M
a
k
f
IX. évfolyam, 2012. április
H ú s v é t i
a
l
v
i
100. szám
Megjelenik havonta
b e s z é l g e t é s
A beszélgetés alapvető emberi szükséglet. Olyan cselekvés mely teljességgel meghatároz minket. Életünk idejének jelentős részét beszélgetéssel töltjük. Jó és szükséges dolog, mert általa rendeződhetnek el, oldódhatnak meg fontos dolgok, melyek nélkül nem lehetne élni, vagy ha mégis igen, nem ezen a megszokott módon. További áldása, előnye a beszélgetésnek, hogy miközben munkát végzünk, járunk, közlekedünk a legtöbb esetben lehet ilyenkor is beszélgetést folytatni. Nem akadályoz egyéb tevékenységben. És miről szoktunk beszélgetni? Arról, ami a leginkább foglalkoztat minket. Az Emmausba tartó tanítványok is gyaloglás közben beszélgettek éspedig arról, ami a legfontosabb volt számukra abban az időben, vagyis azokról az eseményekről melyek megtörténtek Jeruzsálemben és környékén a Názáretbeli Jézussal. Igénk elmondja, hogy miközben beszélgettek, Jézus maga - a feltámadott - csatlakozott hozzájuk. Milyen szép és beszédes kép: miközben Őróla beszélgetnek csatlakozik hozzájuk. Ha mi ma élők Jézusról beszélgetünk, Igéjét hallgatjuk ő ma is csatlakozik hozzánk Szentlelke által, előbb vagy utóbb meg fogjuk tapasztalni az ő jelenlétét. Hányszor, betegségben, gyászban, kétségek, bánat közepette megoldás, enyhülés következett. Jézus megkérdezte őket: miért vagytok szomorú ábrázattal? Aztán az egyik tanítvány elmondja szívük nagy bánatát: hogy Jézust akit az egész nép oly nagyra tartott, szeretett, a főemberek halálra adták és meg is feszítették. Ó, hányszor vagyunk mi ma élők is szomorú ábrázattal, mert gyász, fájdalom, remény- telenség, betegség vesz körül és úgy érezzük, nincs megoldás, gyógyulás, s úgy látjuk lesújtottságunk vég nélküli, nincs felemelkedés, változás. De az élő Krisztus előttünk járt, jár a szenvedések útján. Ő ma is velünk van, együtt járja velünk szenvedéseink, bánataink, vívódásaink útjait. „Pedig mi azt reméltük…” mondják a tanítványok. Igen mi emberek reménykedünk abban, annak eljövetelében, megvalósulásában, amit elgondolunk, amit szeretnénk megvalósulva látni. De reménység mindig van, ha nem is pontosan abban az irányban ahonnan mi várjuk. Az emmausi tanítványok is a mindig elő, emberileg erős és győzedelmes Jézust akarták látni, de Isten másfelé irányította reménységkereső szemeiket: az üres sír és az élő, feltámadott Krisztus felé. ma nincs más megoldás, a ma élő emberek számára sem: meglátni hitünk szemeivel a feltámadottat. Bármekkora bánatunk, terhünk, szenvedésünk tovább kell men-
Rogier van der Weyden Levétel a keresztről
nünk, haladnunk az úton, s tovább beszélgettek most már nemcsak egymással, hanem egyre inkább a feltámadott Üdvözítővel. Ő maga emlékezteti őket hitük alapjaira, arra amit a próféták szóltak, arra, hogy Krisztusnak szenvednie kell. Szenvedés nélkül nincs megdicsőülés. Az embert is a szenvedés tisztítja meg minden elbizakodottságtól, gőgtől, büszkeségtől, mindattól ami reánk tapad a földi világban. Aztán a két tanítvány kényszeríti ezt a különös idegent, hogy velük maradjon. Szívük megérzett valamit abból amit látni nem, csak érezni lehet. És Jézus rááll arra, hogy velük töltse az estét, sőt velük eszik és megáldja ételüket. Miközben együtt ülnek és esznek hirtelen csoda történik: ráeszmélnek, hogy pontosan a feltámadott Úr van köztük! Pedig semmi különös nem történt, egyszerűen csak megtörte a kenyeret! Az élet szürke, sokszor ismétlődő mozzanatait is megtudja dicsőíteni azzal, hogy megjeleníti önmagát nekünk! Így aztán egyre gyorsabban minden érthetővé kezd válni előttünk. Az a különös, érthetetlen varázs, amit eddig éreztek, jelenlétében egyre inkább érthetővé válik! Nem véletlen ez, hiszen Ő volt az, aki a halálból visszatért! Az Ő társaságában voltak, noha jóideig mitsem tudtak róla! De érezték! Hiszen megvan az ideje az érzésnek, és megvan az ideje a tudásnak és bizonyosságnak! Hát adja meg nekünk is 2012-ben a feltámadott Úr ezt az érzést, ezt a bizonyosságot és ezt a tudást! Kiss Károly
