M
a
k
VIII. évfolyam, 2011. május
f
a
l
v
i
5. szám (89. szám)
Megjelenik havonta
„Mesél a Sárrét” népmesemondó verseny Április 1-3-a között a püspökladányi Petritelepi Általános Iskola megyei népmesemondó versenyt szervezett, amelyre a makfalvi és hármasfalusi iskolások is meghívást kaptak. Albert Csilla, Bertalan Júlia és Tőkés Brigitta pedagógusok vezetésével 12 helyi iskolás utazott a kelet -magyarországi településre, ahonnan életre szóló élményekkel tértek haza. A szervezőktől az alább közölt levelet kaptuk, melyet teljes terjedelemben közlünk: „„A mesék küzdelmet és irgalmat, vitézséget és becsületet tanítanak, igaz szerelemre készítenek. Vigaszt is nyújtanak. Jól felépített, tömör és tartalmas beszédre nevelnek. A mese természetes, veleszületett igénye mindenkinek…” (Berecz András) Számos Hajdú-Bihar megyei településről és határon túlról érkező szülő, diák, pedagógus részesült a mesemondás, mesehallgatás mással nem pótolható örömében április 2-án a püspökladányi Petritelepi Általános Iskolai Tagintézményben. Hetedik alkalommal rendezték meg az iskola lelkes pedagógusai a tanulók, szülők közreműködésével a Mesél a Sárrét megyei népmesemondó versenyt. 85 lelkes kisdiák indult útnak ezen a szép tavaszi reggelen, tarisznyájukba téve okulásul, vigasztalásul, netán egyszerűen örömforrásként a meséjüket, majd a megmérettetésen új életet leheltek beléjük. A mesék magukkal ragadták a hallgatóságot, és egy színes, csodálatos birodalomba vezettek el felnőttet, gyereket egyaránt. Évről évre nagy izgalommal várja mindenki a már hagyománnyá vált rendezvényt. Odaadással, önzetlen munkával vesz részt az iskola apraja-nagyja az előkészületekben. Van, aki dekorációt készít, mások a berendezésben, vendégek fogadásában segítenek. A rendezvény kezdetén Smidróczki Lászlóné tanítónő 2. osztályos tanítványai adták elő A rátóti csikótojás című mese dramatizált változatát. Bájos játékukkal mindenkit elkápráztattak. A versenyt Petőné Papp Margit főigazgató asszony nyitotta meg. Nem volt könnyű dolga a zsűrinek, hosszas tanakodás után hozták meg döntésüket. Véleményük szerint igényes, kiemelkedően színvonalas produkciókat adtak elő a gyerekek. Az idei verseny rendhagyó volt, hiszen a határon túlról is vártunk vendégeket. Pénteken az esti órákban érkezett meg a várva várt kis csapat Albert Csilla vezetésével. A 12 gyerek és 5 felnőtt egy rövid városnézés után foglalták el szállásukat a város középiskolájának kollégiumában. A másnap a versenyzés jegyében telt. Csodálatos székely népmeséket hoztak nekünk. Szívet melengető érzés volt megcsodálni gyönyörű népviseletüket, hallgatni tisztán
A makfalvi és hármasfalusi csoport csengő beszédüket. Ez eredmények magukért beszélnek. A verseny fáradalmait a jó étvággyal elfogyasztott ebéd után a város gyógycentrumában pihenték ki gyerekek, felnőttek egyaránt. A vasárnap a helyi Karacs Ferenc múzeumban kezdődött, ahol a régi hagyományok szerint elkészült kenyérlángos várta vendégeinket, majd egy tárlatvezetéssel zárult a program. Úgy gondoljuk, hidat építettünk a Makfalváról, Hármasfaluról és Biharfélegyházáról érkező testvéreinkkel. Hidat a két ország között, valamint a határon innen és túl élők szíve között. Felejthetetlen élmény volt számunkra ez a három nap és a viszontlátás reményében búcsúztunk. Az alábbi eredmények születtek: ELSŐ ÉVFOLYAM (I osztály): 1. helyezett: Szilágyi Kristóf/Kálvin Téri Ált. Iskolai Tagintézmény-Püspökladány/Felkészítő nevelő: Balázsné Nagy Éva 2. helyezett: Vilistein András/József Attila Ált. IskolaBerettyóújfalu/Felkészítő nevelő: Kissné Varga Katalin 3. helyezett: Némethi Alex/Petőfi Sándor Ált. Iskolai Tagintézmény–Püspökladány/Felkészítő nevelő: Ordasiné Mészáros Irén 3. helyezett: Szenczi Balázs László/Németh László Ált. Iskola-Bocskaikert/Felkészítő nevelő: Orbánné Horváth Éva MÁSODIK ÉVFOLYAM (II. osztály): 1. helyezett: Czina Eszter/Kövy Sándor Ált. Iskola- Nádudvar/Felkészítő nevelő: Molnár Ilona 2. helyezett: Micskei Dóra/Németh László Ált. Iskola Bocskaikert /Felkészítő nevelő: Kovács Tiborné
