LOGISZTIKA. oktatási segédanyag. Szerkesztette az Atalanta oktatói munkaközösség 2008

LOGISZTIKA

oktatási segédanyag

Szerkesztette az Atalanta oktatói munkaközösség 2008.

1

TARTALOMJEGYZÉK 1. LOGISZTIKAI ALAPISMERETEK................................................................................. 5 1.1. A LOGISZTIKA FOGALMA, ÉRTELMEZÉSE .......................................................... 5 1.1.1. A logisztika fogalma és története ............................................................................. 5 1.1.2. Különböző irányzatok a logisztika értelmezésében ................................................. 6 1.2. A LOGISZTIKA TÉRHÓDÍTÁSÁNAK HÁTTERE .................................................... 9 1.2.1. Az ETE diszharmóniája ........................................................................................... 9 1.2.2. Az áruszállítás logisztikai folyamatokba integrálására irányuló törekvések ......... 11 1.3. A logisztika feladata, célja, területei ............................................................................. 14 1.4. Logisztikai rendszerek, eszközök, létesítmények, ellátási láncok ................................ 20 1.4.1. A logisztikai rendszerek, ezek eszközei és létesítményei ...................................... 20 1.4.2. A logisztikai ellátási láncokról ............................................................................... 25 1.5. Logisztikai folyamatok.................................................................................................. 29 1.5.1. Az anyagáramlást megvalósító (röviden: anyagáramlási) folyamatok .................. 29 1.5.2. Az információáramlást megvalósító (röviden: információs) folyamatok .............. 36 2. A VÁLLALATI LOGISZTIKA ALAPJAI ..................................................................... 41 2.1. A VÁLLALATI LOGISZTIKA FELADATAI, CÉLKITŰTÉSEI .............................. 41 2.2. A VÁLLALATI LOGISZTIKA FŐBB RÉSZTERÜLETEI, IRÁNYÍTÁSI SZINTJEI .............................................................................................................................................. 49 2.2.1. A vállalati logisztika főbb részterületei (ld. 17. ábra) ............................................ 49 2.2.2. A vállalati logisztika irányítási szintjei .................................................................. 51 3. AZ ELLÁTÁSI (BESZERZÉSI) LOGISZTIKA ............................................................ 55 3.1. AZ ANYAGELLÁTÁS (-GAZDÁLKODÁS) ALAPJAI............................................ 55 3.2. AZ ELLÁTÁS FŐ FOLYAMATAI ............................................................................. 59 3.3. A BESZERZÉS ............................................................................................................. 65 3.3.1 A beszerzés feladatai ............................................................................................... 65 3.3.2 Make or buy döntések ............................................................................................. 65 3.3.3 Beszerzési stratégiák ............................................................................................... 68 3.3.4 A beszállítók megválasztása.................................................................................... 69 3.4. AZ ELLÁTÁSI (BESZERZÉSI) LOGISZTIKA FELADATAI .................................. 72 3.5 A JIT-ELVŰ ANYAGELLÁTÁS ................................................................................. 76 3.5.1 A JIT-koncepció...................................................................................................... 76 3.5.2. A JIT-elvű anyagellátás modelljei.......................................................................... 80 3.5.3. A JIT-elvű anyagellátás megvalósítása .................................................................. 84 4. KÉSZLETEZÉS ................................................................................................................. 89 4.1. A KÉSZLETEZÉS FELADATAI, ALAPFOGALMAI ............................................... 89 4.2. KÉSZLETEZÉSI STRATÉGIÁK, KÉSZLETEZÉSI MODELLEK ........................... 95 4.2.1 Egyszerű készletezési stratégiák ............................................................................. 95 4.2.2 A készletezés egyszerű (költségminimalizáló) modellje ........................................ 96 4.2.3 Számítógépes készletgazdálkodás........................................................................... 98 5. TERMELÉSI (GYÁRTÁSI) LOGISZTIKA................................................................. 101 5.1. ALAPFOGALMAK.................................................................................................... 101 5.2. A TERMELÉSI RENDSZEREK TERVEZÉSÉHEZ SZÜKSÉGES FOLYAMATJELLEMZŐK............................................................................................... 105 5.2.1 A folyamatjellemzők csoportosítása ..................................................................... 107 5.2.2 Az idő- és teljesítménynorma bemutatása............................................................ 108 5.3 A TERMELÉSI RENDSZEREK KAPACITÁSA ÉS KIHASZNÁLÁSA ................. 110 5.3.1 Az időalapok meghatározása................................................................................. 110 2

5.3.2 A termelési kapacitás fogalma, számítási módja .................................................. 113 5.3.3 A termelési kapacitás kihasználása, a kihasználás számítási módja ..................... 114 5.3.4 A kapacitás tartalékok fogalma, termelésbe vonásuk lehetőségei ........................ 116 5.4 A TERMELÉSI RENDSZEREK CSOPORTOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEI................... 119 5.4.1 A termelési rendszerek szervezési típusa, csoportosítása tömegszerűség szerint . 119 5.4.2 A műhelyrendszerű termelés jellemzői ................................................................. 123 5.4.3 A csoportos rendszerű termelés jellemzői............................................................. 125 5.4.4 A folyamatos rendszerű termelés jellemzői .......................................................... 131 5.4.4 Az integrált gyártórendszerek jellemzői ............................................................... 137 5.5 A TERMELÉSI FOLYAMATOK ÁTFUTÁSI IDEJÉNEK MEGÁLLAPÍTÁSA .... 141 5.5.1 Az átfutási idő összetétele és számítási módja...................................................... 141 5.5.2 A hálótervezés alapjai ........................................................................................... 144 5.6 A GYÁRTÁSTERVEZÉS ÉS -IRÁNYÍTÁS.............................................................. 145 5.6.1 A gyártástervezés és -irányítás feladatai és céljai ................................................. 145 5.6.2 A Gyártástervezés ................................................................................................. 148 5.6.3 A Gyártásirányítás................................................................................................. 151 5.6.4 A gyártás tervezésére és irányítására szolgáló rendszerkoncepciók (stratégiák) .. 155 5.6.5 A számítógéppel integrált gyártás ......................................................................... 160 6. ELOSZTÁSI (ÉRTÉKESÍTÉSI) LOGISZTIKA ......................................................... 163 6.1 AZ ÉRTÉKESÍTÉS FELADATAI .............................................................................. 163 6.2 AZ ELOSZTÁSI (ÉRTÉKESÍTÉSI) LOGISZTIKA FELADATAI ........................... 165 6. 3 ELOSZTÁSI (FIZIKAI DISZTRIBÚCIÓS) RENDSZEREK ................................... 168 6.3.1 Az elosztási rendszerekkel szemben támasztott követelmények .......................... 168 6.3.2 Az elosztási rendszerek összetevői és jellemzői ................................................... 170 7. HULLADÉKKEZELÉSI LOGISZTIKA ...................................................................... 177 7.1 A HULLADÉKKEZELÉSI LOGISZTIKA FELADATA, A HULLADÉKOK MINŐSÉGI, MENNYISÉGI JELLEMZŐI....................................................................... 177 7.2 HULLADÉKKEZELÉSI TECHNOLÓGIÁK, ÚJRAHASZNOSÍTÁSI MODELLEK ............................................................................................................................................ 182 7.3 A HULADÉKKEZELÉS SZABÁLYOZÁSA............................................................. 185

3

ELŐSZÓ

Kedves Hallgatónk! Egy olyan tudományág alapismereteit rendszerezi az Ön számára ez a jegyzet, amely már az ókorban nagyon fontossá vált, de a XX. század közepe óta egészen hasonló tartalommal és jelentéssel új felvirágzását éli: ez a logisztika. A fejlett piacgazdaság vette újra elő a katonaság által már többször használt fogalmat, ezúttal nem emberek ellen, hanem az emberi szükségletek jobb, gyorsabb kielégítésére. A logisztika újonnan felvállalt célja az áruk, termékek gyorsabb eljuttatása a fogyasztókhoz. A téma aktualitását erősíti, hogy Magyarország már a 20. század utolsó évtizedei óta mintegy logisztikai felvonulási terület abban az ellátási láncban, amelyet a fejlettebb Nyugat-Európa épít ki a közép- és kelet-európai régiók ellátására. Ezért fontos lesz még a következő évtizedekben is a logisztika magyarországi művelése. Tananyagunkat úgy szerkesztettük, hogy segítsük az otthoni felkészülést. Kérdéseket írtunk a fejezetek végére, amelyeknek tartalma segít a vizsgára való felkészülésben. A jegyzetben különböző részletességgel találhatóak meg a más szakirodalomban is jól ismert részletek. Ennek okai: a beszerzés és a készletezés a „Beszerzés, Készletezés, Raktározás” c. tantárgyban van, és ott kerül részletezésre, ezért itt csak röviden, a fő-folyamatok szintjén szerepel. Viszont a szállítási-szállítmányozási fejezetek részletesek, mert más jegyzet a logisztikának erre a részére a megadott tantárgy-felosztásban nincsen.

Ferke György

4

Atalanta Oktatási Központ

Megjegyzés

1. egység

1. LOGISZTIKAI ALAPISMERETEK 1.1. A LOGISZTIKA FOGALMA, ÉRTELMEZÉSE 1.1.1. A logisztika fogalma és története A logisztika görög eredetű szó, a következő előzményekből: logo, logos, logistikos; ezek a gondolkodáshoz kapcsolódó görög szavak. Innen került tovább a latinba, majd a franciába, és a többi nyelvbe is: 

logo, logos, logistikos = gondolkodás; görög



logicus, logistas, logisticon = gondoskodás, gondozás; latin



loger, mareschal des logis = gondoskodás, szálláscsinálás francia szavak.

Olvasmány Korai írásmunka a logisztikában: Marcus Terentius Varro (Kr.e.1.sz.), Logisticon c. műve. A római hadseregben a „Logistasok” feladata az élelmiszerellátás, szállásbiztosítás volt. Kicsit később VI. Leo bizánci császár (886-912) megfogalmazása a „Harcászat” c. katonai tárgyú gyűjteményéből: „A logisztikához tartozik, hogy a hadsereg tagjainak zsoldját kifizessék, a hadsereget megfelelően felfegyverezzék és megszervezzék, lövegekkel és hadianyagokkal ellássák, szükségleteiket időben és elégségesen biztosítsák, a hadjárat minden mozzanatát megfelelően előkészítsék. Gondoskodjanak a szükséges térről és időről, a terep et a hadsereg mozgáslehetőségei, valamint az ellenség ellenálló képessége figyelembevételével helyesen becsüljék meg, és ezeknek a funkcióknak megfelelően szabályozzák és rendeljék el, egyszóval irányítsák, saját fegyveres erőik mozgását és szétbontakozását.” Jelenlegi értelmezés a hadászatban: „Mindazokat a tevékenységeket és eszközhasználatot magában foglalja, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a harcoló alakulatok létfenntartása, mozgása és hadművelete (utánpótlás, anyagi és személyi ellátás) szervezett és jól áttekinthető legyen. A logisztika hadászaton belüli főbb feladatai: az anyagellátás,

5

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ az utánpótlás, készletezés, a csapat elhelyezése, anyag- és sebesültszállítás szervezése; továbbá az infrastruktúra rendelkezésre bocsátása és az információs hálózat kiépítése.” Ezeknek a megfogalmazásoknak az egymás mellé állítása mutatja, hogy a logisztika katonai értelmezése időben stabil, két évezred alatt lényegében nem változott: úgy szervezzük meg az ellátást, hogy hidaljuk át a teret és az időt, és mindehhez vegyük hozzá az erőforrás-feltéteket, és az informatikai feltételeket.

?! 1. Történt-e valami változás a logisztika fogalmában az eltelt 2000 évben, és ha igen, mi volt az? 2. Sorolja fel azokat a szavakat, amelyek kapcsolatosak a logisztikával!

1.1.2. Különböző irányzatok a logisztika értelmezésében Az alábbiakban különböző irányzatok, szemléletek alapján magfogalmazott logisztika definíciókból közlünk néhányat a közelmúltból. Figyeljék meg a definíciók hasonlóságát: a.) Pfhol: Marketig Logistik (1972): „A logisztika tartalmaz minden olyan tevékenységet, amellyel hálózatban mozgásokat és tárolásokat alakítanak ki, irányítanak, szabályoznak. Az együttes működés a hálózatban tárgyak információk áramlását indítja meg úgy, hogy a teret és az időt minél eredményesebben hidalják át.” b.) Ballou: Business Logistics Management (1973) „A logisztika feladata az alapanyag beszerzéstől a végső fogyasztásig terjedően az anyagáramlásban előforduló szállítási, rakodási, tárolási tevékenységek tervezése, szervezése, irányítása és ellenőrzése azzal a céllal, hogy az áramlásban levő anyag időben és a legkisebb ráfordítással a megfelelő helyre jusson.” c.) BME Közlekedésüzemi Tanszék (1992): „A logisztika anyagok, termékek, hulladékok és a hozzájuk tartozó információk rendszereken belüli és rendszerek közötti áramlásának tervezésével, szervezésével, irányításával és ellenőrzésévei kapcsolatos tevékenységek összessége. Feladata annak biztosítása, hogy a hatékony termeléshez, illetve a vevők igényeinek rugalmas kielégítéséhez szükséges

6


Megjegyzés

anyagok, termékek és szolgáltatások a megfelelő időpontban, a megfelelő helyen, a megfelelő minőségben és mennyiségben – a mindenkori rendszer céljaihoz illeszkedő költségráfordítások mellett – rendelkezésre álljanak.” d.) BME Vállalatgazdaságtan Tanszék (1995): „A logisztika anyagi áramlások és készletek, valamint a rájuk vonatkozó információk rendszere.” e.) Logisztikai Fejlesztési Központ (1995): fontos definíció „A logisztika egyrészt szemlélet, másrészt módszer, amely biztosítja hogy az ellátási feladatok a beszerzéstől az áru tényleges elosztásáig egy olyan integrált rendszert alkossanak, amelyben az anyag-, az információ és az értékáramlás egészének optimuma valósul meg.”  Feltehetően a Tisztelt olvasó a d.) definíciót választaná, mert az a legrövidebb, azonban az e.) definíció szélesebb körű fogalmakkal és pontosabban mondja el a logisztika lényegét. És hogy a definíció után a megfogalmazást szélesítsük, következzék még néhány idézet arról, hogy mivel foglalkozik a logisztika, és mi a célja; elsősorban az angol és a magyar szakirodalomból: 

az anyagáramlással és a készletezéssel kapcsolatos költségek csökkentése;



a hozam- és a versenyképesség növelése;



az ellátás, készletezés szervezése;



a szállítási készség és a piaci igények összhangjának megteremtése;



a beszállítói kapcsolatok kialakítása;

7

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ 

az anyag- és információáramlások tervezése, szervezése, irányítása;



a hatékony szervezet kialakítás;



szervezetek létrehozása, meglevő szervezetek kiegészítése;



az ellátás, termelés, elosztás alrendszereinek sajátosságai, illesztési problémái.

Figyeljék meg, hogy ebből a felsorolásból a három utolsó egy kicsit „kilóg”, mert nem közvetlenül az anyag-áramlással, hanem annak feltételeivel foglalkozik, „alrendszerekről” beszél, ezek a feltételek a vezetés feladatkörébe tartoznak. Ezekkel a kérdésekkel és a logisztikai információáramlás részletesebb bemutatásával a következő félévben, a „Logisztikai informatika” c. tárgyban fogunk foglalkozni.

?! 3. Mi a logisztika definíciója?

8


Megjegyzés

2. egység

1.2. A LOGISZTIKA TÉRHÓDÍTÁSÁNAK HÁTTERE

1.2.1. Az ETE diszharmóniája Kezdjük egy szemléletbeli képpel, amellyel a logisztika folyamata leírható, ez: az ellátás – termelés – elosztás kapcsolatrendszere, amelyet mindjárt az elején érdemes „ETE”-nek nevezni, mert úgy könnyű lesz megjegyezni, az egyszerűsített ábrázoláson:

1. sz. ábra: Az ellátás-termelés-elosztás kapcsolatrendszere. Az ábrához néhány kérdés és válasz kívánkozik: 

Hol van a szállítás? – Mindenütt anyagmozgatás-szállítás van, ahol vastagabb nyilat látunk;



Mi a helyzet a kereskedelemmel? – Nos ez egyszerű, ha a termelést kitakarjuk a rajzból, és a megszakított nyilakat összekötjük, megkapjuk a kereskedelmi rendszer vázlatát.

A rajz alapján gondoljuk végig, hogy mi történt az elmúlt évtizedekben. A termékek életciklusa az elmúlt 20-25 évben a fejlett ipari országokban rohamosan csökkent, egyre gyorsabban fejlesztettek ki újabb és újabb termékfajtákat. Különösen érzékelhető ez egyes gépipari termékek (pl. gépkocsik, háztartási gépek stb.) esetében, vagy az elektronikai

9

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ gyártmányoknál, amelyeknek rövid idő alatt már hatodik, esetenként tizedik, tizenötödik generációja került piacra. A termék-életciklus rövidülés nem egyenletesen érvényesül az előbb látott ETE kapcsolatrendszeren belül: az ellátás (beszerzés), és az elosztás (értékesítés), illetve ezek együttes átfutási ideje (az termék-fejlesztési és gyártási ciklus rövidülés miatt) egyre meghatározóbb lett az életcikluson belül, a piaci igényekhez való alkalmazkodás, a piaci verseny területén. Ennek az az oka, hogy a kapcsolatban lévő részfolyamatok közül a termelési átfutási idő rövidítését az adott terméket előállító vállalat saját technikai, technológiai, szervezési fejlesztéssel meg tudja oldani. A 2. ábra a Siemens vizsgálatnak példáján mutatja be a folyamatok arányának változását:

2. sz. ábra: A termelési átfutási idő rövidüléséből eredő diszharmónia. A diszharmónia mutatja, hogy hol a tartalék: a termelési művelet előtt és után. Nos, itt rejlik a logisztika térhódításának a háttere: Technikai, technológiai oldalról a gépesítés, az automatizálás a gyártási műveleti idők minimálisra csökkentését tette lehetővé, ezután ezek szervezési oldalról a logisztika többi területén kell, és lehet az átfutási időket csökkenteni. Ezek: 

A raktározás és az ellátás beszerzési oldala – rövidíthető a just in time (JIT)-elvvel (éppen időre, vagy „percre-kész elv”, ld. majd a 3.7 fejezetben), a nulla készlet módszere;



A gyártásközi anyagbiztosítási- és mozgatási folyamatoknál a Kanban módszer, az MRP-módszer, stb. alkalmazása a termelési folyamaton belül a műveletek térbeli illesztését és meggyorsítását teszi lehetővé.

Ezek a most használt új logisztikai fogalmak tantárgyunk tananyagát képezik. Segítségükkel a termék felhasználóhoz történő eljuttatásának idejéből (relatíve) le fog rövidülni a 2. ábrán látható 60%-os Ellátási és 25%-os Elosztási átfutási idő hányad, és ezzel az egész felhasználóhoz juttatási idő lerövidül. Ez tehát a logisztika sikerének háttere. Az átfutási idő az részben az összetevő részfolyamatok idejének, valamint a bennük hagyományosan

10


Megjegyzés

kialakult készletek mennyiségének csökkentésével vagy megszüntetésével rövidíthető. Olvasmány Természetesen a „diszharmóniának”, illetve az azzal való ellátás-rövidítésnek ezzel nincs vége. Ugyanis a technológusok és a konstruktőrök jönnek, és ismét a gyártási időt rövidítik: A számítógéppel integrált rugalmas gyártórendszerek (CIM = Computer Integrated Manufacturing, ld.. később) magas gépesítettségi, illetve automatizáltsági szint mellett képesek a megrendelő igényeihez igazodó termékeket előállítani és ezzel a tömeggyártás előnyeinek megtartása mellett közepes vagy kis sorozatban, esetleg egyedi jelleggel terméket gyártan, igen rövid átfutási idő alatt. A téma szakmai környezetére az 5. fejezetben (Termelés) visszatérünk.. Példaként említhető a sindelfingeni Mercedes gyár, ahol naponta mintegy 1700 gépkocsit gyártanak, és előfordulhat, hogy nincs közöttük teljesen egyforma, még az azonos típusokon belül sem. Más a kocsi hossza, a színe, más az üléshuzata, a rádiója, az egyiknek van tetőszellőztetője, a másiknak nincs, az egyik automata, a másik hagyományos sebességváltós és így tovább. Nyilván majd megint a szállítási-ellátási logisztikusok jönnek, hogy rövidítsék a részfolyamatot. Probléma persze nincsen, mert a nyertes a Vevő lesz, feltéve, ha meg tudja vásárolni az árut.

?! 4. Mit jelenet a logisztikai átfutási idők rövidüléséből eredő diszharmónia? Mi köze van ennek a logisztika térhódításához?

1.2.2. Az áruszállítás logisztikai folyamatokba integrálására irányuló törekvések A gazdasági rendszerek az ellátási-elosztási rendszereken keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Ebbe a kapcsolatba az anyag- és áruszállítást végző közlekedés – elsősorban árufuvarozási szolgáltatásaival – közvetítő tényezőként lép be, ahogyan ez a 3. ábrán látható:

11

Megjegyzés


3. sz. ábra: Az áruszállítást végző közlekedés helye az ellátótól a felhasználóig / fogyasztóig terjedő kapcsolatrendszerben. Az ellátási-elosztási rendszerben bekövetkező változások visszahatnak a közlekedési, az áruszállítási rendszerre is. A logisztikai értékalkotás központjában álló dimenziók, mint a „téráthidalás”, és az „időáthidalás” ugyanis a teljes folyamatban integráltan jelennek meg, mert a szállítással megvalósított téráthidalás egyidejűleg tárolással való időáthidalásként is értelmezhető (mozgótárolás). Ez egyben azt is jelenti, hogy a korszerű termelésszervezési eljárások és áruforgalmi technikák fokozatosan „összemossák”, egységes anyagáramlási rendszerré alakítják a távolsági áruszállítást, az üzemi belső anyagmozgatást, továbbá az anyagáramlást megelőző és/vagy kísérő információáramlást.

12


Megjegyzés

A rugalmas szállítórendszerek megfelelő technikai, technológiai és informatikai háttérrel, a rugalmas gyártórendszerekhez illeszkedő felkészültséggel teremtik meg az ellátók és a felhasználók közötti kapcsolatot. A Mercedes már említett sindelfingeni gyárában pl. percnyi pontossággal érkeznek a különböző alkatrészeket hozó szállítmányok, pedig csak a karosszéria acéllemezeit húsz gyárból küldik. A számítógéppel integrált rugalmas gyártórendszerek pedig, amellett, hogy szigorú követelményeket támasztanak a távolsági áruszállítás pontosságával, megbízhatóságával, rugalmasságával, továbbá a rakományokat megelőző és követő információk hozzáférésével kapcsolatban, megkövetelik olyan – szükség szerint sajátos kialakítású – járművek alkalmazását, amelyekről – megfelelő rakományhordozók alkalmazásával - gyorsan és lehetőség szerint automatikusan lerakhatók és közvetlenül a gyártósorra továbbíthatók a rakományok. Olvasmány Jellegzetes példája ennek, pl. a BMW gépkocsik nyers karosszériáinak Dingolfing és Regensburg közötti szállítása. A nyers karosszériát a dingolfingi présüzemből a regensburgi szerelőüzembe szállítják különleges vasúti kocsikban és speciális rakományhordozókkal, a JIT-elvnek és az automatizált rakodás igényeinek megfelelően. Ennek a szállítási feladatnak a megoldására a Deutsche Bundesbahn sajátos vasúti kocsikat fejlesztett ki.

?! 5. Mondjon példát: hogyan lehet az Ellátás szállítási folyamatát a logisztikai rendszerbe integrálni!

13

Megjegyzés


3. egység

1.3. A logisztika feladata, célja, területei A logisztika feladata: A kialakult értelmezések alapján a logisztika feladata anyagok és információk rendszereken belüli és rendszerek közötti áramlásának tervezése, szervezése, irányítás a és ellenőrzése, valamint a vizsgált rendszerben adódó feladatok megoldásához és tartós végrehajtásához szükséges tárgyi feltételek megteremtése. Az ’anyagok’ ebben az értelmezésben lehetnek nyersanyagok, alapanyagok, alkatrészek, félkész termékek, késztermékek, kereskedelmi áruk, fogyasztási cikkek stb., valamint hulladékok, tehát az adott anyagáramlás tárgyai. A későbbiekben ezt az ’anyag’ megjelölést erre gondolva fogjuk használni. A logisztika célja (6M elv). A logisztika célja az, hogy piaci, termelési, ellátási igényekhez igazodva az előbbi pontban említett ’anyagok’ eljuttathatóak legyenek a kívánt helyre; mégpedig a: 1.) a megfelelő ’anyag’, 2.) a megfelelő időpontban, 3.) a megfelelő helyre, 4.) a megfelelő mennyiségben, 5.) a megfelelő minőségben és 6.) a megfelelő költséggel. Ez a logisztikában az úgynevezett 6M elv. Olvasmány A 6M elv a logisztikai szemléletű gondolkodást is kifejezésre juttatja az által, hogy pl. nem csak a költségek vagy csak a teljesítmények minimalizálását tűzi ki célul, hanem több tényező figyelembevételével folyamat-optimalizálásra ösztönöz. A logisztikai célkitűzések és azok megvalósítására kidolgozott, alkalmazott eljárások döntő mértékben hozzájárulhatnak azoknak a hiányosságoknak a kiküszöböléséhez, amelyek negatívan hatnak egy-egy vállalkozás versenyképességére, vagy a gazdasági szervezetek működésének hatékonyságára. Az ellátás (beszerzés) és elosztás területén ilyenek: 14


Megjegyzés

a hosszú szállítási idők, a nagy szállítási ráfordítások, a magas készletezési költségek, a rugalmatlan szállítási kapcsolatok stb. A termelés területén: a hosszú átfutási idők, a rugalmatlanság, a folyamatelemek (technológiai, anyagmozgatási, tárolási stb. műveletek) illesztési pontatlansága: a szükséges információk hiánya vagy pontatlansága stb. A kapcsolódási helyeken: a nem összehangolt szállítási technológiák, a nem összehangolt információs technológiák, a nem kompatibilis számítógépek alkalmazása stb. Egyes irodalmi források további kiegészítéssel hét vagy nyolc elvet is említenek. Például külön kiemelik a termék megfelelő állapotát, és/vagy a megfelelő felhasználóhoz való eljuttatást.

A logisztika területei: A logisztika az egyes szakterületekkel való kapcsolata alapján, a vállalkozások, a gazdálkodó szervezetek folyamatainak összhangját teremti meg, és ezzel teszi gazdaságosabbá a gazdaság működését. A logisztika általános integráló, összhangteremtő szerepe az 4. ábra szerinti modellel érzékeltethető:

4. sz. ábra: A logisztika integráló szerepének érzékeltetése. A modellen látható Gazdasági rendszer, Gazdálkodó szervezet lehet ipari, kereskedelmi vagy szolgáltató vállalat, mező- vagy erdőgazdasági üzem, kórház, bank, erőmű, bányamű, kutatóintézet, oktatási intézmény,

15

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ honvédségi alakulat vagy akár egy-egy város üzlethálózata is. Eszerint különböztethető meg többek között: 

a vállalkozási (azon belül ipari, kereskedelmi, közlekedési) logisztika;



a kórházi logisztika;



a banki logisztika;



a city logisztika, stb.;

amikor is az általános feladatokat és célkitűzéseket az adott rendszerre (annak ellátására, hatékony működésére) kell értelmezni. Bonyolult vállalkozási rendszerekben - a feladatok differenciálódásával összefüggésben - szokás még, pl. termelési logisztikáról, üzemeltetési logisztikáról beszélni, attól függően, hogy milyen funkcionális feladatok megoldását kell támogatni (szervezni, irányítani ellenőrizni). A 4. ábra, valamint az előző gondolatmenet alapján felvázolható egy-egy gazdasági rendszer (vállalkozás) vagy gazdálkodó szervezet logisztikai modellje. Az 5. ábra, pl. egy-telephelyes iparvállalat logisztikai modelljét szemlélteti:

5. sz. ábra: Iparvállalat logisztikai modellje. Az iparvállalati rendszerben, így e modellben is, sajátos - környezetvédelmi szempontból kiemelkedő - szerepet tölt be a hulladékkezelési logisztika, melyre röviden egy olvasmány-rész erejéig visszatérünk, azután pedig a 7. fejezetben.

16


Megjegyzés

A rajzon ugyanakkor érdemes megfigyelni az ’anyagok’ áramlását mutató nyilakat irányát! 

Az ’anyag’-áramlással egyirányú nyíl: az egyik információs nyíl;



Az ’anyag’-áramlással ellentétes irányú nyilak: a hulladék-áramlás, és a másik információs nyíl.

Az információk az anyagra és az anyagáramlásban közreműködő elemekre vonatkoznak. Az információáramlás az ’anyag’ áramlásához illeszkedik. Olvasmány A termelési és a felhasználási/fogyasztási folyamatban keletkező hulladék, valamint az elhasznált termékek (pl. háztartási gépek, gépkocsik stb.) anyagának, részeinek újrahasznosítása (recycling) nemcsak költségcsökkentő, hanem alapanyagforrás - és egyben környezetkímélő tényező is. Az anyagáramlást megkönnyítő egységrakomány-képző eszközök, csomagolóeszközök (pl. palackok) kiindulási helyre való visszajuttatása, továbbá a felhasznált tennék újra nem hasznosítható részének, az újra fel nem használható csomagolóeszközöknek gyűjtése, semlegesítése ugyancsak a hulladékkezelési logisztika feladata. Logisztikai szemléletben tehát az anyagáramlási folyamat nem a tennék felhasználásával, hanem a felhasznált tennék és/vagy csomagoló anyagának újrahasználásával vagy semlegesítésével fejeződik be. Nézzük ezek után a területeket, amelyeket a logisztika integrál. A következő, 6. ábrán láthatunk társ-tudományokat illetve társ-szakterületeket, amelyekkel a logisztikának közös tevékenységei vannak (minőség-ellenőrzés, karbantartás). Ugyanakkor már olyan logisztikai részfolyamatokat is láthatunk, amelyeket majd ebben a jegyzetben fogunk részletezni (termelésprogramozás, szállítás, készletgazdálkodás, stb.). A rajz áttekintése után kell végiggondolnunk azt, hogy a logisztika a maga céljainak (6M) elérése érdekében saját területeibe integrálja a környezetében lévő tevékenységeket:

17

Megjegyzés


6. sz. ábra: Logisztikai, termelési és marketing jellegű főbb tevékenységi területek kapcsolatai. A logisztika fő tevékenységi területei a vállalkozási anyagáramláshoz kapcsolódnak, míg további területei a termeléshez, illetve az értékesítéshez illeszkedve segítik elő a célok megvalósítását. Az interfész (összekötő, kapcsolódó) tevékenységek szervezeti hovatartozása annak függvénye, hogy milyen a vállalkozási szervezet, az ellátási folyamattal szembeni igények, a vállalkozás nagysága, a termékjellemzők stb. Olvasmány A logisztika és a marketing kapcsolatában az angolszász szakirodalom nagy jelentőséget tulajdonít a marketinglogisztikának, amely - a meghatározás szerint - minden olyan tevékenységet magába foglal, mely a piacok célirányos befolyásolására és a vállalat piaci részesedésének növelésére irányul, jobb szállítási szolgáltatás, állandó szállítási készség és megfelelő termékjelenlét révén. Amíg a marketing ösztönzi a keresletet és lehetőségeket kínál a logisztika számára a termék fogyasztóhoz való eljuttatatására, a vevő kiszolgálására, addig a logisztika végrehajtja a keresletkielégítést. A marketing, mint vállalati funkció, az elmúlt években új elemekkel gazdagodott. A klasszikus marketing piacfeltárása, terméktervezése, értékesítő és piacbefolyásoló tevékenysége kiegészült a beszerzés marketingjével és az értékesítés utáni szolgáltatással (after sale service). A beszerzés azért épült be a marketing tevékenységbe, mert a piaci kínálat növekedett (kínálati piacok alakultak ki), és a vállalati versenyképesség

18


Megjegyzés

egyik döntő tényezője lett, hogy számukra optimális forrásból szerezzék be a működésükhöz szükséges anyagokat, alkatrészeket, energiákat. A legkedvezőbb forrás feltárására pedig - különösen integrálódó piacok közepette - marketing piacfeltáró technikákat kell alkalmazni. Az értékesítés utáni szolgáltatás részben a vevőnek nyújt segítséget a vásárolt termék felhasználásában, részben visszacsatolja a gyártóhoz azokat a tapasztalatokat, amelyeket a vevő a termék felhasználása, fogyasztása során szerzett. A kiegészített funkciójú marketing és a logisztika három területen kapcsolódik egymáshoz, illetve egészíti ki egymást: a beszerzési (szállítói) piac, az értékesítési (vásárlói) piac és az értékesítés utáni szolgáltatások területén.

