M
a
k
IX. évfolyam, 2012. július
f
a
l
v
7. szám (103. szám)
i
Megjelenik havonta
Elballagtak a makfalvi nyolcadikosok
Végzős VIII. osztályosok Felső sor (balról jobbra): Kovács László István, Bernád Renáta, Nagy Alpár Norbert, Orbán Kriszta Barbara, Szakál Szilárd, Fazakas Adél, Nagy István, Kálmán Ildikó Alsó sor: Pintya Katalin (osztályfőnök), Jakab Zoltán, Soó Emőke, Szőcs Jonathán, György Tímea, Farkas Attila Botond, Ferenczi Beáta, Szőcs Tamás Hiányzik: Ferenci Zsolt Suba László Várhegyese, Várpataka E szavak észrevétlenül hatottak tudatomba. De itt vannak akarva nem akarva. Mit jelenthetnek ma nekem és nekünk? Egy múltat, melyet megismerni kell. S, melyet ismerni akar a tudat. Maka vára, hol vagy? Mi voltál, meddig maradtál, és hős múltad után miért, hogy elpusztultál? Nevem fennmaradt, remélem ezután is élni fog, hogyha megmaradni akartok, barátaim ti is.
Június 15-én utoljára szólalt meg a Makfalvi Wesselényi Miklós Általános Iskola csengője, a végzős nyolcadik osztályosok számára. Sok minden történt az elmúlt tizenkét évben, azt követően, hogy először lépték át az óvoda küszöbét. Már, aki átlépte, mert sajnos voltak olyan gyerekek, akik akaratukon kívül kimaradtak ebből a csodálatos világból. Ők azok, akik sosem tudtak sem viselkedésben, sem tanulásban felnőni óvodát járt társaik mellé. És ők azok, akik idővel lemaradtak, és alsóbb osztályokban próbálkoztak helytállni. Balázs Anna-Bella és Somodi Erika óvónők munkáját dicséri, hogy olyan alapokra tettek szert, azok akik óvodába jártak, amelyre az elkövetkező években biztosan rakhatták egymásra a tudás kisebb vagy nagyobb kockáit. Az írás, olvasás, számolás rejtelmes világával Bertalan Júlia tanítónő ismertette meg a húsz első osztályos kisiskolást. A négy elemi osztályban eltöltött év során számos megyei és körzeti versenyről tértek haza kitűnő eredményekkel. Ötödik osztályban Kincses Éva tanárnő, mint osztályfőnök vette át a jól összekovácsolódott osztályt, majd Veres Mihály Marcel és Pintya Katalin tanárnő irányította egy-egy évig. Időközben Székelyabodból új osztálytársak érkeztek: Ferenczi Beáta, Kálmán Ildikó, Nagy Alpár Norbert és Nagy István. A versenyeken és tanulásban elért eredmények ezúttal sem maradtak el. A legkiemelkedőbb eredményt Orbán Kriszta Barbara érte el, aki magyar nyelv és irodalomból országos döntőbe jutott. Barbara a nyolcadik osztály végén is bizonyított. A képességfelmérő vizsgán magyarból 10-es osztályzatot ért el. Számos iskolán kívüli tevékenységen vettek részt. Színdarabot adtak elő, sportvetélkedőkön léptek pályára, besegítettek a nagyobbaknak a szüreti bálok megszervezésébe, vagy épp ők szervezték meg, önkéntes munkát vállaltak (Temate) és még lehetne sorolni, dicsérni hozzáállásukat. Természetesen van mit még tanuljanak és dolgozzanak, hogy sikeresek legyenek a líceumi évek is, de már bebizonyították, hogy becsületesen is ki tudnak állni egy nagyon komoly megmérettetést. Kérdés csak az, hogy egy olyan világban, ahol nem éppen az ilyen érték a legnagyobb erény, mit is érnek el a becsületes munkával? Az élettől majd választ kapnak. Mindnyájatoknak sok sikert és kitartást kívánok az elkövetkező években! Péterfi Levente
Makfalvi Tekintő
2. oldal