Makfalvi Tekintő
2. oldal
3. helyezett: Makula Zsófia Szilvia/Kálvin Téri Ált. Iskolai Tagintézmény-Püspökladány/Felkészítő nevelő: Szöllősiné Szabó Ibolya 3. helyezett: Szabó Krisztina Henriett/Petőfi Sándor Ált. Iskolai Tagintézmény–Püspökladány/Felkészítő nevelő: Szélné Szabó Judit Különdíjas: Cseke István/Sári Gusztáv Ált. és AMI– Kaba/Felkészítő nevelő: Pálmai Józsefné HARMADIK ÉVFOLYAM (III. osztály): 1.helyezett: Kölcsei Viktória/Thököly Imre Kéttannyelvű Ált. Isk.-Hajdúszoboszló/Felkészítő nevelő: Kölcsei Tibor 2. helyezett: Nemes Emőke/Szent István Ált. Iskola Hármasfalu/Felkészítő nevelő: Muszka Árpád 3. helyezett: Vinis Réka Bernadett/Sári Gusztáv Ált. és AMI – Kaba/Felkészítő nevelő: Nagy Károlyné Különdíjas: Szász Patrik/Bocskai István Ált. Isk. és AMI – Sáránd/Felkészítő nevelő: Dankóné Erdelics Gyöngyi NEGYEDIK ÉVFOLYAM (IV. osztály): 1. helyezett: Kovács Gergő/Sári Gusztáv Ált. és AMI– Kaba/Felkészítő nevelő: Kissné Szabó Melinda 2. helyezett: Tikos Valéria/II. Rákóczi Ferenc Ált. Isk.- Berettyóújfalu/Felkészítő nevelő: Dr. Szotterné Bozsár Zsuzsa
2. helyezett: Simonfi Renáta/Szent István Ált. IskolaHármasfalu/Felkészítő nevelő: Bereczki Erzsébet 3. helyezett: Bartha Melinda Emese/Szent István Ált. Iskola – Hármasfalu/Felkészítő nevelő: Györfi Melinda 3. helyezett: Czibi Dániel Péter/Petritelepi Ált. Isk. Tagintézmény–Püspökladány/Felkészítő nevelő: Tőkéné Nagy Ilona ÖTÖDIK ÉVFOLYAM (V. osztály): 1. helyezett: Kiss Ramon Dániel/Hunyadi János Ált. Isk.Mikepércs/Felkészítő nevelő: Dévényi Mihályné 2. helyezett: Szilágyi Adrienn/Kálvin Téri Ált. Iskolai Tagintézmény-Püspökladány/Felkészítő nevelő: Marsiné Fekete Judit 3. helyezett: Simonfi Orsolya/Szent István Ált. Iskola – Hármasfalu/Felkészítő nevelő: Tőkés Brigitta 3. helyezett: Berecz Janka/Petőfi Sándor Ált. Iskolai Tagintézmény–Püspökladány/Felkészítő nevelő: Kisné Fekete Margit” 3.helyezett: Rácz Vivien/Petőfi Sándor Ált. Iskolai Tagintézmény–Püspökladány/Felkészítő nevelő: Kisné Fekete Margit
Balogh Ferenc visszaemlékezései
felszegezés a kőművesek munkájához tartozik. Azt akartuk, belül a falak legyenek bevakolva, kívül később is elérkezik. Mikor belül mind a két terem le volt vakolva, az asztalos munka is meg volt csinálva két teremre. Csak össze kellet állítani, enyvezni. Rögtön beadtuk a kérést a IV. és V. tanerő beállítására és a tanítás engedélyezésére A kérésünket az előírásnak megfelelően szükséges mellékletekkel felszerelve, hivatalos úton az esperes, az egyházkerületen keresztül adtuk be a minisztériumba. Az ácsok kifaragták az alsó padlás gerendáit száraz cserefából, aminek egy részét úgy kölcsönöztük az egyháztagoktól, a másik része megmaradt abból a cserefa hozatalból, amelyet a papi kerítésnek a ház elébe hozattuk. Szép, száraz, elsőosztályú deszkával mind a két termet kipadolták. Sietettük az asztalosmunkát is, mert a határidő már rég lejárt, nekifogott az ajtók, ablakok szerelésének, de lassan ment, mert még mindig nem volt kész minden munka. Veszekedtünk is vele, de olyan ember volt, nem haragudott, egy-egy viccel elütötte. Közben mind kértük a Jó Istent, hogy csak még ne jönnének a minisztériumból a kiküldöttek, nem találnának rendben, mi pedig egy teljesen elkészült iskolát jelentettünk be a kérésünkben és emiatt elesünk az engedélytől. A kőművesek öntötték a feljáró lépcsőjét. Demény Márton még mindig nem tudta az ajtókat felszerelni. Az ablakok megvoltak és fel is szerelte, de az ajtók felszerelése mind késett, minket pedig nagyon izgatott, csak úgy két hét múlva szerelte fel. A padok, az asztalok hiányoztak. Az anyag ki volt szabva, gyalulva, de az összeszabása, enyvezése, szegezése hiányzott. Most már nagyon sürgettük Demény Mártont, hogy az ő terhére asztalosokat fogadunk és megcsináltatjuk a hiányzó munkát. Míg aztán ő is belátta, hogy itt tovább halogatásról nem lehet szó, mert az iskola engedélyének megadása forog kockán, segítséget hívott és így sikerült rövid időn belül a padoknak is nagyobb részét az iskola termekbe behelyezni. Mikor készen voltunk a munkával, akkor azért sóhajtoztunk, bár már jönnének a miniszteri megbízottak, hogy kapjuk meg a működési engedélyt. Mikor meguntuk várni az engedélyt, írtam az egyházkerületnek, ahonnan azt a válasz kaptuk: kérésünket elutasították, mert a község-
