Luther wittenbergi katolikus egyháza

evangélikus hetilap „Mert Isten igazsága az az igazság, mellyel minket Krisztus által igazzá tesz és megvált. Így ezeket az igéket megszerettem. A Szentírás értelmét ebben a toronyban tette világossá elõttem a Szentlélek.” f Az igaz ember hitbõl él – 9. oldal

72. évfolyam, 44. szám – 2007. november 4. – Szentháromság ünnepe után 22. vasárnap

„…Györgyi ajándéka pedig az volt Gábor számára, hogy megzenésítette ezt a verset, betanította a gyerekeknek, és elõadták. (…) egészen természetesen adódott, hogy a szülõk és a gyerekek családi énekegyüttessé formálódtak…” f Árnyék és fény között a Szemerei család – 11. oldal

„Az egyháztörténelem választ ad majd a kérdésre, hogy valóban, tényszerûen, a hatalmi szférát is érintõen ettõl az idõponttól számítható-e az evangélikus egyház érdemi változása, megújulása, vagy csak a leszálló ágba került diktatúra záró fejezetének voltunk a résztvevõi.” f 1987. október 24. – 14. oldal

Ára: 180 Ft

Átutazóban f 2. oldal A Luther Kiadó könyvajánlója f 6. oldal Deutsche Anlage & Slovenská príloha f 7. és 10. oldal Reményik-napok Szombathelyen f 11. oldal Temetõink felé f 12. oldal 480 éves az „Erõs várunk” f 12. oldal

Jubileumzárás b Nemcsak Sopron, hanem az egész mai Magyarország egyik legrégebbi középiskolája a soproni líceum, teljes nevén: Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum), Szakképzõ Iskola és Kollégium. Az intézmény ebben az esztendõben emlékezett meg alapításának 450. évfordulójáról. A nagyszabású ünnepségsorozat záró eseményeit október utolsó hetében rendezték.

Luther „wittenbergi katolikus” egyháza g D. dr. Harmati Béla 2000 szeptemberében a Lutheránus Világszövetség és a Vatikán tizenöt tagú dialógusbizottsága Olaszországban tartotta ülését. Programunk során látogatást tettünk Milánóban is. Martini bíboros, a város egyházi feje ezekkel a szavakkal üdvözölt minket, a világ különbözõ országaiból származó evangélikus és katolikus teológusokat: „Kérem, itt most jól nézzenek körül! Ez itt nem a »római«, hanem a »milánói« katolikus egyház, Ambrosius püspöktõl származó gazdag egyházi tradícióval, gyönyörû templomokkal és Ambrosius korára visszavezethetõ külön liturgiával.” Örömmel válaszolhattam a bizottság evangélikus vezetõjeként: „Mi pedig a »wittenbergi katolikus« egyházat képviseljük!”

Reformáció ünnepén arra kell emlékeznünk, hogy Luther 1517ben kilencvenöt tételének a wittenbergi vártemplom kapujára történõ kiszögezésével, egyházát megújító, Jézus Krisztushoz

közelebb vivõ munkásságával nem akart külön, új egyházat alapítani, hanem a hitvallások szerinti egy, szent, apostoli, egyetemes, azaz „katolikus” egyházat kívánta megreformálni. Mindössze egy mérföld, mintegy másfél kilométer Wittenberg óvárosában a távolság a Vártemplomtól Luther egykori kolostoráig; ez ma a Luther Múzeum. Ez az egy mérföld az egyetemmel, a reformátortárs Melanchthon, Lucas Cranach polgármester és festõmûvész, valamint Bugenhagen lelkész lakóházával, a Stadtkirche, azaz a városi templom és az 1523-ban épült városháza tiszteletet ébresztõ épületeivel volt a központi színtere annak a történelmi eseménysorozatnak, amelyet lutheri reformációnak nevezünk. A múlt emlékeit felkeresõ emberben felvetõdik a kérdés, vajon mennyire határozza meg máig hatóan Európa és a világ történelmét az a Luther, aki 1517-tõl kezdve szembe mert szállni Krisztus ügyében pápával és császárral, és akinek a tevékenységét négyszázkilencven év után is csodáljuk. f Folytatás a 9. oldalon

„Oltalmam Reformációi istentisztelet és GAS-megemlékezés Gyõrött és erõs váram” Új evangélikus szociális intézményt adtak át b „Ma nem célba értünk. Az igazi munka még csak most kezdõdik el. Felértünk ugyan a hegy tetejére, de csak azért, hogy megkapjuk a küldetésünket, amiként Mózes is a hegy tetején kapta meg mandátumát” – e szavakkal köszöntötte a nyíregyházi Oltalom Szeretetszolgálat Nappali Szolgáltató Központjának október 26-i átadó ünnepségére érkezõket Laborczi Géza, az intézmény igazgató lelkésze. Az országos protestáns napok ünnepi záró istentiszteletét ebben az esztendõben október 28-án a gyõri Öregtemplomban tartották. A közös – úrvacsorával (képünkön) egybekötött – reformációi istentiszteleten Prõhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelõje emlékezett meg a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat (GAS) fennállásának százhetvenötödik évfordulójáról. Igét hirdetett dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. A liturgia szolgálatában – Ittzés Jánosnak, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspökének a vezetésével – a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházainak vezetõi vettek részt. g Menyes Gyula felvétele

Ragyogó napsütésben, pénteken kora délután adták át a Magyarországi Evangélikus Egyház legújabb létesítményét. A korábban a családsegítõ szolgálat keretében mûködõ hajléktalanellátó szolgálat fenntartója 1999 októberétõl a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség lett. f Folytatás a 4. oldalon

A programsorozat csütörtökön 450 perces kosárlabda-mérkõzéssel vette kezdetét; ezzel párhuzamosan a líceum díszterme – ugyancsak 450 percen át – a hálaadás és könyörgés színhelye volt. Mintegy a soproni ünnep kísérõ rendezvényeként este fél 8-tól az ausztriai Lépesfalván (Loipersbach) tartottak jótékonysági hangversenyt, tekintettel arra, hogy az osztrák faluban a líceum és a lépesfalviak együttmûködésével kezdõdött el a magyarnyelv-oktatás. A koncerten – amelynek bevétele az ünnep költségeihez járul hozzá – fellépett a líceum Rauch András kórusa és németországi testvérintézményük, a neuendettelsaui Laurentius-Gymnasium énekkara is. A jubileumi események másnap tudományos és ismeretterjesztõ elõadásokkal folytatódtak az intézmény sikeres életpályát befutott öregdiákjainak köz-

remûködésével. Délelõtt ennek keretében köszönthették például Winkler Barnabást, a Pesten élõ híres építészt vagy Richly Zsolt rajzfilmrendezõt. Bensõséges hangulatú házi ünnepségen nevezték el a biológia-szaktantermet egykori kiváló növendékükrõl, a Kossuth-díjas Gombocz Endre botanikusról. A felsõbb évfolyamok számára a pénteki nap programja között szerepelt még a Berzsenyi-emléktúra – Nikla, Egyházashetye és Duka útvonalon. Az egykor szintén licista diák evangélikus költõ nevét az 1945 utáni államosításkor kapta az 1991 óta újra evangélikus intézmény. Az ünnepségsorozat egyik kiemelkedõ eseménye volt az az iskolatörténeti kiállítás, amely a Lábasházban nyílt meg. Szombat délelõtt mutatták be dr. Kárpáti Györgynek a soproni alma materrõl készített filmjét, valamint a líceum karácsonyra megjelentetendõ zenei CD-jét, amelyen az ünnepkörhöz kapcsolódó dalok hallhatók. Ugyancsak e nap délelõttjén tartották meg a kerek évfordulójukat jegyzõ osztályok közös érettségi találkozóját. A délutáni jubileumi díszünnepség színhelye a Liszt Ferenc Konferencia- és Kulturális Központ volt. Az ünnepségsorozatot vasárnap délelõtt istentisztelet zárta, melyen Ittzés János, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke hirdette Isten igéjét. g Menyes Gyula (Összeállításunk az 5. oldalon)

Útmutató szimbólum Kétszázharminc éves az orosházi templom tornya b Hajdan néha elõfordult, hogy egy templom elõször torony nélkül épült fel – mivel arra már nem futotta a rendelkezésre álló pénzbõl. Templom nélküli toronyról azonban aligha lehet sûrûn hallani. Az orosházi evangélikus templom ebbõl a szempontból különleges építmény: 1777-ben elõször a tornya készült el, míg a templomépület csak kilenc évvel késõbb. Idén, a torony felépítése kétszázharmincadik évfordulójának évében fejezték be a felújítását. Az Orosházi Evangélikus Egyházközségben ebbõl az alkalomból tartottak hálaadó istentiszteletet október 28-án. Az ünnepi alkalmon Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét.

A széles körû összefogással, hárommillió forintos összköltséggel megújult templomtorony az istentisztelet elõtt ritka zenei eseménnyel hívogatta Isten házába az orosházi híveket. A torony külsõ körfolyosóján egy fúvószenekar játszott, amely így nemcsak zeneszóval töltötte be a környéket, de látványosságnak sem volt utolsó, hiszen az építmény messzire ellátszik a városban.

A hálaadó istentisztelet liturgiai szolgálatát Ribár János, az egyházközség igazgató lelkésze, a Nyugat-Békési Egyházmegye esperese végezte. Gáncs Péter püspök Jn 20,30–31 alapján tartotta prédikációját, amelyben a torony szimbólumának jelentéstartalmait állította párhuzamba az egyház és a hívek életének legfontosabb helyzeteivel, problémáival. f Folytatás a 3. oldalon

Az MEE püspöki tanácsának határozata A Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) püspöki tanácsa – a közelmúlt eseményeinek kiértékelése alapján, az esperesi tanács elõzetes tájékoztatása után – a Budapesten október 25-én tartott ülésén egyhangúlag a következõ határozatot hozta: az MEE lelkészei szabadon élhetnek állampolgári jogaikkal, és mint a Magyar Köztársaság polgárai lelkiismeretük szerint, személyes felelõsséggel vesznek részt társadalmi és politikai szervezetek rendezvényein. Ugyanakkor nyilvános, politikai eseményekhez kapcsolódó bármilyen egyházi jellegû szolgálatban, liturgikus cselekményben – akár civilben, akár liturgikus öltözékben – csak az illetékes püspökkel való elõzetes konzultáció után és a püspök hozzájárulásával mûködhetnek közre. Ennek a kötelezettségnek az elmulasztása fegyelmi vétségnek minõsül, és az illetékes fegyelmi tanács eljárását vonja maga után (2005. évi IX. tv. 13–16. §). Budapest–Gyõr, 2007. október 25. Az MEE püspöki tanácsa

2

e

2007. november 4.

SEMPER REFORMANDA

forrás

S Z E N T H Á R O M S Á G Ü N N E P E U T Á N 2 2 . V A S Á R N A P – Mt 18,(21–22)23–35

A VASÁRNAP IGÉJE

A mennyek országának alkotmánya „Miben is van a mi mennyei Atyánk irgalmassága? Abban, hogy mindenféle jót ád, testit, lelkit, ideig- és örökkévalót – ingyen, tiszta jóságból. Mert ha érdemünk szerint akarna adni, csak a pokol tüzét és örök kárhozatot adhatna. Ezért, amit ad, tisztára irgalomból adja. Látja, hogy halálban vesztegelünk: megkönyörül rajtunk, s életet ajándékoz. Látja, hogy a pokol gyermekei vagyunk: megkönyörül rajtunk, s mennyországot ajándékoz. Látja, hogy szegények vagyunk, mezítelenek, étlenek, szomjúhozók: megkönyörül rajtunk, s felruház, táplál, megitat s megelégít minden javaival. Így hát, amink van – testi-lelki javainkat irgalmasságból adja, árasztja ránk s belénk. Azért mondja Krisztus mai igénkben, hogy kövessük az Atyát s legyünk irgalmasok, mint ahogy Õ az.” d Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása)

ÉLÕ VÍZ

Átutazóban Különösen is átérzi az ember a szó jelentését, amikor turistaként hol itt, hol ott száll meg, majd megy tovább egy végcél felé, amelyért vállalja az utazással járó minden kellemetlenséget és fáradalmat. Mi, keresztények ilyen átutazók vagyunk, akik valljuk: „…nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendõt keressük.” (Zsid 13,14) Hol itt, hol ott szedjük fel a „sátrunkat”, és megyünk tovább, legyünk ballagó diákok, akik csak „átutaztak” az iskolán; legyünk szolgálatot végzõ utazók, akik ezerszer megtették az ismert utat; legyünk betegen fekvõ idõsek, akik a kórházat mint átmeneti állomást szeretnénk elhagyni mielõbb. De a végcélért vállalni kell az átutazás állomásait: a diáknak az iskolát, a másoknak való szolgálat elvégzéséért a sokszori utat, a gyógyulásért a kórházat, a gyermekért az álmatlan, gyötrõ éjszakákat… Egy turista egy kolostorban kap éjszakai szállást. Csodálkozik a cellák spártai berendezésén, és meg is kérdezi az egyik szerzetest: „Hol vannak a bútorok?” A válasz egy viszontkérdés: „Hol van az öné?” „Az enyém?” – rökönyödik meg a turista. „Én csak átutazóban vagyok itt.” „Éppen errõl van szó” – mondja a szerzetes. „Mi is átutazók vagyunk!” Nincsen itt maradandó szállásunk, akárhol vagyunk is. Az ember szeretné összkomfortossá tenni, megkönnyíteni az életét, szeretne berendezkedni a lakásában, és nem számol azzal, hogy egyszer mindent itt kell hagynia. Valaki egy lelkésznek mondta egyszer istentisztelet után: „Köszönöm, hogy segített nekem a kényelmes életem feladásában. Eddig arra törekedtem, hogy komfortosan éljek, nagyobb kellemetlenségek nélkül. Most tudom, hogy a Krisztus útján való járás és mások szeretete nem mindig kellemes.” Bizony tudnunk kell, hogy az „utazáskor” a különféle „cellákban” nincsenek bútorok, ahol elhelyezhetjük a sokszor nagyon fontosnak tartott „limlomjainkat”. Nincsen összkomfortos „terülj, asztalkám”, ahol minden igényünk kielégülhet. Nincs „szék”, ahol kényelmesen leülhetünk. Csak egy „kemény ágy”, ahol éjszaka megpihenhetünk, mint azt reformátorunk tehette egykori Ágoston-rendi kolostorában. De õ tudta, és élete végén vallotta, hogy csak átutazó koldusként lehet célba érni az örök élet „összkomfortjába” a földi élet „komfortnélküliségébõl”, ahol minden nap hoz rám fájdalmat. „…nyugodalmat szívem sehol nem talál; / Hol kár ér, hol búbánat sért, / Hol bûn kísért, / Végre eljön a halál” az énekköltõ szerint. De vallja hittel: „Utas vagyok e világban, / Mennyországban / Vár örök hazám készen.” (EÉ 518) g Szimon János

A vasárnap õsi evangéliuma Jézus példázata az eladósodott szolgáról, aki – miután ura könyörületbõl elengedte horribilis tartozását – könyörületet nem ismerve szorongatja a neki mindössze száz dénárral tartozó társát. A példázat elmondására Péter apostol kérdése ad okot: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” Ez a kérdés nem tartozik a textushoz, mégis lehetõség van a szakasz innentõl (21. vers) való felolvasására, hiszen Jézus válaszával együtt – „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is” – világossá teszi, hogy az utána következõ példázat valójában nem pénzügyletekrõl szól, hanem valami egészen másról. Péter a megbocsátás elvárható mértékére kérdezett rá. Nagylelkûnek akart mutatkozni, ezért tette hozzá kérdéséhez: „Még hétszer is?” Jézus felelete a kérdés elhibázott voltát leplezi le: a megbocsátásban nincs mérték. A hetvenszer hét a zsidó nyelvhasználatban a teljességet jelenti. Magyarul: mindig. Mindig meg kell bocsátani. A példázat ezután a megbocsátásra való képesség vagy képtelenség forrását mutatja meg. Nem véletlen, hogy Jézus az adósságelengedést – miként a Miatyánkban – itt is a megbocsátás cserefogalmaként használja. A bûn vétkes adósságot

eredményez. A bûnt megbocsátani annyi, mint ezt az adósságot elengedni. De erre csak az képes, akinek könyörületes a szíve. A könyörületes szív mindig megbocsát. A könyörtelen sosem. Ezért nincs értelme Péter kérdésének: „…hányszor…?” A példázatbeli király könyörületes szívû volt, ezért engedte el szolgája tízezer talentumnyi adósságát, csak azért, mert az könyörgõre fogta a dolgot. Nyilvánvaló, hogy Jézus ezzel Istenre utal, aki könyörületes, és ezért bármekkora bûnt kész bármennyiszer megbocsátani. A király könyörületessége még jobban kiemeli a szolga könyörtelenségét, aki ezt követõen nem képes szolgatársa százdénárnyi adósságának elengedésére. Az arányok önmagukért beszélnek. A tízezer talentumhoz képest a száz dénár aprópénz. Amúgy három-négy havi átlagbérnek felelt meg. De mi ez a tízezer talentumhoz viszonyítva? Egy talentum megközelítõleg ötven kiló aranyat jelentett. Tízezer talentum az ötszáz tonna arany! A valóságban persze képtelenség, hogy egy szolga ekkora adósságot halmozzon fel. Jézus épp ezzel a képtelenséggel hívja fel figyelmünket Istennel szembeni bûnös adósságunk mértékére! Ez bizony törleszthetetlen mértékû adósság! Egy örökkévalóságon át ülhet az adósok börtönében, aki törleszteni

akarja. Sosem lesz képes kifizetni. Sem õ, sem a családja, sõt a kései leszármazottai is hiába törlesztgetnék egész életükben, sosem jutnának a végére. Isten könyörületessége azonban vétkes adósságunknál is nagyobb! Minden tartozásunkat elengedi, ha könyörgõre fogjuk. De van-e nagyobb botrány annál, ha ötszáz tonna arany értékével vetekedõ adósságunk elengedése sem indít minket könyörületre az ellenünk vétkezõk iránt? Miért nem tudjuk belátni, hogy az õ ellenünk elkövetett minden vétkük súlya tollpihe csupán az ötszáz tonnához képest, amelynek terhét Isten könyörületbõl levette rólunk? A példázat végén a király megvonja könyörületét attól a szolgától, aki tízezer talentumnyi adósságának elengedése után könyörtelen tudott lenni száz dénárral tartozó szolgatársához. Ez kétségtelenül számunkra is figyelmeztetés. Jézus mégsem fenyegetõ szándékkal mondta el ezt a példázatot. Célja ezzel a példázattal is a tanítás. Mint minden példázat, ez is Isten országáról tanít. Minden földi országnak van alaptörvénye, amelyet az ország alkotmányának hívnak. Jézus ebben a példázatban Isten országának alkotmányát tárja elénk. Isten országának alaptörvényében az elsõ cikkely úgy hangzik, hogy

országának polgárai – kivétel nélkül – Isten könyörületébõl élnek. Nincs semmi jussuk, nincs járandóságuk, csak vétkes adósságuk van, amely ötszáz tonna arany értékével vetekszik. Ezt törleszteni nem lehet. Csak egy módon lehet megszabadulni tõle: ha Isten elengedi. Õ ezt szívesen meg is teszi, mert mérhetetlenül könyörületes. Ebbõl következik a mennyei alkotmány második cikkelye: Isten országának polgára csak addig lehet bárki, amíg mértéket és személyválogatást nem ismerve kész könyörületet tanúsítani polgártársai iránt. De a mennyek országának alkotmánya nemcsak ígéri és nemcsak követelményként írja elõ mindenkinek a könyörületet, hanem arról is tanúságot tesz, hogy Isten könyörülete hatékony. A kõszívet képes érzõ hússzívvé változtatni, a könyörtelent képes könyörületessé tenni. Ha engedjük, hogy a mi szívünket is átalakítsa, akkor nem kell rettegnünk, hogy a példázatbeli gonosz szolga sorsára jutunk. g Véghelyi Antal

Imádkozzunk! Urunk, könyörülj rajtunk, hogy senkivel se legyünk könyörtelenek, hanem naponta megbocsássunk az ellenünk vétkezõknek, hogy te is megbocsáthass nekünk. Ámen.

Oratio œcumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk! Alázatos és hálatelt szívvel köszönjük meg neked, hogy az elmúlt hét során megõriztél bennünket, óvó és védõ szereteteddel vezetted és irányítottad életünket. Köszönjük, hogy feladatokkal bíztál meg bennünket, amelyek elvégzéséhez erõt is adtál. Megtapasztalhattuk, miként lehetünk hasznosak mások számára. [Lektor:] Hálásak vagyunk szeretetedért, amellyel naponta átölelsz bennünket. Segíts mindnyájunkat, hogy az egymás iránti szeretet gazdagodjék szívünkben. Némítsd el ajkunkat, ha szánkból irigység, gúny vagy harag szava szólna. Ne a közöny, az ellenszenv uralkodjék szívünkben, hanem megértéssel tudjunk odafordulni embertársainkhoz, és tudjunk osztozni mások terheiben. Jézus Krisztusért kérünk… [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Kérünk, adj szívünkbe alázatosságot, hogy ne ítélkezzünk könnyelmûen mások felett. Adj engedelmes és benned bízó lelket, amely képes követni a te akaratodat, amely meri vállalni, hogy az evangélium üzenetével szól másokhoz. Jézus Krisztusért kérünk… [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Köszönjük neked, Urunk, egyszülött Fia-

dat, Jézus Krisztust, akinek érdeméért hajlandó vagy megbocsátani mindazt a sok-sok vétket és bûnt, amelyekkel ellened és embertársaink ellen vétünk. Add, hogy szívünk ne legyen kemény, és mi is meg tudjunk bocsátani másoknak, akár hetvenhétszer is. Jézus Krisztusért kérünk… [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk hozzád a családokért, a családban élõ gyermekekért, szülõkért, nagyszülõkért. Add, hogy a szülõknek a sok gondoskodás és tennivaló mellett legyen elég idejük gyermekeikre, megérezhessék a családi otthon meghitt, meleg, békés hangulatát. Légy az árván maradottakkal, az egyedülálló szülõkkel, adj a házastársaknak egymás iránt hûséges szívet. Kérünk, légy azokkal, akiknek az élete veszélyben van, és oltalmazd meg õket. Jézus Krisztusért kérünk… [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Kérünk, vedd körül oltalmazó kezeddel az egyedülálló embereket, akiket nyomaszt a magányosság és a kirekesztettség érzése. Légy a betegekkel, tekints a szenvedõkre, biztasd és bátorítsd õket a te erõddel, és vigasztald õket szereteted melegével. Adj gyógyulást testnek és léleknek egyaránt. Jézus Krisztusért kérünk…

[Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Köszönjük, Urunk, hogy velünk voltál a gyász és az elmúlás pillanataiban is, amikor elõresietett szeretteinkre emlékeztünk. Add meg nekünk, hogy soha ne feledkezzünk el hálát adni értük – azokért, akinek életünket köszönhetjük, akik elõttünk jártak, akik példát mutattak nekünk saját életükkel, akiknek oly sok mindent köszönhetünk. Kérünk, adj szívünkbe békességet, hogy elfogadjuk a te akaratodat, és bízzunk a te bûnbocsátó kegyelmed ajándékában. Különösen irgalmadba ajánljuk azokat a testvéreinket, akiknek szerettei nemrég távoztak el az élõk sorából. Állj melléjük, és erõsítsd meg õket! Jézus Krisztusért kérünk… [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Mennyei Atyánk! Köszönjük neked, hogy Jézus Krisztust nem hagytad a sírban, hanem feltámasztottad a halálból, hogy legyõzze a bûn és a halál erejét. Add, hogy életünkben õt kövessük, benne bízzunk, mert tõle és általa van számunkra tenálad bûneikre bocsánat. Hallgasd meg könyörgésünket a mi Urunkért, Jézus Krisztusért. [Gyülekezet:] Ámen.

IGE+HIRDETÕ

AKI TITEKET HALLGAT… b Egy héttel ezelõtt a textus vagy téma dilemmája került az olvasó elé. Lehet-e bibliai alapige nélkül prédikálni? – ez volt induló kérdésünk lényege. Igen, lehet, ha az valóban Isten igéjének meghirdetése, az élõ Ige – Krisztus – megszólaltatása. Az evangélikus igehirdetés lényege és alapkritériuma ez: Krisztust prédikálni. Ezúttal a textusprédikáció titkáról szólunk. Arról, miért is olyan fontos evangélikus hagyomány, hogy többnyire egy-egy bibliai alapige alapján prédikálunk.

Mitõl biblikus a prédikáció? – tehetjük fel a kérdést. Attól, hogy ragaszkodik egyegy kiemelt bibliai szakaszhoz? Vagy attól, hogy az igehirdetés szavai utalnak bibliai mondatokra, esetleg történetekre? Sokkal inkább attól, hogy ragaszkodnake a teljes Szentírás üzenetéhez, s megszólaltatják-e az evangéliumot. Azaz szóhoz engedik-e jutni az igét, tudniillik a testté lett Igét, magát Jézus Krisztust? Reformáció hetének végén gondoljunk csak arra, hogy Luther nagy prédikációsorozatai, mint például a böjti idõszakhoz kapcsolódó híres „Invocavitprédikációk” témaprédikációk voltak. Jóllehet az 1522-ben tartott igehirdetéssorozat inkább témaprédikációk füzére

Alapige volt, igéhez kötött voltuk nem kérdõjelezhetõ meg. Meg kell tehát különböztetnünk a textushoz (egy adott bibliai igéhez) való kötõdést és a Szentírás teljes mondanivalójához, lényegéhez való ragaszkodást. Az egyetlen bibliai szakaszhoz való ragaszkodás még nem jelenti azt, hogy elszakadunk a Biblia egészének üzenetétõl, a teljes Szentírás mondanivalóját megragadó ige azonban nem föltétlenül kötõdik egyetlen kijelölt szakaszhoz. Luther textushoz és Íráshoz való kötõdése példaértékû minden igehirdetõ számára – ma is. Hazánkban, egyházunkban szinte kizárólagosan az úgynevezett textusprédikáció terjedt el. A prédikáció elején felolvas az igehirdetõ egy bibliai mondatot vagy szakaszt. Vasárnap az elõírt perikópát (amelyet egyházunk az istentiszteleti rendtartás alapján mindig egy évre elõre kijelöl s az Útmutatóban is megtalálunk), hétköznap vagy más alkalmakon pedig az Útmutató egy-egy igéjét vagy szabadon választott bibliai textust. Alapos elõkészület és a Szentlélek áldott munkája ebbõl „indítja” az igehirdetést. Nem szabad, hogy a prédikátor ug-

ródeszkának használja az igét, de az sem jó, ha a textus fogságában maradva nem tudja aktuálisan meghirdetni Isten teljes igéjének üzenetét. Az igehirdetés tudományával (homiletika) foglalkozó szakemberek öt pontban foglalják össze az igehirdetési alapige funkcióját. (Az alábbiakban Manfred Josuttis göttingeni teológiaprofesszor írása alapján foglalom össze õket.) Normatív funkció. A bibliai textus megóvja az igehirdetõt attól, hogy a saját gondolatait közölje, egyéni véleményének foglyává legyen. Ugyanakkor felszabadítja arra, hogy a számunkra legfontosabb mérték, maga a Szentírás legyen minden elhangzó szó alapja. Autoritatív funkció. Az alapige olyan autoritást (tekintélyt) kölcsönöz a lelkésznek, amelynek alapján felhatalmazása van: joga és kötelessége megszólalni, igét hirdetni a gyülekezet elõtt. Kreatív funkció. Az igehirdetésre való készülésben a bibliai szöveg többszörösen is kreatív hatással van a szolgálattevõre: részben az inspiráció forrása, részben pedig kritikus kontroll afelett, hogy mit is mond az igehirdetõ. Alkotó erõ

fakad belõle, amely meghatározza az igehirdetés menetét, formáját, tartalmát, nyelvhasználatát. Kommunikatív funkció. Az alapige az igét hirdetõ lelkész és a gyülekezet számára olyan közös platformot ad, amely lehetõvé teszi a kommunikációt. Identitást adó funkció: a Biblia szövegéhez való kötõdés az egyik legfontosabb jellemzõje a keresztény gyülekezetnek – minden más összegyülekezõ közösséggel szemben. A textus alapján igét hirdetõ egyértelmû hitvallást tesz arról, hogy kicsoda valójában, és kihez tartozik: a beszélõ Isten gyermeke és a testté lett Ige tanítványa. Nem önmagát hirdeti, hanem az Ige szolgája. Személyes vallomással zárom: boldog vagyok, hogy egyháztagként, igehallgatóként, igehirdetõként nem szabad, szép, kedves, kegyes gondolatokat hallhatok és hallathatok, hanem Isten szavát. Egy olyan egyházhoz tartozom, ahol a természetes gyakorlat, hogy textus alapján hangzik a prédikáció. Nem is adom lejjebb az igényemet: az igehirdetés legyen textushoz kötött, de egyben kötõdjön a teljes Szentírás mondanivalójához. g Hafenscher Károly (ifj.)