Makfalvi Tekintő
2. oldal
Balogh Ferenc visszaemlékezései Makfalván Az iskolában a tanítás megkezdődött, sőt már a félévet is lezárták. A polgári iskolában a vezetést Kozma János fiatal tanító vette át. Bementem Marosvásárhelyre és magánúton tanítói oklevelet szereztem. Visszajöttem, Kozma Jánostól átvettem az iskola vezetését, Kozma János pedig átvette az elemi iskola vezetését. Kozma János volt a gyülekezet kántora is, aki becsületes, jellemes, jól képzett fiatal tanító volt, később tanfelügyelő és városi alelnök lett Marosvásárhelyen. A makfalvi gyülekezet nagyon megszerette, egyhangúlag meg akarta választani kántornak. Feljelentés érkezett a presbitériumba, hogy Gálfalvi a katonákkal rosszul bánt, felhozták felesége megrázó esetét, s ezért Gálfalvit hibáztatták. Leírták azokat az embertelen bánásmódokat, ahogy Gálfalvi a harctéren bánt a katonákkal. Presbiteri gyűlést hívtam össze, ahol meglepődve láttam, hogy az egész presbitérium a Gálfalvi legjobb emberei is Kozma Jánost akarják kántornak. Felvilágosítottam a presbitériumot, Gálfalvi Pál a makfalvi gyülekezetnek törvényesen megválasztott kántora. Őt csak fegyelmivel lehet eltávolítani az állásából. A fegyelmi lefolytatásánál Gálfalvi pálnak személyesen jelen kell lennie. Itt mondhatnak, amit akarnak, még olyant is, ami nem igaz, de az csak egyoldalú állítás. A vádakkal kapcsolatban Gálfalvit is meg kell hallgatni. Ez pedig csak akkor lehetséges, amikor hazajön. Addig csak ideiglenesen lehet a makfalvi kántori állást betölteni. Mikor már semmi érv nem használt, a presbiterek ragaszkodtak Gálfalvi eltávolításához, azt mondtam: Rendben van, én jegyzőkönyvbe veszem, hogy a presbitérium Gálfalvi Pált a makfalvi kántori állásból eltávolítja, és helyébe megválasztásra ajánlja Kozma János tanítót a makfalvi kántorválasztó közgyűlésnek. De ezt a határozatot név szerint meg kell szavazni és személy szerint minden presbiternek, aki ezt a határozatot megszavazta, vállalni kell azt a felelősséget, hogyha Gálfalvi Pál a makfalvi református egyházat kártérítési perrel támadja meg, minden költséget azok a presbiterek hordozzák, akik ezt a határozatot megszavazták és név szerint aláírták. A presbiterek megdöbbentek a személyszerinti egyéni felelősségtől és, így a kántori kérdés lekerült a napirendről. Ezt csak azért írom ide, hogy hány gyülekezetben megtörtént, hogy az elmenekült, törvényesen megválasztott lelkészt vagy kántort a presbitérium egyszerűen eltávolította állásából minden fegyelmi vizsgálat nélkül. Kozma János is, aki egy jóravaló ember volt megértette a helyzetet: „Képzelje magát Gálfalvi helyébe.” És hogy van betyárbecsület a pap és a kántor között. Kozma János a következő iskolai évre lement Szentistvánra és ott foglalta el a kántortanítói állást. Újabb és újabb kántorjelöltek jöttek, de hiábavaló volt minden igyekezet, a tényleges kántor Gálfalvi maradt. Újabb és újabb tanítók jöttek, a régi tanítók közül csak Muzsnai Albert, dr. Jakabné és Dósa Ilona maradtak. A polgári iskola tanári karát kibővítettük Madaras Sándor, Molnár Lajos és Tamó Ilona tanítókkal. A tanítás zavartalanul folyt nagyon jó eredménnyel. Most már a második osztály is be volt állítva, mely a Gálkerti iskola második termében volt elhelyezve. Az első osztályban körülbelül –
