MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION
AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE ------------------------------------------------------------------------------------HETTYEY, András Egy afrikai sikertörténet: választások Mozambikban / An African Success Story: Elections in Mozambique Eredeti közlés /Original publication: MagyarKülügyi Intézet / Gyorselemzések, 2009, 22. szám Elektronikus újraközlés/Electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.001.497 filename: hettyey_2008_MozambikValaszt Dátum/Date: 2016. március / March 24. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document HETTYEY, András: Egy afrikai sikertörténet: választások Mozambikban / An African Success Story: Elections in Mozambique, AHU MATT, 2016, pp. 1–9. old., No. 000.001.497, http://afrikatudastar.hu Eredeti forrás megtalálható/The original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words Magyar Afrika-kutatás, Mozambik az elmúlt évtizedekben, áttekintés a 2009-es sikeres választásról African studies in Hungary, Mozambique in the last decades, overview of the successful 2009 elections
2
Hettyey András
---------------------------------------------------------------------------AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other – languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The AfricanHungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.
Választások Mozambikban
3
EGY AFRIKAI SIKERTÖRTÉNET: VÁLASZTÁSOK MOZAMBIKBAN Gyorselemzések Hettyey András*
A délkelet-afrikai Mozambikban 2009. október 28-án tartottak parlamenti és elnökválasztásokat. Jelen elemzés egy rövid történeti és gazdasági áttekintés után a választások eredményét és jelentőségét kísérli meg fölmérni.
Mozambik a függetlenség megszerzése (1975) után Mozambik a portugál gyarmatosítók ellen vívott tizenegy éves harcot követően, 1975-ben vált függetlenné. Az 1974. áprilisi portugáliai „szegfű-forradalom” sikere után az új lisszaboni vezetők nem kívánták tovább folytatni a gyarmati háborúkat, így hosszú tárgyalások után – Angola és Bissau-Guinea mellett – Mozambik is elnyerte szabadságát: az ország az 1974. szeptemberi lusakai egyezmény értelmében 1975. június 25-én kikiáltotta függetlenségét. Első elnöke Samora Machel lett, aki a portugálok elleni küzdelemben a FRELIMO-lázadók (Frente de Libertaçao de Mocambique) vezetője volt. A szervezet hatalomra jutása után egypártrendszert vezetett be, és marxista–leninista alapelvek szerint (államosítások, tervgazdaság, téeszesítés) kormányozta az országot. Az 1970-es évek második felében Mozambik – az ideológiai hasonlóságnak köszönhetően – jó kapcsolatokat alakított ki a Szovjetunióval és a keleti blokk más országaival. Mozambik azonban nem sokáig élhetett békében, mivel 1977-ben polgárháború tört ki a FRELIMO és az Ian Smith vezette Rodézia által támogatott RENAMO-lázadók (Resistencia Nacional Mocambicana) között. (Amikor 1979-ben Smith és kisebbségi fehér kormánya lemondásra kényszerült, az apartheid Dél-Afrika vette pártfogásába a RENAMO-t – nagy sikerrel.) A közvetve körülbelül egymillió halálos *
Doktorandusz-hallgató, Andrássy Egyetem.