2007. november 4.

evangélikus élet

Színes szemek a láncban

Útmutató szimbólum A templomtorony mint szimbólum többféle jelentést sûrít magába. Egyrészt felkiáltójel: egy meghatározott irányba mutat, és hogy ezzel mire irányítja a figyelmünket, nem kérdéses. Ég felé törõ karaktere egyúttal azonban kérdésekkel is szembesít: hová sietünk, merre tartunk, merre mutat életünk fõ csapásiránya? Gáncs Péter a torony jelképét három képpel egészítette ki: a harangtorony hangzó élményt nyújt, és harangszóval hívogat az atyai ház felé. Az óratorony nemcsak az idõt mutatja, hanem jelképes értelemben tájol bennünket a hitéletünkben. Az õrtorony pedig õrzi és védi a lelki közösségben munkálkodó szerete-

tet és az evangélium életet adó, megigazító üzenetét. A hálaadó istentisztelet után elsõként Ribár János igazgató lelkész köszöntötte a megjelenteket, majd – a Déli Egyházkerület nevében – Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelõ mondta el üdvözlõ szavait és jókívánságait az ünneplõ gyülekezetnek. A Nyugat-Békési Egyházmegye felügyelõje, Koszorús Oszkár – aki helytörténészként is komoly tevékenységet végez – köszöntése után ismertette az orosházi templomtorony építésének rövid történetét, amely bõvebben az Orosházi Harangszó legfrissebb számában olvasható. (Letölthetõ a gyülekezet honlapjáról a http://oroshaza.lutheran.hu/ címen.) g Petri Gábor

Papnécsendesnap Balatonszárszón

A SZERZÕ FELVÉTELE

e Folytatás az 1. oldalról

Megmaradni az ige és az imádkozás szolgálata mellett Lelkésziktatás Ménfõcsanakon

A fiatal lelkész a Vas megyei Uraiújfaluban nõtt fel. Középiskolába Szombathelyre járt, mûszerésznek tanult. Otthon néhány társával együtt egy kis zenekart alapítottak; õ a basszusgitárt kapta hangszerként. Hamarosan megszerette, ezért középiskolai évei alatt másfél évig magánzeneórákra járt. Ekkor egy álom hatására fordulatot vett az élete, ezután tudatosan készült a teológiára. Teológushallgatóként harmadév után egy évig Németországban dolgozott fogyatékosok között. Percze Sándort 1998. augusztus 9-én D. Szebik Imre püspök avatta lelkésszé a celldömölki templomban. Ugyanebben az évben kötött házasságot évfolyam-

társával, Takács Eszter lelkésszel, majd egy évet együtt töltöttek Németországban, az erlangeni teológiai fakultáson. Hazatérésük után három éven át szolgáltak

FOTÓ: MENYES GYULA

b Hatalmas kocsisor jelezte a gyõrménfõcsanaki evangélikus templom elõtt október 28-án, vasárnap délután, hogy sokan eljöttek az ünnepi istentiszteletre. Ez alkalommal iktatta hivatalába Percze Sándort, a gyülekezet meghívott lelkészét Kiss Miklós, a Gyõr-Mosoni Egyházmegye esperese.

segédlelkészként a Nemescsó–Meszlen–Acsád–Kõszegdoroszlói Társult Evangélikus Egyházközségben, majd Martin Nicol professzor meghívására a

f

Lutheránus Világszövetség ösztöndíjával tértek vissza Németországba, ahol négy évet töltöttek. Sándor ez idõ alatt készítette el doktori dolgozatát a homiletika témakörében, amelyet a napokban nyújt be elbírálásra. Hazaérkezésük után – tavaly augusztus 1-jétõl – GyõrMénfõcsanakra kerültek, ahová most a gyülekezet immár lelkészi állásba hívta. Az iktatási istentiszteleten az esperes prédikációjában – Mt 5,14.16 alapján – arra kérte a fiatal lelkészt, hogy vigyen fényt az emberek életébe, hiszen sokan vannak körülöttünk, akik letértek az útról, és a sötétben elvétették a célt. Végül azt kívánta Percze Sándornak, hogy szolgálatán keresztül minél több ember lépjen ki a fényre, találjon rá a világosságra az életében. A beiktatott lelkész ApCsel 6,1–5.7 alapján tartott igehirdetésében felidézte elhívatását. Zenésznek készült; imáiban is kérte, hogy sikerüljön a terve. Aztán egy éjszaka azt álmodta, hogy körülötte minden rommá lesz, és õ nem színpadon áll reflektorok fényében, hanem Luther-kabátban egy idõs pap oldalán, Bibliával a kezében, és keresztel, esket, temet… g M. Gy.

b Új és rendhagyó találkozóra került sor november 26–27-én a balatonszárszói Evangélikus Konferenciaés Missziói Otthonban. A püspökfeleségek meghívására harmincöt, különbözõ korú és élethelyzetû lelkészfeleség gyûlt össze az ország minden tájáról.

Az alkalom ötletgazdái, Gáncs Péterné, Márta és Fabiny Katalin jól átgondolt és kitûnõen felépített programot állítottak össze, és ehhez nagyszerû, karizmatikus elõadókat hívtak meg. A résztvevõk kezdettõl fogva otthonosan érezték magukat a szervezõk apró gesztusainak köszönhetõen: édesség az ágyon, finom teák és barátságos fényû mécsesek az ebédlõben, virágokból, õszi levelekbõl és gyertyákból összeállított dísz a konferenciaterem közepén. A program péntek este – Benkóczy Tímea vezetésével – rendhagyó ismerkedéssel kezdõdött. Ennek a legizgalmasabb pontja az volt, mikor olyanokból alakultak párok, akik addig nem ismerték egymást, és papné létük lényegét kellett megfogalmazniuk egymás számára. Kovácsné Tóth Márta (lelkész és papné egy személyben) vezette be a csendesnap témáját: Miért fontos a test és a lélek harmóniája a papné életében? Jézus Krisztus édesanyját állította a résztvevõk elé. Mária a befogadás, az elfogadás, az alázat és az elszenvedés terén példaképünk lehet. Bemutatta az emberi élet különbözõ síkjait: a mentális, a spirituális, a fizikai és az emocionális területet. Az ember akkor van harmóniában önmagával, ha mind a négy területre egyenlõ idõt szán. A jelenlévõk a beszélgetések során megfogal-

mazták, hogy mit jelent számukra a harmónia; mi az oka annak, hogy ezt nem mindig tudják megvalósítani; ki hogyan jut ki a nehéz helyzetekbõl. Ezt követõen Fabiny Katalin a nyolcszáz éve született Árpád-házi Szent Erzsébetre emlékezett, bemutatva ma is mértékadó életpéldáját. A napot Miatyánkképmeditáció zárta, Gáncs Péterné, Márta vezetésével. Szombaton – a Balaton-parti csendséta után – Bogdányi Mária (egy olyan lelkész, akinek a férje „civil” foglalkozású) a test és a lélek harmóniájáról beszélt három fejezetben: bibliai-lelki megalapozás, egészséges táplálkozás, mozgás. Jézust állította elénk, aki a természettel harmóniában élt, szeretve az embereket, tisztelve az állat- és növényvilágot. A Jézus korabeli ember hetente egy-két alkalommal evett húst, fõ tápláléka a gabona és a gyümölcs volt. Egyensúlyban tartotta a friss levegõn végzett munka és a rendszeres böjt. Az elõadó kifejtette, hogy számunkra is fontos a jó minõségû táplálék fogyasztása, valamint a rendszeres testmozgás. Ennek megvalósításához nélkülözhetetlen a tudatos elszánás, hiszen a világ példája mindezek ellen hat. Az étkezések során bebizonyosodott, hogy létezik jóízû étel hús nélkül is, és arra bátorítottak, hogy változatosabb és egészségesebb ételeket kínáljunk a családnak. Pihenésképpen a papnék hol kalciumbombát gyúrtak szezámmagból, mézbõl és narancshéjból, hol karkötõt fûztek változatos színû gyöngyökbõl, a résztvevõk különbözõ egyéniségét szimbolizálva. A záró agapé igazi közösséggé kovácsolta az egybegyûlteket. Azzal a reménységgel búcsúztak, hogy jövõre nagyobb létszámban újra találkozhatnak. g Ecsedi Zsuzsa

HIRDETÉS

A Deák Téri Evangélikus Gimnázium november 17-én, szombaton 10 órakor felvételi tájékoztatót tart az iskola II. emeleti dísztermében. A nyolcosztályos és négyosztályos tagozatról, az iskola mûködésérõl, hagyományairól és a 2008/09es tanévre történõ jelentkezésrõl Kézdy Edit igazgató tájékoztatja az érdeklõdõ szülõket és jelenleg 4. vagy 8. osztályos gyermekeiket. A gyermekeknek a délelõtt folyamán külön programot is szervezünk.

Taktika helyett stratégia Emlékezetem szerint a Winnetou egyik sápadtarcú szereplõje hangoztatja, hogy a hadi sikerekhez két dolog kell: taktika és fifika. Ehhez azonban hozzá kell tennünk egy harmadik fogalmat: a stratégiát. Azt gondolnánk, hogy ez utóbbi ízigvérig mai találmány – hiszen manapság egy magára valamit is adó vállalkozás stratégiai igazgatót alkalmaz, és a legvacakabb bulvárlapok is kimunkált médiastratégiával rendelkeznek. A fogalom valójában azonban igen õsi, és a hadászatban gyökerezik. A görög sztrateüó szótári jelentése: „hadat vezet, hadi szolgálatot teljesít”, az ebbõl kialakult stratégia pedig a hadászattal kapcsolatos elképzeléseket, tágabb értelemben az ellenség elképzeléseit kijátszani képes, a változó körülményekkel elõrelátóan számoló, hosszú távú haditervet jelenti. Némileg leegyszerûsítve úgy is fogalmazhatunk, hogy a taktika a pillanatnyi cselekvési tervet, a stratégia pedig a távlatos gondolkozást jelenti. A rendszerváltozás elõtt az egyházak folyamatos taktikázásra kényszerültek. Már egy jóérzésû segédlelkész is igyekezett kijátszani a hivatal packázásait, talán úgy, hogy a lelkigyakorlatot kirándulásnak, az ökumenikus együttmûködést pedig baráti kapcsolatnak hívta. Öreg papok pedig kacsintva közölték, hogy a 11. parancsolatot is be kell tartani, amely szerintük így hangzott: „Nur nicht fragen!” A német szavak talán egyfajta rejtjelezést szolgáltak, s a taktikai utasítás arra vonatkozott, hogy az egyházi és világi illetékeseket egy-egy meré-

szebb tervvel kapcsolatban legjobb meg sem kérdezni, mert õk alighanem zsigerbõl ellenezni és tiltani fogják. Egyháztörténészek, levéltárosok és akár pszichológusok feladata volna annak kiderítése is, hogy bizonyos püspöki döntések mögött éppen milyen taktikai megfontolások húzódtak. Jó esetben az aktuális egyházi vezetõ ama sápadtarcú fifikájával is rendelkezett. Az örök taktikázásnak azonban torzító hatása van. Érvényes ez az egyes személyre és a közösségre, ebben az esetben az egyházra is. Utólag, legalább egymás között, bevallhatjuk, hogy a tizenhét-tizennyolc évvel ezelõtti rendszerváltozás felkészületlenül érte az egyházakat. Közülünk talán még a legmerészebbek sem számoltak azzal, hogy az önállóság és a szabadság ilyen gyorsan ránk köszönt. Következésképpen a hitoktatással, a külügyi munkával vagy éppen a könyvkiadással kapcsolatos éves tervet sem azért kell már elkészíteni, mert az Állami Egyházügyi Hivatal illetékeseivel kell egyeztetni, hanem egyszerûen azért, mert ez így szakszerû és átlátható. Az úgynevezett humán gazdálkodás sem silányulhat immár káderkérdéssé, hanem végre érvényesülhet a „megfelelõ embert a megfelelõ helyre” vezérelv. Emberekkel való sakkozás és kamarillapolitika helyett felelõsségteljes, átlátható és számon kérhetõ döntések születhetnek. Az elõbb említett felkészületlenséggel függhet össze néhány olyan, közvetlenül a rendszerváltozás után született

ÉGTÁJOLÓ

döntés, amely az egyházakat a nyilvánosság elõtt bizony mohónak láttatta. Néhány esetben talán úgy vettünk át intézményeket, hogy mûködtetésük feltételeirõl nem tájékozódtunk kellõképpen. (Többes szám elsõ személyt használok, hiszen ebben a közösségben, 1Kor 12,12–27 szellemében, igazán érvényesülnie kell annak, hogy a test tagjai egymásra vannak utalva. „…ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi…”) Hogy konkrét példát is említsek: a diákok hitbeli megerõsítését talán jobban szolgálhatjuk kollégiumokban, mint az amúgy kétségtelenül támogatást érdemlõ gimnáziumokban. Ha némi késéssel is, de körvonalazódik az a szándék, hogy sokszor egymással is ellentétes ad hoc döntések légiója helyett hosszú távra is tervezett, átgondolt koncepció jellemezze egyházunkat. Ironikusan szoktuk ugyan mondani, hogy „a tett halála a bizottság”, ebben az esetben azonban talán valóban egy olyan munkacsoport állt fel Prõhle Gergely országos felügyelõ elgondolása nyomán, amely öszszehangolt döntéseket tud elõkészíteni, egyebek mellett egyházunk gazdálkodását és egyes munkaágait illetõen.

Fontos, hogy az egyes döntések fogaskerékszerûen illeszkedjenek egymásba. Teológiailag helytelenítjük a szünergizmus tanítását, mert az arra vonatkozik, hogy Isten üdvözítõ akarata csak az emberi együttmûködéssel együtt érvényesül. A szünergia kifejezésnek azonban a rendszerszervezésben maximális létjogosultsága van. Némileg leegyszerûsítve ez azt jelenti, hogy a különbözõ tevékenységek és a bennük rejlõ erõk összeadódnak, és együttesen különösen is nagy hatást fejtenek ki. Kívánatos volna, hogy egyházunkban mindenki úgy végezze munkáját – megint csak a fent idézett igehely fényében –, hogy megtalálja a kapcsolódási pontokat mások tevékenységével. Megint csak a példa kedvéért: egyházunk könyvkiadása egyaránt építhet a hittudományi egyetemen vagy éppen az egyházi gyûjteményekben folyó munkára, teintettel kell azonban lennie az oktatásban vagy az ifjúság körében és legfõképpen a gyülekezeti életben megfogalmazott igényekre is. Mindettõl elválaszthatatlan az anyagi tervezés és a társadalmi nyilvánosság kérdése. Sok jó elgondolás fut zátonyra e két szempont figyelmen kívül hagyása miatt. Természetesen különbözõ hosszúságú stratégiákat lehet alkotni. Munkacsoportunk tízéves távlatokban gondolkodik, és arra nézve kíván majd javaslatot letenni egyházunk asztalára, hogy miképpen lehetünk hatékonyak 2017-ben, a reformáció jubileumi esztendejében.

Az evangélikus stratégiakészítõ munkába már most bekapcsolódhat bárki a világhálón keresztül. A http://strategia.lutheran.hu/ oldalra felkerültek a vitaindítók, melyeket késõbb további anyagok követnek. Fontosnak tartjuk, hogy minél többen vegyenek részt a vitában, mondják el ötleteiket, gondolkozzunk közösen egyházunk jövõjérõl! Egyházunk életét talán modellváltás jellemzi ezekben a hónapokban. Szeretnénk, ha tevékenységünket kevesebb taktika és több stratégia határozná meg. Közben persze tudatosíthatjuk: a mi Urunk a legnagyobb stratéga, és neki megvan a maga rövid, közép- és hosszú távú terve is velünk. A mi feladatunk az õ szándékának megértése és az az ahhoz igazodó cselekvési program megalkotása. Ez pedig soha nem szakadhat el a személyes hittõl. Amikor Pál apostol Timóteust buzdítja, akkor kétszer is a stratégiával kapcsolatos kifejezést használ: „sztrateüé … tén kalén sztrateian”, vagyis „harcold meg a nemes harcot” (1Tim 1,18).

Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület

3

e

2007. november 4.

keresztutak

Új evangélikus szociális intézmény e Folytatás az 1. oldalról

(…), de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” Itt a jézusi mondat nem metaforikus erejû, hiszen Jézus is vállalta a menekülõk sorsát, amikor családjával Egyiptomba kényszerült. Az igehirdetés után Anton Gotz, a kamilliánus rend házfõnöke áldotta meg az épületet és a benne dolgozókat. (A rend adománya a kápolnának és a hajléktalanok otthona szobáinak a teljes felszerelése.) Laborczi Géza beszámolóját követõen a vezetõség nevében Györfi Mihály adott át emléklapokat a kivitelezõknek, a munkálatokban részt vevõknek. A köszöntõ és méltató szavak után Veres Andi zenész gitáros énekei színesítették az ünnepi alkalmat. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviseletében Forgó Györgyné szakállamtitkár méltatta a szolgáltató központ jelentõségét, és átadta Dezanove Bar-

b Sokan sokfélék vagyunk. Különböznek gondolataink, vágyaink, céljaink, szándékaink. Sokszor nehéz eleget tenni Jézus felszólításának: „Egyek legyetek!” Október 21-én, vasárnap mégis megtapasztalhattak valamit az egység örömébõl, a közös ünneplés áldásából mindazok, akik a kolozsvári lutheránus templomban részt vettek az 1956-os magyarországi forradalomra emlékezõ ökumenikus istentiszteleten.

A szép számban összegyûlt ünneplõ gyülekezetet Adorjáni Dezsõ Zoltán üdvözölte. A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke köszöntõjében hangsúlyozta, hogy minden ország, minden nép történetében vannak kiemelkedõ pillanatok, amikor egy nemzet képes felülkerekedni minden önmaga teremtette akadályon. Kiemelte továbbá, hogy az 1956-os forradalom több volt, mint politikai program; csodával határos emberi, társadalmi szolidaritás, erkölcsi tisztaság, hit és reménység nyilvánult meg benne. Különlegessé az a rendhagyó liturgiai rend tette az istentiszteletet, amelyet Adorjáni Dezsõ Zoltán püspök a katolikus Schola Gregoriana Monostorinensis közremûködésével végzett. Növelte az ünnepi alkalom emelkedettségét Johann Sebastian Bach zenéje, amellyel Horváth Zoltán orgonamûvész, valamint Béres Melinda és Bogatila Ana szolgált. Isten igéjét Sógor Csaba református lelkipásztor hirdette 2Móz 1,8–14 alapján. Prédikációjában kiemelte, hogy bár a zsidó nép fogságban, nyomorúság-

A SZERZÕ FELVÉTELE

A szolgálat fenntartója 2003 óta – a fenntartói jogot is átruházó ellátási szerzõdés alapján – a Magyarországi Evangélikus Egyház. Az Oltalom Szeretetszolgálat által létrehozott, európai uniós követelményeknek megfelelõ, háromszintes szolgáltató központ csaknem kétezer négyzetméteres. Az intézmény a Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata által biztosított ingatlanon épülhetett föl. A két fõépületben – az egészségügyi helyiségeken kívül – oktatótermek, foglalkoztató mûhelyek, csomagmegõrzõ és természetesen népkonyha, illetve nappali melegedõ kaptak helyet. A komplexum része a szenvedélybetegek nappali ellátó intézménye is, amely felvilágosító, tanácsadó munkájával segíti az érintetteket a talpra állásban.

A forradalom lelkületére emlékeztek Kolozsvárott

A projekt összköltsége háromszázmillió forint volt, ebbõl kétszázharmincmillió forintot a Nemzetközi fejlesztési terv és a Humánerõforrás-fejlesztési operatív program 4.2 pályázatán nyertek. Az ünnepélyes szalagátvágást és a kulcsátadást hálaadó istentisztelet követte, melynek liturgiájában dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke, Sztankó Gyöngyi esperes, Györfi Mihály lelkész, az igazgatótanács elnöke és Laborczi Géza vett részt. Fabiny Tamás Mt 8,20 alapján tartott prédikációjában kiemelte, hogy Jézus ismeri azok fájdalmát, akik kitaszítva élnek. Jézus tudja, hogy mit jelent a hajléktalan lét, hiszen a Gecsemáné-kertben tanítványaival – mai szóhasználattal élve – „csövezett”. „A rókáknak van barlangjuk

tolomeu Inacio intézményvezetõnek a minisztérium kitüntetését. Nyíregyháza polgármester asszonyának, Csabai Lászlónénak a nevében Nagy László alpolgármester köszöntötte az egybegyûlteket, beszédében kiemelve az együttmûködés fontosságát. Egy kenyérsütõ géppel „egészítette ki” jókívánságait Vecsei Miklós volt hajléktalanügyi miniszteri biztos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetõje. Végezetül az Oltalom Szeretetszolgálat igazgatótanácsának nevében Deme Dóra mondott köszönetet mindazoknak, akik munkájukkal segítették az építkezést. Az ünnepség szeretetvendégséggel zárult, amelyen Nagy Bandó András szórakoztatta a résztvevõket. g Czöndör István

„Alapbejárás”

FOTÓ: KOCZOR LÁSZLÓ

4

Prõhle Gergely országos felügyelõ, Fabiny Tamás püspök, Benczúr László kerületi felügyelõ, Bence Imre esperes és Fabiny Tibor egyházmegyei felügyelõ október 24-én meglátogatta az épülõ békásmegyeri szeretetházat. A tervezõk, Pazár Béla és Magyari Éva mutatták meg az augusztus 6-án elkezdõdött munka eredményét: befejezõdött a 3600 négyzetméter alapterületû, háromszintes épület alapozása. Az elsõ szinten éppen a látogatás idején készítették a födémet. A gyülekezeti házban eleven és eredményes megbeszélésre került sor az építkezés aktuális kérdéseirõl a vendégek, valamint Koczor Zoltán projektmenedzser, Breuer Katalin felügyelõ és Donáth László lelkész között. d Hét Hárs-tudósítás

ban volt, vállalta másságát az idegenek között, vállalta önmagát, vállalta Istenét. Ez a vállalás teremtette meg az egységet a nyomorúságban. Ezzel összefüggésben rámutatott: nem az a fontos, hogy többségben legyünk, hanem az Isten áldása. Visky András dramaturg a forradalom lelkületére emlékezett. Ünnepi beszédében elmondta, hogy az 1956-os forradalom csodája olyan felvillanás volt, amely egy pillanatra fénybe borította Európát, a világot. Végignézve az akkori fényképeket, feltûnõ volt látni minden arcon a ragyogást, az örömöt, a letisztult lelkesedést. Mondhatni, ez a forradalom sajátossága volt. Ennek volnánk mi az örökösei. Éppen ezért a mai megosztottságban hiba, sõt bûn feltenni a kérdést: kié 1956? Sokkal helyénvalóbb elgondolkodni azon, hogy mi – ebben a mai széthúzásban – ötvenhatéi vagyunk-e. Él-e még bennünk 1956 lelkisége? A keresztség szentségének kiszolgáltatásával zárult megemlékezõ istentiszteletet követõen a résztvevõk a Reményik Sándor Galéria és Gyülekezeti Terem he-

lyiségeiben szeretetvendégségen folytattak a témához fûzõdõ beszélgetéseket. *** „Evangéliumi küldetés, politikai célkitûzések” – ez már a másnapi, hétfõ délutáni kerekasztal-beszélgetés címe volt, amelyre a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Mûhely szervezésében került sor a Reményik Sándor Galéria és Gyülekezeti Teremben. A témáról Sógor Csaba – ezúttal úgy is mint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szenátora, illetõleg európai parlamenti képviselõjelöltje – és Csinta Samu, a Krónika címû magyar nyelvû napilap felelõs szerkesztõje cserélt eszmét. Párbeszédükben arra keresték a választ, hogy ebben a korrupciótól, hatalomvágytól megterhelt közéletben lehete valaki úgy politikus, hogy nem esik sérelem keresztény lelkipásztori tisztességén. Sógor Csaba megfordította a sorrendet, és elmondta, hogy õ elsõsorban lelkész és csak másodsorban politikus. Hangsúlyozta, hogy ezt a sorrendet nem cserélheti fel, mert a biblikus keresztyén értékeket csak így képviselheti hitelesen az Európai Parlamentben is. Több hozzászólás és kérdés is reagált a dialógusra. Talán nem véletlen, hogy az együttlét zárszavaként egy, az egység megtartó erejére utaló idézet hangzott el: „Ha gyorsan akarsz valahová elérni, menj egyedül, de ha messze akarsz eljutni, menjetek együtt!” g Fejér Olivér

Nagybányai hangulatok A rendszerváltozás óta alapvetõen megváltozott az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) mûködése. A bázeli illetõségû, 1969-ben alapított egyesület eredeti feladata a nyugati magyar értelmiség lelki-szellemi gondozása volt. Ami a lelkieket illeti, a nyitott, ökumenikus, protestáns gondolkodás volt az irányadó, szellemi téren pedig a magyar nyelv és kultúra ápolása volt a prioritás. 1990 óta az eredeti feladat megtartása mellett a hangsúly fokozatosan áttevõdött a Kárpát-medencére: az anyaországra és a határokon túl, kisebbségi sorban élõ magyarságra. Kiderült, hogy van igény az EPMSZ által képviselt szellemiségre, így azután sorra megalakultak a szabadegyetem magyarországi, erdélyi, délvidéki, kárpátaljai, felvidéki körei. Valamennyien saját országukban bejegyzett, jogi személyiséggel rendelkezõ egyesületek. Az azonos filozófia mellett jellemzõ az egészséges sokszínûség. Valamennyien részt vesznek az EPMSZ hagyományos évenkénti konferenciáján, de ezen túlmenõen minden egyesületnek saját programja van. (Az EPMSZ 2008. évi akadémiai napjaira április 27. és május 2. között Horvátországban, Bizovacon kerül sor.) Az erdélyi kör tavasszal és õsszel egyegy hétvégén köri napokat szervez; ezek programjában a spirituális alkalmak mellett a kultúra a meghatározó. Erdély valóban – nem szólam ez – a magyar kultúra, a kultúrtörténet kincsestára. Ezt tapasztaltuk a közelmúltban az erdélyi kör õszi, Nagybánya központtal megrendezett napjain is. Nem úti beszámolót szeretnék írni, hanem bevallottan biztatni arra – felvillantva néhány mozzanatot –, hogy aki teheti, látogassa meg ezt a történelmi vidéket. Száztíz éves a Hollósy Simon által alapított Nagybányai Festõiskola (Schola Pictoris); épületében ma is kiállítás látható. Sokkal több új ismerettel szolgált számunkra a Schola Rivulináról, az 1545 és 1747 között mûködõ híres protestáns iskoláról és kollégiumról szóló elõadás. A reformáció évszázadában, annak sodrában alapított intézmény fénykora az elsõ száz évre esett, története, válságperiódusai híven tükrözik a korszak viszontagságait. A mai protestáns iskolák is büszkén vallhatják, vállalhatják szellemiségük egyik õsének a Schola Rivuli-

nát. Történelmi érdekesség, hogy az iskola egyik kimagasló rektora Horthy István volt. Az õ pályafutása indította 1920at követõen Horthy Miklós kormányzót arra, hogy nemesi elõnevéül a „nagybányai”-t válassza. Utólag is alig hihetõ, hogy röpke negyvennyolc órán belül megcsodálhattuk a világörökség részét képezõ máramarosi fatemplomokat, meglátogathattuk Szinérváralján a Sylvester János-emlékhelyet és Misztótfalun a Tótfalusi Kis Miklós-emlékházat.

Koltóra, jártunk Teleki Sándor grófnak, Petõfi Sándor jó barátjának a kastélyában, hogy a költõ feleségével, Szendrey Júliával ott töltötte a mézesheteit. Egész pontosan 1847. szeptember 8-án Erdõdön volt az esküvõ, és szeptember 9-tõl október 20-ig élvezték Koltón a vendégszeretetet. Feltehetõleg ez volt a házaspár életének legszebb és legnyugodtabb hat hete. Petõfi itt írta többek között a Beszél a fákkal a bús õszi szél…, az Elértem, amit ember érhet el… címû verseit és persze a talán leghíresebbet, a Szeptember végén-t.