?! 6. Sorolja fel a 6M részeit! 7. Mik az áramló, mozgatott, szállított ’anyagok’ a logisztikai rendszerben? 8. A logisztikát alkalmazó Gazdálkodó szervezetek fajtái szempontjából milyen logisztikákról beszélhetünk (milyen típusú gazdálkodó szervezetekben alkalmaznak logisztikai szemléletmódot)? 9. Sorolja fel a marketing és a termelés oldaláról a logisztikába integrálódott fontosabb tevékenységeket!

19

Megjegyzés


4. egység

1.4. Logisztikai rendszerek, eszközök, létesítmények, ellátási láncok

1.4.1. A logisztikai rendszerek, ezek eszközei és létesítményei Nézzük előbb a definíciókat, azután rajzokon és táblázatokban mutatjuk be Őket. Logisztikai rendszer alatt egy vagy több ellátó (forrás) és felhasználó vagy fogyasztó (nyelő) közötti anyag- és információáramlás megvalósításában közreműködő eszközök, létesítmények és szervezetek értendők. Logisztikai eszközöknek egy adott logisztikai rendszeren belüli anyag- és információáramlást megvalósító eszközök, gépek és berendezések halmaza tekinthető. Az anyagáramlás megvalósításában közreműködő fontosabb eszközök: vasúti, közúti és vízi járművek, szakaszos és folyamatos működésű szállítógépek, rakodógépek, raktári tároló eszközök és kiszolgáló berendezések, és a közöttük szükséges kapcsolatot megvalósító (pl. átadó, összekapcsoló) elemek, szállítási, rakodási és raktározási segédeszközök (egységrakomány-képző eszközök, konténerek), csomagolóeszközök stb. Az információáramlás eszközei között az adatfelvevő, az adatrögzítő, az adattároló eszközöket, az adatátviteli és adatfeldolgozó eszközöket (hardver), és az ezeket működtető eljárásokat (szoftver) kell megemlíteni. A logisztikai létesítmények egy adott logisztikai rendszeren belüli anyag- és információáramlásban érintett épületek, területek, utak és szállítópályák. A létesítmények közül meghatározó szerepük van a raktárépületeknek és a tárolóterületeknek, amelyek szinte valamennyi logisztikai rendszer részét képezik. A logisztikai szervezet a logisztikai célkitűzésekkel (lásd 6M-elv) összhangban és más vállalati szervezetekkel együttműködve az anyag- és információáramlást tervezi, szervezi, irányítja és ellenőrzi, valamint a gazdasági rendszer működtetéséhez szükséges további feltételek megteremtésében működik közre.

20


Megjegyzés

A bonyolult logisztikai rendszerek működtetésében egyre fontosabb szerepet játszik a logisztikai menedzsment, amelynek a tervezés, a szervezés, az irányítás-szabályozás (logisztikai controlling) és az ellenőrzés teljes folyamatában a célirányos és hatékony munkavégzést kell biztosítania. Ezek után következzenek a rajzos leírások: A logisztikai rendszerek alapstruktúráit mutatjuk meg a 7. ábrán: A logisztikai rendszerek alapstruktúrái : Egylépcsős (közvetlen kapcsolatú) rendszerek (7/a ábra): A térbeli és időbeli különbségek áthidalása közvetlen anyagáramlással történik a fel- és leadóhelyek (források és nyelők) között. Előnyük, hogy nem szakad meg az anyagáram, így nincs szükség további tárolási, rakodási folyamatok beillesztésére. Többlépcsős (közvetett kapcsolatú) rendszerek (7/b, c, d ábrák): A térbeli és időbeli különbségek áthidalása közvetett anyagáramlással történik. Az anyagáram egy vagy több olyan ponton (helyen) megszakad, amely(ek) gyűjtési és/vagy elosztási funkciót tölt(enek) be a rendszerben. E hely(ek)en további, tárolási, rakodási és egyéb folyamatok (pl. osztályozás, válogatás, rendelés-összeállítás) megvalósítására van szükség.

7. sz. ábra: Logisztikai rendszerek alapstruktúrái.

21

Megjegyzés


Az alapstruktúrákat még a következő módon csoportosíthatjuk: 

gyűjtő rendszerek (7/b. ábra): több feladóhelyről beérkező anyagáramokat fognak össze egy leadóhelyre továbbmenő anyagárammá;



elosztó rendszerek (7/c. ábra): az egy helyről beérkező anyagáramot több leadóhelyre irányuló anyagárammá osztják szét;



kombinált rendszerek (7/d. ábra) gyűjtő és elosztó rendszeri funkciókat egyaránt ellátnak.

A logisztikai struktúrákat felépítő elemek jellemzése: Szeretnénk egy kicsit még „ragozni” ezeket az alapstruktúra elemeket, hogy a tantárgy későbbi részeinél jobban értelmezhető legyen ezeknek az elemeknek a feladata. Ezért most jellemezni fogjuk, és csoportokba soroljuk a logisztikai rendszerek alapstruktúráit felépítő elemeket. A következő táblázatunkban már több elem szerepel, hiszen mint azt már említettük a logisztika nem tekinthető egyszerűen csak ’anyag’-mozgatásnak. Kérjük nézze meg alaposan a következő táblázat besorolási sorait és oszlopait, és a példákat is:

22


Az elem megnevezése Források és nyelők

Megjegyzés

Funkció (ellátott feladat)

Példák

az anyagáramlás kezdő- és vég- termelő üzemek, munka-

(fel- és leadóhelyek) pontjai

helyek, üzletek

az anyagáramlási folyamatok Az

Tároló elemek

anyag-

időkoordináta változásait teszik raktárak, ütemtárolók lehetővé

áramlást megva-

megszakítását, a mozgó elemek alapanyag-készáru

Torlasztó elemek

lósító

a mozgó elemek átmeneti

anyagmozgató rendszerek

várakoztatása, késleltetése

torlasztó pályaszakaszai postai csomagelosztók,

elemek Gyűjtő, elosztó

anyagáramok összegyűjtése,

elosztó raktárak, árufor-

elemek

elosztása

galmi/logisztikai központok

Passzív összekötő elemek Aktív összekötő elemek Információ felvevő

(-rögzítő) elemek Az informá-

Információátvivő elemek

az előzőekben felsorolt elemek közötti anyagáramlási kapcsolat utak, sínpályák kialakítását teszik lehetővé az elemek anyagáramlást

közötti

valósítják meg a mozgó elemek azonosítása az információk továbbítását végzik (a tulajdonképpeni információ áramlást valósítják meg)

cióá-

Információ feldol-

az információk adott szabályok

ramlást

gozó elemek

szerinti átalakítása

megva-

Információ tároló

lósító

elemek

elemek Információ-ábrázoló elemek

az információk megőrzése a folyamatokra vonatkozó információk optikai vagy akusztikai úton való érzékeltetése

anyagmozgató gépek, szállítójárművek adatrögzítő készülékek (pl. vonalkód-leolvasók) vezetékes és vezeték nélküli adatátviteli technikák számítógépek mágneslemezek, winchesterek jelzőlámpák, információs táblák, hangjelzések

1. sz. táblázat: A logisztikai rendszerek fontosabb elemi, jellemzői és példái.

23

Megjegyzés


Logisztikai rendszerek a makrogazdaságban: Az alapstruktúrákból felépülő, elsősorban vállalkozási és intézményi logisztikai rendszerekkel, azok felépítéseivel fogunk ezen tárgy során a későbbiekben foglalkozni. Meg szeretnénk azonban mutatni, az alapstruktúra elemek egészen közelre „zummolt” képe után egy egészen távoli térképet: a nemzetgazdaságban milyen logisztikai rendszereket építünk fel az alapstruktúrákból. Erre azért lehet szükség, hogy nagyobb léptékű áttekintésünk is legyen, „lássuk a fáktól az erdőt”:

8. sz. ábra: A makrogazdasági logisztikai rendszerek főbb csoportjai. Értelmezés: A MAKROLOGISZTIKAI rendszerek: egy ország, egy értékesítési, illetve fogyasztói vagy egy gazdasági körzet határain belül helyezkednek el. A MIKROLOGISZTIKAI rendszerek: gazdaságilag, jogilag szervezetek (vállalatok, vállalkozások, intézmények), illetve azok részlegeinek logisztikai rendszerei. A makro-logisztikai rendszer részeinek tekinthetők, amelyek létrehozása és működtetése az gazdálkodási szervezet (egység) feladata.

24

önálló egyes olyan adott


Megjegyzés

Ezen belül a szervezetek eltérő célkitűzései alapján megkülönböztethetők: 

vállalati logisztikai rendszerek,



katonai logisztikai rendszerek,



egyéb szervezetek, intézmények (pl. kórházak, bankok, könyvtárak, stb) logisztikai rendszerei.

A METALOGISZTIKAI rendszerek: A makro- és a mikrologisztikai rendszerek szintjei között helyezkednek el, az ellátási (beszerzési) vagy az elosztási (értékesítési) láncban működő szervezetek (pl. termelő, kiskereskedelmi, nagykereskedelmi, közlekedési, illetve szállítmányozó vállalatok) logisztikai alrendszereinek együttműködéseként jönnek létre. Tehát amíg a mikrologisztikai rendszerek pl. egy gazdasági, jogi szervezet anyagáramlásait fogják össze, addig a metalogisztikai rendszerekben több egymástól gazdaságilag, jogilag független szervezet működik közre az anyagáramlás megvalósításában

?! 10. Mik a logisztikai rendszerek alapstruktúrái? csoportosíthatjuk az alapstruktúra-elemeket?

Hogyan

11. Hogyan csoportosíthatjuk a logisztikai rendszerek állandó elemeit? Milyen jellemzőik vannak? Mondjon példát a logisztikai rendszerek állandó elemeire! 12. Makrogazdasági szempontból hogyan csoportosíthatjuk a logisztikai rendszereket?

1.4.2. A logisztikai ellátási láncokról Egy-egy jól körülhatárolt mikro-logisztikai rendszerben végbemenő folyamatok logisztikai láncot alkotnak, pl. az 5. ábra szerinti ipari vállalkozási logisztikai rendszerben. Az ábra szerinti logisztikai rendszerben pl. az ellátó, a termelő és a felhasználó alapfolyamatait a távolsági szállítás, a raktári és az üzemi anyagmozgatás, majd ismét a távolsági szállítás és az ezekhez kapcsolódó rakodás kapcsolja össze, alakítja egységes anyagáramlási rendszerré. A logisztikai láncok az anyag- és információáramlás területén a logisztikai eszközök és létesítmények segítségével összekapcsolják, és egységes folyamattá alakítják az ellátó, a termelő a felhasználó vagy fogyasztó alapfolyamatait. A fejlett ipari országokban már a 80-as évek elejétől a hagyományosan kialakult struktúrákat – „mindent magunk gyártunk” helyett beszállítók

25

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ számának növekedése – az ellátási lánc koncepcióra épülő kapcsolat váltotta fel. E koncepció figyelembe veszi, hogy a több alkatrészből, részegységből álló végtermék előállításához az alkatrész beszállítások mennyisége növekszik az ellátási oldalon (gyakran 20-30 első vonalbeli és 100-200 másodvonalbeli beszállítóval kell számolni), illetve a végterméket térben kiterjedt fogyasztói környezetbe (gyakran több száz fogyasztói, felhasználói végpontra) kell eljuttatni. A 9. ábrán az egyszerűsítés miatt az első vonalbeli vásárlókat helyettesítsük be „nagykereskedő”-nek, és figyeljük meg, hogy a lánc-végponti termék (ABBC) terítésre kerül a vásárlók nagy részéhez:

9. sz. ábra: Az integrált ellátási lánc egyszerűsített vázlata.

Ugyanakkor azt is figyeljük meg, hogy ebben a láncban a végponti termékekkel minden másod vonalbeli szállító alkatrésze és részegysége az összes felhasználóhoz eljut. Ezt nevezzük az ellátási lánc integrált jellegének. A vállalatok közötti kapcsolatok fejlődése azonban nem állt meg ezen a szinten; kiegészült a harmad-, a negyed- és a sokadik szintű beszállítókka1. Így alakultak ki azok az ellátási lánc-hálózatok, ahol a lánc közepén a végtermék előállító hely, a végén az értékesítési végpontok állnak (integrált ellátási láncok). Az ellátási láncok így már nemcsak néhány együttműködő vállalat kapcsolatát ölelik fel, hanem a fogyasztó érdekeit előtérbe helyező, az anyag-, információ- és pénzáramlási folyamatok határok nélküli összhangjára törekvő vállalatok egész sorát kapcsolják össze.

26


Megjegyzés

Az ellátási lánc (Supply Chain) „az értékteremtő folyamatok együttműködő vállalatokon átívelő sorozata, amely a vevői igények kielégítésére alkalmas termékeket, illetve szolgáltatásokat hoz létre” [1.5]. Ez azt is jelenti, hogy az egymással üzleti kapcsolatban álló vállalatok együttműködésének korábban verseny alapú ellentétei helyére felváltja az adott fogyasztói igény kielégítésére szerveződő vállalatok hálózatának együttműködő modellje. Az ellátási láncok szervezésének alapvető célja ugyanis a fogyasztói igények legjobb minőségű kielégítése. Az ellátási láncok elterjedése azt is jelenti, hogy nem jellemző ma már az a felfogás, amely szerint az alapanyagból ’egy’ vállalatnál gyártanak egy terméket, amelyet elszállítanak a ’bolt’-ba, ott a vevő megveszi, és ebből áll a logisztikai lánc. A logisztikai lánc túlnyomó része a kitermelési – ipari – kereskedelmi szektorban halad, a végfelhasználó ellátása a logisztikai lánc végén lévő kis részlet. A logisztikai lánc legnagyobb része tehát a „boltba járó vevő” számára láthatatlan marad. Olvasmány A fentiekből logikusan következik, hogy egy-egy vállalat párhuzamosan több ellátási lánc (hálózat) része is lehet, illetve ugyanazok az egységek más-más ellátási láncban másmás szerepet töltenek be. Az ellátási láncon belül végbemenő folyamatok is sokrétűek lehetnek, de kiinduló alap az értékteremtő tevékenység, és az ezzel párhuzamosan végbemenő anyagáramlás. Az előzőekkel összefüggésben kimondható, hogy az egyes vállalatok hosszú ellátási láncok tagjaként működnek, ezért a hatékony anyagáramlást térben kiterjedtebb hálózatban kell megvalósítani, több szereplő tevékenységét kell összehangolni. A lánc szereplői közötti koordináció hiánya pl. az átfutási idők növekedéséhez vezethet. Ma már egyre gyakoribb az az álláspont, hogy végső fogyasztó kegyeiért folytatott verseny nem önálló vállalatok, hanem ellátási láncok közötti verseny, és a lánc köztes tagjainak sikerét nagy mértékben befolyásolja, hogy a lánc többi tagja hogyan teljesít. Az ellátási láncok közötti versenyben meghatározó szerepe van az ellátási lánc tudatos, a résztvevő vállalatok versenyképességének javítását, a vevők kiszolgálási színvonalának növelését cé1zó szervezésben, vagyis az ellátási lánc menedzselésében.

27

Megjegyzés


Szükség van tehát egy ”ellátási lánc menedzsment”-re (Supply Chain Management, SCM) melynek főbb tennivalói: 

a fogyasztói, felhasználói meghatározása, növelése;



a készletezési-raktározási meghatározása a lánc mentén;



mechanizmusok és eljárások kialakítása az ellátási lánc optimális működtetésére;



a készletezés és a szállítás gyakorisága összhangjának megteremtése;



a kiszolgálás minősége (vevői megelégedettség) és a logisztikai költségek összhangjának megteremtése;



az ellátási láncban közreműködő tevékenységének értékelése.

kiszolgálási

szint

csomópontok

szervezetek

Szervezett termékpálya A logisztikai rendszerek, a logisztika eszközei, létesítményei teszik lehetővé az ellátási láncok, ellátási hálózatok kialakítását, a folyamatok további integrálását, a szervezett termékpálya megvalósítását. A szervezett termékpálya, egy-egy cég azonos használati értékű termékeinek menedzselése az integrált ellátási láncban, mint koncepció az utóbbi években kapott nagyobb teret nagy értékű ipari termékek (gépkocsik, orvosi műszerek, bonyolultabb háztartási gépek stb.) ellátási-gyártási-elosztási folyamatában. A szervezett termékpálya – a termelési folyamat központba helyezésévei – mind információ-, mind anyagáramlási szempontból összekapcsolja az ellátói és a fogyasztói (felhasználói) környezetet. Az integrált ellátási lánc, a szervezett termékpálya koncepció szerinti anyag (áru) áramlás tényleges megtervezésekor a legrövidebb pályák, illetve a legrövidebb átfutási idők megvalósítása a cél, amellett, azt lehetőleg a legkisebb logisztikai költségekkel és a vevők minőségi kiszolgálásával valósítsák meg (ld. 6M).

?! 13. Értelmezze az ellátási lánc fogalmát, mi a jelentősége a vállalkozások együttműködésében? 14. Mi a szervezett termékpálya?

28


Megjegyzés

5. egység

1.5. Logisztikai folyamatok 1.5.1. Az anyagáramlást megvalósító (röviden: anyagáramlási) folyamatok A logisztikai mozgások fizikai mennyiségekkel történő leírásához, tehát ahhoz, hogy a logisztikai eseményeket mennyiségileg tervezni és azután követni lehessen szükségünk van a logisztikai folyamatok fajtánkénti leírására, és jellemzésére. A jellemzés során leírunk „fő” logisztikai anyagáramlási folyamatokat és kiegészítő logisztikai folyamatokat. A logisztikai anyagáramlási folyamatokat úgy tudjuk leírni, hogy az előző fejezetben jelzett ’anyagok’ (alapanyagok, áruk, alkatrészek… stb.) hely- és időkoordináta változásaival jellemezzük a folyamatokat. A logisztikai tevékenységek áttekintéséhez először bemutatjuk 

az alapfolyamatokat: rakodás, szállítás, tárolás,



utána a kisegítő folyamatokat: csomagolás, komissiózás, egységrakomány-képzés, mennyiségi-minőségi ellenőrzés.

Az ipari-műszaki gyakorlatban kialakult logisztikai technológiák szerint a 10. ábrán feltüntettük a logisztikai alapfolyamatokat, és berajzoltuk ezek előforduló különböző al-csoportosításait is:

29

Megjegyzés


10. sz. ábra: Az ’anyagok’ logisztikai alapfolyamatai és azok alcsoportjai.

A fő logisztikai-anyagáramlási folyamatok jellemzése: 

rakodás

A rakodás az áruk helykoordinátáinak olyan változtatása valamely szállítás megkezdése vagy befejezése céljából, amely elengedhetetlenül össze van kapcsolva az időkoordináták változásával; 

szállítás

A szállítás az áruk helykoordinátáinak olyan változtatása, amely elengedhetetlenül össze van kapcsolva az időkoordináták változásával. Viszonylag rövid idő alatt nagy helykoordináta változás jön létre; 

tárolás

A tárolás közben az áruk helykoordinátája nem változik az időkoordináták változása alatt (kivéve a mozgótárolás speciális esetét amikor a tárolás közben az áruk helykoordinátái is megváltoznak). A tárolás célja az áruk mennyiségi és minőségi megőrzése (az állapot jellemzők változatlanul tartása) adott időtartam alatt.

30


Megjegyzés

A folyamatok szemléltetése a Hely–Idő koordináta rendszerben: Az alapfolyamatokat hely és idő-koordinátáikkal jellemezhetjük célszerűen, mert így látni fogjuk, a köztük lévő alapvető különbségeket. A koordinátáknak később akkor lesz jelentősége, amikor az alapfolyamatokkal kapcsolatos számítási műveleteket kell elvégezni, pl.: kalkulálni a szállítási költségeket, amelyek a távolsággal lesznek arányosak, kalkulálni az áruraktározási-tárolási idejével, amely az áru értékét jelentő tőke kamatköltségével lesz arányos, stb.

11. sz. ábra: A szállítás, rakodás, és tárolás hely-idő diagramja.

31

Megjegyzés


Az alábbi, 2. számú táblázatban összefoglaltuk a logisztikai alapfolyamatok jellegzetes hely-idő paraméter összefüggéseit. Javasoljuk, néhány alapeset szerint ragadja meg a táblázat mondanivalóját, majd ennek alapján értelmezze a paraméter-jellemzőket. Indításképpen, pl. a második sor első oszlopa: ΔtR = tR - t0 < Δts – ez azt mondja, hogy a szállítás időigénye sokkal nagyobb, mint a rakodásé; és így tovább, kérjük gondolja végig a sorokat és ezzel a fő anyagfolyamatok jellemző paramétereit:

Időbeli változás

Folyamat

Δts = ts - t0

Szállítás (S)

ΔtR = tR - t0 < Δts

Rakodás (R)

ΔtT = tT - t0 >> Δts

Tárolás (T)

Helyváltozás

ΔSs = Ss - S0 ΔSR = SR - S0< Δ S s ΔST = ST –S0 = 0

2. számú táblázat: A szállítás, rakodás, és tárolás hely-idő paraméter jellemzői *

Csillaggal jelöltük meg mozgó tárolás esetét leíró összefüggést.

A mozgó tárolás hely-idő összefüggései mind a 11. ábrán, mind a 2. táblázatban felső vonallal (’) lettek jelölve.

Olvasmány Az anyagáramlás fő folyamatainak jellemzésére további fizikai anyagmozgási mennyiségeket – úgynevezett anyagáramlás alapjellemzőket – használhatunk, amelyeket szemléltetésül írunk le, és a 3. táblázatban mutatunk be. Ezekre a mennyiségekre a logisztikai anyag-elhelyezési, szállítási-fuvarozási és anyagáramlási méretezési számításoknál lehet szükségünk: 

az út jellemzők: a mozgatási (szállítási) útvonal, illetve a szállítópálya vonalvezetése, hossza, szélessége, legkisebb ívsugara stb.;



az idő: mint valamely esemény bekövetkezésének időpontja, mint időbeni kötöttség (pl. legkorábbi,

32

*

ΔS’T = S’T –S0 << ΔSs


Megjegyzés

legkésőbbi kezdési, befejezési, érkezési, indulási időpontok); mint valamely folyamat időtartama (pl. szállítási idő, mozgatási ciklusidő) 

anyagmennyiség: ömlesztett anyagok esetén tömeg (pl. kg, t) vagy térfogat egységben (m3), darabáruk esetén mozgatási egységben (db)fejezhető ki;



mozgásjellemzők: az anyag mozgási-mozgatási sebessége, mint pillanatnyi jellemző, azaz elemi dt kis idő alatt megtett út, és a sebesség, mint hosszabb út és a megtételéhez szükséges idő hányados, azaz az átlagsebesség, mint átlagjellemző; ezen kívül a sebesség a szállítási vagy anyagmozgató rendszer komplex jellemzője, amit a szállító- anyagmozgató eszközök gyorsasságán kívül egyéb tényezők (pl. várakozási idők, szűk keresztmetszetek) is jelentős mértékben befolyásolnak;



a gyorsulás, azaz az elemi dt kis idő alatt bekövetkező sebességváltozás;

Fontosabb anyagáram-jellemzők: 

az anyagáram erőssége: azt az elemi dM anyagmennyiséget jelöli, amely - egy adott időpontban vizsgálva - a rendszerben egy elemi, dt kis idő alatt egy adott ponton, illetve keresztmetszeten áthalad;



az anyagáram intenzitása: azt az anyagmennyiséget jelöli, amely a rendszer egy adott pontján, ill. keresztmetszetén egy adott időtartam (pl. óra, műszak, nap, év) alatt áthalad;

Az anyagáramlással kapcsolatos ráfordítás-jellemzők: 

szállítási (anyagmozgatási) munka: a anyagmennyiség és az úthossz szorzata;



szállítási (anyagmozgatási) teljesítmény: időegység alatt kifejtett szállítási munka.

szállított az

Az anyagáramlással kapcsolatos fontosabb jellemzőket és a közöttük lévő kapcsolatokat a 3. táblázatban foglaltuk össze. Mint fentebb szerepelt, ezeket a mennyiségi (kvantitatív) jellemzőket a logisztikai anyagáramlási számításoknál használjuk. Azért javasoljuk mégis a táblázat áttanulmányozását, mert így a logisztikai folyamatokról kaphatnak részletesebb, árnyaltabb képet.

33

Megjegyzés


3. számú táblázat: Az anyagáramlási folyamat fontosabb jellemzőinek áttekintése.

34


Megjegyzés

A kiegészítő logisztikai folyamatokat nem részletezzük mennyiségi (kvantitatív) összefüggésekkel, viszont részletesebben leírjuk jellemzőiket (kvalitatív jellemzés): 

csomagolás

A csomagolás során olyan ideiglenes védőburkolattal veszik körül a termékeket, amelynek feladata logisztikai szempontból a termék, illetve (egyes estekben) a környezet védelme és a termékek egyszerűbb kezelhetőségének, szállíthatóságának, tárolhatóságának biztosítása. A felsorolt logisztikai funkciókon kívül a csomagolásnak természetesen egyéb pl. marketing, kommunikációs (információhordozói) és felhasználási funkciói is vannak. 

komissiózás (raktári árukigyűjtés, kiszedés)

A komissiózás feladata adott áruféleségek (árufajták) előre megadott vevői megrendelések szerinti kigyűjtése, összeállítása. Egy Megrendelő ui. rendszerint több árufajtát igényel a raktárból, és az egy árufajtából igényelt mennyiség általában nem azonos az egy tárolási egységben tárolt mennyiséggel, rendszerint kevesebb annál – viszont a rakománytszállítmányt egyszerűbb vagy olcsóbb a Megrendelő részére kiszállítani. 

egységrakomány-képzés

Az egységrakomány-képzés során a viszonylag kisebb méretű és tömegű egyedi árukból (pl. szállítói csomagokból) alakítanak ki különböző szállítási segédeszközök (pl. tároló-ládák, rakodólapok, konténerek) igénybevételével nagyobb méretű és tömegű, géppel kezelhető rakományokat. Az egységrakományok megbontására az egységrakományba rakott áruk kivételéhez van szükség pl. a raktári komissiózás esetén vagy az áruk felhasználásakor. 

mennyiségi, minőségi ellenőrzés

A mennyiségi, minőségi ellenőrzést (pl. darabszámlálást, mérlegelést, méretellenőrzést) az anyagáramlás közben vagy azt megszakítva végzik rendszerint az áruk átvételekor; de tömeg- és méretellenőrzésre lehet szükség esetenként az automatikus anyagmozgató rendszerekre pl. magasraktári beszállító rendszerre való feladáskor is.

35

Megjegyzés


?! 15. Sorolja fel az Alapfolyamatokat! 16. Gyakorolja az alapfolyamatok hely és idő jellemzőit! Jellemezze a Tárolás helyváltoztatását! Hol található meg a táblázatban? 17. Mi lehet a Mozgó tárolás előnye a „normállal” szemben? 18. Soroljon fel néhányat az anyagáramlási folyamat fontosabb jellemzői közül! 19. Sorolja fel a Kisegítő folyamatokat!

1.5.2. Az információáramlást megvalósító (röviden: információs) folyamatok A logisztika definíciójában már szerepelt, hogy „a logisztika egyrészt szemlélet, másrészt módszer, amely biztosítja hogy az ellátási feladatok a beszerzéstől az áru tényleges elosztásáig egy „olyan integrált rendszert alkossanak, amelyben az anyag-, az információ és az értékáramlás egészének optimuma valósul meg”, azaz az a definíció szerint az információ szerves része a logisztikának. Olvasmány Amíg egy vállalkozás és ezzel együtt az Ő anyagáramlási rendszere kicsi, addig „szabad szemmel” is átlátható. Ez konkrétan is igaz lehet: egy kisméretű egyhelységes raktár esetén „kimegyünk a raktárba, és megnézzük az anyagkészletet”, ezt azonban egy nagyobb ellátási lánc esetén egyrészt nem tehetjük meg, másrészt ha látunk is bizonyos készleteket, azokból az ellátásra vonatkozóan semmilyen konkrét következtetést nem tudunk levonni. Arra van szükségünk az ellátás biztonságának áttekintéséhez, hogy egy meghatározott (irányítási) helyszínről rövid idő alatt a teljes anyagellátási képet láthassuk. Az áttekintés lehetőségét a mai viszonyok között csak egy logisztikai információs rendszer biztosíthatja számunkra.

36


Megjegyzés

Az információigény indokai a logisztikában: 

Az információáramlás nélkülözhetetlen az anyagáramlási folyamatok igények szerinti, gyors, rugalmas, megbízható lebonyolításához;



A logisztikai információs rendszerek lehetővé teszik a logisztikai (anyagáramlási) folyamatok = előkészítését = irányítását = követését, értékelését = költségeinek elszámolását;



A megrendelés, mint logisztikai információ: = az információáramlás kiváltója valamennyi logisztikai teljesítmény esetében.

A logisztikai informatika (más néven: információs logisztika) feladata annak biztosítása, hogy: = a megfelelő (szükséges) információk, = a megfelelő időpontban, = a megfelelő mennyiségben, = a megfelelő helyen, = a megfelelő minőségben rendelkezésre álljanak. Mint láthatják, a 6M-ből itt csak a költség maradt ki, de az is csak azért, mert a költségminimalizálás nem a logisztikának, hanem az információs rendszer létrehozóinak a feladata, azaz informatikai és nem logisztikai feladat. Az információk értéke függ, azok = helyességétől, megbízhatóságától, = rendelkezésre állásától, = az vállalkozási, intézményi döntési folyamatban elfoglalt szerepétől (jelentőségétől). A információk ma már nélkülözhetetlenek a logisztikai láncban, ez az előzőekből is világos lehet. Érdemes megvizsgálnunk még néhány vizuálisan nagyon jól megjeleníthető tulajdonságot az információk áramlásával kapcsolatosan. Az információk ábrázolását a logisztikai láncban az anyaghoz képest a 12. ábrán mutatjuk be:

37

Megjegyzés


12. sz. ábra: Információk a logisztikai láncban. Információk a logisztikai ’anyag’-áramlási láncban lehetnek (az ’anyag’ szót itt a bevezető részben már leír módon használjuk az alapanyagok, áruk, termékek, részegységek, alkatrészek… stb. felsorolás helyett): 

visszacsatolt információk: pl. ajánlatkérés, megrendelések, szállítási feltételek módosításának kérése, stb.;



az áruáramlást megelőző információk: pl. visszaigazolások, a szállítási megrendelésekre és feladatokra vonatkozó mindazon információk, amelyek szükségesek a végrehajtás előkészítéséhez, tervezéséhez;

Figyeljék meg, ezek közül az ’anyag’-áramlást időben megelőző információk közül a visszacsatoltak az ’anyagok’ mozgásával ellentétes irányúak! 

az ’anyag’-áramlást kísérő információk: lehetővé teszik az ’anyagok’, a szállítóeszközök, szállítási segédeszközök azonosítását a szállítási folyamat közben, valamint a megelőző és az aktuális információk egyeztetését.



az anyagáramlást követő, visszacsatolt információk: az anyagáramlási folyamatok nyugtázását, elszámolását teszik lehetővé.

Az 1.5.1. fejezetben beszéltünk a logisztikai anyagáramlási folyamatokról. Mivel az információk az ’anyagokhoz’ hasonlóan viselkednek a logisztikai láncban, és még a feladatok-célkitűzések is hasonlóak (6M→5M), így aztán nem váratlan, hogy információs rendszerekről és információ-áramlási folyamatokról is beszélhetünk a logisztikában.

38


Megjegyzés

Az információ-áramlással kapcsolatos (röviden információs) folyamatok: 

az információk felvétele, rögzítése



az információk tárolása



az információk átvitele, továbbítása



az információk feldolgozása, elemzése



az információk megjelenítése.

