M
a
k
f
IX. évfolyam, 2012. október
a
l
v
i
10. szám (106. szám)
Megjelenik havonta
Őszbe öltözött történelem Bartis Ferenc És mégis élünk! Széttépve és összetörten, Győzelmektől meggyötörten, Már magzatként bajba-ölten, Vándor bölcsőtemetőkben És mégis élünk! Dobra vernek minden vágyat: Árverezés a vasárnap. Nászunkra is gyászhír támad: Üresek a gyermekágyak És mégis élünk!
Az aradi Szabadság-szobor korabeli képeslapon forrás: szoborlap.hu Ősz! Az év leglíraibb évszaka, mikor a lanton
Elvadult a dülők lelke, Kórót terem tarló, mezsgye: Pusztul a föld egyre-egyre, Hull a szikla tenyerünkbe És mégis élünk!
fájdalmas rezignációval zokognak a dallamok. A fák tehetetlenül engedik el az elmúláshoz pompás színekbe öltözött levelek kezét. A nyári fülledt szenvedély rapszódiáját halk ritmusú fennkölt őszi elégia váltja fel, mely egy nemzet
Fogaskerék, futószalag: Egyik elmegy, másik marad. Bölcsőnk, sírunk porrá szakad: Zokognak a kövek, szavak És mégis élünk!
szabadságharcairól mesél, mikor az önkénytől, nem kívánt nagytestvéri atyáskodástól szabadulni kívánó lélek nem mérlegel, szembeáll bitófával, puskacsővel, ágyúgolyóval, sortűzzel, hogy világra segítse halálos násztáncából a szabadság gyermekét. És ott a gyermek
Hogyha sírunk: kiröhögnek, Hogyha kérünk: fel is kötnek, Hogyha küzdünk: odalöknek Történelmi kárörömnek És mégis élünk! Magyar, szavad világ értse: Anyanyelvünk létünk vére; Anyánk szíve tetemére Átok zúdult: vége, vége… És mégis élünk!
kiterítve, vérbe fagyva az aradi vérmezőn, a pesti utcákon, tereken. És ismét a jajszót is visszafojtó némaság évtizedei, végeérhetetlennek tűnő dermedt tél. Aztán hirtelen, váratlanul tavaszi zendülés, újult erő, szárba szökő remény, rügyet bontó bátor akarás, és a biztos tudat, hogy a szabadság gyermeke mégis él. Mert az a nemzet, mely minden évszázadban megvívja a maga szabadságharcát, sosem adja fel! Vass Katalin
Makfalvi Tekintő
2. oldal
Balogh Ferenc visszaemlékezései Makfalván Az 1945-46 iskolai év záróünnepélyére, melyet az elemi iskolával együtt tartottunk, Szabó Bálint is hazajött. Ő tartotta most a templomban az igehirdetést. Az istentisztelet végén a megnyitó beszédemben intettem, figyelmeztettem a tanulókat a tiszta, fegyelmezett életre. Elmondtam, több panaszt hallottam a község lakóitól a tanulókra. Az utcán köszönés nélkül mennek el az emberek mellett. A kívülről járó tanulók, mikor mennek haza, verekednek, hajigálják egymást kövekkel, csúnyákat beszélnek. A tanárok az idén a tanulásban és magaviseletben is sok hanyagságot találtak, habár sok elnézést tanúsítottak, ezek dacára is az évvégi osztályozásnál. Kértem a tanulókat, gondolják meg ezeket a megállapításokat, igyekezzenek, hogy ezek a hibák se a nyári vakációban, se a következő iskolai évben ne forduljanak elő. Most is szívökre kötöttem, a nyáron a vakációban segítsenek a munkában szüleiknek. Ügyeljenek, mert még mindig érkeznek hírek, hogy a fel nem robbant gránátokat megpiszkálták és halálos áldozatul estek, nemcsak azok, akik megpiszkálták, hanem azok is, akik körülállták. A jó Isten gazdag áldását kérve tanárokra, tanítókra, az iskolára, az 1945-46. iskolai évet befejezettnek nyilvánítottam. A bezáró imát Péterfi László nagykendi lelkész - makfalvi iskolánál tanár - mondotta. Befejezésül elénekeltük a XC. zsoltárt. A záróünnepély után Szabó Bálint arra kért, hogy biztosítsunk