Látkép a nagybányai református templommal Élmény volt a máramarosszigeti séta is. Veres Kovács Attila nagyváradi református lelkipásztor, a kör titkára és a köri napok szervezõje megemlítette, hogy Nagyváradon és Máramarosszigeten is a betelepedett és asszimilálódott zsidóság járult hozzá döntõ részben a városok felvirágzásához. Többszörös tragédia, hogy ez a zsidóság csaknem teljesen a holokauszt áldozata lett. De alkotó mivoltuk a magyarázata, hogy ezekben a városokban nincs talaja az új keletû antiszemitizmusnak. Kegyelettel és köszönettel emlékeznek az áldozatokra. A két nap egyik csúcsát kétségkívül a Koltón töltött órák jelentették. Éppen százhatvan évvel azután látogattunk

Részt vettünk áhítaton a nagybányaújvárosi, istentiszteleten az óvárosi református templomban. A megnyitó áhítaton a nagybányai Teleki Magyar Házban a nálunk is jól ismert Köncze Geréb Árpád evangélikus esperes szolgált. A nagybányai lutheránus templomot fõként Iványi-Grünwald Béla oltárképe avatja idegenforgalmi nevezetességgé. Örömmel tapasztaltuk, és hallottuk erdélyi barátainktól, hogy az európai uniós tagság milyen dinamikus fejlõdést indított meg Romániában. Amíg a mi energiáink jelentõs részét a politikai küzdelem emészti fel, õk lehagynak minket. De ez már egy másik írás témája lenne. g – frenkl –

2007. november 4.

fókusz

f

5

JUBILÁLT A LÍCEUM Írta és összeállította: Vitális Judit

„Hála legyen néked mindenért…”

A Liszt Ferenc Konferencia- és Kulturális Központban megrendezett gálamûsor forgatókönyve szerint köszöntések és zenés-verses betétek váltogatták egymást. Elõbbiek között Fodor Tamás polgármester, Firtl Mátyás országgyûlési képviselõ, Wild Róbert, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata nyugat-magyarországi regionális irodájának vezetõje, dr. Varga Gyöngyi, az Evangélikus Hittudományi Egyetem adjunktusa, Winkler Barnabás, a Líceumi Diákszövetség elnöke és Prõhle Gergely, egyházunk országos felügyelõje méltatta az ünneplõ iskolát. Egyegy felszólalás után a líceum volt és jelenlegi diákjai léptek színpadra, és az intézmény névadójának költeményeivel, népzenével, adventi dalokkal és kórusmûvekkel lepték meg a közönséget. Az évfordulóhoz méltó ünnepség néhány jubileumi – részben már elkészült, részben még kiadás elõtt álló – kiadvány bemutatásával, ezek révén pedig a líceumhoz kötõdõ neves személyiségek munkásságának felvillantásával zárult.

FOTÓ: MENYES GYULA

b Miniszteri elismerésben részesítette a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum), Szakképzõ Iskola és Kollégiumot Hiller István oktatási miniszter, aki egykor maga is az intézmény padjait koptatta. A kitüntetést október 28-án, az iskola fennállásának 450. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi díszünnepségen dr. Csepregi András, az Oktatási és Kulturális Minisztérium egyházi kapcsolatokért felelõs fõtanácsadója adta át Tölli Balázs líceumigazgatónak.

Részlet Hiller István oktatási miniszter üdvözlõ levelébõl: „A tradíció és a modernség ötvözete teszi igazán különlegessé az intézményt… Nemcsak a múltat ünnepeljük, hanem a jövõt is.” Firtl Mátyás országgyûlési képviselõ: „A Lélek szerinti nevelés megszólítás, döntésre késztetõ folytonos együttlét. Ezt adhatta diákjainak 450 esztendõn keresztül a líceum, és ez az az örökség, amelyet csak a Lélek õrizhetett meg a legnehezebb idõkben is. Hála, amiért az õsi falak között még ma is él a missziói parancs.”

Test, szellem és lélek egységes mûvelése – ideális esetben ez az iskola feladata. S hogy a líceum e három terület egyikérõl sem feledkezik meg, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a jubileumi ünnepnapok programjában – a 450 perc sport és a (közel) 450 perces tudományos elõadás-sorozat mellett – 450 perc ima is szerepelt… Puha párnák, világító teamécsesek, fa-, illetve kisebb-nagyobb kövekbõl „kirajzolt” keresztek tették meghitté október 25-én délután a líceum dísztermét, ahová elcsendesedésre, bibliaolvasásra, imádságírásra, nem utolsósorban pedig közös hálaadásra és könyörgésre várták az érdeklõdõket. „Hála legyen néked mindenért…” – hangzott fel minden fél órában a fiatalok körében jól ismert, Annyi mindent hordozunk a világban kezdetû ifjúsági ének refrénje, amikor is egy-egy blokk keretében külön-külön imádkoztak a líceumért, egykori és jelenlegi diákjaiért, valamenynyi pedagógusáért és munkatársáért, a kollégiumért és annak közösségeiért, evangélikus testvériskoláiért, a családokért, hazánkért és a bennünket körülvevõ világért.

Babics Csaba informatikatanár kezdeményezésére Mesterházy Balázs iskolalelkész segített megvalósítani az elgondolást. Kezdetben sokan tartottak attól, hogy valamiféle gépies monotonitásba fullad a maratoni imádkozás, utóbb azonban az ünnepségsorozat egyik legfelemelõbb élményeként említették a résztvevõk.

FOTÓ: LÍCEUM

Díszünnepség

Vacsoraidõben ugyan az átlagnak tekinthetõ húsz fõnél valamivel kevesebben voltak a díszteremben, a hét és fél óra alatt azonban többször is elõfordult, hogy egyszerre közel nyolcvanan kulcsolták imára a kezüket.

Jubileumi emlékbélyeg

Prõhle Gergely országos felügyelõ: „Kis egyház köszönt egy nagy iskolát. Nem felügyelünk, hanem tanulni szeretnénk. Kívánom, hogy ne csak a gimnázium váljon egyre inkább evangélikussá, hanem az egyház is váljon egyre inkább olyanná, mint amilyen a soproni líceum.”

Öregdiákok ba, az utóbbi két évben még sûrûbben fordult meg az iskolában, és a jubileumi ünnepségsorozat szervezésébõl is kivette a részét. Õ rendezte például a Lábasházban látható iskolatörténeti kiállítást, a tudományos elõadások keretében pedig építészmérnöki munkájáról számolt be a diákoknak.

Jó néhány hivatalos alkalommal a háta mögött e sorok írója biztos volt abban, hogy a jubileumi díszünnepségen elõbb-utóbb Tölli Balázs igazgató is elmondja a maga ünnepi beszédét. Nem így történt… – Nem én voltam a fontos. Az én feladatom házigazdaként – Bakos Piroska öregdiáknak, a Magyar Televízió mûsorvezetõ-riporterének profi segítségével – az alkalom konferálása volt. A jubileumi év programjaiban nem az „önfényezés” lehetõségét kerestük. De nem is csupán az emlékezését, hiszen minden múltbeli dolognak a jelen felõl van értelme. Célunk az értékek felmutatása volt. Felhívni az emberek figyelmét arra, hogy egyházhoz, egyházi intézményhez, egyházi iskolához tartozni nagyszerû dolog. A tradíció élõvé tétele nagyon komoly lehetõség és egyben felelõsség is. De nem mi vagyunk a jók ebben a történetben, hanem az Úr! Ha az évfordulót nem kegyelmi állapotként éljük meg, ha nem errõl beszélünk, akkor nem kell megszólalni; a világ nélkülünk is tele van magukat dicsérõ és ünnepeltetõ emberekkel. g – vitális –

– A Líceumi Diákszövetség 1949-ben történt beszüntetése után a régi licisták alakították újra 1991-ben a volt diákok közötti kapcsolattartás, valamint a rászoruló és a tehetséges diákok támogatásának céljából – mondja a jelenleg ötszázhatvan regisztrált tagot számláló szövetség elnöke, aki 1960 és 1964 között járt az akkor a Soproni Állami Berzsenyi Dániel Gimnázium nevet viselõ intézménybe. Winkler Barnabás elnökké választása elõtt is rendszeresen visszajárt a líceum-

Winkler Barnabás

FOTÓK: HAJDÚ LÁSZLÓ

Tölli Balázs

– Csodálatos látni, hogyan fejlõdik az iskola, gondoljunk csak az új tornatermekre vagy a díszteremre. Létszámát tekintve is nagyobb lett a ma mintegy hétszáz diákot oktató intézmény; ez biztosan nagyobb odafigyelést igényel – tûnõdik el. – Az én idõmben csak négy évfolyam volt, így mi talán zártabb közösséget alkottunk. Nagyon jól ismertünk mindenkit, aki velünk egy idõben járt ide, de remélem, hogy ez azért nagyjából most is így van. Az öregdiákokat összefogó szövetséggel kapcsolatban örömmel jegyzi meg, hogy az 1991 után végzett licisták nagyon lelkesek, az államosítás elõtti éra licistáihoz hasonlóan közülük is sokan tagjai az egyesülésnek. – Az egykori berzsenyiseket azonban eddig kevésbé sikerült megszólítanunk. Nem mintha õk érzelmileg nem kötõdnének az iskolához, csak éppen kevésbé egyértelmû számukra, hogy csatlakozniuk kellene a szövetséghez. Ezen kell változtatnunk – zárja beszélgetésünket Winkler Barnabás.

A soproni Liszt Ferenc Konferencia- és Kulturális Központban tartott jubileumi díszünnepség elõtt az oda kihelyezett postahivatalban igazi csemegére lelhettek a bélyeggyûjtõk. A rendezvény alkalmával ugyanis a hivatal elsõ napi bélyegzéssel látta el a jubileumi évre készült bélyeget, egy korábban kiadott – Berzsenyi Dánielt, a líceum névadóját ábrázoló – bélyeggel együtt. Tölli Balázs igazgató a jubileumi díszünnepség végén az alkalmi postahiva-

talban egy csomagot adott fel a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület Püspöki Hivatala számára, azzal a kéréssel, hogy – mivel a líceum huszonöt évente rendez nagyszabású ünnepséget – csak 2032ben bontsák föl a hivatal jövõbeli munkatársai. A csomagban olyan dokumentumokat és diákok által készített tárgyakat helyeztek el, amelyeket a 450. évfordulón fontosnak éreztek megõrizni a jövõ nemzedék számára. g Menyes Gyula felvétele

FOTÓ: HAJDÚ LÁSZLÓ

b Napi szinten jelen vannak a líceum életében. Hogy mást ne mondjunk, ma sincs ballagás nélkülük. Mint ahogyan jubileumi ünnepségsorozat sem. Õk az öregdiákok, akik közül a jubilánsoknak – a 10, 20, 30, 40, 50, 60 éve végzetteknek – október 27-én délelõttre a Líceumi Diákszövetség közremûködésével külön találkozót is szerveztek a díszterembe.

Az áprilisban kezdõdött jubileumi ünnepségsorozat záróakkordjaként október 28-án délelõtt Ittzés János elnök-püspök állt a soproni evangélikus templom szószékére, és hirdette Isten igéjét, nemcsak a gyülekezet tagjainak és a líceum diákjainak, hanem a másik soproni evangélikus középiskola, az Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola megjelent tanulóinak is. A reformáció 490. és az iskolaalapítás 450. évfordulójára emlékezõ úrvacsorás istentiszteleten a püspök az apostolok Lk 17,5-ben olvasható kérésére irányította az egybegyûltek figyelmét: „Növeld a hitünket!” Mint mondta, ma és mindenkor ez a legfontosabb és legidõszerûbb imádságunk, amely – példának okáért – a líceum fennállásának 475. évfordulóján is érvényes lesz.

6

e

2007. november 4.

könyvajánló

A Luther Kiadó könyvajánlója Alábbi összeállításunkban néhány újabb és régebbi kiadású könyvet ajánlunk olvasóink figyelmébe.

Reményik Sándor

Kézszorítás

ÚJ

Írók, mûvek, viták (1918–1941) „A valódi kritika nem a befogadás, hanem igenis a kiválasztás képessége”, „lényege az értékelés és az ítélet; az esztétikai ítéletnek pedig – bár az maga logikai funkció – végsõ alapja mindég egy érzésbeli, ízlésbeli adottság, ha úgy tetszik: dogma.”

A közel fél évszázados tiltás után Összes verseinek újbóli megjelentetésével mint költõrõl alkothattak képet a Reményik Sándor lírája, költõi életmûve iránt érdeklõdõ olvasók. Reményik Sándor teljes életmûvének ez azonban csak egy része. Õ ugyanis nem csak költõ volt, és eredetileg nem is költõnek indult. A joghallgató az 1910-es évektõl egyrészt lírai hangvételû prózai mûveket kezd megjelentetni (Áprily Lajos ezekben vélte felfedezni Reményik költészetének csíráját), másrészt ezzel párhuzamosan az irodalom, fõleg a költészet kérdéseivel foglalkozó esszéket, kritikákat, recenziókat is publikál kortárs alkotók mûveirõl, köteteirõl. Ebben az irodalomkritikusi minõségében Reményik Sándor – költõi munkássága mellett – hosszabb-rövidebb kihagyásokkal egészen haláláig jelen volt a magyar irodalmi életben. A ’10-es évek végére Reményik már végleg felhagyott a jogászi pályával, s innentõl hivatásszerûen „feküdt bele” az irodalomba. A nagyváradi Magyar Szóban, a marosvásárhelyi Zord Idõben, a kolozsvári Új Erdélyben és az Erdélyi Szemlében jelennek meg elsõ kritikai írásai, cikkei, majd 1921-tõl az Erdélyi Szemle jogutódjában, a Pásztortûzben folytatja ilyen irányú munkásságát. Ez utóbbinak alapítója, két és fél évig fõszerkesztõje s haláláig meghatározó személyisége volt. Nem túlzás azt állítani, hogy Reményik több száz írást magába foglaló mûkritikai tevékenysége egy egész kritikusi életmûvet is kitesz. Bár néhány kiemelkedõ írása vagy a témájánál fogva az érdeklõdés homlokterébe került esszéje kapcsán néhányszor ráirányult a korabeli szakmai figyelem a „kritikus” Reményikre, egészen mostanáig nem került sor a Reményik-hagyaték e jelentõs részének felkutatására és kritikai feldolgozására. A költõ Összes verseinek összeállítója és szerkesztõje, Dávid Gyula nem hagyta abba a Reményik-életmû kutatását a versek összegyûjtésének végeztével, és a hagyaték fent említett részét is feldolgozta, rendszerezte és sajtó alá rendezte. Az õ kutatómunkájának gyümölcse a Kézszorítás címû esszé- és tanulmánykötet, amely a Polis Könyvkiadó és a Luther Kiadó közös gondozásában jelent meg 2007-ben. g

140×205 mm, 536 oldal, vászonkötés, 2900 Ft

Boda Zsuzsa (szerk.)

ÚJ

Korányi András – Orosz Gábor Viktor – Reuss András (szerk.)

Gyermekvár 1., 2.

A norvég egyházi harc

Küzdelem az ideológiával (1940–1945) A norvég evangélikus egyház harca a német megszállók és a helyi nemzetiszocialisták ellen a második világháború idején a szélsõjobboldali eszmék és erõk elleni keresztény küzdelem egyik legfelemelõbb példája. Ennek a harcnak a dokumentumaiból válogattuk össze a kötet anyagát, amelyben az ellenállás gyakorlati problémái és szervezeti kérdései mellett sûrûn találunk mélyreható, általános érvényû teológiai és erkölcsi felismeréseket is. A hagyományosan – részben jogosan, részben felületesen – lojálisnak minõsített lutheri-evangélikus hozzáállás a világi felsõbbséghez éppen reformátori alapokon dõlt meg ekkor Norvégiában, és ezt a küzdelmet – a német példával ellentétben – lényegében az egész evangélikus egyház egységesen felvállalta. A dokumentumok történeti hátterét és összefüggéseit mutatja be a kötet bevezetõ tanulmánya, majd az egyházi harc meghatározó személyiségének, Eivind Berggrav püspöknek a teológiáját elemzõ írás tárja fel a háttérben meghúzódó rendszeres teológiai és a keresztény gondolkodásban rejlõ felismeréseket. A dokumentumkötet így nemcsak azoknak az érdeklõdésére tarthat számot, akik az evangélikusság vagy Skandinávia történelmét tanulmányozzák, hanem azokéra is, akiket általában foglalkoztat a modern kori totalitarizmus és az azzal szembeni kritika, ellenállás lehetõsége, a modern Európán ejtett etikai, lelkiismereti és közéleti sebek gyógyítása. g

egészen biztosan, minden mértéket meghaladóan kegyelmes út lesz. A követés – öröm.” (Részlet a mûbõl) g

143×202 mm, 270 oldal, keménytáblás, 1900 Ft

Zászkaliczky Zsuzsanna (szerk.)

„Együtt az ország népével” Evangélikusok 1956-ban

Követés „Amikor a Szentírás Jézus követésérõl beszél, akkor azzal az ember felszabadítását hirdeti meg minden emberi rendelkezés, minden nyomasztó, lelkiismereti gyötrelmet okozó kényszer alól. A követésben az emberek saját törvényeik kemény igájából Jézus Krisztus könnyû igája alá kerülnek. Ott válik lehetségessé az emberek teljes felszabadítása a Jézussal való közösségre, ahol megmarad Jézus teljes parancsa, a feltétlen követésre hívás. Jézus parancsa embertelenül kemény annak, aki tiltakozik ellene. Jézus parancsa könnyû annak, aki készségesen belenyugszik. »Az õ parancsai nem nehezek.« (1Jn 5,3) Jézus semmit sem követel tõlünk anélkül, hogy ne adna erõt a megtételéhez. Hová vezeti a követésre szólító hívás azokat, akik engedelmeskednek? Ezzel a kérdéssel ahhoz kell fordulnunk, aki egyedül ismeri a választ. Egyedül a követést parancsoló Jézus Krisztus tudja, hová vezet az út. Mi viszont tudjuk, hogy

g

Ez a kötet is 1956-ról szól. Mint annyi más megjelent kiadvány. Magyarország népességének csak kis hányada vallja magát evangélikusnak. Mégis: 1956-ban, ahogy 1848-ban is, az evangélikus egyház – a maga módján – a forradalom mellé állt. Mégis: akadtak e kis egyház tagjai között, akik újságcikket írtak, vért adtak, segélyeket osztottak, kenyeret szállítottak lyukas zászlóval megjelölt teherautón, vagy szavaik erejével akár lincselést is meg tudtak akadályozni. Akik nem hagyták kihunyni az emberek hitét – a forradalom fénylõ napjaiban és a megtorlás hosszú éjszakájában sem. És volt, aki fáklyaként világította be egyházának és egész nemzetének egét. És volt még valaki. Egy egyszerû, evangélikus presbiter, mérnökember, aki – sok ismert és ismeretlen társához hasonlóan – fényképezett. A rejtegetett negatívokat végül, jó négy évtizeddel elkészültük után, feltárta. Hogy megmutassa, hogy átörökítse. Róla, a fotósról nem készült portré a forradalom napjaiban. A kõbányai Kápolna téren a kitaposott fûre azonban a lenyugvó nap fénye rárajzolja alakját, ahogy a masináját a szeméhez emeli, hogy utolsó kockáinak egyikét elsüsse. Az Evangélikus Országos Gyûjtemények kiadványa 1956-nak kíván emléket állítani. És azoknak az evangélikusoknak – lelkészeknek, egyetemi hallgatóknak, teherautó-sofõrnek, mérnöknek –, akik hittel vállalták a küzdelmet. Mindenki a maga eszközeivel. „Együtt az ország népével.” g

220×220 mm, 136 oldal, ragasztókötött, „A forradalom hite – A lutheránus forradalom” címû dokumentumfilm- (DVD-) melléklettel, 1700 Ft

Könyvesboltunk az interneten: http://bolt.lutheran.hu/

132×157 mm, 192 oldal, ragasztókötött, 1280 Ft

Eric W. Gritsch

Isten udvari bolondja Luther Márton korunk perspektívájából Ki volt Luther Márton? Csalódott, kiugrott szerzetes, aki leckét adott keresztény szabadságból egy totalitárius keresztény kultúrának; bõbeszédû pap-professzor, a munka megszállottja, aki a természetben, a zenében és a nyelvben feltáruló határtalant jó érzékkel és ízléssel ragadja meg; akinek jelszava – „Itt állok” – egy olyan mozgalom harci kiáltása lett, amely elkötelezte magát a hierarchikus klerikalizmus elleni harca? Ez csak kis ízelítõ a sok képmásból. Ez a könyv a történeti Luthert, valamint a legfontosabb tudományos felfedezéseket próbálja meg visszatekintés formájában ismertetni. Az a célja, hogy egyszerre mutassa be és értékelje Luther Mártont. A szerzõ az amerikai Luther Kutatóintézet igazgatója. g


Dietrich Bonhoeffer

Az Evangélikus Élet hasábjain kéthetente olvasható a gyermekek rovata, a Gyermekvár. Ebben jelent meg 2005-ben az a három sorozat, amelyet most kötetbe gyûjtve a kezében tart a kedves olvasó. Az elsõ sorozat írásainak hõse Jóna, egy Jézus korabeli, képzeletbeli kisfiú; izgalmas kalandjai közelebb hozzák a mai gyerekekhez Jézus egyes csodatételeit. A második egy-egy kirándulásra hív a Biblia segítségével olyan kõépületekhez, városfalakhoz, ahol Isten megmutatta hatalmát. A harmadik sorozat fõszereplõje pedig Anita, aki szüleivel új helyre költözik. Itt nemcsak új iskolába, új osztálytársak közé kerül, hanem új hittanos társai is lesznek. És hogy mindeközben kivel levelezik folyton? Ez derüljön ki a kötetbõl… Minden írást egy-egy hozzá kapcsolódó rejtvény követ; megoldásuk olvasható a könyv végén.

vet, az megérti az addig bizonyára talányos címet. Az ajtórés egyaránt utal az alkalomszerûségre, a szüntelen küszöbön állásra, valamint arra, hogy valaki érkezik. Az Ajtórésnyi zsoltár címû kötetet elsõsorban fiataloknak, illetve mindazoknak ajánljuk, akik az Istenrõl való beszéd és az Istenhez szóló imádság új formanyelvét keresik. (A kötet a 2001-ben megjelent könyv bõvített kiadása.)


A Gyermekvár második kötete a 2006ban olvasható három sorozat anyagát adja közre. Az elsõben Albert és Pongrác lovaggal indulhatnak útnak a kis olvasók, hogy Bajusz király egérrágta kódexe alapján õk is teljesítsék a bibliai történetekhez kapcsolódó próbákat, és együtt megtalálják a Tudás erdejében levõ várat. A második sorozat József történetét eleveníti fel. A harmadiknak Panni és Zsolti a fõszereplõje; nagypapájukkal együtt azt a padláson talált füzetet lapozzák át, amelyet még neki készített az õ evangélikus lelkész nagypapája… Az elsõ kötethez hasonlóan minden írást egy-egy hozzá kapcsolódó rejtvény követ; megoldásuk olvasható a könyv végén. g

g

Gyermekvár 1.: 142×196 mm, 56 oldal, irkafûzött, 750 Ft Gyermekvár 2.: 142×196 mm, 60 oldal, irkafûzött, 750 Ft

Fabiny Tamás

Ajtórésnyi zsoltár

Útmutató 2008 Már kapható a 2008. évi bibliaolvasó Útmutató (az olvasmányokkal bõvített kiadás, illetve a jövõ évi Evangélikus naptár november negyedik hetében várható).

g


Kiadványaink megrendelhetõk a kiadó címén:

Különféle élethelyzetekben születtek e kötet írásai. A szerzõ a hagyományos formákkal némileg szakítva fogalmazza meg gondolatait hitrõl és kételyrõl, útkeresésrõl és megérkezésrõl, magáról és másokról – és legfõképpen arról az Istenrõl, akihez kisfiúként a „Tessék mondani, tegezhetlek?” kérdéssel lépünk oda. Aki elolvassa ezt a kis köny-

LUTHER KIADÓ 1085 Budapest, Üllõi út 24. Fax: 1/486-1239 e-mail: [email protected] A kötetek megvásárolhatók könyvesboltunkban (Budapest VIII., Üllõi út 24.), a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (Budapest V., Deák tér 4.), illetve internetes áruházunkban.

2007. november 4.

német oldal

Deutsche Anlage

f

7

Zusammengestellt von Zsuzsanna Gazdag

Der Thesenanschlag an „Billige Gnade“ – nicht nur der Tür der Wittenberger am Reformationstag zu verwerfen Schlosskirche Martin Luther „schlug seine Thesen gegen den Ablass am Vortag von Allerheiligen 1517 öffentlich an der Kirche an, die an das Schloss von Wittenberg grenzt“ – schrieb sein langjähriger Freund und Mitreformator Philipp Melanchthon 1546 in seiner Lutherbiographie. Auf dieser Überzeugung ruhten die Reformationsfeiern bis in die Mitte des 20. Jahrhunderts. 1957 trat Hans Volz mit der Behauptung hervor, Luther habe seine Thesen nicht am 31. Oktober, sondern am 1. November angeschlagen. Er berief sich auf eine Datierung Luthers: „Wittenberg, am Tag Allerheiligen, zehn Jahre nach Vernichtung der Ablässe.“ Damit löste er eine Diskussion aus, die manche bis heute am Thesenanschlag zweifeln lässt. Kurz danach, im Jahre 1961 behauptete der römisch-katholische Kirchenhistoriker Erwin Iserloh, der Thesenanschlag habe überhaupt nicht stattgefunden. Melanchthon sei kein Augenzeuge, denn er sei erst ein Jahr später nach Wittenberg gekommen. Luther hatte am 31. Oktober 1517 Erzbischof Albrecht von Mainz brieflich gebeten, er möchte angesichts der Missbräuche im Ablasshandel

seine Ablassinstruktion zurückzuziehen. Er könnte aus seinen beiliegenden Disputationen erkennen, wie zweifelhaft die Ansicht die Ablassverkäufer über die Ablässe sei. Iserloh folgerte, Luther habe als gehorsamer Mönch eine Reaktion abgewartet, daher seine Thesen nicht angeschlagen. Fest steht nun Folgendes: Luthers 95 Thesen hatten die Form, wie 1517 in Wittenberg zur Disputation eingeladen wurde: Thesenplakate wurden angeschlagen, versendet, disputiert, wenn sie der Qualifikation dienten, oder sich Disputanten meldeten. Keiner wollte aber über die neue Wittenberger Theologie disputieren, es geschah erst 1519 in Leipzig. Dass Luther seine 95 Thesen selbst angeschlagen hat, ist eher unwahrscheinlich, da in der Regel der Universitätsdiener die Aushänge vornahm. Hauptsache: der Inhalt der Thesen und die reformatorische Botschaft dienen für die Protestanten der Welt auch heute noch als wichtiger Wegweiser zum christlichen Leben. d Nach der Schrift von Prof. Dr. Helmar Junghans

95 Thesen Aus Liebe und rechtem Fleiß, die Wahrheit an den Tag zu bringen, wird unter dem Vorsitz des Ehrwürdigen Vaters Martin Luther, der freien Künste und heiligen Theologie Magister und derselbigen ordentlichen Lehrers, zu Wittenberg über folgende Sätze disputiert werden. Darum bittet er, dass diejenigen, so gegenwärtig sich mit uns davon nicht unterreden können, solches abwesend durch Schrift tun mögen. Im Namen unsers Herrn Jesu Christi. Amen.

1. Da unser Herr und Meister Jesus Christus spricht: Tut Buße etc., will er, dass das ganze Leben seiner Gläubigen auf Erden eine (stete) Buße sei.

36.

Man soll die Christen ermahnen, dass sie Christo, ihrem Haupte, durch Kreuz, Tod und Hölle nachzufolgen sich befleißigen.