Az iskolabolt épülete on, a második osztályban 42-en lehettek. Behívattak a marosvásárhelyi református gimnáziumba iskolaszéki gyűlésre, ahol többek között tudomásomra hozták, hogy a makfalvi polgári iskolának ezentúl a neve: „Makfalvi négy osztályos algimnázium”, a marosvásárhelyi gimnáziumnak altagozata. Felhívták a figyelmünket arra is, hogy próbáljunk néhány végzett tanárt beállítani az iskolába. Próbáltunk is, de nem kaptunk. A tanítók, tanárok fizetését az állam adta staton minden hónapban. Megbeszéltem Szabó Bálint atosfalvi lelkésszel, jó volna, ha ő elmenne Kolozsvárra az egyetemre és tanári diplomát szerezne. Megígértem, én Hármasfaluban helyette a lelkészi teendőket elvégzem. Csiha Kálmán nem tért vissza és így a szentistváni és a csókfalvi gyülekezet is reá volt bízva. Megbeszéltem a polgári iskola tantestületével, hogy Szabó Bálint óráit elosztjuk magunk között. Azt az ajánlatot tettem: „Fiatal ember vagy, ha elvégzed a tanárit, vedd át az algimnázium vezetését, nekem elég gondom-bajon van az egyházközségben, bár azt tudjam elvégezni ebben a nehéz időben. „Szabó Bálint kapott az ajánlaton, szinte egyik napról a másikra felutazott Kolozsvárra és beiratkozott a filológia, magyar-néprajz szakra és ott is maradt. Ahogy leveleiben írta, komolyan készült és tanult, csak a vakációra jött haza, mikor a vakáció letelt , az 1945-46 tanévre ismét visszament Kolozsvárra az egyetemre. Addig idehaza végeztük helyette a tanítást az iskolában , én végeztem helyette a lelkészi teendőket egész Hármasfaluban. A fizetést teljes egészében kapta meg, úgy a tanárit, mint a lelkészit. A felesége tanított az atosfalvi iskolában. Az iskolákban rendesen, fennakadás nélkül ment a tanítás. A Gálkerti iskola tanterme között volt az irodahelyiség, ahova többször tantestületi gyűlést hívtam össze, ahol a tanítás előmenetelét beszéltük meg és többször bejártam Marosvásárhelyre a tanári értekezletre, ahol utasításokat kaptam a tankönyvek használatára, a tantárgyak beosztására és a politikai gazdaságtan tanítására. Ezeket az utasításokat a tantestület tudomására hoztam. A presbitériumban Vass Károly megyebíró javaslatára elhatároztuk, hogy a kántori lakás, bérház udvarán dr. Bartha Károlyék felől egy kicsi üzlethelyiséget építünk, melyben könyv és papírkereskedést nyitunk az iskola számára. Annyi tégla, kő, fa maradt meg az előző építkezé-
Makfalvi Tekintő
sekből, hogy ahhoz kevés anyag kell. Fel tudjuk építeni, ha párezer téglát, pár mázsa cementet, és párezer cserepet veszünk. A határozatot tett követte. Dósa Árpád elkészítette az épület rajzát. Albert József kőműves a lengyárból hozott kövekből megrakta az alapot a földön alul, s a földön felül kiöntötte cementtel és rövid időn belül megrakta a falakat és megvakolta kívül-belül. Vass Károly megyebíró ács lévén, társaival elvégezte az épület összes ácsmunkáját. Pénzért megcsináltattuk az asztalos munkákat
3. oldal
is. 1945 őszén készen állott egy üzlethelység és hátul egy raktárhelységből álló kicsi ház. Rögtön kértük az engedélyt a könyvkereskedés megnyitására, de nemhogy megkaptuk volna az engedélyt, hanem leakarták foglalni a párthelyiség számára. Így aztán egy csomó kellemetlenség után kiadtuk privát embernek haszonbérbe. Elől az üzletajtót el akartuk tüntetni, de nem engedték, ma is úgy van, a szövetkezet vasüzlete van benne. ~ folytatjuk ~
