Lukács G yörgy beszéde az abrudbánya -v erespata ki választó-kerület
választóihoz 1897 ja n u á r h ó 26-án.
Tisztelt választó polgárok! Mult évi október hónapban, az általános választások alkalmával egy szívvel-lélekkel kiáltották ki önök képviselőjükké azon nagy nevű férfiút, aki ezt a szép választókerületet már több cyeluson át oly méltóan képviselte. Midőn azonban híre terjedt, hogy az önök válasz tottja a politikai viszonyok követelményekép a neki felajánlott másik mandatumot fogja elfogadni, az önök képviseletéről pedig — noha fájó szívvel — egy időre lemond, önök szívesek voltak csekélységemet szemelni ki arra. hogy Lukács Lászlónak helyét betöltsem. A kitüntető bizalom mély hálával töltött el és a választó-kerület által nekem a képviselőség megüresedése esetére kilátásba helyezett képviselőjelöltség elfogadására a legnagyobb örömmel vállalkoztam. Épen az utóbbi napokban azonban, midőn az abrudbánya-verespataki választó-kerület képviselősége tényleg megürült, oly fordulat állott be körülményeimben, melynek folytán a reám annyira megtisz telő jelöltségtől vissza kell lépnem. Államhivatali közérdek kivánja az államszolgálatban való megmaradásomat, ennek parancsoló szava az. mely a képviselőjelöltségtől való visszalépésre késztet. Bármily fájdalmas reám. hogy kitüntető bizalmukat, melyet nekem oly nemesen elő legezni voltak szívesek, igénybe nem vehetem, a kötelesség szava elől, mely más munkakörbe szólít, ki nem térhetek. A nekem előlegezett bizalmat tehát hálás köszönettel teszem vissza azok kezeibe, kik azt nekem önzetlenül felajánlották. De ugyanakkor, mikor önök iránt érzett elévülhetlen hálával szívemben, a viszonyok változása folytán a jelöltségtől önként vissza lépek, kedves kötelességemnek tartom megkérni önöket arra, hogy forduljanak bizalmukkal pártunk egy oly kitünő tagja felé, aki bizo nyára sokkal jobban be fogja tölteni azt a helyet, melyet önök erede tileg nekem szántak. Perczel Béni volt országgyűlési képviselő neve legyen az a jelszó, mely körül önök a küszöbön álló képviselő-válasz tásnál csoportosulni fognak. Ha ezen érdemekben gazdag férfiút, ki közéletünkben tehetsége és szorgalma által jelentékeny szerepet vívott ki magának, tiszta szabadelvűsége és tántoríthatlan elvhűsége által pedig az országgyűlési szabadelvű pártnak legnépszerűbb és a szó
2
valódi értelmében nélkűlözhetlen tagjává vált. bizalmukkal megtisztelik és ől ezen választó-kerület díszes képviselői állásába emelik, a választókerület érdekeinek oly buzgó előmozdítóját nyerik meg benne, ki fáradságot nem ismerő önzetlen tevékenysége által a beléje helyezett bizalmat dúsan meg lógja hálálni. Fájdalom, a véletlen úgy akarta, hogy Perezel Bénit épen most, midőn önök körébe vágyik, betegség szegezte ágyhoz. Mihelyt azon ban teheti, első és legfőbb gondja lesz az önök tisztelt társaságában meg jelenni és önökkel közvetlen érintkezésbe lépni. E perczben arra kell önöket kérnem, hogy Perczel Béni tisztelt barátom, az önök képviselőjelöltje helyeit, tűrjenek meg pár negyed óráig engemet baráti körükben és engedjék meg, ezt az időt felhasz nálnom arra. hogy önök előtt a politikai helyzetről röviden meg emlékezzem. Uraim! Hazánkban a politikai pártok közjogi alaptételek szerint külö nülnek el. A leglényegesebb választó-vonal, mely a pártokat egymástól elkülöníti, annak a kapcsolatnak miként való felfogása, a mely a magyar állam között és azon másik állam között fennáll, melynek uralkodója ugyanaz, kinek fejét Szent István koronája díszíti. E sze rint létesültek nálunk az 1867-es közjogi alapon álló pártok és létesül lek az ezen közjogi alap helyességét megtagadó pártok. Ezen pártok valamennyié az 1723-ik évi I., II. és III. törvénvczikkek által elfogadott pragmatica sanctióból indul ki. melyben ki van mondva, hogy Magyarország és az osztrák örökös tartományok, a megállapított öröklési rend szerint feloszlhatlanul és elválhatlanúl együtt birtoklandók és egymásnak kölcsönös védelemmel tartoznak: ki van továbbá mondva, hogy Magyarország alkotmányos közjogi és belkormányzati önállása sértetlenül fentartatik. Valamennyi párt elfo gadja kiindulási pontúi a jelzett alap-törvényt, valamennyi párt alap elv gyanánt állítja fel. hogy Magyarországnak és Ausztriának ugyanaz a fejedelme legyen és hogy Magyarország és Ausztria külellenség ellen egymást kölcsönösen védeni tartoznak. Az elválasztó vonal az 18(i7-ik évi közjogi alapon álló és ezen alapot megtagadó pártok között abban van, hogy a monarchia két' állama között fenállő kölcsönös védelmi kötelezettség szükségessé tesz-e közös intézményeket vagy nem? Az 18(i7. évi közjogi ala pon álló pártok a közös és együttes védelem érdekéből a két' állam között közös intézmények létesítését és fcntartását szükséges nek ítélik, az ezen közjogi alapot el nem fogadó pártok azonban a fejedelem közösségén kívül semmi egyéb közös ügyet és intézményt elismerni nem akarnak és annak a nézetnek hódolnak, hogy a köl csönös védelem lehetséges és gyakorlatilag helyesen keresztül vihető akképen is. ha a két állam mindegyikének hadereje egészen külön álló és valamennyi közintézményük egymástól teljesen független. A 67-es alapon álló közjogi pártok szükségesnek találják a had ügy7 és külügy közösségét. A hadügy közössége azért szükséges, mert ma, a nagy és erős államok korszakában lényeges tényező gyanánt csak nagy haderővel rendelkező állam állhat fenn.