Az információs rendszerekkel és információ-áramlási folyamatokkal részletesebben a „Logisztikai informatika c. tárgyban” fogunk megismerkedni a következő évben. A logisztikai információk irányítás szerinti szintjei: Még egy logisztikai-információs csoportosítást kell bemutatnunk itt a bevezető részben, az anyag többi részét jobban átlátandó:

13. sz. ábra: A logisztikai információk szintjei. Az információs rendszer ráépül a logisztikai folyamatra, az ellátási láncra, ahogyan ez az ábrán is látható. Az információs rendszertől a logisztika irányításának támogatását várjuk el, erről szintén a következő tárgyban lesz szó. Szeretnénk azonban már most megkülönböztetni szinteket az információs rendszerben, hiszen a logisztikai rendszer irányítása különböző elvárásokat támaszt az információkkal szemben. Ezek szerint az információs rendszer szintjei, és azok jellemzői a 13. ábrán látható piramis-ábra alapján: 

adminisztratív szint: az adminisztratív szinten szolgáltatott irányítási információk a megvalósítási feltételeket és a közreműködő folyamatelemeket bekapcsolását segítik, de nem gyakorolnak közvetlenül befolyást a logisztikai folyamatokra;



diszpozíciós szint: a diszpozíciós szinten a mindenkori helyzettől függő döntéseket hoznak a logisztikai folyamatok sorrendjéről és a végrehajtáshoz alkalmazandó erőforrásokról;

39

Megjegyzés


operatív szint: az operatív szinten történik a diszpozíciós szinten meghozott döntések végrehajtása, a logisztikai folyamatok lebonyolításának irányítása.

?! 20. Mi jellemző az ’anyag’-áramlási rendszer információs rendszer kapcsolatára?

és a logisztikai

21. Mi a legfontosabb oka a logisztikai információs rendszerek szükségességének? 22. Mi a logisztikai informatika feladata? 23. Melyek az információ-áramlással kapcsolatos folyamatok? 24. Melyek a logisztikai információk csoportosítási lehetőségei?

FELHASZNÁLT IRODALOM: Prezenszki József (szerk.): Logisztika I. (Bevezető fejezetek, 2003) Lambort - Stock: Strategic Logistics Management (1987) Gattoma (szerk.): Gower Handbook of Logistical Management (1990) Coyle-Bardi: The Management of Business Logistics (1992) Chikán Attila: Vállalatgazdaságtan (1997)

40


Megjegyzés

6. egység

2. A VÁLLALATI LOGISZTIKA ALAPJAI 2.1. A VÁLLALATI LOGISZTIKA FELADATAI, CÉLKITŰTÉSEI A vállalat logisztikai szempontból olyan nyílt rendszernek tekinthető, amely a beszerzési és az értékesítési piacokon keresztül kapcsolódik a környezetéhez, ld. 14. ábra: 14. sz. ábra: Az iparvállalat logisztikai kapcsolódása a környezetéhez. Az ábrán a már több alkalommal megszokott módon külön típusú nyilakkal jelöltük az anyag- és az információ áramlást. Olvasmány A vállalti logisztika fogalmával kapcsolatosan némi magyarázat szükséges. „Vállalat”-on klasszikus fogalmi érzékünk szerint valamilyen nagyobb ipari termelő egységet értünk. Ha az 1.4.2. fejezetben bemutatott logisztikai láncot vesszük alapul, akkor tudhatjuk, hogy amikor logisztikai rendszerekről beszélünk, nem csak klasszikus értelemben vett vállalatokról van szó. Termelő, szállítási és kereskedelmi egységek összhangban történő működéséről beszéltünk ott, és ráadásul lehet, hogy nem pontosan ebben a megszokott sorrendben: kitermelés – szállítás – termelés-gyártás – szállítás – kereskedelem. Logikus lenne, hogy változtassuk meg a kifejezést, például a Prezenszki József és Chikán Attila (ld. szakirodalom által használt) „vállalati” szó helyett jobb lenne talán vállalkozásit mondani, hiszen a logisztikai láncban nagyon sok kisméretű, és ráadásul nem is ipari, hanem kereskedelmi, szállítási, és egyéb kiegészítő tevékenységet végző cég dolgozik, amelyeken nem szoktunk a hétköznapi nyelvben „vállalat”-nak nevezni. A másik megoldás, ami mellet végül maradtunk, a „vállalat” kifejezés megtartása, mivel így összhangban maradunk a lényegében mindenki által használt kifejezésekkel, tudva ugyanakkor, hogy a „vállalat” szó alatt nemcsak nagyméretű, és nem csak ipari termeléssel foglalkozó cégeket értünk.

41

Megjegyzés


A vállalati logisztika 3 alapfeladata: 

a vállalat és a beszerzési, valamint az értékesítési piacok közötti, továbbá a vállalaton belü1i anyagáramlás és a hozzá tartozó információáramlás megtervezése, megszervezése, végrehajtása, irányítása és ellenőrzése;



a vállalati logisztika keresztmetszeti funkciót tölt be a vállalatok működésében a beszállítóktól a vevőkig terjedő anyag- és információáramlás, azaz a teljes logisztikai (szállítási) lánc átfogása révén. A munkaügyhöz, a pénzügyhöz és az informatikához hasonlóan a vállalati alapfunkciókat (a beszerzési a termelési, az értékesítési és az igazgatási funkciókat) kapcsolja össze, lásd: 15. ábra;



a vállalatok gazdálkodásában végbemenő változásokhoz (a tendenciákat lásd a 16. ábrán) való alkalmazkodás elősegítése annak érdekében, hogy a vállalat megőrizze, illetve növelje piaci versenyképességét.

15. sz. ábra: Az iparvállalati logisztika kapcsolatrendszerének összefüggése a vállalat vezetésében. A vállalati alapfunkciók összekapcsolódása, amelyet a 15. ábrához tartozó tömör megfogalmazás adott meg számunkra, mutatja, hogy a vállalaton belüli Beszerzés-Termelés-Értékesítés („ETE”) logisztikai lánc minden elemét szakmailag is áttekinti, ellenőrzi a saját szempontjai szerint a logisztika, és szükség esetén vezetői beavatkozást kezdeményez feladatainak ellátására, célkitűzéseinek (6M) teljesítésére. Természetesen ezzel a többi vállalati (funkcionális) szakterület is így van: a pénzügy-számvitel, munkaügy, informatika, controlling, … stb. A logisztikai rendszerek funkciójának színesebb, árnyaltabb bemutatásához helyezzük el az előbb látott (ipar-)vállalati rendszert egy két-időpontos időtengelyen, és vizsgáljuk meg, hogy a logisztikával összefüggésben álló

42


Megjegyzés

fontosabb szakterületek jellemző tulajdonságai: piac, termelési jellemzők, termékek jellemzői hogyan változtak meg az elmúlt évtizedekben: Múlt Piaci környezet (ellátás, elosz-

Jelen és jövő  vevői piac

 eladói piac  alacsony versenyintenzitás  korlátozott exportpiacok

tás) Általános vállalati stratégia

 erős piaci verseny  az exportpiaci lehetőségek kitágulása

 termelésorientált

 piac- (vevő-) orientált

 kis termékválaszték

 nagy termékválaszték

hosszú termék-életciklusok

 rövid termék-életciklusok

 egyszerű technológiák

 komplex technológiák

 alacsony rugalmasság

 nagyfokú rugalmasság

Termelés

 nagy sorozatnagyságok

 kis sorozatnagyságok

(gyártás)

 hosszú átfutási idők

 rövid átfutási idők

Termékek

 nagy gyártási mélység

a gyártási mélység csökkenése (külső beszerzés (saját gyártás a külső beszerzés a saját gyártás helyett) helyett)

Szállítási (értékesítési) feltételek

Információfeldolgozás

 hosszú szállítási határidők  nagy készletek  alacsony szállítási készség és rugalmasság

 rövid szállítási határidők  kis készletek  magas szállítási készség,  nagyfokú rugalmasság

 kis szállítási megbízhatóság

 nagyfokú megbízhatóság

 manuális

 számítógépes

szállítási

3. sz. táblázat: Az iparvállalati logisztika tendenciái az utóbbi évtizedekben A táblázatban találunk a gazdaságtan és a marketing témakörből ismerős fogalmakat, mint pl.: eladói-vevői piac, piaci verseny, termelés illetve vevő-orientáltság, termékéletciklus, stb. Vannak új, logisztikai fogalmak, amelyeknek mélyebb taralmát ebben a tárgyban fogjuk megismerni: gyártási rugalmasság és

43

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ gyártási mélység, sorozatnagyságok, átfutási idő, szállítási határidő, szállítási készség és szállítási megbízhatóság, stb. A vállalati logisztika főbb célkitűzései különböző vállalati területek szerint vizsgálva, úgymint amelyek kapcsolatosak:  a gazdasági-stratégiai területtel,  a gazdálkodási-számviteli területtel,  magával a logisztikai területtel (rendelés-teljesítés, készletezés, termelés) kapcsolatosak. A célkitűzések röviden a következők:  a gazdasági-stratégiai területen: 

a versenyképesség szinten tartása, ill. növelése;



a piaci részesedés szinten tartása, ill. növelése;



A termékek (szolgáltatások…) minőségének szinten tartása, illetve növelése.

 a gazdálkodási-számviteli területen: 

a likviditás biztosítása;



a logisztikai költségek csökkentése.

 magával a logisztikai területtel kapcsolatosan: 

a szállítási (rendelésteljesítési) színvonal növelése



a rugalmasság növelése (alkalmazkodóképesség a vevői igényekhez, illetve a piaci követelményekhez);



a termékátfutási idők csökkentése;



a meglévő termelő (kereskedelmi, szolgáltató…) erőforrások minél hatékonyabb kihasználása;



a készletek, illetve a készletekkel kapcsolatosan lekötött pénztőke csökkentése;



a rendelkezésre álló kapacitások jobb kihasználása;

44


Megjegyzés

Olvasmány A teljes és összefüggő kép kialakításához érdemes például a gazdaságtani-pénzügyi területről ismert likviditást, mint célkitűzést kiemelni és megvizsgálni. A likviditás, azaz a folyamatos fizetőképesség megtartásához a logisztika segítségére is szükség van, ez azt jelenti, hogy a logisztika, és a többi funkcionális szakterület helyes működése is kell a likviditáshoz, a pénzügy-számvitel, munkaügy, informatika, controlling, … stb. Ezek bármelyikének diszfunkciója, hibája elronthatja a vállalati paramétereket. Ugyanakkor önmagában a logisztika (és egyedileg a többi funkció) normális működése nem teremtheti meg a vállalat likviditását. A helyzet azonban, mint az mindjárt kiderül, egy kicsit bonyolultabb annál, minthogy egyszerűen arról lenne szó: több tényezőt kell figyelembe venni…

De vajon összhangban vannak-e egymással ezek a célok? (Főbb célkonfliktusok): A kitűzött célok elérését bonyolítja, hogy a felsorolt célkitűzések közül „többen” ellentétesek egymással; azaz, ha az egyik elérésére törekszünk, a másikkal kapcsolatos feltételeket rontjuk le. Nézzünk erre egy példát, amely a legfontosabb célokra vonatkozik:

1. a termék-átfutási idő csökkentése

← → vevői (rendelésteljesítési) színvonal növelése

2. készletek csökkentése

← → vevői (rendelésteljesítési) színvonal növelése

3. készletek csökkentése

← → a termék-átfutási idő csökkentése

45

Megjegyzés


A helyzetet a 16. ábrán szemléltetjük:

16. sz. ábra: A logisztikai rendszer célkonfliktusainak szemléltetése 3 cél-elemen. Nézzük a szemléltetett ellentmondásokra egy-egy rövid mondatot: 1. Minél jobban csökkenteni akarjuk a termék átfutási, azaz „legyártási” idejét a vállalatnál, annál nehezebb lesz magasabb színvonalon, azaz a 6M-el jobb teljesítésével kielégíteni a vevői igényeket, hiszen kevesebb idő jut rá. 2. Minél kisebb készletekből akarunk dolgozni, annál nehezebb lesz a vevői rendelések teljesítésének színvonala, hiszen a piacon kínálat van, a vevő mindent akarhat, és természetesen azonnal szüksége van rá, tehát a nagyobb készletekkel rendelkező logisztikai rendszer versenyelőnyben van. 3. Minél kisebb készletekből akarunk dolgozni, annál nehezebb lesz a termék átfutási, azaz „legyártási” idejét csökkenteni, hiszen az alapanyagok és az alkatrészek közül bármi hiányzik, vagy kevés van raktáron belőle, az a gyártásban időkiesést okoz. A felsorolt cél-konfliktusokból többet ilyen hármas kapcsolatot össze lehet állítani. (Javasoljuk, hogy az 1. pont és a 6M begyakorlásához gondolja végig az 1. ellentmondást a 6M néhány követelményére!)

46


Megjegyzés

Logisztikai célok = Célrendszer Mint látható, a célok összefüggenek, hatnak egymásra és ha valamelyiket a számunkra kedvező irányban kívánjuk módosítani, akkor a 6M-ben célkitűzésként megfogalmazott másik jellemző esetleg a kívánatossal ellentétesen változik. Ezért azt kell mondanunk: o a logisztikai célok összefüggései, és ugyanakkor ellentmondásosságuk miatt jogos a célkitűzésekkel kapcsolatban a logisztikai célrendszer megfogalmazás; o a logisztikai rendszer jellemzőinek változtatása, fejlesztése a 6M-en megfogalmazott célok eléréséhez csak a rendszeren belüli mélyebb összefüggések ismeretében lehetséges. Mit jelent konkrétan az, hogy megvizsgáljuk az egyes célkitűzésösszetevőket? Nézzük ezt meg a rendelésteljesítési színvonal példáján, mint konkrét célkitűzés részen, és vizsgáljuk meg, mit kell és lehet figyelni – javítani (a célok belső tartalma): A szállítási (rendelés-teljesítési) színvonal meghatározó elemei: o a szállítási idő: A szállítási idő a megrendelés vételétől az árunak a megrendelőhöz való leszállításáig eltelt idő; o a szállítási készség: A szállítási készség azt fejezi ki, hogy a megrendelt áru leszállítható-e, milyen arányban fordulnak elő kielégítetlen igények (a rendelési igények hány százaléka nem volt teljesíthető egy adott időszakban); o a szállítások megbízhatósága (pontossága): A szállítások megbízhatósága (pontossága) a kívánt szállítási határidő betartásának a valószínűsége, illetve a szállítási határidőktől való eltérés (rendszerint határidő túllépés) nagysága; o a szállítások rugalmassága: A szállítások rugalmassága a megrendelői igények változásaihoz (pl. rendelési tételnagyság, a rendelésközlési időpont, csomagolási, szállítási mód) való alkalmazkodóképesség; o a szállítás minősége: A szállítás minősége a megrendelések kielégítésének pontossága, azaz a kívánt árufajta, kívánt mennyiségben, kifogástalan minőségi állapotban való leszállítása.

47

Megjegyzés


Mik az elvárt fejlődési-javítási tendenciák ezekkel a tényezőkkel kapcsolatban? Néhány ezek közül: o korábban: 

nagy szállítási készségre törekedtek, ezért nagy alapanyag illetve késztermék-készleteket tároltak;



elsősorban a termelő-berendezések optimális kihasználására törekedtek („raktárra” gyártottak);

o jelenleg: 

a „raktárra” való gyártás helyett előtérbe kerül a rendelésre gyártás;



a fő cél a szállítási (rendelésteljesítési) színvonal növelése, a költségek, az átfutási idők és a készletek egyidejű csökkentése mellett;



egyre inkább előtérbe kerülnek az ökológiai szempontok is.

Ezeket az összefüggéseket a 3. táblázatban már összességében bemutattuk, most kiemeltük a táblázatból a szállítási (rendelés-teljesítési) színvonal meghatározó tényezőit, és azok fejlődési irányát.

?! 25. Csoportosítsa a 3. számú táblázat fogalmait a következő módon: írja külön csoportba a gazdaságtan és a marketing fogalmait együtt, amelyeknek jelentését feltehetően ismeri; valamint a logisztika fogalmait, amelyeket feltehetően nem ismer! Ezek között lehetnek természetesen nem a logisztikához tartozó fogalmak is. A saját kidolgozását hasonlítsa össze a megoldással. 26. Melyek a vállalati logisztika főbb célkitűzései? 27. Mondjon példát logisztikai cél-konfliktusokra! 28. Miért nevezhetjük célrendszernek a logisztikai célok összességét?

48


Megjegyzés

7. egység

2.2. A VÁLLALATI LOGISZTIKA FŐBB RÉSZTERÜLETEI, IRÁNYÍTÁSI SZINTJEI 2.2.1. A vállalati logisztika főbb részterületei (ld. 17. ábra)

Anyagáramlás, szállítás, szállítmányozás

17. sz. ábra: A logisztika főbb (szakmai) részterületei. A részterületek megfogalmazva a következőek: o az ellátási (beszerzési) logisztika (lásd a 3. fejezet, és a „Beszerzés, készletezés, raktározás” c. tárgy); o a termelési (gyártási) logisztika (részletesen lásd 5. fejezet); o az elosztási (értékesítési) logisztika (részletesen lásd 6. fejezet) o a szállítási logisztika (részletesen lásd a 7. fejezet) o a hulladékkezelési (gyűjtési, újrahasznosítási stb.) logisztika (részletesen lásd 8. fejezet).

49

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ A logisztikai részterületek fogalma, és feladatai: 

Az ellátási (beszerzési) logisztika fogalma:

Az ellátási (beszerzési) logisztika azért felelős, hogy a vállalat számára a termeléshez szükséges - külső forrásból beszerzendő - alap-, segéd- és üzemanyagok, alkatrészek (röviden anyagi inputok) a 6M-elvnek megfelelően rendelkezésre álljanak. Főbb feladatai:  az alkalmas anyag- (áru-) ellátási stratégiák megválasztása egyeztetve a beszerzéssel és a termeléssel;  a beszállítóktól a termelés előtti kapcsolódási helyekig terjedő anyagáramlás (alap, segéd- és üzemanyagok, vásárolt alkatrészek beszállítása, raktározása) és az ehhez kapcsolódó információáramlás tervezése, szervezése, irányítása és ellenőrzése. 

A termelési (gyártási) logisztika fogalma:

A termelési (gyártási) logisztika az alapanyag-raktártól - a termelési folyamat különböző fázisain át - a késztermék raktárig terjedő anyagáramlást tervezi, szervezi, irányítja és ellenőrzi szoros együttműködésben a termeléstervezéssel és -irányítással. Főbb feladatai:  a technológiai folyamatok műveletei (munkahelyek) közötti mozgatási, tárolási feladatok megoldása;  a technológiai munkahelyek kiszolgálása, ami kiterjed a munkahelyi tárolásra és a technológiai berendezésre való feladásra, levételre;  a technológiai folyamatok közötti mozgatás, tárolás;  a termelésközi készletekkel való gazdálkodás. 

Az elosztási (értékesítési) logisztika fogalma:

Az elosztási (értékesítési) logisztika azért felelős, hogy a vállalatnál előállított késztermékek a kellő időpontban, a megfelelő mennyiségben és minőségben (általában a 6M-elvnek megfelelően) a felhasználók, a vevők rendelkezésére álljanak. Feladata:  a késztermék raktártól a különböző értékesítési csatornákon át a felhasználókig, fogyasztókig terjedő áruáramlás (késztermék raktározás, kiszállítás, elosztás) és a hozzá tartozó információáramlás tervezése, szervezése, irányítása és ellenőrzése.

50




Megjegyzés

A szállítási logisztika fogalma:

Az áruszállítási logisztika feladata összességében megfogalmazva az alap-, segéd- és üzemanyagok, félkész és késztermékek helyváltoztatása a beszerzés helyétől a termelésen keresztül a fogyasztóig történő eljuttatásig. A szállítással-szállítmányozással a 8. fejezetben foglalkozunk részletesen. 

A hulladékkezelési logisztika fogalma:

A hulladékkezelési logisztika fordított irányban, az értékesítési piactói (a vevőktől) a beszerzési piac (a beszállítók) irányába vizsgálja az üres egységrakomány-képző és csomagolóeszközök, az elhasznált termékek, valamint a hulladékok áramlását. Környezetvédelmi és gazdaságossági szempontok miatt a keletkező hulladék minél nagyobb arányú újrahasznosítására (recycling-jére) kell törekedni. Az újrahasznosítás történhet ugyanannál a vállalatnál vagy más újrafeldolgozásra szakosodott vállalatnál. Olvasmány Mi kell még a logisztika sikeres működtetéséhez? „Az, hogy a saját területén mindenki ellássa a maga feladatát”, mondhatjuk. De a „logisztikai terület” megosztása nemcsak szakmai („ETE”, szállítás, hulladékgazdálkodás) lehet, hanem emeletei is vannak, amely szerint szintén megoszlik a munka. Ezt mutatjuk meg a következőkben.

2.2.2. A vállalati logisztika irányítási szintjei Fontos tudni a logisztikai irányításban vagy annak segítésében dolgozóknak, hogy a vállalatok-vállalkozások által végzett ellátási tevékenység nemcsak szakterületek szerint különíthető el.

51

Megjegyzés


Nézzük először az összefoglaló ábrázolást, 18. ábra:

18. sz. ábra: A vállalati logisztika irányítási szintjei összefoglalóan. A rajz az úgynevezett Packard piramis felhasználásával készült, és a lényeget tükrözi. Részletesebben, bár egy kissé nehezebben áttekinthetően, a következő rajz tartalmazza a logisztikai alsó-középső-felső szinteken megoldandó, ellátandó feladatokat. Ha messzebről nézzük a rajzot, akkor itt is látszik a 18. ábra háromszög-alakja, a szöveges felsorolásokban pedig megtalálhatóak az egyes logisztikai szakterületek rész-tevékenységei:

52


Megjegyzés

19. sz. ábra: A vállalati logisztika irányítási szintjei és szakmai részletezése.

53

Megjegyzés


A részletezésen túlmenően azt is érdemes megfigyelni, hogy milyen tényezők mozognak, áramlanak a rendszerben, ezt az ábra jobb oldalán középen látható jelmagyarázattal érdemes kezdeni: üres nyilakkal látszik az információ áramlás, más, telített nyilakkal a különböző anyagi természetű logisztikai elemek áramlása. Figyeljük meg, hogy a felső, stratégiai és taktikai szinteken csak információ áramlik!

?! 29. Melyek a vállalati logisztika irányítási szintjei? 30. Mi jellemző az egyes szinteken az anyagok és az információk áramlására?

FELHASZNÁLT IRODALOM: Prezenszki József (szerk.): Logisztika I. (Bevezető fejezetek, 2003) Chikán Attila: Vállalatgazdaságtan (1997) Prezenszki József (szerk.): Vállalati logisztika I. (PHARE jegyzet 1997)

54


Megjegyzés

8. egység

3. AZ ELLÁTÁSI (BESZERZÉSI) LOGISZTIKA 3.1. AZ ANYAGELLÁTÁS (-GAZDÁLKODÁS) ALAPJAI A logisztikai ellátási folyamat és a rendszer vázlatos bemutatását a „Logisztika” c. tárgyban is megtörténik a tantárgy jegyzetének 3. fejezetében. Most részletesen bemutatjuk az ellátási folyamatnak ezt a részét, és elemezzük stratégiai, taktikai és operatív jellemzőit. Áttekintésül: Az anyagellátási rendszer o feladata: adott szervezet ellátása a működésének fenntartásához szükséges anyagokkal (termelő vállalatok esetén a termeléshez szükséges alap- segéd- és üzemanyagokkal, alkatrészekkel, fé1kész- és késztermékekkel stb.). Azt határozza meg a 6M-nek megfelelően (lásd a „Logisztika” c. tárgyban), hogy 

miből



mikor



mennyit



milyen minőségben



milyen áron (költséggel)



és milyen ütemben

kell az adott szervezet a termelés illetve a kereskedelmi értékesítés számára beszerezni; o magában foglalja a beszerzéstől (vásárlástól) az anyagok termelési rendszerbe való belépéséig tartó összes tevékenységet; o alapvető funkciói: 

a beszerzés;



a készletezés;



és az ezekkel kapcsolatos logisztikai (pl. áruátvétel, raktározás) funkciók, amelyeket a későbbiekben részletezünk.

55

Megjegyzés


Az anyagellátási rendszerek fő célkitűzései: o nagyfokú szállítási készség biztosítása, a termelés anyagellátása a 6M elvnek megfelelően; o nagyfokú alkalmazkodóképesség (rugalmasság) biztosítása a kínálat és a kereslet változásaihoz; o a minőségi követelmények kielégítése o beszerzés lehetőleg alacsony árakon, kedvező feltételek mellett (az anyagköltségek a termelési költség 60%-át is kitehetik egyes iparágakban, itt különösen jellemző, hogy a termelés fő feladata az anyagok „átjuttatása a rendszeren); o a tőkelekötés minimalizálása a készletek csökkentése révén.

Az anyagellátás fejlődésének irányai. A beszerzés-anyagellátás hatással van a teljes logisztikai rendszerre. Tudhatjuk tapasztalatból, de a „Logisztika” tárgy termelési fejezetben részletesen is látható, hogy a logisztikai rendszerek fejlődésének eredménye a munkamegosztás, a kooperáció. Ezért egy cég akkor tud a piacon jó eredményeket felmutatni, ha a lehető legmodernebb és legjobb minőségű árut (anyagot, alkatrészt…) tudja beszerezni a lehető legolcsóbban, és ahhoz „ő” is hozzáteszi a maga munkarészét. A beszerzés-ellátás tehát a vállalkozási „rendszerünk” bemenete, és ezen a vállalkozás léte múlik: Tudja e követni a fejlődési tendenciákat; tud-e beszerezni gyorsan, olcsón, jó minőségben… (6M) mindent, ami kell az ellátáshoz? A következő ábra ismert a logisztikai tárgyból, mégis nézzük meg ismét, hogy milyen tényezőket kell figyelembe vennie annak, aki a vállalkozása piaci helyzetét a legmegfelelőbb és legmodernebb logisztikai elemek beszerzésével szeretné javítani.

56


Megjegyzés

20. ábra: A beszerzési szempontok alakulása, tendenciái a mai logisztika fejlődésében Hogyan szerezhetjük be az árut, milyen árukat szerezzünk be? A piacon található árucikkek változási tendenciáinak összefoglalása, a 6M tényezőit figyelembevéve: o A árucikkek jellegzetesen növekvő tendenciájú jellemzői: 

A változatok sokfélesége



A termék bonyolultság



Minőségi követelmények, konzisztencia



Rugalmasság



Az áru kezelésének, az áruhoz hozzájutás átláthatósága (információk)

o A árucikkek jellegzetesen csökkenő tendenciájú jellemzői: 

Szállítási határidő



Termék életciklus



Reakcióidők.

Az utolsó két tendencia-változás ismert lehet más tananyagokból de emlékeztetőül: a modernebb termékek-árucikkek egymást követve egyre gyorsabban jelennek meg a piacon, ennek a változásnak a szakmai neve a termék-életciklus rövidülése, és az egész piacra nézve ennek a gyorsulásnak a következménye, hogy a termelők-gyártók valamint a kereskedők elvárják (az általános piaci tendenciához alkalmazkodva), hogy a beszállítók az ő változó igényeikre egyre gyorsabban reagáljanak – ez a reakcióidő rövidülése.

57

Megjegyzés


Az anyagellátás célkonfliktusai Már a logisztika többi területén is láthattuk, hogy túl szép és egyszerű lenne a logisztikai rendszer, ha a 6M megvalósításánál a 6 célkitűzés segítené egymást, vagy legalábbis nem hatna egymásra. Nem így van, a tendenciák többsége egymással ellenhatásban van. Ha valamiből többet és jobbat akarunk, ezzel rontjuk a másik beszerzési tényező érvényesülését, azaz a 6M célkitűzés elemei konfliktusban vannak egymással a beszerzésnél is; lásd 21. ábra:

21. ábra: Az anyagellátás célkonfliktusai Az ábrát már láthattuk a logisztika jegyzetben de a beszerzési rendszerek részletesebb és hosszabb távú működésben eredményes (stratégiai) kérdéseinek vizsgálatához gondoljuk végig ismét az alapvető tényezők egymásnak ellentmondó kapcsolódásait: o Alacsony árakon csak nagyobb mennyiség esetén tudunk beszerezni, ez pedig rontja a tőkelekötési mutatóinkat; o A nagyfokú szállítási készség és rugalmasság elvárása a beszállítónktól nem alacsony, hanem magasabb beszerzési árak esetén lehetséges; o Ha a saját kiszállításainknál akarunk nagyfokú szállítási készséget és rugalmasságot megvalósítani (azaz, hogy azonnal le tudjunk valamit gyártani és/vagy szállítani a vevőnek a raktáron lévő árukból, alkatrészekből, anyagokból), azt csak a kis tőkelekötés megsértésével (nagy készlet fenntartásával) tudjuk megtenni.

58


Megjegyzés

3.2. AZ ELLÁTÁS FŐ FOLYAMATAI Fel kell rajzolnunk, és elemeznünk kell a logisztikai ellátás fő folyamatait, hogy a részletek jellegzetességeit meg tudjuk nézni. Legalább két szempont szerint kell csoportosítanunk a beszerzési folyamat elemeit. Egyszer az időtáv szerint (ezt már láttuk, csak ismételjük), majd a tevékenység szakmai részletei szerint: A beszerzési logisztikai tevékenység időtávja szerint a résztevékenységeket meg kell tanulni: o Stratégiai szinten 

a piaci környezet elemzése, döntés az egy vagy több forrásból való beszerzés között („single- vagy multi-sourcing”, ld. majd részletesebben);



make or buy (gyártani vagy venni) típusú döntések a gyártási mélység eldöntés évei összefüggésben;



a beszerzési stratégia megválasztása;

o Taktikai szinten 

a beszerzési kiválasztása;



ajánlatok kérése;



az ajánlatok értékelése, a beszállítók kiválasztása;



az árakra, szállítási feltételekre vonatkozó tárgyalások;



a keretszerződések megkötése;

piac feltárása,

a lehetséges

beszál1ítók

o Operatív szinten (a rendelések, vásárlások lebonyolítása) 

vételi szerződések megkötése;



a beszerzéssel kapcsolatos irányítás, végrehajtás, ügyvitel, ellenőrzés;



a bizonylatok kezelése.

A szakmai részletek szerint (másodikként) egy bonyolult folyamatábra következik. Javaslom, menjünk végig a folyamaton, hogy megérthessük, milyen, viszonylag elkülönült szakmai módszerekkel lehet megoldani vagy optimalizálni azokat az ellentmondó részleteke, amelyeket az előbb

59

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ bemutattunk. A 22. ábra a teljes folyamatot mutatja. A rajzot következő lépésekben tekintjük át: Nagyvonalú áttekintés; A fontos szakmai részek kiemelése.

22. ábra: Az ellátás-beszerzés fontosabb folyamatai és részfolyamatai. Nagyvonalú áttekintés: Látható a 22. ábrán, hogy: 

Az informatikai folyamatokat és az ellátás szervezéséhezirányításához tartozó szervezeti egységeket találhatjuk; a végrehajtási anyagáramlási folyamatok ezek eredményeképpen egyszerűbben zajlódhatnak le;



A fő részek a rajzon: a négy egység: anyagellátás, külső gyártás, saját gyártás, műszaki előkészítés; ezekhez tartoznak, mint kapcsolódó elemek a bemeneti elemek (szolgáltatások, alkatrészek, összetett rendszerek bevitele, termékek bevitele), valamint a kimeneti elem, a termék. A Logisztika tárgyban többször utaltunk rá, most is emlékeztetünk, hogy a logisztikai rendszerek közül azok a legbonyolultabbak, amelyek gyártást-

60


Megjegyzés

termelést tartalmaznak; a kereskedelmi rendszerek folyamatainak áttekintésekor ezeket a részeket ki kell hagyni; 

A műszaki előkészítéssel nem fogunk részletesen foglalkozni, csak mint feltétel-rendszert kezeljük;



Szürke satírozással jelentettük meg a tulajdonképpeni anyagellátást. Ezek fontos szakmai részfolyamatait azonban nem fogjuk megérteni a lerajzolt kapcsolódó részek nélkül.

A fontos szakmai részek kiemelése: A következőkben részletesen bemutatjuk és elemezzük a beszerzési stratégia kialakításának és megvalósításának egyes módszereit, részletes felsorolásban. - Az optimális anyagellátási stratégia megvalósítása: 

a megvalósítást indokló főbb változások tendenciáit az 20. ábrán láthattuk;



a 22. ábrán mutatjuk azokat az új információs és szervezeti feltételeket, amelyek szükségesek;



a logisztikai szemlélet kialakulásával olyan új feladatkörök elhatárolása indokolt, mint pl.: o a beszerzési stratégia meghatározása o operatív beszerzés o „gyártás vagy vásárlás” (make or buy) koordináció o anyagnyilvántartás és -gazdálkodás.