4
Hettyey András
áldozatot követelő mozambiki polgárháború legvéresebb szakasza 1988-ig tartott, és gazdasági romlásba döntötte az elhibázott marxista gazdaságpolitika miatt egyébként is lepusztult országot. A FRELIMO 1989-ben bejelentette, hogy szakít a marxista-leninista államfilozófiával, és egy évvel később új alkotmányt vezetett be, amely többpárti választások megtartásáról rendelkezett. Legalább ilyen fontos volt, hogy a két szervezet az olasz Szent Egyed katolikus közösség közvetítésével 1992-ben békét kötött, ami végre pontot tett a tizenöt éve húzódó polgárháborúra. A békefolyamat sikerének szempontjából döntő jelentőségű volt, hogy az ENSZ egy hétezer fős békefenntartó missziót (ONUMOZ) állomásoztatott 1992 és 1994 között Mozambikban, amelynek feladata a demobilizáció és a választások előkészítése volt. Az első (1994-es) többpárti parlamenti és elnökválasztáson a FRELIMO által indított jelölt – a hivatalban lévő elnök –, Joaquim Chissano nyert, a szavazatok 53%-ával. Az időközben párttá alakult RENAMO jelöltje, Afonso Dhlakama 33%-ot szerzett. Az országban azóta két alkalommal tartottak választásokat; mindkettőn a FRELIMO jelöltje (1999-ben újra Chissano, 2004-ben Armando Guebuza) nyert, és a pártnak is sikerült a parlamenti többséget megszereznie. Politikai ellenfele csak az 1999-es választásokon jutott közel a győzelemhez (Chissano – Dhlakama: 53:47(%), FRELIMO – RENAMO: 48:39(%)). A választásokat a nemzetközi megfigyelők – komoly hiányosságok ellenére – rendre szabályosnak ítélték. A mozambiki politikai rendszer a Mo Ibrahim Foundation demokrácia-rangsora szerint afrikai viszonylatban az erős középmezőnyben helyezkedik el (ötvenhárom országból a huszonhatodik). A Freedom House demokráciavizsgáló kutatóintézet szerint az ország a politikai jogok és a személyi szabadság tekintetében „részben szabad”, és ezzel a földrész többi országának jelentős részét megelőzi, míg a Reporters Without Borders sajtószabadságot mérő rangsorának 82. helye alapján Mozambik Afrika legszabadabb országaihoz tartozik.
Gazdaság Az ENSZ adatai alapján Mozambik 1990-ben – a tizenegy éves függetlenségi és tizenöt évig tartó polgárháború, elhibázott gazdasági intézkedések és aszályok után – a világ legszegényebb, legeladósodot-
Választások Mozambikban
5
tabb és éhínség által leginkább sújtott országa volt. Gazdaságának szanálása céljából Machel elnök – az ideológiai fenntartásokat félretéve – már 1985-ben a Világbankhoz és a Valutaalaphoz fordult. Az azóta eltelt huszonöt esztendőben Mozambik a „Valutaalap éltanulójává” nőtte ki magát, hiszen a szigorú feltételek betartása eredményeként újabb és újabb kölcsönöket kapott Washingtonból. Az ország gazdasági újjáépítése és megerősödése, természetesen, csak a polgárháború végét követően, a kilencvenes évek közepén indulhatott meg – igaz, akkor nagyon dinamikusan. Az ország GDP-je 1990 és 2007 között évente átlagosan 4,2%-kal nőtt, és ezt az átlagot – a nemzetközi válság ellenére – 2009-ben is teljesíteni fogja. A gazdaság motorjai elsősorban a külföldi befektetők, akik az utóbbi években komoly beruházásokba fogtak Mozambikban (elsősorban a kőszénbányászat és az erőműépítések terén). Az ország déli részén működik az ország büszkesége, a legmodernebb technikával – és donorok segítségével – megépült Mozal alumíniumkohó, amellyel Mozambik a semmiből a világ tizenharmadik legnagyobb alumíniumgyártójává nőtte ki magát. Nem véletlen tehát, hogy az ország ipari termelése 2008-ban a GDP-t messze meghaladó mértékben, kilenc százalékkal nőtt. A dinamikusan fejlődő ipari és szolgáltatói szektor ellenére, a lakosság 81%-a kisparcellákon és a rosszul szervezett mezőgazdaságban dolgozik. Az ország kesudiót, gyapjút, cukrot és garnélát ad el külföldre, de a bevételek jelentős részét az ipari export adja. Mozambik – rossz infrastruktúrája és a jelentős mértékű korrupció ellenére – továbbra is népszerű a befektetők körében, mivel politikailag stabil, huszonhárommillió lakosával komoly piacot képvisel, és mindössze négyszáz kilométerre fekszik Dél-Afrika gazdasági központjától, a Gauteng régiótól (Johannesburg, Pretoria). A középtávú tervek között szerepel az ország kikötőinek (a főváros, Maputo mellett Beira és Nacala) fejlesztése, hiszen a tengeri kijárat nélküli Malawiból, Zambiából és Zimbabwéből (valamint Dél-Afrikából) érkező áruk átengedése komoly bevételi forrással kecsegtet – annál is inkább, mivel közismert, hogy a dél-afrikai Durban kikötője kapacitása határán mozog. A gazdasági fellendülés ellenére Mozambik az ENSZ Human Development listáján a 172. helyen szerepel, vagyis hátulról a tízedik. A várható élettartam mindössze 47,8 év, és a felnőtt lakosságnak csupán 44%-a tud írni-olvasni. Ahogy sok más afrikai országban, úgy
6
Hettyey András
Mozambikban is nagy a különbség a szegények és a gazdagok között, a gazdaság fellendüléséből pedig gyakran csak a városi, jobban képzett és jó politikai kapcsolatokkal rendelkező emberek részesülnek.
