LORA LEIGH Buja szándékok

LORA LEIGH

Buja szándékok

Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2014 A fordítás alapjául szolgáló mű: Lóra Leigh: Nauti Intentions Fordította BOGNÁR KRISZTINA

2

Különleges köszönet jár Natalie-nak. Te segítesz megőrizni a józan eszem, és ezért nem tudok elég hálás lenni. Többet teszel, mint bárki kívánhatná, és megkönnyíted az életet. Végtelenül becsüllek ezért. Mindenért, amit teszel, hálás köszönet!

3

PROLÓGUS Janey Mackay már akkor tudhatta volna, hogy valami nem stimmel, amikor Dayle Mackay, a pasas, aki a fogantatásakor a spermadonor szerepét játszotta, üzenetet hagyott a mobilján: Natches, Janey bátyja megsérült, úgyhogy azonnal menjen haza. Okosabb lett volna felhívnia valakit, de kit hívhatott volna? Dayle gondoskodott róla, hogy amennyire csak lehet, elszigetelje Janey-t a család többi tagjától. Bentlakásos lányiskolába járt, aztán a főiskolán kollégiumban lakott, de tudta, hogy még ott is figyelik. Mindig figyelték. Gyanút kellett volna fognia, Dayle ugyanis gyűlölte Natchest, saját egyetlen fiát. Annyira gyűlölte és olyan iszonyatosan félt tőle, hogy Janey tudta: ez az egyetlen oka annak, hogy ő egyetemre járhat, és nem kényszerítették hozzá az apja valamelyik fanatikus barátjához. Vagy hogy nem halt meg, mert akkor inkább öngyilkos lett volna. De nem halt meg. Csak Natches járt a fejében, a bátyja, akit soha nem ismerhetett meg igazán, de akiről mindig tudta, hogy védelmezi. Tudta, mert a testvére az évek során valamiképpen mindig eljuttatta hozzá a kis üzeneteit. Megtalálta a módját, hogy kapcsolatba lépjen vele, és tudassa, számíthat rá, ha szüksége lenne rá. Szüksége volt rá. De nem életre-halálra, azt pedig tudta, ha szembeszegül Dayle Mackayjel, és nyíltan Natchest választja vele szemben, akkor vér fog folyni. Alighanem a bátyja vére. Az apja helyet foglalt Janey-nek egy éjszakai járatra, hogy Lexingtonba repüljön a Kaliforniai Egyetemről, ahová kénytelen volt elengedni a lányát. Janey éjfél után érkezett, Dayle és a lány nagynénje, Nadine pedig vártak rá. Azután a dolgok egy kicsit ködössé váltak. Ennek lehetett némi köze ahhoz a rossz szagú rongyhoz, amit Nadine a szájára és az orrára szorított, amikor már úton voltak Somerset felé. Vagy azokhoz a pirulákhoz, amiket Dayle nyomott le a torkán, még mielőtt ellenállhatott volna, amikor később kicsit magához tért. 4

Igen, egészen biztos volt benne, hogy ez az oka. És úgy tűnt, nem tudja eléggé kitisztítani a fejét, hogy gondolkodjon. Gondolkodnia kell. Dayle egy szörnyeteg, torz lelkű és gonosz, Nadine pedig a tökéletes társa. Dayle a „lelki társának” nevezte a nővérét. Janey a plafonra meredt az ágy fölött, amelyre ólomsúllyal nehezedett a teste. Nem kötözték le, de nem is kellett rögzíteniük; bármit adtak is neki, olyan lomhává és tehetetlenné tették, hogy meg sem tudott mozdulni. Érezte a könnyeket legördülni az arcán, pedig nem akart sírni. Szégyen szorította össze a gyomrát, émelygett, a bőrét pedig mintha csúszómászók lepték volna el az elmúlt órák irtózatától. Nem könyörgött. Gyakran elképzelte, milyen lenne, ha az apja valami ennyire aljas dolgot tenne vele - és igen, volt, amikor számított is rá -, és mindig úgy képzelte, hogy könyörögne. „Apucinak” hívná, és esdekelne, hogy hagyja abba. De a szavak megakadtak a torkán. Bámulta a plafont, gyűlölte az apját, gyűlölte a nagynénjét. Gyűlölte annak a dögnek a kezét, ahogy hozzáért. Csendes zokogás rázta. Az apja hagyta, hogy az a vén boszorkány hozzáérjen. Derűs engedékenységgel nevetett, amikor Nadine kislányként kérlelte, hadd szórakozzon, „na, csak egy kicsit”. Mintha Janey valami játékszer lenne. Játék, amelyet használnak. Nadine-nak nem volt ideje túl sok mindenre, de a lány attól a kevéstől is rosszul lett. Kis híján lehányta a rohadékot. A párnába fúrta a fejét, és megpróbálta felszárítani a könnyeit. Nem akarta, hogy Nadine vagy Dayle sírni lássa. Hogy megtudják, mekkora fájdalmat okoztak neki. Az csak még jobban felhergelné őket. A szenvedésétől valósággal kivirultak, élvezték, hatalommal ruházta fel őket. Abba kell hagynia a sírást. Át kell verekednie magát a mindent 5

elborító ködön, amely teljesen összezavarja a gondolkodását. Muszáj felkelnie. Ha képes lenne felkelni, akkor ki tudna menni innen. Segítséget találhatna. Ha ki tudna jutni innen, Alex háza már nem lenne olyan messze. Alex segítene rajta. Ő elvinné Natcheshez, és Natches megszabadítaná ettől az egésztől. Zokogni kezdett a gondolatra. Alex vigyázna rá, talán még át is karolná. Milyen jólesne. Csak egyetlen percre, csak annyira, hogy érezze, biztonságban van. Volt Alexben valami, valami, ami felforrósította a szívét az éjszaka közepén, amikor fázott és egyedül volt. Újra kitört belőle a zokogás. Megesküdött volna, hogy ebben a pillanatban hallja Natches hangját. Hallucinál, nincs más magyarázat. Jó ég, muszáj kijutnia innen, mielőtt még többet belediktálnak abból az átkozott szerből. Hideg veríték öntötte el, ahogy próbálta munkára bírni a végtagjait, s legalább annyira kitisztítani a fejét, hogy mozgásra kényszerítse a lábát és a kaiját. Ha itt marad, valami biztos, hogy történik Natchesszel. Hallotta, ahogy beszéltek róla. Arra nem emlékezett, mi történne vele, de nem hagyhatta, hogy bántsák. Natches megvédte, ő volt a bátyja. És Janey szerette őt. Zihálva lélegzett, izzadtság csörgött az arcán, de sikerült az ágy szélére gurulnia. A padló mintha kilométerekre lett volna alatta. A pokol. Nagyot nyelt, és kipislogta az izzadságot a szeméből. Képes rá. Ha oda tudott gördülni az ágy szélére, akkor képes lesz felállni arra a nyomorult lábára. Meg tudja csinálni. Kényszerítette magát, hogy elhiggye, képes rá. Bár úgy tűnt, mintha évekbe telt volna, sikerült felülnie, szédelegve, visszanyelve a gyomrából felkívánkozó epét, miközben forgott vele a szoba. Igen, ez az! Képes volt rá. Érezte, hogy a lába a padlót éri. Nagy nehezen lehúzkodta magán a pólót, hogy eltakarja a mellét, miközben beleremegett az emlékbe, miért is volt feltűrve. 6

Csak ezt ne, hányni fog, ha most erre kell gondolnia. Janey lassan, egészen lassan megrázta a fejét. A köd egy kicsit ritkult. Minden erejét összeszedte, hogy sikerüljön lábra állnia - és térdre esett. A francba, ez fájt. Visszanyelt egy nyögést, levegő után kapkodott, és az ágy szélébe kapaszkodva felhúzta magát. Megbotlott; a bokája majdnem összecsuldott. Olyan távolinak tűnt az ajtó. De tudta, hogy nincs messze, csak el kell jutnia odáig. Natches. Natchesre kell gondolnia. Az éjszakára, amikor Dayle szinte eszméletlenre verte a bátyját, míg Natchesből ömleni kezdett a vér és majdnem elájult, miközben a húgát próbálta védelmezni. Megóvta őt. Most Janey-nek kell megvédenie a testvérét. Odaért a komódhoz, jó erősen megkapaszkodott benne, és igyekezett előre haladni. Éppen a sarkáig ért, amikor nyílt az ajtó, és ott állt Nadine. Meglepődött, de láthatóan mulattatta a helyzet. - Nahát, szia, kicsi lány - a súrlódás zaja mintha a gonosz hangja lett volna, ahogy nagynénje végig simította a kezét a ruháján. Janey nézte, az epe újra feltolult a torkába. Hát nem lenne csodálatos bosszú, ha Nadine szeme láttára összehányná a hófehér szőnyeget? Nadine odament az ajtó melletti szekrényhez, és kihúzott egy fiókot. Janey lélegzetvétele zokogásba ment át. Ne sírj. Ne sírj. Ha meg akarják ölni, a sírás mit sem ér. - Gyerünk, édes. - Nadine egyre közelebb ért hozzá, és ő nem tudott elfutni. Megbotlott, miközben próbált menekülni a vén boszorkánytól. Nadine meglepően erős volt, kaija kampóként görbült Janey nyakára, fojtogatta, miközben felhúzta magához. - Fincsi vagy, Janey - lehelt a fülébe Nadine. - Na, gyere, menjünk, lássuk jó fiú lesz-e Natches. Ha igen, akkor biztonságban vagy, és nem esik bántódásod. Ha nem... - A fegyver csövét Janey nyakához szorította, és kivezette a 7

lányt a szobából. - Ha nem, akkor pont úgy fogom szétdurrantani a fejecskédet, ahogy az a szemétláda tette a Johnnyéval. Valami márpedig azt súgja, hogy szét fogom durrantani a kis fejedet, szivi. Janey megbotlott, az oldalában durva csípést érzett. Mire megálltak, a köd émelygéssel és szédüléssel keveredve újra mindent beborított. Hallotta Natchest, de nem látta. A szoba túloldalán lévő ablakra pillantott. Pislogott, és megpróbált fókuszálni. A világ legszűkebb nyílását vette észre Nadine függönyén, egy icipici rést, és most oda koncentrált. Hallotta, ahogy Natches beszél. A hangja olyan kimerült volt, annyira lemondó. Az egész Janey hibája. Pislogott. Minden az ő hibája. Ha sejtette volna. Megint pislogott, amikor valami megmoccant. A függönyre összpontosított, és majdnem elmosolyodott a képzelete szárnyalásától. A drog, amit az apja lenyomott a torkán, miután tegnap éjjel megérkeztek, valami iszonyat jó cucc lehetett. Mert Janey most már hallucinált. Alex. Alex ott volt annak a háznak a tetején, amely a lány látóterében volt. Márpedig Alex nem mászkál háztetőkre, és nem fekszik le rájuk. Janey nézte, és egyértelműen felismerte őt. Ahhoz túl messze volt, hogy kivegye a férfi a vonásait, de hát ez az ő hallucinációja - tudja, kit lát. Alex a karjára hajtotta a fejét, és Janey azt képzelte, találkozik a tekintetük. Ahogy néha megálmodta. Hogy Alex mellette fekszik, és néz rá azzal a sötétszürke szemével. Puff! Hallotta a hangot, érezte, hogy valami ráfröccsen, és már zuhant is. Elesett. Összekuporodott a földön, feje fölött dühödt üvöltés visszhangzott. Körmét a szőnyegbe mélyesztette, és vér szaga csapta meg az orrát. Az ő vére volt? Jó ég, azt sem venné észre, ha épp levágnák a fejét. Ne drogozz. Most értette meg, miért. Ez valami veszettül kemény 8

anyag lehet. Rá kell jönnie, mi az isten történik. Megpróbálta megrázni a fejét, de képtelen volt megmozdulni. Csak feküdt, és érezte Nadine-t maga mögött mint egy hányingert keltő terhet. Dög. Valakinek szét kellene durrantania a fejecskéjét. Olyan, mint egy veszett kutya, muszáj marcangolnia valamit. Vagy valakit. Zokogás készülődött Janey torkában, Nadine harapásainak emléke tüzes vasként égette. Ha elhányná magát, akkor belerúgna ebbe a rohadékba, amint esélye lenne rá. Janey utált hányni. Gyűlölte, ha rosszul van. A szőnyegbe mélyesztette a körmét, és megpróbálta odább vonszolni magát. Szilánkosra törő üveg zaja, dühödt kiáltások, hörgések, nyögések viliództak körülötte a hangok. Szirénákat hallott, árnyak mozogtak. Talán ha behunyná a szemét, csak egy percre. Csak egyetlen percre... Alexander Jansen őrnagy átrobogott a folyosón a földön fekvő két nőhöz. Nadine Grace halott volt. Koponyája hátsó részének darabjai szétszóródtak a szobában. Karja még mindig bilincsbe fogta Janey Mackay nyakát, a fegyver mellette hevert. Alex odább rúgta a fegyvert, közben gyorsan ellenőrizte, hol tart Natches küzdelme Dayle Mackayjel. A fiatalabb állt nyerésre; a házat körülvették, és rendőrtisztek nyüzsögtek a szoba bejáratánál. Kézben tartották az eseményeket. Dayle Mackay elárulta a családját és a hazáját. Egy bennszülött terrorista, aki részt vett négy katonai rakéta elrablásában, és közrejátszott az őket szállító katona halálában. A fegyvert segített terroristáknak eladni, és a saját kormánya ellen szőtt összeesküvést a csoporttal, amelynek dolgozott. A nemzet fővárosa ellen terveztek merényletet. Dayle-ben nem volt megbánás, soha nem adta a legkisebbjeiét sem. Őt lekapcsolni és szétverni a szervezetet, amelynek tagja, ez Alex pályájának csúcspontját jelentette volna, annál is inkább, mivel szívből gyűlölte a mocsok disznó Dayle-t. Viszont amit Alex a férfi 9

lánya iránt érzett, az távolról sem emlékeztetett a gyűlöletre. Janey. A rohadt életbe, reszket a keze. Letérdelt a lány mellé, és mielőtt a karjába emelte, gyorsan ellenőrizte, nincs-e Janey-n törés vagy más sérülés. Az őrnagyon hullámokban csapott át a fájdalom, és összeszorította a gyomrát. A lány olyan kicsinek tűnt. Alig 165 centi, telifröcskölve vérrel, hosszú fekete haja szétterülve körülötte. Arca hófehér, a tekintete zavaros, de a szeme nyitva. - Alex - a lány a nevét suttogta. Talán próbál közelebb kúszni Alexhez? A férfi több halált látott, mint bárkinek szabad lenne egész életében, de soha semmi nem ütötte úgy szíven, mint most Janey látványa. Gyorsan ellenőrizte a területet, tekintete találkozott az egyik titkos ügynökével. Chaya Dane, Natches kedvese. A nő éppen kocsit hívott, hogy azonnal indulhassanak a kórházba. Alex megfordult, és visszaszaladt a ház végébe a lányhoz. Ahogy Janey átölelte, az őrnagyot olyan érzések öntötték el, amilyeneket nem akart érezni. Düh, gyász, veszteség, és a pokolba vele, magány. Mert hagyta, hogy ez megtörténjen. Meg kellett volna bizonyosodnia róla, hogy a lány iskolában van. Vigyáznia kellett volna Janey-re. Egy autó fülsértő csikorgással fékezett a ház előtt, miközben Alex Janey-vel a karjában átszökellt az udvaron, mesterlövészpuskája a hátát verdeste. - Őrnagy, ide! - egyik embere pattant elő a kocsiból, a hátsó ajtóhoz rohant, és feltépte. A másik ezalatt elvette Alextől puskát, és visszaült a kormány mögé. Alex beemelte Janey-t a hátsó ülésre, és ő is becsusszant. Egyik kezével a mellkasához vonta Janey fejét. A lány olyan gyenge volt, hogy nem bírta tartani magát. - Foglak, Janey. - Kisöpörte a hajzuhatagot a lány vérrel 10

összefröcskölt arcából, és a szemét vizsgálta. Tág pupillák, zavaros tekintet. - Hallucinálok - motyogta a lány. - Oké, csak nyugodtan - mormolta Alex a lány pulzusát számolva. - Megcsókolsz. Alex megdermedt. Tekintete próbált a lány ködös szemének mélyére hatolni. - Tessék? - Hallucinálok - a lány hangja megbicsaklott, a szavak összefolytak. - Csókolj meg. Csak nyugodtan. Most mondtad. - A kocsi keresztülrobogott a városon, üvöltő szirénával száguldva a kórház felé. - Janey. - Nyugodtan - a lány szemét ellepték a könnyek. - Nem kell mindennek olyan szörnyűnek lennie, ugye? Ó, uramisten. A férfi úgy érezte, meghasad a szíve. Alex nem ismert félelmet, kemény fából faragták, mégis, ez a törékeny, fiatal nő a legegyszerűbb kérésével rabul ejtette a szívét. - Amit csak kívánsz, Janey. Nem törődött a sofőrrel. Két kezébe fogta a lány arcát, nézte azt a tökéletes, szépséges száját. Halvány rózsaszínű, az alsó ajka buja és kívánatos. Megérintette a hüvelykujjával, aztán lehajolt, hogy megajándékozza valamivel, ami nem olyan szörnyű. Valamivel, ami nem okoz fájdalmat neki. Szája némán érintette a lányét, és Alex ráébredt, hogy ebből soha nem lesz elég. Ennek az emlékével nem fogja beérni. El akart merülni a gyönyörű, forró ajkak között, érezni akarta, ahogy a lány vele együtt mozog, ahogy a teste hozzáfeszül, olyan sóvárgással, amit ő maga érzett a nő iránt. A könnyű csók sóhajt csalt elő a lányból, a pillái meg rebbentek, ahogy kinyitotta a szemét, és álmosan és bódultán a férfi tekintetét 11

kereste. Világoszöld íriszét szinte teljesen kitöltötte a tág pupilla. Bármit erőszakoltak is belé, nagyon ütős anyag lehetett, túl sok Janey-nek. Hiszen olyan átkozottul törékeny. - Őrmester, mi ez csigatempó? - csattant fel Alex, ismét a mellére vonva Janey-t, s közben észrevette, hogy a hangja a megszokott hűvös, kemény tónusról reszelésre váltott. - Taposson már rá arra az istenverte gázpedálra! - Erős a forgalom, őrnagy - válaszolta az őrmester, de tövig nyomta a gázt, és sorra húzott el a kocsik mellett. - Húzzon bele, őrmester! - Alex lenézett Janey-re. A lány szeme csukva volt, lélegzete szinte elhalt. Egyre gyengébben vert a pulzusa. - Édes Istenem - suttogta Alex, inkább magának, mint az őrmesternek, aki beleadott apait-anyait. - Gyorsan. Gyorsan. Túl sokáig várt. Távolról figyelte a lányt, segített Natchesnek megvédeni őt. Nem azért, mert Natches a barátja volt, és nem is azért, mert Crista, a húga Natches unokabátyjának, Dawgnak a felesége. Azért vigyázott Janey-re, mert ez olyasmi, amit egyszerűen nem tudott nem tenni. Mert aljas. Egy gazember. Nyilvánvalóan sokkal romlottabb, mint valaha is hitte volna magáról. Mert figyelte a lányt, amióta Janey tizenhét éves lett, sóvárgott utána, és tudta, isten bocsássa meg, de tudta, hogy ha a lány most ezt túléli, többé nem lesz képes távol tartani magát tőle, ha legközelebb alkalma lesz megérinteni. Janey huszonhárom éves volt. Ő maga harminchét. Idősebb, mint a lány bátyja, majdnem elég idős ahhoz, hogy az apja lehessen. És rosszul volt ettől, mert abban aztán nem volt semmi atyai, semmi testvéri, sem baráti, vagy bármilyen más módon plátói, amit a lány iránt érzett. Ez halálra rémítette. Janey képes volt megérinteni. Ez olyasmi volt, amit a férfi a húgán kívül nem engedett meg senki emberfiának, már nagyon sok éve. Senki nem háborgathatta Alex Jansen lelkét. Egészen addig, amíg hat évvel ezelőtt Janey Mackay rá nem vetette 12

azt a gyönyörű zöld tekintetét, és csókot nem dobott neki távolról. A lány többnyire komor vonásai hirtelen csintalanná váltak, nevetés, jókedv és élet táncolt az arcán. Alex pedig már akkor tudta ugyanazt, amivel most is tisztában volt. Hogy neki annyi. Mert Natches kinyírná.

13

EGY Hat hónappal később Janey a recepciós pult előtt állt, arckifejezését gondosan nyájasra igazította, tökéletesen uralva a testét. Rengeteget tanult az önuralomról az elmúlt öt hónapban. Biztos volt benne, hogy ez fel is készítette erre az estére. Alex Jansen. Nagyobb erőfeszítésébe került a férfi szemébe néznie és rámosolyognia, mint gondolta volna. - Alex, kész az asztalod - mosolygott udvariasan, keményen állva a másik pillantását, aztán odabiccentett a férfi partnerének. Valami bögyös szőke cicababa volt, és úgy volt felöltözve, mintha New York kellős közepén lennének, nem pedig Kentuckyban. Lábszárközépig érő fekete selyemruha? Jesszusom. Ezt a nőt meg hol szedte fel? Janey dühös volt. Tisztában volt vele, hogy erről van szó. Újra szembenézni Alexszel, azok után, ami hat hónapja történt, nem volt könnyű. Átkozottul nehéz volt. - Janey, milyen remekül nézel ki. - A férfi széles, érzéki szája félmosolyra görbült. Telt ajak. Egyáltalán a férfi emlékszik rá, hogy azt az ajkat az övéhez érintette, amikor ő úgy könyörgött érte? - Te pedig úgy festesz, mint aki szépen gyógyul - Janey felmarkolt két étlapot. - Odaadóan ápolom - búgta vörös ajkát biggyesztve a Marilyn Monroe-utánzat. - Remek - újabb hűvös, udvarias mosolyt villantott rájuk. Megmutatom az asztalt. - Ugye privát asztalt foglaltál, Alex drágám? - a szőke úgy dorombolt, hogy az egy macskának is becsületére vált volna. 14

- Azok már foglaltak voltak, Catherine - dörmögte Alex. - Azt hittem, említettem. Janey gerincén borzongás futott végig a hangja hallatán. Ez baj. Semmiféle reakciót nem volna szabad kiváltania belőle egy olyan férfinak, aki úgysem lehet az övé. - Csak a megfelelő méretű borravalón múlik - nevetett Catherine selymes, önelégült kacagással, miközben Janey odavezette őket a kicsiny asztalhoz, amely le volt foglalva Alex és partnere számára. - A felszolgáló neve Tina. Jó étvágyat - Janey kissé kényszeredetten rájuk mosolygott, és megdermedt, amikor Catherine ujjai megérintették a csuklóját. - Ez az asztal nem lesz jó - szűrte a foga közt Catherine, miközben egy ötvendollárost csúsztatott oda neki. - Ugye megoldod nekünk? Janey az ötvenesre bámult, aztán a nőre, aztán Alexre, aki elsötétülő tekintettel, némán figyelte a jelenetet. - Sajnálom - Janey alig észrevehetően összerázkódva elhúzódott a másik nő érintése elől. - Ez a legjobb asztalunk. Jó étvágyat. - Talán másik helyet kellene keresnünk a vacsorához, Alex. Catherine mosolya jéghideg volt. - Természetesen, ha itt nem megfelelő. - Janey bólintott Alexnek. Elintézem, hogy ne kelljen fizetni a foglalás lemondásáért, Alex. - Catherine azt csinál, amit akar - vonta meg széles vállát a férfi. Én maradok. Catherine lebiggyesztette az ajkát, de amikor Alex kihúzta a székét, vérig sértve leült, és szempillái alól éles pillantást vetett Janey-re. Kék szeméből sütött a harag. - Máris küldöm Tinát - bólintott Janey. - Jó étvágyat. - Elég beképzelt ahhoz képest, hogy egy áruló lánya - hallotta Janey Catherine fortyog ását. Továbbment. Belül rázkódott, érezte, ahogy valami kúszik felfelé a mellkasába, és kegyetlen karmokkal beleváj.

15

- Tina, légy szíves... - Nem maradunk itt. Janey megpördült, amikor Alex megérintette a karját. A férfi dühösnek tűnt. Szürke szemével sötéten nézett, szemöldökét összeráncolta, az orrlyuka kitágult. Janey a férfi háta mögé lesett. Catherine elvörösödött mérgében. - Ha ilyen sokat jelent neked, akkor jobb is, ha itt maradsz, Alex vetette oda megvetően a szőke. - Bár szerintem egy ilyen pasi, mint te, ennél jobbat érdemelne. Éljen a hazaszeretet. Alex állkapcsa megfeszült. megmarkolta Catherine csuklóját.

Keze

előrelendült,

szorosan

- Sajnálom, Janey - mondta halkan. - Többé nem fordul elő. - Dehogyisnem - Janey mereven mosolygott. - Többször is megtörténik egy este alatt, Alex. De abban legalább biztos lehetek, hogy nem marad üres az asztal. - Odabiccentett Catherine-nek. - Jó éjszakát. Elfordult tőlük, kihúzta a nevüket a listáról, és lehajtott fejjel állt, miközben Alex az ajtó felé vonszolta Catherine-t. Csak annyira emelte fel a tekintetét, hogy még éppen láthassa azt a nagyszerű férfihátsót. Mindent megtett, hogy megőrizze a nyugalmát, hogy összeszedett legyen, és kifogástalanul végezze a dolgát az étteremben, de van az a látvány, amelyet egy nő nem hagy ki. Függetlenül attól, milyen kényelmetlenül érezte magát attól, hogy egy másik nővel látta Alexet. Vagy talán több volt ez, mint kényelmetlen. Pokolian dühös volt, bár nem volt hozzá joga, hogy az legyen. Fájt neki, és már megint: nem volt joga így érezni. Egyetlen csók volt csupán, azért, mert ő könyörgött érte. Mert a férfi megsajnálta. Márpedig Janey semmit sem akart kevésbé, mint hogy Alex Jansen sajnálja. - Mackay kisassszony, egy pár várakozik a recepciónál már néhány 16

perce, asztalt szeretnének - jött ki a vendéglő menedzsere, Hoyt Napier a kassza mögül. Hoyt nem sokkal volt magasabb, mint Janey magas sarkúban. Nem egészen 180 centis, karcsú, sötét hajú fiatalember. Huszonnégy éves, és nem egyszer volt Janey mentőangyala, időnként rátámadó melankolikus hangulata ellenére. Mélybama szemét sűrű sötét pillák szegélyezték, dohánybarna haját gondosan hátrafésülte magas homlokából. Hoyt, valamint Janey bátyjának fogadott fia, Faisal segített a lánynak megőrizni az ép eszét. Hoyt körül minden rendezett volt. A haja, a ruhái, ahogy segített a nőnek üzemeltetni az éttermet, és ahogy igyekezett őt megvédeni a rosszindulatú megjegyzésektől, amelyeknek Janey gyakorta céltáblája volt. Úgy tűnt, még Hoyt anyja, Augusta sincs elragadtatva attól, hogy Janey hazajött. - Akkor szólj nekik, hogy van egy asztalunk a számukra - bólintott Janey, aztán visszafordult a vendég könyvhöz, és tépelődve meredt Alex áthúzott nevére. Nem volt idő töprengeni a történteken vagy a nőn, akivel Alex érkezett. Ám ez nem akadályozta meg Janey-t abban, hogy pontosan ezt tegye. Hogy elképzelje a férfit a dögös szőkével. Janey tudta, hogy Alex haragszik a nőre, de Catherine majd addig dorombol, míg a férfi elfeledkezik a dühéről, ebben Janey biztos volt. Miért kínozta ez a gondolat olyan pokolian, hogy az este további részét még nehezebben viselte, mint általában? Ahogy Alexnek mondta, nem ez volt az első rosszindulatú megjegyzés aznap este, amit hallania kellett, és nem is az utolsó. Egy áruló lánya volt, egy olyan férfié, akinek sikerült átvernie az egész világot, és elhitetnie mindenkivel, hogy hazaszerető, kedves és tiszteletre méltó ember persze hogy Janey-nek nem volt könnyű dolga. Maga a tény, hogy átvette apja virágzó üzletét, valamint a letartóztatás körüli felhajtás és a hat hónappal ezelőtti események mindez szálka volt az emberek szemében. Tulajdonképpen kész csoda, hogy valaki nem tette el Janey-t láb alól. A lány néha azt gondolta, hogy csak a bátyja, Natches és az 17

unokatesóik, Rowdy és Dawg miatt nem próbálják meg. No meg Ray bácsi miatt, aki több mint egy hétig ott volt mellette a kórházban. A felesége, Maria úgy babusgatta Janey-t, mintha ő nevelte volna fel. Natches huszonegy éves fogadott fia pedig - ez még mindig elképesztette - úgy járt a nyomában, mint egy őrzőkutya. Hál’ istennek a szakács berendelte a konyhába erre a hétre a fiút. Faisal komolyan vette a munkáját a vendéglőben, Janey-t pedig a családja tagjának tekintette. Magától értődőn úgy tekintett a famíliájára, mint Natches: olyan dolog, amiért ölni is érdemes. Ijesztő, mennyire egyívású a bátyja és az ő fogadott fia. Nagy kár, hogy Faisal nem volt ott aznap éjjel, amikor Dayle Mackay szó szerint elrabolta a lányt. Janey homályosan emlékezett rá, hogyan sírt a nagybátyja, Ray három nappal az után, hogy őt kórházba szállították. Amikor az orvosok megerősítették, hogy semmi nem támasztja alá a nemi erőszak gyanúját, amelyre a lány mellén látható harapásnyomokból következtettek. Nem, nem erőszakolták meg, de amit Nadine tett vele, az egészen más sebeket ütött rajta. Rosszul aludt. Nem mintha valaha jó alvó lett volna, de az álmatlansága rosszabbodott. A rémálmok kegyetlenek tudtak lenni. Natches tudta. Amikor Janey a bátyja szemébe nézett a kórházban, látta benne a gyászt, a dühöt. A testvére mindent tudott, és nem maradt senki, akin kitölthette volna a haragját. A lány már három hónapja vezette az éttermet, az óta, hogy a belbiztonsági minisztérium átadta neki és a bátyjának, az üzlet pedig virágzott. Mert Janey hagyta, hogy a vendégek gonoszkodjanak vele, mert játszotta a tökéletes kis robotot, pont úgy, ahogy az apja halála előtt. - Ma este is telt ház - dünnyögte maga elé Hoyt, miközben az utolsó vendég nem sokkal éjfél előtt fizetett, ő pedig bezárta mögötte az ajtót. - A konyhai személyzet hamarosan végez, hacsak nincs még 18

valami kívánságod. Janey megrázta a fejét, a derekát masszírozta, és hátrafordult, hogy végignézzen az asztalokkal teli hatalmas termen. Volt néhány spanyolfallal leválasztott privát terület, amelyeket szükség szerint lehetett növelni vagy szűkíteni. Volt egy különtermük is, amelyet többnyire zárva tartottak, kivéve, amikor nagyobb rendezvényre készültek, és jó előre lefoglalták a helyiséget. - Nincs semmi kívánságom, Hoyt - rázta meg végül a fejét. Nyugodtan hazamehetsz. Faisal elment már? Hoyt bólintott. - Az unokatestvéred jött érte kocsival pár perce egy pillanatra elhallgatott. - Hallottam, mit mondott ma este néhány vendég. - Rosszallón nézett a lányra. - Úgy teszel, mintha nem zavarna. Egy tőrdöfés volt a szívébe minden alkalommal, amikor megtörtént. - Mit tehetnék? - sóhajtott. - Dayle az volt, aki volt. Ezen semmi nem változtat. - És ez talán azt jelenti, hogy te vagy a hibás? - kérdezte Hoyt hevesen. - Nem te tetted. - De én vagyok itt, én vagyok az, akin le lehet verni - vonta meg a vállát Janey. - Nézz valamit a konyhában, amit hazavihetsz anyukádnak. Van egy csomó minden. Viszlát holnap este. A fiú megcsóválta a fejét, és bement a konyhába. Amikor távozott a hátsó kijáraton, Janey bezárt utána, aztán ellenőrizte a bejáratot is. Augusta Hoyt gyengélkedett az utóbbi időben; Janey azt remélte, hogy felvidítja az étel, amelyet a szakács másnap ebédre főzött, és betett nekik a hűtőbe. Az asszony soha be sem tette a lábát a vendéglőbe, nem volt hajlandó egy levegőt szívni „az áruló lányával”. Janey-nek piszok nagy szerencséje volt, hogy a nőn kívül mindenki túlságosan is kíváncsi és pletykaéhes ahhoz, hogy hasonlóan álljon hozzá. De hát ez egy kisváros. Somerset lakói nagyon szorosan összetartó közösség, jóformán mindenki ismer mindenkit, a zűrös ügyek pedig 19

csak még kíváncsibbá teszik az embereket. Szerették szülővárosuk hőseit, és Janey bátyja e hősök egyike volt. Ahogy az unokatestvérei is. Ez azt jelentette, hogy a lány „majdnem” a közösség tagja volt, így aztán nem lehetett „teljes mértékben” hibáztatni. De ő volt az, akibe belemarhattak, hiszen Dayle Mackay már nem volt jelen, hogy megbűnhődhessen, Natches pedig az volt, aki elkapta, és segített letartóztatni, majd börtönbe zárni. Natches volt a hős, Janey maradt nekik bűnbaknak. A kisvárosok lakói bizonyos értelemben elképesztően segítőkészek, más szempontból hihetetlenül kegyetlenek. Janey-nek pedig ez az otthona. Az otthon, amelyet szeret, és amely hiányzott neki azokban az években, amikor kénytelen volt máshol élni. Sóhajtott a gondolatra, miközben átsétált az étkezőn, és az irodájába tartott. Az étterem kísérteties volt, túlzottan csendes. Janey megfordult a félhomályos helyiség közepén, és körülnézett. Soha nem volt akkora forgalom, mint amióta ő átvette az üzletet, de arra számított, hogy a roham alábbhagy, amint kicsit megfakul a szenzáció újdonsága. Amint az újságok nem közölnek újabb cikkeket róluk, és a bulvárlapok nem szállítanak több pletykát. Vagy ez az idő soha nem jön el? A terem túlsó végéből kiment az előtérbe, és belépett az irodába. Becsukta maga mögött az ajtót, kirángatta a blúza alját a szűk szoknyából, lerúgta a magas sarkú cipőt, és odament a szoba sarkában álló minihűtőhöz. Töltött magának egy pohár bort, és lerogyott a vén íróasztal mögött terpeszkedő nehéz bőrfotelba. Kihúzta az alsó fiókot, rádobott egy párnát, és felpolcolta a lábát, majd lehunyta a szemét, és belesüppedt a fotelba. Lazítani akart; nem számított egy férfi szellemajkának érintésére. Egy csók ködös emléke, egy pillekönnyű csóké - nyilván, hogy a férfinak ne kelljen túlságosan közeljönnie. - Nem! - megrázta a fejét, felemelkedett, lábát a padlóra csapta, és a térdére könyökölve a hajába túrt.

20

Nem hagyhatja, hogy ez a gondolat kínozza. Ez az egyetlen emléke, amely nincs bemocskolva, amely még tiszta maradt. Alex ajkának meleg, gyengéd érintése. Mert ilyen volt, mondta magának Janey, egyszerűen gyengéd. Hogy ne okozzon fájdalmat neki. És a férfi szorosan tartotta. Talán imádkozott. A lány meg esküdött volna, hogy Alex imát mormolt. Vagy talán átok volt. Janey hátradőlt a fotelban, és felemelte a borospoharat, ajkához érintette, és nagyot kortyolt belőle. Hát, valószínűleg ezt nem oldja meg egy ital, gondolta, miközben a nyakát masszírozta. Ha nem sikerül ellazulnia, soha nem lesz képes elaludni ma éjjel. Újra kortyolt - jó nagyot -, amikor hangosan kopogtak a kinti ajtón. Natches. Vagy Janey valamelyik bekukkantottak, hogy megnézzék, jól vane.

unokabátyja.

Gyakran

Gyorsan felhajtotta a bort, megtörölte a száját, és megkerülte az íróasztalt. - Csak mert ég a villany, még nem azt jelenti, hogy itthon is van valaki - ragasztott fel egy műmosolyt, ami azonnal rá is fagyott az arcára. Mert nem Natches volt az, vagy valamelyik unokatestvére. És nem is a nagybátyja, sem pedig a túlságosan is védelmező Faisal. Alex állt ott. A férfi lenézett rá, arckifejezése kifürkészhetetlen, mint mindig, szemöldöke súlyosan ült viharszürke szeme fölött, szőkésbarna haja kicsit hosszabb, mint hat hónappal ezelőtt. Belépett az irodába, alig észrevehető sántítás árulkodott a sebesülésről, amellyel visszatért. - Az étterem zárva - mondta a lány szembenézve vele, még mindig nyitva tartva az ajtót. - Vagy nem vetted észre a táblát a bejáratnál? Ártatlanul tágra meresztette a szemét. - Elfelejtettem a hátsó ajtóra is kitenni egyet, mi? Jesszus, ki gondolta volna, hogy ilyen könnyű megtéveszteni a vendégeket. - Ne játszd a nagyokost, Janey - sóhajtott a férfi végigsimítva rövid haján. Már nem volt tüsire nyírva, de alig volt annál hosszabb. 21

A pasi túlságosan is, pokolian szexi volt. Bőre mindig napbarnítottnak látszott. Azt a sötét, viharszürke szempárt olyan sűrű szempilla keretezte, amilyenért akármelyik nő képes lenne ölni. Janey becsukta az ajtót. Lassan, csendesen. Nem engedett a késztetésnek, hogy bevágja. A robotok nem csapkodnak ajtókat, ugye? - Rendben. Akkor mondd meg, mi bajod a zárt ajtókkal és zárva táblákkal - megkerülte a férfit, visszament az íróasztal mögé, töltött magának újabb fél pohár bort, és ránézett a vendégére. Úgy érezte, egy üveg whisky sem lenne elég, hogy eltompítsa az Alex iránti érzéseit. A férfi fekete nadrágja zsebébe süllyesztette a kezét, ajka kis grimasszal felfelé görbült, miközben szétnézett az irodában, majd pillantása visszatért a lányra. - Sajnálom, ami Catherine-nel történt - mondta végül. Janey a szemét forgatta. - Az este maradék részéért is bocsánatot fogsz kérni? - megcsóválta a fejét, és nagyot sóhajtott. - A fenébe is, Alex, nem ő volt az első, és nem ő lesz az utolsó. A férfi hallgatott, komoran nézett rá. - Mit keresel itt? - Janey a vendéglő felé intett a pohárral. - Elmúlt éjfél. Catherine nem akart hancúrozni, miután elvonszoltad? Alex összehúzta a szemöldökét. - Talán én voltam az, aki nem akart hancúrozni. - Aha, persze - Janey felült az íróasztal sarkára, és hátracsúszott, míg lába a hűvös padló fölött hintázott, majd belekortyolt a borába. Még mindig fáj a lábad? A kemény combizmok felé intett - a pokolba, nem kellett volna odanéznie -, ahol golyótalálat érte a férfi lábát Irakban. Alexet folyton meglőtték, megkéselték, vagy majdnem felrobbantották. Hazajött arra az időre, amíg meggyógyul, aztán készült vissza. - A lábam nem akadályoz a hancúrozásban, Janey - mondta vontatottan, miközben az a kis grimasz az ajkán félmosolyba ment át. - És semmi szükségem kifogásokra, ha nem akarom egy nővel együtt 22

tölteni az éjszakát. Catherine hülye picsaként viselkedett, és ezt ő is tudja. A lány gúnyosan tágra meresztette a szemét. - Kimondtad a „p” betűs szót, Alex. Rossz fiú. Soha nem nevezhetsz egy nőt hülye picsának. Alex erre csak morgott egyet. - Túl sokáig voltál a seregben - mondta a lány. - Alighanem - a férfi megint körülnézett az irodában. - Te itt laksz, Janey? Nem kéne odafent lazítanod ahelyett, hogy itt lógsz az irodában? - Nem árulnád el, ez téged miért érdekel? - a lány felhúzta a szemöldökét. - Tényleg, Alex, a barátnőd nem sértett meg. Úgyhogy most már tiszta lelkiismerettel mehetsz disznólkodni vele. - Miből gondolod, hogy nem dugnám meg, ha éppenséggel azt akarnám? - mordult fel a férfi. Janey-nek megint elkerekedett a szeme. - Vigyázz a nyelvedre, Alex! - mondta színlelt felháborodással. Valójában nagyon is élvezte a beszélgetést. - Én nem kerülgetem a forró kását, Janey - a férfi kihúzta a kezét a zsebéből, és összefonta karját mérföldnyi széles mellkasa előtt. - Ha szexről akarsz beszélgetni, benne vagyok. De azt ne várd tőlem, hogy virágnyelven csevegjek róla. És ne gondold, hogy elfeledkeztem a kérdésről, amelyet az előbb feltettem. Mi a francért jött ide? Janey visszabámult rá, próbálta megérteni, mit keres itt Alex. Hat hónap telt el az óta, hogy a férfi kimenekítette Nadine házából, egy hónap az óta, hogy hazatért, és nem is találkoztak. Miért most? Miért így? - Most zártunk be - Janey belekortyolt a borba. - Csak lazítottam egy kicsit, mielőtt fel vonszolom a lépcsőn a fáradt tagjaimat. - Zárd be az ajtót. Majd én felviszlek. Komolyan gondolta. Janey felpillantott rá, leerőltette a maradék bort a torkán, és lecsusszant az íróasztal széléről. Ekkor megérezte a 23

feszültséget. Hullámokban áradt a férfi felől. Szexuális feszültség volt. - Csak mert valamiképpen az okozója voltam annak, hogy lemaradtál ma éjjel egy punciról, ez nem jelenti azt, hogy hajlandó vagyok helyettesíteni - visszahúzta a cipőjét, és a nyolccentis sarok hozzáadott a magasságához majdnem annyit, hogy ne érezze magát teljesen eltörpülni a férfi mellett. Megint érezte azt a szorítást a mellkasában. De most nem karmok tépdesték; ez érzéki izgalom volt. Arra pedig nem volt szüksége. - Talán arra kértelek, hogy dugjunk? A gyomra összeugrott a férfi hangjától. Talán nem kérte, de nagyon is úgy érezte, hogy ezt gondolja. És ő is erre gondolt. Márpedig oltári nagy zűrbe keveri magát, ha játszadozni merészel ezzel a pasival. - Okos dolog, hogy nem tetted - válaszolta halkan, és szánakozva pillantott rá. - Nem hiszem, hogy nagyon élveznéd. - Tényleg? - kérdezte a férfi elnyújtott hangon. - Igen. Úgy hallottam, a hozzád hasonló élemedett korú urak unalmasnak találják a szüzeket, Alex. Menj, keresd meg a barátnődet, vele jobb lesz a testgyakorlás. Alex rámeredt. A rutin segített uralkodni a vonásain, így nem látszott rajta a mélységes megdöbbenés. Emberfeletti erőfeszítéssel képes volt visszatartani a kezét attól, hogy megragadja, és magához rántsa a lányt. - Szűz? - Látod? Még csak nem is vagyok a megfelelő zsákmány - mondta Janey, miközben összeszedte a táskáját és a kulcsait. - Elmész végre? Mert elég fáradt vagyok. Kinyitotta az ajtót, és igyekezett elnyomni a reszketését, amikor a hideg februári levegő végig csapott harisnyába bújtatott lábán. - Felkísérlek. A férfi kérlelhetetlenül elszántnak látszott.

24

- Alex, nincs szükségem őrzőkutyára - sóhajtott a lány, amikor kilépett az irodából. Bekapcsolta a riasztót és gyorsan bezárta az ajtót, aztán elindult felfelé a kicsiny teraszhoz és az emeleti lakás bejáratához vezető széles falépcsőn. - Belülről nincs bejárat? - kérdezte mögötte Alex. - Csak álmaimban - utált minden éjjel felcaplatni ezeken a lépcsőkön. Alex figyelte a nő járását, nézte az édes kis feszes fenekét, a csípője ringását. Máris kőkemény volt; képek kínozták, ahogyan magáévá teszi a lányt, és látja az ártatlanságot a szemében, miközben beléhatol. Janey-nek igaza van; hátat kellene neki fordítania. Egy szűz gondolatától a világ végére kellene menekülnie. Pokolra való rohadék, ha követi a nőt lakására, mint egy engedelmes vadászkutya. Ülhetett volna a furgonjában, és figyelhette volna onnan, hogy Janey rendben hazaér-e. De az, győzködte magát, nem jelentené azt, hogy a lány biztonságban van. Valaki bemehetett a lakásába. Ja, persze. Az autóban ücsörgés nem segített volna, hogy a szoknyája alá férkőzzön. A tudat, hogy szűz, csak rontott a helyzeten. Alexet brutális erővel rohanta meg a birtoklási vágy, pont az, amit nem akart érezni. Általában nem vágyott arra, hogy nőket szerezzen meg. Megtiltotta magának, hogy így tegyen, ezt kizárta az életéből. Akkor mi az istennek áll most a lány teraszán, miért nézi végig, ahogy kinyitja az ajtót, és miért lép be a nő lakásába? Janey kikapcsolta a riasztót, becsukta maguk mögött az ajtót, és felkattintotta a villanyt. Alex nézte, ahogy a nő lerúgja a cipőjét - fekete tűsarkú volt, Janey lába pokolian szexi volt benne. A nő ledobta a retiküljét az ajtó mellett álló asztalkára, bement a tágas nappaliba, felkapcsolt egy lámpát, és Alexre nézett. - Na látod, biztonságban vagyok - nagy ívben körbemutatott a lakásban. 25

Alex megcsóválta a fejét. Biztonságban, csak épp nem tőle. Tudod, mit akarok, nem igaz, Janey? - A lány leeresztette a karját. Egy pillanatra, de csak egyetlen pillanatra az arcáról leolvadt az az érzelemmentes, hűvös kifejezés, amelyet az elmúlt hónapban, amióta a férfi hazajött, mindig gondosan felöltött, ha Alex a közelében volt. A férfi észrevette, hogy érdeklődés villan a lány szemében, benne egy kis vágyakozással kevert félelemmel. Aztán azon nyomban ki is hunyt. - Nem, fogalmam sincs, mit akarsz, Alex - ebben már volt egy csipetnyi harag. - Talán tartozom neked valamivel? Van itt valami, ami a tiéd? - A lány szája gúnyos fintorba rándult. - Szerintem nincs. Nincs itt a világon semmi, amivel többet akarnál, mint játszadozni. Márpedig Janey nem játékszer. Burkolt célzásnak szánta, Alex, ez a szemét ugyanis nagyon is jól tudta, mit tett vele Nadine. Hogyan kérte meg Dayle-t, hogy csak egy kicsit „játszhasson” Janey-vel. Az orvosi látlelet, benne Janey visszaemlékezésével - minden benne volt Chaya jelentésében, amelyet tavaly leadott Timothy Cranstonnek, a nyomozásért felelős tisztnek. Alex pedig olvasta. Kényszerítette magát, hogy elolvassa, hogy megnézze a fotókat, amelyek megörökítették a lány mellén látható harapásnyomokat. Janey azt nem árulta el, hogy az a dög máshol is hozzáért-e. Alex hónapokig arról álmodott, hogy kinyírja Nadine-t, lassan, egészen lassan és fájdalmasan, s nem az a gyors halál lesz a sorsa, amellyel a valóságban megajándékozta. - Sokféle különböző játék van, Janey - mondta a lánynak gyengéden. - Nincs abban semmi rossz vagy fájdalmas, amit én szeretnék. Ezt te is tudod. Janey elfordult tőle, egyik kezét csípőre tette, a másikat felemelte. Ahol Alex állt, onnan jól látta, hogy a lány a hüvelykujja körmét rágja, a látványon majdnem elmosolyodott. Ez tipikus Janey. Nem jó jel. Azt mutatja, hogy a lány valamilyen érzést próbál elfojtani - haragot, fájdalmat -, amellyel nem tud mit kezdeni. Alex jól ismerte a lányt. Néha úgy érezte, jobban, mint maga Natches. Mivel sokszor előfordult, hogy éppen nem volt semmi 26

megbízatása, és helyette Janey-re vigyázott, bármerre volt éppen a lány. Attól a hat évvel ezelőtti naptól fogva, amikor Janey ott a tavon kötekedett vele, bár ne tette volna. Akkor ébresztette fel Alexben a sóvárgást, amelyről a férfi nem is tudta, hogy létezik, holott Janey korábban is előhívott belőle olyan birtoklási vágyat, amelyről szintén nem tudta, hogy benne van. Aggódott a lányért. Olyan mértékig aggódott, hogy évente néhány alkalommal árnyékként követte, megfigyelte, és akkor is tudott róla, ha nem volt a nő közelében. Egészen tavalyig. Pokoli nagy szívás volt az az akció Somersetben, és akkor Alex hagyta, hogy más ügyek eltereljék a figyelmét a lányról. Erre ez történt, Janey majdnem az életével fizetett érte. A lány visszafordult hozzá. - Menj el - a maszk újra ott volt az arcán. Az a hűvös, profi, piszkosul-semmit-sem-érzek álarc. Janey ezzel védte magát és az érzéseit, és Alexnél jobban senki nem értette volna, miért van erre szüksége. A férfi grimaszolt, és bólintott. - Megtehetem. De a lába nem mozdult. Alex nem fordult meg, és nem indult el az ajtó felé. Mert nem bírt. Mert túl régóta várt, túl sok éve epekedett. Lehetetlennek tűnt, hogy most elsétáljon. - Akkor miért nem mész? - A lány pillantása megint felszikrázott. Közel sem volt olyan laza, mint amilyennek mutatni akarta magát a férfi előtt. Janey-ben forrtak az érzések; Alex látta, érezte. Meg akarta ízlelni a lány szeméből sütő vágyat, meg akart perzselődni benne. - Akarom azt a csókot, Janey. A lány zöld szeme egy árnyalattal sötétebbre váltott. És nem a haragtól. - Milyen csókot? - lélegzete nehezebbé, mélyebbé vált. Melle megemelkedett, és csábító ígérettel feszült fehér blúzának. Mellbimbója megkeményedett, Alexet gyönyörrel töltötte el az ágaskodó merev kis csúcsok látványa. 27

- Azt a csókot, amelyikkel aznap kínoztál, amikor kihúztalak Nadine házából - elindult a lány felé, mögé lépett. Alex hagyta, hogy elborítsa érzékeit a lány közelsége. A női melegség, az édes forróság illatának esszenciája. Egy nő illata, keverve barackos szappan és sampon finom szagával. Janey illata a kelleténél is erotikusabb volt. Levágatta a haját. Egyenes tincsei megszelídítve, fekete selyemszalagként keretezték az arcát a hosszú, zabolázatlan fürtökbe göndörödő hajzuhatag helyett, amely annak idején úgy vonzotta Alex kezét. De ez a frizura is épp elég csábító volt. Olyan átkozottul jólfésült és visszafogott, hogy Alex azon töprengett, vajon mit akar a lány ilyen veszett nagy erőfeszítéssel eltitkolni önmaga elől. Janey nyakán lüktetett egy ér, majdnem olyan vadul pulzálva, mint a vér Alex farkában, és a férfit majd megőrjítette a vágy, hogy megízlelje azt az édes húsát. Végig akarta nyalni a nőt a lábujja hegyétől a feje búbjáig. Meg akarta kóstolni, meg akart részegülni tőle. - Megcsókoltál - a lány hangja most vékonyabb volt. - Emlékszem rá. - Azt te csóknak nevezed, Janey? - Lehajolt a lányhoz. Semmilyen más módon nem ért hozzá, sem a kezével, sem a testével, csak az arcát érintette a hajához. - Az nem csók volt, bébi, az egy vicc volt. Lógsz nekem egy igazi csókkal. Janey megnyalta az ajkát, ettől Alex majdnem felnyögött. A lány arckifejezése most már nem volt hűvös; az arcán pír égett, és igen, a szeme sötétebbre váltott. - Miért most? - Mert már a gondolatától is megvadulok, édes. Meg akarlak kóstolni, amikor magadnál vagy, amikor tudod, hogy kinek az ajka van a tiéden, és kinek a nyelve van a szádban. Akarom azt a csókot, Janey. - Alex a lány combjára tette a kezét, és végig simította a csípőjéig. - És istenemre, most akarom.

28

KETTŐ A pokolba Natchesszel! A pokolba a halállal! Alex egész felnőtt életében veszélyesen élt; semmi okát nem látta annak, hogy szakítson ezzel a szokásával. Tisztában volt vele, ha Natches rajtakapja, hogy a kishúgával játszadozik, még a halál lenne a legkisebb gondja. De mint a drogfüggő, mint egy olyan férfi, akit végzetesen rabul ejtett egy n ő illata, íze, Alex képtelen volt menekülni. Rájött, hogy nem szabadulhat. Tizennégy év választotta el őket, de semmi nem állt az egymás iránt érzett vágyuk útjába a testükön viselt ruhán kívül. A lány olyan félénk volt, akár egy őzike, ahogy ott állt előtte, menekülésre készen, remegve, a következő érintést félve. Legalább annyira szenvedett, mint Alex. Ez a tudat szinte letaglózta a férfit. Hogy ugyanaz az éhség, amely őt feszíti, a lányt is gyötri, éppen olyan erősen. A kínjuk ugyanolyan mélyről fakad, minden korkülönbség ellenére. Ha nem mondta volna meg neki, hogy még szűz, most megsejtette volna. A lány nem tudta, hogy maradjon-e, vagy meneküljön, hogy engedje-e a férfi érintését, vagy küzdjön ellene. Félelem és vágy harcolt benne, és Alexnek kényszerítenie kellett magát, hogy megzabolázza a geijedelmét, testi éhségének kőkemény középpontját, és esélyt adjon a lánynak elfogadni azt, ami annyira ismeretlen a számára. - Natches ezért ki fog nyírni - ajka szelíden érintette a lány fülét, Janey összerándult, és sípolva vette a levegőt, miközben nagyot nyelt. - Figyelmeztetett, Janey. Hat évvel ezelőtt. Hogy ne nyúljak hozzád. Natches azzal fenyegette meg Alexet, hogy levágja a farkát, ha egy ujjal is hozzáér Janey-hez. - Látom, nagyon be vagy rezei ve a bátyámtól - zihálta a nő elfúló lélegzettel, feszült arccal meredve maga elé, láthatóan küzdve a 29

benne dúló érzésekkel és vágyakkal. - Távol tartottam magam tőled - mondta Alex a fülébe lihegve. Hat, majdnem hét évig, Janey. Nem mentem a közeledbe. Közelebb nyomult a lányhoz, kezét szorosabbra fonta a derekán, miközben csípőjével nekifeszült, nyilvánvalóvá téve Janey számára farka kőkemény állapotát. A lány egy csöppet megrázta a fejét, és megborzongott. - Miért csinálod ezt? - keze a férfi csuklójára vándorolt. Apró, kecses kéz. A lány körme Alex húsába vájt, ahogy belékapaszkodott. Nem engedte át magát neki, de nem is küzdött ellene. Mint valami állat, amely nem szokott fájdalom nélküli érintéshez, és most kivár, mi következik. Eltűnik-e a gyengédség. Alexet nem lepte meg a benne feltoluló a düh, de meglepte a tény, hogy a fokozódó vágy elnyomja vad indulatát. Jó ég, muszáj megérintenie a lányt. Ha nem teszi, a golyóiban növekvő feszültség még szétrobbantja. Ha pedig megteszi, a sóvárgás csak még rosszabb lesz. Érezte. Ez volt az egyik oka annak, hogy miután megmentette Janey-t, azonnal elhagyta a várost. Ez volt az egyik oka, hogy nem tért vissza, amíg csak rá nem kényszerült. Mert távol tartani magát Janey-től istentelenül nehéz volt eddig is, de az volt az érzése, hogy mostantól lehetetlen lesz. - Janey, nem foglak kényszeríteni - mondta a lánynak, ajkával könnyedén súrolva a fülcimpáját. A nő lélegzete gyorsabbá, nehezebbé vált. Pillái félig lecsukódtak, Alex látta, hogy fülig pirul. Az izgalom rózsásra színezte a bőrét, ajka meg duzzadt, még kívánatosabb lett. A férfi kis híján felnyögött a vágytól, hogy meg ízlelhesse. Janey ujjai szorosra fonódtak Alex csuklóján. - Nem tudom, mit tegyek. Nem tudom, mit akarsz tőlem.

30

Alex lassan, nagyon lassan megfordította, hogy a lány el ne szaladjon. Felemelte Janey állát, és hirtelen támadt gyengédséggel nézett le rá, nem is hitte volna, hogy képes így érezni. - Amit csak akarsz - mondta neki lágyan. - Azt tesszük, amit csak akarsz, Janey. De ezzel kezdjük. És lehajolt hozzá. Janey lélegzete elakadt. Tágra nyílt szemmel bámult fel Alexre, foglyul ejtve, mint egy reflektorfénybe került őz, nézte, ahogy közeledik a férfi arca. Alex karja körbefonta a csípőjét, felemelte magához. Soha még nem látta ilyennek Alex arcát. Feszült volt a kínzó vágytól, szeme, mint a kovakő, szemöldöke sötét árnyék felette. Amikor az ajka megérintette az övét, a lány úgy érezte, valami felrobban benne. Sugárzó forróság, tüzes vágy cikázott át a testén, betöltve minden érzékét, szája szétnyílt, keze belemarkolt a férfi karjába, ahogy próbálta közelebb húzni magához. Ahogy próbált olyan sokat magába szívni ebből az élményből, a lelkén keresztül villámló érzésből, amennyit csak bírt. Ajka szétnyílt, amikor Alex megcsókolta. A férfi keze Janey hajába markolt, másik karjával a hátát támasztotta, a nő pedig legszívesebben egészen belebújt volna. Még közelebb akart lenni, még többet akart. Nyöszörgött a vágytól, érezte, hogy a férfi ajka válaszul egyre mohóbb és keményebb. Ó, igen. Ez az, amire szüksége van. Hogy Alex ajka az övére tapadjon, nyelve az övéhez simuljon. Kemény, mély csókokra, amelyek égetik a száját, és váratlan érzésekkel töltik el a testét. Itt már nem volt helye félelemnek. Ez az ő csókja volt, az első csólga, az első igazi csólga, amely olyan heves örömmel öntötte el, hogy képtelen volt harcolni ellene. Nem akart tovább küzdeni. Érezte, ahogy évek vágyakozása robban fel benne. Évekig álmodozott és fantáziáit erről a férfiról. Az egyetlen férfiról, akiről mindig tudta, soha nem lehet az övé. 31

Nem a koruk miatt; a veszély miatt, amelyet Dayle jelentett minden egyes emberre, aki fontos Janey-nek. A fenyegetés mostanra elmúlt, a férfi végre az övé lehet. Ujjai szorosabban markolták Alexet, ahogy egyre kétségbeesettebben vágyott a csólgára. Annyi mindent megkaphat most, ami hat hónapja még nem lehetett az övé! - Istenem, Janey - Alex felemelte a fejét, de csak hogy újra lehajoljon hozzá. Szája a lány állát falta, majd lejjebb vándorolt. Janey karja szorosra fonódott a férfi nyakán, ahogy próbált közelebb férkőzni, és viszonozni a csólgait. Alex még közelebb húzódott hozzá, megmarkolta a lány fenekét, és szorosan magához szorítva felemelte. - Kulcsold körém a lábad - mondta rekedten. - Kapaszkodj belém, bébi, szoríts erősen, és megkapod tőlem, amire vágysz. A lány ösztönösen engedelmeskedett, és felkiáltott, amikor a szoknyája felcsúszott a csípőjére, majd egy kemény, izmos hasat érzett a combja között. De ajkára máris újra lecsapott a férfi. Keze a lány fenekét markolászta, szája az övére tapadt, nyelvük kergetőzött. Janey lehunyt szemhéja mögött fények tűzijátéka táncolt, bőre minden sejtjében érezte a férfit, és mélyebben is érezni akarta. Érezte, ahogy a lába köze meg duzzad, és egyre nedvesebb lesz. Érezte a lüktetést a csildójában, a hüvelyében. Váratlan belső robbanások sorozata rázta meg, és nem számított semmi, csak a benne tomboló, egyre fokozódó vad élvezet. Az érzéki élmény rémisztő és felszabadító volt, égette a testét, forrt a bensőjében. Érezte, hogy egyre jobban elkábul, elgyengül, és képtelen kielégíteni mind többre és többre vágyó érzékeit. - Alex - nyögte a férfi nevét, amikor a másik hátrahúzta a fejét. Alex izmos nyaka megfeszült, sziszegve, a foga között szívta be a levegőt, és a lány fenekét markolva lejjebb csúsztatta Janey-t. Pont annyira, hogy vaskosan meredező erekciója nekinyomódjon a lány combja közének. 32

Hatalmas volt. Janey megdermedve, tágra nyílt szemmel meredt a férfi összehúzott szemébe, miközben Alex mozgatta magán, ő pedig érezte, hogy finom selyembugyija duzzadt csildóját cirógatja. Technikailag pontosan tudta, hogy a férfi mit csinál. Tökéletesen tisztában volt vele, mire megy ki az egész, bár az elmúlt években aligha jutott tovább annál, mint hogy egy csókról fantáziáljon. - Tudod, hogy mit akarok - Alex hangja kemény volt, tekintete szenvedélyes. Nem, nem tudta mit akar a másik. Technikailag, persze, tudta. Fizikailag, érzelmileg viszont hirtelen megrémült az érzékeit korbácsoló vágytól, amely szinte égette. Mert nem volt semmi értelme. Mert túl mélyre ment, túlságosan elvakította. Mert gyengének, bódultnak érezte magát tőle, és képtelen volt küzdeni a benne örvénylő, emésztő tűz ellen. - Eressz el! - eltaszította a férfi vállát, bár nem akarta ezt tenni. Hirtelen pánik vett rajta erőt. Nem Alextől ijedt meg, hanem saját magától. Az érzékeitől, az érzéseitől, amelyeket képtelen volt megragadni. - Eressz el, Alex! - kiverekedte magát a szorításából, s megszédült, amikor a férfi sötét, vészjósló arccal letette. Ahogy eltolta magát Alextől, majdnem elesett, mire a kanapénál végre visszanyerte az egyensúlyát, és lehúzkodta a szoknyáját a combján. - Menj el. Kérlek - mondta hátat fordítva neki. Reszketett. A belsejéből indult a remegés, és nem értette az okát. Egyszerre volt melege és fázott, majd szétrobbant az energiától, miközben letargia terítette le. - Ez természetes, Janey - a férfi úgy beszélt, mintha tudná. Janey megpördült, rámeredt. - Fogalmad sincs, mit érzek, Alex, ne tegyél úgy, mintha tudnád. A férfi acélszürke szemmel, nyugodtan nézett rá, arckifejezése komor elhatározást tükrözött. 33

- Huszonhárom éves vagy - szólalt meg. - Túl sokáig éltél légüres térben, érintés és vonzalom nélkül, azután a poklok poklát élted át Nadine és Dayle mellett. Persze hogy egy férfi érintése elsőre rémisztőnek tűnik. De ez el fog múlni. Janey megrázta a fejét ennyi önhittség és színtiszta arrogancia hallatán. - És persze te vagy az a férfi, aki megszabadít ettől a félelemtől mondta élesen. - Hogy erre miért nem jöttem rá magamtól? A férfi elvigyorodott a gúnyolódásra. - Lehet, hogy az ítélőképességed most egy kicsit kibillent az egyensúlyából - vetette fel. - Biztos vagyok benne, hogy idővel meggondolod magad. Janey rámeredt. - Miért nem mész egyszerűen haza, vagy keresed meg a szőke bigét, és hagysz engem békén? - Hát, az már nem játszik - keményedett meg a férfi hangja. - A szőke bige, úgy értem. Rájöttem, hogy te jobban megfelelsz az ízlésemnek. És többet akarok. Janey úgy érezte, mintha forogna vele a világ. Ezt nem mondhatja komolyan. Felnézett rá. Alex legalább 185 centi magas volt, széles vállú, s olyan izmos, hogy Janey-nek összefutott a szájában a nyál. Hatalmas. Nagy, minden értelemben. Nem valami aranyos, hétköznapi, ártalmatlan fickó. Ez Alex. Feltűnő, mesébe illő. Egy harcos, aki tudja, kicsoda, és tudja, hogyan használja azt a tökéletes testét. Többféle értelemben is. - Mi van, ha én nem akarok többet? Na persze, Janey előre tudta, hogy ez lesz. Álmodozhat majd tovább arról az átkozott csókról élete végéig. A férfi önelégülten elmosolyodott. A lány gyomrát görcsbe rándotta az a kis rándulás a csóktól duzzadt férfiszájon. - De többet akarsz, s most azonnal - mondta neki Alex, rávetve perzselő tekintetét. - Ne is próbálj meg kamuzni. A mellbimbód majd kiböki a blúzodat, még mindig olyan kemény, és pipacspiros az arcod. Nem valami kölyök vagyok, akit átverhetsz, Janey. Tudom, 34

hogy a puncid forró és alighanem olyan nedves, hogy meg tudnék fulladni benne. - Hangja dörmögésbe fulladt; leeresztette a szempilláját. - Bele akarok fulladni. Meg akarom mártani a nyelvemet abban a forró nedvességben, és addig nyalni, amíg sikítva nem követelsz többet. Ó, jóisten. Janey-nek elgyengült a térde. Mindjárt összecsuldik a lába, és akkor szétfolyik a padlón, akár egy tócsa. - Akkor lehet, hogy egy fiatalabbra van szükségem - mondta a nő harapósán. - Talán egyáltalán nem tetszik, ahonnan azt a sok tudást szerezted. Alex vigyorgott. A grimasza nem volt éppen felhőtlen, inkább sokat tudó. - Most megtapasztaltad egy férfi érintését, Janey. Egy kissrác soha nem fogja eloltani ezt a tüzet benned. Abból már tizenhét éves korodban kinőttél, és ezt mindketten tudjuk. Aznap a tónál, amikor a fiúk ott lármáztak körülöttünk, feltűnősködtek, és játszották a hülye kis játékaikat, hogy felhívják magukra a figyelmedet, te oda se bagóztál. Semmi nem tudott zavarba hozni, amíg észre nem vetted, hogy bámullak. A lány gyűlölte a tényt, hogy Alexnek igaza van. Hogy átkozottul régen valahogy valami a lelkében érettebbé tette a korban hozzáillő fiúknál. A lehetőségtől pedig, hogy idősebb férfiakkal kísérletezzen, megfosztotta Dayle egyetlen telefonhívása. Figyelmeztetés volt. A felügyelete alá tartozott, és nem hagyta, hogy Janey ezt elfelejtse. - Miért csinálod ezt? - a lány most összezavarodva, bizonytalanul csóválta a fejét. Alex több volt, mint egy férfi. Nemcsak fizikailag volt erőteljes. Volt benne egy olyan magabiztosság, valami sötét vonás, amely óvatossá tette a lányt. Az volt az érzése, Alex olyan határokat feszegetne, amilyeneket ő soha elképzelni sem tudna. Többet akarna, mint amennyit Janey nyújtani képes, aki néha attól félt, amúgy is nagyon keveset tudna adni bárkinek. 35

Janey korán megtanulta, milyen könnyen eltűnhet az életéből minden, ami fontos neki. Nem hitt benne, hogy el tudna viselni még több veszteséget. - Nincs időm rád - rázta meg a fejét. - Nincs meg hozzád az erőm, Alex. - Akkor jobban teszed, ha meg szerzed, Janey - a férfi határozott léptekkel elindult, és miközben a lány követte a tekintetével, átment a szobán a hátsó ajtóhoz. - Mert most már gusztusom támadt rád. De még inkább azért, mert neked is rám. Ezt nem lesz olyan könnyű elfelejteni. - Megállt az ajtónál. - És ne kövesd el az a hibát, hogy azt hiszed, bármelyik férfi kielégítheti ezt az éhséget. Nem örülnék neki. - Fenyegetsz, Alex? - a lány szíve hirtelen éberséggel dübörgött fel. A férfi megrázta a fejét, vigyorától hullámokban öntötte el Janey-t a harag. - Soha nem bántanálak, Janey - jelentette ki Alex reszelős hangon. - De ha azt akarod, hogy esélyed legyen a saját fejed szerint átküzdeni magad ezen, akkor ne vonj be egy másik pasit a játékba. Máskülönben egy hétig az ágyamban tartalak, és megmutatom, miért nem fog az menni. - Arckifejezése megváltozott, keményebb, még érzékibb, komorabb lett. - Ó, bébi, majd én megmutatom neked, miért nem lesz jó egyetlen másik férfi sem. A lány ajka szétnyílt, hogy rátámadjon, kiabáljon vele, elátkozza. És meg is tette volna, bár soha életében nem tett ilyet, de megtette volna, ha a férfi ki nem siklik az ajtón, és nem csulga be maga után, hogy otthagyja őt a haragtól elnémulva a kilincsre meredni. Arrogáns. Beképzelt. Öntelt. Egy fasz. - Seggfej - köpte az üres szobába, aztán összeszorította a száját. Jó ég. Soha életében nem mondott csúnyát senkire. Soha nem szállt szembe senkivel. Soha nem ment túl közel a tűzhöz. Mi az atyaúristent művel most?

36

Felemelte a kezét, megérintette érzékeny ajkát, és behunyta a szemét a rátörő öröm elől. Nem tehetett róla. Ujjai végig siklottak a nyakán, követték a melle vonalát, és megállapodtak a kemény mellbimbóknál. Zihált. A merev bimbóktól hullámokban száguldott az érzés egyenesen a csildójába, és valósággal robbant benne a vágy, mielőtt a kezét visszarántotta. Valaha, réges-régen, Janey legalább azt tudta, hogyan érintse meg magát. Nő volt. Vágyakozott az érintés után, akárki közelsége után, de túlságosan rettegett szembeszegülni Dayle-lel ahhoz, hogy legyen valakije. Úgyhogy saját magának szerzett örömöt. De nem tette meg az óta, hogy Dayle engedte Nadine-t hozzányúlni. Az ajkába harapott, és átment a konyhába. Küzdött az emlékek ellen, mégis ott voltak. Ahogy Nadine felhúzta a pólót a mellén, ahogy kigombolta a farmerját. Janey pedig képtelen volt védekezni ellene. Az asztalnak támaszkodott, tenyerét a szájára tapasztotta, hogy elnyomja az ösztönösen feltörő hányingert. Azóta alig tudott elviselni bármilyen érintést, még a sajátját is beleértve. Egészen ma éjjelig. Ma éjszaka egyedül Alex érintése töltötte ki a gondolatait. Egész életében soha semmi nem volt annyira rémisztő, mint az, hogy nem volt képes megmozdulni, védekezni, és muszáj volt hagynia, hogy az a dög hozzáérjen. Dayle meg csak nézte. Zokogás tört fel belőle. A férfi csak nézte derűsen, örömmel tett a romlott nővére kedvére. - Gyűlöllek! - kiáltotta, felkapott egy széket az asztal mellől, és jó erősen a földhöz vágta. A szék a falnak csapódott, ő pedig a gyomrába nyomta az öklét, hogy visszafojtsa a kibuggyanni készülő könnyeket. Nem sírt. Nem sírt az óta a nap óta, és most sem fog sírni. Rendbe 37

fog jönni. Mire megvirrad, újra összeszedi magát, eltemeti a fájdalmat és a szenvedést, visszakényszeríti azt a maszkot az arcára, és csupa olyan dolgot tesz majd, amelyet Dayle megtiltott neki korábban. Másnap az étterem zárva tart. Janey csajos estét tervezett az egyik barátnőjével, azon kevés ember egyikével, akit barátként közel engedett magához. Iszogatnak és fecsegnek majd a helyi bárban. Soha nem volt még ilyen szórakozóhelyen. Úgy hallotta, zene van, és vad férfiak, akik őrülten viselkednek. Már a gondolat is ijesztő volt, de megteszi. Még nem halt meg, és annyi minden van, amit soha nem próbált ki, muszáj megtanulnia élni. Azt viszont nem kell megtanulnia, hogyan kívánja Alex Jansent. Egyenes út a katasztrófához. Ahogy álldogált, panaszos nyávogást hallott odakintről, egy követelőző hangot és párnás, lágy tappancsok dobogását az ajtón, amelyet a kóbor szörnyeteg türelmetlenül kaparászott. - Úgy döntöttél, megint meglátogatsz? - szólt ki Janey bizonytalan hangon, miközben odament az ajtóhoz, és kinyitotta, hogy beengedje a szertelen, lompos macskát, amely valami oknál fogva pont őt szemelte ki magának. A lány megcsóválta a fejét, miközben az állat a szoba sarkába tett tálkához szaladt. Miközben a cica evett, Janey lezuhanyozott, bő pizsamát húzott, és visszament a nappaliba, ahol a jókora vörös kandúr összegömbölyödve feküdt a kanapén. A lány ismerte a menetrendet. Leült a kanapé túlsó felén, bekapcsolta a tévét, és várt. A macska óvatoskodva végigkúszott a kanapén, résnyire húzott szemével oldalról figyelve a lányt. Figyelmeztette, hogy ne merészelje megérinteni. Janey nézte a híreket, egyik karja lazán a kanapé karfáján nyugodott, s a szeme sarkából figyelte az állatot. Szép volt. Sebhelyekkel teli, bozontos, egyik füle hegye hiányzott, orrán keresztben karmolás nyoma látszott. De a bundája már nem volt gubancos, szépen megtisztogatta magát, Janey pedig egy hete 38

beszerzett neki egy bolhanyakörvet. A macska morgott, ahogy közelebb ért hozzá, ő pedig tudomást sem vett róla, tudta, hogy csak blöfföl. Ha megmozdítja a karját vagy közelebb csúszik, akkor a cica odakap, de egyébként csak színjáték az egész. Végül a kandúr teljesen odakúszott hozzá. Figyelte a lányt. Aztán mancsával erősen ráütött a kezére. Janey felemelte a karját, és az állat egy másodperccel később már össze is gömbölyödött az ölében, és hagyta, hogy a lány ujjai a bundájába túrjanak, miközben vadul dorombolt, és elhelyezkedett az alváshoz. Végre kezdett kigömbölyödni. Amikor több mint két hónappal ezelőtt felbukkant, piszkos volt, és vézna. Túl sok harc tépázta meg, de büszkeség és éhség csillant topázszín szemében, amikor Janey kitett neki egy tálka hamburgerrel kevert macskaeledelt. Most már, az elmúlt hetekben az ételnél többet akart: szeretetet. Még soha senki és semmi nem tartott igényt Janey szeretetére. A kandúr előtti időkben a lány csak heverészett a kanapén, amíg már nem bírta nyitva tartani a szemét, aztán odavánszorgott a hideg ágyhoz. Most addig maradt, amíg az állat meg nem unta a kényeztetést. A macska rendbejött, állapította meg a lány, csak ételre volt szüksége, meg egy kis simogatásra, aztán megy is a dolgára. De ma éjjel nem akart menni. Csak feküdt és feküdt ott, míg Janey már egy perccel sem bírta tovább nyitva tartani a szemét. - Gyerünk, Dagi úr, muszáj aludnom - a fenekénél fogva tolta el magától. Meglepő módon az állat nem karmolta meg a merészségéért. Felemelkedett, nyújtózkodott, leugrott a kanapéról, és várakozón nézett rá. - Ideje elindulni kicsit szórakozni, hm? - a lány odament az ajtóhoz, és megállt. A macska nem ment utána. - Nem akarsz kimenni? - A cica sárga szemével álmosan pislogott vissza rá. - Utolsó lehetőség - Janey ásított. - Megyek lefeküdni. 39

Amikor az állat nem mozdult, a lány vállat vont, ellenőrizte az almos dobozt, amelyet szükség esetére tartott, megnézte, be van-e kapcsolva a riasztó, aztán bevonult a hálószobába. Visszahajtotta a nehéz paplant, hangulatfényre kapcsolta a lámpát, és bebújt az ágyba. Amikor magára húzta a takarót, meglepetésére tompa puffanást érzett az ágy végében. Felült, és lenézett a macskára, amely a lábánál összegömbölyödve pislogott vissza rá. Éberen, figyelmeztetőn. Janey ajka mosolyra görbült, amikor meghallotta a cica dorombolását. - Jó éjt, Dagi úr - mormolta, élvezve, ahogy az eleven szőrgombolyag melegíti a lábát. Hozzá tudna ehhez szokni, gondolta. Csak egy kis törődés. Jó érzés volt. Miközben zuhant alá az álomba, átsuhant a fején a gondolat: tudja, hogy Alex sokkal többet akar majd. Többet, mint az a csók. Többet, mint egy kis szex. Rengeteg szexet. Nem tudta, megrémüljön-e, vagy izgatott legyen. De ahogy elaludt, és a képek betöltötték az elméjét, végre egyszer nem rémálmokat látott. Alex volt helyettük. Ahogy csókolja, simogatja. Alex, ahogy becézi a testét. Alex. Ahogy követelőzőn hozzáér. Alex a furgonjában ücsörgött és sokkal tovább figyelte a lakást, mint kellett volna. Az utcán megszűnt a forgalom, a régi városközpont üres volt, minden kihalt az éjszaka e kései óráján, ő meg itt ül, és egy nő ablakát bámulja, mint valami szerelemtől részeg ült holdkóros. A pokolba, hogyan hagyhatta, hogy idáig süllyedjen? Még tinédzserkorában sem csinált ekkora hülyeséget. Ráadásul úgy tűnik, épp most kapják rajta. A francba. Mayes seriff járgánya lassított a kocsija mögött. Alex nekitámasztotta fejét a támlának, és kioldotta az ajtó elektromos zárját. Egy pillanattal később a kalapjával a kezében Zeke csusszant be a furgonba, és töprengve nézett Alexre. 40

- Kijöttem ide egyszer-kétszer, és beszélgettem Natchesszel, valamelyik unokatestvérével vagy a nagybátyjával, Rayjel. De ez az első eset, hogy téged kérdezlek, Jansen - az ajtónak dőlt. - Valamiről tudom kéne? Alex felnézett Janey ablakára. - Nekem annyi - sóhajtott. Megbízott Zeke-ben. Jobban bízott benne, mint a Mackay fiúkban, és kétsége sem volt afelől, hogy amit elmond neki, az kettejük között marad. Újabb baklövés. Egy éve még fütyült volna erre. Semmi sem vehette volna rá, hogy bármi személyeset eláruljon a seriffnek. Zeke megfordult, felbámult az ablakra, aztán vissza Alexre, és egy hangtalan füttyentést eresztett meg. - A jó francba, Alex! Natches úgy óvja azt a kiscsajt, mint a tulajdon feleségét meg azt a vézna srácot, akit Irakból hozott el. Biztos vagy benne? - Nem - átkozottul biztos volt benne, hogy előbb-utóbb meg fogja dönteni a lányt, akármit mond is Zeke-nek. - Tizennégy évvel idősebb vagy nála, Alex. Az rengeteg idő. Ha csak néhány forró éjszaka jár a fejedben, akkor jobb, ha vigyázol magadra. Ugyanis Natches is piszok jól bánik a mesterlövészpuskájával. Valójában Natches jobb lövész volt, mint Alex. - Ja. Jobb, ha óvatos vagyok. - De nem Natches miatt. Ha meg kell verekednie Natchesszel, az nem izgatta. Hanem hogy fájdalmat okoz Janey-nek. Ez a gondolat kínozta. Zeke elhallgatott, és csendben ülve bámulta az ablakot Alexszel. - Szólt neked Janey az üzenetekről? - kérdezte Zeke óvatosan. Alex lassan felemelte a fejét. Zeke és közötte több volt, mint barátság. Mielőtt Zeke otthagyta a hadsereget, egyszer vagy kétszer harcoltak együtt. Több közük volt egymáshoz, mint Zeke-nek a Mackay fiúkhoz. Alex tudta, mikor oszt meg vele Zeke titkos információt. 41

- Miféle üzenetekről? - kérdezte elővigyázatosan. - Hát igen, tartottam tőle, hogy Janey megtartja magának, különösen, miután meg esketett, hogy én magam nyomozok majd az ügyben. A pokolba. Átkozott Mackay família. Az összes tagjával csak a gond van, így vagy úgy. - Miféle üzenetek, Zeke? - Alex érezte, ahogy a feszültség szétárad a testében, és a tarkóján felmered a szőr, mint valami figyelmeztetés. - Három volt az elmúlt két hónapban. Újságból kivágott szavakat ragasztottak fehér papírra. Nincsenek ujjlenyomatok, nincs semmi feltűnő, semmi, amit lenyomozhatnánk. Mindig olyan helyen hagyták, hogy Janey biztosan megtalálja. Az elsőt a lakása bejárati ajtajára ragasztották. A másodikat becsúsztatták az étterem ajtaja alatt. A harmadikat a lakása bejárata alatt csúsztatták be. Mindhárom arra szólítja fel, hogy hagyja el a várost. Hogy Somersetben nincs keresnivalója egy áruló lányának. Az isten verje meg! Alex érezte, hogy a keze görcsösen megragadja a kormánykereket, veszett düh ébredt benne, méltó bosszúra éhezett. - Natches tud róla? - Janey meg esketett, hogy egyetlen Mackaynek sem szólok róla Zeke ezen elmosolyodott. - Nem mondtam meg egyetlen Mackaynek sem. Nem, Alexnek mondta meg. Alex dühös pillantást vetett rá. A szemétláda. - Úgy, szóval én kapom az összes jó hírt? Zeke vállat vont, és műanyag borítékot húzott elő a belső zsebéből. - Amúgy is akartam veled beszélni ma este. Vártam, hogy kicsit felgyógyulj, mielőtt találkozunk. Legutóbb úgy hallottam, hivatalosan még mindig helyettesítenek a minisztériumnál, úgyhogy tessék, ez a te ügyed. Alex elvette a borítékot. - Másolatok? Zeke bólintott. - Mind a háromról, valamint a jelentés az 42

ujjlenyomat-vizsgálatról. Nem találtunk semmit. De nekem nem teszik a levelek hangvétele, Alex - ismerte el. - Aggódom miattuk. Most már Alex is aggódott. De ami még jobban aggasztotta, az a tény volt, hogy Janey a családjának egy kukkot sem szólt róla. Ők meg tudnák védeni, tudnának rá vigyázni. Mégis egyedül szállt szembe vele. - Semmit sem sikerült kiderítened? - kérdezte újra Alex, bár tudta, hogy Zeke úgyis elmondta volna, ha lenne a kezében valami. - Semmit. És aggódom Janey miatt. Hallom, micsoda szemétkedés megy errefelé. Voltam az étteremben, hallottam, milyen megjegyzéseket kap. Úgy viselkedik odabenn, mint valami istenverte robot, az emberek pedig rém gonoszak tudnak lenni. Addig ütnek, amíg vért nem látnak. Janey nem mutatja, ha vérzik. Ez sokkal rosszabbul is végződhet a számára. Natchesnek muszáj lesz tudnia erről. Ha Zeke azt hitte, hogy a legfiatalabb Mackay fiú ölne azért, ha valaki elbolondítja a kishúgát, hát az semmi ahhoz képest, amit Natches akkor tenne, ha Janeynek bántódása esne úgy, hogy ő nem tudott a lányt fenyegető veszélyről. - Natches ki lesz akadva rád, Zeke - figyelmeztette Alex. - Tudni fogja, hogy te hallgattad el előle. Zeke megvonta a vállát. - Nem ez lesz az első alkalom, nem igaz? a hangján hallatszott, hogy mulat rajta. - Mindenesetre légy óvatos, Alex. Janey nem az a fajta lány, akivel játszadozni lehet. Fiatal, de máris sok fájdalom érte. Nem kéne ezt fokozni. Nem. Nem kéne. De a pokolba, most már képtelen magát távol tartani tőle. - Tudom, Zeke - a lelke mélyéig tisztában volt vele. Zeke bólintott, és kiszállt a furgonból, otthagyva Alexet, aki addig bámulta azt az átkozott ablakot, míg kihunyt mögötte a fény. Janey ágyba bújt. A férfi teste összerándult erre a gondolatra. Vajon meztelenül alszik? Valahogy úgy sejtette, nem. Fiatal volt, szűz volt; vajon megtapasztalta már, milyen érzéki a lepedő érintése a 43

csupasz testén? Ő megmutatná neki. Megmutatná, milyen erotikus meztelenül aludni, összegömbölyödve odasimulni a testéhez, miközben ő egész éjszaka kényeztetné. Lehunyta a szemét, és hangos sóhajt eresztett meg. Farka hatalmasra duzzadva pulzált a nadrág szövete alatt, majd megőrült, úgy vágyott a szexre. Nem akármilyen szexre. A francba, harminchét évbe telt, hogy ilyen válogatóssá váljon, és úgy döntsön, csak egyetlen nőt akar meg dönteni. Egy fiatalabb nőt. Rákattant Janey csólgára, és valami azt súgta, hamarosan sokkal több mindenre is rákattan, mint arra a tökéletes, édes kis szájára. Felnyögött erre a gondolatra. Natches tutira kinyírja, de az után a csók után Alex úgy határozott, alighanem megéri a kockázatot.

44

HÁROM Alex másnap nem sokkal reggel hét után húzott be a kikötő parkolójába. Metsző hideg volt a vízen februárban. Ezek a Mackay fiúk nem teljesen komplettek. Még mindig lakóhajón lakott mind a három, mindegyik egy-egy baromira terhes feleséggel. Veszettül diliházérettek egytől egyig. Csak erre bírt gondolni. A baromira terhes feleségek egyike a tulajdon húga, Crista, és Alex még mindig készen állt arra, hogy szétrobbantsa Dawg fejét, amiért még nem készült el a ház. Ha nem éppen Crista lett volna, aki megakadályozza, ő és Dawg már rég egymásnak estek volna. Körülnézett, és meglátta Ray Mackay kisteherautóját, a kikötői iroda előtt állt, bár Alex tudta, hogy maga Ray nincs ott. Aznap reggel felhívta a férfit, és megkérte, hogy találkozzanak Natchesnél. A francba. Ez nem lesz könnyű. Natches épp csak visszakapta a húgát, azt hitte, végre biztonságban tudhatja, erre most jön ez az agyrém. Janey pedig, Alex tudta, egy szót sem szólt a bátyjának. Feszülten, óvatosan szállt ki a furgonból. Az összes Mackayjel egyszerre farkasszemet nézni amúgy sem nagy élvezet, hát még ha ilyen híreket hoz. Akárhogy is, nem bírta kiverni a fejéből azokat a leveleket. Brutális, mocskos aljasságok voltak. Nem csoda, hogy Janey tegnap éjjel olyan piszkosul óvatos volt, majdhogynem rémült. Nem tudhatja, ki műveli ezt vele, így bárki gyanús lehet neki; Alex nem hibáztatta emiatt. Gyorsan haladt a parkolóból végig a kikötőn. Ahogy közeledett a Nauti Dreamshez, Natches lakóhajójához, kinyílt az ajtó, és a házigazda lépett ki rajta. Még mindig olyan vad, mint a vadnyugati szél, gondolta magában Alex. Natches farmert és pólót viselt, mezítláb volt. Fekete haja kócos, sötétzöld tekintete az arcán ülő álmos kifejezés ellenére is éles. - Korán munkába álltái, őrnagy - mondta vontatottan, miközben 45

Alex a hajóra lépett. - Újra Cranston kis ölebét játszod? Alex sóhajtott. Évek óta együtt dolgozott Cranstonnal. Alex csapata az ügynök kedvencei közé tartozott, őket jelölte ki a veszélyesebb megbízatásokra. Alexet már kétszer idézték vizsgálati bizottság elé Cranston őrültségei miatt. De a pokolba is, az ügynök tette érdekessé Alex életét! Veszett Koboldnak nevezték, Cranston pedig veszettül örült ennek a címnek. Annyira, hogy a beosztottjai és Alex emberei attól tartottak, egy kicsit talán túlságosan is komolyan veszi. Cranstonnal azonban az volt a helyzet, és ezt a Mackay fiúk soha nem értették meg, hogy számára az egész nem csak a küldetések végrehajtásáról szólt; Timothy számára minden a múltról szólt, és mindarról, amit elveszített. A megtorlás volt a lényeg, és bizonyos értelemben Alex is így volt ezzel. Megértette Cranston viselkedését. Ám Alex esetében a megtorlás gondolata eltörpült a Janey-vel kapcsolatos félelem mellett. - Ezúttal nem, Natches - rázta meg a fejét, és megállt a barátja előtt. - Beszélnünk kell. Natches baljóslatúan összehúzta a szemét, aztán bedugta a fejét a lakóhajóba. - Nos, mindnyájan itt vagyunk, ahogy kérted. De beszélj halkabban, Chaya még alszik. Nyilvánvalóan az összes Mackay feleség aludt. Ray, a fia, Rowdy, Dawg és Natches várt rá, de Cristát, Kellyt és Chayát sehol sem látta. Belépett a tágas nappaliba, és végignézett az oldalt álló asztalnál terpeszkedő férfiakon, egy kanna kávé volt előttük. - Alex, jó, hogy látunk - intette oda Ray Mackay, Rowdy apja, akinek szintén kíméletlenül villogó zöld Mackayszeme, azon kívül őszülő fekete haja volt. - Ülj le, fiam. Itt van neked egy bögre. Kávét töltött neki, miközben Alex az asztalhoz lépett. Nem ült le, ahogy Natches sem. - Hajnali hét óra - közölte Natches elnyújtott hangon. - Ez csak bajt jelenthet.