„Mesél a Sárrét” népmesemondó verseny „Mindennapi kenyerünk, lelki szükségletünk a mese. Aki nem jut hozzá, egész életére károsodik. Nem válik jó olvasóvá az, aki nem hallgatott, olvasott gyermekkorában elég mesét.” Számos Hajdú-Bihar megyei településről és határon túlról érkező szülő, diák, pedagógus részesült a mesemondás, mesehallgatás mással nem pótolható örömében március 10-én a püspökladányi Petritelepi Általános Iskolai Tagintézményben. Nyolcadik alkalommal rendezték meg az iskola lelkes pedagógusai a tanulók, szülők közreműködésével a „Mesél a Sárrét” megyei népmesemondó versenyt. 85 lelkes kisdiák indult útnak ezen a szép tavaszi reggelen, tarisznyájukba téve okulásul, vigasztalásul, netán egyszerűen örömforrásként a meséjüket, majd a megmérettetésen új életet leheltek beléjük. A mesék magukkal ragadták a hallgatóságot, és egy színes, csodálatos birodalomba vezettek el felnőttet, gyereket egyaránt. Évről évre nagy izgalommal várja mindenki a már hagyománnyá vált rendezvényt. Odaadással, önzetlen munkával vesz részt az iskola apraja-nagyja az előkészületekben. Van, aki dekorációt készít, mások a berendezésben, vendégek fogadásában segítenek. A rendezvény kezdetén Pató Józsefné igazgatónő 5. osztályos tanítványai adták elő a Ludas Matyi című mese dramatizált változatát. Bájos játékukkal mindenkit elkápráztattak. A versenyt Petőné Papp Margit főigazgató asszony nyitotta meg. Nem volt könnyű dolga a zsűrinek, hosszas tanakodás után hozták meg döntésüket. Véleményük szerint igényes, kiemelkedően színvonalas produkciókat adtak elő a gyerekek. Az idei versenyen, mint már tavaly is, a határon túlról is vártunk vendégeket. Pénteken az esti órákban érkezett meg a várva várt kis csapat Albert Csilla vezetésével, Nemes Emese és Bertalan Anikó Júlia kíséretével. A 12 gyerek és 4 felnőtt a város középiskolájának kollégiumában kapott szállást. A másnap a versenyzés jegyében telt. Csodálatos székely népmeséket hoztak nekünk. Szívet melengető érzés volt megcsodálni gyönyörű népviseletüket, hallgatni tisztán csengő beszédüket. Ez eredmények magukért beszélnek. A verseny fáradalmait a jó étvággyal elfogyasztott ebéd után a
A püspökladányi népmesemondó verseny makfalvi és hármasfalusi résztvevői Arnóth Sándor sírjánál. A kopjafát Sándor János hármasfalusi fafaragász készítette. város gyógycentrumában pihenték ki gyerekek, felnőttek egyaránt. A vasárnap a helyi Török pékség vállalkozás újonnan megnyílt cukrászdájában láttuk vendégül kedves vendégeinket. Úgy gondoljuk, hidat építettünk a Makfalváról, Hármasfaluról és Biharfélegyházáról érkező testvéreinkkel. Hidat a két ország között, valamint a határon innen és túl élők szíve között. A tavaly felépített híd áll, hiszen már másodjára használtuk. Reméljük, kölcsönösen sokszor fogjuk használni és a viszontlátás reményében búcsúztunk. Makfalva község iskolásai az alábbi eredményeket érték el: 2. osztály: László Zoltán, Szent István Általános Iskola, Hármasfalu - II. helyezés. Felkészítő tanító: Nemes Emese. 4. osztály: Fazakas Aliz Nóra - I. helyezés, Bartha Tamás Arnold - II. helyezés, Fazakas Beáta Adél - Különdíj, Wesselényi Miklós Általános Iskola Makfalva. Felkészítő tanító: Bertalan Júlia. 5. osztály: Bartha Melinda Emese - I. helyezés, Hármasfalu, Felkészítő tanár: Belean Judit. Bányai Orsolya - II. helyezés, Makfalva. Felkészítő tanár: Kincses Éva. Árkosi Ákos - III. helyezés, Hármasfalu, Felkészítő tanár: Belean Judit. Különdíj: Simonfi Renáta, Hármasfalu. Felkészítő tanár: Csegzi Zsuzsánna. Szőcs Dávid Makfalva. Felkészítő tanár: Kincses Éva.