A jelöltek A 2009-es választások egyértelmű esélyese a miniszterelnök, Armando Guebuza és pártja, a FRELIMO volt. A milliomos Guebuza az egykori állampárt „régi motorosa” és Mozambik nemzeti hőse, hiszen vezető beosztásokban harcolta végig a függetlenségi harcokat és a RENAMO-val vívott polgárháborút is. (Az ország legnagyobb hídját is róla nevezték el.) A nyilvánosság előtt ritkán mosolygó Guebuza előnyére válik az is, hogy 2004 óta tartó elnöksége alatt az ország gazdasága dinamikusan fejlődött. Az elnök a borítékolható győzelem ellenére sem vette félvállról a kampányt, hiszen két hónap alatt bejárta Mozambik mind a tizenegy megyéjét, és körútja során hetvenöt rendezvényen beszélt, amit elődje, Chissano elnök sohasem tett meg. Kampányüzeneteiből a külföldi befektetők vonzása és a „több iskola, kórház, út és híd” ígérete szerepelt előkelő helyen, továbbá az elért eredmények hangsúlyozása. Az elemzők egyetértettek abban, hogy a hatvanhat éves Guebuza sikere nem kérdéses, legfeljebb az, hogy pártja megszerzi-e a kétszázötven fős parlamentben az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados többséget. (A FRELIMO jelenleg százhatvan mandátummal rendelkezik, ez valamivel kevesebb, mint kétharmad.) A hagyományosan két pártból álló mozambiki politikai paletta másik szereplője a RENAMO és jelöltje, Afonso Dhlakama. Az ötvenhat éves politikus a választások előtt kijelentette, hogy veresége esetén a következőn már nem ő lesz pártja jelöltje – ez nem is meglepő, hiszen 1994 óta már háromszor maradt alul, és a 2004-es választásokon a RENAMO is tíz százalékot veszített, amivel szavazati aránya 30% alá süllyedt. Dhlakamát ennek ellenére sem sikerült elmozdítani, ami az egykori gerillavezér jó túlélőképességét bizonyítja. Kampányában a szegénység enyhítését és újabb külföldi befektetések Mozambikba csábítását ígérte, valamint azt, hogy megszünteti a FRELIMO befolyását a mindennapi életben. „A rendőrség, az iskolák, az utak, a sajtó – minden a FRELIMO-n keresztül történik. Ezt meg kell szüntetni!” – mondta a választások előtti utolsó kampánybeszédében. Független
Választások Mozambikban
7
külföldi és belföldi elemzők valóban régóta hangoztatják, hogy FRELIMO-tagság és jó kapcsolatok nélkül az országban lehetetlen ösztöndíjhoz vagy állami munkahelyhez jutni. Az idei választások döntő eleme azonban nem a fenti két konstans szereplő, hanem egy ígéretes második ellenzéki párt (és jelölt) megjelenése volt. A RENAMO-ból márciusban kivált MDM (Mozambique Democratic Movement) és jelöltje, Daviz Simango indulása azt jelentette, hogy az ellenzéki szavazatok megoszlottak a két párt között. (Eddig a RENAMO-n kívül nem volt más, komoly ellenzéki erő.) Simango jelöltsége tehát rövid távon garantálja ugyan Guebuza sikerét, ám a mindössze negyvenöt éves politikus a jövőben komoly kihívója lehet a FRELIMO mindenkori jelöltjének. Daviz Simango Mozambik második legnagyobb városának, Beirának a népszerű és sikeres polgármestere 2003 óta, akit a RENAMO ennek ellenére nem akart jelölni az idei választásokon. (A háttérben minden bizonnyal Dhlakama állt, aki a fiatal és népszerű rivális megerősödésétől tartott.) Simango ezért 2009 márciusában kilépett a RENAMO-ból, és megalapította az MDM-et. Kampányában elsősorban a fiatalokra összpontosított, és új munkahelyeket ígért. A párt esélyeit nagyban csökkentette ugyanakkor, hogy a FRELIMO befolyása alatt ténykedő választási bizottság – regisztrálási szabálytalanságokra hivatkozva – a tizenhárom választókerületből kilencben nem engedélyezte jelöltjeik indulását.
