lépéseket tett a lubák orális hagyományainak feltárásában, és elősegítette megismerésük elmélyítését. A zairei születésű kutatónő pályafutását Kinshasában középiskolai tanárként kezdte. Később különféle beosztásokban tevékenykedett a Zairei Egyetem lubumbashi campusán. Ezt követően az 1979/80-as oktatási évadban Nigerben, a Niamey-i Egyetemen oktatott, majd a Párizsban működő Kulturális és Műszaki Együttműködés Irodájának - az Agence de Coopération Culturelle et Technique-nek - lett megbízott előadója. 1981 óta a Louvain-i Katolikus Egyetem (Belgium) tanáraként afrikai nyelvészetet ad elő. Tudományos munkája mellett
FaYk-Nzuji
egyben ismert költő és író.
Ám irodalmi művei is a luba hagyományokat tükrözik. Egyik verseskötetének a címe például Kasala (1969), de elbeszélésgyűjteményében (Lenga et autres contes d'inspiration traditionnelle, 1976) is az orális kultúra világából merít.
IIх
443
- Az elmúlt másfél-két évtized folyamán jó néhány elméleti elgondolás született a szájhagyományokról éppen az afrikai folklórral kapcsolatban. William
В a s с о m amerikai afrikanista hatására kezdték használni például
a "verbal art" - szóbeli művészet - kifejezést, de az "afrikai orális - szájhagyományozó - művészetek" kifejezési forma is eléggé elterjedt, s ez utóbbi talán a nem nagyon szerencsés "afrikai orális irodalom" megjelölést igyekszik kiszorítani. Mindez annak a kísérő jelensége, hogy igen sok összefoglalási kísérlet keletkezett az afrikai hagyományos művészetek formai és tartalmi sajátosságairól, eredeti környezetében betöltött helyéről és szerepéről. Első kérdésünk éppen ezért így szól: mit jelent az Ön számára a szájhagyomány? - A szájhagyományt úgy határozhatjuk meg, mint a száj-, a mozdulat- és a gyakorlatbeli megnyilvánulások együttesét, melyeket egy nép a maga múltjából szavakkal, látható formákkal vagy mozdulatokkal juttat kifejezésre. A szájhagyomány az a medence, ahonnan mindenfajta történelmi, kulturális és nyelvi adalékot meríthetünk. Egy elterjedt tévedés azt állítja, az afrikai kultúra teljes egészét a szájhagyomány olvasztja magába, megfeledkezve arról, hogy az emberiség egyik legrégibb ismert írása az egyiptomi, s hogy Egyiptom Afrikában van. Egyébként szemben azzal a közkeletű vélekedéssel, mely szerint Afrika csak az európaiak XVI-XIX. századi behatolása nyomán ismerte meg az írást, a történelmi kutatások bebizonyították, hogy jóval az Európával létrejött kapcsolat előtt léteztek már különböző fajta, kétségkívül helyi írások bizonyos afrikai társadalmakban. Hadd idézzük például a bamoun írást Kamerunból, a vai írást Sierra Leonéból, a nsidibi írást KeletNigéria kalabár társadalmából, a basa és a mende írást Sierra Leonéból és Libériából. Sokkal távolabb visszanyúlva megtudjuk, hogy egyrészt az i.e. VIII. században, a dél-nyugat arábiai Saba királyság uralmával bevezettek Etiópia magaslati fennsíkjain egyfajta szótagírást. Másrészt azt, hogy az i.sz. IV. században keletkezett Aksum királyságban a kopt szerzetesek által folytatott keresztény hitre térítés kapcsán létrejött egyfajta ge'ez nyelven írott vallási irodalom, továbbá szájhagyományozott forrásból ismét egy másik írott irodalom, amhara nyelven. S arról is tudunk, hogy a hedzsrát (i.sz. 622-ben Mohamed Mekkából Medinába menekülését) követő első századok óta, az iszlám expanzió folytán, mind Nyugat-, mind Kelet-Afrika ismerte az arab írást. A példákat megsokszorozhatnánk. De azt hiszem, nem annak a kimutatása a fontos, hogy rendelkezett-e vagy sem Afrika az írás valamilyen formájával, 444
hanem azt kell tudnunk: amikor volt írása, azt nem ugyanúgy használta, mint amiképp az európai civilizációban tették. És főleg azzal legyünk tisztában, hogy Afrikában a szóbeliséget uralkodó formának kell tekintenünk ugyan, de nem kizárólagosnak. Kulturális értékeikhez szóbeli úton hozzájutva, s azokat ugyanígy továbbadva, a fekete emberek a kommunikációnak ezt a módját részesítették előnyben, jól tudva, hogy léteznek ezen kívül más kommunikációs módok is. így a pengető hangszerek, az ideográfikus, azaz képírás, a szillabikus, illetőleg a szótagírás stb. - Az afrikai hagyományok kutatásának egyik döntő mozzanata a terepmunka. A régi gyűjtések legtöbb problémája éppen az elégtelen vagy alkalmatlan gyűjtési módszerekből, a hiányos vagy "hamis" adatgyűjtésekből
származik,
legyen szó nyelvi, népköltészeti vagy bármely egyéb kutatásról. Napjainkban egyre nagyobb számban kapcsolódnak be a terepmunkába olyan tudományosan nem képzett, de lelkes amatőrök, akik kellő módszertani ismeret és némi gyakorlat birtokában - az európai folklórkutatás múltjához és jelenéhez hasonlóan - esetleg másképpen' örökre elvesző kulturális értékeket menthetnek meg. Miután tudjuk, hogy Ön kiterjedt terepmunkát valósított meg, és utóbb folyamatosan részt vett tanítványai gyűjtőmunkájának irányításában, azt kérdezzük: melyek véleménye szerint azok a szempontok, amelyeket a terepmunkában figyelembe kell venni? - Ami a terepmunkát illeti, az mindenekelőtt a meghatározott céltól függ és attól a szemponttól, amellyel a témát megközelíteni kívánjuk. Ugyanakkor vannak olyan szempontok, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül, bármi legyen is a kitűzött célunk. Ha például irodalmi tanulmány céljára szövegeket kívánunk gyűjteni, azzal egyidejűleg minden egyes műfajra vonatkozóan össze kell gyűjtenünk az összes társadalmi és kulturális elemet (a szövegek megszólaltatásának körülményeit illetően: mit? - miért? - hogyan? - ki? - mikor? - hol? - stb.). Amennyiben történelmi kutatást akarunk végezni, a történelmi információk gyűjtésével egyidejűleg figyelembe kell vennünk, mit jelentenek e tények azok számára, akik ezeket a tényeket tudomásunkra hozzák, vagyis az illetők személye, családja, valamint tágabb közössége számára, amellyel együtt élnek. De ezt nemcsak annyiban kell mérlegelnünk, amennyiben történelmi eseményeket illet, hanem abban a vonatkozásban is, milyen fontosságot tulajdonítanak nekik hiedelmeik terén. Végül ahhoz, hogy a szájhagyomány valamely jelenségéről kielégítő véleményt alkossunk,
445
nagyszámú olyan tényt is figyelembe kell vennünk, amelyek közül a legfontosabbak a kor, a hely, a téma összefüggéseibe és használóik szokásainak és hiedelmeinek összességébe szövődnek. Ebből kifolyólag a gyűjtés módszerét nem lehet egyszer s mindenkorra meghatározni. Minden gyűjtő egyéni feladata, hogy magatartását ahhoz a néphez igazítsa hozzá, amelynek-a kultúráját, történetét, folklórját stb. tanulmányozni akarja. Ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy a módszer a terepmunkával kapcsolatban figyelmen kívül hagyható. Ellenkezőleg, nagyszámú megközelítési lehetőséget kell az emlékezetünkben őrizni ahhoz, hogy a gyűjtést maximális elméleti ismeretek alapján közelíthessük meg. Szükségünk lesz a szóban forgó célkitűzéshez alkalmazott kérdőívtípusra. Ez lehetővé teszi, hogy elkerüljük az információk minőségét befolyásoló ártalmas szétszórtságot. Fontosak a technikai eszközök is. Például az adatrögzítő készülék és a fényképezőgép minősége stb. Ha ismereteinket szélesíti, sosem hagyhatunk figyelmen kívül a terepmunka során semmilyen fogékony közösséget, amely e munka számára információt nyújthat. Például ha egy kutató meg akar ismerni egy törzset, gyűjtése során keresse föl az összes helységet, amely ezt a törzset alkotja, s lépjen kapcsolatba a törzs valamennyi klánjával, nemzetségével és családcsoportjával. Ez természetesen szükségessé teszi, hogy a helyszínen kiképezzünk bizonyos számú alkalmi gyűjtőt. Amennyiben a kutató hatékony munkát kíván végezni, gyűjtését a maguk társadalmában .nyilvánosan arra illetékesnek tekintett személyeknél kell végeznie. Azt se veszítsük szem elől, hogy az adott célkitűzés természete esetleg megkönnyíti vagy épp megnehezíti a terepen végzett gyűjtést. Mert sokkal nehezebb például egy titkos társaságot tanulmányozni, mint közmondásokat gyűjteni.
- Gyakran előfordul, hogy az afrikai kultúra és szájhagyomány közvetítője megoldhatatlan feladatokba ütközik. Európai nyelveken olykor igen nehéz vagy egyszerűen lehetetlen visszaadni az afrikai nyelvi, kifejezésbeli, szimbolikus vagy tartalmi elemeket. Az afrikai hagyományok kutatásának egyik alapvető feladata mégis abból áll, hogy a helyi nyelveken megszólaló eposzokat, meséket, közmondásokat stb. lefordítsák és magyarázatokkal lássák el. Hiszen másképpen az egyetemes emberi kultúra e nagy értékei még a szomszédos afrikai népcsoportok számára sem válnak megközelíthetővé, nem szólva a többi világrész sok más népéről. Miképp vetődik fel az Ön számára az afrikai szövegek európai nyelvekre végzendő átírásának, lefordításának, közreadásának kérdése?
446
- Ebben a tekintetben meg kell különböztetnünk a szövegek eltérő formáit és előadásuk módjait. Egy szöveget lehet, hogy elmondanak, vagy recitálva, tehát szavalásszerűen előadnak, esetleg elénekelnek, de más eszközökkel, szavak nélkül is továbbíthatják. Mégpedig dobnyelv segítségével, a füttyjelek nyelvén vagy képírással. Ami valamely szavak által közölt szöveg írásbeli rögzítését illeti, ez a feladat több-kevesebb nehézséget támaszt a szerint az eszköz szerint, amellyel az adott szöveget közlik. Ha ténylegesen elmondják, helyes átírása sokkal könnyebb, még ha a szóban forgó beszélt nyelvet nem is ismerjük, de rendelkezünk a nemzetközi fonetika ismeretével. Amennyiben recitált szövegről van szó, bár az előadásmód többé-kevésbé ritmizált, ez mégis némi nehézséget okoz. Ami az énekelt szöveget illeti, az ilyenkor felmerülő nehézségek különbözők. Valójában a kiejtés ilyen esetben kevésbé kivehető, és az előadás felgyorsul, hogy könnyebben figyelemmel lehessen kísérni. Emellett a ritmussal együtt megjelenhetnek olyan verselési és időmértékes eljárásmódok, amelyek átalakítják a szavakat, és az átírás készítőjét különféle hibák elkövetésére késztetik. Például kiegészítő szótagok felbukkanása, szótagelhagyás, hangzásbeli vagy nem hangtani, hanem időmértékés változtatások stb. Nézetem szerint valamely szöveg átírása két lépésben valósítható meg. Az első a fonetikai, vagyis a hangtani, amikor az informátor artikulációjának minden árnyalatát figyelembe kell venni. A második lépés az ortográfiai, történjék az akár a szóban forgó ország hivatalos helyesírásával, amennyiben ilyen létezik, akár a Nemzetközi Afrikai Intézet által rögzített gyakorlati írásmóddal, vagy pedig az UNESCO által javasolt írásmóddal. Ideális, ha mindkét műveletet az informátor jelenlétében és segítségével végezhetjük el. A fordítás problémája különféleképp jelentkezik. Mert ha az informátor is részt tud venni a lejegyzésnél, nem mindig vehet részt valamely európai nyelvre végzendő átültetésnél. Amennyiben a gyűjtő nem ismeri az informátor nyelvét, tolmácsokra kell hagyatkoznia annak minden jól ismert kockázatával együtt, miután tudjuk, hogy gyakorlatilag nincs olyan szó, amelynek csupán egyetlen értelme volna. Végül is bármilyen esetről legyen szó, a fordítást is két lépésben kell elvégezni. Először szóról szóra kell a szöveget lefordítani. Ennek az a haszna, hogy a szavakat elsődleges értelmük szerint jelenítjük meg, miáltal lehetővé válik, hogy megértsük többértelmű mechanizmusukat az irodalmi fordításban. Ezután kerülhet sor az irodalmi fordításra , ami lehetővé teszi a szöveg megértését, s hogy könnyűszerrel olvashassuk.
447
Az afrikai szövegek lefordítása súlyos problémákat támaszt a fordítóval szemben. Ha egy európai fordító tökéletesen bírja azt a nyelvet, amelyre a fordítás történik, még semmi sem biztosítja azt, hogy az átadó nyelv valamennyi értelmi árnyalatát pontosan és a megfelelő kifejezésekkel képes visszaadni. Azokat az árnyalatokat, amelyek egyaránt gyökerezhetnek a nyelv használóinak lelki életében vagy történelmük eseményeiben. Épp így az afrikai fordító számára, aki tökéletesen bírja az átadó nyelvet, mindennek ellenére idegen nyelv marad a lefordított szöveg nyelve. Hogy egy fordítás valóban jó legyen, annak megvalósításához legalább két személy szükséges, oly módon, hogy egyiküknek anyanyelvként kell bírnia az átadó nyelvet, a másiknak pedig azt a nyelvet, amelyre a fordítás történik, s ezenkívül mindkettőjüknek a lehető legjobban kell ismernia a másik nyelvet is. S hogy kiküszöbölhetők legyenek az elkerülhetetlen szubjektív értelmezések, a fordítóknak számos illetékes személlyel kell együttműködniük. Az afrikai szövegek közreadásának problémái kétfélék. Az egyik fajtát az a szándék hozza létre, hogy miképpen kell a szóban forgó szöveget rendelkezésre bocsátani. A másikat pedig a kereskedelmi és gazdasági követelmények idézik elő. A kiadók mindenekelőtt üzletemberek, s cégüknek meg kell élnie. Az első szempontból a probléma, úgy véljük, kevésbé éles, amennyiben feltételezhető, hogy manapság minden afrikanista kutató tudja: kutatásai célja érdekében a kiadó részére olyan dokumentációt kell átnyújtania, amely a nyelvészeti módszerek valamennyi követelményének a lehető legteljesebb mértékben megfelel. Teljes szöveget kell biztosítania, a lehető leghűbb fordításra törekedve. A bemutatást olyan összefoglalásnak kell megelőznie, amely a témát tudományos és földrajzi keretek közé helyezi. Végül a közlést egy magyarázó jegyzetekből vagy egy alaposan kidolgozott kommentárokból álló fejezetnek kell lezárnia. Az Armand Colin
Classiques Africains
és a
Société pour l'Étude des Langues Africaines (SELAF) könyvsorozatában napvilágot látott gyűjtemények az afrikai szövegek kiadásának kitűnő példái. A szövegek kiadásának problémája a kereskedelmi tevékenység szempontjából már sokkal súlyosabb. Azok az európai vállalatok, amelyek az afrikai szövegek kiadását megkockáztatják, komoly nehézségekkel találkoznak szembe mind e kiadványok finanszírozása, mind eladásuk tekintetében. Mivel a vásárlók száma csekély, a kiadók kénytelenek alacsony példányszámot kinyomatni, ami - circulus vitiosusként - roppant mértékben növeli az árat... Eszményi az lenne, ha ezeket az írásokat Afrikában adnák ki, mégpedig úgy, hogy ezt a tevékenységet az afrikai államok finanszíroznák. Ám mind ez ideig csupán
448
néhány magánkezdeményezés ismeretes, mint például a CEEBA (Centre d'Études Ethnologiques - Bandundu) Zairében, amelyet azonban nem állami támogatás tart fenn. Remélhetőleg az afrikai államok egy napon megértik majd, ahhoz, hogy Afrika visszanyerje a méltóságát, olyan kultúrája kell hogy legyen, amely az övé, s épp ideje már megmenteni, ami még megmaradt. - Ön jelenleg a louvain-i egyetem professzora. Oktató munkája mellett kiterjedt kutatói tevékenységet folytat. Milyen munkái készültek el legutóbb? - Legutolsó munkámat Párizsban, a Sorbonne-on doktori értekezésként m u tattam be 1983-ban. lémája : a kasala néven ismert hagyományos irodalmi m ű f a j formai és személynévkutatási elemzése. A kasala a lubák hősi eposza, vagy másként a dicsérő ének műfajába tartozó hagyománya. Ez egyfajta hosszú költemény, amely valamely klán történetét illusztrálva, különböző eseményeket és személyeket elevenít fel, magasztalja a klán elhunyt és élő tagjait, nevüket, megkülönböztető tulajdonságaikat és hőstetteiket. A tanulmány a luba irodalmi műfajok bemutatásával kezdődik, körképet ad a hagyományos luba irodalom tizenöt műfajáról. A hangsúlyt a szövegek továbbadásának és elterjedésének módjára, ill. a luba irodalom sajátos terminológiájára és társadalmi jelentőségére helyezi. Ilyenformán mindegyik műfaj irodalmi természete, valamint előadásának társadalmi és kulturális körülményei alapján kerül meghatározásra. Ezután következik a kasala ismertetése, amely komplex m ű fajként a többi műfaj legnagyobb részét is magába foglalja. Ezt követően három fejezet a kasala formai elemzésével foglalkozik. Az első közülük adatokat szolgáltat a gyűjtemény összeállításáról. A második fejezet azoknak a verssoroknak tekinthető nagy kiterjedésű elemeknek a kérdését vizsgálja, amelyek egyidejűleg alkotnak verseléstechnikai és dallambeli egységet. Nehogy a kasala sajátos különlegességeként értelmezzem, ami valójában csak az énekesnő személyiségéhez tartozó tájszólás- vagy nyelvjárásbeli változatoknak tekintendő, előzőleg rendszerezett összehasonlítást készítettem a bakwa kalonji csoport, továbbá az adott énekes előadónő beszéde, valamint a szabályszerű luba beszédmód között, s ezáltal általánosságban meghatározásra kerültek a luba nyelv szabályai. Bizonyos nyelvtani fogalmak újrameghatározása vagy újraalkotása lehetővé tett egy olyan pontos és tárgyilagos mondattani elemzést, ami napfényre juttatja a kasala mondattan teljes mértékben sajátságos törvényszerűségeit.
449
A munka egy személynévadási tanulmánnyal folytatódik. Az első a nevek osztályozását végzi el, figyelembe véve a név funkcióját, célját, odaítélése módját és okait. Nyolc osztályt sikerült elkülöníteni, s mindegyik a társadalom valamely különös szempontjának - a hatalom, a rokonsági rendszer, a társadalmi kapcsolatok, az adott események hatására tanúsított magatartási formák stb. - bemutatására adott alkalmat. Ezek szerint megkülönböztethetők: a hatalom és a társadalmi rang szerinti nevek; a születést jelölő nevek; a férfi nevek; örökbefogadási nevek; alkalmi nevek; azonos hangzású nevek, azaz homonimek és névadás nyomán kapott nevek, vagyis eponimek; erőt kifejező, illetőleg túlzó jelentést tartalmazó nevek; ragadványnevek és idegen eredetű nevek. A továbbiakban a kasaiában előforduló személynévadások nyelvészeti szabályrendjének a tanulmányozására kerül sor. A tanulmány utolsó része általános összefoglalást és összegező gondolatokat tartalmaz. Ezek az észrevételek egyszerre vonatkoznak 'általában' az irodalmi műfajokra és 'külön' a kasala ismertetésére. A szóban forgó munkához három kötet függelék kapcsolódik. Az első a szöveg zenei lejegyzését tartalmazza. A második, öt különféle függeléket foglal magába. Ezek: nyelvészeti elmélkedések (I), mai luba szájhagyományok tára (II), részletes elemzések a kasala mondattani (III), szókészleti (IV) és prozódiai jelenségeit (V) illetően. A szövegek feldolgozása folyamán megismert valamennyi adatot a függelékek harmadik kötete foglalja magába. Végül "Luba szövegek, munkadokumentumok" címen a Leo S t a p p e r s
professzor ál-
tal hátrahagyott különböző szövegeket gyűjtöttük egybe. Ez utóbbi ugyanakkor arra szolgál, hogy biztosítsa megóvásukat és megalapozza az irodalmi műfajok tanulmányozását. Emiatt mellékeltük ezt a gyűjteményt az értekezéshez.
CLÉMENTINE FAÏK-NZUJI MADIYA FONTDSABB MUNKÁI 1. IRODALMI MŰVEK 1967
Murmures, poèmes. Kinshasa, Éd. Lettres Congolaises, 15.
1969
Kasala, poèmes. Kinshasa, Éd. Mandore, 54.
1969 1971
Le temps des amants. Kinshasa, Éd. Mandore, 45. Lianes. Kinshasa, Éd. du ^ o n d - N o i r , 31 (Coll. "Objectif 80", série Jeune Littérature n 4). Gestes interrompus, poèmes. Lubumbashi, Éd. Mandore, számozatlan oldalak.
1976
450
1976
Lenga, et autres contes d'inspiration tranditionnelle. Lubumbashi, Éd. Saint-Paul, 80.
2. FOLKLORISZTIKAI MUNKÁK a) Könyvek: 1967
Essai de méthodologie pour l'étude des proverbes luba (Mémoire de fin d'études), Kinshasa, École Supérieure Pédagogique, 217.
1970
Enigmes lubas - Nshinga, Étude structurale, Édition de l'Université Lovanium, Kinshasa, 168.
1972
Evocation du héros dans le chant kasala; Figures de similarité et de contiguïté (Mémoire de fin d'études), Lubumbashi, Université Nationale du Zaïre, 257.
1974
Kasala, chant héroïque luba, Presses Universitaires du Zaïre, Lubumbashi, 252.
1976
La devinette tonale, SELAF, Paris, 92.
b) Tanulmányok: 1969
Proverbes, Essai d'un méthode analitique et perspectives pédagogiques, Études Congolaises, avril-juin, No. 2., vol. 11 (O.N.R.D., Kinshasa), 121-133.
1974
Observations préliminaires sur les anthroponymes luba du Kasaayi, Linguistique et Sciences Humaines (Lumumbashi), No. 14., Juin. Procédés de voilement dans l'énigme luba, Poétique, No. 19., 333-339. Kasala et ses traits essentiels, Cahiers d'Études Africaines, No. 59., Vol. XV, 457-480.
1974 1974 1976
Art oral traditionnel au Zaïre: I. Le Proverbe, Zaïre-Afrique (Kinshasa), No. 103, mars, 155-170.
1976
Art oral traditionnel au Zaïre: II. La Devinette à inférence ou Enigme, Zaïre-Afrique (Kinshasa), No. 104., avril, 235-244.
1976
Art oral traditionnel au Zaïre: III. La Devinette à Parallélismes, Zaïre-Afrique (Kinshasa), No. 105., mai, 299-303.
1976
Art oral traditionnel au Zaïre: IV. La Situation piégée, Zaïre-Afrique (Kinshasa), No. 107., septembre, 427-438.
1976
Art oral traditionnel au Zaïre: V. Les noms amplifiés, ZaïreAfrique (Kinshasa), No. 108., octobre, 475-487.
1976
Art oral traditionnel au Zaïre: VI. Les Textes sacrés, ZaïreAfrique (Kinshasa), No. 109., novembre, 557-564.
1976
Un conte qui s'analyse lui-même (Tzetan Todorov-val), Fabula, 17. Band, Heft 3/4, 182-188.
451
1977
La voix du cyondo à travers la savane (Le Langage tambouriné chez les luba du Kasaayi)/(Katende Cyovo-val), Recherches, Pédagogique et Culture, No. 29-30., mai-août. 19-30.
1979
La néologie comme miroir d'une société: le cas du Zaïre, (Sully F a i k - k a l ) , Le Français Moderne, 220-231.
1982
Représentation idéographique de la Parole Forte, előadás, Université de Mainz. Les différentes catégories de nomes dans la société luba, előadás, Folklór a mai Afrikában, II. nemzetközi konferencia, Budapest, 1984. VIII. 28-31., 28 p.
1984
AZ EPIKÁTÚL AZ AFRIKAI ORÁLIS IRODALOMIG Interjú Isidore Oghenerhuele Okpewho-val (Ibadan)
Isidore Oghenerhuele
Okpewho
az afrikai "verbális művészet" kuta-
tásának kiemelkedő alakja. Munkássága teljes egészében az afrikai szájhagyományok esztétikai-irodalmi feldolgozására, értékelésére irányul. Szemléletmódjában, megközelítési eszközeiben, módszertani meggondolásaiban egyértelműen ott találjuk a nagy műveltségű irodalmárt, aki a modern irányzatok mellett magába szívta a klasszikus brit irodalomfilológia legjobb hagyományait. Okpewho eddigi munkásságban két nagy jelentőségű műfaj, az afrikai eposz és az afrikai mítosz, másrészt az afrikai folklór előadásmódjának problémái, illetve különféle esztétikai, összehasonlító irodalomelméleti kérdések állnak a középpontban. Az 1941-ben született és az ibadani egyetemen tanuló, majd az USA-beli Colorado egyetemen Ph.D. fokozatot szerző kitűnő nigériai kutató pályáját mindemellett sokrétű oktatói és 'kiadói tevékenységgel kezdte. Nevét először mint prózaíró tette ismertté két nagy sikerű regény (The Victims, 1970, The Last Duty, 1976) megjelentetésével. Utóbbi franciául, oroszul és ukránul is megjelent, és elnyerte az African Arts Prize for Literature díjat. A hetvenes évek közepétől megjelenő hosszabb tanulmányai, majd pedig két könyve (1975, 1983) mint kutatót is világszerte ismertté tette. Az afrikai eposzról írott könyve nagy fontosságú tudományos vitát váltott ki, másrészt a műfaj kapcsán indított esztétikai-irodalomelméleti indíttatású támadása az afrikai folklór antropológiai megközelítése ellen szintén egy jelentős kérdésre irányította a figyelmet.
452
Kiadatlan önéletrajzában egy fontos megjegyzést találhatunk a legutóbb említett témakört illetően: "Tudományos munkásságom egy másik területe az afrikai kulturális élet 'esztétikai forradalomnak' nevezhető iránya megteremtéséhez járult hozzá. Egészen a legutóbbi időkig a hagyományos afrikai kultúrát főként külföldi társadalomtudósok tanulmányozták. Kutatásaik során elsősorban arra törekedtek, hogy tényeket tudjanak meg különböző afrikai társadalmak életmódjáról és világképéről. A nyelvben, valamint e társadalmak kulturális kifejezési formáiban való igen csekély jártasságuk miatt nagyon kevés figyelmet szenteltek azoknak a rejtett esztétikai áramlatoknak, amelyek jelentést és értelmet adtak e kultúráknak. A szájhagyományok területén végzett terepmunkáim és e tárgyról írott műveim egyik alapvető motívuma éppen ezeknek az 'esztétikai alépítményeknek' a hangsúlyozása. Erre mutat például az is, ahogyan három tudományos könyvemben, illetve cikkeimben az 'előadásmód' elemét hangsúlyozom, egy olyan elemet, amely egyre jobban a figyelem középpontjába kerül a folklórkutatásban, különösen az Egyesült Államokban és Európában." A közép-európai népek folkloristája számára e megjegyzés alapvetően helyes és fontos gondolatokat vet fel, hiszen a hagyományok csak a saját kulturális környezetből kikerülők számára közelíthetők meg teljes egészükben, bár gyakran a "külső szem" adta megfigyelések is nagy haszonnal járnak. Ugyanakkor érthetetlen számára az afrikai folklór szerepkörének és esztétikai vizsgálatának ilyen fokozott hangsúlyozása, mert ismerve a hagyományos művészeteknek a kultúrában betöltött fontos helyét, természetes számára az eposz vagy a mítosz világirodalmi jelentősége, esztétikai értéke. E túlhangsúlyozás csak akkor válik érthetővé, ha számba veszi a Nyugat-Európában megjelentetett értékeléseket, ismertetéseket, és megérti, hogy az európai irodalom ormain ülő irodalomtörténészek sokszor még mindig csak összehasonlító anyagról, nem önálló, teljes értékű esztétikumról szólnak az afrikai eposzok kapcsán. Okpewho munkája tehát, a kiszélesedő kutatások következtében támadt gyors avulás ellenére, azért mérföldkő az afrikai eposzok kutatásában, mert első alkalommal vállalkozik arra, hogy esztétikai értékek alapján mutasson rá arra, a hősepika nemcsak létezik az afrikai kontinensen, hanem a világ hősepikai hagyományainak egyenértékű tagja, az egyetemes kultúra legbecsesebb kincsei közé tartozik.
453
- The Epic in Africa c. könyvében Ön arra tett kísérletet, hogy a legbonyolultabb afrikai folklórműfajt, a hőseposzt elemezze, amelyet a kutatás a világirodalom számára lényegében csak a legutóbbi időben fedezett fel. Véleménye szerint ismerünk-e már elegendő hiteles, eredeti nyelven lejegyzett és valamely európai nyelvre lefordított szöveget e feladat megvalósításához? - Való igaz, hogy amikor The Epic in Africa с. könyvemet írtam, jóval kevesebb olyan eredeti szöveg állt rendelkezésre, amely elméleti állásfoglalás megalapozására lehetőséget adott, mint amennyit a bőségesen feltárt indoeurópai epikus szövegek tárháza tartalmaz. De ahogyan könyvem előszavában is hangsúlyoztam, "az ilyen kutatás értékét nem az adja, hogy számtalan mesét összegyűjtünk, és belőlük egy ismétlődő logikát szövünk". így aztán én a jó egy tucatnyi elérhető szövegre koncentráltam. Szerencsére a szájhagyományok Afrikában és a harmadik világban sokkal élőbbek, mint Európában, így jóval több szöveg létezik ma, mint könyvem írásának idején, de ezek változatlanul megfelelnek annak az állásfoglalásnak, amelyet munkámban képviseltem. Gordon Innes kiadott két újabb gambiai epikus szöveggyűjteményt, Christiane Seydou tetemes mennyiségű fuláni szöveget gyűjtött Nyugat-Szudánban, Nigériában pedig olyan tudósok gyűjtöttek szorgalmasan és adtak ki szövegeket, mint Chukwuma Azuonye és jómagam. Folklorisztikát tanuló diákjaink szintén bámulatra méltó gyűjteményt állítottak össze (egyes szövegek jóval hosszabbak, mint az Iliász!), és így tovább az egész kontinensen. A helyzet igen sokat ígér a közeljövőre nézve.
- Ruth Finnegan nagy jelentőségű könyvében az afrikai verbális hagyományokat az irodalom részének tekinti. Vagyis nem lát - az európai tudományos szemléletmódból táplálkozva - különbséget írott és íratlan irodalom között (lásd többek között Benedetto Croce esztétikai nézeteit!). Ön talál-e eltérést az írott irodalom mint szöveg és a szájhagyományok mint szöveg között, vagy olyan különbséget, amely az irodalom- és a folklórtudomány megismerési módjai között áll fenn? - Azt hiszem, itt elsősorban Finnegan Oral Poetry с. könyvére utal, amelyben megpróbálja a szerző elmosni a határokat az írott és íratlan irodalom között. Nagy vonalakban, azt hiszem, neki igaza van. De hadd idézzek ismét Ihe Epic in Africa с. könyvemből, a tárgyról alkotott véleményem bemutatására, amely lényegében mai elképzelésemnek megfelel: "Már kifejeztem
454
meggyőződésemet, hogy a szájhagyományozó művészet egységes és az írott változattól különálló kategória, amelynek saját nyelvezete van. Azt hiszem, pontosítanom kell ezt a meggyőződésemet. Nem arra gondolok, hogy egyáltalán nincs közös alapja a kétfajta művészetnek. Éppen ellenkezőleg, világos, hogy mivel mindkettő a szavak által és a találóan összekapcsolt szavak útján keletkezett képek által igyekszik élményt nyújtani, vannak közös architektonikus tendenciáik és hatásaik: egy jó leírás, egy szereplő élethű vagy legalábbis a szereplő világának sajátos vonásaihoz hű portré, ill. egy sor más alkotói ötlet és fogás. E tekintetben, meg kell hagynunk, nehéz különbséget tenni szájhagyományozás és írott irodalom között. Az alapvető eltérés a mű létrejöttének folyamatában jelentkezik, az alkotás körülményeiben. Ebben a vonatkozásban a szó alá van vetve azoknak a felhasználás-módoknak, amelyek az egyik művészeti kategória számára elfogadhatóvá, a másik számára alkalmatlanná teszik..." Könyvem további részében lényegében ezt kísérlem meg illusztrációkkal kézzel foghatóvá tenni. Nemrégiben kiadott másik könyvemben, a The Myth in Africa-ban (Cambridge, 1983) tovább megyek a narratív művészet alapvető mitikus alapjainak feltárásában, mind az afrikai szájhagyományok, mind a magas irodalom területén (lásd különösen az 5. fejezetet). A jelenleg nyomdában levő könyvemben (The Heritage of African Poetry, Longman), amely egy összehasonlító antológia, nyolc választott témakörben (szerelem, magasztalok,háború, halál stb.) a szájhagyományozó költészet és a modern afrikai költészet rokonságát tárom fel a könyvhöz írott részletes bevezetőmben rámutatva az alapvető hasonlóságokra és eltérésekre, valamint a két hagyomány kreativitását meghatározó körülményekre.
- Több cikkében élesen bírálta azt az antropológiai módszert, amely nem az afrikai folklór valódi szellemét ragadja meg, és amely nem veszi figyelembe esztétikai értékeit. Milyen alapvető problémákat lát a folklór-produktumok antropológiai megközelítését illetően? - Az antropológia (illetve a társadalomtudományok általában) és az irodalom kapcsolatáról teljesebb nyilatkozatot tartalmaz The Myth in Africa с. könyvem, amelyben megpróbálom a tudósoknak néhány a mítoszról, ill. általában a szájhagyományokról alkotott téveszméjét helyesbíteni. Ugyanebben a könyvben kiindulási pontom az az álláspont, amelyet Ruth Finnegan Oral Literature in Africa c. könyvében fogalmazott meg, amely a mítoszt egy szentesített típusú kozmologikus meseként értelmezi, és amelyben arra a követ-
455
keztetésre jut, hogy ilyen mesék nincsenek Afrikában. Bevezetőmben a szerzőt azzal vádolom, hogy "a 'mítosz' Finnegan által elfogadott definíciója azt a régi szociológiai előítéletet tükrözi, amely a mítosz kreatív elemét elhanyagolva pusztán szent mesét lát benne, olyan szöveget, amely előadóitól félve tisztelő elfogadást követel. E könyvben azt hangsúlyozom, hogy hiba elhanyagolni a kreatív elemet. S míg elismeréssel szólok mindarról, amellyel a társadalomtudósok a kutatáshoz hozzájárultak, nyomatékosan ki kell emelnem azt az esztétikai kiindulásé álláspontot, amely a mítoszt alkotói erőforrásnak tekinti, olyan forrásnak, amelyből nagyszabású kulturális értékek származnak." Végül egy általam szerkesztett tanulmánykötet (The Oral Performance in Africa) előszavában rámutatok arra, hogy az antropológusok és az irodalomtudósok megközelítési módjai nem épülnek egymásra, valamint néhány olyan lehetőségre, amelynek segítségével gyümölcsöző együttműködést lehetne kialakítani. Azt kell mondanom, igen tisztelem "az antropológiát mint a folklór-produktumok tudományát", s mindig ki is fejeztem e tiszteletemet. Úgy gondolom, ez a tudományág igen sok gyümölcsöző lehetőséget tárt fel a szájhagyományozó irodalom tanulmányozása számára, például azzal az igényével, hogy a tudósok vegyék figyelembe azt a kontextust, amelyben az irodalom létrejön. Ezt Malinowski szögezte le először a Myth in Primitive Psichology c. művében, s olyan kutatók, mint William Bascom vagy Dan BenAmos, magukévá tették a nagy előd ezzel kapcsolatos megsejtéseit. Ám e társadalomtudósok nem tettek teljesen eleget az üggyel kapcsolatos meggyőződésüknek. Nyilván azért, mert valamilyen alapvető törés van a látható élet iránt tanúsított és az azt körülvevő, kevésbé körülírható anyag iránti érdeklődésük között. Ez utóbbi az, amelyre az irodalom nagyobbrészt irányul, és rögtön érthetővé válik néhány olyan ok, amely miatt az antropológusok és az irodalmárok nem értenek egyet. Az "előadás" témájában, úgy tűnik, nagyszerű lehetőség adódik a különböző tudományágak nézeteinek egybeesésére. Mindemellett ki kell mondanom, a társadalomtudósok hajlamosak egyfajta pavlovi reakcióra az előadásban produkált anyag irodalmi és esztétikai tartalmával szemben, miközben kedvenc témáikat helyezik boncasztalra (lásd pl. Herman Baumann Verbal Arts as Performance c. tanulmányát).
- Az utóbbi néhány évtizedben az afrikai folklór igencsak divatos lett a világ kulturális életében. Ugyanakkor Afrika és más kontinensek különböző országainak közönsége nagyobbrészt csak régi, nem hiteles, félreértelmezett gyűjtemények alapján közelíti meg ezt a fontos kulturális örökséget. Az Ön
456
véleménye szerint mit kellene tennünk azért, hogy tovább fejleszthessük és jelentősen kiszélesíthessük a terepmunkát, gyűjtő tevékenységet az afrikai folklór területén, és hogy az érdeklődők kezébe végre a valódi afrikai szájhagyomány-kincset adhassuk? - Igaza van az afrikai folklór, a szájhagyományozó irodalom "régi, nem hiteles és félreértelmezett" gyűjteményeit illetően. Attól tartok, hogy egyes kutatók még a modern audio-vizuális technika birtokában is olyan szövegeket gyűjtenek és jegyeznek le, amelyek nem a szájhagyományokat képviselik. Nagyon kevés olyan tudóst képes tudományágunk felmutatni, akik úgy írták át és fordították le gyűjtéseiket, hogy közben szem előtt tartották azt a kontextust, amelyből anyagukat kiemelték. A Gordon Innes-féle Szungyata például értékes eredménnyel szolgál, amikor az énekes és kísérői közötti dialógus is bemutatásra kerül. Még jobb (és az én szembemben klasszikus) az, amit John Pepper Clark The Ozidi Saga с. munkájának, a nigériai deltavidék e tömör epikus elbeszélésének közreadásakor nyújt. Clark ugyanis lejegyezte a közönség összes közbeszólását, amit csak képes volt magnójáról rekonstruálni, s ezzel kiváló lehetőséget teremtett számunkra az orális elbeszélő előadásmód dinamikájának felfedezésére. Saját hőseposz-gyűjtéseimben (amelyek közül egyik-másik nyomdában van) Clark és különösen Dennis Tedlock szempontjait kombinálom. Az "orális poétika" megteremtését sürgetve Tedlock a szájhagyományokban
jelenlevő elbeszélői előadást inkább "drámai költé-
szetként", semmint simaképű prózaként igyekszik elfogadtatni. Mégpedig azért, hogy számba vegyük azokat a hangulati és személyiség-ábrázoló dialógusokat, amelyek nemcsak az énekes által előadott szöveg keretein belül, hanem az énekes és közönsége (beleértve a kísérőit is) kapcsolatában is létrejönnek. Mindez azonban nemcsak e további személyek közbeszólásainek, vagy az énekes válaszainak teljes bemutatását (már ahol lehetséges) jelenti, hanem a vokalizáció szintjeinek (magas, mély, átlagos) rögzítését is, ami bepillantást enged számunkra a történet hangulatába - vagyis azoknak a szándékosságoknak a párbeszédébe, amelyeken az nyugszik -, valamint epizodikus struktúrájába is. Az énekes lélegzetvételeiből adódó szünetek megfigyelése szintén segítségünkre van a történet "sorainak" behatárolásában. Ilyen és ehhez hasonló módokon tehát megpróbáljuk lerakni a szájhagyományozott művészet bemutatásának helyes alapjait, hogy korrigáljuk azokat a korábbi téveszméket, amelyek e művészeti formákról keletkeztek (pl. a divatos különbségtételt "próza" és "vers" között, amelynek sokkal nagyobb jelentősége van
12
457
az írott irodalomban, mint a szóbeliben), és hogy a szájhagyományozott formák tudományát valóságos és tiszteletet parancsoló talajra építsük. - Az elmúlt másfél évtized során kiadott könyvekben és tanulmányokban gyakran találkozhatunk olyan kísérletekkel, amelyek az afrikai folklór formai jellemzőinek leírására törekszenek. Milyen módszereket tart Ön fontosnak, és milyen problémákat lát az afrikai folklór-formák és műfajok mikroés makroanalízisében? - Valójában nincsenek kifogásaim az afrikai folklór formai tanulmányozásával kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy mind a formalisták, mind a strukturalisták felvetettek néhány igen érdekes szempontot az afrikai folklórhoz való közelítésük során. Alan Dundes The Making and Breaking of Friendship с. tanulmányát (Pierre Maranda által szerkesztett Structural Analysis of •ral Tradition c. kötetben) meglehetősen gondolatébresztőnek tartom, egy olyan formalista esszének, amely egyidejűleg tesz kísérletet szociológiai elemzésre és foglal magába néhány az előadással kapcsolatos meglátást. Tetszik nekem az afrikai szájhagyományok strukturalista elemzésének divatja is: egyet magam is készítettem The Myth in Africa с. könyvem negyedik fejezetében. Abban viszont nem értek egyet ezekkel a megközelítési módokkal, hogy nem veszik figyelembe vagy alulbecsülik a szöveg kreatív elemét. A fent említett fejezetben közreadott elemzés, amit egy teremtési mítoszról készítettem, igyekszik megmutatni, hogy még a strukturalizmus körén belül is felfedezhetjük a mesemondó részéről a kreatív kompetencia elemét (bár erről Lévi-Strauss A nyers és a főtt c. művében azt állítja, hogy semmi jelentősége nincs). De egyes kutatók megközelítési módja (lásd pl. Dan Ben-Amos cikkét a Folklore Genres с. kötetben), attól tartok, mindezen túl jogtalan etnocentrizmusnak ad teret. A helyi társadalmakat nem szabad zárt világokként kezelnünk, bármilyen különbségeket (eltéréseket) is őriznek szájhagyományaikban, azokat a világ más részein készült gyűjtések fényében kell figyelembe vennünk: lényegében ezt tettem az epikáról készített tanulmányomban. Talán idézzük fel Stith Thompson tanácsát The Folktale с. könyvéből: "Csak amikor teljesen tudatában van annak, hogy kutatása tárgya lényegében az egész világra kiterjed, csak akkor kerülheti el a népmesével foglalkozó ember a szűk látkókörű lokálpatriotizmust, amely eltúlozza egy adott terület néphagyományainak jelentőségét, vagy mindent átfogó elméleteket alapoz az emberiség egy töredékének sajátos kifejezési szokásaira." Soha nem enge-
458
/
dem meg, hogy tanítványaim elfeledjék az etnocentrizmus haszontalanságát és rövidlátását. - Mindamellett, hogy a folklór kifejezés Angliában született, ez a fogalom, ill. a később keletkezett folklórtudomány (folklorisztika), mint a folklórproduktumok vizsgálati módszere a kontinentális Európa, ill. különösen Közép- és Kelet-Európa új etnográfiájában lett döntő fontosságú, mivel a kontinensnek ezen a részén az éppen lezajlott társadalmi változások következményeképpen a népi kultúra központi szerepet játszott a nemzeti öntudatra ébredésben, a nemzeti identitástudat kialakításában. Tekintve, hogy az európai típusú néprajzi kutatás a folklór tényeire (mesék, énekek, epikus szövegek stb.) összpontosított, módszerei ezek felkutatására, összegyűjtésére, rögzítésére, átírására, jegyzetekkel való ellátására, mikro- és makroelemzésére tette a hangsúlyt, nem alkalmazhatjuk-e valamilyen módon a komplex folklórgyűjtés e gazdag hagyományát annak a célnak az elérésében, hogy feltárjuk az afrikai szájhagyományok igazi világát az egyetemes emberi kultúra számára? Mi a véleménye erről a gondolatról vagy inkább javaslatról? - Természetesen sok afrikai folklorista van, aki példát vehet az európaiaktól, miként használhatja fel tudománya értékeit a nemzeti tudat táplálására. Igen csodálom például azt, ahogyan a zsidók képesek voltak "újrafelfedezni" önmagukat főként azokhoz a hagyományokhoz és szokásokhoz való hűséges ragaszkodásuk ereje által, amelyek meghatározták ezt a csoportot emberemlékezet óta. De attól tartok, Afrikában a helyzet kissé más. Valamilyen másféle identitás erőltetése azzal a veszéllyel jár, hogy ha nem helyesen értelmezzük (s ez igen nehéz dolog), hajlamosak leszünk a sovinizmusra és következésképpen a konfrontációra. Azokban a soknemzetiségű társadalmi struktúrákban, amelyek majdnem minden afrikai országban megtalálhatók, az etnikai konfrontáció lehetősége rendkívül erős. Saját kutatásaim sokkal inkább az emberi valóság kultúrák feletti szemléletét igyekszik megvalósítani, ez az a megközelítés, amelyet én teljes erőmmel támogatok.
12*
459
ISIDORE OKPEWHO FONTOSABB MUNKÁI 1. IRODALMI MŰVEK 1970
The Victims (Novel), London, Longman Group Ltd., 200. (New Edition: Three Continents Press, Washington D.C., 1980.)
1976
The Last Duty (Novel), London, Longman Group Ltd., 243. (Oroszul: Progresz, Moszkva, 1980; franciául: Europe Revue, Paris, 1980; ukránul: Dnipro Press, Kijev, 1980.)
2. FOLKLORISZTIKAI MUNKÁK 1975
The Aesthetics of Old African Art, Okike, No. 8, 38-55.
1976
Africa and the Epic: Comparative Thoughts on the Supernatural Machine, Okike, No. 11, 81-104. Principles of Traditional African Art, Journal of Aesthetics and Art Criticism, Vol. 35, No. 3, 301-313.
1977 1977
Does the Epic Exist in Africa? Some Formal Considerations, Research in African Literatures, Vol. 8, No. 2, 171-200.
1978
African Fiction: Language Revisited, Journal of African Studies, Vol. 5, No. 4, 414-426.
1979
Poetry and Pattern: Structural Analysis of an Ijo Creation Myth, Journal of American Folklore, Vol. 92, No. 365, 302325.
1979
The Epic in Africa, New York, Columbia University Press, 288.
1979
Firstfruits and Prospects in African Folklore, Journal of African Studies, Vol. 6, No. 3, 171-175.
1980
Retheking Myth, in: Myth and History, szerk. Eldred D. Jones (African Literature Today, No. 11), London, Heinemann, 5-23.
1980
The Anthropologist Looks at Epic, Research in African Literatures, Vol. 11, No. 4, 429-448.
1981
Myth and Rationality in Africa, Ibadan Journal of Humanistic Studies, No. 1, 28-49.
1981
Comparatism and Separatism in African Literature, World Literature Today, Vol. 55, No. 1, 25-31.
1981
The African Heroic Epic: Internal Balance, Africa (Roma), Vol. 36, No. 2, 209-225.
1983
Myth in Africa, Cambridge, Cambridge University Press, 305. (Az interjúkat készítette, a bibliográfiákat összeállította: Biernaczky Szilárd)
460
BIBLIOGRÁFIA
BIERNACZKY
SZILÁRD
AFRIKAI IRODALOM ÉS KULTÚRA MAGYARORSZÁGON 1970-1984 Megjegyzések egy bibliográfiához
Tizenöt esztendő telt el a Helikon egykori Afrika-különszáma, illetve Keszthelyi Tibor könyvkiadási áttekintése
óta. Egy sor területen a hely-
zet megváltozott. Ezt mindenekelőtt az dokumentálja, hogy 19 afrikai ország irodalmának hazai térhódítását már önálló bibliográfiai kategóriában vehettük számba. Más esetekben viszont Keszthelyi megállapításai ma is helytállóak. A legfájóbb probléma az, hogy a mintegy 50 országot magába foglaló kontinens irodalmának, történelmének, művelődéstörténetének, tudományos világának hazai bemutatása mindmáig tűzoltásszerűen zajlik. Hiszen egyetlen könyvkiadónál sem dolgozik függetlenített afrikanista, sem olyan szerkesztő, akinek a feladata elsősorban ez a terület volna. Az afrikai irodalmak közreadásával foglalkozó műhelyek (elsősorban az Európa és a Magvető) nyelvi vagy tematikus-műfaji kritériumok alapján sorolják be az idevágó feladatokat osztályaik munkájába. A különféle szakirodalmi területek gondozása még széttagoltabb. Meg kell azonban állapítanunk, e helyzet ellenére örvendetes mennyiségi és minőségi változások is kitapinthatók az elmúlt 15 év hazai afrikanisztikai könyvkiadását tekintve. Néhány újabb jelentős és igen értékes anyagot tartalmazó népköltészeti gyűjtemény jelent meg (Tornai: Boldog látomások, Frobenius: Fekete Dekameron, Görög: A madáron vett menyasszony, Niane: Sungyata stb.). Gazdagodott, többé-kevésbé jelentős mértékben, néhány afrikai ország hazai irodalmi bemutatása (Dél-afrikai Köztársaság, Elefántcsontpart, Ghana, Kenya, Nigéria, Zimbabwe). Örvendetesen nőtt az afrikai folklórral és írott irodalommal foglalkozó tanulmányok, ismertetések száma. Kár, hogy ezek egy része kis
' ' K e s z t h e l y i , T.: A fekete-afrikai irodalom Magyarországon, Helikon, 1970/1, 100-105. 461
példányszámú akadémiai folyóiratokban vagy belső kiadványokban látott napvilágot, más részük pedig csak idegen nyelven jelent meg. Jelentősen szaporodott az afrikai kultúrák megértéséhez oly szükséges szakirodalom, mind a társadalomtudományok, mind a művelődéstörténeti jellegű ismeretterjesztés vagy az útikönyvek tekintetében. Kiemelkedik a Kossuth Könyvkiadó tevékenysége, amely számos afrikai ország történetével, mai politikai életével ismertette meg az olvasót. De fontos az a Magyarország c. hetilap hasábjain megvalósuló folyamatos tájékoztatás is, amelyet egyébként bibliográfiánk nem dolgoz fel. Mindemellett az etnológia, a társadalmi és kulturális antropológia, a nyelvészet, az egyiptológia, a művészettörténet, a társadalomelmélet, az afrikai egyházak, a gazdasági kérdések, a földrajz, ill. a magyar afrikanisztika története vonatkozásában is került a hazai érdeklődők kezébe néhány értékes munka. A bibliográfia ugyanakkor a hazai könyvkiadás jelentős egyoldalúságait is megmutatja. Teljes mértékben hiányzik például a kelet-afrikai szuahéli nyelvű irodalom (főleg Kenya, Tanzánia, Zambia, Uganda). Egy sor olyan angol nyelvű (Sierra Leone, Szudán, Tanzánia, Zambia), ill. francia nyelvű (Benin, Mali, Niger, Zaire) irodalom sem kapott helyet benne, amely egy-egy kiemelkedő értéke kapcsán méltán érdemelne figyelmet. De a véletlen
ráta-
lálások ellenére lényegében semmit sem tudunk az észak-afrikai (másként magreb) országok arab nyelvű irodalmáról, vagy arról, hogy a magreb világ egy részében (Algéria, Marokkó, Tunézia, gyakran ide kapcsolják még Mauritániát is) jelentős francia nyelvű irodalom létezik. Ami viszont az egyes szerzőket illeti, megállapíthatjuk, Keszthelyi felpanaszolásai óta pl. Camara Laye, Mongo Beti, Timothy Mofolorunso Aluko vagy Lenrie Peters műveit illetően továbbra sem történt semmi. De sorolhatnánk tovább a neveket. Ha csak a londoni Heinemann Educational Books Ltd. világhírű African Writers sorozatának listáját végigfutjuk, benyomásaink támadhatnak, mi minden hiányzik lényegében (a helyenkénti ízelítők ellenére is) a hazai olvasó asztaláról. így többek között Elechi Amadi, Flora Nwapa, Kole Omotoso (Nigéria), Kofi Awoonor (Ghana), Sembene Ousmane, C. H. Kane (Szenegál), Nuruddin Farah (Szomália), Luandino Vieira (Angola), Okot p'Bitek (Uganda) nevére gondolunk, illetve olyan irodalomtörténeti jelentőségű művek kiadására, mint Equalno utazásai, Sol. T. Plaatje: Muhdl vagy Thomas Mofolo: Chaka c. műve. De még teljesebb merítési forrásul szolgálhat éppen a Heinemann-nál megjelent kitűnő bibliográfiai vállalkozás: Hans Zell-Carol Bundy-Virginia
462
Coulon: A New Reader's Guide to African Literature (London, 1983, 553), amely minden lényeges folklór vagy irodalmi kiadvány adatait megadja tartalmi kivonatokkal, kritikai idézetekkel kiegészítve, ugyanakkor 96 író és költő életrajzát is közzéteszi. E munka azért is fontos, mivel adatai jóval pontosabbak, mint a Donald Herdeck által készített African Authors (Black Orpheus Press, Washington, 1973, 605). A magyar könyvkiadás korábban vázolt helyzetéből következő egyoldalúság két különösen előnyben részesített nemzeti irodalom esetében tapintható ki legjobban. A világhírűvé lett nigériai irodalom láthatóan mind nagyobb szerepet kap a hazai kulturális életben. Azonban Wole Soyinka és Chinua Achebe mellett újabban csak Buchi Emecheta felfedezése következett be. Hiába pl. Amos Tutuola egykori sikere (Részeg a bozótban, Európa, 1966), újabb művek magyarításaira nem került sor a kiváló író életművéből. De sorolhatjuk tovább a neveket, tehát a már említett Aluko, Amadi, Nwapa, Omotoso mellett pl. I. N. C. Aniebo, John Pepper Clark, Obi B. Egbuna, Cyprian Ekwensi, D. 0. Fagunwa, Duro Ladipo, John Munonye, Nkem Nwankwo, Wale Ogunyemi, Isidore Okpewho, Femi Osofisan vagy 01a Rotimi munkái is méltán szerepelhetnének a magyar kiadók fordítási terveiben. Közülük számosan különféle nyelveken is (japántól az oroszig) napvilágot láttak. A másik egyoldalúság kissé bonyolultabb kérdéskört érint. Érthető, hogy a Dél-afrikai Köztársaságban született és utóbb a világ különféle pontjain száműzetésben élő kiemelkedő jelentőségű "fehér írók" (Nadine Gordimer, André Brink) olyan nagy figyelmet kaptak a hazai könyvkiadásban. Azonban e művek nem tartoznak az afrikai irodalom körébe, nem szerzőjük bőrszíne, hanem tartalmi okoknál fogva. Gordimer vagy Brink minden helyismeret és faji megértés ellenére az európai civilizáció felől közelítenek az afrikai világ felé, műveik fehér/európai szempontúak, alapállállásúak, kiindulásúak. Az afrikai valóság és az ebből természetes módon kiemelkedő irodalom a Dél-Afrikai Köztársaságban is az afrikai (bantu) etnikumok világából érkezhet, vagy még inkább az apartheiddel nem terhelt további 50 önálló afrikai ország életéből. Nem kizárt persze, hogy fehér bőrszínű író is helyet kaphasson az afrikai irodalomban. De nem Gordimer vagy Brink. Esetleg néhány "Afrikában beljebb élő", az együttélési szokásokban másféle gyakorlatot megvalósító, vagy a történelem sodrában nemre-színre tekintet nélkül bajtársi közösséget vállaló angolai, ill. zöld-foki szigeteki alkotó (Luandino Viei2
га vagy a majdnem fehér mulatt Baltasar Lopes ) esetében beszélhetünk ilyes2
B u r n e s s , Donald: Fire. Six Writers from Angola, Mozambique and Cape Verde, Three Continents Press, Washington, 1977, 148. 463
miről. Természetesen a nem haladó dél-afrikai fehér íróknak a hazai könyvkiadásból való kizárásáról van szó, hanem arról, hogy Gordimer vagy Brink nevével az afrikai irodalom "nem pipálható ki", abból mélyebben és teljesebben kell merítenünk. Egyszóval visszajutottunk kezdő kérdésfelvetésünkhöz, ahhoz a problémához, hogy sajnos - ismert történeti okoknál fogva - mindmáig nem alakultak ki hazánkban az intézményes tudományos, ill. kiadói bázisai, keretei az afrikanisztikának, az afrikai kultúrák megismertetésének, így aztán még inkább érthető, ha a hazai kiadói lektorálási rendszer már érintett spontaneitása óhatatlanul a "könnyebb megoldások" irányába hat. így pl. mind a tudományos felkészültség, mind az ismeretterjesztés és az irodalmi horizont-tágítás tekintetében jellemző, hogy afrikai nyelvekből közvetlenül fordított művek még nem születtek hazánkban (eltekintve most az óegyiptomi szövegektől). Az ELTE-n 1981-ben alakult Afrikai Kutatási Program, még ha jelentős mértékű érdeklődést is regisztrálhatott a különféle szakterületeken, jelenleg is elsősorban saját működése gondjaival elfoglaltan aligha töltheti be a kiadók orientálásának szerepkörét. Mindemellett történtek különféle jellegű, szintű és témájú megbeszélések, amelyek a könyvkiadást, az afrikai irodalom hazai közreadásának problémáját is érintették. Született néhány olyan terv (afrikai eposzok, különféle folklórműfajokat tartalmazó gyűjtemények, afrikai, európai és hazai szerzők folklór- és irodalmi tanulmányait tartalmazó antológiák kiadása, a szuahéli vagy a nigériai irodalom kistükrének elkészítése, a magyar kiadásra érdemes művek széles körű előkészítése stb.), amelynek esetleges megvalósulása a későbbiekben kétségkívül áttörést eredményezhetne. Reméljük, lesz a tervek megvalósításához kellő energia, és a későbbiekben is megmarad a jelenleg tapasztalható kiadói hajlandóság Afrika a korábbinál jóval teljesebb bemutatására. Az itt közreadott bibliográfia természetesen nem teljes. A szájhagyományok és az írott irodalom anyagából azonban legfeljebb csak a vidéki irodalmi és kulturális lapok elszórt közleményei hiányzanak (a kötetben megjelent fordítások előzetes folyóirat-közléseit többnyire nem vettük figyelembe). A szakirodalmi válogatás esetében teljesebb a hagyományos kultúrához közelebb álló diszciplínák feldolgozása, más területek (gazdasági kérdések, földrajz, régészet, archaikus társadalmak stb.) esetében viszont kötetben megjelent munkák is hiányozhatnak. A folklór és az irodalom kérdéseit tartalmazó adatközlési anyagokból felvettünk olyan munkákat is, amelyek idegen nyelven, ill. csak "intézményi sokszorosításban" (MTA Szociológiai Intézet,
464
ELTE Afrikai Kutatási Program stb.) láttak napvilágot. Tettük ezt két okból: egyrészt mivel a hazai afrikanisztikai hiánygazdálkodás miatt ezekre a nehezebben hozzáférhető információkra is nagy szükség van, másrészt mivel - hasonló okokból - ez a legjelentősebb külföldi komplex bibliográfiák (lásd pl. Modern Language Association Annual Bibliography) esetében is évtizedes gyakorlat. Összegezésül annyit, az itt következő informatív összeállítás kettős céllal készült. Egyrészt szeretnénk felmutatni, hogy mi az, amit az elmúlt másfél évtized alatt betakarítottunk, másrészt pedig ösztönözni a hazai afrikai kutatásokat. Ezért egészítettük ki a bibliográfiát a különféle szakterületek adataival. Jóllehet e megoldásunk tudományosan is alátámasztható: sem Afrika ma élő hagyományos kultúráját, sem frissen született irodalmát nem ismerhetjük meg, nem kutathatjuk a bonyolult történelmi-társadalmi öszszefüggések ismerete nélkül, löbbszörösen igaz ez a törzsi formációk esetében, ahol a gazdaságnak, a közösségi életnek, a kultúrának a modern világban szokásosan sokféle részre szakadó különféle területei, az eposztermő archaikus társadalmak lukácsi "világegész" elméletének megfelelően, nagy kohéziós erővel összekapcsolódó szoros egységet alkotnak. Az itt közreadott bibliográfia végső célja tehát a hazai afrikanisztikai kutatások ösztönzése. Bár nem kell már felsóhajtanunk a hazai Afrikakiadás sivárságán, mint azt Keszthelyi Tibor tette a Helikon 1970/1. különszámában, de különösebb örömre sincs okunk. A következő években továbbra is egyetlen feladatunk lehet: a módszeres afrikanisztikai kutatások magyarországi megalapítása.
IRODALOM A ) SZÁJHAGYOMÁNYOK (mese, legenda, mítosz, eposz, költészet) 1. Afrikai törzsi költészet. Ford. T o r n a i 825-B31.
József, Nagyvilág, 1971/6,
2. Boldog látomások. A világ törzsi költészete. Vál., ford., előszó: l o r n a i József, Európa, Budapest, 1984. (Afrika: 223-253.) 3. Fekete Dekameron. Antológia. Leo F r o b e n i u s gyűjtése. Szerk. B o d r o g i Tibor, ford. K a t o n a Tamás, Magyar Helikon és Európa, Budapest, 1974, 212. 4. Halottsirató, életigéző, Fekete-Afrika népköltészetéből. Ford. G e r g e l y Ágnes, Új írás, 1978/2, 94-97 (joruba, szuahéli, bakiga népköltészet) .
465
5. A madáron vett menyasszony. Bambara mesék. Vál., utószó és jegyz. G ö r ö g Veronika, ford. T ó t f a l u s i István, Európa (Népek meséi), Budapest, 1984. 206. 6. Néger kiáltás (lásd 1 4 . ) (joruba, szotó, zulu, fuláni népköltészet). 7. Népek költészete. Antológia a világ népköltészetéből. Vál., szerk. és előszó R a b Zsuzsa, Budapest, Kozmosz Könyvek, 1973. 596 (41 vers). 8. Obi, a gőgös kókuszdió. Kubai joruba mítoszok és mesék. Vál., részben gyűjt., ford., utószó és jegyz. D o r n b a c h Mária, Európa, Budapest, 1977. 183. 9. Szungyata, az Oroszlán fia. Mandinka hősének (Soundjata ou l'épopée mandingue). Feljegyezte, előszó és jegyz. Djibril Tamsir N i a n e , ford. S z e g ő György, utószó Alpha A. D i a 1 1 o, Európa, Budapest, 1983. 199. B) ANTOLÓGIÁK, FORDÍTÁSGYŰJTEMÉNYEK 10. Afrikai költők. Ford.
Gergely
Ágnes. Nagyvilág, 1980/7. 967-974.
11. A gyönyörűség dalainak kezdete. Óegyiptomi szerelmes versek. Ford. M o l n á r Imre, nyersfordítás az eredetiből K á k o s y László, Budapest, Európa, 1976. 134. 12. A lélek útra kel. Versek Fekete-Afrikából. Antológia. Szerk. Wole S o y i n k a . Ford. G e r g e l y Ágnes. Nagyvilág, 1976/9, 1302-1309. 13. Három afrikai költő. Ford. T a n d o r i Dezső. Nagyvilág, 1982/1, 34-36. 14. Néger kiáltás - Fekete-Afrika. Irodalmi és politikai antológia. Szerk. S i m o r András, ford. C s a l a Károly, D o b o s Éva stb., Kozmosz Könyvek, Budapest, 1972, 301. 15. Portugál-afrikai költők. Gabriel M a r i a n o , Fernando C o s t a A n d r a d e, Rui de N o r o n h a . Ford. H á r s Ernő. Nagyvilág, 1970/10, 1554-1555. 16. Versek. Ford. B í r ó József, D u d á s 1979/3, 60-72, 82-84.
Gyula, T ó t h
Éva. Új Auróra,
C) AZ AFRIKAI ORSZÁGOK IRODALMA 1. Algéria a) Regényirodalom: 17. M a m m e r i , Mouloud: Ópium és ököl (L'opium et la baton). Ford. B o g n á r Róbert, Európa, Budapest, 1976, 334. Lásd még: - 216 ( S i m o n R.: Algéria irodalma, I. köt., 188); - 2, 3, 150, 187. 2. Angola a) Költészet: 18. B a m b o t e , Pierre: Búcsú. Ford. T ó t h Éva, Új Auróra, 1979/3, 70. 466
19. B a r b e i t o s , Arlindo: Versciklus. Ford. Ferenc. Nagyvilág, 1980/3, 361-364.
Weöres
Sándor és
Pál
20. N e t o , Agostinho: Vérzőnk, virágzunk (Poesias) Antológia. Vál., ford, és bev. T ó t h Éva. Európa, Budapest, 1980, 118. b) Ismertetés: 21. V a r j a s Endre: Költészet és szabadságharc között (Agostinho Neto: Vérzőnk, virágzunk). Nagyvilág, 1981/4, 617-618. Lásd még : - 216 (P á r i c s y P . - R ó n a i P. : Angola irodalma, I. köt., 320) ; - 14, 15, 16, 150, 154, 187. 3. Dél-afrikai Köztársaság a ) Regényirodalom: 22. A b r a h a m s , Peter: Egyetlen éjszaka (A Night of Their Own). Ford. D o b o s Éva, Magvető, Budapest, 1975. 333. 23. A b r a h a m s , Peter: Ékesítse koszorú (A Wreath for Udono). Ford. S z é k y Annamária, Európa, Budapest, 1983. 337. 24. B r i n k , André P.: Fekete éjbe nézve (Looking on Darkness). Ford. B e t i e n János, Európa, Budapest, 1980. 521. 25. B r i n k , André: Aszály vagy vízözön (Rumours of Rain). Ford. l e n János, Magvető, Budapest, 1982. 564.