Sem Magyarország, sem Ausztria olyan hadsereggel, a minőt •önmaga saját erejéből felállítani és fentartani képes volna, nem lehetne nagy hatalom, hanem csak mint oly másodrendű hatalmas ság állhatna fen. melynek a nemzetközi viszonyok alakulásában önálló szerep nem jut és mely mindig más állam támogatását volna kény telen keresni a végből, hogy az államok közületében önállóságát fentarthassa. De még a közös intézménvek hiányában létesítendő aránylag csekély külön hadsereg fentartása is olv rendkívüli anyagi áldozatokat igényelne külön-kiilön mindkét állam részéről, melyek messze felül haladják azon tekintélyes költségeket, melyeket a két állam mai köz jogi berendezkedése szerint hadügyi czélokra fordít. Jól tudják önök. tisztelt uraim, hogy korunk a fegyveres béke korszaka. Valamennyi szomszédunk állig fegyverben; valamennyi euró pai állam óriási költekezéseket visz végbe a végből, hogy hadseregét a harezképesség legmagasabb színvonalára fejleszsze. Jaj annak az államnak, mely hadi erejének kifejtésében nem tud lépést tartani, mert az európai béke megzavarása esetén biztosan kudarczot vall, függetlensége megsemmisülhet, kultúrája oda veszhet. A fegyveres béke mai korszakában létezésünk garancziája a nagy, hatalmas és erős hadsereg. Ilyet pedig csak Ausztriával együttesen tudunk talpra állítani. Ezért egyetlen biztos módja korunkban a két állam közötti kölcsönös védelemnek az, ha a védelem a közösség elve alapján van berendezve. A hadügv közösségének kiegészítő része a küliigyek közössége, mert a diplomaczia nem egyéb, mint a béke idejében való megóvása azoknak az érdekeknek, melyeket végeredményben fegyverrel kell megvédi! i. A (57-es alapon jelenleg három politikai párt áll. Ezt az alapot vallja magáénak a szabadelvű párt, az ez idő sze rint többségben levő országos párt, melynek elveihez ezen tisztelt választói értekezlet minden egyes tagja szilárdan ragaszkodik. A másik a nemzeti párt Míg a szabadelvű párt abban a nézetben van, hogy a (57-iki kiegyezési törvények szellemüknek megfelelőleg vannak végrehajtva, a nemzeti párt a kiegyezés mostani végrehajtásával elégedetlen és állítása az. hogy a kiegyezés szelleme más végrehajtást követel, hogy a nemzeti követelményeknek bővebb tért kell biztosítani az Ausztriá val való közös intézmények terén, mint a mennyi tényleg biztosítva van. A nemzeti párt a kiegyezés keretein tágítani kiván. a szabadelvű párt pedig azt eredetiségében kívánja megtartani. A szabadelvű párt és a nemzeti párt között a közjogi alap tekin tetében nincs ellentét, csupán a végrehajtás mikéntje az. a mi körül az eltérések fenforognak. Azonban, ha megkérdezzük a nemzeti pártot, hol vannak azok a hiányok a végrehajtásban, melyeknél fogva a párt Deák Ferenez örökéi meghamisítotlnak tekinti, mi az a bizonyos nemzeti tartalom, melyet a közös ügyekbe bele vinni szükséges volna, s mely nélkül a közös ügyekben Magyarország állami önállósága és souverainitása nem érvé nyesülhet : mindezen kérdéseinkre igen sovány, kevéssé tartalmas választ kapunk. Nagyobbára alakiságok, külsőségek azok az állítólagos sérelmek. *
4
méhek álfái' a magyar nemzeti önállóság érvényre jutását a nemzeti paff lrözÖs Intézményeink jelen berendezésében mellőzöttnek találja. Ezen alaki követelmények eredetileg is hézagos lajstroma azonban leglénvegesebb elemeit már is elvesztette. Elvesztette akkor, midőn a kormány a magyar udvari méltóságok szereplését minden hazai köz jogi jelentőségű udvari ünnepélynél visszaállította. Elvesztette akkor, midőn újabban a magyar nyelvnek mint állami nyelvnek a hadsereg körében való alkalmazása érvényt nyert azáltal, hogy annak a magyar korona területén levő katonai iskolákban mindenkire kötelező okta tása elrendeltetett. Mind ez ideig teljesítetlen azonban a nemzeti pártnak az a kívá nalma. hogy a közös hadsereg azon nevelő-intézeteiben, melyek Mágvarország területén fekszenek, magyar legyen az intézet tannyelve. A szabadelvű párt jelen viszonyaink között a magyar nemzeti érde keket megérni találja abban, hogy a magyar ifjaknak a magyar nyelv ben való oktatása biztosítva van, sem a magyar tannyelvet, sem a magyar vezényszót azonban nem sürgeti, mert a katonai képző inté zetek előadási nyelvének és a vezénylet nyelvének a monarchia két államában különböző volta a hadsereg harczképességére Iazitólag hat hatna s mint ilyen, az európai constellaciók jelen állapotában veszé lyessé válhatnék. Az úgynevezett szervezeti követelmények terén — megengedem — ebben a pontban számbavehető a két párt felfogá sának eltérése, azonban ez a különbözés semmi esetre sem oly mélyre hatói hogy különböző politikai pártok alakulásának lehessen jog szerű alapja. Midőn tehát a nemzeti