neki lakást Makfalván, mert neki nehéz mindennap feljönni és hazamenni. A hármasfalui lelkészi teendőit Makfalváról is el tudja végezni. Az egyháznak nem volt más lakása csak az, amelyikben a patika volt és a patikusné is benne lakott. Presbiteri gyűlést hívtam össze, ahol határozatilag kimondották, hogy Ilyés Ernőné patikusnak felmondanak, mert a lakásra szüksége van az iskolának. Elképzelheted kedves olvasóm, mily haragot, átkot vettem magamra. Ilyésné nagyon népszerű volt a faluban, azzal fenyegetőzött, hogy viszi a patikát Kibédre. Laikus emberek elhitték és szidták a papot. Nem volt mást mit tennem, Jakab Mihály orvoshoz folyamodtam, ők nagyon jóba voltak együtt és őt kértem, győzze meg Ilyésnét, hogy nem én akarom elvenni a lakást, és őt kitenni a lakásból, hanem az iskola érdeke forog kockán, s így az iskolának van szüksége a lakásra. Lakást kerítettünk Ilyésnének, a Csergő-féle házat, amely szintén a község központjában volt és odaköltöztettük közös erővel a patikát is és Ilyésnét is. Megelőzőleg, a kiköltözés előtt, mikor biztos volt, hogy Ilyésné kiköltözik a lakásból, megbeszéltem az esperessel, Fülöp Ferivel, hogy az atosfalvi presbitériumnak engedélye kell ahhoz, hogy Szabó Bálint felköltözhessék Makfalvára, és onnan lássa el a hármasfalui lelkészi teendőit. Szabó Bálint Kolozsváron volt, összehívtam a presbitériumot, abban a biztos tudatban, hogy a presbitérium semmi akadályt nem gördít, sőt jó néven veszi ezt a megoldást, és egyhangú határozattal megengedi a felköltözést. A gyűlés megnyitása után rögtön rátértem a tárgyra. Ez a megoldás, hogy a lelkész felköltözik Makfalvára az atosfalvi gyülekezetnek is és a makfalvi iskolának is na-
Az egykori Csergő-féle ház (eredetileg lakóháznak épült, szép tornáccal a múlt század elején, 1920-as évek), mai vasas bolt története Az épületet, a fakitermelési vállalkozást működtető, gyergyószentmiklósi születésű id. Csergő Vencel építette. Vállalkozóként került Makfalvára, ahol megismerkedett jövendőbeli feleségével Huszár Juliánna, akivel Gyergyószentmiklósra költöztek. Itt született öt gyermekük, Erzsébet, István, Juliánna, Vencel és Ilona. Később Makfalván folytatta vállalkozását, melyet a vasúttársaság számára készített vasúti talpfák (slipperfa) készítéséből tartott fenn. A banktól felvett kölcsönök visszafizetésének elmaradása miatt, egy idő után csődbe ment, a banknál eladósodott. Fia, ifj. Csergő Vencel (felesége Sándor Róza kisgalambfalvi születésű makfalvi szülésznő), aki abban az időben Nagydisznódon, a perzsaszőnyeget készítő gyárban dolgozott, hazatért Makfalvára, kiváltotta a házat, és az épület első felében kocsmát nyitott. 1947-ben a hatalom erőszakkal bezárta a kocsmát, és arra kényszerítették a tulajdonost, hogy adja ki az egyik helyiséget albérletbe a varrodának, majd később a másikat patikának. A család az épület hátsó részébe szorult. 