46

- Baj, az lesz, Alex - mordult fel Rowdy. Láthatóan ő sem szeretett korán kelni. - Ez Cranston stílusa - szúrta közbe kötekedőn Dawg, az udvariaskodást hírből sem ismerő másik Mackay fiú. A pokolba, korábban kedvesebbek voltak, még mielőtt úgy döntöttek, hogy a monogámia az élet sója. - Ezúttal nincs szó Cranstonról - húzta elő Alex a zsebéből a leveleket, kihajtogatta, és átnyújtotta Natchesnek. - Ezeket tegnap este kaptam. Az elmúlt két hónapban érkeztek, Janey-nek. Natches ráérősen vette át a leveleket, közben nem eresztette Alex pillantását. Ahogy a szemébe nézett, máris érezte a veszélyt, a másikban ébredező heves haragot. Amikor Natches rápillantott a levelekre, felforrt a vére. Áruló kurvája. Ribanc. Nemkívánatos személy vagy. Takarodj a városból mielőtt koporsóban visznek ki. Árulók szukájára nincs szükség. Összemocskoltad magad apucival és a nénikéddel Nyögdécsekél nekik? Könyörögtél ahogy a magadfqjta ribancok szokták? Hordd el a mocskos segged a városból mielőtt úgy visznek el Apucival és a nénikéddel baszni nem szép dolog, te kis szajha. Takarodj a kurva anyádba! Natches érezte, ahogy elönti a perzselő düh. - Janey nekem egy szót sem szólt erről - Natches odaadta a leveleket Dawgnak és Rowdynak, jól tudva, mi következik, ha elolvassák. - Elmondta volna. Natches gyomrában gombócba gyűlt a félelem. Janey képes volt ezt hónapokig titkolni előle? Talán azért költözött el a kikötőből a városi lakásba, hogy ő ne jöjjön rá? Úristen, hát a húga már benne sem bízik, a saját bátyjában, hogy segít neki? De miért is tenné? Hiszen nem tudott segíteni a húgának a sok-sok év alatt sem, míg Dayle felügyelete alatt volt. 47

Miért gondolná, hogy most majd képes lesz megóvni? - Janey meg eskette Zeke-et, hogy egy szót sem szól nektek a levelekről, csak így volt hajlandó odaadni neki. Én hivatalosan még mindig benne vagyok a tavalyi nyomozásban. Úgyhogy Zeke nekem ideadta őket. Natches elfordult, és a csizmájáért nyúlt. Beszéde lesz Janey-vel. Most rögtön. Ilyen nem történhet meg. Rohadjon meg a pokolban, akárki írta is azokat a leveleket. Nem fogja hagyni, hogy bárki is tönkretegye a húgát. - Hová mész, fiam? - emelkedett fel az asztaltól Ray. - Elhozom Janey-t. Ez az egyetlen megoldás. Vissza kell hozni a lányt a Mackay Idán közelébe, ahol vigyázni tudnak rá, és meg tudják védeni. Nincs más választásuk. Alex figyelte Natchest. Értette az elhatározását, de látta a lányt tegnap éjjel a lakásában. Szembe fog szegülni a bátyjával, és a végén még távolabb kerül a családjától. Nem ez a megoldás. Ő tudta, mi a megoldás; hagynia kell, hogy mindenki a saját feje után menjen. - És aztán? Bezárod egy dobozba? - kérdezte Alex. - Megmutatod neki, hogy még mindig gyerek, aki nem rendelkezhet a saját életéről? Natches az egyik lábán csizmával megmerevedett, arcára kiült a döbbent hitetlenség. - Azt hiszed, hagyom, hogy valami ütődött rögeszmés fenyegesse a húgomat? - megemelte a hangját. - Elolvastad ezt a szutykot, Alex? Mi lenne, ha Cristának szólna? Alex a hajába túrt. - Gondoltam erre - bólintott. - Elmennék a húgomhoz. És veszekednénk. Ő pedig olyan messzire tolna el magától, amilyen messzire csak tudna, ha úgy érezné, hogy ő is képes kezelni a helyzetet. Ma reggel, mielőtt idejöttem, újra beszéltem Zeke-kel. Janey azt gondolja, hogy valaki szórakozik vele. Ehhez tartja magát. Natches arcát eltorzította a düh. - Ez nem valami kis tréfa - üvöltötte. - A francba, Alex! Te is 48

tudod, hogy ez nem vicc! - Janey-t erről nem fogod meggyőzni - figyelmeztette Alex. - Ti hárman velem jöttök? - fordult Natches a nagybátyjához és az unokafivéreihez. Azok gyilkosán szigorú arckifejezéssel már készültek is az útra. Alex nem hibáztathatta őket. E férfiak számára Janey még mindig gyerek volt, védtelen, egész életében terrorizált gyerek, aki egyelőre mindent átvészelt. Azt akarták, hogy végre békében éljen, ne félelemben. - Kösz a jó tanácsot - vicsorította oda Natches. - Most már hazamehetsz. Alex felvonta a szemöldökét. - Kapd be, Natches. Ez az én ügyem is. Vagy elfelejtetted, kit üldöztél azzal évekkel ezelőtt, hogy tartsa szemmel Janey-t? Ez pokoli rázós lesz, mivel Alex pontosan tudta, Janey nem fogja hagyni, hogy Natches hét lakat alá zárja. - Mindnyájatoknak teljesen elment az esze. Megpördültek, miközben Chaya előjött hátulról a hálószobából, gömbölyödő hasa épp csak megemelte a pizsamanadrágja felett viselt pólót. - Honnan a francból tudtam volna, hogy már nem alszol? grimaszolt Natches a feleségére, és a karjába vonta. - Menj vissza az ágyba. - Az életed árán sem - rázta meg a nő a fejét. - Te meg inkább gondolkodj, mielőtt elindulsz Janey-hez, és a lelked is kiüvöltöd. Pont olyan, mint te, Natches. A saját feje után megy, tök mindegy, te mit akarsz. Nagyjából ez volt Alex véleménye is a helyzetről. - Kisebb nálam - jelentette ki Natches. - Visszajön ide, és kész. - Fogadjunk. Alex látta Natches arcán a heves indulatokat és a fájdalmat, és 49

jobban megértette, mint azt a másik gondolta volna. Alex kis híján a saját húgát is elveszítette ebben az esztelen történetben, amikor Nadine Grace fia, Johnny Grace felhasználva Crista személyazonosságát kormányzati rakétákat rabolt. Amikor rádöbbent, hogy senki nem hiszi el, hogy Alex húga volt a tettes, Johnny a szeretőjével elrabolta Cristát, és kis híján megölte őt. Natches mentette meg. Lelőtte a saját unokatestvérét, amikor Johnny megpróbált végezni Cristával. Igen, Alex pontosan tudta, mit érez Natches, de most majd ő is meglátja, amit ő már megtapasztalt. A húgok nem mindig azt teszik, amit az ember vár tőlük. Nem számít, milyen veszélyes utat választottak maguknak. - Meg kell próbálnom, Chaya - Natches otthagyta a nőt, leakasztotta a fogasról a bőrkabátját, és visszafordult a többiekhez. Mehetünk? - Menjünk! - Dawg, Ray és Rowdy már felvette a kabátját, és az ajtóhoz igyekeztek. - Natches! - kiáltott Chaya, miközben a férje kinyitotta a hajó ajtaját. - Ne erőszakoskodj vele nagyon. Meg fogod bánni. A férfi visszanézett rá, szeme izzott a bensőjében tomboló haragtól. - Teszem, amit tennem kell, hogy megvédjem a húgomat, Chaya. A nő ezen elmosolyodott. - Teszed, amit tenni tudsz, Natches. Amit Janey enged. Ezt ne felejtsd el. Alex látta, hogy Natches állkapcsa megfeszül, biztos jeleként annak, hogy a fogát csikorgatja, és ha a helyzet nem lett volna ilyen súlyos, Alex elvigyorodott volna. Ehelyett követte a többieket a kikötőben álló járművekhez. Beszállt a furgonjába, a többiek a saját kocsijukba, és a férfi ezen a reggelen átkozottul sajnálta Janey-t. De akkor is úgy érezte, túl veszélyes lenne ölbe tett kézzel várni, és nem szólni a levelekről a lány családjának. Azt nem hagyhatta, hogy Janey rámenjen erre. Ha nem szól Mackayéknek, és Janey-vel ne adj’ isten történik valami, az életben nem mert volna többé a saját 50

húga szeme elé kerülni. Négy kocsi haladt sorban a város felé, aztán át a főtéren. A Mackay család üzleti vállalkozása egy átalakított irodaépületben székelt a háztömb végén, a tér közelében. Parkolni az utcán lehetett, a ház oldalában és háta mögött. Újabban kevés volt a parkolóhely. Az étterem most zárva volt, ablakai sötétek. Alex Natches kocsija mellé parkolt a furgonjával az épület melletti magánterületre. Rowdy, Dawg és Ray az utcán állt meg. Alex látta a függönyt meglebbenni a vendéglő fölötti lakás ablakában, és érezte, hogy Janey lenéz az utcára. Itt hamarosan oltári nagy gáz lesz, Alexnek pedig az volt az érzése, hogy közvetlenül a tűzvonalban áll. Igyekezett a másik négy férfi háta mögött maradni, miközben gyalogoltak felfelé a lépcsőn. Amikor fölértek, Alexet a legkevésbé sem lepte meg, hogy az ajtó tárva-nyitva áll, és Janey mered rájuk. - Zeke-nek jó nagy a pofája - csattant fel a lány, aztán megfordult, és beviharzott a lakásba. - Mi a jó atyaúristenért nem mondtad el nekem, Janey? Janey kihallotta a megbántottságot a bátyja hangjából, odafordult hozzá, és ujjaival a haját szántva nézett rá. - Hát ezért - a többi Mackay és Alex felé intett. Büntetés ígéretét hordozó pillantást vetett Alexre, és gúnyosan elmosolyodott. - Hadd találjam ki, csak nem te voltál a kis küldönc? - Először öleb, most meg kis küldönc - Alex mosolya feszült volt. Na, majd megmutatom nektek, hogy milyen nagyszerű, önálló döntéseket tudok hozni. - Előbb a szádba kell adnunk a döntést, hogy meghozhasd - vágott vissza Janey, és karját a mellén keresztbe fonva meredt a férfiakra. Hűha. Janey unokatestvérei helyes srácok voltak, de most nem tűntek olyan helyesnek, ahogy összehúzott szemmel meredtek a lányra. Ray bácsi sem tűnt túl boldognak. - Szólnod kellett volna nekünk azokról a levelekről, kicsi lány 51

szidta meg Ray szelíden. - Azt hiszed, szó nélkül hagyjuk, hogy valaki bántson téged? - Nyilvánvalóan ezt hitte - Natches hangja halk volt, de rekedt a haragtól. - Hát ezt gondolod rólam, Janey? A lány lassan megcsóválta a fejét. - Dehogyis, soha nem gondoltam ilyet, Natches. Pontosan arra számítottam, ami most történik. Hogy mind a négyen rám zúdultok, mint egy tonna tégla, és azt követelitek, hogy költözzem vissza hozzátok a hajóra. Natches szeme résnyire szűkült. - Ez az egyetlen módja, hogy megvédjünk. Ez a biztos útja, hogy lassan az őrületbe kergessék. Kizárt dolog, hogy újra Natchesszel és Chayával éljen. Alexre pillantott. Neki kellene ezt elrendeznie, ahelyett hogy ott áll a falnak dőlve, mint valami istenverte férfimodell. Az őrnagy felvonta szemöldökét, lekezelő arckifejezése láttán Janey a fogát csikorgatta. - Nem megyek el innen - közölte a lány határozottan. Rendbe szedte az arcvonásait, elnyomta magában a félelmet és kínt; a félelmet, hogy csalódást vagy fájdalmat okoz a családtagjainak, akiket mindig csak távolról volt alkalma szeretni. - Odaköltözhetsz hozzám és Mariához - ajánlotta fel Ray. - Ez jó megoldás lenne. - Nem, szerintem nem - elrabolná tőle azt a függetlenséget, amiért olyan keményen megkiizdött. - Senkivel nem költözöm össze, Ray bácsi. Kényszerítette magát, hogy ne mutassa az idegességét. Összecsapta a kezét, és keményen szembenézett az öt férfival, akiknél erősebbet vagy határozottabbat soha életében nem ismert. - Ez így nem fog menni, Janey - Natches felemelte a hangját. Nem kiabált, de a lány összerándult az arcára kiülő haragtól. - Elég ebből, Natches - Alex ellökte magát a faltól. - Uralkodj a heves vérmérsékleteden, vagy tartsd távol magad Janey-től. 52

A nő meglepett pillantást vetett rá, aztán odaugrott Natcheshez, aki Alex felé indult, mire Janey a bátyja mellkasára tette a kezét. - Most meg akarod ütni? - kérdezte csendesen. - Telibe kapom az arcát - mordult fel Natches. - Tényleg ezt tennéd velem, Natches? - kérdezte a lány. - Csak azért, mert kijöttél a sodrodból, megütnéd azt a barátot, aki hat hónapja megmentette az életemet? Natches arca eltorzult. Düh, aggodalom és szeretet - ez mind benne volt a tekintetében, ahogy a húgára meredt, ő pedig igazi csúszómászónak érezte magát tőle. A világ lég pocsékabb testvérének. - Janey - Natches megszorította a vállát. - Édesem, olvastam azokat a leveleket. Akárki írta is őket, veszélyes. - Akárki írta is őket, egy gyáva disznó - válaszolta a lány a karját dörzsölve, miközben észrevétlenül megborzongott a levelek gondolatára. - Hagyd a fenébe! Képes vagyok kezelni. - Hagyd a fenébe? - kiáltott fel Dawg Natchest megelőzve. Melyik bolygón nevelkedtél te, Janey, ha azt gondolod, hogy ezt csak úgy annyiban hagyjuk? Egy család vagyunk. Azt hiszed, hagyjuk, hogy valaki bántson, hogy terrorizáljon? Már megint? - Szerintem nem igazán tudjátok megakadályozni - vont vállat a lány, magába fojtva a levelek említésére érzett szégyent és keserűséget. - Egyikünk sem tudja. Majd megunják és abbahagyják. - És azután? - kérdezte Natches. - Majd én megmondom, Janey. Azután veszélyessé válnak. És elkezdenek rád lövöldözni. A lány keserűen elmosolyodott. - Te pedig azt akarod, hagyjam, hogy védőpajzsként elém állj. Már megint? Nem vagyok már nyolcéves, Natches, Dayle pedig halott. Egyébként is, megtanultam megvívni a saját csatáimat. Ezzel is megbirkózom. - A rohadt életbe, Janey! - Natches megint meg akarta ragadni a húgát, de alighanem kiült Janey arcára a hirtelen belényilalló félelem, 53

mert a mozdulat közepén megmerevedett. Szemöldöke aggodalmasan összerándult, szája megfeszült. - Azt hitted, megütnélek, Janey? - Nem, a pokolba is, nem hittem, hogy megütnél - a lány olyan feszült volt, hogy úgy érezte, a legkisebb érintés is darabokra törné. Csak túl gyorsan mozdultál, Natches, a frászt hoztad rám, oké? A bátyja villámgyors, ragadozószerű mozdulatai gyakran váltották ki ezt belőle, ilyenkor türtőztetnie kellett magát a túl heves reakcióktól. Dayle is mindig gyors volt, hirtelen ütött, visszakézből is, ha úgy vélte, Janey a legkisebb mértékben is ellenszegül az akaratának. Megtanulnia uralkodni a reakcióin, amikor férfiak között van, akármilyen férfiak között, ez volt az elmúlt hónapok legnehezebb küzdelme. - Janey, egy család vagyunk - szólalt meg most Rowdy. - Ha nem akarsz odajönni a hajóra vagy apáékhoz, ahol vigyázhatunk rád, akkor muszáj lesz váltásban valakinek mindig itt aludnia nálad. Egyszerűbb lenne, ha odaköltöznél valamelyikünkhöz. A lány könyörögve emelte a tekintetét Rowdyra. Többnyire ő volt a józan, akire a többiek hallgattak. - Rowdy, rendben leszek. Nem mehetek el innen. - Janey, nem kaptunk téged még olyan régen vissza, hogy ekkora kockázatot vállaljunk - mondta gyengéden Rowdy a lánynak. - A fenébe is, ha mi neveltünk volna fel, akkor sem vállalhatnánk a kockázatot, kicsikém. Családtag vagy. Janey ezt érezte, nagyon is. Szíve elszorult az érzésektől, legszívesebben odarohant volna Natcheshez, hogy megölelje, magához szorítsa. Amiért törődött az ő biztonságával. Amiért az unokatestvérei is így vigyáztak rá. Legszívesebben mindegyiküket megölelte volna. De az ölelés soha nem volt része Janey életének, és nem volt olyan könnyű ezen változtatni. - Olyan rohadtul csökönyös vagy, Janey - vetette a szemére Natches.

54

- Bagoly mondja verébnek - mondta a lány gyengéden. Dagi úr ezt a pillanatot választotta, hogy fensőbbséges léptekkel bevonuljon a szobába, rámorogjon a férfiakra, majd felpúposítsa a hátát, és rájuk fújjon. Narancsszínű bundáját felborzolta, és úgy egészében egy olyan mogorva, kelletlen férfiember benyomását keltette, akinek semmi kedve a kora reggeli jópofizáshoz. Fejét Janey felé fordította, és topázszín szeme olyan szemrehányón fénylett, mintha őt okolná a lány nappalijában tapasztalható tesztoszterontúltengésért. Azaz inkább a saját nappalijában. - Ez meg mi a jóisten? - bámult Natches a macskára. - Ez itt Dagi úr - vigyorgott Janey. Odasétált a macskához, karjába vette a súlyos testet, és az ajtóhoz cipelte. - Gyerünk, te gazfickó. Itt az ideje, hogy sétálj egyet. Dagi úr morgott tiltakozásként, amikor kinyitotta az ajtót. Miközben kirakta a teraszra, az állat párnás mancsával nagyot ütött a kezére, és ráfujt, majd felugrott a korlátra, és onnan meredt rá haragosan. - Jó legyél - fenyegette meg Janey az ujjával. - Különben elfelejtek hamburgert tenni a kajádba ma este. A kandúr bajsza megrándult, összehúzott szemmel bámult vissza a lányra. Janey hátat fordított neki, és becsukta az ajtót. Más sem hiányzott, csak még egy halálra sértett hím. - Szóval, Ray bácsi, vihetem magammal a macskámat, amikor hozzátok megyek lakni? Ray bizalmatlanul méregette az ajtót. - Csak ha muszáj. Janey ettől majdnem felnyerített. A víz és a cicák nemigen férnek össze, így kétségei voltak, hogy a Mackay fiúknak sok tapasztalatuk lenne macskákkal. Különösen kövér macskákkal. Hamarosan nem is ártana diétára fogni, a cica kezdett nagyon meghízni.

55

Ha el kellene költöznie innen, az állat újra éhezne. Ez a területe, itt érzi otthon magát. Janey úgy találta, hogy bizonyos értelemben az ő területe is ez. Kényelmesen érezte itt magát. Megvolt a napi rutinja, egy élet látszata. - Nézzétek, nem költözöm el - rázta meg a fejét, miközben odaaraszolt a kávéscsészéhez. Egy szobányi Mackayjel meg egy hegyszerű Jansennel alkudozni - Janey nem így képzelt el egy vidám reggelt. - Hát akkor váltakozva itt alszunk. Öten vagyunk, Alexet is beleértve. Rendesen őrizni fogunk - nyilatkoztatta ki Dawg. Janey megpördült. - Szóba nem jöhet. - Teljességgel szóba jöhet, kivéve az Alex részét - csattant fel Natches. - Ne feszegesd a határt, Janey. Még mindig kemény rémálmaim vannak Dayle és Nadine miatt. Erre most igazán nincs szükségem. - És szerinted nekem szükségem van erre? - Janey dühösen gesztikulált. - Rendben. Ha azt akarod, hogy valaki bébiszittert játsszon, hát ő alkalmas rá. - Ujjával Alexre bökött. - Ha locsifecsit játszik, akkor játszhat éjjeliőrt is. Alex felvonta a szemöldökét, szürke szemén látszott, hogy pompásan mulat. - Nem! - vakkantott Natches. - Ő nem alszik itt. - Akkor senki más sem - a lány megvonta a vállát. - Öröm volt látni téged ma reggel, bratyó. Mondd meg Chayának, hogy csókoltatom, és paskold meg a pocalgát helyettem. Csulgátok be az ajtót, ha kimentek. Öt döbbent férfipillantást érzett magán, égette a tekintetük, próbáltak átlátni a maszlgán. Higgadtan nézett vissza rájuk. Natches őszintén dühös volt. Alex jól szórakozott. A többieknél a simán bosszústól a hitetlenkedőig tartott a skála. Mind túl nagyok, túl makacsok, és túl eltökéltek voltak ahhoz, hogy Janey életét irányítsák. 56

A francba, már az első levél felbukkanásakor pontosan tudta, mi lesz, ha Natches tudomást szerez róla. Közölnie kell Mayes seriffel, mit is gondol pontosan az ígéreteiről. - Ez így nem fog menni, Janey - csattant fel Natches. - Dehogynem fog. Átjöhet, miután éjjel végeztem az étteremben, és másnap reggel elmegy. Semmi gond - vállat vont. - És a nap többi része? - Natches a foga közt szűrte a szavakat. Azt hiszed, csak éjféltől hajnalig vagy veszélyben? - Csak ilyenkor jött levél - mondta a lány. - Vagy csinálja Alex az én elképzelésem szerint, vagy az egészet elfelejtheted. - Ezt nem gondolhatod komolyan! Janey, mondd, hogy nem gondolod komolyan! - Natches arcán most már valóságos sokk tükröződött, szeme tágra nyílt napbarnított arcában, ami általában nem volt jó jel. Mélységesen zaklatott volt. Alex hűvösen figyelte Janey-t. Akármilyen nyugodtnak és zárkózottnak tűnt is a nő arca, sokkal több minden rejtőzött mögötte, mint a szobában bárki sejtette volna. Janey bátorsága határtalan volt, már-már rémisztő. De hát Alex ezt már tudta, rájött az évek alatt, amíg megfigyelte. A lánynak elege volt. Makacs volt, mint egy öszvér. És most azt akarta, hogy mindnyájan megfizessenek, amiért idejöttek, és sarokba szorították. Alex majdnem vigyorgott, ahogy figyelte, hogyan manipulálja a lány a Mackayeket. Miközben azt hiszi, hogy őt is irányítja. De fogalma sincs semmiről. Alex már amikor beállt a kikötő parkolójába, tudta, hová vezet majd ez az egész. Addigra mérlegelte az összes lehetőséget, és egyetlen következtetésre jutott. A fenébe is, nem volt nehéz rájönnie, míg kint ült az utcán előző éjjel. Most a falnak dőlve, összefont karral, kimérten figyelte, amint a lány olyan magabiztossággal és arcátlan merészséggel komédiázik a 57

bátyjával és az unokafivéreivel, amire csak egy Mackay képes. Ha ezt a család valamelyik férfi tagja tette, az mindig felbosszantotta. De ahogy Janey-t figyelte, súlyos erekciója támadt, imádkozott, hogy észre ne vegyék. Hál’ istennek nem vette le a kabátját. Mert az halálbiztos, hogy ha Natchesnek a legkisebb sejtelme volna arról, milyen veszettül kívánja Alex az ő kishúgát, akkor itt vér folyna. - Mondd meg neki, micsoda őrültség ez az ötlet! - miután Janey-ről lepattantak az érvei, Natches most Alexhez fordult. Alex grimaszolt, és meg dörzsölte oldalt a combját. Megsebesültem, Janey - mondta neki. - Nem hinném, hogy én vagyok a legjobb választás. A lány arca majdnem önelégült volt. - Jaj, de kár. - Natcheshez fordult. - Isztok egy kávét, mielőtt elmentek? Megint mindenki Alexre nézett. Az meg vakarta az állát, és összehúzott szemmel mustrálta Janey-t. - Miért ő? - fordult vissza a húgához gyanakodva Natches. - Mert akkor nem kell elviselnem éjszakánként azt a sok nyavalygást és sóhajtozást, amit akkor kéne, ha közületek aludna itt valaki - forgatta Janey a szemét. - Tényleg, Natches, tudom, hogy a házasélet örömeinél nincs édesebb. Mindhárom fiatalabb Mackay arcán elégedettség terült szét, mire Alexnek megrándult az arca. Nem akart hallani a házasélet gyönyöreiről, mivel az egyikük pont a húga félje volt. - Nekem ez nem tetszik - dörmögte Natches, és megint a hajába túrt. - Az isten verje meg, Janey. Napi 24 órában kell melléd valaki, nem csak valami éjjeliőr. - Ha több is történik, mint ezeknek a leveleknek az érkezése, megfontolom - ígérte a lány. 58

A félelem gyökeret vert a nőben. Alex észrevette, még ha Janey azt hitte is, hogy a bátyja elől eltitkolhatja. Kísértették azok a levelek, mégpedig joggal. De a merészség és bátorság tipikus Mackayvonás volt, még ha önfejű makacssággal párosult is. - Meddig tart az eltávozásod? - Natches érezhetően nem volt boldog. Alex felvonta a szemöldökét. - Meghosszabbított szabadságon vagyok. Nincs semmi dolgom. Érezte, ahogy a többi férfi feszült figyelemmel méregeti. - Nekem ez nem tetszik - morogta megint Natches. - Próbáld másképp nézni - csicseregte Janey. - Megkapod, amit akarsz. - Odafordult Alexhez, félrehajtotta a fejét, és gyors félmosollyal hozzátette: - És Alex fizeti meg az árát.

59

NÉGY Majdnem egy órával később Alex a többiek után baktatva elhagyta a lakást. Vonásaira nyugalmat erőltetett, és befogta a száját. Ha nem vigyáz, még kuncogni kezd. Márpedig az veszélybe sodorná a gondosan előkészített tervét. Nem sűrűn mondhatja el valaki magáról: nem csupán egy elszánt kis Mackay lányt sikerült az orránál fogva vezetnie, hanem a bátyját és a két unokatestvérét is. Bár az unokafivérekben vagy a nagybácsiban nem volt teljesen biztos. Azok hárman nagyon is csendben voltak, és mintha mulatságosnak találták volna a helyzetet. A Mackayek roppant körmönfontak tudtak lenni, ha feküdt nekik a szituáció, de Natches most nem volt a helyzet magaslatán. - Ha hozzáérsz a húgomhoz, ha csak egyetlenegyszer is merészelsz hozzányúlni, lemetélem a farkadat, Alex - figyelmeztette Natches, amikor odaértek a kocsikhoz, a másik három férfi mögöttük baktatott. Alex odafordult Natcheshez, és kíváncsian bámult bele haragos zöld szemébe. - Ez aztán piszok jó kis figyelmeztetés, pajtás - horkant fel. - Egyelőre én teszek neked szívességet, és nem fordítva. Natches, akinek arca egyujjnyira volt az övétől, más körülmények közt azonnal a földön találta volna magát egy ilyen beszólástól. Csak az volt a bibi, hogy ha most megüti Natchest, akkor a három másikkal is meg kell küzdenie, az pedig tönkretette volna a terveit. - Senkinek sem teszel szívességet - közölte vele hevesen Natches. És ne hidd, hogy elfelejtettem, hogyan bámultad hat évvel ezelőtt Janey-t. - Undorral pillantott Alexre. - Hiszen még gyerek volt! Alex hűvösen viszonozta a pillantását. Janey tizenhét volt akkoriban, ami ugyan nem kifogás, de mégsem volt gyerek. - Nagyon is sok szívességet tettem a Mackay családnak emlékeztette Natchest. - Az elmúlt hat évben én meg az embereim nemcsak azért dolgoztuk hülyére magunkat, hogy a munkánkat elvégezzük, hanem Janey-t védtük, ha épp nem volt más feladatunk. Ha bevetésen voltam, akkor is gondoskodtam helyettesről, Natches 60

megvetően ejtette ki a másik nevét. - Ez átkozottul nagy szívesség volt, pajtás. - Egy olyan pasitól, aki gyerekekre csorgatja a nyálát - vágott vissza Natches. Alex képes volt fegyelmezni magát. Utolérhetetlen volt az önkontroll terén, az önfegyelmezés világbajnoka volt. Most viszont robbant. Mielőtt felfogta volna, mit tesz, már meg is markolta a másik dzsekijét, és nekivágta Natchest az épület falának. - Tudd, hol a határ, te köcsög! - köpte a másik arcába. - Ne merészeld átlépni ezt a határt! Meglepte, hogy a többiek nem avatkoznak közbe. Még jobban meglepődött, amikor Natches arcáról mintha elpárolgott volna a harag. Keze felemelkedett, de nem azért, hogy üssön, hanem hogy ellölge magától Alex kezét. - Jesszusom - Natches meglazította a gallérját, és megrázta a fejét. - A picsába, Alex. Nem úgy értettem, haver. Alex hátralépett, düh és bűntudat, inkább az utóbbi lüktetett az ereiben, miközben visszavonult. - Igazad van - törölte meg kezével Natches az arcát, és megint megrázta a fejét. - Igazad van. Egész idő alatt te is benne voltál, vigyáztál a húgomra. Jobban, mint én. - Fájdalom torzította el Natches vonásait. - Te megtetted azt, amire én képtelen voltam. Pedig Alex tényleg a nyálát csorgatta. Mostanáig minden egyes évvel nőtt, hízott benne a sóvárgás. Janey azonban nem volt gyerek, felnőtt nő volt. Ártatlan, csábító, fiatal nő. Alex pedig már elég idős ahhoz, hogy több esze legyen. - Bassza meg - Alex visszament a furgonjához. - Sötétedés után itt leszek. A francba! - Beszállt a kocsiba, és várt. Hagyta, hogy Natches hajtson el először, aztán amikor Dawg elindult a kocsija felé, leeresztette az ablakot. Dawg az ajtónak támaszkodott, nézte, ahogy Natches elporzik, 61

aztán visszafordult Alexhez. - Én tudom, amit ő nem - biccentett Natches után. - Mégpedig? - Veszettül akarod a csajt, azért nem tágítasz - Dawg acélos tekintettel meredt Alexra. - És ez rendben is van. Átkozottul csinos nő - megkeményedett a hangja. - De átkozottul sebezhető is. Ha összetöröd a szívét, sógorság ide vagy oda, darabokra tépünk. Alex rábámult, Dawg bólintott, és elment. A pokolba, a Mackay család egy igazi istencsapás. Felnézett a lakásra, Janey állt ott a csípős reggeli hidegben, a macskával a karjában. Vajon mennyit látott? Hallott valamit? Az arckifejezéséből ítélve valószínűleg mindent. Ismeri a dühös Mackayarcot, márpedig ez pontosan olyan. Csak annyi a különbség, hogy a lánynak piszkosul jól áll. Hosszú tisztelgésre emelte a kezét, és gunyoros mosolyt villantott Janey-re, majd kitolatott a parkolóból, és elhajtott. A holmija már össze volt csomagolva otthon. Készült. Pár óra múlva visszatér. És azután? Ettől a kérdéstől ráncba szaladt a homloka. Mi legyen? Csábítsa el? Mutassa meg neki, milyen komisz tud lenni, aztán hagyja faképnél? A francba! Hát mi jár az eszében? Miből gondolja, hogy Janey bármiben is hasonlít azokhoz a nőkhöz, akik elfogadják, hogy ha eljön a reggel, akkor ő lelép? Hát miért nem fogja ezt fel a farka? A fenébe, miért nem fogja fel az agya? Egyfolytában csak a lányra gondolt, visszaidézte azt a csókot. Az ártatlanságától teljesen kész volt, és isten bizony azt gondolta, hogy egy nőben az ártatlanság átkozottul finom dolog. Akkor miért akarja szétrombolni Janey-ét? Mert az Alexé. Nem engedte meg magának, hogy a lányra mint tulajdonára gondoljon, csak az ártatlansága volt az övé. Nem jut el odáig, ígérte meg magának. Soha nem hagyta magát elsüllyedni a 62

hamis szerelem futóhomolgában, és most sem engedi, hogy ez megtörténjen. Janey sokkal inkább két lábbal áll a földön, mint a bátyja vagy az unokatestvérei hiszik. Sokkal érettebb, mint bármelyikük gondolná. Ő látta és érezte ezt benne. Vagy becsapja magát, és csak kifogásokat gyárt, hogy valahogy az ágyába férkőzzön? Egy pillanatra, de csak egy pillanatra azért imádkozott, hogy a lány elég erős legyen, és ne engedje be oda. Máskülönben, úgy érezte, a végén mindkettőjüket tönkreteszi. Janey már várt Alexre, amikor aznap este megérkezett. Előtte felhívta Rogue-t, és a csajos estét áttette máskorra. Nem magyarázkodott a barátnőjének, de az nem is kérdezte az okát. Janey mégis viaskodott magával. Vágyott erre a kimenős estére. Soha nem volt még táncolni, soha nem volt becsípve. Mindkettőt ki akarta próbálni. Ringatni szerette volna magát a zenére, nevetni és szórakozni akart. Nő akart lenni végre. Nőies nő. Kisminkelni magát és felvenni az új szoknyát, amelyikre Rogue beszélte rá. Aznap este pamut tréning nadrágot és pólót viselt. Nem egyenesítette ki a haját, úgyhogy a majdnem vállig érő, laza göndör tincsei az arca körül repkedtek. Közvetlenül az után vágatta le a haját, hogy hónapokkal ezelőtt kijött a kórházból. A hosszú hajzuhatag nem sok híján a derekáig ért, és amikor érezte a súlyát, mindig eszébe jutott, hányszor vonszolta őt Dayle és Nadine a hajánál fogva. Most rövidebb volt, könnyebb volt kezelni, és valójában tetszett is Janey-nek, ahogy a frizura keskeny arcát keretezte. Göndör tincsei egyikét tekergetve a kanapén ült, és az étterem számláit rendezgette, miközben Alexre várt. Mégis ijedten ugrott fel, amikor felhangzott az ajtón a férfi határozott kopogása. Megmagyarázta magának a reakcióját. Az elmúlt két hónapban, amióta itt lakik, jóformán senki sem kopogtatott be hozzá. Odament az ajtóhoz, és kinézett a kémlelőnyíláson. Alex állt ott. 63

Mintha lehetett volna bárki más. Kinyitotta az ajtót, és félreállt, Alex bemasírozott, egyik vállán katonai hátizsák, másik kezében egy kemény, hosszú, keskeny táska. A lány kinézett a parkolóra, és összehúzta a szemöldökét, amikor nem látta a furgont. - Hol parkoltál? - Sehol - Alex keresztülbaktatott a lakáson a kicsi haliig, majd egyenesen be a vendégszobába, miközben Janey bezárta az ajtót. - Hogy érted, hogy sehol? Gyalog jöttél? - kérdezte a férfit követve. - Zeke felvett a kikötőnél, és elhozott. Majd reggel értem jön, amikor dolgozni megy. Az a legjobb, ha senki sem tudja, hogy itt vagyok veled. Janey kővé dermedt a hallban, miközben Alex a hálószobából beszélt. Meglepte, milyen erővel rohanja meg a fájdalom és az árulás érzése ezekre a szavakra. Hát persze hogy jobb, ha senki sem tudja, hogy itt van. Alex volt Somerset kedvenc fiainak egyike, a Különleges Erőknél szolgált, részese volt a nyomozásnak, amely leszámolt a Dayle Mackayféle terrorista csoporttal. Nem lenne szerencsés, ha az emberek tudomást szereznének róla, hogy egy fedél alatt alszik egy áruló lányával, nem igaz? Janey megfordult, és visszasietett a nappaliba, majd odakucorodott a kanapéra. Azt kívánta, bárcsak felbukkanna az a nyavalyás macska. Legalább valami elterelné a figyelmét a mellkasába markoló hirtelen fájdalomról. Beütögette a számológépbe a következő számla számait, bár legszívesebben a falhoz vágta volna az átkozott masinát. Az a legjobb, ha senki nem tud róla, hogy Alex itt van? Ó, persze, hát hogyne értette volna. Miért is nem gondolt erre? Amikor ma reggel próbálta helyretenni azt a sok nagydarab, erőszakos hímet, a saját büszkeségén kívül másra is ügyelnie kellett volna. Gondolnia kellett volna Alex hírnevére.

64

- Van tiszta ágynemű? - Alex ott állt az ajtóban, hangja hűvös, a tipikus, visszafogott Alex-orgánum. - A hallban találsz a szekrényben - válaszolt Janey mély hangon, éppolyan hűvösen. Ő is tud robothangon beszélni. Nem ágyazott meg a férfinak. Valahogy. Egyszerre megdermedt. Talán valójában arra számított, hogy Alex megint megpróbálja bedumálni magát az ágyába? Átvillant a fején a múlt éjszaka őrülete. A férfi érintése, a csólga, az éhség, amelyet tombolni érzett benne. Alex nyilvánvalóan meggondolta magát a tébolyult kéjvágy múló pillanata után. Neki is ugyanezt kellett volna tennie. Egyáltalán nem kellett volna lemondania a csajos estét. Itt kellett volna hagynia, hogy végezze csak a nyavalyás munkáját, ő meg elmehetett volna szórakozni. Letette a számológépet a dohányzóasztalra, és visszacsúsztatta a számlákat a helyükre, aztán felállt, és átment a nappalin. Ha a férfi nem volna, ő most nem lenne itt. Ott lehetne az étteremben, végezné a munkáját, vagy jól érezhetné magát valami szórakozóhelyen. Gyűlölt csak úgy lézengeni ebben a lakásban, ahogy régen abban a kaliforniaiban is. Ha tudta volna korábban, mennyire aggódik a férfi amiatt, hogy valaki észreveszi itt nála, akkor Janey pontosan ezt tette volna. Ehelyett most kiment a konyhába, kinyitotta a hűtőt, és kivette a bort. Egy pohárral. Ennyit engedélyezett magának egy napra. Na jó, néha egy és fél. Ma csak egyetlenegy. Kitöltötte a halvány italt, aztán visszanyomta a dugót, és berakta a bort a hűtőbe. Ennyit arról, hogy áthúzta az ágyneműt az ágyán. Pocsékba ment energia. Visszatért a kanapéra, és az órára nézett. A fenébe. Alig volt este fél hét. Még legalább nyolc óra, amíg le szokott feküdni. - Vacsorázunk? - kérdezte Alex a konyhába tartva. - Ha elkészíted - Janey felemelte a poharát, és belekortyolt, közben a befuggönyözött ablakra bámult. - Vagy rendelsz. Amelyikhez kedved van. 65

Hogy ő nem fog rendelni a férfinak, az egyszer halálbiztos. Pedig arra fogadni mert volna, hogy Alex sem rendel semmit, akkor ugyanis valaki feltétlenül megtudná, hogy itt van. A férfi egy szót sem szólt. - Felőlem - Janey felállt, és a telefonhoz ment. - Hamburger vagy pizza? Alex sötéten, higgadt arccal nézte. Valahogy úgy, ahogy Janey Dagi urat látta egyszer egy egérre nézni. A férfi latolgatott. Mérlegelt. Ezúttal tényleg megéri? - Legyen mindkettő. A lány bólintott, és tárcsázott. Annyi ételt rendelt, amennyi a bátyjának és az unokatestvéreinek is bőven elég lett volna. Csinált már ilyet korábban is, hadd higgyék azt, hogy a rokonai jönnek át hozzá estére. Tessék. Alex makulátlan hírnevén nem esett folt. Ő pedig úgy érezte magát, mintha valami összetört volna benne. - Janey - a férfi elkapta a kaiját, amikor elment mellette, és megállította. - Mi a baj? - Ugyan mi baj lenne? - pillantott rá vissza megjátszott ártatlansággal. - A rosszfiú testvérem és az unokabátyáim úgy döntöttek, hogy házőrző kutyára van szükségem, én meg elég hülye voltam, és beleegyeztem, hogy ide gyere. A pokolba, azt hittem, hogy legalább tiltakozol majd. - Miért tettem volna? - kérdezte Alex csendesen. - Nem akarom, hogy bántsanak. Az a három levél nem játék, Janey, valaki bántani akar. - Valaki meg akar bántani az érzéseimben, és el akar zavarni a városból - vitatkozott vele Janey, igyekezve higgadt hangon beszélni. - Te voltál az, aki elrohant Natcheshez meg a többiekhez, mint valami nyomorult spicli. - Szóval engem kell büntetni? - miközben elengedte a lányt, megcirógatta a kaiját az ujjai hátával, aztán semmi. 66

Alex ekkor hátralépett. Mintha eszébe jutott volna, hogy nem szabad hozzáérnie. - Igen, valami olyasmi - a lány odább ment. A kanapéig jutott. - Mit mondtak, mikor hozzák a kaját? - kérdezte a férfi. - Negyven perc - vont vállat a lány, visszaült a helyére, és a bor után nyúlt. - Az pont elég idő. Janey felkapta a fejét a férfi hangjára. Alex lassan lépdelt a kanapé felé. Kibújt a dzsekijéből, a fekete póló feszült erős vállán és a bicepszén. Könnyű nadrág volt rajta, amelyen világosan kirajzolódott az erekciója. - Mire elég? - a lány hangja erőtlen volt, el is fulladt. Mekkora bolond volt. Most azonnal megálljt kell parancsolnia ennek, meg kell mondania a férfinak, hogy nem lesz a játékszere, ahogy senki másé sem. De akkor Alex letérdelt elé. Lassan a tenyerébe fogta a lány térdét, és széthúzta a combját, pont annyira, hogy beférjen közéjük. - Ne csináld ezt - a lány megfogta a vállát, de nem tolta el magától. Törvényben kéne tiltani azt, amit művel vele. Annyira elgyengíti, hogy még küzdeni sincs ereje. - Nem hiszem, hogy segíthetek rajta, Janey - Alex keze felfelé kalandozott a lány combján, tenyere a pamutnadrágon keresztül is égette Janey bőrét. - Múlt éjszaka egy szemhunyást sem aludtam. Ezzel nem volt egyedül. De ami itt folyik, az biztosan nem segít egyiküknek sem jobban aludni, és végképp nem segít Janey-nek páncélba zárni előle a szívét. - Túlságosan lefoglalt, hogy összeesküvést szőj, azért nem aludtál vágta oda neki a lány. - Nem kellett volna szólnod Natchesnek a levelekről. - De bizony kellett - Alex szürke szeme sötétebbre váltott, 67

szempillái nehéz árnyékként rebbentek körülötte. - Nem hagyom, hogy bántsanak. Janey igyekezett belesüppedni a háta mögötti párnákba. Érezte a férfi szagát, és muszáj volt menekülnie a sötét, érzéki illat elől. - Vedd le a pólódat, Janey - suttogta Alex. - Hadd lássalak. Csak egy kicsit. A lány mellbimbói még keményebben bökték át a szövetet. Megnyalta a száját, lélegzete egyenetlenné, nehezebbé vált a férfi pillantásától. - Na, lássam, meg mered-e tenni - provokálta Alex. - Gyerünk, Janey, ingerelj! Engedélyt adok rá. - Ingereljelek? - ismételte utána a lány. - Az olyan lenne, mintha egy bárány ingerelné a farkast, Alex. Már megállapítottuk a tényt, hogy képes vagy reakciót kicsalni belőlem. - Reakciót kicsalni? - Alex hüvelykujja a lány combjának belsején körözött. - Talán kényszerítelek, hogy reagálj? - Ne játssz velem szócsatát - tiltakozott a lány, és gyűlölte magát, amiért ilyen gyenge. A férfi ajka felfelé görbült. Janey imádta, amikor ilyen a szája. A széles, érzékien telt ajkak előcsalták a vágyat, hogy megízlelje őket. Kétségbeesetten érezni akarta őket. - Akkor levehetem a pólódat? - hajolt közelebb a férfi, ajkával a lány állát súrolta, és Janey érezte, hogy az érintés melegétől megremeg a szempillája. - Lassan és gyengéden csinálom. Hagyok neked időt a tiltakozásra. Úgy csomagollak ki, mint a lég becsesebb ajándékot. Érezte, ahogy a férfi ujjai a pólója szegélye alá csúsznak, és felemelik. Meg remegett, érezte, hogy reszket, miközben a ruha szabaddá teszi a hasát, aztán átcsusszan a mellén. Súlyos és brutális emlékek keveredtek az élesen és hevesen feltoluló érzéki vággyal. - Olyan szép vagy, Janey - Alex hangja olyan volt, mint egy sóhaj, 68

áttörte a lányban növekvő félelem falát. - Már évek óta meg akartam neked mondani, mennyire szépnek talállak, de mindig idejében észbe kaptam. Tudtam, hogy nem szabad vágynom rád, álmodoznom rólad. A lány kaija felemelkedett, amikor Alex áthúzta a fején a pólót, és ledobta a kanapéra. Janey most gyorsan és zihálva lélegzett, melltartója fehér csipkekeretébe szorítva emelkedettsüllyedt a keble. Mellbimbója merev volt, érzékeny, átbökte a melltartó kosarának vékony anyagát. Alex feszült arckifejezéssel bámulta, ajka szétnyílt, és az ő légzése is elnehezült. - Szinte már bűn, hogy egy ilyen gyönyörű nő, mint te, szűz legyen mondta a lánynak. - Szeretni kellett volna téged, lassan és gyengéden, egész álló éjszaka. Végig nyalogatni az ajkad édes kis görbületétől a lábujjad hegyéig. Janey el volt bűvölve. A férfi szorosan megragadta a derekát, majd két keze elindult felfelé, és a nő mellének gömbölyű domborulatánál megállt. Janey figyelmesen nézte Alexet. Hamvas melle túlzottan is érzékeny volt, amióta Nadine megsebezte. A sérülések mélyek voltak, de a lelki sebek még mélyebbre hatoltak. - Tudom, mit tett veled - suttogta a férfi, mintha a gondolataiban olvasna. A lány összegörnyedt Alex szavaira, és megpróbálta ellökni magától. - Nem, Janey - suttogta a férfi. - Nem lesznek titkok közöttünk. Ilyenek nem. Én nem fogok fájdalmat okozni. - De igen, fogsz - válaszolta Janey rekedten. Alexszel nem bírta megőrizni a hűvösségnek azt a látszatát, amit másokkal sikerült. Ezen nem tudsz segíteni. Alex a lány melléről az arcára emelte pillantását. - Azt hiszed, ennyire durva vagyok? - kérdezte. - Nyilván el tudnád érni nálam, hogy könyörögjek minden 69

érintésedért, amit te magad is adni akarsz nekem - ismerte el a lány. De nem tudok veled mit kezdeni, Alex. Most nem. így nem. A férfi grimaszolt. - Nem játszom veled, Janey, megígérem. A játszadozáshoz már öreg vagyok. Megegyezünk, hogy csak ennyi, és senki nem okoz senkinek fájdalmat. Csak ennyi? Csak szex? Nézte a férfit, sajgón fájt a tudat, hogy olyan erővel vágyik rá, ami el fogja pusztítani. Tudta, hogy így lesz, érezte a közeledtét. Mire a férfi ajka megérintette az övét, már nem maradt ereje küzdeni. Legfeljebb azért küzdött, hogy Alex még hevesebben csókolja. Ajka szétnyílt a férfiszáj alatt, torkából nyögés szakadt fel, amikor ujjai a férfi vállát fedő ruhába markoltak. Nyelvek párbajoztak, nyalták, ízlelgették egymást. Az egyik kéz a lány melle alól felvándorolt, hogy Janey nyakára simuljon. Alex keze olyan hatalmas volt, hogy a tenyere és az ujjai hátulról körbeölelték a lány egész nyakát. A férfi ujjai érdesek voltak, reszelősen simítottak végig Janey bőrén. Alex olyan nagy volt, olyan kemény. Janey érezni akarta őt magán, azt akarta, hogy teljesen körbeölelje. Karját a férfi nyaka köré fonta, tenyerét rásimította, hogy érezze a keze alatt az izmok erejét, feszülését. Jó ég, ez teljesen felizgatta. Ahogy Alex csókolta őt, ahogy a férfi izmai megfeszültek, amint egyre mélyebbre hatolt a csólga, ahogy belenyögött a csólgaikba, olyan éhesen, mint ő maga. De Alex hangja sötétebb volt, szexibb. - Veszettül szeretem a kis szádat, Janey - beszippantotta, az ajka közé csípte őket. - Pont nekem valók, bébi. Janey éppen idejében nyitotta ki a szemét, hogy lássa Alex fejét lejjebb ereszkedni. Megmerevedett, amikor a férfi végighúzta a nyelve hegyét a 70

kulcscsontján. - Belehalok, hogy meg ízlelhessem a mellbimbódat - mondta Alex rekedten, keze visszaindult a lány nyakától a melléhez. - Érezni akarom, ahogy keményen és forrón a nyelvemhez simul. Lefogadom, hogy az íze édes, mint a cukorka. Keze megmozdult, lesodorta a lány válláról a melltartó pántját, és mellbimbói alatt meglazította a kosarat. - Alex. Alex, nem tudom, jó ötlet-e ez - Janey-nek elfúlt a lélegzete. Úgy tűnt, képtelen elég oxigént szívni a tüdejébe. Nem találta az erőt, hogy ellölge a férfit magától. - Félsz tőlem, Janey? - az egyik mellbimbójára lehelte a szavakat. Azt hiszed, fájdalmat okozok majd? A lány megrázta a fejét, de fogalma sem volt, hogy ez-e a válasz. - Nézz engem, édes - fuvolázta a férfi, és ajkával lejjebb csúszva felnézett a lányra. - Nézd, ahogy becézem ezt a gyönyörű cicit. Próbáld ki, milyen érzés. Ajka első érintésére vad érzéki öröm száguldott a mellbimbóján keresztül a csildójába. Janey teste ívbe feszült, bimbóját a férfi ajka közé nyomta, nekipréselte nyalogató nyelve forró, nedves húsának. Kővé dermedt, szinte lélegezni is elfelejtett, amikor érezte magában feltörni az élvezetet. Mintha lángnyelvek nyalogatták volna, a bőre alatt apró robbanások mentek végbe, hőjükkel belülről perzselték. - Milyen gyönyörű - mormolta a férfi a száját csücsörítve, a bimbót csókolta, majd a szájába véve gyengéden szívogatta. Csak a mellbimbót. Lassan és gyengéden szívta, nyalogatta. Tenyerébe fogta a lány keblét, kezével teljesen beborította a gömbölyű formát, még mielőtt a lányban félelem ébredt volna. Érdes ujjak és tenyér, bennük a gömbölyű, dús idomok, mint egy kehelyben. Keretbe fogta, miközben a kemény, érzékeny csúcsot szopogatta. - Alex - a lány még jobban zihált, lázasnak érezte magát, túl forrónak, túl érzékenynek. Korábban fázott itt, nem kellene most ilyen 71

melegnek lennie. Alex felemelte a fejét, de csak hogy áttérjen Janey másik mellére. Miközben a másik bimbót kényeztette, a nő lehunyta a szemét, és azért küzdött, hogy a tudatánál maradjon. Biztosan tudta, lennie kell egy oknak, hogy miért nem engedheti meg ezt. Tudta, hogy létezik, de ez az ok szertefoszlott az élvezet mögött. A lány keze most a férfi tarkóját tartotta, próbálta közelebb húzni magához, miközben ívbe hajolva kínálta neki a testét. Nézte, ahogy Alex ajka vándorol rajta, a bemélyedést az arcán, amikor szívogatta, csókolta a kemény mellbimbókat, és hagyta, hogy a lány nézze, ahogy nyalogatja. Ó, ez olyan jó volt. Figyelni, ahogy a férfi nyelve végignyalja, körbecirógatja a kemény bimbót. Combját összepréselte, amikor az élvezet megint keresztülcikázott az ideg végződésein, megrázkódtatta a lába közét, betöltötte a csildóját, puncija sóvárgó mélységeit. Fogalma sem volt, hogyan küzdhetne ez ellen. Nem is akart küzdeni. Azt akarta, hogy örökké tartson. - Tudtam, hogy ilyen édes lesz a mellbimbód - a férfi megcsókolta az egyik mellcsúcsot, majd a másikat is. - Olyan kemény a nyelvemen, mint egy cukorka. A lány körmei Alex tarkójába mélyedtek, ahogy próbálta visszahúzni a férfit, újra érezni az ízét a szájában. - A csildódat is pont így fogom csókolni, Janey. Lassan és gyöngéden cirógatom, a számba veszem, és finoman, lágyan nyalogatom, kiszívom belőle az összes édességet. Ezt Janey nem éli túl. Színtiszta kéjvágyból álló tócsává folyik itt szét mindjárt a lába előtt, ha Alex továbbra is ilyen dolgokat mond neki. - Aztán belenyomom a nyelvemet a szűk puncidba - a férfi arcvonásai megfeszültek, tekintetében keményen és emésztően lobogott az érzéki vágy. - Majd meghalok utánad, Janey. Minden érintésért, minden egyes csókért. 72

Mindjárt elélvez a puszta szavaitól. Képtelen lesz uralkodni a lángolásán, és sikítani fog a vágytól, ha Alex nem tesz gyorsan valamit. Nagyon gyorsan. Érezte, ahogy közelít a csúcspont, ahogy az élvezet fokozódik és szétárad benne, míg úgy érezte, a tetőpontját már nem élné túl. A férfi megragadta a bugyija pántját, és lehúzta, miközben Janey felemelte a fenekét. Akarta ezt is, akarta érezni magán Alex száját, azt akarta, hogy szétszaggassa a gyötrő forróság és a gyönyör. Janey ajka könyörgésre nyílt. Már gyűjtötte a levegőt, hogy kipréselje magából a szavakat, amikor kemény, határozott kopogás hangzott fel az ajtón. - Házhoz szállítás, Mackay kisasszony - kiáltott egy fiatal férfihang. - Siessen, a macskája morog rám. Janey összerándult. Alex cselekedett. A bugyit és melltartót visszahúzta a helyére, és áthúzta a lány fején a pólót, mielőtt Janey egyet pislantott volna. A férfi arckifejezése már nem volt érzéki, eltűnt róla a vágy. Most keményebb, feszültebb volt az arca. A lány lassan keresztüldugta a kaiját a póló ujján, és megigazította a nadrágját. Na, most végre emlékezett, miért nem kellett volna soha megengednie, hogy Alex hozzáérjen. Szégyen hasított belé. Felpattant a kanapéról, és a konyhába sietett, közben látta, hogy a háta mögött a férfi az ajtóhoz oson. Alex kikukkantott a kémlelőnyíláson, majd oldalra csusszant, ahonnan nem látszott. A pokolba vele. A pokolba Dayle Mackayjel és ezzel a várossal, és a saját, áruló testével. A konyhában felmarkolt pár banlgegyet a fiókból, amelyben az aprót tartotta, és az ajtóhoz sietett. Átható pillantást vetett Alexre, e pillanatban pontosan annyira gyűlölte, mint saját magát. Kitárta az ajtót, és a pizzafutárra való tekintettel mosolyt erőltetett az arcára. Dagi úr a lába mellett beslisszolt a lakásba, és nyilván rávetette magát a macskakajás tálra. 73

Janey odaadta a fiúnak a pénzt. - Tartsd meg a visszajárót, Robby mondta, és átvette tőle az ételt. - Hű, köszönöm, Mackay kisasszony. Mondja meg a családjának, hogy üdvözlöm őket. Natches a múlt héten pont zárásra ért a pizzériába. Úgy kellett rábeszélnie a tulajt, hogy tartsa nyitva a konyhát, amíg megsül a pizza, amelyet a felesége annyira megkívánt. Újabb kényszeredett mosoly, kis nevetés. - Chaya él-hal a pizzáért. - Hát igen. És mindig pont záráskor vagy utána - vigyorgott Robby. - Mindig el akaiják küldeni Natchest, de aztán mindig meggyőzi őket. - Igen, ahhoz nagyon ért - helyeselt Janey. - Akkor jó éjt, Mackay kisasszony - bólintott borzos fejével Robby. - Vigyázzon magára. - Jó éjszakát, Robby. A lány bezárta az ajtót. Egy pillanatra megállt, aztán megfordult, az asztalra lökte az ételt, és szembenézett Alexszel. - Itt az istenverte vacsorád. Amit nem eszel meg, rakd a hűtőbe. Megeheted holnap este. Én lefekszem. És Alex hagyta, hadd menjen. A lány érezte magán a tekintetét, érezte a férfi vágyát, aki mégis hagyta elmenni. Csak Dagi úr követte a lányt, halk miákolással felugrott az ágyra, és rábámult, mintha azt kérdezné, miért nem nézi a híreket. Miért sír. Igen, jöttek a könnyek. Csak egy pillanatra. Amikor az ágy szélére ült, és Dagi úr ellenszegülését kockáztatva a kaijába húzta a macskát. Az állat bundája felitatta a könnyeit, de a valódi zokogás bennragadt a mellkasában. Ahová mindig is be volt zárva, egész életében. A férfi, akiről mindig is álmodott, most megérintette - és szégyellte őt. Hát mennyire borzalmasan iszonyatos ez?

74

ÖT - Faisal, Desmondnak több korianderre lenne szüksége a ma esti vacsora menüjéhez. El kéne szaladnod a boltba, és hoznod, amennyit csak találsz - csapott le pár nappal később Janey a bátyja fogadott fiára, épp mikor az belépett az étterembe. A pincérnek öltözött, fekete nadrág os, fehér inges fiatalember odasietett hozzá, sötét szeme és sivatagi barna bőre éles kontrasztot alkotott inge fehérségével. - Janey, Mary-Lee most telefonált, hogy megbetegedett - kiáltott ki Hoyt a pult mögül. - Visszarendelem Tabithát, hátha tudja vállalni. Janey pénzt nyomott Faisal markába. - Tedd azt, Hoyt - válaszolta, aztán visszafordult a fiúhoz. - Jane, Natches azt mondta, hogy itt kell maradnom, és le se vehetem rólad a szemem - mondta neki szelíden Faisal, aggodalommal a tekintetében. - Haragudni fog, ha elmegyek a boltba. - Én még jobban fogok haragudni, ha nem mész - válaszolta Janey türelmetlenül. - Nézz csak körül, Faisal. Ki lenne olyan őrült, hogy egy ilyen káosz közepén próbáljon megtámadni? Pincérnők járkáltak, megterítették az asztalokat, és előkészítették a kiszolgálópultokat. Pokoli zűrzavar volt, mint a nyitás előtti órában mindig. - Szükségem van arra a korianderre, és muszáj, hogy elintézd most rögtön, mielőtt Desmond idegrohamot kap a konyhában. Ha ez bekövetkezne, megmondom neki, hogy a te hibád volt. Bizonytalanság és az óvatosság szikrája villant Faisal sötét pillantásában. Mindenki tartott Desmond haragjától, még Janey is. - Menj - a vállánál fogva taszigálta a fiút. - Natches nem tudja meg, becsszó. A fiú vonakodva elindult, válla fölött gondterhelt pillantást vetett hátra. Janey lesimította ceruzaszoknyáját, és a pincérnőkhöz sietett, segített előkészíteni az éttermet a vendégek első rohamára. Amikor az 75

étkező elkészült, és kinyitották az ajtókat, igazi őrültekháza kezdődött, hogy a legkiválóbb színvonalon tartsák a kiszolgálást és a minőséget. Miközben figyelmen kívül hagyták az egyes vendégektől érkező beszólásokat és megjegyzéseket. - Hoyt, több virágra lesz szükségünk a virágárustól - sietett a pulthoz Janey, és gyorsan emlékeztetőt írt a recepció számítógépének memo programjába. - Rosszul nézünk ki, ha ez nem lesz meg mihamarabb. Minden asztalon apró vázákban csinos kis virágcsokrok álltak, otthonosabbá tették az éttermet, és Janey tudta, hiányoznának, ha nem lennének ott. - Be tudok ugrani érte, amikor bejövök - bólintott Hoyt, és ő is emlékeztetőt írt a zsebszámítógépébe. - A holnap reggelem szabad, az ápolónő anyával lesz. Ráncba futott a homloka, miközben a feljegyzést írta. - Hogy van? - állt meg Janey, kezét Hoyt vállára téve. A fiú pár éve elveszítette az apját Irakban, és most, hogy az anyja beteg volt, hétről hétre megviseltebbnek látszott. - Úgy tűnik, a gyógyszerei most jobban hatnak - mosolygott Janeyre hálásan. - Remélhetőleg ezen a héten tud pihenni. - Remélem... - Janey, ez egyszerűen nem megy - Desmond rontott ki a konyhából, haragos barna szeme rosszallón villogott sötét olasz arcában, miközben egy petyhüdt zellerszállal hadonászott a lány orra előtt. Ez a termék selejt. - Hívd fel Faisalt a mobilján. Éppen a boltban van - Janey összeszorította száját a zeller láttán. - Reggel felhívom a beszállítót, és elintézem. Desmond ajka elkeskenyedett. - Másik beszállítót keresel, és minőségi árut követelsz - utasította. - Ez a cég nem ismeri a minőséget, szándékosan a legrosszabb árut szállítják nekünk. 76

Életem története, gondolta Janey. - Reggel gondom lesz rá, de az áru késve érkezhet napközben figyelmeztette a szakácsot. - Inkább későn, mint ez a selejt - dühöngött Desmond, miközben visszatért a konyhába. - Elegem van ebből. Én fogok hívni egy árubeszerzőt. - A válla fölött hátranézve dühös pillantást vetett a lányra. - Te túl kedves vagy. Nem kiabálsz, amikor kéne. Majd én kézbe veszem a dolgokat. Janey sóhajtott, és megrázta a fejét, aztán visszafordult a pulthoz, és Hoytra mosolygott. - Alighanem igaza van. - Alighanem - mosolygott Hoyt halványan. Janey visszatért az asztalokhoz, hogy előkészítse az esti vacsoravendégeknek, közben pontosan tudta, miért is kap selejtes árut a helyi kereskedőktől. Talán Natchesszel kellene beszélnie róla, de a bátyja világossá tette, hogy egyáltalán nem akar foglalkozni az étteremmel. A legszívesebben porig égve látná. Ezen kívül Janey megígérte magának, hogy a saját harcait maga vívja meg; Natches megvívott helyette éppen eleget, amikor Janey kicsi volt, és súlyosan meg is fizette az árát. - Itt vagyok, Mackay kisasszony - Tabitha viharzott be az ajtón, gyorsan szaladt a kötényéért, és felmérte, hol van rá a legnagyobb szükség. Mostantól a vendéglő elképesztően pörgött, minden egyes perc valóságos küzdelem volt, hogy lépést tartsanak a tömeggel, így aztán Janey-nek nem maradt ideje gondolkodni és azon tépelődni, miféle zűrbe is keverte magát Alexszel. A férfi behálózta Janey-t, a bátyját, az unokatestvéreit. Erre a nő az elmúlt néhány éjszakán jött rá, amikor Alex a laptopján dolgozott az asztalnál, vagy eltűnt a szobában, amelyet a rendelkezésére bocsátott. Janey-n még mindig dolgozik. Azok a sötét, tüzes pillantások, a tekintetéből sütő ígéret, amely csak az alkalomra vár, tudva, hogy a lány még nem menekült meg tőle igazán. 77

- Janey, a tizenötös asztalt túlfoglalták - szaladt oda hozzá Hoyt gondterhelt arccal, néhány órával később. - Azok még a desszerten nyammognak, miközben már megérkezett a következő foglalás. - Számíts fel az asztalnak tizenöt dollár felárat a csúszásért mondta a lány frusztráltam - Ismerik a szabályt. A foglalás csak másfél órára érvényes, hacsak nem kötik le hosszabb időre. Mondd meg Tabithának, hogy terítsen meg egy extra asztalt a kettes szekcióban, és ültesse oda a várakozókat. Utálta, ha extra asztalt kellett felállítania. Pluszmunka volt vele, és ha már ott volt az asztal, újra és újra meg kellett tölteniük, különben még híre ment volna, hogy elküldik a vendégeket, miközben van szabad asztal. Odapillantott a tizenötös asztalra, és sóhajtott a pár láttán. Mindig tovább foglalták az asztalt a megengedettnél, aztán hangosan tiltakoztak a felár ellen. Tabitha valószínűleg a borravalójára is keresztet vethet. A fejét csóválva markolta fel az étlapokat a plusz asztal számára, és odament az idősebb párhoz, Charlene és Don Finmore-hoz. Don a városi tanács tagja volt, és valaha a barátja volt Dayle Mackaynek. Vagy legalábbis azt hitte, hogy a barátja. Fogalma sem volt róla, milyen szinten használta ki őt Dayle, amíg az egésznek vége nem lett, és híre nem ment Dayle letartóztatásának. - Charlene. Don - rájuk mosolygott, amikor a két öreg felemelkedett a váróhelyiségben álló kárpitozott, párnás pádról. Kész az asztalotok, odavezetlek. Don volt az idősebb, a hatvanas éveiben járt. Charlene nem sokkal volt fiatalabb, és Janey tudta, hogy ma este az évfordulójukat ünnepük. - Boldog házassági évfordulót - mosolygott rájuk. - Negyven év, ugye? Charlene meglepett mosolya gyorsan el is illant. - Honnan tudod? kérdezte gyanakodva, mialatt Janey leültette őket, és Tabitha készenlétben állt. 78

- Charlene, kislánykorom óta ismerlek titeket - emlékeztette őket. Hát persze hogy emlékszem az évfordulótokra. Tinédzserkoromban ott voltam az egyik partin, amit adtatok, nem emlékszel? Charlene arca ellágyult egy pillanatra. - Tizennégy voltál emlékezett vissza. - A szüleid nem akartak elhozni, de mi ragaszkodtunk hozzá. Janey később megfizetett ezért egy sötét, szűk szekrénybe zárva. - Emlékszem a tortára - mondta Janey, és lehunyta a szemét, mintha szép emlék volna. - Mennyei volt. Don elmosolyodott. - Louisville-ből rendeltem, külön Charlenenek. - És a díszítés egy családi kép volt - mosolygott Janey. - Azt gondoltam, ez a legpazarabb torta a világon. Még egyszer gratulálok, és - közelebb hajolt a párhoz -, kérlek, ma este legyetek az én vendégeim. Negyven év együtt, csodálatos ilyesmit látni. Remélem, ízleni fog a vacsora. Otthagyta őket, odasúgta Tabithának, hogy a vacsorát a ház állja, és megkérte, gondoskodjon róla, hogy Finmore-ék megfelelő ellátásban részesüljenek az ünnepi estéjükön, majd visszasietett a recepcióhoz. Annak a fogadásnak az emléke ködös volt Janey elméjében, de a tortát soha nem felejtette el. Egy családi kép. Szülők, a gyerekeik és kicsi unokák. Annak idején úgy tűnt Janey-nek, mintha egy tündérmesét látna megelevenedni, miközben figyelte, hogyan viselkedik egymással az a család. Már annyi idősen is tudta, a többiekhez képest mennyire más, milyen rettenetes az ő családja. Az extra asztal felállítása miatt bőven adódott pluszmunka, úgyhogy mire az étterem bezárt, Janey úgy érezte, egy háborút vészelt túl. A pincérnők és a segédek épp a takarítást fejezték be, a konyhában Desmond és csapata megtisztította a munkafelületeket, és elmosták az utolsó edényeket. 79

- Menj csak, pihenj le, amíg minden kész lesz, hogy bezárhasd a házat, Janey - mondta neki Hoyt. - A többit már elintézzük. Janey kicsusszant a cipőjéből, felült a pultnál álló bárszékre, és a lábfejét tornáztatta. - Több segítség kell - sóhajtott. - Ezt mondjuk hetek óta - emlékeztette Hoyt. - Adj fel még egy hirdetést az újságokban - mondta a lány. - Nem akarok táblát kitenni a vendéglőre. Beszéltem a többi lánnyal is, talán a szóbeli terjesztés segít. A pincérnőik általában tetemes borravalókat tettek zsebre, de rengeteget kellett talpalniuk, és a papírmunka is káoszba fulladt, mert Janey-re az asztaloknál is szükség volt. - Rendben, megnézem, mire jutok a papírokkal - szállt le a székről Janey, lehajolt, felkapta a cipőjét, és elindult az irodába, ahol tudta, mi vár rá. Nemcsak a papírmunka, hanem Alex. A hajába túrt, miközben közeledett a helyiséghez. A férfi ott hever a kanapén, valami magazint olvas. Felé fordul, tekintetében ott a csábítás. A csábítás, hogy hagyja magát elragadni, hogy engedje a férfinak, hogy simogassa, becézgesse, megérintse. Az elmúlt három napban az érintése utáni vágy olyan mértékűre nőtt benne, hogy lassan lebírhatatlan, mindent felülíró szükséggé változott. Alex maga vált szükségletté. Janey kinyitotta az iroda ajtaját, belépett, és ott volt ő, pont, ahogy gondolta. Elnyújtózva hevert a kanapén, egy számítógépes magazinnal a kezében. Felé fordította a fejét, a borosta sötét árnyéka szürke pillantását még intenzívebbé, még viharosabbá tette. - Soká tartott - a férfi felült, és a lábát földre tette. Kopott farmer és szürke ing. Csizma. Túl szexi, hogy törvényes legyen, ahogy a barátnője, Rogue mondaná. 80

- Egy kicsit - vont vállat Janey, aztán a kis hűtőhöz ment egy pohár borért. Kimerült volt, és cafatokban lógtak az idegei. Alex megőrjítette. - Nem pihensz eleget - jelentette ki a férfi. Janey majdnem felnyerített ettől a megjegyzéstől. Nem, egyáltalán nem pihent. Forgolódott és hánykolódott, ahogy elképzelte Alexet maga mellett az ágyban, és majd megőrült, amikor arra gondolt, hogy hányféleképpen érintené meg. Ez meg a Natches és a kuzinjai irányából érkező szakadatlan aggodalom teljesen kimerítette. Mélységesen szerette őket, jobban, mint el tudták volna képzelni, de ehhez egyszerűen nem volt hozzászokva. Nem volt könnyű kezelnie, és úgy érezte, mintha lélegzetvételnyi időt sem hagynának neki. - Jó l vagyok - kitöltötte a bort, visszatért az íróasztalhoz, és leült a terebélyes, párnázott székbe. Megdermedt, amikor Alex felállt, és odalépett hozzá. - Ne zavarj - figyelmeztette a férfit egy sóhaj kíséretében, a papírjaira meredve. - Túl sok dolgom... Szempillái lehunyva megremegtek, amikor a férfi keze a vállához ért, és az ujjai masszírozni kezdték. Ó, igen. Majd elolvadt. Istenem, ez az, amire egy nőnek a nap végén szüksége van. A székbe süppedve szinte elomlott a testét elborító intenzív élvezettől. Alex hüvelykujja megdolgozta a vállát, aztán áttért a nyakára. Gyúrta és simogatta, és Janey bármit megadott volna azért, hogy folytassa. Érzékei annyira ellazultak, hogy a teste már szinte cseppfolyóssá vált. De a stressz, ami távozott belőle, másféle feszültségnek adta át a helyét. A férfi ujjai Janey csupasz nyakán, a lehelete a lány fülében, ahogy Alex közelebb hajolt. - Gombold ki a blúzodat - súgta Alex, miközben masszírozta a feszült, fájó izmokat. Nem szándékozott vitába szállni vele. Még csak azt se. Mozgásra bírta az ujjait, kigombolta az apró gyöngyház gombokat, és hagyta, hogy a blúz szétnyíljon fehér csipkés melltartója fölött. 81

Melle feszes volt, duzzadt, fájdalmas. A lány alig várta, hogy a férfi megérintse, mindenütt végig cirógassa, mindenféle módon birtokba vegye. Janey ajka szétnyílt, feje a férfi felé fordult, amikor kemény „Natches-kopogás” hangzott fel az ajtón. A lány szeme hatalmasra tágult, Alex megdermedt. Janey ismerte a bátyja kopogását. Tudta, hogy nem vár. Alig gombolta be az első pár gombot a blúzán, amikor Natches bemasírozott az irodába, majd hirtelen döbbenten megtorpant. Janey-re pillantott, aki fülig vörösödött, majd Alexre meredt, aztán lassan hátat fordított. - Egy. Kettő. A rohadt életbe, ez számol. A lány sietősen igyekezett begombolni a blúzát, és ellökte Alex kezét. - Három. Négy. Sikerült begombolnia az utolsó gombot, mire a bátyja öthöz ért, és visszafordult. Sötéten vádló tekintetét a lány mögött álló Alexre szegezte. - Meg kell beszélnünk a kijelölt feladataid körét e kínos kis ügy kapcsán - mordult fel Natches. - Az érintés nem tartozik ezek közé. Alex morgott, de hátralépett a lánytól. - Kopogás után várni illik, amíg azt nem mondják, szabad - fakadt ki Janey frusztráltam - Jézusom, Natches. Nem sétálhatsz be csak így egyszerűen. - Én vagyok itt az egyik tulaj - ez afféle kifogás akart lenni, a lány tudta. Natches farmert viselt, lovaglócsizmát, sötét színű inge fölött vastag bőrkabátot. Chayának hét lakat alatt kellene tartania a lakóhajón, hogy ne okozzon ennyi istenverte bonyodalmat. - Mit szeretnél? - a lány felemelte a poharát, és nagyot kortyolt a borból. - Nem mintha nem örülnék, hogy látlak - biztosította -, de az éjfél kissé furcsa időpont a látogatásra. 82

- Nem akkor, ha valaki vadászik az ember húgára - vetett egy pillantást a lány válla fölött Alexre, majd grimaszolt. - Ugye tudod, hogy túl öreg hozzád? Janey komoly veszélyben volt, hogy megszegi az egypoharas fogadalmát, és rögtön egy egész üveg bor lesz a korábbi limitből. - Natches! - a hangja vészjósló volt. - Csak azért jöttem, hogy megnézzem, hogy vagy - dörmögte a bátyja, és nyugtalanul vonogatta a vállát. - Chaya, Crista és Kelly mára csajos estét szervezett a hajóra, úgyhogy Dawg és Rowdy Dawgnál durcáskodik. Nekem nem volt kedvem a közös morgáshoz. - Szóval kiszúrtak veled, te meg gondoltad, mással is megosztod ezt a mókát, és kiszúrsz velem? - kérdezte Janey kedvesen. Natches elvigyorodott, de közben barátságtalan pillantást vetett Alexre. - Felhívtak ma a szállítóktól - mondta végül. - A főnökük egy goromba külföldiről hadováit, aki átkokat szórt rá valami zeller miatt. Azt mondja, elvesztette a megrendeléseit az étteremtől. Janey erre hátradőlt a székében. - És? Natches megvonta a vállát. - A főnök régi barátom. Csak kíváncsi voltam, mi történt. - Tudni sem akarsz a vendéglőről, amíg végre porig nem ég, nem emlékszel? - idézte fel a lány. - Hát akkor most mit jössz ide emiatt? Natches szeme résnyire szűkült. - Megmondtam, miért. - Mondd meg a főnök haverodnak, hogy majd jussak az eszébe, ha legközelebb épp selejtes árut készül kiszállítani - Janey összefonta a karját az íróasztalon, és előrehajolt. - Szemét áru volt, Natches. A lég pocsékabb szállítmányokat kaptam, szándékosan, Dayle miatt. Még mindig nem jöttek rá, hogy a tökéletes Mackay hercegnő pontosan annyira a játékszere volt Dayle-nek, mint bárki más. A megjegyzések nem érdekelnek, de a vendégeimet nem etetem szeméttel. Natches elnémult, hosszú pillanatokig hallgatott. Az arckifejezése 83

nem változott, de a lány látta a tekintetében lassan kigyúló haragot. - Nézd, megoldom az üzleti ügyeket - mondta Janey. - Desmond szerzett egy új beszállítót Louisville-ből. Későbbi időpontban érkezik az áru, de idejében itt lesz, és legalább frisset kapunk. Nem nagy ügy. - A louisville-i szállítók többet kérnek - figyelmeztette Natches. - Biztos vagyok benne, hogy elviseljük azt a kis többletköltséget válaszolt hevesen a lány. - Nem megyek vissza a szállítmányozó haverodhoz, Natches. - Ilyenre nem is kérnélek - válaszolta az. - Miért nem szóltál, hogy mi folyik? - Miért nem szólsz minden alkalommal, amikor Chaya veszekszik veled, hogy arrogáns vagy, és túlteng benned a tesztoszteron? csúfolódott a lány. - Közöm van hozzád, és ha problémád akad olyan szállítókkal, akiket ismerek, az rám is tartozik - jelentette ki Natches kemény hangon, lustán nyújtva a szavakat. Veszélyes hangfekvés. - Különösen akkor, ha azzal a valakivel, akit a barátomnak hittem, elrendeztem, hogy biztosan azt kapd, amire szükséged van. - Talán nem hitte, hogy ennél jobbra van szükségem - jegyezte meg Janey, és idegesen a hajába túrt. - Nézd, nem számít. Ez csak üzlet, semmi több. Nem voltam elégedett az árujukkal, hát máshoz mentem. Natches rövidet bólintott, hirtelen felállt, és az ajtóhoz indult. Miközben kinyitotta, még visszafordult, és Alexet méregette. - Lemetélem a mocskos mancsodat, ha folyton a húgomon találom mordult rá. - Az isten verje meg, találj magadnak egy korban hozzád illő nőt. Bevágta az ajtót, mielőtt bármelyikük visszaszólhatott volna. - Egyszer még fogom, és kivágom a nyelvét - morogta a lány háta mögött Alex. - Hát akkor igyekezz, mielőtt levágja a kezedet - Janey majdnem felnevetett, aztán visszafordult az íróasztalon tornyosuló 84

papírhalomhoz. Jó ég, érezni akarja magán a férfi kezét. De most muszáj munkához látnia, különben soha nem lesz kész. - Egy órát kapsz - közölte Alex, és visszatért a kanapéra. Janey kérdőn nézett rá. - Egy óra piszmog ás a papírokkal, aztán felhurcollak az emeletre Alex felkapta a magazinját, és újra elnyújtózott a kanapén. - Jobb, ha hozzászoksz, szivi. Visszaszámlálás indul. Sajnos Janey ennek az órának a nagyobbik részét papírmunka helyett azzal töltötte, hogy titokban Alex szexi testét bámulta, meg azt a kemény domborulatot a farmerja alatt. Ha ez így megy tovább, Natchesnek nincs mit aggódnia azon, mikor ég már porig az étterem. A végén Janey maga rombolja le az el nem végzett papírmunkával, meg a túlzott vonzódással egy olyan férfihoz, akinek legfőbb célja, hogy teljesen és totálisan az őrületbe kergesse.

85

HAT Egyes számú szabály: túlságosan, átkozottul öreg a lányhoz. Kettes számú szabály: túlságosan, átkozottul kemény a farka egy szűzhöz, mert soha életében semmi nem volt még annyira nehéz, mint ilyen lassan és óvatosan hozzáérni Janey mellbimbójához. A legszívesebben felfalta volna. Keményen, mélyen akarta beszippantani a szájába, meg akarta csípni azokat az apró kemény bimbókat, oda akarta vinni a lányt a kanapéhoz, miközben a farka mélyen és keményen behatol a combja közé. Hármas számú szabály: soha, de soha nem szabad érzelmi viszonyba keveredni egy nővel. Márpedig egyértelmű volt, hogy a lány elgyengíti. Máskülönben tartotta volna magát ahhoz a tilalomhoz. Alex egy héttel később úgy érezte magát, mint egy fuldokló, miközben a lakásában járkált az estére várva, amikor visszaosonhat a lányhoz. Nem volt butaság Ray és Rowdy javaslata, hogy amennyire csak lehet, tartsa titokban a jelenlétét Janey lakásában, viszont így az egész napot nélküle kellett eltöltenie. Nem volt rá oka, hogy körülötte lebzseljen, és esélye sem volt megfejteni ajaney-talányt. Egy hét alatt nem jutott közelebb annak megoldásához sem, hogy ki írhatta azokat a leveleket. Abbahagyta a járkálást, hogy újratöltse a kávéscsészét, és meg masszírozza a combját. A fenébe, még mindig fájt, egy hónappal később is. Jól kicseszett vele a golyó, amely behatolt az izomba, és majdnem darabokra szaggatta. Annyira, hogy Alexnek meghosszabbított szabadságra kellett mennie. Elég ideje volt eltöprengeni rajta, visszatérjen-e a seregbe vagy sem. Gond nélkül megszedhetné magát a különböző juttatásokból. A hadseregben szolgált tizennyolc éves kora óta. Jelentkezhetne hat hónapra aktív tartalékosnak, és harmincnyolc évesen leszerelhetne. Az utóbbi időben piszkosul sokat gondolkodott a visszavonuláson. 86

Harding rendőrfőnök pedzegette a nyugdíjba vonulását, Alexet pedig már megkeresték, hogy vegye át a helyét, ha távozik. A pokolba is, csak jobb lenne, mint terroristák lövedékei és bombái elől félreugrálni, és folyamatosan a frontvonalon kockáztatni az életét. Pár hónapon belül születik egy kis unokahúga vagy -öcsikéje. Szerette volna, ha lenne ideje egy kicsit nagybácsiskodni. Arra nem gondolt, hogy apa legyen. Alex aztán nem, semmi pénzért. Felnevelte a húgát, Cristát, és még akkor meg esküdött, soha nem vállalja a kockázatot, hogy gyereke legyen. Beüt a mennykő, aztán a kölykeid állhatnak a maguk lábára. Védhetik meg magukat. Egyik kezével végigsimított a fején, aztán fáradtan meg masszírozta a tarkóját. Egyre gyakrabban gondolt olyan fura dolgokra, amikhez eddig nem volt köze. Különösen az elmúlt hat hónapban. Olyanokra, mint Janey, az ő gyerekével terhesen. Mindezt azok után, hogy olyan szépen elsorolta magának az okokat, miért nem akar gyereket egyetlen nőtől sem. Olyanokra, mint hogy felébredni együtt reggel, egymást átölelve. Márpedig Alex nem volt az a típus, aki szeret együtt aludni egy nővel. Meg dugni, azt igen, egész álló éjjel gyűrni a lepedőt, azt bármikor. De ez nem jelentette azt, hogy egy nővel a karjában aludjon. Most, hogy minden éjjel ellenőrizte Janey-t, kikapcsolta a tévét a szobájában, és kockáztatta, hogy a dühösen fújtató macska megkarmolja, miközben eligazgatja a takarót a lányon, azon kapta magát, hogy oda akar kuporodni mellé. Át akarja ölelni, miközben alszik, mert úgy tűnt, a lány nem alszik túl jól. Alex az ablakhoz ment, amikor meghallotta, hogy egy autó érkezik a kocsifelhajtóra, kinézett, és szélesen elvigyorodott, amikor meglátta Dawgot és Cristát. Az ablakkeretnek dőlve figyelte, ahogy a férje kisegíti Cristát az anyósülésről. Dawg összevont szemöldökkel rázta a fejét, barátságtalan arcot vágott, majd a kocsinak dőlt, mialatt Crista a bejárathoz igyekezett. Alex húgáról sugárzott a kismamás ragyogás, boldognak tűnt. 87

Terhespocalga miatt aranyosan kacsázott. A férfi gondolkodott, csúfolkodjon-e vele emiatt, de aztán hagyta a fenébe, a húga kedélyállapota az utóbbi időben egy kissé furcsa volt. Ajtót nyitott, mire a nő a felért a tornácra. Odalent Dawg felemelte a kezét üdvözlésképpen, bár még mindig haragosan nézett. - Dawgot ma nem engedték el játszani? - nevetett Cristára a bátyja, amikor a lány belépett a házba. Crista behúzta a fejét, és elnyomta a mosolyát, miközben Alex becsukta mögötte az ajtót. - Dawg megint eljátszotta a kis játékait - forgatta a nő a szemét. Ma reggel kis híján beleszaladt Natches öklébe. Nem akarom kockáztatni, hogy ti ketten is összeugorjatok. - Nem lenne valami nagy csata, hugi - mondta Alex, és megpuszilta a testvérét. - Készítsek neked egy koffeinmentes kávét? Csak kötekedett. Crista ki nem állhatta a koffeinmentes kávét. A nő átható pillantást vetett rá a poénért. - Ne szórakozz velem, Alex. - A férfi megadón feltette a kezét, és nevetett. - Szóval miért szobrozik Dawg odakinn, amikor látogatóba jössz hozzám? - valami azt súgta Alexnek, a húga nem csak úgy beugrott, hogy megkérdezze, mi újság. - Hogy van a lábad? Voltál már orvosnál a héten? - kérdezte Crista, miközben a hűtőhöz ment, kinyitotta az ajtaját, és lecsekkolta a tartalmát. A konyhaszekrény következett. - Kéne neked valami kaja, Alex. - Voltam a dokinál - tájékoztatta a férfi. - A lábam gyógyul. És nem töltöttem valami sok időt itthon a múlt héten, máshol ettem. Crista szembefordult vele, keresztbe fonta a karját a mellkasán, és nekidőlt a konyhapultnak. Elgondolkodva ráncolta a homlokát. Végül bólintott. - Janey jól főz. Talán majd egy kicsit felhizlal. Alex felvonta a szemöldökét. - Janey nem főz. Crista szája megrándult. - Janey kitűnő szakács. Amikor pár hétig velünk lakott, esküszöm, felszedtem vagy öt kilót. 88

Alex meg vakarta az állát. - Nekem nem főz. - Biztosan kiborítottad valamivel - húzta a bátyját. - Mit műveltél vele? Alex visszabámult rá. - Ne köntörfalazz, Crista. Ki vele. Crista az ajkába harapott. - Lefeküdtél vele? - Főzne rám, ha megtettem volna? A nő vadul forgatta a szemét. - Valószínűleg. Dawg meg van győződve róla, hogy lefekszel vele. - Dawgnak semmi köze hozzá. - Janey nagyon sebezhető, Alex. - Crista, azért jöttél, hogy távol tarts Janey ágyától? - haragosan nézett a húgára. - Mert ha igen, akkor azt hiszem, szívesebben venném Dawg látogatását. Őt megüthetem, ha felidegesít. - Ami megmagyarázza, miért én vagyok itt Dawg helyett - mutatott rá Crista. - És pontosan ez az oka, hogy most gyors léptekkel vissza is hurcolhatod hozzá azt a csinos kis popsidat - mondta Alex. - Jézus Mária. Nem mondanám meg, ha lefeküdtem volna vele. Semmi közötök hozzá. Kikérdezlek én a szexuális életedről? Épp elég baj volt Alexnek, hogy tudta, a húgának van ilyenje. A tetejébe még az ország egyik legvadabb pasijával. - Hát, Janey nem főz rád, vagyis nyilvánvalóan nem vagy igazán a kegyeiben - nevetett vissza rá Crista. - Szóval akkor nem kell aggódnom, hogy Natches kasztrál téged, és ezzel örökre vége a Jansen vérvonalnak. Ugye? Alex tűnődve pillantott a húgára. - Nem fogsz lefeküdni vele, ugye, Alex? A lefekvés nem pont az volt, ami Alex fejében járt. - Nem kovácsoltam még kőbe vésett terveket e tekintetben mondta végül, megkerülve a kérdést. - Hagyd abba a vallatást, különben felhívom Cranstont, és megmondom neki, milyen átkozottul 89

jó vagy keresztkérdésekben. A nő még mindig aggodalommal figyelte. - Beszéltem ma reggel Janey-vei. Alex felvonta a szemöldökét. - Tényleg? - Pontosan milyen közeli viszonyban van egymással Crista és Janey? - Ő is kibújt a válasz alól. Alex tudomást sem véve róla visszament a kávéskannához, megtöltötte a csészéjét, aztán megfordult, és a húgára nézett. Ha volt egyetlen ember ezen a világon, akinek a szeretését Alex engedélyezte magának, akkor ez a nő volt az. A kishúga. Ő volt minden, ami a világában a jót és az igazat jelentette. A rohadt életbe, dehogy akart ő fájdalmat okozni neki, de ebbe most túl mélyen beleütötte az orrát. - Nem akarom, hogy Natches és te egymásnak ugorjatok - mondta neki Crista határozottan. - Nem örülnék neki, Alex. A férfi letette a kávéscsészét a pultra, és összeszorította a száját. Rendben. Akkor kasztrálom Dawgot. Mivel a lánytestvérek itt mind tiltott gyümölcsnek számítanak, azt hiszem, most rajtam a sor, hogy behajtsam az adósságot - a nő gömbölyödő hasára bökött. - Jó pár évvel túlhordtad, Crista. Dawg nem igazán tett jót neked, amikor tizennyolc voltál, de meghagyom az életét. Szenvedés árnya suhant át a nő arcán. Tizennyolc éves volt, és a Dawggal töltött éjszaka terhességgel végződött. Azt a gyereket elveszítette. Kis híján belepusztult, és az lett a vége, hogy majdnem nyolc évre elhagyta az otthonát. A tény, hogy Dawg olyan hullarészeg volt, hogy fel sem fogta, mi az istent művel, nem számított. A gazembernek annyira legalább észnél kellett volna lennie, hogy békén hagyja a lányt. De hát Crista már nagykorú volt, Alex pedig úgy nevelte, hogy felnőtt is legyen. Bármilyen dühös volt Alex a történtek miatt, valahogy azt is tudta, hogy Dawgnak fontosabb a lány, mint amennyire bevallja.