Makfalvi Tekintő
4. oldal
Eurázsia Történelmi Lovasút 2012. március 21-én késő este egy igen különleges csapat érkezett Makfalvára, az Eurázsiai Történelmi Lovasút résztvevői: Dr. Bencze István Budapestről, Chemez Farkas Biatorbágyról, Béres Sándor Dánszentmiklósról valamint Holczinger Barnabás Pécsről. Az első három lóháton, ősmagyar valamint csíkos öltözetben. A csoport negyedik tagja terepjáró gépkocsit vezetett szállítván a szükséges felszereléseket, élelmet, gyógyszereket. A kis csapat március elején indult el és rendkívüli feladat áll előttük: június végére el kell jutniuk Kazahsztán fővárosába Asztanába. Tervük az, hogy Galacig mennek lóháton a magyar lovakkal, s onnan azokat gépkocsin visszahozzák Budapestre, a gépkocsit vezető társuk is visszatér. Galactól lehajóznak Konstancára, onnan ugyancsak hajóval Poti városába, amely már Grúziában van, a Fekete-tenger legkeletibb csücskénél. Itt megint lóval folytatják útjukat, ezért lovakat kell vásárolniuk, de velük halad a gépkocsi is. Miután átszelték Grúziát és Azerbajdzsánt megérkezve eme utóbbi fővárosába Bakuba, a lovakat eladják, mert újból hajóra kell szállniuk, hogy a Kaszpi-tengeren felhajózva északnak a Volga deltájában fekvő nagyvárosban Asztrahánban kössenek ki. Innen újból szárazföldön folytatják útjukat és ismét lóháton mivel nem lévén már meszsze a kazah határ, barátaik elejükbe jönnek lovakkal. Ugyanitt csatlakozik hozzájuk egy Budapesten élő orosz nő, aki tolmácsként szolgál kazahsztáni tartózkodásuk alatt. De még távolról sem érkeztek meg, mert még mindig több, mint 2000 km választja el úticéljuktól őket. Asztanába a fővárosba kell eljutniuk július elejére, ahol harci játékokon vesznek részt. Ha magunk elé képzeljük ezt a közel öthónapos utazást, az azzal járó mérhetetlen fáradtságot, költségeket, kockázatokat, joggal kérdezhetjük: kik ezek az emberek és mire fel ez a rendkívüli elszántság, áldozat?
