BÉRES TAMÁS
Luther és Erasmus vitája Luther szolga akaratról szóló művében
Bevezetés A teológia i r á n t é r d e k l ő d ő olvasók ebben az é v b e n t ö b b s z ö r is t a l á l k o z h a t t a k az ú j k o r k e z d e t é n e k egyik k ö z p o n t i teológiai k é r d é s é v e l , amely az emberi akarat l e h e t ő s é g e i t , t e h e t s é g é t és h a t á r a i t keresi az Isten-kapcsolatban: e l s ő s o r b a n a m e g i g a z u l á s és ü d v ö s s é g t e r ü l e t é n . A szabad akarat k é r d é s e m é g s e m t i p i k u s ú j k o r i k é r d é s , e l ő t t e is, u t á n a is t a l á l k o z u n k vele a filozófiában p é l d á u l P l a t ó n , A r i s z t o t e l é s z , Spinoza, Leibniz, F. Bacon, Rousseau, K a n t , Nietzsche gondolatai ban, hogy csak n é h á n y a t e m l í t s ü n k azon g o n d o l k o d ó k k ö z ü l , a k i k n é l rend s z e r a l k o t ó j e l e n t ő s é g e van. „Örök emberi" v o l t á n k í v ü l h o z z á j á r u l a k é r d é s a k t u a l i z á l ó d á s á h o z az idei Melanchthon-jubileum, a r e n e s z á n s z k o r i h u m a n i z m u s j e l l e g z e t e s s é g e i n e k t á r g y a l á s a egy-egy n e m r é g i b e n megjelent cikkben, a „ T a n í t v á nyok" k ö t e t t ö b b í r á s a m e l l e t t a l u t h e r i a l a p m ű n e k , a „De servo arbitrio" magyar f o r d í t á s á n a k t a v a l y i k i a d á s a , és legutóbb a L u t h e r á n u s V i l á g s z ö v e t s é g és a Ke r e s z t é n y E g y s é g e t E l ő k é s z í t ő ( r ó m a i katolikus) F ő p a p i T a n á c s Közös B i z o t t s á g á n a k m e g i g a z u l á s á r ó l szóló nyilatkozata. A teológiai reflexió, a tudatosan m e g é l t s z e m é l y e s h i t vagy az á l t a l á n o s etika s z á m á r a pedig soha nem is vesztett j e l e n t ő ségéből. 1
Az a l á b b i a k b a n Luther: De servo arbitrio című m ű v é r ő l lesz szó , arról a m ű r ő l , amelyet t e r m é k e n y szerzője élete vége felé k é t legfontosabb m ű v e egyikeként emlí t e t t . Ebben a n y i l a t k o z a t á b a n Luther - K i s k á t é j a mellett - ú g y említi ezt a m ű v é t , m i n t amelyre jó szívvel r e d u k á l n i tudja é l e t m ű v é t . T e r m é s z e t e s , hogy ahogy a szerző személye és m u n k á s s á g a a legellentmondóbb állásfoglalásokat v á l t o t t a k i értékelői ből, ú g y e m ű v é r ő l is a legszélsőségesebb v é l e m é n y e k e t t a l á l j u k a teológia- és e s z m e t ö r t é n e t b e n . A k ö n y v b e n szereplő, az e v a n g é l i k u s teológiai gondolkodás s z á m á r a n é l k ü l ö z h e t e t l e n felismerésekről Johan Huizinga, az egyik legjelentősebb Erasm u s - k u t a t ó , 1924-ben p é l d á u l így ír: „Hogy az indeterminizmust világos szavakkal lesöpörhesse, az e g z a l t á l t h i t n e k azon p r i m i t í v m e t a f o r á i h o z kellett folyamodnia ( t i . Luthernek), melyek a kifejezethetetlent próbálják kifejezni... H a valahol, h á t a De servo arbitrio lapjain t a n ú i l e h e t ü n k Luther tanai e l d u r