Makfalván Közben, az állami iskola igazgatója, Anca Dani feljelentette a Makfalvi Református Egyházat, hogy az iskola erdejéből az egyház levágatott 5 drb. nagy nyárfát. Vizsgálat szállt ki az erdőhivataltól, a tanfelügyelőség átíratára és megállapította, hogy az egyház nemcsak az öt szál fát vágatta le, hanem két esztendőben a vágteret is az iskola erdejéből mérettette ki és vágatta le. A Wesselényi iskolának volt külön erdeje, amely a telekkönyvben iskolaerdő néven szerepelt. Az első világháború után, a Wesselényi iskolát a Makfalvi Református Egyház vette át, és az erdőt is az egyház kezelte. Mikor olyan bizonytalanná vált a Wesselényi iskolának az egyház kebelében maradása, a vágterületet csakugyan odakértük, oda mérték ki és ott vágattuk ki az egyház faszükségletét. A bízottság felmérte a területet és megállapították a kárt és 45.000 lejt követeltek az egyháztól. Folyt a vita. Az állami tanítók, az igazgatóval az élen, követelték a jegyzőtől: azonnal adja be a kártérítési pert az egyház ellen. Mi védekeztünk azzal, hogy az iskola még a mi nevünkön van, tőlünk még törvényesen senki el nem vette. Az iskolaerdő a mi erdőnkkel közösen együtt szerepel az erdőhivatalnál, mi fizettük az iskolaerdő után az adót és az erdőkezelési díjat. Az erdőmérnöki hívatal a vágteret oda mérte ki, mi nem találomra mentünk oda, törvényes engedély alapján vágattuk le az erdőt. Az állami iskola költségvetése a község kölségvetésében szerepel, az iskola vagyonát a község kezelte. A végén Tufán jegyző közbelépésére kiegyeztünk. Az egyház erdejéből akkora vágterületet adunk vissza, amekkorát az iskola erdejéből levágattunk. Itt is nagyon sokat köszönhetünk Tufan jegyzőnek, mert, ha ő nem inti, csillapítja az állami tanítókat, hanem hozzájuk szegődik, sok kellemetlenség lett volna belőle. A kőművesek vakolták a falat. A kőművesmesterek kőműveseket fogadtak vidéki ismerőseik közül, de így is lassan ment a munka, pedig megelőzőleg az ácsok nemcsak a plafondeszkát, hanem a nádat is felszegezték, pedig a nád-
Makfalvi Tekintő ben 3 tanerős állami iskola van, a felekezeti iskola 4. és 5. tanerő beállítása veszélyezteti az állami iskola fennmaradását. Közben készítettük a tanítói lakást, amely még kívül és belül vakolatlan és padolatlan volt. Presbiteri gyülést hívtam össze, felolvastam az egyházkerület leíratát. Tanácstalanok voltunk. A sok pénzt kiadtuk, a nagy munkát megcsináltuk hiába. Mit mondanak majd azok, akik ellenezték az építést: „Ugye megmondtuk, nem kell építeni, nekünk az állami tanítók épp így megmondták!” Resteltem én is a dolgot. Nagyon el voltam keseredve. Többször felmentem a Hitelszövetkezet irodájába, ahol szegény Dósa Árpád vígasztalt: ”Ne búsulj, pap bácsi, fő az, hogy az épület kész van, arra még szükség lesz a magyar gyermekeknek!” Volt éjszaka, amikor alig aludtam valamit. Bántott nagyon a dolog. Felutaztam Kolozsvárra az egyházkerülethez. Először Laár Ferivel beszélgettem, aki az egyházkerület titkárságát látta el. Ismeretségünk abból az időből származik, amikor én alsósófalvi lelkész lettem, ő parajdi lelkész volt. A makfalvi lelkészállás betöltésénél is sokat beszélgettünk. Megkérdeztem, nem lehetne-e az elutasítást megfellebezni? Azt felelte: nem, és felesleges a fellebezés, mert azt nem gondolod talán, hogy az állami iskolát megszüntetik azért, hogy nektek a 4. és 5. tanerő