Bei-
26. C o p e , Jack: A hajnal kétszer jön (The Dawn Comes Twice). Ford. В a l á b á n Péter, Európa, Budapest, 1977, 499. 27. D o n g a l a , Emmanuel В.: Kezünkben puska, zsebünkben költemény (Un fusil dans la main, un poème dans la poche). Ford. M i k l ó s Lívia, Európa, Budapest, 1982. 284. 28. G o r d i m e r , Nadine: Livingstone bajtársai (Livingstone's Companions). Novellakötet. Ford. B o r b á s Mária, Magvető, Budapest, 1976. 302. 29. G o r d i m e r , Nadine: Kései polgárvilág (The Late Bourgeois World). Ford. K a d a Júlia, Magvető, Budapest, 1978. 235. 30. G o r d i m e r , Nadine: Az őrző (The Conservationist). Ford. Judit, Magvető, Budapest, 1978. 322.
Gyepes
31. G o r d i m e r , Nadine: A kihallgatás (July's People). Regényrészlet. Ford. В a l á b á n Péter. Nagyvilág, 1982/10, 1468-1477. 32. G o r d i m e r , Nadine: July népe (July's People). Ford. K a p o s i más, Magvető, Budapest, 1984. 298.
Ta-
33. L a G urn a, Alex: És a hármas kötél (And a Threeford Cord). Ford. B a l a b á n Péter, Európa, Budapest, 1972. 191. 34. L a G urna, Alex: Nyár végi ködben (In the Fog of the Seasons' End). Ford. Z e n t a i Éva, Magvető, Budapest, 1979. 343. 35. S a c h s , Albie: Stephanie és a bírák (Stephanie on Trial)-. Dokumentumregény. Ford. D o b o s Éva, Magvető, Budapest, 1972. 389.
467
b) Elbeszélés: 36. B e z u i d e n h o u t , Aletta-S i m о n, Barney: A sárga csillag (The Yellow Star). Ford. N e m e s Anna. Nagyvilág, 1979/4, 478-482. 37. E s s o p , Ahmed: Gerty öccse (Gerty's Brother), Moonreddy úr (Mr. Moonreddy). Ford. B a l a b á n Péter. Nagyvilág, 1980/4, 536-546. 38. G o r d i m e r , Nadine: Külföldön (Abroad). Ford. világ, 1975/3, 380-393.
Zentai
Éva. Nagy-
39. G o r d i m e r , Nadine: íratlan történelem (Oral History). Ford. E. G á b o r Éva. Nagyvilág, 1981/10, 1427-1434. 40. G o r d i m e r , Nadine: Inni kell (Blinder), Lelkiismereti vétségek (Crimes of Conscience). Ford. E. G á b o r Éva és B a l a b á n Péter. Nagyvilág, 1985/1, 56-67. 41. J a c o b s o n , Dan: Jay Edward Ashridge vizsgadolgozata (The Summer School Project of Jay Edward Ashridge). Ford. G ö n c z Árpád. Nagyvilág, 1979/7, 947-960. 42. L a G u m a , Alex: Az atlaszselyem kisestélyi (Slipper Satin). Ford. G ö n c z Árpád. Nagyvilág, 1979/4, 467-470. 43. R i v e , Richard: Egy csésze kávé (Kafe i dorogi). Ford. György. Nagyvilág, 1979/4, 471-477.
Szüszmann
c) Költészet: 44. B r e y t e n b a c h , Breyten: Versek (Az ígéret földje, Perzselt szárny, A fekete város). Ford. K a l á s z Márton, Nagyvilág, 1980/4, 509-511. 45. K g o s i . t s i l e , Keorapetse: Mandela beszél. Ford. G e r g e l y Nagyvilág, 1976/9, 1035.
Ágnes,
46. K g o s i t s i l e , Keorapetse: Mint a tengerár, Felhők felé. Ford. T a n d o r i Dezső, Nagyvilág, 1982/1, 34-35. 47. К u n e n e, Mazisi: Amíg csak élek. Ford. G e r g e l y Ágnes, Nagyvilág, 1980/7, 974. 48. К u n e n e, Mazisi: A politikai fogoly. Ford. világ, 1982/1, 36.
Tandori
Dezső. Nagy-
49. N о г t j e, Arthur versei (Levél a pretoriai központi börtönből, Sylvia Plathnak). Ford. G e r g e l y Ágnes, Nagyvilág, 1979/4, 483-484. d) Dráma: 50. F u g a r d , A t h o l - K a n i , J o h n - N e h o n a , Winston: Sizwe Bansi halott (Sizwe bansi). Ford. K ö r ö s p a t a k i K i s s Sándor. Nagyvilág, 1975/2, 243-261. e) Ismertetés, tájékozódás: 51. B a l a b á n Péter: Nadine Gordimer új regénye (A kihallgatás). Nagyvilág, 1982/10, 1466-1467. 52. B a l a b á n Péter: Kulcsszó: lelkiismeret (Nadine Gordimer: Something Out There). Nagyvilág, 1985/1, 137-138.
468
53. G o r d i m e r , Nadine: Délelőtt a könyvtárban (A Morning in rary). Ford. N e m e s Ágnes. Nagyvilág, 1979/4, 567-570.
the Lib-
54. K ö r ö s p a t a k i K i s s Sándor: Üzenet Dél-Afrikából. Előszó F u g a r d , K a n i és N e h o n a drámája elé. Nagyvilág, 1975/2, 242. 55. M a r q u a r d , Jean: Soweto és vidéke (Around Soweto). (Ahmed Essop: The Hajji and Other Stories.) Ford. В a l á b á n Péter, Nagyvilág, 1980/4, 605-607. 56. N e m e s László: A valóság varázsa (Nadine Gordimer: Burger's Daugther). Nagyvilág, 1980/10, 1575-1577. 57. T a x n e r Ernő: Egy dél-afrikai vak története (David Lytton: A Tale of Love, Alas and other Episodes). Nagyvilág, 1971/3, 463-464. 58. W a s t b e г g, Per: Hosszú száműzetés (The Prolonged Exile). Ford. N e m e s Anna. Nagyvilág, 1981/10, 1562-1566. Lásd még: - 216 (Páricsy P.: Dél-afrikai Köztársaság irodalma, II. köt., 622-623); - 2, 7, 10, 12, 13, 14, 152, 177, 187, 199, 202. 4. Egyiptom a ) Elbeszélés: 59. A b d u l l a h , Mohamed Abdulhalim: A nyugati ablak (Annáfidzatu 'lgharbijja). Ford. Z o l t á n Attila; Lovak és rabszolgák (Al-khail valabid). Ford. M i h á l y i Géza, Nagyvilág, 1982/1, 50-57. 60. A l - K u n i , Ibrahim: Csak egy csepp vért (Tolko ogyin glotok). Ford. B á n Ervin, Nagyvilág, 1982/6, 839-845. 61. С h e d i d, Andrée: A libanoni kecske (La chèvre du Liban); A hosszú türelem (La longue patience). Ford. R a y m a n Katalin, Nagyvilág, 1979/5, 654-662. 62. C o s s e r y, Albert: A képzelet veszélyei (Les dangers de la fantaisie). Ford. E r d ő d i József, Nagyvilág, 1977/11, 1634-1643. 63. E l - S z i b a i , Juszif: Az Abu el Ris negyedben. Ford. A r a t ó Nagyvilág, 1977/9, 1300-1305.
János,
64. H a k k i , Yehia: Egy rab története (Un Récit dans une Prison). Ford. S z á v a i János, Nagyvilág, 1975/4, 541-549. 65. M a h f u z , Nagib: Zaabalavi (Zaabalawi). Ford. F á z s y világ, 1981/6, 816-823.
Anikó, Nagy-
66. S a r k á v i , Adberrahmán el-: Esőben (Fi-l-matar). Ford. C z i n e zsébet, Nagyvilág, 1979/8, 1107-1111.
Er-
b ) Költészet: 67. F a w z y E l - A n t i l , Mohammad versei (Falusi tavasz, Régi siratóének). Ford. T a n d o r i Dezső, Nagyvilág, 1977/10, 1537-1538. c ) Ismertetés, krónika: 68. A b u - D o m a , Mohamed: Új folyóirat Egyiptomban (Fuszúl). Ford. v é n y i Kinga, Nagyvilág, 1982/1, 120-121.
Dé-
469
69. F á z s y Anikó: Akik lemaradtak (Nagib Mahfúz: Miramar). Nagyvilág, 1981/6, 935-936. 70. K o h e l a , Obáda: Muhammad Fawzi el-Antil 1924-1981. Ford. D é v é n y i Kinga, Nagyvilág, 1982/7, 1082-1083. Lásd még: - 216 (K á к о s y L.: Egyiptomi irodalom, II. köt., 984-987); - 11, 187. 5. Elefántcsontpart a) Regényirodalom: 71. D a d l é , Bernard В.: Elefántcsontparti történet (Climbié). Ford. D u t k a y M a g y a r Katalin, Európa, Budapest, 1977. 242. 72. L o b a, Aké: Folyóisten fiai (Les Fils de Kouretcha). Ford. В o d o k у Dorottya, Európa, Budapest, 1974. 204. Lásd még: - 216 ( P á r i c s y P.: Elefántcsontpart irodalma, II. köt., 1033); - 151, 187. 6. Etiópia a) Költészet: 73. C h a m u n o r w a , 1979/3, 71-72.
J. M.: Champupuri. Ford.
Bíró
József. Új Auróra,
74. C h a m u n o r w a , J. M.: Pigmeus bölcsódal. Ford. T ó t h Éva, Új Auróra, 1979/3, 42. Lásd még: 216 ( K o m o r ó c z y G.: Etiópia irodalma, II. köt., 1270-1274); - 2, 12, 16, 187. 7. Ghána a) Regényirodalom: 75. A r m a h, Ayi Kwei: A szépek még nem születtek meg (The Beautiful Ones Are Not Yet Born). Ford. G ö n c z Árpád, Európa, Budapest, 1975, 223. 76. А г m a h, Ayi Kwei: A gyógyítók (The Healers c. regényből részlet). Ford. S o m l ó Ágnes és G ö n c z Árpád, Nagyvilág, 1983/6, 795-805. b) Elbeszélés: 77. A w o o n o r - W i l l i a m s , George: Drága kenyér. Ford. B á n Nagyvilág, 1973/2, 256-260.
Ervin,
c) Költészet: 78. A d a l i - M o r t y , Geormbeeyi: Hovatartozás. Ford. G e r g e l y Nagyvilág, 1980/7, 971.
Ágnes,
79. A w o o n o í , Kofi: Húsvét hajnal. Ford. G e r g e l y Ágnes, Nagyvilág, 1980/7, 969. 80. K a y p e r - M e n s a h , Albert: Második születésnap. Ford. G e r g e l y Ágnes, Nagyvilág, 1980/7, 970.
470
81. O k a i , Atukwei versei (Tadzs Mahal, Anthos, Pásztorelőjáték, Napszállta-szonáta). Ford. T a n d o r i Dezső, Nagyvilág, 1978/8, 1142-1146. 82. T e 1 f e r, Niianum: Ember! Hozzád szólok! Ford. róra, 1979/3, 83-84.
Dudás
Gyula. Új Au-
d ) Ismertetés, krónika: 83. S o m l ó
Ágnes: Armah történelmi hatása. Nagyvilág, 1983/6, 793-794.
84. T a n d o r i Dezső: A lüktetés "logaritmusa". Atukwei Okai költészetéI.-Páriről. Nagyvilág, 1978/8, 1141. Lásd még: - 2 1 6 ( K e m e n e s c s y P. : Ghána irodalma, III. köt., 522-523); - 2, 7, 10, 14, 16, 187, 204. 8. Guinea a) Elbeszélés: 85. D i a 1 1 o, Alpha A.: A mesterlövész halála (Le tireur d'élite). Ford. F e h é r Katalin, Nagyvilág, 1983/7, 964-972. b) Krónika: 86. G e r g e l y Ágnes: Alpha Africanus Diallo 1952-1984. Nagyvilág, 1985/2, 287-288. Lásd még: - 216 ( K e s z t h e l y i T . - P á r i с s y P. : Guinea irodalma, IV. köt., 59-60); - 9, 14, 150, 151, 156, 157, 178, 187. 9. Kamerun a) Regényirodalom: 87. O y o n o , Ferdinand: Az öreg néger és a kitüntetés (Le vieux nègre et la médaille). Ford. L e n g y e l Eva, Szépirodalmi, Budapest, 1976, 143. b) Ismertetés: 88. I s z l a i Zoltán: Megalázottan, megnyomorítva (Mongo Beti: Perpetué et l'habitude du malheur - Perpetua and the Habit of Unhappiness). Nagyvilág, 1980/3, 457-458. Lásd még: - 216 (К e s z t h e 1 y i T.: Kamerun irodalma, VI. köt., 108-109); - 2, 7, 152, 156, 187, 188. 10. Kenya a) Regényirodalom: 89. N g u g i , James: Búcsú az éjtől (Weep not, Child). Ford. l y i Tibor, Európa, Budapest, 1971, 209.
Keszthe-
90. N g u g i , wa Thiong'o: Egy szem búza (A Grain of Wheat). Ford. k ó n é B é k é s Ágnes, Európa, Budapest, 1979, 325.
Wal-
471
b ) Elbeszélés: 91. N g u g i , wa Ihiong'o: temetés Mercedesben (Mercedes Funeral). Ford. G ö n c z Árpád, Nagyvilág, 1977/1, 34-47. c ) Költészet: 92. A n g i r a , Jared: Babonaság. Ford. G e r g e l y 1976/9, 1303.
Ágnes, Nagyvilág,
d ) Ismertetés: 93. S z i l á g y i Tibor: Vérszirmok (Ngugi wa TFiiong'o: Petals of Blood). Nagyvilág, 1979/7, 1091-1092. 94. S z i l á g y i Tibor: A földre esett gabonamag (Ngugi wa Thiong'o: Egy szem búza). Nagyvilág, 1980/6, 931-932. Lásd még: 216 ( K e s z t h e l y i T.: Kenya irodalma, VI. köt., 171-172); - 2, 7, 12, 14, 149, 152, 161, 187, 206. 11. Kongói Népi Köztársaság a) Költészet: 95. Kongói költők. Tchicaya U T a m ' s i , Martial S i n d a , J. В. T a t i L о n t а г d, Eugène N g o m a . Ford. B á r á n y i Ferenc, Nagyvilág, 1980/7, 1007-1010. 96. U Tarn ' s i , Tchicaya G. F.: Agónia. Ford. G e r g e l y Ágnes, Nagyvilág, 1976/9, 1304. 97. U T a r n ' s i , Ichicaya G. F.: A gúnyolkodó. Ford. G e r g e l y Ágnes, Nagyvilág, 1980/7, 972. 98. U T a m ' s i, Tchicaya G. F. : Ostya a távozónak. Ford. T a n d o r i zső, Nagyvilág, 1982/1, 35.
De-
b) Ismertetés: 99. F á z s y Anikó: A múlt paradoxonai (Ichicaya U 1 a m ' s i: La main seche, Les caucrelats). Nagyvilág, 1982/7, 1093-1095. Lásd még: - 216 ( K e s z t h e l y i T.: Kongoi Népi Köztársaság irodalma, VI. köt., 506); - 10, 12, 13, 151, 156, 187. 12. Madagaszkár a ) Költészet: 100. Malgasi költők. Clarisse Andriamampandry Ratsifandrihamanan a (Fekete Bánat, Lenin); Solomon R e b e n j a (Ó, tél! Itt siratom). Ford. G a r a i Gábor és FI á г s György, Nagyvilág, 1977/5, 651-655. 101. R a b é a r i v e l o , Jean-Joseph és R a n a i v o , Flavien versei. Ford. G e r g e l y Ágnes, Nagyvilág, 1977/2, 1790-1792.
472
b) Tájékozódás: 102. G e r g e l y Agnes: A madagaszkári trubadúr költészet hagyománya. Bevezető Rabéarivelo és Ranaivo verseihez. Nagyvilág, 1977/12. 1787-1789. Lásd még: - 216 ( T e m e s y A . - T e m e s y A. -né-K u n T. : Madagaszkár irodalma, VII. köt., 534-536); - 2, 187. 13. Malawi a) Költészet: 103. R u b a d i r i , James David: Stanley találkozik Mutesával. Ford. G e r g e l y Agnes, Nagyvilág, 1980/7, 973. Lásd még: - 216 ( K e s z t h e l y i T.: Malawi irodalma, VII. köt., 642-643); - 10, 187. 14. Marokkó a) Elbeszélés: 104. C h r a i b i , Dris: Sóvárgás az afrikai föld után (Nostalgie de la terre africaine). Ford. G. S z a l a i Anna, Nagyvilág, 1976/10, 1452-1455. Lásd még: - 216 ( I v á n y i T.: Marokkó irodalma, VIII. köt., 43-45). 15. Mozambik a) Költészet: 105. D a S о u z a, Noemia: Kiáltás. Ford. B í r ó József, Új Auróra, 1979/3, 70. Lásd'még: - 216 ( K e s z t h e l y i T.: Mozambik irodalma, VIII. köt., 640-641); - 14, 15, 16, 187. 16. Nigéria a) Regényirodalom: 106. A c h e b e , Chinua: A nép fiai (A Man of the People). Ford. Sára, Magvető, Budapest, 1974, 209.
Karig
107. A c h e b e , Chinua: Széthulló világ (Things Fall Apart). Ford. Mária, Európa, Budapest, 1983, 291.
Béres
108. E m e c h e t a , Buchi: A menyasszony ára (The Bride Price). Ford. F. N a g y Piroska, Kozmosz Könyvek, Budapest, 1982, 208. 109. E m e c h e t a , Buchi: Másodrendű állampolgár (Second-class Citizen). Ford. V e r e s Júlia, Európa, Budapest, 1983, 235. 110. S o y i n k a , Wole: A fékevesztettség évada (Season of Anomy). Ford. S z e n t m i h á l y i S z a b ó Péter, Magvető, Budapest, 1980, 424. 111. S o y i n k a , Wole: Aké: a gyerekkor évei (Ake: The Years of Childhood). Regényrészlet. Ford. E. G á b o r Éva, Nagyvilág, 1982/11, 1634-1645. b) Elbeszélés: 112. A c h e b e , Chinua: Hadviselő lányok (Girls at War). Ford. R ó n a na, Nagyvilág, 1975/10, 1456-1465. 13
Ilo473
113. F a g u n w a , Daniel Olorunfemi: Vadászbecsület. Ford. G ö n c z Nagyvilág, 1978/5, 647-651. 114. G b a d a m o s i , Bakare: Szájaiásnak szó az orvossága. Ford. Ágnes, Nagyvilág, 1978/5, 656-657. 115. T u t u o l a , Amos: Ajaiyi és a varázsló. Ford. G ö n c z lág, 1978/5, 652-655.
Árpád, Gergely
Árpád, Nagyvi-
c ) Költészet: 116. Dobsirató. Mai nigériai költők. Antológia. Vál., ford., és jegyz. G e r g e l y Ágnes. Európa, Budapest, 1977, 145. 117. S o y i n k a , Wole versei (Háttér és szegénydísz, Szigidi). Ford. T a nd o r i Dezső, Nagyvilág, 1981/9, 1316-1320. d ) Dráma: 118. S o y i n k a , Wole: Kongi szürete (Kongi's Harvest). Ford. bor, Nagyvilág, 1974/11, 1670-1726.
Garai
Gá-
119. S o y i n k a , Wole: Drámák (Plays). Vál. K a r i g Sára. Ford. Gábor, G ö n c z Árpád stb., Európa, Budapest, 1978. 393.
Garai
120. S o y i n k a , Wole: Koldusopera (Opera Wonyosi). Ford. G ö n c z Nagyvilág, 1982/5, 690-698.
Árpád,
121. U d e n s i , Uwa: A névtelen katona (Monkey on the Tree). Ford. r ö s p a t a k i K i s s Sándor, Nagyvilág, 1979/2, 246-264.
Kő-
e ) Ismertetés, krónika, tanulmány: 122. A r a d i Éva: Mennyit ér a nő Afrikában? (Buchi Emecheta: Joy of Motherhood.) Nagyvilág, 1984/8, 1257. 123. B e n e y Zsuzsa: A negyedik szín (Wole Soyinka: Myth, Literature and the African World). Nagyvilág, 1979/2, 289-291. 124. F á z s y Anikó: Asszonysorsok Afrikából (Buchi Emecheta: The Bride Price). Nagyvilág, 1978/8, 1258. 125. F á z s y Anikó: Mor-Zamba tanulóévei (Mongo Beti: Remember Ruben). Nagyvilág, 1982/2, 295-296. 126. F e n c s i k Flóra: Egy távoli etika (Elechi Amadi: Ethics in Nigerian Culture). Nagyvilág, 1983/11, 1729-1730. 127. G e r g e l y Ágnes: Nagy Mercedes, kis képesség (Nkem Nwankwo: My Mercedes is Bigger Than Yours). Nagyvilág, 1975/12, 1907-1908. 128. G e r g e l y Ágnes: Olvassunk-e Tutuolát? Nagyvilág, 1978/5, 645-646. 129. G e r g e l y Ágnes: Mabel, az édes méz, amely elfolyt (Emmanuel N. Obiechina: Onitsha Market Literature). Nagyvilág, 1979/5, 767-769. 130. G e r g e l y Ágnes: A szelíd Soyinka. Előszó Wole S o y i n k a Aké: a gyerekkor évei c. regényrészlete elé. Nagyvilág, 1982/11, 1632-1633. 131. G ö n c z Árpád: Indulatos igazmondás (Chinua Achebe: A nép fia). Nagyvilág, 1975/6, 943. 132. G ö n c z Árpád: Koldusopera és Koldusopera. Előszó Wole drámája elé. Nagyvilág, 1982/5, 689. 474
Soyinka
133. I s z i a i Zoltán: A harang Okonkwoért szól (Cyprian Ekwensi: Survise the Peace - A béke túlélése). Nagyvilág, 1979/5, 770-771. 134. K a d a Júlia: Az életformaváltás lehetőségei (Wole Soyinka: Drámák). Nagyvilág, 1979/2, 292-293. 135. M. G.: Soyinka (Kongi szürete c.) drámája elé. Nagyvilág, 1974/11, 1668-1669. 136. S z e n c z e i László: Egy afrikai polgárháború (Isidore Okpewho: The Last Duty). Nagyvilág, 1977/3, 450-451. Lásd még: - 216 (B i e г n а с z k y Sz.: Nigéria irodalma, IX. köt., 322-327); - 2, 3, 4, 7, 12, 14, 150, 152, 154, 171, 175, 187, 190, 200, 204. 17. Szenegál a) Költészet: 137. В г i e г г e, Jean: Akartam hallani a történelem lépteit. Ford. József, Új Auróra, 1979/3, 89.
Bíró
138. D i o p , Birago: Lélegzetek. Ford. G e r g e l y Ágnes, Nagyvilág, 1980/7, 967. 139. S e n g h o r , Léopold Sédar: Párizs hó alatt. Ford. G e r g e l y Ágnes, Nagyvilág, 1980/7, 968. 140. S e n g h o r , Léopold Sédar: Elégia a vízhez (Élégie des eaux). Antológia. Ford. P ó r Judit, Európa, Budapest, 1982. 67. Lásd még: - 10, 14, 16, 152, 166, 173, 182, 187. 18. Uganda a) Költészet: 141. P ' B i t e k , Okot: Lawino éneke. Ford. G ö n c z 1982/12, 1788-1790.
Árpád, Nagyvilág,
b ) Ismertetés: 142. B e n e d e k Mihály: Útikönyv haladóknak (Peter Nazareth: The Third World Writer). Nagyvilág, 1980/8, 1255-1257. 143. G ö n c z Árpád: Lawino messzehangzó éneke. Okot p'Bitek verséről, Nagyvilág, 1982/12, 1785-1786. Lásd még: - 154, 187, 201. 19. Zimbabwe (Rhodesia) a) Regényirodalom: 144. M u n g o s h i , Charles L.: Ahol az eső későn érkezik (Waiting for the Rain). Ford. I m r e Katalin, Magvető, Budapest, 1979. 293. b ) Költészet: 145. B r u t u s , Dennis: Városringató. Ford. G e r g e l y 1976/9, 1037. 13*
Ágnes, Nagyvilág, 475
с ) Ismertetés: 146. T ö r ö k András: Esőre várva (Charles L. Mungoshi: Waiting for the Rain). Nagyvilág, 1978/12, 1892-1893. Lásd még: - 12, 150, 155, 187. 20. Afro-amerikai kultúrák a) Tanulmány: 147. O r t i z , Fernando: Havannai karnevál. írások a kubai kultrúráról. Gondolat, Budapest, 1982. 469. Lásd még: - 8, 14, 187, 191, 196, 198. D ) TANULMÁNYOK, ISMERTETÉSEK, KRÓNIKA, TÁJÉKOZÓDÁS a ) Folklorisztika: 148. B i e r n a cains de Bierna 63-102. 149. B i e r n a 573-587.
c z k y János: Authenticité des collections des contes afriLeo Frobenius sour l'aspect du folklore d'aujourd'hui, In: c z k y Sz. szerk. Folklore in Africa Today (1. 238), 1984, czky
Szilárd: Van-e afrikai népmese? Ethnographia, 1976/4,
150. B i e r n a c z k y Szilárd: Afrikai etnikai irodalmi szócikkek, Világirodalmi Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977-1984. (V. köt.: kabil irodalom, kamba irodalom, VI. köt.: kőin irodalom, kongó irodalom, kuba irodalom, kuju irodalom, lamba irodalom, VII. köt.: lega irodalom, Liandja eposz, lobi irodalom, luba irodalom, lulua irodalom, lunda irodalom, VIII. köt.: maszai irodalom, Mba eposz, mbundu irodalom, meru irodalom, mongo irodalom, Monzon eposz, moszi irodalom, Mwindo eposz, IX. köt.: nago irodalom, nandi irodalom, ndebele irodalom, ngoni irodalom, nszenga irodalom, nuba irodalom, nyanga irodalom, nyakjusza irodalom, nyiha irodalom, nzakara irodaíom, nzima irodalom, oriki (műfaj), ovambo irodalom, X. köt.: (sajtó alatt) pedi irodalom, pende irodalom, pigmeus irodalom.) 151. B i e r n a c z k y Szilárd: Fekete-Afrika zenéjéből, 35 rádióelőadás, Budapest, Magyar Rádió, 1977-1978. 152. B i e r n a c z k y Szilárd: Fekete-Afrika zenéjéből (rádiósorozat ismertetőfüzete), Magyar Rádió, Budapest, 1977, 19. 153. B i e r n a c z k y Szilárd: How many historical models of the communication system of tales?, Artes Populäres (A Folklór tanszék évkönyve, szerk. V o i g t Vilmos), 4-5, 1979, 49-82. 154. B i e r n a c z k y Szilárd: Fekete-Afrika zenéjéből, 5 újabb rádióelőadás, Budapest, Magyar Rádió, 1982. 155. B i e r n a c z k y Szilárd: Aaron С. H о d z a-George F o r t u n e : Shona Praise Poetry, Afrikanisztikai Hírek, 1983/4, 2-22. 156. B i e r n a c z k y Szilárd: Hősi epika Fekete-Afrikában, Afrikanisztikai Hírek, 1983/8, 3-33. 157. B i e r n a c z k y Szilárd: A Sundjata eposz felfedezésének útja - Frobeniustól napjainkig, Afrikanisztikai Hírek, 1983/12, 15-25.
476
158. B i e r n a c z k y Szilárd: The African Heroic Epic Exists! In: B i e r n a c z k y Sz. szerk.: Folklore in Africa Today (1. 238.), 1984. 221234. 159. B i e r n a c z k y Szilárd: Analytical Hints for the Coordination of African Folklore Bibliographies, In: B i e r n a c z k y Sz. szerk. : Folklore in Africa Today (1. 238.), 1984. 593-599. 160. B i e r n a c z k y Szilárd: Proposals for an African Folklore Encyclopedia (Specimen: Nyanga Literature), In: B i e r n a c z k y Sz. szerk.: Folklore in Africa Today (1. 238.), 1984. 601-612. 161. F L i s s i N a g y Géza: The Ethnic Situation in East-Africa and the Folklore Figure of Liongo Fumo, In: B i e r n a c z k y Sz. szerk.: Folklore in Africa Today (1. 238.), 1984. 499-504. 162. G e r g e l y
Agnes: A beszélő dobok költészete. Nagyvilág, 1978/8,
1218-1222.
163. K a t o n a Imre-E с s e d i Csaba: Afrika, In: Mitológiai ábécé. Gondolat Kiadó, Budapest, 1970. 9-42. 164. K e s z t h e l y i Tibor: Az afrikai dobnyelv mint a költői közlés eszköze, In: Népi Kultúra-Népi Társadalom XI-XII., főszerk.: O r t u t a y Gyula, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. 579-588. 165. K o t l j a r , Je. Sz.: Az afrikai állatmese és az elbeszélő folklór archaikus formái, In: A művészet ősi formái, Budapest, Gondolat, 1982. 435-451. 166. N i a n e , Djibril Tamsif: Szundzsata. Manding hősköltemény. Bev., ford, és jegyz. T ó t h Éva, Új Auróra, 1979/3, 73-82. 167. T o r n a i Oózsef: Afrikai törzsi költészet. Nagyvilág, 1971/6,825-831. 168. V o i g t Vilmos: Afrika folklórjától Afrika irodalmáig, Helikon, 1970/1, 49-54. 169. V o i g t 1857.
Vilmos: Mikor szólal meg Afrika? Nagyvilág, 1979/12, 1855-
170. V o i g t Vilmos: Today's African Folklore - as seen from Hungary, In: B i e r n a c z k y Sz. szerk.: Folklore in Africa Today (1. 238.), 1984. 1-20.
b) Irodalomtudomány: 171. A c h e b e , Chinua: Mit olvasnak az afrikai értelmiségiek? Valóság, 1972/8, 119-120. 172. A j t m a t o v , Csingiz: Haladó irányzatok Ázsia és Afrika nemzeti irodalmában. Helikon, 1979/1-2, 7-11. 173. Anonim: Filmgyártás és kultúra. Interjú Ousmane Sembène szenegáli filmrendezővel. Valóság, 1978/1, 123-124. 174. B á n Ervin: Bemutatnak egy afrikai folyóiratot (Présence Africaine). Nagyvilág, 1972/9, 1404-1405. 175. B i e r n a c z k y Szilárd: Folklór az afrikai irodalomban (Megjegyzések Chinua Achebe: Széthulló világ c. regénye kapcsán). Afrikanisztikai Hírek, 1983/12, 3-14.
477
176. B i e r n a c z k y Szilárd-F Li s s i N a g y G é z a - K u n Tibor: Négritude, In: Világirodalmi Lexikon IX. köt., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984. 143-150. 177. B r u t u s , Dennis: Költői vallomás Dél-Afrikáról. A teknősbéka-irodalom, Helikon, 1970/1, 46-48. 178. D i a 1 1 o, Alpha A.: Világnyelven vagy anyanyelven? Nagyvilág, 1980/7, 1086-1089. 179. G e r a Judit: Színház és társadalom Afrikában (Mineke Schipper-de Leeuw: Toneel en maatschappij in Afrika). Nagyvilág, 1978/10, 15681569. 180. G i b s o n , Michael: Peter Brook Afrikában (interjú beszélgetés), Nagyvilág, 1974/5, 772-778. 181. H á r s Ernő: A portugál nyelvű afrikai irodalom. Nagyvilág, 1970/10, 1552-1553. 182. K a n e , Mohamadou: A (francia) afrikai irodalom jelenkori problémái. Helikon, 1977/2, 255-262. 183. K e n d e István: Afrika mindig nyújt valami újat (Keszthelyi Tibor: Az afrikai irodalom kialakulása és fejlődése napjainkig). Nagyvilág, 1972/8, 1255-1256. 184. K e s z t h e l y i Tibor: A négritude és a nyugat-afrikai irodalom, Helikon, 1970/1, 11-21. 185. K e s z t h e l y i Tibor: A fekete-afrikai irodalom Magyarországon, Helikon, 1970/1, 100-105. 186. K e s z t h e l y i Tibor: Irodalmi formák Fekete-Afrikában. Nagyvilág, 1970/6, 908-912. 187. K e s z t h e l y i Tibor: Az afrikai irodalom kialakulása és fejlődése napjainkig, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 285. 188. K e s z t h e l y i 128-130.
Tibor: Kamerun irodalmi élete. Nagyvilág, 1975/1,
189. K e s z t h e l y i Tibor: Afrika felfedezése a magyar irodalomban. Nagyvilág, 1977/9, 1383-1385. 190. K i s s Tibor: The Role of Yoruba Mythology in 'A Dance of the Forests' (An Attempt to Interpret Some Aspects of Wole Soyinka's Play), In: B i e r n a c z k y Sz. szerk.: Folklore in Africa Today (1. 238.), 1984, 693-699. 191. K u n Tibor: Egy néger-afrikai költő két könyvéről (Cahier d'un rétour au pays natal, Les armes miraculeuses d'Aimé Césaire). FilKözl., 1972/3-4, 477-483. 192. K u n Tibor: Keszthelyi Tibor: Az afrikai irodalom kialakulása és fejlődése napjainkig. FilKözl., 1973/1-2, 210. 193. K u n Tibor: Jacques Nantet: Panorama de la littérature noire d'expression française, FilKözl., 1973/1-2, 218. 194. K u n Tibor: A négritude tematikai irányultsága a francia nyelvű néger-afrikai költészetben, FilKözl., 1974/1-2, 238-243. 195. K u n Tibor: Robert Cornevin: Le théâtre en Afrique noire et à Madagascar, F i l K ö z b , 1974/1-2, 268. 478
196. K u n Tibor: A dekolonizáció dramaturgja: Aimé Césaire, FilKözl., 1974/3-4, 465-571. 197. K u n
Tibor: Jacques Chevrier: Littérature nègre, FilKözl., 19 7 5/1, 120.
198. K u n Tibor: A szimbólumok mint az objektum és szubjektum kifejezésére szolgáló eszközök Aimé Césaire költészetében, FilKözl., 1976/3, 307322. 199. L a G u m a , Alex (Dél-Afrika): Hiszünk az egyetemes kultúrában. Az Afroázsiai írók Szövetsége főtitkárának nyilatkozata. Új Auróra, 1979/3, 64-65. 200. L i n d f o r s , Bernth: Chinua Achebe és a nigériai regény, Helikon, 1970/1, 22-32. 201. N a z a r e t h , Peter: A fény felé. Tanulmányok az afrikai irodalomról (The Third World Writer). Ford. JATE Angol Tanszékének Fordító és Tolmács szakos hallgatói, Európa, Budapest, 1980. 181. 202. M p h a h l e l e , Ezekiel: A négritude-ról, Helikon, 1970/1, 67-69. 203. P á r i c s y 3-10.
Pál: Fekete-Afrika irodalmáról. Bevezetés, Helikon, 1970/1,
204. P á r i c s y 33-42.
Pál: A nyugat-afrikai színház története, Helikon, 1970/1,
205. P á r i c s y Pál szerk. : Studies on Modern Black African Literature, Budapest, MTA Afro-Ázsiai Kutató Központ, 1971, 121. (Oroszul: 1971, 148, franciául: 1971, 97.) 206. R a v e n s c r o f t , Arthur: James Ngugi és a kelet-afrikai irodalom, Helikon, 1970/1, 43-45. 207. S e n g h o r , L. S.: A néger-afrikai esztétika, Helikon, 1970/1, 60-63. 208. S z a b ó N. Balázs: Afrikai irodalmi folyóiratok, Helikon, 1970/1, 95-99. 209. S z o n d i Béla: A fekete paradicsom (Het Zwarte Paradijs Afrikaansé scheppingsmythen, szerk. Mineke S c h i p p e r ) , Nagyvilág, 1981/11, 1738-1739. 210. T h o m a s , L. V.: A négritude értelmezéséről, Helikon, 1970/1, 70-71. 211. W a k e , С. H.: Az irodalmi kritika Afrikában, Helikon, 1970/1, 72-76. 212. W a s t b e r g , 125-132.
Per: Témák a mai afrikai irodalomban. Nagyvilág, 1979/1,
c) Lexikonok, bibliográfiák: 213. E c s e d y Andorné-G á 1 i с z к y Éva: Fekete-Afrika irodalma. Ajánló bibliográfia, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest, 1975. 286. 214. M i h á l y i Imre: Africa. African Books in Hungary 1945-1984 (Folklore and Literature), bev. B i e r n a c z k y Szilárd, Budapest, Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, 1985, 225. 215. P á r i c s y Pál: A fekete-afrikai irodalom kérdései és története. Válogatott bibliográfia, Helikon, 1970/1, 77-94. 216. Világirodalmi lexikon, főszerk. K i r á l y Budapest, 1970-1984, I-IX. kötet (A-0).
István. Akadémiai Kiadó,
479
E) VÁLOGATÁS AZ AFRIKANISZTIKAI SZAKIRODALOMBÓL a) Etnológia, gazdasági, társadalmi és kulturális antropológia, művelődéstörténet 217. B i t t e r i i , Urs: "Vadak" és "civilizáltak". Az európai-tengerentúli érintkezés szellem- és kultúrtörténete. Gondolat, Budapest, 1982. 624. 218. E c s e d y Csaba: Some Questions of the Political Evolutions of Traditional State in Africa, South of Sahara, Néprajzi Értesítő, 1972, 189216. 219. E c s e d y Csaba: Aspects of Hunting among the Maiak of the Hill Burun. Sudan. Acta Ethnographica, 1973/3-4, 293-319. 220. E c s e d y Csaba: A közösségi földtulajdon szerepe a fekete-afrikai uralkodó csoportok kialakulásában, Magyar Filozófiai Szemle, 1975/3-4, 446-454. 221. E c s e d y Csaba: Hagyományosság és törzsiség a mai Fekete-Afrikában, In: B o r g e s Györgyné-K о v á с s Géza szerk. : Merre tart Fekete-Afrika, Budapest, 1980. TIT, 18-38. 222. E c s e d y Csaba: Földtulajdon és államszervezet Fekete-Afrikában, In: Őstársadalom és ázsiai termelési mód, szerk. T ő k e i Ferenc (második bőv. kiadás), Budapest, Magvető, 1982. 589-712. 223. E c s e d y Csaba: Az ázsiai termelési mód Fekete-Afrikában, In: Őstársadalom és ázsiai termelési mód, szerk. T ő k e i Ferenc (második bőv. kiadás), Budapest, Magvető, 1982. 713-729. 224. F L i s s i N a g y Géza: Kelet-Afrika koiszán maradványnépei, Artes Populäres (A Folklór Tanszék évkönyve, szerk. D ö m ö t ö r Tekla), 1, 1970, 103-122. 225. F ü s s i N a g y Géza: Törzsi kultúrák és viszályok Kelet-Afrikában, Budapest, Corvina (sajtó alatt). 226. F r o b e n i u s , Leo: Afrikai kultúrák. Válogatott írások. Szerk., vál., utószó B o d r o g i Tibor, Gondolat, Budapest, 1981. 401. 227. J a n k ó János: A fellah (Vál. S á n d o r István), In: Messzi népek magyar kutatói, szerk. és bev. B o d r o g i Tibor, Budapest, Gondolat, 1978. II. köt., 58-78. 228. L u g o s i , Győző: Le cas de l'Etat merina de Madagascar precolonial, In: B i e r n a c z k y Sz. szerk.: Folklore in Africa Today (1. 238.), 1984, 431-444. 229. M a g y a r László: Dél-afrikai utazások (vál.: E c s e d y Csaba), In: Messzi népek magyar kutatói, szerk. és bev. B o d r o g i Tibor, Budapest, Gondolat, 1978. I. köt., 216-263. 230. P o l á n y i Károly: Dahomey és a rabszolgakereskedelem. Egy archaikus társadalom elemzése, Közgazdasági és Jogi, Budapest, 1972. 266. 231. S á r k á n y Mihály: Analysis of the Okiot Exchange System (East-Africa). Acta Ethnographica/1-2, 1973, 157-171. 232. S á r k á n y Mihály: Termelési eszközök tulajdona a fekete-afrikai pásztortársadalmakban, In: Nomád társadalmak és államalakulatok, T ő k e i Ferenc szerk., Budapest, Akadémiai Kiadó, 1983. 167-187.
480
233. S z a f а г, Tadeusz: A fekete földrész, Móra, Budapest, 1982. 234. T e l e k i Sámuel: A Rudolf- és a Stefánia-tavakhoz (vál.: E e s e d у Csaba), In: Messzi népek magyar kutatói, szerk. és bev. B o d r o g i Tibor, Budapest, Gondolat, 1978. II. köt., 33-55. 235. T o r d a y Emil: Beszélgetések Kongóról (vál. E c s e d y Csaba), In: Messzi népek magyar kutatói, szerk., bev. B o d r o g i Tibor, Budapest, Gondolat, 1978. II. köt., 191-227. 236. T u r n b u l l , Colin Macmillan: Az afrikai törzsek élete. Gondolat, Budapest, 1970. 189. 237. Z a s l a v s k y ,
Claudia: Afrika számol, Gondolat, Budapest, 1984. 350.
b) Gyűjteményes kötetek: 238. B i e r n a c z k y Szilárd szerk.: Folklore in Africa Today/Folklore en Afrique d'aujourd'hui. Proceedings of the International Workshop/Actes du colloque international, I-II, Budapest, 1-4, XI. 1982, Artes Populäres 10-11, Budapest, 1984. LXXXIV-760. 239. B i e r n a c z k y Szilárd szerk.: Africana/Budapest, No. 1., ELTE ВТК Folklore Tanszék, 1984, 154. c) Nyelvészet 240. F o d o r 55-59.
István: Fekete-Afrika nyelvi problémái, Helikon, 1970/1,
241. F o d o r István: Introduction to the History of Umbundu. L. Magyar's Records (1859) and the Later Sources. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983. 327. 242. F ü s s i N a g y Géza: Az afrikai nyelvek és a szuahéli a harmadik világ nyelvi képében, In: Nyelvi rendszer és nyelvhasználat, Budapest, Tankönyvkiadó, 1980. 243. F ü s s i N a g y Géza: A szuahéli nyelv, mint a nemzeti integráció eszköze Kelet-Afrikában, Budapest, In: Elmaradottság és modernizáció, MTA Szociológiai Intézet, 1983. 33. 244. F ü s s i N a g y Géza: A közvetítő nyelvek szerepe az afrikai országok nemzeti-kulturális folyamataiban, Budapest, In: Elmaradottság és modernizáció, MTA Szociológiai Intézet, 1983. 245. F ü s s i N a g y Géza: Bevezetés az afrikanisztikába. Nyelvi problémák a harmadik világban, Tankönyvkiadó, Budapest, 1982. 149. 246. F ü s s i N a g y 1985. 256.
Géza: Szuahéli nyelvkönyv, Tankönyvkiadó, Budapest,
d) Archaikus afrikai civilizációk: 247. D o b r o v i t s Aladár: Válogatott tanulmányai. I. köt. Egyiptom és az antik világ, II. köt. Irodalom és vallás az ókori Egyiptomban, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979. 2 0 3 + 3 1 7 . 248. F o d o r Sándor: Arab legendák a piramisokról. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971, 178. 249. K á k o s y László: Egyiptom és az európai irodalom, Helikon, 1974/2, 167-176. 481
250. К á к о s y László. Varázslás az ókori Egyiptomban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974. 202. 251. K á k o s y László: Egyiptom és antik csillaghit. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978. 347. 252. K á k o s y László: Ré fiai. Az ókori Egyiptom története és kultúrája, Gondolat, Budapest, 1979. 446. 253. K á k o s y László: Fény és káosz. A kopt gnosztikus kódexek, Gondolat, Budapest, 1984. 230. 254. K á k o s y László: Kereszténység és pogányság Egyiptomban. Világosság, 1984/5, 273-279. 255. K e a t i n g , Rex: Mentőakció Núbiában. Gondolat, Budapest, 1980. 334. 256. W e n i g , Stefen: A nő az ókori Egyiptomban. Corvina - Ed. Leipzig, Budapest - Leipzig, 1978. 58. 257. W e s s e t z k y Vilmos: Egyiptom. In: Mitológiai ábécé. Gondolat, Budapest, 1970. 91-114. e ) Afrikai művészetek: 258. B o d r o g i Tibor-E с s e d y C s a b a - S á r k á n y Mihály: Afrika. In: Törzsi művészet, I. köt., Corvina, Budapest, 1981, 159-248. 259. B o r s á n y i László: Traditions and Creativity: An Analysis of Libérián Masks Collection • in the Hungarian Ethnographic Museum, In: B i e r n a c z k y Sz. szerk.: Folkore in Africa Today (1. 238.), 1984. 361-386. 260. K o s c s e v s z k a j a , N. N.: Néhány archaikus forma és képzet Afrika szobrászatéban, In: A művészet ősi formái, Budapest, Gondolat, 1982. 420-434. 261. L a u d e , Jean: Fekete-Afrika művészete. Ford. és utószó V o i g t mos. Gondolat, Budapest, 1972. 234.
Vil-
262. L h o t e , Henri: Sziklafestmények a Szaharában. Gondolat, Budapest, 1977. 289. 263. M i r i m a n o v , V. В.: A szaharai sziklafestészet stílusfejlődése, In: A művészet ősi formái, Budapest, Gondolat, 1982. 393-419. f ) Történelem, politikatörténet: 264. A p á t i 234.
Sándor: Angola. Múlt, jelen, jövő, Kossuth, Budapest, 1981.
265. Á r k u s
István: Rhodésia-Zimbabwe, Kossuth, Budapest, 1980. 243.
266. Á г к u s István: Az utolsó gyarmatok, Kossuth, Budapest, 1983. 157. 267. D a v i d s o n , Basil: Portugál gyarmatok - felszabadított nemzetek, Magvető, Budapest, 1983. 153. 268. D a v i d s o n , 1984. 341. 269. K a l m á r
Basil: Gerillaháborúk Afrikában, Kossuth, Budapest,
György: Ghana útjai, Kossuth, Budapest, 1976. 376.
270. K a m i t a t u, Cléophas: A nagy szemfényvesztés (La grande mystification du Congo-Kinshasa + Les crimes de Mobutu). Kossuth, Budapest, 1978. 309.
271. K ü r t i
Gábor: A f r i k a f ö l é r t é k e l é s e , Kossuth, Budapest, 1981. 257.
272. M a n n i x , Daniel P . - C o w l e y , Malcolm: Fekete e l e f á n t c s o n t , Budapest, 1973. 359.
Kossuth,
273. S a l g ó László-B a 1 о g h András: A gyarmati rendszer t ö r t é n e t e 18701955, Kossuth, Budapest, 1980. 457. 274. S í k Endre: Fekete-Afrika t ö r t é n e t e , Akadémiai Kiadó, Budapest, k ö t . : 1972, 417; IV. k ö t . : 1973, 437 ( I - I I . k ö t . 1964).
III.
275. S u r e t - C a n a l e , Jean: A négerkereskedelemtől a n e o k o l o n i a l i z m u s i g . A f r i k a t ö r t é n e t i esszék, Kossuth, Budapest, 1983. 268. g) Mai társadalmak e l m é l e t i kérdései 276. Á g h A t t i l a : Kereskedők és misszionáriusok Afrikában. Termelési módok t a l á l k o z á s a . Világosság, 1980/11, 689-694. 277. Á g h A t t i l a : Az államkapitalizmus és az i p a r o s í t á s i imperatívusz, Tanzániai i p a r f e j l e s z t é s és a munkásosztály f e j l ő d é s e (1960-1981), I n : Elmaradottság és modernizáció, MTA S z o c i o l ó g i a i I n t é z e t , Budapest, 1983. 85. 278. Á g h A t t i l a : Ujamaa szocializmus Tanzániában: sikerek és kudarcok, I n : A f e j l ő d ő országok m ú l t j a és j e l e n e , I . k ö t . ELTE ВТК Tudományos Szoc i a l i z m u s Információs és Továbbképzési I n t é z e t , Budapest, 1983. 97-123. 279. B a l o g h András: Fekete-Afrika gyarmatosítása a modern p o l g á r i k a n i s z t i k á b a n , Századok, 1974/4, 901-914.
afri-
280. E c s e d y Csaba-T б к e i Ferenc s z e r k . : Az á z s i a i t e r m e l é s i mód a t ö r ténelembén, Gondolat, Budapest, 1982. 563 ( A f r i k a : 485-563). 281. Fejlődés-tanulmányok, ELTE ÁJTK Tudományos Szocializmus Tanszék,„Budap e s t , I . k ö t . (1980 ) : 93-124, 241-292, 363-499; I I . k ö t . (198Г): 235-368, 487-543; I I I . k ö t . ( 1 9 8 3 0 : 171-409; IV. k ö t . (1980): 419-448. 282. K e n d e I s t v á n s z e r k . : Fejlődő országok, haladó eszmék, Kossuth, Budapest, 1976. 407. 283. L u g o s i Győző: Az u r a l m i viszonyok k e l e t k e z é s é r ő l , 1983/2, 65-74.
Világosság,
284. M a r t o n Imre: A nemzetté válás sajátosságai Fekete-Afrikában. tanulmány Guineáról. Világosság, 1978/3, 145-150.
Eset-
285. M a r t o n Imre: A marxizmus gazdagításának k í s é r l e t e Afrikában. Gondol a t o k egy készülő Amilcar Cabrai tanulmánykötet e l é , Világosság, 1980/11, 665-674. 286. S a r t r e , Jean-Paul: P a t r i c e Lumumba p o l i t i k a i gondolkodása, I n : Móds z e r , történelem, egyén, Gondolat, Budapest, 1976. 325-386. 287. W o d d i s , Jack: Fanon és az a f r i k a i o s z t á l y o k , I n : Új t e ó r i á k a f o r radalomról, Kossuth, 1975, 201-205. h) V a l l á s , a f r i k a i egyházak 288. Á r k u s I s t v á n : A k a t o l i k u s egyház válsága Afrikában. 1975/5, 315-319.
Világosság,
289. Á r k u s I s t v á n : D é l - a f r i k a i k a t o l i k u s püspökök a f a j g y ű l ö l ő rendszer e l l e n . Világosság, 1977/4, 244-249. 483
290. Á r k u s I s t v á n : A k a t o l i k u s egyház a mai A f r i k á b a n . Világosság, 1980/11, 720-726. 291. L a n t e r n a r i , V i t t o r i o : Gyarmatosítás és v a l l á s i szabadságmozgalmak, Budapest, Kossuth, 1972. 404. 292. N a g y László: Az i s z l á m szerepe A l g é r i a nemzeti ébredésében. V i l á g o s ság, 1980/10, 662-664. 293. P á r i c s y Pál: Simon Kimbangu és a kongói p r ó f é t a egyházak. V i l á g o s ság, 1971/1, 58-62. 294. Z s i g o v i t s E d i t : Az e t i ó p változások és az e t i ó p egyház. V i l á g o s ság, 1976/1, 58-62. i ) Gazdasági kérdések: 295. G r i g g , D. В.: A v i l á g mezőgazdasági r e n d s z e r e i . á t t e k i n t é s , Mezőgazdasági, Budapest, 1980. 296. K u b i k
Fejlődéstörténeti
I s t v á n : Egyiptom gazdasága, Budapest, Kossuth, 1979. 157.
297. M o l n á r I s t v á n : Élelmiszertermelés és s z ö v e t k e z e t i mozgalom a f e j l ő dő országokban, A t a n z á n i a i k í s é r l e t , Akadémiai, Budapest, 1979. 298. N y i l a s János s z e r k . : Korunk világgazdasága I I I . Közgazdasági és J o g i , Budapest, 1981 .
A f e j l ő d ő országok,
299. S i m á i Mihály: A f e j l ő d ő országok és a gazdasági dekolonizáció, Kossuth, Budapest, 1981. 273. 300. S z u r o v y j)
Géza: Kincs a homok a l a t t , Gondolat, Budapest, 1978.
Földrajz:
301. B a l á z s Dénes: A sivatagok v i l á g a , Móra, Budapest, 1982. 251. 302. P r ó b á l d Ferenc-S z e g e d i Nándor: A f r i k a és a Közel-Kelet gazdas á g f ö l d r a j z a , Tankönyvkiadó, Budapest, 1983. 272. k) A magyar (és egyetemes) a f r i k a n i s z t i k a
története:
303. B i e r n a c z k y János: Quelques auteurs oubliés parmi les sources de Leo Frobenius, I n : B i e r n a c z k y Sz. szerk. Africana/Budapest ( 1 . 2 3 9 . ) , 1984, 45-57. 304. E c s e d y naczky
Csaba: An A f r i c a n Hungarian: László Magyar, I n : B i e r Sz. s z e r k . : Africana/Budapest (1. 2 3 9 . ) , 1984, 9-23.
305. L u g o s i Győző: Benyovszky Móric Madagaszkáron - "Autolegenda" és valóság, Századok, 19B4/2, 361-390. 306. K r i z s á n László: Néhány magyar k u t a t ó szerepe A f r i k a tudományos megismerésében, V i l á g t ö r t é n e t ( X V I I I - X I X . század), 1981/1, 71-82. 307. K r i z s á n 227.
László: Magyar László. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.
308. V i d а с s Bea: O u t l i n e H i s t o r y of Hungarian A f r i c a n Studies, I n : Bie r n a c z k y Sz. s z e r k . F o l k l o r e i n A f r i c a Today ( 1 . 238.), 1984, 119-129.
484
1) Lexikon,
bibliográfia:
309. Fejlődő országok l e x i k o n a , főszerkesztő: Kiadó, Budapest, 1973. 1327. 310. Földünk o r s z á g a i . Szerk. D.
Gergely
Kende
I s t v á n , Akadémiai
Anikó, Kossuth, Budapest, 1981.
311. G á l Tamás: M i t k e l l t u d n i a Trópusi A f r i k á r ó l ? , Budapest, Kossuth, 1983. 153. 312. P á r i c s y Pál: K e l e t - A f r i k a történelmével és a kapcsolódó tudományt e r ü l e t e k k e l f o g l a l k o z ó magyar írások v á l o g a t o t t b i b l i o g r á f i á j a , V i l á g t ö r t é n e t , 1981/1, 155-160. m) Ú t l e í r á s : 313. B a l á z s Dénes: A Zambezitől d é l r e . Egy f ö l d r a j z k u t a t ó utazásai A f r i k a d é l i országaiban, Gondolat, Budapest, 1979. 415. 314. B a l á z s Dénes: B o z ő t t a x i v a l Madagaszkáron. Az I n d i a i - ó c e á n gyöngye geográfus szemmel, Gondolat, Budapest, 1983. 435. 315. F ü s z t e r 1980. 209.
I l d i k ó : Az Új Líbiában ( ü r s z á g - V i l á g ) , Kossuth, Budapest,
316. G a l l a - K o v á c s 1976. 176. 317. G r e e n e ,
Á . : Nem vadásztam Tanzániában, Kossuth, Budapest,
Graham: Utazás térkép n é l k ü l , Gondolat, Budapest, 1972. 275.
318. H ö h n e l L a j o s : T e l e k i Sámuel gróf f e l f e d e z ő ú t j a K e l e t - A f r i k a egyenl í t ő i vidékein 1887-1888-ban, I - I I . , s a j t ó a l á rendezte, utószó V é b e г Károly, Budapest, Magvető, 406 + 370. 319. I g n á c z
Ferenc: Habub Szudán f e l e t t , Gondolat, Budapest, 1979, 175.
320. J a n t u n e n , T u u l i k k i : Dióbél-ország. Egy hét a ckung-busmanok köz ö t t . Táncsics, Budapest, 1971. 177. 321. K u l i k , Szergej: A f r i k a i s z a f á r i k . K á r p á t i , Uzsgorod - Gondolat, Budapest, 1984, 360. 322. M u r p h y , 323. P ó c z i k 179.
Dervla: Öszvérrel Etiópiában. Gondolat, Budapest, 1971, 331. M i k l ó s : Sebész voltam Etiópiában. Gondolat, Budapest, 1980,
324. P o l k e h n , 325. R á c z
К . : Úton Algériában, Kossuth, Budapest, 1978, 199.
A n t a l : Kwa h e r i Tanzánia! Magvető, Budapest, 1973, 265.
326. S z i l á g y i Éva: Asszonysorsok Afrikában. Útikalandok 113., Táncsics, Budapest, 1972, 210. 327. S z c z y g i e t , 223.
Bogdan: A t i t o k z a t o s Niger. Gondolat, Budapest, 1977,
328. S z u r o v y Géza-M á t h é L a j o s : Fények a Szaharában. Gondolat, Budap e s t , 1984, 245. 329. W r ä n g e , Werner: Az Atlaszon t ú l , Gondolat, Budapest, 1972, 183. ( Ö s s z e á l l í t o t t a : Morenth Péter)
485
KÖNYVEK
Leo Frobenius 1873-1973, szerk. Eike Haberland, Wiesbaden, 1973; Leo Frobenius: A f r i k a i k u l t ú r á k , s z e r k . Bodrogi T i b o r , Budapest, 1981. Gondolat Bár néhány évvel e z e l ő t t kiadták már a Fekete Dekameront (Magyar H e l i kon, 1974, s z e r k e s z t e t t e : Bodrogi T i b o r ) , amely egy sor e r o t i k u s
történetet
tartalmaz a 12 kötetes a f r i k a i m i t o l ó g i a - és mesegyűjteményből, az A t l a n t á b ó l , e t t ő l e l t e k i n t v e a német Frobeniusnak (1873-1938) az e t n o l ó g i á v a l ,
ré-
g é s z e t t e l és a k u l t u r á l i s formatannal f o g l a l k o z ó , nagyobbára a f r i k a i témaköröket t á r g y a l ó í r á s a i b ó l magyarul mindaddig semmi sem v o l t e l é r h e t ő , míg meg nem j e l e n t a szerző különböző j e l l e g ű és tárgykörű munkáiból v á l o g a t o t t A f r i k a i k u l t ú r á k című szemelvénygyűjtemény (Gondolat, 1981, s z e r k e s z t e t t e : Bodrogi T i b o r ) . E válogatás közreadásához ösztönzést f e l t e h e t ő e n a német tudós születésének századik é v f o r d u l ó j á n a f r a n k f u r t i F r o b e n i u s - I n t é z e t á l t a l - e g y i d e j ű l e g angolul és f r a n c i á u l - s a j t ó alá rendezett k ö t e t
adott.3
A k é t gyűjteményben szép számmal t a l á l h a t ó ugyan azonos szemelvény, t a r talmuk nagyobb hányada mégis különbözik egymástól, ami a szerkesztés részben e l t é r ő szempontjainak a következménye. A centenáriumi kiadvány s z e r k e s z t ő j e , Eike Haberland professzor, a frankf u r t i F r o b e n i u s - I n t é z e t i g a z g a t ó j a , a k ö t e t e t elsősorban a mai a f r i k a i
et-
nológusoknak és érdeklődőknek szánta. A szigorúan szakszempontok s z e r i n t c s o p o r t o s í t o t t gyűjteményhez bevezetőt, s a j á t kívánságára, Léopold Sédar Senghor, Szenegál néhai elnöke, a n é g r i t u d e mozgalom egyik vezető a l a k j a í r t , a k i r e - s t á r s a i r a - mozgalmuk megindítása i d e j é n , a harmincas évek második f e l é b e n , nagy h a t á s t g y a k o r o l t Frobenius két f r a n c i á u l i s műve ( K u l t u r g e s c h i c h t e A f r i k a s : H i s t o i r e de la c i v i l i s a t i o n Schicksalskunde: Le d e s t i n de la c i v i l i s a t i o n
kiadott
africaine;
africaine).
A n y u g a t i szakirodalom r é s z é r ő l Frobenius műveit - az elhangzó elismerő szavak m e l l e t t - már a szerző életében, de nem kevésbé halála után - gyakran é r t e éles hangú b í r á l a t és elmarasztalás. A Német Szövetségi Köztársa3
Leo
Frobenius
1873-1973, Wiesbaden 1973.
F o l y ó i r a t u n k c i k k e i r ő l az American B i b l i o g r a p h i c a l Centre H i s t o r i c a l Abstracts с . kiadványában b i b l i o g r á f i a i n y i l v á n t a r t á s t k é s z í t . 486
ságban a centenárium alkalmából p u b l i k á l t k ö t e t b e erre való t e k i n t e t t e l nem v e t t e k be " v i t a t o t t " r é s z l e t e k e t . Recenziójában Jan Vansina professzor e z t úgy fogalmazta meg: "a szerkesztő v i r t u ó z kézzel nagy értékű szemelvényeket 2 emelt k i "
Frobenius műveiből.
Ami a Frobenius e l l e n i , i t t - o t t még manapság i s felbukkanó támadásokat i l l e t i , ezeket voltaképpen magától értetődő jelenségnek k e l l t e k i n t e t ü n k , ha számba vesszük a német a f r i k a n i s t á n a k a szaktudományai h a t á r a i n messze t ú l mutató legfőbb c é l k i t ű z é s e i t , s ennek következményeként a " h i g g a d t ,
tárgyi-
lagos tudós" szokványos m o d e l l j é t ő l gyakran és élesen e l ü t ő magatartását, témakezelését és egyéb személyes m e g n y i l a t k o z á s a i t . Ez tehát annak t u l a j d o n í t h a t ó , hogy Frobenius nem v o l t "csak" etnológus, "csak" régész és "csak" t ö r t é n é s z . Ö a k o r a b e l i tudományos - s i t t - o t t e s z t é t i k a i - szemléletek egy sorának a megváltoztatására, ú j szempontok érvényesítésére t ö r e k e d e t t , mindezt a széles olvasóközönség e l é t á r v a . I t t egész röviden csak az Európaközpontú történelemszemlélet megdöntésére i r á n y u l ó i g y e k e z e t é r ő l , a "magas" és a " p r i m i t í v " k u l t ú r á k egyenjogúságának e l i s m e r t e t é s é t célzó e r ő f e s z í t é s e i r ő l , a k u l t u r á l i s áramlatok mozgástörvényeire vonatkozó m e g f i g y e l é s e i r ő l , a k u l t ú r á t k ü l ö n f é l e f e j l ő d é s i periódusokon végighaladó ö n á l l ó organizmusként jellemző e l m é l e t é r ő l és minden emberi rassz kultúrahordozásra alkalmas mivoltának hangsúlyozásáról szeretnék e m l í t é s t
tenni.
M i e l ő t t rátérnék a magyar nyelvű válogatás tartalmának
áttekintésére,
meg szeretnék a r r ó l i s emlékezni, hogy korábban, vagyis a két világháború k ö z ö t t , akadtak néhányan Magyarországon, akik t u d t a k egyet-mást a nálunk j e l e n l e g jóformán t e l j e s e n feledésbe merült Frobenius munkásságáról. 1938-ban, a német A f r i k a - k u t a t ó h a l á l a k o r , műveinek egyik legalaposabb magyar ismerője, Marót Károly emlékezett meg r ó l a , 3
megkérdőjelezve e t ő l e
merőben t á v o l á l l ó szellem produktumai j e l e n t ő s részének tudományos h i t e l é t , egyben t i s z t e l e t r e méltó tárgyilagossággal méltatva Frobeniusnak a tudományos kutatásokra g y a k o r o l t r e n d k í v ü l i ösztönző h a t á s á t . Érdekes adaléknak t e k i n t h e t ő , hogy könnyed eleganciával megfogalmazott
világirodalomtörténe-
tében Szerb Antal szót e j t a műfaj szempontjából a l i g h a o d a i l l ő etnológus munkásságáról. De azt i s tudjuk - a m ú l t j á r ó l v a l l ó Ortutay Gyula egy t e l e v í z i ó s n y i l a t k o z a t á b ó l - , hogy a harmincas években a k o r a b e l i magyar i n t e l 2
Jan V a n s i n a : Frobenius r e d i v i v u s , C u l t u r e s et développement, Vol. V I . n° 1 . , 1974, 397-401. 3 M а г ó t K á r o l y : К. Th. Preuss és Leo Frobenius - In memóriám, Néprajz i É r t e s í t ő 1938, 2-4. szám. 487
l e k t u á l i s é l e t egyik haladó szellemű csoportosulásának, a "Szegedi F i a t a l o k Művészeti Kollégiumának" t a g j a i Frobenius nem egy munkáját élénk é r d e k l ő déssel f o r g a t t á k . Feltehető ezzel kapcsolatban, hogy Radnóti Miklós
afrikai
mesefordításainak - a Karunga, a h o l t a k ura című kötetnek - a l é t r e j ö t t é h e z Frobenius i s adott ösztönzést. M á s f e l ő l annak bőven maradt í r o t t nyoma, hogy Frobenius művei élénken f o g l a l k o z t a t t á k a vele rokon szellemű Kerényi Károly ó k o r t u d ó s t . így egy levelében éppen б h í v t a f e l Thomas Mann f i g y e l m é t etnoд
lógus h o n f i t á r s á r a .