pártot a szabadelvű párttól nagyobbára csak mesterséges különbözések felállítása választja el, mi lett volna természetesebb, mint hogy a nemzeti párt külön léte megszűnjék és az a szabadelvű párttal egyesüljön? A dolgok természetes folyása már csak azért is követelte volna őzt, mert a szabadelvű párt időközben többel az úgy nevezett nemzeti követelményekből megvalósított, mi által az elválasztó vonalak mind halványabbakká lettek. •S kétségtelen, hogy a homogén pártok fusiója meg is történt volna már régen, ha a nemzeti párt — traditióival ellenkezően — az egyházpolitikai kérdésekben hirtelen állást nem változtat és ezekben a kérdésekben, melyekben pedig a szabadelvű megoldás legkinyomatosabban érvényesült, szűkkeblű és minden egyéb, csak nem szabad elvű álláspontra nem helyezkedik. A nemzeti párt az egyházpolitikai harczok során a szabadelvű felfogást megtagadta és ezen párt leg kiválóbb elemei az illiberalis álláspontra helyezkedtek. Ez a gyors szerepváltozás újból lehetetlenítette a pártok fusióját. A parlament egy másik ellenzéki pártja, a mely szintén a ö7-es közjogi alapon áll: a legifjabb politikai párt, a néppárt. A néppárt teljesen acceptálja a mai közjogi alapot. Ezekben a kérdésekben nem is opponál. — Ezek a kérdések nála nem is első rendű elv A néppárt politikai programmjának lényege a revisió. Azaz : a néppárt elégedetlen az új egyházpolitikai törvényekkel, a házasságjog állami szabályozásával, az anyakönVvVezetés állahmsí-
tusával, s a lelkiismereti szabadság azon nagy vívmányával, melyei törvénykönyvünk a vallás szabad gyakorlata nevén ismer. Meg akarja változtatni az egyházpolitikai törvények által teremtett új állapotot. A változtatás mértékét a néppárt vezérlő elemei tüzetesen soha sem határozták meg, talán magok sem tudják, mit és mennyit kivannak változtatni, mert a párt tagjai e tekintetben nagyon is eltérő nézete ket táplálnak. Egyébként a változtatás mértéke minket kevéssé érdekel. Meggyőződésem, hogy az egyházpolitikai törvények által teremtett új rendet egészen eltörölni avagy ezen intézményeket illiberális irány ban visszafejleszteni, Magyarországon a legnagyobb politikai bűn volna. Tisztelt uraim ! Mit jelent a szabadelvű párt egyházpolitikai actiója? Mit jelentenek az új egyházpolitikai törvények? Rút félrevezetés, a káros szenvedélyek átkos felgerjesztése azt állítani, hogy mindez az -egyházak megtámadását, a vallás hátratételét jelentené! Meggyőződésem egész hevével kell tiltakoznom az ellen, mintha a szabadelvi politikai irány, mely az egyházpolitikai törvényeket léte sítette, a vallásosságot csak legkevésbbé is kívánta volna sérteni és a a vallás szolgáit legkevésbbé is kívánta volna sújtani. Semmi nem áll távolabb az egyházpolitikai törvényektől, mint a vallás konfiskálása. Ezek a törvények semmi egyebet nem tesznek, mint hogy azon jogviszonyokat, a melyek szabályozása az államot illeti, tényleg az állam hatalmi körébe vonják, oda vonják azért, mert azok természetűknél fogva oda valók és mert csak az államhatalom képes azokat mindenkire nézve egyaránt jól rendezni. Viszont az állampolgárok viszonyainak vallási és erkölcsi vonatkozásaikban való rendezését teljesen átengedik az egyháznak, mert ez meg az egyházat illeti. A magyar házassági jog a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. t.-czikk megalkotása előtt oly chaotikus zűrt képezett, melyben a jog tudós sem igazodott el. Ezen házassági jogrendszer azon alapelven nyugodott, hogy mindenkire nézve saját egyházjoga irányadó. Magyarországon pedig a beveti és elismert egyházak száma hét volt. Magyarországon tehát 1895. évi október 1-éig hétféle államilag érvényes egy házi házassági jog létezett, párhuzamosan egymás mellett. Ezen házas sági jogok egymással ellenkező jogszabályokat tartalmaztak. Hogy csak egy kérdést emeljek ki. volt ezen házassági jogok között olyan, mely a házasságfelbonthatlanságának alapelvén épült, volt olyan, mely a házas ságnak csak szigorúan meghatározott okok alapján való felbontását engedte meg. volt végül olyan, melynek szabályai alapján bármely házasság felbontása oly könnyű mesterség volt. hogy szinte közmon dásossá vált. Ezt a korszakot, uraim, igenis, több alappal lehetne a vallások könnyelmű csereberéjének korszaka gyanánt említeni, mert a ki házasságától szabadulni kívánt, annak nem kellett egyéb, mint áttérni azon hitre, melynek szabályai szerint az elválás legkönnyebben ment. A házassági jogok különfélesége sokak családjogi viszonyában oly zavarokat idézett elő. melyeknek káros hatását még hosszú ideig fogjuk érezni. A mi az anyakönyveket illeti, l. uraim. Magyarországon a lelké szek voltak eddigelé a közhitelességgel felruházott anyakönyvvezetők.