Az Eurázsia Történelmi Lovasút résztvevői Kiss Károly lelkésszel Makfalván. Lovaik egy éjszakára Kovács Györgynél kaptak szállást Ezek az emberek látszólag köznapi emberek, de valójában mégsem azok. Mert a lélek, az elszántság mássá teszi őket. A történelem folyamán mindig csak azokat hajtották végre rendkívüli korszakalkotó tetteket, akik rendkívüli módon voltak képesek gondolkodni, lelkesedni. A kazahokkal való kapcsolatuk már 13 éves múltra tekinthet vissza. Először 1999-ben jártak Kazahsztánban a Kunok Szövetségének küldöttségével. 2009-ben lóháton jöttek haza Kazahsztánból. Ezen látogatásaik célja, hogy felelevenítsék az új kapcsolatok által a régi szomszéd-, együttélési és rokoni történelmi múltat. Feléleszteni az eredettudatot, nyitni kelet felé, s ezáltal megerősödni. Adja a Jóisten, hogy ez így is legyen! Kiss Károly
Meghívó a IV. Makfalvi Székely Majálisra 2012. május 5. Makfalva Község Székely Tanácsa a Székely Nemzeti Tanács támogatásával Székely Majálist szervez ez év május 5-én, Makfalván. A rendezvény, amelynek jelmondata: „Marosszék Székelyföld része” egyben szemléje lenne a Marosszéki székely népviseletnek a marosszéki táncoknak. A rendezvény nyilvános, a meghirdetett programnak részese lehet bárki Marosszékről, és bárhonnan Székelyföldről, az anyaországból, a nagyvilágból, akiknek nem közömbös Székelyföld sorsa. Jelmondatunk tartalmának kiemelését várjuk a meghívottaktól, akiknek megszólalási lehetőséget fogunk biztosítani. Számítunk az Ön személyes jelenlétére és segítségére, de meghívottunk lesz a Székely Nemzeti Tanács elnöke, a Magyar Polgári Párt elnöke, anyaországi politikusok. Kiemeljük, együttlétünk közéleti tartalma, Székelyföld autonómiájának kivívása, és a jelmondatban megjelölt, sokak által elfeledett történelmi gyökerű tény: Marosszék Székelyföld része. A felszólalásokon és a kulturális műsoron túl a majális megszokott közösségi szórakozásait tervezzük, gulyásfőzés versennyel, flekkensütéssel. Kérjük a résztvevőket, - aki teheti - jöjjön népviseletben, és előre jelentsék be részvételi szándékukat a gulyásfőző versenyben. Május 5-én, 9,30-10 óra között toborzó Makfalva központjában. A központtól fúvószenekarral, zászlókkal felvonulás a helyszínre, a Ziegler kertbe. Makfalva Székely Tanácsa Kiss Károly lelkipásztor Sátorozási lehetőség is van, a majális helyszínén Elnök
Makfalvi Tekintő
Beszámoló a makfalvi kosaras bálról Az előző évekhez hasonlóan, most is este 8 órára szólt a meghívó, és így ez idő körül lassan megérkeztek azok, akik szerettek volna egy jó mulatozással búcsúzni a hosszúra nyúlt téltől. Mikor megtelt a terem bálozókkal, és az asztalokra is felkerültek a különféle finomságok, ételek, italok és desszertek, Barabás Zoltán állt a mikrofonhoz és egy rövid beszéddel hivatalosan is megnyitotta a 2012-es év kosaras bálját. Beszéde végén Zoltán kellemes estét és jó mulatást kívánt a jelenlévőknek, és felkonferálta a bál meghívott vendégelőadóit, azaz a Csíkszeredai Open Stage stand up comedy társulatot. Műsoruk bevezetése képen Kozma Attila, a csapat egyik tagja elmondta, hogy már szinte haza járnak hozzánk, Makfalvára, mivel az utóbbi három évben minden kosaras bálon jelen voltak. Sőt, tavaly egy fél év alatt kétszer is jártak nálunk, mivel a harmadik alkalommal megrendezett Székely majálison is szórakoztattak bennünket. Kozma Attila megfogalmazása szerint, már sokunkat ismerősként üdvözölhet, de mivel már bizonyára sokan azt gondolják, hogy már megint itt van ez a két hülye, és mivel nem akarják, hogy elkergessük őket, hoztak néhány új jelenetet is a régiek mellett. Így elsőnek be is mutattak egy új jelenetet, amelyben egy elkeseredett, öngyilkosságra készülő székely fiatalember történetét mutatták be. Ne tévesszen meg senkit a feldolgozott téma! Az meglehet, hogy néhányan könnyeztük a műsor alatt, de biztosíthatom önöket arról, hogy nem a szomorúság miatt. Az Open Stage műsorának szünetében a bálozók elfogyasztották a magukkal hozott finom ételeket. Ezekből jutott a művészeknek és a zenészeknek is, akik ezen a bálon is Farkas Jóska és társai voltak Kibédről, mint az utóbbi években mindig. Vacsora után újra az Open Stage lépet a közönség elé. Az Open Stage fellépése után kezdődött el a hagyományos értelemben vett báli hangulat, szinte azonnal mindenki táncra perdült a felcsendülő zene hangjára. Ezután a zenét még a táncot csak néha szakította félbe egy-egy sorsolás, amikor a szervezők és a támogatók által biztosított ajándékokat sorsolták ki több részletben.