v u l á s á n a k s a vallási fogal m a k túlfeszítettségének." J e l l e m z ő ez Luther m ű v é r e . Lehet v i t a t n i , szenvedélyesen t á m a d n i vagy szívvel-lélekkel mellé állni, de exkluzív-egzisztenciális, teljes Isten-füg g ő h i t é r t e l m e z é s e nem enged meg sem k é n y e l m e s r á l á t á s t k e r e s ő távoli véleményal kotói pozíció elfoglalását, sem az „emberi" j a v á r a e n g e d m é n y e k e t tévő, belső, komp r o m i s s z u m k e r e s ő humanisztikus szándék é r v é n y e s í t é s é t . 2
A mű megszületésének előzményei a) Luther és Erasmus
kapcsolata
Az a k a r a t s z a b a d s á g 16. s z á z a d i vitája annyira összefügg a k é t főszereplő személyi ségével, hogy t ö r t é n e t e b e m u t a t h a t ó volna é l e t r a j z s z e r ű e n is. Ebben a m ű f a j b a n azonban k í s é r t a pszichologizálás veszélye. Stefan Zweig, E r a s m u s r ó l írott k ö n y v é b e n valószínűleg nem eléggé t á r g y s z e r ű akkor, amikor az e u r ó p a i gondolkodás s z á m á r a jelentős k é r d é s t p u s z t á n a vitázok lelki akarata felől akarja megérteni: az egyik oldalon Erasmus, az örök-kiegyenlítő, b é k ü l é s r e törekvő, óvatos tudós, aki a legkisebb n á t h á t ó l is betegesen fél, a m á s i k o n Luther, a parasztgyerek, aki „túlegészséges", forró v é r é t csak az erős wittenbergi sörrel tudja legalább az éjszakai nyugalom idejére l e h ű t e n i . Zweig s z á m á r a e g y é r t e l m ű , hogy k é t ennyire e l t é r ő lelki a l k a t ú ember a szellemi javak t e r é n sem t a l á l h a t e g y e t é r t é s r e . Kettőjük k a p c s o l a t á b a n a legfeltűnőbb az, ahogy a két ember kerülgeti egymást. Erasmus először 1516-ban, a szász választófejedelem titkárától, Georg Spalatintól hall Lutherről, méghozzá úgy, hogy „egy ágostonos csodálója" (ti. Luther) felhívja Erasmus figyelmét arra, hogy megigazulással kapcsolatos gondolatai nem egyeznek a R ó m a i levél t a r t a l m á v a l , és hogy az e r e d e n d ő b ű n k é r d é s é b e n sem t a n í t helyesen. Nem t u d u n k arról, hogy Erasmus válaszolt volna. Egy évvel később Luther egy levelében azt írja, hogy napról-napra kevesebb öröme telik Erasmusban, mert az „emberi" nagyobb súlyt kap n á l a az „isteninél". Luther októberi téziseiről Erasmus (csaknem egy év múlva) elisme rően szól, de véleménye az, hogy helyesebb volna a p á p a elleni fellépést az u r a l k o d ó k r a bízni, igaz, azt is hozzáteszi, hogy érdek-összefonódásuk miatt Ők ezt úgysem fogják megtenni. 1519. m á r c i u s 28-án írja Luther első levelét Erasmushoz, amelyben szokatla nul udvariasan ügye mellé állásra kéri őt. Két h ó n a p p a l későbbi tartózkodó h a n g v é t e l ű v á l a s z á b a n Erasmus, nemleges válaszát túlzott elfoglaltságával és Luther iratainak felületes ismeretével indokolja. Az 1520-as év Luther „szabadságiratainak" (A keresz tény ember szabadságáról, Az egyház babiloni fogságáról) születési éve, amely a kettőjük közötti végleges elméleti s z a k a d á s t is eredményezi. Ettől kezdve Erasmus öt éven át húzódik az állásfoglalástól, közben állandóan t á m a d j á k , provokálják a reformációellenes erők h ű emberei. 