95. Und also mehr durch viel Trübsal als durch falschen Frieden ins Himmelreich einzugehen sich getrösten. g Martin Luther

Luther kann auch heute wie damals keine Entlastung geben: „Der Jünger ist nicht über seinem Meister. Nachfolge ist passio passiva, Leidenmüssen. So hat Luther unter die Zeichen der rechten Kirche das Leiden zählen können.“ (Ebd.) „Das also ist die Verheißung für die Nachfolgenden, Glieder der Kreuzgemeinde zu werden, Volk des Mittlers, Volk unter dem Kreuz zu sein.“ Die Verbilligung der Gnade bleibt eine immer aktuelle Kritik an denjenigen – Lutheranern oder anderen –, die mit der wörtlich korrekten Berufung auf die Gnade gerade die Mitgliedschaft in der Gemeinde des Kreuzes vermeiden oder

Schritt des Gehorsams gegangen werden, damit Glaube nicht frommer Selbstbetrug, billige Gnade werde. Es liegt an dem ersten Schritt. Er ist von allen folgenden qualitativ unterschieden.“ Und wenn es immer noch nicht verständlich genug wäre, zwei neutestamentliche Beispiele machen es eindeutig: „Der erste Schritt des Gehorsams muß den Petrus fort von den Netzen, aus dem Schiff heraus, muß den Jüngling aus dem Reichtum führen.“ (Ebd. vgl. Luk. 5,1–11–9; Matth. 19,16–26) Das Merkmal des einfältigen Gehorsams, also, der Nachfolge, ist das Kreuz. Das Kreuz wird nicht vom Jünger, wie etwa bei einer Anprobe, gewählt, sondern: „Er wird es empfangen, wenn er in die Nachfolge des leidenden Herrn eintritt, er wird in der Gemeinschaft Jesu sein Kreuz erkennen.“

wenigstens verschieben wollen. Man kann seine Kompromisse mit der Welt den Mitmenschen mehr oder weniger verständlich machen, hat aber keinen Grund, sich vor Gott ihres Erfolges (Ertrags) zu rühmen. (Die Zitaten stehen im Buch, Nachfolge von Dietrich Bonhoeffer, DBW 4, 3. Auflage 2002, 2. Auflage der Taschenbuchausgabe, Gütersloh 2005.) g Péter Szentpétery

(Der Verfasser ist Dozent an der Theologischen Universität [Kirchliche Hochschule] der ELKU in Budapest. Das obige Schreiben ist eine leicht überarbeite Fassung des ersten Teils eines Vortrags: „Ist die »Nachfolge« eine radikale Kritik des Luthertums?” – gehalten am internationalen Symposium „Bonhoeffer und Luther” der VELKD, Pullach, 24–26. März 2006)

Ein Gespräch mit mir selbst am Tag der Reformation „Zur Freiheit hat uns Christus befreit! So stehet nun fest und lasst euch nicht wieder das Joch der Knechtschaft auflegen!“ (Galater 5,1)

Ein jeder Christ, der wahre Reue und Leid hat über seine Sünden, der hat völlige Vergebung von Strafe und Schuld, die ihm auch ohne Ablassbrief gehört.

94.

Die Diskrepanz zwischen dem Wort der Rechtfertigung und einem untätigen Hören auf dieses Wort kann nur mit dem berühmten Doppelsatz aufgelöst werden: „Nur der Glaubende ist gehorsam, und nur der Gehorsame glaubt.“ Die erste Hälfte ist selbstverständlich, also: keine Werkgerechtigkeit, Rechtfertigung erfolgt allein aus dem Glauben. Doch ist auch die zweite Hälfte des Satzes nicht so widersinnig und unmöglich, wie es einem normalen gut(bürgerlich)en untätig hörenden Kirchenmitglied scheint: „Es muß Gehorsam geleistet werden gegen einen konkreten Befehl, damit geglaubt werden kann. Es muß ein erster

HIERONYMUS BOSCH: ECCE HOMO (1490)

Tatsache oder Fiktion?

Das vielleicht bekannteste Buch Bonhoeffers, Nachfolge – es ist vor kurzem auf ungarisch in der zweiten Ausgabe erschienen - sucht und präsentiert die komplexe Antwort auf drei im Vorwort gestellte Fragen: „Was hat Jesus uns sagen wollen? Was will er heute von uns? Wie hilft er uns dazu, heute treue Christen zu sein?“ Die Kritik ist hier am Anfang noch nicht so scharf wie später in den einzelnen Kapiteln: „Nicht als wäre die Predigt unserer Kirche nicht mehr Gottes Wort, aber wieviel unreiner Klang, wieviele menschliche, harte Gesetze und wieviele falsche Hoffnungen und Tröstungen trüben noch das reine Wort Jesu und erschweren die echte Entscheidung!“ Die bekannteste falsche Hoffnung und Tröstung ist die vielzitierte „billige Gnade“, die Verzerrung der Lutherischen Rechtfertigungslehre: „Billige Gnade heißt Rechtfertigung der Sünde und nicht des Sünders. Weil Gnade doch alles allein tut, darum kann alles beim alten bleiben.“ Die Rechtfertigung des Sünders ist eine Lehre geworden, und aus einer entleerten Lehre kann nur eine leere Praxis kommen: „Billige Gnade ist Predigt der Vergebung ohne Buße, ist Taufe ohne Gemeindezucht, ist Abendmahl ohne Bekenntnis der Sünden, ist Absolution ohne persönliche Beichte. Billige Gnade ist Gnade ohne Nachfolge, Gnade ohne Kreuz, Gnade ohne den lebendigen, menschgewordenen Jesus Christus.“ Implizit nimmt Bonhoeffer hier schon die späteren Kapitel, also die Alternative, die Richtigstellung des Lebens der einzelnen – lutherischen – Christen und ihrer Gemeinschaft, der – lutherischen – Kirche, vorweg. Explizit aber richtet Bonhoeffer scharfe Kritik an denjenigen, die sich auf Luther beziehen, die tiefere Zusammenhänge seiner Erfahrungen, seines Lebens aber – mehr oder weniger unbewusst – übersehen: Luther wollte im Kloster mit vollem Einsatz Nachfolger Christi werden. Aber die Nachfolge Christi kann nicht als die Sonderleistung von einzelnen betrachtet werden, sondern ist die selbstverständliche Pflicht aller Christen: „Die Selbstverleugnung des Nachfolgenden enthüllte sich hier als die letzte geistliche Selbstbehauptung der Frommen.“ Man könnte es so formulieren: Bonhoeffer kämpft hier gegen eine falsche Nivellierung. Für Luther musste die klösterliche Sonderleistung „das Notwendige und Gebotene für jeden Christen in der Welt“ werden. Für viele der späteren Lutheraner wird schon die Einebnung in die Welt als auf der Höhe der klösterlichen Sonderleistung befindlich betrachtet. Also: Luther hat die Nachfolge vom Kloster auf die Welt ausgedehnt, seine Schüler haben die Nachfolge in der Welt wieder auf das Kloster eingeengt. Ja, es ist wahr, die Gnade ist umsonst. Aber dieses „Umsonst“ ist paradoxerweise nicht etwas weniger, sondern unendlich viel mehr wert als das „Billige“.

– „Was bedeutet für dich der Reformationstag?“ – „Durch die Reformation ist uns Jesus, der Gekreuzigte nachdrücklich vor Augen gestellt worden.“ – „Und was soll ich mit diesem toten Jesus anfangen?“ – „Durch Jesus erlange ich Freispruch von der ewigen Verdammnis, die mir

droht, wenn Gott im Gericht am jüngsten Tag Rechenschaft über mein Leben fordert und mir tötende Schuld durch ständiges Übertreten seiner Gebote nachweist.“ – „Wie willst du einen Freispruch begründen?“ – „Jesus hat mein Dasein unter Gottes Geboten geführt. Das übereinstimmende Zeugnis von Freund und Feind: Er war versucht gleich wie ich, doch ohne Sünde! Daher kann er meine todbringende Schuld auf sich nehmen, und so wandelt sich mein Tod zur Durchgangspforte zum Leben in Gottes unvergänglicher Welt.

– „Nur eigene Leistungen können einen Anspruch auf einen Platz in Gottes Reich begründen! Sperrst du dich gegen Jesu bedingungslose Gnade? Ist dir deine Erlösung durch ihn völlig selbstverständlich und sicher? Brauchst du nicht nach dem gnädigen Gott zu fragen? Wo sind denn deine Leistungen, die dich im Gericht vor Gott retten könnten?“ – „Für mich führt nur durch Jesus der Weg ins Leben! Darum geht es, wenn ich den Reformationstag begehe.“ d Nach Feste Burg

8

e

2007. november 4.

panoráma

R E F O R M Á C I Ó Ü N N E P E – Ézs 62,5b–7.10–12

Boldog nyugtalanság A reformáció ünnepével kapcsolatos érzéseinket alaposan meghatározzák a vele való elsõ találkozások. Ha visszagondolok azokra a legelsõ hittanórákra az életemben, amikor a lutheri reformációról tanultunk, akkor mind a mai napig a boldog nyugtalanság jut eszembe. Határozottan ilyennek képzeltem el a reformáció napjait gyermekfejjel. Nem anynyira a döntõ események vagy a tézisek kemény tartalma, nem a külsõ harcok és küzdelmek maradtak meg az emlékezetemben, hanem ez az alapérzés. Nem tudom eldönteni és nem is akarom megítélni, hogy tökéletesen tanították-e meg a tananyagot egykori hittantanáraim, de abban biztos vagyok, hogy egy alapvetõen fontos ünnepi érzést átadtak élményként. Ennek a lényege csupán ennyi: nem szabad kétségbeesni, ha nyugtalanság van az életünkben, hanem meg kell keresni a célját és az értelmét. A megvívott küzdelem elvezet a boldogság érzéséhez. Luther alakját mindig ebben az összefüggésben szeretem felfedezni azóta is a reformáció ünnepén. Az egészséges, boldog nyugtalanság nála sokféleképpen megtalálható. Ezért a dinamizmus és a változás értékének megismerése a reformációval kapcsolatban hozzátartozik az életemhez. Módosul is sokszor abban az értelemben, ahogy a valláspedagógiában megtanultuk a vallásos identitás fejlõdésének útját. Ki tudná akár csak nagy vonalakban is felsorolni, hányféleképpen élte meg ezt az érzést eddigi életében és küzdelmeiben! Ézsaiás próféta szavai nagyon nyíltan adják tudtunkra azt, hogy milyen utak vezetnek életünkben a boldog jövõ felé. Õ is gazdag illusztrációval mutatja be a boldog nyugtalanság stációit. Nem hallgat azonban arról, hogy melyek az aktuális és félelmetes kudarcok az adott pillanatban a nép életében. Ezek az utak nem vezetnek az ígért jövõ felé. Hiába rendezkedünk be egy emberileg tökéletesnek tûnõ külsõ nyugalomra és stabilitásra. Fölöslegesen szerzünk meg egyre nagyobb értékeket, kincseket és vagyonokat is. Önbecsapás csupán az a véget nem érõ büszkélkedés, ahogy önmagunk fontosságát próbáljuk meg különbözõ trükkökkel bizonyítani. A próféta világos üzenete most arról szól, hogy ezen az úton elfogy az Istennek szóló dicséret az ajkunkon, és elfelejtõdik a hálaadás sok-sok õsi mondata is. Lehet, hogy kívülrõl még elfogadható kép mutatkozik az országról, Jeruzsálemrõl vagy magáról a templomról, de aki mögé lát, és érzékeli a belsõ világot, az elõtt már kirajzolódnak a vészjelek. Ennek az útnak nem is lehet más eredménye Ézsaiás szerint, mint a boldogtalan nyugalom. Nincs ezen az úton igazán egyetlen felszabadult érzés sem. Nem lehet õszintén és kedvesen ránézni

A VASÁRNAP IGÉJE

a másik emberre, mert irigység, gyanú és bizalmatlanság uralja a tekinteteket. Az sem oldja meg a kilátástalan helyzetet, hogy a rablás, igazságtalanság és álnokság terjedõ környezetében az „Úr papjait” még mindig „Isten szolgáinak” nevezik az emberek, annak ellenére, hogy cselekedeteik többsége már igaztalan tett csupán (Ézs 61,6–7). A próféta nem tud hallgatni, mert Isten szeretetének az egyik legfontosabb bizonyítékát, az igazságot látja végveszélyben. A reformáció kezdeténél is hasonló érzéseket élhettek meg a reformátorok. Ezt az örökséget hordozhatjuk mi is magunkban. A gyógyulás útját is ugyanilyen határozottsággal rajzolja elénk a próféta. Ez pedig nem más, mint annak a nyugtalanságnak a vállalása, amely mindaddig tart, amíg Isten helyre nem állítja a rendet, és a dicséret helyévé nem teszi a várost. A reformáció szó is így tanulható meg a legjobban, és így is érthetõ meg igazán: helyreállítás. Ennek a helyreállításnak az irányába tarthat a mi személyes életünk is naponként. Az ézsaiási reformációt pedig akkor élhetjük át, ha elõttünk is felcsillan a távoli cél, és halljuk a boldog jövõ igéjét. Ennek a változásnak nem lehet a külsõ jele ma sem egy bezárkózó, templomaiba, épületeibe és egyéb ingatlanjaiba visszavonuló egyház. De még az önmagáért való aggódást is el kell felejtenie. Ézsaiás határozott felhívása a jövõ érdekében az, hogy meg kell könnyíteni és valóban segíteni kell keresõ és „visszatérésre” vállalkozó társaink útját. Nem hallgathatnak az õrök sem, és nem énekelhetnek a mai kor számára nehezen érthetõ éneket. Egyértelmû üzenettel szabad csak odaállni az érkezõk elé. Biztatásul õk is érezhessék meg a nagy változást, amelyet Isten ajándékaként élhetünk meg mi is: nem elhagyatott hely már a templom, hanem sokak által szívesen látogatott találkozási pont. Az újra felfedezett boldog nyugtalanság épülete, szélesre tárt kapukkal, sokak számára érdekes és vonzó tartalommal. g Szabó Lajos

Imádkozzunk! Add, Urunk, hogy újra felfedezzük a régen tanultakat. Add a mi szívünkbe is reformátorunk napi imádságának zárómondatát: „Mert én magamat, testemet, lelkemet és mindenemet kezedbe ajánlom. Szent angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erõt ne vehessen rajtam.” Ámen.

Oratio œcumenica Urunk, irgalmas mennyei Atyánk! Hálát adunk neked, hogy a võlegény örömével vársz ránk. Köszönjük, hogy minket olyan szépnek, gyönyörûségesnek és boldogítónak látsz, mint a võlegény a menyasszonyt. Megdöbbentõ ez, hiszen ismered hûtlenségünket. Õröket állítasz mellénk, hogy szüntelenül emlékeztessenek téged szerelmedre, minket hûségedre. Ezért van bizalmunk hozzád. Ezért könyörgünk hozzád. Irgalmazz gyáva lelkünknek, hiszen még ma is félünk hitvalló bizonyságot tenni rólad. Irgalmazz gõgös lelkünknek, hiszen még ma is alkudozással akarunk nálad célt érni. Irgalmazz tudatlan lelkünknek, hiszen még ma sem tartjuk fontosnak igéd ismeretét. Irgalmazz, Uram, irgalmazz! Könyörülj meg rajtunk, mert bûneink és hitetlenekhez igazodó életvitelünk téged tesz hiteltelenné. Könyörülj meg rajtunk, mert megértésnek álcázott nemtörõdömségünk miatt emberek vesznek el. Könyörülj meg rajtunk, mert a próbákban káromlunk, a bajokban számon kérünk, a csalódásokban hibáztatunk téged ahelyett, hogy dicsérnénk, hálát adnánk, szabadításodat magasztalnánk. Kérünk téged azokért, akik ellen vétkeztünk, de mi tartjuk a haragot. Kérünk téged azokért, akik ellenünk vétettek, de nem fogadtuk el bocsánatkérésüket. Kérünk téged azokért, akik hiába várnak ránk, mert nem akarunk elmenni hozzájuk. Kérünk téged azokért, akiket ránk bíztál, de mi nem teljesítettük velük kapcsolatos szolgálatunkat. Irgalmazz a keresztszülõknek, akik hit helyett pénzt adtak. Irgalmazz a szülõknek, akik szereteted boldogsága helyett szenvedélyeik fájdalmába vezették be gyermekeiket. Irgalmazz a gyülekezetnek, amely tétlenül nézte mindezt végig. Irgalmazz nekünk! Légy jelen közöttünk ma is, jöjj el szabadításoddal! Hozd magaddal újulásunkat, elhívásunk és szolgálatunk megerõsítését! Nevezz népednek újra, hogy felébredjen bennünk ifjúságunk szerelme, és munkád eredménye megszülessen bennünk és körülöttünk. Ámen.

Több mint gigantikus templom A romjaiból felépített, két éve átadott drezdai Miasszonyunk-templom b Még csak két éve áll ismét a drezdai Frauenkirche, de máris tíz-, sõt talán százezrek tartották fontosnak, hogy elzarándokoljanak a templomba – hogy megértsenek valamit abból, miért lett ez az épület az emlékezés és a kiengesztelõdés szimbóluma.

Szokatlan látni, hogy egy „egyszerû” vasárnapon hosszú-hosszú, szinte végeláthatatlan sorokban állnak az emberek a gigantikus építmény összes bejáratánál már az istentisztelet elõtt egy-két órával. Várják a sorukat, hogy belépjenek a szent helyre e sokat szenvedett városban. A drezdai Frauenkirche (Miasszo-

nyunk-templom) a protestáns barokk egyik legszebb darabja. 1743-ban épült fel, és több mint kétszáz éven át rendíthetetlenül hirdette Isten nagyságát. (Kutatások szerint ugyanezen a helyen már a 11. században is állt templom.) 1945 februárjában, amikor az ismételt angol–amerikai szõnyegbombázások becslések szerint negyvenezer – vannak, akik szerint százezer – drezdai polgár életét követelték, porig rombolták a templomot is. A romokat a város újjáépítése során nem távolították el, így lett a kõhalom több mint négy évtizeden át Drezda elpusztításának és a háború rémségeinek szimbóluma. Voltak, akik számára a templomromok jelenléte természetessé vált, mások azonban ebbe nem nyugodtak bele.

A kelet-németországi városban évtizedeken keresztül nem volt lehetõség a templom felújítására; reális esély csak a kilencvenes években nyílt rá. Ezt követõen óriási összefogással, nemzetközi adakozással egy évtized alatt sikerült eredeti állapotában újra felépíteni. A bombázáskor a templom kiégett, és a kupola két nappal a bombatalálat után hatalmas robajjal beomlott, sok kõdarab azonban – ha füsttõl és koromtól feketén is – megmaradt. A romtéglákat (összesen nagyjából százezer darabot) óriási munkával azonosították, majd beleépítették az új templomba, a többi követ pedig háromdimenziós számítógépes szimulációs program segítségével csiszolták méretre és helyére. Így elegyedik a fehér új a szürkésfekete régivel. Minden fekete tégla egy-egy felkiáltás, amely nem engedi feledni a háborúk értelmetlen iszonyatát. Érdekesség, hogy a most még fehérnek tûnõ kövek szakértõk szerint évtizedek múltán kémiai okok miatt elszürkülnek majd. Összeolvadnak a régiekkel. Mire ez megtörténik, talán száz év is eltelik a bombázástól számítva. Akkorra a lelkek sebei is begyógyulhatnak. Az éppen két éve óriási társadalmi érdeklõdés közepette átadott templom impozáns belsõ berendezése teljesen új, bár általános meghökkenésre a romok feltárásakor kiderült, sok részlet azonosítható, beépíthetõ. A drezdai evangélikus Miasszonyunk-templom azért válhatott a béke szimbólumává, mert újjáépítésekor világméretû összefogás valósult meg; a leginkább szívszorítóak az angoloknak és az amerikaiaknak, a várost egykor lebombázó államok polgárainak a felajánlásai. Összesen vagy hatszázezren adakoztak, együttvéve több mint százmillió eurót adtak össze. Egy orvosi Nobel-díjas a díjjal járó teljes összeget e célra ajánlotta föl. A munkák összköltsége száznyolcvanmillió eurót tett ki. A templom felszentelésére 2005. október 31-én, a reformáció ünnepén került sor. A hatvanhét méter magas tornyú Miasszonyunk-templomban óriási élmény részt venni egy istentiszteleten a többi háromezer keresztény hittestvér társaságában. Csodálatos a templom akusztikája, a teljesen új orgona hangja, és a lelkészek is érthetõen, a lényegrõl, a krisztusi evangéliumról szólnak. A gyülekezet tagjai közül itt mindenkinek van módja szolgálni a külföldi turisták és a Németország minden részébõl idesereglõ hívek között. A több tízezer tagot számláló gyülekezet számára zenés áhítatok, egyéb találkozások, istentiszteletek vannak a hét minden napján, emellett a gazdag egyházzenei programoknak köszönhetõen is megtelnek a padsorok. Félmillió lakosával Szászország székhelye, Drezda – nem utolsósorban a Frauenkirche miatt – ma ismét kulturális fellegvár. g Szegfû Katalin

2007. november 4.

panoráma

Luther „wittenbergi katolikus” egyháza e Folytatás az 1. oldalról A mai Szász-Anhalt tartomány Elba folyó melletti városa megkülönböztetõ nevet kapott: „Lutherstadt Wittenberg” (Luther-város Wittenberg). Ilyen még egy város akad, nem is olyan messze: „Lutherstadt Eisleben”, a reformátor születési helye. Ez a terület nem csak a reformáció korában, a 16. században volt fontos központ Némethonban. 919-ben Henrik szász herceg a közeli Quedlinburgban rendezte be királyi udvarát. I. Ottó pedig, akit 962-ben Rómában koronáztak császárrá, a szomszédos Magdeburg városában uralkodott. 973-ban õ fogadta Géza fejedelmünk követeit, akik papokat és különbözõ szakembereket hívtak Magyarországra. Az 1502-ben Bölcs Frigyes szász választófejedelem által alapított egyetem nyilvántartása szerint Luther és Melanchthon mûködésének éveiben a magyar királyság területérõl 442 diák tanult Wittenbergben. A legnagyobb létszámú, külön, választott vezetõkkel rendelkezõ egyetemi „natio” voltak, magyar címerrel ékesített díszes zászlójukat megtaláljuk a múzeumban. Luther szerzetesként rendje megbízásából 1510–11-ben Rómában járt. Az ottani tapasztalatai is érlelték egyházmegújítási elhatározását. 1517-es fellépésének, a reformáció gyors térhódításának közvetlen oka az egyházi bûnbocsátó cédulák kibocsátása és pénzért történõ árulása volt. Megdöbbentõ végignézni a

Hiszen a reformáció nem belterjes egyházi mozgalom volt, hanem hatása kiterjedt a tudományok, az iskolarendszer, a mûvészetek, a szociális kérdések, a gazdasági és politikai élet területére is. Például a középkorban igen elterjedt kolostori kontemplatív élet felsõbbrendûségét a reformáció nem ismerte el, és helyette a „vita activa”, azaz a polgári, hétköznapi hivatás családban, társadalomban történõ folytatását hangsúlyozta. A lelkiismereti, gondolkodásbeli és cselekvésbeli szabadság „coram Deo”, azaz Isten elõtti megélését összekapcsol-

ta a „coram hominibus”, vagyis az embertársak iránti kötelezõ felelõsséggel. Érdekes, hogy közel öt évszázad után milyen nagy az érdeklõdés a távol-keleti kultúráknál a reformátor iránt. Két tudós, Josikazu Tokuzen és Maszaru Mori munkája nyomán eddig tizennégy kötet jelent meg Luther mûveibõl japánul.

mokba, mint például a debreceni református Nagytemplomba, ahol 1991-ben együttes ökumenikus istentiszteletet tartottunk. Rómának az utóbbi évtizedekben mutatott ökumenikus nyitottsága vagy elzárkózása mindig kapcsolódott a pápák személyéhez és teológiaiegyházi iránymutatásához. Nagyszerû példája volt az ökumenikus közeledésnek az 1999. október 31én, éppen a reformáció emléknapján Augsburg (Ágosta) városában hosszas teológiai párbeszéd után megszövegezett evangélikus–katolikus Közös nyilatkozat ünnepélyes aláírása. Hadd idézzük ezzel kapcsolatban II. János Pál pápa beszédét: „Ma, éppen ebben az órában Augsburg városa Németországban nagy jelentõségû esemény színtere. A katolikus egyház és a Lutheránus Világszövetség képviselõi Közös nyilatkozatot írnak alá azon legfontosabb témák egyikérõl, melyek a katolikusok és evangélikusok közötti ellentétet jelezték: a hit általi megigazulás tanításáról. Mérföldkõrõl van szó a keresztények közötti teljes egység visszaállításának nem könnyû útján.” Hadd idézzem a Közös nyilatkozat legjelentõsebb tételét: „(40) A megigazulástannak e nyilatkozatban megfogalmazott értelmezése azt mutatja, hogy evangélikusok és katolikusok között konszenzus van a megigazulástan alapvetõ igazságait illetõen. (…) (41) (…) az evangélikus egyháznak e nyilatkozatban elõadott tanítása nem esik a Trienti Zsinat elítélései alá. Az evangélikus hit-

A wittenbergi vártemplom kapuját díszítõ képen Luther Márton és Melanchthon Fülöp térdel Jézus keresztje mellett wittenbergi múzeum erre vonatkozó bõséges anyagát! Megjegyzem, hogy az elmúlt évtizedekben megerõsödött az a talán ellenreformációs hangvételûnek is nevezhetõ vélemény, amelyik legendának vélte az 1517. október 31-én történt kalapácsütéseket. Ma már azonban megbízható történeti forrás támasztja alá, hogy mindaz úgy történt, ahogyan a hagyomány tanította. Nem a „római” katolikus egyház ellen, hanem annak javára, a visszaélések ellen, a bibliai-jézusi egyházi gyakorlat, tanítás megvalósítása érdekében, a krisztusi evangélium meghirdetésével lépett fel Luther. Amikor azonban megkapta a pápa 1520. június 15-én kelt személyes átokbulláját, majd 1521-ben a Worms városában tartott birodalmi gyûlés után a császári birodalmi kiátkozást, szakított a „római” egyházzal, és Európában mindenfelé megkezdõdött a Luther nyomán megreformált evangéliumi egyház szervezése. Távol álljon tõlünk, evangélikusoktól, hogy a reformátorból valamilyen feddhetetlen és tévedhetetlen, különleges, egyháztörténeti szentet faragjunk. Amikor azonban a történelmet nem személyközpontúan és nem eseményközpontúsággal szemléljük, hanem a históriai folyamattények összefüggéseiben, a középkori háttérbõl az újkoron át máig ható és a jövõnket is meghatározó fontos tényezõkre, értékekre bukkanunk.