6
Jól tudom. hogy az országnak egyes felekezctei tiszteletreméltó pon tossággal vezették anyakönyveiket, de voltak felekezetek, melyeknek anyakönyvei a közhitelesség kritériumaival egyáltalában nem bírlak. S a mi fő, teljesen hiányzott az egységes szabályozás, felekezetek és egyházmegyék szerint volt rendezve az anya könyv vezetés ügye, ter mészetes tehát, hogy a személyi alapállapotok nyilvántartásában nem volt egységes, egyöntetű rend és ez az összes családi és öröklési jog viszonyokra hátrányosan hatott vissza. Az állami — katonai és egyéb — szempontból szükséges követelményeket érvényesíteni pedig nehéz volt, mert az állam intézkedési hatalma minduntalan a felekeze lek anionom jogkörével került összeütközésbe. Hátrányos volt továbbá nemzeti szempontból is a széttagoltság rendszere, mert egyes feleke zelek anyakönyvi és házasságjogi különállása a nemzetiségi izgatások melegágyává lett. S noha a személyi alapállapotok közhitelű nyilván tartása állami feladat. Magyarországon annyi nyelven és annyi rend szer szerint vezették az anyakönyveket, a hány nemzetiség és a hány vallás létezett. A későbbi kor gyermeke alig fogja elhinni, uraim, hogy Magyarországon a XIX. század végén voltak államilag érvényes közhitelességü anyakönyvek, melyek cvril írásmód szerint vezettettek. A nemzetiségek, fajok és nyelvek szerint széttagolt magyar nem zet egységessé tételében, összeforrasztásában jelentékeny tényezők a kötelező polgári házasság és az állami anyakönyvek intézménye. Jogi szempontból is megbecsülhetlenek ezek az intézmények, mert a ma gán, családi és öröklési jogot szilárd és biztos alapra fektetik, végül társadalmilag nagy jelentőséggel bírnak, mert ledöntötték a cultus disparitás házassági akadályát, mely nagy tényező volt a magyar tár sadalom kasztokká tagolásában. Es most, tizenöt hónappal a reform-törvények életbeléptetése után nvugodt öntudattal hivatkozhatunk rá a liberalismus minden barátjá val együ11. hogy félve dédelgetett intézményeink az élet próbatüzét győzelmesen kiállották és teljesen beváltak a magyar közéletben. Természetes tehát, ha kritikánk a néppárt revisionalis politikája felelt nem lehet egyéb, mint az utógondolat nélkül való föltélien elítélés. És pedig annál inkább, mert a néppárt a végből, hogy retrograd és illiberalis programmjának szélesebb rétegekből szerezhessen híveket, abba oly socialis tendentiájú pontokat vett fel, melyek látszólag a nagy tömegek érdekeit szolgálják és melyek a csak felületesen vizs gálódót könnyen félrevezethetik. Ezen eljárás volt a párt elnevezésénél is irányadó, midőn az a párt, mely alapjában a leginkább retrograd, a legkevésbbé liberális, mely legkasztszerűbb elvek alapján áll, elne vezését a népről vette, a népről, melynek felfogásával és érdekeivel a maga nézet- és érdekkörében semmi közös vonás sincs s melyet czéljaira csak eszközül kíván felhasználni. Szólanom kell ezek után, t. uraim, az 1867-ik évi közjogi alap helyességét tagadó két párt programmjáról. A 'i8-as és függetlenségi párt kél árnyalatát értem. Ezen pártok, uraim, közjogi kérdésekben a tiszta personális unió elvének alapján állanak. Ezen az alapelven épül fel egész politikájuk. Elvük a független Magyarország a függetlenség oly korlátlan értelmében, mely más — nevezetesen az osztrák — állammal való reál unioszerü kapcsolatnak árnyalatát sem engedi
*r meg. Még a pragniatica sanctióban stipulált közös és kölcsönös védel met is csak úgy értelmezi, hogy Magyarország külön hadseregével veszélv idején segítse Ausztriát, s viszont Ausztria külön hadseregével Magyarországot. Teljesen különvált külügyi képviseletet kíván, perhorrescál minden közös ügyet. Ezen az elvi alapon álló politikának rokonszenves voltát tagadni nem lehet. A politika azonban uraim, az exigentiák tudománya. A politika nem elvont eszmék megvalósításának eszköze, bármily magasztosak legyenek is azok. A politika a gyakorlatilag kivihetőt veszi számításba. A független, souverain Magyarország pedig ez idő szerint, a nemzetközi viszonyok jelen fejleményei között és saját erejé nek mértékéhez képest csak Ausztriával való szorosabb kapcsolatban állhat meg. És minthogy kétségtelenül ki van már próbálva, hogy ez a kapcsolat nemcsak a jelenleg létezés legczélszerűbb formája, hanem a jövőre való erőgyűjtésre