1522-ben nyíltan l u t h e r á n u s n a k nevezik, a következő évben K o n r á d Pellican békítő kísérlete h i ú s u l meg, egy év m ú l v a Luther megígéri Erasmusnak, hogy nem fogja nyilvánosan t á m a d n i , és Erasmus is valami hasonlót gondol. É v végére azonban a humanista fejedelem Baselben kiadja m ű v é t De liberó arbitrio... címmel, amelyben nemcsak Luther, hanem Karlstadt véleménye ellen is fordul. 3
Luther és Erasmus így sohasem találkozott egymással. Mindketten ágostonos szer zetesek voltak, m i n d k e t t ő j ü k n e k kulcsszerepük van a reformáció elindulásában (Eras mus 1516-ban adja k i Ú j t e s t a m e n t u m á t ) , mindketten meggyőződéssel t á m a d j á k az egyház belső visszaéléseit, mindketten m e g h a t á r o z ó alakjai nemcsak a német, hanem az európai k u l t ú r a t ö r t é n e t é n e k is, és bár t a l á l k o z h a t t a k volna, elkerülték egymást. b) A szabad akarat vitájának
művei
1524-ben írja meg Erasmus De liberó arbitrio diatribe sive collatio (Értekezés vagy összeállítás a szabad akaratról) című m ű v é t , amelyben Luther - akkor m á r n é g y évvel k o r á b b a n í r t - í r á s á n a k egy részletét emeli k i szó szerint t á m a d á s a fő célpont j á u l , t a n í t á s á n a k gyökeres cáfolata s z á n d é k á v a l . Az e m l í t e t t részletben L u t h e r tagadja az emberi szabad akarat (liberum a r b i t r i u m ) l é t é t , ezzel szemben Erasmus az isteni ü d v a k a r a t és az emberi a k a r a t s z a b a d s á g e g y ü t t m ű k ö d é s é n e k b e m u t a t á s á r a 4
5
6
tesz k í s é r l e t e t az í r á s és a tapasztalat alapján. L u t h e r 1525 őszén í r t v á l a s z i r a t a , a De servo arbitrio (A szolga akaratról) utolsó lapjain igaz e l i s m e r é s s e l szól Erasmus é l e s l á t á s á r ó l : „Egyedül te l á t t a d meg a dolog szívét és te ragadtad meg a lényeget, a m i é r t szívből h á l á s vagyok neked." Erre a szenvedélyes h a n g ú m ű r e Erasmus 1526-27-ben k é t k ö t e t e s „védekezőlevéllel" válaszol (amelynek csak m á s o d i k k ö t e t e hatszor hosszabb eredeti v i t a i r a t á n á l ) , majd L u t h e r nem sokkal k é s ő b b ír m é g egy levelet. Ezzel fejeződik be k e t t ő j ü k között formálisan az akarat s z a b a d s á g á r ó l szóló vita. 7
A szolga akaratról M i v e l a felek a v i t á n a k azt a műfaját választják, hogy sorra véve cáfolják e g y m á s á l l í t á s a i t és érveit, a m ű b e n Erasmus álláspontja is megismerheti a Luther ellenér veit k ö v e t ő olvasó. H á r o m nagy t é m a k ö r é csoportosul a v i t a tartalma: Erasmus szerint van egy bizonyos s z a b a d s á g a az emberi akaratnak, L u t h e r ezt h a t á r o z o t t a n tagadja. Másodszor: a S z e n t í r á s n a k vajon minden r é s z l e t é b e n m i n d e n k i s z á m á r a t ö k é l e t e s e n világosnak kell-e lennie, vagy vannak h o m á l y o s