1951 decemberében a család végleg elhagyta Makfalvát és a Hunyad megyei bányavárosba, Lupényba költözött. A szövetkezet, az épület javításának fedezésére, havonta nagyobb összeget tűntetett fel, mint amennyi a házbérből származott, így az a furcsa, de jól kitervelt helyzet alakult ki, hogy a tulajdonos tartozott a bérlőnek. Ifj. Csergő Vencel arra kényszerült, hogy akár áron alul eladja az épületet. Vevő is akadt volna Molnár József bányász személyében. Azonban a szövetkezet elővásárlási jogot élvezett a magánszeméllyel szemben, és olyan árajánlatot tehetett, ami neki megfelelt. Ifj. Csergő Vencel 1966-ban a további zaklatások elkerülése végett az ingatlant eladta a szövetkezetnek. Péterfi Levente (forrás: Csergő Zoltán) gyon jó megoldás lesz, mert az atosfalviak úgy sem tudják a lelkészi fizetést biztosítani és akkor Atosfalva el kell veszítse a nemrég megkapott anyásítását és vissza kell csatolják Szentistvánhoz. Mikor a hozzászólásokhoz került a sor, felállt id. Dósa Lajos presbiter: „Én nem beszélek hosszasan, elég volt a tekergésből. Szabó Bálint tiszteletes úr vagy itt marad és pap lesz, vagy úgy elmenjen, mint a tavalyi hó. Ugye atyafiak, mi mind így állunk és ezt akarjuk!” Felállt
Makfalvi Tekintő
3. oldal
az egész presbitérium, hangosan mondta: „Úgy van!” Látszott, hogy ők már előre megbeszélték, kész tervvel jöttek a gyűlésbe. A gyűlést tíz percre felfüggesztettem. A presbiterek közé mentem és próbáltam megértetni a helyzetet a presbiterekkel. Id. Dósa Lajos, aki az előterjesztést tette, megrántotta a kabátomat, félrehívott és azt mondta: „Tudja-e tiszteletes úr, hogy a mi papunk kommunista!” Azt feleltem: „Ugyan, Lajos bácsi, ne beszéljen ilyen badarságot, honnan veszi ezt maga?” Közben a többi presbiterek is körém gyűltek és elpanaszolták, hogy mikor egy félévi távollét után hazajött, presbiteri gyűlést tartott, bejött az iskolába, leült az asztal mellé, senkihez egy szót sem szólott. Megkezdte a gyűlést, s mikor elvégezte, kiment az iskolából, senkivel nem fogott kezet. Megmagyaráztam, Szabó Bálint egy zárkózott természetű ember, nem sokat beszél, különösen akkor, ha nem kérdezik. Nekünk ugye más a természetünk, közvetlenebbek vagyunk, először parolázunk, azután megkérdezzük, hogy van az illető? Ez isteni adottság, ezért nem lehet Szabó Bálintot vádolni. Akkor azzal álltak elő, hogy a mi gyűlésünk után gyűlést hívott össze a község mai vezető embereivel. Mikor az egyház földjeit nekik kiadta, ott nemcsak kezet fogott, hanem összeölelkezett velük. Azt kérdeztem, ezt honnan tudják? Azt felelték, az ablakon meglestük. Egy jó félóra telhetett el, míg ismét a gyűlést megnyitottam. Megkérdeztem ismét, beleegyeznek-e, hogy a lelkész felköltözzék Makfalvára? Egyhangú volt a válasz: Nem! Mikor kijöttem az iskolából, az udvaron várt Szabó Bálintné, minden kérdezés nélkül így kezdte a beszédjét: „Látja milyen piszkosak az emberek, mi mindent ráfognak az uram-
ra. De akármit csináljanak, inkább lemondunk a lelkészi állásról, akkor is felköltözünk Makfalvára.” Szabó Bálintné előzőleg értesült a gyűlés lefolyásáról a tanítónőtől, aki a jegyzőkönyvet vezette. Nagyon izgatott volt Szabó Bálintné. Próbáltam megnyugtatni, ezt mi úgy is elintézzük másképpen, felköltöznek és a lelkészi állás is megmarad. Mikor Szabó Bálint hazajött, elmondtam az esetet, megkérdeztem tőle, hogy igaz-e, hogy te a pártnak tagja vagy? Mintha ma is látnám, ahogy két nagy fekete szemével előttem áll és azt feleli: „Te el tudod hinni, hogy én református pap létemre párttag legyek?” Én a kérdésre nem feleltem, hanem tudomásul vettem, hogy ez az egész vád beállítása az atosfalvi presbitérium rosszakaratú támadása, amit valaki elindított és a presbitérium közügyet csinált belőle. Pár hét múlva lementem az espereshez Erdőszentgyörgyre, és elmondtam az atosfalvi eseményeket. Vártuk, jöjjön haza