Annak i d e j é n Németh Lászlóhoz i s Kerényi j ó v o l t á b ó l
k e r ü l t e l Frobenius egyik sok v i t á t k i v á l t o t t műve, a Schicksalskunde, amiv e l San Remó-i naplója első részében f o g l a l k o z o t t Németh r é s z l e t e s e n . Frobenius 1945 e l ő t t i magyarországi h í r é t - n e v é t i l l e t ő e n hadd tegyük még szóvá, hogy a német etnológus e x p e d í c i ó i n k é s z ü l t
sziklaképmásolatokból
1934. március 9. és á p r i l i s 3. k ö z ö t t mintegy 200 képet nálunk, Budapesten i s meg l e h e t e t t t e k i n t e n i az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumban, sőt Frobenius személyesen i s több alkalommal megfordult Magyarországon; l e g u t o l j á r a h a l á l a évében, 1938. január 26-án, amikor a Magyar N é p r a j z i Társaságban t a r t o t t előadást A k u l t ú r a tudománya ás a m i t o l ó g i a k u t a t á s módszere címmel. Az 1981-ben k i a d o t t magyar nyelvű válogatás szerkesztésekor, a most eml í t e t t magyarországi előzmények e l l e n é r e , r e á l i s a n nyilvánvalóan abból k e l l e t t k i i n d u l n i , hogy - egy-két idős t u d ó s t ó l és n é p r a j z i érdeklődésű o l v a s ó t ó l vagy egynéhány az e t n o l ó g i a t ö r t é n e t e i r á n t érdeklődő és e l v é t v e németül i s é r t ő f i a t a l a b b szakmabelitől e l t e k i n t v e - Frobenius munkáit nálunk sem az etnológusok, sem a szélesebb olvasóközönség á l t a l á b a n nem i s m e r i k , s így a m e g á l l a p í t á s a i v a l és h i p o t é z i s e i v e l kapcsolatos v i t á k r ó l -
francia,
angol vagy orosz nyelvű, szórványosan felbukkanó sommás m e g á l l a p í t á s o k t ó l e l t e k i n t v e - szintén a l i g h a tudnak v a l a m i t . Az előszóban, Frobenius életművének tömör ismertetése végén, Bodrogi Tibor azt í r j a : "
Frobeniusnak azokból a munkáiból adunk szemelvényeket,
amelyek tevékenységének legfontosabb v o n u l a t a i t , írásműveinek t í p u s a i t z i k . . . mint az ú t l e í r á s . . . a n y a g f e l t á r ó terepmunka... f o l k l ó r . ; , sziklaképkutatás...
jel-
művészet-
portrék..."
M i n d j á r t az elsőként szóba hozott t í p u s n á l két ok m i a t t i s meg k e l l á l l n u n k . Először a z é r t , mert az ú t l e í r á s o k b ó l , alighanem v i t a t o t t
részlete-
4 Thomas Mann és Kerényi Károly l e v é l v á l t á s a regényről és m i t o l ó g i á r ó l , O f f i c i n a 99/100, 58. 5
Mаг ót
488
Károly: i d .
tanulmány.
i k m i a t t , a német kiadású válogatás semmit sem t a r t a l m a z , másodsorban mivel éppen az " ú t l e í r á s " műfajában Frobenius egyénisége kialakulásának egyik f o n tos mozzanatára bukkanunk. (A magam r é s z é r ő l , a következő mondatokban k i f e j t e t t okok m i a t t , az Auf dem Wege nach A t l a n t i s m e l l e t t - Bodroginál az anyagf e l t á r ó terepmunkák közt e m l í t e t t és - a nyugati szemelvénygyűjteményben ugyancsak m e l l ő z ö t t Und A f r i k a spraoh k ö t e t e i t i s ide sorolom.) A porosz kat o n a t i s z t i családban felnövő gyermek Frobenius ugyanis, a f f é l e jövendőbeli könyvmolyt s e j t e t v e , az i f j ú s á g i irodalmon b e l ü l már tízegynéhány éves korában rákap az idegen f ö l d r é s z e k k e l s azok népeivel f o g l a l k o z ó könyvekre amihez az i s i n d í t é k o t a d h a t o t t , hogy az anyai nagyapja á l t a l
igazgatott
b e r l i n i á l l a t k e r t b e n , gyermeki n y í l t s z í v ű s é g g e l , ő s z i n t e barátságba kevered e t t a legkülönbözőbb egzotikus népek f i a i b ó l r e k r u t á l ó d o t t
állatápolókkal.
Nos ez a gyermek hamarosan r á j ö n , hogy olvasmányaiban csak vérszegény, k i gondolt sémákat kap, már ami az idegen földrészek gyermekeinek é l e t é t i l l e t i , mert a valóság egészen más. Kamaszként azután a helyszínen j á r t utazók és felfedezők - f e l n ő t t olvasóknak szánt - könyveit b ú j j a , majd a kamaszkoron éppen hogy átlépő i f j ú , a múzeumok buzgó látogatása m e l l e t t , r ö v i d évek a l a t t áttanulmányozza, k i v o n a t o l j a és rendszerezi a k o r a b e l i e t n o l ó g i a i szakirodalmat. Az így egymásra r a k ó d o t t élmény- és ismeretanyag birtokában az alapvetően a nagyközönségre i r á n y u l ó ,
f e l v i l á g o s í t ó és közvéleményre ható szándé-
kokkal e l t e l t f i a t a l e m b e r - egyelőre olvasmányok és a múzeumi tanulmányok alapján megírt tudományos dolgozatok m e l l e t t - egész sor a n t o l ó g i á t
állít
össze. Először az i f j ú s á g kezébe akar a valóságot tükröző ismertetéseket adni,6
majd f e l n ő t t e k n e k szánt gyűjteményeket á l l í t össze.
Első a f r i k a i
ú t j a i r ó l k ö z z é t e t t k ö t e t e i t pedig az á l t a l a mindvégig nagyra becsült utazó g
e l ő d e i útibeszámolóinak naplóformájában í r j a meg,
azt a t ö b b l e t e t adva
ehhez, hogy a korábbi s j e l e n t ő s mértékben a f ö l d r a j z i f e l t á r á s t - és esetl e g egzotikus tárgyak g y ű j t é s é t - s z o l g á l ó utazók nyomába most egy f ö l d r a j z i l a g i s kitűnően k i k é p z e t t , de e g y ú t t a l a s z e l l e m i és a t á r g y i néprajz t e rén alapos ismeretekkel rendelkező, s ő t e téren ú t t ö r ő gondolatokat i s f e 6 Leo F r o b e n i u s : Aus den F l e g e l jähren der Menschheit, 1901; Die r e i f e r e Menschheit, 1902.
\ e o F r o b e n i u s : Weltgeschichte des Krieges, 1903; Das Z e i t a l t e r des Sonnengottes, 1904; Geographische Kulturkunde, 1904. g
Leo F r o b e n i u s : Im Schatten des Kongostaates, 1907; Auf dem Wege nach A t l a n t i s , 1911; Und A f r i k a sprach (Volksausgabe), 1912; u.az három kötetben 1912-13. 14
489
szegető, azonkívül újszerű történelemszemléletet k i a l a k í t a n i kívánó e t n o l ó gus f ü r k é s z i az " i s m e r e t l e n " A f r i k á t , s munkája e l ő r e h a l a d t á v a l az e t n o l ó g i a i érdeklődés r é g é s z e t i tevékenységgel - ásatásokkal, majd főként s z i k l a képek f ö l t á r á s á v a l - egészül k i . Ezért t a l á l j u k szerencsésnek, hogy - szemben a centenáriumi szemelvénygyűjteménnyel, mely az első útibeszámolókat m e l l ő z i - a magyar válogatás, Frobenius különböző a r c u l a t a i n a k bemutatásak o r , az első expedíciókat i s m e r t e t ő munkák ("Úton A t l a n t i s z f e l é " 1911, "És A f r i k a s z ó l t . . . " 1912-13) j ó 150 o l d a l n y i r é s z l e t e i v e l , a t e r e p p e l először t a l á l k o z ó f i a t a l tudóst i s bemutatja. Az egymást sűrűn követő a f r i k a i expedíciók közé az első világháború mintegy t í z esztendei (1915-1926) kényszerszünetet i k t a t o t t , amit Frobenius rendszerező és e l m é l e t i munkák készítésére használt f e l . Hogy ez az időszak m i l y e n j e l e n t ő s é r l e l ő d é s t és á t a l a k u l á s t i d é z e t t elő benne, azt többek köz ö t t világosan e l á r u l j a , ha a fentebb e m l í t e t t k o r a i ú t i l e í r á s a i t az 192830. é v i d é l - a f r i k a i k i l e n c e d i k e x p e d í c i ó j á r ó l készült E r y t h r á á v a l h a s o n l í t j u k össze. I t t az ú t i élménybeszámoló nem keveredik az e t n o l ó g i a i megfigyelések i s m e r t e t é s é v e l . E h e l y e t t a könyv e l e j é n mintegy 20
oldalnyi leírás
t á j é k o z t a t j a az olvasót az expedíció v i s z o n t a g s á g a i r ó l , s ezután már csak a f o l k l o r i s z t i k a i és t á r g y i anyaggyűjtésre vonatkozó megfigyelések és k ö v e t keztetések kerülnek s o r r a . Az anyag bemutatása minden k o r á b b i n á l tömörebb és k o n c e n t r á l t a b b . A szerző mesterien k e z e l i a g y ű j t ö t t t á r g y i és f o l k l ó r anyagot, hogy az á l t a l a f i a t a l o n bevezetett k u l t ú r k ö r f o g a l m a t ,
pontosabban
valamely valóságos k u l t ú r k ö r l é t e z é s é t , az azt igazoló követelmények fennf o r g á s á t , i t t konkrét formában: a szóban f o r g ó d é l - e r i t r e a i k u l t ú r k ö r p é l d á j á v a l b i z o n y í t s a . Heine-Geldern 1933-ban az E r y t h r á á r ó l és Frobeniusnak az e r i t r e a i k u l t ú r k ö r r e vonatkozóan e műben t a l á l h a t ó l e í r á s á r ó l így í r : " . . . F r o b e n i u s i t t példamutató módon t e l j e s í t e t t e azt a követelményt, melyet б maga - k o r á b b i , más irányú munkákat b í r á l v a - már 1904-ben meghatározott, ti.
hogy 'azokat az azonos e l t e r j e d é s t mutató ( k u l t u r á l i s elemekből képző-
dő) csoportokat k e l l szemügyre venni, melyeken b e l ü l a k u l t u r á l i s elemek egymással belső, szerves, é l ő összefüggésben á l l n a k ' . ( Z e i t s c h r i f t f ü r Ethn o l o g i e XXXVII. 89.) Ennek a követelménynek Frobenius azzal t e t t i t t e l e g e t , hogy a kozmikus eszme á l t a l szabályozott á l l a m o t , tehát a jelenségek egy szervesen összefüggő, z á r t c s o p o r t j á t á l l í t o t t a a kutatás középpontjába. 9 E z á l t a l e g y i d e j ű l e g e k u l t ú r a lényegébe a legmélyebb b e t e k i n t é s t nyerték..." 9 Robert H e i n e - G e l d e r n : Frobenius' Forschungen über die Beziehungen zwischen a f r i k a n i s c h e n und asiatisch-ozeanischen K u l t u r e n , i n : 490
Az E r y t h r â à t e m l í t v e - az e g y k o r i t e r a s z o s földműves gazdálkodásról és b á n y á s z a t r ó l s az ásatások eredményeként a temetkezési h e l y e k r ő l , az é p ü l e t r o m o k r ó l , a l a k á s g ö d r ö k r ő l és a t á r g y i á s a t á s i l e l e t e k r ő l s z ó l ó , mindkét szemelvénygyűjteményben m e l l ő z ö t t i s m e r t e t é s m e l l e t t - nem feledkezhetünk meg a d é l - a f r i k a i sziklaművészet k i t ű n ő j e l l e m z é s é r ő l , amiből v i s z o n t a német és a magyar p u b l i k á c i ó egyaránt t a r t a l m a z r é s z l e t e k e t ; és szóvá k e l l még tennünk az Erythräa e l s ő f ü g g e l é k é t . Ez utóbbiban ugyanis t é z i s s z e r ű e n és az i n t e r d i s z c i p l i n á r i s szemlélet egy k o r a i megnyilvánulásaként a z t o l v a s h a t j u k : mi a lényege a Frobenius á l t a l k i a l a k í t o t t k u l t u r á l i s
formatannak,
annak a " k u l t ú r m o r f o l ó g i á n a k " , mely három tudományág - a t ö r t é n e l e m , az ő s t ö r t é n e t és az e t n o l ó g i a - e g y e s í t é s é b ő l j ö n l é t r e , de olyanformán, hogy az e m l í t e t t k é t t ö r t é n e l m i d i s z c i p l í n a a régészet r á j u k vonatkozó és i s m e r e t a nyagukat k i t e r e b é l y e s í t ó f e j e z e t e i t i s magába f o g l a l j a . E függelék számára a F r o b e n i u s - I n t é z e t válogatásában h e l y e t s z o r í t o t t a k , a miénkből azonban k i szorult. A magyar nyelvű v á l o g a t á s t o v á b b i szemelvényeire u t a l v a : a két v á l o g a t á s legszélesebb t a l á l k o z á s i f e l ü l e t e e g y r é s z t az A f r i k a művészetére,
fő-
képp a s z i k l a m ű v é s z e t r e vonatkozó í r á s o k , másrészt és a legnagyobb t e r j e d e lemmel, az a f r i k a i m i t o l ó g i a - és mesegyűjtemény, az " A t l a n t i s " ,
konkrét
g y ű j t ö t t anyaga és a Frobenius á l t a l hozzájuk f ű z ö t t magyarázatok. F ö l ö s l e g e s lenne e l h a l l g a t n i , hogy F r o b e n i u s t mesegyűjtési módszerének hiányosságai és a német n y e l v r e f o r d í t á s során " g y a n í t o t t a n " " k i k e r e k í t é s e i " m i a t t i s nemegyszer b í r á l a t é r t e .
10
elkövetett
E t é r e n széles k ö r ű ,
alapos v i z s g á l ó d á s r a és elemzésre tudomásom s z e r i n t eddig azonban s e n k i sem v á l l a l k o z o t t . Annyi v i s z o n t v i l á g o s : Frobenius i t t sem s z a k t á r s a i z á r t k ö rének d o l g o z o t t , és nem az " e r e d e t i " , továbbá a "szó s z e r i n t i " és az " é r t hető f o r d í t á s " hármas s z i n t j é n k ö z ö l t , s ő t legnagyobbrészt az e l b e s z é l ő és a tolmács személyi a d a t a i r a , a h e l y s z í n r e s t b . , s t b . - r e vonatkozó a d a t r ö g z í t é s e k i s hiányoznak. S ha e t é r e n e s e t l e g ú t i n a p l ó i b ó l még k i l e h e t n e
is
egyet-mást bányászni, l á t n u n k k e l l , hogy l e g t ö b b p u b l i k á c i ó j á t - s í g y az A t l a n t i s k ö t e t e i t - Frobenius elsősorban a s z é l e s olvasóközönségnek
Leo F r o b e n i u s , Ein Lebenswerk aus der Z e i t der Kulturwende, L e i p z i g , 118-128.
szánta.
1933,
^ S a m i a AI Azharia J a h n : Der deutsche A f r i k a f o r s c h e r , Leo Frobenius a l s e r s t e r Sammler Sudan-arabischer Volkserzählungen, Paideuma, Band 21, Wiesbaden, 1975, 30-46; Marót K á r o l y : i d . tanulmány; Jan V a n s i n a : i d . tanulmány. 491
Ennélfogva n y i l v á n v a l ó , hogy "olvasmányos" formában, a szó legjobb értelmében v e t t m ű f o r d í t ó i igénnyel ü l t e t t e át az a f r i k a i m i t o l ó g i á k a t és meséket németre, bízva az e téren t a l á n valamennyi k o r t á r s á n á l szélesebb körű ismer e t e i , a k ü l ö n f é l e s t í l u s o k i r á n t k i f e j l e t t érzéke és i n t u í c i ó j a s u g a l l a t á ban."
Mindez nem j e l e n t i a z t , hogy az A t l a n t l s b a n olvasható mintegy 800
elbeszélésből g y ű j t ő j ü k néhánynál nem e s e t t bele egy-egy s i k e r r e á h í t ó "mesefa" vagy "tolmács" csapdájába, akik e s e t l e g k ü l ö n f é l e idegen elemek összee l e g y í t é s é v e l és f a n t á z i á j u k módosító hatásával hagyományos elbeszélés helyett i t t - o t t
"egyéni a l k o t á s o k a t " p r o d u k á l t a k . S az sem k i z á r t , hogy a f r a n -
c i a vagy angol nyelvre f o r d í t ó egyik-másik tolmács a számára homályos részek okozta nehézségből egyéni leleménnyel vágta k i magát. Mégis igen v a l ó s z í n ű t l e n , hogy az i l y e n esetek jelentékeny számarányt képviselnének. Mindent öszszevéve tehát csak s a j n á l k o z n i lehet azon, hogy ezt a majd 3000 nyomtatott o l d a l r a rúgó gyűjteményt - melyből a magyarázó és ismertető szövegekre kb. 12 1000 o l d a l n y i j u t - megjelenése i d e j é n ; amikor a maga sokoldalúságában mindez felfedezésszámba ment; néhány d a r a b j á t ó l e l t e k i n t v e , sem f r a n c i a , sem angol n y e l v r e nem f o r d í t o t t á k l e , s a fentebb már e m l í t e t t , Németországban k é s z ü l t , válogatásban t a l á l h a t ó némi í z e l í t ő éppen 50 esztendős késéssel l á t o t t
napvilágot.
Frobeniusnak nem kedvezett a történelem. Az első világháború:
afrikai
k u t a t á s a i t a k a s z t o t t a meg t í z esztendőre - bár ezt a kényszerszünetet még a maga javára t u d t a f o r d í t a n i - , a második v i s z o n t ú t j á t á l l t a annak, hogy műv e i s így g o n d o l a t a i , időszerűségük évtizedeiben juthassanak, megfelelő angol és f r a n c i a f o r d í t á s o k révén i s , az európai tudomány vérkeringésébe. Tudománytörténeti szerepe és helye mégis, így i s , kellőképpen i n d o k o l t t á t e -
" l l l f D i e d e r i c h s : "Leo Frobenius: Schwarze Sonne A f r i k a " , 'Der Mann, der A f r i k a zum sprechen b r a c h t e ' , D ü s s e l d o r f / K ö l n , 1980, 379. 12
В i e r n a c z k y János: 'Frobenius műveinek tudományos h á t t e r e ' ; A t l a n t i s . A " K u l t u r g e s c h i c h t e A f r i k a s " magyar fordításához c s a t o l t 15. sz. függelék u t o l s ó p o n t j a , k é z i r a t b a n , 1981. I I . rész 568-579. " A l e f o r d í t o t t "néhány darab" arra u t a l , hogy az A t l a n t i s 10. kötetének mintegy a kétharmadát, Frobenius k u l t ú r t ö r t é n e t i és l e í r ó ismertetését és az abba szövegközi idézetként é k e l t elbeszéléstöredékeket f r a n c i á u l i s k i adták. Lásd: Leo Frobenius: Mythologie de l ' A t l a n t i d e - l e "Poseidon" de l ' A f r i q u e n o i r e , son c u l t e chez les Yoruba du Bénin, P a r i s , 1949. Az eredet i b e n k ö z ö l t , helyszínen g y ű j t ö t t 55 elbeszélés a f o r d í t á s b ó l azonban kimar a d t . - E m e l l e t t a M a i n a - f r a n k f u r t i Frobenius I n t é z e t 1983-ban f r a n c i á u l i s p u b l i k á l t a az A t l a n t i s 12. kötetének az anyagát. Lásd a "Studien zur K u l turkunde" с . sorozat 70. k ö t e t é t : Mythes e t contes populaires des r i v e r a i n s du Kasaï. 492
s z i , hogy, bár megkésve, nálunk i s , magyarul i s olvasni lehessen életművének néhány megragadó r é s z l e t é t . Biernaczky János
Wände Abimbgla: Sixteen Great Poems of I f á , UNESCO, 1975, P r i n t e d by Gaskiya Corporation, Z a r i a , 468; uő: IFÄ, An E x p o s i t i o n of I f á L i t e r a r y Corpus, Oxf o r d U n i v e r s i t y Press, N i g e r i a , Ibadan, 1976, 256; uő: I f á D i v i n a t i o n Poetry, NOK Publishers, New York - London - Lagos, 1977, 170; W i l l i a m Bascom: S i x teen Cowries. Yoruba D i v i n a t i o n from A f r i c a t o the New World, Idiana U n i v e r s i t y Press, Bloomington - London, 1980, 790
Jósló szokásokat az a n t i k (görög-római vagy ókori k e l e t i )
művelődéstör-
t é n e t i emlékekből vagy az e t n o l ó g i a i szakirodalomból egyaránt bőségesen i s merünk. Gazdag a d a t t á r a t á l l í t h a t n á n k össze az a n t i k vagy a természeti népek j ó s l ó szokásainak művészeti- ( á b r á z o l t vagy i r o d a l m i )
felelevenítéseiből.
De mind az a n t i k v i t á s v i l á g á b ó l , mind a mai hagyományos e t n i k a i k u l t ú r á k b ó l elenyészően kevés az olyan pontos ismeretünk, amely a szokások leírásán
túl
a jóslások v e r b á l i s megvalósításához k ö t ő d i k . A hagyományos a f r i k a i k u l t ú r á k más t ö r z s i társadalmakhoz hasonlóan v i szonylag sokrétű j ó s l á s i formákat őriznek. Kiemelkedik ezek közül - éppen v e r b á l i s megjelenése, i l l . a vonatkozó kutatások viszonylagos terjedelme következtében - a n i g é r i a i j o r u b á k n á l élő " I f á - j ö v e n d ö l é s " sajátos rendszere. Wände Abimbola, az i f p i egyetem ( N i g é r i a ) professzora egész munkássága az I f á - j ö v e n d ö l é s i rendszer f e l t á r á s á r a és a hozzá kapcsolódó rendkívül gazdag i r o d a l m i k i f e j e z é s i anyag rögzítésére és közreadására i r á n y u l .
Korai,
csak joruba nyelvű gyűjteményeit ( I j i n l ^ Ohún Çnu I f á Glasgow, C o l l i n s , I I , 1968-1969, I I I - I V . é . n . , s o k s z . ) egy sor kétnyelvű ( j o r u b a - a n g o l ) temény követte (közöttük ez í r á s e l e j é n f e l s o r o l t kötetek
I-
gyűj-
is).
Mindemellett viszonylag gazdag előzményekre építhet kutatásaiban. A néhány éve elhunyt neves amerikai tudós, W i l l i a m Bascom a negyvenes évek e l e « j é n t e t t e közzé első c i k k e i t az I f á - j ö v e n d ö l é s r ő l , i l l . az I f á - j ó s l á s n a k a joruba népköltészetben b e t ö l t ö t t kiemelkedő szerepéről ( I f á
Divination,
JRAI, 1941, Vol. XLI; The Relationship of Yoruba Folklore t o D i v i n i n g , JAF, 1943, Vol. 56). Bascom nagy összefoglaló művéhez
e bemutatás szerzőjének
mindeddig még nem v o l t módjában h o z z á j u t n i ( I f a D i v i n a t i o n .
Communication 493
Between Gods and Men i n West A f r i c a , Bloomington, Indiana U n i v e r s i t y Press, X I I - 5 7 5 ) , aminthogy Bascom egy korai művét sem l á t h a t t a , amelyben a szerző az I f á - r e n d s z e r s z o c i o l ó g i a i szerepét v i z s g á l j a (The S o c i o l o g i c a l Role of the Yoruba Cult-Group, American A n t h r o p o l o g i c a l A s s o c i a t i o n , Memoir No. 65, 75 p p . ) . Az I f á - j ö v e n d ö l é s megvalósulási folyamata azonban világosan k i r a j z o l ó d i k Abimbola i s m e r t e t é s r e szánt műveiből i s , elsősorban d o k t o r i
tézisé-
nek könyv alakú kiadásából (1976), amelyet j ó l k i e g é s z í t - főleg újabb s t i l i s z t i k a i vizsgálatok okán - egy f r i s s e n megjelent tanulmánya (The I f a Divi n a t i o n System, Nigeria Magazine, 1977, No. 122-123, 35-76). Az I f á - j ö v e n d ö l é s t j o r u b a f ö l d ö n és mindenütt, ahol jorubák laknak ( N i gérián k í v ü l Benin, Togo, i l l .
Kuba és B r a z í l i a ) , az Ifá-papok g y a k o r o l j á k .
A szokás a l a p j a a joruba mitológiában r e j t e z i k , amennyiben a régies k u l t ú r á j ú népcsoport h i t e s z e r i n t I f á (másként forúnmllá) egyike v o l t annak a 401 istenségnek, akik az égből a f ö l d r e érkeztek. (Fontos megjegyeznünk, Abimbola és Bascom más szerzőkkel e l l e n t é t b e n egyetért abban, hogy az I f á az i s t e n s é g e t és a j ó s l á s i g y a k o r l a t o t egyaránt, az i)r6nmilá név azonban csak a m i t o l ó g i a i f i g u r á t f e d i . ) Olódumaré, a joruba legfelsőbb i s t e n minden istenségnek külön f e l a d a t o t a d o t t . Ogún például a háború, a vadászat és minden olyan dolog ura l e t t , amely vasból k é s z ü l t . Oopaálá viszont azt a \
\
f e l a d a t o t kapta, hogy megmintázza a homokból az emberi lényeket. Egu l e t t a világegyetem rendőre, az
vagyis az i s t e n i hatalom ő r z ő j e , a m e l l y e l
Olódumaré megalkotta az univerzumot és l é t r e h o z t a annak f i z i k a i
törvényeit.
A jorubák úgy h i s z i k , hogy a 401 i s t e n s é g I f é városában é r t f ö l d e t . Köz ö t t ü k v o l t Qrúnmllá i s , a k i Ifében t e l e p e d e t t meg, i t t t ö l t ö t t e
ifjúságát,
majd nyolc fiúgyermeke s z ü l e t e t t . Az i s t e n s é g tudását a r r a használta, hogy megszervezze az emberi társadalmat és megtanítsa t a n í t v á n y a i t a jövendölés mesterségére. Majd mikor b e t ö l t ö t t e f e l a d a t á t , más istenségekhez hasonlóan ч
ч
v i s s z a t é r t az égbe. Qrúnmilá visszatérésének közvetlen oka az v o l t , hogy u t o l j á r a s z ü l e t e t t f i á v a l , (llpwpval v i t á j a támadt. Visszatérése után káosz és zűrzavar l e t t úrrá a f ö l d ö n . Az é l e t rendes folyamata megbomlott. Az I f á - j ö v e n d ö l é s k ö l t é s z e t i anyagának e g y i k csoportjához, az I w b r i M é j i Odùhoz t a r t o z ó versezet e z t így fogalmazza meg: A terhes asszonyok nem tudtak gyermekeket s z ü l n i , A terméketlen nők terméketlenek maradtak, A patakokat a l e h u l l o t t f a l e v e l e k A magok kiszáradtak a f é r f i a k
beborították,
heréiből,
Nem v o l t többé vérzése az asszonyoknak, 494
A jam k i c s i és f e j l e t l e n gyökereket h o z o t t , A kukorica apró és é r e t l e n csöveket t e r m e t t , Egy-egy esőcsepp h u l l o t t csak a l á , A c s i r k é k próbálták felkapkodni az u t o l s ó szemig mind, Éles pengék k e r ü l t e k a f e l s z í n r e , A kecskék próbálták f e l f a l n i
mind... ч
s
A földön továbbra sem l e t t béke, Qrúnmilá gyermekei úgy határoztak, hogy ők i s visszatérnek az égbe. Találkoztak a p j u k k a l a hatalmasra n ő t t pálmafa tövében, amelynek sűrű lombján t i z e n h a t sátorszerű csúcs v o l t t a l á l h a t ó . A f i ú k megkísérelték rávenni a p j u k a t , hogy t é r j e n vissza a f ö l d r e , de az v i s z s z a u t a s í t o t t a ő k e t , h e l y e t t e 16 pálmadiót a d o t t nekik, és így s z ó l t : Amikor házad l e s z , És szeretnéd, ha pénzed v o l n a , Ö az, a k i tanácsot adhat. Amikor házad l e s z , És szeretnéd, hogy f e l e s é g e i d volnának, Ű az, a k i tanácsot adhat. Amikor házad l e s z , És szeretnéd, ha gyermekeid volnának, б az, a k i tanácsot adhat. \
,
Ekkor Qrúnmilá gyermekei v i s s z a t é r t e k a f ö l d r e , és használni kezdték a 16 pálmadiót, mint a jövendölés e s z k ö z e i t , hogy megtudják az istenségek
kí-
vánságait. Szót k e l l ejtenünk a jövendölés e s z k ö z e i r ő l . A 16 szent pálmadió ( i k i n ) m e l l e t t fontos a j ó s l ó lánc (qp£1£), amelyen 4 - 4 , összesen a két ágán nyolc f é l gpçlç d i ó t a l á l h a t ó . Amikor az Ifá-pap a láncot f ö l d r e dobja, a f é l ók váltakozva alsó vagy f e l s ő o l d a l u k a t m u t a t j á k , összesen 28 v á l t o z a t
dile-
hetséges, amely a pálmadió konstellációkhoz hasonlóan k ü l ö n f é l e odúk ( k ö l teménycsokrok) k i v á l a s z t á s á t vonja maga után. Ezenkívül rendelkezésre á l l egy f á b ó l f a r a g o t t és m i t o l ó g i a i j e l e k k e l d í s z í t e t t f a t á l (Qpgn I f á ) , ebbe k e r ü l a j ó s l ó por ( I y ç r b s ù n ) , amelybe a pap a j e l e k e t í r j a . Az Irtjkp f á b ó l vagy e l e f á n t c s o n t b ó l f a r a g o t t isten-szobrocska, amely a r r a s z o l g á l , hogy a j ó s l á s kezdetén a pap f e l i d é z h e s s e I f á t , vagyis b i z t o s í t h a s s a j e l e n l é t é t és s e g í t s é g é t . Az eszköztárat még k a u r i k a g y l ó k , másféle t e n g e r i kagylók, csontdarab, kövek, üveggyöngyök e g é s z í t i k k i , mindegyik k ü l ö n f é l e sajátságos szerepet t ö l t h e t be a mágikus jövendölés során. 495
A jövendölő szokás l e g t i p i k u s a b b módja, hogy a pap egyik kezéből a másikba dobja a pálmadiókat. Ha egy esik k i a kezéből a f ö l d r e , 1 v o n a l a t , ha k e t t ő , 2 vonalat húz a f a t á l b a s z ó r t sárba, porba. Nulla vagy több l e e s e t t d i ó esetén nincs vonás. A vonások négysoros oszlopokat eredményeznek, amel y e k alapján a megfelelő szöveg-, i l l .
témacsoport (odú) k i v á l a s z t á s a
tör-
t é n i k meg. P l . : 2. \)yékú
ч 3. I w ö r i
1
11
и
1
11
1 1
Ogbé
4. Odí 1
1
11
11
1
11
11
11
1
16 odú-csoport i s m e r t , amely összesen 256 odút eredményez. Egy odúba a hagyományok s z e r i n t 600 költemény (gsg) t a r t o z i k . így a költemények száma, vagyis az I f á - j ó s l á s v e r b á l i s anyagának t e l j e s tartománya (256 x 600) h i h e t e t l e n ü l nagy. Az I f á - p a p t ó l a pálmadiók vagy a j ó s l ó lánc f é l gpglg dióinak k o n s t e l l á c i ó i b ó l a helyes a l a p k é p l e t , i l l . a hozzá kapcsolódó költemény k i v á l a s z tása nagy j á r t a s s á g o t k i v á n . Hasonlóképpen fontos a j ó s l ó papok esetében az e l m é l y ü l t emberismeret, hiszen az egyes költemények (gsg) legalább négy á l landó és a hagyományok á l t a l erősen k ö t ö t t és így minden dialektusban azonosan mondott s z e r k e z e t i egységéhez t o v á b b i négy olyan rész kapcsolódhat, amely szabadabb, rögtönzésesebb, a h e l y i dialektusban fogalmazódik meg, és a j ó s l a t o t kérő személy problémájára i r á n y u l szimbolikus formában. Meg k e l l azt i s említenünk, hogy a 16 odú-csoport egy-egy fontos témakörhöz, emberi sorsra vonatkozó "következmény-típushoz" kapcsolódik. így az első È j i Ogbé p l . a hiedelmek s z e r i n t a jószerencsét, a 14. I r g t g Méjí a \ ч h a l á l t j e l e n t i , a 13. Otúá Méji v i s z o n t az Iszlámnak a j o r u b a f ö l d r e való behatolásához k ö t ő d i k . Nem j e l e n t ez persze kizárólagosságot. Az előbbiekben e m l í t e t t odu-csoportok egyes költeményei (gsg) más témát i s
felölelhetnek.
A f e n t i l e í r á s természetesen erősen l e e g y s z e r ű s í t e t t , nem i s e m l í t v e , hogy h e l y i e l t é r é s e k i s vannak az I f á gyakorlatában, de az I f á - r e n d s z e r ( p l . a többi eszközhöz kapcsolódó mágikus cselekmények) bővebb ismertetésére e h e l y ü t t nincs módunk. Ami v i s z o n t Abimbola k ö t e t e i t i l l e t i , ezek lényegében egymástól j e l l e g ü k b e n e l t é r ő szöveganyagot tesznek közzé mindig a 16 odúcsoportra u t a l v a . A Sixteen Great Poems of I f á p l . hosszú és az I f á - k u l t u s z m i t o l ó g i a t ö r t é n e t é r e vonatkozó epikus recitátumokat f o g l a l magába. Az IFÁ 496
An Exposition of I f á L i t e r a r y Corpus viszont a műfaj l e g t e l j e s e b b elemzését adja (ez a kötet a szerző d o k t o r i d i s s z e r t á c i ó j a alapján s z ü l e t e t t ) , benne a gazdag szöveganyag változó j e l l e g ű . így p l . az I f á költemények t a r t a l m i k é r d é s e i t feszegető nagyobb elemzési részben, az elsőként s o r r a k e r ü l ő Ori és az emberek sorsának megválasztása c. f e j e z e t b e n azok a t ö r t é n e t i
típusú
szövegek kerülnek e l ő , amelyek a joruba " s o r s - f e l f o g á s " mélyébe engednek bet e k i n t é s t , nem csekély tanulsággal szolgálva a hagyományos megismerési f o r mák o l y sokat v i t a t o t t problémaköreit t e k i n t v e . Másféle szövegek t a l á l h a t ó k az ember és a t e r m é s z e t f e l e t t i hatalmak, i l l .
az ember és a természet kap-
c s o l a t á t elemző fejezetekben. A harmadik, I f a D i v i n a t i o n Poetry с. g y ű j t e mény v i s z o n t rövidebb költeményeket f o g l a l magába, amelyek az I f á - j ó s l á s mindennapjait j e l e n í t i k meg. Abimbola több helyen i s v á l l a l k o z i k az Ifá-költemények szerkezetének bemutatására. Hadd idézzük most e z t a legutóbbi k ö t e t b ő l : 1. rész: emberi lények nevének említése, e s e t l e g a korábbi vagy r é g i j ó s l á s o k I f á - p a p j a i n a k nevei szerepelnek
itt.
2. rész: az ü g y f é l nevének e m l í t é s e . 3. rész: a k o r á b b i I f á - j ó s l á s okának és alkalmának f e l e l e v e n í t é s e . 4. rész: annak f e l i d é z é s e , hogy a korábbi jóslásban m i t tanácsoltak az ü g y f é l számára. 5. rész: annak megítélése, hogy mennyiben h a j t o t t a végre az ü g y f é l a z t , amit a korábbi I f á - j ó s l á s során számára j a v a s o l t a k . 6. r é s z : a k o r á b b i j ó s l a t eredményének megállapítása. 7. rész: az Ifá-papok reagálása a j ó s l á s eredményét i l l e t ő e n (megelégedés, ha az ügyfél számára előnyös f o r d u l a t k ö v e t k e z e t t be, sajnálkozás, ha nem). 8. rész: á l t a l á b a n a tanulság levonására k e r ü l sor, sok esetben az á l dozat fontosságát emelik k i a szövegek. Abimbola példát i s ad a f e n t l e í r t szerkezetnek a j ó s l ó szövegekben való jelenlétére: (1)
Az Ifá-papot Gbóőkólóyonak h í v t á k ,
(2)
I f á - j ó s l á s t végzett a Vadásznak,
(3)
Ki vadászni i n d u l t hét sűrű erdőbe, És hét vadonba.
(4)
S z ó l t : á l d o z a t o t mutat be, Hogy épen t é r j e n vissza az ú t r ó l ,
(5)
És áldozatot m u t a t o t t be, 497
(6)
S hogy áldozatot m u t a t o t t be, Meghódította e l l e n f e l e i t Legyőzte e l l e n f e l e i t
jobbról,
balról,
Rabszolgákat e j t e t t , Sok zsákmányt s z e r z e t t . (7)
S z ó l t ismét, helyesen t ö r t é n t , I f á - p a p j a k e l l ő hangot használt I f á dicséretére.
(8)
Fogadjuk a Vadászt éljenezve. Fogadjuk a Vadászt d i c s é r e t t e l . Vadász, üdvözlünk téged. Helyesléssel fogadunk téged. Abimbçla munkásságáról és az i t t bemutatott gyűjteményekről összefogla-
lóan e l k e l l mondanunk, e művek bevezetői lényegében az 1976-os k ö t e t megá l l a p í t á s a i t i s m é t l i k meg ú j r a és ú j r a . Talán csak a Nigeria Magazine-ban k ö z ö l t ú j á t t e k i n t é s ad eddig még nem ismert megállapításokat az I f á k ö l t é szet k ü l ö n f é l e ( s z e r k e z e t i , tematikus, l i n e á r i s , szó és s z ó t a g s z i n t ű )
is-
m é t l é s i rendszeréről, i l l . más s t i l i s z t i k a i elemekről ( p l . a l l i t e r á c i ó k ) . A kötetekben az újdonságot a v á l t o z ó szöveganyag j e l e n t i , amely j ó l
érzékel-
t e t i Abimbola a f r i k a i vonatkozásban kétségkívül kiemelkedő j e l e n t ő s é g ű gyűjt ő i tevékenységét. Mindemellett Bascom ú j terjedelmes kötete j e l z i , hogy az I f á
jóslási
rendszer és k ö l t é s z e t e az Abimbola á l t a l i s m e r t e t e t t formánál j ó v a l gazdagabb, sokrétűbb, változatosabb. Bascom egy olyan formát í r l e u t o l s ó nagy művében, amely egyszerűsödést mutat: a j ó s l á s a l a p j á t j e l e n t ő e g y ü t t á l l á s o k olyan 16 kaurikagyló l e f e l é vagy f e l f e l é f o r d u l á s á b ó l adódnak, amelyeket a jóspap egy t á l r a vet k é z z e l . Ez a forma t e r j e d t e l p l . az ú j v i l á g (Kuba, B r a z í l i a ) joruba c s o p o r t j a i n á l i s . Bascom egyébként egyetlen a d a t k ö z l ő t ő l , az Oyo á l l a m b e l i S a l a k ó t ó l származó 201 szöveget ad közre. Az amerikai kut a t ó t e s t e s kötetének nagy é r t é k e , hogy Abimbola munkáihoz hasonlóan k é t nyelvű ( j o r u b a - a n g o l ) szövegközléseket ad, bár Bascom a bevezetőben maga e m l í t i , az 1950-ben szalagra k e r ü l t 5,5 órányi anyag f o n e t i k a i á t í r á s a - f e l v é t e l m i n ő s é g i , i l l . d i a l e k t á l i s problémák m i a t t - nem mindenhol t e l j e s értékű (a három hangmagasságot alkalmazó, t o n á l i s nyelvnek számító joruba n y e l v i lejegyzése még bennszülött számára i s j e l e n t ő s problémákat okozhat). Az I f á - j ó s l á s és költészetének megismerése - a n i g é r i a i
folklórkutatás
nagymérvű kiszélesedését l á t v a - a közeljövőben n y i l v á n sok ú j eredményt 498
hoz majd. E r e n d k í v ü l gazdag n é p k ö l t é s z e t i t ö r z s , amely nemcsak a szakembereknek ad j ó elemzési alkalmakat, hanem olyan e s z t é t i k a i vonások i s
tarkít-
j á k , amelyek a hagyományos k u l t ú r a i r á n t érdeklődők széles tábora számára i s f i g y e l m e t keltőek l e h e t n e k , k é t s é g k í v ü l azt húzza a l á , amit Abimbola á l lít:
"Az I f á - j ó s l á s és f a n t a s z t i k u s t e r j e d e l m ű énekes korpusza világosan
mutatja egy irodalom n é l k ü l i nép t e h e t s é g é t , amely k i f e j l e s z t e t t e ,
megőriz-
te és e l t e r j e s z t e t t e s a j á t k u l t ú r á j a a l k o t ó e l e m e i t , mégpedig az í r á s művészetének ismerete n é l k ü l . " Biernaczky S z i l á r d
Szungyata, az Oroszlán f i a . Mandinka hősének. F e l j e g y e z t e , előszó és j e g y zetek: O j i b r i l Tamsir Niane. F o r d í t o t t a : Szegő György. Utószó: Alpha A. D i a l l o , Budapest, 1983, Európa, 199 + 1 hanglemez. Az Európa Könyvkiadó fontos f e l a d a t o t t e l j e s í t e t t , amikor a n y u g a t - a f r i k a i k u l t ú r a becses forrásának, D j i b r i l Tamsir Niane epikus énekekre t á maszkodó "történelemkönyvének" kiadására v á l l a l k o z o t t . Ugyanis számos i d e gen nyelv m e l l e t t immár magyarul i s hozzáférhető A f r i k a egyik legrégebbi hőseposzának egy v á l t o z a t a . Az igazsághoz h o z z á t a r t o z i k , hogy Tóth Éva már 1964-ben j a v a s o l t a az eposz l e f o r d í t á s á t , amelyet a guineai t ö r t é n e t t u d ó s , neves eposzénekesek, g r i o t - o k l e s z á r m a z o t t j a n y ú j t o t t át a v i l á g n a k . Néhány részletének
fordítá-
sával e l i s k é s z ü l t , de akkor még nem é r t meg a h e l y z e t a t e l j e s k ö t e t
kia1
dására. Az e l k é s z ü l t r é s z l e t e k k ö z z é t é t e l é r e csak 1979-ben k e r ü l h e t e t t s o r . A műfordító hosszabb í z e l í t ő t adott a műből. Közzétette az eposz bevezető részét Szogolonnak, Szungyata anyjának teherbe eséséig. Másrészt k i s é r ő t a nulmányában fontos szempontokat v e t e t t f e l a mű e s z t é t i k a i é r t é k e i t
ille-
tően. A mandingok nemzeti eposzának ma már számos kötetben k i a d o t t ,
eredeti
nyelven és f r a n c i a vagy angol f o r d í t á s b a n m e g j e l e n t e t e t t v á l t o z a t a i s m e r t . Az első híradás azonban Leo Frobeniustól származik, б fedezte f e l a Szungyatát a v i l á g számára 1910 és 1912 k ö z ö t t i e x p e d í c i ó j a során, amelyről az
^ D j i b r i l Tamsir N i a n e : Szundzsata. Manding hősköltemény. Bevezető, f o r d í t á s és jegyzetek: T ó t h Éva. Új Auróra, 1979/3, 73-82. 499
Und A f r i k a sprach c . munkájában számol be, külön f e j e z e t e t szentelve a man2 ding népnek és hősénekének. Biernaczky S z i l á r d A Szungyata felfedezésének ú t j a - F r o b e n i u s t ó l napj a i n k i g c . tanulmányában azt í r j a , hogy Frobenius t ö r t é n e l m i k ö l t ő i műnek ( h i s t o r i s c h e s Dichtwerk) nevezi az eposzt az előbbiekben i d é z e t t könyvének második kötetében, és Frobeniust idézve f o l y t a t j a : " V i s s z a f e l é lapozva ütöm f e l a történelem könyvét. Azokhoz a korszakokhoz, azokhoz a legendákhoz f o r d u l o k , amely korokban és amely legendákba az iszlám Szudánban a maga h a t a l mával b e h a t o l t . A s z í n h e l y : a Niger-kanyar és a Szenegál k ö z t i térség; az időpont: a 13. század. ( . . . ) a p r ó f é t a vallásának követői csak az időszámításunk s z e r i n t i ezredik év után gyarapodtak meg némiképp, és az uralkodó hatalomra csupán akkor t e t t e k s z e r t , amikor a memák f ö l d j é n , a tungurrák, másként d i a r r á k törzsében akadt egy f é r f i , a k i mint emír, i l l e t ő l e g mint male, megalapította a hatalmas Malinké birodalmat.
( . . . ) Ezekben a történetekben
l e b i l i n c s e l ő módon olvadnak össze az ő s i pogány legendák és a t ö r t é n e l m i e semények. I t t most egy ősrégi pogány hősi ének mondja e l nekünk az első hatalmas szudáni iszlám birodalom megalapításának k ö r ü l m é n y e i t . " 3 A magyar kiadás a l a p j á u l az eposz D j i b r i l Tamsir Niane á l t a l
gyűjtött
és f r a n c i a nyelvű p r ó z a i s t í l u s ú t ö r t é n e l m i elbeszéléssé a l a k í t o t t
változa-
t a s z o l g á l t , amely 1960-ban j e l e n t meg Soundjata ou l'épopée mandingue címmel a p á r i z s i Présence A f r i c a i n e gondozásában. Tóth Éva az Új Aurórában közr e a d o t t jegyzetében e m l í t i , hogy Niane műve megalkotásakor több v á l t o z a t o t v e t t figyelembe. "Nem szó s z e r i n t i f o r d í t á s , inkább szabad transzponálás; nem f o r r á s é r t é k ű n é p k ö l t é s z e t , hanem tudatos i r o d a l m i k í s é r l e t ez a nemzeti eposz megteremtésére." 4 Niane művét követőén j ó egy évtizedes szünet után több ú j v á l t o z a t lejegyzése l á t o t t n a p v i l á g o t , nagyobbrészt kétnyelvű k i a dásban. így megemlítjük Massa Makan Diabáté Kala-Jata és Janjon e t autres chants populaires du M a l i 5 c . k ö t e t e i t , amelyek 1970-ben j e l e n t e k meg, de még Niane művéhez hasonlóan csak f r a n c i á r a f o r d í t o t t szövegeket tartalmaznak. A kötetek közül az elsőben egy Szungyata v á l t o z a t o t t a l á l h a t u n k . 1974-ben ke2 B i e r n a c z k y S z i l á r d : A Szungyata eposz felfedezésének ú t j a - Frob e n i u s t ó l n a p j a i n k i g . A f r i k a n i s z t i k a i H í r e k , 1983/12, 15-25. 3
Uo. 20-22.
4
Massa Makan D i a b é t é: Kala-Jata. Bamako, 1970, É d i t i o n s Populaires,
96. 5 Massa Makan D i a b é t é : Janjon et a u t r e s chant p o p u l a i r e s du M a l i . P a r i s , 1970, Présence A f r i c a i n e , 111.
500
r i i l t kiadásra Gordon Innesnek, a londoni egyetem School of O r i e n t a l and A f r i c a n Studies nevű i n t é z e t e professzorának k ö t e t e . Ebben három, gambiai g r i o t - o k t ó l g y ű j t ö t t szöveget t a l á l u n k . Az e r e d e t i n y e l v i átírásokhoz angol nyelvű f o r d í t á s o k kapcsolódnak. A k ö t e t h e z , i l l e t v e az egyes változatokhoz gondosan e l ő k é s z í t e t t tanulmányok, bevezetők és bőséges jegyzetanyag j á r u l . A szerző f i g y e l m e t f o r d í t o t t az előadásmódra, i l l e t ő l e g a deklamációs s z i n t e k r e , amelyeket három k ü l ö n f é l e bekezdés-típussal
jelöl.^
A p á r i z s i Fondation SCOA Pour l a Recherche S c i e n t i f i q u e en Afrique Noire vállalkozásában két újabb Szungyata v á l t o z a t j e l e n t meg 1975-ben és 1977ben.
A kötetek é r t é k é t n ö v e l i a kutatás szempontjából felhasználhatóságuk:
a b a l o l d a l i lapokon a szó s z e r i n t i f o r d í t á s , pontosabban a manding szavak a l a t t grammatikus összefüggés n é l k ü l f e l t ü n t e t e t t f r a n c i a tükörszavak szerepelnek, a jobb oldalakon v i s z o n t a megfelelő részek i r o d a l m i nyelvre á t ü l t e t e t t szövegformája kap h e l y e t . Még a Fondation SCOA v á l l a l k o z á s a i e l ő t t , 1974-ben Bloomingtonban l á t o t t napvilágot sokszorosításban Charles B i r d professzor manding nyelvű q
gyűjtéséből egy csak angol nyelven k ö z z é t e t t v á l t o z a t .
Ugyancsak az I n d i -
ana Egyetem f o l k l ó r k i a d v á n y sorozatában l á t o t t napvilágot John William Johnson g y ű j t é s e , a Sunjata according t o Magan Sisbkó, ismét csak angol 9
nyelven, 1979-ben.
Johnson professzor l e g u t ó b b i é r t e s í t é s e s z e r i n t azon-
ban rövidesen megjelenik a 3630 soros v á l t o z a t t e l j e s tudományos kiadása kétnyelvű l e j e g y z é s s e l , magyarázó, i l l . jegyzetapparátussal k i e g é s z í t v e . Mind a kutatások szempontjából, mind a legutóbb e m l í t e t t munkálatok, J . W. Johnson megjelent és megjelenés e l ő t t á l l ó műve l é t r e j ö t t é b e n szerepe v o l t a Fondation SCOA szervezésében l e z a j l o t t
szájhagyomány-konferenciának,
amelyre Bamakóban, 1975. január 27. és f e b r u á r 1. k ö z ö t t k e r ü l t s o r , és a h o l mód n y í l o t t az o r á l i s t r a d í c i ó k ő r z ő i n e k , a bárdoknak, i l l e t ő l e g a kutatóknak széles körű szakmai eszmecserét f o l y t a t n i . A konferencián egyébként a megbeszélések a l a p j á u l éppen a fentebb e m l í t e t t és a Fondation SCOA 6
Gordon
Innes:
Sunjata: Three Mandinka Versions. London, 1974, SOAS,
326. 7
Wa K a m i s s o k o : ( s u i t e : 1977, 1980).
L'empire du M a l i , P a r i s , 1975. Fondation SCOA
0 Charles B i r d : The Songs of Seydou Camara. K a m b i l i , Indiana U n i v e r s i t y ( A f r i c a n Studies C e n t e r ) , Bloomington, 1974. X I I I - 1 0 1 .
g
William John J o h n s o n : Ihe Epic o f Sunjata, according t o Màgàn S i soko, I - I I . , Bloomington, 1979, F o l k l o r e P u b l i c a t i o n Group (Monograph Series Vol. 5 . ) , Indiana U n i v e r s i t y , 280. 501
á l t a l k i a d o t t Szungyata v á l t o z a t s z o l g á l t . A f r a n c i a tudományos a l a p í t v á n y egyébként a kerekasztal-megbeszélések anyagát i s k ö z z é t e t t e . Rex E. Moser munkája i s a bloomingtoniak Szungyata i r á n t i
felfokozott
érdeklődését j e l z i , amely b ö l c s é s z d o k t o r i d i s s z e r t á c i ó k é n t k e r ü l t megvédésre 1974-ben az Indiana Egyetemen. A 2034 soros eposz-változat k ö z z é t é t e l é nek j e l e n t ő s é g é t a szöveghű f o r d í t á s és az összehasonlításra lehetőséget adó kétnyelvű redakció
adja." 12
Ugyancsak megemlítendők S. M. Cissoko és K. Sambou, dé"
valamint A. Con-
1974-ben k i a d o t t munkái (az UNESCO á l t a l támogatott niamey-i f o l k l ó r
i n t é z e t , a CEHLTO műhelymunkájának eredményeként), amelyekben a szerzők e gész eposz variánsokat i s f e l h a s z n á l t a k elemzéseikhez. A f e l s o r o l t munkák j e l z i k , hogy n a p j a i n k r a mód n y í l o t t a több országban é l ő és számos néven nevezett manding ( m a i i n k a , mandinka, mandenka, i l l . a dialektusnak számító bambara, dgyula s t b . ) népcsoport hősénekének tudományos feldolgozására. A f e l d o l g o z á s á l t a l á n o s gondolati a l a p j a a szájhagyományozó történelem k u t a t ó i n a k az a megállapítása, hogy az eposz t á r s a d a l m i szerepet i s b e t ö l t , ha a központi hős - esetünkben az á l l a m a l a p í t ó nagy k i r á l y - a l a k j a , vagyis a hősének tartalma mint t ö r t é n e l m i t u d a t o t formáló valós tényező j e l e n i k meg a nép életében. I l y e n értelemben a Szungyata v a r i ánsok, mint d i n a s z t i k u s k a r a k t e r ű k r ó n i k á k , a k l a s s z i k u s eposzok k a t e g ó r i á jába s o r o l h a t ó k , és e l v á l a s z t h a t ó k az archaikus k a r a k t e r ű társadalmat t ü k 14 röző e g y e n l í t ő - v i d é k i bantu hőseposzoktól. Az ó k o r i és középkori eposzokhoz hasonlóan a Szungyata változatokban i s számos m i t i k u s vonatkozás, varázsos-mesei mozzanat érhető t e t t e n , azonban a k l a s s z i k u s mintákból f e l t á r t , de a nyugat-szudáni eposzokban i s j e l e n l e v ő e p i k a i s t r u k t ú r á k (az i n v o k á ciótól a perorációig)"
t a l a p z a t á n olyan hősepikai k a r a k t e r ű t ö r t é n e t e k
kerekednek k i , amelyek a t ö r z s i társadalomban lassan k i é p ü l ő d i n a s z t i k u s j e l l e g ű k o r a i államiság j e g y e i t i s magukon hordozzák. 10
Uo. 5.
' Ц е х E. M o s e r : Foregrounding i n the Sunjata. The Mande Epic ( d o k t o r i d i s s z e r t á c i ó ) , Bloomington, 1974, Indiana U n i v e r s i t y , 353. " S é k é n é-Mody С i s s о к o-Kaoussou S a m b o u : Recueil des T r a d i t i o n s Orales des Mandingues de Gambie et de Casamance. Niamey ( N i g e r ) , 1974, Centre Régional de Documentation pour l a T r a d i t i o n Orale, 269. 13
Alpha С o n d e : Les Sociétés T r a d i t i o n n e l l e s Mandingues. Niamey ( N i g e r ) , 1974, Centre Régional de Documentation pour l a T r a d i t i o n Orale, 238.
502
14
Lásd 3. j e g y z e t , 19.
15
Lásd 2. j e g y z e t , 73-74.
Nyugat-Afrikában a hivatásos énekmondók - a g r i o t - o k , vagy h e l y i n y e l ven a d j e l i k - évszázados hagyományt követve ma i s t a n í t j á k és é n e k l i k Szungyata, az Oroszlán f i a t ö r t é n e t é t . Kihasználva a tömegtájékoztatási eszközök t é r h ó d í t á s á t , naponta egy bárd énekes r é s z l e t e k e t ad elő a rádióban, hasonló módon és s t í l u s b a n , mint a magyar kiadású kötethez m e l l é k e l t hanglemezen i s h a l l h a t ó . 1 6
Ez az élő g y a k o r l a t ismét azt húzza a l á , hogy a
Szungyata mindenekelőtt a manding népet összetartó t ö r t é n e l m i t u d a t f o r r á s a és csak másodlagosan t ö l t be e s z t é t i k a i
funkciót.
Mint minden szájhagyomány ú t j á n t e r j e d ő a l k o t á s , a Szungyata i s m i l l i ó n y i veszélynek, veszteségnek, torzulásnak v o l t k i t é v e . Az énekmondók é l e t hivatásszerű tevékenysége azonban az e l m ú l t századokban védelmet j e l e n t e t t a t r a d í c i ó k megőrzésében. Ahogy ők mondják: "A szó a n n y i t é r , a n n y i t nyom a l a t b a n , amennyit az ember, a k i s z ó l . "
Frobenius i s e m l í t é s t tesz munká-
jában az énekesekről: . . . " S akik a t ö r t é n e t e t elmondják nekünk, öreg bárdok, amilyenek a z e l ő t t a k i r á l y udvarában é l t e k , a z é r t , hogy a pogány elődök p é l -
18 dája s z e r i n t az ő s i idők és az'ősök dicsőségéről énekeljenek."
így aztán
s i k e r ü l t a v i l á g s z e r t e ismert "nagy" eposzok mellé egy olyan vérbő a f r i k a i t ö r t é n e t e t , t ö r t é n e l m i dokumentumként i s f e l f o g h a t ó hősepikai hagyományt f e l t á r n i , amely egy nép államalapításának, egy ú j ország születésének emlékét ő r z i . De mégis, k i v o l t Szungyata, a M a l i birodalom megalapítója, a k i r e a szájhagyomány - i g a z , igen változatosan, de - jobban emlékszik, mint maga a történettudomány? A magyar kiadás utószavában Alpha A. D i a l l o csak e s s z é i s z t i k u s v á l a s z t tud adni e r r e a kérdésre. A h i s t o r i k u s tényeket megpróbálja összevetni az 19 eposzban l e í r t eseményekkel. Kétségtelen, hogy a kérdésre nehéz egyértelmű v á l a s z t a d n i , bár az a f r i k a i történettudomány már nem t e l j e s e n tanácst a l a n az i s t e n i hős személyét i l l e t ő e n . Többek k ö z ö t t a művelődéstörténet á l t a l sokat i d é z e t t 14. századi arab a u k t o r r a , Ibn-Khaldunra hivatkozva N. Levtzion tanulmányában a 13. és 14. században uralkodó mali k i r á l y o k r ó l szólva megjegyzi:
. . . " M á r i - D j á t á M a l i erős kezű k i r á l y a v o l t , a k i l e i g á z t a
a szuszuk országát, és megtörte hatalmukat. Ibn-Khaldun e l i s m e r i , hogy nem tud semmit a k i r á l y származásáról. A h e l y i szájhagyomány s z e r i n t v i s z o n t 16
Lásd 1. j e g y z e t .
17
Lásd 1. j e g y z e t , 187.
1B
Lásd 3. j e g y z e t , 21.
19
Lásd 1. j e g y z e t , 187-197. 503
M á r i - D j á t á azonos Sun-Djátával, a M a l i birodalom m e g a l a p í t ó j á v a l . Megemlít é s r e méltó, hogy Ibn-Khaldun az egyetlen arab í r ó , a k i M á r i - D j á t á r ó l egyt a l á n e m l í t é s t t e s z , ugyanakkor, amikor az o r á l i s hagyományok s z e r i n t az б 2(1
személyisége beárnyékolja Mali összes többi u r a l k o d ó j á t . " Korábban már i d é z e t t munkájában Frobenius a z t hangsúlyozza, hogy Szungyata valós t ö r t é n e l m i a l a k j a l e h e t e t t a n y u g a t - a f r i k a i
államalapításnak:
"Az esemény (a M a l i birodalom a l a p í t á s a , M. P . ) 1235 k ö r ü l z a j l o t t l e . Az e l s ő hatalmas mande birodalom a l a p í t ó j a és vezetője Szundzsatá-mare v o l t . A k r ó n i k á k keveset tudnak r ó l a . Annál többet az idős b á r d o k . . . "
21
Levtzion idézve a neves f r a n c i a etnológus, Charles M o n t e i l k r o n o l ó g i á j á t , elsőként M á r i - D j á t á t e m l í t i a m a l i uralkodók k ö z ü l , a k i 1230 és 1255 k ö z ö t t á l l t a birodalom é l é n , és ez megfelel az Ibn-Khaldun á l t a l k ö z ö l t leszármazási táblázatban a M á r i - D j á t á k i r á l y neve a l a t t levő megjegyzésnek, 22 amely s z e r i n t " u r a l k o d o t t 25 é v i g " . A. A. D i a l l o s z e r i n t Szungyata r e n d e l e t i l e g t e r e m t e t t e meg a d i n a s z t i kus uralkodás lehetőségét birodalmában, maga és örökösei számára. Szigorú alkotmányba f o g l a l t a népeinek j o g a i t és k ö t e l e s s é g e i t . Amilyen " r e j t é l y e s " az a l a k j a , olyan különös a h a l á l a i s ; a hagyomány s z e r i n t a Szankaran f o l y ó ba f u l l a d t , amelynek két p a r t j á n már hét évszázada minden évben á l l a t á l d o 23 z a t o t mutatnak be az á l l a m a l a p í t ó nagy uralkodó emlékére. A. Olderogge professzor a N i a n e - f é l e v á l t o z a t orosz kiadásának bevezető tanulmányában s z i n t é n e l f o g a d j a az á l l a m a l a p í t ó Szungyata létezésének t é n y é t . De arra f i g y e l m e z t e t , hogy - Frobeniusszal e l l e n t é t b e n - a Szungyata nem vethető össze a középkori k r ó n i k á k k a l , évkönyvekkel a h a n g v é t e l t , a s t í 24 l u s t , a "történelmi szemléletet"
illetően.
20
N. L e v t z i o n : The T h i r t e e n t h - and Fourteenth - Century Kings of M a l i , Journal of A f r i c a n H i s t o r y , 1963, I V / 3 , 343. 21 Lásd 3. j e g y z e t , 21. 22 Lásd 21. j e g y z e t , 353. 2 \ á s d 1. j e g y z e t , 190-191. A. T. Ny a n e : Szundjáta. Mandingszkij eposz. Per. sz f r a n c . (A. A. Olderogge), Moszkva, 1963, 7 . : "A kutatók közül nagyon sokan hajlandók a Szungyatáról szóló mesére úgy t e k i n t e n i , mint a k i r á l y nemzetségének k r ó n i k á j á r a , t ö r t é n e t i r e a l i t á s k é n t fogadva e l a Szungyata b o l y o n g á s a i r ó l , a szoszo nép fejedelmével v í v o t t c s a t á j á r ó l szóló t ö r t é n e t e t . Egyszóval e műv e t , mint a Mali állam keletkezésének t ö r t é n e l m i f e l i d é z é s é t veszik számba. Azonban meg k e l l j e g y e z n i , hogy ez nem t ö r t é n e l m i krónika és nem l e í r á s , hanem mindenekelőtt gazdag, színes népi f a n t á z i á v a l l é t r e h o z o t t művészi a l k o t á s . A mű különböző énekesek közreműködésével j ö t t l é t r e , többszörösen 504 á t a l a k u l t , és anakronizmusok, n y í l t ellentmondások sokaságát r e j t i magában.
va
25
E. Sz. K o t l j a r v i s z o n t - M e l e t y i n s z k i j e l m é l e t i f e l o s z t á s á b ó l k i i n d u l 26 - a Szungyata k l a s s z i k u s eposzi j e l l e g é t hangsúlyozza. Tény, hogy
nemcsak az á l l a m a l a p í t á s és Szungyata a l a k j a t ű n i k t ö r t é n e l m i valóságnak, hanem az emlékét f e n n t a r t ó intézménynek, a t ö r t é n e t e t nemzedékről nemzedékre szájhagyományként továbbadó g r i o t - o k kasztjának létezése i s igen r é g i í r o t t b i z o n y í t é k k a l támasztható a l á . I b n - B a t u t a , a h í r e s arab utazó 1353-ban j á r t a M a l i birodalomban, és t e t t l á t o g a t á s t az u r a l k o d ó n á l .