90

- Tizennégy évvel idősebb vagy nála - mondta végül Crista habozva. - Janey-nek még esélye sem volt élni, Alex. - Elég. - Alex, ismerlek - mondta a húga lágyan. - Látom az arcodon, hogy van valami, és félek, hogy a végén mindnyájunknak csak szenvedést hoz. - Csak akkor, ha Natches beleüti az orrát az én dolgomba viszonozta kérlelhetetlenül a nő pillantását. - Az ő dolga is, hogy mi van Janey-vel - figyelmeztette Crista. Hallottam beszélgetni Dawggal, Alex. Nem hülye, pontosan tudja, hogy valami van. - Crista, menj haza a férjeddel - Alex felkapta a csészéjét, odament a mosogatóhoz, belelöttyintette a kávét, és a mosatlanok közé tette a poharat. - Vigyázz Dawgra meg a születendő bébire, és ne ártsd bele magad ebbe. Natchesszel a te közreműködésed nélkül is dűlőre jutunk egymással. - Te vagy az egész családom, Alex - a nő suttogott, hangja megtelt fájdalommal. - Ismerlek téged és Natchest is. Janey csak most lett újra az élete része, szinte úgy érzi, mintha az apja volna. Amúgy is szörnyű bűntudat gyötri, amiért korábban nem tudta megkönnyíteni az életét, folyton ezen rágódik. És mindketten tudjuk, hogy nem vagy szerelmes Janey-be. Ha viszonyt kezdesz vele, aztán továbbállsz, ahogy szoktál, akkor meg is érdemied, hogy Natches beverje a képedet. - Crista, menj haza. Nem akart veszekedni a terhes húgával, azt meg végképp nem fogja hagyni, hogy a benne növekvő harag a nőre zúduljon. Honnan a pokolból vették Mackayék, hogy nincs jobb dolga, mint kihasználni egy hamvas, sebezhető szűzlányt, aztán elhajítani, mint valami szemetet? És a saját nyavalyás testvére mikor döntött úgy, hogy ezt ő is elhiszi? - Alex...

91

- Azt hiszed, a fenébe is, hogy nem próbáltam magam távol tartani tőle? - kiszakadtak belőle a szavak, miközben a nő szeme tágra meredt a döbbenettől. - Tényleg azt hiszed, Crista, hogy egy reggel felkeltem, és elhatároztam, hogy mindent elsöprő erekcióm lesz ettől a nőtől? Mi az isten jár a fejedben? Mióta tartasz olyan szemétládának, aki le se szarja, hogy kinek okoz fájdalmat? A nő ajka elnyílt. - Lefeküdtél vele? - Nem feküdtem le vele, Crista - vágta oda. - Azt akarod, hogy meg esküdjek, hogy nem is fogok vele lefeküdni? A nő lassan fújta ki a levegőt. - Megtennéd? - Soha az életben - Alex megrázta a fejét, tudva, hogy úgyis csak idő kérdése. - Natchesnek pedig muszáj lesz elfogadnia, ha megtörténik. Képes lesz rá? Crista meglepve nézett a bátyjára. - Te... szerelmes vagy belé? kérdezte hitetlenkedve, aztán grimaszt vágott válaszul Alex gyilkos pillantására. - Ja, persze. Felejtsd el. Olyan, hogy szerelem nem létezik Alex Jansen számára. - Aztán elvigyorodott. Egy ilyen mosolytól bármelyik férfi visszavonulót fúj, ha van egy csöpp esze. Alex pechére túl dühös volt ahhoz, hogy legyen esze. Épp elég bosszantó, hogy a Mackay család valami erkölcstelen szemétládának hiszi, de hogy a saját testvére? - Crista, nézd, sok dolgom van, de hogy megríkassam az édes, terhes húg ócskámat, az nem tartozik közéjük - mondta neki ingerülten. - Úgyhogy miért nem mész szépen haza a férjeddel, és felejted el Janey-t? Meglepő módon a nő arca felderült. Ellökte magát a pulttól, megkerülte, és mielőtt még Alex megállíthatta volna, elkapta a bátyja csuklóját, és odabújt a mellkasára. A pokolba. A húga megölelte. Mert a testvére, és hozzászoktatta Alexet az öleléséhez, amikor még pelenkás totyogó volt. A férfi néha visszasírta azt az időt. - Tudod, mennyire szeretlek, Alexander Jansen - súgta, miközben a férfi szorosan átölelte, csak egy kicsit. - És te vagy a legjobb báty a 92

világon. Alex morgott erre. - Hát, izé. Te sem vagy rossz húgnak megcsókolta a nő feje búbját, majd eleresztette, fejét csóválva a húga hangulatváltozásain. Crista kiment a férjéhez, aki még mindig a furgont támasztotta. Alex nézte, és majdnem elnevetette magát. A szilaj, semmivel sem törődő Dawg Mackay bolondult a feleségéért. És ez átkozottul jó dolog; máskülönben Alex ki is nyírta volna. Crista hagyta, hogy a férje besegítse a kocsiba, majd bekapcsolta a biztonsági övét, miközben Dawg megkerülte a kocsit, és a másik oldalon beült a kormány mögé. - Hát, legalább nem sírsz - sóhajtott a férfi, gázt adott, és kihajtott a kocsibeállóról. - Akkor is hagynod kellett volna, hogy én menjek be. Legalább feldühítettem volna, mielőtt elmegyünk. Crista kuncogott. - Van elég baja. - Hogy érted ezt? - Dawg óvatos pillantást vetett rá. - Miféle baja? - Nem mondom meg - nevetett a nő. - Miért nem? - nézett rá a férje mogorván. - Nincsenek titkaink, Crista, ugye emlékszel? A nő szája megrándult. - Nem mondom meg, Dawg. - Miért? - tudakolta a férfi hitetlenkedve. - Minden titkodat megőrzőm. - De ez Alex titka. Dawg összevonta a szemöldökét. - Lefekszik vele? - Egész biztos, hogy nem feküdt le vele. - Valami mást csinál vele ezen kívül? - a férfi a szeme sarkából fürkészte a nőt. - Olyasmit, amitől Natches magánkívül lenne a dühtől? - Dehogyis - Crista a fejét rázta. - Akkor mi a titok?

93

A nő közelebb hajolt, és vigyorgott. - Azt csak én tudom, és győzz meg, hogy elmondjam. Dawg azon nyomban bég erjedt a szavaira, csak úgy feszültek a golyói. Rendben, ilyet játszhatnak. - Gondoskodom róla, hogy kisikítsd magadból - közölte. - Hű, bébi, ez jó móka lesz. - Soha nem mondom meg - dorombolt a nő. - Úgy, szóval kihívás? - már majdnem hazaértek. - Készen állok rá, meglátjuk, te mennyire. Egész csomó módját tudta, hogy rávegye a feleségét a beszédre. Azt is tudta, hogy a nő mindet imádja. Bizony, Dawg állati jó volt, amikor rosszalkodott. Janey aznap este kiosont a lakásából, bement az étterem irodájába, aztán a hátsó ajtón át kislisszolt a párhuzamos utcára. Ott a válla közé húzott fejjel besurrant a pizzériába, és hívott egy taxit. Türelmetlenül várt, amíg a kocsi megérkezett, de akkor végre szabad volt. Alex sötétedésre érkezett, már kezdett alkonyodni. Épp elmúlt öt, és Janey beleegyezett, hogy hatkor találkozzanak Rogue-gal egy bárban a városon kívül. Kicsit korán ér majd oda, de megéri. Valami azt súgta neki, Alex nem hagyná, hogy elmenjen kocsmázgatni a barátnőjével. Furcsamód annak ellenére, hogy Rogue egy olyan információ miatt sérült meg hat hónapja, amit véletlenül hallott a Dayle Mackay elleni nyomozásról, még mindig kereste Janey társaságát. Párszor elment az étterembe, a barátait is rávette, hogy jáijanak oda. Az a sok bőrszerkó egy rakáson egy kicsit ijesztő tudott lenni, de Janey kedvelte a lány barátait. Nagydarab, nyers és kemény motoros fazonok voltak. Azoknak, akikkel Rogue lógott, aranyból volt a szívük, még ha csúnyán beszéltek is, és még csúnyábban piáltak. Hosszú vörös hajával és ibolyakék szemével Rogue nem olyan nő volt, akinek a haverjairól Janey elsőre azt gondolta volna, neki való 94

társaság. De kétség nem fért hozzá, jól érezte magát velük. Rogue-gal nem egyszer együtt ebédeltek az étteremben nyitás előtt, Dayle és Nadine Mackayről beszélgettek, vagy Somersetről. Rogue jobb volt, mint egy pszichológus. Nagyon értett hozzá, hogy rögtön rátapintson a lényegre anélkül, hogy egy árva kérdést feltett volna. Rogue sok mindenben saját magára is emlékeztette Janey-t. Nem volt az az öléigetős-puszilkodós fajta, úgyhogy Janey-nek emiatt nem kellett aggódnia. Viszont szórakoztató volt, szeretett nevetni, Janeynek pedig korábban nem nagyon voltak barátai. Most már kedvére barátkozhat, gondolta, amikor közel fél órával később kifizette a taxit, és belépett a bárba. Végre volt rá a lehetősége, és ki is akarta használni. - Korán jöttél - nézett fel meglepve Rogue, aki a bárpultnál ült. Én meg azon paráztam, hogy talán el sem jössz. - Megmondtam, hogy ezúttal biztosan nem mondom le - Janey felcsusszant a bárszékre a barátnője mellé, és a pultosra nézett. - Egy sört kérek. Nagyon hideget. A pasi bólintott, és megfordult. - Persze, mondtad, hogy itt leszel - helyeselt Rogue. - De mindig olyan szűkszavú voltál a telefonban, amikor hívtalak. Már azt hittem, talán átértékelted a barátságunkat. Rogue sokat tudó mosollyal emelte a szájához a sörét, és kortyolt belőle. - Pokoli hetem volt - morogta Janey. Hálásan nyúlt a söre után, és nagyot húzott a hideg italból. Alex minden este megérkezett sötétedés után. Azon a négy napon, amikor az étterem nyitva tartott, az irodában várt, míg a lány végzett aznapra. Ezek az éjszakák nem voltak olyan rosszak. Miután Dagi úr evett, Janey a macskával visszavonult a hálóba, ahol megnézte a híradót, és gyakran belealudt. Minden reggel úgy ébredt, hogy a tévé ki volt kapcsolva. Ami azt 95

jelentette, hogy valamikor az éjszaka folyamán Alexnek ki kellett kapcsolnia. Ez csak még jobban feldühítette. A férfi nem érintette meg többé. Csendes volt, gyakran visszavonult a saját szobájába, magával vitte a vacsoráját. Beszélt vele, kizárólag semleges témákról. Az isten verje meg, egyik éjjel még politikáról is vitatkoztak. Elcseszett, idióta politikáról. Ő meg majd belepusztult. Forgolódott és hánykolódott éjszakánként, a férfi érintéséről álmodott, és nedvesen ébredt reggel, olyan heves vágy gyötörte, amilyet nem hitte volna, hogy érezhet bárki iránt. Egy hét. Egyelőre nem jött több levél. Semmi sem történt. Ma este ki akarta dobni Alexet. Már meghozta a döntést. Amikor hazaér, egyenesen kirúgja az ajtón. - Úgy tűnik, a pokoli hét nem elég erős kifejezés - jegyezte meg Rogue. - Édesem, elfelejtetted a sminket. És hol a szoknya? Nem viccelt. Janey alighanem az eszét is otthon hagyta a nagy rohanásban, hogy sikerüljön elszöknie. - Siettem - vonta meg a vállát. - Annyira nem lehet sietni, hogy ne fesse ki magát az ember. Fogd a sörödet. Felmegyünk, és egy kicsit rendbe tesszük a külsődet, aztán visszajövünk, amikor a zenekar elkezdi. Janey megragadta a sörét, de nem tudta, akarja-e ezt. - Úgy nézek ki, mint egy madárijesztő? - kérdezte a pultos fiút, miközben Rogue el akarta rángatni. - Dehogyis, édesen festesz - vigyorgott az. - Az édes nem is elég jó szó, egyenesen cukorfalat. Remek. Tehát édesen néz ki. - Ezt meg hogy értette? - kérdezte Rogue-ot, aki berángatta a bárpult mögé, majd egy Belépés csak alkalmazottaknak feliratú ajtón. - Úgy értette, hogy olyan vagy, mint egy hamvas arcú szűz nevetett Rogue. - A szüzek megrémítik a pasikat. A nagyfiúk mindig teljesen összezavarodnak, ha szűzzel akad dolguk. Na, gyere, egy kis 96

életet lehelünk beléd. - Elég ijesztő gondolat - sóhajtott Janey, miközben Rogue felfelé vonszolta a lépcsőn. - Életet lehelünk belém? Nem akart úgy kinézni, mint egy szűz. Nem akart úgy viselkedni, mint egy szűz. Szórakozni akart, csak Janey akart lenni. Szabadjára akarta engedni az összes vakmerő, vibráló álmot, amelyeket olyan sokáig magába zárt. - Teszünk róla, hogy biztosan jól mulass - nevetett rá Rogue, ahogy beléptek az apró, emeleti lakásba. - Gyere be. Azt hiszem, még megfelelő ruha is akad. Janey lenézett a farmerjára és a blúzára. - Mi a baj a ruhámmal? tiltakozott. Rogue hátrafordult, és ajkát biggyesztve, összehúzott szemmel nézett rá. - Janey, soha nem akartál végre egyszerűen csak nő lenni? kérdezte tőle szelíden. - Nem Natches kishúga, vagy Dayle Mackay lánya. - Elvigyorodott. - Vagy Alex Jansen tehet róla? Janey gyanakodva nézett Rogue-ra. - Ezt meg hogy érted? - Tagadod, hogy Alex a bébiszittered? - mondta a barátnője kihívóan. - Nyugi, nem hinném, hogy sokan tudnak róla, de én véletlenül - Rogue önelégülten tanulmányozta a körmeit - egy kicsivel okosabb vagyok, mint a legtöbb ember. Emellett elcsíptem egy megjegyzést, amit Natches tett Dawgnak múlt héten, amikor kinn voltam a kikötőben egy haverom hajóján. Valami gyilkosságról, bébiszitterekről, Janey-ről meg Alexről. Baromi jó vagyok ám a kettő-meg-kettő-az-négy ügyekben. Janey habozott. Rogue rámosolygott. - Nem faggatózom. De a százdolláros kérdés így szólna: három Mackay és egy Jansen besétál a bárba ma éjjel. Mondd meg, mit szeretnél, mit lássanak? Egy kislányt, aki arra vár, hogy hazavigyék, vagy egy felnőtt nőt, aki a saját életét éli? Janey sóvárgott, hogy a saját életét élhesse. Vagy még inkább, hogy olyan legyen az élete, amilyenről mindig is álmodozott. Amelyben maga választ és dönt a saját sorsáról. 97

Janey csúnyán nézett a barátnőjére. - Nem vagyok kislány, Rogue. - Nem, nem vagy az - Rogue vonásai kissé megkeményedtek. - De ők annak látnak, nem igaz? - Ezt meg honnan veszed? Rogue összefonta a karját csinos bőrmellénye előtt, amelyet blúz helyett viselt. - Ismerem Alexet, Janey. Ismerem a szokásait. Megérkezik sebesülten, és keres magának valami kis szórakozást, jó alaposan kimulatja magát, amíg itthon van, és nem hívja újra a kötelesség. Néha talál magának ilyen-olyan nőket, akikkel játszadozhat. Legalább akkora bika és szexisten, mint az összes Mackay hím. És nem - Rogue vigyorgott -, én nem kavartam vele. De annyit tudok, hogy ezúttal senki más sem. Ő pedig ott ül veled a lakásodban, és bébiszittel Rogue forgatta a szemét. - Mióta vagy te kisbaba, édes? Janey összepréselte az ajkát. - Miért érdekel ez téged, Rogue? Nem volt az a bizalmaskodó fajta, bármennyire szerették is őt gyereknek nézni mások. Rogue vonásai a pillanat törtrészére keserűséget tükröztek, de rögtön ki is simultak. - Mert én is tartottam ott, ahol most te - megfordult, és átment a szekrényhez a szoba másik végébe. - Cuki voltam, és ártatlan, és mindenkiben a barátot láttam. - Hosszú vörös-arany fürtjei repkedtek a hátán, ahogy megrázta a fejét. - Valaki aztán megtanított az igazságra. - Előhúzott pár vállfát a gardróbból, és visszafordult Janey-hez. - Próbáld fel ezeket - ledobta a ruhákat az ágyra. - Valamivel teltebb vagy, mint én, de ezek egy kicsit lógnak rajtam, úgyhogy neked pont jó lesz. Apu nem nézte a méretet, amikor megvette őket. Janey habozva megérintette a rövid bőrszoknyát és az élénkvörös pántos felsőt. - Apu? - döbbenten nézett Rogue-ra. - Igen, van apukám - nevetett Rogue. - Nem úgy bújtam ki a tojásból, Janey.

98

- De ő vette ezeket? - felemelte a selymes sztreccsfelsőt. Testhezálló anyag. Botrányos. - Tudja, mit szeretek - vonta meg a vállát Rogue. - Öltözz fel. Valahol harisnyám is van, és magas sarkúm is akad, várj, hadd keressem meg. Rogue szeretettel beszélt az apjáról. Milyen furcsa lehet, gondolta Janey. Egy apa, aki csinos ruhákat vesz, szeret és támogat. Akármilyen árnyak bujkáltak is Rogue tekintetében, az nem azért volt, mert az apja nem szerette. Janey tudta korábbi beszélgetéseikből, hogy Rogue nagyra becsüli az apját. Ami Janey-t illeti, neki nem volt apja. Vagy anyja. Ennyi erővel kibújhatott volna egy tojásból is. Bámulta Rogue-ot, ahogy a saját trehányságán morgolódva a gardróbban pakolászott. Újra megnézte a ruhákat. A bőrszoknya szörnyen kurta volt. Combig érően rövid. Kilátszana a harisnyakötője. Ahhoz a felsőhöz meg képtelenség melltartót venni. Képes lenne rá? Álmodozott arról, hogy ilyen ruhákat visel. Hogy magabiztos, nőies. Női erőt sugároz, amivel számolni kell. Rogue-nak igaza van. Mielőtt még az éjszaka véget ér, a bátyja, az unokatestvérei, meg egy dühös bébiszitter masírozik majd be ebbe a bárba. Úgy akar kinézni, mint egy gyerek, vagy mint egy felnőtt nő? Saját maga akar lenni, vagy egy megóvni való kislány, akit mindenki más lát benne? A pokolba is. Egyszer egy éjszakára szabadjára engedi az összes a vadságot és vágyat, ami belészorult. Átkozottul biztos akar lenni benne, hogy ha Alex idejön megkeresni, tényleg az igazi Janey-t találja meg. - Van vörös tűsarkúd? - kiáltott oda Rogue-nak. Rogue kidugta a fejét a gardróbból, és kacsintott. - Szivi, három különböző árnyalatú vörös cipőm van. Csak azt hittem, a feketét választod.

99

Janey megrázta a fejét. - Ha már rosszalkodom, Rogue, akkor rendesen teszem. Rogue szeme megvillant. - Na, most végre te beszélsz. És a legjobb helyre jöttél, édes. Rogue aztán tudja, hogyan kell rosszalkodni. - Hunyorított, visszafordult a gardróbhoz, és egy pillanattal később előhúzott egy a ruha színéhez passzoló vörös cipőt. - Vörös harisnya? - kérdezte. Janey megrázta a fejét. - Fekete. Necc. Rogue összecsücsörítette a száját, és némán Rittyentett. - Hűha. Lefogadom, hogy érdekes esténk lesz.

100

HÉT Amikor Alex megérkezett, üresen találta a lakást. A saját kulcsát használva surrant be. A hely üresen ásított, mint egy kripta. Kint a korláton panaszosan vemyogott a macska, de nem akart bemenni. Alex kirakta neki a teraszra a tálkáját, visszazárta az ajtót, aztán az irodába robogott. Bement, szétnézett az étteremben. Minden néma volt, és kihalt. Semmi jele, hogy bárki ott lenne, vagy ott lett volna. Kifelé rohantában előrántotta a csípőjén fityegő mobiltelefont, és kikereste a seriff számát. - Igen? - Zeke rögtön felvette. - Janey eltűnt. Két egész másodpercig csend volt, majd Zeke cifrát káromkodott. Felhívtad már a Mackay fiúkat? - Utánad őket hívom. Semmi jele dulakodásnak vagy bármi gyanúsnak, de Janey kocsija itt parkol az iroda előtt, és a macska kint várta. Vannak barátai? - Senki, akiről tudnék - vakkantotta Zeke. - Hívd fel Mackayéket. Kiadom a lányra a körözést. A francba. A jó büdös életbe. A hívás megszakadt. Alex bepötyögte Dawg számát. Natchesszel egyelőre nem akart foglalkozni. - Mi a pálya? - szólt bele lusta, vontatott hangon Dawg, amitől Alex kis híján összerándult. Tudta, mit jelent ez a hang. - Janey eltűnt. Csönd volt. - Hogy érted, hogy eltűnt? - Dawg hangja már cseppet sem volt lusta. - Úgy értem, hogy most vizsgáltam át a lakást és az éttermet. A kocsija itt van, ő viszont nincs - csattant fel Alex, forrt benne az indulat. - A francba, kapjátok össze magatokat. Bontotta a vonalat, közben rohant a furgonjához. Úristen, hol lehet 101

Janey? A lánynak nincsenek barátai. Figyelte az elmúlt héten; néhány üzleti híváson kívül nem nagyon csevegett a telefonján. Senki nem jött hozzá látogatóba. Dolgozott, evett, aludt, ágyba bújt. Nem járt társaságba, és sosem tűnt el csak úgy. Miközben Alex lekanyarodott a kocsifelhajtóról, hívta a vendéglő menedzserét, Hoyt Napiért. Hoyt egy elhunyt veterán fia volt, csendes, megbízható srác. De nem látta Janey-t az előző esti műszak óta. Hol a pokolban lehet a lány? A főútvonalra vezető kereszteződésnél Alex megállt, ujjai szorosan a kormányt markolták, összeszorította a fogát. Első csöngésére felvette a mobilját, amikor Dawg számát látta a kijelzőn. - Megtaláltad? - Teljesen meg kattantál, haver? - mordult fel Dawg. - Alig telt el három istenverte perc. Ray és Rowdy a tóhoz indultak keresni. Natches a parkolóban van, most pofozza életre azt a nyomorult motorját. Valaki szólhatna neki, hogy állati hideg van. Én félúton tartok kifelé a kikötőből, de még mindig csak próbálom felrángatni a kicseszett csizmámat, hogy az isten verje meg. - Minek pazarolod erre az időmet, cseszd meg - Alex visszasorolt a forgalomba, tekintetével a forgalmas út két oldalát pásztázta, miközben előzgetni kezdte a kocsisort. - Mert Natches totál begőzölt, azért. Chaya és Crista is elindult Kellyvel a kocsijához, a rohadt életbe, hogy nem bírnak a seggükön maradni. - Dawg, a fenébe, nem fogok itt cseverészni veled - üvöltött Alex. - Mondd meg, hol keressem. Te akasztófáravaló, hát hova a pokolba mehetett? Már érezte, ahogy árad szét benne. Félelem. Vegytiszta, hamisítatlan félelem. Jobban kellett volna Janey-re vigyáznia. 102

Felügyelnie a nap huszonnégy órájában, heti hét napban. Tudhatta volna, hogy nem szabad szem elől tévesztenie. - Elég egyszerre egy dühöngő őrült, Alex - torkollta le Dawg. Elég, ha Natches teszi itt az eszét, ne kattanj már meg te is. - Baszd meg! - De nem téged, seggfej - viszonozta Dawg. - Inkább ide figyelj. Janey sehova nem ment volna el senkivel csak úgy. Valami jelet hagyott volna. Akármit. - Azt hiszed, hogy magamtól nem jöttem rá? - üvöltötte Alex. Kezdett pánikba esni. Érezte, hogy elveszíti az önuralmát. Ez nem történt meg vele tizenhat éves kora óta. Akkor majdnem kinyírta az apját, miután arra ment haza az iskolából, hogy Cristának negyvenfokos láza van, és majdnem kiszáradt. - Rendben. Tehát nem hagyott semmit - fogadta el Dawg. - Mind azt mondtuk, hogy valaki csak rá akar ijeszteni. Janey elmehetett önszántából is. Cseszd meg, végtére is Mackay ivadék, akármit gondolsz is róla te vagy Natches. A tetejébe még nő is. Várd a váratlant. - Hagyott volna üzenetet. Dawg horkantott, de Alex hallotta a kocsiajtó csapódását és a kerékcsikorgást. - Janey-nek még életében nem kellett senkinek üzenetet hagynia morogta Dawg. - Na, most használd az istenverte fejedet. Ha Janey nem hagyott égve lámpát, akkor biztonságban van. - Honnan a francból tudod? - Mert ebben egyeztünk meg vele, amikor elköltözött Natches hajójáról. Vannak szabályok, amelyek szerint az életét éli. Neked nem mondta, Alex? - Először szólt volna nekem - Alex meg esküdött, ha megtalálja a lányt, egyszer és mindenkorra megtanítja neki a saját szabályait. - Oké, akkor a következő jelben maradtunk. Ha erőszakkal kell távoznia az irodából vagy a lakásból, égve hagy egy lámpát. 103

Egyébként mindent lekapcsol. Mindet leoltotta? - Mindet, teljesen. Még a bejáratnál se égett. - Akkor kilencven százalék, hogy önszántából ment el. - Ott a kocsija - vetette ellen Alex. - Csak nem ment gyalog. - Ezért keringünk most itt az utakon idióta elmeháborodottak módjára - vágott vissza dühösen Dawg. - Biztos, hogy nem volt valami randija? - Nem. Volt. Kicseszett. Randija - a gondolat vörösen lángolt Alex retináján. Janey, randevún? Egy másik férfival? Kinyírja azt a nyomorultat! A francba. A francba. Mi az istent művel itt? Mi a fenét gondolt? - Ellenőrizd a mozit. A könyvesboltokat - sorolta Dawg. - A közérteket. Szeret főzni. Crista azt mondja, nem főzött, amióta ott vagy. Lehet, hogy most akar. Szeret nézelődni a boltban. Lehet, hogy hívott egy taxit. Janey nem szeret vezetni, ha tudja, hogy valahol megáll enni. Szívesen megiszik egy pohár bort a vacsorához, és nem kockáztatja, hogy úgy vezessen. Gyakran jár taxival. Alex bontotta a vonalat. Épp be akarta ütni a taxitársaság számát, amikor megcsörrent a mobilja. - Mi van? - vakkantott bele, Dawgra számítva. - Van egy kis gondunk - Zeke hangja majdnem derűs volt. - Jaj, ne! - kiáltott Alex. - Most meg mi van? - Most beszéltem Natchesszel. Felhívta a taxis céget. A sofőr abba a bárba vitte a város szélén. Tudod, melyikbe. Az a motorosklub. Alex egy szót sem szólt. Bevágta a telefont az ülésbe, a város közepén bevette az U kanyart, és beletaposott a gázba a kérdéses bár irányába. A motorosklub. Az, ahol Rogue Walker és a haverjai gondoskodnak munícióról a városi pletykákhoz.

104

Megfeszült az állkapcsa, amikor megszólalt a telefonja, de nem törődött vele. Előbb Dawg hívta. Aztán Natches. Tíz perccel később behajtott a sóderrel felszórt, tömött parkolóba, a seriff cirkálója fékezett mögötte. Mielőtt Alex kiugrott a kocsiból, Natches is begurult a járgányán, Chaya, Crista és Kelly is megérkezett, végül feltűnt mögöttük Dawg kisteherautója. Alex nagy léptekkel, dühösen vágtatott a bejárathoz, szélesre tárta, és belépett a lármás, füstös helyiségbe. Fél tucat lépést sem tett meg, amikor hirtelen kővé dermedt, és csak bámult. Megnémult, mint aki lenyelte a nyelvét. Hallotta Zeke-et káromkodni a háta mögött. Dawg lehordta Cristát valamiért, Chaya pedig mintha Natchesszel veszekedett volna. De Alex nem érzékelt mást, nem látott mást, csak Janey-t. Mintha a nő izzott volna, és nem is a rikító vörös, túlságosan is testhezálló, vékony pántos felső miatt tűnt úgy, mintha bevilágítaná a termet. Egyenes haja kipirult arca és piros ajka körül repkedett. Zöld szeme ragyogott. Karját a feje fölé nyújtotta, miközben Rogue-gal néhány bőrszerkóba öltözött táncoló társaságában ropták. Mindketten nevettek és hajladoztak, csábosán riszálták magukat a körülöttük táncoló férfiaknak. Idős, fiatal - az egész istenverte bár beindult rájuk. Más nők is voltak a táncparketten, a motorosok alulöltözött barátnői, akik többnyire egymással rivalizáltak. Ma nem. Ma csak táncoltak, és Janey volt a középpontban. Félrehajtotta a fejét, riszálta a csípőjét, Alexnek meg mintha valami satuba szorította volna a golyóit. Nem volt a lányon melltartó. Nagyon ajánlja, hogy bugyi legyen rajta. A rövid fekete bőrszoknya vadul flörtölt a neccharisnyával, és kurvás vörös tűsarkú pompázott kecses lábán. És remekül szórakozott. 105

Alex érezte, ahogy valami összeszorítja a mellkasát, fájdalmasabban, mint valaha. Mintha minden összefacsarodott volna benne, a farka pedig acélos pecekként pulzált a farmerja alatt. Az érzékei olyan iszonyúan össze voltak zavarodva, hogy fogalma sem volt róla, hogyan teremtsen az elméjében rendet. Janey-t mindig is édes, sebezhető teremtésnek látta. Olyannak, akit meg kell védeni az élettől és önmagától. A pokolba, mindig is így gondolt rá. De ez itt egy nő volt a táncparketten, és Alexet minden benne dúló hímösztön arra figyelmeztette, hogy ha nem veszi el azt, ami az övé, akkor majd valaki más elveszi tőle. A kínzó kéjvágy összeütközésbe került a becsülettel, amit mindig megkövetelt magától. Sötéten, durván szivárogtak be agyába a múlt emlékei, miközben figyelte a lányt. Életében egyszer majdnem szerelmes volt. Húszévesen, két évvel az után, hogy belépett a hadseregbe. Németországban állomásozott. A kedvesét a követségről ismerte, a lány egy eldugott fasorban halt meg, amikor hazafelé tartott a lakására. Értelmetlen erőszak áldozata lett. Nem terroristák voltak. A lány nem volt kém, nem tudott semmilyen titkot. Megerőszakolták, meggyilkolták, és otthagyták egy mocskos utcán. Alex azóta próbálta megvédeni a szívét. Nemcsak a terrorizmus vagy az árulás öl. Nők halnak meg nap mint nap, ártatlan halállal. Isten cselekedeteként. Egy csettintés, és mindaz a boldogság, amit egy férfi képes felépíteni magának, épp oly hirtelen semmivé lehet. Nem engedheti meg magának, hogy szeressen. De ennek a látványnak a táncparketten nem volt képes hátat fordítani. A lány szeme zölden izzott a füstös, sötét szempillák sűrűjében. Vörös ajkát lelkes öröm húzta nevetésre, nem pedig vágy. Nem volt kihívó. Egyszerűen csak jól érezte magát. Egymásnak ütötték a csípőjüket Rogue-gal, aztán megfordultak, és tovább ringatóztak néhány buzgó férfipartner társaságában. Janey kacagott, megtartotta a távolságot; nem érintkezett senkivel. A lány maga volt a pőre izgalom, és Alex már attól majdnem elélvezett, hogy csak nézte. 106

- Natches, hagyd békén - Chaya próbálta visszafogni a férjét a háta mögött. - A francba, Chaya, ezek motorosok - vitatkozott Natches. - Csak szórakozik, Natches. Alex nagyot nyelt. Keresztülnyomakodott a tömegen, egyenesen a táncparkettre, közben a zenekar lassú, érzéki számra váltott. Janey nevetett, rázta a fejét a körülötte nyüzsgő férfiaknak, és a bárpultra mutatva távozni készült. Alex a táncparkett szélén kapta el. Karja Janey dereka köré csusszant, és magához húzta, miközben a lány mozdulatlanná dermedt. - Táncolj velem, Janey - ajka a lány fiilét súrolta, érezte, ahogy az ellágyul, ahogy teste az övéhez simul. Alex lassan megfordította, a karjába húzta, és lenézett rá, a lány csípőjét a magáéhoz rántotta, és ringatózni kezdett vele. Mindig ámulatba ejtette, milyen apró Janey hozzá képest, amikor a karjában tartja. Még tűsarkúban is jó tizenöt centivel alacsonyabb volt nála, formás kis teste törékenynek tűnt az övé mellett. Tenyerébe fogta a csípőjét, majd keze a lány hátára siklott. Legszívesebben agyonszorongatta volna. Felkapta és elvitte volna. Megérintette volna. Megtöltötte volna a benne tomboló, sötét és brutális vággyal. - Nem találtalak - súgta a lány fülébe. - Aggódtam. A lány keze végig simított a vállán, mintha élvezné, hogy megérinti. - Minden lámpát lekapcsoltam - mormolta, testével gyengéden az övéhez simult. - Nekem nem szóltál a fényekről. És taxit hívtál. - Nem vezetek, ha iszom - a lány keze végig siklott Alex fekete bőrkabátján. - Majd én vezetek - állával elsöpörte a lány haját a füléről, és megkóstolta a fülcimpáját. Hallotta a lány éles lélegzetvételét, érezte, hogy még lágyabban simul hozzá. 107

- A parkolóba akarok menni - Janey hátrahajolt, mosolya álmos volt, arcát pír borította, és olyan vágyakozón bámult fel Alexre, hogy a férfi agya majd eldurrant. - Még soha nem próbáltam. A parkolóban, Janey-vel? Atyaisten, tizenhat éves kora óta nem csinálta lánnyal parkolóban. - Janey, felnőtt férfi vagyok... - Ki visz el a parkolóba - ismételte Janey kitartóan, ezt a pillanatot választva arra, hogy csípőjét az övéhez dörzsölje, és végig simítsa hasával a férfi péniszét, miközben keze a bicepszét markolta. - Soha nem voltam még úgy parkolóban, Alex. A lány ki akarja készíteni. Mert ezek után tuti, hogy elviszi a parkolóba. - Tényleg a furgonom első ülésén akarod elveszíteni a szüzességedet? Már a gondolattól is villámok cikáztak Alex szeme előtt. A pokolba. A fejében felbukkanó kép biztos, hogy meg fogja őrjíteni. - Amikor tizenhét voltam, és ott voltunk a tónál, emlékszel? - a lány bedugta a kezét a férfi dzsekije alá, ujjai a mellkasát cirógatták. - Én harmincegy voltam - emlékeztette Alex. - El akartam menni veled. Be akartam pattanni a kocsidba, és egyszerűen elmenni veled. És arról álmodoztam, hogy elviszel egy parkolóba - megnyalta az ajkát. - Akartalak, Alex, olyan rettenetesen akartalak. Alex teljesen bég erjedt. - Nem vagyok egyszerű eset, Janey - próbálta figyelmeztetni. Nem elégszem meg egy kis cirógatással meg ingerléssel. - Felnőtt nő vagyok, Alex. Ez nem azt jelenti, hogy nem akarok szórakozni. A lány egyik keze végig siklott a mellkasán, le a hasán; ujjai becsusszantak a férfi farmerjának a szegélye alá, és végig simítottak lüktető farka érzékeny maldgán.

108

Alexnek össze kellett szorítania a fogát, nehogy kilövelljen. De pulzáló érékei ója a keskeny résen át így is kilökött egy vékony kis sugarat a ragacsos anyagból a lány ujjaira. Erre mit művel a kis boszorkány? A férfi testének védelmező árnyékában előhúzta spermától nedves ujját, az ajkához emelte és lenyalta. Élvezettel körbenyalogatta az átkozott kis ujjacskáját, még a szemét is lehunyta közben. - Hazamegyünk. - Jó l érzem itt magam, Alex - mormolta a lány, de nem ellenkezett, amikor a férfi megragadta a karját, és maga után húzta. - Hol a kabátod? - Ó. A fenébe. Alighanem elfelejtettem kabátot hozni - mondta tökéletesen ártatlanul, miközben elhagyták a táncparkettet. A francba. Alex kibújt a kabátjából, és a lányra terítette, hálát adva Istennek, hogy a bárban félhomály van, kint pedig sötét. - Hűha, itt az egész család - bámult Janey, amikor nemcsak a bátyját és az unokatestvéreit vette észre, de az összes feleséget is. Rowdyt, Kellyt, Dawgot és Cristát láthatóan mulattatta a helyzet, Natches tekintete veszélyesen villogott, Chaya rezignáltnak tűnt. - Mi az istent keresel itt, Janey? - nyögte Natches, miközben durván az ölelésébe vonta a húgát. - Halálra rémítettél. Janey a szemét próbálta forgatni. - Bocsi. Megsértettem a kijárási tilalmat? Chaya felnyihogott. Natches viszont nem. - Gyere - Natches megragadta a kaiját. - Hazaviszünk. - Natches, nem vagyok már tizenhat - Janey elhúzta a karját, és összehúzott szemmel figyelte a bátyját. - Ezenkívül Alex megígérte, hogy elvisz kocsikázni. Még nincs kedvem hazamenni. - Akkor jöhetsz vissza a hajóra - csikorgatta a fogát Natches. - Chaya, vidd haza, és nyugtasd le, mielőtt felrobban az idegtől meredt Janey elhűlve a bátyjára. - Natches, mi a franc bajod van? 109

Talán bűn, ha elmegyek szórakozni? - Hogy vele, azt törvény kéne hogy tiltsa - nézett a bátyja fenyegetőn Alexre. - Túl öreg ahhoz, hogy téged furikázzon az éjszakában. - Jesszusom, talán még mindig a gimiben vagyok? - rázta a fejét Janey, és dühösen nézett a bátyjára. - Uralkodj magadon, Natches. Menj haza. Igyál egy sört. Megígérem, hogy takaródéra otthon leszek. Ó, várj csak - elkerekítette a szemét. - Elmúltam huszonegy éves. Nincs is takarodom. Natches szája megvonaglott volna? A szeme résnyire szűkült, az ajkát szorosan összepréselte, de Janey meg esküdött volna, hogy látta megrándulni. - A mindenit, azt hiszem ez a lány igazi Mackay - nevetett fel Rowdy, miközben Janey megfordult, és Alexszel a nyomában peckesen kisétált az ajtón. A lány bármibe lefogadta volna, Alex élvezi, hogy három Mackay bámulja a hátát. - Natches, ha még egyszer megérzem ezt az öklöt a hátamban, esküszöm, hogy letöröm a kezedet - Alex hangja halkan morajló fenyegetésként lebegett az éjszakában, Janey érezte, hogy a férfi megmerevedik mögötte. - Alex, légy szíves, ne törd le a kezét - sóhajtott Chaya. - Egész csomó hasznát veszem. Natches, te meg ne legyél segg fej. - De tényleg - Janey megfordult, és megkerülte Alexet. Elkapta a bátyját. Natches az öklét felemelve épp újra Alex háta közepébe akart csapni. Az ököl megállt, Natches a húgára meredt. - Gimnázium - figyelmeztette Janey. Natches leeresztette az öklét, de csak hogy összefonja a kaiját a mellkasa előtt. - Alex ki van rúgva. Chaya és én alszunk nálad.

110

Janey nekidőlt Alex furgonjának, a két férfi közötti feszültség szinte tapintható volt. Miatta. Pedig barátok, világ életükben barátok voltak. Most ő áll közéjük? - Megbízol bennem, Natches? - kérdezte végül, tudnia kellett a választ. Még soha életében nem kérdezte ezt meg tőle. De hirtelen mindennél jobban tudni akarta. - Mindig is megbíztam benned, Janey - ráncolta a homlokát a bátyja. - Akkor hagyd ezt abba - mondta a lány szelíden. - Az én kedvemért, Natches. Kérlek. A férfi közelebb hajolt. A holdfényben vészjóslón ragyogott sötétzöld szeme. - Ha összetöri a szívedet, megölöm. - Ha összetöri a szívemet - suttogta a lány -, azt sose tudod meg. Natches erre megrázta a fejét. - Tudni fogom, Janey - ígérte. Éppen úgy, ahogy más dolgokat is tudtam annyi éven át. - Alexre nézett, aki Dawg és Rowdy mellett állt. Alex figyelmesen szemlélte őket, de nem hallhatta, mit beszélnek. Janey hűvösen pillantott a bátyjára. - És mit gondolsz, mit tudsz? - Hogy azt hiszed, szerelmes vagy belé, már tizenhét éves korod óta. És ő legalább olyan régóta nem bírja levenni rólad a szemét. Nem vagyok hülye. De nem fogom hátradőlve végignézni, hogy egy jóval idősebb pasi szórakozik a kishúg ómmal, aztán egyszerűen dobja. Emlékezz erre. Mert igazad van, elmúltál huszonegy. Felnőtt vagy. De még mindig az én kicsi húg ócskám vagy, akiért az életemet adnám. Emlékezz erre. Janey érezte, hogy elsápad. Tudta, hogy Natches komolyan gondolja minden szavát. Nyolcéves korában végignézte, hogy a bátyja kis híján meghal Dayle Mackay keze alatt, aki pépesre verte Natchest, amiért meg akarta védeni Janey-t egy pofontól. Natches nem ütött vissza. Hagyta, hogy Dayle kitombolja a dühét, és miután meggyógyult, megmutatta neki, hogyan fizeti vissza a 111

kölcsönt. A golyó, amely szétrobbantotta Dayle kocsijának a szélvédőjét, csak kicsivel kerülte el a fejét. Dayle tudta, ki húzta meg a ravaszt, tudta, hogy Natches képes lenne megölni őt Janey miatt. Igen, Janey szíve veszélyben van, de már régen megtanulta elrejteni az érzéseit. Natches hiheti azt, hogy tud valamit, de amíg nem biztos benne, addig úgysem csapna le soha. A lány gyöngéden megpaskolta a bátyja arcát. - Szeretlek, Natches. De nem fog összetörni a szívem. Felejtsd el. Elég sok időm volt felnőni. Nem is hinnéd, milyen jól tudom, egész pontosan miért is lesz biztonságban a szívem. Ne aggódj. A szerelemnek ehhez semmi köze. Natches nem tűnt boldogabbnak, mint amikor először megpillantotta a húgát a bárban. Alex pedig alighanem meghallott valamit, mert mintha ő is el lett volna kenődve. De ez rendben volt így. Ma este Janey saját maga döntött. Túlságosan sok éve már, hogy Alex megbabonázta, és az emésztő vágy, amit iránta érez, úgysem fog elmúlni. A férfinak igaza van: az ő érdekében jobb, ha senki sem tudja, hogy ott tölti nála az éjszakákat, így nem árthat Alex jó hírének, hogy esetleg lefeküdt egy áruló lányával, aztán ha ennek vége, lehet, hogy Janey úgyis elutazik. Nem lenne rosszabb magányosan egy másik városban, mint amilyen nyomorultul érzi magát itt, ahol senki nem bízik benne, és soha senkinek eszébe sem jut a tény, hogy ő, Janey éppen úgy Dayle és Nadine Mackay mesterkedéseinek áldozata volt, mint mások. Mivel játszotta az engedelmes lányt, amikor megkövetelték tőle, most ennek is megfizeti az árát. Senki nem akar a felszín alá nézni. Egy motorosokkal teli bár vendégkörén kívül a világon senkit nem érdekel az a nő, aki ő valójában, csak az, akinek hinni akarják. Rogue egyszer azt mondta, hogy Janey-t ez a város teremtette, ő 112

pedig azért maradt itt, hogy beleveije az orrukat a saját disznóságukba. Janey úgy gondolta, nincs neki annyi ereje. Ha Alex egyszer kisétál az életéből, nem lesz más választása, mint elmenni innen. A szíve mélyén ugyanis tudta, azért maradt itt, hogy Alex közelében legyen. - Mehetünk? - a férfi kinyitotta a furgon ajtaját, és besegítette a lányt, majd tudomást sem véve Natchesről és a többiekről bemászott mellé. Egy pillanattal később gázt adott. Ahogy elhajtottak, Janey érezte magán a családtagjai tekintetét, és nehéz volt a szíve, amikor arra gondolt, mennyire aggódhatnak érte. Nem egy esetleges támadó miatt. Sokkal jobban nyomaszthatta őket a tény, hogy Janey Alexszel távozott. Ahelyett, hogy bíznának benne, és engednék, hogy kövesse a szívét, ahogyan ők a magukét, Janey úgy érezte, aggodalomból és feszültségből font hálót vetnek a szívére. Nem volt hozzászokva efféle gondoskodáshoz; legalábbis nem szokta meg, hogy érezze. Olyan sokáig volt magányos, hogy gyakran csodálkozott, miért nem normális, ha senkinek nem szól arról, hogy valahova elmegy. Vagy hogy mik a tervei, boldog-e vagy szomorú. Soha senki nem volt abban a helyzetben, hogy a támasza legyen, vagy megkönnyítse a sorsát a pokolban, ami hosszú évekig az élete volt. Most aztán Janey nem függött senkitől, csakis saját magától. Jobb volt így. Miközben elhúztak a bár mellett, és Alex a tó felé indult, Janey azt mondta magának, minden kapcsolatnak jobb tudni a feltételeit és határait, még mielőtt belelépünk. Alexnek meg kell védenie a jó hírét. Janey hallott néhány párbeszédet az étteremben. Tudta, hogy a városi tanácsban szívesen vennék, ha Alex lenne a következő rendőrfőnök. A férfi nem kockáztathatott meg egy viszonyt, legalábbis nyilvánosan nem, ővele, egy áruló lányával. Aki feltehetően szerető lánya volt az apjának. Hát igen, Janey jól játszotta a szerepét. Most pedig megfizet érte.

113

NYOLC Alex egy elhagyatott tisztásra hajtott a tó mellett, arrafelé, ahol hat évvel ezelőtt észrevette a Janey-ből éppen előbújni készülő nőt. A három oldalról határolt tisztáshoz vezető keskeny, sáros út és a sziklás partszakasz kedvelt nyári pihenőhelynek számított. A melegebb hónapokban a vízszint magasabb volt, a tó vize kellemes és elég biztonságos, hogy úszni lehessen benne. Most csupasz fák hajladoztak a hideg téli szélben, a vízállás alacsony, a tó kihalt, a tisztás pedig üres. Egyedül voltak. Alex lekapcsolta a fényszórót és az előttük elterülő vizet bámulta. - Natchesnek minden oka megvan kiborulni - mondta végül szelíden. - Neked olyasvalakire van szükséged, aki szerelemmel szeret. Valakire, akivel jövőd lehet. Ő erre nem alkalmas. Nem tudná valóra váltani a lány álmait, márpedig tudta, hogy vannak neki. Azt az és-boldogan-éltek-míg-meg-nem-haltak szerelmet, amit minden nő megérdemelne, különösen Janey. - Nem várom tőled, hogy belém szeress, Alex - válaszolta a lány komoran. - Soha nem kértem tőled ilyet. Alex megfordult, és ránézett. A lány a vizet figyelte, arca békés volt, nyugodt. Ez az átkozott maszk, amit visel, még jobban felbosszantotta a férfit, mint Natches csípős megjegyzései vagy a hátán érzett ökölcsapás aznap este. - Akkor miért vagy itt velem, Janey? - kérdezte tőle gyengéden, miközben a benne tomboló érzéki vágy minden volt, csak nem gyengéd. - Hat hónap alatt egyetlen randin sem voltál. Nem barátkoztál senkivel. - Rogue... - Ő nem számít - sóhajtott a férfi. - Rogue klassz ember, ne érts félre. De ő csak egy, Janey. Egyetlen barát, annak is elég vad. Az a nő a bárban, az nem te 114

voltál. A lány szája keserűen megrándult. - Ez az, amiben tévedsz, Alex. Megrázta a fejét, haja az arcát söpörte, még mindig a tavat nézte. Nagyon tévedsz. - Janey most ránézett, arckifejezésétől Alex torkát keserves, fájdalmas érzés szorította össze. - Egész életemben ezt kellett magamban elfojtanom. A táncot. A nevetést. Jól szórakoztam, remek móka volt. Saját magam akarok lenni, legalább egy kis időre. Csak én magam. Anélkül, hogy érezném egy egész város megvetését, vagy el kéne viselnem azok ítélkezését, akik folyton azt lesik, vajon olyan mocskos és gonosz vagyok-e, mint aki nemzett. - Janey. - Meg akarlak érinteni, Alex - fordult felé a lány, felhúzta a vállát, és lerázta róla a kabátot. - Meg akarok vadulni veled. Önmagam akarok lenni veled. Ez olyan elítélendő? Ez annyira borzalmas? Sápadt bőr derengett a holdfényben. Alexnek bizsergett a tenyere, hogy megérintse, hogy érezze a lágy testet a keze alatt. - Alex. Csak egy kis időre tegyél úgy velem - a férfi nézte a lány szemét, könnyek ragyogtak benne. - Tegyél úgy, mintha csak egy nő lennék, akire vágysz. Mintha nem lenne velem semmi baj. Mintha nem lenne abban semmi mocskos, ami vagyok. Csak egy kis időre. Jézus. Sírni fog. Ragyogva gyűltek a könnyek a szemében, a szemében, amelyből sütött a vágy. A vágy, hogy megérintsék, megöleljék. Hogy nő lehessen a férfival, akire vágyik. Janey szavai beszivárogtak Alex vágytól elködösült agyába. Tekintete élesen rávillant, miközben érte nyúlt, és magához rántotta a lányt. - Soha többé ne halljam, hogy így beszélsz - kiáltotta könyörtelenül, és erősen, röviden megrázta a lányt, akinek szeme rémületében tágra nyílt. - Tegyek úgy, a francba. Az isten áldjon meg, Janey. 115

Úgy kívánlak, hogy majd belehalok. Már évek óta. És az egyetlen dolog, ami téged bemocskol, az az én nyomorult érintésem. Mert istenemre, több eszem kéne, hogy legyen. Kétségbeesett, mindent elhomályosító kívánság ébredt Alexben, hogy kisöpöije a lány fejéből ezt a gondolatot. A lelke mélyéig hatolt a fájdalom attól, hogy Janey tényleg azt hiszi magáról, valójában nem kívánatos, hogy valami beszennyezi, hogy értéktelen. - Nézz magadra - a férfi hangja elhaló suttogás volt, ahogy kezével a lány tarkóját simogatta, miközben közelebb csúszott hozzá, és fölé hajolt, míg Janey-nek nem volt más választása, mint hátrahanyatlani a furgon egybefüggő első ülésén. Atyaég, most már tudja, miért nem akarta azt a hülye konzolt a furgonjába. Hogy ezt megtehesse. - Annyira bég erjedek tőled, hogy gondolkodni sem tudok - lehajolt a lányhoz, és ajka közé vette a nő telt alsó ajkát. Az átkozott furgon túl kicsi volt. Alex benyomta a térdét a lány combja közé, és megtámasztotta a lábát az autó padlóján. De a pokolba, egészen Janey puncijáig nyomódott a térde, nézte, ahogy az a nyavalyás szoknya felcsúszik a combján, és felfedi fehér csipkés bugyiját. Nem fogja meg dugni ebben a furgonban. Ez nem fog megtörténni. Egyszerűen nincs elég hely. - Alex - a lány a nevét suttogta, a térdét meglovagolva a csípőjét mozgatta, karja összefonódott a férfi nyaka körül. - Csókolj erősen és keményen. Mintha annyira ki lennél éhezve rám, mint én rád. Janey gyötrődött belül. Szüksége volt a férfira. Bulizott és szórakozott az este, talán egy sörrel többet is ivott a kelleténél, de arról nem feledkezett el, hogy nem Alexszel ment táncolni. Nem ő vitte randira; nem ölelte át, nem nevetett vele. Aztán a férfi egyszer csak ott termett, mit egy valóra vált álom. Keményen és melegen a karjába vette Janey-t, táncolt vele, nézett rá azzal az éhséggel a szemében, ő pedig nem akart mást, csak egy éjszakát. Hogy csak ezen az éjjelen több legyen egy áruló lányánál, 116

több mint egy feladat, aki melett bébiszittelni kell. Nem volt senki kisbabája. Néha úgy érezte, mintha senkihez és semmihez nem tartozna. Ma éjjel, csak egy kis időre Alexhez akart tartozni. Felemelkedett, combját összeszorította a férfi kemény térdén, amely a puncijának nyomódott, és ó, milyen jó érzés volt ez. Karja még szorosabbra fonódott a nyakán, nyelvével a férfi száját nyalta. Ez már Alexnek is sok volt. Ajka azzal a nyögéssel tapadt a lányéra, amit Janey annyira imádott, keményen és erősen csókolva őt. Egyik kezével a lány nyakát tartotta, a másikkal megragadta a szoknyáját, és feljebb rántotta, túl a harisnyakötőn. Janey mindenütt érezte magán a férfit, a szájától a lábfejéig. Olyan kemény volt és olyan meleg, mint egy tüzes forrósággal töltött élő paplan. - Nem duglak meg egy furgonban - nyögte Alex, most inkább harapdálva az ajkát, mintsem felfalva. Apró csókokkal ingerelte. Most megmondom, Janey. Ezt nem teszem meg. - Oké - lihegte a lány beindulva, és miközben Alex hátrahajolt, a keze lefelé indult a férfi mellkasán. Kihúzta az inget Alex farmerjából, és ujjai az övén kezdtek babrálni. - Csinálhatunk mást is. - Ó, a pokolba - Janey majdnem elnevette magát, ahogy a férfi felnyögött. - Megint érezni akarom az ízedet, Alex - kicsatolta az övét, meglazította, aztán kigombolta a farmer fémgombját. - Érezni akarlak a számban, a nyelvemen. Szopni akarlak, megkóstolni. Lehúzta a farmer cipzárját, és elkerekedett a szeme, amikor Alex pénisze előugrott. - Hmmm, parancsnok - suttogta elfúlva, és mindkét kezével körülfogta, végig simította. - Alex, meg vagyok botránkozva. - Mindjárt még jobban meg leszel botránkozva. Mert, bébi, addig fogod szopni a faszomat, amíg be nem töltöm a szád. Janey még soha nem hallott ilyen tónust Alex hangjában. 117

Végigborzongott a gerince, ahogy a férfi hátracsúszott az ülésen, nekidőlt az ajtónak, és miközben farka a farmerjából meredezett, vastagon és keményen, felhúzta a lányt a lába közé. Egy nagy kéz marokra fogta a vastag vesszőt; a másik megint megragadta a lány nyakát. Eddig Janey észre sem vette, hogy ez milyen szexi, mennyire imádja, ahogy Alex erős ujjai irányításuk alá vonják a fejét, és ott tartják, ahol a férfi akarja. A behódolás nem volt az ő terepe, de ezt, ezt a kemény, határozott fogást, egy olyan férfiét, aki tudja, mit akar és tudja, hogyan vegyen birtokba egy nőt, ezt igen, ezt szerette. Janey a férfi előtt térdelve felnézett, ajka szétnyílt, alig kapott levegőt. - Iszonyú nagy - mondta elfúlva, és megnyalta az alsó ajkát. Lehet, hogy nem bírok vele. A kocsit betöltő gyönyörteli horkanástól majdnem Janey is elvigyorodott. - Megtanítalak, hogyan bánj vele. Tenyerével megtámasztotta a lány nyakát, és lefelé nyomta. Emeld fel a popsid, mialatt a szádba veszel, bébi. Hadd játsszam valamivel, miközben a csúcsra röpítesz. Janey a duzzadt hímvessző köré kulcsolta az ujjait. Kinyújtotta a nyelvét, megnyalta a nedves makkot, és kéjesen felnyögött az ízétől. Nyögött a szerszám kemény rándulásától, Alex reszelős zihálásától. A férfi az ajtónak támaszkodott, egyik lába a padlón, a másik kinyújtva az ülésen, és a farka tényleg hatalmas volt. Janey imádta. Vastag volt, és hosszú, és ma éjszakára mind csak az övé. Csücsörített, ajkát a résre nyomta, aztán a szájába vette a lüktető forróság ot, közben érezte, hogy Alex mindkét keze a hajába markol. - Úristen, a szád - nyögte. - Janey, édesem, meg fogsz ölni. A lány is úgy érezte, mindjárt elpusztul. Szája körbeölelte a vaskos makkot, emlékezett Alex ízére a bárban, sós volt, és férfias, sötét és jóízű. Többet akart. Érezni akarta, ahogy a szájába pumpálja, ahogy megtölti a magjával. 118

Érezte, hogy a saját élvezete is fokozódik a férfi nyers, rekedt nyögéseitől. Elektromosság cikázott át rajta, a combja közt sistergett, összegyűlt a csildójánál és az orgazmus iránti vággyal kínozta. - Istenem. Bébi. Ilyen édes kicsi szájat - a férfi hangja most keményebb volt, sötétebb. Élvezte. Élvezte, amit Janey tett vele, és ez kitöltötte a lány agyát, teljesen megrészegítette. A férfi gyönyöre majd elvette az eszét, teljesen felizgatta. Megérintette ezt a kemény, tapasztalt férfit, azt a férfit, akiről hinni sem merte, hogy valaha az ágyában köt ki. Megérintette, ő pedig élvezte. Alex kemény és forró volt a szájában, izmai feszesek, minden alkalommal összerándultak, amikor a nő megnyalta a széles makkot, és mélyebben vette a szájába. - Ez az, Janey - nyögte Alex. - Szopjál lassan és gyengéden, bébi. Te kis boszorkány. Olyan jó. Olyan édes. Egyik keze elengedte Janey haját, és végig simított a hátán. A lány érezte, ahogy a szoknyája megindul felfelé, és csomóba gyűrődik a csípőjén, csupasszá téve a fenekét. - Te kis boszorkány. Nyomorult tanga - a férfi ujja becsusszant a lány farpofái között feszülő vékony pánt alá. - Ó, Janey, ez rohadtul izgató, bébi. Megrántotta a pántot, az anyag megfeszült a lány csildóján, ő pedig nyögdécselt. Mert olyan átkozottul jó volt. Combja szétnyílt, és még mélyebben vette a szájába a hímvesszőt, heves fejmozgással szopva a makkot. Amikor Alexet megrázta az élvezet egy-egy hulláma, mindig viszonozta is. Meghúzta a pántot, a megfeszülő anyag cirógatta a lány lditoriszát, s a nő csípője együtt riszált a bugyi minden rántásával, a torkából előtörő nyögések pedig Alex farkát ingerelték. A férfi egyik kezével továbbra is a lány haját markolta. Mozgatta magán Janey száját, nem engedte, hogy gyorsabban szopja, lassú és könnyed ritmust diktált neki. 119

- Igen, így kell, bébi. Ingereld a faszomat. Most fizess meg. Mert ha odajutok, hogy kiterítelek az ágyon... - felnyögött, csípője megrándult, önkéntelenül is lány felé nyomta a farkát, miközben Janey alulról nyalta. - Te kis boszorkány, ha a számra veszem végre a puncidat, könyörögni fogsz, hogy elélvezhess. Na persze, az aztán sok időbe telne, nem igaz? Ha Janey képes lenne rávenni magát, hogy egy pillanatra is eleressze a szájából a férfi farkát, már most könyörögne. Úgy csinálta, ahogy Alex kívánta. Ingerelte, nyalta, simogatta. A saját bevallottan csekély tudása és a férfi gyönyörteli nyögései vezették. A kis rést próbálgatta a nyelvével, kóstolgatta az ízét, és még többre vágyott. Mélyen, határozottan, nyögdécselve szopta a makkot, közben a hímvesszőt simogatta. - Ó, igen, bébi, pont ott - Alex hevesen összerándult, amikor a lány a makk karimája alatt nyalogatta, és mélyen magába szívta. - Olyan érzés, mintha le akarnád nyelni a faszomat. Az istenit, ez nagyon jó. Alex a pokolban volt. Eksztázisban. A forró kis száj minden érintése velőtrázó élvezet volt a maldgán. Miközben a finom kezek a péniszét simogatták, orrába ért a lány puncijának édes, bódító illata. A pokolba, mindjárt elélvez itt a furgonja első ülésén, és semmit sem tehet, hogy megállítsa. Legfeljebb annyit, hogy tartja a lány fejét, megmutatja neki, hogyan mozogjon, hogy még jobban bepörgesse, hogy még észveszejtőbb legyen a gyönyör. Izzadság gyöngyözött a homlokán, lecsorgott a halántékán. Pokoli hideg volt odakint, ő pedig majd felgyulladt itt bent a furgonban. Lángolt a lány szájában, és küzdött, hogy legalább még pár percig visszatartsa a robbanást. Hogy Janey még egy kicsivel tovább kínozhassa. - Ó, Janey. Bébi. A lány megint nyögdécselt. Mindig egészen ellágyult, amikor Alex becézgette, és szívébe mart a fájdalom, amiért soha senki nem szólította még másképp, csak a nevén. 120

- Ó, pont ott, édes. Olyan iszonyúan jó. Mint egy angyal. Édes, édes Janey. A lány úgy szopta, mintha fel akarná falni. A szájával, a nyelvével, nyalta és szívta, simogatta, nyögései a makk érzékeny bőrét ingerelték. Alex megrántotta a vékony pántot, amely a lány fenekének két tökéletes félgömbje között futott. A tanga szoros volt, tudta, hogy minden mozdulat a lány csildóját izgatja. Magasabbra emelte, hogy ízelítőt adjon neki is abból a pokoli gyötrelemből, amelyben éppen része van. Tűz tombolt a golyóiban. A francba. - Janey, édesem, el fogok élvezni - nyöszörgött. - Ha nem akarod, hogy tele legyen a szád, akkor jobb, ha odább mész. A lány nem mozdult, csak még éhesebben, még mélyebben nyelte. Alex megrázta a fejét, és próbálta visszafogni magát. Még ne. Ó, a pokolba, olyan átkozottul csodálatos. Nem akarta, hogy véget érjen. Nem akart megszabadulni az élvezettől, amit ez az édes, forró száj keltett. A golyói majd szétrobbantak, feszítették a pénisze tövét, miközben deréktájon elektromos bizsergés indult meg a gerincén. - Drágám. Nem bírom visszatartani - nem kapott levegőt. - Janey. Bassza meg. Bassza meg. Alex csípője felívelt, szorosan tartotta a lány fejét, és hallotta a saját szájából előtörő rekedt, durva nyögést, miközben heves gyönyör száguldott végig a gerincén, és a golyói eksztázisban felrobbantak. Érezte, ahogy a sperma a lány szájába lövell, megtölti, Janey pedig nyeli, miközben nyögdécsel és felkiált, lenyalja, és addig szopja, amíg minden cseppje ki nem folyik. Végül már vissza kellett húznia a lány fejét, mert nyelvének minden nyalintása az élvezet gyötrelmes ostorcsapásává vált a túlérzékeny bőrön. Alex zihált, izzadságban úszott. Janey rá emelte a pillantását, a férfi pedig nézte elvarázsolt arcát, figyelte, ahogy a lány lassan 121

megnyalja a száját, az utolsó csepp spermát is letisztítva csücsöri ajkáról. Abban a minutumban máris ugyanolyan kemény volt, mint mielőtt a szájába élvezett volna. Becsúsztatta a kezét a lány combja közé, összeszorította a fogát, ahogy megérezte a bugyijából áradó forró nyirkosságot. Ó, igen, a nő teljesen benedvesedett, készen állt rá. Meg volt vadulva a vágytól, túlságosan is ahhoz, hogy várjon. - Dőlj hátra, bébi - kényelembe helyezte a lányt az ülésen, felnézett rá, miközben lesodorta a combján a bugyit, a harisnyával együtt. A nő lábát az ölében tartva áthúzta a tangát a kurvás vörös tűsarkún, és a műszerfalra dobta, aztán széttárta Janey combját. - A mindenit. Fogadjunk, hogy azok a minden hájjal megkent Mackay nőstények magukkal cipelnek a kozmetikushoz, mi? - bámulta a tökéletes, szőrtelen rózsaszínű húst, amely nedvesen fénylett. - Egyedül is járok - mondta Janey elfúlva, csábító mosollyal az arcán, miközben combját szétterpesztette, és hátrább döntötte az ülést. Oké, így már volt egy kis hely. Kissé szűkös volt ugyan, de istenem, úgyis alig várta, hogy hazavigye a lányt a lakásba. Most viszont muszáj megkóstolnia. Csak egy kicsit. Épp csak annyira, hogy Janey sikítson az élvezettől, amikor a nyelve beleszalad a puncijába. Igen, ennyit még várhat. Odahajolt az ajkával, nyelve selymes, lágy redőket választott széjjel, és felnyögve belenyalt a punci szűk, keskeny résébe. Létezett-e valaha édesebb ízű nő? Ő biztosan nem ismert ilyet. Selymes nedvek tapadtak a nyelvére, miközben a lány csildóján körözött, és hátrafelé nyaldosta. Az íz teljesen kitöltötte az érzékeit, mohón magába itta minden zamatát. Nyalta a lány édes lyukát, betolta a kezét a feneke két kerek gömbje alá, és magához emelte, ajkát csücsörítve csókolgatta a csildóját, és lágyan, gyengéden szívogatta, miközben a lány vonaglott a karjában. - Alex. Ó, Istenem, Alex. Ez olyan csodálatos.

122

Ó, igen, ezt nagyon is tudta. Emlékezett még, hogyan őrjítette meg a lány szája a farkán fuvolázva. - Viszonzás - súgta bele a csildójába, és érezte, hogy Janey megrázkódik a gyönyörtől. Azt is akarta, hogy rázkódjon a gyönyörtől. Azt akarta, hogy sikítson tőle. Azt akarta, hogy a lány a nyelvére élvezzen, és betöltse minden érzékszervét. Janey olyan iszonyú forró volt, hogy Alex majd elolvadt. A farka lüktetett. Olyan egyszerű lenne. Olyan könnyű lenne csak becsúszni a combja közé, és belenyomni. Meg dugni keményen és mélyen, ahogyan minden vágya volt magáévá tenni. Keze a lány farpofáit markolta, nyelve a csildóján körözött, és azzal küzdött, hogy visszafogja a gyeplőt, amelyet a kéjvágya a lovak közé hajított volna. A fenébe is, nem teszi magáévá egy nyomorult furgonban. Majd megteszi a lány ágyában. Janey majd a dereka köré kulcsolja a lábát, ahogy most a válla köré fonta. Ó, a pokolba. A lány keze most a fején volt, rövid hajába markolt, és húzta volna magához. Alex szopogatta a meg duzzadt csildót, nyelvével nyomkodta és ütögette, miközben Janey a nevét zihálta, aztán szinte sikoltotta. Úristen, mennyire szereti ezt a hangot. Ezt a meglepett gyönyört, a nő hangjából áradó elragadtatást, ahogy körmei Alex koponyájába vájnak. Janey nagyon közel volt a csúcshoz. Olyan iszonyúan közel, hogy Alex elnyújthatná ugyan még egy óráig, de akár most azonnal is az orgazmusba lökhetné. Ha hagyja, hogy most elélvezzen, akkor hazaviheti, győzködte magát. Hazaviheti az ágyába, és egész éjszaka dughatja. Viszont ha engedi, hogy most elmenjen, akkor abba kell ezt hagynia. Akkor haza kell vezetnie. 123

Márpedig nem akarta elengedni a lányt. Nem akarta elveszíteni ezt az édes élvezetet a szájában, a forró nedveket, amelyek teljesen megrészegítettek, és a lány rabjává tették. - Alex, kérlek - a nyögés Janey torka mélyéről tört fel, iszonyú szexi volt. A kedvére tett. Nyalta a csöppnyi csildóját, egy pillanatra a szájába vette. A lány megfeszült, megrándult, ahogy a fokozódó élvezet átszáguldott rajta. Aztán Alex elengedte, és újra végig nyalta a lágy redőket, amíg a punci szűk, szoros bejáratához nem ért. Körbenyalogatta a nyílást, aztán belenyalt, a lány nyüszítése betöltötte az agyát, felkorbácsolta az érzékeit. Olyan közel van. A lány leheletnyire volt a csúcstól. Janey képtelen volt gondolkodni, képtelen volt cselekedni, csak érezni tudott. Rázta a fejét, ahogy robbant benne a vágy, újra és újra, a vérében száguldva, hogy már úgy érezte, a gyönyör elevenen felfalja. Ó, jó ég. Olyan jó volt. A lány nem hitte volna, hogy ennyire jó lesz. Azt hitte, olyan érzés lesz, mint a saját ujjai, a saját érintése, nem, mint ez. A férfi nyelve durva selyem volt, és olyan forró. Amikor végig simított rajta, elragadtatás ömlött el Janey testén. Amikor Alex a csildóját szopogatta, a nőt magába szippantotta a gyönyör. Az egész teste lángolt, égett a bőre, egészen megőrjítette. Iszonyúan kívánta. - Alex, kérlek - sírta. - Ó, Istenem. Kérlek, hadd menjek el, Alex. Olyan csodálatos. Annyira jó. A férfi felnyögött. Nyelve megpróbálkozott a hüvely bejáratával, a lány megfeszült, és felsikoltott az élvezettől. Aztán megint csókolta. Csókolta a hasítékot, nyelve mélyen belenyalt, mielőtt visszatért volna a csiklóhoz. Megint bevette a szájába, és szopta, nem hagyta abba. Nyelve közvetlen alatta csapkodott, és a lányban ezernyi csillag lobbant lángra. 124

Ennél már nem lehetett jobb. Janey eksztázisban vergődött, aztán még jobb lett. A férfi nyelve keményen és erősen döfködött a belsejében, ki-be járt a puncijában, a nő pedig a nevét sikoltotta, fehéren izzó energiarobbanások árasztották el, és érezte, ahogy a nedvei csorognak ki belőle. Érezte, hogy Alex nyalja, felfalja, az élvezettől horkantva dugja a nyelvével, egyre beljebb, egyre keményebben, míg Janey beleájult az öntudatlan gyönyörbe. És Alex még mindig nyalta, még mindig kényeztette, még mindig a nevét hörögte. - A pokol tüzén égek el - nyögte végül a férfi, s fölemelte a fejét, hogy száját a lány reszkető csildója fölött csücsörítve még egyszer utoljára megcsókolja, aztán felegyenesedett. Begombolta a farmerját. - Mit csinálsz? - döbbent meg a lány. - Még nem fejezted be. Alexnek nevetnie kellett ezen a követelőző hangon. Hogy Janey szűz, az egy percig sem kétséges, de már tutira nem sokáig lesz az. - Nem duglak meg ebben a furgonban, kicsim. A lány szája elnyílt a becézésre; öröm terült szét az arcán. Szerette, hogy így szólította. Alex meg ezt a kifejezést szerette az arcán. - Miért nem? - Janey kinyújtózott, felé emelte a csípőjét, és nem sok hiányzott, hogy Alex rávesse magát. - Te céda - a férfi nevetése rekedt volt, feszült. - Ülj fel. Szerencséd lesz, ha haza bírlak vinni a lakásodra, mielőtt beléd bújok. - El tudnám viselni - Janey mosolya teli volt ígérettel, de azért felült. Alex a két kezébe fogta a lány arcát, mert észrevette szemében az aggodalom szikráját, a sebezhetőség villanását. - Helyet akarok, bébi. Helyet, hogy megérintselek. Hogy szopogassam azokat az édes mellbimbókat, hogy megint megkóstoljam azt a szépséges puncidat. Helyet, hogy lássam, ahogy 125

birtokba veszlek. Iszonyúan akarom, bébi. Látni akarom a farkamat, miközben kinyílsz neki, és beveszem a helyet, amelyet senki más nem érinthet. Ez nem fog menni ebben az átkozott kocsiban. A lány a kiéhezett vágytól üveges tekintettel úgy nézett vissza rá, hogy Alex tényleg majdnem azonnal magáévá tette. - Én el tudom viselni - suttogta. - A pokolba, reméljük, hogy én el tudom viselni - mordult fel Alex, visszaült a kormány mögé, és visszaállította az ülés dőlésszögét. Könnyen lehet, hogy te leszel a végzetem. Mert téged megérinteni, Janey, a pokol tüzénél is forróbb. Maga mellé húzta a lányt az ülésre, és rákapcsolta a középső biztonsági övét, mivel nem akarta, hogy a nő az anyósülésen üljön. Azt akarta, hogy közvetlenül mellette legyen, a közelében, és melegítse. Megfordult a járgánnyal, és visszafelé vette az irányt a lakáshoz, alighanem egy kissé gyorsabban hajtva a kelleténél. Mindenesetre feszegette a sebességhatárt. Fél kézzel vezetett, másik kezét becsúsztatta a lány combja alá, közel húzta magához, Janey pedig a vállára hajtotta a fejét. A francba. Ez nem volt normális, de Alex egyszerűen nem bírta elengedni. Ilyet nem csinált hormontúlteng éses tinédzserkora óta, amikor több merevedése volt, mint józan esze. És ma este, esküdni mert volna, legalább olyan rossz bőrben volt, mint akkor. A farka diktált, nem az agya. Mert ma éjjel magáévá teszi Janey-t, egész átkozott éjszaka ezt fogja tenni. Valami azt súgta neki, hogy sokkal, de sokkal hosszabb ideig tart majd csillapítania a lány iránt érzett éhségét, mint valaha gondolta volna. Hirtelen aggódni kezdett, hogy ez az éhség talán sohasem fog csillapodni.