Amikor a német protestáns egyházak küldöttsége 2004-ben Kínába látogatott, útjuk során arra kérték õket, adjanak tudományos segítséget ahhoz, hogy a következõ években Luther fõbb iratait kínai fordításban adhassák ki. Indoklásul közölték, hogy ezeket a mûveket az emberiség kulturális-spirituális kincsei közé számítják, és számukra fontos, hogy országukban ismerjék õket. Amikor azonban akár Róma, akár Wittenberg felõl emlékezünk az elmúlt századokra, sok vallásháború, ellenreformáció, véres harcok és küzdelmek jutnak eszünkbe. Az ökumenikus mozgalom, a különbözõ egyházak egymás iránti érdeklõdése, a kapcsolatok rendszeres keresése alig száz évre megy vissza. Wittenberg felõl megállapítható, hogy a római katolikus egyház „reformációja” a II. vatikáni zsinaton történt meg, 1962–1965 között. XXIII. János, a „reformpápa” jelképes mozdulattal egyszer úgy jellemezte szándékait, hogy kinyitotta a szoba ablakát: jöjjön friss levegõ az egyházba. Elrendelték a latin helyett az anyanyelvi liturgiát, az egyházi élet és a teológia nagyobb figyelmet szentelt a Bibliának. Szorgalmazták a teológiai párbeszédeket, dialógusokat más keresztény egyházakkal és a világvallásokkal. Római katolikusnak korábban tilos volt belépnie más egyház templomába – az utóbbi idõkben maga a pápa látogatott el protestáns templo-

vallási iratok elítélései nem alkalmazhatók a római katolikus egyháznak e nyilatkozatban elõadott tanítására.” Közös óhajként fogalmazódott meg: „(43) A megigazulástan alapvetõ igazságaiban elért konszenzusunknak hatnia kell egyházaink életére és tanítására és itt kell igazolódnia.” A II. vatikáni zsinat után, az 1960-as évek végétõl kezdve rendszeres teológiai párbeszéd folyik a Lutheránus Világszövetség és a Vatikáni Egységtitkárság megbízásából világszinten, és az egyes országok, kontinensek egyházai sok helyen együttesen beszélik meg helyi kérdéseiket. Egy szlovák származású amerikai professzor, J. Pelikan tanított különbséget tenni tradíció és tradicionalizmus között. Tradíció: ez „a holtak élõ hite” (living faith of the dead), a tradicionalizmus pedig „az élõk halott hite” (dead faith of the living). Mindkét oldalon, a „wittenbergi katolikusok” és a „római katolikusok” táborában is fenyeget a veszély, hogy tradíciónk tradicionalizmussá merevedik, és elszakad attól a Jézus Krisztustól, aki a mai, feszültségekkel teli világban a végsõ kérdésekre és a mindennapok útvesztõiben adódó etikai kérdésekre is választ ígér. A reformáció emléknapján ezért nem az az evangélikus jelszó, hogy „vissza Lutherhez”, hanem inkább az, hogy „elõre a »wittenbergi katolikus« egyházban Jézus Krisztussal”!

f

DR. LUTHER MÁRTON ÖNMAGÁRÓL

Az igaz ember hitbõl él Eleinte valahányszor olvastam és énekeltem ezt a zsoltárigét: igazságoddal szabadíts meg engem (Zsolt 31,2), mindannyiszor megrémültem. Ellensége voltam az ilyen igéknek: Isten igazsága, Isten ítélete, Isten munkája. Mert én csak azt tudtam, hogy Isten igazsága az õ szigorú ítéletét jelenti. És most éppen õ szabadítson meg engem a saját szigorú ítéletétõl? Így örökre elkárhoztam volna. Viszont Isten könyörületessége, Isten segítsége – az ilyen igéket már inkább szerettem. S hála Istennek, amikor megértettem a dolog lényegét, és tudtam, hogy Isten igazsága azt az igazságot jelenti, mellyel õ tesz igazzá bennünket a Krisztus Jézusban nekünk ajándékozott igazság által, akkor értettem meg igazán nyelvtanilag is, és ekkor lett kedvessé elõttem az idézett zsoltárige. Isten igazsága – ez az ige régebben úgy hatott szívemre, mint valami mennydörgés. Mert ha a pápa uralma alatt ezt olvastam: igazságoddal szabadíts meg engem (Zsolt 31,2), továbbá: a te igazságodban (Zsolt 86,11), azonnal arra gondoltam, hogy ez az igazság az isteni harag büntetõ bosszúja. Pál apostolnak szívbõl ellensége voltam, amikor ezt olvastam: Istennek igazsága jelentetik ki az evangéliumban (Róm 1,16–17). Késõbb természetesen, amikor azt olvastam, hogy az igaz ember hitbõl él (Róm 1,17), és emellett még Augustinus iratait is átnéztem, egyszerre megörvendeztem. Amikor felismertem, hogy Isten igazsága nem más, mint a könyörületesség, mellyel minket igazaknak számít, ebben kaptam meg a segítséget. „Igaz” és „Isten igazsága”: ezek az igék villámcsapásként hatottak lelkiismeretemre. Megborzadtam, amikor hallottam õket. Ha Isten igazságos, akkor büntetnie kell. De amint egyszer ebben a toronyszobácskában tépelõdtem ezek fölött az igék fölött: „Az igaz ember hitbõl él” (Róm 1,17) és „Isten igazsága”, Isten kegyelmébõl ezt gondoltam: ha nekünk, mint igazaknak, hitbõl kell élnünk, és ha Isten igazsága minden hívõnek üdvösségére van, akkor az nem lehet a mi érdemünk, hanem csak Isten irgalmassága. Mert Isten igazsága az az igazság, mellyel minket Krisztus által igazzá tesz és megvált. Így ezeket az igéket megszerettem. A Szentírás értelmét ebben a toronyban tette világossá elõttem a Szentlélek. (…) Valami egészen különös égõ vágyakozás fogott el, hogy Pál apostol Római levelét megértsem. Ennek azonban akadálya volt. A világért sem szívem vérének a hidegsége, hanem egy igehely, mégpedig a Római levél 1. részének 17. verse: „Isten igazsága jelentetik ki abban.” Ugyanis gyûlöltem ezt az igét: „Isten igazsága”, mivel – az összes egyházi tudósok szokása és szóhasználata szerint – azt tanultam, hogy ezt bölcseletileg kell értelmezni, mint úgynevezett alaki vagy cselekvõleges (activ) igazságot, mely szerint Isten igaz, és megbünteti a bûnösöket s igazság nélkül szûkölködõket. Én pedig az igaz és bûnösöket büntetõ Istent nem szerettem, sõt ellensége voltam neki. Ugyanis bármennyire kifogástalan volt is mindenkor szerzetesi

életem, Isten elõtt bûnösnek éreztem magam, lelkiismeretem állandóan háborgott, és semmiképpen sem tudtam abban bizakodni, hogy õt az én elégtételeim kiengesztelik. Így én haragudtam Istenre, s ha nem is volt bennem hallgatag káromlás, nagyon erõsen zúgolódtam Isten ellen. Ezt mondtam: hát nem elég, hogy a nyomorult és örökre elkárhozott bûnösöket az eredeti bûn következtében mindenféle baj terheli a tízparancsolatbeli törvény által – nem, ez az Isten az evangéliummal a régi szenvedésre még új szenvedést halmoz, és az evangéliumban is az õ félelmetes igazságát és haragját tárja fel! Így toporzékoltam dühös, felzaklatott lélekkel, és az idézett íráshelynél kíméletlenül viaskodtam Pállal; emésztõ vágy égetett, vajha megtudhatnám, mit is akar itt Pál apostol. Ez mindaddig tartott, míg végül hoszszú napokon és éjszakákon át tépelõdvén, Isten kegyelmébõl az igék belsõ összefüggésére fordítottam figyelmemet. Éspedig: „Istennek igazsága jelentetik ki abban…, miképpen meg van írva: az igaz ember pedig hitbõl él.” Ekkor Isten igazságát úgy kezdtem értelmezni, mint azt az igazságot, melyben az igaz ember Isten ajándékozása folytán él, mégpedig hitbõl. Most kezdtem megérteni, hogy ennek az igének: az evangéliumban Isten igazsága jelentetik ki, az az értelme, hogy tudniillik ez az igazság elfogadott (passiv) igazság, mellyel minket a kegyelmes Isten igazzá tesz a hit által, amint megíratott: „Az igaz ember hitbõl él.” Ekkor úgy éreztem, mintha teljesen újjászülettem volna, s mintha tárt kapukon át magába az édenkertbe léptem volna be. Erre elõttem az egész Szentírás más értelmet nyert. Ezután emlékezetbõl átfutottam az egész Szentírást, és egyéb kifejezésekbõl is összegyûjtöttem az idevágó igéket. Így például „Isten munkája”, tudniillik az a munka, amit Isten véghezvisz bennünk; „Isten ereje”, mellyel õ minket megerõsít; „Isten bölcsessége”, mellyel õ minket bölcsekké tesz; „Isten erõssége”, „Isten üdvössége”, „Isten dicsõsége”. Amennyire elõzõleg az „Isten igazsága” kifejezést gyûlöltem, annyira nagy lett most az a szeretet, mellyel ezt az én legkedvesebb igémet magasztaltam. Így Pál apostolnak ez a mondása számomra valóban az édenkert kapujává lett. Késõbb olvastam Augustinusnak a „Lélek és betû” címû könyvét, melyben várakozásom ellenére azt találtam, hogy „Isten igazságát” õ is hasonlóan értelmezi, tudniillik annak az igazságnak, mellyel Isten ruház fel bennünket, amikor megigazít minket. Õ ugyan ezt nem részletezi, és Krisztus igazságának nekünk ajándékozásáról nem mond meg mindent világosan. Augustinus mégis azt akarta, hogy Isten igazságát olyan igazságként tanítsák, amellyel mi igazakká tétetünk.

Forrás: Virág Jenõ: Dr. Luther Márton önmagáról, Magyar Elektronikus Könyvtár (a teljes könyv elolvasható a http://mek.oszk.hu/ 02500/02567/html/#10 oldalon).

Az Október a reformáció hónapja programsorozat keretében egyházzenei áhítatot tartottak a bonyhádi evangélikus templomban október 14-én. A mûsorra tûzött Bachkantátákat Jani Gabriella (szoprán), Tõkési Emese (alt), Horváth István (tenor), Klézli János (basszus) közremûködésével a Mûegyetem zenekarának tagjaiból alakult kamarazenekar és a Szekszárdi Madrigálkórus adta elõ Jobbágy Valér vezényletével. g Dr. Ivicz Mária felvétele

9

10

e

2007. november 4.

szlovák oldal

„Obnovte sa vo svojom duchu a myslení“ (Ef 4,23) Reformacia – èas na obnovenie v kontaktoch s Pánom Bohom – skrze Je¾iša Krista – a s bli¾nými. Náš nádej na obnovenie je sám a jedine Pán Je¾iš Kristus.

Slovenská príloha Stranu zostavila: Hilda Guláèiová-Fabuμová

Odkaz mojej starej mamy g Gergely Prõhle V minúlych tý¾dòoch sme sa veμa mohli stretnú» so správami o maïarských a slovenských kontaktov. To nie je prekvapiteμné v tom mysle, ¾e medzi dvoma štátmi – ktoré sú èlenmi Europského Unia – je hlboký konflikt. Mô¾eme by» svedkami toho: èo sa týka styk s naším severným susedom. Keï si berieme vá¾ne tu známu vetu, ¾e Europske Unio nielen iba hospodárske spoloèenstvo, ale aj pravé spoloèenstvo hodnotiek: Tak právom zplýva z toho otázka: Podμa èoho, podμa akých hodnotiek organizovali dvatsa»dva èlenských štátov? Nikdy som neveril tým, ktorí èakali zázrak od unionského èlenstva, ktorí si mysleli, ¾e zrazu znièia desa»roèné, alebo storoèné konflikty, a ¾e prechod hraníc sa zjaví v tej – doteraz nedefiniálnej europskej identity. Veμa fráz, málo pravé – s obsahom plné vysvetlenia, veμa argumentiek, málo mo¾nostiek na vychovárania sa na desa»roèných udusených protikladov. S týmto minúli predošlé roky. Bolo by u¾itoènejšie nad „lietadlových hradov” budujúc radšejpoèas storoèí vyhorievajúc z hlinových tehiel systematicky znovustova» skromenejšie – ale istotnejšie budovy. Keï èítajú milí èítatelia tieto riady, tak mô¾u sa spytova»: Preèo, naèo sú tieto euro-skeptické bedákanie? – Zato, lebo nedebatujeme nad pravos» europského myslenia, – èím èastejšie sa deje, ¾e budujúce èlenstvo, majú zabezpeèi» aj udusujúcimi zlos»ami, prichádzajúc do brusselských brehov, ešte väèší dôraz dostanú, vyjdú na pôvrch. Ešte nevidíme istotu nato, ¾e unionské èlenstvo by znamenalo ozajst-

né lieèivo na predpokladané – alebo na pravé historické rany. Keï vidíme pred sebou demokratické základné zásady, definitívu právneho štátu, tak samozrejme, mô¾eme hovori» o spoloèenstve hodnotiek. Ale tak vzplýva tá otázka, ¾e v èom sa rozlišujeme od Spoloèných štátov v Amerike? Typickým znakom starého kontinentu bolo v¾dy: rozliènos»: po sto kilometrov iná a iná národnos», iný jazyk, iná mentalita. Èo mô¾e by» ten spoloèný menovateμ, ktorý by mohol zabudnú» historických traum predošlých storoèí? Podμa národnostnej identity a podμa sociálnej situácii rozlièná europska národnos» mala prvý integraèný projekt: prijímanie kres»anstva. Vplyv katolíckej cirkvi, nábo¾enstvo μudí, sila nie v¾dy a nie všade, – ale mohli zvíta¾i» nad rozliènými zlos»ami. Èo sa týka vyvíjania národnostnej identity: reformacia priniesla veμké zmeny: rozšírenia viery reformátov zabezpeèila tridsa»roèná vojna, ktorá bola poèas celej historii najkrvavejšia a najdlhšia doba a zrá¾ka. Po minúle storoèí tu ¾ijeme vo Východnej Strednej Europe, skoro v periférii, my: dedièmi, stále menej, lutheranskej reformácii: v malých spoloèenstvách, s rozliènými národnostnými tradíciami, s rozliènými duchovnos»ami. V našej kolektívnej pamäti ešte ¾ije Trianon, strašnosti druhej svetovej vojny, vysídlenie, výmeny obyvateμstva, straty 1956, kompromissiá diktatúry. A napriek našich ka¾dých debatiek a zvadiek tam ¾ije – iných rozlièných prijímajúc – spoloène pre¾itá viera, skúsenos» lutheranskej cirkvi, ktorá inokedy nepriamym mlèaním, inokedy s priamym konfrontaènými, kompromisijnými spôsobmi mohla vyhnú» sa ekalabody protikladov. Tieto sú

Stavba mosta

praktické a majestátne formy spoloèenstva hodnotiek, ktoré majú veμa ú¾itkov v dnešnom svete, aj na území slovenských – a maïarských stykov. Samozrejme, pobúril som sa nad kauze Maliny Hedvige. Bol som smutný, keï do Bratislavy navštevovali Maïari, tak insultu dostali, a o Benes dekrétumoch chválajúcich parlamentom chore, zdvihnutie Ondreja Hlinka do slovenského národnostného panteona – ktorý bol katolíkom, a nemal rád evanjelikov. – Popritých máme podpori», aby ka¾dý èlovek vo svojej krajine mohol poèu» Bo¾ie Slovo na svojej materinskej reèi: po-slovensky a pomaïarsky, aby tieto sploèentsvá sa ostali a sa obnovili. Veμmi μutujem, ¾e slovenský zbor v Budapešti, na ulici Rákoczi u¾ nemá, stratil svoj kostol. A dúfam veμmi, ¾e naši farári, ktorí vedia po-slovensky, veμakrát aj ká¾u po-slovensky na Slu¾bách Bo¾í. Teším sa, ¾e keï tu bol generálny biskup, na návšteve, raz sme mohli spolu veèerova». Zhovárali sme sa jasne, porozumeli sme sa, dorozumeli úmysel jeden druhého. Bolo to ozajstné spoloèenstvo hodnotiek, ktoré zosilnila prítomnos» devätdesiatdva roènej starej mamy, ktorá predtým ¾ila v Bratislave, a perfektne sa zhovárala po-nemecky, po-slovensky (a samozrejme po-maïarsky.) Keï niekto, tak ona veμa videla z minúleho storoèia: èo som ja písala v èasti kolektívnej pamäti, to je pre òu bolestná, osobná skúsenos». Jej viera, optimizmus, humor svojich anekdotiek ma zosilnil v tom presvedèení, ¾e naše evanjelické spoloèenstvá, na obidve strane hraníc majú veμkú úèas» na zmierení napätiek našich štátov. To je odkaz dlhého, veriacého ¾ivota. A ja to iba podakova» mô¾em.

Vo Francúzsku, v meste Avignon u¾ od r. 1177 stojí jedno torzo. Jeden most, èo nie je mostom. Lebo nevedie nikam. Most, ktorého nedokonèili. Most by malo spája» rhonské ríše. Ale chýbal politická spájajúca vôla. – Ale my máme jeden historický most. To je most Valéria Mária most v Ostrihome. Stavali ho v roku 1895. Ten most v r. 1919-om sa znièil. Znovustavali ho v r. 1927om, ale v r. 1944-om Nemci ho zbombardovali. Znièený most bol symbolom cez veμa rokov prerušenie 1000 roèných kontaktov. Ale prišla jedna „styky zase chcená vôla“, ktorá ten most znovu stavala a v roku. 2001-om ho ordinovali: a ten most u¾ zase spája dva brehy, dva mestá a dva národy. – Keï èlovek má u¾ vyše,

ako 50 rokov, chce vedie», ¾e odkial pochádzajú jeho predkovia. Pred pármi rokmi, chodievac na Liptovskom Mikuláši, zvedavo som pozeral telefónovu knihu, a toμko Luptákov som našiel, ako doma: Kiš, Kováè, Sabo. – Viem, ¾e môj starý otec pochádza z Môlèa, pri Zvolene: a meno sa znamená: Liptovský. Zaèal som si rozmýšla» o tom, ¾e vlastne: „Kto som?“ – Môj otec ešte dobre hovoril po-slovensky a ma uèil na pár viet. – Starej matke ešte, ako deti, po-slovensky sme sa pozdravili. – V mojich venach teèie teda slovenská, maïarská a moravská krv. – Ale èo je s tými μudmi, ktorí povedia, ¾e oni sú Maïari, ale majú slovenských predkov a potom idú na Slovensko hμada» slovenských pred-

kov?… – Veμa sme v Karpatskej Kotline, ktorým by mali písa» do passportu: štátne obèianstvo je „Karpatské–Kotlinské“ – Máme aj starodávne rany: keï vysídlovali Slovákov a Maïarov… – Nemali by sme zaèa» znovu… – Veï máme aj spoloènú vlas». Máme spoloènú kultúru, tradície, historiu. Máme si poda» ruky jeden druhému. Prázdnu ruku, bez zbrane. Máme si stava» mosty: Veμa mostov – od jednej duši k druhej, od jedného srdca do druhému, od jedného èloveka k druhému… A my, evanjelici by sme mohli v tom veμkolepom zmierením mosta stavbe chodi» s dobrým príkladom. Veï naši slovenskí evanjelickí bratia ¾ijú od nás na Severe, od Dunaja a od Ipμa. Nech bude to spoloèné historické poslanie: aj tu, aj tam. – Alexander Èóri píše: „Najväèší boj za slobodu μudstva bude, ked zaèína ten zápas, aby odtrhol od samej krvavej minúlosti.“ g Juraj Lupták

Zsuzana Bro¾óová

Zverím sa Naò

Zmenilo sa telefonové a faxové èíslo Slovenkého Farského úradu v Budapešti. Nové èíslo: 787-31-70

V starosti a biede zmocnela viera moja. Cítila som, ¾e kde Chodím, so mnou aj Je¾iš chodí. Bezmocná, osamotená zdalo sa mi, ¾e sa zrútim. Mnohokrát zdvihol ma, vierou mojou ma povzbudzoval. Verím, ¾e je so mnou. Na Neho zverím sa.

Slovenskí bratia – dobrí palóci Hμadanie odpoveï na moju otázku intonuje adresa novelých Kolomana Mikszátha na 6 – ého októbra v Bratislave danú otázku Jesenského: „Maïari, Slováci, kedy sa porozumiene odkaz historiu?“ (Ev. ¾ivot, 2007/41., 8. strana) Práve vtedy, na tomto víkende – ako o tom u¾ naše noviny mali správy – S generálnym biskupom, Milošom Klátikom sme cestovali po našej krajine a spolu sme slú¾ili na Slovenskom Komlóši, v Békéšskej Èabe a na Balatonszárszo. Na slávnostnych podujatiach a na prípitkach, ako potom sme si vymienili názory, a to všetko piamo bratsky. Veï sme – uvedome – cestovali sme v jednom aute. (Aj keï nie v jednej μodi.) Náš styk – ktorý u¾ sa dozrieval na pomenovanie priateμstvo – má skoro takú minúlos», ako sústavná zmena. Typický stredo-europsky príbeh: Jeden maïarský farár, ktorý u¾ v dlhom èase slú¾i v takom zbore, ktorý má slovenské korene: na Veμkej Tarèe, koneène sa stretne so slovenským kolegom, kto niekoμko kilometrov od hraníc: kto v predmeste Bratislave, v Petr¾alke buduje kostol a zbor. ®e èo je v tom typické, keï sa tak páèi, tragikomické stredno-europské?

Aby sme sa mohli stretnú» a zoznámi» sa, obidvaja sme museli pocestova» do Dánii, na medzinárodnú konferenciu. Tam sme našli jeden druhého. A ihneï sa tam narodilo rozhodnutie, ¾e medzi našími zbormi budeme stava» partnerské styky. Toto rozhodnutie realizovalo vo vzájomných návštevách, vo vzájomných hos»ovských slu¾bách – a to fungovalo cez dlhé roky. Kým nás, obidvoch dostihnuli biskupské krí¾e. Samozrejme, potrebovali sme nato èas, aby sme sa, my, ako ïalekí susedovia, navzájom zoznámili a aby sme poznali, poruzumeli situáciu jeden druhého. Napríklad: môj brat, Miloš veμakrát kázal duševne, na krásnom literárom slovenskom jazyku na Veμkej Tarèe, ako naposledy na Békéškej Èabe – milá ozvena, reakcia tak znela: „Veμmi krásne kázal pán biskup, aj keï by sme sa aj porozumeli…“ – Kto by nevedel, ¾e literárna slovenèina a slovenèina, pou¾ívaná v Maïarsku, nie je jedno? Ale aj mne bola tá bratislavská skúsenos» pouèná, keï v Petr¾alke mal som káza» po-nemecky: so slovenským prekladom, lebo maïarské slovo by nero-

zumeli, iba málo… Bolo tie¾ zaujímavé, ¾e keï naposledy sme zúèastnili na konferenciu pre seniorov na Balatonszárszo: tak tie¾ po-nemecky znela prednáška od slovenského generálneho biskupa, ako aj potom diskurzia znela: na jazyku nebohá K. und K. monarchii. Toto všetko je viac ako historické dedièstvo, ale je súrna úloha. Ajhμa, tu je èas, aby sme sa nauèili jazyk jeden druhého! Nechcel by som príliš hodnoti» váhu diplomatickej slu¾by našich cirkev. Ak, predsa: Tak si myslím, môj názor je, ¾e máme viac šaniec a mo¾ností na riadenie slovenských a maïarských stykov, ako naši politisti, ktorí viackrát spravia alebo roztrhnú novšie a novšie rany: na našej minúlosti. Bola by naivita v tom veri», ¾e naše napätie vyrieši „všemohúci“ Europské Unio. Na tú východnú-strednú europs-

ku chorobu nie je lieèivo: ani v Brusseli, ani v Srtassburgi. My máme: slovenskí a maïarskí bratia si pozera» úprimne do oèi jeden druhého. Odkiaμ sme prišli? Odkedy ¾ijeme tu spolu v Karpastkej-Kotline? – Skúmajme si naše mená a náš rodokmeò! Èi sú v našich rodinách èistý Slovák, alebo Maïar? Otvorme si naše spevníky: koμko máme tam spoloèných prameòov síl! Ochutnajme si smelo z tanierov jeden druhého! Koμko spoloèných receptiek a koμko spoloèných chutiek! Škoda by bolo mlèa» o tom, ¾e máme èo si zariadi» medzi sebou: Medzi bratmi a medzi susedmi sú veμakrát konflikty. Máme teda dos» o èom sa zhovára» a da» veci do poriadku. Máme preèo si prosi» odpustenie a èo odpusti» jeden druhému. K tým smerom sa stal u¾ tichý krok, ked v r. 2006-om Rada biskupov ECAV v Maïarsku vydal vyhlásenie o maïarsko–slovensko uzmierení. (Ev. ¾ivot 2006/41., 1. strane) Úprimne hovoriac, vtedy veμmi málo ozvien malo to vyhlásenie. Ale teraz, keï som to znovu preèítal na békéšèabianskej kazateμnici: bohu¾iaμ, ešte stále aktuálne vyhlásenie, tak sa mi zdalo,

¾e prijatie bolo pozitívnejšie. Môj brat, pán biskup a èabianský hlavný konzul, ©tefan Dano prosili si jeden exemplán aj maïarského aj slovenského textu, aby tie exemplány mohli da» na diplomatických vyšších sfér. Ja si myslím, ¾e nám netreba èaka» na „vyšších sfér“ Prameò zariadenie našich bratských kontaktov nie je dole, ani hore: ale na „najvyššej sfére“. Vtom spoloènom Pánovi, v ktorom mô¾eme svedèi» s apoštolom Pavlom, ako aktuálne vyznanie: „nie je viac Slovák, nie je viac Maïar v Kristu… lebo vy, lebo my slovenskí a maïarskí bratia a sestry, sme všetci jední – mohli by sme by», jední – v Kristu Je¾iša!” (Gál 3.28 – slobodne)

Peter Gáncs biskup Ju¾ný Dištrukt

2007. november 4.

kultúrkörök

Szobrokról, versekrõl, zenérõl, a lentrõl és a fentrõl vall Szemerei Gábor és Györgyi

Amikor Szemerei Gábor elkezdte teológiai tanulmányait, nagy elszántsággal és hivatástudattal vetette bele magát a munkába. Életét az evangélium hirdetésére tette fel, és fel sem merült benne, hogy hamarosan mégis egészen más irányba fordulhat ez az élet. De mégis így lett, egy hirtelen elõtörõ betegség kettétörte lelkészi pályafutását.

Az árnyék „Agyrém” – õ így nevezi, s így ír róla egy versében: „Kísérõ féreg / Agyamba rág / Tévesztõ esze / Szellemi rák.” Depresszió – ez a hivatalos megnevezése annak a betegségnek, amely váratlanul rátört, azóta is meghatározza életét-életüket, és amelyet nem véletlenül hasonlítanak a hullámvasúthoz, hiszen a han-

közül néhány köztéri szoborként funkcionál, a többit pedig idõrõl idõre kiállítássá rendezi az alkotó, ahol mások is szemügyre vehetik ezeket az alkotásokat, igyekezvén megérteni üzenetüket, azt, hogy mirõl is beszélnek e faragott vallomások. A másik út, amelyen a feszítõ mondanivaló a felszínre törhetett, a költészet. Versekben fogalmazza meg Gábor azokat az élményeket, amelyek meghatározzák az életét: betegségrõl, hitrõl, szerelemrõl és az élet ezernyi más oldaláról ír e költeményekben. Ösztönszerû volt, ahogyan az elsõ verseit kiírta magából, hiszen azelõtt soha nem foglalkozott ilyesmivel. De jöttek a szavak, óriási erõvel törtek elõ valahonnan nagyon mélyrõl vagy inkább nagyon belülrõl, a „belsõ szobából”.

11

Reményik-napok az új evangélikus általános iskolában

Árnyék és fény között b Szemerei Gáborral és feleségével, Györgyivel otthonukban találkoztam, ahol a Gábor által készített különleges, egyedi bútorok nemcsak díszletként szolgálnak, hanem mindegyik darab beszél is a szemlélõhöz: fába foglalt kiáltásként mesélnek szenvedésrõl, fájdalomról, de tehetségrõl, örömrõl és reménységrõl is. Árnyékról és fényrõl, mikor melyikbõl jut több azoknak, akik e bútorok között vívják meg mindennapi harcaikat, hogy az árnyék után mindig jöhessen a fény, amely bevilágítja életüket, s amelybõl másoknak is adni szeretnének.

f

elkezdte megzenésíteni a férje verseit. Zenetanárként az õ munkaeszköze a zene és az ének, így kapcsolódott össze a közös alkotómunkában is a szó és a muzsika, s lettek a versekbõl dalok. S hogy ez miképpen kezdõdött? Gábor az egyik karácsonyra verset írt a gyerekeknek, karácsonyi meglepetésként szánta nekik, Györgyi ajándéka pedig az volt Gábor számára, hogy megzenésítette ezt a verset, betanította a gyerekeknek, és elõadták. A családi zenélés-éneklés pe-

A szombathelyi evangélikusok iskolaalapítása viharos körülmények között indult, s csak az egyházi vezetõk gyors helyzetfelismerésének köszönhetõ, hogy a folyamat szerencsés véget ért.

istentiszteletet –, a másik az elsõ osztályosok felekezetüknek megfelelõ hittanórája. Ezen túlmenõen az irodalmat, történelmet, ének-zenét tanító pedagógusok feladata, hogy a tananyagban úgy helyezzék el a hangsúlyokat, úgy egészítsék ki a tanítandókat, hogy a keresztény és protestáns szellemiség elõtérbe kerüljön, anélkül hogy ez a kötelezõ anyag rovására menne. A szombathelyi Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskolában nagy gondot fordítanak a tehetséggondozásra, a mûvészeti nevelésre és a sportéletre is. Megkezdõdött a cserkészcsapat szervezése: egyelõre a toborzás, az ismerkedés folyik.