5. oldal
Mivel régi rossz szokásom szerint most sem jegyeztem meg pontosan kik is voltak ők, ezért ha valamelyiküket kifelejteném a felsorolásból, tőlük elnézést kérek, és mindegyiküknek szívből megköszönöm a támogatást a bál rendezői nevében is. A szervezőket külön-külön nem említem, mert nagyon sok nyeremény volt a szervezők részéről is. A támogatók közül véletlenszerű sorrendben a következőket jegyeztem meg: Tar család (TEMBOK. Srl), Szőcs Károly és családja (CAROLTECH), Farkas Zoltán és családja (FARIBO), Márton Zoltán (SURTEC), valamint Fülöp Zoltán és családja. Még egyszer elnézésüket kérem, ha valakit kifelejtettem. Zenével, tánccal és sorsolással jó hangulatban zajlott tovább a bál, annyira, hogy egy ismert dal szövegét kissé átírva, többször is a kör közepén találtam magam, ahol jó barátok táncoltak körbe. Elnézést kérek, ha valakinek ez kellemetlenséget okozott! Megemlíteném még a kosaras bál hagyományos Szív táncát is, ahol mindenki az érkezésekor kapott szívecskén szereplő szám szerint kellett megkeresse táncospárját. Egy mondatban még visszatérek a nyereményekre, az első három nyertes és nyeremény megnevezéséért. A harmadik díjnak számító 30 perces Fülöp Zoltán által ajándékozott sétarepülést a zenekar vezetője, Farkas Jóska nyerte. A második díjat, egy gyönyörű marcipánból készítet kosárkát, amelyet Szőcs Ibolya és István ajánlott fel kisorsolásra, Soó Szilvia nyerte, a fődíjnak számító színes TV megnyeréséhez Dósa Ibolyának kedvezett Fortuna istennő. A sorsolás végeztével távoztam a bálból, ezért a további részleteket nem tudom, de másnap még annyit hallottam, hogy többen is reggel nyolc óra tájban mentek haza. Ez is azt bizonyítja, hogy az ott lévők nagyon jól érezték magukat, és jól szórakoztak. Végezetül szokás szerint mindnyájunk nevében gratulálok a szervezőknek, akik most is ifj. György József és neje Éva, Barabás Zoltán és neje Melinda, ifj. Orbán Balázs és neje Erzsébet, Fazakas Mihály és neje Ilona és Somodi Tibor és neje Erika voltak. Mit mondhatnék végszónak? Talán egyszerűen csak annyit, így tovább jövőre is! ifj. Kovács Árpád
Makfalvi Tekintő
6. oldal
Márciusi tanácsülés Március 28-án tartotta a makfalvi önkormányzat Dániel Sándor szolokmai tanácsos elnökletével, soron levő tanácsülését, amelyben a következő napirendi pontokat tárgyaltuk meg: Az első napirendi pontot Barabás Zoltán főkönyvelő terjesztette elő, amelynek lényege, hogy a tanároknak szánt fizetésalapból, a II. évharmadból, elvettek 7000 lejt és áttették az első évharmadra. A tanácsosok egyetértettek a módosítással. A második napirendi pontot Székely Béres Attila titkár terjesztette elő, aki rámutatott arra, hogy a tanács szerkezeti felépítésében 22 aktív állás van, amelyből 21 van betöltve. A 22. állásra szerződés jöhetne létre a földhivatalban felsőfokú végzettességgel rendelkező dolgozó számára. Ezzel kapcsolatban a tanácsosok 8 igen, 3 tartózkodás és 1 ellenszavazattal (1 tanácsos hiányzott) elfogadták az állás betöltését. A harmadik napirendi pontot ugyancsak a titkár terjesztette elő, aki bemutatta, hogy a víz és csatornaszolgáltatás átvételére versenytárgyalást kell kiírni. A rendszert a karbantartó és működtető cég versenytárgyalás útján kell