Balogh Ferenc visszaemlékezései Makfalván A sok nehézség között készülnünk kellett az 1945-46. iskolai év megnyitására. A termeket kimeszeltettük, kitakaríttattuk, sőt a gálkerti iskolánál az út felől új kerítést csináltattunk úgy, hogy 1 méterrel a kerítést beljebb vettük. Most már gondoskodnunk kellett az algimnázium III. osztályának tanterméről. A majdnem kész 3. tantermet a gálkerti iskolában nem tudtuk befejezni, nem kaptunk ablaküveget és nem kaptunk ablak, ajtó felszerelést. Így az algimnázium I. osztályát a főút mellett a leányiskola udvarára épített új tanterembe helyeztük el. Megtörtént a beiratkozás. Megtartottuk úgy az elemi, mint az algimnázium év megnyitó ünnepélyét a templomban. Az igehirdetést Szabó Bálint végezte. Néhány szavalat után én egy pár szóval megnyitottam az iskolaévet és a jó Isten gazdag áldását kértem az 1945-46 iskolai évre a tanítók, tanárok munkájára és a tanulók előmenetelére. A tanulók létszáma mind a 3 osztályban felül volt a 40-en. Tantestületi gyűlést tartottam, ahol megkértem a tanárokat, hogy az órák kitartásában legyenek pontosak. Minden tanár csinálja meg a tananyag beosztását írásban és egy példányt hozzon be az irodába, hogy az ellenőrzésnél meg lehessen látni az előrehaladást. Az elemi iskolánál Muzsnai Albert rendezte el az osztályok elosztását komolyan és megértéssel. Minden vizsgálatnál a vezetésért a legjobb eredmény dicséretét kapta. Kollegái Berci bácsit a legnagyobb szeretettel vették körül. 1945 telén is a kepe és az iskola részére is a szükséges fát az emberek az erdőn kivágták, ölbe rakták és a nyáron megszáradt tűzifát ősszel hazahozták. Most azonban az ölbe rakott fának nemcsak egy részét, hanem egyharmadát hivatalosan, nem hivatalosan az erdőről elvitték. Most a presbitérium úgy osztotta be a még megmaradt fát, hogy az elemi iskolához a szükséges fa bemenjen, a lelkész két öllel kevesebbet kapjon. Az algimnázium is kapott, de csak részben volt elég, a többit hozni kellett hazulról a tanulóknak. Szülői, tantestületi gyűlést tartottunk. Mindent elkövettünk, hogy a tanítás zavartalan és a tanulóknak jó előmenetele legyen. Meglátogatott Lőrincz Ferenc főtanfelügyelő és a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott jegyzőkönyvében a tanítás eredménye és vezetése felett. Nagyon nehéz volt a kenyér beszerzése a tanároknak, azért az algimnáziumban járók szüleinél gabonagyűjtést rendeztünk. Szépen gyűlt össze búza, kukorica, amit a fizetésen felül a tanárok között kiosztottunk. Egyik vasárnap délben épp akkor jöttünk ki a templomból, kopogtat valaki az ajtón és belép dr. Nánási marosvásárhelyi ügyvéd. Régebbről ismertük egymást a MADOSZ-tól, annak gyűlésein sokszor találkoztunk. Elmondta, azért jött ki Makfalvára, hogy megalapítsa a Magyar Népi Szövetséget és kér engem, hogy legyek segítségére a szövetség megalapításában. Délután istentisztelet után hirdessem ki, hogy 3 órakor alakuló közgyűlést tart a Magyar Népi Szövetség. Rögtön lementem