is a legalkalmasabb alakulat, a független ségi párt programmjában. mint ez idő szerint kivihetetlenben mi, a kik hazánk objectiv érdekéből a gyakorlati boldogulás legbiztosabb utait keressük, nem osztozhatunk. De míg a függetlenségi párt nagyobb zöme, ha elveiben nem osz tozunk is, hazafiui rokonszenvünkre tarthat számot, addig ezen rokonszenvünkre nem számíthat a párt azon számban nagyon is leapadt árnyalata, melyet közönségesen Ugron-párt néven ismerünk. Ez a párt kaczérkodik a revisionistákkal, mint ilyen nem lehet a liberalismus barátja, nekünk tehát ellenségünk. Ezek után kegyes engedelmiikkel röviden vázolni fogom azt a munkaprogrammot, melyet a jelen országgyűlésnek megoldania fel adatában álland. Tisztelt uraim! Önök ismerik a királyi trónbeszédet, melylyel 1) Felsége a jelen országgyűlést november hó 26-ik napján megnyitotta és ismerik az országgyűlés feliratát ezen trónbeszédre. A közérdekű teendőknek, a közhasznú feladatok megoldásának oly sora az, melyet a két államirat a törvényhozás öt évi munkaidejének tárgyai gyanánt megjelöl, hogy az azokkal való alapos foglalkozás a törvényhozás legfokozottabb tevékenységét fogja igényelni. Közjogi, közigazgatási, művelődésügyi, pénzügyi és közgazdasági kérdések változatos sora vár megoldásra. Jelen együttlétünk során a rendelkezésemre álló rövid idő nem enged kiterjeszkednem mindarra, mit mondani szeretnék. Csupán két vezérkérdés érintésével kívánom próbára tenni becses türelmüket. Ezek: az Ausztriával való gazdasági kiegyezés, azután a közigaz gatási reform. Bölcsen méltóztatnak tudni t. uraim, hogy Ausztriával való kap csolatunknak kettős tartalma van. Van Ausztriával állandó, előre meg nem határozott időre szóló közjogi uniónk, melynek keretébe tartoz nak az úgynevezett közös ügyek, hadügy, külügy és a kettőre vonatkozó pénzügy. Ezen ügyekre nézve Ausztriával törvényben megkötött közös ségben vagyunk. Van ezenkívül Ausztriával gazdasági szövetségünk, mely 1867 óta tíz évről tíz évre időszaki megújítás tárgyát képezte. A pragniatica sanctio alapjára fektetett közjogi kiegyezés 1867-ben
ogvszér és mindenkorra, illetőleg előre meg nem határozott időre köttetett. Az tehát mindaddig érvényben marad, míg a viszonyok netaláni változása folytán újabb törvények által egészben vagy részben hatályon kívül nem helyeztetik. Ezen közjogi kiegyezésnek csak egy eleme van, mely időről-időre való újabb megállapításra szorul. Ez a quota, azaz azon arány meghatározása, mely szerint a mon archia két állama a pragmatica sanctio által közöseknek elismert ügvek költségeinek viseléséhez hozzájárul. Ezen arány kölcsönös alku útján határoztatik meg. de az egyezkedés csak határozott időre szólhat. A kereskedelmi és gazdasági ügyek a monarchia két állama kö zött nem közösek, tekintettel azonban a két állam érdekeinek e tekin tetben való egymásra utaltságára, a kiegyezési törvény kívánatosnak jelenti ki, hogy Magyarország Ausztriával időnként vám- és kereske delmi szövetséget kössön. 18(57. év óta tényleg, az időközben szerzett tapasztalatokhoz képest módosítva, tíz évről tíz évre megújíttatott az Ausztriával való vám- és kereskedelmi szövetség. Egy tíz évi periódus most van letelőben. uraim! Most van tehát ideje annak, hogy újabban megállapíttassék, mily részben fogja a monarchia két állama a közösügyek költségeit újabb tíz évre viselni; továbbá, hogy az Ausztriával való gazdasági kiegyezés ügye rendeziessék. Tisztelt uraim ! a helyzet az, hogy ezen kérdésekben Ausztria köz életében a szenvedélyesség, az elfogult animositas jelenségei merültek fel, Magyarország pedig — törvényhozás és kormány — a higgadt tárgvilagosság álláspontját eddig egy perezre sem hagyta el. Ausztriá ban egyhangú parlamenti határozatokat hoztak, melyekben kifejezésre juttatták, hogy Magyarország terhére a quotát jelentékenyen emelni kell és kinyilvánították, hogy a gazdasági kiegyezésre Magyarország a rászorult fél. tessék neki Ausztria kedvét keresni. Ezzel szemben Magyarországon a parlament a törvényes reserváltság álláspontját fog lalja el. azaz idő előtt nem foglalkozik a kérdésekkel, nem nyövi el és, nem járatja le azokat s méltóságán alólinak tartja az ijesztgetés kis szerű politikáját. A magyar kormánynak pedig legfőbb gondja ezekben a kényes kérdésekben