A városban a 19. században már volt protestáns elemi iskola. A mai gyülekezet évek óta készült rá, hogy átvegye az egyik általános iskola mûködtetését. Eredménytelen kezdeményezések után tavaly év végén váratlanul jutott a presbitérium tudomására, hogy a megyeszékhely vezetése – a csökkenõ tanulólétszám miatt – két iskola bezárását is tervezi. Az egyik épp a templomuk közelében levõ Eötvös József-iskola volt. Tárgyalások, egyeztetések sora indult meg – a nyilvánosság nagy érdeklõdésétõl övezve – az önkormányzat és az egyház között. Végül a helyi vezetés egyetlen lehetõséget hagyott az egyház számára: vagy átveszik az iskolát a tervezett 2008 helyett már az idei tanévben, vagy végleg lakat kerül a patinás intézményre. Az evangélikusok – az országos egyház támogatását élvezve – bátor döntést hoztak: vállalták az iskola átvételét, a fenntartó a helyi egyházközség lett. Megfeszített munka kezdõdött ezután, melynek élére az intézmény új igazgatója, Sátory Károly állt. Olyan iskolát kellett rekordidõ alatt megszervezni, amely a keresztény szellemiséget tükrözi, ugyanakkor tovább élteti az intézmény jó hagyományait. – A szülõk túlnyomó többsége örömmel elfogadta az új „arculatot” – mondja az igazgató. – Többen épp az egyházi jelleg miatt csatlakoztak hozzánk. A szakemberek közül tizenötöt meg tudtunk tartani, és néhány új pedagógus belépésével lelkes, keresztény szellemiségû tantestületet sikerült kialakítani. Nem a felekezeti hovatartozást tekintjük elsõdlegesnek, hanem a meghatározó erkölcsi normákat. Ez vonatkozik a diákság összetételére is. Két hónappal a tanév kezdete után a pedagógusok már jó tapasztalatokról számolnak be. A hitélettel kapcsolatban mindössze két kötelezõ dolog „terheli” a diákokat. Az egyik a hétkezdõ templomi áhítat – mely inkább közös éneklést, beszélgetést jelent, semmint hagyományos

A húszas években épült iskolaépületet leromlott állapotban kapta meg az egyházközség. Vajon hogy birkóznak meg a fenntartás, a felújítás terheivel? – kérdeztük Gregersen-Labossa György parókus lelkészt. – A gyors átalakulás során egyelõre csak az osztályok otthonossá tételére tudtunk gondolni – tájékoztat. – Az épület mielõbb felújításra szorul. A mûködést az állami normatívából, az egyházi iskoláknak járó kiegészítõ normatívából és egyéb támogatásokból fedezzük. Az iskolaalapítás megmozgatta az egyházközséget, húsvét óta gyûlnek az adományok, és folyamatosan keresünk támogató cégeket is. Az iskola átvételéért cserébe az önkormányzattól három évre elosztva még megkapjuk azt az összeget, amelyet egy tanév alatt a fenntartásra költöttek volna. Sokat segít a Johannita Szeretetszolgálat. Hosszú távon az európai normáknak megfelelõ oktatási intézményt szeretnénk kialakítani, együttmûködve a már meglévõ intézményeinkkel, a szeretetotthonnal és a Johanneum Evangélikus Diakóniai Központtal. A legsürgõsebb feladat a helyi étkezés lehetõségének a megteremtése; ezt teljes belsõ felújítás, azután pedig a tornaterem megépítése követi majd. Az intézmény küldetésének tekinti Reményik Sándor (1890–1941) életmûvének megismertetését, szellemének ápolását is. Ennek érdekében a hagyományteremtés szándékával rendeztek a költõ halálának évfordulójához kapcsolódóan már az idén is Reményik-napokat: a templomkertben emlékfát ültettek, verseket idéztek, sõt – több egyházi iskola bevonásával – vetélkedõt rendeztek (képünkön) a költõ életmûvérõl. Kiállítást is rendeztek Reményik egykori lelkésze unokájának dokumentumgyûjteményébõl; ezt az egész város, késõbb pedig más gyülekezetek számára is hozzáférhetõvé teszik. g Varga T. Krisztina

b Szeptembertõl Vas megye székhelyének is van evangélikus általános iskolája. A Kárpát-medencében elsõként vette fel Reményik Sándor nevét, ezzel mintegy vállalva a költõ szellemiségének közvetítését is a térségben. Az intézmény elsõ ízben október 24-én emlékezett meg névadója halálának évfordulójáról.

Remegés Remegõ két kezem összekulcsolom, És egész életemet felsorolom. Bár a lelkem még erõsebben remeg, Feléd remeg, feléd rezeg, Istenem. Remegõ imám kavarog ég felé. Biztos feljut hamar, Istenem, eléd, Hogy lássad és érezd, remegõ kezem És remegõ lelkem is érted eped.

dig folytatódott, újabb versmegzenésítések születtek – egészen természetesen adódott, hogy a szülõk és a gyerekek családi énekegyüttessé formálódtak, így adják elõ együtt a megzenésített verseket.

Szemek

Hiányérzet… Gábor elmerengve meséli, hogy óriási hiányérzet volt benne, üresség, hiszen le kellett mondania a lelkészi hivatásról, de az isteni örömhír üzenete feszítette belülrõl, utat keresve benne, ahol a felszínre törhet. Aztán meg is találta az utat magának, nem mindennapi módon a fában és a versekben. A fával való foglalkozást a kényszer hozta, a kenyérkereset kényszere, hiszen élnie kellett valamibõl, így Gábor kitanulta a bútorasztalosságot. Saját maga által tervezett egyedi, különleges fabútorokat készített, hogy el tudja tartani a családját, s e munka közben történt, hogy mondanivalót, értelmet kezdett faragni a fába. Sajátos prédikáció ez – a fába faragott szavak, érzések, kérdések és válaszok –, amely a betegséggel való küzdelemhez is újra és újra erõt adott. Így jöttek létre azok a faplasztikák, amelyek

Gábor nyakában egy saját maga faragta feszület lóg a megfeszített Krisztussal. „Õ a belsõ szobatárs” – magyarázza. Az õ segítségével, jelenlétében, a belsõ szobában íródnak a versek, vigasztalásul és erõt adva másoknak is, akik olvassák õket. Bizonyságot téve arról, amit a saját életében, életükben megtapasztalt, hogy amiképpen húsvétkor a feltámadott Krisztus fényként áttörte az örök sötétséget, úgy törte át s ragyogja be azóta is az õ addig sötétségben tapogatózó életét is. Nagy örömmel és büszkeséggel mutatja az új verseskötetet, amely nemrég került ki a nyomdából Hármas kötelék címmel. Szerelemrõl és istenszerelemrõl szóló versek olvashatók a könyvben, ame-

FOTÓ: SZABÓ NEDRE

Kifogyott a szó SZABÓ ENDRE FELVÉTELEI

gulatváltozások olyan váratlanul és kiszámíthatatlanul követik egymást ebben az állapotban, mint a hullámvasúton a hullámhegyek és -völgyek. Ma már egyre többet beszélnek nyíltan is errõl a betegségrõl, s ennek köszönhetõen egyre megértõbbek az emberek azokkal, akik e kórtól szenvednek. Ennek ellenére még mindig sokan vannak, akik elfordulnak a depressziós emberektõl. A Szemerei család is sok szomorú és elgondolkodtató történetet tudna mesélni az értetlenségrõl, a magukra hagyatottságról, a szánakozó pillantásokról és legyintésekrõl, az elfordulásokról. Hatalmas árat fizetve bár, de meg kellett tanulniuk, hogy ezek a negatív élmények ne keserítsék meg õket véglegesen, hanem próbáljanak meg azon az úton elindulni és haladni, amely kijelöltetett számukra. Mert hamar megtapasztalták a saját életükben annak a valóságát, hogy ahol bezáródik egy ajtó, ott kinyílik egy másik, ahol véget ér egy út, ott kezdõdik egy új.

Ez lett a neve ennek a formációnak. A név a Szemerei családnévbõl jött – részben. Részben pedig a szem, a látás szerve adta az elnevezés ötletét. „Mert a szem a lélek tükre – magyarázza Györgyi –, s ha Isten jelen van a lelkünkben, akkor ez a szemünkben is tükrözõdik.” A fellépéseken, amikor közönség elõtt énekelnek, nagyon fontos számukra, hogy fel tudják venni a szemkontaktust a hallgatókkal. Az elsõ fellépés meghatározó élménye Székesfehérvárhoz kötõdik. S bár azóta sok-sok koncertet adtak, ez az elsõ emlékezetes marad. A három gyermek, Janka, Panka és Benjámin már korábban, az együttes megalakulása elõtt is részt vett édesapjuk egy-egy kiállításának megnyitóján, verseket mondtak, énekekkel szolgáltak. Szívesen szavalnak és énekelnek. Mindhárman a bonyhádi evangélikus gimnáziumba járnak, ahol különbözõ mûvészeti ágakkal is ismerkednek. A lányok magánének szakon tanulnak zeneiskolában, Benjámin gitározik.

Kifogytam a szavakból Kifogytam a haragból Csak úgy vagyok, Istenem Jelenléted keresem Érzelmek útján csupán Megyek a szívem után S ha egyszer megtalállak Többé el nem bocsátlak Ez az igaz szerelem Szavak nélkül érzelem Istenem, így szeretlek Soha el nem engedlek

lyek „nem a szerelmet istenítik, hanem a szerelmet is ajándékozó és bennünket is személyes szeretettel – szerelemmel – szeretõ, élõ Istenre mutatnak”. Szemerei Gábornak eddig két kötetét adta ki a Magyarországi Evangélikus Egyház Luther Kiadója, egy könyv anyaga pedig még nyomtatásra vár.

Györgyi: a feleség és alkotótárs Györgyi nemcsak az életben, a betegséggel való harcban osztozik, és kíséri Gábort, hanem alkotótárssá is vált, amikor

A Szemek énekegyüttest sok gyülekezet hívja fellépésre, õk pedig szívesen, nagy örömmel tesznek eleget a meghívásoknak. Ilyenkor a koncert mellett Gábor szobraiból kiállítást is rendeznek, mert ez a három egymáshoz tartozik: szó-zene-kép. Sok megzenésített vershez megtalálhatja illusztrációként a megfelelõ szobrot is a szemlélõ. Az aktuális elõadás anyagát úgy állítják össze, hogy kapcsolódjon az idõszerû egyházi ünnephez vagy ünnepkörhöz. Ezek a fellépések nagy örömöt szereznek mindannyiuknak, úgy érzik, egy-egy templom vagy gyülekezeti terem rögtönzött színpadán bizonyságot tudnak tenni a hallgatók elõtt, át tudják adni azt, amit megtapasztaltak a saját életükben, hogy az örök Fény legyõzi a sötétséget, újra és újra legyõzi az árnyékot. Úgy érzik, ilyenkor a teremtõ Isten rájuk kacsint. g Sánta Anikó

12

e

2007. november 4.

fókusz

Temetõink felé Túrmezei Erzsébet

Távol – és mégis közel

KÉTBODONYI TEMETÉS – RÉTHY ZOLTÁN AKVARELLJE

Szüleimnek

A VIGASZTALÓ, BÁTORÍTÓ ÉNEK

Négyszáznyolcvan éves az „Erõs várunk” g Tóth Márta Életrajzából ismerhetjük Luther Márton küzdelmes, nehéz életútját, kitartó, lángoló hitét, példás családi életét. Számtalan tevékenysége közül szeretném most kiemelni egyházzenei munkásságát. Ha csak egy éneket választok ki példaként, abból is felismerhetjük nagyságát. Választásom már csak azért is az Erõs vár-ra esett, mert éppen négyszáznyolcvan éve ismeri a protestáns világ ezt a nagyszerû, fönséges éneket, amelynek minden sorából erõ árad. Az Erõs vár a mi Istenünk… Luther diadalmi himnusza. Tele erõvel, hittel és tûzzel. Keletkezésének egészen pontos idõpontja nem ismert; a szakirodalom 1527 körülre datálja. Válságos idõszak volt ez: a protestánsoknak üldözést, megtorlásokat kellett elszenvedniük. Wittenbergben a pestis is kitört. Számos megpróbáltatás emléke nehezítette a szerzõ lelkét. Utal rá ez a sor: „E világ minden ördöge / Ha elnyelni akarna…” A vers megírásának a 46. zsoltár (2., 8., 12. vers) volt a fõ ihletõje. Nehézségek idején erõsítésképpen sokszor énekelte ezt Luther barátjával, Melanchthon Fülöppel. A késõbbi évszázadokban is nagyra értékelték a reformátor énekét. Fortunato Santini olasz zenetudós így vélekedett róla: „…milyen sok felemelõ órát köszönhetek Luther énekének, az Erõs várnak. Nem ismerek ennél hatalmasabb, megragadóbb éneket. Úgy hangzik, mint mennybõl jövõ harsonaszó.” A 20. század elejéig hetven nyelvre fordították le az evangélikusok himnuszaként is emlegetett éneket. Elsõ magyar fordítója – Szegedi Gergely – énekeskönyvében a zsoltárok közé sorolja mint 46. zsoltárt. Gyulai Pál megállapította, hogy magyar irodalmunkban ez az elsõ németbõl fordított zsoltár, Szegedi tehát nem a Bibliából (46. zsoltár) fordított éneket, hanem egyenesen a lutheri éneket fordította le nyelvünkre. Jókai Mór így ír róla A lõcsei fehér asszony címû regényében: „Milyen hatása van ennek a zsolozsmának minden emberre! Hogy kiszáll a lélek minden arcra; úgy tetszik, mintha világosságot sugároznának ki. A gyermekekbõl férfiak, a férfiakból hõsök, a nõkbõl kíntanúk (martyr) lesznek. A lelkesedés szent tüze gyújtogat. Erõs várunk nekünk az Isten! Benne van e dalban minden, ami ezt az embert a föld sarából felemeli: a szabad-

ságvágy, a hazaszeretet, a testvérvonzalom, az önfeláldozás, a jellemerõ, egészen fel az Isten-imádásig! Kihívás a haragos bálványok ellen, akár e földön laknak, akár a túlvilágon. S mikor elvégzi a falrengetõ strófát a közönség, az a festett kép ottan a rámában, Luther maga egyedül még tovább énekli azt.” 1934-ben az Evangélikus Egyetemes Egyház pályázatot írt ki: „Fordítaná le az éneket valaki úgy, mintha Luthernek e mûve valamely magyar lélek költõi alkotásvágyából született volna.” Számos jelentkezõ akadt, köztük olyan máig ismert nevek, mint Kozma Andor, Sántha Károly és Székács József. Összesen 136 pályamunka futott be a bírálóbizottsághoz. A pályázók között volt – álnéven – József Attila is, akinek a fordítása mindmáig megtalálható énekeskönyvünkben (EÉ 256): „1. Erõs vár a mi Istenünk, / Kemény vasunk és vértünk. / Ínségben együtt van velünk, Megvált és harcol értünk. / Kél az õsi rossz, / Bajvetõ gonosz, / Csel vad fegyvere, / Erõszak õvele. / A földön õ az elsõ. 2. Önnön erõnk csak délibáb, / És bizony esnénk esten; / De harcba küldte Egy Fiát / Értünk maga az Isten. / Kérded-é, ki az? / Jézus, az Igaz. / Sok had, Egy a fõ, / Nincs Isten más, csak õ, / Krisztus, a Gyõzedelmes! 3. S ha földön ördög nyüzsgene, / És elnyelni akarna, / Meg nem riadnánk – ellene / Gyõz hitünk diadalma. / A világi úr / Tombolhat vadul, / Semmit sem tehet; / Õ megítéltetett. / Megrendül egy szavunkra. 4. Él, áll az Ige igazul, / Akárki vesse-hányja. / Táborainkra száll / az Úr Szent Lelke, adománya. / Jó hír, nõ, család, / Jószág, test, világ / Veszhet – vihetik / Veszendõ kincseik’ – Miénk marad az Ország.” Luthernek összesen 39 éneke maradt fenn, ebbõl 25 van énekeskönyvünkben. A reformáció elindításakor írta a Jer, örvendjünk, keresztyének címût. A hitért való küzdelem kifejezõje a Lásd meg a mennybõl címû ének, és – Budavár elestének hírére – kifejezetten a magyaroknak írta a Tarts meg, Urunk, szent igédben-t. (Luther II. Lajos özvegyével, Mária királynõvel levelezett.) Reformátorunk Isten adományának mondotta a muzsikát, amelynek meg is jelölte hármas feladatát: dicsérje az Úristent; szolgálja az emberek épülését; segítse az evangélium terjedését. Evangélikus himnuszunkat, amelyet örökül kaptunk, énekeljük hálás szívvel, hogy lelkierõt kaphassunk a mindennapi élet nehézségei közepette! Erõs vár a mi Istenünk!

„Mondtam már ma, hogy szeretlek?” – hangzik szinte minden amerikai filmben a sokszor sziruposnak ható mondat. Gyakran zavart ez a fajta érzelgõsség, fõként amikor úgy éreztem, hogy ezek csupán üresen kongó szavak, amolyan „érzelmi sémák”, valódi tartalom nélkül. Ma már másképp látom mindezt. Ma már mindent megadnék azért, hogy odaléphessek hozzád, és megkérdezhessem tõled: „Mondtam már ma, hogy szeretlek, apa…?” De március 16. óta ezt már nem tehetem meg. Váratlanul mentél el. Olyan csendes volt távozásod, amilyen az életed is. Kevés szavad volt, és nekem mindig fájt, hogy alig ismerlek. Lassan, nagyon lassan aztán mégis elfogadtam a tényt, hogy te nem az a fajta idõs ember vagy, aki gyakran és szívesen mesél az életérõl. Néhány száraz tényen kívül keveset tudtam hát rólad. Tudtam például, hogy mikor és hol születtél, hogy megjártad a Don-kanyart, hogy szerettél kamiont vezetni, és miután megözvegyültél, feleségül vetted azt az asszonyt, aki késõbb az édesanyám lett. De tudtam rólad néhány olyan apróságot is, amelyet más nem sejthetett. Én ismertem szemed huncut csillogását, amikor nevettél, kezed melegét téli reggelen. Hogy a költõre utal-

jak: nem voltál nagy és kiváló, csak szív. Szívemhez közel álló. Hogy milyen közel is, azt azóta tudom, amióta már nem vagy velem. Legalábbis fizikai valódban nem. De tudod, álmomban gyakran „találkozunk”, és nagyokat „beszélgetünk”. Megölelgetlek, megpuszilgatlak. Majd befészkelem magam az öledbe, és sokáig vagyunk így együtt, csendben. Aztán egyszer csak rád nézek, és azt kérdezem tõled: „Mondtam már ma, hogy szeretlek, apa…?” Ilyenkor békesség lesz bennem és körülöttem, és tudom, minden rendben van. De aztán jön a reggel. Felébredek. Felkelek. Indulok dolgozni. Eszem, iszom, alszom, beszélgetek, közlekedem. Élek. És tudom, hogy a valóságban már nem ölelhetlek meg, nem beszélgethetünk, és nem kérdezhetem meg tõled: „Mondtam már ma, hogy szeretlek, apa…?” A valóságban nincs más, csak egy márványtábla, rajta név, és alatta egy évszám: Gazdag Sándor 1919–2007. Igazából csak ennyi maradt. De nem, mégsem csupán ennyi. Hiszen sosem feledlek el. És megmaradt a tanítás is, hogy mi az, amit mindenképp és minél többször meg kell tennem ezen a földön, amíg még van rá módom és idõm. Meg kell, hogy szólítsak még valakit. Odalépve hozzá meg kell, hogy kérdezzem tõle is: „Mondtam már ma, hogy szeretlek, anya…?” g Gazdag Zsuzsanna

„Szolgám, elég!” Zulauf Henrik emlékének (Váratlan halálának a napján 1Kir 19,1–8 volt az Útmutató lekciója.) Hányszor ültél Illés fája alatt! Gyötrött szívedbõl hányszor felfakadt, „Elég, Uram!”, a fájdalompatak! Õ jobban tudta. És nem volt elég. Várt a nagy út. Volt veled terve még. S akkor olyan közel hajolt az ég… Akkor a követ mindig megjelent Urad üzenetével idelent, S új küldetéstõl lett áldott a csend. Láthatatlan kéz megerõsített, Adott új útra bátor, új hitet. Új gyõzelemrõl zengett a szíved. Aztán… Õ szólalt meg: „Szolgám, elég!” Ölelkezett a kezdet és a vég. S hiába sírt a szeretet: Ne még! A kis unoka akkor érkezett. Megsimogatta csöpp fejét kezed. S indultál, mert Urad így végezett. – Halk búcsúkönny és hálakönny pereg… Sírodra hulló igaz gyöngyszemek… Õ jobban tudja, mint mi, emberek. „Elég!” Elhangzott életed felett. Minden miértre örök felelet. Pásztor, atya, testvér: Isten veled! (1958)

Világítás halottak napján „Egyik hozzánk közel álló evangélikus lapban olvassuk a felhívást: »Halottak napját ez évben is a temetõi kápolnában tartandó gyászistentiszteleten ünnepeljük meg. Felhívjuk azokat a híveinket, akik a gyászistentiszteleten méltóképpen akarják megemlíteni elhunyt kedvesük nevét, ez irányú szándékukat elõzetesen közöljék a lelkészi hivatallal. A halottak napi megemlékezésre szolgáló adományokat csak november hó 1-jéig fogad el a lelkészi hivatal.« E felhívás a mi gyülekezeteinkben is élénk visszhangra talált, és többen hívták fel a figyelmemet rá, fõleg azért, mert halottak napján sem a temetõbe nem szoktam kimenni, még kevésbé szoktam halottakért könyörögni és még kevésbé »gyászistentiszteletet« tartani. Teszem ezt pedig azért, mert mindez az öntudatos evangéliumi keresztyén hittel összeegyezhetetlen.” Kiss Béla csernátfalusi lelkész írta ezt 1936 novemberében az erdélyi Evangélikus Élet címû lap hasábjain. Fennen hangoztatta, hogy a gyertyagyújtás – azaz ahogy Erdélyben mondják: világítás – katolikus szokás, sõt pogány eredetû. De mi, evangélikusok, bármennyire tiszteljük is halottainkat, „ezt a pogány játékot nem ûzhetjük […]. Mivel e gyászistentiszteletekkel a népben tápláljuk azt a babonát, hogy a halottakért »szolgálatot kell tétetni«, a halottak nyugalmát meg kell vásárolni, a halottak üdvéért évrõl évre imádkozni kell, mintha csak a tisztítótüzet tanítanánk, ezek a szertartások az evangéliumi hitre veszedelmesek, tehát haladéktalanul eltörlendõk.” Az egyházi lap következõ éveiben már nem találtam nyomát újabb tiltakozásnak, talán a lelkész is beletörõdött abba, hogy a gyülekezetek tagjai igénylik ezt a szokást. Ma a halottak napja igen fontos ünnepe a barcasági evangélikus gyülekezeteknek. De nem csak a barcaságiaké, és nem csak az evangélikusoké. A messzi távolba szakadtak is igyekeznek ilyenkor hazatérni, megtisztítani szeretteik sírját, kidíszíteni virágokkal és meggyújtani az emlékezés gyertyáit november 1-jén, azaz halottak napján. Igen, a halot-

tak napját Erdélyben ezen a napon ünneplik. A barcasági evangélikus gyülekezetek közül csak Tatrangon van 2-án istentisztelet, a többi gyülekezetben 1-jén este, többnyire a hidegházban (ravatalozóban) tart a lelkész esti áhítatot.

kor rég látott ismerõsökbe botlik léptennyomon. Ismét egy közösségi esemény, szemben a nagyvárosi csendes, magányos megemlékezésekkel. Kiss Béla földi pályafutása igen rövid volt, õt már csak hírbõl ismertem. A cik-

A gyülekezetek temetõiben a presbiterek párosával teljesítenek szolgálatot. A kapuban fogadják a látogatókat, akik a kihelyezett perselybe pénzt tesznek. Valószínûleg senkinek nem az jut errõl az eszébe, hogy ez az adomány a halottak üdvéért lenne, sokkal inkább egyszerû szokásnak tartják, vagy az egyház segítése a céljuk vele. Négyfalu öt evangélikus gyülekezetében a fúvószenekar is szolgálatot teljesít elõre meghatározott rend szerint. A temetõben halotti énekeket vagy egyéb, halálhoz kapcsolódó, közismert dalokat zenélnek. S bár sokakban ez visszatetszést kelthet, mégis különleges hangulata van az estének, amikor lobognak a gyertyalángok, a levegõben pedig a rezesbanda hangjai szállnak, és az ember ilyen-

ket is akkor találtam meg, amikor már – ugyancsak lelkész – feleségétõl sem kérdezhettem meg, hogy vajon miként viszonyult férje késõbb a világítás kérdéséhez, hiszen akkor ez még csak egy kialakulóban lévõ szokás lehetett. Még akkor is, ha egykor a bácsfalusi Szén Sándorné Köpe Jolán (született 1922-ben) ezeket mondta nekem: „Amióta én emlékszem, mindig volt. Szóval itt a katolikusoktól vették át. Úgy mondta apám. És annak idején ott Mártis Árpád bácsiéknál egy zsuppos csûr volt, és Köpe Kata néni mindig kint volt egy seprûvel, és egész este ott állt, mert félt, hogy nehogy meggyújtsák a csûrjét. Apám 1885-ben született. Azokban az években kezdõdhetett. Apám gyerek volt, s akkor magyarázta, hogy kétségbe volt esve a szomszéd Kata néni.” g Veres Emese-Gyöngyvér

2007. november 4.

élõ víz

Úgy érzem, egyre kiszolgáltatottabbak vagyunk. Kiszolgáltatottságunk miatt pedig egyre nagyobb bizonytalanságban és félelemben élünk. Természetesnek tûnik ilyenkor, ha az ember mind jobban igyekszik függetlenné tenni magát a félelmeitõl. A 49. zsoltár így folytatja: „…akik vagyonukban bíznak, és nagy gazdagságukkal dicsekszenek?” A legtöbben így gondolkodunk. Abban a tévedésben élünk, hogy vagyonunkban keressük a biztonságot, a boldogságot. És ez így majdnem teljesen igaz is. Ha körülnézünk, mit látunk? Eladó minden. És el is adták a fejünk fölül a tiszta levegõt, a szemünk elõtt nemzeti értékeinket és az egészségünket, a lábunk alól a termõföldet és az ivóvizet. Mi maradt nekünk? Szinte semmi. Talán csak az életünk. Nincs hova menekülni. Már nincs hova hátrálni, hiszen nem hagytak még csak ösvényt sem, nemhogy menedéket. Egyre többen érzik: ha még egy lépést hátrálunk, akkor a velünk megásatott sírba zuhanunk. Ezért aki megteheti, megvásárolja azt, amit tud. Ki vidéki, tiszta levegõjû telket és villát, ki újabb egészségbiztosítást, ki pedig erkölcsi bizonyítványt. A többségnek azonban erre nincs lehetõsége. Két tûz között állunk – illetve mi például Dunaújvárosban szeptember eleje óta két bûz között. A sokat emlegetett és közpénzen igen támogatott Hankook gumigyárban elindult ugyanis a termelés. A több mint gyanús, de mindenképpen környezet- és levegõszennyezõ be-

ruházás helyszínválasztása is azt mutatja, hogy bekerítettek bennünket. Miként az országban, akként Dunaújvárosban is az északnyugati ugyanis az uralkodó szélirány. Annak idején, több mint ötven éve a vasmû nem véletlenül épült a város délkeleti végébe. Pedig akkoriban a környezetvédelem messze nem volt oly mértékadó, mint ma. Érthetetlen hát sokunk számára, hogy miért északnyugaton, szélirányban és zöldmezõs beruházás keretében kellett a nyakunkra tenni egy vegyi üzemet, amelynek sokkal jobb helye lett volna a meglévõ összközmûves, a vasmû közelében lévõ déli iparterület hatalmas és a lakókörnyezettõl messze álló, széliránytól lévõ területén. Nem beszélve a klímaváltozásról, a szaporodó munkáltatói szabálytalanságokról és a sunyi, alattomos módon éjszaka ránk engedett sûrû, fekete és mérgezõ gumifüstrõl. Mit tehet ilyenkor az egészségéért, gyermekeiért és környezetéért aggódó ember? Hiszen nincs hova menekülni. Két füst között égünk (gumigyár és vasmû), két országban lakunk, és két világban élünk. Félelmetes ez a „dualizmus”. A Jelenések könyve így ír errõl: „Felnyitotta az alvilág mélységét, és füst szállt fel onnan (…), és elsötétült a nap és a levegõ a mélység füstjétõl.” (9,2) El lehet ezt fogadni? Lehet ez ellen küzdeni, tenni? A válaszhoz Jézus szavait szeretném segítségül hívni, aki így szólt Pilátus helytartó elõtt: „Az én országom nem e világból való…” (Jn 18,36) Korábban pedig ekként könyörgött értünk fõpapi imájában: „Nem azt kérem, hogy vedd ki õket a világból, hanem hogy õrizd meg õket a gonosztól.” (Jn 17,15) És Jézus mondta azt is, hogy „ne féljetek azoktól, akik megölik a testet (…) attól féljetek, akinek azonfe-

lül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen” (Lk 12,4.5). Nem szabad tehát félnünk és kétségbeesnünk. Jézus feltámadása és elõremenetele okán van nekünk menedékünk és ösvényünk. Noha egyre inkább arra biztatnak, arra kényszerítenek, hogy rendezzük életünket e világ szerint, nekünk mégsem kell így tennünk. A nem mulandó kincseket keressük: a vasárnapot és ennek nyugalmát, a családot és a gyermekeinkkel való törõdést, a közösséget és egymás segítésének lehetõségét. Valamint Isten egyetemes csodáit. Éppen ezért kell Jézus segítségét kérnünk nap mint nap, mikor a bennünk és körülöttünk lakozó gonosz és önzõ gondolatok kísértenek és zsarolnak félelmes és sötét erõvel. Lelkünk levegõtlenségét kívánják, természetes szép- és jóérzésünket tompítják. Lelki életünket is el akarják venni. Ez a legnagyobb veszély. Ne hagyjuk magunkat! Meg kell maradni a keskeny ösvényen és abban a bizalomban, hogy az élet Isten oltalma alatt áll – „Mert olyan drága az élet váltsága…” (Zsolt 49,9) Drága és igazságos az Úr, hiszen mindnyájan elpusztulunk, és számadásra szólíttatunk – amint folytatja a zsoltár. Addig azonban nekünk helyt kell állnunk, és bizonyságot kell tennünk Isten országáról. Itt születtünk, ez a hazánk, és itt van lehetõségünk az újjászületésre, a jó példamutatásra egyaránt. Tapodtat sem szabad hátrálni, hanem két tûz között félelem és kettõsség nélküli, tiszta, világos és érthetõ beszéddel, Isten igéjével kell bátorítani és vigasztalni. Mert Krisztus keresztje több mint kétezer éve áll – szilárdan, rendíthetetlenül. g Stermeczki András

Könyvbemutatót tartottak a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület gyõri székházában október 24-én. A Krisztus népe Isten nagy csodája címû könyvsorozat elsõ, egyházismereti kötetét, valamint a hozzá készített munkafüzetet Isó Dorottya, a sorozat szerkesztõje ismertette. A könyv szerzõje Tubán József csornai lelkész, a munkafüzetet pedig Licsauerné Gyenge Katalin pápai hitoktató készítette. A kiadványok az egyházkerület és a Fraternitás Lelkészegyesület közös gondozásában jelentek meg. (Ismertetésük jövõ heti számunkban.) g Menyes Gyula felvétele

Levelet írtam… Kedves Testvérem! Amióta találkoztam veled, rátok gondolok. Úgy érzem, nem elég mindaz, amit szóban elmondtam a problémáiddal kapcsolatban, ezért írok. Tudom, hogy egy bizonyos kor után már nehezen talál az ember – azaz a lány – olyan férfit, aki ne lett volna kapcsolatban egy másik nõvel. Szerintem mindegy, hogy házasság volt-e ez a kapcsolat hivatalosan, vagy nem. Természetesen értem, hogy te ragaszkodsz a tiszta és lezárt helyzethez, de tudnod kell, hogy sohasem lehet teljesen elvarrott az életszál abban az esetben, ha gyermekeket hagy maga után a férfi. A teljesség igénye nélkül szeretnék feltenni néhány kérdést. Hitbelileg egyeztek-e azzal, akit szeretsz? Mit szól hozzá a családod? És az õ családja hozzád? Mi volt az oka annak, hogy a feleség „kitette” õt? Ivott, elköltötte a pénzt, nem törõdött a gyerekekkel, nõzött…?