a harangozóhoz és megkértem, menjen el a megyebíróhoz, hívja fel, ha lehet azonnal. Nánási elmondta a következőket: ha nem is szó szerint, de tartalmában idézem „A Magyar Népi Szövetségben Romániában élő minden magyar ember beletartozik. Azért mindenütt, ahol magyarok élnek Romániában, meg kell alapuljon a Magyar Népi Szövetség. Ahol kevesen, vagy szórványosan élnek magyarok, azok ahhoz a Magyar Népi Szövetséghez tartoznak, amelyik legközelebb van lakhelyükhöz. A magyar Népi Szövetség Romániában élő magyarság számbavétele, érdekképviselete. De nem a régi Magyar Párt fasiszta soviniszta módjára, hanem együtt dolgozik a román néppel és más Romániában élő kisebbségekkel, a mi szocialista hazánk, Románia felépítésére. Elmondta, most jön a községházáról, ahol ezt a dolgot velük is megbeszélte. Azt is megjegyezte, nagyon jó véleménnyel vannak rólam. Azt is elmondta, hogy a község vezetősége a párt ajánlatára javaslatot is tett a helybeli Magyar Népi Szövetség tisztségeinek a betöltésére. Elő is vett egy listát. Ő látta, mikor a listán a neveket megláttam, nagyon meglepődtem. Azt kérdezte, talán van kifogásom a jelöltek ellen? Azt feleltem: Van! Ha a Magyar Népi Szövetségnek a Romániában élő magyar népet kell képviselniük, akik képviselik, legyenek becsületes, megbízható, jellemes emberek, ne legyenek csalók, tolvajok, részegesek, munkakerülők, megbízhatatlan emberek. Eközben megérkezett Vass Károly megyebíró is. Nánási neki is elmondta a dolgot, mint nekem. Az én kifogásaimat Vass Károly már hallotta. Akkor elmondtam a név említése nélkül, hogy ezek között az emberek között van olyan ember, aki munkástársait lopta meg. 1940 őszén hozzám jött egy alsósófalvi ember, aki keresett egy x. y. nevű embert, mert tíz napig dolgoztatta őket a Bucsinban, az erdő kitakarításánál és a pénzzel elszökött, nem találják sehol. A sófalvi emberrel elmentünk a lakására, a felesége azt felelte, napok óta nincs otthon. A bécsi döntés után egy félév múlva hazajött. Valahol Miskolc körül a bányavállalatnál volt alkalmazva, 120 pengős fizetéssel és fényképes II. osztályú vasúti igazolvánnyal. 1944. augusztus 23-a előtt a magyar csendőrség kereste pénzsikkasztás miatt. Másokról is elmondtuk véleményünket Vass Károllyal. A bécsi döntés után a magyar kormány gabona begyűjtő központokat állított fel a községekben. X. y., aki a gabona begyűjtő vezetője volt, a gabonát eladta és megitta. A másik mindennap a kocsmában van, állandóan részeg. Mi ezeket az embereket nem látjuk jónak a Magyar Népi Szövetség vezetésére. Összeállítottuk mi a listát a Magyar Népi Szövetség vezetésére Dósa Árpád elnök vezetése alatt. Különben azt mondták, választ a közgyűlés. Nánási azt mondta, egész bátran. Elmentem Dósa Árpádhoz megbeszélni a dolgokat. Vass Károly elment a tizedes presbiterekhez és megkérte, hirtelenjében járják el a tizedjeiket és hívják gyűlésbe az embereket. Dósa Árpádot tájékoztattam a történtekről, ha nehezen is, de a magyar nép érdekében vállalta az elnökséget. ~ folytatjuk ~
Makfalvi Tekintő
3. oldal
II. Feliratos kézimunkák; párkeresés időszaka II. rész Gyümölcsöstálat vagy szőlőfürtöket ábrázoló csendéletekhez vendéglátással kapcsolatos fogadtatás vagy elutasítás járt. Gurguly Margit, Kálmán Sándorné falvédőin vendégszeretet hangsúlyozódott: „Jó étvágyat!” vagy „kedves vendég, nem kínálunk / Végy egyedül, itt a tálunk” feliratokban. Ám találkoztunk rendre utasító szöveggel is, például: „Ha jösztök, lesztek / Ha hoztok, esztek!”