- A beszerzendő anyagok (termékek) elemzése: 

az elemzés célja: a beszerzés optimalizálása szempontjából meghatározó jelentőségű anyagfajták, termékek kiválasztása nagyszámú anyag-, illetve termékfajta esetén



az elemzés főbb szempontjai o a beszerzendő anyagok, termékek mennyisége, értéke o XYZ elemzés: az igények folyamatossága (a felhasználás ingadozása időben, és ezzel összefüggésben az előrejelzési pontosság) o az ellátási kockázat.



ABC elemzés o a felhasználási érték szempontjából meghatározó jelentőségű anyag- (termékfajták) kiválasztására (szemléltetés a 23. ábrán)

61

Megjegyzés


23. ábra: A felhasználási érték szempontjából meghatározó anyagfajták kiválasztására. o Az ábrán szereplő mennyiségeket táblázatban ábrázolva az anyagok termékek osztályozását kapjuk az ABC elemzés alapján: Anyag- (termék-) fajta

Értékarány %

Mennyiségi arány %

A B C

60...80 10...25 5...15

15...25 30...40 40...70

62




Megjegyzés

XYZ elemzés o az anyagfelhasználás időbeni alakulásának elemzése az igények folyamatossága (a felhasználás ingadozása és ezzel összefüggésben az előrejelzési pontosság szempontjából) o az anyagok (termékek) osztályozása az XYZ elemzés alapján ugyancsak táblázatban ábrázolva:

Anyag(termék-) fajta

A felhasználás időbeni megoszlása általában

A havi felhasználás ingadozása

A heti felhasználás előrejelzési pontossága

X

Konstans

< ±20 %

>95%

Y Z

erősen ingadozó sztochasztikus

±20...50% > ±50%

>70% <70%

- Az anyagigények meghatározása: 

kiinduló adatok: = termelési, anyagszükségleti tervek (anyagigényjegyzék) = értékesítési tervek = vevői megrendelések



a meghatározás módszerei = programorientált: a termelési és az anyagszükségleti tervek alapján = felhasználás-orientált: az előző időszaki felhasználások statisztikai adatai és a tervidőszaki felhasználásra vonatkozó előrebecslések alapján = tapasztalatokon alapuló szubjektív becsléssel

- A termelés anyagellátása alapelveinek témakörét ugyancsak említettük a Logisztika című tárgyban. A megvalósítás módját az anyagellátási stratégia alapelve dönti el: 

nyomásos (push) elv (24a. ábra) = a vállalat értékesítési terve és az egységnyi termék időszükségletei (pl. darabjegyzéke) szerint szerzik be az anyagokat és gyártják az üzemek az alkatrészeket = a beszerzés bruttó szükségleteit a veszteségekkel is számolva határozzák meg a nettó felhasználás adataiból

63

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ = felduzzadhatnak a készletek, ha nem pontos a gyártási program anyagterve 

szívásos (pull) elv (24b. ábra) = a szerelés szükségletei szerint – az aktuális felhasználáshoz igazodóan – a JIT (éppen időben) elv szerint rendelik meg a szükséges mennyiségeket mind az alkatrészgyártó üzemektől, mind a beszállító cégektől = a beszállítók vagy kellően rövid reagálási idővel termelnek vagy kellően nagy konszignációs raktárból teljesítik a megrendelést = a kereslet ingadozásaiból származó anyagi terheket ennek megfelelően a beszállítók viselik.

24. ábra: A két alapvető termelés-anyagellátási alapelv.

64


Megjegyzés

3.3. A BESZERZÉS 3.3.1 A beszerzés feladatai: 

Stratégiai szinten o a piaci környezet elemzése, döntés az egy vagy több forrásból való beszerzés (single vagy multi sourcing) között; o make or buy (gyártani vagy venni) típusú döntések a gyártási mélység eldöntés évei összefüggésben; o a beszerzési stratégia megválasztása.



Taktikai szinten o a beszerzési piac feltárása, a lehetséges beszál1ítók kiválasztása, ajánlatok kérése; o az ajánlatok értékelése, a beszállítók kiválasztása; o az árakra, szállítási feltételekre vonatkozó tárgyalások; o a keretszerződések megkötése.



Operatív szinten (a rendelések, vásárlások lebonyolítása); o lehívási szerződések megkötése; o a beszerzéssel kapcsolatos ügyvitel, ellenőrzés o a számlák kiegyenlítése.

A Beszerzés fogalomkörébe tartozóan folytatjuk az anyagellátási folyamat fontos szakmai részleteinek bemutatását:

3.3.2 Make or buy döntések - Alapfoga1mak: => Make - egy adott alkatrész vagy alkatrészcsoport saját gyártása, illetve egy adott tevékenység saját vállalat által történő elvégzése. => Buy - egy adott alkatrész vagy alkatrészcsoport külső forrásból való beszerzése, illetve egy adott tevékenység más vállalattal való elvégeztetése (vállalkozásba adása, idegen szóval outsourcing-ja). => Gyártási mélység - a saját gyártásban előállított alkatrészek, alkatrészcsoportok (részegységek) aránya egy vállalat termékeiben (pl. a Mercedes autógyár anyaüzemében a saját gyártás aránya 40%).

65

Megjegyzés


A make or buy döntések célja: a gyártási mélység csökkentése; o a gyártási mélység: = Németországban 60...70% = az USA-ban 40...50% = Japánban kb. 25%



A make or buy döntések főbb szempontjai:

A make (saját gyártás) melletti érvek

A buy (külső gyártás) melletti érvek

 a saját oltalmi jogok és gyártási know-how-k kihasználási lehetősége  speciális gyártási know-how-k átvétele  folyamatos minőségellenőrzés biztosítható  a meglevő know-how-k titokban tarthatók a konkurencia előtt  megakadályozható a beszállítók további integrálódása  titokban tarthatók az új fejlesztések  a piacon nincs megfelelő beszállító  a vállalati önállóság megerősödik a gyártási mélység bővülése révén  megszüntethetők a beszállítással kapcsolatos problémák 

    

 a saját gyártásnál külső know-how-k használatára lenne szükség  az adott termék előállítására specializálódott termelőnél magas minőségi színvonal érhető el a termelő eszközök specializációja révén  több beszállító bekapcsolódásával csökkenthető a kockázat  kisebb a kockázat a termelés visszaesésekor vagy az elhibázott fejlesztések esetében  mód van ellenüzletek lebonyolítására  reklamációs lehetőségek vannak  kis darabszámok is beszerezhetők  a vállalat a jelentős know-how-t igénylő termékek előállítására specializálódhat  megszüntethetők a szűk keresztmetszetek kihasználhatók a meglevő eszköz és  elkerülhető a specializált létszámkapacitások termelőeszközök nem megfelelő kihasználtsága az adóköteles nyereség csökkenthető  nincs szükség pótlólagos beruházásokra a szükséges beruházások elszámolásával  a pénzügyi eszközök a saját gyártású alkatrészekre koncentrálhatók a termelőeszközök modernizációja, specializációja megtakaríthatók az üzemen kívüli  kis önköltség az adott termék szállítási és a csomagolási költségek előállítására specializálódott termelőknél elmaradnak a szállítási idők  igény szerinti lehívás lehetősége a gyors reakcióképesség az igények beszállítóktól változásaira  alacsony raktározási költség

66


Megjegyzés

 Döntési fa: ha az összefüggések bonyolultak a döntést szervezési-döntési technikákkal segíthetjük. Ennek illusztrálására bemutatunk egy „döntési fa” logikai eljárásmenetet, amely alkatrészek, alkatrészcsoportok beszerzésére vonatkozó make or buy döntésekhez használható (25. ábra):

25. ábra: Döntési fa make-or-buy döntések segítéséhez.

67

Megjegyzés


3.3.3 Beszerzési stratégiák A beszerzési stratégiák alapváltozatai 

beszerzés igény esetén (más néven egyedi beszerzés): = az anyagokat a csak igények fellépését követően, a felhasználás előtt szerzik be a szükséges mennyiségben = fő előnyei: * alacsony szinten tarthatók a raktárkészletek * kicsi a lekötött tőke * alacsony a raktározási költség = fő hátránya: * számolni kell azzal, hogy a megrendelt áru késve és/vagy nem a kellő mennyiségben és minőségben érkezik



beszerzés készletezéssel (más néven készletfeltöltési stratégia): = az anyagbeszerzéssel kapcsolatos rendelési folyamatot egy minimális készletszint (az un. jelentés köteles készlet) elérésekor indítják = fő előnyei: * a vállalat tevékenységét nem befolyásolják a beszerzési piac ingadozásai, * nagyobb árumennyiség rendelése esetén árkedvezmény kapható = fő hátrányai:* nagy raktárkészletek, ezért * nagy a lekötött tőke * magasak a raktározási költségek



termeléssel (ellátással) szinkron beszerzés, röviden: JIT stratégia = a beszerzés időbeni és mennyiségi ütemezését a felhasználással összhangban végzik, csak akkor és annyit szereznek be amennyi feltétlenül szükséges, így lehetővé teszik a JIT (just in time = éppen időben elvű) anyagellátás megvalósítását; = fő előnyei * minimálisra (esetleg 0-ra) csökkenthetők a raktárkészletek, ezért * kicsi a lekötött tőke * alacsony a raktározási költség * a termelési tervek alapján hosszabb távra tervezhető a beszerzendő anyagok mennyisége, így egyszerre nagyobb mennyiség rendelhető.

A „JIT”-el és alkalmazásával, jellemzőivel az 3.4 pontban még foglalkozunk.

68


Megjegyzés

3.3.4 A beszállítók megválasztása A beszállítók főbb típusait mutatjuk be a következő táblázatban a beszerzési stratégiában lehetséges osztályozásuk, besorolásuk szerint: A beszállító rendelkezik Beszá1lító-vevő Folyamat Termék kapcsolat know-how-val know-how-val (termék-jog) (technológia)

A beszállító típusa

I.

+

Egyéb jellemzés

+

a.) single-sourcing

kevés beszállító állít elő egy adott terméket, pl. számítógép-chip nagy darabszámban kis költséggel állítanak elő tömegtermékeket, pl. csavarokat gyártási kapacitást értékesítenek

II.

-

+

b.) single vagy multi sourcing

III.

-

+

c.) multi sourcing

- : nem, + : igen. Az egyes Beszállító-Vevő kapcsolatok jellemzése: a.), b.) Single-sourcing (egy beszállítótól való beszerzés): 

fő előnyei: = kisebb beszerzési költségek = egyszerűbb logisztikai megoldások = tartós, szoros partneri kapcsolat



főbb hátrányai: = nagy mértékű függőség a beszállítótól = nagy az ellátási kockázat a beszállító termelési vagy logisztikai rendszerében bekövetkező zavar esetén.

69

Megjegyzés


b.), c.) Multi - sourcing (több beszállítótól való beszerzés) 

főbb előnyei: = az ellátási kockázat megoszlása = kisebb mértékű függőség egy beszállítótól



hátrányai: = magasabbak az állandó költségek, mivel a logisztikai rendszert mindegyik beszállítóhoz kapcsolódóan ki kell alakítani = mindegyik beszállítónál felmerülnek a fejlesztési tervezési költségek.

- A beszállítók megválasztásnak főbb kritériumai: 

árkritériumok



teljesítménykritériumok: = termék - knovw-how-val való rendelkezés = folyamat - knovw-how-val való rendelkezés = kiegészítő szolgáltatások = termelési kapacitás



a minőségi kritériumok betartásának megbízhatósága



a szállítási határidők betartásának megbízhatósága



rugalmasság (alkalmazkodóképesség az igények változásaihoz)



földrajzi közelség (szállítási) távolság



együttműködési képesség ill. készség, a kapcsolattartás lehetőségei



a beszállító hírneve, ismertsége, referenciái.

- A beszállítók körének kialakítása, struktúrája (kérjük követni a 7. ábra alapján):

70


Megjegyzés

26. ábra: A beszállítók körének kialakítása, struktúrája. 

általános célkitűzések: = a beszerzett alkatrészek, anyagok választékának szűkítése (egységesítés) = a lehető legkevesebb hosszú időre megtartható beszállítási partner kiválasztása (single sourcing), a beszállítók csoportokba sorolása, pl. ABC elemzéssel



a beszállítók főbb csoportjai: = fő szállítók (A csoport): olyan partnerek, akiknek a termékei az árak illetve a műszaki jellemzők alapján kedvezőbbek, mint más beszállítóké, akikkel indokolt hosszú távú keretszerződést kötni = mellékszállítók (B és C csoport): az adott helyzettől függően juthatnak konkrét megrendeléshez = kiegészítő szállítók: ezektől egyedi megrendelés alapján szerzik be a kisebb jelentőségű anyagokat, alkatrészeket



a beszállítók körét rendszeresen felül kell vizsgálni: = figyelembe kell venni a kedvezőbb új beszállítói ajánlatokat = meg kell válni a kötelezettségeiket nem teljesítő beszállítóktól.

71

Megjegyzés


3.4. AZ ELLÁTÁSI (BESZERZÉSI) LOGISZTIKA FELADATAI A következőkben az ellátási (beszerzési) logisztika főbb kapcsolatait és feladatait tekintjük át a 27. ábra alapján:

27. ábra: Az ellátási (beszerzési) logisztika főbb kapcsolatai és feladatai. - A főbb feladatok taktikai (tervezési, irányítási) szinten: 

a beszállítási (a vállalati beszállítók részére közlendő) megrendelések hosszú, közép- és rövid távú tervezése a gyártástervezés- és irányítás által meghatározott anyagszükségleti tervek, valamint az alapanyag-raktári készletgazdálkodás által meghatározott adatok (pl. újrabeszerzési idő, rendelési tételnagyság) alapján;



a beszállítók és a felhasználó vállalat közötti anyagáramlás (röviden: a beszállítás) megszervezése, előkészítése; az ezzel kapcsolatos feladatok: = a szállítási mód (pl. közút, vasút) eldöntése; = közúti szállítás esetén a saját járművel vagy fuvarozó vállalattal való szállítás közötti döntés;

72


Megjegyzés

= a fuvarozó (szállítmányozó) megválasztása, a fuvarozási (szállítmányozási) keretszerződések megkötése; = a szállításhoz alka1mazandó egységrakomány-képző eszközök (szállítási segédeszközök) megválasztása; = a jármű-rakodás megszervezése és előkészítése (a rakodási mód, a rakodógépek, a rakományrögzítési mód megválasztása, a rakodási tervek elkészítése); = az alapanyag-raktári készletgazdálkodás. - A főbb feladatok operatív (végrehajtási) szinten: 

a beszállítási megrendelések lebonyolítása: = előkészítés * a rendelési mennyiségek meghatározása a készletgazdálkodás, valamint a gyártástervezés és irányítás adatai alapján * a szállítási határidők meghatározása * a rendelések összeállítása = rendelés-feldolgozás * a rendelési feladása (továbbítása a beszállítókhoz) * a rendelési adatok kezelése = rendeléskövetés * a rendelés-visszaigazolások nyilvántartása * a rendelések beérkezésének előrejelzése * a beérkezett rendelések adatainak nyilvántartása, továbbítása * reklamációk ügyintézése



a beszállítás lebonyolítása = beszállítás * a szállítások megrendelése * a szállítási megrendelések nyilvántartása * a szállítási előrejelzések nyilvántartása, továbbítása = árufogadás * jármű-kirakás * egységrakomány-képzés vagy -bontás, kicsomagolás * üres egységrakomány-képző eszközök, illetve csomagolóeszközök elszállítása

73

Megjegyzés


= áruátvétel * szállítólevelek, egyéb árukísérő okmányok átvétele * ellenőrzés (pl. azonosság, mennyiség, minőség, határidő szempontjából) * az áruátvétel igazolása * reklamáció, esetleges visszaszállítási utasítás továbbítása 

alapanyag-raktározás = betárolásra való előkészítés, betárolás * egységrakomány-képzés, tárolási egységek összeállítása * tárolóhely-kijelölés * beszállítás a tárolóhelyre * készletnövekedés (bevételezés), tárolóhely-fogla1tság nyilvántartásbavétel = tárolás * az áru mennyiségi, minőségi megőrzése * tárolóhely-fogla1tság és készletnyilvántartás * esetleg tárolás közbeni anyagmozgatás = kitárolás, komissiózás, kiszállítás * kiszállítás a tárolótérből az áruelőkészítő térbe és/vagy komissiózás * kiszállító eszközök megrakása * kiszállítás a raktárból a felhasználó munkahelyekre * kész1etcsökkenés (kivételezés), tárolóhely-felszabadulás nyilvántartásbavétel = Az árufogadással és átvétellel kapcsolatos anyag- és információáramlás (28. ábra):

74


Megjegyzés

28. ábra: Az árufogadással és átvétellel kapcsolatos anyag- és információáramlás folyamatábrája

75

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ 9. egység

3.5 A JIT-ELVŰ ANYAGELLÁTÁS 3.5.1 A JIT-koncepció A JIT -koncepció jellemzése: => A felhasználó (vevő, gyártó) a termelési folyamat mindenkori igényeinek megfelelő ütemezésben hívják le a rendeléseket a beszállítóktól, csak akkor és csak annyit, amennyi feltétlenül szükséges:

29. ábra: A hagyományos és a JIT-elvű beszállítás összehasonlítása. A JIT-koncepció fő elemei: 

az integrált információ-feldolgozás: gyors információtovábbítás a beszállítótól, a gyártón keresztül egészen a felhasználóig,



a gyártás-szegmentálás,



a termeléssel (gyártással) szinkron beszerzés.

76


Megjegyzés

Integrált információ-feldolgozás: 

a megrendelés-lebonyolítás tervezési szintjei (30. ábra) 1. keretmegállapodás 2. keretmegrendelés (megbízás) 3. szállítási lehívás.

30. ábra: A megrendelés-lebonyolítás 3 tervezési szintje JITelvű anyagellátás esetén. A szintek jellemzése: => Az 1. tervezési szinten a beszállító és a felhasználó (vevő) 12 hónapi időszakra szóló keret-megállapodást kötnek. Ebben alkatrész-csoportonként, negyedévenkénti bontásban adják meg a kapacitás- és az igényelőrejelzést, a minőségi követelményekre is kitérve. A görgetett tervezés értelmében a keret-megállapodást háromhavonként átdolgozzák (aktualizálják). => A 2. szinten a keretmegrendeléseket közli a felhasználó a beszállítóval. Ezek általában háromhavi időszakra szólnak, amelyek adatait havonta aktualizálják. Ezen a szinten jelezheti a beszállító az esetleges szállítási zavarokat vagy a még rendelkezésére álló szabad kapacitásokat.

77

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ => A 3. szinten a heti szállítási tervet (0,5...1 héttel a felhasználás, szerelés előtt) és az aktuális szállítási lehívást (az igényelt alkatrészfajta, mennyiség, határidő stb.) 12...24 h-val a szerelés előtt közli a felhasználó a beszállítóval.

- A gyártás-szegmentálás logisztikai szempontból fontos elemei: 

a gyártást termékcsoportonként orientált gyártási folyamatként kell átszervezni (reengineering);



úgy kell szakaszolni a gyártást, hogy a több hasonló termékbe beépülő azonos alkatrészek, egy sorozatban kerüljenek összeszerelésre (így a gyártási fokozatok száma növekedhet), és azt követően ágazzanak szét a gyártósorok;



egy-egy gyártó soron többféle termék is futhat, de a termék felelősséget a dolgozóknak ki kell osztani;



a szinkron beszerzés érdekében olyan feltételeket kell teremteni, a termelés-programozást úgy kell kialakítani, hogy termékcsoportokba beépülő anyagok, alkatrészek, szerelvények fajtánként egyszerre kerüljenek beszállításra, a termelés adott fokozatához kialakított ütemtárolón fogadva;



a gyártósorok kialakításánál figyelembe kell meghatározónak kell lenni a logisztikai szempontoknak:

venni

= minimális műveletközi készletek, = minimális átfutási idő, = minimálisak legyenek a szállítási utak. A következő ábrán (31.) példát mutatunk a szegmentált gyártósorok kialakítására:

78

és


Megjegyzés

31. ábra: Példa a szegmentált gyártósorok kialakítására JIT-elvű anyagellátás esetén. - A termeléssel (gyártással) szinkron beszerzési modell elemei: 

általános elemek: = hosszú távú és partnerszerű együttműködés a beszállítók és a felhasználók között, = a közeli beszállítók előnyben részesítése, = a beszállítók számának redukálása.



operatív elemek: = megrendelés-lebonyolítási rendszer létrehozása, = szabványos kommunikációs technológiák használata, = a szállítási és készenléti mennyiségek nagyságainak meghatározása, = beszerzési logisztikai funkciók átruházása a szállítmányozókra (outsourcing), = nulla hibával rendelkező anyagbeszállítás.

- A JIT-koncepció alapelvei: 

a JIT megoldásban részt vevő egységek (vállalatok, részlegek) csak akkor kezdhetik meg az adott alapanyag, alkatrész, alkatrészcsoport, termék szállítását, gyártását vagy szerelését, amikor arra az azt felhasználó (igénylő) üzemen belüli vagy kívüli egységeknek szükségük van;

79

Megjegyzés


az anyag- és áruáramlást megszervezése az „elszállítási elv” szerint történik. Ez azt jelenti, hogy az elkészült termékeket a beszállító egység nem „nyomja” (zúdítja rá) a logisztikai lánc következő elemére ("push"-elv), hanem az szívja el igénye szerint ("pull" elv). Az, hogy a fizikai anyagáramlást (a szállítást) ki végzi (a beszállító, a felhasználó vagy valamely szolgáltató) ebből a szempontból közömbös;



a felhasználó (igénylő) egységeknél az időben pontos beszállítások következtében a korábbiakhoz képest jóval kisebb mennyiségű készletek tárolására van szükség;



szoros partneri együttműködés mind hosszútávon, mind operatívan a résztvevők (beszállítók és felhasználók) között;



a dolgozók képzése és motivációja a felelősségteljes minőségi munkavégzésre.

- Az alkalmazás főbb feltételei: 

hosszútávon igényelt alkatrészek, termékek és/vagy stabil szállítói kapcsolatok;



nagy értékű alkatrészek és termékek, amelyek készletezése jelentős forgótőkét köt le;



nagy térfogatú alkatrészek és termékek, amelyek tárolása költséges;



folyamatos felhasználás (pl. a gyártás) kis ingadozással - egyszerű irányítási módszerek bevezetésének feltétele;



a gyártási folyamat nagyfokú rugalmassága a beszállítónál és/vagy a felhasználás folyamatossága;



ahol drága tárolóterületek takaríthatók meg, vagy nincs elegendő hely a készletek tárolására;



stabilan funkcionáló szállítási és információs kapcsolatokkal rendelkező be szállítók - felhasználók. Minél nagyobb a szállítási távolság a beszállító és a felhasználó között, annál kisebb a lehetősége a pótlólagos szállítások lebonyolításának; a JITkoncepcióba bevont beszállítók, gyártók (felhasználók) és szolgáltatók tevékenységét magas minőségi színvonal, nagyfokú rugalmasság és áttekinthetőség kell, hogy jellemezze.

3.5.2. A JIT-elvű anyagellátás modelljei 

szakaszos ellátás: = a beszállítónál viszonylag nagy sorozatokat állítanak elő = a felhasználónál nagy vagy közepes sorozat-gyártás folyik, folyamatosan = 3...10 naponta van beszállítás a felhasználó szállítási lehívásainak megfelelően

80


Megjegyzés

= a folyamatos gyártás a felhasználónál megfelelő ütemtároló kialakításával biztosítható. 

folyamatos ellátás: = a beszállító csak egy vagy néhány, több termékben előforduló, nagy tömegű részegységet (pl. jármű alvázat, ülést) állít elő = a felhasználó folyamatos igényeit elégítik ki = nincs szükség külön ütemtárolóra, az átmeneti tárolás gyakran a szállítóeszközön történik = növekvő szállítási távolságok esetén nagyobb a beszállítási kockázat



Kanban rendszer szerinti ellátás: = az igényadatokat közvetlenül a felhasználó gyártástervezési és irányítási rendszeréből (PPS) továbbítják a beszállítókhoz vagy a közbe iktatott logisztikai szolgáltatókhoz = az igény szívja el az alkatrészt („pull” elv) = a szállítási ütemidő rövid 10…24 óra = kis kapacitású ütemtárolóra van szükség



gyártással szinkron ellátás ütemtárolótól = sokféle változatban előállított nagy értékű alkatrészek esetében = feltétel: az igények sorrendjének egzakt ismerete

- Az alkatrészek értéke (térfogata) valamint a készletek és a gyártási rugalmasság közötti összefüggés a JIT elvű ellátás különböző fokozatai (modelljei) esetében (32. ábra):

81

Megjegyzés


32. ábra: A készletek adatai és a gyártási rugalmasság közötti összefüggés a JIT elvű ellátás különböző modelljeinél.

82


Megjegyzés

- A szállítási kapcsolatok kialakítási lehetőségei a JIT elv alkalmazása esetén (33. ábra):

33. ábra: Szállítási kapcsolatok kialakítási lehetőségei a JIT elv alkalmazása esetén. 

közvetlen szállítás (33a. ábra)



szállítás gyűjtőjáratokkal (33b. ábra)



szállítás gyűjtőjáratokkal, közbenső tárolás (33c. ábra).

83

Megjegyzés


3.5.3. A JIT-elvű anyagellátás megvalósítása A megvalósítás főbb előnyei, ábrázolva a beszállítók és a felhasználók felé gyakorolt hatásokat (34. ábra):

34. ábra: A JIT megvalósítás a beszállítók és a felhasználók felé gyakorolt hatásai -Az alkatrészek (termékek) megválasztása a JIT elv alkalmazásához: 

a JIT-elvű anyagellátásra alkalmas alkatrészek (termékek) jellemzői: = nagy érték = nagy térfogat, illetve egységrakományba való összefoghatóság = nagy mennyiségben való felhasználás = a felhasználás ingadozása kicsi, = a tervezett felhasználás viszonylag nagy előrejelzési pontossággal megadható = kis beszerzési kockázat



a megválasztás módszere: ABC és XYZ elemzés (lásd 3.2. fejezet)



táblázat a JIT-elvű anyagellátásra alkalmas alkatrészek (termékek) megválasztásához (35. ábra)

84


Megjegyzés

35. ábra: A JIT-elvű anyagellátásra alkalmas alkatrészek megválasztása. - A beszállítók megválasztása: 

a JIT elvű anyagellátásra leginkább alkalmas beszállítók = a felhasználó által kifejlesztett terméket gyártanak, és ehhez gyártási know-how-val rendelkeznek; = termék és gyártási know-how-val egyaránt rendelkeznek és standard termékeket vagy alapanyagokat, és szabványos alkatrészeket gyártanak;



táblázat a beszállítók megválasztásához, JIT ellátás esetére (36. ábra)

85

Megjegyzés


36. ábra: Táblázat a beszállítók megválasztásához, JIT ellátás esetére. 

a beszállítók értékelésekor figyelembe veendő főbb kritériumok: = a beszállító rendelkezik-e a termék és gyártásának knowhow-jával = az alkatrész (termék) ára, minősége = a szállítások megbízhatósága a határidők és az igényelt mennyiség tekintetében = a szállítási idő = a felhasználó (vevő) és a beszállító telephelye közötti távolság = keresleti erő (a vevő fontossága a beszállítónál) = alkalmazkodóképesség a felhasználó (vevő) igényeinek (pl. szállítási gyakoriságok) változásaihoz = különleges igények teljesíthetősége



a beszállító és a felhasználó közötti közvetlen információcsere megvalósításának lehetőségei (37. ábra)

86


Megjegyzés

37. ábra: A közvetlen információcsere megvalósításának lehetőségei a beszállító és a felhasználó között.

87

Megjegyzés


Ellenőrző kérdések 31. Soroljuk fel az anyagellátási rendszer fő feladatait, funkcióit és főbb célkitűzéseit! 32. Az ellátás (stratégiai-taktikai-operatív) szintjei szerint hogyan különíthetőek el a fő ellátási folyamatok? 33. Mik a beszerzési rendszer fő fejlődési irányai és tendenciái? 34. Mondjon cél-konfliktusokat az anyagellátás területéről! 35. Hogyan csoportosíthatóak folyamatok?

vezetési

szint

szerint

az

ellátási

36. Mik a beszerzési anyagok elemzésének főbb szempontjait! 37. Milyen beszerzési módszereket használnak a gyakorlatban? 38. Mi az anyagellátás két alapvető stratégiai elve? 39. Mi a make-or-buy probléma lényege? 40. Melyek a make-or-buy döntések főbb szempontjai: mikor előnyös az egyik vagy másik módszer? 41. Mik az alapvető beszerezési stratégiák? 42. Mi a JIT stratégia lényege, és mik a főbb előnyei? 43. Mi a két alapvető formája az beszállítók megválasztásának, és mik a főbb szempontok? 44. Mik az ellátási-beszerzési logisztika főbb feladatai? 45. Mik az alapvető modellek a JIT megvalósításánál? 46. Mik a JIT koncepció megvalósítási feltételei?

88


Megjegyzés

10. egység

4. KÉSZLETEZÉS 4.1. A KÉSZLETEZÉS FELADATAI, ALAPFOGALMAI

A készletezés (készletgazdálkodás, készletszabályozás) feladata: Az adott termelési, fogyasztási stb. folyamatrendszer anyag-, alkatrész-, termék- stb. szükségletének kielégítése; általában gazdasági szempontok alapján az optimalizált készlet meghatározása, és annak dinamikus szintentartása, hagyományos (pl. nem JIT-elvű, ld. később) folyamatok esetében.

Részleteiben megfogalmazva a feladatokat: 

A tárolandó készletek meghatározása, mint sajátos programozási feladat: minden készletezési egységnek van ellátó és elosztó kapcsolata, azaz feltöltő és fogyasztó hozzá kapcsolódó elem az ellátási láncban. Az a feladat, hogy az ellátási lánc elemeként a zavartalan ellátást meghatározott optimum feltételek, kritériumok alapján lássa el. Optimum kritériumok: o költségminimum, o ellátási megbízhatóság.

89

Megjegyzés


A tárolandó készletek meghatározásának kettős célja: o a raktár befogadóképességének meghatározása a maximális készlet alapján (raktárterület, raktártér méretezés szempontjából); o az igények kielégítése működő folyamatrendszerben (operatív feladat).



A készletezés operatív feladatának megvalósítása összehangolt logisztikai informatikán alapuló szabályozó rendszerrel, és az azt végrehajtó anyagi rendszerrel történik.

A készletezési rendszer struktúrája, működése (22. ábra)

22. ábra: A készletezési rendszer struktúrája, működése.

90


Megjegyzés

A készletezési rendszer struktúrája: o Az ’anyag’-i rendszer (a raktár) részfolyamatai: 

a beszállítás,



a tárolás,



a kiszállítás.

Ezeket az anyagi részfolyamatokat az ábrán vastagabb nyíllal jelöltük (az 1. fejezetben leírtuk, az ’anyag’ elnevezés alatt értjük a következőket: alapanyag, segédanyag, alkatrész, félkész, áru, termék…); o A szabályozó rendszer részfolyamatai: 

a készletfigyelés (mérés),



a készletezési (különbségképzés),



rendelésfeladás (beavatkozás).

stratégia

működtetése

A szabályozó rendszer „anyaga” az információ. A szabályozásról és a hozzá kapcsolódó kérdésekről a „Logisztikai Informatika” c. tárgyban részletesen lesz szó, hiszen ezt a módszert az anyagellátás megvalósításban több helyen alkalmazzuk. 

A készletezési rendszer működési folyamatának leírása a 22. ábra alapján: o a kereslet-igény beérkezése (befelé mutató információs nyíl), majd kielégítése (kifelé mutató ’anyag’-nyíl); o a készletcsökkenés regisztrálása (a készletezési mechanizmus kereten belül); o a készletszint elő rendelésfeladás.

írt

91

érték

alá

csökkenése

esetén:

Megjegyzés


A készletezés alapesetei A készletezési feladatok szemléltetésére most részletesebb elemzés nélkül bemutatjuk a készletezési mechanizmus néhány jellegzetes megvalósítását: 

A készletezés időbeni változásának alapeseteit (23. ábra). Ezek az ábrák a fentebb már említett ellátó és elosztó, azaz feltöltő és fogyasztó folyamatok és a raktárkészlet szokásos időbeni elosztását mutatják be az ellátási láncban, mindenütt, ahol készletezési feladat van: a/ szakaszos beszállítás - folyamatos kiszállítás; b/ folyamatos beszállítás - szakaszos kiszállítás; c/ szakaszos beszállítás - szakaszos kiszállítás; d/ folyamatos beszállítás - folyamatos kiszállítás:

23. ábra: A készletezés folyamat idealizált alapesetei.