részletei is? Erasmus sok n e h é z és v i t a t h a t ó pontjáról tud, Luther védi a Biblia e g y é r t e l m ű s é g é t . A harmadik d ö n t ő k é r d é s : elő szabad-e venni minden n e h é z teológiai k é r d é s t a k ö z v é l e m é n y előtt is, vagy ezek t a g l a l á s a a felkészült vitázok s z o b á i n a k falain belül t a r t a n d ó ? Erasmus fél „ t u m u l t u s t " csinálni a teológiai finomságokból, L u t h e r t e r m é s z e t e s feladatnak tekinti a nyilvánosság tanítását. M ű v e bevezetőjében nehezet k é r E r a s m u s t ó l : elismeri, hogy van, amiben Erasmus jobb n á l a vagy b á r k i n é l , de l á s s a be, hogy a teológia l é n y e g é t nem é r t i („...ily fontos k é r d é s b e n semmi ú j a t nem mondasz..." 7. o.). Ezzel a k é r é s é v e l L u t h e r azt is jelzi, hogy e g é s z e n m á s stílusban s z e r e t n é folytatni a vitát, m i n t ahogy Erasmus elkezdte. A t á r g y i l a g o s és s z a k s z e r ű , állásfoglalást nem mindig kifejező, de á t t e k i n t h e t ő stílus u t á n L u t h e r személyes-szenvedélyes, elkötelezett és többször m e g s z a k í t o t t gondolat menetei következnek, amelyek m e g é r t é s é h e z többször vissza k e l l majd lapozni a k ö n y v o l v a s á s a közben. Erasmus e l ő s z a v á n a k emlékezetbe idézéséhez k a p c s o l ó d n a k az első gondolatok, aki - s a j á t szavai szerint - egyre kevesebb örömet t a l á l az elkötelező kijelentésekben. L u t h e r válasza: aki lemond az elkötelező kijelentésekről, az a k e r e s z t é n y s é g é t adja fel. Erasmus folytatja: - amennyire ezt az Isten igéje s é r t h e t e t l e n s é g é v e l és az egyházi h a t á r o z a t o k tiszteletben t a r t á s á v a l meg tudja tenni - legszívesebben a szkeptikusok t á b o r á h o z csatlakozna. Luther ezt pogány b e s z é d n e k tartja, kivéve azokat a (lényeg telen) k é r d é s e k e t , a m e l y e k n é l a szabad akarat dönt. S a j á t v é l e m é n y é t mindig szíve sen a l á v e t i az egyházi t e k i n t é l y n e k - mondja m a g á r ó l Erasmus, amire Luther m e g k é r d e z i : hogyan is h i h e t n é valaki azt, a m i t nem ért? N e m a r r ó l van szó, hogy mindent á t l á t n i , hanem Istent „érteni" (azaz „bizonyossággal megragadni"); aki ugyanis Ő t nem érti, az „a teremtett világnak soha egyetlen r é s z é t sem é r t h e t i meg!" (14. o.) Majd így zárja gondolatait: „A Szentlélek nem szkeptikus! ... Sziklaszilárd kijelentései bizonyosabbak és erőteljesebbek m a g á n á l az életnél és minden tapasz t a l a t n á l . " (u. o.) A S z e n t í r á s é r t e l m é n e k h o m á l y o s s á g á r a vonatkozó erasmusi v é l e m é n n y e l szem ben L u t h e r k ü l ö n b s é g e t tesz Isten és az í r á s között. Istenben sok minden van, ami rejtett az ember előtt, sok mindent az í r á s sem á r u l el róla, amely pedig világosan beszél: „... ha a S z e n t í r á s maga is sötét, m i a biztosíték arra, hogy a m a g y a r á z a t világos és igaz?" (62. o.) Igaz, hogy az í r á s b a n is vannak h o m á l y o s és nehezen é r t h e t ő