féltékenyen megőrizni a törvények minden követelmé nyét. Ennek a szigorúan törvényes álláspontnak a következménye az is, hogy a kormány a quota-kérdésben mindeddig állást nem foglalt, a mi az adott viszonyok között csak dicséret lehet kormányunkra. A törvény ugyanis azt rendeli, hogy a közös költségekhez való hozzá járulás aránya iránt való egyezkedésre úgy a magyar, mint az osztrák •országgyűlés a maga kebeléből küldöttséget küldjön ki. Ezen küldött ségek feladata javaslatot dolgozni ki. S csak mikor a küldöttségek a javaslatokkal elkészültek, akkor következik a kormányok szerepe ezen javaslatoknak az országgyűlések elé terjesztésekor. A mint tudni méltóztatnak. a múlt évi október hóban feloszlatott magyar országgyűlés már 189(5 elején kiküldötte a maga quota-bizottságát, mely tárgyalásba bocsátkozott az osztrák quota-bizoltsággal. A magyar országgyűlés feloszlása előtt a két bizottság kétszer váltott egymással izenetet, de tárgyalásait nem fejezte be. A megszakított tárgyalások fonala az új magyar országgyűlés megalakulása óta még nem vétetett fel. A hely-
zet tehát az. hogy a quota-bizottságok még mai napig íjgm fejezték )},c tárgyalásaikat. .-í ;. ■ MJ... /. ' A kormány törvényes actiójának ideje tehát .még nem érke zett el. Vájjon mit használt volna a kormány a a magyar érdekeknek, ha idő előtt izgatja a közvéleményt, ha hangulatot igyekszik csi nálni, mely a kérdés objektív megbirálásától az elméket esetleg elvonhatja és azt eredményezheti, hogy a helyett, hogy nyugodt meg fontolással keresnék a megoldás útját, keserítő kifakadásokkal előre veszélyeztetik az eredményt ? Ha elérkezik a közbelépés ideje, ne félt sük kormányunkat, az tudja és ismeri kötelességét. Tudja és ismeri úgy, a mint tudta és ismerte a gazdasági kiegyezés körül. Ausztriában fennen hirdették, hogy a vám- és kereskedelmi szer ződést Magyarországnak fel kell mondani. Mit tett a magyar kormánv? Egy év óta tárgyal szorgalmasan a kiegyezés megújításának módozatai felől. Az eddigi tárgyalások során jelentékeny sikereket már is ért el. — A tárgyalások azonban bármennyire előhaladtak is, bebizonyult az, hogy az 1896. évben az új vám és kereskedelmi szövet séget a törvénvhozások le nem tárgyalhatják. Minthogy pedig a légutóbbi vám- és kereskedelmi szövetségről szóló 1887. évi XXV. t. ez, akkép intézkedik, hogy a vám- és kereskedelmi szövetség 1897. évi deczember 31-én jár le, azonban ha az utolsóelőtti év végéig, tehát 1896 deczember 31-éig fel nem mondatik, újabb tíz évre meghosszabbított nak tekintetik, — a magyar kormány az adott helyzetben biztosítani akarta a magyar érdekekre előnyösebb szerződés megkötését, ezt pe dig csak úgy tehette, ha a fennálló szövetséget felmondja. És felmon dotta a szerződést még november hónapban. Felmondotta előzetes fenyegetések nélkül, csendben és komolyan. A midőn tehát megelégedéssel konstatálhatom,. hogy a magyar parlament és a magyar kormány higgadt magatartásával és bölcs mérsékletével, melyet a quota-kérdésnek és az Ausztriával való gaz dasági kiegyezés megújításának előkészítő stádiumában tanúsított, megszerezte magának azt a fölényt, mely szükséges az anyagi kérdé sekben való egyezkedésnek sikeréhez, magának a két kérdésnek lénye géhez röviden a következőket vagyok bátor megjegyezni. Hogy a (juota hány százalék lesz, azt ebben a perezben sem én, sem más, sem a legbeavatottabb politikus, sem a magyar, sem az osztrák kormány tagjai nem képesek megmondani. A (juota kiszámí tása komplikált számtételi művelet. Összehasonlító alapon ki kell számítani a két állam teherviselési képességét és ezen teherviselési képességnek kell megadni azt az arányt, melyben a két államtól a közös költségekhez való hozzájárulást el lehet várni. A teherviselési képességnek összehasonlító alajion való kiszámítása a legnehezebb közgazdasági és financziális feladatok egyike. Annál nehezebb e fel adat, mennél inkább nyer külön kifejlődést Magyarország önálló gaz dasági egyénisége. 1867-ben, midőn Magyarország alig szabadult fel az önkényuralom alól, az intézmények, a gazdasági berendezés s külö nösen az adórendszer Magyarországon ugyanazon alapon nyugodott, mint Ausztriában. A magyar államháztartás és a magyar társadalmi gazdaság hatalmas lendületet vett, önálló fejlődése folytán a kél állam
10