beállításával bővüljön. Örvendjünk, ha azt is meghagyják, ami van. Bementem Makkai püspök úrhoz. Sajnálkozott, de ő ebben az ügyben nem tehet semmit. Sőt, ha szólna Bukarestbe, csak rontana a dolgon. Nem volt mit tennem, hazajöttem bánatosan és elkeseredve. Arra az elhatározásra jutottam, hogy saját költségemen felutazom Bukarestbe, megpróbálom magyarpárti képviselőkkel elintézni a dolgot. Bukarestben Tőkés Ernő volt az esperes. A Bukaresti Egyháznak az esperesi lakáson volt egy szoba és benne pricsszerű szállóhely, református kispénzű emberek számára. Ide tértem be én is éjszakára. Másnap megtudakoltam Tőkéstől, hol találhatom meg a bukaresti magyarpárti irodát. Pontosan megadta a címet és meg is találtam, mert az odajutást is megmagyarázta. Kölcsönös bemutatkozás után elmondtam mi járatban vagyok és mi a kérésem. Egyik képviselő elővette a noteszét, leírta a panaszt és a kérést és megígérte, a minisztériumban megnézi, megtudja, hogy áll az ügy és azt is, lehet-e a dolgon segíteni. Holnap jőjjek vissza és megmondja a választ. Vissza is mentem, ő is elmondta, amit Laár Feri, hogy nem lehet segíteni. Bementem Tőkéshez, ő faséban áll a magyar párttal és a Református Egyházkerülettel is. Tőkés Ernő brassói lelkész volt és egy brassói kereskedőnek a feleségével megszökött Bukarestbe és emiatt sok kellemetlensége volt a Református Egyházkerületben. Bukarestben befészkelte magát a román miniszterek társaságába. Kitűnő eszű és megjelenésű ember volt. Bejáratos volt, engedély nélkül, minden minisztériumban. Sőt, a Vallásügyi Minisztérium nyomására, esperesi széket létesített és ő lett a bukaresti esperes. Elmondtam neki, hogy jártunk a kérésünkkel, milyen választ kaptunk a kerülettől és a magyarpárti képviselőktől. Azt mondta, holnap velem jössz a Közoktatásügyi Minisztériumba. A kapunál 100 lejt kellett fizetni az őrnek, hogy beengedjenek, de mikor Tőkés előbb bement, engem már nem engedett be az őr. Újabb 100 lejt kellett fizetni. Gondoltam, jól kezdődik, sehol semmi, máris 200 lej elment. Odabent már könnyebben ment a dolog. Egészen az alminiszter ajtójáig mentünk. Előzőleg figyelmeztetett Tőkés, hogy az alminiszter egy balázsfalvi tanár, jól beszél magyarul és adjam elő a panaszt magyarul. Tőkés előre bement. Egyszer nyílik a párnás ajtó, Tőkés int, lépjek be. Bemutatkozom a miniszternek, előadom a panaszomat
3. oldal úgy, hogy az elutasítást elhallgattam. Fellélegeztem, mert a miniszter mosolyog, Tőkés közben megszólal magyarul: „Miniszter úr, segíts ezen a szegény papon, az egyházkerülete és a magyar pártja elutasította a segítségkérését. Miniszter úr, te ne utasítsd el!” A miniszter mosolyától és Tőkés beszédétől bátorságot nyerve folytattam a beszédet: „Miniszter úr, mondja meg, miért félnek tőlünk, magyaroktól? A németeknek templom és iskolahelyeket adnak Dobrudzsában és Besszarábiában (az újság írta), tőlünk még az iskolai engedélyeket is megtagadják. Pedig nekünk, románoknak és magyaroknak össze kellene fogjunk, két testvértelen nép vagyunk, ha egymást rágjuk és esszük, mindketten elveszünk!” A miniszter felállt az íróasztala mellől, hozzám jött, a vállamra tette a kezét, a szemembe nézett és ezt kérdezte: „Mondja meg tiszteletes úr, őszintén és igazán beszél?” Azt feleltem: „igen!”. A miniszter azt mondta: „ Erdélyben sok ilyen református papot adjon az Isten!”. Elment és kikereste a makfalvi iskola felterjesztett aktáit, személyesen (nem kerestette). Mikor látta az elutasító végzést, kivette az akták közül és felém fordulva azt mondta nekem: „Azt csinálom meg, amit soha életemben nem csináltam, becsapom saját miniszteremet!”