A választások eredményei Az elnökválasztáson – a várakozásoknak megfelelően – Armando Guebuza nagy fölénnyel nyert. 50%-os feldolgozottságnál, a nem hivatalos eredmények szerint 78%-ot szerzett, így behozhatatlan előnyre tett szert. Daviz Simango az első adatok szerint tíz százalékot kapott, ami egy fél éve megalakult párt jelöltjétől nem lebecsülendő eredmény, és a fiatal politikusnak bizakodásra adhat okot. A választás nagy vesztese egyértelműen Afonso Dhlakama, hiszen az „örök ellenzéki” a szavazatoknak mindössze 12%-át tudta megszerezni, ami az öt évvel ezelőtti 31%-hoz képest drámai visszaesés. Így minden bizonynyal örökre eltűnik a RENAMO éléről, utat engedve a fiatalabb politikusgárdának.
8
Hettyey András
A parlamenti választások eredménye a FRELIMO számára hasonlóan kedvező, hiszen a párt 51%-os feldolgozottságnál a szavazatok hetvenhét százalékával rendelkezik, így várhatóan meglesz a kétharmados többsége a parlamentben. A RENAMO 13%-a szinte megegyezik Dhlakama eredményével, s a négy évvel ezelőtti 30%-hoz képest ez is komoly csökkenést jelent. Azt, hogy az MDM elsősorban Simango személye miatt népszerű, az is mutatja, hogy a párt mindössze öt százalékot kapott, vagyis jóval kevesebbet, mint az elnökjelöltje. A következő parlament tehát várhatóan hárompárti lesz, egyértelmű FRELIMO fölénnyel. Végleges eredmények csak 2–3 hét múlva várhatóak. A szavazás során – a korábbi választásokhoz hasonlóan – komoly regionális különbségeket lehetett megfigyelni. Bár a FRELIMO minden megyében megszerezte a szavazatok több mint felét, győzelme nem volt egyenletes. A közép-mozambiki Sofala megyében szerepelt a leggyengébben (53%) – ami nem véletlen, hiszen Beira városa is ide tartozik, s annak Simango a polgármestere. (Pártja, az MDM legjobb eredményét (27%) Sofalában kapta.) A RENAMO északkeleten szerepelt a legerősebben (Zambezia: 33%), a FRELIMO pedig délen (Gaza: 96%) és Maputóban (77%). A választások tisztasága felett 1441 mozambiki és 486 külföldi megfigyelő őrködött, köztük az Európai Unió, a Commonwealth és a dél-afrikai országokat átfogó SADC szervezet szakemberei. Az EU megfigyelői összességében szabályosnak és sikeresnek ítélték a lebonyolítást, ám kritizálták a központi választási bizottság átláthatatlan működését. Komoly választási csalás kísérletéről nem érkezett hír. Az uniós megfigyelők a választások előtt ugyanakkor azt kifogásolták, hogy október folyamán a nemzeti rádió műsoraiban kétszer annyit szerepelt Guebuza elnök, mint két kihívója együttesen. Az ország két legnépszerűbb napilapjával hasonló volt a helyzet: az elnökválasztásról szóló hírekben Guebuza 67, illetve 76%-ban szerepelt, míg Dhlakama mindössze 18 és 17, Simango pedig 15 és 7 százalékban.
Összegzés Bár néhány nappal a választások után korai mérleget vonni, de talán kijelenthető, hogy a fent említett sajtófölény minden bizonnyal az egyik legfontosabb szerepet játszotta Guebuza és a FRELIMO győ-
Választások Mozambikban
9
zelmében. Az elnököt az utóbbi öt év folyamán elért gazdasági eredmények is segítették, valamint pártja komoly szervezettsége és befolyása. Guebuza a következő öt esztendőben tovább folytathatja Mozambik újjáépítését, ám Simango személyében középtávon komoly kihívóra akadt. A legjobb hír azonban az, hogy – ellentétben a közelmúltbéli nigériai, kenyai és zimbabwei választásokkal – Mozambikban immár negyedszer tartottak szabályos és demokratikus keretek között folyó, sikeres választásokat. 2009. november 11.