Kedves Gyerekek! GYERMEKVÁR

5. A sárkány ötödik feje már napok óta nem aludt, csak számolt. Összeadott, kivont, osztott és szorzott. Egyszóval gyakorolt. S hogy miért? Mert sejtette, hogy azon a napon, amikor neki kell megvívnia a két lovaggal, valamilyen számtani feladatot kell majd megoldania. Ez ment neki ugyanis a legnehezebben. Valóban jól gondolta: Albert és Pongrác épp a neki szánt feladaton dolgozott. – Szegény sárkányfej! Most jól feladjuk neki a leckét! Számolhat kedvére! – kiáltotta Albert. – Ez igaz, jó sok számot írtunk ide. Bár abban a jézusi történetben, amelyet

Rovatgazda: Boda Zsuzsa

a feladathoz választottunk, csak három fordul elõ. Jézus tíz leprást gyógyított meg, akik közül csak egy samáriai ment vissza, hogy a Mester lábához leborulva megköszönje a csodát, és áldja az Istent. Jézus meg is kérdezte: „Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsõítse Istent, csak ez az idegen?” Ebbõl a történetbõl számomra az a tanulság, hogy néha az egy is sokat ér. És ezért igyekszem én is mindig megköszönni, ha valaki segít nekem. Az imádságban pedig hálát adok azért, amit kapok – mondta Pongrác lovag.

(Neked se mindegy, hogy milyen hibát látott benne, hátha valóban benne van, és elõjön a veled való együttélésben is.) Van-e közös bennetek? Érdeklõdés, cél, humor? Megvan-e benned a teljes elszántság, hogy hozzá akarsz tartozni? Van-e benne teljes elszántság? Ha anyagiak hátráltatják õt a döntésben, szabade közösséget vállalnod vele? Ha igazán újat akar kezdeni, adja a gyermekeinek a házrészét, és legyen szabad ettõl. Ezek jutottak eszembe; ne haragudj, hogyha túl nyers vagyok. Nagyon örülnék én is, ha életed kiteljesedne a házasságban, de csak a jó házasságért érdemes áldozatot hozni. Ha a férfi elsõ házasságának megkötése bûn volt, Istentõl bocsánatot kell kérnie, így lehet új életet kezdeni. Kívánom neked, hogy jól kerülj ki ebbõl a helyzetbõl, és boldogok legyetek! Isten adjon erõt hozzá! g Bencze Imréné, Ágnes néni

H E T I Ú T RAVA LÓ Nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. (Zsolt 130,4)

Végezzétek el a számtani mûveleteket, majd növekvõ számsorrendben kössétek össze a pontokat. Mit ábrázol a kép?

RAJZ: JENES KATALIN

b Mostani hétrészes sorozatunkban ismét Albert és Pongrác lovaggal kelhettetek útra. Ezúttal is a Tudás erdejében található várhoz kellett menniük, azonban most a várat megszálló hétfejû sárkányt kell legyõzniük. A két nemes lovag minden alkalommal úgy próbálja meg teljesíteni ezt a feladatot, hogy egy-egy, valamiképpen a Bibliához kapcsolódó feladványt ad a sárkánynak. Ezeket a rejtvényeket ti is megoldhatjátok, a helyes megfejtéseket pedig – akár a hetedik rész végén összegyûjtve – küldjétek el a szerkesztõségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztõsége, 1085 Budapest, Üllõi út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. A végén jutalmul a sorozathoz kapcsolódó játékot kaphattok.

13

Könyvbemutató Gyõrben

Két bûz között „Miért féljek a gonosz napokon, ha körülvesz az alattomosok bûne…?” (Zsolt 49,6)

f

Szentháromság ünnepe után a 22. héten az Útmutató reggeli s heti igéi felszólítanak: mi, akik már megtapasztaltuk a bûnbocsánat örömét, járjunk megbocsátásban! „Ahogyan könyörül az atya az õ fiain, úgy könyörül az Úr az õt félõkön.” (Zsolt 103,13; LK) A bûnbocsánatnak nincs se határa, se mértéke. Péter e kérdésére: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki?” Jézus válasza: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.” (Mt 18,21.22) A gonosz szolga nem engedte el társa adósságát, és Ura is teljes tartozásának megfizetésére ítélte fizetésképtelen adósát. „Krisztus mondja: Isten országában, ahol nem történik más, mint bûnök bocsánata, aszerint gyakorolok kegyelmet, ahogyan ti egymás bûnét megbocsátjátok. Aki pedig nem mutat kegyelmet a másikhoz, az tõlem sem kap kegyelmet!” (Luther) Ez esetben magunk ellen imádkozunk: „…és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek…” (Mt 6,12) Pál könyörög, „hogy megítélhessétek, mi a helyes (…), és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsõségére és magasztalására” (Fil 1,10.11)! Izrael népe – noha sokszor megtapasztalhatta Isten bocsánatát – folytatja õsatyja bûneit, ezért a Seregek Ura figyelmezteti: „Térj hát meg Istenedhez…” (Hós 12,7) Õ a bálványimádást is megbünteti: „Úgy összetöröm ezt a népet és ezt a várost, ahogyan összetörik a cserépedényt, úgyhogy nem lehet többé éppé tenni.” (Jer 19,11a) A képmutató ítélkezést is tiltja tanítványainak Jézus: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek…” (Mt 7,1–2) A szálka és a gerenda hasonlata figyelmeztessen: saját bûnöm felismerése, megvallása nélkül nincs bocsánat rá még Istennél sem! De amint „megvallottam neked vétkemet, bûnömet nem takargattam. (…) …és te megbocsátottad bûnömet, amit vétettem” (Zsolt 32,5) – vallja Dávid. Nemcsak a laodiceai gyülekezet tagjainak kell (kellene) felismerniük a látszat ellenére szegénységüket, mezítelenségüket és vakságukat, hanem minden félszívû kereszténynek is: „…térj meg! Íme, az ajtó(d) elõtt állok, és zörgetek…” (Jel 3,19–20) Jézus befogadásának a következménye: részesülünk a vele való örök élet örömében. „…de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja…” (Mt 26,24) Az úrvacsorában itt részesülünk az õ szent testébõl és vérébõl, „amely sokakért kiontatik a bûnök bocsánatára” (Mt 26,28). Isten ítélettel tisztítja népét: „Sion ítélettel váltatik meg, megtérõi igazság által.” Az Isten igazságát kutatva rátalált a kegyelmes Istenre a ma – november 10-én – 524 évvel ezelõtt született dr. Luther Márton; az Ószövetség evangélistájának ezt a próféciáját az Újszövetség felõl, a bûnbocsánat feltétel nélküli ajánlataként, helyesen értette: „Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.” (Ézs 1,27.18b) Ezért ma is „tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe” (EÉ 460,1)! g Garai András

14

e

2007. november 4.

krónika

A gyülekezetimunkatárs-képzés modelljei és új lehetõségei

Hálaadó istentisztelet és gyülekezetiház-szentelés Szolnokon

HIRDETÉS

Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) következõ havi alkalma november 8-án, csütörtökön 17 órától lesz egyházunk központi irodaházának utcáról nyíló földszinti termében (Budapest VIII., Üllõi út 24.). Elõadást tart a Magyar Református Presbiteri Szövetség képzési programjáról Mikó László és dr. Ritoók Pál. HIRDETÉS

In memoriam Dietrich Buxtehude címmel folytatódik az orgonakoncert-sorozat a békásmegyeri evangélikus templomban. A második hangversenyre november 4én, vasárnap 18 órakor kerül sor, melyen Pál Diana orgonamûvész Dietrich Buxtehudénak, valamint a mester híres tanítványának, Johann Sebastian Bachnak és orgonista elõdjének, Franz Tundernek az orgonamûveibõl válogat. A belépés díjtalan; az alkalomra minden érdeklõdõt szeretettel vár a békásmegyeri evangélikus gyülekezet (cím: 1038 Budapest, Mezõ utca 12.; telefon/fax: 1/368-6118).

b Amikor Gyõri Péter Benjámin lelkész 2001-ben Szolnokra került, a gyülekezeti ház (amely egyúttal a parókiának is helyt adott) már nagyon rossz állapotban volt. Az épületet – a felújítási munkálatok befejeztével – október 27-én adta át rendeltetésének dr. Fabiny Tamás püspök. A házszentelõt ünnepi istentisztelet elõzte meg, amelyen a templom felszentelésének 75. évfordulójára emlékeztek.

sza Hotel és Gyógyfürdõben tudhattak meg további részleteket az érdeklõdõk. A szentelést követõen ugyanis itt tartották meg az ünnepi közgyûlést. Dr. Münich Béla felügyelõ ismertette az épület

ta és 1999-ben tudta csak visszavásárolni. A felújítást a kárpótlásként kapott összeg, a helyi önkormányzattól és az Országos Egyházi Irodától érkezett támogatás, nem utolsósorban pe-

történetét. A valamikori családi ház a második világháború idején került az egyházközség tulajdonába. Késõbb az épület egyik felét – amelyet az állam albérlõknek utalt ki – a gyülekezet elad-

dig a szolnoki evangélikusok áldozatkészsége, valamint a finn testvérgyülekezet, Riihimäki anyagi segítsége tette lehetõvé. g GaZsu

Prúsz-hétvége Balatonszárszón 2007. november 9–11. A Protestáns Újságírók Szövetsége hétvégi szakmai programot szervez Balatonszárszón, az Evangélikus Konferencia- és Misszió Otthonban (8624 Balatonszárszó, Jókai u. 41.). Szeretettel várjuk tagjainkat és a protestáns újságírás iránt érdeklõdõket! TERVEZETT PROGRAM November 9. (péntek) 17 órától: érkezés, beszélgetés • 19 óra: áhítat • Vacsora • 20 óra: „Tollfordító” – Játékos szakmai ismerkedõ est November 10. (szombat) Reggeli • 10 óra: Novotny Zoltán elnök köszöntõje, kötetlen beszélgetés • 11 óra: Költségvetés és lelkiismeret – Beszélgetés dr. Matolcsy György volt gazdasági miniszterrel. Moderátor: Faggyas Sándor, a Prúsz elnökségi tagja • 12.30: Ebéd • 14 óra: Egyház az államban vagy állam az egyházban? – Vendégünk dr. Csepregi András evangélikus lelkész, az Oktatási és Kulturális Minisztérium egyházi kapcsolatokért felelõs fõtanácsadója. Moderátor: Csoma Áron, a Prúsz alelnöke • 16 óra: Nyilvános Prúsz-elnökségi ülés • 18 óra: Vacsora • 19 óra: Opperheim József kötcsei borász bemutatója, borkóstolás November 11. (vasárnap) Reggeli • 10 óra: áhítat • Hazautazás Részvételi díj (amely péntek estétõl vasárnap délelõttig egy fõre tartalmazza az étkezéseket és a szállást): Prúsz-tagoknak – 6000 Ft; nem Prúsz-tagoknak – 8000 Ft. Aki szombat délelõtt kapcsolódik be a programokba, a jelzett ár felét fizeti. További információk kérhetõk Boda Zsuzsától (tel.: 20/824-8283; e-mail: [email protected]). Jelentkezési határidõ: november 5., hétfõ.

A Duna Televízió Isten kezében címû sorozatmûsorának következõ adásában, november 17-én, szombaton 12.15-tõl a sárszentlõrinci evangélikus gyülekezet életébe nyerhetünk bepillantást. Sárszentlõrinc alig több mint ezerfõs község Tolna megyében, kétszáznyolcvanöt évvel ezelõtt Szeniczei Bárány György lelkész alapította meg evangélikus családok letelepítésével egy, a török idõk során elnéptelenedett pusztán. Ma az elöregedés és a lakosság elvándorlása fenyegeti a falut, miként az ország sok-sok más hasonló települését. A Sárszentlõrinci Evangélikus Egyházközség aktív részt vállal abban, hogy a helyieket megtartsa a hitben és lakóhelyükön egyaránt – többek között egy sikeresen mûködõ népfõiskola által. Ismétlés: november 20., kedd, 8.40. Szerkesztõ: Nevelõs Zoltán; rendezõ: Horváth Tamás.

Az Északi Egyházkerület lelkészi vezetõje Ef 2,19–22 alapján hirdette az igét. Prédikációjában egyebek mellett arról szólt, hogy a szolnoki evangélikusok hitéletének alapvetõ tere az Isten háza, az az épület, amelyet annak idején a wittenbergi vártemplom mintájára tervezett Gerey Ernõ budapesti mûépítész. Épp így a megújult gyülekezeti ház is lelki otthon, amelyben közösségre lelhetnek az oda érkezõk. A gyülekezeti ház, illetõleg a parókia „elõéletérõl” szokatlan helyszínen, a Ti-

Házaspártfogás Ifjú házasok családos „hételeje” Piliscsabán b Gyermeknevelés, megbocsátás, férfi-, nõi szerepek a Bibliában. E témák köré csoportosultak az elõadások és beszélgetések az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért (EKE) Alapítvány október 21tõl 23-ig tartó, ifjú házasok számára rendezett programján, melyre huszonkét házaspár érkezett gyermekeikkel együtt Piliscsabára, a Béthel Missziói Otthonba.

A mai gyermekek mások, mint régen? Ebben a témában hallhattak a résztvevõk hétfõ délelõtt világos, érthetõ, személyes példákkal szemléletessé tett elõadást Veresné Kovács Judit gyermekpszichológustól. Az elõadás alapja Péld 22,6 volt: „Neveld a gyermeket a neki megfelelõ módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” Rengeteg konkrét, sok családban meglévõ problémáról esett szó az anyák

Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban Október 31-én, szerdán, a reformáció ünnepén 10.04-tõl istentiszteletet hallhatunk az MR1 Kossuth rádió hullámhosszán Sopronból. Igét hirdet Gabnai Sándor esperes.

g Frenkl Róbert

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bittner Abigél; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Missura Tibor; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., családi) Fodor Viktor; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. (úrv.) Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2–4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Smidéliusz Gábor; de. 11. (kantátás, úrv.) Gáncs Péter; du. 6. Gerõfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Aradi György; de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. (úrv.) Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; du. 7. (vespera) Koczor Tamás; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpádné; de. fél 10. (úrv., családi) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) Blázy Árpádné; du. 6. (vespera) Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv., családi) Keczkó Pál; de. fél 12. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Tóth-Szöllõs Mihály; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV.,Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 10–11. de. 10. (úrv., családi) Heinemann Ildikó; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kósa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kósa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Hulej Enikõ; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Hulej Enikõ; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza.

g Összeállította: Boda Zsuzsa

„megosztottságától” (család és hivatás) az eredménytelen és a hatékony nevelési módszerek megemlítéséig. Nem szabad megfeledkeznünk a világos értékrendszer kialakításáról és életünkben való következetes betartásáról! „Keressétek elõször Isten országát…” Dr. Veres Sándor pszichológus hétfõ délután a megbocsátásról beszélt. Elgondolkodtunk már azon, hogy Isten jókedvûen, szívesen bocsát meg nekünk? Ráadásul úgy, hogy többé nem emlékszik a bûneinkre: a tenger mélyére veti õket! – emlékeztetett Mik 7,18–19 alapján. Mi hogyan bocsátunk meg másoknak? Még hetvenszer hétszer (azaz végtelenszer) is? Mt 18,21–27 és Ef 4,32 alapvetése után ez az elõadás is a hétköznapi életben gyakran elõforduló problémákra világított rá, s felhívta a figyelmet a párkapcsolatban és a gyermeknevelésben jól alkalmazható módszerekre. Hétfõ este, amikor a kicsik ágyba kerültek, a pároknak a szervezõk meglepe-

téssel kedveskedtek: gyertyafényes, szépen megterített asztaloknál, finom sütemények mellett beszélhettek meg olyan kérdéseket, amelyekre napközben nem volt idõ. Másnap délelõtt a férfi- és nõi szerepekrõl Pintér Károly lelkész hozott számos pozitív és negatív bibliai példát, amelyeket személyes, házassággondozásban szerzett élményeivel és saját családjában megélt tapasztalataival egészített ki. (Egészen életszerû dolgokról esett szó, mint például: Ki hordja a kalapot? Következetesség egyenlõ kegyetlenség? stb.) Akinek kérdése volt, feltehette, így az elõadás végén tartalmas beszélgetés alakult ki. A résztvevõk köszönettel tartoznak a gyermekfelügyelõknek, akik lehetõvé tették, hogy a szülõk részt vehessenek a lelki alkalmakon, s hogy a nagyobbacska gyermekekkel ötletes és hasznos ajándékot is készítettek a részt vevõ házaspárok számára. g Gulyásné Czanek Dóra

1987. október 24.

I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2007. november 4. – Budapest Szentháromság ünnepe után 22. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mik 6,6–8; Fil 1,3–11. Alapige: Mt 18,(21–22)23–35. Énekek: 466., 79.

FOTÓ: GAZDAG ZSUZSANNA

HIRDETÉS

Október eseménydús forgatagában szerényen húzódott meg az évforduló. Húsz évvel ezelõtt, 1987. október 24-én iktatták be a Déli Egyházkerület új elnökségét, Harmati Béla püspököt és jelen visszaemlékezés íróját mint egyházkerületi felügyelõt. Az egyháztörténelem választ ad majd a kérdésre, hogy valóban, tényszerûen, a hatalmi szférát is érintõen ettõl az idõponttól számítható-e az evangélikus egyház érdemi változása, megújulása, vagy csak a leszálló ágba került diktatúra záró fejezetének voltunk a résztvevõi. Tõlünk, tõlem nem vehetõ el az élmény. A zsúfolt templom – sem azelõtt, sem azóta nem volt ennyire tele az ország temploma –, a reményteljes, felemelõ hangulat, a rádió- és a tévéközvetítés mind arról szólt, hogy igazi változás indulhat meg. Számomra ezt igazolták az elõzmények is, annak ellenére, hogy természetesen nyilvánvaló volt: az Állami Egyházügyi Hivatal azért fogadott el minket, azért döntött mellettünk – még ez a fogalmazás is vállalható –, mert úgy vélte, a mérsékelt reform engedélyezésével elejét veheti a radikális változásoknak. De éppen ez volt a Testvéri Szó közösség egyértelmû sikere. Nyilvánvalóvá vált, hogy az evangélikus egyházban jelentõs erõk igénylik a megújulást. Nem a társadalmi rendszer megdöntése, hanem az egyházépítés, az egyház megújítása a reformerek célja. Az érdemi változásokat többek között a személyi döntések jelzik. Mindig igyekeztem nem túlértékelni magamat és a tényekre szorítkozni.

Az 1986. végi országos közgyûlés megválasztott az országos presbitérium tagjává. Abba a testületbe kerültem be, amely alig fél évvel korábban teljesen elmarasztalta a Testvéri Szó közösséget, az általuk közreadott iratot és persze engem is mint szóvivõt. 1987 tavaszán, Káldy Zoltán távozása után még inkább felgyorsultak az események. Eldõlt, hogy nemcsak püspököt választanak a déli kerületben, hanem betöltik a hosszú ideje megüresedett felügyelõi posztot is. Részben megható, részben elgondolkodtató volt, hogy milyen széles körben – az úgymond ellenzékiektõl a rendszerrel lojálisakig – biztattak a jelölés elfogadására. Sokat számított, hogy kifejezetten kértek azok a kiváló értelmiségiek – Andorka Rudolf, Szentágothai János –, akik szintén szóba kerültek, de különbözõ okokból nem vállalták a jelölést. Végül Szórády István szegedi orvosprofesszor barátom is visszalépett, így az akkor igen hangsúlyos, demokratikus többes jelölés is elmaradt. Harmati Bélát is erõs egyházi közvélemény támogatta. Eredetileg õ nem szerepelt az állam jelöltjei között, de elfogadták. Volt olyan forgatókönyv, hogy Harmatit beiktatják ünnepélyes keretek között, azután õ majd kisebb feltûnéssel beiktat engem. Jellemzõ módon az egyháztól jött ez a javaslat, ahol nem mindenki rokonszenvezett a Testvéri Szóval, illetve képviselõjével. Harmati Béla azonban ragaszkodott a közös iktatáshoz. Beszédeinket senki nem olvasta elõzetesen. Nagy Gyula püspök csupán arra kért, hogy a Fasorról ne szóljak, ne legyen ilyen követelés. Mosolyogtam lélekben. Annál is kevésbé volt szán-

dékom az iskolaügyet feszegetni, mert ekkor már célegyenesben voltak az erre vonatkozó informális megbeszélések. 1988 januárjában közölték is a püspök-elnökkel, hogy visszakapjuk nagy hírû iskolánkat. Valamennyire ez is a történet része. Nem az én dolgom – és fõleg nem ebben a rövid visszaemlékezésben – azt eldönteni, hogy végül is a reformkoncepció vagy az állami taktika érvényesült-e. Azaz beiktatásunk, tevékenységünk felgyorsította-e a kívánatos, szükséges egyházi változásokat, vagy éppen lassító hatású volt. Akkor talán némileg naiv is voltam, úgy vélve, hogy mindenki partner lesz a megújulásban. Utólag jobban megértem, hogy sokak számára nehéz volt az oldódás, nehéz volt elhinni, hogy az egyházi „hatalmasságok” a mi embereink. Talán leginkább Csepregi András egyik megnyilatkozása fejezte ezt ki. Balatonszárszón találkoztunk – Harmati Bélával meglátogatva õket – a Mevisz megalakulását elõkészítõ fiatalokkal. Többórás beszélgetés után a fiatal lelkész – ma a kulturális minisztérium egyházi kapcsolatokért felelõs fõtanácsadója – felkiáltott, hogy annyira szeretné elhinni, amit mondunk, de ez szinte lehetetlen. Igen, még merevek voltak a frontok. Számomra nem a vita eldõltét – hiszen afelõl nem volt kétségem –, hanem tevékenységünk megerõsítését jelentette, amikor 1989 nyarán, immár három jelölt közül megválasztottak országos felügyelõnek. Ezt tartották akkor a hozzáértõk – például dr. Boleratzky Lóránd – az elsõ igazán demokratikus szabad egyházi választásnak. A frontáttörés 1987. október 24-én volt.

2007. november 4.

mozaik

Középiskolák az interneten b A napokban országszerte számos középiskola tart nyílt napot, melyen azokat az érdeklõdõ diákokat és szüleiket fogadják, akiknek tavasszal dönteniük kell a továbbtanulásról. Ezúttal középiskoláink honlapjait vesszük sorra. Ezzel egyrészt mindenképpen fel szeretném hívni a figyelmet a tájékozódás e lehetõségére, másrészt érdekes lehet a vizsgálódás: mennyire használják oktatási intézményeink a világhálót?