(Valószínűleg 27 Sulaymannál, aki 1336 vagy 1341 és 1360 között v o l t hatalmon. ) Az udvar
ünnepségein az énekesek i s megjelentek, a k i k e t dzsulának, egyes számban dzsalinak h í v t a k . Ruhájuk t o l l b ó l k é s z ü l t , fejükön vörös csőrű madár ábrázolású maszk. A k i r á l y f e l é fordulva r e c i t a t i v e adták e l ő mondanivalójukat, emlékeztetve az emelvényen ü l ő t , hogy uralkodásáig olyan császárok ü l t e k ezen a trónon, akik híressé v á l t a k hatalmas és j ó t e t t e i k k e l . "És így végezd Te i s , a Te sorsodba j ó l , hogy halálod után r ó l a d i s maradjon j ó emlékezet." Ez után a főénekes felment a k i r á l y h o z , f e j é t t é r d é r e h a j t o t t a , majd megér i n t e t t e jobb és bal v á l l á t , és az ország nyelvén b e s z é l t hozzá. A s z e r t a r tás végezetével f e l e m e l k e d e t t . Mint Ibn-Batuta í r j a , b i z t o s í t o t t á k , hogy e 28
szokás már az iszlám e l t e r j e d é s e e l ő t t i s l é t e z e t t az udvarnál. Bár e h e l y ü t t nincs mód sem a Mali birodalommal és l a k ó i v a l , sem a Szungyatával f o g l a l k o z ó irodalom mélységét bemutatni. De t a l á n az elmondottakból i s k i d e r ü l t , az a f r i k a n i s z t i k a e tématerülete az utóbbi időben meglehetősen k i s z é l e s e d e t t . Az Európa Könyvkiadó t e h á t fontos f e l a d a t o t
vál-
A l a p j á u l t ö r t é n e l m i hagyomány s z o l g á l t , de hozzánk művészi kidolgozásban j u t o t t e l különböző változatokban, amelyeket a k ü l ö n f é l e i s k o l á k b ó l származó g r i o t o k hoztak l é t r e . A Szungyatáról szóló mese lényeges vonása, hogy elóadásban s z ó l a l meg, amint á l t a l á b a n a népi epikus művek. Az eposzt verses formában, r e c i t á l v a adták e l ő , húros hangszerek j á t é k á v a l k í s é r v e . " 75
Je. M. M e l e t y i n s z k i j : A z epikus k ö l t é s z e t . F o l k l o r i s t i c a 1 . , s z e r k . : O r t u t a y Gyula, ELTE ВТК F o l k l o r e Tanszék, Budapest, 1971, 13104. 2é E. Sz. K o t l j a r : Some Aspects of the Development of Epic Genre: "Sundjata Fassa" (Manding), "Nsong'a L i a n j a " (Mongo-Nkundo), F o l k l o r e i n A f r i c a Today, Proceedings of the Workshop 1-4. X I . 19B2, szerk. B i e r n a c z k y Sz., Budapest, 1984. Artes Populäres 1 0 . , 235-23B. 27 Lásd a 21. j e g y z e t , 353. Ibn-Khaldun tizenegyedikként e m l í t i Sulaymán-t a mali k i r á l y o k családjában, aki véleménye s z e r i n t 1360-ban h a l t meg, f e l tehetően 24 é v i uralkodás után. Ch. M o n t e i l genealógiájában a k i r á l y h a l á l o z á s i éve ugyanaz, de nála Sulaymán a sorrendben a t i z e n k e t t e d i k , és 1341re t e s z i uralkodásának kezdetét. 28 Lásd 25. j e g y z e t , 11.
15
505
l a i t , amikor az eposzt közreadta. Más kérdés, hogy Niane " l e j e g y z é s e " , ami nálunk kiadásra k e r ü l t , n a p j a i n k r a tudományos szempontból korszerűtlennek számit, hiszen - amint a korábbiakból k i t ű n t - az eposznak közel t u c a t n y i , h i t e l e s , e r e d e t i nyelven l e j e g y z e t t és f r a n c i a vagy angol f o r d í t á s s a l
ellá-
t o t t változata ismert. Kérdéses p o n t j a a vállalkozásnak az i s , hogy a műfordító Szegő György, a k i egyébként magyar nyelven "szép szöveget" a l k o t o t t , a N i a n e - f é l e f r a n c i a p r ó z a i v á l t o z a t b ó l - Alpha A. D i a l l o s z ó b e l i d i k c i ó i a l a p j á n - verses f o r mát a l a k í t o t t k i . Hogy a N i a n e - f é l e Szungyata e sajátos formában megszület e t t magyar f o r d í t á s a mégis f o n t o s k i a d ó i t e t t , azt maga Niane fogalmazza meg, amikor б v i s z o n t a szöveg " e r e d e t i h í j á n l e v ő " f r a n c i a kiadását i n d o k o l j a : "Nyissa k i e könyv több a f r i k a i n a k a szemét, b u z d í t s a , hogy ü l j ö n l e alázatosan az öregek m e l l é , és hallgassa a Bölcsességet és Történelmet t a 29 n í t ó énekmondók s z a v á t ! " Morenth Péter
Gordon Innes: Kaabu and Fuladu. H i s t o r i c a l N a r r a t i v e s of the Gambian Mandinka, London, 1976. SOAS, 310; John Pepper C l a r k : The Ozidi Saga, Ibadan, 1977. Ibadan UP - Oxford UP/Nigeria, 408; Danial Biebuyck: Hero and C h i e f . Epic L i t e r a t u r e from the Banyanga (Zaire Republic), Berkeley and Los Angeles, 1978. U n i v e r s i t y of C a l i f o r n i a Press, 320; A l b e r t De Rop: Versions e t fragments de l'epopée móngo I . , Bruxelles, 1978. Académie Royale des Sciences d'Outre-Mer, 335; Gordon Innés: Kelefa Saane. His Career Recounted by Two Mandinka Bards, London, 1978. SOAS, 117; Aaron C. Hodza and George Fortune: Shona Praise Poetry, Oxford, 1979, Clarendon, 401 (Oxford L i b r a r y of A f r i c a n L i t e r a t u r e ) ; Gérard Dumestre: La geste de Ségou, P a r i s , 1979. A. C o l i n , 419 + 1 hanglemez (Classiques a f r i c a i n s , 19); Jack Goody: Une r é c i t a t i o n du Bagré, Paris, 1980. 405 (Classiques a f r i c a i n e s , 20); A l b e r t De Dop e t Emil B o e l a e r t : Versions e t fragments de l'épopée móngo Nsong'a L i a n j a I I . , Mbandaka ( Z a i r e ) , 1983. Centre Aequatoria, 517; E. Sz. K o t l j á r : Eposz narodov A f r i k i juzsnyeje s z a h a r i , Moszkva, 1985, "Nauka", 288.
Az a f r i k a i hősepika mérhetetlen gazdagságát j e l z i az a kiadványáradat, amelynek nyomán mind több és több szöveg á l l a szakemberek és az érdeklődők rendelkezésére ennek a korábban a fekete kontinensen "hiánytémaként elköny29
506
Lásd 1. j e g y z e t , 6.
v e i t " műfajnak az anyagából. A műfaj " t e r j e d e l m é t " j ó l j e l z i Amadou Hampate Bâ és L i l y a n Kesteloot egy korainak számító tanulmánya (Les épopées de l ' o u e s t a f r i c a i n , Abbia (Cameroun),
14-15, 1966, 165-169), amelyben szó e-
s i k a r r ó l , hogy pusztán csak Maliban mintegy 20 f é l e eposz é l az énekmondók ( g r i o t - o k ) ajkán (és tudnunk k e l l , hogy ezek a " r é g i t ö r t é n e t e k " sokepizódosak, többnyire 6-10 e s t é t vesznek igénybe). A szerzők f e l s o r o l j á k , hogy a Szungyatán k í v ü l Ghana 44 k i r á l y a , a F u t a - i Lamtoro, Da Monzon és leszármaz o t t a i , Szumanguru, a Macina-i Ardo, Ferobe, I r l a y b e , El Hadj Omar, a Moss i - b e l i Nabas, Deforobé, a Szegu-i B i t ó n t ö r t é n e t e l e l h e t ő f e l az " é l ő eposz" gazdag világában. Megjegyezzük, hogy ezek közül azóta i s csak Da Monzon és B i t ó n személyéhez kötődő t ö r t é n e t e k e t kaptunk kézhez ( i g a z , hogy v i szont néhány olyan szöveg i s napvilágra k e r ü l t , amelyek témája nem szerepel Ba és Kesteloot
felsorolásában).
Ismertetésünkben az u t o l s ó é v t i z e d termését p r ó b á l j u k - részben! - bemutatni (elhagyva többek között azokat a k ö t e t e k e t , amelyekről különszámunk más h e l y e i n t a l á l h a t ó k i n f o r m á c i ó k ) . Elsőként Gordon Innés, a londoni School of O r i e n t a l and A f r i c a n Studies nemrégiben nyugalmazott professzorának munkásságáról k e l l megemlékeznünk. A k i t ű n ő tudós j e l e n t ő s e n k i t á g í t o t t a ismer e t e i n k e t a Szungyata e p o s z r ó l , amelynek korábban három v á l t o z a t á t
(Sunjata.
Three Mandinka Versions, London, SOAS, 1974, 326) adta közre. Újabb g y ű j t e ményes k ö t e t e i a manding g r i o t - o k " é l ő t ö r t é n e l m i könytárának" mélységeit mutatják meg. Ugyanis olyan szövegeket g y ű j t ö t t és a d o t t közre, amelyek már nem az á l l a m a l a p í t ó Szungyata, hanem a M a l i - k i r á l y s á g b ó l kisugárzó csoportok történelmének későbbi korszakaiba engednek b e p i l l a n t á s t . Kaabu egykoron a Gambia f o l y ó m e l l e t t i k i s államok szövetsége v o l t . A g r i o t - o k k ö z ö t t máig é l a h i t , hogy azt Szungyata egyik tábornoka, T i r a Makhang a l a p í t o t t a . A kötetben k ö z z é t e t t öt epizód (600-1200 soros szövegek) a szövetség u t o l s ó (kb. X V I I I - X I X . századi) i d ő s z a k á t , majd pedig a f u l a n i fennhatóság a l a t t
zajló
eseményeket r ö g z í t i . Az u t o l s ó szövegben megjelenik Musa Molo, a Gambia völgy u t o l s ó , 1931-ben meghalt k i r á l y a (mansa). További két szöveg, a Kelefa Saane c . t ö r t é n e t k é t v á l t o z a t a k e r ü l t Innes harmadik gyűjtéskötetébe. Ennek külön értéke, hogy a bevezetőben zenei elemzést i s kapunk Luci Duran t o l l á b ó l . Már a Szungyata változatok bevezetőjéből k i d e r ü l t , hogy a kora nevű húros hangszerrel k í s é r t elbeszélések "zenei anyaga" á l t a l á b a n r e c i t a t í v - bár változó j e l l e g ű , időnként ének-, máskor meg beszédszerűbb - deklamációból, i l l .
alkalmanként v á l t o z ó hangszeres o s t i n á t ó k b ó l ("vég n é l k ü l i
i s m é t l é s e k b ő l " ) t á p l á l k o z i k . Ezekből az újabb megjegyzésekből a g r i o t - é n e k melodikai j e l l e m z ő i i s megismerhetők. 15*
507
Az Ozidi Saga közreadása k é t s é g k í v ü l az eposzról v a l l o t t m ű f a j i elképzeléseink további k i t á g í t á s á t k e l l hogy magával hozza. Hiszen lassanként már hozzászoktunk M e l e t y i n s z k i j azon megállapításainak igazságához, hogy az a r chaikus és k l a s s z i k u s eposzok nem k i z á r ó l a g verses formájúak, hanem verses, prózai és kevert formájú szövegek egyaránt l é t e z n e k . Minél régiesebb egy szöveg, annál kevésbé várható e l az "európai értelemben v e t t " m e t r i k a i szerkezet. De hogy egy teremtésmítoszt, amelyet ráadásul egy hét napon át t a r t ó r i t u á l i s s z e r t a r t á s s o r o z a t során adnak e l ő , az eposz m ű f a j i rangja i l l e s s e n meg, ez még a m ű f a j i ismérvek t e k i n t e t é b e n kevéssé merev kutatókban i s két e l y e k e t támaszthat. Hogy azonban mégis eposzként k e l l elfogadnunk a korábban már r é s z l e t e i b e n , majd színdarab formájában megismert i j a n m í t o s z t ö r t é n e t e t , a r r ó l maga a g y ű j t ő , John Pepper Clark gondoskodik. A bevezető t a nulmányban nemcsak a szöveggé á t í r t mítosz vonásait r a j z o l j a meg, hanem bes z é l a t ö r t é n e t elbeszélő és drámai k a r a k t e r é r ő l , n y e l v i és k ö l t é s z e t i von á s a i r ó l , az előadásban alkalmazott zene, mimosz és tánc s z e r e p é r ő l ,
ille-
t ő l e g a mítosz ünnepi és v a l l á s i a s p e k t u s a i r ó l i s . Tegyük hozzá, az O z i d i r ő l f i l m k é s z ü l t , a f e l v é t e l anyagából pedig egy háromlemezes albumot á l l í t o t t a k össze. így napjainkban az i j a n "epikus mítoszdráma" immár igen sokoldalúan, az a u d i o - v i z u á l i s technika segítségével i s tanulmányozható. Daniel Biebuyck 1969-ben adta közre a nyangák Mwindo eposzának első v á l t o z a t á t (Kahombo Mateene-vel közösen: The Mwindo Epic. From the Banyanga (Congo Republic), Berkeley and Los Angeles, U n i v e r s i t y of C a l i f o r n i a Press, 213). Új kötete (Hero and Chief) a k i s z a i r e i nép hősénekének további három v á l t o z a t á t és k ü l ö n f é l e t ö r e d é k e i t n y ú j t j a át olvasóinak. Az eposz mint
tí-
pus a s z o v j e t f o l k l o r i s z t i k a á l t a l megalkotott k a t e g o r i z á l á s s z e r i n t minden bizonnyal archaikusnak minősül, amennyiben Mwindo, a főnök és varázserejű hős t ö r t é n e t e a mágikus elemekben bővelkedő t ü n d é r - , varázs- és hősmesékkel t a r t rokonságot. Ez az oka egyébként annak, hogy R. Finnegan k i t ű n ő könyvében (Oral L i t e r a t u r e i n A f r i c a , Oxford, 1970, Clarendon, 108-110) kétségbe vonja az a f r i k a i hősepika l é t e z é s é t és azt mindenestül a varázs- vagy hősmesék körébe u t a l j a . A Mwindo-ciklus i l y e n minősítésének nagyívű e p i k a i szerkezete már önmagában ellentmond, de egy sor más mozzanat i s
felsorolha-
t ó az e g y e n l í t ő - v i d é k i bantu eposzok ( f a n g - b u l u - b e t i , lega, mongo s t b . ) védelmében. A nyanga epikus anyag elemzését nagyban megkönnyíti D. Biebuyck, a k i t ű n ő flamand származású amerikai kutató számos tanulmánya, amelyben nemcsak a szövegekre vonatkozóan fogalmazódnak meg észrevételek, hanem a z a i r e i e t n i k a i csoport t á r g y i és s z e l l e m i világának, társadalmának - vagyis a k ü l ö n f é l e háttérelemeknek - a bemutatására i s sor k e r ü l . 508
A harmincas évek közepe óta tudunk a másik z a i r e i etnikum, a mongo-nkundo csoport Liandzsa eposzáról. E szövegtípus érdekessége az, hogy bár j e l legében a Mwindo-val vagy a f a n g - b u l u - b e t i mvet eposszal rokon, hiszen mindegyikük esetében archaikus t í p u s ú műformával á l l u n k szemben, ugyanakkor a mongo szövegekből Liandzsa - bizonyos mértékig a klasszikusnak t e k i n t h e t ő Szungyatával r o k o n í t h a t ó módon - á l l a m a l a p í t ó k é n t , ú j " k i r á l y s á g " megalkot ó j a k é n t r a j z o l ó d i k elénk. Persze világosan l á t h a t ó k a különbségek. Szungyata egy hatalmas és utóbb évszázadokon á t fennmaradó h ó d í t ó birodalom mega l a p í t ó j a , amelynek a l é t r e j ö t t é b e n a moszlim szellemiség térhódítása
is
szerepet j á t s z i k . A Liandzsa-eposz viszont az a f r i k a i szegmentáris t á r s a dalmak j e l l e g z e t e s " k i r a j z á s á t " m u t a t j a : az i f j ú hős népét hosszú vándorlás után " ú j f ö l d ö n " t e l e p í t i l e . Napjainkra a Szungyata m e l l e t t egyébként épp a mongók nemzeti eposza a legjobban i s m e r t , legtöbb v á l t o z a t b a n f ö l t á r t . Emil Boelaert több rövidebb v a r i á n s , majd pedig kivonatos kiadások után k é t t e l j e s szöveget j e l e n t e t e t t meg ( L i a n j a - V e r h a l e n I . és I I . ,
Tervuren, Musée
Royal de Congo Belge, 1957, 1959, 244 és 115). Albert De Rop i t t
ismerte-
t e t t két kötetében (Versions I . és I I . ) t o v á b b i 56 szöveget és töredéket n y ú j t át - s a j á t és Boelaert gyűjtéséből - a kutatás számára. Közülük az e l s ő három t ű n i k megközelítőleg t e l j e s v á l t o z a t n a k , de t u c a t n y i további var i á n s tartalmaz 5-8 epizódot az eposz t e l j e s anyagából. A sok v á l t o z a t egyik legfőbb tanulsága, hogy a Liandzsa - úgy t ű n i k - inkább k i m e r í t i a "nemzeti eposz" fogalmát, mint a Mwindo vagy a mvet énekek, amennyiben a k ü l ö n f é l e szövegvariánsok formai és t a r t a l m i szempontból i s nagyobb hasonlóságot mut a t n a k , mint az e m l í t e t t t ö b b i bantu e p i k a i t í p u s . A k é t terjedelmes k ö t e t külön értéke az a c s i s z o l t , k é t n y e l v ű , f o n e t i k a i l a g k i é r l e l t és j ó f r a n c i a tükörszöveggel e l l á t o t t közreadás, amely o l y régóta j e l l e m z i a z a i r e i Mbandakában működő belga k a t o l i k u s misszió és újabban k u t a t á s i központ (Centre Aequatoria)
kiadványait.
Az 1982-ben Magyarországon i s j á r t és azóta sajnálatosan elhunyt Aaron С. Hodza, valamint a Zimbabweban élő és o k t a t ó angol t u d ó s , George Fortune sona dicsérőének gyűjteménye a műfajt r e p r e z e n t á l ó kiadványok közül messze kiemelkedik jelentőségében, j ó l l e h e t éppen az oxfordiak A f r i c a n L i t e r a t u r e sorozata az, amely az elmúlt k é t évtized folyamán a l e g t ö b b e t t e t t a k o n t i nens folklóranyagában e g y e d ü l á l l ó és s z i n t e ö n á l l ó alkotásénak t e k i n t h e t ő műfaj f e l t á r á s á b a n . A dicsérőének, amelynek a genezisében a t ö r z s i - n e m z e t s é g i társadalom j e l l e g z e t e s szokása, a névadás, i l l . névdicséret á l l , az a f r i k a i h ő s e p i k a i költészetnek az eddig bemutatott t í p u s o k t ó l e l t é r ő másik nagy c s o p o r t j á t 509
a l k o t j a . A modern f o l k l o r i s z t i k a i kutatások sajátos "tanulsága" ez a műfajc s o p o r t , hiszen a s z o v j e t f o l k l o r i s z t i k a tagadja - elsősorban á z s i a i p é l dákra támaszkodva - a hősepika főnökök, k i r á l y o k , j e l e s személyek d i c s é r ő k ö l t é s z e t é b ő l megszülető f o r m á j á t . M i v e l egyrészt a t ü n d é r - , varázs- és hősmese, valamint az archaikus eposz k ö z ö t t v i l á g o s kapcsolatokra l e l t . Másr é s z t mivel a korábbi nyugat-európai eposzelméletekben a p a n e g i r i c u s - e r e deztetés e g y f a j t a " a r i s z t o k r a t a - e l m é l e t t e l "
(a hősének csak a kiemelkedő
jelentőségű személy környezetében j ö h e t l é t r e ) , i l l .
a tradicionális
társa-
dalomban "nem l é t e z ő " i n d i v i d u a l i z m u s f e l t é t e l e z é s é v e l kapcsolódott össze. Az a f r i k a i anyag ismét r á c á f o l t a tudománytörténetben o l y sokszor e l ő f o r d u l ó b e s z ű k í t é s i k í s é r l e t r e . Létezik ugyanis a fekete kontinensen az a k e l e t kezési forma, amelyről M e l e t y i n s z k i j b e s z é l , de é l egy olyan sajátos paneg i r i c u s - t í p u s i s , amely önmagában " h ő s e p i k a " . Kétségtelenül nehéz volna olyan nagyívű műfaji f e j l ő d é s i képet f e l r a j z o l n i a d i c s é r ő é n e k r ő l ,
mintamely
a m í t o s z t ó l az archaikus hősepikáig vezető út esetében lehetségessé
vált.
Annyit tudunk csak, hogy az a f r i k a i dicsérőének genezisében az egyetlen szóba mondatnyi értelmet f e j t ő névadó szokás á l l . Másrészt viszont t é n y , hogy e műfaj f ő l e g a k i r á l y s á g o k a t termő és h ó d í t ó háborúkat v i s e l ő bantu vagy nyugat-szudáni, i l l . n i l o t a csoportoknál t a l á l h a t ó meg. így az i s l e h e t s é ges, hogy olyan - már az osztálytársadalmakat előlegző -
társadalomfejlődé-
s i formáció j ö n szóba az a f r i k a i dicsérőének esetében, amelyet a s z o v j e t f o l k l o r i s z t i k a a s z i b é r i a i vagy közép-ázsiai népek eposzanyagának v i z s g á l a t á n á l nem v e h e t e t t figyelembe másféle f e j l ő d é s i jegyek következtében. Tény t e h á t , hogy Hodza és Fortune k ö t e t e külön f i g y e l m e t érdemel, mivel a már egyéb h e l y e k r ő l i s i s m e r t epikus szövegek m e l l e t t l í r a i karakterű p é l dákat i s kézbe a d o t t . Ugyanakkor sosem s i k e r ü l t még i l y e n mély h á t t é r i s m e r e t e k e t f e l s o r a k o z t a t n i a totemikus klánokhoz kötődő dicsérőszövegek
törté-
n e t i - t á r s a d a l m i h á t t e r é t i l l e t ő e n . A gazdag jegyzetanyag lehetőséget n y ú j t a r r a , hogy a sona "szó-mondatokban" r e j l ő értelmet megközelíthessük. A köt e t terjedelmes bevezető tanulmánya bőségesen f o g l a l k o z i k a formai kérdésekkel i s , így p l . a n y e l v i jelenségek, a paralelizmusok problémájával, de bőségesen elemzi a dicsérőnév jelenségét i s . Ezúttal i s fény derül a r r a , mint p l . a z u l u vagy a hima szövegek esetében, hogy a formahű f o r d í t á s
le-
h e t e t l e n , mivel a "szavasult mondatok" formája az európai nyelvekből gyakorl a t i l a g k i h a l t , és e g y e t l e n , mondatnyi é r t e l m ű k i f e j e z é s t gyakran csak 6-10 szóval vagyunk képesek v i s s z a a d n i . Jack Goody a nemzetközi tudományban elsősorban mint szociálantropológus i s m e r t . Első, majd i t t bemutatandó második terjedelmes g y ű j t é s k ö t e t e az a f 510
r i k a i f o l k l ó r s z ö v e g k u t a t á s nem v á r t ajándéka. A k i t ű n ő angol tudós a ghán a i - e l e f á n t c s o n t p a r t i - b u r k i n a f a s ó i (Felső V o l t a ) határvidékén élő bagre csoport körében g y ű j t ö t t hosszú, e g y i d e j ű l e g l í r a i , e p i k a i és drámai k a r a k t e r ű beavatási szövegeket, amelyek ugyanakkor t a n í t ó i célzatúak, hiszen a beavatandóknak k ö z v e t í t i k a t ö r z s hagyományos tudásanyagát. A nagy t e r j e delmű (5764 soros) v á l t o z a t a korábbi gyűjteményben ( t h e Myth of the Bagre, Oxford, 1972, Clarendon, 380) t a l á l h a t ó s z i n t é n 5-6000 soros szövegekkel együtt ismét csak az e p i k a i műfaj f o r m a i - t e m a t i k a i kitágulásának irányába hat, hiszen e z ú t t a l beavatási r í t u s h o z kapcsolódó t a n í t ó j e l l e g ű szövegekr ő l van szó, amely azonban az Ozidi-hez hasonlóan a népcsoport eredetmítoszát k ö z v e t í t i t a g j a i számára. A bagre énekelt beavatási miter
'örténetek
egyébként j e l l e g ü k b e n leginkább az Amadou Hampate Ba á l t a l közre - l u t t
fula-
n i beavatási énekekhez á l l n a k legközelebb. Goody mítoszének kiadásainak nagy értéke a gondos szövegkezelés és a f o r d í t á s o k (az ú j k ö t e t esetében angol és francia i s ) t i s z t a , c s i s z o l t
stílusa.
Ismertetésünk e l e j é n e m l í t e t t ü k , milyen s o k f é l e eposz é l Mali népeinek körében. A neves f r a n c i a nyelvész és f o l k l o r i s t a , Gérard Dumestre kötetében 5 olyan 500-1200 soros epizódot ad közre a bambara g r i o t - o k hagyományanyagából, amelyek Szegu, a nevezetes N i g e r - p a r t i bambara város és e g y k o r i u r a i t ö r t é n e t é t i d é z i k f e l . A szájhagyományban megőrzött események a X V I I I .
szá-
zadba vezetnek vissza bennünket. E k ü l ö n f é l e alakokra (Bakari Dian, K o r é - i Duga, Monzon f i a : Da Monzon Diara, B i t ó n ) összpontosító szövegek, amelyek a t e l j e s bambara eposz e p i z ó d j a i , L i l y a n Kesteloot g y ű j t é s e i v e l (La p r i s e de D i o n k o l o n i , P a r i s , 1975, A. C o l i n , 183; Da Monzon de Segou: épopée bambara, P a r i s , 1972, Nathan, 4. k ö t . , 63, 63, 80 és 63) együtt lassan kezdik megmut a t n i a mande eredetű etnikum nagy eposzának v a l ó d i m é r e t e i t . Dumestre a t ö r t é n e t i magyarázatokon t ú l m o n d a t s t i l i s z t i k a i elemzésekkel i g y e k s z i k a szövegek k a r a k t e r é t világossá t e n n i . Elena K o t l j á r f r i s s e n megjelent k ö t e t e számos ú j adalékkal és szempontt a l g a z d a g í t j a az a f r i k a i eposzokra i r á n y u l ó kutatómunkát. Közelítésmódját a s z o v j e t f o l k l o r i s z t i k a és mindenekelőtt M e l e t y i n s z k i j epikaelmélete határozza meg. A k ö t e t már a bevezetőt i l l e t ő e n i s fontos újdonsággal s z o l g á l , amennyiben a "szubszaharai epika" k i i n d u l á s á u l a hősmese kérdését v e t i
föl.
Majd többek között egy H. Chatelain á l t a l g y ű j t ö t t hosszabb terjedelmű ang o l a i mbundu m i t o l o g i k u s , ő s k u l t u s s z a l r o k o n í t h a t ó , epikus varázsmesétől j u t e l az archaikus eposz, p l . a nyanga Mwindo eposz t a r t a l m i és formai j e gyeinek t á r g y a l á s á i g . Tehát M e l e t y i n s z k i j nyomán ( l á s d p l . Az epikus k ö l t é -
511
s z e t , i n : F o l k l o r i s t i c a 1, 1971, Budapest, 13-104) a hősmese és az a r c h a i kus hőseposz problémáját f e j l ő d é s i fokozatként fogja f e l , s azt nem k i z á r ó okként e m l í t i , mint ahogy R. Finnegan t e s z i korábban már e m l í t e t t könyvében. Láthatóan a szerző mesterei, Z s i r m u n s z k i j , Propp és M e l e t y i n s z k i j hatása mutatkozik meg abban, hogy utóbb a heroikus feleségszerzés, i l l .
a csodás
lényekkel való küzdelem (a hősnek a sárkányokkal v í v o t t harca) tematikus e lemeit nyomozza a szövegekben. A könyvnek e z t az a f r i k a i eposzkutatás szemp o n t j á b ó l újdonságnak számító f e j e z e t é t (11-46) az archaikus típusú mongonkundo Liandzsa-ének elemzése k ö v e t i . K o t l j á r érdekes k í s é r l e t e , hogy a mongó e p i k a i hős származásának geneal ó g i á j á t a k ü l ö n f é l e v á l t o z a t o k alapján ö s s z e v e t i . Kár, hogy az elemzésekben használt v á l t o z a t o k közül a Joseph E s s e r - f é l é t (Légende a f r i c a i n e . I y a n za, héros n a t i o n a l Nkundo, P a r i s , 1957) a szaktudomány "hamisítványnak" t a r t j a , mivel kimutatható, hogy a Boelaert á l t a l g y ű j t ö t t szövegtípus k i v o nata. Míg a Jan Knappért á l t a l k ö z z é t e t t v á l t o z a t (Myth and Legends of the Congo, London, Heinemann, 1971) nem e r e d e t i g y ű j t é s . Nagy érdeme v i s z o n t a 3. és 4 . , szoninke és manding (Szungyata) eposzokkal f o g l a l k o z ó f e j e z e t e k n e k , hogy egy sor olyan f o r r á s t mutat f e l , amely a mai a f r i k a i eposzkutatás " h é t k ö z n a p j a i b ó l " eddig t e l j e s s é g g e l h i á n y z o t t . Különösen a Szungyata egy névtelen arab k é z i r a t b ó l e l ő á s o t t " k o r a i előképe" (Maurice Delafosse: H i s t o i r e de l a l u t t e Mandé ( X I I I
e
e n t r e l e s empires de Sosso et du
s i è c l e ) . Manuscrit arabe anonyme, t r a d u i t p a r : —, Notes A f r i -
caines, 1959, No. 83) érdemel nagy f i g y e l m e t . Az u t o l s ó konkrét elemzéseket n y ú j t ó f e j e z e t a szuahéli Liongo-ének t ö redékek kapcsán v i s z o n t azokra a cselekményelemekre, v a l l á s i mozzanatokra i r á n y í t j a a f i g y e l m e t ( f ő l e g Knappért: Four Centuries of S w a h i l i Verse, London, 1979, Heinemann), amely a hagyományos a f r i k a i eposz "modernizációjának útját"
jelzi.
K o t l j á r könyve k é t s é g t e l e n ü l az a f r i k a i eposzkutatás ú j l e h e t ő s é g e i t v i l l a n t j a f e l . Hiszen az a f r i k a i eposzról összefoglaló ismereteket mindmáig csak lényegében 0. Biebuyck egy máris e l a v u l t tanulmánya (The A f r i c a n Heroi c Epic, i n : F e l i x J. Oinas s z e r k . : Heroic Epic and Saga, Bloomington, 1978, Indiana UP, 336-367) n y ú j t . I s i d o r e Okpewho különszámunkban több h e l y ü t t ér i n t e t t kötete (The Epic i n A f r i c a , New York, Columbia UP, 1979) elsősorban i r o d a l o m e l m é l e t i - e s z t é t i k a i j e l l e g ű elemzéseket közöl. A f o l k l o r i s z t i k a vagy a nagy hagyományú eposzkutatás számos e l m é l e t i megfontolása hiányzik d u l á s a i k ö z ü l , de a régebbi és újabb í r o t t f o r r á s o k f i l o l ó g i a i
512
kiin-
felhasználá-
sában sem j e l e s k e d i k a n i g é r i a i szerző. Knappért különszámunkban s z i n t é n i s m e r t e t e t t eposzkönyve lényegében csak összevető anyagként s o r a k o z t a t j a f e l (a s z u a h é l i hagyományok holdudvarának megrajzolása c é l j á b ó l ) az a f r i k a i e p i k a i t í p u s o k a t , tegyük hozzá, számos hiányossággal és f i l o l ó g i a i
pontat-
lansággal. így Knappért e munkáját sem t e k i n t h e t j ü k az a f r i k a i eposzok k é r dését átfogóan feldolgozó monográfiának. Az összevető és f i l o l ó g i a i
adatok
bőségével alátámasztott elemzések i l y e n fokú szegényessége tehát még inkább aláhúzza a s z o v j e t kutatónő vállalkozásának fontosságát. Befejezésül megemlítjük, hogy az előbbiek során i s m e r t e t e t t köteteken k í v ü l még számos szövegkiadás és elemző munka l á t o t t n a p v i l á g o t az e l m ú l t két és f é l é v t i z e d során. Azonban napjainkra már nemcsak hogy a t e l j e s s é g igénye képtelenség, de a legjelentősebb munkák á t t e k i n t é s e i s nehézségekbe ü t k ö z i k . Mindemellett megemlítjük, hogy különszámunkban az olvasó t o v á b b i ismereteket t a l á l h a t a manding Szungyata, i l l e t v e a f a n g - b u l u - b e t i mvet e poszra vonatkozóan. Biernaczky S z i l á r d
Eckhard B r e i t i n g e r ( s z e r k . ) : Black L i t e r a t u r e . Zur a f r i k a n i s c h e n und a f r o amerikanischen L i t e r a t u r , München, 1979. Wilhelm Fink Verlag.
Jahnheinz Jahn 1966-ban k i a d o t t Geschichte der neo-afrikanischen
Lite-
r a t u r (Az ú j - a f r i k a i irodalom t ö r t é n e t e ) с . műve óta ez а - t í z s z e r z ő t á r s tanulmányait magába f o g l a l ó - k ö t e t a nyugatnémet irodalomtudomány e l s ő olyan k í s é r l e t e , mely az A t l a n t i - ó c e á n mindkét f e l é n kibontakozó " f e k e t e
i-
r o d a l o m " - r ó l átfogó képet kíván n y ú j t a n i . Rövid előszavában E. B r e i t i n g e r , a k ö t e t s z e r k e s z t ő j e , a munka c é l k i t ű zéseként az a f r i k a i és a f r o - a m e r i k a i feketék irodalma közös és e l t é r ő vonásainak bemutatását j e l ö l i meg, annak hangsúlyozásával, hogy bármilyen j e lentősek legyenek i s a f ö l d r a j z i környezet, a társadalmi és t ö r t é n e l m i hatóerők á l t a l k i v á l t o t t e l t é r é s e k az A t l a n t i - ó c e á n á l t a l e l v á l a s z t o t t nagy k i t e r j e d é s ű t e r ü l e t e k , i l l e t ő l e g a r a j t u k napvilágot l á t o t t i r o d a l m i művek k ö z ö t t , az egységességüket létrehozó tényezők mégis olyan j e l e n t ő s
túlsúly-
ban vannak, amely ennek az irodalomnak mint összetartozó egésznek a t á r g y a l á s á t s z i n t e parancsolóan k ö v e t e l i meg. A k o r l á t o z o t t t e r j e d e l e m a k ö t e t s z e r k e s z t ő j é t a r r a s z o r í t o t t a , hogy mind a s p e c i á l i s szempontokból k i i n d u l ó , mind az egyes neves szerzőkkel
513
foglalkozó ö t - ö t tanulmány a legfontosabb i r o d a l m i áramlatok bemutatására szorítkozzon. A téma egészéről átfogó képet n y ú j t ó bevezető tanulmány szerzője, E. B r e i t i n g e r , úgy l á t j a , hogy a nyelvében ( a n g o l , f r a n c i a , p o r t u g á l ,
spanyol),
témakörében és s t í l u s á b a n roppant heterogén irodalom rokon vonásai e g y f a j t a közös t ö r t é n e l m i t a p a s z t a l a t b ó l s a r j a d t a k k i , abból, hogy a mindnyájukat Afrikához fűző szorosabb, lazább vagy s z i n t e már t e l j e s e n elhalványodott kötelékek m e l l e t t mind a három é r i n t e t t t e r ü l e t - A f r i k a , Amerika és a K a r i b tenger s z i g e t v i l á g a - egyaránt kapcsolatba l é p e t t a n y u g a t i annak gazdasági és p o l i t i k a i
civilizációval,
rendszerével.
Az egyes tanulmányokat röviden sorra véve, Gerhard Grohs a k u l t u r á l i s gyarmatosítás a l ó l i felszabadulás a f r i k a i m o d e l l j é t k e r e s i - t a g l a l v a a Senghor-féle " a f r i k a i s z o c i a l i z m u s t " , a d é l - a f r i k a i " f e k e t e öntudatot" és a " t a n z á n i a i s z o c i a l i z m u s t " - a p o l i t i k a i emancipáció b e á l l t a u t á n i időben, amikor a gazdasági függés továbbra i s fennmaradt. - M a r l i s H e l l i n g e r a " f e keték irodalma" egyik s a j á t o s közegéről, a k r e o l nyelvek szerepéről ad i s mertetést. - Jürgen Schäfer az angol nyelvű f e k e t e - a f r i k a i irodalom bemutatására v á l l a l k o z i k , mely bizonyos f o k i g a négritude ellenhatásaként bukkant f e l . - Jürgen Beneke a n i g é r i a i Chinua Achebe műveit elemzi. - Ismét Eckhard B r e i t i n g e r , Amos Tutuola nyugaton nagy s i k e r t , odahaza, Nigériában, i n kább éles e l l e n k e z é s t k i v á l t o t t műveivel f o g l a l k o z i k . - Barbara Ischinger összefoglalóan a feketék f r a n k o f o n i r o d a l m á r ó l ad é r z é k l e t e s képet. - Gordon C o l l i e r a Karib-tenger s z i g e t v i l á g a angol nyelvű irodalmába ágyazva Edward Kamau B r a i t h w a i t e i r o d a l m i munkásságát t a g l a l j a , összehasonlítva e műveket Derek Walcott í r á s a i v a l . - Heiner Bus az angol nyelvű a f r o - a m e r i k a i irodalom terén fontos szerepet j á t s z ó ö n é l e t r a j z i műfaj bemutatására v á l l a l k o z i k , visszanyúlva annak l e g e l s ő j e l e n t k e z é s é i g . - Udo 0. H. Jung az e l s ő világháború élményeinek hatása a l a t t magukra ébredő amerikai feketék "néger reneszánsz"-nak vagy "Harlem reneszánsz"-nak nevezett i r o d a l m i mozgalmáról ad vázlatos képet, kiemelve a századforduló k ö r ü l d é l r ő l északra - a mezőgazdasági t e r ü l e t r ő l az iparvárosokba - végbement népvándorlás mér e t ű népességmozgalmat, mely a t á r g y a l t i r o d a l m i i r á n y z a t társadalmi h á t t e reként az amerikai nagyvárosok néger negyedei lakosságának e r ő t e l j e s
fel-
duzzadását i d é z t e e l ő . - Végül Kurt Otten a " p r o t e s t á l ó regénytípus"
talán
legnagyobb a l a k j á n a k , Richard Wright-пак megrendítő hatású műveiről ad t á j é k o z t a t ó t , k i t é r v e mind az á b r á z o l t élmények é l e t r a j z i f o r r á s a i r a - az í r ó személyes megpróbáltatásaira - , mind Wright i r o d a l m i mintaképeire, közöttük az angol nyelvű szerzők m e l l e t t főképp D o s z t o j e v s z k i j r e . 514
Záró megjegyzésként e l k e l l még mondanunk, hogy j ó néhány más, hasonló c é l k i t ű z é s ű munkával egyezően ebben a kötetben i s többet hallunk t ö r t é n e l m i és társadalmi eseményekről - így a v a l a m i k o r i r a b s z o l g a á l l a p o t máig k i h a t ó l é l e k r o m b o l á s á r ó l , a gyarmatosító hatalmakkal szemben f o l y t a t o t t küzdelemr ő l , az emancipálódást követő gyors társadalmi á t a l a k u l á s okozta á t r é t e g e ződésről s ennek folyományaképp a régiek m e l l e t t keletkező ú j f e s z ü l t s é g e k r ő l , az e t n i k a i és n y e l v i széttöredezettség p r o b l é m á j á r ó l , a polgárháborúkr ó l , a fehér c i v i l i z á c i ó h o z hasonulok és a s a j á t , ö n á l l ó k u l t u r á l i s
arcula-
t u k a t megteremteni kívánók szembekerüléséről, utóbbiak számára a t ö r z s i - e t n i k a i , a nemzeti-állami és az ö s s z a f r i k a i öntudat három egymás f ö l é b o l t o zódó fokozata á l t a l e l ő i d é z e t t súlyos nehézségekről - , mint a legnagyobb alkotók s műveik irodalomtudományi bemutatásáról és elemzéséről. Ez azonban k é t s é g k í v ü l e l k e r ü l h e t e t l e n . Európai ember számára a h á t t é r megismerése n é l k ü l ennek az idegen világnak a műalkotásai k e l l ő mértékig nem lennének megk ö z e l í t h e t ő k . Teljes értékű e s z t é t i k a i befogadásukra ennek h í j á n tehát igen kevés lenne az esélyünk. A k ö t e t érdemét, az érdeklődés sikeres f ö l k e l t é s e és a témakör színvonalas, bár i t t - o t t csak nagyvonalúan vázolt i r o d a l m i é r tékelése m e l l e t t elsősorban ebben: a feketék irodalma hátterének
történel-
mi, s z o c i o l ó g i a i és gyakran p s z i c h o l ó g i a i szempontú bemutatásában l á t j u k .
Biernaczky János
A l b e r t S. Gérard: A f r i c a n Language L i t e r a t u r e s : An I n t r o d u c t i o n t o the L i t e r a r y H i s t o r y of Sub-Saharan A f r i c a , Washington D. C., 1981. Three Continents Press, 398. Példa és előzmények n é l k ü l á l l ó művet n y ú j t o t t át Albert S. Gérard, az összehasonlító irodalomtudomány nemrégiben nyugállományba v o n u l t belga professzora az a f r i k a i irodalom i r á n t érdeklődők számára. Az a f r i k a i nyelvű i rodalmak ugyanis a kontinens országaiban ható nacionalizmus l e g u t ó b b i , p é l da n é l k ü l á l l ó megerősödése e l l e n é r e - mindmáig mostohagyerekeknek számítanak. A nem a n g o l u l , f r a n c i á u l vagy p o r t u g á l u l í r ó a f r i k a i szerzők, legyenek akár o l y j e l e n t ő s e k , mint a j o r u b á u l a l k o t ó D. 0. Fagunwa vagy egy sor xhosa, z u l u , i l l .
szotó nyelven í r ó d é l - a f r i k a i bantu í r ó és k ö l t ő , a v i l á g i -
rodalom számára " e l v e s z t e k " . Hacsak az alkotók s a j á t maguk nem v á l l a l k o z n a k műveik európai nyelvű f o r d í t á s á r a , amint az
az a c s o l i anyanyelvű ugandai
515
Okot p ' B i t e k , vagy legutóbb a k u j u származású kenyai Ngugi wa Thiong'o esetében megtörtént. Gérard művének lényege abban á l l , hogy nemcsak a nagyobb lélekszámú e t n i k a i csoportokra, a jelentősebb irodalommal rendelkező n y e l v i közösségre vagy a kiemelkedő f i g u r á k r a h í v j a f e l a f i g y e l m e t , hanem érzékelhetővé t e s z i az immár hatvannál több a f r i k a i nyelvű i r o d a l m i í r á s b e l i s é g " l é t e z ő és lehetséges m é l y s é g e i t " . Azért fogalmaztunk i l y e n "érzékenyen", mivel helyenként csak f e l s o r o l á s o k r a vagy kiemelésekre v o l t mód. Összehasonlításul eml í t j ü k meg, hogy Gérard korábban hasonló terjedelemben mindössze négy a f r i k a i nyelvű irodalommal, a z u l u , a xhosa, szoto és amhara l i t e r a t ú r a és í r á s b e l i s é g k é r d é s e i v e l f o g l a l k o z o t t (Four A f r i c a n L i t e r a t u r e s : Xhosa, Sotho, Zulu, Amharic, Berkeley, 1970, U n i v e r s i t y of C a l i f o r n i a Press, 45B), és e művében i s gyakorta csak r ö v i d bekezdés j u t o t t egy-egy mű i s m e r t e t é s é r e . Mindemellett számos esetben kaphatunk az ú j könyvből i s alapvető e l i g a z í t á sokat egy-egy a f r i k a i nyelvű irodalom megismeréséhez. A kötetben a szerző részben t ö r t é n e t i , részben t e r ü l e t i , i l l .
nyelvi
szempontokat a l k a l m a z o t t . Az e l s ő f e j e z e t a nagy hagyományú e t i ó p a i írásbel i s é g e k k e l (gez és amhara) f o g l a l k o z i k . Majd - ugyan az iszlám ürügyén - az arab íráshoz kötődő, tehát t ö r t é n e t i t á v l a t o k k a l i s rendelkező k o r a i
afri-
k a i i r o d a l m i í r á s b e l i s é g e k e t v e s z i számba ( f u l á n i , hausza, v o l o f , malgas, ill.
szuahéli és szórnál). Gérard végül az európai k u l t ú r a behatolása nyomán
k i a l a k u l t h e l y i í r á s b e l i s é g e k e t , irodalmakat f o g l a l j a össze. I t t i s részben t ö r t é n e t i szempontokat é r v é n y e s í t , i l l e t ő l e g az adott országokhoz kötődő nyelvek szerepét, s az e nyelveken s z ü l e t e t t irodalmak legfőbb eredményeit t á r j a az olvasó e l é . Ami á l l az európai nyelvű a f r i k a i irodalmakra, érvényes az a f r i k a i nyelveken s z ü l e t ő l i t e r a t ú r á k r a i s . Végtelenül nehéz egyetlen kötetbe összefogn i több mint hatvan i r o d a l m a t . Különösen, ha ezek között olyan t e r j e d e l e m és j e l e n t ő s é g b e n különbségek vannak, mint ami mondjuk az e t i ó p i a i amhara és a kameruni bulu esetében f e n n á l l . Az e l ő b b i sok évszázados m ú l t a t tudhat magáénak és í r á s b e l i s é g e i s v i s z o n y l a g széles körű (beszélői száma mintegy 10 m i l l i ó ) , a bulu anyanyelvűek száma v i s z o n t még e g y m i l l i ó s i n c s . A bulu í r á s b e l i s é g néhány szórványos munkán, h e l y i nyelvű újságon k í v ü l elsősorban hagyományos műfajok f e l j e g y z é s é r e
szorítkozik.
A heroikus, de l e h e t e t l e n v á l l a l k o z á s é r z e t é t még inkább e r ő s í t i az, hogy Gérard szakirodalmi apparátusa láthatóan e l ö r e g e d e t t , az e l m ú l t é v t i zed ú j t e l j e s í t m é n y e i már csak a l e g r i t k á b b esetben kapnak benne h e l y e t ,
516
j ó l l e h e t a könyv megjelenési évszáma a l a p j á n arra számíthatnánk, hogy a l e g fontosabbnak t a r t o t t újabb ö s s z e f o g l a l á s o k r ó l i s e m l í t é s t tesz. Az i s k á r , hogy a k i t ű n ő belga komparatista legalább utalásszerűén nem t é r t k i azokra az a f r i k a i nyelvű "irodalmakra", amelyek i r o d a l m i műveket ugyan még nem teremt e t t e k , de gazdag hagyományos anyaggal rendelkeznek. Különösen f á j l a l j u k a mongo-nkundo anyag elhagyását, amelyet - belga misszionáriusok j ó v o l t á b ó l igen nagy gazdagságban ismerünk. Mi több, éppen ennek a n y e l v t e r ü l e t n e k a vonzásában s z ü l e t e t t meg az első olyan munka ( A l b e r t De Rop: De Gesproken Woordkunst van de Nkundo, Tervuren, 1956, Musée Royal Du Congo Belge, 272), amely az adott népcsoport szájhagyományainak, f o l k l ó r m ű f a j a i n a k t e l j e s
át-
t e k i n t é s é t k í s é r l i meg. Gérard munkája e hiányérzetünk e l l e n é r e i s mérföldkő az a f r i k a i
iroda-
lomkutatásban, sőt az a f r i k a i irodalmak életében i s , mert f e l h í v j a a f i g y e l met: e l j ö t t az i d e j e , hogy a kontinens népei megindítsák n y e l v i reformkoruk a t , k i t e r e b é l y e s í t s é k az anyanyelven íródó irodalmukat. B. Sz.
Francis Anani Joppa: L'engagement des é c r i v a i n s a f r i c a i n s noirs de langue f r a n ç a i s e , Sherbrooke (Canada), 1982. Naaman, 324.
Az 1940-ben Ghánában s z ü l e t e t t szerző tanulmányait Afrikában, Angliában és Franciaországban végezte, d o k t o r i címét Kanadában szerezte, ahol ez a könyve i s megjelent. Vizsgálódásában három c é l t t ű z ö t t maga e l é : hogyan határozzuk meg az e l k ö t e l e z e t t s é g e t a f r a n c i a nyelvű n é g e r - a f r i k a i irodalomban; milyen művés z i formákban f e j e z ő d i k k i ez az e l k ö t e l e z e t t s é g , és végül: mennyiben t ü k röződik ebben az irodalomban a F e k e t e - A f r i k a p o l i t i k a i , társadalmi és k u l t u r á l i s valósága? Kiemelendő, hogy az " e l k ö t e l e z e t t s é g " fogalmát k o l l e k t í v értelemben k e l l t e k i n t e n i , és - ebből k i i n d u l v a - a n é g e r - a f r i k a i
irodalmak
k o l l e k t í v j e l l e g é t k e l l elemezni. Ebben a folyamatban sem az i d ő b e l i s o r rend, sem a művek szerzőinek nemzetisége nem j á t s z i k döntő szerepet. Ugyani s n y i l v á n v a l ó , hogy a n é g e r - a f r i k a i szerzők nagy része a sok, különböző k u l t ú r a mögött észreveszi az egységet, és azt i g y e k s z i k k i f e j e z n i . Mi adja a n é g e r - a f r i k a i í r ó e l k ö t e l e z e t t s é g é t ? A népével és történelmével v a l ó sorsv á l l a l á s . Ha í r , ez tulajdonképpen á l l á s f o g l a l á s , e g y f a j t a igazság k i f e j e zése, amelyet a szerző így fogalmaz meg: "Az igaz az, ami a gyarmati rend-
517
szer szétesését s i e t t e t i , ami a nemzeti öntudat k i t e l j e s e d é s é t s e g í t i
elő."
Sokak á l t a l sokszor v i t a t o t t kérdés az a f r i k a i művek autentikussága. Ez nem á l l h a t abban, hogy az a f r i k a i szerzők v a l a m i f é l e egzotikumot,hamis és t ú l h a j t o t t f o l k l o r i z m u s t próbálnak o l v a s ó i k r a e r ő l t e t n i , de nem tagadhatják meg azokat a m ú l t b e l i vagy az a d o t t életmódból fakadó t r a d í c i ó k a t ,
gondol-
kodásmódokat sem, amelyek között nevelkedtek és f ö l n ő t t e k . Az ábrázolt emberi kapcsolatokban a Fehér ember felsőbbrendűsége a Négeren meghatározó v o l t ; a Néger ekkor a Rosszat, az elszabadult
szexuali-
t á s t t e s t e s í t i meg a Fehér ember gondolatvilágában. Éppen e z é r t a négerek felszabadulásának egyik - ha nem i s legfontosabb - állomása ennek az é r t é k rendszernek a megszüntetése. Külön helyet f o g l a l n a k e l a művekben a fehér gyarmatosítók (akikben kevés j ó t t a l á l h a t u n k ) és a misszionáriusok. Ez u t ó b b i a k a t annál élesebben támadják, mivel az a f r i k a i hagyományos k u l t ú r a egyik l e g s z i l á r d a b b p i l l é r é t , az a f r i k a i v a l l á s o k a t v e s z é l y e z t e t i k . Érdekes v i s z o n t m e g f i g y e l n i , hogy az iszlámot inkább elfogadták és elfogadják ma i s , mivel abban nem gyarmatosítók, és g y a r m a t o s í t o t t a k t a l á l k o z t a k . Az a f r i k a i bennszülötteknek a gyarmatosítókról k i a l a k í t o t t képében nagy szerepet j á t s z o t t elsősorban természetesen a gyarmatosítók i d e o l ó g i a i munkája, azután a fehérek t e c h n i k á j a , valamint ugyancsak ez utóbbiak megtorló p o l i t i k á j a és p s z i c h o l ó g i a i nyomása. A gyarmatosítás hatására a l a k u l t k i a n é g e r - a f r i k a i szerzők á l t a l megr a j z o l t elmebetegek, az ún. " f e j l e t t "
( " é v o l u é " ) , a bennszülött újgyarmato-
s í t ó k a l a k j a . Különösen veszélyes a két u t o l s ó t í p u s a p o l i t i k a i
fejlődés
szempontjából. Az " é v o l u é " - k olyan a s s z i m i l á l t - a s s z i m i l á l ó d o t t emberek, ak i k e t a gyarmatosítók rá tudtak szedni a r r a , hogy lemondjanak hagyományos é l e t m ó d j u k r ó l , azonban a gyarmatosítók világába ezután sem nyertek f e l v é t e l t . A bennszülött újgyarmatosító az ú j államok burzsoáziájából k e r ü l k i ; k u l t u r á l i s és e r k ö l c s i é r t é k í t é l e t é b e n g y a r m a t o s í t o t t marad. Milyen " e l l e n é r t é k e t " á l l í t a n é g e r - a f r i k a i szerző a gyamatosító Fehér ember é r t é k r e n d j é v e l szembe? A múlt - az a f r i k a i múlt - büszke v á l l a l á s á t , a n é g e r - a f r i k a i értékek d i c s ő í t é s é t , a zenét, a t á n c o t , a v i l á g egységben l á t á s á t . A t r a d i c i o n á l i s a f r i k a i és a modern nyugat-európai értékek ütköződése dilemma elé á l l í t j a az a f r i k a i embert, így az a f r i k a i szerzőket i s : ha e l ő r e tekintenek és akarnak h a l a d n i , akkor l e k e l l mondaniuk m ú l t j u k r ó l ; ha v i s z o n t a múlt f e l é f o r d u l n a k , e s e t l e g a j ö v ő t nem képesek meglátni és a l a k í t a n i . Az egyensúly kényes, és roppant nehéz f ö n n t a r t a n i . A múltnak és a jövőnek i l y e t é n szembenállása tükröződik a művekben a " r é g i e k " és a f i a t a l o k k ö z ö t t i k o n f l i k t u s b a n . A f i a t a l o k á l t a l á b a n e l v e t i k a m ú l t a t , a hagyo518
mányokat, a r é g i o k t a t á s t . A k é t t e l j e s e n különböző életmód gyakran lázadás formájában k e r ü l szembe egymással. Ez a lázadás a f r a n c i a nyelvű n é g e r - a f r i k a i regény sok hősénél passzív, s csak r i t k á n találkozunk a " p o z i t í v "
lá-
zadó t í p u s á v a l , így p l . S. Ousmane-nál. A szerző b e f e j e z é s ü l , k i e m e l i ennek az irodalomnak i g a z i , nagy és egyetemes értékét-érdemét: a néger humanizmust. Ez az irodalom á l t a l á b a n s z ó l minden elnyomott f a j h o z , és üzenete, roppant egyszerűsége m e l l e t t , nagyon i s a k t u á l i s ma: k e r e s n i k e l l az emberiség nagy családjának egységét. Kun Tibor
U l l a S c h i l d ( s z e r k . ) : The East A f r i c a n Experience: Essays on English and S w a h i l i L i t e r a t u r e , B e r l i n , 1980. D i e t r i c h Reimer Verlag, 134 (Mainzer A f r i ka Studien, 4 ) . A k ö t e t az 1974-ben Mainzban, Jahnheinz Jahn t i s z t e t l e t é r e
rendezett
második nmezetközi tudományos konferencia anyagaiból ö l e l f e l k i l e n c t a n u l mányt. Az írások igényessége és tudományos é r t é k e különböző s z í v o n a l ú , de valamennyi j o g g a l t a r t h a t i g é n y t a k e l e t - a f r i k a i i r o d a l m i hagyományok és k o r t á r s folyamatok i r á n t érdeklődő szakemberek és igényes olvasók érdeklődésére. 1. Chris L. Wanjala cikkében három k e l e t - a f r i k a i ország, Tanzánia, Kenya és Uganda angol nyelvű irodalmának f e j l ő d é s é t mutatja be a hatvanas é vek e l e j é t ő l n a p j a i n k i g . A hatvanas évek k u l t u r á l i s f e j l ő d é s e , a v o l t gyarmatok p o l i t i k a i , művészi öntudatra ébredése nem v o l t mentes belső e l l e n t mondásoktól és a belőlük fakadó t o r z u l á s o k t ó l . Ugyanakkor az i r o d a l m i é l e t p á r a t l a n u l dinamikus f e j l ő d é s é r ő l tanúskodik az, hogy az európai és á z s i a i elődöket r ö v i d idő a l a t t s z i n t e t e l j e s e n k i s z o r í t o t t á k nemzeti i r o d a l m a i k b ó l a h e l y i szerzők. 2. U l l a S c h i l d cikkében először i s t i s z t á z z a az á l t a l a v i z s g á l t kenyai szórakoztató i r o d a l m i alkotások m ű f a j i hovatartozásával kapcsolatos kérdés e k e t , k ö r ü l h a t á r o l j a alapvető tematikájuk és motívumaik s z f é r á j á t :
parti-
k u l á r i s társadalmi k o n f l i k t u s o k , kalandos t ö r t é n e t e k , b e i l l e s z k e d é s i problémák, szerelmi t ö r t é n e t e k , m o r á l i s kérdések sorolhatók i d e . M e g á l l a p í t j a , hogy az á l t a l a "Afromance"-nak nevezett m ű f a j i k a t e g ó r i á ba t a r t o z ó művek igyekeznek k o n z e r v á l n i a meglevő társadalmi h e l y z e t e t , s ezzel az ország tőkés fejlődésének eszközéül szolgálhatnak. 519
3. Ebrahim Hussein a f e k e t e - a f r i k a i színházművészet gyökereit k e r e s i és t a l á l j a meg a k ü l ö n f é l e , részben d r a m a t i z á l t r í t u s o k b a n , népi ünnepségekben, szokásokban. M e g á l l a p í t j a , hogy az á l t a l a v i z s g á l t , f ő l e g
folklór-kötődésű,
ebbe a kategóriába s o r o l h a t ó k u l t u r á l i s jelenségek a f e j l e t t e b b ,
félfeudá-
l i s államalakulatokban f e j l ő d t e k k i a legjobban, de o t t sem érték e l az eur ó p a i értelemben v e t t k l a s s z i k u s színművészet s z i n t j é t . 4. Mineke Schipper De Leeuw a modern a f r i k a i dráma kibontakozásának f e l t é t e l e i t , azok f o l k l ó r - k a p c s o l a t a i t k u t a t j a . A könnyen dramatizálható e p i kus hagyományok, népmesék és más n é p k ö l t é s z e t i alkotások ma i s j e l e n t ő s szerepet játszanak sok nép k u l t u r á l i s életében, és a j e l e n k o r i társadalmi valósághoz idomulva válhatnak a modern drámakultúra f o n t o s összetevőjévé, szinte alapjává. 5. Ernst Damman a századforduló j e l e s k e l e t - a f r i k a i k u l t u r á l i s
polihisz-
t o r a , M. Kidjumwa munkásságát i s m e r t e t i . Kidjumwa v o l t í r n o k , f o r d í t ó ,
tol-
mács, f o g l a l k o z o t t v a l l á s e l m é l e t t e l , f a f a r a g á s s a l és d í s z í t ő m ű v é s z e t t e l , valamint figyelemre méltó k ö l t ő i életművet hagyott h á t r a . Főleg az epika műfajában a l k o t o t t . Legmaradandóbb művei a Liongo legendakört, i l l e t v e a kor a b e l i Lamu és környéke népszokásait dolgozzák f e l , ö r ö k í t i k meg. 6. Euphrase Kezilahabi j e l e n t ő s k o r t á r s szuahéli regényíró és irodalomk r i t i k u s . Műveiben reagál az a k t u á l i s társadalmi jelenségekre és folyamat o k r a , á b r á z o l j a és e l í t é l i a k o l l e k t í v vagy egyéni erőszak súlyos megnyilv á n u l á s a i t . I d e o l ó g i a i szempontból azonosul a t a n z á n i a i ujamaa szocializmus koncepciójával. Ezt t e k i n t i a korszerű társadalmi kibontakozás legmegfelelőbb ú t j á n a k , a múlt p o z i t í v hagyományait a j e l e n társadalomba á t ö r ö k í t ő , a negatív jelenségeket pedig kiszűrő p o l i t i k a i
irányvonalnak.
7. Elena B e r t o n c i n i tanulmányában a mai t a n z á n i a i szuahéli irodalom két t á v o l i pólusán elhelyezkedő, de egyaránt p o z i t í v e értékelelendő í r ó : Muhammed Said Abdulla és Euphrase Kezilahabi munkásságát é r t é k e l i . Abdulla a "könnyű műfaj" k é p v i s e l ő j e , a szuahéli detektívregény megteremtője. Az i s z lám k ö v e t ő j e . Művei o p t i m i s t a hangvételűek, tanulságosan szórakoztató o l vasmányok. Kezilahabi keresztény n e v e l t e t é s ű . A vajúdó t a n z á n i a i társadalom legsúlyosabb problémáihoz n y ú l , hőseinek sorsa r e n d s z e r i n t t r a g i k u s a n végződik. Abdulla műveinek f ő érdeme a k i f i n o m u l t nyelvezet és az olvasmányosság, míg Kezilahabié a mély társadalmi mondanivaló. B. P a t r i c i a Mbughuni az o r á l i s hagyományok v i l á g á b ó l k i i n d u l v a a közelmúlt és a k o r t á r s s z u a h é l i szépirodalmat t a g l a l j a egyes szerzők és konkrét műveik bemutatásán k e r e s z t ü l . Bemutatja, hogyan j u t e l Shaaban Robert a
520
passzívabb, naiv reformokat j a v a s l ó g o n d o l a t v i l á g t ó l az aktívabb társadalomformálás már-már f o r r a d a l m i igényéig. A továbbiakban i s m e r t e t i J. K. K i i m b i l l a , G. A. Mhina és N. B a l i s i d i a egy-egy művét, s z e l l e m i - i r o d a l m i k o n c e p c i ó j á t . Világosan l á t j a a tanzániai társadalom fejlődésének fő probl é m á i t : a gyarmati múlt i m p e r i a l i s t a öröksége és az ú j társadalom é p í t é s é nek f e l a d a t a i k ö z ö t t i
feszültségeket.
9. Rajmund Ohly a k e l e t - a f r i k a i i r o d a l m i hagyományok k i a l a k u l á s á v a l , f e j l ő d é s é v e l és j e l e n l e g i á l l a p o t á v a l f o g l a l k o z i k . Legrészletesebben a k o r t á r s irodalom t ö r t é n e t i h á t t e r é t f e j t i k i . Értékenyen ragadja meg a t á r s a dalom szerkezete és k u l t u r á l i s é l e t e , annak színvonala és j e l l e g e k ö z t i öszszefüggéseket. Figyelmeztet a j e l e n l e g legdinamikusabb t á r s a d a l m i r é t e g , az ún. középosztály döntő j e l e n t ő s é g é r e , de nem f e l e d k e z i k meg a gyarapodó munkásosztály növekvő s ú l y á r ó l és jogos i g é n y e i r ő l sem. Füssi Nagy Géza
Bernth L i n d f o r s : Early Nigerian L i t e r a t u r e , New York-London, 19B2. A f r i c a n s P u b l i s h i n g Company, 198.
A t e x a s i egyetem (Austin) k i t ű n ő a f r i k a n i s t a professzorának ú j k ö t e t e , bár zömmel korábban már megjelent tanulmányokat tartalmaz, az a f r i k a i
iro-
d a l o m t ö r t é n e t í r á s " ú j korszakát" j e l z i . Többszörös értelemben i s . Ugyanis a szerző egyrészt - ösztönösen vagy tudatosan - e l h a t á r o l j a magát a kontinens t e l j e s i r o d a l m i anyagát célba vevő k í s é r l e t e k z s á k u t c á i t ó l . Mint sok más munkájában, e z ú t t a l i s csak a n i g é r i a i irodalommal f o g l a l k o z i k (lásd k ö t e t ben: F o l k l o r e i n Nigerian L i t e r a t u r e , New York, 1973, Africana Publishing Company, 1 7 8 . ) , mintegy é r z é k e l t e t v e , hgy A f r i k a l i t e r a t ú r á j á t ma már csak nemzeti keretekben, az egyes országok i r o d a l m i életének megismerése ú t j á n l e h e t k e l l ő mélységben f e l t á r n i . Másrészt k i f e j e z e t t e n " t ö r t é n e t i témát" v á l a s z t , amennyiben az e l m ú l t két-három évtizedben v i l á g h í r ű v é v á l t n i g é r i a i irodalom " a b s z o l ú t gyermekk o r á t " , a v i l á g s z e r t e ismert "nagyok", T u t u o l a , Achebe, Nzekwu, Ekwensi, Soyinka "művészi s e r d ü l ő k o r á t " , i l l e t v e a nagy e l ő f u t á r szerepét b e t ö l t ő és jobbára csak joruba anyanyelvén ismert • . 0. Fagunwa írásművészetét veszi tollhegyre. Végül az e d d i g i munkásságában alkalmazott k r i t i k a i apparátushoz híven L i n d f o r s most sem f e l e d k e z i k meg - nem feledkezhet meg - a r r ó l , hogy ez a
16
521
l i t e r a t ú r a ezer s z á l l a l kötődik a napjainkban i s l é t e z ő hagyományos é l e t formához, t r a d i c i o n á l i s k u l t ú r á h o z . Fagunwa vagy Tutuola r í t u s - , i l l .
mese-
alkalmazásainak f e l t á r á s a k o r a k i t ű n ő szerző a r r ó l sem feledkezik meg, hogy a felhasználás módszereit összevesse. Mindez persze nem akadályozza meg abban, hogy bemutassa, miképpen l e t t Ekwensiből urbánus í r ó . A Joyce U l y s s e s é t ő l a d e t e k t í v r e g é n y i g í v e l ő európ a i minták j e l e n l é t é n e k kimutatásával ad k e l l ő fogódzkodókat a Nigériában egyébként viszonylag erős ágat képviselő és v á r o s i élményvilágot
tartalmazó
regényirodalom megközelítéséhez. Sajátos vonásokat t á r f e l Nzekwu i n d u l á s á ban, a k i ú j s á g í r ó k é n t , i l l e t ő l e g amatőr k u l t u r á l i s antropológusként kezdte p á l y a f u t á s á t . Hasonlóképpen számos ú j s z e r ű meglátással gazdagítják az egyébként széles körű Achebe és Soyinka szakirodalmat azok az írások, amelyek a két szerző i n d u l á s á v a l , zsengéik mögöttesével f o g l a l k o z n a k . A k ö t e t egyik tanulmánya a n i g é r i a i irodalom és közönsége kapcsolatával, az irodalom népszerűségével, i l l .
a népszerű irodalommal f o g l a l k o z i k , amely-
nek hátterében az a f r i k a i országban viszonylag nagyobb számban működő egyetemek, az egyetemeken z a j l ó k u l t u r á l i s é l e t meghatározó szerepe húzódik meg. A k ö t e t e t két sajátos témájú í r á s , Soyinka, i l l .