126

KILENC Olyan régóta várt a férfira. Az érintés utáni vágy, amely az éjszaka közepén gyakran megrohanta az elmúlt években néha szinte az őrületbe kergette Janey-t. Az Alex iránti sóvárgás olyan élesen vájt belé, hogy belefacsarodott a méhe, és a legváratlanabb pillanatokban tört rá a fájdalom. De mindig éjszaka. Éjszaka rosszabb volt, akár Somersetben volt, akár az iskolában. Forgolódott az ágyában, bámult bele a sötétbe. A sóvárgás olyan volt, mint valami láz, tompa sajgás, amely éjszakáról éjszakára nőtt benne. Hat hónappal ezelőttig zokogott a vágytól, hogy a férfi a karjába vegye. Alexben mindig is volt valami. Tetőtől talpig szexi volt, de Janey-t a karja vonzotta mindig a legjobban. Az a hatalmas bicepsz, az erő, amely feszítette. Ha körülölelné az a kar, gondolta gyakran, akkor biztosan tudna aludni, nem csak forgolódna, meg hánykolódna. Képes lenne gondolkodni, és nem csak a félelmet fojtaná el. Janey számára Alex volt az erő megtestesülése. Miközben keresztülhajtottak a városon, és feje a vágyott erős karok egyikén nyugodott, Alex keze pedig közel húzta magához, a nő azt kívánta, bárcsak ne falná a kocsi olyan gyorsan a kilométereket. Szeretett volna otthon lenni, hogy érezze magán és magában Alexet, ugyanakkor nem akarta elveszíteni ezt sem. Ezt a biztonságérzetet, ahogy a tökéletes férfi erő körülölelte. Úgyis túl hamar lesz vége. Az éjszaka véget ér, eljön a hajnal, és Alex kisurran a lakásából, ahogy mindig teszi. Janey pedig visszailleszti arcára a maszkot, és újra szembenéz a világgal. Képes lesz-e Janey ezt megtenni, tudatában annak, mi minden nem lehet az övé? Képes lesz rá, mert muszáj. De az volt az érzése, hogy még nehezebb lesz. Mert meg akarta őrizni ezt az érzést. Az érzést, hogy ő is csak egy normális, átlagos nő. Nem az áruló lánya. Nem valami feladat, akire vigyázni kell. Egyszerűen Janey, a nő Alex mellett. 127

- Csöndes vagy - szólalt meg a férfi. - Próbálok lecsillapodni - somolygott a lány, kissé talán önelégülten, a testében még mindig bizsergett az öröm. - Csak nehogy túlságosan lecsillapodj - figyelmezette a férfi. - Azt akarom, hogy szenvedélyes és tüzes legyél nekem, Janey. Hidd el, édesem, ha egyszer benned leszek, akkor aztán egy jó darabig biztosan nem hagyom abba. Édesemnek nevezte. Kicsimnek nevezte. És gyengéden mondta, mint aki úgy is gondolja. Milyen éretlen vagyok, gondolta Janey. Rosszabb, mint egy ostoba tinédzser, mégis, ezeket a becézéseket hallva a szíve örömtáncot járt. - Ki mondta, hogy abba kell hagynod? - figyelte, ahogy a férfi beveszi a lakáshoz vezető kanyart. - Fogadjunk, hogy tartani tudom veled a lépést. Felnézett Alexre, látta, hogy a férfi állkapcsa megfeszül, és kéjvággyal teli pillantást vet rá a szeme sarkából. - Ó, semmi kétségem, hogy lépést tartasz velem - nézett rá komisz vigyorral, miközben felhajtott a kocsibeállóra. Leparkolta a furgont, és leállította a motort. Aztán meglepte a lányt. Nem szállt ki egyszerűen a kocsiból. Tenyerét Janey tarkójára simította, hogy máris kis örömtüzek gyulladtak a lány testében, nőiesnek és szexinek érezte magát, miközben Alex ajkával az övéhez közelített. A férfi csólga nem volt kemény és mélyre hatoló, inkább gyengéd és mohó. Szájával kóstolgatta a lányt, majd rátapadt, nyelve benyomult a lány ajka közé, simogatta az övét. Úristen, a csók olyan forró volt, hogy szinte sistergett. A nő érezte, hogy a vágy, akár egy intravénás drog, keresztülvág tat a szervezetén egyenesen a szívébe, aztán eljut a combja közé, és olvadó melegséggel tölti meg odalent. - Krisztusom, hogy bég erjedek tőled - dörmögte bele Alex a csókba. - Átkozott nagy csoda lesz, ha képes leszek felmenni azon a 128

lépcsőn anélkül, hogy már közben meg dugnálak. És akkor újra meglepte a lányt. Kiszállt a furgonból, odahúzta magához Janey-t az ülésről, és a karjába kapta. - Kulcsold körém a lábad - nyögte, miközben egyik karját a lány feneke alá csúsztatta, hogy megtartsa. - A pokolba. Nem bírom ki, hogy legalább ne érezzelek. A lány lába összefonódott Alex derekán. A férfi kemény hasfala megfeszült Janey combja közt, ahogy becsapta a kocsiajtót, és elindult vele a lépcső felé. - Reggel látni fogják a kocsidat - emlékeztette Janey. - Dögöljenek meg. A lányt hirtelen érzelmek hulláma öntötte el ezekre a szavakra. Nem aggódik, hogy mások megtudják... - Zeke és a helyettese később úgyis elviszik a furgont. Janey összeomlott. Mint egy luftballon, amely lassan leereszt, érezte, ahogy visszahúzódik belőle az öröm hulláma. Mekkora hülye. Micsoda őrültség elhitetnie magával bármi mást, mint ami az igazság. A férfi nyakába temette az arcát, ajka a bőrén kalandozott, mígnem, még mielőtt észbe kapott volna, Alex félúton felfelé a lépcsőn felnyögve az épület falához nyomta. Csak ekkor tudatosult benne, hogy harapdálja a férfit. Harapta a nyakát, vörösre szívta, közben a fájdalom úgy növekedett benne, mint egy pusztulással fenyegető szökőár. Szívta Alex nyakát, miközben a férfi megragadta a csípőjét, és majdnem erőszakosan nekipréselte magát. Hímvesszője keményen és vastagon meredezett a farmerja alatt, a lánynak nyomódott, ő pedig a férfi nyakának érdes bőréhez simulva hangosan felkiáltott. Alex magához szorította Janey fejét. Nehezen és gyorsan lélegzett, csípője a lánynak nyomult, miközben a nő kapaszkodott belé. Nem engedhette el, kapaszkodnia kellett Alexbe, hogy egy részét magába húzza, és ő is átadja egy részét, amitől a férfi többé nem szabadulhat. 129

- Meg fogsz ölni - Alex odakínálta neki a nyakát, hosszú pillanatokra átadta a lánynak, amire vágyott, aztán elhúzta magától Janey fejét, és haragosan nézett rá. - Ha a vége az lesz, hogy ezen a lépcsőn duglak meg, büntetésből elfenekellek, amiért ide juttattál. - Vigyázz, Alex, a végén még élvezni fogom - a nő ádázul nézett vissza rá. - Kipróbálhatjuk, és majd meglátjuk. Alex megfordult, és a lányt magához szorítva gyorsan felszaladt a lépcsőn. Mostanra nem volt más, mint egy dühöngő erekció. E pillanatban már csak a farka számított, és az kétségbeesetten követelte a jussát. Ha nem hatol be gyorsan a lányba, a végén még beleélvez a farmerjába, és ha ez megtörténik, akkor Janey-t semmi nem menti meg az elfenekeléstől. Belökte a kulcsot a zárba, homályosan észlelte, hogy a macska nincs ott. Biztosan korábban megette a kajáját. Aztán belépett a lakásba, és ott kővé meredt. Heves harag öntötte el. Megfordult, Janey-t eltakarva, a nyakát behúzva kioldalgott az ajtón, és becsapta maga mögött. - Alex? - félelem bujkált a lány hangjában, miközben magához ölelve a férfi lerohant vele a lépcsőn, vissza a furgonhoz. - Szállj be - belökte Janey-t a kocsiba, közben letépte a mobilját a csípőjéről és behajolt a hátsó ülésre a Glock pisztolyáért, amelyet magánál hordott. Gyorsan ellenőrizte a tölténytárat, aztán visszacsattintotta a helyére. - Zeke - aznap éjjel a seriff már másodszor fogadta a hívását. - Gyere Janey lakásához. Betörtek, és egy levél van a konyhaasztalon. Semmihez nem nyúltunk. Bementem, aztán azonnal kijöttem. - Máris úton vagyok - mondta Zeke. - Hívom a Mackay fiúkat, Alex. Bocs, haver, kinyírnak, ha nem teszem. 130

- A francba - káromkodott Alex. - Ezek ráadásul a feleségüket sem bírják otthon tartani. Mintha egy vándorcirkuszt hívna az ember. Zeke hangos nevetése egyszerre volt derűs és vészjósló. Közeledem felétek, maradjatok fedezékben. Pillanatokon belül meg kell látnotok a kocsim fényét. Zeke kinyomta a telefont, Alex összecsukta a mobilját, és nekidöntötte homlokát a karosszériának. Legszívesebben beleverte volna a fejét a fémvázba. - Ajjaj, bajban vagyunk - sóhajtott Janey. Alex fölemelte a fejét, és kérdőn nézett rá. - Olyan brutálisan kiszívtam a nyakadat, Alex, kizárt, hogy Natches ne venné észre. Kizárt, hogy bárki más ne venné észre - nagyon úgy hangzott, hogy Janey átkozottul élvezi. A férfi teste még mindig lángolt. A farka még mindig lüktetett. A pokolba, simán csak meg kellett volna dugnia a nőt a furgonban. Akkor legalább megérdemelné, ha Natches kinyírja. Vagy legalábbis jobban megérdemelné. Vigyorogva felhúzta a szemöldökét. - Hamarosan te leszel soron mondta vontatottan. De ez nem tüntette el a lány szeméből sütő félelmet, sem az Alexben dúló haragot. Egy pillanattal később feltűntek a seriff cirkálójának reflektorfényei, majd két másik kocsi kíséretében bekanyarodott a parkolóba. Zeke és négy tiszt pattant ki a járművekből. A négy tiszt kihúzott fegyverrel körbevette az épületet, miközben Zeke odament Alexhez. - Dawg hívott. Otthagyták a nőket Rayjel, de a fiúk persze jönnek. Megvárjuk őket, mielőtt felmegyünk a lakáshoz. - A riasztót nem hatástalanították - válaszolta Alex, közben észrevette, milyen pillantást vet Zeke a nyakára, és hogyan kerekedik el a szeme. - Ne kezdd te is, Zeke. - A jó francba. Remélem, a fiúk nem fegyverrel jönnek - a seriff megcsóválta a fejét, és vetett egy pillantást a furgon belsejébe. 131

Alex érezte, hogy Janey odamászik a vezetőülésre; érezte, ahogy a hátához simul, és a válla fölött pislog ki a seriffre. - Azt hiszem, egy kicsit megjelöltem Alexet, Zeke - a feszültség ellenére mosoly volt a lány hangjában. Alex kihallotta a félelmet is a hangjából. Janey próbálta elnyomni, elrejteni, és ettől Alex csak még dühösebb lett. A nőnek nem lenne szabad úgy éreznie, hogy el kell titkolnia az érzéseit, a félelmeit. Biztonságban kellene lennie. - Igen, hölgyem, úgy tűnik - bólintott Zeke. - Mit gondol, Natchest legalább addig vissza tudom tartani attól, hogy lelője a nyomorultat, amíg átkutatjuk odafent a lakást? Könnyű kis tréfa volt, hogy oldja a feszültséget, és csillapítsa a félelmet, amelyet, Alex jól tudta, Zeke is észrevett a lány tekintetében. - Hát persze. Natches nem hülye, csak szereti néha játszani az ostobát. Alex odafordult a lányhoz, megérezte a könnyeket a hangjában. - Hé, hagyd abba az aggodalmaskodást. Minden rendben lesz. - Hát persze - a lány mosolya túlságosan is ragyogó volt, a szeme túl zöld. - Édesem, ha elkezdesz itt sírni nekem, akkor tényleg gond lesz. Egyelőre nincs kit lelőnöm. Janey mosolya megremegett. - Ne aggódj miattam. A sírás nem tartozik az erősségeim közé. De elfordította a fejét, visszakúszott az ülésre, és visszaült a túloldalra. Alex suttogva káromkodott. - Kinyírom a rohadékot, Zeke. A seriff megrázta a fejét. - Nekem ne szólj róla, jó? Tudod, én vagyok az a fickó a szolgálati jelvénnyel. Vannak dolgok, amelyekről nem kell tudnom. - Világos, seriff. - Az egyik tiszt megkerülte az épületet. 132

Biztosítottuk az első és a hátsó bejáratot. Készen állunk a behatolásra. - Először az éttermet ellenőrizzük. Menjetek fel - Zeke benézett a furgonba. - Van kulcsod, Janey? A lány megrázta a fejét. - A vendéglő kulcsait fent hagytam. Csak a lakáskulcs van meg. Zeke grimaszt vágott. - Natchesnél van kulcs, mindig magánál hordja. A biztonság kedvéért - mondta a lánynak. - Már ha idejön. Az utcákon keresztül is idehallatszott a Harley bőgése. - Úgy hangzik, ez ő - mormolta Janey. Janey-nek ökölbe szorult a keze, összeszorította a fogát, és visszatuszkolta a könnyeket és a félelmet abba a sötét, magányos lyukba, ahol nem volt miből táplálkozniuk és tovább növekedniük. Érezte, hogy belülről remeg, és átjárja a hideg. Annyira fázott, hogy hiába tekerte maga köré Alex kabátját, az sem melegítette fel. Legszívesebben összekucorodott és üvöltött volna egy sarokban. Ütni akart. Vonítani akart fájdalmában, gyógyírt találni a lelkében csomóba gyűlő, egyre növekvő rettegésre. Ennek nem lenne szabad megtörténnie. Végre békében kellene élnie, most, hogy Dayle és Nadine meghalt. Nem kellene többé félnie, és nem kellene féltenie azokat, akik fontosak neki. Nem lenne szabad úgy lennie, hogy el kelljen hagynia szeretett városát, ha meg akarja védeni azokat, akik a legtöbbet jelentik neki. Összeszorított öklét a gyomrába nyomta, amikor Natches odament Alexhez és a seriffhez. A bátyja hangja most hideg és kemény volt. Nem volt dühös; nem játszotta az elmeháborodottat, mint a bárban. Jéghideg komorság sütött róla, aminek az oldalán fityegő pisztolytáskából kikandikáló revolver adott nyomatékot. Percekkel később csatlakozott hozzájuk Dawg és Rowdy, mindketten felfegyverkezve. Ezek a fiúk nem vicceltek. Még mindig elismert ügynökök voltak a belbiztonsági minisztérium kötelékében, 133

szerepet játszottak a Dayle és a Nadine Mackay elleni nyomozásban, amely felfedte, hogy egy hazai terrorista csoport tagjai. - Janey, bezárlak a furgonba - fordult vissza a lányhoz Alex. Bármi történik, tartsd zárva az ajtókat. Tudod, hogy kell használni egy pisztolyt? Janey komoran bólintott. - Tudom, hogy kell lőni. Alex kinyitotta a kesztyűtartót, és előhúzott egy másik, kisebb automata kézifegyvert. Ellenőrizte a tárat, és a lány kezébe nyomta. Használd, ha kell, édes. Hallod? A lány megint bólintott, és odafordult hozzá. - Légy óvatos, Alex. Kérlek. - Mindig - mondta a férfi gyengéden. Hátralépett, lenyomta a zárat az ajtón, aztán becsapta. A lány nézte, ahogy a férfiak a vendéglő bejáratához vonulnak. Két tiszt őrködött a hátsó lépcsőnél, miközben a seriff Natchesszel, Dawggal és Rowdyval bement az étterembe. Túl sötét van itt hátul, gondolta Janey. Túl sok az árnyék. Túl sok a rejtekhely elbújni. A kint őrködő tisztek elővigyázatosak voltak, éberek. Kezük a fegyverük markolatán nyugodott, körbe tekintg ettek, testük feszült készenlétben állt. Janey szeretett volna összekuporodni az ülésen, elmenekülni. Ahogy menekült azon a napon, amikor Nadine megérintette. Legszívesebben a saját elméjében keresett volna menedéket, úgy tett volna, mintha mindez meg sem történne. De Alex és Natches odabent volt. Már megint mások védték meg őt, a frontvonalon kockáztatták érte az életüket, miközben ő itt üldögélt biztonságban a háttérben. Miközben ült ott, vigasztalan macskanyávogást hallott. A tisztek összerezzentek, és a furgon túloldalán álló kerítés melletti kukák felé fordultak. - Dagi úr! - Janey kivágta az ajtót, és egy narancssárga folt szökkent a földről a kocsiba. Az állat panaszosan nyávogott és miákolt, miközben próbálta 134

magát befúrni Alex kabátja alá. Janey becsapta és visszazárta az ajtót, aztán átölelte a megtermett macskát, és a bundáját simogatta. - Hol voltál, rossz cica? - suttogta, miközben a kandúr harag és félelem keverékével a hangjában tovább nyávogott. - Jól vagy? A lány végig simította az állatot, de úgy tűnt, a macskának semmije sem fáj. Összegömbölyödött mellette a kabát alatt, a feje kilógott, topáz szemével bámult Janey-re. - Tudom, későn jöttem. Sajnálom. Rossz gazdi, ugye? - simogatta a macska fejét, gúnyosan elhúzta a száját a saját szavain. - Oké. Ma éjjel extra hamburgert kapsz, ehhez mit szólsz? A macska mintha megérezte volna a rá váró jutalmat, fejét a lány ölébe fektette, de nehéz teste még mindig remegett. Dagi úr nyilvánvalóan nem szívlelte az idegeneket a területén. A nő a macskát simogatva nézte, ahogy Alex, a seriff és Natches kijön az irodából, és elindul felfelé a lépcsőn a lakáshoz. Röviden szót váltottak a két tiszttel; Rowdy és Dawg valamiért még mindig az étteremben volt. Nézte Alexet, aki a seriff mögött, de Natches előtt ment, és épp a kis lépcsőpihenőhöz ért. Kinyílt az ajtó, és vékony fénynyaláb ömlött ki a résen. Ezt korábban nem látta. Villany égett bent a lakásban. Márpedig Janey nagyon vigyázott, hogy egyet se hagyjon égve, amikor elment. - Ki volt itt, Dagi úr? - kérdezte halkan a macskát, még mindig a szőrét simogatva, miközben próbálta legyűrni a torkában feltörő pánikot. Pont úgy reszketett belülről, mint a macska kívülről. Rettegett attól, hogy a makacssága miatt, amiért itt maradt Somersetben, valaki másnak esik bántódása, nem neki. Natchesnek vagy Alexnek lesz valami baja. Vagy mindkettőnek. Nem tudta, képes lenne-e megbocsátani magának, ha ez megtörténne. Alex a farzsebébe süllyesztette a pisztolyt, és csípőre tett kézzel 135

körülnézett a szobában, miután befejezték a lakás átkutatását. Natches és Zeke újra elolvasta a levelet. Alexnek nem kellett még egyszer átfutnia. Elég volt egyszer, amikor Zeke kinyitotta. Olyan ocsmányság állt benne, ami egy felnőtt férfinak is sok. Ugyanaz a szenny, mint korábban, kiegészítve a derék hazafiak megrontásáról szóló tirádával. Hogy oda ne rohanjon. A Zeke-kel érkező tisztek befejezték az ujjlenyomatok utáni kutatást, Dawg és Rowdy pedig még egyszer utoljára ellenőrizte a vendéglőt, hogy aztán lemenjenek Janey-ért, és felhozzák. Zeke bedugta a levelet egy nejlonzacskóba, lezárta, ráírta a dátumot, aláírta, aztán a fejét csóválva az ajtóhoz ment. Nathces ott maradt. Megfordult, Alex nyakára bámult, és keresztbe fonta a kaiját a mellkasán. - Ne kezdd, Natches - figyelmeztette Alex. - Nem vagyok abban a hangulatban, hogy a baromságaidat hallgassam. - Történetesen az én húgommal szórakozol éppen - köpte oda Natches. - Aha, az meg az én húgom volt, akivel tavaly te szórakoztál vágott vissza Alex. - Nem én - vetette ellen Natches. - Na igen, egyik Mackay rosszabb, mint a másik - sóhajtott idegesen Alex. - Szállj le rólam, a fenébe is. Semmit nem tudsz mondani, ami egy kicsit is változtatna bármin. - Janey megpróbál majd elutazni - mondta neki ekkor Natches óvatosan. - Ismerem. Azt hiszi, hogy nem eléggé, mert az a szemétláda elválasztotta tőlem. De ismerem őt, Alex. Megpróbál majd eltűnni innen, mert azt hiszi, ezzel megvéd minket. - Majd meggondolja magát - Alex keresztülment a nappalin, körbejárta. Érezte, hogy valami zavaija itt. Hogy a pokolba juthatott be valaki a lakásba anélkül, hogy a riasztó megszólalt volna? Nincsenek 136

rejtekajtók, nincs más bejárat. Az összes ablak be van riasztva. Ellenőrizték a gardróbot, ellenőrizték még a falakat is. Semmi. - Ugyan miből gondolod, hogy majd meggondolja magát? - vágott vissza Natches. - Azokból az átkozott vörös foltokból a nyakadon? Alex megállt, és lassan odafordult. Rámeredt Natchesre, érezte, viszket a tenyere, hogy szabad folyást engedjen a benne felgyülemlett heves haragnak. - Csak cseszegess még. Nem tette hozzá, hogy mi lesz akkor. Mindketten tudták, mi lenne. Összeverekedhetnének, de az rohadtul nem változtatna az égvilágon semmin. - A pokolba - morogta Natches. Hallották, hogy Dawg és Rowdy érkezik Janey-vel, meg a nyivákoló macskával. Hát nem etette meg Alex korábban a kis szörnyeteget? Janey belépett a lakásba, ügyet sem vetett a bátyja és Alex között szikrázó feszültségre. Dagi úr kiugrott a kaijából, és a tálkája hűlt helyéhez szaladt. - A tányérja kint van a bejáratnál - nézett Alex Dawgra. Dawg kiment, behozta az üres tálat, és letette. Dagi úr kieresztett karmokkal rávert a mancsával. - Kis rohadék - horkant fel Dawg, és rávicsorgott a macskára. Janey felkapta a tálkát, odament a hűtőhöz, és megpakolta friss hamburgerrel, amit az állat kedvéért tartott. Egy szót sem szólt. Megetette a macskát, megtöltötte a vizes tálkáját, aztán megfordult, átment a konyhán, majd bement a hálószobába. - Janey - Natches utánament. - Beszélnünk kell egy percre. - Át akarok öltözni - rázta meg a fejét a lány, háttal állva a bátyjának. - Mindjárt jövök. Becsukta a háló ajtaját, és nekivetette a hátát. Érezte, hogy sírás 137

fojtogatja a torkát, és ezt ki nem állhatta. Gyűlölte. Utált sírni, gyűlölte a rátörő tehetetlenség érzést, és gyűlölte folyton játszani a tökéletes kislányt, egyfolytában próbálkozni, és mindig kudarcot vallani. Megrázta a fejét, lecsúsztatta a válláról Alex kabátját, és az ágy végébe hajította. Következett a tűsarkú és a combfix, aztán a szoknya és a felső. Csak távolról észlelte, hogy elfelejtette visszavenni a bugyiját. A fürdőszobában lezuhanyozott, letörölte a sminket az arcáról, és megmosta a haját. Másnap elmegy vásárolni, határozta el. Ha a jókislány-szerep nem megy, akkor a pokolba mindenkivel, majd lesz az, aki lenni akar. Elege van a rejtőzködésből. Halálosan elege van abból, hogy folyton védelmezik. Meg törülközött, visszament a hálóba, és felhúzta azt a hosszú pamutnadrágot, amiben aludni szokott. Azt is utálja. A pólót is. Holnap ruhákat vesz. Selymes ruhákat, szexi ruhákat. Nem számít, ha más nem is látja. Az a lényeg, hogy ő, Janey lássa. A hajába túrt, és kiment a hálóból, titokban azt remélve, hogy a Mackay Idán addigra eltakarodik a lakásából. Tévedett. Most már Ray és Maria is ott volt, nemkülönben Kelly, Chaya, Crista és az aggodalmas képet vágó Faisal. Faisal egy városi lakásban lakott néhány másik fiúval, akiket Mackayék az évek során a szárnyaik alá vettek. A többi srác készítette fel Faisalt az egyetemre. Az elképesztően okos, energikus fiatal fiú, akit Natches és Crista szervezésével menekítettek ki az iraki sivatagból, pont olyan gondterheltnek látszott, mint a Mackay család tagjai. - Fiúk, nem unjátok még, hogy kiráncigáljátok a terhes feleségeteket a nagy semmiért? - Janey felháborodott pillantást vetett Dawgra és Natchesre. - Azért valamit nekünk is jelentesz, Janey - szólalt meg az egyik konyhaszéken Natches ölében ülő Chaya, kezét domborodó kis pocalgán nyugtatva.

138

- Egy család vagyunk - fejezte be helyette Crista. Ő is várandós volt, úgy egy hónappal előbbre tartott, mint Chaya. - Meg aztán nem hagyhatjuk, hogy folyton csak a fiúknak jusson minden móka - vigyorgott Rowdy felesége, Kelly a férje öléből. Máskülönben még elkapatják magukat. Janey visszanyelt egy csípős választ. Kinyitotta a hűtőt, elővette a bort, töltött magának egy pohárral, és visszanyomta a dugót a palackba. Otthagyta az asztalon, és visszafordult a többiekhez. Ez túl sok neki, nincs az ilyesmihez hozzászokva. Ráadásul itt van Alex, aki a falnak támaszkodva bámulja őt, és rohadtul nem tesz semmit, hogy legalább elfedje azokat harapásnyomokat a nyakán. - Elmúlt tizenegy - mondta Janey mindnyájuknak. - Lassan ideje ágyba bújni. - Széles műmosolyt villantott rájuk. - Biztos vagyok benne, hogy ti is lefeküdnétek már. Semmi kedve nem volt órákig azon vacakolni, hogy eloszlassa a mindnyájuk tekintetében ott ülő aggodalmat és nyugtalanságot. Csak arra vágyott, hogy elmenjenek. - Natches és én itt maradunk éjszakára, Janey - jelentette ki Chaya. - Aggódunk miattad. Janey mélyet lélegzett, és felemelte a bort. Nagyot kortyolt, a pohár pereme felett Chayára és Natchesre meredt. A bátyja arcán nyugalom ült, de a tekintete haragos volt. - Azt hittem, ez a meló Alexé - ránézett Alexre, akinek ajka csúfondáros félmosolyra görbült. - Ma este nem - mondta Natches határozottan. Janey megrázta a fejét. - Rendben, ti ketten itt maradhattok, én meg keresek egy hotelszobát. Nem gond. Natches a szék támlájának döntötte a fejét, és lehunyta a szemét, miközben felesége nyugtatóan megpaskolta a térdét. - Janey, kérlek... - próbált ellenkezni Chaya. 139

- Ez Natches lakása, az ő nevén van - vonta meg Janey a vállát. Semmi probléma. Ezen a héten fel is adok egy hirdetést, hogy üzletvezetőt keresünk az étterembe. Azon gondolkodom, hogy visszamegyek az egyetemre. Furcsamód Natches erre Alexre nézett. Alex megdermedt, a szeme résnyire szűkült. - Hirtelen döntés, nem igaz? - kérdezte Alex. - Nem igazán - vont vállat Janey. - Szünetre van szükségem... - Baromság - Alex gondosan visszafogta a hangját, tekintete határozott volt, és kemény. Janey újra kortyolt a borból, tekintete az Alexéba fonódott. - Keresek egy üzletvezetőt, mielőtt elmegyek, de néhány héten belül elutazom. Ray, Maria, Rowdy, Kelly, Dawg és Crista mind felállt a székéről, Alex állkapcsa megfeszült, Faisal pedig nyugtalanul figyelte a Mackay kompániát. - Ja , ideje indulnunk - nyújtózott Dawg, és a feleségét átkarolva elindult az ajtó felé. A többiek követték. Chaya és Natches a helyén maradt. - Gyere ide, hadd öleljünk meg, Janey - vezényelt Dawg. - Én is elutazom majd - Faisal aggodalmasan nézett Natchesre. De egy cseppet sem tetszik a gondolat, hogy Janey elhagyja ezt a várost, Natches. Janey megölelte Dawgot, de közben Natches és Faisal beszélgetését figyelte. Ray és Maria is megölelte, és megpuszilta. Kelly ölelése erős és szoros volt, Rowdy a hajába puszilt, és belesúgta: - Ügyes kísérlet. Crista mosolygott, és megölelte Janey-t, aztán Dawg húzta a karjába, felemelte magához, és majdnem elmorzsolt egy könnycseppet, miközben azt mormolta: - Ne hagyj el minket. Szeretünk, tudod-e? - Tudom, Dawg - súgta vissza a lány. - De hív az egyetem. 140

Erre Dawg kajánul nevetett. - Na persze. Végül komor arccal Faisal is odaállt Janey elé, fényes fekete szeme tele volt aggodalommal. - Nem szeretnék elveszíteni egy olyan nagynénit, akit annyira tudok csodálni, mint téged - mondta neki. - Őrületes unokaöcs vagy, Faisal - biztosította Janey gyors mosollyal. - Most menj haza. Holnap biztosan órád van. Becsukta mögötte az ajtót, aztán visszatért a borához. - Megyek, bepakolom a cuccomat - kiitta a borát. - Majd a hálóból hívok egy taxit. Chaya felállt a férje öléből, és a kanapé sarkába kucorodott, Natches felemelte a fejét, és a húgára meredt. - Megint elmenekülsz? - Pofa be, Natches - szólt közbe Alex higgadtan. - Fogd a feleséged, és menjetek haza. Natches odafordult hozzá, és hosszasan méregette. Alex észre sem vette; tekintete nem eresztette el ajaney-ét. - A pokolba - Natches felpattant a székről, és Chayára nézett. Mehetünk, szívem? - Nem igazán - mondta Chaya szenvtelenül. - Nem teszik, ahogy ti ketten folyton belehajszoljátok ezt a lányt valamibe. Azt hiszem, itt maradok döntőbírónak. - Kösz, Chaya - Janey feszülten mosolygott. - De tudom, hogyan vívjam meg a saját csatáimat, hacsak valaki nem tart éppen fegyvert a bátyám fejéhez. Natches megmerevedett, nehéz volt a célzást nem érteni. Igen, Dayle gondoskodott róla, hogy Janey megértse, mivel jár, ha nem engedelmeskedik. - Meg kellett volna mondanod, hogy velem zsarol - morogta Natches. A lány vállat vont. - Az én hibám. - A te hibád? - rámeredt a húgára, harag szikrázott a szemében. 141

Mi az isten van veled? - Én magam - Janey összeszorított szájjal, határozott pillantással nézett a bátyja szemébe, és nagyot sóhajtott. - Belefáradtam ebbe, Natches. Ez nem az otthonom. Nem számít, mennyire szeretném, hogy az legyen, soha nem lesz az. És ez most a megfelelő pillanat, hogy szembenézzek ezzel. - A mindenit, Natches - mordult fel Alex. - Végre megismertem egy Mackayt, aki tudja, hogyan kell befejezni. Jegyezzük fel az emlékkönyvbe. Gratulálok. Pillantását egy másodpercre sem vette le a lányról. - Nagyon úgy tűnik, nem igaz? - vágott vissza a lány hűvösen. - Te is távozhatsz egyébként. Nem hiszem, hogy szükség lesz még a szolgálataidra. - A szolgálataimra? - Alex felvonta a szemöldökét. - Nahát, hogy milyen kár. De ezt a kis részletkérdést megbeszélhetjük, miután a bátyád távozott. - Pillantása most Natchesre vándorolt. - Vagy nem. Azt hiszem, minden attól függ, mennyire szeretné felidegesíteni magát ma este. Chaya felemelkedett a kanapéról. - Igen, ideje mennünk, drágám. Kézen fogta Natchest, miközben az a mogorván meredt Alexre. Most, Natches. - Erről még beszédem van veled - figyelmezette Natches Alexet. - Naná. Csapd csak hozzá a többi témához, amikkel korábban jöttél, hogy beszélnünk kell róluk. Később feltétlenül szakítok majd rá időt. Janey nézte, ahogy a bátyja és a sógornője kelletlenül távozik, közben igyekezett visszafogni a keze remegését, de a reszketés a gyomrába vándorolt. Natches dühös volt, de most az egyszer türtőztette magát. Ez nem jósolt túl sok jót a felesége számára. Alex továbbra is a falnak dőlt, nem mozdult. Fejét lehajtotta, szeme furcsán kitágult, amikor az ajtó becsukódott, és ő bezárta. - Téged is megkértelek, hogy menj el - mondta Janey halkan, hogy 142

a hangjából ne süssön a remegés. - Persze hogy kérted - Alex lassan bólintott. - Akkor miért szobrozol még mindig itt? - Mert még mindig áll a farkam - válaszolta a férfi. - Meglehetősen erős ígéreteket tettél ma este, Janey - lassan kiegyenesedett. - Először elintézzük ezt. Aztán megbeszéljük azt az őrültséget, amit arról fecsegtél, hogy visszamész Kaliforniába. Borzongás futott végig Janey gerincén, ahogy a férfi egy lépést tett felé. - Meggondoltam magam az állítólagos ígéretekkel kapcsolatban próbált a nő csúfondárosan mosolyogni. - Sajnálom, Alex. Menj, keresd meg a szöszit; biztos vagyok benne, hogy gondját viseli majd annak a rémes erekciódnak. Alex mosolygott. És ez a mosoly olyan ideges borzongást váltott ki a lányból, hogy ezúttal már tényleg remegett a keze. A csildója úgy megkeményedett, olyan érzékennyé vált, hogy úgy érezte, már a bugyija érintésétől is mindjárt elélvez, az érzés a méhét is megrengette. Alex vadnak látszott. Szexinek. Veszélyesnek. - Ez nem így megy - mordult fel a férfi. - Ó, bébi, még a legvadabb álmaidban sem megy ez így. Karja a lány dereka köré siklott, és magához rántotta. Tenyere Janey tarkójára simult, erősen tartotta. - Most megmutatom neked, pontosan hogy is megy ez.

143

TÍZ Alex saját maga sem értette, mi a bánatért hat rá így a lány elutazásának, menekülésének a gondolata. Egészen megőrjítette, megvadult tőle. Elszánt lett, meg akarta mutatni Janey-nek, miért nem mehet el Somersetből, miért nem hagyhatja itt őt. Figyelmeztette Janey-t, hogy nehéz eset, figyelmeztette, hogy nem lesz egyszerű szerető. Mégis, amikor az ajka a lányéhoz ért, érezte, hogy visszafogja magát, visszavesz a tempóból, és jobban izgatja a vágy meg a csábítás öröme, mint maga a vad, pusztán testi, érzéki élvezet. Volt valami a lány apró, törékeny testében, amitől még nagyobbnak, erősebbnek érezte magát, mint amilyen volt. Volt valami Janey vágyának hevességében, amitől felébredt benne egyfajta ösztönösség, meg valami ősi birtoklási vágy, ami ellen pedig évek óta küzdött. Janey más volt. Olyan különleges, olyan valóban kivételes, hogy Alex tudta, soha nem tudna úgy elenyészni az emlékezete hátsó rekeszében, mint az összes többi nő. Janey mindig kikövetelné magának a figyelmét. Anélkül, hogy tervezné, anélkül, hogy egyáltalán ezen mesterkedne; ha a közelében van, mindig elvarázsolja majd az érzékeit. Elborzasztó gondolat volt ez egy olyan férfi számára, aki mindent megtett, hogy soha egyetlen nő se láncolhassa le a lelkét. Már ha maradt benne elég értelem, hogy gondolkodjon. Mert abban a pillanatban, hogy az ajka megérintette a lányét, megszűnt a tudatosság. Nem volt semmi, csak Janey. A nő ajka vadul és éhesen nyílt szét az övé alatt, kaiját a férfi nyaka köré fonta, és jóformán felmászott Alex testére, hogy minél közelebb legyen. Tartotta a lány nyakát, a tenyere alatt érezte, milyen törékeny. Érezte lüktetni az eret Janey nyakának oldalán, érzékelte az ujjai alatt, hogyan feszül meg a karcsú oszlop. A lány félénk kis nyelve megérintette az övét, aztán nyalta, beszívta 144

a férfi nyelvét a szájába. Nyögött, amikor Alex ajka ráereszkedett. Janey olyan szertelen volt, mint a viharos szél. Alex érezte, észrevette ezt a lányban, már mielőtt meglátta volna táncolni abban az átkozott bárban. Mielőtt érezte volna a nő testét nekilendülni, hozzáütődni az övéhez, és látta a maradéktalan örömöt, amit a táncban talált. Most majd mutat neki egy másfajta táncot. - Azt hiszed, ilyen egyszerűen elsétálhatsz - mormolta bele a lány szájába. - Kelj fel reggel, és sétálj el innen. Próbáld csak meg. Elmélyítette a csókot, és a falnak nyomta a lányt, közben felemelte, hogy Janey kénytelen volt a lábát Alex dereka köré fonni, a farka pedig benyomult a nő combja közé. Egyik kezével a lány tarkóját támasztotta, a másikkal a fenekét. Ujjbegyei cirógatták, miközben nyelve irányította a lány száját. Mély, buja csókok. Csókok, amelyek Alex leikébe is beégtek, miközben a lány torkában visszhangzó kétségbeesett nyögések egyre követelőzőbbek lettek. A lány keze Alex tarkójára simult, próbálta minél közelebb vonni magához. Éles kis körmök vájtak a koponyájába, csak fokozva a kéjt. A férfi érezte, hogy előretör a benne szunnyadó dominancia, a kőkemény szexualitás. De nem nőtt a csók fölébe. Valami más, erős késztetés a gyengédségre, kedvesség utáni sóvárgás fékezte a kéjvágyat, egyszersmind tovább is fűtötte. Úristen, lángolt érte. A golyói tűzben égtek, farka keményebb volt, mint valaha. Ha most nem viszi az ágyba, a végén itt dugja meg a falnak döntve. Elindult, kicsit megtántorodott, egyszerre próbálta csókolni és bevinni a hálószobába a lányt. Esze ágában sem volt elereszteni, szabadon engedni azt a buja, érzéki ajkat, amely az övé alatt vergődött, a nyelvét szopta és nagyon is világi élvezettel nyögött.

145

A pokolba ezzel a nővel! Annyiféle érzést csalt elő belőle, hogy nem tudta, mi a fenét kezdjen velük, csak szabadon cikáztak benne. Soha nem érzett még ilyen mély, kétségbeesett gyengédséget egyetlen nő iránt sem. Olyan mindent elsöprő kéjvággyal kevert szeretetet, hogy csodálkozott, vajon túléli-e. Alex lefektette a lányt a széles ágyra, fölé hajolt, magához húzta a csípőjét, elhelyezkedett mellette, és két kezébe fogta a lány fejét. Szája az ajkáról Janey állára, majd nyakára vándorolt. Érezte a jelet, amit a lány hagyott a nyakán, égette a bőrét. Janey jelét. A bélyeget. Soha nem engedte volna meg egyetlen nőnek sem, hogy megjelölje. Mégis, amikor ő tette, az ősi gyönyör mindent elsöprő hullámára kis híján a farmerjába élvezett. Ez felkeltette benne az éhséget. Éhezni kezdett rá, hogy ő is ugyanilyen durván megjelölje, hogy rajtahagyja a tulajdonjog bélyegét. A lány nyaka ívesen megfeszült, ahogy oldalra hajolt, s egyre nehezebben, hevesebben vette a levegőt. A férfi ajka végig siklott a nyakán, és rátalált a nyak és váll találkozására, a helyre, amely a legérzékenyebb volt. Megnyalta ezt a pontot, megcsókolta, aztán nyitott szájjal ráhajolt, és ajka közé kapva a lágy bőrt beleharapott a lányba. Janey úgy rándult össze alatta, mintha áram ütötte volna meg. Csípője a férfiének feszült, hozzápréselődött a farkához, vergődött alatta. Olyan volt most a karjaiban, mint egy életre kelt láng, Alex pedig még többet akart. Ahogy felemelte a fejét, a foga összecsikordult a lány sápadt nyakán virító bélyeg láttán. A kis harapás mélyebb és sötétebb volt, mint amilyennek szánta. Megdöbbentette, milyen hevesen önti el a férfibüszkeség. Lenézett a lány átszellemült arcára, és azon tűnődött, vajon Janey is ezt érezte-e, amikor meglátta rajta az ő bélyegét. Ezt az ősi, leküzdhetetlen birtoklási vágyat. Mert egy olyan férfi számára, aki úgy gyalogolt keresztül az életen, hogy meg esküdött, soha nem birtokol semmit, amit elvehetnek tőle, rémisztő volt az érzés.

146

- Én is megjelöltelek - Alex hangja tüzes volt, győzedelmes. - Már réges-rég megjelöltél, csak nem tudtál róla. Alex szorítást érzett a gyomrában erre a kijelentésre. Meg esküdött volna, hogy még keményebb lett tőle a farka, ha ilyesmi egyáltalán lehetséges volt. - Veszélyes vagy, bébi - mosolygott le a lányra, és remélte, hogy ez tompítja azt a majdnem mániákus éhséget, amelyet érzett magán elhatalmasodni. Felemelkedett, kigombolta az ingét, és lerázta a válláról ahelyett, hogy letépte volna. Mi a fene történt vele? Máris beletemetkezhetne a lányba, már pumpálhatná is azt a szűk, forró puncit, ehelyett egyre csak visszafogja magát. Az az átkozott gyengédség volt a ludas, amiről sehogy sem tudott nem tudomást venni. Úgy akarta magáévá tenni, hogy a lány teljesen készen álljon rá, tudatosan fogadja magába, és a fájdalom a lehető legkisebb legyen. A gondolat, hogy fájdalmat okozhat neki, éles gyötrelemmel sugárzott szét az elméjében. - Szeretem a tested - a lány sóhaját tapogatózó ujjak érintése követte Alex feszes hasizmain. - Olyan erős és kemény. Arra vágyom, hogy teljesen körülöleljen. Krisztusom. A szeme. Az a világoszöld szempár sóvárgón nézett rá, telve valamivel, ami jóval több volt érzéki vágynál. Alex szíve szerint becsomagolta volna magába a lányt, legszívesebben a személyes pajzsává, a takarójává, az egész életévé vált volna. Ez a nő elvette az eszét. Nyugalmat erőltetett magára, figyelte, ahogy Janey kioldja az övét. Egy pillanatra megbánás villant a lány tekintetében, miközben kiszabadította az övét a helyéről, és Alex tudta, mi jár a fejében. Arra gondol, hogy el fog utazni. Arra gondol, hogy el fogja őt hagyni. Ó, szegény kicsi Janey. Valami egészen más vár rá. - Előbb vedd le a pólód - fogta le a lány kezét, mikor az a sliccét akarta kinyitni. - Nézni akarlak, ahogy leveszed. 147

A lány megállt, felpillantott rá, tekintetét árnyalatnyi félénkség színezte sötétebbre. De megtette. Megfogta a pólója alját, és lassan felemelte. Előtűnt puhán domborodó hasa, aztán a melle, végül áthúzta a felsőt a fején. Alex még mindig a mellét bámulta. Tökéletes keblek voltak. Nem nagyok, pont jók. Duzzadt kis dombocskák csinos vattacukorrózsaszín bimbókkal a csúcson, amelyek keményen meredeztek. - Szopogatni akarom a mellbimbódat, amíg el nem élvezel tőle mormolta, mire pír öntötte el a lány mellét, egészen a nyakáig. Alex nem bírta levenni róla a szemét, hogy megnézze, az arca is elpirult-e. Még nem. Imádta ezeket a mellbimbókat. Összefutott a szájában a nyál, hogy megízlelje, beszippantsa őket, hogy a nyelvével játsszon a kemény kis gombocskákkal. - Elönt a veríték a mellbimbóidtól - mondta neki zihálva. - Annyira akarom őket szopni, hogy elevenen elégek. Miközben nézte, a kemény kis csúcsok mintha még vörösebbre váltak volna. Alex a lány fölé hajolt, először megnyalta az egyiket, aztán a másikat, közben lerúgta a csizmáját az ágy mellé. Megragadta a nadrágja sliccét, és lerántotta, közben a két kis kemény bimbón dolgozott. A lány meg volt vadulva alatta. Karja a férfi fejét ölelte, próbálta az egész mellét Alex szájába nyomni. Elképesztő. A lány íze megőrjítette, és még inkább a kis sikolyok, amelyek elhagyták az ajkát. Amikor megszabadult a ruhájától, Alex megragadta a lány pamutnadrágját, és a bugyijával együtt lerántotta. Meztelenül akarta érezni, csupaszon. Ő akarta betakarni, saját magába akarta csomagolni. Isten bocsássa meg, de meg akarta adni a lánynak azt a biztonságot, védettséget, amire annyira vágyott. Élvezetből. Janey nézte Alex arcát. Úgy találta, a gyönyör meglepő utakon érkezik. Nem csak a férfi kezének vagy ajkának érintéséből, hanem a tekintetéből, a feszült, éhes grimaszból a szája sarkában. Amikor a vállát simogatta, a férfi pillái felemelkedtek. Arcán kis 148

bemélyedés volt, ahogy a mellbimbóját szopta, és a lány minden cirógatása, minden érintése neki is épp olyan örömet szerzett, mint Janey-nek. Annyira jó volt. Sistergett benne a melle merev csúcsától a méhéig hatoló kéj. A férfi szája beborította a mellbimbóját, nyelvével dörzsölgette, míg a lány már vonaglott, Alex nevét kiáltotta, és olyan emésztő vágy égett benne, hogy úgy érezte, nem bírja tovább elviselni. Olyan érzés volt, mintha lánggal égne. Mintha a lakásban túl nagy forróság lenne, mintha valamilyen fűtésszabályozó megbolondult volna. - Az istenit, de finom a mellbimbód, bébi - hördült fel Alex, hangja érdes volt, és szexin nézett le rá sötétszürke szemével. - Kemény és édes. Miközben beszélt, egyik keze végig simított a lány oldalán a csípőjéig. - Majdnem olyan édes, mint a milyen a puncid volt a furgonban ma este. Megdöbbentő erejű hullámmal öntötte el a méhét a gyönyör, Alex pedig komiszul, buja szándékkal vigyorgott. - Benedvesedtél, Janey? Hogy benedvesedett-e? - Mit gondolsz? - kiáltott fel a nő. - Alex, te meg akarsz ölni. Elfulladt, amikor egy ujj, csak egyetlen egy, becsusszant odalent a hasítékba, és a nedveitől sikamlósán a csildója körül kezdett körözni. - Ó, igen, édes szívem - suttogta Alex. - De még milyen nedves vagy, Janey. Ujja hátrasildott a résben, és a hüvely bejárata körül keringett, miközben szempillái leereszkedtek. - Olyan szoros. Benyomult az ujja. Janey megmarkolta a férfi bicepszét, az izmok megfeszültek a keze alatt, és érezte, hogy a behatolástól még több nedvesség árad ki belőle. 149

Ó, mennyire jó volt. Annyival jobb, mint a saját ujjai. A férfi érdes ujjbegye közvetlenül a bejárat belsejét dörzsölgette, simogatta a belső izmokat, ő pedig összerándult körülötte. Janey félrefordította a fejét, ajka szétnyílt, markolta a férfi felkaiján azokat a kemény izmokat, miközben Alex simogatta és tágítgatta. Alig volt tudatában, hogy közben a férfi bőrét tépi, harapja. Ó, újra meg fogja jelölni. Mert ha nem teszi, akkor sikolt. Pár másodperccel később így is, úgy is sikoltott, amikor még egy ujj belécsúszott, tágította, nyomkodta és simogatta belülről, hogy majd eszét veszítette. - Milyen átkozottul szűk vagy, Janey. El tudod képzelni, milyen érzés lesz ez, ha körülveszed a farkamat? - Alex hangja rekedt volt, elfulladt. - Meg fogsz őrjíteni, ha végre benned leszek, bébi. Ha egyszer ez az édes punci a szorításába fogja a farkamat, és úgy hullámzik körülötte, mint most az ujjam körül. A lány csípője megemelkedett, próbálta a férfi ujját még mélyebbre nyomni magába. Mélyebben akarta érezni, még többet akart ebből a tökéletes, égető gyönyörből. Egész testében érezte a kis feszes döféseket. A gyönyör minden hulláma visszhangot vert az ereiben, még mélyebben, még forróbban égette. - Ááá, édes kicsikém - Alex lehajolt hozzá, ajka a lány mellén barangolt, csókolta, nyalogatta. Szívogatta a mellbimbót, olyan erősen, hogy Janey a méhében is érezte. Mégis elég gyengéden ahhoz, hogy ne féljen, ne érezzen fájdalmat. Nem történik más, csak Alex megérinti. Megérinti, ahogy még soha, ahogy Janey soha nem hitte volna, hogy valaha megérintheti. - Janey - a férfi hangja ködösebb lett, még rekedtebb. - Bébi. Ha nem duglak meg, ide élvezek az ágyadra. - Megint a bimbókat nyalogatta, ujjai mélyebbre nyomultak és váltogatták egymást, izzó gyönyörrel árasztva el a lány testét. Még egy. Aztán még egy. A férfi ujjai mélyebbre csúsztak, beléhatoltak, lassú, kontrollált csuklómozdulatokkal dolgoztak benne. 150

Janey jobban széttárta a combját, lábát megtámasztotta az ágyon, próbálta odatolni magát minden újabb ujjmozdulatnak. Próbált többet befogadni, mint amennyit a férfi engedett neki. - Csinálj valamit - a lány dobálta a fejét az ágyon. Égett, lángolt kívül és belül. Akárcsak Alex. Kinyitotta a szemét, és látta, hogy a férfi arcán keskeny patakban csorog le az izzadság. A szeme sötéten villámlott. Arca átszellemült a gyönyörtől. - Te kis követelőző - nyögte a férfi. - Ha továbbra is ilyen parancsokkal tüzelsz, Janey, elélvezek, mielőtt benned lehetnék. - Dugj meg, Alex - nézett rá a lány, ajka szétnyílt, hevesen zihált. Ha félsz, édes, csak feküdj a hátadra, majd én meglovagollak. Úristen, ugye ezt nem mondta ki ténylegesen? Ingerelte, miközben a férfi majd meghalt érte. Alex megdermedt, az arca megfeszült, pofacsontja élesen kirajzolódott, miközben ősi, primitív kéj öntötte el az arcát. Orcája sötétebb színt öltött, az ajka duzzadtabbnak tűnt. - A pokolba, igen - hirtelen elvigyorodott, és az a vigyor ingerlő, bűnös éhséget sugárzott. A lány próbált belekapaszkodni, miközben Alex elhúzódott. Janey az ágyra csapott, de a férfi kiszabadult a szorításából. - Mi van? - követelőzött a nő kétségbeesetten. - Hova a pokolba mész? - Janey feltérdelt, akadozott a lélegzete, miközben beszélni próbált, és igyekezett kitalálni, miért engedte el a férfi. - Óvszer, drága. Lefogadom a fél herémbe, hogy nem szedsz fogamzásgátlót, igazam van? Janey elhallgatott, szíve hirtelen hevesen verni kezdett, miközben Alex lenyúlt a nadrágjáért, és előhúzott a zsebéből egy kis csomagot. Janey felemelte a kezét, aztán leeresztette, zakatoló szívvel figyelte a férfit; majd megölte a vágy, hogy ő húzhassa fel helyette. Be akarta burkolni, meg akarta érinteni. - Fölteheted te, hiszen tudod - mondta Alex, hangja még mindig csipkelődő volt, de kezdett nyersebbé válni. 151

A lány felkapta a fejét, és a férfira meredt, aki odatartotta neki a kis négyszögletes csomagot. - Készíts elő magadnak, szívem. Mutasd meg, mennyire kívánsz. Janey érezte, hogy remeg a keze, izgalom és félelem keveredett benne. Soha nem csinált még ilyesmit, és fogalma sem volt, hogy kell, hogyan nyúljon hozzá. Kinyújtotta a kezét, és elvette a kis csomagot, aztán óvatosan kinyitotta, és gyengéden az ujjai közé fogta a gumikarikát. - Csak húzd fel a farkamra, bébi. A lány közelebb hajolt, alsó ajkát beharapta, és nézte, ahogy Alex ujjai a vaskos szerszám tövére fonódnak. És végig simítják. Olyan szexi volt, hogy Janey alig kapott levegőt. Izgalom lüktetett át rajta, nedvesség csöpögött a puncijából. Magába akarta fogadni a férfit, mindenestül akarta. A pénisz fejéhez nyomta a feltekert óvszert, és óvatosan lesodorgatta a szerszámon, figyelte, ahogy a férfi ujjai lejjebb ereszkednek, és megmarkolják a heréket. Hangos nyögés töltötte be a szobát. Alex másik keze a lány nyakát fogta át, felemelte magához az arcát, hogy megcsókolja. Ajka kemény volt, mohó. Majd felfalta a lányt, miközben Janey belékapaszkodott, s a nyelvük kergetőzött. - Krisztusom, te aztán meg tudsz őrjíteni egy férfit. Megragadta a lány csípőjét, és felemelte magához, közben visszadőlt az ágyra, és úgy rendezte el Janey lábát, hogy a nő meglovagolja kemény, izmos combját. A lány meglepve bámult rá. - Mit csinálsz? - Dugj meg - vigyorgott rá Alex feszült kis mosollyal, tekintete sötét volt, viharos. Mintha visszafogta, féken tartotta volna titkolt oldalát. A lány érzékelte, de nem fogta fel. Alex keze gyengéd volt és határozott, amikor Janey csípőjét lejjebb igazította, a nő pedig érezte, 152

ahogy a pénisz széles feje a hüvelye bejáratának feszül. - Annyira beléd akarok menni, hogy már a puszta gondolattól is felrobbanok - Alex megszorította a lány csípőjét, aztán keze a nő gömbölyű fenekére csúszott. - Dugj meg, Janey! Vadulj meg rajtam, bébi! Hadd lássam azt a féktelen tüzet, amit belül rejtegetsz. Janey megrázta a fejét. Tudta, mit akar Alex. Teljesen akarja őt, ezt érezte. Ha mindenét nekiadja, akkor hogyan éli túl, ha a férfi elhagyja? Alex mindenkit elhagy, ezt jól tudta. Soha egyetlen nő sem tudta megtartani néhány hétnél tovább. És soha egy nő sem lesz erre képes. Különösen nem egy áruló lánya. - Én nem duglak meg, Janey - a férfi ajka az állán kalandozott, majd megérintette a nő száját. - Ha akarod, bébi, akkor neked kell elvenned. Lassan és könnyedén vagy vadul és szenvedélyesen... Basszál meg. Janey nem bírt mozdulatlanul maradni. Ráereszkedett. Felnyögött, amikor a szerszám széles feje beléhatolt, s szétfeszítette. Lehajtotta a fejét, homlokát nekitámasztotta Alex vállának, és még jobban lenyomta magát. Úgy érezte, elájul. A vér a fejébe tódult. Az élvezet olyan volt, mint forró, fehér szikrák ragyogó, elektromos zuhataga, átjárta az egész testét. Alex úgy szétfeszítette, hogy úgy érezte, nem képes többet elviselni. Követte a férfi irányító kezét a csípőjén, hintázott egyet, és érezte, ahogy még jobban belécsúszik. - Alex - nyöszörögte a nevét. - Janey, bébi - a férfi izgatott volt, izmait majd szétvetette a bennük feszülő visszafojtott erő. - Basszál meg, édes. Vedd el, amit akarsz. Akarta. Ó, tejó ég, mennyire akarta. A nő Alex vállának fordította a fejét, csípőjét megfeszítette, szaggatott mozgással lefelé nyomta, érezte, ahogy feszít és éget.

153

- Segíts! - kiáltott fel. Ha a férfi megtenné, akkor képes lenne visszatartani önmaga egy részét, ebben Janey biztos volt. Csak annyit, hogy a szíve túlélje. - Add nekem minden szenvedélyed, Janey - sürgette Alex, hangja most feszült volt, rekedt. - Add nekem egészen, bébi. A lány rázta a fejét. Nem bírt megállni. Vinnyogás tört elő a torkából, ahogy újra megmozdult Alexen, felemelkedett és visszaereszkedett, a szerszám mozgott benne. Nem volt fájdalom, csak az az égető, feszítő élvezet. - Segíts! - sikoltott. - Basszál meg, a pokolba! Dugj meg, Janey! - a férfi hangjában megbúvó szigorú parancs Janey-be hasított. Félresöpört az agyából minden tétovázást, eltöltötte daccal és kihívással. Fejét felkapta, szeme tágra nyílt. Pedig, ó Istenem, jobb lett volna, ha csukva tartja. A férfi arca sötét volt, fenyegető. Érintése könnyű, abban nem volt semmi erőszakos, semmi kényszerítő. De az arca. A szemében meg lobbanó súlyos, brutális érzékiség, a mindent elemésztő kéjvágy látványa Janey leikébe tépett. - Az egészet? - megint ráereszkedett Alexre, körmei a vállába vájtak. - Azt akarod, hogy az egészet magamba fogadjam? - Egészen le, végig az istenverte golyókig - Alex izmai megfeszültek, ahogy féken tartotta magát. Kezei elengedték a lányt, és megragadták az ágytámlát. Ujjai elfehéredtek, olyan erővel markolta az ágyat. Bicepsze megfeszült, ugrált. Janey legszívesebben megint beleharapott volna. - Egészen végig a golyóidig, Alex? - kezével a férfi mellkasának támaszkodott, felemelkedett, és újra leereszkedett. Lassan, nagyon lassan. Alex arca eltorzult. Feje hátrahanyatlott az ágyra. - A francba. Olyan erővel fogok elélvezni, hogy érezni fogod, 154

Janey. Érezni fogod, ahogy pumpálok bele abba az átkozott kotonba. A lány még mélyebbre ereszkedett, visszanézett a férfira, rázkódott, remegett. Annyira jó volt, olyan piszkosul jó. - Mennyire fog fájni? - nyöszörgőit Janey. - Most már az egészet akarom, Alex. Mondd meg, mennyire fog fájni. A férfi hosszan, mélyen szívta be a levegőt. - Vigyázok rá, Janey. Az ujjaimmal, bébi. Nem lesz fájdalom, semmilyen átkozott fájdalom. Nem tudok neked fájdalmat okozni, kicsim. így nem. Janey szíve majd megszakadt. Látta a férfiban az érzéki vágyat, a kétségbeesett, macsó, domináns és erőszakos sóvárgást. Alex mégis visszafogta, megfékezte magát, hogy ne okozzon fájdalmat neki. Abban a pillanatban Janey tudta, hogy már úgyis mindene a férfié, nem számítanak a következmények, és az sem számít, hogy Alex nyilvánosan nem lehet az övé, hogy nem tarthat igényt rá. Felemelkedett. Alex feje visszahanyatlott, ő pedig a következő mozdulatba teljes súlyával beleereszkedett. Hallotta magát jajveszékelni. Érezte a gyötrelmes, a lángoló eksztázist, ami elöntötte, miközben teljesen magába fogadta Alexet. Az egészet, teljesen le a heréjéig, a férfi pedig a nevét kiáltotta. Alex keze felemelkedett az ágyról, és Janey fenekére csapott, megragadta, felemelte. - Janey. A pokolba. Bébi. - Engedj el - a lány körmei a férfi csuklójába vájtak. Őt is elkapta, tombolt benne az éhség, a kéjvágy. Hatalmas volt, legyőzhetetlen volt. Belsejét egy pillanatra eltöltötte a legelképesztőbb erő, amit valaha is ismert. De Alex visszatartotta. Janey felemelte a fejét. - Engedj el. - Ne olyan durván - szűrte Alex a foga között. - A fenébe. Túl kicsi vagy, hogy így fogadj magadba, Janey. 155

A lány előrehajolt, ajka közé csípte Alex alsó ajkát, és rászegezte a tekintetét. Olvasott benne, tudott valamit. Izmait megfeszítette a vaskos hímtag körül, amely még mindig benne volt. - Ne vedd el tőlem a döntést - suttogta. - Azt mondtad, vegyem el, amit akarok. Kellesz nekem, Alex. Mindenestül. Egyszerűen csak így. Most izzadság csöpögött a férfi arcáról, benedvesítve a mellkasát. - Kezeket vissza az ágytámlára - Janey kiszabadította magát, eltolta a férfi kezét. Reszketett. Belülről kifelé remegett, ahogy szorította Alexet. - El leszel fenekelve - zihálta a férfi. - Baromira el leszel fenekelve. A lány puncija tocsogott körülötte. - Lehet, hogy szeretem, ha el vagyok fenekelve. Janey megint leereszkedett, és újra kezdődött az egész. Villámlás, lobogó tűz. A feszítő teljesség, amely nem szűnt, nem enyhült. Égette a gyönyör, gyötörte az eksztázis. Nem bírta abbahagyni a mozgást. Keményen és gyorsan lovagolta meg a férfit, s érezte, ahogy a fokozódik benne az élvezet, elborítja, teljesen átveszi a hatalmat felette. - Istenem, igen, basszál meg, bébi - mostanra a férfi teljesen megfeszült alatta, csípője együtt emelkedett a lánnyal, még keményebben, még mélyebbre nyomva belé a farkát. - Olyan édes. Olyan átkozottul szűk. Olyan átkozottul szűk, hogy megölsz vele, édes. Janey nem kapott levegőt. Érezte, ahogy a kéj hulláma átcsap rajta, szédült, elkábult. Feje lehanyatlott a férfi vállára, és minden kontrollt elveszített maga felett. Harapta Alexet, szívta a bőrét, csapkodta a punciját a benne lüktető, vastag szerszámra, amely belülről addig pumpálta, amíg már sikoltott. Az orgazmus külön életet élt benne. Az egész testében tombolt, ívbe hajlította a hátát.

156

Keresztülszáguldott rajta, megfeszítette az izmait, görcsbe rántotta a hüvelyét a pénisz körül, miközben érezte, ahogy az forrón, mereven lüktet benne. Reszketett, vonaglott, vergődött a férfin, majd belepusztult a gyönyörbe. És Alexnek igaza volt, érezte, ahogy a férfi elélvez benne. Egyik forró kilövellés jött a másik után, mintha teljesen megtöltené, felhevítené, elsüllyedne benne, és felrobbanna a méhében. Brutális volt, rémisztő és örömteli. Újra akarta. Újra és újra. Nem akart anélkül élni, hogy a férfi benne legyen. Nem akart létezni a csólga, a vágya nélkül. Amikor Alex hozzáhajolt, és ajka az övére tapadt, nyelve keményen benyomult a szájába, és a nevét nyögte, Janey tudta, mindent akar Alextől. Ez nem érzéki élvezet volt, ez túlment minden gyönyörön, minden eksztázison. Egy pillanatra, csak egyetlen pillanatra a lány úgy érezte, mintha Alexhez tartozna.

157

TIZENEGY Alex tudta, melyik pillanatban történt. Abban a minutumban, amikor érezte a spermát kilövellni a farkából, azt is érezte, hogy a gumi elhasad. És színtiszta, tömény gyönyör öntötte el. A tüzes forróság, Janey kielégülésének nedvei, a beleömlő ondója, ahogy forrón és mélyen belelövell, miközben a lány, mintha az öklében szorítaná, olyan feszesen öleli körül. Soha életében nem szakadt még el rajta óvszer. Mindig nagyon vigyázott rá, eg észen Janey-ig. Nem tudta visszahúzni, nem tudta kirántani. Mindössze annyit tudott tenni, hogy ajkával lecsapott a lányéra, magához szorította, és próbált még mélyebbre hatolni benne. A lány tövig befogadta. A farka hegyétől a tövéig érezte a lány kíméletlenül szűk mélységeit, míg nem volt több hely, amit kitölthetett volna. De megpróbálta. Próbált még mélyebbre hatolni, kitölteni egészen a méhéig, miközben az ondó kilövellt a farkából. Ez volt a legtökéletesebb gyönyör, amit csak férfi átélhet. Nagyobb élvezet, mint amiről Alex valaha is el tudta képzelni, hogy létezhet, márpedig ha a szexről volt szó, piszkosul nagy volt a fantáziája. Egész biztos volt benne, halálbiztos, hogy már rég megtapasztalta az összes kéjsóvár, buja érzéki élvezetet, ami csak létezik. Egészen mostanáig. A farka hegye csupaszon, a lányba temetve érzékelte Janey puncijának minden kétségbeesett rándulását, lövellő ondójának lüktetését. Érezte a lányt kívülről és belülről. És a leikébe markoló tudással érezte azt is, kizárt, hogy ezek után elhagyja Janey-t. Most a karjában tartotta, képtelen volt elengedni. Képtelen volt rávenni magát, hogy elengedje. Bele volt temetkezve, a gumi kétoldalt levált a farka hegyéről, és meg esküdött volna, hogy érzi a lány szívverését a hüvelyében. Ringatta, hullámzott a nő körül. Tisztán érezte a lelke mélyéig. A lányra hajtotta a fejét. Próbálta körülölelni. Az ő édes Janey-jét. 158

A lány szerette, hogy a karjában tartja, simogatta a rajta nyugvó férfikezet, pedig annyira próbálta nem tenni. Alex látta a szemében, érezte benne. Az akarást, hogy visszafogja magát, hogy ne váljon függővé, ne legyen szüksége semmire és senkire. Most pedig hozzá lesz láncolva. Legalábbis addig, amíg meg nem tudja, várandós-e a gyermekével vagy sem. A lány még mindig rázkódott a karjában. Most még nem mondhatja meg neki. Apró körmei még mindig a bicepszébe vájtak. Valamiért Alex úgy érezte, a lány a karjaira izgul. Folyton beléjük kapaszkodott, és azzal a fura álmodozó tekintettel a szemében markolászta az izmait. Ez aztán Alexet is pokolian felizgatta. És amikor a lány meg harapta... Lehunyta a szemét, és az ágy végének dőlt. Az ördögbe, már megint kőkeményen állt a farka. Kis kuncogás hagyta el Janey ajkát. Alex kinyitotta a fél szemét, és lesandított rá, miközben a lány a mellére feküdt. - Ezt éreztem - egy kis elégedett kunkor ült a nő szája sarkában. - Aggódnék, ha nem érezted volna - mondta neki Alex, aztán nagyot sóhajtott. - Gyere. Kimerült vagy. Érezte, hogy a lány ásít, és visszafekszik a mellkasára. A fenébe is, ez nem volt valami jó nap Janey-nek. Majd másnap reggel szól az óvszerről. Az még bőven idejében lesz. Felemelte magáról a lányt, és kicsusszant az ágyból. Janey bevackolta magát a takaró alá, elcsórta a párnát, aminek Alex az előbb a hátát támasztotta, összekucorodott, és lehunyta a szemét. Nem rohant a zuhanyozni vagy letisztítani a testéről a szex illatát és emlékét. Alex megcsóválta a fejét, lesodorta a szakadt kotont az álló farkáról, és halkan a fürdőszobába osont. Vécére ment, megmosakodott és megtörülte magát, aztán lekapcsolta a fényt, és visszament a hálóba.

159

Leoltotta a kis hangulatvilágítást az éjjeliszekrényen, aztán a takaróért nyúlt. - Kapcsold fel a lámpát - mormolta Janey a takaró alól. - Nem szeretek egyedül lenni a sötétben. Alex becsusszant az ágyba, a karjába húzta a lányt, hátával a mellkasának. - Nem vagy egyedül. A lány megmerevedett, mintha nem várta volna, hogy a férfi ezt mondja. Alex beburkolta a testével. Janey feje a karján nyugodott, a nagy test kiflibe ölelte a kicsit. A férfi erekciója a lány fenekének hasítékába simult. Néhány pillanattal később Janey ellazult a karjában, és közelebb vackolódott hozzá. Alex tudta, melyik pillanatban zuhant álomba. Az óvatos éberség lassan kiszállt belőle, légzése elnehezült, Alex pedig a lányt átkarolva a sötétbe bámult, és azon tűnődött, hogy mi a fenét fog csinálni. Mert karjában tartani az alvó lányt olyan természetes volt, mintha levegőt venne. A pokolba, ezt elcseszte. Rá kellett volna vennie a nőt, hogy szedjen fogamzásgátlót, még mielőtt hagyta a dolgokat ennyire elfajulni. Gondolnia kellett volna rá már a ma este előtt, hogy megkérdezze, szed-e tablettát. De úgyis tudta. Egy része már tudta, hogy a lány nem védekezik. És kárhozzon el érte, de Alex egy pillanatra sem érzett megbánást. Nem akarta lekötni magát egyetlen nő mellett sem, mindamellett olyan férfi volt, aki tökéletesen értette a sorsot és a végzetet. Néha beüt a mennykő, de akkor okkal üt be. Hátrasimította a lány haját a homlokából, csókot nyomott a feje búbjára, és lehunyta a szemét, jöjjön, aminek jönnie kell. Soha nem képzelte el, hogy egyszer apa lesz. Vagy férj. Meg esküdött volna, hogy ez úgysem történik meg soha. Túl sok dolog van a világban, amit egy férfi nem tud kontrollálni. Isten útjai kifiirkészhetetlenek. Kezét a lány csípőjére csúsztatta, tenyerét rásimította a hasára. Janey meg sem mosakodott. 160

Talán szólnia kellett volna neki. Vannak módszerek, hogy megelőzzék a fogamzást. Rávehette volna, hogy próbálja meg. Akkor miért nem tette? Mert ismerte, milyen a sors, ha fenékbe akarja rúgni. Amióta csak szexuális életet élt, még soha nem szakadt el nála az óvszer. Egyetlenegyszer sem. De most megtörtént, Janey-vel. Éppen ezzel az apró, tüzes lánnyal, akinek most minden elképzelése a jövőről egyenes úton mehetett a pokolba. Alexnek nem volt választása. Akkor feleségül kell vennie. Akkor vállalja a hat hónapnyi aktív tartalékos szolgálatot, aztán leszerel a Különleges Erőktől. Úgyis elege van már a vérből és halálból, torkig van vele. Majd gondját viseli Janey-nek és a gyereküknek. Átkozottul jó apa volt. A pokolba is, ő nevelte fel Cristát. A lány túlélte, sőt, micsoda remek nő lett belőle. Meg tudná tenni a saját gyerekével is. Most már felnőtt férfi, nem valami kölyök. És most tudatosult benne valami, ami lassú, állandó tűzzel égette belülről. Közelebb akarta húzni magához a lányt, le akart hajolni, és megcsókolni a hasát, suttogni akart a kis élethez, ami talán ott növekszik benne. Kezd teljesen megőrülni, pedig még nincs is itt a kapuzárási pánik. Natches pedig ki fogja nyírni. Majdnem elvigyorodott a gondolatra. Natches Mackay. Valaha jég embernek nevezték. Mostanában olyan volt, mint egy aktív vulkán, amely bármelyik pillanatban robbanhat. A felesége és Janey volt a kanóc. - Hmmm - kis sóhaj röppent föl a nő ajkáról, akit a karjában tartott, és aki újra közelebb bújt hozzá. Feneke a farkához szorulva izgettmozgott, és Alexnek összecsikordult a foga a bensőjét megrázó édes élvezettől. Ez az övé lehetne, minden éjszaka. Minden áldott nap. Ha egyszer elkapták azt a szemétládát, aki a lányt gyötri, majd megmutatja ennek a városnak, hogy Janey-vel nem lehet szórakozni. A nő olyan sokszor megfizetett már azért, mert Dayle Mackay lánya, hogy annak évekkel ezelőtt össze kellett volna törnie őt. Hideg, szívtelen teremtés válhatott volna belőle. Ehelyett a szíve mélyén maradt ugyanaz a 161

lány, aki volt, csak elrejtőzött az érzéketlenség és a hűvös zöld tekintet maszlga mögé. Ma éjjel dühös lett. Pír öntötte el az arcát, villámlott a szeme. Könnyen lehet, hogy holnap ugyanolyan csúnyán megkarmolja majd, mint az a nyavalyás macskája, amikor rájön, hogy Alex nem engedi elmenni. Vajon megpróbál majd elmenekülni Kaliforniába, őelőle? Alex mosolya nem volt igazán derűs. Nagyon nem. Az ő nője. Közelebb húzta magához a lányt, érezte a hasa lágy kis domborulatát. És, talán, a gyerekét is. Sehova nem megy nélküle. - Megint - motyogta Janey, meglepve őt, fenekét a farkához dörgölte, kezét rátette a férfiéra. - Aludj, bébi - megcsókolta a lány homlokát, aztán felnyögött, amikor Janey felemelte a lábát, kinyitva magát neki. - Megint - az álomittas, követelőző éhség a nő hangjában teljesen elbűvölte. Alex megmozdult, megragadta a hímvesszőjét, és a lány nedves puncijának szűk bejáratához nyomta. Janey nem tisztította le magáról az előző alkalom nyomait. Ez még mindig ámulatba ejtette Alexet. Ragacsos volt az összekeveredett nedveiktől, és sikamlóssá tette a férfi maldgát, ahogy próbálta a lányba nyomni. Egy érintés, csak ennyi kellett. Egyetlen érintés, és a lány a combja közé nyúlt, ujjai megragadták a férfi heréit, és Alex már megint elveszítette az eszét. Teljesen bepörgött. Elveszett a legszűkebb punciban, amelybe valaha is behatolt, miközben a farkát még csak félig merítette belé. Kihúzta, benyomta. Mozgott a lányban, keményebben, mint kellett volna. Tudta, hogy keményebb, mint lennie kéne. De a francba. Mindenható ég, a lány izzott, mint a láva. Alex farka csupasz volt, semmi gumi, és ez volt a legtökéletesebb gyönyör egész életében. Nem bírta abbahagyni, hogy ízlelgesse. 162

- Alex, ez annyira jó - a lány homloka a karjának nyomódott, kezével alulról kapaszkodott belé. Árnyalatnyi zokogás volt a nő hangjában, kétségbeesett gyönyör, fokozódó kéjvágy. - Ide. Fordulj - Alex úgy érezte magát, mint egy állat, mint egy kegyetlen kan. A hasához rántotta a lányt, megemelte a fenekét, és keményen, mélyen belényomult. - Érintsd meg a csildód, Janey. Dörzsöld, hadd legyen még jobb. A lány feje rázkódott a párnán, miközben Alex újra mélyen beléhatolt, majd megállt. Feszes, forró hús hullámzott és húzódott össze körülötte, ő pedig fölé hajolva beborította a lányt, ajka a fiilét súrolta. - Olyan jó érzés lesz - belecsókolt a fülkagylójába. - Simogasd az ujjaiddal a csildódat, bébi. Biztosan szoktál maszturbálni. - Kizárt dolog, hogy ne tenné. - Úgy nem, hogy itt vagy - a lány suttogásába megbotránkozás vegyült. - Olyan jó lesz - duruzsolta Alex újra. - Amikor élvezed, a puncid is forróbb és szorosabb. Ahogy a csildód felrobban, az édes szűk puncid megragadja a farkamat és kiszívja belőlem az életet is. A lány nyüszített, a gyönyör és a vágy hangja volt ez. Alex gyönyöre az lesz, hogy kicsalogatja Janey-t abból a hűvös kis páncélból, amit maga köré növesztett. Meg tudja csinálni. A lány imádja az érintését. Pont annyira éhezi, mint ő a lányét. - Nyúlj magadhoz, bébi - megragadta Janey kezét, és a teste alá vezette. - Gondolj rám. Gondolj arra, mennyire meg fogsz őrjíteni, amikor a forró kis puncid elkezd remegni és rángatózni a farkam körül. Meg fogok veszni tőle. A lány megmozdult, és Alex érezte. Az ujjai a csildóján voltak, sóhajai hangosabbak lettek alatta, ő pedig fél kézzel megragadta a lány csípőjét, és betolta a farkát, aztán kihúzta. Újra behatolt, és érezte, hogyan hullámzik és remeg körülötte minden, miközben ő belülről simogatja, a lány pedig magát kívülről. 163

- A pokolba, ez nagyon jó - súgta lágyan Janey fülébe. Megnyalta a nő fülcimpáját, aztán az ajka közé csípte, és érezte, ahogy a lány levegő után kapkod. Alex megtámasztotta a térdét a matracon, és keményen pumpálni kezdte a lányt. Kemény, gyors döfésekkel, aztán megállt, mozdulatlanná vált. A lány kiáltozott alatta, és annyira rázkódott az élvezettől, hogy Alex három méter magasnak érezte magát. Janey közben még mindig simogatta a csildóját, ujjaival játszadozott rajta. A nő majd belepusztult a gyönyörbe. Olyan kétségbeesetten vágyott rá, hogy maga sem értette. Mintha álmában történt volna, az éhség feltámadt benne, és beléharapott. - J ó érzés, bébi? - Alex hangja remegéseket indított el lefelé a gerincén. - Nagyon jól illesz a farkamhoz. Mint az életre kelt tűz. Gyerünk, Janey, mondd, hogy szereted. - Imádom. Imádom - homlokát a párnába nyomta, és felemelte, odakínálta a fenekét Alexnek. A férfi szélesre feszítette, teljesen kitöltötte, Janey pedig imádta. - Az idők végezetéig tudnálak így dugni - nyögte a férfi. - Csak pumpálnálak belülről, lassan és könnyedén, bébi. Érzed, milyen kemény lett az édes kis csildód? Hogy mennyire lüktet? - Igen. Ó, igen. - Lüktetett, keményen és gyorsan. Mint a szívverés. - Azt is érzem, ahogy a puncid pulzál a farkam körül. Közeledsz már a csúcshoz, nem igaz? Minél közelebb érsz, annál szorosabb vagy. Szókimondó, követelőző. A szavak égtek a nő agyában, a gyönyör elektromos impulzusait küldték a csildójába, a hüvelyébe. Hatalmasnak érezte magában a férfit. Hatalmas is volt benne, és Janey imádta. - Csak simogasd magad, édes - búgta Alex. - Érezni akarom, ahogy elélvezel körülöttem. A lány tudta, hogy kell csinálni. Ezzel őrizte meg az ép eszét. 164

Simogatta a csildóját, és tudta, hogy már soha nem lesz ugyanolyan, ha Alex nem lesz benne. - Jó érzés? - Olyan jó, Alex. Annyira jó. Megcsókolta a lány nyakát, a fiilét. - Mondd, hogy dugjalak meg újra, Janey. Gyerünk, bébi. Tudod, mennyire szeretem ezt hallani? Az a csinos kis ajkad, ahogy csücsörítve követeli, hogy dugjalak meg. - Dugj meg! Dugj meg keményen, Alex. Keményen akarom. - Miért keményen, édes? - a lány beleborzongott Alex hangjába. Jobban érzed, ha lassú és finom. Jobban érzed, ahogy növekszik, és megfeszül benned. És jobban vágyakozik tőle. Az emlékeire épít. Beleég az agyába és leikébe. - Látod, milyen jó tud lenni, ha lassú és finom? - Lassan és finoman, egy hosszú simogatás következett a nő testének belsejében. A férfi visszahúzta, kétségbeesett ürességet hagyva maga mögött. Fájdalmasat. Aztán megint betöltötte, szétfeszítette, végtelenül érzékeny ideg végződéseket tárva fel, miközben a nő csildója még keményebbé vált a közelgő orgazmustól. - Te gondoskodj arról a csinos kis csildóról, nekem pedig gondom lesz erre az édes puncira. Janey levegő után kapkodott. Nem tudta elhinni, hogy ennyire élvezi, és ilyen hamar elér ide. Hogy még jobb tud lenni, mint az első alkalommal volt. Hogy bármi ezt képes tenni vele, így meg tudja őrjíteni, így el tudja söpörni a gátlásait, a félelmeit. De Alex megtette. Rekedt vallomásaival, búgó követeléseivel. - Ó, már közel vagy - hörgött bele a lány fülébe, és finoman meg 165

harapta. - Egyre szűkebb vagy. - Gyorsabban mozgott. Ez volt, amit a lány akart. - Igen, gyorsabban. Ó, Alex. Nem bírom tovább - belülről korbácsolta a gyönyör, a tornádó beszippantotta egy fénylő csillagokkal teli óriási birodalomba, ahol az eksztázis tűhegynyi felvillanásai kápráztatták el. Ujjai dörzsölték a csildóját, körülötte köröztek. Közel volt. Olyan közel. Alex egyre gyorsabban mozgott, pumpált benne, kemény, szilaj döfésekkel lökte a lányt egyre mélyebbre az örvényben. - Mindjárt elélvezek - a szavakat csak lehelte, a férfi pedig megint felnyögött. - Ó, Istenem, Alex. Mindjárt elélvezek. - Élvezz nekem, bébi. - Keményebben, gyorsabban dugta. - Élvezz nekem, Janey, rá a farkamra. Hadd szippantson be még erősebben ez az édes punci. Janey felrobbant. Inkább a férfi szavaitól és a kemény, szilaj döfésektől a belsejében, mintsem a saját ujjaitól. Fehéren izzó volt, ragyogó. Belesikoltott a párnába, és érezte az egész testét megrázó heves, borzongató rázkódást, a méhe reszketését, és tehetetlenül belehullott a tűzbe, amely felfalta és megrengette, amelytől vonaglott és rázkódott a férfi alatt, aki most a nevét nyögte, és megmerevedett a háta mögött. A farka mintha még jobban meg duzzadt volna, lüktetett és izzó forróságot lövellt belé, amitől a gyönyör újra megrázta Janeyt. Elveszett benne. Elveszett az érzésben, hogy Alex ott van felette, mint egy hatalmas takaró, beborítja, és lüktet benne, miközben Janey lassan, lassan lebeg a gyönyör hullámain. Elájult a férfi alatt. Hosszú pillanatokkal később érezte, hogy Alex megmozdul, leszáll az ágyról. Aztán egy meleg, nedves rongyot érzett a lába között. - Ne - motyogta, már inkább álmában, mint ébren. - Szeretem, hogy ott vagy. 166

Alex megállt, és megcsókolta Janey csípőjét, és a lány meg esküdött volna, hogy káromkodni hallja. De az álom visszahúzta, magába szippantotta, és boldogságba burkolta. Álmában távolról érezte, hogy a férfi ismét magához húzza, karja melegen átöleli, lábát átveti az övén, és távol tartja Janey-től rémálmokat. Tudatalattija örvényének szélén egyensúlyozott, de Alex ölelése visszatartotta a zuhanástól. A férfi tenyere megint a lány hasára simult. És Janey ezt szerette. Valaki csókot nyomott a feje búbjára, és ez volt az utolsó, amit érzékelt.

167

TIZENKETTŐ Alex nem volt mellette az ágyban, amikor Janey másnap reggel felébredt, de nem is várt mást. Alkonyaitól hajnalig. Alexet nem láthatják meg. Kinyújtózott a takaró alatt, és halvány mosoly lopózott az ajkára, bár fájdalom hasított belé a gondolatra: a férfi nem mutatkozhat vele. Fájt. Úgy sajgott odabent, mint egy nyitott seb, de hé, a teste viszont a lég élvezetesebb kíntól sajgott. Úgy érezte magát, mint aki újjászületett, teli elképzelhetetlen mennyiségű energiával. Dagi úr az ágy végében feküdt összegömbölyödve, Alex távozása után ugorhatott fel az ágyra. Janey magára kapta a köntösét, aztán keresztbe feküdt az ágyon, és odakúszott a macskához. Az felemelte a fejét, és rábámult. - Ó, a mami nagyon sajnálja, Dagi úr - a kezére támasztotta az állát, és néhány centire a macska pofájától rámosolygott az állatra. De tegnap este a mamit simogatták. Méghozzá hogy! Ugye nem sajnálod tőlem, hogy engem is kényeztetnek egy kicsit? Az állat pislogott, a szeme résnyire szűkült. - Nagyon jó volt, Dagi úr - sóhajtott Janey. - Az egész. Tudod, már a gondolatára is majd elájulok. A macska ismét pislogott, és szinte kíváncsian nézte a lányt. Mintha legalábbis érdekelné, tűnődött Janey, bár ez egyféle derűs gondolat volt. - Kíváncsi lennék, vajon mitől jött meg a kedved végül a simogatáshoz - mondta a nő gyöngéden, és egy ujjal kinyúlva meg simogatta a macska orrát. A kandúrnak tetszett, ahogy a szeme közül indulva az orrát cirógatták. Dorombolni kezdett. - Most már én is szívesen összegömbölyödnék Alex ölében, és hagynám, hogy egész éjjel kényeztessen. Dagi úr erre felháborodottan fújt egyet. Janey torkában nevetés bujkált, a cica egy kicsit közelebb fészkelődött. 168

- Majdnem tökéletes volt - mesélte az állatnak. - Alex iszonyú buja volt, Dagi úr. - Megvakargatta a cicát az álla alatt, miközben az hallgatta. - Én is doromboltam - mondta álmodozva. - Vagy hát lehet, hogy többet kiabáltam, mint doromboltam. Alex nagyon jó, tudod? Kiváló, Dagi úr. Hány olyan szűzről hallottál, aki már az első alkalommal elélvezett? És nem is fájt. - Mosolygott. - Alex gondoskodott róla, hogy ne fájjon. Újabb felháborodott kis moraj jött a kandúrtól. - Na, most kötünk egy kis üzletet, macsesz - vakargatta meg Janey az állat füle tövét. - Én darált marhahússal etetlek, te pedig meghallgatod, amit mesélek. Vedd figyelembe, hogy ez bizony piszkosul jó üzlet. Én például örökké elhallgatnám, ahogy Alex beszél - sóhajtott. - Ha közben mindig megérintene. A macska a hátára gördült. - Az érzelgős dumáért hasvakarás jár, mi? - a lány nevetett, és megvakargatta a macska hasát, miközben az a mancsával a kezét ütögette. - El vagy kényeztetve, te cica, tudsz róla? A kandúr aranyosan nyávogott. - Szeretlek, Dagi úr - súgta a szavakat. - Soha még egy léleknek sem mondtam, hogy szeretem. Ugye tudod, mi történik, hogyha szeretsz? És Janey tényleg szeretett. Ránézett a macskára, nézte a bölcs, topázszín szemeket, miközben játszott vele. Igen, szeretett. Szerette a bátyját és az unokatestvéreit. Szerette ezt a megtépázott öreg macskát. És szerette Alexet. Tudta már múlt éjszaka, amikor a testébe fogadta, hogy szereti. - Ideje felkelni, nagyfiú - fel akarta emelni a macskát, de Dagi úr talpra ugrott, nagyot nyújtózott, és pofáját Janey arcához dörgölte. Lágy dorombolás rezegtette a testét, és a lány a legszívesebben magához ölelte volna. Legszívesebben megragadta volna azt a pufók kis testet, és a mellkasához szorította volna. Maga sem tudta, miért. - Légy jó cica - suttogta. - Maminak zuhanyoznia kell. 169

A hálóból a fürdőszobába ment, ledobta a köntösét, és becsukta maga mögött az ajtót. Nem vette észre, hogy nyílik a hálószoba ajtaja, és Alex hálát adott érte az égnek. A macska egy morgással elsöpört mellette, kiszaladt a tálkájához, a férfi pedig némán bámult a csukott fürdőszobaajtóra. Úristen, hogy megfájdította a lány a szívét. Olyan érzés támadt benne, mintha össze akarna törni a mellkasában. Janey egy nyavalyás macskához beszélt. Alex lefogadta volna száz dollárban, hogy a lány soha életében nem beszélt még így egyetlen emberrel sem. És Alex rádöbbent, hogy azt akarja, a nő hozzá is így beszéljen. Ez veszélyes lehetett volna, ha nem határozta volna el előre, hogyan tovább. A lány könnyen beleszeretne, gondolta. Ő pedig szívesen fog adná Janey szerelmét. Gondoskodna róla, hogy soha ne szenvedjen hiányt kényeztetésben, mindig legyen kivel beszélnie, kivel álmodnia. Tegnap éjjel kétszer is megtöltötte. Belepumpálta az ondóját, míg végül már úgy érezte, hogy belepusztul a gyönyörbe. Megtalálta reggel a lány naptárát egy konyhai fiókban. Amilyen rendszerető teremtés volt, bejelölte a legutóbbi vérzése első és utolsó napját. A lehető legtökéletesebb időzítés volt a fogamzásra. Átkozottul kevés esélye volt, hogy ne történt volna meg. Végigsimított a haján. Zeke hajnalban a megbeszéltek szerint felvette, és Alex hazament a laptopjáért, meg némi váltás ruháért. Amikor épp nem volt küldetésen, előszeretettel merült el az internetes biztonsági rendszerek világában, ahol bizonyos oldalakat térképezett és tört fel, amelyeket a megbízói direkt kijelöltek a számára, hogy próbálja őket meghackelni. Jó kis mellékes volt. Éppen az egyik új honlapon dolgozott, amikor meghallotta Janey-t beszélni a másik szobában. Nem számított rá, hogy a lány azzal a nyavalyás macskával beszélget. És arra a magányra, a közlés iránti kétségbeesett vágyra sem számított, amit a hangjából kihallott. Olyan titkokat árult el a 170

kandúrnak, amiket a legközelebbi barátaival kellett volna megosztania. A nőknek az ilyesmit ki kell beszélniük magukból; ezt tudta azóta, hogy Cristát felnevelte. Kell egy váll, amelyen kisírhatják magukat, és egy fül, amely meghallgatja őket. Márpedig ez olyasmi, amiben Janey-nek sohasem volt része. Alex visszaült a laptopja elé a konyhaasztalhoz, figyelmét újra a honlap feltörésének szentelte. A tulajdonosok aggódtak, hogy néhány új program sebezhetőbbé tette az oldalukat. Alex egyelőre nem talált erre utaló jelet, ugyanakkor a védett tartalmaknál különösebb gond nélkül eljutott a harmadik szintre. Ez nem volt jó jel. Nem is annyira a programokkal volt gond, mint inkább a gondatlansággal, hogy nem blokkolták a hozzáférést a hálózatuk egyes területeihez. Kilépett a programokból, amikor hallotta, hogy Janey visszatér a hálóba, és megint Dagi úrral incselkedik. Azon tűnődött, vajon annak a koszos, kövér macskának van-e egyáltalán fogalma arról, micsoda szerencsés dög. Lezárta a laptopot, és felpillantott, amikor a lány befordult a konyhába, majd döbbenten mozdulatlanná merevedett. A világoszöld szempár kitágult, és rózsás pír öntötte el a lány arcát. Túlméretezett pólót és egy pár zoknit viselt. Alex lefogadta volna, hogy nincs rajta bugyi, és ettől a gondolattól máris megint felállt a farka. Sajnálatos módon beszélniük kell, még mielőtt arra sort keríthet. - Mit csinálsz itt még mindig? - a lány néhány tincset a füle mögé gyűrt, miközben elment az asztal mellett, és a félig teli kávéskannára pislantott. - Friss a kávé? - Most készült - Alex hátradőlt a székben, és egy mosolyt elfojtva figyelte, ahogy a lány pillantása végig nyal rajta. - Viszont beszélnünk kell. Janey el sem tudta képzelni, mi olyan lehet a múlt éjszakában, amiről beszélni kellene. Megismételni, azt talán, de nem megbeszélni. És idegessé tette, hogy most reggel a konyhában találja Alexet, különösen azt a tényt 171

figyelembe véve, hogy a férfi alighanem hallotta, ahogy a macskával beszél. Alex arckifejezése túl higgadt volt, a tekintete túlságosan is óvatos. - Mik a terveid mára? - kérdezte a férfi. Janey megvonta a vállát. - Az étterem négykor nyit, tele vagyunk foglalással. Meg kell írnom a hirdetést az újságba, fel kell hívnom az egyetemet. A zuhany alatt megszilárdította az elhatározását. Bármennyire szeretett is itthon lenni, a bátyja közelében, túlságosan sok szomorúságot okozott mindnyájuknak. Visszatér Kaliforniába, és megpróbálja, hogy ott könnyebb-e. Talán ha eltelik néhány év, talál majd egy helyet, amely az otthonára emlékezteti. - Ez nem fog menni, Janey - a férfi hangja rideggé vált. - Dehogyisnem - a lány letette a kávét az asztalra, és benyúlt a konyhaszekrénybe egy csomag fahéjas csigáért. Kivette, és a majdnem üres zacskóba bámult, majd összehúzott szemmel Alexre meredt. - Megetted a fahéjas csigámat? A férfi önkéntelenül elvigyorodott. - Éhes voltam. Nagyon megjött az étvágyam múlt éjszaka. Janey arca megint lángba borult. A pokolba ezzel a pasival. - Ez az egyik dolog, amiről beszélnünk kell - mondta Alex, miközben a lány az asztalra tette a zacskót, és kihúzott magának egy széket. - Minek boncolgassuk? - morogta. - Hagyj békén. Alex előrehajolt, karját az asztalra támasztotta, és szigorú arccal nézett a lányra. - Elszakadt az óvszer, Janey. A lány megrázta a fejét, érezte, hogy az agya elzsibbad. - Ezt nem mondod komolyan. Alex hátradőlt a székében. - Nagyon is komolyan beszélek. A gumi szabályosan szanaszét szakadt. Ezzel valamit kezdenünk kell. 172

Janey nagyot nyelt. - Csak egyetlen alkalom volt... - Kettő. - Kétszer elszakadt? - a nő szeme tágra nyílt, ahogy próbálta felfogni, miről beszél a másik. Alex ajka furcsa félmosolyra görbült. - Nem. Csak másodjára már nem is bosszantottam magam vele. - Felemelte a kávéscsészét, és kortyolt egyet belőle, mintha épp csak az időjárásról csevegnének. Janey sokkot kapott. Erre nincs más magyarázat. Érezte, ahogy az ajka elzsibbad, ugyanakkor az izgalom lehetetlenül heves hulláma söpör át rajta. A fejében gyors számítást végzett, és azonnal tudta, hogy éppen most van a lehető legnagyobb esélye teherbe esni. Feszülten megnyalta a száját. - Az én hibám volt? Ő húzta fel a gumit a férfi merev hímvesszőjére. Imádta csinálni, de hát mégsem volt a világon semmi tapasztalata benne. Alex felvonta a szemöldökét. - Már hogy lehetett volna a te hibád? - Hát - a lány nagyot nyelt, érezte, hogy lángol az arca, és szemét a kávéscsészére szegezve mondta. - Én húztam fel rád. - Nem a te hibád volt. Csak nem egy árnyalatnyi derültség volt a férfi hangjában? Janey nem bírta felemelni a tekintetét, hogy ránézzen. Teljesen össze volt zavarodva. Erre nem számított. Nem volt biztos benne, mit szeretne hallani tőle Alex, vagy mit kellene éreznie. Úgy érezte, az örömnek és a várakozásnak ez a hirtelen hulláma talán nem a megfelelő reakció. - Ez semmin nem változtat - mondta végül, majd felemelte a kávéját, és belekortyolt, tudomást sem véve a súlyos csöndről, ami erre meg ülte a konyhát. - Már megbocsáss, de esküdni mernék, hogy az imént épp azt mondtad, ez semmin nem változtat - mondta Alex vészjóslóan mély hangon. Janey kényszerítette magát, hogy felemelje a tekintetét, és viszonozza Alex kemény pillantását.

173

- Pontosan ezt mondtam. Ha terhes vagyok, majd megoldom. - És pontosan hogyan fogod megoldani? - a férfi ajka elkeskenyedett. - Ugye nem fordulna meg a fejedben, hogy megszabadulj a gyerekemtől, Janey? Ez valósággal sokkolta a lányt. Egy pillanatra hitetlenkedve bámult vissza a férfira. Súlyos pillanatokba telt, míg a vád beleégett az agyába, és a hitetlenkedés átadta a helyét az izzó haragnak. Hideg, ridegen gúnyos mosoly ült ki az ajkára. - A rólam alkotott véleményed egy kalap szar, Alex. - Kilökte maga alól a széket, és otthagyta a finom reggelit, düh forrt benne. - Nem. Szíves felvilágosításul közlöm, hogy soha nem jutna eszembe kárt tenni a gyerekünkben. Ez a vád fájt. Élesen a leikébe tépett, és vérző, kínzó sebet hagyott. Elfelejtette; hagyta magát elfeledkezni arról, hogy távolságtartónak kell lennie Alexszel. Baklövést követett el múlt éjszaka. Egy nő ellágyul, ha rájön, hogy szerelmes egy férfiba. Gyengévé teszi. - Jó. Akkor ma este beszélek Natchesszel. Reggel össze is házasodhatunk, miután elintéztük a formaságokat a hivatalban. Alex keresztbe fonta a kaiját a mellén, és hűvösen nézett a lányra. Nem látszott rajta semmilyen érzés; a lánynak fogalma sem volt, hogy így vagy úgy, de egyáltalán mit gondol egy gyerekről. Janey a csésze kávéra bámult, egy őrült pillanatra megfordult a fejében, hogy drogot csempésztek bele. Vagy hogy Alex teljesen megbolondult. - Nem - mondta végül óvatosan. - Nem házasodunk össze. Ez az egész túl gyorsan történt. Túlságosan sok érzés viaskodott benne, elborította az agyát, lehetetlenné tette, hogy megtalálja az értelmét. Egy pillanatra vad, lehetetlen öröm töltötte el. Alex feleségül akaija venni? Megtarthatná, közel tarthatná magához. De meddig? Amíg Alex rá nem jönne, micsoda árat fizet azért, hogy elvette? 174

Egy olyan nőt, akit a városban mindenki árulóként bélyegez meg? Meddig tartana, hogy elkezdje gyűlölni? - Janey - Alex felemelkedett a székből, ujjai domináns, parancsnoki pózban az asztal lapjára támaszkodtak. Egyszerre volt szexi és bosszantó. - Soha nem engedném meg, hogy nélkülem neveljék fel a gyerekemet. Kész. Ezzel ne is próbálkozz. - Amíg nem tudjuk, hogy van-e gyerek vagy nincs, nincs miről vitázni - kényszerítette ki Janey a szavakat a száján. - Egészen addig... - Egészen addig minden áldott nap rommá duglak - horkant fel a férfi, és megkerülte az asztalt, hogy a karjába rántsa a lányt. - Azt hiszem, függővé váltam attól, hogy a farkam csupaszon élvezze a puncid, Janey. Nem lesz több gumi. Szerinted meddig fog tartani, hogy teherbe ess, ha nem vagy máris az? - Azt hiszem, neked elment az eszed - kapkodott levegőért a lány. Hallod, hogy mit mondasz, Alex? Ez nem fog működni. Te is tudod, hogy nem fog működni. - Miért? - Alex nekinyomta a falnak a lányt, egyébként nem minden gyengédség nélkül, s a mozdulat nagyon is átkozottul szexi volt. Janey rögtön benedvesedett tőle. El akart gyengülni tőle, legszívesebben megadta volna magát neki itt és most. - Mondd meg, hogy miért ne működhetne, Janey? - Szeretsz engem, Alex? Janey már tudta a választ. Tudta, mégis szíven ütötte, amikor leolvasta a férfi arcáról. - Ne higgy a tündérmesékben, édes - sóhajtott Alex, és ujjaival a lány arcához ért. - Néha elfelejtem, milyen fiatal vagy. Hogy milyen fiatal? Mintha az életkornak bármi köze lenne a szerelemhez. Ugyan mióta? Janey kitépte magát a férfi karjából, alig bírta visszafogni a késztetést, hogy hozzávágjon valamit. Ehelyett dühösen meredt rá, szembenézett vele, keze ökölbe szorulva lógott az oldalánál.