92


Megjegyzés

Ebben a négy egyszerű esetben idealizáltunk, mert hallgatólagosan feltételeztük hogy a rendelési időperiódus (t1), és az alkalmanként megrendelt mennyiség (q) állandó. A gyakorlatban ezek az adatok nem állandóak. Ilyen, változó rendelési mennyiségű (q1, q2, q3) és rendelési időperiódusú (t1, t2, t3) alapeseteket mutatunk be a 24. ábrán:

24. ábra: A készletezés folyamat szokásos gyakorlati alapesetei. a/ állandó időperiódusú és állandó tételnagyságú; b/ állandó időperiódusú és változó tételnagyságú; c/ változó időperiódusú és állandó tételnagyságú; d/ változó időperiódusú és változó tételnagyságú. A valóságos anyagellátási forgalmat a d/ eset közelíti meg a leginkább, bár még itt sem vettük figyelembe a szokásos tartalék-, illetve figyelmeztető készleteket. Az idealizált kép inkább beszerző által kötött megrendelési keretszerződésre emlékeztet.

A mennyiségi kezelés és a későbbi feladatmegoldások érdekében nézzük meg a készletváltozással összefüggő fontosabb mennyiségeket és az azokhoz tartozó fogalmakat az ábra alapján:

93

Megjegyzés


25. ábra: A készletváltozással összefüggő fontosabb mennyiségek és az azokhoz tartozó fogalmak. = nyitókészlet (Qny), zárókészlet (QZ) => A kész1etpolitika kialakítását képező időszak indulásakor, illetve lezárásakor rendelkezésre álló készlet; = jelentésköteles készlet, rendelési pont (Qj, tp) => A megrendeléstől a rendelt tétel leszállításáig eltelt (utánpótlási) idő alatti szükséglet; = a rendelési tételnagyság (q) => Az esetenként megrendelt árumennyiség; = a biztonsági készlet (Qb) => Tartalékolt árumennyiség, amely a szükséglet véletlen ingadozásai mellett is kellő biztonságú kereslet-kielégítést tesz lehetővé; = időegységre vonatkoztatott szükséglet (B); = utánpótlási idő (tp) => A megrendeléstől a q mennyiség leszállításáig eltelt idő; = rendelési időköz, vagy rendelési periódus (t) => Két rendelés között eltelt idő, illetve a rendelési tételnagyság és az időegységre vonatkoztatott szükséglet hányadosa: t = q/B = forgási idő (tf) => A készlet cserélődő részének kiszállítása alatt eltelt idő (ha nincs biztonsági készlet, a forgási idő megegyezik a rendelési időközzel).

94


Megjegyzés

4.2. KÉSZLETEZÉSI STRATÉGIÁK, KÉSZLETEZÉSI MODELLEK 4.2.1 Egyszerű készletezési stratégiák - A rendelési időpontok behatárolása: 

rögzített időközönkénti rendelések (t),



a készletszint meghatározott minimális értéke (Qb, s) alá csökkenése esetén feladott rendelések.

- A rendelési tételnagyságok behatárolása: 

rögzített tételnagyságok (q)



a rendelés olyan volumenre szól, hogy a beérkezés után a készlet egy előre meghatározott maximális szintet (S) érjen el.

- Készletezési stratégiák 

a rendelési időpontok és a rendelési tételnagyságok kombinációi, pl. [s ; S], [s ; q], [t ; S] stratégiák (26. ábra):

95

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ 26. ábra: A rendelési időpontok és a rendelési tételnagyságok kombinációi [s;S], [s;q], [t;S] stratégiák.

4.2.2 A készletezés egyszerű (költségminimalizáló) modellje - Alkalmazási feltételek: 

a szükséglet determinisztikus (meghatározott illetve meghatározható),



az utánpótlási idő determinisztikus,



készlethiány nem engedhető meg.

- A készlet időbeni változása, a készletmozgás elvi lefolyása a fenti feltételek esetén (a 27. ábrát a most következő minimum-számításhoz használjuk):

27. ábra: Készletezési folyamat paraméterekkel a költség-minimum számításhoz. Szándékunkban áll vizsgálni: létezik-e általánosságban az ellátást biztosító készletezés költségének minimuma. Feltételezésünk szerint igen, és ha a feltételezéssel matematikai levezetésben ezt igazolva találjuk, akkor a kiindulás helyes. Feltételezésünk tehát: 

A készletezéssel kapcsolatos költségek: K = K1 + K2 → Min; azaz a költségnek van minimuma, ahol: K1 - a raktározási költség [Ft], K2 - a rendelési költség [Ft].

96


Megjegyzés

Ebből a raktározási költség: q K1 = kr * ––– * T 2

[Ft],

ahol: kr - a raktározási egységköltség (pl.[Ft/db]) q - a rendelési tételnagyság (pl. db), T - a vizsgált időszak (pl. nap). 

A rendelési költség: B K2 = ––– * kt q

[Ft],

ahol: B - a vizsgált időszak szükséglete (pl. db), kt - a tételenkénti rendelési költség (Ft), 

Az összköltség: q B K1 = kr * ––– * T + ––– * kt 2 q

[Ft],

- A költségek alakulása a rendelési (szállítási) tételnagyság függvényében:

28. ábra: A költségek alakulása a rendelési tételnagyság függvényében. A matematikai összefüggés szabály szerint megrajzolt grafikonja minimum értéket mutat. A differenciál-számítás szabályai szerint a 97

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ szélsőértéket deriválással kereshetjük meg, ennek számítása adja a költségek minimumát. 

A költségek minimuma: dK kr * T B –––– = ––––––––– - ––– * kt = 0 dq 2 q2

Azaz: a q-ra másodfokú függvény szélsőértéke megkereshető, ahol a derivált értéke egyenlő 0-val. Az egyenlet rendezésével megkaphatjuk azt a mennyiségi értéket (q0), amelynél a költségnek minimuma van. Mivel a kapott érték a rendezés után láthatóan pozitív érték, létezik egy ilyen költség-minimum, azaz mennyiségi optimális érték.

2 * B * kt

√

q0 = –––––––––––– kr * T Ez az optimális anyag, alkatrész, termék mennyiség – Logisztika tárgyban tanultaknak megfelelően lehet db, kg, m3, m2, fm, stb.

4.2.3 Számítógépes készletgazdálkodás - A számítógépes készletgazdálkodási rendszerrel megoldandó főbb feladatok: 

termékenkénti, anyagonkénti igény nyilvántartása;



az igények módosulása esetén a változások átvezetése, a változások nyilvántartása;



a raktári készlet nyilvántartása, a készletcsökkenés regisztrálása termékenként;



a készlet és a kereslet összehasonlítása;



a beszállított tételek mennyiségének és a beszállítás idejének rögzítése;



a beérkezés és a rendelés mennyiségre, minőségre és időpontra vonatkozó összehasonlítása;



az esedékessé vált igények kinyomtatása;



a ki nem elégített igények rögzítése, az utólagos kielégítés időpontja;



a rendelési mennyiségre és időpontra vonatkozó adatok kinyomtatása (a készletezési stratégia alapján) termékenként; 98


Megjegyzés

a készletezéssel kapcsolatos tranzakciók file-jának létrehozása (a kereslet, a kielégítés, a beszállítás, a készletkorrekció termékenkénti és időbeni alakulásának gyűjtése és megőrzése).

- A számítógépes készletgazdálkodási komplex programrendszerek általános struktúrája: 

adatfájlok: tárolják és karbantartják az árucikkek törzsadatait, a készletellenőrzési időszakot, a rendelésfeladás időpontjait, a beés kiszállítások időpontjait, a készletezési stratégiák, modellek alapján meghatározott biztonsági készletet, jelentésköteles készletet (rendelési pontot) a felhasználók és a szállítók adatait stb.;



az anyagszükséglet tervezése (prognosztizálása) modul a termelési tervek felhasználásával, illetve az igények prognosztizálásával határozza meg a szükséges adatokat;



az árunyilvántartási és raktárirányítási modul a készletezés anyagi folyamatának irányítását végzi (lásd ennek a jegyzetnek a további részében).

- Számítógépes termelésirányítási és készletezési rendszerek: Ezek integrált termelési-készletezési rendszerek a folyamatos és a rugalmas gyártó rendszerek számára. Kiindulási alap: több lépcsőben összeállítható a vállalati anyag (alkatrész) jegyzék, és a végtermékeknek az alapanyagokból, alkatrészekből való felépülési folyamata. A végtermékek visszavezethetők az alapanyag szintig és pontosan meghatározható, hogy mely szinteken és milyen jellegű kapcsolatuk van az alapanyagoknak és a félkésztermékeknek. Ekkor a végtermék igények, továbbá a gyártási és a szállítási idők ismeretében egyértelműen (időben és mennyiségben pontosan) behatárolható az egyes termékek alapanyag és alkatrész szükséglete.

99

Megjegyzés


Ellenőrző kérdések ?! 47. Mi a készletezés (készletgazdálkodás, készletszabályozás) feladata? 48. Milyen idealizált és valóságos alapesetei vannak a készletezési mechanizmusnak? Gondoljon végig és mondjon el négy idealizált, és három valóságoshoz közelebbi alapesetet! 49. Hogyan írná le a készletezési rendszer struktúráját? 50. Mik a készletezés alapesetei? 51. Soroljon fel készletezési stratégiákat! 52. Milyen feltételekkel minimalizálása?

modellezhető

a

készletezési

53. Mik a számítógépes költséggazdálkodás feladatai?

FELHASZNÁLT IRODALOM: Prezenszki József (szerk.): Logisztika I. (Bevezető fejezetek, 2003) Chikán Attila: Vállalatgazdaságtan (1997) Prezenszki József (szerk.): Vállalati Logisztika (Phare képzés, 1997)

100

költség


Megjegyzés

11. egység

5. TERMELÉSI (GYÁRTÁSI) LOGISZTIKA 5.1. ALAPFOGALMAK

A termelő (gyártó) vállalat rendszerszemléletű értelmezése A rendszerszemlélet a logisztikai feladatok tervezését, irányítását, a problémákat-feladatokat segít megoldani. Az eddigi témákban is használtuk és használni fogjuk a bemutatáshoz, az összefüggések megértéséhez a rendszerszemléletet. Ezzel a szemlélettel megközelítve mostani témakörünket, a termelést, a gazdaságtanban a következő modellt szokták használni, az iparvállalat, illetve a gyártási rendszer általános modelljeként (70. ábra):

25. ábra: A termelési (gyártási) rendszer legáltalánosabb modellje. A gazdaságtanban ezt a modellt „erőforrás-transzformációs” modellnek szokták nevezni. Lényege, hogy egyes erőforrásokat (alap- és segédanyagot, alkatrész, félkészt…stb.) más erőforrássá: késztermékké alakítunk át. A logisztika jegyzet első fejezetében mindezek az erőforrások a logisztika szótárában az ’anyag’ jelzőt kapták. Mindazok amelyek a bemeneti oldalon vannak, és az is, amely a kimeneten van, a (kész-)termék.

101

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ Az átalakítást egy kicsit részletesebben, a logisztika nyelvén, és matematizált formában az erőforrás-termék mátrix modell mutatja be (26. ábra). Ez a modell alkalmas termelési rendszerekben a folyamatok tervezésére és az irányítás végrehajtására:

26. ábra: Az erőforrás-termék mátrix. Az ábrán a következő jelöléseket használtuk:  E1, E2,… Em

a „bemenő” erőforrások, az előbbiek szerint: alap- és segédanyag, alkatrész, félkész…stb.;

 T1, T2,… Tm

a „kimenő” erőforrások, azaz a gyártott termékek;

 a11, a12…, valamint a21, a22… amn, azok az alap- és segédanyagok, alkatrészek, félkészek, amelyet a gyártott termék előállításához szükségesek;  Új erőforrásként tűnnek fel a gépi berendezések: B1, B2,… Bm, ld. a magyarázatot mindjárt. Két új dolgot hoztunk be a 26. ábrával az eddigiekhez képest: egy szemléletet, és a gépi erőforrást.  Az új szemlélet itt azt jelenti, hogy megkülönböztetjük a az eddig az ’anyagok’ névvel együttesen illetett logisztikai egységeket: más szerepet kapott, és elvált a többiektől a (kész-)termék, mert „Ő” lett a rendszer kimenete (ld. 25. ábra);  A gépi berendezés, mint erőforrás, mint új logisztikai tényező jelent meg. A következőkben jellemezni és elemezni fogjuk a termelés, mint a logisztikai rendszer új részét. Az eltérések az eddigiekben röviden bemutatott beszerzési és készletezési logisztikához képest a két leírt újdonságban gyökereznek.

102


Megjegyzés

Olvasmány Az 1.2.1 fejezetben és a 2. ábrán bemutattuk, hogy a logisztikai szemlélet születése és a logisztika átütő sikerének titka az ellátási lánc rövidítésének köszönhető, annak, hogy a piac igényeihez alkalmazkodva így sikerült rövidíteni az ’anyagok’ felhasználóhoz való kerülését. Amíg a termelésigyártási rendszerekben a XIX.-XX. század fordulója után bekövetkezett egy „boom”, és az ellátási lánc termelést megelőző és követő része hosszú maradt, a logisztikai szemlélet felvállalta és sikerre vitte az beszerzési (ellátási) és az elosztási feladatok rövidülését. A logisztika további fejlődése során ismét és más szempontok szerint került előtérbe a termelés, mint „’anyag’-továbbítási” tevékenység: mivel relatíve „Ő”, a termelés lett a hosszabb, feladattá vált és válik az „Ő” rövidítése is. És (mondhatnánk), a játék folyik tovább: hol ez hosszabb, hol az, mindig azt kell rövidíteni az ellátási lánc gyorsítása érdekében, amely hosszabbnak tűnik. E termelési folyamat rövidítésének módszereit, és a 6M érvényesítésének lehetőségeit mutatjuk be ebben a fejezetben. Milyen fogalmak megismerésével fogunk foglalkozni? Az ellátási lánc termelési (gyártási) részének jellemzőiről lesz későbbiekben. bemutatunk olyan fogalmakat, modelleket, mint:  a termelési folyamat modellje;  a termelés volumene (tömegszerűség);  a termelési képesség mértékének, eredményességének mérése, a kapacitás fogalma, a termelési kapacitás-vizsgálat;  a termelés anyagszükséglete, ’anyag’-szükségleti és -áramlási jellemzői;  a termelési folyamat időbeli lefolyása (termelés-tervezés és -ütemezés);  a specializáció mérőszámai;  a munkahely fogalma, jellemzői;  az üzem fogalma, és osztályozási szempontjai;  a munkahelyek térbeli elrendezésének fajtái, és miért érdekes az elrendezés;  a specializáció, a kooperáció és a koncentráció fogalma, a specializáció foka;  a gépesítés és az automatizálás fogalma, a gépesítettség foka, mutatószámai;

103

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ  a termelő vállalat (vállalkozás) korszerű értelmezése.

?! 54. Mi a termelési rendszer modelljének lényege? 55. Milyen két eltérés van a termelési modell szemléletében az eddigi logisztikai modellekhez képest?

104


Megjegyzés

5.2. A TERMELÉSI RENDSZEREK TERVEZÉSÉHEZ SZÜKSÉGES FOLYAMATJELLEMZŐK A termelési (gyártási) folyamat jellemzői.

A termelési folyamat folyamatábrán bemutatva:

27. ábra: A gyártás folyamat-modellje. Az ábra elemzéséhez és megtanulásához négy szempont: a) Figyeljük meg, hogy anyagáramlást jelző nyíl szinte nincs is a rajzon, csak az ’anyag’ bemenet és a termék kimenet jelölésére, a többi nyíljelzés mindegyike adat illetve információ-áramlást mutat, és ezeknek meglehetősen bonyolult, elsőre áttekinthetetlen rendszerét. Amennyiben mégis az anyag-áramlás köré akarjuk a folyamatot csoportosítani, úgy tekintsük a következő, 28. ábrát;

105

Megjegyzés


b) Részegységekből rendszer-szemléleti nyelven: alrendszerekből épül fel a termelés-gyártás rendszere, úgymint: o Tervezés; o Előkészítés; o Végrehajtás. A részrendszerekről a bemutatásunk során szó lesz. c) Ezek a fontosabb részrendszerek további részekre bonthatóak, tipikusan feladat-végrehajtó és azt irányító részekre: o A Gyártást tervező rendszer Vezetése a részrendszer kimenetéről kap információt a gyártástervezés állásáról és eredményeiről, ennek függvényében beavatkozik a gyártástervezés bemenetén, és szükség szerint módosítja annak működését; o A Gyártást előkészítő rendszer Vezetése a részrendszer kimenetéről kap információt a gyártás előkészítés állásáról és eredményeiről, ennek függvényében beavatkozik a gyártás előkészítés bemenetén, és szükség szerint módosítja annak működését; o A Gyártást irányító részrendszer a Gyártás végrehajtásáról (a tulajdonképpeni termelésről) a kimenetéről kap információt a termelés állásáról, eredményeiről, ettől függően beavatkozik a termelés bemenetén keresztül a termelés menetébe; d) A rendszer több visszacsatolást tartalmaz, azaz a nyilak több helyen körkörösen visszazáródnak a kiindulási helyre. A visszacsatolási folyamatok logisztikai értelmével is részletesen foglalkozunk a fejezetben. Vizsgáljuk meg a termelési folyamatot egészében még úgy is, mint logisztikai tevékenységek sorozatát a 28. ábrán:

28. ábra: A gyártási folyamat logisztikai modellje. A modell alapján a következő megállapításokat tehetjük a termelésre, mint logisztikai tevékenységre vonatkozóan:

106


Megjegyzés



Meghatározott ’anyag’-áramlási irány mutatja a termelést, mint az ellátási lánc részét;



Az élére állított háromszögek, mint az előző logisztikai ábrákon, raktározási-készletezési műveleteket jelölnek. A későbbiekben fontos lesz, hogy ezekből több is van a termelési logisztikai folyamat menetében. Azt is érdemes megfigyelni, hogy a sorban egymás után következő tároló-elemek más és más ’anyag’-fajta tárolásával foglalkoznak;



A kör alakú jelölések, mint az előző logisztikai ábrákon, műveleteket jelölnek;



Kisegítő-kiszolgáló folyamatokat látunk, ezek a termelési logisztika szerves részei ugyanúgy ahogyan azt az 1. fejezetben az informatikai folyamatokra mondtuk.

Az ábrán feltüntetett folyamat-jellemzőket a következő alfejezetekben bemutatjuk, hiszen ezek segítségével lesz jellemezhető a termelés, mint logisztikai tevékenység.

5.2.1 A folyamatjellemzők csoportosítása A normák, mint a termelési folyamat jellemzői: 

felhasználási normák,



műszaki-gazdasági normák,



a termelési folyamatok időbeli alakulásának normái,



minőségi előírások.

A továbblépéshez, azaz a normák megértéséhez bele kell mennünk a termelés időbeni elhelyezésének kérdéseibe, ehhez pedig a felmérések, és majd a termelésben használt idő-adatok értelmezésére van szükségünk.

107

Megjegyzés


5.2.2 Az idő- és teljesítménynorma bemutatása Az idő- és teljesítménynorma

Kezdjük az időparaméterek megállapításával, mert erre a normaadatok meghatározásánál szükségünk lesz. Megfigyeléseken alapuló időnorma meghatározási módok: 

Munkanap felvétel: o A munkanap felvétel módszereinek csoportosítása: 

a felvétel jellegétől mintavételes),



a felvétel módjától függően (hagyományos, filmes, műszeres);

függően

(teljes

körű,

o A munkanap felvétel alkalmazási területei: 

a munkaidő összetételének meghatározása,



az időveszteségek megállapítása,



a kihasználtság számítása.

Ez utóbbiakkal mindjárt táblázatosan „elszámolunk”, nézzük a mérés lehetőségeit: 

Időmérés: o Az időmérés módszereinek csoportosítása: 

a mérés technikájától függően (szakaszos, folyamatos, ciklusos);



az adatfelvétel módjától függően (diszkrét, illetve egy szervezeti egységen belül azonos módozatú; „osztályközös”).

o Az időmérés alkalmazási területei: 

elemi munkafolyamatok konkrét időszükségletének megállapítása;



normaalapok, időállandók meghatározása.

o Az időnorma megállapítása időállandókkal: 

az időállandók mérése;



a munkafolyamatoknál a mozdulattanulmányozás az időállandók meghatározásához;



az MTM eljárás a mozdulattanulmányozás utáni időoptimalizáláshoz;

o Természetesen módszer az is hogy az időnormát számítással állapítjuk meg.

108




Megjegyzés

A munkaidő részei, az időnorma elemei.

A következő táblázat megmutatja, hogy a mért vagy számítással megállapított idők milyen minősítést-besorolást kaphatnak a termelés időparamétereinek rendszerezése során, azaz hová kell őket tennünk majd a gépi kapacitás számításánál (29. ábra):

29. ábra: A munkaidő részei, az időnorma elemei.

109

Megjegyzés


Az ábra minden lényeges információt tartalmaz, és mutatja a később használatra kerülő betűjelöléseket. Néhány összefüggést szeretnénk kiemelni: o A termelés szempontjából „Hasznos” időt „Darabidő”-nek nevezzük, de az első fejezetben (3. táblázat) már bemutattuk, hogy a logisztikában szereplő mennyiségek melyek lehetnek (kg, db, m2, m3, fm, …stb.). Ezek helyett a 29. ábrán most egységesen a db mennyiséget használjuk; o Az előkészítési és befejezési idő nem a darabidőt befolyásolja, hanem a termelést előkészítő-, segítő és kiszolgáló folyamatok függvénye, és természetesen a termelés-programozás minősége is hat rá, de nincs összefüggésük a darabidővel.

5.3 A TERMELÉSI RENDSZEREK KAPACITÁSA ÉS KIHASZNÁLÁSA 5.3.1 Az időalapok meghatározása Az időalapok csoportosítása: 

naptári időalap,



hasznos időalap,



munkarendszerinti időalap,



produktív időalap.

Az időalapok kapcsolatának ábrázolása egy naptári év idő-teljességén (30. ábra):

30. ábra: Az időalapok egymás közötti kapcsolatai.

110


Megjegyzés

A naptári időalap számítása: A naptári időalap (TN) valamely időszak naptári napjainak, óráinak, perceinek teljes mennyiségét jelenti: TN = 24 * nn * kn (gépóra), ahol

nn - a naptári napok száma, kn - a homogén gépcsoportba tartozó (egymással gazdaságosa helyettesíthető) gépek száma.



A hasznos időa1ap számítása: A hasznos idő alap (TH) a naptári időalapnak az a része (percekben, órákban napokban stb. kifejezve), amely alatt a termelő berendezés a gazdaságosan megengedhető maximális terheléssel üzemeltethető: TH = TN - TJ (gépóra), ahol



TJ a legjobb, élenjáró (azaz technológiailag előkészített) módszerek segítségével végzett javítási, karbantartási tevékenységek, valamint biztonsági vizsgálatok időszükséglete.

Munkarendszerinti időa1ap számítása: A munkarendszerinti időalap (TMR) a naptári időalapnak az a része, amely alatt a termelő berendezésnek - az elfogadott munkarend értelmében - dolgoznia kell: TMR = TN- TÖK (gépóra), ahol



TÖK - az összes kieső műszak (munkanapok, szabadságok, stb).

ideje

Produktív időa1ap számítása: A produktív idő alap (TPR) a munkarendszerinti időalapnak az a része, amely alatt a termelő berendezés ténylegesen termel, azaz: TPR = TMR - TV (gépóra), ahol TV - a munkarenden belüli veszteségidők összessége.

111

Megjegyzés


?! 56. Mik a jellemzői a gyártási folyamat-modellnek? 57. Milyen normák előírások tartoznak a termelési rendszerekhez, amelyekkel jellemezhetőek? 58. Hogyan lehet megállapítani az idő és teljesítmény-normákat? 59. Mi a darabidő lényege? 60. Hogyan befolyásolja az előkészítési és befejezési idő a darabidőt? 61. Melyek azok az időalapok, amelyek alapján meghatározható a termeléshez rendelkezésre álló idő? 62. Melyik a legnagyobb és legkisebb időalap mely a termelésre fordítható időt magába foglalja?

112


Megjegyzés

12. egység

5.3.2 A termelési kapacitás fogalma, számítási módja 

A terme1ési kapacitás meghatározása: A termelési kapacitás (N) valamely adott termelő berendezés teljesítőképességének felső határa. Számítási képlete: TH N = TH * nk = –––– tk

ahol nk - a kapacitás teljesítménynorma, mennyiségi egysége: [nk = mennyiség / idő] tk - a kapacitás időnorma, mennyiségi egysége: [tk = idő / mennyiség] TH

- a hasznos időalap, ld. 30. ábra

A meghatározás alapján a kapacitás teljesítménynorma azt jelenti, hogy hány darab (kg, db, m2, m3, fm, …stb.) termék készül egy időegység alatt; a kapacitás időnorma pedig azt, hogy egy darab (kg, db, m2, m3, fm, …stb.) termék elkészüléséhez mennyi időre van szükség. Olvasmány A kétféle normát képzeljük el úgy, hogy a teljesítmény norma ott használatos, ahol kisebb termékekből több darab is elkészülhet egy műszak, vagy akár egy óra alatt. Itt a „hány darab/műszak” elképzelés lehet hasznos. Beruházásoknál, vagy nagyobb egyedi gyártmányokat elgondolva tudjuk jól elképzelni a másik kapacitás-egységet, a kapacitás időnormát: az illető darab mennyi idő alatt készül el, mennyi idő/1 db a kapacitásunk. Lényegében tehát ugyanarról a kapacitásról van szó, hiszen a képletből is látszik hogy egymás reciprokai, csak a hasznos időalaphoz viszonyított nagyság határozza meg, hogy melyiket célszerű használni. 

A kapacitás normák meghatározása a mérés-megfigyelés, vagy számításos úton történik, ahogyan azt az 5.2.2 fejezetben meghatároztuk.

113

Megjegyzés


5.3.3 A termelési kapacitás kihasználása, a kihasználás számítási módja Gyakorlati kapacitás-számítás A mért, illetve számított kapacitás- és időnormák – bármennyire figyelembe vettünk is minden termelésre nem hasznosítható időt és időalap csökkentő körülményt – mégiscsak elméleti számok. Ezeket az elméleti értékeket 100%-osan sohasem fogjuk kihasználni tudni. A valóságos termelési normák meghatározására ezért bevezettek további norma-mutatókat az előbbi elméleti normákból kiindulva, és ezeket haladó kapacitás- és időnormáknak nevezik. A legegyszerűbb megközelítés szerint ezek a %-os mutatók azt fogják kifejezni, hogy egy adott, gyakorlati feltétel-rendszer esetén a termelési kapacitások igénybevétele közben mennyire tudják megközelíteni az elméleti (mért vagy számított) normákat. Ezekből a számokból tehát, logisztikailag azt tudjuk meg, hogy az adott esetben mennyire „sikerült kihasználni” a kapacitásokat. A gépek és emberek kapcsolatrendszerében a munkateljesítmény szempontjából mindig az ember a meghatározó. Így ez előbbi megállapítást átfogalmazva: A kapacitás normák és a haladó átlag normák közti arány kifejezi a legjobb teljesítményt nyújtó dolgozók és az átlagos teljesítményű dolgozók teljesítése közti arányt. A kapacitás normák és a haladó átlagnormák közötti összefüggést a következő képletek írják le: t * 100 tk = –––––– ; ps %

n * ps % nk = –––––––– 100

ahol nk - a kapacitás teljesítménynorma, kapacitás időnorma

tk

- a

mint az 5.3.2 fejezetben, t és n - a haladó átlag normák, ps %

- a legjobb dolgozók teljesítmény %-a.

A haladó átlagnormák bevezetésével most már gyakorlati termelési kapacitás-számot is tudunk adni, amellyel a termeléstervezés dolgozni tud. Ez a szám: NKH, azt mondja meg, hogy egy adott időhosszra vonatkozóan a kapacitásnak milyen tényleges kihasználásával tudunk dolgozni. Tehát:

114


Megjegyzés

A kapacitás kihasználás (NKH) egy adott időszak termelésének kifejezője, a ténylegesen előállított termék mennyiségét adja meg: TP NKH = TP * n = –––– t

n és t - a haladó átlag kapacitás teljesítmény- és időnorma, ld. előbb TP

- a hasznos időalap, ld. 30. ábra.

Ezzel a képlettel látszólag úgy tűnik, hogy ha ismerjük a haladó átlagnormákat (amely az átlagos és a legjobb dolgozók teljesítményarányából adódik), és számításból a produktív időalapot, akkor a kapacitáskihasználás elméleti úton számítható. A valóságban azonban a termelést befolyásoló tényezők nagyon összetettek és menet közbeni változásukat számításos úton nem lehet követni – gondoljunk csak arra pl., hogy egyik napról a másikra egy dolgozó megbetegszik, vagy egy gép törés miatt kiesik a rendszerből. Ezért valójában a kapacitás kihasználhatóságának mérésénél és előrejelzésénél, amelyet termelés-tervezési célokra akarunk tudni, nem két, hanem 3 fokozattal kell dolgoznunk: az (elvileg) tervezhető (N), a tervezett, és a tényleges kapacitás kihasználással. Az itt leírt okok miatt a kapacitás kihasználás gyakorlati adata (NKH) egy tapasztalati %-os mutatóként jelenik meg, amelyet a tervezéshez használnak; ez hosszabb termeléstervezési és termelési teljesítmény ellenőrzési gyakorlat eredményeképpen adódik: ηk=

NKH –––– * 100 (%) N

Ez az ηk kapacitáskihasználási index, amely egy adott időszak kapacitás kihasználásának és kapacitásának hányadosa.

A kapacitás kihasználási index számítása többfajta terméket előállító munkahelyen, illetve üzemben. Van olyan tényező a számításnál, amelyet még nem vettünk figyelembe, hiszen hallgatólagosan olyan termelési modellel dolgoztunk, ahol csak egy terméket gyártanak! A kapacitás kihasználási index számítása többfajta terméket előállító munkahelyen, illetve üzemben két módszerrel lehetséges. 

A részkihasználási indexek számítása esetén a vizsgált berendezésen megtermelt termékmennyiséget külön-külön az egyes termékfajtákra vonatkoztatott és annak egységében kifejezett termelési kapacitáshoz viszonyítjuk. Az egyes termékekre kapott

115

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ kihasználási indexek összege adja a berendezés teljes kapacitására vonatkozó kihasználási indexet. 

A kihasználási időérték (T k) az az időtartam, amely alatt a ténylegesen megtermelt termékmennyiséget (NKH) a legjobb módszerek és feltételek mellett lehet előállítani: T k = NKH * t k (t k a kapacitás időnorma) A kihasználási időértékkel úgy tudunk dolgozni, hogy mivel a különböző termékek normái nem hozhatóak össze, ezért „visszaszámolunk” a termékek kihasználási időértékére, majd ezeket már összesíthetjük termékenként: T k összesített = NKH1*t k1 + NKH2*t k2 + NKH3*t k3 +…. + NKHn*t kn .

5.3.4 A kapacitás tartalékok fogalma, termelésbe vonásuk lehetőségei Az 5.3.3-ban leírtuk, hogy a kapacitások kihasználási számításánál háromféle adattal kell dolgozni: az (elvileg) tervezhető (N), a tervezett, és a tényleges kapacitás kihasználással. Ha ez így van, akkor a tervezhető és a tényleges kapacitások között tartalékok vannak, amelyekkel – különösen kapacitás-hiányos időszakban – foglalkozni célszerű, hiszen ez mindenképpen olcsóbb, mint új termelési kapacitások létrehozása. A tartalékokat megkülönböztetjük: nyílt és rejtett tartalékokat értelmezhetünk. Jellegüket és összefüggésüket a kihasználási értékekkel a 31. ábrán mutatjuk be:

116


Megjegyzés

31. ábra: A termelési tartalékok és összefüggéseik értelmezése. A rejtett tartalékokat – jellegükből adódóan – nehéz megközelíteni, illetve „megfogni”, ezt jeleztük a kérdőjelekkel az ábrázolásban. A nyílt tartalékokat azonban az ismert összefüggések alapján kifejezhetjük. A nyílt tartalékok nagyságának számítása: 

A nyílt tartalék termékegységben (N T) kifejezve: N T = N - NKH



A nyílt tartalék (T T) a hasznos idő alap egységében (időben) kifejezve: T T = (N - NKH) * t k = T H * (1 - η k )

117

Megjegyzés


A nyílt tartalékok termelésbe vonásának módszerei: 

extenzív (a produktív idő alapot növelő) módszerek: o a meddőidők (29. ábrán a nem darabidőhöz tartozó időtényezők) csökkentése, o a munkaidő növelése (nyújtott műszak, túlóra), o a nem felhasznált műszakok termelésbe állítása (egy műszakról kettőre, kettőről háromra áttérés), o az eddig nem használt (tartalék) berendezések üzembe állítása, o a szűk keresztmetszetek átcsoportosítás révén),

kiküszöbölése

(pl.

o a bő keresztmetszetek jobb kihasználása. 