S
P
O
R
T
-
S
P
átvegye és nem az önkormányzat. A javaslattal a tanácsosok egyöntetűen egyetértettek. Az önkormányzathoz érkezett kérvények közül a tanácsosok egyetértettek Báránka Erzsébet hármasfalusi lakós, férje elhunyta alkalmával 350 lej segélyben való részesülésben. A tanácsosok egyöntetű beleegyezésével létrejött a Szociális Gyámhatósági Bizottság, amelynek tagjai: Albert Csilla ig., dr. Sebesi Béla, Kiss Károly lkp., Zsigmond Zsuzsánna, Kendi András, Nagy Miklós, Demeter Zsigmond, Huszár Ibolya. A Prefektúra az önkormányzatokhoz intézett körlevelében kér egy kimutatást azon személyekről, akik betöltötték 60. életévüket, de nem rendelkeznek nyugdíjjal és nincs velük élő személy, aki gondozná. Csont Ida hármasfalusi lakós 1,2 ha területű kaszálót (Ecsenyében) bérelne a tanácstól 10 évre szerződés alapján, amelynek 190 lej lenne a bérleti díja évenként. A tanácsosok egyöntetűen egyetértettek. Vass Imre május 5-re kérte a Vendégház kiadását a SZNT és MPP által szervezett IV. Székely majálisra érkező vendégek számára. Péter Ödön
O
Március 25-én megkezdődött a Marosvásárhely körzeti falusi labdarúgó bajnokság tavaszi idénye. Makfalva „hazai” pályán a Szabédi Fürgelábak-at fogadta. A mérkőzés végül barátságos 1-1-es döntetlennel ért véget. Székely Béres Lórándnak a 87. percben sikerült döntetlenre mentenie a találkozót, miután a vendégek a 61. percben A Maros megyei falusi bajnokság Marosvásárhely körzeti csoportjának állása a 14. forduló után: 1. Somosd
14
10
0
4
54-23
30
2. Nyárádgálfalva II
14
9
1
4
25-15
28
3. Harasztkerék
14
7
6
1
32-11
27
4. Kibéd
14
8
3
3
36-24
27
5. Gyulakuta
14
7
2
5
33-27
23
6. Csittszentiván
14
6
2
6
30-27
20
7. Szabéd
14
5
4
5
27-24
19
8. Makfalva
14
5
4
5
25-30
19
9. Nyárádmagyarós
14
5
3
6
28-25
18
10. Küküllőszéplak
14
5
3
6
31-33
18
11. Nyárádgálfalva I
14
5
3
6
25-28
18
12. Egrestő
14
4
1
9
22-45
13
13. Galambod
14
2
2
10
25-59
8
14. Székelysárd
14
1
4
9
15-37
7
R
T
-
S P
O
R
T
vezetéshez jutottak. A Makfalvi Maka SE. az alábbi kerettel lépett pályára: Jakab András (kapus), Pál László, Farkas Attila, Székely Béres Lóránd, Máthé Csaba, Suba Hunor (Soó Károly), Suba Imre, Suba Barna (Jakab József), László Attila (Bereczki Endre), Puiu Szilárd, Jónás Levente. Edző: Berki Ferenc. A makfalvi pálya felújítási munkálatai miatt a csapat továbbra is Hármasfaluban szerepel. MAKFALVI TEKINTŐ Szerkesztő: Péterfi Levente Szerkesztőbizottsági tagok: Barabás Zoltán, Vass Katalin, ifj. Kovács Árpád, Bányai Éva, Péter Ödön, Kiss Károly Nyomdai kapcsolattartó: Urr Botond (Marosvásárhely) Támogatónk: Makfalvi Polgármesteri Hivatal Internet: www.ghindari.ro www.szovatafurdo.ro E-mail:
[email protected] A lapban megjelent írások a szerzők véleményét tükrőzik! Lapterjesztők: Katona László Dósa Medárd