részek, ennek azonban n e m a t é m a az oka, hanem a s z ó é r t e l m e z é s ü n k fogyatékossága és a grammatikában,, való j á r a t l a n s á g u n k . „Lehetséges-e, hogy az í r á s t i t k a rejtve legyen, m i u t á n ... a l e g m é l y e b b t i t o k n a p v i l á g r a k e r ü l t , nevezetesen, hogy Krisztus, Isten Fia e m b e r r é lett, hogy Isten h á r o m s á g o s Isten, hogy Krisztus szenvedett é r t ü n k és örökké uralkodik?" (16. o.) í g y j u t el Luther sokat i d é z e t t hermeneutikai alapelvei megfogalmazásáig: Vedd k i a Krisztust az írásból, m i t akarsz akkor m é g benne m e g t a l á l n i ? " (u. o.) É s : „...egyetlen ember sem ismerhet fel a Szentírásból m é g egy j o t t á n y i t sem, hacsak nincs vele Isten Szentlelke." (17. o.) A szolga a k a r a t r ó l szóló t a n í t á s a bevezetésével folytatja í r á s á t , majd visszatér a teológiai k é r d é s e k n y i l v á n o s t á r g y a l á s á n a k vitájára. E m l é k e z t e t i Erasmust arra, hogy a teológiai k é r d é s e k nem c s u p á n a r r ó l szólnak, hogy „hogyan é l ü n k , hanem arról, hogy hogyan kell é l n ü n k . " (28. o.) Túlzott f i n o m k o d á s á r a figyelmezteti Erasmust, amikor idézi tőle azt a p é l d á t , hogy Isten b á r a galacsinhajtó-bogár ü r e g é b e n is jelen van, ezt m é g s e m helyes a nagy n y i l v á n o s s á g előtt h i r d e t n i : „...nem r i a d vissza a kegyes lélek, amikor azt hallja, hogy Isten a h a l á l b a n és a pokolban is jelen van, b á r ezek mindegyike borzalmasabb, m i n t a galacsinhajtó ü r e g e vagy a szennyvízcsator na." (29. o.) „Az i g a z s á g o t az egész világ előtt minden időben t a n í t a n i és megváltoz tathatatlanul p r é d i k á l n i kell, azt soha sem szabad m e g h u n y á s z k o d á s s a l vagy agyon h a l l g a t á s s a l m e g k e r ü l n i . . . Az i g a z s á g egyenes jogar!" (35. o.) I s m é t egy rész k ö v e t k e z i k a szolga a k a r a t r ó l , amelybe b e á g y a z z a v á l a s z á t (egyben egyházról szóló t a n í t á s á t ) Erasmus érvére. Erasmus: az egész e g y h á z t ö r t é n e t n e k csak k é t alakja van, a k i k Lutherhez h a s o n l ó a n t a n í t o t t a k a „szabad" a k a r a t r ó l : M a n i és Wicliff. Kinek adjunk igazat - k é r d e z i Erasmus - a sok t a n í t ó n a k , igazhitűnek, szentnek, régi és m a i t e o l ó g u s o k n a k , zsinatoknak, p ü s p ö k ö k n e k , p á p á k n a k , vagy egy-két ember saját v é l e k e d é s é n e k ? Luther, g o n d o l a t m e n e t é b e n t ö r t é n e t i p é l d á k k a l j u t el oda végül, hogy az e g y h á z r ó l megállapítja, hogy rejtett, a szentekről pedig, hogy ismeretlenek. (59. o.) Az első részben t a l á l h a t ó m é g L u t h e r predestinációról alkotott v é l e m é n y é n e k rövid megfogalmazása: „...ki fogja elMnni ezek u t á n , hogy az Isten szereti őt? Válaszom: egyetlen egy ember sem fogja elhinni, mert nem is hiheti. A k i v á l a s z t o t t a k viszont elhiszik, a