Intenzív (a teljesítmény normát növelő) módszerek: o a termelő munka ésszerűsítése, o a legjobb munkamódszerek, technológiák általános alkalmazása, o a szellemi munka fokozott bevonása.

?! 63. Mit jelent a kapacitás teljesítménynorma és a kapacitás időnorma? 64. Mi a különbség a kapacitás normák és a haladó átlag normák között? 65. Mit jelent a kapacitáskihasználás? 66. Milyen összefüggés van a kapacitások kihasználhatóságának előrejelzésénél az (elvileg) tervezhető (N), a tervezett, és a tényleges kapacitás kihasználás között? 67. Milyen tartalék időket különböztetünk meg a termelési idők kezelésénél, és hogyan vonhatóak ezek be az időalapba?

118


Megjegyzés

13. egység

5.4 A TERMELÉSI RENDSZEREK CSOPORTOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEI Olvasmány Ebben a fejezetben áttekintjük a termelési rendszereket, pontosabban több oldalról, többféle nézetben nézünk rájuk, hogy a kapott kép minél plasztikusabb legyen. A nézetek: 

A sorozatgyártás vajon sok terméket jelent-e? – vagy valami mást? – ezt a „termelés szervezési típusa” cím alatt találjuk majd meg;



Mit jelent a „futószalag-szerű” termelés, jó-e ez, vagy nem, és mi az ellentéte, ha van?



Melyik a jobb minőségű és termelékenyebb; az egyedi kézi munka, vagy a fejlett technológiájú gépi termelés? Hogyan lehet és lehet-e egyáltalán nagy tömegben, jó minőségű, sokféle terméket gyártani?



És persze melyik a gazdaságosabb mindezek közül?

Ezekre a kérdésekre adjuk meg a választ ebben a fejezetrészben

5.4.1 A termelési rendszerek szervezési típusa, csoportosítása tömegszerűség szerint A termelés szervezési típusának megválasztása Először is értelmezzük a termelési feladat tömegszerűségét, mert erre szükségünk lesz. Kezdjük az összmunkaidő igény meghatározásával: Az egy termékre fordított összmunkaidő igény: T mö = NKH * T t (óra/év), ahol

NKH - a kapacitáskihasználási mennyiség, azaz a gyakorlatilag tervezett termékmennyiség (db / év); Tt - az egy termék előállításához szükséges munkaidő ráfordítás (óra / db).

A tömegszerűségi fok meghatározása:

119

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ A tömegszerűségi fok az adott időszakban (általában 1 év alatt) legnagyobb mennyiségben előforduló termék terhelési arányát fejezi ki, azaz munkaidőben ( T ; óra / év ) annak a terméknek az idő-igénybevételét a többi termékhez képest, amelyre a legtöbb munkaidőt fordítanak. Ez a mutató meghatározható a termelő egységre és az egyes munkahelyekre. A termelőegység átlagos tömegszerűségi foka ( η Tf ):

η Tf = T mö / T Hö

ahol

T Hö

NKHm * T t = ––––––––– ∑ i=1…n T Hi

- a termelőegységben lévő munkahelyek összes hasznos időalapja (gépóra/év),

NKHm - a vizsgált időszakban legnagyobb mennyiségben előforduló termék (db/év), n

- a termelőegységben lévő munkahelyek száma,

T Hi

- az i-edik munkahely hasznos időalapja (gépóra/év). Vagyis a tömegszerűségi fok: ηTf egy arányszám, amely megmutatja, hogy a munkahely összes éves hasznos időalapjából egy kiválasztott termékre mennyit fordítunk összesen. Ezek az időszükségletek termékenként különbözőek lesznek. Amelyik termék gyártása több időt igényel, annak tömegszerűségi fok mutatója nagyobb lesz. (A szám természetesen 1-nél csak kisebb lehet, és ha egy munkahelyen csak egy terméket gyártanak, annak a tömegszerűségi mutatója 1 lesz.)

120


Megjegyzés

A munkahely tömegszerűségi foka (η Tm) minden munkahelyre külön-külön meghatározható, az alábbi összefüggés segítségével: t η Tm = –––– I ahol: t - a vizsgált munkahelyhez kapcsolódó műveleti idő, I - két egymást követő terméknek a vizsgált munkahelyen való áthaladása között eltelt idő (ütemidő), azaz az időszükséglet, amit a termék egy egysége (db, fm, kg, m2… stb.) az illető gépen „eltölt”. Ennek a két mutatónak a segítségével meghatározhatjuk, hogy az egyes gyártott termékek mennyi ideig veszik igénybe az összes, illetve az egyes gépek kapacitás-idejét. Célszerű értelmezni a termelő egységre (munkahelyre) vonatkozóan a ηTm tömegszerűségi fok reciprokát, a specializáció mértékét, amely:

s

1 = –––– η Tm

Ezzel az aránnyal kézzelfoghatóbban jellemezhetjük a munkahelyen a tömegtermelést, ha a szám 1, „egytípusú” termelés folyik, azaz szinte csak egyféle terméket gyártanak, tehát a munkahely specializált. Ha a szám nagyobb (mert az ηTm akkor kicsi), akkor sokféle terméket gyártanak, az a munkahely nem specializált.

121

Megjegyzés


Ezek után már ábrázolhatjuk a munkahelyek (termelési folyamat) szervezési típusait:

4. sz. táblázat: A termelési folyamat alapvető típusai, és annak jellemzői. A táblázatban megtaláljuk a termelés tömegszerűségi foka szerinti 5 alapesetet, illetve annak jellegét, fokozatait:  a folyamatos,  a nagysorozatú,  a középsorozatú,  a kissorozatú és  az egyedi termelést. Érdemes tanulmányozni ezeknek a fokozatoknak a jellemzőit. A továbbiakban be kell mutatnunk, hogy a termelési helyszín kialakítása és a termelés tömegszerűsége között szoros kapcsolat van: a 6M elemei közül

122


Megjegyzés

többet is érint ez a kapcsolat: a gazdaságosságot vagyis az alacsony költségeket, a szállítási-anyagmozgatási útvonalakat, az alapanyagok, alkatrészek, félkészek, késztermékek… vagyis az ’anyag’ átfutási idejét; de olyanokat is, mint pl., a kapcsolatot a termelés egyszerűségével vagy komplexitásával. A továbbiakhoz még kell bővítenünk az ismeretanyagot, meg kell ismernünk a különböző gépelhelyezési filozófiájú termelési rendszereket, amelyek nagyban befolyásolják az ’anyag’ átfutási idejét, és a termelő rendszeren belüli anyagmozgatási szükségleteket. A következőkben arról lesz szó, hogy a termelési folyamat tömegszerűségének megfelelően, ahhoz igazodva milyen munkahelyi alapvető gépelhelyezési- termelés-szervezési típusokat hozhatunk létre, és mi ezeknek a fontosabb tulajdonságai. Az alapvető típusok elnevezésük szerint: 

műhelyrendszerű termelési rendszer,



csoportos rendszerű terme1ési rendszer,



folyamatos rendszerű termelési rendszer.

5.4.2 A műhelyrendszerű termelés jellemzői A legelső, és külső áttekintésre legegyszerűbb termelési rendszer a műhelyrendszerű gép-elrendezés. Ennél az elrendezésnél a jellemző, hogy az azonos típusú gépek egy helyen, egymáshoz közel, általában egy műhelyben vagy üzemben helyezkednek el; azaz az ilyen termelőhelyen van daraboló műhely vagy üzem, eszterga-, maró-, forgácsoló-, szerelő-… stb. műhely, vagy üzem; gépipari példát feltételezve. Elektronikai példa esetén (alkatrész) beültető-, forrasztó, szerelő- és bemérő üzemek vannak. A jellemzője tehát az, hogy a technológiai folyamat szerint helyezzük el a gépeket. Ahogyan egy termék gyártási folyamatának technológiai munkamenet elvégzési sorrendje van, úgy helyezkednek el sorban az azonos technológiai műveleteket végző gépek. Ha több terméket gyártanak, akkor a tömegszerűség szempontjából legmeghatározóbb nagy ηTf–ű, azaz legnagyobb tömegszerűségi fokú termék lesz a meghatározó a gépek lehelyezése szempontjából. Egy jellegzetes gépipari példát a 32. ábrán mutatunk be. Kivételesen – az ábra jobb áttekinthetősége miatt – a műhelyek közötti ’anyag’ mozgását vékony nyilakkal jelöltük:

123

Megjegyzés


32. ábra: A műhelyrendszerű gép-elrendezés egy jellegzetes gépipari példája. 

A műhelyrendszerű gép-elrendezés előnyei: o a géppark jól áttekinthető, tagolható; o a technológiai ellenőrzés jól megoldható; o a gépek egyenletes terhelése operatív beavatkozásokkal biztosítható; o a termelési terület jól kihasználható; o a profil változására kevésbé érzékeny, azaz ha más terméket kell gyártani, mint amire a gép-sorrend kialakítás készült, nincs különösebb probléma.



A műhelyrendszerű termelés hátrányai: o nagyok az anyagmozgatási távolságok, ezért hosszú az átfutási idő; o magas a termékegységre jutó önköltség különösen, ha hosszú a gyártási folyamat; egyrészt az alkatrészek-részegységek sok mozgatása, másrészt a teljes gyártási folyamat (és ezzel a gyártás közben fellépő problémák) széttagoltsága miatt; o a (minőségi) felelősség nehezen állapítható meg; o műveletenként, illetve termék-váltásonként előkészületi és a befejezési idő;

nagy

az

o az egyes gyártott termék fajták készenléti fokának megállapítása körülményes különösen, ha hosszú a gyártási folyamat. 

A műhelyrendszerű termelés alkalmazási területei: 124


Megjegyzés

o nem nagyon hosszú gyártási folyamatok esetén, azaz ahol nem nagyon sok az egymás után következő technológiai folyamatok sora; lásd majd még: gyártási mélység fogalma; o ahol gyakran kell gyártott terméket váltani (azaz ahol nem kell illetve nem előnyös a nagy gyártási specializáció = kicsi a tömegszerűség foka); o ahol rugalmasságra, gyors gyártási – szolgáltatási műveletváltásokra van szükség. Olvasmány A műhelyrendszerű gyártás volt az első „igazi” iparszerű tömeggyártás termelési rendszere, annak ellenére, hogy mint az előbbi leírás is mondja - a későbbi fejlődés során bebizonyosodott, hogy nem ez a legalkalmasabb gépelrendezés tömeggyártás esetén. Első virágkorát a gőzzel majd később villanymotorokkal hajtott gépek idején, a XIX. században élte. A műhelyenként egységes technológiát „mesterek” felügyelték, illetve tanították be, ami óriási lökést adott a termékek egységességének szabványosságának, valamint a termelékenységnek. Az egységes technológiával dolgozó műhelyekben kiemelkedtek a gyártás ellenőrzésének kérdései és problémái, amelyek a XX. század második felében a minőségbiztosítási rendszerek kialakulásával teljesedtek ki.

5.4.3 A csoportos rendszerű termelés jellemzői 

A csoportos termelési rendszer megszervezése: o (azonos, vagy hasonló technológiával készülő alkatrészek csoportokba sorolása); o az egyes alkatrész-csoportok legyártásához szükséges gépek csoportokba sorolása; o a gépcsoportok térbeli összevonása, elrendezése.

125

Megjegyzés


A 33. ábrán egy haszonjármű sebességváltó gyártásának gépcsoport-elrendezése látható, tipikusan 1970 táján:

33. ábra: A csoportos rendszerű gép-elrendezés egy példája. 

A csoportos rendszerű termelés előnyei, és jellemzése: o a termék előállításában résztvevő valamennyi munkahely egymáshoz közel helyezhető el, így a szállítási utak rövidek; o növekszik a termelékenység, nagyobb, mint a műhelyrendszerű gyártásnál, azaz nagyobb mennyiségű termék gyorsabban és kevesebb problémával állítható elő, mint a műhelyrendszerben; o a termelés irányítása egyszerűbb, könnyebben megállapítható;

a

készültségi

fok

o mód nyílik jelentős készülékezésre…

szerszámozásra

és

mértékű

o tehát ezek már specializáltabb munkahelyek, magasabb termelékenység; o a gyártási-minőségi felelősség egyértelműen megállapítható. 

A csoportos rendszerű termelés hátrányai:

126


Megjegyzés

o érzékenyebb a profil és a konstrukciós változásra, mint a műhely rendszerű gyártás éppen a specializáltabb technológia miatt; o a csoportba vont gépek jó kihasználása nem mindig biztosítható, vagy csak nagyobb szállítási távolsággal biztosítható, hiszen nem ide tartozó termékek gyártását kell részben idehozni, ha a kapacitást nem tudjuk kihasználni. 

A csoportos rendszerű termelés alkalmazási területei: a nagyobb gyártási teljesítés, és a magasabb műszaki követelmények alakítják ki ezt a gép-elrendezést, azaz gyártási rendszert. A (termelési) átfutási idő csökkentésére hozták létre. Ennek a gyártási rendszernek a kialakulásával a műhelyrendszerű gyártáshoz képest érzékelhetően elmozdult a gyártás-szervezés a folyamatos rendszerű termelés felé. Kezdetben is ott alkalmazták és ma is alkalmazzák olyan területeken, ahol nagy a gyártási teljesítmény igénye, de egyes műveletek (pl. összeszerelés) bonyolultságuk miatt nem automatizálhatóak. A csoportos rendszerű gyártásra tipikus példákat mutatunk a 34. ábrán. Figyeljük meg, hogy a c/ és d/ ábrán az anyagáramlás egyirányú, mutatva az átmenetet a folyamatos rendszerű gyártás felé:

127

Megjegyzés


34. ábra: A csoportos rendszerű gép-elrendezés további tipikus példái. 

a csoport zártsági fok a csoportos rendszerű gyártásban: Az előbbiekben írtuk, hogy a csoportos rendszerű gyártás fő problémája a csoportba sorolt gépek kapacitásának kihasználtsága, mivel egyáltalán nem biztos, hogy a csoportba besorolt termékek (illetve azok alkatrészei) a gyártásuk technológiája szerint a csoportba sorolt gépeket egyenletes terheléssel veszik igénybe (a gondolati követéshez lásd a 26. ábra termelési-erőforrás mátrixát, a gépi erőforrások igénybevétele termékenként és alkatrészenként változhat). A tervezésnél, az optimalizáláshoz a következő matematikai modellt használják:

128


Megjegyzés

A termék szempontjából számított zártsági fok (zt) azt fejezi ki, hogy a csoportba sorolt alkatrészek (termékek) gyártásához az összes műveleti idő hány %-a folyik a gépcsoporton belül: ∑ t - ∑ t ki z t = ––––––––– * 100 (%) ∑ t ahol: ∑ t

- a csoportba sorolt alkatrészek összes műveleti ideje, ∑ t ki - a kilépő műveletek, azaz a kívülről behozott alkatrészek gyártására fordított műveletek összes ideje.



A termelő berendezések kapacitás-kihasználásának tervezéséhez használják a gépre-berendezésre számított zártsági fokot is (z b). Itt az lesz a lényeg, hogy a csoportba sorolt alkatrészek ott folyó műveleteinek ideje hány %-át teszi ki a termelési csoportban folyó összes műveletek idejének: zb

∑ t - ∑ t ki = ––––––––––––––– * 100 (%) ∑ t - ∑ t ki + ∑ t be

ahol: ∑ t be - a csoportba belépő műveletek összes ideje.



A kétféle módon képzett zártsági fok egyetlen mutatóvá vonható össze az alábbiak szerint. Ez a mutató azt fejezi ki %-osan, hogy összességében (figyelembe véve a más termékekhez tartozó kívülről behozott; és az itt gyártott termékekhez, de a csoporton kívül megmunkált alkatrészek műveleti idejét is): mennyire „jó” a gyártás csoportos rendszerbe szervezése: z c = z t*z b

(∑ t - ∑ t ki )2 = –––––––––––––––––––– * 100 (%) ∑ t (∑ t - ∑ t ki + ∑ t be )

A tényező maximális értéke 100%, ez ideális esetben van, ha nem hozunk be más alkatrészt, és nem visszünk ki alkatrészt gyártani máshová. Az 1-hez közeli értékek indokolják fenntartani a csoportos rendszerű gyártást, vagy tervezett számokon kalkulálva létrehozni a csoportos rendszert.

129

Megjegyzés


?! 68. Milyen termelési mutató a termelési rendszerek csoportosításának alapja? 69. Milyen típusú termelési rendszereket ismerünk? 70. Sorolja fel csökkenő tömegszerűségi fok szerinti sorrendben a folyamatos, a nagysorozatú, a középsorozatú, a kissorozatú, és az egyedi termelést! 71. Sorolja fel növekvő specializációs mérőszám szerinti sorrendben a folyamatos, a nagysorozatú, a középsorozatú, a kis-sorozatú, és az egyedi termelést! 72. Melyek a műhely rendszerű termelés előnyei és hátrányai? 73. Melyek a csoportos rendszerű termelés jellemzői? 74. Mit értünk a csoportos rendszerű termelésben a csoport zártsági fokán? A termék szempontjából számított zártsági fok (zt) azt fejezi ki, hogy a csoportba sorolt alkatrészek (termékek) gyártásához az összes műveleti idő hány %-a folyik a gépcsoporton belül.

130


Megjegyzés

14. egység

5.4.4 A folyamatos rendszerű termelés jellemzői A 34. ábra már gyakorlatilag a folyamatos rendszerű termelés gépelrendezéseit mutatja, „éppen csak a futószalag hiányzik”, amely biztosítja az egyirányú, teljesen monoton, lehetőleg megállás nélküli ’anyag’-haladást. Mielőtt azonban rálépnénk a futószalagra, álljunk meg egy kicsit. Olvasmány A futószalag a 20. század elejének csodája a technológiai haladás és „réme” a dolgozó emberek számára. Bizonyára emlékezetesek Chaplin filmjének a Modern időknek a képsorai, akibe a kétkezes csavarozási művelet monotonitása annyira belerögzült, hogy az utcán munkaidő után sem akarta abbahagyni, és egy kétgombos női kabát elülső részén akarta folytatni… Ugyanakkor az 1910-es évek és egyben az ipari forradalom csúcsa Henri Ford T-modellje, amely a futószalag munka segítségével az amerikai alsó középosztály számára is elérhető – igaz hogy egyforma, fekete színű – autót tudott adni. Mi hát az igazság a futószalag munkáról? 

A folyamatos rendszerű termelés kialakításának feltételei és azok jellemzése: o a termelési feladat hosszú időtávra való ismerete, illetve a termékek viszonylagos változatlansága (ld. T-modell); o a termelési eljárások, a termékek és alkatrészek messzemenő szabványosítása és tipizálása; o a horizontális (az időben egymás után következő folyamatok) és vertikális (a párhuzamosan folyó termelési folyamatból áthozott alkatrészek, részegységek) termelési kapcsolatai (azaz a belső v. külső kooperációk) optimálisan ki vannak alakítva; o a termelés pontos, minden részletében átgondolt, technikailag elő van készítve; o szigorú a technológiai és munkafegyelem; o magas színvonalú normázás, azaz a kapacitás- illetve időnormák megállapítása, megbízható módon, magas szakmai színvonalon; o operatív naptári tervezés (a termelés magas színvonalú időbeni ütemezése, ld. később); 131

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ o a kisegítő és kiszolgáló folyamatok zavartalan működése (emlékeztetőül ld. a folyamatokat a 28. ábrán). A folyamatos rendszerű termelés a csoportos rendszerű termelés továbbfejlesztett, tökéletesített formája. Ennek legnagyobb termelékenységű, megállás nélküli anyagáramlásos változata: a futószalag munka. A folyamatrendszerű termelés technológiailag erősen fegyelmező hatású, ugyanakkor óriási előrelépést jelentett az ipari rendszerek fejlődésében. Kérdés, hogy hogyan jellemezhetjük a folyamatosságot, és mennyire lehet – a fenti feltételek esetleges hiányossága esetén – mégis kialakítani? 

Az ütemidő, mint a folyamatos rendszerű termelés legfontosabb időjellemzője:

Onnan célszerű kiindulni, vajon jelentkezik-e itt, és hogyan a csoportos rendszernél is látott „tökéletlenség”, vagyis a csoportban lévő gépek idő (kapacitás) kihasználtsága nem egyenletes a csoporton belüli termelés szempontjából (az, hogy zc ≠ 1, és 0
35. ábra: Nem egyenletes ütemidejű, szabályozatlan folyamatos termelés terhelési diagramja. Az ábrán jól látszik, hogy a gépi és kézi munkák összes ideje egyenetlen, és nem tesz lehetővé egyenletes haladási sebességet a szalagon. A szaggatott vonal felett „le kellene vágni” az időszükségleteket. Ha nem teszünk semmit, meg kell várni, míg az 1., 6., 7. művelet elkészül, és csak ezután kezdődhet a következő. Ez a szabályozatlan ütemű folyamatos termelés lényege. Ha egyenletessé, és nagyobb teljesítményűvé akarjuk tenni a rendszert, megtehetjük a nivellálás műveletével, melynek főbb módszerei:

132


Megjegyzés

o a munkafolyamat célszerű felbontása, azaz „levágjuk” a túllógó folyamatrészeket; bonyolultabb esetben a teljes folyamatot elemeire bontjuk, és mindenki egy apró részt csinál belőle; ez a nevezetes „Modern idők” által kifigurázott eset; o munkafront szélesítés (több, párhuzamosan dolgozó munkahely kialakítása a „túllógó” szakaszokon, ezáltal rövidül a kellő mennyiség előállításához szükséges időnorma, azaz megnő a kapacitásnorma, az ábrán 1., 6., 7. gépeken); o a legjobb eljárások és újítások összpontosítása a „túllógó” szakaszokra, az ábrán 1., 6., 7.; o a bő keresztmetszetek kiegészítése;

technológiai

műveleteinek

o más, illetve áthelyezhető (pl. ellenőrzési) műveletek beiktatásával az ábrán a 4a., 4b. munkahelyeknél. o A megmaradó egyenetlenséget úgy is áthidalhatjuk, hogy műveletközi készletekkel tápláljuk meg a folyamatos üzemet, ott, ahol meg kellene állni, amíg a szükséges előző művelet befejeződik a következő elkezdéséhez (az 1., 6., 7. után). Ha sikerül a nivellálás (szabályozás), bevezethetjük a kötött ütemű (szinkronizált) folyamatos termelést. Ha az időütem egyenletessé tétele csak műveletközi készletekkel sikerül, akkor szabályozott (kényszer) ütemű folyamatos termelésről beszélhetünk. Vegyük észre, hogy itt raktározási-készletezési feladatokat vettünk fel a termelés közben, és ezzel feladatot adtunk a termelés tervezésének-irányításának. Fel kell készülnünk arra, hogy bármilyen jól is tervezzük és irányítjuk a termelést, készleteket kell tartalékolni, mert ezek (kamat-) költsége még mindig kisebb lesz, mint a folyamatos munka megállásából származó, egy hosszabb műveletsornál esetleg dominószerűen összeomló munkakiesésből eredő kár. A folyamatos illetve kiesés nélküli termeléshez szükséges készlet-tartalékok: o befejezetlen termékekből képzett tartalékok:  készenléti tartalék,  ütemkiegyenlítő tartalék,  üzemzavart kiegyenlítő tartalék. o gépi berendezésekből képzett tartalékok (gépek, amelyek kapacitás kiesés esetén pótlólagosan igénybe vehetőek):

133

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ  hideg tartalék (nem működik folyamatosan),  meleg tartalék (üzemben van). 

A folyamatos rendszerű termelés tipikus gépelrendezési változatai.

Az előbbiekkel együtt most már felrajzolhatunk olyan gépsorokat, gépelrendezési példákat, amelyekkel a gyártás gyakorlatban előforduló eseteiben egyes részeken, vagy a gyártósor nagy részén folyamatosságot lehet elérni. Figyeljük meg a következőket: o

A gyakorlatban az alkatrészből, részegységekből történő összeszerelés miatt (gyártási mélység, ld. később) párhuzamos gépsorok vannak;

o A műveleteket körrel, a készletezéseket háromszöggel, a csoportos gépelrendezés-kombinációt kettős körrel, a tartalék szerelősorokat szaggatott vonallal jelöltük; o Az elágazások (részben) azonos alkatrészekből történő összeszereléseket jelentenek, azaz termék-variációkat (36. ábra):

134


Megjegyzés

36. ábra: A folyamatos rendszerű termelés tipikus gépelrendezési változatai. a/ : egyszerű folyamatos gyártósor, b/ : komplex folyamatos gyártósor, c/ : váltakozó tárgyú elágazásos gyártósor, d/ : a folyamatos és a csoportos rendszer kombinációi tartalék berendezésekkel. 

Összefoglalóul: a munkahelyek térbeli elrendezésének alapelvei: o technológiai csoportosítású munkahelyek: műhelyrendszerű termelési munkahelyek;

a

o termék (tárgyi) csoportosítású munkahelyek: a csoportos; o a folyamatos termelési elrendezésű munkahelyek.

135

Megjegyzés


A termelési rendszerek megválasztása.

A gyártás során az eddig ismertetett termelési rendszer formációk fejlődését a termelési átfutási idő rövidülésének igénye váltja ki. Ez azzal a logisztikai fejlődéssel függ össze, hogy az ellátási lánc időben egyre rövidebb legyen a piacon való érvényesülés érdekében. A termelés technológiai feltételei miatt azonban nem lehet mindent a „legmodernebb” módon gyártani. Az 5.4.2 és 5.4.3 fejezetben matematikailag is bemutattuk, hogy ahol a gyártás során sokféle technológiát, kis sorozatban és váltakozva kell alkalmazni, ott maradni kell a technológiai csoportosítású munkahelynél, azaz a műhelyrendszerű gyártásnál; ahol pedig egyszerűbb, kevesebb gyártástechnológiai variáció van, ott lehet termék (tárgyi) csoportosítású munkahelyeket szervezni, azaz a csoportos és a folyamatos termelési elrendezésű munkahelyek lesz gazdaságosabb és gyorsabb. A termelési rendszer megválasztásakor tehát az a döntő, hogy a gyártott alkatrészt, félkészt, készterméket milyen technológiával kell előállítani. Mivel a különböző iparágakban a gyártástechnológiák bonyolultsága nagyon különböző, nem lehet egységes szabályt bemutatni a logisztikai szempontból „üdvözítő” termelés-szervezési módszerre. Arról tudunk tendencia jellegű összefoglalót mondani, hogy a gyártás menete során: előgyártmány, alkatrész, félkész, késztermék, milyen tendencia jellegű szabály ad útmutatást a termelési rendszer kiválasztására. Ez látható a 37. ábrán.

37. ábra: A termelési rendszer típusának megválasztási szempontjai.

136


Megjegyzés

Az ábrán szereplő „Vertikum” fogalommal később még foglalkozunk, a gyártási mélységet jelenti, röviden szólva akkor nagy a termelési vertikum, ha sok művelettel jut el az anyag a késztermék állapotig. A rajz tartalmazza a tömegszerűséget, mint paramétert is, amelyet a 4. táblázatban bemutattunk. Természetesnek vehetjük, hogy a nagyobb tömegszerűség több lehetőséget rejt magában a folyamatos gyártásra. Az ábrán az is látható, hogy az előkészítő műveleteknél a tárgyi elvű elrendezés a szokásos, ennek az az oka, hogy ezek a műveletek nehezebben egységesíthetőek technológiailag.

5.4.4 Az integrált gyártórendszerek jellemzői Olvasmány A 20. század második felében megjelenik a számítógép, amely ismét forradalmasítja a termelés menetét. De mielőtt még bevonulna a gyárakba, megelőzi az NC-technológia, amely a 60-as (nálunk a 70-es évekre) elterjed. Az NC (numerical control) vezérlésű gépek az egyszerű műveletek millióit ismétlik egy műszakban az elfáradás és a belefásulás legkisebb jele nélkül. Megszűnni látszanak a Chaplin által joggal pellengérre állított futószalag-munka hátrányos tulajdonságai. Sőt, a számítógéppel újabb lehetőség nyílik: a változatosság (rugalmasság) a nagy sorozatokon belül. A vevő ugyanis már nem elégszik meg az egyfajta, fekete színű Ford-T modellel… Az alábbiakban a következőkkel foglalkozunk: integrált (rugalmas) gyártórendszerek értelmezése; 

az integráltság fogalma;



a rugalmasság fogalma.



Az integrált (rugalmas) gyártórendszerek kialakulásának okai: o a piac növekvő igénye a változatos, sokféle tulajdonságú termékek iránt, illetve a piaci verseny; o a rugalmatlan tömegtermeléssel kapcsolatos mennyiségi igények csökkenése; o a termék-életciklusok lerövidülése a 20. századi logisztikai (ld. mindjárt: JIT), technológiai, és termelés-szervezési fejlődés következtében (ahogyan az előző két pontban írtuk);

137

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ o törekvés a termelési folyamatok automatizáltsági szintjének növelésére: az automatizálás termelékenység-növekedést tesz lehetővé, a nagy mennyiségű gyártáson és értékesítésen nagyobb a nyereség; o törekvés a termelési átfutási időn belüli anyagmozgatási és várakozási idők csökkentésére; o a készletek csökkentésének igénye, a készletezési költségek csökkentése miatt. Megjelennek a számítógép által vezérelt nagyon sokféle műveletet tudó rugalmas „NC gépek”, amelyek lehetőséget adnak a vevő által elvárt változatosság teljesítésére, monoton munkamódszerrel, hiba nélküli munkavégzéssel (természetesen a karbantartási és a működtető szakemberekre az igény megnő). A gyártási eljárások fejlődési irányait és azok alkalmazási előnyeithátrányait a következő ábrán foglalhatjuk össze (38. ábra)

38. ábra: A termelési-gyártási rendszerek további fejlődésének irányai és alkalmazási paraméterei.

138


Megjegyzés

A merev, folyamatos rendszerű tömegtermelésből a rugalmas gyártórendszerekbe való átmenet főbb ismérvei: o az újonnan felmerülő, változatos igényekre való gyors reagálás lehetőségének megteremtése; o a technológiai berendezések kapacitás kihasználásának pontos tervezése; o a JIT-elv terjedő alkalmazása a nagy gyártási rendszerekben (a JIT = just in time = éppen időben szállítás: a termelés illetve a kereskedelem ellátása úgy, hogy az ellátási láncban megszüntetjük, de legalább radikálisan csökkentjük a raktározást – a témával részletesebben a „Beszerzés, készletezés, raktározás” c. tárgyban foglalkozunk majd).



A rendszer rugalmasságát biztosító alkotóelemek: o olyan technológiai munkahelyek, amelyek - adott keretek között - több célú feladatok megoldására is alkalmasak; o olyan redundáns (tartalék) elemek, amelyek a rugalmasságot fokozzák (ld. a futószalag szabályozás-nivellálás témánál); o olyan információs rendszer, amelynek segítségével a vezérlő elemek gyors átállást tesznek lehetővé; o az ellátási feladatokra szakosodott elemek (karbantartás, termelés kiszolgálás), amelyek a gyártáshoz szükséges erőforrásokat rugalmasan biztosítják; o elosztási feladatokra szakosodott késztermékek elosztását biztosítják;

elemek,

amelyek

a

o jól képzett, több feladat elvégzésére alkalmas munkaerő. 

Az integrált, rugalmas gyártórendszerek kiépítési fokozatai: o egymástól független alkalmazása:

NC

(numerical

control)

= kézi kiszolgálással, = automatikus munkadarab cserével; o rugalmas gyártó cellák kialakítása: = kevésbé hasonló alkatrészek, = gyakran változó gyártási program, = 1-3 gépből álló megmunkáló központ, = automatikus munkadarab- és szerszámcsere, = vezérlő és ellenőrző elemek; o rugalmas gyártóhálózat:

139

gépek

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ = kis- és közepes sorozatú gyártás, komplex megmunkálással, = automatizált anyagáramlási kapcsolat a hálózatba szervezett gyártócellák között; o rugalmas gyártóvonal: = a folyamatos gyártósor rugalmasan automatizált változata, = közepes- és nagysorozatok gyártása esetén. = a rugalmas gyártás elve elsősorban a gyártócellák és hálózatok esetében érvényesül, amelyekre a következő tulajdonságok jellemzőek: * különböző megmunkálási sorrendek valósíthatók meg, * a különböző megmunkálási idők jól illeszthetők, * a műveletváltáshoz szükséges idők illeszthetők és rövidíthetők, * rugalmas anyagmozgató-torlasztó-tároló rendszerek alakíthatóak ki közöttük.