175

- Hát akkor emlékezz - mondta metszőn. Nem fog azon erőlködni, hogy elrejtse a haragját. Kapja be. Hat hónapja volt Somersetben, és senkit nem vert át azzal, hogy elrejtőzött a mögé az istenverte közönyös maszk mögé, a legkevésbé Alexet. - Emlékezz, milyen fiatal vagyok, Alex - mondta neki, a haragos gúnytól eltorzult szájjal. Mert nem megyek hozzá olyan férfihoz, aki nem szeret. Cseszd meg. Te és az átkozott városod. Jobbat érdemiek egy olyan pasinál, aki azt képzeli, hogy egy nőt szeretni tündérmese, vagy egy olyan városnál, amelyik azt hiszi, akkora ribanc vagyok, hogy lefekszem egy olyan szánalmas alakkal, akit az apámnak kellett hogy nevezzek. Tudod, mit? Mindnyájan elmehettek a pokolba. A férfi karja megint a mellkasát keresztezte, miközben némán, hűvösen nézett a lányra. Janey észrevette, hogy pózol. Alex tényleg azt hiszi, hogy ha meg villantja azokat a lenyűgöző bicepszeket, akkor ő majd meggondolja magát? A szeme sarkából megpillantotta a harapást a férfi nyakán, és az alig titkolható borzongástól, ami átfutott rajta, kis híján elgyengült a térde. Neki is volt egy a nyakán. A vállán, a melle felső részén. A hasán. Lélegzete kapkodóvá vált. Oké. Tegnap éjjel falánk ragadozókként egymásra másztak, és elszakítottak egy óvszert. Túlteszi magát rajta. Ettől még nem fog hozzámenni egy olyan pasihoz, aki nem szereti. - Te is tudod, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű - szólalt meg végre Alex, a nő meg azt kívánta, bárcsak a férfi befogná a nyomorult száját. Alex hangja engesztelhetetlen volt, arckifejezése határozott. - De igen, ennyire egyszerű lesz - közölte vele a lány. - A mai nappal kezdődően, Alex, az életem fokozatosan egyszerűsödni fog. Először is - Janey feltartotta egy ujját -, többé nem teszek úgy, mintha valami átkozott robot lennék, aki meg se rezdül, amikor ütik, és nyilakat lövöldöznek rá. Másodszor - még egy ujját feltartotta -, többé nem hagyom, hogy te vagy bárki más előírja, hogyan járjak, beszéljek, öltözzem vagy 176

viselkedjem. És harmadszor - mielőtt észrevette volna, ujját a férfi mellkasába döfte, és felemelte a hangját -, nem megyek hozzá olyan férfihoz, aki nem szeret. - Ujja visszatért a saját mellkasához, amelyet összeszorított a súlyos elhatározás. - Nem igaz, hogy nem vagyok méltó a szerelemre, teljesen mindegy a korom, vagy hogy ki az isten volt a biológiai szülőm. Úgyhogy ezt csomagold csak be szépen az arroganciád mellé, és húzz el egyenesen a pokolba. Sarkon fordult, és betrappolt a hálószobába. Várt rá a munka. Túl sok időt pazarolt az elmúlt hónapokban arra, hogy hagyja olyan emberek által befolyásolni az életét, akiket nem is ismer, és akik egy fikarcnyit sem számítanak neki. Szereti Somersetet, de képes hátat fordítani neki. Elutazhat bárhová, ahová csak akar, és nincs senki és semmi, ami megállíthatja. Kivéve saját magát. Becsapta az ajtót, kulcsra zárta, aztán nekidőlt, és a szemét lehunyva lassan a hasára simította a kezét. Lehet, hogy terhes. Ez megváltoztatta a terveit. Amíg meg nem bizonyosodik róla, Alexnek ebben igaza van, nem utazhat el. De ha terhes lenne, akkor sem maradhat itt semmiképpen. Nem tenné ki a gyerekét mindannak az előítéletnek és kegyetlenségnek, amivel őt ez a város sújtja. Különösen nem Alex gyermekét. Alex Somerset kedvenc fiainak egyike volt. A Különleges Erők katonája, aki kimondhatatlan háborúkat élt túl. Hazatért megsebesülve, meggyógyult, és már ment is vissza harcolni. A szülővárosa hőse volt, aki most lefeküdt egy áruló lányával. Vicces, hogy ugyanazok az emberek Natchest ugyanilyen hősnek látták. Vagy talán nem is olyan vicces. Mindvégig tudták, hogy Natchest péppé verik odahaza, mégis, annyi éven át a kisujjukat sem mozdították. Amikor Dayle kitagadta a fiút, sokan Natchesnek is hátat fordítottak, egészen Dayle letartóztatásáig. Mostanra pedig ő is a szülővárosa hőse lett, a népek meg új bűnbakot találtak maguknak. 177

Janey a hajába túrt, és igyekezett elfojtani a feltörő haragot. A harag semmit nem old meg. Büszkeség és eltökéltség kell - mindenki bekaphatja. Peckesen odasétált a gardróbhoz, és elővette a ruhákat, amelyeket már korábban kiválasztott aznapra. Az étterem négykor nyitott, de az alkalmazottak már órákkal előbb megérkeztek. Le kell mennie, hogy rajta tartsa a szemét mindenen. Előtte általában kávézott, és megette a fahéjas csigáit. De nem, ma reggel Alexnek muszáj volt ezzel a remek hírrel megbombáznia őt, még mielőtt az első koffeinmolekula bejutott volna a szervezetébe. Semmi kétsége nem volt afelől, hogy a férfi direkt csinálta. Keze még mindig reszketett a haragtól, miközben felhúzta a lábára az átlátszó fekete combfixet, és hozzákapcsolta a csipkés gumiszalagot a hozzáillő harisnyakötőhöz. Fekete bugyi következett, a tanga keskeny csílga gondoskodott róla, hogy a combközépig érő fekete selyemszoknyán ne üssön át a bugyi vonala. A komódból elővette az egyik kedvenc melltartóját. Ezt ritkán viselte házon kívül. A csinos félkosaras melltartó teltebbé tette a keblét, és a rövid ujjú, selymes anyagú, ibolyaszínű kardigánnal párosítva szexisebbnek, összeszedettebbnek érezte magát benne. Majdnem végig begombolta a kardigán apró ibolyaszínű gombjait, hogy épp csak egy kicsi látszott a dekoltázsából, és tökéletesen eltakarta Alex harapásának nyomát. Arra viszont sehogyan sem volt mód, hogy teljesen elrejtse a nyakán éktelenkedő véraláfutást. Rogue tanácsait követve kifestette magát, a harapásnyomra erősen fedő alapozót kent, és egy másik árnyalattal megpróbálta összehozni a bőre színével. Még mindig ott volt, de már nem virított olyan feltűnően. A pokolba, ha nem tudja elkendőzni, ennyi erővel akár büszkén viselheti is. Ahogy a tükörbe nézve a haját kefélte, hogy frizuráját a nyakára igazítsa, rájött, hogy semmiféle szégyent nem érez miatta. Egyszerűen csak óvatos volt. Alex nem szerette volna, ha mások 178

megtudják, hol tölti az éjszakáit, ő pedig nem akart ártani a férfi jó hírének, amelynek örvendett a városban. Szerencsére a frizurája segített elrejteni a foltot. Ő viszont tudta, hogy ott rejtőzik alatta, és arra is emlékezett, hogyan került oda. Alex nyakán a foltot legfeljebb egy tonna sminkkel lehetne csak elrejteni, gondolta, miközben feltette a rúzsát, és bámulta csóktól duzzadt ajkát. Mi az atyaúristent gondolt Janey, amikor ezt tette? Ó, nagyon is jól tudta, mit gondolt. Birtoklási vágy. Ha csak pár napra is, bármeddig tart is, amíg elhalványul egy ilyen folt, mindenki tudni fogja, hogy Alex foglalt. Persze ez nem jelent a világon semmit, hiszen senkinek fogalma sem lesz róla, kijelölte meg. De ő tudja. Nagyon is tudja, és minden alkalommal, amikor erre gondolt, az emléktől összeugrótt a gyomra. A sminkelést befejezve a hétcentis sarkú fekete cipőjébe bújt, megbizonyosodott róla, hogy a haja még mindig a megfelelő helyre kunkorodik a nyakán, és kilépett a hálóból. Alex még mindig ott volt. Lassan felemelkedett a konyhaasztaltól, ahol a laptopján dolgozott, és ránézett a lányra, arca most gránitkeménységű volt, tekintete határozott, távoli. Szegény jó Alex, a hülye kiscsaj, akire vigyáznia kell, nem fogadott szót neki úgy, ahogy szerette volna. Janey majdnem felnevetett erre a gondolatra. - Húsz percem van, mielőtt lemegyek - mondta a férfinak, és odament a kávéfőzőhöz, amelyben éppen elkészült az újabb adag. Megihatom ezt a kávét anélkül, hogy közben zaklatnál? Alex lassan becsukta a laptopot, miközben a lány megtöltötte a csészéjét, és a szájához emelte. A férfi arckifejezése idegtépő volt. Janey még soha nem látta ilyennek. Nyilvánvalóan ki van akadva, gondolta. Hát ez baj, mert most már ő is ki volt akadva. - Az zaklatás, ha szeretnék hallani egyetlen ésszerű indokot arra, 179

hogy miért nem akarsz hozzám jönni? - Alex gondosan az asztal lapjára fektette a kezét. Széles, kérges tenyerű, erős férfikezek. Na igen, a nő azokat a kezeket is szerette. - Megmondtam, miért. - Tökéletesen logikus indok volt - Janey szerelem nélkül élte le élete legnagyobb részét. Szerelmet akar, szüksége van rá. - Gondoskodom rólad, Janey - sóhajtott Alex. - Soha nem kellene amiatt aggódnod, hogy megcsallak, vagy fájdalmat okozok neked. Máris fájdalmat okozott neki, többször, mint össze tudná számolni. Már maga a tény, hogy ennyit fáradozott azon, nehogy valaki megtudja, hogy nála van, elég volt ahhoz, hogy darabokra törje Janey szívét, ha hagyta, hogy elég gyakran eszébe jusson. Márpedig gyakran eszébe jutott. Szerette a férfit. Ahogy viszonozta Alex pillantását, rájött, hogy valamiképpen már évek óta szereti. Mindig, mikor Dayle megengedte, hogy hazajöjjön, őt kereste, róla kérdezősködött. Rajongott érte, és ez a rajongás nem változott. Szájához emelte a kávéscsészét, és kortyolt belőle, azt remélte, a koffein kitisztítja a fejét. Hiába töltött annyi évet magányosan, elszigetelve, vigyázva, hogy senkit ne szolgáltasson ki Dayle bosszújának, Janey-nek mégis sikerült megőriznie néhány álmát. És ezek egyike a szerelem volt. - Többet érdemiek egy olyan férfinál, aki pusztán csak gondoskodik rólam - válaszolta végül. - Az ember gondoskodhat egy háziállatról, de én ennél több akarok lenni valaki számára, Alex. Ennél többre van szükségem. A férfi megtörölte kézfejével az arcát, és nehezet sóhajtott. - Janey, néha olyan átkozottul érett vagy, hogy egészen megrémítesz, máskor meg, mint most, olyan érzést keltesz bennem, mintha egy istenverte pedofil lennék. - Felállt a székről, frusztráció tükröződött az arcán, miközben Janey figyelmesen nézte. - Édesem, hallgass rám, amit te keresel, az nem létezik, és csak összetörik a szíved, ha tovább loholsz utána. - Arckifejezése most keményebbé vált. - És ha a gyerekemet 180

hordod a szíved alatt, ő is megszenvedi mindazt, ami neked fájdalmat okoz. Hát ezt akarod? - Ezt majd megbeszéljük, amikor már biztosat tudunk - Janey hangja fényévekkel nyugodtabb volt, mint ő maga. - Biztos vagyok benne - kaija csapdába fogta a lányt, keze két oldalról a pultra nehezedett mellette. - Higgy nekem, édes, ha nem történt meg múlt éjjel, akkor megtörténik ma éjszaka vagy a következőn. Mert gumi nélkül dugni veled túl jó ahhoz, hogy feladjam. - Remélem, csináltattál mostanában vérvizsgálatot - jelentette ki Janey higgadtan. Pedig minden volt, csak nem higgadt. Érezte, ahogy a mellbimbói megmerevednek, a puncija forrósodni kezd. A pokolba, érezte, hogy a méhe meg rázkódik a várakozástól, amit a férfi tekintetében szikrázó kéjvágy és az arcán ülő feszült, vészjósló kifejezés láttán érzett. Ha leeresztené a pillantását, és odanézne Alex farmerjára, jól tudta, milyen látvány fogadná. A férfi azon nyomban rávetné magát a biztatás legkisebbjeiére. Olyan vastag, olyan kemény. Benyomná a combja közé, szétfeszítené őt, hogy Janey elégne a gyönyörtől. - Nézd csak meg az arcodat - mondta neki rekedten a férfi. - Látom a szemedben az érzéki vágyat, bébi. Kívánsz engem, megint. Azt akarod, hogy benned lüktessek, megtöltselek a spermámmal. Őrjítő volt, nem igaz, Janey? Olyan őrjítő, hogy függőséget okoz. Ó, igen, kívánta a férfit. A sóvárgás olyan volt benne, mint valami láz. - Őrjítő volt - suttogta, és egy újabb félig megivott kávét tett a pultra. - Kívánsz engem, Janey. Hátat fordított a férfinak, kétségbeesetten kapaszkodott a pultba, lehunyta a szemét, és küzdött a vágy ellen. Nem, nem kívánta Alexet; szerelmes volt belé. Olyan erővel szerette, amiről nem is tudta, hogy ott van benne. Ez a múlt, szerette ma reggelig. Amíg házasságot nem 181

kínált neki, szerelem nélkül. - Hogy kívánlak, az nem elég - megrázta a fejét, érezte a férfit maga mögött, érezte a leheletét a tarkóján. - Te szeretsz engem, Janey? A nő visszapislogta a könnycseppeket, amelyek előtörni készültek. Nem fog itt sírni neki. Visszafordult a férfihoz, és az érzéseit, a szenvedést magába fojtva ráemelte a tekintetét. Úgysem számít, mit érez, mondta magának. Soha nem számított. És ezen a világ minden akarata sem segít. - Te nem hiszel a szerelemben, Alex. Úgyhogy teljesen mindegy, így érzek-e vagy másként.

182

TIZENHÁROM A Mackay Kávézó dugig tele volt. Az új szakácsoknak, tisztességes konyhai személyzetnek és kemény menedzselésnek köszönhetően az étterem kezdett valódi hírnévre szert tenni, már nem pusztán azért, mert egy áruló lánya üzemeltette, hanem az ételek és a kiszolgálás miatt, no meg azért, mert Janey nem bújt el a kíváncsiskodók elől. A nő évekig figyelte, milyen zűrösen irányítja Dayle Mackay a vendéglőt. A hely akkoriban nem volt más, mint puszta homlokzat, amely mögött a fegyverkezésen keresztül leszivárgott pénzt mosták. Most viszont komolyan labdába rúgott. Aznap este nyolckor telt ház volt, az asztalokat azonnal újra elfoglalták, ahogy leszedték és letakarították őket, és volt egy kis várólista is, hátha valaki lemond egy foglalást. Janey megállás nélkül szaladgált az étteremben, leültette a vendégeket, kérdések özönére válaszolt, begyűjtötte az észrevételeket és a bókokat. Épp egy hatszemélyes asztaltársaságot ültetett le, amikor már tudta, hogy pokoli éjszaka vár rá. Azzal kezdődött, hogy Natches és Alex odasétált a recepciós pulthoz, és ott álldogáltak, elég türelmesen. Natches nem volt mindig türelmes. Motoros bőrnadrág és bőrkabát volt rajta, haja szélfútta, arcát megcsípte a hideg. Alex farmernadrágot viselt, és azt a hosszú ujjú, szürke csíkos pólót, ami aznap reggel is volt rajta, hozzá csizmát, meg bőrkabátot, amely abszolút semmit nem használt abból a szempontból, hogy eltakaija Natches elől a nyakán a kiszívott foltot. - Remélem, ízleni fog a vacsora - mosolygott Janey az asztaltársaságra, miközben leültek, és megkapták az étlapot. Azonnal érkezik a felszolgáló. Megfordult, elkapta az adott részlegért felelős pincérnő pillantását, odaintette az asztalhoz, és a recepcióhoz ment. Natches tekintetében ott volt az a nézés, amely mindenkit idejében 183

figyelmeztetett: ne húzz ujjat velem. Alex arckifejezése nagyjából ugyanolyan volt, mint amikor Janey reggel otthagyta. Jéghideg, hűvös. Nem tetszett neki a lány viselkedése, és ez látszott rajta. - Nincs már szabad asztalom, Natches - mondta a bátyjának. - Te és Alex kénytelenek lesztek a konyhában enni, ha éhesek vagytok. - Én vagyok itt a tulaj. Biztos, hogy akad a számomra egy asztal mordult fel Natches, magukra vonva mindazok figyelmét, akik elé közel álltak, hogy hallják. Hoyt szólalt meg mögöttük. - Mackay kisasszony, lemondtak egy foglalást a tizennégyes asztalra, huszonöt perc múlva szabad. - És van egy várólistánk - Janey ragyogó mosollyal fordult a menedzseréhez. - Talán fel kellene hívnod Daltonékat, és tudatni velük, hogy van egy asztalunk, ha idejében ideérnek. Hoyt ügyefogyottan bámult rá, aztán Natchesre és Alexre pillantott. A fiatalember mindkettőjüket hősként istenítette. Janey összetörte volna a szívét, ha Hoytnak most vissza kell utasítania őket. A nő a szemét forgatta. - Na jó. Az irodában megvárhatják, amíg felszabadul az asztal. - Visszafordult Natcheshez. - Várhatsz az irodában. - Jöhetsz velünk. Mielőtt kitérhetett volna előle, a bátyja megragadta a karját, és keresztülrángatta a vendéglőn, az illemhelyeken túli nagy irodába. Hát, ez nem volt valami kellemes. Natches nem ráncigálta így, kiskutya módjára már ötéves kora óta. Natches az irodaajtót kinyitva belökte a lányt, és utánament. Legalább a bátyja elengedte, mielőtt felháborodott fújtatással ő is belépett a pazarul berendezett helyiségbe. - Ez a szemét aztán élvezte a kényelmet, mi? - körülnézett a bőr ülőgarnitúrával és üveg asztallal felszerelt irodában. Az íróasztal már Janey szerzeménye volt. Viharvert és kényelmes, jobb volt annál a vadonatúj modern üveg asztalnál, amelyet Dayle Mackay használt a 184

letartóztatása előtt. - És én is szeretem kényelmesen érezni magam - Janey csípőre tette a kezét, odapillantott, ahol Alex támasztotta a falat összehúzott szemmel, aztán a tekintete visszatért Natchesre. - Mi a franc ez már megint? Vár rám a munka, ha nem bánjátok, az pedig, hogy tök idegesen veletek foglalkozom, nem segíti elő a munkavégzést. - Pár órája felhívott Stan Johnson az újságtól - közölte Natches, miután helyet foglalt Janey íróasztalának sarkán. - Azt mondja, feladtál egy hirdetést a lapban. Janey felszegte az állát, majd vádló pillantást vetett Alexre. - Nem kellett volna elmondania neked. Natches súlyos vigyorral válaszolt. - Jobban retteg tőlem, mint tőled, hugi. Úgy sivított, mint egy patkány. Janey grimaszt vágott, ahogy ezt elképzelte. Egyébként Johnson valószínűleg sok embert erre a rágcsálóra emlékeztetett. - És ennek mi köze ehhez? - biccentett a lány Alex felé. - Egyformán van kiszíva a nyakatok - vágta oda Natches. - Te gondoskodtál róla, hogy neki is köze legyen hozzá. Remek. A nő alig bírta megállni, hogy fel ne emelje a kezét, és el ne takarja a foltot, amelyet egész este mindenki bámult. - Állati - haragos pillantást vetett Alexre. - Erről most nem vitatkozunk - mondta Natches hidegen. - Alexszel már ki dühöngtem magam; nem kezdem el veled is. Ugyanazt fogom mondani neked is, mint amit neki mondtam. - Éspedig? - a lány felkapta a fejét, érezte, ahogy kezd benne csomóba gyűlni a harag. - Ha új üzletvezetőt veszel fel, ez a hely bezár - mondta Natches. Porig égetem ezt a rohadt kócerájt, ahogy meg kellett volna tennem hat hónappal ezelőtt. Felfogtad? - Nem te vagy az egyetlen tulajdonos, Natches - Janey gyűlölte ezt. Érezte, ahogy a düh egyre gyülemlik benne, és áttör a védőpajzson, amelyet köré emelt. - Ne hidd, hogy besétálhatsz ide, és 185

parancsolgathatsz nekem, mert úgysem szállók harcba veled. Felhívom a feleségedet. Felháborodott zöld szempár meredt rá. - Csak nem azzal fenyegettél éppen, hogy beárulsz Chayának? mordult fel a férfi. - Nem fenyegetés volt, hanem kijelentés - vont vállat a lány. - Most pedig vissza kell mennem dolgozni. - Janey - a bátyja hangja megállította. Komoly volt, sőt, inkább komor. - Mi van? - Ugye nem hagynál el tényleg? Janey félrenézett, aztán hangos sóhajt eresztett meg. - Nem tudom, Natches - suttogta végül a fejét rázva. - E pillanatban egyszerűen nem tudom. Annyit tudok, ha megnyitom a különtermet, hogy több asztalunk legyen, akkor több segítségre lesz szükségem. Ha nem csinálnám a menedzseri részét, és csak a papírmunkával meg a többi üzleti üggyel foglalkoznék, akkor több szabadidőm lenne. Ezen túl egyelőre nincsenek terveim. Nem lehettek, amíg nem tudta biztosan, lesz-e gyereke, vagy sem. - Janey nem megy sehova. Megmondtam neked - jelentette ki Alex, még mindig a lányt nézve. Natches gyors pillantást vetett Alexre, aztán visszafordult a húgához. A testvére töprengő, szinte számító, néma tekintete pokolian bosszantotta a lányt. Natches keresztbe tette a lábát, és áthatón nézte Janey-t. - Vissza kell mennem dolgozni. - Beszélgetünk - közölte kurtán Natches. - Nem, nem beszélgetünk. Te próbálsz megfélemlíteni engem. Mindketten ezt teszitek, és nekem ebből elegem van - tört ki a lány váratlanul, és most már minden szívdobbanásában harag lüktetett. 186

Miért? Legutóbb még azt akartad, hogy tartsam távol magam tőle, mert úgyis túl öreg hozzám - hevesen Alexre mutatott. - Most akkor mi a francért hagyod, hogy egy istenverte harapásnyom miatt végignézze, hogyan akarsz megregulázni? Fájdalom visszhangzott Janey szavaiban. Úgy érezte, lehordták, megalázták, mint egy gyereket, aki rossz fát tett a tűzre. És a bátyja mindezt a szerelme orra előtt tette. - Janey, én egyáltalán nem ezt teszem - Natches megdermedt, miközben Alex rosszalló tekintettel nézett vissza rá. - Mindketten ezt teszitek - mondta a lány csikorgó hangon. - Úgy kezeltek, mint egy gyereket, akinek nincs elég esze, hogy irányítsa a saját életét. Semmi szükségem rá, hogy megmondjátok, hová mehetek, vagy hogyan hozzak meg egy döntést, Natches. És arra aztán végképp átkozottul semmi szükségem, hogy te mondd meg, mit csináljak fordult Alexhez, rá talán még dühösebb volt, mint a másikra. Natches a bátyja. Ő egyszerűen nem tudja, hogyan viselkedjen másképp. De Alextől többet várt volna. Azt várta, hogy engedi nőnek lenni, az ő nőjének, még ha csak egy kis időre is. Olyannak, akit tisztel, még ha mást nem érez is iránta. - Janey... - Natches felemelkedett, megint ott volt az az elszánt pillantás a tekintetében. - Menj a pokolba - morogta a lány. - Égesd le porig ezt az istenverte helyet, próbáld ki, érdekele, mit csinálsz vele. De e percben dolgom van, amit el kell végeznem. És abba nem tartozik bele a veletek való veszekedés. Natches talpra ugrott. - A következő idióta, aki megragadja a karomat, és magával rángat, számíthat rá, hogy összekarmolom - figyelmeztette a lány dühösen. Ha bármelyikőtök is hozzám nyúl, esküszöm az élő Istenre, támadni fogok. Le kellett küzdenie a könnyeket, a torkában bujkáló zokogást, mert a bátyja pont azt az egy dolgot tette, ami garantáltan közéjük áll: megpróbálta őt kontrollálni. 187

Nagy léptekkel az ajtóhoz vonult, észrevette, hogy Alex kiegyenesedik, és a teste megfeszül. Kitárta az ajtót, és Alexhez fordult, felnézve rá. Annyira fájt belül, hogy legszívesebben keresett volna egy sarkot, ahova elbújhat ahelyett, hogy kimenne, és szembenézne az összes emberrel, akik végignézték, amint Natches úgy ráncigálja, mint egy kiskölyköt. - Az, hogy lefeküdtem veled, nem jelenti azt, hogy a játékszered vagyok - közölte nyersen Alexszel. - Soha ne képzelj ilyet, Alex. És ha még egyszer rám uszítod a bátyámat, akkor többé a közelembe sem jöhetsz. Az sem érdekel, ha a hadsereg összes polgári tartalékosa itt liheg a nyakamban. Kilépett az irodából, és dühösen bevágta maga mögött az ajtót, aztán visszasietett az étterembe. Amikor az ajtó becsapódott, Alex lassan Natcheshez fordult. Lesújtva állt a szék előtt, valami gyászhoz hasonlatos ült az arcán. Alexnek fogalma sem volt, mire megy ki ez az egész. Natches felhívta, amikor megérkezett a vendéglőbe, és csak ennyit mondott: „Van egy kis gondunk. Találkozzunk az étteremben.” A pokolba, előbb magyarázatot kellett volna követelnie tőle. - Szét kéne rúgnom a seggedet, Natches - mordult fel. - Mi az istent gondoltál? Tényleg azt hitted, hogy ettől majd kihajít engem az életéből anélkül, hogy neki fájdalmat okoznál? Natches fáradtan végigsimított a haján, és haragosan nézett Alexre. - Talán csak látni akartam, kész vagy-e küzdeni érte. Csak hagyod majd, hogy elsétáljon, nem igaz? A meg veszekedett keményfiú Alexjansen. Nem kell neki egyetlen nő. Össze fogod törni a szívét. Alex megázta a fejét. - Ha én összetöröm a szívét, azt túléli. Ha te töröd össze, örökre ott marad a seb. Ezt akarod? Alex nem tudta, megüsse-e, vagy inkább sajnálja a másikat. Natches úgy festett, mintha valaki épp egy jókora sziklát ejtett volna rá. Alex megértette az érzéseit. Janey-nek sikerült belőle is ugyanezt kihoznia ma reggel.

188

Natches gúnyos mosolyt villantott rá. - Nem volt ilyen, amíg te fel nem bukkantál. Korábban hallgatott rám. - Most pedig már nem fogad olyan szépen szót, ez a bajod, Natches? - kérdezte Alex csípősen. - Sózd a nyakába még ezt is, és gondoskodom róla, hogy a tökéletes fogsorod egy kicsit megritkuljon, mire hazaérsz Chayához. Most pedig megyek, és megpróbálok megvacsorázni. - Alex. Tétovázott, mielőtt visszafordult Janey bátyjához. Natches meggyötört volt, és Alex bizonyos fokig megértette. Alex húga is beházasodott a Mackay famíliába. Neki pedig végig kellett néznie, hogy fiatalabb korában a húga gyakorlatilag évekig élőhalott volt a miatt a férfi miatt, akihez a végén feleségül ment. Alex nem felejtette el, milyen érzés. Megrázta a fejét. - Komolyan gondolom, Natches. Pont úgy, ahogy komolyan gondolom Janey-t. Nem azzal a szándékkal másztam bele ebbe, hogy később egyszerűen elsétáljak. - Szereted? - ráncolta össze a szemöldökét Natches, hangjában hitetlenség csengett. Szerelem. Átkozott gazember. Úgy dobálóznak ezzel a szóval, mintha a kedvenc kutyájuknak dobnának csontot. - Amennyire csak képes vagyok szeretni valakit - jelentette ki végül kimerültén. - El vagyok kötelezve. Ennyivel be kell érned. Meg kell találnia a módját, hogy Janey is beérje ennyivel. Janey most nem volt abban a hangulatban, hogy megbékítsék. A nő látta, ahogy Hoyt megmutatja Natchesnek és Alexnek az asztalukat, a mosdókhoz és az irodába vezető folyosó közelében. Látta a pincérnőt is, aki odasietett kiszolgálni őket. A kis szőke a vendégek kedvence volt az étteremben. Beszédes teremtés, aki egy cseppet flörtöl, de mindig udvarias. Ma éjjel nem csak egy cseppet flörtölt. Csupa mosoly volt, a szempilláit rebegtette. 189

Ez elég volt ahhoz, hogy Janey a fogát csikorgassa idegességében. Nem mintha akár Natches, akár Alex bátorította volna. Alex Janey-t figyelte. Natches Alexre bámult. És mindnyájan átkozottul jól mulattak. Janey a fejét csóválva átadta a recepciós pultot Hoytnak, és visszament a konyhába, hogy ellenőrizze a dolgokat. Desmond igazi áldás volt. Eredetileg New Yorkba való volt, de Janey-nek sikerült idecsábítania, amikor hírét vette, hogy a szakács egy helyet keres, ahol a saját konyháját viheti, úgymond ő akar a kakas lenni a szemétdombon. Tett neki egy ajánlatot, egy csomót könyörgött, és megígérte a férfinak, hogy mindent ő irányíthat, amennyiben több figyelmet szentel a vidéki konyhának, mint a nemzetközinek, és megtalálja a módját, hogy ha lehet, ötvözze a kettőt. Az ételek, amelyekkel Desmond előállt, ámulatba ejtették Janey-t. A friss zöldségeket fokhagymával, olívaolajon sütötte meg ahelyett, hogy hagyományos vidéki módra előtte megfőzte volna őket. Frissen sült zöldség ropogósra sült csirkével, és krumplipüré egy kis cheddar sajttal meg tejszínnel. Hagyományos, mégis különleges. Lassan ez lett az étterem egyik legnépszerűbb fogása. A konyha, mint általában, olajozottan működött. A személyzet túlságosan is tartott az alacsony, fürge olasz-amerikai séftől, semhogy lazsáltak volna. - Desmond, te vagy az én védőangyalom - jelentette ki Janey. Vigyorgott, amikor a szakács megfordult és a fenekére csapott, a férfi fekete szeme pedig huncutul csillogott, miközben a felesége, Angelina a szemét forgatta. - Janey, már így is túl nagy az egója - nevetett Angelina. - Az ételei pedig tökéletesek - Janey csókot dobott Desmondnak. Mellesleg mindketten tudjuk, mennyire odavagy az egojáért. Jelentőségteljesen fölemelte a szemöldökét, aztán a fejét behúzva kiszaladt az ajtón, miközben Angelina nevetve hozzávágott egy konyharuhát.

190

Miközben átment az éttermen, több asztalnál is megállt, csevegett, és megbizonyosodott róla, hogy minden rendben zajlik, aztán visszament a recepciós pulthoz, hogy leváltsa Hoytot. - Minden rendben? - kérdezte, miközben a fiatalember kijött a kis, derékmagasságú pult mögül, ahol számítógépes nyilvántartásuk volt az asztalokról. - Minden a legnagyobb rendben - biztosította Hoyt. - Natches és Jansen őrnagy a vacsoráját fogyasztja. Lecseréltem a felszolgálójukat az egyik fiatal férfi pincérre. - Összehúzta a szemöldökét. - Figyelmeztettem Tabithát a kihívó viselkedése miatt, ha nem bánod. Janey elnézte Hoyt őszinte, aggodalmas arckifejezését, és visszanyelte a tiltakozást. Hoyt számára a Mackay fiúk és Alex Jansen valamiféle szuperhősök voltak. - Nagyszerű - mondta végül. Majd beszél Tabithával, mielőtt elmegy. A lány az egyik legjobb pincérnője volt, és éppen a barátságos, nyitott személyisége miatt kérték sokszor név szerint őt a vendégek. Hoyt bólintott, és visszatért a pénztárhoz, Janey pedig megfordult, és próbálta nem bámulni Alexet. A férfi látható élvezettel ette a steaket. Nyilván a ház költségére és Natches jóindulatából. Janey megcsóválta a fejét. Legalább azon nem kell aggódnia, hogyan eteti meg később. De ez nem oldotta meg azt a sürgető problémáját, hogyan is kezelje a helyzetet újonnan fölfedezett szerelmével. Ez a probléma továbbra is nyomasztotta, különösen, hogy Alex és Natches hosszasan elidőzött, Hoyttal csevegtek az előtérben, miközben Tabitha állt be a recepcióhoz. Túl sokáig maradtak, ez nyugtalanná tette Janey-t. Szerencsére aznap nem voltak olyan megjegyzések, amelyektől Natches elveszítette volna az önuralmát. Vagy Alex. A lány jól tudta, mire képes Natches, ő csontokat törne. Alexben nem volt olyan biztos. Néha azon tűnődött, kettejük közül nem ő-e a veszélyesebb. 191

Tudta, hogy de. Amikor végre elmentek, Janey megkönnyebbülten sóhajtott. Órákkal később, a megerőltetéstől sajgó vádlival végre az utolsó zárat is ráfordította az ajtóra, és az irodába indult. Egy pohár borban reménykedett. Már mielőtt odaért volna az iroda ajtajához, érezte, hogy Alex vár rá. Érezte, ahogy a teste, bármilyen fáradt is, felkészül a férfira. Az ajtó előtt állva a falnak támasztotta a homlokát, lehunyta a szemét, és olyan vágyakat próbált leküzdeni, amilyeneket soha azelőtt nem kellett. Olyan érzéseket, amilyeneket eddig nem ismert. E pillanatban semmi másra nem vágyott, mint hogy összekucorodjon a férfi karjában, ő pedig átölelje. Aztán pedig azt akarta, hogy Alex addig dugja, amíg sikoltozni kezd, és még többért könyörög. És érezni akarta, ahogy újra beléélvez. Érezni akarta a birtoklás forró hullámát, még ha tisztában volt is a veszélyeivel. Másnap fel kell hívnia az orvost, hogy mihamarabb időpontot kérjen. Ha most nem terhes, akkor hamarosan az lesz. Valami azt súgta, Alex kis katonái pontosan olyan hatékonyan végzik a dolgukat, mint ő maga. Tenyerét a falnak feszítette, és visszafojtotta a könnyeket, amelyek előtörni készültek. Végre szabad. Végre valamennyire biztonságban érzi magát, erre mit tesz? Fogja magát, és beleszeret egy férfiba, aki nem hisz a szerelemben. Aki nem hisz abban, hogy átadja magát, kizárólag a testét. Janey nem hitte, hogy az a pompás test elég lesz, hogy csillapítsa a bensőjében növekvő fájdalmat. Mert annyival többet akart, annyival többre éhezett tőle! Mégis, a férfi jóval többet kínált, mint amit valaha is remélni mert. Egy férj, egy saját gyerek, esély, hogy olyan életet építsen magának, amilyenről mindig is álmodott - épp csak képtelen nem tudomást venni a tényről, hogy Alex pusztán csak „gondoskodna” róla. Sóhaj tör fel a mellkasából. Elveszettnek érezte magát. 192

Elveszettnek egy olyan városban, amely elevenen akarja megégetni az apja bűneiért, csak azért, mert nem akad más, akit gyötörhetnének. Olyan érzések dúltak Janey szívében, amelyek fölött már nem volt hatalma. Érezte, hogy kicsúszik a talaj a lába alól. Nem hisztéria volt, ami a bensőjében növekedett. Nem is harag. Valami olyan mély, olyan ősi érzés, amit nem tudott megmagyarázni vagy körülírni még saját magának sem. Sóvárgás, hogy megjelölje Alexet, hogy ugyanolyan bélyeget üssön rá, mint a férfi őrá. Az a nyavalyás harapásnyom a férfi nyakán nem elég. A szívét akarta. Felemelte a fejét, és ellökte magát a faltól. Megragadta a kilincset az ajtón, lassan elfordította, kinyitotta, és belépett. És ott volt Alex, rá várt. Kinyújtózott a kanapén, egyik keze a feje alatt, épp valami számítógépes magazint olvasott. Nagyon élvezetes olvasmánynak kellett lennie, mert kőkeményen állt a farka. Janey becsukta az ajtót, és nekidőlt, a vaskos domborulatot bámulta a férfi farmerja alatt, miközben Alex gondosan letette az újságot az üveg asztalra. - Mit akarsz, bébi? - hangja egyetlen morgás volt, a férfivágy nyers, kemény, reszelős mordulása. Hogy mit akar? Ó, tudta ő, mit akar, és azt is, milyen sorrendben akarja. Megnyalta az alsó ajkát. - Téged akarlak. A számban. Alex talpra állt. - Menjünk. - Kinyújtotta a lány felé a kezét. Janey megrázta a fejét. - Nem akarok várni. Itt akarlak. Most azonnal. A férfi lassan odament hozzá, miközben a lány ráemelte a pillantását. - Buja nőstény akarsz lenni, édes? Janey lebiggyesztette a száját. - Mackay vagyok. Nem buja akarok lenni; buja vagyok születésemnél fogva. Genetikai okokból. Emlékszel?

193

Nem a szüleiről beszélt. De a bátyja és az unokatestvérei Kentucky állam három legvérmesebb csődörének számítottak, amíg meg nem állapodtak. Ő pedig, az egyetlen nő, lemaradt tőlük. Muszáj volt visszafognia magát. Nem a szextől, hanem attól, hogy önmaga legyen, hogy szabadon engedje a nőt, aki a szíve mélyén lakozott. Alex végre kiszabadította. Lehet, hogy meg kell védenie a szívét, de a testét ez a férfi a tenyerén hordozza. Márpedig Janey elhatározta, hogy legalább ennyit megszerez belőle. - És hogyan akarsz engem? - a férfi megállt előtte. Magas, széles, erős. - A számban. Érezni akarlak a számban, Alex. Meg akarlak kóstolni - a szívét akarta birtokolni, de ma éjszakára beéri a farkával. - Az egészet. - Akkor vedd a szádba, Janey - parancsolta neki lágyan. - Ha kívánod, bébi, vedd a szádba. - Elhallgatott, aztán azt suttogta: Legyen a tiéd.

194

TIZENNÉGY Legyen a tiéd. Ó, Janey mennyire akarta, hogy az övé legyen, de még annyival többet is akart. - Egyszer fantáziáltam valamiről - suttogta. A férfi lélegzete határozottan kapkodóbb lett. - Tényleg? - Tényleg. Emlékszel arra az éjszakára, amikor tizennyolc éves koromban rajtakaptál, hogy elszöktem a bárba? - A kevés alkalmak egyike volt, amikor sikerült annyira összeszednie a bátorságát, hogy kisurranjon Dayle Mackay házából, amikor az apja távol volt, és elmenjen szórakozni. Alex ajka megrándult. - Emlékszem. - Dühös voltál. - Olyan veszettül kemény voltam, hogy belekékültek a golyóim - a lány előtt állt, de nem érintette meg, csak nézte. - Annyira meg akartalak dugni, hogy levegőt alig kaptam. Janey megnyalta az ajkát, gyomra összeszorult a tudattól, hogy Alex már akkor is kívánta. - Hazamentem és magamhoz nyúltam - suttogta a lány, ujjait a férfi mellkasára téve. - Olyan nedves voltam, a csfidóm teljesen kemény lett. - Meg akarsz ölni. - Azt képzeltem, hogy nagyon mérges vagy - folytatta Janey. Letépted az övedet, és hátrakötötted vele a kezemet. És azt mondtad, majd te megtanítasz, mi történik, ha jó kislányok rossz helyre tévednek. - A francba - a férfi lehunyta a szemét; arcán látszott, mennyire bég erjedt. - Miután a hátam mögött összekötözted a kezemet, letérdeltettél - a lány alig tudott beszélni. Izgalom árasztotta el a testét, elborította az elméjét. 195

- Janey. Ez nagyon nem jó - zihált Alex. - Csak nem akarsz szexjátékokat játszani velem, bébi? A fenébe, én ebben nagymester vagyok, te viszont túl éretlen vagy hozzá. - Letérdeltettél, és megtiltottad, hogy hozzád érjek - folytatta a lány szaggatottan. - Aztán anélkül, hogy a nadrágodat lehúztad volna, elővetted a farkadat, a másik kezeddel megmarkoltad a hajamat, és szájba dugtál, közben nagyon mocskos szavakat suttogtál. Amikor elélveztél, visszahúztad a farkad, mert látni akartad, ahogy a számba lövell az ondód. Látni akartad, hogy befogadom, elfogadlak. Én pedig kívántam - zihált. - Még mindig kívánom. Évekig erről fantáziáit a legszívesebben. Alex viharos, szigorú tekintetéről, az arcára kiülő leplezetlen szexuális éhségről. Miközben Janey keze elindult lefelé a férfi hasán, Alex megragadta a csuklóját, s kényszerítette, hogy a lány felpillantson rá. - Lehet, hogy nem jó ötlet velem játékokat játszani - figyelmeztette. - Különösen nem ilyen fajta játékot, Janey. - Gyere, játssz velem, Alex - mormolta a lány, szexuális éhség és sóvárgás csapott össze benne. - Hadd legyek én is egy fantáziakép neked. Ez gyomron vágta Alexet. Olyan erőteljesen öntötte el a szenvedély hulláma, hogy azon csodálkozott, hogyhogy nem élvezett bele abban a minutumban a nadrágjába. Kéjvágy. Olyan kéjvágy, ami nem hasonlított semmihez, amit eddig ismert. Éhség, amit évekig elfojtott, amit elszántan próbált uralni. Mert az agya egyik eldugott zugában mindig is tudta, hogy egyszer megkapja Janey-t. Nem akarta, hogy ez a része befolyásolja. Nem akarta megrémíteni a lányt. Nem akart többet kérni, mint amit a legtöbb nő adni akart. Most pedig az érzés úgy robogott át rajta, mint egy elszabadult vonat, eltökélten haladt a saját útján. Nézte a lány szemét, a teste megfeszült, a farka olyan merev volt, hogy úgy érezte, mindjárt szétrobban. Szóval játékokat akar? A szexuális felfokozottságnak olyan fokát, 196

amely pengeként hatol át az érzékeken? Ó, ezt meg tudja adni neki. Megadja neki, és megszeretteti vele, hacsak előbb el nem pusztítja mindkettőjüket. Mielőtt Janey ellenkezhetett volna, Alex megpördítette, és olyan erővel préselte neki az ajtónak, hogy a lány levegő után kapkodott. - Ha egyszer kinyitottad a ketrecet, a vadállat többé nem megy vissza - mormolta a lány fülébe. - Ezt tudnod kell, Janey. - Megijedtél, Alex? - fenekét a férfi farkához nyomta. - Neked kellene megijedned - egyik kezével összefogta a lány két csuklóját, és a másikkal megoldotta az övét. A szerszáma most már vadul lüktetett; érezte, ahogy egy kis előváladék benedvesíti a maldgát. Teste minden izma megfeszült már a gondolatára is annak, amit tenni szándékozott, golyói duzzadtak az izgalomtól. A pokolba, ez mélyebbre ment a kéjvágynál. Ez már sóvárgás volt. Nyomorult függőség. A legvadabb fantázia, amit valaha is ismert. A lány csuklójára hurkolta az övét, megszorította, és megkötötte. Nem tudja kiszabadítani magát, amíg ő el nem engedi. Most meg van zabolázva, tehetetlen. Úgy teheti magáévá, ahogy csak akarja. - Az a nagy Mackay-féle vakmerőség még bajba sodor, édes mondta a szavakat elnyújtva, megharapta a lány fülét, a hajába markolt, és hátrarántotta a nő fejét. - Fogalmad sincs róla, mire kérsz. Janey felemelte a pilláit; ragyogó zöld szempár nézett vissza a férfira, olyan világos, hogy már majdnem színtelen, miközben a lány duzzadt ajka szétnyílt, és nyelve végig simított rajta. - Fogalmad sincs róla, mennyivel többet akarok. A francba. A pokolba. Alex cipzárjának hangja volt az egyetlen zaj a szobában. Nem gombolta ki a farmert, csak a cipzárt húzta le; aztán kivette keményre duzzadt farkát. A szerszám hatalmasra nőtt, a maldga olyan erősen meg duzzadt, 197

hogy szinte már fájt. - Meg fogom dugni a torkodat - horkantott a férfi, keze szorosabban markolta a lány haját, maga felé fordította, és lenyomta a fejét. Janey vadul, buján térdre ereszkedett, felnézett Alexre, szeme színjátszón villogott, a sötétebb zöld elképesztő színárnyalatban mosódott össze a világosabbal, pupillája kitágult. Alex megmarkolta a szerszámát, és a hasához nyomta, Janey megnyalta az ajkát. Alex összeszűkült szemmel, állkapcsát megfeszítve, a hajánál fogva elgyötört heréihez húzta a lányt. - Nyalogasd a golyóimat. Szopjad őket. Finoman és lazán, bébi. Majdnem felüvöltött az élvezettől, amikor a lány pontosan ezt tette. Nézte a férfit, a szemét rajta tartotta, miközben nyelvével a feszes zacskó körül körözött, majd a szájába vette előbb az egyik meggyötört herét, majd a másikat. Az elképzelhetetlenül intenzív gyönyör szinte keresztre feszítette a férfit, nem tudta, képes lesze visszafogni magát, hogy el ne élvezzen itt azonnal. Soha életében nem látott olyan szépet, mint ahogy Janey becézgette, nyalta, csókolta elkínzott golyóit. De hamarosan látni fog valami ennél is elképesztőbben gyönyörűt. Élvezte a kínzó gyönyört, amíg csak bírta. Feje hátrabillent, nyaka megfeszült, érezte, hogy veríték lepi el az arcát. Az istenit, ez jó volt. Iszonyú jó. Túl jó. Visszahúzta a lány fejét. - Nyisd ki a szád. Add nekem az ajkadat, édes. Janey imádta a kedveskedéseit. Alex nézte, ahogy a lány pupillája kitágul, és az ajka szétnyílik. Édes, rózsaszín ajak. Tövénél megmarkolva a farka fejét a lány szájához dörgölte. Hozzáérintette, hagyta, hogy a nő forró nyelve végig nyalja. Janey nyelve a makk alatti érzékeny része siklott, dörzsölgette, nyalogatta. 198

- Milyen finom - a férfi állkapcsa megfeszült, ahogy visszahúzta magát. - De nem csak azt a szépséges ajkadat akarom. Bedugta a sötét, meg duzzadt makkot a lány ajka közé és beljebb nyomta. Lassan és finoman. Látni akarta. Nézni akarta, ahogy Janey beszopja a szájába a farkát. Ez több volt, mint szexualitás. A művelet intimitása mellbe vágta. Most nem egy tapasztalt nővel van dolga, aki pontosan tudja, hogyan dolgozzon meg egy férfit. Ez Janey. Aki szűz maradt neki. Ártatlan volt, törékeny, és majd elvette Alex eszét, amikor a szája szorosan körülölelte a meg duzzadt makkot, és szenvedélyes, érzéki örömmel szopta. Szemkápráztató gyönyör lándzsái döfködték Alex farka hegyét, az érzés leszáguldott a heréibe, majd fel a gerincén. A lány éhes, heves szájmozdulatokkal szopta. Mélyen magába szívta, a nyelvével dolgozott rajta. Szinte érezte Janey szájpadlását, és amikor nyelt, Alex arcán izzadság kezdett csorogni. - Ó, nagyon rossz voltál, kisszívem - nyögte, még szorosabban markolta a lány haját, és előre-hátra mozgatta a nő fejét a farkán. Nyújtsd ki a nyelved, és lélegezz be. - Kicsit mélyebbre nyomta neki, nézte, ahogy kitágul és könnyes lesz a szeme. De befogadta. Alex visszahúzta a vesszőjét, szíve zakatolt, légzése gyors volt, és kapkodó. A pokolba, fogalma sem volt, meddig bírja tartani magát. - Gyakoroltál - vádolta a lányt feszes kis mosollyal, közben újra a szájába nyomult. - Volt valami játékszered, bébi? - A lány pupillája megint kitágult. Janey soha nem fogadott volna így be egy másik férfit, soha anélkül, hogy egészen nekiadta volna magát. Nem, ez Alexé volt, csak az övé, bármilyen játékszert használt is, hogy kiélje a fantáziáit. - Lássuk, tudok-e adni neked valami olyasmit, amit egy játékszer nem - mozdulatlanul tartotta a lány fejét. - Lélegezz be, édes. Mélyen benyomta, látta, hogy a lány szemét elfutják a könnyek, miközben a farka hegye megérinti a torkát, aztán visszahúzta. - Legközelebb lélegezz be és nyelj - újra a szájába nyomult, jó mélyre, és morgásszerű nyögés tört fel a torkából, amikor a lány azt 199

tette, amit mondott neki. Janey szeme könnyes volt, de az arcát pír öntötte el, miközben benyelte, és nyöszörgött tiltakozásul, amikor Alex kihúzta. Alexnek meg kellett ráznia a fejét, hogy még egyszer utoljára uralkodni tudjon magán. Ez teljesen megsemmisítette. Janey térden áll, ő a haját markolja, miközben torokba dugja. - El fogok élvezni, bébi - figyelmeztette, miközben újra benyomta, és a feszültség majd szétrobbantotta a golyóit. - Egy utolsó lökés. Amikor kihúzom, nyisd ki a szád, hadd lássam, ahogy az ondóm megtölti. Nem volt magánál, teljesen megőrült. Újra benyomta, és amikor a lány nyelt, elengedte magát. A vesszőjét simogatva visszahúzta a lány fejét, nézte, és nem tudta visszafojtani a torkából előtörő elfojtott üvöltést. - Az istenit, igen. Vedd el, Janey. Az egészet - telepumpálta a száját, nézte, ahogy a spermája minden újabb lökete még jobban megtölti, miközben a lány szeméből könnyek patakzanak. Nem fizikai vagy érzelmi szenvedés könnyei voltak, a látvány mégis mellbe vágta Alexet. - Most szopjad. Nyelj le, bébi, nyelj le egészen - megint benyomta a maldgát a lány ajka közé, és egy utolsó adag ondót lövellt ki, miközben Janey nyelte, szopta, és az érzékeny makkon nyöszörgött, amitől Alex újra felhördült. Azt kívánta, bárcsak féken tudná tartani a kéjvágyat. De ahogy lábra állította a lányt, tudta, hogy erre esélye sincs. Még mindig majd meghalt utána. Majd meghalt még többért. Derekát átölelve az egyik közeli székhez vitte a lányt, térdre kényszerítette a párnázott ülőkén, és lenyomta a vállát, hogy a támlára hajoljon. A csuklóját összefogó övét megragadva a helyén tartotta Janey-t, behajlította a térdét, és a még mindig kemény, gyötrelmesen érzékeny farkát a lány csupasz, lucskos szeméremajka közé nyomta. Intenzív forróság zárta körül a farkát. Olajos, tüzes nedvesség. Hallotta, ahogy a lány kiáltozik, még többért könyörög. De azt akarta, 200

hogy ezt most tovább tartson. Érezni akarta a nő minden rezdülését, miközben belényomult. Érezni akarta, milyen szűk. - Ó, Istenem! Janey, bébi - berogyasztotta a térdét, egyre mélyebbre fúrta magát, és úgy érezte, teste minden sejtje lángra gyúl, amikor tövig belédöfött a nőbe. - Édes, édes, Janey. Istenem, mennyire szeretem ezt. Olyan szűk. Olyan istentelenül forró. Janey a gyönyör és a kéjvágy ködében lebegett. A puncija lüktetett, megfeszült. A csildója már fájt. Mögötte Alex egyik kezével az övbe kapaszkodott, másik keze ujjait pedig érezte a csípőjén megkerülve előresildani, és becsusszanni a combja közé. - Szegény kicsi csikló - nyögte a lány fülébe. - Szegény édes punci. Hogy szeretnéd, Janey? Lassan és finoman? Vagy keményen? Gyorsan? Azt akarod, hogy döfködjelek, vagy hogy hosszan és lassan csúszkáljak benned? Janey rázta a fejét. Neki kellene eldöntenie? Mindkettőt akarta. Az egészet akarta. Feje lecsüngött a támla túloldalán, miközben zihált, és levegő után kapkodott az élvezet közepette. - Akarsz egy kicsit jobban lángolni, édes? Teljes hosszában benne volt. Mit tudna tenni, hogy még jobban lángoljon? A férfi keze rácsapott oldalról a fenekére; Janey szeme tágra nyílt. - Igen. Ó, Istenem, Alex. Igen - a lány háta ívbe feszült, és kiáltás szakadt fel a torkából, miközben a férfi keze újra a feneke oldalán landolt. Megint. Kihúzta magát belőle és újra lecsapott a keze, nem túl keményen, de elég keményen, hogy égesse, elég keményen, hogy a ragyogó gyönyör kis robbanásaival árassza el. - Olyan istentelenül gyönyörű - végigsimított rajta a kezével, aztán leengedte, és még jobban szétfeszítette a lány combját. Ujjai a csildóját dörzsölték; aztán megragadta a csípőjét, és belényomult. Mintha nem tudna elég mélyre merülni, mintha nem tudná elég keményen meg dugni. 201

Janey érezte, hogy izmai önkéntelenül összerándulnak Alex körül, próbálják odabent tartani, összeszorulnak a férfi farkán másodpercekkel az előtt, hogy a legelképesztőbb orgazmus rázza meg. Felszikrázott tőle az elméje. Forróság és fény ragyogó dárdái járták át a testét, miközben Alex nevét kiáltotta, sírt, érezte a szeméből csorgó könnyeket, és a gyönyör áttetsző, tökéletes ragyogása léte minden egyes kis részecskéjét átitatta. Lüktetett a férfi körül. Alex mélyen belédöfött, a nevét kiáltotta, és Janey érezte, hogy egyik kilövellés jön a másik után, és újra megtölti őt, mélyre süllyed benne, miközben a puncija feszesen körülöleli, és szorítja a férfit. Minden erő kiszállt belőle, teljesen kimerült. Az egyetlen kapocs, ami a földgolyóhoz kötötte, Alex keze volt a csípőjén és a teste melege a háta mögött. Mert ebben a pillanatban semmi nem számított, semmi a világon, csak ez. Elmúlt éjfél, és Natches még ébren volt. Járkált a lakóhajó nappalijában, érezte a kinti hideg szelet, bár tudta, hogy a szél nem hatolhat be a tökéletesen szigetelt belső térbe. Olyan hideg volt ez, amit a bensőjéből nem tudott kiűzni. Farmert viselt, mezítláb volt, egy üveg sörbe kapaszkodott, visszament a csukott ajtóhoz, és megállt. Még egyet kortyolt a söréből, aztán visszasétált az asztalhoz. A képhez és az üzenethez. A z ördög kurvája volt, és most egy jó embert is behálóz. A te húgod. A te felelősséged. Intézd el a lányt, ahogy elintézted az aljas, vérfertőző szeretőjét Jézusom, ez teljesen eszement. A képre bámult. Az étteremmel szemközt, az utca túloldalán álló épület második emeletéről készült. Az ottani ablakok egyenesen Janey-éire néznek. Az áttetsző függönyön keresztül Natches két alakot látott. Alex és Janey. Alex olyan átkozottul nagy volt. Olyan pokolian öreg a húgához. Kézfejével megtörölte az arcát, és elfordult. Úgy nézett ki, mintha Alex ölelésre kényszerítené a lányt. Natches kiitta a sörét, és alig 202

bírta megállni, hogy falhoz ne vágja az üveget. - Natches. Megfordult, nézte, ahogy Chaya a hátsó hálóból bejön a szobába. Ahogy kecsesen ringatózott, pocalga kemény kis domborulata egy kicsivel előtte járt. Ő volt a legszebb jelenség, amit Natches egész nyomorult életében látott. Az ő Chaya. A nő átölelte, a férfi pedig magához szorította őt és a gyermeküket, lehunyta a szemét, és Istenhez imádkozott, hogy jobban meg tudja védeni őket, mint a húgát. - Felhívtad már Alexet? A nő tudott a fényképről. Ott volt, amikor Ray elhozta a sima, vastag borítékot, amelyet aznap este a furgonja első ülésén talált, amikor hazaindult. Natches neve volt rányomtatva nagy betűkkel, nyilvánvalóan számítógéppel írták. Chaya is ott volt, amikor kivette a fényképet. - Nem bántaná őt - mondta Natches vadul. - Mondd újra, hogy ez nem az, aminek látszik. - Natches - keze a férje vállát masszírozta, miközben felemelte a fejét a mellkasáról. - Ismered Alexet. Te magad mondtad. - Hosszú évek óta - ismerte el a férfi, kibontakozva az ölelésből. Jó ember. Jó katona. De vajon gyengéd szerető is? Olyan szerető, amilyenre a húgának szüksége van? Már az is épp elég baj, hogy ez a bitang tizennégy évvel idősebb Janey-nél. - Fel kell hívnod - mondta neki újra Chaya. Natches bólintott. Tudta, hogy ezt kell tennie. Alex óvatlan volt, hogy csak az áttetsző függönyt húzta el, miközben tudhatta, hogy a zaldatója nyilvánvalóan figyeli Janey-t. Már ha ez az után történt, hogy tudomást szereztek a zaldatóról. Alex jött hozzá az információval. Zeke mondta meg Alexnek. Zekenek valószínűleg oka volt rá, hogy így tegyen. Alighanem látott 203

valamit, tudott valamit. Janey pedig óvatos volt, de az ő ötlete volt, hogy Alex éjszakázzon nála. Vagy talán nem? Alex nem egy egyszerű katona volt; a belbiztonsági minisztériumnak dolgozott, és egyike volt az ott alkalmazott lég ravaszabb ügynököknek. A francba. Nem gondolkodhat így. - Natches, ha Janey-t bármire kényszerítenék, megmondaná neked mondta neki újra Chaya. Natches vállat vont, látszólag egyetértett vele. Magát is próbálta meggyőzni. A fenébe is, Janey majdnem leharapta Alex meg az ő fejét aznap este. Nem csinálna ilyet, ha meg lenne rémülve. - Majd reggel megyek, és beszélek velük - mondta. - Más is aggaszt, nem csak ez - ment oda hozzá újra Chaya. - Mi a baj, Natches? A nő átlátott rajta. Ez néha elképesztette, néha megszégyenítette a férfit. Olyan volt, mintha a felesége a második lelkiismerete lenne. A pokolba is, olyan volt neki, mint a levegő. Nem tudna nélküle élni. - Ma este megbántottam Janey-t - ismerte el végül, aztán elmagyarázta, mi történt. - Hozzám sem akart szólni, amikor elmentem. - Ó, Natches - sóhajtott Chaya. - Nem játszhatsz vele ilyen játékokat. Ahhoz túl okos, és te ezt valamiért mindig elfelejted. A férfi összevonta a szemöldökét erre a korholó hangra. - Ő a húgom, Chaya. A kis húg ócskám. Muszáj vigyáznom rá. - Felnőtt nő, Natches - ugyanazt a vitát folytatták le, mint az elmúlt hat hónapban már annyiszor. - Hagyd, hogy maga döntsön a dolgairól. - A pokolba is, Chay, Janey elutazásról beszél - vadul a hajába túrt. - Épp csak most kezdem megismerni. Nem akarom, hogy elmenjen. 204

Chaya sóhajtott. - Natches, ha úgy alakul, el kell engedned. Mit fogsz akkor csinálni, ha történetesen lányunk születik? Chaya elnémult, a szája nyitva maradt, olyan hirtelen pördült meg Natches, és tapasztotta rá a kezét a nő szájára. Sápadt volt, szinte fehér, úgy nézett ki, mint aki rosszul van. - Ne mondd ezt - pisszegett hevesen, zöld szeme rémülten ragyogott. - Ne mondd ki az L betűs szót, Chay. Meg kell ígérned. ígérd meg. Csak fiaink lesznek. Esküdj meg, Chay. A nő visszapislogott rá, miközben Natches levette a szájáról a kezét, hogy megszólalhasson. - Esküdj meg, most rögtön. Chaya szelíden megszidta. - Natches, nem tehetek ilyet. - Akkor ne kísértsd a sorsot azzal, hogy erről beszélsz - morgott a férfi. - Komolyan gondolom, Chay. Nekünk fiaink lesznek, csak fiaink. A fiúkat értem. Közel sem érezte magát olyan sebezhetőnek, ha a gyerekét fiúnak képzelte el, Chaya tudta ezt. Egy kislány gondolata viszont még mindig képes totális pánikba kergetni Natchest. Chaya sóhajtott. Talán a ma éjjel tényleg nem a legmegfelelőbb időpont, hogy megmondja a férjének, az orvosok által végzett tesztek egyértelműen lányt mutatnak. Újra ránézett a férje arcára. Nem, nem ez volt az alkalmas időpont. - Majd reggel találkozom Alexszel, amikor hazamegy - mondta a férfi, bólintott, és elfordult az asszonytól. - Nem ma éjjel. - Rázta a fejét és morgott. - A pokolba, nem, nem ma éjjel. Istenemre esküszöm, ha még egyszer rá kell néznem arra a foltra a nyakán, én kinyírom, Chay. - Megértelek, Natches - a nő komor arccal nézett a férjére, aki felalá járkált körülötte. - Tényleg, édesem, megértelek. - Kinyújtotta felé a kezét. - Jössz az ágyba végre? Magányos vagyok. A férfi arckifejezése felragyogott, teste azonnal megfeszült. - Azt hittem, fáradt vagy. 205

- Natches - vigyorgott a nő. - Annyira soha nem vagyok fáradt. Natches kézen fogta a feleségét, és hagyta, hogy a nő odavezesse az ágyhoz. Szeretkeztek. Lassan, gyengéden. Később, amikor Chaya álomba merült, ő pedig a karjában tartotta, és a plafont bámulta, újra megjelent lelki szeme előtt az a kép. Jó ég, vannak dolgok, amikről egy bátynak egyszerűen nem lenne szabad tudnia.

206

TIZENÖT Alex a képre és a levélre meredt, amit Natches másnap reggel lecsapott a konyhaasztalára. - Mi az istenért nem vagy a lakásban? - vágta oda harapósán Natches. - Akárki figyeli is őt, közel van, Alex. - Kihajított - mormolta Alex, és a fényképet bámulta, amelyet valakinek a kamerája rögzített. Janey, a karjába zárva, az ő ölelése domináns, erőszakosnak tűnik. Rosszul festett. Pedig átkozottul szenvedélyes volt, amikor történt. - És akkor nem vigyázol rá? Egyikünket se hívtad? - Natches ott toporzékolt a konyhában. - Honnan tudod, hogy biztonságban van? - Tartalékosokat vontam be, és megmondtam Faisalnak is, hogy tartsa szemmel. Az a srác aztán pokolian tud küzdeni, te is tudod. Összeráncolt szemöldökkel bámulta a levelet. - Mi a jó büdös franc ez? - Lecsapta a borítékot az asztalra. - Ezek azt hiszik, hogy Janey valamiképpen meg ront engem? - Ja, ezt kapd ki - Natches gúnyosan mosolygott, miközben ellenséges pillantást vetett Alexre. - És ez várta Rayt a kocsijában tegnap este munka után? - Ezt mondtam - Natches hamuszínű volt. Egy hamuszínű Natches nem volt éppen szép látvány. - Ki vigyáz Janey-re? - Tyrell Grayson és Mark Lessing. És ahogy mondtam, Faisal is bent van - Alex újra a képre meredt. - Ezt az utca túloldaláról fotózták, nem igaz? - Briliáns következtetés, Sherlock - horkant fel Natches. Alex összeszorította az száját. - Natches, ebben működj velem együtt. - Együttműködtem veled, amikor tévesen azt hittem, hogy vigyázol Janey-re, nem pedig azon mesterkedsz, hogy az ágyába bújj - vágta 207

oda. - A pokolba, Alex! Hogy éreznéd magad, ha ezek a képek Cristáról készültek volna? Mit tettél volna, ha fotóid lettek volna arról az éjszakáról, amit Dawg töltött el a húgoddal, amikor tizennyolc éves volt? Talán ugráltál volna örömödben? Alex megfeszítette az állkapcsát. A pokolba, dehogyis. Nem voltak fotói, és így sem ugrált örömében. - Vannak dolgok, amiket egy bátynak nem kell tudnia vagy látnia. Harapásnyomokat a szerető nyakán, aki amúgy túl öreg a húgához, hogy mást ne is mondjak. És fotókat arról, ahogy az illető bántalmazza. - Kapd be - horkant fel Alex. - Ebben az életben semmiképp, nagyágyú - vágott vissza Natches. Alex végigsimított a fején. Natches alighanem a legmakacsabb, lég kezelhetetlenebb gazember, akivel élete folyamán összeakadt. Natches súlyosbító körülmény volt. Ez a fotó veszélyes. - Amikor én eljövök, Tyrell és Mark figyeli a lakást, amióta csak azt a levelet megtaláltuk Janey konyhájában. Eddig semmi nem történt. Senki nem kíváncsiskodott feltűnően, és senki nem követte Janey-t. - Most hol van? - meredt rá Natches. - Beszéltem vele nem sokkal az előtt, hogy megérkeztél. A mobilján hívtam. Éppen készült lemenni az irodába elvégezni valami munkát. - Az embereid ellenőrzik az irodát és az éttermet? - Natches hangja kemény volt, hideg. Alex bólintott. - Van kulcsuk az irodához és a lakáshoz is. Befejezték az ellenőrzést, mielőtt távoztam. Őröket állítottak a három bejárathoz, és külön figyelik Janey-t. - Két emberedet is ráállítottad - morogta Natches. - Görcsben van a gyomrod, mi? Igen, görcsben volt. Már napok óta.

208

- Ma este beköltözöm hozzá, végleg - mondta Natchesnek. - Nem megyek el többé reggel. Tábort ütök nála, jobban szemmel tartom. - A francba - Natches megtámaszkodott a pulton, és kibámult a konyhaablakon. - A pokolba, Alex. Úgy volt, hogy most már biztonságban lesz. - Úgy lesz - Alex sem hagyta volna, hogy másképp legyen. Biztonságban van, Natches. És ő is átkozottul óvatos. Janey-t senki nem bolondítja el. Néha odafigyelhetnél másra is, mint a saját büszkeségedre, és akkor észrevennéd. Tyrell és Mark észrevette. Mark jelentette, hogy egyre nehezebb láthatatlannak maradniuk. Janey agyafúrt volt, megfigyelte az autókat, embereket. Egy kicsit sem bízta a véletlenre önnön védelmét. Ez olyasmi volt, amit Alex is észrevett. Az a fotó kivétel. Normális esetben Janey rendkívül óvatos volt, azonnal behúzta a sötétítő függönyt, amikor beléptek a lakásba. Aznap éjjel ő vonta el a figyelmét. - Ez beteg dolog - mondta végül Natches, hangja fáradt volt, aggodalmas. - Ez beteg dolog, Alex. Akárki műveli is, ez komoly ügy. - Ezt már eddig is sejtettük. Ezért vigyázunk rá ilyen komolyan, Natches - odafordult a hozzá, látta, milyen feszültség ül a vállán. - De ha nem szállsz le róla, és nem hagyod, hogy a saját életét élje, ha ennek vége, akkor el fog innen menni. Ezt Natches is tudta. Alex pedig tisztában volt vele, hogy tudja. De ez megerősítést kívánt. Natches végül megvonta a vállát. - Végül is még életben vagy. - Épp hogy - morogta Alex, miközben a berakta a Natchestől kapott képet a borítékba. - Ezt megtartom. Ellenőrzők pár dolgot. Natches vállat vont, és visszafordult hozzá, miközben Alex felkapta a táskát, amit aznap reggel pakolt össze. Ruhák, pár pluszfegyver. Arra készült, hogy aznap éjjel beköltözik a lakásba, 209

Janey ellenvetései dacára. - Megmutatod neki a fotót? - kérdezte Natches a borítékra bökve. - Miért ne tenném? Janey megérdemli, hogy tudjon róla. Ez az ő élete, az ő védelme. Tudnia kell róla, hogy résen legyen. - Megmondod neki, hogy honnan szerezted? - kérdezte Natches. Alex megfordította a borítékot, hogy megmutassa, ott virít rajta Natches neve. - Szerinted? - Rohadék! - hördült fel Natches. - Miért nem vitted rögtön Janey-hez? - Alex kíváncsian az asztalnak támaszkodott. Ami a húga védelmét illeti, Natches nagyon heves volt, de Alex nem látott közöttük túl sok kommunikációt. Natches vállat vont. - Nézd, Kiszívott Nyakú, a te feladatod, hogy vigyázz rá - barátságtalanul meredt Alex nyakára. - Nem, Janey feladata is - mutatott rá Alex. - Nem lehet elég óvatos, ha fogalma sincs, mi a franc történik. Ha tudja, akkor azt is tudja, hogyan segíthet, hogy meg tudjam védeni. - Na persze - mormolta Natches. Átkozott Mackay família. Egy sem akad köztük, akivel dűlőre lehetne jutni. - Mit akarsz tőlem, Natches? - kérdezte. - Azt akarod, hogy elmenjek? Hagyjam védelem nélkül? - Nem az a kérdés, hogy én mit akarok - rázta meg a fejét Natches. - Ideje mennem. - Miért nem próbálsz meg beszélni a húgoddal, Natches? kérdezte Alex, miközben a másik az ajtó felé indult. - Annyira nehéz? Natches megállt az ajtónál, kibámult az ablakon, feszült volt. Dühös. - Nem áll szóba velem - mondta végül. - Legfeljebb igent, nemet, okét mond. Mindegy is.

210

Udvarias mosolyt és diplomatikus válaszokat kapok. - Lassan megfordult. - Veled beszél? Alex akkor rájött. Arra, amire sehogy sem sikerült rátapintania, amióta ott éjszakázott a lánynál, amióta megérintette. - A macskájával beszél - ismerte el végül. - Velem nem beszél. Minden reggel hallotta, ahogy a lány annak az átkozott macskának sustorog a csukott hálószobaajtó mögött, miután ő elment. Becsempészte a macskát este, darált marhahússal tömte a kis rohadékot, és úgy kényeztette, hogy Alex néha konkrétan féltékeny volt. Natches grimaszt vágott. - Hát, a francba. Legalább most már nem vagyok annyira kiakadva. Akkor legalább nem vagyok egyedül. Alex ettől éppenséggel nem érezte jobban magát. Miközben már nyitotta volna a száját, hogy valami csípős válasszal vágjon vissza, megcsörrent a mobilja. Megnézte a számot, és azonnal fölvette. - Te hívsz engem - mormolta elfordulva Natchestől. - Minden rendben? Janey soha nem hívta őt - Te eléggé értesz a számítógépekhez, ugye? - árnyalatnyi frusztráció volt a lány hangjában. - Egy kicsit - felvonta a szemöldökét. - Mi a gond? - A számítógépem, nyilván - a lány nagyot sóhajtott. - Hiányoznak fájlok, össze vannak keveredve. A felét sem értem annak, ami itt van. Át tudsz jönni megnézni? Meg kéne találnom a szállítók listáját és a számlákat, amiket a könyvelőprogrammal készítek. Tisztára összevissza van minden, Alex, tiszta gáz. - Mindjárt ott vagyok - ígérte a férfi. - Tartsd nekem melegen a széket. Csend volt a vonal túlsó végén. 211

- Fázol? - volt egy kis derültség a lány hangjában, de némi zavarodottság is. - Lehetséges. - Felcsavarom a fűtést - ígérte Janey. - Viszlát hamarosan, Alex. A lány kinyomta a telefont, Alex pedig a homlokát ráncolva meredt a készülékre. A pokolba is, a lány nem beszélgetett, és nem is flörtölt vele. Átkozott makacs Mackay nőstény. Ránézett Natchesre. - Hadd találjam ki. Janey? - Natches tűnődő pillantást vetett a telefonra. - A számítógépe megbolondult - Alex visszasüllyesztette a tolgaba a mobilt, felkapta a tömött táskát, és az ajtóhoz indult. - Megígértem neki, hogy átugrom, és ránézek. - És melegen tartja neked a széket? - utánozta dühösen Natches. Idióta. - Seggfej - mordult vissza Alex, bár nem tudta elfojtani az ajkára kiülő vigyort. - Remélem, hogy a születendő kölyköd lány lesz. Natches megállt a járdán. Hirtelen mozdulatlanná dermedt, mire Alex odafordult, és a másik hullasápadt arcába nézett. - Ezt szívd vissza - úgy tűnt, mintha zihálna. -Mit? - Az L betűs szót - kiabált Natches. - Szívd vissza, Alex. Te kis szemétláda, ne akard, hogy kinyíljalak. Alex felnevetett. - Be vagy tojva, Natches? - Majd összecsinálom magam - suttogta Natches, és lassan újra elindult a motorja felé. - Jaj, Istenem, majd összecsinálom magam. - Esküszöm, Janey, szerintem vagy meghackelték a számítógépedet, vagy valakinek sikerült belépnie. - Rogue egy csésze kávéval a kezében hátralépett az asztaltól, miközben Janey bontotta a hívást Alexszel. Janey elgondolkodva nézett az irodaajtó melletti biztonsági berendezésre. Tudta, hogy Alex megtrükközte a riasztót, azt mondta, 212

mostantól nehezebb lesz kiiktatni. Valaki mégis könnyedén bejutott a lakásba; nagyon is lehetséges, hogy az illető az irodában is járt. - Ebből még fejfájás lesz - sóhajtott, miközben Rogue kávét hozott neki, ő pedig hátradőlt pontosan ugyanabban a székben, amelyen Alex előző éjjel a magáévá tette. Boldog volt, hogy eszébe jutott tisztítót használni a bőrülőkén. El tudta képzelni a horroijelenetet, mi lett volna, ha Natches beleül, mielőtt kitisztítja. Ó, atyaisten. A feje tiszta káosz. Alex teljesen összezavarta múlt éjszaka, és nehezen gyógyul ki belőle. - Látom, élvezed az együttélést a szexi katonával, akit odafent rejtegetsz - vigyorgott Rogue Janey nyakára pillantva. - Ügyesen elrejtetted. Majdnem. Janey a térdére könyökölve ült, és idegesen a hajába túrt. - Koszi, Rogue - mormolta. - Ugyan már, Janey. Nagyon cuki - nevetett a másik. - De hallom, az ő véraláfutása még szebb. Valóságos márkajelzés. Janey felmordult. - Elég. Éppen ide tart. Tudni fogja, hogy róla beszéltünk, ha továbbra is erről fecsegsz. - Gondolatolvasó? - vonta fel Rogue a szemöldökét. - Valószínűleg - Janey leküzdötte a borzongást. Az biztos, hogy múlt éjjel Alex olvasott a gondolataiban. Elfogadta, amit a lány adott neki, és valami olyat hozott létre belőle, ami teljesen elvette Janey eszét. Most aztán tessék, itt áll agyatlan romhalmazként, és semmi remény, hogy képes lesz rendbe rakni a pusztítást, mielőtt a férfi belép az ajtón. - Őrülten terjednek ám a pletykák, barátném - mondta vontatottan Rogue. - Eddig még senki nem jött rá, hogy kivel kavarsz. Majd megöli őket a kíváncsiság. - A pletykák mindig őrülten terjednek valamiről - rázta a fejét Janey, és Rogue-ra nézett. 213

Barátnője hosszú, hullámos vörösarany fürtjei a hátát verdesték. Farmert viselt, csizmát, és hosszú ujjú pólót, úgy festett, mint egy vad, szelídítetlen erdei tündér. - Na igen, de ez a pletyka kezd elég furcsa lenni - csóválta zavartan a fejét Rouge. - Azt hittem volna, hogy a kis menedzsereddel, Hoyttal gyanúsítanak majd meg, de senki meg sem említi a nevét. - Hoyt? - döbbent meg Janey. - Hoyt egy cukorfalat. Mindenki imádja. Amúgy túl fiatal is hozzám. - Veled egykorú, Janey - nevetett Rogue. - Csak túlságosan is rákattantál az idősebb pasi témára. Nem, ő Alexre volt rákattanva. Ez volt a probléma. Janey frusztráltan sóhajtott. - Ott kellett volna maradnom Kaliforniában. - Hogy kihagyd itt az összes mókát? - Rogue nevetett - Tényleg, Janey, ez olyan önző dolog tőled, hogy csak titkolózol, meg bujkálsz, és nem törődsz a mi mulatságunkkal. Alexnekjól el kéne fenekelnie. Janey a haja tövéig elpirult, Rogue pedig visított örömében. - Ó, Istenem, hát elfenekelt? - Nem! - a barátnőjére meredt. - Hagyj békén. Olyan gonosz vagy, Rogue. - Hazug disznó - nevetett Rogue, vidámság villogott ibolyakék szemében. - Szóval elfenekelt, ugye? Az a néhány kis ütés tegnap éjjel vajon számít? De még mennyire, hiszen Janey még többre vágyott. - Nem fenekeit el. Most már hagyd abba. Ez kínos. - Csak, mert soha nem volt rendes barátnőd korábban - söpörte el a megjegyzést Rogue, miközben lábát felrakta az üveg asztalra, és jelentőségteljesen vonogatta a szemöldökét. - El kellene mesélned az összes részletet, tudod-e. Akkor képes lennék unottan és közönyösen nézni, miközben a sok szaftos pletykát hallgatom. Titokzatos lehetnék, és mindenki azt hinné, hogy sokkal többet tudok, mint ők, ami igaz is 214

lenne. Kicsit dobna a tekintélyemen abban a kis közösség félében, amiben mozgok. Az a közösség féle, ahogy Rogue nevezte, motorosokból és aszociális alakokból, bűnözőkből és bajkeverőkből állt. Rogue valahogy az összes ilyen figurát ismerte. - Szerintem képes leszel velük elhitetni, hogy tudod, akkor is, ha nem - jelentette ki Janey. - Semmi szükséged részletekre. - De a részletek az igazán izgalmasak - sóhajtott nagyot Rogue. Na jó, hát ha nem akarsz a szolgálatomra lenni... Szerinted Alex elhozza magával azt a szexi seriffet? - Jelentőségteljesen felhúzta a szemöldökét. - Szerintem inkább Natchest hozza magával, ha egyszer láttad a motorját Alex felhajtóján ma reggel. - Igen, láttam. Az összes tesztoszteron egy rakáson - Rogue úgy tett, mintha megborzongana a gyönyörtől. - Már ennyi elég, hogy egy nőnek erotikus gondolatai támadjanak. - Próbálj meg együtt élni ennyi tesztoszteronnal - sóhajtott Janey. Hamar megváltozik majd a véleményed. - Afelől nincs kétségem - Rogue felszegte a fejét, és hallgatózott. Janey is hallotta a Harley mély brummogását, ahogy beállt a hátsó parkolóba. - Nagyon úgy fest, hogy ez a halom tesztoszteron mindjárt megszállja az irodádat. - Folyton veszekszenek - morogta Janey. - Az őrületbe kergetnek. - Mint két kisfiú a homokozólapáton - Rogue könnyed, szánakozó nevetést hallatott. - Szegény Janey. Ennyi szeretet, és nem tudja, mit kezdjen vele. Janey élesen nézett rá. Rogue grimaszolt, és a szemét forgatta. - Jó, most jön ki belőlem az összes keserűség. Ne is törődj vele. Nem ez volt az első alkalom, hogy a barátnője megjegyzést tett, vagy ehhez hasonlóan magyarázkodott. Rogue-nak ott volt „apu”, aki meglepetésekkel, ajándékokkal, csinos ruhákkal halmozta el. De itt hagyta őt Somersetben, ahol szembe kellett néznie a Nadine Grace215

féle pokollal, amikor épp hogy csak megérkezett a városba, tanítani. Léna Rogue Walker gimnáziumi tanárnőként jött a városba, és a munkába lépése első napján, nyomában az igazgatóval Nadine Grace viharzott be az osztályterembe, és követelte, hogy Rogue mondja meg, rokona-e a megyehatáron élő Walkereknek. Az állítólagos szeszcsempészeknek, a piás, zűrös életet élő bagázsnak, akiket Johnny Grace egyszer megpróbált meglopni. Sajnálatos módon Rogue rokonságban állt velük. Az egyikük az apja volt, bár ő már a Johnny-féle balhé előtt lelépett onnan, és később kisebb vagyont szerzett elektronikai holmikból, meg tőzsdézéssel. Ami az ez utáni hónapokban következett, az Rogue személyes rémálmává vált, és Janey tudta, még mindig olyan hatással van a lányra, hogy néha reszket a félelemtől. Talán ez volt az oka, hogy barátok lettek. A közös pokol. Rémálomszerű látomások, amelyeket nem tudtak mindig különválasztani a valóságtól, és ébren sem voltak képesek elfeledkezni róluk. Mindenesetre túlélték, és Rogue nyersebb természete ellenére Janey úgy bízott benne, mint egyetlen igaz barátjában. Janey felállt, végig simított a farmerja két oldalán, és lehúzkodta magán a szűk pólót, mielőtt ajtót nyitott. Pont idejében. Natches és Alex bemasírozott az irodába. Mindketten morcosak voltak, láthatóan egyikük sem volt valami remek hangulatban. - Rogue, vajon miből sejtettem, hogy ti ketten egyszer egymásra találtok? - vigyorodott el Natches, amikor meglátta a másik nőt. Gyere ide, és ölelj meg, édes. Rogue felpattant a székből, és úgy visított, mint egy kislány. Hűha, nagyfiú, ha a vén boszorkák a városban meghallják, hogy megöleltél, elsárgulnak az irigységtől. Minden további nélkül Natches nyakába ugrott, aki csak nevetett rajta. Amikor leengedte a földre, megfenyegette az ujjával. - Csak 216

semmi pletyka. Chaya szétrúgja a seggemet. - Imádni fogod minden percét - ráncolta Rogue az orrát, elfordult, és felkapta a táskáját az asztalról, aztán Alexhez fordult. - Hé, rosszfiú, valaki vagy meghackelte Janey gépét, vagy személyesen töltött fel neki valami csúnya vírust, ami bekavar neki. Ehhez én kicsi vagyok. Alex megállt az íróasztal mellett, és feszült, higgadt arccal Janeyhez fordult. - Őt hívtad először? Janey megvonta a vállát. - Amúgy is úgy volt, hogy átjön ma reggel. Elég volt egy pillantást vetni a férfira, hogy Janey lássa, cseppet sem tetszik neki, hogy nem őt hívta elsőként. - Nagyon úgy fest, hogy Rogue tartotta neked melegen a széket, Alex - csúfolkodott vele Natches vidám nevetéssel. - Én már itt se vagyok - mosolygott Rogue, aztán Janey-hez fordult, és együtt érzőn megcsóválta a fejét. - Sok szerencsét, csajszi. Egyáltalán nem hiszem, hogy végső soron irigyellek téged. Becsukódott mögötte az ajtó, Janey pedig Alexre és Natchesre nézett. Magasfeszültség szikrázott a két férfi között, olyan erővel, hogy a lány érezte, ahogy a tarkóján felmered a szőr. - Mi a fene történt? - kérdezte a bátyját. Natches meg dörzsölte a tarkóját, és megfordulva Alexre nézett. Janey csak a fejét rázta, miközben Alex hűvösen bámult vissza a bátyjára. Alex a fejét csóválva megkerülte az íróasztalt, egy összehajtott borítékot húzott ki a táskája zsebéből, és odaadta a lánynak, majd kibújt a dzsekijéből. Janey gyanakodva meredt a két férfira, megemelte a borítékot. - Mi ez? - Valaki küldött Natchesnek egy fotót rólunk - mondta neki csendesen Alex. - Aznap éjjel, amikor felmentem veled a lakásba. Valaki lefényképezett a szemközti épület üresen álló második 217

emeletéről. A lakatlan üzlethelyiség az utca túloldalán. Oké, ez nem lehet annyira szörnyű. Egy fotó róluk. Csókolóztak, de semmi több. Natches zárkózott arcára pillantott, mielőtt kihúzta a fotót a borítékból. Némán bámulta. Ó, hát ez nem festett valami jól. Ajka elfintorodott a látványra, ahogy Alex a karjában tartotta. Domináns volt, erőteljes. Felpillantott a férfira. - És még életben vagy. Chaya alighanem jó hatással van Natchesre. Alex csak morgott erre. - Olvasd el a levelet. Janey előhúzta a levelet. A szavakra pislogott, aztán újra Alexre emelte a pillantását, és vontatottan azt mondta: - Jaj, de rossz vagyok. El kéne engem fenekelni? Vagy meggyilkolni? Majdnem elmosolyodott Natches fojtott káromkodására, de a gyomrában gombócba gyűlő félelem miatt ez nem igazán sikerült. Az asztalra dobta a papírt, majd a hajába túrt, visszaült a kanapéra, és nagyot sóhajtott. - Akkor most mit csinálunk? - Visszajössz a hajóra - vágta oda Natches. - És veszélybe sodorlak téged, meg a gyerekedet? - kérdezte a lány. Natches hitetlenkedve nézett rá. - Már megbocsáss, Janey. Az a Mackay Marina. Csihipuhi a Mackay-kikötő közepén? Azt kötve hiszem. Senki nem merészelne megpróbálni ott lecsapni rád, és akárki figyel is téged, elkapnánk a fickót. - Nos, lássuk csak - tűnődött Janey. - A munkába kocsival kell mennem. És vissza. A visszafelé út a húzós. Előfordul, hogy nem végzek éjjel egy előtt. Aztán itt van, hogy már korán ott kell lennem a szállítók miatt. Ha már itt tartunk, remélem, van nálad egy kis készpénz. Desmond friss zöldségei bármelyik pillanatban 218

megérkezhetnek, és nem tudok csekket nyomtatni a számítógépemről Alexre pillantott, aki tűnődő arckifejezéssel nézett vissza rá. - Vagy működik? - Még nem - a férfi mosolya szigorú volt. Janey a számítógépre nézett, majd egy sóhajjal visszafordult a bátyjához. - Pénzre van szükségem, Natches. Ma reggel érkezik pár szállítmány, és nem tudom kifizetni őket. Alex a számítógéphez ment, Natches a húgára bámult. - A költözés szóba sem jöhet - jelentette ki Janey határozottan. Ezt már megbeszéltük. A bátyja leült a szemközti székbe. Hál’ istennek nem abba, amelyen Alex magáévá tette a kistestvérét. - Aggódom, hugi - mondta gyengéden. - Ez beteg dolog. Valaki minden tébolyával rád összpontosít, és nem tudok rájönni, hogy ki az. - Nyilvánvalóan olyasvalaki, aki mindennél jobban tisztel téged és Alexet - ujjaival megpöckölte az asztalon heverő levelet. - Valakit muszáj gyűlölniük azért, amit Dayle tett. Engem nem ismernek, te viszont segítettél őt elkapni. Csak ki kell ereszteniük valahol a gőzt. - Te is tudod, hogy ez nem ilyen egyszerű - mondta Natches. Alex nagy figyelemmel követte a beszélgetést. Érzékelte Natches félelmét, a bűntudatát, amiért Janey volt a célpont. Báty és húg egy olyan köztük feszülő akadály ellen küzdött, amelyet még Dayle Mackay állított közéjük. Húszéves koráig Natches eltűrte az összes verést, hogy bebiztosítsa, Dayle nem bántja Janey-t. A testvére pedig tudta ezt. A lány bűntudata olyan volt, mint egyfajta rák, amely belülről fal fel. Natches messziről vigyázott a húgára, rávette a barátait, hogy segítsenek neki, amikor a lány távoli iskolába járt, és majd beleőrült abba, hogy Dayle-nek hat hónappal ezelőtt mégis sikerült bántania Janey-t. Nem volt képes megvédeni, és az efölötti lelkifurdalás még hozzáadódott a gáthoz. - Tudom, hogy ezzel egyedül kell megbirkóznom - rázta meg a fejét 219

Janey. - Ha nagyon elfajul, akkor elutazom. - Ha tényleg megteszed, akárki is az, követni fog. És akkor nem lesz senki, aki megvédjen - csattant fel Alex. - Ezt akarod? A gyerekre gondolt, akit - bármibe lefogadta volna - a lány a szíve alatt hord. Az ő gyereke. Szóba nem jön, hogy a nő elutazzon. - Van jobb ötleted? - kérdezte Janey, az átkozott zárkózott maszk már megint ott volt a helyén. - Pontosan az, amit most csinálunk - morogta Alex. - Akárki is az, hibázni fog. És ha megteszi, én ott leszek. A lány pillantásától azonnal átkozottul kemény lett. Kendőzetlenül lobbant fel a tekintetében a szenvedély, a tudás. Pontosan tudta, mit tesznek majd. Halálra dugják magukat, ha úgy folytatják, ahogy eddig. - Elég! - csattant fel Natches. - Elég a pillantásokból, oké? - Natches, úgy látszik, neked valami gondod van azzal, hogy van életem. Fejezd be - Janey meglepte a bátyját. Őt is, és Alexet is. Volt egy kis feszült éle a hangjának, de inkább csúfolódónak hangzott. - Elmúltam már tizennyolc, emlékszel? - És mindketten emlékszünk arra is, hogyan vallottunk kudarcot, amikor hat hónappal ezelőtt próbáltunk megvédeni téged - mondta Alex, miközben újraindította a számítógépet, és igyekezett megtalálni, mi okozza a zavart a programokban. - Nem áll szándékunkban megengedni, hogy ez még egyszer megtörténjen. Natches mogorván nézett Alexre. - Pontosan úgy van, ahogy mondja - morogta. - Bár senki sem kérdezte a véleményét - tette hozzá dörmögve. Janey összehúzott szemmel állt a két férfi között. - Ez normális? kérdezte végül. - Mi? - mordult fel Natches. - Ahogy ti ketten marjátok egymást. - Dawggal is állandóan veszekszem - mondta Alex szórakozottan, 220

miközben a számítógépet bütykölte. - Crista túl sokat megenged neki. Valakinek muszáj helyretennie. Natches még mogorvábban nézett. - Oké - mondta Janey lassan. - Megmondom, mi van. Lemegyek a konyhába, és szólok Desmondnak, hogy a zöldségek minden bizonnyal meglesznek. Felállt a székéből. - Janey, miért nincs nálad készpénz, hogy kifizesd a szállítókat? kérdezte csendesen Natches. - Végül is fizetést kapsz mint üzletvezető. - Benne van a számítógépben - vonta meg a lány a vállát. - Hazudik, Natches - jelentette ki Alex, aki összeráncolt szemöldökkel meredt a számítógépre, miközben Janey hátrakapta a fejét, és rábámult. A testvére túlságosan is jól ismerte. - Janey - a bátyja hangja fenyegető volt. - Mi folyik itt? - Számlákat kellett fizetnem. Kifizettem őket - ebbe a beszélgetésbe Janey igazán nem akart belemenni. - A lakás ingyen van - kezdte sorolni Natches a lány kiadásait. - A kocsira nem kell sokat költened, hiszen tőlem kaptad. Áram, víz, satöbbi az étteremmel együtt van elszámolva, szóval az ki van fizetve. A legtöbb pénzed ételre megy el - végigmérte a húgát. - És nem eszel valami sokat. - Menj a pokolba - Janey elindult az ajtó felé. - Ha Alex megjavította a számítógépet, ellenőrzőm a fizetésedet mondta Natches lassan. - Talán meg kéne beszélnünk, mennyit keresel. - Remélem, lányod lesz - morogta Janey, majd kinyitotta az ajtót, és bevágta maga mögött, miután kilépett a folyosóra. Natches az ajtóra meredt, aztán Alexhez fordult, aki csendesen nevetett magában. - Azt hittem, szeret - sóhajtott Natches. - Tényleg azt hittem, hogy 221

szeret. Alex lassan hátradőlt a számítógép előtt. - Meghackelték a gépét. Bejuttattak egy vírust, amely minden információt törölt. Szerintem vissza tudom hozni, de a fickó tudta, mit csinál. Ez komoly ügy, Natches. Valaki tönkre akarja tenni Janey-t. Natches Alexre nézett, és nagyot sóhajtott. - Kinyírom őket - mondta halkan. - Hacsak meg nem előzlek - válaszolta Alex.