Okigbo és a sport kapcso-
l a t á t feszegető cikk z á r j a , amelyek közvetve ismét "az egyetemi környezet" irodalomtermő szerepét látszanak megerősíteni. L i n d f o r s legújabb munkája minden bizonnyal egy sor fontos adalékkal, ú j szerű meglátással, elemzési szemponttal j á r u l hozzá a n i g é r i a i irodalom mélyebb megismeréséhez. Jelentősége különösen akkor t ű n i k k i v i l á g o s a n , ha a k ö t e t címében r e j l ő g o n d o l a t r a , az a f r i k a i irodalomban immár j e l e n l e v ő " t ö r t é n e t i t á v l a t " - r a f e l f i g y e l ü n k : e l j ö t t az i d e j e az a f r i k a i nemzeti i r o dalmak monográfikus feldolgozásának. B. Sz.
Yves-Emmanuel Dogbé: Négritude, c u l t u r e e t c i v i l i s a t i o n . Essai sur l a
fi-
n a l i t é des f a i t s sociaux, Paris, 1980. É d i t i o n Akpagnon, 271.
A szerző f e n t i munkájában arra a kérdésre k e r e s i a v á l a s z t , v a j o n a négr i t u d e , mint a "feketék i d e o l ó g i á j a " , meghalt-e? A kérdést Y.-E. Dogbé végül i s nem z á r j a l e . Mindamellett a magyar olvasó a négritude belső értékei t hatásosan f e l s o r a k o z t a t ó , é r d e k f e s z í t ő esszéket t a l á l h a t a f r a n c i a n y e l vű kötetben.
522
Y.-E. Dogbé mindenekelőtt az irodalom és a négritude kapcsolatát mutatj a be. I l y e n módon - a bőségesen t a l á l h a t ó versidézetek következtében - az olvasót m i n d j á r t a könyv e l e j é n megüti a f r a n c i a nyelvű a f r i k a i
költészet
sajátos légköre. A szerzőnek s z i l á r d meggyőződése, hogy az i g a z i k ö l t é s z e t lényegénél fogva f u n k c i o n á l i s , tehát üzenetet hordoz magában, s ennélfogva tanító jellegű. A k ö t e t második fejezetében a tanulmány í r ó j a , e m l í t e t t meggyőződésének logikus folyományaként, a négritude k ö l t é s z e t üzenetének és a négerség-tudat összefüggéseinek elemzésével f o g l a l k o z i k . Azt b i z o n y í t j a , hogy a szóban forgó k ö l t é s z e t f e l t é t l e n ü l hozzájárul a " f e k e t é k " i d e n t i t á s t u d a t á n a k h e l y r e á l l í t á s á h o z , és n ö v e l i az e l t ö k é l t s é g e t a négerség e l f o g a d t a t á s á é r t
folyó
harcban. F e j t e g e t é s e i t Y.-E. Dogbé á l t a l á n o s t ö r t é n e t i , irodalom- és művelődést ö r t é n e t i adalékok f e l s o r a k o z t a t á s á v a l támasztja a l á . Ennek során k e r ü l szóba az ismert Du B o i s - f é l e a f r i k a i érdekvédelmi (nem a f r i k a n i s t a ) mozgalom, majd k i t é r a fekete rassz védelmében 1918 és 1928 k ö z ö t t k i f e j l ő d ö t t
"Né-
ger-Reneszánsz" mozgalom á l t a l e l é r t k e z d e t i s i k e r e k r e . A szerző s z e r i n t ez utóbbi mozgalom képviselőinek (Lengston
Hughes, Claude Mac Kay, Countee
Cullen, S t e r l i n g Brown, Jean Toomer) f e l l é p é s é v e l s z ü l e t e t t meg, mint fogalom és tudat,'az " a f r i k a i négerség" (négritude a f r i c a i n e ) . (Meg k e l l jegyeznünk, a század első felének d i f f e r e n c i á l t a b b t ö r t é n e t s z e m l é l e t e tükrében ma már világosan k i t a p i n t h a t ó , hogy e g y f e l ő l a Du Bois fémjelezte p á n a f r i k a n i s t a mozgalom és az azt követő "Néger-Reneszénsz", másfelől a Frobenius gondolatai á l t a l k ö z v e t l e n ü l ö s z t ö n z ö t t és Senghor, Césaire, valamint Damas á l t a l
elin-
d í t o t t négritude az a f r i k a i öntudatra ébredés két t ö r t é n e t i l e g ö n á l l ó vonulata.) Mint ismeretes, L. S. Senghor értelmezése s z e r i n t a négritude o b j e k t í v e e g y f a j t a v i l á g l á t á s és egy bizonyos módozata a f ö l d i é l e t n e k , amely ugyanakkor a feketék akcióprogramjaként s z o l g á l t annak érdekében, hogy s a j á t magukat minden téren az egyetemes c i v i l i z á c i ó s z i n t j é r e emeljék. A n é g r i t u d e eszméje, megfelelően k i t e r j e s z t v e , voltaképpen a szolganépek r e h a b i l i t á c i ó j á é r t s z á l l t s í k r a , ennek a küzdelemnek adott k e r e t e t . Könyvének harmadik fejezetében Dogbé már kimondottan a négritude k ö l t ő i üzenetének mondanivalóit v i z s g á l j a számos versidézet kíséretében, hangsúlyozva, hogy a négritude-gondolat követelése mind az egyén, mind a közösség s í k j á n alapvetően a " f e k e t e ember t e k i n t é l y é n e k és méltóságának" h e l y r e á l l í t á s a maradt. Bármily meglepő, csak mindezek k i f e j t é s e után, a negyedik f e j e z e t b e n
523
t e s z i f e l a szerző a k é r d é s t : mi i s a négritude? De a témát sem i t t , sem a következő, az ö t ö d i k f e j e z e t b e n ( M i t j e l e n t az irodalom?) nem f e j l e s z t i
to-
vább, és csupán a már i s m e r t e t e t t é s z r e v é t e l e i t , m e g á l l a p í t á s a i t és következtetéseit hangoztatja. Új l e n d ü l e t e t kap a t á r g y a l t olvasmány, amikor az a f r i k a i szájhagyományok műfajainak és eredetük különböző f o r r á s a i n a k az ismertetésére k e r ü l s o r . A mese és a legenda, a szólás és a parabola, a mítosz és a k ö l t é s z e t néhány példájának bemutatása és megvilágítása után jutunk e l az í r o t t
iro-
dalom születésének problémaköréhez. Ez a f o r d u l a t , mint ismeretes, vízvál a s z t ó t j e l e n t a népek f e j l ő d é s é b e n , művelődéstörténetük ( l á s d a V I I . és a V I I I . f e j e z e t
struktúrájában
tartalmát).
Könyvének második felében Dogbé a f i l o z ó f i a és a négritude kapcsolatát elemzi. Először, k é t f e j e z e t b e n , konkrét d i d a k t i k u s j e l l e g ű á t t e k i n t é s t n y ú j t a f i l o z ó f i a k i a l a k u l á s á r ó l . Ennél s i k e r ü l t e b b és f e l t é t l e n ü l érdekesebb, amikor utóbb néhány s z o c i o l ó g i a i és m o r á l i s t é z i s s a j á t o s magyarázatába akadunk. E z ú t t a l Dogbé a j o g és a társadalom, a béke és a háború, az ésszerűség és a szerelem kérdéskörében próbál e l i g a z o d n i . E fejtegetésekben világosan v i s s z a t ü k r ö z ő d i k , hogy a szerző V i c t o r Cousin (ha úgy t e t s z i k , a "cousinizmus") tanainak a befolyása alá k e r ü l t . Mindezek után Dogbé, könyvének utolsó f e j e z e t é b e n , arra t ö r e k s z i k , hogy valami konkrétan megfogható j e l e n t é s t a r t a l m a t hámozzon k i a négritude z ó f i á j á b ó l . Valójában azonban mindössze a hagyományos a f r i k a i
filo-
gondolatiság
néhány sarkalatos p o n t j á t f o g l a l j a össze. Ennek során az i s t e n r ő l és a v a l lásos g o n d o l a t r ó l , a v i l á g r ó l és a l é t e z é s r ő l , az e r k ö l c s r ő l és a j o g r ó l , a szabadságról, az egyenlőségről, a munkáról és a c s a l á d r ó l , valamint a hazár ó l közöl r ö v i d " c i k k e l y e k e t " , azt k u t a t v a , m i t jelentenek és miképpen h a t nak a "nègre" - azaz a néger - tudatában és társadalmi életében ezek a kat e g ó r i á k . Az a f o r i s z t i k u s á l t a l á n o s í t á s o k s z e r i n t a négritude eszmeköre b i zonyos értelemben ma i s szemben á l l az ún. nyugatiasodás
(occidentalisme)
behatolásának, ugyanakkor, mint minden egyéb igényes emberi g o n d o l a t i é p í t mény, á l t a l á n o s érvényű gondolatokat és é r t é k e k e t hordoz magában. Ennek alátámasztása folyamán külön i s v i z s g á l a t tárgyává t e s z i a L. S. Senghor fellépésének hatásaként k e l e t k e z e t t problémákat. A n é g r i t u d e - ö t sokan a senghori i d e o l ó g i á v a l a z o n o s í t j á k . A szerző azokkal é r t egyet, akik a senghori " k u l t u r a l i z m u s t " b í r á l v a rámutattak, hogy annak eredményeként, eszmei é r t é k e i e l l e n é r e , a gazdasági és a p o l i t i k a i problémákról túlságosan e l t e r e l ő d ö t t a f i g y e l e m . De, mint Dogbé k i f e j t i , a
524
Senghor á l t a l k é p v i s e l t négritude gondolatban a k u l t u r á l i s problémák i s l e e g y s z e r ű s í t e t t e n j e l e n t k e z n e k . B í r á l a t a során a szerző f e l s o r a k o z t a t j a Jacqueline L a m a r t i n i è r e , Paulin Hountondji, S t a n i s l a s Adotevi tanulmányainak idevágó r é s z e i t . Ezek az igényes k r i t i k a i elemzések az a f r i k a i
filozó-
f i a egészében é r t e l m e z i k a n é g r i t u d e - ö t és az ún. "noirisme" j e l e n s é g é t . Nem kétséges, hogy a szerző Senghor p o l i t i k á j á t e l h i b á z o t t n a k í t é l i . A n é g r i t u d e - ö t mintegy k i s a j á t í t ó Senghor Dogbé s z e r i n t valójában a v o l t gyarmatosítóknak k ö n n y í t e t t e meg a d o l g á t a p o l i t i k a i függetlenné v á l á s t követő időszakban. A könyv végén, a négritude mérlegét megvonva, a szerző nyomatékosan k i e m e l i Du Bois-nak mint a négritude e l i n d í t ó j á n a k az érdemeit. Az u t o l s ó oldalakon Dogbé csupán utalásszerűén j ó néhány t o v á b b i i z g a l mas kérdést említ meg. Ezek k ö z ö t t f e l t é t l e n ü l polémiára késztetők az " a f r i k a i s z o c i a l i z m u s " - r ó l , a marxizmus-leninizmusról vagy a szocializmus a l kalmazási lehetőségéről és a " n e o - n é g r i t u d e " - r ő l röviden o d a v e t e t t á l l á s foglalásai. Dogbé mély meggyőződése, hogy az a f r i k a i a k fejlődéséhez n é l k ü l ö z h e t e t l e n ü l szükséges lenne égy e r e d e t i a f r i k a i i d e o l ó g i a kidolgozása és érvényre j u t t a t á s a . Mert, amint mondja, e n é l k ü l az a f r i k a i a k f e j l ő d é s é t az a veszély f e n y e g e t i , hogy megreked, hogy egy helyben topog, és i l y e n módon végzetes visszaesés következhet be. Ű tehát a négritude sokoldalú megvilágításával ennek az ú j a f r i k a i ideológiának a k i a l a k í t á s á t i g y e k e z e t t s z o l g á l n i . Sajnálatos tény, hogy az egykori gyarmatosító államok és nagyhatalmak továbbra i s akadályozzák az a f r i k a i f e j l ő d é s t , hogy befolyásuk hatásaként növekszik az elmaradottság. Dogbé könyve megerősíti az olvasóban azt a benyomást, hogy az a "tudományosság", amelynek a gyarmatosítás v e t e t t e meg az a l a p j á t , ma minden k o r á b b i n á l erősebb befolyást b i z t o s í t a " t e g n a p i dominanciának". K i t ű n i k , hogy egész Afrikában j e l e n t k e z i k az ún. a k k u l t u r á c i ó . Ez a folyamat elsősorban kétségkívül a városokban halad előre rohamlépésekben, de a "modernizáció" hatása már "vidéken" i s mindenfelé f e l l e l h e t ő . Ebb ő l a szemszögből a senghori négritude-eszme egyes a f r i k a i körökben v i t a t h a t a t l a n u l f e l é r t é k e l ő d ö t t . Äm a könyv legfőbb tanulsága éppen az, hogy az a f r i k a i a k i d e n t i t á s t u d a t a , az egyes államok népeinek nemzetté v á l á s a , ami a továbblépés elengedhetetlen állomása, nem sokkal j u t o t t előbbre az utóbbi évtizedekben. J ó l l e h e t egyes országokban olyan - igen lassú l é p t e k k e l haladó - f e j l ő d é s i folyamatok i s é s z l e l h e t ő k , amelyek, úgy t ű n i k , egy ú j , képesebb modern a f r i k a i k u l t ú r a kialakulásának a b i z t a t ó
élet-
jelei. Benkes Mihály 525
N y i k i f o r o v a , I . D . - N y i k u l i n , N. I .
( r e d . ) : Szovremennije l i t e r a t u r i A z i i
i
A f r i k i i ideologicseszkaja borba, Moszkva, 1982. Nauka, 272.
A k ö t e t tizennégy, különböző s z e r z ő k t ő l származó e l m é l e t i tanulmányt tartalmaz a r r ó l , hogyan függ össze egyes a f r i k a i és á z s i a i országok modern nemzeti irodalmának f e j l ő d é s e korunk i d e o l ó g i a i h a r c a i v a l . Nyolc tanulmány f o g l a l k o z i k a f r i k a i , és hat á z s i a i országok i r o d a l o m p o l i t i k a i
kérdéseivel.
Az egyes írások r ö v i d kivonata e r e d e t i sorrendjükben: 1. N y i k i f o r o v a , I . D . - N y i k u l i n , N. I . : Ázsia és A f r i k a országainak i r o dalma az i d e o l ó g i a i harc tükrében. P o l i t i k a i - i d e o l ó g i a i szempontból a f e j lődő országok nagyon t a r k a képet mutatnak. A nemzeti irodalmak pedig t ü k r ö z i k az időszerű t á r s a d a l m i h e l y z e t e t : széles skálán jelennek meg a legkül ö n f é l é b b műfajú művek az egyes országok h i v a t a l o s kurzusát támadó és támogató s z e r z ő k t ő l egyaránt. A neokolonializmus e r ő i igyekeznek meglovagolni a nekik kedvező i r á n y z a t o k a t , a maguk c é l j a i r a k i h a s z n á l n i egyes szerzőket vagy i r o d a l m i csoportosulásokat. Hálás eszköz a kezükben ennek során a v a l l á s i s . Az ismert szerzőpáros a h o l forrongó, h o l lappangó i d e o l ó g i a i , pol i t i k a i , gazdasági, k u l t u r á l i s küzdelmeket elemzi röviden. 2. Mirimanov, V. В . : Társadalmi átalakulások és a k u l t ú r a helyzete Tróp u s i - A f r i k a országaiban. A mai a f r i k a i országok többségében é l e s k o n f l i k t u s a l a k u l t k i a s a j á t r é g i és az ú j idegen k u l t ú r a elemei és k é p v i s e l ő i között. A k u l t ú r a nemzeti, e t n i k u s , a c i v i l i z á c i ó etnikumok f ö l ö t t i , nemzetközi. Ezek ütköztetése i d é z i e l ő Afrikában az a k k u l t u r á c i ó s folyamatokat, melyek s z í n t e r e elsősorban a város. I t t z a j l i k az i r o d a l m i é l e t i s , amely sokoldalúan t ü k r ö z i e jelenségcsoport minden aspektusát. 3. V a v i l o v , V. N . : A társadalmi á t a l a k u l á s ú t j a kiválasztásának problémája és T r o p i k u s - A f r i k a országainak irodalma. Míg a gyarmati korszak utolsó évtizedeiben a nemzeti függetlenségért v í v o t t harc v o l t az a f r i k a i
irodalom
vezérmotívuma, a f e l s z a b a d u l á s t követő időszakban a kontinens ú j típusú k u l k u r á l i s és i d e o l ó g i a i küzdelmek s z í n t e r é v é v á l t . A függetlenségi harc egységet t e r e m t e t t , a f ü g g e t l e n országok e l t é r ő társadalomépítési koncepciói v i s z o n t ellentmondásokat szültek és megosztottságot idéztek e l ő . A szerző f ő l e g a f e k e t e - a f r i k a i angol nyelvű irodalom irányzatainak
vizsgálatával,
egyes í r ó k konkrét műveinek elemzésével v i l á g í t j a meg több a f r i k a i ország t á r s a d a l m i , p o l i t i k a i fejlődésének alapvető t e n d e n c i á i t . A. Ljahovszkaja, N. D.: A modern n y u g a t - a f r i k a i regény és a s z o c i á l i s o r i e n t á c i ó p r o b l e m a t i k á j a . A szerző Nyugat-Afrika frankofon országainak
526
nemzeti irodalmán k e r e s z t ü l vázolja f e l a társadalom további f e j l ő d é s e
i-
rányvonalának sokszor ellentmondásos ú t j a i t . Konkrét műveket elemez. Az í rók k ö z ö t t szélsőséges nézeteket képviselők - a m ú l t a t i d e a l i z á l o k ,
illetve
t o t á l i s a n elvetők - és u t ó p i s z t i k u s társadalomeszményeket kergetők i s akadnak. Végeredményben az irodalom modellteremtő e r e j e sokban h o z z á j á r u l t az egyes országok s z o c i á l p o l i t i k a i és gazdasági koncepciójának alakításához E s z m e i - f i l o z ó f i a i téren a négritude f e l ü l v i z s g á l a t a és ú j a f r i k a i
is
identi-
t á s t u d a t k i a l a k í t á s a az ú j nemzeti irodalmak egyik legfontosabb f e l a d a t a . 5. Rjauzova, E. A . : A portugál nyelvű a f r i k a i irodalom és a nemzetépítés p r o b l e m a t i k á j a . A v o l t portugál gyarmatok s z o c i á l p o l i t i k a i
törekvései-
nek középpontjában a nemzetépítés koncenpciója á l l . Szinte a h i v a t a l o s
jel-
szó rangjára emelkedett a "nemzeti r e k o n s t r u k c i ó " k i f e j e z é s . Ez azonban e leve hibás t é z i s b ő l i n d u l k i , hiszen az é r i n t e t t országokban korábban sem l é t e z e t t egységes nemzet. Rjauzova m e g á l l a p í t j a , hogy az ú j korszak követelményeinek jobban megfelelnek a p r ó z a i műfajok, f ő l e g a hosszabb elbeszélések és kisregények, amelyek fokozatosan háttérbe s z o r í t j á k a korábban egyeduralkodó l í r a i k ö l t é s z e t e t . T é t e l e i t konkrét i r o d a l m i alkotások elemzésén k e r e s z t ü l igyekszik b i z o n y í t a n i . 6. Kartuzov, Sz. P . : A d é l - a f r i k a i országok irodalma az apartheid és a rasszizmus e l l e n i harcban. (A hetvenes évek angol nyelvű irodalma a l a p j á n . ) Az i r o d a l m i é l e t a d é l - a f r i k a i országokban ( D é l - a f r i k a i Köztársaság, Zambia és - kisebb mértékben - Namíbia) n y i l v á n v a l ó t ö r t é n e l m i okoknál fogva szorosan összefonódik a nemzeti f e l s z a b a d í t ó küzdelmek közvetlen p o l i t i k a i k i t ű z é s e i v e l . A k í m é l e t l e n f a j i elnyomás erősebb s z e l l e m i - p o l i t i k a i
cél-
ellen-
á l l á s t s z ü l . Különösen j e l l e m z ő ez a k i é l e z ő d ö t t harc a hetvenes évek i d ő szakára. Az a f r i k a i és más "színes bőrű" p o l i t i k u s o k és írók ekkorra t u d j á k megteremteni rasszizmus-ellenes közös p l a t f o r m j u k a t . Rövidesen megindul azonban az i r o d a l m i irányzatok polarizálódása - igaz: nem f a j i , hanem t a k t i k a i - p o l i t i k a i alapokon. K i k r i s t á l y o s o d i k és e l h a t á r o l ó d i k egymástól a jámborabb " t i l t a k o z á s " és a harcosabb " e l l e n á l l á s " irodalma. Kartuzov s z i n t é n konkrét műveket t a g l a l , az egyes csoportosulásokat j ó l fémjelző í r ó k és k ö l t ő k alkotásainak bemutatásán k e r e s z t ü l f e j t i k i s a j á t
álláspontját.
7. Volpe, M. L . : Az e t i ó p i a i irodalom s z o c i á l p o l i t i k a i tematikája a XX. század 60-as, 70-es éveiben. A hatvanas években Etiópiában p é l d á t l a n módon f e l g y o r s u l t a k az események: a császárság anakronisztikus építménye düledez e t t , s hamarosan romba d ő l t a demokratikus forradalom hatására. Ez v o l t az az időszak, amikor a romantikus, vagy k o r a i r e a l i s t a irodalomra j e l l e m z ő
527
f e l v i l á g o s í t ó - p a t e t i k u s hangvételt f e l v á l t o t t a az élesebb t á r s a d a l o m b í r á l a t . A császári p o l i t i k a sokféleképpen ellentmondásos v o l t a k u l t ú r a
területén
i s . Az a n t i k o l o n i a l i s t a , a n t i i m p e r i a l i s t a , a p a r t h e i d - e l l e n e s írások viszonyl a g könnyen l á t h a t t a k n a p v i l á g o t , míg a belső feszültségeket és k r i t i k u s h e l y z e t e t ábrázolók e g y á l t a l á n nem j e l e n h e t t e k meg. Az 1974-es forradalmat követően ú j i r á n y t v e t t a nemzeti irodalom f e j l ő d é s e : h a z a f i a s , majd - i g a z , csak kisebb mértékben - osztályharcos témák j e l e n t e k meg az i r o d a l m i p a l e t t á n . A s t í l u s c é l r a t ö r ő v é , s z i k á r r á , már-már aszkétikussá v á l t . Az e s z t é t i kum, a szépirodalmi igények szemszögéből ez visszalépést j e l e n t e t t , másrészt maguk az egyes alkotások erősen d i d a k t i k u s hangvételűekké v á l t a k .
Napjaink-
ban a folyamatok fokozatosan l e t i s z t u l t a k , ú j műfajok nyernek t é r t , a nemz e t i irodalom k i s z o r í t j a az addig megszokott idegen adaptációkat, csökken a f o r d í t o t t irodalom aránya. Új jelenségként az a k t u á l i s p o l i t i k a i célokat kiválóan k i f e j e z n i tudó nemzeti drámairodalom és színművészet i s egyre i n kább megerősödik. Volpe h i b á j á u l róható f e l , hogy s z i n t e k i z á r ó l a g az amhara nyelvű irodalomra ö s s z p o n t o s í t j a f i g y e l m é t . Az á z s i a i országok i r o d a l m i - p o l i t i k a i k é r d é s e i v e l f o g l a l k o z ó tanulmányok az a f r i k a n i s z t i k a szempontjából érdektelenek, ezért - helyszűke m i a t t azoknak csak a címét közlöm. 8. Belova; K. A . : A nemzeti f e l s z a b a d í t ó harc i d e o l ó g i á j a a török
iro-
dalom megítélésében. 9. Mamitokova, Z. A . : A művészetkultúra kérdései a 60-as-70-es évek e gyiptomi p e r i o d i k á j á b a n . A hatvanas évek f o r d u l ó p o n t o t j e l e n t e t t e k az e g y i p tomi f o l y ó i r a t - k u l t ú r a életében. Az egyes lapok hasábjain élesebben vetődtek f e l a legidőszerűbb p o l i t i k a i kérdések, a több száz f o l y ó i r a t (számuk a hetvenes évek derekára meghaladta a 400-at) v i s z o n t kezdett szorosabb temat i k a i , m ű f a j i csoportokba t ö m ö r ü l n i . Az ország vezetése e z á l t a l keményebb határvonalat k í v á n t húzni a p o l i t i k a , valamint a k u l t ú r a és a művészet szfér á i közé. Jellemző tendencia a réteglapok c s o p o r t j a i n a k k i a l a k u l á s a . A pol i t i k u m azonban száz meg száz csatornán s z i v á r g o t t be az í r ó k tudatába és műveikbe. A hetvenes évek derekára a helyzet elmérgesedett, a t á r g y i l a g o s valóságábrázolást és k r i t i k á t r e t o r z i ó k k ö v e t t é k , az irodalom védőállásokba k é n y s z e r ü l t . E l u r a l k o d o t t a - sokszor üres - szimbolizmus, az á l - e l é g i k u s hangvétel a prózairodalomban és a költészetben egyaránt. A t é r beszűkült, számos l a p o t f ö l s z á m o l t a k . Napjainkban újabb kibontakozás és f ö l l e n d ü l é s j e l e i érezhetők. A nagy t ö r t é n e l m i hagyományokkal rendelkező egyiptomi szépirodalom - bár a t r a d i c i o n á l i s m ű f a j i keretek sokszor d r a s z t i k u s felbom-
528
l a s z t á s á v a l , a formák oldásával - l é p é s r ő l lépésre v i s s z a h ó d í t j a korábbi p o z í c i ó i t . Namitokova nagy számú a d a t t a l és alapos elemzésekkel támasztja alá á l l í t á s a i t . 10. Szenkevics, A. N.: A t r a d i c i o n a l i z m u s eszméje és a mai i n d i a i
írók
alkotásai. 11. Furnika, V. P . : A d é l - i n d i a i irodalom e s z m e i - e s z t é t i k a i harcának néhány aspektusa. 12. Luvszandendev, A . : A Mongol Népköztársaság irodalma kibontakozásának i d e o l ó g i a i problémái. 13. Boronyina, I . A . : Az i r o d a l m i múlt és a mai i d e o l ó g i a i harc
(japán
i r o d a l o m k r i t i k a i anyagok a l a p j á n ) . 14. Reho, K.: A népszerű japán irodalom a j e l e n k o r i d e o l ó g i a i harcainak tükrében. Füssi Nagy Géza
Zsukov, A. A . : K u l t u r a , j a z i k i l i t e r a t u r a s z u a h i l i ( D o k o l o n i a l n i j
period),
Leningrád, 1983. I z d á t y e l s z t v o LGU, 152.
Rövid előszavában D. A. Olderogge, a szovjet a f r i k a n i s t á k "nagy öregje" pár szóban körvonalazza a könyv t e m a t i k á j á t , é r i n t i a szuahéli etnikum l é tezésének kérdését, m é l t a t j a A. A. Zsukov r ö v i d , de annál értékesebb, hézagpótló munkáját. Maga a k ö t e t hat részre t a g o l ó d i k : 1. Előszónak nevezett bevezetőjében a szerző f e l v á z o l j a a s z u a h é l i n y e l v , k u l t ú r a és etnikum kialakulásának e l ő t ö r t é n e t é t , röviden bemutatja a tudományos á l l á s p o n t o k a t , valamint a közöttük meglevő e l v i különbségeket. Meghatározza munkájának c é l k i t ű z é s é t és u t a l a témakör teljesebb f e l d o l g o zásához szükséges további f e l a d a t o k r a . 2. A szuahéli nyelv és irodalom tanulmányozásának e t n o k u l t u r á l i s aspekt u s a i c. fejezetben a s z u a h é l i nép és nyelv kialakulásának e t n i k a i és k u l t ú r t ö r t é n e t i e l ő f e l t é t e l e i t v i z s g á l j a meg. K ö r ü l h a t á r o l j a a líözépkori szua h é l i városállamok f ö l d r a j z i - g a z d a s á g i é r d e k s z f é r á j á t , a komplex s z u a h é l i k u l t ú r a történetének k r o n o l ó g i á j á t . Rámutat a szuahéli t e l e p ü l é s h á l ó z a t sajátosan p a r t v i d é k i j e l l e g é r e , elemzi a közötte és a s z á r a z f ö l d i
területek
k ö z ö t t szövődött kapcsolatok j e l l e g é t és természetét. I s m e r t e t i azokat a népmozgásokat, amelyek a középkortól n a p j a i n k i g e l v e z e t t e k a mai k e l e t - a f r i k a i e t n o k u l t u r á l i s képlet kialakulásához. 529
A szuahéli s z e l l e m i k u l t ú r á v a l foglalkozó fejezetrészben olvashatunk e k u l t ú r a a l k o t ó e l e m e i r ő l , a t ö r t é n e l m i Kelet némely k u l t ú r á i h o z fűződő kapc s o l a t a i r ó l , belső fejlődésének t ö r v é n y s z e r ű s é g e i r ő l , e r e d e t i a f r i k a i magvának és a r á r é t e g z ő d ö t t jövevényelemeknek kölcsönhatásáról,
összeötvöződé-
s é r ő l . Külön f i g y e l m e t érdemel a beavatási s z e r t a r t á s o k elemzése. Gazdagon i l l u s z t r á l t és a d a t o l t a szuahéli népköltészet és á l t a l á b a n az o r á l i s irodalom keletkezését és f e j l ő d é s é t bemutató rész. Ebben megismerkedhetünk a legfontosabb m ű f a j o k k a l , azok előadásmódjával, s az utóbbihoz szükséges k ö r n y e z e t i és t á r g y i a t t r i b ú t u m o k k a l . I t t i s nagyon fontos a k l a s z szikus k e l e t i és h e l y i f o l k l ó r e l e m e k és motívumok összefonódásánek ábrázolása. A bantu nyelvek közül egyedül a szuahéli rendelkezik számottevő t ö r t é nelmi múltra v i s s z a t e k i n t ő í r á s b e l i s é g g e l . Ennek kibontakozását és l e g f o n tosabb, l e g t e l j e s e b b emlékeit m u t a t j a be a szerző a következő f e j e z e t r é s z ben. Megismertet a s a j á t o s t ö r t é n e l m i dokumentumokként értelmezhető
"króni-
k á k k a l " , epikus költeményekkel és azok hagyományozódásának módozataival. 3. A szuahéli i r o d a l m i nyelv k i a l a k u l á s á v a l foglalkozó f e j e z e t g e r i n c é t a különböző d i a l e k t u s o k r e g i o n á l i s és i d ő r e n d i nemzedékváltásának ábrázolása képezi. M e g f i g y e l h e t j ü k , hogyan t o l ó d o t t d é l r e a szuahéli k u l t ú r a és nyelv központja, hogyan adta á t h e l y é t a klasszikusnak t e k i n t h e t ő kiamu n y e l v j á r á s a Mombasa környékén e l t e r j e d t k i m w i t a , majd a mai sztenderd szua h é l i a l a p j á t képező z a n z i b á r i kiunguja d i a l e k t u s n a k . Láthatjuk az egyes n y e l v j á r á s o k k ö z ö t t i f o n e t i k a i , grammatikai, és k u l t u r á l i s sajátosságok t e r ü l e t é n megmutatkozó különbségeket.
lexikai
Érzékel-
h e t j ü k az i r o d a l m i szuahéli n y e l v e t é r i n t ő k ü l s ő hatásokat, az i r o d a l m i nyelv és tevékenység hagyományokban gyökerező, valamint h a t á r o z o t t a n újabb k e l e t ű formáinak egymásra rakodását. 4. Külön f e j e z e t f o g l a l k o z i k részletesebben a r é g i s z u a h é l i irodalom legfontosabb e m l é k e i v e l . Ezek bemutatása során a szerző k ü l ö n v á l a s z t j a a k ö l t é s z e t i és a p r ó z a i műfajokat, és hangsúlyozza a k ö l t é s z e t mindenkori p r i o r i t á s á t . Részletesebben i s m e r t e t i a l e g e l t e r j e d t e b b elbeszélő k ö l t é s z e t i műfaj, a t e n z i ( t e n d i ) szerepét és legfőbb i s m é r v e i t . Előbb a f o l k l ó r világába v e z e t i e l az o l v a s ó t . Elemzi az egyes műfajok mögött meghúzódó, i l l e t v e bennük k i f e j e z ő d ő v a l l á s i - i d e o l ó g i a i h á t t e r e t , az e t é r e n megmutatkozó látens és n y í l t f e s z ü l t s é g e k e t . T a g l a l j a az o r á l i s ( r i t k á b b a n s z e r z ő i ) i r o d a l m i alkotások adta n e v e l é s i , mintaadó hatásának szerepét. Majd az o r á l i s hagyományok és a konkrét szerzőkhöz k ö t h e t ő alkotások, i l l e t v e a mai
530
/
szuahéli szépirodalmi művek összefüggéseit, részleges k o n t i n u i t á s á t
vizs-
gálja. Az érdeklődő i t t megismerkedhet a hagyományos szuahéli versformákkal, azok archaikus, klasszikus k e l e t i eredetű és modern e l e m e i v e l , s azzal, hogy a különböző k ö l t ő i műfajok-alkotások a szoros értelemben v e t t i r o d a l m i s z f é rán k í v ü l milyen fontos szerepet t ö l t e n e k be a mai s z u a h é l i közéletben,
sőt
publicisztikában i s . 5. A könyv Megjegyzések címmel j e l z e t t része t ú l m u t a t a hagyományos l á b jegyzetek megszokott k e r e t e i n . A szerző i t t számos, a főszövegben csupán csak é r i n t e t t - e m l í t e t t fogalmat t á r f e l aprólékosan, k i m e r í t ő é r t é k e l ő
tá-
j é k o z t a t á s t ad a témakörrel f o g l a l k o z ó nemzetközi s z a k i r o d a l o m r ó l , u t a l a jövőben elvégzendő kutatások lehetséges i r á n y a i r a , f e l h í v j a a figyelmet a mai ismereteinkben még meglevő hézagokra, még pótolható és sürgősen p ó t l a n dó hiányosságokra. 6. A. A. Zsukov, a Leningrádi Egyetemen végzett o k t a t ó i tevékenységének mintegy melléktermékeként e l k é s z í t e t t e a K. Velten német tudós á l t a l még a múlt század végén p u b l i k á l t , a szuahéli népi hagyományokat és szokásokat i s mertető, s z u a h é l i nyelven l e j e g y z e t t forrásanyag orosz f o r d í t á s á t .
Mellék-
l e t k é n t ezt k ö z l i a könyv végén. T e k i n t e t t e l a r r a , hogy e szöveg nem t ú l terjedelmes, célszerű l e t t volna szuahéli e r e d e t i j é t i s m e l l é k e l n i .
Füssi Nagy Géza
Spazsnyikov, G. A . : R e l i g i i s z t r a n A f r i k i , Moszkva, 1975. Nauka, 365. A j e l e n k ö t e t hasonló című, 1967-es e l s ő kiadás j a v í t o t t és á t d o l g o z o t t változata. A monográfia r ö v i d , a kiadvány c é l k i t ű z é s e i t ismertető bevezetés után á t t e k i n t i az A f r i k a t e r ü l e t é n é l ő nagyobb lélekszámú népességek á l t a l követ e t t v a l l á s i rendszereket. Külön f i g y e l m e t s z e n t e l az e r e d e t i , a f r i k a i
val-
l á s i hiedelmeknek, amelyek a t é t e l e s v i l á g v a l l á s o k m e l l e t t a legtöbb f e k e t e - a f r i k a i országban mind a mai napig fennmaradtak. Ezt követően a szerző ö t zónára o s z t j a f e l a k o n t i n e n s t ,
hatodikként
pedig az I n d i a i - ó c e á n s z i g e t e i t t á r g y a l j a . Az egyes zónákon b e l ü l f ö l d r a j z i elhelyezkedésük s z e r i n t halad végig az a f r i k a i országokon. (A f e l s o r o l á s sorrendje nem minden esetben egyértelműen l o g i k u s . ) Az öt k o n t i n e n t á l i s ö vezet: Észak-Afrika; N y u g a t - A f r i k a ; Közép-Afrika; K e l e t - A f r i k a ;
Dél-Afrika. 531
A t á j é k o z t a t ó szöveg száraz, s t a t i s z t i k a i j e l l e g ű , de a f e l s o r o l t adatok mennyisége impozáns. Rendszerezésük l o g i k u s , de a k ö t e t szerkesztési s a j á tosságai következtében nem mindig v i l á g o s és á l t a l á b a n nehezen á t t e k i n t h e t ő . Viszonylag szűkszavúan t á r g y a l j a az egyes egyházak, szekták és más v a l l á s i szervezetek j e l e n k o r i tevékenységét és társadalmi szerepét. A kötet értékes részét képezi a végén k ö z ö l t r é s z l e t e s b i b l i o g r á f i a ,
a-
melyet a szerző országonkénti bontásban k ö z ö l . Ennek következtében az egyes v a l l á s i irányzatok t e k i n t e t é b e n eléggé nehézkes a tájékozódás. F. N. G.
Olderogge, D. A. ( s z e r k . ) : Etnicseszkaja i s z t o r i j a A f r i k i
(Dokolonialnij
p e r i o d ) , Moszkva, 1977, Nauka, 200. A tanulmánykötet hat s z o v j e t a f r i k a n i s t a hét í r á s á t tartalmazza. D. A. Olderogge bevezető á t t e k i n t ő tanulmányában a gyarmati hódítások első szakaszában az a f r i k a i népekről k i a l a k u l t és széles körben e l t e r j e d t tévképzetek k r i t i k a i elemzését adja. Sz; B. Csernyecov egyik tanulmányában az amhara e t nikum kialakulásának körülményeit v i z s g á l j a , igyekszik m e g v i l á g í t a n i az amhara etnonimia eredetét és jelentésének a l a k u l á s á t . Másik írásában azt a hat á s t v i z s g á l j a , amelyet az egyház és az állam gyakorolt a X I I I - X I V .
századi
E t i ó p i a e t n i k a i f e j l ő d é s é r e , az o t t végbement i n t e g r á l ó d á s i folyamatokra. V. V. Matvejev a tágabb, f ö l d r a j z i értelemben v e t t szudáni övezet népeinek és k u l t ú r á i n a k v á l t o z á s a i t m u t a t j a be a V I I - V I I I . és a X V I I I - X I X . század köz ö t t . Külön f i g y e l m e t f o r d í t a különböző a n t r o p o l ó g i a i típusokhoz t a r t o z ó és e l t é r ő nyelvű népcsoportok m i g r á c i ó i r a , valamint az iszlám t e r j e s z k e d é sére. N. M. Girenko az egyik legnépesebb " t a n g a n y i k a i " etnikum, a nyamwezi nép XIX. századi t ö r t é n e t é r ő l von l e e l m é l e t i jelentőségű következtetéseket. 0. Sz. Tomanovszkaja a Kongó f o l y ó alsó szakaszának ma három állam (Kongó, Zaire és Angola) között megoszló térségén b e l ü l néhány évszázad során végbement e t n o s z o c i á l i s folyamatokat elemzi. V. R. Arszenyev pedig a Niger és a Szenegál f o l y ó k f e l s ő szakaszainak mentén k i a l a k u l t , ma számos ország köz ö t t megoszló e t n i k a i - t ö r t é n e t i area s a j á t o s f e j l ő d é s é t és tagolódását mut a t j a be. F. N. G.
532
Giuseppina Finazzo: La négritude. L ' i d e o l o g i a d e l r i s c a t t o a f r i c a n o , F i r e n ze, 1978. E d i z i o n i d e l l a Nuova Europa, 91. A k ö t e t a f i a t a l olasz a f r i k a i k u l t ú r a - és irodalomkutatás egyik első f e c s k é j e . A szerző hosszabb tanulmány méretű munkájában arra t ö r e k s z i k , hogy az a f r i k a i öntudatra ébredés folyamatának, az idekapcsolódó mozgalmak k u l t u r á l i s - m ű v é s z e t i következményeinek valamennyi lényeges mozzanatát
felvil-
l a n t s a . A könyv l a p j a i n Du B o i s t ó l Senghorig minden fontos f i g u r a megjelen i k . A b r i t A n t i l l á k és az egyesült államokbeli négerek múlt század végi " t a l á l k o z á s i " k í s é r l e t e i t ő l Cheik Anta Diop mérföldkőszámba menő könyveinek megjelenéséig és a f ö l ö t t ü k támadt polémiáig a legjelentősebb események i s sorban h e l y e t kapnak. Kár, hogy a kutatónő nem é r z é k e l i : az ún. p á n a f r i k a n i s t a mozgalmat nem l e h e t a n é g r i t u d e - d e l egy jelenségkörként k e z e l n i . Hiszen e két mozgalom j e l l e g é b e n , t ö r t é n e t i h á t t e r é t i l l e t ő e n , sőt a vezetők személyét t e k i n t v e i s e l v á l i k egymástól. Az e l ő b b i az amerikai négerek e r e d e t i k u l t ú r á j u k i r á n t támadt érdeklődéséből t á p l á l k o z i k (utóbb a "gyökerek" mozgalmába t o r k o l l v a ) , míg a négritude j ó v a l közelebb á l l magához az a f r i k a i kontinenshez. A két mozgalmat az "európai h á t t é r " különbözősége ( a n g o l , i l l e t v e f r a n c i a nyelv és k u l t ú r a ) i s e l v á l a s z t j a egymástól. Finazzo folyamatokat és mozgásokat e l m é l e t i megfontolás n é l k ü l mos egybe: ez különösen a kötethez f ü g g e s z t e t t dokumentumoknál v i l á g l i k k i . Mohamadou Капе n é g r i t u d e - é r t é k e l ő tanulmányrészletéhez egy-egy, a Mau Mau mozgalommal, a szenegáli nagy v a s u t a s s z t r á j k kal, i l l .
az iszlám és a néger k u l t ú r a kapcsolatával foglalkozó dokumentu-
mot i l l e s z t . A k ö t e t legnagyobb tanulsága éppen az i t t f e l v e t e t t e l v i megalapozatlanságból következik.- i d e j e lenne számot v e t n i az ö n á l l ó "nemzeti típusú" a f r i k a i k u l t ú r á k k i a l a k u l á s a f e l é vezető k ü l ö n f é l e mozgalmakkal, egymáshoz való viszonyukkal, t ö r t é n e t i á t a l a k u l á s a i k k a l , e folyamatok pontos t ö r t é n e l m i - p o l i t i k a i , i l l e t v e kulturális-művészeti
jelentéstartalmával. B. Sz.
Jan Knappért: Four Centuries of S w a h i l i Verse. A L i t e r a r y H i s t o r y and Anthology, London, 1979. Heinemann, 323. Bevezetésből és t í z f e j e z e t b ő l á l l ó monográfiájában Jan Knappért, a szua h é l i irodalom egyik legjobb ismerője s z i n t e t e l j e s képet ad a nemzeti n y e l 533
vű kelet-afrikai szépirodalom kialaKulásáról, fejlődéséről, jelenlegi h e l y zetéről és perspektíváiról - elsősorban a költészet szemszögéből. A bevezetés r ö v i d e n ö s s z e f o g l a l j a a szerző e l m é l e t i c é l k i t ű z é s é t , k i t é r ve azokra a l e g f o n t o s a b b mozzanatokra, amelyeket munkájában f i g y e l e m b e k í ván v e n n i . Ezek a k ö v e t k e z ő k : magának a k ö l t é s z e t n e k a f e l a d a t a , h á t t e r e , az a t á r s a d a l m i b á z i s , amelyen f e l v i r á g z i k ,
a mindenkori
politikai vallási
h á t t é r , s ezen b e l ü l az i s z l á m szerepe K e l e t - A f r i k á b a n , valamint a s z u a h é l i n y e l v és k u l t ú r a j e l e n t ő s é g e a k u t a t o t t téma szempontjából. Az e l s ő f e j e z e t a s z u a h é l i k u l t ú r a k i a l a k u l á s á n a k t ö r t é n e t é t t e k i n t i
át
bővebben, az a l á b b i korszakolásnak megfelelően: 1. az ő s i , arab h ó d í t á s és i s z l á m e l ő t t i k o r ; 2. az iszlám t é r h ó d í t á s á n a k i d ő s z a k a ; 3. a p o r t u g á l g y a r matosítók megjelenése és szerepe; 4. a p o r t u g á l hatalom gyengülése m e l l e t t az arab b e f o l y á s erősödése; 5. a X V I I I . ; 6. a X I X . ; és végül 7. a XX. század s z u a h é l i k u l t ú r á j á n a k legfőbb t ö r t é n e t i
sajátosságai.
A második f e j e z e t b e n a s z u a h é l i n y e l v k i f e j e z ő k é s z s é g é t m é l t a t j a . a k ö l t ő i eszközök k i a l a k u l á s á r a , i s m e r t e t i a v e r s f o r m á k a t , a r í m e s ,
Kitér ritmi-
kus f o r m a k u l t ú r a l e g f ő b b s a j á t o s s á g a i t , lehetséges k a p c s o l a t a i t az arab, p e r z s a , i n d i a i és k i s e b b mértékben az európai k ö l t é s z e t t e l , majd dióhéjban k ö r ü l í r j a az a l á b b i , l e g f o n t o s a b b k ö l t é s z e t i m ű f a j o k a t : 1. a rímes s z ó j á t é k o k a t ; 2. a F e k e t e - A f r i k á b a n o l y f o n t o s szerepet j á t s z ó közmondások k ü l ö n böző v á l f a j a i t ( r í m e s , r i t m i k u s a n s z e r k e s z t e t t formák, egyes közmondásokra épülő r ö v i d k ö l t e m é n y e k ) ; 3. a s z e r e l m i költeményeket; 4. az epigrammákat. Nem e m l í t i v i s z o n t a sok v i t á t k a v a r t k e l e t - a f r i k a i
epikát.
A harmadik és a negyedik f e j e z e t a s z u a h é l i k ö l t é s z e t
keletkezésének
(Knappért s z e r i n t ez a X V I I . századra t e h e t ő ) k ö r ü l m é n y e i v e l , dőkből ránk maradt legkiemelkedőbb a l k o t á s o k bemutatásával, g i a i h á t t e r ü k k e l és n y e l v i b á z i s u k k a l
az a k k o r i
i-
vallási-ideoló-
foglalkozik.
A harmadik f e j e z e t t e l j e s egészében a Liongo legendárium p r o b l e m a t i k á j á t b o n c o l g a t j a , rámutatva a témakörhöz kapcsolódó költemények és töredékek epikus j e l l e g é r e , a bennük t á r g y a l t események és jelenségek t ö r t é n e l m i h á t t e r é r e és a r r a a s z e r e p r e , amelyet e k o r a i időszakban az é s z a k i s z u a h é l i k u l t u r á l i s központok, elsősorban Pate és kisebb mértékben Lamu, j á t s z o t t a k e k u l t u r á l i s folyamatokban. Pate v á r o s á t egyenesen a s z u a h é l i k ö l t é s z e t ő s hazájának, szülőhelyének
nevezi.
A szerző külön f o g l a l k o z i k az i s z l á m t é r h ó d í t á s á v a l , majd a p o r t u g á l o k á l t a l a térségbe " e x p o r t á l t " kereszténységgel v a l ó összeütközésével, v i s z o n t nem t é r k i a h e l y i k u l t ú r a i d e o l ó g i a i - v a l l á s i h á t t e r e harmadik f o n t o s e l e -
534
mének, az ő s i animisztikus-mágikus képzetekneke folyamatokban j á t s z o t t
fon-
tos szerepére. Pedig az á l t a l a külön fejezetrészben t a g l a l t archaikus n y e l v i k é p l e t , a k i n g o v i ( k i n g o z i ) számos eleme é r t h e t e t l e n e törvényszerűségek f e l t á r á s a és értelmezése n é l k ü l . A s z u a h é l i epika kibontakozását a következő, ö t ö d i k fejezetben t á r g y a l j a , a szoros európai i r o d a l o m t ö r t é n e t i szemléletmód a l a p j á n : csak a t e l j e s , z á r t c i k l u s o k a t t e k i n t i t e l j e s értékű e p i k a i alkotásoknak. Az ilyenek a kor a i szuahéli irodalomban s z i n t e k i v é t e l n é l k ü l az iszlám hagyományokhoz kötődnek és nemritkán s z e r z ő i munkáknak t e k i n t h e t ő k
( p é l d á u l Bwana Mwengo
művei). Rámutat v i s z o n t a p a r t v i d é k i városállamok súlypontjának fokozatos délre t o l ó d á s á r a , a Pate-Amu régió hanyatlására, ami a t ö r t é n e t i s é g szemp o n t j á b ó l e l k e r ü l h e t e t l e n ü l f o n t o s , e n é l k ü l l e h e t e t l e n lenne h i t e l t érdemlően é r t é k e l n i a szuahéli k u l t ú r a változásainak és fejlődésének egészét. Pate után Mombasa ( r é g i szuahéli nevén Mvita) l e t t a partvidék
legfon-
tosabb k ö z p o n t j a . E város és a k ö r ü l ö t t e l é t r e j ö t t virágzó gazdasági-kereskedelmi övezet s z ü l ö t t e Muyaka b i n H a j j i , az e l s ő i g a z i szuahéli k l a s s z i k u s és egyben a szuahéli l í r a i k ö l t é s z e t megteremtője. A Liongo c i k l u s egyes d a r a b j a i sem mentesek bizonyos l í r a i s á g t ó l , de a konkrét emberi érzelmek - szerelem, g y ű l ö l e t , féltékenység, b a r á t i vonzódás s t b . - ezen a f ö l d r é szen először Muyaka keze a l a t t nyernek t e l j e s értékű k ö l t ő formát. E k ö l t ő életműve hordozza a szuahéli társadalom k o r a b e l i f i l o z ó f i a i , p o l i t i k a i , szoc i á l i s problematikájának s z e l l e m i t e r h e i t i s . Költeményei formailag t ö k é l e tesek, az igényes t o l l f o r g a t ó k máig i s m i n t á u l tekintenek r á j u k . Muyaka szülővárosa fénykorának és hanyatlásának f o r d u l ó j á n é l t és ez a fordulatokban bővelkedő időszak a maga p o l i t i k a i f e s z ü l t s é g e i v e l és v e s z é l y e i v e l j e l e n t ő sen b e f o l y á s o l t a a k ö l t ő é l e t s z e m l é l e t é t és á l l á s f o g l a l á s á t
is.
Mombasa hányatott történelme a XIX. század e l e j é n további j e l e n t ő s
iro-
dalmi alkotásokat i s p r o d u k á l t , a S i u - b ó l származó Muhammad b i n Mwataka börtönben í r t elbeszélő költeményétől a kalandos sorsú uralkodó, A l - a k i d a sorsát l e í r ó
versciklusig.
A további három fejezetben ( 7 . , 8 . , 9 . ) Knappért a j ó l bevált r e g i o n á l i s felosztásban végzi e l - a megfelelő sorrendben - Lamu, Tanga és ismét Mombasa egy évszázaddal későbbi i r o d a l m i termésének elemzését. Témák szer i n t ez az anyagrész három fontosabb, harmonikusan összefonódó kérdéskörre t a g o l h a t ó : 1. műfajelmélet ( s z a t í r a , l í r a , p o l i t i k a i és v a l l á s i költemények); 2. a (német) gyarmatosítás időszakával f o g l a l k o z ó t ö r t é n e t i művek; 3. konkr é t szerzők - Muallim S i k u j u a , Ahmed al-Mambasi, Ahmad Barsheikh Husein -
535
műveinek bemutatása és é r t é k e l é s e m ű f a j i , s t i l i s z t i k a i és e s z t é t i k a i szempontokból . A kötet u t o l s ó , 10. f e j e z e t e külön kiemelendő. Ebben a szerző c é l r a t ö r ő tömörséggel f o g l a l j a össze gazdag i s m e r e t e i t a modern çzuahéli szépirodalom k i a l a k u l á s á r ó l , f e j l ő d é s é r ő l és mai á l l a p o t á r ó l . Előadásmódja szigorúan tárgyszerű, csak a legszükségesebb esetekben bocsátkozik e l m é l e t i
fejtege-
tésekbe. Nem f e l e d k e z i k meg s z i n t e egyetlen figyelemre méltó a l k o t ó r ó l sem, s e m e l l e t t é l e s szemmel emeli k i az egyre népesebb í r ó t á b o r
legjelesebbje-
i t : Shaaban Robert, Mathias Mnyampala, Amri Abedi és Ahmed Nassir Juma személyében. Életművüket helyesen é r t é k e l i , nem f e l e d k e z i k meg e t n i k a i és s z o c i á l i s h á t t e r ü k r ő l , i d e o l ó g i a i - v a l l á s i kötődésükről, személyes sorsuk bemutatásár ó l , hiszen mindezek meghatározó szerepet j á t s z o t t a k í r á s a i k szellemének, mondanivalójának, s t í l u s á n a k meghatározásában. A l k o t á s a i k b ó l k i t ű n ő érzékk e l v á l o g a t j a k i a l e g k i f e j e z ő b b szemelvényeket. Ezekből mind f o r m a i l a g , mind t a r t a l m i l a g h i t e l e s képet nyerhetünk a szuahéli nyelvű k ö l t é s z e t
leg-
fontosabb v o n u l a t a i r ó l . Összegzésül m e g á l l a p í t h a t j u k , hogy Jan Knappért e műve n é l k ü l sokkal nehezebben tájékozódhatnánk az ő s i , k l a s s z i k u s és modern szuahéli k ö l t é s z e t világában, bár a kötet t e l j e s e b b l e t t volna a valóban napjainkban a l k o t ó k munkásságának legalább é r i n t ő l e g e s bemutatásával. Füssi Nagy Géza
Said S. Samatar: Oral Poetry and Somali Nationalism. The Case of Sayyid Mahammad A b d i l l e Hasan, Cambridge, 1982. Cambridge U n i v e r s i t y Press, 232 ( A f r i c a n Studies series 3 2 ) . A Rutgers Egyetem (USA) tanárának, Samatar professzornak e könyve mérföldkő az a f r i k a n i s z t i k á b a n . Mindenekelőtt a z é r t , mert azon r i t k a esetek közé t a r t o z i k , amikor a szerző egyszerre külső és belső szemlélője a k u l t ú rának, amelyet elemez - s így két alapvetően e l t é r ő szemszögből képes v i z s g á l n i és megérteni a z t . Tökéletes h i t e l e s s é g e t az b i z t o s í t , hogy számára e hagyományok nem n é p r a j z i adatok (mint sok, városban é l ő a f r i k a i k u t a t ó n a k ) , hanem a mindennapok megélt g y a k o r l a t á t a l k o t j á k : csak f e l n ő t t f e j j e l ta szemben magát más k u l t ú r á k k a l . E kötődés azonban cseppet sem t e t t e f o g u l t t á s a j á t népe i r á n t .
536
találel-
K i v é t e l e s a könyv a z é r t i s , mert a szájhagyományt g y a k o r l a t i szempontból elemző - ma még e l v é t v e f e l l e l h e t ő - művek egyike: egy konkrét időszakban egy konkrét személy köré lerakódó konkrét jelenségek v i z s g á l a t a . A s z á j hagyomány a l i g - a l i g t e s z i lehetővé, hogy szövegeinek pontos társadalmi, t ö r ténelmi és p o l i t i k a i h á t t e r é t f e l f e d j ü k , kézzelfogható kontextusban elemezzük. Egy i l y e n r i t k a s á g általánosságban i s igen sokat mondhat nekünk a s z á j hagyomány k i a l a k u l á s á r ó l és l e h e t ő s é g e i r ő l . Harmadrészt egyedülálló a könyv a j e l e n s é g komplex kezelésében i s . Módszere i n t e r d i s z c i p l i n á r i s :
a történelem, az irodalom, a néprajz és a n y e l -
vészet határvonalán (helyesebben ölelkező t e r ü l e t é n ) mozog, egyik tudományág sem dominál. Ez t a l á n megközelítésének köszönhető: k i i n d u l á s u l veszi a konkrét j e l e n s é g e t , s a k ü l ö n f é l e tudományágakat annak értelmezésére haszn á l j a f e l . Ez a - a problémától a tudományág f e l é haladó - megközelítési mód sokkal természetesebbnek t ű n i k , mint a lényegesen gyakoribb, a tudományágat a problémára l e s z ű k í t ő e l j á r á s . E l c s é p e l t közhely, hogy ez a komplex, i n t e r d i s z c i p l i n á r i s módszer a j á r h a t ó (és járandó) ú t . Negyedrészt a szerző pontosságát és f i l o l ó g i a i alaposságát t e k i n t v e
is
ú t t ö r ő ebben a munkájában. " A f r i k a Szarva" számtalan k i t ű n ő tehetséget ad a v i l á g n a k , az esetek többségében ezek a tudósok azonban nem l á t j á k e l műveiket megfelelő példaanyaggal, alátámasztó dokumentációval, r é s z l e t e s és k i merítő magyarázatokkal, valamint helyes á t í r á s o k k a l . A c é l o k a t és az e l k é p zeléseket sem t i s z t á z z á k kellőképpen, ezek igen sokszor elvesznek a megfogalmazás nehézkes s t í l u s á b a n . Samatar professzor könyvének azonban nincsenek i l y e n hiányosságai. Bőséges a szöveges i l l u s z t r á c i ó , legtöbb esetben szomáli f o r d í t á s o k a t i s k ö z ö l , magyarázatai mindenre k i t e r j e d n e k , s a j e l e n séggel kapcsolatos minden egyes l é t e z ő fogalmat f e l t ü n t e t annak szomáli megnevezésével e g y ü t t . Miután az előszóban pontosan megadja a könyvben használt á t í r á s ábécéj é t , világosan k i f e j t i c é l j á t :
"E tanulmány a szónoklás olyan t a r t a l m i és
t e c h n i k a i j e g y e i t v i z s g á l j a , amelyeket egy a d o t t hagyományos a f r i k a i t á r s a dalomban a p o l i t i k a i hatalom megszerzésének eszközéül használnak." A könyv f o r r á s a Samatar s a j á t é l e t e , f ő i n f o r m á t o r a i családjának t a g j a i és f ö l d i j e i . E r e d e t i l e g d o k t o r i értekezésnek í r t a meg. Miután megvizsgálja a k ö l t é s z e t g y ö k e r e i t és szerepét a pásztortársadalmakban, röviden körvonalazza a következő f e j e z e t e k
céljait.
A könyv igen világos f e l é p í t é s ű : az e l s ő két f e j e z e t bevezet a szomáli szónoklás művészetének alapfogalmaiba, először a prózába, majd a k ö l t é s z e t -
17
537
be. Mindent úgy indokol meg, hogy az olvasó érezze minden mozzanat szükségszerűségét. A harmadik f e j e z e t szigorúan az adott időszakra koncentrálva aprólékosan t á r g y a l j a a t ö r t é n e l m i h á t t e r e t . A negyedik fejezetben t a l á l k o z i k az első három témája: m i v e l már többé-kevésbé o t t h o n vagyunk a hagyományokban, a történelemben és a szónoklás alapelveiben, most egységként szeml é l h e t j ü k azokat. Az ö t ö d i k f e j e z e t a Mad Mullah utóéletének egy igen érdekes elemzése, a m i t o l ó g i a és az egyéni ( i s m e r t szerzők a l k o t t a )
irodalom
s z ü l e t é s é r ő l s z ó l . A b i b l i o g r á f i a nem nagy, mivel k i z á r ó l a g a konkrét témához kapcsolódó irodalmat tartalmazza. A könyvhöz a szerző indexet i s c s a t o l t .
Hompó Éva
Jan Knappért: Epic Poetry i n Swahili and Other A f r i c a n Language, Leiden, 1983. E. J . B r i l l , 171 (Nisaba, No. 12). Jan Knappért, az a f r i k a i f o l k l ó r nemzetközi t e k i n t é l y n e k örvendő k u t a t ó j a régóta f o g l a l k o z i k az a f r i k a i e p i k a i hagyományok sok v i t á t k i v á l t ó és részben máig f e l t á r a t l a n p r o b l e m a t i k á j á v a l . Jelen munkájában r ö v i d á t t e k i n t é s t n y ú j t a leggazdagabb n é p k ö l t é s i hagyományokkal rendelkező f e k e t e - a f r i k a i népeknek az e p i k a i műfajokhoz s o r o l h a t ó k ö l t é s z e t i a l k o t á s a i r ó l . Minden e k e l ő t t l e s z ö g e z i , hogy számos t e k i n t é l y e s kutató kétkedésével szemben az e p i k a i k ö l t é s z e t e kontinensen l é t e z ő , s ő t egyes népek esetében máig eleven hagyományként tárható f e l . Az egyes népek f o l k l ó r - i r o d a l m á n a k vázlatos bemutatása m e l l e t t u t a l az e p i k a i műfajra vonatkozó eddig e l v é g z e t t kutatásokra, i s m e r t e t i a f o r r á s munkákat, és k r i t i k a i megjegyzéseket fűz egyes kutatóknak az a f r i k a i eposzr ó l k i a l a k í t o t t á l l á s p o n t j á h o z . A k ö t e t e l s ő , á t t e k i n t ő részében azonban megelégszik a különböző népek e p i k a i hagyományainak adatszerű ismertetésév e l , nem végzi e l az anyag r e g i o n á l i s , nyelvek s z e r i n t i vagy m ű f a j i alapú csoportosítását. Ennél részletesebben és elemzőbb igénnyel szól a szuahéli népköltészet elbeszélő műfajú a l k o t á s a i r ó l , azok t a r t a l m a i és s t i l á r i s
sajátosságairól.
Külön f i g y e l m e t szentel a szuahéli epika f e j l ő d é s é t legnagyobb mértékben bef o l y á s o l ó v a l l á s i - i d e o l ó g i a i hatásoknak. F e l h í v j a a f i g y e l m e t a r r a , hogyan k ü l ö n í t h e t ő k e l egymástól a hagyományos, animisztikus v a l l á s i hiedelmeket tükröző, valamint az i s z l á m r a , i l l e t v e a keresztény k u l t ú r á k r a támaszkodó e p i k a i költemények. 538
Knappért különös f i g y e l m e t f o r d í t az eposzi stíluselemek és motívumok bemutatására és elemzésére, a mindenkori főhős a l a k j a k ö r ü l bonyolódó cselekményszálak alakulásának törvényszerűségeire. F e l t á r j a a szuahéli nép eposz f o r m u l a v i l á g á t a m e g s z i l á r d u l t eposzi j e l z ő k t ő l a változatosan a l k a l mazható, a műfaj s a j á t s á g a i t hordozó t a r t a l m i - f o r m a i
klisékig.
Külön f e j e z e t e t s z e n t e l a legismertebb, mégis a legtalányosabb szuahéli nyelvű eposz, a Liongo c i k l u s ismertetésének és elemzésének. Véleménye szer i n t a k u l t ú r h é r o s z k é n t megjelenő Liongo Fumo valós t ö r t é n e l m i folyamatok és k o n f l i k t u s o k cselekvő résztvevője v o l t . A szuahéli városállamokban l e z a j l ó h a t a l m i küzdelmek ábrázolása során f e l h í v j a a f i g y e l m e t az iszlám és a keresztény i d e o l ó g i a szembenállására, az e t é r e n kibontakozó valós t ö r t é n e l mi folyamatokra, de nem ábrázolja a k e l l ő és lehetséges mértékben az eposz hagyományos, bantu hiedelemvilágából fakadó mozzanatait. Mindemellett Jan. Knappért munkája a f e k e t e - a f r i k a i n é p k ö l t é s z e t t e l f o g l a l k o z ó szakemberek számára f o r r á s é r t é k ű , hasznos és hézagpótló a l k o t á s . Füssi Nagy Géza
Mohamed H. Abdulaziz: Muyaka. 19th Century S w a h i l i Popular Poetry, N a i r o b i , 1979. Kenya L i t e r a t u r e Bureau, 340.
Mombasa s z ü l ö t t e , Abdulaziz, a szuahéli irodalom k i v á l ó ismerője és j e les nyelvtudós impozáns művet s z e n t e l t szűkebb hazája máig legkiemelkedőbb i r o d a l m i alakjának, a 19. század nagy k ö l t ő j é n e k , Muyaka-nak. Muyaka b i n Hadzis al-Ghasszani a múlt század első felében ( v a l ó s z í n ű l e g 1810 és 1840 k ö z ö t t ) í r t a nagy számú l í r a i
költeményét.