?! 75. Hogyan röviden jellemezhetjük a folyamatos termelést a csoportos termelés szempontjából kiindulva? 76. Mik a folyamatos termelés fontosabb feltételei? 77. Mi a folyamatos termelés legfontosabb idő paramétere, és mit tehetünk az időbeni egyenetlenségek ellen? 78. Milyen készlet-tartalékokra lehet szükség a folyamatos illetve a kiesés nélküli termeléshez? 79. Mik a munkahelyek térbeli elrendezésének alapelvei? 80. Mik az integrált (rugalmas) gyártórendszerek kialakulásának okai? 81. Melyek a merev, folyamatos rendszerű tömegtermelésből a rugalmas gyártórendszerekbe való átmenet főbb ismérvei, és melyek a rendszer rugalmasságát biztosító alkotóelemek?

140


Megjegyzés

15. egység

5.5 A TERMELÉSI FOLYAMATOK ÁTFUTÁSI IDEJÉNEK MEGÁLLAPÍTÁSA 5.5.1 Az átfutási idő összetétele és számítási módja Az előbbiekben rendszeresen utaltunk a termelés időbeni elhelyezésének kérdésére, például a futószalagok „együttfutásának”, azaz nivellálásának esetén. Az ütemezésre azonban a termelés minden formájú szervezésénél szükség van a logisztikai célkitűzések teljesítéséhez. A technológiai, a termelési és a naptári átfutási idő 

A technológiai átfutási idő meghatározása o a műveletkapcsolás, illetve a terméktovábbítás rendszere: = egymás utáni kapcsolás (azaz időben soros kapcsolás) csoportos mozgatás, = párhuzamos kapcsolás (azaz egyidőben futnak a műveletek)- egyenkénti mozgatás, = vegyes kapcsolás - vegyes mozgatás. o az átfutási idő számítása egymás utáni kapcsolás esetén: A műveletek egymás utáni kapcsolásának (a munkadarabok csoportba való mozgatásának) jellemzője, hogy az egymás után következő műveletek csak akkor kezdődnek, ha a megelőző művelet a csoport (a sorozat) minden darabján befejeződött (39. ábra). Az átfutási idő (TC) számítása az alábbi képlet segítségével történhet: Tc = t á + (n – 1) * t á , ahol: t á = ∑ t egy termék átfutási ideje, mint az összes alkatrész átfutási idejének összege; n = a csoportba sorolt munkadarabok mennyisége.

141

Megjegyzés


39. ábra: Az átfutási idő szemléltetése egymás utáni kapcsolás esetén. o Az átfutási idő számítása párhuzamos kapcsolás esetén: A műveletek párhuzamos kapcsolása (a munkadarabok egyenkénti mozgatása) esetén a munkadarabok várakozás nélkül kerülnek munkahelyről munkahelyre (40. ábra). Az átfutási idő számítása az alábbi képlettel lehetséges:

40. ábra: Az átfutási idő szemléltetése párhuzamos kapcsolás esetén. Tc = t á + (n – 1) * t fő ,

142


Megjegyzés

ahol: t fő a időszükséglete.

leghosszabb

időtartamú

művelet

o Az átfutási idő számítása vegyes kapcsolás esetén: A műveletek vegyes kapcsolása esetén az egyes munkadarabok munkába vétele minden soron következő munkahelyen megkezdődik, még mielőtt a sorozat minden tagján befejezték volna az előző műveletet (41. ábra). Az átfutási idő számítása az alábbi képlettel lehetséges:

41. ábra: Az átfutási idő szemléltetése vegyes kapcsolás esetén. Tc = t á + (n – 1) * (∑ t n – ∑ t k ), ahol: t n a két kisebb (rövidebb) műveleti idő közötti nagyobb műveleti idő, t k a két nagyobb (hosszabb) műveleti idő közötti rövidebb műveleti idő.

143

Megjegyzés


5.5.2 A hálótervezés alapjai A hálótervezést az alábbi jellemzőjű munkafolyamatok esetén használjuk: o az előzőekben tanult, a kapacitás időnormával jellemezhető hosszú idejű munkafolyamatok; o egyedi munkafolyamat: létesítés, beruházás, szolgáltatáskarbantartás; nagy értékű, bonyolult berendezések építése vagy üzembehelyezése; o sok soros illetve párhuzamos munkafolyamat bonyolult hálózata, amelye összefüggenek (a következő folyamatok többnyire csak az előzőek befejezése után indíthatóak); o fontos a határidő betartása; o kézbentarthatóak és rugalmasak az erőforrások: ’anyagok’, gépek, munkaerő. 

A logikai tervezéshez szükséges paraméterek: o a háló elemei: az erőforrások (készültségi) állapotainak megjelölése, érzékelése-mérése; a tevékenységekmunkafolyamatok elkülönítése és paraméterezése: idő-, pénzés egyéb erőforrás szükséglet; o a látszattevékenységek értelmezése és elkülönítése: azok a zajló folyamatok, amelyek időt igen, de erőforrást nem igényelnek: pl. a ragasztó szárad, a beton köt, az anyag hűl… stb.



a hálószerkesztés szabályai: = a tevékenységeket egymáshoz kapcsolni,

logikai

sorrendben

kell

= a háló minden részletében hurokmentes legyen, = két szomszédos eseményt csak egy tevékenységvonal köthet össze, = a tevékenység-vonalak keresztezése az ábrázolásnál minimális legyen. Ha a tervezéshez szükséges paraméterek egzakt módon rendelkezésre állnak, akkor lehetőségünk van határozott időtartamú tervezésre, ha ezek csak meghatározott hibahatárral állnak rendelkezésünkre, akkor határozatlan időtartamú tervezést alkalmazhatunk.

144


Megjegyzés

A határozott időtartamú tervezés sajátosságai: o a tevékenységek időtartamának meghatározása; o a kritikus események meghatározása: = az események legkorábbi befejezési időpontja, = az események legkésőbbi kezdési időpontja.



A kritikus út és a kritikus tevékenységek értelmezése: a kritikus út a tevékenységeknek az a láncolata, ahol a háló késedelmet nem szenvedhet, mert akkor a teljes folyamat késik, „csúszik”. o A kritikus utat egyszerűbb háló esetén próbálkozásos módszerrel is meghatározhatjuk, bonyolultabb esetben számítógépes módszerekkel háló-mátrix segítségével számíthatjuk ki.



Azon tevékenységeknél, amelyek nem a kritikus út mentén vannak, elvi erőforrás tartalékok vannak. Ezek megállapításának alapja a tartalékidők számítása. A számítás alapjai: = a tevékenységek legkorábbi kezdési időpontja, = a tevékenységek legkésőbbi befejezési időpontja, = a tevékenységek legkorábbi befejezési időpontja, = a tevékenységek legkésőbbi kezdési időpontja.



A határozatlan időtartamú tervezés sajátosságai: o a tevékenységek időtartamának becslése: = a legvalószínűbb idő, = a legkedvezőbb idő, = a legkedvezőtlenebb idő alkalmazásával; o majd a teljes tevékenységlánc számítása a fentiek segítségével.

várható

időtartamának

5.6 A GYÁRTÁSTERVEZÉS ÉS -IRÁNYÍTÁS 5.6.1 A gyártástervezés és -irányítás feladatai és céljai A gyártástervezés keretében megoldandó fő feladatok: 

A gyártási programtervezés: a gyártási programtervezés a gyártandó végtermékek meghatározása fajta, mennyiség, minőség és időpont szerint:

145

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ o a mennyiségi tervezés a mennyiségi tervezés a gyártandó alkatrészek és részegységek, illetve a beszerzendő ’anyagok’, alkatrészek, részegységek, késztermékek mennyiségének és megrendelési adatainak meghatározása. 

A határidő- és kapacitás tervezés: o A határidő- és kapacitás tervezés a munkafolyamatok kezdőés befejező időpontjainak meghatározása, a szükséges gyártási kapacitások mennyiségének tervezése a kapacitáskihasználási számítások alapján.



A gyártásirányítás keretében megoldandó fő feladatok: o A rendelések kiadása: a rendelések kiadása a megrendelések feladása a gyártás részére a tervezett elkészítési időpontok alapján, a szükséges anyagok, részegységek, késztermékek és gyártó szerszámok rendelkezésre állásának ellenőrzése után; o Rendelésellenőrzés: a gyártással kapcsolatosan előre megadott tervadatok: a kezdő- és befejezési időpontok, a termelt mennyiségek, a felhasznált anyagok mennyisége, a selejt nagysága stb. ellenőrzése és a szükséges utasítások kiadása.

A gyártástervezés és -irányítás (PPS = Produktionsplanungs und steuerung) A folyamatot a és az ezen belül megoldandó feladatok kapcsolatát a 42. ábrán mutatjuk be. 

A gyártástervezés és -irányítási rendszerekkel elérendő fontosabb célok: o a gyártási határidők pontos betartása; o nagy és egyenletes kapacitáskihasználás; o rövid átfutási idők; o a gyártás rövid átfutási időkkel történő folytatása alacsony raktári és műveletközi készletekkel; o nagy információadási készség a megrendelések állásáról a gyártásban; o nagy rugalmasság (mennyiségi és minőségi) az esetleges menetközbeni módosítássokkal kapcsolatban; o alacsony költségek; o a felhasználandó anyagok, alkatrészek, részegységek nagymértékű rendelkezésre állása (a félkészgyártás miatt ez többnyire magának a termelésirányításnak, és azon belül a termelésprogramozásnak a feladata; o a tervezési biztonság növelése (belső okok miatt ne kelljen gyártási programot módosítani).

146


Megjegyzés

42. ábra: A gyártástervezés és- irányítás folyamatábrája.

147

Megjegyzés


5.6.2 A Gyártástervezés 

A gyártási programtervezés lépései: o az elsődleges igényfelmérés alapján = az elkészítendő termékek fajtáinak meghatározása; = az elkészítendő termékek mennyiségének meghatározása; = az elkészítés időpontjának meghatározása; o különböző gyártási alternatívák meghatározása, mivel a terméket, vagy annak részegységeit általában több gépen lehet gyártani; itt kerülnek figyelembevételre olyan szempontok, mint: = az eltérő gépterhelés és gyártási költség a gépenként eltérő kapacitásnormák miatt; = csoport zártsági fok mutató a csoportos rendszerű termelés esetén; = nivellálási szempontok a szalag-termelésnél.



A gyártástervezés és -irányítás konkrét lépései: o feltétel-biztosítások: anyagellátás, szerszám; o karbantartási feltételek szervezése; o erőforrások átcsoportosítsa problémák esetén; o rendelésmódosítási esetek kivitelezése; o probléma-, hibaelhárítás.



A mennyiségi tervezés keretében meghatározandó: o a bruttó és o a nettó anyagszükséglet, o az anyagok beszerzési terve.



A határidő és kapacitástervezés kapacitásnormák felhasználásával: o a kezdő- és meghatározása;

befejezési

feladatai időpontok

a

kihasználási

(átfutási

idők)

o a kapacitáskihasználhatóság és a tervezett kihasználás összhangjának megteremtése; o a gyártási sorrend tervezése.

148


Megjegyzés

A gyártási kezdő- és befejezési időpontok meghatározása történhet: o visszafelé időzítéssel; o előreidőzítés módszerével.



A szükséges kapacitások meghatározása (kapacitásvizsgálat).

A megrendelés-állományhoz meghatározott időszakra az előbb leírtak szerint kiszámoljuk az anyag- és a kapacitás és időnormák szerint a kapacitásszükségletet; beleértve azt is, hogy a terméket összetevő alkatrészek, részegységek számára is biztosítani kell a gyártási kapacitásokat. A kapacitás kihasználhatóság és a tervezett kihasználás összevetése a fenti tervezési feladatokkal szinkronban – sok körültekintést és sokirányú figyelmet igénylő absztrakt modellezési feladat. Matematikai illetve számítógépes modellezése mind a mai napig nem, illetve részlegesen megoldott feladat. A kiinduláshoz szükséges kapacitásvizsgálati megfontolások és figyelembeveendő szempontok együttesét illetve fontosabb összefüggéseit a 43. ábrán mutatjuk be:

43. ábra: A kapacitás kihasználhatóság és a tervezett kihasználás egyeztetése, és a kapcsolódó lehetőségek. 

A gyártási sorrend megtervezéséről:

Ha most azt hisszük, hogy már minden készen van a gyártás indításához, tévedtünk: még nem döntöttük el, hogy milyen sorrendben legyen megrendelt termékek gyártási folyamata. Mondhatjuk erre, hogy ahogyan a 149

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ vevő megrendelte. A vevő azonban valószínűleg nem tudja jobban nálunk a mi gyártás-ütemezési lehetőségünket, sőt minden bizonnyal nem is érdekli ez a dolog… Milyen szempontokat vehetünk figyelembe a gyártásnak az időtengelyen való elhelyezéséhez (sorrend stratégiák): o a megrendeléseket a beérkezés sorrendjében teljesítik; = azt a megrendelést teljesítik előbb, amelynél a még hátralevő technológiai idő a leghosszabb a vizsgált gépen; = azt a megrendelést teljesítik előbb, amelynél a még hátralevő technológiai idő a legrövidebb valamennyi gépet vizsgálva; = azt a megrendelést teljesítik előbb a várakozó listán levő megrendelések közül, amely a legkevesebb műveletet tartalmazza; = azt a megrendelést teljesítik előbb, amely a vizsgált gépen a leghosszabb megmunkálási időt veszi igénybe; = azt a megrendelést teljesítik előbb, amely a vizsgált gépen a legrövidebb megmunkálási időt veszi igénybe; = azt a megrendelést teljesítik előbb, amelyre vonatkozóan meghatározott összes megmunkálási idő a legnagyobb; = azt a megrendelést teljesítik előbb, amelyre vonatkozóan meghatározott összes megmunkálási idő a legkisebb; = a legkorábbi elkészítési határidejű megrendelést teljesítik először; = azt a megrendelést teljesítik először, amelynél a szállítási határidő és a még hátralevő megmunkálási idő közötti különbség (a szállítási késedelem) a legkisebb; = azt a megrendelést teljesítik először, amely a legnagyobb értékű, vagy ahol a termék értéke a mindenkori megmunkálási művelet végrehajtása előtt a legnagyobb (dinamikus értékszabály). Szóval egy gyártástervezőnek van mire figyelnie…

?! 82. Hogyan történik a technológiai átfutási idő meghatározása? 83. Milyen feltételek illetve jellemzőjű folyamatok esetén használjuk a hálótervezést? 84. Mit jelent a kritikus út fogalma? 85. Melyek a gyártástervezés és gyártásirányítás keretében megoldandó fő feladatok? 86. Melyek a gyártástervezés és -irányítás fő célkitűzései? 87. Melyek a gyártási programtervezés és a gyártástervezés és -irányítás konkrét lépései?

150


Megjegyzés

16. egység

5.6.3 A Gyártásirányítás A gyártásirányítás szervezési formái: 

központi (centralizált);



decentralizált.

Olvasmány Ha van decentralizálás, azaz döntések vannak a munkahelyre pozícionálva, akkor nincs központi hatalom. Szóval kell, vagy nem a demokrácia a termelési rendszerekben? A japánok produkáltak néhány érdekes dolgot a gyártási rendszereikben az utóbbi 40 évben: autonóm munkacsoportok, minőségi önellenőrzés, minőségi körök, termelési önirányítás… 

A központi munkaelosztás és irányítás:

A központi munkaelosztás esetén egy irányító hely végzi az egyes munkahelyek irányítását. Ide kerülnek az információk a központi rendeléstervezéstől. A rendszer hatékony alkalmazásának lényeges előfeltétele a gyártásból származó aktuális információk, visszajelzések beérkezése. Az irányítóhelyen dolgozó személyzet rutintevékenységek alóli mentesítése céljából számítógépes irányítóhely-rendszerek alkalmazhatók, amelyeket az üzem sajátos követelményeitől függően különböző kiépítettségi fokozatban lehet megvalósítani. Némely termelési egységben gépi úton van lehetőség a gyártás adatainak rögzítésére, és ebből további adatok kiszámolására, vagy legalábbis segíteni az előrelátást a gyártásirányítással foglalkozók részére. A folyamatirányító számítógép által vezérelt irányítóhely-rendszer előnyei (a hagyományos rendszerhez képest): 

az adatok automatikusan aktualizálhatók;



az összes gyártási adat rövid időn belül rendelkezésre áll;



a munka előrehaladása számítógéppel ellenőrizhető;



a terv- és tényadatok folyamatos összehasonlításának lehetősége;



a termelési folyamat nagymértékű áttekinthetőségének biztosítása grafikus ábrázolás segítségével;



interaktív tervezési algoritmusok alkalmazhatósága (a gép adatokat számol a döntésünkhöz, mi ennek felhasználásával beállítunk

151

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ bizonyos termelési adatokat, amelyekkel a gép újabb információkat ad részünkre… és így tovább); 

a gyártási lehetősége;



a diszpécser (gyártási anyag és feltétel biztosításban résztvevő, gyártásirányítást segítő „mindenes”) tehermentesítése a rutintevékenységek alól; 

dokumentációk

számítógépes

elkészíthetőségének

a központi munkaelosztás hátrányai: = a központosítás miatt nagy mennyiségű anyagot kell tárolni, és ezek áttekinthetősége kicsi, feltéve, hogy a készletezés is központosított; = ha a rendszer nagy és bonyolult alig áttekinthetők a cselekvési, döntési alternatívák és ezek várható következményei; = a központi munkaelosztás következtében csekély a dolgozók motiváltsága; = a műhely vezetőinek leterheltsége nagy az időigényes koordinációs feladatok miatt.



A decentralizált munkaelosztás és irányítás:

A decentralizált munkaelosztás esetén a tervezési és döntési jogosultságok egy részét átadják a végrehajtási területnek, a művezetőknek. Az ilyen irányítási rendszer kisebb igényt támaszt az információs és koordinációs rendszerrel szemben. 

A művezető által végzett munkaelosztás előnyei: = a megrendelések rövid időn belüli továbbítása a munkahelyekhez; = a munkatársak optimális munkába állítási lehetősége (pl. átmeneti egészségügyi problémák esetén); = a fellépő minőségi eltérések közvetlen megszüntetési és azonnali ellenintézkedések meghozatali lehetősége; = a problémás és idő szempontjából kritikusnak tekintendő munkadarabok vagy folyamatok időben történő felismerési lehetősége; = a dolgozók megfelelő ösztönzési lehetősége; = az idő- és intenzitásbeli illesztések végrehajtási lehetősége (lásd pl. nivellálás!).

 A megrendelések teljesítésének figyelemmel kísérése. A sokféle szempont között ne felejtsük el a lényeget: a cél a megrendelések (megfelelő logisztikai feltételek közötti) teljesítése! Annak érdekében, hogy

152


Megjegyzés

megfelelő intézkedéseket lehessen hozni a rendelések határidőre történő teljesítéséről, folyamatosan beérkező adatokra, információkra van szükség a termelési folyamat minden szakaszáról. o az információk többek között vonatkozhatnak: = a raktárakra (tárolóhely, raktári ki- és beszállítás stb.); = a gépekre (költséghely, meghibásodás, annak kezdete, elháríthatósága stb.); = a megrendelésekre (a műveletek kezdési és befejezési időpontjára, a termelt mennyiségekre, a selejtekre, a határidőtúllépésekre, a tartalékidőkre stb.); = a dolgozókra (túlórák száma, jelenlét, betegállomány stb.); = a munkahelyekre (állásidő, működési idő, üresjárati idő, felszerszámozottság stb.); = a munkadarabokra (készletek, felhasználásbeli eltérések stb.).

minőségi

hibák,

A termelésirányítás adatokat kap, amelyből számára információk lesznek. A logisztikának ezen kérdéseivel a „Logisztikai informatika” c. tárgyban foglalkozunk. Azonban az áttekintés céljaira összefoglaljuk a termelésirányításhoz szokásosan használt adatokat; csoportosítva őket a rendeléstől függő és a rendeléstől független csoportba sorolva. o A rendeléstől függő adatok elsősorban a gyártási vagy rendelési megbízások végrehajtásával függnek össze, pl.: = a gyártási megrendelések adatai (a megrendelés száma, a legyártásra kerülő alkatrész azonosítója, a mennyiség, az elkészítési határidő, a munkatervek darab- és sorszáma, az átfutási idő stb.); = a raktárkészletek (a tétel azonosítója, a tárolási hely azonosítója stb.); = a lekötött (foglalt) megrendelések, amelyekre van vevő (a másik oldalon a termelés-irányítás által feladott megrendelések vannak, amelynél „számítanak” vevőkre, pl. az értékesítési statisztikák alapján). o A rendeléstől független adatok hosszabb időszakon keresztül állandók (törzs adatok): = darabjegyzékek; = alkatrész-törzsadatok; = termék- és munkatervezési adatok; = gépi törzsadatok (a gép azonosítója, megnevezése, kapacitása, a költséghely stb.); = szerszám-törzsadatok;

153

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ = személyi-törzsadatok (név, azonosító szám, költséghely, bércsoport, bérezési fajta, munkaidő, egy/több gépet kiszolgáló személy stb.); A gyakrabban előforduló adatokat az 5. táblázatban rendszereztük:

5. táblázat: A főbb termelésirányítási adatgyűjtési és adatfeldolgozási információk rendszerezése.

154


Megjegyzés

5.6.4 A gyártás tervezésére és irányítására szolgáló rendszerkoncepciók (stratégiák) Ahogyan a munkaelosztás, úgy a gyártástervezési és -irányítási rendszer is lehet a meghozandó döntések központosítási mértékének függvényében centralizált, részben centra1izáltak (területenként központosítottak), vagy decentralizáltak. A rendszerkoncepciók alatt azt értjük, hogy milyen alapelven szervezik a gyártás irányítását. Az elvi lehetőségek után bemutatunk egyet, a Kan-ban rendszert, a nagyon sokféle lehetőségből. A centralizált gyártástervezési és -irányítási rendszerek. A centralizált gyártástervezési és -irányítási rendszerek esetében valamennyi, - a gyártás végrehajtására (a sorozat nagyságra, a megrendelések teljesítési határidejére stb.) vonatkozó - döntést, központilag hoznak meg, így a gyártásnál csupán végrehajtási tevékenységet végeznek. Ezek végső soron az erőforrásokat tervező és elosztó rendszerek. Az ilyen rendszerek működésének előfeltételei: 

a központnak folyamatos visszajelzéseket kell kapnia a gyártás rendszer-állapotairól (ez csak on-line módon, azaz informatikailag folyamatos számítógépes hálózaton valósítható meg),



a központ rendelkezik a valóságos gyártási folyamatot pontosan leíró szimulációs modellel, amely minden pillanatban alkalmas a döntések meghozatalához szükséges információk megadására.

A részben centralizált gyártástervezési és -irányítási rendszer A részben centralizált gyártástervezési és -irányítási rendszer esetén csak azoknak a termelési egységeknek (üzemeknek) a termelési folyamatát tervezik és irányítják központilag, amelyek a rendelés átfutását illetően döntő mértékben szűk keresztmetszetet jelentenek. Ezeknél a rendszereknél a szűk keresztmetszetek tervezésére és irányítására a központi optimalizált gyártástechnológia rendszert dolgoztak ki. A decentralizált gyártástervezési és -irányítási rendszerek A központi decentralizált gyártástervezési és -irányítási rendszerek esetén az egész termelési folyamatot csak a hierarchiailag alárendelt döntési szintek útján irányítják, miközben a hierarchiailag fölérendelt szintek a tervezéshez és a döntéshez szükséges keretfeltételeket rögzítik. Ez a rendszer lehetővé teszi az un. napi programok szerinti munkavégzést, illetve a JIT-elvű (raktározás nélküli, vagy minimális raktározású) anyagellátást és termelést. Ennek az anyagellátásnak minden szakaszában - kezdve a nyersanyagok beszerzésétől egészen a végszerelésig és kiszállításig - minden az aktuális

155

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ „lehívások” alapján történik. Ilyen rendszer a japán Kan-ban-rendszer és a szinkrongyártás (ld. részletesebben mindjárt). Az MRP-rendszerek (Material Requirement Planning) Ennél a szisztémánál a rendszer alapja az, hogy a gyártás minden fázisához (előkészítő műveletek, előgyártás, alkatrész gyártás, részegység gyártás) megtervezzük az anyagszükségletet az előttünk lévő termelési egység számára, és ezzel irányítjuk a munkáját. AZ MRP-nek két fázisa van: 

az MRP I. rendszer (anyagszükséglet tervezésére),



MRP II. (Manufacturing Resource Planning), azaz a elfogyasztott anyagok visszapótlásának tervezése. Részei: * a gyártási ütemterv, * a kiinduló anyagok listája, * a raktárkészletek adatai, * a megrendelések nyilvántartásához stb. szükséges adatok.



MRP lehetőséget nyújt: * a kapacitás-tervezéshez; * a pénzügyi információs rendszer kialakításához; * a kutatás-fejlesztéshez; * a marketing tevékenységhez szükséges adatok elemzésére; * a különböző döntési alternatívák szimulációs úton való vizsgálatára.

A Kanban rendszer A Kanban-rendszer a japán Toyota cég fejlesztette ki. A Kanban japán szó, amely „kártyát”, „táblát”, látható feljegyzést jelent, ami a felhasználótói az ellátó irányában kiadott húzó-jelnek (pull system) tekinthető. A rendszer legfontosabb elve: „Termeld meg ma azt, amit tegnap felhasználtál”.

156


Megjegyzés

Működési elemei: = a felhasználónál igény keletkezik, mert elfogy(ott) az anyag, alkatrész, amit használ; = kiadja a hívójelet (pl. egy elküldött üres tárolórekesz, kiáltás, hang, fényjel, számítógép képernyőjén megjelenő vizuális és/vagy hang információ, telefon, stb.); = az igényt teljesítik.

Az önszabályozó körök (Kanban-körök) működésének rendszerét a 44. ábrán láthatjuk.

44. ábra: A Kanban működési elve. A Kanban-körök működési elve a következő: mihelyt a felhasználónál (pl. a készáruraktárban) az értékesítések, eladások miatt „hiány” keletkezik, információ (az ábrán szaggatott vonal) jut el a forráshoz (pl. 1. ütemraktár), és kéri a szóban forgó alkatrészeket a szerelés aktuális szükségleteinek fedezésére. A szerelés befejezése után a készáru raktárban az előző napon keletkezett hiányt (az előző napi eladást) ismét pótolják. Az említett információkat az ún. Kanban-kártya tartalmazza, amelyen fel vannak tüntetve mindazok az adatok, amelyek utalnak a pótlás jellegére. Ez a folyamat egészen a beszállítási körig tart, egy vertikális láncolaton át, valamennyi gyártási szakaszon keresztül.

157

Megjegyzés


A következő ábra (45.) egy gyakorlati megvalósítási példát érzékeltet:

45. ábra: Példa a kártyás rendszerű Kanban működésére. A példa ismertetése: Az „A25” alkatrészt egy gyárban állítják elő és a késztermék szerelésekor használják fel. Az előállítási és szerelési munkahelyek közötti anyagforgalomra 4 ládát állítottak be. Tegyük fel, hogy egy tetszőlegesen választott időpontban a 4 ládából három található az előállítónál, egy pedig a felhasználónál. A ládák befogadóképessége 10 db alkatrész/láda. Amikor a felhasználónál a láda kiürül, visszaküldi az előállítóhoz. A ládákra rá van erősítve a kanban kártya, amely az információkat hordozza. 

A kártyán található információk, és azok felhasználása: = alkatrész: a felhasználó a megadott konténerbe helyezze a megfelelő alkatrészt; = előállító: a feladási hely (az anyagmozgatónak az üres konténert ide kell visszajuttatnia); = felhasználó: a fogadópont (a tele konténert, ládát vagy rekeszt ide kell szállítani); = mennyiség: az előállító (feladó) ennyit tegyen bele; = a ládák azonosítója és az összes ládák száma: azonosítás, a ládák elkeveredésének megelőzése érdekében (ládacsere esetén a tévedés kizárása).

158


Megjegyzés

A ládák kiürülése különböző ideig tarthat, ez a rendszer működése szempontjából közömbös. Mozgásuk függ a felhasználás ütemétől. A ládák száma és a ládákba helyezhető cikk mennyisége adott. Ezzel a gyártásközi készletek mennyisége behatárolt. (Az előállító nem tud többet gyártani, mert nincs hova tennie!) 

A módszer bevezetése: o először több konténert kell üzembe helyezni, és nem töltik meg őket teljesen. (Ez biztonságot ad, mivel szükség esetén a konténerekbe több, nagyobb mennyiségű anyag helyezhető el, és a felhasználónál több tele konténer is tartható); o működtetési tapasztalatok alapján azután a konténerek száma csökkenthető. Csökkenés adódhat a betanulásból is, az emberek gyakorlatot szereznek a rendszer üzembiztos működtetésében. A tapasztalatok alapján beállítható az egy konténerbe rakandó mennyiség is. Emiatt ugyancsak változhat a konténerek száma. Ha úgy döntünk, hogy például a munkahelyi készletek csökkentése érdekében kiveszünk egy konténert a rendszerből, ezt kanban eltávolításnak (kanban removat-nak) hívják. o A visszavonás lehetőségére utaló jelek: * a felhasználónál soha nem lép fel hiány, mindig sok készlete van; * az előállító mindig kényelmesen meg tudja tölteni a konténereket. o A kanban ládák bevitelének szükségességére utaló jelek: * gyakori hiánya felhasználónál, * az előállítónál műszak végén gyakori túl órák a konténerek feltöltése érdekében.



A Kanban-rendszer szabályok:

megfelelő

funkcionálásához

betartandó

o A felhasználó (nyelő) soha sem igényeljen a szükségesnél több anyagot, illetve ne tegye ezt meg a szükségesnél korábban; o A termelő (forrás) soha sem termeljen több alkatrészt a szükségesnél, és ne továbbítsa azt a szükségesnél korábban; o Általában „napi” vagy még kisebb adagokat kell gyártani; o Csak minőségileg megfelelő felhasználóhoz továbbítani;

alkatrészeket

szabad

a

o A gyártást irányítónak egyenletesen kell leterhelnie az egyes gyártó területeket.

159

Megjegyzés




A Kanban-körön belül dolgozó személyzet autonóm, önszabályozó munkacsoport, amelyben a dolgozó teljes mértékben felelősek: o a munkájuk minőségéért; o az anyag utánpótlásért; o a gépek karbantartásáért. Fontos elv, hogy a szükséges anyagot mindig a felhasználó hozza el a forráshelytől (elszállítási elv).

5.6.5 A számítógéppel integrált gyártás A számítógéppel integrált gyártás (CIM = Computer Integrated Manufacturing) a korábbi gyártástervezési és -irányítási elvek teljes megváltoztatását követeli meg, amennyiben egy számítógép-bázisú központi „idegrendszer” köré új rendszerű munkafolyamatot épít fel. Az eddig elszigetelten végzett részfolyamatok, mint pl. a terméktervezés, a technológiai tervezés, a gyártási és szerelési folyamat, a csomagolás és a termékkibocsátás itt egy egységes felépítésű szervezet részei. 

A CIM tevékenységi területei: o egy részük üzemgazdasági; o más részük műszaki-konstrukciós jellegű; o mindkettő valamilyen formában igényli a számítástechnika szolgáltatásait.

A CIM-rendszerben az adat- és információs kapcsolatok Y alakzatban ábrázolhatók (46. ábra).

160


Megjegyzés

46. ábra: A CIM információs kapcsolatrendszere. A jellegzetes „Y” alakú ábrán a korábbi leírásokból illetve a termelés-gyártás irányítás ábráiról és leírásairól ismert kifejezések találhatóak, kivéve néhány rövidítést, amelyet az alábbiakban megmagyarázunk. Ezek: 

NC, CNC, DNC: az NC fejlődési fokozatai: számjegyvezérlés, számítógépes vezérlés, majd számítógépes tervezés és vezérlés a (szerszám)gépeknél;



CAD, CAM, CAE, CAP, CAQ: számítógéppel támogatott (sorrendben): tervezés, gyártás (irányítás), mérnöki- azaz itt termékgyártmány tervezés, termeléstervezés-programozás, minőségellenőrzés.