222

TIZENHAT - Egyszer muszáj lesz beszélned a bátyáddal, ugye tudod. Alex természetesen már várt rá, amikor Janey fáradtan visszatért az irodába, miután meggyőződött róla, hogy mindenki befejezte a műszakot aznapra, és bezárt. Majdnem éjfél volt. A késői vendégek csak tizenegy után kezdtek fogyatkozni, és az étteremben végig telt ház volt. - Sikerült megjavítanod a számítógépet? - a Natchesre vonatkozó megjegyzést elengedte a fíile mellett. - Minden tökéletesen működik - a férfi felállt a géptől. - Még az aktuális fizetési listákat is összeállítottam, kész vannak, csak alá kell írnod őket. Bevittem a gépbe a számlákat, listáztam a szállításokat, úgyhogy nagyjából végeztél is ma éjszakára. - Az aláírásra váró papírhalmot az asztal szélére készítette. - Szabályos kis titkár vagy, nem igaz? - a lány lerogyott egy székbe, lerúgta lábáról a tűsarkút, és kinyújtóztatta a tagjait. Kimerült volt. Szüksége van még egy üzletvezetőre. Nyilvánvaló, hogy meg kell nyitnia a különtermet is, ha profitálni akar az étterem népszerűségéből. Az újság pedig nem hajlandó leadni a hirdetését Natches aláírása nélkül. Ez felbosszantotta. - Igyekszem a kedvedre tenni - mondta a férfi vontatottan, a túloldalon az asztalnak dőlve. Egy perccel később egy csésze gőzölgő, friss kávé landolt finoman Janey könyökénél. A lány a kávéra bámult, aztán fel Alexre. Mielőtt a fejét elfordíthatta volna, a férfi tenyere a nyakára simult, olyan domináns és szexi mozdulattal, amit szavakba sem lehet önteni. Ajkával aztán hosszú, olvadó nyelves csókot lopott a lánytól, és ez nagyjából a józan eszétől is meg fosztotta Janey-t. Amikor ajka elvált az övétől, és a férfi öntudatos mosollyal felemelte a fejét, Janey haragosan nézett rá. - Felfedeztem itt egy visszatérő motívumot - sóhajtotta. 223

Megcsókolsz, és kávéval kínálsz, aztán elkezdesz mindenfélével piszkálni. - Janey, én soha nem piszkállak - válaszolt a férfi csúfondárosan. Csupán képviselem az álláspontomat. - Nos, ma este nem szeretnék hallani az álláspontodról - a nő felemelte a csészét, és beleivott, élvezettel szíva be a sötét, gazdag aromát. Bár még mindig nem volt olyan ízletes, mint a férfi csólga. Visszafordult a számítógéphez, átfutotta a könyvelőprogramot, ellenőrizte a munkát, amit Alex aznap végzett. Nem, mintha nem bízott volna benne. Kényszeresen rendmániás volt, ezt el is ismerte magáról. Naná hogy a férfi mindent tökéletesen csinált. - Tabitha említette, beszéltetek róla, hogy néhány hét múlva megnyitnád a különtermet a foglalások számára - mondta Alex, miközben magának is kávét töltött. - Ezt egyedül nem tudod kézben tartani. Nem viccelt. Janey majdnem felhorkant erre a kijelentésre. - Nem fogok könyörögni Natchesnek, hogy beleegyezzen egy üzletvezető alkalmazásába - mondta némi haragos éllel. - Az újság még a hirdetésemet sem hajlandó közölni. - Beszélj vele, Janey - jelentette ki Alex újra. - Azt hiszi, hogy el akarsz utazni. Erről pedig te tehetsz. - Elképzelhető, hogy a maradás nem szerepel majd a lehetőségek között - vonta meg a vállát közönyösen Janey. - Akárhogy lesz is, az étteremnek nyitva kell maradnia. Ha ki akarjuk használni a jelenlegi népszerűségét, és növelni akarjuk a jövőben, akkor mindennap dolgoznunk kell a jó hírén. Ha romlik a kiszolgálás, vagy egy időre bezárunk, az csökkenti a jövőbeni bevételeinket. - Valami azt súgja, mindketten tudjuk, hogy Natches magasról tesz a vendéglőre - mondta Alex. - Kíváncsi vagyok, téged miért izgat. - Bevétel. 224

- Baromság - a férfi hangja éles volt. - Ne hazudj nekem, Janey. Rosszul tűröm. Szerette volna tudni, Alex vajon honnan tudja, hogy hazudik, de inkább nem kérdezte meg. Szinte félt megtudni. - Mindig is szerettem az éttermeket - válaszolta végül, és utálta, hogy be kell ismernie valakinek: van, ami fontos neki. - Mindig, amikor idejöttem, pontosan láttam, mitől tudna működni. Tudtam, mit kellene vele kezdeni. - A monitorra meredt. - És ez rágott belülről, mert Dayle számára semmi mást nem jelentett, mint pénzkeresetet. Már csak emiatt is gyűlöltem. A vendéglő egyfajta szimbólummá vált Janey számára. Olyasvalamivé, ami fennmarad, ha a megfelelő emberek a megfelelő gondossággal kezelik. Olyasvalamivé, ami köré felépítheti az életét. - Natches tudja, hogy érzel ez ügyben? A lány megfordult, és kíváncsian Alexre nézett. - Miért érdekel? Miért aggaszt hirtelen ilyen piszkosul a bátyámmal való kapcsolatom? - Mert a végén még nekem esik puszta frusztrációból - mordult fel a férfi. - Az istennek sem képes veled dűlőre jutni, ezért még jobban bosszantja, hogy lefekszem veled, mert azt képzeli, hogy még azelőtt el fogja veszíteni a húgát, akit sosem volt alkalma megismerni, mielőtt még alkalma lenne megismerni. Ez amolyan férfidolog. Janey gyanakodva pislogott rá. - Férfidolog? Alex meg dörzsölte az állát. - Nagyon utálnám, ha verekednem kéne Natchesszel, Janey. De te kishúga vagy. A kishúga, akinek sosem lehetett igazán a bátyja. Nem tud olyan dolgokról, amikről bátyok azt gondolják, hogy tudniuk kellene. Most pedig még idegesebb attól, hogy lefekszünk egymással, mert azt hiszi, hogy kettőtök közé állok. - És ez amolyan férfidolog? - Férfidolog - bólintott Alex. - Nemcsak a szeretőnkkel vagy a 225

feleségünkkel kapcsolatban érzünk birtoklási vágyat, valami ilyesmi van a kishúgunkkal is. A mi feladatunk gondoskodni róla, hogy ne essen bántódásuk. Fizikailag vagy érzelmileg. - De te tisztában vagy vele, hogy ez totális baromság, igaz? Alex vigyorgott. - Nyilván, a fejével tudja az ember. De a szíve az más tészta. Az már a kishúgunk felelőssége, hogy rátapintson a problémára, és orvosolja. Janey az ajkába harapott. Ez kemény. Vagy hallgat, vagy megmondja neki egyenesen, milyen nevetségesen hangzik ez az egész kishúgom/bátyám szöveg. - Szóval akkor mit is kéne tennem? - kérdezte végül. - Kérjem meg szépen, engedje meg, hogy felvegyek még egy üzletvezetőt? Talán könyörögjek neki? - Vagy ülj le vele, és mondd el neki, hogy az étterem többet jelent neked, mint valami ma-megnyitom-holnap-bezárom móka, aminek csak úgy hátat fordítasz. Mert mindketten tudjuk, hogy nem hagynád ezt itt csak úgy, talán csak meghalni nem akarnál érte. Legalább ebben légy őszinte, Janey. - De bizony hátat fordítanék neki, mielőtt neked vagy a bátyámnak bántódása esik azért, mert valaki fájdalmat akar nekem okozni jelentette ki a lány, és körülnézett az irodában, a kinti étkezőhelyiségekre gondolva. - Annyit nem ér. - Nem utazol sehova - Alex keresztbe fonta a karját fehér pólója előtt, és mereven nézett a lányra. - Ismerd el. - Miért zaklatsz? Menj el, Alex - a nő visszafordult a számítógéphez, és kikapcsolta. - Vár rám egy kis papírmunka. Egy hirtelen erő felkapta a székről; Alex, mint egy zsákot, a vállára hajította. - Mit művelsz? - sikkantott Janey, kezét a férfi fenekén megtámasztva, és a padlóra bámulva. - Tegyél le! Alex gyors kis ütéssel a fenekére csapott, Janey szeme 226

elkerekedett. - Végeztél ma estére - közölte, és az ajtóhoz masírozott a lánnyal. Janey hallotta, ahogy a férfi beállítja a riasztót, aztán kialudt a fény, és hideg levegő kúszott be a szoknyája alá, ahogy kiléptek az ajtón. - Őrült vagy - elfojtotta a kiáltást, aminek a vádat szánta. - Orvosi eset. A pokolba, Alex, dolgom van. - Bizony, nagyon is - fújtatott a férfi a lépcsőn felfelé menet. Őrületes egy munka vár rád, és a meló része a kemény farkam is. Ezzel inkább az ágyban foglalkoznék, ha nincs kifogásod ellene. Nem kellett volna így felizgulnia. Nem kellett volna hagynia magát körbehurcibálni, mint egy zsák krumplit, csak azért, mert Alexnek feláll a farka, és akar egy ágyat, ahol meg dughatja. Mégis hagyta. Mert kívánta a férfit. Szerette. Mert annyi emléket akart gyűjteni, amennyit csak lehet, mielőtt arra kényszeríti magát, hogy engedje elmenni. - Itt is vagyunk - Alex az ajtónál talpra állította, aztán elé állt, hogy kinyissa. Olyan volt odabent, mint egy néma kripta. Alex felkapcsolta a konyhában a villanyt, és lányt magával húzva bement, bezárta az ajtót, és beütötte a kódot a riasztóba. Janey a helyén maradt, miközben Alex előhúzta a fegyverét a hátán hordott pisztolytáskából, és körbejárt a lakásban. Fel- és lekapcsolta a fényeket, miközben bement minden szobába, végül visszatért a konyhába. Magas, széles vállú alalga férfias eleganciával, erőt sugározva mozgott, Janey szíve máris veszettül zakatolt tőle. - Minden tiszta? - kérdezte Alexet, aki visszadugta a pisztolyt a tolgaba. - Tiszta - a férfi pillantása le-fel járt rajta. - Az a rövid szoknya a végén még a gyilkosom lesz, ugye tudod. Tudom, mit viselsz alatta. Áttetsző combfix és fekete harisnyakötő. Teljesen bég erjedtem, 227

Janey. - Téged minden begerjeszt - a lány kihúzta a szürke selyemblúzt a szoknyájából, és elkezdte lassan kigombolni. - Rajtad minden begerjeszt - ismerte el a férfi, arckifejezése feszültebbé vált, nem is próbált úrrá lenni az izgalmán. - Csak rajtam? - Janey a falnak dőlt, figyelmesen nézte a férfit, tudta, hogy provokálja, és hogy az ilyesminek egy összetört szív a legvalószínűbb végeredménye. Nem hagyhatja a dolgokat csak történni, nem igaz? Nem, neki több kell. Muszáj kierőszakolnia egy érzést, amiről tudja, hogy a férfi nem érzi. - Csak rajtad - lepte meg Alex a válasszal. - Nem kívántam más nőt, amióta hazajöttél, Janey. De ez elég-e? Nem gombolta ki végig a blúzát, keze a szoknyája oldalán lévő kis kapocshoz és cipzárhoz vándorolt. - Egészen nekem adod magad? - kérdezte a férfit lágyan, és megígérte magának, hogy semmiképp nem említ szerelmet. Alex keze ökölbe szorult az oldalán. - Mit akarsz? - Azt az egy dolgot, amit a legjobban nekem akarsz adni - suttogta. - Tudod egyáltalán, hogy az mi, bébi? - a férfi hangja érdesebbé, mélyebbé vált. - Fogalmad sincs, milyen tud lenni a teljes Alex. Janey megnyalta az ajkát, és hagyta lecsúszni a szoknyát a csípőjén, a ruha elterült a lábfeje körül. Alex tekintete felvillant, viharossá vált, arcéle sötétebbre váltott, ahogy az érzéki izgalomtól megfeszültek a vonásai, még élesebbé, vadabbá téve őket. - Talán meg kellene ismernem az egész Alexet. Te elveszed mindenemet. Belém élvezel védekezés nélkül, jól tudva, mi lehet belőle. Többet akarsz tőlem, mint amennyit valaha is szabad lett volna kívánnod. Lehet, hogy én is szeretném tudni, mit kapok cserébe. Mintha valami átbillentett volna egy kapcsolót, Alex arckifejezése 228

még áthatóbb lett, szeme még sötétebb. Ökölbe szorult keze kiengedett, de nem közeledett, nem ment oda a lányhoz. Nézett rá, pillantása végigtapogatta a testét, Janey-nek melege lett, ettől csak még inkább többet akart, mint amit eddig kapott a férfiból. Azokat a részeit is akarta, amiket Alex elrejtett előle. Annyit akart belőle, amennyit a férfi követel őtőle, de most beéri ennyivel is, egyelőre. - Janey, nagyon komisz tudok ám lenni - figyelmeztette Alex. Vannak dolgok, amikhez nem árt lassan közelíteni. A lány sokat tudón elmosolyodott. - Együtt nőttél fel az unokatestvéreimmel, ugye, Alex? - Tudod, hogy igen. - És beszálltál a játékaikba? - a játékokba, amikor együtt szereztek nőket. A Mackay fiúk híresek voltak arról, hogy osztoztak a szeretőiken, amíg szerelmesek nem lettek, és meg nem állapodtak. Én nem osztoznék senkivel. - Ki is nyírnám azt a fickót, aki megpróbálna hozzád érni - Alex odament hozzá, hátulról átfogta a nyakát. Vajon tudta, mennyire felizgatja ez Janey-t? Hogy megőrül érte? - De megtetted - mormolta a lány. - Megtetted mindazt, amit ők is. - Mit akarsz, Janey? - a másik keze megfeszült a lány csípőjén. Mondd meg. Neked adom, amit akarsz. - A legvadabb dolgot, amit valaha is elképzeltél, hogy megteszel velem - szenvedélyes akart lenni a férfival. - Ez az, amit akarok, Alex. A lég mocskosabb, legerotikusabb ábrándot, ami valaha megfordult a fejedben, hogy mit művelnél velem, ha ágyba tudnál vinni. Mit tennél velem? Hogyan érnéd el, hogy sikítsak? - Ezt ne - a férfi keze megfeszült Janey nyakán. - Mi volt az? - a lány elfordította a fejét, megcsókolta a férfi csuklóját, aztán megharapta, közben mindvégig nézte, próbálta kísértésbe vinni. - Mi lehet vadabb, Alex, mint hogy hátrakötözöd a kezem, és kényszerítesz, hogy szopjam a farkadat? Alex közelebb rántotta magához a lány csípőjét. Lehajolt hozzá, 229

ajka duzzadtabb, csókolnivalóbb, szexibb volt. Janey azt akarta, hogy úgy csókolja, ahogy épp most tette. Sejtette, tudta, hogy ami következik, kemény lesz, durva. Az egész Alex. - A seggedbe temetni a farkamat, az vadabb volna - keze a lány hajába siklott, összegubancolta. - Hallgatni, ahogy sikoltozol, könyörögsz, mert nem tudod, hogy ez a világ legelképesztőbb vagy legfájdalmasabb gyönyöre-e. - A férfi ajka megérintette a lányét. Érezni, ahogy az ujjaiddal dugod magad, miközben én bevágok neked a hátulról, és tudni, hogy annyira elszálltál az élvezettől, az érintésemtől, a vágyaidtól, hogy semmi más nem érdekel, csak az, hogy az ondómban megfürdesselek odabent. Hogy kifejd a golyóimból, és az egészet magadba fogadd. Ó, Istenem, most levegőt kellene vennie? Janey felbámult a férfira, levegő után kapkodott, de még mindig nem jutott elég oxigénhez. - Olyan hatalmas - suttogta elfúlva. - Nem fog beférni. - Ez most kihívás, édes? - férfielszánás, férfidominancia, színtiszta férfiéhség ömlött el Alex arcán. - Szívem, ne provokáld a nagyfiúkat. Mert higgy nekem, a szavadon fognak. A lány szája kinyílt, hogy ellenkezzen. Ez nem valami provokáció volt, hanem egyszerű ténymegállapítás. De ahogy az ajka szétnyílt, rázárult Alex szája, és egy mély nyelves csókkal hallgattatta el, Janey-nek pedig lábujjhegyre kellett állnia, miközben elszántan próbált közelebb férkőzni hozzá. A lány végig simított a férfi karján, azon a hatalmas bicepszen. Imádta ezeket a kemény izmokat, ahogy megfeszültek és ellazultak, amikor Alex megpróbált uralkodni magán. Ahogy azért küzdött, hogy biztosan ne okozzon neki fájdalmat. Szerette volna, ha a férfi önuralma szétporlad, ahogy az övé is hamuvá lett. Képtelen volt neki nemet mondani. Tudta, minden lökésnél tudta, miközben Alex belépumpálta a magját, hogy a gyerekét akarja hordani a szíve alatt. Ez nem szerelem volt. Nem helyettesíthette a szerelmet, de akkor miért volt rá ilyen hatással? Semmit nem tudott megtagadni tőle. Fájdalmasan vágyott az érzésre. Hogy érezze magában a férfit, érezze kiáradni belőle az élvezet forró 230

nedveit, hogy Alex nekiadja egy olyan részét, amelyet még egyetlen más nőnek sem. Alex selyemfonállal szőtte körül a lelkét, ő pedig nem tudta megakadályozni. Csak egyetlen módját ismerte, hogy legyőzze: neki is ugyanezt kell tennie. És minden alkalommal, amikor Alex elveszett benne, esküdni mert volna, hogy az ő lelke köré is fonál feszül. - Fogalmad sincs róla, mit kérsz tőlem - a férfi úgy kapta a karjába, mintha súlytalan lenne. Mintha törékeny portéka lenne, mintha élvezné, hogy a karjában tartja. - Téged kérlek - Janey megnyalta a férfi nyakát, a fogai közé csippentett egy kis bőrt, és játékosan beszívta. Élvezte, hogy megjelöli, de máshová is bélyeget akart rá tenni, oda, ahol nem látszik. Ahol csak ők tudnak róla. Olyan bélyeget, amit a férfi érez, de senki más nem tudja. Alex belépett vele a hálóba, és becsukta az ajtót, mert Dagi úr is a lakásban volt. A férfi nyilván beengedte, és megetette korábban. Egy másodperccel később már az ágyon feküdt, és lenézett a lányra, aki kinyújtózva feküdt a pillantása alatt, érezte, hogy a melle meg duzzad, és mellbimbói még inkább megmerevednek. - A combfixet és a harisnyakötőt rajtad hagyjuk - közölte Alex. Janey felhúzta a lábát, csupasz hasán megkereste ujjaival a bugyi szélét, és nézte, ahogy Alex egy mozdulattal letépi magáról az inget. Miközben a férfi kicsatolta az övét, a lány a bugyija alá csúsztatta a kezét, megmerítette a forró, nedves résben, aztán visszahúzta. Felemelte a saját nedvétől olajosán fénylő mutatóujját, az ajkához emelte, és lenyalta. - Te kis huncut - horkant fel Alex, és a nő tudta, hogy tetszik neki. Hogy imádja. Janey mosolygott, ujjait végig húzta a nyakán, aztán lecsúsztatta a blúzt a válláról, a férfi közben megszabadult a nadrágjától. A farka kőkemény volt. A vaskos makk vérvörösen, sötéten 231

fénylett, hegyén gyöngyszemként csillogott egy cseppnyi előváladék, Janey szájában összefutott tőle a nyál. Alex az éjjeliszekrényhez fordult, és a lány meglepve nézte, hogy előhúz egy kis tubus síkosító gélt. - Készültél, jól látom? - kérdezte Janey, és maga is meglepődött a hangja rekedt, érzékien ingerlő tónusától. - Másra is jó - biztosította a férfi. - De ma éjjel rengeteget fogunk használni belőle. A lány arra számított, hogy Alex megfordítja, és egyszerűen magáévá teszi. Nem várta volna, hogy fölé hajol, ajkával az övére tapad, és szenvedélyes, vadállati csókkal támadja le. Ez több volt, mint előjáték; pszichológiai megbélyegzés volt ez a csók. Karját a férfi nyakára kulcsolta, érezte, ahogy a melltartó pántja lecsúszik a válláról. Alex keze olyan erős volt, olyan széles, hosszú ujjai érdesek. Férfias kéz, igazi férfikéz, amely tudja, hol és hogyan kell simogatni. Melltartója kapcsa kioldódott elöl, és a férfi letépte róla. Janey nem tudta, hova hajította, de nem is érdekelte. - Alex - suttogta a nevét, miközben a férfi ajka a nyakára siklott. Harapdálta, nyalta. - Mit teszel velem... - Janey teste ívbe feszült, hogy közelebb legyen hozzá. - Amit tenni akarok veled, az valószínűleg az ország minden államában illegális - beleharapott a lány vállába, aztán megnyalta az apró sebet. - Minden egyes porcikádat akarom, Janey. A lány a torkából felkívánkozó zokogáson keresztül lélegzett. Minden egyes porcikáját? Akarja a szívét is, amely már amúgy is az övé? A lelkét, amely megnyílt neki? - A pokolba, imádom a mellbimbóidat - a férfi nyelve simogatta őket. - Olyan kemények és édesek. - Egyiket a szájába szívta, érdesen bársonyos nyelvével nyalogatta, és Janeynek még a lábujja is összerándult, ahogy a férfi egyre hevesebb éhséggel szopta. Alex megérintette, simogatta, beborította őt, mintha ki lenne éhezve 232

az ízére. Foga közé kapta a mellbimbó csúcsát, a nyelvével simogatta, Janey pedig kis híján elélvezett, úgy felizgult tőle. Aztán Alex megint a kemény bimbókat szopogatta, amitől a gyönyör kis tüzei lobbantak fel a puncijában, közben a férfi ujjai simogatták, széthúzták a combját, végigfutottak a bugyi alatti duzzanaton, majd visszavonultak. - Annyira jó - kiáltott fel Janey. - Imádom, ahogy a szádba veszed a mellbimbómat, Alex. Egészen a csildómig érzem. A férfi magához rántotta, mély morgást hallatott, és lerántotta a válláról Janey kezét. - Játssz velük - parancsolta durván. - Hadd lássam, ahogy a mellbimbóddal játszol, miközben felfalom a puncidat, Janey. Érezni akarom az ízedet a számban. Ahogy az összes édes lé a nyelvemre csorog. Janey izmai görcsbe rándultak, ahogy az élvezet keresztülszáguldott a testén. Ujjai megragadták a mellbimbóit, csavargatták, miközben a férfi lesodorta a combján a bugyit, aztán lehúzta róla. Ahogy ígérte, rajta hagyta a combfixet és a harisnyakötőt. Ujjai a harisnyakötő rugalmas pántjával játszottak, ajka a fodros csipkeszalag fölött csókolgatta. - Mióta tudom, mit viselsz az alatt a szoknya alatt, másra sem tudok gondolni, csak hogy milyen szexin festesz így - széttárta a lány lábait, és addig nyomta fel a térdét, hogy Janey combja szélesre nyílt, és a puncija feltárult előtte. - Másra sem tudok gondolni, mint hogy beletemessem az ajkamat abba a forró, édes húsba. Gyors, kemény nyelvcsapással végig nyalta a rést, amitől Janey levegő után kapkodott, és felemelkedett, hogy még közelebb nyomja magát hozzá. Érezte, ahogy a férfi ujjai a résből nedvességet visznek a feneke apró nyílásához, és tágítani kezdik.

233

Nem nyomta be, csak ingerelte. Nyomogatta, a lány pedig még többet akart. Soha nem hitte volna, hogy ezt kívánhatja, egészen mostanáig. Egészen Alexig. Miközben nappal fantáziaképekkel volt tele a feje, azon tűnődött, vajon mennyit fog vissza a szexualitásából a szeretője. - A puncid íze teljesen megőrjít - a lány összerándult, és a levegőt kapkodta, ahogy a férfi hangja a csildója fölött vibrált. Csavargatta a mellbimbóját, háta ívbe feszült, feje ernyedten hanyatlott a párnára. A gyönyör. Édes, édes mennyország, végtelen gyönyör. - Addig dugom a seggedet, amíg üvölteni fogsz nekem, Janey figyelmeztette a férfi. - Alex - már most kész lett volna üvölteni, amikor két ujj benyomult a hüvelyébe, és egyre beljebb fúródott, erotikusán simogatva az érzékeny izmokat. Már most el tudott volna élvezni. Csak egy kicsivel több, egyetlen jól irányzott simítás hiányzott. - Ó, ez még nem üvöltés, bébi - a férfi szenvedélyes hangja önmagában egy simogatás volt. - De sikítani fogsz. Ujjai visszatértek, még több nedvet csalogattak elő a lányból, aztán a bőrét végig simítva a fenekére csúsztak. Alex felemelte Janey egyik lábát, a lábfejét megtámasztotta a vállán, a másik keze ujjai a második bejáratnak feszültek. A férfi játszott vele, játszott a testén. Szája a csildóján, nyalta körülötte, pont olyan erősen, hogy teljesen elvegye a lány eszét, két ujja megint a hüvelyében. Ujjai dolgoztak benne, csavargatta őket, és egy olyan hiperérzékeny pontot simogatott odabent, hogy Janey nem kapott levegőt. Miközben zihált, érezte, hogy egy csúszós, hűvös ujj becsusszan a fenekébe. Csak ilyen könnyedén. A szűk bejáratnak nyomult, és forróság öntötte el a lány ideg végződéseit. - Ó, Istenem! Alex. Alex - a férfi nevét kántálta, miközben az 234

kihúzta az ujját. - Édes és forró. Olyan szűk a segged, Janey. Amikor beléhatolok, olyan érzés lesz majd, mintha minden egyes részedet kitölteném. Az ujjai visszatértek, még iszamósabbak, hűvösebbek voltak. Janey most kevésbé volt lucskos odabenn. A férfi összecsücsörítette az ajkát a csildóján, és másik keze két ujja megint a puncijába nyomult. Mélyre. A nő zihált, miközben az ujj a fenekén újra a lyukba siklott. Alex megismételte. Visszahúzta, meg nedvesítette az ujját, egyet hátulról dugott be, míg kettőt mélyen a hüvelyébe nyomott, és a szájával, a nyelvével gyötörte a csildóját. Janey érezte, hogy izzadtság önti el a testét. A bensejében égő lángok száguldoztak a bőrén, végignyalták a testét, miközben Alex tovább izgatta, még beljebb simogatta. A következő alkalommal már két ujj hatolt a fenekébe. Az égető érzés erősödött, a gyönyör az ájulásig fokozódott. Amikor a férfi három ujját nyomta be a lyukba, Janey kapálózott, a fejét dobálta, ujjai a takaróba vájtak ahelyett, hogy a mellbimbóival játszottak volna. A férfi nyelve démoni volt, ahogy a csildóját és a környékét nyalta. Puncijába vájó ujjai eksztatikus gyötrelmet okoztak. Janey elveszett az érzéki benyomások özönében, gyönyör és kín együtt égette belülről, míg tényleg még többért könyörgött. - Jól van, bébi - volt valami a férfi hangjában, amikor elengedte. Gyere ide. Fordulj meg nekem, szerelmem. Szerelmem. Úgy nevezte, szerelmemnek nevezi.

szerelmem.

Nem

szereti,

de

A nőt izgalomból, gyönyörből és kéjvágyból álló heves forróság égette, és hagyta, hogy a férfi vezesse. A hasára fordult, térdre emelkedve felkínálta magát a férfinak, érezte, ahogy Alex ujjai a farpofáit simogatják. - Majdnem kész vagy, édes szerelmem - búgta Alex, ujjait újra nekifeszítette a hátsó bejáratnak, még jobban meg nedvesítette. - Ó, 235

Janey, meg fogsz ölni. Olyan iszonyatosan kívánlak. Most azonnal. A lány nem mozdult. Érezte, ahogy a hüvelyéből csorognak a nedvek, és a szerszám duzzadt, vaskos feje, amelyet Alex a hátsójához nyom, megnyitja. - Lassan és finoman, szívem - suttogta a férfi szétfeszítve a lány fenekét. - Lassan és finoman csináljuk. Lélegezz be szépen. Mélyen, Janey. A nő beszívta a levegőt, és majdnem darabokra tört. Érezte, ahogy a férfi belényomul, szétfeszíti, forrón és lüktetőn, miközben a felsértett szövetek égni kezdtek, és az ideg végződésein gyönyör tombolt. Janey érezte, hogy üvöltés készülődik a tüdejében. - Lélegezz be, bébi. - A férfi végigsimított a lány hátán, és nem mozdult a háta mögött. - Lassan és mélyen. Most, Janey. A nő beszívta a levegőt, aztán üvöltés tört elő belőle, amikor megérezte, ahogy a szoros, kemény izmok szétfeszülve utat engednek a férfinak. Alex megállt. A lány érezte őt maga mögött, hangosan zihált. Mélyen. Janey érezte az izmai feszülésén, hogy kezdi elveszíteni az önuralmát. - Ó, Istenem, olyan átkozottul szűk vagy - zihálta Alex. - Úgy fejed meg a farkamat, mint a világ legforróbb marka. - Alex. Alex, mit tegyek? - kiáltott Janey a vad, kielégítetlen éhségtől, amely mardosta. - Nem bírom tovább. Kérlek. A férfi keze a feneke oldalának csapódott. Könnyű, gyors kis ütés volt, olyan jólesett. Olyan szexi volt. - Lélegezz be. Mélyen. Mindig, amikor beszívod a levegőt, egy kicsit beljebb tudok menni - lihegte Alex. - Lélegezz. Istenem, Janey, meg kell, hogy dugjalak. Lélegezz, a pokolba is. A lány belélegzett, beszívta a levegőt, miközben az üvöltéssel ki akarta volna fújni, amikor a szerszám hegye áthatolt azon a szoros izomgyűrűn, amely eddig visszatartotta. 236

Aztán üvöltött. Vagy próbált üvölteni. Nem kapott levegőt. Nem tudott gondolkodni. Alex lassú, könnyű döfésekkel dolgozott benne, és egyre mélyebbre hatolt belé, miközben Janey érezte, ahogy a herezacskója a puncijának ütődik. - Az istenit - káromkodott a háta mögött a férfi. Nedvességet érzett a hátára csöppenni, tudta, hogy Alex izzad. Ő is úszott a verítékben. Majd meghalt még többért. - Simogasd a puncidat - parancsolta Alex durván, a csípőjét szorítva. - Dugd meg magad az ujjaiddal, Janey. Hadd érezzem, ahogy meglovagolod az ujjaidat, mert vesszek meg, ha még sokáig bírom. Janey kiáltozott, könyörgött. Egyik kezét benyomta a lába közé, és két ujját bedugta a hüvelyébe, az izmok azonnal megfeszültek, görcsbe rándultak körülötte, közben a férfi a háta mögött lökött rajta egyet, és még mélyebbre hatolt. - A francba. A francba - hangja rekedt volt. - Ó, a pokolba. Janey. Érezte, ahogy a férfi önuralma elpattan. Érezte a csípőjén görcsbe ránduló szorításon, és a férfi testének lökésein. Aztán már csak dugta a lányt. Mély, erőteljes döfésekkel vette birtokba a seggét, miközben a lány ujjai kitöltötték a punciját. Janey érezte a férfit, minden lüktetését, a súlyos ereket, a benne mozgó masszív szerszám minden centiméterét. Érezte az izzó feszülésben, az erőteljes lökésekben. A férfi önuralma semmivé vált, Janey valóság érzékelése pedig felrobbant, a tenyere a csildóját dörzsölte, az ujjai pedig az orgazmusig simogatták a hüvelyét. Üvöltött Alexnek, érezte, hogy az orgazmus szétszaggatja, mélyen és brutálisan megrázza minden ideg végződését. Olyan hatalmasat élvezett, olyan hevesen, hogy érezte a férfi magjának minden egyes forró hullámát, ahogy megtölti a hátsóját. A belepumpált ondó minden egyes csöppjét érezte, miközben visított a gyönyörtől. Sírt, erőtlenül és reszketve, úgy rázkódott a mindennél intenzívebb és mélyrehatóbb orgazmus utórengéseitől, hogy fogalma sem volt, hogyan szedi majd össze darabokra szakadt érzékeit. 237

Alex még mindig beborította, még mindig kitöltötte. Súlyos, meleg teste olyan volt rajta, mint egy takaró, mint egy pajzs közötte és a világ között, benne tartotta a gyönyört, megtartotta körülötte a meleget. Janey nem bírta abbahagyni a reszketést. Továbbra is megfeszült a férfi körül. Kimerültség szivárgott a tagjaiba, mégis érezte, ahogy elönti az adrenalin. - Ó, bébi. Az én Janey-m - Alex hangja mély, jóllakott brummog ássál szólalt meg a fiile mellett, megcsókolta a nyakát, maga felé fordította az arcát. - Édes szerelmem. Olyan édes. Olyan iszonyatosan jó. Janey lihegett, miközben a férfi visszahúzódott és elvált tőle. - Gyere ide, szerelmem - magához húzta a lányt, végigsimított a hátán, a karján, miközben a mellkasára fektette. - így, szívem. Csak feküdj itt. Alex nem bírta elég szorosan ölelni, nem tudta elég közel húzni magához. Szíve lassú, nehéz dobbanásokkal vert, a lány testében átélt kielégülés megrázta. Az orgazmus ereje, ami olyan elsöprő volt, mintha nemcsak a magját tépte volna ki belőle, hanem kis híján el is pusztította volna. Fel kellett volna kelnie. Meg kellett volna tisztítania a lányt, magát, de nem bírta elengedni Janey-t. Beburkolta magába a nőt, olyan mélyre akarta elrejteni magában, amennyire csak lehet. És még mindig azt érezte, hogy még többre vágyik. Nem szexuális vágy volt, nem fizikai. Nem volt semmi értelme. De tudta, hogy még többet akar.

238

TIZENHÉT A mobiltelefon csörgése ébresztette Natchest. Kábán bámult az ágy mellett álló órára, aztán az ablakra. A pokolba, még nem is hajnalodott. Felkapta a készüléket az éjjeliszekrényről, és először megnézte, ki hívja. Ismeretlen név és ismeretlen szám? Ez nem lehet. Spéci ügynöktelefonja volt. Mindent megmutatott, épp csak azt nem, mit vacsorázott a hívó fél. Fogadta a hívást. - Igen? Már kiszállt az ágyból, amikor a hang megszólalt. - E-mailed érkezett - torzított hang volt. Megismerte az elektronikus hang torzító hangzását. Felhúzta a farmerját, felrántotta a cipzárt, húzta az időt, ahogy tudta. - Hallottad, amit mondtam? - a hang dühösen csattant fel a vonal túlsó végén. - Ki beszél? - direkt lusta, álmos hangon válaszolt. - Egy barát - közölte a hang. - Nézd meg az e-mailjeidet. Fontos. A hang megbicsaklott. - Próbáltam jóindulattal kezelni ezt, de látnod kell, mit művelt vele a lány. - Egy árnyalatnyit sírós volt a hang. Natches a számítógépéhez ment, érezte, hogy a tarkóján felmered a szőr, közben Chaya is kikászálódott az ágyból. - Miről beszél? - kérdezte a hívót. Könnyes szipog ás hallatszott. - Látod már? - Kis időbe telik, amíg a számítógépem beindul - közölte Natches. Ez hazugság volt. A számítógép be volt kapcsolva; egy kattintás az egérrel, és máris felugrott az e-mail, a csatolmánnyal egyetemben. Megnyitotta, úgy érezte, a feje szétrobban. Chaya a háta mögött levegő után kapkodott a sokktól, és nem volt mit a szemére vetnie. Több kép is volt, de bőven elég volt az első. Natches nem bírt még 239

egyszer odanézni. Az első fotó egy gömbölyű női feneket mutatott szétfeszítve, rózsaszín volt, és csinos, és egy vaskos, jókora szerszám volt benne. Natches elfordult, próbálta visszanyelni a torkába feltoluló epét. A francba, tudta, ki van a képen, és érezte, hogy gyilkos harag uralkodik el rajta. Alex és Janey volt az. A picsába! A picsába! Ez a húga hátsója volt. Majdnem rosszul lett. Ki fogja nyírni Alexet. Chayához fordult, és némán formálta a szájával: Hívd fel Alexet Kamera van a hálószobában. A nő fürgén bólintott, és az ágynál lévő telefonhoz rohant. - Miféle e-mail? - Natches lehunyta a szemét, és azon igyekezett, hogy a hangja álomittasnak tűnjön, mintha nem egészen fogná fel, mi történik. - Micsoda tetves számítógép - mondta gúnyosan a hang. Szórakozol velem, Natches? - Ennek volt egy kis megbántott éle. - Ne próbálj átverni! - Nem szórakozom - lehunyta a szemét, és próbált levegőt venni. E-mail. - Elhallgatott. - A francba. Mi ez? - Nézd meg, mit tett vele! - a hang most dühös volt, tele fájdalommal. - Nézd meg, mit művel, Natches. Olyanná teszi, amilyen Johnny volt. Elveszi a férfiasságát azzal, hogy ráveszi ilyen dolgokra. Ugye látod? Látod, hogy mit kért tőle a lány? Hogy hogyan rontja meg? - Honnan szerezte ezeket a képeket? - csak annyira futotta át őket, hogy felismerje Alex és Janey arcát, semmi mást. A kamera a hálószobában volt. Rögtön szemben az ággyal, a falon a szellőzőnyílásban. A rohadék! Hogy jutott be ez a szemétláda a lakásba? - Most elment - suttogta a hang. - Láttam, ahogy kimegy a hálószobából. Natches Chayához fordult, a félelem növekedett benne. - Na, most higgadjunk le egy kicsit. Beszélgessünk egy percet. 240

- Megadtam a lehetőséget, hogy kezeld a helyzetet - üvöltött a hívó. - Elküldtem neked a fotót. Megmutattam, hogyan manipulálja. Ez egy ribanc. Egy kurva. Az apja megtanította, hogyan legyen kurva, és most megrontja Alexet. Megmondtam neked. - Beszélgessünk erről... - a félelem egyre nőtt Natchesben. Érezte, ahogy ráragad, elgyengíti. Ez az istenverte rohadék végül csak elvesztette az eszét. - Alex, vidd ki Janey-t a lakásból. A hálóban kamerák vannak. Natches fotókat kapott, most beszél telefonon a zaldatóval. Tűnjetek el onnan! Alex elment az asztaltól, miközben Chaya fojtott, zaklatott hangját hallgatta a mobilján. Villámgyorsan berohant a hálószobába. Janey a macskával játszott, amikor otthagyta őket. A kis kövér szemétláda a hátán feküdt, és a lány ujjait pofozgatta. Békésen hagyta ott őket, tudta, hogy a macska még mindig nem igazán szokott hozzá a jelenlétéhez. - Több fotója is van. Natches ki fog nyírni - sziszegte Chaya, miközben Alex befordult a folyosón, és kivágta Janey szobájának az ajtaját. A lány rémülten kapta fel a fejét az ágyon. - Gyerünk - Alex nem várta meg a kérdéseit. Felkapta a macskát, megragadta a lány karját, és leráncigálta az ágyról. - Alex... - Mozogj! Adrenalin árasztotta el a férfi testét, ahogy meghallotta a háttérben Natchest üvölteni. - Vidd ki onnan! Vidd ki onnan! Kilökte a lányt az ajtón, a macska karma a karjába vájt, közben hallotta, hogy egy ablak szilánkokra törik. Aztán elszabadult körülöttük a pokol. Érezte, ahogy a robbanás ereje megremegteti a lakást, a macska fülsértő nyávogással kiugrott a karjából. Janey 241

sikoltott, amikor Alex a földre taszította. Bénító, vakító fájdalom hasított a vállába, miközben a lányra vetette magát, és beráncigálta kúszó teste alá, azon küzdve, hogy biztonságba vigye, közben fények vibráltak, rázkódtak, majd sötétbe borult a lakás. Még mindig markolta a mobilját. Hallotta Natches üvöltését. Vér csörgött le a karján, de Janey életben volt. A nappali ablaka betört. Egy másodperce volt, csupán egyetlenegy. Felemelte a lányt, és belökte a konyhaajtón, neki a szemközti falnak, pont amikor a második robbanás megrázta a lakást. Repeszgránát robbant a falon keresztül a fejük fölött, miközben Alex a saját testével védte a lányt, körülölelte, Janey pedig a nevét sikította. Érezte, hogy még valami a vállába fúródik, a fájdalomtól a fogát csikorgatta. A pokolba, ez megint olyan, mint Irak, teljes díszben. A robbanások, a széttörő üveg és a szilánkok hangja körülötte, miközben a távolból hallja a szirénákat. - Jó l vagyunk - ordított a telefonba, Natches üvöltése még mindig visszahangzott a vonalban. - Mi az isten folyik itt? Muszáj, hogy valaki biztosítsa a kijáratot, mielőtt ez a rohadék még valamit behajít az istenverte konyhaablakon. Átvonszolta Janey-t a konyhán, és felrántotta a spájz ajtaját a hűtő mögött, a lányt belökte a keskeny bejáraton, aztán leguggolt mellé. Kinyitotta a hűtő ajtaját, inkább a nehezebb fémajtóval barikádozta el magukat, mint az éléskamra vékony faajtajával. - Jövünk már. Jövünk - kiabált Natches a telefonba. - Zeke és a rendőrség úton van. Chaya a mobiljáról hívta őket. Az istenit. Az istenit. Alex, Janey jól van? - Életben van - zihálta Alex. - A francba, küldj már erősítést! Anélkül nem tudom kivinni innen, és itt túl sebezhetők vagyunk. Úgy ömlött a vére, mint egy leszúrt disznónak. Alex érezte, ahogy csorog kifelé a sebekből, amelyeket a vállába fúródott éles tárgyak ütöttek, s azt az oldalát gondosan elfordította Janey guggoló alalgától. - Janey megsebesült? - Natches üvöltött. 242

- Negatív - istenem, bárcsak lett volna nála fegyver. - Natches, gyere ide, azonnal. - Megsebesültél - Natches hangja csendesebb lett. Tudott seggfej lenni, ha akart, de kétségtelenül okos volt. - Megerősítve - zihálta Alex. - Gyere ide, haver. Fegyvertelen vagyok. Az összes fegyver más helyiségben van. A spájzban barikádoztuk el magunkat, mindössze egy hűtőszekrényajtóval. Hallom a szirénákat, de fogalmam sincs, ki az isten és mi az isten... Miközben beszélt, betört a hátsó ajtó. Alex felkészítette magát az újabb csapásra. Bontotta a vonalat, és várt. - Őrnagy! - Mark Lessing hangja hallatszott az ajtón túlról. Csöndben maradt, egyik kezét figyelmeztetően hátranyomta Janeyhez. A saját életét rábízta volna az embereire. De Janey életét nem bízta volna senki másra, kizárólag magára és a Mackay fiúkra. - Őrnagy, becsúsztatok egy pisztolyt. A hűtő ajtaja alatt - Mark a helyén maradt, hangja katonásan hideg volt, gyakorlatias. - A tár töltve. Tyrell és én fedezzük az ajtót. Itt megy. Alex várt. Egy pillanattal később a revolver a lábához csúszott. Alex óvatosan felemelte, ellenőrizte a tárat. - Elkaptátok a szemétládát? - kiáltott vissza. - Negatív. Üldöztük, de elmenekült. Visszajöttünk, arra az esetre, ha itt lenne ránk szükség. - A Mackay fiúk már úton vannak - válaszolta Alex. - Tyrell, fedezd a lépcsőt. Nem viszem ki innen a lányt, amíg a hely nincs minden oldalról száz százalékig biztosítva. A szirénák egyre közelebb értek. Alex hallotta a háta mögött Janeyt, a lélegzete akadozott. Tudta, hogy a lány nem sebesült meg, ellenőrizte, amikor alatta volt, és akkor is, amikor belökte a kamrába. - Az első robbanás a hátsó részen félrevezetett bennünket, őrnagy mondta dühösen Mark. - A fenébe, túl régen voltunk már bevetésen. 243

Mark Lessing és Tyrell Grayson feltűnés nélkül hagyták el a Különleges Erők kötelékét, amikor a főnökség fülébe jutott, hogy szeretők. Már néhány éve leszereltek, de még mindig ugyanolyan kemények voltak, mint Alex bármelyik aktív embere a csapatban. Bárki tette is ezt, ugyanilyen átkozottul jó volt. - Alex, te vérzel. Érzem a szagát - szólalt meg mögötte Janey elhaló hangon. - Valamit rá kell szorítanom a sebre. A pokolba. A nő hangjából sütött a félelem. Érezte maga mögött a lányból áradó feszültséget, a rettegést, amely úgy borult rá, mint egy súlyos felhő. De a fenébe is, Janey tartotta magát. Nem pánikolt, még nem. Reszketett a sokktól, de visszafogta magát, várt. - Még srapnelek vannak a sebben - a nő azt gyanította, repeszek. Mindjárt itt lesz a segítség, bébi. Janey letörölte a könnyeit, alig tudta visszatartani a zokogást. Érezte, ahogy gyűlik a mellkasában, de nem vonhatta el a férfi figyelmét, most nem. Irtózattal töltötte el a vér gondolata, aminek a szagát érezte. A hűtőből áradó halvány fényben látta a sötét árnyékot, ahogy lecsorog a férfi oldalán. Meg akarta érinteni. Úristen, muszáj volt megérintenie, hogy elállítsa, de nem mert megmozdulni. A férfi már bebizonyította, hogy a testével védené meg a haláltól, előbb áldozva fel saját magát. Ha most elvonná a figyelmét, és Alex emiatt még jobban megsebesülne, vagy ami még rosszabb, megölnék, azt Janey soha nem bocsátaná meg magának. Úgyhogy a szája elé szorította a kezét, ahogy azt még gyerekkorában megtanulta. A könnyek hullottak, de a zokogást bent tartotta. Magában tartotta a félelmet és a fájdalmat, ott nem okozhattak bajt Alexnek. Ezt csinálta akkor is, amikor kicsi volt. Befelé zokogott, miközben mindent magában tartott. Dayle nem ütötte meg olyan keményen Natchest, ha ő nem sírt. Ha úgy tett, mintha nem törődne vele. De most nem tudta visszafojtani a könnyeit. Alex vérzett, méghozzá 244

nagyon vérzett. Akkor sebesült meg, amikor őt próbálta megvédeni, ahogy Natches is annyiszor. Mind az ő hibája volt. - Mackayék most értek ide, őrnagy - kiáltott be Mark Lessing a konyhába. - Négyen jönnek nyaktörő tempóban, a seriff és a városi zsaruk a nyomukban. Janey most már hallotta kintről a lármát, a csikorgó autógumikat, a visító szirénákat. Alex az ajtókeretnek támaszkodott, de lazán kézben tartotta a fegyverét, a teste megfeszült, résen volt. - Alex, most már kimehetünk - suttogta a lány, visszanyelte a könnyeit, hogy ne lehessen hallani a hangjában. - Még nem - Alex hangja acélos volt. - Még a végén elvérzel itt - csattant fel Janey. - Ne legyél ilyen makacs! - Tudom, mit csinálok, Janey - a férfi hangja kemény volt, szigorú. Zokogás tört fel a lányból. Nem tehetett róla, képtelen volt visszafojtani. - Alex, kérlek - sírt, a hangja szaggatott volt a fájdalomtól. - Kérlek, Alex, nehogy elvérezz nekem. Kérlek. Alex lassan megfordult, a hűtőből áradó gyenge fény árnyékot vetett a lány arcára. Vékony patakokban csorogtak a könnyek a szeméből. Zöld színe elsötétült, irtózat és félelem ült benne. És szenvedés. Mert érezte Alex vére szagát, mert tudta, hogy fáj neki. Nem zokogott; bár a lélegzete akadozott, nehézkes volt, de nem zokogott. A hangtalanul ömlő könnyek annál szívtépőbbek voltak. - Gyere ide, bébi - elfordult, testével még mindig fedezve a lányt, de az ép karjával átölelte, és a mellére vonta. - Jól vagyok. - Hol van? - Natches dühös kiáltása hatolt át a sötét szobán. Janey! Alex felállt, félrelökte a spájz és a hűtő ajtaját, kihúzta magával Janey-t. Ekkor egy sötét árnyék nyúlt a lány után. Kezek ragadták meg, próbálták elszakítani Alextől. - Nem! - a lány nem látta, ki az. Egy része tudta, hogy Natches, de az őrület befészkelődött az agyába. - Alex! - próbált a férfiba 245

kapaszkodni, miközben igyekezett lerázni az őt rángató kezeket, rúgott, zokogott, próbálta kitépni magát, és Alex mellett maradni. - A fenébe is, Natches, engedd már el - Alex átkarolta a lányt, és magához húzta. Natches megdermedt, Alex pisztolyának csöve meredt az arcába, majd kemény, brutálisan nyílt szürke tekintet ütközött a pillantásába. - Janey sokkot kapott. Halálra van rémülve. Engedd el, a francba. Natches óvatosan eleresztette a húgát. Látta a másik férfi sápadt vonásait, a karján lecsorgó vért, az Alex szemében felszikrázó fájdalmat. De Alex úgy ölelte magához Janey-t, mintha egyedül a lány tudná talpon tartani. - A francba! - Natches visszavonult, észlelte maga mögött az unokatestvéreit, Mayes seriffet és a többi rendőrt. - Zeke, biztonságos helyre kell vinnünk őket. Alex megsebesült. - A mentő már úton van. - Nem kell mentő - mordult fel Alex, és kilépett a kamrából. Ő is és Janey is mezítláb voltak. - Mark, te és Tyrell saját kocsival jöttetek? - Itt van kint - biztosította Mark. - Máris indulhatunk. - Natches, te és Dawg elmentek a lakásomra, és biztosítjátok. Rowdy, te mész Mark kocsija előtt, Tyrell hátulról fedez. - A rohadt életbe, Alex - tiltakozott Natches. - Alex, a helyszínelők perceken belül itt lesznek, szükségünk van a tanúvallomásaitokra - vetette közbe Zeke. - Akkor majd megkapod a lakásomban - vicsorgott Alex, Janey-t az ép karjával továbbra is magához ölelve, és érezte, ahogy a vér csorog le a hátán. - Nézd meg ezt az istenverte lakást, Zeke. Janey itt nincs biztonságban, valaki ezt halálosan komolyan gondolja. Az én otthonom biztonságos. Natches és Dawg már elindult. Hallotta, ahogy Natches a lépcsőn lefelé rohanva cifrán káromkodik, és azzal fenyegetőzik, hogy 246

kibelezi és kiheréli, de elindultak. - Alex, nem fest valami jól a vállad - mondta neki Rowdy nyugodtan, sötétzöld szeme aggodalmat tükrözött. - Jobb, ha Dawg kicsit bekötöz a furgonomban, Tyrell jöhet utánunk. Zeke megvárhatja a nyomozókat, és miután itt mindennel végeztek, átjöhetnek hozzád. - Kérlek - suttogta bele Janey Alex mellkasába, a nő könnyei forróbbak voltak a bőrén, mint a saját vére. - Menjünk - bólintott, aztán Zeke-hez fordult. - Fedezz minket a furgonig. Majd hozd el a nyomozót, ha itt végeztetek. Az első robbanás a hálószobában volt. A második a nappaliban. Volt ideje előre rohanni, miután behajította az első szerkezetet. Az első szerintem az ágyon landolt. A második a kanapé előtt. Janey Alexbe kapaszkodott, miközben az ajtó felé mentek. Karjával átölelte, rettegett, hogy a férfi rázuhan, hogy túl sokáig várt, túl sok vért vesztett. De nem engedte el, és Alex nem volt gyenge. Hiába igyekezett a lány segíteni neki, a férfi gyakorlatilag vitte Janey-t, miközben lesiettek a lépcsőn. És ő sem engedte el a lányt. Karja egyszer sem szakadt el tőle, míg be nem tolta őt Rowdy furgonjának hátuljába, Mark Lessing is beült, és bepattant egy elmosódott narancssárga bunda is, Dagi úr panaszosan nyávogva Janey másik oldalára telepedett. Mark kezében nehéz táska volt. Alig csapódott be mögöttük az ajtó, Rowdy már ki is hajtott a parkolóból, Mark pedig valamit Alex vállára öntött. - Te állat! - Alex megfeszült, minden egyes izma üvöltött a fájdalomtól, miközben a fertőtlenítőszer csörgött le a vállán. Fény villant fel. - Teszek rá vérzéscsillapítót, amíg oda nem érünk - a hangtól, ahogy a zacskót feltépte, veríték ütött ki Alex homlokán. - Tudjuk, mennyire odavagy ezért, őrnagy. Baromság. Elrántotta a karját Janey-től, megmarkolta a vezetőülés hátulját.

247

- Siess! - kiáltotta. Lehorgasztotta a fejét, gyötrelem borzolta minden egyes ideg végződését. Morgás tört fel a torkából, hallotta, hogy Janey visszanyeli a zokogást, a macska pedig sziszeg. A vérzéscsillapító maga volt a pokol. Majdnem kitörte a fogát, úgy csikorgatta, hogy visszatartsa a dühödt üvöltést, miközben a fájdalom vörös ködöt gyújtott az agyában. - Rohadék! - ordította. - Legközelebb te jössz! - Azt lesheted - mordult fel Mark. - Tyrell és én nem véletlenül szálltunk ki ebből a szutyokból, emlékszel? Emlékezett. Utálta, de emlékezett. Akadozó lélegzettel felemelte a fejét, és Janey-re nézett. A lány hullasápadt volt, szeme kitágult, de a fenébe is, tartotta magát. A ruhája övvel szorosan összefogva; reszketett, de éles, vizsgálódó pillantással nézett Alexre. Haja összekuszálva hullott az arcába, amelyet könnyek mázoltak csíkosra, de Istennek hála, életben volt. Élt és lélegzett, egyik keze a dudorodó bicepszen, amely a háta mögötti támlán nyugodott, másik kezét a mellkasához szorította, ajka remegett. - Nehogy meghalj nekem - suttogta, és újabb könnycsepp gördült elő a szeméből. - Kérlek, Alex. A férfi vigyort erőltetett az ajkára. - Ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem, nem igaz, Mark? - A pokolba is, dehogy, őrnagy - válaszolta Mark. - Olyan vagy, mint egy valóságos Superman. Tiszta acél. - Mark hangja csupa szarkazmus volt. - Ne is törődj vele. Féltékeny. Azt kívánja, bárcsak neki is ennyi sebesülése lenne. Mark horkantott mögötte. - Gyere ide, szerelmem - ép karjával átkarolta a lányt, közel húzta magához. - így, ide. - Megcsókolta a nő feje búbját, magához 248

szorította, és kibámult az éjszakába, miközben a furgon megtette a rövid utat az étterem és a lakása között. - Itt vagy velem, Janey. Nem engedlek el, bébi. Itt vagy nekem.

249

TIZENNYOLC Mire Rowdy behajtott, és megállt a furgonnal a hátsó ajtónál, Natches és Dawg már ellenőrizte a házat. Mark kiugrott az anyósülésről, Alex pedig hátul szállt ki, maga után húzva Janey-t, miközben az az átkozott macska szánalmasan nyivákolt. - Nesze, Mark - Alex ép kezével felemelte a meglepően engedelmes állatot, és odaadta neki. - A konyhaszekrényben van cicakaja. Még akkorról maradt, amikor Crista macskája megszökött. Milyen régen volt. A pokolba, most hirtelen érezte, hogy az évei súlyosan nehezednek a vállára. - Kapaszkodj belém - utasította Janey-t, a lány egyik karját felemelte, és a nyaka köré kanyarította, ép kezével pedig a derekát ölelte. Bal karja pillanatnyilag szinte használhatatlan volt. Azt gyanította, hogy egy repesz mélyen belefúródott, bár Mark semmit nem mondott. Alex érezte a srapnelt, amelyet feltehetően úgy kell majd kivájni belőle. A rohadt szemétláda. Előfordulhatott volna, hogy Janey gyenge húsába fúródnak az éles lövedékek. Ha ő nincs ott, akkor már az első házilag készült bomba, amely az ágyán landolt, azonnal kiolthatta volna az életét. Vissza kellett fojtania a dühöt, amit a gondolatra érzett, mit találtak volna ott. Semmi nem maradt volna abból a nőből, akit most a karjában tartott. - Nem cipelhetsz, Alex - Janey megpróbált elhúzódni, hogy a férfi ne erőltesse meg a hát- és vállizmait, miközben őt megemeli. De Alex akkor is azt tette. Karja szorosra fonódott a lány csípője körül, közel húzta magához, és odabólintott Marknak. Rowdy előttük ment, a macskát cipelő Mark zárta a sort, még egy ember követte őket. A hátsó ajtó gyorsan kinyílt, és Alex besietett Janey-vel. Nem törődött Natches és Dawg kérdő pillantásával. - Mark, Tyrell-lel szükségem van rátok a hálószobában. Most. 250

- A francba ezzel - Natches utánuk indult. - Nem fogsz ebből kihagyni, Alex. Alex csak ment tovább. Most baromira nem érdekelte, Natches ott van-e. Janey-nek szüksége van valamire, valakire, akire támaszkodhat, de Isten ne adja, hogy Natches elkezdje most azt erőltetni, hogy vigyék el a házból a lányt. - Szükséged van a csapatra, őrnagy? - kérdezte Tyrell hűvösen, miközben beléptek a hálóba. Alex megrázta a fejét, közben Janey-t a talpára állította, és ránézett Tyrellre. - Bevetésen vannak. Szabadjára engedte a csapatát, amikor a legutóbb megsebesült a lába Irakban. A missziók egyre hosszabbak voltak, a veszélyek már kevésbé jelentettek adrenalinfröccsöt, egyre közönyösebbé váltak. Alex kezdte elveszíteni a motivációt, és ezt tudta is. Ahogy most Janey-re nézett, és a babára gondolt, akit talán a szíve alatt hord, tudta, hogy nem megy vissza. - Leülni! - Mark Lessing egy nagy orvosi táskával a kezében lenyomta Alexet a konyhaszékre, amelyet Tyrell cipelt be. - Janey, készíts nekünk egy kávét - rendelkezett Alex, és lovagló ülésben helyezkedett el a széken, pontosan tudva, mi következik. - Gyere, hugi - Natches most nem gúnyolódott, és nem játszotta az eszét, ahogy szokta. Átkarolta a húga vállát. Janey lerázta magáról, és a férfiakra bámult. - Natches is meg tudja csinálni a kávét. Alex lehunyta a szemét, miközben a szék támlájára fektette az ép karját, majd a lányra nézett. - Nem akarsz itt lenni, amikor ezt elkezdjük - mondta neki, mert tisztában volt vele, mi következik. Amint Mark elkezdi részletezni, pontosan mi van a vállában, a lány nem lesz elég erős, hogy elviselje. Hiszen Janey egy nő. Gyengéd, édes. Semmi keresnivalója itt. Natchesre pillantott. - Vidd ki innen. 251

- Próbáld csak meg, és meglátod, milyen sok hasznuk volt az önvédelmi óráknak, amelyekre jártam - figyelmeztette Janey a bátyját. Nem megy innen sehova. Lassan odasétált a szerelméhez, és fájdalmasan, elgyötörtén nézte őt. A kín és a férfi iránt érzett aggodalom úgy hasogatta belülről Janey-t, mintha egy életlen, kicsorbult kés volna. - Ne akard, hogy kimenjek - suttogta Alexnek előtte állva. - Itt kell lennem. A férfi pillantása határozott volt. Kemény katonatekintet. Állkapcsa, mint a gránit. Pillantása Natchesre siklott. - Itt maradok - mondta az halkan a lány mögött. - Ha ki akar menni, majd én kiviszem. Csend ülte meg a szobát, amikor Mark Alex háta mögé lépett. - Na, lássuk, mink van - sóhajtott a doki. - Van whiskyd, őrnagy? Szükséged lesz rá. - Konyhaszekrény - biccentett Alex Natchesnek. Natches gyorsan kiment a másik helyiségbe. - Van két repeszünk tizenöt centire befúródva, ahogy látom, majdnem csontig. Ezeket ki kell szedni. Úgy nézem, egy fémszilánk áll ki a váll izmos részéből, mélyen van, de vékony. Pontszerű sebek, nincs vágás. Néhány húsfoszlány, néhány égési sérülés. Először a lövedékeket kell kiszednünk, és azzal is kezdjük. Alex felnézett Janey-re. Egy könnycsepp jelent meg a nő szemében, egyetlen könnycsepp, miközben remegő ujjakkal megérintette a férfi arcát. Natches egy hétdecis whiskysüveggel a kezében visszatért a szobába. Alex megragadta, és egy szuszra annyit ivott belőle, amennyit csak bírt. A pokolba, le kell részegednie. Még egyszer jókorát húzott belőle, mielőtt átnyújtotta Marknak. - Kórházba kellett volna menned, őrnagy - csattant fel Tyrell. - Túl sok a firkász - válaszolta Alex. - Nem hagyhatjuk, hogy a támadó megtudja, milyen gyenge vagyok. Gyerünk, Mark, essünk túl 252

rajta. - Alex - Janey a nevét suttogta, miközben Natches odatolt neki egy széket. A lány leült Alex elé, a férfi ép karjának támasztotta a fejét, megérintette, kapaszkodott belé. Az istenit, Alexnek el kéne löknie. A lánynak kint kellene lennie. Szörnyű fájdalom hasított belé, amikor Mark alkoholt locsolt a sérült területre, és munkához látott. Gyors volt, hatékony. A szilánkot és a repeszeket percek alatt kihúzta. Élete rohadtul leghosszabb percei voltak. Fejét a karján nyugtatta, a fájdalomtól dühödten vicsorgott, átkozta a gazembert, aki felelős ezért, és esküdözött, hogy elevenen megsüti, és a fölfalatja a menhelyen lévő kutyákkal. - Mind kint van - jelentette Mark. - Nem kell összevarrni. Tiszta lyukak. Kitisztítom őket, bekötözöm a vállad, és kapsz egy antibiotikuminjekciót. Hamarosan aludnod kell, őrnagy, különben csúnya állapotba kerülhetsz. - Hamarosan - Alex tudta, hogy az alvás már nem várat soká magára. A seb és a lezuhanó adrenalinszint egyhamar elintézi. Mielőtt ez megtörténik, meg kell bizonyosodnia róla, hogy minden biztonságos, és képesek megvédeni Janey-t és őt, amíg alszanak. Janey visszanyelte a maradék könnyeit, amikor a férfi úgy állt fel, mintha mi sem történt volna, mintha nem létezne fájdalom, sebek. Mintha nem is a saját testével védte volna, mintha az egész nem számítana. - Van a konyhában kávé, ha valaki elkészíti. Janey Natcheshez fordult, aki borúsan nézett rá, a nő aggodalmat látott a pillantásában. - Hadd keressek Janey-nek valami ruhát, és mindjárt kimegyünk mondta Alex. - Csulgatok be az ajtót. Natches hosszú pillanatokig nézett a lányra, mielőtt végre kiment, Mark és Tyrell a nyomában. 253

- Itt van. A lány elkapta a pólót, amit a férfi odadobott neki, amikor Janey megfordult. - Crista hagyott itt pulóvereket is - Alex odament a komódhoz, turkált benne, majd kihúzott egyet. - Vedd fel ezt, és kitaláljuk, mi legyen. Odament a gardróbhoz, és elővett egy inget. Miközben Janey öltözött, Alexet figyelte, ahogy belebújik az ingbe, begombolja, aztán leül a székre bekötni a bőr sportcipőjét. - Amikor kimegyünk hozzájuk, nagyon kedves leszel - jelentette ki Alex, és felállt. - Hogy érted ezt? - Janey most óvatosan figyelte. - Kamera volt a hálószobádban, ezért hívott fel Natches. Úgy sejtem, előtte kapott pár igazán élethű fotót rólunk - haragos volt a hangja, Janey pedig láthatóan sokkolva meredt rá. - Rólunk? Úgy érted, hogy... - arca tűzbe borult az iszonyattól. Korábban. - Semmi kétség - vágta oda Alex, arca eltorzult a dühtől. - Natches el akar majd ráncigálni téged innen. De megmondom neked, Janey, ha megpróbálsz elmenni vele, azért nagy árat kell majd fizetni. A lány megrázta a fejét, és ránézett. - Azt hiszed, kitenném ekkora veszélynek Chayát vagy Cristát és a gyerekeiket? - kérdezte hitetlenkedve. - Azt hiszed, Natches ennyire őrült? Vagy hogy én az vagyok? - Azt hiszem, Natches halálosan félt téged - a férfi idegesen simított végig hátul a nyakán. - És azt hiszem, épp most kezded megint azt a belső vitát magaddal, hogy nem hagyhatod, hogy másnak baja essen miattad. Most rögtön megmondom nyíltan Janey, ha elhagyod ezt a házat, megtalállak, és rettenetesen elfenekellek. A lánynak elkerekedett a szeme. - Mi ez, már megint egy olyan férfidolog? - vitatkozott. - Fájdalmaid vannak, úgyhogy most elkezdhetsz parancsolgatni, mintha valamelyik katonád lennék? 254

- Valahogy úgy - grimaszolt Alex, és odament a lányhoz, magához húzta, átölelte, úgy nézett le rá. És már megint kemény volt. Janey először ezt érzékelte. Másodszor pedig az, hogy a férfi szeme szinte lázas élénkséggel csillog. - Az enyém vagy, Janey. Mielőtt megszólalhatott volna, a férfi ajka már az övén volt, csólga kemény volt, súlyos, nyelve betöltötte a lány száját, belenyomult, miközben a nő körmei a férfi hasán az ing vastag pamutanyagát karmolták. - Ezen ne is vitatkozz velem - fújta ki élesen a levegőt Alex. - Ha rólad van szó, közel sem vagyok olyan összeszedett, mint ahogy látszólag viselkedem, és racionális meg aztán végképp nem vagyok. - Na ja. Kóstoló az őrületből - mondta a lány. - Néhány a válladba fúródó szög nyilván nem elég ahhoz, hogy ráébredj, mekkora istencsapása vagyok. A férfi tekintete elsötétült, harag lobbant benne. - Hat hónappal ezelőtt kivittelek Dayle Mackay házából, és akkor ígéretet tettem magamnak. - Hogy meg tudsz menteni? - gúnyolódott a lány. - Mint egy gyereket. - Ezt gondolod? - a feszes mosoly Alex szája szélén cseppet sem volt derűs. - Ó, nem bébi, nem erről volt szó. Megígértem magamnak, hogy egyszer majd hozzám tartozol. így vagy úgy. Nem számít, mibe kerül. Ez alkalommal nem tiszta szándékkal tértem vissza, Janey. Amikor most hazajöttem, minden szándékom arra irányult, hogy az ágyamba vigyelek, és ott is tartsalak. Örökre. A lány szeme tágra nyílt. - Hazudsz, Alex. - Nem hazudok, Janey - a férfi arca kíméletlen volt, szeme viharos. - Olyan biztos lehetsz benne, mint a halálban, hogy erről nem hazudok. Ezt vésd a fejedbe, bébi. Nem mész sehova. Ha ennek itt vége, visszatérünk arra, hogy megpróbállak meggyőzni: ez az a hely, 255

ahol lenni akarsz; addig pedig itt maradsz, és kész. - Akár akarom, akár nem? - kiáltott fel a lány. - Hallod is, amit mondasz, Alex? Nem hiszel a szerelemben, de azért hozzád tartozom - mondta dühödt gúnnyal. - Téged nem érdekel, hogy többet akarok egy olyan férfinál, aki lehorgonyozik mellettem, vagy úgy dönt, hogy engem akar birtokolni. Nem, szerinted ezzel be kell érnem. - Szeretsz engem - nyilatkoztatta ki a férfi. Janey rámeredt. Ez a kijelentés teljesen összezúzta. Érezte, hogy a fájdalom lándzsaként döf a szívébe, az agyába. Egy olyan részébe is belefúródott, amelyet mindig igyekezett megvédeni, és ezzel a szavak súlyos sebet ejtettek a lelkén. Igen, szerette Alexet. Úgy szerette, hogy azon tűnődött, túléli-e, amit a férfi művel vele. - Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükségem a te szerelmedre, Alex suttogta. - Hogy nincs szükségem egy olyan férfira, aki tudja, hogyan kell szeretni. Te szereted a szexet. Szeretsz egy olyan nővel együtt lenni, akiről azt gondolod, hogy a szexszel irányíthatod. És tetszik a gondolat, hogy apa leszel - tovább provokálta. - De nem szeretsz engem. Nekem pedig szerelemre van szükségem. - Janey - a férfi hangja figyelmeztető volt. - Egész életemben szeretet nélkül éltem - mondta nyersen a lány. Egész életemben. Nem vagyok hajlandó úgy leélni az életemet, hogy azon töprengek, mi lett volna, ha valaki szeret. - Érezte, hogy remeg az ajka, ökölbe szorul a keze. - A pokolba veled. A pokolba, hogy ezt teszed velem. Hogy megérintesz. Hogy megmutatod mindazt, ami nem lehet az enyém! - Kiabált a férfival, most már dühösen. - Játszod a nagy, rettenthetetlen katonát, aki meg sem rezdül, amikor repeszeket huzigálnak ki a vállából. Mégis rohadtul gyáva vagy! - Elég ebből, Janey. - Egyáltalán nem elég - megint könnyek csorogtak az arcán; zokogás akart feltörni a mellkasából. - Nem fogsz szeretni. Nem tudsz szeretni. Még csak azt sem bírod elviselni, hogy valaki megtudja, engem dugsz! 256

Janey eltépte magát a férfitól, amikor ezeket a szavakat kiejtette a száján. Szája elé szorította a kezét, visszafojtotta a zokogást. Visszafojtotta a fájdalmat. - Mit mondtál most éppen, Janey? - a férfi hangja veszélyesen halk volt. A nő visszafordult hozzá, és észrevette, hogy az a keserű mosoly Alex szája szegletében gunyorosra váltott. - Elrejtőzöl napközben - a lány lélegzete akadozott. - Amikor elmegyek valahová, a bátyám vagy az unokatestvéreim követnek; te nem teheted. Csak a lakásomban mászkálsz. Nem tenne jót a leendő rendőrfőnöknek, ha kiderülne, hogy egy áruló lányát keféli, nem igaz? - küzdenie kellett, hogy levegőhöz jusson a könnyein át. A fájdalmon át. - Nézz magadra! - kiabált vele. - Kis híján elvérzel a szemem láttára, most meg bejelented rám a tulajdonigényedet, mintha valami árverésen vásároltál volna. Nem vagyok a tulajdonod. A lány reszketett. Olyan erősen rázkódott, hogy azt hitte, menten darabokra hullik. Érezte, hogy a szíve szilánkokra törik, beléhasít az összes fájdalom, a sok-sok év magánya, amikor túlságosan félt szeretni, közel kerülni valakihez. - Azért nem árultam el senkinek, hogy szeretők vagyunk, mert nem akartam, hogy a zaklatod megtudja, valaki el akarja kapni - mondta Alex gyöngéden. A férfi arckifejezése rémisztő volt, kemény, kifejezéstelen. Tekintete durván fúródott a lány tekintetébe. - Jó kifogás - Janey letörölte a könnyeket az arcáról. - És milyen jól működött. Majdnem meghaltál! - újra felemelte a hangját. A férfi megbökte az ujjával. - Emiatt majd később kiveszekedjük magunkat - közölte dühösen. - Amikor a bátyád nem áll a konyhában azt hallgatva, hogy úgy vitatkozunk, mint két idióta. - Ez nem veszekedés - újabb zokogás akart feltörni a nőből. - Nem veszekszünk, Alex, mert végső soron úgysem számít az egész. Nem fogsz szeretni. Ez pedig egy istenverte zsákutcába vezet. - Janey, az Isten verje meg, hát azt hiszed, hogy nem vagy fontos 257

nekem? - most a férfi is megemelte a hangját, szeme tágra nyílt, és sötétebbre váltott. - Hát azt hiszed, hogy nem jelentesz nekem többet az összes többi nőnél a világon, a húgomat kivéve? - Ez nem szerelem! - A francba, lélegezni se tudnék többé, ha veled valami történne kiabált vissza Alex dühösen, szembefordult a lánnyal, és magához rántotta. - Mi az istent adhatok még neked ennél többet, Janey? A pokolba veled, hát élni sem tudnék egy olyan világban, amelyből hiányzol. Janey a férfi mellkasába fúrta a fejét, zokogott. Összeomlott. Érezte, ahogy sok-sok év gyötrelme felszínre tör. Az összes fájdalmas magány, az éjszakák, amikor csak meredt a sötétbe, és nem engedte meg magának, hogy sírjon. - Ez nem szerelem - zokogta kétségbeesetten, a férfiba kapaszkodva, legszívesebben összerogyott volna a padlón, és összekuporodott volna, miközben a harag és a kín dühödt karmokkal marcangolta. - Ó, Istenem, Alex. Nem tudlak elhagyni. Nem tudom eltépni magam tőled. Te pedig el fogod pusztítani azt, ami még a lelkemből maradt. Mert arra volt szüksége, hogy szeressék. Csak egyszer. Hallani akarta a szót: szeretlek. A szót, amit még a bátyjától se hallott kisfiúkora óta. A szót, amit azóta senkitől nem hallott, se férfitól, se nőtől. Szüksége volt a szerelemre, nem is: ki volt éhezve rá. Szerencsétlenségére, és Janey ezzel tisztában volt, most már egyetlen más férfi szerelme sem lenne elég, csak Alexé. De Alex nem hisz a szerelemben. - Janey - a férfi két karjával körülölelte. A mellkasához szorította, egyik kezével a fejét vonta magához. - Bébi. Minden a tiéd, ami csak vagyok - suttogta bele a lány hajába. - Minden, Janey. Soha nem csalnálak meg. Soha nem okoznék fájdalmat neked. Rajtad kívül semmi nem számít. Ha képes lennék többet adni, többet adnék. Janey a fejét rázta, elhúzódott tőle. - Eressz el. 258

- Nem ereszthetlek el - két tenyerébe fogta a lány arcát, és felemelte, ajkával megérintette az övét. - Janey, lehet, hogy elmész tőlem, de én soha nem engedlek el. - Tekintete a lányéba fonódott, a nő pedig újra érezte a bensőjében megnyílni azt a titkos, sóvárgón vágyakozó kis rekeszt, amely mohón elkapta, és megragadta a férfi bármely részét, amelyet megkaphatott. - És nekem nincs más választásom, mint elfogadni ezt - mondta üresen kongó hangon. - Mert igazad van, Alex. Én szeretlek. Annyira szeretlek, hogy nem bírom elviselni, amit most kettőnkkel teszek. Ha képes lennék elmenni, és magammal vinni az összes veszélyt, akkor megtenném. Mert gyűlölöm magam ezért. Gyűlölöm magam, amiért itt vagyok. És gyűlölöm a tudatot, hogy miattam vagy veszélyben. Elszakította magát a férfitól, kényszerítette, hogy elengedje. - De te utánam jönnél. - Utánad mennék - mondta Alex halkan. - A világ végére is, Janey. Követnélek. Könnyeit felszárítva a férfira pillantott. Utált sírni. Gyűlölte a tehetetlenség, a reménytelenség érzését, ami ilyenkor eltöltötte. - Tudod, hogy kell egy kisbabát szeretni, Alex? - suttogta aztán. El kellene fogadnom, hogy egyáltalán nem vagy képes szeretni, vagy csak engem nem tudsz? Tűnődve megérintette a hasát. Utálta magát, mert túlságosan is szereti a férfit. Lelke minden rezdülésével szereti, Alex pedig nem tudja, hogyan kell szeretni. - Látom, ahogy megérinted a hasad, Janey - mondta a férfi gyengéden -, mintha máris elképzelnéd a gyerekünket odabenn. Azt képzeled egy pillanatra is, hogy te és az a kisbaba nem tölti majd ki a világomat? - A kisbabáknak hallaniuk kell azt, hogy szeretlek - a lány álla meg remegett, ahogy próbálta visszafojtani a sírást. - Még az apjuktól is. Mi az istent kellene mondania? Alex nézte Janey-t, és hirtelen elöntötte a tehetetlenség érzése. Képtelen volt megmagyarázni a lánynak, mit érez iránta, mit érez a 259

gondolatra, hogy gyereke lesz tőle. Hogyan látja kettejüket az új életben, amit létrehoztak. Torka elszorult a gondolatra, hogy megpróbálja megmagyarázni, leírhatatlan érzés szorította össze. Ez nem olyan volt, mint amilyennek a szerelmet leírták. Nem olyan, mint amilyennek a szerelmet látta. Meg akarta védeni a lányt, mégis, azt is akarta, hogy önmaga maradjon. Biztonsággal akarta körülvenni, ugyanakkor élvezte az önállóság felvillanásait, amiket látott benne. - Taníts meg, hogyan kell szeretni, Janey. Látta a lány arcán elömlő meglepetést, a sokkot. - Alex, nem lehet egyszerűen megtanítani valakinek, hogyan szeressen - mondta Janey gyászosan. Fogalma sem volt róla, a szenvedése mennyire megviseli, mennyire összezúzza Alexet. Ahogy a férfi nézte a lány árnyakkal teli tekintetét, tombolt benne a fájdalom. - Miért nem? - kérdezte aztán - Van egy férfi, aki hajlandó neked adni az egész életét, ha az megvéd minden bántódástól és minden bánattól. Ha ennyire fontos vagy nekem, miért nem tudsz megtanítani, hogyan kell szeretni? A lány elfintorodott, és mintha egy kis derültség villant volna meg a vonásain. - Őrült vagy - jelentette ki végül, de nem tiltakozott, amikor a férfi visszahúzta a karjába, és nem is sírt. Jó ég, Janey könnyei teljesen megsemmisítették. Látni, ahogy zokog, ahogy visszautasítja a vigasztalást - a lánynak fogalma sem volt, mi játszódik le Alex lelkében. A férfi úgy érezte, mintha a mellkasát, a torkát cafatokra tépnék a benne tomboló érzelmek. Gyilkos érzés támadt benne a lány könnyeinek láttán, zokogásának hallatán. Mert Janey nem egyszerűen csak sírt. Annál erősebb volt. Visszatartotta a könnyeit, ebben Alex biztos volt, mikor az elmúlt hetekben bőven lett volna oka zokogni. 260

Most viszont sírt amiatt, hogy Alex nem tudja, hogyan kell szeretni. Amiért nem hitt abban, hogy bárhol létezik is az a szerelem, amit a lány keres. Kivéve egy nő lelkében. Talán ez volt az. Átkozott legyen, ha tudja. E pillanatban csak át akarta ölelni a lányt. Csak össze akart gömbölyödni az ágyában, és aludni Janey-vei a karjában, elfeledkezni az elmúlt néhány óráról, az iszonyatról, ami eltöltötte a gondolatra, hogy Janey-t elvehetik tőle. - Zeke és a nyomozók hamarosan itt lesznek - felemelte Janey fejét, megcsókolta az ajkát, érezte, hogy a lány megborzong, és a homlokának támasztotta a homlokát. - Nemsokára vége lesz. Megígérem. Biztonságban leszel, és mindenre találunk megoldást. A lány lassan bólintott, szempillái rebegve lecsukódtak, ahogy egy pillanatra a férfi mellkasának támasztotta a fejét. Csak egy pillanatra. Aztán Alex érezte, hogy a lány gerince megfeszül, és elszakítja magát tőle, kihúzza a vállát, és nagy levegőt vesz. Az az átkozott, makacs Mackay-féle büszkeség. Alex majdnem elmosolyodott, ahogy a lányt nézte. A pokolba, Janey teljesen kibillentette az egyensúlyából. Pont, amikor valami mást várt tőle, a lány olyan erőtartalékot mutatott fel, ami elképesztette a férfit, és a viselkedése teljesen váratlanul érte. - Tudod, Janey - mondta neki gyöngéden, megvárva, amíg a nő visszafordul hozzá -, ha a szerelem, amiről beszélsz, létezik, akkor az, amit irántad érzek, semmivel sem kevesebb annál. A tiéd vagyok. És most egyelőre beérhetjük ennyivel? Janey megint lehajtotta a fejét, és Alex egy pillanatra látta, ahogy a szemében felszikrázik a tudás. Jobban emlékeztetett a bátyja tekintetére, mint az kényelmes lett volna Alex számára. Aztán egy kis mosoly ült ki a lány szája szélére, és ettől máris lüktetni kezdett a farka. - Igen - mondta végül Janey, olyan sóhajjal, amely beburkolta Alexet, és kicsit könnyített a lelkét gúzsba kötő feszültségen. - Igen, Alex, egyelőre beérhetjük ennyivel.