. Török Ilona 1941-ben varrógép vásárlásakor ajándékba kapott gépterítőre felrajzolt eszközök (cérnakarika, tűs párna, gyűszű, olló, stb.) között Jókai Mórtól származó szállóigét is szorgalmasan kivarrta. „A munka nemesít”. Hatásos biztatás lenne mai is a henyélés, semmittevés elkerülésére. Különlegességként említem még néhai Bottyán Béláné Kálmán Erzsébet falvédőjét. Uradalmi szolgálólányként kaphatta ajándékba a hollandbabás szélmalmos és a gémeskutas falusi idillt körbefutó német nyelvű feliratos előrenyomtatott anyagokat. A felirat nyers fordítása jó tanácsként hat: „Rendben tartsd a favedret / Nem korhad ha felengeded!’. Egyiken az idegen táj, öltözet megjelenítése, másikon a „szereplők” és az idegen nyelvű szöveg összeférhetetlensége okozott érthetetlenséget. Ide kívánkozik egyes műelemzők, művészettudósok, esztéták írásaiból kicsengő figyelmeztetés. Számos szakértő és művész közreműködésével írta Malonyai Dezső „A magyar nép művészete” ötkötetes munkáját, amely 1907-1922 között jelent meg. az első kötet ismertetése, a kutató munka eredményességére utalva értékeli az igazi népművészetet: „Többet dolgozik [a paraszt] mint a városi ember, mégis jut benne kedve és erő a művészkedésre”… „kiformálja a maga egyéniségét minden holmijára.” „Be lehet-e oltani minket népművészettel…?” „Milyen a magyar kép, milyen a magyar szobor? Megmondta ezt már valaha valaki? Amelyiken fokos van, csizma és árvalányhaj, szűrkankó és zsinóros lájbi? Nem? Hát? Pendely Zsuzska bepördül a szalonunkba, és Helyre Kati elrikkantja magát – így? Ha unalomig hajtogatjuk, hogy legyünk magyarok, azok leszünk tényleg? Lehet mondva csinálni az ilyet?” (Fülep Lajos, Európai művészet és magyar művészet, 1979, 88-89 old.) „Rajtunk múlik, vajon múzeumi adalék Malonyai könyve, vagy pedig egy éltető művészet eleven megnyilatkozása?” „Talán szellemét nem is értjük már ennek a művészetnek, csak egyes darabjait látjuk, töredékeit… De éltető szelle-
Molnár Györgyné (sz. Bernád Juliánna) falvédője mét?... Ki érzi ma azt a hatalmas alkotó kedvet, azt a végtelen, minden bajon diadalmaskodó naiv őserőt, mely ezt a művészetet megteremtette vígan, örömmel, játszva, öntudatlan?” (idem, ugyanott 91. old.) És valóban, 1906-tól mi csak benne „adalékokat” találtunk. Plathy - Rónai szerzőpáros felvilágosítanak arról, hogy a népi művészi alkotás nem a környezetété utánzó, híven lemásoló, hanem attól elvonatkoztat, alkotó jellegű, merész, a nézőben társításokat, összevetéseket ébresztő. Tárgyi néprajzosok, a népművészet alapos ismerői hittel vallják, hogy a népi művész nem követi a természeti formát, hanem képzettársításra ösztönzővé alakítja, mozgatja a képzelőerőt, fejleszti a szépérzéket. Fülep Lajos tiltakozott a népieskedő, leereszkedő, nem igazi őszinte stílus ellen – „Népművészet!... Vajon benne van-e a lelke a népnek? Él-e benne, világít-e, megihlet-e, megrészegít-e?” (u.a. 91. old.) A feliratos kézimunkák sematikus ábrázolásmódjuk miatt megvalósíthatatlan álomvilágot mutattak a mindennapi robotba belefásult embereknek. Az ötvenes, hatvanas években a szocdem agitátorok hevesen tiltakoztak „a polgári csökevények” a giccs ellen, de magyarázattal nem szolgálhattak, mert egy szemernyit sem értettek a művészethez. Köznevelést szolgáló képes folyóiratokból, hivatásos néprajzosoktól kapott útmutatást a kézimunkázni vágyó dolgozó nő. „Ne menjen feledésbe” vagy „menjen feledésbe” című rovattal illő magyarázattal, példával, mintával szolgált a fennről jövő irányítás. Suba Mária
Választási eredmények Makfalva községben 2012. június 10.