Szabó Bálint. Vártuk, csillapodjanak a kedélyek. Szabó Bálinttal való részletes megbeszélés után ismét gyűlést csináltunk, de okosabban. Előre beszélgettünk a presbiterekkel és a határozatot keresztülvittük, és engedélyt adtak Szabó Bálintnak Makfalvára való felköltözésre, hogy onnan lássa el a hármasfalui lelkészi teendőket. Mikor Ilyésné a lakást kiürítette, kimeszeltettük, kisúroltattuk, a falakon a hibákat kijavítottuk, Szabó Bálintékat a makfalvi szekerekkel felköltöztettük Makfalvára. Úgy akartam, egyik külön bejáratú szobába két tanítónőnket beköltöztetjük. Szabó Bálint azonban kérte, hogy az egész lakást hagyjuk meg számára, mert szüksége van rá. ~ folytatjuk ~
Lakiteleki látogatás A nyári szabadegyetem alkalmával Lezsák úr alakalmat adott arra, hogy községünkből 40 személy látogasson Lakitelekre, hogy betekintést nyerjenek a népfőiskolai tevékenységekbe. A kirándulásra szeptember végén került sor. Egy napot töltöttünk a Lakiteleki Népfőiskolán, ahol programokon vehettünk részt, körbejárhattuk a Népfőiskola épületeit, és akik már jártunk itt láthattuk, hogy állandó fejlődésben van a népfőiskola. Valahogy így képzeljük el a Makfalvi Wesselényi Népfőiskolát is! Adott volt egy telek és egy-két épület, ami az évek során fejlődött egy egész kultúrális központtá. Ezúttal adtuk át a leendő Makfalvi Népfőiskola látványtervét és egy éves programját Lezsák Sándor elnök úrnak. A nap folyamán képkiállítást is megtekinthettünk ,és ennek keretében sor került egy kis programra is csoportunk részéről: Gyepesi László – Szélyes Sándor monológgal valamint Csonta Ferenc és lánya, Sarolta, néptánccal szorakoztatta a jelenlevőket. Végül községünk részéről egy kopjafát ajándékoztunk a Lakiteleki Népfőiskolának, melyet Kiss Károly tiszteletes úr méltatott. Vasárnap reggel Lakitelekről Csákvárra utaztunk, ahol szíves fogadtatásban volt részünk és egyházi testvérkapcsolat jött létre Csákvár és Makfalva között. Csákvár nevezetességeit látogattuk meg a nap folyamán: a református templomot, az Esterházy-kastélyt, Fazekas Emlékmúzeumot és kellemes estét töltöttünk el a vendégfogadóinkkal a „csillagösvény” séta után.
Makfalva község küldöttségét a Lakiteleki Népfőiskolán, személyesen Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke fogadta. A helyszíni tapasztalaton túl, a 25 évvel ezelőtti történelmi események kulissza titkaiba (Lakiteleki-találkozó, 1987) is betekintést nyerhettek a vendégek, melynek egyik főszervezője a tanár Lezsák Sándor volt, aki saját kertjében több, mint 180 résztvevőt fogadott, vállalva ennek következményeit. Az évforduló alkalmából mondott beszédét a Magyar Parlamentben a helyszínen követhették figyelemmel a küldöttség tagjai. Mindenkinek feltűnt, hogy az addig méhkashoz hasonlító ülésteremben hirtelen csönd támadt és tisztelettel hallgatták végig a beszédet a képviselők politikai nézettől függetlenül. Az Országházban tett látogatás ebéddel ért véget.
Makfalvi Tekintő
4. oldal
A következő napi uticélunk Budapest volt, ahol alig két órányi szabad program után a Parlamentbe látogattunk. Kisfaludi Aranka parlamenti látogatásokkal megbízott, és egyben Lezsák úr titkárője, szervezte meg és vezetett végig a magasztos épület termein, betekintést nyerve történeti és építészeti rejtelmeibe, ugyanakkor résztvehettünk a parlamenti ülésen is. Emlékezetes nap volt ez mindannyiunk számára.