. A kérésünket, az elutasító végzés nélkül, még egyszer a Közoktatásügyi Miniszter elé terjesztette jóváhagyás és aláírás végett. Körülbelül az alminiszter irodájában 10-15 percet vártunk még, amíg kijött az alminiszter a 4. és 5. tanerő engedélyének a végzésével. A végzést odaadta az egyik kisasszonynak lemásolás végett. Tőkést megkértem, vegyen egy doboz csokoládét az engedélyt legépelő kisasszonynak. Féltem, ha én megyek, engem nem engednek vissza. Tőkés fel is hozta a csokoládét. Én odacsúsztattam az írógép mellé, mikor észrevette, azt kérdezte románul: mi az?. Tőkés megmagyarázta figyelmességből, szívességből adjuk. A kisasszony el kezdett kiabálni, meg akarjuk vesztegetni, ő nincs az ilyenekhez szokva stb. Úgy látszik, félt az alminisztertől, vagy pénzt várt. Intett az alminiszter, tegyük el a csokoládét, hagyjuk békén. A csokoládét eltettem, mikor az engedély készen volt, zsebre vágtam, örömömben szinte földig hajolva, nagyon, de nagyon szépen megköszöntem, a miniszter kezet nyújtot, s úgy búcsúztam el tőle. Azt ígérte meglátogat, de soha sem jött el. Azt kérdeztem Tőkéstől, valami ajándékot nem kellene-e küldeni a miniszternek? Tőkés azt felelte: „Te, ti nekem tartoztok! Most láthatod, ki a püspök, kik a magyarpárti urak! Semmik, senkik! Jár a szájuk, bölcselkednek! Felveszik a képviselői egyenruhát, azt hiszik, ők csinálják a spanyol viaszt!” Egyebeket is mondott, de azt nem írom ide. Ízelítőből ez is elég. Egy bizonyos, nem hiszem, az akkori Romániában boldogabb ember lett volna azokban a percekben mint én, az iskola engedéllyel a zsebembe. Milyen elégtétel lesz ez a kerületnél nekem. Tőkéssel elmentünk s megebédeltünk. Pénzt nem tudtam neki adni, mert nálam nem voltak ezresek, csak egy pár százas csupán. De megígértem, nem pénzt, hanem csomagot küldünk. Ő tanított meg, adjak be egy kérést a tanfelszerelések központjába és kérjek az iskolánk részére tanfelszerelést. Megírta románul a kérést, velem jött, mikor adtuk be a kérést, melléje tettünk 100 lejt. A tanfelszerelésből a raktárban azt választhattam és vehettem el, ami éppen kellett: fizikai felszerelések, mérlegek, képek, vonalzók, könyvek, számoló gépek stb. Két nagy ládát vettem és azt úgy megtömtem tanfelszereléssel, könyvvel, hogy azt 80-80 kg súlyban küldtem haza az iskolánknak. ~ folytatjuk ~
Makfalvi Tekintő
4. oldal
Replika Vass Imrének (Makfalvi Tekintő, VIII. évfolyam, 2011. február, 2.szám/86.szám) Te vagy szereptévesztésben, vagy tudathasadásban szenvedsz. Bizonyíték: 2008. júliusában, kezeddel a Biblián, a következő tanácsosi eskűt tetted le: ”Jur să respect Constituţia şi legile ţării şi să fac cu bună credinţă tot cea ce stă în puterile şi priceperea mea, pentru binele locuitorilor comunei Ghindari. Aşa să mă ajute Dumnezeul!” (Esküszöm, hogy tiszteletben tartom az Alkotmányt és az ország törvényeit, és hogy mindent megteszek a makfalvi község lakósai javának érdekében, ami az erőmből és hozzáértésemből telik. Isten engem úgy segítsen!) Ennyi és semmivel sem több! Ha te Románia összes lakóját akarod szolgálni, meg kellet volna választatnod magad képviselőnek, szenátornak, miniszterelnöknek vagy miért ne, egyenesen államelnöknek. Akkor esetleg megpróbálhattad volna, hogy küzdjél nagy szólamokkal a gazdasági válság ellen, mely a fő okozója az általad emlegetett drágulásoknak. Addig, amíg nem nyered el a fenti közméltóságok egyikét, kutyakötelességed lenne minden garas „júdáspénzért” küzdened az eskünek megfelelően, hogy rendbe tegyük a makfalvi kultúrotthont, a hármasfalusi fotbalpályát, a csokfalvi ravatalozót vagy akár az abodi papilakot- erre fordítottuk a 30000 lejt. Máskülönben, tudomásodra hozom, hogy ilyen „júdás” pénzekből valósult meg a makfalvi ravatalozó, vendégház, makfalvi park vagy ilyenből fog megvalósulni Makfalva, Hármasfalu kanalizálása, a szolokmai út, a hármasfalusi park, a makfalvi fotbalpálya és még sorolhatnám. Kérdem, ha ennyire szíveden viseled Románia népének sorsát, azokon a tanácsüléseken, amelyeken döntöttünk ezen „júdás”pénzek felhasználásáról, miért nem szavaztál ezen határozattervezetek ellen? Az én válaszom erre a következő: azért, mert egyébre nem vagy képes, csak arra, hogy