Polgármester Szavazatok Szavazati joggal rendelkezők
Szavazott
Makfalva
1191
Székelyabod
Település
Huszár Ibolya
Márton Zoltán
RMDSZ
MPP
Érvényes
Érvénytelen
651
616
35
320
296
131
87
82
5
30
52
Szolokma
290
175
171
4
89
82
Hármasfalu
990
581
581
9
133
448
Összesen
2602
1494
1450
53
572
878
Makfalvi Tekintő
4. oldal
Helyi tanácsosok Szavazatok Település
Szavazati joggal Szavazott rendelkezők
Érvényes
Érvénytelen
RMDSZ MPP
USL
Pro-Europa Roma Párt
Makfalva
1191
651
611
40
319
286
6
0
Székelyabod
131
87
84
3
35
46
2
1
Szolokma
290
175
171
4
90
77
3
1
Hármasfalu
990
590
577
13
140
427
7
3
Összesen
2602
1503
1443
60
584
836
18
5
A szavazatok alapján két politikai párt küldhetett képviselőket a helyi tanácsba. A választásokon elért eredmények alapján az MPP 8, az RMDSZ 5 tanácsosi széket szerzett. Az USL nem érte el a bejutáshoz szükséges szavazatszámot. Tanácsosi helyet szereztek a következő 4 évre: Magyar Polgári Párt (MPP): Vass Imre (Makfalva), Csonta Ferencz (Hármasfalu), Jakab Boldizsár (Szolokma), Kálmán Márton (Székelyabod), Orbán Balázs (Makfalva), Muszka Árpád (Hármasfalu), Tőkés Brigitta (Makfalva). Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ): Zsigmond Zsuzsánna (Makfalva), Molnár Imola (Makfalva), Jakab András (Makfalva), Szoboszlai Kálmán (Hármasfalu), Demeter Zsigmond (Szolokma). Az új összetételű tanács Vass Imrét, a Magyar Polgári Párt jelöltjét választotta alpolgármesternek a következő négy évre. Forrás: Makfalvi Polgármesteri Hivatal Interjú Márton Zoltánnal, Makfalva község újonnan megválasztott polgármesterével Először is arra kérném Márton Zoltánt, hogy pár mondatban mutatkozzon be a kedves olvasóknak! 1968-ban születtem Marosvásárhelyen. Középiskolai tanulmányaim után Jászvásárra, Iași-ba csángáltam és az ottani műszaki egyetem vízgazdálkodási karán végeztem. Egyetemi tanulmányaimat derékba kapta a rendszer, de tartalmában csak módszerváltás történt, és így alkalmam nyílt már diákként civil szervezetet alapítani és vezetni. Természetesen a Magyar Diákok Iași Ligája megalapítása nem csak az én munkámat dicséri, de kovásza voltam a folyamatnak, és én lettem a szervezet első elnöke. Friss egyetemi diplomával a kezemben megtapasztaltam, hogy nem hasznosíthatom a szaktudásom. Éppen felszámolás alatt voltak a nagyüzemű mezőgazdasági egységek, a magángazdaságok még gyerekcipőben voltak, így más szakma, megélhetés után kellett néznem. Először, mint sokan mások, nagy lelkesedéssel a tanügyben helyezkedtem el. Nagyon sok jó tapasztalatot szereztem a rövid oktatói pályafutásom alatt. Később a szovátai kábeltelevíziós társaságnál helyezkedtem el, ahol újságszerkesztéssel és újságírással foglalkoztam. Erről a munkahelyemről csábított el a Teleki Oktatási Központ alapító igazgatója, néhai Bíró István, az éppen szárnyait bontogató intézményébe. Bíró István keze alatt ért be tulajdonképpen a fejem lágya, és tanultam meg emberekkel