Hazafele való utazásunk során újból meggyőződhettünk az anyaországi honfitársaink vendégszeretetéről Üllőn. A fárasztó és hosszas utazás sem rontotta a jókedvet, emlékezetessé téve ezt az együtt töltött pár napot. Reménykedve tértünk haza, hogy valami elindult Makfalván és népfőiskolai központtá fejlődik. Tőkés Brigitta
PÁLYÁZATI FELHIVÁS községünk V-VIII. osztályos tanulói számára A Lakiteleki Népfőiskola támogatásával a makfalvi Wesselényi Művelődési Egylet, Épített örökségünk címmel fotópályázatot hirdet V-VIII. osztályos tanulók számára. A pályázatra minimum tíz fotóval és öt grafikával lehet benevezni, melyeket elektrónikus úton kell továbbítani a www.transfer.ro internetes oldalon keresztül az
[email protected] címre 2012. október 31-ig. A fotók és rajzok a község falvainak (Makfalva, Hármasfalu, Szolokma, Cséje, Abod) hagyományos, jellegzetes építészeti formakultúráját, díszítő motívumait kell megörökítsék. Fotózni és rajzolni lehet jellegzetes, hagyományos házakat, házoromzatokat, tornácokat, melléképületeket, kapukat, ajtókat, kemencéket stb. Minden fotóhoz és rajzhoz rövid leírást kell mellékelni: hol található, mikor készült, kik a tulajdonosok, illetve építészetileg mitől jellegzetes a község adott településén. A pályázat I. díja egy digitális fényképezőgép, a további díjazottak könyvjutalomban, édességcsomagban részesülnek, illetve minden pályázó okleveles elismerést kap. Várjuk jelentkezéseteket!
Gyökerek éneke Csatáné Bartha Irénke, Otthonízű szavak című verses kiadványa után, ezúttal második verses kötetét hozta el Erdélybe, szülőfalujába, Makfalvára, amelynek bemutatójára a református templomban került sor 2012. szeptember 16-án. Az erdélyi könyvbemutató út során a Székelyföld több településén találkozhattak a versrajongók a szerzővel, így Korondon, Szárhegyen, Csomafalván vagy a közeli Erdőszentgyörgyön. Csatáné Bartha Irénke Makfalván született 1941. december 9-én. Elemi és gimnáziumi tanulmányait Makfalván, a középiskolát Erdőszentgyörgyön, egyetemi tanulmányait a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán végezte. Az egyetem elvégzése után
Dedikál a szerző
tanári pályára lépett. Korond, Szatmárnémeti, majd 1994től Eger voltak ennek állomásai. A Heves megyei Magyar Irodalomtörténeti Társaság Szépíró Tagozatának vezetője, a Sütő András Baráti Egyesület és az Egri Civil Kerekasztal Társaság tagja. A Faludy György Irodalmi Műhely külföldi kitekintésű országos pályázatán vers kategóriában az Aranyfokozat II. díjával tüntették ki 2012-ben a Magyar Kultúra Napján. Első versei 1976-ban jelentek meg, az 1990-es évek elejétől már rendszeresen jelentek meg művei, 2000-től erdélyi, magyarországi folyóiratok közlik írásait. Versei jelentek meg az udvarhelyi P. Buzogány Árpád által szerkesztett A vers című folyóiratban, valamint a Beke Sándor szerkesztett szintén udvarhelyi Erdélyi Toll irodalmi és művelődési folyóiratban. A kötet Előljáróban Fülöp Lajos a következőket írja: „Szülőföld iránti szeretete, elkötelezettsége nyilatkozik meg verseiben is. Erdély - vallomása szerint - számára nem csak a „tájhaza”, hanem mindannak a foglalata, amit számára ez a szó jelent: a székely lélek érzékeny rezdüléseit, a sok fájdalmat, megpróbáltatást, a „könnycseppes csillagfényt”, keresztre rendeltetett hűséget, dacos akaratot és szilárd Isten-hitet, amely mindmind ennek a földnek és népnek a sajátja. Mostani versgyűjteménye, a Gyökerek éneke” egyetlen szóval kifejezve: „szülőföld-líra”, amelyet csak megilletődve lehet olvasni. Ugyanúgy, mint az előző, Otthonízű szavak című kötetét is.” A kötet öt fejezetre tagolódik, amelynek verseiben megtaláljuk mindazt, amiről Csatáné Bartha Irénke egyik írásában vallott: „Verseim a modern törekvéseket és a balladát egyesítő dalok, sajátos virágénekek - pillanatképeket örökítenek meg a tünedező félben lévő székely világból, féltő gond-
Makfalvi Tekintő
5. oldal
dal mentve át az utódoknak a fehérfalú házak lelkének tisztaságát, az öreg, muskátlis tornácok mosolyát, a hazaváró székely kapuk tártkarú szeretetét, hitét, öreg utcákat, barázdált arcokat s a dombok szelíd homlokára pacsirta éneknek felcsillantott Reményt.”