A szerző hat részre bontja f e l a f e l a d a t u l v á l l a l t témát. A f o r r á s o k a t megnevező bevezetés formálisabb a t ö b b i r é s z n é l . Alaputalásokat t a r t a l m a z . A második rész Mombasa (Mvita) városának f ö l d r a j z i és t ö r t é n e l m i a l a p j a i v a l , belső f e j l ő d é s i törvényszerűségeivel
foglalkozik.
Ebben a fejezetben olyan információkat ad a k o r a b e l i mombasai társadalom mindennapi é l e t é r ő l , amelyeket ma már s z i n t e l e h e t e t l e n lenne r e k o n s t r u á l n i . Mombasa és környezete e t n i k a i ö s s z e t é t e l e , az o t t k i a l a k u l t szuahél i társadalom t ö r t é n e t i h i e r a r c h i á j a , a részben k ü l s ő , de j e l e n t ő s mértékben belső f o r r á s o k b ó l t á p l á l k o z ó uralkodó réteg (vagy d i n a s z t i a ) eredete és szerepe képezi e f e j e z e t első felének t á r g y á t . A továbbiakban értékes t ö r t é n e t i - n é p r a j z i adatok következnek: a k o r a b e l i h e l y i lakosság é t k e z é s i , 17х
öl539
tözködési és é p í t k e z é s i szokásainak, h a d v i s e l é s i technikájának l e í r á s a köv e t k e z i k . A szerző j ó érzékkel hagyja u t o l j á r a a több száz évvel e z e l ő t t e l kezdődött mombasai kereskedelmi-gazdasági é l e t r é s z l e t e i n e k
leírását.
Muyaka é l e t e , gondolkodásmódja, e r k ö l c s i á l l á s f o g l a l á s a és ezen kereszt ü l egész k ö l t ő i életműve ezer s z á l l a l kötődik hazája valóságához. A szó val ó s értelmében elemi k ö l t ő : a r r ó l í r t , amit t a p a s z t a l t , á t é l t , amire vágyott és amit a t ö r t é n e l m i folyamatok o b j e k t í v alakulása m i a t t nem é r h e t e t t e l : az eszményi é l e t v i t e l r ő l , azokról a j o g i , e r k ö l c s i és p o l i t i k a i normákról, amelyek majd j ó másfélszáz év e l m ú l t á v a l - r é g i és ú j akadályokat leküzdve kezdenek é r v é n y e s ü l n i . A harmadik f e j e z e t Muyaka költészetének n y e l v e z e t é v e l ,
formakultúrájá-
v a l és i r o d a l m i s t í l u s á v a l f o g l a l k o z i k . A klasszikusnak t e k i n t h e t ő szuahéli k ö l t é s z e t számos versformát i s m e r t . Muyaka ezek közül csupán egyet használt: négysoros versszakokra tagolódó, aaax, bbbx, cccx . . . r í m k é p l e t ű , páros szótagszámú (legtöbbször 12-16) sorokból építkező költeményeket í r t . Ez a versforma t i p i k u s l í r a i k é p v i s e l ő j e a k e l e t - a f r i k a i költészetben a Liongo e p i k á t ó l folyamatosan nyomon követhető mashairi normának, amely csak Shaaban Robert verseiben kezd valamelyest f e l o l d ó d n i , még mindig megtartva metrikus és rímelő j e l l e g é t , s csak az u t ó b b i évtizedekben adja át részben a h e l y é t a - valószínűleg európai i h l e t é s ű - szabadverseknek. Abdulaziz alapos t ö r t é n e t i - f i l o l ó g i a i munkát v é g z e t t : kielemezte Muyaka költészetének majd minden lényeges t á r s a d a l m i , t ö r t é n e t i , f i l o l ó g i a i j e l l e g zetességét. Különös f i g y e l m e t f o r d í t o t t n y e l v i s a j á t o s s á g a i r a . Muyaka átmen e t i t ö r t é n e l m i korszakban é l t : a valaha fényes és gazdag mombasai v á r o s á l lam g a z d a s á g i - p o l i t i k a i hanyatlásának korszakában. Ekkorra az északabbra fekvő Pate, Lamu, Siu övezetben k i f e j l ő d ö t t i r o d a l m i normák és n y e l v i s a j á tosságok már délebbre s z o r u l t a k , és nem á l l h a t t a k meg a további elmozdulás útján. Muyaka nyelvezetén és s t í l u s á n maradandó nyomot hagyott ez az o b j e k t í v körülmény. Verseiben egymást követően, sőt nem egy esetben egymás m e l l e t t i s e l ő f o r d u l n a k olyan n y e l v i elemek, amelyek egyrészt a klasszikusnak
tekint-
hető k i p a t e , kiamu, másrészt a k ö l t ő életében releváns k i m v i t a (Mvita Mombasa e r e d e t i s z u a h é l i elnevezése) d i a l e k t u s t r e p r e z e n t á l j á k . Jellemző v i s z o n t , hogy a mai sztenderd szuahéli nyelv a l a p j á t képező z a n z i b á r i n y e l v j á r á s ( k i u n g u j a ) , vagy egyéb, Mombasától délebbre beszélt d i a l e k t u s o k e l e mei nem mutathatók k i e j e l e s k ö l t ő életművében. A Mombasa és Zanzibár köz ö t t i k a t o n a i - p o l i t i k a i e l l e n t é t e k figyelembevételével ez a p o z i t í v tizmus jelének i s t e k i n t h e t ő . 540
patrio-
Abdulaziz k l a s s z i k u s f i l o l ó g i a i igényességgel f o g l a l k o z i k a szuahéli
í-
r á s b e l i s é g t ö r t é n e l m i p r o b l e m a t i k á j á v a l i s : h a n g t a n i , h e l y e s í r á s i szempontból é r t é k e l i a 19. századi, arab í r á s s a l r ö g z í t e t t szuahéli nyelvű irodalom különböző korokban k e l e t k e z e t t l a t i n betűs á t í r á s a i t . Külön, igaz r ö v i d f e j e z e t r é s z e k e t szentel Muyaka k ö l t é s z e t e s t í l u s á n a k , az egyes versek d a t á l á s á v a l kapcsolatos kérdéseknek, a k ö l t ő emberi,
"pol-
g á r i " jellemzésének. Az alapos f e l t á r ó és értelmező munka Muyaka költeményeinek csaknem t e l j e s , j ó színvonalú angol f o r d í t á s s a l e l l á t o t t közlésével n y e r i e l végső f o r máját. A szerző, l e l k i i s m e r e t e s megfontolások a l a p j á n két nagyobb k a t e g ó r i ára bontja f e l Muyaka k ö l t é s z e t é t . Az első csoportba az úgynevezett h a z a f i as versek, h a r c i énekek t a r t o z n a k . Ezek nem nélkülözhetnek bizof vos komment á r o k a t . A "sorok k ö z ö t t " és ö n á l l ó részekként e z t meg i s kapja a kötet o l vasója. Az a n t o l ó g i a második, terjedelmesebb része Muyaka l í r á j á t ö l e l i f e l . I t t csupán egyszerű szövegközlésekkel és azok igényes angol f o r d í t á s á v a l van dolgunk. Abdulaziz munkájának t a l á n éppen ez az egyik legfőbb érdeme: a k i v á l ó f i l o l ó g u s , képzett irodalmár és figyelemre méltó irodalomtörténész
vállalja
a f e l e l ő s s é g e t az á l t a l a elmondottakért. Nem k í v á n j a az olvasó szájába r á g n i Muyaka l í r á j á r ó l a l k o t o t t r é s z l e t e s véleményét. Döntsön 6! Más problémákat vet f ö l v i s z o n t az angol f o r d í t á s nyelvezete. Ez azonban már az - e l k e r ü lendő - többlépcsős műfordítás problematikájához
tartozik. F. N. G.
Harold Scheub: The Xhosa Ntsomi, Oxford, 1975. Oxford U n i v e r s i t y Press, 446; Peter S e i t e l : See So That We May See. Performances and I n t e r p r e t a t i o n s of T r a d i t i o n a l Tales from Tanzania, Bloomington, 1980. Indiana U n i v e r s i t y Press, 307; Donald Cosentino: Defiant Maids and Stubborn Farmers. T r a d i t i o n and I n v e n t i o n i n Mende Story Performance, Cambridge, 1982. Cambridge U n i v e r s i t y Press, 226; Michael Jackson: A l l e g o r i e s of the Wilderness. E t h i c s and Ambig u i t y i n Kuranko N a r r a t i v e s , Bloomington, 1982. Indiana U n i v e r s i t y Press, 324.
Az a f r i k a i f o l k l ó r k u t a t á s mérhetetlenül gazdag mesegyűjteményekben. Elemző szempontok, t e m a t i k a i csoportosítások már a múlt századi gyűjtemények e l ő - vagy utószavaiban felbukkannak. A század e l s ő felében v i s z o n t már nem-
541
z e t k ö z i összevetési apparátussal f e l s z e r e l t t i p o l o g i z á l á s i k í s é r l e t i s szül e t e t t (May Augusta K l i p p l e monumentális d o k t o r i d i s s z e r t á c i ó j a , az A f r i c a n Folk Tales w i t h Foreign Analogues, 1938, 973 o l d . , k é z i r a t b a n maradt, mindmáig xeroxmásolatban f é r h e t ő hozzá). A szerteágazó és s o k f é l e e l m é l e t i kérdést feszegető a f r i k a i mesekutatás l á t t á n i s azt k e l l á l l í t a n u n k , hogy az e l m ú l t egy-két évtizedben a f o l k l o r i s z t i k a e t e r ü l e t e megújhodott. Két k u t a t ó i vonulat emelkedik k i . Az egyik a Denise Paulme, Geneviève Calame G r i a u l e , Veronika Görög, C h r i s t i a n e Seydou és mások á l t a l l é t r e h o z o t t f r a n c i a csoportosulás, amely t u c a t n y i
kollektív
kötetben t e t t k í s é r l e t e t k ü l ö n f é l e t e m a t i k a i kérdések sokoldaló f e l t á r á s á r a (lásd különszámunkban Biernaczky János i s m e r t e t é s é t ) . A másik á r a m l a t o t azok az angol n y e l v t e r ü l e t e n működő k u t a t ó k a l k o t j á k , a k i k valamilyen formában kapcsolatba k e r ü l t e k a korábban a néhai Richard M. Dorson á l t a l
vezetett
bloomingtoni F o l k l o r e I n s t i t u t e tevékenységével. Módszertani a l a p á l l á s u k r a az j e l l e m z ő , hogy a t e m a t i k a i kérdések m e l l e t t j e l e n t ő s figyelmet szentelnek a forma, a szerkezet és az előadás kérdéseinek i s . Az alábbiakban ismertet e t t kötetek szerzői e g y t ő l egyik ebből a körből kerülnek k i . H. Scheub munkájában negyven mesét ad közre xhosa nyelven és angol f o r dításban monográfikus méretű (175 o l d a l terjedelmű) bevezető tanulmány k í séretében. E bevezetés néhány fontos újdonságot t a r t a l m a z . Nemcsak a mesei anyag t é m á i t , hanem az elbeszélések alapanyagát i s számba v e s z i . A műfajt mintegy szembesíti a mögötte á l l ó hagyományos bantu társadalommal. A kutató magas s z i n t ű gyűjtőtechnikájának b i z o n y í t é k a , hogy a Transkei-ben és kwaZulu-ban e l t ö l t ö t t egy év a l a t t nemcsak majd négyezer mesét és sok száz egyéb műfajú f o l k l ó r a l k o t á s t r ö g z í t e t t , hanem p l . j e l e n t ő s energiát
fordított
a szájhagyományozás folyamatának v i z s g á l a t á r a i s . A bevezetés természetesen e r r e i s k i t é r . Scheub másik lényeges ú j í t á s a (bár ebben többek k ö z ö t t Ruth Finnegan k i t ű n ő k ö t e t e - Limba S t o r i e s and S t o r y t e l l i n g , Oxford, 1967, Clarendon, 352 - előszavának néhány z s e n i á l i s megfigyelésére megy v i s s z a ) , hogy részletesen f o g l a l k o z i k a xhosa mese megvalósulásával, vagyis az egyes darabokat létrehozó a l k o t ó i f o l y a m a t t a l . Nagyszerűen é r z é k e l t e t i , miként j á t szik szerepet a "hagyományos előadó" esetében a k ö t ö t t formai k e l l é k t á r , a r e p e r t o á r , s mekkora helye van az egyéni leleménynek. A formai elemzéseket i s ennek a szempontnak az alapján végzi e l , nem feledkezve meg a n y e l v i s t i l i s z t i k a i és kompozíciós kérdésekről, az énekbetétek s z e r e p é r ő l , a s a j á tos ismétlésrendszer következetes f e l t á r á s á r ó l . F o g l a l k o z i k ugyanakkor az előadásmód nem v e r b á l i s (testmozgás, hanghordozás, éneklésmód) k i e g é s z í t ő elemeivel 542
is.
P. S e i t e l t a n z á n i a i mesegyűjtése közreadásakor i s abból i n d u l k i , hogy a mese nem egyszerűen v e r b á l i s forma hagyományos a f r i k a i környezetben, hanem drámai műfaj, amelyet a színjátékszerűség minden lehetséges elemével j e l e n í t e n e k meg, és ebben az e l j á t s z o t t mesében a t e l j e s közönség r é s z t vesz. S e i t e l kötetében a k i i n d u l á s i pont legszembeszökőbb következménye, hogy a mesék közlésénél - Dennis Tedlock ú t t ö r ő jelentőségű k í s é r l e t é b ő l ,
Finding
the Center, New York, 1972, D i a l Press, merítve - k ü l ö n f é l e betű- és szedéstípusokat ( k i s és nagy, d ő l t és á l l ó betűtípusok, szótagoló írásmód, s o r t ö r d e l é s e k , beugrasztások, szünetet j e l z ő sorelválasztások s t b . )
alkalmaz,
amelynek c é l j a az előadásmód, a v á l t o z ó , gyors, l a s s ú , magas, mély s t b . e lőadói hanglejtés é r z é k e l t e t é s e . Tematikai vonatkozásban a c s a l á d i - r o k o n s á g i v i s z o n y l a t o k válnak t i p o l o g i z á l á s a alapjává. Szülők és gyermekek, l á n y t e s t v é r e k és f i ú t e s t v é r e k , kérőkés hajadonok viszonya, a menyasszonyság vagy a c s a l á d i é l e t köré csoportosulnak az elbeszélések (hasonlóan a k ü l ö n számunkban i s i s m e r t e t e t t Marion K i l s o n - f é l e mende gyűjteményhez). Az egyes szövegciklusokat bőséges kommentárok k ö v e t i k , amelyek f é n y t derítenek a t a n z á n i a i hayák társadalmi életének és o r á l i s művészetének összefüggéseire. Donald Cosentino kiemelkedő jelentőségű kötete a S i e r r a Leonéban é l ő mintegy e g y m i l l i ó s mende népcsoport beszédművészetét, mesei világának j e g y e i t t á r j a az olvasó e l é számos szövegpélda kíséretében. Elemzéseiben t o v á b b é p í t i Scheűb m e g á l l a p í t á s a i t . így rámutat a r r a , hogy bár a h e l y i meset e r m i n o l ó g i a (domei) nemcsak magát a mesét j e l ö l i , mert ha a figyelem - a h e l y i előadók esetében - a cselekmény v á z l a t r a , a cselekmény elemekre k o r l á t o z ó d i k , a m ű f a j i megkülönböztetések rögtön f e l o l d ó d n a k . A közös c s e l e k ménymagok, szegmentumok összekapcsolják a k ü l ö n f é l e n a r r a t í v formákat, miv e l azok közös "adatbankból" származnak, és a t e l j e s o r á l i s hagyományanyag é p í t ő k ö v e i t a l k o t j á k . Cosentino mindemellett nem f e l e d k e z i k meg a mende társadalom bemutatásáról. A szövegpéldák egy-egy fontos témakör köré csoportosulnak. Az egyik f e j e z e t például a cselekménymozzanatok kérdésével f o g l a l k o z i k , ahol a szerző arra a f e l f e d e z é s r e j u t , hogy az előadó szabadságának egyik lehetősége az, hogy a rendelkezésre á l l ó egységekből (image) hányat v á l a s z t . Az előadásmóddal f o g l a l k o z ó fejezetben v i s z o n t s a j á t o s módon f e l e l e v e n í t i a múlt századi műnemi szinkretizmus g o n d o l a t á t , amennyiben szövetségek művészetekről ( a l l i e d a r t s ) beszél a meséket é l e t r e hívó drámai előadásmód kapcsán. A maga nemében egyedülálló elemzést kapunk a Dacos hajadonok c . ötödik f e j e z e t b e n . I t t a g y ű j t ő olyan meséket k ö z ö l , amelyeket három n ő i előadó mondott e l egyetlen közös ö s s z e j ö v e t e l során, pontosabban
543
egyetlen mese háromféle megfogalmazásáról van szó. Tekintve, hogy a három nő nem különösebben kedvelte egymást, és a "mesedélutánon" s z i n t e drámai r i v a l i z á l á s támadt k ö z ö t t ü k , az azonos téma k ü l ö n f é l e megfogalmazásának i g é nye f o k o z o t t hangsúlyt k a p o t t . Cosentino elemzéseiből, amint a közreadott v á l t o z a t o k b ó l i s olyan újdonságszámba menő vonásokra d e r ü l f é n y , amelyekre a f o l k l ó r k u t a t á s b a n csak r i t k á n van eshetőség. A három mese mögött megjelenő három emberi karakter j ó l m u t a t j a , milyen nagy szerepe l e h e t a hagyományos művészetekben i s "az a l k o t ó i egyéniségnek". Az ú j - z é l a n d i M. Jackson munkájában, amelyben a Dorson i s k o l a hatásának nyomai s z i n t é n világosan nyomon követhetők, a hangsúly a formai vagy temat i k a i kérdésekről e l t o l ó d i k a mese és a mögötte r e j l ő hagyományos közösség k u l t ú r á j á n a k , hagyományvilágának, társadalmi életének kapcsolatrendszere
i-
rányába. Jackson még az állatmesék esetében i s - egyébként számos s z a k i r o dalmi k í s é r l e t nyomán jogosan - bizonyos társadalmi összefüggések
feltárá-
sára t ö r e k s z i k . A s i e r r a l e o n e i kuranko c s o p o r t n á l g y ű j t ö t t 230 mese a l a p j á n igyekszik mind a t o t e m i s z t i k u s mítoszokra, mind p l . f é r f i és nő kapcsol a t á r a vonatkozóan bizonyos tanulságokat l e v o n n i . Elemzéseinek kulcsfogalma az etikum. A mese s z o c i o l ó g i á j a címet v i s e l ő z á r ó f e j e z e t - éppen ebben a t e k i n t e t b e n - számos figyelemre méltó m e g á l l a p í t á s t t a r t a l m a z . Jackson szer i n t a kuranko elbeszélésekben a személyiségre vonatkozó ismeret a közösség l é t e z é s i p r i o r i t á s a i t t ü k r ö z i . A kuranko univerzum még akkor i s emberre s z a b o t t , ha abban bozótszellemek, ősök, f é t i s e k , sőt a teremtő i s t e n i s hel y e t kap. Ugyanakkor s z e r i n t e a mesékben megjelenő személyiség nem f ü g g e t l e n e r k ö l c s i e n t i t á s , az a l k o t ó i g y a k o r l a t nem képes elszakadni a t t ó l a t o t á l i s társadalmi h e l y z e t t ő l , amelyben az egyén e l h e l y e z k e d i k . A kurankók számára pedig ez a t o t á l i s h e l y z e t magában f o g l a l j a a bozótszellemeket, az embereket, az ősöket, az á l l a t o k a t , a legfőbb i s t e n t , a f á k a t , köveket,
fo-
l y ó k a t és az ember a l k o t t a tárgyakat egyaránt. Ugyanakkor a szerző leszögez i , hogy a mesékben f e l l e l h e t ő metaforák, metonimiák, analógiák és a l l e g ó r i á k nem hozzák szükségszerűen magukkal az univerzum hamis l á t á s m ó d j á t . Mi több, a hagyományos társadalmakban ezek a f i k t í v t ö r t é n e t e k egyedüli eszköz e i a világban l é t e z ő j e l e n t é s e k megragadásának, felfedezésének.
Amint
Jackson l e s z ö g e z i , az irodalomnak i t t humanizáló hatása van. Úgy gondoljuk, éppen ezen a ponton k e l l felhívnunk a r r a az alapvető benyomásunkra a f i g y e l m e t , hogy az előbbiek során vázlatosan i s m e r t e t e t t
új-
szerű közelítésmódok még inkább nyilvánvalóvá t e s z i k : azokban a hagyományos típusú közösségekben, ahol még e r e d e t i funkciójában élnek a szájhagyományo-
544
zott formák, nem folklórról, hanem valóban beszédművészetről (William R. Bascom használta elsőként a verbal art kifejezést) van szó. Olyan kulturális szféráról, amelynek szerepét a fejlett társadalmakban az irodalom tölti be. Az orális társadalmak irodalom szerepkörű beszédművészetének megvalósulása (előadás), formai és tartalmi jegyeinek gazdagsága, tematikai sokszínűsége, megalkotásának külső és belső körülményei, társadalmi és morális szerepkörének dimenziói és korlátai - ezek azok a témakörök, amelyek tekintetében az itt bemutatott kötetek jó néhány más munkával, s mindenekelőtt az afrikai mesekutatás itt be nem mutatott francia vonulatának eredményeivel együtt valóságos tudományos újrafelfedezést valósítanak meg a nemzetközi folklorisztika területén. Biernaczky Szilárd
Veronika Görög, Suzanne Platiel, Diana Rey-Hulman, Christian Seydou: Histories d'Enfants Terribles (Afrique noire), Paris, 1980. G.-P-Maisonneuve et Larose, 301. Igényes etnológiai-irodalomtudományi vállalkozás eredményeiről olvashatunk a Rettenetes Kölykök című kötet tanulmányaiban, amelyek egy kutatócsoport négy évig, 1973-tól 1977-ig tartó munkájáról számolnak be. A címlapon felsorolt négy kutató mellett alkalmanként hat további munkatárs is részt vett a fölmerülő problémák tisztázása céljából összehívott megbeszéléseken. A tájékoztató előszót és a különböző fejtegetéseknek a kötet végén található összefoglaló értelmezését Geneviève Calame-Griaule fogalmazta meg. A kutatók, akiket a munka folyamán többször komoly akadályok elé állítottak a 'Rettenetes Kölyök'
azonosításának nehézségei, arra törekedtek,
hogy a Szahel és Nyugat-Szudán orális hagyományiból ismert mesehős, az "Enfant Terrible" alakját világosan elkülönítsék az afrikai és más földrészek vele többé-kevésbé rokon más mesefiguráitól - a 'Gonosz Gyermek'-tői (az "Enfant Maliri'-től, akiről Denise Paulme írt emlékezetes ismertetőt), Hüvelyk Matyitói és az Erős Jánosra emlékeztető alakoktól -, és hogy felfedjék az így elhatárolt téma mélyebb összefüggéseit. Veronika Görög, az első tanulmány írója a mesehősnek a bambara-malinke kultúra körében felbukkanó történeteivel foglalkozik. Példaként tizenegy mesét iktat fejtegetései közé, amelyek elemzése és megvilágítása a szociológia és a szimbolika kettős szintjén haladva jut el a vizsgált mesehős
545
mély eredetiségéig, a cselekedeteiben megnyilvánuló "metafizikai dimenzió"ig, amit a tanulmány írója a bambarák vallási, mitológiai és beavatási hiedelmeivel összefüggésben világít meg. A második tanulmányban Christian Seydou a 'Rettenetes Kölyök'-пек a dogonok között fellelt megjelenési formáival foglalkozik.- A szerző mindössze két példa alapján végzi el mélyreható elemzését, bár az első példának egy második változatát is megemlíti. Seydou a téma földolgozásához hat világos tagolású táblázatot készített. A hozzájuk fűzött szöveges elemzések az epizódokat és a hősök helyváltoztatásait mutatják be. Ennek a segítségével tárják elénk az ellentéteknek azt a rendszerét, amelyen az egyes elbeszélések dinamikája alapul. Ugyancsak Seydou tollából származik a kötet ötödik tanulmánya, amely e mesetípus majd minden változatában makacsul felbukkanó motívummal, a "zsák"kal foglalkozik, s következtetéseit erősen lélekelemző kicsengéssel vonja le. A sorrendben harmadik tanulmány - Suzanne Platiel tollából - a 'Rettenetes Kölyök'-ről szóló és a szánoknál gyűjtött tizenkét meseváltozatot veszi szemügyre. Ezek epizódonkénti összehasonlítása és a motívumok sorravétele közben fejti ki a téma szimbolikus értelmét és a történetek belső logikáját. A negyedik tanulmány Diana Rey-Hulman észrevételeit tartalmazza az észak-togói tyokosziknál saját maga által gyűjtött két mese alapján. Megindokolva, hogy miért olyan nehéz a mese több változatára szert tenni, a tanulmányíró a tyokoszikra vonatkozóan részletesen ismerteti a nyilvános mesélés lehetséges alkalmait és feltételeit, s a mesék előadásakor azok sorrendjének sajátos kötöttségeit. A kötet befejező tanulmányában Geneviève Calame-Griaule foglalja össze a tanulmányok által különböző oldaláról megvilágított mesehős jellemzését. Fejtegetéseiben elénk tárja a vizsgált figura sajátos, összetéveszthetetlen, de mindig több tényezőből kialakuló, ellentmondásos vonásait, rámutatva arra, hogy a kutató már a jellemzés első lépésénél zavarba jön, mert azt sem látja világosan, vajon e bizarr figurát pozitív vagy negatív hősnek kell-e tekintenünk. Azt a szörnyű lényt, aki egyfelől gyakran apja meggyilkolásával kezdi, a jótevője vagy beavató mestere elpusztításától sem retten vissza, másfelől akinek sorsa olykor mégis a kozmikus megdicsőülés. Az elemző kutató az "Enfant Terrible" ellentmondásos tetteire a beavatás, a legfelsőbb beavatottság ismeretének fénye mellett kap magyarázatot. Mert csak
546
ezen a magaslaton lehetünk szemtanúi annak a különös jelenségnek, hogy minden a visszájára fordul. Vagyis hogy a 'Rettenetes Kölyök'-nek "meg kell ölnie szüleit, hogy felnőtté és felelőssé váljon; el kell pusztítania az anyagi gazdagságot, hogy elnyerje az igazi gazdagságot, az öntudatra eszmélést; meg kell ölnie mestereit és beavatóit, mert az igazi beavatottnak nincs többé szüksége rájuk; vissza kell utasítania a számára felajánlott főnöki tekintélyt, mert nem a főnök tartja fenn az igazi hatalmat; végül túl kell tennie magát a legalapvetőbb emberi és társadalmi értékeken, a házasságon és a termékenységen is" (G. Galame-Griaule összefoglalása). Ez a sokoldalúan megvilágított mesehős - a nyugat-szudáni "Enfant Terrible" - egy olyan személy szükségességére mutat rá, "aki a válság időszakában a zűrzavart és az elbizakodottságot testesíti meg, hogy utóbb lehetővé tegye a rend annál teljesebb visszaállítását." Biernaczky János
Mifi i szkazki busmenov (Szosztavlenyije, perevod sz anglijszkovo, prediszlovie i primecsányija: E. Sz. Kotljár), Moszkva, 1983. Nauka, 318. A Szovjetunió akadémiai kiadójának orientalisztikai szerkesztősége immár két évtizede jelenteti meg a "Keleti népek meséi és mítoszai" című szöveggyűjtemény-sorozatát, amely orosz fordításban ad hiteles szövegeket, kitűnő folklorisztikai kommentárokkal. A szerkesztő bizottság elnöke kezdettől a szovjet Afrika-kutatás vezető személyisége, D. A. Olderogge akadémikus. Tagjai között olyan világhírű szaktekintélyek foglalnak helyet, mint az iranista I. Sz. Braginszkij, a folklorista J. M. Meletyinszkij, a sinológus B. L. Riftin vagy a vallástörténész-etnográfus Sz. A. Tokarev. Jelenleg a szerkesztőségi titkár a kitűnő mongolista-folklorista Sz. Ju. Nyekljudov. Minden egyes kötet az illető terület népeit és prózaepikáját bemutató bevezetővel indul. Ha lehetséges, ezt az illető népből származó kutatók készítik. Kutatástörténet, a műfajok áttekintése, a mesemondás alkalmai, a szövegek stílusa kerül itt szóba. Néha a fordítás általános kérdései, az illető folklór történeti rétegeződése és általános komparatista megjegyzések is helyet kapnak bennük. A szövegeket számozzák és tematikus sorrendben teszik közzé. Igen fontos követelmény, hogy hiteles eredetiből pontos fordításokat készítsenek,
547
ám ezek az orosz szövegek egyúttal a nagyközönség számára is olvashatók legyenek. Ezért nem változatokat adnak, hanem egyetlen szépre csiszolt szöveget közölnek. S ez a változat gyakorlatilag prózai formájú, még akkor is, ha az eredeti vagy annak egyes részletei recitálva, verses formában szólaltak meg. A formulák és mondókák esetében viszont formahű visszaadásra törekednek. A szövegben szereplő terminusokat nem fordítják le, ezeket a kötet végén külön szójegyzékben magyarázzák, vagy az egyes szövegekhez fűzött megjegyzésekben foglalkoznak velük. Ugyancsak a kötet végén minden egyes közölt szöveghez pontos magyarázatok járulnak. Itt közlik az alapul vett forrás adatait, a motívumokhoz vagy szereplőkhöz magyarázatot fűznek, és szükség esetén szövegértelmezésre is sor kerül. Rendszerint a felhasznált művek bibliográfiáját is itt találjuk. A sorozat újdonsága a szovjet folklorisztikában, hogy hivatkozik a nemzetközi mesekatalógusra, motívum-indexre, és más tartalmi osztályozásokra. Ezekről is rendszerint külön mutató készül. Főként ez a pontosság teszi nélkülözhetetlenné az itt tárgyalt sorozatot a modern folklorisztika számára. Gyakran olyan anyagot tesznek így közzé, amely egyébként világnyelven sohasem jelent meg. Olykor egyenesen kéziratokból publikálnak (mint a Szovjetunió kis népeinek folklórját tartalmazó kötetek esetében). Volt már afrikanista munkatársa a sorozatnak, sőt kiadványban is napvilágot látott az említett szerkesztőség publikációi között az afrikai folklór. A mostani busman kötet mégis újdonság mind a szovjet afrikanisztikában, mind az afrikai folklorisztikában. Készítője, aki a fordítástól a tartalmi rendszerezésig mindent egymaga végzett el, sőt a jegyzeteket is б dolgozta ki, a kitűnő afrikanista-folklorista E. Sz. Kotljár, az afrikai mesék és mítoszok összefüggéseinek monográfusa (Kotljár, E. Sz.: Mif i szkazka Afriki. Moszkva, 1975). A jelen kötetben 142 szöveg található. Néhol hivatkozás történik további párhuzamokra. A mű összeállítója voltaképpen a tíz legfontosabb busman gyűjteményből (W. H. I. Bleek, ill. D. F. Bleek, L. L. Dornan, V. Lebzelter, L. S. Lloyd, I. M. Orpen, G. W. Stow és mások könyveiből merített, s így azt mondhatjuk, hogy térben, időben és műfajilag is megfelelő terjedelmű anyag alapján készült a tárgyalt munka. Amiért külön is szót ejtünk Kotljár rendszerezési kísérletéről, az az a körülmény, hogy noha az afrikai néger folklór mesetípus vagy -motívum rendszerezését már többen megkísérelték, a busman (és rokon) folklór mindeddig kívül maradt az ilyen csoportosítási munkálatok keretein. (Amint ezt példá-
548
ul az Enzyklopädie des Märchens eddigi köteteiből láthatjuk, az afrikai mesekutatás eredményeit a nemzetközi folklorisztika még a lehetségesnél is kevésbé ismeri. A busman narratív folklórról pedig egyáltalán semmi sem szerepel e kézikönyvben.) Kotljár tartalmi osztályozásánál, érthető módon, nem is utal közvetlenül afrikai katalógus-kísérletekre, csupán a nemzetközi mesekatalógus (AarneThompson) ma használatos harmadik kiadását (1961) és a Thompson-féle MotifIndex ma használatos második kiadását (1955-1958) idézi. A maga beosztása úgy készült, hogy az egyes szövegeket "motívum"-nak nevezett egységekre bontja, és ezeket egymondatos, konkrét leírásokkal jelzi. Könyvén belül utal a megfelelésekre is (pl. az 1. számú közölt szöveg első motívumhához található párhuzamok: a 2. szöveg első motívuma, továbbá a 113. szöveg 2. motívuma). Ezek az utalások fordított irányban is, tehát kölcsönösen feltüntetésre kerültek. Általában a rövidebb szövegekben mintegy három, a hosszabbakban hat motívum figyelhető meg. Bár tudjuk, Kotljár jó kutatóktól származó hiteles szövegeket válogatott, mégsem vehetjük mindig ténynek, hogy a történet ott kezdődik és ott ér véget, ahol a közlő ezt jelzi. Minthogy a busmanok elbeszélési gyakorlatáról még mindig nem tudunk eleget, csak sejthetjük, hogy ennél rövidebb és hosszabb történetek egyaránt elhangozhattak akkor, amikor maguknak, és nem a fehér gyűjtőknek "meséltek". A 3-6 motívumra osztás strukturálisan mindamellett indokolható, hihető. A szereplők számát is jó lenne ilyen módon áttekinteni. Ami a cselekményszövés párhuzamos szálait illeti, a kötetben (és egyéb busman folklór-kiadványokban is) az egyöntetű, lineáris megoldást találjuk általánosnak. Az viszont nemigen szerencsés, hogy Kotljár az általa meghatározott egységeket motívumnak nevezi. Amikor ő oroszul használja ezt az elnevezést, és eközben a Motif-Indexre latin betűvel utal, elkerüli a félreértést. De a nemzetközi kutatásba már nem lehet átvenni terminológiai megoldását. Az általa elemzett szerkezeti egységeket talán elemnek, epizódnak, szegmentumnak vagy akár motifémának is lehetne nevezni. Ez utóbbi megoldást követte például Alan Dundes (The Morphology of North American Indian Folktales. Helsinki, 1964 - Folklore Fellows Communications 195), amely bizonyos szempontból elméletileg ma is alkalmazható eljárás a nem európai mesék osztályozására. Érdemes lenne egyébként a Kotljár által adott tartalmi meghatározásokat nemzetközi fórumon is közzétenni. Ehhez azonban nemcsak az orosz válogatásban publikált szövegek közti azonosságokra kellene utalnia, hanem szükséges
549
lenne ilyen szempontból a teljes busman folklór anyag rendezésének az elvégzése. Úgy gondolom, annál kevésbé okozna ez számára nehézséget, mivel az anyag túlnyomó többségét amúgy is áttekintette. Egy új busman motívumjegyzék azért is hasznos lenne, mert a mostani gyűjteményben a majdnem másfélszáz szöveg közül csupán kettőhöz tudott Aarne-Thompson mesetlpusszámot adni (37 = AaTh 72; 25 = AaTh 125 D x ). A két azonosított állatmese közül az elsőről eddig nem tudtuk, csak amerikai-néger adatok alapján sejthettük, hogy ismert Afrikában is. A másik történethez a nemzetközi mesekatalógus éppen a magyar változatot tünteti fel a legközelebbinek. Maga az AaTh 125 viszont jól ismert volt az afrikai folklór korábbi kiadványaiban is. Kotljár kevesebb mint húsz történethez tud a Motif-Indexből pontos számot hozzáfűzni. Az idézett motívumok száma még ennél is kevesebb, mivel közülük több különböző mesékben vagy mondákban fordul elő. A felsorolt motívumok (A 2218; A 2411; D 672; D 1357; 0 1358; E 761; H 221; 3 2426; К 143 és 144; К 944; К 1241; К 1911 vagy ezek alosztályai) meglehetősen általánosak. Ezek közül a legismertebbek is csak 4-4 szöveggel hozhatók kapcsolatba. Mindez azt jelenti, hogy segítségükkel korántsem lehet leírni a busman mese- és mondakincset. Szükség van tehát arra, hogy ezen a téren önálló rendszerezést készítsenek a kutatók. (Noha igen röviden, e kérdéssel foglalkozhattam áttekintési vázlatomban: Anordnungsprinzipen iru Enzyklopädie des Märchens, Band 1, Lieferung 2, Berlin - New York, 1975, 565-576.) Ehhez а munkához az első lényeges hozzájárulás Kotljár kísérlete, amelynek folytatását az egész afrikanisztika és az egész összehasonlító folklorisztika szempontjából igen fontos feladatnak nevezhetjük. Reméljük, elvégzésére nem kell sokáig várnunk. Voigt Vilmos
Kotljár, E. Sz.: Mif i szkázka Afriki, Moszkva, 1975. Nauka, 245. Az E. Sz. Kotljár, neves szovjet afrikanista nevével jelzett kötet két fő részre tagolódik. Közülük az első, a bevezető monográfikus tanulmány ismét két szekcióra bomlik, melyen belül 4 fejezet foglalkozik a fekete-afrikai népek mitológiájának, prózai folklórjának leírásával és elemzésével. Ezt követően a szerző az afrikai elbeszélő folklór fő műfajok szerinti felosztását és ismertetését adja.
550
A kötet második része 9 nép, illetve népcsoport folklóralkotásaiból közöl európai nyelvekről oroszra fordított szemelvényeket (a források pontos megjelölésével). A könyvet gazdag szakirodalmi jegyzék, glosszárium, névés tárgymutató teszi teljessé. 1.1. Az első fejezet a totemisztikus hiedelmek életének korába nyúlik vissza, illetve a totemhit mitológiai elemeinek a folklórban máig fennmaradt tükröződéseit, változásait, fejlődését mutatja be. A társadalomfejlődés kezdeti szakaszában bizonyos emberősnek tekintett állatok töltötték be a közös ős, demiurgosz, kultúrhérosz stb. szerepét. Később ezek a funkciók szétváltak az emberek tudatában. A totem csak jelképként maradt fenn, a mitikus hiedelmek perifériájára szorult. A totemisztikus mítoszok archaikusabb változatait a szerző busman, hottentotta és pigmeus folklór anyagon mutatja be, majd ismerteti azok részben bizonyított, részben feltételezett hatását a szomszéd népek kultúráira. 1.2. A második fejezet az antropomorf mitikus alakok, ősök, kultúrhéroszok stb. kifejlődésével, e fogalmak változásaival, a velük kapcsolatos fejlettebb kultikus gyakorlat elterjedésével foglalkozik. Például a szerző főleg a Kelet-, Délkelet- és Dél-Afrika, kisebb részben Nyugat-Afrika területén élő bantu nyelvű népek hiedelemvilágából merít. Egyik legfigyelemreméltóbb megállapítása, hogyan ötvöződnek össze ezek az antropomorf istenségek a fejlettebb politeisztikus vallási képzetek főbb alakjaival, és hogyan kerülnek sajátos átfedésbe a később - kívülről - megismert egyistenhit legfőbb lényének alakjával. Részben megőrzik a totemhitre visszavezethető ős-szerepüket, részben pedig átveszik a monoteisztikus vallások (iszlám, kereszténység) istenének funkcióit. Ez a folyamat megfigyelhető elnevezéseik változásaiban is. 1.3. A harmadik fejezet a természeti istenségek (nap, hold, eső, szél, tenger stb. megszemélyesítői) evolúcióját, mitológiai szerepeik alakulását követi nyomon. Felhívja a figyelmet arra, hogy egyes népek hiedelemvilágában kettős irányú antropomorf fluktuáció megy végbe a mitikus hősök és istenségek két rétege között: egyrészt ők az emberek ősei, másrészt - egy következő szinten - már olyan szüzsékre bukkanunk, amelyek szerint а пар, a hold stb. emberi eredetű (valaha ember volt). A kapcsolódó kultuszokat Kotljár széles skálán mutatja be, a zsákmányoló életmódot folytató busman népek folklórjától a nagy államalkotó bantu nyelvű vagy szudáni csoportok hiedelemvilágáig. Külön érdekessége e fejezetnek, ahogyan, az egyes népek eredetmítoszainak ismertetésekor, az istenek versengését, nemzedékváltását, harcát mesemotívumok segítségével illusztrálja. 551
1.4. A negyedik fejezet azt a bonyolult szintézist tárgyalja, amely a közelmúltban még élő politeisztikus hitvilág és az ősi mítoszok egymásra gyakorolt hatásának a terméke. A szerző figyelembe veszi a fekete-afrikai népek társadalmi-gazdasági fejlődésében tapasztalható szintkülönbségeket, amelyek közvetlen összefüggéseket tárnak fel a vallási képzetek, a mítoszok, általában a hiedelemrendszerek területén megfigyelhető sajátságokkal. Itt elsősorban a nyugat-afrikai magaskultúrákra (Ife, Dahomey, Benin stb.), valamint a mande népek folklórjára támaszkodik. A szüzsék, mitológiai alakok, istenségek egymástól földrajzilag távoli előfordulásából következtetéseket von le a Nyugat-Afrika és a Szudán térségében valószínűleg végbement történelmi migrációkról. 2. A második rész
kísérlet egyfajta műfaji besorolás kialakítására. Az
itt elkülönített három alapvető kategória: 1. állatmesék ; 2. varázsmesék (tündérmesék); 3. epikus folklór (egyes kiforrott eposzok). Az szerző az állatmeséket tekinti a legarchaikusabb típusúaknak. Ezek hősei hamar elveszítették mitológiai-totemisztikus jelentőségüket, és egyszerű mesealakként élnek tovább Afrika folklórjában csaknem mindenütt. Megtaláljuk itt az egyes népek, népcsoportok legjellemzőbb állatmese-figuráit és a központi szereplő viselkedésének kapcsolatát a mitikus elemekkel. A varázsmese Kotljár szerint későbbi eredetű, és Afrikában nem jutott el a fejlődésnek arra a fokára, mint Eurázsiában. A varázsmese jelképrendszere azonban gyorsan kiszorította a mitológiai képzeteket, és beleötvöződött lényegében valamennyi folklórműfajba. Ugyanakkor össze is fonódik az utóbbiakkal, sőt magába olvaszt bizonyos totemisztikus elemeket is. Kultikus jelentősége azonban fokozatosan csökken, és "egyszerű" folklórműfajként él tovább. Az epika műfajához sorolható afrikai folklóralkotások Kotljár szerint a hősmesék világából nőttek ki. A ma már jól ismert eposzok (mint pl. a Szungyata története) egyetlen közös fonalra fűzött egész meseciklusokat foglalnak magukba. Ilyen összefüggő - mítoszi elemeket, etnogenezissel kapcsolatos mondákat, kiemelkedő emberekről szóló legendákat is tartalmazó - hosszabb epikus művek, a szerző szerint, csak a társadalom viszonylag magas fejlettségi fokán, az államiság küszöbére eljutott népek folklórjában alakulhattak ki. A szöveggyűjtemény 9 fekete-afrikai nép (a kötetbeli sorrendben: busman, nyasza, hottentotta, zulu, karanga, dogon, bambara, peul - azaz fülbe -, fon) folklórjából közöl összesen 30 (esetenként lerövidített) szöveget. Legtöbbet a dogon folklórból (16), néhányat a busman törzsektől (7), míg a többi néptől l-l mítoszt vagy mesét. 552
Füssi Nggy
Gézg
Marion Kilson: Royal Antelope and Spider. West African Mende Tales, Cambridge, Massachusetts, 1976. The Press of the Langdon Associates, 374. Marion Kilson amerikai kutatónő - jelenleg a Radcliffe Intézet igazgatónője - 1959 és 1972 között több alkalommal járt a mendék földjén, a nyugatafrikai Sierra Leonéban. Napjainkban a mendék - lélekszámuk kb. 700 ezer - az ország déli és keleti területein élnek, őrizve az ősi hagyományokat. Nyelvileg három nagy csoportra és több kisebb egységre oszthatók, elsősorban földrajzi határok alapján. Manapság is a mezőgazdaság - rizs, fa, pálmadió - adja megélhetésük alapját. A kötet a kutatónő 1960-ban gyűjtött meséit tartalmazza bevezetővel, válogatott bibliográfiával, a mesék címjegyzékével és néhány szemléltető táblával kiegészítve. Kilson a bevezetőben a mende nyelv és mesekutatás eredményeivel és problémájával foglalkozik, és röviden értékel néhány e témához tartozó könyvet és tanulmányt. Az első fejezetben a szerző a mende társadalom és kultúra fejlődését tárgyalja. A következő három fejezet a mende mesék típusaival, struktúrájával és tartalmi vonatkozásaival ismertet meg, illetve a mende mesemondás kulturális szerepét mutatja be. A második tematikai egységben Kilson négy fejezetben, illetve több részegységben témák szerint csoportosítva száz (hangszalagra is rögzített) mende mesét ad közre angol és mende nyelven. Minden történet után megjelöli a mesemondót és a felvétel idejét, másrészt magyarázatot ad a mesében szereplő nehezebben megfejthető mende szavak jelentésére. Az első fejezet meséinek főszereplői egyes személyek. A második rész a szűk családi kapcsolatokkal (férj és feleség kapcsolata, többnejűség, gyermek és szülő viszonya, valamint testvérek és rokonok) foglalkozó mesék gyűjteménye. A következő rész a tág rokoni, illetve közösségi kapcsolatokat bemutató meséket tartalmazza; nagybácsik és nagynénik, vezetők és híveik, beavatottak és kívülállók, barátok. Az utolsó fejezetben az emberi élőlények és a szellemek történeteiről mondott mesék olvashatók. A kutatónő anyagközlési módszere többszörösen is értékes, mivel a kétnyelvű közlés mellett nem riad vissza a magyarázatoktól, és ezzel a mende folklórban kevésbé járatos olvasót is jól eligazítja. Növelte volna az eligazodás mértékét, ha a szerző a gyűjtött anyagot - ahol lehetséges - AarneThompson mesekatalógus jelzéssel látta volna el, segítve ezzel az anyag öszszevető kutatásra való felhasználhatóságát. 18
553
A kötet végén levő 46 tételes válogatott bibliográfiával kapcsolatban annyit jegyeznénkrtteg,hogy hasznos lett volna terjedelmesebb könyv- és tanulmány jegyzéket összeállítani, mivel e nép folklórjáról ismereteink csekélyek, és a rendelkezésre álló bibliográfiai közlemények igen nehezen hozzáférhetőek. Mindemellett Marion Kilson, aki már korábban is értékes munkákkal járult hozzá az afrikai szájhagyományok mélyebb megismeréséhez (lásd többek között Kpele Lala: Ga Religious Songs, and Symbols, Cambridge, Mass., Harvard UP, 1971, 313 c. kötetét, amelyben 243 Ga vallásos szöveget ad közre figyelemre méltó értelmezések és elemzések kíséretében), e mesegyűjteménnyel az autentikus, megbízható, kellően gondozott afrikai folklórantológiák tárházát gyarapította. Morenth Péter
Herrmann Jungraithmayr: Märchen aus dem Tschad, Düsseldorf - Köln, 1981. Eugen Diederichs Verlag, 288. A ma is súlyos politikai válságoktól szenvedő közép-afrikai Csád Köz2
társaság területe 1 284 000 km , vagyis a mai Magyarország területének mintegy a tizennégyszerese. Az ország ehhez képest csekély számú, négymilliónál alig több lakosa a többi szudáni államalakulatnál (Kamerun, Nigéria, Niger, Mali stb.) is jobban megszenvedi az északi és déli országrész közötti etnikai, nyelvi, gazdasági és vallási ellentéteket és a belőlük fakadó konfliktusokat. Az északi országrész száraz égöve ritkán lakott. Nomád életmódot folytató lakói évszázadok óta mohamedán vallásúak. A szavannák és trópusi erdők borította déli országrészen ezzel szemben letelepedett földműveseket találunk, akik többnyire megőrizték eredeti vallásukat, bár egy részük keresztény hitre tért. A száraz északi és a termékeny déli körzetek között, a Csád-tó földrajzi szélességi fokától délre egy 200-300 km széles közöttes övezet terül el, amely sokféle kicsiny etnikumáról nevezetes. A gyűjtemény meséi épp ebből az övezetből származnak. A meséket közlő Herrmann Jungraithmayr - aki a Marburgi Egyetemen az afrikai nyelvészet professzora - 1971 és 1978 között öt ízben tartózkodott huzamosabb ideig Csádban, s ennek során ideje jelentős részét a mokilagi törzs tagjai által lakott Mukulu faluban töltötte. Az ott lakókkal ugyanis szoros kapcsolatot sikerült teremtenie. Ez a magyarázata, hogy a kötet 51 554
meséjéből 37 innen származik. A német kutató gyűjtéséből való ezenkívül a szibine nyelven beszélő szumraj törzs hét, és a monjul nyelvű mubi törzs egy meséje. További három törzset - a tupurit, a kerát és a mubit - mások gyűjtéséből kölcsönvett mesék képviselnek. A szerző a meséket három műfaji csoportba sorolta. Az első 12 mitológiai és etiológiai (állatviselkedési okadatoló) mesét tartalmaz, a másodikban 16 varázsmesét, a harmadikban 23 állatmesét ismerhetünk meg. Mint ismeretes, a mesék szorosan kapcsolódnak a mesemondók
és hallga-
tóik hiedelemvilágához, és amiképp a racionális ismeretek fokozatos térhódítása következtében a hagyományos hiedelmek erejüket veszítik, a meséken belül a hiedelmekből táplálkozó képek átalakulnak, hétköznapi, racionálisabb hasonlatoknak adját át a helyüket. Ez a folyamat Afrikában is felgyorsult. A kötet első két csoportjába tartozó mesék nagyobbára őrzik még a régi hiedelmeket. Az állatmesék pedig, más földrészekéhez hasonlóan, nem valódi állatokat, hanem jelképes emberi figurákat mutatnak be. A hiedelmek terén figyelemre méltó jelenség a mokilagik életében a "margai" szellemek központi jelentősége, akiket a szellemek és az istenek között álló "emelkedett szellemek"-nek kell tekintenünk. Bár e lények közvetlen kapcsolatban állhatnak az emberekkel, funkciójuknak semmi köze az ősök tiszteletéhez. A varázsmesék egy részében az emberfölötti erőkre irányuló törekvés jelei mutatkoznak meg. így Afrika e területén is találkozunk azzal a motívummal, amely szerint a pozitív vagy negatív mesehős rendkívüli módon - például a lábszáron át - és felnőtt tulajdonságok birtokában születik a világra. Az állatmesék leggyakoribb szereplője Csád középső területén: Duju, a hiéna, aki minden ostobaságra, gonoszságra, nevetséges cselekedetre és kegyetlenkedésre hajlamos. A bivaly és az elefánt, a hiénától eltérően, csak buta és naiv. Velük szemben, a másik oldalon, a mókus és a majom áll, akik a ravaszság és agyafúrtság megtestesítői. Nem hagyható említés nélkül, hogy Csádban, ha valamelyik évben elmarad a szükséges mennyiségű eső, az ott élő embereket éhínség fenyegeti. Ilyenkor a mindennapi kenyérért folytatott harc néha olyan kemény, hogy az emberek szó szerint "hiénákká" változnak, ami meséikben mint egyes emberek vagy állatok különösen kegyetlen magatartása tükröződik vissza. Ezt tehát az életharc említett kérlelhetetlenségének a szemszögéből kell megítélnünk. Jungraithmayr nyelvész lévén, tömören ismerteti a felvételek alapján készített fordítási munka menetét, irányelveit és nehézségeit. A német szö-
555
veg nyelvezete megvesztegetően egyszerű, kristálytiszta stílusú. Ezzel a kötet közreadója nagymértékben megkönnyíti annak az olvasónak a dolgát, aki megpróbál e távoli világban eligazodni. Biernaczky János
Albert Scheven. Swahili Proverbs. Nia zikiwa moja, kilicho mbali huja, Washington D. C., 1981. University Press of America, 586. A Hollandiában született A. Scheven 1939-ben került Tanzániába mint protestáns misszionárius és 1971-ig élt a kelet-afrikai országban, az utóbbi húsz évben mint az ottani Tanárképző Főiskola szuahéli instruktora. 1972-től kezdődően az Illinois állambeli Urbana-Champaign Egyetem szuahéli profeszszora. Legutóbb kiadott műve, a Swahili Proverbs példaszerű munka. A rendelkezésre álló teljes autentikus műfaji törzsanyag (1. a bibliográfiát, 511517), valamint saját gyűjtései alapján az általa "reprezentatívnak" tartott 2053 közmondást teszi közzé. Az egyes proverbiumok közreadásának módja a következő: a szuahéli forma után következik az angol fordítás. Ha más angol nyelvű értelmezése is lehetséges az eredetinek, az is megtalálható. Ezután következnek a távolabbi szövegvariánsok (szuahéli és angol fordítása), illetve a közreadott anyagon belüli összevetési lehetőségek (számozás szerinti) feltüntetése. Külön magyarázatot kapnak a különleges vagy keveredésből származó jelenségek. Minden lehetséges esetben szerepel a szakirodalmi forrás vagy a szakirodalmi összevetési lehetőség jelzete. Az anyagot a szerző fejezetekre osztva tárja az olvasó elé. A fejezetek a proverbiumkutatásban általánossá vált módszernek megfelelően a hétköznapi élet gyakorlatából kiemelt, ill. társadalompszichológiai, másrészt morális kategóriák szerint (pl. gyalázkodás, éberség, törekvések, bosszúság, külső megjelenés, szépség, közösség, kölcsönkérés, együttélés stb.) kerekednek ki. E kategóriák még teljesebben jelennek meg a mutatóban alkalmazott külön szuahéli és külön angol nyelvű "kulcsszavak" felsorolásánál. Kezdősor-mutató egészíti ki a kötetet. Scheven munkája kétségkívül hiányt pótló vállalkozás, hiszen amint a bibliográfiából is kiderül, mindeddig olyan kétnyelvű reprezentatív gyűjtemény kiadására nem került sor, amely a szuahéli proverbium anyag teljes mélységét megmutatja. Ami a kötet "irodalomtudományi alkalmazhatóságát" il-
556
leti, megemlítjük, hogy az ilyen reprezentatív közmondásgyűjtemények fontossága azért nagy, mivel általában az afrikai és a szuahéli irodalomban is igen jelentős mértékű a szólástípusok beépítése a prózai vagy költői szövegbe. így adott esetben a felhasznált proverbium a szerzői "ábrázolás" értelmezésének is kulcsává válhat. Tehát az irodalmi alkotásokban alkalmazott "állandó szókapcsolatok" beazonosítása olykor "értelmes irodalomkutatási feladatnak" minősülhet. Az évtizedes munkával megteremtett testes vállalkozás ugyanakkor azt a reményt is felébresztheti az olvasóban, hogy a közeljövőben a szuahéli proverbiumok reprezentatív gyűjteményének ennél még teljesebb, főleg a művelődéstörténeti háttérrel, a források (pl. arab!) feltüntetésével, az egyes közmondások teljes értelmezési tartományával kiegészített változata is elkészülhet - esetleg éppen Scheven saját tudományos műhelyében. B. Sz.
Samuel M. Eno Beiinga: L'épopée vivante du mvet au Cameroun, Radio France Internationale, Paris, 1983. Livret: 12 (Archives sonore de l'oralité). A francia Afrika-kutatás pahouin csoportként sorolta be a Camerounban, Gabonban és Egyenlítői Guineában élő fang, bulu és beti bantu népességeket,1 amelyek kétségkívül az Egyenlítő-vidék egyik legeredetibb hősepikai hagyományával rendelkeznek. A halhatatlanság megszerzésére vágyó ember mesés-hősies formájának életre hívásáról, amely az ókori Kelet egyik legnagyszerűbb hősepikai hagyományával, a Gilgamessel érintkezik témájában, a francia Herbert Pepper szolgált először híradással: egy azóta számtalan helyen idézett ?
rövid részletet találhatunk 1959-ben kiadott lemezalbumában.
Néhány évvel
később, 1965-ben jelent meg az első teljesnek tekinthető szöveg, az évben látott napvilágot S. M. Eno Belinga nevezetes könyve,
és ebben amely a ka-
meruni hősepika kérdésével is foglalkozik. Tsira Ndong Ndoutoume a gaboni fangok változatait tette közzé, sajnos csak francia fordításban. 9
Míg vé-
gül 1972-ben Herbert Pepper gyűjtése is könyv alakot kapott, az 1960. októ1
A l e x a n d r e - Binet, 1958.
2
P e p p e r, 1959.
3
A w о n a, 1965/1966.
4
E n о B e l i n g a , 1965. N d о u n g D n o u t o u m e , 1970/1975.
9
557
ber 3-án rögzített Zwe Nguéma ének Paul és Paule De Wolf gondozásában került az olvasók kezébe.
E két nyelven (fang és francia) közreadott hosszú
szöveget újabb követte, az Eno Belinga által 1967-ben rögzített változat, amely 1978-ban szintén két nyelven (bulu és francia) látott napvilágot. 9 A francia rádió hanglemeze e legutóbbi változat alapján mutatja be a kameruni eposzt. Az album első oldalán Daniel Osomo neves mvet énekes, Eno Belinga informátorának előadásában találunk részleteket, míg a hanglemez második oldala esetében egy sajátos vállalkozás tanúi lehetünk: az eposzt ugyanis a Yaoundé-i egyetem diák-színjátszóköre "színre vitte" Eno Belinga francia fordítása alapján, és ebből került az albumra néhány részlet. Az afrikai elbeszélő műfajok hanglemezes kiadása különösen tanulságosnak tűnik, mivel ezek birtokában napfénynél is világosabban kiderül, ezúttal is többnyire énekes, pontosabban "zenében fogant" műfajokkal állunk О szemben. Hiszen már Pepper 1959-ben közzétett mvet-ének töredéke, amely9 nek zenei átírását megkíséreltem, jól megmutatja, hogy a nyugat-afrikai eposzokhoz hasonlóan egyfajta teraszos zenei előadásmóddal van dolgunk. Jóllehet a teraszok típusai (a majdnem beszédszerű recitatívtól az éneklésig), illetve a váltogatás módja és gyakorisága erősen eltérő ez utóbbitól. A Biebuyck által gyűjtött Nyanga szövegek" 0
esetében csak a szöveg szempontjá-
ból derült ki, hogy az "énekbetétek" jóval bonyolultabbak, mint az énekes mesék (chantefable) esetében. Hiszen míg az énekes mesékben gyakran csak egyetlen szakasz ismétlődik, és előfordul, hogy az énekes betétek is csak eegyetlen szóló és kórus mondat néhány ismétléséből épülnek fel, az epikus alkotások "énekes részei" esetében a szöveg gyakran önálló elbeszélői funkciót is ellát (lásd erről cikkemet: 1986).""
Ugyanakkor a Pepper-kötethez
mellékelt hanglemezek, illetve az itt ismertetett hanglemez azt is lehetővé teszi, hogy észrevegyük a zenei közjátékok megvalósítása, előadásmódja (több hangszer alkalmazása) is igényesebbnek tűnik, mint az átlagos énekes mesék esetében.
6 9
P e p p e r, 1972. E n о B e l i n g a , 1978.
8
P e p p e r , 1959. Prospektus, 66-68.
9
B i e r n a c z k y , 1977, 15-18.
"°B i e b u у с к, 1969. 1978. ""в i e г n а с z к у, 1986. 4-14. 12
558
P e p p e r , 1959. Három hanglemez.
Igen nagy haszonnal járna, ha e közjátékok zenei átírását elkészítenénk, hiszen tudományos mélységgel végezhetnénk el az énekes mesék zenei betétei és az eposzok zenei közjátékai közötti összevetést. Másrészt részletesebben elemezhető adalékot kaphatnánk a hagyományos afrikai művészetek sajátos szinkretizmusának körvonalazásához. Pontosabban felmérhetnénk, milyen szerepet játszik a zene az énekes mesék, pontosabban esetünkben az eposzok színjátékszerű előadásmódjában. Az ilyen elemzések a későbbiekben arra is módot adnának, hogy összevető műfaji vizsgálatokat végezzünk pl. az utóbbi időben oly sokat emlegetett és elemzett afrikai rituális színház előadási sajátosságai kapcsán. A kameruni eposzt elemezve majd minden kutató rámutat a hangutánzások nagy szerepére, mint a drámai átélés egyik eszközére. Viszont a zenei átírások hiányában nem tudjuk pontosan, csak sejtjük, mekkora szerepe van annak a gyakori stílus vagy énekes "modus" váltásnak, amely a beszédhez közel álló, de máig pontosan nem ismert ritmuselemeket tartalmazó és mindig zenei kísérettel együtt megszólaló elbeszélésmód különféle típusai (lassú és gyors, hangos és halk), illetve a ritmikusabb, énekszerűbb recitativo és a tényleges ének között valósul meg. Amikor most kézbe kaptuk a francia rádió lemezét, egyrészt elégedetten vehetjük tudomásul, hogy Eno Belinga kötete és az itt bemutatott album segítségével újabb zenei részek átírásával is megpróbálkozhatunk (bár örültürk volna, ha még több rész, vagy akár a teljes eposz is kiadásra került volna). Másrészt a francia rádió vállalkozása abban is szinte egyedülálló, hogy megmutatja, miként válik egy "helyi." nyelven élő értékes epikus hagyomány a nemzeti, vagy ha úgy tetszik, a kontinentális (afrikai), illetve földi méretű kultúra részévé. Az elmúlt évtizedekben minduntalan kaptunk hírt olyan jellegű vállalkozásokról, mint amelyet a yaoundé-i egyetem diák színjátszóköre valósított meg Daniel Osomo eposz szövegének francia nyelvű színházi előadásával (mindenekelőtt a hagyományos szokások, ünnepek, rítusok folklóreseménnyé, népoperává, színházi előadássá válásának folyamatára gondolunk). Mindazoknak azonban, akik helyszínen nem jártak, a hangzásképről benyomásuk nem lehetett. Ebben adott most újat ez a henglemez. A hagyományos és a folklorizált anyag egymás mellé helyezése ugyanakkor egy kulturális váltás dimenzióit is felvillantja: miként vesznek el bizonyos eredeti ízek, másrészt miként válik megközelíthetőbbé a tudatosabb előadási hangsúlyok és nem utolsósorban a nyelvi váltás segítségével a sajátos néphagyomány. E hanglemez kétségkívül hozzájárulhat ahhoz, hogy a viszonylag később
559
felfedezett afrikai hősi epika végre méltó helyre kerüljön • tudományos köztudatban és az afrikai, illetve a világ kulturális életében egyaránt. Érdeklődéssel várjuk az album borítóján hirdetett következő eposzanyagot tartalmazó albumot, a manding Soundiata-t. Biernaczky Szilárd
IRODALOM A l e x a n d r e , P.-Binet, 1958
3.
Le groupe ait pahouin (fang-boulou-beti), Paris, Presses Universitaires de France, 152.
A w о n a, Stanislas 1965
Epopée du Mwet, Abbia (Cameroun), No. 9-10, 180-215.
1966
La guerre d'Adoma Mba contre Abo Marna. Epopée du Mvet (suite), Abbia (Cameroun), No. 12-13, 109-210.
B i e b u y c k , Daniel-M a t e e n e, K. C. 1969 The Mwindo Epic from the Banyanga (Congo Republic), Berkeley-Los Angeles, Univ. of California Press, VII-213. B i e b u y c k , Daniel P. 1978
Biernaczky 1977 1988 Eno
Hero and Chief. Epic Literature from the Banyanga (Zaire Republic), Berkeley-Los Angeles-London, Univ. of California Press, 320. Szilárd Fekete-Afrika zenéjéből (prospektus), Magyar Rádió, Budapest, 19 pp. On African Folklore Literature Genres, The IA0LA Newsletter, No. 1-4, 4-14 (sajtó alatt).
B e l i n g a , Samuel-M. 1965
Littérature et musique populaire en Afrique noire, Paris. Editions Cujas, 258.
1978
L'epopée camerounais. Mvet Moneblum ou l'Homme Bleu. Yauondé, Centre d'Édition et de Production Pour l'Enseignement et la Recherche, 287.
Ndong
N d o u t o u m é , Tsira
1970/1975 Le Mvett. Paris, Présence Africaine, 155. 311. P e p p e r , Herbert
560
1959
Anthologie ae la vie africaine, Paris, Ducretat-Thomson, No 320 С 126-127-128, Notes: 101 pp. (3 hanglemez).
1972
Un mvet de Zwe Nguéma, chant épique fang. Réédité par P. et P. de W o l f , Paris, Armand Colin, 492 (+ 3 hanglemez), (Classiques Africains 9).