t ö b b i e k pedig h i t e t l e n s é g ü k b e n elvesznek." (39. o.) A „kereszt teológiájának" kulcsmondata: „így rejti el az Isten örök i r g a l m a s s á g á t és j ó s á g á t haragja alá, i g a z s á g á t i g a z s á g t a l a n s á g a alá. Ez a h i t legmagasabb lépcsőfoka" (41. o.); és a szolga akarat „ á l l a t h a s o n l a t a " : „így az emberi >akarat< középen áll, m i n t valami teherhordó, igavonó állat: ha Isten ül rajta, azt teszi, és odamegy, ahová az Isten akarja, ... ha azonban a S á t á n ü l rajta, azt teszi, és odamegy, ahová a S á t á n parancsolja." (44. o.) A m ű további r é s z e i b e n t a l á l h a t ó az emberi akarat á l l a p o t á n a k r é s z b e n filozófiai k a t e g ó r i á k b a is m e n ő teológiai részletezése. Erasmus m e g h a t á r o z á s a : „A ... szabad akaraton az emberi akarat azon k é p e s s é g é t értjük, amellyel az ember az örök üdvösséghez vezető dolgokhoz odafordulhat, vagy azoktól e l t é r h e t " Luther s z á m á r a több tekintetben is pontatlannak t ű n i k , és m ű v e h á t r a l é v ő r é s z é b e n á l l a n d ó a n szembesíti is ezzel Erasmust. Vitája kiindulópontja az e m b e r i s é g Á d á m u t á n i hely zete, amelyben a b ű n g y ö k e r e s e n van jelen, és az Isten-kapcsolat minden részletére kiterjed. Ha Erasmus azt állítja, hogy „ m a r a d t valami" az emberi t e r m é s z e t b e n , a m i e r e d e n d ő e n jó és romlatlan, amellyel az ember belekapaszkodik az Isten kegyelmébe („az örök üdvösséghez v e z e t ő dolgokhoz odafordulhat"), akkor Luther ragaszkodik a „valami" p o n t o s í t á s á h o z , és igen bölcsnek vagy rosszabb esetben „nem is olyan o s t o b á n a k " nevezi őt, amikor azt sejti, hogy Erasmus s z á n d é k o s a n hallgatja el ezt a 5J
pontosítást. Szerinte semmi nem maradt ebból a jóságból vagy képességből, „az elveszett egészséget é n nem n e v e z n é m egészségnek" - írja (80. o.). Van létjogosultsága a szabad akaratnak, de nem ezen a t é r e n (arbitrium), hanem a „másik birodalomra" tartozó k é r d é s e k t e r é n (voluntas), mivel Isten maga b í z t a r á az emberre teremtett világát, é s azt s z á m o n is fogja rajta k é r n i . Erasmus bibliai példáit, amelyekben véleménye szerint t é r nyílik az emberi s z a b a d s á g n a k a jó é s rossz közötti v á l a s z t á s r a , Luther h é b e r nyelvtani é r v e k k e l utasítja el, ezzel a t ö r v é n y h a s z n á n a k egészen m á s szerepet ad: a t ö r v é n y felszólításai a cselekvő emberi akaratot nem betölthetőségükkel, hanem é p p e n a b e t ö l t h e t e t l e n s é g ü k m i a t t i egyre nagyobb t a n á c s t a l a n s á g sőt k é t s é g b e e s é s é r z é s é n e k k i v á l t á s á v a l terelik az egyetlen feltétlen h a t a l m ú és a k a r a t ú ÚR felé. í g y válik a t ö r v é n y Annak eszközévé, akivel „szemben nincsen semmiféle jogunk, O azonban teljes joggal tart igényt arra, hogy azt tegye, amit csak akar." (140. o.) K o r l á t l a n hatalma és e l ő r e l á t á s a azt is jelenti, hogy