261

TIZENKILENC - Akárki készítette is ezt a kicsikét, átkozottul jól tudta, hogy mit csinál - Alex felmérte a hálószobában okozott kárt, miközben Mark, Tyrell, valamint egy nem túlságosan együttműködő rendőrnyomozó a törmelékben turkált, és válogatott a bomba és a benne lévő srapnel darabjai után kutatva. - Bármelyik hatéves összedob egy ilyet az internet segítségével közölte barátságtalanul a detektív. - Az internet segítségével nem tud bármelyik hatéves időzítőt szerelni rá, és megadni pontosan annyi időt, amennyi ahhoz kell, hogy eltűnjön az ablaktól - válaszolta hidegen Mark, aki többféle csipeszt használt, hogy újabb darabokat emeljen fel a szőnyegről. Nézte a kezében tartott tárgyat, megfordította, és hosszú pillanatokig töprengett. - Nem semmi egy időzítő, őrnagy. Alex lassan beszívta a levegőt, orrlyuka megremegett a haragtól Szóval egy bombaszakértőt kell keresnünk. Olyat, aki nyilvánvalóan nagyon otthon van ezen a területen. - Elég sok bombaszakértő van a világon - morogta a nyomozó. Nem mindenki Somersetbe való, aki ölni akar. A detektív, Joey Runyon, tősgyökeres somerseti volt. A 178 centis, negyvenhét éves férfi a rendőrség veteránja volt, mostani hanyag hozzáállása korábban nem volt rá jellemző. - Nyomozó, valami gondja van ezzel a munkával? - Alex az ajtófélfának dőlt, és hűvös kíváncsisággal figyelte a másikat. - Mert piszok gyorsan el tudom intézni, hogy átadja valaki másnak. Runyon detektív teljes testhosszában kiegyenesedett, nem mintha ez sokat használt volna. Az a 178 centiméter sehogy sem közelítette a majdnem 190 centit, hiába húzta ki vállát, és szegte fel az állát annyira. Mark felállt, berakta az időzítő darabját a lapos műanyag dobozba, amelybe a srapnelt és a bomba darabjait gyűjtötték.

262

- Egyelőre még nem maga a rendőrfőnök - mosolygott gúnyosan Runyon. - És ezek után kétséges, hogy valaha is az lesz. Mindenki tudja, hogy Jane Mackay egyáltalán nem olyan, mint a bátyja. Az apja kis kedvence volt mindig, és az, hogy lefekszik vele, nem fog jó pontokat szerezni magának... Alexnek nem kellett ugrania, hogy elkapja. Egyetlen hosszú lépés volt csak, a karja kinyúlt, ujjai rázárultak a másik férfi nyakára, és a falhoz vágták. A nyomozó szeme kidülledt, kétségbeesetten kapálózott.

arca

elsápadt,

miközben

- Szívem szerint kinyírnám - mondta neki Alex lágyan. - Ha bárhol máshol lennénk, apró cafatokra tépném, Runyon, és odahajítanám eledelül a vadállatoknak. Ezt akarja? - Jansen őrnagy, mit mondtam magának a helyi detektívek vegzálásáról? Fiam, ez nem tesz jót a belbiztonsági minisztérium imázsának. Maga is tudja. Engedje el a kis seggdugaszt, hogy majd a feletteseivel megpörköltethessem a seggét. Az mindig annyival szórakoztatóbb. Alex összeszorította a fogát az ismerős hangra. Számíthatott volna rá. Miért is nem jutott eszébe? Timothy Cranston különleges ügynök, aki két éve a Somerset környéki fegyverrablásokat és potenciális eladásokat felderítő nyomozást vezette. - Gyerünk, Alex, eressze el a kis rohadék nyakát. Ugye tudja, mennyire élvezem, hogy karriereket tehetek tönkre - Timothy meg veregette Alex vállát, és beljebb ment a szobába. - Öreg, magának annyi - sóhajtott Alex, és a detektívre meredt. Én simán csak kinyírtam volna. De Veszett Kobold, aki itt áll, olyat tesz majd magával, hogy azt fogja kívánni, bárcsak halott lenne. Újra és újra. Alex ekkor elengedte a detektívet. - Runyon nyomozó - dörgött Cranston. - Maga a katonaságnál volt, 263

nem igaz? - Cranston felcsapta a kis jegyzetfüzetét, amely nélkül soha nem indult el otthonról. Runyon dörzsölgette vézna kis nyakát, és Cranstonra bámult. - Igen. Ott voltam. - Runyon robbanószerekkel dolgozott, Jansen őrnagy - húzta a szavakat Cranston, barna szemét kajánul a nyomozóra villantotta. Pufók arca ördögi vigyorra húzódott, haja majdnem sok-sok tüskeként meredezett a fején. - Akkor tudnia kellett volna, hogy ezt a bombát nem készíthette el bármelyik hatéves - jegyezte meg Mark. Cranston összehúzott szemöldökkel fordult Markhoz. - Magának nem kéne itt lennie. Mark vigyorgott. - Én csak elmúlt robbanások szelleme vagyok, aki tanácsot ad itt és ott - kifejezően felvonta szőke szemöldökét. Cranston sóhajtott, és visszafordult Alexhez. - Ez a legjobb csapat, amit rövid határidőre össze tudott szedni? Fiam, legközelebb hívjon fel; majd én küldök magának embereket. - Cranston különleges ügynök - most megszólalt a nyomozó; nyilvánvalóan ismerte Cranstont. Néha úgy tűnt, mindenki ismeri. - Ne szóljon hozzám, seggfej. Maga nem létezik - Cranston roppant csúnyán nézett rá, aztán visszafordult Alexhez. - Hogy szívta meg így ezzel a kis pöccsel? - Cranston, maga nem illetékes eljárni ebben az ügyben - Runyon agresszívan előrelépett. Alex óvatosan hátrább mozdult. Mert Timothy mosolygott. Valóságos, nyílt, derültséggel teli mosollyal, közben vidáman dörzsölte a kezét. - Hát jelentsen fel - mordult föl Timothy, barna szeme gyerekes örömmel csillogott. - Lássuk, meg meri-e tenni. Runyon végre észhez tért, és idegesen nyelt egyet.

264

- Ez nem szövetségi ügy - Runyon nyilvánvalóan visszafogta magát saját fontosságának hang súlyozásában. - Hé, faszkalap, merényletet kíséreltek meg egy katonatiszt ellen, méghozzá a belbiztonsági minisztérium egyik megbízottja ellen, ez bizony szövetségi üggyé teszi - mordult fel Timothy undorral. - Alex, honnan szalajtották ezt a kis gyökeret? Alex arca megrándult. Ritkán látta Timothyt ilyen bosszúsnak. Ez most egy kivételesen ideges Timothy volt, és nagyon úgy festett, hogy ez a baromarcú nyomozó kapja az oroszlánrészét. - Ő volt ott az első a helyszínen múlt éjjel - vonta meg Alex az ép vállát. - Mellesleg a főnökével barátok vagyunk. Valahol bizonyára kell lennie benne valami jónak. - Megkérdőjelezném azt a barátságot, ha a maga helyében volnék Timothy visszafordult a nyomozóhoz. - Hordja el azt a csontos seggét, itt én nyomozok, maga tehetségtelen kis majom. És imádkozzon istenhez, nehogy eszembe jusson utánanézni, nem tudome a nyakába varrni ezt a robbantást, és rács mögé dugni egy kis vakációra. Runyon hátrált. Alex szánakozó pillantást vetett rá, és figyelmeztetően megrázta a fejét. - Menjen, Runyon. Meglátom, sikerül-e lehiggasztanom, hogy megmentsem az állását Alex vigyorgott. - Legalábbis amíg én nem leszek a főnök. Utána majd beszélünk. Runyon peckes léptekkel kivonult. Másodpercekkel később bevágódott a bejárati ajtó, Timothy pedig vihogott. - Ezt a kis pöcsöt - a különleges ügynök a fejét csóválta. - Ez nem százas. Majd kicsit utánanézek. - Mi a francot keres itt, Timothy? - Alex kíváncsian pillantott az ügynökre, aki lassan körüljártatta pillantását a szobában. Timothy vállat vont. - Kényszervakáció. Rábírtak, hogy tartsak szünetet, amíg nem jött híre ennek. Amióta eligazítottam itt azt a 265

nyomozást, hagynak visszajönni dolgozni. Alex felvonta a szemöldökét. Timothy nem tartott szüneteket. Mindig melózott, összedolgozott másokkal, és bűnözőket kapott el. Ez volt az egész élete. Alex biztos volt benne, hogy kötelességteljesítés közben fog meghalni, alighanem szélütésben. - Nincs szükségem segítségre, Timothy - mondta neki határozottan Alex. Az embernek határozottnak kellett lennie Timothyval. Megvannak az embereim. - Csak még inkább biztos akarok lenni a dologban - Timothy zsebre vágta a kezét, és visszafordult Alexhez. - A jelentések szerint maga a kis Mackay lánnyal lakott együtt, Natches húgával. Szeret veszélyesen élni, nem igaz, fiam? Meg vagyok lepve, hogy Natches életben hagyta. Alex ajka vigyorra görbült, miközben a nyakát dörzsölte. - Elég húzós volt, mármint ami az életben hagyás részét illeti. - Jó lány - bólintott lassan Timothy. - Teljes körű nyomozást végeztem róla. Istenverte szégyen, ahogy Dayle Mackay annyi éven át felhasználta azt a kölyköt Natches ellen. - Túlélte - Alexnek le kellett küzdenie a dühöt, ami újra feltörni készült benne. - Túlélte, hogy hazajöjjön, és szembenézzen ezzel a szennyáradattal - Cranston megint körülnézett a szobában. - Tudja, mit, Alex? - Mit? - az őrnagy összehúzott szemmel nézett a másikra. Arca komor volt, tekintetében sötét gyász ült. - Úgy néz ki, mint az én kicsi lányom - mondta gyengéden Cranston. - Az én kis Mariám. A szövetségi hivatal épületében volt az anyjával, amikor robbant a terrorista bombája, tudja. A francba. Alex nem vette észre a halvány hasonlóságot. - Igen, tényleg hasonlít, Timothy - mondta szelíden. Az ügynök a hazai terroristák egyik csapásában veszítette el a feleségét, a lányát, a vejét és az újszülött lányunokáját. Cranston 266

azóta annyi terroristákkal kapcsolatos megbízást vállalt, amennyit csak tudott. Nem pihent. Alex tudta, hogy soha nem állna le. - Hasonlít rá - ismételte Cranston, miközben visszafordult a hálószoba felé, és egy rövid pillanatra düh és fájdalom torzította el a vonásait. - A rohadék, apró cafatokra akarta robbantani a 1 ányt, mi? - Majdnem sikerült neki - Alex a fogát csikorgatta dühében. - És majdnem kigolyózta a legeslegjobb csapatparancsnokomat vicsorgott Cranston. - Magának hol jár az agya, Alex? Nemrég megkaptam a papírokat, hogy nem tér vissza. Mi ez a baromság? Alex vigyorgott. - Hasznavehetetlen a lábam. - Meg dörzsölte a combját. - Hazug disznó - Timothy megint körülnézett a szobában, figyelme az ablaktól az ágyig vándorolt. Száját biggyesztve becsülte meg a távolságot. - 180 centi, kábé - motyogta. - A gyanúsítottja. Nem valami nagytermetű fiú. Nem kell hozzá nagy erő, de mindenét bele kellett adnia. Megrándult egy kicsit; fogadok, hogy a célzás egy kicsit mellément, amikor betörte az ablakot. Alex végig mérte a szilánkosra tört ablakot és a lyukat az ágyon, ahol a bomba felrobbant. - Ezt miből gondolja? - Elhelyezkedés - vonta meg a vállát Timothy. - Magasan jött be, elhajolt, és eltévesztette a középpontot. A fickó nem olyan erős, mint hitte magáról. Timothy piszkosul ijesztő tudott lenni. - Szerintem igaza van - Tyrell jött be a szobába, Alex odafordult hozzá. - Ellenőriztem odakint. Találtam pár lábnyomot a kertben, kicsit odább. A föld még mindig nyirkos azokon a helyeken, ahol este működik a locsolófej. Valaki egy ponton jó mélyre besüppedt, kitámasztott, és dobott, úgy gyanítom. A lábnyom kicsi, 40-41-es méret lehet, Zeke rögzíti a nyomot. - Hol a Mackay lány? - volt egy kis éle Timothy hangjának. Bánat keveredett benne aggodalommal, meg a hűvös távolságtartással, amit 267

próbált megjátszani. - Az étteremben - grimaszolt Alex. - Chaya is felbukkant, és legutóbb hallottam, hogy Natches úgy káromkodik, mint egy kocsis. Janey csak mosolyog rá, és csinálja, amihez kedve van. Timothy ezen kuncogott magában. - Jó lány, de nincs itt semmi keresnivalója. Ez olyan, mint egy istenverte háborús övezet. Körülnézett. - Visszahívom a csapatát. Most csak tréningen vannak, úgyhogy semmi fontosat nem veszélyeztet. Azt akarom, hogy elég ember dolgozzon ezen az ügyön. Gondosan beosztjuk őket, bevonunk Louisville-ből néhány női ügynököt, és akkor gyorsan elkaphatjuk a fickót. - Ez személyes ügy, Timothy - figyelmeztette Alex. - A minisztériumban a körmére koppintanak érte. - A pokolba is, nem ez lesz az első eset - vigyorodott el Timothy. És ez nem személyes. Ha valaki megpróbálja kinyírni a legjobb srácaim egyikét, az komoly ügy. A minisztérium is komolyan veszi. Timothy megfordult, megint körülnézett a szobában. - Megtalálták az összes kamerát? - Minden szobában volt egy, a konyhát kivéve. Ott nincs szellőző a plafonon - mondta Alex. Timothy a szellőző alá lépett, megfordult, az ágy oldalát nézte, és félrebillentette a fejét, aztán végigment a lakáson. Alex követte. - A jelentés szerint úgy törtek be a lakásba, hogy nem volt jele a riasztó kiiktatásának? - Legalábbis én nem találtam - erősítette meg Alex. - Hmmm. Azt hittem, ehhez elég jól ért. - Én is - morogta Alex, miközben követte Timothyt a lakásban. Két háló volt, két fürdőszoba, szekrény minden szobában és a fürdőkben, és egy folyosói gardrób is a törülközőknek és egyéb ruhaneműknek, amit Janey soha nem használt, mert nem voltak vendégei, akik nála éjszakáztak volna. Nappali, konyha, éléskamra. Timothy mindet ellenőrizte, aztán megfordult, és visszament a 268

folyosóra, őszes borostáját vakargatva. - Mit lát, Timothy? - Alex ismerte. Már idestova tíz éve dolgozott együtt vele; az elmúlt években a csapata kizárólag minisztériumi megbízással végezte a munkáját, és Timothy volt az első számú ügynök, akivel együttműködött. - Nem jön ki - mormolta Timothy. - Mi nem jön ki? - emelte meg Alex a rossz vállát, igyekezve enyhíteni a fájdalmat. A repeszek mélyre fúródtak, és Alex érezte, ahogy a sebek felszakadtak, és egész délután véreztek. Visszament a folyosó végén lévő szekrényhez, megütögette a hátát, s a homlokát ráncolta. A fal szilárd volt. Belépett Janey hálószobájába, körülnézett, átment a vendéghálóba, itt is mindent megszemlélt. Alex nézett, de nem látta, mit keres Timothy. - Azt hiszi, van egy bejárat a lenti étteremhez? - kérdezte Alex. Timothy a lépéseket számolta a hálószoba hosszában, aztán széltében. Visszament Janey hálójába, majd be a fürdőszobába. A fürdő a folyosói gardrób túloldalán volt. A homlokát ráncolta, közben visszament a folyosóra, megint a szekrényre bámult. - 120 centi különbség. - Honnan a pokolból tudja? - morgott Alex. - Én nem látom. Timothy vállat vont. - Maga nincs kiképezve arra, hogy úgy lássa, ahogy én. Nem kellett falakat bontania, és házakat szétszednie, hogy megtalálja őket. A kérdés csak az, hogy hol az ajtónk. A hálószobák nem voltak egyformák. A vendégháló ajtaja közel volt a szekrényhez, míg Janey hálójának az ajtaja közelebb volt a nappalihoz. A vendég hálóhoz tartozó fürdőnek a folyosóról és a szobából is volt egy ajtaja. Timothy végigfuttatta a kezét a falon, tapogatta és kopogtatta, hallgatózott. Alex szemében mindenhol tömömek tűnt. Natches és ő ugyanígy ellenőrizték a falakat rögtön a betörés után. - A fürdőszoba - mondta Timothy inkább magának. - A fürdőszobában kell lennie. 269

Alex teljesen össze volt zavarodva, de követte Timothyt vissza Janey hálójába. A másik ütög etett, hallgatózott, nyomogatott, és a végén már be kellett préselnie magát a fal és az oroszlánlábas fürdőkád közötti keskeny résbe. És ott megtalálta. Ütög ette a falat, lenyomta a kád egyik oroszlánkarmos lábát, és Alex nézte, ahogy a fürdőkád vége oldalra siklik, és egyszerre feltárul a bejárat a padlón. - Átkozottul leleményes - Timothy állt, és lebámult a lefelé vezető keskeny lépcsőre. - Egyenesen levezet. Gondolkodjon, és mondja meg nekem, hova lyukad ki. Alex odament, és lebámult a sötétbe. - Az étterem másik végébe, az irodától távol. A különterem. Janey meg akarta nyitni, hogy több vendéget ültethessen le. - Próbálta bárki megakadályozni? - kérdezte Timothy csendesen. - Tabitha, az egyik fiatal pincérnő. A recepción is dolgozik, ha Janey-nek más dolga van. - Nem ő az - Timothy a fejét rázta. - Tabitha Cooke egy kölyök. Egy szeleburdi kis fruska, hiába nagyon barátságos. Neki nincs meg az intelligenciája. Bárki más? Alex a fejét rázta. Fogadni mert volna, hogy Timothynak a város minden egyes nyomorult polgáráról volt egy aktája az elmúlt két év nyomozásaiból, és ezeket mind kívülről fújta. - Úgy tűnik, mindenki más lelkes az ötlettől - mondta Alex. - Én miért nem bukkantam rá erre? Natches és én is végigmentünk ezen a szobán és a másik hálón. - Néhány módszer, amit ezek használnak, magát is meglepné Timothy megcsóválta kopaszodó fejét, hátralépett, és visszacsúsztatta a kádat a helyére. - Van egy záróemeltyű a kád lábán. - Megnyomta a lábával. - Véletlenül nem könnyű aktiválni. Láttam valami hasonlót máshol. A teljes zuhanykabin így csúszott félre. Ez csak félresildik, a csöveket nem érinti. Nagyon ügyes. - Valakinek mindvégig bejárása volt hozzá - Alex érezte, ahogy az adrenalin végigszáguld rajta, és vöröset lát a dühtől. - A rohadt 270

szemétláda, csoda, hogy nem ölték meg álmában Janey-t. Timothy vállat vont, szürke zakójának gyűrött ujja felhúzódott. - A zaklatok furcsa szerzetek - mondta. - A jelentés óta, amit a seriff elküldött nekem, csak az után kezdett elfajulni a dolog, amikor maga felbukkant. A fotók, ez a támadás. Natches azt mondta a seriffnek, hogy a fickó ki volt borulva, sírt, mert maguk, öööhm, egy kicsit disznólkodtak. A lány meg rontotta magát. Természetellenes dologra késztette. - Timothy szemöldöke megrándult. - Tényleg, Alex. Anális szex? Alex azért sem vörösödött el. A pokolba az egésszel! Épp elég baj volt, hogy Zeke látta azokat a fotókat, és tudta, hogy milyen átkozottul szexi Janey; hogy még Timothy is tudott róla, ez piszkosul kényelmetlen volt. - Timothy, ne akaija, hogy végezzek magával - mondta gunyorosan Alex. A különleges ügynök kuncogott. - Akkor gyerünk, menjünk, beszéljünk Natchesszel és Chayával Timothy megrántotta a nadrágja szegélyét, és kiment a fürdőből. - És egyelőre maradjon a mi titkunk ez a kis átjáró, legalább amíg el nem hagyjuk a vendéglőt. Alex követte, jobban aggódott Janey védelme miatt, mint mutatta. Szóltak Marknak és Tyrellnek, hogy lemennek az étterembe, elhagyták a lakást, és épp lefelé tartottak a lépcsőn, amikor meghallották Janeyt veszekedni. - Nem érdekel, ha porig égeted. Addig, amíg nyitva van, rohadtul azt csinálok, amit akarok. - Mindenáron meg akarsz halni? - Natches áthajolt a lány íróasztalán, kezét az asztal lapjára támasztotta, feszültség vibrált a levegőben, miközben Janey ugyanolyan állást vett fel, az ő tenyere is az asztal lapján, orra majdnem a bátyjáét érintette. - Nem zárok be. Ha bezárok, soha nem nyerem vissza lendületet. Ez nem így működik.

271

- Nyitva tartasz, és valaki meg fog ölni - Natches felemelte a hangját haragjában, Chaya a bőrkanapén ült, lába az asztalon, és a plafont bámulta, amikor Alex és Timothy belépett az irodába. Chaya egy pillantást vetett Timothyra, lekapta a lábát az asztalról, és komoran meredt volt főnökére. - Ó, a rohadt életbe - morogta. Maga mit keres itt? Janey pillantása dühöngő bátyjáról Alexre vándorolt, aki egy alacsony, tömzsi emberke mögött sétált be a szobába. A pasas úgy festett, mint egy szeretni való nagybácsi vagy nagypapa. Az arca ráncos volt, árnyalatnyi szomorúság ült a szemében, gyérülő haja pedig úgy nézett ki, mintha túl gyakran túrna bele ideges ujjakkal. Az arcán ülő ragyogó mosoly erőltetett volt, gunyoros tekintete rideg, valamit rejtegetett, Janey ebben biztos volt, amiről nem akarta, hogy mások észrevegyék. - Maga meg mi az istent akar? - vicsorgott oda Natches a kis embernek, miközben Janey megkerülte az asztalt. - Natches! - döbbenten meredt a bátyjára. - Milyen otromba vagy. A kis ember kacarászott. - Bizony, Natches, ne legyen ilyen otromba. Első hallásra a megjegyzés rosszindulatúnak tűnhetett volna, de Janey kihallotta a férfi hangjából a benne rejlő szeretetet. Tudta, mert a saját hangjában is szokta hallani ugyanezt a hangsúlyt. Ez megzavart másokat, segített távolságot tartani. - Chaya, Natchesnek haza kell mennie, ki ne hagyja a délutáni szunyókálást - Janey szélesen a bátyjára mosolygott. - Még egészen házsártos lesz. Chaya nevetését a férje rosszalló pillantással díjazta, miközben a nő megcsóválta a fejét. - Ne aggódj, Janey. Natches és Timothy igaziból nem esnek egymásnak; mindig csak fenyegetőznek vele. Alex odament Janey-hez, és alaposan meglepte, amikor vigyorogva lehajolt hozzá, és elkapta az ajkát egy gyors csókra. - Timothy, ő Natches húga, Janey. Janey, ismerkedj meg Timothy 272

Cranstonnal, a belbiztonsági minisztérium nyomozásokért felelős különleges ügynökével. - Jó napot, Mr. Cranston - a lány kezet nyújtott a férfinak, és a legkevésbé sem volt meglepve a férfi kézfogásának határozott melegségétől, sem a szemében felvillanó derűtől. - Mackay kisasszony, örülök, hogy megismerhetem - bólintott a férfi, hátralépett, vidáman összedörzsölte a tenyerét, aztán Alexre és Natchesre nézett. - Jól fogunk mulatni, fiúk. Janey észrevette, hogy sem Alex, sem Natches nem túl boldog ettől a kijelentéstől. Natches idegesen túrt a hajába, és Alexhez fordult. - Nem hajlandó bezárni az éttermet - közölte dühösen, miközben újabb pillantást lövellt a húga felé. - Fele részben én vagyok a tulajdonos. - És megígérted, hogy beéred azzal, ha csendestárs vagy - morogta Janey, és visszatért az íróasztala mögé. - Hagyd békén. - Hiba lenne bezárni a vendéglőt - rázta a fejét Timothy, és Alexhez fordult. - Ezt a helyiséget is átvizsgálták, nincs elrejtve kamera? Alex bólintott. - Két kamerát találtunk a plafonon a szellőzőben. Hang érzékelős adatrögzítővel voltak felszerelve. Egyszerűek voltak, nem olyan profik, mint a bomba, de hatékonyak. - Körülnézhetek az étteremben? - fordult Timothy Janey-hez. - Nem - most Natches is Janey-hez fordult. - Mondd meg neki, hogy menjen haza. Janey a szemét forgatta, felállt, és hálát adott az égnek, hogy kényelmes ruha van rajta, nem pedig a vendégváró öltözéke, amit ilyenkor általában már viselni szokott. - Gyorsan körbevezetem - mosolygott a másik férfira. - Aztán át kell öltöznöm. Már három óra sincs hátra a nyitásig, és az az érzésem, hogy ma telt házunk lesz. - Nos, ha találkoznánk valakivel, a nyomozói minőségem maradjon a mi titkunk - válaszolta Timothy, és a könyökét nyújtotta a lánynak, 273

hogy karoljon belé. - Azt kell hogy mondjam, Mackay kisasszony, hitem szerint önbe szorult a családja minden udvariassága és vendégszeretete. Natches egy kissé szeszélyes tud lenni. - Igen, akár egy ötéves - miközben az ajtóhoz mentek, Janey vetett egy pillantást a bátyjára. - Ha lesz időnk, megállunk a konyhában. Desmond imád kóstolót adni abból, amit estére készít. Valószínűleg lesz ideje összeütni önnek egy gyors ebédet. Timothy elégedetten mosolygott, meleg pillantást vetett a lányra, és megpaskolta a kezét, miközben kimentek a folyosóra. - Azt roppantul értékelném, Mackay kisasszony. - Janey - kedvelte ezt a kis embert. Megvolt benne az a sárm és kisugárzás, amitől Janey azonnal otthonosan érezte magát, ugyanakkor a férfiban rejlő szomorúság és melegség megérintett benne valamit. Kérem, szólítson csak Janey-nek. Alex némán követte őket, és majdnem elvigyorodott, amikor Natches és Chaya is utánuk ment. Natches tiszta ideg volt. Alex visszanézett rá, látta a sötét, gyanakvó pillantást, amellyel Cranston hátát méregette. A Mackayek túl gyakran akasztották össze a bajszukat Timothyval ahhoz, hogysem észrevették volna a mániákusnak látszó férfiban rejlő szinte tökéletes zsenialitást. Alex eleget dolgozott vele ahhoz, hogy megértse, tisztelje, és nagyon óvatos legyen vele. - Szóval ezt a helyiséget nem használják? - Timothy körbejárta a különtermet, miután Janey ártatlanul, nem is sejtve, hogy manipulálják, azt is kinyitotta. - Miért nincs használatban? - Kíváncsi pillantással nézett a lányra. - Mert a tulajdonostársam nem hajlandó engedélyezni a hirdetést, amelyben üzletvezetőt keresnék - Janey keresztbe fonta a kaiját hímzett blúza előtt, és Natchesre meredt. Az morgott válaszul. Timothy félrehajtotta a fejét, és mint egy tolakodóan kíváncsi, buzgó vadászkutya, komor tekintettel, figyelmesen nézte mindkettőjüket. Alexnek megrándult az arca.

274

- Majd meggondolja magát - ígérte a lánynak Timothy már-már atyai mosollyal. - Majd én megbeszélem vele, kedvesem. - Köszönöm - Janey meg villantotta édes, tökéletes mosolyát. Alex farka megmerevedett. Cranston hunyorított, és Alex egy pillanatra érzelmet látott megvillanni a szemében. Janey hasonlított az elvesztett gyermekére. Alexnek pedig az a kényelmetlen érzése támadt, hogy a lány épp beszerzett magának egy apafigurát.

275

HÚSZ Janey aznap este nyolccentis sarkú térdcsizmát párosított a fekete bőrszoknyával, amit korábban nem volt alkalma felvenni, hozzá testszínű combfixet és csillogó ibolyaszín blúzt viselt. Alatta ibolyaszín push-up melltartó és hozzáillő tanga lapult, tudta, hogy Alex látta, amikor lehozta a lakásból átöltözni. Szerencsére a legtöbb ruhája épségben maradt, mint ahogy nagy becsben tartott cipőgyűjteménye is. Az étterem órákon belül megtelt, az előtér is tele volt várakozókkal. Nem volt elég asztal, Janey pedig nézte, ahogy a pénz folyik ki az ajtón minden egyes távozó párral, akik feladták a várakozást, hogy a foglalások között asztalt kapjanak. El volt keseredve. Mobiltelefonjával a kezében Tabithát küldte, hogy ültesse le a következő párt, és kétségbeesetten hívta Rogue-ot. - Öltözz át, és gyere ide. Szükségem van egy pincérnőre. - Szívem, a bőrszerkó nagyon trendi - sóhajtott Rogue. - Ott tudok lenni húsz percen belül, ha elfogadsz úgy, ahogy kinézek. - Siess - könyörgött Janey, aztán Hoythoz és Natcheshez fordult. Nyissátok ki a különtermet, azonnal. Hoyt, hozd a térítőkét és az ezüst evőeszközt, és terítsetek meg. Hoyt és Natches aggodalmas pillantást váltott. - Azt mondtam, most - sziszegte Janey, és felmarkolta az étlapokat. - Most azonnal. - A kassza - Hoyt kétségbeesetten nézett. - Timothy - Janey reménykedő pillantást vetett az ügynökre, aki ott téblábolt. - Tudja kezelni a kasszát? - Álmomban is - mosolygott a férfi türelmesen. Ezzel a mosollyal nézett Natchesre is, miközben bevonult a kassza mögé. - Menjenek, fiúk. A lány megmondta, mit kell csinálni. - Hangja parancsolóvá vált, mintha itt ő irányítana. Te jóisten, ha Janey nem lett volna már szerelmes Alexbe, akkor most biztosan beleszeretne Timothyba. Vagy 276

legalább Timothy örökbe fogadhatná. - Köszönöm - gyors puszit nyomott a férfi durva arcára, és visszafordult a várakozó vendégekhez. - Ha még van egy kis türelmük - jelentette be -, megnyitjuk a különtermet. Hamarosan tudunk asztalt adni. - Aztán beviharzott a konyhába. A Desmonddal vívott viharos szócsata után elérte, hogy a szakács extra személyzetért telefonáljon, majd láboscsapkodás és olasz káromkodások özöne következett. De a férfi szeme ragyogott, szerette a próbatételeket. - Holnap felveszek egy kuktát - közölte. - Este már itt lesz. Nincs vita. - Én sem vitatkozom, Desmond. Esküszöm. Janey visszasietett az étkezőterembe, elnézést kért a recepciónál várakozó pártól, és gyorsan az asztalukhoz vezette őket. Rogue bukkant fel, bőrnadrágban, bár a selyemblúz és a nyolccentis tűsarok istennővé varázsolta, a haja szinte lángot vetett az arca körül. Szerencsére Rogue értett a számítógépes foglalási rendszerhez, és rögtön munkába állt, Tabitha, Janey és a többi pincérnő a pluszasztalokat és a rendeléseket igyekezett kézben tartani. Két pincérnőt és három pincérsegédet is visszarendeltek. Egy órán belül megtelt a különterem is, akárcsak az étterem többi része. Janey rohant, izgult, és minden percét imádta. Desmond volt a mentőangyala, bár úgy káromkodott, akár egy matróz. A felesége és a séfhelyettes a konyhán dolgozott; a tartalék tűzhelyeket most először üzemelték be az óta, hogy Janey átvette az éttermet. Janey a mennyországban érezte magát. Felesége figyelő tekintete alatt még Natches is beállt asztalokat leszedni, Timothy Cranston pedig a kasszát kezelte fáradhatatlan magabiztossággal. Lassan tíz óra volt, amikor Janey-nek már el kellett küldenie vendégeket. A lába remegett a fáradtságtól, Rogue és Tabitha pedig 277

gyönyörű volt, de ki voltak készülve. A foglalásokat tízkor lezárták; több vendéget egyszerűen nem bírtak volna fogadni. - Sajnálom - rázta Janey a fejét a három öltönyös férfinak, akik éppen akkor érkeztek, láthatóan csúnyán elázva ahhoz, hogy nyilvános helyen mutatkozzanak. - Ma estére már minden asztalunk foglalt. A csoport feje, egy harmincas évei végén járó férfi rosszallón nézett Janey-re, aztán kacsintott. - Az nem lehet. Hárman még biztos beférünk. Mögötte még várt néhány másik pár is. - Sajnálom, uram. Ha asztalt kíván foglalni holnapra... - Ribanc. Most vagyok itt - halkan beszélt, Janey összerándult a fenyegetőn sziszegő hangra. - Találj egy asztalt. Janey körülnézett. Timothy a kasszába merült, Natches egy asztalnál sürgölődött, Alex fürgén segített mellette. Hoyt a helyiség túloldalán segített felszolgálni egy asztalnál. Erre most nem volt ideje. - Nem szeretne olyan bajba kerülni, mint amit éppen most fog előidézni - válaszolta a férfinak halkan. - Azt hiszem, jobb, ha ön és a barátai távoznak. A férfi gúnyosan vigyorgott. - Egy ilyen aljanép nem mondja meg nekem, hogy mikor távozom. Most pedig szerezz egy asztalt. A két másik férfi is előremozdult, elzárták Janey-t Timothy tekintete elől. A pletyka jó volt az üzletnek, de a verekedés aligha. Alex Janey felé pillantott a recepciós pult irányába. Először úgy látszott, csak beszélget a körülötte álló üzletemberekkel. De valamitől megszólalt a vészcsengő Alexben, az ösztöne azt súgta, hogy a lány meg van rémülve. A válla vonalára volt írva, benne volt a feje feszült tartásában, és a szokatlan szögben, ahogy maga előtt tartotta a karját. - Baj van - riasztotta csendben Natchest és a lány felé indult. Látta, hogy Timothy kémlel a kassza mögül, és aggodalmas képet 278

vág. - Ez nagyon rossz ötlet - Alex elkapta a lány szavait, miközben közeledett. - Te kis áruló kurva - csattant fel az idősebb férfi, elkapta a lány csuklóját, és durván a pult mögé húzta. - Adj egy nyomorult asztalt, mielőtt megmutatom, mit tenne veled egy igazi férfi. A vadállati harag vörös köde borította el Alex agyát. Átsöpört rajta, darabokra törte az évtizedek önuralmát. Tudta, hogy Natches is hallotta; Timothy is hallotta. Ők is a csapat felé indultak, de Alex volt az, aki rávetette magát a fickóra, aki hozzá mert nyúlni a nőjéhez. Alex keze lecsapott a kis szemétláda csuklójára, annyi erőt vitt bele, hogy a fickó ujjai azonnal engedtek. Karjával átnyalábolta a rohadék nyakát, és hátrarántotta, a válla fölött Janey meglepett arcába mosolygott. - Egy perc, és visszajövök, bébi - szűrte a foga közt dühösen. - Te csak várj meg itt. Natches hasonló fogást alkalmazott a másik férfin, Timothy viszont egy brutális, szadista vaddisznó volt. A harmadik fickó ellilult, levegőért kapkodott, miközben Timothy keresztülhurcolta a körülöttük álló döbbent várakozók között, ujjai a nála magasabb pasas golyóit markolták, miközben arra kényszerítette, hogy haladjon. Janey tágra nyílt szemmel bámult. Az üvegajtó bezárult, és pillanatokkal később a többi várakozó is az ajtó felé iramodott. - Hát, ez érdekes volt - mondta a háta mögött vontatottan Rogue. Ugye tudod, hogy Natches és Alex félbehagyta az asztalt? - Kinyírják őket - Janey az ajtó felé indult. - Ó, nem, nem mész sehova - Rogue elkapta a karját, Chaya felnézett a kassza mögül, ahol átvette Timothy helyét. - Rogue, Alex megöli őket - suttogta. - Vagy Natches teszi meg. - Akkor majd küldünk virágot - forgatta a szemét Rogue. - Hagyd már; hadd intézzék a pasik a maguk dolgát. Mi meg tesszük a magunkét, majd utána turbékolunk nekik, és elmondjuk, milyen 279

hősiesek voltak. Janey felháborodva pördült meg. - Te ugyanolyan őrült vagy, mint ők. Mire Rogue csinosan csücsörített. - Ugyan, Janey, az épelméjűség kérdését hagyjuk ki ebből. - Aztán elvigyorodott. - És büszke vagyok rá, hogy őrült vagyok, nem emlékszel? Üvöltés szűrődött be kintről, nevetés, egy csatakiáltás. - A francba. De szeretném látni ezt a bunyót - sóhajtott Rogue. Megyek, befejezem az asztalukat, te maradj a helyeden. - Janey-re nézett. - Ne piszkáld Alexet, amikor védelmi üzemmódban van. Elvigyorodott. - Hacsak nem akarsz az ágy helyett inkább a falnak préselve megélni egy kis etyepetyét. Aztán elballagott, odaintett magához egy pincérsegédet, és ellátta munkával. Úgy irányította a pincérnőket és a pincérsegédeket, mintha parancsolásra született volna. Janey Chayához fordult, miközben a vendégek, miután kifizették a vacsorájukat, rohantak ki bámészkodni. - Maradsz - vetette oda Chaya ádáz pillantással. Maradsz? Mintha valami kiskutya lenne. Egy kölyökkutya. - Ez nem tesz majd jót az üzletnek, Janey - szólalt meg Hoyt a háta mögött. Megfordult, és a fiatalemberre nézett, akinek reménye sem volt, hogy egyedül eligazgassa az éttermet. Hoyt tehetséges volt, de még ketten sem bírtak a munkával. A fiú összevonta a szemöldökét, tekintete rosszalló volt. Janey felragasztott egy mosolyt. - Ugyanezt gondoltam a lakásomban landolt bombáról is tegnap éjjel. - Összerándult, amikor újabb csatakiáltás szűrődött be kintről. - Lefogadom, hogy holnap telt ház lesz. Elfordult Hoyttól és a csuklóját dörzsölte, aztán összerezzent a távoli sziréna hangjára. Istenem, más se hiányzott. Kimerültén sóhajtott. Több segítségre lesz szüksége, mert halálbiztos, hogy a 280

másnap még pörgősebb lesz. Alex a háttérbe húzódott, amikor a seriff és két városi zsaru befutott. Három, már nem annyira bátor seggfej vonaglott az aszfalton, miközben ő Natchesszel és Timothyval egy közeli kocsinak támaszkodtak. A körülöttük összegyűlt, brutális vérfürdőre éhező bámészkodók csalódottan morgolódtak. Nem tartott sokáig a földhöz vágni három puhány gazfickót. Mark és Tyrell odabenn volt, Janey-re vigyáztak. Akkor surrantak be az étterembe, amikor Alex, Natches és Timothy kifelé tartottak. Amikor a seriff és a rendőrök kocsija lefékezett, Timothy a jelvényével a kezében előrelépett. - Timothy Cranston különleges ügynök - önelégülten vigyorgott Zeke-re, miközben a másik elharapott egy káromkodást. - Bilincselje meg, és vigye be őket. Később maguk után megyek. - A vád? - sóhajtott Zeke, miközben a két rendőr indult megbilincselni a három fickót, hiába tiltakoztak. - Szövetségi ügynök veszélyeztetésével kezdjük, és majd onnan folytatjuk - Timothy rántott egyet a nadrágján, és szelíden rávigyorgott Zeke-re. - Vagy van valami probléma? - Alighanem - vágott vissza a seriff. - Cranston, kezdek belefáradni, hogy maga próbálja irányítani a körzetemet. Timothy csak legyintett az ellenvetésre. - Ne aggódjon. A rendőrfőnök igazán kedvel. Majd vele megoldom. Alex a kábult támadót bámulta, aki vette a bátorságot, hogy megsértse Janey törékeny csuklóját. Érezte, hogy lüktet a válla; már megint vérzett, de a pokolba vele. Megérte, hogy az öklét a kis segg fej arcába törölhette. Még mindig áradt benne az adrenalin. Nem tudta kiadni a benne tomboló dühöt, ami most csak még tovább forrt benne. Egy újabb férfi, aki merészelt hozzányúlni, bántani Janey-t. Elfordította a fejét, és a körülöttük álló tömegre bámult. 281

- Natches - hangja feltűnően harsány volt -, a következő segg fejt, aki hozzá mer érni a nőmhöz, lehet, hogy sohasem találják meg. Natches gunyoros hitetlenséggel nézett vissza rá. - Hát igen, megeshet, hogy segítek elrejteni a hullát. Zeke idegesen dörzsölgette az arcát, Timothy kajánul kacarászott. Alex a tömeget mustrálta. Nem tudta elfelejteni Janey vádját, hogy azt hitte, Alex szégyelli őt, szégyelli a kapcsolatukat. A gondolat villámként hasított az agyába. A vér zubogott az ereiben. Otthagyta Timothyt és Natchest, hogy oldják meg a problémát, amit Zeke fokozódó haragja jelentett. Átverekedte magát a tömegen, észrevette, hogy páran követik. Belépett az étterembe, tekintete összeakadt a Janey-ével, látta az aggodalmat, a nyugtalanságot, hogy a lány arra számít, ő majd úgy tesz, mintha csak egy barátot védett volna meg. A francba ezzel. Peckesen odalépdelt a nőhöz, kihúzta a recepciós pult mögül, és miközben ujjai a tarkójára simultak és a lány szája elnyílt, ajkát az övére tapasztotta. Nyelve a szája mélyét kutatta, hogy a nőnek elakadt a lélegzete, ő pedig megtöltötte a vágyával. Érezte, hogy Janey keze a hasfalának feszül, ajka ellágyul. Aztán elengedte. - Legközelebb kiálts segítségért, a pokolba is - mondta Alex a fogát vicsorgatva. - De a következő faszkalap, aki megpróbál kezet emelni rád, nem biztos, hogy túléli. Gyöngéden visszavezette Janey-t a recepciós pult mögé, aztán lecövekelt közvetlenül a lány háta mögött. Kapják be. Kapja be mindenki, aki pletykálni akar. Rohadjon meg a szemétláda, aki figyeli Janey-t. Legalább most már tudja, hogy nem védtelen. És ha Alexen múlik, soha többé nem is lesz az.

282

HUSZONEGY - Ez nagyon helytelen volt, sok szempontból - Janey becsapta, és bezárta az iroda ajtaját, miután nem sokkal éjfél után Alex a nyomában bemasírozott rajta. A férfi nem mozdult mellőle. Ha Janey bement a konyhába, Alex is bement a konyhába. A keze hol a nő hátán nyugodott, hol a nyakára simult. Elégszer megérintette ahhoz, hogy Janey egyetlen hatalmas, lángoló hormonbomba legyen, mire eljutottak az irodába, és ez a kiszolgáltatottság külön felbosszantotta a nőt. - Mi volt helytelen? - vonta fel Alex a szemöldökét, és keresztbe fonta a kaiját fehér inge előtt. A ruha ujját feltűrte, közszemlére téve izmos alsókarját. Bicepsze az ingujj alatt domborodott. Janey legszívesebben azonnal rávetette volna magát, de dühös volt. Haragudott rá. - Megverted azokat a fickókat - csattant fel. - Pedig csak annyit kellett volna tenned, hogy kirakod őket az ajtón. Nem kellett volna megütnöd őket. - Nem voltam egyedül - mutatott rá szelíden a férfi. - Natches és Timothy is segített, ugyebár. Velük mégsem kiabálsz. - Natches meg rám se bagózna, ha azt tenném - vitatkozott a lány, aztán megbotránkozott pillantást vetett Alexre. - És azt akarod, hogy essek neki Timnek? Jézusom, Alex, ez olyan, mintha nekimennék a Mikulásnak. Tim annyira kedves. Alex elborzadva meredt rá. - Úristen, ne említsd a Mikulást és Timothyt egy mondatban. Az ilyesmit törvényben kéne tiltani, Janey. - Ne legyél gonosz Timmel, Alex, és amúgy sem ez a lényeg. Nem kellett volna kimenned, és verekedned. Őrültség volt, és teljesen szükségtelen - vágott vissza dühösen a lány, és idegesen a hajába túrt. - Azt hiszed, ez az első eset, hogy ilyen történt? Nem számított Alex reakciójára. Mielőtt reagálhatott volna, a férfi már neki is nyomta az iroda falának, fölemelte, és magához húzta. 283

- Ez volt az utolsó rohadt alkalom, hogy megtörtént - vágta oda a lány arcába gyakorlatilag vicsorogva. - Nem kell, hogy a bébiszitterem legyél, Alex - Janey eltaszította volna a férfi vállát, de félt, hogy fájdalmat okoz a seb miatt. Ehelyett a mellkasánál próbálta eltolni, de Alex nem mozdult. A nem mozdulással az volt a probléma, hogy az erekció, amely egész nap készülődött, most egyre brutálisabbá vált. Ahogy a férfi teste az övének nyomódott, és Janey érezte a hasához préselődő keménységet, elkezdett lángolón sóvárogni utána. - Legyek átkozott, ha hagyom, hogy azok a gazfickók így beszéljenek veled - düh öntötte el Alex vonásait. Megragadta a lány csípőjét, nem durván, de határozottan, s tekintetében lángolt a harag. - Az isten szerelmére, Alex. Nem ez lesz az utolsó. Nem verhetsz meg mindenkit. - Csak figyeld meg! - lehajolt, arca dühös volt, ajka visszahúzódott a fogairól. - Ó, bébi, csak figyeld meg. A lány kinyitotta a száját, hogy vitatkozzon. Az érv a nyelve hegyén volt, méghozzá egy átkozottul jó érv. Valami olyasmi, hogy Alex csak egyetlen ember. De Alex ellopta a szavait, ellopta a gondolatait, ajka a lányéra tapadt, és egy, a nő lábujja hegyéig izzó csókban ellopta az érzékeit is. Alex korábban azt mondta, mindene az övé; talán a férfi szenvedélye, a felelősségérzete tényleg Janey-é volt. Nem tudott elfeledkezni a tényről: Alex mindent megtett azért, hogy ő teherbe essen. Mintha tetszett volna neki a gondolat, hogy gyereke lesz tőle. Egy távoli hang azt suttogta a fejében, hogy elégedjen meg ezzel. Annyira szereti a férfit, annyira sóvárog utána, annyira szüksége van rá. Biztos be tudná érni mindazzal, ami az övé Alexből, márpedig a férfi meg esküdött, hogy teste és lelke, minden része az övé. Képtelen volt mást tenni, mint átölelni a férfi nyakát, ujjaival a 284

hajába túrni. Próbált levegőt venni, de a lélegzés csak időpocsékolásnak tűnt, amikor a csólgát akarta érezni, mélyen, amilyen mélyen csak lehet. Alex ajka lecsapott az övére. Egyik kezével a lány tarkóját támasztotta, nyelve úgy tört be a szájába, mint egy forró, sötét, bársonyos hullám. A nő árnyalatnyi whiskyízt érzett, és színtiszta, sötét férfivágyat. A férfi a vállán lévő sebek dacára könnyedén tartotta, és pillanatokon belül már semmi más nem számított Janey számára, csak hogy még közelebb legyen hozzá. Hogy még több csólgát megízlelje, hogy teste minden sejtjében érezze a férfit. - Az enyém vagy, Janey - nyögte Alex, amikor ajka elszakadt a lányétól. Forró kis csókokat hintett a nő nyakára, finoman harapdálta. Megint meg lesz jelölve, de Janey nem törődött vele, mert feltett szándéka volt, hogy ő is újra megjelöli Alexet. Felemelte a lábát, átkulcsolta a férfi combját, majd a csípőjét, miközben Alex felgyűrte a szoknyáját. Egyik kezével benyúlt kettőjük közé, és lehúzta a farmerja cipzárját, teljes hosszában kiszabadítva vérrel telített farkát. - Ez esztelenség! Megsérültél - zihálta a lány. - Akkor légy gyengéd hozzám - megharapta a lány kulcscsontját, közben kitépte a blúzt a szoknyájából. - Gondolj a sebeimre. Vérezni kezdhetnek, ha küzdesz ellenem, Janey. Hitetlenség keveredett izgalommal, haraggal, gerjedelemmel. Alex felháborító volt. Veszedelmes. - Készülj fel - a férfi végignyalta Janey kulcscsontját, aztán ráemelte a tekintetét. - Letépem rólad azt az átkozott bugyit. A nő szeme tágra nyílt a szakadó anyag hangjára, aztán már nem volt semmi közte és a vaskos, súlyosan meredező szerszám között. - Ó, a francba, igen - a forró hímvessző elmerült a nedves redők között, miközben a férfi megragadta a lány fenekét, és maga felé 285

húzta. A selymes tapintású, acélkemény erekció a lány csildóját dörzsölte, elakadt a lélegzete, fejét hátradöntötte a falnak. Alex soha nem látott még ilyen gyönyörűt. A lány arca kipirult az élvezettől, az izgalomtól. Zöld szeme sötétebbé vált, fekete hajtincsei selyemszalagokként repkedtek az arca körül. Teljesen elbűvölte Alexet. Mint valami nyavalyás boszorkány. Valamiféle varázslattal megbabonázta, és ő nem tudott szabadulni - a pokolba, nem is akart szabadulni. - Alex - Janey tenyerét a férfi bicepszére simította, és Alex meg esküdött volna, hogy ettől még keményebb lett a nő mellbimbója a selyemblúz alatt. A rohadt életbe, Alex egész eddig soha nem volt büszke a testére. De a lány imádta az izmait, a keménységüket. Ujjai a férfi alsókaijának feszültek, és a lélegzete gyorsabbá vált, a tekintete szenvedélyesebbé, a puncija nedvesebbé. - Ó, Janey, keményen meg foglak dugni - nézte a lány szemét, ahogy a pupillája kitágul, amikor a fenekét megmarkolva fölemeli. Kulcsold át azzal a szépséges lábaddal a csípőmet, bébi. Érezte, ahogy a nő hátul összekulcsolja a lábát a derekán, miközben ő felemelte, és farkát a puncija érzékeny bejáratához nyomta. A lány nedvei a szerszámra csorogtak, sikamlóssá tették a meg duzzadt makkot, miközben Alex kezdett behatolni. Édes, égető fájdalom árasztotta el a farka hegyét. Olyan gazdag, olyan átkozottul erőteljes gyönyör kezdett sisteregni az ideg végződésein, hogy Alex alig bírta elviselni. - A pokolba, ez annyira édes - mélyebbre nyomult, érezte, hogy izzadság ütközik ki a homlokán, a hátán. A lány olyan volt, mint egy szupernóva, olyan forró, hogy kívül-belül égetett. - Édes és szűk. Ó, Janey, ez olyan, mintha magát a mennyországot dugnám meg. Mintha az eleven tűz lennél. Fogalma sem volt, milyen költőnek lenni, de ha az, amit érzett, nem érdemelt rímeket, akkor semmi. Örökké a lányban akart maradni. 286

Egész maradék életére belétemetkezni. A fogát csikorgatva egyre mélyebbre hatolt. Térdét behajlítva, a lányt keményen tartva farka minden sajgó centiméterét mélyen Janeybe döfte, és hangosan, élesen felnyögött a győzelmi mámortól, amikor érezte, hogy a lány teste meg remeg körülötte. Janey puncija lassú, hosszú összehúzódásokkal fejte a farkát a tövétől a maklga hegyéig. Satuként szorult össze körülötte, miközben kis zokogások törtek elő a lány torkából. Körmei a férfi ingét szaggatták, úgy markolászta Alex bicepszét, mint egy kiscica. - Ne hagyd abba - a lány feje ide-oda gördült a falon, csípője vonaglott, puncija szorított, míg Alex már azt hitte, elveszti az eszét a puszta gyönyörtől, hogy benne van a lányban. Visszahúzta, ajka újra elkapta a lányét. Janey csólgai lángra gyújtották. Édes, bársonyos ajka, kíváncsi kis nyelve az övével kergetőzik, harcol az elsőbbségért. Kihívás elé állítja, még ebben is. Keményen és mélyen hatolt a lányba, felnyögött a nő szaggatott kéjsikolyától. Janey-vel nem kellett visszafognia magát, nem kellett kényszeríteni magát, hogy úgy bánjon vele, mint a törékeny üveggel. A lány odaadta, amije volt, és cserébe még többet kért. Alex megfordult odavitte a lányt az asztalhoz, félresöpörte a papírokat, és az asztallapra fektette a nőt. Ó, átkozottul tökéletes. Széttárta Janey combját, nézte, ahol behatolt, és újra kihúzta. Édes nedvek tapadtak a farkára, csillámlón és forrón. Újra a lányba hatolt, nézte, ahogy a duzzadt, húsos redők utat engednek, nézte a csildója lüktetését. Összefutott a nyál a szájában. Éhezett a lány édes ízére, a nyelvén és az ajkán akarta érezni a lány gyönyörét. Nem tudta, lesz-e ereje visszahúzni magát, elszakadni attól a kéjes, brutális élvezettől, amit a lány testének szorítása jelentett a farkán. De muszáj volt megkóstolnia. Janey összerándult, felkönyökölt, amikor érezte, ahogy Alex kihúzódik belőle. A farka kicsusszant, az elképesztő, feszítő lángolás enyhült. Janey levegő után kapkodva nézte, ahogy a férfi az asztal elé térdel, és meggyötört puncijába 287

temeti az ajkát, a nyelvét. - Ó, Istenem, Alex - sikoltott fel, ő pedig hagyta, hogy nézze. Felnézett Janey-re, nyelve fel-alá járt a lány fájdalmasan sóvárgó húsán, körözött a csildóján, tűzkarikát húzott köré, majd Alex a száját csücsörítve gyengéden szopogatni kezdte. - Ezt nem bírom ki - vinnyogott a lány. - Újra akarlak. Azt akarom, hogy meg dugj. - Még nem - nyögte a férfi. - Hadd kóstoljalak meg, bébi. Istenem, ez olyan, mint valami függőség. Olyan átkozottul édes vagy, hogy örökre a számban akarom érezni az ízed. Minden másodpercben, Janey. Belenyalt a szűk résbe, körbenyalogatta, majd belemerítette nyelvét a nyílásba. Janey a nevét sikoltotta, addig emelte a lábát, míg fekete csizmája hegye a férfi vállán nem nyugodott, még jobban kitárta magát neki. - Ó, a francba, igen - a férfi vigyora ördögi volt, amikor visszahúzta a fejét, és végigfuttatta kezét a vékony bőrcsizmán. Iszonyú szexi lábak. Maradj így, bébi. Pontosan így, miközben én felfalom a világ lég édesebb punciját. Megragadta a lány bokáját, ajka újra lecsapott, és elnyelte a lányt. Nyalta és szopta, amíg már semmi nem számított, csak az ajka, a gyönyör, a nyelve gyötrelmes csapásai, és a minden pillanattal fokozódó kéjvágy. Janey felgyűrte a blúzát a melléről, felhúzta a melltartót a duzzadt halmokról, és miközben a mellbimbóját kezdte huzigálni, hallotta a férfi bég erjedt nyögését. Ó, igen, ez annyira jó! Olyan közel van. A meg duzzadt bimbókban érzett gyönyör csak fokozta a csildójában égő tüzet. Teste ívbe feszült, nedvek csorogtak belőle, minden egyes sikolya orgazmusért könyörgött. A férfi ajka a csildója kemény, meggyötört kis dudorát érintette, körülvette, szívogatta. Nyelve körbedörzsölgette, és Janey úgy érezte, 288

mintha belülről kifordítanák. Ujjai szorították a mellbimbóját, nyüszítés hagyta el az ajkát, és szétrobbant egy ragyogó, tündöklő fényözönben. Miközben felrobbant, ismét megrázta a gyönyör. Alex lökése benne, egyetlen kemény, mély döfés, amely behatolt a hüvelye szorító, markoló húsába, még tovább lökve a csúcs felé. A lány felsőteste rázkódott, miközben a férfi a karjával tartotta a lábát, markolta a csípőjét, és vadul döfködte. Janey levegőért kapkodott, szeme tágra nyílt, tekintete elhomályosult, ahogy Alex lüktetett benne, és még magasabbra lökte a csúcson, miközben a lány még mindig az első orgazmus elsöprő hullámával küszködött. A férfi már taszította is bele a következőbe, még magasabbra, még messzebbre, még ragyogóbban. Lélegzet nélkül próbálta kiáltani a férfi nevét, érezte, ahogy az orgazmus mindent megrázó, kétségbeesett lüktetései szétszaggatják. Könyörgés volt, egy gyötrelmes sikoly, miközben Janey kiszállt a testéből, és eksztázisban lebegett. Érezte Alexet, ahogy még egy utolsó alkalommal a testébe fúródik, és a gyönyöre belé lövell, miközben férfias üvöltése betölti a szobát. - Úristen! - a férfi feje hátracsuldott, az inak élesen kirajzolódtak a nyakán. - Janey. Ó, Istenem. Bébi. Csípőmozgása felgyorsult, a magja akadály nélkül, hevesen és forrón Janey testének mélyére áramlott, és Alex végül összerogyott felette. Janey arra eszmélt, hogy az asztalon hever, karjai erőtlenül fekszenek mellette, lábai még mindig a férfi könyökhajlatában, felemelve, és Alex ajka a két melle között kalandozik, majd felsildik a domborulatokra. Megnyalta a még mindig kemény mellbimbót, a nő pedig megrándult a kínzó élvezettől. Teste minden ideg végződése hiperérzékeny volt; még a lélegzetvétel is érzéki révület volt, gyönyör. Janey álmos volt, kimerült, alig várta, hogy összekucorodjon a férfival az ágyban. Sajnálatos módon az ágya némiképp 289

megsemmisült. Ami azt jelentette, hogy fel kell kelnie, meg kell tisztálkodnia, és kénytelenek megtenni az utat Alex házáig. - Mozdulni sem akarok - sóhajtotta a lány, miközben érezte, hogy a férfi lassan kicsusszan belőle. - Ne kényszeríts. A férfi kuncogott. De nem utasította Janey-t, hogy mozduljon meg. A karjába vette, és odavitte a kanapéhoz, aztán bement a fürdőszobába. Janey feküdt ott, hallgatta a víz csobogását. Egy pillanattal később Alex a kanapé előtt térdelt, és széttárta a lány lábát, hogy megtisztogassa egy puha törülközővel. Alex megigazította a ruháját, de az arca még mindig kábult volt a jóllakott gyönyörtől, mozdulatai lassúak és lusták. Gyengédek. Finomak. - Tönkretettem a csinos ruhádat - mondta vontatottan, de valójában úgy festett, mint aki roppantul büszke magára, miközben helyére igazította a lány bugyiját és melltartóját. - A ruha nem számít - a lány elnyomott egy ásítást, és a kanapé párnáira dőlt. - Teljesen kimerítettél, Alex. A férfi felnyúlt, és szelíden megérintette Janey arcát. - Ha holnap nem beszélsz az üzletvezetőről Natchesszel, akkor majd én megteszem helyetted. - A pokolba, Alex, ne avatkozz a dolgaimba - eltakarta szemét a karjával, hogy ne is lássa a másik eltökélt arckifejezését. - Hagyj békén. - Ez így nem mehet tovább, Janey. A lánynak nem tetszett a szavaiból áradó parancsoló hangnem. Tudta, hogy a katonai múlt teszi. Úgy szaladtak ki a száján az utasítások, mintha itt neki kellene rendelkeznie. - Ne mondd meg nekem, mi hogyan nem mehet tovább, Alex elvette a karját a szeme elől, és szemöldökét ráncolva felült, majd 290

lehúzkodta magán a bőrszoknyát. - Nem tudod működtetni a különtermet is ekkora személyzettel. És nem dolgozhatsz éjfélig vagy még tovább, ha ki is akarod pihenni magad másnapra. - Egész jól bírtam, amíg fel nem bukkantál az ágyamban - morogta a lány. - Egész éjjel ébren tartasz. Alex erre felmordult. - Azt akarod, hogy többé ne dugjalak? A lány száját csücsörítve hátradőlt, és mérlegelte a lehetőséget. Végül vállat vont. - Arra úgyse lennél képes. Nem mintha Janey-nek gondja lett volna vele, de úgy tűnt, Alex átkozottul el van szánva, hogy „apuci” legyen, ha törik, ha szakad. Csak még fárasztóbb volt megpróbálni rájönni, hogy miért, és miért pont ő. A város bármelyik szingli nője boldogan széttette volna neki a lábát. Nem, mintha Janey nem tette volna boldogan. Teljesen megőrjíti magát. Felpattant a kanapéról, nem törődött a férfi tűnődő pillantásával, és bement a fürdőbe, hogy rendesen megtisztálkodjon. Természetesen nem volt pótbugyija az irodában. Most minden a férfi lakásán volt. Szüksége van egy üzletvezetőre. De Natchesnek engedélyeznie kell, az együttműködése nélkül nem megy. Ő pedig ellenáll. Oké, talán segítene, ha megmondaná neki, hogy nem utazik el. A mosdókagylóra támaszkodott, és a tükörképét bámulta. Legalább saját magával őszinte; nem utazik el. Alex utána menne, és semmi kétség, a veszély is követné. Mégis habozott megmondani Natchesnek, hogy nem megy sehová, mert már most is érzett valami idegenkedést a bátyjában. Talán valami tudatalatti félelem, hogy Janey is olyan, mint Dayle? Néha elkapta a tekintetét, mintha méregetné, figyelné valamiért. És Janey elborzadt a gondolatra: a bátyja talán annak a jelét keresi rajta, hogy mégiscsak olyan odaadó lánya volt Dayle-nek, mint ahogyan az el akarta hitetni róla. Vagy lehet, hogy őszintén aggódott, hogy 291

elutazik? De ennek semmi értelme, hiszen amúgy sem volt soha az élete része. A zárt fiirdőszobaajtó mögött letörölte a könnyeit, amelyeket a gondolat csalt elő belőle. Mert ráébredt, hogy azt sem tudja, hogyan legyen jó testvér. A bonyodalom pedig, hogy egy olyan férfi szeretője lett, mint Alex, csak a vártnál is komplikáltabbá tette a dolgot. Legalább az étterem elég jól megy ahhoz, hogy egy napon talán más terveket is szőhet. Néha napján ebédvendégekről álmodozott, és a hét minden napján nyitva tartó étteremről. Nem csak a pénz miatt; az ábránd miatt. Megvolt a lehetőség, hogy valóra váltsa mindazt, amiről úgy képzelte, benne van az étteremben. Hogy virágzó, népszerű vállalkozássá tegye. Megmosta az arcát, és nagyot sóhajtott az álomra, amely talán soha nem válik valóra. Megvolt a szakácsa, megvolt a személyzet. Minden este telt ház. Kérhet ennél többet? Kérhet még a tetejébe szeretetet és kacagást is? Megérintette a hasát. Nem érezte magát terhesnek. Nem érezte magát másnak. Úgy érezte magát, mint egy szerető, nem pedig, mint egy nő, aki biztos egy férfi szerelmében. Biztos volt Alex iránta való elkötelezettségében, tudta, hogy bármi áron betartaná az ígéreteit. De többet akart tőle. Alex az övé, figyelmeztette magát, mert a férfi tudatos döntést hozott, hogy hozzá tartozik, ahogy a lány is őhozzá. Ő viszont szerelmes belé. Úgy szerette, hogy Alex még a lelke olyan zugait is betöltötte, amelyeknek eddig még a létezéséről sem tudott. Olyan rejtett részeit, amelyek még mindig gyötrő magányban vergődtek, nem azért, mert üresek voltak, hanem mert ő még mindig érezte a beteljesületlenség kínját. A hiányát annak, hogy szeretik is, túl azon, hogy ő is szeret. Túl sokat kér? Jó ég. Alex az övé. ígéretet tett neki, és Alex nem szegi meg az ígéretét. Nekiadta magát; van joga Janey-nek többet követelni, különösen, ha annyira szereti a férfit, hogy úgy érzi, a szíve megszakad belé?

292

Kavarogtak a kérdések a fejében, egyik a másik után, mindig ugyanaz, míg már úgy érezte, elveszti az eszét, ha még tovább ácsorog ott, és töpreng ezen. Mélyet sóhajtott, az utolsó könnycseppet is letörölte az arcáról, egyetlen kis cseppet, amely még ottmaradt. Több jutott neki, mint amiről valaha is azt gondolta, hogy az övé lehet. Most, ma éjszaka már nem foglalkozik a többivel, mert nincsenek válaszok, még nem, és ezt tudta. Taníts meg, hogyan kell szeretni, Janey. A szavak visszhangzottak az elméjében. Alex szavai. Ajkába harapott, ahogy eszébe jutott, mennyire fogadkozott neki a férfi. Taníts meg, hogyan keü szeretni. Képes lenne szeretni őt? Egy dolog biztos - amíg nem tudnak mindketten úgy aludni, hogy ne kelljen bombáktól rettegniük, erre a kérdésre egyikük sem tud választ találni. Míg Alex meg nem bizonyosodik arról, hogy Janey biztonságban van, másra sem tud gondolni, csak a lány védelmére, és nem képes azon elmélkedni, vajon mit érez iránta. Ez azt jelenti, hogy a zaldatót meg kell találni, és el kell kapni. Neki pedig szembe kell néznie valakivel, akárki legyen is az, aki a halálát kívánja. Valaki a halálát kívánja. Ez elég pontosan leírja az élete történetét, gondolta Janey, kinyitotta a fiirdőszobaajtót, és visszatért Alexhez. Valaki mindig birtokolni, irányítani, vagy éppen elvenni akarja azt az életet, amit elképzel magának. Pontosan úgy, ahogy Dayle akarta. A zaldatója csak a helyébe lépett.

293

HUSZONKETTŐ Három éjszakával ezután Hoyt a székre rogyott a kasszánál, Rogue pedig felpolcolta fáradt lábát az előtérben álló kényelmes kis kanapén, és fejét a pámás háttámlának döntötte. Timothy elnyúlt egy széken; tekintete azonban éber volt, és sugárzott belőle a jókedv. Natches mogorva volt, de úgy tűnt, derűsebb hangulatba kerül, amikor Chaya befutott Rayjel. Maria, Ray felesége két estén át segített az asztaloknál; most a férje mellett ült egy hosszú pádon, miközben Desmond és a személyzet többi része ott rogyott le pihenni, ahol éppen tudott, mielőtt hazaindultak volna. - Amondó vagyok, hogy ez nagyon eredményes négy éjszaka volt Timothy nyilvánvaló örömmel dörzsölte össze a kezét. - Azt kell hogy mondjam, Janey, ez volt életem legjobb vakációja. A személyzet jelenléte miatt Alex már korábban figyelmeztette a lányt, senkinek nem szabad megtudnia, hogy Timothy szövetségi ügynök, vagy hogy részt vesz a nyomozásban. Mark és Tyrell is ott volt, egy hátsó sarokban támasztották a falat, a mese szerint egyszerűen csak haverjai voltak Alexnek, akik beálltak kisegíteni. Szinte már vicces volt figyelni a nőket, ahogy vágyakoznak az új „pincérsegédek” kemény hasizmai és feszes teste után, már ha nem épp Alexet bámulták. Janey-nek ezzel még lesz gondja. - Ki vagyok facsarva - Janey a recepciós pultra ejtette a karját, és beletemette a fejét. - Ó, Istenem. Csak aludni akarok. - Korábban már befejeztem helyetted a papírmunkát - mondta Rogue, és ásított. - Tényleg, Janey, muszáj egy kicsit rendet tartanod. Amikor rendesen sorba raktam a papírokat, már gyorsan ment. - Fel vagy véve - mormolta Janey bele a kaijába. Rogue nevetése vidám volt, de Janey nem szánta viccnek, amit mondott. Négy nap alatt Rogue véghezvitte a lehetetlent. Rendbe rakta a papírokat. Janey felemelte a fejét, és némán nézett a barátnőjére.

294

Rogue a szemét forgatta, és körbenézett a helyiségben. - Ki visz vissza a bárba? Janey a szörnyeteg serifjét küldte értem ma délután. - Csak azért, mert esküdöztél, hogy lerobbant a motorod vádaskodott Janey. Rogue hátradobta vörösarany fürtjeit, és ártatlan arccal nézett rá. Édesem, szombat este van. Ma este mulatnom kell, ugye tudod? - Már mulattál. Három pasi a fenekedbe csípett, az egyik ötvendolláros borravalót adott, és nem törted ki a lábad azokon a hajmeresztő tűsarkokon. Timothy nagy élvezettel vigyorgott. - Ha pedig te nem mulattál - jelentette ki Janey hát én remekül szórakoztam, míg néztelek. - Istenem, segíts - mormolta Natches, miközben Rogue csilingelő kacagása visszhangzott az előtérben. A nő kinyújtóztatta a lábát, és előhúzta a mobilját. - Ezt figyeljétek - mondta kéjesen, és tárcsázott. - Zeke? Itt Rogue. Hangja mélyre, fáradtra, álmosra váltott. - Minden taxi foglalt, és olyan fáradt vagyok. Ha megkérem, értem jön? - Várta a választ, és Janey nézte, ahogy az arcán felvillan valami távolról sem ártatlan kifejezés. - Hátul kell ülnöm? - megint várt, aztán vontatottan mondta: - És használni fogja a bilincset? Leplezetlen gonosz kacaj tört fel az ajkáról, miközben kinyomta a telefont. - Tíz percen belül itt lesz. - És használja a bilincset? - kérdezte Timothy egy kicsit túlzottan is kíváncsian. Rogue az ajkát biggyesztette. - Azt mondta, csak akkor, ha törvényt szegek. Mintha azt akarnám, hogy rajtakapjanak, ha ilyet teszek. Rákacsintott Timothyra, aztán felpattant, és az ajtó felé indult. Jóccakát mindenkinek. - Komolyan gondoltad, hogy felvennéd? - kérdezte Hoyt, miután az ajtó becsukódott Rogue bőrbe burkolt alalga mögött. 295

- Amennyiben érdekli az állás - Janey körbepillantott a még mindig ott időző munkatársakon. - Bármi ellenvetés? - Jó fej - vont vállat Tiffany, a pincérnő, és Rogue székébe telepedett. - Okos csaj - jelentette ki Desmond. - Az új séfhelyettes hétfőn érkezik; elég időm lesz, hogy felkészítsem a szerdán várható rohamra. A felesége ugyanakkor kitűnő pincérnő. Nem lesz semmi gond az új terem megnyitásával. - Nem hiszem, hogy készen állunk rá - vitatkozott Hoyt. - Túl gyorsan haladunk, Janey. A különtermet elő sem készítettük rendesen a héten. A jó hírünk sínyli meg, pedig azért dolgozunk. - Nevetséges - csattant fel Desmond. - A minőségen nem esett csorba, sem ami a kiszolgálást, sem ami az ételeket illeti. Erről gondoskodtunk. És tuti, hogy a profit viszont drámai módon nőtt. - Janey-hez fordult. - Évekig vezettem konyhákat; a teljesítményünk és a minőség is kivételes volt. - És a bevételünk is - bólintott Janey. - Jobb üzlet volt az elmúlt négy éjszaka, mint korábban egy egész hónap. És a minőséget illetően is egyetértek. - Ezt nem tudjuk fenntartani - vitatkozott megint Hoyt, arcára aggodalom ült ki, és egy csipetnyi harag. - Janey, ez az étterem nemcsak a te nevedet viseli, hanem a bátyádét is, ezt nem kéne elfelejtened. Ha nem tudod tartani a színvonalat, a vendéglő jó híre is a béka segge alatt lesz, pont úgy, mint korábban. Janey megdermedt a Dayle Mackayre tett célzás hallatán. - Tisztában vagyok vele, mi történhet, ha nem készülünk fel rendesen - jelentette ki hűvösen. - De szerintem képesek vagyunk kezelni a pluszvendégeket. Lesz egy új pincérnőnk, Desmondnak pedig egy helyettese. Tiffany húg a beleegyezett, hogy besegít pincérnőként, amíg találunk valakit, és Rogue is beszáll legalább addig, míg találunk egy üzletvezetőt, hacsak nem vállalja el ő maga a munkát. - Semmi szükségünk üzletvezetőre; ezzel még Natches is egyetért 296

Hoyt Natchesre pillantott támogatásért. - Én nem ezt mondtam, Hoyt - vonta össze a szemöldökét Natches. - Azt mondtam, nem veszünk fel senkit, ha ez azt jelenti, hogy Janey el akar utazni. - Elutazol? - Hoyt felkapta a fejét, szeme összeszűkült. - Ezt nem említetted. - Nem utazom el - mormolta Janey, tudatában annak, hogy Alex némán figyeli. - Ha elutaznék, Natches felgyújtaná ezt a kócerájt. - Bizony fel - helyeselt a bátyja gúnyos mosollyal. - És mindketten tudjuk, mennyire összetörné ez a szívemet. A hangja őszinte volt, de a tekintete nem. Semmit nem szeretne jobban, mint porig égetni ezt a helyet, és ezt Janey tudta. A lány körbehordozta pillantását az őket figyelő kíváncsi tekinteteken. - Janey nem megy sehová - jelentette ki Alex, mielőtt a lány megszólalhatott volna. - Kivéve haza, aludni. Bezártam az irodát; minden kész, ha készen állsz az indulásra. A konyhát lezárták, minden elő volt készítve. Nem volt más dolguk, mint kisétálni az ajtón. - Én még mindig úgy gondolom, hogy ez hiba - jelentette ki Hoyt, és kijött a kassza mögül. - Nem készültünk fel erre a lépésre, Janeynek pedig nincs elég a tapasztalata ehhez a munkához. Na igen, ezt az érvet már hónapok óta hallgatja tőle. - Megvan a tapasztalata, de kérdés, megvan-e kitartása - Tiffany feltápászkodott. - Istenem, de hulla vagyok. - Janey belevaló, meg tudja csinálni - érvelt Desmond, és átkarolta a felesége vállát. - Meg fogja csinálni. Janey elmosolyodott erre a kijelentésre. - Van egy szabadnapunk. Lássuk, mit tudunk kezdeni az időnkkel, hogy kipihenjük magunkat, és felkészüljünk a jövő hétre. Nyitás előtt újra összejövünk átbeszélni a többi ötletet vagy ellenvetést.

297

- Minek? Úgysem hallgatsz rájuk - ellenkezett továbbra is Hoyt. - Hallgat, ha egyetértesz vele - horkantott Natches. - Ez nagyjából leírja a dolgot. - Te soha nem értesz egyet velem - mondta neki a lány, miközben Alex felsegítette rá a bőrkabátot. - Te pedig soha nem hallgatsz rám - meredt rá Natches, miközben Chaya mély, vidám nevetést hallatott. - Szegény kicsikém - dorombolta Natches felesége. - Gyere haza, szívem, egész éjszaka rád hallgatok, ha azt akarod. - Tényleg? - Natches arca felderült. - Ez felcsigázott. Nevetés visszhangzott, miközben Janey és a többiek kivonultak. A lány és Alex beállította a riasztót, és bezárták az ajtókat. Janey megérintette az ajtó üveglapját, és befelé bámult a sötét étterembe. Alex szíve összefacsarodott a lány arcára kiülő csendes vágyakozástól. Janey-nek álmai vannak. Hallotta a hangján, látta a tekintetében. Álmok egy itteni jövőről, álmok róla, Alexről. Tudta, hogy vannak ilyen álmai, mert látta a szemében, amikor megfordult, és apró kezét a karjára tette. Miközben a furgonhoz vezette, érezte, hogy a tarkóján figyelmeztetőn felmerednek a pihék. Már az elmúlt két éjjel is érezte a Janey-re koncentráló rosszindulatú pillantást, a fenyegető erőszakot, amely ott vibrált körülötte a levegőben. Vártak. Tudta, hogy Mark és Tyrell fedezi őket, miközben Alex szorosan maga mellett tartotta a lányt, védte a testével, a járművekkel, a körülöttük lévő árnyékokkal. Mit tenne, ha elveszítené Janey-t? Nem hazudott, amikor azt mondta neki, hogy megszűnne létezni. Amikor Alex megsebesült, hazatérésekor egyetlen gondolat járt a fejében: Janey. Hogy megérintse, az övé legyen, hogy csillapítsa azt a könyörtelen éhséget, amelyet már túl régóta érzett iránta. Nem a legtisztább szándékokkal tért vissza. Azt tervezte, hogy az ágyába csábítja, nem pedig azt, hogy 298

olyan érzelmek láncolják majd megmagyarázni vagy megérteni.

hozzá,

amelyeket

képtelen

Közeledtek a furgonhoz, Mark és Tyrell haladt előttük, Timothy pedig Janey háta mögött. Az idősebb férfi egészen ellágyult Janey közelében. Ez az apa lánya dolog volt az oka. Az elmúlt pár napban Timothy úgy melózott az étteremben, akár egy profi. És ha Alex nem tévedett, még élvezte is. - Tiszta - mormolta Mark, miközben Tyrell-lel ellenőrizték, nincse bomba a járműben. - Ez nevetséges - morogta Janey. - Mindnyájan kockára teszitek az életeteket, Alex. Meg volt rémülve. Sikerült elrejtenie a félelmét, amíg esténként el nem hagyták az éttermet, de míg oda nem értek a férfi lakására, ahol a zárt ajtók mögött biztonságban érezte magát, reszketett a félelemtől, hogy valakinek baja esik miatta. Nem is annyira saját magát féltette, mint inkább a többieket. - Ez a hivatásunk - sietett a válasszal Timothy. - És amikor győzünk, minden egyes megmentett gyerek, férj, feleség vagy testvér azt jelenti, hogy megérte. - Senkinek nem hagyom elvenni azt, ami az enyém - mondta neki gyengéden Alex, beemelte a kocsiba, és nézte, ahogy a lány középre csúszik a háromszemélyes első ülésen. Alex mellé ült; a lány már sosem szokott a távolabbi ülésre ülni. A férfi szerette, hogy a combjára teheti a kezét, a térde fölé és a lány meleg bőréhez érhet, miközben vezet. Szerette közel tudni magához, érezni őt, tudni, hogy biztonságban van. Miközben elindultak a vendéglőtől, Alex érezte, hogy nő a feszültség a nyakában. Minél közelebb értek a házhoz, annál inkább érezte közelíteni a veszélyt. Amint bent lesznek a házban, ez majd enyhül. Bárki volt is a zaklató, Alex biztonsági rendszerén nem sikerülhet átjutnia. Lehetetlen lett volna behajítani egy házi készítésű bombát az ablakot védő kovácsoltvas akadályon. A hálószobában belülről 299

acélzsaluk voltak, ami még védettebbé tette a szobát. Ezeket közvetlenül az után szerelték fel, hogy Janey-t átvitte magához. Sötét árnyékolók és nehéz függönyök takarták a többi szobát, az ajtók és ablakok be voltak riasztva, odakint pedig Mark és Tyrell váltotta egymást a furgonban, figyelték a lakást. Mégis, a várakozásnak most vége. Alex érezte. - Valami nem stimmel - suttogta Janey. - Érzem. Miközben befordultak egy mellékutcára és a ház felé mentek, kibámult a furgon ablakán, kezét szorosan összekulcsolta az ölében. Alex soha nem ment ugyanazon az útvonalon, nem hagyta, hogy valaki előre tudja, melyik úton érkeznek. - Minden rendben lesz - ígérte a lánynak. Belenézett a visszapillantóba. Mark és Tyrell közvetlenül mögöttük volt; más jármű nem követte őket, és előttük sem volt senki. - Ez tébolyító - Janey hangja fojtott volt, aggodalmas. - Korábban is volt ilyen érzésem, mielőtt ideköltöztem. Mindig tudtam, mikor bukkan majd fel Dayle, mikor próbál belekényszeríteni egy házasságba valamelyik cimborájával - megvető hangsúllyal ejtette az utolsó szót. - Mindig tudtam, mikor találja meg a módját, hogy fájdalmat okozzon nekem vagy Natchesnek. - Dayle halott, Janey. Láttam a holttestét, amikor ott volt Natches. Nincs többé. A lány nagyot nyelt. - De valamit hátrahagyott - suttogta. - Valakit, aki eléggé gyűlölte őt ahhoz, hogy azt higgye, ha engem büntet, azzal rajta áll bosszút. Hangosat sóhajtott, belenézett a visszapillantó tükörbe, és figyelmesen vizsgálta az utcákat, ahogy közeledtek a házhoz. - Egy őrültet - mondta Alex. - De senki nem fog bántani téged. A férfi bekanyarodott egy másik mellékutcára. Semmi értelme nem volt. Nem követte őket senki, mégis érezte a figyelő tekintetet a furgonon, érezte, hogy a veszély sötét, olajos hullámként hömpölyög körülöttük. 300

Kinézett a szélvédőn. Nem volt olyan hely, ahonnan ésszerűen nézve lövés érkezhetett volna, az épületek és a fák védelmében ez lehetetlen volt. Újabb kanyart vett be, más szögből közelített az utcához, ahol a háza állt. Minél közelebb értek, annál sűrűbben vette körül a veszély előérzete. Lehúzódott egy sikátorba, leállította a motort, és lekapcsolta fényeket. Mark és Tyrell beállt mögé. - Maradj itt - kinyitotta a kesztyűtartót, elővette a tartalék pisztolyát. Ellenőrizte a tárat, és hogy ki van-e biztosítva, aztán a lány kezébe nyomta a fegyvert. - Tudod, mit kell tenni? Janey bólintott, tágra nyílt szemében félelem ült. - Jó kislány. Csak odamegyek beszélni Markkal és Tyrell-lel. Rögtön visszajövök. A lány idegesen megnyalta a száját, de bólintott. - Maradj itt biztonságban, bébi - Alex a tenyerébe fogta a lány arcát, lehajolt, és gyorsan megcsókolta, aztán kiszállt a furgonból. A belső világítást is lekapcsolta; vaksötét volt, amikor kilépett a kocsiból. - Kíváncsi voltam, vajon érzed-e - Mark fel volt fegyverkezve. Automata puskája a lábánál volt közte és a furgon között. - Minél közelebb érünk, annál sűrűbb. - Csak az a kérdés, hánnyal van dolgunk - mormolta Alex. - Nem lehet több egynél - dörzsölte meg Tyrell az állát. - Minden bizonyíték arra mutat, hogy magányos vadász. De akárki is, komolyan gondolja ezt az őrületet. Bennem volt az érzés, amióta elhagytuk az éttermet. Hogy valahogy követnek. Amikor elkezdtél kerülőutakon menni, és más útvonalakat követni, kicsit enyhült az érzés, de ahogy közelítünk a házhoz, egyre idegesebb leszek. Alex bólintott, és körülnézett a szűk utcában. Ösztönnek nevezték ezt, egyfajta hatodik érzéknek, amely jelzi a veszélyt. Senki más nem ismerte ezt, csak az, akivel megtörtént, hogy emiatt maradt életben. Egyik oldalról egy garázs védte őket, és egy sor fenyő, amelyek 301

egy kertet szegélyeztek a túloldalon. Rövid, szűk kis utca volt, minden oldalról védve. Alex háza odaát állt a párhuzamos utcán. Nem volt sok fedezék, de sok olyan hely sem, ahol el lehetett rejtőzni, hacsak valaki nem bujkált a szomszédos fák mögött vagy a kertben. - Bevonhatnánk a Mackay fiúkat - vetette fel Tyrell. - Csendben idejöhetnének. Alex megrázta a fejét. - Ha nem bukkanunk fel hamarosan, a zaklató megijed, és elmenekül. Be volt indulva. Elkapni a rohadékot most, amikor itt az esély, ez nem tűr halasztást. Ott vár rájuk a háznál. Egyszerű lenne becserkészni, gondolta Alex. Úgy ismeri ezt a környéket, mint a tenyerét. Neki ez hazai terep, ismer minden árnyékot, tudja, hogyan rejtőzzön el közöttük. - Egyéb lehetőség? - kérdezte Mark. - Elküldjük Janey-t a hajóra, és gyalog bemegyünk - mormolta Alex. - Gondolod, hogy odamenne? - kérdezte Mark. Alex sóhajtott. - Nem. - Visszanézett a furgonra, és tekintete találkozott Janey aggodalmas, nyugtalan pillantásával. Nem tetszett neki, hogy kihagyják a beszélgetésből. - Maradj itt vele, és mi megnézzük - javasolta Mark. Alex a fejét rázta, és újra körülkémlelt a kis utcában. Ő itt a legjobb vadász, ez nem hagy sok választási lehetőséget. Végre megvolt az esély, hogy itt és most elkapják a zaldatót, vagy várhatnak, és akkor a gazember meglepi őket egy másik napon. De itt van vele Janey. - Mark, megvannak még azok a különleges adóvevőid, amiket lenyúltál a főhadiszállásról? Mark kifejezéstelen arccal meredt rá, aztán vágott egy grimaszt. A francba, hát erről meg honnan tudsz? - A kocsiban van? - A táskámban - sóhajtott. - A hátsó ülésen. 302

- Hozd ide. Míg Mark visszaügetett a kocsihoz, Alex Tyrellhez fordult. - Te és én kicsit felderítjük a helyzetet. Itt hagyjuk Janey-vel Markot, neki jók a megérzései, ha baj van. Ha a zaklató itt bukkanna fel, ki tudja vinni Janey-t. Tyrell bólintott. - De át kell vinnünk a mi kocsinkba, a tiéd be van ide szorulva. Alex csendesen kinyitotta az ajtót, és jelzett Janey-nek, hogy szálljon ki. Amikor a lány átmászott az ülésen, a férfi felkapta, és a másik kocsihoz vitte. - Ne hagyj itt, ha elmész, Alex. Kérlek - suttogta Janey, miközben Mark kitárta az ajtót, és ő becsúsztatta a lányt. Tyrell-lel mindketten magukhoz vették egy-egy adóvevőt, a helyére igazították a fülükben és oldalt a nyakukon. Ellenőrizték a vételt hármuk között, aztán gyorsan bólintottak. - Alex, kérlek - suttogta Janey újra. A férfi megérintette a lány arcát, belenézett aggodalommal teli szemébe. - Most vége lesz, Janey. Mark mellett biztonságban leszel. Megígérem. A lány lehunyta a szemét, arcát fájdalmas grimasz torzította el. - Szeretlek - suttogta Janey, amikor újra kinyitotta a szemét, s a gyengéd, szenvedélyes szavak a férfi leikébe döftek. - Hallasz engem, Alex Jansen? Szeretlek. Ne hagyd, hogy megint megsebezzenek. Jó ég, a lány betöltötte a lelkét. Hogy a pokolba kellene kezelnie egy ilyen érzést? - A tiéd vagyok - suttogta. - Mindig visszajövök hozzád, Janey. Aztán elfordult a lánytól. Muszáj volt megtennie, különben sosem lesz képes itt hagyni. - Vigyázz rá, és hívd a Mackay fiúkat. Visszatérünk húsz percen belül - mondta Marknak. - Ma éjjel el akarom kapni ezt a rohadékot. Neki

volt a

legtöbb

tapasztalata. 303

Mint Mark korábban

megállapította, ők Tyrell-lel egy ideje már kijöttek a gyakorlatból. Nem voltak már meg bennük azok a reflexek, a ragadozó éberségnek az a fajtája, amelynek Alex még a birtokában volt. Mark az élete árán is meg védi Janey-t, Alexnek efelől nem volt kétsége. Tyrell mindig is inkább a vadászatban volt ösztönösen jó, míg Marknak az ösztönei voltak kifinomultabbak. Megérezte, ha veszély készülődött, csak nem tudta olyan hajszálpontosan megjelölni az irányt, honnan. Alex magabiztosságán piszkosul sokat dobott volna, ha itt van egy Mackay is. Natches pompás lett volna. Ő senki másra nem bízta volna a húgát. De a zaklató nem tudhatja meg, hol vannak. Akárki is az, Alex házát figyeli, nem a járműveket. A kocsik belső világítása le volt kapcsolva, úgyhogy senki sem érzékelhette a jelenlétüket. Janey itt biztonságban lesz. - Legyetek óvatosak - bólintott Mark Alexnek, aztán a szerelméhez fordult. Szája sokat tudó vigyorra húzódott, amikor Tyrell, aki pont olyan széles vállú, magas és erős férfi volt, mint a másik, felemelte az öklét. Mark és Tyrell összeérintették az öklüket, a mozdulat furcsán bensőséges volt, bár ugyanezt a gesztust gyakran használták a katonák egymás közt. Ebben volt valami sokkal gyengédebb. Férfi a férfinak, szerelmes a szerelmesnek, a mosolyuk mélyebb érzelmekről tanúskodott, mint sok, férfi és nő között elcsattantó csók, amit Alex életében látott. Ez minden alkalommal lenyűgözte, amikor látta. Míg Mark és Tyrell évekkel ezelőtt odamentek hozzá, és elmondák neki, hogy szeretők, soha nem sejtette. - Fegyverek - Mark elfordult Tyrelltől, és a hátsó ülésről késeket, pisztolyokat, tölténytárakat, és bokára csatolható, tartalék kézifegyvereket húzott elő. Alex és Tyrell felfegyverkezett, aztán Alex behajolt az első ajtón, és megcsókolta Janey-t. Mély nyelves csókkal, a lány nyöszörgése ellenére, aki próbált belékapaszkodni. Amikor visszahúzta a fejét, 304

ujját a lány ajkára illesztette. - Húsz perc - súgta. - Tedd azt, amit Mark mond, Janey. Aztán vigyázz magadra. A lány bólogatott. Érezte, hogy a félelem rázza belülről. Odamászott az anyósülésre, miközben Mark beült, és csendben becsukta maga mögött az ajtót. Sötétség vette körül őket. Janey másodpercek alatt elveszítette szem elől a furgontól távolodó Alexet. Mark felcsapta a mobilját, és a gyorshívón egy számot ütött be. Natches. A hátsó utca párhuzamosan Alex házával. Gyertek csendben, fény nélkül. A zaklató itt van, Alex és Tyrell becserkészi. - Egy pillanatra elnémult. - Pozitív. Itt van velem, erősítésre van szükségünk. - Kinyomta a telefont, és a lányra vigyorgott. - Érkezik a lovasság. - Alexnek várnia kellett volna - mondta Janey nyugtalanul, küzdve a rémület és a feltörni készülő könnyek ellen. - Ő és Tyrell mindenkinél jobb ebben - biztosította a lányt Mark széles mosollyal. - Húsz perc múlva itt lesznek, a zaklatod a fájdalomtól nyöszörögve vérben fetreng majd, és az élet végre mindnyájunk számára visszatér a normális kerékvágásba. Janey markolta az Alextől kapott fegyvert, félelemmel telve kémlelt körül. Túl sötét volt. Túl sok volt az árnyék. Alex pedig nem volt itt vele. Odakint volt, a veszélyben. Mark újra megpróbálta megnyugtatni. - Az őrnagy mindig tudja, mit tesz. Bízz benne. - Bízom benne - Janey az életét is rábízta, de Alex nem volt itt, és ő nem látta. Elfordult, és kibámult az oldalsó ablakon, tekintetével a sötétséget kutatva, amikor hallotta, ahogy a szélvédő szilánkokra törik.