Fülöp Lajos, Juhász Gyula soraival bocsájtja útjára a könyvet: „Íme, a költő, aki indul a magasba és mélybe…/ Szeressétek és fogjátok pártját neki!” Péterfi Levente
Szeptemberi tanácsülés
tési kategóriával magasabb fokozatba kerülni, mivel az egyetem elvégzése óta már eltelt három év. A hatodik napirendi pontot Márton Zoltán polgármester ismertette, amelyben beszámolt a hármasfalusi és makfalvi csatornázási munkálatok helyzetéről. Alapos számítást végzett a csatornázás üzemeltetésével kapcsolatban. Két javaslat közt választhat a lakosság. Az első szerint a rendszer üzembe helyezése után átadná azt a szovátai közüzemeknek, és a továbbiakban ők működtetnék, a díjakat is természetesen ők szabnák meg. A másik javaslat szerint a polgármesteri hivatal működtetné a rendszert, ezáltal még három új munkahelyet teremtene. Ehhez az is kellene, hogy tavaszig megfelelő számú bekötési szintet érjenek el, amely gazdaságossá tenné a rendszer működését. Ezeket a javaslatokat kell majd falugyűléseken részletesen megtárgyalni a község lakósaival és mérlegelni a lehetőségeket. A hetedik napirendi pontot Tar Mihály mérnök terjesztette elő, amelyben részletesen beszámolt a község oktatási intézményeiben végzett munkálatokról. A makfalvi iskolák tantermeiben egy méteres magasságig olajfestékkel újrafestették a falat valamint az ajtókat. Öt tantermet teljes egészében kimeszeltek a többin kisebb javításokat végeztek. Kimeszelték az irodát és a folyosót. Elkészítették a vízlevezető csatornát védősánccal, így megoldódott egy évek óta tartó probléma az esővíz levezetésével kapcsolatban. A vízlevezető árokkal párhuzamosan a fal mellett járda készült a tanulók számára. Az alsó iskolában megjavították a fásszínt, amely már düledező állapotban volt. Felújították a tornatermet. A hármasfalusi iskolában öt tantermet sikerült kimeszelni. A tornatermet itt is sikerült felújítani: védőrácsot szereltek az ablakokra és a lámpatestekre, valamint lelakkozták a parkettet. Szolokmában a tervek szerint rövid időn belül teljes cserépforgatásra fog sor kerülni. Az abodi iskolában is a szükséges javításokat elvégezték. A különfélék keretén belül két kérvényt vitatott meg a testület. A hármasfalusi Átyim Judit a régi óvóda egyik termét szeretné bérbe venni a polgármesteri hivataltól, azzal a szándékkal, hogy egy fodrászműhelyt nyisson. A hivatal alkalmazottai a helyszínen tájékozódnak a lehetőségekről, és ezek alapján válaszolnak a kérésre. A makfalvi Wesselényi Miklós Gimnázium vezetősége azzal a kéréssel fordult a polgármesteri hivatalhoz, hogy az érvényben levő törvények értelmében egy iskolaorvossal kössön szerződést a soron levő orvosi vizsgálatok és védőoltások elvégzése érdekében. A polgármesteri hivatal tájékozódik a lehetőségekről, és írásban válaszol az előterjesztett kérésre. Péter Ödön