r állami és társadalmi gazdaságának berendezése ma már rendkívül diflferál, épen azért az erőtényezők összehasonlító alapon való egybe vetése, azoknak közös kulcs szerint egyforma számtételekké való redukálása, folyton nehezülő feladat. Szigorú tárgyilagosság, józan és higgadt egybevetés alapján azon ban ezt a nehéz feladatot is meg lehet oldani s remélnünk kell. hogy a kél állam országgyűlése egyezségileg fogja a megállapítást eszközölni és nem lesz szükség arra az expediensre, melyet megegyezés hiányá ban a törvény végső eszköz gyanánt jelöl ki. tudniillik, hogy az arányt egy évre 0 Felsége parancsszava döntse el. A mi a gazdasági kiegyezés kérdését illeti, nincs mit tagadnunk, hogy Magyarországnak igenis érdeke az Ausztriával való egységes vám terület fentartása. I)e épen akkora érdeke ez Ausztriának is. Magyarország agricultur termékeinek természetes piacza Ausztria. Ausztria ipari productumainak Magyarország. A külön vámterületre való át menet egyik állam érdekéből sem kívánatos, s különösen nehézzé tenné ezt az a körülmény, hogy Magyarország és Ausztria közös nem zetközi vámszerződéseket kötöttek, melyek hatálya csak 1903-ban jár le, ha tehát Magyarország és Ausztria a vámterület egységével felhagy nának is, a különválás gyakorlati megvalósítása a fentjelzett időpontig csak részben válnék lehetségessé. Nincs kételkedni okunk azon. hogy az egységes vámterület elve alapján Ausztriával érdekeinknek megfelelő újabb méltányos szövet ségre lépnünk sikerülni fog. Nincs azonban okunk megijedni attól az eshetőségtől sem. ha netalán a külön vámterület rendszerére kellene áttérnünk. Kétségtelen, hogy az átmenet — épen most. midőn valu tánk a helyreállítás útján van ugyan, helyreállítva azonban még nincs — tetemes nehézségekkel járna, azonban azok nem legyőzhetlenek. úgy, hogy ha esetleg az állam méltósága és a nemzet tekintélye megkívánná, habozás nélkül áttérhetnénk az új rendszerre. Kétségtelen, t. uraim, hogy a törvényhozó testületeknek az 1897. év javarészét az Ausztriával szemben rendezést igénylő nagyjelentőségű gazdasági kérdések elintézésére kell fordítaniok. A megkezdett irány remélnünk engedi, hogy a helyzet — talán nehéz küzdelmek árán — az 1897. évfolyamán hazánkra nézve előnyösen tisztázható lesz. Mihelyt ezek a kérdések megvannak oldva, a magyar parlamentre újabb nagy feladat vár: a közigazgatás rendezésére vonatkozó törvények megalkotása. Ez a magyar parlament becsületbeli adóssága. Évtizedek óta sürgeti a közvélemény a magyar közigazgatás ren dezését annak minden vonalán, különösen a közép és alsó fokon. Annak, hogy a közigazgatás oly régóta sürgetett végleges rende zése máig még nem történt meg. több oka van. Tagadhatatlan mindenek előtt, hogy egy állam közigazgatási rend szerének átalakítása oly roppant feladat, melyet rövid idő alatt nemcsak megoldani nem lehet, de sőt előkészíteni is nehéz. A nyugati államok pél dája mutatja, — csak a porosz közigazgatás reformjára utalok.— hogy hasonló nagy átalakulások mennyi erőt és mennyi időt vesznek igénybe még a legelőrehaladottabb nemzeteknél is. A mi továbbá különösen nehézzé tette hazánkban a közigazgatás újjáalakítását, az a nagy közjogi elvi harcz, mely az újjászervezés
Í1
egyik lényeges kérdésében évtizedek óla viválik, de most már bíz vást megvivottnak tekinthető és többé aligha fog nagyobb akadályt' képezni. Értem a municipalisinns kérdését. A magyar vármegye sajátos fejlődést mutat. Történelmünk tanú sága szerint a vármegyében helyileg szervezkedett nemesség valóság gal államhatalmi functiókat gyakorolt, s mint ilyen a vármegye nem annyira közigazgatási, mint inkább kinyomatos közjogi intézmény volt. A municipalismus ilyetén fejlődése hivatást pótolt nemzetünk történelmében. Nem frázis az. hanem színarany valóság, hogy a vár megye volt a magyar alkotmány bástyája. Ez az intézmény mentette meg nemzeti létünket. Ez a hivatás azonban rég ideje megszűnt. A viszonyok változása szükségkép maga után vonta a traditionális intézmény módosulását. Mert ha a régi vármegye a maga negatív közjogi erejével szilárd zátony volt. melyen a nemzetietlen hatalmi törekvések megtörtek, a parlamentáris nemzeti kormány szabad és hatékony tevékenységének akadályává, nyűgévé vált. A törvényhatóságok 1870. évi rendezésének, majd ezen