Mukanda na Makisi. Angola, Beschneidungsschule und Masken, gyűjt, és jegyz. ellátta: Gerhard Kubik, Museum Collection Berlin (West), MC 11, 1981, 2 LP + jegyzet (német és angol nyelven), bibliográfia, 36. Az Arthur Simon professzor által szerkesztett hanglemez sorozat, amelyben már korábban is helyet kapott afrikai anyag (Südäthiopien. Musik der Hamar, gyűjt, és jegyz. ellátta Ivo Strecher, 1979, MC 6, 2 LP, 27 old. jegy.; - Nord Sudan. Musik der Nubier, gyűjt, és jegyz. ellátta Arthur Simon, 1980, MC 9, 2 LP, 33 old. jegyz.; Sudan. Dikr und Madih, gyűjt, és jegyz. ellátta: Arthur Simon, 1980, MC 10, 2 LP, 23 old. jegyz.), kétségkívül ma a leggazdagabb tudományos apparátussal közreadott hangzó anyagot képviseli az Európán kívüli kultúrák feltárásának területén az egész világ hanglemezkiadásában. A jó minőségű hangfelvételekhez sokoldalú, a zene és a szöveg, illetve a zene és a szöveg mögött megjelenő lokális kultúra és helyi társadalom számos kérdését, összefüggését felvető, helyenként szinte hoszszabb tanulmány terjedelmű ismertetőszövegek járulnak. A szerzők ismertetéseikben számos kottapéldát és szöveglejegyzést is közreadnak. Gerhard Kubik, a kitűnő osztrák zeneetnológus és folklorista 1965-ben először, majd több alkalommal járt gyűjtőúton az angolai-zambiai határvidéken élő Ngangela népcsoport különféle népeinél. A Museum Collection sorozatban most megjelent két lemez anyaga azonban kizárólag az Angolában a Kwandu-Kuwangu provinciában a Mbwela, Nkhangala és Chokwe nyelvet beszélő csoportoknál 1965 augusztustól decemberig megvalósított terepmunka felvételeiből kerül ki. Annak a témakörnek a zenei anyagát tárják az érdeklődő elé, mint amely a szerző terjedelmes (794 oldalas) doktori tézisének is témája volt: a kelet-angolai törzseknél intézményesített hagyományos körülmetélési iskola (mukanda) és a hozzá kapcsolódó maszkok (makisi), illetve maszkos alakoskodó szokások hangzó anyagát. Kubik a hanglemezhez kapcsolt ismertetőfüzetben részletesen bemutatja a beavatás kelet-angolai rendszerét: az elkülönítési periódus, vagyis az avatási tábor a száraz évszak kezdetén (április-június) veszi kezdetét és az évszak végén (szeptember-december) végződik. Felavatási tábort többnyire felváltva rendeznek a falvak, legalább hat vagy annál több résztvevővel. A tábor életét az informátorok három szakaszra bontják (az őserdőben felállított tábor élete, a "kukusha mpoko" vagyis a kés megfürdetésének nagy ünnepi ceremóniája, amely a körülmetéléssel van egybekötve, illetve a mukanda tábor felszámolása és a beavatottak visszatérése a faluba, amely szintén
561
ünnepi körülmények között következik be). Kubik - folkloristához illően részletesen elemzi a beavatáshoz kapcsolódó énekek műfaji vonásait. Úgynevezett éjszakai énekeket, tanító énekeket és szimbolikus tartalmú vagy történelmi relevációval bíró recitatív formákat különböztet meg. A maszkokkal kapcsolatban is megkapjuk azokat a fontos információkat, amelyek alapján például módunkban áll megérteni a férfi és női maszk funkcionális rokonságát, típusainak és előállításának különbségét, kifejezési szimbolikáját, kapcsolatát a rítusokkal. Az antropológiai jellegű leírásokat követő és az egyes felvételrészletekhez kapcsolódó magyarázatok külön értéke, hogy szakít az Európán kívüli kultúrák hangzó anyagát bemutató lemezek összeállítóinak szokásaival, amelyek vagy a verbális tartalom rövid ismertetésére, vagy az általános zenei jegyek leírására teszik a hangsúlyt. Kubik nem riad vissza a szövegek magyarázatától és néhány hosszabb szövegrészlet kétnyelvű közreadásától, másrészt példákkal illusztrált magyarázatokat kapunk a zenei sajátosságokról, a ritmus- és énekes többszólamúságnak a kelet-angolai törzseknél megfigyelhető megnyilvánulásairól. A gyűjtő-közreadó sosem feledkezik meg az adott példa műfaji kategóriájának megjelöléséről, és adott helyen még a példához kapcsolódó tánc főbb jellegzetességeit is leírja a testtartás különleges mozzanataival együtt. Az ismertetőfüzetet százvalahány fontos német és angol fordítással ellátott mbwela kifejezés szójegyzéke egészíti ki. Ami magát az összeválogatott zenei anyagot illeti, megjegyezhetjük, hogy technikai szempontból jó minőségűek, másrészt a közreadott anyag változatos, az énekes és hangszeres előadásmódok különféle típusait mutatják be. A viszonylag bőséges "hanglemez-idő", a két hanglemez adta kb. 80-90 perc arra is módot adott Kubiknak, hogy helyenként az énekek, táncok közötti szünetek, várakozások, az előadás megkezdése előtti feszültségek atmoszférájából, a naturális környezet akusztikájából is megéreztessen valamit. Kubik hanglemezei és a hozzáfűzött magyarázatok tehát a jelenlegi legigényesebb hanglemezkiadási technikát jelenítik meg. Záró megjegyzéseinket nem kritikaként, inkább csak annak a tudományos maximaiizmusnak a jegyében tesszük, amely nélkül véleményünk szerint végül is nem létezhet tudományos előrehaladás. Tehát úgy gondoljuk, hogy a Museum Collection sorozat által megvalósított formánál is teljesebb, értékesebb módja volna a hanglemezkiadásnak, ha minden példa esetében teljes szövegi és zenei átírást kaphatnánk. Biernaczky Szilárd
562
Michèle Dussutour-Hammer: Amos Tutuola. Tradition orale et écriture du conte, Paris, 1976. Présence Africaine, 156. (Collection Adiré). Általános szokás, ha egy tudományos kötet felkelti érdeklődésünket, hogy először felütjük a könyv végét, hogy megkeressük a forrásait. Ha DussutourHammer munkáját kézbe véve ezt tesszük, gazdag bibliográfián tekinthetünk végig. Arnos Tutuola műveinek jegyzékét követően a szerző közzétette a nigériai íróról szóló kritikai kiadványok listáját is, továbbá széles forrásanyagot közölt a joruba orális irodalomra és általában az afrikai szájhagyományokra vonatkozóan. A szerző
afrikai egyetemi tanítványainak ajánlott tanulmánykötetében
kettős célt tűzött maga elé. Egyrészt olyan munkaeszközt kívánt rendelkezésre bocsátani, amelyből megtanulható, hogyan kell és lehet az afrikai meséket tanulmányozni. Másrészt arra törekedett, hogy - Tutuola, a joruba író munkásságát elemezve - megmutassa, megkedveltesse és rendszerbe foglalja az orális hagyomány és irodalom értékeit. Jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a különféle eredetű afrikaiak (eve, fon, bariba, kabié, joruba) számára a mesék hétköznapi, eleven valóságközeget jelentenek - ilyenek Tutuola meséi is -, emellett szükséges annak a tudatosítása is, hol és hogyan keletkeztek a mesék, kik és milyen módon adták tovább azokat időben és térben. Ha ilyen irányú érdeklődéssel veszi kézbe az olvasó a Tutuola művészetetét elemző kötetet, bízvást mondhatjuk, nagy "titkok" birtokába juthat. Tutuolára úgy tekinthetünk, mint aki - megelőzve Senghort, Fagunwát, C. Ekwensit és Ch. Achebét - elsőként vált nemzetközileg ismertté. Hiszen lefordították franciára, olaszra, németre, dánra, szerbhorvátra, magyarra, sőt japán nyelvre is. Tutuola tudatosan írt angolul. Az angol nyelvet - ha nem is hibátlanul mint célszerű eszközt használta. Ugyanis bántotta őt, hogy a "csak" jorubául író Fagunwát oly kevéssé ismerik Nigérián kívül. Fellépése úttörő jelentőségű volt a hatvanas évek közepén. Az itt ismertetett könyv szerzője tehát méltán helyezte az orális hagyományról és az afrikai "meseirodalomról" szóló műve tengelyébe az angolul megszólaló joruba "mesélő írót". A könyv első részében a szerző azt a folyamatot követi nyomon, hogyan jutott el a mesemondó Tutuola a szóbeliségtől az írásig. Már az első lapok meggyőzően bizonyítják, hogy Dussutour-Hammer a hagyományok és a mesék szakavatott ismertetője. Alapvetően fontos, egyúttal didaktikus jelentőségű axiómát állít fel az egyes szövegmagyarázatok során. Sosem téveszti szem elől,
563
hogy Tutuola munkásságában a szájhagyományok továbbélésének hogyanját és eszközrendszerét megmutassa. A könyv különösen a harmadik témakörnél válik lebilincselővé, amikor a szerző a "Hérosz és utazás" zárt világába vezeti be olvasóját. Kiderül, hogy már Tutuola első hosszabb elbeszélő műve, az Ivrogne, kiforrott dramaturgiával és letisztult eszközrendszerrel
került ki a "műhelyből", méltán avat-
va őt azonnal élő klasszikussá. Mindenekelőtt a Tutuola-mesék mozgalmasságára, célratörően katarzis-élményt keltő értékeire kell felfigyelnünk. Ezt már a párhuzamonként idézett mesetöredékek is érzékeltetik, a könyv végén közölt mesék pedig végérvényesen bizonyítják. A könyv szerzőjének, meggyőző elemzési módszere mellett, arra is gondja van, hogy gazdag "háttéranyag" megismertetésével juttassa olvasóját a tutuolai meseirodalom fokozott élvezetéhez. Dussutour-Hammer a maga választotta kettős célnak megfelelően a mesemagyarázatok és elemzések fejezeteit úgy kapcsolja össze a műhelymunka kulcskérdéseinek tárgyalásával, hogy a tárgyalt művek irodalmi-művészi élményt adó vonása nem sikkad el. Ez főképp annak köszönhető, hogy a mesékkel még a didaktikus célzatú részekben sem illusztrál, hanem mintegy az olvasóval fedezteti fel a szakmai tudnivalókat. így kerül sor a mesealakok (főszereplők) és sztereotípiák módszeres felsorakoztatására, valamint a kép és a valóság kapcsolatrendszerének, dinamikájának ismertetésére. Ezeknek a tematikus részeknek a csúcspontján a különös joruba "meseország"-ról, Tutuola sajátos "modernizmusáról" letisztult képet kapunk. Szükséges is ez a tárgyalási mód, hiszen egy európai olvasó számára szokatlan, esetenként elfogadhatatlan, ahogy a Tutuola-mesékben fel-felbukkannak az atomkor, vagy ha tetszik, a posztindusztriális társadalom attribútumai, olyanok, mint a telefonhang, az elektromos készülékek, az "O.K.", a "stop!" kifejezés stb., miközben hamisítatlan afrikai joruba történeteket hallunk a "mesélőtől". Sajátos az is, hogy míg Európában a mesélő felnőttek nem hisznek az általuk továbbított mesében, vagyis nem "vesznek részt benne", addig az afrikaiak hisznek a mese mágiájában, s így valamennyien résztvevői a mesének. Röviden: Afrikában a mese él, a mese fontos eszköz a társadalmi élet egészének fejlesztéséhez, s így korántsem valamiféle ad hoc alkalmazott kompenzációs eszköz, legfőképpen nem holmi másodlagos kultúrtermék. A szerző könyve kiemelkedő példája annak az irányzatnak, amely az afrikai művészet rendszerezését és a mai világba illesztését célozza. Az általa választott Tutuola-mesék pedig meggyőzően bizonyítják, hogy elkerülhető az
564
afrikai megújhodás útját is szegélyező kettős veszély: a teljes szakítás a tegnapi, régi Afrikával, vagy éppen ellenkezőleg, a folklórrá vált múlt érzelgős másolása. A Tutuola-kutató M. Dussutour-Hammer a jövő felé törekvés autentikus útját fedezte fel az általa feldolgozott, erőt és dinamizmust árasztó joruba mesékben. Az afrikai népeket "történelem nélküli" népeknek minősítették, miután az írásos hagyományt sokáig nélkülözték. Az afrikai művészet is rendszerezés nélkül maradt, az afrikai hagyományos irodalomról a "művelt nyugat"-nak sokáig egyáltalán nem volt tudomása, s ez a hiány határozta meg részben az afrikaiakra vonatkozó európai közfelfogást is. Az Amos Tutuola művészetét elemző kötet, az elmúlt egy-két évtized jelentősen kiszélesült kutatásaival együtt, ezt a tájékozatlanság folytán elferdült régi felfogást segít felváltani, egyelőre csak francia nyelven. Benkes Mihály
Eustace Palmer: The Growth of the African Novel, London - Ibadan - Nairobi, 1979. Heinemann Educational Books Ltd., 338. Az afrikai irodalom kritikusai körében mind a mai napig nincs egyetértés az afrikai irodalmi művek elbírálásánál figyelembe vett szempontok kérdésében. Afrikai irodalmi körökben kezd teret nyerni az a nézet, hogy az afrikai irodalmi alkotások értékelésekor helytelen a nyugati kritikai szempontok alkalmazása, mivel az afrikai írók témájukat tekintve, s olykor formailag is népük tradicionális kultúrájához fordulnak inspirációért. Az így születő, mind mondanivalójukban, mind formájukban afrikai alkotásokat tehát nem helyénvaló idegen mércével mérni, hanem sajátosan afrikai kritikai szempontok kialakítására kell törekedni. Vitathatatlan azonban, hogy ennek a nézetnek a kialakulásában nem annyira irodalmi, mint inkább nemzeti, ideológiai tényezők játszottak közre. Könyvének nem túl hosszú, elméletileg azonban annál jelentősebb bevezetőjében Palmer abból indul ki, hogy ha bizonyítható, hogy az afrikai regény az eredeti afrikai hagyományokban gyökerezik és formailag is teljesen eltér a nyugati regénytől, akkor valóban vitathatatlan a nyugati kritikai szempontok elvetése és új, az afrikai irodalom sajátosságait hívebben tükrözők létrehozása. Sorra véve a lehetséges egyezéseket és eltéréseket, Palmer a követke-
565
zőket állapítja meg: az afrikai és a nyugati regény között jelentős különbségeket fedezhetünk fel. A legszembetűnőbb a nyelv használata. Az angolul író afrikai írók - vagy mert bizonytalanul mozognak az idegen nyelvi közegben, vagy mert mondanivalójuk közvetítése szükségessé teszi az angol nyelv határainak kiterjesztését - másként kezelik a nyelvet, mint az angol regényírók. Ez egymagában azonban még nem indokolja új kritikai szempontok bevezetését, hiszen maguk az angol írók is saját céljaiknak megfelelően alakítják a nyelvet, s akad közöttük olyan is, akinek nyelvi képzettsége nem tökéletes. Ennek ellenére ugyanazon kritikai elvek alapján ítéljük meg oly eltérő írók alkotásait is, mint például Defoe, Joyce vagy Virginia Woolf. Az eltérő történelmi és kulturális háttér következtében az afrikai regények témája is különbözhet a nyugati regényekétől. Ez vonatkozik a cselekmény helyszínére is, amely talán a legnyilvánvalóbban jelzi egy regény "afrikaiságát". A téma és a helyszín különbözősége azonban ugyancsak nem elegendő indok új kritikai szempontok bevezetésére. Palmer célravezetőbbnek tartja azt megvizsgálni, hogy az afrikai regény valóban a nyugati hatásoktól teljesen független afrikai prózaírás jól ismert hagyományainak, vagy még inkább az ősi afrikai szájhagyománynak a folytatója-e. Az első afrikai regények (Achebe: Things Fall Apart; Laye: The Radiance of the King; Ekwensi: People of the City) formájának és felépítésének aprólékos vizsgálata azt mutatja, hogy ezek a regények nem a szájhagyományból nőttek ki, és nem is a tutuola-i tradíció folytatói. Bár az afrikai írók átemelik műveikbe a szájhagyomány
egyes elemeit, a regény - eltérően a köl-
tészettől és a drámától - nem eredeti afrikai műfaj. Az afrikai regény a nyugati regényből fejlődött ki, s a fent említett írókra nagyobb hatással volt Conrad, Hardy, Dickens, Kafka, George Eliot, mint az afrikai szájhagyomány. Igaz, hogy az afrikai a regény a téma, a nyelv, a helyszín és a nézőpont tekintetében jelentős változásokon ment keresztül, alapjában azonban nem tér el a nyugati regénytől, így semmi nem indokolja teljesen eltérő kritikai szempontok alkalmazását értékelésében. Palmer ezután rátér az afrikai regények vagy tisztán szociológiai, vagy tisztán művészi bírálata útvesztőinek tárgyalására. Megállapítja, hogy önmagában ezek egyike sem ad kielégítő értékelést egy műről, s nem is alternatívái egymásnak. Mindkettő alternatívája azonban az olyan kritikai ítélet, amely figyelembe veszi mind az emberi, mind az irodalmi, művészi-technikai, mind a társadalmi tényezőket. E kritériumok nyugatiként való megítélése el-
566
torzításukat jelenti. Olyan általános érvényű szempontokról van ugyanis szó, amelyek nagyfokú rugalmassága lehetővé teszi, hogy a legkülönbözőbb írókra és regényekre alkalmazzuk őket. A könyv hátralevő részében Palmer a fentiek szellemében az afrikai regény fejlődése szempontjából kiemelkedő jelentőségű alkotásokat, Amos Tutuola, Cyprian Ekwensi, Chinua Achebe, T. M. Aluko, Mongo Beti, Ferdinand Oyono, Sembene Ousmane, Yambo Ouloguem, Ayi Kwei Armah, Wole Soyinka és Ngugi wa Thiong'o műveit elemzi. Egri Katalin
Rajmund Ohly: Aggressive Prose. A Case Study in Kiswahili Prose of the Seventies, Dar Es Salaam, 1981. Institute of Kiswahili Research, 151. R. Ohly lengyel származású tudós, a Dar es Salaam-i Egyetem professzora a modern szuahéli szépirodalom egyik legfelkészültebb kortárs ismerője, kiváló kritikusa. Itt ismertetett önálló kötetében átfogó, elmélyült kutatásokon alapuló képet nyújt a XX. század szuahéli irodalmának legfontosabb fejlődési tendenciáiról, sajátságairól. A könyv három részre tagolódó bevezetésből és nyolc tematikus fejezetből áll. A bevezetés a szuahéli irodalomkritika kezdeteit 1968-ra teszi, amikor elkezdődött a helyi irodalom oktatása és tanulmányozása a Dar es Salaam-i Egyetemen. Ettől az időtől napjainkig mintegy száz irodalomkritikai tanulmány és monográfia jelent meg a vizsgált témakörben. Ezt követően a szerző fölvázolja a szuahéli irodalom fejlődését a folklórszövegek lejegyzésétől a krónikák, történelmi visszatekintések kiadásán keresztül a kortárs szerzői szépirodalom kibontakozásáig. A mai szuahéli szépirodalomra a következő négy műfajt tekinti a legjellemzőbbnek: 1. detektívregény, bűnügyi és horrortörténetek; 2. társadalmi regény; 3. család- és tényregény; 4. szocio-politikai regény, főleg a felszabadítási harcokkal kapcsolatban. Ohly híven rámutat azokra a társadalmi kihívásokra, amelyek meghatározóak az emberek mindennapi életében, s azon keresztül az irodalomban is: megbomlik a nemzedékek közötti viszony; felfestenek a nemzetségi faluközösségeket összetartó szálak; radikálisan átrétegződik a társadalom; a visszahúzó, maradi nézetek, babonák stb. szembekerülnek az új, fejlettebb eszmékkel. Az írók 'témaválasztását, állásfoglalását ezek a jelenségek meghatározzák, vagy legalábbis súlyosan tükröződnek bennük. 567
A társadalmi valóság és annak indulatos ábrázolása formálja az olvasók ízlését társadalmi rétegek (parasztság, alsó és felső középosztály, értelmiségi-politikai elit és a lassan gyarapodó munkásosztály) vélt vagy valós érdekeinek megfelelően. Gyakori a különböző vetületű és intenzitású elidegenedés ábrázolása. A szépprózában ez legtöbbször kétpólusú jellemformálásban jelentkezik: egyik oldalon állnak a hatalomvágytól fűtött, önző, mohó, anyagi szempontokat hajszoló negatív elemek, a másikon pedig a jóval nehezebben körüljárható haladó, konstruktív, új távlatokat kínálni képes pozitív alakok. A fentiekhez hasonló ellentétek egyre súlyosabbakká válnak a kiscsaládon belül is: szaporodik a válások, ezzel együtt az elhanyagolt, rosszul ellátott, személyes eszménykép híján nevelkedő gyermekek száma, társadalmi szinten problematikussá válik a nők és férfiak viszonya, terjed a prostitúció, az alkoholizmus és a kábítószerfogyasztás, s mindezekből eredően a bűnözés. Az irodalom lázasan keresi a jó példákat, a követendő életviteli mintákat, vagy azok kínálásával, vagy pedig az elriasztó jelenségek didaktikusán elítélő bemutatásával. Egyik lehetséges útja a tribalizmus maradványaiból és a gyarmati örökségből való kilábalásnak egy életképes nemzeti program meghirdetése és megvalósítása. Az egyes kelet-afrikai országok nemzetpolitikája több vonásában eltérő. Ugandában a nemzetté válás útján előbbre tartó, nagyobb népek, Kenyában kisebb-nagyobb bantu, nílusi és kusita népcsoportok, míg Tanzániában - a tulajdonképpeni szuahélikét leszámítva - túlnyomórészt kisebb törzsek élnek. Különbözőképpen alakult bennük a nemzeti-felszabadító mozgalom is: a kenyai Mau-mau forradalom hagyományaival szemben detribalizációs törekvések érvényesültek, amelyek az ujamaa szocializmus elméletében érték el csúcspontjukat. Az irodalmi életnek ezek a jelenségek is meghatározói. Ohly szerencsés eszközökkel mutatja be a szuahéli és általában a keletafrikai irodalom esztétikai elveinek összetettségét is: az európai kultúráktól kölcsönvett elemek, a hagyományos társadalom haladó normáihoz való részleges visszatérés igénye, a bizonyos keleti (arab, indiai, perzsa) befolyás és a társadalom rétegződéséből fakadó specifikus igények olyan esztétikai szövedéket hoztak létre, amelynek további alakulására nézve ma még csak feltételezéseink lehetnek. A fő cél a negatív jellemek tagadásán keresztül olyan pozitív modellt konstruálni, amely konkrét hősök példáján keresztül teheti vonzóvá az ajánlott szociális távlatokat. Nagy szerepe van a szuahéli irodalomban a nyelv politikailag is elköte-
568
lezett tudatos alkalmazásának. Fontos
ez az egységes kultúra kialakításá-
nak szempontjából, a törzsi ellentétek leküzdésének területén és az egyes országok magasabb politikai célkitűzéseinek elérése vonatkozásában is. Könynyen belátható a nyelv kiemelkedő szerepe egy olyan irodalomban, ahol sok alkotás mondanivalója egy-egy törzs, nép vagy kultúra gondolkodásmódja, törekvései kvintesszenciáját kifejező közmondás, találós kérdés vagy népi maxima körül bontakozik ki. A szuahéli nyelvű szépirodalmi alkotásokban körvonalazódó távlati célkitűzések Ohly szerint röviden a következőkben foglalhatók össze: a politikai pártok (TANÚ, KANU) programajainak népszerűsítése; az égető szociális problémák ábrázolása, megoldásuk útjainak keresése; küzdelem a betegségek, a nyomor és a szellemi sötétség ellen; törekvés az egyes társadalmi rétegek érdekeinek érvényesítésére, a nők emancipálására, a nemzeti öntudat kialakítására; a pánafrikai szabadságmozgalmak támogatása, részben a négritude hagyományaiból kiindulva, de nagyobbrészt azon messze túllépve. A szerző gazdagon illusztrálja állításait és tételeit a korai szuahéli irodalmi alkotásoktól kezdve a közelmúlt klasszikusainak és a kortárs íróknak a műveiből merített szemelvényekkel és példázatokkal. A kötet jegyzetapparátusa tudományos igényű, irodalomjegyzéke kiemelkedően gazdag. F. N. G.
Martin T. Bestman: Sembène Ousmane et l'esthétique du roman négro-africain, Sherbrooke (Canada), 1981. Naaman, 349. A Nyugat-Afrikában született M. T. Bestman Kanadában végezte egyetemi tanulmányait, ugyanitt volt a Kanadai Művészeti Tanács ösztöndíjasa. Jelenleg az Ue-Ife-i egyetem irodalomprofesszora. Nem ismeretlen szerző: cikkei és költeményei jelentek meg különböző lapokban, s egy verseskötete Adiyi Martin írói álnév alatt. Ez a monográfiája az egyik legismertebb néger-afrikai író, Sembène Ousmane életművét tekinti át, s az egyedin át próbálja elemezni az általánost; Sembène Ousmane regényírói munkásságán keresztül a néger-afrikai regény esztétikai sajátosságait. Ousmane regényei témáját saját életéből, tapasztalataiból merítette, Frantz Fanon forradalmi nézeteihez csatlakozva, ami azt is jelenti, hogy ez a szindikalista író az egyik leghaladóbb néger-afrikai szerző. Politikai állásfoglalása, illetve írói működésében esztétikai nézetei az elkötelezett-
18
569
ség jegyeit viselik magukon. Célja: egységes afrikai politikai és társadalmi öntudat kialakítása. Nem véletlenül választotta éppen a regény műfaját, hiszen a mai Afrikában a társadalmi és politikai valóság kifejezésének ez a legélőbb, legmegfelelőbb műfaja. Mindazonáltal regényei, felépítésüket tekintve, nem egységesek: a Docker noir - amely elsősorban önéletrajzi jellegű mű - még magán viseli az éppen érő Ousmane írói botladozásait, amely az "0 pays, mon beau peuple"-érzésben teljesedik ki. Itt még kis számú szereplőt mozgat, míg a Les bouts de bois de Dieu-ben már hatalmas szereplői gárda jelenik meg. Ez utóbbi regénye egyébként kulcsregény, a proletariátus - az afrikai proletariátus - helyzetét, harcait mutatja be. A L'harmattan viszont magán viseli az igazi történelmi regény jegyeit. A könyv szerzője polemizáló hangot üt meg, amikor az egyház, illetve a gyarmatosító hatalmak Afrika-beli szerepét elemzi. Elismeri, hogy egyrészt a gyarmati hódítások, másrészt az iszlám és a kereszténység tagadhatatlanul pusztítást végeztek a hagyományos néger-afrikai kultúrákban és civilizációkban, ugyanakkor szemére veti az írónak, hogy nem tükröződik kellő súllyal műveiben a keresztény missziók tevékenységének pozitív szerepe: "Sembene regénye nem mindig adja vissza semlegesen, hűen a valóság valamennyi oldalát." Érdekes viszont, hogy Sembene Ousmane világában inkább az iszlám a kártékonyabb vallás. Mindenesetre az író a vallásosságba menekülés helyett inkább a harcot választja és propagálja. A régi és az új összeütközése nem csak vallási téren jelentkezett. A régi társadalmi kapcsolatok is nagy átalakuláson mentek át. A családi struktúrák szétestek, az apa elsődleges szerepe csökkent, és általában erős feszültségek támadtak a "régi" és a "modern" értékek rendszere között. Szembetűnő a nők szerepének megváltozása, illetve az erre irányuló törekvések megerősödése. Sembene Ousmane a női jogok védelmezőjeként lép fel és többek között elítéli a poligámiát. Ugyancsak a haladást gátló tényezőt lát a megkövesedett kasztrendszerben, az öregek visszahúzó, változástól félő erejében. Kritizálja ezzel egyidőben az új életforma bizonyos megnyilvánulásait is. A könyv szerzője itt megint ellentmondani látszik Sembène-nek, és általában a mai, egyértelműen gyarmatosításellenes véleményt próbálja enyhíteni, amikor kijelenti: "A gyarmatosításnak ... megvannak a pozitív és negatív oldalai, és talán igazságtalanság lenne annak tudni be mindazt a rosszat, ami Afrikát sújtja." A mai politikai kádereknek hibájául rója fel Sembene Ousmane az elpolgáriasodást, a fényűző életmódot. Rámutat arra, hogy a II. világháború elő-
570
segítette a szabadság és egyenlőség eszméjének elterjedését, és nyilvánvalóvá tette a gyarmatosító Fehér ember állítólagos felsőbbrendűségének tarthatatlanságát. Mi szükséges, Sembène Ousmane szerint, az új, valóban független Afrika megteremtéséhez? Egyfajta szocialista humanizmusból indul ki, aláhúzva, hogy az afrikai népeknek és vezetőiknek saját utakat kell keresniük. Fel kell támasztani a tömegek lelkesedését, meg kell szabadítani a gondolkodást a gyarmatosítók által elterjesztett eszméktől. Nagyon fontos szerep jut az afrikai nyelveknek, és bizonyos pozitív értékek megőrzésének-átmentésének. Sembfene ugyanakkor nem veti el az európai, nyugati irodalmi hagyományt sem; egyfajta "irodalmi keverék esztétikumot" hirdet és művel az írásban. Ami a művek felépítését illeti: Ousmane regényei, amint arra már rámutattunk, nem egyformák. Hatással volt rá a film is. Az idő is sajátos szerepet tölt be: a cselekmény ritmusát többek között a retrospektív és szimultán technika alkalmazása adja. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy Bestman hasznos megállapításokkal gazdagította az egyébként viszonylag széles körű Ousmane-irodalmat. Kun Tibor
Günther Trenz: Die Funktion englischsprachiger westafrikanischer Literatur. Eine Studie zur gesellschaftlichen Bedeutung des Romans in Nigeria, Berlin, 1980. Dietrich Reiner Verlag, 590. A szerző a bevezetésben vázolja az afrikai irodalom és irodalomkritika jellegzetességeit, illetve azt a problémát, hogy az európai irodalomszemlélet nehezen vagy egyáltalán nem alkalmazható e kontinensen. Ezután a hagyományos és a modern irodalom közötti folytonosság kérdését vizsgálja meg. A két szemléletmód közötti alapvető különbség ellenére jelentős kölcsönhatás állapítható meg, az angol nyelven alkotó nyugat-afrikai, konkrétan nigériai írók az ősi hagyomány bizonyos formáit átviszik a modern műfajokba. A szerző ezek után a tradicionális műfajokat és a társadalommal való kölcsönhatásukat, így a fennálló értékrend átörökítését veszi számba, majd az írott irodalom formáira tér ki. Ezt követően a nyugat-afrikai angol irodalom kialakulásának körülményeit tárgyalja. Ezen belül különösen érdekes az onitshai piaci irodalom és a pamfletek története, ui. az előbbiből alakul ki a tulajdonképpeni regény. Az angol nyelv nyugat-afrikai elterjedésének kezde-
571
te a XVIII. század végére tehető, amikor a mai Sierra Leonéba és Libériába visszatelepültek az első amerikai felszabadított rabszolgák. A gyarmatosítás, majd a függetlenségi folyamat során az orális irodalom részben elvesztette eredeti funkcióit, az európai értelemben vett irodalom azonban eleinte olyan csekély mértékű volt, hogy nem tudott semmilyen szerepre sem szert tenni. Az irodalom mennyiségi növekedésével azonban minőségi fejlődés is járt, az írók feladatuknak tekintették a fennálló állapotok megváltoztatását, egy új értékrend kialakítását, az emberek felvilágosítása és az egyén érdekében történő tudatformálást. A múlttal foglalkozó nigériai regényekben fontos helyet foglal el az afrikai kultúra értékeinek hangsúlyozása, védelme az európaival szemben. A legjobb írók törekszenek arra, hogy ez az igyekezet ne vezessen a hagyományok egyoldalú dicsőítéséhez, hogy műveikben a múlt bemutatása és megismertetése ne öncélú legyen, hanem a jövő formálásának szükséges előfeltétele. A figyelmes szemlélő számára azonban feltűnik, hogy az afrikai teoretikusok munkáiban az "afrikai tapasztalat" és a "modern értékrendszerek" kifejezések mögött mennyire nem áll konkrét tartalom. Maguk az irodalmi művek azonban minden magyarázkodás nélkül illusztrálják ezeket a kifejezéseket. Trenz szerint a regény műfaja - tartalmi és formai jellegéből kifolyólag - megfelelőnek bizonyult az afrikai irodalom számára, s ugyanez áll szerinte az angol nyelvre is, mint a soknyelvű Nigériában az irodalom közvetítőjére. A szerző az elmondottakat W. Soyinka A fékevesztettség évszaka c. regényéből vett idézetekkel és ezek elemzésével bizonyítja. Nigériában és egész Afrikában igen jellemző, hogy az igényes irodalom az iskolázott, európai műveltségű elit ügye. Az írók a művelt értelmiségi közönségnek alkotnak. A nagy európai kiadók a műveket az afrikai és nem afrikai szellemi elithez igyekeznek eljuttatni. A helyi kiadók viszont az olvasni tudó, de "nem vezető réteg" igényeit elégítik ki. így foglal el köztes helyet a mai nigériai regény a főleg európaiaknak szóló művek és a széles helyi közösségek által "gyakorolt" orális irodalom között. Ugyanakkor megállapítható, hogy a modern afrikai lírai és drámai műfajok mind az értelmiségnél, mind az "olvasni tudóknál" szélesebb közönséget feltételeznek. A szerző igen nagy felkészültséggel, alapos anyagismerettel írta meg terjedelmes könyvét, azonban a nehézkes stílus nem válik előnyére a műnek. A szövegben sok az eredeti angol idézet, amelynek egyszerűsége, csiszoltsága élet ellentétben áll Trenz latinizmusokkal, tudományos zsargonszavakkal zsúfolt németségével. Mindemellett a nigériai irodalom immár esedékes "történetének" megírásához kétségkívül számos értékes adalékkal szolgálhat majd. Somogyi Gyula 572
Fodor István: Introduction to the History of Umbundu, Budapest, 1983. Akadémiai Kiadó, 327. Fodor István, a Kölnben élő jeles magyar afrikanista hézagpótló művet alkotott. A XIX. sz. derekán Délnyugat-Afrikában, közelebbről a mai Angola területén élt és működött Magyar László, akinek ránk maradt kutatási eredményeit, közléseit veszi részletes vizsgálat alá. A korábban megjelent tanulmányokra, méltatásokra és visszaemlékezésekre támaszkodva, új szempontok szerint rendszerezi és értékeli Magyar László töredékes formában is fölbecsülhetetlen értékű anyagait. Terjedelmes munkáját a szerző öt önálló, tematikailag is elkülönülő részre tagolja. Az első részben vázlatosan ismerteti a kalandos életű utazó sorsát, bemutatja a századfordulóig róla megjelent méltatásokat, elemzi Magyar felkészültségét és nyelvi ismereteit. A második rész az afrikanista kutatási módszereivel, nyelvleírási gyakorlatával foglalkozik, valamint ismerteti az ovambo kultúráról és nyelvről publikált egyéb jelentősebb munkáit. A harmadik, legterjedelmesebb rész alkotja a kötet gerincét. Ebben a szerző kísérletet tesz arra, hogy Magyar László ismert írásos anyagainak felhasználásával és feldolgozásán keresztül rekonstruálja az umbundu nyelv XIX. század közepe táján érvényben volt grammatikáját. Nagy figyelmet fordít a beszédhangok bemutatására, mivel ezen a téren Magyar jegyzetei sokszor következetlenek és lényegében a korabeli magyar nyelv fonetikájára épülnek. Majd részletesen taglalja az umbundu nyelv névszóosztály-rendszerét. Végül ebben a részben ismerteti és látja el kommentárokkal az eredeti anyagokban közölt közmondásokat és szólásokat. Ezt talán célszerűbb lett volna egy másik, kifejezetten a folklór-vonatkozásoknak szentelt önálló fejezet részeként elvégeznie. A negyedik rész lényegében szószedet, amelyben Fodor Magyar eredeti írásmódjávai (kisebb helyesbítésekkel) közli a rendelkezésre álló szóanyagot, valamint annak angol és portugál jelentés-indexét. Az umbundu anyagokon kívül, a kötet ötödik részében Fodor közzéteszi Magyar Lászlónak a kalobar és a moluwa nyelvekről szóló följegyzéseit. Ezek is kisebb terjedelmű szószedetek, amelyeknek egy részét (a számneveket) a szerző Johnston modern állásfoglalásával veti össze. Végezetül a könyvet kiegészítő mellékletben hasonmás közlésben olvashatjuk Magyar László eredeti művének X. fejezetét, mely Hunfalvy János szerkesztésében 1859-ben jelent meg. 573
Alapos munkájában Fodor István számos, Magyar László személyével és munkásságával kapcsolatos vitatott kérdést tisztázott. Túlzó lelkesedés vagy igazságtalan deheroizálás helyett tárgyilagos értékelést ad a múlt századi jeles magyar utazó alakjáról és munkásságáról. F. N. G.
Ohotyina, N. V. (red.): Morfonologija i morfologija klasszov szlov v jazikah Afriki, Moszkva, 1979. Nauka, 252. A szerzői kollektíva által készített nyelvészeti munka három részre tagolódik: 1. a félbantu nyelvek atlanti csoportjához tartozó fula (fulani, fülbe stb.) nyelv névszóosztály-rendszerének morfológiai vizsgálata; 2. a bantu nyelvcsaládhoz tartozó bamileke nyelv névszó-osztályai és névmásainak rendszere; 3. a bantu nyelvek névmás-rendszerének tipológiai elemzése. A kötet szerzői különös figyelmet fordítanak a fekete-afrikai nyelvekben általánosnak tekinthető névszó-osztályok szemantikai körülhatárolásának szabályszerűségeire, fejlődésüknek - az egyszerűsödés irányába mutató - tendenciáira. Az alapvetően nyelvtipológiai vizsgálatok módszertani eszköztárába tartozik a más típusú nyelvek anyagaival történő összehasonlítás. A fula nyelv névszóosztály-rendszerének leírásakor a szerzők az osztályokat meghatározó affixumok szemantikai körülhatárolásának módszerét alkalmazzák. A bantu nyelvek névmás-rendszerének elemzéséhez pedig a komponenciális vizsgálati eljárást használják fel. A részfejezetekben gazdag példaanyag található, amely segítséget nyújt más, hasonló témákkal foglalkozó nyelvészeti tanulmányok helyes értelmezéséhez és értékeléséhez. A kötet része egy, a moszkvai és leningrádi afrikanisztikai tanszékek által indított tanulmánysorozatnak. F. N. G.
Ndiaye, Papa Gueye: Littérature africaine (Classe de Première et École Normale), Paris, 1978. Présence Africaine, 224. Amint a címből is kitűnik, tankönyvet tart a kezében a recenzens. A szerző a bevezető elején a következőket jegyzi meg: "Ez a tankönyv a líceum első osztályos tanulói számára készült, annak a programnak megfelelően, ame-
574
lyet a frankofón afrikai országok művelődési miniszterei fogadtak el az 1972 februárjában Madagaszkáron megtartott konferencián." Világszerte kevés az olyan irodalmi-kulturális vagy tudományos folyóirat - kivéve a pedagógi orgánumokat -, amely tankönyvek kritikáját is közli. Ezúttal azonban többszörösen is tanulságos munkáról van szó, amely kétségkívül megérdemli a figyelmünket. Ami a kötet struktúráját illeti, a szerző afféle iskolai olvasókönyvet ad a hallgatók kezébe. A fejezetek rövid bevezetőből, különféle francia nyelven író afrikai szerzőktől vett idézetekből állnak, míg a szerzői idézeteket mindig az adott alkotóra vonatkozó legfontosabb adatok és az idézet iskolai feldolgozásának szempontjai egészítik ki. A kötet legfigyelemreméltóbb vonása, ideológiai-esztétikai- c7Q mléleti indíttatása, magukból a három nagy részbe sorolt fejezetek címeiből is világosan tükröződik: I. téma: A hontalanság - A) A falu kísértései, B) Európa tűzhelyei, C) Kultúrák ellentétei, D) Az egyén átváltozásai; II. téma: Az elköteleződés - A) A kulturális identitás megragadása, B) A kolonializmus folyamata, C) Lázadás és szabadság; III. téma: A függetlenek Afrikája: Az átalakulások, A) Politikai változások, B) társadalmi változások, C) Vallási változások. A jól kiválasztott szövegek anyagában benne rejlik az egész afrikai valóság, a sajátos hagyományokkal átszőtt múlt, a kolonializmus véres valósága, a kultúrák találkozásakor létrejövő interferenciák előrevivő vagy eleve elvetélt szüleményei, az "európai" és "afrikai" vélt és valós, lelki-emberi-kulturális különbségei, a jelen politikai, társadalmi és vallási konfliktusai. Egyszóval mindaz, ami miatt sokkal gyakrabban beszélünk általában afrikai, mint pl. szenegáli, kameruni vagy kenyai kultúráról. Az elmúlt évtizedben a négritude vagy a pánafrikanizmus kritikája kapcsán sokan támadták a minden afrikaira kiterjesztett lelki beállítottság, társadalmi jelleg vagy kulturális típus alapján megalkotott afrikaiság elméleteit. E szöveggyűjtemény azonban a maga praktikus megoldásaival nem gyengíteni látszik, hanem éppen inkább mintha éppen indokolni lenne képes ezt az etnikumok, népcsoportok, illetve országok fölötti kontinentális szemléletet. Mégpedig azzal, hogy a dokumentumok sokféleségéből nem a Sartre által végletesen "a fajelmélet a fajelmélet ellen" megjegyzéssel illetett négritude torzulásai sugárzanak, hanem egy olyan kulturális, társadalmi és szemléleti hasonlóságokra épülő humanista típusú nemzetköziség lehetősége, amely kétségkívül csak pozitív eszköz lehet az afrikai népek felemelkedésében, amelyek most
575
élik át soketnikumú államokban a nemzetté válás keserves útját, és most kell megtanulniuk, a helyi szinten túlemelkedve, a teljes nyelvi közösség, azontúl az ország, illetve a teljes kontinens méreteiben gondolkodni. A többek között Ezekiel Mphahlele, Bernard Dadié, Fernand Oyono, Seydou Badian, Ousmane Sembfene, Mongo Beti, Ahmadou Kourouma, François Bebey, Peter Abrahams műveiből vett részletek, illetve a részletekhez készített "pedagógiai orientációk" együttesei ebből a szempontból tanulságosabbnak tűnnek sok magasröptű esztétikai elemzésnél. Megjegyzéseink érzékeltetéséül hadd idézzük itt az egyébként magyarul is megjelent Ake Loba regény (Les Fils de Kouretcha, Ed. de la Francité, Bruxelles, 1970, magyarul: A folyóisten fiai, Bp., Európa Könyvkiadó, 1974) kötetbe felvett részletét: "- Vár bennünket, a hidroelektronikai szolgálattól jövünk - jegyzi meg kissé idegesen a társa. A tisztviselő, aki az imént olvasott, kinyújtja kezét egy őszes ember felé, aki még a többieknél is szomorúbb és unottabb; ez nagy nehezen feláll, és kotorászik az iratrendezőben, ahonnan néhány percnyi bajlódás után előhúz egy agyonszakadozott látogatójegyzéket. Visszajön, elhelyezkedik székén, és beleteszi a füzetet a még mindig előrenyújtott kézbe. A két francia egymásra mosolyog, noha láthatólag megszokták már, főleg a szakállas, ezt a lusta szomorúságot, meg aztán mindenki tudja nálunk, hogy a mi nemzedékünk mélabúval van megverve, mert nekünk, ugye, semmi okunk a vidámságra. Valahogyan
minden ellenünk fordult. A hosszú gyarmati uralom még ma is lelkünk-
re nehezedik. Pedig alig ismertük. A függetlenség sem képes arra, hogy egyik percről a másikra eltörölje ezt az örökséget. Nem tudjuk, kinek adjunk igazat, azoknak, akik visszasírják a múltat, vagy azoknak, akik úgy vélik, most már fürgén mozoghatnak, akár a versenylovak. Több nálunk a nyugtalan ember, mint a derűs; keserűséggel telt múltunk, bizonytalan és olykor tragikus jelenünk arra késztet, hogy a feláldozott nemzedékek történelmi hordájának nyomdokain haladjunk. Az a körülmény, hogy a franciák elég türelmesek, és egy negyedórát szánnak arra, amit sokkal rövidebb idő alatt is el lehetve végezni, azt jelenti, hogy számukra és mindazok számára, akik a napos oldalon születtek, a mi helyzetünk még ma is érthetetlen. Bárhogy igyekszik is, az írnok sehogy sem érti, mit akarnak tőle. - Be vannak jelentve? - kérdezi. - Igen, vár bennünket. Jelentse be, legyen szíves, Demblint és Franblanc-t az energetikai szolgálattól, a gátcsoportból - mondja nyugodt hangon a szakállas. 576
Nyájas mosoly fut át az alkalmazott arcán, mintha most értené csak meg a rá váró szerepet. Sietve feljegyzi a két szakember nevét és rangját, de vagy mert rosszul írta, vagy talán csak buzgalmát akarja bizonygatni, eltépi, összegyűri és az asztal alá dobja a lapot. Három másik papírral ugyanezt teszi, végül aztán a negyediket, az már jól van írva, beviszi az elöljáróhoz. Dam'nóra a gát szó villámcsapásként hatott, de ezt senki sem vette észre. ... - Ön is be van jelentve? - kérdezi az alkalmazott. - Egy helybelinek nincs szüksége bejelentésre - válaszolja Dam'no határozottan -; engem eléggé ismernek, Tugon úr barátja vagyok. ... Dam'no azon töprengett, vajon az új elöljáró beleunt-e az életébe? ... Még arra is kész volt, hogy bevallja neki szándékát: harcolni fog a folyó megszentségtelenítése ellen, még ha ezzel valamennyiük életét teszi is kockára . Mitől kellene félnie? Maga az öreg
is, a császárok leszármazottja, in-
kább feláldozta magát, de nem tűrhette, hogy akár egyetlen vasrudat is beüssenek a Kureccsa folyó partján." A tankönyv szerzője - a dakari egyetem bölcsészkarának egykori tanára a következő "Question-guide"-eket fűzi a részlethez: - A struktúra, a módszerek vagy az emberek problémáiból fakad-e az Ake Loba által ismertetett adminisztráció hatástalansága és lassúsága? - Ki teszi lehetővé a szövegben a prefektus látogatóit fogadó megbízott személyek viselkedésének megítélését? - Milyen szerepet játszik a regényben a két fehér ember? - "Az ország valamely fiának (az odavalósinak!) nincs szüksége bejelentésre" - mondja Dam'no. Nos, értelmezzék ezt az észrevételt. - Mutassanak rá világos példák segítségével, hogy az a mély melankólia, melyben ez a nemzedék elmerül, nem egyéb végső soron, mint az életöröm bizonyos nosztalgikus visszája. - Melyek az igazi okai Dam'no szembeállásának a gát megépítésével kapcsolatban? A kötet "afrikaisággal" kapcsolatos indirekt bizonyító szerepét a szerző azzal is elősegíti, hogy finom érzékkel váltogatja az afrikai kultúra, az afrikai tájék különféle színhelyeit, és még az Európában játszódó részleteknél is kevés az azonos helyszín. A kötet értékét külön emelik a jól megválasztott és jó minőségű fotók és a borítón megjelenő kameruni griot atmoszférateremtő képmása.
B
Q
Études africaines en Europe, Bilan et inventaire, Paris, 1981. A.C.C.T. Éditions Karthala, I-II, 655+717. Az Agence de Coopération Culturelle et Technique központi francia kulturális intézmény 1980 januárjától Bilan et promotion des études africaines en Europe néven kétéves tudományos program megvalósításába fogott. A munkálatok egyik első eredménye a fenti címmel megjelent két testes kötet, amely kétségkívül jelentős hozzájárulás a mindinkább áttekinthetetlen afrikanisztikai kutatásokban való eligazodás megkönnyítéséhez. Az első kötet 12 európai ország (NSZK, Belgium, Dánia, Spanyolország, Finnország, Olaszország, Norvégia, Hollandia, Portugália, Nagy-Britannia, Svédország és Franciaország) újabb afrikanisztikai kutatásainak keresztmetszetét adja. Többnyire egyetlen szerző tollából készült összefoglalásokat ad, de egyes esetekben (Belgium, Hollandia, Nagy-Britannia, Franciaország) szakterületek szerinti bontásban több szerző áttekintése is szerepel egy országon belül. Az áttekintő tanulmányokat minden esetben az adott ország afrikanisztikai kutatóhelyeinek repertóriuma követi. E listák tartalmazzák az intézmény nevén és címén, a kutatók felsorolásán kívül a kutatási területeket, a legfontosabb kiadványsorozatokat, illetve az oktatási feladatokat (hallgatói-létszám, afrikai hallgatók, tematika) is. Az országok szerinti bemutatások olykor jól használható bibliográfiákkal is kiegészülnek. A bővebben tárgyalt négy ország esetében a gazdasági és társadalmi antropológiai területek áttekintő leírásai mellett irodalmi, nyelvészeti és folklorisztikai áttekintések is helyet kaptak (pl. A. Coupez: La linguistique africaine en Belgique, A. Gérard: La littéreture africaine écrite en Belgique, Л. Voorhoeve: La linguistique africaine aux Pays-Bas, K. A. Gourlay: L'étude de la musique et de la danse africaines au Royaume-Uni, D. Dalby: La linguistique africaine au Royaume-Uni, G. Calame-Griaule: L'ethnolinguistique et la sociolinguistique africaines en France stb.). A második kötet a francia afrikanisztikai kutatóhálózat teljességre törő repertóriuma. Végén megtalálható az az összesítés, amelyből.kiderül, hogy 187 nagyobb kutatóbázis működik Franciaországban, és ezek lényegében háromféle intézményi formát valósítanak meg: az első 65 bázis a C. N. R. S. támogatása alapján működik, 96 esetben egyetemi intézményt takar a kutatóhely, míg a hátralevő 26 esetben viszont különféle tudományos vagy kulturális szervezetekről van szó. A repertórium értékét növeli, hogy az adott évekre szóló és folyamatban levő kutatómunkákról is képet ad.
578
A kötetek egyik jelentős hiátusa az, hogy a szocialista országok afrikanisztikai kutatásai teljes mértékben hiányoznak belőlük, jóllehet néhány ország (elsősorban a Szovjetunió, ill. Lengyelország és az NDK) esetében nagy hagyományú és igen jelentős afrikanisztikai kutatások maradnak összefoglaló áttekintés nélkül. De furcsamód kimaradt Ausztria és Svájc is, jóllehet mindkét országban, de különösen az előbbiben jelentős régebbi és újabb kutatási eredmények lelhetők fel, s mindkettőben jelenleg is folynak tudományos vizsgálatok intézményes keretek között. A recenzens másik megjegyzése messzebb vezet, és kétségtelenül a második kötet szédítő adathalmaza láttán fogalmazódott meg. Elsőként az, hogy végre időszerű lenne végiggondolni hazánkban, mit jelent egy kontinensméretű ismeretanyagról végképp lemaradni. Másrészt az, hogy társadalmi, gazdasági és kulturális kapcsolatok kialakításának, a szocialista orientáció ösztönzésének a* világ e részében aligha lehet hosszú távon helye, hogy ha a közvetlen gazdasági és politikai praktikum mellett a tudományos megközelítésnek, a szélesebb körű kutatásoknak nem adunk helyet. E repertórium világosan mutatja a nagy nyugati országok - és akkor még nem is beszéltünk az USAról, amely kimaradt a kötetből - antropológiai imperializmusának technikáját, amikor tudományos intézetek tucatjaival fedik le az afrikai országok életének minden "megvizsgálandó" tématerületét, lehetőleg jottányi helyet sem hagyva az "új erők" behatolásának. Ezt az igen jellegzetes nemzetközi kulturális politikai szituációt látva, úgy érezzük, volna mit töprengenünk hazánk vagy akár a szocialista országok feladatait illetően a fekete kontinens múltjára és jelenére irányuló kutatások tekintetében. B. Sz.
Herrmann Jungraithmayr-Wilhelm J. G. Mohiig (szerk.): Lexikon der Afrikanistik, Afrikanische Sprachen und ihre Erforschung, Berlin, 1983. Dietrich Reimer Verlag, 350. Az 1982-ben lezárt egykötetes kislexikon a Szaharától délre elterülő Afrika nyelvtudományáról nyújt tájékoztatást, alapvetően három tárgykörben: életrajzi leírásokat tartalmaz, nyelvészeti szakkifejezéseket értelmez, és az afrikai nyelvekről ad rövid jellemzést. A kötet nemzetközi együttműködés eredménye. Szócikkei és rövid közleményei kidolgozásában a német (NSZK) közreműködők mellett francia, osztrák, 579
belga, lengyel és nigériai munkatársak vettek részt. Bár az afrikai nyelvek kutatása a XVI. századi katolikus misszionáriusok szójegyzékeivel és helyi nyelven írt vallási irataival kezdődött meg, tudományos igényű nyelvi megfigyelésekre, majd a történelmi összehasonlító módszer alkalmazására csak a XIX. században került sor. Utóbb, a XX. század első felében már széles körű összehasonlító munkákat készítettek, majd kb. 1950-től az afrikai nyelvek újabb kiindulópontokra támaszkodó újracsoportosításait kísérelték meg - ami többek között az egyedi nyelvi dokumentálásra, az egyes nyelvek többrétű, kifinomultabb rögzítésére hatott ösztönzően -, és sor került a XX. században kialakult újabb nyelvészeti irányzatok (strukturális, matematikai, generatív nyelvészet stb.; interdiszciplináris
nyelvé-
szeti kapcsolatok), illetőleg módszerek alkalmazására. Az életrajzi leírások - melyek kizárólag lezárt életpályákat ismertetnek - megemlékeznek a korai kezdeményezőktől egészen a mai irányzatok képviselőiig mindazokról, akik szógyűjteményekkel, nyelvtani leírásokkal, a nyelvrokonságok vizsgálatával járultak hozzá a viszonylag fiatal tudományág kifejlesztéséhez. Másrészt olyan filológusokról és nyelvtantudósokról (grammatikusokról), akik az afrikai nyelvészet alapjait monográfiák készítésével fektették le. Végül pedig a jelentős rendszerezőkről és a XX. században megújuló nyelvtudomány újabb irányzatainak az afrikai nyelvi területen jelentkező képviselőiről. A nyelvészeti szakkifejezések közül a lexikon - egyrészt célkitűzése, másrészt terjedelmi korlátai miatt - csak azokra terjed ki, melyek az afrikanisztikai tudománytörténet keretében önálló (specifikus) értelmezést kaptak. Ha a lexikon használóját valamely kifejezésnek az afrikanisztikától független vagy azzal összefüggő részletesebb kifejtése is érdekli, megfelelő szakszótárakra utalva erre vonatkozóan is kap útbaigazítást. Az afrikai nyelveket illetően a kislexikoni korlátozás abban jut kifejezésre, hogy az Afrikában beszélt mintegy 2000 nyelv közül csak azoknak az ismertetését iktatták a kötetbe, amelyek tudománytörténeti és/vagy nyelvpolitikai (nemzeti nyelvek), illetőleg nyelvszociológiai (köznyelvek) szempontból különösen jelentősek. Az egyes nyelvek ismertetése általában kitér arra: hányan és mely földrajzi területen beszélik; az adott nyelv mely nagyobb nyelvcsoporthoz tartozik; ha vannak, melyek a fő dialektusai; a különféle dialektust beszélők megértik-e egymást. A kérdéses nyelv neve kapcsán hellyel-közzel annak eredetére és változataira is kapunk felvilágosítást, vagy arra, hogy egyazon név egészen különböző nyelveket jelöl (pl. a
580
'Bali' négyféle bantu és kétféle egyéb nyelvet). A kötetben egy sor afrikai specialitás magyarázatát is meglelhetjük (pl. csettintő nyelvek, zöngétlen orrhang, énekbeszéd, dobnyelv). Kisebb nyelveket a szerkesztők
abban az e-
setben vettek be a lexikonba, ha pl. a nyelvi megnevezést többféleképp használják (pî. 'Basa'), s ezért a könnyen támadható félreértéseket el kell oszlatni. Egyes kisebb nyelvek fölvételét másfelől nyelvtörténeti vagy nyelvtipológiai okok indokolták (pl. 'Mbugu'). A földrajzi vagy más eredetű öszszefoglaló elnevezéseknél (pl. 'Kordofanisch') ugyanakkor megtaláljuk az idetartozó nyelvek és esetleg nyelvcsoportok nevét. Aki a kötetből kihagyott nyelvek után érdeklődik, az az előszóban nyelvi jegyzékekre vonatkozó széles körű bibliográfiai utalást talál. A lexikont összeállítói mindenekelőtt az afrikanisztika tanulmányozóinak, az ahhoz szorosabban-lazábban kapcsolódó tudományágak tanulóinak és tanárainak szánták, de legfőképp az Afrikára szakosodó etonológusoknak. Vagyis mindazoknak, akik hivatásbeli okokból, esetleg egyéni érdeklődésből kifolyólag az afrikai nyelvekről tudományosan megalapozott módon szeretnének maguknak képet alkotni. Ez a feladat nem afrikai nyelvész szakember számára viszont épp ilyen jellegű segítség híján szinte megoldhatatlan. Célkitűzéseinek megfelelően a bemutatott kislexikon sokat ígérő kezdeményezés. Szerkesztői épp emiatt - az úttörés során elkerülhetetlen buktatókra s egyúttal későbbi, javított kiadásokra célozva - a kötet használóitól konstruktív bírálatot és ésszerűsítési javaslatokat kérnek. Biernaczky János
Hans M. Zell-Carol Bundy-Virginia Coulon (eds.): A New Reader's Guide to African Literature, London, 1983. Heinemann, 553. Az afrikai bibliográfiák korszakát éljük. Pusztán a bostoni G. K. Hall kiadó évente több ország- vagy tematikus bibliográfiát jelentet meg szakterületünkön. Újabban az afrikai folklór és irodalom területén is bőséges bibliográfiai bázissal a háta mögött kezdhet munkához a kutató. Elég, ha csak az ismertetésre szánt kötetünk, az immár második és jelentősen kibővített formában megjelentetett A New Reader's Guide to African Literature első tizenkét oldalát végiglapozzuk, ahol a bibliográfiák és referencia művek listáját találjuk meg.
581
A három szerző által szerkesztett tudományos segédkönyv lényegében az első kiadás (1972, 218) szerkezetét követi. Tehát a bibliográfiai részt a kritikai művek és a gyűjteményes kiadások felsorolása követi. Új alfejezetként kapott helyet az első nagy részben a folklór és szájhagyomány irodalomból készült bőséges válogatás. Ezt követi az angol, a francia és a portugál nyelvű irodalmak anyagának bemutatása, majd egy külön fejezet a gyermekirodalom adatait foglalja magába. Ezután a fontosabb irodalmi folyóiratok felsorolása következik, amelyet majd száz legfontosabbnak ítélt író, költő, drámaszerző fényképes életrajza követ. A kötetet a legnagyobb könyvterjesztők, az afrikai műveket megjelentető könyvkiadók, illetve a nagyobb afrikai gyűjteménnyel rendelkező könyvtárak címjegyzéke zárja. A három szerző kibővített formában megismételt vállalkozása kétségkívül azért jelent több szempontból is értékes munkát, mivel mind a különféle adatokra kíváncsi érdeklődő, mind a szakember számára nélkülözhetetlen tájékozódási eszközt nyújt. Ugyanakkor a napjainkra szinte áttekinthetetlen dzsungellé vált afrikai könyvkiadásból biztos kézzel emelik ki a szerkesztők az említésre méltó munkákat, irodalmi alkotásokat, illetve azokat a műveket, amelyek kisebb-nagyobb erőfeszítéssel be is szerezhetők. A kötet ugyanakkor láthatóan az angol és kisebb mértékben a francia nyelven olvasó közönségnek szól. Elismerjük, vitathatatlan helyzetet teremt az, hogy az európai nyelvű afrikai irodalmak az angolt és a franciát, kisebb mértékben a portugált használják. (Eltekintve most attól a problémától, hogy bár kimondatlanul, de lényegében Fekete-Afrikáról van szó, hiszen az észak-afrikai arab országok arab nyelvű irodalma néhány folklórgyűjteménytől eltekintve elmarad, ugyanakkor viszont a nagyobbrészt arab Szudán csak angol nyelvű irodalmával szerepel, míg megtaláljuk Etiópia angol nyelvű irodalmát, jóllehet a nagy történelmi múlttal rendelkező kelet-afrikai ország etnikumainak (és nyelveinek) döntő többsége nem sorolható be abba, amit Fekete-Afrikának nevezünk.) Azonban bizonyos egyoldalúságot eredményez, hogy pl. a spanyol, a portugál, az olasz vagy az osztrák-német afrikai irodalmi kutatás eredményei nem kaptak helyet a kötetben (a csehszlovák Vladimir Klíma is csak két angol nyelvű vállalkozásának köszönheti szereplését). Ugyanakkor a viszonylag széles körű és figyelemre méltó eredményekkel rendelkező szovjet folklorisztikai és irodalomtörténeti afrikanisztikának még csak a nyomára sem lelhetünk. Úgy gondoljuk, a bibliográfia egy későbbi újabb kiadásában érdemes volna néhány oldalt az ezekben az országokban született munkáknak is szánni,
582
hiszen ha az angol vagy francia anyanyelvű nagyközönség nem is tudja e nyelveken megközelíteni a listába a későbbiek során felveendő kritikai írásokat, a különféle címek ösztönzőek lehetnek a különféle kiadók számára, hogy a világ más országaiban született kiemelkedő eredményeket hozzáférhetővé tegyék. Úgy érezzük, a szerkesztők fontos lépést tettek előre az első kiadáshoz képest, amikor a majd 30 oldalas "Folklore and Oral Tradition - a selection" című fejezetet beillesztették a bibliográfiába. Azonban a későbbiek tekintetében itt is volna egy felvetésünk: a folklór fejezetet érdemes volna az afrikai zenével, illetve a hagyományos/rituális színházzal foglalkozó művekkel kiegészíteni. Hiszen egyrészt a szájhagyományok esetében verbalitás és zenei megfogalmazás elválaszthatatlanul együtt jelentkezik. Másrészt a világ mai kulturális élete szempontjából is döntő szerepet játszó modern afrikai színház - amint ezt mind világosabban kimutatják a kutatók - az afrikai rítusokból nőtt ki. így tehát a hagyományos szokások, ünnepek, rítusok megismerése nélkül aligha érthetjük meg teljesen a világirodalom e fontos új értékeit. Összefoglalóan tehát elmondhatjuk, hogy hasznos és jelentős feladatot láttak el a szerkesztők, amikor régi kiadványukat több mint a kétszeresére bővítették. Ugyanakkor más vállalkozásaikhoz hasonlóan (1. pl. a H. M. Zell és C. Bundy által megjelentetett African Book World and Press. A Directory-t) újabb és újabb javított kiadások szükségét vetíti előre. B. Sz.
Hans M. Zell and Carol Bundy (ed.): The African Book World and Press. A Directory/Répertoire du livre et de la presse en Afrique, 3. ed., Oxford, München, 1982. Hans Zell Publishers, К. G. Saur, 285. Az afrikai kultúra iránti érdeklődés nagymértékű megnövekedésével nemcsak a világszerte kiadott afrikai publikációk száma sokszorozódott meg az elmúlt egy-két évtizedben. A hagyományos és mai kultúra sajátos vonásainak számbavételével megkezdődött Afrika "felfedezése" maga Afrika, az afrikai népek által is. Ennek biztos jele, hogy a könyvkiadás nemcsak megszületett e kontinensen, hanem számos értékes kiadvány, irodalmi-művészeti mű vagy tanulmány, keresett folyóirat is napvilágot látott. Sajnos számos munka szinte beszerezhetetlen külföldi országokban, mivel az afrikai államok nem kis
583
hányada csak igen csekély technikai-nyomdai felkészültséggel rendelkezik, és így pusztán a belföldi igények kielégítésére szorítkozik, másrészt a postázás-szállítás is sok gondot okoz. Gyakran tapasztalható, hogy jelentősebb irodalmi alkotások, tudományos művek csak évekkel később, európai vagy amerikai újrakiadásokban válnak hozzáférhetővé. E helyzetben különösen fontos szerepet tölt be a Hans M. Zell és Carol Bundy által készített Directory, amelynek most a harmadik, jelentősen bővített kiadását vehetjük a kezünkbe, és amely lényegében az afrikai kiadókkal, könyvtári és sajtóintézményekkel kialakítandó közvetlen kapcsolatok legfontosabb információs bázisának számít. Nemcsak a világ különféle országaiban tevékenykedő kutatóknak, intézményeknek, de a terepmunkára adott országba érkező tudósnak is hasznos információs forrás, hiszen még otthon módjában áll tájékozódni, illetve levelezéses kapcsolatot kialakítani választott témáját illetően, tehát a tekintetben, hogy hol találhat archív anyagokat, adatokat, korábban írásba rögzített gyűjtéseket, kéziratokat stb. Igen hasznosnak bizonyul az a szerkesztők által a bevezetőben ismertetett anyagközlési rendszer, miszerint az 51 afrikai ország adatai a következő kategóriák szerint szerepelnek a kötetben: 1. Egyetemi, kari és közkönyvtárak, 2. Szakkönyvtárak, 3. Könyvterjesztők, 4. Könyvkiadók, 5. Intézmények könyvkiadói, 6. Folyóiratok és magazinok, 7. Nagyobb napilapok, 8. Könyvkiadói egyesületek és irodalmi társaságok, 9. Nyomdák, 10. Állami nyomda. A szerkesztők bevezetőjéből kiderül, hogy az adatgyűjtésnél kérdőíveket is használtak. És ennek kapcsán a kötet összeállításának nehézségeiről is szó esik, pontosabban arról, hogy a későbbi kiadások feltehetően majd mindig újabb és pontosabb adatokkal bővülnek. Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a Zell és Bundy féle Directory nem tartalmaz - nem is tartalmazhat minden adatot az afrikai könyvkiadás és sajtó témájában, mindemellett az egyetlen korszerű és a lehetőségekhez képest igen pontos, jól kezelhető öszszeállítás a kutatási segédletek e műfajában. B. Sz.