keresztbe tegyél a közösségnek, melynek segítésére felesküdtél. Ennek alátámasztására még azt is el szeretném mondani, hogy az elmúlt, majdem három év alatt, neked és frakcióbeli kollégáidnak összesen két „korszakalkotó” javaslatotok volt: a székely zászló kitűzése a tanács épületére, és a márciús 15-e munkaszüneti nappá való nyilvánítása. (Mind a két dolog, a törvény értelmében, meghaladja a helyi önkormányzatok és tanácsok hatáskörét!) Ami pedig az elért megvalósításokat és a folyamatban lévő megvalósításokat illeti, az mind az előző mandátumban, meg a mostani mandátumban lévő RMDSZ-es tanácsosok és a polgámester ötleteinek és munkájuknak az eredménye. Az újságcikkben felsorolt állításaidnak komolyságát bebizonyíthatod azáltal, hogy egyáltalán nem veszed igénybe a „júdás”pénzből megvalósítottakat. Mivel esküszegő vagy, legjobb megoldás az volna, ha a közügyeink intézését ráhagynád azokra, akik esküjüket komolyan veszik, és értenek is a közügyek intézéséhez, és te megpróbálnád legalább a saját ügyes-bajos dolgaidat intézni. Zsigmond Zsuzsánna Elindult a TEMATE, avagy a tettre kész makfalviak a természetért Amint azt az elmúlt hetekben bizonyára többen is észlelték önök közül, ha másból nem, abból is, hogy a húsvét előtti időszakban fiatalok egy csoportja két alkalommal is szemetes zsákokkal, szöges botokkal és gumikesztyűkkel felfegyverkezve járta be elsősorban Makfalva központját, az Állomás utca egy részét, a Wesselényi Kollégium tágabb környékét és a Sokad utcát, ahol összeszedték a szemetet. A félreértések elkerülések véget, ezt ők nem büntetésből teszik, nem kényszeríti őket senki, hanem teljesen önként. Leszögezném, hogy ez elsősorban nem az én érdemem, mert igaz ugyan, hogy én voltam az ötletgazda, de az, hogy ez az ötlet megvalósult, elsősorban ezeknek a fiataloknak köszönhető, akik, amint felvetettem nekik az ötletemet, azonnal támogatásukról biztosítottak, és mellém álltak, azóta is részt vesznek összejöveteleinken, amikor idejük megengedi. A februári cikkemben is említettem, hogy a szétszórt szemét összeszedése csak egy szükséges melléktevékenysége lenne ennek a csoportnak, mert nem szeretném, ha azt gondolnák rólunk, hogy mi vagyunk Makfalva önkéntes szemétszedői. Nem! Ezt csak azért tesszük, mert szeretnénk, ha valamennyire tiszta faluban élhetnénk. Éppen
Az önkéntes makfalvi TEMATE-sek munka közben Makfalva központjában ezért, megkérünk mindenkit, hogy legyenek tekintettel ezeknek a fiataloknak és gyerekeknek a munkájára, és vegyék figyelembe a kihelyezett szórólapok figyelmeztetéseit, ami nagyjából így szól: "Kérjük, hogy mindenféle szemetet a szeméttárolókba dobjanak!" Nem a szórólapot kell letépni, és a kosárba dobni, mert sajnos erre is volt már példa.
Makfalvi Tekintő
5. oldal
Én őszintén reménykedem abban, hogy a jelenlegi helyzet lassan pozitív irányban fog majd változni, és így foglalkozhatunk a környezetvédelem más ágaival is, mint például a minket körülvevő természet minél behatóbb megismerése, rétjeink és erdeink, növény- és állatfajta gazdagságának megőrzése, legalább a jelenlegi állapotban. Azt ugyanis tudnunk kell, hogy nagyon sok állat, de leginkább növény faj egyre ritkábban található meg már községünk területén is. Képzeljék csak el, ha pár év múlva nem találnánk meg erdeinkben a tavasz hírnökét, a hóvirágot. Persze, most mondhatják, minek azért az erdőbe menni, hiszen most már szinte minden kertben megtalálható ez a virág, de ne felejtsük el azt sem, hogy honnan került a kertekbe ez a virág. Visszatérve az eredeti témához, ha azt gondolnák, hogy ez csak az új iránti időszakos lelkesedés a fiatalok részéről, én nagyon remélem, hogy nem. Nagyon jól érezzük magunkat a heti összejöveteleinken, és én úgy gondolom, hogy a mostani fiatalokban több kitartás van, mint azt a felnőttek hiszik róluk, csak meg kell találni velük a közös hangot, és máris tettekre lehet őket sarkalni.