Makfalva Tanácsa szeptemebr 26-án tartotta soron levő rendes tanácsülését, Péter Ödön elnökletével, amelynek 8 napirendi pontja volt. Az első napirendi pontot Barabás Zoltán főkönyvelő terjesztette elő, amely a költségvetés kiigazításáról szólt. A község költségvetése 25.000 lejjel nőtt. A második napirendi pont egy olyan határozattervezet volt, amelyben a tanácsosok egyöntetűen egyetértettek Fazakas Zoltán makfalvi lakós kérvényével, hogy édesanyja elhunyta alkalmából temetkezési segélyben részesüljön. A tanácsosok 400 lejt szavaztak meg ezen alkalomból. A harmadik napirendi pontot Béres Attila titkár terjesztette elő, amely a makfalvi Gálkerti iskola közvagyoni leltárból való kivételéről szólt. A határozat szerint, mivel az iskola épülete és a hozzátartozó telek (betelekelt része) 2008-ban vissza lett szolgáltatva a Makfalvi Református Egyháznak, és azóta az önkormányzat béreli az épületet az egyháztól, a visszaszolgáltatási törvény értelmében az ingatlant a Tanács ki kell vegye a közvagyoni leltárból. Bányai József meghívottként tájékoztatta a Tanácsot az illető ingatlan jogi helyzetére vonatkozóan, valamint arról, hogy mikor és miként került be a közvagyoni leltárba. Vass Imre alpolgármester javaslatára a szavazás névszerinti volt, amelynek értelmében 12 tanácsos szavazott a határozattervezet mellett, illetve 1 tartózkodás mellett a tanács elfogadta az indítványt. A negyedik napirendi pont a Makfalvi Református Egyház kérésére egy határozattervezet megtárgyalása és elfogadása volt. A tervezet értelmében a református egyház javasolta, hogy a Tanács 20 évre, évi részletfizetésben hagyja jóvá a Gálkerti iskola az államosítás után hozzáépített részének (folyosó és új szárny) törlesztését. Zsigmond Zsuzsánna tanácsos felvetette egy új épület építésének a költségeit, Molnár Imola az inflációra hívta fel a Tanács figyelmét, valamint túl hosszúnak tartotta a javasolt időtartamot, ezzel szemben Vass Imre alpolgármester nagyobb biztonságban látja az épületet az egyház tulajdonában. Orbán Balázs nem tartja indokoltnak az infláció rászámolását az összegre, mivel így az épület bérleti díja is növekedne. Ezt a határozattervezetet is névszerinti szavazással fogadta el a Tanács 8 igen (MPP), 1 nem (RMDSZ) és 4 tartózkodás (RMDSZ) mellett. Az ötödik napirendi pontban azt a határozattervezetet vitattuk meg, amely értelmében a polgármesteri hivatal két alkalmazottja jogosult lenne vizsga alapján egy fize-
Makfalvi Tekintő
S
P
6. oldal
O
R
T
-
S
P
O
Gólgazdag második félidő A Makfalvi Maka SE. rajtja a falusi labdarúgó bajnokság 2012-2013-as idényében egy gyengébb első félidő után kitűnően sikerült. A Szentháromság elleni mérkőzés első félidőben mutatott játéka alapján nem tűnt magabiztosnak a csapat játéka. Az ellenfél játékosai szervezettebben adogattak, többször is veszélyesen lőttek kapura, a pontszerzést két alkalommal is a kapufának sikerült megakadályoznia. A makfalviak kevésbé veszélyes helyzetek kidolgozásával válaszoltak. A második félidőben teljesen megváltozott a játék képe. Két gyors góllal a makfalviak az első 10 percben már kétgólos előnyhöz jutottak. Először Koncz Ștefan továbbította a labdát a hálóba (2. perc 1 - 0), majd a 9. percben Soó Károly használta ki okosan az ellenfél kapusának hibáját, aki „elbújt” a sorfal mögé, így megkönnyítve Soó helyzetét, aki hamar felismerte a kínálkozó alkalmat és lazán a jobb alsó sarokba gurította a labdát (2 - 0). Az ellenfél két gyors taláSzékelybere - Makfalva 0 - 4 (0 - 2)