161

Megjegyzés


?! 88. Melyek a gyártásirányítás alapvető szervezési formái? 89. Milyen gyártás-irányítási szervezési formát válasszunk, ha nagy mennyiségű anyagot kell tárolni, és ezek áttekinthetősége kicsi? 90. Milyen gyártás-irányítási szervezési formát válasszunk, ha a dolgozók motiváltsága nagy kell hogy legyen a gyártás technológiai jelleg miatt? 91. Mire vonatkozhatnak a termelési adatgyűjtési információk? 92. Miben különböznek egymástól a termelés-követésben illetve -irányításban kezelt használt törzsadatok illetve tranzakciós (mozgás-) adatok? 93. Melyek a kiemelt gyártástervezési és -irányítási rendszerek? 94. Mi a Kanban rendszer jelszava? 95. Mi a számítógéppel integrált gyártás (CIM) lényege?

FELHASZNÁLT IRODALOM: Prezenszki József (szerk.): Logisztika I. (Bevezető fejezetek, 2003) Ladó László: Szervezéselmélet és módszertan (KJK p. 1980) Prezenszki József (szerk.): Vállalati Logisztika (Phare képzés, 1997)

162


Megjegyzés

17. egység

6. ELOSZTÁSI (ÉRTÉKESÍTÉSI) LOGISZTIKA 6.1 AZ ÉRTÉKESÍTÉS FELADATAI

A 3.2 fejezet és a 18. ábra áttekintő módszerét követve, nézzük meg a feladatokat stratégiai, taktikai, majd operatív szinten. 

Stratégiai szinten: o a piaci környezet elemzése, értékesítési marketing o hosszú távú értékesítési tervek készítése o az értékesítési csatornák elemzése, megválasztása.



Taktikai szinten: o az értékesítési lehetőségek feltárása o értékesítési ajánlatok összeállítása o az árakra, szállítási feltételekre vonatkozó tárgyalások lefolytatása o a keretszerződések megkötése.



Operatív szinten (az értékesítések, eladás ok lebonyolítása) o az értékesítési szerződések megkötése, lehívás; o az értékesítéssel kapcsolatos ügyvitel, ellenőrzés, számlázás.

163

Megjegyzés


Az értékesítési csatornák, kereskedelmi megkülönböztetett alaptípusai (47. ábra):

lépcsők

száma

szerint

47. ábra: A három alapvető értékesítési csatorna alaptípus.

164


Megjegyzés

6.2 AZ ELOSZTÁSI (ÉRTÉKESÍTÉSI) LOGISZTIKA FELADATAI

48. ábra: Az elosztási (értékesítési) logisztika főbb kapcsolatai és feladatai. Az elosztási (értékesítési) logisztika azért felelős, hogy a vállalatnál előállított késztermékek a kellő időpontban, a megfelelő mennyiségben és minőségben a vevők (felhasználók) rendelkezésére álljanak. Ennek érdekében a késztermék raktártól – a különböző értékesítési csatornákon át – a vevőkig (felhasználókig) terjedő áruáramlást (elosztást) és az ehhez kapcsolódó információáramlást, azaz az elosztási (fizikai disztribúciós) rendszerek (csatornák) működését tervezi, szervezi, irányítja és ellenőrzi.

165

Megjegyzés


A főbb feladatok taktikai (tervezési, irányítási) szinten, a 48. ábra apján: o késztermék-raktári készletgazdálkodás; o a kiszállítási (vevői) megrendelések teljesítésének tervezése az értékesítési piac (a felhasználók) igényeinek megfelelően, a gyártástervezés és -irányítás által meghatározott termelési programok, valamint a késztermék-raktári készletgazdálkodás által megadott készletadatok alapján; o a vállalat és a felhasználók (vevők) közötti - az elosztási rendszerek típusától függően gyakran többlépcsős anyagáramlás (röviden: kiszállítás) megszervezése, előkészítése;



A főbb feladatok operatív (végrehajtási) szinten: o Késztermék raktározás: = betárolásra való előkészítés, betárolás * áruátvétel, ellenőrzés * csomagolás * egységrakomány-képzés, tárolási egységek összeállítása * tárolóhely kijelölése * beszállítás a tárolóhelyre * készletnövekedés (bevételezés), tárolóhely-foglaltság nyilvántartásba vétel; = tárolás (ezzel a témakörrel a „Beszerzés, készletezés, raktározás” c. tárgyban foglalkozunk); = kitárolás, komissiózás („kiszedés”) * kiszállítás a tárolótérből az áruelőkészítő térbe és/vagy komissiózás * készletcsökkenés (kivételezés), tárolóhely-felszabadulás nyilvántartásba vétel; o A kiszállítási (vevői) rendelések teljesítésének lebonyolítása: = előkészítés * a rendelések vétele * a rendelési adatok ellenőrzése, továbbítása * a szállítási határidők meghatározása * a rendelések visszaigazolása * a rendelés-visszaigazolások nyilvántartása; = ügyintézés

166


Megjegyzés * a készlet-, a gyártási utasítás és a rendelési adatok egymáshoz rendelése * a rendelési adatok kezelése * a szállítólevelek kiállítása * a szállítások előrejelzése a vevők felé * a reklamációk intézése

= rendeléskövetés * a rendelések teljesítésének nyilvántartása * elmaradások nyilvántartása * reklamációk nyilvántartása, továbbítása o A kiszállítás (áruterítés) lebonyolítása: = kiszállításra való előkészítés * csomagolás * kiszállítási egységek egységrakomány képzés

összeállítása,

= kiszállítás * a kiszállítások megrendelése (saját gépkocsival történő kiszállítás esetén: járattervezés) * szállítási megrendelések nyilvántartása * a kiszállító járművek megrakása, a rakomány rögzítése = a vevők kiszolgálása (csak ha a terméket előállító vállalat erre külön vállalkozott) * jármű-kirakás * az egységrakományok megbontása, kicsomagolás * a küldemény és a szállítólevelek, árukísérő okmányok átadása * csomagolóeszközök, üres egységrakományképző eszközök visszaszállítása.

167

Megjegyzés


6. 3 ELOSZTÁSI (FIZIKAI DISZTRIBÚCIÓS) RENDSZEREK 6.3.1 Az elosztási rendszerekkel szemben támasztott követelmények Az elosztási rendszerek feladata Az áruk (kész- és félkész termékek, alkatrészek stb.) elosztásának tervezése, szervezése, irányítása és ellenőrzése a termelő üzem (a beszállító) készáru raktárától a felhasználókig (végső fogyasztókig). A cél olyan áru- és a hozzá tartozó információáram létrehozása, amely a felhasználók, fogyasztók igényeinek legjobb kielégítését biztosítja. 

Az elosztás funkciói: o a térbeli különbségek kiegyenlítése (szállítás a termelőhelyek, beszállítók és a felhasználók, vevők telephelyei között) o mennyiségi kiegyenlítés (a termelő) által előállított termékeket fel kell osztani a felhasználók, vevők által igényelt mennyiségekre) o termékfajta szerinti kiegyenlítés (ha egy vállalat többfajta terméket gyárt különböző termelőhelyeken vagy egy helyen, de különböző időpontokban, akkor szükség lehet a vevők, felhasználók által igényelt választék összeállítására) o biztonsági készletek tárolása sztochasztikus kereslet esetén egy meghatározott szállítási készség biztosítása érdekében.



Az elosztási rendszerekkel követelmények:

szemben

támasztott

legfontosabb

o nagyfokú pontosság és megbízhatóság o az igényekhez igazodó szállítási gyakoriság o messzemenő rugalmasság az igények kielégítésekor o az áruk minőségének megőrzése, kis károsodási és veszteségkockázat.

168


Megjegyzés

Az elosztási rendszerek által nyújtott szállítási szolgáltatások színvonalát leíró jellemzők: o szállítási idő (utánpótlási idő, egy megrendelési periódus hossza): a megrendelés szállító által történő átvétele és az áru ügyfélhez való beérkezése közötti időtartam o szállítási gyakoriság (a lehetséges szállítások száma egy meghatározott időszakban) o szállítási készség: az egy meghatározott időszakban szállítható áruk és az összes megrendelt áruk mennyiségének viszonya o szállítási megbízhatóság: annak valószínűsége, hogy a megrendelt mennyiség a megállapodás szerinti határidőre leszállításra kerül o szállítási minőség: mennyiségi és minőségi szempontból a megrendelés szerint leszállított áruk mennyisége viszonyítva az összes megrendelt árumennyiséghez o szállítási rugalmasság: a megrendelő speciális igényei szerinti szállítási követelmények kielégítésére való képesség adott mennyiségi és időbeni korlátok betartása mellett.

169

Megjegyzés


6.3.2 Az elosztási rendszerek összetevői és jellemzői 

Az elosztási rendszerek összetevői o az elosztási rendszerek alrendszerei, az alrendszerek közötti kapcsolatok (49. ábra):

49. ábra: Az elosztási rendszerek és alrendszerek kapcsolatai. 

Az elosztási feladatok lebonyolításában részt vevő szervezetek: o a termék-előállító üzem értékesítési és elosztási logisztikai részlegei o az értékesítő, önálló nagy-, és kiskereskedelmi vállalatok, vállalkozók, bizományosok o az elosztás (értékesítés) segítői * szállító- és raktározó vagy egyéb logisztikai szolgáltató (pl. csomagoló) vállalatok * ügynökségek, amelyek az értékesítési feladatok teljesítésében segítenek, pl. akvizíciós (üzletszerzési) segítséget nyújtanak o a felhasználók (vevők) beszerzési szervezetei.



Hogyan hozunk létre egy elosztási szervezetet? Egyszintes, többszintes, közvetett, közvetlen… milyen legyen? Az elosztási 170


Megjegyzés

rendszerek szerkezetének kialakításakor megválaszolandó kérdések, a problémastruktúra az 50. ábrán látható:

50. ábra: Hogyan függenek össze az elosztási rendszerek kialakításának problémái? Tegyük fel a kérdéseket az ábra alapján:  Milyen legyen a vertikális tagoltság közvetlen vagy közvetett, ha közvetett akkor hány raktározási lépcsőt célszerű közbeiktatni?  Milyen legyen a horizontális tagoltság, hány raktárat célszerű elosztási lépcsőnként kialakítani?  Hová célszerű a raktárakat telepíteni (telephely-megválasztási probléma)?  Mely fogyasztókat (felhasználókat) mely raktárakból célszerű kiszolgálni (hozzárendelési probléma)?

171

Megjegyzés


A választáshoz sorra kell venni a 6.1 fejezetben bemutatott közvetlen és közvetett értékesítés tulajdonságait: 

A közvetlen elosztási rendszer jellemzői o gyors, megbízható szállítási módot igényel o akkor gazdaságos, ha viszonylag nagyok a rendelési tételek (legalább egy kocsirakománynak megfelelő mennyiséget kitesznek) o kisebb készletezési, raktározási költségekkel jár o jó, lehetőleg elektronikus információs kapcsolatot igényel a termelő és a felhasználó (vevő) között.



A közvetett elosztási rendszer jellemzői o az áru eljutási ideje - a termelőtől a felhasználóig hosszabb mint közvetlen elosztás esetén, mivel a rendszerben közbenső raktárak vannak, ugyanakkor a rendelésteljesítési idő a felhasználóhoz közel eső raktárból rövidebb o a termelők és a raktárak közötti szállítások költségei a nagy szállítási mennyiségek miatt viszonylag alacsonyabbak, ezért bár nagyobb az összes szállítási teljesítmény-igény mint a közvetlen szállítás esetén az összes szállítási költség általában kisebb o nagyobb készletezési, raktározási költségek.

Ha a jellemzők és a specialitások ismeretében megszületett a döntés, akkor megnézhetjük, hogy a választott vertikális elosztási struktúra mely módját alakítjuk ki (51. ábra):

172


Megjegyzés

51. ábra: A vertikális elosztási struktúra lehetőségeinek bemutatása. A módszerek:  közvetlen elosztás (51.a/ ábra)  Közvetett elosztás  egylépcsős (51.b/ ábra)  kétlépcsős (51.c/ ábra)  háromlépcsős (51.d/ ábra)

173

Megjegyzés


Az elosztási rendszerekbe bekapcsolt raktárak fajtái, funkciójuktól, kapacitásuktól, földrajzi elhelyezkedésüktől függően jellemezhetőek (6. táblázat):

6. táblázat: jellemzői.

Az elosztási rendszerek szokásos raktár-struktúrájának

o Termelőüzemi raktárak: a termelő üzemi raktáraknak többnyire csak kiegyenlítő szerepük van a termelés és a kiszállítás között; o Központi raktárak: ezekben általában egy vállalat teljes termékválasztékát tárolják; ha a vállalatnak csak egy üzeme van, akkor azonos lehet a központi raktár és a termelőüzem készáru raktára. Az ilyen raktárak feladata a termelés és az értékesítés közötti mennyiségi és időbeni kiegyenlítés. o A körzeti (regionális) raktárak: feladatuk az ország egy adott körzeten belül - amely több fogyasztói körzetből áll - a termelés és az értékesítési piac közötti térbeli és időbeli kiegyenlítés, továbbá a megelőző és követő raktározási lépcsők tehermentesítése a készletek tárolása alól. A regionális raktárakban általában a termékválasztéknak csak egy részét tárolják. o Kiszállítási raktárak: a raktári hierarchia utolsó lépcsőjét képezik, egy adott fogyasztói körzethez vannak decentralizáltan

174


Megjegyzés

hozzárendelve. Feladatuk a tárolt árumennyiség felosztása, kiszállítása a vevők mindenkori igényei szerint (komissiózás, túrajáratok összeállítása), a vevők kiszolgálása.  Vegyes elosztási rendszerek o a gyakorlatban alkalmazott olyan rendszerek, amelyek célja a közvetlen és közvetett elosztási rendszerek előnyeinek egyesítése és hátrányainak csökkentése; o változataik: = az „A” típusú (nagy mennyiségben, gyakran rendelt termékeket a felhasználókhoz közeli (regionális vagy ki szállítási) raktárakból a „C” típusú (kis mennyiségben, ritkán rendelt) termékeket a központi raktárból szállítják ki. A „B” típusú termékeket együtt kezelik az „A” vagy „C” típusúakkal, vagy egy kiválasztott nagyobb körzeti raktárban tárolják őket; = kontingens rendszer: célja a közvetett rendszerben levő nagy árukészlet csökkentése a szolgáltatási színvonal csökkentése nélkül. Lényege, hogy egyes raktárakban nem tárolják azt a minimális készletmennyiséget, amire az adott szolgáltatási színvonal teljesítéséhez feltétlenül szükség lenne. Az esetleg fellépő hiányt (egy előre megszabott kontingens mértékéig) a szomszédos körzeti (regionális) raktárakból pótolják; = a nagyobb tételeket (pl. az üdítőital-iparban 2...3 rakodólapnyi mennyiség) rendelőket közvetlenül, a kisebb mennyiségeket rendelőket pedig a vevőkhöz (fogyasztókhoz) közeli regionális (körzeti) vagy kiszállítási raktárakból szolgálják ki.

175

Megjegyzés


FELHASZNÁLT IRODALOM: Prezenszki József (szerk.): Logisztika I. (Bevezető fejezetek, 2003) Prezenszki József (szerk.): Vállalati Logisztika (Phare képzés, 1997)

?! 96. Melyek az értékesítés feladatai stratégiai, taktikai, és operatív szinten? 97. Melyek az értékesítési csatorna formák kereskedelmi lépcsők száma szerint megkülönböztetett alaptípusai? 98. Melyek a főbb elosztási feladatok taktikai (tervezési, irányítási) szinten? 99. Melyek a főbb feladatok operatív (végrehajtási) szinten? 100. Melyek az elosztás funkciói? 101. Melyek az elosztási rendszerekkel szemben támasztott legfontosabb követelmények? 102. Sorolja fel az elosztási rendszerek összetevőit! 103. Mik az elosztási jellemzői?

rendszerek

szokásos

raktár-struktúrájának

104. Melyek a vertikális elosztási struktúra módszertani lehetőségei?

176


Megjegyzés

18. egység

7. HULLADÉKKEZELÉSI LOGISZTIKA 7.1 A HULLADÉKKEZELÉSI LOGISZTIKA FELADATA, A HULLADÉKOK MINŐSÉGI, MENNYISÉGI JELLEMZŐI 

A hulladékkezelési logisztika helye, szerepe és feladata

Definíció: Hulladéknak tekintünk minden olyan, a társadalmi – ezen belül a termelő-, fogyasztó vagy szolgáltató – tevékenység során képződő anyagot, amelyet az adott időben fennálló műszaki fejlettség és gazdasági feltételek mellett gazdaságosan nem használnak fel vagy nem értékesítenek, ezért azt az adott környezetből, illetve tevékenység körből (pl. a termelési folyamatból) el kell távolítani. A hulladék, mint annyi más anyag a környezetünkben, állandó körforgásban van. A következő ábrán bemutatjuk a keletkezés, a kezelés és a lehetséges visszaforgatás által meghatározott körfolyamatot.

177

Megjegyzés


52. ábra: A hulladék, mint anyag a természetet is magában foglaló körforgásban.

178


Megjegyzés

A korszerű hulladékkezelési és az azokra épülő anyagi újrahasznosítási technológiák: 

elvágják a sokszor évtizedekig esetleg évszázadokig tartó (pl. lebomlási) folyamatokat;



lehetővé teszik, hogy a hulladékoknak minősülő anyagok egy része visszakerüljön a termelési folyamatba;



vagy szükségesetén gyorsan eltávolítható legyen a környezetből.

A hulladékkezelési logisztika feladata: 

az elhasznált anyagok (eszközök), a termelés és a felhasználás során keletkező hulladékok áramlásának ökonómiai és ökológiai szempontból való hatékony kialakítása a hulladékok keletkezési helyétől (a redisztribúción, az előkészítésen át az újrafelhasználásig) illetve a „hulladéknyelőkig”.

A hulladékok osztályozása, jellemző mennyiségei:

53. ábra: A hulladékok csoportosítási lehetőségei.

179

Megjegyzés


A csoportosítás a következőképen történhet: 

anyagi természetük szerint: * homogén vagy egynemű anyagokból állók (pl. oldószerek); * heterogén, tehát nem minden részben azonos tulajdonságúak (pl. szilárd háztartási szemét); * diszperz, vagyis valamilyen közegben apró részecskéket szétszórva tartalmazók (pl. az iszap).



fajtájuk szerint: * azonos jellegű (ha az összetevő anyagok lényeges fizikai vagy kémiai tulajdonságaik alapján hasonlóak és együtt kezelhetők, mint pl. a háztartási vagy kerti maradványok); * eltérő jellegű (amikor a közös kezelésre nincs mód, így az alkotók külön szállítandók, tárolandók) hulladékok.



típusukat tekintve: * termelési hulladékok (kitermelő, feldolgozó és szolgáltató tevékenységekből származó technológiai maradványok); * amortizációs hulladékok (az eszközök elhasználódásából, cseréjéből adódó maradványok); * települési hulladékok (háztartási, intézményi, kerti, közterületi stb., ezen belül szilárd vagy folyékony maradványok); * különleges kezelést igénylő, ún. veszélyes hulladékok (mérgező, fertőző, tűz- és robbanásveszélyes, radioaktív stb.)



az újrahasznosíthatóság szempontjából: * eredeti funkcióban (pl. kijavított termelési selejt); * más funkcióban (pl. elhasznált gumiabroncs útépítési adalékanyagként való felhasználása); * alapanyagként (pl. papírhulladék a papírgyártásban); * nyersanyagként (pl. fémhulladék az öntöttvas gyártásban); * energiaként (pl. háztartási hulladék fűtőanyagként, mezőgazdasági hulladék gáztermelésre való felhasználása); * újra nem használható hulladékok (pl. építési törmelék).

180


Megjegyzés

Mit tudunk a hulladékok mennyiségéről Magyarországon? 

Évente kb. 100...110 millió t termelési hulladék és melléktermék keletkezik, aminek kb. 40 %-át újrahasznosítják;



A települési szilárd és folyékony hulladékok becsült mennyisége 20...25 millió m3 (kb. 4...5 millió t);



A környezetre veszélyes hulladékok mennyisége 3...5 millió t-ra becsülhető (ez utóbbi nagyobb részét Magyarországon ártalmatlanítják, vagy védett lerakóba helyezik el, illetve kisebb részét külföldre szállítják).

A csomagolóanyagok és eszközök „életpályája” ökológiai szempontból a következőképpen alakulhat: 

a felhasználó eredeti állapotukban (pl. a fémhordót kitisztítva üzemen belüli tárolásra) használja;



a felhasználó másodlagos alapanyagként (pl. a faláda elemeiből raktári árualátétet készítenek) vagy energiaforrásként (pl. a papír vagy a műanyagzsák elégetésével) hasznosítja;



a kibocsátó, visszatérő csomagolóeszközként ismételten megtölti (pl. az üdítőitalos palackok újratöltése);



megfelelő tisztítás, esetleg felújítás után valaki csomagolóeszközként ismét felhasználja (pl. a poharak, üvegek, fém- és a műanyag hordók ismételt felhasználása);



visszagyűjtve és osztályozva másodlagos nyersanyagot állítanak elő belőlük (pl. az üveg csomagolóeszközök nagy része) vagy energiaforrásként (különleges hulladékégető művekben a környezetterhelés lehető legalacsonyabb szinten tartásával) értékesítik energiatartalmukat;



végül, más megoldás hiányában szemétként a hulladéktemetőkbe kerülnek.

181

Megjegyzés


7.2 HULLADÉKKEZELÉSI TECHNOLÓGIÁK, ÚJRAHASZNOSÍTÁSI MODELLEK A hulladékkezelés részfolyamatai, technológiai megoldásai: A hulladékgyűjtés célja, hogy a hulladékok (az alkotó összetevők anyagi minőségétől függően alkalmazott különböző technológiák segítségével) mennyiségét, veszélyességét csökkentsék, közvetlenül hasznosítható állapotba kerüljenek, a fizikai és kémiai tulajdonságainak megvá1toztatásával a környezettől elszigetelhetők legyenek. A hulladékkezelés részfolyamatai: 

az elhasznált termékek, anyagok begyűjtése, szelektálása;



előkészítés;



technológiai kezelés.

A hulladék begyűjtése, szelektálása: 

a decentralizáltan megjelenő hulladékok összegyűjtése és



hasznosítható – nem hasznosítható csoportok képzése.

A hulladékkezelés előkészítő részfolyamatainak leggyakoribb műveletei: 

aprítás



rostálás



tömörítés



darabosítás



mosás és tisztítás.

A technológiai kezelés eljárásai 

Fizikai: * fázisszétválasztási eljárások * komponensszétválasztás * egyéb mechanikai és hidromechanikai eljárások (pl. sajtolás, töltőanyagkénti bekeverés) * beágyazás (szilárdítás)

182


Kémiai: * semlegesítés * csapadékos leválasztás * hidrolízis * redukció * oxidáció * dehalogénezés * elektrokémiai módszerek



Termikus * égetés * hőbontás



Biológiai * komposztálás * biogáz termelés

Megjegyzés

Az ipari illetve lakossági elhasznált termékek, hulladékok tipikus újrahasznosítási modelljeire két példát láthatunk az alábbiakban: Az I. modell (54. ábra), és jellemzői:

54. ábra: A hulladékok újrahasznosításának I. modellje. 183

Megjegyzés




az elhasznált termékeket, hulladékokat településenként gyűjtik össze,



egy vagy több központi raktárban szétválogatják, szétszerelik,



az újrafelhasználható anyagokat feldolgozzák,



a fel nem használható anyagokat megsemmisítik, hulladéklerakó helyre szállítják.

A begyűjtés szervezési módszerei: 

átrakással (átürítéssel) történő gyűjtés



csere hulladékgyűjtő eszköz alkalmazásával



„egyutas” gyűjtési eljárással



eseti, speciális begyűjtési akció (pl. lomtalanítási) keretében történő begyűjtéssel

A II. modell (55. ábra), és jellemzői:

55. ábra: A hulladékok újrahasznosításának II. modellje.

184


Megjegyzés



az árut értékesítő egyben az elhasznált termék begyűjtője is,



az értékesítő (begyűjtő) a terméket előállító által meghatározott telephelyre szállítja azokat,



a telephelyen tárolják, szétszerelik majd a következők szerint elosztják: * egyes alkatrészek visszaszállíthatók a gyártó céghez; * egyes részei használt alkatrészként értékesíthetők; * hulladékfeldolgozó üzembe kerülhetnek (itt egy részükből további felhasználásra alkalmas nyersanyagot, energiát állíthatnak elő belőle, más részük a hulladéklerakó helyekre kerülhetnek); * hulladékmegsemmisítő helyre szállítható; * közvetlenül a hulladéklerakó helyre továbbíthatók.

A begyűjtéshez (a szállításhoz) általában használható szállítóeszközök: 

hagyományos eszközök (pl. nyitott tehergépkocsik) ömlesztett hulladékok szállításához;



sajátos eszközök (tömörítő- és ürítőberendezéssel ellátott zárt tehergépkocsik) ömlesztett hulladékokhoz;



hagyományos eszközök ugyancsak hagyományos csomagolóeszközbe (pl. zsákba, hordóba) helyezett hulladékok szállításához;



sajátos eszközök, speciális kiegészítő gyűjtőtartályok) használatára alapozva.

elemek

(pl.

hulladék

7.3 A HULADÉKKEZELÉS SZABÁLYOZÁSA A környezetvédelmi szabályozás általános kérdései 

Nemzetközi szabályozás: o 1969, UNESCO bioszféra-konferencia; o 1972, az ENSZ Világértekez1ete;

Stockholmi

Környezetvédelmi

o 1982 - a fenntartható fejődés elve; a fenntartható fejlődés a gazdasági fejlődés olyan formája, amely tekintettel van a környezet érdekeire, sőt csak azokkal együtt értelmezhető; o 1992, az ENSZ által szervezett Környezet és Fejlődés Világértekezlete.

185

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ  Magyarországi szabályozás: o 1976, a II. törvény az emberi környezet védelméről o A 90-es évek elején kedvező változások: *1992-ben bevezették az üzemanyagok környezetvédelmi termékdíját; * kötelezővé vált a környezeti hatásvizsgálat; * a hulladékégetés, illetve a technológiai égetés károsanyag kibocsátási határértékeinek szabályozása. 

1994, a Nemzeti Környezet- és Természetpolitikai Koncepció, amely három fő részből áll: * környezetpolitikai, * természet-megőrzési részkoncepcióból, * a nemzetközi egyezményeket tartalmazó mellékletből.

o Az 1995. évi LIII. törvény: * célja a környezeti állapot javítása, illetve a további romlás megakadályozása; * figyelembe vették az Európai Unió környezetvédelmi modelltörvényének 7 irányelvét, ezek: 1. az elővigyázatosság elve 2. a helyettesítés elve 3. a biodiverzitás vagy a biológiai sokféleség fenntartásának elve 4. a természeti erőforrások pusztításának tilalma 5. a "szennyező fizet" elve 6. a társadalom információhoz való joga és a társadalmi részvétel elve 7. az együttműködés elve. A környezet használata után fizetendő díjak: 

a környezetterhelési díj: a környezetterhelés során a levegőbe, a vízbe, a földbe jutott egyes anyagokkal vagy energia-kibocsátásokkal okozott terhelés után fizetendő, a környezethasználó saját nyilvántartása, önbevallása alapján, folyamatosan, illetve visszamenőleg;



igénybevételi járulék: a környezet egyes elemeinek igénybevételi módja után fizetendő, ugyancsak saját nyilvántartás és önbevallás alapján folyamatosan vagy meghatározott időszakonként. A díj mértéke területi tényezők szerint eltérő lehet;

186


Megjegyzés



A betétdíj: alapításához nincs szükség törvényi felhatalmazásra. A betétdíj célja a betétdíjas termékek visszaforgatásának ösztönzése, és ezzel a képződő szennyező anyagok, hulladékok mennyiségének csökkentése;



A termékdíj: nem más, mint a környezetet vagy annak valamely elemét a termék felhasználása során vagy azt követően különösen terhelő, veszélyeztető termék előállítása és importálása alapján teljesített, a környezetterhelés csökkentését, megelőzését szolgáló tevékenység támogatására történő befizetés a Központi Környezetvédelmi Alapba. A fizetésre kötelezettek (termelő, importáló cégek, vállalatok vállalkozások) kötelesek nyilvántartani a termék mennyiségét, forgalmát és arról önbevallást készíteni.

Példák a Környezetvédelmi termékdíjra: A termékdíj fizetésre külön szabályok vonatkoznak, amelyek egyes esetekben kedvezményeket is tartalmazhatnak. Példák és szemléltetések a díjszámításokra: 

A gumiabroncs környezetvédelmi termékdíja: kiszámításának az alapja a gumiabroncs tömege;

a

termékdíj

* új gumiabroncs esetén 30 Ft/kg, * az importált használt gumiabroncsok esetén 120 Ft/kg a termékdíj. 

A hűtőberendezések és hűtőközegek környezetvédelmi termékdíja: a hűtőberendezések környezetvédelmi termékdíjának alapja: * a névleges hűtőtérfogat nagysága, * a hűtőközeg tömege (56. ábra).

56. ábra: A hulladékok újrahasznosításának II. modellje. *a hűtőberendezések termékdíjának számítási módja:

187

Megjegyzés

Atalanta Oktatási Központ T = s (t+k), Ft-ban, ahol

T - a számított termékdíjtétel (Ft); t - a névleges hűtőtérfogattól függő termékdíj (Ft/db); s - szorzószám, amelynek értéke 0,5, ha a hűtőberendezés rendelkezik a „környezetbarát termék” védjeggyel; és 1,5, ha a használt hűtőberendezést külföldről hozzák be; 1,0 minden egyéb esetben.



Az üzemanyagok környezetvédelmi termékdíja jelenleg az üzemanyagtö1tő állomásoknál vásárolt termékeknél literenként 2 Ft.



Az akkumulátorok környezetvédelmi termékdíja 38 Ft/kg.



A csomagolóanyagok környezetvédelmi termékdíja: a termékdíj mértékét a csomagolóeszköz által okozott környezetterhelés függvényében határozták meg ( 131. ábra).

57. ábra: A csomagolóanyagok termékdíjának szemléltetése.

188


Megjegyzés

A részleges vagy teljes termékdíj-fizetési mentesség szemléltetése Akkor vehető igénybe mentesség a termékdíj fizetésére, ha a belföldön forgalomba hozott csomagolóeszköznek a kötelező kezelési arányban meghatározott hányadát visszagyűjtik és újrahasználják, vagy újra feldolgozzák, illetve energianyerésre használják. A kedvezmény csak meghatározott visszagyűjtési arányok esetén vehető igénybe. Példaszámok az elmúlt évtizedből (58. ábra):

58. ábra: A csomagolóanyagok esetén adható termékdíj kedvezmény példái. A mentesség díjtétele: H M = ––––––––––– * T ; Ft / kg A * k /100 ahol H :

a kezelt mennyiség, kg (max. értéke A*k/ 100);

A:

a termékdíj alapja, kg (a belföldön előállított és importált csomagoló-eszközök belföldi értékesítése + saját felhasználása);

k:

a kötelező kezelési arány, %;

T:

termékdíjtétel, Ft/kg.

A fizetendő termékdíj összege = A * T – A * M ; Ft-ban. A mentességnek két formája van: * a kötelezett maga kezeli az általa kibocsátott csomagoló eszközt (pl. üveggyár felhasználja a visszagyűjtött üvegcserepet); * a kötelezett szerződést köt más kezelővel a kötelezett csomagolóeszközeinek kezelésére, illetve belföldi kötelezettek esetén lehetőség van a kötelezettség átvállalására is.

189

Megjegyzés


FELHASZNÁLT IRODALOM: Prezenszki József (szerk.): Logisztika I. (Bevezető fejezetek, 2003) Prezenszki József (szerk.): Vállalati Logisztika (Phare képzés, 1997)

?! 105.

Mi a hulladékkezelési logisztika feladata?

106.

A hulladékok csoportosítása hogyan történhet?

107.

Sorolja fel a hulladékok tipikus újrahasznosítási modelljeit!

108.

Mik az Európai Unió környezetvédelmi modelltörvényének irányelvei a hulladékok kezelésével és az érintettek befolyásolásával kapcsolatosan?

109.

Mikor vehető igénybe mentesség a termékdíj fizetése alól?

190

LOGISZTIKA. oktatási segédanyag. Szerkesztette az Atalanta oktatói munkaközösség 2008

Recommend Documents