A legutóbbi alkalommal tapasztaltam, hogy sokan megdicsérték őket, egyelőre nem is várunk el ennél sokkal többet. ígérem önöknek, hogy továbbra is beszámolok a fejleményekről. Végül közölném azoknak a nevét, akik eddig részt vettek tevékenységeinken: Kovács Árpád, Péterfi Tímea, Gyepesi Renáta, Fazakas Enikő, Orbán Adrien, Molnár Zsuzsa, Bányai Borbála, Kovács László István, Szombatfalvi Etelka, Fazakas Adél, Fazakas Alíz, Orbán Kriszta Barbara, Fazakas Ildikó, Farkas Beáta, Fazakas Beáta, Jakab Ervin, Bányai Orsolya, Bán Richárd, Bartha Tamás Arnold, Bernád Hunor, Kovács Hunor. Erdőszentgyörgyről csatlakoztak hozzánk Bertalan Júlia és Pintya Katalin tanárnők is. Nem mellékesen, a zsákokat, amikbe eddig gyűjtöttük a szemetet, ifj. Orbán Balázs biztosította számunkra. Annak reményében, hogy sikerül tovább folytatnunk eme tevékenységünket, és majd siker is koronázza azt, szokásomhoz híven, kívánom továbbra is a legjobbakat minden makfalvinak, bárhol éljen is! Ifj. Kovács Árpád BraveHeart
Meghívó a III. Makfalvi Székely Majálisra 2011. május 28. Makfalva Község Székely Tanácsa a Székely Nemzeti Tanács támogatásával Székely Majálist szervez ez év május 28-án, Makfalván. A rendezvény, amelynek jelmondata: „Marosszék Székelyföld része” egyben szemléje lenne a Marosszéki székely népviseletnek a marosszéki táncoknak. A rendezvény nyilvános, a meghirdetett programnak részese lehet bárki Marosszékről, és bárhonnan Székelyföldről, az anyaországból, a nagyvilágból, akiknek nem közömbös Székelyföld sorsa. Jelmondatunk tartalmának kiemelését várjuk a meghívottaktól, akiknek megszólalási lehetőséget fogunk biztosítani. Számítunk az Ön személyes jelenlétére és segítségére, de meghívottunk lesz a Székely Nemzeti Tanács elnöke, a Magyar Polgári Párt elnöke, anyaországi politikusok. Kiemeljük, együttlétünk közéleti tartalma, Székelyföld autonómiájának kivívása, és a jelmondatban megjelölt, sokak által elfeledett történelmi gyökerű tény: Marosszék Székelyföld része. A felszólalásokon és a kulturális műsoron túl a majális megszokott közösségi szórakozásait tervezzük, gulyásfőzés versennyel, flekkensütéssel. Kérjük a résztvevőket, - aki teheti - jöjjön népviseletben, és előre jelentsék be részvételi szándékukat a gulyásfőző versenyben. A műsor május 28-án 10, órakor kezdődik a makfalvi Ziegler kertben. Makfalva Székely Tanácsa
A majális programja 9,oo-1o,oo - Gyülekező a Ziegler kertben 1o,oo - 12,oo - Kiss Károly ref. lelkész, Makfalva Székely Tanácsa elnökének ünnepi megnyitó beszéde. Izsák Balázs az SZNT elnökének beszéde. A meghívott vendégek beszédei. Fellépő zenekarok: Korondi Fúvószenekar, Zsiga Miki és zenekara A rendezvény alatti műsorok és tevékenységek: makfalvi iskolások, Kikerics együttes, Marosszéki kórus, huszártánc, íjászbemutató, gulyásfőző verseny, baranta, szórakoztató versenyek, Bernád Ilona előadása a gyerekeknek, kézműves foglalkozások, borbemutató
Kiss Károly lelkipásztor, elnök Fellépő művészek, énekesek: B. Tóth Magda, aranykoszorús Jákó-Vera díjas nótaénekes Bányai Márton, magyar nótaénekes Miklós Szilvia, magyar nótaénekes Szilágy Sándor, magyar nótaénekes Samu Ilona, népdalénekes 17,oo-18,oo - Székelylend paródiaegyüttes 18,oo-19,oo - Székely Vér zenekar 19,oo-2o,3o - Tóth Renáta és Géczi Erika (ex. Kormorán) 2o,3o-21,3o - Varga Miklós énekes
Esti buli a Székely Vér zenekarral
Makfalvi Tekintő
S
P
6. oldal
O
R
T
-
S
P
O
R
1
Somosd
19
16
1
2
76-22
49
2.