dolgozni, programokat szervezni, intézményt irányítani. Kezdetben az igazgató jobbkezeként tevékenykedtem, de az Ő 1999-ben bekövetkezett tragikus halála után élesben is ki kellett próbálnom képességeimet és a tanultakat. A szükség úgy diktálta, hogy át kellett vennem az intézmény igazgatását, és el kellett kezdenem annak, a már korábban tervezett átfogó bővítését, felújítását. A küldetésemet úgy érzem, hogy sikeresen hajtottam végre, hála egy összeforrt és odaadó csapatnak és egy rendkívül megértő és segítőkész főnöknek, mint amilyen Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke volt. Ezzel el is értünk a számunkra érdekes mozzanathoz a makfalvi polgármesteri jelölésemhez. Tíz esztendeje telepedtem le a községhez tartozó Hármasfalu Csókfalva nevű falujában. Mindig is érdekelt a helyi közösségi élet. Kezdetben semmiféle politikai árnyalata nem volt az érdeklődésemnek, mert az RMDSZ csúcsvezetésében csalódtam ugyan, de nem mostam össze őket a falusi szervezetekbe tömörülő jóhiszeműekkel. Később, amikor megalakult a Magyar Polgári Szövetség, majd azt követően a Magyar Polgári Párt, igyekeztem annak a tevékenységét segíteni. Gyakorlatilag a párt helyi szervezetével a megalakulása óta tartom a kapcsolatot. A korábbi helyhatósági választásokon már én is ott voltam a párt tanácsos-jelöltjei között, de szándékosan nem bejutó helyen, mert így tartottam illendőnek. Véleményem szerint mostanra ért meg a helyzet az én jelölésemre, és úgy tűnik, a csapatunk győzelmére is. Melyek azok a teendők, amit a legfontosabbak-
Makfalvi Tekintő
nak tart és persze a távlati tervekről is érdeklődnék! A legfontosabb, amit rövidtávon szeretnénk elérni, az a községben uralkodó viszonyok javítása. Az elmúlt önkormányzati ciklusban és azt folytatóan a választási kampányban nagyon elmérgesedett a viszony a községben működő két párt támogatói között. Nem ritka eset, hogy a családban viszály keletkezett ezen ok miatt, és közeli rokonok nem köszönnek egymásnak. Nincs szándékunkban az emberi viszonyok romlásáért okolható „bűnösökre” újjal mutogatni, hanem dolgozni szeretnénk. A munkánkhoz nem pártpreferenciák szerint fogjuk kérni az emberek segítségét. A kommunikációnkat sem pártvonalon fogjuk folytatni a lakóssággal. Szintén a mandátumunk legelején szeretnénk egy átfogó felmérést készíteni a község falvainak állapotáról, a lakósság anyagi helyzetéről és kívánalmairól. Van ugyan már néhány fogódzónk, hiszen a választások előtt is végeztünk egy felszínes felmérést bizonyos kérdések tekintetében, de azok inkább a választási programunk összeállításában voltak segítségre, a jövőtervezéshez ennél sokkal több kell. Az első félév után be fogunk számolni a község előtt a „leltár” eredményéről, és a gondok megoldására tett javaslatainkat közvitára fogjuk bocsátani. Nem szerettem volna ezt megkérdezni, de mivel az a mendemonda járja Makfaván az a mendemonda járja, hogy a hivatal dolgozói közül többen is elvesztik állásukat az ön hivatalba lépésével. Arra kérem önt, hogy mondja el, van-e ennek a szóbeszédnek valóság alapja? Egyáltalán nincs! Az bizonyos, hogy át fogjuk szervezni a hivatal munkáját, de ezt nem azzal kezdjük, hogy embereket bocsátunk el. Lehet, hogy leendő kollegáim között nem mindenki teljesít az elvárásoknak megfelelően, de először meg kell próbálni ezeknek az embereknek képességeiknek és felkészültségüknek megfelelő, de ugyanakkor hasznos munkakört biztosítani. Az eltanácsolás csak akkor jöhet számításba, ha az érintett személy semmiképpen sem tud kellőképpen teljesíteni, illetve, ha