305

HUSZONHÁROM Miközben Mark felé fordult, Janey egy csípést érzett a vállában. A férfi feje hátracsuldott, szeme tágra nyílt a meglepetéstől, egy apró nyíl fúródott a nyakába. Janey az ülése szélére kúszva odanyúlt, hogy kirántsa. - Mark. Ó, Istenem, Mark. A férfi küzdött, hogy beindítsa a járművet, a motor köhögött, Janey pedig érezte, hogy szédülés vesz rajta erőt. A fegyver kiesett a kezéből, és iszony söpört át rajta, amikor hallotta, hogy a kocsi zárjai kinyílnak. Megtapogatta a vállát, és egy kis nyilat húzott ki belőle. - Adóve... - Mark hangja recsegett, ahogy próbálta a kis fekete kommunikációs készüléket leszedni a nyakából. Odalökte Janey-nek. - Alex. Mozogj, mozogj. Janey küzdött a tudatát lassan elborító sötétség ellen. Átnyúlt Mark most már mozdulatlan alalgán, próbálta a zárakat újra aktiválni, biztonságossá tenni a furgont. A válla lüktetett. Úgy érezte, mintha vízben mozogna, súlyok húznák le, a látása elhomályosult, nyelve elnehezedett, és hideg levegő csapott be a járműbe. - Mozdulj, ribanc! - kemény kezek ragadták meg a haját, hátrarántották és végig húzták az ülésen, ki az ajtón, míg összerogyott a földön. Alex mindjárt jön. Tudja, hogy jön. Rohanni fog. Csak húznia kell az időt. - Állj fel, vagy kinyírom azt a kis buzit a kocsiban. Rohadt homokos. Nem érdemli meg, hogy éljen. A hajbőrén érzett feszítés borzalmas volt. Janey felordított a fájdalomtól, talpra küzdötte magát, és az erejét megfeszítve próbálta nem elereszteni a törékeny kommunkációs eszközt, amit Mark odalökött neki. Keze remegett, szédülés vett rajta erőt, lehajtotta a fejét, hogy leplezze igyekezetét, miközben a készüléket próbálta az inge alatt 306

bedugni a farmerja derekába. - Tejó ég, ez szinte túl könnyű volt - a valamivel álcázott hang kárörvendő volt. - Tudtam, hol lendülnek akcióba. Tudtam, hol fognak parkolni. Okosabb voltam. Én voltam a jobb. Janey küzdött az őt markoló kéz ellen, miközben keresztülvonszolták egy udvaron. Sötét volt, késő éjjel, és valami ostoba okból ebben az utcában senkinek nem akadt egy kutyája a hátsó udvarban; hát micsoda képtelenség ez! Janey érezte, hogy hisztérikus nevetés bugyog a torkában. - Ne aggódj, ribanc. A pasi épp a kaijaimba sétált - a hang ismerősnek tűnt, de nem tudta hova tenni. Megrázta a fejét, azon imádkozott, hogy a megfelelő gombot nyomta meg Mark adóvevőjén, és Alex képes lesz a nyomára bukkanni. Ha nem sikerül, akkor neki vége. A francba, valószínűleg már amúgy is vége. - Ha nem húzol bele, kisanyám, egyszerűen lepufFantalak, és túl leszek rajta - csattant fel a hang. - Meg is tenném, ha nem kéne megértetnem azzal a gerinctelen kölyökkel, hogy mi a siker. Szerencsétlen kis hülye. Istenverte gyenge alak. Állandóan vitatkozik velem azon, hogy mit akarok tenni. Augusta Napier, Hoyt anyja. Janey érezte, hogy a teste próbál leblokkolni, az agya küzd, hogy elmeneküljön a tudással terhes valóság elől. Augusta a Mackay család barátja. Janey tudta, hogy az asszony beteg. Hoyt is mondta, hogy beteg; mindenki tudta, hogy rákos. Honnan volt ereje ezt tenni? - Mindjárt ott vagyunk, te kis kurva - Augusta átlökdöste egy sötét, fáktól árnyékolt udvaron. - A szeretődnek fogalma sem volt, milyen közel vagyok, mi? Túljártam az eszén. Néha annyira könnyű túljárni egy férfi eszén. Janey érzékszervei mintha nem akartak volna működni. Megbotlott, amikor hallotta, hogy egy nehéz ajtó felemelkedik, aztán 307

lebukfencezett, zuhant. Lépcsőre esett, és legurult rajta, fájdalmasan érezte a testén a fa lépcsőfokok minden egyes ütését. Aztán az ajtó bezárult. Egy pinceajtó. A város szélén sok öreg ház volt, a pinceajtó sok helyütt kívül volt az épület egyik sarkában, és az alagsorba vagy a viharok idején használt óvóhelyre vezetett. Arca alatt hűvös cementet érzett. A nyirkos, dohos szag betöltötte az orrlyukait, fulladozott, alig kapott levegőt tőle. - Gyerünk - talpra rántották, és egy kanapéhoz lökdösték. - Fel kell szedned pár kilót, te lány. Túl vézna vagy - a hang vihogott. - Ó, jaj, sajnos túl késő már meghízni. Ma éjjel van az életed utolsó éjszakája. A hang elektronikus torzulása mostanra megszűnt. - Augusta, miért? - nyögte Janey fájdalmasan. - Hol van Hoyt? - Hoyt - kiáltotta a nő a fiú nevét hangosan, Janey felemelte a fejét, és próbálta a testét annyira elfordítani, hogy ajeladó működjön, már ha működik egyáltalán, hogy Alex rátalálhasson. Kinyílt egy másik ajtó. - Anya, mit csinálsz itt lent? Itt az ideje, hogy bevedd a gyógyszereidet. Fény gyúlt ki, elvakítva Janey-t, aki összerándult, és a kabátja szélével eltakarta az adóvevőt. Jó ég, Alexet akarta. Halálra volt rémülve. Janey bandzsítva küzdött az agyzsibbasztó drog ellen, amely nyilvánvalóan a vállába fúródó nyílban volt, majd meglátta az asszonyt, miközben Hoyt lassan jött lefelé a lépcsőn. Augusta valójában nem volt öreg. Negyvenöt vagy negyvenhét éves, Janey már elfelejtette. Magas, nehéz csontú asszony élesen kiálló pofacsonttal és tompa, mogyoróbama tekintettel. Valaha csinos volt, mielőtt néhány éve a férje meghalt Irakban. Janey úgy hallotta, hogy Augusta egy kicsit beleőrült a férje elvesztésébe. Nos, láthatóan nem csak egy kicsit. 308

- Jaj, anya, mit tettél? - fáradt rezignáltság csendült Hoyt hangjában, amikor belépett az alagsorba. Janey észrevette, hogy nem sietett ideérni. A munkában sem, és itt sem. Lassan odament a kanapéhoz, lehajolt a lányhoz, kisöpörte a haját az arcából, és ellenőrizte a pupilláját. - Elkábítottad? - vádolta az anyját. - Apád nyílpuskája - vonta meg a vállát Augusta a nehéz férfidzseki alatt, amit viselt. - Mindig azt mondta, sosem tudhatom, mikor lesz rá szükségem. Azt hiszem, igaza volt. - Nevetése gonosz volt, enyhén tébolyodott. - Hoyt. Segíts - suttogta kétségbeesetten Janey. - Alex barátja vagy. Natchesé is. - Ne próbáld őt a fortélyaiddal behálózni, ribanc - vakkantott Augusta. - Hidd el, Hoytnak eszében sincs hallgatni rád, nem igaz, Hoyt? A fiatalember felemelte a fejét, nagyot sóhajtott, bánat és gyötrelmes kimerültség keveréke ült ki az arcára, miközben fölegyenesedett. Még mindig az a nadrág és póló volt rajta, amit a munkában viselt. Fekete bőrcipője kopott és poros volt. - Mióta nem szeded a gyógyszereidet, anya? - kérdezte. - Úgy beszélsz, mint az apád - szeretet és derű melegítette át Augusta hangját. - Nincs szükségem gyógyszerekre, Hoyt. Ez minden. Öld meg a lányt, és minden megint jó lesz. - Tényleg ekkora fájdalmat akarsz okozni Alexnek, anya? Megmondtam neked: Janey fontos neki. Augusta szünetet tartott, pillantását Janey-re villantotta. Segítettem Alexnek felnevelni Cristát - szeretőn mosolygott. - Azok az idióta szülei soha nem voltak ott, hogy segítsenek neki, vagy segítsenek Cristát nevelni. Én vigyáztam rá, ha valami dolga volt esténként. Alex jó fiú. - A homlokát ráncolta. - Túl jó egy ilyennek, mint te. 309

- Alex szereti őt - jelentette ki Hoyt. - Látnod kellene őket együtt, anya. Azt hiszem, tévedtünk Janey-vel kapcsolatban. - Volt egy árnyalatnyi boldogtalanság az arcán, amikor elfordult a lánytól. - Natches pedig a bátyja. Úgy szereti, mint testvérét. Janey nem úgy viselkedik, mint Dayle. - Nem kockáztathatjuk meg - rázta le magáról a dzsekit Augusta, férfi-flanelinget és farmert viselt alatta. Katonai csizma volt a lábán, és egy tokban pisztoly lógott az oldalán. - Azonkívül nem egyeztem bele semmibe. - Nem vetted be a gyógyszereidet. - Szállj már le rólam a piruláiddal, Hoyt - csattant fel a nő, és hátrasöpörte barna haját. - Megmondtam, nem hagyhatjuk, hogy ez a némber megmételyezze azok életét, akik fontosak nekünk. Alex majdnem olyan nekem, mintha az öcsém lenne. Már meg sem látogat miatta - vádlón Janey-re bökött az ujjával. - És a pletyka terjed. Soha az életben nem lesz rendőrfőnök ezzel a ribanccal maga mellett, ezt te is tudod. Janey Hoytot figyelte. A fiú arcán tartotta könyörgő tekintetét. Józanabbnak tűnt, mint az anyja, de lemondónak látszott. Mintha tudná, hogy úgysem tudja életben tartani Janey-t. - Ó, anya - Hoyt a hajába túrt, leült egy kopott konyhaszékre, és Janey-re nézett. Pillantása a lány derekára vándorolt, és gyötrődés tükröződött az arcán. Meglátta az adóvevőt. Janey tudta, hogy észrevette. Szíve a torkában dobogott, miközben a fiú szomorúan megrázta a fejét. - Hoyt, tudod mi fog történni. Megbeszéltük. Augusta meg akaija ölni, Janey tudta. Érezte, ahogy görcsbe rándul a gyomra, elborítja a rémület. Félelem Alexért, mert tudta, hogy a férfi keresi. Félelem a gyermekért, akit talán a szíve alatt hord, mert ha meghal, vele pusztul a kisbaba is, akire Alex annyira vágyott. Olyan kétségbeesetten, hogy elkötelezte magát miatta.

310

- Megígérted, hogy abbahagyod - sóhajtott Hoyt fáradtan. - Miután majdnem elkaptak, amikor bombákat hajítottál a házába, meg esküdtél, hogy abbahagyod. - Nem hagyhatom abba - kiabált a nő dühösen, ráncos arca eltorzult a haragtól. - A kábítófegyverrel vártam Alex házánál. Nem bántottam volna. Végig aludt volna, míg a lány meghal. De muszáj volt megpróbálnia kijátszani engem. Neki meg azoknak a buziknak, akikkel rohangál. Láttad a fotókat, Hoyt. Janey olyanná teszi Alexet, mint amilyen ez a két alak. Hogy seggbe dugja, mint egy buzeráns. Elveszíti a férfiasságát. Augusta fel-alá járkált a helyiségben. Próbálta visszatuszkolni a néhány elszabadult barna hajtincset a feje tetején lévő hajcsipeszbe, de folyton visszahulltak. Arca elvörösödött a dühtől, mogyoróbama szeme kifejezéstelen volt, halott. A harag inkább csak Hoytnak szóló színjáték volt. A nő jéghideg volt, kemény. - Egy cseppet sem hasonlítasz apádra, Hoyt - gúnyolódott Augusta. - Amikor Jimmy és én a seregben voltunk, ő volt a legerősebb férfi a csapatában. Mindent megtanított nekem, amit csak tudott, és téged is próbált okítani. Én is próbáltalak tanítani. Mi történt veled? Hoyt a fejét rázta. - Nem vagyok gyilkos, anya. - Apád se volt gyilkos; hazafi volt! - üvöltött a nő. Hoyt körülnézett az alagsorban, olyan komor kifejezés ült az arcán, hogy Janey szemét elfutotta a könny. Mindig is kedvelte Hoytot. A fiú keményen dolgozott, csendes volt. De soha nem tűnt őrültnek; soha nem látszott, hogy kerülő utakon jár. - Anya egy darabig a seregben volt - mondta a fiú csöndesen Janey-nek. - Néha együtt dolgoztak apával. Istentelen jó csapat voltak. Büszkeség öntötte el Augusta arcát. - Jimmy olyan erős volt, nem igaz, Hoyt? Hoyt bólintott. - Igen, anya, apa nagyon erős volt.

311

- Amíg meg nem halt - a nő arcát eltorzította a gyász, barna szemében végre érzelem gyúlt ki, szenvedés tüze. - Elvették tőlünk Irakban. Olyan szajhák, mint ez! - hegyes, vékony ujjával Janey-re mutatott. - Áruló kurvák. Hoyt megint Janey-re nézett. - Úgy állították be, mintha apának viszonya lett volna - keserű tudás csillant meg a szemében. - Egy nyomorúságos kis kamrában, az ágyban találták meg egy fiatal arab nővel. Mindketten halottak voltak. Janey visszanyelte a torkába feltoluló epét. - Áruló kurva! Fekete hajú kis szajha. Apád hozzá se nyúlt volna, Hoyt. Az a kis kurva odacsalta, és Jimmy kinyírta érte - Augusta odalendült Janey-hez. - Azt a nőt az apja vette rá erre. Ahogy téged a tied, hogy tedd tönkre Alexet és Natchest. Janey a fejét rázta. Úgy tűnt, mintha minden szétesne, hullámzana körülötte. Akármi volt is abban a nyílban, nem rántotta ki magából elég gyorsan. A méreg eltorzította a valóságot, minden erejét kiszívta. - Én... - megpróbálta lenyelni a gombócot a torkában. - Én próbáltam megvédeni Natchest. Azt tettem, amit Dayle mondott, hogy megóvjam őt. - Hazudik! - csattant fel Augusta. Hoyt mély levegőt vett és felállt. - Hozom a gyógyszereidet, anya. - Hoyt, ne hagyj cserben - Augusta előhúzta a fegyvert az oldaláról, és a fiára szegezte. - Megmondtam, fiam, hogy választanod kell, melyik oldalra állsz. Most itt az ideje, hogy válassz. - Ő a fiad - suttogta könnyes hangon Janey. - Augusta, ő az egyetlen fiad. A másik nő megpördült, szeme most már szikrákat szórt a dühtől. Azt hiszed, hogy nem tudom, te kis szajha? De minden embernek választania kell. Az apja is megmondta neki. Tudom, hogy megmondta. Hoyt lehajtotta a fejét, és Janey látta a nyomorúságot, a tudást az arcán. Az anyja őrült. 312

Ugyanolyan tébolyodott, mint Dayle Mackay volt. - Anya - Hoyt odalépett a nőhöz. - Gyere, menjünk fel. Vedd be a gyógyszereidet, és utána megbeszéljük ezt. Te mondtad, hogy könnyebb beszélgetni, ha beszeded. Először beszéljük meg, hogy csináljuk. Egy pillanatra Augusta arca átváltozott. Fiatalabbnak látszott, szinte vibrálónak a fia iránti szeretetben. - Apád számára akkora csalódás voltál - suttogta. - De én mindig szerettelek, nem igaz, Hoyt? Mindig kiálltam melletted. - Igen, kiálltál - Hoyt pislogott fájdalmában. - Még ha megütött is érte, én megvédtelek, nem igaz, Hoyt? A fiú lassan bólintott. - De igen, anya. Augusta fölemelte a pisztolyt. - Soha nem vettem észre, mennyire igaza van - mondta gúnyosan. - Szánalmas vagy. - És meghúzta a ravaszt. Janey felsikoltott, és a levetette magát a kanapéról. Botladozva Augustára vetette magát, amikor a fegyver elsült, és Hoyt hátratántorodott. - Te szuka! - Augusta visszakézből megütötte, miközben Janey megpróbált az asszony fegyvert tartó kaijába kapaszkodni. - Anya, hagyd abba! - Hoyt hangja gyenge volt, de legalább élt. Janey megragadta Augusta kaiját, és próbálta eltéríteni a lövés irányát Hoyttól vagy magától. Augusta nem volt olyan erős, mint amilyennek tűnt. Viszont tombolt, Janey pedig el volt kábítva. A lány sírt, levegőért kapkodott, amikor érezte, hogy visszarántják, és hallotta, hogy újra elsül egy fegyver. Nézte a sötét, csinos kis lyukat, amely ott tündöldött Augusta homloka közepén, majd az asszony nekizuhant a mögötte lévő polcnak, végül vémyomot hagyva a fán lassan lecsúszott a földre. 313

- Janey. Bébi. Ó, Istenem, úgy sajnálom - Alex tartotta a kaijában, a mellkasára vonta, egyik széles tenyere a tarkójára simult. - Olyan gyorsan jöttem, ahogy csak tudtam, édes. Az istenit. Sajnálom, Janey, annyira sajnálom. A lány Alexbe kapaszkodott, érezte, hogy a gyengeség, amely ellen mindeddig küzdött, hirtelen erőt vesz rajta. - Azt hiszem, el fogok ájulni - motyogta. A lába adta fel először, aztán a karja. Összeroskadt a férfi karjában, és miközben a sötétség bezárult körülötte, még hallotta, hogy Alex káromkodik. - Rendbe jön - Mark még mindig imbolygott, miközben megvizsgálta Janey-t, akit Alex a kanapéra fektetett. Ébren tartotta az adrenalin, amit sikerült beinjekcióznia magának, miután Janey-t elrángatták, de gyenge volt. Sikerült előkotornia a táskájából még egy adóvevőt, és gyalog követnie Janey támadóját, miközben útba igazította Alexet és Tyrellt. Először őt találta el a nyílvessző, egy másodperccel az előtt, hogy a másik oldalról Janey vállába fúródott volna a következő. Mark látta, ahogy a lány kirántja a nyilat magából, ahogy az ő nyakából is. A lövedék megölhette volna. Janey megmentette az életét, ahogy a sajátját is. Alex pedig nem volt ott, amikor lánynak szüksége volt rá. Alex ezt soha nem fogja elfelejteni. Kerékcsikorgás hallatszott odakintről, a ház elől, ajtócsapódás, az éjszaka csöndjét szétrobbantó szirénahang. A francba, túl gyakran történik ez Somersetben. Rohadt zaklatok, botcsinálta terroristák, tébolyodott városlakók. - A pokolba - Alex odapillantott, ahol Tyrell vizsgálta Hoytot. Augusta mellbe lőtte a fiát, de nem sikerült közvetlenül szíven találnia. Alex nagyon remélte, hogy az egyik sziréna egy mentőautóé. - Próbáltam megállítani - fájdalmas volt hallani Hoyt tompa zokogását. - Beleőrült apa halálába. Amíg még szedte a gyógyszereit... - köhögött, nem volt kellemes 314

hang. - Amíg beszedte a tablettákat, nem volt vele gond. - Pihenjen, fiam - mondta neki lágyan Tyrell. - Már jön a segítség. - Meséltem neki a különteremből nyíló lépcsőkről az étteremben zihálta Hoyt. - Elkezdett beszökdösni, amikor senki sem látta. Amikor a bombát használta, már tudtam. Nem bírtam megállítani. Mondanom kellett volna valamit. - Hoyt, tartson ki - dörmögte Tyrell. - Ki kell tartania a kedvünkért, fiam. Tudnunk kell, mi történt. - Semmi nem segít. A napló. A naplómban minden benne van suttogta Hoyt, és megint köhögött. Hörgése hallatán Alex káromkodott. Odament Tyrellhez, aki próbálta stabilizálni a fiú állapotát, és rápillantott, Hoyt pedig visszanézett rá. - Sajnálom suttogta. - Egy pillanattal később elszállt Hoyt Napier utolsó lehelete. A fiatalember arcáról eltűnt a kétségbeesett, aggodalmas kifejezés. Békesség ült ki a vonásaira, miközben Alex leguggolt mellé, és Tyrellre nézett. A másik férfi arca komor volt, megviselt. - Emiatt akartam kiszállni - suttogta Tyrell elcsigázva. - A kölykök miatt, akik a karomban halnak meg. Az istenverte őrültek miatt, akikkel tele van az istenverte világ. - Harag színezte át a hangját. Emiatt léptünk ki, Alex. Alex megmarkolta a másik vállát, aztán felállt, és átadta a helyét Marknak. A két férfi nem érintette meg egymást, nem ölelkeztek össze, és nem is sírtak. De a kötelék olyan hihetetlenül erős volt közöttük, hogy már szinte megszégyenítően hatott. Egy pillanatra, csak egyetlen pillanatra Tyrell Mark izmos vállának támasztotta a fejét, miközben Hoytot nézték. Amikor hangokat hallottak, és megnyikordult a pinceajtó, felegyenesedtek, és eltették szem elől a fegyvereiket. Elsőként állami rendőrtisztek tódultak be a pincébe, a zaklatott Timothyval a nyomukban. Mögötte a Mackay fiúk és a seriff. Timothy egyenesen Janey-hez sietett, és lenézett rá, arca aggodalmas kifejezést öltött, szemét összehúzta, és összeszorította a 315

száját, meg suhintotta a félelem. Alex még soha nem látta Timothyt megijedve. - Janey! - Natches nyomakodott keresztül elkínzott arccal, sötétzöld szeméből harag és aggodalom sugárzott, Dawg, Rowdy és Ray szorosan ott volt a nyomában. Alex felemelte a lányt a kanapéról. - Elkábították - mondta nekik, és megtagadta, hogy átadja Janey-t Natchesnek, aki ki akarta venni a karjából. - A mentő odakint van? - Erre, őrnagy - az első tiszt intett neki, hogy menjen hátra a pinceajtóhoz. - Cranston ügynök minden információval ellátott idejövet. A mentő kint vár az utcán. Mostanra a mentőautó és néhány járőrkocsi mellett legalább négyháznyi nyavalyás környékbeli tolongott a helyszínen. Miközben kivitte Janey-t a várakozó mentőhöz, Alex azon tűnődött, létezik-e bármilyen módja annak, hogy rávegye a lányt, legalább addig zárja be azt az átkozott éttermet, amíg egy kicsit összeszedi magát. Majdnem elveszítette Janey-t. A pokol nyílt meg előtte gondolatban, amikor meghallotta, hogy elrabolták, és rájött, nincs elég közel, hogy megvédhesse, és megtörténhet, hogy nem ér oda hozzá idejében. Az adóvevő, amit Janey magával vitt, akadozva működött, elelment a vétel, nehéz volt meghatározni a lány helyzetét. De Janey észnél volt. Használta az eszközt, amennyire tudta. Ezután megtanítja neki, hogy kell helyesen használni. Amikor a mentők a bejárathoz álltak, hogy a hordágyra fektethesse a lányt, elsorolta nekik a lehetséges sérüléseket, és átadta a kábítólövedéket, amelyet korábban magához vett a furgon üléséről. Meg simogatta a lány haját, megcsókolta a szemöldökét, és az arcához szorította az arcát, igyekezve elfojtani a félelmet, amely még most is beléhasított. Megígérte, hogy a lány mellette biztonságban lesz. Meg esküdött rá. És mégis, Janey majdnem meghalt. Alex majdnem hagyta, hogy 316

elvegyék tőle, mert nem maradt ott vele. Mert engedte, hogy valaki más vigyázzon rá. - Nem a te hibád volt - dörmögte a háta mögött Natches. Alex felemelte a fejét, miközben infúziót kötöttek be Janey karjába, és a mentőorvos előkészítette a kórházba szállításra. - Otthagytam őt - suttogta Alex a fejét rázva. - Egy piszok jó katonával - érvelt Natches, haja össze volt kuszáivá, tekintete még mindig viharos. - Életben van, a pokolba is. És ha magához tér, nem egy bűntudattól gyötört szeretőre lesz szüksége. És a francba, inkább legyen egy vőlegénye, mint valami gazember, aki bármikor képes faképnél hagyni. Alex elfintorodott, és lassan megrázta a fejét. - Soha az életben, Natches. Soha az életben, ha zaklatok potyognak az égből, akkor sem. Ő az enyém. Natches résnyire szűkült szemmel nézett rá. - Szereted? - Az övé vagyok. Natches mosolygott. - Azt javaslom, neki a „szeretlek” részét mondd. Tudod, a nők csak az ilyen szavakat értik. Alex megrázta a fejét. - Janey tudja. Ez mélyebb. Natches felhorkant. - Seggfej. Mondd neki. - Aztán sóhajtott, és kinyúlt, hogy megérintse Janey ernyedt kezét. - Mondd meg neki, haver. Mert azt hiszem, ez olyasmi, amit mindketten elfelejtettünk megtenni. Taníts meg, hogyan keü szeretni, Janey. Egyszer ezt kérte tőle, és nem vette észre, mindketten mennyire félreértelmezik azt, amit a lány iránt érez. Ez mélyebb volt, mint bármi, amiről Alex valaha azt képzelte, ilyen lehet a szerelem. Szerelemnek nevezni ezt majdhogynem banális volt, mintha azt mondaná, csupán élvezi, hogy kommandós, miközben eddig ez volt az egész élete.

317

Addig, amíg nem jött Janey. Most már Janey az élete, és az iránta való elkötelezettsége jóval mélyebb volt az egysége, a karrierje vagy akár a saját élete iránti elkötelezettségnél. Ez túl volt a szerelmen. De ha Janey-nek szavakra van szüksége, akkor majd gondoskodik róla, hogy megkapja őket.

318

HUSZONNÉGY Janey ki nem állhatta a kórházat, de nem engedték, hogy elhagyja. Ott rekedt, míg meg nem határozták, milyen hatásai vannak a testébe került drognak, és hogyan birkózik meg vele a szervezete. Az a méreg, amellyel Dayle kábította el hat hónappal ezelőtt, kis híján megölte; most senki nem akart kockáztatni. És senki nem hagyta békén. A teljes Mackay Idán ott volt; ha nem a betegszobában nyüzsögtek, akkor kint tanyáztak előtte. Felváltva mentek be hozzá, vigyáztak rá, és majd megőrjítették. Egész éjszaka ez ment, míg végül Janey másnap reggel már legszívesebben üvöltött volna az ingerültségtől. Szerencsére megérkezett Timothy Cranston, mindenki más kirohant, és csúnyán nézett Alexre, aki először nem akart kimenni. Janey meg volt lepve, amikor végül megtette. - Átkozottul jó ember - simított végig Timothy a gyérülő haján, leült a lány ágya mellett álló székre, és súlyos tekintettel nézett rá. - Igyekszik. Janey figyelte Timothyt. Annyi gyász volt a férfiban, hogy a lánynak belesajdult a szíve. - Valaha volt egy lányom - mondta végül a férfi. - Egy családom. Janey érezte, hogy könnyek öntik el a szemét, és nem is nagyon tartotta vissza őket. - Egy lány kisunokám - mosolygott Timothy szomorúan, lehajtotta a fejét, és a mellkasát dörzsölte, miközben nehezet sóhajtott. - Egy terrorista bombája miatt veszítettem el őket. A vejemet, a lányomat, az unokámat és a feleségemet. Nekem is ott kellett volna lennem, de éppen összejött egy ügy, és nem utaztam el velük. - És meghaltak - suttogta Janey. A férfi bólintott. - Igen. Meghaltak - újra felemelte a fejét. - Maga annyira hasonlít a kislányomra - mondta aztán. - Az én kis Mariámra. 319

Amikor először megpillantottam, Janey, tudtam, hogy a szíve, az egész valója bájos és kedves. És igazam volt. Janey némán figyelte. - Nincs családom - mondta aztán Timothy. Janey kinyúlt, és megérintette a kezet, amely az ágyon nyugodott mellette. - Ebben téved. A férfi felemelte a fejét. - Natches soha nem veszekszik olyan emberekkel, akik nem fontosak neki - mondta a lány gyengéden. - Dawg mindenkivel, akit szeret, csúnyán beszél. És hát Rowdy, ő meg egyszerűen szóba sem áll olyannal, akit nem bír. Magában pedig, Timothy, megvan minden, amire én valaha egy apában vágytam. - Nem vagyok az a kedves fickó, akit látni akar bennem grimaszolt Timothy. - Ezt az összes fiú megerősítheti itt az ajtó előtt. - Alex azt mondja, maga zseni - válaszolta a lány. - És hallottam Natchest és Dawgot beszélgetni, miután maga karácsonykor elment. Natches csalódott volt, hogy nem maradt ott vacsorára. A férfi szemében megcsillant valami, egy érzés, majdnem éhség, ami eltöltötte. A család iránti vágy. A családot, amelyet elveszített, nem hozhatta vissza többé, ezzel tisztában volt, dejaney látta rajta a sóvárgást valami iránt, ami pótolhatná. - Maradjon itt egy kis időre - megszorította a férfi kezét. - Ne szaladjon el tőlünk, Timothy. Hiányozna. A férfi megint sóhajtott. - Igen, hát a belbiztonsági minisztériumban megint felfüggesztettek - elvigyorodott, mint egy kisfiú, akit valami csintalanságon kaptak. - Nem kedvelik a módszereimet. Erre a lány is vigyorgott - Hát akkor ezek sültbolondok - jelentette ki. - Nekünk viszont annál jobb. Timothy meg vakarta az arcát. - Alex rendőrfőnök akar lenni. A lány bólintott. - És meg is fogja kapni a posztot. 320

- Nos, hát persze hogy megkapja - Timothy még szélesebben vigyorgott. - Mennyibe fogad velem, hogy én viszont nem nyerem meg a következő polgármester-választást? Janey döbbenten bámult a férfira, aztán derültség ült ki az arcára. - Ezt nem meri megtenni. Alex bele is halna. - Én tudom, hogyan kell főnökösödni vele - kacarászott Timothy. Higgye el, Janey, nem unatkozna munka közben. A férfi felállt, arca újra komoly kifejezést öltött, kinyújtotta a kezét, és megsimogatta Janey haját. - Maga már túl idős, hogy örökbe fogadjam - sóhajtott. - Milyen kár. Élveztem volna, hogy puskát fogok Alexre. Janey a fejét rázta, aztán megpaskolta a férfi kezét és hálásan nézett fel rá. - Maga jó ember, Timothy. A férfi válla megemelkedett, gyűrött zakója a nyakáig húzódott. Jobb, ha megyek. Alex már biztosan be van sózva. - Timothy - állította meg a lány, miközben az idős férfi kifelé indult. - Igen? - Maga része a családomnak - mondta neki Janey. - Kétségtelen, hogy ezekkel a Mackay fiúkkal nem könnyű boldogulni, de valami azt súgja, hogy maga ezt a részét csak élvezi. A férfi kajánul vigyorgott. - Ez az egyetlen oka, hogy tavaly nem vágtam őket sittre - dörmögte végül. - Jó fiúk. Átkozottul jó fiúk. - Akkor hamarosan látjuk? - kérdezte a lány ígéretre várva. E pillanatban ígéretekre volt szüksége. Nem akart még valakit elveszíteni, aki fontos neki. - Igen - bólintott lassan a férfi. - Igen, Janey. Valószínűleg gyakrabban fog látni, mint Alex szeretné. Még egy utolsó vigyor, és kiment a szobából. Hosszú idő óta először csönd vette körül Janey-t, és mielőtt feleszmélt volna, a szeme már le is csukódott, végre alhatott. 321

Nem voltak szitkozódó unokatestvérek, aggodalmaskodó báty, fontoskodó, nyüzsgő sógornők. Egyedül Alex hiányzott, de tudta, hogy a közelben van. Érezte. Janey hagyta, hogy a feje a párnába süppedjen, és magával sodorja az álom. Érezte a szemöldökére lehelt csókot, és majdnem elmosolyodott. Hallotta szerelme lágy suttogását, és majdnem felébredt. De csend volt, béke és jó meleg. Hagyta, hogy beborítsa a melegség. Csak egy kis időre.

322

HUSZONÖT Hoyt naplói, és jó sok volt belőlük, arról szóltak, hogyan válik egy kamaszfiú fiatal felnőtté, miközben tisztában van vele, hogy csalódást okozott az apjának, mert az magasabbnak, szélesebb vállúnak és erősebbnek szerette volna látni. Volt egy anyja, aki szinte fanatikus hevességgel szerette a fiát, ő pedig már kisfiúként is tudta, hogy valami nem teljesen stimmel a szülei körül, akiket szeret. Az elmúlt hat hónapban a napló megtelt félelemmel is. Hoyt kétségbeesetten igyekezett elérni, hogy anyja beszedje a gyógyszereit, az ételébe rejtette, vagy feloldotta a kávéjában a tablettákat. De semmi sem vethetett gátat Augusta Napier tébolyának. A tény, hogy Nadine Grace és Dayle Mackay mindig is az ellenségei voltak, nem segített. Évekig gyűlölte Natchest, és csak amikor beszélni kezdték, hogy Natches leplezte le az áruló apját, jutott arra Augusta, hogy ez a fiatalember méltó a szeretetére. Úgy döntött, hogy ő és Alex olyanok, mint a férje. Erősek és bátrak. A férje, Jimmy Napier valójában mindig is teljesen hétköznapi fickó volt. Egy katona, aki elvállalt minden lehetséges kiküldetést, hogy meneküljön a feleségétől. Olyan férfi, akiről azt pletykálták, más-más szeretője van mindenütt, ahol csak megfordul. Utolsó szeretője, egy terrorista lánya okozta a vesztét. Szó szerint a nő karjában halt meg. Jó és lojális katona volt, de soha nem fejlődött tovább, mert nem volt meg benne az elhivatottság vagy az elszántság, hogy feljebb jusson. Vagy a becsület. Nem úgy ismerték, mint aki tartja a szavát. Jimmy Napier nem csak a feleségének és a fiának tett ígéreteit szegte meg. Szomorú történet volt ez. Három nappal később Janey ott állt Hoyt koporsója mellett, amikor leeresztették a föld testén ütött sötét sebbe, amely őt volt hivatott befogadni. A lány nem törölte le a könnyeit, arra gondolt, ejtett-e valaha is valaki könnyeket Hoytért.

323

Egy rózsát helyezett a koporsóra, megérintette a hideg fémfedelet, és egy utolsó istenhozzádot suttogott. A fiatalembernek, aki az étteremben az első naptól a támasza volt, aki az életét adta, hogy megmentse őt az anyjától, és akinek nem volt esélye valóra váltani az álmait, amelyekről a naplóiban írt. Nem volt esélye megvalósítani az étteremmel kapcsolatos elképzeléseit sem, amelyek közösek voltak Janey-éivel. A lány torkában gombócba gyűlt a sírás, miközben Alex magához ölelte, karjával szorosan körülfonta, melege átszivárgóit a ruharétegeken, hogy megvédje a lányt a kora februári levegő kíméletlen hidegétől. Nyomokban sem mutatkozott még a tavasz. Hoytot az elmúlt évtizedek egyik leghidegebb februári napján temették. Ez valahogy nem tűnt igazságosnak. Legalább egy kicsit melegebb lehetett volna, kellett volna egy kis frissességnek lennie a levegőben. Valaminek, ami reményt ad, hogy Hoyt tudta, szerették az emberek, akik körülvették. Nagyot nyelt, hagyta, hogy Alex a furgonhoz vezesse a temetőből. Onnan a férfi házához mentek. A Mackay család három napig folyton ott lebzselt körülötte. Mindegyikük. A bátyja és a felesége, az unokatestvérei és a feleségeik, továbbá Ray bácsi és Maria. De most, amikor Alex bekanyarodott a háza felhajtójára, végre egyedül voltak. Alex csendes volt az elmúlt néhány napban. Túlságosan csendes. A lány szinte érezte, hogy visszahúzódik tőle, és ez a lelke mélyéig megrendítette. Most már biztonságban van, akkor hát mennyi az övé még a férfiból, ha egyszer megszűnt a veszély, hogy valaki megöli őt vagy Alex lehetséges gyerekét? Alex kinyitotta a konyhaajtót, és még mindig elővigyázatosan ő lépett be előbb, mielőtt beengedte a lányt a homályosan világított házba. Odakint borús idő volt; az előrejelzés havat ígért, és talán egy kis ónos esőt. Kegyetlen hideg volt, de odabent azonnal körülölelte a meleg. Szerette Alex házát. Sajnálta volna, ha el kell hagynia. 324

- A kivitelezők azt mondják, néhány héten belül végeznek a lakással - rázta le magáról Janey a kabátot, és a táskájával együtt felakasztotta az ajtó melletti fogasra. - Tényleg? - mondta vontatottan a férfi. Hangja hűvös volt, távoli. Gyors munka. A lány lassan bólintott. - Igen. Natches azonnal beleegyezett. Meg voltam lepve. - Beszéltél vele az üzletvezetőről? - kérdezte Alex. Janey vállat vont. Még nem beszélt vele. Talán félt megtenni. - Miért nem, Janey? A lány felnézett rá, bizonytalannak, elveszettnek érezte magát. - Talán - suttogta -, amíg nem egyezik bele, az azt jelenti, hogy addig itt akar tartani. Hosszas lelkiismeret-vizsgálatot tartott, miután Zeke megengedte neki, hogy elolvassa Hoyt naplóit. Eszébe juttatták a saját álmait, a saját vágyait, amelyeket annyi éven át rejtegetett, még saját maga elől is. Különösen itt, az elmúlt hetekben, amelyeket Alexszel töltött. Elrejtette maga elől a tudást, mennyire tönkretenné őt, ha elveszítené a férfit. A józan ész határain túl szerette Alexet, és ezt tudta is. Eléggé szerette ahhoz, hogy tudja, soha nem engedné el teljesen. Alex nagyot sóhajtott. - Janey, a bátyád az életed legnagyobb részében mindent megtett, amit csak tudott, hogy megvédjen. Honnan veszed, hogy Natches nem akaija, hogy itt legyél? Hogy valaha is azt kívánná, hogy eltűnj az életéből? - Nem ismer engem - gyanakvóan pillantott fel a férfira. - Ez pedig az én hibám. Néha attól félek, hogy rám néz, és Dayle-t látja. Vagy anyánkat. Megrémít a gondolat, hogy valamit teszek vagy mondok, és Natches őket látja. Vagy hogy emlékeztetem a verésekre, amiket miattam szenvedett el - Janey megrázta a fejét, odament az asztalhoz, és szemöldökét ráncolva meredt a sötét fára. - Játszottam Dayle kis herceg kisasszonyát, és gyűlöltem érte Dayle-t, ahogy magamat is. 325

- Miért tetted? - a férfi nem ment közelebb hozzá; távoli maradt, és ez fájt Janey-nek. - Mert tudtam, hogy lecsap. Várt valami indokra. Tudta, hogy Natches rohanva jönne, és tudta, hogy akkor meglenne a megfelelő ürügy, akár arra, hogy megölje. Megint megrázta a fejét, küzdött a könnyei ellen. Hányszor küzdött a könnyek ellen az elmúlt néhány napban! - Akkor te is ugyanúgy megvédted őt, Janey - mondta neki a férfi halkan. Végre odament a lányhoz, és megölelte. - Kicsim, te nő vagy. Apró, törékeny teremtés. Azt gondoltad, hogy úgy kellene használnod az öklödet, ahogy Natches tette? A lány bólintott a mellkasához bújva, ujjai a férfi zakóját markolták, lélegzete elakadt. - Küzdenem kellett volna. Meg kellett volna találnom a módját, hogy megvédjem magam. Nem kellett volna Natchesre hagyatkoznom. Erősebbnek kellett volna lennem, Alex. - Pontosan olyannak kellett lenned, amilyen vagy - súgta a férfi. Olyan nőnek, aki leveti magát a kanapéról, és rátámad egy felfegyverezett őrült asszonyra, mielőtt az lelőné a fiát. Pedig tudtad, hogy téged lőne le másodiknak. Olyan nőnek, aki kihúzza Mark nyakából a lövedéket, mielőtt az megölhetné, és arra is képes, a szervezetét megbénító kábítószer ellenére, hogy magához vegyen egy adóvevőt, és elrejtse a testén, hogy ne találják meg. Minden, amit tettél, tiszteletre méltó a szememben, és Natchesében is. - Hoyt meghalt, miattam - Janey gyomra összeugrott ettől a tudattól. - Láttam a naplóit, az álmait. Soha nem válnak valóra. - Jaj, Janey - Alex kezével hátulról átfogta a lány nyakát, ujjai erősen rásimultak a bőrére, Janey nőiesnek, védettnek érezte magát a mozdulattól. - Hoyt nem hibáztatott volna téged. Olvastad az utolsó naplóját? Ahogy arról ír, milyen keményen dolgozol, és az álmaidról, amikről tudott? Hogy mennyire akarta, hogy sikerüljön neked? Hoyt nem hibáztat téged, édesem. - Talán én hibáztatom magam - a lány visszapislogta a könnyeit. 326

- így lesz - lepte meg válaszával a férfi, aki bólintott. - Pont úgy, ahogy én hibázatom magam, amiért Augusta Napier hozzád férhetett. - Ne... A férfi a lány ajkára tette az ujját. - Ott hagytalak a furgonban, nem voltam veled. Aznap éjjel nem bíztam a saját ösztöneimben, Janey. Csak arra tudtam gondolni, hogy elkapjam azt, aki bántani akar téged, és véget vessek ennek. Ha bárkit hibáztatni akarsz Hoyt haláláért, édes, akkor hibáztass engem. - Nem hagyod, hogy bármiért is felelősséget vállaljak - lökte el magát Janey a férfitól hirtelen felpaprikázva. - Olyan vagy, mint Natches. Kifogásokat keresel a számomra. Úgy kényeztetsz és babusgatsz, hogy néha a legszívesebben ordítanék tőle. - Ó, egy csomó mindenért hibáztatlak - dörmögte Alex. A lány megpördült, összehúzta a szemét. - Mégis miért? - A kemény farkamért. A tényért, hogy már három napja nem dugtalak meg, mert a te családod úgy megszállta a házamat, mint valami átkozott sáskahad. Ó, igen, Janey, nagyon is nyomják bűnök azt a csinos válladat, de Hoyt halála nincs közöttük. A lélegzet hosszú pillanatokra elakadt a lány torkában, míg végül képes volt nyelni a feltörő vágy és félelem ellenében. - Nem úgy viselkedtél, mintha vágynál rám. Alex hitetlenkedve meredt rá. - Itt volt a nyakamon az egész családod, Janey, és Timothy úgy bámult rám, mintha örökbe fogadott volna téged. Van róla fogalmad, hányszor emlegették a köztünk lévő korkülönbséget, és hogy senki nem hallott hangokat a hálószobánkból? Janey elfintorodott. - Hangokat, he? - Hangokat, Janey. Márpedig, bébi, ha megérintelek, hangokat akarok hallani tőled. - Szóval szemrehányást tehetek magamnak a kemény faszod miatt, de a saját gyengeségemért nem? - mondta a lány nyersen. - Istenem, ne mondd ki azt a szót, hogy fasz, hacsak nem akarsz 327

bemászni a nadrágomba - sóhajtott Alex. - Ettől csak még keményebb lesz. - Elkapta a lány karját, végig simította a könyökéig, majd vissza a válláig. - És bébi, te törékeny vagy, nem gyenge. Nem értéktelen. És emberséges vagy. Hoyt tudta, milyen az anyja, mégsem figyelmeztetett senkit. Megtehette volna, meg is kellett volna tennie. Mégsem tette. Ez nem a te hibád. Elszabadult egy könnycsepp. - Szerette az anyját. - Igen, szerette - suttogta Alex. - De nem számít, mennyire szeretsz, te soha nem állnál ki mellettem, ha olyat tennék, amivel nem értesz egyet, nem igaz? Janey homlokráncolva nézett vissza rá. - Te arrogáns vagy, de nem gonosz. - Megvertem azokat a részegeket, amiért inzultáltak téged - Alex mosolya alattomos volt, és gonosz. - És te még csak meg sem pusziigattad a sebes ujjperceimet. Janey erre morcosán nézett. - Fültövön kellett volna hogy vágjalak. Részegek voltak. - Legközelebb majd gondolkodnak, mielőtt részegen zaklatni kezdenek egy nőt - érvelt a férfi. - Te viszont egyértelműen a tudomásomra hoztad, mennyire nem tetszett neked a dolog, ugye, bébi? - Nem hallgattál rám - biggyesztette az ajkát Janey. - Naná hogy hallgattam - mordult fel Alex. - Legközelebb már baromi rendes leszek, és csak összekoccintom a fejüket. Kedves leszek, és gyengéd. Janey próbálta leküzdeni a mosolygását, amikor érezte, hogy a férfi keze a ruhája alá csúszik, és lassan felhúzza. - Most próbálsz levetkőztetni, Alex? A férfi dühösen felfortyant. - Igazán szeretném látni, mit viselsz ez alatt a ruha alatt, Janey. És kimondtad azt a szót, hogy fasz. Most már a tiéd vagyok. És az övé volt. Janey felemelte a fejét, miközben a férfi lehajolt 328

hozzá, az ajka szétnyílt, és befogadta a csólgat, ahogy Alex is az övét. Szájak és nyelvek simogatták egymást, játszottak egymással, és táplálták a mindkettejükben fellobbanó tüzet. Az övé volt a férfi vágya. Talán Alex azért volt olyan távoli, mert Janey-t körbevette a családja. Natches pedig sokat morgott. Timothy majomszeretettel csüggött rajta, és néha pillantásokat lövellt Alex felé. El kell hitetnie magával, hogy ez működhet. El kell hitetnie magával, hogy a férfi szereti őt, csak még nem jött rá. - Mondd újra - mormolta Alex a szájába. - Mondjak mit? - a lélegzete elakadt, elszédült a férfi csólga, az érintése iránti vágytól. - Azt a szót - a férfi ajka az állán kóborolt. - Beszélj a faszomról. Istenem, hogy beindulok tőled, Janey, amikor csúnyán beszélsz hozzám. - Olyan heves vagy - elfulladó nevetés szakadt ki Janey-ből. - Igen, és a szándékaim is azok veled - megharapta a lány fülét. Gyerünk, beszélj disznóságokat. Hadd halljam, hogy küzdenem kelljen, nehogy a nadrágomba élvezzek. Imádom, amikor majdnem a nadrágomba élvezek miattad. Janey feje hátrabillent. - Le akarom szopni a kemény faszodat suttogta. - Egész végig, le a torkomig. - Baszd meg - a férfi hangja rekedt lett. - Azt is akarom csinálni - lerángatta a dzsekit a férfi erős válláról, hogy megérinthesse, hogy érezze. - Baszni akarok veled, Alex. Meg akarlak lovagolni, mint a saját személyes vad tenyészcsődörömet. Érezni akarom magamban a kemény és vaskos farkadat, ahogy bevágod nekem. - A rohadt életbe - Alex felkapta a lányt, és a rövid előszobán át a hálószobába vitte. Amikor elengedte, elkezdte lerángatni magáról a ruhát, és felhevült arccal, viharos tekintettel nézett a lányra. - Vetkőzz! 329

A férfi ledobta magáról az inget, és az övét ráncigálta, miközben Janey hátranyúlt, és lehúzta a cipzárt a ruháján. - Leszophatom a kemény farkadat, Alex? - suttogta. - Istenem, azt a részemet szopod, amelyiket csak akarod - tüzesebb, hevesebb éhség sugárzott az arcáról, mint amilyet Janey valaha látott rajta. Mintha valami elsöpörte volna az utolsó gátat is a férfi és érzéki vágya között. Janey a lábához ejtette a ruháját, csak fekete melltartó és tanga volt rajta, meg áttetsző fekete combfix, amit a tűsarkújához viselt. - Ó, szűzanyám - Alex lerúgta a cipőjét, letolta izmos lábán a nadrágot és a bokszeralsót. - Gyere ide, bébi. Szopd a farkamat. Mutasd meg, mennyire akarod. Janey lassan odament hozzá, látta, hogy a férfi keze ökölbe szorul az oldalánál. Arca feszült volt, arccsontja élesen kirajzolódott, pír öntötte el. - Imádom szopni a farkadat - suttogta a lány, élvezte a szabadságot, hogy ilyen buja lehet Alexszel, hogy úgy szeretheti, ahogy vágyik rá. Kezét a férfi mellkasának feszítette, végig simított a feszes kockahason, aztán letérdelt, és kezébe vette a vastag, lüktető szerszámot. Alex élvezettel nézte a lányt, és olyan iszonyatosan bég erjedt a látványtól, hogy csak arra tudott koncentrálni, hogyan tartsa vissza az ondót, amely máris kilövellni készült a farka hegyén. Kis cseppek így is elszabadultak, hiába fogta vissza magát emberfeletti erővel. A lány lenyalta ezeket a csöppeket, és nyögdécselve fejezte ki tetszését. Ajka szétnyílt, ráborult a duzzadt, sötéten vöröslő makkra, és a szája elnyelte. Alex feje a vállára billent, hangos nyögés tört fel a torkából. A lány ajka, mint a forró selyem és bársony, nyelve reszelésen simította végig a hiperérzékeny makkot, körözött rajta, nyalogatta, és kóstolgatta, miközben a vérbő hímvesszőt szopta. Egyik kezének ujjai a férfi combja közé kúsztak, és körülölelték a 330

golyóit, tenyerét úgy gördítette végig rajtuk, hogy Alex lábujjai begörbültek, és a szőnyeget markolták a gyönyörtől. Majdnem felüvöltött az élvezettől. Meg is tette volna, ha kapott volna elég levegőt. Ehelyett úgy tűnt, a lány még azt is kiszívta a tüdejéből, ugyanazzal az éhes szenvedéllyel, ahogy kiszívta az önuralmat a férfi elméjéből és a spermát a farkából. Nem érintheti meg a lányt. Kényszerítenie kellett magát, hogy ne éljen hozzá. Sem a hajához, sem az arcához. Kezét erősen ökölbe szorítva küzdött az érintés iránti késztetés ellen. Ha megérinti, nem bírja tovább. Azonnal két vállra fekteti, beléfúrja magát, és teste forró, nedves mélységeibe pumpálja az ondóját. Rajongott a lányért. Odavolt az ajkáért, a nyelvéért, a kis nyögéseiért, a selymes kezéért, a szemében égő sóvárgásért. De miközben nézte, tudta, hogy a lelkét szereti, a tüzességét, a nőt, aki annyira fél elveszíteni azt, amit szeret. Látta Janey szemében. Hallotta a hangjában korábban. És még mindig nem tudott rájönni, hogyan győzze meg a nőt arról, hogy semmi ezen a világon, de még azon túl sem jelent neki olyan sokat, mint ő. - Édes Janey - nyögte lenézve a lányra, nézte, ahogy felfalja, és szája, nyelve gyengéd mozdulataival ellopja a lelkét is. Épp olyan könnyedén rabolta el a szívét, mint ahogy megsemmisítette az önfegyelmét. Csak eddig volt képes visszafogni magát. Csípője a lány ajka felé mozdult, nézte, ahogy szájba dugja, nézte, ahogy nedvesen, nyirkosán fénylik a farka hegye, amikor visszahúzza, nézte, ahogy a lány szája újra elnyeli az erekcióját. Ujjai kiegyenesedtek, aztán a lány hajába markoltak. Karizmai megfeszültek, ahogy próbálta visszafogni magát, hasizmai összerándultak, a golyói még feszesebbé válnak. - El fogok menni, Janey - nyögte. - Ó, a francba. Elég. Visszahúzta magát, tartotta a lány fejét, és kényszerítette, hogy 331

engedje kisildani a szájából farka duzzadt hegyét. Az istenit, muszáj meg dugnia. Muszáj beletemetnie magát. Lábra állította lányt, fölemelte és az ágyhoz vitte. A hátára fektette, kikapcsolta a melltartóját, és lehúzta róla. Lerángatta a válláról, s amikor meglátta a feszes, kemény mellbimbókat, a látvány több volt, mint amit el bírt viselni. Janey teste ívbe feszült, a nevét kiáltotta, amikor a férfi szája az egyik kemény, érzékeny bimbóra tapadt, és beszívta forró szájába. Éhes rántásokkal szopta, az élvezet a nő feszes bimbójától egyenesen a sóvárgó puncija mélyéig nyilallt. A lány vonaglott az ágyon, lábát széttárta, amikor a férfi a combja közé hatolt. A kemény izom a csildóját dörzsölte, és érezte, ahogy megfeszül, ahogy a gyönyör erotikus lángnyelvei nyaldosni kezdik. Az érzéki öröm a mellbimbójától a méhéig száguldott, körülnyalta a csildóját, és belehasított a hüvelyébe. Érezte a görcsös, egyre fokozódó vágyat. A kétségbeesett gyönyört, amelyről tudta, hogy csak még nagyobb, még mélyebb, még hevesebb lesz, amíg a férfi be nem tölti, amíg be nem indítja azt a robbanó eksztázist, amelyet csak az ő kaijában volt képes érezni. - Imádom a mellbimbód ízét - mormogta Alex, és a másikat kezdte szopni. - Olyan feszes és érzékeny. - Fogaival reszelte az egyiket, nyelvével nyalta, Janey testét pedig fehéren izzó gyönyör villámcsapása korbácsolta. Érezte, hogy a bőrén kiütközik a veríték. Szétszaggatta a vágy. Magába kell fogadnia, minél előbb. Ha nem - ó, Istenem, nem bírta volna elviselni, ha nem teheti. Feje az ágynak ütődött, amikor a férfi ajka elindult a mellbimbójától. Megcsókolta a melle alatt, beszívott egy kis bőrt a szájába, és Janey tudta, hogy újra megjelöli. Tudta, és imádta. Aztán lejjebb vándorolt a férfi szája. Nyelve egyre lejjebb nyalta, ajka csókolta, kezével még jobban széttárta a nő combját, és a feje benyomult közé. A punciját nyalta. Egyetlen hosszú, lassú csapással végig nyalta a nedves hasítékot. Amikor a csiklóhoz ért, 332

körbenyalogatta. Vigyázva, nehogy túl erősen nyomja. Forrón rálehelt, megcsókolta, a lány pedig majdnem millió darabra robbant. Alex kajánul nevetett. - Kínozni akarsz - zihálta Janey. - Körül foglak rajongani - nyújtotta a szavakat a férfi. - Minden ízed és érintésed a lelkembe szívom, Janey. Nyalta és szopta. Csókolta és elérte, hogy a lány a nevét sikoltsa. - Ó, igen, ó, bébi. Imádom a hangodat. A sikolyaidat és az üvöltésedet. Beledöfte nyelvét a lány feszes hüvelyébe, Janey pedig majdnem ott nyomban elélvezett. Érezte, hogy a feszültség nő a méhében, a csildójában. A gyönyör olyan erőteljes volt, olyan ragyogó, hogy már majdnem fájt, és ő még többet akart. Még több után sóvárgott. Megragadta a férfi fejét, ujjai a koponyájába vájtak, és felnyomta magát Alex szájához. Fejét dobálta az ágyon, lába összezárult a férfi feje körül. Alex nyögve nyalogatta a csildója körül, megcsókolta, aztán beszívta a szájába, nyelvével pöcögtette, forrón és gyorsan nyalta a hamvas rügyet, míg Janey már sikoltozott az orgazmustól. - Most lovagolj meg - magára húzta a lányt, mielőtt még a nő testét nyaldosó gyönyör utolsó hullámai elültek. Még mindig rajta volt a combfix és a tűsarkú. Fogalma sem volt, mi történt a bugyijával, Alex mikor tépte le róla. Abban biztos volt, hogy a férfinak kellett lerántania. Úgy tűnt, nagyon élvezi, ha letépheti a fehérneműt a testéről, Janey pedig imádta. - Istenem, majdnem elélveztem, amikor azzal fenyegettél, hogy meglovagolsz, mint a saját személyes tenyészcsődörödet - nyögte a férfi, miközben a lány lovagló ülésben a csípőjére ereszkedett. Csináld, bébi. Nyargalj velem a mennyországba. Janey megragadta a farka tövét, és lefelé nyomva magát rácsusszant. Szemét lehunyta, fejét hátrahajtotta, ahogy érezte, amint a férfi szétfeszíti és kitölti. 333

A lány síkos volt, és nedves, a férfi kemény és vaskos. Mintha egy forró, selyemmel burkolt vasrúd nyársalta volna fel, simogatta a valaha rejtett ideg végződéseket, a gyönyör éles, erőteljes fellángolásait küldve a méhébe. Egyetlen, hosszú rohammal fogadta magába, addig ereszkedett le rajta, míg a férfi teljesen kitöltötte, olyan mélyen beléfúródva, hogy egyikük sem tudta, hol kezdődik az egyik, és hol végződik a másik. - Ó, igen, édes - gyönyör feszítette szét a férfi ajkát, szeme összeszűkült. - Most lovagolj rajtam - megragadt a lány csípőjét. Szűzanyám, de csinos vagy így. Janey követte az utasítást, felemelkedett, és leereszkedett, le-fel mozgott rajta, és megint Alex nevét sikoltotta, amikor az élvezet és a forróság újra kezdte elborítani. Gyönyör volt, és kín egyszerre. Gyötrelem és eksztázis. Olyan volt, mint tartozni valahova. Mintha végre felfedezte volna az egyetlen helyet a világban, ahol rátalálhat arra a megfoghatatlan boldogságra, amely korábban soha nem tűnt igazán létezőnek. Amíg Alex nem jött. Amíg meg nem érintette, meg nem ölelte. Amíg az övé nem lett. Meg fogja tanítani, hogyan kell szeretni. Előbb vagy utóbb. Mostanra elég ennyi. A magáévá tenni, ahogyan a férfi őt, élvezni. Meglovagolni, felemelkedni, és ráereszkedni a merev szerszámra, egész végig, míg már mindketten kiáltoznak az őket átjáró orgazmustól. Úgy megfeszült a férfin, mintha az izmai összezárultak volna. Alex farka még vaskosabbra duzzadt benne, még erősebben lüktetett, és a sperma tüzes, éles kilövellései még magasabbra lökték Janey-t a csúcson. Testük sikamlós volt az izzadságtól, amikor a lány végre megpihent a férfi mellkasán. Pokoli szerencse, hogy a légzés automatikus, mert Janey nem volt benne biztos, lenne-e ereje levegőt venni, ha nem lélegezne magától. - Ó, tejó ég, ez veszettül észbontó volt - Alex hangosan zihált. 334

Máris újra akarom csinálni. A lány izmai reszkettek. A férfi gyakorlatilag ki volt feszítve alatta az ágyon. Janey alig bírt kuncogni. - Most rögtön? A férfi felmordult. - Egy pár perc múlva, mondjuk. - Pár perc? - a nő meg sem tudott még mozdulni. Olyan erőtlen volt, annyira gyenge, hogy csak hevert a férfin. Alex még mindig benne volt, farka még mindig kemény, bár már hiányzott belőle az az acélos erő, ami pár másodperccel azelőtt megvolt. - Na jó, pár tíz perc múlva, mondjuk - a férfi megpróbált nevetni, miközben Janey nyögve felemelkedett róla, és összerogyott mellette az ágyon. - Lehet, hogy először hagylak szunyókálni - fordult az oldalára Alex, és átkarolta a lányt. - Egy kicsikét. Janey mosolygott, és megcsókolta a férfi mellkasát, érezte, ahogy ellazul mellette. Alex nem aludt valami jól, amióta a Mackay Idán megszállta az otthonát. A lány közelebb fészkelte magát, és hagyta lecsukódni a szemét. Csak szundítok egy kicsit, mondta magának. De a szendergésből több és mélyebb lett. Alex kaijában teljesen el tudta engedni magát, úgyhogy órák teltek el, mire felébredt. A nappal megadta magát az éjszakának, és úgy tűnt, már nem tud visszasüppedni ugyanabba a kényelmes hangulatba. Eltolta magától a még mindig alvó Alexet, kikelt az ágyból, nyújtózkodott, próbálta lazítani a fájdalmas feszülést a csípőjében, ami alighanem az alvás közben felvett testhelyzetüktől állt bele. Gondolatai mosolyra késztették, így ment a fürdőszobába. Le kell zuhanyoznia, aztán talán összeüt egy vacsorát. Kezdett éhes lenni. Már napok óta nem igazán volt étvágya. Benedvesített egy mosdókesztyűt, megtisztogatta a lába közét, aztán megdermedt, amikor meglátta a színes kis foltot az anyagon. Gyötrő fájdalom suhant át rajta. Összeszorult tőle a mellkasa, a 335

gyomra. A kín tüzes pengével égette, olyan élesen, olyan hevesen, hogy azon tűnődött, túléli-e. Leejtette a mosdókesztyűt és lassan lecsúszott a földre, fejét a térdére hajtotta, és azon igyekezett, hogy vonyítani ne kezdjen dühében és fájdalmában, olyan kegyetlenül marta az érzés. A végzet egyik pillanatról a másikra megsemmisítette őt, és nem tudta, képes lesz-e túlélni. Alex először nem volt biztos benne, mi ébresztette fel. De a szeme felpattant, és keze automatikusan ott tapogatózott, ahol Janey-nek kellett volna lennie. A lány nem volt mellette az ágyban, de hallani hallotta. Valami olyat, amit még soha nem hallott tőle - elfojtott, szívfacsaró zokogást. Szíve a torkába ugrott, ahogy kipattant az ágyból. Nem törődött azzal, hogy nadrágot húzzon, csak gyorsan a fürdőszobába rohant, és ott találta a lányt összekuporodva a sarokban a mosdó és a fal között, fejét a karjába fúrta, térdét felhúzta a melléig. Egy nedves mosdókesztyű hevert mellette, rajta a menstruációs ciklus halvány bélyege. A férfi tudta, hogy meg fog jönni neki. A lány csábítóan finom íze most egy kicsivel fémesebb volt, az édes nedvek egy kicsit még édesebbek. Tudta a mellbimbója változásából, a teste tömörebb tapintásából. - Janey - letérdelt mellé, végig simította, megbizonyosodott róla, hogy nem sérült meg. - Édesem. Szólj hozzám. Mondd el, mi a baj. Megütötted magad? A lány rázta a fejét, de a zokogása szívtépő volt. Sebet ütött Alex lelkén. - Bébi, bújj ide. Beszélned kell hozzám - felemelte a lány merev testét, és visszacipelte a hálószobába, leült vele az ágyra, és magához ölelte. - Ez nem te vagy, Janey - suttogta. - Miért sírsz, kicsim? Megszakad a szívem.

336

A lány ettől még jobban sírt. A zokogása szívszaggató volt, annak ellenére tört elő belőle, hogy próbálta visszafojtani, Alex pedig még soha életében nem érezte ennyire tehetetlennek magát. Kétségbeesetten kutatott az emlékeiben. Fájdalmat okozott Janeynek szex közben? Valami olyat mondott vagy tett, amivel megbántotta az érzéseiben? Vagy csak össze voltak zavarodva a lány érzései? Tudta, hogy a nőknél a hónap bizonyos időszakában megtörténik az ilyesmi, de azt nem várta volna, hogy Janey-nél ez ilyenformán tör elő. Nem mintha zavarta volna, de már vissza kellett nyelnie a saját könnyeit, ahogy a lány zokogását hallgatta, márpedig egy igazi férfi nem sír így. - Sajnálom - a lány egészen belébújt, úgy kuporodott össze az ölében, mint egy rémült kiscica, karjával szorosan átfonta a férfi nyakát, teste rázkódott, ahogy a zokogás még jobban rázta. - Annyira sajnálom. - Istenem, Janey, mit? - olyan szorosan ölelte, amennyire csak merte, mégis az volt az érzése, hogy a lánynak többre van szüksége. Édesem. Mit kell ennyire sajnálnod? - Én nem - újabb zokogás rázta meg. - Én nem vagyok terhes, Alex. Nem lesz gyerekem tőled. - Könnyei forrón, kínnal telve csorogtak le Alex mellkasán. - Sajnálom. Kudarcot vallottam. Kudarcot vallottam. Alex megdermedt. Megfogta a lány állát, és felemelte a fejét, mellkasa összeszorult a gyötrelemtől, amit a zöld szempárban látott. Ekkor megértette. Megértette, miért sír a lány; Janey annyira tele volt szenvedéssel, hogy végre egyszer igazán sírt. - Azt hiszed, hogy nem akartam tőled mást, mint egy gyereket, Janey? - kérdezte Alex rekedten. Édes Istenem, hogyan engedhette, hogy a lány ilyesmit higgyen? Amikor Janey nem válaszolt, megkeményedett a hangja. - Azt hiszed, ez minden, amire szükségem van - egy nyomorult 337

tenyésznőstényre? Közel volt hozzá, hogy megharagudjon a lányra. Janey könnyei még mindig záporoztak, és gyönyörű szemében ott ült a fájdalom. Mert azt gondolta, hogy Alex csak ennyit akar tőle. - Volt egy megállapodásunk - Janey lélegzete elfulladt. - Akartál egy kisbabát. Alex óvatosan lefektette a lányt az ágyra, és felállt. A nőnek hátat fordítva, szándékosan nem sietve felhúzta a farmerját, hallotta, hogy Janey a zokogástól megint hüppög. - Szeretlek - lassan mondta ki a szót, végig háttal a lánynak, mert tudta, hogy amit érez, az annyival több ennél. De Natches azt mondta, a nőknek néha szükségük van a szavakra. Hát adott neki szavakat. - Te hazug. Alex még épp idejében fordult meg, hogy lássa, amint a lány megragad egy poharat, amit korábban ő tett oda, és hozzávágja. Ha nem húzta volna be a fejét, most valószínűleg összeesett volna a padlón. De a lány legalább már nem sírt. - Nem hazudok, Janey - csattant fel Alex. - És ha még egyszer dobálózol, elfenekellek. - A fenekelésedtől csak elélvezek - gúnyolódott a lány. - Marha nagy dolog. Csak hadd vegyem fel a cipőmet, hogy abban rázhassam a fenekem. Alex csípőre tette a kezét, és a lányra meredt, aki leszállt az ágyról. Janey haragos pillantást vetett rá. Nem törődött azzal, hogy felöltözzön. Egy másodperccel később egy karcsú kis ujj bökött a férfi mellkasába. - Megtartottál, mert azt hitted, hogy terhes vagyok - vádaskodott a lány. - Odaadtad magad, elkötelezted magad nekem, pont úgy, ahogy annyi éven át elkötelezted magad a hadseregnek. Alex visszapislogott rá. - A hadsereget otthagytam, Janey. Téged soha nem hagynálak el. 338

A lány szeme zöld tűzben izzott. A világoszöld sötétre váltott, szikrázott, tombolt. - Nem vagyok terhes, Alex. Úgyhogy már nem kell, hogy az enyém legyél, és nem kell hazudoznod nekem. - Még egyszer hazugsággal vádolsz, és annak a fenekelésnek, amit tőlem kapsz, ezt megígérhetem, nem sok köze lesz az orgazmushoz, bébi - figyelmeztette Alex fojtott hangon. - Azt mondtam, szeretlek. Nem azért tartottalak meg, ahogy fogalmaztál, mert azt hittem, hogy terhes vagy. - Akkor mi másért? - Janey gyilkos pillantást vetett rá. - Egy áruló lánya, emlékszel, Alex? Apuci tökéletes kicsi lánya, aki édesen mosolygott, és azt tette, amit apuci mondott neki. Mit gondolsz, mi az istenért gondolta Augusta Napier, hogy megrontalak téged? - Átkozott legyek, ha tudom - Alex idegesen a hajába túrt. - Mert őszintén szólva én azt hittem, hogy én rontalak meg téged, amikor a farkamat benyomtam a fenekedbe. A lány elhallgatott. Összehúzta a szemét. - Ne legyél már ilyen okostóni, Alex! - Tudod, mit? - a férfi összefonta a mellkasa előtt a karját. - Igazad van. - Igen, általában tényleg - mondta a lány gúnyosan. - Most éppen miben van igazam? - Nem szeretlek. Janey megdermedt, és Alexre meredt. - A szerelem csak valami elcseszettül halvány kifejezés arra, amit érzek. Láttam a szerelmet elmúlni. Láttam párokat elsodródni egymás mellől, és a szerelmet emlékként elhalványulni - Alex megrázta a fejét. - Nem szeretlek, Janey. Amikor azt mondtam neked, hogy a tiéd vagyok, akkor úgy is értettem, hogy a tiéd vagyok. A szívem, a lelkem, a reményeim, az álmaim. Az életem. Mert meghalnék érted. Mi az istent adhatok neked többet? Janey nézte Alexet. Amikor a férfi azt mondta, szereti, akként 339

értékelte a hazugságot, ami volt. Nem volt benne érzés, nem volt a szóban erő. Most viszont volt. Most ott volt az az erő a férfi hangjában, amit mindig is Alexszel és az érzésekkel azonosított. Az ő érzéseivel. A férfi hangja mélyebb lett, durvábbá vált, amikor szabad folyást engedett az érzelmeinek. - A rohadt életbe, tizennégy évvel idősebb vagyok nálad - sóhajtott a férfi. - Valahogy különbözően látunk dolgokat. - Ha még egyszer felemlegeted nekem a korodat, én fenekellek el téged - vágta oda Janey hevesen. - Ehhez az életkornak semmi köze. Érezte, hogy növekszik benne egy érzés, egy ragyogó, mindent elborító és átforrósító érzés, olyan helyeken melegítve a lelkét, amelyekről nem hitte volna, hogy valaha átmelegedhetnek. - Akkor - nagyot nyelt. - Akkor tényleg az enyém vagy? Egészen? - Janey, édesem - sóhajtott Alex, odament a lányhoz, és a kezébe vette az arcát, lenézett rá. Most csupa érzelem volt az arca, a szemében szenvedély ült. - Addig ismételgethetném, hogy szeretlek, míg csak a pokol tüze jéggé nem fagy, mert különben soha nem érezném úgy, hogy tényleg elmondtam neked, mit érzek irántad. Én magányos farkas vagyok, bébi, mindig is az voltam, amíg nem jöttél te. Soha senki nem kapta meg egyetlen valódi részemet se, egészen mostanáig. Janey, én érted élek. Tényleg a lányért élt. Szerette a szerelmen túl. És mindenestül a lányé volt. A könnyek megint megindultak. Szabadon. Janey soha nem sírhatott kedvére, se gyerekként, se felnőttként. De Alex hagyta, hadd sírjon. A temetésen felszárította a könnyeit. A karjában tartotta, amikor arra volt szüksége. Hagyta, hogy szabad legyen, de a lány mindig tudta, hogy a férfi karja ott van, készen az ölelésre. - Én is érted élek - súgta a lány, könnyei most a férfi kezén csorogtak. - Alex, annyira szeretlek, hogy elevenen felfal az érzés, mert annyira meg voltam ijedve. Annyira féltem, hogy elveszítelek, hogy többé nem leszel mellettem az ágyban, hogy többé nem érintesz meg. 340

Alex odahúzta magához. Egészen közel, a szőrös mellkasára, nagy keze beborította a lány tarkóját, Janey pedig védettnek, erősnek érezte magát, és igen, őt is birtokolták. - Érted lélegzem, Janey - Alex a lány homlokának súgta a szavakat, aztán hátrahajtotta a nő fejét, és az ajkára lehelte: - A tiéd vagyok. Ajka gyengéden, lágyan tapadt a lány szájára, a csókban benne volt az éhség és a birtoklási vágy, hirtelen ott kavargóit köztük mindaz az érzés, amiről Janey mindig is álmodott. Lehet majd gyerekük később, ha úgy alakul. Most itt van neki Alex. Márpedig Alex volt minden, amire a lelke valaha is olyan kétségbeesetten vágyott. - Én is a tiéd vagyok - suttogta Janey a férfi szemébe nézve. Mindenem a tiéd, Alex. Olyan régóta a tiéd vagyok. Alex hüvelykujja végig simított a lány arcán, letörölte az utolsó könnycseppeket. - Most már beszélsz Natchesszel? - kérdezte a férfi halvány kis mosollyal a szája sarkában. - Mert mindketten tudjuk, Janey, hogy nem mész sehova mellőlem. - Soha - ígérte a lány. - Ó, Alex, soha nem megyek el mellőled.

341

EPILÓGUS Négy nappal később Janey idegesen várakozott az irodában, amikor hallotta, hogy Natches behajt a hátsó parkolóba. Alex fent volt, a lakásban felügyelte a felújítást; Janey azt gyanította, alighanem be is segít a munkába. Amikor korábban lejött, izzadt volt és őrülten szexi, Janey pedig, a fenébe is, sajnos nem vethette rá magát azon nyomban. Utálta a havi vérzést. Valamit egész biztosan tenni fog ez ügyben. De jelen pillanatban a bátyjával kell szembenéznie. Egy makacs, őt kisajátítatni igyekvő, néha túlzottan is domináns báttyal. Akit ugyanakkor rajongásig szeret. Hangos kopogás hallatszott, aztán nyílt az ajtó, és Natches motoros bőrruhába öltözve, fekete kesztyűjét lehúzva bevonult az irodába. Tényleg elképesztően jóképű pasi volt, lehetetlenül elbűvölő. - Mi olyan fontos, hogy e-mailben utasítgatsz? - nézett a húgára összevont szemöldökkel, és a lány asztala előtt álló székre rogyott. Janey hátradőlt a székében. - Szeretlek, Natches - mondta gyengéden. A férfi hosszú pillanatokig bámult a lányra. Janey most látta a tekintetében megcsillanni az érzelmeket, korábban ilyesmire soha nem volt példa. - Igen - bólintott a férfi. - Én is szeretlek téged, Janey. - Kézfejével meg dörzsölte az arcát. - Hol van Alex? Akárcsak a lányt, Natchest is mindig enyhén feszültté tették az érzelmek. Úgy nevelték őket, hogy mindent magukba fojtsanak; néha ez nem volt könnyű. - Neked és nekem le kell fektetnünk az alapvető szabályokat. Ehhez nincs szükségünk Alexre - a lány előrehajolt, felkapta az előkészített 342

hivatalos megállapodást, és a testvére elé tolta. - írd alá. Natches a papírra nézett, aztán vissza a húgára. - Ez a „szeretlek” humbug arra kellett, hogy meglágyíts? vigyorodott el. - Nem - rázta a fejét Janey. - ígéret volt, Natches. Egy család vagyunk. Te vagy az egész családom, és nem akarlak elveszíteni. De többé nem akarok veled összeugrani az étterem miatt. És nem fogok könyörögni az engedélyedért, ha bármire szükségem van. Alex a lelkem másik fele, jobban szeretem, mint el tudtam volna képzelni, hogy bárkit így szeressek rajtad kívül. De mindig is ez a vendéglő volt az álmom. Nem a tiéd, az enyém. Nem akarom a te részedet, de azt szeretném, hogy én irányíthassam. Natches komoran körülnézett az irodában, mielőtt pillantása visszatért Janey-hez. - Gyűlölöm ezt az átkozott helyet - mondta végül. - Imádkoztam, hogy te is gyűlöld. Janey erre sóhajtott. - Ez már nem Dayle helye, Natches. Az enyém. Ami engem illet, mindig úgy éreztem, hogy Raynek kellett volna az apánknak lennie. Ő is Mackay, és büszkén viseli ezt a nevet. Én ugyanezt akarom. Natches a kezébe csapott a kesztyűjével, és a papírra meredt. Gyújtsd fel ezt a helyet - suttogta. - Kezdd tiszta lappal. - Miért? Bátyja felnézett Janey-re, súlyos tekintete bánattól volt terhes. - Egyikünknek sem kellene soha többé emlékeznie apánkra, ha ez a hely eltűnne. A lány megrázta a fejét. - Ő tett azzá, akik vagyunk. És Natches, rohadtul nagyszerű ember lett belőlünk - a könnyein keresztül mosolygott. - Jó emberek vagyunk. Chaya és Alex nem szeretne bennünket, ha nem így lenne. És másképp túl sem éltük volna.

343

A férfi nagyot sóhajtott. - Makacs - morogta. - Ez a tulajdonság közös bennünk - tolta oda neki a lány a papírt. Engedd át nekem az irányítást, Natches. Mutassuk meg Dayle-nek, mennyire elszúrta. A Mackayéké lesz a környék legldasszabb étterme, és egy szép napon már senki sem fog emlékezni arra, ki volt Dayle Mackay. Natches maga elé húzta a papírt, és aláírta, aztán visszatolta a lánynak, és felállt. - Megígértem Alexnek, hogy segítek odafent jelentette ki. - Dawg és Rowdy is mindjárt itt lesznek besegíteni. Janey a papírra meredt, aztán Natchesre nézett. - El sem olvastad. El kéne. A férfi vállat vont. - Csak az van benne, hogy a tiéd az irányítás, nem? A lány lassan bólintott. - Megbízom benned, Janey - nézett rá a bátyja, és ez a bizalom kiült az arcára, benne volt a tekintetében. - Mindig is bíztam benned. - Mindig? - suttogta a lány. Vajon akkor is, amikor Dayle félig agyonverte, mert ő valami rosszat tett? Natches megkerülte az asztalt, és leguggolt a lány széke mellé. Mindig. Már akkor is, amikor fekete hajú, vörös fejjel üvöltő kis poronty voltál, akinek elege volt a világból. Amikor kisgyerek voltál, és éppen ráébredtél, micsoda szörnyeteg nemzett minket, és amikor fiatal lány lettél, és próbáltál jó kislány lenni, hogy Dayle haragja ki ne törjön. Janey. Mindig szerettelek. Mindig a húgom voltál. És mindig is pontosan itt voltál. Megfogta a lány kezét, és a mellkasára helyezte. A szíve fölé. Janey a másik kezét a bátyja kezére tette. - Én is mindig szerettelek, Natches. A férfi bólintott, és felállt. - De azért eggyel még jössz nekem ígérte a lánynak. - Miért is? - nézett rá a húga derűsen. - Mert azt remélted, hogy lányom lesz - bánatosan mosolygott, de 344

azért ott bujkált benne a nevetés. - Chaya folyton célzásokat tesz. Fogadok, hogy a végén úgyis egy fekete hajú, zöld szemű vadóc kislányt szül nekem, akivel aztán nincs az az isten, hogy elbírjak. - Nincs neked akkora szerencséd - nevetett Janey. Erre Natches is elvigyorodott, és bólintott. - Ja. Nincs nekem akkora szerencsém. De majd rögtön meggondolja magát, ha az összes fiút elüldözöm mellőle. - Imádni fog téged. Jó apa leszel, Natches. - Ebben átkozottul igazad van, az leszek - bólintott a férfi, eltökéltség ült ki az arcára. - Na, légy jó. Keress nekünk sok pénzt, különben felgyújtom ezt a kócerájt. Vigyorogva ment ki az ajtón. Janey mélyet sóhajtott. A feje búbjától a lábujja hegyéig mindene fájt; utálta a menstruációt, de Alex megígérte, hogy meg masszírozza a hátát. Félretolta a papírt. Nem volt rá szüksége. Az ügyvédnek sem volt rá szüksége. Neki csak a gesztus volt fontos, hiszen Natches és ő is tudta, hogy a papír nem jogszerű. Nem teljesen. Ő ugyanis nem írta alá. A pokolba vele. Betolta az iratmegsemmisítőbe, és hallgatta, ahogy a gép miszlikbe szaggatja. A fenébe is, élvezte a bátyjával való összecsapásokat, épp úgy, ahogyan a szerelmével való összezördüléseket is szerette. Ami a szerelmét illeti... Kilépett az irodából, és bement az étkező részbe, ahol Rogue úgy irányította a személyzetet, mint egy bőrcuccba bújtatott generális, göndör vörösarany fürtjei a háta mögött repkedtek. - Faisal, olyan piszok jól el tudsz tűnni a konyhában - pörölt éppen Natches fogadott fiával. - Vonszold ide magad, mert segítened kell idekint ellenőrizni a dolgokat, ha tényleg heti négyszer ebédvendégeket akarunk fogadni. Faisal keresztbe fonta a kaiját a mellkasán, mogorva arcot vágott, és egy pillanatra, de csak egy pillanatra Janey meglátta, milyen elképesztő hatással volt a bátyja erre a fiúra. 345

- Olyan vagy, mint egy zsarnok - vádaskodott Faisal, fekete szeme árnyalatnyi haraggal fürkészte Rogue arcát. - Utasítgatsz. Parancsolgatsz. Nem szeretem a parancsaidat, Rogue. Miért nem kérsz meg? - De édesem, ha megkérlek, azt válaszolod, hogy nem - mondta elnyújtott hangon Rogue, aztán megkeményedett az arca. - Úgyhogy egyszerűen közlöm. Hivatalosan az asszisztensem vagy, jobb, ha hozzászoksz. Faisal dühösen fordult oda Janey-hez, fekete szeme villogott. Csinálj vele valamit. Én a konyhát szeretem. - Utálod a konyhát - csattant fel Rogue szintén Janey-hez fordulva. - Mondd meg neki, hogy utálja a konyhát, Janey. - Én megyek - nevetett Janey. - Ti ketten szépen lemeccselhetitek ezt egymás közt. Rogue szeme összeszűkült, elfintorodott. - Menj csak - elhessegette a barátnőjét. - Megoldjuk. Janey ebben biztos volt. Mosolygott. Igen, minden jól alakul majd. És Alex megígérte, hogy meg masszírozza a hátát. Majd elrabolja az ácsoktól és Cranstontól egy kis időre. Mosolya még ragyogóbb lett. Annyi időre, hogy megérintse, megízlelje, és megkapja a hátmasszázst. Aztán Alex mehet, és játszhatja az izzasztó férfijátékait a bátyjával és az unokatestvéreivel. De először a vőlegényi feladatait kell elintéznie. A gyémánt felszikrázott az ujján. Az ígéret, amelyet Alex tett neki, a szívében ragyogott. Igen, a férfié volt. A férfi pedig az övé volt. És ami még több, ébredt rá, miközben kiment az irodából, hogy meg is érdemli. Magas, büszke és domináns férfi, ő pedig minden centiméterét megérdemli. Amikor belépett a lakásba, elkapta a férfi pillantását. Alex ránézett, és lassan, sokat tudóan elvigyorodott. Körülnézett. Mindenki dolgozott, morgolódott, nevetett, ő pedig megszökött közülük. Kiosontak a lakásból Alex furgonjáig, és hazahajtottak. És órákat 346

töltöttek érintéssel, szeretéssel. Más nem kellett, ez nem a szexről szólt, vagy azokról a nagyon buja szándékokról, amelyekkel, Janey tudta, a kapcsolatuk kezdődött. Ez erről szólt. Alex megérintette az arcát, az ajkát. Magához ölelte, és megmasszírozta a hátát, a vállát. Janey kiszopta a férfiból a spermát, és érezte, ahogy az izgalomtól a saját gyönyöre is felrobban a bensőjében. Erről szólt. Egymás részévé váltak, a szívük, a testük, a lelkűk. A lány ezzel a tudattal merült a jól megérdemelt álomba, és egy gyengéd csókkal, amelyet Alex nyomott az ajkára, miközben a kaijában tartotta. A szerelem nem írta le egészen, de az volt a legközelebb. Szerettek a szerelmen túl is.

347

Tartalom PROLÓGUS EGY KETTŐ HÁROM NÉGY ÖT HAT HÉT NYOLC KILENC TÍZ TIZENEGY TIZENKETTŐ TIZENHÁROM TIZENNÉGY TIZENÖT TIZENHAT TIZENHÉT TIZENNYOLC TIZENKILENC HÚSZ HUSZONEGY HUSZONKETTŐ HUSZONHÁROM HUSZONNÉGY HUSZONÖT EPILÓGUS

348