Bernth Lindfors (ed.): Research Priorities in African Literatures, New York -London-Paris, 1984. Hans Zell Publishers - G. K. Saur, 222. Az eredetileg bibliográfiákat, repertóriumokat, szemléző folyóiratokat megjelentető kiadóvállalat újabban néhány jelentős kötet, konferenciaelőadásokat tartalmazó gyűjtemény kiadására is vállalkozott. 584
Utóbbiak közül való az a tanulmánygyűjtemény, amelyet Bernth Lindfors, a texasi egyetem professzora, a jelenlegi legjobb afrikai irodalmakkal foglalkozó folyóirat (RAL) szerkesztője adott ki, és amelynek alapjául egy 1983 májusában a londoni Africa Centre által megrendezett tudóstalálkozó szolgál. A kötet három részre oszlik. Az elsőben az afrikai szóbeli és írott irodalom kutatásának néhány fontos irányzatáról esik szó. Chinua Achebe más nigériai irodalmárokhoz hasonlóan az afrikai irodalom sajátos helyét, szerepét és forrásait veszi célba, miközben igyekszik rámutatni: az afrikai írott irodalom nem pusztán csak a "nagy európai literatúra" frissen született kisöccse. Forrásai nemcsak az európai minták, de egy sor évezredes "afrikai" hagyomány is (nem is említve az egyiptomi kultúra kisugárzását). Chinweizu, A. Gérard és A. Ricard hasonló hangütésű tanulmányaiban azonban felmerül a legfontosabb kérdés, az afrikai nyelvű irodalmak helyzete és jövőbeni sorsa. A második tanulmányciklus teljes egészében e kérdés dokumentációja, amennyiben Veronika Görög a folklórkutatások irányait tekinti át, olyan terület kérdéseit, amelyek ma már óhatatlanul helyi nyelvi átírásokkal kapcsolódnak össze. Azt is mondhatnánk, hogy bármely afrikai nyelv írásbeliségének megszületése a népköltészeti lejegyzések szárnyán, a nyelvi normák szükségszerű megalkotása nyomán jön létre. A többi szerző egy-egy jelentősebb "írásbeliséggel" rendelkező nép vagy etnikai csoport (hausza, szomáli, dél-afrikai bantuk, zulu, sona) irodalmát foglalja össze. A különféle igényű áttekintések jelzik egyrészt a jelentős eltéréseket, másrészt az adott csoportra vonatkozó kutatások helyzetét. Hiszen pl. a sona irodalom összefoglalása - lévén egyetlen bibliográfiai adat nélkül - igazából nem sokat ér (különösen, ha meggondoljuk, hogy egyes források szerint már a hatvanas évek közepén több mint száz sona tagja volt az akkori rhodesiai irodalmi szövetségnek). Ugyanakkor a világhírű kutató, B. W. Andrzejewski szomáli irodalmi összefoglalása jól tükrözi a több évtizedes folyamatos tájékozódás eredményeit (kétségtelen persze, hogy a két etnikai csoport kulturális fejlődésének dinamikája között igen jelentős az eltérés a szomáli javára). Hasznos, bár a széles körű és jól hozzáférhető szakirodalom következtében talán kevesebb újdonságot jelentő összefoglalások adnak képet az anglofon, frankofón és lu^ofón nyelvű afrikai irodalmakról és kutatásukról. Annál hasznosabbak a záróciklusban található tanulmányok, amelyek az afrikai irodalmi adatok "megszerzésének és elterjesztésének" lehetőségeivel foglalkoznak. Kiemelkedik közülük Hans M. Zellnek a dolgozata, amely az afrikai
18
585
könyvkiadás problematikáját tekinti át jelentős előtanulmányok alapján. A további három munka viszont a könyvtári helyzettel, a korai afrikai irodalmi dokumentumok beszerzésének nehézségeivel, valamint a kéziratok komputeres előkészítésének problémájával foglalkozik. A kötet eredeti vállalt feladatán túl két dolgot sugall: egyrészt azt, hogy a szétszórt afrikai népköltészeti adatok enciklopédikus feldolgozása mind sürgetőbb feladattá válik. Másrészt azt, hogy az Afrika irodalomtörténete kézikönyvek kora lejárt. A nagy kontinens irodalmát immár országonként vagy a nagy etnikai csoportok művelődéstörténete mentén kell feldolgoznunk. B. Sz.
Yvette Scheven: Bibliographies for African Studies 1980-1983, Oxford München, 1984. Hans Zell és К. G. Saur, 300. A bibliográfiaírás történetének ma már külön fejezetét alkotja a bibliográfiák bibliográfiája mint a tudományos adatgyűjtés egy fontos területe. Yvette Scheven immár 15 évet átfogó, bibliográfiákat feldolgozó három bibliográfiai kötete az Afrika-kutatás alapvető segédeszközei közé került (I. kötet: 1970-1975, Waltham, MASS, 1977, African Studies Association, 159; II. kötet: 1976-1979, Waltham, MASS, 1980, African Studies Association, 142). Amint az első kötetben a szerző leírja, e munkáknak jelentős előzményei vannak. így a Current Anthropology-ban jelent meg kísérlet (Gordon Gibson: A Bibliography of Anthropological Bibliographies: Africa, 1969, 527-566.) az afrikai bibliográfiák bibliográfiájának összegyűjtésére. De például több kiadást ért meg Theodore Besterman (World Bibliography of African Bibliographies, Oxford, 1975, Blackwell) vagy P. Freer és D. Fl. Warley (Bibliography of African Bibliographies South of the Sahara, Cape Town, 1961, South African Library, 79) műve. Scheven bibliográfiája tulajdonképpen nagyobbrészt Gibson említett bibliográfiájának a szisztémáját követi. A rövidítés-jegyzék után található a feldolgozott folyóiratok jegyzéke, majd pedig a tematikus katalógus. Ezután a földrajzi felosztású adatjegyzék következik. A feldolgozás egyik előnyös megoldása, hogy a szerző minden egyes bibliográfiai tételt röviden ismertet. Másrészt a földrajzi (országok szerinti) feldolgozásban mindig megjelöli azokat a máshol szereplő tételeket, amelyek a tematikus anyagból az adott
586
helyhez is kötődnek. Mindhárom kötethez igen részletes, témát, földrajzi helyeket, szerzőket feldolgozó mutató kapcsolódik. Ami saját tudományágunkat illeti, mindegyik kötetben szerepelnek az általános és a hagyományok feldolgozásához szükséges diszciplínák, témacsoportok (antropológia, művészetek, etnikai csoportok, történelem, nyelv és nyelvészet, tömegkommunikáció, vallás és filozófia), valamint a szájhagyományok és az irodalom adalékait feldolgozó fejezetek. Az irodalmi anyag feldolgozásánál a tárgyalt kötetek figyelemre méltó módon nemcsak az általános bibliográfiákat adják meg, hanem az adott szerzőkre vonatkozó feldolgozások adatait is, külön bontásban. Mindent összevéve azt mondhatjuk: a kitűnő Afrika-specialista könyvtáros szerző a mind áttekinthetetlenebb afrikai kutatási anyag feldolgozásához, az eddigi kutatásokban való tájékozódáshoz fontos eszközt ad a kezünkbe. Ami viszont az Afrika-kutatás fejlődését illeti, ez a feldolgozott tételek számának alakulásában is érzékelhető. Az első hat évből (1970-75) 992, az ezt követő öt évből (1976-80) 809, míg az utolsó négy évből (1980-83) 1192 adat került a bibliográfiákba. B. Sz.
Szilárd Biernaczky (ed.): Folklore in Africa Today, Proceedings of the Workshop, Budapest, 1-4 November, 1982, I-II, Budapest, 1984, Afrikai Kutatási Program (ELTE ВТК Folklore Tanszék), LXXXVI-760 (Artes Populäres 10-11) A hatvas évek közepétől Magyarország lépéselőnybe került az afrikai társadalmak és általában a harmadik világ problémáinak filozófiai megközelítése tekintetében. Az az érdeklődés, amely évről évre fokozódva megnyilvánul a törzsi társadalmak és az archaikus civilizációk magyar interpretálása iránt, okvetlenül jogot ad arra, hogy Magyarországon szervezzenek e témakörben nemzetközi konferenciát. A fekete-afrikai társadalmak problémáiról az 1982-ben "Folklore in Africa Today" címmel megtartott nemzetközi konferencia nem mondható egységesnek, jóllehet az első ilyen jellegű afrikai konferencia volt Magyarországon. Nem volt egységes tematikájában, hiszen ugyanúgy szó volt ott a modern gazdasági problémákról, a politikai élet kérdéseiről, mint a jellegzetesen antropológiai, nyelvészeti, folklór, tehát általában a hagyományos néprajzi problémakörökről. A konferencia legizmosabb és legtágabb megközelítéssel megjelenített kérdésköre a folklór birodalmából táplálkozott. 587
Kétségtelen, hogy ebben a kérdéskörben is egyenetlenségek mutatkoztak az előadók és az előadások minősége között. Ez azonban természetes velejárója annak, hogy mind a nyugati vagy szocialista országokból, mind Afrikából olyanok vettek részt benne, akiket a kérdés fontossága fogott meg, s nem az a szándék ösztökélte őket, hogy életük legátütőbb művét alkossák meg erre az alkalomra. Részt vettek ezen a konferencián az afrikanisztika legismertebb személyiségei közé tartozók és teljesen kezdők is. Egy magyarországi afrikanisztikai konferencia megrendezésének üdvös voltát mind a házigazdák (Voigt Vilmos, Vajda György Mihály), mind a zimbabwei Aaron С. Hodza, mind pedig a neves Afrika-történész, Robert Cornevin hangsúlyozta. így aztán méltán tarthatjuk nagy jelentőségűnek, hogy a konferencia szervezőinek irányítója, egyúttal az afrikai folklór magyar szemszögből végzett vizsgálatáról előadást is tartó Voigt Vilmos professzor, a Folklore Tanszék évkönyveinek szerkesztője, helyet adott az "Artes Populares"-ban a konferencia teljes anyagának megjelentetésére. Az előadások legjelentősebb része multidiszciplináris megközelítéssel vizsgálta az afrikai folklór különböző aspektusait: - az afrikai folklórkutatás történetét, - a fekete kontinens folklór műfajai tekintetében történt új előrelépéseket, új elemzési módszereket, - az eposz problematikáját, a művész és közönsége kapcsolatát, - a zenét, - a tárgyakban és a táncban megjelenő kreativitást. Fontos, bár mindössze két előadással képviselt téma volt az afrikanisztikai forráskutatás új és kellőképpen még el nem ismert ága, az orális történelem. Az afrikai folklorizmus modern, aktuális problémáit, valamint a fejlődés lehetőségeit több fontos előadás vizsgálta. Végül a konferencia egyik fő szervezője több nagy jelentőségű indítvánnyal lepte meg a konferencia résztvevőit a további munka irányai tekintetében. így Biernaczky Szilárd felhívta a résztvevők figyelmét arra, hogy szükség lenne az afrikanisztikai folklórbiográfiák egységesítésére, minthogy jelenleg valóságos káosz uralkodik ebben a témában. Javaslatot tett egy afrikanisztikai folklórenciklopédia létrehozására és az afrikai orális hagyományok megjelentetésének módjaira. Ami a közzétett szövegeket illeti, az afrikai folklórkutatás történetéről Robert Cornevin (Párizs) általánosságban beszélt, kijelölve azokat a lépéseket, amelyekre, legalábbis a frankofon afrikai országok kutatásai tekintetében, szükség lenne. Olatunde L. Okanlawon (Port Harcourt) a mai nigériai folklórkutatás áldatlan helyzetét taglalta. Biernaczky János (Budapest) arra tett kísérletet, hogy Leo Frobenius nagyszerű mesegyűjtéseinek 588
hitelességét vizsgálja, mégpedig mai mesekutatásokkal összehasonlítva. Jean Comhaire (Brüsszel) az elszármazott karibi afrikaiaknak a gyökereikhez kötődéséről beszélt, mégpedig felesége, egy Haiti-bői való folklorista, Suzanne Sylvain afrikai munkái kapcsán. Az afrikai folklórműfajok tekintetében feltétlenül kiemelkedő Denise Paulme (Párizs) kópémese-interpretációja, a szovjet L. S. Lvova (Moszkva) kísérlete arra, hogy az afrikai népmesét tárgyi néprajzi magyarázat céljára használja fel, Veronika Görög (Párizs) bambara népmesék alapján végzett identitáskutatása, valamint Thomas A. Hale (University Park - Pennsylvania) előadása songáj nyelvű népek griot-jainak és uralkodóinak viszonyáról, a hősénekmondók és királyi mulattatók szerepéről a nyugat-szudáni társadalomban. Olatunde L. Okanlawon második előadásában ugyanennek a témának egy más vonatkozásáról, a mesélőnek a nigériai társadalomban betöltött szerepéről szólt. Ugyanide tartozik az azóta elhunyt zimbabwei Aaron С. Hodza (Harare) beszámolója a shona folklórkutatás legújabb eredményeiről. Az életszerű előadás mellett távolabbra mutató konkrét eredményekkel is biztat Simha Arom (Párizs) kísérlete a közép-afrikai zenei ritmusok tipológiájában. Gerhard Kubik (Bécs) összehasonlító tanulmánya a délkelet-afrikai és nyugat-afrikai, tehát a bantu és tonális szudáni nyelvek szerepére, a nyelv és a zene összefüggésére terjedt ki. Ez az összefüggés a tonális nyelveknél magától értetődő. Meglepő viszont, hogy a bantu nyelveknél hasonló modellek fedezhetők fel. Mustafa Salah (Khartoum/Budapest), aki egyébként sikerrel védte meg doktori disszertációját Magyarországon, többéves kelet-szudáni etnográfiai gyűjtését tárta a konferencia elé. A későbbiekben kötetté bővített beszámolóban próbálja meg a funj terület hangszereit rendszerezni. A képzőművészet és tánc témaköréből két igen értékes tanulmányt kell kiemelnünk. Az egyik Borsányi László (Budapest) munkája, aki újszerűen, matematikai módszerekkel tesz kísérletet a libériai maszk-kincs rendszerezésére, mégpedig a Budapesti Néprajzi Múzeum Fuszek-gyűjteménye alapján. A másik Vadas Tibor (Budapest) előadása, amely etiópiai példa alapján a magyar táncleírási iskola képviselőjeként módszertani elveket ajánl az etnokoreográfiai kutatásokhoz. A továbbiakban Samuel Eno Belinga (Yaoundé) és Kozo Watabane (Tokyo) a kameruni hagyományok és az afrikai vaskorszak összefüggéseit elemezte. A. A. Zhukov (Leningrád) és Füssi Nagy Géza (Budapest) a kelet-afrikai, elsősorban szuahéli folklór szerepéről beszélt a jelenleg is egyre táguló kelet-afrikai nemzeti öntudat kiteljesedését szem előtt tartva. A folklór589
»
tradíciók új módszertani megközelítésével kísérletezett S. 0. Aje (Jos) a joruba mitológia kapcsán. Fodor István (Köln) pedig az etnolingvisztika modern problémáit feszegette egy újonnan megjelentetett német kézikönyv kapcsán. Lugosi Győző (Budapest) a madagaszkári merina állam történetét vizsgálva, a rekonstrukcióhoz felhasználja a francia írott forrásokat, az orális hagyományt és a 19-20. századi malgas történetírás eredményeit, mégpedig marxista kritikával, a malgas állam és társadalom történeti helyének megállapítására törekedve. Végül a szájhagyománynak, a már leírt és ilyen módon terjeszthető folklórnak az afrikai népek nemzeti identitása keresésében betöltött elsőrendű szerepével foglalkozott Saber El-Aaly (Kairó), a nyugat-afrikai városi aszszimilációt taglaló Vidacs Bea (Budapest), a malgas társadalom folklórjában megnyilvánuló kreolizációt vizsgáló Lee Haring (New York) és Marton Imre (Budapest), aki összegezésként általános képet festett a gyarmatosítás során mesterségesen kialakított - és az egyes, etnikailag heterogén, régi gyarmatokból létesült - új afrikai nemzetek történeti tudatának szerepéről. Arról tehát, hogy jelenleg és a jövőben milyen módon lehet a mindeddig folklórként kezelt hagyományt "hasznosítani" a jövendő afrikai "nemzetek" egységének kialakításában. Minthogy a "Folklore in Africa Today" nem egyszerű konferenciát jelentett, hiszen azóta már a második konferencia is lezajlott, és továbbiak megrendezését tervezi az Afrikai Kutatási Program, nem is lenne értelme annak, hogy az első konferencia eredményeit zárt egységként kezeljük. Inkább úgy kell azt felfognunk, mint a nemzetközi kutatás egy állomását, amely sok más rendezvénnyel együtt tágítja ismereteinket, bővíti látókörünket, mi több, az új eredmények fényében esetleg korábbi véleményeink megváltoztatására kényszerít. A konferenciák anyagát magába foglaló két kötet kiállítása felnő a nemzetközi normákhoz, hála a konferencia megszervezésében oroszlánrészt vállaló szerkesztőnek, Biernaczky Szilárdnak, és a köteteket kiadó Folklore Tanszéknek. Szerencsésebb lenne, ha a szerkesztés a jövőben nem a konferencia egymásutániságát és témaköreit követné, hanem revideálná a tematikát a konferencia anyagának megjelentetésekor. így elkerülhetők lennének az átfedések és a némileg erőltetettnek tűnő témacsoportosítások. Tény viszont, hogy a konferencia és a kötetek publikálása között eltelt időszak nem feltétlenül adott lehetőséget ilyen alapos újracsoportosításra. Másrészt tudomásul kell
590
vennünk, hogy a maga nemében Magyarországon ez volt az első ilyen konferencia, és anyagának publikációja kísérleti jellegűnek is felfogható. Ecsedy Csaba
Africa. African Books in Hungary 1945-1984. (Folklore and Literature), Budapest, 1985. Hungarian Publishers' and Booksellers' Association, 225. Az afrikai kultúrák iránti érdeklődés Magyarországon korábban főként két forrásból táplálkozott. Egyfelől a Párizs irányában tájékozódó művészek, irodalmárok figyeltek fel nyugat-európai pályatársaikat követve a távoli értékekre, másfelől időről időre felbukkanó, de életüket többnyire külországban befejező etnológusok szentelték magukat megismerésüknek, közvetítésüknek. Jól jellemzi ezt a kettősséget néhány folklór kiadvány szinte egyidejű megjelenése a jelen bibliográfia kiindulópontjául választott év, 1945 táján. A költő Radnóti Miklós fordította le (és Kende István válogatta) a Karunga, a holtak ura elbeszéléseit (1944), jelentős teret adott az afrikai folklórnak a napjainkra főleg nyelvészként ismert irodalmár, Fónagy Iván a törzsi társadalmak költészetét bemutató antológiában a Wawiriben (1942), és a felszabadulás utáni első publikációk között az etnológus Vajda László Szenegáli meséket (1945) jelentetett meg. Utóbbit hiába keressük ebben a bibliográfiában, amely az 1945 utáni magyar nyelvű afrikai folklór- és irodalomkiadványokat veszi számba. A bibliográfia zöme azonban 1960 utáni munkákat regisztrál. Érthető módon, hiszen az említett, a hazai szellemi élet viszonylag vékony rétegét érintő tájékozódáshoz Afrika évét követően társult egy igen széles, a szabaddá vált afrikai társadalmak jövőjét szimpátiával kísérő társadalmi, politikai, gazdasági érdeklődés maga után vonva az afrikai kultúrák mélyebb megismerésének szándékát is. Jó tükre ennek a változásnak ez a bibliográfia, amelyben folklórgyűjtemények, irodalmi művek mellett helyet kaptak olyan személyes megnyilatkozások is, elsősorban jeles politikusoktól, amelyek az afrikai közelmúlt intellektuális tényezőinek sokszínűségéről vallanak. Az afrikai szerzők alfabetikus és országonként is megadott névsora könnyíti meg a tájékozódást. A bibliográfia összeállításának tiszteletreméltó, rendkívül hasznos, és mindenkor hálátlan feladatát Mihályi Imre végezte el. Néhány észrevétel most is idekívánkozik. A folklórjelenségek bibliográfiákba való felvétele mindig 591
nehézségeket okoz. Az összeállító azt a megoldást választotta, hogy címenként (mind a magyar, mind az eredeti kiadványban szereplő címen) tájékoztat. A folklóralkotásoknak azonban nincs címe, ezért csak jobb híján szokásos ehhez a megoldáshoz folyamodni. Elbeszélések esetében viszont gyakorta megadható az Aa-Th típusszám, amelynek alapja Antti Aarne és Stith Thompson The Types of the Folktale (Helsinki 1961, FFC 184) munkája. Ez a típusszám a címnél többet mond a folkloristáknak. Sajnos a magyar kiadványoknak nem mindegyikében adták meg ezt a jegyzetírók, de akad ilyen kötet is, pl. a Rafara, a víz leánya (Bp., 1960). Legalább ezekben az esetekben jó lett volna a cím mögött az Aa-Th utalást látni. Másik megjegyzés: nem világos, hogy a népnevek miért nem szerepelnek angol átírásban egy angol nyelvű bibliográfiában, annál is inkább, mert a magyar nyelvű átírás sem következetes. Ezenfelül a terjedelmet nem növelte volna meg lényegesen a Magyarországon eddig kiadott, hasonló jellegű bibliográfiák jegyzéke, amelyekre a jelen feldolgozás is bizonyára támaszkodott. A kiadványhoz Biernaczky Szilárd írt tanulmány értékű bevezetést, felhívva a figyelmet az afrikai irodalom egyik igen fontos sajátosságára, szoros kapcsolódására a még élő szájhagyományhoz, ami nem csupán tartalmi elemekben, az alkotásmódban is megmutatkozik. Körültekintően számol be az afrikai irodalom és folklór magyarországi recepciójának történetéről, így bizonyára géphibának köszönhetően található benne 1917 az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának időpontjaként. Nem hagyható továbbá szó nélkül a bevezető megjegyzések kevéssé szerencsés angol nyelvű fordítása sem. A kiadvány megjelenése feltétlenül üdvözlendő, folytatása kívánatos volna, ám a további kötetek igényesebb előkészítést érdemelnek. Sárkány Mihály
592
К RÚNIКA
AZ AFRIKAI KUTATÁSI PROGRAM NEMZETKÖZI KONFERENCIÁINAK MÉRLEGE
Az Afrikai Kutatási Program 1981-ben jött létre az ELTE ВТК Folklór Tanszékének égisze alatt. 1984 októbere óta az ELTE TTK Regionális Földrajzi Tanszékén működik. A program keretében igen hamar, 1982. november 1-4. között rendezték meg az első nemzetközi konferenciát, Folklór a mai Afrikában címmel. Ezen a találkozón félszázán vettek részt, 34 előadás hangzott el, és további 15 előadás-szöveg érkezett postán. Bár a konferencia címébe foglalt témakör elsősorban a mai Afrikára irányította a figyelmet, az elhangzott előadások, illetve a beérkezett dolgozatok zöme a hagyományos kultúra jelenségvilágának egy-egy szeletét dolgozta fel. Igaz viszont, hogy e dolgozatok közül jó néhány egészen friss, a legutóbbi években végzett terepmunkára támaszkodik, így - pusztán a gyűjtési anyag jellegéből következően is - a hagyományos produktumok mai életét, ma élő formáinak sajátosságait állítja a középpontba. Az előadások egyik csoportja az afrikai folklórkutatás tudománytörténeti vonásaira irányult. Ide sorolható magyar részről Voigt Vilmos előadása, a francia Robert Cornevin és Olatunde Okanlawon nigériai résztvevő beszámolója. Mellettük említhetők Biernaczky János és Vidacs Bea felolvasásai, melyek szintén tudománytörténeti részletek megvilágítását célozták. Az előadások másik csoportját a ma élő afrikai folklór-elemzésével foglalkozó anyagok alkották. Denise Paulme (Franciaország), Ropo Sekoni (Nigéria), Jan Knappért (Nagy-Britannia) és mások, köztük két további nigériai kutató, S. 0. Aje és Bade Ajuwon dolgozatai az afrikai mesével foglalkoztak, és a kutatási lehetőségek egész sorát vonultatták fel. Több előadás foglalkozott az elmúlt évtizedekben mind gazdagabban feltárt afrikai hősepika egyes kérdéseivel. Thomas A. Haie (USA) friss terepmunka alapján tárta fel a nyugat-afrikai griot-k működésének hátterét, a 593
lengyel Stanislaw Pilaszevicz viszont a hausza népköltő alakját rajzolta meg dolgozatában. Ezekhez a kérdésekhez kapcsolódva E. S. Kotljár (Szovjetunió) lényeges műfajelméleti kérdéseket vetett fel. A vezető afrikai irodalmi folyóiratok hasábjain folytatott afrikai eposz-vitához szólt hozzá Biernaczky Szilárd dolgozatában. Az első konferencia sokrétűségére vall, hogy több előadás kifejezetten a gyűjtési, szöveggondozási és elemzési publikációs módszerek ismeretanyagát gazdagította. Saber El-Adly Egyiptomból, S. J. M. Mhlabi Zimbabwéből, Borsányi László és Wirth Péter Magyarországról ezekre a területekre irányította a figyelmet. Két dolgozat foglalkozott az ún. szájhagyományozó történelem témájával. Aaron С. Hodza (Zimbabwe) sona, míg Lugosi Győző malgas anyagot elemzett. A konferencián kiemelkedett a zene szekció, amelyet mindenekelőtt az iskolát teremtő Simha Arom jelenléte fémjelzett. Ö és munkatársa, Vicent Dehoux (mindketten Párizs) afrikai poliritmiákkal foglalkoztak. Martin Lutero (Maputo) viszont hagyományos és európai zenei interferenciák problémáját járta körül. Gerhard Kubik (Bécs) dolgozata viszont szöveg és zene kérdésével foglalkozik. Mustafa Salah (Khartoum) a waza nevű fúvóshangszer helyi használatával foglalkozott. Néhány nehezen rangsorolható előadás éppen a konferencia alaptémája szempontjából számított fontosnak. Sayyid H. Hurreiz (Khartoum) a városiasodásnak a folklórra tett hatását, Armand Duchateau (Bécs) a fehér ember alakjának és kultúrájának az afrikai folklórban való megjelenését, Lee Haring (New York) a malgas kreolizációját (nyelvi keveredés) vizsgálta. Kiss Tibor Soyinka egy drámája alapján a hagyományoknak az írott irodalomban való megjelenésével vetett számot, míg Marton Imre a hagyományos kultúrának a mai társadalomban betöltött szerepével kapcsolatban tárt fel lényeges gondolatokat. Az АКР első, kísérleti jelleggel megrendezett nemzetközi konferenciájának résztvevői nem tévesztettek szem elől olyan feladatokat sem, mint a címszavas afrikai folklórenciklopédia ügye, vagy egy komplex analitikus bibliográfiai feldolgozás kérdése. Ilyen jellegű javaslatokat nyújtott át az АКР képviseletében Biernaczky Szilárd. A konferencián bizonyossá vált, hogy nagy haszonnal járna, ha az afrikai hagyományok iránt érdeklődők nemzetközi együttműködése szervezettebb keretekben fejlődhetne. A budapesti találkozó során született meg egy nem-
594
zetközi afrikai folklór társaság gondolata, amelynek létrehozására előkészítő bizottságot választottak. A megalapítással kapcsolatos szervezési munkákat a konferencia résztvevői a budapesti szervezőkre bízták. Az АКР időszakos angol/francia nyelvű kiadványa, az Africana/Budapest, 1984-ben megjelent első számában a szervezők joggal könyvelhették el, hogy a nagy erőfeszítést igénylő szervezés meghozta eredményeit, s Ipogy a budapesti rendezvény minden bizonnyal az ilyen típusú együttműködés folytatására ösztönözte az Afrika-kutatókat mind a hazai, mind a nemzetközi és afrikai tudományos körökben. Ez a pozitív megítélés a második nemzetközi konferencián határozottan megerősödött. 1984. augusztus 28-30. között népesebb, számos afrikai résztvevőt is felvonultató újabb konferenciára gyűltek össze az érintettek, ismét csak Folklore in Africa Today/Folklore en Afrique d'aujourd'hui címszó alatt. Voigt Vilmos, mint az АКР vezetője és a kollokviumok elnöke, azzal adhatta közre a második konferencia programfüzetét ( 9 e m e Circulaire/Recommandation/ Programm/Résumés), hogy az AKP-nak sikerült időben kinyomtatnia az 1982. évi találkozó előadásait (Artes Populaires 10/11, Vol. 1-2, Budapest, LXXXVI-760). Időközben a Nemzetközi Afrikanisztikai Folklór Társaság (AIL0A) szervezése is előrehaladt, s a magyar kutatási program sem rekedt meg. Az АКР általában havonta megtartotta üléseit, és magyar nyelven megjelentette híreit (Afrikanisztikai Hírek). Ennek során hozzálátott táborának kiszélesítéséhez Magyarországon és külföldön, és felkészült az 1982-ben elhatározott újabb találkozóra. Mivel mérleg készítéséről van szó, nem tekinthetünk el annak a fontos ténynek a rögzítésétől, hogy az АКР lényegében társadalmi munka alapján működött és működik. Mögötte álltak, és támogatták azonban, mint külső segítők a Művelődési Minisztérium, az Országos Szolidaritási Bizottság és az Országos Béketanács. A program interdiszciplináris jellege 1984-ig tovább fokozódott, magához vonva újabb szakterületek képviselőit. A második találkozóra, 1984 augusztusában, hetven külföldi, közöttük 30 afrikai kutató jött el. Az előzetes jelentkezések és érdeklődések ellenére sajnos sem a Szovjetunió, sem a Német Demokratikus Köztársaság afrikanistái nem képviseltették magukat. A résztvevők összlétszáma ez alkalommal jóval felülmúlta a két évvel korábbi találkozón megjelentek számát. Mintegy százharmincan kapcsolódtak be a konferencia munkájába.
595
A tudóstalálkozó kollektív programjai sikeresek voltak. A konferencia idején több kiállítás megrendezésére került sor. Az MTA főépületében a Fuszek Rudolf emlékkiállításra és Afrika a magyar könyvek tükrében címmel könyvkiállításra. A tudományos üléseken a kutatók először a társadalmi-politikai-kulturális elméleti szekció munkájában vettek részt. A konferencia második és harmadik napján hat szekcióban összesen ötvenhat előadás hangzott el. A számos előadás legnagyobb része igen magas tudományos színvonalon állt. A konferencián elhangzott előadások a következő tudományterületek témaköréből kerültek ki: folklorisztika, antropológia, nyelvészet, történelem, kultúraelmélet, közgazdaságtudomány, politológia, irodalomtörténet, művészettörténet, vallástörténet és zeneetnológia. Az előadók sorában jó néhány vezető tudóst üdvözölhettünk: Belgium: Jean Comhaire; Clémentine Faïk-Nzuji Madiya; - Csehszlovákia: Vladimir Klíma; - Etiópia: Amanuel Sahlé; - Hollandia: Mineke Schipper; - Kamerun: Samuel Martin Eno Belinga; - Kenya: Gideon Were; - Nigéria: Dandatti Abdulkadir; Chukwuma Azuonye; Isidore Okpewho; NSZK: Herrmann Jungraithmayr; - Svédország: Каске Götrick; - USA: Donald J. Cosentino; Thomas A. Hale; Bernth Lindfors; - Haiti-USA: Maurice Lubin; Uganda: Charles Okomu stb. - Második konferenciánkon is részt vett néhány kitűnő kutató a szocialista országokból, így Lengyelországból, Csehszlovákiából és Jugoszláviából. A szekciókban elhangzott ötvenhat előadáson túl további kb. hetven előadásszöveg érkezett a konferenciaszerzők azon gesztusának megfelelően, hogy minden olyan kutatót résztvevőnek tekintenek, akik elküldik előadásukat, még ha útiköltség-támogatás híján nem is tudnak személyesen jelen lenni a budapesti konferencián. A rendkívül gazdag anyag bemutatására itt tehát nincs lehetőség. Pontosabb információk a konferenciáról készült sokszorosított jelentésből nyerhetők. A második nemzetközi afrikanisztikai konferencia augusztus 30-án, plenáris üléssel, majd záróüléssel fejezte be munkáját. A résztvevők ez alkalommal megalakították az afrikai szájhagyományok kutatásával foglalkozó tudósok nemzetközi társaságát. Elnökévé Samuel Martin Eno Belingá-t, a Yaoundé-i (Kamerun) Egyetem Természettudományi Karának dékánját választották meg. Több alelnök, a főtitkár (Biernaczky Szilárd) és a végrehajtó bizottság tagjainak a megválasztására is sor került. A résztvevők felkérték a magyar szervezőket, járjanak el a Társaság budapesti székhelyének biztosítása és hivatalos bejegyzése érdekében.
596
Miként az első konferenciát követően, ez alkalommal is számos kiadói feladat hárult a tudományos tanácskozás következtében a konferencia szervezőire. A publikálás feladatának elvégzését az АКР az alábbiak szerint tervezte meg: a) i d e g e n
(angol, ill. francia) nyelven
- az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának idegen nyelvű kiadványai - az Occasional Papers on Anthropology - sorában mintegy húsz tanulmány kiadása; - az Acta Ethnographicában hat-nyolc tanulmány közzététele; - a Neoheliconban szintén 6-8 tanulmány publikálása; - a nemzetközi társaság tervezett Traditional Cultures in Modern Africa című sorozatának egyik kötetében kb. harminc előadás közlése; - folyamatosan az Africana/Budapest (African Studies in Hungary) с. periodikában kb. húsz előadás; - egyéb kiadványokban további előadásszövegek. b) m a g y a r
nyelven
- a Helikon c. folyóiratban afrikai különszám kiadása (lásd a jelenlegi kötetet) , - néhány tanulmány közlése az Ethnographiában, - önálló kötetek a Kossuth és a Gondolat Kiadó közreműködésével. Befejezésként a következő, 1986 vagy 1987 évben sorra kerülő harmadik nemzetközi konferencia kérdését kell érintenünk. A Nemzetközi Társaság megalapításával kapcsolatos ülésen Ahmed Aly Morsy egyiptomi dékán bejelentését, amely szerint a következő konferencia megrendezésére Kairóban kerülhet sor, az ülés résztvevői egyhangúan elfogadták. Azonban kérdéses, hogy Kairóban megvannak-e a feltételek a harmadik afrikanisztikai konferencia megrendezésére. Amennyiben mégsem tudnák Egyiptomban vállalni az újabb kollokvium megrendezését, a konferencia lebonyolítására ismét Budapesten kellene sort keríteni. Megemlítjük, hogy az első találkozón tizenegy, a másodikon viszont húsz magyar előadás hangzott el, amely önmagában is az afrikanisztika iránti hazai érdeklődés növekedését jelzi. Amikor tehát az АКР a maga keretei között alkalmat teremt az afrikanisztika iránti aktív érdeklődők munkájának összefoglalására, úgy gondoljuk, ezzel hazánknak a nagyvilágban elfoglalt helyére vonatkozó tisztánlátást, helyzete reális felmérését szolgáló funkciót is ellát. S ezzel abban a vonatkozásban is eredményt hoz, hogy fiatal kutatók a jövőben az eddigieknél nagyobb számban választják célul az afrikai földrész egyes régióinak, különféle viszonyainak feltárását.
18
597
Lényegesnek ítéljük az АКР interdiszciplináris jellegét, másfelől azt a körülményt, hogy lehetőséget nyújt tagjai számára a nemzetközi áttekintés biztosítására, a nemzetközi tudományos kapcsolatok ápolására. Természetesen jól látjuk, hogy az Afrikai Kutatási Program keretei egyelőre meglehetősen szűkösek, ami különösen abból tűnik ki, hogy mindeddig nem kerülhetett sor a legtöbb tudományos eredményt biztosító terepmunkára. Azonban úgy ítéljük meg, hogy az АКР munkája nagyjában-egészében jó irányban indult el, növekvő aktivitással, továbbá a vállalt feladatok körültekintő kiterjesztésével, tevékenységünk több irányban is továbbfejleszthető. És ennek alapján kilátásunk van arra is, hogy egyes, megfelelően felkészült tagjaink előtt előbb-utóbb a terepmunka lehetőségei is megnyíljanak. Benkes Mihály
ROMANICA WRATISLAVIENSIA A wroclawi egyetemi kiadványok közül kiemelkedik a külföldiek érdeklődésére számot tartó Acta Universitatis Wratislaviensis. Az Acta-sorozat társadalomtudományi, jogi, filozófiai-történeti szériái mellett a filológiai fejlődött erőteljesebben. A modern filológiák területén tíz különféle ágazatban (pl. Anglica Wratislaviensia, Germanica, Neederlandica, Slavica Wratislaviensia, etc.) folyik a számok szerkesztése. A Romanica Wratislaviensia létrejöttében elsősorban az összehasonlító módszerű kutatások föllendülése játszott komoly szerepet, különösen a XVIII. század területén. E folyamat hagyományához sorolható a Jan (Jean) Potocki életművével foglalkozó varsói egyetemi nemzetközi ülésszak (1972) anyaga, valamint a Voltaire és Rousseau évfordulóval kapcsolatos pieborówi nemzetközi kollokvium (1978) aktáit közreadó (Cahiers de Varsovie) egyetemi kiadvány. A Romanica Wratislaviensia szériáját az Acta Universitatis Wratislaviensis 339. száma nyitotta meg: La littérature des Lumières en France et en Pologne (1976). A tematikus szám a francia és lengyel szakemberek wroclawi eszmecseréjének, előadásainak és vitáinak gyűjteményét rendszerezi terminológiai, esztétikai és kapcsolattörténeti kérdésekről. A krapaczi tudományos tanácskozás eredményeiről a Le Drame d'avant-garde et le théâtre (RW vol. XV. 1979) nyújt áttekintést. A Wroclawi Egyetem Összehasonlító irodalmi tanszéke és az Université Paris III szervezésében lezajlott párizsi konferencia a szimbolizmus témáját tűzte napirendre, Symbolisme en France et en Pologne (RW vol. XVIII. 1982). A következő krapaczi ülésszak vitatémája: az irodalmi 598
alkotás befogadása, La Réception de l'oeuvre littéraire (RW vol. XX. 1983). Párizs volt a színhelye a regény tipológiai problémáit vitára tűző konferenciájának, Typologie du roman (RW vol. XXII. 1984). A komparatista kollokviumok létrehozásában döntő szerepet játszott az 1976-ban megalakult említett wroclawi egyetemi tanszék (Centre d'Études Littéraires Comparées). Az új tudományos műhely kiépített nemzetközi összeköttetései, különösen termékeny francia, belga, olasz, német kapcsolatai révén ösztönzője lett a lengyelországi összehasonlító kutatásoknak. A CELC szervezésében került sor az európai felvilágosodás és a színház témakörének nemzetközi (francia, olasz, német, magyar) részvétellel lezajlott krapaczi találkozójára, s gazdag vitaanyagának kiadására, Le théâtre dans l'Europe des Lumières - Programmes, pratiques, échanges (Acta UW No. 845. - RW vol. XXV. 1985). A kötet szerkesztői, M. Klimowicz és A. Wit Labuda, hangsúlyozzák, hogy a sokrétű tematika rendszerezésére választott (1. Styles et programmes; 2. Pratique du théâtre; 3. Auteurs et textes; 4. Discours critiques; 5. Théâtre et histoire) csoportosítással igyekeztek az öszszeszövődő, sokoldalú megközelítéssel tárgyalt problematikát áttekinthetővé tenni. A felvilágosodás kultúráját átszövő színházi tematika történeti, elméleti, szociológiai, dramaturgiai, irodalmi problémáinak vitái inspirálták a legutóbbi krapaczi konferencia témáját: Le Lecteur et la lecture des textes dramatiques, amelynek megjelenése a Romanica Wratislaviensia következő köteteként várható. Hopp Lajos
RECEPTION ET LECTURES DE L'HISTOIRE DES DEUX INDES DE L'ABBÉ RAYNAL EN EUROPE ET OUTRE-MER AU XVIII e SIECLE Colloque International, Wolfenbüttel, Herzog August Bibliothek, 1987. április 30-május 2. A gazdag és értékes gyűjteményéről híres Herzog August Bibliothek adott otthont a bayreuth-i és a bochumi egyetem Romanisztikai Tanszékének szervezésében megrendezett nemzetközi konferenciának, amely Raynal abbé Két India Története c. művének XVIII. századi recepciójával, illetve a mű jelentőségével foglalkozott. Raynal abbé művének történelmi-politikai szempontból is jelentős része Diderot alkotása, így a konferencia színvonalát is emelte, hogy díszvendégként két igen kiváló Diderot-szakértő: Anne-Marie és Jacques Chouillet gaz21"
599
dagították értékes hozzászólásaikkal az előadásokat. Ugyanakkor nagyon hiányzott a konferencia résztvevőinek a Két India Története legkiválóbb mai szakértőjének jelenléte; Michèle Duchet (École Normale Supérieure, Fontenayaux-Roses) előadásának anyagát a műre vonatkozó szövegkutatások jelenlegi helyzetéről, betegsége miatt csak a konferencia anyagának publikálásakor ismerhetjük meg. Gianluggi Goggi (Pisa) a Két India Története szövegéről és Diderot közreműködéséről beszélt a mű létrehozásában; a kutatások jelenlegi helyzetét bemutatva. Michel Delon (Orléans) a mû egy érdekes aspektusát vizsgálta nagy vitát kiváltó előadásában: a potenciális olvasók direkt megszólítását, illetve a szöveg különböző funkcióit. Henri Guénot (Párizs) a francia sajtóvisszhangot mutatta be 1770-1789 között. Hans-Jürgen Lüsebrink (Bayreuth) remek előadásában Raynal abbé és a Két India Története szerepét vizsgálta a francia forradalom alatt, kiemelve a Nemzetgyűléshez intézett levelének visszhangját. Yves Bepot (Párizs) a rabszolgaság eltörléséért harcoló forradalmároknál vizsgálta Raynal hatását. A franciaországi visszhang után a mű külföldi fogadtatásával foglalkozó előadások következtek. Anthony Strugnell (Hull) az angliai folyóiratokban vizsgálta Raynal hatását, Girolamo Imbruglia (Pisa) a nápolyi, a velencei és a firenzei fogadtatásról beszélt. Dean Mondot (Bordeaux) rendkívül érdekes előadása a német visszhanggal foglalkozott W. L. Wekhrlin folyóiratában; Manfred Tietz (Bochum) mutatta be a sokarcú spanyol fogadtatást; Raynal vallon recepcióját színesen elemezte Daniel Droixhe (Bruxelles, Liège). Sajátos képet adott a Két India Történetének dániai hatásáróT, az 1780 körül a rabszolgaságról folyó vita kapcsán York-Gothart Mix (München) és egy érdekes amerikai olvasatról, Crèvecoeur életművére kitekintve David Eisermann (Bonn). Raynal gyarmatosítástörténetének dél-amerikai fogadtatását Roberto Ventura (Siegen) mutatta be, a XIX. századi hatásról is beszélve. A középkelet-európai fogadtatásról három előadás hangzott el: Marian Skrzypek (Varsó) a XVIII. századi és XIX. század eleji, kevés hasonlóságot (főleg kronológiai), ám annál több eltérést (ideológiai) mutató lengyel és orosz olvasatokat ismertette; a sok szempontból egyedi, ugyanakkor igen gazdag magyarországi hatást Penke Olga (Szeged) elemezte; végül az igen töredékes és kései délszláv recepciót Gabrijela Vidan (Zágráb) mutatta be. A konferencia együttes anyaga, az előadások után elhangzott hozzászólások, kiegészítések és viták megmutatták, mennyiben volt egységes és miben különbözött országonként, kontinensenként, esetleg olvasónként ennek a XVIII. században Európa-szerte, sőt Amerikában is bestsellernek számító 600
gyarmatosítástörténetnek a recepciója, ugyanakkor a mű jelentőségének újragondolását is lehetővé tették; a francia felvilágosodás utolsó olyan alkotásának, amely egy közös "európai tudat", történetfilozófia kialakulásához hozzájárult, bár legtöbbször a vele kapcsolatos vitákon keresztül. A konferencia jelentős eredményt hozott olyan szempontból, hogy lehetőséget adott a Két India Történetével kapcsolatos nemzetközi kutatások bemutatására és konfrontálására. A gazdag és érdekes anyag francia nyelven publikálásra kerül, remélhetőleg minél hamarabb, további kutatásokhoz szolgáltatva biztos alapot. A konferencia résztvevői támogatták Anthony Strugnell kezdeményezését: a Két India Történetének modern, kritikai kiadását nemzetközi szakmai együttműködéssel és anyagi alappal. Penke Olga
601
IN
MEMÓRIÁM
BÚCSÚ KOVÄCS ENDRÉTŐL
Négy évvel ezelőtt hetvenedik születésnapja alkalmából köszöntöttük Kovács Endrét a Helikon hasábjain. Most már csak búcsúzhatunk az 1985 elején elhunyt történésztől és irodalomkutatótól. Kovács Endre a történelmen kívül egyrészt a környező országokbeli irodalmak múltját, másrészt az ezeket a magyar irodalommal összekötő szálakat kutatta. Az ötvenes években lengyel, cseh és szlovák költői válogatásokat szerkesztett, A. Mickiewiczről kis könyvet, aztán lengyel irodalomtörténetet, majd a következő két évtizedben az irodalmi kapcsolatokról tanulmányokat, valamint két Nobel-díjas lengyel íróról monográfiát készített. Vajon az összegyűjtött hatalmas anyag birtokában "hagyományosan" csak önmagukban vizsgálta az irodalmi jelenségeket? Csak a genetikus kapcsolatokra figyelt? A válasz mindkét kérdésre: nem. A hatvanas évek kezdetétől, érett irodalomtudósként gyakran összevetette különböző nemzetek íróit, azok műveit. Nem volt "igazi" komparatista, de hogy kitűnően ismerte az összehasonlító irodalomkutatás módszereit, már fiatalkori, Az új szlovák regény (1943) c. munkájával bizonyította. Jó érzékkel állapította meg, hogy a szlovák próza korabeli arculatát a cseh közvetítéssel érkező friss francia realista-naturalista áramlat formálta - sok más, hazai tényezővel együtt. A szlovák háborús regényeket európai rokonaira utalva elemezte. Sikerült M. Urbannak és Szabó Dezsőnek a regény hivatásáról kialakított felfogását találóan összehasonlítania: az mindkettőjük számára társadalmi tett, szemükben az igazság fontosabb, mint az esztétikai kategóriák. Reymont (1961) c. kismonográfiájában sok továbbgondolásra érdemes tipológiai összefüggésre mutatott rá. Joggal állította, hogy a múlt századi lengyel irodalom talán minden más kelet-európai nép irodalmánál erősebb szálak602
kai fűződik a nemességhez, annak ideológiájához. A parasztság iránt a nyolcvanas években felélénkülő érdeklődésben az orosz népbarátok törekvéseinek megfelelőjét látta. Az ígéret földje elemzésében emlegetett külföldi inspirációkat, de értékesebb az a véleménye, amely szerint Reymont "valamiféle középhelyet foglal el a sienkiewiczi, prusi nemesség-barát ábrázolás és a zolai naturalizmus között". Még tanulságosabb a Parasztok besorolása a szláv íróknak a francia naturalizmussal ellentétes törekvését tükröző regényei közé, amelyek a föld művelőit a jövő zálogának, a nemzeti őserő megtestesítőinek tekintik. Sienkiewiczről szóló könyvében (1980) számunkra a legérdekesebb a lengyel alkotó és Jókai "fekete-fehér emberlátásának", hősábrázolási módjának és funkciójának összevetése. A magyar klasszikus mindezt átvitte társadalmi regényeire is, míg Sienkiewicznél az utóbbi műfajban ritkább a romantikus idealizálás. Kovács Endre komparatista utalásai ugyancsak találóak: a lengyel író történelmi trilógiájának leggazdagabban jellemzett figurája, Zagloba nemcsak lengyel Falstaff, hanem Háry János is. Néró alakjának megformálásában Kosztolányi Sienkiewiczhez hasonlóan a rendkívüli mű megalkotásához szükségesnek vélt nagy élmény hajszolóját látta. A lengyel Nobel-díjas úgy akarta nevelni nemzetét, mint kelet-európai kortársai. Példáinkkal Kovács Endre életművének csupán egyfajta értékeit jeleztük. A leginkább maradandók talán abból keletkeztek, hogy benne a történészi és irodalomtudósi rész elválaszthatatlan. Azoknak a fiatalabb kutatóknak segített a legtöbbet, akik a Kárpát-medencében és környékén élő népek és kultúrájuk múltját igyekszenek feltárni. Irodalomtudományunknak is nagy vesztesége, hogy halálával ismét fogyatkozott a különböző szakterületeken jelentőset alkotó tudósok száma. •. Molnár István
603
TARTALOM
Szájhagyományok és irodalom a mai Afrikában
281
Biernaczky Szilárd: Oralitás a mai afrikai irodalmak életében
284
Tanulmányok Samuel Martin Eno Belinga: A mvet költészeti hagyomány Közép-Afrikában (Kamerun, Gabon, Egyenlítői Guinea) (ford.: Biernaczky János)
332
Ecsedy Csaba: Hagyományos kultúra a mai Fekete-Afrikában
348
Füssi Nagy Géza: Shaaban Robert életműve a szuahéli irodalomban
359
David Kerr: Népi színház és nemzeti ideológia a modern Afrikában (ford.: Hompó Éva) Gergely Ágnes: Az angol és a francia gyarmatosítás közötti különbség pszichológiai következményei az afrikai költészetben
377 394
S Z E M L E
Vajda György Mihály: A kölcsönvett nyelv problémája az új irodalmak kialakulásában (ford.: Biernaczky János)
405
Albert S. Gérard: Irodalmi hagyományok és változásaik Fekete-Afrikában (ford.: Füssi Nagy Géza)
410
Mehdi Qasim Ridha: Népi világ El-Tayeb Saleh szudáni regényíró műveiben (ford.: Fehér Katalin)
419
Aradi Éva: Az afrikai nő szerepe Buchi Emecheta regényeiben
426
Egri Katalin: "A szépek még nem születtek meg" - Ayi Kwei Armah regénye
434
M Ű H E L Y
Az afrikai szájhagyományok megértése felé - Interjú Clémentine Fa'íkNzuji Madiyaval (Louvain) (Közreadja: Biernaczky Szilárd)
443
Az epikától az afrikai orális irodalomig - Interjú Isidore Okpewhóval (Ibadan) (Közreadja: Biernaczky Szilárd)
452
604
Bibliográfia Biernaczky Szilárd: Afrikai irodalom és kultúra Magyarországon 19701984. Megjegyzések egy bibliográfiához
461
Bibliográfia (Összeállította: Morenth Péter)
465
K Ö N Y V E K
Leo Frobenius 1873-1973, szerk. Eike Haberland. - Leo Frobenius: Afrikai kultúrák, szerk. Bodrogi Tibor (Biernaczky János)
486
Wände Abimbpla: Sixteen Great Poems of Ifá. - Wände Abimbola: IFÁ. An Exposition of Ifa Literary Corpus. - Wände Abimbola: Ifá Divination Poetry. - William Bascom: Sixteen Cowries. Yoruba Divination from Africa to the New World (Biernaczky Szilárd)
493
Szungyata, az oroszlán fia. Mandinka hősének (Morenth Péter)
499
Gordon Innés: Kaabu and Fuladu. Historical Narratives of the Gambian Mandinka. - John Pepper Clark: The Ozidi Saga. - Daniel Biebuyck: Hero and Chief. Epic Literature from the Banyanga (Zaire Republic). - Albert De Rop: Versions et Fragments de l'épopée móngo I. - Kelefa Saane: His Carrer Recounted by two Mandinka Bards. Aaron C. Hodza and George Fortune: Shona Praise Poetry. - Gérard Dumestre: La geste de Ségou. - Jack Goody: Une recitation du Bagré. - Albert De Dop et Emil Boelaert: Versions et Fragments de l'épopée móngo Nsong'a Liánja. - E. Sz. Kotljár: Eposz narodov Afriki juzsnyeje szahari (Biernaczky Szilárd)
506
Eckhard Breitinger (szerk.): Black Literature. Zur afrikanischen und afroamerikanischen Literatur (Biernaczky János)
513
Albert S. Gérard: African Language Literatures: An Introduction to the Literary History of Sub-Saharan Africa (B. Sz.)
515
Francis Anani Joppa: L'engagement des écrivains africains noirs de langue française (Kun Tibor)
517
Ulla Schild (szerk.): The East African Experience: Essays on English and Swahili Literature (Füssi Nagy Géza)
519
Bernth Lindfors: Early Nigerian Literature (В. Sz.)
521
Yves-Emmanuel Dogbé: Négritude, culture et civilisation. Essai sur la finalité des faits sociaux (Benkes Mihály) Nyikiforova, I. D.-Nyikulin, N. I. (red.): Szovremennije literaturi Azii i Afriki i ideologicseszkaja borba (Füssi Nagy Géza)
522 526
Zsukov, A. A.: Kultura, jazik i literature szuahili (Dokapitalisztyicseszkij period) (F. N. G.)
529
Spazsnyikov, G. A.: Religii sztran Afriki (F. N. G.)
531
Olderogge, D. A. (szerk.): Etnicseszkaja isztorija Afriki (F. N. G.).
532
Giuseppina Finazzo: La négritude. L'ideologia del riscatto africano (B. Sz.) Jan Knappért: Four Centuries of Swahili Verse. A Literary History and Anthology (Füssi Nagy Géza) Said S. Samatar: OralPoetry and Somali Nationalism. The Case of Sayyid Mahammad Abdille Hasan (Hompó Éva)
533 533 536
Jan Knappért: Epic Poetry in Swahili and Other African Languages (Füssi Nagy Géza)
538
Mohamed H. Abdulaziz: Muyaka. 19 l h Century Swahili Popular Poetry (F. N. G.)
539
Harold Scheub: The Xhosa Ntsomi - Peter Seitel: See So That We May See. Performances and Interpretations of Traditional Tales from Tanzania - Donald Cosentino: Defiant Maids and Stubborn Farmers. Tradition and Invention in Mende Story Performance - Michael Jackson: Allegories of the Wilderness. Ethics and Ambiguity in Kuranko Narratives (Biernaczky Szilárd)
541
Veronika Görög, Suzanne Platiel, Diana Rey-Hueman, Christian Seydou: Histoires d'Enfants Terribles (Afrique noire) (Biernaczky János).
545
Mifi i szkazki busmenov (Szosztovlenyije, perevod sz anglijszkovo, prediszlovie i primecsányija: E. Sz. Kotljár) (Voigt Vilmos)
547
Kotljár, E. Sz.: Mif i szkazka Afriki (Füssi Nagy Géza)
550
Marion Kilson: Royal Antelope and Spider. West African Mende Tales (Morenth Péter) Herrmann Jungraithmayr: Märchen aus dem Tschad (Biernaczky János) Albert Scheven: Swahili Proverbs. Nia zikiwa moja, kilicho mbali huja (B. Sz.) Samuel M. Eno Beiinga: L'épopée vivante du mvet au Cameroun (Biernaczky Szilárd) Mukanda na Makisi. Angola, Beschneidungsschule und Masken, gyűjt, és jegyz. ellátta: Gerhard Kubik (Biernaczky Szilárd)
553 554 556 557 561
Michèle Dussutour-Hammer: Amos Tutuola. Tradition orale et écriture du conte (Benkes Mihály) .,
563
Eustace Palmer: The Growth of the African Novel (Egri Katalin)
565
Rajmund Ohly: Aggressive Prose. A Case Study in Kiswahili Prose of the Seventies (F. N. G.) Martin T. Bestman: Sembène Ousmane et l'esthétipue de roman négro-africain (Kun Tibor)
567 569
Günter Trenz: Die Funktion englischsprachiger westafrikanischer Literatur. Eine Studie zur gesellschaftlichen Bedeutung des Romans in Nigeria (Somogyi Gyula)
571
Fodor István: Introduction to the History of Umbundu (F. N. G.)
573
Ohotyina, N. V.: Morfonologija i morfologija klasszov szlov v jazikah Afriki (F. N. G.)
574
Ndiaye, Papa Gueye: Littérature africaine (Classe de Première et École Normale) (B. Sz.)
574
Études africaines en Europe, Bilan et inventaire (B. Sz.)
578
Herrmann Jungraithmayr-Wilhelm J. G. Möhlig (szerk.): Lexikon der Afrikanistik, Afrikanische Sprachen und ihre Erforschung (Biernaczky János)
579
Hans M. Zell-Carol Bundy-Virginia Coulon (eds.): A New Reader's Guide to African Literature (В. Sz.)
581
606
Hans M. Zell and Carol Bundy (eds): The African Book World and Press. A Directory/Répertoire du livre et de la presse en Afrique (B. Sz.)
583
Bernth Lindfors (ed.): Research Priorities in Africa Literatures (В. Sz.)
584
Yvette Scheven: Bibliographies for African Studies 1980-1983 (В. Sz.)
586
Szilárd Biernaczky (ed.): Folklore in Africa Today. Proceedings of the Workshop, Budapest, 1982 (Ecsedy Csaba) Africa. African Books in Hungary 1945-1984. (Szerk.: Mihályi Imre) (Sárkány Mihály)
587 591
K R Ó N I K A
Benkes Mihály: Az Afrikai Kutatási Program nemzetközi konferenciáinak mérlege
593
Romanica Wratislaviensia (Hopp Lajos)
598
Réception et lectures de l'histoire des deux Indes de l'abbé Raynal en Europe et Outre-mer au XVIII e siècle. Colloque International, Wolfenbüttel, Herzog August Bibliothek, 1987. április 30-május 2. (Репке Olga)
599
In
Memóriám
Búcsú Kovács Endrétől (D. Molnár István) Összesített
602
tartalomjegyzék
607
CONTENTS
Oral tradition and literature in Africa Today
282
Szilárd Biernaczky: Orality in the life of today's African literatures
284
S T U D I E S
Samuel Martin Eno Belinga: The traditional Mvet-poetry in Central Africa (Cameroon, Gabon, Equatorial Guinea) (transi, by János Biernaczky) Csaba Ecsedy: Traditional culture in Black Africa today
332 348
Géza Füssi Nagy: Shaaban Robert's work in the Swahili literature
359
David Kerr: Folk theatre and national ideology in Modern Africa (transi, by Éva Hompó) Agnes Gergely: Psychological consequences of the difference between English and French colonization in African poetry
377 394
R E V I E W
György Mihály Vajda: The problems of borrowed languages in the formation of new literature (transi, by János Biernaczky)
405
Albert S. Gérard: Literary tradition and literary change in Black Africa (transi, by Géza Füssi Nagy)
410
Mehdi Qasim Ridha: Folk ambience in the works of Sudanese writer ElTayed Saleh (transi, by Katalin Fehér)
419
Éva Aradi: The African woman's role in Buchi Emecheta's novels Katalin Egri: The Beautiful Ones Are Not Yet Born - Ayi Kwei Armah's novel
426 434
Workshop Understanding African oral traditions. Interview with Clémentine FaYkNzuji (Louvain) (realized by Szilárd Biernaczky)
608
443
From Epic to oral literature problems in Africa. Interwiew with Isidore Okpewho (Ibadan) (realized by Szilárd Biernaczky) 452 Bibliographies Szilárd Biernaczky: African literature and culture in Hungary 19701984. Notes to a bibliography
461
Bibliography (compiled by Péter Morenth)
465
B O O K S
^86
Chronicle Mihály Benkes: The balance of the African Research Program's international conferences Romanics Wratislaviensia (Lajos Hopp) Réception et lectures de l'histoire des deux Indes de l'abbé Raynal en Europe et Outre-Mer au XVIII e siècle. Colloque International, Wolfenbüttel, Herzog August Bibliothek. 1987. április 30-május 2. (Olga Репке) In
593 598
599
Memóriám
Endre Kovács (István D. Molnár) I N D E X
602
1 9 8 5
609
СОДЕРЖАНИЕ
УСТНЫЕ ПРЕДАНИЯ И ЛИТЕРАТУРА СОВРЕМЕННОЙ АФРИКИ
281
Силард Биернацки: Устная словесность в современик африканских литературах
284
СТАТЬИ Самуэль Мартин Эно Белинга: Мветская поэтическая традиция в Центральной Африке /Камерун, Габон, Экваториальная Гвинея/. /Перевол: Янош Биернацки/
332
Чаба Эчеди: Традиционная культура в современной черной Африке
348
Геза Фюши Надь: Творчество Роберта Шаабана и его место в литературе суахили
3 59
Дэвид Керр: Народный театр и национальная идеология в современной Африке. /Перевод: Ева Хомпа/
377
Агнеш Гергей: Психологические последствия, вытекающие из различий между английским и французским колониализмом, и их отражение в африканской поэзии
394
ОБЗОР Михай Дьёрдь Вайда: Проблема заимствованного языка в формировании молодых литератур. /Перевод: Янош Биернацки/
405
Альбер С. Жерар: Литературные традиции и их видоизменения в черной Африке. /Перевод: Геза Фюши Надь/ 3
410
Мехди Хашим Ридха: Народная жизнь в произведениях суданского романиста ат-Тайиба-Салеха. /Перевод : Каталин Фехер/
419
Ева Аради: Роль африканской женщины в романах Бучи Эмечета
426
Каталин Эгри: Роман Айи Квей Армаха "Прекрасные еще не родились"
434
МАСТЕРСКАЯ К пониманию африканских устных преданий. - Интервью с Клементиной Фаик-Нзуи Мадийя /Лувен/
443
От эпоса к африканской устной литературе. - Интервью с Изидорой Окпевхо /Ибадан/
452
БИБЛИОГРАФИЯ Силард Биернацки: Африканская литература и культура в Венгрии с 1970 по 1984 гг. Примечания к библиографии
461
Библиография /Составитель: Петер Морент/
465
КНИГИ
486
ХРОНИКА Михай Бенкеш: Итоги международной конференции "Программа исследований по Африке" Romanica Wratislaviensia /Лайош Хопп/
59 3 598
Reception et lectures de l'histoire des deux Indes de l'abbé Raynal en Europe et Outre-Mer au XVIII e siècle. Colloque International, Wolfenbüttel, Herzog August Bibliothek, 30 апреля - 2 мая 1987 г. /Ольга Пенке/
599
In Memóriám Прощальное слово на смерть Эндре Ковача /Иштван Д. Мол нар/
602
Az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg ÁLTALÁNOS NYELVÉSZET A NYELV BELSŐ STRUKTÚRÁJA ÉS A NYELVÉSZETI KUTATÁS MÓDSZEREI Szerkesztette B.A. Szerebrennyikov A modern nyelvtudomány szemléletmódja az elmúlt évtizedekben mély hatást gyakorolt korunk egész tudományos gondolkodására. Ezért az általános nyelvészet elméleti és módszertani kérdései világszerte az érdeklődés homlokterébe kerültek. Ennek a megnövekedett igénynek kívánt eleget tenni az a neves nyelvészekből, a Szovjetunió T u d o m á n y o s Akadémiája Nyelvészeti Intézetének kutatóiból álló munkaközösség, amely B.A. Szerebrennyikov akadémikus vezetésével egy nemzetközi szempontból is nagy elismerésben részesült, háromkötetes kézikönyvben foglalta össze az általános nyelvészeti kutatások legfőbb eredményeit, s értékelte korunk legfontosabb nyelvészeti irányzatait. A jelen kötet, amely Balázs János egyetemi tanár vezetésével és Bakos Ferencnek, az M T A Nyelvtudományi Intézete osztályvezetőjének és más ismert hazai nyelvészeknek, mint fordítóknak a közreműködésével nyelvünkön teszi hozzáférhetővé a jeles szovjet kiadvány legfontosabb részeit, hatalmas irodalom feldolgozása alapján ismerteti a rendszer és a struktúra fogalmának korunk nyelvtudományában való térhódítását.
500 oldal — 17 X 25 cm
Kötve 105,— Ft
ISBN 963 05 3454 1
Megvásárolható, illetve postai szállításra megrendelhető: S T Ú D I U M Akadémiai Könyvesbolt Budapest, V., Váci u. 22. 1052 M A G I S Z T E R Akadémiai Könyvesbolt Budapest, V., Városház u. 1. 1052 A K A D É M I A I K I A D Ó Kereskedelmi osztálya 1363 Budapest, Pf. 24.
A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalat főigazgatója Műszaki szerkesztő: Sándor István terjedelem: 29,05 (A/5) ív 87.16983 Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalat, Budapest Felelős vezető: Hazai György
Terjeszti a Magyar Posta
Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál ( H E L I R ) 1900 Budapest V., József nádor tér 1., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a H E L I R 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizethető és példányonként megvásárolható az Akadémiai Kiadónál (1363 Budapest, Alkotmány utca 21., tel.: 111-010) és az Akadémiai Kiadó Stúdium (1368 Budapest, Váci utca 22., tel.: 185-881) és Magiszter (1052 Budapest, Városház utca 1., tel.: 382-440) könyvesboltjaiban. Előfizetési dij egy évre: 120,— Ft Egy szám ára: 30, — F t Külföldön terjeszti a K U L T U R A Külkereskedelmi Vállalat, H-1389 Budapest, Pf. 149.
Ära: 60 Ft Előfizetés egg évre:
120 Ft
A K A D É M I A I
ISSN
K I A D Ó ,
B U D A P E S T
0017—999X