ő maga kéri felmentését. Nem szoktam pletykák alapján megítélni az embereket, a mostani helyzetben pedig, ez hatványozottan betartandó szabály. A másik ilyen a levegőben repdeső hír, hogy mivel nem az RMDSZ úralja a helyi tanácsot, kevesebb pénzt fog biztosítani a Megyei Tanács a Makfalvi önkormányzat számára. Ebből adódik a kérdés, hogy lesz-e elég pénz terveik megvalósításához? Tudja, ezt sokféleképpen lehet boncolgatni. Az első megjegyezni valóm, hogy az RMDSZ a Megyei Tanácsot sem uralja, de ez mellékes. A községnek volt, van és lesz költségvetése. Az jár, és ha valami nagy baj nem történik, az a pénz ezután is rendelkezésre áll majd. A költségvetés felett lehet(ne) a megye „jóindulatára” számítani, vagy sem, de az eltelt ciklusban sem rogyott össze a kassza az ilyen pénzektől, egy-
5. oldal
szerűen azért, mert a Megyei Tanácsnak egyre kevesebb a hozzáférése a soron kívüli pénzekhez. Az kétségtelen, hogy a makfalvi polgármesteri hivatal és a Megyei Tanács kapcsolata ezután nem pártalapon fog működni, és ha sikerül onnan soron kívüli pénzhez jutnunk, az nem azért lesz, mert adják erőszakkal, csak vigyük. Természetesen meg fogjuk próbálni a Megyei Tanácsnál rejlő lehetőségeket is kihasználni, de úgy vélem, nem kell abba a hibába esnünk, hogy csak onnan és csak mástól jöhet segítség, pénz. A hivatal hatékonyságát jelentősen növelnünk kell és a megyei tanácson kívül más forrásokra is kell támaszkodnunk. Erre vonatkozóan vannak elképzeléseink, de talán korai lenne ezekről most konkrétan beszélni. Utoljára hagytam a legfontosabb kérdésemet. Milyennek látja most ön Makfalva község jövőjét? Azt érzékelem, hogy az emberek nagy elvárásokkal vannak irántunk, és ez nem is baj, mert akkor is cselekvésre késztet, ha netalán elfáradnánk a „szürke mindennapok” teendőiben. Forradalmat mi sem fogunk véghezvinni, és erre nem is tettünk felelőtlen ígéretet. A községben uralkodó hangulatot mindenképpen jobbra kell váltanunk, és ez már önmagában is jelenthet korszakváltást. A jó közösségi hangulatnak nagy a felhajtóereje, és olyan öngerjesztő folyamatokat indíthat el, melyekkel a szándékainkat aládúcolva komoly sikerekre számítunk. A saját magunk által elvégzett munkának az örömét nem helyettesítheti az „adományból” kapottak felett érzett büszkeség. Többen jelezték, hogy hiányolják a közmunkát, és ha lesz olyan, számíthatunk rájuk. Ezt nagyon lényegesnek és értékelendőnek tartom. Őseink minden középületet kalákával építettek és nem kormány, vagy megyei pénzen. Nyílván nem akarunk viszszatérni a középkorba, de népünk hagyományaira ezután is támaszkodni szeretnénk. A községünkben él az igény a közösen, közösségben előállított értékek iránt, és akkor a jövőnk nem lehet olyan sötét. A nagyvárosok melletti falvainkban tanúi lehettünk annak, ahogy régi hagyományaihoz hajdanán ragaszkodó közösségek teljesen átalakulnak és megszűnnek közösségnek lenni. Aki ismeri a Marosvásárhely melletti Jedd korábbi és mostani faluképét, de méginkább közösségét, az érti, amire gondolok. A szép jövő nem biztos, hogy az aszfaltozott utcákat jelenti elsősorban, hanem egy egészséges, öntevékeny közösséget. Nyilván az aszfalt is fontos, de távolról sem a legfontosabb. Sok mindent fel tudnék