rendezés 1880. évi revisiójának feladata az volt. hogy a municipalismust a par lamenti felelős kormányzattal összeegyeztesse és a kormánynak az elvileg a törvényhatóságokban és a törvényhatóságok által vitt köz igazgatásra hatékony befolyást biztosítson, mert a felelős kormányt a közigazgatás viteléért számadásra vonni csak úgy lehet, ha saját aka rata szerint irányíthatja a közigazgatási tevékenységet. E mellett azonban a viszonyok szükségszerű követelményeké]) egyes közigazgatási ágak időnként államosíttattak, államosittattak a vég ből, hogy a kormány rendelkezési joga, a mi egyszersmind felelőssé gének feltétele, biztosítható legyen. így támadt aztán közigazgatásunk azon komplikáltsága, mely államosított és nem államosított közigaz gatási ágak egymástól elszigetelt működéséből ered, a mely elszige teltséget a közigazgatási bizottság intézménye némileg áthidalta ugyan, de meg nem szüntette. A gyökeres átalakítást czélzó 1891-iki közigazgatási reformkísérlet törvényhozási tárgyalása a régi értelemben vett municipalismus utolsó nagy harczát jelenti. A reform ugyan nem létesült, de az a positiv eredménye meglett a hosszú elkeseredett harcznak, hogy törvénybe iktatták azt az elvet, hogy a közigazgatás állami feladat. A közigazgatás rendezése egész nagy sorát jelenti a megoldandó szervezeti kérdéseknek. Jelenti a közigazgatásnak rendezését közép és alsó fokokon, jelenti az anionom közjogi alakulatok — törvényható ságok, városok, községek — rendezését. Nézetem szerint, minthogy a közigazgatás nagy egészet képez, melynek egyes rétegei egymástól el nem szigetelhetők, az újjászervezés munkája igényli azt. hogy az összes törvényjavaslatok együttesen tár gyalássának. vagy legalább is hogy midőn az egyes törvényjavaslatok tárgyaltainak, meg legyenek állapítva azok az irányelvek, melyek sze rint a többi kapcsolatos szervezeti kérdések rendezése czélba van véve. A rendezésnek, nézetem szerint, oda kell irányulnia, hogy mind azon közigazgatási feladatok, melyek általános jelentőséggel bírnak, melyek kihatásukban az államot közvetlenül érintik, közvetlenül az
- PCiftfcb.
1.2
állam közegei által intéztessenek (katonai, pénzügyi, közegészségügyi igazgatás, állami anyakönyvvezetés stb.), azok pedig, melyek helyi jelen tőségűek, melyek első sorban egy helyi érdekkört érintenek, a helyileg szervezett társadalmak — vármegye, város, község — által intéztesse nek. Nehogy azonban az állami közigazgatási ügyeknek merőben a hatóságok intézési körébe utalásával a nemzet a kormányzók és kor mányzottak egymástól idegen phalanxaivá különüljön szét, az állami közigazgatással szemben is alkalmas formákban biztosítani kell az autonóm közületek ellenőrzését. Viszont a törvényhatósági, városi és községi autonómia ellenőrzésére szervezni kell az állami felügyeletet. Ennek az állami felügyeletnek lényegesen különböznie kell a fel ügyelet mai formájától és mértékétől. Mai közigazgatási rendszerünk szerint a törvényhatósági és a községi közigazgatás körében állami közigazgatási ügyek és autonóm ügyek között intézésük módjára és az ellenőrzésre vonatkozólag kü lönbség nincs téve. Ennek következménye az, hogy a kormány be folyása a közigazgatási ügyekben nem elég hatékony, az anionom ügyekben, a törvényhatóságok és községek saját házi belső ügyeiben pedig kelleténél nagyobb. Az autonómia terén törvényhatóságnak és községnek szabadabb mozgást kell biztosítani, az administratiól viszont a kormánynyal szorosabb függésbe kell hozni. Most veszem azonban észre, uraim, hogy az önök kedves baráti körében elfeledtem számba venni az idő múlását és túlságosan vettem igénybe becses figyelmüket. Nem folytatom tehát, hanem búcsúzom önöktől. Búcsúzom a soha feledésbe nem menő hála és a szívből jövő őszinte köszönet szavával. Búcsúzom abban a biztos reményben, hogy pártunk kitűnő tag jának, szeretett képviselőjelöltjüknek, Perczel Béni mélyen tisztelt ba rátomnak ügyét diadalra viszik. Búcsúzom és kérem önöket, hogy mindazt a szeretetet és ragasz kodást, melyivel eddigi képviselőjüket, Lukács László pénzügyminisz tert, körülvették és melynek melegében csekélységemet is szívesek voltak részesíteni, vessék latba Perczel Béni megválasztása érdekében. Tartsanak ki és ügyünk győzni fog.
F ra n k lin T á r s u la t n y c m d á ü w