Nyárádremete
19
16
1
2
65-17
49
3.
Nyárádmagyarós
19
14
3
2
53-27
45
4.
Gyulakuta
19
11
2
6
46-31
35
5.
Nyárádszentbenedek
19
11
1
7
50-37
34
6.
Nyárádgálfalva
19
10
3
6
40-32
33
7.
Harasztkerék
19
8
5
6
36-31
29
8.
Kibéd
18
5
5
8
36-38
20
9.
Makfalva
19
6
2
11
37-65
20
10. Székelymoson II
18
5
3
10
28-43
18
11. Székelysárd
19
6
0
13
23-43
18
12. Egrestő
19
4
1
14
24-67
13
13. Csittszentiván
19
3
2
14
23-50
11
14. Mezőmajos
19
2
1
16
23-57
7
Főlényes győzelmek Április 15-én Ákosfalván, majd két héttel később Erdőszentgyörgyön aratott tornagyőzelmet a makfalvi iskola kézilabda csapata. Az erdőszentgyörgyi tornát, ahol a makfalviak Gyulakuta, Balavásár, Bonyha és Erdőszentgyörgy hasonló korú iskolásaival mérkőztek meg nagy főlénnyel nyerték. Összesen 6o gólt lőttek, két mérkőzésen egyáltalán nem kaptak gólt, a másik két összecsapáson is csak kétszer találtak be az ellenfelek a makfalvi kapuba. Ugyancsak áprilisban került sor a vidéki iskolák országos
T
-
S P
O
R
« A Maros megyei falusi bajnokság állása a hatodik (tavaszi) forduló után: A Makfalvi Maka SE tavaszi eredményei Nyárádmagyarós - Makfalva 4 - 2 Gólszerző: Dósa Medárd, Kovács Gellért Makfalva - Harasztkerék 2 - 2 Gólszerző: Ponyori József, Puiu Szilárd Kibéd - Makfalva 2 - 2 Gólszerző: Ponyori József, Farkas Attila Makfalva - Székelymoson II 3 - 1 Gólszerzők: Suba Barna, Puiu Szilárd, Jakab József Nyárádszentbenedek - Makfalva 4 - 1 Gólszerző: Ozsváth Levente Makfalva - Gyulakuta 3 - 1 Gólszerzők: Ponyori József (2), Puiu Szilárd Makfalva - Mezőmajos 3 - 0 (hivatalból) A makfalvi csapat tavaszi kerete: Jakab András (kapus), Ponyori József, Jónás Levente, Puiu Szilárd, Kovács Gellért, Bereczki Endre, Tatár József, Pál László, Farkas Attila, Dósa Medárd, László Attila, Suba Barna, Jakab József, Suba Imre, Soó Károly, Ozsváth Levente, Péterfi Levente Edző: Berki Ferenc
kézilabda bajnokságának zonális szakaszára, ahol a makfalviakat 18-7-re legyőző gernyeszegiek 26-8-ra verték Brassó, 33-14-re Szeben és 12-8-ra Kovászna megye képviselőit. Végül a gernyeszegiek a második helyen végeztek miután a döntőben 24-6-ra kikaptak Zetelaka csapatától. Az eredmények alapján a megye egyik legjobb vidéki csapatává fejlődtek a makfalvi gimnazisták. Sok sikert kívánunk a tanulásban és a sportolásban hisz az eredményességhez mindkettőben kitartó és kemény munkára van szükség. Szép volt lányok! Péterfi Levente MAKFALVI TEKINTŐ Szerkesztő: Péterfi Levente Szerkesztőbizottsági tagok: Barabás Zoltán, Vass Katalin, ifj. Kovács Árpád, Bányai Éva, Péter Ödön, Kiss Károly Nyomdai kapcsolattartó: Urr Botond (Marosvásárhely) Támogatónk: Makfalvi Polgármesteri Hivatal Internet: www.ghindari.ro www.szovatafurdo.ro
A makfalvi iskolás kézilabda csapat Álló sor balról–jobbra: Bernád Renáta, Szőcs Katalin, Bányai Borbála, Biró Enikő, Bartha Timea, Soó Emőke, Kálmán Ildikó Alsó sor: Csizmadia Brigitta, Ferenczi Beáta, Dósa Andrea (kapus), Demeter Mónika, Jakab Jolán
T
A lapban megjelent írások a szerzők véleményét tükrőzik! Lapterjesztők: Katona László Dósa Medárd