R
T
-
S P
O
R
T
lattal válaszolt a kapott gólokra. Előbb a 19., majd a 21. percben is bevették a jól védő Jakab András kapuját. A makfalviak egy kicsit lelombozódtak a bekapott gólok után, de gyorsan sikerült összeszedni magukat és Pál László (23. perc 3 - 2), Jakab József (26. perc 4 - 2) valamint Soó Károly (27. perc 5 - 2) révén háromra növelték előnyüket. A szentháromságiaknak még sikerült bűntetőt értékesítve szépíteniük a 33. percben (5 - 3), a hátralevő játékrészben azonban már több találat nem született. Makfalva - Szentháromság 5 - 3 (0 - 0) Makfalva: Jakab András (kapus), Suba Hunor, Suba Imre, Suba Barna (Micheo Ioan), László Attila, Jakab József, Pál László, Koncz Ștefan, Kutasi Zoltán, Máthé Csaba, Roșu Vlad (Soó Károly). A hármasfalusi Siculus idegenben, Szovátán lépett pályára, ahol 1 - 1 - es döntetlent ért el az ugyancsak újonc helyi csapat otthonában. Szovátai Mobila II - Hármasfalusi Siculus 1 - 1 (0 - 0) Kend - Makfalva 1 - 6 (0 - 5)
Jakab András (kapus), Suba Imre, Koncz Ștefan, Kutasi Zoltán (Micheo Ioan), Jakab József, Pál László, László Attila (Roșu Vlad), Eles Cosmin, Suba Hunor, Máthé Csaba (Soó Károly), Dósa Medárd Gólszerző: Jakab József (2), Máthé Csaba, Soó Károly. Makfalva - Gyulakuta 1 - 1 (0 - 0) Jakab András (kapus), Eles Cosmin, Suba Hunor, Máthé Csaba Roșu Vlad), Pál László, Dósa Medárd, Suba Barna (Nagy Hunor), Suba Imre, Koncz Ștefan, László Attila (Soó Károly), Micheo Ioan Eredmény alakulása: 73. perc 1 - 0, Rosu Vlad, 89. perc 1 1 (bűntetőből).
Jakab András (kapus), Suba Hunor, Máthé Csaba, Suba Imre, Suba Barna, Koncz Ștefan, László Attila (Ozsváth Levente), Micheo Ioan, Roșu Vlad (Soó Károly), Kutasi Zoltán (Nagy Hunor), Eleș Cosmin. Eredmény alakulása: 3. perc 0 - 1, Micheo Ioan, 13. perc 0 - 2, Eleș Cosmin, 14. perc 0 - 3, Máthé Csaba, 38. perc 0 4, Máthé Csaba, 45, perc 0 - 5, Máthé Csaba, 47. perc 0 - 6, Eleș Cosmin, 54. perc 1 - 6 . Edző: Berki Ferenc (Erdőszentgyörgy) MAKFALVI TEKINTŐ
A Maros megyei falusi bajnokság állása az ötödik (őszi) forduló után: 1. Makfalva
4
3
1
0
16 - 5
10
2. Nyárádmagyarós
5
3
1
1
15 - 7
10
3. Hármasfalu
5
3
1
1
14 - 7
10
4. Nyárádgálfalva
5
2
3
0
10 - 5
9
5. Gyulakuta
5
1
4
0
12 - 8
7
6. Egrestő
5
2
1
2
14 - 14
7
7. Székelybere
5
2
1
2
11 - 11
7
8. Szováta II
4
1
2
1
7-9
5
9. Szentháromság
5
1
1
3
12 - 16
4
10. Csíkfalva
4
1
1
2
8 - 12
4
11. Kibéd
5
1
0
4
11 - 21
3
12. Kend
4
0
0
4
2 - 17
0
Szerkesztő: Péterfi Levente Szerkesztőbizottsági tagok: Barabás Zoltán, Vass Katalin, ifj. Kovács Árpád, Bányai Éva, Péter Ödön, Kiss Károly Nyomdai kapcsolattartó: Urr Botond (Marosvásárhely) Támogatónk: Makfalvi Polgármesteri Hivatal Internet: www.ghindari.ro www.szovatafurdo.ro E-mail:
[email protected] A lapban megjelent írások a szerzők véleményét tükrőzik! Lapterjesztők: Katona László Dósa Medárd