mindez (az emberek megke m é n y í t é s e , c s e r b e n h a g y á s a , k á r h o z a t b a döntése) az O t u d t á v a l történik, („mintha öröme t e l n é k az emberi b ű n ö k ö n és örökkévaló kínokon"). Az ember s z á m á r a ez t e r m é s z e t e s e n i g a z s á g t a l a n n a k , borzalmasnak, sőt k i b í r h a t a t l a n n a k t ű n i k , - s i t t egy vallomás: - „ É n magam is nem egyszer a k é t s é g b e e s é s legmélyéig m e g b o t r á n k o z t a m ettől, s bizony azt k í v á n t a m , b á r c s a k sohasem teremttettem volna e m b e r r é ! Ez akkor t ö r t é n t , mielőtt m é g felismertem volna, milyen ü d v ö s ez a k é t s é g b e e s é s és mennyire közel van a kegyelemhez! E z é r t erőlködtek é s f á r a d o z t a k egyesek azon, hogy mente gessék Isten j ó s á g á t é s v á d a l á helyezték az emberi akaratot ..." - j u t el a teodícea lelki gyökereihez L u t h e r (141. o.). A könyv egyik l e g é r d e k e s e b b fejezete és logikai csúcspontja az Isten k o r l á t l a n h a t a l m á r ó l és e l ő r e l á t á s á r ó l szóló X V , amelyből az előbbi gondolatok is s z á r m a z n a k . Ugyanebben a fejezetben v a n szó a predestináció l u t h e r i értelmezéséről. A k i elfogad ja, hogy Isten nemcsak lehetősége, hanem tettei a l a p j á n is m i n d e n h a t ó , továbbá mindent t u d és mindent előre lát, képtelen t é v e d n i és lehetetlen megtéveszteni, annak azt is el kell fogadnia, hogy „... nem t e t s z é s szerint cselekszünk, szabad akaratunk j o g á n , hanem k i z á r ó l a g Isten e l ő r e l á t á s a , t é v e d h e t e t l e n és m e g m á s í t h a tatlan terve, egyszóval akarata szerint." (142. o.) N é h á n y sorral később J ú d á s t e t t é nek példáján, s z e m ü n k előtt, részleteiből épül fel L u t h e r n é z e t e : a b ű n elkövetése Isten e l ő r e t u d á s á n a k é s t e r v é n e k alapján s z ü k s é g s z e r ű e n t ö r t é n i k meg, de nem az emberi akarattal szemben; e z é r t az ember b ű n é é r t nem v á d o l h a t j a Istent. A X V I I I - X I X . fejezetekben az eddigieknél is t ö b b bibliai idézettel alkalmazza az elmondottakat az ember á l t a l á n o s helyzetére, majd P á l apostol é s J á n o s e v a n g é l i s t a í r á s a i b a n mutatja meg az ember tökéletes Istenre s z o r u l t s á g á t , amelyekkel közrefog j a törvény- é s e v a n g é l i u m é r t e l m e z é s é t . A X X - X X I . fejezettel zárja m ű v é t , amelyekben összefoglalást és a j á n l á s t is í r és mondataival keretet ad egész m ű v é n e k : „... elköte lező k i j e l e n t é s e k e t tettem é s most is elkötelezetten szólok róla..."; „Szellemed, m ű veltséged és ékesszólásod, hogy másról ne is beszéljünk, a csodálatos h a t á r á t súrol ják." (232. o.); „... ha a Krisztus nem ismerését rovom fel neked, ú g y gondolom, hogy ezt az igazságot magad is belátod..." (233. o.). Befejezésül azt kívánja Erasmusnak, hogy világosítsa meg és tegye őt eszközévé Isten az O dicsőségére és m a g a s z t a l á s á r a .