itt sorolni, amit a közelmúltban az erdélyi falvak úgymond fejlődésével kötöttek össze, és közben hagyták a közösségeket szétesni, de nem teszem, mert a kampánynak vége, és megfogadtam, hogy többet nem foglalkozok elődeim munkájának a kritizálásával. Én a jövőt olyannak szeretném, hogy a felnőttek után ne a gyerekek szedjék fel a szemetet, az emberek magukkal szemben is ugyanolyan elvárásokkal legyenek, mint embertársaikkal szemben, a tettrekészséget ne feltétlenül előzze meg a „mi hasz-
Makfalvi Tekintő
6. oldal
nom van belőle” kérdés, és minden ember tudjon a másik szemébe nézve köszönni. Nekem ilyen egyszerű elvárásaim vannak, de azt tudom, hogyha ezek megtörténnek, akkor sok más dolog magától értetődő lesz, és
S
P
O
R
T
-
S
P
mérföldekre leszünk a mostani helyzetünktől. Végezetül kívánok önnek és csapatának sok sikert terveik megvalósításához! Ifj. Kovács Árpád
O
R
T
-
S P
O
R
T
A Maros megyei falusi bajnokság Marosvásárhely körzeti csoportjának végső állása: 1. Somosd
26
20
2
4
95-32
62
2. Harasztkerék
26
18
6
2
84-20
60
3. Nyárádgálfalva II
26
14
3
9
57-34
45
4. Kibéd
26
11
7
8
50-40
40
5. Csittszentiván
26
12
4
10
58-47
40
6. Gyulakuta
26
12
3
11
58-59
39
7. Szabéd
26
11
6
9
57-48
39
8. Makfalva
26
10
6
10
56-60
36
9. Nyárádgálfalva I
26
9
9
8
57-54
36
10. Nyárádmagyarós
26
10
5
11
57-56
35
11. Küküllőszéplak
26
8
4
14
53-72
28
12. Egrestő
26
7
3
16
46-88
24
13. Galambod
26
5
4
17
46-101 19
14. Székelysárd
26
1
6
19
27-90
Kibéd - Makfalva 2 - 2 (1 - 1)
9
Nyárádmagyarós ellen sikeres makfalvi csapat 41. perc 2 - 2 89. perc 2 - 3 Makfalva - Nyárádgálfalva II 2 - 3 (1 - 1) Jakab András (kapus), Koncz Stefan, Suba Imre, Suba Hunor, Jónás Levente, Jónás Szabolcs, Pál László, Dósa Medárd, László Attila, Jakab József, Ozsváth Levente (Soó Károly). Az eredmény alakulása: 4. perc 1 - 0, Jakab József 36. perc 1 - 1 67. perc 2 - 1, Dósa Medárd 77. perc 2 - 2, (11-m-es) 80. perc 2 - 3
Makfalva: Jakab András (kapus), Suba Barna, László Atti- MAKFALVI TEKINTŐ la, Jakab József (Soó Károly), Suba Hunor, Pál László, Dósa Medárd, Jónás Szabolcs (Ozsváth Levente), Jónás Levente, Szerkesztő: Suba Imre, Koncz Ștefan. Péterfi Levente Kibéd: Orbán Szabolcs (kapus), Dósa Mihály, Bartus CsaSzerkesztőbizottsági tagok: ba, Péter István, Stelică Ștefan, Barabási Lóránd, Dósa Ferenc, Barabás Zoltán, Vass Katalin, Kovács Szabolcs, Györfi Árpád (Kovács Zoltán), Rostás Matei, Mátyus Lehel. ifj. Kovács Árpád, Bányai Éva, Az eredmény alakulása: Péter Ödön, Kiss Károly 14. perc 1 - 0, Mátyus Lehel Nyomdai kapcsolattartó: 35. perc 1 - 1, Dósa Medárd Urr Botond (Marosvásárhely) 49. perc 2 - 1, Dósa Ferenc 76. perc 2 - 2, Suba Hunor Támogatónk: Makfalvi Polgármesteri Hivatal Makfalva - Harasztkerék Internet: 2 - 3 (2 - 2) www.ghindari.ro Jakab András (kapus), Pál László, Székely Béres Loránd www.szovatafurdo.ro (Soó Károly), Koncz Ștefan, Suba Imre, Suba Hunor, László E-mail:
[email protected] Attila, Suba Barna, Jónás Levente, Jónás Szabolcs (Ozsváth A lapban megjelent írások a szerzők Levente), Ozsváth Zsolt. véleményét tükrőzik! Az eredmény alakulása: 2. perc 1 - 0, Pál László (11m) Lapterjesztők: 10. perc 2 - 0, Székely Béres Lóránd Katona László 14. perc 2 - 1 Dósa Medárd