Elsõként Sopronba, a líceumba látogassunk el (www.bdeg.sopron.hu)! Az elsõségnek két oka van. Egyrészt a jelenlegi felület évek óta tartó fejlõdés eredménye, másrészt az év elején (EvÉlet 2007/3.) e rovat is hírt adott az iskola informatikai fejlesztéseirõl. Akkor Babics Csaba a honlap megújulását említette írása végén. Nos, a honlap valóban megújult, sõt egy új is indult, a MyLíceum. A korábbi két változat gyenge pontja az arculata volt. Legalábbis nekem egyik sem tetszett. Nos, az új sem tetszik. Ismerve az iskola pezsgõ mindennapjait, bizony az sokkal színesebb, mint a mostani honlap (a korábbi honlapok elérhetõk a bal oldali menüsorban a „Fõoldal” dobozban található linkeken). A tartalom ellenben változatlanul jelentõs, a honlap dinamikus programozással, adatbázis-támogatással készült. A folyamatosan frissülõ adatbázis híreit RSS csatorna is segíti eljutni a látogatókhoz. A tartalom jól érzékelteti a nagy múltú, idén négyszázötven éves iskola mindennapjait. Amit nagyon hiányolok: a ko-

rábbi változatban a beiskolázással kapcsolatos link kiemelt helyen szerepelt, most azonban nem találtam. Deák tér (www.deg.sulinet.hu): látványos felület, csúnya betûk. Ez az elsõ benyomás. Tartalmában azonban nagyon jó. A bal oldali menüsorban felülrõl a harmadik, tehát kiemelt hely a „Jelentkezés”, bár az oldalon található szöveg csak invitál, nem tájékoztat. A cikk írásának pillanatában a november 17-i felvételi tájékoztatóra hívnak. A fasori gimnázium (www.fasori.hu) honlapja a sopronihoz hasonlóan színhiányos. Gyakorlatilag nélkülözi a grafikai elemeket. E sorok írásakor ugyan éppen a november 21-i nyílt nap szerepel a hírek között legfelül, de ezenkívül nem találtam mást a beiskolázással kapcsolatban. Sem a honlap megjelenése, sem a tartalma nem tükrözi az iskola jelentõs múltját. (Ugyanakkor a szemlézett honlapok közül csak ez az egy felel meg maradéktalanul a webes szabványoknak, és rendelkezik keresõvel, így vélhetõen a nem túldíszített megjelenés is csupán a használhatóságot szolgálja. – A szerk.) A legszebb evangélikus középiskolai honlap a békéscsabai (http://begart.hu/). Ezen látszik, hogy grafikus munkája, a menüsor és a programozás is kifogástalan. A menüben az „Iskola” gomb alatti megfelelõ linkre kattintva bõséges információt talál a látogató a beiskolázásról. Egyébként is elmondható, hogy a honlap óriási tartalommal, látványos megoldásokkal minden tekintetben kielégíti azt az igényt, amelyet az érdeklõdõk támasztanak: mindent meg lehet tudni az iskoláról! Az aszódi intézmény honlapja (www. aszevgim.sulinet.hu) arculatában és techni-

EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ

Rovatgazda: Erdélyi Károly

kájában is elavult. Bizonyára körülményes lehet a HTML-oldalak frissítése is. Az elõzõekkel ellentétben ez ugyanis nem dinamikus portál. Talán ez lehet az oka annak, hogy még nem található információ a beiskolázásról. Hasonlóakat tudok leírni az orosházi honlap (www.evangelikus-ohaza.sulinet.hu) megjelenésérõl és technikájáról, itt azonban részletes tájékoztatást találtam a felvételirõl. A gyõri iskolaközpont (www.peterfy.hu) szép felületen jelenik meg; a honlap ez esetben dinamikus programozással készült, és van rajta RSS támogatás (A lapzárta idején nem volt mûködõképes. – A szerk.). A hírek között található információ a beiskolázásról. A honlap tartalmában is kiváló. A kõszegi Teki (általánosan így emlegetik a szakközépiskolát) honlapja (www.mezgazd-koszeg.sulinet.hu) ugyan csúnyácska felületen jelenik meg, viszont talán itt találják a látogatók a legteljesebb információhalmazt. Komoly tartalmat kínál a bonyhádi honlap is (www.petofi-bhad.sulinet.hu), teljességre törekedõ felvételi tájékoztatóval. Terjedelmi okokból több iskolánk kimaradt. A http://evangelikus.lap.hu/ címen azonban valamennyi általam ismert evangélikus középiskola honlapjának linkje elérhetõ. g Erdélyi Károly

Állt a bál a Várban Nagy sikerû moldvai szüreti bált rendezett az I. Kerületi Népjóléti Közalapítvány és a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség Ladik szakcsoportja. Ez utóbbinak kitûzött célja, hogy programjain keresztül erõsítse az evangélikus fiatalok szellemi és kulturális öntudatát. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum márványtermében október 26-án este rendezett alkalmon a Misztrál együttes lépett fel. A koncertet fergeteges élõzenés moldvai táncház követte a Seremoj moldvai táncegyüttes és a Tatros zenekar tagjainak közremûködésével. g Gazdag Zsuzsanna felvétele

f

15

EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL Gyõri megemlékezés a forradalomról Az ’56-os forradalom kitörésének évfordulóján a Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ tanulói az Ilyen nagy dolog a szabadság címû ünnepi mûsorral örvendeztették meg a népes emlékezõ sokaságot a gyõri Öregtemplomban. A gondosan válogatott irodalmi és zenei anyagnak köszönhetõen a fiatalok szívmelengetõen idézték fel a forradalmi eseményeket, nem hallgatva el annak ambivalens mozzanatait sem. Az elõadás végén a közönség felállva, ütemes tapssal nyilvánította ki tetszését. Felemelõ volt látni, hogy felekezeti hovatartozástól függetlenül mindenki szívbõl tudott örülni a tanulók megérdemelt sikerének. (…) Reméljük, hogy jövõre újra átélhetjük azt a katarzist – esetleg a gyõri forradalmi események feldolgozásával –, amelyet idén megtapasztalhattunk a tanulók, illetve tanáraik, Dunst Eszter és Módosné Hatvani Zsófia révén. Bóka Zsolt (Gyõr)

Fébé-nap az ózdi gyülekezetben Kedves meghívásnak tehettünk eleget október 14-én, vasárnap: Tóth Melinda, az Ózdi Evangélikus Egyházközség lelkésze hívott meg bennünket, hogy szolgáljunk közöttük igével, bizonyságtétellel. Kora reggel indultunk útnak: Taschner Erzsébet fõnök asszony, Endreffy Mária és Hatos Irén diakonissza testvér és e sorok írója. A jól fûtött autóban megborzongva néztük, hogy a Bükk északi lábánál kanyargó úton a hõmérõ olykor mínusz öt fokot is mutatott, de Ózdra megérkezve annál melegebb fogadtatásban volt részünk. A lelkésznõ és két asszonytestvér jött elénk autóval, és kalauzolt el bennünket az evangélikus templomhoz. Megcsodáltuk a több mint százéves, szépen rendben tartott, egytornyú épületet, és benne a nemrég – teljesen saját erõbõl – felújított orgonát. S miközben megismerkedtünk a gyülekezet nehéz helyzetével, egyre nagyobb tisztelettel hallgattuk a lelkésznõt, aki embert próbáló szolgálatát nagy hûséggel és odaadással végzi, s egyszerre arra is gondoltunk, hogy Isten valóban olyan helyre vezetett bennünket, ahol szükség van az igével, bizonyságtétellel való bátorításra, annak megerõsítésére, hogy nincsenek egyedül, hanem beletartoznak az evangélikusok nagy családjába. Délelõtt tíz órakor kezdõdött az istentisztelet, amelyen a Fébé lelkésze szolgált igehirdetéssel, Taschner Erzsébet pedig az egyesület megalakulásáról és történetébõl mondott el szemelvényeket. Délután három órakor szeretetvendégségen jöttünk össze ismét a gyülekezet tagjaival, akik között voltak, akik Borsodnádasdról jöttek át Ózdra, hogy a közösségben együtt lehessenek. Elsõként levetítettük azt a filmet a Fébé életérõl és szolgálatáról, amelyet a budahegyvidéki gyülekezetben tartott elsõ országos Fébé-napon, 2007. június 2-án mutattunk be. Azután pedig a gyülekezeti tagok kérdéseire a fõnök asszony és a diakonissza testvérek válaszoltak, bizonyságot téve szolgálatuk örömérõl s arról, hogy ma sem választanának mást: ha megkérdeznénk õket, most is azt válaszolnák, hogy „diakonissza szeretnék lenni”. A szeretetvendégség e sorok írójának áhítatával ért véget. Nehéz volt a búcsú a szeretetben együtt töltött, szép nap után, de végül megkönnyítette az a reménység, hogy újra láthatjuk majd egymást Budapesten, a minden hónap elsõ szombatján tartandó Fébé-napunkon és jövõre Piliscsabán, a Fébé valamelyik konferenciáján. Veperdi Zoltán lelkész (Fébé, Budapest)

Mûsor a szeretetotthonban az idõsek világnapja alkalmából

A B É R E S E G É S Z S É G H U N G A R I KU M P R O G R A M E H AV I T É M Á J A :

Október 14-én az albertirsai evangélikus templomban a tízórai istentisztelet keretében egy kis mûsorral emlékeztek meg a Káldy Zoltán Evangélikus Szeretetotthon lakói, az ezüsthajúak – az idõsek világnapjáról. Már az istentisztelet prédikációja is részben az idõsekrõl szólt, így mûsorunk szépen belesimult az istentisztelet menetébe. Idõszerû versek, prózák hangzottak el. A leghosszabb vers négy-négy sorát folytatólagosan egy-egy idõs asszony olvasta fel. A versszakokban más-más okból és más-más tartalommal, de a kívánság mindig ugyanaz volt: Istenem, ha lehetséges, még egy-két évvel hosszabbítsd meg életünket. Igaz, hogy sok baj, nyomorúság és veszteség jutott osztályrészül mindegyikünknek, de a Jóisten segítségével túléltük. Úgy érezzük, hogy mégis szép az élet, és még sok mindent jó lenne megélni. Kedves mementóként egy keresztelõn is részt vettünk. Biztosan mindannyiunknak eszünkbe jutott, hogy mindegyikünk így indult hetven-nyolcvan-kilencven évvel ezelõtt. Mûsorunk zárószámaként Lõrincz Mária – e sorok írójának kíséretével – mûvészi átéléssel adta elõ a „Fogjad kezem…” kezdetû énekszámot. Barth Györgyné (Albertirsa)

A D A G A N AT O S M E G B E T E G E D É S E K HIRDETÉS

A rák már nem halálos kór – ne bújjunk el elÕle, elÕzzük meg! azzal, hogy a daganatos betegségek egy része helyes táplálkozással megelÕzhetÕ. Ezzel szemben talán megdöbbentÕ, de tény, hogy az Európai Unió országaiban a daganatos betegségek 30-40%-a megelÕzhetÕ lenne a helyes táplálkozással. Tanuljunk meg szervezetünk jelzéseibÕl olvasni! Ha valahol duzzadt, gyulladt, fáj, a megszokottól eltérÕ reakciókat produkál, forduljunk orvoshoz mihamarabb, illetve sajátítsuk el az önvizsgálat eszközeit! Táplálkozással a rák ellen – hogyan? A paradicsom fogyasztását a kutatók bármilyen formában és mennyiségben ajánlják, mivel karotinoidtartalma miatt antioxidáns és szabadgyök-lekötÕ hatással bír, ugyanakkor értékes C-vitamin-forrás. A brokkoliban található fitokemikália gátat szab a rákos sejtek burjánzásának. Az olajos magvakban található savak olyan folyamatot indítanak el a szerve-

Az Evangélium Színház november 17-én, szombaton este 7 órakor a Duna Palotában, Udvaros Béla rendezésében mutatja be Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde címû drámai költeményét. A jegyárusítás részleteirõl a Duna Palota portáján (Budapest V., Zrínyi u. 5.), valamint az 1/235-5500-as telefonszámon kaphatnak felvilágosítást.

zetben, amelynek eredményeképpen a rákos sejtek önmagukat pusztítják el. Tegyünk lelki egészségünkért is! Az erÕs immunrendszer a békés psziché és a karbantartott test ajándéka. A megfelelÕ táplálkozás és mozgás mellett oda kell figyelnünk lelki egészségünkre is. A legnehezebb, hogy bevalljuk önmagunknak: nem találjuk a megoldást, segítségre szorulunk. Viszont ha megtaláljuk – akár szakértÕ bevonásával –, személyiségünkben fejlÕdünk, szert teszünk egy megoldási mintára, és a probléma nem „rág belülrÕl” bennünket, nem okoz majd feszültséget legközelebb. A Béres Egészség Hungarikum Program daganatos megbetegedésekkel foglalkozó témájának szakértõje: dr. Dank Magdolna osztályvezetõ egyetemi docens, Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinika

SZERETETVENDÉGSÉGRE…

Birsalmatorta Hozzávalók a tésztához: 10 evõkanál teljes kiõrlésû búzaliszt, 8 evõkanál kristálycukor, 6 evõkanál tej, 4 evõkanál olaj, 2 tojás, 1 csomag sütõpor, egy csipet só, egy nagyobb birsalma vagy birskörte; az ízesítéshez cukor, fahéj vagy szegfûszeg. Az öntethez: 10 dkg margarin, 10 dkg kristálycukor, 1 tojás. Elkészítés: a hozzávalókat jól kikeverjük, majd a tésztát egy kikent, 26 cm átmérõjû tortaformába öntjük. Rárakjuk a vékony szeletekre vágott birsalmát vagy -körtét. Ízesíthetjük cukorral, fahéjjal vagy szegfûszeggel. Elõmelegített sütõben 15 percig sütjük 180 fokon. Közben elkészítjük az öntetet: a megolvasztott margarint habosra keverjük a cukorral. Ha kicsit kihûlt, hozzáadjuk a

FOTÓ: BODA ZSUZSA

A Béres Egészség Hungarikum Index reprezentatív felmérése szerint a megkérdezettek, azaz a magyar lakosság 41%-a még sosem volt rákszÕrésen, 26%-uk pedig még tippelni sem tudott, amikor arra a kérdésre kellett volna válaszolnia, mi okozza a daganatos megbetegedéseket. A rák az egyik leggyakoribb halálok hazánkban, pedig ma már nem halálos kór! Pontosabb, ha krónikus betegségnek nevezzük, hiszen a korai felismerés mellett jól gyógyítható, ám folyamatos kezelést, gondozást igényel. Az emberek fejében azonban a daganatos megbetegedések még mindig stigmák, és sokak számára a szÕrÕvizsgálat nem a megelÕzés lehetÕségét jelenti, sokkal inkább lehetÕséget arra, hogy kiderülhet valami, amitÕl rettegni „kell”. A daganatos betegségek vélt okai között a helytelen, egészségtelen táplálkozást spontán módon csupán a megkérdezettek 15,5%-a említette. Csak a felmérésben részt vevÕk 49%-a értett egyet

Premier!

tojást, és az egészet jól összekeverjük. Kivesszük a sütõbõl a tortát, ráöntjük az öntetet, majd visszatesszük, és 150 fokon még 15 percig sütjük.

16

e

2007. november 4.

HÍREK, KÖZLEMÉNYEK, ESEMÉNYEK Isten iránti hálával és örömmel értesítjük, hogy november 3-án 10 órakor hálaadó istentiszteletet tartunk a középkori, százötven éve átalakított, az évfordulóra felújított bakonytamási evangélikus templomunkban. A hálaadó istentiszteleten igét hirdet Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke. Vendégeink lesznek a Tatay Sándor Alapítványi Középiskola és a bakonyszentkirály–csesznek–bakonyoszlopi ökumenikus közösség kórusai. Ebbõl az alkalomból a gyülekezet emléktáblát készített, ennek leleplezésére is sor kerül. Szeretettel meghívjuk Önt és kedves családját az istentiszteletre és a szeretetvendégségre. A gyülekezet presbitériuma A Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság (KÖT) meghívja az érdeklõdõket a november 5-én, hétfõn 16 órakor a Háló (Ferenciek tere 7–8. III. lph. II. em.) elõadótermében rendezendõ együttlétére (Ökumené a hitoktatásban II.), melynek programja az alábbi két elõadás: Rezsabek Gyula: Beszámoló egy állami szakközépiskolában (Sátoraljaújhely) tíz éve ökumenikus szellemben folyó hitoktatásról; Miklósné Sebestyén Katalin: Hitoktatás Tatabányán. HIRDETÉS

Vasárnap A Balatonboglár–Hács–Somogyvámosi Társult Evangélikus Egyházközség Isten iránti hálával tudatja, hogy november 4-én 16 órakor a balatonboglári evangélikus templomban Szemerei János, a Somogy-Zalai Egyházmegye esperese beiktatja hivatalába a gyülekezet megválasztott lelkészét, Zsíros Andrást. Igét hirdet Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke. Az ünnepi istentiszteletre mindenkit szeretettel hívnak és várnak. HIRDETÉS

Láthatatlan Színház: Kezek Az Evangélikus Egyetemi Gyülekezet Láthatatlan Színháza november 4-én 14–17 óra között bemutatja Kezek címû elõadását a Magyar tudósok krt. 3. szám alatti egyetemi templomban. Minden vándort szeretettel várunk e különleges utazásra! HIRDETÉS

Meghívó

Meghívó A Déli Egyházkerület közgyûlése november 9-én 10 órai kezdettel ülést tart a Budapest-Kõbányai Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termében (1102 Budapest, Kápolna u. 14.). Erre az alkalomra szeretettel hívjuk és várjuk a Déli Egyházkerület közgyûlésének tagjait. Erõs vár a mi Istenünk! Gáncs Péter püspök, Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelõ

Új nap – új kegyelem

A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület szavazati és tanácskozási joggal rendelkezõ tagjait a Gyõrött november 10-én, szombaton 10 órakor kezdõdõ gyûlésre a 2005. évi IV. tv. 84. § (1) bekezdése alapján tisztelettel és szeretettel összehívjuk. Helyszín: az egyházkerület székháza (9021 Gyõr, Bajcsy Zs. u. 26.). Érdeklõdõ hittestvéreinket szeretettel várjuk. Ittzés János püspök, Szabó György egyházkerületi felügyelõ

A Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség sok szeretettel hívja és várja a november 10-én, szombaton 14.30-kor kezdõdõ ünnepi istentiszteletre és az azt követõ fogadásra. Ezen az alkalmon iktatja be szolgálatába a gyülekezet újonnan megválasztott lelkészét, Keczkó Pált, és szolgál igehirdetéssel Bence Imre, a Budai Egyházmegye esperese. Igei köszöntést mond dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke.

Fogadóórámat minden hónap elsõ hétfõjén tartom. Mindenkit szeretettel várok délután három órától öt óráig a Déli Egyházkerület székházában (1088 Budapest, Puskin u. 12.). Erõs vár a mi Istenünk! Radosné Lengyel Anna országosfelügyelõ-helyettes, a Déli Egyházkerület felügyelõje

Következõ számunkban:

Isten közelében – Ingmar Bergman filmjeirõl APRÓHIRDETÉS Salétromos, vizes épületek szigetelése! Garanciával, püspöki ajánlással! 20/490-3375. Urnahelyek vásárolhatók a Deák téri evangélikus templom urnatermében. Elõzetes egyeztetés, illetve további információk: tel.: 1/483-2150 a lelkészi hivatalban hétfõtõl péntekig 9-tõl 13 óráig.

VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG Ajánló a rádió és a televízió mûsoraiból november 4-tõl november 11-ig VASÁRNAP

HÉTFÕ

KEDD

SZERDA

9.50 / PAX IV. országos evangélikus bábjátékverseny (41') 10.20 / mtv Evangélikus ifjúsági mûsor székesfehérvári fiatalok közremûködésével (5') 12.15 / Duna Tv Élõ egyház (26') 15.05 / Bartók rádió Beszélgetések az egyházzenérõl A magyar nyelvû genfi zsoltárok 400 éve, 1. rész (55') 18.05 / Filmmúzeum Giuletta Masina – A mosoly ereje (olasz dokumentumfilm, 2004) (60') 22.55 / Duna Tv Úrvacsora (svéd játékfilm, 1961) (79')

10.45 / Duna II. Autonómia Vannak vidékek. Izrael (magyar ismeretterjesztõ magazin, 2006) (53') 11.45 / mtv Sokszínû vallás (15') 13.30 / Kossuth rádió Erõs vár a mi Istenünk! Az evangélikus egyház félórájában egyebek mellett hangképes beszámolót hallhatunk a 450 éves soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum), Szakképzõ Iskola és Kollégiumban rendezett jubileumi ünnepségrõl. 17.40 / PAX Alpha-kurzus Miért és hogyan imádkozzam? (51')

8.40 / Duna Tv Isten kezében (ism.) (26') 13.25 / Kossuth rádió Örkény István: Egypercesek (5') 13.30 / Kossuth rádió Tanúim lesztek! A római katolikus egyház félórája 14.05 / Kossuth rádió Arcvonások (30') 17.40 / PAX Alpha-kurzus Kicsoda a Szentlélek? (40') 20.00 / PAX Mit ér az ember, ha hangszerkészítõ mester? Idõsebb Semmelweis Tibor (24') 23.35 / Duna Tv Keleti szél Kortárs távol-keleti filmek Tony Takitani (japán játékfilm, 2004) (75')

11.25 / RTL Klub Visszatérés a titkok kertjébe (német–angol–amerikai film, 2001) (94') 13.30 / Kossuth rádió „Tebenned bíztunk eleitõl fogva…” A református egyház félórája 14.00 / Duna Tv Navigátor Szíria – az idõ szárnyain (magyar ismeretterjesztõ sorozat, 2007) 7/1. rész (22') 15.00 / Hallmark Még emlékszem a szeretetre (amerikai játékfilm, 1991) 15.20 / Duna II. Autonómia Százhangú orgona 4/2. rész: Felföld (1998) (30') 20.45 / Bartók rádió Mendelssohn: Paulus – oratórium (117')

CSÜTÖRTÖK

PÉNTEK

SZOMBAT

VASÁRNAP

8.25 / Duna II. Autonómia Gyógyító szeretet (magyar dokumentumfilm, 2002) (31') 8.40 / Kossuth rádió Merítés – a kultúrából (20') 8.45 / Duna Tv Élõ egyház (ism.) (26') 9.00 / Filmmúzeum Csúnya lány (magyar vígjáték, 1935) (84') 13.25 / Kossuth rádió Örkény István: Egypercesek (5') 17.40 / PAX Alpha-kurzus Hogyan telhetek be Szentlélekkel? (52') 19.47 / Kossuth rádió Nyelv-ész Öt perc az anyanyelvrõl 22.00 / Bartók rádió Hangvarázs (45')

6.00 / Bartók rádió Muzsikáló reggel 11.05 / PAX Bibliai házassággondozás A kommunikáció (50') 12.00 / Bartók rádió Verdi: Rekviem (91') 13.30 / m2 A nemzet könyvtárának kincsei 4. rész (5') 15.04 / Bartók rádió Muzsikáló délután 15.15 / Kossuth rádió Kultúrkör (30') 17.40 / PAX Alpha-kurzus. Hogyan tudok ellenállni a gonosznak? (47') 18.00 / Bartók rádió Kora esti hangverseny (67') 22.25 / Kossuth rádió Esti beszélgetés tudományról (35')

7.30 / Rádió C (FM 88,8) Evangélikus félóra az Evangélikus Missziói Központ szerkesztésében 11.05 / PAX Bibliai házassággondozás A házassági konfliktusok kezelése 1. (50') 13.30 / PAX Mit ér az ember, ha kutyakiképzõ? Vasteleky-Einbeck Péter (30') 15.45 / m2 Aranysárkány (magyar film, 1966) (84') 19.35 / Bartók rádió A kórusirodalom mestermûveibõl (25') 20.00 / Filmmúzeum Az élet mágikus ritmusa Franco Zeffirelli (olasz dokumentumfilm, 2003) (55')

8.30 / Civil rádió Evangélikus félóra az Evangélikus Missziói Központ szerkesztésében 9.30 / Bartók rádió Brüsszeli orgonafesztivál 2006 (30') 10.04 / Kossuth rádió Református istentisztelet közvetítése Rákospalotáról Igét hirdet Simonfi Sándor esperes. (56') 10.25 / mtv Evangélikus ifjúsági mûsor székesfehérvári evangélikus fiatalok közremûködésével (ism.: m2, 13.20) (5') 12.15 / Duna Tv Élõ egyház (26') 20.30 / Filmmúzeum A bagdadi tolvaj (angol film, 1940) (106')

Többet ér az engedelmesség az áldozatnál. 1Sám 15,22 (Róm 16,19; Mt 18,21–35; Fil 1,3–11; Zsolt 22,23–32) Hányszor hisszük és mondjuk mi is Saullal: „Teljesítettem, amit az Úr meghagyott.” (1Sám 15,13b) Pedig csak részben hajlottunk az Úr szavára. Hamar megtaláljuk a kiskaput, amelyen át megkerülhetjük Isten törvényét. Csakhogy az engedetlenségnek következményei vannak: elmérgesedett emberi kapcsolatok, harag, eltávolodás, hidegség és közöny, széthúzás, betegség és halál. Ha nincs hit, nincs engedelmesség, nem segít a templomba járás, a pénz és a koszorú sem.

Hétfõ Mit ér a bölcsek bölcsessége, ha megvetették az Úr igéjét? Jer 8,9 (1Kor 1,24; Hós 12,1–7; Jób 42,1–6) „Még a gólya is az égen, tudja költözése idejét, a gerlice, a fecske és daru is vigyáz, mikor kell megjönnie…” (Jer 8,7) – mondja Isten. Csak az ember rohan összevissza, kapkod fûhözfához, mert nem találja élete értelmét, mert nem fedezi fel, miért van a földön, mert nem látja meg Istenét, mert nem fogadja el teremtettségét. Pedig a teremtmények között õ a legokosabb, és õ, az ember gyûrte hatalma alá az egész földet, mégis boldogtalan.

Kedd Minden test csak fû, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fû, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad. Ézs 40,6.8; (Mt 24,35; Jer 19,1–4.10-13; Jób42,7–9) Igen, arról van tapasztalatom, hogyan hervad el a virág, hogyan leszek egyre gyengébbé és öregebbé; hogy az élet miként fogy el. Eltemettem nagymamám, anyám, gyermekem. Az „örökrõl” még sejtelmem sincs. Csak hitem van és reménységem.

Szerda Ettõl fogva kezdte Jézus hirdetni: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.” Mt 4,17 (Zsolt 51,15; Mt7,1–5/6/; Jób 42,10–17) „Még nem jött el az én órám” – mondjuk, és alig várjuk, hogy vagy sikeresek, vagy gazdagok legyünk, vagy elõrébb lépjünk egyet a ranglétrán, vagy hogy csak egy kicsit jobb legyen. Nem vesszük észre, hogy van valami, ami nem a körülményeinktõl és nem a képességeinktõl vagy a szerencsénktõl függ, hanem „csak úgy van”, itt van. Isten itt van köztünk, jelenlétében élünk, a mennyek országára nem kell várni. Csak észre kell venni.

Csütörtök Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek elõtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsõítsék a ti mennyei Atyátokat. Mt 5,16 (Ézs 2,5; Jel 3,14–22; Jak1,1–12) Mennyi különbség van a látszat és a valóság között? Hányan fordulnak el hittõl, templomtól, egyháztól, Istentõl csak azért, mert meglátják, hogy amit mutatunk, csak látszat, külsõ ragyogás, és nincs mögötte valódi világosság, tartalom! Csak akkor lehetünk hitelesek, ha õszinték vagyunk, és szavaink összhangban vannak cselekedeteinkkel. Ha ez így lesz, bízhatunk benne, hogy dicsõíteni fogják a mi mennyei Atyánkat, és egyre többen leszünk.

Péntek Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna elõtte, sõt mindenki mezítelen és fedetlen az õ szeme elõtt. Zsid 4,13a (Ézs 40,27; Mt 26,20–25; Jak 1,13–18) Egyik kedvenc versem Dsida Jenõ Hálóing nélkül címû költeménye. Õ írja le azt az érzést, amely ennek az igének az olvastán elfog. A költõ egy este áll a szobában, meztelenül, hálóing nélkül, és akkor döbben rá, hogy csak ruha volt, ami eddig élt, és nem ér semmit, amit eddig alkotott. Senkinek nem barátja, se szeretõje; se szerkesztõ úr, se kártyapajtás, „csak ember, aki minden idegével / lágy takaró és melengetõ vacok után sír / és csak áll a nagy sötétben / s meztelenül / Isten elõtt vacog”.

Szombat Jézus Krisztus mondja: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” Jn 13,34 (Neh 9,17; Ézs 1,18–27; Jak 1,19–27) Lázár Ervin egyik mesefigurája azért, mert szembesült azzal, hogy mi, emberek milyen összefüggésekben használjuk és mondjuk ki a szót: „szeretlek”, a szeretett lény elé állva csak azt tudta mondani: „Dömdödöm”. Jézus azt kéri, úgy szeressük egymást, ahogy õ minket; ezzel a szeretet módját és a mértékét is megmutatja nekünk. Cselekedettel és önfeláldozóan. Ne szóval és ne önzõen. g Heinemann Ildikó

HIRDETÉS

Evangélikus szaknévsor A korábban több formában is meghirdetett Evangélikus szaknévsor összeállítása a végéhez közeledik. A szerkesztett, kategóriákba rendezett adatok bekerülnek az Evangélikus naptár 2008. évi kiadásába, így kérjük azon vállalkozókat, akik még nem küldték el adatlapjukat a Luther Kiadó címére, hogy ezt mielõbb, de legkésõbb november 10-ig tegyék meg. Az eddig beérkezõ adatokra nézve tudjuk vállalni, hogy megjelennek az Evangélikus naptárban – ingyenesen. (Üres adatlapok beszerezhetõek a lelkészi hivatalokban, illetve kitölthetõ és elküldhetõ az adatlap egyházunk honlapján keresztül is a www.lutheran.hu/z/portal/szaknevsor címen.)

A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail: [email protected] EvÉlet on-line: www.evelet.hu Hirdetésfelvétel: [email protected] Szerkesztõség: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztõségvezetõ: Boda Zsuzsa ([email protected]). Szerkesztõségi titkár (elõfizetési és hirdetési ügyek referense): Vitális Judit ([email protected]). Fõszerkesztõ: T. Pintér Károly ([email protected]). Olvasószerkesztõ: Dobsonyi Sándor ([email protected]). Korrektor: Huszár Mariann ([email protected]). Tervezõszerkesztõ / EvÉlet on-line: Nagy Bence ([email protected]). Fõmunkatárs: Gazdag Zsuzsanna ([email protected]). Rovatvezetõk: Hafenscher Károly (ifj.) – Ige+hirdetõ ([email protected]), Kendeh K. Péter – Oratio oecumenica ([email protected]), Kõháti Dorottya – Új nap – új kegyelem ([email protected]), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje ([email protected]). Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302

Kiadja a Luther Kiadó ([email protected]) 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-5478, 1/4861228; 20/824-5518, fax: 1/486-1229. Felelõs kiadó: Kendeh K. Péter ([email protected]). Nyomdai elõállítás: Egri Nyomda Kft. 3300 Eger, Vincellériskola u. 3. Felelõs vezetõ: Kopka Viktor vezérigazgató Elõfizethetõ közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az elõfizetési díj belföldön negyed évre 2340 Ft, fél évre 4680 Ft, egy évre 9360 Ft, szomszédos országba egy évre 31 900 Ft (123 euró), egyéb külföldi országba egy évre 37 200 Ft (143 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkezõ lemondásokat tudjuk az azt követõ hónap elsejével töröltetni, ellenkezõ esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelõzõ hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfõ délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggõ (és a szerkesztõséggel elõzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendõ kéziratokat az [email protected], a hirdetéseket a [email protected] címre várjuk.

Luther wittenbergi katolikus egyháza

Recommend Documents