Melanchthon a hídverő? A m i n t erről k o r á b b a n szó esett, Erasmust nem győzték meg sem Luther érvei, sem j ó k í v á n s á g a i . Rövid időn belül m e g í r t Hyperaspistes-e első k ö t e t é b e n most ő megy sorba csaknem m o n d a t r ó l - m o n d a t r a Luther m ű v é n , é s most m á r ő is személyesebb
h a n g v é t e l b e n ír L u t h e r r e l és m u n k á j á v a l kapcsolatban. Megegyezésre t e r m é s z e t e s e n nem j u t o t t a k . Vitájuk a l a p v e t ő e n teológiai, a filozófia determinizmus-indeterminiz mus vagy libertarianizmus fogalompárjába nem h e l y e z h e t ő el, hiszen (elsősorban) Luther kiemelte a k é r d é s t az a n t r o p o l ó g i a köréből és a m i n d e n h a t ó Istenre t a r t o z ó dolgok k ö r é b e n helyezte el. A h u m a n i z m u s - r e f o r m á c i ó k o r á n a k nagy vitája több késői é r t é k e l ő szerint is eleve megoldhatatlan, m e r t a felek kezdettől fogva „elbeszéltek e g y m á s füle mellett". Figyelemre m é l t ó ebben az összefüggésben Heinz Scheible m e g á l l a p í t á s a az örök-békítő Melanchthon s z e r e p é r e vonatkozóan. Scheible u t a l Melanchthon Unterricht der Visitatoren című, 1528-ból s z á r m a z ó í r á s á r a , amelynek t a r t a l m á t Luther egy h o z z á í r o t t előszóval h i t e l e s í t e t t e . Könyve egyik fejezetében a Praeceptor erasmusi é r t e l e m b e n í r az akarat s z a b a d s á g á r ó l , és ezt Luther sohasem kifogásolta. Igaz, jó t a n í t v á n y k é n t egy „másrészt" szócska u t á n Philipp magister m á r a l u t h e r i é r t e l e m b e n folytatja, é s ezzel a „dialektikával" az akarat s z a b a d s á g á n a k k é r d é s é t „megszüntette". 8
Irodalom 1 Luther, M.: A szolgai akarat, Berzsenyi Dániel Ev. Líceum, Sopron, 1996. 2 Johan Huizinga: Erasmus; Európa Könyvkiadó, Budapest, 1995; 333. o. 3 V. ö.: Zweig, Stefan: Rotterdami Erasmus diadala és tragédiája, Holnap Kiadó, 1993., 94. o. kk. 4 A négy fejezetből álló mű utolsó fejezete magyarul is olvasható a Reneszánsz etikai antológia-ban; Gondolat, Budapest, 1984. 5 Ez az irat „Assertio omnium articulorum M. Lutheri per Bullám Leonis X. novissimam damnatorum" címen, 1520. november 29-i válasza volt Luthernek X. Leó pápa ugyanezen év június 15-én kelt kiátkozó bullájában foglalt indoklás-sorra. Az említett részlet a bulla 36. tételére vonatkozik, amelyben a pápa azt az álláspontot ítéli el, amelyet Luther 1518. tavaszán a Heidelbergi Disputa 13. téziseként írt le a szabad akaratról. 6 Az emberi szabad akaratot úgy jellemzi, mint amely a kegyelem előtt „csak névleges" dolog („res de solo titulo"), pusztán függelék, vagy tartalom nélküli cím, és amely ha önmagát adja („facit, quod in se est") halálos bűnt követ el. 7 Hyperaspistes diatribe adversus servum arbitrium Martini Lutheri címen. Németül olvas ható például Ph. Reclam jun. Leipzig, 1986. kiadásban. A „Hyperaspistes" Erasmushoz illő szellemességgel megalkotott szójáték: hyper=fölé, fölött, aspis=pajzs, ezzel E. mintegy védőpajzsot tart Diatribéje fölé. Az áspis ugyanakkor „áspiskígyót", vagyis egy viperafajt is jelent, ezzel utal arra, hogy Luther őt egy alkalommal viperának nevezte. 8 Scheible, H.: Melanchthon. Eine Biographie, München, Beck, 1997. 153. o.
